https://omeka.ppke.hu/files/original/ecdfb014f1315341fb130bfb71d9822d.jpg 589e824351de6a082c96354748f776fa https://omeka.ppke.hu/files/original/20f9b581dcf787836897e1e9e058b025.pdf a95c8319068534f95939bb4358dfd957 PDF Text Text JZ 2.OO 20407 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA NYOLC ÉVTIZED SZOLGÁLAT Zlinszby János, alapító dékán jubileuma II. JÁNOS PÁL PÁPA negyedik köztársaság HAJÓKIRÁNDULÁS XI. évfolyam, 2* szám FELEZŐPARTY HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA PÁZMÁNY SZALON e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: wmw. itelet.jak.ppke. hu 2008. április 7. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ledőlt a határ! addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALO M Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai 2 3 3 4 5 6 6 6 7 8 9 9 10 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közvélemény különösebb felzúdulás nélkül lépett túl egy decem­ berben bekövetkezett, túlzás nélkül történelmi eseményen. Az európai egységesülési folyamat újabb állomásaként Magyaror­ szág belépett a schengeni övezetbe, az EU-n belül számunkra is le­ omlottak a határok. Az esemény történelmi, mégis gyorsan napirendre tértünk fölötte. Igaz, az ember nem feltétlenül érzi az események súlyát, éppen ak­ kor, amikor azok megtörténnek. Mégis, milliónyian várták, vártuk ezt az eseményt. Aki emlékszik rá, milyen volt a szlovák-magyar határon megalázó vizsgálati eljárások közben várni a kegyes bebocsáttatást Felvidékre, vagy aki érezte saját alsóbbrendűségét, ami­ kor a dölyfös osztrák határőrök vallatták úticélja felől, az tudja, mi­ ről beszélek. Akinek szedték már ízekre az autóját - kibontva a kár­ pitot is, eldugott szamizdat-irodalom után kutatva - a román-ma­ gyar határon, miközben azon izgult, hátha a gyerekülés alját nem nézik meg, és így a Nyugaton kiadott Sütő András-kötetek eljuthat­ nak a szerzőjükhöz Marosvásár helyre, az tudja, mit fog jelenteni néhány év múlva Románia belépése a schengeni övezetbe. Lehet finomabban fogalmazni, de nem érdemes: 2007. december 21-én a határokkal együtt egy kicsit ledőlt a trianoni béke is. Nem kellenek a hangzatos szavak, mert az eséllyel élni kell, és csak idővel dől el, ju­ tunk-e előrébb a lehetőség által. Nem kell „nemzeti újraegyesítés”-ről beszélni, hanem tenni kell érte. Racionális okokból is - a piac is jobban működik, ha nagyobb, az érdekérvényesítés is hatékonyabb, ha többen akarják - de legalább annyira a lelkünk megmentése miatt is. Mert nekünk, kis népnek csak a nemzeti keretek képesek valamiféle önálló arculatot adni. Az önálló arculat pedig nem azért kell, hogy le­ gyen, hanem azért, mert érték. Értékes, mert egyedi. Mert nem csu­ pán minden egyén megismételhetetlen csoda (cinikusan inkább: a cso­ da lehetősége), hanem minden közösség is az. Nekünk igenis kincset rejt Ady minden verssora, Rippl-Rónai minden ecsetvonása, Bartók minden leírt hangjegye. Aki nem így gondolja, még nem válik rossz, amorális emberré, csak éppen veszít, sokat veszít - neki lesz rosszabb. Aki állt már a Hargita tetején, Márai Kassájának főterén, Munkács vá­ rának romjain, Nándorfehérvárnál, ahol összefolyik a Duna a Szává­ val, az tudja, miről beszélek. Aki még nem, sürgősen induljon útnak. Sokan nem reméltük még akár évekkel ezelőtt sem, hogy egyszer le­ hetségessé válik mindenféle papír és engedély nélkül átsétálni Felvi­ dékre, ha az embernek úgy tartja kedve. Mások egy percig sem szűn­ tek meg hinni abban, hogy jövendő életünket alapvetően megkönnyí­ tő - ténylegesen és szimbólum-erejénél fogva is -, kiemelkedő jelentő­ ségű lépéshez valaha is eljuthatunk. És íme, most megtörtént. 2007. december 22-én gyalogszerrel, papírok nélkül - ösztönszerűen ma­ gammal akartam vinni ugyan őket, de aztán idejében észbe kaptam sétáltam át az Esztergomot és Párkányt összekötő hídon, a süvöltő té­ li szélviharban, másodmagammal. A túloldalon beültünk a Sissyhez címzett presszóba, és a kötelező becherovka és Arany Fácán kortyolgatása közben - elvégre ünnepelni jöttünk - szemmel tartottam a szlo­ vák rendőrök utánunk betérő garmadáját. Furcsa látvány, még min­ dig, még sokáig rossz érzéseket kelt majd az emberben. De ez ma már mindegy. A határ ledőlt. Újra egymáséi lehetünk, itt és ott. A lehető­ ség adott. A többi rajtunk múlik. Koltay András �Ad perpetuam memóriám Április révén érdemes megemlékezni egy szomorú évfordulóról. Napra pontosan hatvan évvel Apor Vilmos püspök mártír­ halála után, 2005. április 2-án hunyt el Ka­ rol Wojtyla, vagy ahogyan a legtöbben is­ merték: II. János Pál pápa (1920-2005). En­ nek már három éve, neve azonban egyálta­ lán nem vált az emberi feledés áldozatává. II. János Pál pápa az egész 20. század egyik legjelentősebb személyisége volt. A harmadik évezred hajnalán elhunyt egy­ házfő minden ember számára szerethető vezető volt. Igyekezett mindenkihez kö­ zel lenni, utazásai során öt kontinens több mint száz országában tett látogatást. Ka­ rizmatikus megjelenésével és beszédeivel a legszélesebb tömegekre hatott. Soha nem politikai, hanem lelkipásztori céllal utazott. Ennek ellenére mégis jó politikus volt. Magyarországra például mindössze két évvel a köztársaság kikiáltása után ér­ kezett először. A kommunizmus kelet-eu­ rópai összeomlásában szerzett érdemei el­ évülhetetlenek. Szociális érzékenysége különösen erős volt; erről tanúskodik a szociális témá­ ban kiadott megnyilatkozásainak nagy száma. A Laborem exercens (1981), a Sollicitudo rei socialis (1987) vagy a Centesimus annus (1991) kezdetű enciklikái egytől egyig az egész emberiséget foglalkoztató kérdésekre kerestek és ad­ tak megszívlelendő feleletet. Aktualitá­ sukat pedig mind a mai napig meg tud­ ták őrizni. Beszédet mondott többek kö­ zött az ENSZ-ben, az UNESCO-ban, il­ letve az Egyházak Ökumenikus Világta­ nácsánál is. Ez utóbbi azért is fontos, mert beiktatása után egyik legfontosabb feladatának az egység megteremtését tartotta. Ebben szintén komoly eredmé­ nyeket ért el. Találkozott és együtt imádkozott protestáns egyházak vezető­ ivel. A canterbury érsekkel többször ta­ lálkozott. Történelmi lépéseket tett a ka­ tolikusok és a zsidóság megbékélése felé: 1986-ban a pápák közül elsőként elláto­ gatott a római zsinagógába, a Vatikán­ ban fogadta a jeruzsálemi főrabbit, és 2000-ben a Siratófalnál bocsánatot kért a keresztények által a zsidók ellen elkö­ vetett bűnökért. Történelmi szempontból is rendkívüli je­ lentőségű volt Mihail Gorbacsovval való 1989-es találkozása: elérte, hogy a szovjet állam újra elismerje az ukrán egyházat és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot is létesített a Vatikánnal. A katolikusok számára különösen nagy fontosságú volt, hogy 1983. január 25-én kihirdette a II. Vatikáni Zsinat egyház­ szemléletén alapuló új Egyházi Törvény­ könyvet (Codex Juris Canonici), amely az­ óta is hatályban van. Az ő nevéhez fűző­ dik a Katolikus Egyház Katekizmusa is, amely az Egyház tanítását foglalja öszsze. Ennek összeállítása az azóta XVI. Bene­ dek néven a pápai trónra lépett Joseph Ratzinger vezetésével történt. Ezen kívül is több nagy horderejű reformot hajtott végre a földi egyház működésének meg­ könnyítése érdekében. Végezetül néhány tény a halhatatlan egy­ házfő pápaságáról. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lé­ vő pápa Szent Péter és IX. Pius után. Két alkalommal kíséreltek meg ellene me­ rényletet. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Mindent összevetve megállapítható, hogy tevékenysége és személye nélkül az egyház befolyása közel sem lenne akkora a világ­ ban, mint amekkora napjainkban. Az egy­ ház megbecsülésének és hatalmának újkori alapjait ő rakta le. Bátran mondhatjuk, hogy neve fennmarad az örök emlékezetre. Teleki Levente Utcai békeharc Avagy: Köszöntjük a felvonuló Negyedik Magyar Köztársaságot! 2006 óta nem a miénk itt a tér. Hol rend­ őrök oszlatnak, hol rendőrlovak (ún. emele­ tes állatok) tipornak közénk, hol könnygáz marja szemünk, hol tereket zárnak le hóna­ pokra, hol viszont a Kisváros egykori Hu­ nyadi századosa vezeti Gárdáját a baloldal nagyobb örömére. A tereket viszsza kell hát foglalni, ennyit gondoltak csak a Negyedik Köztársaság (4K) nevű project öt­ letgazdái is. A politikailag tán se­ hol sem álló szervezet tavaly ősz óta különböző utcai megmozdulá­ sokkal hívja utcára a homo ludenst. Ősszel zászlókeresés volt. És idén tavasszal újra ez lesz. A kanadai, amerikai parkokban ját­ szott játék lényege, hogy két csa­ pat alakul azzal a céllal, hogy egy­ más zászlóit megszerezzék. A min­ denkori játéktér (Lipótváros, Er­ zsébetváros, Újlipótváros, stb.) két részre van osztva, a csapatok a sa­ ját területükön védik zászlóikat, az „ellensé­ ges” területen pedig támadnak. Az Aréna Házában bújócskával egybekötött zászlókeresést rendezett a Negyedik Köztár­ saság. Elvégre a plázák is a mieink, nekünk, a mi szellemi, testi épülésünkre építik őket hát birtokba is vesszük, a magunk módján. Aztán egy februári na­ pon metrópartyt hirdet­ tek: a cél az volt, hogy a | kék metró teljes szaka- I szán végig menjenek úgy egy vagonban, hogy bent közben bui van. Zene, pia, tánc. Az underground házi­ buli a békávésok megértő gumibotozásába, anyázásába fulladt - a homo kadaricus le­ győzte azon az este a homo ludenst. Márci­ us 22-én pedig a Nemzetközi Párnacsata Nap részeként Budapesten, a Gödörnél és számos más vidéki városban egyszerre in­ dult meg a párnadobálás. Inkább párnával, mint könnygázzal, ugyebár. A Negyedik Köztársaság idén is megalakul egy-egy esemény erejéig az utcán: akinek elege van a harmadikból, vegyen részt ben­ nük. Információk szerezhetők a szervezet honlapján: www.negyedikkoztarsasag.hu. ^ÁROD? Techet Péter harmadik oldal �Nyolc évtized szolgálat Beszélgetés a nyolcvanesztendős Zlinszky Jánossal, karunk első dékánjával Karunk alapító dékánja márciusban töltötte be nyolcvanadik életévét. A születésna­ pi ünnepségről a következő oldalon olvashattok. A jubileum alkalmából az ünnepel­ tet kérdeztük a kar működését alapvetően meghatározó értékekről. keket ma a felsőoktatásban, a jogi felsőokta­ tásban képviselni? Hogyan lehetne ezeket haté­ konyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövőkép ez előtt a gondolatrendszer előtt? So­ kan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira száműznék. - Miért gondolta azt az a szervező bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségű jo­ gászképzésre szüksége van a magyar társada­ lomnak? Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerű­ en megmutatkozott abban a pillanatban, ami­ kor a rendszerváltás bekövetkezett, mert min­ den jóindulat mellett is kiderült, hogy a köz­ élet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen héza­ gosán nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltétlenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989 októbere óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk em­ beri jogokra és az állami feladatokra erkölcsi­ leg is ráépülő törvény, de ennek a gyakorlati megvalósításához számos korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallot­ tam tréfásan mondani, amikor a mi karunk in­ dult, hogy az azért olyan modern szellemű, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemről hoztunk tapasztalatokat. Tud­ tuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsődleges és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehető kü­ lönbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az állam­ jog az elsődleges. - Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsődleges fontosságú, de mindenesetre jelképerejű eseménye az a tény, hogy az európai alkotmány-tervezetből kimaradt a kereszténységre való utalás, ami­ kor a végzetesnek látszó összeurópai népesség­ fogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy va­ jon nem korszerűtlen dolog-e a keresztény érté­ negyedik oldal - Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult és utána túlnőttünk rajta, de erről még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 18 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem mó­ dosított magyar Alkotmány, amelynek érték­ rendje fedi a keresztény közösségi értékren­ det. Nyilván a vallási értékrend az ember bel­ ső lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társadalmi értékrend alapjai, a türe­ lem, az együttműködés, a másik emberszám­ ba vétele, az egyenlőség, a szabadság, az em­ beri méltóság tiszteletben tartása keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezőn előír az egész jogrendszer­ re nézve. Egyelőre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe. 18 év alatt nagyon sok minden történt e tekin­ tetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nél­ kül a jog nem működik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkot­ mányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társa­ dalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogá­ szok sok szempontból fogékonyabbak a társa­ dalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg. Az egyik oldalon a keresztény értékrendet előírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elő, de keresz­ tény értékrendet ír elő, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rájöttünk arra, hogy érdemes ki­ mutatni, a jogászi etika lényegében levezet­ hető a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarka­ latos erények egyike, minden jogrendszer alapvető követelménye, akár az emberek közötti egyenlőség, az állampolgárok közöt­ ti egyenlőség, a joggal szembeni egyenlő esélyek vonatkozásában, akár abban a vo­ natkozásban, hogy akit saját hibáján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresz­ tény értékek. A szegényekkel és az eleset­ tekkel való törődés, illetve az emberek kö­ zötti különbségeknek legfeljebb a kötelessé­ gek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényű a keresztény értékrendet. Egyelőre azért sem tudja meg­ valósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlat­ ba. Mi erre képezünk, és erre tanítunk szak­ embereket. - Jogászként nem indul-e hátrányból a verseny­ ben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értéke­ ket tartja szem előtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhető el, ami­ kor egyszerűbb lenne más utat választani? - Egyszer megkérdezte tőlem Miskolcon egy naiv és őszinte tanítványom, hogy az én er­ kölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán ér­ vényesülni. Akkor én egy eléggé sikeres ügy­ védi praxis után voltam, és azt mondtam ne­ ki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Per­ sze, ahogy azt az előbb ecseteltem, az Alkot­ mány előírja azoknak az értékeknek a képvi­ seletét, amelyeket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem mehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pén­ zért megismertesse, hanem hogy a jog köve­ telményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jogban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetle­ nül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyö­ kereket az európai alkotmányba, az egyenlő­ ségnek, a szolidaritásnak, a személyes sza­ badságnak és méltóságnak, az együttműkö­ désből adódó előnyök közös elosztásának az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál. Ha kihagyjuk belőle szándékkal ezeket az el­ veket, akkor előbb vagy utóbb csődbe fog jut­ ni. A jómódú országokban nem csak az általá­ nos jólét virágzik, hanem a nyomor is nő, te­ hát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, mint szegény országban ve­ zetőnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni és minél gazdagabb az ország, sajnos an­ nál több benne a koldus. Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg helyünket a poli­ tikában. Nem eléggé tudatos bennünk a ke­ resztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvé­ nyesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős ki­ sebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelentős része befo­ lyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bi­ zonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. -A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelitessel ugyan, de jelenlegi európai vi­ láguk is az egysegesüles fele tendál. Hogyan le­ het ebben a rendszerben, ebben a hierarchiában ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti ér­ dek megfelelő helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni? �- A teremtés és a világ, sőt - ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megkö­ zelíteni a kérdést - az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak el­ lenére, hogy igen kevés apró építőelemből van felépítve, a variációk száma a létezők bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztulnak el, állatfajok, növények vesz­ nek ki, végső soron kárára válik az egész világ­ nak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Euró­ pa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadását és támogatását írja elő úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszolút kisebbségben lévő olasz, inkább ró­ mai maradványú román kisebbséget lelkesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló euró­ pai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, ha­ nem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges táma­ dásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyete­ mes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk. Van azonban egy világméretű veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha to­ vábbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztít­ juk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdé­ se. A határainkon túl élő magyarságot ráadá­ sul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszédaink régóta tudatosan, ha­ talmi eszközökkel segítettek elő. így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a népesség­ ben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni voná­ saival szemben bizonyos általános, divatos érté­ keket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jel­ legű uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínál­ kozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradt­ sággal megtartható kulturális értékektől elfor­ dulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizáló­ dásában, az értékrend megrogyásában, a fo­ gyasztási szokásokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyek­ nek a tudatosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátossága­ it, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, mint magya­ rok elveszünk, az is szegényebbé tenné a vilá­ got. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötele­ zettség terhel bennünket nemzeti önazonossá­ gunk megtartására, de talán annyit mondha­ tunk, hogy a magunk nemzetével szemben bi­ zonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van. Koltay András „A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat” Ünnepség a nyolcvanéves Zlinszky János tiszteletére Nem is oly régen ünnepeltük, igaz, nem nap­ hoz, hanem évhez kötötten Karunk 10. (újjá)születésnapját. Talán nem túlzás azt állí­ tani, hogy már akkor is főleg Zlinszky Jánost ünnepeltük. És 2008. március 7-én volt Zlinszky János prodékán úr 80. születésnapja - ekkor pedig újra megünnepelhettük azt is, hogy az országnak van katolikus jogi kara. Persze az ünnepelt valószínűleg tiltakozna az ellen, hogy a Kar alapítását kizárólag az ő ér­ demének tudjuk be, és természetesen nem is állítjuk, hogy abban mások ne vettek volna tevékenyen és lelkesen részt, ám ahogy a gyakran hallott szlogen is mondja: nem jött volna létre, ha nincs... Zlinszky János. Az ünnepelt életútja azonban korántsem volt olyan egyenes és meredeken felfelé íve­ lő, mint amilyet egy, ilyen végkifejlet után gondolna az ember. O még azok közé tarto­ zik, akik kétszer is Pázmányosok lehettek eredetileg ugyanis még az át nem keresztelt Pázmány Péter Tudományegyetemre iratko­ zott be jogot hallgatni. Innen politikai okok­ ból 1951-ben kizárták, családját Budapestről Kelet-Magyarországra telepítették ki. Ez­ után 6 évig ácsként dolgozott, államvizsgáit csak 1957-ben tehette le. Tanársegédnek nem vették fel, kandidátusi disszertációját több­ ször is visszautasították. Állami vállalatok­ nál helyezkedett el, később ügyvédként dol­ gozott. Mindeközben persze a tudományos tevékenységet nem adta fel - halálos ágyán Marton Géza, a római jog professzora őt kérte fel tudományos hagyatékának gondo­ zására, ezen felül is publikált és (ha enged­ ték) külföldre járt előadásokat tartani. Ok­ tatni csak 1982-ben kezdhetett el Miskolcon, a nemrégiben alapított jogi karon római jo­ got. Eleinte csak heti két napon tanított, majd ügyvédi praxisát feladva hamarosan intézetvezető lett. Már egyetemi tanárként, alkotmánybíróként láthatott hozzá élete - szakmai szempontból legnagyobb hatású munkájához, a, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Karának újjáalapításához. A Bölcsé­ szettudományi Kar már 1992 óta létezett, az első (1994-es) tervek szerint először ennek ke­ retében kezdődött volna meg a jogi oktatás, egy jogtudományi intézet keretei között, mely fokozatosan fejlődött volna ki egy önál­ ló karrá. Nem kis mértékben Zlinszky János érdeme is, hogy már az első hívó szóra olyan személyiségek vállalták előzetes szándéknyi­ latkozattal az oktatást a még nem is létező in­ tézményben, mint Botos Katalin, Erdő Péter, Jobbágyi Gábor, Lábady Tamás, Sólyom László, Varga Csaba. A merész vállalkozás ma már egyértelműen látjuk - sikerrel járt. 1995. április 3-án a Magyar Katolikus Püspö­ ki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, melynek első dékán­ ja Zlinszky János lett. Ha rövid fejszámolást végzünk, rájövünk, hogy Zlinszky János 1946-ban (18 évesen) megkezdett tanulmányait 29 évesen fejez­ hette be, 54 évesen kezdhetett csak el oktat­ ni és 67 éves volt, mikor 1995-ben az új jogi kar megalapításra került. Nos, maga az ün­ nepelt írja le egy helyen, hogy türelem a legfőbb erény. Es persze egy ilyen életúthoz az is kell, hogy valaki sokáig legyen fiatal. A mai szabályok szerint 65 éves koráig le­ het valaki tanszékvezető - akit most ün­ nepiünk, már ezen a koron túl volt, mikor tevékeny részt vállalt „valaminek a semmi­ ből történő létrehozásában”. A kritikus hangok persze még mindig mondhatnák, ha nem ő hozza létre, akkor is megtette volna más, mert létrejötte szük­ ségszerű volt. Nos, még ha ez igaz is lenne, akkor se feledjük: nemcsak abban volt sze­ repe Zlinszky Jánosnak, hogy a jogi kar lét­ rejött, hanem alapító dékánként abban is, hogy milyen lett. Persze kár lenne titkolni, hogy sok minden nem olyan már, vagy so­ ha nem is volt olyan, mint amilyennek az alapítók megálmodták. A felsőoktatás rendszere óhatatlanul is az uniformizálásra törekszik, legyen szó akár állami, akár nem állami felsőoktatási intézményről. A március 6-ai ünnepségen sokan megszó­ laltak. A hálás tanítványok, akik ma már kollégák, és akik nemcsak Zlinszky Jánostól tanulhattak, hanem rajta keresztül belépőt nyerhettek külföldi egyetemekre. Osztrák kollégák, akik már akkor hallhatták őt elő­ adni, amikor itthon még „hallgatásra volt ítélve”. Megszólalt az egyetemi évfolyam­ társ is, akivel először barátként élték át a nehezebb éveket,,később már kollégaként is a derűsebbeket. És megszólalt a volt alkot­ mánybíró kolléga, aki Zlinszky Jánosnak is köszönheti, hogy megszerette az alkot­ mánybíráskodást, mert az ő szemléletmód­ ja volt azonos a sajátjával: a jogban megfo­ galmazott értékek mögött mindig meg kell tudni látni az embert. Szűk helyen nagy emberekről írni hálátlan feladat, mert mindig úgy érzi az ember, hogy kimarad valami, ami fontos. Ezúttal pedig elmondhatom, minden, ami kima­ radt, fontos. Nem lehet néhány sorban vis­ szaadni azt, amit Zlinszky János személyes példamutatásával a Kar közösségének adott. A címbéli idézet tőle származik mindenért megküzdeni, értéket teremteni és mindezt fiatalos lendülettel, jókedvűen tenni: nos, emiatt merem azt mondani, hogy Zlinszky János még csak 80 éves. Bol­ dog születésnapot kívánok a Kar valamen­ nyi volt és jelenlegi hallgatója nevében! Tóth Áron László ötödik oldal �Ismeretlen tettes Felezőparty „Sunt lacrimae rerum” Időpont: 2008. március 6., helyszín: A38 állóhajó. A hagyományokhoz híven, bár a hagyományostól kicsit eltérően, idén is megrendezésre került a HŐK szervezésében a várva várt Felezőparty. Végre a felénél vagyunk! - mondhatják az 5. féléven túllé­ pő jogászpalánták. De miért is volt az idei buli a hagyományostól egy kicsit eltérő? A programot olvasva 21-22 óráig állófogadás, welcome drink a Fele­ zőknek. 21 óra? Nem korai egy kicsit?! Hát... De... 22 óráig a „vendég­ sereg” létszáma elég foghíjas... Nem gond... aki időben érkezett, jól járt. A rendezők pezsgővel és szendvicsekkel várták az „ünnepeiteket”. Nem sokkal később elkezdett özönleni a nép, és hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. A jegyszedők nem unatkoztak, a ruhatárak megteltek. Mit mutat ez? Az érdeklődés meglepően nagy volt. Bent már dübörgött a zene, az RSB nevű zenekar élő koncertjével szó­ rakoztatta a bulizni vágyó fiatalokat. Minden lány az első sorban akart tombolni, hiszen Zola, a VTVA Tv műsorvezetője volt az énekes... Tomboltunk mi U2-re, Bikinire, meg amit el lehet képzelni. A bátrab­ bak még a színpadra is felmerészkedtek, hátha néhány ritmus erejéig megszerezhetik a mikrofont... Ha mégsem, akkor marad a l)áttértánc... Éjfél körül DJ O’Neal a Peaches’n Cream lemezlovasa vette át a tere­ pet, és zárásig keverte a zenét. Körbenézve, nagy számban tették tiszteletüket öreg diákjaink és végző­ seink is, de a tanári karból csak egy-két ismerős arc tűnt fel a tömegben. Hajnali 4-5 óra körül kicsit megfáradva, fájós lábbal a tömeg búcsút in­ tett a csütörtök éjszakának, és a hatalmas hajó ismét az ürességtől kongott... A party fergeteges volt! Jövőre is hasonlóan jó bulit várunk! Köszönet a szervezőknek! Mihalics Viven Történetünk egy törvénnyel kezdődik. Ez sem különbözött társai­ tól: már önmagában is tökéletes volt. Aztán egy nap mégis megje­ lent benne egy joghézag. Ez a joghézag egyedül érezte magát, társ­ ba vágyott. Egy nap rájött, hogyan teheti ezt meg: osztódni kezdett, így jött létre először még egy joghézag, majd még egy és még egy. Aztán mikor már joghézagok egész garmadája létezett, az emberek úgy döntöttek, orvosolni kell a dolgot. Ekkor megszületett egy öt­ let. Az ötletből gondolat csírázott ki, amit tett követett. Hatására megjelent a magzati állapot és elkezdett fejlődni, fejlődni. Fejlődé­ se lassan ment végbe, sok mindent kellett legyőznie ezalatt. Egyszer aztán mégis megrepedt a burok és nagy éljenzés közepette megszü­ letett ő. Születésekor nevet is kapott, úgy nevezték: Ismeretlen let­ tes. Neki tetszett a név, különlegesnek tartotta. Ahogy növekedett, elkezdett ismerkedni a világgal. Megismerte a madarak csicsergését, a fák- és a virágok tarkaságát, a nyári szél il­ latát. Tetszett neki a világ úgy, ahogy van. Aztán egyszer csak feljelentették. Először nem is értette, mi történt. Mikor megtudta, hogy ez mit jelent, nagyon elszomorodott. Hiszen ő nem követett el semmit. Miért őt jelentik fel? Miért nem azt, aki elkö­ vette a bűncselekményt? Teljesen kétségbe esett. Mialatt a megoldáson gondolkodott, újra feljelentették. Majd újra és újra. Cselekednie kellett. Tanácstalansága kétségbeesett megoldást szült: el kell menekülnie eb­ ből az országból. Talán, hogyha átjut a határon, akkor megint úgy él­ het, mint előtte: megvalósíthatja önmagát. Össze is pakolt és a határ­ nak vette az irányt. Ekkor már több száz feljelentés volt ellene. Csakhogy a határon váratlanul megállították. Személyit kértek tőle és mikor kiderült, hogy nincs neki, elfogták. Hamarosan fény de­ rült a kilétére is. Amikor a határőr megtudta, kivel áll szemben, ar­ cát rettegés fogta el. Remegő kézzel előrántotta pisztolyát, és őrá fogta. Bezárta egy szobába, amíg az erősítés megérkezik, fiikor megérkezett, berángatták egy autóba, és órákat utaztatták. O szo­ morúan nézte a tájat. Azt a tájat, amit már szabadon sosem láthat többé. Erre a gondolatra könnyek gyűltek a szemébe. Ezután bevitték egy számárai ismeretlen épületbe, annak is egy sö­ tét termébe és kivallatták. Ő elismert mindent, számára már vége volt úgyis a világnak. A madarak hangját már csak emlékeiben hall­ hatja újra. Az ügy rövid úton bíróság elé került, ahol a bíró meglát­ va bűnlajstromát elkerekítette szemét. Az ítélet előre látható volt: életfogytig tartó szabadságvesztés. Olyan bűncselekmények miatt, amiket nem is ő követett el. De ő már nem bánta. Neki úgyis vége. Haláláig egy sötét cellában fog ülni, ami pedig még sokára fog be­ következni. Túl sokára. Mikor elítélték, az országban található több ezer befejezetlen ügy száma lecsökkent nullára. Hajókirándulás március 15-én Élménybeszámoló... vagy inkább benyomások sorozata Karunkon régi hagyomány, hogy március idusán egy válogatott kis csapat hajókirán­ dulásra indul, méghozzá felfelé a Dunán. Hosszú éveken keresztül a végcél Eszter­ gom, ezzel együtt pedig Párkány volt, ta­ hatodik oldal valy és idén pedig Visegrád. Szerencsénk volt, a hét megelőző napjaival ellentétben e jeles napon már sem hideg, sem eső nem volt - esőben és ködben ugyebár nem olyan kellemes dolog hajókázni. Az úticél jó vá­ lasztás volt: Visegrád egy­ szerűen gyönyörű (mint az egész Dunakanyar), szá­ momra szinte hihetetlen, hogy Budapesthez ilyen kö­ zel üyen érintetlen, már-már falusias kis ékszerdobozokat találhatunk, ahol még - leg­ alábbis fővárosi mércével mérve - ennyire emberlépté­ kű a világ. A koreográfia már évek óta ugyanaz: a hajó utasai 15-én reggel felszállnak („behajóz­ nak”), majd néhány óra múl­ va a hajó kiköt, és rövid vá­ rosnézés (szabad program) Konta Balázs után visszaindulunk Budapestre - visszaér­ kezés valamikor az esti órákban. Egyszerű recept, mégis bevált: talán a Pro Facultate Nap mellett Karunk egyik legjobban eltalált rendezvénye, talán nem túlzás azt mondani, a diplomaosztókon elhangzott búcsúbeszé­ dek tanúsága szerint is, az egyetemi élet egyik legemlékezetesebb programja. Miért jó hajókirándulásra jönni? Hogy mi­ ért ez számomra már évek óta a tavaszkö­ szöntő rituálé? Nos, a választ sem én, sem a hajó többi utasa sem tudná pontosan meg­ fogalmazni. Egyszerűen azért, mert jó együtt lenni, mert jó Pázmánypsnak lenni itt pedig ezt igazán átérzed. Átérzed, mert olyan csapat alakul(t) ki, akikkel tényleg közösséget alkottok. Valami van ebben a rö­ vidke hajóútban, ami vadidegen embereket percek alatt közel visz egymáshoz. Talán az első tavaszi napsugarak, talán a Duna va­ rázslatos csillogása, talán a hajó, mint uta­ zási eszköz békebeli, lelassult hangulata, nem tudom. Mindenesetre egy napon, egy ünnepen magunk mögött hagyjuk a nagy­ város külső és belső zajait, és az ünnep tényleg ünneppé válik. Kicsi �Nevet kaptak a gyakorlótermek Kedves hagyomány teremtődött a karon, amikor a tavalyi év végén - követve más egyetemek példáját - három gyakorlóterem korábbi, legendás jogásznagyságokról ke­ rült elnevezésre. A Polgári Jogi Tanszék egykori 331-es szobájából Nizsalovszky End­ re terem lett, a 12-es gyakorló Pálinkás György, míg a 6-os gyakorló Gáspárdy László nevét vette fel. Utóbbi kettő nemcsak a magyar jogászélet, hanem a Pázmány legen­ dájává is vált közelmúltbeli halálát követően. A felavatott termeket a névadók portré­ ja és rövid életrajza díszíti, ezeket adjuk közre most az ítélet lapjain. kezdve, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, amelyet haláláig cím­ zetes egyetemi docensként szolgált. Szemináriumi órái mind-mind elményszámba mentek, anekdotái baráti társaságokban élnek tovább. Oktatói tevékenységét mind­ végig a hallgatók szinte rajongásig fokozó­ dó szeretete övezte, saját bevallása szerint valamennyi munkahelye közül az egyete­ men érezte magát a leginkább otthon. Catania, Milano, Trento, Athen, Torino, Krakkó, Palermo, Róma, Trier, Regens­ burg, Utrecht, Coimbra, Aachen, Trieste, Jena, Olomouc stb.) hívták vendégprofes­ szorként, konferenciákra előadóként, nem­ zeti referensként; tagja volt a polgári eljá­ rásjogászok legrangosabb képviselőit tömö­ rítő nemzetközi szervezeteknek. Gáspárdy László (1937-2006) 1960-ban, Szegeden avatták jogi doktorrá. Végzés után hosszabb időt töltött az ügyész­ ség kötelékében, 1960-tól a budapesti Vili. Kerületi Ügyészségen, majd a .Fővárosi Főügyészségen, illetve a Legfőbb Ügyészsé­ gen. 1962-től 1970-ig előadóként tevékenyke­ dett az ELTÉ-n. 1968-ban lett kandidátus „A tilos szerződések” című értekezésének megvédését követően. 1982-ben megalapí­ totta .a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye­ tem Állam- és Jogtudományi Intézetében a Polgári Eljárásjogi Tanszéket, melyet 2003ig vezetett. Akadémiai doktori címét 1984ben szerezte „A polgári per idődimenziója” című értekezésével. A Miskolci Egyetemen számos vezetői megbízatást látott el: 19841992 között dékánmelyettes, 1993-tól több éven át a Civilisztikai Tudományok Intéze­ tének igazgatója, később a Deák Ferenc Ál­ lam- és Jogtudományi Doktori Iskola veze­ tője. Á Miskolci Egyetem Pro Universitate, a Kar a Pro Facuítate lurisprudentiae ki­ tüntetésekkel, professor emeritus és dqctor honoris causa címmel ismerte el munkáját. 1997-től 2004-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Pol­ gári Eljárásjogi tanszékének vezetője. 20032004 között a Doktori Iskolát is vezette. Széles műveltségéről tanúskodó egyetemi előadásai, különleges személyisége a hallga­ tók nagy szeretetet vívta ki. Ennek eredmé­ nyeképpen kapta meg a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem jogi karának közösségétől 2005 tavaszán a Pro Facultate-díjat. A hazai jogászélet aktív szereplője: részt vett többek között az Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottságának, a Jogtudományi Közlöny Szerkesztőbizottsá­ gának, a Jogi Szakvizsgabizottságnak, a Ma­ gyar Professzorok Világtanácsának munká­ jában. 1995-ben a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagjává ütötték. Közéleti tevékenységéért 2005-ben a Ma­ gyar Köztársasági Érdemrend Lovagke­ resztjét, valamint a Pro Cultura Christianae kitüntetést vehette át. Tudományos munká­ jának eredményeképpen számos önálló és társszerzőkkel írott könyv, valamint közel kétszáz tanulmány született. Számos külföl­ di egyetemre (Poznan, Parma, Bologna, Nizsalovszky Endre (1894 - 1976) Pálinkás Görgy (1929 - 200^0 Régi bíró családból származott, közvetlenül az érettségi vizsga után, 1948-ban elkezdett dolgozni a Szentendrei Járásbíróságon. Ké­ sőbb a Fővárosi Bíróság irodai dolgozója lett. 1954-ben, huszonhat évesen kezdte meg az ELTE esti tagozatán jogi tanulmányait, 1959ben avatták doktorrá. Ezt követően, 1960-tól bírósági titkár lett, majd ugyanazon év júniu: sában bírónak neveztek ki a Miskolci Városi Bíróságra. Nagy jótéteményként nem kellett politikai ügyekben bíráskodnia. 1976-tól a Legfelsőbb Bíróság bírája, tanácselnök, a Büntető Kollégium tagja. A kor legnagyobb közérdeklődést kiváltó bűnügyeit szmte kivé­ tel nélkül ő tárgyalta, rendkívül szigorú bíró hírében állt. Soha nem tagadta, hogy a halál­ büntetés elkötelezett híve. Harminchat év bí­ rói szolgálat után, 1996 decemberében men­ tette fel a bíróság elnöke. A köztársasági el­ nök ezt követően a Magyar Köztársaság Kö­ zépkeresztjével tüntette ki. Színes egyénisége, óriási kultúrtörténeti tudá­ sa, irodamii műveltsége, kitűnő beszédkészsé­ ge élvezetessé tették minden megnyilatkozá­ sát. A tárgyalások, amelyeken elnökölt, ese­ mény-számba mentek a Legfelsőbb Bírósá­ gon. Nem mesterember volt, hanem művész, művésze a jogalkalmazásnak. Ügyészek sze­ rint élmény volt nála tárgyalni, az ügyvédek is szívesen jártak be tárgyalásait hallgatni. In­ doklásai szóban és írásban szinte irodalmi al­ kotások voltak, nem pedig száraz jogi fogal­ mazványok. Az ulpianusi eszme képviselője volt, mely szerint a jog a jónak és a méltá­ nyosságnak a művészete. A bírói talárt nem csak viselte, hanem hitt is benne: azon a na­ pon, amelyen utoljára bíráskodott, levette, és búcsúzóul megcsókolta. A jogászi pályát a bírói karrier befejezése után sem kellett végleg elhagynia. Már 1982től tanított az ELTE-n, majd a Bűnügyi Tu­ dományok Intézetének megalakulásától Jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia tagja. Viharos történelmi korokat átívelő, egyetemes műveltségű, szorgalmával és tehetségével kiemelkedő, reneszánsz tudósi alkat, aki a magyar jogtu­ domány talán legnagyobb generációjában érdemesült az első helyek egyikére. Munkássága a civilisztika rendkívül széles kö­ rét fogta at: a polgári jog, kereskedelmi jog, váltójog és a perjog egyes kérdéseit nemzet­ közi hírű tudósként dolgozta fel. A tételes jog és joggyakorlat beható ismerete birtokában elsősorban a jog egészének funkcionális ér­ tékrendje és logikai struktúrája érdekelte. A jogintézmények elméleti (történeti, filozófiai, társadalmi) mélységeit is igyekezett megis­ merni, a jelenségeket mindig a maguk élő va­ lóságában és mozgásában vizsgálta. 1930-tól egyetemi tanár, a magyar magánjog előadója. 1945 után egyre több támadás érte, az 1956-os forradalom alatt tanúsított ma­ gatartása miatt végül 1957 szeptemberében eltávolították az egyetemről. Bűnéül nem csupán azt rótták fel, hogy „ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki , hanem hogy mun­ kálkodott „az ún. egyetemi autonómia érde­ kében” is. Soha többé nem taníthatott, csak a kutatómunka maradt meg számára. Élete kései szakaszában a családi jog, valamint korát megelőzve - az orvostudomány és a biológia jogra gyakorolt hatását vizsgálta. „Jogfosztottkénr’ is, idős korában, de ifjon­ ti kedvvel másodszor is felépítette saját tu­ dományos világát, alkotások sorával tette teljesse tudományos életművét. Tanítványa­ ival kapcsolata nem szakadt meg, háza szin­ te sosem volt üres, körülötte mindenki érez­ te a tudás, az érték, a szeretet és elismerés láthatatlan erejét. Legfontosabb művei: A zálogjogok és a tel­ ki teher néhány főkérdése (1928); Az érdek­ kutató jogtudomány a magánjogban Ó1933); A „negatív” részvényiogi reform (1937); Korlátolt dologi jogok (1942); Magyar kötel­ mi jog (1944); Családi jog (1953); Szellemi al­ kotások joga (1958); A család jogi rendjének alapjai (1963); A szerv- és szövetátültetések joga tekintettel más rendhagyó orvosi mű­ veletekre (1970). hetedik oldal �A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Voltatok már a Pázmány Szalonban? Ha a válasz nemleges, akkor nem tudhatjátok, hogy milyen fantasztikus élményt hagyta­ tok ki! Feltétlen be kell pótolnotok! S erre van is lehetőségetek szerdánként fél 7-kor a II. János Pál pápa teremben. Az idei utolsó alkalom: április 23-a. Aki ezt is kihagyja, magára vessen! A legutóbbi alkalom után - március 5-én - fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kicsit kifaggatom Horváth Attila Tanár Urat a Szalon eredetéről, a kezdetekről... De mielőtt beszélgetésünkre rátérnék, néhány szóban a szalonokról. Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát felütve a következőképpen határozza meg: francia eredetű. 1. jelentés: fogadószoba, társalgó. 2. valamely magánháznál rendszeresen összejövő politikusok, írók, művészek szűk körű társasága, köre... Nos, mi sem politikusok, sem írók nem vagyunk, csupán jurátushallgatók, de időnként ös­ szegyűlünk a Díszteremben, s kikapcsolódunk. Olyannyira, hogy a hét második felére ös­ sze tudjuk gyűjteni a hiányzó energiát ebből a körülbelül másfél órából. Nos, azoknak, akik nem voltak még, leírom a receptet. Hozzávalók: gondos szervezők: Nyéki Boldizsár és „Tsai”, házigazdák: dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész. No, meg persze a lelkes közönség. Na, ha mindezt összegyúrjuk, egy jó állagú alapot kapunk. Erre jön rá a máz: ami alatt Horváth Attila és Szilasi Alex kettősét értem. Szórakoztatva tanítanak minket. Ha előkészítettük az alapot és hozzávalókat, már csak össze kell dolgozni, ami azt takar­ ja, hogy alkalmanként egy-egy adott témát fókuszba helyezve kalauzolnak el minket a ze­ ne birodalmába. Legutóbbi alkalommal - a reneszánsz és a Biblia éve alkalmából - a bor és a Biblia kapcsolatát vizsgáltuk. Annyira nehéz az élmény megosztása, hogy inkább rátérek a Horváth Attila Tanár Úrral folytatott beszélgetésre ... - Honnan eredt a Szalon ötlete? - Néhány évvel ezelőtt Nyéki Boldizsár kért fel egy ilyen kulturális est vezetésére, me­ lyen Szilasi Alex zongoraművésszel karölt­ ve egy-egy témát körüljárva világítjuk meg az összefüggéseket. A zene és a történelem - irodalom szemszögéből. - Igen, valóban, nagyon jó a kapcsolatunk. Zseniális művész. Bármit képes lejátszani. Ezt a szalonok alkalmával a közönség is lát­ hatja, mikor kérhetnek számokat. S pillana­ tok alatt képes interpretálni, egyik hang­ nemből átrakni a másikba, ill. egyik műfaj­ ból, például a jazzből átrakni rockba. - Igen, kezdeti törekvéseim voltak. Négy évet zongoráztam. De a testvérem őstehetség. Ko­ rábban még a konzervatóriumot is el szerette volna végezni. De inkább más pályára lépett, de attól függetlenül komponál. Van egy kis há­ zi hangstúdiója, mely’ segítségével különböző hangszereket tud imitálm. Lejátszik egy-egy szólamot, s a végén ezeket összekeveri. Na­ gyon klassz kis művei születtek. Egyszer még a szalon vendége is volt. - Ki találja ki a témákat? - Mindig az aktualitásnak megfelelően ala­ kítjuk a műsort. így adódott, hogy mivel a 2008-as esztendő a reneszánsznak és a Bib­ liának is az éve, e körül fog a további két szalon is forogni. - Mennyit készül, készülnek egy alkalomra? - Témától függ. Például a múltkorira, amikor a borról beszéltem, viszonylag sokat, ilyenkor bevonulok a könyvtárba, s körbebástyázom magam. A fellelhető összes szakirodalmat át­ böngészem. Az elején persze sokkal több elő­ munkálatra volt szükség. Rengeteg komolyze­ nei művet meghallgattam, számos zen,eszer• > nyolcadik oldal - Rendkívül jó előadó. Élvezetesek az órái. S kitűnik valami. Az irodalmi jártasság. Nincs olyan Magyar Állam- és Jogtörténet előadás, melynek során ne hivatkozna valamelyik szerzőre, műre. Akár a világ- akár a magyar irodalom nagyjai közül. - Valóban. Nagyon szeretem a könyveket. Középiskolás koromban végigolvastam az irodalmi klasszikusokat, és betűfalást azóta sem hagytam abba. Ha időm engedi, mindig könyvmolykodom. S jogi szemmel is vizsgá­ lom, hogy melyikben, hol, milyen jogi vo­ natkozást lelhetek, melyekre akár az elő­ adások során is utalhatok. Ezt különösen fontosnak tartom, hiszen a hallgatóknak is könnyebb egy példa, ráadásul irodalmi pél­ da kapcsán megérteni az esetet. Sajnos, ma már - ez oktatás fogyatékosságainak követ­ keztében - egyre óvatosabbnak kell lennem... Mikszáth-tól is egyre kevesebb mindent ismer az ifjúság. - Közéleti tevékenységet is folytat. Nem rövid a sor: Magyar Jogász Szövetség, a Magyar Katolikus Jogászok Egyesülete, Országos Széchenyi Kör, Széchenyi Társaság, Függet­ len Jogász Fórum, Széchenyi Alap, Lippay György Kör, Kovász Egyesület, Deák Ferenc Társaság, Pázmány Pódium Rákóczi Szövet­ ség, Civil Jogász Bizottság. Mondana ez utóbbival kapcsolatban néhány szót? - Nagyon jó barátoknak tűnnek az „Alexxel”, ha lehet ezt mondanom. Ekkor kezdődött ez a barátság? - A Tanár Úr is tanult zenélni? készülnöm, azt tudtam, inkább csak a tölte­ lék tárgyakkal gyűlt meg a bajom. A pszi­ chológiával kapcsolatosan is annyi felesle­ geset tanultunk. Kedves emlékeim közé tar­ tozik, mikor egyik alkalommal rohantam be az órára, hogy megkérjem a tanárt, hogy hadd pótoljam máskor a zh-t, mikor pis­ szegtek a többiek, hogy üljek Je, írjam meg, mert megvannak a válaszok. így hát a leül­ tem, s szép sorban megsúgták, hogy az A-t, B-t, C-t vagy D-t kell bekarikáznom. Jelest is kaptam. Mikor is a jegy aláíratásá­ nál kerestem a tanár urat, aki aláírja. S hát persze, hpgy tőle kérdeztem meg, hogy hol találom. Őt... zőnek utána olvastam... Mostanra már kiala­ kult egyfajta rutin. Ennek következtében kü­ lönösebb egyeztetésekre, próbákra sincs szük­ ség. Volt olyan is, hogy annyira elfoglaltak voltunk mindketten, hogy pusztán a téma volt azonos. A műsor nagy része rögtönzés volt. Egymásnak dobtuk a labdát. Amikor Alex mondott valamit, arról nekem jutott eszembe valami érdekeség, és viszont... Könyvtár, olvasás, zenehallgatás, „fellépés”... hogy van minderre ideje?Hiszen nem csak nálunk, a Pázmányon, hanem fő­ városunk többi jogi egyetemén, az ELTE-n és a Károlin ráadásul még az Államigazgatási Főiskolán is oktat. - Egyszerű: éjszaka. De igazából ez nekem kikapcsolódás. Nem nagy veszteség egy-egy filmet elmulasztani. - Mondjuk, hozzá szokhatott a rohanáshoz, mert Ön is azok közé a ritka hollók közé tar­ tozik, akik két egyetemet végeztek egyszerre. - Igen. Én annak idején az ELTE jogi és tör­ ténész, történelem szakos karán is tanultam. Ez főleg vizsgaidőszakban volt nehéz. De történelemből különösképpen nem kellett - A Civil Jogász Bizottságnak, tehát az Októ­ ber 23 Bizottság Alapítvány az Ember Jogai­ ért egy úgynevezett „Összefogás az igazsá­ gért” mozgalmat indított a 2006. október 23ai budapesti véres hétfő féléves évfordulóján a példátlan rendőri brutalitásból és a nagytö­ megű önkényes őrizetbevételből kifolyólag. Fel akarjuk hívni nemzetközileg is a figyel­ met a kialakult helyzetre. Aggasztónak tart­ juk, hogy a - véleményünk szerint - alaptala­ nul megindított eljárások még most is foly­ nak. DVD kiadványunkkal is szélesebb kör­ ben akarjuk elterjeszteni az ott történt esemé­ nyeket. A valóságnak megfelelően. Kevesen beszélnek arról, hogy például a Magyar Rádió épületének udvarában mik történtek. Milyen, úgymond kínzó- helyet alakítottak ki, ahol fiatalokat ütlegeltek. Történelmi emlékeket idéző módon számo­ kat írtak a testükre, közölve, hogy mostan­ tól nincs nevük, csak számuk. Lehetne még folytatni a sort, de a lényeg az, hogy többek között ezekből az eseményekből kifolyólag öt párttól független jogásztársammal létre­ hoztuk ezt a bizottságot. Most, az ügydön­ tő népszavazás előtt is jártuk az országot... Mikola Orsolya �Emo után Tecktonik Hát igen, ilyenekkel is kell valakinek foglal­ koznia, fejlesztenie, újítania arról, hogy mennyire hasznos, szükséges... lehetne vi­ tatkozni. De egy biztos, körülöttünk van, mindig is volt és mindig is lesz valami új, most franciaországi fiataloknak köszönhe­ tő egy újabb stílus megjelenése, a tecktonik. Mikor gimnáziumba kerültem, mindenki­ nek a nagy rocker korszakát kellett élnie, számos boltban az acélbetétes bakancsok, szegecses övék, halálfejes kendők voltak a sláger, később az emo lett a követendő a fi­ atalok számára. Ezt már olyan nagy lelke­ sedéssel nem követtem, így elnézést kérek a terület szakértőjétől, ha valami hibát vétek. Mindenki fekete hajjal, fekete ruhában jár­ kált, melankóliára és depresszióra való haj­ lammal, erősen feketére húzott szemekkel. Hogy mi az emo és mi a lényege, pontos vá­ laszt nem tudott adni rá senki. „Az Emo egyszerre minden és semmi”- válaszolták. Viszont ma már közel nyolc éve egy újabb stílus kialakulása vette kezdetét. A Párizsból indult szubkultúra jellemzői: az extra gyors kézmozdulatokkal kísért, jellegzetes tánc elektronikus zenére, szűk, unisex viselet, szo­ lid punkfrizura, nyitottság más kultúrák felé, emellett a drogok és az alkohol elutasítása. Alexandre Barouzdin és Cyril Blanc nevéhez fűződik a tecktonik kitalálása. Ez a két partiszervezéssel foglalkozó fiatal volt az, akik megunva a korábbi partikon szóló elekt­ ronikus zenéket, egy új zenét kezdtek el ját­ szani saját klubjukban. Ezt a stílust Mentsük meg a Földet? Gyakran olvasok magukat tudományosnak tartó „zöld” honlapokon, folyóiratokban, a Földet veszélyeztető tevékenységekről és értetlenül állok az effajta népbutítás előtt. Legutóbb eldöntöttem, le kell rombolnom ezt a közhelyet, legalább az előtt a pár kol­ léga előtt, aki veszi a fáradtságot cikkem végigolvasására. Gondolom, senkinek nem mondok újat, ha a 65 miihó évvel ezelőtti katasztrofális mér­ tékű élőlény-kipusztulást egy üstökös vagy kisbolygó becsapódása és annak járulékos hatásainak (klímaváltozás, fotoszintézis időleges megszűnése, a tápláléklánc felbo­ rulása stb.) tulajdonítom. A legismertebb következmény a dinoszauruszok kipusztu­ lása és a helyükbe lépett emlősök felgyor­ sult evolúciója mára már általános iskolai tananyag. A Yucatán-félszigetbe csapódott meteorit okozta óriási robbanás, és így a le­ vegőbe jutott forró por elsötétítette a Na­ pot, savas eső áztatta a növényeket és az ál­ latokat, ami az akkori ökoszisztéma teljes megsemmisülését eredményezte. Csak a fel­ szín alatt élő állatok és növények élték túl, amikből év milliók alatt kialakult egy telje­ sen új fauna, csúcsán az emberrel. Talán nem szükséges részleteznem a kialakulás fá­ zisait és a különböző korok neveit, amiket már a gimnáziumban se tudtam megjegyez­ ni. Figyelemre méltó azonban, hogy egyes tudósok már csak úgy emlegetik évezredün­ ket, mint „antropozoikum”(emberi kor, me­ zozoikum után szabadon). Az ember mára akkora változást okozott a természetben, ami megfelel a földtörténeti korok elkülöní­ tését indokolta tényezőknek. Ismét egy bra­ vúr a teremtés koronájától. Nem az olajat a tengerbe borogató tankha­ jókról akarok itt szónokolni, sőt az erdőir­ tást is figyelmen kívül hagyom, hisz való­ színűleg csekély köze van ezekhez a rémtet­ tekhez fiatal kohégáimnak, és amúgy is tele van velük a sajtó. Hahgatótársaimhoz in­ kább közelebb áll a vásárlás szelleme. Ma­ gyarországon átlagosan 320 kg szemetet termelünk évente személyenként. Elgondol­ kodott már valaki azon, hogy ez hova ke­ rül? Vajon mekkora helyet foglal el 10 milliószor 320 kg szemét? Inkább ne is számít­ suk ki. Országszerte telnek be a szeméttele­ pek, és tiltakozások tömege akadályozza az újak nyitását. Sajnos államunk területe nem nő aranyosan a lakosság által megtermelt hulladékkal. Az Uniós előírásoknak megfe­ lelő, szigorú szabályaink számunkra nem biztosítják a szomszéd országokba szállítás lehetőségeit, mint német barátainknak. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben egy dolgot tehetünk; kevesebb szemetet termelni! tecktoniknak nevezték el, utalva az északi és déli elektronikus zenék találkozására, ame­ lyek úgy találkoznak, mint a földkéreg leme­ zei (tektonikus mozgás). Emellett az új irány­ zat elnevezésében benne van technora és az elektronikus zenére való utalás is. Ezzel pár­ huzamosan született meg az új tánc is, amely a hiphopból és az időnként akrobatikus, hir­ telen, gyors kézmozdulatok áll össze. Az öltözékük leginkább szűk, testhez simu­ ló pólók, nadrágok, fekete, fehér vagy ne­ onszínű anyagból. Ami a frizurát illeti, ext­ ravagáns, enyhén punkos. Eszmerendszerük kezdettől fogva elutasí­ totta a drogot, alkoholt, ezek helyett ma­ guk által kevert energiaitalt fogyasztanak és vallják, hogy a személyiség a lényeg. Az öltözködés sem márkafüggő, mindenki olyan ruhadarabot vásárol, amilyet megen­ gedhet magának. A személyiség megjelenik a táncban is, az alaplépések megvarrnak, de utána mindenki kreativitásától függően ala­ kíthatja koreográfiáját. Az internet segítségével (http://www. tecktonik-music.com/) hamar elterjedt az irányzat, és nagy esély van arra, hogy vi­ lágméretű népszerűségre tesz majd szert. Számos országban vannak már követői, Magyarországon is, Békéscsabán például már tecktonikus tánccsoport is létezik.Van arra is lehetőség, hogy a Francia Intézet szokásos július 14-ét ünneplő utcabálján hi­ vatalosan is bemutatkozzon a stílus Buda­ pesten. Tehát fel kell készülnünk a tecktonic stílus­ ra, hiszen innentől kezdve a legszélesebb választékú, legdivatosabb boltokban, mint ahogy ezt eddig megtapasztalhattuk az acélbetétes bakancstól, az emos ruhákig, csak szűk, fekete-fehér, neonfényű öltözé­ kekből válogathatunk... Zágon Orsi Nem igényel komolyabb erőfeszítést a ke­ vesebb csomagolással járó terméket leemel­ ni a polcról, ami általában olcsóbb is, mint agyon zacskózott társaik. Kicsit már nehe­ zebb a világról alkotott nézetünket megvál­ toztatni. Tudniillik, létezik egy közmondás „a kevés néha több”, és igen, egy ajándék sem attól nagyszerű, ha minél több és na­ gyobb. Te sem attól vagy értékesebb, ha mindep nap más ruhában és cipőben jelensz meg! Őseink még tudták, hogy kell megja­ vítani, ami elromlott. Manapság inkább ve­ szünk egy újat, a régi, pedig kerül a szemét­ be, hiszen van rá pénz. Vajon akkor is így vélekednél, ha a következő szeméttelep a te szomszédságodban épülne fel? A legújabb kutatások szerint Földünk nem a kőolaj-, vízhiány, vagy természeti kataszt­ rófák miatt válik lakhatatlanná. A nagyobb gondot pár évtizeden belül a szennyezett­ ség és a hulladékhegyek okozzák. Persze minden lebomlik egyszer, jó része pár száz év, a maradék pár ezer év alatt. Erőforrásaink is évmilliók alatt regenerá­ lódnak. Az ember által kipusztított fajok helyére új élőlények lépnek. Lassan vissza­ áll az eredeti hőmérséklet, a levegő összeté­ tele is konszolidálódik. Nem bolygónk sor­ sáért kell aggódnunk, ennél nagyobb pusztí­ tást is túlélt már. A Föld köszöni szépen jól lesz - ha Isten másképp nem rendeli -, pár millió év alatt kiheveri múló betegségét, az embert. Horvátth Sarolta kilencedik oldal �A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Apacuka Étterem Egy bírónő leszúrása Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Horánszky utcában található Apacuka étterem. Belépéskor a hely először választásra kényszerít, mégpedig - a különben igen barátságos- belső trak­ tus, és a fedett, fűtött télikert között. Ha jól aka­ runk dönteni az utóbbit választjuk, az sokkal han­ gulatosabb. Első látásra a dekorációk és a berende­ zés alapján nem igazán tudjuk, hogy ki is az igazi célközönség, kiket tekintett a belső tér megálmodó­ ja a reménybeh vendégkörhöz hasonlónak. Minden­ esetre határozottan a divatos, romkocsmás (a kert elzárt részét uraló, vörös téglából készült kémény, a tűzfalak) és a picit talán túl tökéletesen is megter­ vezett belső igazán hangulatos délutáni beszélgetés­ hez, de esti lazuláshoz egyaránt. Az ételek terén csupa pozitív élményről tudok be­ számolni, az étlap is hozza a hely hangulatát, túl­ súlyban vannak a modernebb iskolához sorolható, mediterrán jellegű fogások, és örömteli, hogy vég­ re a normális ársávú éttermekben is megjelentek a ponty egyhangúságán felülemelkedő halételek, ille­ tőleg a sajnos egyre kevesebb helyen fogyasztható vadételek, vagy a napi gyakorlatból sajnálatosan ki tudja, mi okból - kikopott kacsa. Talán abba köt­ hetünk bele, hogy klasszikus, házias ételek kedvelő­ it nem kápráztatják el annyira... Végre valaki nem a „Venesz-féle” alapkönyv, vagy az „Ételkészítési alapismeretek” című könyv kezdőfogásai alapján képzeli a főzőcskézést, és még napi menüben is meg mer néha kockáztatni valamilyen rendha­ gyóbb fogást. Az étlap nem túl hosszú, de eléggé változatos, és jól tudom, hogy nem lehetséges túl sok, állandóan az étlapon tartott fogás esetében egyenletes minőséget biztosítani. Pusztán abba köt­ hetünk bele, hogy ha valaki naponta óhajt itt ebé­ delni, és valami okból nem menüt fogyaszt, hamar rá tud unni kedvenc fogásaira; illetőleg ebédidőben gyakran sokat kell várni, ha nem menüt rendelünk. Örömteli, hogy olyan, ritkán kínált levesekkel is ta­ lálkozhatunk (pl.: tárkonyos vadraguleves), ame­ lyek valami oknál fogva nem jellemzőek máshol. Rendkívül jók a lávakövön sült ételek, csak annyit jegyeznék meg, hogy egyes ételek fűszerezésénél gyakran nem sikerül homogén hatást elérni, kissé kusza lesz az elkészült étel (többek között a díszí­ tésbe kerülő anyagok „ütik” az ételnél felhasznált fűszert, ezt talán bölcsebb lenne elkerülni. Összességében rendkívül meggyőző, jól sikerült hellyel találkozunk, látni mögötte a koncepciót és látni azt is, hogy az éttermet nem pusztán fe­ jőstehénként üzemelteti a tulajdonos, hanem szívvel-lélekkel „vendégül lát”, nem pusztán „vendég­ látózik”. Ez pedig sajnos egyre ritkább... (Értéke­ lés: 4/5) Az ügyvédi történetek sorozat második része hasonlóan az októberben meg­ jelent első részhez, különleges ügyvédi esetet vesz nagyító alá. Bérces Lász­ ló, egyetemünk Polgári Eljárásjogi Tanszékének mestertanára ügyvédi praktizálása során rengeteg érdekes és meghökkentő esettel találkozik, ezekből szemezgetünk az ítélet hasábjain. Történetünk központi szereplője egy budapesti büntetőügyekkel foglalko­ zó bírónő, akit az otthonában fényes nappal, délután fél négy körül szíven szúrtak. Rengeteg vért veszített, azonban nem halt meg, és minden erejét összeszedve letántorgott a lakása alatti üzlethelyiségbe, ahol az ott tartóz­ kodók, látva állapotát, azonnal értesítették a mentőt és a rendőrséget. A rohammentő az intenzív osztályra szállította, és pár nap múlva kihallgat­ ható állapotba került. A bírónő a rendőrség kérdésére, hogy ki volt az el­ követő, azt a választ adta, hogy a közelmúltban egy büntetőügyének vád­ lottját szabadlábra helyezték, és ő követte el a bűncselekményt. Az adott személy ellen azonnal elfogatóparancsot adtak ki, és pár órán belül a rend­ őrség Balatonfüreden elfogta, majd a budapesti Gyorskocsi utcába szállí­ totta kihallgatásra. Ott azonban a gyanúsított teljes alibit igazolt, mely so­ rán bebizonyította, hogy a történtek idején külföldön tartózkodott. Vis­ szatérve a kórházba, a rendőrség kínos helyzetbe került, hiszen egy jogi végzettséggel rendelkező személyt kellett figyelmeztetnie a hamis vád törvényes következményeire. A bírónő erre úgy döntött, hogy elmondja az igazat. Azt mondta másodjára, hogy a saját öccse szúrta meg, akivel fe­ szült a viszonya. A rendőrség azonnal a lakóhelyére, egy Somogy-megyei faluba megy az öccsért, ahonnan őt is a Gyorskocsi utcába szállították. A kihallgatás során a testvér azt állította, hogy a kérdéses időpontban végig a faluban tartózkodott, ezt az alibit igazolják a szülők is, akiket azonban a rendőrség elfogultnak tart a fiú mellett, a saját lányuk ellen. A család felkérésére a fiú védelmét Bérces László tanár úr vállalta el. Több tanú is jelentkezik, hogy látta a bírónő öccsét a falu postáján délelőtt 10- fél 11 környékén. A rendőrség tudva, hogy a gyanúsítottnak nincs sem jogosít­ ványa, sem gépkocsija, megvizsgálja azokat a lehetséges módokat, mely során a testvér elviekben felutazhatott Budapestre az elkövetés időpont­ jáig, délután fél négyig. Átnézve a MÁV és a Volán menetrendeket, arra a következtetésre jutottak, hogy akár ott lehetett volna az adott időpontban Budapest peremterületén a bírónő testvére, így elkezdték végigjárni az öcs egy régebbi fényképével az aznap szolgálatot teljesített vasúti- és Vo­ lán-dolgozókat, hogy ők visszaemlékezzenek arra, hogy esetleg látták-e a kérdéses személyt. Ha igen, abban az esetben megdőlt volna a védelem ál­ lítása, hogy nem hagyta el a védenc a faluját. A Somogy-megyei faluból vonattal kétszeri átszállással lehet felutazni Budapestre és az egyik vasút­ állomáson a rendőrség talált egy takarítónőt, aki a kép alapján úgy gon­ dolta, hogy az adott napon látta ezt a személyt. A szembesítés során a vé­ denc egy sötét napszemüveget viselt, melyet egy fényérzékenység miatti korábbi szemműtét miatt kellett hordania. A tanúnak egy szemüveg nél­ küli képet mutattak, és mikor szemüvegben meglátta a gyanúsítottat, nem ismerte fel, és miután levette a szemüveget már nem gondolta, hogy őt látta. A védenc előzetes letartóztatása megszűnt ezzel, így szabadlábra helyezték, majd bizonyítottság hiányában megszűntették a büntetőeljárást. A védelem számára ez két okból nem volt elfogadható. Először is, így az előzetesben töltött időért nem járt kártérítés, mert nem vétség hiányában szűnt meg az eljárás. Másodsorban pedig erkölcsi okokból sem volt megfelelő a döntés. A védelem a határozat ellen jogorvoslattal élt a fővárosi főügyészhez, kérte hogy bűncselekmény hiányában szüntessék meg az eljárást. Ennek helyt ad­ tak, majd a bírónő öccse kártalanítást is kapott. Az ügy végén a bírónő kétrendbeli hamis vád miatt lett elítélve, valamint el lett tiltva a bírói foglalkozás gyakorlásától. Az elkövető tényleges kilétét az­ óta is homály fedi... (Folyt, köv.) Kicsi tizedik oldal Magyar Attila �Eső után Bernhard Schlink: Das Wochenende, 2008, Zürich, Diogenes Ezerkilencszázhatvannyolc nem egy év­ szám - annál sokkal több: egy generáció, egy lassan múló vita, egy semmivé lett álom, egy harci kiáltás, egy fogalom. Kon­ zervatív körökben hatvannyolc lett minden rossz oka, balliberálisok számára viszont a történelem utolsó nagy forradalma. Hat­ vannyolc egy nagy filmvászon, amire min­ denki kivetítheti vágyait, félelmeit, elfele­ dett vagy féltve őrzött álmait, elmúló ifjúsá­ gát, a lázadás romantikáját és a terror bor­ zalmait. Ezerkilencszázhatvannyolcban a fi­ atalság szembe akart nézni szüleinek életé­ vel, a nácizmus elfeledett tetteivel, a nyárs­ polgári társadalom élethazugságaival. Több szabadságot, több igazságot akartak csak. Meg rövidebb szoknyát, rock’n’rollt, szabad szerelmet és drogokat. Mert ha a vágyaink nem sikerülhetnek az objektív világban, még mindig menekülhetünk a szubjektum végtelen labirintusába. Hatvannyolc „hősei” azonban mára megöregedtek. Ősz hajú nők, férfiak, nyugdíj előtt álló értelmiségiek let­ tek, egy gyermekeikkel szembe került régi generáció. Néhányan visszasompolyogtak a polgári életbe, újságírók, politikusok, orvo­ sok, ügyvédek, tanárok lettek, s kirakatba való elvekként megőrizték hajdani énjüket. Mások nem nyugodtak bele, s a terrorig fe­ szültek. A hetvenes évek ezért sikeredtek Németországban igen forróra: a Vörös Had­ sereg Frakció (RAF) brutális gyilkosságok­ kal, emberrablásokkal akarta a nyugatné­ meteket a Nagy Földi Szocialista Paradi­ csomba kényszeríteni. De a terroristáknak is megadatik az öregség, az elmúlás, s néhányuk többéves börtönbüntetés után láthatja, miként foszlik semmivé élete. Ezt a szánal­ mas generációt vonultatja fel, beszélteti, gondolkodtatja Bernhard Schlink idén meg­ jelent regényében. Schlink Berlinben közjo­ got és jogelméletet oktat, de a széles közvé­ lemény regényíróként ismerhette meg. Elő­ ször jogászi precizitással, furfanggal szer­ kesztett krimiket írt (Selbs Justiz, Die gordische Schleife, Selbs Betrug, Selbs Mord), de később igazi drámákat. A német múlt feldolgozhatatlan kérdéseit tárgyalta újabb műveiben (Dér Vorleser, Heimkehr) ezekben a német sorskérdések a magánélet perspektívájából mutatkoznak meg. Miként viszonyuljon a felnőtté érett jogász, ha kide­ rül, gyerekkori szeretője egykoron kon­ centrációs táborokban dolgozott? Bocsás­ son meg, felejtsen vagy büntetést követel­ jen? Van-e helyes a helytelenben? Adorno szerint nincs, Schlink regényhősei azonban nem ilyen feketén-fehéren látják a világot. Idei regényében Schlink szereplői egykori hatvannyolcasok: megöregedett, felejteni és emlékezni egyszerre akaró nők és férfiak, akik egy hétvégére ismét újra összejönnek, hogy a börtönből húsz év után kiengedett, terroristává lett valamikori barátjukat, Jörgöt Bern hard Schlink Das 11 ochenende fit»mart • ____________________________________ köszöntsék - és közben feltolulnak azok a kérdések, amelyeket a hétköznapokban, éve­ ken keresztül tudtak megválaszolatlanul elte­ metni önmagukban. „De arra, hogy miről vi­ tatkoztak, és mit kerestek, és miért foglalták el az előadókat és az utcákat, nem emlékezett máú’ Mert mintha minden mindegy lenne már. Most mégis kilépnek polgári hétköznap­ jaikból, hogy néhány napot együtt töltsenek azon barátjukkal, akit megvetnek bár, de aki csak azt folytatta, amit ők megalkuvásból egykoron abbahagytak. Három nap egy vidéki házban. Tizenhárom ember. Az evangélikus lelkésznő, aki a szét­ folyó kereszténység mintapéldánya lehet­ ne, a mindent és annak ellenkezőjét is elfo­ gadni akaró dialektikus szeretetéé. Ulrich, a vállalkozó, feleségével és könnyűvérű, de apja nemzedékét kinevető lányával. Ilse, a macskáival egyedül maradó nő, aki regény­ írásba menekül. Andreas, a terror hajdani ügyvédje, akit azonban már nem az eszme, csak a cinizmus tart egykori elvbarátai mel­ lett. Henner, az újságíró, aki mindenféle nőben a feledést keresi, hogy aztán egy hét­ vége erejéig a vidéki ház úrnőjébe szerelmesedjék bele. Margarete, a vidéki ház úrnője. Christiane, Jörg nővére, aki anyaként védi, aki az árulásig félti, szereti kisöccsét. De itt van Marko is, egy mai fiatal baloldali akti­ vista, aki nevetségesen folytatni akarja Jörgék terrorját, és Ferdinand, Jörg elfele­ dett fia, aki Zürichből jött apját megláto­ gatni, hogy a hatvannyolcasok szemébe mondja, ők sem jobbak, mint a nácik. „Fel­ háborodtatok szüléitek generációján, a gyil­ kos generáción, de ti ugyanolyanok lette­ tek? A fiú szavai nyársként állnak a be­ gyógyulni hitt sebekbe. A nagy generáció­ ból mindenki felejteni akart inkább: mintha hatvannyolc és a német vörös terror között nem lenne összefüggés, mintha hatvan­ nyolc nem járult volna hozzá a globalizációhoz, a társadalmi, közösségi kö­ telékek szétszakadásához, mintha hatvan­ nyolc eszméi megvalósíthatók lennének még mindig, mintha érdemes lenne ma is harcolni az igazabb világért, mintha tragi­ kus hősök, s nem tragikomikus gyilkosok lennének mindahányan abból a nagy gene­ rációból. Kérdések, vádak és végül még vá­ laszok is születnek ezalatt a három nap alatt. Schlink mindenkit megérteni próbál. A terroristát ugyanúgy, mint szenvedő fiát. Az új nemzedéket hárman képviselik. Marko a posztpubertáns forradalmi ro­ mantika nevetséges és taszító figurája. Dorle, a huszonéves lány, aki szüleiben egy megöregedett társaságot lát csak, s nem is sejti, hogy szexuális szabadságát tán mégis nekik köszönheti. De ő teszi fel a terrorista Jörg kapcsán a fájó kérdést, hogy „mi értel­ me volt egy ilyen sz*r életnek”. Ferdinand pedig a német keménység folytatója; ahogy a szülők a nácikat, ahogy a nagyszülők a zsidókat, úgy gyűlöli ő hatvannyolcas apját. Három nap történetét meséli hát el Schlink. Egy igazi kamaradrámát kerekített a vidéki nyaraló köré a jogász-író, ahol kiderül, miért hagyta el a nő a férfit a szerelmi légyott után; ahol kiderül, ki árulta el a barátot, s ki maradt egyáltalán barát; ahol kiderül, hogy milyen álombuborékká vastagodott köréjük a felejtés, a magány, a kínzó csend; ahol kiderül, hogy mégsem a szabadság szül igazságot, hanem az igazság szabadságot. Mert „az élethazugságok nem csak fájdalmakat tártak fel, de maguk okozzák is a fájdalmat. Ahogy megakadályoz­ nak bennünket abban, hogy lássuk a másikat, és abban, hogy a másik láthasson bennünket’’ Hatvannyolc és utótörténete teli van még ilyen élethazugságokkal, a németek magán­ életében és közéletében egyaránt. Mert bár minden illúzió kipukkant, minden izmus elfoszlott, de „a tegnap egyetlen problémája sem lett megoldva, ahogy a maiak sem”. A harmadik napon hatalmas eső árasztja el aztán a pincét. A víz megtisztít, de bele is lehet fúlni. A németség a nácizmus utáni ön­ tisztulásba lassan belefúlni látszik, mert a hatvannyolcasok felöntötték a kollektív tu­ datalattit. Ideje kitisztítani a pincét. A ven­ dégek az eső elmúltával közösen merik ki a vizet. És „a pince! A pince száraz volt.” Minden elmúlik egyszer hát. A nácizmus ugyanúgy, mint az önostorozó hevület. A hatvannyolcasok ugyanúgy, mint kritikusaik. Mintha tényleg semminek sem lenne értelme már. És közben a melankólia kaparja a falat. Szép, tanulságos regényt írt Bernhard Schlink, aki részben maga is eme uralomra jutott, de búcsúzó nagy generáció részese. Techet Péter tizenegyedik oldal �Juno Mintha mi sem történt volna Pedig csak 16 éves. Normális? Kérdeznék sokan, köztük én is vissza­ gondolva a kis, csöppet szeszélyes 16 éves önmagámra. Es még most is. Marad a kérdés: vállalni egy terhességet, a fürkésző szemeket, megszülni a gyereket, aztán szépen odaadni másnak, mintha mi sem történt volna? Naná! Aliért is ne? Juno MacGuff (Ellen Pag?,) felnőttebb, mint sok, élekor alapján an­ nak nyilvánított felnőtt. O be tudja látni, hogy még nem elég érett egy gyermek felnevelésére, hisz még maga is gyerek. Vállalja vi­ szont tettei szemmel láthatóan gömbölyödő következményeit: meg­ szüli tévedése tárgyi bizonyítékát, és örökbe adja. Nem törődve a háta mögött összesúgó kisvárossal belátja, hogy egy élet sorsa nem kerülhet a napi teendők listájának közepe tájára. Legalábbis így nem: Március 25., 9 óra - abortusz 11 óra - próba a bandával. így viszont már sokkal inkább: március-november 0-24 óra - terhesség. November 18. - gyereket szülni. November 19. - próba a bandával. Jelen korunk problémáját jól fogja meg Diabio Cody forgatókönyvíró, aki egyébként azt nyilatkozta az Oscar-díj átadó ceremónia előtt, hogy, ha nem jön be neki ez az írós-filmkészítős projekt, visszatér eredeti foglalkozásához, ami nagyjából úgy lenne körbeírható, hogy éjszakai szórakozóhelyen (úriemberek előtt ruhadarabjaitól szabadul meg ze-. ne kíséretében. Nos, talán az elnyert Oscar-díj elég visszatartó erőnek bizonyul számára. Juno unatkozott. Elment tehát barát­ jához, hogy meglesse, mit csinál. Na ezt így nem folytatom, mert csak egy félresikerült Micimackó feldolgozás­ sztori kerekedne ki belőle. A lényeg: az unalmat ettől kezdve 9 hónapon át az ifjú hölgy mellőzni kényszerül szó­ tárából. Várandóssága alatt az örökbefoga­ dó tökéletes pár életébe is akarva akaratlanul beleolvad, s kiderül, hogy a látszat nem is fedi annyira a valóságot. De ettől még nem kell nagy tragédiákra és óriási drámák­ ra gondolni. Egyszerű problémák egy egyszerű környezetben. Senki nem öl meg senkit, senki nem leple­ zi le évezredes, soha-senki-nemtudhatja-meg típusú féltve őrzött titkát. Itt pusztán csak egy 16 éves lány lett terhes, aki örökbe adja gyerme­ két megszületése után, s közben azért átmegy a kötelező tinikori párkeresési mizérián kissé sarkí­ tott változatban („Járhatnánk is, ha már van egy gyere­ künk”). Pont. Na és akkor mi van? A baj csak az, hogy manapság ezt a 9 hónapot igencsak nem tudjuk már egy vállrándítással letudni. Sokkal fontosabb, hogy legyen egy meg „mégegy” diplománk, lakás, kocsi előléptetés egzisztencia biztos párkapcsolat és még ezermillió dolog. Ja!JEs éljük is ki magunkat, mert ugye egy gyerekkel már nem lehet. És aztán ha ez mind meg­ van már jöhet is ő. Es hogy ez mikor is jön el? Hát még jogászok közt is kisebb fejszámolással látható, hogy nem egyhamar. Pedig egy gyerek minket is újra gyerekké tesz. Megtanulunk újra rácso­ dálkozni a világra, és megkérdezni magunktól a lehető legegysze­ rűbbnek tűnő dolgokat. Rájövünk nagy igazságokra, miközben együtt cseperedünk gyermekünkkel. Legalábbis valami hasonlóról regélnek az immáron boldog gyerek tulajdonosok. Csak lehet, hogy ildomos lenne ezt olyan korban kivitelezni, amikor még meg tu­ dunk mozdulni járókeret és egyéb gyógyászati segédeszközök nél­ kül. Meg ugye az sem mellékes szempont, ha a gyerek osztálytársai nem hiszik azt, hogy a nagymama/nagypapa neveli a gyereket va­ lami rejtélyes okból kifolyólag. Egy szó, mint száz, ez a filmecske elgondolkodtat az élet ilyen rop­ pant egyszerű dolgain, mint: se túl korán se túl későn. Vagy: ha ne­ kem van, de nem kell, másnak meg nem lehet, de kell neki, akkor miért is ne adnám neki? Persze most tekintsünk el az egyéb mellé­ kesnek azért nem mondható körülményekről, mint estlegesen kiala­ kuló kötődés anyajelölt-gyerek(jelölt) között, ami számos esetben felvet problémákat, mint a társadalom hozzáállása, ami csak épp egy pillanat erejéig kerül említésre, és azért egy középiskolás lány­ nál nem utolsó probléma, vagy hogy az apától végig nem tudjuk meg, hogy ő akkor mégis mit akarna. A film lényege ugyanis nem a terhes nő pszichoanalízise. Csak nézzük meg, csodálkozzunk rá az élet egyszerűségére, a film gördülékeny humoros dialógusaira, és legyünk újra 16 éves kamaszok. Ja, hogy a lány terhes is 16 éves lé­ tére? Na és? Majd elmúlik! Ablonczy Zsuzsanna Prah, Jugóból Színhely: vidéki, lerobbant ház konyhája, voltaképpen hozzátoldott, üvegezett veranda, amelyben mégfa­ likút van. PB-palackos gázrezsó, régi, nehézkes asztal és hokedlik, valamint üveges konyhaszekrény; jak, bokrok látszanak odakintről; jobbra, a kertbe vezető üveges ajtó , mellett egy vedlett fonott karszék, az ablakpárkányokon oefottek, az ablakban nagy üveg uborka kovaszolódik. Nappal Középkorú Nő házi ruhában krumplit pucol a konyhaasztalnal, a megpucolt krumplit víz­ zel teli lábosba dobalja. Jön középkorú Férfi jobbról, a kert felől, kezében szatyor. Ezekkel a sorokkal kezdődik Spirò György Prah című drámája, amit a Radnóti Színházban Valló Péter ren­ dezésében mutattak be. A Férfi (Schneider Zoltán) és a Nő (Börcsök Enikő) nyer a lottón, több mint hatszáz millió forintot. Ez a történet alapja, a darab elején kiderül a nyeremény, onnantól kezdve a Férfi és a Nő küz­ delmét láthatjuk egymással, önmagukkal és a főnyereménnyel. Spirò nagymértékű naturalizmussal ábrázolja ennek a családnak a mindennapjait, életüket. A Férfi és a Nő munkásemberek, van, aki prolinak mondaná őket, nem műveltek, de nem is tanulatlanok, egyszerűek, de nem primitívek, tudják, hogy a nyereményük két Nobel-díjat ér, hogy mi a részvény, a tőzsde, tudják, hogy az infláció magasabb, mint a kamat, ismerik a Riviérát, és a koleszterinmentes táplálkozást. Küzdelmes és nyomorúságos életükbe villámcsapásként érkezik ez a számukra elérhetetlen nagy mennyiségű pénz, ami nemcsak felszakítja a múltat, előhozza a jelen keser­ veit, de szörnyű jövőt is sejtet. Eleinte félnek a „varázslatos” szelvénytől, mindenhova dugdossák, nehogy el­ vesszen, így találják meg a számukra a legmegnyugtatóbb helyet a szelvénynek, ami nem más, mint a Jugo­ szláviából hozott kakaóporos doboz. Erre utal a mű címe is: Prah, ami valószínűleg port jelent. A hirtelen nagy öröm után jön a kétségbeesés, hogy nekik is olyanokká kell válniuk, mint a gazdagok, el kell ütni a gyalogosokat a zebrán, le kell nyírni a Férfi haját, nem kell köszönni a szomszédnak.. .El kell menniük külföldre, mert majd jön a rokonság kunyerálni, a gyerekek lezüllenek, nem fognak tanulni, drogozni fognak, bimkók lesznek, a Férfi nőzni fog, bérgyilkosok támadnak majd rájuk a pénzükért..... és az eleinte nagy örömből hirtelen aggasztó félelem, kétségbeeses lesz. Innentől kezdve a szereplők egy kellemetlen problémának tekintik a főnyereményt, ami a többi mindennapi gond között most a legsúlyo­ sabb, amit meg kell oldani. ............................... , „ . „ . , .. ,, .. Elgondolkodtató játékot nézhetünk végig másfél órában, amelyben maró tarsadalomkntika es tanulságok mellett, humoros részekkel kön­ nyítettek az alkotók a feszültségen. Koltai Tamás kritikája szerint Spirò hajszálpontosan írja meg a rendszerváltás veszteseit, az elmúlt tizenhét év borzalmas társadalmi valóságának változatlanságát. „Nem tudod kicserélni, aminoli. homorúság, az volt. Azt nem lehet kicserélni utólag’.’ Zágon Orsi tizenkettedik oldal �Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! Bár magát az eseménysorozatot kicsit erőltetettnek vélem, Itália és az olasz kultúra iránt érzett rajongásom mégis arra indított, hogy ellátogassak a Reneszánsz évet meg­ nyitó Medici-kiállításra. Néhány zavaró körülménytől eltekintve (mint például a megvilágítás minősége, vagy az idegennyelvű tárlatvezetés zavaró hangossága) bátran állíthatom, hogy a tár­ lat színvonalas összeállítású, élvezhető. Hűen mutatja be a Mediciek műgyűjtői- és mecénási tevékenységét, valamint bepillan­ tást enged a kor kultúrájába és életmódjába. A mintegy 200 műből álló kiállítás darabjai olyan reneszánsz művészek keze munkáját dicsérik, mint például Fra Angelico, Domenico Ghirlandaio, Filippino Lippi, Sandro Botticelli, Giorgio Vasari, Ghiberti, Donatello vagy Michelangelo. Számomra a legnagyobb élményt a portrék mellett a Firenze mindennapjait felidéző tárgyak jelentették. Egy ruha, melyet mint­ egy 500 évvel ezelőtt valamelyik gazdag ke­ reskedőcsalád úrnője viselt... egy súlyos brokát falikárpit, mely mögött ki tudja mi­ lyen intrikák szövődtek... egy firenzei pénzérme, a fiorino, amely a magyar fize­ tőeszköz őse is egyben. Kupák, serlegek melyekből talán valaha az II Magnifico ud­ varában kortyolták a híres toszkán borokat.... Corvin Mátyás kódexe előtt időzve elgondolkodtam, vajon a ma embere képes lenne-e ilyen hónapokon vagy akár éveken át tartó aprólékos és míves munkára... A legkisebb részleteiben is nagy precizitás­ sal kidolgozott portrék a halandó ember halhatatlanná tételének vágyát és a hírnév fontosságát tükrözik. A ma mérnökeinek is példaértékű a quatt­ rocento és cinquecento épülettervezéseinek nagyszerűsége, melyeket famodellekkel (a firenzei dóm kupolája, Strozzi-palota) szemléltetnek a tárlaton. Akit kicsit is vonz a reneszánsz kultúra, a történelem s talán Itália is megérintette már, javaslom, töltsön egy néhány órát a Szépművészeti Múzeum termeiben. Május 18-ig nem késő... Radich Orsolya A Mélyföld fenegyereke Februártól március közepéig tartott holland-flamand kulturális fesztivál, a LOW fesztivál. A szervezők olyan átfogó képet akartak adni a kortárs holland-flamand művészeti ágakról, amely segítségével a ró­ luk kialakult egyoldalú és sematikus képet átrajzolhatják, kiegészíthetik a látogatók. Budapesten mintegy 20 helyszínen, több mint 100 eseményt és 500 fellépőt nézhettünk-hallgathattunk meg. A mély földiek kortárs kultúrájuk egész arzenálját vonul­ tatták fel a közönség előtt, a képzőművé­ szetüktől kezdve a jazz, kortárs könnyű­ vagy komolyzenéjükön át elhoztak nekünk filmeket, színházi darabokat, táncelőadáso­ kat. A rendezvénysorozat az Ernst Múze­ umban látható Wim Delvoye flamand kép­ zőművész kiállításával vette kezdetét. Delvoye érdekes, különc figura, szinte már csak a saját szórakoztatására teszi azt, amit csinál. A kezéből kikerülő művek a művé­ szet és a groteszk provokáció határán mo­ zognak, az ötleteit elszánt következetesség­ gel valósítja meg, néhol a tudomány segít­ ségül hívásával. A művészet és az élet kö­ zötti határvonal, a kettő között feszülő el­ lentét érdekli, amelyet olyan témákban ke­ res és talál meg, amelyek mindenkit érinte­ nek (pl. az emésztés). A művészek általában kezdeti inspirációi­ kat azokból a tapasztalatokból, benyomá­ sokból merítik, amelyek régóta körülveszik őket; abból a kultúrából, abból a társadalmi rétegből, abból a városból, abból a környe­ zetből ahol az illető született, látott, fel­ nőtt, és gondolkodott. Ez Delvoye esetében sincs másképp, fantáziáját leginkább a belga-flamand kispolgári miliő giccsvilága ra­ gadta meg, majd csavart egyet a jellegzetes delfti porcelán mintáin, és gázpalackokra festette azokat; majd barokk díszítéssel fa­ ragott fa betonkeverőt készít, de az általa oly nagyra tartott gótika is furcsa össze­ függésben jelenik meg. Rozsdamentes acél­ ból lézerrel vágott ki betonkeverőket, mar­ kológépeket, egyéb munkagépeket - mind­ ezt életnagyságban és gótikus stílusban. Ezek az eredetileg erőt sugárzó gépek most légiesen finoman csipkézett, részletgazdag, elegáns stílusban jelennek meg, mi pedig csak találgathatunk, hogy akkor most mit is látunk. Egy biztos: Delvoyenak épp ez volt a szándéka. A gótika iránti érdeklődése további elképzeléseket, terveket szült. Je­ lenleg eddigi legnagyobb szabású művén dolgozik. Egy általa iBest-of-templom’-nak nevezett kápolnát épít az antwerpeni kikö­ tőben, mely a tervek szerint 2009-ben ké­ szül el. Célja természetesen nem kicsinyes: a tökéletes gótikus templomot akarja meg­ alkotni belga, francia, olasz és spanyol katedrálisok alapulvételével. Persze ez a töké­ letes gótika is csak a művész szemszögéből lehet az, hiszen kérdéses, hogy a gótikus építészet Isten felé törekvő filozófiájához mennyire illenek az üvegablakokon megje­ lenő csontok, fogak, szeretkező párok, em­ berek és állatok szinte felismerhetetlenül elrendezett, zsúfolt kompozíciókban meg­ jelenő röntgenfelvételei. De pont itt figyel­ hető meg a művész ars poeticája, a fenn­ költség ütköztetése az emberi anatómiával, a túlvilági és a mindennapi élet ellentéte. Szélsőségek találkozása jelenik meg tetovált disznóin is. A kismalacokra tetovált motívu­ mok (többek között Walt Disney figurák, Harley-Davidson képek, Louis Vuitton védje­ gyek) együtt nőnek a disznókkal egy Peking melletti farmon egészen azok természetes ha­ láláig. A malacokat meg lehet venni, sőt az interneten videokamerás megfigyelőrendszer segítségével egész nap lehet nézni, ahogy esz­ nek, dagonyáznak, alszanak, vagy ahogy épp fehér bőrüket kenik naptejjel. A kiállítás láto­ gatói is kaptak egy kis ízelítőt mindebből. Ez az igazi Tig Brotner’! De Delvoye eddigi legnagyobb visszhangot váltó alkotása nem is igazán műalkotás, in­ kább tudományos kísérlet, egy megszállott el­ me következetes és kitartó munkájának ered­ ménye. Ez a Cloaca. A művész célja az embe­ ri emésztőrendszer másolatának elkészítése volt, egy olyan gép, amelyet etetnek, amely enzimek segítségével emészt, és amely ürít, akár egy élőlény. A gépet a Genti Egyetem tu­ dósainak segítségével fejlesztette és tökélete­ sítette nyolc változaton keresztül. A sznobiz­ mus (vagy az anális fixáció) csúcsa az, hogy az emberek több ezer dollárt képesek kiadni a Qoaca végtermékéért, miközben a sajátjukat mindennap lehúzzák a WC-n. Itt jelenik meg a fogyasztói társadalom, és elsősorban a mű­ tárgypiac éles bírálata. Hiszen Delvoye maga is tudja, hogy a gépe által termelt ürülék nem műalkotás, sőt, ez maga a megtestesült szék­ let, melyet csak az tesz érdekessé, hogy nem élő szervezetből jött. Meg kell vallani, hogy annak ellenére, hogy üveg alá rejtették ezt a kiborgot, enyhe félig emésztett ételszag ter­ jengett a teremben. A rendkívül barátságos teremőr elmesélte, hogy aznap sok salátát, gyümölcsöt meg kenyeret hoztak a Cloacanak a közeli Két szerecsen kávéház és bisztró­ ból, és az ebédet 1 óra körül fogja kapni... Hi­ szen folyamatosan etetni kefi, mert ’elpusztul’. A Cloaca lógójára is nagy hang­ súlyt feketett a művész, tudva, hogy ezt a ter­ méket is éppúgy el kell tudni adni, mint a töb­ bi fogyasztási cikket. A Cloaca Company lógója a nagy márkákat utánozza, de minde­ nekelőtt a Coca-Cola betűire emlékeztet az írásmód. Természetesen azonnal feltesszük a költői kérdést: lehet, hogy nincs is olyan nagy különbség a nagy márkák és a Cloaca termé­ ke között? Végső soron a tapasztalat azt bizo­ nyítja, hogy úgyis a marketingen dől el az el­ adásra szánt cikk sikeressége... Kétséget kizáróan - még ha ellentétes érzel­ mekkel is, de - a látogatók emlékezni fog­ nak erre a kiállításra, fognak róla beszél­ getni, vitázni, elgondolkodni rajta, mert épp erre sarkall, épp ez a célja Delvoye­ nak. Mert néha könnyed humora van, né­ mely alkotása pedig több a puszta provoká­ ciónál, és hogy egy-egy művét milyen érzel­ mekkel nézték meg, ez ízlés és gusztus dol­ ga. És mint tudjuk, ebben nem lehet vita. Aradszki Dea tizenharmadik oldal �Jog és dráma Beszélgetés Hegyi Árpád Jutó csávái morálon alapuló, lélektanilag gazdagon ár­ nyalt világa. Mozart Don Giovanniján ke­ resztül be lehetne mutatni az „érzéki zsenia­ litás” (érzéki omnipotencia) valamint a köz­ erkölcs és jog sajátos összeütközését a zene drámai-érzelmi dimenzióján keresztül. Hegyi Árpád Jutocsa, DLA, színház- és operarendező, a Magyar Álla­ mi Operaház korábbi igazgatója, a színházi mesterség elismert képvi­ selője és tanára Budapesttől Chicago-ig. Talán kevesebben tudják, hogy Karunkon is oktatott az őszi félévben: H. Szilágyi István tanár úr társaként a ,Jog és dráma” című kurzust vezette nagy sikerrel Ot kérdeztük tapasztalatairól. - A kurzuson csak a klasszikus lélektani drá­ mák elemzésére kerül sor, melyeknek jogi alapja is van, vagy előkerülhetnek jogi esete­ ket feldolgozó művek is? Mennyiben segíti a jogi pályára lépni vágyókat a kurzus, a ma­ ga nem mindennapos módszereivel? érzelmi vihart tár fel, melyet a pusztán jogi, tudományos megközelítés a maga szakmai következetességével és elvárásaival termé­ szetesen nem lát meg. - A drámairodalom telis teli van bírósági pe­ reket feldolgozó, mérhetetlenül izgalmas színdarabokkal, ahol a helyszín maga a bí­ rósági tárgyalóterem, a (drámai) szereplők pedig maguk a jogtudósok, bírók, ügyészek, ügyvédek (és persze egy jogi procedúra minden más szereplője). A dráma pedig nem más, mint maga a bírósági tárgyalás. Ezeknek a drámai pereket bemutató színda­ raboknak az elemzése és feltárása roppant gazdag jogi és drámai tartalmakkal és szak­ mai, művészi élményekkel gazdagíthatná a hallgatókat. (R. Rose: Tizenkét dühös em­ ber, H. Wouk: Lázadás a Cain hadihajón, H. Kipphardt: Az Oppenheimer ügy, stb., stb.) Legalább ilyen fontos perspektívája a „Jog és dráma” c. tárgynak az, hogy kicsit elmozdulva a színház dimenziója felé, a hallgatók belekós­ tolhatnak az előadás művészetébe, az előadói képességek gyakorlásába. Bizonyos szerepek szövegének drámai felolvasása, később előadá­ sa, a telt, argumentációra alapozó beszéd-mód elsajátítása, a meggyőző, drámai stílus és be­ szédkészség igen hasznos lehet a pályán. Bíró­ sági (drámai) jelenetek eljátszása, szerepek jo­ gi-drámai elemzése és eljátszása a legmaga­ sabb szintre fejlesztheti a hallgatók szereplési, előadói (jogászi) képességeit. - Hogyan fogalmazódott meg egy, a jogot és a drámát közös tanegységbe tömörítő kurzus gondolata? - Ez a kurzus a jog tudományának és a drá­ ma művészetének közös területeit kutatja. Ez első hallásra abszurdnak tűnik, de szín­ házirendezői tapasztalataim azt mutatják, hogy a drámák mélyén igen sokszor lapul jogi probléma. Ez nem véletlen, hiszen a dráma lényege a konfliktus. Azt is lehetne mondani, hogy a dráma művészete a konf­ liktusok bemutatásának művészete. - Hol húzódik a határ a jog és a dráma kö­ zött? Milyen többletet ad e kettős szemszög­ ből való közelítés, és mi szükségeltetik e külö­ nös vizsgálathoz? - Az emberi élet konfliktusai, összeütközé­ sei, feszültségei adják a dráma alapanyagát. A konfliktusokkal teli emberi élet drámai feldolgozása pedig maga a színház. Ha az ember társadalmi életének konfliktusait, vi­ táit, ellentéteit tudományosan boncoljuk, akkor eljutunk a jog tudományához. Ha ugyanezeket a konfliktusokat a színházmű­ vészet dimenziójában ábrázoljuk, eljutunk a dráma művészetéhez. Kézenfekvő tehát a kihívás, hogy elemezzünk jogi eseteket drá­ mai megközelítésből, illetve drámai esete­ ket jogi megközelítésből. A dráma művésze­ te így segít a jog tudományát gazdagabban, szélesebb körben szemlélni - és viszont, a dráma művészetét a jog tudománya segít mélyebben, bonyolultabban értelmezni. Ezért aztán a „Jog és dráma” - kurzust ket: ten vezettük, egy jogtudós (dr. H. Szilágyi István) és egy színházművész, - én. A két szemlélet - és a két személy - egyfelől izgal­ mas feszültségeket, másfelől egymást ki­ egészítő, komplex látásmódot mutatott be. A hallgatók élvezték, hogy a jogi esetek mö­ gött a dráma művészete mennyi izgalmas lélektani, emberi, szerelmi... stb. réteget, - Milyen drámai művek, és jogi esetek értel­ mezésével foglalkoztak az órák során? - A szemeszteren többek között Shakespeare velencei kalmárjának adóssági pőrét elemez­ tük jogi szempontból az uzsorás zsidóval szemben. Ez mérhetetlenül izgalmas, ellent­ mondásos jogi, jogtörténeti, jog-erkölcsi, val­ lásjogi területek bebarangolására adott lehe­ tőséget. Amikor aztán a port, Shakespeare segítségével kinyitottuk a teljes emberi drá­ ma felé, akkor olyan érzelmi mélységekhez, a lélek olyan viharos szenvedélyeihez jutot­ tunk, a gyűlölet és a szerelem megrázó ener­ giáinak olyan rejtélyes működésébe pillant­ hattunk be, melyek a jogi kérdéseket mint­ egy kitágítva és átvilágítva merőben új szí­ neket, izgalmakat, mélységeket kölcsönöz­ nek a velencei kalmár pőrének. - A drámairodalom megannyi jobbnál jobb lehe­ tőséget kínál e szemléletmód, megközelítés kitel­ jesítéséhez. Elegendő az idő egy féléves kurzus alatt a legfontosabb művek megtárgyalásához? - Ezzel a felvetéssel eljutottunk a „Jog és drá­ ma” című tantárgy perspektívájának kérdé­ séhez. Shakespeare Szeget szeggel-e vagy Rómeó és Júliája, Hamletje „jogi és drámai” szempontból megérne egy-egy kurzust. Kur­ zust érdemelne Antigoné megtörhetetlen („antigonisztikus”) alakja, hiszen az ő törté­ netén keresztül az “isteni” jog (erkölcs) és a praktikus-politikai jog dupla igazságának drámai dimenziókban történő analízisével foglalkozhatnánk. Külön kurzus témája le­ hetne Schiller Ármány és szerelemének jogi, erkölcsi és drámai elemzése, a Molieredarabok jogi csűrcsavarjainak vígjátéki vilá­ ga, a Molnár Ferenc darabok múlt századi, budapesti- józsefvárosi szokásjogokon és - Mutatkozik esély, illetve volna lehetősége, kedve a „Jog és dráma” folytatására esetleg mindkét félévben történő meghirdetésére, így lehetőséget nyitva mások előtt is, hogy a szín­ házak mellett a Pázmányon is találkozhassa­ nak Önnel és művészi szemléletével? - Egy ilyen, mondjuk kétszemeszteres, fa­ kultatív tantárgy beindításához, ahogy a hallgatók aktivitását és kedvét érzékeltem a kurzuson, lenne affinitás. Magam is szíve­ sen tanítanám tovább a „Jog és dráma” tár­ gyat a Pázmány Jogi Karán. Szendrődi Szabolcs A közelmúlt híres perei... .. .előadássorozat legutóbbi előadására 2008. március 13-án került sor. Egyfelől izgatottan, másrészt viszont aggódva vártuk a J8 órai kezdést. Izgatottan, mert első alkalommal szerveztük közösen ezt, a Pázmányon már népszerű és hagyományos programot. És, mert olyan neves vendégeket sikerült invitálnunk, mint Bárándy György, Szebeni László és Házi Lajos. Mindezek után egyértelmű, hogy féltünk. Féltünk, hogy képesek leszünk-e olyan színvonalas előadást összehoznunk, mint elődeink (Tóth Eszter, Kozma Gergő). Nem kis szerénységgel konstatáljuk, hogy sikerült. Bármennyire is szeretnénk, természetesen nem csak minket illet a dicséret. Szükségünk volt a fentiekben említett meghívott előadóinkra, az érdeklődő hallgatókra, akik pesszimizmusunk ellenére szépen feltöltötték az (eloadas előtti órákban még oly hatalmasnak tűnő és üresen kongó) I. előadót. Szóval, ismét teljes gőzzel és ugyanúgy izgulva csapunk bele a következő „híres perek” előadás szervezésébe. A téma és a meghívandó ügyészek, bírák, ügyvédek még számunkra is nagy kérdőjel. Amit biztosan tudunk, hogy az eset ismert, de nem lerágott csont lesz, leendő vendégeink pedig elismert, szakterületükön megbecsült jogászok lesznek. . .. .és ahogy már egyes események végén megszokottá vált, mi is köszönetét szeretnénk mondani mindenkinek, aki nélkül ez az eloadas nem jöhetett volna létre (itt csak az vegye magára, akinek inge!). Köszönjük!! Végül egy közérdekű infó. Aki nem tudott részt venni az előadáson, de felvette a tárgyat, vagy csak érdeklődő, a jogtörténeti tanszék demonstrátori oldalán olvashat összefoglaló leírást az előadásról. z Hardt Angéla - Paulusz Bogata s tizennegyedik oldal �Haverok, buli... és a másnap reggel CD kritika: We Are Scientists' Ez az ajtó mindig nyitva áll, Ez az ajtó mindig nyitva áll Senki sem mer minket kizárni De ha mégis mennünk kell, még van rá esély Hogy egy újabb helyen záróra után is kiszolgálnak. Ez az este kezd lapos lenni, de az idő nekünk semmi, Mint ahogy ebben a napszakban mindig, az idő már nem jelent semmit Egy utolsó, utolsó kör, hisz az idő úgyse jelent semmit Mondd, mondd, hogy azért itt maradsz velem! (We Are Scientists: After Hours) Lehet, hogy az általános paranoia terméke, vagy csak az egészséges önmegkérdőjelezésé, de az is, hogy csak a sok átunatkozott környezetismeret óra an­ nak idején hozta elő ezt a jelenséget. Annyi biztos, hogy valamilyen ponton valószínűleg mindenki szeretett volna egy „Kívüllátod nézőkét”. Valami olyan gépet, amivej egy másik személy szemén keresztül alkothatunk véle­ ményt magunkról. És akkor végérvényesen kiderül, hogy a hajunk inkább szé­ nakazalra, vagy esetleg Monroe-s loknikra hasonlít inkább; nevetésünk édes kacaj-e, vagy olyan öröm-megnyilvánulás, amelyet bármelyik magára valamit adó ló megirigyelhetne. Személyiségünkkel kapcsolatban megnyugodhat­ nánk, hogy esetlenségünket az ellenkező nem elragadónak tartja, vagy épp döntő átalakulásra szánhatnánk magunkat miután egyértelmű lett: magabiz­ tosságunk egy politikust is megrémisztene. Nos ha lenne ilyen szerkentyű, én azért elküldenék egyet a We Are Scientists tagjainak. A 2000-ben alakult csa­ pat ugyanis a következőképpen jellemzi számait: „rockzene, az elgondolkod­ tató, néha epikus, gyakran hangos, valamennyire táncolható és hallgatólago­ san humanista fajtából”. Ez így persze gyönyörű borító is egy könyvnek, ami­ nek ajánlása - ha az új albumról a „Brain Thrust Mastery”-ről vett első kisle­ mezt, az „After Hours”-t ennek vesszük - látszólag alátámasztja ezt. A lemez további részére azonban már kevésbé illik. Mindenesetre igazságtalan lenne ennyire előre futni a történetben: ha ugyanis az első nagy albummal, a „With Lőve and Squalor”-ral vetjük össze a kijelentést, az legalább annyira irreális, mint egy Pro Facultate napon kezdeni a fogyókúrát. És ha már itt tartunk, én sokkal egyszerűbben tudnám jellemezni az említett korongot: a fiúk minden átbulizott este után, ennek megfelelő állapotban írtak egy-egy dalt érzelmi komplexitásukról. Egyszóval olyan szövegek születtek, mint: „Jó a buli, de ta­ lán abba kéne hagyni az ivást. Miről is beszélgettünk eddig?”, „Elegem van abból, hogy a földön ébredek 6-7 alkalommal egy héten belül”, „Nem is kéne Közlöny Centrum Napjainkban már nem csak a joggal hivatás­ szerűen foglalkozó szakembereknek, jogi tanul­ mányokat folytatóknak, hanem szinte minden­ kinek egyre fontosabb, hogy tisztában legyen a hatályos jogszabályokkal. A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó ehhez kíván segítséget nyújtani azzal, hogy jogi szolgáltató és tájékoz­ tató központot működtet Budapest belvárosá­ ban, a Dohány utca és a Nyár utca sarkán. Várkonyi Judittal, a Közlöny Centrum vezetőjé­ vel beszélgettünk. - Köztudott, hogy papíron, CD-n, sőt online for­ mában a Közlönykiadó jelenteti meg azokat a kiadványokat, amelyek a mindannyiunkra kö­ telező jogszabályok hivatalos és hiteles szövegét tartalmazzák. Az emberek többsége azonban az ilyen kiadványokat ma még viszonylag ritkán forgatja. Vajon változni fog ez a jövőben? - Valóban mi vagyunk a hazai jogalkotás hivatalos kiadója, és ez számunkra olyan feladat, ami a jogi kultúra fejlődését, a jogszabályok általános tisztele­ tét is kell, hogy ösztönözze. Ha az átlagember szem­ pontjából nézzük, ez leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy a jogszabályokat mindenki számára elér­ hetővé tegyük. A Közlöny Centrum működtetésé­ nek is egyik fő célja, hogy a Magyar Közlöny Lap­ ás Könyvkiadó jogi információszolgáltatását nem csak a szakmai felhasználók, de a széles nagyközön­ ség számára is elérhetővé tegye. - Ha már itt tartunk: mitől más a Közlöny Cent­ rum, mint a kiadótól korábban megszokott bol­ ti árusítás? - Amikor felvetődött egy hazai viszonylatban példa nélkül álló jogi szolgáltató központ ötlete, olyan, vál­ tozatos információt és összetett szolgáltatásokat kí­ náló - divatos szóval ma úgy mondhatnánk: „multifunkciós” - helyről álmodtunk, ahol mindenki kényelmes, otthonos körülmények között böngészhet bármilyen jogszabályt, és intézheti egyéb ügyeit. A itt lennem, még kevésbe földig innom magam”. Persze az inspi­ ráció forrásért mérsékelten le­ het őket elítélni. Az angolszász diákélet egyébként is ritkán szól másról, és az akkor még három tag Chris Cain, Keith Murray és az azóta kivált Michael Tapper fősuliban találkoztak. A korong zenei világát tekintve a szokásosat kapjuk: a dob pörög, a gitár egyszerű akkordokat játszva adja az alapzajt, miközben az énekes meglehetős monoton hangon próbálja eladni magáról, hogy ő ameri­ kai létére is Oasisosabban tudja elhúzni az „aaaaaaay”-t mint bármelyik szi­ getlakó. Persze a zsánerűkbe teljesen beleférnek a fiúk, nincs azzal semmi gond, csakhogy a mezőny már 2005-ben is tele volt ezzel a fajtával; kevés fül­ re hathatott üdítően. Ezt a legelső kislemezük, a „Nobody Move, Nobody Get Húrt’’ 56., C-listás helyezéséből ők maguk is leszűrhették. De ha a felsőokta­ tás éjjeleket átbulizós gyöngyszeme még empátiából sem őket hallgatja, akkor mit? A kérdésre egy pánikroham volt a válasz, aminek terméke a beszélő ne­ vű „Crap Attack” c. album lett. Ritka szánalmas, amikor egy banda második CD-je az első újragondolása. Ebben az esetben meg különösen: mintha besza­ badultak volna az említett egyetemista koliszobájába, felmarkolva egy pár darabot a CD gyűjteményéből, és válogatás nélkül, Simon and Garfunkel-től Arctic Monkeys-ig mindent lemásoltak volna. És valóban, az érzés nem csalt: 2006-ban a Maximo Park-kai és az említett nagytestvérrel turnéztak. Talán pont ez segített, hogy a kislemez újrakiadása már a felvállalható 21. helyre ke­ rült az angol listán. Most pedig visszatérhetünk 2008 márciusába, amikor megjelent a legfrissebb alkotás. Ha önmagában nézzük, még nem tűnik kor­ szakalkotónak, de határozottan több kreativitás, érzelem és zenei kifinomult­ ság ragadt a duóra. Feltűnik még a monotonabb hangvétel, de több benne a rock rí roll, így például a „Dinosaurs”-ban. A „Spoken Fór” egy nagyon kifi­ nomult, nyávogás mentes lassú szám; az indító „Ghouls” pedig elvont, anél­ kül, hogy unalmas lenne. Az eredmény egy határozottan szórakoztató album, amit akár 3 hónap elteltével is szívesen levesz a polcról az ember. A legszebb pedig a fejlődéstörténet: az, hogy a csapat élő példa lehet arra, hogyan fejlő­ dik ki egy igazi XXL századi rockbanda. Ki tudja, ha így haladnak, még a vé­ gén tükörképet mutat nekik a „Kívüllátod nézőke”. kiadó termékeinek, kiadványainak forgalmazásán kí­ vül a Közlöny Centrum fontos célja, hogy itt min­ denki ingyenesen hozzáférjen a hatályos magyar és EU-s joganyaghoz. Úttörő vállalkozás ez, hiszen hiá­ ba született törvény az elektronikus információsza­ badságról, Magyarországon ma még sok olyan em­ ber van, akinek nincs lehetősége internetezni se a munkahelyén, se otthon. Nálunk bárki ingyen hasz­ nálhatja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó által folyamatosan aktualizált, felhasználóbarát Magyar Hivatalos Jogszabálytár DVD-t és EU Jogszabálytá­ rat, kedvére kereshet-kutathat bennük. Ha pedig va­ laki nem igazodik el a jogszabályok dzsungelében, de konkrét kérdésre keres választ, annak értő szakem­ ber segít akár a program kezelésében, akár a számí­ tógép által kiadott találatok értelmezésében. - A Közlöny Centrumba betérők tehát megtalál­ hatják mindazt a jogi információt, ami hazai viszonylatban a világhálón létezik. - Valóban így van, és mindent elkövetünk azért, hogy meggyőzzük a nagyközönséget arról: a jogi informá­ ció nem privilégium, hanem bárki által szabadon hoz­ záférhető, sőt mi több, kényelmes, kellemes körülmé­ nyek között is megszerezhető, a keresésben pedig a leglaikusabb ügyfél is szakértő segítséget kaphat. - A szűk értelemben vett jogi szolgáltatásokon kívül mit kínál még a Közlöny Centrum? - Internetkávézónkban a korszerű számítógépek kedvezményes tarifájú, széles sávú internet­ elérhetőséggel segítik a más irányú információkere­ sést is, diákigazolvánnyal pedig az első órában in­ gyenesen lehet böngészni a világhálót. Kedvező áron lehet nálunk fénymásolni, szkennelni, faxolni, anyagokat CD-re, DVD-re menteni, memóriakár­ tyáról letölteni, valamint digitális nyomtatást, spirá­ lozást, hőkötést, illetve laminálást rendelni. Ezekből a szolgáltatásokból a diákigazolvánnyal rendelke­ zők, további árkedvezményt kapnak. Olvasósar­ kunkban a legfontosabb hazai napilapok mellett hangulatos környezetben kínáljuk helyben olvasás­ ra a jogi és gazdasági szaksajtó széles palettáját, sőt ismeretterjesztő folyóiratokat, és egyes külföldi na­ pilapokat, hetilapokat is. Kiegészítő szolgáltatás­ Barát Zsófia ként MÁV és BKV-jegyeket is értékesítünk. Húsz­ huszonöt személy befogadására alkalmas előadónk, alkalmas kisebb rendezvények, tanfolyamok, to­ vábbképzések befogadására. - Kiket várnak a szolgáltató központba? - Ahogy az eddig elmondottakból kiderült, a Köz­ löny Centrumba nem csak azokat várjuk, akik mun­ kájuknál fogva érintettek a jogalkalmazás valamely fázisában, illetve tanulmányaik folytán „szomjasak” a legfrissebb jogi információkra, bár az egy helyen megtalálható szolgáltatások sokfélesége nekik is ked­ vező idő- és a költségmegtakarítási lehetőséget kínál. Rajtuk kívül azonban szívesen látunk mindenkit, aki bármilyen okból - akár jogszabály-alkalmazóként, akár a jog alanyaként - jogszabályok megismerésére törekszik, vagy egyéb információéhségét igyekszik csillapítani az internetezés, sajtóolvasás által. Jövőbe­ li jogalkalmazókként, termékeink, szolgáltatásaink potenciális fogyasztóiként természetesen kiemelt fi­ gyelmet fordítunk a jogi-közgazdasági tanulmányo­ kat folytató egyetemi hallgatókra, akiket a nekik megfelelő szolgáltatásokkal rendszeres látogatókká szeretnénk tenni. Nálunk az anyaggyűjtéstől a színes nyomtatáson, sokszorosításon át a hőkötésig kényel­ mesen tető alá hozható egy komplett évfolyam- vagy szakdolgozat. Kívánjuk, hogy minél többen készüljenek nálunk a diplomára, és a tanulmányok végezté­ vel állást kereső, majd szerencsés esetben pályakez­ dő fiatalokként térjenek be újra hozzánk! D. A. tizenötödik oldal �Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai XVI. Benedek pápa szavai a ma emberéhez szólnak egy olyan korban, amely már szinte elvesztette a kapcsolatot Istennel. Olyan meg­ világításba helyezi a húsvéti eseményeket, amely az anyagelvű világ számára már-már felfoghatatlan. Az azonban, hogy a zuhogó eső ellenére is tízezrek követték az eseménye­ ket, arra utal: Talán még van remény... „Nagypéntek, amelyet az emberi szomorúság és a vallásos csönd hat át, az elmélkedés és az ima csöndjével zárul” - mondta beszédében XVI. Benedek pápa. „A Szentatya szerint so­ sem volt még ekkora szükség arra, hogy te­ kintetünket Jézus Krisztus felé fordítsuk. A kereszt a „halhatatlan élet forrása, az igazsá­ gosság és béke iskolája, a megbocsátás és az irgalmasság egyetemes öröksége.” Általa min­ den ember Isten barátjává, a „Mennyei Atya gyermekévé” vált. Az egyházfő hangsúlyozta: Isten számára nem létezik faji vagy kulturális különbözőség. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy az egész emberiséggel megismertesse Is­ tent, hogy felszabadítson a gyűlölet és a bos­ szúvágy terhe alól. XVI. Benedek feltette a kérdést: „Mit tettünk azzal az ajándékkal, amit Jézus nekünk adott?” Elfogadjuk-e a ki­ nyilatkoztatást? És ha igen, vajon eszerint élünk-e? Mindannyian tudjuk, hogy sokan nem ismerik Istent, sőt olyasfajta „szabadsá­ got” keresnek, mely egyenesen kizárja őt. Megint mások pedig azt állítják: nincs szüksé­ gük rá. A pápa arra szólította fel a híveket, hogy a keresztutat végigjárva nyissák meg szívüket Jézus előtt, hiszen ő maga az igazság, mely képessé tesz minket szeretni. Az Egy­ házfő Péter apostol szavait hozta fel példa­ ként: „Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet él­ jünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg’’Ez Nagypéntek igazsága- fűzte tovább a gondolatot XVI. Benedek: „A megváltó Krisztus a kereszten visszaadta a méltóságun­ kat, mert Isten fogadott gyermekeivé tett bennünket, akiket saját képére és hasonlatos­ ságára teremtett. Hódoljunk tehát a kereszt előtt” - zárta beszédét a Szentatya. úúM TUDOM M/T beriség „nyílt sebeinek” nevezett, és ame­ lyekre gyógyír csupán a feltámadt Jézus és azok lehetnek, akik mellette kötelezik el magukat. Végül a híveket testvéreinek nevezve felszó­ lított mindannyiunkat: „Engedjük, hogy a húsvét fénye bevilágítson bennünket’.’ Rá­ mutatott: Áz ünnep pillanataiban nem fe­ ledkezhetünk meg néhány olyan vidékről, mint Darfur, Szomália, a Közel-Kelet és Tibet, ahol ezekben a pillanatokban is háború dúl. Végül, mielőtt áldást osztott volna a „városnak és a világnak”, Mária közbenjárá­ sát kérte, hogy legyen a mi oltalmazónk, és „vezessen bennünket a testvéri együttérzés és a béke útján.” _ _ , Húsvét vasárnapján az egyházfő Urbi et Orbi áldása előtt mondott beszédében a 138. zsoltár régebbi változatának sorait idézte: „Resurrexi et adhuc tecum sum” (Föltámad­ tam és veled vagyok most és mindenkor) „A húsvéti virrasztás ünnepén a sötétség fénnyé változik, az éj átengedi a helyét a nappalnak, amely nem ismer alkonyt’’- fo­ galmazott a pápa. A Megváltó áldozata által Borbas Dorottya mi is képessé váltunk arra, hogy bekapcso­ lódjunk abba párbeszédbe, amely közte és az Atya között zajlik. Á feltámadt Jézus kijelentése ránk is vonatkozik, akik Isten fiai, vagy ahogy fogalmaz, „Krisztus társ­ örökösei” vagyunk. A feltámadás által mi is új életet kapunk, ha egyesítjük Isten szavát a sajátunk­ kal és kijelentjük, hogy vele mara­ dunk, és követjük őt. így jutha­ tunk el a húsvéti misztérium mély­ Biblia és hatása a zeneirodalomra. ségébe - fejtette ki az Egyházfő Újjászületés a zenében? beszédében. Krisztus feltámadása Korabeli hangszerek és ételek. lényege szerint a „halhatatlan sze­ Meglepetésvendégek. retet eseménye”. „Az Atya szereReneszánsz ételkóstoló. tetéé, aki odaadta fiát a világ üdvözítésére, a Fiú szeretetéé, aki A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: mindannyiunkért ráhagyatkozik az Atya akaratára, a Lélek szere­ Dr. Horváth Attila egyetemi docens tetéé, amely feltámasztja Jézust a halálból és átalakítja testét.” A pá­ Szilasi Alex pa ezért arra buzdított bennünket, zongoraművész hogy „térjünk meg mi is a szeretethez”, utasítsuk vissza gyűlöle­ Az estek időpontjai: tet és annak minden formáját. Ez­ A bor megjelenése a Bibliában es 2008. március S. szerda 18:30 után az egész emberiséghez szólt: a: egyházi liturgiában. Nőnapi ajándékkoncert Szilasi Alextöl. és meglepetés hólgvvenJ-v< inknek. arra kért bennünket, ne csukjuk be Reneszánsz muzsik.* cs ételek. Kóstoló. 2008. április 2. szerda 18:30 a szemünket a szeretet előtt, hi­ A Biblia és hatása a zenére. 2008. április 23. szerda 18:30 Vendég- Dr. Fodor György rektor szen egyedül Krisztus az, aki ké­ A szalon vendégelt hungaricumokkal lepjük meg. pes gyógyítani, megvédelmezni a Helyszín: PPKE JAK II. János Pál pápa terem (Díszterem) gyengéket, szabadságot hirdetni a 1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan. raboknak és vigaszt nyújtani. Ezt Szervező: Boldizsár és Tsai. JTD követően bírálta az emberi kap­ Információ: nyekyb@citromail.hu, www.pazmanyonline.hu.www.zeneszalon.hu csolatokban oly gyakori egoiz­ must, igazságtalanságot, gyűlöle­ tet és erőszakot, amelyeket az em­ Biblia és a Reneszánsz éve WJW TULIZaK, ^06-7 LEVEZESSEM A SWSSZT ETTŐL TAXIST LESZSA TUSOL oM > -róBB LESZ A Ml A Aj / VALC) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 2. szám 2008. április 7. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Subject The topic of the resource Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs. Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. április 7. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2031kb+7106kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_2_20080407 Relation A related resource T00085 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_2_20080407 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolata Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László