https://omeka.ppke.hu/files/original/d8f5284ac94aaedfa41b58eb242dd181.jpg 99c5db149b0486604246680767b955f3 https://omeka.ppke.hu/files/original/25b47fa21b0e553e34861b8187dd0d60.pdf 933815d8c3bf43c918a13be180861286 PDF Text Text PP<E_iteX&t_>CII_4j2.OO‘11OO8 A PPKE-JAK legnépszerűbb lapja fafa »ITELET« e <ü A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE HALADUNK? Vita a jo^i felsőoktatás helyzetéről GÓLYATÁBOR 2009 KARRIER UTOLSÓ LÁTOGATÁS HAYDN ERASMUS PÁZMÁNY SZALON XII. évfolyam, 4. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. október 8. �Körbe, körbe, karikába! „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív 2 3 3 4 12 12 12 12 13 13 13 14 14 15 15 16 16 17 17 17 18 19 19 19 20 20 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Szívességet tenni egy barátnak, nem tartozik az élet legritkább jelenségei közé. Nyilván te sem vársz érte viszonzást, de azért persze nem utasítod vissza, ha ezt ő is meghálálja, amikor éppen neked van rá szükséged. Idegenekhez azonban kicsit máshogy áll az ember; legtöbbször akkor segítünk, ha nagy valószínűséggel kapunk is érte valamit, mondjuk egy másik szívességet. Csak, hogy ennek a viszontszívességnek nem kell feltétlenül ugyanattól az embertől származnia. A kanadai Courtenaz városban egy Michael Linton nevezetű munkanélküli fickó úgy gondolta, hogy a szívességeket rendszerbe is lehetne szedni, és létrehozta a Szívességbankot. A hazánkban már több helyen is működő KOR (Közösségi Önsegítő Rendszer) önkéntes munkára épül. Segítesz (szívességet teszel) az egyik tagnak, így ő jóváír neked annyi pontot, amennyit te a munkádért kérsz, így ő mínuszba kerül, te, pedig plusszba, amit „elkölthetsz” egy másik tagnál egy hasonló értékű szívességre (illetve a különbözetet kiegészítheted pénzzel). Eközben a megsegített személy a mínusz pontjai kompenzálása végett tesz egy szívességet egy harmadik tagnak, így előbb utóbb mindenki megkapja, ami neki Jár”. A pontokat a KÖR tagjai egy csekkfüzetben tartják számon. A beváltás nem időhöz kötött, azokat igény szerint bármikor felhasználhatod és a szívesség teljesítése is a te jóindulatodon múlik. A rendszer ennek ellenére hatékony, hiszen miért ne csinálnál meg valamit, amihez értesz és kedved is van, pláne ha ezért viszonzást várhatsz. Hogy milyen szívességek kerülhetnek szóba? Kihasználatlan képességeid neked is vannak, akkor is, ha most egy sem jut eszedbe! Például időd biztos van, és valaki nagyon hálás lesz érte, ha vigyázol 2 órát a húgára, vagy megszereled a számítógépét, mellyel komoly összegeket és időt spórolhatsz meg neki, te meg cserébe kapsz egy adag finom süteményt (úgysem ettél már hazai ízeket egy hónapja...), vagy megspórolhatod az albérleti konyhatakarítást. Ebbe a körbe tartoznak a kölcsönzések is. Óriási pénzeket lehetne megspórolni, ha a kedves jogász kollégák nem a kukába dobnák használt könyveiket, hanem kölcsönbe vagy örökbe odaadnák alsós KÖR tagoknak. Esetleg órai jegyzetek átadásával segíthetsz másoknak a vizsgára felkészülésben, cserébe valaki lehet elviszi a diplomamunkádat a nyomtatóba, vagy a kötőhöz, vagy elintézi a bevásárlást, amíg államvizsgára készülsz. További példa lehet a nyelv/táncoktatás, lakásfelújításnál segédkezés, fordítás, gépelés... A lehetőségeket egy nyilvános kereslet-kínálat listán tartják számon, melyből mindenki kedvére szemezgethet. Az ötlet kicsit a tökéletes (fenntartható) társadalmat idézi. Egy kulcsfogalom élteti, ez, pedig a BIZALOM. Vad idegen embereknek fogsz segíteni, azért, hogy egy másik tök idegen egyszer majd neked is segítsen. A rendszer ezért feltételez egy Közösséget így remek lehetőség ismeretségek kötésére, és a már régóta hiányolt alsós-felsős kapcsolat kialakítására. Mivel tutorként lenyomtam itt jó pár évet és megtetszett az ötlet, gondoltam kezembe veszem az irányítást, hogy mi is kialakíthassunk egy kis KÖR-t a Pázmány körein belül (ami természetesen nem záija külsős tagok csatlakozását). Ha felkeltettem az érdeklődésedet, légy szíves íij egy e-mailt a sarolltal@gmail.com címre! Akkor is íij, ha hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit felajánlhatnál, vagy nem érted a rendszer minden egyes pontját, ezen ugyanis segíthetünk. A részletszabályokat, házirendet, személyes találkozás során beszélnénk meg, addig is sok információt találsz a http://szivessegbank.hu/ oldalon. Horvátth Sarolta �Gólyatábor 2009 A tutor szemével Sötét van. Gólya, tutor és hökös, most (az egyszer) előbb keltünk a napnál. Mindenki dörzsölgeti még a szemét, de rutinos feleink már energiaitallal érkeznek. A gólyákat csak egy téma foglalkoztatja: ugye minket akartatok szivatni ezzel a reggel 6 órás találkozóval?! Megkapjuk a pólóinkat és a mindenkinek jól álló nyári sapkát, majd megjön Bömbi, a han­ gosbeszélő és beindul az élet. Legtöbben a névtanulós (Dóri a dán díler), vagy a méltán hírhedté vált „elefánt, pirítós, kávédaráló” játékot játszatjuk. A vonatát hosszú, de a Pázmány- Jogász- és egyéb indulók zengése nagyban feledteti ezt. És ezen a ponton abba is hagyom a lineáris elemzést, de kizárólag, mert magam is csak nagy nehézségek árán tudnám szétválasztani azt a négy napot, amit ebben a mámoros-szervezősrekedtre kiáltozós-csoport foglalkozós-reggelen ként furcsán kelős időben töltöttünk. Gólya, tutor és hökös így együtt. Olvastunk már olyan kommentárt Egyetem téri kollegáink tollából, hogy „ehhez képest az a Pázmányos gólya tábornak nevezett babazsúr...” Nos mi úgy vagyunk vele, hogy sok ilyen babazsúrt szeretnénk még. Pár nappal a tábor után, hangunk keresése közben jönnek elő ismét az együtt átélt élmények képfoszlányai: akadály verseny, strandolás, beatbox és Animál koncert, no meg az elmaradhatatlan és fergeteges bulik minden este. A tábor fénypontja számunkra a szokásos gólyaavatás volt. Fénypont, de nem csak mint írói pátosz, hanem mint az a pillanat amikor mindannyi megértettük, megéltük mi lyen is Pázmányosnak lenni. Hisz gólya, tutor és HOK-ös, nappalis és levelező, jogász és nemzet közis, akiknek ezek a külöbségek már mit sem mondanak, együtt zengi, hogy „csak a Páázmány, csak a Pááázmány, csak a Pázmány éjááááóóóóó”. Mi tutorok pedig nem is kívánhatnánk ennél többet. Csak megtaláljuk egymás arcát a tömegben, és fáradtan de boldogan mosolygunk. Köszönjük gólyák, köszönjük HOKI Ui: A „fenj' legyen veletek! Bárth Bertalan A hökös szemével Augusztus 30-án hajnalban a Déli pályaudvar „gödre” szokatlanul színes napra ébredt, volt benne néhány fekete (meghívottak), rengeteg izgő-mozgó narancssárga (gólyák), no meg persze a jó öreg zöld-fehér (tutor, hők) páros. A sok kis narancs számára nagy pillanat volt ez, hiszen ekkor találkoztak először azokkal az emberekkel, akikkel életük következő öt évében együtt koptatják (ha egyáltalán megtalálják) majd a gyakorlókat a Pázmány jogi karán. Es egyszer csak felharsant egy... megafon. Hangja egy csapásra rendet teremtett a káosz bán, és a „zöld-fehérek segítségével a „megsár gított” szerelvények lassan, nagyon lassan megindultak Fonyódliget felé... A hosszú vonatát, és a fárasztó szobafoglalás mellett, gólyáink azonnal megismerhették a tábor tulajdonképpeni lényegét, a tutorfoglal kozást, ezután pedig magát az „universitast” a „Ti vagytok Európa jövője!” 2009. július 9-12. között tartották Rómában az Európai Egyetemisták Találkozóját, amelyet a Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hívott össze, mintegy 1500 fiatal részvételével. Magyarországot harmincötén képviseltük az ország különböző egyetemi városaiból, a budapesti egyetemi lelkész vezetésével. A konferencia címe pontosan utalt a tartalmára: „Az új emmauszi tanítványok. Kereszténynek lenni az egyetemen” - mit jelent ma állandóan megújuló szívvel, hittel. Isten jelenlétében elmélyedni a tudományokban, öntudatos keresz­ tényekként formálni azt a világot, amelyben ki­ ki mint diák, vagy tanár dolgozik. A konferencia fő lielyszínc a lateráni Szent János bazilika volt, ahol a nyitó szentmisét Marék Jedraszewski, poznani segédpüspök több mint száz pap koncelebrálásával mutatott be. A szent­ mise keretében ünnepélyesen hozták be vala­ mennyi résztvevő nemzet zászlóját, köztük a magyar trikolórt is. Nagyszerű felütés volt ez és felemelő, hiszen minden részvevő nemzet közös célja: a keresztény egyetemi élet kihívásaira adható válaszok töltötték ki a négy napos rendezvény minden percét. Minden nap a közös nyitó imádságtól az esti szentmiséig és buliig a nagy világtalálkozók fílingje volt érezhető. A több nyelvre fordított konferencia részvétele mellett azért minden zarándoknak volt alkalma Róma szépségeivel is megismerkedni - külö­ nösen, ha jártas vezetőre vagy profi útikönyvre talált segítségül. Azt mondani sem kell, hogy a júliusi Rómában még a zarándokoknak is kijárt a napi háromszori fagvizás.. A magyar csoportnak külön programjai is voltak a konferencián túl: áhítatot tartottunk a Santa Maria Maggiorc-bazilikában, Meló Lajos do­ monkos szerzetessel; az Aventinuszon, Róma talán legszebb dombján Somoijai Ádám OSB vezetésével imádkoztunk vcsperást; végül az örök város melletti tengerparti városban, Dekanátus előadásának keretében. Majd a nap méltó lezárásaként vetélkedő vette kezdetét, amit önfeledt szórakozás követett. A második napon sem unatkozhattak a tisztelt (leendő) Kolleginák és Kollegák, hiszen olyan programok várták őket, mint a kerekasztalbeszélgetés, (melynek során oktatóink adták át üzenetüket az egyetem előtt állóknak, személyes élményeikkel fűszerezve.) vagy az akadályverseny Este aztán megismerkedhettek néptánc együtte­ sünkkel, és megkapták kötelező poénadagjukat is, Kovács András Péter (stand up komédiás) tolmácsolásában. Másnap következett a sportnap, így hát táborlakóink kipróbálhatták tudásukat a pingpongban, strandröpiben, fociban és kosárlabdában egy­ aránt. A fáradt sereglet, ha kedve tartotta, betérhetett az esti teaházba, ha ez még nem volt elég, ezen az estén kellett újoncainknak letenniük az ünnepélyes gólyaesküt is. Az utolsó nap Fonyódligeten a szokásos délelőtti tutorfoglalkozás után sajnos már a búcsúzás jegyében telt, azonban állíthatom, ez sem volt képes elrontani a balatoni hangulatot. Remélem rövid beszámolómmal sikerült ízelítőt adnom a néhány nap élményeiből, és hogy gólyáink nem kevesebb lelkesedéssel vesznek majd részt a Hallgatói Önkormányzat többi rendezvényén is. Tóth Bálint András Nettunóban, Goretti Szent Mária sírjánál adtunk hálát szentmise keretében, Németh László rektor vezetésével. A találkozó csúcspontja a Tarcisio Bertone bí­ boros, vatikáni államtitkár vezetésével bemuta­ tott szentmise volt a Szent Péter bazilikában, amelyet követően XVI. Benedek pápa fogadott minket. Vatikánban, az áldások termében találkozirattunk a Szentatyával, akit a rengeteg egye­ temista „világsztárnak kijáró ujjongással, skandálással és tapsolással fogadott. „Ti vagytok Európa jövője!” - mondta a Szent­ atya, így folytatva: Európa és a világ sokat vár a mai ifjúságtól: egyre növekvő erkölcsi minő­ séget, mind értékesebb lelkiséget, új kulturális szintézist. A globalizált világban olyan értelmi­ ségiekre van szükség, akik újra tudják éleszteni Isten keresésének vágyát. A Szentatya és a konferencia üzenete egyértelmű számunkra, Pázmányosok számára: fontos tuda­ tosítani és megélni kereszténységünket diákként is, tanárként is, álláskereső vagy gyakorló jogászként is. A megszerzett tudásunk mellett ez lesz az a jel, amely által emelt fejjel tudunk minden küzdel­ münkben helyt állni és az anyag helyett énékek hordozójává vállni. Útravalót és buzdítást kapunk a pápától, hogy vállaljuk fel kereszténységünket és értékeinket abban a világban, ahol most ez a legkevésbé keresett ára. Gerencsér Balázs harmadik oldal �Merre haladunk? Vita a jogi felsőoktatás helyzetéről Az ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöl­ tünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beér­ kezett írásokat e lapszámban közöljük. Szerzőik - illetve a számos szóbeli vissza­ jelzést adó oktató - szinte kivétel nélkül ZLINSZKY JÁNOS (professor emeritus, a Kar első dékánja, Római Jogi Tanszék) Engedtessék meg, hogy bár immár a partvo­ nalról, mégis elkötelezettségem jogán és okán, hozzászóljak oktatótársam május 11-i írásához. Először szeretném megjegyezni, hogy a hibák gyökere az egyre-másra önkényesen meg­ hozott felsőoktatási törvénymódosításokban rejlik, amelyek jószerivel megszüntették, de legalább is eltorzították az egyetem, európai kultúránk egyik alapvető intézményének arculatát hazánkban. Az autonómia hiánya, az elégtelen finanszírozás, a tudományszakok oktatási rendjének uniformizálás címen való eljellegtelenítése, még oly buzgó hallgatói és oktatói hozzáállással sem védhető ki teljesen. Erről többször írtam már, utoljára a PPKE JÁK kezdetei c. kötetemben (382. sköv.). Hiba volna azért, „mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: egymást vádolni, egymást marcangolni!” (Sajó Sándor: Magyarnak lenni) A második akadálya a kibontakozásnak a kar elhelyezésének befejezetlensége (vö. PPKE JÁK kezdetei 275.). Tanítani jól kell, megfelelő választékot kínálva, ám ehhez termek szükségesek, tér, ahol hallgatói csoportok alakulhatnak ki, ahol az oktatókkal zavar­ talanul találkozhatnak, s szobák, ahol az oktatók zavartalanul dolgozhatnak. Ebből a szempontból ma a helyzet rosszabb, mint 2000-ben volt, mert az oktatás-centrikus szemléletet felváltotta egy financiális és az oktatási egységek autonómiáját lekezelő, minisztériumi óhajokhoz igazodó szemlélet. Az oktatás célját szolgáló tér csökkent, ahelyett, hogy növekedett volna. A probléma egyébként nehézség nélkül megoldható lenne a 26. számú épület megfelelő rendbe­ hozatalával. „Csak” pénz kell hozzá. Ezen nehézségek rögzítése után érdemes a felvetett, korántsem alaptalan nehézségeket számba venni. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A felvetés szerint még 20 fővel sem lehet elmélyült munkát végezni. Ezt vitatom. A negyedik oldal egyetértettek abban, hogy a jogászképzés nehézségekkel küszködik (bár többen zokon vették azt, hogy oktatótársuk nem vállalta nevével írását...). Ezek legyőzése közös ügyünk, vitathatatlan egyéni és közösségi érdek - és e tekintetben már nincsen kü­ lönbség a tanári és a hallgatói nézőpont között. Következő számunkba szeretettel várjuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat várunk. Bár félnivalója sen­ kinek nincsen, a biztonság kedvéért — erre irányuló igény esetén - a küldött cikkeket név nélkül közöljük. főelőadásoknak meg van a céljuk és rangjuk, ha megadják a színvonalukat - és ha a hallgatók készülnek az előadásokra. Ezek résztvevői létszáma akár korlátlan is lehet. Persze találkoznia kell a hallgatói érdeklő­ désnek a professzor színvonalas munkájával. Ám e tekintetben, ha lehet is emelni a szintet, nincs elmaradva a karunk, inkább az országos élvonalhoz tartozik. Tény azonban, hogy a Kar oktatói gárdájában rejlő lehetőségek távolról sincsenek kimerítve: lehetne többet, választékosabban kínálni, nyújtani. Ámde ehhez igényes hallgatóság kell, amely vállalja a többletet, és hajlandó a magasabb szintű képzésért dolgozni. Gondoljunk vissza arra a harcra, amit a hallgatók a második kötelező nyelvvizsga követelése ellen folytattak, a minisztérium támogatását igénybe véve. A Kar eredeti koncepciója szerint egyébként a megfelelő szintet el nem érő hallgatókat el kívánta tanácsolni - ez ellen mind az OM, mind a hallgatók tiltakoztak. A meg nem felelő hallgatóval foglalkozni nem kénytelenség, másrészt meg lehetne kívánni az ellenértékét. 2. Túl sok lesz a jogász! Egyelőre a jó jogászból még mindig kevés van, ha a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok és a piac igényeit figyelembe vesszük. A jogi alapképzettség jól párosítható más szakokkal is, és így fokozottan hasz­ nosítható. 3. Hallgató-oktató viszony nem elég szoros. Ismét valami, ami nem pénzkérdés. A tutorrendszer kezdettől lehetővé teszi e viszony indítását, oktatóink kötelezik is magukat annak kiépítésére. Ha „nem marad sem idő, sem kedv”, az azt jelenti, hogy az oktató alkalmatlan hivatása gyakorlására. 4. Mélyül a kulturális szakadék oktató és hallgató között. Ez igaz, és oka az alap-, valamint középszintű oktatásunk gyászos színvonalvesztésében keresendő. A felsőoktatásban szavazójoggal rendelkező állampolgárok működnek, har­ coljunk azért, hogy ez a sajnálatos folyamat megforduljon. Ehhez viszont ismét szükséges, hogy ne üljünk fel „áz elitképzés veszélyei” hangoztatásának, hanem használjuk ki a magasabb szintről indulók előnyeit, és a tanulók keressék a nehezebb iskolákat. A társadalom az önhibájukon kívül nehezebb induló helyzetben lévőket támogassa, fiskális szempontokra nem figyelve, alkotmányos kötelezettsége szerint. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt. Az oktatás hagyományához hozzátartoznak a proszemináriumok és szemináriumok, a speciálkollégiumok, a tanszéki közösségek, a valós párbeszéd. Nem szabad sajnálni tőle az időt, egyik félnek sem. És persze az uniformizálás, meg a számítógépes rendszer igényei okán nem kellene megakadályozni, hogy aki részt vesz ilyen többletfoglalkozásban, azt leckekönyvében elismertethesse. 6. Nincsenek megfelelő' tankönyvek. A gondokat felvető kolléga - szokásos, de sajnálatos módon - nem nevesítette tan­ könyvekkel szembeni kifogásait. Magam egy sor olyan nálunk bevezetett tankönyvet olvastam, amelyek a tárgyat élvezetesen, szakszerűn mutatják be. A Kar tudományos közösségének kötelessége lenne az ezirányú kritika és elismerés megfogalmazása, de a hallgatók is hangot adhatnak akár tan­ könyvek, akár előadások szintjével, hiányaival kapcsolatos véleményüknek. Ehhez sem pénz kell, hanem alázat, nyitottság, őszinte bátorság és javító szándék. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú. Örülök az értékorientált oktatás kívánal­ mának, amiben a Pázmány előtte jár a többi jogi karnak. A gyakorlati ismeretek persze ugyancsak hasznosak. De hadd idézzem néhány évvel ezelőtti tapasztalatomat: jogelméleti záróvizsgán a vizsgázó hallgatón segíteni akartam, és megkértem, mondjon egy jogszabályt, bármely területről. Az utolsó vizsgájánál tartó jogászjelölt nem tudott ilyet idézni! Ez pedig nem az oktatás hibája, legfeljebb annyiban, hogy elengedték külön­ böző vizsgákon át a zárásig... JOBBÁGYI GÁBOR (dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár, Polgári Jogi Tanszék) Szó mi, szó alaposan hüledeztem e cikk olvasása után. Bár úgy másfél évtizede elhatároztam, hogy a hazánkban történő mindennapos képtelenségeket igyekszem nem túl komolyan venni, mégis e cikk számos állítására úgy vélem reagálni kell. Vélemé­ nyemet elsősorban hallgatóink érdekében írom le; ne vegye kedvüket a cikk számos valótlan állítása. Válaszomban - rövidségre törekvés miatt csak az alcímekre válaszolok, bár az al­ címeken belül is több gondolat ellenvéle­ ményre ingerlő. 1-2. pont „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű jogász lesz.” �Egyetlen felsőoktatási intézmény sem „kény­ telen” hallgatókkal foglalkozni. A hallgatói létszámot (államilag támogatott, ill. költség­ térítéses) részben az illetékes minisztérium keretszáma alapján a felsőoktatási intézmé­ nyek adják meg, másrészről a jelentkezői érdeklődés. Hallgató nélkül nincs felsőoktatási intézmény; ezért minden egyetem és kar igyekszik növelni a keretszámot, másrészről a jó szakok és karok felé törekszenek - teljesen érthetően - a jelentkezők. Vagyis a magas hallgatói létszám öröm és érdek, és pont azok az egyetemek, főiskolák vannak bajban létük veszélyeztetése miatt! - ahová nincsenek felvehető diákok. Oszlassunk el még egy tudatosan terjesztett tévhitet; nincs jogász túlképzés! A Deák Intézet által készített pályakövetési felmérés szerint 2007-ben végzett nappali tagozatos hallgatóink közül fél év múlva senki nem volt munka nélkül, az állami felmérés szerint a frissen végzettek között 2008 első fél­ évében az összes jogi karról, az egész országban 62 álláskereső volt (!) szinte legkevesebb az összes diplomás közül! (HVG 2009. aug. 1. 49. old.) így a tény az, hogy a jelentkezők száma, és az elhelyezkedési lehetőségek alapján a jogászi hivatás kedvelt, s jó megélhetést biztosít. Szintén államilag közölt adat, hogy a pálya­ kezdő jogászok jövedelme meghaladja a diplomás átlagot. Mindez nem jelenti azt, hogy a klasszikus jogi pályákon (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző) könnyű lenne elhelyezkedni; viszont a köz­ igazgatásban, a gazdasági-kulturális életben a jogi diplomásokat továbbra is keresik. S isme­ retségi körömben arra is bőven találok példát, ha valaki a „klasszikus” pályákat érezte hiva­ tásának előbb-utóbb, kitérőkkel, de célba ért. így ki lehet mondani; jó jogászra, most és a jövőben is szükség lesz. Hangsúlyoznám; jó jogászra! A felkészületlen, lelkiismeretlen jogászt lehet felveszik; de néhány hónap múlva megválnak tőle. S itt már azt is mondhatjuk a jogi karok között - teljes természetességgel verseny alakult ki.' E tekintetben bátran ki lehet jelenteni, hogy a Pázmányos diploma jó hírű - amit nem minden jogi kar mondhat el magáról. Szomorú, hogy mindezt a munkáltatók, s a jelentkezők tudják, a „Pázmányos oktató” sajnos nem. 3. „A hallgató oktató viszony nem kellően szoros” (?!) Ez mit jelent? Néhányszor hallottam már ezt oktatói pályám során, de soha nem fejtették ki mit kellene tennünk a „szorosságért”. (Mert ennek számtalan formája lehet!) Nézzük akkor a tanrend által biztosított „szorossági” formákat; - Minden hallgató részt vehet és figyelhet az előadásokon. Ezeket nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, ezért ez kiindulópont a hivatás, és az oktatók meg­ ismerésére. - A hallgatók szabadon jelentkezhetnek bármely oktatóhoz szemináriumra, kötelezően és szabadon választható órákra. Itt a kapcsolat még „szorosabb”, tekintettel a 10-20 fős lét­ számra. Ezen órákon a hallgatóktól függ, mennyire aktív, mennyire „bombázza” kérdésekkel az oktatót. — Szabadon lehet jelentkezni bármely oktatóhoz évfolyam-dolgozati témával. Ekkor még „szorosabb” a kapcsolat, mivel ez többszöri személyes konzultációval jár. - Minden tanszéken működik diákkör, minden oktatónak van fogadóórája - akinek „szorosság”-ból ennyi nem elég. Viszont valóban nem szoktunk jogi tanácsot adni, beadványt szerkeszteni, ez 2500 hallgató és családjai részére elég fárasztó lenne. Nem tanácsos - sőt tilos, megkockáztatom — hallgatókkal sörözgetni-borozgatni; ezek mind tragikus eredménnyel járnak. Persze lehetne; kerekasztal vitákat, közös sportrendezvényeket, kirándulásokat szervez­ ni; erre szerintem mindig kész lenne az oktatók többsége. Ilyen rendezvényeket a HOK-nek kellene szervezni; amely intézmény sajnos a „buli szervezésre” koncentrál. Nem hiszem, hogy bármely oktatónktól elvárható lenne, hogy megsüketüljön hajnali háromig az A 38-as hajón. (Nekünk reggel órát kell tartani!) 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék!’ Ebben van némi igazság. Globalista korunk nem szívleli a „reneszánsz”, sokoldalú embert, egy szakmán belül a specializálódás elkerül­ hetetlen. Érthető, hogy a hallgatókat általában kevéssé érdekli az oktatók sajátos kutatási területe. Viszont bátran állíthatom, hogy a jogászok még ma is univerzálisabbak a többi diplo­ másnál. Szinte minden oktatótársamnak tudok hobbyjáról; pl. színház—zene, olvasás, sport, politika. (Számomra is meglepő példa; Klinghammer József, volt Rektor Úrral (ELTE) gyakran lehet találkozni Fradi meccsen!) Sajnos ez sem érdekli a HOK-öt; ki miben „specialista” az oktatáson kívül. (Nem fel­ tétlenül a Fradi meccsre gondolok!) 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a katedrára, és egy hosszú monológban 90 percet beszélni.” „Lehetőséget kell teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és »eladható« legyen a tananyag (?) és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, (ez mi?) valós párbeszéd alakulhasson ki tanár és hallgatóság között.” Ez a pont Magyar, Fodor és Hiller Miniszter Uraknak annyira tetszett volna, hogy elsírnák magukat örömükben, ha olvasnák, ezért teljesen leírtam. Liberális felfogás szerint valóban teljesen elavult az oktatás, az általános iskolától az egyetemig, ezért hatékonyan és gyorsan szét kell verni mindent. Végső soron különösen feleslegesek az oktatók, (esetünkben „a katedránál monologizálók”) ők kitűnően leválthatok számító­ gépekkel és vetítőkkel. Sőt voltaképp a szóbeli vizsgáztatás jelenlegi formája is elavult, sokkal objektívabb, ha egy számítógép teszi fel a kérdéseket, és egyben értékeli is. A fejlődés végső pontján hallgatóra sem lesz szükség, elegendő lesz, ha beküldenek egy számítógépes programot az „előadó” és „vizsgáztató” számítógépnek. Egyedül a tandíj marad, mert mitől működne a gépezet? A „Pázmányos oktató” megfeledkezik arról, hogy amióta léteznek egyetemek - bármely tudományágban! - az oktatás centruma, kiindulópontja az előadás. Ami kétségtelen lehet jó, jobb, vagy rossz is, de az sem vitatható, hogy ezen egy ember (elismert szakember) igyekszik tudását, tapasztalatát átadni a tanulni vágyóknak jól-rosszul. Az oktató szavaival - egyéniségével is kell, (kellene) hogy hasson és nem számítógép kezelői ismereteivel. Meg kell jegyezni, hogy oktatói szabadság van. Ennek alapján karunkon is lehet technikai segédeszközt használni. (Van is, a Műszaki Osztály 5 perc alatt beszereli) Lehetséges óra közben is kérdést feltenni. (Ez lenne az „interaktivitás”? Itt csak az a gond, ha 200 ember folytonosan kérdéseket tenne fel, mi maradna a „monológból”? A kérdéseket inkább a gyakorlati órán kell feltenni!) Szóval az oktató oktatói szabadsága alapján jelenleg is élhet a kívánt lehetőségekkel, más kérdés, hogy véleményem szerint nem ez az „előadás” értelme, célja évszázadok óta. (Gondoljunk csak bele, végső fokon egy akadémiai székfoglaló, egy prédikáció is „interaktív” kellene, hogy legyen, a sebésznek az operált beteggel „interaktív” kapcsolatban kellene lennie? - ne folytassuk.) Abban egyetértés van köztük, hogy egy előadónak vonzóvá, érthetővé kell tennie előadását. Erre különböző egyéni - vagy elsajátítható - előadási módszerek vannak. Van, aki nem tud elég jól élni a lehetőségeivel, de ez nem ok arra, hogy leváltsuk egy mozigépésszel vagy számítógépkezelővel. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség;’ No ezt is jól megkaptuk! Lényeg; „Pázmányos oktató” szerint tankönyveink rosszak! Lehet­ séges, hogy némelyeknek ez a véleménye. Attól azonban - tételes jogi tárgyaknál - nem tudunk eltekinteni, hogy ne a hatályos jogot, bírói gyakorlatot mutassuk be, magyarázzuk. Ma már több kar - így a PPKE is - számos területen oktatói által írt tankönyv és jegyzetanyaggal rendelkezik. Ami a Pázmány esetében nem is lehet olyan rossz, mert egy részüket más karok is használják. Nagyon szívesen megmutatom a „Pázmányos oktatónak” a 25-30 évvel ezelőtt írt, az egész országban kötelező, egyforma jegyzeteket és tankönyveket. Erre vágyunk? Egyszer vizsgán, egy hallgató tétele beveze­ téseként elő akarta adni kedvenc meséjét a „Kincskereső kisködmönt” - mondván ez kapcsolódik tételéhez. Roppant sértődött volt mikor ettől visszatartottam. Talán nekünk is hasonló meséket kellene előadni tanköny­ veinkben? 7. „A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket.” (Zárójeles kérdés; nem mond ez ellent az előző kifogásnak, ahol az alcímen belül a jog­ szabályok „szellemének” bemutatását hiá­ nyolják?) Ezt a kifogást is halljuk szóban mástól is. Ehhez két gondolat. ötödik oldal �A jogegyetemet végzettek még nem kész gyakorlati szakemberek, ez nem a jogegyetemi képzés elsődleges célja. Az egyetem után a 3-4 éves gyakorlati idő következik, mely után szakvizsgát kell tenni, ezután lehet csak bíró, ügyész, ügyvéd önállóan valaki. Ennek az időszaknak áll a centrumában a gyakorlat. Ez nem jelenti azt, hogy az egyetemi képzés keretében ne találkozna a diák gyakorlattal. Minden jogi karra kötelező állami jogszabály úja elő egyrészt a kötelező tárgyakat, másrészt a tantárgyak egymáshoz viszonyított arányát. Kötelező minden jogi karon 70%-ban a záróvizsgatárgyakat, illetve az un. „szigorlati” tárgyakat oktatni. Ezek jelentős részében -az előző pont szerint - a jogszabályok és bírói gyakorlat bemutatása áll. Kérdem; ez nem gyakorlat? Ezen kívül — a 30%-ban - oktatunk még többek között nemzetközi magánjogot, kriminológiát, mun­ kajogot, kömyezetjogot, informatikát, pénz­ ügyijogot - csak néhányat említek. Ezek nem gyakorlati ismeretek? Ezen kívül a főtárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatokon jogeseteket elemeznek és semmi akadálya szerződés tervezet vagy végrendelet készítésének ugyanitt. Hozzá­ teendő, hogy a jogi képzés során két nyári szünetben kötelező gyakorlaton kell részt venni. Némely tanszék fakultatív bírósági tárgyalás látogatást szervez. Ezek után azt állítani, hogy a „diák nem találkozik egy bírósági ítélettel, szerződéssel, keresetlevéllel” teljesen valótlan állítás! Természetesen magam sem állítom, hogy a hazai jogi oktatás, vagy a Pázmány jogi oktatása problémamentes lenne. Amióta lé­ tezünk folyamatosan találkozunk gondokkal - problémákkal, amit igyekszünk jól - rosszul megoldani, akár egyetemi, akár kari, akár tanszéki szinten. A „Pázmányos oktató” által előadott gondok problémák túlnyomó többségét azonban valótlannak, alaptalannak látom. Magam három másik súlyos gondot jelölnék meg: 1. Az elmúlt 7 év balliberális kormányzása igencsak hátrányosan érintette az egész okta­ tási rendszert, ezen belül a felsőoktatást is. A jogi oktatást is sújtó kormányzati „csapásokat” nem részletezem, de ezek nyilvánvalóan hatottak a jogi oktatás minden részletére is! 2. Az előző ponttal szorosan összefügg, hogy a középfokú oktatást is tönkretevő kor­ mányzati politika miatt - felsőoktatási oktatók egybehangzó véleménye szerint évről - évre gyengébben felkészült hallgatók kerülnek be a felsőoktatásba. Hangsúlyoznám, ez nem a hallgatók hibája. Egyre nagyobb számban találkozunk olyan hallgatókkal, kiknek beszédkézsége, helyes­ írása, alapműveltsége, tanulási képessége katasztrofálisan rossz — s ezt már nem lehet egyetemi képzés keretében helyrehozni. Húsz évvel ezelőtt megmosolyogtuk a nívós amerikai egyetemek gyakorlatát, ahol a felvett hatodik oldal hallgatóknak két éves előkészítőt kell elvégezniük, hogy pótolják hiányosságaikat. Nem állunk ettől messze! 3. Megjelent, a felsőoktatásban egy olyan hallgatói réteg, akiket én „álhallgatónak” nevezek. Kezdődik ott, hogy a felvetteknek kb. 10%-a nem iratkozik be - államilag támogatottak is - ezzel komoly anyagi kárt okoznak az intézményeknek. Vagy beiratkozik ugyan a hallgató, de egyetlen órán és vizsgán nem jelenik meg. További csoportja az „álhallgatónak”, aki abszolút felkészületlenül jelenik meg a vizsgán, egy szót sem tud tételeiről, vagy tételét visszaadja. Az utóbbi években figyeltem fel arra, hogy a vizsgázók egy része a vizsga előtt internetről levett „tételsűrítményekből” próbál készülni. A biztos kudarc garantált. Nézzünk szembe egy ténnyel; létezik egy olyan hallgatói réteg, amely előadásra nem jár, tankönyvet nem vesz kezébe, vagyis úgy kíván jogi diplomát szerezni, hogy jogi szakembert nem hallott, jogi szöveget nem vesz a kezébe - kizárólag a „tételsűrítményekkel” találkozik egy - két nappal vizsga előtt. Mi lehet az „álhallgatók” motivációja? Csak találgatni tudok. A hallgatói státuszhoz kedvezmények kapcsolódnak, (pl. utazási, adózási) az állami támogatás viszont 12 féléven keresztül jár, s ha elhagyja az egyik intézményt, a következő évben máshol folytathatja. Talán még tandíját fizetve is jobban jár néhol az álhallgató, figyelembe véve a kedvezmé­ nyeket. Talán még egy diploma is leeshet valahol, valamilyen alacsony színvonalú intézményben. Egyébként azt, hogy jogi oktatásunk nem olyan katasztrofális, mint azt a „Pázmányos oktató” véli, bizonyítják a tények. Ha olyan rosszak vagyunk, miért megbecsült a „Pázmányos” diploma, miért nyertünk oly sok díjat az OTDK-kon, miért szerepelnek hallgatóink kiemelkedően a nyugat-európai perbeszéd és jogesetmegoldó versenyeken? A „Pázmányos oktató” negatívum halmaza mellett sokkal szívesebben olvastam volna óratartási gyakorlatáról, melynek nyomán a hallgatók tódulnak óráira, szívesen megis­ merném az általa írt közkedvelt tankönyveket, jegyzeteket, hallanék az általa megvalósított, s kívánatos „szoros” hallgató-oktató viszonyról - ne folytassuk. Sajnos erre nincs módom, mert a „Pázmányos oktató” - ki tudja miért? - az anonimitás ködébe burkolózott. KATONA KLÁRA (intézetvezető egyetemi docens, Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet) Örömmel, ugyanakkor némi meglepetéssel fogadtam az ítélet szerkesztőségének fel­ kérését egy vitacikk megírására, mely a jogi felsőoktatás és képzés jelen problémáira fókuszál. Örömmel, mert a felkérés azt jelzi számomra, hogy a közgazdaságtudomány, melynek oktatása a Heller Farkas Intézet feladata a karon, a jogászkollégák számára sem csupán egy „segédtudomány” a sok közül, hanem a modem és versenyképes jogász­ képzés egyik központi eleme. Meglepetéssel pedig azért, mert mégsem érzem magam teljesen illetékesnek a kérdés megválaszo­ lásában, hiszen egy másik tudományág művelésében és oktatásában vannak tapasz­ talataim. Végül úgy döntöttem, hogy maradok a kaptafánál, és azokra a szempontokra fogok koncentrálni, melyek az Intézetünk által oktatott tárgyak jogászképzésben betöltött szerepére vonatkoznak. Mielőtt azonban ezt tenném, kitérnék arra a két cikkre, melyek a témával kapcsolatban az ítélet korábbi számaiban jelentek meg egy hallgatónk és egy oktatónk tollából. Először anonim oktatónk megjegyzéseire reagálnék. Nem igazán érzem át azokat a félelmeket, melyet oktatótársam vetett papírra a túlzott számú jogászhallgató és diplomát szerzett jogász miatt. Mi több, félelmeim — melyet a Tanulmányi Osztály statisztikái is alátá­ masztanak - éppen ellenkező előjelűek. Az idei év váratlan megugrásától eltekintve, a korábbi évek fájdalmas tendenciája éppen a jogászképzésre jelentkezettek számának drasztikus csökkenése volt. A másik szomorú tünet a lemorzsolódás mértékének növekvő aránya. Bármilyen pesszimista költségtervet is készítsen a kar, a hallgatói létszám csökkenése azt mindig túlszárnyalja. Vitatom továbbá a cikk azon kijelentését is, miszerint: „A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is”. Tapasztalataim szerint ugyanis az óralátogatási kedv évfolyamról-évfolyamra változik (ugyanazon tematika és ugyanazon oktató mellett az egyik évben még az ablakpárkányban is ülnek, a következő évben pedig „harmadházzal” mennek az előadások), illetve „szezonális ingadozást” is mutat a jelenlét, értem ezen az év elei, a CV időszaki majd az elővizsga heti létszám fluktuációját. (Kivételek, persze mindig akadnak, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.) A másik cikk, melyet egy hallgatónk külföldi (dán) tapasztalatairól írt, sok fontos kérdésre irányítja rá a figyelmet, ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy vannak olyan sajátosságaink, oktatási hagyományaink, évtizedes beideg­ ződéseink, melyeken nem könnyű túllépni. Hallgatónk számon kéri, hogy miért nincsenek nálunk is gyakorlatias, interaktív, kiscsoportos foglalkozások. A magam részéről a leírt módszer alkalmazását már évek óta folytatom „Üzleti terv” című speciál­ kollégiumom keretében, de minden igyeke­ zetem ellenére nagyon nehezen megy a hallgatók bevonása a közös munkába. A kurzus metodikája szerint hétről hétre haladva és tanulva, a hallgatók kiscsoportjai által kiválasztott vállalkozás üzleti terve fejeze­ tenként készül el. Minden héten más-más „cég” prezentálja terve soron következő fe­ jezetét, melyet aztán közösen megvitatunk, nem a kritika, hanem az együttgondolkodás jegyében. A kurzus teljesítése a készre megírt üzleti terv A célom és elgondolásom legalábbis ez volt, de a hallgatók együttműködési kész­ sége nagyon hullámzó. �Az idegen nyelven meghirdetett órák eltűnése a palettáról szintén a hallgatói érdektelenség következménye volt. Amely tárgyak meg­ maradtak, azok az Erasmus hallgatók részvételének köszönhetik létezésüket. A két cikk problémafelvetéseiből is követ­ kezik, hogy a jogászképzés megújításakor kettős nyomás alatt kell cselekednünk. Részint potenciális hallgatóink meggyőzése a cél, hogy a jogi karok közül éppen a Pázmányt válasszák, részint pedig olyan képzési stmktúrát kell kialakítanunk, mely verseny­ képes tudást biztosít hallgatóinknak. A két cél valójában azonos, gyakorlati kivitelezésük azonban - a rövid és hosszú távú érdekek ütközése miatt - eltér egymástól. A racio­ nalitás talaján állva, és bevallom kényszerű­ ségből fakadóan is kizárólag a hosszú távú érdekeket tartom szem előtt, amikor a közgazdaságtudomány oktatását szorgalma­ zom a jogászképzésben. Az interdiszciplinaritás fontosságát igazolják a nemzetközi tapasztalatok, a munkaerő-piaci visszajelzések, és a kiművelt - nem szakbarbár - emberfők iránti igény egyaránt. A jog és a közgaz­ daságtan összekapcsolása nemcsak az egyén munkavállalását és sikerességét könnyíti meg, hanem komplexebb emberi tőkét biztosít a jövő számára. Ugyanakkor - jellegüknél fogva - sok jogi és közgazdasági tárgy tartalma közvetlenül is egymásba épül, össze­ kapcsolódik, kiegészíti egymást pl. vállalat­ gazdaságtan és versenyjog, EU gazdaságtana és EU közösségi jog, nemzetközi pénzügyek gazdasági aspektusai és pénzügyi jog stb. A kényszer magyarázatául annyit, hogy a közgazdaságtudomány másféle gondolkodás­ módot követel meg a jogászhallgatóktól, mint ami a szaktárgyaik tanulása kapcsán beidegződött, ez pedig sokszor szül sikertelenséget és elkedvetlenedést. Valójában azonban nem „úszható meg” ennek a területnek a meg­ ismerése, bármilyen jogágban is tevékeny­ kedjen a későbbiek folyamán hallgatónk. (Még a válóperekre szakosodott ügyvéd sem működhet sikeresen gazdasági ismeretek nélkül, hiszen sok házaspár hoz létre közös társaságot vagy éppen egyikük alapít saját céget. Vagyonmegosztáskor az ügyvédnek rendelkeznie kell alapvető ismeretekkel a cégek adózását, elszámolását illetően. Ez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha valaki nem ügyvédként, hanem bíróként találkozik hasonló ügyekkel.) Ha a hallgató nem él a lehetőséggel, hogy karunkon, a diploma keretén belül sajátítsa el ezt a tudást, akkor majd praxisa kiegészítéseképpen, súlyos pénzekért, plusz idő ráfordításával kell megszereznie ezen ismereteket. A munkaerő-piaci versenyképesség javítását szolgálja az a tanrendi reformhoz kapcsolódó kezdeményezés is, mely a diploma mellék­ leteként ún. betétlapot rendszeresít. E betét­ lapokon felsorolásra kerülnek azok a témák melyeket kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tárgyak keretében abszolvált a hallgató, s melyek így együttesen plusz szakmai ismeret megszerzéséről infor­ málják a lehetséges munkáltatót. A Heller Farkas Intézet két „szakirányt” alakított ki: „Nemzetközi gazdasági ismeretek” valamint „Vállalkozási és pénzügyi ismeretek” téma­ körben. Az interdiszciplinaritás jegyében a betétlapok tartalmának kidolgozásakor együttműködtünk a kömyezetjogi, a verseny­ jogi, a pénzügyjogi tanszékekkel és az informatikával is. Ez a komplexebb tudást tükröző betétlap, úgy gondolom, nagy előrelépés abban az irányban, amit mind a két, korábban említett, cikk hiányol: gyakorlat­ orientált, ugyanakkor széles látókört ígérő képzési modult épít be képzésünkbe. Tisztelt Hallgatók! Éljenek a lehetőséggel! KOMÁROMI LÁSZLÓ (egyetemi adjunktus, Jogtörténeti Tanszék) Meglátásait név nélkül közlő kollégám két olyan körülményt is említ írásában, amelyek nemcsak karunk, de alighanem az összes jogi egyetem számára is elsősorban külső adott­ ságként jelentkeznek: az egyik a tömegképzés, a másik az egyetemre érkező hallgatók általános felkészültségének romló színvonala. A tömeges jogászképzés egész Kelet-KözépEurópára, Németországra, s az Egyesült Államokra is jellemző [erre nézve lásd pl. Pokol Bélának a 2003-ban az ELTE ÁJK-n tartott konferencia kötetében található írásait; in: Takács Péter (szerk.): A jogászképzés múltja, jelene, jövője. Budapest, ELTE AJK, 2003. Elérhető az ELTE ÁJK honlapján is.] Lehetne persze mondani, hogy a tömeges igénnyel szemben állva minden jogi kar radikálisan csökkentse hallgatói keretlétszámát. Ez hosszú távon apasztaná ugyan a jogászok létszámát, de egyben megvonná az esélyt olyanoktól is, akik egy szélesebb merítésben bekerülve bizonyíthatnák rátermettségüket (ahogy Zlinszky János professzor úr szokta idézni: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Mt 22,14). Másrészt a minőség problémájára a létszámcsökkentés önmagában nem adna megoldást. Ami a fölvételt nyert hallgatók képességeit, előzetes felkészültségét illeti, a jogi egyetemek nyilván egy adott (és romló) helyzethez kénytelenek alkalmazkodni, amin csak az egész közoktatás hatékonyabbá tétele segít­ hetne. E helyzettel is számolva, mégis, mi várható a jogászoktól, s mi a jogi egyetemtől? A frissen végzett jogászokkal szemben támasztott elvárásokat illetőn jellemző a nemzetközi ügyvédi iroda Tormás D. Ármin által idézett illetékesének megfogalmazása (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3., 4-5. old.). Gyakorlati ismeretekkel felvértezett, azonnal „hadra fogható” fiatal jogászokat szeretne, akiknek nem kell a kezét fogni egy-egy ügy megoldása során. S valóban, a jog alapvetően gyakorlati hivatás, a hallgatók java része is gyakorlati pályán szeretne elhelyezkedni. Hogy a „gyakorlati” jogi tudásig milyen hosszú az út, arról kevésbé szoktak szólni. Mert itt már nem pusztán arról van szó, hogy az ember a maga mélységében ismeri a vonatkozó joganyagot, sőt, a bírói gyakorlatot is (tételesjogi ismeretek). Nemcsak arról, hogy ki tud tölteni egy földhivatali vagy cégbejegyzési nyomtatványt (bár szükséges, s nagy mennyiségben rendkívül fárasztó tud lenni, egyébként kifejezetten unalmas is; több neves iroda állítólag főként erre használja ügyvéd­ jelöltjeit, ott ez a „gyakorlati tudás”). Nem is arról van szó, hogy képes megírni iratmintából egy ingatlan adásvételi szerződést, netán valamely típusesetben egy keresetlevelet. Az életet magát kell ismernie ahhoz, hogy a végzett jogász jó gyakorló jogász legyen. Ismernie kell a szereplőket, nyilvánvaló és rejtett érdekeiket, a tipikus konfliktusforrásokat, egy ügylet során esetlegesen bekövetkező váratlan helyzeteket, amelyek előzetes felkészülést igényelnek, stb. De tovább megyek. A jó jogásztól ennél is többet várnak. Az ügyfél és az ügy iránti elkötelezettséget, őszinteséget, segítőkész­ séget, beleérző képességet, éberséget. Pontos­ ságot, célszerű és költségkímélő eljárást, nagyfokú körültekintést, komplex látás­ módot, fáradhatatlan utánajárást, jó kritikai érzéket, ugyanakkor önmérsékletet. Ezek nyilván nem pusztán jogászi, hanem általános emberi készségek is. S végül, de nem utolsó sorban: a jó jogásznak a jog eszméjét, értéktartalmát is ismernie kell. Azt, hogy mely társadalmi és egyéni célokat képes szolgálni, hol vannak korlátái. Hogyan üresítik ki körmönfont módokon vagy alacsonyítják a hatalom eszközévé. Miként gondolkodtak ezekről a kérdésekről egykor, és miként ma. Mit tanít erről a múlt tapasztalata. Ez ezerszer több a hatályos jog beható ismereténél, több a gyakorlatban szerzett rutinnál is. Itt már tudományról és hivatásról van szó, amelyhez széleskörű humán mű­ veltség, a közéleti kérdésekhez való affinitás, állandó kíváncsiság, ismeret-szerzési készség, nyitott szem, a dolgok mélyére látó képesség szükséges. Vajon az ismeretek és készségek említett rétegei közül melyeket hivatott nyújtani az egyetem hallgatóinak? Véleményem szerint mindegyiket, de a dolog természeténél fogva nem azonos módon és mértékben. Először, magától értetődő, hogy a tételes joganyagot, valamint a bírói gyakorlat rá vonatkozó legfőbb, elvi iránymutatásait az egyetemen kell elsajátítani. A hallgató rendelkezzen átfogó tudással a tételes jogról azon a szinten, hogy egy-egy jogág főbb intézményeit és a rájuk vonatkozó szabályokat ismerje. Mindez nemcsak a klasszikus főtárgyakra, hanem a technikai-gazdasági fejlődés révén születő új jogágakra nézve is érvényes. Még ha csak a felületes áttekintést tűzzük is ki célul, aligha jövünk ki félévi három kötelező tárggyal, mint a dánok. Másodszor - úgy vélem — szükséges, hogy a hallgató legalább a fő tételes jogi tárgyak normaanyagának konkrét esetre való alkal­ mazásában is valamelyes gyakorlatot szerezzen. Többnyire erre szolgálnak a szemináriumi keretben folyó kurzusok. Régi tapasztalat, hogy épp a konkrét esetek megoldásával lehet a tárgyi tudást mélyebbé tenni [lásd pl.: SzászySchwarz Gusztáv: Gyakorlati jogtanítás. In: Parerga. ügyes jogi dolgozatok. Budapest, 1912. 273-316. old.; reprint in: Horváth Pál (szerk.): hetedik oldal �Tantdmányok az egyetemi szemináriumokról. Budapest, ELTE AJK, 2006. 12-37. old.]. Másrészt a szabályanyag konkrét helyzetre való alkalmazása már egy következő kész­ ségszintet jelent, ami eleve föltételezi a szabályok viszonylag beható ismeretét. Ne váija azonban senki, hogy öt év „nulláról” induló képzés után valaki egy ötéves szakmai gyakorlat rutinjával lépjen ki az egyetem kapuján. Az ügyvitelt, a célszerű és hatékony eljárást, az ügyfelekkel, hatóságokkal való sikeres kommunikációt a gyakorlatban lehet igazán elsajátítani, ahogy az egyéb gyakorlati készségek legjavát is. Igen, erre is rá kell szánni az időt, de az egyetem után. Igaz természetesen, hogy a „valamelyes” gyakorlati ismeretek megszerzéséhez a szemináriumokat valóban gyakorlatiasan kell(ene) tartani. Egy-egy szerződés, kereset, határozat elkészítésének bele kéne férnie a foglalkozásokba, épp az elméletben már megtanult normaanyag mélyebb elsajátítása érdekében. Egyébként komoly felkészültséget kíván az oktatótól, hogy pontosan tudja, mit és mennyit adjon át ismeretek és készségek igen széles köréből, s hogy azt hogyan adja át. Újra és újra nagyon tudatosan ellenőriznie kell önmagát, s módszereinek hatékonyságát is, fel kell vérteződnie pedagógiai, didaktikai, andragógiai ismeretekkel, amelyeket sajnos a tudományos képzésben nem oktatnak. E téren - azt hiszem - van még mit pótolni. A jó értelemben vett gyakorlati foglalkozás komoly felkészültséget kíván a hallgatótól is, mert alkalmazni csak azt lehet, amit már megtanult. Egykor Római jogi szemináriu­ mokat tartván volt tapasztalatom arról, hogy ez mennyire nehéz. Szükséges végül, hogy az egyetem oktassa és elsajátíttassa a jog elméleti alapjait, eszméjét, értéktartalmát, mind történeti, mind elméleti megközelítésben. Főként ezt a célt szolgálják a történeti és elméleti kurzusok, de termé­ szetesen minden oktató hivatott arra, hogy az általa tanított tárgy mélyrétegeit, igazi értékeit fölmutassa. Ha ezek mellett az egyetem a fentebb említett általános emberi készségekre is fel tudja hívni a figyelmet, leginkább az oktatók személyes példájával és hozzáállásával, akkor talán elmondhatja, hogy az oktatás terén nem áll távol feladata teljesítésétől. Nem gondolom, hogy a képzés jelenlegi kereteit nagymértékben át kéne alakítani e cél elérése érdekében. Oktatói részről sokkal inkább a képzési cél pontos meghatározására és tudatosítására, valamint az oktatási módszerek újragondolására, hatékonyabbá tételére van szükség. E tekintetben - több ponton egyetértve Tormás D. Árminnal szívesen vennék részt akár kari szintű oktatói eszmecserében is. Végül hadd utaljak arra: az egyetem „megszakadhat” a nagy igyekezetben, de ha törekvése nem találkozik hallgatói elkötele­ zettséggel, igényességgel, érdeklődéssel és szorgalommal, csak a minimummal beérő szemlélettel, akkor nem lesz sikeres. nyolcadik oldal LÁBADY TAMÁS (egyetemi docens, ny. alkotmánybíró, a Pécsi ítélőtábla elnöke, Polgári Jogi Tanszék) „Egy eszmét szeretnék megpendíteni, mely sok ellenzésre fog találni és ezért alkalmasint helyes? Ezzel a gondolattal kezdi Szászy-Schwarz Gusztáv Parerga c. gyűjteményes kötetének első forgácsát. A „magyar Jhering” eszméjéhez csatlakozva fűzök néhány gondolatot anonim oktatótársam problémafelvetéseinek egyik­ másik szegmentjéhez. Schwarz Gusztáv eszméje e töredékben az, hogy a jogelmélet és joggyakorlat két egyoldalúságát - a jogászképzésben is házasítsuk össze. Hitem szerint ez a házasság szilárdnak és tartósnak bizonyulna. A kibontakozó vita során, akár azt fogadjuk el igaznak, amely nézet ezt az összeházasítást hiányolja, akár azt az állítást, hogy a kívánalom postfesta, mert a házasságkötés a Pázmányon már megtörtént, azt minden bizonnyal mindenki elismeri, hogy ez a házasság - ha már megkötött is - minden­ képpen jobbítható és mélyíthető. A jogtu­ domány ugyanis gyakorlati, alkalmazó tudomány, csakúgy, mint az orvostudomány. A magánjogász vagy a büntetőjogász, a közigazgatási- és munkajogász stb., aki a jogot nem gyakorlati működésében tárja hall­ gatósága elé - újra Schwarz Gusztáv szavaival élve - „ép oly fonák alak, mint egy táncmester, ki a táncmozdulatokat csak könyvből ismeri.” Elismerve azt, hogy az elmélet-képzés legalapvetőbb színtere az egyetem, a tételes­ jogi tárgyakat oktató előadókkal szemben alapvető követelmény, hogy gyakorlati irányban tanítsanak, a jogot a maga gyakorlati működésében mutassák be és tanítványaikat azzá neveljék, amivé lenniük kell, ha jövő feladatuknak meg akarnak felelni, azaz az élő jog ismerőivé. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a gyakorlati foglalkozások e téren kevésnek bizonyulnak. Sokéves záróvizsgái tapasztalat bizonyítja, hogy közvetlenül a diplomaszerzés előtt álló hallgató még nem látott ingatlan­ nyilvántartási tulajdoni lapot, nem olvasott cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezésről szóló bírói ítéletet, és nem képes az eléje tett felkészülési jegyzetlapra felírni egy saját vagy idegen váltót. Az én egyetemista éveim során a hallgatók párhuzamosan tanulták az anyagi és az eljárási jogot. Ennek megfelelően a gyakorlati foglalkozások ún. komplex praktikumok voltak, melynek során a másod-harmadéves juristák ha nem is formálisan — ügyvédi, ügyészi és bírói talárt öltöttek, és a diáktársak kézben tartott közbeszólásai mellett „valóságos” bírósági tárgyalást tartottak. Az érvekellenérvek és verdiktek mindig lázba hozták a csapatot. Ma van olyan — nem is kevés záróvizsgázó, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan történik egy anyagi jogi igény érvényesítése, kik és milyen pozíciót foglalnak el a per szereplői, hogy egy csak kizárást tartalmazó végrendeletet hogyan kell meg­ szerkeszteni, és hogy miként kell felállítani egy házassági vagyonmérleget. Ebben bizony hibás maga az oktatási rendszer is, és természetesen személyesen az oktató. Eszmém tehát az, hogy a tételesjogi tárgyakat előadó jogtanár az egyoldalú könyv- és törvényismertetés helyett tárgyát úgy tanítsa már az előadások során is —, hogy a hallgatók ne vesszenek el a sok kazuisztikában, hanem lássák meg az átfogó szabályt úgy, hogy e szabályra ráismerjenek az elven életben is. Ehhez igenis szükség van arra, hogy az interaktivitás már az előadások során természetesen irányítottan és kellő mértékben - biztosított legyen. A Habilitációs Bíráló Bizottság tagjaként alkalmam volt nemré­ giben meghallgatni Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető docensének a hallgatók részére tartott habilitációs előadását. Mondhatom, előadásának módja és az előadás interaktivitása lenyűgözött. A dologi jog, ezen belül a tulajdonjog, a birtok, bírlalat és a tulaj­ donszerzés eredeti és származékos szerzés­ módjai voltak előadásának tárgya. Az előadás során nemcsak rajzolt a táblára - fővonalakat és különböző leágazásokat, amellyel szemlél­ tette az egész rendszert -, de célirányos, és a hallgatót személyesen megszólító rövid kérdéseivel a diákokat szabályosan izgalomba hozta, és megengedte azt is, hogy az érdeklődő hallgató hosszú előadói „monológját” többször is megszakítsa. Jogos kívánalom az oktatók és a hallgatók szorosabb közösségének a megteremtése is. Semmit nem ér a diákok bírósági tárgyalás hallgatása, ha az nem az oktatóval közösen történik és a tárgyalás után nem kerül sor arra, hogy az oktató irányításával közösen elemezzék, boncolgassák a tényállást, az ítéletet, a per szereplőinek tárgyalási tevé­ kenységét, a lehetséges jogi megoldások alternatíváit. Természetesen a közösségépítésnek más formái is lehetségesek. A közelmúltban Szuromi Szabolcs professzor úr - külföldi tapasztalatai alapján - két további tanártársunkkal együtt egy nyilvános professzori lunch-time beszél­ getésre hívott meg valamelyik oktatási nap déli óráiban a Hittudományi Kar könyvtárába. Igaz, a kötetlen - bár tematikus - tanári beszélgetés diák-hallgatói az elitképzésben részes doktoranduszok voltak, akik bátrabban kapcsolódtak be a tanárok szakmai eszme­ cseréjébe, de - kérdezem — miért ne tölthetnék a lunch-time-t alkalmanként az egyetem oktatói professzori-szakmai beszélgetéssel az alapképzés érdeklődő hallgatóinak részvéte­ lével? Egy ilyen úton két bajon is segíthetnénk egyszerre: a gyakorlati jogtanítás és a hallgatói érdeklődés tevékeny kölcsönhatása indulhatna be. Az én diákkoromban kezdődtek és váltak nagyon hamar népszerűvé a. jogesetmegoldó- és perbeszéd versenyek. Hogy a gyakorlatra orientált tanításra mily jó hatással lehetne ezeknek a formáknak a rendszeressége, mindannyiunk számára világos. Pécsi tanár koromban hallgatóim tíz-tizenöt fős cso­ portját többször meghívtam otthonomba délutáni-esti eszmecserére. Ezt a Kölni Egyetemen ösztöndíjasként ottani professzo­ romtól tanultam, aki a nyári szemeszterben �diákjainak rendszeresen adott jogtanítással egybekötött kerti partikat. Feleségem pogácsát sütött és - Uram bocsáss! - sört is ittunk. Megrendítő, ahogy - több mint húsz év eltelte után is - komoly jogászi pozícióban levő egykori tanítványaim még ma is vissza­ emlékeznek ezekre az alkalmakra, évtizedeken át is megőrizve a tudás, az érték, a szeretet és a szakma iránti elkötelezettség lelkűkbe beépült láthatatlan erejét. Hasonló történt a Pázmány néhány kezdeti évfolyamán, amikor - a tutor-rendszer keretében - tanítványaim húsz-harminc fős sora zarándokolt kétheten­ ként az Alkotmánybíróság dísztermébe. Ezeken a foglalkozásokon tanár és diák között olyan közösség épült - ahogy ezt egyik egykori tanítványom születésnapi jubileumi köte­ tembe írta -, amely megbecsülhetetlen. Persze mindehhez érdeklődő, a tudásszomj által fűtött, nyitott, jog- és igazságszerető diákok is kellenek. Tudom, hogy a hallgatói létszám kérdése számos tényező által motivált, komplex probléma. E tekintetben az ellentétes tartalmú vélemények mindegyikének van féligazsága. De azt is tudnunk kell, hogy a féligazság még csak nem is az igazság fele. Engem ebben a kontextusban két kérdés szokott néha foglalkoztatni. Az egyik: mi lenne, ha egyszer egy évfolyam valamennyi hallgatója úgy döntene, hogy részt vesz az előadásokon? Az állóhelyekkel is túlzsúfolt előtérben és előadóteremben a hallgatók utat se tudnának engedni professzoruknak. Jó ez így? A másik kérdés pedig az, hogy egy-egy évfolyam hallgatóinak - becslésem szerint mintegy húsz-huszonöt százaléka csak az, akik valóban és ténylegesen az universitas tagjaivá akarnak és tudnak nemesedni. Ez az arány és szám szomorúan kicsi, de - hitem szerint - mégsem ad okot aggodalomra és ijedelemre. Mert ha belegondolunk, a történelem során igazán nagy dolgokat és értékeket mindig a kevesek műveltek és hoztak létre. SZILÁGYI PÁL (egyetemi tanársegéd, Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék) Az egyetem önképzés. Mint más hivatásokon belül is, mindenki annyit hoz ki az ideális esetben csak öt évéből amennyit képes és amennyit akar. Vannak hallgatóink, akik a Pázmány után Európa legnevesebb oktatási­ kutatási helyein (pl. College of Europe, University of Oxford, European University Institute) folytatják tanulmányaikat, és vannak, akik nem. A tanárok, fiatal kollégák mentorai pedig, talán túlzás nélkül mondható, sok olyat letettek az asztalra, amit fiatal oktatóként legfeljebb ködös célként tűz ki az ember. Ennyi bevezető után néhány szubjektív reakció. Sokat gondolkodtam, miként lehetne összefűzni a gondolatokat, de végül arra jutottam, hogy reménykedve az elhúzódó vitában, inkább csak reakció születik a vitaindító oktatói cikkre. (Zárójelben meg­ jegyzem, hogy míg a vitaindító szerző anonim, addig a válaszadók névvel szerepelnek, ami nem túl fair. Mindenesetre a szerkesztői felkérésre tekintettel az alábbiak jutottak eszembe.) í. „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre’.’ Igaz. De baj-e ez? Minden egyes kinevelt jogász valamilyen formában értékes tagjá lehet a társadalomnak. Nem kell mindenkinek a „leg-leg” jogásznak lennie. Sőt, jogásznak sem kell lennie. Ugyanakkor hiszem, hogy a megszerzett tudás nem jogász hivatást űzve is hasznos a társadalomnak, különösen, ha összevetjük egyes szintén ötéves képzésekkel. Az óra hangulatát valóban az átlag határozza meg, de az átlag is emelhető kitartó munkával. Bizonyosan minden kolléga megélte a hullámzó színvonalat. Az egészen kiváló képességű csoportokat és a nagyon gyatra átlagúakat. Ugyanakkor (valóban szerény és kevés) oktatói pályafutásom alatt, minden esetben lehetett haladást elérni. A kiválóból kiválóbbat, a jóból jobbat, faragni. 2. „A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz" Igaz. A versenyjog iránt érdeklődőként mondhatnám (vallom is), a verseny alapvetően jó a társadalomnak. A sok jogász a sok jogász számára probléma. A társadalom számára ez lehet érték, akár pénzben is kifejezve. Ha a hivatás szakmai színvonalát a szakmai érdekképviselet fenntartja erős szabályokkal, akkor nem szabad bezárni a kaput azok előtt, akik akkor születnek, amikor a hivatás már telítődött. Miért érne többet egy már kapun belül lévő közepes jogász, mint egy még a kapun bejutni nem tudó, várhatóan közepes? Természetesen nem tagadható az, hogy az oktatás és számonkérés is idővel igazodik a középhez. A társadalom azonban kiválasztja (mint minden más hivatás esetén is) a kiválókat. A legjobb tíz helyet akkor is a legjobb tíz kapja meg, ha tízen pályáznak, és akkor is, ha ezren. 3. „A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros!’ Lehet, hogy egyes oktatóknál nem, másoknál igen. Ez nagymértékben szubjektív megítélés kérdése, de én vallom, hogy a hallgató (leendő) kolléga, így a kellő tisztelet mellett a kollegiális viszony helyénvaló. A vizsgán és az órákon megmérettetik a tudás, de évközben és előadások-gyakorlatok között ott az ember is. Természetesen nem ismerhetünk minden hallgatót, különösen nem minden hallgató mögött megbújó egyént. De ha valaki nem mellékfoglalkozásként oktató, hanem főfog­ lalkozásúként, akkor jutnia kell időnek sok hallgató számára. Ezen viszont valóban dolgozni kell, és lehetőséget kell adni az interakcióra. De az sem várható el, hogy minden egyes oktató, legyen mégoly népszerű és kiváló is, teljes mértékben csak oktató legyen. Akadnak kiváló elméleti szakemberek, kiváló gyakorlati szakemberek, kiváló előadói képességekkel bíróak stb., és ezek tetszőleges kombinációja. A helyes egyensúlyt meg kell találni kari szinten. 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék." E tekintetben nehéz nyilatkozni, mert jómagam elég tapasztalattal nem bírok. Hallottam olyan mondatokat ötödéves joghallgatótól, ami miatt egy hetedik osztályos általános iskolás egyessel kullog(ott volna) haza. Ugyanakkor találkoztam olyanokkal is, akik mellett én hallgattam bölcsen. A vitaindítóban leírt tendenciára utaló jelek vannak, azonban az egyetemi oktatás hozott anyagból dolgozik. Ha itt kell betömködni olyan lyukakat, amelyek tátongnak, akkor az a mi feladatunk, mert valakinek be kell tömnie. Jó alapanyagból könnyű főzni, rosszból művészet. Minél kevesebb művészre lesz szükségünk, annál jobb... 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre." Nem keverendő össze az előadás a speciálkollégiummal. Aki azt várja, hogy a főelőadás olyan legyen, mint egy angol egyetemi kiscsoportos előadás, tévúton jár. Volt szerencsém részt venni külföldi graduális és posztgraduális oktatás minden szintjén. Nincs lényeges különbség a hazai főelőadásspeciálkollégium pároshoz képest stílus tekintetében. így az almát az almával... Ami pedig az interaktivitást illeti, nem hinném', hogy nagyot tévedek, amikor azt állítom, hogy az oktatók igen jelentős része ki van éhezve az interaktivitásra, amely viszont párbeszédet feltételez. Mind a két oldalnak fel kell készülnie az interakcióra. Ebben igen nagy szerepe van az oktatónak, hogy helyes úton indítsa el az órákat, valamint az egyes előadásokon részt vevő hallgatók „hang­ adóinak”. A csekély tapasztalatom az, hogy ha van két-három merészebb hangadó, akkor máris van sok megszólaló. Ha nincs, akkor marad a néma csönd és a monológ. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség." Amelyet el is olvasnak. Ez egy ördögi kör. Egy rövidített törvény kommentárt nem élvezet olvasni, én se tenném, ha nem muszáj. Nem olvasó hallgatóknak viszont nem éri meg könyvet írni. Ugyanakkor ebben az oktatók­ nak kell megtennie az első lépést, mivel az ő kötelességük közé tartozik, hogy megte­ remtsék a lehetőséget. De a hallgatóknak is el kellene tudniuk fogadni, hogy egy elméleti problémákat is feszegető könyv nem azért íródik, mert a szerző grafomán és unatkozik, hanem oktatói tapasztalatai alapján úgy véli, a leírt tudás a hallgatók nagy tömegének hasznára válik (válna, ha elsajátítanák). Ez éppoly összetett, mint bármely fentebbi és alábbi kérdés, és szorosan összefügg az oktatók és a hallgatók hozzáállásával. Meg­ jegyzendő, hogy talán a legnehezebb műfaj a tankönyv. Egyszerűbb monográfiát, kom­ mentárt, jegyzetet stb. írni, mint jó tan­ könyvet. 7. ,/l képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket." Ez a vita mindig érdekfeszítő. Ugyanakkor vegyük észre, hogy az egyetemnek nem feladata az egyetemet követő időszak helyett felkészíteni a hallgatókat. Nem kell ahhoz adásvételi szerződést látni, hogy valaki elővegye a Ptk.-t, és annak alapján megírjon egy kiváló kilencedik oldal �adásvételi szerződést. Ha valaki megtanulja a tudnivalókat alkalmazni (ergo megérti, és át is gondolja), akkor ilyen alaphelyzetek nem okozhatnak problémát. Az pedig nyilvánvaló, hogy nem nekünk kell megtanítani graduális képzésen a tőzsdei értékpapír kibocsátás apró gyakorlati tudnivalóit, vagy hogy hol kell sorban állni melyik hivatalban. Ezért hívják az ügyvédjelöltet jelöltnek stb. Mielőtt a félre­ értés megesik. Bizonyos gyakorlati ismeretek szükségesek és hasznosak, de nem az a cél, hogy jogtechnikusokat képezzünk, akik képesek a korábban felhalmozott gyakorlati tudás majmolására, hanem olyanokat, akik értik a jogterület működését és képesek arról önállóan gondolkodni, hogy új értéket teremtsenek a társadalomnak. Ez pedig erős elméleti tudás nélkül nem lehetséges. Ahogyan az elmélet is kevés önmagában a való világban a később megszerzett gyakorlati tudás nélkül. A reakció igyekezett azokat a gondolatokat összefoglalni, amelyek ellentmondanak a vitaindítónak. Ugyanakkor számos ponton egyet kell érteni a felvetett problémákkal. Ekkora helyen, ekkora teljedelemben és ebben a műfajban azonban csak sommás meg­ állapításokra futja, amelyek félreérthetőek. A jogi felsőoktatásnak alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz (legyen akár technikai, akár társadalmi), de mindezt úgy, hogy közben nem öntjük ki a gyereket a fürdővízzel. A probléma jelentős része pedig hozzáállásbeli kérdés mindkét oldalon. VARGA ZS. ANDRÁS (c. főtanácsos ügyész, Legfőbb Ügyészség, tanszékvezető egyetemi docens, Közigazgatási Jogi Tanszék) Koltay András szerkesztő úr felkérésére - és nem a névtelen levélre válaszolva - meg­ kísérlem kifejteni néhány gondolatomat a jogászképzés aktualitásáról. Egy rövid írásban nyilván nem lehet alaposan körüljárni a témát, ám viszonylag könnyen megtalálhatók a leginkább érzékeny kérdések. A hallgatói létszám Általában ezzel szokás kezdeni az aggály­ katalógust. Magam úgy vélem azonban, hogy ezzel a kérdéssel nem sokat lehet kezdeni. A hallgatói létszám önmagában, még inkább ennek összefüggése a finanszírozással nem a Kar autonóm döntésének következménye. Más szóval: tényként kell kezelni, hogy a felsőoktatás központi állami szereplői a nagylétszámú egyetemeket/karokat/szakokat támogatják. Ebből következően a karok, köztük a PPKE JÁK nem tehet mást, minthogy megpróbál minél több hallgatót felvenni. Esetünkben azért annyit meg kell jegyezni, hogy a Kar egyfelől le szokott mondani jó néhány elvileg felvehető, de csak nagyon alacsony pontot szerzett felvételizőről, másfelől a sajátosságaink folytán kifejezetten hasznos, hogy olyanok is megismerik a pozitív jog és természetjog összefüggéseit, az Egyház társadalmi tanítását, akikből nem feltétlenül lesz gyakorló jogász. tizedik oldal Tény persze az is, hogy a hallgatói létszám befolyásolja az oktatás módszereit. Sajnos nem hiszem, hogy alappal kijelenthető lenne, hogy az egy évben maturáltak olyan nagy százaléka, mint amit mostanában tapasztalunk, alkalmas lenne arra, hogy jogi vagy bármilyen más tudományterületen elmélyült ismereteket szerezzen. Tetszik, nem tetszik, a valamikori kegyetlenül szelektáló felvételi rendszer nagyobb arányban biztosította azt, hogy az arra alkalmasak tanuljanak tovább. Az erre felkészültek persze most is a padokban ülnek, csak nehezebb felfedezni őket. Mit tehet ilyen helyzetben az oktató? Valószínűleg nincs kizárólagos válasz. A saját megoldásom az, hogy a különbségekről igyekszem nem venni tudomást, hanem minden hallgatóról feltételezem, hogy nagyon felkészült, nagyon érdeklődő, ehhez igazítom az elvárásokat. Elég fáradságos a gyakorlati kivitelezése, és a vizsgaeredmények mutatják a korlátáit. A módszer helyességének ellenkezőjéről még senki nem győzött meg. A gyakorlatorientált oktatás Szintén örökzöld felvetés, amivel szemben néhány toposz azért felvethető. Először: a joggyakorlat (jogalkalmazás) nem más, mint az anyagi jog, az eljárásjog és az egyedi tények egymásra vetítése, egyidejű értékelése. Nos, az egyetemi képzésben ezek közül legalább egy, de inkább két összetevő nem áll rendelkezésre: a hagyományos anyagi/eljárásjogi diszciplínák, illetve tantárgyak megközelítése szerint az egyiket elemezzük, a másikat ismertnek tekintjük (például a büntető anyagi jogi jogeset megoldása során a tényeket bizo­ nyítottnak tekintjük stb.). A tények ráadásul minden esetben „preparáltak”, még ha valós ügyeket is dolgozunk fel, azokat az éppen kívánt jogi kérdésnek megfelelően fogal­ mazzuk át. Attól pedig végképp eltekintünk, hogy a gyakorlatban a tények száma és minősége is folyamatosan változik. Másodszor: hallgatóként magam sem szeret­ tem jogszabályokat és dogmatikai rend­ szereket „bemagolni”, és szívesen használtam a ,„minek kell megtanulni, miért nem elég, ha tudom, hogy hol kell utánanézni?” kifogást. Nem oktatóvá válásom, hanem a gyakorlati tapasztalatok miatt tartom ezt a felvetést inadekvátnak. Ahhoz ugyanis, hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előtt fel kell ismemi. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. Ahhoz pedig, hogy feltűnjenek, legalább egyszer végig kell szen­ vedni a megismerés folyamatát még akkor is, ha mindenki, a hallgató és az oktató is tudja, hogy a tanulást közvetlenül követő lépcsőfok a felejtés. El fogjuk felejteni, de nem teljesen, és főként: nem végleg! Harmadszor: sokszor kedveskednek hallga­ tóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek. Mindez azt igazolja, hogy az egyes jogi szakterületek „gyakorlata” (persze leginkább ennek felszíne) nagyon hamar elsajátítható. Fordítva nem menne. Az elmúlt években az egyetemi oktatás mellett volt dolgom frissen végzett jogászokkal, részt vettem egyéni és szervezett továbbképzésben (például az Ügyészképző Központban), évente többször szakvizsgáztatok, voltam vezető és beosztott (az országgyűlési biztosoknál és az ügyészégen), a bíróságon napi rendszeres­ séggel tárgyalok. Ezalatt talán soha nem találkoztam olyan helyzettel, amelyben valakinek a gyakorlati ismerethiánya okozott volna komoly gondot. A dogmatikai hiányos­ ságok miatt viszont már láttam kritikus helyzeteket. Negyedszer: kérdés, hogy mi a jogi felső­ oktatás célja? Ha a rávezetés a jognak, mint tudománynak a megismerésére, akkor a hagyományos módszer nehezen vitatható. Ha közvetlenül alkalmazható ismeretek szerzése, akkor viszont ebben a formában nem lehet folytatni, akkor valóban át kell állni más struktúrára, és a Jogász” minőség meg­ szerzését fenn kell tartani a doktori iskolák számára. Bármennyire bántóan is hangzik, nem lehet egyszerre közéleti elitet és jogi szakmunkást képezni. Ötödször: kétségtelen, hogy a joggyakorlat mai divatja a szakosodás, ami kedvez a gyakorlat-orientáltság elvárásának. Csakhogy szintén korunk jelensége a pályamódosítás. Ez utóbbit pedig az könnyíti meg, ha az érintettnek alapos és átfogó jogi ismeretei vannak. Az oktatás minősége Nos, ez olyan kérdés, amellyel kapcsolatban elégedettek soha nem lehetünk. A játszma azonban itt is többszereplős. Kétségtelen például, hogy a gyakorlat nem arra való, hogy az előadást az oktató megismételje. Mi van azonban akkor, ha az előadáson a hall­ gatóknak csak töredéke vesz részt? Vagy mi van akkor, ha az előadás - egyébként valóban egyetemhez méltóan - nem a tételes és a vizsgán számon kért ismeretek lediktálására szorítkozik, hanem az oktató - ideáltipikus esetben - sziporkázó, némi aktualitást sem mellőző „szereplése”? Saját álmaim szerint ilyen előadásokat kellene tartani, majd kiadni a következő gyakorlatra (hetente!) egy-két cikket vagy könyvfejezetet, és azt a gyakorlat során megvitatni, mégpedig gyakorlati helyzetek (preparált) felhaszná­ lásával. Mindezek eredményeként a vizsga lényegében beszélgetés volna a mindkét szereplő által legalább alapjaiban ismert kérdésekről, a jegy pedig nem lehetne más, mint szükséges formaság, amely eleve nem kétséges. Igyekszem legalább megközelíteni ezt a mintát, de az eredmény mindig közös erőfeszítés gyümölcse. Az érdeklődés inspi­ rálja az oktatót, az érdektelenség visszahúz ez nem új jelenség, elegendő elolvasni Lukács János (vagy, ha úgy tetszik, John Lukács), �egyetemünk díszdoktora önéletírásának erre vonatkozó részét. Persze ne feledjük a lényeget, amire az egyik készülő tankönyvünk előszavában is idézett kínai közmondás rámutat: „a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell”. KOLTAY ANDRÁS (egyetemi adjunktus, Polgári Jogi Tanszék) A napi munka során nem minden pillanatban látszik kellő erővel, de az egyetem nem a hallgatóság fölé rendelt oktatói rétegből, és nekik alávetett diákságból áll, hanem egymás mellé rendelt tanárok és tanulni vágyó ifjak (ideértve természetesen minden levelezés hallgatót is, hiszen aki egyetemi padban ül, mindenképpen fiatalnak számít) szoros közössége. A két fél egymás felé nyújtott kötelező szolgáltatásai is egyensúlyban vannak: az oktatónak át kell adnia meg­ szerzett tudását, segítenie kell a hallgatót abban, hogy tétova, jobbára tanácstalan exközépiskolásból útját megtaláló fiatal felnőtté váljon, míg a hallgatónak számot kell adnia az ily módon átadott tudás befogadásáról és arról, hogy néhány év alatt a kar részéről felelős, átgondolt döntéssel útjára bocsátható, immár önállóan helyét megállni képes emberré nemesedett. Ha tehát az oktatásban és a képzés folyamatában bajokat észlelünk, nem lehet azokat automatikusan a másik nyakába varrni, ahogyan diáktól és tanártól egyformán megszokott: a felelősség, és a gondok is közösek. Sem oktatók, sem diákok nélkül nem működhet egyetem (bár mindkét fél élete bizonyos tekintetben egyszerűbbé válna); nem egymás ellenségei, hanem egymásra kölcsönösen rászoruló, közös érdekeink által egymásra utalt tagjai vagyunk az universttasnak. A továbbiakban számba veszem névtelen oktatótársam által írt kritika fő pontjait, mögéjük fűzve észrevételeimet. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A „tömegképzés” a felsőoktatás jelenlegi rendszeréből fakadó, kari szinten nem be­ folyásolható állapot. Az oktatás szinte futószalagon zajlik, amelynek végén sok-sok félig-meddig képzett, neve előtt büszke „dr.”-t viselő jogtechnikust nevelünk. A Pázmány eredendően meghatározott speciális hivatása, a hagyományos, közösségi értékekre, a keresz­ tény eszmék tiszteletére nevelő szándékai így nem érvényesülhetnek a szükséges erővel. Az uniformizálódás tendenciái miatt ezeket a „pluszokat” (amelyek a karalapítás elsőszámú mozgatórugói voltak, és amelyek hatékony képviselete nélkül a Pázmány létjogosultsága is megkérdőjeleződhet!) a diákság egy jelentős része zaklatásnak veszi, és sértődötten hessegeti el magától — a tömegképzésre kialakított rendszer pedig mindezt tehetet­ lenül szemléli. Mindig - ezúttal fokozott tisztelet persze a szép számú kivételnek. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz. Egyetértek Zlinszky János professzor úrral abban, hogy a jó jogászból ma sincs elég. De mégis, minden „dr.” dolgozni szeretne. Egy ügyvédi irodai felvételi során így a két nap alatt az ország minden pontjáról jelentkező 4050 főről a több napos meghallgatás-sorozat végére - szorgalmát, alázatát, anyagi igényeit, szakmai felkészültségét, közösséghez való alkalmazkodását, szellemi kapacitásait, mo­ dorát, írás- és fogalmazási készségét meg­ vizsgálva - kiderül, hogy igazából egyikük sem alkalmas arra, hogy azonnal munkába állít­ ható, kezdő ügyvédjelölt legyen. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Jogos felvetés, amely szintén a képzés rendszerének hibáiból fakad. Olyan jó lenne időnként kis csoportokban, egyenrangú félként elbeszélgetni egy-egy kérdésről, amelyről előzetesen a diák is naprakész információkat szerzett, és persze a tanár is frissítette meglévő ismereteit (a jelenlegi szemináriumi rendszer ezt nem feltétlenül teszi lehetővé)! A tömegvonzás azonban ezt nem engedi meg, hiszen mindenkivel foglalkozni kell, és így már nem marad idő és erő a többletre - főleg, hogy az oktatónak is meg kell valahogyan élnie, tehát kis túlzással minden útjába eső munkát, a talicskázástól a cipőpucolásig kénytelen elvállalni. A diploma megszerzéséhez nem elengedhetetlenül szük­ séges többletmunkát pedig a diákság nem elhanyagolható része nem .szívesen végez; azt sokan nem a szellemi gyarapodás lehető­ ségeként, hanem egyenesen a gyors érvé­ nyesülés szükségtelen akadályaként érzékelik. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Botrányos élményeim vannak ezzel kap­ csolatban, amelyek talán nem fordultak elő 10-15 évvel ezelőtt. Sokaknak halvány lila gőzük nincs arról, mi az a felvilágosodás, mikor volt a Kiegyezés, ki volt Mária Terézia. Valaki idén júniusban sajtó- és médiajog vizsgán azt írta az első magyar sajtótörvény (1848) bemutatását célzó kérdésemre, hogy „1913-14-ben, a reformkor idején II. József fogadta el”. Ilyen korábban legfeljebb a boldogult emlékű szóbeli felvételin fordul­ hatott elő, és a következménye az lett, hogy miután a bizottság feltápászkodott az asztal alól, ahová a röhögéstől beesett, megbocsátó szelídséggel megmutatta a jelöltnek a kijá­ ratot. Elvégre az egyetem nem szolgálhat a közép- sőt alapfokú iskolák által üresen hagyott tudásbeli lukak betömködésére! Ha erre használjuk, nem marad idő másra. Ha nem próbáljuk betömködni a lukakat, a hallgatóság egy része egész egyszerűen nem érti meg, amit az oktató a katedrán beszél. Ördögi kör. De tegyük azért hozzá: különböző okoknál fogva a régi vágású, klasszikus műveltségű, univerzális tudású professzorok is kiveszőben vannak. lenítheti magát a „társadalmi valóságtól”. Nem tehetünk úgy, arisztokratikus gőggel lenézve „az erkölcsi romlás felé haladó” világot, mintha egy intézmény az általános jelenségek hatása alól ki tudná vonni magát. Tudomásul kell venni, hogy az újabb generációk figyelmének lekötésére - egy-egy valóban karizmatikus, idősebb professzor varázsát leszámítva - nem feltétlenül ele­ gendő, ha valaki 90 vagy 120 percet folyamatosan beszél. A totálisan mediatizált világban másra is szükség lehet: internetes segédanyagokra, az előadáson előre kiosztott „sorvezetőkre”, olvasmánylistára, kivetített prezentációra, filmbejátszásokra, meghívott vendégekre stb. Ha tehát a nagy többség figyelme általában véve lankadni látszik, az oktatónak még többet kell tennie annak fenntartásáért. Ennek persze intézményes szinten, készségszerűén meg kellene teremteni a technikai feltételeit, és végrehajtása rend­ szeres oktatói többletkészülést is igényelne. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírást sajnos nem minden tudós oktató becsüli sokra, a tankönyv a jog­ tudománybeli közfelfogás alapján nem minősül „tudományos munkának” (holott a hatása sokszorosa lehet a kanonizált műfaji sajátosságokkal bíró monográfiáknak). Ismét csak persze tisztelet a szép számú kivételnek. A tankönyveknek élvezetes olvasmányoknak kell lenniük, olyan műveknek, amelyek kinyitják témájuk kapuit az olvasó előtt, igyekeznek felkelteni érdeklődését, válaszokat adnak felmerülő kérdéseire, esetleg további kutatásra sarkallják. Minden tárgyat be lehet mutatni élvezetesen, kellő elméleti megala­ pozottsággal, de gyakorlati ismeretekkel élővé téve azt, el lehet helyezni a témát társadalmi, történelmi, akár politikai vagy irodalmi összefüggésekbe ágyazva. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ez a teljes magyar jogászképzés gondja. Persze nem lehet minden, a majdani, egyelőre ismeretlen munka során várható élethelyzetre felkészíteni a hallgatót, mégis, az alapvető okiratokat, szerződéstípusok sémáit, eljárás­ jogi dokumentumokat látásból ismernie kellene. De az egyetem nem arra való, hogy öt év után azonnal jolly jokerként használható kész jogász hagyja el kapuit: az itt töltött évek alatt a hallgatónak elsősorban jogászi mora­ litást, közösségi felelősségvállalást, többlet­ műveltséget, szilárd értékrendet kellene tanulnia, egy térképet kapnia a kezébe, amelyen az előtte nyitva álló (az öt év alatt megnyílt) utak vannak felrajzolva, ezen felül életre szóló élményeket, barátokat gyűjtenie, és ha úgy alakul, szerelmet találnia. Ennél kevesebbért nem is érdemes idejönni. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Bizonyos megszorításokkal megfontolandó felvetés. Az egyetemi képzés sem függet­ tizenegyedik oldal �Gyakorlat az Európai Bíróságon Iroda a tizedik emeleten, hozzáférés a Bíróság adatbázisához és az uniós intézmények belső rendszeréhez, belépés a könyvtár nem látogatható részeibe és végül, de nem utolsósorban, ebéd a Bíróság menzáján, ami inkább étteremre hasonlít és ahol felejthetetlenek a desszertek. Egy hónapot töltöttem Luxembourgban gya­ kornokként az Európai Bíróságon a magyar Fordító Osztályon. Az én feladatom nem idegen szövegek zövegek fordítása fordítá: volt, az úgynevezett jogászITlyclvész munkatársak dolgát megkönnyítő kutató-elemző teendőket Láttam cl. Augusztusban törvénykezési szünet volt a Bírósá­ gon, így egészen más hangulatban teltek a napok, mint amikor teljes gőzzel kell dolgozni. A bíró­ ságon kötetlenebbül öltözködnek, és állítólag érezhetően kevesebb a tennivaló is. A magyar munkatársakon kívül sok külföldi gyakornokot is megismertem. A Bíróságon egyéb­ ként kétféle gyakorlat-típus van: az cgyliónapos fizetéssel, illetve az ötliónapos fizetés nélküli. A gyakornokok közül mindenki nagyon nyitott volt, és sokat buliztunk együtt. Az egy hónapos Válság ellen szociális bolt Néhány héttel ezelőtt felkerestem egy közeli szociális boltot, hogy a magam módján tá­ mogassam a magyar gazdaságot. Mert enni úgy is kell, s egy kis sétát megért: a Mester utcától nem messze, a Balázs Béla utca 7. szám alatt találtam meg az Egyetemünkhöz legközelebb eső kereskedőt. Az Európai Unióba való belépést követően komoly gondok jelentkeztek elsősorban a zöldség, a gyümölcs, a tej, a baromfi és a sertés ágazatában, mivel a termelők elvesztették a liazai piacok jelentős részét. Ennek hátterében több dolog is állt: egyrészt a kedvezőtlen feltételek mellett aláírt koppenhágai szerződés, másrészt az, hogy a korábbi években a magyar feldolgozóipar jelentős része külföldi tulajdonba került. A hazai, ió minőségű termékek számára meg­ szűnt a belső piac, vagy csak gazdaságtalan feltételek mellett tudták a termelők értékesíteni áruikat, olyan potom összegekért, amelyek még az önköltséget sem fedezték. Ezek a problémák a 2008-as esztendőben csúcsosodtak ki: rengeteg volt a demonstráció, s elég csak a szabolcsi almatcrmcsztőkrc gondolni... Ennek megoldá­ saképpen a Magosz, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége első lépésként a CBA-val, a vezető hazai kiskereskedelmi lánccal kötött megállapodást az étkezési alma érté­ kesítésével kapcso­ latban, majd nem OAtyű"* sokkal később elindí­ tották az iskola alma Nyitás külföld felé Az Erasmus , programról mindannyian hallottunk már. Évente 155 ezer hallgató és 23 ezer oktató kerekedik fel, hogy egy másik országba lépve fejlessze tudását. Az Európai Uniós csatlakozás megnyitotta a mi egyetemeink kapuit is. Külföldi hallgatók érkeznek Magyarországra, és nekünk is sok­ sok lehetőség "kínálkozik arra, hogy szakmai tanulmányinkat egy nekünk szimpatikus külföldi egyetemen folytathassuk egy ideig. Nagy öröm ez, nem csak a személyes élmények miatt, hanem a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is, hiszen játszva ismerheti meg a hallgató a világot e program segítségével. Gondolom azonban, hogy amíg valószínűleg senkinek sem könnyű mondjuk egy indiai vagy éppen norvég egyetemen eligazodni az épület és a tanulmányok útvesztőiben, úgy cg)' német, francia, angol hallgatónak sem lehet egyszerű befogadni a mi egyetemünket, rendszerünket. Az o dolgukat megkönnyíti, hogy immáron nem csak Kedves barátunkra, a Zöld Könyvre, és a mi útbaigazításainkra számíthatnak. Nyáron megjelent a Zöld Könyv kistestvére, az angol nyelvű Kék Könyv, mely nagyon színvo­ nalasan mutatja be a jogi kar épületét, szervezetét az idegen országokból érkező hallgatóknak. A kiadványhoz a Könyvtárban és a Külügyi Irodában lehet hozzájutni, valamint a külföldi egyetemeknek is küldünk, így az ott gyakorlatra érkezett diákokat első nap ismertem meg - amikor aláírtuk a munkaszerződésünket. Itt már mindenféle nemzetiség képviseltette magát. Luxembourgban elég drága az élet, így a mesésnek tűnő összeg kint más megvilágításba került. A gyakornoki-fizetés 1300 euró, de szállást találni a városban 500-600 euró alatt nagyon nehéz. Csupán néhányszor volt részem a szokásos luxembourgi időjárásban: amikor zuhog az eső és minden szürke. Mivel szép idő volt, a szabad hét­ végeken bejártam a mindössze 2600 négyzetkilo­ méter alapterületű országot. Kis területe ellenére sok látnivalót tartogat Luxemburg. A gyönyörű főváros, a középkori várak, a kis falvak és a le­ nyűgöző természeti szépségek miatt csak azt java­ solhatom: aki teheti, fedezze fel magának! Túrós Nóra akciót is. Ezzel egy időben Budapesten már több termékkel is felleptek a piacon, mint például a hagyma, a burgonya, a méz, a tej..., s a kereslet minden várakozást felülmúlt. így fogalmazódott meg az állandó üzletek iránti igény, majd januárban a Ferencvárosban megnyílt az első bolt. Ennek révén a rendszerből kiiktatásra kerültek a nagykereskedők, a viszonteladók, a nepperek, és immár biztos felvevő piac született a gazdák számára. A hálózat folyamatosan tcijeszkedik: Budapesten már 13, vidéken pedig 8 ilyen üzlet található. Remélem, meghoztam a kedveteket arra, hogy ilyen boltban vásároljatok, támogatva így a hazai mezőgazdaságot! Az alábbi üzletek találhatóak a fővárosban: III. kér.: Kabar út 5., Búza u. 6.; V kér.: Nádor u. 5., Molnár u. 14.; VI. kér.: Székely B. u. 24.; IX. kér.: Ralázs B. u. 7/b; XIV kér.: Fogarasi út 43/B, Telepes u. 114.; XVIII. kér.: Nagykőrösi út 50., Nemes út 105-107.; XXL ker.:Szent László út 115.; XXII. kér.: Ady E. út 99., Háros u. 177. Mikola Orsolya tanuló hallgatók, akik részt kívánnak venni az Erasmus programban, könnyűszerrel rájöhetnek, hogy miért is érdemes a mi egyetemünket választaniuk... Azt liiszem, jól tették a kiadvány megszervezői, hogy összegyűjtötték ezeket az alapvető információkat. Sokat jelenthet ez egy külföldi hallgatónak, aki bizonyára sokszor elveszettnek érezheti magát, legalábbis az év elején. Azt gondolom, hogy ezt friss kis gólyáink erezhetik at a legjobban, de talán mi is emlékszünk még az első nőnapra, amikor ki a gyakorlókat, ki a tanszékeket, ki a mosdót, ki pedig éppenséggel a kijáratot volt képtelen megtalálni. Remélem, hogyjól telik majd vendég-hallgatótársaink éve, és bízom benne, hogy sok-sok felejthetetlen kalandban lesz részük Magyarországon. Hrecska Renáta Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Az ember azt gondolja, amikor az egyetemre kerül, hogy ez egy érdekes hely, egészen más. mint a gimi. Azon túl, hogy egészen más rendszerben kell tanulni és egészen más jellegű tárgyakat, a legnagyobb változás talán mégis az, hogy a szorgalmi időszakban sokkal több idő jut a bulikra, ha sikerül, akkor mar külön albérletbe is lehet költözni, saját magunk gondoskodunk a mindennapi betevő falatokról - egv szóval az otthonról kapott támogatást pillanatok alatt el lehet költeni a hétköznapokra. Aztán a második félévtől a világ még inkább kitárul, Íriszen ha az első félévben jól teljesített a delikvens, a második félévben már ösztöndíja is van. Meg „szoctámja". Utóbbi már az elsőtől is, ta időben észreveszi az ember. Na meg persze ha rászorultságot igazol. A félévek előre haladtával aztán a tanulmányi ösztöndíjon és a szoctámon túl akár még tudományos vagy közéleti ösztöndíjat, sót esetleg köztársasági ösztöndíjat is meg lehet pályázni. Vigy éppen Erasmust. Sőt, menetközben dolgozni is lehet - akár szakmai gyakorlat keretében, akár más jelegű munkát. Utóbbiból természetszerűleg, előbbiből esetlegesen csurran-cseppen is valamicske. Azért egy tanulmányi ösztöndíjból, egy szoctámból, egy tudományos ösztöndíjból és némi munkabérből össze lehet tizenkettedik oldal már tenni egy olyan havi apanázst, amiből rendesen futja albérletre, ételre és italra, és még több bulira. Na és akkor eljön a záróvizsgák ideje. Mondanom sem kell, ha a záróvizsgákra kell készülni, senki sem dolgozik szívesen mellette. Sebaj, Íriszen azért meg lehet élni a másik három juttatásból is. Hát nem. Mint kiderült, egyetemünk rendszere az abszolvált hallgatót már nem tekinti teljesen sorai közé tartozónak. Hiába ugyanúgy 30 kredites félév, hiába ezen áll vagy bukik, hogy minél jobb eredménnyel szerezzen minél több ember Rízmányos diplomát, aki már egyszer abszolvált, az csak passzív taligától státusban létezhet. Na már most hallgatói juttatások - úgy, mint Ösztöndíjak,.támogatások, sőt a diákra matrica - csak aktív státusúaknak jár. írtam a HŐK illetékesének, de legnagyobb sajnálkozása mellett értésemre hozta, hogy nem tehet semmit, ez a rendszer. Úgyhogy most készülök az államvizsgákra, és semmit sem kapok az egyetemtől, hogy ezzel támogassák a sikeres felkészülést. De legalább felnőtt bérletet kell vennem, ha megyek vizsgázni. Na jó, nem csak nekem. Minden záróvizsgázónak. Kovács Bence �Mit mesél az Adómanó? Mottó: „Megöl a disznó/ejti Nagyúr, / Éreztem, megöl, ha hagyom, / Vigyorgott rám és ült meredten: /Az aranyon ült, az aranyon, / Éreztem, megöl, ha hagyom!’ (Ady Endre: Harc a Nagyúrral) 2009 júniusiban - valószínűiéi; népszerűsítési szándékkal a kisebb korosztályok szamára — az APEH külön rovatot indított honlapján Adómanó meséi címmel. Az első mesében a következőkről lehet olvasni: „...MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessek. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra clcsodálkozik, majd megkérdezi: - Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy írét alatt összecszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot átlaozliattok. hogy csak győzzétek mártogatni. - Az jó lenne! - válaszol MiaManó, a polgármester. - De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. - Hát fizessétek ki a manókincstárból! - javasolja AdóManó. - Honnan? - vonja fel a szemöldökét MiaManó. - Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok. MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére. - Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban? -Az adót a kincstárban. Elmagyarázom' — m: egy ilyen híd egy manónak ____ sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szürctelnie, hogy' összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, lia csak o fizetné ki, hisz nemcsak ő liasználná, hanem mindenki. Na mármost: lia nem tévedek, a kalácsföldickkcl együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt cs kalácsot tudtok cserélni és eladni...!1 Akkor nézzük meg, hogy az az egy arany mit jelent a való életben (néhány példa): - Munkabér: bruttó 100.000,- Ft munkabér után (ennél többet kezdő fiatal mostanában elég ritkán I WANT YOUR MONEY keres) a munkáltató 130.450,- Ft-ot fizet ki, amelyből a munkavállaló 76340,- Ft-ot kap (vagyis jelen esetben az az egy arany 54.110,- Ft.) - Áfa: 25% július 1-jctől, egyes termékeknél 18%. Az ivóvízre például az előbbi vonatkozik, így egy 200,- Ft-os ásványvízből az egy arany ára 5Q- Ft. -Vagyonadó: a 2009. LXXVlll. törvény alapján melyet azóta megtámadtak az AB előtt is minden tulajdonosnak bizonyos feltételek bekövetkezése esetén adóznia kell jövő év elejétől meglévő lakóingatlana, vízi- és légi járműve, valamint nagyteljesítményű gépkocsija után. Ez alapján egy II. kerületi 66 nr-es, 10 évnél fiatalabb, összkomfortos lakás után az interneten lévő kalkulátor szerint az a bizonyos arany 75.130,- Ft Ipsz évente. És mindezen pénzekből mi lesz? Híd? Lehetséges. Meg más is. Egy februári hír szerint a válság idején (és adóemelések előtt) a tavalyi év végén az adóhivatal 16,7 milliárd forint prémiumot osztott ki 15.600 munkavállalója között. Ez nagyjából 1.070.000,- Ft/fő. Valószínűleg nekik emiatt az egy arany miatt tényleg nem kell aggódniuk. A disznófejű Nagyúr meg csak vigyorog tovább... (forrás: http://wwwapch.hu/gycrcKckncic_ fiataloknak/adomano_mcsei/) Kanta Balázs „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Sosem lehetünk elég óvatosak halljuk gyakran. De, hogy "már az álláslairdctésckbcn sem bízhat az ember... ezt nem gondoltam volna, egészen addig, amíg személyesen nem volt részem egy olyan interjúban, amelynek folytán csaknem én is egy piramisjáték részesévé váltam. Történt ugyanis, hogy - bár még diplomám nem lévén - megfogant bennem a gondolat: álláskeresésbe fogok. Gondoltam kipróbálnám magain más, jogon kívüli területen is, tapasztalatnak mindenképpenjól fog jönni. Már a második hete intenzíven ráálltam az önéletrajzküldözgetésre, hívtak is egy pár helyre a szokásos válasszal: „lu Téged választunk, visszajelzőnk...”. Mivel nem vagyok a türelmemről híres, és inkább a dolgok elcbc megyek, küldözgettem csak tovább. Egy nap aztán fel is hívtak X Kft.-től, hogy fogadnának interjúra. Természetesen fellángolt bennem a remény szikrája: talán most! A helyszín a belváros egyik - ingatlanok tekintetében - legdrágább Kerülete, gyönyörű panoráma,Jó közlekedés. Nem utolsó szempont ugyebár. Újonnan kifestett, szerény bútorozású irodában egy kellemes külsejű, fiatal férfi fogadott: a vezető. Elkezdtünk beszélgetni, már az interiú elején mondta, furcsállja, hogy ma kevesen jöttek hozzá, bezzeg tegnap, na tegnap sokan voltak. Kilencen. Ma pedig én vagyok az első. Miközben magamról, szakmai pályafutásomról kérdezett, serényen jegyzetelt a cég lógójával ellátott papírra. Maja a cégről ejtett pár szót. Külföldi, Magyarországon székhelye nincs, határon átnyúló szolgáltatásokat nyújt. Frissen alakult, mindössze egy hazai partnerrel, amelynek a termékeit kellene értékesíteni, na de persze nem nekem, hanem azoknak, akiket majd én kiválasztok a feladatra... Hmmm... vezetői pozíció, nem is rossz kezdésnek, ráadásul még a próbaidő alatt is kapok pénzt. Álomállás... Az egyetlen problémám azzal volt, hogy nekem is vennem kellene a cég termékeiből. Na meg a vállalkozói jogviszony. Az interjúra szánt első óra után beszólt a titkárnő, hogy itt van a másik jelölt a meghallgatásra, menni kell... Teljesen meg voltam győzve - de mivel tartom magam az elveimhez, elsőre állást nem fogadok cl, így bővebb átgondolásra félretettem magamban "a dolgot. Általában célszerű megnézni a céget, mielőtt interjúra megyünk liozzájuk. Ezt én már aznap reggel is próbáltam megtenni, de semmit sem találtam egy külföldi lionlapon kívül. Az interjú után már motiváltabb voltam, így elkezdtem keresgetni bármilyen sajtóhírt, véleményeket, akármit. Amit találtam, annak annyira nem örültem: egy blogon írta egy áldozat, liogy ez bizony piramisjáték. Gyorsan neki az internetnek, Wikipedia, mit is jelent ez pontosan? Igen, tagokat kell beszervezni, embereket kell felvenni, ezután pénzt kapok. Jé, én pont ezt csinálnám! Na de váriunk, mi van a termékkel? Hát ugye az lenne a belepő... Hirtelen megvilágosodtam: új iroda, nincs cégtábla, kevés alkalmazott, egy partner, állítólagosán sok jelentkező (pedig mikor távoztam, én nem láttam az utánam következőt), rögtön vezetői állás... Hat bizony ilyen tényleg csak álmunkban létezik legálisan - a valóságban nem nagyon. Mindenki vigyázzon cellát magára - könnyű bedőlni! Fábián Beatrix Hajnalka Jogász példatár 2. Szávó Tímea, a DHL Expressz HR specialistája Szávó Tímea a jogi egyetemen szerzett tudását más körben kamatoztatja. Egy világcég alkalmazottjaként betekintést ad abba, mit tehet az ember jogászként az ügyvédi irodák világán túl. - Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Hogyan segített a pályakezdésben? - Eddig 5 felsőoktatási intézmény laallgatója voltam, a Pázmányos jogászi végzettség az utolsó. Az első végzettségem megszerzésekor (ezt nappalin végeztem, az összes többit levelezőn) a pályakezdésben az segített, hogy nemzetközileg elismert angol nyelvű diplomát is kaptunk, az akkreditált magyar képzés mellett, ami akkor még nagy dolognak számított. - Hónán emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivelfoglalkoztál először, és hogyan kerültél a DHL-hez? - Vállalati oldalon egy külföldi, multinacionális, nemzetközt vállalat értékesítési osztályán asszisztensként kezdtem, majd rövid időn belül egy újonnan alakult projekt teambe kerülve bizonyos HR-es feladatokba is Iclictőségcm nyílt ismereteket szerezni. A HR-cs Karrierem igazából itt kezdődött és szakmai téren a legszélesebb körű tapasztalatok sikerült megszerezni, rengeteg új dolgot megtanulnom. A karrierem rezeként tanácsadói oldalon is dolgoztam, majd a későbbiekben visszatértem a vállalati HR-hez, amikor a DHL Expresszhcz HRD Specialista munkakörben csatlakoztam. - Miben más a pályakezdők helyzete most, mint Neked van évfolyamtársaidnak? Könnyebb vág)1 nehezebb? - Véleményem szerint az elhelyezkedésben nehezebb, hiszen nagyobb a verseny (ugyanúgy, mint a képzőhelyek között is). Könnyebb viszont olyan szemszögből íteh/e, hogy sokkal több támogatást és felkészülési lehetőséget kapnak a pályázók (állásintcíjúkra felkészítés, próbainteijúk, vállalatlátogatások, stb.). Az első diplomám megszerzésekor ezek nem létező fogalmak voltak, és frissen végzett diákként az első interjún elképzelni sem tudtam, hogy mi fog rám várni. - A jogászi pálya annyira telített, hogy a jogi karokon végzettek egyre kisebb százaléka dolgozik klasszikus jogi munkakörben. Az ilyen diákok nagy része egyéb nagyvállalatoknál dolgozik? Jelent-e ez (szemléletbeli vagy más) változást a munkáltatónak? - A munkáltató oldaláról, amennyiben a frissen végzett jogászhallgató nem jogi munkakörben dolgozik, semmilyen változást, megkülönböztetést nem jelent. A klasszikus jogi munkakörökbe az elhelyezkedés nagyon nehéz, sokszor kapcsolatokat igényel. A vállalatok egy részénél működik csak külön jogi osztály (pl. pénzügyi vállalatok, bankok, biztosítók) és a legtöbb multinacionális cég külön jogi irodával szerződik. Véleményem szerint a közigazgatási, államigazgatási szektorból sokan vesznek részt jogi képzésen, hiszen a mindennapi munkájuk során és a karrierben történő előrelépés miatt szükség van erre a végzettségre. Sergő András tizenharmadik oldal �Haydn és az idő(m) Nap, mint nap Egyetemünk felé topogva belém hasított az érzés - mikor elhaladtam a pávatollakkal a tetején ékeskedő Iparművészeti Múzeum épülete előtt, melynek két oszlopa közé ki van feszítve a hívogató feliratú plakát: „Haydn és az idő” —, hogy bármilyen kevéssé is érek rá, meg kell néznem. Aktualitása megkérdőjelezhetetlen: a bécsi klasszikus triumvirátus első tagja éppen 200 évvel ezelőtt, 1809-ben hunyt el. Az alapkoncepció, miszerint emlékezzünk meg a magyar vonatkozá­ sokban bővelkedő osztrák zeneszerzőről, s hogy nyilvánvalóan anyaghiány miatt - tágítsuk ki a kört a megfoghatatlan idő felé, érdekes. Bele­ magyarázható, hogy igen, számos művét e témában komponálta..., de hogy maga a kiállítás anyagát képző tárgyak pusztán annyiból kapcso­ lódnak Haydnhoz, hogy a XVIII. századból, illetve némelyek a fertődi Eszterházy kastélyból szár­ maznak, már-már nevetséges. Felháborodottságomat igazolta a vendégkönyv végiglapozása, ahol a világ minden részéről érke­ zett látogatók dokumentálták, hogy igen, eljöttek - egyes fanatikus Haydn-rajongók még ÜjZélandról is -, kifizették a borsos belépőt, s tény­ leg lenyűgöző az épület, de amiért jöttek, annak semmi, de semmi köze nem volt Haydnhoz! Oldalakon át olvasgattam a felháborodott meg­ jegyzéseket, s elgondolkodtam, hogy ha mindenki látja a problémát, vagyis azt, hogy egy semmiséget adnak el Haydn nevével, ezáltal csalódást okozva minden látogató számára, akkor miért csinálják így?! (Bizonyára elő van írva, így kapnak támogatást, meg ők is tudják, hogy valahogy be kell csalni - vagy csapni? - az embereket.) Amúgy apró kis tárgyakat láthattunk, olyan miniatűröket, hogy a megtekintésükhöz egy na­ gyító is kellett volna. Ráadásul a „felcímkézés” gót betűkkel történt, mely nem segítette az olvasást... Hogy még jobban lehessen kötni a dolgot Haydnhoz, egy „falnyi” szöveget olvashattunk róla. Dicséretet érdemlő, hogy az Évszakok oratóriuma által ihletett négy évszak, a tavasz (gyermekkor), a nyár (első szárnybontogatások), az ősz (sikerek) és a tél (utolsó évei) köré rendezték a „látnivalókat”, melyek némelyike az Eszterházy család kastélyából származik, akiknél közel 30 évig karmesterként tevékenykedett. Franz Joseph Haydn a mai magyar határ közelében fekvő kis falucskában, Rohrauban, egy szegény család gyermekeként látta meg a nap­ világot 1732-ben. Korán megmutatkozó tehetsé­ gének, csodálatos ének­ hangjának azonban ka­ maszkori mutálása vé­ get vetett, így esett, hogy egy alkalommal Mária Terézia hallva hangját, egyenesen károgásnak nevezte azt. Életrajzában az ezután következő éveket, mi­ kor oktatnia kellett, így summázta: „Nyolc tel­ jes évig kellett ezután a fiatalság tanításából szűkösen tengődnöm”. Azonban a véletlenek szövevényén keresztül, a szegénységből egészen a kastélyig vezetett útja: 1761-ben a Habsburg Birodalom egyik leggaz­ dagabb és legbefolyásosabb családja, az Eszterházyak szolgálatába állt. A Fertő-tó melletti Kismartonban és Eszterházán, viszonylagos elszigeteltségben éltek. Szerződés kötelezte arra, hogy „naponta délelőtt és délután megjelenik az előszobában, és megtudakolja a zenélésre vonat­ kozó hercegi parancsot. Türelmesen várakozik, majd pedig a kapott parancsot a többi muzsikussal is közli” és a „Herceg Úr Okegyelmességének mindenkori parancsára köteles a karnagy Ofőméltóságának tetszése szerinti zeneműveket komponálni”. Az, hogy milyen kedve volt az Eszterházyaknak, tökéletesen követhető Haydn életművén: mivel Eszterházy Miklósnak a kedvenc hangszere a baryton-gamba (egyfajta vonós hangszer) volt, számos ilyen darab született, s amikor eluralkodott rajta az operamánia, akkor Haydnnak, ha tetszett neki, ha nem, operákat kellett írnia. A megrendelő kívánsága szerint... Zenéjével mindenkire hat és hatott: Beethoven a tanítványa volt, s a klasszikus zene két meg­ határozó műfaja, a szimfónia és a vonósnégyes is hozzá kapcsolódik. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy egy olyan korban, amikor a zene­ szerzők kizárólag arisztokratáknak ajánlják mű­ veiket - óh, hogy a világ mennyire nem változik -, számosán, például Mozart is, neki dedikálta szerzeményét. Kölcsönösen csodálták egymást s nem egyszer együtt muzsikáltak: Mozart brácsázott, míg Haydn hegedült, egy alkalommal pedig barátját szinte az egekig magasztalta: „Gyakran hízelegnek nekem azzal barátaim, hogy van némi tehetségem, de Mozart jelentősen felülmúlt!’ Bizonyára Mozartot büszkeség töltötte volna el - ha megérte volna -, hogy Haydn temetésén az ő Requiem-jének előadásával búcsúznak. Ha már túl sok, Haydn keze nyomát viselő emlék nem is jutott a múzeum birtokába, pár zene­ számmal „illusztrálhatták’ volna a kiállítást. Ezt nagyon hiányoltam. Valahogy jobban passzolt volna Haydnhoz a zene, mint az idő. Még csakcsak megindokolható lenne a látottak címe, ha órákról lenne szó... No, de nem akarok én ünneprontó lenni, bárkinek is elvenni a kedvét a még 2010. február 7-ig látható kiállítás megtekintésétől. Sőt! Ajánlom, hogy látogassatok el ebbe a csodálatos, Lechner Ödön által tervezett épületbe, mely zenés programoknak is színtere: legközelebb október idusán az Esterházy Trió lesz hallható. Mindazoknak, akikben egy kis bizal­ matlanságot keltettem az Iparművészeti Múzeum által kínált programok iránt, jelezném, hogy Egyetemünkön a Pázmány Szalon keretében mi is életre keltjük a nagy klasszikust, Haydnt. S ez garantáltan nem lesz időpocsékolás. Mikola Orsolya Haydntól Tiestóig és vissza Idén két zseniális alkotót ünnepel a klasszikus zene világa: Joseph Haydnt és Georg Friedrich Hándelt. Haláluk évfordulóján - Haydnnak 200, míg Handelnek 250 éves - az utókor koncertek sorozatával emlékezik meg róluk, mint a zene­ irodalom legnagyobbjairól. Ünnepeljük egész munkásságukat, azt a hihetetlenül gazdag és értékes életművet, amit maguk után hagytak. Általuk nemcsak koruk, de az utókor is gazda­ godott, mind a hallgatóság, mind az utánuk következő zenészgeneráció, akik tőlük tanultak. Miért ünnepelünk még mindig? Ki ünnepel egyáltalán? Kit fog meg még mindig a zenéjük? Miért? Nehéz kérdések ezek egy olyan korban, amit a stílusbeli sokszínűség és a gyors változások legalább annyira jellemeznek, mint XIV Lajos udvarát a fényűzés. Ma általános jelenség, hogy a klasszikus zene szándékosan nem nevezem komolyzenének egyszerűen nem „trendi”. Kevesen vannak, akik szeretik és rendszeresen hallgatják. Magyarázható ez azzal, hogy régi. Fölhozható, hogy túl szerteágazó a terület - egy reneszánsz motetta és egy romantikus szimfónia tényleg ég és föld -, mégis választható lenne a különböző korok zenéjéből egy kis szegmentum, ami befogadható és „emészthető”. Sokakban meg is van a haj­ landóság és az eredendő vonzódás, a többség tizennegyedik oldal visszahúzó hatása azonban legtöbbször erősebb. Nem kell a klasszikus, mert „gáz”, mert „ciki”. Valójában nem is tudjuk megmondani, miért nem szeretjük, vagy miért nem szeretjük annyira, mint a kevésbé fajsúlyos zenéket. Könnyű pedig belátni, hogy nincs új a nap alatt. Ma is a régieket vesszük elő, ha igazán nagyot akarunk alakítani. Jó példa erre Dj Tiesto Adagio fór strings című száma, mely eredetileg Sámuel Barber amerikai zene­ szerző gyönyörű munkája, s melyet a lemezlovas szinte változtatás nélkül dolgozott föl „a mai kor nyelvén”. Kicsit túlozva ugyan, de azt mond­ hatjuk, hogy kidobta a szólamok nagyját, az alapdallamra rátett egy spéci szintetizátorhangot és alárakott egy dobgép-szólamot. Ennyi... Fogyaszt­ hatóvá tette, slágert csinált belőle. Érdeme mind­ azonáltal nem elhanyagolható, hiszen sokakat megismertetett az eredeti művel is. Ha a zene struktúráját nézzük, folyamatos könnyebbé válást figyelhetünk meg. A szólamok egyszerűsödése és számuk csökkenése, illetve összhangzattani egyszerűsödés figyelhető meg. Mivel a zenei nyelv kisebb szókinccsel dolgozik, a mondanivaló is szűkül, ami szükségszerű kö­ vetkezménye bizonyos társadalmi jelenségeknek, amit nem feladatom elemezni. Ami az egyes zeneszámból kivész, az valamelyest visszatér a széles stíluspalettán. A barokk korban barokk volt csupán, ma trance, house, techno, altér, rock és sorolhatnám még oldalakon keresztül. Egy időszakon belül olyan sok a stílus, ami szinte nem is tartható fejben. Természetesen ez az eszmefuttatás sem hibátlan. Úgy tűnhet, mintha a zene fejlődése lineáris vonal lenne, egyik végén Palestrinával, másikon Tiestóval. Nem ilyen egyszerű a helyzet. Számos hatás együttese alakítja ugyanis a muzsikát is, mint minden mást. A mai populáris zenében meg­ található többek közt a különböző népzenék, a country - ami maga is népzene a maga módján és a jazz hatása is. Ha erről az oldalról is vizsgálni akarnánk a témát, talán az egész újság sem lenne elég, épp ezért el kell tőle tekinteni. Ha azonban az emberek ízlésének szemszögéből tekintjük a prob­ lémát, a lineáris ív megrajzolható. Az egykor nagy társasági eseménynek számító koncertek - egyegy szimfónia ősbemutatója, amit maga a szerző vezényelt - úgy vonzották az egyetemi ifjúságot, mint mágnes a szöget. Nem olyan értelemben voltak ezek kuriózumok, mint ma. Nem bogaras, fura dolgok, hanem nagy események, melyek részei voltak az akkori társadalmi vérkeringésnek, teljesen elfogadottak és megértettek voltak. A fiatalság életében ma ezek helyét átveszik a különböző diszkók és könnyűzenei koncertek. �A magyarok meghódították Granadát A dél-spanyolországi Andalúzia tartományban található Granada, az egykori mór birodalom utolsó végvára, ami az oda látogató magyarok számára egy meghökkentően gyönyörű, számos kultúra örökségéből fennmaradt gyöngyszem. Ez a város ad otthont a Granadai Nemzetközi Tánc és Zene Fesztiválnak, amit idén 58. alkalommal rendeztek meg. Ezzel ez a legrégebbi és legnívósabb spanyol fesztiválnak számít. Minden évben június végétől július közepéig, közel három hétig tart e programsorozat. Az évnek ebben az időszakában mindig biztos a jó idő, de a hőmérő higanyszálai még nem érik el az augusztusi 40-45 fokos hőséget. Az egyetemi város még tele van a vizsgákkal már végzett felszabadult diákokkal, a granadaiak még nem mennek nyaralni és a Fesztiválra az egész országból és külföldről is rengeteg érdeklődő érkezik a városba. A hangulat a tetőfokára hág ilyenkor. A Fesztivál klasszikus vonala mellett néhány éve ezzel párhuzamosan megrendezésre kerül a FEX, amely a Fesztivál kiteijesztése, a Budapesti Tavaszi Fesztivál mellett megrendezett Fringe-hez hasonlítható, amelyen könnyedebb műfajok, újító jellegű formációk mutatkoznak be a közönség számára ingyenesen a város legszebb pontjain és a környékbeli kisvárosokban - az eltérő igényeknek és eltérő anyagi lehetőségeknek is eleget téve ezzel. Az elmúlt évek során több kelet európai ország képviseltette magát a fesztiválon, ahol némi ízelítőt kaptatott a közönség, milyen a kelet európai, balkáni hangzásvilág, ami számukra annyira más, annyira eltér a megszokottól. Mi, magyarok pedig a szemükben egy nagyon gazdag, egzotikus, felfedezésre váró keleti világ vagyunk. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy végre meg­ mutathattunk nekik egy kis szeletet a zenénk, kultúránk, és nyelvünk gazdagságából. Idén először volt alkalma a hivatalos részvételre egy magyar együttesnek a madridi Magyar Nagykövetségen dolgozó kulturális és oktatásügyi szakdiplomatával közösen elvégzett munkánk, illetve a Balassi Intézet és mások anyagi támogatásának köszönhetően. E részvétel fontos diplomácia lépésnek is számít a két ország között - ami a közelgő közös európai uniós elnökségre tekintettel még nagyobb jelentőséggel bír. Idén Magyarország képviseletével a pécsi szék­ helyű Dutar együttes lett megtisztelve. Az együttest Csőke Renáta és Kopeczky Péter 2004ben alapította. A duóhoz a repertoár bővülésével más zenészek - Révész György, Siptár Miklós és Balogh Balázs - is csatlakoztak, így mára öttagúvá bővült a zenekar, amely számos szakmai elismerést vívott ki, kezdve a Kaleidoszkóp-díj 2005-ben való elnyerésétől, a Budapest Fringe Fesztiválon elnyert számos díjig. A repertoárjuk igen változatos; tiszta népdalok, átgondolt népzenék, feldolgozások és saját szerzemények mind megszólalnak kon­ certjeiken, ahol két különböző kultúra talál­ kozásának lehetünk tanúi, a magyar és a cigány folklór kincseit kutatva, azokat világzenei kontextusban egy kicsit másképp értelmezi újra. Az együttes meghódította Granadát. Hatalmas sikert aratott az első albumuk, az Idegen vendég dalain túl, a külön erre az alkalomra megzenésített és a magyar és lovári nyelvek mellett spanyolul is előadott Lorca versekkel, hiszen a Granada közeli kis faluban született Federico García Lorca mérhetetlen tiszteletnek örvend a helybeliek körében. A helyi lapokban több oldalas cikkek jelentek meg, méltatva a zenészeket; az énekesnő „mámontó és édes hangját”, amely méltó volt ehhez a lélegzetelállítóan gyönyörű helyszínhez, és külön is méltatták azt a gesztust, hogy a Lorca verseket itt előadták. A népi hangszerek közül a húros hangszerek nagy részét már ismerte a közönség, mivel a gitár mellett a mór időkből is rengeteg féle húros hangszer maradt rájuk, viszont a fúvós hangszerek nagy választéka lenyűgözte őket. A koncertek után a kisgyerekek megrotamozták az együttest, hogy közelebbről is megnézhessék ezeket a számukra ismeretlen hangszereket; a furulyát, a káváit és a tilinkót. A Dutar sikere jó példával szolgáltat az egyetemi zenekarunknak, néptáncosainknak és más for­ mációknak is, hiszen az együttes egy pécsi középiskola tanáraiból és diákjaiból formálódott. Érdemes tehát nagyot álmodni, és azt meg­ valósítani! (Róluk bővebben: www.dutar.hu) Marschalkó Linda Lublin - a kis nagyváros Erasmus körkép Sokan fölhozzák, hogy a klasszikus zene azért nem népszerű, mert „poros” és régi, de nem hinném, hogy igazuk lenne, hisz a stílus jelentősen átalakulva, de megtalálható és hallgatható ma is a kortárs műveken keresztül, melyek értékéről csupán az utókor mondhat igazán véleményt. A zenehallgatás értékválasztás. Attól, hogy a XXI. században élünk, nem feltétlenül kell elfelednünk, ami régen volt. Akik akkor éltek, azok sem felejtették az előttük élőket és alkotókat. Klasszikust idézve: „Szép az, ami nekem érdek nélkül tetszik” Megtehetem tehát, hogy olyat választok, amilyet akarok, viszont választásom akkor lesz igazán megfelelő, ha nem azt mondom az általam preferált zenéről, hogy „király7’, meg „menő”, vagy, Jó”, hanem hogy szép. Megfordítva Kant gondolatát: Ha rá tudom mondani biztonsággal, hogy szép, akkor tetszik igazán. Nem gondolom, hogy a klasszikus a „legzenébb” zene. Nem a többi stílus fölött, hanem azok mellett áll egyenrangúként. Van rajta kívül más muzsika is, ami szép. Csupán türelemmel kell lennünk iránta, mert bonyolult. Venni kell a fáradságot és meg kell érteni, el kell rajta gondolkodni. Nekünk pedig, akik fiatalok vagyunk, és szeretnénk majdan értelmiségiek lenni, mindenképp ki kell mellette tartanunk. Bujdos Iván Lublin tipikus egyetemváros. Márpedig egy Pázmányos hallgatónak ez mindenképp új élmény. Az egyetemi negyeded kívül is lépten-nyomon hallgatókba botlik az ember (ellenben nyáron kihal a város, ami igen vicces). Lublin, körülbelül háromszázezres lakosságával, gyönyörű óvárosával és várával nagyvárosnak (is) mondható. Az egyetem (a KUL) a város központjában talál­ ható. Innen nem messze vannak a kollégiumok is, a maguk minden előnyével és hátrányával. A másik lehe­ tőség az albérlet. Én ezt vá­ lasztottam és. nagyon be­ vált, hisz a lakótársam és a szomszéd joghallgatók sze­ mélyében igazi lengyel barátokra leltem. Aki az albérletre szavaz, fontolja meg milyen távolra is költözik, mert az éjszakai buszok csak csütör­ töktől vasárnapig járnak. Ennyit arról, hogy miért kisváros. Az egyetem képzési kínálatából elsősorban az Amerikai Jogi Centrum tárgyait érdemes választani. Ezen belül is Delaine Swenson órái kötelezőek! Swenson volt amerikai ügyvéd, ezen kívül számtalan, főleg ázsiai projektben vett részt, melyek ezen országok — mindenekelőtt Kína demokratizálódását igyekszenek elősegíteni. Az eredmény egy hatalmas élet- és jogtapasztalattal rendelkező, hamisíthatatlan amerikai stílusú em­ ber, akinek érdekes, interaktív, vicces órái vannak. Tavasszal pedig a születésnapja ürügyén grillezésre és házibulijába invitálja a jogászpalántákat. A többi órák egyébként nagyon hasonlóak az itthoniakhoz. Lényegében azonos időtartam, aktivitás, készülés. Mindenképpen javas­ lom felvenni a lengyel nyelvi kurzust. Jó lehe­ tőség megtanulni az alapokat, és a szemesz­ ter végén már érteni egy-két dolgot a bolt­ ban, buszon stb., és nem mellesleg ez heti két találkozót jelent a többi Erasmusossal is. Kinek ajánlható tehát Lublin? Aki szereti Közép-Európát (minden előnyével és hátrányával együtt), aki meg akar ismemi olyan nyugati hallgatókat, akik nyitottak a régiónkra, és mindenek előtt azoknak, akik közelebb kívánnak kerülni egy nagyon szimpatikus, tartással rendelkező, baráti nemzethez. És hogy kiknek nem? Akik nem szeretnek március 15-én tízcentis hóra ébredni. Síelni tudók előnyben. Na zdrowie! (Egészségedre!) Bárth Bertalan tizenötödik oldal �A vallás, mint üzlet - hit és pénz Ezúttal a piszkos anyagiak és a deklaráltan transzcendentális irányultság között fennálló egyik lehetséges kapcsolatra kívánok rámutatni. Olyan problémák megvilágítására teszek kísér­ letet, amelyek nem csupán a hitüket gyakorlókat, de minden embert egyformán érintenek, hiszen az vallási szervezetek társadalomban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlenül fontos. A hit világának elanyagiasodását legfőképp az egyházalapítások megállíthatatlannak tetsző folyamatán mérhetjük le. Felmerül a kérdés: milyen következményei lehetnek annak, ha a vallás üzletté válik? Mivel e téma a harmadik évezred hajnalán különös aktualitással bír, így talán nem fölösleges néhány szót szólni róla. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a fejlett országok lakosainak hithez való kötődése, legyen az bármilyen jellegű, nemzedékről nemzedékre egyre gyengébbnek bizonyul. Míg mára egészen veszélyes ponthoz értünk. Sokpólusú, szabadelvű világunkban már főként a természetfelettitől, a végső felelősségre vonástól való félelem miatt akarnak az emberek eltávolodni mindenféle vallástól. A legtöbben szeretnék elhinni, hogy itt a földön bármit meg lehet tenni, hiszen úgyis csak „egyszer élünk”. A legkülönbözőbb csatornákon keresztül kapjuk folyamatosan az ösztönzést, hogy ezt ne is tudjuk elfelejteni. A média és a modern liberális államok vezetőinek egyaránt érdeke, hogy az embereknek ne legyenek természetfeletti kötődéseik. így lehetséges gyakorlatilag a végletekig fokozni az eladásokat, illetve ekképpen lehet az eszmei gyökereiktől megfosztott, ezáltal szűklátókörűvé vált polgá­ rokkal jóformán bármit elhitetni. Az emberek így a gondolkodás képességéről lemondott bábokká válnak, akiknek csak a megszerezhető élmények mennyisége számít. Korunkban általánosan elter­ jedt a minőség keresésének felcserélése a mennyi­ ség gyűjtésével. Mintha bármit is érnének a majdani, elkerülhetetlen haldoklás közben ezek emlékei. Mindenesetre az emberek ma már egyre nehezebben viselik el, ha valaki korlátozni akarja őket életük felelőtlenségében. Ezért eltávolodnak mindenfajta vallástól, és közben akaratlanul is megalkotják a saját hitüket. Az anyagi javak és a korlátlan élvezés hitét. Régebben, így a középkor bizonyos időszakaiban még nem ez volt az elsődleges indok az egyháztól való elfordulásra. Sokszor éppen az elbizonyta­ lanodás és a valódi hit volt a motiváció. A hit abban, hogy a csalódások ellenére valahol mégis­ csak megélhető a tiszta vallás. Elsősorban ez ve­ zetett a reformáció új egyházainak létrejöttéhez, az emberiség vallási megosztásához is. Az is igaz ugyanakkor, hogy több, valóban nemes cél által vezérelt hitújító mellett gyakran a személyes motiváció, a kitörési lehetőség keresése és a hatalomvágy is erősen közrejátszott az egyházak alapításában. Nem egy olyan uralkodót láthatunk a reformáció időszakában, akik hatalmuk növe­ lését és az katolikus befolyás csökkenését szem előtt tartva váltottak vallást. Ebből a szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi sem változott az elmúlt fél évezred alatt. Csak az eszközök. A reformáció korában kezdődő vallásalapítási folya­ matok pedig mind a mai napig hatással vannak a világra. Azt megelőzően ugyanis soha nem voltak olyan erős új „vallások’ vagy egyházak, amelyek nem tűntek volna el szinte teljesen mindössze néhány évszázad alatt. Az ókori, illetve kora középkori birodalmakban általában tisztában voltak azzal, hogy egy erős és egységes egyházzal rendelkező állam sokkalta nagyobb eséllyel lép fel bárkivel szemben, mint egy eszmeiségében je­ lentősen megosztott népközösség. Akkor még sokak számára nyilvánvaló volt az is, hogy ezt az egységet leginkább a kereszténység képes nyújtani. A középkorban éppen ez a belső egység látszott megtörni. Ezért már nem mindenki látta egy­ formán hasznosnak a keresztény elvek mellett való kiállást. Ebben a helyzetben tudták áttömi a falat a reformáció erős támogatással induló egyházai. Az anyagi javak és a hitelvek összeütközésének leglátványosabb területe az új egyházak születése, a szekták és kisegyházak alapításának mára jellemző szűnni nem akaró divathulláma. A XX. század utolsó évtizedében kezdett Európába is begyűrűzni az USA-ban már régóta elterjedt szektásodási folyamat. Az 1990-es évek elején az újfent szabaddá váló, de szabadságukkal élni nehezen tudó közép- és kelet-európai államok ideális táptalaját jelentették ennek. Magyarorszá­ gon például a vallásszabadság túlerőltetésének hála olyannyira leegyszerűsítették az egyházalapítás feltételeit, hogy csak az nem alapított egyházat, aki nem akart. És ez még a mai napig így is van. Majd, amikor bevezették, hogy az állampolgárok jövedelmük után fizetett adójuk egy százalékát bármely szabályosan létesült, bejegyzett egyháznak átutalhatták, a kísértés már akkora mértékű lett, hogy annak egyre nehezebb ellenállni. Az úttörő az egykori teológus-hallgató, Németh Sándor által 1989-ben alapított ma már Hit Gyülekezete néven ismert tekintélyes üzleti vállalkozás. Ez a közösség a hittel visszaélő vallási marketing-tevékenység első és egyik legerőteljesebb nyílt megnyilvánulása. Az azóta már közoktatási és felsőoktatási intéz­ ményekkel, saját, hetenként jelentkező, többórás televízió műsorral, valamint ultramodern köz­ ponttal rendelkező kisegyház egy kissé erőltetett alapokon induló, ám a maga nemében rendkívüli sikertörténet főszereplője. Az V század környékén létező nesztoriánus szekta elvi alapjain felépülő „egyháznak” látványosan nincs más célja, mint a Katolikus Egyháztól való különbözés, és a vallásos élet mentén való meggazdagodás. Lassan ideje lenne bevallani, hogy valójában ez az a pont, ami miatt a szektáknak ténylegesen van létjogosult­ ságuk a harmadik évezredben: divat lett ugyanis különbözni a Katolikus Egyháztól. Hogy ennek mi az oka, azt ma már meglehetősen nehéz eldönteni. Talán a külső, erőteljes liberális behatások, esetleg az egyházi vezetők sokat emlegetett konzervativizmusa. De lehet, hogy ezek együtt, és még sok más. De, hogy miképpen lehetséges ennek a folyamatnak a megállítása, azt röviden meg lehet fogalmazni. Meg kell újulni és vonzóvá kell válni. Intő jel, hogy míg a világ azon részein, amely a média- és egyéb marketinghatásoktól elszigeteltebbnek mondható, egyre inkább hódít a kereszténység, addig a fejlett államokban a kisebb és jóval megengedőbb új egyházak hódítanak. Kétségtelen, az embereknek levegőre és valódi kötődésre van szükségük. Kevesebb kötöttséggel. A katolikusok ugyanis egy óriási egyházi közösség tagjai, ami - főként a városokban - automatikusan kevesebb személyes­ séggel jár. Vágyakoznak az olyan közösségek iránt, amelyek személyesen szólítják inog őket. És a szekták meg is teszik az embereknek ezt a szívességet. Mindeközben pedig jóval kisebb mértékben határolják be az emberek életét, mint, ahogyan azt a történelmi egyházak teszik. Bár már látható, hogy ez a tendencia nemsokára rendkívül veszélyessé fog válni, ma az embereknek mégis erre van szükségük. így minden egyházi közösség előtt két út áll: vagy megadják ezt nekik, vagy elveszítik őket. Ez utóbbi pedig hosszú távon meglehetősen veszélyesnek fog bizonyulni, mind az adott közösségek, mind pedig az eszmei korlátáiktól megfosztott emberek számára. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az említett korlátok nem csupán lehatárolnak, hanem a támaszkodást is nagyban elősegítik. Teleki Levente A Vidék Napja Ismét egy új tanév veszi kezdetét. Kezdődik a tanulás, a Zh-ra való felkészülés, az éjszakába nyúló magolás. De érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is. Hiszen az új tanévvel kezdetét veszik az új programok is. Ezen belül pedig nem csak a fergeteges bulikra és karaoke partikra gondolok. Érdemes olykor az egyetemre jövet-menet szétnézni a plakátokon, figyelni a hirdetéseket. Én pontosan így tettein, amikor felfigyeltem egy érdekes fclllívásra. így történhetett, hogy szeptember 18-án egy csodálatos napot töltöttem el a barátaimmal a Vtjdahunyad várban. Szeptember 18-án ugyanis, Budapesten az érdeklődők megismerkedhettek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programmal, a térségek turisztikai kínálatával, hagyo­ mányaikkal, művészetükkel és nem utolsó sorban az ott élő emberekkel. A program egész napos volt, reggel elsősorban a kicsiknek kedveztek, de délutánra összegyűlt a környék apraja-nagyja. A barátaimmal négyen indultunk neki a délutáni napsütésben, hogy felfedezzük a látnivalókat. Éppen akkor érünk oda, amikor kezdetét vette a „parasztolimpia". Itt különböző csoportoknak kellett megcsinálni viccesebbnél viccesebb fela­ tizenhatodik oldal datokat. Volt itt eldugott tárgyak keresése a szénakazalban, szénabála görgetés és kukoricadarálás. Egyszóval a szervezők igencsak megnevettették a közönséget. Mindeközben a Vajdahunyad vár belső részéhez közeledtünk rengeteg pavilont találtunk, ahol különböző a tájegységre jellemző érdekességekkel találkozhattunk. Láthattunk kovácsokat, kézműves karcolt tojásokat, fonott kosarakat, térítőkét egyaránt. Ezen kívül volt bőven étel-ital, bor és pálinkakóstolás, valamint ízletes pogácsa és perec. A nagyszínpadon zenés és táncos bemutató várta a közönséget. S habár ebben az évben már véget ért ez a fesztivál, javaslom, hogy aki kedvet érez ellátogatni, jövőre mindenképpen vegyen részt rajta, mert tényleg csodálatos élményt nyújtliat. Természetesen az év még csak most kezdődik, úgyhogy a sok tanulás mellett figyeljétek a lehetőségeket, és időnként látogassatok el ti is cgy-cgy rendezvényre. Császár Adrienn �Aknay múzsái Szentendre ékszerdoboz. Az ékszerdobozok pedig általában vonzzák a szépérzékkel mcgáldottrnegvert lelkeket. Tcliát nem lehet azon cso­ dálkozni, hogy Szentendre sok művészt inspirált pusztán annyival, hogy itt laktak, itt alkottak. Az embert körülvevő világ, környezet hat ránk, ebből merítjük energiánkat, vagy éppen fordítva; emiatt érezzük levertnek, megtörtnek magunkat. Szentendre sokunkat feltölt. Az itt alkotó mű­ vészek pedig hozzáadnak ehhez a nyugodt vibráláshoz valami folyton változó, megismétel­ hetetlen ajándékot. A művészet úgy lebeg a város fölött, mint Aknay János őrangyalai. Aknay János is a városban alkot, s hatvanadik születésnapjára gyűjteményes tárlatot rendeztek a szentendrei Műv’észetmalomban. 1971-ben költö­ zött a városba a művész, azóta is aktívan részt vesz a művészeti életben, a legendás Vajda Lajos Stúdiónak egyik alapítója, számos képzőművészeti csoport tagja, segítőié, támogatója. Közéleti szerepvállalásait, segítőkészségének megnyilvánu­ lásait hosszasan lehetne itt most sorolni, de érdekesebbnek mutatkozik festészetéről írni. Aknay János termékeny alkotó, négy emeleten keresztül csodálhatjuk alkotásait. Már maga a kiállítótcrem, a Művészetmalom is tökéletes adottságokkal rendelkezik a modern képek színes liangulatainak visszatükrözéséhez. A fehérre festett, olykor pusztán hagyott téglafalak, a hatalmas tér utat enged a szemünknek. A tárlat nem időrendben s nem is téma szerint cso­ portosítja a képeket, egymás mellett találjuk a 70es évek végén készült és a pár éve festett műveket. Ahogy haladunk a tárlatban, az eleinte zavaró rendezetlenség formás egésszé kezd összeállni. Két vezérmotívuma a város és az angyalfigurák. A város Szentendre, természetesen a művész sze­ mével. Nem is érthetjük, hogy hogyan ábrázolhatja egyenes vonalak sokaságával egy olyan város részletet, ahol minden utca kanyargós, ahol nincs derékszög és szinte egyenes sem. S mégis a tisztán geometrikus formák összeillesztésével kisutcás, szentendrei hangulatot kelt. Templomtornyok, apró ablakok, végtelenbe vivő lépcsők, Iráztetők sokasága: ez a város. Motívumait gyakorta félre­ teszi, majd évek múltán újrafesti, újragondolja őket, folyamatosan megújítva festészetét. így ez a festészet ma is folyamatosan változik. Képsoro­ zatai, képvariációi ugyanazokat a témákat jáija körül, s mégis tud nekünk újat adni oly sok év után is. Az a fajta művész, aki minden pillanatban dolgozik, aki átgondolja motívumait, képzet­ társításait, hozzátesz és elvesz dolgokat. Angyalképeit is aliglra lehetne összeszámolni, oly sok variánsban, oly sok éven keresztül foglalkozott Isten segítőtársaival. Leány-, festő- őr- vagy városvédő angyal-ikonok néznek ránk a falakról. Kisleánya betegsége, majd elvesztésének feldol­ gozása magától értetődően jelenik meg, épül be, lesz végtelen allegória képei témáiban. Az an­ gyalok mindenhol jelen vannak, egy angyal mindenkire vigyáz, viszont nem tud minket megvédeni a kudarcoktól, veszélyektől, csak segít nekünk, hogy el tudjuk ezeket viselni. Van, hogy nem halljuk meg, van, hogy túl sokat várunk tőle. Ó nem parancsol, csak öv; jelenléte láthatatlan biztonság, nyugodtsága erőt ad. Meghasadt tojás­ ból születnek, s rovásírás jellegű absztrakt alakba, vagy ikonosztázra emlékeztető formába önti őket a művész. A város fölött repülnek, ablakokba beköszönnek, tornyokba benéznek. Szentendré­ nek, a városnak is van angyala, aki vigyáz, hogy megmaradjon ez a hely olyannak, amilyen. Ezt az egyszerre földi és égi témájú festészetet, az egész eddigi életpályát egy oeuvre-katalógus könyv mutatja be a tárlat mellett. S ha lekéstük az október 18-i dátumról, januártól a debreceni Modemben is megtekinthetjük a kiséletmű kiállítást. Aradszki Dea KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon A KözösPont-misszió Sziget­ misszióként született 2000ben néhány elszánt fiatal lelkesedéséből a katolikus, a református és az evangélikus egyház közös kezdeménye­ zésére. Ennek az ökume­ nikus szerveződésnek célja a történelmi egyházak valódi értékeinek képviselete a hazai fesztiválokon, melyek a mai magyar ifjúság reális kereszt­ metszetét adják, helyzetét tükrözik. Munkatársai közé tartoznak a liárom egyház hivatalos képviseletét és a lelkigondozás bázisát biztosító lelkipásztorok, illetve e három felekezethez tartozó önkéntes fiatalok. A KözösPont először a Sziget Fesztiválon jelent meg, azóta már a VOLTon, az EFOTTon (egy alkalommal) és a Hcgyalja Fesztiválon is megtalálható a KP Sátor. Erdélyi fesztiválokon a Kcskenyút nevű testvérszervezetünk végez liasonló munkát. A hazai fesztiválok látogatói többségükben ma­ gyarok, ez azonban a Szigetről az utóbbi években nem mondliató cl. Többségükben franciák, hollan­ dok, de a világ minden pontjáról érkeztek fcsztivá- lozók. Természetesen a külföldi betérőket is szívesen fogadjuk, a mi feladatunk azonban elsősorban a magyar fiatalok megszólítása. A Sziget nem az erőszakos, nem is a dirckt, még csak nem is a „liatékony” misszió liclye. Sokkal inkább egyfajta hitvalló jelenlété, ami elgondolkodtat, megkérdőjelez bevett sémákat. Nem térítünk kinyilatkoztatás­ szerűen, nem bombázzuk az embereket jól bevált szlogenekkel, hanem magunkat is kitesszük a minden találkozással, eszmecserével együtt járó bizonytalanságnak. A krisztusi megváltás és szabadítás üzenetét a fiatalok nyelvén hirdetjük, nyitott elfogadással a betérő fiatalok értékeire, különös hangsúlyt fektetve a személyes, lelkigondozói beszél­ getésekre. A Szigeten a Civil Faluban kapott helyet a KözösPönt Sátor. Fiatalok szervezésében fiataloknak épült a sátor a programok és lelkibeszélgctésck tereként. Az idei szigetes KP stábunk kb. 30 önkéntesből állt. Váltásban dolgoztunk, mert a sátor majdnem egész nap, délelőtt 11-től hajnalt 5-ig nyitva állt a betérők számára. Napközben különféle programokkal; rajzolással, játékokkal, előadásokkal készültünk, amelyek az aznapi témánkhoz kapcsolódva segí­ tettek felvezetni a beszélgetéseket. Idén a „Kap­ csolat” témakörét jártuk körül (világgal, családom­ START-olj időben! Nem könnyű elhelyezkedni a munkaerőpiacon, főként nem pályakezdőként. Ezzel sajnos mindannyian szembesülünk. Ki korábban, ki később. Fontos ismernünk ezért a lehetőségeinket, tudatában lenni a kedvezményeknek, amelyek segíthetnek bennünket, hogy vonzóbbá váljunk a munkaadók számára. Bár tapasztalataim szerint nem áll túl sok eszköz a rendelkezésünkre, az egyik talán leghasznosabb a STARTkártya, amely adózási szempontból szolgál előnyökkel a munkaadó számára. Én még harmadéves koromban ismerkedtem vele egy szemináriumon, később pedig szakmai gyakorlatom letöltése során az ügyvédjelölt kolléganő személyes tapasztalatként számolt be a kártya kedvező fogadtatásáról. Jó tudni, hogy néhány munkaadó egyenesen pályázati feltételként szerepelteti a kártyát, Íriszen az számára a következő kedvezményeket biztosítja: 1. a tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesség; 2. a 3, illetve 1 százalékos munkaadói járulék és a 29, illetve 26 százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében mal, társammal, magammal, Istennel való kapcso­ latom), de valójában a beszélgetéseket soha nem szorítottuk korlátok közé, a téma inkább csak segítségül szolgált. Az esti órákban tcaházzá vált a sátor, hangulatos gyertyák mellet zsíros kenyérrel és teával vártuk a betérőket. Éjfél előtt közös állítattál zártuk a nappali munkát. Utána az éjszakai stáb erőn felül teljesített szolgálatot a már „kissé megfáradt" éjszakai látogatókkal és a hideggel dacolva. A Sziget utolsó napján, vasárnap katolikus misét, evangélikus és református istentiszteletet tartottunk a sátorban, minden fesztiválozó számára megadva a lehetőséget, hogy a szokásos istentiszteletén részt vegyen ilyen szokatlan körülmények között, vagy éppen megis­ merje a számára még ismeretlent. Amellett, hogy a betérőket fogadtuk, a közösségünk befelé is épült. Megismertünk más felekezeteket, megismertük egymást, hozzánk hasonló fiatalokat; olyanokat, akik ugyanúgy, mint más mai fiatal szeretjük a jó zenét, jó liangulatot, jó bon (persze mértékkel), táncot stb., és van valami lényegi ha­ sonlóság bennünk, a hitünk - az a közös pont, ami összeköt minket. (Rólunk bővebben: www.kozospont.com) Marschalkó Linda a bruttó munkabér 10 százalékának, második évében 20 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség (járulékkedvezmény). A járulékkedvezményeket azok vehetik igénybe, akik a vonatkozó jogszabály (2004. évi CXXIII. törvény) szerint pályakezdőnek minősülnek,- így felsőfokú végzettség esetében a harmincadik életévüket még nem töltötték be; tanulmányaikat befejezték, vagy megszakították; es először létesítenek foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Amennyiben tehát munkát kirántok vállalni a nyáron, illetve év közben, mindenképpen ügyeljetek arra, hogy erre lehetőség szerint diákszövetkezeten kerüljön sor, Íriszen így START-kártya jogosultságotok sem kerülhet veszélybe. A kártya kiváltása rendkívül egyszerű, és ellentétben az e hivatalban megszokott órákon át tartó várakozással, meglepően rövid idő alatt igényelhető az APEH Budapest, 13. kér. Petneházy u. 6-8. cím alatti ügyfélszolgálatán. Természetesen önmagában a kártya nem elegendő a kívánt állás elnyerésére, ugyanakkor megnövclhctőck az esélyek a segítségével. Akinek már aktuális a kérdés sok sikert kívánok! (További információ: www.magyarorszag.hu,www.apeh.hu) Fábián Beatrix tizenhetedik oldal �Utolsó látogatás A második világháború idején, végső kiképzésükre várva angol katonák szállnak meg egy használaton kívüli vidéki kastélyban, mielőtt a frontra vezénylik őket. Egy fiatal százados szemléli katonáit, amint a szükséges felszereléseket pakolják le a teherautókról, és sietős egyked­ vűséggel birtokba veszik a hatalmas, kopott­ ságában is pompás épületet. A százados járt már itt korábban. A tágas folyosók, a díszes lépcsők, a kiszáradt, piszokkal teli szökőkút, a szobrok és a festmények mind-mind ismerősek számára. *** Beszámoló következik egy könyvről és a belőle készült filmről. A könyvet kevesen olvasták. Az Utolsó látogatás című, itthon 2009 májusában bemutatott filmet művészmozik poros, de mégis barátságos vetítőtermeibe kényszerítették... hiába, az európai kultúra a kevés bennfentes kedvtelése, luxusszámba menő magánhobbija lett, egy beavatott, szűk köré... Pedig Evelyn Waugh hasonló című, 1944-ben írt regénye, amelyet Ottlik Géza 1973-ban ültetett magyarra, a közelmúlt európai irodalmának egyik alapműve. Waugh angol is - kicsit mindig gyanús és furcsa az európai, „kontinentális” szemnek -, katolikus is - furcsa és gyanús az angol szemnek -, így tehát duplán érdekes figura. Aki nem mellesleg, minden ellenkező híresztelés és sajátos keresztneve dacára férfi. Angol melankóliával és ironikus humorral telezsúfolt könyve pedig egy különleges kirakós játék, amelynek darabjai a végén csodálatosan, egyik pillanatról a másikra kerülnek a helyükre, és így a cselekmény egyes elemei csak a legvégén nyerik el értelmüket. A történetben a két háború közötti angol világ legillusztrisabb helyszínei és szereplői elevenednek meg: az oxfordi egyetem, London, Velence, Marokkó az egykori gyarmatok képviseletében, és főleg a csodálatos angol vidék, a countryside, bennük a kor tipikus alakjaival, melyek némelyike pőrén áll előttünk az író vesékbe hatoló jellemábrázolása által, mások éppen csak felvil­ lannak, és már el is tűnnek a nagy forgatagban. Szívünket különösen melengeti a regényben szereplő, a filmből már hiányzó két magyar utalás (távoli magyar kuzinokra és Horthy Miklós 1919es bevonulására Budapestre...). Ennél is fontosabb kapocs a magyar olvasó és a regény között a temérdek rokon vonás, ami e könyvet és Szerb Antal Utas és holdvilágít összekapcsolja. A két író bizonnyal hasonló műveltségű, humorú, mi több, lelki alkatú lehetett; regényeik konklúziója mégis egészen más. A történet röviden a következő: a főhős, Charles Ryder százados, a könyv elején friss oxfordi diák az egyetemen összebarátkozik egy furcsa, különleges fiúval, Sebastian Flyte-tal. Barátságuk mély és önzetlen - de a dúsgazdag famíliából származó Sebastian óvakodik attól, hogy barátját bevezesse családjába. Ez előbb-utóbb mégis, óhatatlanul megtörténik, Charles pedig, aki londoni középosztálybeli családból jön, elámul a látványtól, a hatalmas kastélytól, a természetes, a mindennapok velejárójaként tekintett pompától, és nem utolsósorban Sebastian gyönyörű húgától, Júliától. Amint barátja észreveszi összekacsintását a lánnyal, el is hidegül tőle - ő egyedül, kizárólag csak magának akarta Charlest. Ezt követően a szereplők útjai különválnak. Évek telnek el, Sebastian elzüllik, idült alkoholistaként tizennyolcadik oldal Marokkóban tengeti napjait. A család feje, a Lord mindeközben Velencében él, házasságtörő kap­ csolatban, és esze ágában sincs hazajönni. Charlesból ismert festő lesz, az egyetemet persze nem végzi el, ellenben megházasodik. A végzet azonban nem engedi a markából: egy hajóúton újra találkozik a már szintén házas Júliával, és ekkor beteljesül korábbi vonzalmuk. Immár együtt tervezgetik a közös jövőt... A könyvben csak sejtetve, de a filmben ki­ hangsúlyozva szerepel a történet homoszexuális szála. Barátja talán szerelemmel vonzódik Charleshoz. A hatvanas évek hippijeinek előképe, Sebastian élete a lázadásról szól. Küzdelme az ifjúság folytonos, és megérthető harca „a szabadságért” - amelyből születhetnek ugyan értékek, de ami a maga egészében előbb-utóbb anakronisztikussá válik. A legtöbben ezért ki is növik a lázadó kort; az csak a fiataloknak áll igazán jól (ezért veszélyesek az ötven feletti férfiak hosszú hajjal...). A társadalmi változások viszont soha nem forradalmi gyorsasággal következnek be, a lázadás pedig nem önérték, és előbb-utóbb öncélúvá válik. Van, aki tönkremegy ebbe, mint Sebastian, akinek örökös szeretetéhsége nem lelhet kielégítésre. Nem képes betagozódni az őt egyébként szerető közösségbe; elkerülhetetlen bukását az olvasó és a néző sajnálja, de így nem válhat morális hőssé. A történetben nem csak Sebastian bukik, hanem egy társadalmi osztály, egy életforma, sőt egy egész társadalmi rendszer is. Ezt az osztályt, az angol arisztokráciát két ellenszenves karakter, az erőszakos, kíméletlen anya (a filmben Emma Thompson nagyszerű alakításában), és a nevet­ ségesen „karót nyelt” legidősebb fiú képviseli. De a bukásban, amikor valami nagy és nemes tűnik el, mindig van mit siratni. A történelem folya­ matosságának megszakadását látjuk, egy évszáza­ dokig egyeduralkodó réteg lassú elsorvadását, amely ez idő alatt ugyan temérdek bűnt és hibát követett el, létében maga is anakronisztikussá vált, de mégis, eltűnésével a századok minden magába szívott műveltsége, erkölcsiségc, előkelősége is elenyészik. És nem marad más utána, mint a gyönyörű épület, benne a szobrok, festmények, könyvek, és a kertben egy kiszáradt szökőkút. Hagyjuk magukra egy pillanatra az angolokat, és gondoljunk magunkra is egy kicsit: nekünk még ennyi sem igen maradt, legfeljebb mutatóba. A lassan elsüllyedő életforma helyébe azonmód másik lép: képviselője Júlia félje, a gátlástalan amerikai üzletember, aki örömest eljátssza a buzgó katolikust, hogy ezáltal feleséget nyerve be­ bocsátást nyeljen a család ismeretségi köreibe. A rang és a cím segítségével pedig még a háborúból is hasznot húz. A huszadik század új, modem embertípusát látjuk, egyelőre még a felsőbb körök eleganciájához igazodó modorral és stílussal. A történet legfontosabb és legnehezebben kibogozható szála a család katolicizmusa köré fonódik. A szigorú anya bigottnak tűnik, vallásossága öncélúnak látszik. Valójában jót akar, de rosszul. Mégis, ha rosszul akaijuk is a jót, attól még az jó marad. A végre egymásra találó Charles és Juha nem lehet egészen egymásé. Sokáig ennek ellenére úgy tűnik, hogy a szerelem legyőzheti a társadalom, az Egyház és a család által állított akadályokat. De Júlia mégis csak, „túlságosan is” katolikus; ilyen körülmények között nem lehet soha boldog és nyugodt. Hamis a magyar lapokban a film kapcsán megjelent kritikák kérdésfeltevése, amely a történet legfőbb dilemmáját kívánná összefoglalni („legyőzheti-e a bigott vallásosság a boldogságot”?), mert Waugh ebben a konflik­ tusban a vallás oldalán áll — csak éppen mélységes és őszinte megértéssel szemléli a másik oldalt is. Joggal várnánk el talán ezt az empátiát az Egyház nézőpontjának megítélésekor is. A vallás, mint mindennapi életmód - ábrázolja a katolikus Waugh - az arisztokráciával együtt, bár nem feltétlenül kéz a kézben süllyed a mélybe. Az egyébként jószándékú, nyitott Charles - aki rácsodálkozik a család sajátos világára - sem akar többet, mint „boldognak lenni”. Júlia gon­ dolkodása tehát nem „korszerű”, de ő hitéből adódóan nem a maga ura. Amikor a Velencében lébecoló őshippi családfő hazatér meghalni, gyermekei papot hívnak hozzá. A régóta hitetlen apa először üvöltve küldi el a bárgyúnak lefestett falusi papot, de az utolsó pillanatban mégis fejet hajt; reszketeg kezével keresztvetéssel fogadja a végső feloldozást. A hippi nem hippi többé, hanem az akolba visszatért bárány. Az egyetlen szereplő, akinek személyes sorsa „happy end”-del zárul. Lánya és gyermekei megkönnyebbült mosollyal búcsúztatják apjukat. E mosollyal eldől, hogy Júlia nem választhatja a bűnös, házasságtörő szerelmet. Charles eleinte ámulva figyeli ezt a világot, minden vágya, hogy a benne szereplők közé tartozzon. De valójában képtelen erre. A vallásosság nehezen befogadható, emberi hibák, gyengeségek által eltorzított megjelenése nem ragadhatja magával. Sorsa az új impulzusok mohó behabzsolása, de mégis az örök kívülállás, a sodródás és így a boldogtalanság. De ebben a történetben mindenki boldogtalan lesz. Az eltérő világnézetek össze­ egyeztethetetlenek; egymással is, és a világ realitásával is. A százados fanyar mosollyal a szája sarkában sétál körbe a hatalmas, gazdája által magára hagyott birtokon. Júlia a háború elől Amerikába menekült. A házban és a kertben katonák sürgölődnek. Éppen a szobrokat és a képeket takarják le ponyvákkal, félre nem érthető utalásként. Amikor majd e leplek lehullnak, a képek és a szobrok már csodálni és csodálkozni való kulisszákká silányultak, és nem a mindennapok hűséges kísérői többé. Egy kultúra süllyed el a mélyben, és Európa már soha nem lesz ugyanolyan, mint egykor... Koltay András �Placebo - Battle for the Sun CD kritika Sok teória létezik arról, hogy miért jó egy együttes. Az elsődleges" általában, hogy a zenészek mennyire tehetségesek. Aztán ott van magának a daloknak a különleges és bonyolult szerkezete, ami aztán mégis egy ütős egységgé alakul át. \Sgy szimplán csak új még a csapat és izgalmas. Nos ha ezek egy gyógyír jellegű zenének a tő összetevői, akkor a Placebo sikerének titkát homály takarja... Nincs itt szó az együttes lehúzásáról: a zene valóban ezreket ragad meg. Az idei Sziget plakátokon az ő nevük szerepelt a legnagyobb betűkkel, és augusztus 15-én már két órával a koncert előtt ki tehették a „megtelt” táblát a nagyszínpad és környékére. Biztosan közelebb kerülünk a siker titkának felfedezéséhez, lia a választ továbbra is a EL,A,C,E,B és O betűk plakáton szereplő hatalmas méretében keressük. Brianék persze nem így látják, és még csak nem is az új „Battle Fór The Sun" c. albumukat tüntetik fel okként a jobb hangulatra. A csapat ugyanis nem rég liajtott végre egy tagcserét: az új dobos Rózsaszín sajt Kapuzárási pánik es hang árum Egy egoista apa-elnyomott fia kapcsolat. Valójában egy igen nagy fikció. Egy mi lenne ha...? Mert mi lenne, ha egy embertípusnak, akinek rendes körülmények között sohasem születne gyermeke legalábbis olyan nem, akiről tud - mégis sikeredne egy? És mi lenne, ha egy embertípus, aki rendes körülmények között valószínűleg soliascm nevelne fel egy gyermeket, mégis megteszi valahogy? A filmben a klasszikus „Mi lenne, lia Rómeó és hiba mégsem végzi ilyen csúf módon?"-típusú kérdéssel kerülünk szembe óhatatlanul. Ugyanis Papp Tibor (Bczcrédi Zoltán, aki kissé kopasz, kissé köpcös, de igenis el tudja hitetni, hogy ó a falu bikája, mert jól csinálja, amit csinál) valószínűleg soliascm nevelte volna gyereket, ha a felesége nem távozik olyan tragikusan hamar az élők sorából, mint ahogy tette. Akkor valószínűleg Papp Tibor és felesége közt a férfi elviselhetetlenül agresszív modora és kiállhatathn egoizmusa miatt idővel megkeseredik a viszony, ami rövid vág)' kevésbé rövid úton a há­ Stcvc Forrcst és állítólag sok életet liozott az együttesbe. „Valami újat akartunk, amiben több szín és optimizmus van!’ Itt persze érdemes megállni, különösen, ami a színeket illeti. Még a Meds megjelenése előtt kérdezték a csapatot arról, hogy hogyan jellemeznék az előző albumaikat, mire a nagyon frappáns „zöld, sárga, Irama, kék” választ adták. Ez annak ellenére, hogy kicsit arrogánsán flegmának hangzik egész ügyes válasz volt. A tény ugyanis az, hogy zenei pályafutása alatt nem sok változatosságot vitt a munkájába a csapat. A „Black Markét Music”-on ugyan van egy nagyon üdítő és annál kevésbé említett rap jellegű szám, a „Spitc &’ Malicc", de ezen kívül végig megmaradtak a stílusnál, amit egyes források (talán némileg eltúlozva) a Nirvána egy glam verziójának titulálnak. Ha kottán nézzük a számokat szinte kínosan egyhangú a basszus (A „Bittér End” című slágerben összesen két liang szerepel), és a többi liangszcrről sem lehet elmondani, hogy különösebben virtuóz dallamokat játszanak. Azon ha n a torzítás annál több, és Bnan minden pirulás nélkül beszél az említett interjúban arról, hogy szedik darabjaikra és aztán mindenféle cffcktekkel gazdagítva, hogyan rakják újból össze a számokat. Azt, hogy a dalik különösebben hajaznának egvmasra azonban tagadják, a „Without You I’m Nothmg" c. zasság felbontásához vezet. így Dani (Tóth Barnabás, aki egyben a film rendezője és forgató­ könyvírója is) csak nagyritkán látta volna az apukáját, és ebből is csak egy olyan sablon vicces történetet lehetett volna összehozni, ahol az útját kereső fiatal felnőtt srác néha együtt ebédel a link „faterral", aki soha véget nem érő csajozós s/torikkal fárasztja, és bugyuta tanácsokkal látja cl. Ám jelen esetben Dániel kénytelen végigasszisztálni apja évtizedekig elhúzódó kapuzárási pánikját és kicsinyes hisztijeit, amit azonban meglehetős nyugalommal túr cl. Hiszen Dániel jó fiú. És követve a jófiúk lázadási technikáját „csakazértsc" lesz rosszfiú belőle, apja minden igyekezete és bánata ellenére. O, kis romantikus túlzással az igazit keresi és Tibor állandó, rövid és igencsak velős intelmei ellenére sem hajlandó c keresgélése közben néha napján megpihenni egy-cgy kevésbe igazi hölgy mellett. És persze a történet nem lenne az, ami egy meglepőnek kevéssé nevezhető, ám annál inkább üdítő fordulat nélkül: Dánielnek elege lesz „a fiú neveli a felnőni képtelen apukát"-szercpből és kivesz egy kis szabit. A történet szempontjából ugyan kevés, hangulatilag azonban annál nagyobb dobás a francia jelenet. Itt hallható ugyanis a leghosszabb ideig a film külön hangulati varázsát adó hang druna (különleges, doblioz hasonló harigot adó ütőshangszer). A szemnek - és persze Tibor Est egy pohár bor mellett... Programajánló Mai rolianó világunkban nincs időnk a kultúrára. Vilaki egy beszélgetés során azt mondta nekem: ha vállalkozna, biztosan kocsmát nyitna, hisz’ arra mindig szükség van. Még így válság idején is. Abban van a „biznisz". Ez a mondat elgondolkodásra késztetett... Vijon én mit kezdenék, lia lenne pár forintnyi invcsztálnivalóm? Azt hiszem, egy hangulatos vendéglőt nyitnék. És lia még időm is lenne, biztosan magam készíteném az ételeket is. Na. de ne kalandozzunk ennyire cl Mert ilyet látunk nap, mint nap. Étcl-italfogyasztás, némi halk zene és kész is. Ebből tizenkettő egy tucat. Mitől is lehetne liát különleges az én kis tavernám? Műsor. ,A szórakoztatás mindig is vonzotta az embereket. Élő zene. Amolyan húszas-harmincas évek stílusában. De az még nem sokban különbözne a lejátszóból sugárzottól. Akkor legyen kis zene és kis szöveges adalék. De ehhez már két ember szükséges. Kell egy zenész, leginkább zongoraművész, aki amellett, hogy a fejében - pontosabban szólva a kezében - több ezer kotta és dallam rejtőzik, még zenetörténeti érdekességekből is naprakész. Ezen kívül szükség van egy beszélgetőpartnerre, aki a művészvilág és történelem színes anekdotáival végigvezeti az est fonalát. Mindezt a betévedő vendégek esetleg a vacsora elfogyasztása után egy pobár finom bor mellett élvezhetik végig. És hogy változatossá is tegyem a műsort néha vendégelőadókat is hívnék, teszem azt az Akadémia Quartctct vagy Jókai Anna írónőt, az Egyetemi Kamarazenekart, gitármű­ vészeket, Koltay Gábor filmrendezőt, táncosokat, akik bemutatják a zene és tánc fejlődésének összliangját a keringőtői a vérpezsdítő salsa-ig... Szép gondolat mindez, de sajnos nincs befektetnivalóm. Emellett mindezt már kitalálták előttem és meg is valósították. Immáron hatodik éve,minden évben egyre nagyobb és nagyobb sikerrel És. hogy albumukkal való hasonlóságot a basszista Stcfan Olsdal tagadja: „Nem, már vagy tíz éve bele sem hallgattam abba az albumba. Sosem állt szándékunkban, hogy újraalkossuk a múltat, pont az ellenkezőjét tettük. Próbálunk előre lépni, a „Battle fór the Sun"-t inkább egyfajta újra felfedezett energiából építkezik.. Amikor megváltunk Stcvc Hcwitt-to), egy ideig fennállt annak lehetősége, hogy egy’ Pct Snop Boys szerű duóban maradjunk - nevet fel Molko -, de inkább úgy döntöttünk, hogy trióban folytatjuk. Abban azonban biztosak voltunk, hogy nem akarjuk feladni, hiszen 20-as éveink eleje óta ez volt az életünk, túl sok energiát fércöítünk bele ahhoz, hogy egyszerűen csak elsétáljunk. Biztosak voltunk benne: még nem adtuk kí magunkból a legjobbat!" Ennek ellenére semelyik ponton nem állítják, hogy a „Battle Fór The Sun lenne ez a legjobb, inkább az energikus „újrakezdős” jellegét hangsúlyozzák. Ez meg úgy tűnik rendben is van, mert amikor a Szigeten színpadra léptek, az együttes minden tagjáról lerítt a boldogság és az energia: látszott, hogy megint élvezik a zenélést. És valóban, most már régebbi számok is előkerültek az újakkal együtt, két ráadást nyomtak le, a közönség meg hálásan őrjöngött. Ahhoz, hogy pontosan miért is, illetve mi az ami az együttest oly sikeressé teszi ugyan nem kerültünk közelebb. Annyi mindenesetre levonható, hogy Placcboék élvezik csinálni, és egy darabig meg fogják is, a közönség pedig változatlanul "több mint tíz éve imádja egyre nagyobb dózisban bevenni a zenéjüket. Barát Zsófia folytonos nyers, ám embertípusától egyáltalán nem szokatlan Káromkodásában kissé megfáradt fülnek pihentető kitérő után a fim fonala visszatér a pesti valóságba és rendezi a szálakat, ahogy illik... Anélkül, hogy bármiféle elemzésbe bonyolódnék a magyar film és magyar filmezés helyzetét illetően csupán annyit mondok: ennek a filmnek még nem volt meg a helye a ha/ai kategóriák között. De csinált egyet magának. És vária szeretettel a további, hozzá hasonló alkotásokat. Hajrá. Ahlonczy Zsuzsi hol találják a kedves ítélet-olvasók ezt a filmbéli liangulatú liclyct? A pontos cím: 1082 Budapest, Szentkirályi utca 28.. II. emelet, II. János Pál pápa terem. A liázigazdák még mindig, és változatlanul: Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens. Minden adott tehát hogy megvalósuljon az étterem-elképzelésem. Csupán étellel nem tudunk szolgálni. Egyelőre. A következő estre október 21-én kerül sor 18:30 órai kezdettel a Díszteremben Zene a humorban, humor a zenében címmel. Az est meghívott vendége: Kovács András Péter, humorista. A belépés díjtalan. Azt hiszem, minden adott egy kellemes estéhez. Egy óra után, előtt, vagy csak a pár perces szünetben beugorva egy kis kikapcsolódásra. Mindenkit vár szeretettel: a Pázmány Szalon. Ablonay Zsuzsi tizenkilencedik oldal �Kérdőív Elhelyezkedési preferencia vizsgálatáról A Karrier Iroda a következő, 3 perc alatt kitölthető kérdőívvel a hallgatók elhelyezkedési preferenciáját szeretné vizsgálni. Kéijük, hogy a kitöltött űrlapot az aulában álló Karrier faliújság alatt található postaládába dobják be. A kérdőívet kitöltők között 3 db 6.000 Ft-os könyvutalványt sorsolunk ki, amelyet a Szent István Társulat egyetemünkön működőJustinianus Egyetemi könyvesboltja ajánlott fel. Leadási határidő: október 10. Együttműködésüket előre is köszönjük! 1. Pontozza 1-10 között az alábbi lehetséges munkahelyeket a szerint, hogy a diploma megszerzését követően hol és mennyire szívesen dolgozna jogi és/vagy nem jogi munkakörben: Nem jogi munkakörben: Jogi munkakörben: Államigazgatás, közigazgatás (minisztérium, hivatal, önkormányzat, rendőrség, APEH, stb.): Igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség, végrehajtás): Kis (1-6 fős) ügyvédi iroda: Nagy, esetleg több országban jelenlévő ügyvédi iroda: Közjegyzőség: Pénzügyi, tanácsadói, adó- és bankszektor: Hazai cég: Multinacionális cég; Non-profit szektor: Egyéni vagy családi vállalkozás: Külföldön szeretne munkát vállalni: Egyéb: 2. Jelen időpontban van-e konkrét elképzelése, hol dolgozna legszívesebben? Mi az? 3. Részt venne-e az elhelyezkedést segítő képzéseken (kompetencia fejlesztés, közigazgatási versenyvizsgára felkészítés, stb.) meg az egyetemi tanulmányai alatt: X igen X nem 4. Gondolt-c arra, hogy az egyetemi tanulmányai befejezését követően is képzi magát? Ha igen, jelölje meg, milyen képzésen venne részt szívesen: • Doktori képzésen • Szakosodást segítő (felsőfokú) szakirányú továbbképzésen ■ Kompetencia-fejlesztő (önismereti, kommunikációs, önéletrajzíró, stb.) képzésen • Egy újabb diploma megszerzésével, mégpedig: • Egyéb: 5. Érdekelné-e gyakornoki munka a piaci szektor prominens szereplőinél a diploma megszerzését követően is (tapasztalatszerzés, esetleg munkavállalás érdekében)? X igen x nem 6, Személyes adatok: Évfolyam: Tanulmányok várható befejezése: Szak: 7. Ha szeretne részt venni nyereményjátékunkban, a következő adatokat is adja meg! Név: Telefon: p p y fö? z fa? E-mail: ma, aasst. vaskapu 6 a ?) UJhat vím is TUDOM, o TUdHÍT, H0G7 S—T6l£ 46 W . D-síO NE rO ooc & Barát Zsófia rajzai y rh MOUOOfA WLX; T1OYÍV1, CUU l CM y V m VAAJ. MÍM A oyAKtói ma’A uaotam a ka'ís kid sok * __LUjÍÉMAjÍ Mér»" MIT W51ÍI«.?! tlZ-J tos a vlc.es! rKitw vamozA .U6H élUtM A SUM WT ! XT MVUCI HAV«p HWtCU'Cj » L sitt tv . neo-.«ÍL ~ Universitas cum politika?! Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) azt szeretné elérni, hogy a politika újra mcgjclcnltcsscn a felsőoktatási intézményekben. Az ifjú keresztény­ demokraták egyeztetéseket kezdeményeztek a parla­ menti frakcióval rendelkező pártok ifjúsági szerve­ zeteivel, és mintegy egy hónapos egyeztetőmunkát követően konszenzus született. Ez az országos poli­ tikában oly ritkán tapasztalható véleményazonosság jelzésértékű lehet. Könnyen elképzelhető, hogy még a 2010-cs választások előtt a gyakorlatban is realizálódhat ez a kezdeményezés. Az ifjúsági szervezetek egy, a rektori konferenciának in közös levélben juttatták kifejezésre álláspontjukat. A fiatalok politikai aktivitása, a demokratikus jövő záloga - hangsúlyozta Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője, az Ifjúsági Kercszténydemokrata Szövetség ditökc, karunk egykori hallgatója és HOK-elnökc. Ebben politikai- és világnézettől függetlenül mindenki egyetért: valóban fontos, hogy a fiatalok ne forduljanak el a politikától, valamint, hagy érdeklődjenek a közélet eseményei iránt. Abban a kérdésben, hogy az egyetemeken milyen szinten legyen jelen a politizálás, már lehet, kell, és érdemes is vitatkozni. Még mielőtt egyesek politikai háborúkat vizionálnának az egyetemek folyosóin, ahol konzer­ vatívok és liberálisok egymást fojtogatva vívnak ádáz csatát cgy-cgy kopogtatócédula megszerzéséért, le kell szögezni: egyáltalán nem erről lenne szó. A kez­ deményezés célja, hogy szabályozott keretek között, értelmes vitákon a „szcllcmharcok tiszta sugaránál” felszámoltassák a fiatalok politika és közélet iránt tapasztalható általános közönye és információhiánya. Alátámasztja ezt az állítási „Az Ifjúság 2IXI8 Gyors­ jelentés”, amely - a korábbi kutatásokhoz lusonlóan részletesen elemzi a fiatalok és a politika viszonyát. Arra a kérdésre, hogy' egy jó állampolgárnak fontos-e a választásokon való részvétel, a válaszadók 72%-a igennel válaszolt. Ezzel szemben csak 34% vesz részt ténylegesen is a választásokon. Megállapítható tehát, hogy a fiatalok kétszer nagyobb arányban élnének demokratikus jogaikkal, de a tájékozottság és motiváció alacsony szintje miatt mégsem teszik. Ijesztő, hogy a fiatalok fele elfogadhatónak tartana egy diktatúrát ma Magyarországon. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődést! nyugateurópai országokban, vagy az Egyesült Államokban természetes, hogy az egyetemek és főiskolák politikai rendezvények színterei lehetnek. Magyarországon a rendszerváltás óta kialakult megosztottság eddig ezt nem tette lehetővé. Az egyetemi politizálás tiltásának húsz évvel ezelőtt nyilvánvalóan az volt az indoka, hogy az MSZMP-t távol tartsák az intézményektől, de mára ezt a döntést felül kell vizsgálni. Á Felsőoktatási törvény nem tartalmaz a politikai rendezvényekre, illetve a kampuszókon megalakuló politikai jellegű hallgatói szervezetekre vonatkozó szabályozást, az egyetemek szervezeti és működési szabályzatai azonban sok esetben elutasítóin Fogalmaznak ezekkel kapcsolatban. Ezért a hallgatók által megszervezni kívánt politikai rendezvények burkolt formában vagy külön engedélyek beszerzése után valósulhatnak csak meg. Napjaink jtolitikai döntései 20-30 évre befolyásolják a fiatalok jövőjét, ezért ezek a döntések nem szület­ hetnek meg nélkülü(n)k. A fentebbi felmérésekben szereplő tendenciák feltétlen javulnának, ha a pártok vagy azok ifjúsági szervezetei ott is megszólíthatnák a hallgatókat, ahol a legtöbb idejüket töltik: a felső­ oktatási intézményekben. A szervezetek működése nyilván nem sérthetné az oktatás rendjét, valamint egyenlő feltételek mellett zajlana. Az új elképzelésről általánosságbm annyi mondható el. ltogy minden bejegyzett párt ifjúsági társszervezete lehetőséget kapna a megjelenésre, ha az aktív jogviszonyú taligátok között taggal rendelkezik. 'létót nem a pártok, a pártpolitika kerülne előtérbe, hanem a közélet fiatalokat érintő kérdései, melyet elsősorban nem „nagypolitikusok, hanem a kortársak vezetnének elő. Szintén fontos megjegyezni, hogy' a politika nem az egyetem oktatóit és egyéb alkalmazottait célozva kerülne be az egyetemek és főiskolák falain belülre, hanem a hallgatók számára. Palócz László � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 4. szám 2009. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Subject The topic of the resource Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (557kb+4187kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_4_20091008 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20091008 Relation A related resource T00093 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya