https://omeka.ppke.hu/files/original/12bdc1ef33fa2b2f4355bdea8f894559.jpg c524eedf53fb1d428a77b77dac317991 https://omeka.ppke.hu/files/original/07a074d1cb572ac576a26fadcc551d05.pdf 6ddee5d1e9ac3a0dba15caac65e94998 PDF Text Text PPKE_út&Ut-_XI/_2_2OO<?O4O2 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja jJ SITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOZoNdoK NapjA PÉTERI ZOLTÁN HÚSVÉT LÁBADY TAMÁS SZENT FAUSZTINA THE CURE GRAFFITI XII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. április 2. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ugocsa még mindig non coronat addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen 2 3 3 4 5 5 BOZoNdoK Nap]A 6 Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép 6 7 8 9 10 10 11 11 12 12 13 14 14 15 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Én már csak olyan vagyok, hogy nem elégszem meg a naponta az utcán, a rádióból, a tévéből, az internetről rám zúduló impul­ zus- és információáradattal, ami hamis tájékozottság-érzéssel töltheti el az embert, hanem némileg önkínzó módon képes va­ gyok más, marginálisabb forrásokat is felkutatni. így jutottam el az Elet és Irodalom című, egykoron tekintélyes hetilap 2009. március 6-i számának átlapozásához. Vágvölgyi B. András írt benne egy cikket - a témája, tartalma most érdekte­ len -, amelynek egy közbeszúrt megjegyzésén fennakadt a sze­ mem. A megjegyzés azon kesereg, hogy a Megyeri híd névadá­ sára kiírt internetes pályázat legtöbb szavazatot kapott javasla­ tát a döntéshozók elvetették, így hiába buzdította egy amerikai televíziós humorista a nézőit arra, hogy minél nagyobb számban jelöljék meg a nevét, mégsem lett Magyarországon Stephen Colbert híd. Innentől idézet következik, melyben súlyos tanulságot von le a cikkíró: „sajnálatos és alkati magyar csököttség, hogy (Colbert) ... nem lehetett névadója az MO-s északi hídjának, s így lett nekünk ötletgazdagon az Megyeri híd. ... Ugocsa non coronat, az illetékes hatóság visszavonta az internetes névadás gondolatát, komolyan felvetődött a »Rákóczi híd« mint elneve­ zés, szomorú puszta marad ez már mindörökké, sár és iszap” Vegyünk egy jó mély lélegzetet. Kettőt. Hármat. Nem nagy ügy, meggondolatlan böffentés egy réteglapban. Talán nem is éri meg a vesződést, a számítógép bekapcsolását, hogy írásban is reagál­ junk rá. Egyetlen okból mégis figyelemre méltóak az idézett szavak: jellemző kórtünetnek láthatjuk azokat, egy jellemző ér­ telmiségi attitűd megnyilvánulásaként. Azok szavai, akik kétség­ beesve szeretnének szabadulni a Kárpát-medence szellemi és anyagi mocsarából, akik magukat nyitott, kozmopolita világpol­ gárnak látják, egyben életük tragédiájának, hogy ide születtek. A gunyorosnak, szellemesnek szánt döfés pedig felénk irányul, akik ebben a dagonyában próbálnak boldogulni, mi több, időn­ ként még szépnek is látják azt, de minden körülmények között feltételek nélkül szeretik - no nem a mocsarat, hanem ami alatta, meg felette van, az országot, a földjét, múltját, jelenét, jövőjét. Az idézett sorokat olvasva tétován kérdezem: miféle zűrzavar honol egyes („értelmiségi”) emberi fejekben? A döfés nem érhet célt, mert ahhoz nem elég ravasz és okos: egyszerűen egy zsibbasztó, kiábrándító, dermesztő, ernyesztő, és legfőképpen szo­ morú otrombaság. Nem kívánok e helyen Rákóczi fejedelem ér­ demeiről értekezni, akik e sorokat olvassák, azoknak ez közös, evidens ismeretanyag. A kohézióhoz szükséges minimum, az érinthetetlen konszenzus része. Azon konszenzusé, ami közös­ séggé képes emelni egy adott földrajzi terület lakóit, azokat, akik nem nyújtogatják zsiráfként nyakukat szebb és gazdagabb világok felé. A szerző által képviselt attitűd nem más, mint örökös, nekikeseredett kapkodás a „modernség”, a „felvilágosultság” felé. A nagystílűnek mutatkozó, toronymagas szellemi fölényt vélelmező, a tradíció és a hagyományos kultúra tisztele­ tét mucsainak fitymáló ítész pedig e tevékenysége közben alig tudja leplezni saját belső ürességét. Ezzel a hozzáállással nem lehetséges a dialógus. (A felvilágosult, nagystílű lapra jellemző­ en pedig a cikk mellett „kifutó, márkás férfiruházatot” hirdet­ nek, műszálas öltönyt 19 900 forintos, és három darab pamut pó­ lót 1470 forintos áron, micsoda groteszk hiba!) Csukjuk be az újságot (ne ezt, azt!), és lépjünk tovább. Ne érez­ zük sértve magunkat: a vád visszahullik a vádlóra. És nem ma­ rad más utána, csak sötét, hideg űr. A Török Szultán második oldal �Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia elnökének előteijesztésére, a Sólyom László köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt kitüntetések át­ adására került sor 2008. március 13-án, az MTA székházának Kistermében. A kitüntetéseket Pálinkás József, az MTA elnöke adta át. Nagy örömünkre szolgál, hogy mások mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt­ je kitüntetést kapta Péteri Zoltán professzor úr, Karunk alapító tanára, az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Fontos elismerés ez egy gazdag életút elismeré­ seként, egyben egy kicsit talán Karunkra is vetül a fényéből. A magunk módján mi is megpró­ báljuk időről időre kifejezni a Kar alapításánál és felépülésénél komoly érdemeket szerzett ta­ nárok felé köszönetünket - erre szolgál a Pro Facultate díj és a Pázmány emlékérem is -, ugyan­ akkor fontos jelzés, hogy ezúttal az állam, illetve állami, „hivatalos” szervek (az MTA és a köztársasági elnök) részéről érkezik az elisme­ rés. Azt jelzi mindez, hogy Karunk végleg meg­ gyökerezett a magyar jogi felsőoktatás rend­ szerében, egyenértékű, és különbözőségében elfogadott tagja lett a jogi karok közösségének. Ha ma már, a megszokott és kényelmesnek tű­ nő körülmények közepette a hallgatók számára nem is látszik ez a kellő erővel, a Kar alapításá­ nak álma nem valósulhatott volna meg az ala­ pító professzorok áldozatos munkája nélkül. Péteri professzor úr is - a többiekkel vállvetve ifjoncokat zavarba ejtő lelkesedéssel, lendülettel FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST LL.M. - PROGRAMM Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw. zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: vetette bele magát az új, katolikus jogi kar felépí­ tésébe. Az alapításban részt vevők ilyen formán történő „újjászületése” nem csupán a kezdeti idők, a Kar „hőskorának” nosztalgikus jellegű kedves anekdotáiról gondoskodott, netán az el­ ső évek nehézségeinek kiböjtöléséhez segített hozzá, hanem a Kar szellemi alapjainak lefekte­ tését is biztosította, egyben kijelölve számára a jövőben bejárandó utat is, örökkön érvényes egyben nehezen megközelíthető - mintákat ál­ lítva a jövendő tanárnemzedékek elé. Talán előbb-utóbb másokat is utolér az elisme­ rés e formája. Bőven vannak még a Karon olya­ nok, akik megérdemelnék. Mi pedig ezúton gratulálunk Professzor Úrnak, és kívánjuk, hogy áldozatos munkáját még sokáig végezze a hallgatóság nagyobb épülésére! - Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: www.andrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu A szerkesztőség Karriernap a Pázmányon gatási szervezetrendszerben, továbbá a nem­ zetközi nagyvállalatokon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végre­ hajtására, a közigazgatási szervek és az önkor­ mányzatok nemzetközi kapcsolatainak szerve­ zésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szer­ vezési feladatok ellátására, hatósági eljárások le­ folytatására, középvezetői feladatok elvégzésére. A kerekasztal-beszélgetések mellett lehetőség lesz részt venni ingyenes önéletrajz- és grafoló­ giai tanácsadáson, próba állásinteijún és mun­ kahelyválasztással foglalkozó pszichológiai kon­ zultáción. Április 29-én, idén harmadik alkalommal ren­ dez szakmai konzultációs fórumot a Karrier Iroda. A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karával közösen rendezett Jogállás 2009 el­ nevezésű nap elsősorban a végzős és frissen végzett hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeit vizsgálja. Az idei rendezvényt a Karrier Iroda a kar Pro Facultate-napja keretében, 28-as épületének földszinti aulájában és környező termeiben tart­ ja meg. Előbbiben meghívott cégek mutatkoz­ nak be, ismertetve koncepciójukat, lehetőségei­ ket, profiljukat. E mellett két kerekasztal-be- szélgetésre is sor kerül. Az elsőn a jogi hivatás­ rendek (ügyvédi, ügyészi, bírói, közjegyzői), a másodikon a versenyszféra, egyetemünkön végzett hallgatói vesznek részt, és beszélgetnek a jogászi és a jogász hallgatók jövőjéről. Az első beszélgetésen vendégeink között fogadjuk Rét­ vári Bencét, a KDNP országgyűlési képviselő­ jét, aki Karunkon végzett. Idén újdonság számba megy, hogy szeretnénk kaput nyitni a nemzetközi igazgatás szakos hallgatók felé is. Idén először végeznek ugyanis karunkon nemzetközi igazgatásszervezők, akik a későbbiekben alkalmasak lesznek a közigaz­ A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében Olvasásiej lesztési tréning Állásinteijú nap Az Improved Reading garantálja, hogy olvasási hatékonyságod legalább a duplájára nő a kétna­ pos, átfogó kurzus eredményeként, így egy napi két órát olvasással töltő munkatárs eseté­ ben hetente ötórányi értékes munkaidő szaba­ dul fel. Az állásinterjú fél-egy órája alatt eldőlhet a kar­ riered folytatása és megváltozhat a jövőd. Az, hogy ez a fontos esemény a le szándékaidnak megfelelően alakuljon, alapvetően Rajtad mú­ lik. Az interjúteelmikák tréningen olyan mód­ szereket sajátíttatsz cl, amelyek segítségével tel­ jesülhet a kívánságod: megkaptatod az Állást. A 8 órás egész napos tréning díja: 10 000 Ft 4- ÁFA Április 22.: Vállalkozási ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig - 4-es gyakorló Május 6.: Munkajogi ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 - 4-es gyakorló Jelentkezés: nagyo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/310 Időpont: április 18-19. 9-16 óráig Részletek a wwwjak.ppke.hu/karrier weboldalon. Sergő András A képzés időpontja: 2009. január 31. Jelentkezés: asergo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/338 harmadik oldal �Akom-bákom, berkenye... A húsvéti ünnepkör titkai Sok mindent tudunk a húsvétról, hiszen leg­ szebb ünnepeink egyike, ahol valódi öröm köl­ tözik a szívekbe. Ilyen ünnep kétszer van egy évben: karácsony és húsvét - egymástól elvá­ laszthatatlan fogalmak. Jézus Krisztus szüle­ tett, meghalt és feltámadt. E három történést foglalja össze a keresztény kultúra e két ünnep­ kör hagyományaiban. Húsvét napjait a nagyböjti időszak előzi meg. A nagyböjt utolsó hetét nevezzük Nagyhétnek, amely tulajdonképpen a Virágvasámappal veszi kezdetét. Ezen a napon azt idézzük fel, amikor Krisztus pálmaágakat lengető emberek kísére­ tével dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe. Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén való elfogatásra emlékezünk. E napon csönd telepszik a templomok tornyaiba, „a harangok Rómába mennek”. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor spenótot, sóskát ettek az emberek, sőt a csirkéket is zöld növényekkel etették. Az a hiedelem járta, hogy ha így tesz­ nek, akkor a következő időszakban gazdag ter­ més várható. Nagypénteken Jézust halálraítélték, megosto­ rozták és keresztre feszítették. Ezen a napon a húsevés tiltott, kenyeret nem sütöttek, mert ál­ talános hiedelem volt, hogy az e napon készült kenyér kővé válik. Máskülönben a kenyérsütés azért is nehézségbe ütközött volna, mert a nép­ szokás szerint nagypénteken egyáltalán nem is gyújtottak tüzet. Nagyszombaton a keresztények már a régmúlt időktől fogva körmenetre mennek. Arra emlé­ keznek ilyenkor, hogy Jézus másnap, vasárnap hajnalban feltámad halottaiból, ahogyan azt elő­ re megígérte. A húsvéti ünnepet sok-sok szimbólum színesíti. Bár alapvetően keresztény ünnep, mégis fenn­ maradtak pogány szokások is, melyek a tavasz eljöveteléhez kapcsolódnak. Oster, a germán ta­ vaszistennő a termékenység, újjászületés jelképe volt. Nevét például az angol nyelv is megőrizte, negyedik oldal hiszen a húsvét angolul Easter. Ábrázolása a ke­ zében tartott tojással, lábánál nyulakkal és feje felett repkedő madarakkal történik. A tojás a természet, az ember újjászületésének, tavaszi ébredésének szimbóluma. Azt hiszem, mindannyiunk számára ismert szo­ kás a locsolkodás. Ki szereti, ki nem annyira, azt azonban biztosan el lehet mondani, hogy remek mókát teremt - főleg a fiúknak. Az eredeti néphagyomány ugyanis nem finom kölnikről szólt, ahogyan az ma természetes, hanem egy dézsa hideg vízről! A víznek több ismert szerepe is van e hagyo­ mányban. Egyrészről termékenységi szimbólum a locsolás, másrészt a vízzel való meghintés a kereszténység jelére és tartalmára is utal. Gyö­ kerei arra a legendára is visszanyúlnak, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le a sírt őrző katonák. Az első feljegyzések e szokásról a XVII. század­ ból származnak. Faluhelyen a legények csapato­ sanjárták a házakat és alaposan meglocsolták a lányokat. Mivel azonban ez egy termékenységi szertartás volt, a lányok hálásak voltak és hímes tojással köszönték meg a locsolást. A húsvéti lo­ csolóverseknek is nagy hagyománya van, amely gazdag tárházát nyújtja a népi költészetnek. Persze az idő múlásával megújultak e versikék, a legények már egyedül keresték fel a lányokat, és mára előkerültek a kölnik is. Korunk eszme­ rendszere további szokáshoz is hozzásegített bennünket: a lányok ma már nem csak tojást, de aprópénzt is adnak a fiúknak fáradozásuk jutalmául. A barka számomra mindig kedves növény volt. Ma is nagyon szeretem feldíszíteni szépen ki­ festett tojásokkal. Szimpátiám nem egyedülálló, ugyanis a régi emberek gyógyerőt tulajdonítot­ tak bolyhos virágainak. Azért hogy megóvja a családot a bajtól, a tűzhelybe dobták, ha pedig fájt valakinek a torka, le kellett nyelnie és elmu­ lasztotta a betegséget. Húsvétjainkat különböző állatok képe teszi még szeretette méltóbbá. De vajon tudjuk-e mit jelképez a nyúl, és mit a bárány? Nos, az utóbbi a legrégebbi húsvéti jelkép. A Bibliában Jézus Krisztus előképe volt az a bárány, amit az egyip­ tomi kivonulás idejében a zsidók nap mint nap feláldoztak, és megettek. Ami a nyulat illeti, nem olyan könnyű magyarázatot találni a megjelenésére. írásomban is többször említettem a húsvéti ünneplésben fellelhető gazdag tárházát a termékenységi rítu­ soknak. A nyúl szapora volta okán lehet például a húsvét egyik jelképe, valamint éjjeli állat, így a holddal is összefüggésbe hozható, ami szintén a termékenység szimbóluma. A tojást tojó nyúl engem mindig foglalkozta­ tott. Aztán megtudtam a hagyomány ősi erede­ tét: a történet lényege az, hogy a germánok al­ világ istennője haragjában büntetéssel sújtotta a nyulat, mely eredetileg egy fajta madár volt, ám az istennő négylábú állattá változtatta. Az is le- het azonban, hogy egy nyelvi tévedés áll e szo­ kás hátterében. A németek ugyanis egy időben gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak húsvétkor, amelynek neve Haselhuhn, vagyis röviden Hasel (a nyúl neve pedig németül Hase). Akár­ mi légyen is az eredete e kedves állatkának, az elmondható, hogy nagy népszerűségre tett szert. Elteijedése főként a húsvéti képeslapok­ kal vált igen nagyméretűvé. A tojásfestésnek is nagy hagyománya van mi­ felénk. A tojás piros színe az erőt, valamint Krisztus vérét jelképezi. A szokás elsősorban Kelet-Európábán vert gyökeret, színezésre a vö­ röshagyma héjából kifőtt levet, a börzsönyt, valamint bíbortetűt használtak. Eredetileg egy­ színű tojások készültek, ám idővel kialakult a feliratos tojások kultúrája is. A módszer titka abban rejlett, hogy a tojás festése előtt viasszal ráírták az adott szöveget vagy mintát a héjra, majd utána elkezdték a festést. A minták fajtája tájegységenként változó, nálunk legtöbbször a geometrikus, tulipános, fenyőágas, rózsás díszí­ tések a szokásosak. A díszítés folyamatát tojás­ hímzésnek nevezzük. A húsvét elengedhetetlen tartozéka a gazdag la­ koma, amelynek alapja a tojás és a sonka. A to­ jásnak az újjászületéshez van elsősorban köze, az élettelennek az élőbe való átmenetét testesíti meg. Fontos jelképe a tojásból kikelő madár Krisztus feltámadásának. Régi szokás szerint az emberek fehér kendőbe kötöttek egy tányért, arra sonkát, tojást, tormát és kalácsot raktak, amit aztán elvittek a húsvéti szentmisére. Ott a pap megszentelte a csomagot, majd hazatérvén a család minden tagja kapott egy-egy szeletkét a templomot járt ételből. Népesebb háznál előfordulhatott, hogy például a tojást hártyavékony­ ságúra kellett felvágni. Általános szokás volt, hogy a távollevő családtagoknak becsomagolták és elküldték az ünnepi ételt. Szép családi hagyományokat őriz a húsvét: nagy lakomák, rokonlátogatások, játékok. Ez is egy kis sziget rohanó életünkben, éljük át szívvel, örüljünk együtt! Egy sereg locsolót és sok-sok piros tojást kívá­ nok minden női, illetve férfi olvasónknak! Hrecska Renáta �Elfeledett értékeink... Közeledik... Jönnek a locsolók, festhetjük a pi­ ros tojásokat, elővehetjük az ünnepi ruhát, és... Jaj, elnézést..., ez ma már nem szokás?! Pedig én még emlékszem azokra az időkre! Bár már az én gyerekkoromban sem volt olyan igazi, mint a nagyszüleimnél. Aki még nem jött rá, a húsvét ünnepéről beszé­ lek. Illetve nem is az ünnepéről - mely, mint tudjuk a keresztények legfontosabb ünnepe -, hanem a hagyományokról. Ezeket ma is meg kellene tartanunk. A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. Sok szép történetet hallhatunk arról, miként jártak végig a falun a legények, hogy locsolták meg a lányokat. „Vízbevető”, „vízbehányó” hétfőnek nevezték ezt a napot, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elteijedt formájában vödömyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lá­ nyokat. Napjainkban a finomabb formája az elteijedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers el­ mondásával kell kiérdemelni a jutalmat. Talán még nekünk is vannak emlékeink róla, mikor egészen kicsiként váijuk, hogy kifesthessük a tojásokat, és hogy később szép ruhában várva a vendégeket átadhassuk nekik az általunk készí­ tett remekművet. Az asztalon sonka, tojás, tor­ ma s megannyi finom falat. Minden percben hallani véljük a csengőszót, türelmetlenül vár­ juk, mikor jön a következő locsoló. De hová tűntek ezek a szép szokások?! Régen az iskolaszünet előtt úgy köszöntünk el a barátnőkkel: „Kellemes húsvéti ünnepeket, és sok locsolót!!!” Ma a legtöbb lányt viszont kiveri a víz, ha egyre is várnia kell. Sőt, ha lehet, mindenki elutazik, vagy kirándul a családjával. Ez egyébként nem is lenne baj, ha sokan ezt nem menekülésképp tennék. Nem mondom, hogy ne menjünk ki­ rándulni, és nem mondom, hogy valóban min­ denütt megszűnt volna a húsvéti hagyomány tisztelete, de lássuk be, ma már nagyobb divat az Amerikából átszökött Halloweent „megün­ nepelni”, mint valójában azokra a dolgokra oda­ figyelni, amik igazán fontosak. Én fontosnak tartom, hogy ne vesszenek el ezek az értékek. Ha idősebb leszek, ugyanúgy fogom ünnepelni a húsvétot, mint ahogyan azt kisgyermekként tettem. Már nem én fogom festeni a piros tojást, már nem elsősorban hoz­ zámjönnek majd a locsolók, de remélem, hogy jönni fognak, s remélem, hogy nem hal ki vég­ leg ez a szokás. S remélem, hogy más is van, aki úgy gondolja, érdemes lenne megőrizni, s nem csak megőrizni, de feléleszteni ezt a hagyo­ mányt. Császár Adrienn Elitképzés az egyetemen Kerekasztal-beszélgetés az Apáthy István Kör szervezésében Március 10-én került megrendezésre a kerek­ asztal-beszélgetés karunkon, főszervezője Paulusz Bogáta és az Apáthy István Kör. A meghí­ vott előadók Kilényi Géza és Zlinszky János pro­ fesszor urak voltak, akik „Elitképzés az egyete­ men” címmel tartottak előadást. A nagy érdek­ lődésre mi sem jobb bizonyíték, hogy a hármas előadó teljesen megtelt érdeklődő hallgatókkal. Az est kellemes hangulatban zajlott, és az elő­ adás után lehetőség volt egy kis süti és üdítő mellett a professzorokkal további diskurzusra. Az előadók igyekeztek elsőként az elit, mint fo­ galom meghatározására, majd Seres Tamás, az est moderátora arról faggatta az előadókat, hogy mi is pontosan az a dolog, ami egy intéz­ ményt elitté tesz. Később megtudhattuk azt is, mi a különbség a magyar és külföldi egyetemek között, és természetesen egy kis aktuálpolitikai kérdés, mint a gyülekezési jog szabályozásának elavultsága is említésre került. Zlinszky professzor úr szerint feltétlenül szük­ ség van elitképzésre, és olyan emberekre, akik a jó értelemben vett „elit”-szerepet felvállalják. Kilényi professzor úrral egyetemben azon az állásponton voltak, hogy az elitképzéshez elhiva­ tott tanárokra és ugyancsak elszánt lelkes diá­ kokra van szükség. Erre például nagyon jó közeg egy hallgató számára, ha valamelyik szak­ kollégiumnak a tagjává szegődik (ilyen az est szervezője, az újonnan megalakult Apáthy Ist­ ván Kör is), vagy egy tanszéken demonstrátorkodik. Mint kiderült, a professzorok leghatékonyabban úgy tudnak részt venni a hallgatók képzésében, ha együtt élnek a hallgatókkal, megtalálhatók, felkereshetők, nem úgy mint egyes ún. intercity-professzorok, akik csak az órán jelennek meg a hallgatók számára az előadásokon. A professzor urak mindemellett valamelyest han­ got adtak elkeseredettségüknek is, amikor arra céloztak, hogy az egyetemek ember alapanyaga már nem az igazi, sőt mondhatjuk hogy egyre gyengébb, és így az elitképzés megvalósítása számukra is egyre nehezebb feladat. Ugyanak­ kor á professzorok áldozatos munkájának köszönhetően karunkon is jogászgenerációk nőttek és nőnek fel, akik hálával tartoznak mentoraiknak. Végezetül Bottá Ágnest, az Apáthy István Kör egyik lelkes tagját faggattam arról, hogy mi mo­ tiválta a társulatot e rendezvény megszervezésé­ ben: „Az est kettős célt szolgált: egyrészt az egyetem méltán elismert professzorait szerettük volna megkérdezni saját hazai és külföldi ta­ pasztalataikról az elitképzés területén. Szeret­ tünk volna ötletet meríteni ahhoz, hogy hogyan képezhetjük magunkat egy kis segítséggel és önszorgalommal az átlagnál jobb jogászokká és emberekké. Másrészt szerettük volna felhívni a figyelmet lelkes kis önképző körünkre, hogy a tanárok és hallgatók tudatába is beépüljön a gondolat: van igény és lehetőség a az emelt szin­ tű, változatos, kiscsoportos szakmai képzésre. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani, akik időt és fáradságot nem sajnálva tartottak és ez­ után fognak órát tartani az Apáthy Kör tagjai­ nak, vagy más tudományos diákkörök hallgató­ inak. Az Apáthy Kör jövőre vonatkozó céljai között szerepel többek között, hogy hallgatóit képezve, közösséget formálva, és közös progra­ mokat szervezve szakmailag sikeres tagjai által hírnévre és elismerésre tegyen szert, hogy a ké­ sőbbiekben hivatalos formát öltve segíthesse a diákokat egyetemi éveik alatt. Az érdeklődők pedig bármelyik tagot megkereshetik, hogy tő­ lük keljenek információt, illetve a kollégium. szak@gmail.com e-mail címen kaphatnak vá­ laszt kérdéseikre, illetve a wwwapathyszakkoli. fw.hu honlapon tájékozódhatnak.” Abban biztosan lehetünk, hogy az Apáthy Ist­ ván Kör még sok érdekes programot tartogat számunkra, érdemes felkeresni honlapukat és csatlakozni hozzájuk! Kocsis Ágnes ötödik oldal �BO/oNdoK MzpjA Gondolkoztatok már, hogy miért bolondok napja április elseje? Én igen, és arra jutottam, hogy feltétlenül kell egy ünnep a Parlamentnek is... Ám ez nem biztos, hogy igazán meggyőző, így aztán utánajártam az eredetének. Első dolog, ami szemembe ötlött, hogy nem na­ gyon lehet meghatározni, honnan is indult el ez a hagyomány. Ami biztos, hogy ezen a napon megtréfáljuk egymást, kacagunk másokon és talán még magunkon is néha. Szép ez a nap, igazi tavaszköszöntő! A kezdetek a források szerint Caesar Rómájába nyúlnak vissza. Azonban zavaros a történet, és semmi mást nem lehet erről tudni, mint hogy a consulok április elsején nyitották meg hivatalo­ san az esztendőt. Bár összefüggést találhatunk a két esemény között, mégis több az esélye, hogy egy másik elmélet a valódi. E másik verzió szerint, a tréfa napjának eredete Franciaországban található, ugyanis a régi fran­ cia naptár szerint az újesztendő pontosan április elsején kezdődött, és ezen a napon az emberek megajándékozták egymást. Később IX. Károly király rendelte el, hogy az év kezdődjön január elsején, ám a régi szokás sokáig megmaradt az emberek mindennapjaiban. Ez abban nyilvánult meg, hogy eleinte, a korábbi hagyományt meg­ tartva, továbbra is küldtek meglepetéseket egy­ másnak április elsején. Miután azonban terhessé vált az évente kétszeri ajándékozás, a tradíció át­ alakult: az ál évkezdetre egy idő után másféle ötletekkel készültek az emberek. A tréfa lett az új ajándék. Az első ugratások egyikét egyébként maga XIV Lajos francia király fia, 'Ibulouse grófja találta ki, amit Gramont márki terhére hajtott végre. Március 31-én éjszaka, amikor a márki már aludt, embereivel kilopatta a ruháit, minden da­ rabot felfejtettek, majd összevarrták őket az eredeti méretüknél szűkebbre. Amikor a márki reggel felébredt, nem tudott belebújni nadrág­ jába, majd amikor mellényét szerette volna ma­ gára venni, nem tudta begombolni, ahogyan a kabátját sem. Nagyon kétségbe esett, nem tud­ ta elképzelni, mi történhetett vele az éjszaka fo­ lyamán. Riadalmát csak fokozta, hogy küszkö­ dése alatt a gróf egyik csatlósa benyitott hozzá, és ijedten kérdezte: „Tejó ég, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkinak fogalma sem volt arról, hogy mégis miféle be­ tegség tört rá ennyire váratlanul. Elfutottak az orvosért, az orvos pedig miután a „beteget” megvizsgálta, receptet írt fel és gondterhelten távozott. Nem csoda, hiszen ő is beavatott volt! Nosza, mentek a recepttel a gyógyszerészhez, aki viszont visszaküldte az írást, mert nem ér­ tette meg az orvosi „szakvéleményt”. Ezen nem volt mit csodálkozni, ugyanis a receptre az aláb­ bi szöveg volt írva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis: „Végy ollót, és vágd fel a mellényed!” Napjainkban is akadnak azonban bolondságok e napon. Például 1998-ban Amerikában a Burger King bal kezeseknek készült Whopper szendvicset reklámozott, aminek az volt a lé­ nyege, hogy az öntet a jobb oldalon csöpögött ki. Az emberek keresték ezt a terméket, sőt akiknek nem tetszett, azok kifejezetten kérték, hogy ők a régi fajtát kaphassák. Hollandiában komolyabb vicc is volt. A holland televízió még az 1950-es években jelentette, hogy a pisai ferde torony összedőlt. Megdöb­ bent emberek sokasága vette fel a kapcsolatot a tévéállomással. A BMW autógyár közleményben tudatta a nagyérdeművel, hogy hamisítják a BMW-ket. A hamis járművek arról ismerhetők fel, hogy a ló­ góban látható kék és fehér színeket felcserélték. Egy másik ötlete volt a gyárnak, hogy azt állí­ totta, a Mini autót Mars kutatásra fogják hasz­ nálni. A legjobb talán az volt, amikor azzal álltak elő, hogy gumiszélvédőket fognak készí­ teni, hogy a szemberepülő bogarak lepattanja­ nak róla. És egy jól sikerült ugratás Londonból: a BBC riporterei leadták a televízióban, hogy a Big Ben cseréjét immáron kihirdették, hamarosan digitá­ lis óra mutatja majd az időt. Sokféle módon ünnepelünk, egy dolog azon­ ban közös: az emberek a világ minden táján szeretnek nevetni, önmagukon és másokon egyaránt. Ám ne feledjük: a vicc csak addig hu­ moros, ameddig a tréfamester és a megtréfált is együtt képes nevetni! Hrecska Renáta Mennyire drága az életed? „Mára közel minden ötödikfelnőtt a krónikus stressz, a lelki leszakadás állapotában van.’’ (Kopp Mária) Történetünk 2009 Magyarországán játszódik. Azon a helyen, ahol a halálozási arány jóval rosszabb, mint Ukrajnában vagy Lettországban, az élveszületések száma pedig kétségbeejtően alacsony. A főszereplők átlagemberek - azaz bárkik lehetnének, de a rend kedvéért nevezzük őket mondjuk Juditnak és Jánosnak. Egy házas­ pár, akik a következő kilátásokkal vágnak neki az életnek: Judit valószínűleg maximálisan 77 évig fog élni - persze, ha nem jön közbe semmi súlyosabb - de természetesen számos tényező rontja esélyeit a boldog, kiegyensúlyozott életre. János kilátásai már nem ilyen „rózsásak”, ő át­ lagban 69 évre számíthat itt a Földön. Ráadásul - bármennyire furcsa is ez - jóval védtelenebb, mint Judit, hiszen sokkal erősebben érik olyan hatások, minta stressz, a depresszió, a társadal­ mi elfogadottság hiánya vagy a munkahelyi konfliktusok. Nyugalom, a hosszú élet ritka... Vagy mégsem? Ha főhőseink mondjuk pár ki­ lométerrel arrébb, Ausztriában születtek volna, akkor Judit méltán reménykedhetne abban, hatodik oldal hogy megéri a 82 éves kort, és János is (át­ lagban) 77 évre számíthatna. De hogy is van ez? Kezdjük egy áttekintéssel: Ma Magyarországon a 35-64 éves korosztályban szív- és érrendszeri megbetegedésben való elhalálozás kockázata férfiak és nők esetében is 3.1-szer nagyobb, mint az uniós átlag. Emésztőrendszeri meg­ betegedés esetén ugyanez a mutató a férfiak esetében mintegy 5.5-szöröse, nők esetében 4.6szorosa a többi tagállam átlagának. Rosszul ál­ lunk tehát... De mivel magyarázható ez? Hiba lenne pusztán az egészségügyi ellátás állapotát felelőssé tenni, mivel az utóbbi években a csecsemő- és időskori halálozás jelentősen csök­ kent, 1960 és 1989 között pedig a GDP folya­ matos növekedése volt tapasztalható. Felméré­ sek szerint annak esélye, hogy ma hazánkban egy férfi túléli a 65. életévét csupán 64%. Ugyanaz az arány az érettséginél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében jóval 50% alatt van. A Demográfiai Évkönyv szerint 2005-ben 11.395-tel több férfi halt meg a 40-69 éves korosztályból, mint 1960-ban. Megdöbben­ tő tény hogy a férfiak halálozási aránya ma magasabb, mint az 1930-as években volt. Pedig akkor jóval nagyobbak voltak a társadalmi kü­ lönbségek, és az egészségügyi ellátás is alacso­ nyabb szinten állt... De miért éppen a férfiak ennyire veszélyezte­ tettek? Kopp Mária tanulmányában a „halálo­ zással szignifikánsan összefüggő pszichoszociális” okokat említ, melyek többek között a mun­ kahelyi és társadalmi bizonytalanság, az elet értelmetlenségének érzete és a rivalizálás. Öszszességében megállapítható, hogy a legnagyobb rizikót ezek a lelki, pszichés tényezők hordoz­ zák. A férfiak esetében a súlyos depressziós tü­ netegyüttes háromszor magasabb halálozással jár, a reménytelenség mindkét nem esetében szintén háromszoros kockázati tényező. 2002ben 13.6% volt a kezelésre szoruló depresszió aránya, 2006-ra ez a szám 4%-kal emelkedett. De miért van egyre több depressziós? A bizalom a társadalom testi, lelki, gazdasági fejlődésének alapja. Ennek kialakulásában alapvető a család szerepe. A magány, a jövőkép hiánya állandó fé­ lelmet, krónikus stresszt idéz elő, mert az egyén képtelen a tervezésre, amely azonban elemi em­ beri igény. Ez óriási kockázatot hordoz, külö­ nösen a családfenntartó férfiak körében. A probléma az, hogy nincsenek közös normá­ ink, az érték nélküliség pedig „öröklődik’ a kö- �Ne hagyjuk veszni a gyereket! Felnőni nehéz. Hát még egyetemre is járni köz­ ben. Mert hát ugyebár volt az a fránya közép­ iskola ahonnan (öröm)könnyek között kilöktek minket a csupa felelősséggel kikövezett bizo­ nyos nagybetűsbe, és egy gyűszűnyi borosflaskán és helyes minipogácsán kívül nem túl sokat kaptunk néhány jól csengő intelmen kívül. És ekkor jött a neheze: bekerültünk egy idegen helyre idegen elvárásokkal, idegen embe­ rekkel körülvéve. Aztán eltelt az idő, hónapok, évek egyre gyorsabban, és az idegen elvárások, a hely, az emberek kezdtek ismerőssé válni. Megszoktuk a vizsgaszituációt, az előadásokat, a hétköznapi bulikat, azt, hogy nem kémek raj­ tunk számon napról-napra, hogy nem kell már éjfélre otthon lenni, és hogy valóban a magunk uraivá váltunk. Lassan megtaláljuk a céljainkat, szépen belénk plántálja a környezetünk, hogy ki kell tűnni, valamilyen formában, egyedinek kell lenni, mert különben esélyünk sincs, lelnek az évek, az egónk nő, az idő fogy, a helyzet meg csak fokozódik. Mindenki el akar érni valamit, na de azt aztán minden áron és azonnal. És per­ sze szép dolog, ha végre megtaláljuk a helyün­ ket és céljainkat, na de - hogy egy közkeletű mondással éljek - nehogy a fürdővízzel kiönt­ sük azt a szerencsétlen gyerekét is! És hogy mi is ennek a gyerkőcnek a neve? Hát ő bizony az Emberség. Ugyanis, ha eme igen aprócska „lény” gondozását elfelejtjük beleépíteni a hét­ köznapi rutinunkba valahova a reggeli fogmo­ sás és újságolvasás közé, nem marad majd más belőlünk, csak egy lelketlen törtető öltönyös/ kosztümös gép. De nézzünk néhány trükköt, hogy is lehet ezt a csöppséget napi pár perc oda­ figyeléssel megfelelően ellátni. Az első és legfontosabb, hogy van számos más beceneve is, melyeket nem árt használni, mert a különböző szituációkban mindig másra hallgat a leginkább. Haladjunk szépen sorban. Tömegközlekedés. Reggel, mikor megtanítjuk neki, hogy a bérle­ tet elő lehet venni, és meg lehet mutatni az ellenőrnek, mert az csak a munkáját végzi, és nem feltétlenül kell úgy gondolni, hogy ő csakis azért áll a metró bejáratnál, hogy a mi napunkat keserítse (még akkor sem ha az ellenőr viszont ezt a feltett szándékot alakította ki magában)! Nos ekkor a neve: Türelem. Aztán amikor beérünk az egyetemre, és akár­ mennyire rohanunk, mert már rég elkezdődött az óra, elmagyarázzuk neki, hogy még ilyen helyzetben sem lökjük félre az ajtóból az idő­ sebb hölgyet/urat, hanem esetleg kitáljuk neki az ajtót és esetleg - félve írom le - előre enged­ jük (akkor is, ha ez a kedves hölgy/úr már elő­ zőleg megbuktatott minket háromszor). Ilyen­ kor Illedelmességnek szólítjuk. Aztán, ha már bent vagyunk, és még mindig nagyon sietünk, ám felteszem, nem rohanunk hangsebességet meghaladva, úgyhogy nyugodtan, hangosan, érthetően tudunk köszönni a szembejövő évfo­ lyamtársunknak (tehetjük ezt akkor is, ha ő nem siet az üdvözlésünkkel, annak ellenére, hogy ő Jelölt be” minket azon a bizonyos kö­ zösségi oldalon anno, azután az együtt átizgult vizsga után). Ha ilyenkor szólunk a gyerkőc­ nek, Jóindulatnak hívjuk. Beértünk, megérkeztünk, kifújhatjuk magun­ kat. És ha esetleg olyan napot választottunk mikor épp vizsgázunk is, kiváló terepet találunk a további „gyerek”-gondozásra. vetkező generációkra. Ezek az emberek a leg­ inkább manipulálhatók, hiszen nem tartoznak sehová, legalábbis így érzik. Perifériára kerül­ nek és nincs senki, akire számíthatnának. Ennek egyenes következménye az, hogy a tár­ sadalom értékrend és közös célok nélküli, leszakadt egyének gyülekezetévé válik. Nincs erkölcsi tartás, a szorongás, a depresszió mára a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést elő­ idéző okká vált. Ráadásul az elvégzett munka mennyisége nincs arányban az érte fizetett bérrel (legalábbis az esetek nagy többségében). A munkával kapcsolatban fellépő három leg­ gyakoribb probléma az, ha nincs, ha túl sok, vagy ha bizonytalan. A munkahely bizonytalan­ ságából eredő egzisztenciális krízisnek pedig egyenes következménye a krónikus depressziós tünetegyüttes. A munkahelyi stressz önkárosí­ tó következményei között szerepel a dohány­ zás, az alkoholhoz, drogokhoz való fordulás, a kimerültség, a depresszió vagy az a hibás önér­ tékelés. Ezek a következmények elkerülhetőek lennének a munkavállaló nagyobb fokú tiszte­ letével, a vele való együttműködéssel, megfe­ lelő terheléssel és az egészség mint érték szem előtt tartásával. Igen, ez így lenne ideális. De egyelőre csak azt láthatjuk, hova vezet a kapcsolatok hiánya, a társadalmi leszakadás a folytonos rivalizálás és a munkahelyi krízis. A helytelen táplálkozásról pedig még nem is ejtet­ tünk szót. A sport, az egészséges életmód há­ romszorosára növeli a túlélés esélyét, a dohány­ zás pedig felére csökkenti azt. Megdöbbentő, mennyire végzetes következményekkel jár a többi emberhez való kapocs elszakadása, a csa­ lád hiánya. A túlélés esélye a gyermekes férfiak között négyszer, a házastárssal élők között pe­ dig ötször magasabb, mint egyedülálló társaik körében. Lehet, hogy egyszerű az orvosság? Lehet, hogy jó tartozni valahová, mondjuk egy közösséghez (és itt nem valamely divatos szek­ tára gondolok)? A felvetés szentimentális - mondhatnánk - de egyvalami biztos: a mai társadalom nem érték­ ként, inkább eszközként bánik az emberrel. Eszközként, aki dolgozik és természetesen: fo­ gyaszt. A fogyasztói szemléletnek nyilvánvaló­ an az értékvesztett egyén kedvez, hiszen egy­ szerű a képlet: ha nincs értékrended, majd én teremtek egyet, így aztán igazán bármit eladha­ tok Neked. Csak termelj eleget. De van ebben valami érdekes: A fogyasztó annyira szeret fogyasztani, hogy a végén elfo­ gyasztja önmagát. Az előbb vázolt statisztikák­ ból legalábbis ez tűnik ki... Borbás Dorottya Utolsónak akarunk bemenni. De mit ad Isten, más is van ezzel így. Persze - szinte természetes módon - ő se tud semmit és mi sem. Nos, ek­ kor azt tanítjuk meg a most épp Előzékeny­ ségnek nevezendő picinek, hogy ha neki tény­ leg erre van szüksége, az a tíz perc már tényleg nem számít semmit (annak ellenére nem, hogy esetleg társunk kihúzza előttünk az álomtételt, míg nekünk - oly sokadszorra - a rettegett 666-os jut) Nem tudjuk a tételt. Van ilyen. Jövünk máskor. Vagy hát remény hal meg utoljára alapon bármi történhet. De még véletlenül se jusson eszünk­ be ilyenkor a kis jövevény előtt olyanokkal pró­ bálkozni, mint telefonos segítségkérés és társai. De ha mégis elgyengülnénk és a kiélezett hely­ zetben „tiltott szerekhez” nyúlnánk, akkor már legalább ne próbáljuk meg tagadni a nyilván­ valót. Ugyanis még az sem baj, mondják taná­ raink. De ha elfelejtjük kis társunk nevét (meg­ súgom: Becsületesség) akkor bizony már a jövőben sem lesznek túl rózsásak a kilátásaink a későbbi vizsgákon. Végül így vagy úgy, de túljutunk a vizsgán. És ha nem sikerült olyan jól, nem aludtunk sem­ mit az éjjel, és mindennek a tetejébe meglátjuk, hogy a kedvenc helyünkön, a büfében ül valaki, akkor sem úgy nézünk a világra, hogy megpró­ báljuk közben kifejleszteni a szemmel gyilkolás legújabb, ezúttal hatásosnak bizonyuló változa­ tát, hanem rendelünk és elbeszélgetünk pár mondatban a büfés nénivel az időjárásról. A gyermeket pedig nem felejtjük el Kedvesség­ nek szólítani. Egy kávé és egy szusszanás után pedig indulha­ tunk tovább. Hazafelé a metróban még segít­ hetünk (a Figyelmesség nevű aprósággal együtt) a fiatal anyukának lecipelni a babako­ csit a lépcsőn, és mosolyoghatunk az úrra, aki a jövő havi színházműsort kínálja nekünk. Lassan vége a napunknak, és Emberség még annyi mindenből maradt ki. Még meg kell ta­ nulnia beérni a kevesebbel, belátni, ha hibázott, meg kell értenie, mit jelent az önzetlenség min­ den cél és érdek nélkül, pusztán a társaságot és nem a majdani kapcsolatot keresni minden szembejövőben. Be kell látnia, hogy következ­ mények nélkül nem taposhat át valakin, vagy nem vehet el bármit, ami a másé, csak mert céljai ezt diktálják. Ugyanis annak a valakinek ugyan úgy megvan a saját gyerkőce. Ő nevelte, gondozta, a szívét-lelkét beleadva. Ha elveszik tőle, mi marad neki? A válasz nagyon egyszerű: ha jól nevelte a gye­ reket, megmarad neki a remény, hogy egy kis odafigyeléssel talán jobb lehet, az emberek nem mennek majd el egymás mellett ridegen és megértés nélkül. Terep ugyanis van bőven a gyakorlásra, és talán végre közösen beülnek akár vitázni egy tea mellett vagy meghallgatják Alex zongorajátékát, „végigizgulják” az áprilisi hagyományos próbapert vagy megnéznek egy filmet a Vetítő(m)ben, és bemutatják egymás­ nak az általuk nevelt kis „gyermekeket”, kiket együtt már bátran nevezhetnénk csak így: humanitás. Ablonczy Zsuzsi hetedik oldal �A Teremtés csodája Beszélgetés Lábady Tamás egyetemi docenssel Néhány héttel ezelőtt Lábady Tamás Tanár Úrral beszélgettem. Nemcsak vála­ szokat kaptam, hanem olyan útravalót, amelyben előadásain, könyvein keresztül is részesülhetek, részesülhetünk Egyetemünkön oktat a polgári jogi stúdium megindulása óta, immár 13 esztendeje. Évekig alkotmánybíróként és tanárként is tevékenykedett párhuzamosan, ráadásul nem is egy helyen: Pécsett és Buda­ pest között ingázott. Ez a mai napig sincs másképpen: a hét első napjait a fővá­ rosban, a következő néhányat Baranya megye székhelyén tölti. - 1979, ‘89 és ‘99 is meghatározó évek voltak Ön számára... 1979-ben elnyerte az Alexander von Hum­ boldt Alapítvány ösztöndíját. 1989-ben azELTE-n címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. 1999-ben járt le az alkotmánybírói mandátuma, s lett újra a Baranya Megyei Bíróság bírája, ugyanebben az év­ ben részesült a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésben, és ekkor döntött véglegesen a mi egyetemünk mellett is... - Kegyelmi ajándékként éltem meg a mindmáig Európában talán a legelegánsabb Humboldtösztöndíj elnyerését. A legvadabb kádárizmus­ ból kerültem pár hónap erejéig Nyugat-Európába, Kölnbe, s ez óriási hatással volt rám. Egy évvel korábban, mikor az ösztöndíj lehetőség­ ként felmerült, eszembe sem jutott, hogy meg­ pályázzam, mivel egy kukkot sem tudtam né­ metül. Csak mellékesen meséltem róla a felesé­ gemnek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy én egyedül képtelen lennék ilyen rövid idő alatt megtanulni egy idegen nyelvet, de mi ketten ké­ pesek vagyunk rá. 1978 szeptemberében vettem az első magánórámat, és 1979 áprilisában nyelv­ vizsgáztam. Nem mondom, hogy brillíroztam, de sikerrel jártam, így már az ösztöndíj meg­ szerzésének ez az akadálya is elhárult. - Mekkora hatással volt ez Önre? - Ez a kiutazás mindent megváltoztatott: az addigi szemléletemet, a világlátásomat, a jogról kialakított gondolkodásomat. Mindaz, amivel addig tanulmányaim révén találkoztam - annak az ideológiája, hogy a jog a munkásosztály aka­ rata - kártyavárként omlott össze, már az első néhány héten. Rengeteg új ismeretet szereztem, s a hat hónapot alkotómunka helyett olvasással töltöttem. Megláttam azt, hogy a világban - és különösen Európában - egészen más folyama­ tok vannak a joggal összefüggésben. Felfedez­ tem az újra feléledt természetjogi gondolkodást és újra előkerült az Aquinói Szent Tamás sze­ mélye körüli kutatómunkám, melyet még kö­ zépiskolás koromban kezdtem el, amikor kiselő­ adást kellett tartanom. - Kiselőadást? - Igen. A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba jár­ tam, és a történelem órán volt egy olyan szokás, hogy a diákok névnapjukon ajándékképpen je­ lentkezhettek felelni. Március 7-én, mivel fon­ tos volt számomra, hogy jelest kapják, jelent­ keztem, hogy Tamás nap van... Először nem nyolcadik oldal tam. Az Alkotmánybíróság egész szemléletében valóban alkotmányos forradalmat vezényelt, hi­ szen nálunk a zsamokölés sem történt meg a rendszerváltással, mint a szomszédos Romániá­ ban, tehát a rendszerváltás valóban alkotmányos keretek között zajlott, s ennek a fő karban- és kézbentartója az Alkotmánybíróság volt. Ugyanakkor eredeti vágyam - hogy bölcsész le­ gyek - miatt megmaradtam egyetemi oktató­ nak, ráadásul két helyen is: a hét első napjait ál­ talában Budapesten töltöttem, szerdán haza­ mentem Pécsre, s már következtek is az óráim. A Pázmányra történt meghívásom - annak elle­ nére, hogy a pécsi egyetemen is katolikus szel­ lemben tanítottam - óriási kihívást jelentett számomra: itt olyan hallgatóknak oktathattam, oktatom a magánjogot, akikben mégiscsak megtalálható valamifajta elkötelezettség arra, hogy keresztény szellemben szerezzék meg a diplomájukat. - 1999-ben lejárt az alkotmánybírói mandátuma... igazán értette tanárunk, hogy miért pont akkor, hiszen Tamás napja decemberben van, de meg­ indokoltam, hogy azért, mert az az apostolé, ez meg Aquinói Szent Tamásé. így végül felelhet­ tem, de akkora egyest kaptam, mint még soha, mivel róla kérdezett, és szégyenszemre nem tudtam semmit mondani. Azt ígérte, hogy kija­ víthatom, ha a következő órára összeállítok egy húsz perces kiselőadást a nagy középkori tudós­ ról. Szüleim minden egyházi ismeretségüket igénybe vették, hogy anyagot gyűjtsék. Renge­ teg irodalmat, tanulmányt olvastam és végre összeállt a munka, s sikerült kijavítanom az elégtelent. - Térjünk vissza a kölni időszakra... - Igazából ekkor teljesedett ki az a folyamat, amelyet feleségem csak úgy panaszol, hogy sze­ relmi háromszöget él meg. Bár nem egy harma­ dik személy miatt, hanem a jog iránti elkötele­ zettségemből, szerelmemből kifolyólag. Akkor valósággal beleszerelmesedtem a jogba, és en­ nek megfelelően kezdtem alakítani az egyete­ men is az előadásaimat, már a rendszerváltást megelőző években is. - 1996-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egye­ temen oktat. - Ez az év óriási fordulatot hozott számomra. Akkor még az első Alkotmánybíróság tagja vol­ - Ebben az esztendőben nagy dilemma elé ke­ rültem: nyilvánvaló volt, hogy a két egyetemen való oktatást nem tudom tovább folytatni, mi­ vel megszűnt az az alkotmánybírói és infra­ strukturális háttér, amivel ez megoldható volt, így választanom kellett. Az út két irányban folytatódott tovább, mint annak idején a görö­ gök nemzeti hérosza, Herakles számára, mikor a Kithairon hegyén az állatait legeltetve egyszer csak egy válaszút elé érkezett. Az egyik a könynyed, legelőkben dús, a másik a szakadékokkal teli, nehéz utat kínálta neki - és ő gondolkodás nélkül ezt a második utat választotta, amelyet a régi görögök Aretének, az erény útjának nevez­ tek. így én is a két egyetem közül a Pázmányt választottam, de mivel a gyakorlattól sem tud­ tam elszakadni, visszamentem bírónak is. - Sosem érezte úgy, hogy akkor rosszul döntött? - Az eltelt 13-14 év alatt sem bántam meg, sőt, ez életem egyik legmeghatározóbb döntése volt. Azonban ma már szembesülnöm kell azzal, hogy a rendszeres utazások egy idő óta jobban fárasztanak, mint korábban. S látom azt, hogy az Istentől kapott karizmákat, talentumokat melyeket soha nem adott ingyen - lassanként viszszakéri tőlem. Ennek ellenére azonban még úgy gondolom, hogy távol vagyok attól, hogy ezt az oktatói karizmámat is vissza kelljen adnom. - Aki nem ismeri Önt, néhány mondat után annak is világossá válik Istennel való kapcsolata és hite. Ön és felesége többek között a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetője. Nem -ingott meg hitében sohasem? Mindnyájunk esetében elképzelhető, hogy eltévedünk, elszakadunk a nyájtól... - A hit kegyelmi ajándék. Hála a családomnak, szüleim mély vallásossága mellett ajándékként kaptam meg a hitet. A kamaszkor válsága azon- �bán komoly megingást hozott. Szerelmese vol­ tam az irodalomnak, így abban az időben a már nem csak szamizdatként kapható Camus, Kant, Kierkegaard, Dürennmatt írásait faltam. Ez a nyugati, dekadensnek nevezett irodalom nagy íratással volt rám. Én magam is írogattam verseket, novellákat és végül az egzisztencialista filozófia és irodalom hatására oda jutottam el, hogy a világmindenség hatalmas, térben és idő­ ben mérhetetlen arányaihoz képest parányira zsugorodott emberiét, amelyik nagyjából het­ ven évet és egy korlátozott földi életet él, azaz az egyetlen értelem az anyagi világban, végül is a teljes értelmetlenség. Valami kell, hogy legyen, ami az értelem ebőbbségét igazolja. így ennek a gondolatnak a továbbvitele vezetett vissza, im­ már tudatosan, a hithez. A szellemnek tovább kell élni az örökkévalóságban, mert csak így, csak ez által képes uralni az anyagi világot. Kell lennie egy Teremtőnek, aki ezt az egész világ­ mindenséget, benne az anyagi világ felett álló szellemet létrehozta. Az így tudatos