https://omeka.ppke.hu/files/original/f4f5c53389bd55988a1c9b2aa4cbac28.jpg 350de747f331ad6e52e274aa02ce6564 https://omeka.ppke.hu/files/original/2c358bcd8d3ab15b3c491186ee760b5a.pdf 08e3a6ff0dbf427989f2c6ae8f5acb89 PDF Text Text ?P<E_iteUtJ<.ll_-5J2.C>OclO51í A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE TART A JOGI FELSŐOKTATÁS? ÓTOK UTAS ÉS HOLDVILÁG OVERDOSE PRO FACULTATE 2009 SAJTÓFOTÓ SIMON DENG XII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. május 11. �Merre haladunk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Néha kínos, kellemetlen dolgokról is beszélni kell. Néha nincs helye az udvariaskodásnak. Világosan látható, hogy a hazai felsőoktatás, és azon belül a jogi felsőoktatás súlyos gondokkal küszködik. Az alábbi cikk Karunk egyik oktatójának tollából - rövidke terjedelme csak e gondok vázlatos felsorolását teszi lehetővé, de e témáról szól e számunkban szerzőnk terjedelmes vitacikke is - mi pedig várjuk a többi hozzászó­ lást e kérdéshez. Talán hasznunkra válna, ha elkezdenénk a beszélgetést (A szerk.). addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Merre haladunk? In memóriám Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro IJicultgte 2009 HIVŐ SZÓ 2 3 3 4 6 6 7 7 8 8 9 9 10 10 10 11 11 12 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. Ekkora létszámmal nem lehet érdemi munkát végezni, de még húszfős gyakorlatok esetében sincs lehetőség az elmélyült mű­ helymunkára. Egy óra hangulatát és színvonalát ugyanis az átlag ha­ tározza meg, nem az egyébként érdeklődő, de létszámában sajnos csekélyebb réteg. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz, akik nehezen helyezkednek el, és a túlkínálat miatt lenyomják az ára­ kat is. így aztán a rátermettebb is kénytelen gyakran évekre a mini­ málbérrel beérni. Az előző állítás itt is igaz: a jogászság színvonalát a nagy átlag alapján mérjük. A tömegsodrás rontja az oktatás színvo­ nalát is, és így a végzettek felkészültségét is csökkenti. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az oktatók olykor kissé sértődötten reagálnak rá, ha nem járnak az óráikra, pedig dolgozniuk kellene azon is, hogy széles körben népszerűvé tegyék tárgyukat. A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is. Ugyanakkor nem marad sem idő, sem kedv a hallgatókkal való bajlódásra. Az egyetemi munka jelentős részét az órákon kívüli tevékenység töltené ki, a diákkörök, konzultációk, kötetlen beszélgetések fajsúlyos részét adnák a képzésnek - ha hatékonyabban működnének, mint ma. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Igaz, az oktatók között is egyre kevesebb az univerzális műveltségű ember, a klasszikus „professzor”, és legtöbben egy szűk jogi szakterület mes­ terei csupán, másfelől nyilván mégis a közéletben jártas, munkájuk­ nál fogva is érdeklődő emberekről van szó. A hallgatóság újabb és újabb generációi pedig évről évre veszítenek az általános felkészült­ ségükből, történelmi, irodalmi, közéleti, politikai ismereteikből, így hiányzik a közös alap ahhoz, hogy elrugaszkodjunk róla, és lehetővé váljon valamely téma mélyreható, érdemi tárgyalása. Az egyetemi ok­ tató szépen lassan az általános iskolai tanár szerepébe kényszerül. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a kated­ rára és egy hosszú monológban 90 percet beszélni. Lehetőséget kel­ lene teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és „eladható” legyen a tan­ anyag (akár különféle technikai segédeszközök használatával), és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, valós párbeszéd alakulhas­ son ki a tanár és a hallgatóság között. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírás ugyanis a leg­ több tanár számára terhes kötelesség, nem teljes értékű tudományos munka. így a könyvek jobbára a tételes jognak a jogszabálynál vala­ mivel bővebb, a kommentároknál szűkebb körű ismertetésére szorít­ koznak. Egy adott jogterület „szelleméből” nem tudunk meg semmit belőlük, és meg sem próbálják megszerettetni tárgyukat az olvasóval. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati is­ mereteket. El lehet végezni úgy a hazai jogi egyetemeket, hogy a diák nem találkozik egy szerződéssel, keresetlevéllel, bírósági ítélettel sem. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az elmélet megismerése el­ engedhetetlenül fontos lenne akkor, ha a hallgatót általa megérinti az adott jogterület mögöttes „filozófiája”, meglátja a jogi szabály mö­ gött közösségi és egyéb értékeket is. Az egyetemnek legalább annyira feladata az értékpreferenciák kialakítása a diákokban, ha úgy tetszik, világnézeti nevelésük, mint a jogszabályok megismertetése; elvégre mégsem jogtechnikusok, hanem felelős közéleti emberek nevelésére szövetkeztünk össze. A fenti, hevenyészett pontok jószándékú összefoglalásai közös gondja­ inknak. Ki kell mondani: a kialakult helyzetért tanár és diák együtt felelős. Ugyanakkor mindig vannak és lesznek kivételek, akik képesek kibújni az általánosítás csapdája alól. A többiek se bántódjanak meg: te­ gyünk inkább közösen arról, hogy változzon a mai, sok tekintetben ne­ héz helyzet. Egy Pázmányos oktató �In memóriám Kukucska Zsófi „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatás­ nak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésé­ nek; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Idq’e van a keresésnek és ide­ je a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnck; ideje a liadakozásnak és ideje a békes­ ségnek” (Ószövetség, Prédikátor könyve III. fe­ jezet 1. vers) Mindennek rendelt ideje van, mondja a Köny­ vek Könyve. Mi, gyarló emberek mi mást tehe­ tünk, minthogy elhiggyük. Van, amikor nem akarjuk elfogadni, van, hogy megrendül a hi­ tünk. Ilyen történik akkor, ha elveszítünk vala­ kit, akit szívből szerettünk. Nem értjük miért történt. Nem látjuk az okát. Isten útjai kifürkészhetetlenek- mondja a népi bölcsesség, azon­ ban egy tragédia után ez sem ad megnyugvást. Minden tragédia egyedi, ezért minden tragédia feldolgozása is csak egyedi lehet. Nekünk, akik szerettük Zsófit, talán az adhatott megnyug­ vást, hogy csodálatos élete volt. Szeretett, és vi­ szontszerették. Adott és ezért kapott is. Külö­ nösen szerencsés ember volt Zsófi atekintetben, hogy számára megadatott az a különleges ké­ pesség, hogy tudott adni anélkül, hogy ezért bármit elvárt volna szeretett feltétel nélkül. Bol­ LL.M. - PROGRAMM dogságának ez volt a kulcsa. Boldog volt. Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít egész életünk során és ehhez csak annyit kell tudnunk, hogy a boldogsághoz egyetlen út vezet: a szeretet útja. Zsófi 21 éves volt, mikor 2008 októberében a gyászos monorierdei vonattragédia áldozata lett. Mi, földi halandók időben méljük az életet. Pedig micsoda balgaság ez. Az idő tény, nem érték. Zsófi ajándék volt. Egy angyal, egy égi tünemény földi életünkben. Ez érték. A mo­ solya, kedves szavai, szeretetteljes mozdulatai ezek mind, mind értékek. Ilyenben kellene mérnünk az életet. A fájdalmat azért érezzük, mert ettől megfosztattunk. Mindazonáltal re­ méljük, hogy egyszer majd, ha eljön az ideje, mi is ugyanoda kerülünk, ahova le kerültél, és vi­ szontláthatunk Téged. Mi is adunk annyit, mi is szeretünk annyira, hogy oda kerülhessünk aho­ va Te kerültél. Addig is szívünkben élsz, drága Zsófikánk! FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Is­ kola 2009 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudo­ mányok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább „jó" minősítésű („cum laude") egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomá­ val rendelkező felvételizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem ál­ lam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfoga­ dásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett okle­ velet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabá­ lyoknak megfelelően kell elismertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelent­ kezéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A ,jó”, illet­ Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: -Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa -Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: wwwandrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu Akik szerettek Téged, Zsófi Felvételi hirdetmény A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti; d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkal­ mazható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indo­ kolt esetben - különösen a választott kutatási te­ rületre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bi­ zottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú, vagy azzal egyenérté­ kű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács en­ gedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizs­ gával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával tör­ ténő felvételt azzal, hogy az abszolutórium meg­ szerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelv­ vizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga meg­ létének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 80.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori ta­ nulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját á Doktori Iskola honlap­ ján. (wwwjak.ppke.hu) A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló dip­ loma/oklevél másolat (ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/ oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord doku­ mentum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetésé­ ről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2009. június 19-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anyagok és a július 15-ig esedékes szóbelifelvételi be­ szélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvétek eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szüksé­ ges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) foga­ dóórája: hétfőnként 11-13 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogböl­ cseleti Tanszék (tel.: 4297-229). harmadik oldal �Amit a dánoktól tanulni érdemes Vitacikk a honi jogi felsőoktatás problémáiról „Uraim! A helyzet az, hogy benneteket az egye­ temen teljesen elrontottak. Valószínűleg helyre­ hozhatatlanul. A gólyatábortól fogva belétek nevelt jogászi sovinizmussal, amikor részegen, fél lábon ugrálva énekeltétek a jogászindulót... A terjengős, bonyolult, félig latinul írt tanköny­ vekkel... Hiányoznak a konkrét, gyakorlati is­ meretek, a nyelvtudás. Az ügyféllel, munkatár­ sakkal szembeni empátia. Hiányzik a »józan, paraszti ész«, a strukturált gondolkodás. Az írásbeliség gyenge, egy levél megírása is gondot okoz. Ennek az eredménye, hogy egy évfolyam­ ból legfeljebb egy-két embert, de alkalmasint senkit nem tudunk felvenni!’ A fentieket egy közelebbről meg nem nevezett, prominens nemzetközi ügyvédi iroda ügyveze­ tője közölte velem és más gyakornokokkal, szakmai gyakorlatom idején, egy rögtönzött délutáni fejtágítón. Még ha csak általában a ma­ gyar jogászképzésről beszélt is, és nem feltétle­ nül a mi karunkon folyó képzésről, nem árt fontolóra venni a szavait, és feltenni a kérdést: vajon mennyire mondható korszerűnek a mi oktatásunk, és mennyire felel meg a munka­ erőpiac, elsősorban a versenyszektor elvárásai­ nak? A felvetés aktualitását aláhúzza, hogy valamifé­ le képzésreformot karunk legkiválóbb oktatói is üdvösnek tartanának (Id. Elitképzés az egye­ temen - kerckasztal-beszélgetés Kilényi Géza és Zlinszky János professzorokkal, ítélet, 2009/2.), jóllehet e cikk írója óvakodik azt a látszatot kel­ teni, mintha az előbbi oktatók osztanák nézete­ it. Ellenben vannak saját, friss külföldi tapaszta­ latai arra nézve, hogy a jogászképzés milyen is lehet. És azt is gyorsan hozzá kell tenni (mielőtt a Kedves Olvasó a falhoz csapná a lapot, mond­ ván, hogy „De hát a nyugatiak gazdagok, ők megtehetik!”), hogy a minőségi, korszerű kép­ zés nem csupán pénz kérdése. Ahogy mondani szokás: az igazi különbség a fejekben van. A cikk előfeltevése, hogy a dán jogászképzés a legmesszebbmenőkig megfelel a jogászi munka időszerű kihívásainak és versenyképes - nem csak a hazai, hanem a globális piacot illetően is. Az alábbiakban elsőként a dán oktatás egyes, fontosnak vélt sajátosságait venném sorra, majd pedig rámutatnék a hazai jogi oktatás egyes, hátrányosnak tűnő vonásaira, alkalmasint fel­ vetvén a dán megoldások itthoni alkalmazásá­ nak lehetőségét. Gyakorlatias, interaktív oktatás. A tanítás legjava szemináriumi jellegű, 20-40 fős foglalkozáso­ kon folyt, kivéve egyes, elméleti megalapozást célzó tárgyakat, amelyeknél a nálunk ismert klasszikus előadási forma is alkalmas. Egy fél­ évben 3 tárgyat kell felvenni, ami heti 9-12 órát (3x3 vagy 3x4) jelent. Kevésnek tűnhet, de a ta­ pasztalat az ellenkezőjét mutatja: szeptember 1jétől fogva dugig volt a könyvár. Ennek oka, hogy az órák folyamatos készülést igényeltek. Felkészülés nélkül egyszerűen nem volt értelme bemenni az órára, mert ott nem az előadási anyag ismétlése folyt, hanem a már megtanult anyag alkalmazása. A cél az ismereteket gyako­ rolni, skillckrc tenni szert. Az órán kivétel negyedik oldal nélkül mindenkinek szerepelnie kellett, fiktív ügyekben bírói posztot vagy ügyfél képviseletét ellátnia, komplex jogesetről vagy jogi problémá­ ról PowerPoint prezentációt tartania, ill. a témákhoz/esetekhez egyébként hozzászólnia. Utána pedig szétboncolták, kivesézték, amit produkált. Nem egyszerű, gagyi kiselőadások­ ról van tehát szó, mint idehaza, amiért „jól meg­ felelt” minősítést adnak annak, aki vállalja, és amelyeken mindenki elveszti a fonalat, és szén­ né unja magát. Ráadásul ez az itthoni megoldás nem biztosít egyenlő esélyeket a hallgatók szá­ mára, valamint növeli a kontraszelekciót is. Mindezek után persze azt gondolnánk, hogy Dániában a hallgatók messze elkerülték az órá­ kat. De nem. Annak ellenére sem, hogy az órákra bejárni nem volt kötelező, sem kataló­ gus, sem zh, semmi nem volt, az oktatók min­ dig legalább 70%-os jelenléttel számolhattak. Meggyőződésem, hogy ez a fajta oktatás nagy­ részt megspórolja a hallgatónak mindazt a „belerázódást”, amit szakmai gyakorlat/jelölti idő­ szak alatt, ill. egyáltalán szakvizsga előtt el kell szenvednie, amikor közlik vele, hogy az éppen­ séggel nem úgy van, amint az egyetemen taní­ tották neki. (Ernst Rabéi is írja, hogy amikor fiatalon bíróként dolgozni kezdett, a felettese, egy idős bíró figyelmeztette őt, hogy teljesen felejtsen el mindent, amit az egyetemen tanult, igazolásul pedig minden héten megmutatta ne­ ki, amit az aktuális jogtudományi folyóiratok­ ban teljesen haszontalannak talált.) Azonban a gyakorlatias oktatás ennél többet nyújt: aktív/ kreatív megismerésre, gondolkodásra tanít. Vizsgák nyitott könyv mellett. Amint Ausztráliá­ ban vagy az USA-ban, a dánoknál is szabad a jogszabályokat használni vizsgán, még a szóbe­ liken is. Az üzenet világos: a normaszöveg adott, nem cél, csupán kiindulópont. Az abban történő eligazodás, a releváns rész megtalálása és alkalmazása, értelmezési kérdések, norma­ konfliktus megoldása sokkal közelebb áll a CDjogtárral rendelkező 21. századi jogász munkájá­ hoz, mint a bemagolt szakaszok „feléneklése”. (Eszembe jut, amikor Kilényi professzor úr Szi­ lárd Leót idézte, miszerint „Az ember feje nem arra való, hogy szecskával tömjék tele!’) Ez per­ sze nem azt jelenti, hogy ne kellene az anyagot elsajátítani, de hogy végső soron az alkalmazási készség lesz döntő. Ez azonban többet jelent az alkalmazásnál: a teljes, konkrét jogügylet vagy jogintézmény átlátását, gazdasági-társadalmi rendeltetésének megértését is magában foglalja. Nemzetköziesedés. „Future lawyers must be inter­ national" - szólt az aarhusi jogi kar dékánjának köszöntője. Arra a felismerésre alapul, hogy a globalizáció korában az angol nyelv, esetünkben a jogi szaknyelv tárgyalóképes ismerete nem al­ ternatíva, hanem szükségszerűség. A dán hall­ gatók számára ezért minden félévben kötelező egy angol nyelvű tárgyat is hallgatni. Szerencsé­ re a mi karunkon is vannak olyan oktatók, akik vállalják az idegen nyelvű szemináriumok tartá­ sát. Azonban előfordul, hogy létszámhiány mi­ att el sem indulnak, vagy éppen túlságos szak- Hamlet idejében sem volt könnyű dánnak lenni... irányultságuk bátortalanítja el a hallgatókat. De a hallgatóknak sem kellene idegenkedniük e kurzusoktól, mert előbb vagy utóbb úgysem tudják megkerülni ezeket. Az informatikai lehetőségek kihasználása. Oda­ kint, ha a tanár valamely okból nem tudta meg­ tartani az órát, vagy feladatot osztott ki, vagy valamely anyagot töltött fel a netre, vagy csak kellemes hétvégét akart kívánni, arról mindenki idejekorán értesült e-mailen keresztül. Bár en­ nek csírái a Neptun-üzenetek képében, egyes, progresszívebb tanszékek illetve a Dékáni Hiva­ tal gyakorlatában nálunk is megjelentek, karun­ kon a hirdetőtáblák internetes (Neptunos érte­ sítések, adott esetben e-maillel kombinálva) in­ formációs lehetőségekkel történő kiváltása még gyerekcipőben jár. A Neptun további kiaknázat­ lan potenciált jelent az írott anyagok internetes megosztására nézve is. Elég körülményes és fá­ rasztó helyzetet eredményez, amikor itthon a gyakorlatvezető „kézre ad” egy fénymásolatot, és utána lehet rajta osztozkodni, egy órát sorban állni a fénymásoló előtt... Kint az órákra min­ denki a helyi e-learning platformról (www.aula. au.dk) letöltött, frissiben kinyomtatott handoutokat lobogtatva érkezett órára, vagy hozta a laptopját, és azon nézte át az aznapi tematikát, eseteket, olvasmányokat, ami kellett. Tananyag-limit. A kötelező (vizsgán számon kérhető) irodalom tantárgyanként legfeljebb 600 oldal lehet, azaz egy szemeszter- során ez három tárggyal számolva 3x600=1800 oldalt je­ lent. A mögöttes filozófia szerint 600 oldal elég arra, amit az adott témáról el lehet mondani. (Ez a mi esetünkben, félévenként 7-10 tárggyal számolva, vizsgánként kb. 200 oldalt jelentene.) Ha valaki nem tudja az ismereteit ilyen teljede­ lemben kifejteni, ott valami vagy ővele, vagy pedig a tárggyal nem stimmel. A limit, ha a tan­ anyag pontos körülhatárolásával párosul, garan­ ciát jelent a hallgató számára, egyrészt megóvva őt a mértéken túli terheléstől, másrészt, a szá­ mon kérhetőség biztosítéka. Aki bukott már meg amiatt, hogy olyan konkrétumot kérdez­ tek tőle, amire a tankönyv csak halovány utalást tett, az belátja ennek jelentőségét. De a megol­ dás az oktatók számára is hasonló előnyöket kínál. �A tanárok elkötelezettsége. Vagy mondhatnám, fa­ natizmusa, végletes odaadása, elkötelezettsége. Távolról sem akarok olyasmit állítani, hogy ne­ künk ne volnának lelkiismeretes, odaadó taná­ raink, mert igenis vannak. De azért itthon még­ sem láttam olyat, hogy a tanár egy csapteleppel (!), laptoppal-prezentációval, és tíz kiló könyvvel jött volna be az órára, úgy, hogy azokat egye­ nest a munkahelyéről cipelte magával, és nem az egyetemi irodájából hozta (a csaptelep egyéb­ ként egy szerzői jogi eset illusztrációjául szol­ gált). Nem fájt a foguk az őket szünetben meg­ kereső hallgatók kérdéseire válaszolni, útba iga­ zítani (nem, nem melegebb éghajlatra küldeni), adott esetben álláslehetőségekről beszélgetni. Egyik tanáromat továbbra is rendszeresen meg­ keresem e-mailen, ő pedig érdemben válaszol (!). Az általam megismert tanárok életkora 30-45 év között ingadozott. Fiatalos lendületük részben talán ennek köszönhető (bár ez önmagában még nem szükségszerűség), részben pedig talán an­ nak, hogy nem a mi „klasszikus közép-európai” oktatási módszerünkön nőttek fel, nem zúdult rájuk olyan mennyiségű fölös információ, ami kiölte volna belőlük a szenvedélyt. A hallgatók hozzáállása. Bizony, barátaim, lenne okunk a szégyenre. A dán és általában minden egyéb külföldi hallgatónak ugyanis nemfáj meg­ szólalni. Sokkalta fesztelenebbek, nem lámpalá­ zasak, kimondják a véleményüket, adott eset­ ben idegen nyelven is. Mert lehet nekünk, ma­ gyaroknak tiszteletre méltó lexikális tudásunk, azzal tanácsos inkább tévés vetélkedőbe műso­ rába menni, mert az esetmegoldásban, a tények összekapcsolásában, a jogi relevanciák feltárásá­ ban egy fikarcnyit sem fog neki segíteni. Az in­ formáció önmagában nem érték, hanem csak ak­ kor eredményez értéket, ha felhasználják. Ha pedig egyáltalán nem használják fel, vagy nincs kilátás arra, hogy felhasználják, akkor bizony az információ ismeretének szükségessége kérdőjeleződik meg. Amikor órán egy eset kapcsán a CISG hatálybalépéséről folyt a vita, egy dán liallgató nem tudta, hogy Lengyelországban 1996-ban már nem volt szocializmus. Én persze igen, ez nekünk alap. Ámde a kérdés irreleváns­ nak bizonyult, és többé senkit nem érdekelt, hogy én tudom-e, vagy hogy a srác műveletlen volna, vagy valami. Ha feltesszük, hogy a mun­ kához ennyire alapvető történelemtudás sem kell, akkor mit is fogunk kezdeni majd a szak­ mában az ilyen jellegű ismereteinkkel? Ám ez az okfejtés még egy, a korábbi generációkra jellem­ ző ismeretszínvonalat feltételez. A mai hallga­ tóknál már a kielégítő passzív/lexikális ismere­ tek sem jellemzőek. Előző számunk hivatkozott cikkében említésre került az emberanyag egyre silányabb minősége. Amilyen eseteket néha a ta­ nároktól hallok (pl. nem tudni, hogy 2, azaz kettő világháború volt, vagy hogy valaki azt ál­ lítsa, Marx a két világháború közt élt), és ami­ lyen arcokat néha az egyetemen látok, semmi kétségem nincs eziránt. Mindez még nem lenne baj, ha a hallgatók órai aktivitása arányosan ja­ vulna. Azt tudom javasolni a hallgatóknak, hogy ne hátulról, hanem elölről töltsék fel a padokat. Hogy készüljenek az órákra, ha a tanár is fogé­ kony a közös munkára, és ne legyen már min­ den az oktatók hibája. Ne legyen már gáz jelent­ kezni, és feltenni azt a kérdést: „Miért?” Mégis­ csak egyetemen volnánk, ahol nem elvárás, hogy minden a legelső hallásra egyértelmű legyen. Az előbbiekből már valószínűleg kitűnik egy s más dolog, amit érdemes volna újragondolni, felülvizsgálni, megváltoztatni. A fenti megálla­ pításokon túl is van azonban néhány, külön ki­ emelésre érdemes gondolat. Úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb lecke, amelyet a dán (nyu­ gati) példa a klasszikus, német mintájú közép­ európai jogászképzés számára nyújtani tud, végső soron magában a jogi gondolkodásmód­ ban keresendő. Abban a gondolatban, hogy a jog önmagában nem érték', vagy ha érték, akkor sem önmagáért létező érték, hogy bebiflázva, kívül­ ről kellene fújni. A jognak célja, funkciója, társa­ dalmi-gazdasági rendeltetése van. Tartalmát a tár­ sadalmi igények alakítják, működésében pedig visszahat e viszonyokra. Mint ilyen, létében nem szükségképpeni, hanem változékony, és rend­ szeresen változik is (egy törvényt átlagosan két­ évente módosítanak). Áz ügyfél szempontjából pedig a jog csupán az érdekérvényesítés egyik eszköze. Mégis úgy tanuljuk, akárha maga a Szentírás volna, azzal a különbséggel, hogy az utóbbit nem kell szó szerint tudni. Bizonyos jogágaknál ennek még lenne is értelme (pl. ka­ tegorikus és alapvető szabályok, elvek, eljárásjo­ gok stb.), de a magánjog esetében ez így köve­ telménynek sok, skill-nek viszont kevés. Éppen csak a lényeg sikkad el: a jó értelemben vett közgazdasági megközelítés. A szabály nem ma­ gától értetődő. Hiába tanuljuk meg, ha nem tudjuk, milyen célokra használhatjuk fel. Több ezren átmentünk már kereskedelmi jogból, anélkül, hogy egyáltalán láttuk, hogyan is néz ki egy izmosabb, sokszereplős szállítási szerződés, a maga finanszírozási segédkötelmeivel együtt; vagy anélkül, hogy tudnánk, egyáltalán mi vég­ ből is kereskednek az emberek? Visszaemlékez­ vén az öt évemre, egy kezemen meg tudom szá­ molni azokat az alkalmakat (pontosan emlék­ szem, hiszen ezek a reveláció erejével hatottak rám), amikor életszerű magyarázatot kaptam va­ lamely jogi szabályozásra. Ellenben, ha a pénz felől közelítjük meg őket, a szabályok értelmet fognak nyerni. Minek kellene agyatlanul bema­ golnom azt, amit másképpen is meg lehet ta­ nulni? Az pedig már szinte szóra sem érdemes, hogy a polgári jogi diszpozitív szabályok megta­ nítása egy jogintézmény vagy szerződéstípus archetipikus lényegének érzékeltetésére még csak-csak alkalmas, azonban ne gondoljuk, hogy egy komoly jogász, midőn éppen egy tar­ tós jogviszonyt minden részletében szabályozó, 90 oldalas, adott esetben atipikus szerződést szerkeszt, nem fog e szabályoktól minden le­ hetséges és megengedett módon eltérni, úgy, ahogyan az üzleti ésszerűség diktálja. A diszpozi­ tív szabályok látenssé válnak, ill. a hagyományos (re-aktív) jogalkalmazás, valamint a kisebb per­ értékű ügyek terrénumára szorulnak vissza. A gazdasági megközelítésmód elégtelenségén még az sem változtat, hogy tanítanak nekünk közgazdaságtant, „kifejezetten joghallgatók­ nak”, ami azt feltételezné, hogy elsősorban testre szabott, sajátkepi jogi-gazdasági isme­ reteket fognak tanítani. Ámde ezt közgazdá­ szok tanítják, és - az ő szakértelmüknek szóló minden tisztelet mellett - meg kell jegyezni, hogy abból, hogy az egyetemen két, sok tekintetben összefüggő tudományt egyaránt tanítanak, önmagában még nem következik az interdiszciplinaritás. Vajon elvárható-e a hall­ gatótól, hogy két különböző, sajátosan eltérő természetű és fogalomkészletű tudományból mindent magának mazsolázzon ki, ráadásul úgy, hogy még azt sem tudja, mi alapján indul­ jon el, mert - teszem azt - még nem tudja, milyen területre akar szakosodni? Hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy felvegyenek a tan­ székre legalább néhány kettős végzettségű (jogász-közgazdász) oktatót. Esetleg, a tan­ könyvek egyfajta „keresztlektorálásával” is le­ hetne valamit segíteni ezen. Még egy gondolat a gyakorlatokról. Nincs értel­ me „gyakorlatot” tartani azért, hogy a hallgatók még egyszer végighallgassák, ahogyan a tanár ledarálja az előadás anyagát. Ráadásul ez a tanár számára is rendkívül fáradságos, pláne ha egy délután folyamán 4-5 gyakorlatot tart, és mind­ egyiken csakis ő szerepel. Emellett, ilyen fajta gyakorlatot tartani hihetetlenül unalmas is le­ het, a velejáró szakmai kihívás pedig tart a zé­ róhoz. Hogyha e cikk írója egykoron gyakorlat­ vezető lenne, el sem tudna képzelni annál kényelmesebb pozíciót, mint ahogyan Jákob B. Sarcnsen, egy dán ügyvéd, tartotta az óráit. Minden órán moot court, fiktív per zajlott, amelyhez a hallgatók study group-akba vagy team-ekbe voltak beosztva, és az Internetről le­ töltött húsz jogeset (nem BH-k, kész megoldás­ sal, hanem csak tényvázlatok) eldöntésében kel­ lett változatos perbeli pozíciókban helytállniuk. A hallgatók vitatkoztak, az „Öreg” pedig figyel­ te őket, néha firkantott valamit a táblára, illetve időnként egy-egy talányos felvetéssel irányította a vitát. A végén megbeszéltük a megoldást, az alternatív argumentumokat, a per valós kime­ netelét, és hogy mi a szakmai tanulság. Nem mondhatnám, hogy Sarcnsen meggebedt volna, mindamellett maximális tiszteletet vívott ki ma­ gának. Ahogy egy kanadai hallgató mondta: 'He’s hell of a lawyer’ A kifejtettek alapján esetleg nem így tűnhet, ezért még egyszer hangsúlyoznom kell: nem azt kívánom sugallni, hogy a hagyományos képzési modellünket, értékeinket egy az egyben toljuk félre. A leírtak magánvéleményt tükröznek, amely nem abszolút vagy tévedhetetlen. Azon­ ban, időszerű volna egy megfelelő középmérték erejéig igazodni a kor kívánalmaihoz. Legalábbis elgondolkodtató, hogy a szakma ma is úgy vé­ lekedik a képzésről, amint száz évvel ezelőtt, Ráhel idején. Holott, időközben maguk a né­ metek is messzemenően nyitottak az skandináv/angolszász módszer irányában. Ha a Páz­ mány nem lesz képes erre, rövidesen ki fog ke­ rülni a hazai jogi fakultások élbolyából. Ami az informatikai lehetőségek kihasználását illeti, az ELTE-ÁJK máris előttünk jár (egy ottani isme­ rős beszámolója alapján). A globális trend azt mutatja, hogy a jogászi hivatás 10-15 éven belül alapvető változáson fog keresztülmenni, to­ vább, a jelzett irányban. Ezzel együtt a régi fel­ fogás képviselői letűnnek. A Pázmányon múlik, hogy képes lesz-e a haladásra, vagy pedig a kor fog majd felette ítélni, kegyetlenül. Tormás D. Ármin (Ha van igazán fontos kérdés számunkra, akkor a jogi oktatás elengedhetetlen megújítása kétségtelenül ilyen. Éppen ezért e-mailben váijuk a vitacikkre reflektáló, azt kiegészítő vagy azzal vitatkozó gon­ dolatokat, oktatóktól, diákoktól egyaránt! A szerk.) ötödik oldal �Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya Nagyszerű, hogy a kommunikációs gépezet, va­ lamint az aktuális megmondóemberek fáradt­ sága nem hiábavaló, pusztába kiáltott szó. A megszólalásig az igazira hasonlító mérgezett mag úgy tűnik, termékeny talajra ér. Mennyi jó szándék, s mennyi felelős gondolat! Vannak ugyan okvetetlenkedők, akik úgy gon­ dolják, a díszletek mögötti világ a valódi, s az a színjáték, ami a nagyközönségnek szól, valójá­ ban csak a tudatlanok bárgyú ömlengésének ad utánpótlást, működik afféle ideológiai Patyomkin-faluként. Megható az a féltő aggódás, ami szinte számolatlanul termeli az általánosságokat, a semmitmon­ dó, de hangzatos szólamokat, észrevétlenül kú­ szik be az ember zsigereibe, deformálja szemé­ lyiségét, szinte megkérdőjelezi helyét a világban. Vinnak, akik azt állítják magukról, hogy még nem találkoztak romákkal. Ennek ellenére erős indíttatást éreznek, hogy megnyilvánuljanak ebben a kérdésben, akár szóban, akár írásban, s a médiától átvett silány közhelyekkel át is adják véleményüket, ami persze sziklaszilárd - hiszen betanulták. Az, hogy konkrétum nincs benne nem zavaija őket, talán fel sem tűnik. A meg­ oldást pedig az olcsó szóvirágok nem engedik felszínre jönni. Ilyesmire persze ezekben a kö­ rökben nincs is igény, s az akarat hiánya sok-sok szócséplőnek biztosít egzisztenciát. Nehezen hihető, hogy nem találkoztak velük, mert az élet minden területén ott vannak. Ha máshol nem, a fodrásznál, az ilyen-olyan kis boltokban, üzletekben, a virágosnál, a különbö­ ző vendéglátóipari egységekben, s még hossza­ san lehetne sorolni. Hogy nem lehet őket észre­ venni? Talán azért, mert beilleszkedtek, részévé váltak a többségi társadalomnak. Ahogy nem kapjuk fel a fejünket, ha egy szőke embert látunk, s nem csodálkozunk, ha egy barnát, így az elfogadott normák szerint élő ember sem kelt feltűnést. Pedig itt vannak körülöttünk, mellettünk. Kedvességük, vidámságuk sokszor varázsol derűt gondterhelt arcunkra - csak a jót mindig nehezebb észrevenni. Persze az is lehet, hogy az önnön fényétől elkápráztatott egyén nem lát semmit, és nem is akar látni semmit. Ugyanakkor a problémák, az igazi gondok va­ lóban léteznek. Nem kell idegen országba utaz­ ni, még a fővárost sem kell elhagyni ahhoz, hogy a mélybe, a gyökerekhez jussunk. Valószí­ nűleg objektívebb lenne nagyon sok minden megítélése, ha megtapasztalnák személyesen is a nehézségeket, megismernék a bajok forrását. Akkor talán megszűnne az a finomkodó illegetés, amivel tisztes távolból megpróbálják körül­ járni a helyzetet, s remélhetőleg megszűnne az egészséges gondolkodású többség iránt érzett gyűlölet is. Elkendőzni, meg nem történtté tenni dolgokat legalábbis társadalmi vakság, de elbagatellizálni az atrocitásokat, pimaszul, flegmán elintézni a viszszavonhatatlan bűnöket az egyik legnagyobb al­ jasság, amit el lehet követni a megalázott, hitében, önbecsülésében megcsonkított többség ellen. A módszeres, aprólékos gonddal véghezvitt rombolás az élet szinte minden területén tetten érhető. Lassan alig-alig van kapaszkodó, fogy­ nak a pihenőhelyek, egyre ritkább a feltöltődésre, erőgyűjtésre az alkalom. Az összefogás, összetartozás szavak pedig előbb-utóbb értel­ metlen, tartalom nélküli, egymás utáni betűk kusza összevisszaságává lényegülnek. A társadalom szilárdnak hitt épületébe termesz­ ként költöznek be a szépen formált mondatok, az ehető mázzal bevont gondolatok, a gondosan tálalt irományok, a nélkülözhetetlen társnak ki­ kiáltott képi hamisság. Rágják, emésztik azt, ami az évszázadok során a sok-sok válogatáson keresztül beépült és szilárddá, megbonthatatlanná tette az építményt. A családok módszeres szétzilálása, ellehetetlení­ tése, s a manapság már egyre többször előfor­ duló nevetségessé tétel, kigúnyolás úgy tűnik, már kellő rombolást végzett. A hatalom kényekedvének kitett, a médiatartalmakkal kitömött zombik, vagy az önmegvalósítás mókuskereké­ ben vágtázó „belőlem csak egy van” egyének tu­ datáig aligha jutnak el a társadalmi problémák, hogy azok kezeléséről ne is beszéljünk. Az előttünk lévő generációk - a „nemsokára jobb lesz” reményével ajkukon - szépen lassan elfogytak, elfogynak. Lassan, de biztosan mi következünk. Még vannak gondolataink, még bizakodhatunk csak ennyi vagy csak annyi év és minden jó lesz. Aztán majd évek múltán, ha ne­ künk nem sikerült, majd a gyermekeinknek. Csakhogy az út ki van jelölve, s mint oktalan állatokat tereli a villanypásztor, nem engedik nekünk sem kiválasztani a másik irányt. Voltak, vannak, s persze lesznek mindig kivételek, de a többség számára a meddő évek jutnak, s a nyomtalan elmúlás. Nem lehet jobb- és baloldali valóság, mint aho­ gyan nincs olyan étel, hogy ebéd vagy vacsora. Egy nemzet van, s mi mind ennek az egynek vagyunk a tagjai. A megosztottság, a gyűlölkö­ dés azok malmára hajtja a vizet, akik céljuknak tekintik, hogy részenként felmorzsolják a né­ pet. Ha nincs összefogás, ha nincs változás, előbb-utóbb mindenki sorra kerül! Azt mondják, a remény hal meg utoljára. A re­ mény, mely még megvan, még őrizzük, vigyá­ zunk rá. A remény, mely még éltet, a remény, mely remélhetőleg erőt ad a sarokba szorított többségnek és kisebbségnek egyaránt. Hrecska Renáta „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Több mint egy hónapig, március 20-a és április 26-a között került megrendezésre a XXVII. Magyar Sajtófotó Kiállítás és az azt kísérő, Határnyitás 20 éve című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Remélem Kedves Olva­ sók, közületek is jó páran kíváncsiak voltak, hogy hogyan és miért került az utakon már nem - vagy csak ritkán - látott kétütemű, új­ ságpapírba „burkolva”, két méter magasba a lépcsők tetejére. Igen, arról a Trabantról beszé­ lek, mely előtt oly sokan sütkéreztek a melen­ gető napsugarakban a Múzeum előtt... Nos, néhány méterrel beljebb igen elgondolkod­ tató fényképek idézték fel az elmúlt esztendő jelentősebb, lencsevégre kapott eseményeit és nem mellesleg azt, hogy 1989. szeptember 11-én nyílt meg Magyarország nyugati határa. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk: 592 szerző pályázott pontosan 11.939 felvétellel, s ezek között kerültek kiosztásra, különböző ka­ tegóriákban a díjak. Nem akarok senkit se untatni annak felsorolá­ sával, hogy ki, milyen című képre, milyen kate­ góriában, hányadik helyezést ért el, mert ha még megpróbálnám is leírni, hogy mit láttam a képen, az az én élményem, nem a Tisztelt Ol­ vasóé. így inkább csak néhányat emelnék ki... hatodik oldal A bejárattól néhány méterre már rögtön olyan képekbe botlottam, amelyeket nem hagyhat­ tam szó nélkül. Azaz fel kellett jegyeznem, hogy ki és miről készítette. (Nyilván, egy tárlat elqen minden látogató még lelkes, hogy igen, mindent pontosan és alaposan átolvasok, meg­ nézek, feljegyzek... De az ötszázadik kép után már azt se tudja, hogy hol van...) Ilyen volt Kovács Bence Egy szebb hídért címet viselő fotója, melyen két polgármestert látha­ tunk egy összeeszkábált, tákolmány hídon, ahogy megpuszilják egymást. Ami igazán tar­ talmat ad ennek a képnek, az az, hogy az egyi­ kük magyar, másikuk pedig szlovák... Az ezt követő fotósorozaton pedig rögtön a dunaszerdahelyi pokol elevenedik meg "lakáts Péter ké­ pei által. Ezek a képek voltak azok, melyeket először láttam. Percekig álltam előttük, s köz­ ben fejben végigpörgettem magam előtt törté­ nelmünket. De a tömeg magával sodort, így kénytelen vol­ tam tovább állni. Egészen a Panelokig, Dezső T. Tamás fotósorozatáig toltak előre. Az Andre Kertész nagydíjjal jutalmazott sorozat a „szür­ keségekben” lévő különbségeket próbálja meg­ mutatni. Országunkban nagyjából 788.000 ilyen lakás található, melyekben több mint a la- A dunaszerdahelyi pokolban kosság egyötöde él. Kívülről mindegyik tömb egyformának látszik, azonban az ablakok mö­ gött más-más életek peregnek. Az egyformaság mögötti különbözőségekre akart rávilágítani a művész azzal, hogy különféle ablakokat és kü­ lönféle ágyneműket jelenített meg. Sajnos, lapunk megjelenésekor a kiállítás már továbbállt, de mindenkit bíztatok, hogy vagy keresse fel a tárlat következő állomását (Debre­ cen, Miskolc, Pécs), vagy látogassa meg a www. sf2008.hu című wcboldalt, ahol virtuálisan megtekinthetőek a képek. Mikola Orsolya �Embert ajándékba? Interjú Simon Deng, egykori szudáni rabszolgával „Most úgy beszélek veletek, mint emberi lény az emberi lényekkel. Nézzetek rám, mérjetek végig. Úgy nézek ki nektek, mint egy ajándék? Pedig így volt, ajándékba adtak oda annak a családnak, akinél 3 és fél évig szolgáltam, mint rabszolga ...” Legális rabszolgaság a XXI. században. Szinte hihetetlen. Pedig a szudáni törvények le­ hetővé teszik, hogy a muzulmán lakosság módszeresen elüldözze, és rabszolgasorba ta­ szítsa a nem-muzulmánokat. A kiút csak nagyon szűk folyosón vezet, melyet csak kevés nemzetközi szervezet ismer. Egy ilyen folyosón sikerült Simon Dengnek kiszöknie abból a reménytelennek tűnő életből, melyben azelőtt élt, hogy aztán több helyszínre - köztük múlt hónap végén karunkra is - elutazva hívja föl a figyelmet e tragédiákkal kapcsolat­ ban. Az előadás előtt sikerült egy rövid interjút készíteni Mr. Denggel. - Örülök, hogy alkalmunk nyílt beszélgetni! Most itt ülünk ebben a kényelmes egyetemi szobában, Magyaror­ szágon. Innen nehéz elképzelni, milyen lehet egy rab­ szolga élete, hogyan kerülhet ilyen helyzetbe valaki... - Állandó rettegésben teltek a mindennapjaink, hogy mikor csapnak le ránk az arab rabszolga­ tartók. Én csak 9 éves voltam, mikor elraboltak, és bár az életemet meghagyták, rabszolgaként ajándékoztak oda rokonaiknak. Az életem folya­ matos terror volt. Hamar megtanulták a család gyerekei is, hogyan kínozzanak és alázzanak meg. Ha szomjas voltam, nem ihattam, csak ti­ tokban, különben bántottak volna. - Miből álltak a feladatai? - Nagyon sok dolgom volt, mindent el kellett vé­ geznem, amire csak megkértek. Egy szót ismer­ hettem csak, azt hogy „igen”. Volt, hogy megver­ tek pusztán azért, mert nem mondtam ezt a szót elég hangosan! A vizet akkor a Nílusból szerezte minden család, és általában öszvéreken szállítot­ ták a kannákat. Az én gazdáim rám bízták ezt a lehetetlen feladatot. Gondolj csak bele, 9 évesen nekem kellett hazahordani azt az eszméletlen súlyú vizet! Volt, hogy nem bírtam, úgy éreztem, nem megy tovább; mégis reménykedtem. Ez volt az egy dolog, ami éltetett. Ez volt a reggelim, az ebédem, a vacsorám: a remény. - Nem próbált megszökni? - Nem mertem. Nézd, itt egy papírpénz a te or­ szágodból felmutat egy 200 Ft-ost), ezen egy szá­ motokra minden bizonnyal fontos ember arca szerepel. Ugyanígy van ez az USA-ban, ahol most élek, és általában a világ országaiban. Szu­ dánban viszont az egyik pénzen egy ember teste van - lábak nélkül. Rabszolgaságom során gazdá­ im sokszor mutatták fel nekem ezt a pénzt, és azzal fenyegettek, hogy ha megpróbálkozom a szökéssel, akkor úgy fogok kinézni, mint ez az ember: megtalálnak, és levágják majd mindkét lá­ bamat! Akkor gyerekként ez nagyon ijesztően hatott rám. Nem szeretek visszagondolni azokra az időkre... - Sikerült is kijutnia a rémálomból... - Igen, egyszer, mikor már elen­ gedtek egyedül a piacra, találkoz­ tam két férfival, akik azt mond­ ták, ismernek valakit a falumból. Ennek a harmadik embernek két hét múlva be tudtak mutatni, ő felismert, és megszöktetett. Szü­ leim, akik szerencsére életben maradtak, sokáig kerestettek el­ tűnésem után, magas jutalmat ígértek értem. Egy rabszolgáért egy tehenet nem lehet kapni, de két kecskét már igen... vagy egy kalasnyikovot... Apám hat tehe­ net is fizetett volna annak, aki megtalál, de mind hiába. Már le is tettek volna rólam, mire az az ember végre hazavitt, és újra ta­ lálkozhattam szüleimmel! Akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem beszélek azokról az évekről, és csak a jövőre koncentrálok, így is lett, megcsináltattam a törzsi tetoválásokat, melyeket egy fiú általában 12 évesen kap meg nálunk, és fényes karrierre tettem szert, mint Szudán úszóbajnoka. Egyszer még vissza is mentem volt gazdáimhoz. Mint keresztény, szükségem volt arra, hogy megbocsássak nekik. Gondolhatnád, hogy megbánás volt bennük, vagy félelem, esetleg harag. De nem: akkor én már híresség voltam Szudánban, úgy üdvözöltek, mint egy celebet, aki a családjuk része volt egykor. Büszkék voltak rám... Megbocsátottam, de felejteni nem tudok, azokat az éveket sose kapom vissza... - Említette, hogy tett egy fogadalmat, miszerint soha többé nem beszél azokról az évekről. Most mégis itt ülünk, és pont erről beszélgetünk; hogy lehetséges ez? - Ez részben pont a te hazád egyik fiának kö­ szönhető. A szudáni helyzetet nem tudtam soká­ ig elviselni. Ha - kihasználva közismertségemet bármikor felemeltem a szavamat a rabszolgák mellett, mindig kaptam egy fenyegetést felülről. Lehetetlen volt így élni, ezért utaztam ki Ameri­ kába. Itt éltem, amikor megjelent egy jelentés az Egyesült Nemzetek Közgyűlése és az Emberi Jogok Bizottsága számára Bíró Gáspártól, aki az ENSZ különleges megbízottja volt akkoriban. Ebben volt szó az elkeserítő helyzetről az emberi jogok terén Szudánban. - Tehát az ENSZ isfelfigyelt az ottani történésekre. Milyen lépéseket tettek? - Semmilyet! Én láttam, mi történik ott, embe­ rek milliót gyilkolják le! Az ENSZ mégse cse­ lekszik. Tudod, ebben a kérdésben a beszéd ideje lejárt, most már véget kéne vetni a szörnyűsé­ geknek. Mint ez a vádemelés és elfogató parancs Omár al-Basír ellen: itt az ideje, hogy a vezetők feleljenek a történtekért! Az ENSZ meg csak tét­ lenül áll! Egyesült Nemzetek? Egyesült „semmit-nem-teszek” Nemzetek, így hívom én őket inkább! Semmire sem jók! - Ezek szerint nincs is rájuk szük­ ség? Nélkülük kéne elérni valamit? - Nem megbuktatni akarom őket (Mosolyog). Ezt a kérdést az ENSZ nélkül nem lehet ren­ dezni, ez a feladat rájuk vár. Azonban, addig is, muszáj vala­ hogyjavítani a helyzeten. - Hogyan? - Például az olyan emberi jogi szervezetek segítésével, mint a Christian Solidarity International (CSI). Ok egy részről a rabszol­ gák kimentésével foglalkoznak. 10 dollárért kivásárolják az embereket a rabszol­ gaságból, de soha nem a rabszolgatartónak, ha­ nem a csak a szöktetőnek fizetnek. Másrészről ellátják a kiszabadítottakat az életfenntartáshoz szükséges alapfelszereltségekkel. Ne gondolj luxuscikkekre, de egy ilyen csomag minden egyes darabja életet menthet: többek között szú­ nyogháló, pokróc és kanna van bennük. Más­ részről egyszerűen nem szabad elfelejtkezni a problémáról. Itt ülünk egy egyetemen, távol ezektől a borzalmaktól. Neked viszont ott a ke­ zedben az a toll: használd! íijatok, beszéljetek róla, foglalkozzatok a témával, hogy végre csele­ kedhessünk is! Barát Zsófia Ki mondta, hogy nem tudod meg változtatni a világot? Ha sokan akarunk valamit, hiszünk benne, és elszántak vagyunk, akkor igenis megváltoztat­ hatjuk környezetünket. Az emberek többsége, főleg Magyarországon, úgy gondolja, hogy fölösleges civilként beavat­ kozni a világ nagy dolgaiba, kicsik vagyunk mi a változtatáshoz. A sok rossz hír, amivel nap, mint nap bombáznak bennünket, még inkább elveszi az ember kedvét bármiféle kezdeményezéstől. Pedig egyre több mozgalom, szervezet próbál változtatni rossz szokásainkon, kömyezettudatosabb életre szólítva fel a polgárokat. Magyarországon április 22-én immár 19. alka­ lommal ünnepeltük meg a Föld napját. A programot Denis Hayes amerikai egyetemista indította el 1970. április 22-én a Föld védelmében. Azóta már több mint 125 ország polgárai és civil szervezetei kapcsolódtak be a programba. E nap alkalmából idén használt ruhákat gyűjtöttek a Gödörben, amelyek a Föld napján cseréltek gazdát. Hasonló programot már tavaly is szerveztek, így próbál­ ták a szervezők csökkenteni a használt ruhákkal szembeni ellenérzéseket. Jótékonysági cé­ lokat is szolgált a program, ugyanis a megmaradt ruhadara­ bokat a rászoruló családoknak küldték el. Mivel minden új ruha előállításához rengeteg energiát használnak fel, ezért a szerve­ zők a ruhacsere révén is próbál­ ták Föld Anyát kímélni. Hasonló önkéntes környezetvé­ delmi mozgalom a Föld Órája, amely arra hívott fel mindenkit, hogy március 28-án egy órára kapcsolja ki az elektromos be­ rendezéseket, felhívva így a fi­ gyelmet a takarékosság szüksé­ gességére. Kocsis Agnes hetedik oldal �Tudomány, verseny és szórakozás diákköri konferencia jogász módra Mint ezt a 2009. április 6-8. között megrendezésre került OTDK is bizonyítja, a diákköri konferenci­ ák remek fórumot biztosítanak ahhoz, hogy egy joghallgató sajátos és igen összetett formában csil­ logtathassa meg tehetségét. A kitartó, alapos kuta­ tást egy rendkívül érdekes és látványos szakasz kö­ veti: az egyes tagozatokban ragyogó szóbeli elő­ adásoknak, éles vitáknak is tanúi lehettek azok, akik ellátogattak az Egyetem térre, az ELTE által vendégül látott XXIX. OTDK-ra. Jóleső érzés volt látni a sok tehetséges versenyzőt, és külön örömmel töltött el az a lelkesedés, amivel a Pázmányos pályázók, opponensek készültek és érkeztek a versenyre (akár törött lábbal, vagy épp külföldről, jónéhányan pedig a záróvizsgák nyo­ masztó közelsége ellenére). Ez a lelkesedés igazi kis csapattá kovácsolta Karunk versenyzőit. Mindenki igyekezett támogatólag jelen lenni minél több Páz­ mányos versenyző előadásán, és ez a csapatszellem bizony olyankor is jól jött, amikor kisebb-nagyobb szervezésbeli problémákat kellett áthidalni (az ebédidőben elfogyott szendvicsek leleményes pót­ lásától az egyszerre három helyen opponáló diákok egymást támogató odafigyeléséig). A három nap komoly tudományos munkát, a re­ mek előadásokat, a sok-sok tapasztalatszerzést záró vidám fogadáson az jutott eszembe ahogyan végigtekintettem az akkor már felszabadultan be­ szélgető és borkóstoló diákseregen, hogy pár év múlva lehet hogy épp közülük kerülnek majd ki az akkori OTDK-k fővédnökei. Erre nem csak ami­ att gondoltam, mert a jelenlegi védnökök nagy ré­ sze valóban maga is diákkörös volt egyetemi évei alatt - ahogyan arról kellemes nosztalgiával meg is emlékeztek az ünnepélyes megnyitó alkalmával -, hanem azért, mert a rendezvényen is tiszteletüket tevő védnökök valamennyien a jogászi hivatás csú­ csainak számító posztokat töltenek be. A szép helyezésekhez minden nyertesnek szívből gratulálok, és valamennyi résztvevőnek köszönöm a helytállást! Pogácsás Anett Kari TDK titkár I. helyezett: Dominek Balázs'. A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kaliczka Alexandra: A közrend a francia és a magyar nemzetközi magánjogban. Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági jogi tagozat. Konzulens: Dr. Raffai Katalin Terhet Péter: Jogelmélet az input előtt - avagy dekonstrukcionista kísérlet egy reális alkotmányon­ tológiára. Jog- és ÁUamclméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Csaba II. helyezett: Farkas Balázs: Kontraktuális és deliktuális fele­ lősség összefüggései és elhatárolása. Polgári Jogi tagozat III. Konzulens: Dr. Lábady Tamás Gebesh Serhiy: Csőddel kapcsolatos bűncselek­ mények kezdetektől napjainkig, különös tekintet­ tel a csődbűncselekmény megváltozott tényállá­ sára. Büntetőjogi Tagozat III. - Különös rész II. tagozat. Konzulens: Dr. Epeijes Krisztián Horváth Maréit: A Panama-csatorna szerző­ dések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért Nemzetközi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Kovács Péter nyolcadik oldal Orbán Endre: A gyülekezési jogról. Alkotmány­ jogi Tagozat III. - Alapjogok I. tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Zs. András Somlai Dorottya: Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogés ÁUamclméleti tagozat. Konzulens: Dr. Könczöl Miklós Urbán Péter: Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban. Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Tóth Tihamér III. helyezett: Nagy Gusztáv: A pénzügyi-gazdasági alkot­ mányjog alapjai. Törekvések a magyar gazdasági Alkotmány kifejlesztésére. Alkotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. tagozat. Konzulens: Dr. Tcrsztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Serák István: A szerződéskötésre vonatkozó egyes szabályok és jogi megközelítések a privátau­ tonómia mérlegén. Polgári Jogi tagozat I. Konzu­ lens: Dr. Koltay András Pintér Attila: Faktoring oda és vissza - szerző­ déstípusok határain túl (avagy a faktoring magán­ jogi kérdéseinek vizsgálata a magyar jogban és gyakorlatban). Polgári Jogi tagozat IV Konzulens: Dr. Brehószki Márta Zalka Gábor: A szándékosság elméleti és gyakor­ lati kérdései. Büntetőjogi Tagozat I.- Általános rész tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Különdíjas: Ablonczy Zsuzsanna: A laikus bíráskodás problé­ májának bemutatása a magyarországi esküdtszéki ítélkezés történetén keresztül. Magyar Állam- és Jogtörténet tagozat I. Konzulens: Dr. Horváth Attila Dezső Adrienn: A regisztrációs adó aktuális kér­ dései. Pénzügyi Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Ha­ lász Zsolt Dominek Balázs: A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Farkas Vajk: „A régi törvényességről az új törvé­ nyességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben. Al­ kotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. ta­ gozat. Konzulens: Dr. Varga Zs. András Gazsó Balázs László: Jelzáloghitelek az Európai Gazdasági Térségben, különös tekintettel a vonat- kozó német, osztrák, svájci és magyar szabályozás­ ra. Pénzügyi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Halustyik Anna, ifj. Dr. Lomnici Zoltán Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kurunczi Gábor és Ráth Olivér Zoltán: Szabad mandátum vagy frakcióhűség. Alkotmányjogi Tagozat I. - Államszervezet I. tagozat. Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Molnár SaroltaJudit: Repedések a házasság intéz­ ményén - az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák, hazai lehetőségek -. Polgári Jogi tago­ zat I. Konzulens: Dr. Csapó Orsolya Srhütt Attila: Racionalizmus, utópia, totalitariz­ mus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakeshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében. Jog- és Államelméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Fekete Balázs Serák István: Hasonlóság a különbözőségben - a szomszédjogok és a telki szolgalom intézményé­ nek összevetése de lege ferenda, az osztrák, német és svájci szabályozás tükrében. Polgári Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Landi Balázs Tóth-Zsámboki Judit: Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról. Büntetőjogi Tagozat II. - Különös rész I. tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Veres Zoltán: Környezetvédelmi szempontok a tulajdonjog korlátozásához. Kömyezetjogi tagozat. Konzulens: Dr. Bándi Gyula Opponensi díjban részesült: Deák József, Büntetőeljárásjogi tagozat Horváth Zsófia, Kriminológia tagozat Stefáiiich Éva, Telekommunikáció és médiajogi tagozat Vtrga Adám, Alkotmányjogi Tagozat II. - Állam­ szervezet II. tagozat lüss Katalin, Magyar Állam- és Jogtörténet tago­ zat II. Belharc Pázmányosok versenye volt a jogelméleti szekció Ha nincs a Pázmány, idén kimarad az OTDK programjából a jog- és államelméleti szekció. Egyetlen eltés jelölt kivételével, kizárólag pázmányosok mutattak be dolgozatot e tagozaton belül, így a díjakat is csak pázmányosok nyerték: mind az első, mind a második helyet, valamint a különdíjat is egyetemünk hallgatói vihették haza. Ám mégsem pázmányos verseny volt, hanem igazi jogelméleti döntő, ahol az ellenfelek hiánya nem az indulókat, hanem a hiányzókat minősítette. A dolgozatok ugyanis a jog- és államelmélet igen széles skáláján mozogtak: volt politikai filozófia, eszmetörténet, jogontológia, jog és irodalom, vala­ mint alkotmányelmélet. Ekként a Pázmány jogi kara - kiváltképp Jogbölcseleti Tanszéke - egy má­ sik egyetem szervezte országos rendezvényen bi­ zonyíthatta, más jogi karok jogbölcsész tanárai előtt, hogy nálunk a jogelméleti oktatás valóban továbbgondolható és továbbgondolt irányokba te­ reli a diákokat. A zsűri elnöke. Takács Péter a szekcióülés végén külön kiemelte ezért Varga Csa­ ba munkásságát - elvégre az ő szellemi műhelyé­ ben folyó oktatás sikerét bizonyítja a díjazott dol­ gozatok eredményessége. Varga Csaba és Péteri Zoltán egy olyan jog- és állambölcseleti oktatás, kutatás alapjait rakta le 1995-ben, ami - amint azt a korábbi OTDK-k liasonló sikerei is mutatják - a liazai jogelmélet első számú intézményevé, közös­ ségévé tette az itteni Jogbölcseleti Tanszéket és holdudvarát az elmúlt másfél évtizedben. Az egy­ kori pázmányos díjazottak közül pedig számosán - mint Paksy Máté, Cseme Péter, Tattay Szilárd, Jakab András vagy Könczöl Miklós - oktatóként, konzulensként, kutatóként folytatják immáron munkásságukat. Sepp Schluiferer �A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése I. Általános megállapítások Az első helyek száma szerinti sorrend: 1. ELTE ÁJK (8), 2. Szegedi Tudományegyetem SZTE (7), 3. Pécsi Tudományegyetem PTE (6), 4. Győri Egyetem SZE (5), 5. PPKE JÁK (4), 6. Miskolci Egyetem ME (2), 7. Debreceni Egyetem DEI (1), 8-10. Károli Gáspár Református Egyetem KRE, Rendőrtiszti Főiskola RTT; Babes-Bólyai Egyetem BCR (0). A Karok által elért összes helyezés alapján a sor­ rend: 1. ELTE (28), 2. PPKE JAK (27), 3. PTE (24), 4. SZTE (20), 5. ME (17), 6-7. DEI, SZE (10), 8. BCR (5), 9. KRE (4), 10. RTF (0). A Karok által elért I. II. III. helyezéseket és különdíjakat 4, 3, 2, 1, ponttal pontozva a sorrend: 1. ELTE (68), 2. PTE (60), 3. SZTE (56), 4. PPKE JÁK (54), 5. DEI (39), 6. ME (32), 7. SZE (28), 8. BCR (7), 9. KRE (5), 10. RTF (0) Az utóbbi évekhez képest jelentős változás a Sze­ gedi és a Pécsi Tudományegyetem jelentős erősö­ dése, és az ELTE korábbi rendkívüli nagy fölényé­ nek erőteljes mérséklődése. Feltűnő a Győri Széchenyi Egyetem 5 első helye, amely azt mutatja, hogy a létszámához képest kis kar néhány hallgatóval nagyon intenzíven foglal­ kozott. A korábbi évekhez képest erőteljesen visszaesett a Debreceni és a Miskolci Egyetem, valamint a Károli Egyetem. Változás volt a korábbi évekhez képest, hogy meg­ emelték a Karok nevezési keretét ennél fogva több volt a szekció, mint a korábbi években. II. Karunk eredményeinek értékelése Feltétlenül pozitívum a korábbi évekhez képest, hogy 50 fős nevezési keretünket ki tudtuk tölteni. Ennél fogva hallgatóink több szekcióban lényege­ sen több díjat nyertek, mint a legutóbbi OTDK-n (50 nevezett hallgatónkból 27 nyert díjat, ami fel­ tétlenül nagyon dicséretes teljesítmény). Ezúton is gratulálunk a jó helyezéseket elén hallgatóinknak. A Karok között mi értük el a legtöbb második he­ lyezést, és mi nyertük el a legtöbb különdíjat. Ugyan akkor ez a tény azt is bizonyítja, hogy átla­ gosan ugyan jó dolgozatokkal szerepeltünk, de a többi karhoz képest relatíve kevesebb volt az egé­ szen kiugró teljesítmények száma. Mindenesetre összeredményeink azt bizonyítják, hogy a legutóbbi OTDK óta pozitív változás állt be a diákköri munkában, ennek tulajdonítható, hogy a 2007. év 5-6. helyezésével szemben összeredményünket tekintve benne vagyunk a legjobb négy karban. Negatívumnak tekinthető, hogy a 34 szekcióból 14-ben nem tudtunk egyetlen helyezést sem elérni, 7-ben pedig egyáltalán nem is indítottunk dolgo­ zatot. III. A kari TDK értékelése Sikeres volt a két OTDK közötti három kari TDK lebonyolításának ötlete a korábbi 2-vel szemben, ugyanakkor viszont lényegesen jobb eredményt érhettünk volna el, ha az első két kari TDK-n nevezésre feltétlenül elfogadott dolgoza­ tok közül, 12, időközben már végzett hallgatónk vállalja az indulást. Ha e dolgozatok indulnak, minden valószínűség szerint lényegesen jobb lett volna az eredményünk, akár az első helyen is sze­ repelhettünk volna. A visszalépő hallgatók helyett a 2009-es tavaszi kari TDK-n feltételesen javasolt 15 dolgozatból melyet egyébként helyesen és mindenkivel egyet­ értve neveztünk - csak kettő kapott különdíjat és egy ért el második helyezést. Ugyanakkor a 2009es tavaszi kari TDK-n a feltétlenül nevezésre java­ solt 16 dolgozatból 8 szerzője nyert díjat. Mindez azt mutatja, hogy a Kari TDK-k kiválasztó szere­ pe az OTDK-ra való nevezésnél jó és objektív. Természetesen a 12, OTDK-szereplést nem vállaló hallgatóinkkal szemben jelenleg semmiféle esz­ közünk nincs, hogy vállalják az egynapos OTDK szereplést, pedig ez nekik is feltétlenül érdekük­ Ne ítélj, mert megítélnek! Az ember azt hihetné, hogy talán most már vége, de nem. Bizonyos, nem is olyan nagy időközön­ ként előjön a téma: Kaiser Ede ártatlan, Varga Zol­ tán bíró úr tévedett, és ahelyett, hogy (az IRM egyik korábbi vezető beosztású embere szavaival élve) abbahagyná a bíráskodást, és elmenne taníta­ ni, még ki is nevezték főbírónak. Meg egyébként is, hogy ilyen történhet, az a magyar bírósági rend­ szer szégyene, és egyáltalán, ha valamelyik bíró hi­ bázik, a bírói kar „összezár”, és mindenfajta vizs­ gálatot kizárnak. Botrányszag van, és az emberek általában szeretik a botrányszagot. Nem véletlen, hogy a híradók 8090 százalékban rémhíreket sugároznak... Meg az sem véletlen, hogy ilyen légkörben, ilyen jellegű médiareakciók után a laikus igazságszolgáltatásba vetett amúgy sem túl erős bizalma meginog. Legújabb e témában adagolható médiaszenzáció, hogy a megtestesült jóság és áratlanság (aki egyéb­ ként a többi 24 vádpontban elismerte bűnösségét, amik alapján szintén simán tényleges életfogytot kaphatna, hiszen például Mór előtt egy héttel lőtt le közvetlen közelről egy pénzszállítót), Kaiser Ede könyve megjelent „A món ártatlan” címmel. És viszik is, mint a cukrot. Csak azt csodálom, hogy Havas Henrik nem készített újabb egyórás riportot vele... Virga Zoltán tanár úr szemináriumára jártam két félévet is. Időnként beszélt nekünk a móri ügyről. Újvári Ákos tanár úr (aki akkor fogalmazóként volt jelent a tárgyalásokon) is meséit egy-két dol­ got ezzel kapcsolatban. Ott voltam Bolcsik Zoltán (a móri ügy nyomozásának időpontjába az NNI igazgatója) előadásán is, több mint egy órán át liallgattain a bizonyítékok felsorolását és elemzé­ sét. Talán ezek alapján állíthatom, hogy ha nem is ismerem az ügy össze részletét, de elég alaposan is­ merem a bizonyítékokat, amelyek Kaiser ellen szóltak. Én csak egy joghallgató vagyok, de ezek alapján minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tartottam Kaiser Ede bűnösségét. Mlint ahogy tet­ te ezt Varga Zoltán tanár úron kívül még másik kilenc bíró is akik az ügy fcllebbvitclénél eljártak. És ahogy gyanítom ti is tennétek, ha ismernétek az ügyet. Varga Zoltán kétszer nyitotta meg újra a bizonyítási eljárást, mert a perbeszédek alatt jelez­ ték neki, liogy újabb lehetséges bizonyítékot talál­ tak. Azt hiszem ennél precízebben, minden körül­ ményt alaposabban mérlegelve nem nagyon le­ hetett volna eljárni. És mégis tévedett a dolgok jelenlegi állása szerint. Mint ahogy tévedett a ki­ lenc másik bíró, tévedtem én, és tévedtek mind­ azok, akik úgy gondoltuk a bizonyítékok alapján, hogy Kaiser az egyik móri mészáros. Az Egyetem tér 1-3. (Kilényi Géza professzor után szabadon) egyik oktatója, aki tudomásom szerint soha életében nem volt gyakorló jogász, harsogva követelte Varga Zoltán fejét. Azt nem tudom, hogy miért csak az övét, azt meg még kevésbé, hogy az ügy összes részletének ismerete nélkül ben állna. Gondolkoznunk kell azon, hogyan tu­ dunk ezen a helyzeten változtatni, mert a nevezés­ re elfogadott dolgozatokban nem csak a hallgató­ nak, hanem a konzulenseknek is jelentős munkája fekszik. Összességében lényegesen javuló teljesítményünk­ ből - amely főleg a nagyszámú helyezésben nyilvá­ nult meg - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a valóban kiváló hallgatókkal a jelenleginél több időt kell foglalkozni (legalább egy-másfél évet az OTDK előtt). Feltétlenül figyelembe veendő a ko­ rábbi években kiadott tájékoztató (megtalálható a kari honlapon), amely a jó OTDK-szereplés felté­ teleit, kiindulópontjait tartalmazza. Nagyon hasz­ nos, hogy kitöltöttük 50 fős nevezési keretünket, mert sok hallgatónk szerzett személyes tapasztala­ tot, viszont az is látható, hogy néhány hónapos munkával elkészített - egyébként jó kiindulópont­ tal rendelkező, fantáziadús - dolgozatoknak a végső jó helyezések szempontjából nincs esélyük. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes hogy vette ehhez a bátorságot, én mindenesetre nem tettem volna a helyében. De nem csak ő kon­ gatta a vészharangot korrupt, gyenge és állandóan hibázó bírósági rendszert kiáltva. Parlamenti kép­ viselők, jogászok és újságírók jajveszékeltek és átkozódtak. Vagyis jajveszékelnek és átkozódnak a mai napig, aliányszor csak előkerül a móri ügy. Nlit tehet erre az ÓIT? Nem kezdheti el felolvasni a móri ügy aktáit valamelyik tévében, hogy min­ denki számára ismertté váljanak a részletek. Még csak azt sem mondhatja, hogy csak az írhat cikket, csak az nyilatkozhat Kaiserről, aki ismeri az egész ügyet. De azt megteheti, és meg is tette, hogy gya­ korlatilag egyhangúlag megszavazták Varga Zol­ tán Legfelsőbb Bíróságra történő kinevezését. Ehhez szeretnék magam és barátaim, évfolyam­ társaim és talán az összes hallgató nevében utóla­ gosan is gratulálni Varga Zoltán tanár úrnak! Kovács Bence kilencedik oldal �Jogász példatár 1. Rétvári Bence, országgyűlési képviselő Most induló sorozatunkban karunk olyan öregdiákjait szólaltatjuk meg egy-egy rövid inteijú keretében, akik dolgos életük első éveivel példák lehetnek a mai pályakezdők számára, Elsőként Rétvári Bencét, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjét kérdeztem. - Az első végzős évfolyamok egyikében végeztél: mik voltak a hőskor legfőbb jellemzői - akár a hall­ gatóságot, akár a lehetőségeitek szempontjából? - Ugyan nem az első évfolyamba jártam, ha­ nem a negyedikbe (1998-2003), de még az egye­ tem épülésének időszakában voltam hallgató. Az építkezés miatti olykor mostoha körülmé­ nyek óhatatlanul is összekovácsoltak minket. Ennek rengeteg pozitív hatása volt. Segítettük egymást jegyzettel, és minden más módon, sok közös programot szerveztünk. Az összetartásra jó példa, hogy ha pl. sorban álltunk a földhiva­ talban, bíróságon az iratbeadásra várva, és volt előtted egy Pázmányos, akkor biztos beadta a te anyagaidat is, és ezzel néha órákat nyertél. Az induló évfolyamoknak - főleg a HÖK-ösöknek - pedig lehetősége volt az új kari élet és hallgatói érdekképviseleti rendszer kialakításá­ ra, ami a mai napig meghatározó maradt. - Hogyan látod ezzel szemben ma, tíz évvel később az egyetemet? - Szerintem szépen épül és gyarapszik az egye­ tem. Akkor ér(het)i el majd igazi arculatát, ha az oktatóinak a többsége már a volt Pázmányos hallgatók közül kerül ki. - Hogyan emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivel foglalkoztál először, és hogyan, mi­ kor lett belőled „hivatásos" politikus? - Egyetem után ugyanabban az ügyvédi irodá­ ban jelöltködtem, ahol másodéves koromtól kezdve dolgoztam. Nagyon jó hangulatú iroda volt, sokféle üggyel találkozott az ember. Jó alap volt a szakvizsgához, vagy a mostani saját Tanulj meg olvasni! Olvasásfejlesztési tréning május 23-24. Egyetemistaként, főiskolásként a hallgatóknak szemeszterenként több ezer oldalnyi tananya­ got, kötelező és ajánlott olvasmányt kell feldol­ gozniuk, és ez az általános iskolában tanult módszerekkel szinte reménytelen vállalkozás. A diploma után is rengeteg írásos információ vár ránk: szakkönyvek, tanulmányok, jelenté­ sek, összefoglalók, e-mailek, folyóiratok, hírle­ velek sokaságát kell elolvasni munkahelyi kör- ügyvédi irodához. A politika kiskoromtól kezd­ ve érdekelt. Az egyetemen HŐK elnök voltam, sok egyesületben tevékenykedtem, úgyhogy in­ nen nem meglepő lépés a politika. Ha az em­ berben van elszántság nagyívű tervekre, akkor könnyen fordul a közélet irányába. A politiká­ ban pedig szintén mindenhol találkozom Pázmányosokkal. - Miben más ma a pályakezdők helyzete, mint Ne­ ked vagy évfolyamtársaidnak? Könnyebb vagy ne­ hezebb? - Nem szívesen lennék most pályakezdő. Saj­ nos az én évfolyamtársaim közül is sokan hagy­ ták el Magyarországot, hogy jobban boldogulja­ nak. A következő években szerintem nagyon nehéz lesz a pályakezdők helyzete, ezért min­ denkit arra biztatok, hogy minél több gyakorla­ tot szerezzen már az egyetemi évek alatt. Sergő András Május 23-24. között rendezzük következő tré­ ningünket, amely szombat-vasárnap 9-16 óráig tart, és amelyen Pázmányos diákok akár 10.000 forintért is részt vehetnek. További részletek és jelentkezés weboldalunkon, a wwwjak.ppke. hu/karrier címen. Lehet más? Valószínűleg nem. Pedig mostanság egy párt is hirdeti, hogy dehogynem, igenis lehet más a po­ litika. És bár szimpatikusak jelszavaik - mi le­ gyintünk csupán. Nem hiszünk már a mindent megváltoztató szempillanatban - de talán alul­ ról építkezve, a kertjeinket gondozva egyszer, valamikor tényleg lehet más. A politika meg úgyis olyan, amilyen. Annyi konzervatív szkepticizmus maradt még ben­ nünk - sőt, egyre inkább már csak az maradt -, tizedik oldal hogy ne higgyünk a hirtelen és azonnali és fé­ nyes változásokban. A forradalmak története is mutatja, hogy a „mézes hetek” hamar elfoly­ nak. Egy ideig még álldogálunk, topogunk, néhányan ordibálnak kettőt, hármat - ám végül úgyis hazamegyünk. A forradalmak, akár győznek, akár nem, mindig így végződnek. Persze, kilátástalan helyzetek idején jó hinni, hogy lehet más. Hogy bár a történelem eddig mindig másképp mutatta - mi itt és most mégis kilépünk a medréből. François Őst brüsszeli jogfilozófus írja, hogy egy hagyományból ki lehet szakadni - de magá­ ból a hagyományból, mint olyanból, semmi­ képp. És a hagyomány nem pozitív fogalom. Leíró jelenség. A hagyomány mindaz, ami kör­ bevesz bennünket. Itthon például a kádári világ nyárspolgári, provinciális, zsigulis, aranyászokos lassú, keleties világa. Nékünk ez jutott - és aki itthon akar konzervatív lenni, paradox módon, ezt védené. Lánczi András szerint viszont éppen az a paradoxon, hogy nálunk azok nevezik ma- gukat konzervatívnak, akik változást akarná­ nak. Minimum egy másik hagyományt. Pedig hagyomány nem teremthető csettintéssel, elő­ rehozott választással, kétharmaddal. Új alkot­ mány sem eredményez új hagyományt. A ha­ gyomány az, ami van. És ebben értelmeződik át, romlik le, bomlik fel, kásásodik el minden. Kétharmad, új alkotmány, mifene. Mert bármi, amit jogi eszközeinkkel teszünk, értelmét nem az eszközben, hanem az eszközt értelmező, használó közegben nyeri el. Az alkotmány je­ lentése ekképp az, ami a mi kultúránk, erőnk, akaratunk révén jelentésként kijegecesedik belőle. Nem az alkotmánnyal van hát a baj, ha éppen jelentésével, eredményeivel elégedetlenek vagyunk - hanem velük, velünk, vele, veled, velem. A politika ott téved, hogy rögtön többes szám­ ban beszél. A változásnak nem onnét kell kiin­ dulni. Hanem tőlem, tőled, tőle, s csak aztán tőlünk és tőle. Terhet Péter �Jó szomszédság Van egy gyümölcsöskertünk Budapest hatá­ rában. Gondosan ápolt, jól termő fák vannak benne, de termés sohasem marad nekünk. Vala­ hogy mindig egy-két nappal korábban leszed­ nek mindent a szomszédok. A kertben állt egy kis faház. Apám nagybátyja építgette, szépítgette - mígnem egy szép napon a szomszédok fel nem gyújtották. Porig égett, de nem lehetett bizonyítani semmit, meg hát a rokonságom sem az a „perlekedő” típus, így hát apám nagy­ bátyja nekiállt, újra felépítette, kicsinosította újra felgyújtották. Az első elkeseredés után a család összefogott, és építettünk a faház helyé­ re egy nagyobb, erősebb és még szebb tégla­ házat. Nem egyszer betörtek, és a lukas gumi­ csizmát is elvitték. 2008 februágában a kedves szomszédok éppen az ablakokon és az ajtó lévő vasrács lefeszítésével foglalatoskodtak, amikor a másik szomszéd észlelte a helyzetet. Elzavarta őket, és kihívta a rendőröket. Mire a szerv kiért, kedves barátaink visszasomfordáltak, elvitték a rácsokat, sőt, az ereszt is leszedték, és még arra is volt idejük, hogy a véletlenül arra járó keres­ kedőknek eladták az egész szerzeményüket kemény 7.500 magyar forintért. Az okozott kár 180.000 forint volt. Na ebből már eljárás kere­ kedett, aminek során kiderült, hogy jó szomszé­ daink enyhén szólva sem makulátlan előéletűek: egyikük tizenötödször lett elítélve a bíróság 2009 márciusában hozott ítéletével. Mindketten 6 hónap börtönbüntetést kaptak, és mellé mini­ mális pénzmellékbüntetést. Mivel az egyikük felfüggesztett próbaideje alatt követte el a fent taglalt manővert, ezért ő így összesen már 12 hónap letöltendővel gazdagodott. És hogy mindebből mi hogy jöttünk ki? Polgári jogi igényünket a bíróság - ahogy szokás - más törvényes útra terelte - vagyis ha akarjuk, ak­ kor egy-két év pereskedés után megítéli egy másik bíró, hogy a szomszédok kötelesek ré­ szünkre valamennyi kártérítést fizetni. Hogy miből, az más kérdés, mert mindkét elkövető munkanélküli... így tehát a magunk részéről valószínűleg véget is ért volna a történet, csak vártuk volna, hogy 8 hónap múlva jó magavise­ lettel a szomszéd kiszabadul, és folytatja, amit abbahagyott. Ámde következő látogatásunkkor a telken (két héttel ezelőtt) nagy örömmel láttuk, hogy egy-két gyümölcsfa - köztük az egyik legjobban termő almafa hiányzik. Valaki szépen kulturáltan kivágta, és elvitte. Ha bárki­ nek tüzelő kellett volna (ebben a hideg télies időjárásban természetesen megérteném), akkor ott volt a kert végében az előző két faházból megmaradt faanyag némileg kormosán ugyan, de legalább már nem kellett volna fáradni a ki­ vágásával... Szóval kártérítésre csak egy-két év múlva számíthatnánk, de akkor sem biztosan, ám előtte 8 hónap múlva kiszabadul a szom­ széd, aki várhatóan nem komái majd minket to­ vábbra sem, de addig is valaki már jelezte, hogy törődnek továbbra is velünk. Ilyenkor élmény a családban jogásznak lenni, és hallgatni, hogy miért ilyen az igazságszolgálta­ tás. Mit mondhatnék nekik? Többé-kevésbé jó ez a rendszer, csak kegyetlenül túlterhelt, ezért ilyen lassú? A súlyosabb büntetéseket pedig em­ berrablóknak és apagyilkosoknak tartjuk fenn? Hát ez nem lesz számukra kielégítő válasz. Ér­ tem én, hogy válság van (mondjuk egy éve még nem volt) de vajon nem lenne kifizetődő hoszszútávon, ha több rendőr, több ügyész és több bíró lenne? Ha egy rendesen, gyorsan működő rendszer egy ilyen elkövetőt a lopástól számított két-három héten belül leültetne? Biztos vagyok ...lenne inkább a Máris doktor a szomszédom benne, hogy kétszer is elgondolkodna rajta, hogy fél év börtön után szabadulva két hét el­ teltével visszamenne-e oda? A börtönmunkával keresett pénzéből pedig az okozott kárt téríte­ nék meg. Egy ilyen hatékonyan működő rend­ szerben a kiszabott büntetésnek talán lenne visszatartó ereje. Ez pedig nem csak a társada­ lom biztonságtudatának tenne jót, hanem való­ színűleg a gazdaságnak is, így tehát befekte­ tésnek is lehetne tekinteni - ha már a pénz a kifogás... Kovács Bence Majdnem Európa: a Ráday utca Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket isjavasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: álcázva köze­ lítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk - kissé rendha­ gyó módon - nem egy adott vendéglátóhely, hanem a Ráday utca, mintjelenség. Néhány évvel ezelőtt Ferencvárosban, a Kálvin térnél történt valami, ami nem illeszkedik a szo­ kásos budapesti közterület-felújítások sorába: itt ugyanis nem pláza vagy mélygarázs épült, hanem egy viszonylag szürke, jellegtelen ut­ cácskáját változtatták át sétálóutcává. Ez a va­ rázslat igencsak hasznos volt, hisz fővárosunk értékelhető közterületei vagy gigantikus villamosátszállók, mint a Moszkva tér, vagy épp a Móricz, vagy pedig az ide látogató turisták in­ tézményesített kirablására szakosodott furcsa helyek, ahová épelméjű lakos még véletlenül sem teszi be a lábát (Váci utca, Vár). Azonban nem lennénk itthon, ha ez nem ala­ kult volna némileg furcsán és ellentmondáso­ san: a „Ráday” volt ugyan az első olyan felújí­ tott közterület, amely tervezésekor kifejezett igény volt, hogy egyfajta közösségi teret hozza­ nak létre; amely pedig nem létezhet olyan he­ lyek nélkül, ahol a vándor megpihenhet - ez azonban némiképp felemásan sikerült. Az utca vendéglátóhelyei ősztől tavaszig nélkü­ löznek mindenféle egyéniséget, gyakorlatilag egyforma, feledhető egységeket találhatunk itt, illetve néhány galériát; azonban a tavasz bekö­ szöntővel igen bájos, kiülős helyekkel (túl)zsúfolt, egybefüggő „terasz?’ jön létre, ahol bizony jólesik megjelenni a magunkfajta harcedzett vendégnek - némely helyről azonban keserű szájízzel távozunk. Szerencsére a kezdeti divat elmúltával mind a kiszolgálás, mind pedig (diá­ koknál felettébb hangsúlyos dolog!) az árak is normalizálódtak, volt olyan hely (egy teázó név és cím a szerkesztőségben), amely többszöri tulajdonosváltás után a borzalmasan gyatra ka­ tegóriából az erős közepes mezőnyébe küzdötte fel magát. Akad néhány üdítő színfolt (mint például a Pointert Pub), amely felveszi a ver­ senyt a közeli Mikszáth térrel, vagy a Prága leázóval is. Jól tudom, milyen nehéz úgy kellemes helyet üzemeltetni, hogy 500 méteren belül nagyjából tucatnyi versenytárssal kell számol­ nunk; azonban itt átgondolt üzletpolitika, és ki­ emelkedő személyzet nélkül lehetetlen egy sze­ zonnál többet túlélni. Fontosak a tavasztól őszig zajló „Kultucca” ese­ ményei, az itteni koncertek csábítóak mindenki számára, és bár környék nem is olyan régen még nem számított a tágabb értelemben vett belváros nyugodtabb vidékei közé, ahol az em­ ber szívesen sétálgatott volna az éjszaka köze­ pén, ez az utóbbi évek során gyors ütemben normalizálódott (bár a Kecskeméti utcai rend­ őrőrs tervezett bezárása vélhetően nem tesz majd jót ennek a folyamatnak); így ma már tel­ jesen vállalható csillagos éjszakákon is. Összegezve: a „Rádayba” ma is jó kiülni, még mindig sokkal kellemesebb, mint a hasonló koncepciójú Liszt Ferenc tér nívósabb helyei amelyek sajnos hangulatukban nem a bohém egyetemisták, inkább befutott öregdiákok szá­ mára kínálnak örömteli időtöltést. Horváth László tizenegyedik oldal �Tábortűztől a hang versenytermekig Az akusztikus gitár rövid története Mi jut eszünkbe, ha valaki hátán gitártokot látunk jártunkban-kekünktón? Az első kósza gondolat le­ het, hogy az illető bérgyilkos és épp az „ügyfelet” készül a hangszernek látszó tárggyal az örök va­ dászmezőkre küldeni. Ezek után kimászunk az „El Mariachi” és más hasonló műalkotásszámba menő filmek katartikus hatása alól, és a gitárost kezdjük fürkészni. Megannyi korosztály és stílus képviselteti magát, és számuk szerencsére nő. Mitől vonz ennyi embert ez a hangszer? A válasz egyszerű: technikailag gyorsan tanulható egy bizo­ nyos szintig. Az első pár akkord néhány hét alatt megvan, ezzel már számokat kísérhetünk. Mire vi­ szont a bonyolultabb skálák és jazz-akkordok jön­ nek, évek telnek el. Igazi mesterré válni csak keve­ sek tudnak. A kihívás az a gitárosnak, hogy olyan szinten tudjon játszani, ami kiemeli a „gitározgatók” népes táborából. Az ember társas volta és a közösségi muzsika szere­ tető is népszerűvé teszi hangszerünket. Ki hallott buliról valamilyen „zajkeltő eszköz” nélkül? Sok minden szóba kerülhet ilyenkor, de hamar kizáijuk őket egy társaságban, ahol nem zenészek gyűlnek össze. Fúvósokon való játék közben nem leltet énekelni, rezesek esetén még a liangerő is kri­ tikus. Én legalábbis nem ülnék egy trombitás mellé a tábortűzhöz, amikor a „Börtön ablakába” című örökzöld sláger két versszaka közt játszik közjáté­ kot, bármily művészien teszi is. Nem beszélve a szomszédról, aki aznap este nem velünk táncol, és éjfél körül elege van belőlünk. Rézfúvóson lialkan játszani ugyan nem lehetetlen, de lia már előkerül a tokjától, akkor nem is érdemes. További gond ezzel a hangszercsoporttal, hogy hangzatokat önmagában nem játszik, egész zenekarunk meg általában nincs. Óriási népszerűségük ellenére a billentyűsöknél a méret a probléma. Próbáljunk meg egyszer egy pán­ céltőkés zongorát a vállunkra venni! ígéretes próbál­ kozások jelentek meg több hangszergyártónál, de ezek elektromosak és még mindig nehézkesek. Egy hárfánál még mindig könnyebb, nem beszélve egy dobfelszerelésről, ami dallamot nem játszik, de han­ gulatot teremthet, főleg, ha föl kell vinni az emelet­ re. Ugyanez a baj a vonósok egy részével, ráadásul mindegyik nehezen tanulható olyan szinten, hogy ne meneküljön a hallgatóság. Maradnak a pengetős hangszerek. Méretük optimá­ lis; ha épp morcos a szomszéd, könnyed egyszerű­ séggel játszható rajta a leghalkabb pianissimo, ak­ kordjátékra is alkalmas, sőt, énekelni is hagyja a rajta játszót. Közülük a gitárt minden valószínűség sze­ rint az emeli ki, hogy hangzása a legáltalánosabb, a leguniverzálisabb. A banjo, az ukulele vagy a man­ dolin igencsak speciálisak, nincsenek elterjedve min­ den kultúrában, ezért nem is használatosak olyan széles körben, mint a gitár. Az időtartam, míg a mai hangszerhez eljutunk, évszá­ zadokban mérhető. Talán a legkorábbi még létező gitár egy 1590 tájáról való, öt hangra hangolt, 68 cm húr­ hosszúságú történelmi emlék. E korszakban a formai és hangolási változatosság óriási. Csak a 16, században kezdenek áttérni a nagyobb méretre és az öt különbö­ ző hangmagasságra. Az „öthangú” barokk gitárok csak a 18. század közepén kezdenek szabványosodni ilyen téren, mégpedig Ä-D-G-H-E hangolásban. Ek­ korjelenik meg Angliában és Franciaországban a hato­ dik hang, a mély E. Ezek után már csak egy lépés a hat húr megjelenése Olaszországban és Franciaországban, ami megegyezik a mostanival. A ma ismert „klasszikus gitár” csak a 19. század fo­ lyamán alakult ki. A fejlődés elsősorban Antonio de Torres érdeme volt. Nagyobb testű, szélesebb hang­ szereket készített és kitalált egy új merevítőrend­ szert a test, pontosabban a fedlap belső oldalán. A hangterjedelmében is megnövelt új gitár-koncepció széleskörű ismertségre tett szert, hatása végigsöpört Európán. A spanyol gitárok közül a 20. század elejéig a fla­ menco volt a legnépszerűbb. Flamenconak nevezik az Andalúziában élő cigányok népzenéjét. Fontos eleme a gitárjáték, melynek jellemzője a fedlapon való dobolás és az éles, rövid hangok. A flamencogitár abban különbözik a klasszikustól, hogy sokkal könnyebb és a húrok közelebb vannak a fogólap­ hoz, elősegítve a gyors, ütőhangszerszerű játékot. A klasszikus gitárok nagy része Torres modelljének mintájára készül, bár újítások mindig voltak és min­ dig is lesznek. Az egyik legjelentősebb úttörő az 1833-ban, Ncwöörkban létrehozott Martin cég volt. Alapítója, Christian Frederick Martin Németország­ ban született, majd emigrált Amerikába. Hamaro­ san Pennsylvaniába, Nazareth-be költöztek, oda, ahol a gyár ma is áll. Fo­ kozatosan szabadultak fel az európai hatások alól, és kezdték meg­ valósítani egyéni elgon­ dolásaikat, ezek közt a híres X-merevítést, ami hozzájárult a Martin gi­ tárok sajátos hangjának kialakításához. Az ’20-as-’30-as években két jelentős változtatást végeztek a hangszereken. A bélhúrokat acélhúrok­ kal helyettesítették, ami maga után vonta az egész nyak megerősíté­ Noel Gallagher is szereti... sét, de új húrlábat is ka­ pott a modell és a bordázatát is megerősítették. A nyakat kijjebb emelték a testből, meghosszabbítva azt és könnyebb játékot biztosítva a magasabban fekvő bundokon. Martin a fémhúros gitár megkonstruálásával átlépte a klasszikus gitár határait. Ezek az új hangszerek már más stílushoz tartoznak: ma főik, vagy westem-gitároknak hívjuk őket. A kép még árnyaltabb lett a domború fedíapos jazzgitárok megjelenésével. Ennek úttörője Orville Gibson volt. Természetesen sok cég gyártott még ilyen hangszereket sikerrel, egészen az elektromos gitárok megjelenéséig. A hangerő állandó probléma volt, ha színpadra kel­ lett állni. A testet a Dreadnought után tovább már nem lehetett növelni, mert esetlenné vált volna. A tervezők találékonysága persze nem ismer határo­ kat. Kitalálták már a ’30-as évekre a rezonátoros gitárt-másik nevén dobro-t, ami az utolsó a sorban, ami kizárólag elektronika nélkül működik. Testük fémből vagy fából készült és a bennük elhelyezett alumíniumkúp-ez a rezonátor-hivatott a hangerő növelésére. Érdekes, igen jellegzetes hangjuk miatt ma is keresettek, bár igen kis számban fellelhetők. Itt, ha egy lépéssel továbblépünk, átjutunk egy má­ sik dimenzióba: az elektromos gitárok birodalmába, melyek nem azért különböznek az imént fölsorol­ taktól, mert annyira másképp játszunk rajtuk, ha­ nem azért, mert teljesen más kultúra szülte őket: a tömegszórakozás, a tízezres szuperkoncertek és audiovizuális effektek világa, melyben az akuszti­ kus gitár csak kiegészítő bár, de még mindig tiszte­ lettel övezett hangszer. Bujdos Iván Ákos A Démon gyermekei Kis teremben összezárva a színészekkel, a történet­ tel, az illatokkal, a hangulattal.. .ahonnan kimene­ külni sem lehet, olyan sokan vannak összezsúfolva a nem túl nagy helységben.. .ilyen körülmények kö­ zött kezdődik A démon gyermekei. tizenkettedik oldal Japán illatok, ruhák, cipők, frizurák, nevek... min­ den japán, kivétel a Budai Vár. Ott játszódik a két család története. Rómeó és Júliához hasonlóan, egy ifjú hithű japán (Zolika) szeretné elvenni a japán kultúra professzorasszonyának a lányát (Mónikát). De megjelennek a problémák, a család múltja, a két család konfliktusa, a történelem viszontagságai, a kapszula hiánya (ami Zolika apjának, Lajosnak kel­ lene, hogy ne igya le magát a fia eljegyzésén) és so­ rolhatnánk. Ezek mellett találkozhatunk a fiatalok problémáival, gyerekkortól hozott félelmeikkel („kukifóbia", nimfománia), a szülők elnyomott vá­ gyaival, és a szakéval, no meg persze a „kölyökszakéval” is. A férfiakat nők, a nőket férfiak játsszák, kivéve a profcsszorasszonynak a nyomortól kimen­ tett féljél (leépült ejjeskását), aki meztelen felső­ testtel ágyékkötőben teszi mindazt, amit paran­ csolnak neki. Az egész történetet áthatják a ritmusos mondókák, dallamok, idétlen dalocskák, ami miatt még inkább misztikusabb és ijesztőbb lesz az előadás. Nem be­ szélve Benedek Mari által tervezett színes, túlzó, mulatságos, emellett félelmetes jelmezekről. Pintér Béla a darab írója, rendezője által megszokott toposzok A démon gyermekeiben is megtalálhatók: a vallásos és ezoterikus világkép kiparodizálása, a nemek felcserélése, a magyarok helyzete, határon innen, hatá­ ron túl, mindezek mellett ügyesen összemixelve Jó­ zsefvárost Tokióval. Összefoglalva: rettenetes szülők és rettenetes gyere­ kek gyilkos komédiája fut le egy rettenetes ország­ ban, végig ezzel a rettenetes hangulattal, de érdemes végig ülni ezt a sok rettenetest! „Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján, Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rend­ őrségen, Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Vártól. Y Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra pro­ fesszora, Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hete­ diké reggel, De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé!’ (A démon gyermekei Pintér Béla és Társulata előadá­ sában látható a Szkéné Színházban.) Zágon Orsi �z Kik ezek? ízelítő az idei fesztivál-felhozatalból Van ennek a késő tavasz, kora nyárnak egy évrőlévre ismétlődő, határozott hangulata. Ilyenkor kí­ vánkozik ki leginkább az emberfia/lánya egy ven­ déglátó helyiség teraszára sört iszogatni, kezd el parázni a vizsgaidőszakon (és facsarodik el a szíve azon, hogy az utóbbi bizony gátat vethet az előbbi­ nek), valamint igyekszik mustrálgatni az idei feszti­ vál-felhozatalt. Nem kicsit ironikus, hogy pont kis hazánk az, ahova valahogy az igazán nagy rock-ne­ veket nem hozzák el, ha igen, akkor ritkán, vagy csak miután már kicsit megkoptak, megöregedtek. Ironikus, mert közben, pedig olyan - tőlünk nyuga­ tabbra - nagy hírnévnek örvendő, ám viszonylag friss bandák jönnek el, akiknek többségéről a nagy­ közönség nem, vagy nem eleget hallott. Ennek ki­ küszöbölése végett, rendhagyó módon álljon itt egy ajánló több olyan csapatról, akiket érdemes meghall­ gatni élőben és lemezen egyaránt, ugyanis mindegyik az elmúlt év során rukkolt elő egy új koronggal! Itt van rögtön például a Volt fesztivál és a Franz Ferdinand, akinek tagjai ezt az egész kemény ütemű, letisztult, érces gitár-riffekre épülő zenét újra divat­ ba hozták. Jól csinálják, amit csinálnak, ráadásul a koncerteken is kitesznek magukért. Mivel kerülik az elektronikus effekteket, ezért a meglehetősen sa­ játságos magyar hangosítástechnika (ami nagy rész­ ben abból áll, hogy ha „rock’ banda kerül a színpad­ ra, ezt a hangosításért felelős fiúk úgy értelmezik, hogy „oké, akkor a basszust és a dobot felnyomjuk, a gitár majd úgyis hallatszik, az énekes meg majd megoldja”) sem tudja elrontani az élményt, sőt he­ lyenként kifejezetten előnyére válik a műfajnak. Az idén, januárban megjelent album, a „Tonight” na­ gyon sok újat nem mutat fel, a két aktuális sláger, a „Ulysses” és a „No You Girls” erősen hajaz az ős­ sláger „Take Me Out”-ra. Ezzel együtt korántsem a megújulásra képtelenség jön le a bandáról, hanem sokkal inkább az, hogy ha egyszer egy recept tény­ leg nagyon jól működött, az az alapján készülteket a közönség újra és újra szívesen behabzsolja! Ehhez képest egy némileg szerteágazóbb hangzást képvisel a Bloc Party, akikkel majd a Szigeten lehet összefutni. Ok is valahol a britpopnál kezdték, de az utóbbi időkben, nem kevés elektronikát is belevittek zenéjükbe. A csapat különlegessége részben a nigé­ riai gyökerekkel rendelkező Kele Okereke-nek is köszönhető. Az ő hangja egy nagyon izgalmas kontrasztot képez az egyébként rockos zenéhez, azt meg Lenny Kravitz óta tudok, hogy a fekete bőrű­ ek énekstílusa ugyanolyan jól megy a pörgősebb, gitáros számokhoz, mint az R ’n’ B-hez, épp csak valamiért ritka az ilyen felállás. A fesztiválon bizto­ sak lehetünk benne, hogy el fogják játszani a pár évvel ezelőtt rádiók által agyonismételgetett „I Still Remember”-t, épp úgy mint az újabb, kicsit erősza­ kosabb, kicsit több torzításokkal rendelkező de ugyanakkor kicsit egyedibb számokat is. Azt meg majd meglátjuk, hogy azok a bizonyos hangtechni­ kusok hogy birkóznak meg mindezzel... Talán az egyik legizgalmasabb előadója a felhozatal­ nak mégis a White Lies. Ok annyira frissek, hogy az első albumuk 2009 elején jött ki, és rögtön első he­ lyezést ért el az angol lemezeladási listákon. A csapat „Fear of Flying’-ról nevezte át magát, elmondásuk szerint azért, mert a stílus, amit 2005-ös (!) indulá­ sukkor képviseltek, távol esett attól, amit igazán szerettek volna. „Úgy éreztem, ez alatt a név alatt Paris, je t'aime! ...és Te mit teszel szerelemből? A francia filmnapok végszavaként: 1 „Mindenem megvan ahhoz, hogy szeressenek... de szörnyen magányos va­ gyok... egyedül a világegyetemben.” 2. A fiú, aki nem fél kimutatni az érzéseit. 3. „Mindenképp beszélni akartam veled, mért úgy éreztem, ha nem beszélünk, még mielőtt eltűnsz, valami olyasmit hagyok ki, ami nagyon fontos.” 4. „.. .eye contact should be avoided with the other people standing around.” „Verekedni akartál? Mint mindig, mikor veled vagyok.” Szeretet a Coen fivé­ rek módjára 5. Egy nő, aki gyermekőrzőbe adja kisbabáját minden nap, hogy dajkaként dol­ gozhasson, ám a közös dallam segít... 6. A házaló ügynök boldogsága. 7. „Úgy tett, mint egy szerelmes férfi és újra szerelmes férfivá vált, s mikor el­ ment érzelmi kómába esett.” 8. „Még mindig léteznek cowboyok.” „Most már mehetek? Apa vár.” 9. Pantomimszerelem. 10. „Gondolj úgy Gaspard-ra, mint egy léggömbre, ne úgy mint egy rabláncra, és majd el tudod engedni.” 11. Elértett mozdulatok... „...csak óvatosan, elég erős.” 12. „Megmasszírozhatom a lábad? Látom, fáj. Hisz’ egész éjjel az álmaimban jár­ káltál.” 13. „Mennyit kér azért, hogy végignézhetett egy veszekedést?” „Nem sétálhat­ nánk együtt?” „És te mit teszel szerelemből? Elviselem a fájdalmat, mikor ar­ ra gondolok milyenek voltunk.” 14. Vámpírszerelem. semmi személyesről nem tudok írni, mérsékelten vicces sztorikat találtam ki dalszövegnek, amik még számomra sem jelentettek sokat, nem hogy más­ nak” vallja be a basszusos Charles Cave. Ez már csak azért is meglepő, mert mind a négy kislemezen ki­ adott szám, különösen a „Death” és a „To Lose My Life” olyan témákat dolgoznak fel, mint a halál, az ezzel kapcsolatos pánikbetegség és a másik elveszté­ sétől való félelem. Azok a számok pedig, mint a „Price of Lőve” vagy a „From the Stars”, amik azo­ kon a bizonyos kitalált „sztorikon” alapulnak, itt már inkább sötétek, néhol melodramatikusak, mintsem jópofák. Érdemes ezért a koncert előtt e szövegeket megkeresni valamelyik honlapon, ugyanis nagyon szépen passzolnak az ugyancsak sötét, ugyanakkor slágeres dallamokhoz. Végül még érdemes a Snoiv Patrol-tfA egy-két szót ejteni. A White Lies-zal ellentétben ez az együttes már 10 évet tudhat maga mögött. Kicsit talán szo­ morú, hogy az első két albumuk nem aratott min­ dent elsöprő sikert, különös tekintettel a „When It§ All Over We Still Have To Clean Up”-ra. Ez ugyanis némileg eredetibb a maga visszafojtottságában, mint az összes utána következő album. A már új kiadó által jegyzett további három korong ugyanis sorra gyártotta a slágereket, egyre inkább hátra­ hagyva a sötét hangzást, és inkább a giccsességbe hajolva, mint szomorúságba. Mindezek ellenére az új CD, „A Hundred Millión Suns”, amit késő ősszel adtak ki, egy teljesen szórakoztató, dallamos szá­ mokkal teli, csöpögősségében sem zavaró élményt nyújt. A videókat elnézegetve, Gary Lightbody elő­ adásmódja kicsit túljátszott, ami viszont a színpa­ don előnyükre válhat, úgyhogy minden jel arra mutat, hogy egy erős, és szórakoztató előadásnak lehetünk majd tanúi, ahol leány- (és érzékeny fiú-) szív nem maradhat kifacsaratlanul. Mindezeket összevetve, levonhatjuk, hogy ha nem is ugranak ránk nagy erőszakossággal a hőn várt U2 és tsai kiírások, akkor is érdemes szemezgetni, ízlel­ getni, olykor utána olvasni ezeknek az előadóknak, hisz egyik-másik biztos különlegesen jó koncertet fog leadni, és ki tudja? Lehet, hogy, egy-két, tíz év múlva már az ő nevükért fognak az akkori zöldfülű egyetemisták ácsingózni. Barát Zsófia 15. „Hogyan is várható el tőled, hogy boldog légy egy olyan férfival, aki minden áron úgy akar veled bánni, mint egy teljesen normális emberi lénnyel?” 16. „Van, amikor az élet változást akar. Mint az évszakoknál. A tavaszunk gyö­ nyörű volt. De már vége a nyárnak. Az őszt észre sem vettük, és hirtelen na­ gyon hideg lett. Olyan hideg, hogy minden teljesen átfagy. És a hó meglepe­ tésként ért. De ha elalszol a hóban, nem is érzel fájdalmat.” 17. „Tudod mit? Azt hiszem, mégis hozom az ügyvédemet.” 18. „Csak azt tudom mondani, hogy egyszerre éreztem örömöt és szomorúsá­ got, de nem nagy szomorúságot. Mert éreztem, hogy életben vagyok. És eb­ ben a pillanatban szerettem bele Pírizsba.” +1 Én pedig ebben a pillanatban szerettem bele ebbe a filmbe. Április 24-én volt egy éves a Párizs, szeretlek. Mármint nálunk. Tizennyolc rövidfilm, 18 rendező és XVIII-féle módja a szeretet kifejezésének. Rövid, hosszú, nagy, lángoló, kihűlt, szeszélyes, fagyos, vicces, brutális, kedves, hálás, alázatos, uralkodó és még megannyi jelző és mindig ugyan az a jelzett szó... Gus van Sant-től kezdve Wes Craven-en át Izabel Coixet-ig a direk­ tor szakma krémje meséli el nekünk, egymást vált­ va, hogy mit is gondol ő Párizsról, és mit a szere­ tettől. Javaslom minden­ kinek, hogy élje át leg­ alább egyszer ezt az él­ ményt. Mármint a filmet. A többi pedig már egyéni belátás kérdése... tizenharmadik oldal �Barangolás Mainz-ban Mainz Rajna-Pfalz német szövetségi tartomány fő­ városa és egyben legnagyobb városa, a Rajna bal partján fekszik átellenben Hessen fővárosával, Wiesbadennel, 200 ezer lakosa van. Otthont ad egy egyetemnek és egy püspökségnek is. A Johannes Gutenberg Egyetem 32000 diákkal, több mint 130 országból a legnagyobb németországi egyetemek közé tartozik. Itt 2200 tudós tanít és kutat 150 inté­ zetben és a klinikán. Hatalmas a diákélet, rengeteg kutatási, tanulmányi, utazási, sportolási és egyéb le­ hetőségekkel. A városban sok a látnivaló. Egyik fő nevezetessége a Gutenberg Múzeum, amely előtt egy hatalmas könyv van az utcán. Bent meg lehet tekinteni a vá­ ros nagy szülöttjének, Johannes Gutenberg eredeti nyomógépét, és sok középkori és későbbi érdekes nyomatot. A Szent István templom szentélye feletti hatalmas mélykék háromdimenziósnak tűnő abla­ kokat Chagall mozaikjai díszítik az ótestamentum­ ból vett jelenetekkel. Állítólag Chagall a munkát először nem akarta elvállalni a zsidóüldözések miatt. A Szent István templomtól sétálva az Óvároshoz ju­ tunk, ami a dóm árnyékától (ahogy egy dal is mond­ ja) egészen a Déli Pályaudvarig húzódik. A történel­ mi Óváros nagy része megsérült a második világhá­ borúban a brit bombázások során. Itt a kacskaringós utcákban és sikátorokban esténként megtelnek a hangulatos kis borozók és kocsmák. A Óváros kö­ zepén található a Császár-tér 14 katolikus temploma közül a román stílusban épített hatalmas Mainzi Dóm, 6 toronnyal, amelyek közül a legmagasabb 83 méter, a belsejében 9 kápolnával és 14 oltárral. A ja­ nuárban játszott Mainz05-Bayem München jóté­ konysági focimeccs bevételét a dóm restaurálására fordítják. Jelentős még a Krisztus templom a 80 méter magas kupolájával. Az Eisenturm 1240-ben épült, az Alexanderturmmal és a Holzturmmal együtt ezek az egykor 34 kaput és őrtornyot szám­ láló városfal ma is álló tornyai. A városban sok épí­ tészeti stílus képviselteti magát A házak között ma is találhatunk 500 éves fagerendás épületeket. A vá­ ros tele van szökőkutakkal. Az egyik hatalmas kompozíció, a 150 karneváli figurából álló Karneváli szökőkút. A belvárost kettészeli az 50. szélességi kör, aminek a vonalát felirattal együtt ki is rakták járdá­ ból. Mainz belvárosa egyre inkább nagyvárosi karak­ tert ölt, de a külvárosi részek megőrizték a falusias jelleget. Említésre méltó a Gutenberg-tér Gutenberg szobrával, a Schiller-tér Schiller szobrával. Egyéb lát­ nivaló még a nagyhercegi palota, az igazságügyi pa­ lota, a központi pályaudvar és a városi csarnok. A Citadella délnyugati sarkában látható az úgyneve­ zett Eigelstein, régi római falak, amelyeket a hagyo­ mány szerint a légiók Drusus emlékére állítottak föl. Nem szabad megfeledkezni a februári karnevál­ ról sem, hiszen Mainz a legnagyobb karneváli váro­ sok egyike, valamint a Bundesligában játszó 1. FSV Mainz 05 meccseiről sem! Mainz és az egész kastélyokkal tarkított festői szép­ ségű Rajna-part nemcsak Erasmusra, hanem egy­ szerű utazási célra is kitűnő választás! Mihalics Vivien Ot és fél év Idézzétek fel magatokban Öt és fél évvel ezelőtti éneteket... Csak nyugodtan, álljatok meg az olva­ sásban, hunyjátok be a szemeteket egy-két percre, és merengjetek el a múltatokon... Két héttel ezelőtt ünnepeltem egy baráti társasággal a születésnapomat, és az este folyamán rengeteg fénykép készült. Otthon hazaérve nézegettem a fo­ tókat, majd megakadt a szemem egy bizonyos képen, amelyiken egyedül vagyok, és belenézek a kamerába. Ahogyan erre a képre pillantottam egy érzés ütötte fel a fejét bennem. Felnőttem! Egyszer csak elkezdtem kutatni az emlékeim között, mi tör­ tént velem az elmúlt években, s rájöttem, most jött el a pillanat, amikor lassan-Iassan, de igazán kezem­ be veszem majd a dolgokat. Mivel hamarosan újra itt a rettegett vizsgaidőszak, kicsit már mindenki azon töri a fejét, miképpen fog felkészülni egy-egy vizsgára. Ez most „csak’ egy vizsga, de amiből itt most számot kell adnunk, azt jó eséllyel egész életünkben hasznosítani fogjuk. Természetesen előfordulhat, hogy annyira időszű­ kében vagyunk, olyan nagy az anyag, esetleg olyan családi problémánk van, hogy akkor is Összetesszük a két kezünket, ha éppen átcsusszanunk a vizsgán. Lehet hogy 40 tételből 39-et tudtunk, és mégis pont azt az egyet húztuk ki, amiből nem tudunk levizs­ gázni. Megbukunk, vagy kegyelem kettest kapunk, talán bizonyítjuk, hogy tényleg az az egyetlenegy, amit nem tudunk, és jobb jeggyel távozunk. Egy a tizennegyedik oldal lényeg, mikor elmegyünk vizsgázni, azt úgy tegyük, hogy mindent megtettünk azért, hogy a lehető leg­ jobb eredményt éljük el. Hogy biztosak lehessünk abban, azt a tudást kamatoztatni tudjuk majd a jö­ vőben. Persze gondolkodhatunk most is úgy, hogy majd az államvizsgára bepótolom, de lássuk be, ez már nem a középiskola. A jövőben nem fogja érde­ kelni az ügyfeleket, hogy nem tudunk két ismeret­ lenes egyenletet kiszámolni, de ha miattunk elveszí­ tenek egy pert, ártatlanul börtönbe kerülnek, vagy elveszik tőlük a gyermeküket, mert mi most ha­ nyag módon nem tanultuk meg azt az egy jogsza­ bályt, amire éppen akkor szükség lenne, senki nem fogja a vállunkat veregetni, hogy ne foglalkozz vele, majd legközelebb sikerül. Nem! Rajtunk a sor, hogy itt és most tegyünk valamit. Ez a „valami” most ta­ lán csak a kitűnő átlag, a legnagyobb ösztöndíjsáv, a vizsgák átvészelése, hogy mindenből meglegyen az elégséges. Mindenkinek más. Most a vizsgaidőszak közeledtével, ez egy jó példa arra, hogy átérezzétek, miről beszélek. De a szöveg mögött saját életetek minden percére rálelhettek. Mindenki keresse meg azon terveket az életéből, amelyeket korábban nem valósított meg, mert úgy gondolta, ráér még, és ha ezek megvannak, tegye­ tek értük minden nap egy keveset. Higgyétek el, Öt és fél év múlva érzitek majd az áldásos hatását an­ nak, amit ma itt elkezdtetek. Császár Adrienn Dózi A lovak gyönyörű állatok, hűségesek, megtanítják az embert élni, szeretni, érezni. Mi magyarok pedig lovas nemzet vagyunk, alig több mint ezer évvel ez­ előtt hírhedté váltunk lóháton. Ám nem csak ret­ tegés jut a világnak, ha magyar lovast lát, hát még ha magyar lovat! Kincsem (1874) többszörös díjnyertes versenylo­ vunk, aki 54 versenyéből 54-et megnyert, Imperial (1960) pedig a XX. század legjobb tenyésztésű ma­ gyar versenylova volt. 1960. azonban már viszonylag távol van, és azóta nem nagyon sikerült világraszóló sikert aratnunk — mostanáig! Ma van egy pacink, aki nemzetünk büszkesége lett igen rövid időn belül. Egy négy éves hős, a tavalyi év sportolója. Egyesek úgy gondolták, hogy igazságta­ lanság egy lovat év sportolója címmel kitüntetni. Nem egészen látom be, miért. Szerencsére ma van egy néhány remek sportolónk, de ez a ló világhírne­ vet szerzett nekünk egy olyan sportágban, amelybe betörni egyébként meglehetősen nehéz. Azon kívül attól még, hogy állat, ő is ugyanúgy megdolgozik a sikerért. Lényeg a lényeg: boldogok lehetünk, hogy újra él a magyar lovasszellem. Overdose egyébként Angliában született 2005-ben. Tulajdonosa Mikóczy Zoltán, aki 2006-ban vásárol­ ta meg háromezer euróért. Igazán jó vétel volt, hi­ szen csodálatos futásainak köszönhetően mára öt milliót ér. Sorra nyeri a versenyeket, hihetetlen re­ kordokat futva. Már-már megszégyenítő a fölénye a többi lóval szemben, amikor két-három-nyolc ló­ hosszal előttük nyargal be a célba. Míg a pályán ke­ mény férfiként küzd meg a többiekkel, azon kívül sokszor mint egy megszeppent kisgyerek, bújik el gondozója háta mögé. Nagy szüksége van a szere­ tette, az odafigyelésre, becézgetésre. Azt mondják, régebben a répát szerette, mára kényesebb lett, és bioalmát eszik. A tréner kockacukrot nem ad neki, hiszen mégis csak egy sportló! Szeretik őt, többek szerint ő a mi új nemzeti hő­ sünk. Lehet benne valami, hiszen csodálatos a bol­ dogság, amit egy-egy futamgyőzelme ad nekünk. Minket képvisel, Magyarországot. Nemsokára a legelitebb közönség előtt bizonyíthat, hiszen május végén a Haydock Park-i lóversenyen indul, majd pedig június közepén a Royal Ascot Derby-n, az egyik legnagyobb presztízsű lóversenyen. A világ legjobb zsokéja fog vele, bizonyára elsőként a célba futni, az angol királynő színe előtt! Amikor születik egy csillag, menetrend szerint buk­ kannak fel olyanok, akik részesedni akarnak a si­ kerből. Őszintén remélem, hogy Dózi nem lesz po­ litikai csatározások áldozata. Azt viszont biztosan tudom, hogy ő mindig a mi lovunk lesz. Egy gyö­ nyörű angol telivér, mely csordultig tölti szívünket örömmel. Hrecska Renáta �Szerb Antal: Utas és holdvilág — Könyvajánló „A vonaton még nem volt semmi baj. Ve­ lencében kezdődött, a sikátorokkal.” Ezzel a zseniális felütéssel indul Szerb Antal mű­ ve, a magyar irodalom egyik legnépszerűbb regénye. Már ez a két mondat is magába sűrít valamit abból a hangulatiságból, ami később az egész könyvet jellemezni fogja. De erről picit később. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mérsékelten kellemes karosszékem­ ben üldögélve az Utas és holdvilág díszkia­ dását vehetem a kezembe (egyébként: Magvető, 9. kiadás). Általában nem törő­ döm sokat egy könyv külsejével, de jelen esetben ez másképp van. Most a külcsín, a belső mívcsscg és a tanalom, amit ma­ gában rejt a stílus - most ez a három igazi egységbe forr össze, mondhatni az esztétikum egységébe. Elsőre ez talán furcsán hangzik, de komolyan így van. Nehéz belekezdeni egy ennyire nagyszerű könyv ajánlásába, ezén előre meg kell jegyeznem, hogy kimerítő elemzés helyett csak a benyomásaimról szeretnék pár szót ejteni. Mint ahogy az egész könyv is valahol a benyomásokról szól. Benyo­ másokról, amelyek hosszt! utazás során érik az embert. Márpedig Szerb Antal alaposan megutaztatja karaktereit, és így minket is - per­ sze amennyiben az említett karosszéket bárminemű összefüggésbe hozhatjuk az utazással, mint olyannal. Utazunk ugyanis térben és időben meglehetősen sokat, de legelsősorban bejáljuk az emberi lélek legmélyebb bugyrait. A regény fősze­ replője, Mihály ugyanis olaszországi nászútja során döbben rá, hogy valami fél­ recsúszott az életében. Halvány kétely ébred benne, hogy a kispolgári kereskedő­ élet talán mégsem neki való, és amikor számba veszi a körülményeket, kényte­ len-kelletlen levonja a következtetést: voltaképpen alapvetően elhibázott életet élt. Ebből a nem kifejezetten lélekemelő felismerésből következik Mihály vissza­ emlékezése fiatalkorára, majd pedig az is, hogy múltjának régi, elfeledett alakjai újra testet öltenek a jelenben is. És van köztük minden, mi szem-szájnak kelle­ mes: régen elvesztett legjobb barát, egész életre szóló — és szintén elveszett — gim­ nazista-szerelem, kínzó nosztalgia az ifjúság iránt, majd pedig valamiféle reni­ tens halálvágy. Annyi biztos, hogy Mihály kiszakad a racionális valóságból, és ideje java részét szűk sikátorokban és tágas hegyek között bolyongva tölti, kétes egzisztenciájú albergókban, vagy éppen kedves kis sziklabarlangokban alszik. Ami igazán remekké teszi a regényt, az a megdöbbentően könnyed stílus, amellyel a szerző megörvendeztet bennünket. Hiszen a rég elmúlt dolgok iránti nosztalgia alapvetően mégsem tartozik a legvidámabb érzések közé, és így a mű tematikájából kiindulva holmi depressziós-borongós, Dosztojevszkij barátunkat idéző mélylélektani értekezést várnánk, szürke fellegekkel, hideg novemberi köddel, szibériai fegyházzal, miegymással... De mielőtt undorodva félrelöknénk a könyvet, kiderül, hogy Itáliában járunk, a nap, a városok ódon-méltóságteljesek, az emberek vidámak és közlékenyek, tehát minden tekintetben kedélyesek a körülmények. És ez a kellemes vidámság végig jellemzi a regényt, összekevere­ dik a főszereplő személyes vívódásaival, a szinte szakrális jellegű múltidézéssel és így összességében egy páratlan, sajátos hangulatú történetet kapunk, ami nagyszerűen olvastatja magát. Mihály gyermekkori barátai olyan magától érte­ tődő természetességgel csöppennek bele hirtelen újra a főszereplő életébe, botlanak bele Ravenna utcáin vagy Umbria hegyei között, mintha egész életükben mást se csináltak volna. Később pedig Róma, Párizs és Budapest között keringe­ nek a szereplők, és valami félelmetes magabiztossággal találnak újra meg újra egymásra, hogy ajkukon diszkrét mosollyal szövögessék a történet szálait. Egy magyar szerző tollából különösen furcsának tűnt nekem ez a jó értelemben vett európaiság. A mű magyar szereplői ugyanis szinte folyamatosan külföldön jámak-kelnek, általában jó ismerői az olasz, német, francia és angol nyelveknek és kultúráknak, és ezeket az erényeiket ki is használják. Kinyílik számukra a világ, és így — a regény olvasása erejéig legalábbis - az olvasó számára is. Ez pe­ dig örvendetes dolog. Az európaias nyíltság pedig szerencsére nem csúszik át semmiféle kozmopolitizmusba — végig fontos szerepet játszik Mihály budapesti gyermekkora, és szemléletes leírást is kapunk a korabeli székesfőváros hangula­ táról. Ellenben egyenrangú városként jelenik meg Róma, Budapest és Párizs, a szereplők pedig úgy ugranak el egyikből a másikba, mintha csak Egerbe menné­ nek Miskolcról. És jól is van ez így. Szerb Antal remekművet alkotott, de ezt csak kevés ember tudhatja. Maga a szerző gondolkodik el egy tanulmányában arról, hogy minden nemzetnek meg­ van a legtcsthezállóbb művészi kifejező eszköze, ami a magyarok esetében a nyelv, az írás. Ez a mi szerencsétlenségünk, hiszen kevesen beszélnek ezen a nyel­ ven, így aztán nincs sok ember, aki be tudná fogadni a magyar művészetet. Azoknak viszont, akik még mindig követik szerény eszmefuttatásomat - elis­ merésem a számukra -, Szerb Antal regényével sem lesz gondjuk. Az Utas és holdvilág - sok más magyar könyv mellett - örök érték, és azon ke­ vés megmaradt nemzeti kincsünk egyike, amit irigyelhetnének tőlünk még oszt­ rák sógoraink is. Ezért tehát érdemes elolvasni. Es nem mellesleg azért is, mert szórakoztató és tanulságos regény Bendsák Márton Dijonban a magyar vadak A dijoni Szépművészeti Múzeum minden évben nagy horderejű tematikus tárlatokat igyekezett összeállítani, azonban az épület 2005-ös renoválása félbeszakította ezt a folyamatot, és kis kiállítások­ kal próbálták kielégíteni a Látogatók igényeit. A munkálatok befejeztével azonban újjáéledt a hagyo­ mány, és idén Közép-Európa felé fordulva a magyar fauveizmus képviselőinek kiválóságait gyűjtötték össze, egy kiállításban szerepeltetve a francia fauveistákkal, akik ihletői, tanítói voltak a magyar művé­ szeknek. Ez a kiállítás azonban nem egy önálló tárlat, hanem a dijoni magyar kulturális szezon ke­ retében tekinthetjük meg. A januárban kezdődött eseménysorozat öt hónapon keresztül konferenciá­ kat, műhelyeket, olvasóesteket, színházi esteket, koncerteket, filmvetítéseket kínál. A magyar művé­ szeti élet sokszínűgégét felvonultató eseménysoro­ zat bemutatására törekedtek a szervezők, nagy megelégedésünkre. Annak ellenére, hogy a fauveizmus megreformálta a magyar festészetet, sokáig a művészet történeté­ ben ismeretlen fejezet maradt a magyar társadalom számára. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lel­ kes dolgozóinak, kutatóinak köszönhetően azon­ ban pár éve sok rég elfelejtett, elveszett mű került újra a napvilágra magángyűjteményekből, közgyűj­ temények raktáraiból. A Magyar Nemzeti Galéria 2006-os, a „Magyar Vtdak Párizstól Nagybányáig 1904- 1914” című kiállítással mi magunk is újra fel­ fedezhettük a fauveizmust. A magyar művek most először mutatkoznak be Franciaországban, egy kiál­ lításban szerepeltetve a francia fauveizmus legna­ gyobb képviselőivel (Matissc. Derain, Mirquct. Vlaminck. Manguin). A XX. század elején a francia kultúra nagy hatással volt a magyar művészeti életre. A magyarok az el­ sők között fordultak az új nyugati irányzat felé a merészség és a kromatika jegyében, mindemellett megtartva a magyar sajátosságokat és a művészi identitást. A magyar „vadak” közül (csak a legna­ gyobbakat említve: Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Berény Róbert, Márffy Ödön, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos) sokan Párizsban éltek, és pri­ vát akadémiákban alakították stílusukat, köztük Matisse iskolájában. Hazájukba visszatérve Nagybá­ nyán alkottak ahol a szabadban alkalmazták a fauveista teóriákat. Itt újra felfedezték a magyar tájat, a színekkel játszva szabad utat engedtek a képzele­ tüknek. Népszerű téma a meztelen test ábrázolása, gyakran a szabadban. Ám ezt az akadémikus, évez­ redes témát élénk, erőteljes színekkel, hangsúlyos ecsetkezelésscl keltették újra életre, a jellegzetes domborulatokra, liajlatokra helyezve a hangsúlyt. A városi tájkép ábrázolása nem hagyomány a magyar festészet történetében, azonban a franciákat követ­ ve Ziffer Sándor, Rippl-Rónai József és Tilunyi La­ jos is alkotott ilyen témájú művet. Gyakoriak a holt természetet ábrázoló festmények is, a magyar mű­ vészek ennek a motívumnak az ábrázolásában kie­ melkedőt alkottak. A női és a férfiportrék, az ön­ arcképek szintén az akadémikus festészet Ősi témái, így a fauveistáknak is kedves. Amíg a témaválasz­ tásban a klasszikusokat követik, ez az új nemzedék a festési technikát tekintve forradalmár volt. A szí­ nek erősek, nem csak a kontúrok és a kiemelt vo­ nalak adják meg az alak jellegzetességét. A magyar portrékban a francia társaikhoz mérve több volt a humor, az irónia. Ez adja meg a portrékban a ma­ gyar fauveizmus különleges egyediségét. A figurák erőteljes kifejezettsége már-már karikatúrába hajlik át. Erős arcvonások, beesett arcok, élénk színek, tiszta tónusok, erős ecsetvonások figyelhetők meg. A sokféle egyéniség és temperamentum gazdaggá teszi ezt az irányzatot. Mégis mindegyikőjüket egy cél vezette: megreformálni az unalmassá vált akadé­ mikus művészetet, a valósághűségre törekvést. Mert a világ változik, halad, és mi is alakíthatjuk. De a legnagyobb hiba, ha nem veszünk tudomást a változásokról. Ezek a művészek észlelték az új sze­ leket, és a maguk - egyben a magyarok - képére formálták az irányzatot. Aki kihagyta a 2006-os kiállítást a Nemzeti Galéri­ ában, irány Díjon, és most a francia mesterekkel együtt nézheti meg! Aztán kóstolhat-vehet finom erős mustárt, ha már erre jár! Mert a léleknek is, a testnek is kell táplálék. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Eltelt egy újabb év... mint azt megszokhattuk, a vizs­ gaidőszak előtt megadatik egy délután, idén immár kettő, amikor még utoljára fellélegezhetünk a nagy injrá előtt: ez a Prö Facultatc nap. A sportversenyekkel és karriercxpóval töltött szerdai napot követő második nap nyitányaként Szentmisét mutattak be a díszteremben, amelyet a Pro Facultate díj idei átadása követett. A 2003 óta (első ízben Zlinszky János professzor úr részére) minden évben kiosztott díj a lullgatók, oktatók, alkalmazottak sza­ vazatai alapján jár annak, aki a tanárok közül sokat tett a Kar épüléséért, gazdagodásáért. Idén Szabó Ist­ ván docens, dékánhelyettes kapta a dijat, aki Szilágyi Demeter HŐK elnök latidációja után meghatottan köszönte meg a becses kitüntetést. Ezt követően a tavaly alapított, a mindenkori HÓK által odaítélt .Hallgatókért" (díjazott: Boncza Hajnal­ ka, a dékánhelyetesi titkárság vezetője) és a „Hallga­ tói Mozgalomért" dijak (díjazottak: Németh András György végzős lialljgató és a tutorok közössége) át­ adása'következett. A díjátadást követte a szokásosan megrendezett „próba­ per". amelyről keretes írásunkban részletesen olvashattok. z\ rendezvény azonban még korántsem én véget: a dísz­ teremben a rendhagyó Hzmáuy Szalonon Horváth At­ tila és Szilasi Alex szórakoztatták stabil rajongótábo­ rukat, a gesztenyés udvarban pedig elkezdődött a késő estig tartó mulatozás: néptáncosok, stand up komédiás, valamint az Animál Cannibals és a Rctro School Bánd zenéje adta a körítést az vizsgaidőszak előtti egyik utolsó közös ellazuláshoz. Hagyomány, énekek, könnyedség: ez a Pro Facultate nap. Kiliagyhatatlan. HÍVŐ SZÓ Tisztelgés a Teológus és a Pápa előtt 2009. április 16-án. csütörtökön töltötte be 82. élet­ évét a kiváló teológus, egykori münchcn-frcisingi ér­ sek, Joseph Ratzinger, a f elcdhetetlen II. János Pál pá­ pa közeli munkatársa és bizalmasa. Ami miitt ez a tény mindannyiunk számára különleges jelentőséggel bír, és az egész Katolikus Egyház szempontjából is igen lényeges, az az Úr 2005. esztendeje óta betöltött tisztsége. A hajdanvolt Ratzinger bíborost ugyanis ab­ ban az évben emelték megkérdőjclezlx'tctlcn több­ séggel a nagy hatású elődjének halálával megüresedett pápai trónra a bíborosi konklávé tagjai. A Teremtő kiszámíttótatlan döntéseinek következményeként más nézőpontból a véletlenek különös egybeesésének köszönlictőcn - pedig az említett két időpont, vagyis születésnapjának, illetve pápává választásának évfor­ dulója között mindössze néhány nap eltérés van. En­ nek megfelelően cikkemben két jeles jubileum előtt kívánok tisztelegni. 1927. április 16-án született Markt! am Inn nevű ba­ jorországi falucskában, regi bajor földműves család sarjaként. A család vallásos beállítottságát jól jellemzi, hogy két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta. Öt azonban nem érdekelték annyira a tu­ dományok, illetve az előmenetel, mint öccsét. Ratzin­ ger filozófiát és teológiát tanult a Müncheni Egyete­ men és a Frcisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán. Pro Facultate 2009 Ismét győzött az igazság: mindenki jól szórakozott } A díszterem impozáns falai közt taláros urak és l>öli gyek készülődtek, majd egyszer csak előkerült egy [ rendőr is. 14 órakor a bíróság megkezdte a tárgyalást. 1 A talár szigora mögött néha cgy-cgy mosolyt arcán ! elrejteni igyekvő bírónőt Ablonczy Zsuzsi (egyben a J perjáték három éve lelkes szervezője) alakította, akii nek nem nehezebb ügyben kellett ítélkeznie, mint egy ! hétköznapi, ámbár speciális fordulatokat és elemeket 1 hordozó esetben. Jegyzője pedig immáron harmad! szór nem más volt, mint Békés Ádám tanár úr (aki ! évről évre lelkiismeretesen segíti a szereplők felkéi szülését). J A vádlottak padján Isz Ákos (Borsos Szabolcs játéka 1 által életre keltve) - anyja neve: Bor Virág - ült, buda! pesti lakos, kit italozó életmódja és szcrclemféltésc soJ dón a PPKE bírósága elé. Történt ugyanis, hogy Isz i Úr egy napon társával, Rész Egonnal (Békés Sándor 1 alakításában) nagyobb mennyiségű szeszes italt vett 1 magához, de mintliogy minden pohár egyszer kiürül, ' utánpótlásért nézve külön váltak. Ákosnak azonban [ eszébe ötlött, hogy Egon bizonyára régi kedveséhez i ment, Hajnallioz (a szintén kezdetektől jelen levő } Barát Zsófi játéka által megszemélyesítve), aki immár 1 Egonnal „van jól el" — ahogy Hajnal vallomásából I megtudtuk. így tót tel is kereste a lakást, ahol tajda! nán még ő volt a Don Juan, és kevés sikerre) ugyan, 1951-ben, Frcisingbcn szentelték pappá bátyjával együtt. Fiatalon lett egyetemi tanár. Már 1959-től fudamentális teológiát oktatott Bonnban. 1963 és 1977 között dogmatikát és dogmatörténctet tanított a münsteri, tübingeni és a regensburgi egyetemen. Ez utóbbi intézménynek rektor-helyettese is volt, majd 1977 után díszprofesszora lett. Mindeközben az 1962től 1965-ig tartó II. Virikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat ré­ vén sikerült megújítani a Katolikus Egytózat. Egye­ temi oktatói pályájának végét az jelentette, hogy VI. Pál pápa 1977. inárcius 25-én München-Freising érse­ kévé kreálta, majd nem sokkal később (június 27.) bí­ borossá nevezte ki. Néhány évvel később, 1981-ben II. János Hl a Hittani Kongregáció prefektusává nevez­ te ki. Tekintélyét és elismertségét bizonyítja az is. hogy 1986 és 1992 között a Katolikus Egytóz Kate­ kizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is rábízták. 2002-ben lett a bíborosi kollégium dékánja. 2005. április 19-én, tórom nappal 78. születésnapját követően, az előzetes várakozásoknak megfelelően, megválasztották az egyetemes Katolikus Egytóz fe­ jévé. Egyházfőként a XVI. Benedek nevet vette fel Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, érdemes megnézni, ki is volt XV Benedek pápa (1914-1922). Giacomo della Chiesa az I. világtóború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett, va­ lamint nevéhez, fűződik Jeanne d'Arc szentté avatása. Pápaként nevéhez fűződik három kiemelt jelentőségű dokumentum: sorrendben a Deus caritas est, a Spe de megpróbált bejutni Hajnallioz. A jól szituált hölgy, akinek tanúvallomása az egész közönséget magával ragadta, egyértelműen elutasította Ákost, ezért ő egy másik utat választott, történetesen bemászott, ponto­ sabban egy akciófilmbc illő jelenettel bevetődön az ablakon. Hajnal vallomása szerint a földszinti néni hívására, megjelentek a rend őrei és elkapták a randalírozó fia­ talt, aki a szerelem és az ital hatásától bódultán magá­ val rántotta Gumi Botond hadnagy urat a földre. Igaz, Gumi Botond (Szcnczy Ákos nagy alakításában) vallomásában elmondta., hogy bár súlyos erőszakos magatartást tanúsított Ákos, de tökéletes fizikumá­ nak Itala pillanatok alatt leszerelte a dulakodót. Ab­ itati azonban nem tudtak dűlőre jutni, hiába a szem­ besítés, hogy ki-kinek a családját emlegette és milyen okból is pontosan a tett színhelyén. Már az első 10 perc után mindenki elfeledte, hogy csak egy per-játékon ül. sőt mikor a korrekt ügyész úr (Sándor Roland Zsolt személyében) vádbeszéoc és a védelem részéről felszólaló, ügyvédnő (Jultász Gabri­ ellának hála) kerültek sorra, már senki sem kételke­ dett az ügy komolyságában. A döntés végül megszületett, Isz Ákos és társai el­ hagyták a tárgyaló, akarom mondani a Dísztermet, de egy újabb színes emlékkel gazdagították a Pro Fa­ cultatc napok emlékét. Tóth TitaniUa salvi, valamint Sacramentum caritatis szavakkal kez­ dődő megnyilatkozások. Ugyancsak regnálása idejére tehető a Názáreti Jézusról írt rendkívül nagy hatású, tudományos és laikus körökben egyaránt elismert könyvének megjelenése. A 2005 óta eltelt négy év krónikádhoz tartozik az is, hogy ezen idő alatt öszszesen 38 bíborost kreált. Ezek mellett több mint tíz alkalommal utazott Olaszország határain kívülre. Ezen missziós látogatások közül kiemelkedő jelentő­ ségű az Auschwitzban, Törökországban, illetve az ENSZ-ben tett vizitációja, valamint a 2009-es év nya­ rán a Szentföldre tervezett útja. Mindenki maga ítélje meg, hogy miképpen látja Jo­ seph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek életét és tevé­ kenységét, úgy teológusként, mint pápaként. Ám azt egész cgytóztmk nevében kívánom: Isten áldja, és él­ tesse még sokáig Szentatyánkat! Teleki Levente Aio» pecOL rœzüoô'it. a PATVolóoia thua'rIai, és tuierém a FŐperes-HÓneí-nioii- USUW H0&9 CSiUAtMAk-l KEpvET A toot ICÁKHOZ.? \ To A TAMOXATASl e£4J0MlA HAU-OArc AítAVy! & AUWVI EMBERT, AtWVtSwg, líötDípeu ft ifitíms AMEOPtG- UEovET MÉM tiMuuu MŰI06n 3061 tíMMlt � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 3. szám 2009. május 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Subject The topic of the resource Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (641kb+4006kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_3_20090511 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20090511 Relation A related resource T00092 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Bujdos Iván Ákos Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya