<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<item xmlns="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5" itemId="308" public="1" featured="0" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5 http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5/omeka-xml-5-0.xsd" uri="https://omeka.ppke.hu/items/show/308?output=omeka-xml" accessDate="2026-05-09T09:16:57+00:00">
  <fileContainer>
    <file fileId="603">
      <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/d0453c41f8063530658badc437ce04ba.jpg</src>
      <authentication>69e7c992d7fe99fe9fd8e297caee9944</authentication>
    </file>
    <file fileId="604">
      <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/98faccf59b08c1959963962c01e7342c.pdf</src>
      <authentication>52400238c0d5cc5014f3da048e99a828</authentication>
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="4">
          <name>PDF Text</name>
          <description/>
          <elementContainer>
            <element elementId="92">
              <name>Text</name>
              <description/>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="5453">
                  <text>J2.O1O1.O2.2.
XIII. évfolyam, 4. szám
e-mail: itelet@jak.ppke.hu
honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

h

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Jog- és Államtudományi Karának
hivatalos lapja

0)

■^6

^tétet
r
k

í 4

9

i

r

i1

7

1

HŐK
Egy új kezdet hajnalán
Schanda Balázs

Diákhitel

Hitkérdések

Sportjog

Crossover

Békés Imre

2010. október 22.

�„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

-n

Köszöntő

«

È

míg az mi hitünk virágjában volt39’
(Pázmány Péter)
IMPRESSZUM
Felelős kiadó:
Dr. Schanda Balázs dékán

A szerkesztőbizottság tagjai:
Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom),
Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária),
Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő),
Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet),
Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport). Szabó Imre (közélet).
Teleki László, Teleki Levente (egyház),
Tóth Bálint András (kari közélet)

Szerkesztőség:
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu
Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet
Nyomdai kivitelezés:
ViUkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TARTALOM
HŐK választás.......................................................................
Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda .........
Karrier Iroda Őszi Programok...........................................
Kari TDK .............................. ..............................................
Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával
In memóriám...........................................................................
Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd............... ..
Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval
Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon
Egyetemünk múltja, jelene és jövője
- interjú Schanda Balázzsal
Egy régi intézmény gyermekbetegségei.................
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen
Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin ...
Egy város más szemmel: Santiago de Chile .........
Diákhitel vs. Diákmunka
Az ember útjai ..................................................................
Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással ....
Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van
Kiss Molnár Flóra: Avalon .............................................
Bende Tamás: üzenet........................................................
Finy Petra: histeria grandiflora ....................................
Cukormázas tiniálom - Ka tv Perry: Teenage dream ..
Amikor a rocker is operát dúdol....................................
Nevem: Senki............................................................ ........
Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ...
2nel - Keleti siker nyugati zenében.....................
I^lie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité
Miért fontos a sport?...............................................
'Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye!

.3. oldal
.3. oldal
.3. oldal
.3. oldal
.3. oldal
.3. oldal
.4. oldal
.4. oldal
.5. oldal
.5. oldal
.7. oldal
.8. oldal
.8. oldal
.9. oldal
.9. oldal
.10. oldal
.10. oldal
.11. oldal
12. oldal
12. oldal
.13. oldal
14. oldal
.14. oldal
.14. oldal
.15. oldal
.15. oldal
.15. oldal
.16. oldal
.16. oldal

Toborzás!

Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan
hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság
munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a
szerkesztőség bármely tagjánál.

Látogassatok el az ítélet honlapjára,
ahol többek között megtalálhatjátok
a lap korábbi számainak archívumát!
www.jak.ppke.hu/itelet
Csatlakozzatok hozzánk Facebook-on is!

Új év, új kezdet. Különösen igaz ez Gólyatársainkra, akik csupán
egy-másfél hónapja kezdték el átélni, megtapasztalni, milyen is
egyetemi polgárként élni. Nektek csak egy nagy „elődünket'
idézve üzenhetek: „Nem ígérhetek mást, csak vért és verítéket^.55
Mindazonáltal a vért és a verítéket könnyen feleditek majd, mert
harmadéves hallgatóként bátran mondhatom: egyetemünk
végtelen sok örömteli pillanattal lát majd el Benneteket. Kiváló
tanárok és hallgatótársak kísérnek majd Mindnyájatokat az itt
töltött három, öt, esetleg tíz, húsz év során.
Ez az év azonban nem csak első éveseink életében hozott nagy
változást. Egyetemünk is kívül-belül megújult. A felújítási
munkálatokat mindannyian láthattuk-láthatjuk, ám a színfalak
mögött bizony sok-sok személycsere is történt. Legfontosabb itt
kiemelni, hogy Szilágyi Demeter, aki a Hallgatói Önkormányzat
elnökeként 2008. óta sikeresen egyengette a hallgatók és tanárok
közötti kapcsolatot, párbeszédet alakított ki az olykor ellenérdekű
felek között, ebben az évben átadta a stafétabotot Palócz
Lászlónak, harmadéves hallgatótársunknak. A kihívásokkal most
egy sok tekintetben megújult, friss HŐK veheti fel a harcot.
Talán nem itt lenne a helye, de nem mehetünk el szó nélkül a téma
mellett. Elmúlt a nyár. Sajnos ez a rövidke két hónap, karunk két
hallgatóját és egy kiváló professzorát vitte magával: Marosi László
Bálint, Kónyi-Kiss Domonkos és Békés Imre professzor úr ha­
gyott itt bennünket. Békés Tanár úrról mindössze annyit mond­
hatok: megtiszteltetés, hogy tanulhattam Tőle. Emlékükre álljon
itt ez a néhány sor:

„Nagyon akartam élni még.
Erezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem.
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem.
Őrizzetek szívetekben!’
Ebben a hónapban ünnepeljük az 1956-os forradalom évfordulóját
is. 23-án mindannyian gondolkozzunk el egy kicsit hazánk elmúlt
ötvennégy évén. Most úgy tűnik, hogy változások indulnak el
nemzetünk életében - rajtunk a sor, hogy kézbe vegyük lehető­
ségeinket!
Nem szeretném szomorkás hangulatban zárni a köszöntőmet, így
felhívnám a figyelmeteket arra, amit bizonyára Ti is első pillan­
tásra észrevettetek: az ítélet megújult külsővel kezdi el ezt a
szemesztert. Arra buzdítanék mindenkit, hogy mondja el véle­
ményét, szívesen fogadjuk az építő kritikákat - hiszen ez a lap a
Tiétek, Nektek szól!
Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket az ítélet új arculata.
Ahhoz viszont, hogy belsőleg is megújulhassunk, vérfrissítésre van
szükségünk! Várjuk mindazon vállalkozó kedvű hallgató jelent­
kezését a szerkesztőségünkbe, aki érez magában vágyat az írásra!
Ne az asztalfióknak íijatok, hanem mindenkinek! Vers, novella,
kritika és vélemények - bármit hozhattok, ami csak a tollhegyen
kifér!

Végezetül ezúton kívánok sikeres új tanévet minden Pázmányos
hallgatónak és oktatónak egyaránt!

- második oldal -

Hrecska Renáta

�BÚCSÚ Békés Imre professzortól,
r HŐK választás"^
a diáktárstól, munkatárstól és baráttól...
Zlinszky János professzor beszéde a temetésen, 2010. július 16.
Aki elmegy, kissé mintha meghalna. Aki meghal,
mintha csak épp elmenne. El, oda, a szomszédba, ahol
kész a hely mindannyiunk számára, ahol a kis halálok,
nagy elválások után a végleges, teljes, szeretetben
beteljesülő nagy együttlét nyugalma, békéje, öröme
következik.
Ez a mi hitünk. Nem is úgy állunk hát itt, az időleges
elválás végsőnek tűnő pillanatában, mint akiknek nincs
reményük. Nem a kétségbeesés, nem a kényszerű
belenyugvás, nem is a vég, a befejezés érzése tölt el
bennünket. Talán azok is, kissé, emberek vagyunk, és
gyarló hitünk távol van a tudás biztosságától. Mégis, a
beteljesülés, a siker, a jól végzett munka tudata az, ami
elsősorban eltölt bennünket, mikor e ravatal előtt
állunk, búcsúzón fejet hajtunk.
Búcsúzunk. Nem örökre, de bizonytalan időre. Búcsú­
zunk, és e búcsú több szálon is indokolt. Búcsúzom a
diáktárstól. A diáktársak nevében is, akikkel együtt kop­
tattuk a budapesti piarista gimnázium padjait, együtt
töltekeztünk pietate et litteris, majd érett férfiúságunk
első lendületével együtt jártuk az alma mater studiorum, a
'
' ' királyi
. ■
j egyetem széles képcsőit,
Pázmány alapította
készen arra, hogy a jog és f
igazság fegyvereivel narcoljunk a haza, a nemzet, polgártársaink igazáért.
Aztán a nagybetűs élet küzdőterén, immár a hivatásunk
megkövetelte tudás fegyverzetében, egy ellenséges.
igazságot torzító és jogot politikai eszközzé alacson^'tó
társadalmi rendszer keretei között, együtt munkálkodtunk a jó megtartásán, a jobb alapozásán, a jövő épí­
tésén. Családban, baráti körben, a hivatás adta lehetőségekkel élve, és nem visszaélve, elvhűn, de nem haszon­
elvűn. Tanítva, amit tudtunk, hittünk, és remélve, hoj&gt;sy
minden ellenkező jellel szemben értelme van annak,
ak.
amit meggyőződéssel teszünk, ha vetünk, alapozunk.
Hosszú volt az út és rögös. Nehéz a pálya és nem
akadálymentes. Csapdákkal, hamis útjelzesekkel, mere­
dek kaptatókkal bővelkedő. Közben „az útfélen itt-ott
egy kis virág nekünk nyitott: azt leszedve, megvolt szí­
vünk minden kedvel’ Közben, körültekintve, láthattuk.
hogy ha kevesen vagyunk is, de nem vagyunk egyedül.
Hogy baráti, egyetértő, együtt érző társak csapata
mozog velünk, köröttünk. Ez erőt adott, biztatást, vigasztáást. Most búcsúzom a pályatárstól, akinek hiva­
tástudatán nem csak kollégák, de új nemzedékek sora
erősödhetett, nőhetett fel a Jogállamért vívott harcban.
És végül, mintegy a palya megkoszorúzásaként,
búcsúzom a csapat nevében, amely ennek a jogállamnak
új műhelyt, új szentélyt épített: a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának

tanárai, munkatársai, hallgatói nevében. Feltekintve arra
a kollégára, aki az épület egyik saroktomyának eme­
lését, alakítását vállalta, élete immár nyugalmat érdemlő
szakaszában, fiatalos hévvel és lendülettel.
Jó tizenöt éve az osztrák követség szalonjában, barátunk
és iskolatársunk követi megbízását ünnepelve, először
került szóba közöttünk az új Kar, először ott vetettem
fel, bízva, kérve, hogy a jogtudomány egyik klasszikus
ágának gondját-baját vegye át és alakítsa legjobb
belátása szerint. Ki láthatta, még akkor, mi fog kinőni
„ebből a kisded makkból”. Ámde nyilvánvaló volt, hogy
éppen a főtárgyak megalapozása, méltó kezekbe adása
meghatározó lesz az intézmény híre-neve, felvirágzása
szempontjából. Nekem,
'em, aki az összefutó szálakat
iparkodtam kézbe fogni és tartani, nagy megnyugvást
es bíztatást jelentett, mikor Imre barátom első szóra
határozottan és fenntartás nélkül felvállalta az új Karon
a büntetőjogi intézet szervezését és irányítását, a tárgy
gondozását és oktatását. 'Tudtam, méltóbb kézbe nem
adhatom, és hittem, hogy a vállalt feladatot lehető
legjobban fogja megoldani.
így is lett. Békés Imre professzor úr meghatározó
egyénisége az alapítók körének. Mikor 2000 tavaszán az
első diplomákat adta ki a sok nehézséget
;get diadallal
y, az útn^
legyőzött és beteljesült intézmény,
útnak bocsájtott
fiatal doktorok első két csoportját
lát mi ketten búcsúztattuk. Akkor kötötte ő az ifjúság lelkére, a bírói hiva­
tástudat gyönyörű példáját felidézve, hogy az igazságért
mindent érdemes feláldozni, az igazságot semmiért nem
adhatjuk el.
Ha most megszólalna, elmondhatná az apostollal: a jó
harcot megharcoltam, a futást elvégeztem, végezetül
. -1
-- igazság
•
- 1koronáj:
eltétetett nekem
az
nekem, hanem mindazoknak, akik ezt az utat járják, ezt
az igazságot vallják,
llják, nyomomat követik. Mindazoknak,
akik ma nagy számmal állnak e ravatal körül, és
tesznek, - remélem és bízom benne, - szívükben
fogadást, hogy hívek lesznek mesterük tanításához,
megőrzik és érvényesítik az igazságot, és ez áltaí
megszerzik a nemzetnek, a rájuk bízott közösségnek, a
szabadság alkotó örömét!
Példaképe és
é mestere voltál az ifjúságnak, Imre, légy
pártfogója és közbenjáró közös művünkért a másik
parton is. Ott, ahol immár végső békédet megtalálod,
ahol reményünk szerint nemsokára találkozunk: öreg
diákok, öreg tanárok, koi^eniális kollégák. E találkozó
reményében búcsúzunk 'Tőled szeretettel és el nem
múló nálával mindazért, amit tettél, mindazért, amit
adtál. Köszönünk mindent, és őrizzük hagyatékodat!

Folyt, köv.: Pázmány Szalon!
Nem telhet el szemeszter Pázmány Szalonunk nélkül:
három felejthetetlen és felülmúlhatatlan szerda este a
k,ulturális szórakoztatás jegyében Horváth Attila Tanár
Úrnak és Szilasi Alex zongoraművésznek köszönhetőén. S hogy mi lesz az idei program? Horváth Attila
Tanár Urat kérdeztem.

- Mikor és minek a jegyében zajlik majd az idei első
Szalon?
- Október 13-ára, a Pázmány-napra szervezzük
Humor a zenében - zene a huinoroan címmel. Egy már
korábban fellépő vendégünk. Kovács András Péter
közreműködésevei tervezzük az idei első estet. Kicsit
populárisabb, könnyedebb a téma.i. Felvezetés...
- Hogyan került kapcsolatba a már
m országszerte ismert
stand up comedy-sset?
- Kovács András Péter annak idején az ELTE-n jogot
végzett, majd tanársegédünk volt, csak aztán
elcsábította a showbusiness. Nai
•lágyon jó zenei érzékkel
rendelkezik, tavaly is remekül bde tudott illeszkedni a
műsorba és hatalmas sikere volt.
- A további estek is kicsit könnyedebb témákat
dolgoznak fel?
- Nem, hiszen egy alkalommal Széchenyi halálának
százötvenedik, egy másik alkalommal pedig Erkel
születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk.
- Széchenyi?
Széchenvi? És
Es a zongora?
zonoora?
- Hát igen, nagyon sokan nem is tudják, hogy milyen
sok mindennel foglalkozott a legnagrobb
'
magyar:
többek között hazánk zenei életévei is. Ő volt az, aki
például rábeszélte Liszt Ferencet, hogy alapítsa meg a
Zeneakadémiát, de támc^atta Erkelt is, figyelemmel
kísérte az egész magyar zenei életet. Tudjuk, ho^ az első
magyar kaszinót is o hozta létre, de azt nem igazán, hogy

az ún. kaszinóbálokon nyitótáncként bevezette a palotást,
mely el is teriedt. (A gólyabálokat is ezzel nyitják meg.)
- A Zeneakadémia 1875-ös megalakításánál Erkd is
közreműködött és első igazgatója volt, míg Liszt az első
elnöke.
- Az Erkel-évforduló november 7-én lesz: kétszáz éve
látta meg a napvilágot a Himnusz megzenésítője, a
Bánk bán című opera komponálja, de mar nagy erővel
készülünk a következő esztendőre, amikor meg Liszt
Ferenc születésének ünnepelhetjük kétszázadik évfordulóját.
- Éhben az évben a híres lengyel zeneszerző, Chopin
volt középpontban,
‘:özéppontban, szintén születésének kétszázadik.
évfordulója alkalmából.
- A 2011-es esztendőben pedig Lisztre kell felhívni a
figyelmet: s erről nekünk kell gondoskodnunk.
Egyelőre sajnos, nagyon kevés programot látok: a régi
kormánynak már nem, az újnak pedig még nem volt
ideje erre koncentrálni. Pedig nagyon érdekes, hogy a
Chopin-évforduló miatt a lengyelek voltak az EU soros
Chopin-évíordulo
elnökei, s ezért küzdöttek,
1
hogy az évfordulóra ily
módon is rá tudjanak erősíteni. Nekünk meg teljesen
véletlenül az ölünkbe hullott ez a lehetőség, amivel
élnünk is keU(ene). Nagyon sokan például nem tudják.
hogy Liszt magyar volt és mindig is magyarnak vallotta
magát. Van e^ törekvésünk is ezzel kapcsolatban:
szeretnénk, ho^ ennek apropójából kicsit nagyobb
volumenű legyen a Szalon és az országos ünnepségekbe
is bekapcsolódnánk.
De addig is, jó szórakozást a következő Szalonokhoz!
Ne felejtsétek: szerda, 18.30, ü. János Pál pápa terem.
Mikola Orsolya

- harmadik oldal -

Kr augusztus 27-i HŐK Küldöttgyűlt___
lés a_ leköszönő Szilágyi Demeter utódjául, szeptember 1-i
hatállyal Palocz Lászlót, lapunk szerkesztőségének
munkatársát választotta elnöknek.
A szeptember 20-i HŐK Küldöttgyűlésen a tagok
az alábbi tisztségviselőket választottak meg:
Általános alelnök: Nagy Adrienn
Rendezvényszervező Bizottsfc Elnök: Huszár.Péter
PR- és Marketing Bizottság Elnök: Besenyei Ádám
Diákjóléti- és Tanulmányi Ügyek Bizottsága Ébiök:
Tóth Bálint
Gazdasági Bizottság Elnök: Hetzl Norbert
Felügyelő Bizottság Elnök: Sokolowski Márk
Érdekképviseleti referens: Szabó Imre
Kulturális referens: Bujdos Iván
Sport referens: Stevanyik Ádám
Irodavezető: Csáki Réka

Másik történet - avagy
beköszön a Karrier Iroda
Karrier Iroda negyedszer. Kezdhetném így azaz nem
túl eredeti módon^ idén már negyedik beköszönésünket, aminek lényege persze idén is ugyanaz
(figyelem, ez a cikk semmi újat nem fog tartalmazni),
mint mindig, vagyis hogy van új látni-, hallani-,
tanulniyaló a hárrnas előadón és a közig-tanszéken túl.
Szeretnénk idén is - az eddigi évekhez hasonlóan képzésekkel, egy-, kétnapos vagy akár egész féléven át
tartó qkosításokkal kedveskedni. Minden olyannal,
amit aJogi oktatás szükségszerűen nem bír el, nem is
lévén feladata; mégis fontos, mondjuk úgy, nélkülöz­
hetetlen a sikeres elhelyezkedéshez, hovatovább erve"—'
nyesüléshez.
Ha ezzel
—
------ megvagyunk, „kereshetünk is e^ jó kis
helyet mé^mT - anogy^az Illés örökzöld dalában rneg...... ^vaKorlat. és á^llásajánlatainkkal keressük "a
legmegfelelőbb diákot
diákc a legmegfelelőbb munkára.
Nem feledkezünk el a nemzetközi igazgatás szakon
tanuló diákjainkról sem.i. Az ő
„ esetükben
_____ _
_különösen
_____
törekszünk az fények és a lehetőségek összehangolá­
sára. Mire és hogyan gondoljon a világ arra, amit e falak között csak úgy hívunk: nemzetközi igazgatás.
A munka után pedig a szórakozás: az idén alaki:uló
Pázmány Alumni Mozgalom hamarosan alumni kon­
ferenciával, és Pázmányos iwiw-veUérkezik. Ez azon­
ban egy másik történet, egy másik ítélet számba.
Sergő András

Karrier Iroda - Őszi programok
..
Október 6. - December 7.
Őszi 6-osfogat - karrierdélutánok kéthetente
Október 15-16. ! ÁUásinteijú tréning
November 6-7. ! Olvasásfejlesztő tréning
November 18. / Pázmány Alumni Konferencia
wwwjak.ppke.hu/karrier

Kari TDK eredményei
2010. október 4.
L helyezett: Sebeidet András Jopponens^ Varga Ádám),
Círn: Szabad felhasználás a büntetőjogban tekintettel a fájlcserére. Konzulens: Dr. Belovics Ervin, 69
pont
í. helyezett: Enesey Eszter (opponens: Baku György),
Cím: A védelemhez való jog biztosítása a Nürnbergi?
perben. Konzulens: Dr. Belovics Ervin, 68pont
11. helyezett: Tőzsér Tamás (opponens: Kovács Zoltán),
Cím: „Parlamentalizálódás” az Európai Unióban vàltozaràk
változások és lehetőségek a Lisszaboni szerződés
tükrében. Konzulens: Dr. szilágyi Pál Béla, 67 pont
II. helyezett: Lévai Gábor (opponens: Kurunczi Gábor),
Cím: A tőle elvárhatóság problematikája a büntetőjog­
ban, avagy a szubjektum előre látásának és gondossá­
ganak
1
gának hatarai,
Konzulens: Dr. Belovics Ervin, 65 pont
ni. heh
helyezett: Dömötörfy Borbála (opponens: Decsi TaTa
más), Cím: Versenyjog es választottbiráskodás,i, KonzuKom„
lensek: Dr. Raffai Katalin és Dr. Szilágyi Pál Béla, 63 pont
ill.
III. helyezett: Kurunczi Gábor - Rátn Olivér (opponens:
Varga Adám), Cím: Az ingatlanadóról. Konzulens: Dr.
HaBsz Zsolt, 62 pont
Kiváló opponensek:
Varga Adám (Komáromi Dóra dolgozata, A köz­
szereplők hírnév- és becsületvédelme. Konzulensek: Dr.
Belovics Ervin és Dr. Koltay András, 61 pont)
Baku Gyö^ (Kevevári István dolgozata, Vita és meg­
ismerés - Retorika és dialektika adílasszikus és posztmodem korban, Konzulens: Dr. Frivaldszky János, 50
PPPt)
Csányi Nikolett (Mészáros Ádám dolgozata, A jogos
védelem és a végszükség összehasonlítása. Konzulens: Dr.
Újvári Ákos,
pont)

�■

^arí^^yélet

Vitázzunk egy tea mellett! - teaest Christián Lászlóval
Szolgálunk vagy Védünk?
Az idei félév első teaestjén Dr. Christián Lászlót, a
Közigazgatási Jogi Tanszék oktatóját láttuk
vendégül.
Mondhatnánk, hogy már-már hagyománnyá vált
rendezvényünk, azonban ez az est kicsit más volt,
mint az eddigiek. Más volt, mivel most nem a
Pázmányosokat feltétlenül érintő, a jogászi és
igazgatási szakma szempontjából fontos kérdést
boncolgattunk, hanem visszatérve a tavaly őszi
szemeszterhez, egy különösen meghatározó és
érdekes területet vettünk górcső alá, jelesül a
rendészetet, illetve annak jövőjét.
Meghatározó ez a terület, mivel életünk minden­
napjait befolyásolja, hogy milyen változások
mennek végbe a rendvédelmi szerveknél. Érdekes
is egyben, hiszen ha rendvédelemről, illetve
rendészetről beszélünk, akkor olyan „közkedvelt.55’
témákat is érintenünk kell, mint például a;
nemzetbiztonság, a terrorelhárítás vagy a politikai
közbeszédben mára napi szinten emlegetett
közbiztonság.
55'.Szolgálunk v^gy védünk, avagy merre tart a
rendészet?” - a feltett kérdésre szinte lehetetlen

röviden válaszolni. Christián László felvezetőjében
több szempontból közelítette meg a témát.
Történt-e valódi rendszerváltás a rendvédelmi
szerveknél, vagy a mai napig az átpolitizáltság a
jellemző? Centralizált, vagy decentralizált szer­
vezeti modell a jobb? Változtatni kell-e a szolgálati
nyugdíj rendszerén? Az új kormány tett-e érdemi
lépéseket a közbiztonság javításáért? Természe­
tesen Tanár Úr sem vállalkozott megkérdőjelez­
hetetlen válaszokat adni, inkább egy gondolat­
ébresztő, vitaindító jelleggel kezdte az előadását mint később bebizonyosodott, ezt bölcsen tette.
Az est szervezése előtt, a téma ismeretében kicsit
féltünk attól, hogy bekövetkezik az a bizonyos
kínos csend a hallgatóság részéről, erre azonban
rácáfoltak a teaest részvevői.
Számos kérdésben vita bontakozott ki, illetve
rengeteg kérdés merült felt, amit egy rövid
beszámolóban talán lehetetlen is összegezni. Pro és
kontra érvek hangzottak el az átszervezések irá­
nyának helyességéről, a rendvédelmi szervek szét­
tagoltságának szükségességéről, a Belügyminisz­
térium „hatalomcentralizációjáról”, vagy például az
önkormányzati rendőrség létrehozásáról.
.Mindenképpen előremutató lenne, ha a mostani
szervezeti széttagoltság a rendészeti szerveknél
csökkenne, mivel vannak olyan feladatok és hatás­
körök melyek elvégzésének hatékonyságát egy
szervezeti integráció növelni tudná!’ - vitathatatlan
az állítás. Megkockáztatom, nincs olyan szakmá­
ban dolgozó, vagy a területre rálátással bíró szak­
értő, aki ezzel ne értene egyet. Talán „csak’ az
éppen aktuális kormányzat (ok), hiszen ennek
éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk évről évre.
Felsorolni sem lehet hány rendészeti szerv van
Magyarországon, hányfelé ágazik a terület. Sokszór felmerül a 55.civilesítés
” szó is, erre azonban
’
átfogó javaslatcsomagot még nem láthattunk.

Mára - különösen a gazdasági válság és a lét­
számhiány tükrében - vitathatatlannak tűnik az is.
hogy felül kell vizsgálni a szolgálati nyugdíjazás
ma működő gyakorlatát, ugyanakkor ezt a kérdést
rendkívül óvatosan kell kezelni. Valóban aggályos.
hogy a kiskapuknak köszönhetően egyesek
idejekorán hagyják el a pályát és mennek (sokszor
a fizetésüknél magasabb értékű) nyugdíjba,
azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az
átlag leterheltsége például egy börtönőmek nem
hasonlítható össze (senkit meg nem bántva) egy
kevésbé veszélyes és „idegőrlő” szakmában dolgo­
zóéval. Azon viszont feltétlenül változtatni kéne
(és ez talán a szolgálati nyugdíjba vonulás mérté­
két is csökkentené), hogy - idézve az érintettek
képviselőit: „a 20-25-30 év szolgálati idő nincs
megbecsülve a testületnél".
És ha már említve lett a létszámhiány: elkerül­
hetetlenül növelni kell a rendvédelmi dolgozók
számát (különösen a rendőrségnél), hogy a fela­
datokat maradéktalanul elláthassák. Kérdés azonban, hogy honnan „kerül elő’ a sokat emlegetett
3000 új rendőr, illetve mitől lesz „vonzó” a rend­
védelmi pálya. Versenyképes fizetés? A szakma
megbecsülésének visszaszerzése? Mindkettő? Talán
valami más?
Az ma tisztán látszik - mint a cím is sugallja -,
hogy a kérdések idejét éljük. Az este folyamán
nem is vállalkoztunk feltétlen arra^ hogy itt és
most kimondjuk, vagy a Tanár Úrral kimon­
dassuk, mit és hogyan kéne, kellene tenni.
Összegzésként azonban azt elmondhatjuk, hogy
az est elérte a célját. A megtelt Spari mellett
bebizonyítottuk, hogy érdemes szakmai vitákat és
beszélgetéseket szervezni a hallgatóknak, hiszen a
jogászok nem csak a bulizásban jeleskednek!

Szabó Imre

BÚCSÚ a Pázmánytól
Rónyai Nóra Diplomaosztó Beszéde - 2010. június 11.
Tiszteit Kari Tanács, Kedves Végzős Hallgatók,
Szüléink, és velünk ünneplő meghívottak!

Az elmúlt napokban folyamatosan azon gondol­
kodtam, mit is mondhatnék ma Önöknek, és
Nektek, kedves Hallgatótársaim. Egyik nap már a
metrón is ezen merengtem, és kértem a Jóistent,
hogy küldjön valami gondolatot, jelet, amin
elindulhatok. Ekkor észrevettem, hogy már egy
ideje folyamatosan egy plakátot bámulok, amin a
következő szlogen áll: „A megtett út tesz külön­
legessé!’ Elmosolyodtam. A máskor akár klisének
is elkönyvelhető mondat most teljesen más
értelmet nyert.
A megtett út tesz bennünket egyedivé, mássá,
nem maga a cél. Itt ma mindannyian azt ünne­
peljük, hogy megtettük ezt az utat; ki-ki a maga
szemüvegén keresztül: akár első diplomásként,
akár levelezős diákként munka és család mellett
végighaladva, akár szülőként, támasz gyanánt
végigélve, barátként vigasztalva, velünk örülve,
akár oktatóként a mindennapi feladatot ellátva, de
ezzel egy újabb generációt kinevelve.
Életünk jelentős, minimum öt évét töltöttük el e
falak között. Sokat fejlődtünk tudásban, érte­
lemben, de a legtöbbet mégis lélekben, emberileg
változtunk, tágítva napról napra személyes hatá­
rainkat.
Tanultunk: szorgalmat, jó adag leleményességet,
(amit a magyar bürokrácia útvesztőiben a jövőben is
prímán fogunk tudni alkalmazni) bátorságot,
toleranciát (gondolok itt a NEPTUN rendszeres

jelentkezésre), elfogadást (másokét és önmagunkét).
De legfőképp HITET tanultunk, önmagunkba
vetett hitet! Hogy képesek vagyunk bármire!
Amikor egy ilyen vagy olyan okból kilátástalannak
tűnő vizsgán az utolsó pillanatban is képesek
voltunk megrázni magunkat, hogy igenis, meg­
csináljuk, csak rajtunk múlik. És amint ezt elhit­
tük, a segítség jött. (Ilyen vagy olyan formában:
vagy valaki lesúgta, vagy a semmiből eszünkbe
jutott.)
A mai nap tudatosodik bennünk, hogy mekkora
utat tettünk meg: ha visszanézünk, már nem
látjuk az elejét, előrenézve még nem tudjuk, merre
visz. Nem is kell még tudnunk, maga az út a cél.
A jogászeskü az úton egy kicsi, de annál
jelentőségteljesebb állomás. Nem minden nap tesz
esküt az ember. Hogy mi változik meg ennek
hatására? Függetlenül attól, hogy jogászként
fogunk-e a jövőben elhelyezkedni, vagy sem, a
továbbiakban már nemcsak önmagunkért és a
családunkért kell felelősséget vállalni: ezzel az es­
küvel nemcsak egy titulust szereztünk, hanem egy
szolgálatot is vállaltunk. Igyekeznünk kell a
jövőben a legjobb tudásunk szerint segíteni azok­
nak, akik jogi ügyben, jogi kérdésekkel fordulnak
hozzánk.
A mai nap nemcsak nekünk egy nagy állomás,
hanem szüléinknek, családunknak is, akik végig­
élték velünk ezt a minimum öt évet. A mai nap
nemcsak azért öröm, hogy mi doktorok lettünk,
hanem végre ők is visszakapják a karácsonyt, és
megszabadulnak a vizsgaidőszakoktól is. Gondo­

- negyedik oldal -

lom, mindenkiben élénken él az állapot, amikor
már a „hogy vagy?” is kötözködésnek számított.
Emellett az olyan biztató mondatok: hogy „Annyit
tanultál, biztos menni fog!”, „Ne izgulj!”, „Ne
maradj fenn sokáig, mert fáradt leszel másnap!I”’ a
világból kergették ki az emberi mivoltára már alig
emlékeztető joghallgatót, arról nem is beszélve,
hogy sokszor hónapokig nem lehetett velünk
normálisan kommunikálni. Köszönet Nekik, hogy
nem szűnő szeretettel bízattak és támogattak
bennünket!
Köszönettel tartozunk professzorainknak, akik a
szakmai színvonal mellett egy értékrendet, szelle­
miséget adtak át nekünk!
És hadd mondjak külön köszönetét azoknak a
fiatal oktatóknak, akik közül legtöbben már e
falak közül kerültek ki. Nyitottságukkal, lendü­
letükkel, tenni akarásukkal igazi lüktető erei
ennek az egyetemnek, és tudom, hogy sokan
közülünk az ő bátorító szavuknak és támogatá­
suknak köszönhetik, hogy sikert értek el egy
TDK-n, perbeszédversenyen, vagy döntöttek úgy,
hogy meglépnek egy hatalmas lépést: jelentkeznek
Erasmusra vagy más diákcsere programra, és
kipróbálják önmagukat külföldön, öregbítve ezzel
a Pázmány hírnevét is!
Útravalóul Pázmány Péter szavaival búcsúznék:
„Nemes szép élethez nem kellenek nagy csele­
kedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet!.55’
Rónyai Nóra

�Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon
2010. szeptember 18-19-én újra megrendezték a
Nemzeti Kulturális Örökség Napjait (KÖN),
melynek keretében egyetemünk Szentkirályi
utcai épülete is kitárta kapuit az érdeklődők
előtt.
1984-ben Franciaországban Történelmi Műem­
lékek Nyílt Napja címmel indult útjára az a
rendezvénysorozat, melynek keretében a zárva
tartó középületek egy hétvégén megnyitották
kapuikat, és ingyen, szakszerű vezetéssel fo­
gadták a látogatókat. A kezdeményezés sikerén
felbuzdulva egyre több ország rendezett ilyen
nyílt napokat, 1999 óta pedig az EU is saját
programjának tekinti, és ajánlásokkal, központi
koordinációval segíti az ingyenes épületláto­
gatások megszervezését. Hazánkban a Kultu­
rális Orökségvédelmi Hivatal szervezi a KÖN
programját, melynek évente más-más központi
témája van, idén „Felemelő század” címmel a
reformkor állt az események középpontjában.
A Vili, kerületben a Civilek a Palotanegyedért
Egyesületet szervezte a programok nagy részét,
ötletes térképet is készítettek, ezzel is segítve a
helyszínek közötti tájékozódást. Fontos, nép­
szerű állomás volt egyetemünk Szentkirályi
utcai épülete is, mely 18-án, szombaton tárta ki
kapuit az érdeklődők előtt. A korábbi évekhez

hasonlóan idén is nagy érdeklődés mutatkozott
a JAK épülete iránt, a kezdeti rossz idő ellenére
összesen közel 200-an látogattak el hozzánk.
A látogatás három csoportban, 9,11 és 13 órakor

SÉ SS
ai SS
1» j5S
1

•X

í

•«Hl

a 28-as szám elől indult Kalocsai Ilona,
könyvtárvezető lelkes irányításával. A Szent
István Társulat neogótikus stílusú, 1898-ban
Hofhauser Antal tervei szerint felépült egykori
központi épületéről és a környékről szóló rövid
helytörténeti bevezető után a főlépcső fordu­
lójában lévő Pázmány Péter bíborost, eszter­
gomi érseket ábrázoló domborműnél az idén
375 éves egyetem rövid történetével ismerked­

hettek meg a látogatók. Innen fölfelé haladva
megtekintették a 11. János Pál pápáról elne­
vezett dísztermet, majd a 30-as épületben, a
Könyvtár előteréből nyíló, várostörténeti kurió­
zumnak számító Királyok termét, mely a
nagyközönség számára minden évben csak
egyszer, a KÖN alkalmával látogatható. (Ezen
kívül évente egyszer a gólyáknak, illetve alka­
lomszerűen az egyetem vendégeinek nyitják
csak ki.) A terem az egykori épület lépcső­
házának felső szintje volt, amit egy 1963-as
átépítéskor megszüntettek és önálló teremként
létrehozták a Királyok termét. A helyiség teljes
falfelületét Gaál Lajos 1873-ban festett, a fal­
festészetben ritka olajtechnikával készült 64
festménye díszíti. Ezek a magyar történelem
jeles alakjait ábrázolják, királyokat, erdélyi
fejedelmeket, a 13 aradi vértanút, illetve egyet­
len külföldiként Abdul Med Zsid török szul­
tánt, aki Kossuth Lajosnak és társainak adott
menedékjogot a szabadságharc leverése után.
Fontos esemény volt ez a nyílt nap egyetemünk
életében, hisz ilyenkor mutathatjuk meg a
külvilágnak, hogy az oktatási és tudományos
tevékenység mellett jelentős építészeti, művé­
szettörténeti értékekkel is büszkélkedhetünk.
l

l^jai Balázs

Egyetemünk múltja, jelene 0 jövője
Beszélgetés Schanda Balázs Dékán Úrral
Ünnepelünk: az Eötvös Lóránd Tudomány­
egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ,őse”, a Pázmány Péter által 1635-ben,
Nagyszombatban alapított egyetem 375 éves.
Ennek apropójából beszélgettem Schanda
Balázs Dékán Úrral Egyetemünk múltjáról,
jelenéről és jövőjéről.

- Az egyetem, amit Pázmány Péter esztergomi
érsek Nagyszombatban alapított két fakultással
rendelkezett: egy teológiaival és egy filozó­
fiaival. Ez a két kar a mai napig létezik: 1950ben a hittudományi kart leválasztották, de ez a
jogfolytonosságát nem érinti. Tehát lényegében
a két intézményen belül két kar mondhatja
magáról, hogy tényleg 375 éves: ez az ELTE
bölcsészettudományi és a PPKE hittudományi
kara. A későbbi karok annak rendje és módja
szerint sokasodtak, majd Mária Terézia alatt
átköltözött az egyetem Pestre illetve Budára,
azután a XK. század folyamán szekularizálódott, és az mondható inkább rá, hogy egy
állami egyetem, amelynek volt egy hittudo­
mányi kara. így sem az ELTE, sem a mi jogi
karunkat nem Pázmány Péter alapította. Magát
az egyetemet alapította ő, és ennek az egye­
temnek egyformán vagyunk örökösei mi és az
ELTE is. Ebbe a családba tartozik tulajdon­
képpen a SOTE is, aminek a jogelődje az egyik
kara volt a Pázmány Péter, korábban a Királyi
Magyar Tudományegyetemnek. Nem kell a
történelmünket átírnunk: a jogi kar tizenha­
todik évébe lépett, ezt nem kell több száz évnek

mondanunk, de az örökségére büszkének,
szelleméhez pedig hűségesnek kell lennünk.
- Maga az egyetem, az universitas, egységét
jelenti egyrészt a tanároknak és tanulóknak,
másrészt a különféle tudomány területeknek.
Külföldi ismeréíseimnek sokszor nehéz elma­
gyarázni, hogy Magyarországon hogyan is van ez
a rendszer, s hogy lehet például csak Budapesten
három jogi kar.
- Egységes egyetemi modellről nem lehet
beszélni. A német nyelvű közép-európai egye­
temekre igaz az, hogy egy város, egy egyetem,
de már Bécsben azt látjuk, hogy jogászképzés
nemcsak a bécsi tudományegyetemen, hanem a
közgazdasági egyetemen is elérhető. És persze
az is elmondható, hogy csak a bécsi tudo­
mányegyetem jogi karának 11000 hallgatója
van, azaz több mint a három pesti jogi karnak
összesen. Az egyetemünk egyik a sajátossága,
hogy nálunk valamennyi tudományterület - a
csúcstechnológiák és a hittudomány is - meg­
jelenik.
Abból az irányból is fel lehet tenni a kérdést,
hogy a klasszikus egyetem, amely a keresztény
világ a szülötte,' teológia nélkül az-e még
aminek indult? Sok európai országban - például
Németországban, Ausztriában - megmaradtak
a hittudományi karok az állami egyetemeken.
Magyarországon ez azonban másként alakult:
ezt persze nem akaijuk megváltoztatni. De az
eredeti egyetemi eszményhez közelebb lehe­
tünk azzal, hogy nálunk ez a dimenzió is
megjelenik a palettán.

- ötödik oldal -

Persze még valamit hozzá lehet tenni: a külön­
böző egyetemek versengése és egészséges
együttműködése mindenkinek jól jöhet. Hogy
itt, egymás közelében sokféle egyetem van, nem
jelenti azt, hogy egy egyetemista, egy kutató,
vagy egy oktató szempontjából nagyon merev
falak lennének. Könyvtárainkat, rendezvénye­
inket meg kell nyitnunk egymás előtt. Biztos az,
hogy például az Andrássy Egyetem német nyel­
vű könyvtára, tőlünk egy utcasaroknyira buda­
pesti viszonylatban utolérhetetlen. Az átjárható­
ságra kell törekednünk, nem szabad egy
intézményi falai közé bezárkózni.
- Ezt a fajta együttműködést az is tükrözte,
hogy az ELTE, a Pázmány és a SOTE közösen
ünnepelte a 375. évfordulót. De azért a riva­
lizálás vitathatatlan, természetes is. Diákként
talán hangsúlyosabb helyet foglal el a Ki is a
Jobb? - kérdése, de oktatóként. Egyetemünk
Dékánjaként milyennek ítéli a kapcsolatot?
- Az ELTE és a Pázmány viszonya jó, de
természetesen ez egy versenyhelyzet, az ELTE
pedig korrekt vetélytárs, nincs a két intézmény
között semmiféle feszültség. Nyilvánvalóan
vannak csipkelődések, de ez természetes vele­
járója az egymás mellett élésnek.
- Milyen a Pázmány karai közötti együttmű­
ködés? Tavaly a gólyabál már közösen zajlott, de
mi például nem láthatunk bele a többi kar
kurzuskínálatába, áthallgatásra még nem igen
van lehetó'ség.
- Vannak azért közös kurzusok - persze a
földrajzi értelemben vett széttagoltság nehéz­

�i^űvt-^öyélel
■ i

% í»^ V* '^’K

^’&gt;-*Kk’r^

^*iM«w

ségeket jelent - s van olyan is, mint például a
bioetíka, amely videokonferencia-rendszeren
keresztül valósul meg. A közös gólyabál a közös
tudat erősítésének az első lépése, hiszen egy
egyetem a Pázmány. Nyilván a karok autonó­
miája esetünkben nagyon széles: különböző
időpontokban jöttek létre, távol is esnek
egymástól, különösen Piliscsaba (Bölcsészettu­
dományi Kar) és Esztergom (Vitéz János Kar)
nincs a szomszédban. Ez is egy kihívás: a
jövőben hogyan tudjuk erősíteni az egységet.
Bízom benne, hogy sikerülni fog.
- Egyetemünk katolikus, amely II. János Pál
pápa 1990-ben megjelent apostoli rendelkezése
szerint egy olyan, az egyházi hatóság által
alapított, elismert, de az adott országban is
egyetemként elfogadott, nagyobbrészt világi
tudományokkal foglalkozó intézmény, amely
intézményes elkötelezettséget vállal arra, hogy
teljes oktatói, kutatói és nevelői tevékenységét a
katolikus hit szellemében végzi. Mégis, nem­
csak katolikusok tanulnak nálunk, ha lehet azt
mondani, toleránsak vagyunk.
- En azt hiszem, hogy elköteleződni csak
szabadságban lehet. Az egyetemnek szabad
légkört kell biztosítani, amit csak akkor lehet,
ha tudjuk azt, kik vagyunk. Ez nem relati­
vizmus. Pont annak az ellentettjét próbáljuk
meg megvalósítani. A dolgokról általában
világosan eldönthető, hogy mire valók: a valóság
nem az én döntésemtől függ, hanem adott.
Mondjuk a szék az egy valóság, az a valósága,
hogy le lehet rá ülni. Ha valaki azt gondolja,
hogy papírrepülő és kidobja az ablakon, akkor a
dolog valóságával szemben, valahol az igaz­
sággal szemben cselekszik. Lehet, hogy rossz a
példa, de az is lehet, hogy a hallgatók értik... itt
könnyű belátni a tévedést, de hasonló tévedések
uralják az emberi élettel kapcsolatos alapvető
helyzeteket. Mivel relativista környezetben
élünk, nagyon fontos, hogy lecövekeljünk né­
hány fix pontot, és ezt itt nagyobb szabad­
ságban tehetjük, mint egy olyan intézmény, ahol
bizonyos dolgokat nem lehet kimondani, mert
azt mondják rá, hogy tabu vagy politikailag
inkorrekt.
- Nem lehet ezzel visszaélni?
- Franciaországban, amikor az állami iskolák­
ban elkezdték betiltani a fejkendők viselését,
akkor az elkötelezett muszlim családok mene­
külési iránya a katolikus iskolák felé vitt, ahol
tiszteletben tartották az öltözködési szoká­
saikat. Ha tudjuk azt, hogy kik vagyunk, és
nem vagyunk bizonytalanok az identitásunk­
ban, akkor nem keU megijednünk attól, ha
valami mással találkozunk. Nyílván azt kérjük,
sőt, elvárjuk mindenkitől, aki az intézmé­
nyünkbe jön, hogy annak identitását tartsa
tiszteletben. Nem kell vele azonosulnia, de
tiszteletben kell tartania.
- A pályaválasztás előtt mindenki igyekszik
informálódni, hogy a „hova tovább?” kérdése
még könnyebben megválaszolható legyen. A
Pázmány milyen csatornákon keresztül lép a
piacra?
- Jelen vagyunk minden lehetséges fórumon,
az Educatio kiállítástól a bannerekig. Külön
törekszünk arra, hogy megszólítsuk az egyházi
középiskolásokat, és jelen legyünk az egyház
életében, így a katolikus sajtóban. Azt hiszem,
hogy aki a jogászképzés iránt érdeklődik, az ma
már mindenképpen számol a Pázmánnyal.
■»

^OjÄ

- S persze ott vannak az „ismerősök ”...
- Ez a legfontosabb: a suttogó propaganda.
hogy hallgatóink, volt hallgatóink mit monda­
nak rólunk, hogy veszi fel őket a munkaerő­
piac. így hiába fényezi az ember magát: ha a
portéka nem vonzó, akkor gyárthat magáról
szép, színes prospektusokat és lehet csillogó­
villogó a honlapja, de az emberek elmondják
róla, hogy milyen. A hallgatókat nem lehet be­
csapni. Akkor fognak jót mondani, ha a
tapasztalataik jók.
- Referenciául szolgálnak azok is, akiknek a
nevét a közéletben olvashatjuk, s kiderül róluk,
hogy pázmányosok, vagy azok voltak...
- Természetesen. Büszkék is vagyunk, de
nemcsak azokat kell szem előtt tartani, akik
valamilyen fényes karriert futnak be, vagy az
előtt állnak, hanem minden hallgatónkat, akik
valamilyen egyéb területen töltenek be tisztsé­
geket. Minden hallgató egyformán fontos.
- A 2010-es tanévben Egyetemünk nappali
tagozatos jogász képzését 1480 jelentkezőből
393-an jelölték meg első helyem. A korábbi évek
statisztikáit visszanézve egyértelműen megálla­
pítható, hogy ez a szám évről-évre nő. Ma már
ilyen sokan vannak, akik tudatosan a keresztény
értékrend miatt választják az egyetemet?
- Elkötelezettséget, szellemiséget nagyon ne­
héz statisztikai eszközökkel mérni. Azt lehet
mondani, hogy az elmúlt években a PPKE JAK
a jogászképzés vonatkozásában gyakorlatilag az
egyetlen volt, amely növelni tudta szeletét az
egyre kisebb tortából, ami az államilag támo­
gatott képzési helyek elosztását illeti.
- Minek köszönhető ez?
- Egyrészt mert egyre többen jelölik meg a mi
Egyetemünket az első helyen és azért is, mert a
nagy átlagnál talán egy picit jobbak a jelent­
kezőink - remélem nem csak a pontszámok
tekintetében. Az elmúlt évek alapján azt látjuk,
hogy nagyon kemény versenyhelyzetben voltak
egymással a jogászképzésben a karok és ebben a
versenyben megálltuk a helyünket. Hogy elkö­
telezettségünkkel azonosulnak-e, vagy más,
egyéb okból jelölnek meg minket első helyen ahány hallgató, annyi féle válasz. De bízunk
benne, hogy a képzés színvonala, az intézmény
szellemisége, emberközpontúsága, a hallgatói
közösség együtt jelenteknek vonzerőt.
- Mezey Barna, az ELTE augusztusban hiva­
talba lépett rektora, az Állam- és Jogtudományi
Kar korábbi dékánja nemrég arról beszélt, hogy
régi felvételi rendszerrel, módszerrel mennyivel
jobban lehetett szelektálni és talán érdemes lenne
azt a szisztémát visszaállítani.
- A felvételinek vannak és voltak nagy előnyei
és komoly hátrányai is. Sok szempontból
.kényelmes” dolog, hogy a hallgatókat „kap­
juk, és nem nekünk kell felvételiztetnünk őket.
Háromezer jelentkezőt szóbeliztetni úgy, hogy
- nyilván akkor szét kell osztani őket legalább
húsz bizottsághoz - egységes szempontok
alapján történjen... Nagyon sok problémának
forrása, habár nekem csak jó emlékeim vannak
a régi felvételikről. Lehet, hogy orvosolná a
.minőségi” problémát, hiszen sok oktató pa­
naszkodik, hogy a hallgatóknak évről-évre
gyengébb a felkészültsége. Ehhez persze azt is
hozzá kell tenni, hogy jelenleg sokkal többen
érettségiznek, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt,
és sokkal többen is kerülnek be a felsőokta­
tásba. Ez magával hozza azt is, hogy bizonyos

- hatodik oldal -

szempontból a középfokú oktatásnak a szín­
vonala csökkent: nem mindegy, hogy egy
évjárat több mint fele érettségizik, vagy alig tíz
százaléka. Ha felvételiztetnénk, akkor is csak a
kétszáz, háromszáz legjobbat vennénk föl,
adott jelentkezők közül. Hogy más módszerrel
jobban ki lehetne-e választani a legjobbakat,
legalkalmasabbakat - ez a kérdés, valamint az,
hogy a felvételivel járó teher és kockázat
arányban áll-e a minőségjavulás lehetőségével,
vagy ez inkább ábránd.
- Már az előadók egyre csökkenő méretén is lát­
szik, hogy működik a természetes szelekció...
- Idén éppen egy nagyon nagy létszámú nap­
pali tagozatos jogászszak indult: remélem, hogy
jövőre nem fognak beférni a kettes előadóba...
- Akkor újabb átalakításokra lenne szükség.
Még most is folynak a munkálatok, tavaly is
újítások fogadtak a szemeszter elején. Mik a
további célok?
- Mindenek előtt arra törekszünk, hogy az
oktatási feltételek javuljanak: újuljanak meg
azok a termek, ahol a hallgatók a legtöbbet
megfordulnak. Tavaly először a kettes, hármas
és négyes előadók kerülhettek sorra: nagy
munka volt, aki emlékszik rá, az tudja, hogy
milyenek voltak régen ezek a termek, középen
vastag oszlopokkal. Idén a német katolikus
egyház szolidaritási alapjából kaptunk egy
jelentősebb támogatást, amelyhez persze saját
forrásokat is hozzá kellett tenni, így került sor
az egyes előadó felújítása. Nagyon remélem,
hogy az idei télen már kevésbé lesz hideg és
huzatos - tavaly télen egy hallgatói panaszra
csak a tavasz ígéretét és a másodévesekre váró
komfortot válaszolhattam...
Abban is bízom, jövő nyáron nem ismétlődik
meg az, hogy még dolgoznak az épületben,
amikor már tanulni kéne. Idén sajnos bele­
csúsztunk a szorgalmi időszakba - ezen a helyen
is köszönöm mindenki türelmét és megértését.
Nyilván vannak terveink, a lehetőségeink
függvényében haladunk előre. Ezeknek egy
része kevésbé látványos. Például az, hogy a
díszterem födémét idén meg kellett erősíteni igen jelentős kiadás volt, de a hiányát csak
akkor vettük volna észre, ha beszakadt volna.
- Az újdonságokhoz hozzátartozik az Egye­
temi Könyvkiadó életre hívása, melynek már
két kötete is megjelent. Mit is takar ez tulaj- ■
dánképpen?
- Igen, két monográfia: Kovács Péternek egy
nemzetközi jogi és Szabó Istvánnak egy osztrák
alkotmánytörténeti könyve. Ugyanakkor kiad­
tunk már tanulmányköteteket és tankönyveket
is: a vizsgaidőszak közeledtével már bizonyára
több lesz kapható. Lényegében arra keresünk
megoldást, hogy a hallgatók számára a jegy­
zetek olcsóbban legyenek hozzáférhetőek, nem
titkoltan részben azért is, hogy ne „lopott'.5’
(fénymásolt) jegyzetekből tanuljanak, hanem
azok reális áron megvásárolhatóak legyenek.
Ezért döntöttünk úgy, hogy a jegyzetek és
néhány szakkönyv kiadását, a Kar oktatóinak
tudományos műveit saját kiadásba vesszük. Ez
nem változtat azon, hogy a Szent István Társu­
lattal minden tekintetben együttműködünk.
A jegyzetboltot ők üzemeltetik és a saját ki­
adású könyveink, tankönyveink is ott lesznek
kaphatóak.
Mikola Orsolya

�^ő'/éíel

Egy régi intézmény gyermekbetegségei
- avagy kalandozás a fizetési meghagyásos eljárás útvesztőiben
Bizonyára mindenki hallott már róla, hogy a ko­
rábban a Polgári Perrendtartásban szereplő fizetési
meghagyásos eljárás - részben uniós nyomásra tavaly „radikális” változáson esett át: külön törvényben, a 2009. évi L. törvényben került szabá­
lyozásra és az azzal járó feladatok nagy részét a
bíróságok helyett a közjegyzők vállalták át. Emel
Emel-­
lett az eljárás csaknem teyesen elektronikussá, így
egyszerűbben és gyorsabban intézhetővé vált. Es
SOK szempontból költségesebbé. Jelen cikkemben a
korábbi szabályok áttekintése után leírom az
általam eddig tapasztalt „kezdeti nehézségeket”,
melyek - annak ellenére, hogy egy régi eljárásról
van szó, melynek új szabályait már tavaly tör­
vénybe iktatták - a törvény június 1-jei hatályba­
lépése óta változatlanul fennállnak.
A fizetési meghagyásos eljárás a Polgári perrend­
tartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) meg­
alkotásakor már része volt jogrendszerünknek, e
törvényben pedig bírói nemperes eljárás formá­
jában került rögzítésre (313-323. §). Alkalmazására
akkor van mód, ha a hitelező kisebb értékben
követel ingó- vagy pénztartozást adósától. E követélés behajtása érdekében a hitelezőnek elég volt
egy formanyomtatványt kitöltenie és illetékbélyeggel - valamint ügyvédi ellenjegyzéssel, vagy
két tanú aláírásával - ellátva beküldenie a bíróSágnak, ahol azt egy leginkább formai vizsgálat
után aláírva (ekkor vált fizetési meghagyássá a
kérelem) továbbították az adós felé. Az adós előtt
három lehetőség állt, hogyan reagáljon a meghagyásra: ellentmondhatott a fizetési meghagyásnak,
ekkor perré alakult az eljárás és a továbbiakban a
eres eljárás szabályai voltak érvényesek (pl.: a
itelezőnek is ki kellett egészítenie a 3 %-os illetéket a peres eljárásban kötelező 6 %-ra); amennyi­
ben a meghagyásra nem reagált, a tájékoztatóban
is megadott 15 (váltó esetén 3) napos határidőt
követően a fizetési meghagyás jogerős és végre­
hajtható lett, annak minden hátrányával; illetőleg
megfizethette a tartozást a hitelező felé, ami az
eljárás megszüntetésével járt. Ha az adós az ellent­
mondás mellett döntött, annak megalkotása - mi­
vel nem volt eddig semmilyen kötelező formai
kritériuma - igen egyszerű volt, egy puszta „a követélés összegét és jogalapját vitatom” mondattal
meg lehetett oldani. Ezzel a labda ismét a hitelező
oldalára került: vagy kiegészítette az illetéket a
bírói eljárás megindításához, vagy nem reagált, ám
ekkor nem is kapta vissza a követelt összeget.
Eddig.
Az országgyűlés által megszavazott 2009. évi L.
törvény nagyban hasonlít a korábban a Pp-ben
lévő szabályokra - sok esetben egy az egyben
átvéve annak szövegét -, azonban eltérések is
mutatkoznak szép számmal. Legnagyobb
változás, hogy a fizetési meghagyás kibocsátására
irányuló kérelmeket immár nem a bíróságra kell
beküldeni, hanem egy (elektronikus rendszer
használatánál a rendszer által kijelölt-, természetes
személyeknél alkalmazható szóbeli kérelemnél
pedig bármelyik) közjegyzőhöz, aki ennek alapján
kiállítja a fizetési meghagyást - tehát a két űrlap
elvált egymástól - és küldi
Idi el az adósnak, amire
utóbbinak szintén a kibocsátó közjegyzőhöz kell
küldenie ellentmondását. Amennyiben ez
megtörténik, a közjegyző eljárását megszünteti és
mint peres eljárást továbbítja az illetékes bíróság
felé. Á Pp-ben ennek megfelelően már csak azon
szabályok maradtak meg, amelyek a bíróságok
feladatát határozzák meg a fizetési meghagyás
odaérkezését követően. Mindezért - mivel nem
bírósági eljárással indul - már nem illetéket,
hanem „eljárási díjat....
’ kell fizetni, amely részben a
közjegyző munkadíja, részben az eljárással
kapcsolatos költségek fedezésére irányul. Mértéke
megegyezik a korábbi illeték összegével, persze
kiegészítik egyéb díjak is, ám ezek csak speciális
esetekben alkalmazandók (több fél, másolatok
készítése, stb.).

A fenti szabályok arra szolgálnak, hogy a bíróságokat tehermentesítsék (korábban a bíróságok
túlterheltségükből kifolyóan a törvényi határidő
ellenére sok esetben a hozzájuk beérkezett kérelem
alapján több mint fél év elteltével tudták csak
kibocsátani a fizetési meghagyást, jelentősen el­
nyújtva ezáltal az eljárást), az igen nagyszámú
fizetési meghagyásos eljárások menetét pedig
meggyorsítsák (az elektronikus út jelentősen meg­
gyorsítja az igényérvényesítést, ami különösen
jelentős lehet a kisebb értékű ügyekben, hisz a
hatékonyság elve jobban érvényesül). Ideális eset­
ben. Csakhogy az elmélet és a gyakorlat jelen
esetben is más utat követ, így napjainkban nem
nagyon beszélhetünk az ideális eset megvalósulásáról. Ennek több oka is van, amelyek közül én az
alábbiakat tapasztaltam.

R

4

í

E

1) Annak ellenére, hogy az új fizetési meghagyá­
sos eljárásról szóló törvényt 2009. június 23-án
hirdették ki, ezzel csaknem egy éves f ílkészülési és
rendszerkiépítési időt adva az alkalmazó ható­
Ságoknak és ügyvédeknek, az egész dologról szinte
a teljes egy év alatt mély hallgatás volt a jog­
alkalmazók felé mind közjegyzői, mind minisztériumi berkekben. Habár sok kérdést (pl.: űrlapok
tartalma, ügyelosztás, költségek szab^yozása) az
igazságügyért felelős miniszter - vagyis az akkori
IRM - szabályozott volna rendelet formájában, e
rendeletek mind csak idén májusban jelentek meg.
Emellett a Közjegyzői Kamara (MOKK) is
késésben volt a fizetési meghagyásokat kezelő
elektronikus rendszerével, oly mértékben, hogy
annak tényleges használatát csak június közepére
sikerült megoldaniuk és annak működtetése azóta
is nehézségekbe ütközik (Id. a MOKK honlapján
az FMH rendszerrel kapcsolatos közzétételek).
Mivel igen sokáig senki nem tudott semmit a
törvényszövegen kívül a tényleges - gyakorlatban
működő - eljárásról, a nyári időszak az ügyvédek
nagy reszenek
részének különböző,
kulonbozo, ezzel kapcsolatos
felkészítő előadások látogatásával telt, melyeket
még
"g most is tartanak, vélhetően az igény további
fennállása miatt. A Közjegyzői Kamara pedig az
interpretációs homály eloszlatásához annyival járult csupán hozzá, hogy honlapján megadott
„helpdesk” címszó alatt egy(!) darab telefonszámot - amit mondanom sem kell, hogy nem
sűrűn vesznek fel - és egy e-mail címet,' ahova az
eljárással kapcsolatos kérdéseiket intézhetik az
érintettek.
2) Azzal, hogy a fizetési meghagyást jogi sze­
mélyek tekintetében teljes mértékben elektroni-

hetedik oldal -

kussá tették, egyben kötelezték őket arra is, hogy
a kérelmeket minősített elektronikus aláírással
nyújtsák be. Mivel ilyen aláírással nem rendelkezik
minden jogi személy a cégek nagy részének e
megoldás két lehetőséget eredményezett, hogy
jogos követeléseiket érvényesíthessék: vagy ügy­
véddel állíttatják ki a kérelmet - amely eddig nem
volt kötelező két tanú aláírása esetén -, vagy
előfizetnek egy programra, amelynek segítségével
maguk is el tudják látni
Ltni ugyar
ugyan aláírással a nyomtatványt, azonban ez csak akk&lt;:or lenne kifizetődő.
ha tomegí
tömegével használnák ezen aláírásukat.
3) Mivel jómagam az adós oldaláról kerültem
kapcsolatba az új eljárással, számomra legnagyobb
probléma az ellentmondás volt. A törvény
ugyanúgy szabályozza az ellentmondás gyakor­
lását, mint korábban a Pp, ugyanakkor nem tér ki
arra, hogy azt miként kell benyújtani a közjegyző
felé (arra a közjegyző által kiküldött fizetési meg­
hagyás tájékoztatója utal csak). Külön fejezetet
kaptak a fizetési meghagyásról szóló törvényben a
beadványok, ahol rögzítették a fenti feltételt is,
nevezetesen, hogy azokat űrlapon és minősített
elektronikus aláírással kell ellátni. Ezek körébe a
törvény szövege alapján elvileg minden irat bele­
tartozik, mely az eljárással kapcsolatban szóba
jöhet - így vélhetően az ellentmondás is. Azonban
erre a mai napig nem született semmilyen formanyomtatvány és azzal kapcsolatban felvilágosítás sem történt semelyik hatóság részéről.
Következésképpen jelenleg az ellentmondások
iletnek, ahogy eeddig is, vagyis a fenti
ugyanúgy születnek,
módon leírja az adós, hogy a követelést vitatja.
csakhogy most már elektronikus aláírással is el kell
az ellentmondást látni. Ennek megfelelően az
:
adósoknak is ugyanazok a lehetőségeik, mint: a
hitelezőknek: fizetik az üsigyvédet, vagy előfizetnek
egy programra. Ennek pedig
edig ára van, ellentétben a
korábbi gyakorlattal, ahol csak a postai bélyeget
kellett kifizetni az ellentmondáshoz. Ez pedig egy
további problémához vezet: ha - mint esetemben is
- a vétlen adós, akitől jogosulatlanul követelnek
tartozást, kifizet X összeget egy ügyvédnek, hogy
elkészítse a nem túl nagy . munkával járó
ellentmondást, de később az eyárás mégsem alakul
perré, mert időközben a hitelező is rájött saját
nibájára, akkor az adós a kifizetett ügyvédi
költségeket hogyan szerezze vissza? Mert ha az
ügyből tárgyalás lenne, akkor érvényesíthető lenne
esetleg ez a költség is a rosszhiszemű hitelezővel
szemben, de anélkül? Követelje új eljárásban e
költséget, kifizetve újabb súlyos összegeket az
ügyvédre? E probléma nyilvánvalóan megoldásra
került a hitelező oldalán különböző költségmen­
tességek formájában, de ugyanez nem vonatkozik
az adósra. Következésképpen a jelenlegi szabályo­
zás szerint az adós - ha a fizetési meghagyást
ellentmondással megtámadta és az később nem
alakul át perré - a felmerült költségeit kénytelen
„lenyelni”, vagy újabb költségek árán szerezheti
csak vissza...
Ilyen, és ehhez hasonló problémákkal gazdag tehát
a fizetési meghagyással kapcsolatos jelenlegi
eljárás, ahol az egy éves felkészülési idő és a
hatálybalépés óta eltelt csaknem 4 hónap tapasz­
talata után sem tud senki semmi kézzel foghatót
a teljes eljárással kapcsolatban (esetemben az a
közjegyző, akihez az ellentmondást kellett küldeni, azt sem tudta, hogy neki kell azt megkapnia).
Bízzunk benne, hogy e „kezdeti
.kezdeti nehézségek a
későbbiek folyamán megoldásra találnak, addig
viszont az ügyvédek nagy része csak annyit ajánl
ügyfeleinek: várjon még követelésének behajtá­
sával. Ez viszont nem lehet megoldás hosszú távon
senki részére, és remélem, hogy célja sem ez volt a
törvényt megalkotó országgyűlésnek a fizetési
meghagyásos eljárások csökkentésére...

Konta Balázs

'

�Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár:
Nőmén est ómen
- avagy a név kötelez?
Szeptember 19-én vasárnap délelőtt a frissen meg­
alakult Nemzeti Konzervatív Történetkutató Ala­
pítvány a Szabó Ervinről elnevezett fővárosi
könyvtárhálózat nevének megváltoztatását kezde­
ményezi a választások után megalakuló új Fővárosi
Közgyűlésnél. A szervezet szerint méltatlan, hogy
az egyik legfontosabb nemzeti intézmény „egy
szélsőbalos kommunista ideológus” nevét viselje. A
kezdeményezést a kulturális államtitkár, Szőcs Géza
maradéktalanul támogatja...
Kétségtelenül korszakváltáshoz érkeztünk. A
.szavazófülkékben lezajlott forradalmat” (idé55'
zet a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatából) és a kormányzati ciklus első száz napját .konszolidációs időszakot” - ha már forrada55-'
lom, akkor nyugodtan használhatjuk ezt a ki­
fejezést - követően igény mutatkozik a szocia­
lista „örökség” totális eltörlésére. Ennek első
.áldozata” jelen állás szerint Szabó Ervin lehet.
55*
Az a Szabó Ervin, akit egyesek (például a fent
említett konzervatív történészek) lassan a
Tanácsköztársaság vérvörös 133 napjának ideo­
lógusának, megalapozójának tartanak. Szabó
Ervin legfőbb bűne az, hogy vállaltan kommu­
nista volt. Tagja volt a Magyarországi Szociál­
demokrata Pártnak, fordított Marxot, Kom­
munista Kiáltványt, a Huszadik Század című
folyóiratban, (az egyik első jelentős szociológiai
lap) pedig rendszeresen írt és értekezett a
nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről.
Cikkeket írt továbbá a Neue Zeit német és a
Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is.
Olyannyira „hitt a vérontásban”, hogy az első

Színes Város
Vasarely Budapest utcáin
Jártatok mostanában a Flórián téren? Vagy a
Károly körúton, a Városház téren? A Moszkva
téren biztos sokan voltatok, hiszen a Városjáték
utolsó állomása ott volt szeptember második
hetében. De vajon feltűnt akkor a változás?
Ez év tavaszán indult útnak a Színes Város
program, melynek célja Budapest elhanyagolt
tereinek újraszínezése. A tisztán civil kez­
deményezést a Norvég CrvÜ Alap és a -világ
vezető színes festék gyártója támogatta a Lets
Colour Projekt keretében. Ez utóbbi mellesleg
nem csak Európában, de a -vüág számos pontján
működik (keressetek rá Y)utube-on). A cél
mindenhol, itthon is, ugyanaz volt: egy élhe­
tőbb, színesebb városkép. A magyar alkotókat
emellett Victor Vasarely (1908-1997), azaz
Vásárhel-yi Győző Színes Város című könyve
is inspirálta. Vasarely álma az volt, hogy a
művészet kivonuljon az utcára, terekre. az
emberek közé, hogy elérhető és kézzelfogható
op-art' egyik legjelentősebb
legyen. Az
kép-viselőjének hatása leginkább a Városház

-világháború idején az antimilitarista mozgalom
egyik szellemi vezérévé vált.

Ezek Szabó Ervin bűnei. Szabó Ervin tehát
bűnös volt! Felelős a későbbiekben, az „eszme55’
nevében elkövetett bűntettekért, a rengeteg
ártatlan áldozatért. Nem -vitás, ezen értelmezés
szerint le kell szedni a táblát, át kell nevezni a
fővárosi könyvtárat! De álljunk meg egy pilla­
natra! Most a „szavazófülkékben lezajlott for­
radalmat” követően vált ez aktuálissá? Miért
nem folytak erről korábban -viták?
Talán azért, mert Szabó Ervint nem a politikai
nézetei alapján ítélték meg, hanem az alapján,
hogy mit tett „le az asztalra”, mit tett a magyar
könyvtárhálózatért. Az Országos Széchényi
Könyvtár volt főigazgatója. Monok István véle­
ménye szerint Szabó Ervin személye egyrészt
olyan mértékig dehonesztálódott
55-,nem
életművének egy korszakában hangoztatott
ideológiai nézete miatt, ami indokolttá tenné a
névváltoztatást, másrészt Szabó Ervin a maga
korában egy „nagyon progresszív”, kifejezetten
a közkultúrát előtérbe helyező koncepció sze­
rint szervezte a könyvtárat.” Érdemei között
említhetjük, hogy „a korabeli porosz könyvtári
felfogással szemben ő az angolszász modellt
vezette be!’ Széles körű művelődési hálózatot
szervezett, a könyvtárat a széles néprétegek
számára tette hozzáférhetővé, biztosítva, hogy
az ne csupán úri kastélyok szalonját jelentse.

Mindezek persze miért is lennének relevánsak
Szabó Ervin megítélésnek szempontjából? Megtéren érhető tetten, ahol az alkotók a tűzoltóság
hatalmas fehér tűzfalára festettek fel egy
tipikus Vasarely „gömböt”.
Festettek, és ez a kulcsszó. Sokat hallottam
arról, hogy az alkotók az ún. legál falak számát
próbálják növelni, hogy a város vezetősége

IS
ezáltal beengedte a graffitit a városkép
tervezésébe. Pedig erről szó sincs. Ez nem
graffiti, itt ecsettel és hengerrel dolgoznak az
önkéntesek, nem pedig spray-vel. Ezenkívül az
alkotásokból hiányzik a graffiti másik fő
jellemzője: a karakteres önkifejezés. A látványterveket TJ Julka festőművésznő alkotta
meg és ezeknek a munkáknak a célja is alapvetően más. 55',az emberek jókedvét hivatott

- nyolcadik oldal -

szokhattuk, hogy ma mindent a politika ural.
Vannak a jók és vannak a rosszak. Fekete és
fehér.
De hova vezethet mindez?

Móra Ferenc ekképp emlékezett Szabó
Ervinről: „Halála talán nagyobb vesztesége a
holnapi Magyarországnak, mint a mainak, de az
érte való gyász egészen a miénk, s ahhól igaz
fájdalommal vesszük ki a részünket mi is, akik
szerte a vidéken vagyunk névtelen és kicsi, de hűséges
és hívó' kubikosai annak a kultúrának, amelynek O
építőmestere volt’.’ - adódik a kérdés, Móra
Ferenc méltó arra, hogy a szegedi könyvtár a
nevét viselje?
Azt gondolom, ez nem lehet követendő út.

Ki lesz a következő?
József Attila?

Szabó Imre

szolgálni”, ahogy azt Megyeri András a projekt
életre hívója fogalmazta meg egy interjúban.
Persze voltak kisebb események, melyek inkább
egy graffiti illegális elkészítésére emlékeztette
az alkotókat. Kétszer is be-vitte őket a rendőrség
pár órára, hiába volt engedél-yük, a Moszkva
téren pedig az egyik hajléktalan az állványukat
próbálta meg felgyújtani, ugyanis nem tudott
aludni a munkálatoktól... Ennek ellenére
elkészültek, és bár vannak negatív hangok
(érdekes, hogy jórészt pont a Street art
képviselői fejezik ki nem tetszésüket), a média
és a városvezetés (naná, hiszen nekik egyetlen
forintjukba sem került) üdvözlik a kezde­
ményezést, és a lakosság nagy része is örül,
hogy van valami változatosság a szürkeségben.
Az alkotó brigád most épp pihen. Három
helyszínre volt pénzük, most pedig várnak.
Támogatókra, önkormányzati felkérésekre,
hiszen az nyilvánvaló, hogy szürke, lepusztult
terekből, felületekből (sajnos) nincs hiány
fővárosunkban. Addig is élvezzük amit eddig
adtak, pontosabban visszaadtak: a tér közösségi
funkcióját.
Galiger Enikő

�Egy város más szemmel: Santiago de Chile
Chile (a dél-amerikai országok egy részéhez ha­
sonlóan) idén ünnepli a 200. születésnapját. Mivel
ezt a szemesztert Santiagóban töltöm, én is részese
lehetek a nagy ünneplésnek. A programok több­
sége szeptember 18-a, a nemzeti ünnep köré szer­
veződött. A „Kenyeret és cirkuszt a népnek!'
örökérvényű felszólításnak eleget téve, a szerve­
zők rodeóval, kutyafutóversennyel, lovasbemuta­
tóval, néptánc előadásokkal és táncházzal szóra­
koztatták a nagyérdeműt szerte az országban.
Azok pedig, akik otthon maradtak, kerti hús­
sütések tömkelegével licitálták felül a szomszé­
dokat, barátokat. Az itteni tavasz első napjait tehát
nem virágillatban, hanem a grillrácson éppen sülő
hús illatával eltelve tölthettük.
Külföldiként igyekszem minél jobban megismerni
a helyiek gondolkodását, s gyakran csodálkozom
az apró részleteken, amelyek szokatlannak, fur­
csának tűnnek nekem. Az itteni emberek ámu­
lattal beszélnek Európáról, aki járt ott azért, aki
pedig nem, azért. Éurópa az itteni emberek
szemében a legszebb, legjobb, legcsodálatosabb.
Santiagót a felhőkarcolóival, üvegpalotáival nagy­
nak, szmogosnak és csúnyának látják, míg az
összes európai város emberi léptékű, gyönyörű
ékszerdoboz. Valóban óriási ez a város, és az is igaz,
hogy tele van új irodaházakkal. A liberális piac­
gazdaság káros Itatásának tudhatjuk be, hogy
rengeteg régi épületet lebontottak, és helyükbe
parkolóházak épültek, vagy éppen óriási lakóházak
luxus apartmanokkal. Van Santiagónak azonban
egy másik arca is: a régi belváros, ahol többségben
meghagyták a századfordulós, neoklasszicista
stílusú épületeket, mivel ez a kerület nem szá­
mított divatosnak az elmúlt időszakban (azaz
érdeklődés hiányában hagyták meg a régi épületeket). De ahogy telik az idő, változik a divat is. Az
utóbbi pár évben érezhetően változott az emberek

képe az országukról, a városukról, a kultúrájukról.
A chileiek újra felfedezték a néptáncukat, a
különleges fűszereiket, s már nem azért lépnek be
a népművészeti boltokba, hogy jelmeznek vegyék

meg a népviseletüket, hanem hogy a nemzeti
ünnepen ünnepi öltözetként viselhessék. Új jelen­
ségként tapasztalhatják a helyiek azt is, hogy úgy
bontják le a régi épületeket, hogy a homlokzatukat
meghagyják, az épület többi részét hordják el,
majd teljesen újjáépítik.
Az emberek szemlélete változik, de valami állandó:
A város, ahol lakunk legtöbb esetben nem képezi
turisztikai érdeklődésünk középpontját. A barce­
lonaiak nem mennek a Sagrada Famíliába, a pári­
zsiak nem szeretik az Eiffel tornyot, s a buda­
pestiek többsége sem járt a Gellért fürdőben. Itt,
Santiagóban sem más a helyzet. A helyiek az
otthon-munkahely-szupermarket Bermuda-há­
romszögében elveszve sosem látták városukat
olyannak, amilyen valójában. Egész egyszerűen

azért, mert túl közel van. Ezen a hiányosságon
segít egy kültéri kiállítás a város szívében található
Forestal parkban. Az ötlet zsenialitása az egysze­
rűségében rejlik. A kiállítás célja az, hogy bemu­
tassa a santiagóiaknak Santiagót. A fontos épüle­
tek, mint a Kormányépület, a Nemzeti Könyvtár,
• a Szépművészeti Múzeum, az Opera, a Nemzeti
Bank, a Posta, épülete mind-mind neoklasszicista
stílusban épültek. Ezek az erőt sugárzó, hatalmas
épületek egytől-egyig nyitva állnak a közönség
előtt. A kiállításon olvashatjuk az intézmények
épületeinek történetét, láthatunk századfordulós
képeket, s abból is ízelítőt kapunk, hogy milyen
látvány fogad minden betérő érdeklődőt. Igazi
kóstolóasztal hangulata van a képeknek; olyan
gazdagon díszített belső tereket, folyosókat lát­
hatunk, hogy aki nem járt még abban az épület­
ben, mindenképp megfogadja magában, hogy
elmegy. Aki pedig már járt, rájön, hogy épp abban
a teremben még soha nem akadt dolga. Ezeket a
felismeréseket pedig úgy tehetjük meg, hogy nem
is erőltetjük meg magunkat azzal, hogy betérünk
egy múzeumba. Mert épp itt van a lényeg: nem
azoknak állították össze ezt az anyagot, akik
amúgy is kiállítás-látogatók, hanem azoknak, aki
csak most tudja meg, hogy például vasárnapon­
ként ingyenes a Szépművészeti.
A 200. évforduló jó indok az összegzésre, hogy
láthassuk, honnan jöttünk, mit értünk eddig el,
mit adtunk a világörökségnek, a tudománynak, a
művészeteknek, mitől vagyunk különlegesek és
mások, mint a többi nemzet. A chilei nép elindult
egy olyan úton, ami nem engedi, hogy a nagy
multikulturalizmus kénsavában feloldódjon a
nemzeti tudat. Én csak azt kívánom, hogy anélkül,
hogy öntömjénezésbe fordulna, minden nemzet
találja meg ezt az utat.
Aradszki Dea

Diákhitel vs. Diákmunka
Boldog, mosolygós diákok, malacpersely, a lehe­
tőségek széles tárházát szimbolizáló tojás - ezek a
diákhitel marketing elemei. A könnyű hozzá­
férhetőség, valódi alternatívaként megjelenés és
fiatalosság révén könnyen kialakul az a „cooPI”
életérzés, ami egy hallgatót a komolyabb mérle­
gelés nélküli hitelfelvételre sarkall.
Ördögtől való volna tehát a diákhitel? Nyilván
nem! A diákhitel küldetése szerint: a felsőfokú
tanulmányok megkönnyítésére létrejött konstruk­
ció, amely segít az egyetemi-, főiskolai évek alatt.
A diákhitelt felvevőknek minden bizonnyal két
csoportja van: vannak, akik olyan környezetből
jönnek, hogy a felvett összeg teszi egyáltalán
lehetővé, hogy részt vegyenek a felsőoktatásban. A
másik csoportot pedig azok alkotják, akik - főleg
gólyaként - a távolba vesző és bizonytalan ösztön­
díj alternatívájaként, egyben az élményteli hallga­
tói élet anyagi bázisaként gondolnak rá.
A hitelfelvevők emellett az alapján is osztályoz­
hatók, hogy a visszafizetés ténylegesen a kezdő
munkavállalót terheli majd, vagy esetleg a szülők
átvállalják azt. Mindkét eset buktatókat rejt magá­
ban. Bár mindannyian többszázezres kezdő fize­
tésről álmodozunk, de ez alighanem csak nagyon
keveseknek fog összejönni: a valóság, hogy kezdő
ügyvédjelöltként vagy fogalmazóként kb. 90.000 110.000 Ft-ot vihetünk majd haza. Ha ebből
levonjuk a törlesztőrészletet és a szakmánként
eltérő egyéb költségeket (bérlet, kamarai tagság,
szakvizsga felkészítő) akkor könnyen kiszámít­
ható, hogy mennyi marad majd az albérletre vagy
pusztán a mindennapi megélhetésre. Ennek tük­
rében pedig mindjárt más, hogy a hitel a tanu­

lásunkat vagy 5 éves szórakozásunkat szolgálta-e.
Ha a kedvezőbb felállásról van szó, tehát szüléink
vállalták a visszafizetést, látszólag minden töké­
letes, azonban mint a legutóbbi válság megmu­
tatta, sajnos nagyon könnyen elveszthető az addig
stabilnak tűnő állás is, 50-60 évesen pedig új
munkahelyet találni borzasztó nehéz.
Ezen a ponton jön - jöhetne - képbe a diákmunka.
Él az a közhiedelem, hogy csak szórólapozás és
egyéb „alja” munkákat ajánlanak, csomó olyat,
amit egy - mindenki választása szerint - egész­
séges önbizalommal és ambíciókkal teli, avagy be­
képzelt joghallgató sohasem vállalna. Ezzel szem­
ben, aki valaha ellátogatott egy iskolaszövetkezet
honlapjára tudhatja, hogy korántsem csak a fenti
hirdetésekkel lehet találkozni (megjegyzem a
munkavállalás szándéka nélkül is érdemes csak
böngészni és megnézni mi az, amit a piac vár olyan ez, mint a rendes állásportálok kicsiben).
Hirdetnek itt mindenféle fizikai és szellemi
munkát: tolmácsolás, fordítás, pénztárosi munka,
irodai kisegítés, adatrögzítés, telefonos munka,
leltár, hostess munka, hipermarket - ez a hirde­
tések fő vonala, de akad - hogy haza is beszéljek ügyvédi iroda vagy más cég gyakornoki felhívása
is. És a fizetés; alkalrhinál a munka után, egyéb­
ként kéthetente vagy havonta. Az órabérek
átlagban 500 Ft/óra körül vannak. Ha heti kettő
alkalommal, napi hat óra munkavégzéssel szá­
molunk, akkor az havi 24.000 Ft bevételt jelent
anélkül, hogy le kellene mondanunk az összes
buliról és, hogy a munka a tanulmányaink rová­
sára menne. Ez az összeg pedig bőven alkalmas
arra, hogy a pusztán szórakozásra költött diákhitel

- kilencedik oldal

egészét, míg a tanulmányok finanszírozására
felvett összeg legalább egy részét kiváltsa.
Ezek után világos, hogy a diákmunka igenis
ugyanúgy bevételi alternatíva, mint a diákhitel.
Persze egyetemi polgárnak lenni azzal is jár, hogy
az ilyen döntéseket magunk hozzuk meg, tanulság
viszont, hogy ne csak csőlátással a jelent nézzük,
hanem a jövőnkre is gondoljunk.
Iskolaszövetkezetek;
- www.rebusz.hu
- www.furgediak.hu
- www.pensum.hu
- www.melodiak.hu
- www.muisz.hu/diakmunka
- www.multijobisz.hu
Bárth Bertalan

�^dyélef

Uj utakat kell keresni
Interjú Nemes Andrással
Nemes András ügyvéd, egyetemi tanár, a hazai
és a nemzetközi sportjog ismert és elismert
alakja. A Nemzetközi Sportjogász Szövetség
idén megválasztott alelnökeként nagy része volt
és van az egyetemünkön már két éve futó
sportjogi szakjogász képzésben. Új jogi utakról
és világkongresszusról beszélgettünk, és az is
kiderült, mit szeretne a leendő főpolgármestertől.

- A sportjog új tudományágnak tűnik szá­
momra. Valóban így van?
- Igen, 1993-ban, amikor erről beszéltem,
sokan nem vették komolyan, azonban ma már
ez természetes. 2000-ben az én PhD munkám
kiadásával jött létre az első sportjogi kiadvány,
amelyben elévülhetetlen érdeme volt Bérces
tanár úrnak és Sárközy Tamásnak, aki a Buda­
pesti Corvinus Egyetem tanáraként a téma
szakértője.
- Mi volt a meghökkenés oka?
- A sportjog kicsit különbözik a többi jogtudományi területtől. Más jogterület ugyanis az
állam által meghatározott jogi keretek között
működik. A sportjog ezzel szemben egy olyan
speciális normarendszer, amelyben a nemzet­
közi sportági szakszövetségek szabályai és
ajánlásai a mérvadóak, és ezek a szabályok
épülnek be a szuverén országok jogrendszerébe.
Legjobb példa erre a Nemzetközi Dopping-

Az ember útjai
írásomban az életünkben bejárt stádiumokat
szeretném vizsgálat tárgyává tenni. Minden em­
ber különböző „létszakaszokon” megy keresztül
születésétől a haláláig.
Megszületünk, édesanyánk táplál, gondoz
bennünket. Óvodába, iskolába járunk. Felelős­
ségünk minimális, gyakorlatilag nincs is. Ha
bármi kisebb vagy komolyabb baj van, rögtön
a szüléinkhez rohanunk segítségért. Ezek a
„gyermeki én” tipikus jellemzői.
Véleményem szerint a gyermeki én is felbont­
ható további állomásokra: a gyermeki lét első
életszakaszában még „dzsiádzsó” katonákkal
vagy Barbie babákkal játszunk. 14-15 éves kor­
ban azonban megunjuk ezeket a játékszereket,
és élő személyekre cseréljük őket. De ez a
valóságban nem több egy eszközcserénél. Alap­
vetően partnerünkben még mindig egy játék­
szert látunk. Ahogy meguntuk a babáinkat,
eldobtuk őket, és újat kerestünk. Ha megfi­
gyeljük a legtöbb tinédzserkori szerelem is csak
tiszavirág-életű, hamar eldőljük magunktól
a másikat. Csak a gyermeki énnek ebben a
második stádiumában, az eszközcsere után már
megjelenik a nemiség, a szexualitás, és talán a
legfontosabb: a kommunikáció.
Míg játékbabáink nem beszélgettek velünk,
nem volt véleményük semmiről, addig kamasz­

ellenes Ügynökség (WADA) megalakulása,
amely esetében egy alapítványi szabályrendszert
vett át és alkalmaz az egész világ, ez önmagában
is egy újszerű jelenség.
- Ma már nem kérdés a tudományág létezése;
olyannyira nem, hogy az egyetemi képzésbe is
bekerült.
- Igen, két helyen is, Pécsett és itt, a Páz­
mányon. Nagyon örülök, hogy Bérces László
tanár úr felvállalta ennek a fiatal jogterületnek
a bemutatását és a konkrét normatív szabá­
lyozás mellett a leendő jogászoknak elsősorban
egyfajta szemléletbeli újdonságot szeretne
bemutatni. Azt láttatni, hogy felmerülhetnek
esetleg olyan kérdések, amik a jog jelenleg
ismert, klasszikus eszközeivel nem oldhatók
meg, így folyamatosan új utakat kell keresni.
Más szóval a szemünk előtt bontakozik ki és
fejlődik egy új szabályozási terület, merőben új
jogi megoldásokkal.
- Akkor viszont ennél többet szeretne átadni
a két éve indult posztgraduális továbbképzés.
Mi lesz az itt végzett sportjogi szakjogászok
feladata?
- Azt veszem észre, hogy a sportigazgatás vagy
sportmenedzsment területén sokan dolgoznak
olyanok, akik nagyon nagy pénzek felett
rendelkezve gyakran kellő szaktudás nélkül
hoznak jogi ismereteket feltételező döntéseket.
Ez pedig veszélyes, és könnyen neki lehet menni

kori szerelmeinkkel már egymás közt tudtunk
gondolatokat cserélni. A kommunikációs gon­
dolatcsere pedig elengedhetetlen a személyiség­
fejlődéshez.
Úgy gondolom, mi egyetemisták, 80%-ban
még a gyermeki én periódusában tartózkodunk.
Legtöbbünknek segítenek a szülei, más dol­
gunk jóformán nincs, csak tanulni és szóra­
kozni, meg persze cserélgetni a szerelmeinket.
Komoly tét és felelősség még mindig nincs az
életünkben. Ha hibázunk, van még egy CV ha
megint hibázunk még ott a CV CV-UV dékáni
méltányossági, újrafelvételi...
Aztán majd eljön az idő, amikor megjelenik a
.felnőtt énünk”. Ekkor már nem anyu és apu
az első gondolatunk, ha gond van. Önállókká
válunk. Innentől beszélhetünk teljes nemi
identitásról is, mert az önállóság és a nemiség
szorosan összefüggnek egymással. Egy felnőtt
énnel rendelkező férfi, nő már nem pusztán
eszközként kezeli szerelmeit, a feleségét vagy az
élettársát. Elkezd racionalizálni, érzelmi intelli­
genciája már elég fejlett ahhoz, hogy lássa a
másik értékét bizonyos idő eltelte után is.
Az sem biztos, hogy egy személy biztosan eljut
40-50 éves emberként a felnőtt éntudatba.
Láttam már negyven éves anyát, akinek min­
dene London városa körül forgott az életében
es „Londongaby”-nak kellett hívni a baráti
körében is. Gyakran egyik plüssmackója által
kommunikált az emberrel, miközben állítólag

tizedik oldal -

a falnak. Az egykor jól működő MHSZ
(Magyar Honvédelmi Szövetség - SA), ahol én
is lövészkedtem, a rendszerváltás után tönkre­
ment és eltűnt. Rengeteg sportlétesítményt
privatizáltak, de annak idején nem volt meg a
jogi garancia ezen létesítmények sportcélú
hasznosításra. 1996-ban megszületett ugyan az
egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetéről
szóló törvény, de ekkor már a folyamatok nagy
részén túl voltunk. Ezért nagyon fontos olyan
jogi és igazgatási szakemberek képzése, akik
átlátják ezeket a folyamatokat, és persze
tudnak súgni a kormányzatnak és egyéb
döntéshozó szerveknek. Ez igen nagy kihívást
jelent.
- Utoljára hadd kérdezzem arról a sportjogi
konferenciáról, amelyet Ön szervez! Miről van
szó?
- 2013-ban szeretnénk Budapestre hozni a
Nemzetközi Sportjogász Szövetség (lASL)
világkongresszusát. A világ legszebb helyein
szokták ezt megrendezni, így tőlem is kér­
dezték a kollégák, hogy mikor megyünk már
Budapestre. Éppen a Gazdasági Versenyhiva­
talnak (GVH) udvarolunk, és persze szeret­
nénk, ha a szakmai hátteret a két érintett
egyetem, a TF és a Pázmány biztosítaná. Jelen­
leg éppen fővédnököt keresünk. Schmitt Pál
köztársasági elnök urat szerettük volna fel­
kérni, ő azonban nem tudta elvállalni, így
most majd a főpolgármestert fogom meg­
keresni.

Sergő András

vezető beosztásban dolgozott. Szóval ez nem
teljesen életkorfüggő, de tény, hogy az önál­
lósággal nagyon is összefügg, hogy kialakul-e
egy felnőtt éntudat, hiszen, amíg a szülők gya­
korlatilag minden megtesznek helyettünk,
mitől fejlődnénk jellemileg? Mit tapasztalunk?
Cosinus tételt, endoplazmatikus retikulumokat, Hans Kelsent? Az iskolapadban, azt
sem a gyakorlatban.
Aztán a felnőtt énből jön az utolsó énfajta: a
,szülői én”. Ebben a szakaszban már nem te
vagy az első a magad számára, már nem a
karriered építése a legfontosabb, hanem a csa­
ládod, a gyermekeid. Minden erőddel azon vagy,
hogy őket segítsd a magad legjobb képességei és
lehetőségei szerint. Szüléink már régen ezen az
úton járnak.
Senkit se tévesszen meg: a szülői én nem
feltétlenül alakul ki a gyermeknemzés által.
Érdekes megfigyelnünk az olyan kultúrákat,

ahol már szokás kamaszkorban gyermeket
szülni. Egy 15 éves anya vagy apa életkori sa­
játosságok miatt is még javában a gyermeki én
stádiumában tart. így az az érdekes szituáció
abkulhat ki, hogy gyermek nevel gyenneket,
vak vezet világtalant. Ennek sajnos a tünetei
megmutatkoznak társadalmi szinten is, hiszen
generációk nőnek fel tulajdonképpen szülői
példa nélkül.
Molnár Zoltán Jonatán

�Megvádolt Egyház
Botrányok és ami mögöttük van
A történelem folyamát vizsgálva megfigyelhetünk
egy újra és újra felmerülő viselkedésmódot. Időről
időre, amikor komoly, az egész világot befolyásoló
gazdasági vagy társadalmi problémák tornyo­
sulnak az emberiség előtt, hirtelen előkerül egy, a
figyelmet meglehetősen hatásos módon elterelő
téma. Ezt a témát rendszerint a Katolikus Egyház
szolgáltatja. Vagyis intézményrendszerének műkö­
dése vagy szolgálattevőinek viselkedése. Kiragadott, felnagyított problémák ezek, amelyek a
világban járva szinte már fel sem tűnnek nekünk.
De, ha valamit az Egyházhoz kötődő emberek
tesznek, az kifejezetten alkalmas arra, hogy az
átlagembert megbotránkoztassa. No nem azért,
mert ő maga olyannyira vallásos vagy erkölcsös
lenne, hanem mert jólesik neki, hogy a nála

t

rodást keltő történéseinek kezdete az írországi
egyházhoz köthető. Írország volt tehát a kiinduló­
pont, amely a közember számára a katolicizmus
egyik legjelentősebb fellegvárát jelenti napjaink­
ban. A csapás így kettős, és különösen is fájó.
A folyamatot a 2009 májusában közzétett úgyne­
vezett Ryan-jelentés indította el, amely a dublini
kormányzat megrendelésére még 1999-ben indí­
tott vizsgálat eredményeit közölte. A világszerte
felháborodást okozó adatokat azonban a fél évvel
később megjelent Murphy-jelentés tárta fel. Ez a
több mint 700 oldalas dokumentum a 1975-2004
közötti, egyházi személyek által elkövetett szexu­
ális visszaéíéseket kutatta. A novemberi megjele­
nést követően valóságos lavina indult el. A Katolikus Egyház régóta nem látott mértékű

í

I
í í

I
lé

fi

jobbnak látszók is hibáznak. Az már fel sem tűnik
neki, hogy valójában sokkalta kevesebbszer, mint
ő. Ez a tendencia különösképpen jellemző a XXXXI. századra, vagyis a magát nemes egyszerű­
séggel „legújabb” vagy „modern” korként aposzt­
rofáló időszakra. A modem technológiáknak hála
pedig korábban elképzelhetetlen tömegeket képes
elérni az a tevékenység, amit méltán nevezhetünk
egyszerűen lejárató kampánynak.
E rövid bevezető abból nyeri aktualitását, hogy a
minden embert érintő második nagy gazdasági
világválsággal szinte egy időben kerültek nap­
világra a Katolikus Egyház legfrissebb „bűnei”.
Bár némelyik már akkor történt, amikor e sorok
szerzője még nem is élt, mégis most nyertek
különös aktualitást. Természetesen mindez vélet­
len egybeesés.
Cikkemben az elmúlt néhány év „egyházi bűn­
lajstromát”, annak következményeit, és a botrá­
nyok kirobbanásának főbb okait kívánom feltárni.
Emellett, a tévhitek eloszlatásának céljából, össze­
foglalom az Egyház ide vonatkozó belső szabá­
lyozását is. Mindenekelőtt nézzük meg az elmúlt
időszak legnagyobb hatást kiváltó történéseinek
rövid összefoglalóját.
Kisebb jelentőségű ügyek ugyan aránylag gyakran
előkerültek addig is, ám azok nem mindig jutottak
el a széles tömegekhez, illetve hamar feledésbe
merültek. Az elmúlt évek igazán nagy felhábo­

támadások kereszttüzébe került, több ír püspök
lemondási szándékát jelezte XVI. Benedek pápa
felé. Az Egyházat eszmei megalapozottsága miatt
egyébként sem szívlelő, magukat önkéntes bírának kinevező, félinformációk alapján tájékozódó,
a mások hibái iránt különösen fogékony tömegek
ekkor kaptak először kézzelfogható muníciót
kicsinyes kritikáikhoz. Amiket a modem eszközök
kihasználásával általában közkinccsé is tettek természetesen a legtöbb esetben névtelenül.
Az írországi események hatására aztán több
európai országban is előkerültek hasonló bűn­
cselekmények áldozatai, illetve indultak vizsgá­
latok. A legerősebben talán Németország érezte
meg ezt. Innen is évtizedekkel korábban történt
vélt vagy valós eseményekről szerezhettünk
tudomást. Elsőként a berlini elitgimnáziumnak
számító jezsuita Canisius kollégium kapcsán
merült fel, hogy korábbi paptanárok az 1970-es és
80-as években több diákot megrontottak, illetve
szexuálisan molesztáltak. Ezt követően több
hasonló információ is napvilágra került. A pedofilbotrányok mellett persze előkerültek más nagy
port kavaró ügyek is. Walter Mixa, augsburgi
érseket például azzal vádolták meg, hogy korábban
hosszú éveken keresztül durván bánt a rábízott
gyermekekkel. Az érsek végül el is ismerte a testi
fenyítés tényét, és felajánlotta lemondását a pápá­
nak. Ehhez csupán annyit érdemes hozzáfűzni.

- tizenegyedik oldal

hogy ne feledjük, évtizedekkel ezélőtt a maitól
gyökeresen eltérő nevelési módszerek voltak elter­
jedtek. Olyanok, amelyekben adott esetben
megengedett volt egy-két pofon is. Ma már ezt
nehezen hisszük vagy fogadjuk el, hiszen a
gyerekeknek már annyi joguk van az iskolában,
hogy azokat lassan számon sem tudják tartani.
Németország után Ausztria is a figyelem közép­
pontjába került. Szexuális visszaélések több egy­
kori áldozata szólalt meg ekkor a nyilvánosság
előtt. Ez esetben is elsődlegesen a 70-es és 80-as
évekre tehetőek a bűncselekmények, de 2001-es
eseményre is fény derült egy Vorarlberg! cisztercita
internátus vezetőjének elmondása alapján.
Európán kívüliként meg kell említeni az USA-t is,
amely a hasonló ügyek meglehetősen bőséges táp­
talaja volt a viszonylagos nyugalom időszakában is.
Ezúttal ugyan csak marginálisan került képbe, de
feltétlenül említésre érdemes, elsősorban a bostoni
főegyházmegye papjainak cselekedetei miatt.
Ezek tehát az elmúlt évek botrányainak főbb
sarokkövei. A történések miatt eddig lemondott
vagy lemondatott egyházi személyek, szinte egytől
egyig nem az általuk elkövetett bűncselekmények,
hanem mások hibáinak elhallgatása miatt kénysze­
rültek bűnhődni. Ez természetesen nem menti fel
őket, de figyelembe kell venni az egyházi és világ
eljárások, illetve büntetések közötti komoly eltéré­
seket, amik miatt részben máshogy kell megítélni
az effajta hallgatást. Ezek vizsgálatát megelőzően
azonban le kell szögeznünk, hogy a bűnök és bű­
nösök megkérdőjelezhetetlen ismeretétől még ma
is meglehetősen távol állunk, tehát a lemondás a
legtöbb esetben csak egy értékelendő gesztus, nem
pedig erkölcsi kötelesség.
Először is be kell látnunk, hogy ha a Katolikus
Egyház egyetlen komolyabb hiba következmé­
nyeként végleg megbélyegezné az embert, nagyon
kevesen reménykedhetnének még az üdvösségben.
Ha egyáltalán van ilyen köztünk. Az Egyház leg­
főbb célja azonban az ember megjavítása, vagyis a
lelkek üdvössége. Ezt pedig kétségkívül nem
minden esetben szolgálja az azonnali feljelentés és
meghurcolás. Éppen ezért valóban létezik egyfajta
titoktartási kötelezettség, amely éppúgy fontos az
áldozatok számára, ahogyan a megvádolt papok jó
hírének védelmére is, hiszen ahhoz mindaddig
joguk van, amíg bűnösségük be nem bizonyo­
sodik. Nyilvánvalóan vannak olyan cselekedetek,
amelyek nem maradhatnak következmények,
tehát szigorú büntetés nélkül, ám józan ésszel meg
kell különböztetnünk a bűnt a hibától. Természe­
tesen a pedofília súlyos bűn, a szellem beteges
torzulása, ami mások, az áldozatok életét akár
visszavonhatatlanul is tönkre teheti.
Az, hogy az effajta szexuális visszaéléseknek mik
az okai, pszichológiai és szociológiai kutatások
tárgya kell, hogy legyen. Ez ugyanis közel sem az
egyházi szolgálattevőkre jellemző sajátosság, ha­
nem az egész emberiséget mérgező betegség,
amely a társadalom minden szegmensét érinti.
Kétségtelen, hogy vannak bizonyos szakmák és
.hivatások”, amelyek az ilyen beteg emberek szá­
mára vonzóbbak lehetnek, de ezeket tekintve a
papi hivatást választók között talán a legkisebb a
pedofilok aránya. Persze az ezt alátámasztó adatok
jóval kisebb mértékben kerülnek nyilvánosságra.
A feltételezett okok között viszont egyet feltét­
lenül meg kell említeni. Sokan ugyanis azt
hangoztatják, hogy a cölibátus eltörlésével a
pedofília is megszűnne«az Egyházban. Ez nevet­
séges, érvekkel nem alátámasztható képzelgés.
Kétségbevonhatatlan, hogy más, világi munkát
végzők között is találunk pedofilokat. Pedig nekik
bármikor lehetőségük lenne arra, hogy megháza­
sodjanak vagy természetes vágyaikat más együtt­
élésben kiéljék. Ha viszont azt mondjuk, hogy
emberek lévén, a papoknak is vannak ilyen
vágyaik és igényeik, az sem lenne magyarázat arra,
hogy ezt gyerekeken élik ki. A pedofília nem
pótcselekvés, hanem betegség, ami nagyrészt
független a társadalomban elfoglalt pozíciótól. A

�Ibgyliű-/ -f^rűáíflűiíí
papság pedig kétségkívül választott hivatás, tehát
már meglévő elvek és szabályok önkéntes elfo­
gadását feltételezi. Aki tehát nem akaija alávetni
magát a cölibátusnak, ne menjen papnak. Kissé
képmutatónak tetszik a szabályok elfogadásával
belépni, aztán azok ellen tenni vagy lázadozni.
A nagy felháborodást világszerte részben az is
okozta, hogy a bűncselekmények nem fokoza­
tosan, tehát elkövetésük után azonnal, hanem csak
évtizedekkel később kerültek a nyilvánosság elé.
így hatásuk megsokszorozódott az elhallgatások
egyidejű felmerülésével. Ez valóban hiba, még
akkor is, ha bizonyosan soha nem volt ok nélküli a
hallgatás. Azt el kell fogadnunk, hogy egy
társadalmi következményeket is magában rejtő
bűncselekmény elkövetőjének a társadalom előtt
felelnie kell tetteiért. Ha pedig esetleg a belső
egyházi vizsgálat tartana évtizedekig, az a vizsgálati
rendszer újragondolását teszi szükségessé.
A következmények tekintetében közel sem olyan
rossz a helyzet, ahogyan azt sokfelé megkísérlik
beállítani. Nem fordulnak el milliós tömegek az
Egyháztól, még ha valóban vannak is csalódottak.
Akik most vehemensen támadják a Katolikus
Egyházat, azelőtt sem voltak annak elkötelezett
hívei, tehát véleményük legfeljebb erősödött, nem
pedig változott. Az Egyház politikai és társadalmi
életben betöltött erősödő szerepe pedig lényegében
ugyanolyan maradt. A kissé megkésett, ám annál
intenzívebb vatikáni retorika ebből a szempontból
meghozta a remélt eredményt. XVI. Benedek
pápa, valamint a vatikáni asszisztencia minden
lehetséges módon elítélte a bűnösöket, illetve
magukat a bűnös cselekedeteket. Az elítélő vagy
bocsánatkérő nyilatkozatok sokasága, a szabályo­
zások megerősítése, illetve az elkövetők szigorú
megbüntetésének kilátásba helyezése, egytől egyig
szükséges és hasznos reakciók voltak. Mindezek
eredményeként ma már egyre kevesebb szó esik a
fél éve még minden hírműsor elejét elfoglaló
eseményekről.
Végezetül tekintsük át az ide tartozó egyházi jogi
szabályozás néhány lényegi vagy vitás pontját. A
legsúlyosabb büntetendő cselekményekre vonat­

kozó legújabb szabályozást - ilyenek a pedofil
bűncselekmények is -, a Szentatya kifejezett
szándékára és jóváhagyásával készült, 2010. május
21-én kiadott Normáé de gravioribus delictis című
dokumentum tartalmazza. Ennek közvetlen előz­
ményei a még II. János Pál által jegyzett 2001-es
Sacramentorum sanctitatis tutela motu proprio,
valamint az annak végrehajtását szabályozó De
delictis gravioribus, amelyet a Hittani Kongregáció
adott ki 2001. május 18-án. A most nyilvánosságra
hozott dokumentum ezen ideiglenes jellegű sza­
bályozások végleges megerősítését jelenti.
Az első és legfontosabb feladat a félreértelmezett
titoktartási kötelezettség fogalmának tisztázása.
Közel sem arról van szó ugyanis, hogy az egyházi
vezetőknek, vagy más papoknak a világi ható­
ságok előtt kell titokban tartani az ilyen jellegű
cselekményeket. Ezt nem várta el, és nem váija el
jelenleg sem az illetékes hatóság. A titoktartás
kötelezettsége valójában csak az' eljárásban érin­
tettek, vagyis a megvádolt papok, illetve az áldo­
zatok jó hírének védelmét, és emellett természe­
tesen a botrány elkerülését hivatott szolgálni. A
botrány ugyanis a közvetlen érintetteken túl
mások számára is károkat okozhat, veszélyeztetve
az Egyház legfőbb küldetését, a lelkek üdvösségét.
A vonatkozó eljárások éppen ezért pápai titok alá
esnek, ami a kánonjogban a legszigorúbb minő­
sítésű titokfajta.
Ettől azonban élesen meg kell különböztetnünk
azt a titoktartást, amely a gyónásból szerzett in­
formáció védelmét szolgálja (Id. Egyházi Törvény­
könyv, 1388. kán. 1. §). Ez a szentségi pecsét
ugyanis minden ember, bármely elkövetett bűnére
vonatkozik, és nem függ a gyóntató pap saját
elhatározásától, véleményétől. Semmilyen körül­
mények között nem hozható harmadik ember
tudomására semmi, még egyes részletek sem, a
gyóntatószékben elhangzottakból (983. kán. 1. §).
Aki tehát ilyen úton szerez tudomást pedofil vagy
bármely más jellegű bűncselekményekről, azt nem
mondhatja el senkinek. Ezzel ugyanis véglegesen
megszüntetné azt a bizalmi rendszert, amelyben a
gyónó képes olyan dolgokat is bevallani Isten színe

előtt gyóntatójának, amelyet talán még önmagá­
nak sem akar elismerni.
Ugyancsak figyelemreméltó a korhatár kérdése. A
klerikus által a hatodik parancsolat ellen kisko­
rúval szemben elkövetett büntetendő cselekmény
meghatározásában ugyanis a kiskorú fogalma alatt
a 18. életévét még be nem töltött személyt kell
érteni. Ez láthatóan jóval szigorúbb, mint a legtöbb
állami jogrendszer által meghatározott korhatár.
Az elévülés tekintetében is pontos szabályozást
nyújt a dokumentum. A legsúlyosabb büntetendő
cselekmények elévülési idejét kiterjeszti tízről húsz
évre. A kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélés
esetében ez az idő az áldozat 18. életévének be­
töltésétől számítandó. II. János Pál pápa azonban
még 2002 novemberében felhatalmazta a döntésre
illetékes Hittani Kongregációt, hogy egyedi
esetben az eljáró püspökök indokolt kérésére
felmentést adhat az elévülési határidő alól. Ezt a
Kongregáció rendszerint meg is adja. Ennek
lényeges szerepe lehet napjainkban, amikor húsz­
harminc évvel korábbi esetekre derül fény.
Az új dokumentum egyik fontos megjegyzése,
hogy a kiskorúval szemben elkövetett szexuális
visszaéléssel azonos megítélés alá tartozónak
mondja ki az értelmi fogyatékos személlyel
szembeni hasonló visszaélést korhatártól függet­
lenül, valamint a 14 évesnél fiatalabb gyermekek­
kel kapcsolatos pornográf anyagok egyházi sze­
mély általi megszerzését, birtoklását és teijesztését.
Ezek a Katolikus Egyház vonatkozó törvényi
rendelkezései. Mielőtt bárki a szigorú, kiközösítést
és egyéb kifejezetten súlyos szankciókat hiányolná,
le kell szögeznünk, hogy az egyházi szabályozás
céljai nem hasonlíthatók a világi rendszerekéhez.
Ahogy illetékességi körük is természetes módon
eltér. Előbbi elsődleges célja a bűnös megjavítása,
és ennek érdekében kizárólag saját, főként lelki
természetű eszközeivel élhet. Ezzel szemben az
elkövetőt fizikailag is érintő büntetés kiszabására
az állami szervek alkalmasak és hivatottak.

Teleki Levente

Kis-Molnár Flóra: Avalon

Bende Tamás: üzenet

Ritmustalan zaj. Te miért nem hallod?
Fejemben szól. Utemtelen dobolás.
Nem a szívverésem. Nem a lélegzetem.
A gondolataim rezegtetik
Saját egyetemem.

csak képzeletben üzenek valamit, sosem kapod meg.
(száz százalék, hogy a levelet elkeveri a posta.)

Egy rozsdásodott mechanikus zenekar
Maradványain hóvirág is nőhet.
A robotszerű monoton rend-szolgákat
Forradalom söpri el
- tompa csillogás a távolból.
Adhatnék képet a világomról.
Egyetlen pillanatot.
Ha nem tetszik, tegyél érte.
Dögcédulává is polírozhatod.
De remélem, mosolyoddal
Napfényt rajzolsz nekem.

2010. május 6.

idehallik egy vonat suttogása,
most szeli ketté a dombokat,
üres vagonokban utazik az este,
néhány csont roppan a kerekek alatt,
nem hat meg, rég nem hat meg.
bőröd alá bújik valami fagyos félelem.

reggelre a sirályok mind vízbe fúlnak,
szabadságuk állandósul.
örökölt nyugalom.

csak képzeletben üzenek valamit,
nem baj ha nem kapod meg.
halott sirályok vijjogása
az elmorzsolt njondat.
vonat-suttogás és csontroppanás,
dalol az este.

- tizenkettedik oldal - .

�^rűóalotJí

Finy Petra: histeria grandiflora
A kortárs irodalom (viszonylagos) ismeretén
kívül az is előnye annak, ha a recenzens tagja
valamely országos írószervezetnek (jelen eset­
ben FISZ), hogy újra és újra kiváló könyvekkel
gazdagodik. Természetesen az éves tagsági díj
fejében (ámbár megjegyezendő, hogy ezen díj
egy vékonyka verses kötet árát teszi ki). így
fordulhat elő, hogy egy öt esztendeje megjelent
mű bemutatására kerül sor e hasábokon.
Finy Petra költő, író első verses kötete „histeria
grandiflora” címmel látott napvilágot. A költő­
nő azóta a gyermekirodalom elismert alkotó­
jának minősül, hiszen számos gyermekeknek
szóló mű és mesekönyv szerzője. Ezért is meg­
lepő, hogy pályájának kezdete, berobbanása az
irodalomba egy verses kötethez, mi több, gyer­
mekirodalom-mentes kötethez köthető.
További érdekesség, hogy a könyv fülszövegét a
2006-ban elhunyt Lázár Ervin írta, akiről köz­
tudott, hogy a meseírás mestere volt. Lázár
(saját bevallása szerint) „vers-laikus”, „versanitszakértő”. 55-,Ezt most úgy írom, mint (...)
olvasó, se több se kevesebb? - olvashatjuk tőle.
TTa ez valóban igaz és hihetünk Lázár Ervin
önkritikájának (miért ne tennénk?), akkor
beigazolódni látszik, hogy a laikus olvasó fedezi
fel az igazán jó műveket és szerzőket.
A fülszöveg részét képezi továbbá egy sajátos
Finy Petra-önéletrajz is, amelyből többek között
megtudhatjuk, hogy „első babakocsiját kapta 4
éves korában” és hogy „első UVjét Puskin
Anyeginjéből kapta, mert Tatjánát Natasának
hívta”, valamint hogy „első biciklijére 2003-ban
ült, addig ugyanis nem tanult meg tekerni”.
Finy Petra alcímet is adott a kötetnek: „vagyis
ha az elme bimbóként kibomlik. Valahogy ilyen
bimbóként bomlanak ki a histeria grandiflora
versei és így bomlik ki maga a költészet is.
Meglepő az a hang, amelyet Finy megüt
ezekben az írásokban. Könnyedség vegyül a
súllyal, kacagás a könnyel, irónia a végtelen
komolysággal, s mindezt körülfogja valamiféle
(pozitív értelemben vett) naivitás. Valami, ami
arra figyelmeztet: az élet szerethető.
Verseiben a központozást megtartja, ám a
mondatkezdő nagybetűt elhagyja, valamint
sokszor alkalmazza az anaforát, vagyis a sor
eleji szóismétlést. Gyakori az in médiás rés kez­
dés, illetve a különféle kötő- és töltelékszavak
(mondjuk, például, szerintem) használata.
A kötet három ciklusra oszlik. A cikluscímek
(is) bizonyítékai a költőnő szellemességének. A
szerkesztés tudatosságát jelzi, hogy ezen cí­
mekhez is egy-egy alcím társul (egyke - versek,
melyek rólam szólnak; kettőke - versek,
melyek rólad és rólam szólnak; többke - versek,
melyek bárkiről szólhatnak). A szerző nyilván­
valóan nem a recenzens dolgát kívánta meg­
könnyíteni ezzel a nyílt kategorizálással. Akár
játékos félrevezetés is lehet ez a fogás, hiszen a
könyvet elolvasva rájövünk, hogy az összes vers
egyszerre szól róla és mindenkiről (vagy bár­
kiről?). Még akkor is, ha (mint tudjuk) minden
vers fikció és a szöveg szempontjából a szerző
személye közömbös. Finy „születésnapomra55”
című költeményében így fogalmaz: ,nem is
azért írok, hogy jobbá váljon tőlem a világ. /
hanem hogy pár percre ne legyen olyan rossz. /
hogy egy pillanatra felkapcsoljam a napot”. Mi
más lehetne a költészet feladata, értelme?

A kötet első verse egy nem mindennapi
személyiségről árulkodik. Az a frappáns ezek­
ben a sorokban, hogy az ember rejtett elemeire,
rejtett sajátosságaira hívják fel a figyelmet,
azokra a személyiségjegyekre, szokásokra, me- .
lyeket csak a hozzánk legközelebb állók vesz­
nek észre („...nézd meg, milyen halkan fújok
orrot, / senki sem tudja utánam csinálni..? ;
„...nézd meg k betűm, nincsen hurka...” ;
„...nézd meg, hogyan gurítok üveggolyót
sötétben? - bemutatkozom). Az egyke versei
között találunk egyszerűbb, rövidebb, könnyed
darabokat (pl.: miért pont a naplemente? ;
őszintén be kell vallanom; taníts meg a komoly­
talanságra). De jelen vannak súlyosabb,
hosszabb alkotások is (pl.: születésnapomra.

magány, csak feküdni). Több ezek közül
filozófiai, lét- és önértelmező kérdéseket tárgyal
(„teázás nélkül az élet csak élet marad, ! a halál
viszont több a kelleténél’’ - vessző, paripáim;
55 ...a fülembe furrogott hangja, ! hogy lehet
máshogy is, ! hogy a nagy dolgok nem egy
vánkoson születnek, ! hanem a szélvihar kellős
közepén..? - ballada a senki lányáról). Az egyke
kezdő verseit, napsütötte, nevető költői világát
egy, az előbb említett, tudatosan alkalmazott,
sötétebb, nehezebb tónus váltja fel, hogy aztán
egy rezignált verssel (félelmeink zenéje)
záruljon. Ebben az írásban vetődik fel a kérdés:
,mi lesz, ha a szomorúság végképp / eltűnik
szemünkből, / és kénytelenek leszünk szembe­
nézni / örömünkkel?”.
A kettőke aüncíme árulkodó: itt bizonyára
szerelemről lesz szó - gondolhatnánk, és milyen
igazunk is lenne. Részben legalábbis. A második
ciklus első versei a férfi-nő kapcsolat, a
szerelem, az egymás megismerésének, megtar­
tásának folyamatát ábrázolják. Gyakran, monu­
mentális érzelmek megélésekor fogalom­
meghatározásra kényszerülünk, talán, hogy
tudjuk mivel is állunk szemben. De hogy is
lehetne definiálni a definiálhatatlant? Finy neki
veselkedik a lehetetlennek és néhány kiváló
próbálkozás, lehetőség elő is bukkan („találtam
rád több definíciót is: / a selyem hangja, amint
kés hasítja, (...) legördülő márványgolyó a
gerincemen..? - pontatlan definíció). Ám a
szerelem nem csak Ódát szül, hanem Héja nász
az avaron-t is, meg Elbocsátó szép üzenetet. Ez

- tizenharmadik oldal -

a polaritás a kettőkében is kifejezésre jut („még
mondta azt is, / hogy komolyabban kéne
vennem az életet, / mert nem lehet minden
dombra lecsücsülni, (...) aztán mondott még
valamit, / de arra már nem emlékszem? ellentétek taszítják egymást). A szerelem
mellett más kapcsolatok (családi, baráti) is
feltűnnek egy-egy vers erejéig. Ami viszont
érdekesebb, az József Attila és Pilinszky János
megidézése. József Attila már az előző
ciklusban is jelen van, ugyanis a születés­
napomra egyértelmű reflektálás az ő azonos
című alkotására. Finy nem alkalmazta azt a
speciáüs rímtechnikát (tani- / tani), mely az
eredeti műnek oly sajátos hangzást kölcsönöz.
Szerencsére, hiszen már jó páran megpróbál­
koztak vele és nem biztos, hogy jól tették. A
kettőkében viszont a szerző egy kifejezetten
József Attiláról szóló verssel állít emléket a XX.
század nagy lírikusának, „az ezeréves kisgyerek
avagy József Attila” címmel. Pilinszky János Azt
hiszem című költeményének híres sorai („azt
hiszem, hogy szeretlek; / lehúnyt szemmel sírok
azon, hogy élsz..?) így szólnak a „balázsnak
ajánlott credo című Finy-versben: „azt hiszem,
hogy szeretlek, / lehunyt szemmel kacagok,
mert élsz..? .
*
A többke versei két csoportba oszthatók.
Találunk olyan alkotásokat, melyek esetében
már a címek is mosolyra húzzák a szánkat (ki
imádkozik az apácákért?, a legvidámabb ba­
rokk, a hintalovakat is lelövik, ugye?). Ezekben
a versekben a humor veszi át a szerepet, az
irónia, az élet kiparodizálása árad a sorokból.
Mégis, valamifajta cinizmus, megdöbbenés
átszivárog ezekbe az írásokba is. Finy ugyanis a
humort vegyíti a komolysággal. Olyan témákat
dolgoz fel, olyan gondolatokat jelenít meg
ezekben a gyakran pár soros szövegekben.
amelyek a komikus képeket, az ironikus
hangnemet képesek a visszájára fordítani („a
törött lábú hintalovon / a tarkólövés nem segít,
/ de nem is ront a helyzetén? - a hintalovat is
lelövik, ugye?; „megkérném a kedves öngyilkos­
jelölteteket, / hogy csak halkan ugorjának a
tóba, / mert zavarják a halak nyugalmát? kérem, ne ijsztegesse a halakat). Másfelől pedig
jelen vannak azok az alkotások, melyek
mindenféle kertelés nélkül, meglehetős kegyet­
lenséggel közük az igazat, a valót, a nehezebb
érzéseket („szerintem még a bőrömet is lehúznátok,! ha nem lenne annyira rám tapadva?55
- szemtelenül nyomasztóak vagytok; „a szomo­
rúságra ébredni kell, / egyszercsak felkelsz, és
tele a szíved / ezzel-azzal, / például egy néma
búgócsigával..? - hellohétfő).
A borítót Novák Zoltán Tervezte és a kötetet a
szerző saját illusztrációi díszítik.
Finy Petra histeria grandiflorája ékes példa arra,
hogy mi is valójában a kortárs költészet: tudósít ás a jelenkor nyelvezetével. a jelenkor
történéseiről. Vagyis beszéd (/írás) a hétköznapiságról, hétköznapian. Persze olykor-olykor egy
kis mélylélektani és filozófiai kérdésekkel
keverve. Finy Petra könyve mindenképpen üde
színfolt a kortárs irodaüni palettán.
(Fiatal írók Szövetsége, Budapest, 2005, 82
oldal, 1500 Ft)

Bende Tamás

�Amikor a rocker is
operát dúdol

Cukormázas tiuiálom

Nevem: Senki

Katy Perry: Teenage Dream

Szeptemberben Magyarország első önálló opera
crossover estjén vehettek részt a Duna Palotába
ellátogatók. A Klasszikon együttes, amely a
műfaj egyik legjelesebb képviselője, élvezetesen
kalauzolta el a hallgatóságot e különleges zenei
világba, ahol az is világossá vált, hogy rock és
opera olykor nem is áll annyira távol egymástól.

Bár mi már egy picit túl vagyunk a tini kor­
szakunkon, mégis bátran kijelenthetem, hogy
bármelyikünk boldogan hallgathatja Katy Perry
legújabb albumát, a Teenage Dreams-et. Bárhol
és bármikor - erre a lemezre ez abszolút mond­
ható. Esős napon a fotelban, vagy épp tanulás
közben egy kis koffeinpótlékként maga a tökély.
Kiforrott stílus, színvonalas zene és igazi Katy
Perry-feeling jellemzi a lemezt.

n .. .és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét.
a lepke őt és mindhármunkat én^
(Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma)

A crossover a zenei stílusok keveredését jelenti.
Igen nagy merészségnek tekinthető olyan
operaáriákat átültetni a rock, pop, swing vagy
blues műfajába, mint Bizet Carmenje, vagy
Gounod Faustja, Puccini gyönyörű darabjairól
nem is beszélve. Talán pont azért, mert e
műfajok keveredése nem magától értetődő, az
eredmény sem olyan, amit első ránézésre
várnánk.
A Klasszikon szakmailag kifogástalanul mű­
ködik. Az énekesnő, Sebők Mónika eredetileg is
operákat énekel, ennek megfelelően hangja
szabadon íveli át a több oktávos különbségeket
is. Az együttes többi tagja. Nagy László Andrián
(zongora). Martos Attila (nagybőgő, basszus­
gitár), Tiba Sándor (dob) és Zsemlye Sándor
(szaxofon) mind-mind profi zenészek. Aho­
gyan Sebők Mónika, az együttes énekesnője
fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy csak
akkor válik minden zenekedvelő számára
élvezhetővé és hitelessé egy crossover opera­
előadás, lia mind az énekes, mind az együttes
tagjai képzett és tapasztalt előadók. Jómagam
klasszikus operaénekesnőként kezdtem szak­
mai pályafutásomat, ezt követően ismerkedtem
meg a crossoverben rejlő hihetetlen sokszínű­
séggel, kreativitással és művészi szabadsággal. A
Klasszikon Együttes minden tagja professzio­
nális zenész, akik saját hangszerük mesterei. Ez
a fajta igényesség és az ehhez társuló elhi­
vatottság tette lehetővé, hogy az elmúlt évek
során elkészült közel 50 átdolgozás mára egy
teljes crossover opera repertoárrá válhasson!’
Az együttes a klasszikusokban rejlő értékek
átörökítése céljából a komolyzenei dallamkincs
tágan értelmezett „ad libitum” vagyis „tetszés
szerinti” feldolgozása mellett teszi le voksát.
Egyedi feldolgozásaikban érintetlenül hagyják
az eredeti operaáriák dallamkincsét, ám mind a
hangszerelést, mind a ritmizálást a mai kor
zenei igényeihez igazítják.
Előadásukhoz egyfajta különös kettősséggel
közelíthetünk. Mozart, Bizet, Verdi és Puccini
eredetiben az igaziak. Érdekes élmény meghall­
gatni új értelmezésben is őket, de ezután bár­
kiben megfogalmazódhat a kétely, hogy miért
kellene mindent átdolgozni a kornak megfelelő
szellemiségben. Van, ami eredetiben szép, és bár
a hangkészletét nem veszíti el, minden mást liangulatot, mondanivalót - igen.
Ha viszont nyitottan, az újdonságokra fogé­
konyan ülünk le meghallgatni egy crossover
operát, akkor igazi élményben lehet részünk. A
Klasszikon feldolgozásában az eredeti mű nem
lesz ugyan több, ám előadásuk egy kellemes
este emlékét hagyja maga után.

A lemezt amilyen jól nyitja a Teenage Dreams,
olyan jól fejezi be a Not like the movies. Lelassul,
mélyül az album, és ugyanez történik a hall­
gatóval is. Mivel minden jó, ha a vége jó - és még
jobb, ha az eleje meg a közepe is - Katy albumát
összefoglalhatnánk úgy is: megérte elkészíteni.

Hrecska Renáta

Hrecska Renáta

A szívem kolibriként verdesett amikor meg­
hallottam a TTummingbird Heartbeat című dalt
- mondhatnám, de inkább egyszerűen csak úgy
fogalmaznék, hogy örültem. Katy Perry az I
kissed a girl idejében ijesztően hatott rám. Ha
elfelejtettem, hogy tudok angolul, még tetszett is
volna a szám, de sajnos nem tudtam kiverni a
fejemből az említett nyelvet... Azóta viszont sok
víz lefolyt a Dunán, és a kétkedők számára is
hallgathatóvá avanzsált Amerika kedvence. Katy
a Teenage Dreams-el most egyértelműen
bebizonyította, hogy érdemes vele számolni, ha
könnyűzenéről van szó.
A lemezen tizenkét szám hallható, köztük a rá­
diók által oly kedvelt California Guris, amit
Snoop Dogg közreműködésével ad elő kedvenc
művésznőnk. A dalokra nagyon jellemző a len­
dület, és a tipikus Katy Perry-féle ritmusvilág. Az
album összetéveszthetetlen, eredeti és élvezetes.
Hogy a tizenkét zeneszám közül melyikeket
emelném ki, arra csak nagy erőlködés után
tudnék válaszolni. Mindegyikben van valami
kihagyhatatlan, ami miatt érdemes meghallgatni.
A Teenage Dreams megfelelő nyitószám, a „Yoii
make me feel like I’m living a teenage dream” sor
azt is tisztázza, hogy nem pont arról van itt szó,
hogy miről álmodik a tini. A szerelem szép és
megfiatalít - nagy igazságokról énekel itt Katy.
Nekem személy szerint a már említett Hum­
mingbird Heartbeat tetszik a leginkább, mert
szerencsésen ötvözi Katy stílusát és az általá­
nosan bevett zenei formulákat.
A lemez dalai nagyrészt a szerelemről szólnak ilyenek a címadó szám, a kolibris dal, a The one
that got away. Akad közöttük vidám, bizakodó,
de hallhatunk bánatosat is. Van, ami egy átmulátott éjszakáról mesél - a Last friday night
(TG.I.F) és van, ami a tengerpartról - ez pedig a
jól ismert California Guris. Sokszínű témaválasz­
tás habkönnyű interpretálása az album egésze.

- tizennegyedik oldal -

2092-t írunk és a Föld utolsó halandó embere a
halálán van. Haldoklását a televízió élőben köz­
vetíti, ahol szavazni lehet: hagyják-e meghalni,
avagy próbálják halhatatlanná tenni őt is? Mind­
eközben egy felismerhetetlenre tetovált orvos és
egy múlt századi hangrögzítővel felszerelkezett
riporter megpróbálják rávenni a haldoklót, mondja
el élettörténetét. Az öregember történetei azonban
nem illenek össze: az egyikben elváló szülei közül
az édesanyjával, míg a másikban édesapjával
marad. Továbbfolytatva a történetet pedig a szálak
még jobban összekuszálódnak...

így kezdődik Jaco Van Dormael legújabb filmje: a
Mr. Nobody. Á film voltaképpen egy alapkérdésre
épül: mi lenne ha? Ez a kérdés valószínűleg már
mindenkinek megmozgatta legalább egyszer a
fantáziáját: mi lett volna, ha nem késem le a buszt,
mi lett volna, ha egy nappal többet készülök fel
erre a vizsgára, stb. Tulajdonképpen ez az alap­
kérdése a legtöbb, multidimenziókról és időuta­
zásról szóló filmnek is. Egy apróbb változás vala­
kinek az életében akár az egész történelmet meg­
változtathatja. Többek között ez az ötlet szolgált
alapul Philip K. Dick Ember a fellegvárban című
könyvének, aminek lapjain a japánok nyerték meg
a világháborút, valamint Ray Bradbury Menny­
dörgő robaj című novellájának, ahol egy óvatlan
időutazó az őskorban eltaposva egy pillangót olyan
láncreakciót okoz, melynek hatására megváltoznak
az írásjelek és az USA elnöke egy diktátor lesz.
A film főhőse Nemo Nobody, akit Jared Leto
alakít. Nemo születésétől kilenc éves koráig line­
áris a történet, amikor is szülei elválnak és őt
döntésre kényszerítik: válasszon közülük, kivel
akar élni a továbbiakban. Ekkor szakad több szálra
a történet, melyben váltakozva végigkísérhetjük az
ifjú Nemo férfivá válását, megházasodását és ha­
lálát is aszerint, hogy apjával, vagy édesanyjával
maradt-e. Mindeközben több csomópont is kiala­
kul Nemo életében, ahol választásra kényszerül,
így tagolva tovább egyre több párhuzamos szálra a
történetet a végkifejletig.
A film mintegy magába olvasztja több hasonló
film ötleteit is, amely azonban alig észrevehető, és
nem tűnik szó szerinti „lenyúlásnak. A fent be­
mutatott alaptörténet már egyszer - igaz kevésbé
bonyolultan - kifejtésre került A nő kétszer című
filmben, míg egyes ötletek felmerülnek mind a
Pillangó effektusból, mind a Forrás című filmből.
A megértést egyben bonyolítja, hogy rendszeresen
előjön az álom az álomban effektus is, ugyanis az
életek közötti váltakozás mindig a főhős felébre­
désével történik, így zavarva össze a nézőt: vajon
egy álmot, vagy egy élet variációit látja.
Összességében a Mr. Nobody egy gyönyörűen
megszerkesztett film, mely bővelkedik mind
humorban, mind drámában, de mégsem tűnik túl
romantikusnak. Bár a vizuális effektek nagyon
szépek lettek - egyes jelenetek nemcsak elérik, de
talán meg is haladják az Eredet szintjét mind
kinézetben, mind abszurditásban -, néha nekem
már túl soknak tűntek. Azonban mivel a film így
is elég hosszú (155 perc), ezek nagy része betud­
ható egyszerű rövidítésnek - például a szerelmes
jelenetek fal-ágy átmenete. A filmet talán legjob­
ban egy neten olvasott jelző íija le: művészfilm
rengeteg pénzből. Látványos, elég abszurd, de
mégis emészthető, mely elgondolkodtat, elszo­
morít és megnevettet egyszerre. Akiknek pedig a
fent felsorolt filmek tetszettek, azoknak minden­
képpen ajánlani tudom!
A. B. Chronos

�Rock, Jonas, Satöbbi
Rock Tábor 2 - a Záróbuli
A Rock Tábor 2 dalait a legnagyobb videomeg­
osztó portálon immáron több mint tizenkét
milliószor nézték meg. Jelent valamit ez a szám leginkább azt, hogy a számok nagyon jók. Maga a
film is remek, de a koreográfiák, a fülbemászó
dallamok hatásosan gondoskodnak arról, hogy a
High Scool Musical után újabb feledhetetlen
alkotás vonulhasson be a köztudatba.

A Jonas Brothers tagjait nem kell bemutatni. Az
ember ismeri őket a zenéjükről (Work it out. Give
love a try, LA. Baby), a sorozataikból, vagy csak
annál a ténynél fogva, mert lánynak született. A
három fiú mellett biztosan nem mehetünk el szó
nélkül. A Camp Rock is valójában az ő filmjük,
hiába hívják Joe-t Shane-nek, Nick-et Nate-nek és
Kevint Jason-nak, a ■'valóságot nem hagyják a
hátuk mögött, szerepük szerint is rocksztárok.
A két legfőbb karaktert, Mitchie-t és Shane-t
Demi Lovato (őt egyebek mellett a Sonny, a sztár­
jelölt című sorozatból ismerhetjük) és Joe Jonas
játsza, akik amellett, hogy szeretnék
” kilibontakoztatni szerelmüket, nagyon igyekeznek megmenteni
kedvencüket, a Rock Tábort. A Camp Rock má­
sodik részében kénytelenek megküzdeni a profi
Sztár Táborral, akiket egy tó és sok-sok dollár
választ el főhőseink üdülőhelyétől. A küzdelem
kimeneteléről nem számolok be, az maradjon
meglepetés. Most maradnék a soundtracknél.
A film zenéje Amerikában a Billboard listán
harmadikként debütált. 41 000 példányban kelt el
már a prem
íremier héten, mára ez a szám már jócskán
meghaladta a 300 ezret. Európát tekintve Olasz­
országban érte el eddig a legnagyobb sikert, hiszen
elsőként is állt a helyi slágerlistán. Magyarországon
augusztus 27-én jelent meg az aldbum ^Dandó
Áckim és Némethy Brigitta duettjével, az így van
jól-lal. Ezt a dalt nagy szerencsénkre török és
román verzióban is meghallgathatjuk, hátha nem
telünk be a hazaival. (I wouldn’t change a thing
címen kellene, hogy fent legyen eredetiben az al­
bumon, ám érthetetlen okból, angolul nem
szerepel.)
A lemezen tizenöt dal kapott helyet, nagyjából egy
órás játékidővel. A két legnépszerűbb szám a Demi

Lovato által énekelt Can’t back down és a Camp
Rock csapata által előadott It^ On. Az albumon
vegyesen találhatóak egyéni produkcióra ki­
hegyezett és inkább csapatra tervezett trackek. Az
egyénik közül mindenképpen kiemelendőek Demi
mellett Nick Jonas, valamint Matthew „Mdot”
Finley szólója. Utóbbi egy rendkívül érett,
dinamikus számmal, a Fire-ral mutatja be a Sztár
Tábor adottságait a filmben, és ez a dal filmen
kívül is nagy biztonsággal állja meg a helyét.

A csoportos előadások közül a Can’t back down a
favorit, ami ebben a kategóriában pont annyira jó,
mint a Fire egyéniben. Itt még kiemelendő a
filmet záró This is our song, ami Demi, Nick, Joe
és Alyson Stoner előadásában hangzik el.
Összességében elmondható, hogy a Camp Rock 2
- Final Jam című film zenei albuma nagyon
rendben van. Sok műfaj található meg
:g rajta, a
poptól kezdve a rockon át egészen a hip-nopig
mindenki rábukkanhat a kedvencére, amit később
két előadás szünetében, a büfé és a terem között
félúton önfeledten dúdolgathat.

Hrecska Renáta

2nel - keleti siker nyugati zenében
Azt hitted eddig, Lady Gaga eredeti, és valami újat
is mutat? Sokan felháborodva jelentik ki, hogy
Gwen Stefani is készített már egy furcsa ruhákban.
kiegészítőkben, sminkekben bővelkedő klipet, de
még is messzebbre kell nyúlnunk: immáron nem a
keleti zene tart nyugatra, hanem pontosan fordítva.
Japán, Dél-Korea és Malajzia zenei piaca viszonylag
zárt, a nyugati zenészek most próbálják áttörni a
hazai zenészek monopóliumát. (Fergie feat Koda
Kumi, The Hoostabank feat Anna Tsuchiya stb).
De miért is érdemel a címben szereplő együttes
említést? Egy dél-koreai 4 főt számkló lánycsapatról van szó, a nevük olvasható „to anyone”-nak
vagy „twenty-one”-nak is, bár a lányok saját maguk
az első verziót támogatják. Az YG entertainment
kiadó legsikeresebb csapata tavaly, a testvércsapatuk
(a szintén 4 fiúból álló Big Bang) wdeójában
mutatkozott be, sikerük pedig azóta töretlen.
A négy lány: Dara, Minzy, Bőm és CL amit tud, azt
jól tudja eladni, és ez a lényeg - érdemes egy
pillantást vetni a klipjeikre, és rögtön meg lehet
érteni, mire gondolok. Nem csak hog)- az öltözetük
fe‘........ is. CL
meghökkentő, de a csapat alapvető felállása
- aki a jelenleg legjobban hangsúlyozott tag - és
Minzy - aki kiemelkedő táncos - viszik a kicsit
rockosabb, vadabb stílust, míg Bomie lágy hangja
tökéletesen kiegészül Dara szintén egyedi skáujával.
A banda vezetője és rappere CL (19) már régebb óta
a szórakoztatóipar tagja: 16 évesen került a köz­
tudatba, miután felénekelte a Big Bang CD-jének

introját. Minzy (16) a híres táncos, Gong Okjin
unokája, 6 éves kora óta szerepel a médiában,
miután az internetre felkerült videókra felfigyelt az
YG. Bőm (26) viszonylag későn kezdett bele a
zeneiparba: 3 évig folyamatosan csak a kiadók
ajtaján kopogtatott, de végül főénekesként került a
csapatba, míg Dara (2Ö eredetileg a Fülöpszigeteken futott be.
A csapat zenei világa frissítő: liip-hopos beütéssel,
erős hangzásvilággal mutatkoztak be a közönség
előtt és tartják is magukat ehhez. Idén több
alkalommal látogattak el az USA-ba, hogy a Black
Eyed Peas Will.IAm-ével vegyenek fel csaknem 10
számot: a videomegosztó portálokon is meghallgat­
ható egy rövid interjú Will.LAm-mel még a
felvételek előtt, amiben hallható, milyen nagyra
tartja a lányokat.
A debütáló számuk a „Fire” volt, ezt követte a „Try
to follow me”, majd a lágyabb hangvételre áttérve
az „I don’t care” következett. A lányok szólókat is
énekeltek, illetve .saját elfoglaltságok miatt egy
röpke időre visszavonultak, majd alig néhány napja.
szeptemberben kezdték el promotálni az új
albumukat, melyekről a „Can’t nobody már is a
koreai zenelisták trónjára került. Végleg megdön­
tötték keleti sztereotípiát, és ezzel az új koncepcióyal hódítják meg3 a világot, hisz most az Egyesült
Államokbeli bemutatkozásukra
bem
készülnek az angoiul is felénekelt számaikkal.
Kis-Molnár Hóra

- tizenötödik oldal -

Kylie (és) az
istennő
Kylie Minogue: Aphrodite
Az ausztrál énekesnő legújabb nagylemeze, az
Aphrodité kellemes meglepetést tartogat hallgatói­
nak. Kylie-tól megszokhattuk már, hogy pörgős
számokat énekel, ám ez a lemez is bizonyítja, hogy
az azonos stílus mellett is lehetséges a megújulás.
A lemezen tizenkét új dal kapott helyet, lassú
szám ezúttal egyáltalán nincs az albumon. Ebből
adódik egy kis probléma is, nevezetesen az, hogy
az egész olyan, mintha egy megállíthatatlan
hullámvasútban ülnénk, az utolsó akkordok
elhangzása után szinte megkönnyebbülünk. Az
oka ennek a gondnak nem is az, hogy gyorsak a
számok, hanem az, hogy gyakorlatilag nincs
köztük szünet. A trackek között nagyjából két
másodperc van, ami levegővételre sem elég, nem
hogy arra, hogy leülepedjenek a hallottak, és fel­
készüljünk a következőre. Erre az ideális idő négy­
öt másodperc, kettő-három viszont kevés. Ezen
azonban túl lehet lépni.
A lemez dalai közül hármat maga Kylie írt,
meggyőzően hozva saját stílusát. A korong első
száma, az All the lovers, melyet rádióhallgatóként
és zenetelevízió nézőként már régen szívünkbe
zárhattunk, szinte uralja a lemezt. Az album
ugyan színvonalas, de ennek a számnak a minő­
ségét a többi dal csak szeretné elérni.
A Better than today egészen érdekes, olyan be­
nyomást kelt, mintha nem lett volna több dallam a
fejekben, és ezért mások nyári slágereit összegyúrták, kicsit átírták, és lett ezekből egy „valódi’
Kylie szám. Az Aphrodite-vel pedig az a baj, hogy
úgy közelít hozzá az ember, hogy ez biztosan egy
gyengéd, simogató szám lesz, szerelemistennőről
lévén szó. Ehhez képest kis túlzással Madonnásra
sikerült, a refrén pedig inkább egy menő fiú­
csapatnak menne el. Tartalmában természetesen
semmi köze nincs Aphrodite-hoz, Kylie magáról
énekel: „Én egy aranylány vagyok, egy Aphrodité”.
A többi dal viszont tényleg jó. A Get outta my way
dallamvilága nem túl eredeti, de pont ezért sze­
rethető meg gyorsan, és hangzik ismerősen már
első hallgatásra is. A Pút Y)ur hands up igazi
bulizene a tengerpartról, míg a Mighty Rivers az
élet sodró folyamáról szól, amelyben a szerelem ad
kapaszkodót, hogy el ne vesszen az ember - ez
talán jobb is lett volna Aphroditénak.
Kylie hangjára sem panaszkodhatunk, bár sok
megpróbáltatáson ment keresztül - magánéleti,
egészségügyi válságok - mégis példát mutatott az
újrakezdéshez, a felszínen maradáshoz. Rajongói
nem csak egy remek előadót, hanem egy kitartó,
alázatos embert hallgathatnak.
Nem sok olyan művészt találhatunk napjaink
zenei világában, aki huszonöt év, tíz stúdióalbum,
tíz turné, hetvenkilenc különböző díj elnyerése
után is önmagát képes hozni, és nem lehet unni.
Összességében bátran elmondható, hogy ismét
sikerült egy igazi Kylie-s albumot létrehozni, amit
bátran hallgathatunk házibuliban, a kocsiban vagy
futás közben, de igazából bármikor, ha egy kis
energiára van szükségünk.

Hrecska Renáta

�aiSihtaiií

ilM mii.

■iiií.,; iii iiiiiaMi.i

Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye!
A PPKE JÁK HŐK ebben a félévben is kiírta a kari kispályás
labdarúgó-bajnokságot. Nagy örömünkre az elmúlt
szemeszter tíz csapatához képest erre az őszre tizenhárom
csapat nevezett, közülük három gólyákból, egy pedig
erasmusos hallgatókból alakult. A bajnokság küzdelmei
december 6-ig, hétfői (12:30-tól 17:00-ig) és csütörtöki
napokon (15:30-tól 17:00-ig) zajlanak. Két játéknapon már túl
is vagyunk, lássuk mi történt eddig!
A nyitómérkőzést a tavaszi bajnok Sopronig Mászok
játszotta a Tesil ellen, és 8:3-as győzelmével mindenki
értésére adta, hogy komolyan gondolja a címvédést. A még
csak formálódó ÁS lustum súlyos vereségbe (2:15) szaladt
bele a továbbra is nagyon erős Red Devill Advocate ellen.
Utóbbiak idén is fő kihívói a címvédőnek. A Bíbortógás
Fenevadak ellen rögtön egy 11:3-as győzelemmel
mutatkozott be az egyik újonc, a Gólya United. A szintén
újonc Csipet Csapat meglepte a már rutinos résztvevőnek
számító Intett (4:3). A régóta bajnoki címre áhítozó Vaskapu

Fc esélyt sem adott a harmadik újonc Zságoj FC csapatának
(20:0). A nap zárásaként a Bp. Rangers pedig szoros
mérkőzésen (4:5) maradt alul az Erasmus Dream Team ellen,
A második játéknapon ismét a Sopronig Mászok játszotta az
első mérkőzést és a vártnál kisebb különbségű, de
papírforma-győzelmet aratott a Bíbortógás Fenevadak ellen
(7:2). A tartalékosán felálló Tesil bizonyára jobb
eredményekre is képes lesz majd, mint a Red Devih elleni
4:17-es vereség. Bemutatkozott a Fegyencjárat is: a félidőben
még döntetlenre állt az aznapi második meccsét játszó
Sopronig Mászok ellen, de a végét a címvédő jobban bírta
(4:7). Az Inter a vártnál sokkal könnyebben győzte le az AS
lustumot (9:1), a nap szenzációja azonban még csak ezután
következett: Megtört a Bp. Rangers közel két idényen át
tartó nyeretlenségi sorozata! A szenvedő alany a Csipet
Csapat volt, akik csak a végére tudták szorossá tenni a
mérkőzést (9:7). A nap zárómeccsén a Vaskapu Fc könnyed
győzelmet aratott az Erasmus Dream Team ellen (8:0). A
Gólya United és a Zságoj FC szabadnaposak voltak.

A Pázmány Labdarúgó Liga állása a 2. játéknap után

1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.

Sopronig Mászok
Vaskapu Fc
Red Devils Advocate
Gólya United
Inter
Bp. Rangers
Csipet Csapat
Erasmus Dream Team
Fegyencjárat
Bíbortógás Fenevadak
Tesil
Zságoj FC__________
AS lustum

M
3
2
2
1
2
2
2
2
1
2
2
1
2

GV
3
2
2
1
1
1
1
1
0
0
0
0
0

D
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0

V
0
0
0
0
1
1
1
1
1
2
2
1
2

RG
22
28
32
11
12
13
9
5
4
5
8
0
1

KG
9
0
7
3
5
12
10
12
7
18
25
20
24

GK
13
28
25
8
7
1
-1
-7
-3
-D
-17
-20
-23

Pont
9
6
6
3
3
3
3
3
0
0
0
0
0

A további menetrend:
3. játéknap szept. 30. (csütörtök)
15:30-16:10 Inter - Fegyencjárat
16:20-17:00 Bíbortógás Fenevadak - Fegyencjárat

4. játéknap
12:30-13:10
13:15-13:55
14:00-14:40
14:45-15:25
15:30-16:10
16:15-16:55

okt. 4. (hétfő)
Zságoj FC - Fegyencjárat
Bíbortógás Fenevadak - Red Devih Advocate
Zságoj FC - Sopronig Mászok
Bp. Rangers - AS lustum
Vaskapu Fc - Gólya United
Erasmus Dream Team - Csipet Csapat

5. játéknap okt. 7. (csütörtök)
15:30-16:10 Gólya United - Bp. Rangers
16:20-17:00 Zságoj FC - Tesil
6. játéknap
12:30-13:10
13:15-13:55
14:00-14:40
14:45-15:25
15:30-16:10
16:15-16:55

okt. 11. (hétfő)
AS lustum - Fegyencjárat
Erasmus Dream Team - Gólya United
Csipet Csapat -AS lustum
Bp. Rangers - Tesil
Zságoj FC - Red Devils Advocate
Inter - Bíbortógás Fenevadak

7. játéknap okt. 14. (csütörtök)
15:30-16:10 Zságoj FC - Gólya United
16:20-17:00 Bíbortógás Fenevadak - Csipet Csapat
8. játéknap
12:30-13:10
13:15-13:55
14:00-14:40
14:45-15:25
15:30-16:10
16:15-16:55

okt. 18. (hétfő)
Tesil - Fegyencjárat
Gólya United - Sopronig Mászok
Csipet Csapat - Tesil
Vaskapu Fc - Red Devilk Advocate
Bp. Rangers - Bíbortógás Fenevadak
Zságoj FC - Inter

9. játéknap okt. 21. (csütörtök)
15:30-16:10 Inter - Tesil
16:20-17:00 Sopronig Mászok - Red Devils Advocate

okt. 25. (hétfő), okt. 28. (csüt.) - őszi szünet,
nov 1. (hétfő) - halottak napja
10. játéknap nov 4. (csütörtök)
15:30-16:10 Red Devils Advocate - Fegyencjárat
16:20-17:00 Csipet Csapat - Fegyencjárat

Miért fontos a sport?
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának
hallgatói rendszeres stressz hatásának vannak kitéve. A
félévente ismétlődő vizsgaidőszakok, melyeket a szebbnél
szebb tételsorok tesznek felejthetetlenné, sok fiatal
egészséges életmódját lehetetlenítik el. Ilyenkor indul meg
a háromszázhetvenötödik típusú energiaital eladási
statisztikáinak rohamos javulása, a napi 1000 Ft-os
cigaretta átlagfogyasztás és a mértéktelen táplálkozás.
Az olvasótermekben sűrűn szoktak elhangzani a
következőkhöz hasonló mondatok: „Fú, nagyon fáradt
vagyok, be kell dobjak pár energiaitak” vagy „Ajaj, kezd
elmúlni a kávé hatása, mindjárt elalszorrf de a kedvencem
az ötpercenként hallható „vizsga-refrén”: „Nem szívunk el
egy cigit?” Ha mi, fiatalok már 20 évesen ilyen sok(k)
hatásoknak tesszük ki a szervezetünket, mi lesz később?
Szeretném bemutatni az egészségtelen strcssz-kezelési
módszerek egyik legnépszerűbb alakját: Miszter Alkoholt.
Nagyon könnyen meg lehet vele ismerkedni, mindig
mindenhol megtalálható és könnyen emészthető a stílusa.

Nem kell sok időt tölteni vele, és egyből jobb kedvre
derülünk Tőle, elfeledjük gondunk, bajunk.
Első találkozásra megfelelő partnernek tűnik, hogy
megnyugtassuk magunkat, és kiegyensúlyozottan vegyük
az akadályokat. Azonban csak ideiglenesen, van ránk
„poziuV Íratással a Miszter. Hosszú távon kihasznál a gaz és
nem tudjuk sehogy sem lerázni, beférkőzött a bizal­
munkba. Csak Vele tudunk nyugodtak lenni, sokat gondo­
lunk rá, szinte szerelmesek leszünk belé.
Azt hiszem, könnyen belátható, hogy a fenti példákhoz
hasonló, függést okozó szerek vagy eszközök veszélyesek.
Van, amelyik kevésbé, de van olyan is, amelyik nagyon
súlyos károsodást okoz a személyiségben, amelyre nincs
gyógyír. Más megoldást kell hát keressünk.
Többet is találhat az élet göröngyös útján haladó elszánt
kalandor, de most csak a sporttal szeretnék foglalkozni.
Tovább általánosítanék: a mozgással.
.Minden embernek mások a fizikai adottságai, ezért a saját
igényeinek megfelelően kell lazítania szervezete terhe­

- tizenhatodik oldal -

11. játéknap nov 8. (hétfő)
12:30-13:10 Erasmus Dream Team - Fegyencjárat
13:15-13:55 AS lustum - Tèsi 1
14:00-14:40 Erasmus Dream Team - Sopronig Mászok
14:45-15:25 Gólya United - Red Devili Advocate
15:30-16:10 Vaskapu Fc - Inter
16:15-16:55 Bp. Rangers - Zságoj FC

12. játéknap nov 11. (csütörtök)
15:30-16:10 Sopronig Mászok - Vaskapu Fc
16:20-17:00 AS lustum - Erasmus Dream Team

13. játéknap nov 15. (hétfő)
12:30-13:10 Vaskapu Fc - Fegyencjárat
13:15-13:55 Csipet Csapat - Zságoj FC
14:00-14:40 Vaskapu Fc - Bp. Rangers
14:45-15:25 Gólya United - Inter
15:30-16:10 AS lustum - Bíbortógás Fenevadak
16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Tesil

14. játéknap nov. 18. (csütörtök)
15:30-16:10 Erasmus Dream Team- Zságoj FC
16:20-17:00 Inter - Bp. Rangers
15. játéknap nov 22. (hétfő)
12:30-13:10 Gólya United - Fegyencjárat
13:15-13:55 Csipet Csapat - Vaskapu Fc
14:00-14:40 AS lustum - Zságoj FC
14:45-15:25 Sopronig Mászok - Inter
15:30-16:10 Tesil - Bíbortógás Fenevadak
16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Red Devils Advocate
16. játéknap nov 25. (csütörtök)
15:30-16:10 Bíbortógás Fenevadak - Vaskapu Fc
16:20-17:00 Red Devil^ Advocate - Csipet Csapat
17. játéknap nov. 29. (hétfő)
12:30-13:10 Bp. Rangers - Fegyencjárat
13:15-13:55 Gólya United - Csipet Csapat
14:00-14:40 Sopronig Mászok - Bp. Rangers
14:45-15:25 AS lustum - Vaskapu Fc
15:30-16:10 Red Devils Advocate - Inter
16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Bíbortógás Fenevadak

18. játéknap dec. 2. (csütörtök)
15:30-16:10 Tesil - Gólya United
16:20-17:00 Sopronig Mászok - AS lustum
19. játéknap dec.6. (hétfő)
12:30-13:10 AS lustum - Gólya United
13:15-13:55 Sopronig Mászok - Csipet Csapat
14:00-14:40 Tesil - Vaskapu Fc
14:45-15:25 Red Devils Advocate - Bp. Rangers
15:30-16:10 Bíbortógás Fenevadak - Zságoj FC
16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Inter
Várunk minden szurkolót, érdeklődőt a C épület III. emeleti
tornaterem karzatára, buzdítsa ki-ki a saját évfolyamtársát,
ismerősét!

Tóth Máté

lését. Ami biztos azonban, hogy testmozgásra mindenki­
nek szüks^e van kortól és nemtől függetlenül. „Ép
testben ép lélek!’ Bármennyire is elcsépelten hatigzik a
mondás, de az igazság tartalma ritka nagy (egyszerű­
ségében van az ereje). Ha rendszeresen mozgunk, az
kedvünket is pozitívan befolyásolja, felgyorsítja szellemi
működésünket és problémamegoldó készségünket, jobban
alszunk, kipihentebbek leszünk. Ezen kívül hatékonyan
gátolja rossz szokásaink kialakulását vagy fölerősödését,
megerősödünk, kevesebbet betegeskedünk. Egyszóval
rengeteg előnye van a sportnak.
Természetesen vannak hátrányai is, hisz pénzbe kerül a
felszerelés és a helyszín biztosítása, de valamit valamiért.
Akinek fizikai és anyagi lehetőségei engedik, az ne
szalassza el a mozgás okozta életörömöt. Jómagam is
rendszeresen sportolok és ezért vállaltam a Hallgatói
Önkormányzatban a sportreferensi posztot, hogy a Karon
minél színvonalasabb sportéletet tudjunk megvalósítani
segítőimmel.
De ehhez Ti is kelletek. Csatlakozzatok a foci, kosár vagy
röplabda csapatokhoz, hisz ez mindannyiunk közös érdeke!
Stevanyik Ádám

�</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </file>
  </fileContainer>
  <collection collectionId="67">
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="5373">
                <text>2010</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
  </collection>
  <itemType itemTypeId="1">
    <name>Text</name>
    <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
    <elementContainer>
      <element elementId="1">
        <name>Text</name>
        <description>Any textual data included in the document</description>
        <elementTextContainer>
          <elementText elementTextId="5476">
            <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
          </elementText>
        </elementTextContainer>
      </element>
    </elementContainer>
  </itemType>
  <elementSetContainer>
    <elementSet elementSetId="1">
      <name>Dublin Core</name>
      <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="50">
          <name>Title</name>
          <description>A name given to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5454">
              <text>Ítélet</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="52">
          <name>Alternative Title</name>
          <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5455">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="41">
          <name>Description</name>
          <description>An account of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5456">
              <text>XIII. évfolyam 4. szám 2010. október 22.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="53">
          <name>Abstract</name>
          <description>A summary of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5457">
              <text>HŐK választás&#13;
Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda&#13;
Karrier Iroda Őszi Programok&#13;
Kari TDK&#13;
Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával&#13;
In memóriám&#13;
Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd.&#13;
Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval&#13;
Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon&#13;
Egyetemünk múltja, jelene és jövője - interjú Schanda Balázzsal&#13;
Egy régi intézmény gyermekbetegségei&#13;
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen&#13;
Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin&#13;
Egy város más szemmel: Santiago de Chile&#13;
Diákhitel vs. Diákmunka&#13;
Az ember útjai&#13;
Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással&#13;
Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van&#13;
Kiss Molnár Flóra: Avalon&#13;
Bende Tamás: üzenet&#13;
Finy Petra: histeria grandiflora&#13;
Cukormázas tiniálom - Katy Perry: Teenage dream&#13;
Amikor a rocker is operát dúdol&#13;
Nevem: Senki&#13;
Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ...&#13;
2nel - Keleti siker nyugati zenében&#13;
Kylie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité&#13;
Miért fontos a sport?&#13;
Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye!</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="49">
          <name>Subject</name>
          <description>The topic of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5458">
              <text>HŐK választás&#13;
Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda&#13;
Karrier Iroda Őszi Programok&#13;
Kari TDK&#13;
Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával&#13;
In memóriám&#13;
Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd.&#13;
Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval&#13;
Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon&#13;
Egyetemünk múltja, jelene és jövője - interjú Schanda Balázzsal&#13;
Egy régi intézmény gyermekbetegségei&#13;
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen&#13;
Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin&#13;
Egy város más szemmel: Santiago de Chile&#13;
Diákhitel vs. Diákmunka&#13;
Az ember útjai&#13;
Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással&#13;
Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van&#13;
Kiss Molnár Flóra: Avalon&#13;
Bende Tamás: üzenet&#13;
Finy Petra: histeria grandiflora&#13;
Cukormázas tiniálom - Katy Perry: Teenage dream&#13;
Amikor a rocker is operát dúdol&#13;
Nevem: Senki&#13;
Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ...&#13;
2nel - Keleti siker nyugati zenében&#13;
Kylie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité&#13;
Miért fontos a sport?&#13;
Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye!</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="39">
          <name>Creator</name>
          <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5459">
              <text>Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán&#13;
A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport), Szabó Imre (közélet), Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet)&#13;
Szerkesztőség:&#13;
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba&#13;
E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu&#13;
Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet&#13;
Nyomdai kivitelezés:&#13;
ViUkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="37">
          <name>Contributor</name>
          <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5460">
              <text>Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Adám, Szabó Imre, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="40">
          <name>Date</name>
          <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5461">
              <text>2010. október 22.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="56">
          <name>Date Created</name>
          <description>Date of creation of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5462">
              <text>2010.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="79">
          <name>Medium</name>
          <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5463">
              <text>papír (sz + ff)</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="42">
          <name>Format</name>
          <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5464">
              <text>A4 (210x297) ; (1594kb+24517kb) </text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="51">
          <name>Type</name>
          <description>The nature or genre of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5465">
              <text>folyóirat</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="48">
          <name>Source</name>
          <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5466">
              <text>PPKE_itelet_XIII_4_20101022</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="46">
          <name>Relation</name>
          <description>A related resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5467">
              <text>T00113</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="81">
          <name>Spatial Coverage</name>
          <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5468">
              <text>Magyarország ; Budapest</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="78">
          <name>Extent</name>
          <description>The size or duration of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5469">
              <text>16 p.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="44">
          <name>Language</name>
          <description>A language of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5470">
              <text>magyar</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="45">
          <name>Publisher</name>
          <description>An entity responsible for making the resource available</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5471">
              <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="47">
          <name>Rights</name>
          <description>Information about rights held in and over the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5472">
              <text>PPKE</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="91">
          <name>Rights Holder</name>
          <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5473">
              <text>PPKE</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="43">
          <name>Identifier</name>
          <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5474">
              <text>PPKE_itelet_XIII_4_20101022</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="54">
          <name>Table Of Contents</name>
          <description>A list of subunits of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="5475">
              <text>HŐK választás&#13;
Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda&#13;
Karrier Iroda Őszi Programok&#13;
Kari TDK&#13;
Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával&#13;
In memóriám&#13;
Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd.&#13;
Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval&#13;
Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon&#13;
Egyetemünk múltja, jelene és jövője - interjú Schanda Balázzsal&#13;
Egy régi intézmény gyermekbetegségei&#13;
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen&#13;
Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin&#13;
Egy város más szemmel: Santiago de Chile&#13;
Diákhitel vs. Diákmunka&#13;
Az ember útjai&#13;
Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással&#13;
Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van&#13;
Kiss Molnár Flóra: Avalon&#13;
Bende Tamás: üzenet&#13;
Finy Petra: histeria grandiflora&#13;
Cukormázas tiniálom - Katy Perry: Teenage dream&#13;
Amikor a rocker is operát dúdol&#13;
Nevem: Senki&#13;
Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ...&#13;
2nel - Keleti siker nyugati zenében&#13;
Kylie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité&#13;
Miért fontos a sport?&#13;
Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye!</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </elementSet>
  </elementSetContainer>
  <tagContainer>
    <tag tagId="358">
      <name>Aradszki Dea</name>
    </tag>
    <tag tagId="394">
      <name>Bárth Bertalan</name>
    </tag>
    <tag tagId="441">
      <name>Bende Tamás</name>
    </tag>
    <tag tagId="443">
      <name>Both Hunor</name>
    </tag>
    <tag tagId="209">
      <name>HÖK</name>
    </tag>
    <tag tagId="375">
      <name>Horváth László</name>
    </tag>
    <tag tagId="389">
      <name>Hrecska Renáta</name>
    </tag>
    <tag tagId="444">
      <name>Kis-Molnár Flóra</name>
    </tag>
    <tag tagId="191">
      <name>Koltay András</name>
    </tag>
    <tag tagId="391">
      <name>Konta Balázs</name>
    </tag>
    <tag tagId="366">
      <name>Mikola Orsolya</name>
    </tag>
    <tag tagId="401">
      <name>Palócz László</name>
    </tag>
    <tag tagId="44">
      <name>Schanda Balázs</name>
    </tag>
    <tag tagId="380">
      <name>Sergő András</name>
    </tag>
    <tag tagId="445">
      <name>Stevanyik Ádám</name>
    </tag>
    <tag tagId="446">
      <name>Szabó Imre</name>
    </tag>
    <tag tagId="289">
      <name>Teleki László</name>
    </tag>
    <tag tagId="290">
      <name>Teleki Levente</name>
    </tag>
    <tag tagId="403">
      <name>Tóth Bálint András</name>
    </tag>
  </tagContainer>
</item>