meggyőző­ désemmé váló hitem azóta is végigkíséri min­ dennapjaimat. - A tanítvány hálás tiszteletével emlékezik meg Rudolf Lóránt professzorról, egykori tanáráról könyvében, aki felkeltette érdeklődését a civilisztika iránt. Önnek is vannak követői, akikről már tud, hogy az Ön hatására döntöttek egy-egy terület mellett? - Szladits Károly íija valahol, hogy egy igazi professzor nem attól nagy, amit ő alkotott, hanem hogy olyan tanítványokat nevelt, akik túlszárnyalják őt. Ezt azért tartom szükséges­ nek elmondani, mert szakmai pályám legna­ gyobb öröme és élménye, hogy rengeteg vissza­ jelzést kapok volt tanítványaimtól. S nemcsak én, hanem fiam is, aki itt él Budapesten, és ép­ pen a napokban mondta, hogy annyi helyen kérdeznek rá a névazonosság folytán, hogy ismer-e engem, rokona vagyok-e, s ennek kap­ csán elmondják, hogy mennyi értéket kaptak tőlem... Ez hihetetlen ajándék. Ugyanezt mondhatom el - talán még hatványozottabban - a Házas Hét­ vége lelkiségében végzett, közel negyedévszá­ zados munkánkban, ahol nagyon sok házasság és család mind a mai napig rengeteg visszajel­ zéssel igazolja azt, hogy a mi kapcsolatunk és a mi tanúságtételünk mennyire komoly változást hozott az életükben. Például számos olyan sze­ relemgyerek született az általunk vezetett Házas Hétvégék után, amikor már a házaspár egyébként befejezte volna a családtervezését. Több fényképet kaptunk, melynek hátoldalára rá van írva, hogy ez a kicsi is nekünk köszön­ heti létezését. En azt hiszem, hogy majd annak idején, amikor az Úr elé kerülök, kerülünk, az " egyetlen kérdése az lesz, hogy mennyit és mennyire szerettünk. S mi erre majd azt tudjuk válaszolni, hogy nézzen ezekre az emberekre, akik Őáltala, de a mi segítségünkkel változtak meg. Akkor talán azt fogja mondani, hogy jól van hűséges szolgám, menj be Urad örömébe. Ez a nyugalmam és ez a hitem. Ugyanígy va­ gyok az oktatói munkámmal. Tanítványaim szeretetét mutatja például, hogy 60. születésna­ pomra 2004-ben írtak és szerkesztettek nekem egy ünnepi tanulmánykötetet, ami ritkaság, mert általában idősebb, kerekebb évfordulókor a kollégák szoktak emlékkönyvet írni. Tudomá­ som szerint utoljára Grosschmid Béninek 1938ban megjelent Jubileumi Kiadása, illetőleg az ő munkájának glosszálása során írtak hálából ilyet neki. En azt hiszem, hogy már ez a könyv is mu­ tatja, hogy amit nyújtottam, az értékes volt. - Honnan meríti ezt a rengeteg erőt? -Az alapvető forrás a transzcendencia, a hitem. Az, hogy aki több talentumot kapott, annak többel kell elszámolnia. Ha ezeket az értékeket, amiket kaptam, karizmaként értékelem, akkor tudom, hogy nekem ezek ki is kell használnom. A másik, az igazi forrás pedig éppen a házassá­ gom és a családom. 13 gyönyörű unokám van, akikkel rendkívül jó a kapcsolatom. A család és a házasság olyan, mint az atomenergia, koz­ mikus forrás, amelyből újra és újra meríthetek, s ezáltal sokkal jobban fel tudom használni mindazt a képességemet, amelyet a Teremtőtől ajándékba kaptam. Természetesen nem volt mindig így, házasságunk első húsz évében sok­ szor került első helyre a munkám, és az elmúlt huszonöt évben tanultam meg igazán, hogy az első helyen mindenképpen a hitvestársi kapcso­ latnak kell lennie. Ez egy olyan töltőállomás, amiből merítve képes vagyok sokkal hatványozottabb szellemi teljesítményre, mint amúgy képes lennék. - Hogy találkozott a feleségével? - Életem kétségkívül legnagyobb csodája volt, hogy megismertem egy 16 éves gyereklányt, akit attól a pillanattól kezdve, egy hihetetlenül komoly és mély szerelemmel szeretek. Akár­ hányszor megnyitom a szívét, mindig napot ta­ lálok benne. Gimnáziumi osztálytársam volt a testvérbátyja, s egy alkalommal, mikor átmen­ tem hozzájuk, egy pillanatra megláttam a húgát. Csak köszöntünk egymásnak, de ez a HŐK VÁLASZTÁS 2009 Karunkon 2009. március 18. és 21. között zaj­ lott le a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek megválasztása. Összesen 2596 diák volt jogo­ sult szavazni, 586-an adták le szavazatukat, eb­ ből 564 volt érvényes. A 17 tagú Küldöttgyűlésbe a következő jelöl­ teket választották küldötté: Besenyei Adám, Bolyós Zsuzsanna, Csergő László, Hámási Kin­ pillanatnyi talájkozó igen mély benyomást gya­ korolt rám. Ö akkor másodéves gimnazista volt, gyönyörű, hosszú, lófarokban lelógó haj­ jal, otthon egy házi ruhát viselt mikor találkoz­ tunk. Karcsú alakja, a szeméből sugárzó hihe­ tetlen báj és kedvesség, amivel akkor fogadott engem, egy kézfogás erejéig, és talán csak annyit mondott, hogy tulajdonképpen nem va­ gyok ismeretlen számára, mert az érettségi tab­ lón látta a fényképemet. Ez szeptemberben le­ hetett, de olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy szilveszterkor elhívtam magunkhoz test­ vérével. Ez egy végzetes éjszaka volt. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy minket egymásnak teremtett az Űr. Négy évig hihetetlenül nagy lendületet és inspirációt adott ez a szerelem, ezért sikerült az egyetemi évek alatt végig kivá­ lóan teljesítenem. ga, Huszár Péter, Kassai Barbara, Körösi-Szabó István, Mészáros Viktória, Nagy Adrienn, Pely­ he Balázs, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Szőcs Edit, Telekesi Mari­ anna, Töpolay Gábor, Tóth Bálint András. A küldötteknek eredményes munkát kívánok! - tb - Csodálkozom is a tanítványaimon, akiktől egyegy sikertelen vizsga után megkérdezem, hogy mi van magával, mikor látom, hogy semmit nem tanult, csak nem szerelmes? S kapok néha olyan válaszokat, hogy de igen. S ez nekem tel­ jesen érthetetlen, mert számomra a szerelem olyan löketet, olyan forrást adott, hogy egysze­ rűen én képtelen voltam - mivel ő is a középis­ kolában osztályelső volt - rosszabbul tanulni. Ügy illett, hogy valahol én is az elsők között legyek. Utolsó éves voltam, amikor összeházasodtunk. A házasságomban valóban megéltem a teremtés csodáját, amit a Genezis első oldalán olvasha­ tunk: hogy a férfi és a nő elhagyja anyját és apját, s a feleségéhez, féijéhez csatlakozik és a kettő egy lesz. Ez az egység 43 éves házassá­ gunk alatt mindvégig meghatározó volt. Ter­ mészetesen voltak „röpülj rózsám, totty”-időszakok, de alapvetően a Házas Hétvége volt az, ami tudatossá is tette számunkra a házasság ér­ tékét és szentségi ajándékát. Mikola Orsolya kilencedik oldal �A csokoládé története Mi a közös a kukoricában, a burgonyában, a paprikában és a csokoládéban? Mindegyik Amerikából hódította meg öreg kontinen­ sünket. Hálásak lehetünk az Újvilágnak, hogy annyi, mindennel örvendeztetett meg bennün­ ket. Úgy gondolom, a régmúltban vitathatatlan szerepe volt Amerika és a nagy európai hódítók párosának abban, hogy étkezési kultúránk olyan színessé, változatossá fejlődött. Ma már nemzeti ételünkké vált a paprika, boldogan esszük a sült krumplit és csodálatos, hogy egyegy vizsga előtt milyen sok csokoládé tűnik el pocakunkban! De hogyan is került asztalunkra e finom csemege? Annak kialakulása, hogy mi ilyen desszertet ehessünk, amit ma ismerünk, hosszú évszáza­ dok munkája volt. A csokoládékészítés nem csupán kémiai folyamatok sokasága, hanem valódi művészet. Az igazi finom csokoládék gyártói valódi mesteremberek. Legjobb tudásunk szerint a történet 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf felfe­ dezte Amerikát. Hazatérvén’ sok különleges­ séggel lepte meg a spanyol uralkodópárt, Ferdinánd királyt és Izabella királynét. A cso­ magban egyetlen dolog volt, amit nem tartott senki különösebben érdekesnek: néhány sötét­ barna, mandulaféleségre emlékeztető termés. A kakaóbabot akkoriban még senki nem ismerte, valódi felfedezése Hemando Cortezre, a nagy spanyol hódítóra hárult. Cortez és csapata az azték indiánok uralkodójá­ nak, Montezumának a különleges szokását is­ merte meg. A király naponta körülbelül ötven kehellyel ivott egy nagyon különös, sűrű, kese­ rű, csípős, barna italból, amit chocolatl-nek neveztek. Elkészítése ennek a királyi éteknek rengeteg fáradságot vett igénybe, ezért is szá­ mított különös megtiszteltetésnek, hogy Mon­ tezuma megvendégelte Cortezt és embereit. (Az uralkodó azért volt ilyen kegyes, mert Cortezben vélte felfedezni az aztékok isteni gyöke­ rekkel rendelkező Quetzalcoatl nevű uralkodó­ ját, aki hosszú idővel a konkvisztádorok megér­ kezte előtt hagyta el az aztékokat, de ígéretet tett arra, hogy Ce Acatl évében visszatér - ez az év pedig pontosan a spanyolok érkeztének évé­ re azaz 1519-re esett...) A spanyolok a furcsa italt, ami rettentő íze mellett még zsíros is volt és nagyon nehezen emészthető, cukorral ízesítették. Ez sem vált be azonban maradéktalanul, és a papok is gyana­ kodva fogadták az új csemegét: tartottak ugyanis tőle, hogy az anyag felkorbácsolja a szenvedélyeket. Az általános volt mindenesetre, hogy mindenki ódzkodott attól, hogy egy kortynál többet igyon belőle. V Pius pápa ötven évvel később egyenesen azt jelentette ki, hogy ebből az italból való fogyasztás nem jelenti a böjt megszegését, mert olyan szörnyű az íze, hogy nem valószínű, hogy bárkinek is élvezetet tudna okozni. Azért az évek során sok-sok praktika született arra, hogy ízletesebb lehessen: vaníliával, fahéj­ jal ízesítették, sőt kitalálták, hogy jobb volna, ha melegen innák - az eredeti verziót ugyanis hidegen fogyasztották. Végül a csokoládéital népszerűvé vált, főleg a spanyol arisztokrácia körében, és kakaóültetvényeket telepítettek a tengerentúlra. A csokoládé jövedelmező üzlet­ nek bizonyult a nehéz kezdet után, a titkot Eu­ rópa többi területe előtt csaknem száz éven ke­ resztül sikerült megőrizni. Kiszivárgása után viszont semmi sem állíthatta meg a csokoládét, hogy felbolygassa egész Eu­ rópa életét. A divatos francia udvar itala volt, majd híre átkelt a Csatornán is, és 1657-ben már meg is nyíltak az első híres angol csokoládé­ házak. Eleinte kis üzletek árulták a kézzel készített csokoládét, majd a gőzgép megjelenésével bein­ dult a nagyüzemi termelés is. 1730-ra az ára annyit esett, hogy bárki számára elérhetővé vált. 1828-ban pedig C. J. van Houten feltalálta a ka­ kaó sajtológépet, mellyel sikerült kivonni a ka­ kaóbabban található zsíranyag egy részét. Van Houten különféle alkáli sókkal javította a ka­ kaó állagát, ezek semlegesítették a savakat és még több zsír kivonását tették lehetővé, ami ál­ tal szárazabb, porszerűbb lett a kapott anyag. Ady Endre: A jogászok majálisa (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját egy régi jogászbuliról. Sok minden válto­ zott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami min­ dig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tarto­ zik a majális is. A tánc, künn a szabadban, vi­ rágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derék jogászaink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lelkesedéssel, fáradha­ tatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében Ormay Lajos, a mulatság el­ nöke az ő rendezőgárdájával, s a siker bizonyo­ san nem fog elmaradni. Hiszen régen váija már a nagyváradi szép leányok serege a majálist, a hangulatos, kedves mulatságot, amelyet a ren­ dezésben legszakértőbb fiatalság, a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák általánosan ismert fejcsóválgatásai közepette. tizedik oldal Az út ekkor nyílt meg az étcsokoládé gyártása felé. 1847-ben az angol Joseph Storrs Fry, Van Houten sajtológépének felhasználásával próbál­ kozott előállítani valami érdemlegeset a kakaó­ vaj, kakaómassza és cukor vegyítésével. Kitartó munkájával pedig sikerült világraszólót alkot­ nia: elkészítette a világ addigi legfinomabb ét­ csokoládéját! A következő lépés már a tejcsokoládé előállítása volt. Hol máshol születhetett volna meg, mint Svájcban? 1876-ban Veveyben Dániel Peter kikísérlctczctt egy eljárást, amivel tejet adhatott a csokoládéhoz. így már egy olyan ízletes finom­ ságot sikerült előállítania, amit ma tejcsokoládé néven jól ismerünk, és nagyon szeretünk. Úgy hiszem, hogy Rodolphe Lindt neve ismerő­ sen csenghet minden csokirajongónak. O egy svájci csokoládégyáros volt, aki állandóan kísér­ letezett a minőség javításának érdekében. 1880ban siker koronázta erőfeszítését. Egy adag cso­ koládémasszát több napon át kevergettek a főzőteknőben, és amikor az eljárást befejezték, a finom állagú csokoládéban semmi nyoma nem volt a korra oly nagyon jellemző szemcsésedésnek. Ezt a módszert ma kenőgyúrásnak nevezik. Lindt azonban nem nyugodott meg ebben a sikerben. A kakaóvajjal tovább finomít­ gatta a termékét, aminek eredményeképpen el­ készítette az ún. fondant csokoládét, mely si­ ma, könnyen olvad - és nagyon-nagyon finom! Hrecska Renáta Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura testvérek mu­ zsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagy­ váradi szép asszonyok, bájos leányok a fáradha­ tatlanjogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatsá­ gukon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel ké­ szültek. Természetesen senki sem aggódik azon, hogy unatkozni fog a jogászmajálison, hi­ szen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is alá­ nja, sokkal jobban értenek, mint a római insti­ túciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizo­ nyossággal, hogy a jogászok mai mulatsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jo­ gászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a kimenetel a fürdőbe a rendes fürdővonatokkal történik, éjfél után két órakor pedig külön vonat fog a közönség rendelkezésére állani. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Jesu ufam Tobie 70 éve... Az Isteni Irgalmasság képének eredete összekapcsolódik azzal a látomással, amelyben 1931. február 22-én Plockban volt része Fausztina Kowalska lengyel nővérnek. Az Úr Jézus ekkor juttatta kifejezésre óhaját, hogy lefesse­ nek egy képet, melyen ez a felirat álljon: Jesu ufam lobié - „Jézusom, bízom Benned!” A lengyel apáca 1905-ben született Glogowiecben. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyo­ mor iránti érzékenység jellemezte. Egész életét felajánlotta áldozatként a bűnös emberekért. Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedés és rendkívül mélységes misztikum jellemezte. A látomás által ihletett kép a feltámadt Krisz­ tust ábrázolja, aki kezein és lábain hordozza a keresztre feszítés nyomait. A képen nem látha­ tó átszúrt Szívéből két sugár tör elő: egy piros, és egy halvány. „A halvány sugár a vizet jelenti, mely megtisztítja a lelkeket; a piros a vért, ami a lelkek élete. E két sugár irgalmam bensőjéből tör elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten!’ A sugarak a szentsé­ get jelentik, valamint az egyházat, amely Krisz­ tus átszúrt oldalából született, és a Szentlélek ajándékait, amelyeknek bibliai jelképe a víz. „Boldog, aki ezek árnyékában fog élni - mond­ ta Jézus - mert Isten igazságos keze nem éri el” A kép Isten végtelen irgalmát ábrázolja, amely Krisztus húsvéti misztériumában nyilvánul meg, és gyümölcsözően folytatódik az Egyház­ ban a szentségeken keresztül. Néhány szemelvény Fausztina nővér naplójából - látomásáról: „Pénteken reggel 1935. XI. 13., ahogy beléptem a kápolnába, e szavakat hallot­ tam bensőmben: „Ez az ima haragom enyhíté­ sére szolgál. .. Amikor egy nap a folyosón men­ tem, e szavakat hallottam lelkemben: »Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat., ha csak egyszer is elimádkozza valaki, legyen bár a legmegátalkodottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmam kegyelmét.« ..Ahogy rövid időre beléptem a kápolnába, így szólt hozzám az Űr: »Leányom, segítsd nekem egy haldokló bűnös lelkét meg­ menteni! Imádkozd érte az Irgalmasság rózsa­ füzérét, amit tanítottam neked.« Amint el­ kezdtem az imát, megláttam a szörnyű kínok között haldokló lelket. Őrangyala védelmezni akarta, de mintegy tehetetlen volt ennek a léleknek óriási nyomorúságával szemben. Egy sereg ördög várt már erre a lélekre. Mikor imád­ koztam, megpillantottam Jézust olyan alakban, ahogy a képen ábrázolják. A szívéből jövő suga­ rak körülfogták a beteg lelket, és a sötét hatal­ mak pánikszerűen menekültek. A lélek békésen még egy utolsót felsóhajtott. Ahogy magamhoz tértem, felfogtam, milyen fontos ez az ima a haldoklók mellett. Enyhíti Isten haragját!’ Az Űr ezt mondta a Fausztinának: ,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesz­ tik, egész életükben megoltalmazom, amint gyengéd anya óvja csecseműjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltó­ juk leszek!’ Ehhez az egyszerű, de Istenben határtalanul bízó szerzetesnőhöz intézte Jézus e megdöbbentő sza­ vakat: „Ma téged küldelek az egész emberiséghez Irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, hanem meg aka­ rom gyógyítani, és irgalmas szívemhez szorítani!’ A nővért teljesen felemésztette a tuberkulózis, és kimerítették a szenvedések, melyeket áldo­ zatként vállalt a bűnösökért. A szentség hírében halt meg Krakkóban 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen. A Szentatya, II. János Pál pápa 1993. április 18-án boldoggá, 2000. áp­ rilis 30-án szentté avatta. (Húsvét második, az Isteni Irgalmasság vasárnapján): „Krisztus Té­ ged - a lengyel nép szegény és egyszerű leányát - választott ki arra, hogy eszükbe juttassa az embereknek az Isteni Irgalmasság nagy titkát” Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hagyomá­ nyos olvasón imádkozzuk, Jézus Fausztinának adott tanítása szerint. Egyetemünkön, szerdai napokon lehetősége nyílik minden Tanárnak, hallgatónak arra, hogy a földszinten lévő kis kápolnában Irgalmasság rózsafüzérét imádkozhasson 3 órától. Részletek a plakátokon. Salamon Dominika íme az Ember - egy pápa arcai II. János Pál pápa minden ember számára példakép. Nem csak a keresz­ tények, nem csak a hívők számára - mindenki számára. Életét annak szentelte, hogy békét, szeretetet és megértést vigyen az embereknek. Közvetlen, nyílt, kíváncsi, jó humorú ember volt, messze fölötte állt min­ denféle világnézeti- és pártliarcoknak. Tiszteletére a Mission Is Possiblc, egy egyetemistákból álló csoport „íme az ember - egy pápa arcai” címmel kiállítást szervezett a VÁM Design Centerben (Budapest, VI. kér. Király u. 26.), mely június 2-ig tekinthető meg. A kiállított tárgyak között szerepel többek közt Arturo Marinak, a pápa személyi fotósának 150 képe (például az is, amelyiken a Szentatya Lábady tanár urat és a feleségét áldoztatja, és az is, amelyiken Bononak, a U2 zenekar frontemberének a szemüvegét próbálja fel), a pápa cipője, bíborosi ruhája és a pásztorbot, melyet Afrikában használt. A kiállítás mellett olyan rendezvényekre is sor kerül, melyekkel a szerve­ zők II. János Pál pápa emlékének szeremének tisztelegni. így lesznek koncertek (Stan Fortuna, Tóth Vera) és a Szentatya életéhez kapcsolódó érdekes témákban (ökumenizmus, II. János Pál politikai életműve, kényes kérdések a Katolikus Egyházban, II. János Pál és a művészetek) előadások és beszélgetések. A kiállításról és a programokról részleteket a www.imeazember.hu olda­ lon lehet találni. Kovács Bence tizenegyedik oldal �Akaratlanul Jó leskelődést! Lucino Visconti a Bianco e Nero című filmel­ méleti lap hasábjain így tudósított a Vihar előtt forgatásáról: „A párbeszédeket azon melegében írom a szereplők segítségével, vagyis megkér­ dem őket, milyen módon fejeznének ki spon­ tánul bizonyos érzelmeket, milyen szavakat használnának... Következésképp a szöveg hí­ ven őrzi az eredeti, nem irodalmi tónust, melyet én igen értékesnek vélek. Semmiféle forgató­ könyvre nincs szükség. Néha borzalommal gondolok arra, mi lenne, ha a szereplőim írott szöveget mondanának el tökéletes kiejtéssel, mint egy római szalonban...” És hogy mi köze az olasz neorealizmus egyik legjelentősebb darabjának a svéd filmalkotás­ hoz? Hát nyilván nem a földrajzi és kulturális közelség vezetett a rendező úr gondolatainak tolmácsolására. Az egyszerű indokom: az Aka­ ratlanul a filmgyártás klasszikus korszakát idézte fel bennem, azt az időt amikor a néző valóban az lehetett, ami: az igazi voyeur, a kukucskáló. A film több különböző, összefüggés nélküli történetből áll, és mindegyikben olyan kamera­ állásból „leshetjük” a jelenetet, mintha mi is épp ott lennénk a buszban utasként, és hallanánk a sofőr és az utaskísérő lány beszélgetését, vagy a résnyire nyitott ajtón keresztül figyelnénk a kö­ zépkorú urak előadását a petárda álrobbaná­ sáról. Akinek pedig ennyi még nem elég, a hasonlóság felfedezéséhez álljon itt egy további bizonyíték: a szereplők spontán helyzeteket Játszanak” cl, az életből vett átlagos dialógusokkal. És mind­ ezt vagy annyira profi módon teszik, hogy el­ hisszük nekik: ők képzetlen színészek, vagy va­ lóban amatőrökkel van dolgunk, akik a saját esetlegesen megélt reakcióikat ültetik át a jele­ netbe a kamera elé. (Nekem valamiért a „bé” verzió tűnik reálisabbnak, nem mellékesen talán azért is, mivel minden szereplő az igazi kereszt­ nevét használja a filmben.) Ez a felismerés azonban csak a film után, a vil­ lamoshoz vezető sétám alatt jött. És bizony ez a majdani katartikus ráeszmélés aligha lett volna elég a 90 perc megelőlegezett tudatalatti végigvárására. Más érvem is szól még amellett, hogy miért pont Ruben Östlund filmjének bemuta­ tására esett a választásom. Ez pedig nem más, mint az északi csapat mögöttes gondolata. Nem véletlenül ültetnek minket a buszba, vagy Vállalható kompromisszum A Vaskapu italmérésről Mottó: „Van, aki vendégül lát, és van, aki csak vendéglátózik.” Cikksorozatunkban a Kar kör­ nyékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasol­ hatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcáz­ va közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldoza­ tunk a Szentkirályi utcában található Vaskapu. Nem túl régen nyílt kedvenc egyetemünk tőszomszédságában egy kedves kis beülős pubszerűség, Vaskapu néven. Már hónapok óta lát­ hattuk, hogy a Karral szembeni pincehelység­ ben jelentős felújítások folynak, és íme, ez lett belőle. Ma tehát ezt a helyet vizsgáljuk meg ala­ posabban. Elöljáróban azonban fontos leszö­ gezni, hogy kissé kilóg a cikksorozatban eddig bemutatott becsületsüllyesztők közül, ugyanis itt nincs melegétel; a az ennivaló megjelölés ki­ zárólag melegszendvicsre, zsíroskenyérre, és szendvicsekre szűkül, azonban ezért bőséges kárpótlást kaphatunk más területeken. Beval­ lom, először bizonyos averzióim voltak, ame­ lyek egy része be is igazolódott. Első, és egy­ szersmind legnagyobb gondom azzal van, hogy rendelni kizárólag a pultnál lehet, a megkapott rendeléseddel pedig neked kell helyedre tipeg­ ned - én azonban szeretem, ha a felszolgáló tizenkettedik oldal időnként meglátogat asztalomnál ülve, és megkérdi, hogy mit szeretnék, netán javasol is valamit. Ez főleg nagyobb társaságok esetén zavaró, ugyanis az átlagvendég nincs kiképezve arra, hogy a többiek fogyasztását is kiszállítsa. Másik fő gondom a nyitvatartás, amely 12:00 és 24:00 közé van belőve, ugyanis néha jó lenne szürcsölni egy kávét délelőtt is, főleg úgy, hogy a honlapjuk (www.vaskapu.eu) szerint már tíz­ től váiják a vendéget. Jelentős pozitívum azonban egyrészt maga a hely hangulata, rendkívül igényes kialakítása, mérete. Itt kizárólag a bútorzatba tudok bele­ kötni, ugyanis a székek nagyok és nehezek, tehát az asztalok belső részéről kibújni gyakran macerás - tagadhatatlanul illenek azonban a helység hangulatához. Pluszpont jár azonban az italválaszték egyes ele­ meiért, hétféle csapolt sörből válogathatunk (csapolt Hoegarden búzasör!), illetve rövidek terén is szimpatikus a választék; borból azon­ ban kizárólag egy Szekszárd környéki pincészet termékeit, és néhány importbort árulnak (Chenet); ami azért - legyünk őszinték - így karcsú. Több magyar középbort szeretnék amúgyis látni a vendéglátóhelyek kínálatában, és igenis, létezik élet a Villány-Szekszárd-lökaj szentháromságon kívül. Követelem tehát a nor- । az osztályterembe: azt akarják elérni, hogy érez­ zük át, amit a film mondani szeretne, hiszen mi is kerülünk hasonló szituációkba nap, mint nap. Döntenünk kell, véleményt formálnunk, és hányszor esik meg, hogy esetleg nem azt a vo­ nalat látjuk rövidebben, amelyik valóban az, pusztán azért, mert száz másik ember az ellen­ kezőjét állítja? Hányszor történik, hogy nem merünk felállni a buszban és bevallani, hogy mi törtük le a fogantyút a wc-ben, annak ellenére, hogy addig nem indulunk tovább, és rajtunk múlik ötven másik ember útjának elrontása? Vagy épp ellenkezőleg: láthatunk arra is példát, ha valaki mégis kiáll az igazságért, és felelősség­ re vonja kollégáját, az egyik gyerek bántalmazá­ sáért az iskolában. És ezért mi jár neki? Kol­ lektív kiközösítés. Szép kilátások, mondhatni. És még sorolhatnám, hány másik apró helyzet­ tel világítnak rá arra, hogy a különvélemény a birkaszellem megtagadása mennyi negatív következményt hoz magával. Ez alapján ismét csak lemondóan sóhajthatnánk: hát akkor meg mégis mi értelme? És valóban nem kecsegtet sima úttal a gerincesnek nevezett életmód, de a film atmoszférájából mégis azt érezzük ki, hogy az ellenkezőjével valami azért mégsem stimmel: nem annak lesz végül keserű a szájíze, aki a vélt igazság megtalálásában megnyugodva tér haza, hanem akiben nem volt elég, hogy színt valljon. És, hogy melyik a helyes út, kihez melyik paszszol jobban, nos erre már nem válaszolnak Villmarék. De, ha egyjavaslattal élhetek: döntse el mindenki maga, és ha egyedül nem megy e film akár segítségül is szolgálhat. „Bon voyeur!” Ablonczy Zsuzsi mális alföldi, Sopron környéki, vagy egri boro­ kat is! A Vaskapu fő erőssége azonban a személyzet. Eddig kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a csapat messze lekörözi a környék eddig próbált helyeinek dolgozóit, ugyanis az utóbbi időben ennyire barátságosan még nem fogadták álcázott kommandónkat ilyen kedve­ sen sehol sem. Nem tudom, hogy ez magától alakult-e így vagy az üzletpolitika része, min­ denesetre nagyon tetszik. Külön megfogott, hogy van pókerszoba, helyben kölcsönözhető szettel - mondjuk az, hogy kivetítőn Playstationon is lehet játszani, elsőre nem fogott meg, mindenesetre ötletes. Összességében: olyan a Vaskapu, amilyennek a környéken lévő Zappa Cafénak lennie kellene, ha az nem lenne a mai magyar vendéglátóipar igazi állatorvosi lova. Horváth László �A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream CD kritika Kérlek, ne kérdezd ki vagyok Vágy mikor és hol kezdődött az életem Vagy miért végeztem így és hogyan... Azt se kérdezd mi voltam ezelőtt Ha voltam is bármi egyáltalán Úgysem tudhatsz már semmit rólam Kapkodó fejemet egy irányba szegezed És kivetkőztetsz az emlékekből Ahogyfekete szemeid belémvilágítanak A hangok ésfények elmosódnak Fekete szemeidfélelem nélkül világítják meg bennem: Minden amit mertem elfelejteni, most itt van Féltem azelőtt engedni, hogy ez az este legyen Minden amire szükségem van Minden hely ahova nem akartam eljutni Az ez a hely ... Tegnap nincs, a holnap még egy napnyira van Az itt és most és veled az Ami mindig így kellene, hogy legyen. (The Cure: This. Here and Now. With You.) Hogy mi a nulladik pillanat? Mindenesetre nem a kezdet. Nem, épp ellenkezőleg: inkább az utolsó. A végcél, a konklúzió, a zenit. Amikor egy film a tulajdonképpeni utolsó jelenettel kezdődik, hogy aztán másfél óráig az ehhez tar­ tozó előzményeket tárgyalja: ez a nulladik pilla­ nat. Nos, filmeknél ez rendben is van: a végén felállhatunk a mozi terem kényelmes üléséből, nyújtózhatunk egyet és elmélkedhetünk a le­ zárt történeten, mint egészen. De mit is kezd­ jünk a valóság, az életünk nulladik pillanatával? Amiről azt hittük: ez lesz a heppiend, vagy ép­ pen: kész, itt vége az életnek, innentől nem le­ het továbbmenni, ezután nem lehet továbbélni. Aztán mégiscsak lehet. Mert azzal ellentétben, ahogy az operában a törékeny 2 mázsás mádám bátterfláj áriázza: megszakadt szívben (termé­ szetes úton) nem lehet meghalni. Ha pedig megkaptuk, amire vágyunk: a pénzt, a melót, a lányt, a fiút: ez még nem jelenti azt, hogy a függöny legördül. Lehet, addig úgy szemléltük életünket, mint aminek van forgatókönyve, csak éppen azt felejtettük el, hogy mihez kezd­ jünk, ha az általunk elgondolt történet véget ér. Mi lesz ezután? Lehet nem lesz semmi? Éljük a napjainkat monoton boldogságban vagy szo­ morúságban? Aligha. Hogy várhatjuk el akkor zenei előadóktól, hogy egy bizonyos ponton tűnjenek le a színről, mert „a csúcson kell be­ fejezni”, vagy „kizenéltek magukból mindent”. Innentől vonuljanak nyugdíjba, maguk mögött hagyva egy szépen (lefelé vagy fölfelé) ívelő ze­ nei karriert? Ha elértek a nulladik pillanathoz, a szerintünk mindent lezáró albumhoz- valóban legyen ez a vége az ő történetüknek? A Cure tökéletes példa a forgatókönyvszerű karrierre. Mielőtt 2004-ben az addig diverzitásában is tökéletes, rossz pontjain is egyedi hang­ zásuk darabjaira tört, izgalmas úton kellett végigmenniük. 1976-ban kezdtek zenélni „Easy Cure” néven. Az egyetlen ember, aki az indu­ lástól jelen van a csapatban, a legendás Róbert Smith. Máskülönben jöttek-mentek, olykor visszaköszöntek a tagok, az énekes mellett ugyanis 11 ember tudhatta magát az együttes zenészének valamilyen ponton. A hangzás ha­ sonlóképpen változatos volt, bár ez nem feltét­ lenül a zenészek cserélődésének köszönhető. A Cure-t mindig is Róbert Smith vitte a hátán. A dalok szövege, dallama, hangszerelése - tulaj­ donképpen az egész együttes irányvonala - tőle függött. O, pedig szívesen kalandozott külön­ böző stílusirányzatok között, hogy bemutat­ hassa tehetségének széles skáláját. Míg ugyanis a bandát szokás a „goth” irányzatba sorolni, ez több okból is hibás. Egyrészről a csapatnak ép­ pen annyira vannak progresszív rockos dalai, mint jazzes-bluesosak, és az elektronikus hang­ zás épp annyira védjegyük, mint a rádiók által is előszeretettel játszott pop számok. Másfelől pedig Róbert Smith egy inteijúban hatalmasat derült azon, hogy hogyan tanítják „göthös” ki­ nézetét (állítólag fehér púdert kell fölkenni, pirosra bemázolni a szánkat, feketére festeni szemünket, majd hajat tupírozni). A trend ala­ pítója ezt csak a következőképpen kommen­ tálta: „Hát mit mondjak? Angol vagyok és tök fehér az arcom, púderre mi szükségem lenne? Valóban kihúzom a szemem és borzolom a hajam, mert különben az arcom is olyan átlag lenne, mint a nevem. Miközben közel hajolok a mikrofonhoz, pedig elkenődik a rúzsom. Vic­ ces, hogy más azt direkt maszatolja...” Zenei pályájuk hasonlóan összevisszán alakult. 13 stú­ dió albumuk közül az indítás nem volt egy­ szerű, eleinte csak lassan sikerült a kritikusokat és rajongókat maguk mellé állítani a „Three Imaginary Boys”-zal és a „Seventeen Seconds”zal. Ekkor Smith nem nyilatkozott reménytelje­ sen a jövőről, egy-két tagcsere azonban hamar meghozta az eredményt. Pontosabban az ered­ mény minden elképzelhető variációját: a „Head On The Door”-t a kritikusok pozitívan fogad­ ták, rengeteg új rajongót azonban még nem to­ borzott. Majd jött a „Kiss Me Kiss Me Kiss Me” amibe a hallgatóság és kritikusok is mind bele­ szerettek. Úgy tűnt ennél nincs magasabb. Ez­ után két évvel mégis megszületett a „Disintegration”, ami 3 milliós példányszámban kelt el világszerte (nem kis eredmény egy ízig-vérig altér bandának), az NME és a Rolling Stone magazinok, az MTV imádták, a rajongók egy­ aránt. Egy South Park-os vendégszereplés után pedig az énekes számára is meglepetésként, Kyle Smith rajzfilmbéli figurája után kiabálja: „a Disintegration a legjobb album a világon!” Mi is következik az ilyen csúcsok után egy for­ gatókönyvben? Természetesen az elkerülhe­ tetlen ívelés lefelé. Volt itt album, amit csak a rajongók szerettek, volt amit már csak az együttes és aztán ki tudja, talán már ők sem? A bukásból voltak a kiemelkedés reményére okot adójelek 2004 körül. Addig maga Smith is pedzegette, hogy hagyni kéne ezt az együttes dolgot. Aztán mégis: új producer, új, fiatalos felállás, és az album címe némi ars poeticát su­ gallva „The Cure” volt! Ez lesz tehát a folytatás, vagy a hatalmas, robbanásszerű záróakkord? Ezt kérdezgette mindenki, aki figyelemmel kí­ sérte a banda életútját. Azonban egyikről sem volt szó. Az eredmény kicsit unalmas, kicsit semmilyen volt, még részleteiben is alig emlé­ keztetett a csapat fénykorára. A producer egy zajos, visszhang-effekt mentes hangzást erőlte­ tett rájuk; elvette azt ami addig a lényegüket adta. A történet kerek, a nulladik pillanat adott. Mély, reménytelen és kiábrándító. Elő lehet venni a régi albumokat, porolgatni, hallgatni. Nem tragédia ez, legfeljebb annak, akinek a kedvenc előadója volt a csapat... nem ilyen vé­ get vártunk, nem ilyet kívántunk nekik. Neki, a tehetséges Róbert Smithnek. De hát a nulla­ dik pillanat, az nulladik pillanat. És nem az. Mert aztán mégis, mi történt utána? Amikor már véget ért a forgatókönyv, amikor a történet fonala elfogyott? Az elmélet felborult. Én egészen februárig nem mertem meghall­ gatni a 2008-ban kijött Cure albumot, a „4:13 Dream”-et. Nem értettem, hogy a kétségbeejtő zenit után miért kell egy hullába még belerúgni. Meggyalázni a szép albumokat azzal, hogy egy újabb silánysággal próbálják elfedtetni emlékü­ ket. De nem így alakult. A számok összesze­ dettek, a szövegek (mert karakter hiányában arra már nem jutott alkalmam, hogy ecsetel­ jem: Smith minden dala egy-egy költemény), frappánsak, okosak, szépek. A visszhangzó gi­ tár, szintetizátor újból a helyén, Smith elfojtott hangja újra jól cseng. Akkora mestermunka, mint pl. a „Pictures of Ytu” a „Disintegration” albumról nincs, de azért egy-egy dalban elemei ott vannak. A kritikusok hadban állnak, asze­ rint hogy a legjobbnak, vagy túl könnyűnek találják a korongot, de ami a lényeg: van miről vitatkozniuk! Történt valami, valami jelentős, valami igazi az együttessel még azon a bizonyos ponton is túl... Mi a konklúzió? Van a nulladik pillanat után is élet? Vagy talán nem is volt ilyen pillanat soha, ahogy forgatókönyv sem? Időszakok vannak csak, fejezetek, amik lezárulnak, de a történet maga folytatódik? Vagy mégis: a pillanat léte­ zik, de épp csak azért, hogy rájöjjünk ideigle­ nességére. Arra, hogy egy idő után fel kell adni a forgatókönyvszerűség érzetét, hogy minden valamiért történik és valahogy végződni fog. Nincs levonandó következtetésem, nincs konklúzióm. Nem tudom a választ. Legyen ezért a kérdésre adott válasz épp olyan nyitott, mint maga a nulladik pillanat utáni idő... Barát Zsófia tizenharmadik oldal �Római kori töredék Lyonban már beköszöntött a tavasz, két hétig hétágra sütött a nap, napközben húsz fokot mutattak a gyógyszertárak villogó zöld kereszt­ jei, az emberek otthon hagyták a kabátjaikat, délutánonként a parkok megteltek piknikező társaságokkal, családokkal. Bár a szél pár napja újra elkezdte ádáz munkáját, és megint fel kell venni a rég megunt téli öltözéket, de a napsütés továbbra is kirándulásra csábít minket. Mivel a barátokkal eldöntöttük, hogy amint jó idő lesz, minden hétvégén elmegyünk valahova, elérke­ zettnek láttuk az időt, hogy meglátogassuk a mindenki által dicsért Vienne-t, mely csupán 30 kilométerre fekszik Lyontól. Ez a kisváros napjainkban apró drágakő képét mutatja. A római korban viszont fontos keres­ kedelmi központként tartották számon, a római térhódítás előtt a gallok fővárosa volt, de Julius Caesar római kolóniává nyilvánította ki. Érde­ kes, hogy e korban népesebb volt Lyonnál, mely ma Franciaország második legnagyobb városa. Később római provinciái főváros vált Vienneből. A Római Birodalom dicsősége most is megmutatkozik, számos római kori épületet csodálhatunk meg. A vonatról leszállva egyből a turisztikai iroda felé vettük az irányt, ahol min­ denki megkapta a kis térképét. Ötletes, hogy ki van jelölve egy útvonal, amit ha követünk, egy látnivalót sem hagyunk ki. Az útvonalat járdába beépített tenyérnyi rézkorong jelzi, mely a város szabadságának szimbólumát ábrázoló fát jelenít meg. Mivel az előző éjszaka rövidre sikeredett, nem lehetett megállni, hogy helyet foglaljuk egy kávézó teraszán, ahol csak úgy ömlött ránk a napfény A hideg szél is kissé elcsitult, tehát a napszemüveg maradt, de a kabát nem! Aztán Ötven méter után elénk tárult Augustus és Lí­ via temploma, korinthoszi oszlopaival, látványos oszlopcsarnokával. Krisztus előtt 20-10 között épített templom a keresztény korban katolikus templomként működött, majd a francia forra­ dalom „a ráció templomává” nyilvánította ki, majd 1822-ben múzeummá, könyvtárrá alakí­ tották. A következő állomás a Szent Móricról elnevezett gótikus székesegyház. Szomorú, hogy az egyébként gazdag kőfaragásokkal dí­ szített templomból a hugenották 1562-ben el­ követett pusztításának eredményeként az összes szobor hiányzik. A kis utcácskákon követtük a jelzéseket, s minden műemlék a római kor vagy a kereszténység dicsőségét hirdette. De talán a legnagyobb hatással mégis a római színház volt rám, mely Európa legnagyobb római kori szín­ háza. A csodálatos természeti adottságokat tel­ jes mértékben kihasználták. A nézőtérről mese­ szép kilátás nyílik az egész városra, a Rhone folyó tündököl a lemenő nap fényétől, a távol­ ban dombok ölelik körül a házakat. De nem csak egy napra érdemes ide ellátogatni, az im­ már 20 éves jazzfesztivál nagy tömegeket vonz, Graffiti: alkotás vagy firka? Érték vagy rongálás, ezzel a kérdéssel foglalko­ zik az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény graffitiről szóló kiállítása. Szerintük Budapest Európa egyik legalaposabban összefirkált városa. Mit lehet kezdeni a graffitivel, értékelni kell-e vagy lesikálni, pozitív vagy negatív jelenség-e a rengeteg összefirkált falfelület? Mindenkinek meg van a saját véleménye, a kiállítást viszont jobb úgy megtekinteni, hogy nincs vélemény. „A falakra vésett szöveg megjelenése nem egyedülálló. A névjegyhagyás általános emberi igény. Ez szubkultúra, kortünet vagy indikátor? Mielőtt ítélkeznénk, nézzünk magunkba!” - e gondolatokkal nyitották meg a kiállítást. Hogy a névjegyhagyás mennyire általános em­ beri igény, azzal lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a falfirkálás már underground művészeti ággá nőtte ki magát. Divatszerűen az 1960-as években kezdett elteijedni nyugaton. Lehet em­ líteni ismert művészt is (Keith Haring), de álta­ lában ismeretlenek az alkotók, és ennek nagyon praktikus oka van, hiszen illegálisan tevékeny­ kednek. A graffiti az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó, jelentése bármilyen köz-, vagy magántulajdonba(ra) karcolt, vésett, festett, vagy más módon készült rajz, írás. Ezen alkotásokat sokan elítélik és vandalizmusnak tekintik, legtöbbször tényleg a magántulajdon megsértése a cél, és nagyon kis tizennegyedik oldal mértékben hordoz művészi értékeket. Termé­ szetesen, mint mindenből, ebből is üzlet, külön iparág alakult ki, számos cég firkászok eszkö­ zeit gyártja; festékszóró flakonokat, filceket (amelyekből már több fajta létezik, és mindenki örömére a legtöbb lemoshatatlan nyomot hagy maga után), festékhengereket. A művészeti alkotásokat két nagy csoportba is be lehet sorolni, a dekorációs céllal, és az azono­ sítás céljából készülteket. Amerikában nagy je­ lentősége van az utóbbinak, leginkább a „diva­ tos” bandaháborúkban alkalmazzák, a territóri­ umok megjelölése céljából. Sőt ezeken felül a művészeket is lehet csoportosítani, vannak dí­ szítő festők, akik kedvtelésből készítenek ha­ a 7000 férőhelyes római színház hamar megte­ lik jazzrajongókkal. Olyan neves előadók léptek már föl itt, mint Miles Davis, Ella Fitzgerald, Stan Getz, Michel Petrucciani, Lionel Hampton, Dee Dee Bridgewater, Chuck Berry és Dia­ na Krall. A legfontosabb viszont, hogy Vienne-nek meg­ maradt a hangulata, megmaradt annak a város­ nak, aminek rendeltetett, miközben Lyon hatal­ mas várossá nőtte ki magát. Vienne a maga 30 ezres népességével megtartotta az örökséget; apró üzleteivel, pékségek, kávézók tucatjaival kellemes, derűs, elbűvölő város maradt. Ha majd megunom a folyamatos tüntetéseket Lyonban, jó lesz visszagondolni erre a napra, s felidézni azt a nyugalmat, amit akkor éreztem, mikor a római színház utolsó sorában ültünk, és lustán néztük a békés tájat. Aradszki Dea talmas ábrákat, és a teggerek, akik bármerre járnak, ott hagyják kézjelüket (ők azok, ezek szerint, akiknek általános igényük a névjegy­ hagyás). Nem könnyű értelmezni a graffiti pszichológiai hátterét, a környezet megváltoztatásának igé­ nye viszont jelen van. Kérdés az, hogy eltűijük, valamilyen módon támogassuk, vagy büntes­ sük ezt? A kiállítás után talán magabiztosabban tudunk megoldást találni a problémára, ha ez egyáltalán az. Hiszen sok esetben kimondottan előnyös a modem, alkotni vágyó művészlclkek firkái; a roskadozó, fonnyadt kék MÁV kocsiknak pél­ dául igazán jót tettek a tarka-barka alkotások. Az angyalföldi kiállítás kapcsán egy főiskolai adjunktus a sok szépség mellett a gondolatsza­ badság kifejeződését látja a falfirkákban. Ezzel ellentétben a Szeretem Budapestet Mozgalom felhívja a figyelmet, hogy csak a Nagykörúton 2317 négyzetméternyi falfirka van, és hogy a fővárosban tavaly 50 milliót költöttek a levakarásukra. Sokan eltüntetnék az összes lelkes művész műveit, de lehet, hogy csak egy kijelölt nagy falfelületre lenne szükségük. A döntés tehát a kiállítás látogatóira van bízva, ez is az első lépések egyike, hogy elfogadjuk, vannak graffitik, és ne csak utáljuk, hanem ér­ tékeljük is azokat. (A tárlat május 10-ig látható a Váci út 50. alatt) Zágon Orsi �Erasmus körkép Párizs Párizs elég kétarcú város. Egyrészről a divat, a sikk és a fények fővárosa, más­ részről viszont sokszor az jut róla eszembe, hogy ha Budapestet nevezik „Ke­ let Párizsának”, akkor ez itt a „Nyugat Balkánja”. Ez már aznap kiderült szá­ momra, amikor megérkeztem ide. Első dolgom volt beülni egy kis kávézóba, és élvezni ezt a felszabadult, bohém, franciás életérzést a Montmartre-on, viszont hazafelé tapasztalnom kellett, hogy az emberek egymásra oda nem figyelve tolakodnak a metrón, kiábrándító módon hangoskodnak, és akkor még meg sem említettem azt a rezesbandát, amely olyan volt, mintha egy Kusturica filmből bukkant volna elő. Benyomultak a metrókocsiba, és három megállón keresztül húzták a talp alá valót. Az ehhez képest békésnek mond­ ható budapesti tömegközlekedés után szinte alig hittem a szememnek, de azt kell mondanom, ha az ember túl van az első sokkon rájön, hogy pont ez a lazaság adja Párizs különleges hangulatát. A rengeteg náció és a különbözősé­ gek nyitottá teszik az embert, és nagyon sokat lehet itt tanulni az elfogadásról. A város gyönyörű, főleg ha az ember veszi a bátorságot, letér a turistautakról, és elkeveredik a kis utcák sűrűjében. Párizs különböző negye­ deiből mindenki megtalálhatja a számára legérdekesebbet. Van itt franciás-kis utcás-sajt és borboltos; arabos-bolhapiacos-keleti fűszer illa­ tú; kínai-ruhaboltos-mosodás; japános-teaházas-szusiéttermes és még sorolhatnám. Párizs egy igazi metro­ polisz már rég kinőtte magát a tipikus „francia romantika” világá­ ból. A tömegközlekedés nagyon jól szervezett - 16 metróvonaluk, 5 elő­ városi vonatuk, 4 villamosuk és számtalan buszjáratuk van -, és a hiedelmekkel ellentétben a közbiz­ tonság sem rossz. Sőt! Egyszer láttam egy utcai verekedést: a rendőrök pillanatok alatt ott teremtek, és elfogták a támadót. Nagyon éberek a párizsi rendfenntartó szervek főleg azon okból, hogy ez a világ leglátogatottabb városa, és kínosan ügyelnek arra, hogy a város jóhíre megmaradjon. Ami az árakat illeti, az élelmiszerek nem sokkal kerülnek többe, mint Buda­ pesten, a szolgáltatások (kávézók, sörözők, tömegközlekedés) viszont kirívó­ an drágák. De ami a legnagyobb problémát okozza az ide érkező ösztön­ díjasoknak, az a megfelelő lakás megtalálása. Ha az ember albérletbe akar költözni a belvárosba vagy annak közelébe, akkor esetenként 400-600 eurós havi összeggel kell számolnia. Természetesen lehet keresni olcsóbban is, de na­ gyon kell vigyázni, és alaposan körbe kell érdeklődni, mert sok esetben az alacsonyabb ár rossz környékkel vagy nem túl kellemes lakótársakkal járhat együtt. Ehhez sajnos szerencse kell, volt néhány itt tanuló külföldi barátom, akiknek akadtak problé­ mái ilyen téren. Persze ha biztosra akarunk menni, akkor megpályáz­ hatunk egy helyet az egyetem kollé­ giumába, aminek a bérleti díja is ki­ sebb (200-350 euro), de az kint van az egyetem mellett Créteilben, és az ott lakóknak sokszor pont ez a problémájuk, hogy nehezen jutnak haza éjszaka, vagy egyáltalán be se jönnek Párizsba, mert az egy mini­ mum 50 perces út. A Paris 12 - Val De Mame egyetemre lehet pályázni a Pázmányról, ami - mint már említettem - nem Párizson belül, hanem egy kicsit kintebb, a „banlieuben” (elővárosi rész) található. Créteil a második kisváros Párizstól délkeletre, metróval könnyen megközelíthető, de az út egy kicsit hosszú. Az egyetem nem egy épületből áll, hanem a városban elszórva található. A jogi kar egy metrómegállónyival odébb van a központi épülettől, de ez az egyetem legszebb és legmodernebb épülete. A jogi oktatás ugyanolyan, mint nálunk, vannak nagy létszámú előadások és a hozzá tartozó kiscsoportos gyakorlatok. Az Erasmusos diákok - otthoni évfolyamuktól függően - választhatnak órákat; a szemeszter végén szóbeli vizsgát kell tenni e tárgyakból. A tananyag nem nehezebb, mint otthon, de a megfelelő franciatudás nem árt, hisz mind az órák, mind a vizsgák franciául zajlanak. A kinti adminisztráció, ami magán viseli a francia bürokrácia báját szintén francia nyelvű, angollal ne próbálkoz­ zon senki, ugyanis teljesen felesleges. De ne ijedjen meg az se, aki esetleg nem tud folyékonyan beszélni, mivel az egyetem ingyenes nyelvtanfolyamokkal segíti a külföldi hallgatókat, ami személyes tapasztalataim szerint nagyon hasznos a nyelvtanulás és a kapcsolatépítés szempontjából is. A diákélet egyébként nyüzsgő, sok az érdekes program, kirándulásokat és kul­ turális napokat is szerveznek. Mindent egybe vetve én elégedett vagyok az egyetemmel, kiváló hely arra a fél/egy évre, amit itt tölthetünk ösztöndíjasként. Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, aki nem mindennapi élményekkel szeretne gazdagodni, aki ki akaija próbálni a spenótos csigát, a durván penészes sajto­ kat és az igazi nyüzsgést, aki életre szóló barátságokat akar kötni, továbbá azoknak is, akik lélekben felül tudnak emelkedni a francia bürokrácián, akiket nem zavar, hogy időnként Bukarestet mondanak Budapest helyett, és akik szeretnék elmondani, hogy hogy is volt az a Trianon. Mert arról a legtöbb francia még csak nem is hallott... Nelhiebel Zsófia (Bárth Bertalan rovata) '8 Q CQ tizenötödik oldal �Jogállás 2009 Adj egy napot a jövődnek! Április 29. PPKE-JÁK Budapest, Szentkirályi u. 28. aula cégbemutatók állásinterjú és önéletrajz—tanácsadás pszichológus és grafológus kerekasztal-beszélaetés 10 óra beszélgetés egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 13 óra beszélgetés egyetemünk piaci szektorban dolgozó öregdiákjaival Moderátor: dr. Szilágyi Pál, tanársegéd Moderátor: dr. Pogácsás Anett, tanársegéd � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 2. szám 2009. április 2. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Subject The topic of the resource Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. április 2. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (608kb+3225kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_2_20090402 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_2_20090402 Relation A related resource T00091 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya