https://omeka.ppke.hu/files/original/8f6abacfb47e00e582262e696ce81b46.jpg 125965a5e27178d7e02165e238a9385e https://omeka.ppke.hu/files/original/99e63e93b15fbcd2b1ed1b52c657acfc.pdf fb27af85d95739bc0c9a4818505ca250 PDF Text Text Ji.OOm.O'Z A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET ^QuutV' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA A DEMOKRÁCIÁRÓL KERTÉSZ IMRE KARÁCSONY XII. évfolyam, 6. szám BOTOS KATALIN JOGESETMEGOLDÓ VERSENY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet CSERKÉSZET FOTÓPÁLYÁZAT 2009. december 3. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Válság és identitáskeresés addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. A nyomtatott sajtó jelenkori, jól kivehető, világméretű válsága ellenére sem tűnik szerencsésnek, ha egy lap saját hasábjain folytat vitát önnön kívánatos tartalmáról, hovatovább létjogosultságáról. De egy egyetemi orgánum - amely ugye nem a piacról él, és azzal foglalkozhat, amit fontosnak tart, nem pedig azzal, ami a hirdetőknek eladható - részéről ez mégsem jelez identitásválságot, legfeljebb identitáskeresést. Mi tehát megengedhetjük magunknak e luxust. Az ítélet immár 12 éve a kar elsőszámú fóruma, a vélemények cseréjét lehetővé tevő közvetítő eszköz. Léte egy többezres intézményben - ha az közösségként kíván működni, márpedig egy egyetem nem kívánhat mást! - elengedhetetlen. De csak akkor működhet jól, ha az universitas nagyobb része annak tekinti, ami: a tájékozódást, az eligazodást könnyítő médiumnak, az újságoldalakon lefolytatott viták általi előrelépés segítőjének. Ez az olvasáson túl némi aktivitást is feltételez: ezúton bátorítok hát mindenkit - hallgatót, tanárt, munkatársat - arra, hogy vegyen részt munkánkban, és ha valamiről véleménye van, ne habozzék megosztani velünk (Ablonczy Zsuzsi 15. oldalon olvasható cikkében finoman felvetett stilisztikai aggályok ne riasszanak el senkit, szükség esetén úgy átszerkesztjük a beérkezett írásokat, hogy szerzőjük sem ismer rá!). TARTALOM ★★★ IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele 2 3 3 4 5 6 6 6 7 7 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A lap történetében voltak emlékezetes, örömteli időszakok, és voltak „sötét századok is, amikor egy általános iskolai osztályújság szintjére züllöttünk - aki kíváncsi, bogarássza át a könyvtárban a régebbi számokat. A legújabb „korszak” 2007 elején kezdődött el, és ez eredményezte azt az újságot, amit az olvasó most is a kezében tart. Olyan, amilyen: sokan olvassák, kevesen íiják. Nemigen képes kiszakadni önnön kari és társadalmi környezetéből: a passzív befogadáson túl nem tudja arra sarkallni a közösséget, közönségét, hogy hasábjain valóban vitázzon, véleményt cseréljen. Ugyanakkor továbbra is meggyőződésünk, hogy egy újság erre való, és az is, hogy bőven akad olyan kitárgyalandó téma mindennapi közös életünkben, amelynek megbeszélése előrébb mozdíthatja ügyeinket, és akár jó irányba befolyásolhatja a kar működését is. Kevés visszatetszőbb dolog van, mint önmagunktól idézni, de a hiúság démona engem sem hagy érintetlenül: 2007 februáijában azt írtam ugyané oldalon, hogy „az ítéletnek - ha már mindenáron valamiféle programot kívánunk meghatározni a lap számára - a kari közélet elsőszámú fórumává kell válnia, magát - legalábbis a szükséges mértékig - komolyan vevő, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeretnénk mutatni a közelünkben található nemes és követendő példákat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolatokat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kívánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait észlelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gondolatra gondolat feleljen - egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek.” Ezért is provokálunk időről időre vitát, a legutóbbi lapszámokban - ahogy jelen számunkban is - a jogi felsőoktatás karunkon is tapasztalható problémáiról. Továbbra is azt kéijük, ne bántódjék meg senki a leírtakon, hanem reagáljon rájuk, vitatkozzon velük. Gondolatra valóban gondolat feleljen - reméljük, van még bőven belőle. Koltay András �Aliért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Avagy egy levelező tagozatos diák válasza egyetemét ért támadásokra Történt egy októberi napon, hogy a diák közgazdaságtan órára ült be diktafonnal a markában. Dr. Botos Katalin tanárnő előadá­ sának vágott változata másnap már fent volt a youtube-on. Gondolta joga van ahhoz és lehe­ tőséget teremt, hogy lejárasson egy tanárt, egy katolikus egyetemet. Feltételezem a szándéka az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a Pázmányon a tanárok trágárkodnak, szitkozód­ nak, mocskolódnak, etnikai, politikai indíttatású gyűlölséget keltenek, és ehhez az egyetemi hall­ gatóság asszisztál, de nem csak asszisztál, hanem támogatja is ezt. Fórumot indított, ahol leírta véleményét, és a névtelenség okát azzal magya­ rázta, hogy másképp nem tud protestálni. Felte­ szem, ha ezt úja, akkor fenyegetve érzi magát. Hogy kitől vagy mitől, arra nem ad választ. A felvételre felfigyelt a sajtó, megindult a hadjárat egyetemünk és nagytiszteletű oktatónk ellen. Mi történik itt? - kérdeztem magamtól, és egymás után olvastam a felháborodott üzeneteket a hallgatói fórumon. Meghallgattam a felvételt, és olvastam a blogbejegyzéseket. Adva van egy előadó tanár, aki a maga stílusában, a saját világnézetével, széleskörű ismerettel, többféle pedagógiai eszközzel próbálja az előadását tarkítani, és adva van egy egyetem, ahol a hallgatókat megérinti ez a szokatlan, bár a tapasztalatok szerint annál sikeresebb előadás­ mód. A tanárnő művekből idéz, tényeket közöl, anekdotákat mesél, néha még énekel is. Abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy önmagában nem árt, ha egy tanár feltálja világnézetét, véle­ ményét, politikai meggyőződését diákjai előtt. Amennyiben kissé erősebben fogalmaz, akkor még elnézést is kér a hallgatóitól, annak rendje és módja szerint. Egy előadás a sok közül, a tanár saját szellemi alkotása, azt felhasználni, jó vagy rossz szándékkal a nyilvánosság elé tárni, csak az ő engedélyével lehet. Ezt nem csak a jogszabályok igák le, hanem az íratlan becsületkódex is így diktálja. És a kódex sok minden mást is előír, azt is, hogy létezik bizalom tanár és diák között, mint általában a bizalommal, ezzel visszaélni sem tisztességes. Hogy ebben a történetben ki emberséges, korrekt és ki unfair, ki hiteles és ki rosszindulatú, ki szitkozódik, gyűlölködik, és ki az, aki nyíltan felvállalja véleményét, ki az, aki befolyással akar bírni a másik politikai nézeteire, azt döntse el mindenki a saját megérzése, értékrendje alapján. Egy biztos, a történtek mellett szó nélkül elmenni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, nem lehet. Jogászok kívánunk lenni, egy társadalom értelmiségi rétegéhez kívánunk tartozni, azok közé, akiktől adott esetben a többiek várják az egyértelmű iránymutatást, akiktől elváiják az erkölcsi tartást, az etikus magatartást. Én az alábbi levéllel kívánok reagálni a történtekre, ne vegye magára, kinek nem inge: Ne legyetek büszkék magatokra, hogy ezt megtettétek! Csak hogy tudjátok, a Pázmányon azt tanuljuk, hogy: 1. meijünk gondolkodni, tegyünk fel kérdé­ seket; 2. a sikerért meg kell dolgozni; 3. legyünk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk; 4. alaposan ismeijük meg a keresztény érték­ rendet, meijünk ezek alapján élni és dol­ gozni; 5. tegyünk különbséget jó és rossz között; 6. tiszteljük azokat a tanárainkat, akik magas szakmai minőséget képviselnek, és csak álmodozni tudunk arról, hogy egyszer olyan tudásunk, tekintélyünk lesz, mint nekik van. Már önmagában az, hogy tanítványaik le­ hetünk, megtiszteltetés; 7. azt is megtanuljuk, hogy mások véleményét meg kell hallgatnunk, még akkor is, ha az nem egyezik a sajátunkkal, hiszen a véle­ ménykülönbség a társadalmi együttélés természetes velejárója; 8. tiszteljük a jogot és keressük az igazságot; 9. legyen véleményünk; 10. legyen bennünk szakmai és emberi alázat, alázat és nem meghunyászkodás! Pázmányosnak lenni egy életszemlélet, egyben elkötelezettség a klasszikus értékek mellett! Aki egyetemi polgárként ilyen helyzetbe hozza a ta­ nárait és hallgatótársait (mindegy, mi a szándéka), az nem közénk való, nem érdemli meg, hogy ennek az egyetemnek a hallgatója legyen, és dip­ lomáját átvegye az egyetem dísztermében. Véleményed lehet, de vállald fel a nyílt párbe­ szédet, a világ csak így tehető jobbá! Nem arctalan fantomként, nem barikádok mögül, orvlövészek módjára kell vaktában tüzelni, ha így teszel sosem lesz támogatottságod olyan széles körben, mint szeretnéd. Jól jegyezzétek meg, minden tettünknek követ­ kezménye van! Csak annyit kérek, egy szó nél­ kül, szépen csendben, lépjetek ki azon a kapun, amelyen belépve lehetőséget és bizalmat kap­ tatok! Egy már meglévő diplomával, nyelvvizsgával a zsebemben, több mint 400 felvételi pontszám­ mal, semmiféle politikai múlttal, én nem kényszerből, ellenkezőleg tudatosan választottam ezt az egyetemet, azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sosem szidtam a társegyete­ meket és egyenrangú kollégának fogom tekin­ teni az azokon végzetteket, ezt kívánja a Páz­ mány szellemisége is, de ezt a tisztesség és az emberség is! És ezek után még csodálkoztok, hogy a tanárnőt vastapssal biztatják a Pázmányos diákok? Ha igen, akkor tényleg nem tudjátok, mit jelent gerinces, hiteles embernek lenni! Kustos Györgyi Pro Scientia és mestertanári kitüntetések Beérett l^rga Csaba professzor úr tanári munkája Kétszeres megtiszteltetés érte Egyetemünket. A Magyar Tudományos itteni munkájával megvalósítani. Nem túl hosszú, kevesebb mint Akadémián kétévente kiosztásra kerülő „Pro Scientia Aranyérmet” évtizedes története alatt a Pázmány Jogbölcseleti idén Techet Péter doktorandusz hallgatónk (lapunk munkatársa) Tanszéke - nemrég „Kiválósági helyként” is elismerve - az nyerte a november 10-i díszülésen, a „mesterénél? tekinthető Virga 9 V* ország vezető műhelyévé tudott válni, ahol az egykori Csaba Tanáig Ur pedig eddigi munkásságát elismerendő tanítványokból, OTDK-helyezettekből - a Pázmányon -„mestertanári” címben részesült. Mivel Techet Péter maga is a raj»'vagy külföldön tevékenykedő — nagyszerű csapat épült ki. jogelmélet területéről érkezett - vagy legalábbis: éppen most igyek- W Techet Péter Pro Scientia-díja újabb bizonyíték Varga Csaba szik oda —, mindkét kitüntetés a Pázmány jogi karán folyó jogbölazon iskolateremtő és utánpótlás-nevelő tanári tevékenycseleti, államelméleti oktatás eredményességét dicséri, bizonyítja. ségére, amit az Akadémia a mestertanári címmel csak Ami más egyetemeken tán Miskolc kivételével nehezen sikerült a megerősített. Mindkettőjüknek gratulálunk! jogelmélet helyi mestereinek, azt Varga Csaba képes volt 1995 óta tartó ítélet tudósítás harmadik oldal �A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az elmúlt években, évtizedekben számos kritika érte a demokratikus intézményrend­ szert. Sok esetben jogtalanul, időnként jogosan. Erre reagálva a legendás brit államférfi, Sir Winston Churchill szavait érdemes idézni: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk”. Tanulságos viszont áttekinteni az egyik legré­ gebben fennálló világméretű szervezet, a Kato­ likus Egyház demokráciával kapcsolatos állás­ pontját. Ezt a legjobban összefoglalva a Centesimus annus kezdetű körlevél 46. pontjában találjuk meg. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Egyház kifejezetten pozitív jelzőkkel szól a demokráciáról. Azért ezt tartja a legideálisabb államformának, mert eredete szerint arra hivatott, hogy a vezetett állampolgárok valamilyen módon részt vehes­ senek államuk kormányzásában. Joguk van ve­ zetőik megválasztásához, ellenőrzéséhez, illetve szükség esetén leváltásához is. Ezen tényezők miatt az elsődleges emberi jogok és közjó kiteljesítése ideájának ez a rendszer felel meg a leginkább. Arra azonban az Egyház is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben egy demokrá­ ciában nincsenek meg az alapvető értékek, akkor idővel többé vagy kevésbé leplezett módon a totalitárius kormányzás irányába fog fordulni. Ugyanis „valódi demokrácia csak »jogállamban«, és az emberi személy helyes értelmezése alapján lehetséges”. Látható tehát, hogy a Katolikus Egyház is tisztában van a demokratikus rendszerek gyenge pontjaival. Legalábbis azok egy részével. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a demokrácia eszköz, amely egy igazságosabb világ eléréséhez vezet, soha nem lehet maga a cél, ahogyan sokan tekintenek rá. Erkölcsi értéke nem ön­ magától adódik, hanem az erkölcsi törvények­ hez való viszonyától függ. A demokráciában szükséges a hatalommegosztás, amelyben a különböző hivatalok és hatóságok a hatalom ellensúlyozására szolgálnak. Maga a tekintély, vagyis a választott képviselők mindig elszá­ molással tartoznak az állampolgároknak. Ez a kontrol elsősorban a szabad választás intéz­ ményében nyilvánul meg. A meghatározott idő­ közönként megtartott népszavazás a garanciája annak, hogy minden egyes képviselőnek szá­ mot kelljen adnia tevékenységéről. Az ellen­ őrzés mellett viszont az is lényeges, hogy a kormányzó testület feladata nem korlátozódhat a kormányzottak akaratának szolgai módon való végrehajtására. Feltétlenül rendelkezniük kell bizonyos mértékű szabadsággal küldetésük beteljesítése érdekében. Természetesen saját érdekeik is lehetnek, mégha azt sok esetben háttérbe kell is szorítaniuk. Fő feladatuk, hogy a különböző érdekeket szintézisbe hozzák, az egyetlen mindenki által elérendőnek tekintett cél, a közjó érdekében. Ezen felül lényegi fela­ datuk a közvetítés is. Az egyes egyén és a nemzet érdekei között, az eltérő társadalmi rétegek között, a politika és a közvélekedések között. negyedik oldal A demokráciákban a hatalmat birtoklóknak hangsúlyozottan erkölcsi kötelességeik vannak. Osztozniuk kell az általuk irányított nép sor­ sában, megoldásokat kell keresniük a társadalmi problémák kezelésére. A modem demokráciák­ ban talán ez a nép sorsában való osztozás valósul meg a legkevésbé. A társadalmi különb­ ségek növekedésének üteme egy klasszikus demokrata számára hihetetlennek hangoz­ hatna. Ha létezne még klasszikus demokrata államférfi. Mivel a hatalom közvetlen környe­ zetében jóformán mindent érdekek hosszú sora határoz meg, ezért az aktuálisan hatalmon lévő csoportok képtelenné válnak arra, hogy a közjót szolgálják. A mai demokratikus rend­ szerekben sajnálatos módon minden egyes fájdalmas döntés után az veszíti a legtöbbet, akinek amúgy is a legkevesebb jutott. Mivel egy egész nemzet sorsa, emberek életkörülmé­ nyeinek alakulása függ nagymértékben a képviselők megfontoltságától, illetve döntései­ től, ezért a hatalom gyakorlásának folyama­ tában a szolgálat szellemét kell előnyben ré­ szesíteni. Egy demokratikus elvek alapján felépített államban a politikusoknak olyan tulajdonságokat kell minden más elé helyez­ niük, mint a türelem, a szerénység, az ön­ mérséklet, a másokkal való megosztás hajlan­ dóságának képessége, valamint mindenekelőtt a szeretet. Végeredményben ez utóbbiból születik meg az összes többi is. A demokrácia alappillérein álló rendszerek egyik leggyakoribb, egyben legszomorúbb torzulása a korrupció jelensége. Ez a beteges viselkedés egyszerre árulja el a legfontosabb erkölcsi törvényeket és a társadalmi igazsá­ gosság normáit. Jelentős akadályokat gördít a demokratikus államok helyes működési mecha­ nizmusai elé, mivel döntően befolyásolja a vezetők és a vezetettek között fennálló viszo­ nyokat. Ha a kormányzó erő nem mutat pozitív példát az állampolgárok számára, a közintézmények iránt érzett bizalmatlanságuk növekszik, egyre inkább elveszítik érdeklő­ désüket a politika, de főként a politikusok irányában, és ezek az érzések hosszabb távon az egész államot meggyengítik. A demokrácia egyik legnagyobb ellensége saját polgárainak bizalmatlansága. Egy demokratikus rendszer nem állhat fenn bizalom nélkül. A másik veszélye a politikusok korrupt viselkedésének, hogy az emberek úgy érzik, amit a hatalom megtehet, az az ő számukra sem lehet tiltott. Ha pedig egy nemzet tagjai közül mindenki előre beleszámolja a várható költségekbe a kenőpénz összegét, és adott esetben maga is elvárja annak megfizetését, akkor az egy nagyon érdekes felépítésű demokráciát ered­ ményez. Sajnálatos helyzet, hogy kimondva kimondatlanul a legtöbben ma már nem a korrupt jelenségek teljes megszüntetését tartják a valódi célnak, hanem a minimális és sza­ bályozott korrupciós folyamat létrehozását. Ennyire természetesnek tartják a helyzetet. Ez egy nagy társadalmi összekacsintás. Pedig a megoldás nem is lenne olyan bonyolult. A híres kínai bölcs, Konfuciusz mondta: „Éljétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás”. Ilyen egyszerű az egész. Nagyon lényeges, hogy egy demokratikus állam kormányzó testületé nem működhet egy zárt­ körű szervezet mintájára. A politikai pártoknak elő kell segíteniük a polgárok minél szélesebb körű részvételét a politikai életben. Hogy ezáltal a közösségi szerepvállalás tényleg egy gyakor­ latban is működő fogalom lehessen, és min­ denki személyesen és tevékenyen is részt vállalhasson a politikai döntések meghozata­ lában. A pártoknak önmagukban is demok­ ratikusan kell működniük, tudniuk kell közös nevezőket találni a politikai ellentmondások között, valamint képesnek kell lenniük a terv­ szerű előrelátásra. Az állampolgárok demok­ ratikus politikai részvételének elsődleges szín­ tere azonban kétségkívül a népszavazás, ami által ténylegesen az összes ember részt vállalhat a társadalom irányításának folyamatában. A demokrácia alkalmazásának legjelentősebb tényezői közé tartozik a tájékoztatás. Ahhoz szükséges ez az intézmény, hogy az állam­ polgárok kívánt politikai részvétele megvaló­ sulhasson az államban. A kommunikáció különböző eszközei szolgálják azt a célt, hogy egy politikai közösség összes tagja megismer­ hesse az állam gondjait, az azokra válaszként felkínált lehetőségeket, illetve a társadalom valós adottságait. Ám napjainkban a tájékoz­ tatásban felhasználható módszerek skálája rendkívüli módon kiszélesedett. Ma már különösen nehéz megtalálni a helyes középutat az érdekek szerint korlátozott és az objektív módon való tájékoztatás között. Nem könnyű eligazodni a számtalan, a tényeket többékevésbé eltérő szemszögből bemutató elektro­ nikus, írott és egyéb sajtótermék között. Az államhatalom kötelessége annak biztosítása, hogy a média eszközeinek birtoklása és hasz­ nálata tekintetében az egyenlőség feltételei érvényesüljenek. Az értékrendekben az új év­ ezredben látható éles eltolódás azt eredmé­ nyezte, hogy egyre nagyobb mértékű az össze­ fonódás a kormányzati tevékenység, a média korlátlan urai és pénzügyi hatalmat birtokló szférák között. Ez pedig már rövid idő után alapjaiban rendítheti meg az egész demokra­ tikus intézményrendszert. A mai haszonszer­ zésen alapuló elvtelen és gyakorta igénytelen kommunikációs tevékenység helyett a hírköz­ lési eszközöket arra kell felhasználni, hogy védelmezzék az emberek közösségét a társa­ dalmi élet legkülönbözőbb területein. A média legfontosabb feladatai közé tartozik az állam­ polgárok tájékoztatása mellett az irányításuk is. Mivel a mai „rohanó világban” jóformán a média válik az emberek életében az egyetlen valóban biztos ponttá, ezért a kommunikáció világának főszereplőire soha nem látott fele­ lősség hárul. Hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az ember képes legyen személy mivoltát még �erősebb módon megélni, valamint minden helyzetben méltóságának és felelősségének megfelelően viselkedni. Elsődlegesen a kommu­ nikációval foglalkozók felelősségérzetén múlik, hogy egy demokratikus társadalom jó vagy kevésbé jó elvek mentén működik. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy az élet minden területén, így a politikában, illetve a tömegtájékoztatásban is minden döntés és folyamat elsődleges célja és mértéke az ember mint személy A demokratikus hatalomnak két tényezőt kell figyelembe vennie: az egyes emberek és csoportok létfeltételeinek abszolút sérthetetlenségét, valamint a rendszer közjóra irányultságát. Mindent figyelembe véve a Kato­ likus Egyház kiáll a demokrácia intézmény­ rendszere mellett, és elismeri annak eredendő elvi hatékonyságát. Ám látja hibás megvaló­ sulásait is, felhívja azokra a figyelmet, és megmutatja a helyes utat. Teleki Levente Az egyetem nem demokrácia, de közösség! Egy olyan problémát szeretnék felvetni, ami már régóta foglalkoztat, és amelynek gyökerei - úgy látom - régre nyúlnak vissza. írásom jó szán­ dékból, az előrelépés reményében, és nem a zavarkeltés vágyával vagy sértettségből született. Nem gondolom azt, hogy a karon ma nem zajlik minőségi képzés, de úgy vélem, mindig, mindenen lehet tovább javítani. Az elmúlt lapszámokban közzétett cikksorozat által felbátorítva szólok tehát egy ott nem említett, de általam alapvető fontosságúnak gondolt kérdésről. Előrebocsátom: nem gondolom, hogy egy felsőoktatási intézmény akkor fog jól működni, ha a hallgatók, az oktatók, az adminisztrátorok és mindenki más egyenlő súllyal szólhat bele az egyetem irányításába. Sőt, embertelenül nagy káosz lenne belőle. Nem gondolom azt sem, hogy rossz, ha egy professzor kiküldhet valakit az előadásáról, vagy hogy változtatni kellene a tanszékek felépítésén, és végképp nem akarok jelen cikkemmel anarchiát szülni. Viszont régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy valakinek azért legalább szóvá kellene tennie azon - szerintem sokak, ha nem mindenki által ismert - hiányos­ ságok némelyikét, amelyek a Karunkon együtt dolgozók, tanulók életét nap, mint nap meg­ nehezítik. Álláspontom szerint Karunk addig nem fog igazán jól működni, amíg az ott dolgozók és tanulók évente legalább egyszer nem nyilvánít­ hatnak véleményt, amely véleménynek súlya is van. Első- vagy másodéves lehettem, amikor az egyik előadás után bejöttek a HÖK-ösök, és mindenkinek (állítólag nem is csak a hallgatók­ nak, hanem a kar összes dolgozójának) adtak egy kérdőívet, amin név nélkül értékelni lehetett a kar, az egyes tanszékek és oktatók munkáját, hozzá­ értését, módszereit. Az volt az elképzelés, hogy majd mindenki leadja a kitöltött lapot, a HŐK pedig elkészíti, majd nyilvánosságra hozza a statisztikát. Nem lett belőle semmi. A hallgatók közül túl sokan nem nyilvánítottak véleményt túlnyomórészt azért, mert fölöslegesnek tartot­ ták, vagy mert féltek, hogy valahogy mégis kiderül, hogy kiről mi a véleményük. A többiek meg hiába fáradtak. Végül nem tudom biztosan, hogy azért nem dolgozták-e fel végül a kérdő­ íveket, mert féltek az eredménytől és az annak nyilvánosságra hozatala után várható ellenhatá­ soktól, vagy mert nem volt elég reprezentatív a felmérés. Nem a hallgatók dolga a kar vezetése, de elméletileg - a HÖK-ön keresztül van beleszólási, de legalábbis véleményezési joguk. Ez helyénvaló, nem hiszem, hogy akad bárki is, aki megkérdő­ jelezi egy jól működő hallgatói képviselet lét­ jogosultságát; fontos és szükséges ahhoz, hogy egy kar jól működhessen. Akkor miért nem hallgatjuk meg a hallgatók (és a többi dolgozó, így az oktatók) véleményét is egyegy tanszék vagy tanár tevékenységéről? Nem gondolom, hogy szerencsés, ha egy hallgató minősíti az oktatóját. Abban lehet bosszú a bukásért, lehet éretlenség vagy értetlenség az oktató által előadottakkal kapcsolatban. De ha az összes hallgató, az összes oktató, az intézmény összes dolgozója (természetesen összes alatt azokat értem, akik a felméréssel érintett időszakba releváns kapcsolatba kerültek az adott oktatóval vagy tanszékkel - vagyis mindenki csak azt a részét töltené ki a kérdőívnek, amelyikkel kap­ csolatban az adott időszakra vonatkozó tényleges tapasztalata van, különben torz képet kapha­ tunk), egymástól függetlenül, név nélkül, kény­ szertől és befolyástól mentesen véleményt mondhat rendszeres időközönként, annak a „kollektív bölcsességnek” bizony mérvadónak kell lennie. Egyetlen oktató sem buktathat meg mindenkit, nem lehet haragosa az összes kolle­ gájának, így tehát elméletileg senkinek sincs félnivalója, hogy egy reprezentatív felmérésben a bosszúszomjas hallgatók és munkatársak minő­ sítik le. Sőt! Ha úgy gondolja, ő bizony jól tanít, igazságosan vizsgáztat, és egyébként is jó viszonyt táplál a kollegákkal, akkor biztos lehet benne, hogy ezt a felmérés is igazolná. Ha viszont a felmérés éppen az ellenkezőjét mutatná, vagyis ha egy oktatót vagy egy tanszéket leminősítenek, az előadásait unalmasnak, érthetetlennek, a vizsgáz­ tatási módszerét igazságtalannak tartja a nagy többség, akkor ez hosszabb távon arra sarkallhatja, hogy átgondolja és a továbbiakban még nagyobb erőfeszítéssel végezze a munkáját. Nem szeretem a „szomszéd fűje mindig zöldebb” életszemléletet, és alapvetően jól működőnek tartom a jelenlegi rendszert, de azért azt a külföldi egyetemeken megforduló oktatók is tudják, hogy tőlünk nyugatabbra a rendszeres, alapos, objektív, reprezentatív felmérések az oktatók számára is járhatnak bizonyos következményekkel - például nem lép előre a ranglétrán, vagy folyamatos, nagyon rossz minősítés esetén akár azzal is, hogy nem hosszabbítják meg a státuszát. Én azt gondolom, az egyetem célja az is, hogy: • a hallgatók a lehető legrátermettebb (értve ezalatt a szakmai felkészültség, tapasztalat, valamint az előadásmód és -stílus összesített értékeit) előadóktól hallgathassák az előadá­ sokat, • az oktatók (szigorú, de) igazságos vizsgáz­ tatással kiszűijék a jogi pályára alkalmatla­ nokat, de csak őket, akik viszont kicsit is rátermettek, azok a tudásukat, felkészült­ ségüket és képességeiket híven tükröző érdemjeggyel gazdagodjanak, hogy későbbi munkaadójuk reális képet kaphasson arról, (leendő) alkalmazottaik az egyetemi évek alatt hogyan teljesítettek, • a hallgatók be tudjanak menni az egyes tanszékekre segítséget vagy eligazítást kérni. Éppen ezért tisztelettel megkérem a HÖK-öt, hogy legyenek újra bátrak, és készítsenek új felmérést! Megkérem az összes hallgatót, oktatót és Karunkon dolgozót, hogy ne féljenek egy anonim kérdőív kitöltésétől, és saját jól felfogott érdekük miatt is vegyék a fáradságot, töltsék ki, és adják le a kérdőívet! Végezetül megkérem a Kar vezetőit, hogy a felmérés eredményét vegyék komolyan, hiszen ezzel az Egyetem és a Kar érdekeit szolgálják! Horváth Péter Megjegyzés a hallgatói véleményformálás szükségességét hangoztató cikkhez Tisztelt Szerkesztőség! A nekem olvasásra megküldött hallgatói írás mon­ dani valójának lényegével egyet értek. Hadd hivat­ kozzam A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei (Budapest, 2008) című kötetemben közzétett „Demokrácia az egye­ temen” című előadásomra (291. o.), valamint ugyanezen könyv szöveges bevezető részében a V a-b) pont alatt írottakra. A cikk írója akár tőlem vehette volna a címet: „Az egyetem nem demokrácia, de közösség!” Közös­ ség, amelynek a hallgatók is tevékeny és fontos részei, s csak dicsérendő, ha közre akarnak hatni annak jobbá tételében. Az eredeti tervünk szerint a Kar tanácsában széles hallgatói képviseletet bizto­ sítottunk. Amúgy is törekedtünk a Tanácsban a teljes fakultás reprezentációjára, és ennek az építés korszakában sok hasznát láttuk. Szerintem kár volt ezt a széles képviseletet feladni, ez a magánvéle­ ményem. Jobb, ha a kifogásoknak nyilvános fóru­ mot biztosítanak, mint ha suttogva teijednek. Kérdezni persze attól kell, aki már véleményt alkothatott. Nem mindenkit mindenről, hanem valamely tárggyal kapcsolatban az azt hallgató évfolyamot, az adott munkában részt vevőket, az adott tananyagot tanulni kötelezetteket. Igyekezni kell a véleményeket sine ira et stúdió tanulmá­ nyozni, ami jogászoktól el is várható, és nem érzé­ kenyen reagálni azokra. Ez nem könnyű, de a toleranciát, és a vélemények szabad ütköztetését nem lehet elég korán elkezdeni gyakorolni. Talán meghozná az ilyen hallgatói véleményezés az oktatók nagyobb aktivitását is abban, hogy „meg­ védjék a bizonyítványt”, hogy feltáiják a követel­ mények mélyén rejlő és nem mindig világos cél­ zatot, irányultságot; ez is előbbre vihetné a közös ügyet. Ami mindannyiunk, oktatók és hallgatók, fiatalok és öregek szívügye. ZlinszkyJános projessor emeritus ötödik oldal �A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája Még nem is hajnalodott, amikor fáradtan, de annál lelkesebben már a vonaton ültünk Debrecen felé, hogy ha nem is a világnak, de legalább egy országnak megmutassuk, milyen is az igazi Pázmány-virtus (vagy szív). Az első megmé­ rettetésen már a megnyitó előtt túlestünk. A problémát nem a regisztráció okozta, hála a profi szervezésnek, hanem egy baseballsapka, ami miatt a zsűri egyik tagja a vonaton ragadt, és száguldott tovább Nyíregyháza felé. Kis csúszás után követ­ kezett ajogesethúzás, majd a 16 versenyző felperesalperes párba való sorsolása. Már a vonaton észrevettük a konkurenciát más jogi karok hallgatói képében, ezért megpróbáltunk halkan beszélni, miközben kialakítottuk a jel­ beszédet. Minden nagyobb résznél külön moz­ dulatokat fejlesztettünk ki (pl. személyek joga szemhez mutatás, dologi jog - képzeletbeli kocka, kötelmi jog - egy kötél húzása, öröklési jog mutatóujj elhúzása a nyak alatt, stb.). Miután megérkeztünk, elindultunk a Campus-ra az ünnepélyes megnyitóra és regisztrálni. Az egyetem nagy kiteijedésű helyen fekszik, a karok sok sárga háza „sétáló utakkal” összekötve magasodott fölénk. A Campus hoteljével szemben, a társadalomtudományi főépületben folyt a verseny, amelyet karunk egyik képviselője, Pethő Zsolt nyitotta meg, mint alperes. Egy biztosítót kellett képviselnie, ki a 3 éves határozott időre kötött vagyonbiztosítási szerződést követően 13 hónapon át még küldte a csekkeket, majd miután a tévedését észlelte, a pénzt azonnal visszafizette. Másodikként én következtem, mint felperes, aki a biztosítótól késedelmi kamatot és kártérítést követelt. A perek egy háromtagú bírói tanács előtt folytak, akik nem könnyítették meg az „ügyvédek feladatát. Miután a hét tárgyalásnak vége lett, a bíróság visszavonult egy ebéddel egybekötött tanácskozásra. A szabadidőben egy séta után a főtéren, szinte véletlenül bukkantunk rá a debreceni fiatalok kultikus helyére, a Csokonai-színházzal szembeni Bakelit Music Pub-ra. Itt építettünk képzeletben társasházat vagy „írtunk” szóbeli végrendeletet. 15 óra, megszületett az ítélet, amit egy gyors összegzés előzött meg, amelyben megköszönték a résztvevők színvonalas teljesítményét, és alapos felkészülését. A bírói tanács határozata szerint az egyetemek abszolút győztese a pécsi kar lett, így jövőre ők rendezhetik meg a versenyt. Azért nekünk sem kellett üres kézzel eljönnünk, hiszen egy harmadik hely büszke tulajdonosai lehetünk: együtt örültünk Csányi Niki sikerének. Ezután kezdődött az activity, mi az 5-ös számú asztalhoz ültünk, így minden fordulóban ötödikként kaptuk a feladványokat. Mivel mindannyiunknak más-más volt az erőssége, megegyeztünk, hogy ki mit csinál. Jágerszki Zsuzsi rajzolt, Berta Anita körülírt, én mutogattam. A fogalmak között olyanok szerepeltek, mint építési szerződés, képmás­ hangfelvétel védelme, örökös érdemtelensége, veszélyes üzemi felelősség, rendkívüli felmondás, találás, utaló magatartás, vadak, halak és más hasznos vízi állatok tulajdonának megszerzése, stb. A verseny közben figyelemmel kellett lenni az activity általános szabályain túl arra is, hogy például nem lehetet a latin nevet használni, hétköznapi jelentéséből kitalálni a szót, ennek betartásáról három különböző jogi karról érkezett zsűri tag gondoskodott. Mivel a két kör mind a hat feladványát 1-1 percen belül kitaláltuk és szabadrablással a másik csapattól pontot is szereztünk, így a Pázmány harmadik helyen végzett a jogi karok között (a versenyt Szeged nyerte, második pedig Debrecen lett). A nap zárásaként pedig svédasztalos állófogadásra voltunk hivatalosak, egy bállal egybekötve és Zsédával megfűszerezve. Külön köszönetét érde­ mel a debreceniek lelkes és színvonalas szervezése, segítőkészsége. Mindenkinek ajánlom ezt a lehe­ tőséget, aki érez magában kreativitást, érdeklődik a polgári jog iránt, és részt venne egy ilyen jó hangulatú, játékos délutánon, ahol a karok fiatal joghallgatóival ismerkedhet meg. A jövőben - érte­ süléseim szerint - több más magyarországi jogi karhoz hasonlóan, nálunk is rendezni fognak házi versenyeket, amelyek remek alkalmat kínálnak arra, hogy aki érez magában késztetést, az a gyakorlatban is kipróbálja a magát. Mint tudjuk: bátraké a jövő! Külön köszönet: Pogácsás Anett tanárnőnek a tá­ mogatásért, az útért, a szervezésért és Horváth E. írisz tanárnőnek a felkészítésért! Eredmények A jogcselmcgoldó verseny helyezettjei: legjobb felperes: Balogh Renáta ELTE ÁJK felperes II. helyezett: Zoványi Nikolett DE ÁJK felperes III. helyezett: Csányi Nikolett PPKEJÁK legjobb alperes: Bukli Ádám PTE ÁJK alperes II. helyezett: Csapó Éva PTE ÁJK alperes III. helyezett: Pákozdi Angelika SZE ÁJK Összesített 1. hely: PTE ÁJK Az activity helyezettjei: I. helyezett: SZTE ÁJK: Tari Kata, Domokos Andrea, Tóth Dominika II. helyezett: DE ÁJK: Zoványi Nikolett, Kőmíves Péter Miklós, Csécsy Timót III. helyezett: PPKEJÁK: Tóth Zsófia Anna, Berta Anita, Jágerszki Zsuzsanna Tóth Zsófia Anna - Csányi Nikolett .. .csak nézünk, mint a moziban! Beszámoló a Vetítő Filmklubbról Friss pattogatott kukorica illata szállingózik az I. előadó felől és szorgoskodó szervezők próbálnak kiigazodni a kábelrengeteg között. Előkerül egy DVD-lejátszó és egy projektor is, majd lassan legördül az óriási vászon (jé, ilyen is van az I. előadóban?!) és egy kis technikai bakit követően pár kedves üdvözlő szó után elkezdődik a vetítés, immáron harmadik éve. A vetítés főszervezőjét, Ablonczy Zsuzsit kérdezem, honnan az ötlet, hogy az I. előadót ne csak a mindennapos rutinszerű fejtágításra hasz­ náljuk, hanem havonta egyszer mozivá vará­ zsoljuk? „A Műszaki Osztály vezetője, Szikora Gyula említette anno, hogy az I. előadóban beszerelésre került egy hangtechnikai-rendszer és egy vászon, ami alkalmassá teszi vetítések tartását. Innen az ötlet, hogy a filmművészet elfeledett vagy kevésbé ismert alkotásait jogi szempontból bemutassuk a hallgatóknak!’ Zsuzsi évek óta lelkesen szervez, tesz-vcsz, és ahogy Ö mondja „Nekem már az is nagy öröm hatodik oldal lenne, ha csak egy ember tévedne be az előadásra, de ő tényleg élvezné azt a 2-2 és fél órát, amit a Vetítőre áldoz. Azonban annak ellenére, hogy már egy tanórai előadásra is nehéz becsábítani a hallgatókat, büszkén mondhatom, egy-egy alkalommal megesik, hogy akár 80-100 fő elé állok ki jó szórakozást kívánni a film élményéhez!’ Ez nem csak egy szimpla mozi. Sokszor talán olyan gondolatokra ébredünk az előadás láttán, amit nem is vártunk. Ennek megoldását segíti, hogy a vetítés után meghívott vendégek beszélnek az adott film által bemutatott témáról, aztán jöhet az interaktív beszélgetés a közönség bekapcsolódásával és akár egy kisebb jogi vita is kialakulhat. Szórakozással egybekötött művelődés. A jogi problémák színes palettáját vonultatják fel a kiválasztott filmek. Vetítésre kerültek többek között a Tizenkét dühös ember az esküdtszékkel kapcsolatban Badò Attila meghívásával, a pedofilia témájával a Lolita Tamási Erzsébettel, David Gale élete Békés Ádámmal a halálbüntetésről, a Bebukottak című dokumentumfilm Horváth Attila közreműködésével a börtönhelyzetről. A rendezvény ingyenes, bárki számára látogatható és kiváló esti program, hiszen a film pörög, a pattogatott kukorica fogy, tele az előadó... és mi csak nézünk, mint a moziban és várjuk a következő Vetítőt. Mihalics Vivien �Átalakított közigazgatási vizsga .. .avagy mi az a kiwi, ha nem madár? Októberben végzett felmérésünk egyik legszembe­ tűnőbb eredménye, hogy a klasszikus jogi pályákon kívül a közigazgatásban tervezik legtöbben az elhelyezkedést egyetemi éveik után. A pályázáshoz azonban 2009. december l-től közigazgatási versenyvizsga (kiwi) letétele szükséges. Nem árt tellát már időben egy kis know-how, ha majd eljön a munkavállalás ideje. Rossz hír tehát, hogy az eddigi gyakorlattal szakítva a jogi, illetve valamelyik igazgatási szakon szerzett diploma önmagában nem elég a pályázáshoz. Jó hír viszont, hogy a végzettség mindenképpen előny, hiszen a versenyvizsga egy része jogi témájú, így a diplomás jogászt vagy igazgatási szakembert bizonyos területeken gond nem valószínű, hogy éri. Két külön kategóriába sorolható minden, a köz igazgatásba belépni kívánt jelölt. Jogi vagy államigazgatási diplomával rendelkezők csak felső­ fokú, középiskolai vagy más egyetemi végzettségűek közép- vagy felsőfokú vizsgát tehetnek; persze a megpályázható állások némelyike csak felsőfokú vizsgával lehetséges. A vizsga mindkét szinten egységesen öt modulból áll: í alkotmány- és jogi ismeretek; 2. közigazgatás­ tudományi és közigazgatási ismeretek; 3. társadalom­ ismeretek; 4. gazdasági és pénzügyi ismeretek; 5. emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek. A megmérettetés két külön napon történik. Az írásbeli vizsga folyamán egy számítógépes teszt feladatsort és egy esszékérdést kell megírni. A szóbeli vizsgán a tárgyi tudás vizsgálata mellett szituációs helyzetelemzésben is részesülnek a pályázók; lényeglátási képesség, kommunikációs- és beszédkészség valamint problémafelismerő és reagáló képesség kerül értékelésre. A vizsgára felkészítő tanfolyamot minden e fela­ datra regisztrált felnőttképzési intézmény tartlut, így egyetemünk is. Idén téltől a Jog- és Államtudományi Kar és a Vitéz János Kar közösen szervez felkészítést folyamatos indulással a Szentkirályi utcában. Egyetemünk vezető oktatói - nagy közigazgatási rutinjukkal - gyakorlatorientált órákon adják át a vizsgához szükséges tudásanyagot. A január 15-én induló 5 napos képzés péntek-szombati napokon zajlik, az aktív egyetemistáknak pedig a regisztrációs héten — február 1-5. között — tartott alkalom lehet kézenfekvő megoldás. Pázmányos hallgatóknak jutó kedvezményekről és egyéb tudnivalókról a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben Nagy Olivér ad tájékoztatást a 429-7200 / 310 mellék számon vagy a nagyo@jak.ppke.hu címen, de az információ elérhető az Intézet honlapján is. Sergo András Cserkészet - minek nevezzelek? Sokakkal beszélgettem már a cserkészetről, kü­ lönböző korosztályok tag­ jaival, különböző érdek­ lődésű emberekkel. A leg­ első kérdésem mindig az volt, hogy tudják-c, mi is ez az egész? Nagy részük­ nek csak halvány fogalma volt róla, annak ellenére, hogy hazánkban igen nagy a hagyománya a mozga­ lomnak. Persze minden­ nek oka van. Jelen rövid írás célja, hogy reagáljon néhány közkele­ tű sztereotípiára, és elhe­ lyezze a mozgalmat a )O<I. században, rámutat­ va, hogy igenis van helye a mai fiatalság életében. Hosszas történeti vissza­ tekintéssel nem rabolom az időt, legyen elég annyi, hogy a cserkészet Í907-bcn az Egyesült Királyságban alakult, azóta világmére­ teket öltött és máig szolgálja százezrek testi és lelki javát. Hazánkban 1912-ben alakul meg a Magyar Cserkészszövetség, amit a II. világliáború zűrzavarai után végleg 1948-ban tiltanak be a kommunisták. A rendszerváltozással együtt újjáalakul a szövetség és azóta is működik. Miről is beszélünk tehát? Egy önkéntes, politikamentes, vallásos, ifjúságnevelő mozgalomról. A cserkészet ugyanis ez és semmi más. Sokan félkatonai szervezetet tatnak benne. Sokak a süteményáruló gyerekek képéig jutnak el, de vannak olyanok is, akiknek a kirekesztés és a szélsőjobboldal jut róla eszükbe. Mindegyik felfogás egyaránt hibás. A cserkészet minden körülmények között politika­ mentes. nem csatlakozik egyik politikai irányzathoz sem. A cserkésznek leltet magánvéleménye, a cserké­ szetnek soha. Nem kíván katonai célokat sem ellátni, nem célja semmi hatalom megszerzése, arra rendeltetésénél fogva képtelen is. Ugyanakkor mélyen vallásos szervezet, így az agressziót elítéli. Senkit sem rekeszt ki, ugyanakkor megvannak a szabályai, mint minden közösségnek, melyek be­ tartása nélkül senki sem lelict a mozgalom tagja. Minden cserkészjelölt cserkésszé válásakor fogadal­ mat tesz. Istennel való kapcsolat nélkül ezt ncmlehct. hisz hit nélkül mire tenné azt a bizonyos fogadalmat? Ugyanakkor fclckezettől teljesen független, sőt, a kereszténység sem feltétel. (Magam is ismerek muszlint cserkészt.) A süteménnyel házaló gyerekek sztereotípiája amerikai filmekből jön, semmi köze a valósághoz. Enné] a pontnál érdemes megemlíteni a magyar cserkészet célját, hogy minden kétséget kizáróan el lehessen végre helyezni a társadalomformáló erők palettáján. Alapvető cél, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által Isten felé növekedjenek. Ennek eléréséért ifjúságncvelést viSgcz önkéntesei által, illetve életmodelít nyújt. Mindezt saját, nem-formális nevelési módszerével teszi. A mozgalom ezt hazánkban hétéves kortól mindenkinek nyújtja, aki a cserkészet elveire nyitott és a közösség elctcben tevékeny részt vállal. Bármelyik kritérium hiányzik, az már nem cserkészet. A célhoz mindig tartozik egy módszer is, amivel az adott célt elérni kívánjuk. Esetünkben öt elemből áll. mindegyik esszenciális. Kisközösségi rendszerben működik a mozgalom, kb. hétfős fiú- illetve leányőrsök dolgoznak együtt, vezetőjük általában egy náluk idősebb, velük azonos nemű fiatal. Ha jobban belegondolunk, csupán a természet adta lehetőségek kerülnek kihasználásra: Meg kell csak nézni az utcán bandába verődött tiniket. Tíz főnél általában nincsenek többen, ha meg valami „balhét” csinálnak, azt mindig fiúk vagy lányok egymás közt, és nem „koedukáltat!” teszik. (Meglelictőscn durva példa, de rávilágít a dologra: A srácok nem viszik a barátnőjüket, amikor kirámolják a sarki fűszerest, mivel az fiúknak való balhé.) Minden jelölt fogadalmat tesz cserkésszé válásakor, mely feltételezi a cscrkészcszmény, a cserkésztörvény ismeretét. Á fogadalom szövege: Eri XY fogadom, hogy híven teljesítem kötelessé­ geimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és ember­ társaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom. A cserkásztörvény: 1. A cserkész egycneslclkű és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, (lazájának és embertársainak tartozik. 3. A cserkész ahol tud, segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. 6. A cserkész szereti a természetet, jó az álhtokhoz és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készsé­ gesen engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testben és lélekben tiszta. Minden korosztálynak más színezettel jelenik meg a törvény, mindazonáltal a legkisebbeknél is ugyanolyan fontossággal bír, mint később. Tanítási módszerét tekintve igen eltérő a meg­ szokottól a cserkészmódszer. „Leaming by doing", mondja az angol, azaz cselekedve tanulás. Konfuciust idézve: „Mondd, és elfelejtem, mutasd meg, és meg­ jegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem.” A gyerekek azt tanulják meg leginkább, amit meg is csinálhatnak. Nem hagyható figyelmen kívül a cserkészet természetlicz kötöttségé. Enélkül félkarú óriás lenne csupán. Fontos, hogy hasznos, ösztönző programok vár)ák a gyerekeket, főleg a természetben. Mai világunk annyira technikaközpontú, annyi a „mű” az életben, hogy a természet „nélkülözhetetlenebb, mint valaha”. A mozgalom céljául tűzte a nemzeti kultúra ápolását, különös tekintettel népi hagyományainkra. Ha bele­ gondolunk. hogv lassan nálunk is Haílowecntökökkcl rohangálunk ősszel,jogosan... Okkal kérdezhetjük: Mi lesz azokkal, akik idősebbek lesznek? Egyszerűen kikopnak? A válasz egyértelműen nem. Nem kell tízévesnek lenni, hogy az ember élvezzen egy túrát, vagy egy nomád tábort. Nem kell tanárnak lennie valakinek, hogy nála fiatalabbakat tanítson. Röviden; Minden korosztálynak megvan a maga föladata a mozgalomban, kicsinek és nagynak egyaránt. A végső állomás persze az, hogy a cser­ késznek munkája, családja lesz, és már nem jár rendszeresen a csapatához. Ha viszont jól működik a rendszer,- és véleményem szerint ez a Kclyzct-akkor a mozgalom elérte azzal a célját, hogy kinevelt egy olyan felnőttet, aki továbbadja az értékeket a gyermekeinek. (Más kérdés, hogy a gyerkőc nagy valószínűséggel örökli az egyenruliát is...) Az elmondottak alapján igen világos a mozgalom mai célja. Globalizálódó, butuló világunkban a kemény szabályok, a hagyományok tisztelete „nem menő”, „nem trendi". A fiatalság elfordul a hagyományos értékektől, a természettől. Sok a kallódó fiatal is, akiknek semmilyen példa sem lebeg a szemük előtt (esetleg a legújabb együttes transzszexuális frontemberéé, ami- valljuk megcsöppct sem mondható ideálisnak). A cserkészet komoly alternatívát kínál, módszere és hangulata nagyon is cllictő, hagyománytisztelete mellett nagyon is XXI. századi. Mindezek mellett nem egyszerű szabadidős tevékenység, hanem életforma' Bárki cllcntmondliat, akkor is kitartok mellette, hogy a cserkészet igenis „menő" dolog, csak az mondja rá, hogy „gáz", meg hogy „ciki", aki nem mászott még az őrsével sziklát, aki nem épített még öt méter magas táborkaput a semmiből, és aki nem liajhndó hinni semmiben. Bujdos Iván Ákos hetedik oldal �Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Kertész Imre nyilatkozatáról Kertész Imre Nobel-díjas írónk szerint: 1. Egy nagyvárosi ember nem élhet Budapesten, egy urbánus kozmopolita ugyanis Berlinbe való. 2. Budapest egy balkáni város. 3. A magyar irodalomba ő hozta be a modemitást, Nádas Péterrel ketten. 4. A magyarok elfojtják múltjukat, hazudoznak, a fontosabb kérdések (háború, fasizmus, kommunizmus) nem ke­ rültek feldolgozásra. 5. „Magyarországon az antiszemiták habén das Ságén" 6. O egy deka­ dens, gyökértelen ember. 7. A gulyáskommu­ nizmus egy börtön volt, Kádár pedig egy gyilkos. 8. Egy diktatúrában nem éri meg családot alapítani, mert azzal is csak lekötjük magunkat a borzalomhoz. 9. Az előző pontok az irónia megnyilvánulásai. E tételmondatok nem csak a Die I%lf-ben megjelent inteijúból, hanem egy, a zürichi Das Magazin-nal folytatott beszélgetéséből derül­ nek ki. Felesleges őijöngeni egy vélemény miatt - az ugyanis éppen a honi baloldal szokása. Egy liberális demokráciában - mindaddig, míg más Szenzáció! Esterházy, Kertész, Nádas - egy képen a valaha élt összes modern magyar író! szabadságát azzal nem sértjük -, mindenki azt mond, amit akar. Mindenki úgy minősíti ma­ gát, ahogy neki tetszik. Kertész a véleményével nem sértette senki szabadságát - így mi is meghagyjuk neki a jogot, hogy azt beszéljen, amit jónak talál. Pusztán megjegyzéseket fűzünk a tételmondatokhoz. Tehát. 1. Valóban, Budapest - hiába nagy - minőségileg nem egy nagyváros. Ami nagyvárosias benne, az lepukkant, omladozik, bontásra vár. Kihalt, bedeszkázott boltok a nagykörúton. Feketéllő paloták az Andrássy úton. Romos bérházak az Erzsébetvárosban. Rossz éttermek városszerte. Kevés kávézó, annál több kocsma. Kevés mozi, annál több multiplex. Még a színhazák terén tartjuk valamelyest a frontot. De Budapest nem nagyvárosias. Hiányzik belőle az elegancia, a nagystílűség, a világszínvonal. Budapesten állva, esetleg a Hősök terén vagy a Kossuth téren, nem érezzük azt, hogy a világ közepén lennénk. Persze ilyesmit Bécsben, Münchenben, Prágában vagy Oslóban sem éreznénk - de legalább azok egy élhető várost kínálnak ehelyett. Budapest sohasem lesz London, Párizs, Berlin, Moszkva, New Törk vagy Tokió akinek a világváros lüktetése hiányzik, valóban úgy érezheti magát Budapesten, mintha egy járási székhelyen kéne élnie. Ha Kertésznek a világváros kell, valóban másfelé kell néznie. (Bár jelezzük neki, hogy Berlin sem a világ közepe - nyolcadik oldal így döntését valószínűleg mégiscsak azt dominálhatta, hogy németül tud, és a németek istenítik őt. Londonban, New \brkban vagy Párizsban egy lenne a sok ott élő író közül. Nem készülne vele olyan csöpögős inteijú, mint a Welt-ben.) 2. Igen, Budapest egy balkáni város - már amennyiben a, balkáni jelzőt negatívumként használjuk. (Én nem tenném, Budapestről ugyanis a Balkán ütött-kopott életvidámsága, hangulata is hiányzik.) Kertésznek azonban igaza van. Ráadásul e megállapítása jogosabb is. Ugyanis Budapest sohasem volt, és sohasem lesz világváros - ám élhető város azért még lehetne. De ez sem sikerült. Kertész pusztán elfelejti hozzátenni, hogy nem a véletlen műve, de még nem is csak a Jobbiké, hogy Budapest ma egy szürke, ronda, koszos, poros, provin­ ciális, büdös, élhetetlen város. Mintha nem a világfi liberálisok, hanem a mucsai jobboldaliak irányítanák e várost húsz éve. Azaz Kertész barátai. Kertész tehát elfelejtette befejezni a mondatot. Egy „...mert húsz éve egy tehet­ ségtelen, korrupt bagázs, nem mellékesen a haveijaim, irányítják ezt a várost” azért oda­ kívánkozott volna. 3. Hogy mi modem, az kérdéses. Kronológiailag bizonyosan nincs igaza Kertésznek, stilárisan pedig vitatható az állítása. Ráadásul túl szűkre vonja a modem irodalom körét, ha abba csak ő és Nádas fér bele. (Miközben a zürichi lapnak nyilatkozva Krúdy Gyulát és Szomory Dezsőt említi nagy íróként.) Hogy a magyar polgári regényirodalom kevéssé erős - ráadásul az urbánus-népi vita okán egyébként is politikailag terhelt -, hogy a magyar irodalom témái nem csak nyelvileg idegenek más népektől, nos, ez akár igaz is lehet - de hát ez az átka vagy szerencséje annak, ha egy nép teljesen izoláltan, rokontalanul él idegenek tengerében. A posztmodem tekintetében már valóban lehetséges, hogy Esterházy Termelési regénye volt fordulópont. 4. Valóban vannak kibeszéletlen témák. Ám e témák legtöbbször olyan kényesek, hogy már azt is elítélik, aki ezek kapcsán kérdéseket mer feltenni. Hadd ne kelljen példákat említenem nem vagyok én annyira bátor. De igaz: Trianon kibeszéletlen és megoldatlan maradt. (Ameddig Romániában egy erdélyi magyarnak nem lesz minimum annyi joga, mint egy finnországi svédnek - azaz: amíg Romániában nem lesz hivatalos nyelv Aradtól a Fekete-tengerig a magyar -, nem fog eltűnni a Trianon-kérdés.) A Horthy-rendszer is feldolgozatlan maradt. Á holocaust is. A Rákosi- és a Kádár-rendszer úgyszintén. Mindezek közül a magyar nép legfeljebb a Kádár-rendszerben megkötött alkuért vonható felelősségre - a 20. század összes többi tragédiája nem a magyar nép közreműködésével, hanem éppen a feje felett zajlott. A kádári gulyáskommunizmus hatásai azonban azért mélyebbek, mert abban a nép egy jelentős része is szerepet vállalt. Tán éppen azon része, amely harmadszorra segíti hatalomra Kertész barátait itthon. így Kertész megint elfelejtette befejezni a mondatát. Egy befeje­ zetlen, félbehagyott igazság pedig néha többet rombol, mint a hallgatás. 5. Az MTI fordítója a „das Ságén haben”-t „uralkodni”-ként fordította. Ebből lett is felfor­ dulás. Pedig a lényeg nem ez. Valóban, Kertész csak annyit mondott, hogy „az antiszemiták a liangadól?. És hogy ki az antiszemita? Akik a hangadóak. És mivel ma a jobboldal a hangadó, logikusan következik ebből, hogy az egész jobboldal antiszemita. Ha ugyanis Kertésznek csak a kuruc.infóval vagy a Jobbikkal lenne baja, nem azt mondta volna, hogy ők a hangadók - hanem legfeljebb annyit, hogy ők is jelen vannak. Kertész tehát az egész magyar jobboldalt, a Heti Választól a Magyar Hírlapig, Ablonczy Balázstól Baycr Zsoltig antiszemitá­ nak tartja. Ebben nincs semmi meglepő - a ballib körök szerint még ennél is nagyobb a baj. Mindezzel viszont csak azt bizonyítják, hogy képtelenek disztingválni, képtelenek árnyaltan gondolkodni. Márpedig aki nem tud árnyaltan gondolkodni, az voltaképp gondolkodni sem képes. Aki szerint Magyarországon az egész jobboldal antiszemita, aki nem látja a valóban erősödő szélsőjobboldal (mint okozat) tényleges okát (azaz a kormány politikája miatti totális elkeseredettséget), az nem ért semmit. Az inkább kavargassa a kávét a berlini Hilton aulájában. 6. Kertésznek szíve joga úgy definiálnia magát, ahogy szeretné. Ráadásul egy író valóban főleg ha nagy író - a világnak, s nem egy-egy falunak ír. Égy írónak lehet nemzetisége, de lénye szerint valóban világpolgár, mert a világ­ irodalom részese. Kertész dekadenciája pedig nem meglepő - elvégre Nietzsche fordítójáról, tisztelőjéről van szó. A német filozófust pedig két irányba lehet továbbgondolni: az egyik 1945 óta nem ildomos, a másik pedig a Kertész által is felvállalt kozmopolita dekadencia, ahol a kultúra időtlenségében csak annak magasabb rendű szolgálói érthetik meg egymást. 7. Vilóban, a Kádár-rendszer börtön volt. Egyik kedvenc Kertész-novellám a Jegyzőkönyv. Minimalista dekadenciája ott is megjelenik - és ezért jó. Amikor a mű Esterházy Péter egy írásával közösen megjelent, tán ennek apro­ póján, Kertész felolvasta egy nagyobb közönség előtt a novellát. Az első sorokban ott ült Békési László és Csehák Judit, a „börtön” egykori ura és hölgye. És Kertész lepillantott a nézőközön­ ségre, és nem szólt semmit. Ha ő nem mer, nem akar, nem tud leszámolni az itt maradt kommunista múlttal - miért rója ezt fel a magyar népnek? Ha Kertész nem azon az oldalon állna, ahol áll - tán hitelesebben csen­ genének szavai. Ettől függetlenül mondatainak igazuk van. 8. „Es gibt kein Richtiges im Falschen”, mondta Adomo. „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van”, írta Illyés. A diktatúra mindenütt jelen van, nincs jó oldala. Családot, szerelmet, hitvesi ágyat, hitet, templomot, ebédet, gondolatot, mozdulatot - mindent beszennyez. Ha ilyen szigorúak vagyunk, voltaképp egy diktatúrában csak két magatartás lehet erkölcsös: a kivándorlás vagy az ellenállás. Márai Sándor vagy Wittner Mária útja. (Vagy Lovas Istváné, ki a kettőt egyszemélyben egyesíti.) Mindenki más - tanár, orvos, mérnök, színész - beszennye­ ződik. Mindenki valamelyest cinkossá válik hiszen hallgat. Ilyen világba tán tényleg nem érdemes családot alapítani - ilyen világból csak menekülni lehet. Márai Sándor nem alkudott. Nem lett kirakatértelmiségi, mint Németh �László vagy Illyés Gyula. Nem kapott Kossuthdíjat, mint 1957-ben (!) Szabó Lőrinc. Talán ezért - ha nem is ő legjobb írónk, de mindenképp - ő a legmorálisabb mindközül. Kertész kategorikus véleménye a morál szigorú talajáról tehát érthető - ám az élet ennél bonyolultabb. Nem lehet megalkuvással vádolni mindenkit, aki gyereket szült akkoriban. Már csak azért sem, mert ezzel elmossuk a felelősséget. Ezzel az orvos és a hóhér, a mérnök és a párttitkár, Szabó Lőrinc és Biszku Béla közé egyenlőségjelet teszünk. Ami felettébb furcsa lenne. És Itat Kertész sem ment el, ő is itt élt, ebben a börtönben. Az, hogy nem vállalt gyereket, tán nem antikommunizmusával, hanem személyes alkatával magyarázható. Egy dekadens, hedonista embertől furcsa is lenne a családapai szerep. 9. Kertész fenti állításai - mind a nyolc tétel botrányt kavart itthon. Gyorsan csinált hát vele egy újabb inteijút a neokonzervatív Die Welt. Kertész ebben elmondta, hogy a magyarok nem értik az iróniát, a viccet - hiszen mindent csak viccként értett. Felesleges is arról beszélni, hogy igazak-e Kertész vádjai a suta, humortalan, sótlan magyarokról. (Bár azért jelezném: a pesti humor még mindig jobb, mint a poroszos berlini.) Egyébként valószínűleg „irónia-értés­ ben” nem állna rosszabbul egy kiábrándult kelet-európai, mint egy naiv nyugat-európai. De itt ez nem is fontos. A fontos és meglepő az, hogy Kertész nem ismeri az iróniát. Nem tudja, mit jelent az. Kertész nagyon komolyan beszélt önmagáról és életszemléletéről a két újságnak. Az, hogy valaki önmagát dekadens­ nek nevezi, legfeljebb akkor lehet ironikus, ha az illető egyébként jobbikos. De Kertész, tudtommal, nem az. Kertész magyarellenes mondataival semmi baj sincs. Ilyet lehet, szabad mondani, és mondtak is már páran. Az viszont szomorú, ha valaki úgy kaphat Nobcl-díjat, hogy még az irónia fogalmával sincs tisztában. Az egész interjúsorozatnak ez az egyetlen botránya. Techet Péter Jogász példatár 3. Windisch László egyete­ münk 2002-ben végzett jogász hallgatója. A tanulás évei után - adójogi érdek­ lődésének köszönhetően az APEH-nél helyezkedett el. Hét év után ma a Hivatal Közép-magyaror­ szági Regionális Igazgató­ ságának szakigazgató-he­ lyettese. A közigazgatásban dolgozó jogászok lehető­ ségeiről beszélgettünk. - Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt? — Nehéz erre röviden válaszolni. Azt gondolom, hogy az Egyetemen kapott, elsajátított lexi­ kális tudás kellő magabiztosságot adott a jogászi pálya megkezdéséhez, de ennél sokkal fontosabb, hogy a legtöbb oktató rászoktatott - illetve rafinált vizsgakérdéseivel rákényszerített — minket az önálló gondolkodásra, a jog tételes szabályai mögött lévő valódi tartalom és összefüggések meglátására, megértésére. Nagyra értékelem - főképp így utólag vissza­ tekintve hogy voltak olyan kiemelkedő személyiségű oktatóink, akiktől a tananyagon kívül is sokat lehetett tanulni - nem szeretnék patetikus lenni, de pásképp nem tudom megfogalmazni - az Életről. Éz így már csak az egyetemi évek elmúltával fogalmazódott meg bennem. Mint teljesen átlagos egyetemis­ tának, nekem is általában igen nagy sietséggel kellett a vizsgák előtti napokban (hetekben) felkészülnöm, de tulajdonképpen ennek is liasznát látom, mivel jelenlegi szakterületemen (adójog) a jogszabályok olyan gyorsan és olyan nagy mennyiségben változnak, hogy annak követése szükségessé teszi a vizsgaidőszakok­ ban kifejlesztett, „hogyan tanuljuk meg az egyetemes jogtörténetet 6 nap alatt” módszer alkalmazását. Mikor alakult ki a közigazgatási pálya iránti érdeklődése? - Amikor már a közigazgatásban dolgoztam. Diploma után nem annyira a közigazgatás Jó pap módjára továbbtanulni A Deák Ferenc Továbbképző Intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakirányú továbbkép­ zéseiért felelős. Célja nem más, mint a meg­ szerezhető jogi diploma melletti, azon túli specializáció elősegítése, a jog különböző területeire elhelyezkedő szakemberek képzése. A bolognai folyamat ugyanis a jogászképzést osztatlanként hagyta meg, így szükség van az alapdiplomában megszerezhető tudásanyag, vala­ mint a munkaerőpiac igényei közötti különbségek átívelésére. Erre törekszik az intézet, nemcsak jogászoknak, hanem az egészségügy, a gazdasági élet, a mezőgazdaság, a sportigazgatás, a környe­ zetvédelem szakembereinek, valamint a krimina­ lisztika szak keretében rendőrtiszteknek is szerve­ zett jogi képzéseivel. Az immár 10 éve működő intézetben több mint 2300 hallgató fordult meg, akik 18 szakon - pél­ dául sport- és agrárjogi, környezetvédelmi, Európa-jogi kriminalisztikai szakjogász - tanul­ hatnak. Az előadó tanárok közül a legtöbben ismerősök a szakma számára, néhányan azonban a szélesebb közvéleménynek is. Az intézet volt és jelenlegi tanárai között tisztelheti a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, a Magyar Nemzeti Bank és más pénzintézetek vezető szakembereit és tisztségviselőit, a közigazgatás legjelesebb képvi­ selőit, szakértői testületek és szakmai kamarák vezetőit, neves ügyvédi irodák tulajdonosait, partnereit, igazgatóit, egyetemi professzorokat, tanárokat. Idén az Intézet is megérezte a gazdasági világ­ válság hatásait. Számos cégigazgató vagy HR-, marketingvezető számolt be, hogy pénzügyi keret­ szűkítés esetén a továbbképzés az első áldozatok között lesz. Ennek ellenére idén a korábbinál több képzés indítása vált lehetségessé, igaz, a csoportok a megszokottnál alacsonyabb létszámmal működ­ nek. A jogász végzettségűek sportjogi, ingatlan­ forgalmi, környezetvédelmi, társasági jogi és cégjogi, versenyjogi és Európa-jogi képzésen kezdhették idén is tanulmányaikat, utóbbiak angol nyelven. A nem jogászok idén jogi szakokleveles környezetvédelmi és jogi szakokleveles sportszak­ embernek tanulhatnak az első félévben. Az évek óta nagy létszámmal induló krimina­ lisztikai szakjogász-képzés februárban indul, és a szeptemberben nem indult szakokat keresztfél­ évben újra meghirdeti az intézet. Sergő András vonzott, hanem a szakterületet, az adójogot tartottam érdekesnek és olyan területnek, amelyre érdemes egy jogásznak specializá­ lódnia. Miután végeztem, lehetőségem volt az APEH egyik Igazgatóságán elhelyezkedni, és — mint sokakat - „beszippantott”, magával ragadott a közigazgatás. A legtöbb jogász nem kifejezetten a közigazgatási pálya szépsége miatt választja a közszférát, de nagyon sokan megszeretik, ahogy én is. Hiába, evés közben jön meg az étvágy. Kihívásnak és élvezetes munkának tartom, hogy a sokszor merev (vagy merevnek tűnő) bürokráciába - amenynyire rajtam múlik - ésszerűséget vigyek, és jogászként, ne Jogtechnikusként” végezzem feladatomat. Mennyire népszerű ma a közigazgatási pálya? Ha a - Kormányunk által mcgltirdetctt lét­ számstop előtt - beérkező álláspályázatok számát veszem figyelembe, akkor azt mond­ hatom, hogy egyre népszerűbb a közigazgatási pálya. Ez nyilván több okra vezethető vissza, mindenesetre az utóbbi időben bőven tudtunk az álláshirdetésre beérkezett pályázatok között válogatni. Ha a népszerűséget más szem­ pontból kérdezi, akkor viszont azt kell mon­ danom, hogy sajnos egyáltalán nem népszerű. A közvéleményben kialakult (kialakították?) a lusta és túl sokat kereső köztisztviselő képe, ami rendkívül igazságtalan a túlnyomó több­ ségében igen szorgalmas, zokszó és ellen­ szolgáltatás nélkül önként túlórázó kollégá­ immal szemben. Akár általában, akár az Önök hivatalában mennyire lehetfrissdiplomás Pázmányost találni? Az APEH-nél aránylag sok Pázmányt» dol­ gozik. Próbáljuk egymással valamennyire tartani a kapcsolatot, kb. negyedévente talál­ kozót (sörözést/borozást) szervezünk az APEH-nél dolgozó Pázmányos jogászokkal. A levelező listán jelenleg 84-cn vagyunk, ami már elég szép szám, főképp, hogy az első évfolyam csak 2000-ben végzett, s a listán csak azok vannak fenn, akikről tudunk. Egyébként én úgy látom, jól megállják helyüket a Pázmányon végzett jogászok, az APEH-nél sokan már vezetői megbízást is kaptak közülük. Más közigazgatási szervek­ nél nem tudom, liány volt Pázmányos dol­ gozik. de sok volt évfolyamtársamról tudom, hogy a közigazgatás különböző területén dolgoznak. Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási Wrscnyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja? Nem gondolom, hogy jogász diplomával komolyabb kihívást jelentene a közigazgatási versenyvizsga sikeres abszolválása. Ugyan­ akkor ismerve a versenyvizsga követelményét, azért azt se javasolnám senkinek, hogy fel­ készülés nélkül vágjon bele. Az új belépők felvétele bonyolultabb lesz a vizsga beveze­ tésével, és leltet, hogy lesznek olyanok is, akik a jelentkező által előre kifizetendő vizsgadíj miatt fogják kétszer meggondolni, hogy bcadják-c pályázatukat valamely köztisztvise­ lői állásra. Aki azonban biztos magában, és tényleg komolyan gondolja, azt azért pusztán a versenyvizsga léte nem fogja - remélem elriasztani a köztisztviselői pályától. Nekik jó hír, hogy sikeres pályázat esetén a vizsga díját a munkáltató megtéríti számukra. Mivel általánosan csak idén december 1-től feltétel a versenyvizsga letétele, ezért tapasztalatunk még nincs. Sergő András kilencedik oldal �Gyermekfotózás és jog Egy gyermekfotó­ kiállítás megrende­ zésekor szembesül az ember azzal, mennyi jogi és etikai kérdés merül fel ennek kapcsán. A szerzői jogoktól kezdve a személyiségi jogok legkülön­ bözőbb dilemmái olyan útvesztőbe ve­ zethetnek, amiből nehéz kikeveredni és nem is ígérem, hogy sikerül. Csu­ pán némi támpontot és gondolatébresztőt szeretnék nyújtani a pályázóknak és min­ den érdeklődőnek. A szerzői jogi kérdé­ sekre nem térek ki részletesen. A pályázók fotóik beküldésével hozzájárulnak e képek ki­ állításához, illetve az erről szóló beszámolókban való megjelentetéshez, de a szerzői jogról egyébként nem mondanak le a mi esetünkben. Egyébként pályázata válogatja, így érdemes körültekintően eljárni. Arról, hogy mit takar a szerzői jog, polgári jogi tanulmányaink során kellő tudást szerzünk, ezért itt csak annyit emelnék ki, hogy a szerzői jog személyhez fűződő és vagyoni jogokat biztosít a szerzőnek, így ő dönti cl, hogy művét nyilvánosságra hozza-e, és egyébként miként liasználja fel. A szerzői jog korlátját jelenti a szabad felhasz­ nálás köre, amely törvény által meghatározott esetekben a már nyilvánosságra hozott művek díjfizetés és a szerző engedélye nélkül is felhasználhatók. Ilyen szabad felhasználásnak minősül például az iskolai oktatás céljából történő felhasználás, amennyiben jövedelem­ szerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Sokszor találkozunk külföldi szerzőkkel, és ezért felmerül a kérdés, miként alakul ez a szabályozás a világban? A nemzet­ közi szabályozás nagyon hasonló a magyarhoz, — már csak az uniós jogharmonizáció okán is — de például az amerikai ’fair use’ intézménye is hasonló követelményeket támaszt a szabad fel­ használás körében. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a meghatározott feltételek körültekintő betartásával kihasználhatjuk c jog által biztosított lehetőséget. Téijünk át a témánk szempontjából másik ér­ dekes kérdésre, a személyiségi jogokra. E jogok az egyén magánszférájának liatárait vonják meg, és arra szolgálnak, hogy az egyéni ön­ megvalósítás c privát területét illetéktelenül senki ne háborgathassa. Az Emberi Jogok Egye­ temes Nyilatkozatának 12. cikke kimondja, hogy: „Senkinek a magánéletébe, családi ügyei­ be, magánlakásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, továbbá a becsületét vagy jó lűmcvét megsérteni. Ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben mindenkinek joga van a törvény védelméhez” A személyhez fűződő jogok alapvető szabályait hazánkban a polgári törvénykönyvben találjuk, ahol a legtipikusabb jogok ki vannak emelve ugyan, de az összes személyhez fűződő jog nincs nevesítve. A PTK kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok (általában is) a tör­ vény védelme alatt állnak. E jogok megsértésére az egyén főszabály szerint bárkivel szemben hivatkozhat, és számos jogorvoslati lehetőséggel élhet a jogában sértett személy. A fotózással kapcsolatban a képmáshoz fűződő jog kérdése merül fel. Más képmásával való bármiféle visszaélés a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti. A képmás nyilvánosságra ho­ zatalához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A szűkszavú jogszabályi rendelkezést a bírói gyakorlat bontotta ki. A hozzájárulás nincs alakisághoz kötve (írásban, szóban vagy akár ráutaló magatartással is megadliató pl. egy rendezvényre való belépéssel), a hozzájánilásnak azonban mindig kifejezettnek kell lennie. A megadott engedély konkrét tartalma azonban csak esetről esetre, a felvételt készítő és a felvételen szereplő személy kapcsolatának, a társadalmi szokásoknak és az eset összes körül­ ményeinek alapos vizsgálata után dönthető el. A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasz­ nált kép újbóli, ezúttal hozzájárulás nélküli nyil­ vánosságra hozatala is sértheti a személyiségi jogokat. A képmáshoz fűződő jog határát jelentik azok az esetek, amikor egy személy képmását tar­ talmazó felvétel elkészítéséhez, illetve nyilvá­ nosságra hozatalához nem kell engedélyt kérnünk az érintett személytől. Az eltűnt Fotópályázatot hirdetünk a gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! A PPKE-JÁK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükröző, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal. Beküldési határidő: 2009. december 15. A beérkező legjobb művekből kiállítást szervezünk 2010 februáijában az egyetemen. A szerzői jogokról nem kéijük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményről szóló beszámolón való felhasználásba a szerző beleegyezik. A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotóművészek zsűrizik. Az első három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerző nevét, elérhetőségét és a kép címét is kéijük megjelölni. A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HŐK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kéijük eljuttatni. A képen szereplő gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál! További részletek felől a megadott e-mail címen lehet érdeklődni. tizedik oldal személyről, a súlyos bűncselekményt elkövető személyről, illetve a közszereplőkről készült képmás mcgliatározott feltételekkel nyilvános­ ságra hozható. Ami a témánk szempontjából azonban nagyobb jelentőséggel bír, az az utcán, egyéb nyilvános helyen készített felvételen szereplő személyek esete. Kérdés az, hogy vajon sérül-e bármilyen joguk a felvétel engedélyük nélkül történő elkészítésével, illetve nyilvános­ ságra hozatalával. A bírói gyakorlat e kérdéssel kapcsolatban alakította ki az ún. tömegfelvétel fogalmát. A képmás nyilvánosságra hozatalá­ nak tilalma nem vonatkozik a nyilvános esemé­ nyekről, rendezvényekről, táj- és utcarészle­ tekről készült felvételekre, amikor az ábrázolás módja nem egyéni, és a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott esemé­ nyeket. Ugyanakkor e kivétel alól is van kivétel. A bírói gyakorlat szerint ugyanis e tömcgfclvételek esetén a nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására mégis szükség van, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egye­ disége, egyéni portré jellege. Ilyenkor tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellék­ szereplője? Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékelte­ tünk, már szükség van a hozzájárulására. Végezetül szeretnék még néhány gondolat erejéig a gyermekekre kitérni. A jogsértéssel szembeni védelem természetesen őket is meg­ illeti, sőt, kiszolgáltatott helyzetük miatt foko­ zottan is. A gyermekek fotózásával kapcso­ latban is irányadóak a Ptk. személyiségi jogok­ kal kapcsolatos rendelkezései — hívják fel figyelmemet neves hazai fotósok - megfejelve azzal, hogy már a fotózásra is a szülők, gond­ viselők engedélyét kell kérni, hasonlóan a nyil­ vánosságra hozatalhoz. Hogy egy magasabb dimenzióba helyezzük a kérdést, a Gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ egyezményének 16. cikke deklarálja a fent említett emberi jogokat a gyermekek számára, amikor kimondja: „A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával laká­ sával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme” Az Egyezmény egyik alapelve a gyermek legjobb érdeke (best interest — hivatalos magyar fordításban „mindenek felett álló érdeke”). Annyira magától értetődőnek tűnik ennek ér­ telme, pedig a gyakorlatban nagyon sok ellentmondással találkozunk ezzel kapcsolat­ ban. Amikor éhező, szenvedő, beteg, lialott gyermekekről látok képeket, összeszorult szívvel teszem fel a kérdést: nekik nem sérül az emberi méltóságuk? Nem sérülnek itt szemé­ lyiségijogok, kegyeleti jogok? Tudom, ahol ezek a fotók készülnek, az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy c jogsértéseknek utána jáijanak, bepereljék a fotóst - de attól még a világ lelkiismercte megszólalhat. Másrészt viszont azt is látnunk kell, hogy ezek a fotósok, riporterek az életük kockáztatásával jutnak el a világ legkülönbözőbb és legveszélyesebb pont­ jaira, hogy a kínzásról, éhezésről, pusztításról, népirtásról, háborúról hírt adjanak, és felrázzák a világot. Gondoljunk csak olyan fotósokra, mint Pcdrazzini, aki az 1956-os forradalomról tudósított Budapesten, és örökítette meg e történelmi esemény felejthetetlen pillanatait �belevetve magát az utcai harcok sűrűjébe, amikor a végzetes lövés érte. Merem ajánlani még A felejtés virágai című filmet, ami a közelmúltban a hazánktól egy karnyújtásnyira, a volt Jugoszlávia területén lezajlott hihetetlenül kegyetlen, emberirtó háborúról szól az azt megörökítő riporterek szemszögéből. Visszatérve a témánkhoz, egy liáborúban meg­ sérült gyermekről készült kép közzététele lehet, hogy épp sérti annak a bizonyos gyermeknek az érdekét, de talán az üzenet eljut a világ egy másik pontján azokhoz, akik segíteni tudnak, és ezáltal - ha őt nem is - sok hasonló sorsú gyermeket megmenthetnek. Nehéz eldönteni mérlegre tehctő-c egy gyermek élete és érdeke, illetve több gyermeké. Nem is tudom lehet-e válaszolni erre az erkölcsi dilemmára...? Mindenesetre a témával kapcsolatos vélemé­ nyeket és a képeikét továbbra is várom a gyermekjog89@freemail.hu címre. Marschalkó Linda Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Még csak november idusa van, de már javában nyüzsög Salzburg, Mozart városa: felállították a jégpályát, kitcssékclték a fiákcrcscket a Residenz elől, helyükre kis házikókat telepítettek. Az adventi hetekben most a Christkindlmarkt viskói népesítik be a Dom Platzot. Még nincsenek teljesen készen az „építkezéssel, de az árusok már pakolásszák portékájukat: apróbbnál apróbb, csillogónál csillogóbb mütyürök Már most tcijeng az édes puncs és forralt bor illata. Szinte belepi a Festung lábát, átitatva a környéket, mindenkit kicsit meghódítva. Már most, órámra sietve átragad rám a liangulata a temek. Habár még nem fényiének a felaggatott füzérek, még nem siklatlak a felállított jégpályán, de már nemsokára emberhadak fognak nyüzsögni, tolon­ gani, vásárolni, szórakozni, eurók százait, ezreit kiadni karácsonyi ajándékokra. Vajon nem roliannak-e cl amellett, ami a karácsony igazi lényege lenne? De mi is az? Amikor közel két hónapja ide érkeztem, a „sógorokhoz, ahol ugye mindig „zöldebb a fű”, azt hittem, reméltem, hogy tényleg „zöldebb". Nemrégen még a hazai hírekben is benne volt, hogy' az osztrák nyugdíjasok közel négyszer annyiból tengetik napjaikat, mint a magyarok. Kétségtelen: több pénzből gaz­ dálkodnak, és jobb színvonalon élnek. En - naivan - ehhez az általános jobb léthez kapcsoltam egy nagyobb szociális érzékenységet, tolcránsabb viselkedést. Pedig mindannak ellenére, hogy itt nem kérdéses a hétvégi „zárvatartás”, a korán lejáró munkaidő, a salzburgiak türelme is hamar pihenni megy. Maradjunk annyiban: az osztrákok többsége nem a társadalmi érintkezései során tanúsított kifogástalan modoráról ismert. De sokan vagyunk itt idegenek, megteremtjük egymás irányába a hiányzó szociális érzékenységet egy kérdéssel: segíthetek valamiben? „Mi" - akár magyarok, akár németek, akár szlovákok vagyaink azok, akik emberségünkről nem feledkezünk meg. Mosolyogva köszönünk a hazaiaknak, nem csapjuk rájuk az ajtót, mert egyéncímű, hogy jön valaki mö­ göttünk, s lia tüsszent, nem derogál annyit mondanunk, hogy „Gesundheit! , vagy fia egy asztalnál ebédelünk, annyit mondani étkezés előtt: „Malilzcit!”. Érdeklődéssel várom, hogy vajon az adventi várakozás időszakában változik-e valami: vagy csak megint „mi" segítjük vak liallgatótarsunkat a nelyére, csak „mi" segítjük a bottal valóban botladozó idős nénit a macskakövcs utcán... Mert lehet, hogy itt fényesebben csillognak a füzérek, több csomaggal megrakodva rohangásznak az emberek, de biztos, hogy ott, belül, a magyarok hamarabb megérzik a karácsony valódi lényegét. Nagyon remélem, hogy így lesz. A szeretet ünnepén Mikola Orsolya Karácsony ünnepe a világban Karácsonyt mindenhol megünnepelik a Földön, ahol a keresztény kultúra részét képezi az emberek életének. Mindenki tudja, hogy mennyi boldog­ sággal, mennyi szépséggel jár együtt ez az ünnep, mindenki érzi a szcrctetct, amit ilyenkor kapunk. Itt Európában nagyjából hasonló szokásokkal ünnepelünk, ám eltérések mindenhol adódnak, néha még országon belül is. Általában a meg­ hittség, a családiasság a fő jellemzője a karácsony­ nak, de vannak népek, ahol móka és vidámság tölti ki ezeket a napokat. Most egy viszonylag átfogó képet szeretnek adni arról, nogv hol hogvan is ünnepelünk. Németország Karácsonyapó (Weihnachtsmann) hozza nekik a karácsonyi meglepetéseket. A karácsonyfa-állítás hagyománya tőlük ered. Anglia Karácsonyapó (Father Christmas) a kéményen át, a kandallóból előbújva érkezik liozzájuk december 25-én reggel. Ajándékaikat a kandalló fölé lógatott vastag zokniba kapják. Karácsonyfát állítanak, a londoni Trafalgar Squarc-cn felállított 20 méter magas, 40-50 éves nagy fenyőfát pedig hagyomá­ nyosan Norvégiából kapják a II. Világháborúban nyújtott segítségükért ajándékba. Írország Nem elégszenek meg a általános karácsonyi szokásokkal, náluk a karácsony két hétig tart! Az első felvonás a Little Christmas, mely december 13-tól karácsony reggeléig tart. A karácsonyi misére való indulás előtt whiskey-t vagy sört és rétest készítenek ki a mikulásnak, a rénszarvasok­ nak pedig az ajtó elé kitesznek egy nagy csokor sárgarépát. Ajándékaikat ők is 25-én bontják ki, 26-án pedig általában lóversenyre mennek. U&4 Az angol liagyományokat átvették, csak náluk Santa Claus hozza az ajándékokat. Ok tejet és süteményt készítenek ki neki. Svédország Akárcsak nálunk, ott is szenteste bontja ki az ajándékokat a család, a vacsora elfogyasztása után. Karácsonyfát állítanak, a meglepetéseket pedig Jultomtcn, a manó hozza. Dánia A dánok az adventi koszorút felakasztják, így gyújtják meg a gyertyákat. Karácsonyfáikat saját készítésű díszekkel ékesítik, melyek dán zászlófüzérekből és piros-fehér szívekből állnak. A ka­ rácsonyi ünnepi vacsorát liat órakor kezdik cl. A desszertként tálalt tejberizsben hagyományosan mindig van egy szem mandula, és aki azt megtalálja, szerencsemalacot kap ajándékba. Finnország Joulu Pukki, az igazi lappföldi mikulás nem titokban érkezik a finnekhez, hanem belépve a házba, hangosan tudakolja, hogy van-e házban jó gyerek? A finnek persze karácsonykor is szaunáznak, a karácsonyi étclsor pedig lazacból, sajtlcvcsből, rénszarvashúsból, és tejszínes szilva­ krémből áll. Este szentmisére mennek a családok, és meglátogatják elhunyt szeretteik sírjait is. Izland Az izlandi hagyományokban a Jola>veinar-ok, vagyis 13 kis manó kapott főszerepet. Úgy tartják, hogy régebben ezek a manók bosszantó tréfákat űztek főként a gyermekekkel, ám a Mikulás megszelídítette őket, és azóta ajándékokat készí­ tenek a kicsiknek. Á csizmákat december elején kell kitenni az ablakba, majd karácsonykor derül ki, hogy mi került bele. A rosszcsontok jutalma Izlandon nem virgács, hanem krumpli. Franciaország Éjféli szentmisére mennek, majd elfogyasztják ünnepi vacsorájukat, mely libamájból, haltól, szarvasgombából áll. Az ország deli részén a ha­ lászok hallal teli kosarakat tesznek az oltár elé, hogy ezzel róják le kegyeletüket. Spanyolország A Három Királyok hozzák az ajándékot Víz­ keresztkor. A gyerekek az ajtó elé a küszöbre teszik ki csizmáikat. Olaszország A déli országokban általában Vízkeresztkor aján­ dékozzák meg egymást az emberek. Itt La Bcfana, azaz Vízkereszt szülöttje hozza a meglepetéseket. Külföldi liatásra már megjelent a télapó (Babbo Natale) is, aki viszont karácsonykor hoz ajándékot. Portugália Brit mintát követve karácsony reggel kapják meg az ajándékot, a kandalló mellé cipőket tesznek ki. Az ajándékozó személyét tekintve az ország egyik része Karácsonyapót (O Pai Natal) válja, a másik rész viszont Jézust. Ausztrália A Mikulás kengurun érkezik a katolikus lakos­ sághoz. Karácsonyfát általában ők is állítanak, ám többnyire csak műfenyőt. Este szentmisére men­ nek, ők is örülnek az ajándékoknak, és a vacsorát a szabadban, családi piknik keretében fogyasztják el. Hrecska Renáta tizenegyedik oldal �Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Szabályzatot gyártanak a változatosság kedvéért. Ennek előzményét a kö­ vetkezőképpen foglal­ hatjuk össze: 2010. január 1-el újfent változik az ügyvédi törvény E válto­ zások egyike a frissen megjelenő 96/A. §, az ügyvédjelöltek foglalkoz­ tatására való jogosultság­ ról, mely szerint az ügyvédjelölteket csak azok az ügyvédek foglalkoztathatnak a jövőben, akik az ott megállapított feltételeknek megfelelnek. Ezen ügyvédekről jegyzék készül, ahova kérelemre lehet felvételt nyerni. A jelöltek szabályaiba való ilyetén „belepiszkálás” egyfajta vérszemként működhetett a kamarai körökben, így születhetett a döntés, hogy ha már szabályozzák, hogy ki foglal­ koztathat jelöltek, akkor azt is szabják meg, hogy hogyan teheti ezt meg. Ezen „igényt” hivatott kielégíteni az ügyvédjelöltek foglalkoz­ tatásának tárgyi feltételeiről szóló szabályzat, melyet természetesen csak a jó szándék vezérel, hiszen annak célja 1. §-a szerint is az, hogy „az ügyvédjelölt megfelelő szakmai gyakorlatot szerezhessen és így jól felkészült ügyvédek nyeljenek felvételt a kamarába”. E szabályzatot tettem jelen cikkem céltáblájává, ahol pár, általam aggályosabbnak tartott részt emelek ki és véleményezek az alábbiakban: 5. § (1) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvédnek az ügyvédjelöltet úgy kell elhelyeznie, hogy az egy ügyvédjelöltre jutó alapterület legalább 6 nm legyen. (A dolog önmagában is olyan abszurd, hogy e §-nak két változatot is készítettek, melyek annyiban különböznek, hogy a második vál­ tozatból ez a bekezdés hiányzik. Megjegyezném még - személyes tapasztalatból építkezve -, hogy véleményem szerint ezt a feltételt nem sok iroda fogja tudni teljesíteni. Például ahol én gyakomokoskodtam, ott annak ellenére, hogy maga az iroda elég nagy volt, a tárgyaló, gép­ terem és az ügyvéd szobája mellett a 2 jelöltnek csak egy nagyjából 8 m2-es hely jutott - de ott ők jól meg is fértek. Hiszen ajelöltek többsége úgyis nagyrészt asztal mellett, vagy házon kívül fog dolgozni, így túl sok helyre sincs szüksége.) 5. 5 (2) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd köteles biztosítani az ügyvédjelölt számára, hogy a) munkáját önálló munkavégzési helyen (külön író­ asztalon) végezhesse, b) a munkavégzése kapcsán számítógépet, jogszabá­ lyokat használhasson, c) a munkaviszonyából származó kötelezettségei teljesítése érdekében telefonon, e-mailen elérhető legyen. (A szabályzatnak ezzel a részével nincs gondom, bár azt hiszem, hogy ez is be fog tenni jó néhány ügyvédnek - főleg vidéken. Idevágó történetként megemlíteném, hogy egy ismerősöm akart házat venni vidéken, az ottani idős ügyvéd segítségével tizenkettedik oldal elkészítve az adásvételi szerződést. Kissé meg­ lepődött, mikor az ügyvédnél egy hagyományos táska-írógépet talált a szerződés megírására... Na az ilyeneknél nem valószínű, hogy a technika ördöge sűrűn kopogtatna.) (E § első bekezdését csak a tréfa kedvéért raktam be, hiszen - mivel a jelölt munkaviszony alapján végzi tevékenységét az ügyvédnél - a jelöltekre is kiteljed a Munka törvénykönyvének hatálya aminek 117/B §-a egyértelműen leíija: „A teljes munkaidő mértéke napi nyolc, heti negyven óra!’ 6. § (1) Egy ügyvédjelöltfoglalkoztatásának további Tehát ennél többet ajelölt sem dolgozhat, hacsak előfeltétele, hogy az őtfoglalkoztató ügyvéd: nem másodállásként is ezt tenné... a) tárgyévet megelőző igazolt éves bruttó bevétele Ellenben a második bekezdés már egy komo­ egyéni ügyvéd, egyszemélyes iroda esetén legalább 7 lyabb problémát vet fel, méghozzá a követ­ millió Ft legyen, kezőt: b) irodájában az egy tagra eső, a tárgyévet megelőző A szakvizsgához kellő időbe mindig beszámít a igazolt éves bruttó bevétel nem jelöltként végzett jogászi munka is, - 2-5 tagú iroda esetében legalább 6 millió Ft legyen ugyanakkor a jelöltként töltött idő nem mindig. - 6 vagy ennél nagyobb taglétszámú iroda esetében Ugyanis az ügyvédi törvény 99. § -a szerint 5,5 millió Ft legyen. melyre e szabályzat is hivatkozik -, ha a jelölt (2 ) Ha az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd több munkaviszonya megszűnik és három hónapon ügyvédjelöltetfoglalkoztat, az (1) belül nem sikerül egy újat létesítenie bejegyzett bekezdésben írt bevételminimumon felül ügyvéd­ ügyvédnél, akkor törlik a jegyzékből és a gya­ jelöltenként további, legalább 2 millió Ft-os éves korlati ideje újra kezdődik - ugyanez azonban az bruttó bevétellel kell rendelkeznie. egyéb jogászi tevékenységre, pl.: jogi előadóra, (Itt válik kissé komolyabbá a dolog. Ugyanis nem vonatkozik. Tehát a szabályok - a törvény amellett, hogy véleményem szerint az ügyvéd és a szabályzat is - két út közötti választásra bevételének az égvilágon semmi köze a kényszerítik - szerintem teljesen feleslegesen - a jelöltet: vagy jelöltként indul a gyakorlat jelöltekhez, szemben például ajelölt fizetésének minimális összegével, amiről viszont sehol sincs megszerzéséért, de akkor 3 évig mindenképpen szó, sem a szabályzatban, sem az ügyvédi tör­ jelöltként kell tevékenykednie, vagy „eljogászvényben - ezt a feltételt még az előzőnél is kodik különböző pályákon és ha megunja őket, kevesebb iroda fogja tudni teljesíteni. És itt nem akkor a hátralevő időre jelöltnek áll - hiszen az a bevételekkel való ügyeskedésre gondolok addigi gyakorlatát mindenképpen beszámítják -, [ilyen nyilván az ügyvédi társadalomban nem is illetőleg végig más módon szerez gyakorlatot.) létezik], aminek eredményeképp az adóhatóság A fentiekből talán kiderül, hogy bár a Kamara jóval kevesebb bevételt tart nyilván az adott eddig sem volt túl szolgálatkész a jelöltekkel ügyvédről - márpedig adóbevallással kell szemben — alátámasztja ezt az ügyvédi törvény igazolni e feltétel teljesülését -, hanem arról a 96. § (2) bekezdése, miszerint „az ügyvédjelölt nem kevés ügyvédről, aki megélhetési okokból nem kamarai tag’, ugyanakkor mégis fizetnie nem kizárólagos tevékenységként végzi az kell tagdíjat, regisztrációs díjat (hajói tudom, ez ügyvédeskedést. Ilyen például a volt főnököm most 45.000.- Ft körül van Budapesten, amit is, aki - amellett, hogy mindenhol kiváló ugyan az ügyvédnek kellene állnia, de olyan ügyvédként van számon tartva - csak másod­ ritka az ilyen eset is, mint a fehér holló), vala­ állásban ügyvéd, így kötve hiszem, hogy e be­ mint a felelősségbiztosítást, továbbá kötelező vételi minimumnak akár csak a felét képes képzésre kell járnia, ami alól csak orvosi megkeresni egy évben - és itt még nem is igazolással mentheti ki magát és úgy is csak 3 beszéltünk a gazdasági válság „áldásos hatá­ alkalommal (ahogy egy ismerősöm megje­ sairól”. Ehhez is egy példát említve: főnökömet gyezte: mint az általános iskolában) -, de ezzel megkereste már olyan ügyvéd, akit 10 éves meg azt is megakadályozza, hogy a jelölteknek egyáltalán állása legyen. így bár a jogi egye­ munkaviszony után kirúgtak az irodából, és mivel a válság miatt nem tudott talpra állni, már temek ontják magukból a friss diplomásokat ott tartott, hogy akármilyen állást elvállal - jelen évente, e szabályzat alapján azoknak az esetben biztonsági őri munkáról volt szó eddigihez képest is csak töredéke lesz jelölt. A főnököm kapcsolatai révén.) többi meg oldja meg, ahogy tudja. Végülis ez is egy mód a jogászok számának visszaszorítására. 7. § (1) Az ügyvédjelölti munkaviszony legalább heti Egyetlen reménysugárnak azt lehetne csak em­ 40 óra időtartamú, valóságos, tényleges ésfolyamatos líteni, hogy a fent idézett szabályzat egyelőre munkavégzésre irányuló jogviszony. csak tervezet formájában létezik - vagyis még (2 ) Az ügyvédjelöltjoggyakorlati idejébe - ha annak változtathatnak rajta. Reméljük a legjobbakat, egy részét nem ügyvédjelöltként töltötte (a szabályzat megtalálható a következő linken: csak a jogi végzettséget igazoló doktori oklevél http//wwwbpugyvedikamara.hu/filcs/46/46044.pdf) megszerzése után, jogi képesítéshez kötött főállású munkakörben töltött idő számítható be. A külön­ [Megj.: a legújabb fejlemények szerint a fenti böző jogi munkaterületeken szerzett joggyakorlat szabályzatot a Kamara nem fogadta el, azonban idejét össze kell adni. Külföldön szerzett diploma félő, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani. esetén az annak magyarországi Túl kecsegtető az a 96/A. §...] elismerését követően szerzett hazai joggyakorlat vehetőfigyelembe. Kanta Balázs �Egyetemi politizálás vol. 2. Az ítélet 2009/4. számában Universitas cum politika? című cikkem folytatásának szánom az alábbi írást. A pártok ifjúsági szervezeteinek kezdeményezése a politika behozataláról a felsőoktatási intézményekbe továbbra is vita tárgya a magyar közélet és civil szféra leg­ különbözőbb szintjein. Az ötlettől mind a rektori konferencia, mind a HÖOK elzárkó­ zott még október folyamán. Az ifjúsági szerve­ zetek között páratlan egyetértésre találó, az ifjú kereszténydemokraták (IKSZ) által felvetett kezdeményezés erősen felborzolta a kedélyeket. Elsőként talán e számunkban közölt, Horváth László által írt reflexióra válaszolnék. Először is, találó észrevételeket olvashatunk írásában, való­ ban sokaknak aggályai vannak azzal kapcsolat­ ban, hogy kis magyar valóságunkban milyen hatásokkal járna e kezdeményezés sikere. 1989ben üdvözlendő volt, hogy kivonták a politikát a munkaliclyckről és az iskolákból. Éppen azért tették, mert előtte negyven évig olyan mérték­ ben beleszólt az Allampárt az emberek min­ dennapjaiba, hogy finoman fogalmazva se szerezhettek jó élményeket a közélettel kap­ csolatban. 1989-ben a demokrácia levegőjébe beleszippantó magyar társadalom még nem tudta azt, amit a szerencsésebb történelmű fejlődésű országok már igen: az egyetemi politizálás a közélet hajtóereje lehet, ha szabá­ lyozott keretek között zajlik! Nyilvánvalóan nem lehetne drogliberalizációs kampány­ program a dísztermünkben, de „Vitaest a drog­ prevencióról és drogliberalizációról az ifjúsági szervezetek vezetőivel” példának okáért elkép­ zelhető lenne. A szerző egy másik kérdésére reflektálva, nem szavazatgyűjtő kampánykörutak céljaként érvényesülhetne a kezdeménye­ zés, hanem a fiatalok közélet és politika iránti érdektelenségének és tájékozatlanságának a Universitas cum politica? Reflexiók Palócz László írására Az ítélet 2009/4. számának hátsó borítóján olvasható egy, egyébként megfontolásra érdemes írás az egyetemi politizálással kapcsolatban. Az, hogy a felsőoktatásban részt vevő fiatalok érdeklődnek az életüket súlyosan befolyásoló kérdések iránt, régi hagyomány. Minden, az utóbbi néhány évben született felmérés azonban azt igyekszik bizonyítani, hogy a hallgatók mintha kezdenének elfordulni közügyeinktől, és a biztos szavazó pártválasztók csekélyke szeletén kívül vajmi kevesen kísérnék figyelemmel közéletünket. Ez pedig súlyos hiba, hiszen ki mástól, mint a jövő értelmiségétől várható az, hogy - ha másképp nem is, legalább szavazóként - részt felszámolásáért, azért, hogy ne pestisként gondoljanak a politikára. A kezdeményezés keresztülvitelével talán az utca helyett az egyetem falain belül nyilvánítanák ki álláspont­ jukat. Hiszen az egyetem feladata a nevelés, illetve a ,jó”, gondolkodó, cselekvő polgárrá válás elősegítése. Jelenleg ahány egyetem, annyi szokás - nagy­ jából így jellemezhető a felsőoktatás és a politika viszonya. Ad hoc jellegű rektori dönté­ sek szabályozzák ezt a kényes viszont. Vélemé­ nyem szerint nem lehet vita tárgya, hogy a kérdést szabályozni kell, azon kell vitázni, hogy mely szinteken. Hogyan változtatható meg a magyar politikai élet, ha a fiatalok éppen legtermészetesebb szocializációs helyükön, az egyetemeken nem politizálhatnak? November közepén - miután a rektori konferencia nem volt hajlandó párbeszédre a kérdést illetően, és a HÖOK is elhatárolódott győri közgyűlésén - a pártok ifjúsági szerve­ zetei közösen álltak ki a közéletért. Rétvári Bence, az IKSZ elnöke elmondta, hogy szeret­ nék, ha a rektori konferencia nem zárkózna el a témában a párbeszédtől. Hozzátette: ahogy a politika iránti érdeklődés, úgy a demokráciába vetett hit is megcsappant. Minden második fiatal elfogadná, ha diktatórikus berendezkedés lenne Magyarországon. Az az álláspontjuk, hogy a parlamenti demokrácia nem rekeszthető ki az egyetemekről, a parlamenti demokratikus intézményeknek, politikai vitáknak az egyete­ meken is ugyanúgy helye van, mint ahogy a sportnak, szórakozásnak, vallási életnek. Ha utóbbiak jelen lehetnek, akkor a politika is jelen lehet - tette hozzá. Hangsúlyozta: nem akarnak szervezetten kopogtatócédulákat gyűjteni, vagy választási plakátokkal elárasztani az intézmé­ nyeket, csak a politika iránt érdeklődő fiatalok­ vegyen közös világunk irányításában. Amennyiben ez kimarad, úgy a „felelős állampolgárrá válás” folyamatának első lépcsője is kimarad, és hiába ábrándozunk a „civil társadalom fokozott szerepvállalásáról”, ha épp csak nem lesz, aki gyakorolja azt a bizonyos civil kontrollt. Az egyetem azonban nem lehet a politikailag nyíltan elkötelezett nevelés színtere, és főképp a ma mamutegyetemeinek korában nem lehet az. Azt hiszem, hogy abban egyetérthetünk, hogy nem a világnézetileg semleges oktatás a cél Karunkon (sőt!), azonban a pártpolitika részvétele egy felsőoktatási intézmény min­ dennapjaiban napjaink magyar valóságában nem biztos, hogy kizárólag üdvös hatásokkal járna. Ma is szép számú hallgató vesz részt különféle pártok ifjúsági szervezeteiben, ez kifejezetten jó és üdvözlendő, azonban pont az adja meg ezeknek a szervezeteknek a sokszínűségét és valódi erejét, hogy nem zárkóznak be kizárólag egy intézmény falai közé, ott intézményi vagy munkahelyi csoportot létrehozva, hanem a falakon kívül, de másfajta légkörben találkoznak a politizálok közös kérdéseinkkel. 1989 egyik alapvető vívmánya, hogy a Párt nak szeretnének ilyen témájú rendezvényeket tartani. A Societasos Oroszvári Péter kifejezte, hogy Magyarországon nagyon szerteágazó a szabályozás, vagy beengedik az egyes szerveze­ teket vagy nem, de többségében a tiltás jellem­ ző, így egységesíteni kellene a szabályozást. Böröcz László, a Fidelitas operatív elnöke meg­ jegyezte, hogy nagyon fontos lenne a rektori konferenciával konszenzusos megoldást találni. Szabadkai Viktor, az SZDSZ-Uj Generáció elnöke szerint a rektori konferencia elutasító álláspontja a „hallgatás kultúráját kívánja konzerválni”. Szerinte a politika most is kézzel foghatóan jelen van a felsőoktatásban, akár civil szervezetek mögé bújtatva, akár a hallgatói önkormányzatokra gyakorolt nyomás formá­ jában. A rektori konferencia álláspontja azért képmutató, mert elzárkózik a nyílt és szabad véleménynyilvánítástól - fűzte hozzá. A pártok ifjúsági szervezetei ugyanakkor nem tartanák célszerűnek, ha törvényi szabályozás születne, ezért kezdeményeztek társadalmi párbeszédet. Történt mindez november 16-án. A másnap ülésező rektori konferencia ismét elutasította a kezdeményezést, egyhangúlag söpörte le a pártok ifjúsági szervezeteinek véle­ ményét. Rétvári Bence elmondta: ennek követ­ keztében a felsőoktatási törvény módosítását kezdeményezik a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei. Ismerve a rektori konferencia eddigi, végletekig elutasító magatartását, nem lepődött meg a döntésen. Ugyanakkor remélte, hogy legalább párbeszédet hajlandó folytatni e kérdésben a testület. Hozzátette: más szerveze­ tekkel is folytatni kívánják a konzultációt a témáról. A parlamenti pártok ifjúsági szerveze­ teivel pedig a jövő héten ülnek le egyeztetni, és áttekintik a felsőoktatási törvény módosítá­ sának lehetőségét, hogy kinyíljanak előttük az egyetemek kapui. (Folyt köv.) Palócz László kivonult az iskolákból és a munkahelyekről. Talán jobb is, ha egyik párt sem tér oda vissza. Hiszem azt, hogy az egyetem feladata egyfajta nevelés is - ebbe a közügyek iránt érdeklődő állampolgárrá nevelés is beletartozik. Azonban a politikai kérdések bevitele az oktatási intéz­ mények folyosóira nem lehet e nevelés eszköze. Nem probléma, ha - akár politikusok részvé­ telével - kerekasztal-beszélgetéseken szóba kerülnek napjaink kérdései, de ezek szervezett formában való megrendezése talán kissé szerencsétlen, hiszen mi alapján szelektálunk egyes politikai erők, egyes politikusok között? A politikai meggyőződés épp elégé magánügy ahhoz, hogy eldöntse a nyilvánvalóan felnőtt hallgató, hogy kivel és hol akaija azt megvitatni. A Gesztenyésben nyilvánvalóan lehet okosakat mondani a társadalom peremén élők felzárkóz­ tatásáról, de biztosan szerencsés-e a Dísz­ teremben drogliberalizációs kampányprogra­ mot tartani? Ki vállalja annak ódiumát, hogy meghúzza a határokat, és a szépreményű együttgondol­ kodás nem fajul szavazatszerző kampánykőrúttá? Horváth László tizenharmadik oldal �hirtelen villámfényt vett észre a tiszta égből, mely­ ben egy árny körvonalazódott ki mellette... és a síkok a pillanat tört részére egymáshoz értek... az árny áttetsző volt és lúrtelen úgy tűnt, mintha belé rohanna... majd az egész véget ért. Joan Clark töprengve folytatta útját liazafclé. Szülei már várták. Megérkezve levette cipőjét és cgv pillanatra az előszómban lévő tükörre tekintve földbe gyökerezett a lába. Amit abban látott, azt agya képtelen volt elfogadni. Csak nézte magát, karcsú alakját, hosszú barna haját és nem hitte cl, hogy a tükörben álló lány valóban ő leimé... A szomszédos házban eközben Peter Wilson. fizikus-zseni, fejét vakarva azon gondolkodott, vajon hol rontliatta el Icgtyabb kísérletét. Számí­ tásai szerint műszere az idősík mcghajlításával képes kezelőjét az időben előre és hátra is utaz­ tatni. De ehelyett bekapcsolás után egy villanás kíséretében az egész szerkezet füstölni kezdett, így látszólag kísérlete eredménytelenül zárult... Húrelmélet John Clark aznap este későn ment laaza az edzésről. A városi lakótelep a késő őszi, ködös estében szinte misztikus helynek tűnt; mint egy betonból készült erdő, tele rejtőző, gonosz ma­ nóval és az éjszaka egyéb elvetemült teremt­ ményével. A hasonlat a lakók miatt is lielvénvalónak tűnt. A lakótelep tele volt furcsábbnál furcsább emberrel: kisstílű bűnözőkkel, önkéntes tudósokkal, perverz kukkolókkal, unatkozó hackcrekkel - akiknek legfőbb vágya valamelyik kormányzati portálra betömi feltűnésmentcsen, csak a hecc kedvéért - és kezdő zenészekkel. Természetesen a hazafelé vezető járda mellett már évek óta nem működtek a lámpák, így Johnnak csak a távoli épület ablakainak világítása adott irányt. Aliogy sétált a sötét ösvényen... valaki fel­ kapcsolt egy kapcsolót... és a valóságok végtele füzére egy pillanatra meggyűrődni látszott... Kanta Balázs Nézőpont kérdése Egy érdekes látványra szeretném felhívni a figyelmed, ami nem mindennapi. Ebben az esetben nem is túlzás, valóban nem lehet minden nap látni! Voltál már a Gellért-hegycn? Láttad már a tetejéből a festői kilátást? Megcsodáltad már közelről a Szabadság-szobrot? Amit biztosan állíthatok, hogy lia mindezekben volt már részed, akkor sem ékel át minden varázslatot, amit ez a helyszín nyújthat. Ami ezeket számomra új nézőpontból mutatta meg, egy alapvetően bosszantó, nem éppen közkedvelt jelenség: a köd. Különösen nem nevezhető örömtelinek, amikor a kilátás miatt tesszük meg a Citadellára vezető utat. Gondoljunk csak bele, ki örülne, lia felérve alig látna messzebb az orránál, mindezt a köd nevezetű rémségnek köszönhetően. Mégis, megdöbbentő Vizsga előtti mosolyszüret JAz ügyvédhez becsönget a szomszédja, akinek kis élelmiszer boltja van. - Elnézést a zavarásért, tanácsot szeretnék kérni. - Csak tessék. - Ki fizeti meg azt a kárt, amit egy kutya okoz? - Természetesen a gazdája. - Akkor legyen szíves fizetni ezer forintot, ügyvéd úr, mert a kutyája ellopott egy rúd szalámit a boltomból! - Kérem, akkor ezt levonva összesen ötszáz forinttal jön a jogi tanácsért. - Lehetnék még valamiben segítségére? - kérdezi az ügyvéd a halálraítéltet. - Igen...Úgy félek a villamosszéktől. Kérem legyen mellettem es fogja a kezemet... Válóperes ügyvéd a klienséhez: - Mi vonzotta az asszonyhoz? - Az, hogy szókimondó, egyenes, nyílt. - És most miért akar elválni tőle? - Mert szókimondó, egyenes, nyílt. Bíró a vádlotthoz: - Kéri a következő kérdést, vagy megáll három évnél? A vádlott kezében egy baseballütővel jelenik meg a bíróságon. - Mit akar ezzel ? - kérdi a bíró clhűlve. — Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemről magamnak kell gondoskodnom. A fiatal ügyvéd vesz egy BMW-t. Hazafelé tartva az autószalonból száguldozik az országúton. A kocsi felugrik kétszázra, ám az ügyvéd későn veszi észre, hogy az út elég élesen elkanyarodik. Belctapos a fékbe, de már túl késő, a kocsi kipördül és felkenődik az út szélén álló óriási tölgyfára. Égy motoros, aki épp a kocsi mögött ment látja a szörnyű balesetet, odamegy, hogy tud-c esetleg segíteni. De csak azt látja, hogy az ügyvéd szanaszét szakadt ruhában és könyékbol leszakadt alkarral áll, és bámulja a roncsot. Észre sem veszi, hogy nincs kaija, miközben így siránkozik: - A kocsim! A gyönyörű kocsim! A mó- tizennegyedik oldal toros erre megszólal: - Ember, tényleg azt gondojia, hogy a kocsija miatt kéne aggódnia? Szerintem inkább a kezét nézze meg. Az ügyvéd fásultan néz le a bal karjára és meglátja a csonkot ami a kezéből maradt. Egyből elsápad. és felsikolt: - A Rolcxcm! Két jóbarát támasztja a pultot a kocsmában. - Mondd, megegyeztél már a feleségeddel a vagyonmegosztásban? — Hogyne. a válóperes ügyvédem mindent elintézett. - Na, mesélj! — A lakás és a gyerek a feleségemé lett, az autó az enyém, a vagyon pedig az ügyvedé. Ügyvéd kérdezi az orvost a tárgyaláson: — Doktor, amikor elkezdte a hulla felboncolását, ellenőrizte-e a pulzust? - Nem, ügyvéd úr. - Ellenőrizte a légzést? - Nem. — Ellenőrizte a vérnyomást? - Nem. - Téliát elvben lehetséges volt, hogy az áldozat még életben volt, amikor a boncolást megkezdte. - Nem. - Honnan tudliatja ilyen biztosan, doktor? - Mivel az agya az asztalon pihent formaiinban. - Nem Iclrctségcs. hogy az áldozat valahogyan mégis életben volt? - El tudom képzelni hogy az áldozat még életben volt és salairól ügyvédkedett. Egy kezdő ügyvéd a szenvedő alanya az alábbi párbeszédnek: - Szóval maga ügyvéd. Van már valami ügye? - Nincs. - Szóval ügyetlen! - Pontosabban volt már egy... - Akkor együgyű! - ...de aztan elvették és másnak adták. - Tehát ügyefogyott! (Összeállította: Hreeska Renáta) jelenségben lehet része annak, aki ellátogat a szoborhoz ködös időben. Október 23-án néhány barátommal kirándulni indultunk. A ködös időben előre kitervelt útvonalunknak megfelelően a cél a Gellcrt-hegy teteje volt. Ahogy mentünk felfelé, a köd miatt nem láttunk néliany méternél távolabb. Mikor már nagyon közel jártunk, a szürke fcllcgből, mint egy bűvészmutatvány csattanójában előbukkant a Szabadság-szobor, ami hirtelen megjelenve oly nagynak tűnt, hogy szinte egy fantasy-világban éreztem magam. Hatalmas alakja hirtelen került elő a semmiből, egyszerre volt ijesztő és csodálatos látvány. Eddig, lia a ködre gondoltam, mindig negatívan álltam hozzá, nem is gondoltam, hogy örömteli élményt is nyújthat. Ajánlom minden­ kinek, hogy szánjon ra időt és látogasson cl a Citadellára' új és még ismeretlen tarsa, a Köd jelenlétében. ’ Császár Adrienn Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék könyvtárának átadása Karunk Polgári Jogi tanszéke nagyon fontos és hasznos munka végére ért a közelmúltban: megnyílt a polgári jogi könyvtár. A megnyitón jeles hazai jogászok vettek részt, Zlinszky János pro­ fesszor, Karunk alapító dékánja, és az Országos Közjegyzői Kamara elnöke, Tóth Adám tartott köszöntő beszédet - a kamara anyagi támogatásával jölictctt létre a könyvtár, a tanszék Nizsalovszky Endre-tcrmébcn. A gyűjtemény jelen arcula­ tának kialakítása, a kötetek számba vétele fél évet vett igénybe a gyűjtőmunkán fe­ lül, de a munka eredménye szerencsére most már szá­ munkra is hozzáférhető a tanszéken. Biztatok mindenkit, hogy lá­ togassa meg a Polgári Jogi Tanszék könyvtárát a harmadik emeleten, mert ’"’álló élményben lesz része. Nekünk az órán i Tanár Ür büszkén mesélt erről a kis rról, ami valójában egy kisebbfajta kiállítás ls. A könyvgyűjtemény magában foglal olyan nagy műveket, mint a Tripartitum XVII. századi magyar nyelvű kiadása. Nán.ásy Benjámin 1799-es kiadású, öröklési jogról szóló műve is szerepel a kiállított könyvek között, akárcsak a Planum Tábuhre, és más klasszikus jogi művek, törvénygyűjtemények. A kötetek tematikus rendszerben. Helyben történő olvasás és kutatás céljából minden hallgató számára elérhetők - oktatási időn kívül. Hreeska Renáta �írjunk, gyerekek! avagy: érted haragszom, nem ellened! Vitaindító gondolatok, provokáció, tápláló kézbe harapás. Szinte mindegy, hogy nevezzük, én mégis „utánam az özönvíz alapon felvetnék pár problémát, és ha a kedves és igen tisztelt olvasó egyet ért, avagy még ideálisabb, ha nem, kérem őt, ne habozzék gondolataimra gondolatokkal reagálni. Első körben arra gondoltam, metaforikus lepelbe burkolva, virágnyelven elmesélem, mi is a baj. De végül arra jutottam, hogy ez már itt sajnos nem segít. Az általános iskolai tanító nénim a minap érdeklődött felőlem: hol vagyok, mit csinálok, mi van velem. Elképedve hallgatta, hogy immáron ötödéves (a záróvizsgák függvényében), végzős egyetemista tanítványa áll előtte. Erről a talál­ kozásról aztán felrémlett első „írói” szárny­ próbálgatásom képe: neki adtam oda remegő lábakkal első történeteimet, s tőle vártam elszorult torokkal a kritikus szavakat irományaim értékelése végett. Mert értékelt, és még ha csak egy 9-10 éves kislány állt is előtte, figyelmeztetett a nyelv­ helyességre, a történet vonalvezetésére, szólt, ha logikai baki van egy-egy mesében, és megdorgált, ha hiányzott egy-két (sok) vessző. Szólt, ha jó irányba haladtam, és annál inkább, ha nem. És épp ennek fontosságát felismerve vállaltam egy pedagógus­ napi köszöntő megtartását egy városkányi tanító előtt. Felismertem, és megköszöntem (többek között) neki, hogy akkor tudott kritikusan szemlélni. És pont. Itt vége is lehetne a történetnek. De minden pátosz nélkül: tudjuk mi kritikusan szemlélni magunkat? Mert már kinőttünk a tanító nénink óvó-intő szárnyai alól, és bizony a mai világtól nem várhatjuk el, hogy minduntalan velünk legyen elfoglalva. Viszont néha fel kellene ismernünk, ami nyilvánvaló. De nem tesszük. Nézzük meg, hogy mit adunk ki a kezünkből. Megnézzük? Megnézzük, hogy mire van szüksége az olvasónak? Hiszen értük van ez a lap! „Értem, érted, énünk’, ha úgy tetszik. Persze rendben van, hogy mindenkinek vannak (idézőjel!) „írói” ambíciói, és ki akaija őket elégíteni, de legalább a látszatát próbáljuk megtartani annak, hogy ezen a 16 oldalon nem mi, a szerzők vagyunk a lényeg (és nem csak mi olvassuk!), hanem, hogy tényleg egyetemi lap „Jegyünk. És akkor itt a vitaindító mondat: mi legyen egy egyetemi újságban? Ez a kérdés merül fel újra és újra a szerkesztőségi ülésen. Legyen-e politika? Az bizony kényes terület, arra elsősorban más lapok valók, az aktualitást nehéz megőrizni stb. Jó. Legyen-e könnyed, kulturális vonal? Hát legyen, de mostanság már túlzásba vittük, fogjuk vissza, legyen inkább mégis közéletibb, komolyabb, közelibb. Na, hát, nosza rajta mi marad? Nyilván, hogy a lényeg marad: foglalkozzunk leginkább egyetemünk közéletével. És akkor, hogy ne csak üres mellveregetésnek tessék a kirohanásom, íme, néhány javaslat. Első körben szükség lenne egy összeszedett, tanszéki programajánlóra, hiszen mindenkivel megesik, hogy meglátja egy hirdetőtábláról félig lelógó A/4-es papírlapon, hogy egy neves közéleti személyiség igen érdekes előadást tartott Karunkon - két nappal ezelőtt. Nincs rendesen meghirdetve, nincs fóruma az ilyen eseményeknek. Legyünk hát mi! Másodsorban: ha már vannak programok, legyenek róla beszámolók. Ami dicséretes és néha van is, de ezt még igencsak lehetne fokozni. Hiszen annyi színes esemény színtere egyetemünk, ha az egyetlen és legnépszerűbb újság nem teszi közhírré ezeket, akkor mi? Ezek után: vita, vita, vita. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, csak még aktívabb részvételre buzdítok mindenkit. Aztán persze ott van az Erasmus-körkép, a közérdekű felhívások, a diáko­ kat globálisabb szinten érintő problémák, és még sorolhatnám. Ez mind nagyon szép és jó. De! Mindezeken túl. Meddig tudjuk elhitetni magunkkal és olvasóinkkal, hogy bizony van kapcsolat, hogy igen, ez olyan téma és legfőképpen úgy megfogalmazott téma, ami minket érint? Mi a határ? Úgy hiszem, hogy a kereskedelmi csatornákat megszégyenítő filmelőzetes-egyveleg végére oda­ vetett fél mondat egy tövig lerágott problémáról, vagy az egyetemisták cipőcserélgetési szokásai már rég túlhaladják ezt a képzeletbeli határvonalat. És azt sem hiszem, hogy a Júlia-Romana és társai füzetekbe illő folytatásos regények tere lenne ez a „tizenhat” oldal. Provokáció? Egyértelműen. Magas labda, ám vállalom a kockázatot. Imhol hát a lehetőség, ha csak erre a cikkre reakcióként, ha csak „mostmutasd-meg” „csak-azért-is”, megy ez nálad jobban is alapon (amit egyébként merek remélni). A lényeg: legyen mögötte valami. Ami értünk van. Értem, érted értünk. Ha úgy tetszik. Abionczy Zsuzsanna Válogatott festők a Virág Judit Galériában Remek dolog lehet galériatulajdonos­ nak lenni. De még jobb lehet egész nap ott ülni a régi, antik tárgyak között, a múlt századi íróasztalnál vár­ ni, hogy valaki érdeklődő, hozzáértő betétjén körülnézni. Vagy egy turista, aki „csak körbenéz. Ha magam is galériatulajdonos lennék, időnként kimennek az Ecserire, körbejárnám a piacot cgy-cgy ódon bútordarabért, óráért, régi telefonért, gramofonért, tintatartóért, amit majd fel lehet újí­ tani, meg lehet tisztítani, és úgy már kelendő darab lesz belőle. Kitenném a Fáik Miksa utcai kirakatba, hogy utána ötvenes párok nézegethessék színház után. S van olyan, hogy mindez nem elég, s egyfajta jutalomjátékkal fel szeretném pezsdíteni ezt a műtárgykereskedői életemet. S akkor álmodok egy meré­ szet, hogy összegyűjtöm egy kiállítás erejéig a legjobb magyar festők mű­ veit, s szubjektív módon kiválogatom a legszebb festményeket. Ezt az álmot később százszor elátkozom, mert a Csontváry önarcképe, egy a 121-ből képek összegyűjtése nehéz feladat. Vannak olyan művek, amiket nem kapok kölcsön egy kiállításra, vannak olyanok, amiket más képek helyett fogok kiállítani. De ezeket majd a látogatók be fogják tudni a szubjektív válogatás esetlegességébe. Érdekes volna számolni, liány ezer telefon, c-mail kell ehliez a kiállításhoz. És lia már ezek a képek együtt vannak, okos dolog lenne egy kiadványt összerakni, amelyben például közéleti személyiségek kommentálhatnák a képeket. Felhívok pár barátot, ismerőst, akik a médiában napi szinten képviseltetik magukat. „Nagy nevel?. Az 6 kommcntáijaik majd érdekelni fogja a közönséget. Egészen pontosan 121 emberre van szükségem. Ennyi kép van. Plakátok, hirdetések is kellenek, amennyi csak lehet Es az igazi örömöm nekem mi is lesz ezután? Miután kész a kiállítás, csak váijuk a látogatókat ölbe tett kézzel? Engedjem el a gyermekemet ilyen egyszerűen a saját útján? Nem, ez lehetetlen. Ott kell lennem nekem is: Tárlatvezetéseket fogok csinálni! Ilyenkor elmagyarázom a képeket, miért ezek kerültek ide, miért egymás mellé, miért ilyen stílusú a kép, mién így használta az ecsetet, miért ilyen színekkel dolgozott a művész. „Figyeljük meg a különbséget...”. És az emberek jönni fognak. Fiatal párok, családok, műgyűjtők, műkedvelők, vagy olyanok, akiket csak vonz a tömeg, és megnézik, hogy mi történik itt. Gyerekcsoportok előzetes bejelentkezéssel való fogadására is nyitott vagyok. Játékokkal vezetem rá őket a „szép” fogalmának megtalálásához. Fontos az új generáció. Azt hiszem ennyi elég is lesz. Egy hónapra utoljára, a kiállítás időtartama alatt csak ez fogja kitölteni az időmet. Ez az én jutalomjátékom. Tudjuk, hogy minden egyes képnek megvan a saját története. Most már minden itt elhelyezett képpel kapcsolatban nekem is van mcsélnhalóm. Valahogy így képzelhető cl az a hosszú munka, amely létrcliozta a 121 legszebb magyar festmény című kiállítást. Virág Judit és Törő István válogatta össze a festményeket, melyek a klasszikusoktól egészen az avantgárd képekig mutatják be a magyar festészet kiemelkedő alakjainak munkáit. És valóban jönnek az emberek, a tárlatvezetéseken tömegek vannak. Csupa nagy nevek műveit Láthatjuk ezen a tárlaton. A válogatás tájképeket, portrékat, önarcképeket, csendéleteket vonultat fel, melyek mélyen tükrözik a festő egyéniségét, és a kort, amelyben születtek. Magam részéről egypár kedvencet kinagytak a válogatásból, de cl kell fogadnunk, ilyen a szubjektivitás. Szerintem mindenkinek van 121 magyar kedvence, mindenki képzeletben össze tudna állítani egy válogatást, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a kiállítás hűen mutatja be azoknak a művészeknek a munkáit, akikre méltán büszkék lehetünk. Örülhetünk, hogy nem csak állami múzeumokban, szétszórva csodálhatjuk meg ezeket a festményeket. Ezzel az egyfajta „instant" kiállítással egy helyen követhetjük figyelemmel a korszakváltásokat a legnagyobb alkotók ecsetvonásain keresztül. Érdekes lenne 50 év múlva is létrehozni egy hasonló tárlatot, de szűkítve a kört a modern festészetre. Ilyen időtávlatból össze lehetne válogatni a nagy kortárs festők legjobb munkáit. Remélem, hogy másoknak is vannak ilyen elképzelései. A megvalósulásukat pedig várjuk türelemmel. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Európa és a kereszt jele Az európai emberi jogi bíróság döntése a kereszténység jelképéről Érdekes és jelentős döntést hozott a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága november elején a Lautsi kontra Olaszország ügyben. Az ügy előzményeként egy ateista olasz házaspár tett panaszt az olasz bíróságok előtt, mert gyermekük olyan - állami - iskolában volt kénytelen tanulni, amelynek tantermeiben - mint máshol is, Olaszország-szerte - kifüggesztették a falra a katolikus egyház legfőbb jelképét, a keresztet. Az olasz bíróságok elutasították a panaszt, amelynek azonban a strasbourgi bíróság helyt adott, és úgy döntött, az olasz állam megsértette a panaszos gyermekének szabad (szülei által meghatározott) tanulás­ hoz, illetve vallásszabadsághoz fűződő jogát. A tanulás joga magában foglalja azt is, hogy aki tanít, ne kényszerítse semmilyen érték­ rend elfogadására tanulóját. A vallásszabad­ ság egyben a meggyőződés hiányának sza­ badsága is. Mindez érthető, a döntés tehát jogi érvekkel megtámasztható, mégis felme­ rülhetnek kételyek vele kapcsolatban. Az ítélet persze nem „Európa” döntés­ hozóinak véleményét tükrözi, „csupán” hét mégoly jól felkészült, kiművelt - európai polgár, köztük egy magyar döntött így. Még fellebbezni is lehet ellene, másodfokon tehát akár meg is változtatható. Mégis, már így, jelen helyzetben is súlyos kérdéseket vet fel. Mit jelent a kereszt? Nem azt, hogy értékét, az általa szimbolizált világnézetet minden­ kinek el kell fogadnia. A kereszt egyik értelmezése, olvasata azonban mindenki szá­ mára kötelezően elfogadandó: Európa, és benne Olaszország múltját, történetét, kultú­ ráját, végső soron létét jelképezi. Hasonló vitát már lefolytattunk néhány éve az európai alkotmány elhíresült preambulum-vitájánál: akkor az EU valamiféle rosszul felfogott semlegességre alapozva végül nem vette be a (később elutasított, majd most, a lisszaboni szerződés formájában újjáéledt) szövegbe a kereszténységre való - igen enyhe - utalást. Érdemes e témához elolvasni - az egyébiránt zsidó származású - Joseph Weiler könyvét (Keresztény Európa. Budapest, Szent István Társulat, 2006). A szerző abban értetlenkedését fejezi ki, amién Európa nem vállalja fel önmagát: Európát ugyanis a görög demokrácián és a római jogon túl elsősorban a Golgota dombján hozott áldozat tette azzá, ami (természetesen sok egyéb tényező mellett, mint például az emberi jogok tiszteletét általánosan elfogadtató felvilágo­ sodás). Ez nem ízlés, vagy világnézet kérdése, hanem szikár tény. Ennek elutasítása pedig súlyos identitászavarról árulkodik. Érdekes, hogy míg a strasbourgi testület a Vajnai kontra Magyarország ügyben tavaly elsősorban arra hivatkozva tekintette meg­ engedhetetlennek a vörös csillag nyilvános használatának teljes és kategorikus tiltását, hogy az többértelmű jelkép, tehát kitűzése nem feltétlenül jelent a diktatúrával való azonosulást, addig a kereszt többértelműsé­ gét nem vette fontolóra. Nem szeretnék demagóg lenni: a döntésből nem következik a teljes tilalom, tehát aki akaija, tisztelheti továbbra is a keresztet. Magániskolák a jövőben is kihelyezhetik majd falaikra - igazság szerint még Olasz­ országot sem tudják levételére kényszeríteni. Szintén csúsztatás lenne azt mondani, hogy míg a bíróság tavaly „befogadta” a vörös csil­ lagot, most „elutasította” a keresztet. Erről nincsen szó, a döntés - hasonlóan a tavalyi­ hoz - nem általános érvényű, és látszólag értéksemleges. De az állami semlegesség doktrínájának veszélyes továbbgondolása (eltorzítása) igenis következhet e döntésből. A semlegesség alkotmányjogi elve értelmé­ ben az állam nem választhat a rendelkezésre álló világnézetek, értékfelfogások között, azokat egyenrangúnak kell tekintenie, tehát semmilyen formában nem juttathatja ked­ vezőbb pozícióba egyiket a másiknál, de a semlegesség elve csak addig tartható, amíg azt biztosítja, hogy mindenki szabadon választhat a rendelkezésre álló felfogások közül. Az állam nem kényszeríthet senkit döntése meghozatalakor, de nem is lehet teljesen független, és az elv nem is vár el tőle közömbösséget. Az egyén nem vákuumba születik bele, az őt körülvevő kulturális közeg biztosítja számára az értékválasztás lehetőségét - az államnak pedig kötelessége, hogy azt az alternatívát, amelyik a saját polgáraira jellemző értékeket vonultatja fel, nevezetesen a nemzeti, és azzal összefüg­ gésben az európai kultúrát (amelyek egyik jelképe a kereszt), az egyéb választási lehe­ tőségekhez képest hangsúlyosabban támo­ gassa. Az állam tehát ennek megfelelően dönthet az iskolai oktatás tartalmáról, a kulturális intézmények központi finanszíro­ zásáról, a nemzeti ünnepek meghatározásá­ ról, mi több, a templomok állami pénzből való renoválásáról is. Eközben megőrzi alkotmányjogi értelemben vett semlegessé­ gét, ugyanakkor felfedi polgárai előtt saját értékpreferenciáit, sőt, bíztatja őket azok elfogadására. Mindezek alapján a semleges­ ség abszolút értelemben nem is valósítható meg, mert az az együttélés kereteinek megszűntét, és így az állam önfeladását jelentené. Érdekes fejlemény az is, hogy miközben Európa új, egyre nagyobb számban érkező lakosai jobbára ragaszkodnak vallásukhoz, meggyőződésükhöz, és a különböző civilizá­ ciók együttélésében mutatkozó harmónia hiányának több alkalommal tragikus követ­ kezményei is voltak, Európa időnként mint­ ha önként lemondana saját gyökereinek tiszteletéről. Nem arról van szó, hogy ideális esetben minden európai polgárnak katoli­ kusnak vagy legalábbis kereszténynek kellene lennie, de a kereszténységre (is) alapozott európai kultúrát legalábbis magáénak kellene vallania. A gyökérzettől való — tudattalan, vagy tudatos, például bíróság döntések által elősegített - elszakadás védtelenné, sőt, identitászavarossá tehet minket. A korban, amikor Európa hosszú távú jövője is eldőlhet, ez adhat okot némi aggodalomra. Koltay András � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 6. szám 2009. december 03. Abstract A summary of the resource. Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Subject The topic of the resource Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. december 03. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (746kb+3740kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_6_20091203 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_6_20091203 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Relation A related resource T00095 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya