https://omeka.ppke.hu/files/original/d46b2f4859da31e4f2cb316824ef9c7b.jpg 2818212f09911c9f682a710556427245 https://omeka.ppke.hu/files/original/f6a8785b07c9c3be0e38026096277b17.pdf 7964aa08d1925ab7a9e8ef9092d6701e PDF Text Text A Pázmány Péter Katolikus Egyetem xni. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke.liu konlap: www.jak.ppke.ku/itelet Jo^- és Államtudományi Karának h kivatalos lapja <D ^télet Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és SikerekLen Gazdag Boldog Új Esztendőt Kívánunk! Bo^Tánffy Szilárd Teaest Alkotmánybíró s ág Szerzői Jogok ExperiDanee Gál Gyula 2010. december 10. �■ ■ H Búcsúzik 2010 ,Addig volt az Istennek áldása rajtunk, 99' addig volt országunk, .99 míg az mi hitünk virágjában volt’ (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bárdossy Csaba, Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta (szerkesztő), Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Őrsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport), Simon Nikolett, Szabó Imre (közélet). Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet), Tóth Máté Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM A Pázmány Szalon megemlékezése........................ .3. oldal Teaest Jávor Benedekkel ......................................... .3. oldal Tisztújítás volt a HŐK vezetésében ...................... .3. oldal Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam .... .4. oldal Prágai Sörtúra .......................................................... .4. oldal Bírt Or Nőt - Szavazás az életről .......................... .5. oldal Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító .5. oldal Mi lesz veled Alkotmánybíróság? .......................... .6. oldal Dobrudzsái vakáció ................................................. .6. oldal LOL, avagy a humor hatalma 2............................... .7. oldal Ősz Párizsban ............................................................ .7. oldal Interjú Gál Gyula Tanár Úrral................................ .8. oldal Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására ................. .9. oldal .10. oldal Esti mese ..................................................................... Csíny vagy bűn? ...................................................... . .11. oldal Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban 12. oldal Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album ... .12. oldal Experidance - Boldogság 69:09 ........................ ,13. oldal Egy film az életről - Lourdes .......................... ,13. oldal Édes élet a Bródy Sándor utcában................... ,14. oldal Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél........... .15. oldal Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással .15. oldal Öregdiák fiatal szemmel ................................... 16. oldal 16. oldal Karrier Iroda - Tavasszal is várimk! ............. Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára, ahol többek között megtalálhatjátok a lap korábbi számainak archívumát! www.jak.ppke.hu/itelet Csatlakozzatok hozzánk Facebook-on is! Vizsgaidőszak. Karácsony. Új év. A decembereinket, legalábbis egye­ temi éveink alatt, e három nagy esemény határozza meg. Persze mint minden évben, idén több más dologról is szól e hónap. Ahogyan ebben a lapszámban is olvashatjátok majd, az Alkotmánybíróság intézményének rövid története fordulóponthoz érkezett. A szerve­ zet, ami a fékek és egyensúlyok rendszerében papíron(!) fontos pozíciót tudhatott magáénak, most lehet, hogy a végét járja. Mielőtt azonban elhatalmasodna rajtunk a demokrácia és jogállam iránt érzett kétségbeesés, szögezzük le, hogy az Alkotmánybíróság mindig is ellentmondásos szervezetként töltötte be több-kevesebb sikerrel a funkcióját. Tény persze, hogy főleg az utóbbi nyolc évben, meg­ mentette az országot néhány, enyhén fogalmazva furcsa törvény hatályba léptetésétől - gondoljunk csak az új Polgári Törvény­ könyvre. E hónap elejére azt is megértük, hogy a világhálón eldőlt egy ember élete vadidegen szörfözők és lájkolók szavazatai alapján. Előkarácsonyi ajándékként a leendő „szülők’ megkapták a voksok ered­ ményét, és ha hallgattak rájuk, akkor - legalábbis a szavazásnak a cikk írásakor való állása szerint - elvetették gyermeküket. Mire ezt az újságot olvassátok, a baba sorsa eldőlt. A házaspár államában december 9-én betiltották az abortuszt. Amennyiben a kisbaba meghalt, úgy legyen ez a pár sor, és az újságban található cikk egy megemlékezés mindazokra, akiket jogtalanul ölnek meg világszerte a jog köntösébe takarózva. Ha életben maradt, úgy kívánom Neki, hogy ne e két személy gondoskodásában bízva kelljen felnőnie, hanem fogadja őt örökbe egy igazi szerető család. És ha már család. Közeledik a karácsony, a család, a szeretet ünnepe. A televízióban elmerülve mosolyogva figyelem meg, hogyan készül a fogyasztó az ünnepekre. Tekintsünk be a média csodálatos ünnepi világába: Miután betettük a sütőbe a karácsonyi instant pulykát, nekiállhatunk, és könnyekig meghatva készíthetjük ünnepi menünk első fogását, új zselés állagú alapanyagból, hogy az eredmény íze igazán olyan lehessen, mint az otthon készített levesé. Mert hát egyébként óhatatlan, hogy a természetes dolgokból készült étel olyan, mintha valami műanyag vacakból készítettük volna... Ha az ajándéka­ inknak nem örülünk teljes szívből, mert nem Balázs legújabb ötletét kaptuk a Vodafone-ból, vagy mert a kishúgunk félredobva saját kis csomagját önfeledten teszi magáévá a mi csörgő-rezgő ajándé­ kunkat, hát kezdhetjük a családi civakodást. Azonban vigaszként ott van nekünk a Head&Shoulders összetartó ereje: „bár mindenben nem érthetünk egyet, de egyformán dús és korpamentes hajunk mindannyiunknak leheti Lássuk be: a karácsonynak nem erről kellene szólnia. Azt tapasz­ talom, hogy a múltban sokkal izgalmasabb volt ez az ünnepkör is. Több érzelem, és több öröm kötődött hozzá. Az emberek mára csalódtak benne, kis túlzással csak a gyerekek várják. Nem egy embertől hallottam az utóbbi hetekben, hogy számára unalmas a karácsony. Főként az olyan közhelyek, mint a szeretet, az önzetlenség, a lélek mélyén megszülető boldogság. Szerintem most itt az idő, hogy megvizsgáljuk, számunkra mit jelent az advent, a karácsony: valami, a legmélyebb emberi rétegeimről szóló dolgot, vagy csak egy felszínes szentimentális ünnepet? Válaszunkban meg­ oldást kaphatunk arra, hogy miért gondolkodunk úgy e szent ünnepről, ahogyan. Ha az ember azt érzi, hogy valami képmutató és felszínes, akkor természetes, hogy elveszíti az érdeklődését iránta. Ezzel szemben, ha valóban átjárja lényünket a lényeg, a hangulat, akkor újra gyermekként várhatjuk december 24-ét. Sikeres vizsgaidőszakot, áldott karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! __ - második oldal - Hrecska Renáta �Teaest Jávor Benedekkel A Pázmány Szalon megemlékezése Erkel Ferenc^ a korszakalkotó zseni Izgalmas zenetörténeti előadásnak lehettünk a tanúi november 10-én a Pázmány Szalonban. Az Erkel-év jegyében a magyar nemzeti zeneművészet megteremtője, Erkel Ferenc életművébe kaptunk átfogó betekintést Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens, jogtörténész vezetésével. Az est kezdetén Szilasi Alex legújabb kitüntetéséről számolt be: a lengyel Chopin Intézet, mint Chopin zongora­ műveinek egyik legkiválóbb interpretálójának és „utazó nagykövetének”, len­ gyel útlevelet ajánlott fel a számára. Pár nappal korábban Lengyelországban kon­ certezett a művész és fellépett többek között az első lengyel miniszterelnök és zongoraművész, Paderewski emlékére rendezett állami megemlékezésen is. Erkel Ferenc művészetét bemutatva el­ sőként annak problematikájára világított rá Szilasi Alex és Horváth Attüa tanár úr, hogy a Hunyadi László és a Bánk bán kivételével a többi Erkel-opera csak kéz­ iratban maradt fenn, melyeknek egyes lapjai sajnálatos módon megfakultak és ezért ma már nem lehet teljes egészében rekonstruálni ezeket az alkotásokat. Erkel Ferencnek maradandó érdeme, hogy szinte a semmiből megteremtette nemcsak a magyar operakultúrát, hanem a hazai zeneoktatást is. Igaz, a Nemzeti Zenede és a Zeneakadémia vezetéséhez Liszt Ferenc adta a nevét, de a gyakorlati oktatás szervezése Erkel kezében összpontosult. Az új zenei nyelv kialakítása a verbunkosból indult ki, miként ezt Szilasi Alex példákkal, többek között az Erkel által lejegyzett Rákóczi-indulóval is illusztrálta. A nemzeti operastílus legfontosabb jellemzője történelmünk kiemelkedő ese­ ményeinek színrevitele. A nagyformátumú hősök, mint Bánk bán vagy Hunyadi László mellett pedig már a nép, a parasztság képviselője is megjelenik - Tiborc alakjával - a színpadon. Megismerkedhettünk a Hunyadi László-nyitány motívumaival, amely monumen­ talitásával önálló zeneműként is megállja a helyét. Azt is megtudtuk, hogy a „Meg­ halt a cselszövő” miért „suttógókórus”: az elnyomás éveiben nem lehetett hangos örvendezéssel kikiabálni egy idegen érdekeket kiszolgáló bábpolitikus halálát. Az est fénypontja Bánk bán áriája, a „Hazám, hazám” volt Szabó Levente tenorista tolmácsolásában. Szilasi Alex elemzésében rámutatott, hogy a száműzött-motívum a Hunyadi Lászlóban is megjelent, ^a fődallam pedig a mű keletkezésekor betiltott Himnusz motívumát is felidézi. így válhatott a híres ária mintegy máso­ dik nemzeti himnuszunkká. Szilasi Alex a Himnusz eredeti, pozitív jövőképet sugárzó, gyorsabb, palotás­ tempójú változatára is felhívta a figyelmünket. A mai verziót a trianoni tragédiát követően kezdték játszani Dohnányi Ernő átdolgozásában, aki négy hanggal lejjebb transzponálta a művet. Liszt Ferenc „Szózat és Himnusz!’ c. feldolgozásának kezdő részlete is elhangzott, megelőlegezve a Pázmány Szalon jövő évi Liszt-sorozatát. Az est rendhagyó befejezéseként meggyőződhettünk, hogy Szilasi Alex impro­ vizáló művészként is a világ élvonalába tartozik. A közönség javaslatára egy Zrínyi Ilonáról szóló fiktív romantikus opera keresztmetszetét-parafrázisát adta elő. ellenállhatatlan humorérzékéről is tanúságot téve. Péterfi-Nagy László Idén harmadik alkalommal rendezte meg a Hallgatói Önkormányzat a Teaestet, ezúttal Jávor Benedekkel, „Fiatalként a politikában” címmel. A lassan hagyomá­ nyosnak mondható téma harmadik vendége (Kocsis Máté és Rétvári Bence után) 1998 óta Egyetemünk oktatója, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselője és a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnöke. Bevezetőjében elmesélte, hogyan került bele a po­ litika körforgásába. Biológusnak készült mindig, 1997-ben meg is szerezte diplomáját az ÉLTÉ biológia szakán, majd 2006-ban doktorált. El­ mondta, hogy őt mindig is jobban érdekelte a ku­ tatás tárgyának a fenntartása, megőrzése, mint maga a klasszikus értelemben vett biológiai kuta­ tás. Ennek megfelelően foglalkozott ökopolitiká­ val, környezeti etikával valamint a társadalom és a civil szervezetek részvételével a környezetvéde­ lemben. A Védegylet egyik alapítójaként 2000 óta valóban tevékenyen részt vesz a magyarorszá­ gi környezetvédelem előremozdításában. „Egyik nap arra ébredtem, hogy egy fához vagyok lán­ colva” mesélte nevetve, jelezve ezzel is, hogy mennyire gyorsan és váratlanul történtek vele a dolgok. Öt évvel ezelőtt például arra a kérdésre, hogy képviselőként dolgozna-e, rögtön rávágta volna a választ, soha! Aztán mégis úgy alakult, hogy 2008-ban létrejött a Lehet Más a Politika terve, majd 2009-ben elindultak az EP választáson, 2010-ben pedig az ország­ gyűlési választásokon. Az első téma természetesen a vörösiszap katasztrófa volt. A felelősökkel kapcso­ latban leszögezte, hogy a MAL Zrt. vezetőségének bűnösségét nem vonja két­ ségbe, de felhívta a figyelmet arra, hogy a probléma ennél sokkal szerteágazóbb. A hatóságok megalapozatlan engedélyeitől kezdve, a jogalkotók mulasztásán át, a privatizációs ügyletek enyhén szólva gyanús voltáig, mindenki felelős a kialakult helyzetért (ezeket egyébként egy októberi közleményében is leírta). Hozzátette, környezetvédők már 2003-ban jelezték, hogy a vörösiszap problémája megoldat­ lan, az illetékesek akkor sem értek rá érdemben foglalkozni az üggyel. Mondhat­ juk, hogy ez a szituáció az elmúlt húsz év politikájának állatorvosi lova. A megjelent hallgatókat - érthető módon - rendkívül izgatta az LMP színeiben fővárosi polgármester jelöltként indult oktatónk véleménye Budapest jövőjével kapcsolatban. Jávor Benedek véleménye szerint a rendszerváltás óta követett út nem folytatható tovább, ezt be kell látnunk végre, ahogy ezt a nyugati nagy­ városok évtizedekkel ezelőtt megtették. Bár a Budapest Szíve program jó irány, van még hova fejlődni és ennek kulcsa a BKV helyzetének normalizálása, melyet egy cégen belüli átalakításban és a finanszírozás hatékony felosztásában lát (1/3 a fővárosi önkormányzatot, 1/3 a központi költségvetést és 1/3 az utasokat terhelné). Ezenkívül, szerinte egy előre tekintő, tartható és jól átgondolt terv, koncepció szükséges ahhoz, hogy a célt, egy élhetőbb várost, elérhessünk. Végezetül az LMP-vel kapcsolatos kérdésekre adott válaszában kifejtette, hogy pártjának jövője kiszámíthatatlan. Egyelőre a párton belül is viták folynak arról, vajon mi lenne jobb: ha a következő választásokig átalakulnak egy néppárttá, ennek minden következményével, vagy megmaradnak kispártnak, így (talán) hatékonyabban és őszintébben képviselve az ún. zöld érdekeket. Arra a kérdésre, hogy valóban lehet e más a politika, őszintén válaszolta, hogy eddig úgy tűnik igen. Maga a tény, hogy egy párt környezetvédelmi értékekkel indult el a választásokon már sokat változtatott a politika addigi arculatán. „Soha nem volt ilyen zöld a kampány!” emlékeztetett, hozzátéve, hogy a Parlamentben egy darabig ugyan csak „szaglászták” őket, de a szakértelmet mindkét oldal elismeri, és respektálja. Véle­ ménye szerint jót tett az állóvíznek a sok új arc, és megindult a szemléletváltás. Palócz László HŐK elnök beszéde a 2010-es Gólyabálon Tisztelt Dékán Úr, tisztelt Alessandro Atya, tisztelt Oktatók! Kedves Hallgatótársaim, kedves Gólyák, kedves Ünneplő Közönség! Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a jeles eseményen. Amennyiben megengedi a kedves ünneplő közönség, ma este főként az elsőéves hallgatótársaimhoz szólnék. Már három hónap telt el, mióta tagjai lettetek a Pázmány közösségének. Őszintén remélem, már ezalatt átéreztétek, hogy mit is jelent Pázmányosnak lenni, és Magyarország legjobb hangulatú intézményében tanulni. Remélem, a vizsgaidőszakban is hasonlóan jókedvűek és mosolygósak lesztek, mint most a félév legkülönlegesebb estéjén, a Gólyabálon. A Hallgatói Önkormányzat igyekezett nektek egy olyan programot biztosítani, amely valóban méltó arra, hogy együtt ünnepelhessük meg a teljes értékű Pázmányossá válásotokat. Ez az este nem a legis actiókról szól, hanem arról, hogy továbbmentek azon az úton, amire ráléptetek szeptemberben, és sok-sok élménnyel gazdagodva, új barátságokat kötve vágtok neki az első nagy megmérettetésnek: a vizsgaidőszaknak. Természetesen nem a vizsgaidőszakról szeretnék ma beszélni, hanem arról, hogy mit is jelent Pázmányosnak lenni. Azt jelenti, hogy Magyarország legjobb képzést nyújtó, legjobb közösségi élettel rendelkező intézményének lehettek oszlopos tagjai! Igen, én nem hiszek azoknak a torz és ad hoc felmérések eredményeit hangoztató statisztikáknak, amelyek azt állítják, hogy a Pázmány nem az első helyek egyikét foglalja el a jogi egyetemek közül! Aki ezt állítja az vagy nem hozzáértő és sosem járt a Pázmány jogi karára, sosem vizsgázott Polgári Jogból, vagy nincs helyén a minőségérzéke. Továbtó sosem kapta meg azokat az értékeket, amelyeket más egyetemen nem kaphat meg, hanem csak itt a Pázmányon! Én tudom és hiszem, hogy mi vagyunk a legjobbak, és nap mint nap minden hallgató legjobb tudásával és szorgalmával azért küzd, hogy jó szakemberré váljon, és ezáltal nem csak a saját, hanem a Pázmány szekerét is előretolja! Mi a Hallgatói Önkormányzatban azon vagyunk, veletek és értetek dolgozva együtt toljuk ezt a szekeret amit úgy hívnak, hogy Pázmány, és továbbra is azon leszünk, hogy ilyen színvonalas rendezvényeket csináljunk nektek mint a 2010-es év Gólyabálja! Ezek fényében kívánok nektek a HŐK nevében nagyon szép estét, jó szórakozást, és sikeres vizsgaidőszakot! Hajrá Pázmány! - harmadik oldal Galiger Enikő Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Nagy Adrienn eddigi általános alelnök több mint két év után lemondott posztjáról, helyére a PPKE JÁK HŐK küldöttgyűlése Sokolowski Márk ne­ gyedéves jogász hallgatót választotta meg 9 igen szavazattal és 1 tartózko­ dással. Tóth Máté negyedéves jogász hallgató is megválasztásra került a Felügyelő Bizottság élére egyhangúlag. Amóth Juditnak harmadéves nemzet­ közi igazgatás szakos, és elsőéves jo­ gász hallgató 8 igen, 1 érvénytelen és 1 tartózkodás mellett lett kulturális referens. PPKE-JÁKHÖK �irt, Ítélet Alkotmányozási pódiumbeszélgetésen jártam A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi karának díszterme adott otthont, a november 10-re megrendezett nyilvános alkotmá­ nyozási pódiumbeszélgetésnek. A rendezvény elsőd­ leges célja, az alkotmány országgyűlési koncepció­ jának véglegesítés előtti befolyásolása volt. A kerekasztal beszélgetés, csak, mint egy előzetese a 2011 februáijára tervezett, országos alkotmányjogi konferenciának. Ahol már nem egy, hanem több szekcióülés formájában kerülnek részletezésre az addigra várható koncepció alapvonásai. A pódiumbeszélgetésen hallhattuk Lábady Tamás egyetemi docens, volt alkotmánybíró, a Pécsi ítélő­ tábla elnöke, Schanda Balázs egyetemi docensünk, aki egyben az Alkotmányjogi Tanszék vezetője. Varga Zs. András egyetemi docens, a Közigaz­ gatási Jogi Tanszék vezetője és nem utolsósorban, Jakab András egyetemi docens és Zlinszky János, professor emeritus, volt alkotmánybíró vélemé­ nyeit a témában. A rendezvényt Koltay András egyetemi adjunktus vezette és konferálta. A konferencia nyitószavai ka­ runk professzora. Sólyom László, volt Köztársasági és Alkotmánybírósági elnök szájából hangzottak el. A rendezvényen a szakma jeles képviselői, egyetemi tanárok, köztisztviselők és a téma iránt lelkesen érdeklődő hallgatók is képviseltették magukat. Az előadók lehetőséget kaptak, az alkotmány­ előkészítő eseti bizottsághoz szeptember 30-ig beérkezett és azóta ennek honlapján elérhető szak­ véleményekre való reagálásra. Egyetemünk felkért oktatói rendelkezésre bocsátották észrevételeiket, úgy, mint Jakab András A magánszemélyektől beérkezett észrevételek című javaslatával. A listán további ismerős nevekkel találhatjuk szembe ma­ gunkat, úgy, mint Schanda Balázs dékán úr. Szabó István oktatási dékán helyettes és egyetemi docens. Jobbágyi Gábor a polgári jogi tanszék vezetője, vagy a jogbölcseleti tanszéket vezető Varga Csaba. A közvetlen demokrácia intézményei, az emberi élet és a család védelme, a preambulum probléma­ köre, a hatalomgyakorlás egyes formái éppúgy kifejtésre kerültek, mint az új alkotmány gondo­ lati adalékai, a különböző alapjogok, alkotmányos alapértékek és irányelvek. A felsorolt pontok a konferencia egészét áthatották, amelynek közép­ pontjában, maga az alkotmányozás folyamata és az új alkotmány állt. Feltevődött a kérdés, hogy valóban szükséges-e az új alkotmány? Sólyom László, bevezető előadásában hangsúlyt fektetett az alkotmány szilárdságára, kiemelve az alkotmány jogállami szerepét, emellett az igazsá­ gosság és jogszerűség egymáshoz való viszonyát. Az alkotmányba vetett bizalom aspektusából vizs­ gálta a hagyományozás és a tradíciók kiemelkedő szerepét. Az alkotmánybíróság tekintetében a legnagyobb veszteségnek költségvetési tárgyú tör­ vények alkotmányellenességének, s szankciójának Prágai Sörtúra Október 29-31. között került megrendezésre a „Jozef megmutatja Prágát!” című sörtúra, amely­ nek plakátjait láthattátok épületszerte is a Hők­ nek köszönhetően. A kiránduláson résztvevő keménymag, de még a szervezők jelentős része is karunkról került ki, kivéve a túra reklámarcát, Zolát, aki örömmel fogadta el a hagyomány­ teremtőnek szánt kirándulásra való meghívást. Az elkövetkező sorokon egy átlagos útinapló is kö­ vetkezhetne, annak minden unalmas részletével.... Azonban a reggel 9-kor tartott pihenőt a szerve­ zők egy welcome Becherovka-val színesítették, melyért ezúton is kijár a dicséret. Pozsonyon át, Prágába véve az irányt az eurc/korona/Schengen kérdéskört is megtárgyalva érkeztünk meg az egyszerre gyönyörű városba és sörparadicsomba, elfoglalva szállásunkat, a Hotel Juno-t. Az Óváros és a Zsidó Negyed idegenvezetőkkel való bejárása után az egyik patinás étteremben költöttük el vacsoránkat (U Medvidku), meg­ kezdve a finom cseh remekek kóstolgatását, nem feledkezve meg a 13%-os sörökről sem. Ezután kisebb társaságokba verődve vetettük bele magun­ kat a prágai éjszakai életbe, ki-ki vérmérséklete alapján. Mindenesetre megállapítottuk, hogy Prága méltán érdemli ki a buliváros címet. A másnapi Velke Popovice-ben töltött délelőtt szintén welcome drinkkel kezdődött, de ez már a Közel sörgyárban, ahol közelebbről ismerkedtünk a Közel védjegyéül szolgáló kecskével, na és persze a szűrőkádakkal, üstökkel. Egy órával később bevettük a Prágai Várat, a Szent Vitus Székesegyházat, Vaclav Klaus rezidenciáját majd a Károly-hidat, miután fakultatív program­ ként csatlakozhattunk a Moldva-i hajókázáshoz vagy egy napsütéses korzózáshoz a Svejk Éttermet avagy Dávid Czemy polgárpukkasztó szobrait megcélozva. A búcsúestét a társaság együtt töltötte, felkeres­ tük Hrabal egyik kedvenc törzshelyét (U Fleku), majd onnan elszakadva páran egy angol bárba is betévedtünk a főtér szegletében, ahol gitárzene gondoskodott az igazi prágai hangulatról, termé­ szetesen Karéi Gott slágereit sem kímélve. A csehek a sör nyugtató hatásának is köszönhe­ tően elég békések, tisztelet a kivételnek (néhányan megismerkedtek a metró ellenőreivel is), amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a prágaiak a néme­ tek ellen csak 1945.május 9-én indítottak felkelést!(már vége volt a háborúnak!) Furcsa módon a csehek kétharmada nem tartja magát vallásosnak, a munkanélküliségi ráta az egyik legalacsonyabb az Unióban, és a gazdaság is felívelőben van, ezzel együtt is a KSEM-nek (Morva- és Csehországi Kommunista Párt) az idei választáson a voksok 13,7%-át sikerült megszerez­ nie - tudtuk meg idegenvezetőinktől. Egy biztos, két nap alatt jócskán hozzájárultunk a statisztikához, miszerint az egy főre jutó cseh sör­ fogyasztás a legnagyobb a világon. Mindezt remek egyetemi hangulatban, költséghatékony szerve­ zéssel, ajándék út kisorsolásával az Eurotrip és a partyszervezes.hu jóvoltából. ...Krakkó tavasszal, mégvalaki? Bárdossy Csaba negyedik oldal — elvételét tartja. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmányos kontroll kiiktatásával felértékelődik a köztársasági elnök politikai vétója. Kiemelte a ha­ tályos alkotmány szerepét, hiszen az újnak erre kell épülnie, hogy használható, és legitim alkotmány lehessen. Végezetül leszögezte, hogy a napjainkban megjelenő klasszikus dilemmák, nem számítanak újdonságnak, mivel ezek a régi jogállamokban is felmerülő problémaként szerepeltek. Zlinszky János, véleményében válaszolt arra a mindenki által érdeklődéssel várt kérdésre, misze­ rint valójában égető szükség van-e új alkotmányra és, hogy a mostani tényleg akadálya-e bármiben is az ország demokratikus és sikeres működésének. Miben is indokolt az 1949. évi XX. törvény mó­ dosítása? Bizonyos dolgokat javíthatónak gondol, de a tartalom nagy része megtartandó lenne. Egyre jobban cáfolhatók az új alkotmány mellett fel­ hozható érvek. Szerinte az alkotmány eredetileg is csak ideiglenesnek volt szánva, addig, amíg a parlament újat nem alkot. A volt alkotmánybíró tolmácsolásában egyértelművé vált, hogy a „galop­ pozó alkotmányozásnak” valódi veszélye van, tehát az erre szánt időt nem szabadna lespórolni. Első­ ként, a fontosabb részletkérdésekről kell meg­ egyezni és majd csak ezután következhet, maga a megfogalmazás. ,Nem tudok más indokot elképzelni, mint hogy ez az egész, az új hatalom szimbolikus tette, amivel az újrakezdést, a nagytakarítást kívánják érzékel­ tetni” - hallhattuk Lábady Tamás a Pécsi ítélőtábla elnökének szavait. Az aktuálpolitikától tartóz­ kodva kifejtette, hogy kollégáihoz hasonlóan ő is egyetért az új alkotmány szükségességével. Varga Zs. András közjogi érveket felsorakoztatva beszélt a témáról. Ó kifejezetten szereti a mostani alkot­ mányt, hiszen mikor jogész lett akkor is ez volt hatályban, de ugyanakkor elmondta, hogy egészé­ ben soha sem szavazták meg. Tömörebb, rövidebb alaptörvényre lenne szükség! Jakab András az óvatos, gondos kodifikációt szorgalmazza, és ennek három funkcióját emelte ki, név szerint, jogállami norma, demokratikus jellegű és szimbo­ likus összetartó ereje van. Egyetemi docensünk szerint komoly értékeket képvisel a mostani, ami helyett eredete miatt kell új, és mert az 1949-es számot viseli. Schanda Balázs is érvelt ezen állítás mellett, mivel az alkotmánynak nem egyetlen tör­ vénynek kellene lennie, hanem magának az alkot­ mánynak. A beszélgetés záróakkordját Salamon László, Ka­ runk címzetes egyetemi docensének, az Ország­ gyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának elnökének szavai jelentették. Salamon tanár úr nem kívánta összegezni az addig elhangzottakat, viszont egyes kérdésekre visszautalt véleményében. Az új alkotmány szükségességét azzal indokolta, hogy hiába szerkesztettek a rendszerváltáskor egy új alaptörvényt, „a mostani 1949-es évszáma egy stigma”. A most aktuális szöveget viszont nem szabadon választott parlament szavazta meg, és az Ellenzéki Kerekasztalt sem választotta meg senki. A mostani alkotmányt is alkalmasnak tartja, de nélkülözhetetlennek az, hogy ebbe mindenképp bele kell építeni az elmúlt években megszerzett tapasztalatokat. Nem szabad megfeledkezni arról a kijelentésről, miszerint a kétkamarás parlament hívének nevezte magát. így a meghozott döntések politikai értelemben vett legitimációja erősebb lenne, a politikai rendszer stabilitása pedig bizto­ sabb talajon állhatna. Végül, de nem utolsó sorban kijelentette, hogy a napi poíitikának nincs helye az alkotmányozási kérdések vitájánál. S.N. �Szerzői jogok vs. társadalmi igények - kibékíthetetlen ellentét? Vitaindító Ma már szinte alig ismerek olyan embert, aki ne sértett volna legalább egyszer szerzői jogo(ka)t életében, sőt, egyre több olyan felhasználóval találkozom, aki azzal sincs tisztában, pontosan mivel sért szerzői jogokat és mikor jogszerű a felhasználása (például amiatt, mert tevékeny­ sége szabad felhasználás alá esik). Ezzel párhu­ zamosan mégis egyre nő azok száma, akik egyáltalán tudnak a szerzői jog létezéséről, és például egyre többen hallottak már arról, mit jelent az üreshordozó-díj, kik a közös jogke­ zelők, mit jelent a fájlcsere, stb. A szerzői jog ma már mondhatni mindenkit .közelről” érint, egyre többen fogalmaznak meg konkrét véleményt hatékonyságáról, mű­ ködéséről, jövőjéről. A leggyakrabban az internet korában élő felhasználók (jogos, vagy jogosnak vélt) igényei kerülnek hangoztatásra, illetve a nagy kiadók vagy egyes jogkezelők elleni, általában támadó hangvételű írásokkal találkozhatunk a legkülönfélébb fórumokon. Egyre kevesebb szó esik magáról a szerzőről, arról a szobrászról, íróról, költőről, grafikusról, zeneszerzőről, stb., aki alkot, és még kevesebb a hazai, kezdő alkotókról. Azért emeltem ki ez utóbbi csoportot, mert például amíg igaz lehet, hogy a felhasználók által szabadon elérhetővé tett, letölthető alkotás kiváló, ingyenes reklámot jelenthet egy befutott, világhírű író számára, addig pl. egy kezdő magyar szerző nem való­ színű, hogy önmagában ezzel a „reklámmalI”’ sokra megy, amikor ő maga bevételre is szá­ mított az eladott példányok alapján. Azonban ezek után senki sem fogja megvásárolni az ingyenesen is elérhető művet. Persze aki művész, emellett rendelkezhet egy kiváló eg­ zisztenciát nyújtó állással is, így nagyvonalúan lemondhat mindenféle szerzői vagyoni jogáról végül is napi tíz óra irodai munka után kiválóan lehet még verseket írni vagy dalszöveget sze­ rezni, emellett léteznek jótevő mecénások, stb... Nemrégiben azt az érvelést is hallottam ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy „régen egy igazi alkotó az alkotás öröméért alkotott, és az sem érdekelte, ha ennek fejében egy kis padlás­ szobában halt meg tüdőgyulladásban”. Valóban, ilyen önfeláldozó szerzők is szolgálhatnak a jövő ideál-tipikus alkotójául, de vajon tényleg ennyire mostohán kezelnék a szerzőket a XXI. század felhasználói? Érezzük, hogy valahogyan a két szélsőség kö­ zött kell a jövő jogász nemzedékének választ találnia a kérdésre, mégpedig úgy, hogy végre ne csak a szerző vagyoni, hanem személyhez fű­ ződő jogai is megfelelő figyelmet kapjanak. A szerzői jog jelenlegi rendszerét lehet kritizálni - sőt, a megfelelő alternatívát kínáló, építő jel­ legű észrevételek csak jó hatással lehetnek a jogterület fejlődésére. Valóban léteznek jelenleg .kényszer”- illetve „félmegoldások”, így például valószínűleg maguk a szerzők lennének a leg­ boldogabban, ha az üreshordozó-díjakra nem lenne szükség. Hiszen az üreshordozó-díjnak a termék árába történő beépítése nem csak azt a - tegyük hozzá, csapán néhány - felhasználót zavarja, aki csak és kizárólag szerzői jogi védelem alatt nem álló, vagy saját művet tárol az adott hordozón, hanem azt a szerzőt is, aki az adott mű jogszerű felhasználásával (pl. nem az engedélye nélkül az internetre feltöltött kéz­ iratot egy DVD-re kimásolva, hanem a kiadott könyvet megvásárolva) jóval nagyobb bevételre számíthatott volna. Persze sokan vannak azon a véleményen, hogy az alkotóknak mindenféle anyagi kompenzálás nélkül, örömmel kell a társadalom számára rendelkezésre bocsátaniuk kreativitásuk gyümölcsét. De ez azt kellene hogy jelentse, hogy nem létezhetnek „főállású’ alkotók? Egy alkotónak mosolyogva kellene néznie, amint mindenki más profitál az ő Birth or not? Félő, hogy a reflektorfény csábítása könnyen követőkre találhat az így is jócskán évi 1,5 millió abortusszal terhelt USA-ban. És ha belegon­ dolunk, ez egy új valóságshow, ahol névtelenül, ingyen lehet szavazni egy védtelen élet végéről, mégpedig úgy, hogy esélye sem volt „az utolsó szó jogához”. Ha egy anya az abortusz mellett dönt, akárcsak nehéz körülményei miatt, valahol még feldol­ gozható. De amikor ismeretlen felhasználók kapják meg a döntés jogát, szavazva egy másik ember életéről, ez egészen döbbenetes. Azonban a „Give Birth” opció szavazattöbbsége esetén zöld lámpát kaphat az élet. Figyelemmel követve a szavazást kb. 300 ezren adták le eddig a voksukat, de fél órája átvette a vezetést „Have an abortion” nyilván néhány szélsőséges liberális szervezet, média ráhatásaként, de nem kizárva a szavazás internetes vírus által való eldöntését. Szavazás az életről Egy nagy vihart kavart oldalon e sorok írásával egyidőben lehet szavazni, hogy egy amerikai pár elvetesse, avagy megtartsa gyermekét. (A sza­ vazás címe: Should We Give Birth or Have an Abortion?) Ez az jelenség világszerte tömeges reakciókat váltott ki mind a sajtó, mind pedig az interneten szörfölők körében. A pár állítása szerint hideget, meleget kapva özönlenek az olvasói levelek, amelyek többsé­ gében a „Have an abortion” opcióra leadott szavazattöbbség esetén az örökbefogadást vállalják gyermektelen párok, élet- és jogvédők, érezve a szokatlan jelenség veszélyét és tétjét, ami valójában egy élet, avagy annak halála. - ötödik oldal - szellemi termékéből, miközben ő és csa­ ládja abból egyáltalán nem termel bevételt? Sőt, egy dal szerzője boldogan nézze és egyszeruen elismerése jeléül fogadja el, amint egy kiváló mo­ sogatószivacs reklám­ jában az ő szerzemé­ nye csendül fel, és egy plázában az ő dalaira vásárolnak boldogan az emberek? Többektől hallottam azt a véleményt, hogy akárhogyan is alkotjuk meg a szabályokat, egy­ szerűen nem tudjuk érvényesíteni azokat, ezért az lenne a legegyszerűebb megoldás, ha nem tekintenénk jogsértéseknek a modem technika által lehetővé tett többszörözéseket, fájlcserét, stb. (Jónéhány büntetőjogász ennél a pontnál talán hangosan felszisszen, elképzelve, mi lenne a következménye az „úgyis sok a lopás, lehetet­ len mindet felderíteni, ezért inkább a helyze­ tünk megkönnyítése érdekében ne is üldözzük azokat” hozzáállásnak). Erre a felvetésemre néhányan korrigálták elképzelésüket, és úgy fog­ laltak állást, hogy az analóg világban minden maradjon a régi, csak az internetre vonatkozóan vezessünk be új szabályokat. Ez az elmélet persze nagyon egyszerűen hangzik, megvalósí­ tása azonban számos problémát vet fel. Mi le­ gyen az elhatárolás pontos alapja, hogyan vá­ lasszuk ketté a két területet? És mi számítson végül is az interneten jogszerű felhasználásnak? Netán műtípusonként történjen meg egyfajta differenciálás? Sok a kérdés, és egyelőre kevés a valamennyi érdekeltre tekintettel lévő, valós alternatívát kínáló válasz. Kíváncsian várom, hogy Kamuk hallgatói, mint tipikus felhasználók, mint a leg­ különfélébb alkotások szerzői és mint a terület lehetséges jövőbeli jogalkotói, hogyan látják a kérdést, és milyen elképzeléseik vannak a szer­ zőijogról? Gondolatébresztőnek szánt írásomra érdeklődve várom a hallgatói véleményeket, ötleteket tartalmazó szerzői alkotásokat! 4^' Pogácsás Anett Eközben az illető hölgy ultrahang-felvétekkel színesített blogjában számol be, hogy a felülvizsgála­ ton a babával minden rendben, szépen fejlő■ dik, és köszöni, hogy —' ilyen sokan érdeklődnék irántuk, majd még egyszer emlékeztet a dec. 9-i törvényes határidőre. (Az esetleges be­ avatkozás legális elvégzésének utolsó napja.) Természetesen az elnök megvétózhatja a szava­ zás eredményét, bárhogy is alakul. A szavazás után megjelenő rendszerüzenet: „Thank You for voting!”. Pedig „Merry Christmas!” is üdvözöl­ hetné a webkettő „emberét”, (birthomot.com) Bárdossy Csaba �S.Wj!:i«=-i-_^ M*^J5rT3*’SJWÍ • TEJ'ííT' ^^^elet Ali lesz veled Alkotmánybíróság? Az utóbbi hetekben az Alkotmánybíróság volt az érdeklődés középpontjában. Talán ekkora figyelem utoljára a megalakulásakor övezte a taláros testületet. De honnan is indultunk és hol tartunk most? Az Alkotmánybíróság megalakí­ tásáról 1989 januáijában határozott az Ország­ gyűlés. Magáról a szervezetről, hatáskörről azonban már a rendszerváltást előkészítő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon döntés született. Az Alkotmánybíróság az b ■ ' r'.. alkotmányvédelem legfőbb szerve. Alapvető feladatait az alábbiakban foglalhatjuk össze: a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata, az alkotmányos rend és az Alkotmányban bizto- sított alapjogok védelme. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az előzetes normakontroll, utólagos normakontroll, jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata, alkotmány­ jogi panasz, mulasztásban megnyilvánuló alkot­ mányellenesség vizsgálata, hatásköri összeütkö­ zés, az Alkotmány rendelkezéseinek értelme­ zése, egyéb eljárások. Az események akkor gyorsultak fel, amikor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a 98%-os különadóról szóló törvény alkotmányellenes. Még meg sem száradt a tinta a határozaton, máris politikai kereszttűz alá vették az Alkot­ mánybíróságot. Lázár János, a kormányzó párt frakcióvezetője arra a következtetésre jutott, hogy nincs más lehetőség, mint korlátozni az AB jogkörét. Ezen kijelentés mellett a jogász­ társadalom sem mehetett el szó nélkül. Sorra szólaltak fel az Alkotmánybíróság volt tagjai, jeles alkotmányjogászok, jogászok, hogy ez a mondat a Magyar Köztársaság demokratikus jogállami működését veszélyezteti. De mintha az értelmiség heves kirohanása hang nélkül ma­ radt volna. Az Országgyűlés már a következő szavazás alkalmával keresztülvitte az Alkot­ mánybíróság hatáskörének megvonását. Ennek Dobrudzsái vakáció Egy könyv, Wass Alberttől az Elvásik a veres csillag, amely a Tizenhárom almafa folytatása, késztetett ennek a cikknek a megírására. A szerző a regény végén leírja, a tőle megszokott erős érzékeltetés! eszközökkel, egy a történelem által méltatlanul elfeledett és sok erdélyi ma­ gyar, „kuláE’ családot érintő drámát, neveze­ tesen a Dobrudzsába történő deportálásukat. A főhős Tánczos Csuda Mózsi hiába próbálta a megszokott, csavaros székely észjárással kiját­ szani a rendszert és alkalmazkodni a túlélés érdekében a változó világhoz, mégis felke­ rült arra a listára, amely a Kommandóról száműzött. a dobrudzsai iszappokolba kény­ szeríttettek névsorát tartal­ mazta. A történet sajnos valóságon alapszik. A második világháborút lezáró Párizsi Béke visszaállította a régi határokat és így a székelység, ugyanúgy, / ' ahogy az erdélyi magyarság többi része is újra román fennhatóság alá került. Ami­ nek a következménye a megtorlások és a mesterséges integrálás tervének megszületése lett. Ezt a célt szolgálta már ebben a korai időszakban a dobrudzsai kényszermunka és deportálás, s majd később a Ceausescu időben a regáti románság régi magyar, erdélyi városokba történő betelepítése, aminek ma már láthatjuk a magyar-román lakosság arányaiban mutatkozó következményeit. Az első nagy megtorlás az erdélyi nagybirto­ kosoknak a száműzetése volt a Duna-csatornához, miután a földjeiket, birtokukat államo­ sították. A „Halál-csatorna” építése 1949-ben kezdődött el, ahol a „szocializmus ellenségeivelp)’ építették az eredetileg 60 km-esre tervezett csatornát. A munkát tehát a pont kapóra jövő jelszó alatt 60 ezer (75%-ában) erdélyi magyar ember végezte, teljesen embertelen körülmé­ nyek között. A csatorna célja az volt, hogy a Fekete tengert ezen a csatornán keresztül Az Oder-Rajna csatornához kapcsolják nehézipari termékek szálKtása végett. Óriási munkaerőt követelt ez a projekt és mivel kellett az utánpótlás, az állampárt még egy Dekrétumban is szabályozta (1970-ben!), hogy ha bárki kritizálni meri a gazdasági döntéseket, vagy a kisebbségi politikát, az kényszermunkára kerül. Mindenesetre az eredmény önmagáért beszél: az itt dolgozó magyarok (és mások) 300 millió köbméter talajt ástak ki és a csatorna a 80-as évek közepére elkészült. Az kérdéses, hogy mennyire volt gazdasá­ gos beruházás, hiszen kiszá­ molták, hogy a Ceausescu megalomániájából újrakezdett munka körülbelül 630 év alatt fogja visszatermelni azt az összeget, amit a román állam (nyugati segítséggel) a nagy álom meg­ valósulására költött. Az ár sok-sok ezer ember élete, akik mindenfajta emléktábla, vagy sírhely nélkül alusszák örök álmukat. 1950-ben kezdődött a „nagy vakáció” a három­ széki székelyeknek. A karhatalomnak nem szá­ mított, hogy gyerek, asszony vagy öregember, akit úgy gondoltak, kihurcolták otthonaikból és nagy teherautókon szállították őket Brassóba. — hatodik oldal - értelmében az AB a költségvetésről, a költség­ vetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, vala­ mint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket csak akkor vizsgálhatja felül és semmisítheti meg, ha azok az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok vé­ delméhez való jogot, a gondolat, a lelkiismeret és vallás szabadságát vagy a magyar állampol­ gársághoz kapcsolódó jogokat sértik. Egyetlen alapjog maradt ki ebből a listából, a tulajdonhoz való jog, ami a leginkább sérülhet ezekben a helyzetekben. Az Alkotmánybíróság jogkörének megvonásá­ val kapcsolatban a következőknek adott han­ got: „Az Alkotmánybíróság utólagos felülvizsgálati jogkörének változatlan fenntartása a magyar alkot­ mányos rend lényegi biztosítéka. A hatáskörök meg­ változtatásának tervével kapcsolatban az Alkotmány­ bíróság továbbá azt is megjegyzi, hogy a törvény­ hozásnak még az alkotmánybírósági felülvizsgálat alól kivont területeken is számolnia kell az Európai Unió Bírósága és az Emberi fogok Európai Bíró­ sága által végzett ellenó'rzés lehetőségével” Baracsi Katalin A legtöbbjük azt sem tudta, hogy hova fognak menni, hiszen abban az időben esélyes volt a Duna-csatoma vagy akár Szibéria is. Ezután marhavagonokba tették őket és kezdődhetett a két napig tartó utazás. 100-120 embert is bezsú­ foltak egy-egy vagonba, bármifajta egészség­ ügyi berendezés nélkül. A végállomás Cataloi volt, ahol egy több ezer hektáros területen fek­ vő állami gazdaság adott otthont a háromszé­ kieknek. A későbbiekben kisebb enyhülés kezdődött el, ekkor a gyerekek egy részét haza­ engedték, de ennek az lett a következménye, hogy sok család végleg kettészakadt. Jogvédő szervezetek fel is emelték a hangjukat az embertelen körülmények miatt. Beszámol­ nak a napi 10-12 órás kegyetlen munkáról, amelyet rendkívül rossz táplálkozási és egész­ ségügyi körülmények között kell végezniük. Az Amnesty International beszámol jelentésében arról is például, hogy a rabok a vizet közvetlenül a Dunából nyerték és az időjárási körülmé­ nyekre tekintet nélkül, a munkát fagyban, vagy kegyetlen melegben, malária veszély mellett is kellett végezni, az iszappokolban. Az ott történ­ teknek a nagyobb része még így sem látott napvilágot, de talán most hozzájárul egy Buka­ restben megnyílt kiállítás, amely az Egy kiter­ velt temető címet viseli. Két túlélő azt a célt tűzte ki, hogy megpróbálják feltárni az ott tör­ ténteket és ezáltal is elősegíteni a még élő bűnö­ sök felelősségre vonását. Ez azonban egyáltalán nem tűnt egyszerű feladatnak, több helyről is elküldték őket, azzal, hogy ők erről még ma sem mernek semmifajta információt kiadni. Ennek ellenére a kiállítás megtekinthető és re­ mélhetőleg a közfigyelmet jobban ráirányítja erre az egyiptomi piramisok építésének mód­ szereire emlékeztető projektre. Both Hunor �'^élet Ősz Párizsban Mintha néhány napra időkapszulába zártak volna, úgy állt meg számomra a hétköznapi robotolás, mikor a francia fővárosban ragadtam a hónapok óta tartó sztrájk általánossá válásakor. Lelassult minden; a repterekre nem jött kattintgatós turista, s nem is hagyta el néhány napig légi úton senki sem a várost. A meleg sem sietett távozni, így a napsugarak még velem maradtak és melengettek. Kedve­ sen, cirógatva törtek át az őszi faleveleken, melyek mintha oda lettek volna ragasztva, az ágakon függeszkedtek. Rozsda- és gesztenyebarna, mohazöld, mustársárga és megannyi színben pompázó, terebélyes platánok és „űr­ szelvénybe nyúló fák szegélyezték a széles uta­ kat, amelyeket fehér, magas házak öveztek, tö­ vükben megannyi kávézóval, virágossal, össze­ fonva a frissen sült croissant és szirmos rózsa illatát. Az így kirajzolódó harmóniát a szirénázó ren­ dőrautók és az utcákon hömpölygő tömeg törte meg, mely azonban fülhallgató és kellemes zene segítségével könnyen kizárható volt, megra­ gadva a napot, kihasználva a pillanatot, kalan­ dozva a Napkirály birodalmában. A Notre Dame tövéhez érve, a színpompás rózsaablakokra felnézve megelevenedett Quasi­ modo, aki megbabonázva nézte Esmeralda táncát. A szegény púpos mosolygott, egészen belefeledkezett a cigánylány figyelésébe. A felső párkányon egy szörnyalak mellett állt, mint az egész líe de la Cité kis őre. Oly gyengéden nézte Esmeraldát, mint ahogy a Szajna két ága karolja át a kis szigetet, amelyről tovább baktatva a zsibongó Latin negyedbe érkeztem. Macska­ köves, kacskaringós utcákon keresztül egészen a Musée d’Orsay-ig vitt az utam, közben a túl­ oldalra nézve a Louvre elterülő szárnyain szinte keresztül látva vissza mosolyogtam Mona Lisára. De a francia impresszionisták képei jobban vonzottak: Monet, Degas, Cézanne... Légies- -1 ■ ■ ség, könnyedség, akárcsak a hatalmas Eiffeltoronyra tekintve, ami a temérdek vaselem elle­ nére oly törékenyen magasodik a lába előtt he­ verő város elé, hogy fel sem fogjuk erejét. Szemközt vele a Trocadero tér, s távol valahol a mártírok hegyén, a Montmartre-on keleties Sacre Coeur. Felkapaszkodva a hercegnő szoknyájára, lenéz­ ve a lába előtt heverő Mars mezőre, az aranyló kupolájú Invalidusok dómjára, ahol a Szent Ilona szigetéről elhozott Napóleon márvány­ szarkofágja pihen, s emlékezik a dicső csatákra. a Champs Elysées egyik végén emelkedő Diadalívhez hasonlóan. A távolban, kicsit messzebb azonban már valami új, más emel­ kedik: futurisztikus, csillogó üvegmonstrumok, már nem a Haussmann báró által tervezett városkép elemeiként. A múlt és a jelen, a jelen és a jövő valahol el kell, hogy váljon. Néhol még egybeolvad, jól megfér, ott azonban már teret nyert a modernség. Azonban még nagyjából meg van az egyensúly: a tizenkét sugárút össze­ futásánál álló Diadalív, az Arc de Triomphe tengelyén található a Louvre üvegpiramisától néhány lépésnyire álló Arc de Triomphe du Carrousel és a már modern a Grande Arche, egységben és békében. Tolerálják egymást, akár­ csak az emberek, akikben közös, hogy a francia nyelvet beszélik. Ha franciák, ha nem, ha értik a másikat, ha nem. Süket sógor módjára csak mondják és mondják, én meg „je ne comprends pás”. De megértem őket, ők franciák, kiknek zászlója büszkén lobog a Diadalív ívében, Euró­ pa szívében. Mikola Orsolya LOL, avagy a humor hatalma (2.) A folyamatos közéleti izgalmak közben ki­ kapcsolódni vágyók kívánsága előtt mélyen meghajolva ajánlom ezen sorokat, megemlé­ kezve a világ egy szerencsésebb szegletében zajló korántsem jelentéktelen tudományos felfedezések világáról. A közelmúltban zajlott le a világ egyetlen, s így legrangosabbnak mondható tudományos elis­ merés az anti-Nobel (lg Nobel prize) díjkiosztó gálája, nem kevésbé impresszív helyen, mint a Harvard egyik dísztermében. Az elismerést komolynak szánt haszontalan kutatási ered­ mények kapják (a díj neve az angol „ignoble”, azaz „alantas származású” szóra utal). Igazi Nobel-díjasok is örömmel vállalják a díj­ kiosztáson való közreműködést, kifejezve így is őszinte együttérzésüket a díjazottakkal, akik általában az eléggé értelmetlen felfedezéseket produkáló, azokat neves lapokban (Nature) publikálni sem szégyenlő tudósok köréből kerülnek ki. A díj (Tojásra hajoló kopasz csirke) meglepő módon semmilyen juttatással nem jár, sőt a díjazottnak saját zsebből kell fizetni az utazást is. A béke-Ig Nobelt az amerikai légierő ohiói Wright Laboratóriumának tudósai kapták. A kutatók szó szerint értették a „szeretkezz, ne háborúzz” szlogent, és olyan bombát kezdtek tervezni, amely „az ellenséges katonákat ellen­ állhatatlanná teszi egymás számára”. 2007-ben a kémiai lg Nobelt a japán Jamamoto Maju vihette haza, amiért kimutatta, hogyan lehet vaníliaaromát szintetizálni tehéntrágyából. A New '\brk-i Comell Egyetem kutatója, Brian Wansink az emberi étvágy határait vizsgálta egy kísérletben, amelyben egy gyakorlatilag fene­ ketlen levesestálból etetett önkénteseket. Wansink a tálban levő levest egy rejtett csövön ke- resztül pótolta, és arra a megrázó követ­ keztetésre jutott, hogy a kifogyhatatlan tálból kanalazók 70 százalékkal többet esznek, mint a hagyományos módon levesező kontrollcsoport. A repüléstechnikai lg Nobelnek az argentin Quilmes-i Nemzeti Egyetem tudósai örülhet­ tek, amiért felfedezték, hogy potencianövelő szerek csökkentik a biológiai óra hosszabb re­ pülés okozta időeltolódását, vagyis a jetlaget. Az irodalmi díjat az ausztrál Glenda Browne érdemelte ki a „the” szócska, vagyis a határozott névelő angol megfelelőjének kutatásáért. Iván Schwab ás Philip May azzal érdemelték ki a kitüntetést ornitológia kategóriában, hogy tu­ dományosan megvizsgálták, miért nem fájdul meg a harkály feje attól, hogy napi 12 000 alkalommal a fához veri. A Kaliforniai Egyetem tudósai szerint a harkályt a többi madárénál vastagabb koponya védi, amely szivacsos szerke­ zetével óvja az agyat az ütésektől. Arra is rá­ jöttek, hogy egy milliszekundummal azelőtt, hogy a harkály csőre a fához verődne, a madár pislogóreflexe működésbe lép, így akadályozza meg, hogy szemei kiugorjanak a hirtelen be­ csapódástól. Az orvosi díjat egy holland tudóspáros kapta, ők azt állítják, hogy az asztma kezelhető hullámvasutazással, legalábbis enyhítők vele rohamai. Díjat kapott egy olasz csapat is: ma­ tematikával bizonyították be, hogy hatékonyab­ ban működhetnének a vállalatok, ha találomra léptetnék elő dolgozóikat. A leghírhedtebbé azonban egy korábbi irodalmi anti-Nobel vált a világban: ír rendőrök kapták, amiért vagy félszázszor bírságolták meg a len­ gyel Vezetői Engedélyt. A tévedést az okozta, hogy a lengyel jogosít­ ványokban a jobb felső sarokban virít a felirat: Vezetői Engedély, vagyis Pravo Jazdy. A rendő- hetedik oldal - rök meg mindig azt hitték, ez a szabálysértő neve. Töltötték is ki szorgosan Vezetői Enge­ dély névre a bírságcetliket, ám egy lengyelt sem hívtak így az érintettek közül, ezért mindegyi­ kük megúszta a dolgot, az ír rendőrök pedig már-már fantomnak hitték Pravo Jazdyt, aki állandóan változtatja a lakcímét: mindegyik megbírságolt lengyel máshol lakott. A gálán hagyomány volt, hogy a díjazottak papírrepülőket dobálnak a színpadra, de ez idén biztonsági okok miatt elmaradt. A díj lét­ jogosultságát alátámasztandó, az idei fizikai Nobel-díjas, Andre Geim tíz évvel ezelőtt élő békák mágneses térben való lebegtetéséért holland kutatótársával kapott lg Nobelt, majd 2010-ben megosztva megkapta a fizikai Nobeldíjat a kétdimenziós gráfénre vonatkozó ku­ tatásaiért. Bárdossy Csaba �^aterjú „Egy jogásznak mindent tudnia kell, és még valamit hozzá.” Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Nem tartozhattam azon szerencsés hallgatók közé, akiket még utolsó csoportjaiban ok­ tatott a nemzetközi joggal, világűijoggal fog­ lalkozó tanár úr, s akik fényképét mosolyog­ va mutatja. De néhány órás beszélgetésünk is örök útravalóul szolgál. Karizmatikus egyé­ nisége és határozott nézetei igencsak példa­ értékűek, s követésre méltóak. - A közelmúltban köszönt el egyetemünktől... - Sajnos egészségem már nem engedi, hogy az órákat megtarthassam. Tizenöt év után nehéz szívvel búcsúztam, mert az oktatás lételemem. Legszívesebben innen, az olvasó­ fotelemből is folytatnám az előadásokat. Úgy, ahogy most magát untatom. - Hallgatói kedvelték, pedig előadásait a hagyo­ mányos, úgymond „poroszos” módon tartotta. - Ha a téma beható ismeretén alapuló, jól felépített előadás „poroszos” - ám legyen. A hallgatóság bevonása retorikai feladat. Igaz, az amerikai stílusú interaktivitásnak egyál­ talán nem vagyok híve: a közbeszólásoknak, a Coca Cola mellől odavetett mondatoknak. De az előadás után minden kérdést szívesen megtárgyaltam az érdeklődő diákokkal. Módszerem igazi elismerése az volt, amikor az utolsó indexaláírás után odajött egy hall­ gató, és csak annyit mondott: „Kérem, tanár úr, minden előadása élmény volt!'I” - A diákoknak olyan rövid összefoglalókat adott, amiket „tacepao”-nak nevez. - Igen, tréfásan hívom így az előadások alkalmával kiosztott lapokat - a kínai diákok egykori röplapjai nyomán. Ezek az előadás vázlatát, fontosabb definíciókat, számadato­ kat tartalmaztak és a „napirend előtt” néhány percben említett témákat: hanyagságból vagy tudatosan züllesztett szép magyar nyelvünk védelmében, vagy protokoll-ismeretek rög­ zítésére. Tűrhetetlennek tartom például, hogy még parlamenti képviselők is azt hiszik, ők „törvénykeznek” (holott törvényt hoznak), vagy hogy Kolontár „helyiség”. Egy régi szó­ lás szerint a jogásznak mindent tudnia kell, és még valamit hozzá. Hallgatóim talán emlékezni fognak arra, mit jelent az RSVP rövidítés egy meghívón, és előveszik a gasztronómiai tacepaót, ha ünne­ pi menüt terveznek. - Kedves tanára, Flachbarth Ernő, a nemzetközi kisebbségi jog szakértője mellett tanársegédként tevékenykedett. Néhány évvel ezelőtt, 2002-ben, kezdeményezésére emlékkönyv is megjelent tisz­ teletére. Ebben ön is ír róla, a tudósról és professzorról. - Mindig az volt a célom, hogy amit tudok, továbbadhassam. Ez a flachbarthi iskola szel­ leméből következett. Valóban, abban a sze­ rencsében volt részem, hogy dolgozhattam mellette, ő mindmáig példaképem. Az okta­ tás volt a szenvedélye. A legnehezebb idők­ ben divat volt a „lemorzsolódás elleni harc’ jegyében elítélni a tárgyi tudás szigorú meg­ követelését. O ilyen engedményt nem tett, s a hallgatók és oktatók is tisztelték érte. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a Kar lehe­ tővé tette az emlékkönyv megjelenését, és ezzel ráirányította a figyelmet egy nagy ma­ gyar tudós már-már elfelejtett életművére. - Önt a világűrjog hazai „atyjaként” tartják számon. Számtalan publikációja jelent meg, s joggal mondható korszakalkotónak í964-es Világűrjog, majd 1969-es Space Law című könyve. 2005. augusztus 21-én a Magyar Köz­ társaság elnöke „közel ötven éven át végzett tudo­ mányos tevékenysége, különösen a világűrjog tu­ dományának megalapozásában és művelésében élért, nemzetközi elismerésben részesülő eredmé­ nyeiért, valamint több évtizedes kimagasló tu­ dományos oktatói munkája elismeréséül” egyete­ münk docenseként a Magyar Köztársasági Arany Erdemkereszt kitüntetésében részesítette. - Ami az „atyaságot” illeti: mater semper certa est, páter incertus. A világűrjogban nincs DNSvizsgálat. Kétségtelen, hogy 1964-ben meg­ jelent könyvem a szocialista államokban első összefoglalása volt egy új jogterületnek, és világviszonylatban is az elsők közt volt. Az 1969-es „Space Law” ezt alapszerződésünk, az 1967-ben aláírt Outer Space Treaty figye­ lembe vételével fejlesztette tovább. Az Erdemkeresztet nagy örömmel fogad­ tam. Nemcsak személyes okból, hanem azért is, mert ez magának a világűijog tudomá­ nyának elismerését jelenti. - A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia rendes tagja, a Nemzetközi Világűrjogi Intézet tiszteletbeli igazgatója. Ha gyermekkori, szinte mérnöki pontossággal készített csillagászati raj­ zait nézem, úgy tűnik, igen korán elindult az ide vezető úton. nyolcadik oldal - Csillagászattal tízéves koromban kezdtem foglalkozni. Ez a rajz 1937-ből származik. Egy iskolatársamnak és barátomnak lelkesen számoltam be arról, hogy kidolgoztam a csillagászati távolságmérés trigonometriai módszerét. Ma már persze mosolygok rajta, mert kissé pontatlanra sikeredett: szögmérő és vonalzó segítségével a Hold Földtől való távolságát úgy 40 000 km-es eltéréssel adtam meg. De komolyra fordítva a szót: a mester­ séges holdak és bolygók csillagászati törvény­ szerűségek szerint haladnak, az orbitális mozgáshoz szükséges sebességet a rakéta­ technika biztosította, ami ugyanúgy érdekelt, mint a hagyományos repülés. Mindehhez társult később a nemzetközi jog - ez volt az indíttatás. - Mikor kezdett a világűrjoggal mint önálló tudománnyal foglalkozni? - 1957-ben, amikor még nem volt kívánatos a nevén nevezni, ezt az új területet a légijog új kérdéseként közelítettük meg. Első tanul­ mányom a Jogtudományi Közlönyben „Légi­ tér és világűr” címmel, ötven évvel ezelőtt, 1960-ban jelent meg. Ebben fejtettem ki azt az új látásmódot, ami - szakítva a hagyo­ mányos sémákkal -, űrtevékenységnek az orbitális vagy orbitális célú tevékenységet tekinti. Függetlenül bármiféle elhatárolástól légitér és szabad világűr közt. Ezt a funkcionalista felfogást az úgynevezett szocialista országokban egyedül képviseltem akkor is, amikor a Szovjetunió az elhatárolást támo­ gatta. Meg kell mondanom, hogy ebből az semmi hátrányom nem ??.ellentmondásból” származott, és az Interkozmosz űrkutatási programja keretében elméletem tárgyilagos viták témája volt. - Egy előadásában azt mondta, úgy tűnik, a világűrjog konzervál. - Valóban, például A. Meyer, E. Pépin, és mások jóval kilencven feletti kort értek meg. Többen közülük az 1. világháború előtt a nemzetközi légijog megalapozásában is részt vettek. Mrs. Galloway akit tréfásan és szeretettel „a világűrjog nagymamájának’ neveztek, 103. életévében, von Rauchhaupt professzor számára 104 évesen jött el az a bizonyos „dies certus, incertus quando”. Svájcban, egy óra cifferblattján olvastam a következő bölcs figyelmeztetést: „Jede Se­ 55 kunde verletzt die letzte aber tötet dich.’ Vagyis: „Minden másodperc megsebez, az utolsó megöl.” 84 éves fejjel ezt a másod­ percet, amelyből egy évben 31 és fél millió van, feltehetőleg hamarabb várhatom, mint Ön. Melyik lesz az, csak a Mindenható tudja. Egy tevékeny élet alkonyán, aminek nagyon szép záróakkordja volt tizenöt éves oktatói munkám egyetemünkön, nem ér váratlanul. Mikola Orsolya �layhày Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására A boldoggá- és szentté avatás, vagyis a kanonizálás a Katolikus Egyház egyik leg­ szebb ünnepi eseménye. Tehát nem minden­ napi történésről beszélhetünk. Ha pedig egy magyar ember életét és tetteit ismeri el az Egyház ezzel a szép szertatással és az élők számára sokat jelentő címmel, számunkra különös örömöt és büszkeséget kell, hogy jelentsen. Ilyen örömteli eseményre nemrégi­ ben került sor legutóbb. Nagyváradon, 2010. október 30-án, szombaton a XVI. Benedek pápa küldötteként jelenlévő Angelo Amato érsek, a Szenttéavatás! Ügyek Kongregációjá­ nak prefektusa kihirdette Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatását. A boldog­ gá avatás ténye és az esemény helyszíne is különleges a maga nemében. A helyszín azért, mivel Nagyváradon 1. László király 1192-es szentté avatása óta, tehát 818 éve nem volt ehhez hasonló esemény. Az újonnan boldoggá avatott személye pedig azért, mert ő Romániában az első, aki a kommunista rendszer áldozataként kapta ezt a kitüntető elismerést. Hazánkban is csak tavaly tört meg az a mély csend, amely azokat övezte e tekintetben, akik a kommunista rezsim alatt a katolikus eszméket és elveket büszkén és megalkuvás nélkül vállalták és megélték, gondolkodás nélkül elfogadva ezzel akár a halál lehetőségét is. A magyarországi egyház tekintetében ezt a tisztességet Meszlényi Zoltán, szintén püspök vértanú érdemelte ki, akit 2009. október 31-én, Esztergomban avattak boldoggá. A most kanonizált egykori nagyváradi püspök ugyan élete jelentős részét a mai Románia területén töltötte, kétségbevonha­ tatlan magyarságát mi sem bizonyítja ékeseb­ ben, minthogy az említett ünnepi szertartást a nagyváradi székesegyházban. Erdő Péter, Magyarország bíborosa, prímás, esztergombudapesti érsek celebrálta. Méltán lehetünk tehát büszkék rá mi, magyarok is, ahogyan a romániai katolikusok is azok. És ez úgyszin­ tén öröm számunkra, hiszen két, egymással sok esetben vitában álló nemzet között egy fontos közös pontot jelent. A következőkben a hazánkban méltatlanul szűk körben ismert és elismert XX. századi vértanú püspök sze­ mélyét, ezzel együtt életét és tevékenységét kívánom közelebb hozni az olvasóhoz. Bogdánffy Szilárd 1911. február 21-én szü­ letett a Torontál megyei Feketetón. Ez a helyiség ma Szerbiához tartozik Crna Bara néven. Középiskolai tanulmányait a temes­ vári piarista gimnázium tanulójaként végezte. 1929-ben felvételt nyert a nagyváradi Teológiai Akadémiára. Kiváló eredményei és példa­ mutató viselkedése elismeréseként elöljárói a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, hogy annak elvégzése után a tanári pályára léphessen. Tanulmányai befejezése után 1934-ben visszatért Nagyváradra, ahol pappá szentelték. Szatmáron a papnevelő intézetben kezdte szolgálatát, mint helyettes tanár és tanulmányi felügyelő. 1935-ben már a nagyváradi Gojdu Líceum hittanáraként is tanított, ezzel párhuzamosan pedig kine­ vezték a Szent József Intézet tanulmányi felügyelőjének és lelki vezetőjének. 1938-ban az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanára és lelkésze is lett. 1936 és 1943 kö­ zött a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán végzett felsőbb tanul­ mányokat, doktori értekezését 1943-ban védte meg. Szellemi képességeinek és lelkiségének kö­ szönhetően hamar kiemelkedett a szatmári­ nagyváradi egyházmegye munkatársai közül. Mindemellett fizikumát sem hanyagolta el. Amikor tehette, az országot járta és sokat sportolt, különösen is szerette a hegyek vi­ lágát. Lenyűgöző tudású hittanárrá, teológiai professzorrá vált. Egyénisége, lelkisége és nevelési módszere tanítványaiban és híveiben is szimpátiát keltett, a tanuló ifjúság körében hamar népszerűvé vált. Félelem nélkül kiállt az üldözöttek mellett, ezért zaklatta a román csendőrség. Fenyegették a nyilasok is, mert zsidók bújtatásával sokakat mentett meg a haláltól. 1939 novemberében a román hatóságok a trianoni békeszerződés miatt elvesztett terü­ letek visszaszerzésének céljából létrejött Rongyos Gárda szervezésében való részvétel koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitolon­ colták Magyarországra. Itt kilenc hónapig a Ranolder Intézet hitoktatójaként és spiritu­ álisaként működött. 1940 szeptemberében a magyar hadsereget követve visszatért Nagy­ váradra, ahol a szeminárium lelki vezetését és — kilencedik oldal — az erkölcstan oktatását kapta feladatául. Kiemelkedő tudását jelzi, hogy a háborúban elhurcolt tanárok helyett 1945 és 1947 között nem csak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított. 1945 őszén az Orsolya-rend lelki vezető nélkül maradt növendékei számára pápai jóváha­ gyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. Ezzel elsődleges célja a keresz­ tény családok erősítése volt. 1947 tavaszán Scheffler János püspök kéré­ sére Szatmárra költözött, ahol fontos tiszt­ ségeket töltött be a püspök mellett, mint tanácsosa és titkára. A püspök bizalmasaként még ugyanebben az évben a szatmári és váradi egyházmegyék, valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője is lett. A pap­ neveldék 1948. évi államosítása után a papképzés folyamatosságának biztosítása érdekében Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett. Miután az egyház­ üldözések várható fejleményeit látva Róma engedélyezte a titkos püspökszenteléseket, a bukaresti nunciatúra vezetője, Gerald P O’Hara nunciatúrai régens 1949. február 14én ily módon püspökké szentelte. Alig két hónappal ezután, április 5-én a román állam­ biztonsági szervek hazaárulás vádjával letar­ tóztatták. Négy éven keresztül minden jogalap nélkül tartották fogva és kínozták a börtönökben. Itt sem felejtette el azonban küldetését, mindennap azt kereste, mivel enyhíthetné társai szenvedéseit: elrejtett ke­ nyérdarabokat adott a legyengültnek, ciga­ rettát a dohányosnak, más helyett cipelte a nehéz zsákokat. Ezt megtorlandó a börtön­ őrök gyakran megverték. Koncepciós perét csak 1953 áprilisában folytatták le, és ennek eredményeképpen 12 évnyi kényszermun­ kára ítélték. Családjának és ügyvédjének si­ került ugyan elérnie az ítélet megsemmisí­ tését még a per újratárgyalása előtt, ám a fiatal püspök ezt már nem élte meg. A nagyenyedi börtönben tüdőgyulladást kapott, és miután a börtönorvos nem volt hajlandó gyógyszert adni neki, betegsége végzetesnek bizonyult. Vértanúként hunyt el 1953. ok­ tóber 2-án. 1992 márciusában Tempfli József akkori nagyváradi megyéspüspök indította el Bog­ dánffy Szilárd boldoggá avatási ügyét. E rövid megemlékezés méltóbb lezárást nem kaphatna Erdő Péter ünnepi szentbeszédében elhangzott szavainak idézésénél: ff*,Szilárd püspök vértanúsága a remény forrása számunkra. Szenvedésével és halálával igazolta, hogy olyan örömre, olyan boldogságra kaptunk hivatást, ami nagyobb, mint ez a földi élet. Ezért erősebb a szeretet, mint a halál, ezért nem fér össze a szeretet a félelemmel” Teleki Ijevente �Esti mese Történt egyszer, hogy élt két jó barát egy békés kis település házikójában. Egészen idilli állapotok uralkodtak ebben a városban. Az utcák nem voltak zajosak, a levegő friss volt és oxigéndús, de még a víz íze is finomabb volt a szokásos nagyvárosihoz képest. A két barát már idejét se tudta annak, mióta köl­ álmokat szövögetett. Biztonságban érezte denek munkát keresni, ugyanennyiszer fo­ magát, mint az anyaméhben, és még olyan gadták meg a jövő heti nagytakarítást, de ezek a dolgok mindig elmaradtak. Mindig meghallgatták a másikat, hogy min lehetne kellemes melegség is áradt felé, mert a fűtésen nem spóroltak a fiúk. Zoli sem volt hajlandó vállára venni az élet nyűgjeit, így a két barát, lassan de biztosan emésztette fel szüleiktől kapott pénzét. Dolgozniuk nem kellett. Nem is tudtak volna. Mindkettejük nagyon lusta volt. Tudták ezt egymásról is, és kellene változtatni. Végiggondolták kö­ zösen lépésről-lépésre a tervet. Volt 3 éves, 5 éves. Építkeztek. Gondolatban. Majd el­ mentek a dolgukra. A tett meghalt. Nem volt sok kínja és még brutális vérengzés ál­ töztek össze, hogy új életet kezdhessenek. nem is vetették a másik szemére. Mégis milyen alapon tették volna? Nem is ebben a városban születtek, nem A helyzet azonban így nem volt sokáig dozata sem lett. Csak úgy csendben elszu­ nyókált. Persze gondosan ügyeltek rá, hogy fel ne ébresszék. Megrázogatták, nem kelt kötötte őket ide semmi, egyszerűen csak vágytak arra a békére és nyugalomra, ami ezt fenntartható. Mégsem voltak képesek lépni. Kivárásra játszottak. Majd lesz valami. Hát A két fiú egyébként normális családból a helyet jellemezte. Komoly döntést kellett meghozzanak. Szüleiket, családjukat otthon De ne szaladjunk ennyire előre. Vagy sie- hagyták és úgy határoztak, saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. ■ tünk? Lehetséges. Az idő drága, minden­ kinek kevés van belőle. Béla volt kettőjük közül az idősebb. Ez nem Elgondolkozott már azon a kedves Olvasó, járt azzal, hogy ő lett volna az érettebb is. hogy milyen fontos tényező életünkben az lett is. fel, békén hagyták. származott. Béla famíliája szegény volt, ám szülei mindent megtettek egy szem fiúkért. A fiatal Bélus mindig elmondhatta magáról, hogy micsoda áldozat ő (tényleg így is ér­ zete), valójában pedig nem kellett volna, hogy panaszkodjon élete miatt. Mindent megka­ pott, amit csak kért. Ha teljesíthető volt. A szülők nem vették észre, hogy ezzel többet ártanak szeretett gyereküknek, mint hasz­ nálnak. Tudták jól, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek föl kell nőni, de nem akartak ezzel foglalkozni. Valójában így volt nekik a legkényelmesebb. Nem unatkoztak, mindig volt mit tenni-venni a „fiúcska” körül. Még társaságot is szolgáltatott, mert meg lehetett ismerkedni a többi gyerek szüleivel a játszó­ téren, iskolában, meg jó ég tudja még hol. Bélus volt a kiskutyákhoz hasonlatos családi játékszer, annyi különbséggel, hogy néha beszélni is kellett vele, meg jóval drágább volt a fenntartása. De egyébként nagyon sze­ rették, mert jóképű, humoros, igazi vagány srác volt ő. Jól tanult az iskolában, szor­ galmasan készült az órákra és még a lányok is imádták. Béla szívét azonban már rabul ejtette valaki, akivel szemben a csajoknak esélye sem volt: saját maga. Képtelen volt megnyílni őszinte érzelmekkel bárki felé, Igazából nem jelentett semmit. Csak a tényszerűség kedvéért mondtam el. Bélus (így becézték társai) nagyon szeretett szó­ idő? Idő nélkül nem lenne az életünknek se mert mindig önmagával foglalkozott. A lé­ nyeg az volt, hogy rajongjanak érte, alátá­ masszák az ő tökéletességét. eleje, se vége, csak bele lennénk ágyazva a térbe és fogalmunk sem lenne mi a cél, mi az Zoltán sorsa sok mindenben különbözött Béláétól. Csöndes fiú volt, magának való, ám rakozni, a jót soha nem sajnálta magától. értelem. Lehet, nem is foglalkoznánk vele. sokszor ki tudott nyílni az emberek felé. A problémákkal viszont utált szembe nézni. Leginkább észre sem vette őket. Nem akart foglalkozni velük. Úgy gondolta van még Mindenesetre idő van. Nem is akármilyen, Szerette a magányt, de sokszor vágyott társaság után is. Furcsa kettőség volt ez benne, mint ha két személy vívott volna ideje felnőni. Nem kell azt elsietni. A gond adatott nekünk, és ne tékozoljuk el. Nagyon jól tudta ezt Béla és Zoltán is. El is ezzel az volt, hogy Bélus már 31. életévébe készült lépni. Barátja, Zoltán egészen más személyiség volt. kiváló atléta lehetne belőle, olyan gyorsan szalad. Épp ezért becsüljük meg, amennyi határozták, hogy változtatni fognak élet­ életre szóló küzdelmet. Egy nyílt, vidám és egy szomorú, befelé forduló. Szülei nem foglalkoztak vele sokat, mert mindkette­ Meg 2 évvel fiatalabb is. O nem szerette a mulatozást, a társaságokat, jobban érezte módjukon, és végre kitörnek abból a mo­ csárból, amibe belepottyantak. Vagy inkább belesüllyedtek. Nem egyből kerültek mélyre, magát az otthon négy fala között. Többször szépen-gyorsan kellett süppedniük. De ki­ mindig is maguk keresték meg napi be­ tevőjüket. Szerették a gyerekeket és akartak előfordult, hogy magzati pozíciót felvéve feküdt takaros ágyikójában és szebbnél szebb mászni jóval keservesebb küldetésnek tűnt. Ezerszer elhatározták, hogy másnap elkez­ többet is, hogy legyenek Zolinak testvérei, de be kellett lássák, ehhez nincs elegendő - tizedik oldal - jüknek rengeteget kellett dolgozniuk. Az anya és az apa is nehéz sorból származott, �‘^rűdaíűtíf pénzük. Szerették fiukat is, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Azokat az egyszerű tanácsokat se fogadta meg a gyerek, amik dolgairól. Idővel le sem lehetett vakarni őket egymásról és kiválóan kiegészítették a másikat. Bélus volt a nagydumás, aki föl­ hajtotta a haverokat és a csajokat Zolinak, aki pedig rendszeresen súgott neki a dol- dig ott hagyták a munkahelyet valamilyen ürüggyel. Az életben van jó pár rossz dolog, amit nem árt időben kitapasztalni és elfogadni. Utóbbit nem sikerült a két férfinak. Férfinak, hiszen magától értetődőek voltak. Nem lehetett vele beszélni. A szülők arra számítottak, hogy majd ő akar tanulni tőlük, ehhez képest Zolit gozatoknál és fedezte a lógásokat. Amíg sokszor ki se lehetett mozdítani a szobájából. Gondolták, hogy majd a saját bőrén meg­ a szüleiknél éltek, megtörhetetlennek tűnt ez az egység köztük. Fehér hollót sűrűbben tapasztalja, hogy hogyan is működik a világ. A kicsi Zoltán el is kezdett „tapasztalgatni”, lehetett látni, mint ilyet. Bíztak a másikban. Érettségi után úgy döntöttek, hogy új éle­ de nem nagyon tetszett neki, amit látott, tet fognak kezdeni, és elmennek munkát A szülők is egyre idősebbek lettek, munka­ helyeik megszűntek, egyre több gyógyszert hallott és érzékelt. Félni kezdett a való vi­ keresni, távol otthonuktól. Jól tudták, hogy a kellett fizetniük és inkább ők várták volna lágtól. Visszavonulót fújt hát és teremtett magának egy másikat az otthon melegében. Álmodozott egyre hosszabban, és kezdtek szüleik ezt úgy sem engednék, így más meg­ oldáshoz kellett folyamodniuk. Gondoltak a segítséget a gyerekektől, mint fordítva. Persze tudták jól, hogy hiába várnak. Közben Bélának és Zoltánnak fiatalon fel­ elmaradni az őt jellemző pozitívumok. Az élet néha csodálatos véletleneket pro­ Ebből a pénzből sikerült albérletet találniuk dukál. A két különböző karakter valószí­ nűleg soha nem ismerkedik meg egymással, egy nagyot és mindketten hitelt vettek föl. és vígan beköltöztek új otthonukba. Szülei­ .95 két kész tény elé állítva fogták „batyujukat' ahogy teltek-múltak az évek, lassan felnőtt korúvá váltak. Anyagi gondjaik meg kezdtek szaporodni, a pénz el-elmaradozott otthon­ ról, munkájuk meg még mindig nem volt. vett hitelüket is törleszteniük kellett volna. A bajok sűrűsödtek, de hát Lustaság Úr már úgy beköltözött hozzájuk harmadik lakónak, ha nem ugyanabba az intézménybe irat­ és elköltöztek. Volt nagy sírás-rívás, hogy ne menjenek, ez felelőtlenség, fogalmuk hogy onnan lehetetlenség volt fölállítani, így csordogáltak a napok, mikor váratlanul koznak be. Egyikük se akart elmenni a felvételijére, mondván ez rossz lesz nekik, sincs, hogyan kell önfenntartóan élni, de a két fiú hajthatatlan volt. Teltek-múltak betoppant az életükbe egy új szomszéd: Teréz. Teréz egy csinos 25 éves lány volt, aki van jobb hely is. De végül sikerült őket az évek és a szülők végül belenyugodtak abba, hogy a gyerekek nem élnek már otthon. Érdekes helyzet állt elő: nem is na­ nagyon kedves mézes-mázos stílusával az ujja meggyőzni, hogy tanulni kell, mert csak úgy van esélyük megállni saját lábukon. Tehát a két fiú középiskolában ismerkedett meg egymással. Osztálytársak voltak és - megint a véletlen folytán - egy padban csücsültek minden órán (az osztályfőnök ültette őket össze még első órán, hogy majd Zoli mellett úgyis csöndben lesz Bélus, aki rögtön kitűnt szemtelenségével). Eleinte ,kényszerből” beszélgettek, nehogy a tan­ 55- gyon hiányoztak. Könnyebb volt az élet két problémás kölök nélkül, sokkal gördülé­ kenyebben mentek a dolgok. így hát amel­ lett döntöttek a szülők, hogy lehetősé­ geikhez mérten támogatják fiaik megélhe­ tését és nem erőltetik hazatérésüket tovább. Majd felnőnek maguktól. Béla és Zoltán meg élte aranyéletét és tették anyagra kelljen figyelni, mert az károsítja az egészséget. Majd elkezdtek spontán dumálni azt, ami éppen jól esett. Egy ideig még va­ lóban kerestek munkát, sőt egy-két helyen a bulikról, sportról, na meg az élet nagy pár hónapig még dolgoztak is, de végül min­ köré csavarta a két férfit. Pillanatok alatt átlátta a helyzetet és úgy döntött megszerzi a lakást magának, mert hát az ő élete se volt könnyű és az ilyen lusta emberek amúgy sem érdemelnek semmit. Hozzá is kezdett terve megvalósításához. A történet folytatását a kedves Olvasóra bízom. Nagyon nehéz feladat elé állítanám. Gondolja ki a vidám zárását ennek a törté­ netnek -, ha tudja - és iga meg. Elvégre ez egy esti mese. Stevanyik Adám Csíny vagy bűn? Ezzel a címmel kerül hamarosan a boltok polcaira egy minden ízében újszerű könyv. A szerzők jogászok, tanárok, filozófusok, irodalmárok és gyerekek. Nem tévedés az utolsóként megemlített szerzői kör! Ugyanis a könyv az általános iskola felső tagozatának kötelező olvas­ mányaira támaszkodva irodalmi € példákon keresztül mutat be jogi és erkölcsi kérdéseket. A kötet­ ben szereplő művek mindegyi­ kében egy-egy gyerek szerzőpá­ rosként szerepel. Hogy hogyan? A könyvbe írók mindegyike 99',saját” gyerekkel dolgozott, az ő te kérdéseik nyomán, a legkülönfélébb kommunikációs helyze­ tekben - levél, telefonbeszélge- tés, email - dolgozzák fel a kötelező olvasmányokat egy-egyjogi vagy erkölcsi kérdés mentén. Nem titkolt cél a szerzők részéről, hogy más megvilágításba I r helyezzék a kötelező olvasmányokat és a sajátos hangvétel révén az erkölcsöt és az etikát is visszacsempésszék a minden­ napokba és a jogot is elérhető közelségbe hozzák. Persze nem­ csak az iskolások számára lehet kedves ez a könyv, hanem minden irodalomszerető jogász és nem jogász megtalálhatja benne kedvenc, már-már fele­ désbe merült íróját, szereplőjét. - tizenegyedik oldal I I lj Baracsi Katalin �Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album André: Ünnep Idén elérkezett Vásáry André, a Csillag Születik című tehetségkutató műsorban országszerte ismertté vált énekes nagy álma: kiadta „Ünnep’ című karácsonyi lemezét, amelyen minden egyes számot szimfonikus nagyzenekari kísé­ rettel vettek fel. A lemez igazi ritkaság, hiszen férfiszoprán eddig még nem adott ki karácsonyi lemezt szimfonikus kísérettel, ráadásul a CD-n sze­ replő művek hat nyelven hangzanak el. Min­ denesetre a zenekedvelők előrendelési igénye alapján az album már aranylemez, és a Mahasz lemezeladási listáján harmadikként debütált! Ne gondoljuk, hogy Vásáry André csupán azon celebek táborát erősíti, akik manapság a csapból folynak. Mostani népszerűségét tíz év kemény munkával alapozta meg. Bostonban képezte magát, megnyerte a Miskolci Operaversenyt, döntősként szerepelt a Római Nemzetközi Énekversenyen. Meghallgatásra hívta, majd szerepet ajánlott neki Ricardo Muti, turnézott Németországban, felkérték énekelni a bécsi Staatsoperbe, a hazai és külföldi koncert színpadok keresett vendégművésze. Nem mel­ lékesen ő az az előadóművész, aki különleges hangjával az operát, mint műfajt megismertette és megszerettette a fiatalokkal is. Hazai elismertsége nemcsak a koncerteken mutatkozik meg látványosan. Első színpadi szerepét a Pesti Színház Eszterházy Péter: Rubens és a nem euklideszi nők című darab­ jában játszotta, idén pedig második nagysikerű évadát kezdi vendégművészként Schiller Ár­ mány és Szerelem című darabjában is a Nemzeti Színházban, ahol Kossuth-díjas szín­ 81 i t ■ (■ / ■' 1 ■< ^ss művészekkel egy színpadon alakítja különleges, kizárólag az ő énekhangjára írt szerepét. A művész decemberre kapott meghívást a Medveczky Ádám által vezényelt Debreceni Filharmonikusok koncertjére, januárra pedig a Dohnányi Zenekar két koncertjére az Olasz Intézetbe illetve a Művészetek Palotájába. November elején megjelenő Ünnep című har­ madik lemezén szimfonikus zenekari kísérettel hangzik el 13 csodálatos klasszikus és örökzöld karácsonyi dal, amelynek jótékonysági lemez­ bemutató koncertjére december 14-én, este nyolckor kerül sor a Budapesti Kongresszusi Központban. A rendkívüli kulturális esemény színvonalát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a Szom­ bathelyi Szimfonikus Zenekart Vásáry Tamás Kossuth-díjas, világhírű karmester dirigálja, de a műsorban fellépnek Tunyogi Henriett és Solymosi Tamás balett művészek is, akik Európa és a világ balett színpadainak ünnepelt sztáijai. A megjelenő új CD és a lemezbemutató koncert egyben jótékonysági célokat is szol­ gálnak, hiszen a koncert teljes nyeresége és az eladott CD-k bevételének egy része a Semmel­ weis Egyetem I. sz. Gyermekklinikája Trautsch András Olivér Alapítványát támogatja. Ez a jótékonysági koncert szervesen illeszkedik Vásáry társadalmi szerepvállalásába, melynek keretében fellépéseivel részt vett az emlőrák elleni küzdelemben, támogatta a Pethő Inté­ zetet, a Gyógyvarázs című kezdeményezéssel a gyermekétkeztetést, valamint aktív részese a környezettudatos életmód népszerűsítésének. Hrecska Renáta Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Intenzív színek, gömbölyded formák, sajátos utánzások, életképek, diszkrét meztelenség, mese és valóság vászonra festve és szoborba öntve. Kulcsszavak a kortárs kolumbiai festő, Femando Botero a még január 23-ig a SzépMűben látható és tapintható kiállításához. Realistának vallja magát: ez azonban csak saját vüágának a valóságát jelenti. Elnagyolt, ,monumentalista” alakok, statikus, érzelemmentes(nek szánt) jelenetek, fokozott expresszivitás. Illusztráció-szerű képek közé csöppenünk: Botero mintha életének és álmainak egy-egy momentumát egyszerűsítette volna le a gye­ rekek, a Mi számunkra. A latin-amerikai származású művészre Euró­ pában, elsősorban Madridban és Firenzében folytatott tanulmányai alatt nagy hatással voltak a Prado és az Uffizi képei: a kiállításon találkozhatunk többek között Velázquez Margaréta infánsnőjének és Van Eyck Amolfini házaspárjának sajátos értelmezésével, másával, amelyeket rögtön - Botero kifejezett kérésére elhelyezett fényképek révén - össze is vethe­ tünk az eredeti alkotásokkal. Ádám és Éva „klasszikus” édenkerti jelenetét sem a megszokott módon, külön képen lát- hatjuk: itt együtt s mindketten almával szere­ pelnek - a nemi egyenjogúság tréfás ábrázolása -, egyformán felelősek a bűnbeesésért. Bár Éva, már kiharapott egy darabot... Különlegesség, hogy a múzeumi szabályzatot félredobva, a művészet még jobb átélése végett meg kell érintenünk flouch me!) a szobrokat, hogy ne csak a festményeken láthassuk, hanem a saját bőrünkön meg is érezhessük Botero valóságát. Botero sajátos ábrázolásmódjával tartózkodik mindentől, ami megszokott. Talán ezért is késett, egészen a ’70-es éveikig az ismertsége és elismerése. Tudatosan kerül mindenfajta véle­ ménynyilvánítást: bármit is jelenít meg a képein, nem akar mély érzelmeket kifejezni, nem akar minden áron „mondanivalót” hordoz­ ni, csak közvetíteni törekszik. Azonban, ha akarja, ha nem, mégis elgondol5) kodtat: „visszaűz’ a Paradicsomba, s Beatrice-i szerepet játszva kalauzol végig. Gyermeki éne­ met, érdeklődésemet és kíváncsiságomat is igénybe veszi: mindent érintsek meg és min­ denre csodálkozzak rá... S így vettem észre a részletekben rejlő lényeget: egy-egy képben a festő saját képében a képet, elrejtve a Botero kézjegyet. Mikola Orsolya — tizenkettedik oldal - �Instant nosztalgia ExperiDance - Boldogság 69:09 A 10 éve működő ExperiDance társulat legújabb előadása, a Boldogság 69:09, a .Bezzeg az én időmben...!” évezredes mondatot dolgozza fel, két felvonásban. (A darabot a Művészetek Palotájában láttam, ahol egy órával a kezdés előtt két terem, a Fesztivál színpad és a Bartók terem előadásaira bejuthat bárki, akinek van érvényes diákigazol­ ványa és 300 forintja. Összehasonlításképp: ennyi­ be fájt ezen a nyáron a Zöld Pardon.) A Boldogság két idősíkban játszódik, 2009-ben és 1969-ben, amelyek közt a három főszereplő utazgat. A darab egy mai party jelenettel nyit, ahol a fiatalok a bömbölő zenében, kihívó partycuccban, különböző szerek befolyása alatt próbálják magukat jól érezni. Innen emel ki a tömegből egy elveszett, eltévelyedett fiatal srácot (Péli Róbert) egy éltes úriember, akit maga a társulat vezetője alakít (Román Sándor), hogy együtt utazzanak vissza az időben, az öregúr fiatalkori alteregójához (Patonai Norbert), akinek segítségével elmagyaráz­ zák, eltáncolják, hogyan is kell, kellene egy hölggyel bánni, hogy az ne hagyja őt rögtön faképnél. Meg­ tanítják szegény fiút mindenre, hogy végre boldog lehessen. Persze közben kiderül, hogy 69-ben sem volt fenékig tejfel az élet. Patonai Norbertnek meg kell küzdenie nemcsak az orosz katonákkal, de a besúgás miatti fájdalmasan gyötrő lelkifurdalással is, és egy alkalommal jól meg is veri a rendőrség. Ennek ellenére valahogy minden sokkal szebb, könnyedebb, kedvesebb, a jelenkori jelenetek fertő­ jéhez képest maga a megvalósult ártatlanság. A da­ rab nem bír túllépni a „kedélyes szocializmus” ké­ pén, és egy közelibb, személyesebb képet adni. Egy film az életről Lourdes (filmelemzés) Nehéz szavakat találnom, A stáblista a végére ért, a dallamok elhallgattak. En továbbra is csak ülök. Nézem az üres mozivásznat, és tűnődök. Tűnő­ dök végtelennek tűnő perceken át életről, csodák­ ról, bánatról, szeretetről, hiábavalóságról. Tűnődök kérdéseken, amelyeket talán senki sem válaszolhat meg - hiszen mindannyian más választ adunk rájuk. A Lourdes nagy film. Emberileg. A karakterek, a sorsok, a jellemábrázolás mind a valóságos életből kinyert esszenciák, amik a vásznon összeállva nagyszerű kompozícióvá állnak össze. Nem va­ gyok benne biztos, hogy a film megkapja majd azt a médiavisszhangot, amit egyébként megérdemel­ ne, mert igaz film. Nem hollywoodi tucattermék, nincsenek benne erkölcsileg deformált emberek, bármilyen kisebbséget képviselő színészek. A film­ ben gyógyulni vágyók és gyógyítók vannak. És ke­ resztény hit. Megdöbbentő volt átélni, hogy egyes jeleneteknél, mint például a lourdes-i gyógyvíz körülkínálásánál, a nézőtéren nevetgélés hangjait hallottam. Több komoly vallásos témánál úgyszintén. Elgon­ dolkodtam ezen is: vajon aki nem hisz semmiben, az miért ül be a Lourdes-ra? Hogy kinevethesse? Hogy jót derüljön azokon, akik gyógyulás remé­ A szerelmi szálak kissé furcsán alakulnak a törté­ netben. 2009-ben, korunk hőse először egy barna hajú, aranyruhás, nagyon szexi vadmacskára .hajt”, majd miután ő kétszer is kikosarazza (a bunkó, és a „jólnevelt” verzió se működik), hát marad a szöszke, fehér ruhás angyalszerű leányzó, aki amúgy még a bunkó verzióra is bukott volna. Ez egyébként egy angyalnak is köszönhető, aki számomra kicsit érthetetlen módon keveredik a történetbe. A funkciója tulajdonképpen rejtély maradt előttem. Odáig rendben, hogy ő intézi az idősíkok közti váltásokat, de néha úgy tűnik, befolyásolni tudja az emberek szándékát is, bár ezt a képességét szerintem feleslegesen használja. it nagy valószínűséggel nélküle is ugyanúgy alakul­ nak a dolgok. Ráadásul az öregúrral tisztázatlan marad a kapcsolata, van is köztük valami, meg nincs is. Zavaróan sokat van jelen. nyében elzarándokolnak oda? Vagy azokon, akik vették a fáradtságot, és készítettek a hívőkről egy megható drámát? A Lourdes játékfilmként van meghatározva, ám véleményem szerint nyugodtan lehet drámaként tekinteni rá. Nem csak emberi sorsokat ábrázol, hanem tragédiákat, lélek mélyén zajló súlyos tragé­ diákat. A filmet Jessica Hausner rendezte, tavaly mutatták be Ausztriában. A 2009-es Velencei Filmfesztiválon több díjat is nyert. Története szerint egy sclerosis multiplex-ben szenvedő lány, Christine gyógyulását mutatja be a kezdeti kétkedéstől a csodálatos gyógyuláson át egészen a magányos és reménytelen végkifejletig. Sokan irigyek Christine-re, amikor a teljes bénult­ ságból fel^ógyul és járni kezd - még az orvos segédje is azt jósolja, a javulás nem lesz hosszú életű. Mégis, a lányra úgy tűnik, rátalál a szerelem, többen imádkoznak azért, hogy a csoda ne csak egy álom legyen. Azonban Cécile, a gondozó, aki leginkább szívén viseli a lány sorsát, egyszer csak összeesik, és többet nem hallunk róla. Az utolsó információnk, hogy élet és halál között lebeg. Ezután sűrűsödnek a fellegek, a néző már ekkor érezheti, hogy nem lesz boldog végkifejlet. A filmet egy táncos est zárja le - a legmélyebb hatású jele­ neteknek lehetünk az utolsó fél órában szemtanúi. — tizenharmadik oldal - A sztori tehát elég gyengécske. Bár az ötlet maga nagyon jó, nem értem, miért nem voltak követ­ kezetesebbek az alkotók. Ha már nagy nehezen végre a srác fejébe verték, hogy egy virágszállal kell és lehet levenni a nőt a lábáról, akkor ez miért nem működik rögtön? Azt éreztem, hogy a szőke lány tulajdonképpen elég megalázó szerepbe kerül, mert a „Nincs ló, jó a szamár is!” klasszikus helyzetében. o elég világos módon az utóbbi! Zavaró. A darab látvány része viszont tökéletes. A tánc és a koreográfia a megszokott módon lenyűgöző. A táncosok precízek, szépek, és profik. A jelmezek szerintem nagyon ötletesek. A múltban játszódó jelenetekben a ruhák színe almazöld és sárga, a hölgyeken pedig műanyag bubifrizura van. Ara­ nyos. Ezzel szemben, a jelenben, a lányokon majd­ hogynem nincs semmi, az is fehér vagy arany­ színű. A díszlet minimális, így gyorsabban lehet ugrálni az időben és térben. Inkább a fények töltik ki a teret, ami nekem nagyon tetszett, mert így elég hely maradt az én fantáziámnak. Az előadás összességében élvezhető, helyenként rendesen magával is ragad. Az alkotók nem akar­ tak túl sok mondanivalót belepréselni az előadásba. A felcsendülő zenéket mindenki jól ismeri (Ha­ rangozó Teri, Illés együttes. Kovács Kati, Szécsi Pál, stb). Kinek a fiatalságát, kinek a gyerekkorát idézi fel. A nosztalgiázás pedig mindig bejön, gon­ doljunk csak a Mámmá mia! sikerére. Galiger Enikő Christine táncol szerelmével, míg egyszerre összecsuklik. Csak megbotlott? Vagy tényleg eddig tar­ tott a csoda? A férfi a falhoz kíséri, hosszú másod­ percekig állnak ott némán, mozdulatlanul. Aztán Christine szobatársa, egy idős asszony kéretlenül odatolja hozzájuk a lány kerekesszékét. Hárman állnak tovább némaságban - és negyedikként a szék. Végül a férfi e szavakkal távozik: „Mindjárt visszajövök” És tudjuk; solia többé nem jön. Christine és az idős hölgy hallgatja a Felicità örökzöld dalla­ mait, míg aztán a lány megmozdul, és alázatosan visszaül a kerekesszékébe. Hihetetlen jelenet. Ahogyan a bánat, a magány és a kilátástalanság ott lebeg, és mégis mindez csupán a néző szívében ölt alakot, mert a lány néma és békés. Végül a nézőt magát is kétségek között hagyja a film: nem tudjuk meg, hogy néhány perc­ cel azelőtt Christine egyszerűen csak elesett a par­ ketten vagy valóban visszatért a betegsége. Christine - az ő szavaival élve - normális életet akart. Megkapta, ám nem lett boldogabb. A gyón­ tatóatya azt mondta az egyik jelenetben, hogy minden élet egyedi. Minden életnek megvan a maga szépsége, feladata, amit meg kell becsülni. Tragikus, amikor beteljesül legnagyobb álmunk, és mi kénytelenek vagyunk csalódni benne. Nem kell visszatartani könnyeinket. Ez a film mindannyiunkról szól. Az élet, az álmok, az örö­ mök ugyanúgy benne vannak, mint a sivárság, a kétségbeesés és a tehetetlenség. Míg előbbieket meg kell becsülnünk, utóbbiakat meg kell sirat­ nunk. így élhetünk mi is alázattal, nézhetünk szembe a sorssal, ha odavet, ahol nem érezzük magunkat otthon - akár egy béna lány "a normális világban". Hrecska Renáta �'^utíttárla Edes élet a Brody Sándor utcában Minket, Pázmányos joghallgatókat minden bizonnyal sokféle szempontból lehet kisebb-nagyobb csoportokba osztani. Ez a fajta osztályozósdi, amikor egy egész legalább két részre oszlik, azok pedig minimum további háromra amúgy sem idegen a jogászságtól. De hogy jön ez ide? Mi, Pázmányos joghallgatók többségében vagy a Kálvin tér vagy az Astoria felől közelítjük meg az egyetemet. Utóbbiak pedig tovább oszthatók aszerint, hogy a Rákóczi úton avagy a Múzeum körúton kezdik objektív/szubjektív reggeleiket. Előbbieket meg kell mondjam, sosem értettem. Ok forgalmas, szmogos és szürke M X’ ■ ^1 -SB»-** i ..ír' |B- • •< > A' ’ út mellett haladnak, ahol alig akad egy-két budapesti viszony­ latban kiemelkedő épület, ami feldobná az embert. Ellenben a másik csoport díszköves járdán, a felújított ELTE mellett halad el. a Bródy sarkára érve a Nemzeti Múzeummal találja szembe magát, majd Olasz Intézet, Andrássy Egyetem, Magyar Rádió. Kell ennél impozánsabb? Sokat látott falak ezek, akár mindegyikük megérne egy külön cikket is. De én most csak egyet emelek ki közülük. Ez pedig a Bródy Sándor utca 8. szám alatti palota, most az Olasz Nagykövetség és egyben Olasz Kulturális Intézet. Mint ismert az épület a régi képviselőház otthona volt, együtt a szemközti Nemzeti Múzeum dísztermében helyet kapó felsőházzal alkotta a magyar parlamentet, amíg Steindl Imre alkotása az Országház el nem készült. Ma, a nem hivatali ügyeket intézők főként a nyelvórák kapcsán juthatnak be a fő­ kapun, de hozzáteszem a bal oldali kiskapu is tartogat szá­ munkra valami érdekeset. Itt található ugyanis az Intézet kávézója, amelynek a neve homályba vész, azonban sok jelentőséggel amúgy sem bír, hisz úgyis mindenki úgy fogja emlegetni: „az Olasz Intézet kávézója”. Lassan egy éve volt, amikor nagyfelújításon esett túl e hely, elnyerve mai „metro­ politan art style” formáját. ahol a múlt, a jelen, és az ezt keretbe foglaló egyedi művészeti megjelenés ötvöződik. Ha valakit a hely stílusa esetleg nem fogna meg, várnia kell, amíg kihozzák az első csésze kávéját. Akik jártak már itt, azoknak nem kell részleteznem miről van szó, de azok kedvéért, akik még nem: ez kérem havazza kávé. Nem a mostan­ ság mindenhol elterjedt, égetett-keserű ízű német borzadály (Dallmayr). Az itteni kávé finoman ötvözi a telt ízt, a kávétól elvárt élénkítő erővel. Persze ahányan készítik, annyiféle, de biztosan állítom: mindegyik remekmű! Legyen szó akár egy hagyományos eszpresszóról, cappuccinóról, amelynek tejhabjáról szolidan hullik alá a cukor, vagy a nálunk ritkaságszámba menő ristrettoról (fél eszpresszó méretű, nagyon erős, nagyon ízes). A kávéélményt kiegészítendő feltétlenül rendeljünk egyet a süte­ mények, desszertek közül is: eredeti, töltetlen croissant, fahéjas­ vagy mazsolás csiga, tiramisu. De ha ennél jobban korog a gyomrunk, akkor sem kell aggódni, mindig vannak szendvicsek és délben valamilyen főétel - a hagyományos vonalon, azaz lasagne, pasta, pizzaszelet. Az árak egyáltalán nincsenek elszállva, sőt ár­ érték arányban a legjobbak között van. _____ Minden túlzás nélkül állítom. nincs még egy ilyen hely Budapesten! Arról lehet vitát nyitni, hogy egy ilyen törté­ nelmi jelentőségű épület le­ het-e külföldi kézen - még ha i az diplomáciai használatot is jelent, de arról nem, hogy ez a kávézó a lehető legjobb helyen van, nálunk a Palotanegyedben. Legközelebb tehát kedves Kollegák, az egyetemre me­ net vagy jövet bátran térjetek be egy csésze olasz kávéra, mert az élmény minden pénzt megér. g-C Bárth Bertalan — tizennegyedik oldal �furrier •• ■< Fékpedál helyett Öregdiákunk a GVH Versenytanács élén Dr. Tóth András egyetemünk öregdiákja, egye­ temi adjunktus, a Pázmányos versenyjogi szakjogász képzés oktatója. A Gazdasági Ver­ senyhivatalban, majd a White&Case Ügyvédi íródnál eltöltött évek után nemrég a GVH Versenytanácsának elnöki posztjába hívták vissza. A frissen kinevezett szakemberrel a Kar alumni konferenciáján beszélgettünk verseny­ jogi képzésről, kartellekről és a fékpedál helyes használatáról. - Ön 2002-ben végzett az egyetemen, majd elkezdte doktori tanulmányait. A tudományos pálya érdekelte? - Szűkebb területem kutatási témái érdekeltek. Már egyetem alatt megtaláltuk egymást Boytha tanárnővel. Ez időben a Szent Ignác Szakkollé­ giumban laktam, és az ott induló tudományos mentorprogramhoz csatlakoztam harmadéves koromban. Ez a program lehetőséget teremtett a többre vágyó fiataloknak, hogy egy területen elmélyedjen, és egy egyetemi tanárral, szak­ emberrel abban valami komolyat alkosson. Nekem ez a távközlési jog volt, a tutorom pedig a Magyar Telekom akkori osztályvezetője lett. O ajánlotta, hogy foglalkozzam a versenyjog­ gal, mert abban nagyobb lehetőségek vannak. A versenyjog és a távközlési jog viszonyával nyertem meg a kari TDK-t, szereztem később helyezést az OTDK-n. Ezt dolgoztam tovább a doktori program keretében. A Faludi Ferenc Akadémia is támogatott ösztöndíjával, így 2001-ben a münsteri egyetemen is tanulhattam. Rákaptam a kutatás ízére. - Innen nézve mintha csak egy hajszál választotta el a piaci szférától. - Részben azért benne voltam és vagyok, nem áll távol tőlem; bár ezt is a tudományos pá­ lyának köszönhetem. Kutatási témámmal a piac több szereplőjének feltűntem, és megtalált többféle törvény-előkészítéssel foglalkozó szak­ értői csoport is. így ajogalkotásba is lehetősé­ gem lett bepillantani. így kerültem kapcsolatba nemzetközi ügyvédi irodákkal, a piaci élet más szereplőivel. - így került 2007-ben a White&Case Ügyvédi Irodába? - Igen, hiszen a közös munka során nagyon jó együttműködés alakult ki. Bár kicsit ódzkodtam otthagyni a GVH-t, hiszen a jó légkörön túl az is a maradás mellett szólt, hogy itt nagyon támo­ gatták - és teszik azt ma is - a munkatársak tu­ dományos fejlődését. Ugyanakkor vonzott az új lehetőség, a kihívás. így kimondva egyszerűnek tűnhet a váltás, de egy egészen más rendszerhez kellett hozzászokni. így utólag visszanézve azon­ ban azt kell, hogy mondjam: emberileg és szak­ mailag rengeteget profitáltam a későbbiekre. - A versenyjog fejlődő jogtudományi ág. Ez azt jelenti, hogy újnak is mondható? - Magyarországon 20 éves, Európában 60. De a híres Sherman Act - vagyis az első modem Antitröszt törvény - 1891-ben született az Egyesült Államokban, így nagyon nagy tapasz­ talat áll a magyar versenyjogi gondolkodás se­ gítségére. - Ennek gyümölcse az egyetemen most már har­ madik éve zajló versenyjogi szakjogász képzés? - Unikális, hiánypótló képzésről beszélhetünk. Nem tudok még egy olyan jogi kart mondani Magyarországról, amely a versenyjognak ekko­ rajelentőséget tulajdonít már a graduális képzé­ si rendszerében. Ezt a tárgyat a jogászképzés ré­ szévé tenni már a ‘90-es évek közepén Zlinszky dékán úr és Boytha tanárnő nagy bölcsességére vall. Ebből nőtt ki a szakirányú továbbképzés úgy, mint a Versenyjogi Kutatóközpont, mind­ kettő az itt végzett és itt oktató Szilágyi Pál műve. De a Karon folyó versenyjogi képzés kapcsán ki kell még emelnem Tóth Tihamér dékán-helyettes urat is, aki mind a GVH-ban mind a White&Case-nél munkatársam és idővel jó barátom is lett, nem mellesleg elődöm a Versenytanács elnöki posztján. - Idén novemberben került vissza - immáron a GVH Versenytanács elnökeként, ami a GVH elnökhelyettesi posztját is jelenti - a közigazgatásba. Pár szóban elmondaná, mi a Hivatal szerepe és feladata? - Egy sajátos jogállású szervezetről beszélünk, amely idén lett 20 éves. Feladata annak a sajátos jogi eszközrendszernek a működtetése, amely­ ről korábban már beszéltünk. Autonóm jog­ állású szerv, vagyis - noha a közigazgatás része - nem a Kormány, hanem az Országgyűlés alá tartozik. A Versenytanács a GVH-n belül önálló ugyanakkor a hivatal egészével szerves egy­ ségben lévő szerv. A Versenytanács tagjai csak a törvényeknek vannak alárendelve és mindig ta­ nácsban döntenek a piaci viszonyokba való be­ avatkozásról. Hitem szerint ez garantálja, hogy a hivatal döntéseit mindenkor kizárólag szak­ mai szempontoknak rendelje alá. - Egy fajta fék szerepet is betölt? - Igen, így is lehet mondani. Bár a piacnak is megvannak a maga törvényszerűségei. Ezért óvatosan kell bánni azzal a pedállal. Sokkal inkább az a feladatunk, hogy egyfajta a fék ké­ szenléti állapotban legyünk és hitelesen tudjunk azzal fenyegetni, hogy a normaszegés esetén a szankció sem fog elmaradni. Ezzel ugyanis meg lehet előzni a jogsértések bekövetkeztét, amely társadalmilag hasznosabb, mint a pedálra lépni. Sergó' András konkrét személynek címzed a levelet (ez persze egy kis nyomozást, utánajárást igényel). Karrier Kalauz 2. A motivációs levél Az előző számban elkezdett sorozatunk első részében az önéletrajz helyes megírásához adtunk tippeket. A folytatásban a gyakran szintén szükséges motivációs levélről szólunk. Mi az, mi legyen és mi ne legyen benne? A motivációs, más néven kísérőlevél megírása hasznos lehet, ha a munka­ vállaló szeretne bemutatkozni a leendő munkaadójának. Kiemelheted benne azon sajátos tulajdonságaidat, amelyeket a munkaadó a munkakör betöltéséhez fontos szempontként megjelölt, illetve azokat is, amelyek további előnyt jelenthetnek az állás elnyeréséhez. A jól megírt önéletrajz azt a benyomást kelti, hogy Te vagy a legalkalmasabb személy az állás betöltésére, ezért - az önéletrajzzal ellentétben - rendkívül fontos a stílus. 1. Megszólítás, bevezetés A motivációs (kísérő) levél felépítése legyen egyszerű és áttekinthető. Első lépésben alakítsd ki a fejlécet (név, lakcím, telefon, e-mail), amelyet a címzett adatai követnek majd (a cég neve és címe). Ezt követően pedig a hagyományos felosztás szerint írható meg a kísérőlevél, tehát: megszó­ lítás, tartalom, dátum, hely, aláírás. Felkeltheti irántad az érdeklődést, ha 2. Tárgyalás A megszólítást és a kísérőlevél szövegét is célszerű egy konkrét személynek címezni. Már a tárgyalás bevezető részében utalhatsz rá, hogy ismered azt a szakterületet, amelyen az adott cég, iroda működik. Meg­ említheted a munkáltató idáig elért legnagyobb sikereit is. A továbbiakban pedig tüntesd fel szakmai tapasztalataidat, készségeidet a meghirdetett állásajánlat feltételeire tekintettel, illetve megindokolhatod miért éppen Te lehetsz a legalkalmasabb személy az állás betöltésére. Válaszolj arra a kér­ désre, hogy mivel szeretnél hozzájárulni a cég jövőbeni sikereihez. Foglald össze az idáig elért sikereidet, mutasd meg, mi rejlik Benned. Mindezt persze kellő visszafogottsággal; a vártnál több polír visszataszító lehet. 3. Befejezés: rövid, velős, pozitív Ne mondj el mindent önmagadról, inkább keltsd fel az olvasó érdeklődését személyedre, és hagyj teret a majdani kérdéseknek is! Mutass érdeklődést a személyes találkozó iránt! A szöveg után ne felejtsd el megadni telefon és e-mail elérhetőségedet! Együttműködésben a Profesia s.KO.-val, a workania.hu üzemeltetőjével - tizenötödik oldal - �•• Öregdiák fiatal szemmel Hallgatók beszámolója a novemberi alumni napról A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának első öregdiák találko­ zója, egyben e rendezvény keretében lebonyo­ lított jubileumi díjátadó ünnepség november 18-án került megrendezésre, a Deák Ferenc Továbbképző Központ szervezésében. Az elő­ adások apropóját az jelentette, hogy a Kar 10 évvel ezelőtt adta át az első jogász diplomát, és a végzett jogászok szakosodását elősegítő To­ vábbképző Intézet is éppen 10 éve kezdte meg tevékenységét. Plenáris ülés Dr. Schanda Balázs dékán Úr megnyitója után karunk alapító dékánja, Dr. Zlinszky János .5? szólt, „aki nélkül ma egyikünk se lenne itt’ (Schanda. B.). A volt dékán úr szívesen emlé­ kezett vissza az elmúlt 10 év munkájára az építkezés” időszakától egészen napjainkig. Örömmel konstatálta, hogy az egyetem eleget tett az egy évtizeddel ezelőtt kitűzött céljainak, így annak, hogy ne csak egy diplomát adjon a jogász értelmiség kezébe, hanem va­ lami „többet”: egy keresztény rendszeren nyugvó erkölcsi tőkét. A következő előadó Dr. Rétvári Bence államtitkár, aki a jogászokat érintő közigazgatási szerkezeti válto­ zásokról tartott előadást. Az állam­ titkár úr ismertető előadását megelő- ' ’ zően volt hallgatóként köszönetét mondott az egyetemnek és jelen lévő volt tanárainak, hogy a boldoguláJH sához való kellő tudást itt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen maradéktalanul megkapta. Kellemes és könnyed hangulatot teremtve beszélt vizsgaélményeiről, az évfolyamtársakat összefűző betyárbecsületről és a tanulmányi éveken átívelő összetartásról. Külön kiemelném még Dr. Polt Pétert, egyetemünk oktatóját. Az ügyész úr az Alkotmánybíróság és az Ügyészség jövőjéről beszélt az új Alkotmány tükrében. Kiemelte, hogy az ügyészség, mint önálló alkotmányos tényező fog megjelenni az új alkotmányban, valamint többek között két olyan fontos vál­ toztatás is bekerül majd, minthogy: a legfőbb ügyész nem lesz interpellálható és a legfőbb ügyész csak az ügyészek közül lesz megvá­ lasztható. Szekciókra bontva A díjak és elismerések átadása után kerülhetett sor a szekcióülésekre, ahol már egy kerekasztal beszélgetés keretében nyílhatott lehetőség az egyes szakmákat napjainkban leginkább érintő kérdéseinek megtárgyalására. Az alumni talál­ kozó egyik legfontosabb célja az, hogy meg­ teremtse az azonos hivatásrendben vagy szak­ területen életpályát építő jogászok számára azt, hogy ismét felvehessék és ápolhassák a kap­ csolatot régi oktatóikkal és azokkal a Pázmá­ nyon végzett pályatársaikkal. Három szekciót kiemelve beszámolunk a folytatásról. Bírák tegnap, ma és holnap Az egész beszélgetés az igazságügyi reform körül forgott. Dr. Szabó Sarolta egyetemi adjunktus, Mária Terézia Planum Talubare-jával nyitotta meg a beszélgetést, majd az igazság­ ügyi reform, mint egy a válságra adott válasz vált beszélgetés fő tárgyává. Minden résztvevő egyértelműen leszögezte, hogy nincs válság. Dr. Kozma György a Legfelsőbb Bíróság kollé­ giumvezetője a 150/2010. LB határozatra utalt érvelésében, Dr. Székely Ákos bíró az ítélő­ táblák területilletékességi szabályainak újragon­ dolását tartotta szükségesnek. A két fiatalabb ’3 bíró Dr. Bőgős Fruzsina (Fővárosi Bíróság) a rájuk nehezedő súlyos eljárási terhekre hívta fel a figyelmet, míg Dr. Kőhalmi Attila (II, III. Kerületi Bíróság) az instruktori bíró rendszer használatát tartaná a lehető legjobb választásnak. PPP - avagy hová álljanak a belgák? (piac, PhD, politika) A valódi „alumni-hangulathoZ a témakör kötetlensége mellett az is valószínűsíthetően hozzájárult, hogy az egyik legnépesebb öreg­ diák-társaság gyűlt itt össze. A szekcióülés által összefogott rendkívül széles és szerteágazó témakörben nehéz is lett volna más közös pon­ tot találni, mint a Pázmány, így nem meglepő módon elsősorban a tapasztalatokra, értékekre, és az egyetem által adott többletre tevődött itt a hangsúly. A meghívott kerekasztal-vendégek nagy része roppant fontosnak tartotta az egyetem által képviselt keresztény szellemiséget. A vendégek mindegyike kiemelten fontosnak tekintette azt a légkört, mely a Pázmányt jellemezte és jel­ lemzi ma is. Mindannyian hangsúlyozták, hogy a legfontosabb és legtartósabb kapcsolataüc itt, az egyetem falai között alakultak ki - amely falak az elmúlt évek alatt jelentős felújításon, fejlesztésen estek át. Egyetlen kritika látszott megfogalmazódni, ez pedig az egyetemi felvételi hiánya. Az egyik meghívottunk (dr. Ugrón Gáspár) érzékeltette, hogy az oktatást karunkon (időszűke mellett) azért hagyta abba, mert a diákoknál súlyos hiá­ nyosságokat észlelt az alapműveltségben. Emel­ lett a felvételi alkalmassági szűrőként is mű­ ködött. Közigazgatásban ,Jogászi hivatás a közigazgatásban” címmel kezdődött meg délután fél ötkor az egyetem Dísztermében a közszolgálatban dolgozók „kerékasz­ tal beszélgetése”. Egy későbbi - és egy Erasmus szatírába is teljes mér­ tékben beleülő - hasonlattal élve, egy betévedt vendégnek is >5.véletlenül” egyértelmű lehetett, hogy itt bizony jogászok ülnek - ki más is tudná mindezt egy négyszögletű asztalnál ülve végrehajtani... Gerencsér Balázs tanár úr mint moderátor - nem mellékesen öregdiák is - működött közre a beszélgetésben, a felvezetés után egyszerűnek tűnő kérdéssel kezdte: „Ki miért választotta a közszférát?” A válaszok nagy ré­ szénél érzékelhető volt a tipikus jog­ hallgató trichotómia - mindenki bíró, ügyész vagy ügyvéd lesz -, és nagyrészt véletlenek sorozatának volt köszönhető, hogy a közszfé­ rában helyezkedtek el; egy ilyen véletlen volt például az is, hogy Deák Ferenc úr a sok szét­ küldött pályázat utána „csak az AB-ra jutott be”. A további beszélgetés már kötetlenebbül zajlott, megtudtuk, hogy egy Pázmányos bizony megállja a helyét egy az Egyetem térről érkezett vetélytárssal szemben is, vagy hogy mÜyen jó is, mücor egy ismeretlen közegben találkozunk egy „földinkkel”. Összeállította: Bakos Orsolya, Dömötörfy Borbála, Kovács Krisztián, Simon Nikolett, Zlinszky Péter és Sergő András I Karrier Iroda • Tavasszal is várunk I I Olvasásfejlesztő tréning • Cégbemutatkozások • Állás- és gyakornoki helyek ’ Fókuszban a nemzetközi igazgatás • Karrier Nap 2011 | I I. em. 137. a TO fölött I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 6. szám 2010. december 10. Abstract A summary of the resource. A Pázmány Szalon megemlékezése Teaest Jávor Benedekkel Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam Prágai Sörtúra Birt Or Not - Szavazás az életről Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító Mi lesz veled Alkotmánybíróság? Dobrudzsái vakáció LOL, avagy a humor hatalma 2. Ősz Párizsban Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására Esti mese Csíny vagy bűn? Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album Experidance - Boldogság 69:09 Egy film az életről - Lourdes Édes élet a Bródy Sándor utcában Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással Öregdiák fiatal szemmel Karrier Iroda - Tavasszal is várunk! Subject The topic of the resource A Pázmány Szalon megemlékezése Teaest Jávor Benedekkel Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam Prágai Sörtúra Birt Or Not - Szavazás az életről Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító Mi lesz veled Alkotmánybíróság? Dobrudzsái vakáció LOL, avagy a humor hatalma 2. Ősz Párizsban Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására Esti mese Csíny vagy bűn? Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album Experidance - Boldogság 69:09 Egy film az életről - Lourdes Édes élet a Bródy Sándor utcában Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással Öregdiák fiatal szemmel Karrier Iroda - Tavasszal is várunk! Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bárdossy Csaba, Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta (szerkesztő), Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport), Simon Nikolett, Szabó Imre (közélet). Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet), Tóth Máté Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bárdossy Csaba, Bende Tamás, Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Adám, Simon Nikolett, Szabó Imre, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Tóth Máté Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. december 10.. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1889kb+24989kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_6_20101210 Relation A related resource T00115 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_6_20101210 Table Of Contents A list of subunits of the resource. A Pázmány Szalon megemlékezése Teaest Jávor Benedekkel Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam Prágai Sörtúra Birt Or Not - Szavazás az életről Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító Mi lesz veled Alkotmánybíróság? Dobrudzsái vakáció LOL, avagy a humor hatalma 2. Ősz Párizsban Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására Esti mese Csíny vagy bűn? Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album Experidance - Boldogság 69:09 Egy film az életről - Lourdes Édes élet a Bródy Sándor utcában Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással Öregdiák fiatal szemmel Karrier Iroda - Tavasszal is várunk! Aradszki Dea Bárdossy Csaba Bárth Bertalan Bende Tamás Both Hunor Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Mikola Orsolya Palócz László Schanda Balázs Sergő András Simon Nikolett Stevanyik Ádám Szabó Imre Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Tóth Máté