https://omeka.ppke.hu/files/original/260e6ce745cb7be9735e6192b9607c73.jpg a9a6ae9673bd9e2eda4b7c7c48a7a273 https://omeka.ppke.hu/files/original/5156102cdea01c0731d0cb0b3c641814.pdf dd2434d091cb6d5809cd79f99581edba PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPK£_üt^_X_6J2.OO7^ZO(b ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MAGYARORSZÁG PLAZA BANDI GYULA GÓLYABÁL PETŐFI RÁDIÓ DSIDA JENŐ JOGÁSZVILÁG HUNDERTWASSER X. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke. h u honlap: yvww.jak.ppke.hu/itelet 2007. december 6. �Magyarország Plaza „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, Hír: 2007 novemberében, a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged 2 3 3 3 4 5 5 6 7 8 8 9 10 11 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A fenti cím nem ígér túl sok izgalmat. Az elmúlt néhány év alatt, az 1989-es nagy, már-már „kopernikuszi pálfordulat” óta sokan, sokmindent hordtak össze, a fogyasztói társadalmakat kritizálandó. A modern nyugati ember önként választott, lassú szellemi-lelki sorvadásának jelképévé is régen megtették már a plázákat. A „Magyarország Plaza” tehát elcsépelt jelkép. Unalmas. Mindent elmondtak már a fogyasztói emberről. Mindent elmondtak már a tömegek lázadásáról. Mindent elmondtak már a túlhajszolt fogyasztás következményeiről. Mindent elmondtak már a kiüresedett világban elvesztett örömökről. És nem ma. Évezredekkel ezelőtt. „Mene, tekel, ufarszin” megszámláltattál, és híjával találtattál: darabokra szaggattatol. E sorsunkat ma már szinte magától értetődő természetességgel fogadjuk el, elkerülhetetlenként. Néhanapján ugyan még szinte személyes sértésként éljük meg, amikor valaki dölyfös öntudat­ tal zárja be fülét szavaink előtt, de hármat számolva, csak végtelen, őszinte szánalmat érzünk. És csodálkozást. Hát így is lehet élni? Céltalanul ide-oda sodródva, az anyagi lehetőségektől függően egy telefonban, egy rend ruhában, egy kerekeken guruló vasdarabban lelni meg az élet legfőbb célját? Iszonyatos lehet az ébredés ebből a lázálomból. A végtelen űr észlelése az ember körül. De állj. Unalmas már a saját hangunk is. Magyarország Plazában nem mi vagyunk a többség. Nincsen morális jogunk fennsőbbrendűként viselkedni. Egyenlőség van. És ezt illik komolyan is gondolni. Nem lehet bennünk büszkeség, nem tekinthetjük kü­ lönbnek magunkat. Nem is tesszük. Nem is okoskodunk tovább. Csak szomorúak vagyunk. Feleim, lássátok szemetekkel, mik vogymuk, és még egyszer olvassátok el figyelmesen a hírt: Ti is egy olyan országban éltek, ahol a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. Nem kérhetünk mást fentről, mint irgalmat. A Török Szultán második oldal �Gólyabál elsőre Gólyabál volt... kellemes volt, új volt, különle­ ges volt, elegáns volt, maradandó volt. Kellemes volt, mert a Duna Palotában került megrende­ zésre, új volt, hiszen ez volt az első az egyetemi gólyabáljaink sorában, különleges volt, mert egyszeri alkalomról volt szó, elegáns volt, mert mindenki az alkalomhoz illő ruhában érkezett, olykor ismeretlennek tűntek az ismerős arcok a szép frizuráknak és ruhakölteményeknek kö­ szönhetően, maradandó volt, mert első élmény­ nek számított. A köszöntő beszéd után a szalagavatókat idéző palotással nyitották meg az estét, azt követően kezdődött meg az ünnepélyes vacsora. Eközben kellemes zene szólt, míg mi gólyák eleinte feszélyezetten később viszont már felszabadultan ismerkedtünk a környezettel, gondolkodva ezalatt azon, hogy kit válasszunk meg bálkirály­ nak, királynőnek. Éjfélhez közeledve az aszta­ lok szerinti kis társaságok egyre jobban meg­ szűntek, az emberek egyre jobban vegyültek, vidámabban mosolyogtak, a csillár fénye mellett megjelentek zöld, piros színű fények, a zene hangosabb lett.... minden bállá alakult, hiszen gólyabál volt. Zágon Orsolya Azoknak, akik ott voltak A nosztalgia kétélű dolog. Egy itallal a kezem­ ben bambulok a békés balkonon, és nézem a táncolókat. Legalább élvezik. Persze nem csak a jó hangulat és a rég nem látott barátok öröme a forrás, hanem a méregáron mért tömény. Meg sör, műanyag korsóban. Feszengek. Kortyolok egyet, nézem a tömeget, és ekkor valami beug­ rik. Már majdnem három éve, a saját gólyabálo­ mon mi volt a tömeg, és most mi. Akkor megtöltöttük a Barna szalont, az Éttermet, és mindenhol ment az őrjöngés, természetesen a dohányzó is mindig tele volt. .. Ahogy fogy az ital, úgy kedvetlenedek el egyre jobban, szándé­ kosan nosztalgiázom, maratom önmagam az emlékekkel. Eszembe jut, ahogy a pár hónapja ismert lányok habcsókforma szatén báli ruhá­ ban - egyelőre - kimérten fogyasztják az aján­ dék pezsgőt... ...Épp most szednek le egy félmeztelen, far­ mergatyás srácot a színpadról. Körbenézek, az emelet még mindig üres, egyik termet sem nyitották ki. Már tavaly is szellős volt a dohányzó. Hova lettek belőle az embe­ rek? Hol vannak a portyázó ötödévesek? Hol vannak az elsősök barátságát kereső, gimnáziu­ mot csendesen hiányoló másodévesek egyfős, mégis jól kivehető hordája? ..A topmodisch pincér most szól rá hatodjára egy pultnál álldo­ gáló, zavartnyakkendőjű fiatalemberre, hogy az előtérben dohányozzon. Tekintetén látszik, hogy megérti, bólogat, majd eltapossa a cigit a hatvanéves parkettán. Meglátom Patriket, épp megkéri a dj-t, hogy ésszel játsszon. Valami nem változik, ő már há­ rom éve is itt volt. Eszembe jut, hogy vártuk a Gólyabált, és már jóval előtte megvettük a je­ gyeket. Hajnalban álltunk a faltól falig tükör előtt, három öltönyös, rövid hajú Joghallgató (bizony, nagy j-vel). Azt se tudtuk eszik-e, vagy isszák, de már túl voltunk egy vizsgaidőszakon, és elhittük. Mármint magunkról. ...Hol van Bálint? Őt is rég láttam. Együtt kerültünk be, egy társaság, együtt lettünk mind a négyen tu­ torok. Mára csak én maradtam. ...Tényleg, Ödor? Ezért jó itt fént, látni mind a nyolcvan embert (viszonylag kései már az óra); a keszthe­ lyi hök-elnökkel épp valami sötét italt csapnak be. Megvan: már tavaly keveselltem a tanárurak-hölgyek számát, emlékszem, hamar ki­ ürült a vip rész. Valamit hiányolnak? Vagy nem bíiják a züllött öltönyösöket? Mennyivel könnyebb volt minden. Csak vártuk a sült galambot, de ha nem volt, az se zavart, ma pedig mi sütjük azt a galambot. Vagy nem. Talán ezért nem élvezem annyira? Megint sajnáltatom magam, a dicső, fakult múltat mélta­ tom, a szűkös jelennel szemben. Elfogyott az ital. Gondolkodom még egyen, de nem érzem, hogy fontos lenne, ahogy az estéről sem érzem, hogy bármi fontos lenne már. Csendben körbenézek. Látom az arcokat, régi tutorok, hökösök, évfolyamtársak, gólyák, akik mára harmadévesek, majd magamban odakép­ zelem azt a rengeteg embert, aki itt volt a négy gólyabál alatt: szerelmek, barátok, jegyzettest­ vérek, „dejócsaj”-ok, szimpatikus és kevésbé szimpatikus ismeretlenek, emberek, akikről tudtam, hogy Pázmányosok, ölelnivaló vadide­ genek. Igazságtalan és meggondolatlan lenne a szerve­ zőkre fogni. Egyszerűen valami hiányzik. Ter­ mészetesen nem jövök rá, mi az, valószínűleg nem a schilleri nosztalgikus évődés a megoldás. A nosztalgia kétélű dolog. A szerző ott volt Megalakult a Pázmány Kaszinó Egy telefonhívással kezdődött. Egy kedves ba­ rátom felhívott vasárnap este 10-kor, hogy kö­ zölje, mennyire elege van a tanulásból, és hogy a csütörtök esti buli sem dobja már fel. Szolidá­ risán végighallgattam panaszait, és vártam a végszót, ami után visszatérhetek a még aznap elolvasandó 20 §-hoz. Aztán előrukkolt egy öt­ lettel egy klubról, ahol össze lehet ülni, beszél­ getni, meg kártyázni. Olyan elitfajta, ahol az amúgy is nagypofájú és világmegváltó terveket dédelgető diák leülhet és elmondhatja vélemé­ nyét az életről egy/két/három pohár sör társasá­ gában. Először nagyon nem tetszett a terv. Ugyan hol van erre igény manapság? Meg az­ tán tutor lévén, én már csak tudom, mi sülhet ki abból, ha vadidegen embereket összeeresz­ tünk. Ám a telefont csak nem bírtam letenni, pedig ott volt az a 20 § amit még meg kellett tanulnom, inkább belementem, hogy segítek megszervezni. Végül is egy kudarccal több vagy kevesebb, már nem számít. Szkepticizmusomat leküzdve, belevágtunk lel­ kesen (ami a társamat illeti) az Ige tévesztésé­ be, szóltunk fűnek-fának, és féltünk. A Klub helyszínéül a Sparit választottuk, mivel azt mindenki ismeri. A kezdeti tervünket, misze­ rint kiplakátoljuk az egész sulit, akkor dobtuk sutba, mikor kiderült, hogy ehhez dékáni/ HŐK közös engedély szükséges. Lustaságunk (ami az engedélyek utáni mászkálást illeti) le­ győzte a lelkesedést. Aztán eljött a november 12-e hétfő. A nagy nap. Előzetes számításaink szerint és a vissza­ jelzések töménytelen mennyiségéből kiindulva durván 10 emberre számítottunk. Nos, heten voltunk, ami pont egy asztaltársaság. Hogy jó volt-e? Miután túltettem magam a számok okozta csalódottságomon, rájöttem, hogy, hisz pont ezt akartuk! Beszélgetni pár emberrel, ba­ ráttal, kifejteni véleményünket erről-arról. Rá­ adásul ebbe úgy belemelegedtünk, hogy a kár­ tya még csak elő sem került. Az idő elteltét csak sajgó hátsónk, és a sör okozta folyó ügye­ ink juttatták eszünkbe... Az eHt klub tehát megalakult, Kaszinó névvel. A tagság természetesen ingyenes és mindenki számára elérhető. Mivel célunk a rendszeresség, lelkesen (most már én is) tervezzük a követke­ ző alkalmakat. Reméljük egyszer eljöttök ti is! Horvátth Sarolta Az ítélet szerkesztősége ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a gólyabál megszervezésében: Antalfi Júlia, Balog Zsolt, Báti Erika, Bezzegh Kata, Horváth László, Kemenes Patrik, Kormos Péter Pál, Kovács Lóránt, Mihalics Vivien, Molnár Zita, Németh András, Odor Gergely, Scharle Zsuzsanna, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Telekesi Marianna, Tóth Melinda és Vass Viktória. harmadik oldal �Felelősség a teremtett világgal szemben Beszélgetés a Pázmány-emlékérem idei díjazottjával, Bándi Gyulával Néhány héttel ezelőtt Bándi Gyula professzor, a Kar prodékánja kapta meg a Pázmány-emlékérmet. Ennek apropójából beszélgettünk a díjról, a munkájáról, az egyetemről, a környezetvédelemről. Az életről. - Számított erre a kitüntetésre? - Nem, egyáltalán nem. Őszintén szólva engem nagyon meg is lepett. Rendkívül örültem neki, és nagyon sokat jelent számomra. 2005-ben, a Kar fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Kari Tanáccsal együtt alapítottuk a „PPKEJÁK Emlékérmet” azért, hogy a kiemelkedő tevé­ kenységű oktatókat elismerjük. Az ember pedig nem azért szokott részt venni egy érem alapítá­ sában dékánként, hogy akkor mindjárt fel is ír­ ja, hogy majd én kapom a következőt. Kedves volt a dékán úr, Schanda Balázs, mikor az át­ adáskor azt mondta, hogy én tulajdonképpen az első menetben azért nem kaptam, mert nem volt, aki előteijesszcn. Mert ugyanis akkor az előtcijesztéseket elsősorban a dékán tette, s nyilván magamat nem javaslom. - Ön a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék vezetője. Mit takar ez pontosan? Mivel is lehet itt találkozni? - A felsőbb évesek számára ismerősek ezek a kötelező, illetve kötelezően választható tárgyak: kömyczctjog, versenyjog, munkajog, TB és szociális jog; bioctika és környezeti etika, kör­ nyezet és fejlődés, az egyltáz szociális tanítása. Nagy bánatomra a fatalok nagy része kevésbé tartja fontosnak ezeket, pedig ez rólunk szól. A környezetünket is tudatosan kellene óvni. - Tényleg, ha már itt tartunk... Azért Magyar­ országon - sajnos - még mindig nincs eléggé központi helyen a környezetvédelem. Anno hogy került kapcsolatba ezzel? - 1978-ban végeztem az ELTE Jogi Karán, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem jogi tan­ székén kezdtem el tanítani, s ekkor még fogal­ mam sem volt a kömyezetjogról. Akkor mond­ ta az ottani tanszékvezető, hogy nekik ez pro­ filjuk lenne, csak éppen nincs, aki foglalkozzon vele. S kérdezte, hogy nem érdekel-e. Tulajdon­ képpen akkor kezdődött ez a „szerelem”. Tcliát nem lehet azt mondani, hogy valami nagy, előre elhatározott szándék vezetett és „dúlt” bennem a környezet iránti elkötelezettség. Persze, hogy foglalkoztam vele. Annyira, mint mindenki más. De ez, ily módon teljesen véletlen lehető­ ség volt. Sőt, sokszor olvashatjuk hasonló inter­ júkban, hogy ez meg az már kisgyermek kora óta tudta, hogy jogász akar lenni... Nálam ez sem igaz. Ahogy szegény édesapám is mondta, és ez még ma is igaz - és én is mondom a hall­ gatóimnak -, a jogi diploma az egyik Icgkonvcrtálliatóbb, talán a közgazdász mellett. Sok min­ dent lehet vele kezdeni, én is ezért választottam. - S akkor milyen volt az itthoni helyzet? - Nos, a környezeti jog lassan harminc évvel ez­ előtt rendkívül újszerű dolognak tűnt. Az egész világon foglalkoztak már vele. Magyarországon is létezett törvény 1975-től, de nem volt a köztu­ datban. De tegyük hozzá, hogy most sincs ott negyedik oldal igazán. Vegyük például csak a szelektív hulladék­ gyűjtést. Ez azt jelentené, hogy mindenki már otthon elkezdi szelektíven gyűjteni a szemetet. Tehát külön kis tasakokba, zacskókba pakol... - Igen. Ez most még csak néhány helyen, jelen­ tősebb bevásárlóközpontoknál valósul meg. Ott is csak néhány kuka „közreműködésével”. — Sajnos igen. Jelenleg ha ezt a követelményt bevezetnék Magyarországon, talán közfclliáborodás követné. Pedig az ember annyi felesleges­ re szán időt. S akkor azt a felelősségét, amit a teremtett világgal szemben fennáll, az ember egyáltalán nem akarja észre venni. Ha arról van szó, hogy hol lehet, mondjuk olcsóbban kapni egy plazmatévét, azért kilométereket képes utazni. Az, hogy téli gumi, nyári gumi az autó­ ra, az természetes. De miért pont erre? Az nem egy hercehurca? El kell menni gumit venni. Időnként ki kell cserélni. Télen a télire, nyáron a nyárira. S ez sem volt ennyire gyakorlat régeb­ ben. Azonban a környezet iránti felelősség érvé­ nyesülésének meg kéne a feltételeit teremteni. - De téljünk vissza a kezdetekhez. - Igen. Szóval harminc évvel ezelőtt a kömyezetjog területén - főleg Magyarországon - még minden olyan képlékeny volt. Most is napról napra változik ez a jogterület. Sok, a nem vilá­ gos, értelmezésre váró kérdés. Éppen ezért szoktam ezt mondani a kollégáknak, hogy pont ezért kell szeretniük ezt a területet, mivel ren­ get jogvitát eredményezhet, sokat kell gondol­ kodni rajta. Mén például mit jelent az, hogy je­ lentős környezeti íratás vagy nem jelentős íratás. Ezt nem lehet leírni tételesen... Másrészt a ka­ tolikus egyetem jogi kara valami újat akart. Már az alapításkor valami pici eltérést, különle­ gességet akartunk mutatni. E téren egy kicsit a kánonjoghoz lehetne hasonlítani, hiszen ez is egyetemünk sajátossága. Meg akarjuk tanítani többek között azt is, hogy döntéseink követ­ kezményei írem cgysíkúafc. Felelősséggel jár­ nak. Nem csak jogaink vannak, hanem kötclc- zettségeink is, melyek a szűkebb családon kívülre is kiterjednek. - S mi a helyzet külföldön? Sosem gondolt arra, hogy kimenjen? — Hogy úgy, örökre? Úgy nem. Gyakran járok mindenfelé, de mindig jó haza jönni. Ugyanak­ kor érdemes külföldet járni vagy külföldi kap­ csolatokat fejleszteni, hiszen a kömyezetjog te­ rén már a kezdetek kezdetén is sokkal fejlettebb volt a helyzet külhonban. A szükséges külkapcsolatok terén vegyük például a tanszéket. 2006 óta a Jean Monnet Tanszék kitüntető címet vi­ seljük. Ezt az oktatáspolitikai programot 1990 után az Európai Bizottság hozta létre és indítot­ ta be. Célja, hogy népszerűsítse az európai vo­ natkozású oktatást a közgazdaságtan, jog, poli­ tika és más társadalomtudományi tárgyakból. Én magam is viselem a megtisztelő címet, hogy Jean Monnet professzor, amit azok nyernek cl, akik fokozottan foglalkoznak az európai jog­ gal, így a környezetvédelemmel is, és ezt euró­ pai szinten is elismerték. Bizton állíthatjuk - és ezt láthatóan el is fogadták hogy az egész kömyczctjog tulajdonképpen európai jog, hi­ szen az elmúlt években nálunk is világosan olyan jogalkotási folyamat zajlott le, amely eu­ rópai jogi eredetű, s ebből a szempontból értel­ mezhető, írisz ott erre nézve sokkal nagyobb a gyakorlat is. Minderre - így az európai Bíróság ítélkezésére is - lehet hivatkozni, pótolva az itteni hiányosságokat. - Melyik példa az, ami igen egyszerű és nagy­ szerű lenne, ha bevezetnénk? - így hirtelen Németország példája jut eszembe. Ott minden műanyag palack betétdíjas. Tcliát nekünk, vásárlóknak is megéri visszaváltani, hi­ szen kapunk érte pár eurocentet. Igazán nem lenne bonyolult, majdnem ugyanez zajlik le pél­ dául a sörösüvegek esetén. Ezekből a már nem tiszta műanyagokból lehet más műanyag termé­ ket, akár kerti padot öntetni. Nyáron ezeknek hatalmas dömpingjük van. Azonban ehhez, hogy gazdaságos mennyiség legyen, a használt pa­ lackokat össze kell gyűjteni. De erre mindig az a válasz, hogy drága. Drága a környezetvédelem. Drága megvalósítani. Majd később. Mi most szegények vagyunk. Pedig liatványozottan nem lineárisan - fog ez a költség az idő függ­ vényében emelkedni, és egyre komolyabb kö­ vetkezményekkel jár az intézkedések elmaradása. - Ráadásul az emberek csak emberöltőkben gon­ dolkodnak. Hogy ők azt már úgy sem élik meg... - S ez elég nagy baj! Sőt nem is emberöltőkben, hanem választási ciklusokban, márpedig a kör­ nyezetvédelem hosszú távú gondolkodást igé­ nyel. De hadd hozzak egy párhuzamos példát, a felsőoktatást. Itt sem veszik észre, hogy a jövő kulcsa ebben van. Nem elsorvasztani kéne, nem elvenni, hanem tenni kellene bele a pénzt. Ha megnézzük Japánt, Dél-Korcát... Először el­ küldték az embereiket tanulni Amerikába, majd rájöttek, hogy sokkal költségkímélőbb és haté­ konyabb, ha ugyanezt otthon megcsinálják. De azért bízzunk a jövőben! Mikola Orsolya �Deák Intézet? Hogy miért éppen kérdés a cím? Mert nincs mindenki tisztában vele: mi is az a Deák Intézet?! Tanultabb kollégák már biz­ tosan tudják, hogy nem más, mint a PPKE Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A bolognai rendszerben a jogászképzés megmaradt osztatlan képzésnek, de legyünk tisztában a helyzettel, ez csak alapképzés, nem nyújt szakirányú végzettséget! Könnyebben lehet érvényesülni valamely jogi szakterület be­ hatóbb ismeretében. Erről beszélgettem Szalai Mártával, az intézet vezetőjével. Legfontosabb posztgraduális képzése az intézetnek a felsőfokú szakirányú tovább­ képzés, melyből 14 van jelenleg, de már elő­ készítés alatt van a tizenötödik. Felsorolni is nehéz, mennyi kitűnő, országosan és külföldön is elismert szaktekintély közül válogathat az intézet hallgatója. Az öt fél­ éves képzések államilag elismertek és egy­ ben akkreditáltak is. Most kettőt meg is említnék. Egyik az európajogi szakjogász képzés angol nyelven. A másik pedig a kri­ minalisztikai szakjogász képzés, melyről tudni kell, hogy a Pázmány elsőként és ed­ dig egyedüliként Magyarországon akkredi­ tálta ezt a szakirányú képzést. Az intézetben a jogi karon még nem vég­ zett hallgatóknak is lehetőségük van cél­ tanfolyamok látogatására. Ezen kívül 2008 februáijától indulnak készség- és képes­ ségfejlesztő képzések, melyek a munka­ erőpiaci alkalmasság eléréséhez fontosak. A fejlesztő képzés a következőkből áll majd nagy valószínűséggel: kommunikáció, protokoll, mediáció, állásinteijúra felkészí­ tés, szakmai önéletrajzírás, alapvető vezetői ismeretek és technikák, alapvető vállalko­ zási ismeretek, karriertervezés, pályázat­ írás. Az egyetem Karrier Irodája dékán úr dön­ tése alapján október lejétől a Deák Intézet fennhatósága alá került, Sergő András ve­ zetésével. A Karrier Iroda tervei között szerepel egy olyan adatbázis kidolgozása, mely összefogná a még aktív és a már vég­ zett hallgatókat. Ebben a félévben indult hódító útjára az intézet által szervezett Nyílt napok, ahol az egyes szakirányok fő képviselői az elő­ adók, akik a minőséget és a profizmust képviselik. A Nyílt napok lehetőséget nyújt nemcsak a posztgraduális képzésben résztvevőknek, hanem a kar minden hall­ gatójának és külsősöknek egyaránt arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok előadá­ saiból, munkából, és egy teljesen más tema­ tikára épülő rendezvényen tanulhassanak a legjobbaktól. Az elérhetőséget megkönynyítve, olyan időpontokban voltak a Nyílt napok szemináriumai, amikor már a hall­ gató és a dolgozó is többnyire ráért, egy­ szóval délutánonként. A következő ilyen ingyenes esemény 2008 márciusában vár­ ható. Az intézet képzései költségtérítésesek, vi­ szont a fent már említettek alapján min­ denképpen megéri. Sőt, a jelenlegi és volt pázmányos hallgatók kiemelt helyzetben vannak, mert különféle kedvezményekben részesülhetnek. Érdemes tehát a Deák In­ tézet honlapján (wwwjak.ppke/deak) néze­ lődni. Kun Gellért HÍVŐ SZÓ Részvétel vagy távolságtartás A katolikus egyház lényegében állam az ál­ lamban: tagjai egytől egyig állampolgárok is. Önálló kormányzattal rendelkezik, még­ sem tudja magát függetleníteni a társada­ lom problémáitól. Az egyház tevékenysége elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban mégis itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható. Minél jobban meg tud felelni transzcen­ dens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyabb a tár­ sadalomban betöltött szerepe. Az egyház­ állam kapcsolatrendszer legtöbbet emle­ getett, leginkább problémás pontja, hogy az egyházak, a hívők és a klérus vajon poli­ tizálhat-e. S ha igen, akkor milyen mérték­ ben? És egyáltalán mi számít politizálásnak? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy vallás és politika illetékessége között eredendő különbség van. Már a Szentírásban megta­ láljuk ezt a szétválasztást, majd később Szent Ágoston tanításaiban is. A Gaudium et spes zsinati dokumentum ezt így fogal­ mazza meg: „Az Egyház semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel (...), a politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyan­ azoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más címen” (GS 76). Utóbbi mondat viszont ar­ ra utal, hogy a kettő között mégis vannak közös pontok. Kategorikus tiltással az egy­ ház csak a klérus tekintetében él: a papok­ nak a különleges eseteket és rendkívüli fel­ hatalmazást kivéve nem szabad részt venniük a (párt)politika alakításában (CIC 287. k. 2. §). Nem szabad azonban összeté­ veszteni a politizálással a közügyekben való szabad véleményalkotás Alkotmány által biztosított jogát, amely mindenkit megil­ let, s azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. De az er­ kölcsi eligazítással sem. Az ilyen megnyi­ latkozásokat viszont nem könnyű, sőt, tárgyát tekintve gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai néző­ pontból. Az, hogy ezeket az állásfoglaláso­ kat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilat­ kozásnak tartja; akinek viszont kényelmet­ len, esetleg hátrányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állampolgárságról tar­ tott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szavazattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitá­ ba, hogy jelentene-e többletterhet ez a dön­ tés magyar társadalomnak vagy sem. Az egyház evilági küldetésében különösen fontos szerepet kapnak a világi hívek. Tevékenységük a mindennapi élet szerve­ zésében, megújításában szabad, sőt függet­ len. A hívek annak érdekében, hogy a vilá­ got keresztény szellemben átformálják, nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. Minden állampolgár kötelezettsége hogy megfelelően tájéko­ zódjon és lelkiismerete szerint éljen a de­ mokrácia adta választási lehetőséggel. A tév­ hitekkel ellentétben az egyház elismeri azoknak a munkáját is, akik tevékenyen vesznek részt az állam irányításában. A föl­ di rend összetevőinek ugyanis, köztük a politika intézményeinek, Istentől kapott sa­ ját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Teleki Levente ötödik oldal �A diszkriminált többség Észrevételek a gyűlöletbeszéd legújabb bevezetési kísérlete apropóján TO PLEASE BE QUIET Nagyon meg kellene már oldani ezt a gyűlöletbeszéd-kérdést - gondolják a kor­ mányzati boszorkánykonyhában sündörgő bölcsek. Elvégre a gyűlölködés témája sok mindenre jó: lehet vele figyelmet elterelni a valós kérdésekről; lehet korszerű, européer színben feltűnni, mint aki életét - és szava­ zatát - adná embertársai méltóságának megőrzéséért; lehet összemosni a minden­ kori konzervatív oldalt az időnként hőbörgő néhány tucat Szálasi-fannal (ha nincs elhatárolódás a gyűlés kezdete után 30 má­ sodperc elteltével, akkor bizony egyértel­ mű, hogy a jobboldal lelke mélyén szimpa­ tizál a fasisztákkal!). A kérdés valóban súlyos. Ha a szólássza­ badság és a gyűlölködés által megsértett emberi méltóság egymásnak feszül, az el­ lentétet nehéz oly módon feloldani, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposztának se essen komoly baja (a szabadság is megma­ radjon, és a méltóság se csorbuljon). A kér­ désre a nálunknál némileg fejlettebb de­ mokráciák - mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali (á la Fábry Sándor) - is kétség­ beesve keresik a megfelelő választ, modern korunk ugyanis nem hagyja nyugodni az évszázados alkotmányos alapelveket, a tör­ ténelem kerekének új fordulatai - beván­ dorlás, terrorizmus, az emberi jogok ájult tisztelete, a régi, biztos alapok fokozatos elvesztése - új válaszokat igényelnek. A szabadság és a méltóság közti határvonalat ezek figyelembe vételével kell újrapozício­ nálni. Eközben nem árt újra felfedezni Európa szellemi, kulturális alapjait - hiszen a he­ hatodik oldal lyes válasz csak ezek figyelembe vételével található meg. Ezen gyökereket hajlamo­ sak vagyunk elfeledni, a nyilvánosság előtt kissé talán szégyellni is. Egy zsidó szárma­ zású amerikai professzor, Joseph Weiler mesélte el nekünk újra könyvében (Ke­ resztény Európa): van abban valami szim­ bolikus, ugyanakkor egyszerre gyakorlati jelentőségű, hogy „az amerikaiak a maguk emberi jogi univerzumában a szabadságra helyezik a fő hangsúlyt, az európaiak pedig a méltóságra!’ A szerző még ennél is to­ vább ment: az európai uniós alkotmány­ szerződés preambulum-vitájáról írott fejte­ getéseiben az emberi méltóságot határozza meg a közös európai jogfelfogás alapja­ ként, amelyet ő a kontinens keresztény kulturális gyökereiből eredeztet. Ennek fényében a regnáló igazságügyi mi­ niszter akár az emberi méltóság lánglelkű őrzőjeként is feltűnhet szemünkben. Ok­ tóber végén ugyanis elfogadták az általa beterjesztett törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyv módosításáról. A módosítás arra irányul, hogy megteremtse a gyűlöl­ ködés elleni fellépés lehetőségét a polgári jogban - nyilvánvalóan azért, mert a büntetőjogi megoldás bevezetésével az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának fényében a kormányzat nem mert tovább kísérletezni. A testület ugyanis 1992-ben, 1999-ben és 2004-ben háromszor semmisí­ tette meg az egyes társadalmi csoportokat „gyalázó”, tagjainak méltóságát sértő kife­ jezéseket, megnyilvánulásokat korlátozó Büntető Törvénykönyv-beli rendelkezést, amely egy darabig meglepő makacssággal újra és újra felbukkant az aktuális kor­ mányzatok kodifikációs terveiben, míg ez­ úttal egy ravasz oldalvágással a polgári jog terepén próbálkoznak a közösségek védel­ mének jogi biztosításával. A Polgári Törvénykönyv módosított szö­ vege mindazonáltal már az első szemügyre vétel alkalmával is váratlan meglepetéseket tartogat. Lássuk a szöveget! „A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy et­ nikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a sze­ mélyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társa­ dalmon belül kisebbségben lévő körére vo­ natkozik!’ Hagyjuk a jogászi szőrszálhasogatást másra a „súlyosan sértő”, sérelmet okozó magatartások meghatározhatatlan, túlzottan széles (ergo alkotmányellenes) fogalmáról, a korlátozás korábbi mércéjé­ nek jelentős (ergo az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján alkotmányelle­ nes) leszállításáról, amely esetben másodla­ gos kérdés, hogy büntető- vagy polgári jogi eszközökkel történik mindez. Mi az, hogy „súlyosan sértő”?? Elég lenne mondjuk csúnyán nézni?? Ami ennél is inkább szemet szúr: a felsoro­ lásban csak az ilyen-olyan kisebbségek sze­ repelnek, ami egyértelműen diszkriminatív a többségre nézve, amelynek identitását éppúgy meg lehet sérteni, mint bármely társadalmi csoportét. „Jogot tehát az árnya­ latnak”, mondja Illyés Gyula, de könyörgünk, jogokat a többségnek is! A perma­ nens közéleti viták-nyűglődések során a többségi identitás (értsd: a magyar) a közel­ múltban is számos alkalommal kérdőjeleződött meg, került gyalázásra, lett gúnyka­ caj tárgya. Másképpen: ha ezentúl a komp­ lett Hegedűs-családot elmarasztalhatják majd polgári perben, akkor mondjuk TGM miért röhöghet büntetlenül a markába?? És mi lesz az Egyházzal? A népszámlálások alapján 60%-nyian vagyunk mi, katoliku­ sok. Akkor ez most a többséget jelenti? Vagy csak a templomba járók számítanak? A Magyar Boszorkányegyház kaphat vé­ delmet e szabály alapján, katolikusék meg nem?? Amikor a közélet bérelt és önkéntes megmondóemberei úgyis csak a keresz­ tény egyházakkal szemben szoktak kö­ nyörtelenül kritikusak lenni? De menjünk tovább! Az új törvényszöveg megteremti annak a lehetőségét, hogy a sé­ relmet szenvedett fél konkrét azonosítha­ tósága hiányában is megállapítható legyen a jogsértés: „A jogsértő nem hivatkozhat ar­ ra, hogy sérelmezett magatartása nem köz­ vetlenül és felismerhetően a (...) sérelem alapján igényt érvényesítő fél vagy felek ellen irányult!’ Ezen felül pedig a törvény lehetővé teszi egyes társadalmi szervezetek és jogvédő alapítványok részére a per­ indítást. így megteremtődik a lehetőség egyfelől arra, hogy a közösség bármely tag­ ja érvényesíthesse a sérelemből fakadó igé­ nyét, illetve ennek hiányában közérdekű kereset indítására is lenne mód. A perindí­ tásijogosultság akkor is fennáll, ha az illető nem is szerzett tudomást a sérelmes kifeje­ zés közzétételéről, mondjuk egészen addig, amíg nem lett abból újsághír (Jóska gyere> Pestre megyünk perelni, valaki cigányozott �- svábozott, románozott, szlovákozott, boszorkányozott - egyet, mondhatják majd például az eldugott beregi falvakban). A sé­ relem tényleges bekövetkeztét, az egyének­ re lebontva ugyebár nem lehet érdemi bi­ zonyítás alá vonni, a bíróságoknak auto­ matikusan el kell fogadniuk bekövetkeztét. A törvény nem korlátozza a perindítás le­ hetőségét, ezért elvileg elképzelhető, hogy mondjuk a többszázezres hazai cigányság valamennyi tagja pert indítson, ami az igazságszolgáltatás totális megbénulását idézné elő (szerencsétlen jogsértő pedig mindenkinek fizetheti majd a kártérítést). És persze az sem elképzelhetetlen, hogy olyanok is pert indítsanak, akik külföldön élnek ugyan, de valamely Magyarországon egyébként kisebbségben lévő társadalmi csoport tagjai közé számíttatnak. így pél­ dául „zsidózás” esetén a planéta bármely, zsidó identitású lakója perelhetné a jogsér­ tőt (ekképpen hamarosan kedvelt turista­ célpont lehetünk, a nyaralás árát pedig behozza majd egy-egy kártérítési per!). Az már csak hab a tortán, hogy a vallási-nem­ zetiségi identitás számos esetben a jog szá­ mára bizonyíthatatlan - elvégre a jog által meghatározott keretek között ma mégsem lehet jogi relevanciát tulajdonítani a bőr­ színnek vagy más testi jegyeknek... Nos, a törvény végül nem vészelte át a Sán­ dor-palota veszedelmeit, a köztárasági elnök nem írta azt alá, így záros határidőn belül az Alkotmánybíróság asztalára fog kerülni. A fent említett számos megkérdőjelezhető megoldás alapján, figyelembe véve a korábbi gyakorlatot, nehéz elképzelni, hogy kiállja majd az alkotmányossági próbát. A baj nyilvánvalóan nem azzal van, hogy a törvényhozó megpróbálja fokozottabb vé­ delemben részesíteni a közösségeket, ez önmagában véve helyeselhető célkitűzés. A cinizmussal megvert ember azonban hajla­ mos azt hinni, hogy a mostani lépés csak álca, és a kormányzatnak voltaképpen tel­ jesen mindegy, mi lesz a törvény sorsa: ha átcsúszna az alkotmányossági rostán (erre kisebb az esély), akkor rendben vagyunk, ha meg nem, újra lehet egy kicsit rasszistázni, fasisztázni, xenofóbozni, ezúttal majd jól bemártva az Alkotmánybíróság tagjait is (akik nyilvánvalóan kizárólag rej­ tett Szálasista elkötelezettségből fúrhatták meg ezt a kodifikátori remekművet). Elvégre jól jöhet a politikai tőke kovácsolá­ sakor, ha mindig van mód valami vagy valaki ellen tiltakozni, és riogatni a társa­ dalmat a nácizmus újjáéledésével. Végered­ ményben, ha a konzervatív oldalon múlna, nyilván Szabó Albert lenne a belügyminisz­ ter, Bácsfi Diána felelne a honvédelemért, és rögtön újjáalakulna a Nemzeti Számonkérő Szék... Koltay András Fent kontra lent Tavaly ősszel történt valami ebben az országban. Azóta vitatkozunk, hogy mi és miért. Forradalmi hőstett vagy egyszerűen csak garázdaság kivonulni az utcákra, és barikádokat építeni, autókat felgyújtani, a televízió székházát megostromolni? Jogos rendőri fellépés, esetleg a jogállamiság kor­ rigálandó hibája vagy egy álorcájától megszabadult diktatúra önkénye nyilvánul meg a rendőr fenyegető gumibotjában, a műveleti terület fogalmában? A tavaly szeptemberi-októberi események egy év távlatából sem tekinthetők múlt­ nak, lezáratlan kérdésnek. Ugyanaz a kor­ mány van hatalmon, amely ellen utcára vonult a tömeg, ugyanazok a problémák határozzák meg a közéletet, amelyek 2006-ban kiváltották a harmadik Magyar Köztársaság legsúlyosabb válságát. De­ monstrációk, székházostrom, utcai har­ cok, barikádok az egyik oldalon; tömegbelövetés, megvakítás, rendőri brutalitás a másikon. A megvakítottak, a kivert fogúak, az igazságszolgáltatás áldozatai, a megalázottak ma sem kaptak elégtételt. A kor­ mány ma is ragaszkodik pozíciójához, s közben egyesek már paramilitáris szerve­ zeteket gründolnak félelmükben. Mi zajlik hát körülöttünk? Meddig mehet el a hatalom, meddig igazolható az erő­ szak, s meddig legitim a legalitás? Van-e civil szféra, s kell-e félnie a demokratának vagy sem? Vargha Bálinttal közösen úgy gondoltuk, hogy vitára érdemes kérdések ezek. És hol másutt, mint egy oly fakultás keretében le­ hetne ezen kérdésekről beszélgetni, amely a nevében a jog- és államtudományt és a katolicizmust együtt hordozza. Az egye­ temek a világ valamennyi szabad és demokratikus államában a politizálás, a közéleti viták nyílt terei, ahol a jövő értel­ miségijei friss lendülettel várnak választ társadalmuk általuk érzékelt problémáira a jelen értelmiségijeitől, kik nem ritkán akár tanáraik is. Az egyetem nevében is vállalt küldetése pedig, hogy kérdéseinket egy tu­ datos értékválasztás mentén fogalmazzuk meg. Akár kíméletlen precizitással, akár fájó következetességgel, akár provokatív módon, de az igazság vágyától vezérelve. Mert nem lehet egyszerre igaza a követ do­ bó tüntetőnek és a rá fegyvert emelő rend­ őrnek. Mert nem lehet egyszerre igaza az antiglobalista, nemzeti ellenzéknek és az országot uraló globalokomprádor elitnek. Valaki hazudik, valaki téved. Ha merünk kérdezni, tán az is kiderül, hogy ki. A Jogállami átmenetünk c. speciálkollé­ gium a rendszerváltással, jogállaminak állí­ tott átmenetünk jelenségével foglalkozik, de amint Varga Csaba rámutatott egy ta­ nulmányában, „a problémakörben rejlő látszólag időleges aktualitás voltaképpen mégis a jog végső létét, értelmét, jelenté­ sét, önazonosságát vallatja”. Mert a jog lé­ nyege nem a normális állapotban világlik ki, hanem a kritikus, rendkívüli helyzetek­ ben, amikor újra feltehetjük önmagunk­ nak a kérdést, hogy mi végre van jogálla­ miságunk, mi végre van jogunk. Oncél-e vagy csak eszköz, amelyhez szolgálandó érték kell? Tavaly szeptemberben, ahogy a rendszer­ váltáskor is, a magyar jogállamiságról kide­ rült, hogy öncél, melyet - úgy látszik - ön­ magában érdemes szolgálni. Állítólag. Van-e azonban válasza a jogfilozófiának a jogon kívül is? És van-e oly helyzet, mikor csak a jogon kívül fogalmazódhat meg a társadalmi tiltakozás? Mi a polgári enge­ detlenség, és - amint Varga Csaba írja má­ sutt - „mi marad meg a társadalomnak, ha polgársága engedetlenség helyett az enge­ delmesség útját választja”? Jó kérdések. Mi feltettük és feltesszük őket. A Jogállami átmenet c. speciálkollégium a tavaly őszi események apropóján két, ki­ bővített rendkívüli ülést tervezett, amelyet - némi nagyzolás okán - konferenciának nevezünk. Az első, már lezajlott szesszióban a jogtu­ domány oldaláról vizsgáltuk meg a kérdé­ seket. Varga Csaba nyitó előadásában nagyon mély, de tán csak mostanra (ki­ mondható) igazsággá érett gondolatokat skicceit fel a jog feladatáról. Hogy cél-e, vagy csak eszköz. Hogy a jogállamiság csodaszer-e, melyet elég átvennünk az őt kiizzadó nyugati kultúráktól, vagy egyet­ len nemzet sem spórolhatja meg küzdel­ meit, amelyekben a jog nem gát, de segít­ ség kell, hogy legyen. A mai magyar közállapotok feletti bölcselkedő reményvesztettség és mégis a csakazértis reménye szólt Varga Csabából. A másik két résztve­ vő, a jogvédő Schiffer András és a jogszo­ ciológus Fleck Zoltán, is ebbe az irányba tekerte mondandóját. Schiffer és Fleck azonban tényként ismerte el az alkotmá­ nyos jogállam létét, de míg Schiffer ko­ moly belső működési zavarokat állapított meg, s a tavaly szeptemberi-októberi ese­ mények kapcsán az államhatalom elsődle­ ges felelősségét hangsúlyozta, Fleck Zol­ tán efemer jelenségnek ítélte a tüntetése­ ket. A hallgatók többsége azonban inkább a Varga Csaba képviselte nézetet fogadta el. A fél 10-ig is elnyúló vita végül bebizo­ nyította, hogy eltérő valóságinterpretációk léteznek. Techet Péter hetedik oldal �Techet Péter reakciója (Síppal is, dobbal is, záptojással is, ítélet, 2007/5. szám) Láncos Petra Lea cikkére (Síppal, dobbal, záptojással, ítélet, 2007/4. szám) újabb ingereket váltott ki többekből, így a következőkben a vita további folytatásának adunk teret. A megszólított szerző válasza után egy új vitázó is beszáll a verbális küzdelembe. Aki csömört érezvén a túlzott értelmiségi nyavalygás olvastán - sürgős késztetést érezne arra, hogy továbblapozzon, kérjük, ne tegye! Közösségi együttélésünk alapvető kérdéseiről lesz szó. Ha pedig valaki még tovább akarna vitázni, javasoljuk a mindig rendelkezésre álló, hűséges kocsmaasztalt, illetve újságunk oldalait is -jövő év elejétől újra. Tyúk vagy a tojás? Örömmel tapasztaltam, hogy az ellentüntetések­ kel kapcsolatos írásom nem maradt visszhang nél­ kül, s hogy Techet Péter az idevágó gondolatait pa­ pírra vetette. Ezúton szeretnék reagálni néhány gondolatára. Hajói értettem, Techet Péter szerint Magyarorszá­ gon (még) nincs kiforrott politikai közösség („két ország van, két nemzetrész, két oldal”), így ha­ zánkban (jelenleg) a demokrácia sem lehetséges. Mivel alkotmányunk nem jelent elégséges kon­ szenzust ahhoz, hogy egy demokratikus rend ke­ retéül szolgáljon, pillanatnyilag a demokrácia já­ tékszabályai sem alkalmazhatóak. Az alapkérdés valójában a politikai tyúk vagy a to­ jás ősvitáját eleveníti fel: a politikai közösség van előbb, vagy a demokratikus rend? Az alkotmányos rend megteremtése, vagy a polgárok demokrati­ kus elköteleződése? Valójában a politikai közösség fejlődése és a demokratikus mechanizmusok mű­ ködése meglátásom szerint egymást támogató fo­ lyamatok. Míg a nemzetállami keret viszonylag homogén kulturális alapot nyújt a politikai közös­ ség fejlődéséhez, ez önmagában valóban nem fel­ tétlenül bizonyul elégségesnek. Azonban vélemé­ nyem szerint szemben a Techet Péter által vázolt statikus, esszencialista közösségképpel a politikai közösségek éppen a demokrácia nyújtotta eszkö­ zökkel emancipálódnak, illetve termelik folyama­ tosan újra önmagukat. A szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jog (a további információs szabadsá­ gokkal egyetemben) azért képezi a demokratikus rend gerincét, mert nem csupán a társadalom kül­ ső feltételeinek, de magának a közösségnek az új­ ragondolását is lehetővé teszi (deliberative constitu­ tionalism). így a demokratikus alapjogok nem csak egy előre adott közösségben működőképe­ sek, de egyben közösségképző erővel is bírnak, hiszen a társadalom politikai arculatát cizellálják miközben egyre szorosabb párbeszédbe vonják tagjait. E párbeszéd alkotmányos kereteit és korlá­ táit két alapjog jelöli ki: a fennálló paradigmák megkérdőjelezését, a meggyőzést lehetővé tevő szabad véleménynyilvánításhoz való jog valamint párbeszédben résztvevők egyenlőségét biztosító, és marginalizálódásukat kizáró emberi méltóság­ hoz való jog. E két alapjog „bevetését” nem kell egy homogénebb közösség eljövetelére halasztanunk, hiszen éppen ezzel húznánk ki társadal­ munk alól a demokrácia szőnyegét és gátolnánk a közösség folyamatos egybeforrását és differenci­ álódását. E játékszabályok elfogadása önmagában elégséges konszenzust kell, hogy jelentsen a civil politikai küzdelmek keretbefoglalására függet­ lenül a vitatott téma természetétől. (Ha azonban a nagy politikai kérdések jellegéből akarunk követ­ keztetni arra, hogy valóban politikai közösséget alkotunk-e vagy sem, akkor csak vessünk egy pil­ lantást a nyugati demokráciákban aktuális politi­ kai kérdésekre. Látni fogjuk, hogy ugyanazok a „létkérdések” határozzák meg a politikai küzdel­ mek napirendjét, mint hazánkban. Kétségbe vonható-e ezek alapján pl. a francia vagy német poli­ tikai közösség léte?) Végül, óva intenék attól, hogy bármelyik „oldal” tartós győzelmét kívánjuk, hiszen alkalmasint az­ zal találnánk szembe magunkat, amin a rendszer­ váltás óta eltelt szűk két évtizede sem sikerült ma­ gunkat túltennünk. Láncos Petra Lea Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Márpedig demokratikus nemzetállam vagyunk, s ezt cáfolni meghaladott próbálkozás. Persze, az már egészen más lapra tartozik, hogy ez vajon jó-e, avagy sokkal inkább hátrányos számunkra. Kis ha­ zánk bő 90 ezer km2-ét magyar ajkú, magukat ma­ gyarnak valló népek lakják. Könnyen lehet, ha kép­ zeletben kintebb tolnánk határainkat, ezen állítás továbbra is fenntartható volna (ez azonban jelen körülmények között másodlagos). Ha Franciaor­ szág félmillió km2-es területét egy ötödére csök­ kentenénk - eltekintve az utóbbi években beván­ dorolt afrikai és kelet-európai betelepültektől attól még továbbra is fennmaradna a francia nem­ zetállam. A több magában foglalja a kevesebbet. A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság cáfolatától Techet Péter kollégám majdhogynem eltekintett, így e fogal­ mat nekem sem kell védelmembe vennem, pusz­ tán megjegyzem, ha nem jogállamban élnénk. Egyetemünk nem működhetne, s valamelyik ko­ rábbi cikkemért most épp börtönben ülnék. Ami pedig a mi kis képviseleti demokráciánkat illeti... Szabadon, politikai, társadalmi, erkölcsi, vagyis: úgy-ahogy világnézeti orientáltságunk szerint vá­ lasztjuk meg képviselőinket, akik ugyancsak sza­ badon képviselik saját, s ki tudja még kiknek az érdekeit. Már a Nemzeti Múzeum lépcsőin meg­ fogalmazták őseink igényüket: felelős kormányt! Ebből azóta sem lett semmi, és igencsak kérdéses: valaha is lesz-e belőle valami. Mintha a siralomház­ ban kitöltetnének egy űrlapot az elítélttel: milyen halált szeretne? Sortűz, akasztás, villamosszék, in­ jekció? Igazából nem mindegy? Persze, szép gesz­ tus meg minden, és tényleg nem mindegy, hogy mennyit agonizálunk: perceket vagy órákat, de a vége ugyanaz: The End. A célokat már rég nem mi választjuk, pusztán az eszközöket. Ami, valljuk be, elég lehangoló. Fel kell tennünk tehát a kérdést, ha a demokrácia korunk mainstream-je, vajon meglovagoljuk azt, nyolcadik oldal vagy fuldoklunk benne? Elég, ha kinézek az abla­ kon a békásmegyeri betondzsungelre, és minden­ felé surf-bajnokokat látok! Ja, mégsem. Sokkal in­ kább úgy fest a kép, mint valami temetőben, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki magának visz virágot és gyújt gyertyát. Kilátástalanságról akkor beszélhetnénk, ha kormos volna az üveg, de kérem szépen, itt még ablak sincs! Két ország van, két nemzetrész, két oldal, leg­ alábbis ezt állítja Techet Péter kolléga úr. Vegyük csak sorba és cáfoljuk meg ezt az igen komoly, bár hatásvadász állítást. Egy az ország, még, ha határa­ ink majdnem annyit vándoroltak is az elmúlt mil­ lenniumban, mint lóról nyilazó őseink. Egy a nemzet, mert ha nem így volna, a schmitt-i fogal­ makkal operálva polgárháborús viszonyok kö­ zepette élnénk. Hiszen ha a politika politikaivá válna, nem a BKV fogdmegjeivel hadakoznánk a metrón, hanem módszeresen egymást irtanánk. Mind ugyanazt szeretnénk: jobban élni, mint teg­ nap. Nem úgy, mint ahogy kampány idején a pla­ kátokon volt olvasható, hanem csak itt belül... Erezni akaijuk azt, hogy munkánkkal családun­ kat, környezetünket és országunkat szolgáljuk. Dőreség volna azt állítani, hogy egy baloldali a kommunizmust, egy jobboldali pedig a nagy Ma­ gyarországot építené. Persze valóban vannak szél­ sőséges táborok, de olyan meg kell, nem igaz? Megadja az egész bukóját, pont, mint a szegfűszeg a meggylevesbe: jó, ha van benne, de ne együk meg, s Ita mégis, hát nem halunk bele. S végül, ami a két oldalt illeti, ebben igazat adok a kolléga úr­ nak, de nem úgy, ahogy ő szeretné, ha szeretné! Hiba volna horizontálisan tagolni a társadalmat, s határvonalat húzni nyugat-kelet, bal- és jobboldal közé. Vagyunk mi, s vannak ők. Azonban egész nap járhatja valaki a várost, őket nem fogja észre­ venni. Mert ők ott fent vannak, hozzájuk csak re­ ferendumok formájában jut el az ima. Van egy egységes nemzet, mely a perifériára szorult saját határai között, s van egy országgyűlés ellenzékkel, látszólag hadilábon állva a mindenkori kormány­ párttal. Kilenc millió ember a homokdűnék kö­ zött, ezer ellenében, akik az oázisban hűsölnek. Két oldal. Egy gondolatébresztőt hagynék csak cikkem végé­ re. A demokratizálódás sok nagy nemzetnek hozta meg a maradandó sikert a 17-18. században, mely máig kihat világunkban elfoglalt vezető helyükre. Az angol polgári forradalom, az észak-amerikai ál­ lamok függetlenségi harca, majd pedig a Bourbo­ nok megbuktatása, ami a modem francia állam alapmozzanatának tekinthető. Ok joggal méltatják a demokráciát. A magyar, osztrák, orosz, német, olasz köztársaságok mind rövid életűek voltak, s az uralkodás joga nagy kvalitású, szuggesztív személyek kezébe került, mely rendszerek - egy kivételével - a II. világháborúban összeomlottak. Most újra demokráciában élünk, de vajon meg­ hozta végre ez az eszme az oly áhított nagyságot? Nem lehetséges, hogy egyes uralmi formák nem illenek bizonyos népek karakteréhez? Miért kell akkor erőltetni? A franciák szeretik a csigát, az an­ golok tejjel isszák a teát, a bajorok szeretik a kol­ bászt sörrel (sztereotípia), az oroszok a vodkát, a magyarok pedig a székelykáposztát. Kiskoromban spenóttal tömtek, most utálom, habár még mindig jobb, mintha csigával tették volna ugyanezt! lakács Gergely �Vagy igen, vagy nem Viszontválasz Láncos Petra Lea Tyúk vagy a tojás? c. cikkére Láncos Petra Lea válaszcikkében az én schmittiánus ihletettségű gondolataimmal a deliberatív de­ mokráciát szegezi szembe, mondván, akár van kö­ zösség most, akár nincs, akár van politikai harc, akár nincs, a kiút csak a vitán keresztül vezethet. A vita viszont eleve feltételezi, hogy valamiben egyetértünk, azaz mégiscsak valamilyen értelem­ ben véve közösség vagyunk. A deliberatív demok­ rácia tehát - azontúl, hogy, amint a liberalizmus, úgy ő is, „az ellenséget (...) a szellemi oldal felől a vitapartner fogalmában kísérelte meg feloldani” (Cári Schmitt: A politikai fogalma, 20. o.) - léte­ zőnek veszi azon kereteket (demokratikus közös­ ség), amelyeknek kialakítása lenne végül is a fel­ adat. Noha logikailag ez ellentmondás, a valóság­ ban még lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a vitanemzet preszupponált létében bízva akarják meghaladni a jelenlegi állapotokat. A valóság akár igazolhatja is őket. Vagy nem. Egy olyan vita azonban, amelyben az egyik oldalon Cári Schmitt áll, a másikon meg a deliberatív tábor, eldönthetetlen, mert egészen más fogalmakkal ír­ nak le valami egészen mást. A vita fogalmi lénye­ ge, hogy azonos rendszeren belül gondolkodjunk. (Egyébként ezen metodológiai megjegyzésem is Schmittet igazolná, aki tán kuncogva tárja szét ke­ zét, mondván, mégiscsak neki van igaza, amikor a politikum fogalmát a harccal, a közösségét a ho­ mogenitással, a vitát pedig az ellenséghez való szegődéssel azonosítja.) Miről is van szó azonban? Láncos Petra Lea szerint a közösség a vitában érik, s ezen vitában valamenynyi vélemény szabadon megjelenhet, mert - ahogy azt John Stuart Mill is megjegyzi - nem tudhatjuk, hogy később melyik válik hasznossá. A szabad közvita egyrészről gondolkodni tanítja a nagyérde­ mű közt, másrészről tiszteletre nevel, elfogadásra, s ezek biztosítására kialakulnak azon keretek (alapjogok), amelyek között immáron úgy folytat­ ható a vita, hogy annak lefolyása és eredménye is az így kialakult közösség érdekeit szolgálja. A vita alakítja ki és tartja fenn a közösséget. De! Meddig mehet a vita? Megkérdőjelezhetem-e a másik poli­ tikai létét, közösségen belüliségét, hasznosságát? Ha nem, miért nem? (Ha igen, akkor Schmitt örömmel kapcsolódik vissza a cikkbe, de most hagyjuk ki az öreget.) És miért gondoljuk azt, hogy a vita feltételei mindenki, minden társadalmi csoport számára azonosak? Konkrétan: ha egy rendszerváltás után a korábbi diktatúra haszonél­ vezői hasznaikkal együtt jelennek meg a demokra­ tikus homokozóban, milyen érvekkel győzhetnénk meg őket, hogy hagyják a homokozón kívül ko­ rábban megszerzett műanyag lapátjaikat, és mondhatnánk-e azt, hogy önmagában a homoko­ zóba se jöhessenek be? Ha nem, miért nem? (Ha igen, Schmitt megint tudná a választ.) És miért gondoljuk azt, hogy a közérdek a vita során kiala­ kult kumulatív érdekösszeggel azonos? Nem akarhatnak a köz egyénei olyat, ami nem a köz ér­ deke? A deliberatív demokrata kizárná a vitából a rasszista érveket ugyanúgy, mint a leninistákat, és nem fogadná el, hogy egy rasszista (leninista) többségű társadalom rasszista (leninista) alapú konszenzusra jusson a köz jövőjét illetően. Miért nem? (Ennek tagadására csak egy esszencialista közösség és valamilyen természetjog lenne képes, eleve igazolhatatlan tilalomfákat állítva persze.) Nos, a deliberatív demokrácia eszméje ugyan na­ gyon szép, csak túl absztrakt és túl optimista. Úgy véli, hogy a közösség egy formális vitában majdan úgymond kialakul, és egyébként is mindenhol ugyanúgy, azaz a vita révén; másrészről az embere­ ket egyetérteni képes, racionálisan gondolkodó, meggyőzhető lényeknek tartja. Ha így volna, való­ színűleg nem lenne sehol sem polgárháború, és a hazai autonóm jobboldali csoportoknak elég lenne adni egy Kis János összest, hogy letegyék kezükből az épp meggyújtott Molotov-koktélt. Élnék a gya­ núperrel, hogy Kis János után is (vagy tán pont azért:) szintén elröpülne az a koktél. Mert meggyőzhetetlenek vagyunk egymás számá­ ra. Mert irracionális hiteken alapuló mítoszok vé­ dik minden politikai szereplő egyéni igazát, és már nem csak azt nem tudjuk, hogy ki mucsázott, zsi­ dózott legelőször, de az sem számítana, ha jelent­ keznének az illetők. Mert a politikai harc lényege nem gazdasági, er­ kölcsi, esztétikai (stb.), hanem maga a harc. És nem lehet Schmittet nem idézni e helyütt: „A po­ litikai = pártpolitikai egyenlet akkor lehetséges, ha az átfogó, minden belpolitikai pártot és ellentétes­ ségeiket átfogó, relativizáló politikai egység (az »állam«) elveszti erejét és ennek következtében az államon belüli ellentétek nagyobb intenzitásra tesznek szert, mint a másik állammal szembeni közös külpolitikai ellentét? (i. m., 22. o.) Azaz nem azért van Magyarországon politikai közösségen kívüli létállapot, mert pártok működnek, eltérő programokkal, hanem azért, mert az ellentétek in­ tenzitása erősebb, mint a nyugat-európai belpoliti­ kában. Láncos Petra Lea szerint Nyugaton is a „létkérdések” adják a közéleti viták tárgyát. Pedig nem! Nyugaton a political correcíness véleményszű­ rőjén belül nem minden felvethető kérdés vetül fel. Nyugaton a konzervatív jobboldal valóságin­ terpretációja a hatvanas évekre végső vereséget szenvedett, s így mára a kinti közbeszédet egy alapvetően liberális nyelvezet dominálja. (Ami nem biztos, hogy baj.) A politikai közösség tehát kint letisztult, s a létkérdések megválaszolása után már csak derivativ kérdések képezik a viták tárgyát. Ezen letisztulás ára azonban a sokszínűség szürkülése, unalmasítása. Nálunk nem így van. Nem én, de a vitaindító cikk ismeri ezt el. Ha azon jelenségek, amelyeket Lán­ cos Petra Lea tanárnő elítél, vannak (márpedig vannak), akkor nem mondhatjuk azt, hogy ne le­ gyenek, pusztán megállapíthatjuk, hogy Magyaror­ szágon még nincsen politikai közösség, nincsen olyan egységes nyelvezet, amelyen belül értelme­ sen lefolytatható lenne bármely vita. Carl Schmitt elismeri, hogy mára (értsd: már a hatvanas évekre) sincs lehetőség homogén közösséget teremteni, így az állam, mint „konkrét, egy történelmi kor­ szakhoz kötődő fogalom” (Carl Schmitt: Verfas­ sungsrechtliche Aufsätze aus den Jahren 19241956, 373. o.), megszűnt. Helyette nem a deliberatív, a vita által homogenizáló állam, hanem a szabadság választandó. Mint antietatista és szabadságszerető egyén, csak örülni tudok mindennek. Nem szeretnék oly „or­ szágban” élni, ahol nem lehet valamely történelmi tényt tagadni, ahol nem lehet valamely kisebbséget szidni, ahol nem lehet záptojással véleményt nyilvá­ nítani, ahol valamely közösségi érdek nyomná el véleményemet vagy (urambocsá) tojást dobó vá­ gyamat. Carl Schmitt huncut anarchizmusát választom in­ kább, mint a liberális demokrácia véleményegysé­ gét. Még akkor is, ha néha tán kényelmesebb poli­ tikai harcoktól mentesen élni. Ha meg kevésbé akarunk elméletieskedni, s csak a vitaindító cikkben jelzett jelenségekre koncentrá­ lunk, szintén le kell szögeznünk egy s mást. 1. A tojásdobálás nem „üres vélemény”, mert tartalmi véleményt nem csak verbális, hanem más aktív módon is ki lehet fejezni. Egy „mongyonle” kísé­ retében eldobott záptojás nagyon is érthető (deskriptive tehát tartalmi) érv 2. Itt, a keleti vége­ ken mindig szokás Nyugatot idézni. Nem kima­ radva e népszokásból, utalnék néhány nyugat-eu­ rópai tüntetés jellegére. Repül ám ott is záptojás! Az, hogy kint elsősorban az autonóm baloldali, míg itthon az autonóm jobboldali csoportok élnek ezzel a lehetőséggel, remélem, önmagában még nem gond. 3. A homogenitás hiányát nem úgy kell feloldani, hogy a liberalizmus létválaszait fogadjuk el, hanem tudomásul véve, hogy létkérdésekben egy nem-homogén társadalomban nem tudunk megegyezni, az egyes vélemények bármilyenkénti érvényesítését elfogadjuk mint létező jelenséget. És esetleg igyekszünk a magunk igazát segíteni. Hol cikkben, hol záptojással. Vagy nem. liehet Péter kilencedik oldal �A fiatal Petőfi Avagy a Quimby vagy a magyarnóta szolgálja-e jobban a közt? Nincs Szabó család, sem műdalcsokor az ét­ vágyhoz, s néhányan már a közszolgálatiságot temetik. A Magyar Rádió új vezetése, az MSZP és a Fidesz támogatását egyaránt el­ nyert Stich György valódi reformokat, valódi megújulást ígért a néhol örcgurasan csordogá­ ló programfolyamban. A korábban a nyugdí­ jas otthonok állandó háttérzajaként működő Petőfi Rádióból emerkettőpetőfi lett (néme­ lyek szerint már ezen tény is mutatja, hogy percekre vagyunk a kollektív nemzethaláltól, inkluzíve a spcngleri Nyugat alkonyával), és az új adó a nap huszonnégy órájában ún. könynyűzenét játszik. Botrány. A nyugdíjas ott­ honok lakói már-már barikádokat akartak emelni, s a Kabarécsütörtök - Szabó család magyamóta szentháromságát írták lobogóik­ ra, de aztán egy jogvégzettnek eszébe jutott, hogy egyszerűbb bemószerolni az új adót az óertéténél, mén és állítólag nem közszolgálatiság az, ha nincs Farkasházy Tivadar meg Akácos út. A Médiatörvényből nem igazán derül ki, hogy miért szolgálnák a köz nagyobb érdekét Hofi Géza unott poénjai, mint egy kortárs magyar alternatív zenekar szövegei, vagy egy immá­ ron hatvanéves, tehát már nem is annyira könnyű zenei irányzat képviselői. Lássuk tót ezért, hogy mi is az a köz, és mi is lenne az ő szolgálata? Arisztotelész szerint a közösség még a közös értékekre alapozott, természetes közösség, s némivel később Cári Schmitt sem állít mást, amikor a demokrácia szükségszerű feltétele­ ként ír a homogenitásról. Tehát, ha a Dunán­ túlon tömörülnének a Szabó család rajongói, és a Duna-Tisza-közébe húzódnának vissza a nujazz rajongók, bizonyosan nem lenne vita tárgya, hogy mit jelent a közszolgálati rádió náluk. De mi legyen velünk, szerencsétlen ma­ gyarokkal, Tiszán innen és Dunán túl, akik közül néhányan a magyamótát szeretik (igen, úgy tudom, van ilyen alfaj a magyarságon be­ lül, mintha valahol már olvastam is volna ró­ luk), mások meg Ákosra esküsznek, némelyek pedig a csendre? Talán a preaufklérizmus gondolkodói is ilyen dilemmák előtt álltak, midőn megfogalmaz­ ták nézetüket, miszerint a posztkonvencionális államban nincs már olyan összetartó erő, tar­ tizedik oldal talmi elem, amely egyaránt elfogadható cél lehet a közösség egésze számára. így vagy abszolutizáljuk valamelyiket a társadalomban kurrens vélemények közül, és erőszakkal kényszerítjük a többiekre, vagy pedig belátjuk, hogy nem a jóságos Állam bácsi feladata célokat szabni, pusztán annyit várunk el tőle, hogy megteremtse azon kereteket, amelyek között mindenki követheti saját individuális életprogramját, és amelyek között lehetőség van értelmes vita során a közös ügyekről is valamiféle kompromisszumra jutni. A liberális, deliberatív demokrácia erről szól. Milyen legyen akkor egy liberális, deliberatív demokrácia közszolgálati rádiója? Három lehetséges (és ebből kettő meg is való­ sítható) opció kínálkozik. Az első megoldás szerint valamennyi társadalmi csoport a köz pénzéből saját fórumot létesíthetne, azaz nem csak emerkettő lenne alternatív zenékkel, de emerszázhuszonkettő is, amely meg esetleg a hazai raí-rajongók igényeit kielégítve, napi hu­ szonnégy órában sugározná a maglircbi és közel-keleti slágereket. Azaz mindenkinek rá­ dióadót! Akár személyeset is! Az állam pénzén állíthassa össze mindenki a neki tetsző mű­ sort. Egy ilyen ötletnek a technika, a józan ész és a költségvetés szabhat határt. A másik lehetőség, hogy eleve elbúcsúzunk a köz és a közszolgálat patetikus fogalmaitól, és kijelentjük, hogy majd a piac mindent megold, majd a piacon kialakulnak a választható alter­ natívák. Rock, opera, jazz, etno, rap, klezmcr, stb. Ha lesz igény, lesz rádió is, elvégre a kapi­ talizmusban a kereslet kínálatot szül. (Ne­ künk, akik már nem a vasfüggöny rosszabbik oldala mögül vágyakozunk a kapitalizmus iránt, hanem a kellős közepében élünk, bizo­ nyosan mosolyra húzódik a szánk ezen gondo­ latoktól, amelyeket tán már Bauer Tamás is unalmában tart még mindig igaznak.) Akinek jó magyar zenék kellenek, ne az állam pénzén akarja őket tóllgatni, mondják ma is az új Petőfi kritikusai, akiket persze még vé­ letlenül sem zavart az, hogy a Szabó családban viszont a jó magyar zenék rajongóinak pénze volt benne évtizedeken keresztül. A hayeki megoldással az is gond, hogy nem biztos, hogy minden igény mögött terem tőke­ erős csoport. Bár az az állítás, hogy az or­ szágosan fogtótó magyar rádióadók (Danubi­ us, Sláger) azért kényszerülnek borossbochkort és egyéb trutymót sugározni, mert ezt kívánják a népek, kissé delegitimálódott azáltal, hogy az új emerkettőpetőfi az arculat­ váltás óta nagyobb hallgatottsággal rendelke­ zik, mint tójdani, nagyonközszolgálati korsza­ kában. Azaz mintha mégis élne e kies hazában, valahol alant és kussban, egy számottevő ré­ teg, amely ugyan nem zárt le még hidakat a Sláger Rádió népbutítása miatt, de messziről kerülte a rádiókészülékét évek óta (liacsak nem tudta valahogy behozni a Rádió Cafét, de vidéki harcostársaink erről álmodni sem mer­ hettek). A piaci megoldás tehát azt kívánná, hogy szüntessük meg a Magyar Rádiót mindenes­ tül, s imádkozzunk a Nagy Fénylő Piachoz, hogy adjon nekünk olyan rádióadót, amelyre vágyunk. Ez a szemléletmód persze eleve feltételezi, hogy a köz érdeke egybeesik a köz­ érdekkel. Azaz, hogy a közszolgálat a minden­ kori köz kiszolgálását jelenti, s ha majd a nagy­ érdemű köz nem fog igényes zenét akarni, tót megkapja azt, ami kell neki. Ezen relativista nézet szerint nincs jogunk különbséget, értékrangsort felállítani, s nem tehetjük közneve­ léssé a közszolgáltatást. A szabad egyén majd eldönti, hogy mit néz, hallgat, s tó netán a ros­ tán pont az fog kiesni, amit mi értékesnek tar­ tanánk, ne akaijuk a többségre erőszakolni saját ízlésünket. Á kultúra csak annyi, ami kö­ rülvesz minket. Ha a mi kultúránk szőrtelenített mellkasú énekes fiúkat, a kelleténél na­ gyobb mellű énekes lányokat és kétsoros, öt szavas szövegeket termel ki, akkor tudomásul kell venni, hogy ilyen korban élünk. A köz­ szolgálat szolgálja ezt. Ausztriában például a közszolgálati ORF könnyű zenei rádióadója, az Ö3 erre állt rá, s kínálata nehezen külön­ böztethető meg a mi Danubiusunkétól. Ott az a közszolgálat. Szerencsére, a mi kultúrpolitikusaink, amikor John Stuart Millre lúvatkozgatnak, tudják, hogy az angol filozófus szabadságfogalma csak egy valamiként nevelt társadalomban ér­ vényes. Nem a világra meztelenül és lucskosan kiköpött emberek, tónem a nevelt, kulturált emberek szabadságát kell szolgálnia egy köz­ szolgálati adónak, s tó Magyarországon az or­ szágjelentős része el van (volt) zárva a hazai és külföldi zenék egy jelentős (jobbik) részétől, akkor igenis a szó legnemesebb értelmében vett közszolgálat az, amit az új Petőfi tesz: el­ vinni Joc Zawinult, a Quimbyt, a Morcheebat, a Hcaven Street Sevent, az Amorf Ördögöket (stb.) Nyírbátorba is. Ha Magyarországon le­ het Bartók adó, amely a komoly zenét játssza, s még senki sem kérdőjelezte meg létjogosult­ ságát, azaz: ha Magyarországon nem relativizáltuk még el a kultúra fogalmát, igenis emel­ jük be ebbe a kultúrába a könnyű zene arra méltó részeit is, s sugározzuk országszerte. Mert a közszolgálat nem a köz kiszolgálását, hanem egy közérdek képviseletét jelenti. A közszolgálati adónak nem a pillanatnyi tet­ szésindexek alapján kell összeállítania a prog­ ramját, hanem sokkal inkább valamiféle nem­ zet- és kultúrastratégiai tervek szerint. De ez nem jelentheti önhibernálását sem. A közszol­ gálatnak együtt kell mozognia a kultúrával. És talán ennek a kultúrának sohasem volt része az ízléstelen magyar műdal, de részévé válha­ tott a jazz vagy a rock az idők során. Az új Petőfi totót közszolgálati adó. És nem azért, mert növekszik a tóllgatottsága (tehát mégiscsak szolgálja valamely köz ízlését), ha­ nem sokkal inkább azért, mert a magyar és nemzetközi kultúra teljességét nyújtja másik két testvéradójával. Aki prózában szereti halla­ ni, annak ott a Kossuth. Aki az ún. komoly ze­ nében, annak ott a Bartók. És végre lett egy adó, amely számára a kultúra nem az elefántcsonttomyot (Bartók), de nem is a posztkádári pocsolyát (ex Petőfi) jelenti. És ez jó. Vagy legalábbis nem rossz. Techet Péter �Dsida Jenő 100 éves Akad úgy, hogy évekig járunk valahova, olyan helyre, ahol érzünk valami megmagyarázhatat­ lan!, és nem tudjuk megmondani, mi is az való­ jában. Aztán egyszerre, egy újságban elejtett megjegyzésre, vagy a polcról találomra leemelt könyvben lapozgatván belénk hasít a megvilá­ gosodás: hát ezért...! Ha útba esik, évek óta megállók a kolozsvári Fürdő utca egyik házánál, baráti vizitációra. Az utca máig érintetlen, még Funar keze sem ért cl idáig. A barátságos, nagy fák mögé búvó házak a századelő békés, fejlődő polgárvárosát idézik. Belül roskadozó könyvespolcok, makacsul bi­ zonygatva a tételt, bizony a megmaradás a könyveken is múlik, még ma is. Az utca levegő­ jébe szimatolva éreztem valami furcsa illatot, behunyva a szemem úgy tűnt, mintha rohanvást peregnének visszafelé az eltelt évtizedek, és az 1900-as évek kincses Kolozsváréba futnánk vissza. Egészen addig nem értettem ennek okát, amíg meg nem tudtam: Dsida Jenő a szom­ szédos házban, a ma Pavlovnak csúfolt Fürdő utca 14. szám alatt lakott haláláig. Eddig csak házsongárdi sírját látogattam, most végre, rövid időre, „szomszédok” lettünk. Na és? Kicsoda volt ez a Dsida, aki idén ünne­ pelné századik születésnapját? Egy régi, kivesző­ ben lévő mesterség művelője volt, kétes alak, amolyan költő-féle. „Szigorú, szakszerű kriti­ kus azt is mondhatná, hogy ez a vitathatatlanul nagyon tehetséges és sajnálatosan fiatalkorban meghalt erdélyi költő világéletében közhelyek­ ről írt. Igen ám, de ezek a közhelyek: szerelem, természet, együttérzés a szenvedőkkel, öröm olyan jelentéktelen kellemetességek miatt, mint üldögélni egy liavasi vendéglőben, sétálgatni egy kutyával, nézni egy rügyező faágat. Ezek a köz­ helyek: maga a mindennapi élet. Aki ezeknek örül, és örömét másokkal is közli, az szebbé te­ szi embertársai életét is. Petőfitől tudjuk, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Dsida Jenőnél aliglia szerette valaki is jobban a virágokat. És az olvasó valahogy úgy képzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehet rossz ember; sőt minél többet olvassa, annál jobb em­ ber lesz belőle. Ez a szelíd poéta megtanít gaz­ dag lelki életű, szelíd embernek lenni!’ - írja róla Hegedűs Géza. Élettörténete tragikus: gyermekkora óta kínzó szívbetegségével együtt élve pontosan tudta, hogy nem adatik neki hosszú élet. A trianoni Erdélyben éli rövid alkotó éveit, így művészeté­ ben ott lüktet az örökös fájdalom, ugyanakkor mégis mindennap mcgünncpli az életet - mert élni jó. Psalmus Hungaricusát ismeijük legin­ kább: „Vagy félczcmyi dalt megírtam /se szót: magyar, / még le nem írtam. / Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. / Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott,,te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!” A vers a trianoni magyarság talán legszebb, legnagyobb hatású hitvallása, nem vádol, nem gyűlöl, csak eltökélten - szeret. „Minden este valamelyi­ künknek fel kellett olvasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933ban vagy 34-ben lehetett - Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felolvasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. liidod, abban az évben bejárta Franciaország legszebb vidékeit, és vala­ hányszor szép vidéket látott, mindig Magyaror­ szág és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemé­ ben. Ekkor felállt Kós Károly - barázdás arcán hullottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!« Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép napokra, amiket ott cltöltöttünk..!’ - írja Wass Albert a marosvécsi Helikon írótalálkozók em­ lékét felidézve. Dsida 1937-ben, harmincévesen veszi nőül szerel­ mét, Imbcry Melindát, nászukat Márton Áron áldja meg a Szent Mihály-templomban. A költő egy év múlva halott. „Kolozsvárt mindenki ismerte, mindenütt ott volt, mindenhol otthon volt. Akármelyik kávéházba vagy vendéglőbe mentél, biztos lehettél benne, hogy Dsida már ott van vagy öt percen belül megjelenik. De ma­ gántársaságot sem lehetett nélküle elképzelni, legalább is nem, ha irodalomról volt szó. Sosem értettem, mikor ér rá dolgozni, aludni, otthon lenni, magánember lenni. Különös csendes és ironikus nyugtalanság hajtotta helyről-hclyre. Mindig jókedvű volt és egy percig nem volt egye­ dül. Egy évvel ezelőtt úgy látszott, hogy felhagy a nomád életével. Jó állást kapott, meg is nősült, boldog volt. Debrecenben láttam utoljára, nászúton volt, komoly és nyugodt volt. Azt laallom, aztán nagyon sokat szenvedett!' - írta Szerb An­ tal a Nyugatban megjelent nekrológjában. Dsida már 1936-ban megírta Sírfelirat című négysorosát, a város felett nyújtózó Házson­ gárdi temetőben, a családi sírbolt homlokzatán olvasható: „Megtettem mindent, amit megte­ hettem, / kinek tartoztam, mindent megfizet­ tem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását!’ A legkevesebb, mit megtehetünk, hogy nem felejtjük X felejthe­ tetlen Dsida Jenőt. Nem neki, nekünk igazán fontos. Capt. Charles Ryder Dsida Jenő: Kerülöm a nevedet (Erdély) Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok, sebes, mély vizeid bennem zúgnak. Ma órákon át gyermekes örömmel néztem, hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson s mikor a szabályos, négyszögű lékből halat rántott ki valamelyik, úgy-e hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet, melyet káromkodó kocsisok és esküdöző kalmárok szájából hallok, melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s plctykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva, mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon, mint egy ócska köszörűkő és már-már semmit sem jelent. Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom, hogy valaki vagy, magok csiráztatója, emberek álma, kicsi őzikék együgyüsége, szálerdők erős magosba-húzója, apró madarak énekeltetője. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent, vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel, átlehelni a lelkemen, mint a legtitkosabb, legédesebb hangulatot, mely egyedül köt a földhöz, drága nyomorúságaimhoz. Mint a napot, mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg, mikor lehull a hegyek mögé. (1930) Dsida Jenő: Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös, árnyas szobában kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva kiabálni miden ablak alatt: Szakadt lelkeket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! A Dsida-család kriptája a házsongárdi temetőben (1930) tizenegyedik oldal �Jogászvilág régen „Dorbézolás után késeit is” Azok számára, akik panaszkodni merészelnének az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül alkalmaz­ ta is azt: két balszerencsés hallgatófejét vesztette el­ követett vétségei miatt. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben teljesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. „Az egyetemek testületi szervezetének és ki­ váltságos állásának következménye volt önálló bírói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyetemek jogaival felruháztatván, e kiváltságban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majdnem kizárólag szerzetesek lévén, az egyetem bírói hatóságát, a király által előkelő jogtudós fő­ urak és nemesek közül nevezett egyetemi bíró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egye­ temi biró tisztét az első, báró Esterházy Dániel, a nádor öcscse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más he­ lyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletkezése után súrlódások tá­ madtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgál­ tatta, kiket egy polgárnak sértegetése miatt, Bozó Dániel a város bírája elfogatott, és a ta­ nács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólí­ tására, a prímás és nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgáltatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. november 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fogva czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes tanulót elfogatott, az egyetemi biró Esterházy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette!’ íme egy újabb kedves epizód az egyetem történeté­ ből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. tizenkettedik oldal Sokan akadnak, akik olykor számonkérő hangnem­ ben beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúsko­ dó szabályairól - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítása előtt, a kir. helytartótanács a joghallgatókat az egyetemi szabályok szoros megtartására kö­ telezte, a leczkék hanyag látogatóit az egye­ temi polgárok sorából kitöröltetni rendelte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára meg­ állapítottak szerint lettek szerkesztve, a jog­ hallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedel­ műk elegendő okát mutatják ki; - azokat minden nap misére, ünnep- és vasárnapon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való részvételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdetétől sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmaradni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, engedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A do­ hányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsök­ kel ellenkezik, az adósságcsinálást megtiltot­ ták, és ez utóbbi intézkedésről a város polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyílt be­ leegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt el­ vesztik!’ Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy elsősorban a negatívjelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elltarapódzásának. Álljon itt újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képetfest a régmúlt idők jogászijairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! „A jogászifjak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pana­ szokkal van tele. A XVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának számos tanujelével találkozunk. A XVII. század köze­ pe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és katonai őrséggel. Nagyszombatban is egymást érték a panaszok a jogászok véres verekedése, engedetlensége és fegyelmezetlensége miatt. A vallásgyakorla­ tokból, ahol csak lehetett kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pe­ dig a kari igazgató kari ülésben carcerra (bör­ tönbüntetésre) ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az el­ ítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocsmában egy orvost kezén karddal sú­ lyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadá­ lyozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, lordai György kihágásairól, melyek azonban korántsem voltak egyedülál­ lók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kez­ detén szállásán nagy verekedést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamen­ tum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szál­ lásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihá­ gásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt támadott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási Ígéretében bízva, tekintettel nemessé­ gére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes magyar­ országi tanintézeteknek a királynő akaratából kirendelt protectora a fegyelmezetlenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihá­ gásainak elejét vegye, az egri jogakadémia pél­ dájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizo­ nyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igazgatónak be kell nyúj­ tani!’ Tovább haladva a régmúlt jogászifjainakfegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszerzett bölcsességekre, jótanácsokra lel­ hetünk. .. A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: „...Az, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az ifjak az egyetem elvégzése után egészen más erkölcsi viszonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmó­ dot folytatott, az egyetemen sem lehetett an­ gyal. Ha megvizsgálják a mai gyakornokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előttiekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismémé az akkori juratusok naponként elkövetett kihágásait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az utcákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a já­ rókelőket különösen éjjel megtámadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, utcákon és köz­ �tereken gyakran verekedéseket keltettek, me­ lyek a lakosság nagy veszedelmével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkosságokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésére katonaságot is kellett a városba hívni, amelyek eltartási ter­ hét a pestiek, akik azelőtt attól mentesek vol­ tak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen ifjúságból némelyeket javító bün­ tetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfe­ lől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartózkodnak, hanem bizonyos ko­ molyságot, különös jellembeli és erkölcsi sért­ hetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeiknek legnagyobb részben isme­ retlenek voltak!’ No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szük­ ség: „...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szóra­ kozó helyeket látogatták és az ott talált hallga­ tókat hazatérésre szólították fel. Még szülők társaságában sem volt szabad ezeket a helyi­ ségeket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulajdonosai, aki már ismerték a felügyelő személyeket, ezeket nem engedték be helyi­ ségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi ha­ tóság a városkapitányt kérte beavatkozásra!’ (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Ki­ rályi Tudományegyetem története, Budapest, 1880. és Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Tudomány­ egyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. ) ítélet-összeállítás Kis karácsony, nagy összefogás Egy korsó sör ára: 250 Ft. Ennyi pénz kell egy tepsi csokoládés piskóta sütéséhez is. A kü­ lönbség azonban óriási. A sörből sok-sok kor­ só kell még, hogy mosolyogjunk, a piskótából azonban elég egy szelet és egy apró szívccske boldogsággal lesz tele. A szeretet mindennél többet ér. A szeretet birtoklása és a szeretet nyújtása egy nagyon szép dolog és nélküle az élet nem lehet teljes. Minden ember, szeretetet sugároz valaki felé, és szeretetet kap valakitől. Sok kisgyermek azonban önhibáján kívül, so­ ha nem tapasztalhatná meg a szeretetett mert szüleik egyszerűen eldobják maguktól Őket. Sok ember próbál ezeken a csöppségeken se­ gíteni. Kiemelkedik Böjté Csaba atya, aki már évek óta több ezer árvát nevel szerte Erdély­ ben. Az atya áldásos munkájának hála, mára már 11 gyermekotthon, 8 napközi és 1 kisma­ ma otthon várja az elesetteket. A kisgyerme­ kek egytől egyig keresztény és magyar nevelésben részesülnek. Az O karácsonyukat próbáljuk, a lehetősége­ ink szerint felejthetetlenné, boldoggá tenni. Szeretnénk, ha minden dévai árvácska asztalá­ ra kerülne ünnepi vacsora és minden gyermek boldogan tölthetné ezt a szent ünnepet. Mo­ solyogva és nem magába roskadva. Nem meg­ válaszolatlan kérdések között, hanem abban a boldog tudatban, hogy valahol, valakik gon­ dolnak Rájuk. Éppen ezért a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesület a Hallgatói Önkormányzatokkal karöltve, egy egyedülálló összefogást hirdet meg. December 3-17. között minden egyete­ men és főiskolán akciót indítunk, melynek során összegyűjtjük a magyar diákok adomá­ nyait. December 19-én pedig útjára indul a MEEX Mikulás, mely a felsőoktatás hallgatóinak ajándékait juttatja el a Böjté atya árvácskáihoz. A következő adományokra van leginkább szükség: - mindenek előtt tartós élelmiszer (olaj, tészta, cukor, konzervek), tisztítószer (mosópor, öblí­ tő), tisztálkodó szerek, háztartáshoz szükséges kellékek - alapgyógyszerek (vitaminok, lázcsillapítók, köptetők, kötszer stb.) - gyermek alsónemű (zokni, alsónadrág), mert ruházatot sokat kapnak, de ezeket kevésbé szoktak küldeni, és gyorsan kopnak - gyerekcipők - magyar nyelvű meséskönyvek, gyerekköny­ vek, üres füzetek, írószer, kifestő Ami kevésbé kell, azok a játékok (ilyet hála Is­ tennek kapnak) és egyéb ruházat (szerencsére sokan növik ki gyermekkori ruhájukat, így abból is kapnak bőven). Egy korsó sör ára. Ennyit kérünk mindössze. Ebből a pénzből Csaba testvér otthonaiban 1 gyermek egész napi étkezését megoldják. Ezen a pénzen vegyél egy csokit, vagy egy kg lisztet, és dobd be a gyűjtőládába. Hidd el, óriási örömet fogsz vele szerezni és egy kicsi szív lesz Neked hálás. Keresd szervezőinket az iskoládban, vagy tájékozódj a wwwmeex.hu-n. Csanda Gergely elnökhelyettes Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) Istenhozzád. Nem a mi dolgunk volt, és gon­ dolom, már így is többet mondtál el, mint sokszor szerettél volna. Mi élveztük, de hidd el, most kivételesen nem azért, mert kíváncsi­ ak vagyunk mind, pletykás nép, aki szeret más életébe belekukucskálni. Mert erre adtál le­ hetőséget bőven: 52 művet hagytál hátra, mind, mint egy kis csepp, egy szem életednek gyöngysorán. Történetek, színdarabok: de ha a függönyt félrehúztunk, Te álltái mögöttük. Figyelmes olvasódra rákacsintottál: „Látod? Ez Én vagyok” - és mi faltuk-faltuk a könyveket. Hol fájdalmas, hol mosolygós képet tártál elénk, de mi mindet szerettük: az, hogy mögöttük Te fel-felsejlettéi csak ajándék volt: drága, értékes ajándék. Látod, mégis mohók és önzők voltunk. Miután beadtad a derekad, és végre csak magadról írtál: a le életedről mi ostromoltunk a fojtatásért. Telhetetlen népség. Jobbnak láttad titkaidat a sírba vinni magaddal. És most? Haragszol ránk, ha kinyitjuk fiókjaidat, hátha, hátha ott a Für Elisc folytatása? Ne tedd; biztos lesz erre kísérlet, és ha találunk valamit, szégyenkezve bár, de mégsem fogunk tudni ellenállni. Ne haragudj ránk, ha ez valóban így lesz. És azért se, lia kicsit haragszunk... nem, nem jó szó: ha kétségbe vagyunk esve, hogy most már sose tudjuk meg, hogy volt, mi történt azután: a pont után, amit annak vagy bármely más könyvednek a végére tettél. Nem mintha egy újabb könyv ki tudott volna elégíteni minket. Látod? Úgy szerettünk volna melletted állni, vagy inkább Te lenni: hogy át is élhessük, örökre a miénk legyen minden könyvednek minden pillanata. Hogy sose kelljen lecsukni a fedelet. Talán épp azért, mert annyira hozzá tudtunk szokni a sorokat olvasva a jelenléted­ hez. Ahhoz, hogy magaddal viszel a könyv mögé, megfogod a kezünket, és ránk kacsin­ tasz: „Látod? Ez Te vagy”. Bocsáss meg, de én nem tudok nekrológot írni. Én most nem fogom leírni, hol születtél, mikor, hány díjat kaptál, hány nyelvre fordí­ tották le könyveidet. Nem tudok elbúcsúzni, mert még ennyi könyv után sem ismerhette­ lek eléggé. Az egyiket dedikáltad nekem. De mi személyesen sose találkoztunk. Igazságta­ lan dolog ez. Amíg él a másik, az ember úgy érezheti végtelen számút kérdezhet még tőle. De a következő könyvnapon nem leszel ott. Nem kutathatom ki, hol olvasol fel, mert ilyen nem lesz többé. Apám mesélte, hogy egyik könyvedről kaptam a nevem. De nem köszönhettem meg. Nem voltam az ország­ ban, vagy nem tudtam, hol vagy, vagy vizsgák voltak... mind, mind szánalmas és gyatra ki­ fogás... Olyan jó lenne biztosnak lenni benne, hogy lesz még alkalom. De legalább is remélni.hogy egyszer talán még meg lehet kérdez­ ni... nem is... elég lenne megköszönni. Min­ dent: a nevet, a történeteket, a kulcslyukat, amin bekukucskálhattunk. Egyszer újra talál­ kozni. Még azután is, hogy fájdalommal, ke­ servesen azt kellett mondani: Istenhozzád. Barát Zsófia tizenharmadik oldal �„Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Hundertwasser-kiállítás Január 13-ig látogathatunk el Hundert­ wasser egészen más felépítésű világába, egy másik bolygóra, amelyet itt a Földön is kialakíthatnánk, ha lenne hozzá akaratunk és kitartásunk. De amíg a kanonizált poli­ tikai és értelmiségi elit, szolgálva a gazda­ ság vezető irányítóit, tulajdonosait a profit megszerzésével és nem az örök emberi ér­ tékek helyzetével, kiútjával (vagy annak hiányával), az unokáink örökségével fog­ lalkozik, mint egy kalitkába zárt trópusi madarat, megcsodálhatjuk a felkínált egyéb lehetőségeket is. A Szépművészeti Múzeum egy olyan kiállítást hozott Ma­ gyarországra, amely a festő egész életmű­ véből válogat. Szemügyre vehetjük a gye­ rekkori rajzokat, fiatalkori akvarelleket, az érett kori festményeket, grafikákat, kárpi­ tokat, de a megvalósult általa tervezett, fel­ újított, átalakított épületeket is. Sok mindent mondtak már Hundertwasserről, különleges világáról, egyedi szemlé­ letmódjáról, filozófiáról, családjáról, életé­ ről. Hogy varázslatos is, különc is, festő, grafikus, építész is, és nem utolsó sorban környezetvédő... Stílusát tekintve is ha­ sonlították már a szecesszióhoz, az eklekti­ kához, de a naiv festészet is hatott rá. Önmagát organikus művésznek vallotta. Mégis, mintha ezek mögött a fogalmak és adatok mögött elveszne a lényeg. Mert nem volt különcebb egyéniség, mint sok művész, csupán kialakított, kigondolt és átélt filozófiája sokunknak pont akkor ke­ rült a szemünk elé, amikor épp a legna­ gyobb szükségünk volt szürke világunk ki­ színesítésére. A Friedrich Stowasser néven született mű­ vész homogén életművet hagyott hátra maga után, jellegzetes festői nyelvén szinte mindent elmondott életszemléletéből. Már fiatalon is lelkes környezettudatos ember lévén számos előadást tartott, kiáltványt fogalmazott, amelyben a természettel való harmónia és a környezetvédelem mellett érvelt. Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül; bár a fogyasztóként de­ terminált statisztikai egység, amit régebbi korokban embernek neveztek arra törek­ szik. Az egyenes vonalú, steril, modem építészet riasztotta, számára a „boldog­ ságot adó tér”, a „szerethető tér” megte­ remtése volt a cél. Vallotta, hogy az ember­ nek három bőre van: az elsővel születik, a második az öltözéke, a harmadik pedig a liázának a homlokzata. Ennek megfelelő­ en épületei egyediek, a színes felületek, a szabálytalan fonnák jellemzőek rájuk, be­ ás átnőve burjánzó zölddel. A derékszög, az egyenes vonal nem hogy idegen a ter­ mészettől, de Isten akarata ellen való, már­ pedig az embernek vissza kellene térnie a természet közelségéhez, csak így tudja újra megtalálni a belső liannóniát. A kiállítás középpontjában azonban nem az épületei állnak, hanem a festmények, grafikák és a kárpitok kapták a hangsúlyo­ sabb szerepet. Bár a téma e műveknél is az épületek és a víz, a természeti elemek be­ kapcsolása az ember mindennapi környe­ zetébe. Hiszen a jelenlegi állapotok azt mutatják, hogy az ember a Föld legkárté­ Ember az országút szélén „Az ember sorsa nem a csillagokban van, hanem a társadalmi rendben. Abban a szer­ kezetben, amit az emberiség a maga élete mögé váznak fölépített, s ami bennünket is, egyedenként, a levegőben tart, azon a helyen, ahová föltomásztuk magunkat, mi vagy az apáink. Néha ledől, és mi vele dő­ lünk. Ezt nevezzük sorsnak. Hogy dő­ lünk, vagy nem dőlünk!’ (Wass Albert: Ember az országút szélén). Czegei Wass Albert késve érkezett hoz­ zánk, de nem késett el. Napjaink legolva­ sottabb, hazai kortárs írójaként van köz­ tünk. Elfoglalta helyét, mert nem csupán olvasmányélményt jelentenek a művei, ha­ nem olyan maradandó élményt, amelyek által gazdagodunk. tizennegyedik oldal Wass Albert közéleti emberként való voltát elsődlegesen az Igazságot Erdélynek! Justice fór Transylvania! művéből ismeijük meg. Mert dőlt a társadalom rendje, és mi nem akartunk dőlni vele. Az igazság és az em­ beri méltóság iránt elkötelezett, hazájától elszakadt szerző vallja: „A világon minden nemzet erkölcsi kötelezettsége, hogy orvo­ solja a gyűlölet, a tudatlanság vagy a sovi­ niszta vakbuzgóság által ütött sebeket, és amennyire lehetséges, szüntesse meg az ér­ telmetlen emberi szenvedést!’ A totális diktatúra diszkriminációjától szenvedve, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot fájlalva, megfogalmazta A magyarok elleni diszkrimináció Romániában című petícióját, amelyet a világ elé tárt, konyabb állata. Felépítettünk magunknak egy új világot, egy természet-ellenes vilá­ got, amelyről lassan kiderült, hogy élhetet­ len. De struccpolitikával elhitetjük ma­ gunknak, hogy ez így normális, holott alig látunk kiegyensúlyozott, önmagával meg­ békélt embert. A művész más alternatívát mutat. Minden embernek önálló döntése, hogy melyiket választja. Olyan világot fest, amilyenünk lehetne, ha az emberek már nem hagyták volna azt megváltoztatni. Számára a festés vallásos tevékenység volt, hiszen az alkotás által közelebb kerülhe­ tünk Istenhez, és segíthetünk másoknak is közelebb kerülni. A festő feladata, hogy létrehozzon egy nyelvet, és olyan területre vigyen, amelyek messze vannak. Amikor festett, úgy érezte, álmodott. A kép az álom eredménye, de nem tudta meghatá­ rozni az álom eredetét. Álmodott egy saját világot, de nem csak magának. Mert „ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új való­ ság kezdete” Nem fogadta el azt a keserű tételt, hogy az emberféléknek két élete van: az egünkben álmodik, a másikban pe­ dig elfeledi, amit álmodott. Nem volt forradalmár, nem akart harcolni, csak kiutat keresni, valami jobb felé elmoz­ dulni. „A célom az volt, hogy sok embert boldoggá tegyek. Szép és fontos dolgokat akarok az embereknek adni, amelyek szá­ mukra jelentősek és gazdaggá teszik őket” Ilyenkor az írás végén illene egy tanulsá­ got, összefoglaló valamit, mondjuk a sem­ mit kódoló szóval jellemezve, üzenetet közvetíteni. Ez Hundertwassert bemutat­ va nem lehetséges, mert ahhoz mi túlontúl „százasok” vagyunk, ami elsőként nekünk okoz hátrányt bekormozva lelkünk perisz­ kópját, amiből nem tudunk úgy kilátni, mint a Mester. Aradszki Dea Eljuttatta az Egyesült Államok Szenátu­ sába, a Kongresszusi ülés napirendi pont­ jává tette. Folyamodványt nyújtott be az elnökhöz, Jimmy Carterhez, és a Kong­ resszus számos tagjának megküldte. Az adott nemzet kormányának meg kell értenie, hogy „az alapvető emberi jogok tiszteletét akarjuk látni, és ez magába foglalja a magyarok jogait is, bárhol legyenek is a világon!’ — válaszolta Jimmy Carter. Az óceánon túl sokan 1956-ban hallottak először a magyarokról, és sokan Wass Al­ bert munkásságából, önfeláldozó elhiva­ tottságából szereztek ismereteket Erdélyről. (Igazságot Erdélynek! Dokumentumgyűjte­ mény, Justice fór Transylvania! A Documentary Kráter, 2006.) Kisida Erzsébet �A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal CD kritika Mostanra márfél órával is elmúlt késő' És egyébként is csak a menekülés kedvéért jöttem ide. És Te? Te csak az én következő hibám vagy, Mint ahogy én is Neked. Tudod, bárki lehetnél Isten kegyelmezzen még meg nem születettfiaidnak: Remélem, nem olyanok lesznek, mint én. De azzal ellentétben, amit rólam hallottál: Egyszer volt még lelkem... (Two Gallants: Despite What 'You’ve Been Told) Két Gáláns Férfi. Két „Pompás”, „Udvari­ as”, „Lovagias” férfi. Két Gavallér. Two Gallants. Aligha. Mármint előadónak, ok. Miért ne. De a név? Valami vicc? Egy Páz­ mány Szalon kapcsán kezdtem el gondol­ kodni azon, hogy tulajdonképpen, akkor hogy is van ez a befolyás dolog a zenével. Mert tény és való, hogy olyan zenét - külö­ nösen, ha könnyűzenéről beszélünk - szere­ tünk és hallgatunk, amilyen a hangulatunk­ hoz illik. Egy szakítás vagy rosszul sikerült vizsga után a nyavalyának sincs kedve vala­ mi idétlen zenéhez. De ha csak amolyan át­ lagos hangulatban vagyunk, működik ez a másik irányba is: elszomoríthat, melankoli­ kussá tehet, vagy épp felvidíthat egy-egy dal. A kezdő kiáltást adhatja akár a hangu­ latunk, akár maga a szám: a visszhangja egyik lesz a másiknak. A ráhangolódás pe­ dig nem egyszerűen a dallamra, vagy az ütemre történik. Bármilyen „könnyű” is a könnyűzene, mégis egy bizonyos komplexi­ tást képvisel: ebbe a felsoroltakon kívül ugyanúgy beletartozik az énekes hangja, a hangszeren való játék stílusa vagy a szöveg. Igen, pont a szöveg. Ez talán a leglenyűgö­ zőbb, ugyanis ezen keresztül mutatható be, mennyire empatikus lény az ember. Ha egy olyan számot hallunk, melynek fent felso­ rolt elemei tetszenek, alapból együtt fo­ gunk érezni a szövegével is. A latin macsó­ nak elhisszük, hogy most aztán ő tényleg nagyondenagyon megbánta a dógot, és az a lány neki olyan nagyondenagyon kell (és már szinte mi is megráznánk a lányt, hogy te kis bamba, tessék szépen csak visszamen­ ni ehhez a jókötésű fiatalemberhez). Az ugribugri hű-de-naon-menő-és-cool-és-hajjajde-mennyire-lázadó kiscsajnak el hisszük, hogy a srác, akit kinézett, valóban neki való, és azt a béna barátnőt már ejteni kéne.... Na, és akkor jön a Two Gallants és felborítja a teóriát. A most ősszel megjelent albumuk­ ról az első kislemez gyönyörű. Csak az első pár gitárpengetésből álló dallamot és az éne­ kes Adam Stephens rekedtes hangját hallva beleszerettem. Egyértelművé vált, hogy utá­ na kell néznem kicsodák, micsodák ezek, és főleg áthallgatni ezt az új kis albumot, kü­ lönös tekintettel erre a számra. Majd kezd­ tem ráébredni a szövegére. Hogy miket éne­ kel a kellemes szám fölé a srác. Hát azt, amit fent olvashatunk. Hogy milyen egy dög, kiégett, más embert kihasználó tud lenni egy pasas. O, van még ilyen szám a CD-ről bőven, itt van pl. a „Reflections of The Marionetté”. Itt a hang a következő módon hízeleg: „Kedvesem, Alig várom, hogy elmenj ebből a városból, elkéstél, de eddig sem akarta senki, hogy itt legyél. Amint egyik lábaddal a hátamon, másikkal meg a korláton állsz, nem azt akarom látni, ahogy elesel, hanem azt, ahogy végleg el­ buksz”. Ha az ilyen, és ehhez hasonló kije­ lentésekhez várnának empátiát, az ember kiröhöghetné őket. De nem teszik. A szöve­ gek nem magyarázkodnak, nem tesznek úgy, mintha tükröt akarnának tartani elénk, hogy „ti is mind ilyenek vagytok”. Nem, nem vagyunk ilyenek. Lehet, hogy pont így még nem éreztünk, nem viselkedtünk. Nincs semmilyen törekvés az empátia kicsi­ karására. És mégis, az album több, mint hallgatható. Egy ritka, egyedi hangzás. A számok hihetetlenül nyugodtak: van köz­ tük pár nagyon lassú szomorú-szerelmes szám, ahol az akusztikus gitár és a védje­ gyüknek számító szájharmonika egy olyan igazi country-s tábortüzes estét idéz; emel­ lett megférnek az ugyan szintén nem gyors ütemű, de a dobot kihangsúlyozó erősebb hangzású dalok is, mint a „Deader”, vagy a ravasz, settenkedő „Miss Merri”. Ezt a mos­ tani anyagot két nagy album előzte meg, a 2004-es „The Throes” és a 2006-os „What the Toll Telis”. Ahogy azt a viszonylag közeli dátumok sejtetik: sok idő nem volt a fejlő­ désre. Meg mondjuk akarat se nagyon. Mo­ noton helyett inkább egységesnek mond­ ható, hogy váltig hűek maradnak ehhez a néhol erőteljesen, néha csendesen szenvedő kissé blues-os, folkos hangzáshoz. Tekintve, hogy a jelenlegi zenei felhozatalban, ahol már a korábban árnyalt indie is egyre min­ dennapibbá válik, nagyon üdítően hangzik ez a két fiatal különc. A szövegek ellenére is. Sőt, főleg a szövegek miatt. Valóban anynyira antipatikus ez a szókimondás? Lehet, hogy pont ők mutatnak rá, mennyire nem az empátia a fontos? Ha felfedezzük ma­ gunkban a rosszat, a csúnyát, a gonoszát, nem feltétlenül az a dolgunk, hogy kima­ gyarázzuk magunkat. Nem jó színben kell feltüntetni azt, ami sötét, és a másikat amo­ lyan bűnsegédként magunk mellé állítani, hogy bólintson rá: ami bennünk megfogant, az tulajdonképpen egész szép és elfogadha­ tó. Amiről ők énekelnek, azok a saját barát­ ságtalan gondolataik. Nekünk is vannak, nekik is. Igenis lehet egy számot önmagáért, a hangzásáért, üteméért, dallamáért, hang­ szeren való játék stílusáért, az énekes lungjáért és főleg a kígyót-békát kimondó őszin­ teségéért szeretni. Az, hogy ha elhallgat az ének, a dob és a gitár, a valósat elmondva és fölismerve mit teszünk, már nem empátia­ kutatás dolga, hanem valami egészen más... Barát Zsófia tizenötödik oldal �Járó-Kelő: Szeged Avagy visszhangok, csend, türelem és áldás a valóságban Az egész szinte túl jó konstellációnak tűnik, hiszen vasárnap van, az októberi nemzeti ünnep elővasárnapja. Sehol egy lélek, ez pedig egy kisváros: enni is kéne, de főleg megírni, és elímélezni azt a Foo Fighters-ikket az ítéletbe. Ráadásul sürgősen. S lön: egy pizzéria. Amolyan átlagos-féle, csak itt az „átlagosba” egy pesti számára meglepően sok minden fér bele. Nem tudok választani: egyrészről az egyik pizzában van spenót, a másikban camambert sajt. Én mindkettőt szeretem, itt fönn ilyen „szokatlanabb” feltétek meg csak a puccosabb he­ lyeken vannak. Persze, megfelezik nekem a pizzát, semmi gond: így mindkettőt megkóstolhatom. Lássuk milyen csapolt sör van: hiába az idei Sziget átka, de rászoktam. Ja, hogy Kaiser§ vagy Gösser... ejnye, ejnye bár mindig ezt jelentené a nehéz döntés. Senki sem lepődik meg, amikor két rágás és egy-két korty között kihajtom a notebookom, és pötyögni kezdek. Ők halál komolyan gondolták az ingyenes WIFI-t. És írom a cikket, már nem pánikolok a leadás miatt. Ekkorra már igazából tud­ tam, hogy úgyis megoldom. Vagy inkább: ez a vá­ ros megoldja nekem. Talán nem így kellett volna indítani. Hanem ott ahol az egész valóban kezdődött: hogy leszállunk a vonatról és beleszippantottunk a szegedi levegőbe. A mellettem álló fiú felsóhajt: „végre, végre újra itt vagyok!”. Be kell vallanom, nem értettem, miért ez a felhajtás az ő lelkében. Voltam már egyszer-kétszer Szegeden a közelmúltban: egy szép kis város­ kának tűnt, de amolyan pesties fölénnyel nézelőd­ tem csak; úgy, mint az a turista, aki saját ottho­ nának felsőbbrendűsége tudatában szemlélődik. Micsoda tévedés. De ezt csak másnap kezdem ka- & » > pizsgálni. A villamosokon, buszokon halk zene szól, a plazma tévé reklámokat sugároz, és minden utas engedelmesen mutatja meg a bérletét a sofőr­ nek. Ez a kulturált modemitás teljesen békésen fér meg a város klasszikus jellegével. A fasor mellett gördeszka-park, és valóban: az egész város csak úgy hemzseg a deszkásoktól. Ők itt nem huligá­ nok: megadják nekik a teret, ők cserébe ugyan­ olyan tisztelettel szállnak fel a buszra, mint bár­ mely más utas. Micsoda csend... A Dóm, a Tiszapart, az épület „A Közművelődésnek”, a Főtér: mind-mind kicsit bágyadtan bambulnak bele a hű­ vös őszbe. Először nem értem, mi ez, amit érzek a városon: szomorúság? Rezignáltság? Gyász? Együtt kell lélegezni, be kell szippantani a Tiszát, a széles utcákat és a száradó levelek illatát, hogy rá­ jöjjön az ember: ez csupán a nyugalom. Ez „A Nyugalom”. Pesten nehéz felismerni, mert itt csak egy-egy szerencsés öt percben, ha elkapjuk. De eb­ ben a városban, ebben az őszi szünetben nem sza­ bad félni, hogy átadjuk magunkat neki. És végrevégre elengedem magam. Megszorítanám a kezét a mellettem lépkedőnek: vajon tudja, hogy már én is tudom? Hogy a mély sóhaj részemről is ezt je­ lenti: „értem”. És innentől minden más: az ízek, amelyek az itteni vendéglőkben mind olyan kifi­ nomultak, egyszerre még markánsabbak lesznek. Valódi gyönyörűség most már minden falat, a bor sokkal gyümölcsösebb, a Virág cukrászda sütemé­ nye után elégedetten nyalogatom a számat. Visszabambulunk a Dómra. Értem. Látod, megértettem. Kétség sincs bennem, hogy egy ilyen helyen meg lehet úszni október 23-át. Itt tiszteletben tartják az ünnepet, és a város szellemét is. Nem fogja azt senki bolygatni. Az ünnep is visszafogott, nehogy a város bóbiskolását megzavaija. Másnap reggel még van idő egy kis vaníliás csigára a Kerek Perec pékségben és egy cappuccinóra is. Utána viszont már szaladni kell a pályaudvarra. Nem, nem, még nem szaladni. Még egy kicsit lehet itt üldögéli a fő­ téren; szaladni Pesten kell; itt időben vagyunk. Napszemüvegben ülök és télikabátban. Csípi az arcomat a levegő. Belemosolygok a fényképező­ gépbe. Úgy érzem magam, mint egy feltöltött elemecske. Sokáig tarthat egy ilyen feltöltődés. A pesti zsongás megcsap ugyan, mikor leszállunk a vonatról, de hamar akklimatizálódok. A nyuga­ lom-telítettség megmarad. Meglepően sokáig. Aztán persze visszajönnek a szorongások, a sietés, a zh-k... A retinán mégis megmarad a pirosodó le­ velek színe, az épületek, a széles, kövezett utcák. Ezt megnézegetve vissza lehet idézni talán az ér­ zést is. A lélegzetvételt lelassítani kicsit. Ha csak öt percre is. EHAVI IDÉZET „Krisztus él, köztünk van!” Barát Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 6. szám 2007. december 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Subject The topic of the resource Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. december 6. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1621kb+5156kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_6_20071206 Relation A related resource T00083 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_6_20071206 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs