https://omeka.ppke.hu/files/original/a4933ff2fcafa08a09f7d8c673cbcd30.jpg 538128306faeeb98e1af142e0457ba20 https://omeka.ppke.hu/files/original/64af544e81721e49306437b27309ceb0.pdf dbbab0e6c6e65271513280ce9902bccf PDF Text Text PPKE_útel£t_XIL5-j2C>O<?lX12. A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja »ITELET Ml A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA HÚSZÉVES A GYERMEKJOGI EGYEZMÉNY SZOCIÁLIS BOLTOK KARRIER FOCIBAJNOKSÁG L M. 1956 MERRE HALADUNK? - 2. RÉSZ E-VANGÉLIUM XII. évfolyam, 5. szám HERTAMÜLLER e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet ÚJ PTK. 2009. november 12. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény addig volt országunk, míg az mi hitűnk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibájnókság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! 2 3 3 3 3 3 4 7 8 9 10 11 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Az ENSZ közgyűlése a Gyermekjogairól szóló egyezményt 1989. novem­ ber 20-án fogadta el, melynek jelentőségét egyrészt az adja, hogy ko­ rábban nem létezett speciálisan a gyermekek jogait átfogóan rendező egyezmény, valamint, hogy ez a legszélesebb körben (az Egyesült Államok és Szomália kivételével a világ összes állama tagja) és legrövidebb időn belül ratifikált emberi jogi egyezmény. Az egyezmény az emberi jogokat biztosítja a gyermek számára, figye­ lembe véve helyzetéből adódó különleges védelemhez és támogatáshoz való jogát. A dolgok jelenlegi állása szerint egymilliárd gyermek van a világon, aki nem élvezheti ezeket a jogokat, mert legalább egy, az életben maradáshoz szükséges javadalmat nélkülöz. Gondoljunk csak a megfelelő lakóhely, tiszta ivóvíz, egészségügyi ellátás, elemi oktatás hiányára. A gyermeki jogok érvényesülésének nélkülözhetetlen feltétele azok ismerete. A gyermekjogokat magukkal a gyermekekkel és családjaikkal meg kell ismertetni. E jogok tényleges érvényesüléséhez azonban szükséges az is, hogy a gyermekügyekben döntést hozók és a gyerme­ kekkel foglalkozó szakemberek is megfelelő gyermekjogi ismeretekkel rendelkezzenek, és a gyermekjogi értékek áthassák szemléletmódjukat. Ezért van különös jelentősége a jogi pályára készülő fiataloknak, a jövőbeni politikusoknak, ügyvédeknek, ügyészeknek, bíráknak vagy akár csak a szülőként gyermekeikkel kapcsolatos döntések meghozóinak tudatformálására. Értékválság idején különösen fontos ezeknek az örök emberi értékeknek a lefektetése és érvényesítése, amely világnézettől függetlenül mindenki számára értékmérőként szolgálnak. Ha a felnö­ vekvő generációk gondolkodását már ezek az eszmék hatják át, akkor szebb jövő vár az emberiségre. Mottóként álljon itt Pérez de Cuéllar, volt ENSZ főtitkár gondolata: „Az a mód, ahogyan a társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak az együttműködés és a törődés fokát jelzi, hanem jól tükrözi társadalmi igazságérzetét, a jövő iránti elkötelezettségét, és azt, mennyire fontos az eljövendő generáció emberi feltételeinek javítása!’ A Gyermek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény főbb rendelkezései 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. Minden gyermeknek joga van a szeretette és gondoskodásra. Minden gyermek egyenlő. Minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. Minden gyermeknek joga van az egészségügyi ellátáshoz. Minden gyermeknek joga van a játékhoz. A gyermekeket nem szabad dolgoztatni. A gyermekeket nem szabad elhanyagolni. A gyermekek nem válhatnak háborúk áldozataivá. A gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává. A gyermekeknek joga van kifejezni saját véleményüket. A gyermekeknek joguk van saját vallásukat gyakorolni. A gyermekeknek joguk van másokkal való együttlétre. A gyermekeknek joguk van az információhoz. A családon kívül élő gyermeknek joga van a speciális védelemre. A menekült gyermekeknek joga van a speciális segítségre. A fogyatékkal élő gyermekeknek joga van a speciális gondozáshoz. A törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekeket megilleti a külön segítség. Marschalkó Linda �A magyarok harca Október szép hónap. Már hullik a fák lombja, ám még langyosan süt a nap. A levelek sárgán, pirosán ragyognak az őszi napfényben. Ez az évszak maga a boldogság - ahogyan hallgat­ hatjuk, miként motoszkálnak a kis állatok az avarban, beszívhatjuk orrunkba az esőtől nedves föld illatát, megfigyelhetjük hogyan készülődik a télre a cinege. Szép ez a hónap, ez az évszak. Ősz van. Ötvenhárom esztendővel ezelőtt ezt is érezhették volna az emberek. Azonban ez akkor lehetetlenek tetszett. Aki magyarnak érezte magát, aki hallani vélte a szabadság hívó szavát, és aki felfedezett magában egy cseppnyi bátorságot is, tollatta a hangját. Az kiállt, az harcolt, az megtolt. Érted, énem, a jövőért. 1956-ban emberek mentek az utcára, mert magyar mivoltukat, a nemzetüket meg akarták védeni. Egy olyan hatalom tartotta elnyomásban népünket, amelyet senki nem kért, nem választott. 1956 hétköznapi hősei azonban megtoltak ér­ tünk. Békés emberek voltak, békétlenül távoz­ tak közülünk. Ártatlanul estek el - bűnük annyi volt, hogy torcolni kívántak hazájukért, ami már akkor is az övék volt, ahogyan ma is a miénk. E harcnak vannak túlélői. Élnek még emberek, akik akkor is harcoltak, ma is torcolnak hazájukért. Élnek, bizakodnak abban, hogy talán eljő egy jobb világ. Ez a talán, az egyetlen reménységük, éltetőjük, akárcsak nekünk. Az ember mindig vissza kell, hogy tétjén a gyö­ kereihez, mert mint a növény, ő is abból táp­ lálkozik. Nincs ez másként a nemzetek esetében sem. Ahhoz, hogy egy nemzet hosszú időkig fennálljon, kell a történelem. Nekünk kell 1956! Amíg lesz egyetlen igaz magyar ember is a Hírek a Kari Tanácsról 2009. október 2. Ezzel a néhány sorral szeretnénk megnyitni egy olyan cikksorozatot, melynek célja lenne, hogy mindenki értesüljön a Kart - és minket, hallga­ tókat - érintő fontos kérdésekről, döntésekről, amelyek a Kari Tanácson születnek. A következőkben szeretnénk összefoglalni az októberi tanács eseményeit: Dékán Úr bejelentette, hogy az idén nyáron felújított előadóink (II, III, és IV) munkálatai a végéhez közelednek, melynek keretében eltá­ volították a korábbi tartóoszlopokat, a tömtek új katedrát, padokat, és padlóburkolatot kaptak, (apropó nagykabát, senki ne aggódjon, foga­ saink is lesznek) A Tanács szavazott a Kari Bizottságok tagjait illetően (a terjedelem rövidsége miatt csak a hallgatói szempontból legfontosabbak vezetőit említenénk meg): Diákjóléti Bizottság - Dr. Horváth Attila, Fegyelmi Bizottság - Dr. Virga Zs. András, Krcditátvitcli Bizottság - Dr. Szabó István, Tanulmányi Bizottság - Dr. H. Szilágyi István. A Hallgatói Önkormányzat indítványozta a Pázmány Nap hivatalos tanítási szünetté nyilvánítását, tekintettel a rendezvény egész napos voltára, melyet a Kar vezetése fontolóra vett, és kompromisszumos megoldást javasolt, ennek mibenlétéről azonban még nem született döntés. Módosításra került TVSZ 159.§ (2), és a Deák Ferenc Továbbképző Intézet Hallgatói követelményrendszerének 3.§ kiegészült az (5) bekezdéssel, a más felsőoktatási intézményben teljesített tárgyak elismerésével kapcsolatosan. Hallgatói Önkormányzat Evergreens - Bíbortógás Fenevadak 15-5 Dokil - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 1. forduló (2009. szeptember 28.): Legis Lazio - Tesil 3-0 (megállapított eredmény) Legis Lazio - Bíbortógás Fenevadak 16-1 Red DeviR Advocat - Dokil 16-3 ACB FC - N. Vaskapu FC 1-13 Fegyencjárat - Evergreens 6-7 2. forduló (2009. október 5.): Tesil - Konyhai Vegyes Vágott ACB FC - Fegyencjárat Dundee United - N. Vaskapu FC csapatnév 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10, 11. N. Vaskapu FC Legis Lazio Evergreens Red Devils Advocat Konyhai Vegyes Vágott ACB FC Tesil Dokil Fegyencjárat Dundee United Bíbortógás Fenevadak_________ 3. forduló (2009. október 12.): Legis Lazio - Dokil 11-5 Red Devili Advocat - Dundee United 8-1 ACB FC - Konyhai Vegyes Vágott 3-5 N. Vaskapu FC - Bíbortógás Fenevadak 14-3 Fegyencjárat - Tesil 7-9 Evergreens - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 0-3 16-3 1-13 G. 3 3 3 2 2 1 1 1 0 0 0 V 0 0 0 0 0 2 2 2 3 2 3 FELHÍVÁS A következő, 2011 tavaszán esedékes Országos Tudományos Diákköri Konferencia előtt vár­ hatóan három Kari TDK kerül majd meg­ rendezésre, amelyeken a legjobbak nem csak a helyezésekért, díjakért versengenek majd, de itt szerezhető jogosultság az OTDK-n való részvételre is. A soron következő Kari Tudományos Diákköri Konferencia 2009. november 24-én 14 órától a II. János Pál pápa teremben kerül megren­ dezésre, amelyre nevezni a tanszékvezetői ajánlással ellátott dolgozat Kari Titkárságon, történő leadásával lehet. Dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékán-helyettes kari TDKfeleló's dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár Őszi tréningek a Karrier Irodában november 20.: Pszichológiai szerda III. — Önéletrajz-írási tanácsadás november 23.: Üzleti tervezés I. november 30.: Üzleti tervezés II. december 4.: Pszichológiai szerda IV Munkahelyválasztást és munkahelyi beilleszkedést segítő tréning Általános tudnivalók: Az Internazionale visszalépett. D. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Hrecska Renáta Kedves Hallgatók! PPKE JÁK HŐK focibajnol(ság eredményei és a tabella 1-3. forduló világon, addig mindig lesz olyan ház, ahol az elnyomás ellen fellázadó hősökért imádkoznak, áltól imádkoznak a felszabadulásért, a virágzó hazáért, a szebb jövőért. Amíg él egy igaz magyar ember, addig él Magyarország is! gólkülönbség pontszám 40 - 05 +35 30 - 06 +24 25 - 11 +14 24 - 04 +20 08 - 03 +05 20 - 21 -01 09-13-04 11 - 27 -16 16 - 32 -16 02 - 21 -19 09 - 45 -36 9 pont 9 pont 9 pont 6 pont 6 pont 3 pont 3 pont 3 pont 0 pont 0 pont 0 pont - Pszichológiai szerda: 14-18 óráig; 24-es gyakorló (26-os épület I. em. 228.). 2500 Ft+ÁFA / alkalom - Üzleti tervezés: 15-16.30 óráig; V előadó (26-os épület I. em. 214.). Ingyenes. Minden képzésünk előzetes regisztrációt igényel. Információ: Nagy Olivér (429-7200/310; nagyo@jak.ppke.hu harmadik oldal �Merre haladunk? - 2. felvonás Vita a jogászképzés problémáiról - ezúttal a hallgatók szemszögéből Az ítélet 2009/3. számában két, névte­ lenül szerkesztőségünkbe érkezett cik­ ket közöltünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról. mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezett írásokat e lapszámban a 2009/4. számban közöltük. Jelen számunkba vártuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából, amelyeket az alábbiak­ ban közlünk. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat kaptunk, amelyek akkor is megérdemlik a megfontolást, ha esetleg vitathatók. Ha olvasóink úgy gondolják, a vita a következő számban tovább folytatódhat... Sajnos nem voltam Erasmussal sehol, és őszintén meg kell hogy mondjam, az Egye­ temben rejlő összes lehetőséget sem használtam ki, ugyanakkor mint az Universitas tagjának, és mint államvizsgák előtt álló hallgatónak meg van a magam álláspontja a felvetett kérdé­ sekben. Az, hogy ezt ezúttal nem csak a barátaimmal osztom meg egy vendéglátóipari egységben annak tudható be, hogy üdvösnek tartom a párbeszédet oktató és hallgató között a minél eredményesebb közös jövő érdekében. Talán ha a felvetődő problémákról a Kari Tanácsban szó lenne, illetve amennyiben már tárgyalták ezeket a témákat a HŐK tájé­ koztatná a hallgatókat (akár ezen folyóirat hasábjain) az álláspontokról és a kialakult konszenzusról (vagy éppen annak hiányáról), az hosszútávon nagyban segítené az esetleges problémák megoldását. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy véleményem szerint mindegyik felvetett probléma, mindegyik (építő) kritika csak részben lehetett helytálló, hiszen mind tan­ székek, mind oktatók, mind hallgatók tekin­ tetében, de a tankönyvek között is igen nagy különbségek figyelhetőek meg. Általánosság­ ban azt mondani tehát, hogy nem elég szorosak az oktató - hallgató kapcsolatok, vagy hogy rosszak a tankönyvek, esetleg elavult a tanítási rendszer túlzás, és fölöslegesen kelt feszültséget mindkét oldalon. Tudom, hogy a vitaindító cikkek szerzői is tisztában vannak ezzel, és nem is az volt a céljuk, hogy mindenkire és mindenre érvényes kritikát fogalmazzanak meg, de a 2009/4. számban publikált reakciók némelyi­ kében ezt a hozzáállást véltem felfedezni. Úgy gondolom, ez a megközelítés és az ebből fakadó esetleges megbántódások nagyban nehezítik a párbeszédet és a probléma­ megoldást. Örülnék, ha csak én értelmeztem volna rosszul egy-egy mondatot, és senki nem akart volna általánosítani. Ha pedig így van elnézést kérek fenti soraimért. Nem ismerem az állami finanszírozás számait és pontos mibenlétét, de azt gondolom nem állok távol az igazságtól, ha azt állítom, minél több hallgatója van egy felsőoktatási intéz­ ménynek, arányosan annál több állami tá­ mogatás is jár neki. Vagy legalábbis kellene járnia. Ez a tény már önmagában is indokolttá teheti az első évfolyamra történő „tömeges” felvételt. Hiszen bármennyire fájó is a tény, de pénz nélkül nem működik egy intézmény sem. Másrészt pedig ahogy már előttem is idézték: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak’ (Mt 22,14). Ha jól emlékszem a gólyatáborban elhangzottakra, 2004-ben több, mint 300 hallgatót vettek fel a Karra, viszont tudomásom szerint mostanra nem maradtunk többen 100-nál. Ugyanezt a statisztikát hal­ lottam már 500-ból 150-nel is, de talán nem is a pontos számok adják a lényeget. Sokkal inkább az, hogy azok, akik nem hivatásból érkeztek a Karra, vagy egyszerűen más talentumokat kaptak a Jóistentől, lassacskán kikoptak közülünk, és a végén már nem is tömegesen államvizsgázunk. Akik viszont megmaradtunk, elég színvonalas képzésben részesülhettünk nem lettünk a „tömegképzés” áldozatai. Lehet, hogy személyes megszólítottság és részvétel nélkül kevésbé „hatásos” egy előadás, és ugyebár 300 (500) hallgatóval nehezen lehetne interaktívan foglalkozni. De nem is kell. Osztom azt a véleményt, hogy az előadásoknak nem párbeszédeknek kell lenniük. Termé­ szetesen, ha valakiben kérdés fogalmazódik meg, vagy valamit nem ért, azt jó, ha meg­ kérdezheti az előadótól, és ha egy témában annyi kérdés születik, amennyi már „zavarná a monológot”, akkor ott lehet, hogy valamit a tanár nem magyarázott el elég szabatosan, de általában véve azt hiszem ezzel nem nagyon szokott probléma lenni. Tapasztalataim szerint minden előadónak fel lehetett tenni kérdést, és az esetek nagyon nagy többségében érdemi választ is kaptunk rá. Előfordult, hogy a tartós értetlenséget vagy egy téma iránti rendkívüli érdeklődést látva egy professzor azt kérte, hogy a megmaradt homályt hadd oszlathassa el majd szünetben vagy előadás után, vagy a vitát máskor folytassák egy külön találkozó vagy gyakorlat keretében, de ez nem baj. Az előadás célja véleményem szerint adott tudomány­ terület részletes megismertetése a hallgatókkal, és nem feladatmegoldás. Utóbbiakra lett kita­ lálva a gyakorlat és a speckol. Én is hallgató vagyok, és némi szégyenérzettel magamban mondom, hogy nálunk nem hogy nem „divat” hozzászólni, kérdezni, vitatkozni az elhang­ zottakkal, hanem sokszor kifejezetten ellen­ állásba ütközik a hallgatótársak részéről, ha valaki rendszeresen hozzászól, vagy „túl aktiV. Pedig ebben valóban lehetne tanulni a dánoktól (és másoktól): fontos lenne gyakorlatokon és speckolokon kérdezni, konkrét eseteket megoldani, valós feladatokkal találkozni, és azokat megbeszélni. Természetesen van gyakor­ negyedik oldal latvezető és speciálkollégiumi oktató, aki saját praxisából vagy a hétköznapokból hozott példákkal minden órán igyekszik „életet vinni az üres vázba” - de sajnos a hallgató passzivitásba gyakran belebuknak ők is. Pedig lenne értelme ilyen jellegű óráknak. A fentiekben már részben taglaltam: nem tartom kimondottan elavultnak a jelenlegi oktatási gyakorlatot, inkább kihasználatlannak érzem. Szükség van a főelőadásra, az alapokat mindenképpen ott kell elsajátítani. Az alapvető jogászi gondolkodásmódot, a jog rendszerét, dogmatikáját, egy-egy jogág fejlődését a leg­ jobban nagy szakmai tekintéllyel rendelkező professzoroktól lehet elsajátítani, méghozzá a „monológjaikból”. Más kérdés, hogy vannak nagytudású és felkészült előadók, akik nem tudnak érdekfeszítően, követhetően beszélni, főleg nem 90 percen keresztül, de egy-két ilyen kivételtől eltekintve Karunk előadóira inkább az jellemző, hogy jól rendszerezve, érthetően, sokszor még (a normális határokon belül) közvetlen légkört teremtve is tudnak előadást tartani. Nem véletlen, hogy van olyan pro­ fesszor, akinek az előadásaira sokan a nem jogász barátaikat is meghívják, vagy hogy egy tanár előadásainak még a végén is tud figyelni a hallgató. Viszont fontos leszögezni: vannak olyan előadók, akiknek a stílusát kevesebben tudják értékelni, de ezen kisebbséget való­ színűleg jobban le is köti egy-egy ilyen előadás, mint egy népszerű professzor zsúfolt teremben tartott „monológja”. Később pedig belőlük lesznek az adott jogterület nagyágyúi. Ez így van rendjén. A gyakorlatoknál érzésem szerint már sokkal nagyobb a szórás. Van, amelyiknek a katalóguson kívül semmi más motivációs ereje sincs, mert csak az előadás anyagát hadaija el rövidítve újra a tanár. Úgy gondolom, nem helyes álláspont, hogy ha kevesen járnak előadásra, legalább gyakorlaton halljanak az anyagról. Aki nem jár előadásra, és emiatt hátrányba kerül, az vessen magára, és próbáljon vizsgaidőszakban előadásjegyzetek után rohan­ gálni. De adassák meg a lehetőség a hallga­ tóknak, hogy gyakorlati ismeretekre tegyenek szert, ami nem csak azt jelenti, hogy az embernek mutatnak egy adásvételi blankettát, hanem hogy azt tanulja meg magától megírni, tanuljon meg perbeszédet mondani, ne csak BH-k érvrendszereivel ismerkedjen, készüljön fel általánosabb eljárási helyzetekre, ne csak elméletben, hanem próbaperek keretében is. Akad tanár, aki ilyen jellegű gyakorlatot tart, de sajnos 5 év alatt jellemzően nem ezt tapasz­ taltam. Itt jegyzem meg, hogy bár az oktatási modellt alapvetően nem tartom elavultnak, de a vizs­ garendszert igen. Példának okáért fontos a magánjog fejlődését vagy a magánjog és a polgári jog fogalmát megismerni, és adjon is számot ebbéli felhalmozott tudásáról a hallgató az adott félévet lezáró kollokviumban, de úgy gondolom, a záróvizsgán ezeket már nem kellene kérdezni. Ezek az ismeretek az alapvető gondolkodás formálására, a jogászi szemlélet­ mód kialakítására szolgálnak, és egyáltalán nem szükséges záróvizsgán (vagy később) pontosan tudni, hogy mikor élt Imerius, vagy, hogy kik volt a Code Civil szerkesztőbizottságának a tagjai. Véleményem szerint az sem indokolt, hogy a polgári jogviszony fogalmát kell tudni, vagy hogy tudni kell, hogy a jogi tényeket milyen szempontok alapján lehet csoporto­ �sítani. Ezeket az életben többet úgysem fogja használni az ember, ha pedig mégis valami oknál fogva utána akarna nézni, a kollok­ viumok miatt már tudni fogja, hogy melyik könyvben keresse - a ragaszkodik a könyvhöz, és nem elég neki az internet. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel az állás­ pontommal hatalmas ellenállást és ellenérzést váltok ki sokakból, de nem a polgárpukkasztás a célom. Talán ez is egy példa arra, hogy „mélyül a tanár és a diák közötti kulturális szakadék? Ez a szakadék pedig nem csak a lexikális tudás terén figyelhető meg (azt magam is elkeserítőnek tartom, hogy a gimnáziumból kikerült érettségizett emberek történelmi, és irodalmi, sőt általános műveltsége milyen mértékben halványodik), hanem szemléletmódban is. A lexikális tudás is átrendeződött. Nagyszüleim generációjával beszélgetve időről időre szóba került, hogy miért nem ismerek fel egyből egy híres „klasszikus” zeneművet. Sokat hallgatok „klasszikus” zenét, és szeretem is, de klasszi­ kusnak tartom a Guns rí Roses-t és a Tátrai Band-et is is. Én hallgatok „klasszikust”, és tudom, hogy ki volt Mozart, de nehezen tudom elképzelni, hogy a nagyszüleim generációjához tartozók 99 százaléka ne nézne rám kérdőn, ha szóba jönne Axl Rose vagy Charlie neve. Pedig ők is klasszikusok. A szemléletmód is változik. Nem mindig jó irányba, ez tény. De ebből kiindulva nem lehet elvetni mindent, ami más, mint a régi, megszokott, bevett. Ma már nem a felhalmozott tudás, hanem a szakmai gyakorlat, nem az irodalmi ismeretek, hanem a rátermettség a fontosabb egy jogásznak. Ha pedig a záróvizsgára készülvén értékes órák vagy napok mennek cl azzal, hogy történeti tételeket, fogalmakat és a gyakorlatban töké­ letesen szükségtelen csoportosításokat magol az ember, azzal a Hk. és a többi törvény elől veszi cl az időt. Természetesen ez nagyon sarkított álláspont, de van igazságtartalma. Mint ahogy annak is, hogy a számítógép megjelenéséig a minden jogszabályra kitcijedő lexikális tudásnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint ma. Ma nem kell könyvtárba menni, ha régi jogszabályokat akar tanulmányozni az ember, úgyszintén nem kell kétségbe esni, lia Irncrius vagy Portalis kerül szóba. Fél perc alatt meg lehet találni ezeket (őket) az interneten. Elég hozzá egy számítógép és internethozzáférés. Lehet ezt értékvesztésnek nevezni, de szerintem jobban inkább az értékátren­ deződés a jobb szó. Nem kell minden téren elhagyni a korábbi értékeket. De van ahol lehet, sőt célszerű is. A lustaság fél egészség, és lia valaki fél perc alatt megtalálja a keresett jogszabályi részt az interneten és azt alkalmazni is tudja, akkor azt nem érzem rosszabbnak, mintha szó szerint el elmondaná fejből. Újra hangsúlyozom, ez koránt sem igaz az élet minden területére. Botrányos és felháborító lenne, ha a Himnuszt interneten keresgélnénk, vagy ha minden egyes alapfogalomnak utána kellene nézni. De el kell fogadni, hogy a nem alapszükségleti információknak már utána lehet járni pillanatok alatt. Ha pedig változik, fejlődik a világ, akkor hogy lépést tudjunk tartani (természetesen ésszerű korlátok között), nekünk is változnunk kell vele. Ez még ko­ rántsem jelenti a professzionális képzés fel­ adását - amiket ínam, a számonkérésre, illetve annak a megállapítására vonatkoznak, hogy valaki felkészült-e a jogászi pályára, vagy sem. Végül pár szó az oktató-hallgató kapcsolatról. Nem gondolom, hogy ezen a téren problémák lennének a Karon. Amennyire 5 év alatt megfigyelhettem, aki akart, kapcsolatot tudott teremteni a számára szimpatikus oktatóval vagy hallgatóval, ki tudott alakítani megfelelő szakmai, sőt, néha kimondottan mentor­ pártfogolt kapcsolatot. Vannak oktatók, akik cgy-egy évfolyam felét, és olyanok is, akik csak cgy-egy liallgatót ismernek névről. Úgy gondolom nem feltétlen jobb az egyik a másiknál. Az oktató személyisége, a hallgatók érdeklődése, és számos egyéb tényező is közrehathat abban, hogy ez így alakult. Ameddig nem találkozom olyannal, aki tanácsot, eligazítást, segítséget kért oktatótól, de nem kapott, vagy demonstrátort keresett, de egyet sem talált, addig nem fogom azt érezni, hogy ezen a téren változtatni kellene. Horváth Péter A szerit, megjegyzése: én a magam részéréíl védelmembe veszem Irneritist, és a jogviszony fogalmának ismeretét is elengedhetetlennek tartom. Aki nincs tisztában a jog történetiségével, társadalmi beágyazottságával, évezredek alattformálódó erkölcsi, etikai tartalmával, ha úgy tetszik, ethoszával (és e tudás a rég elporladt egykori jogásznagyságok ismeretét is feltételezi), csak a jogot gépiesen, felületesen ismerő és alkalmazó Jogtechnikus" lehet. Aki pedig nem tudja, mi az a jogviszony, nem isfogja felismerni, ha munkája során találkozik eggyel. Az elméleti ismeretek fontosságáról legyen szabad lúrga Zs. András tanszékvezető docens úr múlt számbeli írásából idéznem: „...hallgatóként magam sem szerettem jogszabályokat és dogmatikai rendszereket »bemagolni« (...). [De] ahhoz (...), hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előttfel kell ismerni. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. (...) [S]okszor kedveskednek hallgatóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek’.’ - KA Két dolog késztetett a véleményem megírására. Egyrészt egy hallgatótársam dániai tapasz­ talatairól szóló cikke (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3.), mert én is hasonló tapasztalatokat szereztem egy másik nyugateurópai jogi egyetemen. Másfelől Jobbágyi tanár úr válasza (ítélet, 2009/4.), amelyben nem elsősorban a fent említett cikket, hanem az egyik oktatótársának megállapításait bírálta. A magyar és az (észak-)nyugat-európai jogi oktatás éles kontrasztját mindenki megtapasztalliatja, aki eltölt pár hónapot egy ottani intézményben. Fölösleges lenne leírnom min­ den egyes idevágó élményemet. Inkább egy példát hozok, amelyben több, szerintem fontos mozzanat rejlik. Legelső külföldi előadásom alkotmányjog volt elsőévesekkel, akik azon a héten kezdték az egyetemet. A professzor egy általános bemu­ tatkozás után egy lapot osztatott szét a hallgatók közt, amelyen egy jogeset (!) szerepelt egy fiktív kormányfőválasztásról. A friss elsőévesek azonnal ki is nyitották a náluk lévő alkotmányszöveget, és élénk diskurzus (!) vette kezdetét az esetről köztük és a tanár közt. A külföldi előadásoknak ugyanis szerves része, hogy a hallgatók észrevételeket tesznek a témában, amelyek akár ellentétesek is lehetnek a professzor nézeteivel vagy az uralkodó felfogással, mégis mindig okos vita bontakozik ki belőlük, amelyre egyik fél sem sajnálja az időt. A leginkább szembetűnő az volt, hogy ezek a hallgatók mernek és tudnak kérdezni. Ennek gyökerei természetesen az általános, de főként a középiskolai oktatásban keresendők, ahol az osztály egymással vitatkozó kis csoportokban dolgozza föl az aznapi tananyagot, míg a tanár amellett, hogy előre kitalálja a csoportmunka részleteit - csak moderátor, és rendelkezésre áll, ha a diákoknak kérdésük akad. Ez a kötetlen légkör és a motiváltság az, amely megtanítja a gyerekeket arra, hogy kérdezni alapvető joguk (a megszégyenülés veszélye nélkül), és hogy tudják, mit akarnak ez által megtudni. Talán ez a legfájóbb liiányossága a mai magyar közokta­ tásnak, hogy' ennek a készségnek a kifejlesz­ tésében inkább az órai munka kerékkötőjét látja, semmint öntudatos polgárok kincvclésének útját. Ez azonban nem vezethet ahhoz a hozzá­ álláshoz, hogy akkor már az egyetemi elő­ adásokat ne is zavarja meg az a néhány hallgatói kérdés, ezért azokat inkább a gyakorlatokra száműzzük. Jobbágyi tanár úr válaszában épp azt emelte ki, hogy' az előadásokat „nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, akkor miért is ne illenének a hallgatók kérdései az előadásra, ahol a diákok pont a legilletékescbbektől kaphatnának adekvát választ a tan­ anyaggal kapcsolatban? Ide kívánkozik a kérdés, hogy a „kiváló szakember-csapnivaló előadó” vagy a „nagy­ szerű előadó-középszerű szakember” típusú oktatók tartsák-c az előadásokat. Nyilván ez ebben a formában eldönthetetlen, mert a legideálisabb a kettő keveréke. Azonban az első típus esetén elgondolkodtató, hogy ha egy elsőrangú szakember nem tudja megfelelően átadni tapasztalatait a hallgatóságnak, akkor azok a diákok szempontjából sajnos olyanok, mintha nem is léteznének, és ezt nem tudja pótolni semmiféle igyekezet sem. Éppen az a többlet nem adódik át, amely miatt az adott oktató nem középszerű. Maradjunk az előadásoknál! A fenti példámban a tanár egy segédanyaggal is készült az előadására (jogesetet osztott ki), ahogyan neves alkotmánybíró vagy' épp kezdő kollégája is liandoutot, fóliát vagy prezentációt készített az előadásra. Oktatóinknak valóban szabadsá­ gukban áll, hogy ezek egyikét se alkalmazzák előadásaikon; de azt liangsúlyozni kell, hogy ezek a technikák nem pusztán látványelemek, hanem vizuálisan könnyítik meg a liallgatók számára a tananyag befogadását, bonyolultabb összefüggéseinek megértését. Elkészítésük sem bonyolult annak, aki már felhasználói szinten ismeri a számítógépet (oktatóink többségén a 21. században már nem fog ki a technika), továbbá csak egyszer igényelnek időráfordítást, később már csak aktualizálni kell ezeket. Szerintem a fenti módszerek valósítják meg az előadáson az ún. „interaktivitást”. Ezeknek ötödik oldal �köszönhetően a tananyag későbbi elsajátítása könnyebb lesz a hallgatóknak, az oktató pedig visszajelzéseket kap a diákoktól. Ezt a tanár úr még az általa felhozott akadémiai és műtéti példákkal sem tudja negligálni (a műtétes példához: a helyi érzéstelenítéssel operált beteg - ha úgy tetszik - „interaktív” visszajelzései a sebész felé elengedhetetlenek a műtét sikeréhez). Az egyre újabb kihívásokat állító és globalizált világban az „előadás évszázados céljára és értelmére” hivatkozni, véleményem szerint megkérdőjelezhető. A másik fontos kérdés az elmélet és a gyakorlat viszonya. Külhoni diáktársaink az előadásokon, a gyakorlatokon és a vizsgákon egy olyan univerzális jogeset-megoldási tesztsémával dolgoznak, amely független az adott esettől és a jogszabályok hatályától. Szerintem ez a jogszabály igazi „szelleme”, nem pedig a diákokba sulykolt normaszöveg, amelyet ha később megváltoztat a jogalkotó, akkor az egykori hallgató fejében már csak egy hatálytalan paragrafushalmaz néhány eleme kering majd, míg az új jogszabállyal képtelen lesz dolgozni (Id. az új Ptk. közelgő hatálybalépése). Ezért nem ellentétes a gya­ korlatorientált oktatással a jogszabály „szelle­ mének” bemutatása. Ma a Pázmány „gyakorlati” óráinak többségét tisztelet a kivételnek - valóban az előadások sűrített változata tölti ki, nem a kereset­ levelekkel és a szerződésekkel való „találkozás”. Ez ellen fölhozható, hogy „a diákok nem is járnak előadásra, hogy lehetne arra gyakorlati foglalkozást építeni?” Azonban az életszagú jogesetek közös feldolgozásából fakadó motivációval már számolni lehetne, és ebből következően azzal is, hogy a diákok többsége készülni is fog ezekre az órákra, hogy a megoldásokat megértse. Jobbágyi tanár úr érvelésének azt a részét nem értem, ahol a gyakorlati oktatás példájaként hozza fel a „nemzetközi magánjogot, [...] munkajogot, környezetjogot, [...] pénzügyi jogot”. Miért gyakorlatiasabbak ezek a tárgyak a joganyagukat, előadásukat vagy éppen vizsgájukat tekintve, mint például a büntető­ vagy a polgári jog? Mindig lesznek olyan más „súlyos gondok” és dicsérendő eredmények, amelyek mögül lehet bírálni a (Pázmányos) jogi oktatás hiányos­ ságainak firtatóit. De tényleg ennyire biztos, hogy a vitasorozatot elindító két cikkben teljes mértékben „valótlan és alaptalan” problémák kerültek fölvetésre? Erdő Krisztián A szerk. megjegyzése: bármilyen csábító, vonzó és kívánatos lehet külföldön megismert példákkal szembesülve a honifelsőoktatás reformjáért kiáltani, nem lehetfigyelmen kívül hagyni a több évszázados magyarországi hagyományokat és bevett oktatási metódusokat, amely szerint a tanár beszél, a diák pedig feszülten figyel. Magam is híve lennék a „beszélgetős", interaktív óráknak, és akár még az előadásokon is el tudnék képzelni hallgatói hozzászólásokat, de ennek alapvető feltétele a diákság erre irányuló igénye és a vitában való részvételhez kellőfelkészültsége (félreértés ne essék: nem az adott jogi problémára vonatkozó részletes ismeretek előzetes megszerzését jelenti ez, hanem a vitatott kérdések felismeréséhez szükséges hatodik oldal műveltséget, tájékozottságot, humánumot...). Ami pedig a képzés gyakorlatiasságát illeti: amíg a hallgatóság jelentős része csupán „megúszni" akarja az egyes tanórákat, illetve nem szerzi meg félév közben a szükséges elméleti ismereteket, és nem tudja alkalmazni a korábban tanultakat (és a tanítás rendje ezt nem követeli meg tőlük), addig hogyan vitatkozzunk gyakorlati jogi kérdésekről? - KA A nyári vitaindító cikk fontos témákat vetett fel. Tanulságos volt elgondolkozni azon, hogy mit is érzek az egyetemmel kapcsolatban, és érdekes volt azután számba vennem a cikkben szereplő hét pontot, miután kiváló tanáraink megfontolandó véleményüket nyújtották át nekünk az előző számban. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre. Szerintem ez így, egy az egyben nem helyes. Tény, hogy ha egy tanulócsoport résztvevői egy bizonyos számot meghaladnak, a személyes kapcsolat lehetetlenné válik. Magam is járok olyan gyakorlatra, ahol ötvenen vagyunk, és így az interaktív témafeldolgozás igencsak behatárolt. Egy-egy ilyen szeminárium hasonlít egy főelőadásra, de ez nem olyan igazán nagy probléma. Amikor pedig 15-20-an gyűlünk össze egy teremben, akkor már tényleg nem érdemes a túlzott mennyiségű létszámról beszélni. Egy ekkora csoportban jól lehet dolgozni, elsősorban rajtunk múlik, hogy ez menyire teljesül. Talán érdemes azt a jó érzést is értékelnünk, hogy épületünk minden szegletében ismerős, baráti arcok köszönnek vissza ránk. Egy üres épületben nem lenne felemelő tanulni. Csupa elit arc között, akik megsavanyodnak önnön fensőbbségüktől... Ez egyáltalán nem lenne kellemes. Jó, hogy ennyien vagyunk. Professzoraink hatalmas munkával vezetik a speciálkollégiumokat is. Tisztában vagyok vele, hogy munkaerejük véges, ám a nagyszámú szabadon választható tantárgy hozzájárul ahhoz, hogy mindannyian olyan tárgyakat tanulhassunk, ami igazán érdekel, leköt, foglalkoztat bennünket. Ennyiféle tárgyat kevés hallgatóval lehetetlen lenne fenntartani, és értelme sem lenne. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzettjogász lesz. Én úgy vélem, hogy az emberektől nem szabad megtagadni a tanulás lehetőségét. A jó pap holtig tanul, és így van ez az átlagemberrel is. Jó lenne, ha annyit tanulhatnánk, amennyi csak jól esik - azonban a „túl sok a tanuló” felfogás megfoszt ettől. Máris nagyon sokan estek el a sikeres jövő lehetőségétől, hiszen a szűkös anyagi feltételek miatt lezárul előttük ez az út. Szerintem nem elsősorban a hallgatók lét­ számával van a probléma. Sokkal nagyobb gond, hogy aránylag sajnos ijesztően sok olyan egyetemista van, aki - ahogy Jobbágyi professzor úr is utalt rá - csak azért van itt, hogy melegedjen. Olyan emberek is járnak közöttünk, akikről messziről látszik, hogy unatkoznak, nem érdekli őket semmilyen követelmény és semmilyen lehetőség. Én pedig kapásból tudnám sorolni azokat a személyeket ismerőseim közül, akiknek álmuk, hogy jogot tanulhassanak, de nem hátrányos helyzetűek. Szóval talán a hozzáállásra, az érdeklődésre kellene koncentrálni, arra, hogy az tanulhasson, aki valóban szeretne. No meg arra, hogy aki bekerült, az alázattal hallgassa e valóban szép, különleges és sokrétű tudományt. Ha elhivatott hallgatók lennének, akkor elhivatott jogászok kerülnének ki az egye­ temről. Elhivatott jogászból pedig nem elég a rengeteg sem, mert a jog az élet minden, valóban minden területén jelen van. Jó szakemberből mindig hiány van. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az egyetemek egy részében valóban efelé tendál a dolog. Akad olyan oktató, akik azt a benyomást keltik, mintha lenéznék a hallgatót, és e benyomást nem is igyekeznek enyhíteni. Nálunk viszont ez kis mértékben van jelen. Többnyire kedvesen, segítőkészen fogadnak oktatóink, és ha elutasítanak, az csak azért van, mert ballábuk is van... Úgy vélem, hogy hallgatónak és hallgatottnak egyaránt tisztában kell lennie az universitas fogalmával. Mi egyenrangúak vagyunk, csak professzoraink műveltebbek tőlünk. Ezt fi­ gyelembe véve, tisztelettel kell közelednünk és biztos, hogy nem kapunk elutasítást. Persze nem tudom, mit értünk a szorosságon - ha közös Vaskapus dülöngélést, hát akkor még egy darabig laza kapcsolattal kell számolni. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Ami a kulturális szakadékot illeti - hát az hatalmas. Elsősorban az általános- és közép­ iskolai oktatás hibája ez, de legalább ennyire hibásak az érintett szülők is, akik nem látták, hogy gyermekük mennyire el van maradva az elvárható műveltségi szinttől, vagy ha látták, akkor aranyosnak tartották és nem tettek ellene semmit. Azonban tizennyolc évesen szerintem már nem hibáztathatjuk oktatóinkat, nevelőinket. A felnőttkorba belépve illene számba vennünk hiányosságainkat és autodidakta módon bepótolni a tudás hiányát. Semmiképpen nem gondolom, hogy alapvető tudásanyagot egy felsőoktatási intézménynek kellene megtanítania. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ez egy gyöngyszem. Szóval nekünk ez az idejétmúlt oktatás alkalmatlan. Ami másoknak fél évezreden át megfelelt, az a modem hallgató követelményeihez képest már fabatkát sem ér. Az én véleményem az, hogy lehet, hogy Nyugaton minden modernizált, minden gépesített, minden csupa kor-követelményeinek-megfelelő. Azonban a nyugatiak nem tudnak többet tőlünk - a szakértelem nem ezen múlik. Figyelni is meg kell tanulni. Az egyetem nem cirkusz, ahová mutatványok valók. A professzor pedig nem mutatványos, nem szórakoztatóipari munkás. Professzoraink komoly tudományos munkával komoly eredményeket tettek, tesznek le az asztalra. Úgy vélem, hogy nem a Power Point érdemli a figyelmet, hanem elsősorban a professzor. A jog ráadásul türelemjáték. Aki most nem tud figyelni, az majd ügyfeleit megkéri, hogy problémájukat számítógépes prezentációval adják elő, mert különben képtelen felfogni? Meg ugye a kor követelményeinek nem felel �meg, hogy elsíija a bánatát. Nagy presztízse lesz ennek a jogásznak... 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. Tankönyveink egy része jobb, másik része kevésbé jó. Tény, hogy vannak egészen szakkönyvnek kinéző művek, melyek nem éppen hallgatóbarátok. Azonban a jogszabályok sem hallgatóbarátok. Meg kell tanulnia egy jogásznak, hogy szakmai dolgokat is tudjon olvasni. Nem lehet húsz oldalas, színes ábrákkal ellátott füzetkéket kiadni a jogról. Nem lehet, és véleményem szerint nem is kell. Nem a tankönyvnek kell igazodni annak a hallgatónak a szintjéhez, aki nem is kíván jogot tanulni, hanem nekünk kell felnőni a szakmához. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ami a gyakorlati ismereteket illeti, ez igen vicces. Valóban abszolút gyakorlati ismeret lenne, lia cgy-egy professzor úr beöltözne bírónak, lenne vádlott, vádló, ügyész, ügyvéd, tanúk, bizonyítékok, segédszemélyzet... Szerin­ tem ez a színjátszókor feladata - ők jól is csinálják -, nem a főelőadásoké, még csak nem is a szemináriumoké. Az elméleti ismeretek alapot adnak. Ha nincs elméleti tudásunk, akkor nem vagyunk képesek átlátni a dolgokat. Elméleti tudás nélkül ott lennénk a bíróság előtt, mint amikor a gólya bekerül az I. előadóba és magyar jogtörténeten hallja először Szent István nevét; Utóbbin semmi nem múlik, előbbin életek. Jó a gyakorlat, de elmélet nélkül nem működhet megfelelően. Az egyetemnek nem az a feladata, hogy kész mesteijogászt adjon a világnak. Ellenben az, hogy megfelelő alapot adjon az elinduláshoz. Szerintem kötelességünk, hogy elmondjuk, Icíijuk, lia valamivel elégedetlenek vagyunk. Ez fontos a fejlődés érdekében, azért, hogy minél megfelelőbb környezetben tanulhassunk. Azt viszont lényeges szem előtt tartani, hogy mi az, ami csak a kényelem érdekében jelent gondot, és az álprobléma megoldása a minőség rovására menne. Az ilyen problémákat magunkban kell elrendezni. Hrecska Renáta A tájképfestő Herta Müller irodalmi Nobel-díja Milyen Herta, kérdezték sokan meglepetten. Hiszen az esélyesek között voltak nálánál jóval ismertebb nevek is: Philip Roth, Amos Oz vagy éppen Bob Dylan. Az idei Nobel-díjat azonban végül a bánáti német Herta Müller kapta. Herta Müller 1953-ben született a Temes megyei Niczkyfalván, amit akkoriban még többségében bánáti svábok laktak. A kisebbségi lét és különösen németsége jelentősen meg­ határozta Müller egész életét - így írói mun­ kásságát is. (Németországban élve már például többször is szót emelt a bevándorlók jogaiért.) Sváb, jómódú paraszti családból származik, édesanyját a háború után Szovjetunióba hur­ colták, a korábban Waffen-SS-katona édesapa teherautósofőrként tartotta el a családot a kommunista Romániában. Herta Müller a Temesvári Egyetemen ger­ manisztikát és román irodalmat tanult. Ezután hosszabb ideig egy gyárban fordítóként tevé­ kenykedett - ám mikor megtagadta a Securitatéval való együttműködést, elbocsátották. (A Securitate később, hamis levelekben tudatosan próbálta azt a látszatot kelteni a német közvé­ lemény felé, hogy Müller együttműködött vele.) Fordítói állása után német nemzetiségi isko­ lákban, óvodákban tanított, meg persze magán­ tanítványokat fogadott - és közben publikált, írásai azonban csak cenzúrázva jelenhettek meg; A szerk. megjegyzése: az eredeti vitacikk anonim szerzőjének vélhetően nem állt szándékában vásári mutatványosokatfaragni az oktatókból, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy az előadónak óhatatlanul figyelemmel kell lennie közönsége igényeire is. Még akkor sem működhet tehát elefántcsonttornyába bezárva, ha annak a közönségnek az átlagos műveltségi, ktdtnráltságbeli színvonala esetleg kissé süllyedt az elmúlt években, évtizedekben. Az oktatás elveszti hatékonyságát akkor, ha az előadókban öten vagy húszán hallgatják a professzort, hiszen a képzés mindenkinek szól, a tanár mindenkit tanítani akar, nem csak ezen érdeklődő keveseket. Módot kellene tehát találni arra, hogy az oktató megtalálja a közös hangot a diákjaival. Ehhez persze a „showműsor” nem elengedhetetlen követelmény; boldogok lehetnek azok, akiknek puszta Szávára, katalógus tartása nélkül is megtelik az előadóterem... - KA első jelentősebb műve a Mélységek (Nieder­ ungen). A bukaresti Kriterionnál kiadott kis könyvecskében „egy falu” történetét, minden­ napjait meséli el, gyerekszemszögből. Müller száraz, leíró, ám nyelvezetében mégis régies stílusa már itt megmutatkozik. Mindaz, amit ábrázol, egy nép, a sokszor elfeledett és sokszor üldözött kelet-európai németség sorsa: de nem nagy szavakban, könnyfakasztó sorokban panaszkodik - hanem csak ábrázolja azt, amit lát, amit tud, amit meg- és átél. És mindezt egy nagyon tiszta, kerek német nyelven. Szavai erősnek hatnak - anélkül, hogy erősek lennének. A Niederungenben nem „a falu” szenvedéseit, hanem a szürkeséget, a felnőttek szomorú, keserű világát mutatja be. Ahol az anya már a házasság napján tudja, hogy a félje vemi fogja. Ahol ütve küldik ágyba a gyereket. Ahol a szomorúság a mindennap. Müller dokumentaristaként közel kúszik a hangtalan szenve­ déshez. Führer-mesék, részeg apák, pofonok ez „a falu” élete. Elviselhetetlen anti-idill - de melléolvasta akkoriban mindenki Románia elviselhetetlenségét is. 1987-ben Müller végül elhagyta ezt a szomorú országot akkori féijével, a német olvasók számára ismertebb, szintén író és szintén bánáti sváb Richard Wagnerral. A házaspár mindkét tagja azóta Berlinben él, de elváltán immár. A Nobel-díjat egész munkásságáért - de különösen legutób­ bi, idén megjelent könyvéért, az Atemschaukelért (kb. „Lélegzethinta”) ítél­ ték neki oda Stock­ holmban. Ebben egy Szovjetunióba hur­ colt fiatal fogoly történetét meséli el részben az erdélyi német író, Oskar Pastior személyes történetéből kiindulva -, mindenféle nagy érzelem nélkül, hagyva, hogy a történet egyébkénti borzalma, s ne az író kommentálja fogja meg az olvasót. A Nobel-bizottság döntését azzal indokolta, hogy Müller regényeiben, esszéiben „a hazátlanság tájait” ábrázolja. Síkságokat, mélyedé­ seket - minden értelemben. A német közvélemény egyöntetűen gratulált Müllemek, akit igencsak meglepett a döntés. Egyedül a német kultúrpápa, Marcel ReichRanicki nem akart semmit sem szólni Müller díja kapcsán - tudvalevő, hogy a lengyel-zsidó származású német irodalomkritikusnak régi favoritja Philipp Roth. Kissé gunyorosan csak ennyit mondott ezért a sajtónak: „Minden évben megéltem, hogy megint nem ő (mármint Roth) kapja a díjat. És számoltam azzal, hogy ezúttal egy nőt díjaznak.” liehet Péter Német nyelvű irodalmi Nobel-díjasok: 1902 Theodor Mommsen (történetírói munkásságáért), 1908 Rudolf Éneken, 1910 Paul Heyse, 1912 Gerhard Hauptmann, 1919 Cári Spitteler (svájci író), 1929 Thomas Mann, 1946 Hermáim Hesse, 1966 Nelly Sachs (svéd állampolgárként kapta már), 1972 Heinrich Böll, 1981 Éliás Canetti (az Angliában élt, bolgár-zsidó származású író sokat írt németül), 1999 Günter Grass, 2004 Elfriede Jelinek (osztrák iro, bar kerte, hogy Ausztria ne vegye megtiszteltetésnek a kitüntetését), 2009 Herta Müller. hetedik oldal �Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Minden magyar polgárt érint az új Ptk. elfo­ gadása, a joghallgatót pedig sokszorosan is - és nem csak azért, mert nem mindegy, hogy a mostaniból, vagy a jövőre hatályba lépő újból kell-e felkészülnünk vizsgára. Mi megtanultuk, hogy régebbi magyar magánjogunk például a családjogot szervesen a személyi joghoz tarto­ zónak, a Ptk. részének tekintette, de aztán a szocializmusban ideológiai okokból kikerült abból, és részben elszakadni látszott a gyöke­ reitől. Máris egy nagy pozitívum: ez most helyreáll (az új Ptk-nak hét könyve van, és minden könyvben elölről kezdődik a szakaszok számozása). Az is jó, hogy a rendszerváltozás óta toldozott-foldozott Ptk. most új, egységes arculatot kap. Kettő-null. A sort pedig bizo­ nyára lehetne még folytatni. De sajnos a pozitívumok mellett Lábady tanár úr és Zlinszky professzor úr felsorolt pár ko­ moly negatívumot is. Szászy-Schwarz Gusztáv már az 1900-as Polgári Törvénykönyv tervezetének kidolgozásakor kifejtette azt az álláspontját, hogy az új magán­ jogi kódex megalkotásával megbízott felelős Állandó Bizottságnak függetlennek kellene lenni a mindenkori minisztertől, mert a politika férfiait „a nap álja hozza és viszi” így a törvény tervezetét az egyik államtitkár megcsinálja, a másik viszont feldönti. A politika férfiai a tör­ vény szövegeit „ide-oda kergetik”, ezért állan­ dó és a politikától független, magasan kvali­ fikált szakmai grémiumnak kell a kodifikációt végeznie. Ezt az igen logikus gondolatot akceptálva 1998ban az akkori Kormány határozatot hozott egy szakértői testület felállításáról, amely feladatul kapta a magyar magánjog újrakodifikálását. 9 év kemény munkája után a bizottság az interneten, az IRM honlapján közzé tette a tervezetét, és hagyott majdnem háromnegyed évet, hogy mindenki tanulmányozhassa, és megfogalmazhassa a tervezettel kapcsolatos kritikáját. A legkülönfélébb szakmai és kevésbé szakmai testületektől és személyektől beér­ kezett javaslatok áttanulmányozására és a kódex végleges szövegformálására a kodifikációs szerkesztő bizottságnak még egy fél évre lett volna szüksége, amikor az éppen aktuális nyolcadik oldal miniszter egy egyszerű szóbeli közléssel elvette a megbízatást a testülettől, és a kodifikációt a minisztérium hatáskörébe vonta. A norma­ alkotás ugyan valóban a minisztérium egyik feladata, de vannak egy nemzet életében olyan jelentőséggel bíró törvények, amelyek megal­ kotását mégsem a minisztériumnak kellene elvégeznie, hanem a jogász szakma elitjének. A „kevésbé szakértőkből” álló minisztérium aztán rövid idő alatt számtalan ponton módo­ sította - helyenként szinte a felismerhetetlenségig eltorzította - a testület által kidolgo­ zott, de még be nem fejezett tervezetet, majd parlamenti vitára bocsátotta. Az Országgyű­ lésben több száz módosító indítványt nyújtottak be a törvénytervezettel kapcso­ latban, csak a zárószavazás napján 238-at. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a végül alig több, mint 50%-os többséggel megszavazott törvény arculatát a Parlamentben alakították ki. Azon túl, hogy az országgyűlési képviselők jelentős többsége természetesen nem jogász, elképzelhetetlen, hogy 238 módosító indítványt a rendelkezésre álló idő alatt alaposan végigtanulmányozhattak volna, hogy aztán a szavazás során bölcs döntést hozhassanak. Lábady tanár úr frappáns megállapítása szerint „Egy nemzet alapvető jogi kultúráját, személyi és vagyoni viszonyainak arculatát tükröző és kifejező kódexet az Országgyűlésnek legalább 95%-os többséggel illik elfogadnia” - ehhez képest mint írtam, alig több, mint 50% jött össze. Ezen elszomorító előélet után pár konkrét tény magából a törvényből: • A különböző lobbiknak és politikai érde­ keknek köszönhető módosítások következ­ tében a kódex teli van koherencia-za­ varokkal, azután például nem ismeri a cselekvőképtelen nagykorú bíróság által elrendelt gondnokság alá helyezését, helyet­ te a korlátozottan cselekvőképesség fogal­ maival operál. • Az Alkotmánnyal teljesen szembe menve az élet továbbadására nem képes meleg kap­ csolatban élőket vagyonjogi és örökjogi helyzetüknél fogva kedvezőbb helyzetbe hozza, mint az élet továbbadására képes élettársakat, és bizonyos tekintetben a házastársakat is. Ezen ugyan a végszava­ záskor enyhítettek egy keveset, de a vég­ eredmény összképe nem sokat változott. • A házastársak kötelezettségei között már nem szerepel a hűség, mint a házasság egyik legfontosabb alappillére, helyette a „kor szellemének megfelelő” együttműkö­ dési kötelezettség került be a szövegbe. • A törvény a tervek szerint 2010. május 1-én lép hatályba - gyakorlatilag lehetetlen, hogy a jogalkalmazók ennyi idő alatt legalább megfelelő szinten fel tudjanak készülni az új jogszabály alkalmazására. Teszem hozzá, az új Ptk.-hoz tartozó Ptké. még el sem készült. Lehet sok előnye és pozitívuma az új Ptk.-nak, ámde számtalan igen komoly, alkotmányossági aggályokat is felvető hibája is van. A köztár­ sasági elnöknek három lehetősége volt: aláírja a törvényt, visszaküldi az Országgyűlésnek megfontolásra, illetve az Alkotmánybírósághoz küldi meg alkotmányossági kontrollra. Teljesen evidens, hogy az első lehetőséget egy szakértő nem választhatta. A harmadik lehe­ tőség szóba jött ugyan, de ahogy arra Zlinszky professzor úr rávilágított: az Alkotmánybíróság gyakorlatából munkahatékonyságra hivatko­ zással kikopott az az eljárási elv, hogy amennyiben egy normaszakasszal kapcsolatban alkotmányossági aggály merült felt, a Testület nem csak a kérdéses részt, hanem a teljes törvényt megvizsgálta. így tehát az elnöknek az összes alkotmányossági szempontból vitatha­ tónak tartható részt meg kellett volna jelölnie, ha nem akarta volna megkockáztatni, hogy a későbbiek során szembesítik a szűrésből kima­ radt, ámde alkotmányellenes részekkel. A ren­ delkezésére álló 15 nap alatt pedig gyakorlatilag lehetetlen lett volna az összes aggályos részt összegyűjteni (előzetesen pedig nem igen készülhetett a feladatra, hiszen, mint írtam, csak a zárószavazás napján 238 módosító javaslat érkezett). Bár a Bokros-csomagról az első Alkotmánybíróság kimondta, hogy egészé­ ben véve is alkotmányellenes, mivel nem hagy kellő időt a jogalkalmazók számára a felkészü­ lésre, az elnök vélhetően nem volt biztos benne, hogy a mostani Testület ugyanezt az álláspontot foglalná el. így tehát nem maradt más válasz­ tása, mint a kódexet visszaküldeni az Ország­ gyűlés elé, hogy azt a képviselők saját maguk vizsgálják felül. Sajnos a mai parlamenti képviselőket és az Országgyűlés szokásait ismerve nem nagy a realitása, hogy érdemi változásokat eszközöl­ nének majd a törvényen. Most már csak az a kérdés, hogy a 2010-es választásokra gyakorlatilag biztosan prognoszti­ zálható Fidesz győzelem után az új kormány tartja-e magát a mostanában tett ígéreteihez, és meg liatályba lépése előtt hatálytalanítja-c az új Ptk.-t. És ha igen, akkor mi lesz a törvény sorsa és mi lesz a szakértői testület által alkotott tervezettel? Azt már csak csendben merem kérdezni, hogy ha ezeket azért nagyjából előre lehetett látni, akkor miért járatja le magát és az országot ilyen lépésekkel az kormány és a parlamenti többség? Miért kell egy sokéves színvonalas munka gyümölcsét - beérése előtt - kapkodva, pillanatok alatt tönkre tenni? Kovács Bence �Fenn a hegyen a Diák Hitellel Kommunikációs tréningen jártunk Idén sokadik alkalommal került megrendezésre a Diák Hitel Központ Zrt. jóvoltából az egye­ temi lapok szerkesztőségi tagjai számára szervezett kommunikációs tréning. Az ítélet szerkesztőségét jómagam képviseltem, így köz­ vetlen benyomások alapján tudok beszámolni a kétnapos eseményről. A 2009. október 1-jére és 2-ára időzített ren­ dezvénynek a dobogókői Hotel Pilis impozáns épülete adott otthont. Az ország különböző területéről érkeztek a zömében kommunikáció szakos hallgatók, hogy megosszák egymással újságírási, szerkesztési, dizájnbeli tudásukat és hosszú-rövid távú kapcsolatokat építsenek az esetleges későbbi együttműködés reményében. A mindössze húsz fős csapatot ugyanakkor nemcsak az tette különlegessé, hogy szegedi, pécsi, egri vagy miskolci tagja volt, hanem a média területén képviselt szakmák sokszínű­ sége is jellemezte a főszerkesztőtől a lap dizájnját tervező lapigazgatóig - így tapasztalat­ cserére bőven volt lehetőség. E meglehetősen vegyes társaság összejöve­ telének elsődleges célját, a fentiektől eltérően ugyanakkor egy előzetesen összeállított, viszonylagosan kötött programon való részvétel képezte, amely szakmába vágó adalékokkal szolgált az egybegyűlteknek: elsősorban kom­ munikációs tréningek valamint szakmabe­ mutató beszélgetések formájában. Természe­ tesen a rendezvény lebonyolítójának számító cég fő profiljáról, a diákhitelről is részletesebb tájékoztatást kaptunk, amelynek elsődleges célja a szolgáltatással kapcsolatos tévhitek eloszlatása volt. Őri András, a cég szóvivője elő­ adása szerint ugyanis sokan tévesen azonosítják a diákhitelt a kereskedelmi bankok által nyújtott hitelekkel, amelyhez gondolatban az eladósodás veszélye is társul. Ezt kiküszöbölendő kisfilmekkel, tájékoztatatókkal, plakátokkal vala­ mint egy új kezdeményezéssel (erről majd később) hívják fel a figyelmet a különbségekre és a diákhitel által nyújtott előnyökre. Ilyen előnynek számít - többek között - a vissza­ fizetés kezdő időpontja, amely az első munkába állással veszi kezdetét (a hallgatónak csak a diplomája megszerzése után kell megkezdenie a törlesztést a hallgatói jogviszony megszűnése után), vagy a törlesztő részlet pályakezdők nehézségeit is figyelembe vevő jellege (a tör­ lesztés megkezdésének évében és a következő évben csak a minimálbér alapján kell a tör­ lesztést megfizetni.). A rövid tájékoztatást követően a Momentán Társulat „iránymutatásai” alapján kezdetét vette a rendezvény kommunikációs trénig része. A színtársulat tagjai kezdetben az oldott hangulat biztosítása érdekében névmemóriás játékokkal segítettek a csapattagoknak egymás neveinek megismerésében. Az első látásra könnyűnek és egyszerűnek tűnő játékok azonban meglepően nagy figyelmet igényeltek, mire elértük a kívánt eredményt, azaz hiba nélkül, azonnali reakcióként tudtuk a ránk meredő csapattag nevét (csak megjegyzésként annyit, hogy a mereven ránk szegeződő tekintet a játék részét képezte az ún. cápás játékban). A nevek meg­ ismerését a résztvevők rövid bemutatása követte, méghozzá a tréningnek megfelelő formában: a csapatnak ugyanis kisebb csopor­ tokra oszlását követően az egyes csoportta­ gokat bemutató rövid tudósítást kellett adnia hol egy' közszolgálati, hol egy kereskedelmi híradónak megfelelő stílusban az illető főbb tulajdonságairól. E rövid játékokat több hasonló jellegű követte, amelyek közül még kiemelést érdemel a manapság oly népszerű kibeszélőshow-k paródiája, amely jelen esetben valamely klasszikus meséből kimarad szereplő (mint például a nyolcadik törpe) ebbéli sérelméből eredő problémáját kívánta megoldani a való­ ságban is hangoztatott technikák valamelyi­ kével (a műsorban résztvevőket elválasztó fal, titokszoba, DNS teszt...). A rövid játékok amellett, hogy a résztvevők körében osztatlan sikert arattak, nem vesztet­ ték el tréning jellegüket, hiszen nagyban épül­ tek a spontaneitásra, gyors reagáló-képességre és a nyilvánosság előtti beszédre. A tréningeket bizonyos időközönként a szak­ mabemutató beszélgetések váltották fel, ame­ lyeken a meghívott vendégelőadók elbeszélése alapján ismerhettük meg az illető szakmai életútját. A meghívottak elismert kommuni­ kációs szakembereknek minősülnek, akik életpályájuk során különböző médiumoknál szereztek tapasztalatokat, így komoly érdek­ lődésre tartottak számot a hallgatóság körében. Vendégként első nap Somorai László, a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatója, valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz főszer­ kesztője, korábbi kormányszóvivő (akiről egyéb­ ként kiderült, hogy kezdetben maga is jogász­ nak készült) előadását követhettük figye­ lemmel. Mindkét előadás a kommunikációs szakma szeretetéről, színes szakmai pályáról tanúskodott. A második napon Veiszer Alinda műsorvezetőt volt szerencsénk kicsit közelebb­ ről megismerni, aki jelenleg a Magyar Televízió riportere, a Záróra című műsor szerkesztője és műsorvezetője. Mivel szabadon eltölthető időnk napközben nemigen akadt, az esti órákra maradt ennek pótlása. Szerencsére a szállásadó hotel nemcsak finom étellel, lakájos szobákkal szolgálta a kényelmünket, hanem kevés vendég lévén, csaknem kizárólagos használatra rendelkezé­ sünkre állt a hotel medencéje, illetve bowlingpályája. így választása szerint ki egyik, ki másik kedvtelésnek hódolhatott kedélyes borszürcsölés mellett vagy éppen egy jól habzó sör társaságában, amely egyáltalán nem könnyítette meg a másnap reggeli felkelést. Ennek termé­ szetesen inkább a késői lefekvés mintsem a megízlelt bor vagy sör minősége volt az oka... A második nap szintén nem hagyott időt az unalomra, hiszen folytatódtak a kommuniká­ ciós tréningek, elhangzott a fentebb említett szakmabemutató előadás valamint különleges lehetőségként adódott számunkra, hogy kisfilmek készítésében vegyünk részt. Ennek apro­ póját a Diák Hitel Központ Zrt. új kampánya képezte, amely ún. „lúzer” helyzeteket bemu­ tató kisfilmeken keresztül szeretné „felnyitni a hallgatók szemét” a hitelben rejlő anyagi lehetőségekre, amellyel gyakorlatilag azt az időt spórolják meg, amelyeket számukra is kelle­ metlen munkák elvégzésével töltenének; vagy éppenséggel a felvett összeget felelőtlen módon szórakozásra és hamburgerre költenék - a ta­ nuláshoz szükséges eszközök helyett. A felada­ tunk elsősorban a hallgatói élethez kapcsolódó kellemetlen helyzetek közül egy, általunk esetlegesen átélt eset megfilmesítése volt. A technikai hátteret, azaz a filmezéshez szükséges eszközöket, vágást, hangosítást biztosították számunkra. A kész filmeket elkészítésük után feltöltötték a kampány részét képező internetes oldalra, ahol szavazás tárgyává tették a fő­ nyeremény elérését a legjobb kisfilm készítői számára. E tárgyban így négy kisfilm készült el a csapatok jóvoltából, amellyel maradandót alkotva emlékezetessé tettük az elmúlt két nap eseményeit. A rendezvény összességében egy rendkívül kellemes, hasznos, ismeretekkel teli program­ nak bizonyult. (A kisfilmek megtekinthetők a wwwnemvagyokluzcr.hu weblapon.) Fábián Beatrix kilencedik oldal �A szociális bolthálózatról Beszélgetés Horváth Attilával és Schlett Andrással Az előző számban olvashattatok a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetke­ zetek Szövetségéről, a szociális boltháló­ zatról és a közelünkben található üzle­ teikről. Tevékenységük, céljaik példaérté­ kűek és követendők, s remélhetőleg nem utópikusak. Egyetemünk két oktatójával, Horváth Attila és Schlett András Tanár Úrral beszélgettünk a „jelenségről”. - Mi a véleményük ezekről az új típusú üzletekről? - Horváth Attila: Remek kezdeményezés. Kicsiben a korábbi Hangya Boltok Szövetke­ zetét hozzák vissza, mely azt akarta kiküszö­ bölni, hogy a termelő és a fogyasztó között a kereskedő túl sokat tegyen az árukra. - Schlett András: Valóban, Magyarországon 1889-ben indult útjára a Hangya szövetkezet, melynek fő célja az volt, hogy kivédje az amerikai kukorica és búzadömping pusztító árlenyomó hatását és elhárítsa az áru-uzsora pestisét. Ez azt jelentette, hogy a spekulánsok kivonták az árut a piacról, ezzel okozva hiányt, majd erre visszahozták a terméket, persze már uzsora-áron. Az évek előrehaladtával 19O-re 700.000-re nőtt a Hangya-tagok száma, s 30 konzervgyár és 400 üzlet tartozott közéjük. - H. A.: Nem az volt a cél, hogy minél nagyobb liasznot hajtsanak. Egészen minimális profit volt a termékeken, s azt is arányosan osztották szét a tagok között, míg a vásárlót is olcsó és jó minőségű áruval látták el. A mostani törek­ vések is ebbe az irányba mutatnak, a hazai gazdaságot támogatva. - Anti rá is fér. Laikus szemmel is könnyű észrevenni, hogy egyre kevesebb a kiskereskedő, alig találni már nem valami üzletlánchoz tartozó vegyesboltot, s mi, vásárlók is inkább felkeressük a hiper-szuper marketeket, hogy kedvezőbb áron vásárolhassunk. — S. A.: Igen, sajnos az elmúlt évtizedekben roltamosan megváltozott az ország kereske­ delmi liálózata: nemcsak az élelmiszerekkel való kereskedés terén nyíltak nagyáruházak, hanem megjelentek a különféle szaküzletek is. Egymás konkurenciái lettek, gyilkos árversenyt elő­ idézve, mely nekünk, fogyasztóknak kifeje­ zetten jól jön, de a kiskereskedőket teljesen lesöpri a piacról, s szintén kellemetlen helyzetbe hozza a termelőket. Tőkeerejüknél fogva tel­ jesen átrendezik a települések kereskedelmi térképét: teremtenek 50-100 munkahelyet, de legalább kétszer ennyit szüntetnek meg köz­ vetve azáltal, hogy a helyi kereskedőket tönk­ reteszik. Ez azért is hatalmas probléma, mert így azokat a lokálpatriótákat lehetetlenítik el, akik aktív szereplői a városi közéletnek, támogatói a helyi rendezvényeknek, kulturálisés sporteseményeknek, s míg a multik kiáramoltatják a megszerzett profitot az országból, ők a saját környezetükbe, településükbe invesztálták. - H. A.: Azonban az utóbbi időben egyre több áruházban találkozom kiemelten, címkével el­ látott magyar termékkel, s nem messze tőlünk is, minden vasárnap hazai termelők kínálják portékájukat a piacon. A magyar termékek tizedik oldal sokszor sokkal jobbak, mint az import áruk. A 80-as években egy ideig lebecsülték a magyar termékeket, aminek nem sok alapja van: nyilván trópusi gyümölcsök termesztésével felesleges próbálkoznunk, de a magyar gazdaság párat­ lanul jó. Sosem felejtem el, amikor hosszabb ideig kint voltam Németországban, hogy mennyire vágytam a magyar paprika zamata után. Nagyon sok és jó minőségű földdel rendelkezünk, az összes európai ország közül kiemelkedünk. Csak Dánia rendelkezik hasonló mennyiségű, de nem ilyen jó minőségű ter­ mőfölddel. - Én is azt tapasztalom, hogy a mi gyümölcseink, zöldségeink páratlanok. Azonban ennek tudata sokszor kevés ahhoz, hogy ne egy olcsóbb, szebb csomagolású „konkurenst" válasszunk. Ilyenkor csak az győz meg, hogy a magyar gazdaságot támogatom vásárlásommal. Sok kicsi, sokra megy... Egy jó reklám, szebb, vonzóbb csomagolás, tudatosabb vásárlók azonban sokat segítenének. - S. A.: A „tudatos vásárló” fogalma sajnos jelenleg kimerül a „homo consumens” elneve­ zésben, ez azt a vásárlóréteget lakatja, melynek életformájává vált, hogy a reklámújságokon ke­ resztül, állandóan figyeli az akciókat, s a hétvégi kirándulást egy nagyáruházban tartja meg. Sokszor ezért még - a különböző törzsvásárlói programok keretében - meg is jutalmazzák. - H. A.: Igen, jó reklámmal, marketinggel, talán tetszetősebb csomagolással ki kéne emelni a hazai árukat. Sajnos, a nagyáruházak az egy­ mással való versengésben annyira alámennek az áraknak, hogy mindenki mást kiszorítanak a piacról. - S. A.: Igen, mert megvan nekik a biztos tőkéjük, a biztos háttér, mellyel ezt megtehetik. Nagy károkat okozva azonban. S a termelők igazából nem sokat tehetnek: helyzetükből és a piaci viszonyokból adódóan árelfogadók, az ára­ kat a keresleti oldal liatározza meg. A legtöbb esetben sok kistermelő áll szemben egyetlen felvásárlóval. A szerződésük köti őket, a telje­ sítés azonban problémákba ütközhet. - Sajnos, a mezőgazdaság ezért ingoványos talaj: az időjárás, kiszámíthatatlan. - H.A.: Evről-évre egyre melegebbek a nyarak. Meg kellene próbálni alkalmazkodni e változá­ sokhoz: át kellene állni az öntözésre, mely lehetne az árvízvédelemnek a mellékterméke. Másrészt szárazságot és aszályt jobban tűrő növényeket is termeszthetnének, hiszen tőlünk délebbre, melegebb égliajlaton is van mezőgaz­ daság, ott is boldogulnak valahogy. Persze, mindez főleg pénz kérdése. - S. A.: Nehéz helyzetben vannak a gazdák, az élelmiszer-vertikumban a termékpálya két vé­ gén álló fogyasztók és az alapanyagot előállító mezőgazdasági termelők alkupozíciója a leg­ rosszabb. Ok „kicsik”, nem mobilak és informálatlanok, míg a kereskedők, illetve az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások nagyok, árukészletük mobil és természetesen jól infor­ máltak. Ok diktálják az árat, ezáltal olyan veszteséget okozva, mely egész gazdaságokat tesz, tehet tönkre. - Lehet, hogy naiv a kérdés: de akkor meddig lesz még magyar mezőgazdaság? Meddig tartanak ki a gazdák? Hogyhogy nem mondják azt, hogy elég volt, nem csinálom tovább, mert beleölök időt, pénzt és energiát, s még örülök, ha a befektetett tőkém megtérül. Ráadásul bármikor elverheti a jég a termést, jöhet aszály vagy ár, és vége. - H. A.: Azért nem olyan könnyű a váltás, a magyar parasztember elkötelezte magát, álta­ lában generációról-gcnerációra öröklődnek a földek, a gépek. Legfeljebb csak akkor hagyja ott a földjét, lia már menthetetlenül tönkre­ ment. - Emlékszem még, anno a magyar állam- és jogtörténet órákon is beszéltük, hogy a szövetkezetek jelentése mennyire pejoratív tartalmat nyert és mennyirefélreértelmezett az eredetihez képest. - S. A.: A kommunizmus időszakában erő­ szakos úton kialakított sztálinista kolhozmodelleknek - melyeknek egyáltalán semmi köze nem volt a nyugati típusú szövetkezetekhez az lett az eredménye, hogy a rendszerváltáskor csak egy jelszót lehetett a politikai vereség kockázata nélkül kimondani: Le a szövetke­ zetekkel! Az első években a Zacsek Gyula MDF képviselő kezdeményezésére létrejött, ún. MDF-piacoknak jutott a szerep, hogy felve­ gyék a küzdelmet a lánckereskedelemmel. „Ha lehet, kérnénk egy zacsek krumplit!” - humo­ rizáltak a képviselővel politikai ellenfelei. A Nyugat-Európai szövetkezetek, melyek mintá­ jára gróf Károlyi Mihály is kialakította Magyarországon a szövetkezeteket - fűzi bele Horváth Attila Tanár Úr, általában egycélúak voltak: a gazdálkodási folyamat egy-egy moz­ zanatát egyesítették, kicsit egyensúlyozva a monopol helyzetüket. - Manapság miért nincsenek ilyen törekvések? lágy csak nem hallani annyit róluk? Pedig mennyivel egyszerűbb lenne több gazdának összefogni és közösen megvenni a gépeket. Nyilván problematikus a használatuk, ha mindenkinek egy azon időben kell aratnia, de ezt ki lehelne küszöbölni azzal, ha más időben érő terményeket vetnek. - H. A.: Szerencsére erre nyugodt szívvel rácáfolhatok: nemrég a közvetlen környe­ zetembe volt szükség ilyen szövetkezet alapító okiratának megírására, s örömmel mondha­ tom, hogy azóta is jól működik a dolog. Remélem, mások számára is példát statuálnak és minél többen követik őket. S végezetül álljon itt Schlett Tanár Úr tan­ meséje: egy svájci szálloda alkalmazásába vesz egy magyar menedzsert, aki lelkesen nekifog munkájának: felbontja a drága beszállítói szerződéseket, az eszközöket, alapanyagokat a globális piacról szerezi be, ezáltal jelentős költség-minimalizálást végre­ hajtva. Ragyogó arccal megy az igazgatóhoz referálni, aki viszont hadvész ülte képpel fogadja: Barátom jegyezze meg: én itt élek ebben a városban, ebben a kantonban és országban. A beszállítóim és az általam be­ fizetett adókból működik a város, a kanton és az ország, ezért először azt nézem, mit lehet venni a városban, majd a környéken, a kantonban, illetve Svájcban. Ettől ilyen erős és magabiztos a mi országunk. Mikola Orsolya �A katolicizmus a fejlődő országokban Az Apostoli Szentszék tevékenységét vizsgálva az elmúlt időben azt vehetjük észre, hogy a Vatikán egyre többet foglalkozik a fejlődő, főként afrikai államokkal. Ez különösen igaz a nagy elődje, II. János Pál méltó követőjének bizonyult jelenlegi egyházfőre, XVI. Benedek pápára. Ennek a növekvő érdeklődésnek a hát­ terét kísérlem bemutatni a következőkben. A jelentős hagyományú egyházak között is ki­ emelkedő szerepet követel magának a harma­ dik világ vallási meghódításában a keresztény­ ség, ezen belül is mindenekelőtt a Római Katolikus Egyház, amely már ma is, és egyre erősödő módon a Föld legnépesebb, szervezett vallási közössége. Sőt, azt is megkockáztat­ hatjuk, hogy mindközül a legnagyobb szerve­ zett közösség. A Katolikus Egyház számára történetének kezdete óta a mai napig rendkívül lényeges, hogy az igaz hitet elterjessze az egész világon; perspektívájában a világ valamennyi nem katolikus hívője, de a vallástalanok is úgy jelennek meg, mint potenciális egyháztagok. Bármennyire is frázisként hangzik, de a kato­ licizmus számára minden egyes ember fontos. Noha a harmadik világ lakóinak megtérítésével konkrét hatalomra vagy pénzügyi nyereségre nem tehet szert. 'Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy mindig is a segítségben lesz a legnagyobb üzlet. Biztosak lehetünk abban, hogy aki az adományok céljukhoz való eljut­ tatásában segédkezik, illetve azok szétosztásánál bábáskodik, soha nem fog rosszul járni. De a szerény és igazságos haszon nem tagadható meg attól, aki nemes ügy mellett áll. És ne legyenek kétségeink, az Egyház mindenkori legfőbb vezetése jóval nagyobb távlatokban gondolkodik annál, mintsem, hogy az adott pillanatban learatható, hosszútávon meglehető­ sen csekélynek tetsző haszon motiválja tetteit. Hihetetlen alapossággal kiépített szervezettsé­ gének köszönhetően már korunkban is a leg­ erősebb egyházi szervezet, tehát nem szorul rá az értelmetlen haszonszerzésre. Éppen ezért mindent meg kell tenni az egyházi hierarchia sérthetetlenségének megvédése érdekében, hi­ szen ebben rejlik az Egyház igazi ereje. Nem meglepő statisztikai adat, hogy amíg a fejlett világban a katolikusok száma az USA kivételével gyakorlatilag nem nőtt, addig jelen­ tős mértékben emelkedett Afrikában, ahol napjainkban a legnagyobb a katolikus hitre tér­ tek száma. Ezzel szemben az iszlám követőinek száma a fejlődőnek nevezett világrészeken kívül és főként Európában, illetve Észak-Amerikában is növekszik. Énnek két legfontosabb útját a bevándorlások, valamint az áttérések jelen­ tették. Nem kérdéses, hogy ezeket a folyama­ tokat már nem egyszer megbánták az elmúlt egy évtizedben a fejlett államok polgárai. Igaz ugyan, hogy általában csak primitív előítéletek és megkérdőjelezhető média-akciók okán vál­ totta ki az iszlám a „művelt” Nyugat megbékíthetetlen, minden bizonnyal még évtizedek múlva is visszaköszönő ellenszenvét. Ma már jóformán lehetetlen lenne megmagyarázni, hogy az ismert 2001. szeptember 11-i esemé­ nyek esetleg valóban iszláinhitű terroristák műve, de a hangsúly az első szó helyett a másodikon van. Terrorizmusukból táplálkozott a hitük, nem pedig fordítva. Látnunk kell, hogy a vallásokkal szembeni előítéletek legfontosabb forrása a média. Amit mi, az európai-amerikai kultúrkör tagjai, a világ egyházairól tudunk, azt szinte kizárólag a tele­ vízióból és a rádióból, illetve a mindenkihez eljutó magazinokból tudjuk. Tetteikről, műkö­ désükről, felépítésükről, de sok esetben tanítá­ saikról is kizárólag azt tudhatjuk meg, amit tudatni akarnak velünk. Példaként elég meg­ említeni a már említett sztereotípiát a terro­ ristanevelő, erőszakot hirdető iszlám vallásról. Holott az iszlám hit öt pillére a következő: a hit lényegének (Egy az Isten és Mohamed az O prófétája) elfogadása és megvallása, napi ötszöri ima, böjti hónap megtartása, mekkai zarán­ doklat, kötelező jótékonykodás. Ez sok minden­ nek nevezhető, de erőszakosnak nem. Kiemel­ kedő fontossággal szerepel a próféta tanításá­ ban a szent háború eszméje, vagyis a hit védelméért és tévesztéséért folytatott állandó küzdelem, amely a propaganda „áldásos” tevé­ kenységének hála, mára az emberek döntő többségének elsőként jut eszébe az iszlámról. Ez a vallási fanatizmus eredetileg azt jelentette, hogy az igazhitűeknek szakadatlanul küzde­ niük kell a pogányság ellen, az egyistenhit kizárólagosságáért. A tévhitekkel ellentétben azonban nem irányul eleve a zsidók és a ke­ resztények elpusztítására, hiszen ők is Allah, az egyetlen igaz isten hívei. Tehát amíg nem ők támadnak az igaz hit ellen, életük háborítat­ lanságát biztosítani kell. Ezzel szemben a harmadik világban a média legveszélyesebb eszközei csak elvétve juthatnak el. így a fejlett társadalmak által ismert elő­ ítéletektől hemzsegő világ helyett, itt az em­ berek annak hisznek, aki odamegy hozzájuk, segítséget és perspektívát nyújt nekik. Ebben a tekintetben pedig a Római Katolikus Egyház misszionáriusainak tevékenysége messze a leg­ sikeresebb és leglátványosabb. Ennek köszön­ hetően a harmadik világ ma még rendkívül elmaradott államainak polgárai tömegesen keresztelkednek meg. Az említett folyamatnak hosszútávon több rendkívül fontos eredménye lehet. A perifériák társadalmaiban véghezvitt térhódításnak kö­ szönhetően a hívők tábora jelentős mértékben megerősödik. Ez az első távlati haszon a katolicizmus számára. Ez ugyan sokáig a sta­ tisztikák által közölt számokon kívül semmiben nem látszik majd meg, de később annál inkább kamatozhat az egyre nagyobb hátország által nyújtott biztonság és erő. Mivel az újonnan megtért társadalmi rétegek tagjai túlnyomó többségében fiatalok, vagy sok gyermeket vállaló családok, ezért elkerülhetetlen a Kato­ likus Egyház néhány évtizeden belül végbemenő nagymértékű megfiatalodása Ennek egyik előnye, hogy a sokak által — általában tévesen — az öregek vallásaként aposztrofált keresztény hit újra mindenki által látható módon a fiataloké lehet. És ez most már csak idő kérdése. Ehhez járulhat egy automatikus mó­ don lezajló strukturális és kultikus megújulási folyamat is. A tévhitekkel ellentétben erre nem hitbéli-dogmatikai kérdések tekintetében van szükség, mivel azok az Egyház szilárd alapját jelentik, nem szorulnak felülvizsgálatra, és változhatatlanok. A változtatásokra, frissítésre sokkal inkább a gyakorlat szorul rá. Az Egyház ezenfelül jól járhat egy másik ponton is. A Szentszék egyre kevésbé leplezett nemzetközi politikai és gazdasági tevékenysége során. Növekvő befolyásának szilárd hátteret biztosít a támogatására létrejövő új tömegbázis. Fölösleges megmagyarázni, hogy mire lehet képes egy stabil eszmerendszeren felépülő világszervezet, ha a Föld teljes lakossága egyharmadának vagy akár a felének megingatha­ tatlan támogatását bírja. Gyakorlatilag bármire. Ennek előszele már napjainkban jól érzékelhető. A Vatikán, a Pápa, vagy akár csak a bíborosok befolyása az Egyház legsikeresebb korszakait idézi. Az I. Vatikáni Zsinattól (1869-1870) kezdődött a modem felemelkedés időszaka, amely a rendkívüli képességekkel megáldott karizmatikus vezető, II. János Pál pápa ural­ kodásának idején csúcsosodott ki. Ennek a közel másfél évszázadnak a következménye­ ként alakult ki az az állapot, hogy korunkban a Katolikus Egyház soha nem látott eredmé­ nyeket érhet el. Mostanra pedig már azt is tudjuk, hogy mindez még korántsem jelenti a végállomást az egyházi terjeszkedés folyamán. Végül meg kell említeni a gazdasági vonatko­ zást is, amelyben találkoznak a hit szempontjai az anyagi szükségletek kérdésével. Egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a sok millió újonnan megtért hívő, sok millió potenciális fogyasztó megjelenését is jelenti egyben. Mert a vallás is egyfajta árucikk. Mindössze az a kérdés, hogy maga az árus hisz-e abban, amit kínál, esetleg csak saját hasznára tekint. Szerencsére a katoli­ kus hit, és az Atya Isten szolgálatát hivatásuk­ ként választók túlnyomó többsége ez utóbbi kategóriába tartozik. Az Egyház fenntartása igenis pénzbe kerül itt a Földön, még akkor is, ha erről sokan inkább szemérmesen hallgatni szeretnének. A papok ellátása, a szegények tá­ mogatása, a kórházak és más intézmények fenntartása, a látványos szertartások, illetve a civil államok vezetőit megillető körülmények másolása mind-mind nagy összegeket emészt fel. De a kegytárgyak eladásából, a turisták fogadásából, a saját márkanévvel megjelentetett termékekből, illetve a zarándokhelyek fenntar­ tásából származó bevételek valamelyest ellensú­ lyozzák ezeket a kiadásokat. És nem kétséges, hogy hosszú távon a ma még a „harmadik világnak” számító fejlődő társadalmak igaz hitű, vallásukhoz a nyugati embernél sokkal inkább ragaszkodó, újonnan megtért hívei fog­ ják a legnagyobb anyagi áldozatokat hozni sze­ retett Egyházuk érdekében. Teleki Levente tizenegyedik oldal �Az E-vangélium, és aki mögötte van Beszélgetés Horváth István Sándor atyával „Istenem, csak most segíts meg! Még most, utoljára!” - mormoljuk magunkban szám­ talanszor vizsgák előtt. Ha sikeresen abszol­ válunk, akkor megfogadjuk, hogy ezentúl rendszeresen imádKozunk, mert mégis mi­ lyen dolog az, hogy csak úgy kérünk a Jóistentől, s nem adunk érte semmit... Valahogy elfelejtünk imádkozni a minden­ napok szürkeségében, s talán pont ezt orvosolja az evangéliumi hírlevél. Már közel egy éve érkezik meg internetes postalá­ dámba minden hajnalban, olyan öt óra körül az aznapi evangélium, majd az arra ref­ lektáló elmélkedés és az imádság. Sokáig azt hittem, hogy ezek sablon üzenetek s évek óta ugyanazokat küldik szét. Azonban ahogy teltek-múltak a napok, felfedeztem aktuali­ tásukat és kíváncsivá váltam, hogy ki áll mindezek mögött. így bukkantam rá Hor­ váth István Sándor Atyára. - István Atya, mióta készíti az elmélkedéseket a mindennapi evangéliumhoz? - Az e-mailcs c-vangéliumot 2004. július 9. óta küldöm mindazoknak, akik feliratkoznak. Az első hónapokban csak néhány százan kérték, de azóta jócskán gyarapodott a listatagok száma. Mostaná­ ban érjük cl a 20 ezres számot. Az első 5 hónapban csak az evangéliumot tartalmazta a levél, majd kibővült az elmélkedéssel és az imádsággal. Bár a liturgia rendjének megfelelően a hétköznapi evangéliumok évente ismétlődnek és a vasárnapiak is három évente, én azonban minden alkalommal új elmélkedést írok és az imádság is változik. - Honnan származik az ötlete egy ilyen - ingyenes szolgáltatásnak? - Magam sem tudom, valahogyan kipattant a fejemből. Talán a Gondviselés rendezte így, hogy ezáltal is sok emberhez eljusson a mindennapi örömhír. - Hajnalok hajnalán Ön küldi szét? - Sokan gondolják ezt, de a valóság egy kicsit más. A küldést egy számítógépes program végzi, de nekem kell gondoskodnom róla, hogy legyen mit kiküldeni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a küldendő evangéliumot, az elmélkedést és' az imádságot feltöltöm előzetesen egy adatbázisba. Mindig na­ pokkal, hetekkel előre dolgozok. Ennek köszön­ hetően senki sem veszi észre, ha például napokig nem vagyok intcmctközelbcn, mert az e-mail ak­ kor is elmegy mindenkinek a szokott időben. - Ön hol tevékenykedik? - A Szombathelyi Egyházmegye papja vagyok 1994 óta. Jelenleg Zala lövő varosában és a Kör­ nyező falvakban látom cl plébánosként a lelki­ pásztori teendőket. - Milyen indíttatásból lett pap? Innocent Bystander Kovács Kettő János, vagyis angolul John 2 Smith, asztrofizikus, főállásban autóbuszvezető (a NASA-nál túljelentkezés volt) összeszorult gyomorral vágott neki a napi műszaknak. Mióta New Yorkba költözött, folyamatos rettegésben él. Ez a város nemcsak zsúfolt, de még veszélyes is - főleg a tömegközlekedésben utazóknak. Mert tegnap is mi volt? Az a rohadt pók­ ember telchálózta az utat két felhőkarcoló között, mikor doktor Octopusszal liarcolt és ezzel megakasztotta a főutcán a forgalmat teljesen. Persze ilyenkor az utasok meg nem a baj okozóját, hanem a buszvezetőt kezdik cl szidni. De hát mit tehet ő róla? Pedig a buszvezetés még a jobbik meló a NY-i tömeg­ közlekedésben. Itt kevesebb az esély rá, hogy az aszfalt rászakadjon az ember fejére, mint a metrónál. Mert ott is van ám élet! A szcllcmirtók folyamatosan újabb cktoplazma-fészkckct találnak az elfeledett metrójáratokban, a csator- Merre visz a jogi diploma? Diplomás kiútkeresés a Karrier Iroda tréningjével Szeptember és október hónapban végzett kutatást a Karrier Iroda, amelyben 275, jogi karunkra járó vagy záróvizsgázó hallgatót kérdezett meg elhelyezkedni elképzeléseikről. Röviden összefoglalva azt tapasz­ taljuk. a bejáratott jogászképckből nehezen tud kilép­ ni a fiatal hallgató - egyetlen kivétel a közigazgatás. Mielőtt az eredményeket jobban megvizsgálnánk, es­ sen pár szó az előzményekről és magáról a vizsgá­ latról. A jogászi pálya telítettsége miatt egyre égetőbb kérdés a jogi tudás egyéb területeken való alkal­ mazásának lehetősége. Egyre nagyobb feladat liánul a jogászokra egyéb területeken is. A lullgatók ilyen iranyti hajlandóságára is kíváncsiak voltunk. A kérdőív online és papír alapon Is kitölthető volt: a résztvevők leginkább a 4-5. évesekből, vagyis a 2010ben vagy 2011-ben végzők közül került ki. A kérdé­ sek két nagy csoportra oszthatók: először arra kértük a kitöltőt, 1-10-ig pontozzon néhány lehetséges mun­ kahelytípust, attól függően, mennyire dolgozna ott szívesen. Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a kis és nagy ügyvédi iroda, a közjegyzőség, a pénz­ ügyi- és bankszektor, egyéb hazai cs multinacionális cégek, saját vállalkozás és külföldi munkalehetőség ezeket osztályoztattuk a szerint is, ha jogi vagy nem jogi munkát kellene végezni. A második blokkban az tizenkettedik oldal egyetemi évek alatti és a diploma utáni tanulási hajlandóságot kérdeztük. A különböző szakterületeket vizsgálva első liclycn az igazságszolgáltatás zárt. 7,08 átlagpontja után a köz­ igazgatás és a nagy, nemzetközi ügyvédi iroda kö­ vetkezik 6,76 és 6,72 átlagponttal. Ezeket követi a közjegyzői feladatok ellátása (6,69). Az alsóbb osz­ tályok élén a hazai cégjogi képviselete van (6,58), azt követi a saját vállalkozás (6,16), maid a nemzetközi vállalat jogi képviselete (6,09) és a Külföldi munka­ vállalás (55). A sort a pénzügyi- és bankszektorban végzett jogi munka iránti vágy záija 4,77 pontát­ laggal. A nem jogi munkakörök csak ezután jönnek: a legtöbb pontot a külföldi munkavállalás érte cl (4,76), legkevesebbet a kis ügyvédi iroda nem jogi alkalmazotti munkaköre (3,03). A megadott adatok - Csak azért, mert úgy éreztem, hogy a ió Isten ezt kívánja tőlem. E luvásnak engedelmeskedtem, citc mondtam örömmel igent. Azóta sem bántam meg, hogy a legnagyobb Ur szolgálatába álltam. - Mesélne néhány szóban magáról? - A papság életem lényegéhez tartozik, ezért ha magamról kellene mesélném, akkor arról beszél­ hetnék, hogy milyen örömeim vannak a papi élet során. De azt hiszem, hogy ez nagyon hosszúra nyúlna. Az c-mailcs c-vangclium küldést tartom a „hobbimnál?, de természetesen nem szórakozásról van itt szó. Szerencsés, ha egy pap „hobbija” egészen közel áll saját hivatásához és az Egyház küldetéséhez. Szeretném sok fiatalnak elmondani, hogy szívesen vállalják a papi hivatást, ha erre belső indíttatást éreznek, mert mind Istennek, mint az Egyháznak szüksége van papokra. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy csatlakozzanak, melyet Egyetemünk honlap­ ján keresztül is megtehetnek: az ismert www.jak.ppke.hu, aztan középen, a képek fölött: „Napi Evangélium”, két kattintás, és már olvasható is, pár gördítés, és ott a fel­ iratkozás. Csak azért, hogy ne csak a bajban imádkozzunk! Mikola Orsolya nákban mutánsok és vámpírok laknak, akikkel a Penge meg az a Hcllboy küzdenek egyfolytában és időnként óriás hüllők is bebontják a járatot, mikor kijönnek napozni a tengerből. Ha taxizna, akkor meg még durvább alakokkal találkozna. Hiszen mindenki hallott már a sikátorokról, ahol egyre csak eltűnnek az emberek, a csavargók - akiket az a Spawn vezet - pedig nem tudnak soha semmiről... Egyszer egy liavcija mesélt Jánosnak Európáról. Ott lehet jól élni. Arra nincsenek szuperhősök, meg szupergonoszok, csak egyszerű bűnözők és a fizetés is jóval magasabb. Sokszor azt kívánja János, bárcsak Magyarországon lehetne BKV igazgató... Kanta Balázs érdekes kérdése, hogy hallgatóink ugyanolyan szíve­ sen dolgoznának külföldön bármityen munkakör­ ben, mint ittlion például egy bank jogi osztályán. A második kérdéscsoportban kevésbé aprózódik el ennyire a válaszadók elképzelése. Arra a kérdésünkre, hogy hajlandó-c az egyetemi tanulmányok mellett kompctcnciafcjlcsztő vagy egyéb, kiegészítő képzés­ ben részt venni még a diploma előtt, 75,24%-ban igennel válaszoltak a résztvevők. A hallgatók felisme­ rik tehát, hogy a diploma megszerzése az első, de nem az utolsó lépcsőfok. A magas számú közigaz­ gatási preferencia átlagpontja pedig arra figyelmeztet mindenkit, hogy az állami szektorban elhelyezkedni vágyó hallgatók idén decembertől kötelezve lesznek a közigazgatási versenyvizsgára. A diploma utáni munkavállalás terén is megmutat­ koznak az igények. A kitöltők 62%-a tervez szak­ irányú továbbképzésen, 49%-a pedig doktori képzés­ ben részt venni. A lullgatók 41%-a pedig újabb diploma (szociológia, politológia, közgazdász stb.) megszerzésében gondolkodik. Sergő András Kérdőívünk kitöltői között a Szent István Társulat Justmianus Egyetemi Jegyzetboltjának egyenként 6.000,- Ft értékű könyvutalványát sorsoltuk ki. Nyerteseink: Ling Dániel, Móricz Anita, Kriskó Anett. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk, nyereményüket átvehetik a Karrier Irodában! �Adatvédelmi piac A minap éppen tallóztam az utóbbi hónapban megjelent jogszabályok között, amikor megakadt a szemem az alábbi címen: „188/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet a közigazgatási liatósági eljárás irataiban lévő személyes és védett adatok megis­ merhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratokról való másolat készítéséért fizetendő költségtérítésről". Ennek mindjárt az első §-a a következőképpen szól: „A közigazgatási hatósági eljárás irataiban az iratbetekintést kérő személy által meg nem ismerhető személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért (a to­ vábbiakban: anonimizálás), valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való másolat készítéséért a megismerhetetlenné tétellel érintett oldalanként 200 forint költségtérítést kell fizetni.” Meg nem ismerhető adatok megismerhetetlenné tételéért? Ez kissé elgondolkodtatott. Hát - a nyil­ vánvaló fogalomzavaron túl - az Adatvédelmi tör­ vény szerint nem csak a beleegyezésemmel lehet bármilyen adatomat másnak kiadni? De igen, to­ vábbá törvényi felhatalmazás alapján is. E felhatal­ mazás meg is történik a polgárok személyi adatai­ nak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 17. § (1) tók-tón: „A nyilvántartás szervei az e törvényben meghatározott feltételek­ kel és korlátok között - a polgár, illetve jogi sze­ mély és jogi személyiséggel nem rendelkező szer­ vezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalap­ jának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak. (2) A nyilvántartásból adatok az alábbi csoporto­ sítás szerint szolgáltathatók: a) név és lakcím adatok (felvilágosítás a lakcímről); b) természetes személyazonosító adatok és lakcím­ adatok, állampolgárság, családi állapot, a házasság­ kötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésé­ nek helye, a nem, a nyilvántartástól való kikerülés oka, helye és ideje; c) a b) pontban felsorolt adatok és a személyazo­ nosító jel; d) a nyilvántartásba felvett adatok teljes köre? Ezt a kön tovább bővítik más szabályok - például a születési adatokkal is. Mivel a jogszabályban nincs szó mérlegelésről, vagy megtagadásról, való­ színűnek tartom, hogy a jogalap bánni lehet. És hogy mindez mennyibe kerül? A választ erre a 16^007. (III. 13.) IRM-McHVM együttes rendelet „a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásától teljesített adatszolgáltatásért, a kapcsolatfelvétel céljától való megkeresésért, vala­ mint értesítésért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról” adja meg, ahol is részletesen fel van sorolva, hogy milyen adatért mennyit kell fizetni. Hogy ezt meg vonzóbbá tegyék a cégek felé, egy alsó határt is megadtak a fizetendő díjnak. így ha valaki egy személyről akar adatot kérni, azért 2800.- (a KEKKH honlapja szerint már 3500.-), míg ha 100 emberről, akkor fejenként 560.- (a KEKKH honlapja szerint 730.-) forintot kell fzetni. Ahogy azt a nyugati országoktól hozott menta­ litás teszi: vásárolj többet és fizess kevesebbet. Aki meg nem szeretné, lia teljesen illetéktelen személyek szereznének tudomást családi állapo­ táról, vagy élettársi kapcsolatáról, csak fizessen... Kanta Balázs Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Azon szerencsések egyike vagyok, aki elmondhatja, hogy külföldi szakmai gyakorlat keretében tótekintést nyerhettem egy idegen ország különböző jogterületeire. Németország, Rhcinland-Pfalz, Wiesbaden. Erasmusos diák­ ként Mainzban kaptam ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy részt vehessek a Wiesbadeni Bíróság egy hónapos gyakornoki programján. Az ember azt gondolná, hogy az itthoni tapasztalatok alapján ez is a mindennapos akta­ olvasásról és tárgyalásra járásról fog szólni. Nem így történt. A szeptemberre meghirdetett gyakorlaton egy bírónő és egy bíró vezetésével 28 diák vett részt, köztük ketten voltunk magyarok, a többiek németek. Első nap megkaptuk a négy hét precíz beosztását. Mondanom sem kell, hogy pozitív meglepetés ért, liiszcn szinte mindennapra más program volt kiírva. Tárgyalásra utaztunk Rüdeshcimtó, előadást liallgattunk Wiesbadentón a családjogról, a fiatalkorúakra vonatkozó jogi szabályozásról, látogatást tettünk neves ügyvédnél, a Főügyészségen megnézhettük a bizonyítékraktárt, a lefoglalt fegyvereket, pénzt és drogokat. Ellátogattunk a Rendőr-főkapitányságra, majd a Rcndőriskolába is, ahonnan busszal kivittek bennünket a rendőrség közleke­ désrendészeti csoportjának gyakorlópályájára, ahol beülhettünk a tesztautókba és megtapasztalhattuk az ABS működését különböző sebességeknél. Bemu­ tatták a drogkereső kutyák munkáját is. Jártunk biztosítótársaságnál, börtön­ ben, nemzetközi ügyvédi irodában Frankfurtban és az Igazságügyi Orvos­ szakértői Intézetben, ahol holttestet is mutattak, és a különféle mérgekről és Átmenet Novella A nő a korlátnak támaszkodva állt, miközben az egyre sűrűbben feltámadó szél tóle-tólekapott ha­ jába. Bár tudta, hogy mindennek vége szakad egy­ szer, mégsem számított rá, hogy ilyen hamar sor kerül rá. Szeme a távolba révedt, rozsdavörös hajá­ nak cgy-cgy tincse zabolátlanul csapdosott körülötte. Nem volt különösebben szép. Közép­ termetű, átlagos alkatú hajadon volt, akit minden­ ki idősebbnek vélt első látásra. E Itatást főként arckifejezése keltette másokban, az a megnyug­ vást sugárzó arc, amely csak nagyon idős, sokatlátott emberek sajátja, azoké, akik már a böl­ csesség ajándékára szert tettek. Mogyoróbama megértő szeme ismerősnek hatott mindenki szá­ mára, akivel csak találkozott. Bronzszínű szája korábban ifjúságának kifejezője volt, liangos és kihívó; ezt domború homlokának lágy ráncai tet­ tek idősebbé. Mára a száj megfakult, elcsende­ sedett, s csupán egy keskenyedő vékony szalag maradt a múltbéli húsos ajkakból. Fázósan összehúzta magán barna szövetkabát­ jának fel-fel libbenő anyagát, mely a szél növekvő a DNS vizsgálatról tartottak előadást. Mindenhol barátságosan fogadtak ben­ nünket és igyekeztek az adott jogterületet a lehető legjobban bemutatni, az előnyeivel és hátrányaival együtt, hogy a későbbiek­ ben a diákok könnyebben tudjanak dön­ teni. Tanácsokat adtak a vizsgákhoz és to­ vábbi szakmai lehetőségeket is ajánlottak az előbbrejutáshoz. Azt kell, hogy mond­ jam, a négy hét alatt sok új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Sajnos a ma­ gyar diplomával nem sokra megy az em­ ber külföldön, ebben az esetben Német­ országban, de aki teheti, mindenképpen vegyen részt egy ilyen külföldi szakmai gyakorlaton. Izgalmas, új ismeretekre tehetünk szert és talán kedvet kapunk, hogy végül mégis külföld felé orientálódjunk, és ott is elvégezzük a szükséges tanulmányokat. erejére önálló életre kívánt kelni, és várt. Bár nem kívánta a találkozást, tudta hogy elkerülhetetlen. Gondolatai nyugtalanul jártak körül cgy-cgy cmlékképet, akárcsak a szélben kavargó falevelek, tudatában annak, hogy ezek számára földi tar­ tózkodásának egyetlen tudati maradékai... Mély lelki vándorlásától a szemerkélő, apró cscppektón gyöngyöző csőre tért vissza, amely mintha kíván­ ságára mázolná cl az elmúlás fájdalmával átitatott emlék-maradványok élénk színű kis festményeit. A kabátja szövetén lassan átszivárgó víztől a hideg végigfutott a liátán, arcát s kaijait libabőr borította tó. Ellenállva annak a kísértő gondolatnak, hogy most nyomban elinaljon és elrejtőzzék a rá váró hideg és sötétség elől, figyelmét a lemenő nap fényében vöröslő tájra irányította. A helyszínnel továbbra is elégedett volt, az ő választását dicsérte: a kis parkban minden együtt volt, amely jellemezte s így megkönnyítette számára az elválást. Tekintete a fák mélyen ba­ rázdált törzsére esett, amely homloka redőihez volt hasonlatos. Haja, szeme, szája a színpompás avar kevert rőtjét, sárgáját s barnáját idézte. Az eső­ cseppek s az azokat felváltó enyhe meleg szellő hangulatai változásának voltak tanúi. A táj ő maga volt egész valójában... Lassan, kopogó léptekkel közeledett akinek érke­ zését várta. Lelke korábbi izgatottsága, félelme kiváltotta háborgását a beletörődés csendesítette le. Mihalics Vivien s immár készen állt a találkozásra. A parkbéli lámpa sárga fénykörétón megjelent az, aki felvált­ ja majd a természet örökkévaló törvényének megfelelve. A férfi közelebb érve az ismerős kéz­ fogással köszöntötte, s a nő végigmértc a hosszú évezredek során mit sem változó külsejét. Az érkező barátságos arckifcjczésscl bírt, amelynek mélyén a világoskék szempár fgyek, amely hason­ latosan a nőéhez mély bölcsességről árulkodott. A férfi fehér szakálla, akárha prémes kabátja folytatása lenne, övezte egészségesen pirospozsgás arcát. Termetén látszott, hogy erős, egészséges, széles váltakkáI és makacs áliával kitartását jelezte a külvilágnak, kegyetlen szája a csontig hatoló hideg érzését keltette. Mindketten tudták, itt az idő. Szavak nélkül is értették már egymást, s ha évente rövid időre kellett is találkozniuk, az örök idők óta fennálló gyakorlat nem követelt meg semmilyen szóváltást. A nő csendesen liagyta, hogy a férfi a benne már csak halványan pislákoló erőt átvegye, hogy benne újra megerősödjön és betöltse rendeltetését. Az elcmycdt testet a férfi gyöngéden az avarra helyezte, hogy majdan újjászülethessen. Távoztában visszapillantott a nőre, s szokása szerint meg­ ajándékozta őt az első hópelyhek pulu takarójával. Fábián Beatrix tizenharmadik oldal �Boldog születésnapot Budapest! Mi a véleményetek a városi létről? Én szeretem. Tetszik, ahogy nyüzsgünk, ahogy lótunk-futunk ügyes bajos kis dolgaink után, ahogy gyönyör­ ködünk cgy-cgy pazar kirakatban, ahogy örülünk amikor bejön valami új, valami csillogó nyugati... Szeretem a város színpompás forgatagát. Tudomtudom, hogy más város is modem és szép, de nekem mégis sokat jelent, hogy itt lehetek, és az ország szíve azért mégiscsak itt dobog! Most persze van is okom, hogy ezt leírjam, ugyanis hazánk fővárosa, Budapest a napokban ünnepli születésnapját. November 17-én lesz 136 éves kedves városunk. Most duplán is körülnézek jártamban-kcltcmbcn, hiszen ez nagy idő egy város életében. Szemembe gyűjtöm szépséges látképét, feltérképezem minden kis szegletét, amit Petőfi már nem láthatott, de Arany János még örülhetett neki. Mennyi-mennyi történelmi örökséget őriznek az ódon falak, mi mindennek voltak tanúi a közel másfél évszázad során! Honfoglalásunk ezredik évfordulója, a századforduló, két világ­ háború, egy' szabadságliarc, egy' ezredforduló... * November 17-ét 1991 tavaszán nyilvánította Buda­ pest Főváros Közgyűlése Budapest születésnap­ jává, ugyanis 1873-ban ezen a napon egyesítették Pestet. Budát és Óbudát. Azt nem tudom, hogy mennyire tudja egy átlag fővárosi Budapest történelmét, de egy egyetemistának igazán illik ismernie. íme hát: A város első főpolgármestere Ráth Károly volt, polgármestere pedig Kammermayer Károly. A város fejlesztéséért báró Podmaniczky Frigyes felelt, aki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt az egyik vezetője. Ez a szerv sza­ bályozta a Duna budapesti szakaszát, megépítette a rakpartokat, közraktárakat, hidakat emelt, szabályozta a főbb útvonalakat. 1870-ben Lcchncr Lajos megnyerte a városrende­ zésre kiírt pályázatot, innentől olyan volt a város, mint ma: csupa-csupa építkezés... Persze némine­ mű különbség azért van. Lcchncr Lajos munkál­ kodása alatt kiszélesítették az utakat, meghosszab­ bították őket, az Andrássy utat 1871-ben kezdték cl építeni. A Margit-híd is ebben az időszakban Túlvilági fények Itáliában Turner-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeum újra előállt egy olyan kiállítással, ami hiánypótlónak bizonyul Magyarországon, mivel Tumcrrel a magyar közönség most találkozliat első ízben önálló tárlaton. Az angol Joseph Mailord William Tűmért a 19. század, sőt, talán az egész művészettörténet egyik legje­ lentősebb tájképfestőjeként tartják számon. Tiimer egész életében harcolt azért, hogy a tájképfestészetet a festészet témáinak rangsorában elő­ kelőbb helyre juttassa. A kor ízlése szerint ugyanis a történeti témák kelendőbbnek mutatkoztak. De ő, mint ünnepelt és rendkívüli üzleti érzékkel is megáldott művész megtehette, hogy ne csak a megrendelők igényeit elégítse ki, hanem támoga­ tókat szerezve saját inspirációit is alaposan kidol­ gozhassa. Véleménye szerint ünncpeltségénck egyetlen titka az „átkozottul kemény munka” volt. Korai tájképeire is lutottak a kortársak itáliai témájú művei, figyelte, tanulmányozta az olasz tájat már akkor is, mikor még nem is járt ott. Képei korai korszakában a vad, fenséges tájat áb­ rázolta, ahol a kék, szürke, s sárgás-narancsos szí­ nek játszották a főszerepet. 1819-ben végül eljutott Olaszországig, s rengeteg telerajzolt jegyzet­ füzettel tért haza Angliába, hogy vázlatait otthon dolgozza ki. A mediterrán napfény hatására képei kifényesedtek, vakító sárgás-fehéres színekkel dolgozott tovább. A kritikusok egy része pedig ezzel az új, szokatlan stílussal nem tudott mit kezdeni, s azzal jellemezték, hogy az olasz napfény incgvakította, és képeivel a közönséget is meg akarja vakítani. Festményei valóban szinte túlvilági színekben kezdtek tündökölni, s c fényáradat nagy újítás volt a korban. De Tumer mellé állt Anglia legnagyobb kritikusa, s ugyanígy tettek megrendelői is, aminek hatására még ötször elutazhatott álmai országába vázhtokat készíteni, benyomásait rögzíteni. Képeit utólag átdolgozta, s ezeknél az átdolgozásoknál csak fehér és sárga festéket vitt fel a vászonra. így' képei liatalmas fényáradatban kezdtek pompázni. Tűmért az ókori itáliai városrészetek ábrázolásánál is a modem város érdekelte: a korabeli élet az ókori örökség romjai mellett. Ezzel a civilizációk lianyatlásának tizennegyedik oldal és megújulásának körfolyamatát érzékeltette. Épületei, a várost ábrázoló tájképei pedig egyre elmosódottabbak lettek a folyamatosan és egyre intenzívebben kísérletező Tiirncr képein. Áz alkotások titokzatos ködben úsznak, s sokak szerint ezzel a sejtelmes bolyongással, tökéletes színkavalkáddal fogalmazta meg Velence titkának készült el és a tömegközlekedés is ekkor jelent meg - ekkor még sínen közlekedő lovaskocsik szállították az utasokat. Sorra nyíltak meg a hangulatos kávéházak, a New Tbrk, a Ccntrál, a Japán Kávéház, az Orfeum. 1884-ben megnyílt az Operaház, majd a város történetének fénypontja 1896-ban következett el, a milleniumkor. A főváros nemzetközi kiállítást szervezett a Városligetben, ahol bemutatták Magyarország kultúráját, tájait, városait. Erre az alkalomra épült a Millenium Kisföldalatti és a Víjdahunyad vára is. Az Országhíz már olyan szépen clkészülőben volt, hogy az ünnepi ülést a kupolateremben tarthatták meg - az épületet egyébként 1902-ben avatták fel. En nagyon örülök, hogy a régi emberek szívükön viselték e város és lakóinak jövőjét. Szokták mondani, hogy ha az alagutat ma építenék, két év alatt bcomlana. Lehet benne valami. Hogy ren­ geteg milliárdba kerülne, az viszont biztos, pedig régen a kezdetlegesebb technikának köszönhetően azt hiszem, jóval költségesebb lehetett egy-egy ilyen beruházás. Persze akkor valódi szakértők álltak neki a munkának. Mindenesetre vigyázzunk örökségünkre, vigyáz­ zunk Budapestre! Hrecska Renáta korok művészeire is Itatással voltak, azt a célját is elérte, hogy a tájképfestészet, mint téma, előke­ lőbb megítélés alá essen. Monet például úgy fogal­ mazott, hogy „nyitott szemmel festő művész volt”. Tiimer tehát nem az az alkotó volt, aki egy „a korszak neves képviselője” címmel beérte volna. A legkeményebb munkával és nyitott lélekkel fel­ ismerte, hogy a táj mit kíván mondani, a természet és város hangulatát a végletekig meg tudta jelení­ teni. De mindezeken is túl, kísérletezésével kinyi­ tott egy kaput egy új irányba, mely kapun később sokan haladtak át saját útjaikat keresve. Aradszki Dea Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? lényegét is. A művész ars poétikaként fogalmazott úgy, hogy az atmoszféra az ő stílusa. S valóban a tomboló színekkel, a poétikus ködösség megjele­ nítésével a művész új ösvényeket taposott Ki a művészettörténetben. Rétegről rétegre vitte fel a titokzatos fényeket megjelenítő tónusokat, s ennek eredményeként a kép tárgya már szinte nincs is jelen. íme, az absztrakt művészet korai előfutára. Szüntelen tcclinikai újításai segítették kiemelni a művész hangulatát, kései képei nem is igazi tájak, csak Tiimer képzelet-szüleményei. Fcstőkéssel, ronggyal, ujjaival dolgozta ki műveit teljesen megszabadulva a művészeti kötöttségek­ től. Idős korára már szinte absztrakt képeket fes­ tett, nem törődve a kritikusok és a megrendelők véleményével. A teljes fclszabadultság érzékelhető alkotásain. A már szép vagyonnal rendelkező, de egészségi állapotában megromlott művész tudta, már nem indulhat újra útnak, viszont érzelmeit egyre inkább szabadjára engedve képei inkább alkotója lelkivilágát, mint a tájat ábrázolta. Tiimer művészete tartalmában, mélységében egé­ szen rendkívüli. Legradikálisabb újításai a későbbi Tíz dolog, amivel csökkentheted a hulladékod: 1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászon­ táskát, kosarat! 2. Taposd laposra, és gyújtsd szelektíven! 3. Komposztálj! 4. Javíttasd meg! Használd újra! 5. Cseréld el vagy add tovább! 6. Vásárolj piacon, és támogasd a helyi keres­ kedelmet! 7. Keresd az újrahasznosított termékeket! 8. Válaszd a visszaválthatót! 9. Jáij könyvtárba, kölcsönzőbe! 10. Tegyél meg mindent, hogy ne árasszon el postai levélszemét! Forrás: HuMuSz Nulla Hulladék Program �Megtört ölelések Igazán, egészében Immáron ötödik éve filmkritikát igyekszem időről időre - hogy iól/rosszul-e ki-ki döntse cl maga kreálni rövidcbb-hosszabb tcíjcdclcmben, azzal a szándékkal, hogy felkeltsem az érdeklődést cgy-egy film iránt. Az még az én idcalista/naiv gondolat­ világommal is elég tisztán sejthető, hogy nem cgv Kivonta megjelenő egyetemi újság, néhol igencsak szűkös hasábjain kell megváltani a filmvilágot. De, idcalista/naiv gondolatvilágom lévén, szükségem van egyfajta küldetéstudatra, hogy mégis alátámasszam e nosszú évek során immáron megtisztelőén rovattá avatott cikksorozat létalapját. S mi is lenne ez az „alap"? Az alap a már említett idcalizmusmentcsség. Legalábbis annak minimalizálása. Magyarán szólva: nem fogom leírni és ajánlani/kritizálni a legújabb mega-giga produkciót, hiszen nyilván azt már meg­ tették előttem százan és fogják legalább ugyan­ ennyien utánam is. Nyitón ilyen jellegű alkotások tukmálására nincs is szükség, hiszen aki kíváncsi rá - abszolút legális formában természetesen - meg is fogja ismemi/tekinteni. És ez így természetes. Gondolná a gyakorlott olvasó: nyitón most jön a „viszont az un. szerzői filmeket nem ismeri senki, azokat mutassuk hát be" fordulat. De nem. Hiszen az ilyen típusú filmeknek is megvan a maguk fóruma, akik ilyen filmekre vágynak, tudatosan keresik őket és nem az én profán írásaim alapján válogatnának. Mi marad akkor a cél? Egyrészről a szerkesztőség 99,87%-ához hasonlóan írói ambícióim kiélése, ha kell, lia nem. Másrészről olyan filmek bemutatása, melyek nem feltétlenül a legnehezebben érthető, legclvontabb alkotások, liancm nemes egyszerűség­ gel, azon művek, melyeket esetleg kevesebb mozi­ ban vetítenek, kisebb visszlianggal, ám mégis olyan valamijük van, ami miatt érdemes nem tovasiklani felettük, mikor esti, esetleg délutáni programot keresünk. És ha ez már egy embernél célba talál, már megérte. (Ha pedig nem, még mindig marad nekem a „lia kell, Ka nem”-bői az utóbbi.) És a fordulat: mindennek ellenére most, kevéssé ugyan, de mégis váltanék. Almodóvart ugyanis nem kell tukmálni. A Megtört öleléseket nem kell bemutatni. Ha másért nem, Pcnélopc Cruzért végül minden férfiember megadja magát a könnyes, romantikus filmet váró hölgypartnere mozi-ajánlatára. Almodóvar ugyanis egyfajta megnyugvás- Nagy ritkán, mikor eljutunk egy filmjéig, képzeletben megveregetjük önnön vállunkat szerzői filmes műveltségünk ilyen bravúros kipipálásáért. Hiszen óranézegetés és asítozás nélkül végig tudtuk ülni, és megkockáztatom, egyszer-kétszer még cl is tudtuk nevetni magunkat rajta... huhh, hát ennél könnyeb­ ben nem is mehetett volna, és máris megvan a témánk egy füstös kocsmában egy sör melletti, igen elvont - jo jogászhoz méltóan kevés alapból sokat kihozó -beszélgetéshez. De. És mindig ott van az a kicsi, idegesítő de. Pcdro Almodóvar nem olyan egyszerű és Könnyed, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Persze még két héttel a bemutató után is hellycl-közzcl teltházasak az előadások, de tudjuk csak be ezt nyugodtan a letudandó tisztclctkömck. Ugyanis mit látunk a filmben? Kicsit elvont, kicsit kusza, kicsit vicces és olyan se füle, se farka befejezés... Kicsit értjük is, meg nem is. De ez még belefér, szerzői filmről lévén szó - gondoljuk ys belenyugszunk abba a kicsit nem értjük részbe is. És akkor megint csak: de. Itt van a történet lényege: pont azt a kicsi részt kell megérteni, hogy tudjuk úgy igazán élvezni, ne csak letudni, és örülni, hogy van egy ilyen populárisba hajló .művészfilm’ rendező. Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban „Egy kis néger gyerckkatona vérzáporos utazása a teljes civilizációs összeomlásban, a huszadik század végi Afrikában, Libériában és Sierra Lconében, ahol egyébként máig változatlan a helyzet? Az Afrika Volta ire-jének kikiáltott elefántcsontparti író Ahmadou Kourouma műve az „Allah nem köteles”. Egy afrikai kisfiiú elbeszéléséből ismerjük meg a történetet, kisfiúhoz illő szófordulatokkal, szórakoztató beszólásokkal. Paradox az egész, liiszen ez a kölyök, akinek naplószcrií írásából ismerjük meg sorsát, amit Károm szótár segítségével fogalmaz (és akkor írja, mikor kedve van liozzá); beáll gyerckkatonanak, kap „kalast", meghúzza a ravaszt, és máris jön a ra-tta-tta-tta ...és ez jó, így van dolga neki is! Ha nehezen bírja a tempót, segítségül kapja a kábítószert, így bátrabban bolyong társaival a törzsi háborúk liatborzongato világában... és örül, hogy small-soldicr lett. A lakosság közben középkori sötétségben él, főhősünk anyját sem engedik megmenteni, mocskos, gaz európai orvosokkal... hiszen a varázslat, a varazsige az jobban gyógyít, ennek következtében elüszkösödött lába miatt élete nagy részét a „vaíagán csúszva” kell leélni, íriszen Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgok felett. És amúgy is, nagyon szép élete lesz a mamának Allah mellett, laa elhagyja ezt a helyet, ez a jele a sok szenvedésnek. A leg­ ijesztőbb, hogy időben nem is vagyunk olyan távol (1993-ban), és nem kitalációról van szó, hanem az író gycrckkatonák emlékezései alapján íija a regényt, amiért 2000-ben elnyerte a Renaudot-dfjat. A műnek érdekes a nyel­ vezete is, amit még a fordítás ellenére is izgalmas, számos különböző törzsi nyelv szavaival találkozliatunk. Emellett az író azt is meg akarta mutatni, hogy mennyire különbözik a párizsi francia nyelv attól, amit Afrikában beszélnek, ezt persze az eredeti nyelven olvasók érzékeltetik. Mindezek mellett „bennszülött afrikai fekete néger” káromkodásból is kapunk nagy adagot, amin sokszor - a történet ellenére - felnevetünk. De a végen rezignaítan megértjük, hogy Allah nem köteles méltányosnak lenni... „Én sem, én sem vagyok köteles mindezt elmondani, elmesélni, hogy milyen kutyának való élet jutott nekem, nem vagyok köteles a szótáraimat lapozgatni, hogy érttetten mondjam cl, ami kikívánkozik belőlem. Elegem van; mára befejeztem. Es mindenki húzzon el a jó büdös francba!" Zágon Örs Először is: a filmet összességében tessék nézni. Egy egész: történet, kép és zene. Nem alárendelt és nem eszköz, sőt megkockáztatom, a Megtört ölelések esetében mintha a történet lenne a másik kettő háttere. Mateo Blanco története esetében nem kell arra törekedni, hogy minden áron bclcprcseljük az elvárt film keretbe: egy ahpszituáció, abból kiboruló, a végén megoldódó konfliktus. Sőt. úgy se próbáljunk gondolkodni ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy a megoldás az, hogy' nincs megoldás. Mateo Blanco (Luís Homar) története olyan, mint az élet. Egy sztori az életből, melyet találomra kira­ gadtunk belőle. Elvesztette látását egy autóbaleset­ ben, ráadásként látásánál százszor fontosabbat: élete szerelmét, Lénát (Pcnélopc Cruz). Ennek egy sze­ relmi háromszöggel fűszerezett körülményeit követhetjjik nyomon a filmben. Nincs eleje, nincs vége. Es lássuk te: egy ilyen helyzetnek az életben sem lenne se eleje, se vége. Legalábbis nem a tör­ ténetek megoldása szintién. Hiszen egy életnek nincs megoldása. Csak jól/rosszul megélt cs elmesélt történetei. És hogy a megoldás végül, a legcslegvégén jó lesz-e, mindenkinek magának kell ki­ alakítanál. A lehetőség ugyanis adott. Csak üljünk te egy moziba, és nézzük meg. Úgy igazán, egészében. Elvárások és túlmagyarázások nélkül. Ablonczy Zsuzsimul Találkozás a komolyzenével A komolyzene szó hal­ latán, biztosan sokan összerezzennek, azt gon­ dolják tőlük távol álló világ. Inkább akkor a rock, pop és az r ’n’ b. Be kell vallanom, én is ezekkel az érzésekkel tekintetem e zenei stí­ lusra. Azonban október 17-én a Művészetek pa­ lotájában a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny­ teremben részese voltam valaminek, ami megvál­ toztatta a véleményemet. Egy kedves barátom, aki többcdmagával időnként ellátogat cgy-egy hangversenyre, engem is meghívott, hogy töltsünk el együtt egy kellemes estet. Gondoltam, ha masért nem akkor a társaság miatt én is elmegyek. Otthonról elindulva elképzelésem sem volt, mire számíthatok. Nem értettem mi lehet izgalmas abban, hogy 2,5 órán keresztül hegedűket és brácsákat, fuvolákat és klarinétokat hallgassak. Végül megérkeztem a helyszínre. A többiekkel együtt bementünk a lungvcrscnytcrcmbe és elfoglalva a helyünket, vártunk. Megérkezett a zenekar, és Vásáry Tamás vezényletével elkezdték a koncertet. Ahogy ott ültem, és hallgattam a különböző hangszereket egészen belemerültem a zenébe. Égyszcrrc érdekesnek találtam a lialk. majd nangos, a gyors majd lassú váltásokat. Élvezettel figyeltem a művészeket és a karmester mozdulatait. A következő, amire figyelmes lettem, hogy bár csak néliány percnek éreztem az eltelt időt, mégis veget ér az előadás első fele. Mondanom sem kell, a koncert második részlete ugyan ilyen gyorsasággal ért véget. Egyszóval nem volt se túl rövid, se túl hosszú. Pont az a kellemes érzés maradt bennem, ami azt sugallja, hogy hasonló programban máskor is részt kell vennem. Szóval, aki úgy érzi, hogy eddig meg nem volt bátorsága, hogy végigüljön egy koncertet, annak javaslom, legyen nyitott a változásra, minél előbb'tegyen szert saját tapasztalatokra. Ezen kívül kívánom, hogy leljen rá a zenében lévő értékekre úgy, ahogyan ezen alkalomból nekem is sikerült rátalálnom. Császár Adrienn tizenötödik oldal �Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! A PPKE-jAK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükröző, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal. Beküldési határidő: 2009. december 15. A beérkező legjobb művekből kiállítást szervezünk 2010 februáijában az egyetemen. A szerzői jogokról nem kéijük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményről szóló beszámolón való felhasználásba a szerző beleegyezik. A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotóművészek zsűrizik. Az első három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerző nevét, elérhetőségét és a kép címét is kéijük megjelölni. A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HŐK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kéijük eljuttatni. A képen szereplő gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál! További részletek felől a megadott e-mail címen lehet érdeklődni. Zene a humorban humor a zenében • Pázmány Szalon a humor, Haydn és a magyar nyelv jegyében • 2009« október 28« szerda este 18:30 A zene humora Vendég: KOVÁCS ANDRÁS PÉTER, humorista 2009. november 4. szerda este 18:30 Melyik zeneszerzőtől való a nemet himnusz? Beethoven? Brahms? Wagner? Ki tippelt Haydnra? Nyert. PÁZMÁNY SZALON A HAYDN ÉV KERETÉBEN 2609. november 25. szerda este 18:30 Zene és vers kapcsolata A film hnliina a rrnrrr A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: DR. HORVÁTH ATTILA SZILASI ALEX egyetemi docens zongoraművész A szalon vendégeit hiingancinnokkal lepjük meg! Helyszín: PPKE JAK, II. János Pál pápa terem (Díszterem) 1082. Budapest, Szentkirályi u. 28. • A szalonba a belépés díjtalan. Információ: ablonczyzs@freemail.hu, uyekyb@gitiail.com, Pázmányos Programok (ÍMÍw-klub) tizenhatodik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 5. szám 2009. november 12. Abstract A summary of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Subject The topic of the resource Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. november 12. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (678kb+3458kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_5_20091112 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_5_20091112 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Relation A related resource T00094 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya