https://omeka.ppke.hu/files/original/2265268fb4c80ff81ecd5a84742849c5.jpg a509a53ae505900a80e898a02ef7e8f4 https://omeka.ppke.hu/files/original/dcbd367ddab0e4d9fdd3b60a19a73bb4.pdf be3ba29315c9b01baf6407ccd93e7331 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ■fi A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KERESZTÉNY EURÓPA, KATOLIKUS EGYETEM HORVÁTH ATTILA VÁROSMISSZIÓ BENES-DEKRÉTUMOK HALLGATÓI MOZGALOM TOUR DE ERDÉLY X. évfolyam, 5. szám FOO FIGHTERS 15 ÉVES A PÁZMÁNY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. november 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, 15 év addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet 2 3 3 4 5 6 6 7 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1996-ban, amikor felvételi vizsgát tettem, a különféle kormányzati- és sajtóbéli támadások miatt kissé kalandos vállalkozásnak tűnt a Páz­ mány jogi karára jelentkezni, de nekem tetszett ez a kaland, mert itt a leendő diákoknak jó előre valami más, valami több lett ígérve ahhoz ké­ pest, amit más egyetemeken akkor kaphattak. A huszadik század utolsó évtizedében eszméletre térvén, a megelőző negyven évnek csupán lehe­ letét érezve tarkónkon, nem is foghatjuk fel igazán, mennyit is ér az ok­ tatói szabadság! És hogy mekkora vétek, ha valaki katedrához jut ugyan, de nem él vele. Azt már 18 éves fejjel is megérezte az ember, hogy valami igencsak hi­ ányzik ebből az országból, és a beígért „többlet” elengedhetetlenül szükséges mindazok számára, akik nem csak az egyén, hanem a közös­ ség egészének javát keresik. Mert Európa vagy keresztény lesz, vagy pedig nem lesz. Abban az értelemben eltűnik, ahogyan ismerjük, vagy pontosabban, ahogyan halvány lenyomatát, pislákoló visszfényét még kivesszük a távolból. Ezzel szoros összefüggésben pedig vagy építünk egy - ugyan egyéneit csak meglehetős lazasággal összekapcsoló, de mégis - működő közösséget, egyetemi, városi, országos, kárpát-meden­ cei, végül európai léptékekben, vagy pedig felkészülünk egy más jelle­ gű, más minőségű létezésre, vagy egyenesen a nemlétre, a pusztulásra. Nincs harmadik út. Ennek - persze nyílván inkább ösztönös - tudatá­ ban kerültünk sokan a Pázmányra. A bátrak aztán megérdemelt jutalomban részesültek: különleges személyiségekkel, kiváló professzorokkal ismerkedhettünk meg, akik elsősorban nem a jogszabály betűit, hanem gondolkodásmódot, világnézetet, morális alapállást adtak át diákjaiknak az órákon, és azokon kívül. A tanár ettől tanár: a törvény könyvek szövegét ugyanis megérthetjük magunktól is. A jogi kar alapítása óta 12 év telt el, az egyetem pedig idén 15 éves (pon­ tosabban 372, hiszen mi kevélyen a Pázmány Péter alapította nagy­ szombati egyetem részbeni jogutódainak és szellemi örököseinek is tartjuk magunkat). Ha úgy tetszik, még jócskán kamaszkorban van. A kamaszok pedig időnként elviselhetetlenek, nehéz bánni velük. Akár­ mennyi is az eltelt évek száma, bizonyos, hogy ma egyre nehezebbnek látszik az újjáalapításkor kitűzött célok elérése, hiszen a külső körülmé­ nyek, a közállapotok finoman szólva nem javultak, munkánknak egye­ lőre kevés a látható eredménye, időközben pedig emberanyagban is egyre gyengülünk, olykor talán az elszántságunk is csökken; de talán nincs is elérendő, elérhető cél, legalábbis nincsen átszakítható célszalag; a felvállalt küzdelem folytatólagos, és nincsen biztos végpontja. A Pázmány Egyetem egy, ha úgy tetszik karitatív, minden percben a közösség érdekeit előmozdítani kívánó vállalkozás. Akkor működik he­ lyesen, ha az itt dolgozók önzetlenül, mások javát keresve végzik min­ dennapi munkájukat. Akkor működik helyesen, ha az itt tanulók azt ke­ resik, hogyan tudnak olyan ismeretekre, szellemi-lelki munícióra szert tenni, amelyek birtokában - saját, jogászi pályafutásukon felül - a kö­ zösség érdekében munkálkodnak majd a közélet valamely posztján. E tudatos, nehéz és fáradságos nevelőmunkát megkövetelő feladat fel­ vállalása és végrehajtása hiányában az intézményt fenntartani szükség­ telen volna. A Pázmány Egyetem egy kiváló modell, némileg rossz ízű kifejezéssel élve: társadalmi kísérlet. Kísérlet, amely arra irányul, hogy miként vagyunk képesek a gondolatainkat, igazságainkat megjeleníte­ ni, képviselni, átadni, másokat meggyőzni igazunkról. Ha itt, magunk között nem sikerül, hogyan sikerülne össztársadalmi, netán kárpát­ medencei méretekben? Az első 15 év arra volt elegendő, hogy elinduljunk egy hosszú úton. Az út nehéz, és buktatókkal terhes. Rossz korban élünk? A külső körülmé­ nyek fogságában vergődünk? Igaz. De az úton elindultunk. Ha azt lát­ juk, helyes irányba visz, és apró lépésekkel ugyan, de előrébb jutunk raj­ ta, az egyetem alapításának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. Koltay András Az ítélet ezzel a félig-meddig tematikus számmal köszönti a jubiláló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. �MEEX- az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZváltozások A Kari Tanács június 22-i ülésén elfogadott kari álláspont, és az Egyetemi Tanács azt meg­ erősítő októberi döntése lényeges, elsősorban hallgatókat érintő változásokat hozott a Tanul­ mányi- és Vizsgaszabályzatban, melyek részle­ teinek, lényegi elemeinek ismertetésével, illetve azok rövid magyarázatával szeretném tájékoz­ tatni az olvasót. A vizsgáról való fel-, illetve leiratkozás tehát a vizsgát megelőző nap déli 12 óráig lehetséges, ezen félévtől kezdve, valamennyi kurzuson (CV KV is). 1. EGYSZERŰSÖDIK A HALASZTOTT TÁRGYFELVÉTEL Tizennyolc nem teljesített tárgy esetén beállt az elbocsátási ok a jogász hallgatók esetében. Korábbi rendszer Hatályos állapot 170. 5 (2) [...] A TVSZ 163. § (7) bekezdése eleddig a tárgyfel­ vételi időszak lezárultát követően, a szorgalmi időszak második hetének végéig engedélyezte a halasztott tárgyfelvételi kérelmek benyújtását, melyet a Tanulmányi Bizottság bírált el, s eztán semmilyen lehetőség nem volt az elmulasztott tárgyfelvétel pótlására. Hatályos állapot Bizonyára sokaknak ismerősen hangzik a MEEX kifejezés, de azok kedvéért, akik nem tudnák, miről van szó, a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesületet rejti a mozaikszó. De miért is jött létre az egyesület, milyen céllal alapították? 2005-ben néhány fiatal azzal a cél­ lal hozta létre, hogy lehetőséget teremtsen az egyetemisták számára, hogy belekóstolhassa­ nak az extrém sportok világába és mindezt el­ érhető áron tehessék. A MEEX nem csupán sítáborokat, raftingolást, paintball-bajnokságokat szervez, de segít megvalósítani legmeré­ szebb álmaid! Nincs számukra lehetetlen, csak találd ki, és ők kivitelezik! A szervezet nevéhez fűződik Európa harmadik legsikeresebb rendezésű sítábora, a Snowbombing és a Rave on Snow után, a Party Sítábo­ rok. Ezekben nem csak kielégítik a síelés sze­ relmeseinek igényeit, de mindezt elfogadható áron, bulikkal fűszerezve. Az Egyetemi Paintball Bajnokságba is elsőként vágtak bele, amely évenként kétszer kerül megrendezésre, a nagy érdeklődésre tekintettel. Rendezvényeiket a pi­ acon található legalacsonyabb árakon, azonban magas színvonalon szervezik. így a néhány év­ vel ezelőtt még luxusnak tekinthető extrém sportok mára már minden egyetemista számá­ ra elérhetővé váltak. Reményeink szerint Karunk rendezvényeit is sikerül színesebbé tenni programjaikkal, és tar­ tós együttműködés fog kialakulni az egyetem és az egyesület között. A Hallgatói Önkor­ mányzat terveiben szereplő, novemberi sporthétVégén már ízelítőt is kaphattok a MEEX programjaiból. Ha sikerült felkelteni érdeklődéseteket, akkor további információt a www.meex.hu oldalon találhattok, valamint Grecskó Hajnalkánál (grecsko.hajnalka@meex.hu, 30/637-1833). Amennyiben bármilyen kérésetek lenne arra vonatkozólag, hogy milyen rendezvényeket szeretnétek, kérjük, jelezzétek bátran a HŐK irodában, vagy a hok@jak.ppke.hu e-mail címen. Antalfi Júlia Hatályos állapot Kari rendelkezés a TVSZ 166. § (2) bekez­ déséhez A vizsgaidőpont változtatására - a Neptun rend­ szeren keresztül - legkésőbb a vizsganapot megelő­ ző nap déli 12 óráig kerülhet sor. 163. § (7) Amennyiben a hallgató a tárgyfelvételi időszakban valamely okból nem vesz fel egy tár­ gyat, amelyet egyébként az előtanulmányi rend megengedett volna számára, úgy a hallgató a re­ gisztrációs hét lezárását követő első hét végéig szol­ gáltatási díj befizetése ellenében, illetve az azt kö­ vető második hét végéig a szolgáltatási díj kétszeres összegének megfizetése ellenében felveheti. Ha­ lasztott tárgyfelvétel iránti kérelmet nyújthat be a hallgató a TB-hez ezen időszak lezárultával, amennyiben igazolni tudja, hogy a tantárgy aláírá­ sául támasztott követelmények kérelem benyújtásáig szükséges mértékét teljesítette. Az egyik lényeges változás, hogy az eddig meg­ szokott halasztott tárgyfelvételi időszak meg­ hosszabbodik egy héttel: a tavaszi félévtől kez­ dődően a regisztrációs hetet követő második hét vége a határidő. A másik lényeges változás, hogy ezen időszak alatt kérelem benyújtása nélkül, pusztán a megszabott szolgáltatási díj fejében a hallgató a tanulmányi előadójával fel­ vetetheti azon tárgyat, tárgyakat a Neptun rendszeren, melyeket a tárgyfelvételi időszak­ ban elmulasztott felvenni. Felhívnám a figyel­ met arra, hogy a második héten már az eredeti összeg kétszeresének megfizetése esedékes, te­ hát eztán (is) érdemes fokozottan odafigyelni a határidőkre. Abban a kivételes esetben, ha valaki véletlenül nem vesz fel egy tárgyat, és a halasztott tárgy­ felvételi időszakból is kicsúszik, akkor az adott tárgyat jegyző oktatótól, illetve tanszéktől kapott hivatalos igazolást - amely tartalmazza azt, hogy az előadások illetve gyakorlatok addig támasztott követelményeit teljesítette - a TBnek benyújtva (a TB eljárási díját is megfizetve) engedélyt kaphat a pusztán adminisztratív bejegyzés megtételére. 2. VIZSGAIDŐPONT VÁLTOZTATÁS Korábbi rendszer A vizsganapot megelőző második nap déli 12 óráig lehetett feliratkozni egy vizsgaidőpontra, illetve arról leiratkozni. 3. ,,TIZENNYOLC NEM TELJESÍTETT TÁRGY” Korábbi rendszer c) nem teljesített tantárgyainak száma eléri BA és BSc képzésben a tizenegyet, az osztatlan képzésben a Kar által meghatározott mértéket, de legalább tizennyolcat, és MA és MSc képzésben a hetet [...] Kari rendelkezés a ÍVSZ 170. § (2) bekez­ déséhez: A (2) bekezdés c) pontja szerinti, osztatlan képzés­ ben nem teljesített tantárgyak száma huszonöt. A tizennyolc nem teljesített tárgy mértéke hu­ szonötre emelkedett, de továbbra is javaslom minden hallgatónak, hogy komolyan fontolja meg a tárgyak CV kurzuson történő felvételét, kifejezetten akkor, ha több olyan tárggyal együtt veszi fel, melyeknek előhallgatási köte­ lezettsége a CV-re felvett tárgy. 4. ZÁRÓVIZSGA ISMÉTLÉS Korábbi rendszer A záróvizsga lehetőségek kimerítése után dé­ káni engedéllyel is csak egy év elteltével lehetett újra záróvizsgára jelentkezni. Hatályos állapot 175. § (13) Ha ajelölt a (13) bekezdésben említett ismétlési lehetőségeket kimerítette, kérelmére a Dékán - az utolsó alkalmat követő záróvizsga idő­ szakban - újabb záróvizsgát engedélyezhet. Az egy év kimaradás szabálya megszűnt, ezen túl a Dékán által engedélyezett javító záróvizs­ gákat már a következő ZV időszakra fel levet venni, teljesíteni lehet azokat. Szendrődi Szabolcs 2007. november 14-én, szerda este 18.30-kor az őszi Pázmány Szalon rendezvénysorozat zárásaként kihelyezett Szalon lesz az ELTE ÁJK-n! Mindenkit szeretettel várnak a szervezők: Boldizsár és tsai. harmadik oldal �A jogtörténész DJ Beszélgetés Horváth Attila egyetemi docenssel Horváth Attila vitán felül a mindenkori első évfolyam egyik legnépszerűbb okta­ tója. Jogtörténeti órái az aktuális témákat azok társadalmi-történelmi környeze­ tébe helyezik el, így a hallgatók egyszerre kapnak a jog mellé kultúr- és társada­ lomtörténetet. A történelem soha nem lehet semleges, és a tanár úr óráiból is egyértelműen kiérződik a világnézeti elkötelezettség, mely még azokra is hatással van, akik esetleg mást gondolnak a világról. Munkatársunk Horváth Attilával beszélgetett. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti Pázmányos időkre? - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett va­ lamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott ne­ künk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én feladatom az volt, hogy a magyar jogtörté­ net oktatását szervezzem meg, olyan körülmé­ nyek között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztráció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni és beszélgetni egy­ mással, csak annyi helyünk volt kezdetben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat megtarthattuk. Az előadás egy ebédlőszerű he­ lyiségben zajlott, ami mellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csö­ rögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, széke­ ket, mindenki behozta a saját könyveit a tan­ székre, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tud­ junk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átragadt és ők maguk is segítettek ebben. - A legendás elsőgólyatábor története is tökéle­ tes példája ennek a kezdeti lelkesedésnek, aho­ gyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbb évesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíró­ ságon Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szer­ veznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem vol­ tak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Össze­ sen harmincezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, DJ-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyira is­ mert Fábry Sándor humorista elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harmincezer fo­ rint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségveté­ sünket, így az esti zenés programot úgy oldot­ tuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, béke­ beli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a DJ. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a feladatra, a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ negyedik oldal - Az ember azt gondolná, nem csak az elneve­ zésből, hanem egészen egyszerűen azért, mert az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantár­ gyak, például a kánonjog, amit csak mi okta­ tunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol külön­ böző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. De természetesen a főbb tantárgyak azok ugyanazok, mint az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, az tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némi­ képp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogi tudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemiséget belevinni az oktatásba? vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hat­ vanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a hangulat, különösen, amikor kiderült, hogy haj­ nali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátuljára, csomagtar­ tóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordultam jó néhányszor, míg a hallgatókat ha­ zaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem le­ het ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és ta­ lán valamilyen többletet tud adni az idejáró hall­ gatóknak. Nagyon sokan és sokat szoktak be­ szélni arról, hogy mi a jogszerű és mi az erköl­ csös, és nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Igazából nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meghatá­ rozva, de olyanok is sokan, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kel­ lenejobban megválogatni azt, hogy kijárhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyújtunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldal­ ról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon cse­ kélyek, hiszen tömegképzésben veszünk részt, 400 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorla­ tilag csak a személyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát mutatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szem­ pontból könnyű a helyzetem, mert a magyar történelemnek azokat a korszakait szoktam hangsúlyozni, amelyek tükrözik, hogy például milyen szerepe van az Egyháznak a társadalom­ ban, milyen események voltak a magyar törté­ nelemben, amelyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős fela­ datot lát el, egyrészt ad egy általános műveltsé­ get, másrészt pedig egy gondolkodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagyon nagy mér­ tékben belehelyezkedik az is, hogy az erkölcs­ nek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kialakuljon a mai modem társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tar­ tozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud vá­ laszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani a gon­ dolkodásukat, amely értékekkel e falakon kívül egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyitottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni min­ denkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíváncsiságát valami iránt. Onnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen ahogy elkezd érdeklődni a jog, az egyház és a vallási tanítások iránt, onnantól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbössé­ get, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerend­ szer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jo­ gásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténész­ ként állítom -, mint azoknak, akiknek nincsen �hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A leg­ nehezebb időszakokban azok állták meg a he­ lyüket, akik nagyon erős világnézeti kötődéssel rendelkeztek. juk a jogélet legfontosabb intézményeit, elme­ gyünk a Parlamentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hallga­ tókat. - Említést tett többször is a személyes példamu­ tatásról, melyre legtöbbször talán az előadáso­ kon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tan­ órákon kívül bármifajta olyan közösségi alkal­ makat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott be­ szélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók gondolkodásának valamilyen irányba való te­ relgetése, bizonyos értékek képviseletére való felhívás meg tud valósulni? -A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfon­ tosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jele­ nik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Természetesen lehet, egyébként nem is foly­ tatnám ezt a pályát, ha ez nem lenne lehetséges. Azért az órákon, előadásokon, szemináriumo­ kon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, ki az a tanár, aki emberként, erkölcsös lényként viszo­ nyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt tanítaniuk, akik emberként és tanárként is al­ kalmasak erre a feladatra, ráadásul kutatóként is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a legújabb eredményeket át kell adni a hallgatóknak, a má­ sik oldalról viszont ezt olyan tanári mentalitás­ sal kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdeklődésüket. Olyan tanárokra van szükség ehhez, akik esetleg akkor is érdekelnék a hallga­ tókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elmennének hozzá és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelemben vett egyetemi oktatáson túl pedig számtalan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tanszék mellett működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön foglalkozunk, együtt foly­ tatunk kutatásokat, együtt készülünk fel kü­ lönböző témákból, készítünk dolgozatokat, se­ gítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmányutak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a Karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, elő­ adásokat szervezünk az éppen aktuális kérdé­ sekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a környező országokba, a történelmi Magyaror­ szág területére, Erdélybe, Felvidékre. Bemutat­ - Én nagyon bízom benne, hogy igen. Nálunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes se­ gítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken, sok­ szor szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesz­ nek körül, és bármilyen feladat merül fel, rög­ tön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bár­ miféle jutalmat várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, ame­ lyeknek meg kellfelelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett van más, elengedhetetlen követelmény? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felének katolikus vallásúnak kell lennie. Nagyon közeli még a rendszerválto­ zás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a másikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a fel­ adatot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más tör­ ténelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatá­ rozni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tartsák tiszteletben az egyetem elkötele­ zettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10-15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresz­ tény értelmiség kinevelésének szándéka? Mi­ lyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmeré­ szebb képzeletemben sem merült fel, hogy egy­ szer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amit egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótol­ ni a negyvenéves lemaradást, de kinevelődjön mégis egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni és meg tudja mutatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a szá­ mukra, a XXL századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a tár­ sadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják - jo­ gászokból kerül ki, nekik kell példát mutatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország berendezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a tár­ sadalomnak, akik később vezető pozícióba ke­ rülnek, és a mi világnézetünket képviselik, ak­ kor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, te­ hát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, ak­ kor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társa­ dalom és nemzetünk nem tud előrébb lépni. - Létezik ELTE - Pázmány konfliktus? - Közvetlen módon nem. Nyugodtan mondha­ tom ezt, mert én is az ELTE-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság miatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTE-n, amikor ezt megkérdez­ ték tőlem - fordított előjellel -, hogy még az ELTE-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, mert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. Göre Gábor Kolisnak lenni jó! Elkezdődött a tanév,,és újra megteltek a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumának (MASZ) szobái. Örömmel írhatom, hogy idén már 92 fő erősíti a „Pázmányos szintet”. Meg­ maradt a keménymag, és még sok új lakó csat­ lakozott a csapathoz. Vajon a zökkenőmentes beköltözés után mi következett? Talán monda­ nom sem kell... ismeijük meg az új lakótársa­ kat, szomszédokat... Már az első este kiderült, jó kis évnek nézünk elébe... Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, minden szobából sorban kerültek elő az otthoni „finomságok”, és nem meglepő, hogy az első tanítási nap kicsit nehezen indult... Este megtartottuk az év eleji szintgyűlést is, beavatva új társainkat a kollégi­ um házirendjébe, a felsőbb évesek szokásaiba és hóbortjaiba. Lassacskán kialakult a szobák vég­ leges beosztása, megkezdődött a kollégiumi fo­ cibajnokság, ahol két csapattal képviseltetjük magunkat. Nemrég látogatást tett a kollégium­ ba Schanda Balázs dékán úr, Horváth Attila ta­ nár úr és Szikora Gyula, a Műszaki Osztály ve­ zetője, jelezvén, hogy Karunk igenis törődik a kollégistáival. Megragadva az alkalmat, itt mon­ danék köszönetét a Pázmányos kollégisták ne­ vében a tanszékek által összegyűjtött könyve­ kért, amelyeket dékán úr jóvoltából küldött az egyetem a MASZ könyvtárának, a hallgatók ta­ nulmányainak segítésére. Köszönjük! De kanyarodjunk vissza a kollégiumi minden­ napokhoz! Felbuzdulva az újak lelkesedésén, akik főként elsőévesek, valamint a jó időn, összehoztunk egy kis szerda esti főzőcskézést a kollégium kénjében, „ismerkedési est” címén. Az önként jelentkezők bevásároltak, előkészí­ tették a hozzávalókat, fát vágtak, és este, mire mindenki visszaén a suliból, már két bogrács­ ban főtt a paprikás krumpli, kiváló szakácsunk­ nak, Janónak köszönhetően. A kollégiumi tár­ saság nagyszerűségét mutatja, hogy több volt kollégista is tiszteletét tette a rendezvényen. Saj­ nálatos viszont, hogy nem mindenki bújt kJ a szobából, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ők nem tudják, mit hagytak ki... Vacsora után egy- Zajlik az élet a kollégiumban re jobban oldódott a hangulat, volt, aki táncolt, aztán következett az énekszó és a kiliagyhatatlan Pázmány-induló. Hajnalban kicsit megfá­ radva búcsút intettünk egymásnak, de csak éb­ redésig, hiszen a kollégiumban az élet soha nem állítat meg! Ha kedvet érzel, hogy velünk lakj, érdeklődj a feltételekről a Diákjóléti Bizottságnál! Mihalics Vivien ötödik oldal �A Hallgatói Mozgalom hírei 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felél’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felé’’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk hívni a döntéshozó figyelmét arra, hogy a tandíj a szociális szakadékot mélyíti, társadalmi kataszt­ rófához vezet. A szakminisztert a hallgatók előtt, a hallgatók nevében, felszólítottam, hogy egyete­ mi polgárként, hiszen maga is egyetemi oktató, fontolja meg, fogadja be az universitast szintúgy egyetemi polgárként alkotó hallgatók szakmai ja­ vaslatait, továbbá, hogy szakminiszterként meg­ hozott döntéseit pártpolitikai és fiskális céloknak ne rendelje alá! A továbbiakban taglaltam, hogy a tandíj vagy képzési hozzájárulás miért igazságta­ lan és miért kollektív büntetés. Beszédem zárása­ ként a közös felelősségre hívtam fel a figyelmet, és megígértem, hogy mi, a HÖOK nem adjuk fel! Majd Antal Gábor EHÖK elnök (Pannon Egye­ tem) és Halik Péter diákrektor (szintén Pannon Egyetem) szólt az egyetem épülete előtt egy-begyűlt 600-700 hallgatóhoz. Antal Gábor hangsú­ lyozta, hogy a reform sok esetben elkapkodott, olykor mindössze látszatintézkedések sorozata. A demonstrációt koncert zárta. *** hatodik oldal 2007. október 6-án Veszprémben tartotta őszi közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Or­ szágos Konferenciája (HÖOK). Az idei őszi közgyűlés stratégiai kérdésekben döntött. A teljesség igénye nélkül: alternatív ja­ vaslat a tandíjjal szemben; ÖSSZHANG-programban való szervezett - és formális - részvétel a HÖOK részéről; szociális kérdések (pl. utazási kedvezmények, gáz- és távhőtámogatás). A Közgyűlés egyperces néma csenddel adózott az aradi vértanúknak hősies helytállásukért! A köz­ gyűlés a napirend előtt felvette tiszteletbeli tagjai közé a Beregszászi — II. Rákóczi Ferencről elne­ vezett - magyar anyanyelvű Főiskola Hallgatói Önkormányzatát. Az elnökség tagjainak beszámolóját szinte kivétel nélkül tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogad­ ta el a Közgyűlés. A beszámolómat 312 igen sza­ vazattal - tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Közgyűlés. A Közgyűlés a tandíjjal szemben alternatív javas­ latot fogadott el. Az előterjesztő Miskolczi Nor­ bert HÖOK-elnököt idézem: A HÖOK javasla­ tot tesz arra, hogy az államilag támogatott hall­ gató a leckekönyvbe felvett, de nem teljesített kreditek után kreditenként az alapképzésen és az osztatlan képzés első 6 félévében a hallgatói nor­ matíva 3-5%-ának megfelelő összeget, mester­ képzésen és osztatlan képzés utolsó 4 félévében 4-6%-ának megfelelő összeget fizessen. A javaslat szerint csak a legalább elégséges ér­ demjeggyel nem teljesített tárgyak után kell fi­ zetni. A befolyt összeget az intézményi hallgatói önkormányzat javaslata alapján kellene felhasz­ nálni. Az összeg 30-60%-át tanulmányi ösztön­ díjra lenne fordítandó. A javaslatunk igazságos, mert csak azt kötelezi fizetésre, aki nem tanul. Továbbá átlátható, mert nem emel be kivételeket. Több, és azonnali bevételt hoz az intézmények számára, ill. a felsőbb évesek tanulmányi ösztön­ díja is növekszik. Az alternatív javaslat a tandíj­ hoz képest nem a jobb megoldás. A HÖOK al­ ternatív javaslata -jelen esetben - a jó megoldás! A javaslatunkat átadtuk a szakállamtitkár úrnak. A HÖOK 2007. október 17-én délig várt választ az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Egy­ úttal megkezdtük a budapesti demonstráció elő­ készítését. 2007. október 16-án ünnepelte a Hallgatói Moz­ galom az 51. születésnapját! 1956. október 16-án alakult a Hallgató Mozgalom bölcsőjében, Sze­ geden a MEFESZ. A DISZ-ből a hallgatók töme­ gesen léptek át a MEFESZ-be. Az 1956-os forra­ dalom kirobbantói és hősei - a szabadságharco­ sok - a mai hallgatói mozgalom szülői. Ma is büszkék vagyunk azokra, akik előttünk jártak, akik gyakran életük kockáztatásával folytattak ádáz küzdelmet a szabadságért, saját jogaikért, és utódaik jogaiért! *** 2007. október 17-én, Budapesten tüntettek a hallgatók a képzési hozzájárulás - azaz a tandíj ellen. A gyülekező a Margit híd budai hídfőjénél volt este 7 és fél 8 között. A tömeg onnan indult fák­ lyákkal a Margit hídon keresztül az Oktatási és Kulturális Minisztérium elé. A 4-5000 tüntető fáklyákkal gyönyörű és méltóságteljes képet mu­ tatott a pesti estében - végig a Margit-hídon. Az OKM előtt elénekeltük a Himnuszt. Az első be­ szédet Maszlavér Gábor, a HÖOK Budapesti Re­ gionális Szövetségének elnöke, a BME hallgatója tartotta. Köszöntötte a megjelent hallgatókat. A hallgatók minden esetben kitörő örömmel fo­ gadták intézményeik említését: BME, ELTE, PPKE - és így tovább. Mi, pázmányosok sem val­ lottunk ám szégyent a részvételt illetően - nagy örömömre! És jöttek hallgatók vidékről, Debre­ cenből, Nyíregyházáról, Kecskemétről. Maszla­ vér Gábort Miskolczi Norbert HÖOK elnök kö­ vette. Miskolczi Norbert beszélt a hallgatók alter­ natívjavaslatáról és az OKM semmitmondó vála­ száról! Miskolczi Norbert biztosította a hallgató­ kat és a közvéleményt arról, hogy a HÖOK a tandíj elleni küzdelmet nem adja fel! A két Pilinszky-vers - és végül a Szózat - remek fogla­ latba zárta a tüntetést! A tüntetés végig békés volt és pártpolitikától mentes. Másnap a felsőoktatási kerekasztal ülése a hall­ gatók alternatív javaslatát tárgyalta. Tárgyalóbi­ zottság alakult. Kemény küzdelem elé nézünk! Köszönöm szépen a tandíjellenes tüntetésen való részvételt mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, akár meggyőződésből, akár szolidaritásból tette azt! A HÖOK tandíjellenes tüntetése bizonyíték arra, hogy a demokrácia bevett és elfogadott esz­ közeivel igenis lehet európai módon, európaiak­ hoz méltó magatartással élni - itt, Magyarorszá­ gon, Európa Szívében is. Köszönöm! Teleki László a HÖOK ifjúságpolitikáért és jogi ügyekértfelelős elnökségi tagja Tandíj-e a A tandíjjal szemben elsöprő többséggel elfoga­ dott hallgatói javaslat nem tandíj. Lássuk a té­ nyeket: A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. tv 125/A §-a szól a képzési hozzájáru­ lásról. A képzési hozzájárulás tartalmát tekintve tandíj. Tandíj, mert minden államilag támoga­ tott hallgatót - és e hallgatók családjait - bünteti, amely büntetés, figyelemmel az OECD tanul­ mányaira, mélyíti a társadalmi térben egyébként is meglevő szociális szakadékot hallgató és hall­ gató között. Épp ezért igazságtalan. Nem ösztö­ nöz, nem biztosítéka a minőségjavulásnak. A tandíj nem a központi költségvetés bevétele. A tandíj a felsőoktatási intézménynél marad. Rész­ ben fejlesztésre, részben tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani. A fejlesztés célját a felsőoktatási intézmény önkényesen határozza meg. A hallga­ tói önkormányzatoknak nincs beleszólásuk, egyetértési jogukkal e kérdésben nem élhetnek, javaslatot nem tehetnek. Továbbá, tekintettel a 3 éves megállapodásokra, és az OKM kapcsolatos álláspontjára, a költségvetési támogatás jelentő- �Síppal is, dobbal is, záptojással is Láncos Petra Lea Tanárnő az ítélet legutóbbi szá­ mában politikai követ dobott az újság közéleti állóvizébe, felvetve a tavalyi és idei tüntetéseken tapasztalható - általa visszásnak ítélt - jelensége­ ket (Láncos Petra Lea: Síppal, dobbal, záptojással. ítélet, X. évf., 4. szám, 7. o.). Azaz, hogy egy-egy tüntetés az ellentüntetők hangzavarába fojtódik, hogy egy-egy ellentüntetésen eddig nem tapasz­ talt formákban nyilvánul meg a demonstráló tö­ meg stb. Igen, kell erről beszélni. Az alábbiakban arra teszek rövid, de nehézkes kísérletet, hogy annak okait megértessem, ami a cikkben kifogá­ solt problémát eredményezi. Az írás ki nem mondott alapgondolata, hogy Magyarország olyan demokratikus nemzetállam, ahol a többség és a kisebbség viszonya sohasem fájulhat - épp a nemzetállamiság és a demokrácia okán - olyan mérvű ellentétté, hogy az a schmitti értelemben vett barát-ellenség szembenálláshoz hasonlítson. Ha Magyarország demokrácia lenne (mégpedig Cári Schmitt fogalmai szerinti, azaz homogén közösséggel), és ha Magyarország nemzetállam lehetne, akkor valóban igazként fo­ gadhatnánk el a cikk további következtetéseit is. Csakhogy. Magyarországon elmaradt 1989-ben a politikai egzisztencia újrafogalmazása, s a nor­ matív szféra átalakításával, a Sollen-szféra „levál­ tásával”, az Alkotmány úgymond jogállamivá té­ telével még nem alakult ki valódi közösség a múlt romjain. Cári Schmitt szerint - és vélemé­ nyem szerint hazai problémáink megértéséhez és megoldásához kizárólag a plettenbergi jogtudós­ hoz tudunk fordulni - a pohtikai közösség nem a jog által, hanem egy szuverén akarat döntése révén születik meg. Ezen döntés letisztázása, nor­ matív keretbe helyezése történik az alkotmányo­ záskor - de ahogy Schmitt többször is rámutatott arra, hogy nem a jog szüE a rendet, hanem az ele­ ve adott rend egyik (de csak egyik!) eszköze a jog, úgy az Alkotmány sem fejezheti ki teljes egé­ szében mindazt, ami a pohtikai döntésben nyilvá­ nul meg. A rendszerváltók azonban abba az illú­ zióba hazudták önmagukat és országukat, hogy valamiféle, papírfecnin történő irogatással, húzo- gatással (tankönyveink ezt szokták alkotmányo­ zásnak nevezni) valódi változásokat generálhat­ nak, és ezen valódi változások egységes keretbe foglalják az országlakókat. A magyar Alkotmány deklarálhat demokráciát és jogállamot, és implici­ te nemzetállamiságot is, de ezek halott betűk: az „élő jog;’ szintjén sem jogállam, sem nemzet­ állam, sem demokrácia nem létezik. (Nem azért, mert tavaly brutális volt a rendőrség. Az csak plasztikus megnyilvánulása volt a ’89 óta tartó egzisztenciális interregnumnak.) Az állítás bizo­ nyításához elegendő, ha pusztán azt cáfolom, hogy politikai közösség vagyunk, ugyanis a kö­ zösség hiányából eleve következik - már ha Schmittnél és Láncos Petra Tanárnőnél mara­ dunk - a demokrácia hiánya is. 1989-ben jogi változásokkal hittek nemzetet és demokráciát teremteni, de az előzetes pohtikai döntés elmaradása okán az ország vezetőit és la­ kóit nem köti össze semmiféle konszenzus, ho­ mogén narratív környezet. Két ország van, két nemzetrész, két oldal. Vagy az egyik kiütéses győzelme, vagy a két tábor megegyezése lenne értékelhető olyan pohtikai döntésként, amely megteremthetné azt a pohtikai közösséget, ame­ lyen belül valóban léteznének azok a cikkben fel­ tételezett közös nevezők, melyek mellett eleve lehetetlennek tűnnék a többség és a kisebbség maihoz hasonló küzdelme. Azok a kvázi illemta­ ni szabályok, amelyeket az írás számon kér az el­ lentüntetőkön, valamiféle külső mércét akarnak szabni egy egzisztenciális küzdelemben, miköz­ ben a mai belpolitikai csatározások nem a polito­ lógia irodalmában ismert pártpolitikai viták, ha­ nem a schmitti (nietzschei) ősharc jellemvonásait viselik magukon. Nem egy közösség derivatív ügyei, hanem fundamentáhs kérdései, azaz a lét­ válaszok mibenléte, s nem a már megválaszolt kérdések további cizellálása adja a mai pohtikai vi­ ták tárgyát. A kérdés nem az, hogy a valamikénti Magyarországban hogyan éljünk, hanem az, hogy milyen Magyarországban éljünk. NyugatEurópában, de a kelet-európai államok többségé­ ben is megválaszolták már a pohtikai egzisztenci­ ális kérdéseket, s így a pártpolitikai küzdelmek valóban nem a schmitti harc képét idézik fel ben­ nünk. Itthon azonban még hátravan egy döntő (szó szerint: döntő) csata. Márpedig az ilyen kon­ fliktusok „nem dönthetők el sem előzetesen meghozott általános normatív szabályozással, sem a konfliktusban »részt nem vevő« és ezért »pártatlan« harmadik fél ítéletével” (Cári Schmitt: A pohtikai fogalma, 2002, 19. o.). Azaz bőrfote­ lünkben ülve, tarthatjuk csúnyának, illetlennek a záptojást dobálok tettét, s elnyúlt hangon, fel­ emelt ujjal beszélhetünk nekik a demokratikus közösség lényegéről, de mindez külső okoskodás, azaz a küzdelemben érdektelen vélemény. Majd ha valamelyik fél Magyarország-képe győzedel­ meskedni tud, s ez a kép nem csak az Alkotmány paragrafusaiban, de a jog és a mindennapok va­ lóságában is megnyilvánul, azaz: ha Magyarország közösség lesz, lesznek valóban érvényesek Láncos Petra Lea Tanárnő szavai az akkori kor akkori tüntetőihez. (Végszó után, csendben jegyzem meg, hogy a schmitti fogalmak csak a politika világára alkal­ mazandók, így az a pohtikai konfliktus, amely ma Magyarországot kettéhasítja, nem lehet aka­ dálya annak, hogy barátságok, szerelmek szövőd­ jenek az oldalakon át, hogy beszéljünk egymás­ sal, hiszen a pohtikai ellenfél csak a politikában, de nem a családi ebédnél, nem a kávéházban vagy a kocsmában ellenség. A záptojást dobálok néha elfelejtik ezt, illenék hát nekik is több Cári Schmittet olvasniuk.) Techet Péter tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? sen emelkedik 2010-ig a felsőoktatásban. Nem beszélhetünk a felsőoktatásban forráshiányról. Mindössze rossz cs/vagy nem hatékony intézmé­ nyi gazdálkodásról. Ám e rossz és/vagy nem ha­ tékony gazdálkodás terhét nem háríthatja a jog­ alkotó a hallgatóra - és annak családjára -, erre nincs joga. Nincs joga adóztatni a közjószággal élő államilag támogatott hallgatót, és annak csa­ ládját e közjószág igénybevétele címén. Hogy közjó-e a felsőoktatásban való részvétel, a felső­ oktatási képzés, nem kétséges Bologna, Berlin, Bergen, London után. Kormányaink kötelezett­ séget vállaltak. A tandíj kérdése nem pártpoliti­ kai kérdés! Akkor sem az, hogy ha néhány zöld­ fülűjobb- és baloldah, magát ifjúság- és oktatás­ politikusnak nevező pártkatona azzá is kívánja tenni a sajtóban. Nem az! Ez össztársadalmi kér­ dés! Amely kérdés szakmai választ igényel! Mit javasol a HÖOK? A HÖOK a hallgatót ösztönző, a minőséget ja­ vító céllal tette le javaslatát az OKM asztalára. Mind, mi hallgatók, abban vagyunk érdekeltek, hogy minél magasabb színvonalon minél értéke­ sebb tudást kapjunk a képzésünk során. A HÖOK javaslata szerint - elvben - senkinek sem keh/kellene fizetnie államilag támogatott képzésen. Az a hallgató fizet, aki elhagyja a fel­ vett kreditet. Elhagyja, tehát nem teljesíti sem a rendes, sem a megismételt vizsgán. Az a hallgató fizet, aki nem tanul. Mekkora összeget kell fizetni kreditenként? (Mekkora összeg a hallgatói normatíva? Mekko­ ra összeg az a bizonyos 3%?) A hallgató norma­ tíva jelenleg 116.500.- Ft. Ami azt jelenti, hogy 3% esetén a hallgató kreditenként 3.495.- Ft-ot fizet. Ezt az összeget a felsőoktatási intézmény a félév lezárását követően veti ki. Ez egy 3 kredites tárgy esetén egyszeri 10.485.- Ft. Á tandíj kötelezően havi 10.500- Ft. Minden hónapban 10.500.- Ft. Úgy tekintünk a hallgatóra, mint aki felnőtt ember, hiszen magunk is hallgatók va­ gyunk, kivétel nélkül. A hallgató dönti el, hogy hány kreditet vesz fel adott félévben, hogyan osztja be az idejét. A nem teljesítéssel pedig viseH ennek következményeit. (A nem önhibából tör­ ténő kreditelhagyás törléssel orvosolható.) A hallgató csak - önhibájából — nem teljesítés ese­ tén a lezárt félévet követően fizet! Ez a javaslat igazságos, továbbá biztosítja az átláthatóságot a jogintézmény esetleges befogadása és bevezetése esetén. Javasoljuk továbbá, hogy az intézményi hallgatói önkormányzat szigorú jogosítványait a fejlesztés céljának meghatározása során is gyako­ rolhassa. A javaslat azonnali bevezetést tesz lehe­ tővé. És ami a legfontosabb: államilag támoga­ tott hallgatókat, államilag támogatott hallgatók családjait - a javaslatunk jogalkotó által történő befogadása esetén - nem sújtja többé önkénye­ sen kivetett hallgatói adó. 2007. október 18-án, a felsőoktatási kerekasztal ülésén, a testület a hallgatók alternatív javaslatát tárgyalta - mint azt fentebb már jeleztem. A kérdésben tárgyalóbizottság alakult. A tárgyaló­ bizottság liallgatói tagjait a következő választmá­ nyi ülésen választja meg a HÖOK. Teleki László hetedik oldal �Városmisszió, satöbbi... Avagy: Merre tovább? Lisieux-i Szent Teréz Négy fal-utca-tömegközlekedés-munkahely (ha van...)-újra utca-újra négy fal-neonreklám-TV-óriásplakátok... Képkockák egy mai ember életéből. Impulzusok, melyek semmit sem váltanak ki a szó valódi értelmében. Em­ léknek sem alkalmas foszlányok a „nagyon rövid” memóriában raktározva. Hordozzuk őket, mert szinte csupán belőlük áll az éle­ tünk, mert fogalmunk sincs, hogyan szaba­ dulhatnánk meg tőlük. Nem ismeijük az utat, amely másfelé visz, és nem gondolko­ zunk el, vajon így van-e ez jól. Valljuk be, ma már nem divat a töprengés. Sokkal inkább törekszünk valamiféle megfoghatatlan, kül­ ső szépségre plasztikai műtétek és csoda-fo­ gyasztószerek segítségével. Nincs idő már „ömlengős”, metafizikai töltetű beszélgeté­ sekre, a megfelelés kényszere erősebbnek bi­ zonyul mindennél... és talán mindenkinél. Rég elfelejtettük, de inkább sohasem ismer­ tük II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájának szavait: „(a fogyasz­ tás) az embert egy hamis és felületes igény­ kielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy előse­ gítené személyiségének konkrét és hiteles megélését” De mit is jelent valójában a személyiség „hi­ teles megélése”? Nehéz erre választ adni egy olyan korban, amelyben a személyiség alapve­ tő fogalma is zavaros, úgy is mondhatnánk, „tudatosan összezavart”. Egy olyan világban, amelyben mindenki pszichológusoktól és szektáktól reméli az úgynevezett „gyógyu­ lást” (amelyről azt sem tudja, micsoda), ahol a magyar királyi televízió internetes szavazás­ ra bocsátja a kérdést, „vajon szükség van-e az egyházi közösségek állami támogatására?” és ahol egy másik tévéműsor naivan azt kutatja: „okosabb vagy-e, mint egy 5.-es?” Ilyen kö­ rülmények között egyértelműen furcsa len­ ne, ha az „egyháf szó említése mindennapos beszédtémának számítana. Jól tudjuk: a villódzó neonvilág termékei könnyebben és gyor- nyolcadik oldal sabban „emészthetőek” , mint a vallás első lá­ tásra és hallásra talán ijesztő közege. Pedig ha magát a szót kissé szétbontjuk, már nem is tűnik olyan távolinak és befogadhatatlannak, hiszen - és gondolom, ebben az ateisták is egyetértenek velem - mindenkinek vallania kell valamit. Anélkül, hogy filozófiai mélysé­ gekbe ereszkednénk, beláthatjuk, hogy min­ den mozdulat az abba vetett hitre épül, hogy cselekedetünknek következménye, értelme van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen emberi ter­ mészetünk szerves részét képezi, és ha ezt elveszítjük, elveszítünk szinte mindent. Ha pedig eljutunk odáig, hogy felismeijük, tud­ nunk kell azt is, hogy nem hihetünk pusztán önmagunkban. Talán ez az, ami segít a sze­ mélyiség „konkrét és hiteles megélésében”, és biztosan ez az, amitől ma a leginkább távolo­ dunk. Ezért hirdette meg II. János Pál pápa az újraevangelizációt, és ezért jött létre a Városmiszszió (Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért), melynek Bécs, Lisszabon, Párizs és Brüsszel után idén ősszel Budapest adott otthont, és amely elsődlegesen a modern vá­ rosi ember megszólítását célozta. A rendez­ vény szeptember 16-22. között több mint százhúsz helyszínen, 1500 missziós program­ mal, Soul&Gospel Fesztivállal, valamint szak­ rális művészetek bemutatásával próbálta kö­ zelebb hozni a ma emberét a valláshoz, ezen keresztül pedig a Katolikus Egyházhoz. Aki semmit sem tudott arról, mi is ez valójában, az is láthatta, hogy „történik valami”. Ez a va­ lami pedig leginkább az emberek közötti kommunikáció felébredése, az érdeklődés, a beszélgetés, a „véleménycsere” volt (még ha csak rövid időre is). Azóta sokan, sokféle­ képpen értékelték már a rendezvényt, de azt, hogy a misszió hosszú távon mennyire lesz „sikeres”, ma még nem tudhatjuk. Azt vi­ szont igen, hogy a plasztik-kapcsolatok társa­ dalomnak sem nevezhető képződményében egyre nagyobb szükség van rá, és azt is, hogy a szólásszabadság, önmagunk és vélemé­ nyünk megismertetése bizony mindenkit megillető, alapvető jog. Továbbá, ha csak egy ember is elgondolkozott azon, hogy változ­ tatnia kell, már nem volt hiábavaló a sok erő­ feszítés... „(Jézusnak) egyáltalán nincs szüksége műve­ inkre, egyes-egyedül a szeretetünkre”, mond­ ta Lisieux-i (Kis) Szent Teréz a missziók - és ezáltal a Városmisszió - védőszentje, valami­ kor a XIX. század végén. Ez a mondat azt üzeni a „ma” számára, hogy a karrier nem le­ het az élet (egyedüli) értelme és célja, és ha így gondolkozunk, vagy egyáltalán nem gon­ dolkozunk a jövő felől, mindenképpen roszszul tesszük. A jó hír, hogy csak rajtunk áll, melyik utat választjuk és talán eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak - és másoknak is - a kétségkívül közhelyes, ámde annál fon­ tosabb kérdést: „Merre tovább?” Lisieux-i Szent Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alencon-ban, egy órásmester és egy csipke­ készítőnő kilencedik gyermekeként. Négy­ éves volt, amikor elveszítette édesanyját. Ek­ kor a család Lisieux-be költözött, az anya gyógyszerész testvérének családjához. 1881től a Notre Dame Du Prés Bencés Apátság iskolájában tanult. Mikor kilencéves volt, egyik nővére, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba, ahová Teréz - bár szerette volna - fiatal kora miatt nem követhette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de egyik éjjel látomása volt, melyben Mária rámosolygott. Másnapra tünetei megszűntek, teljesen meggyógyult. 1886 őszén édesapja kivette az iskolából, ettől kezdve magánórákra járt. Eközben nővére, Marié is kármelita lett, míg Léonie belépett a klarisszákhoz. 1887-ben Te­ réz egy háromszoros gyilkos megtéréséért imádkozott, aki a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt és megcsó­ kolta. Ekkor szánta el magát igazán a bűnö­ sökért való imádságra és a kármelita életre. 1887-ben újra jelentkezett a kolostor elöljáró­ jánál, de életkora miatt ezúttal is elutasítot­ ták. Édesapjával Bayeux-ba utaztak a püs­ pökhöz, ám tőle sem kapták meg a várt engedélyt. Október 20-án, az általános kihall­ gatáson XIII. Leó pápát is megkérte, engedje kolostorba lépni. Diplomáciai lépések sokasá­ ga után Teréz 1888. április 9-én a lisieux-i kár­ melita kolostorba költözött. A noviciátus után 1890. szeptember 20-án letette fogadal­ mát. 1893-ban kezdett el verseket, színdara­ bokat írni. Torokfájásai, mellkasi fájdalmai állandósultak. 1894-ben édesapja is meghalt, és hosszas előkészület után Céline nővére is kármelita lett. Az 1894-95-ös télen kérésre el­ kezdte leírni gyermekkori emlékeit. Állapota rosszabbodott, és 1897. május 8-án felmen­ tették feladatai alól. 1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében. Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30án jelent meg önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nővérek által kor­ rektúrázott változat. Hamarosan több nyelv­ re lefordították: 1901-ben angolra, 1902-ben lengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra, 1905-ben németre, portugálra, spanyolra, ja­ pánra és oroszra. Magyarul először 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget. XI. Pius pápa avatta szentté 1925. május 17én. Borbás Dorka �Városmisszió és Csodapatika Városmisszió Budapest 2007 Passzívan vártam a városmissziót, amikor is szakkollégiumi lakóként hirtelen a szervezői ol­ dalon találtam magam. Beosztottak minket: a Krisztus Király plébánián a kávézóban felszol­ gáltunk, keresztény szellemiségű könyveket árultunk a Jézus Szíve templom előtt és a Fe­ renciek terén. Játszottunk dobókockás színöszszegyűjtős játékot az emberekkel, aminek fődí­ ja egy könyvjelzőben megtestesült Ige volt. A szomjazóknak adtunk egy szó szerinti lelki fröccsöt (bor nélküli pohár egészséges ásvány­ víz). Leszámítva egy-két bekiabálós hajléktalant és egy agresszív szélsőséges testvérünket (be akarta bizonyítani, hogy Mária nem szerepel a Bibliában), nagyon jól teltek a napok. Megnyitottuk a „Csodapatikát” is, melynek lé­ nyege az volt, hogy az előre általunk jól össze­ szerkesztett rossz tulajdonságokra lehetett „gyógyszert” kapni. Persze teljesen térítésmen­ tesen. De mi sem vállaltunk garanciát a gyó­ gyulásra, főképp azért, mert a gyógyszerek mind egytől egyig ehető cukorkák voltak. Egyik nap rám került a sor, és erős - saját alkalmassá­ gomra irányuló - szkepticizmusomat legyőzve leültem az asztal mögé kis pszichológusként és vártam a pácienseket. Először persze egymást kezeltük, szóval jöttek a szervező barátok - ba­ rátnők, de aztán jöttek az igazi kihívások. Na­ gyon jó volt látni, hogy a felnőttek is komolyan vették a mókát, nagyon lelkiismeretesen gyűj­ tötték a rossz tulajdonságaikat. (Meg kell azon- bán mondanom, a gyerekek próbára tettek. Ti magyaráztátok már tíz éves gyereknek, hogy mi az a gőg és a tévelygés? Itt néztem nagyon szúrós szemmel a lista összeállítójára.) „Betege­ imnek” origamis múltjukat is fel kellett frissí­ teniük, ugyanis nekik kellett elkészíteniük a gyógyszeres dobozukat. Kiválasztottak egy szí­ nes papírt, olló és némi ragasztó kíséretében járt a kezük, mialatt elmesélték, hogy éppen mi nyomja a szívüket. Elkerülve a gyónásnak egy vizsga előtti esténél is sokszor félelmetesebb lel­ kiállapotát, elmondták, hogy miért azokat a jel­ lemvonásokat választották. Nem tettem hozzá sokat, néha visszakérdeztem, beszélgettünk. „Feloldozásként” Duna kavicsot kaptak a türel­ metlenségre, savanyú cukrot a torkosságra stb. így visszagondolva és papírra vetve viccesnek hangzik az egész, pedig nem egy alkalommal öntötte ki valaki a lelkét tíz perc alatt megdöb­ bentő őszinteséggel és bizalommal irántunk. A Csodapatika egyébként Lázár Ervin egyik meséjének csodás találmánya, ahová betér a fő­ hős, Bab Berci. Teljes természetességgel kér egy aszpirint. Nem kap, mert némi félreértés és veszekedés után derül csak ki, hogy ebben a pa­ tikában lelki bajok ellenszerei sorakoznak. Fel­ lelkesedik ezen Bab Berci, gondolja, most meg­ javítja veszekedős és lusta feleségét, házsártos, irigy és kárörvendő anyósát. Kér az egész csa­ ládjának orvosságot, hosszasan sorolja, hogy ki­ nek mire van szüksége. Lelkesedése akkor törik meg, mikor a patikus közli vele, hogy ez egy olyan „gyógyszertár”, ahol mindenki csak a sa­ ját bújára bajára kaphat orvosságot. Na így ke­ rült nehéz helyzetbe Bab Berci, mert saját maga számára kellett kérnie valamit. Mert nehéz megfogalmazni és bevallani, hogy saját ma­ gunknak mire van szükségünk. Elmentem a záró (szombati) szentmisére a Ba­ zilikába. Arról nem a szervezők tehettek, hogy lihegve a Deák-téri metróból éppen 11 órára ér­ keztem meg. Az viszont meglepett, hogy a be­ járati lépcső tetején egy biztonsági őr kinézetű ember visszafordított, és rámutatott egy sorra, hogy én annak a végébe álljak be, mert karsza­ lag nélkül nem lehet misére menni. Láttam, hogy nem érdemes küzdeni az értelmetlenség­ gel, hát beálltam. Hál’ Istennek 5-6 perc alatt el­ intéztük a karszalagot, de jött a következő. Sor­ ba kellett állni fejhallgató készülékekért. Én na­ gyon gőgösen közöltem, hogy hadd menjek már, én magyar anyanyelvű vagyok, nincs szük­ ségem fordítógépre. De ők erősködtek, hogy vigyem csak magammal (nem mondták meg az okát, hogy nem magyarul lesz a szentmise). Végül is „csak” a bűnbánatról maradtam le, va­ lamelyik olvasmány alatt sikerült egy széket ta­ lálnom. A szervezők javára, volt négy nagy ki­ vetítő a Bazilikában, így nemcsak azt láttam, hogy kb. ott valahol a templomhajó elejében van valami mozgás, hanem reményem nyílt lát­ ni és átélni Krisztus utolsó vacsorájának emlé­ kezetét. Nekem ez volt a városmisszió, és úgy érzem, hogy jó volt. Személyes, emberi találkozásokra adott lehetőséget, amire mindnyájunknak szük­ ségünk van. Ne akarjuk túlértékelni ezt az egé­ szet. De ne is becsüljük le. Nem az volt a cél, hogy ezt a finoman szólva megtérésért kiáltó várost egy hét alatt elvigyük az üdvösség hatá­ rára. Értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdés: egy hét alatt meg lehet-e váltani Budapestet? Megmutattuk magunkat, akinek füle van, hall­ ja meg! Sáhó Eszter Egy jeles nap 15 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2007. október 16-án ünnepelte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a 15. születésnapját. A PPKE az 1635-ös Pázmány Péter által történt alapítás társörököse - az elsősorban a Semmel­ weis (Ignác) Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel egyetemben. A PPKE Istenről szóló tudományok mellett bölcsészetés jogtudományt, valamint bionikus-informati­ kus képzést is folytat. 2008. január 1-jétől pedig a képzés pedagógiai képzéssel egészül ki. A ke­ resztény eszmeiség talaján képezzük a jövő és a jelen értelmiségét, minden képzésen. A bensőséges hangulatú ünnepségnek a II. Já­ nos Pál pápa terem - azaz a PPKE JAK díszter­ me - adott otthont. Az ünnepséget Fodor György rektor nyitotta meg. Beszédet mondott Seregély István ny egri érsek, a PPKE egykori nagykancelláija, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykancelláija, egykori rektora, Péteri Zoltán, Bittsánszky Géza, a jogi kar oktatói és Kucsera Ta­ más Gergely - a végzett diákok nevében. Seregély István kitüntetést adott át - a teljesség igénye nélkül - Bolberitz Pálnak, Rózsa Hubá­ nak, Tarjányi Bélának és Török Józsefnek, a Hittudományi Kar oktatóinak, Maróth Miklós­ nak, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékán­ jának, és a BTK további oktatóinak. Az ünnepség keretében adta át Kopits Mária a Kopits ösztöndíj elnyeréséért járó oklevelet a négy kar egy-egy hallgatójának. Az ünnepséget az Információs Technológiai Kar kórusának éneke és Szilasi Alex zongoraművész játéka szí­ nesítette. Az ünnepségen a hallgatók is szép számmal megjelentek, nem maradt üres szék a teremben. Az érdeklődő egyetemi polgárok két­ oldalt és a karzaton is álltak a helyszűke miatt. Köszönöm - az EHÖK nevében is - a Jog- és Államtudományi Kar hallgatóinak az ünnepség lebonyolítása érdekében tett segítséget, név sze­ rint Antalfi Júliának, Báti Erikának, Horváth Lászlónak, Kemenes Patriknak, Németh And­ rásnak, Pelyhe Balázsnak, Scharle Zsuzsanná­ nak, Szendrődi Szabolcsnak, Szilágyi Demeter- Pázmány Péter megalapítja az egyetemet nek, Telekesi Mariannának, Tóth Melindának és Váss Viktóriának. Végül néhány szó az Alapítókról, az alapító dé­ kánokról, név szerint Maróth Miklósról (Böl­ csészettudományi Kar - Piliscsaba), Zlinszky Jánosról (Jog- és Államtudományi Kar) és Roska Tamásról (Információs Technológiai Kar), akiknek példája ma is élő, követendő. Ok mind - szó szerint - a semmiből teremtettek egy-egy új világot! Teleki László kilencedik oldal �HÍVŐ SZÓ Keresztény és hittagadó Európa 1957. március 25., Róma. A római szerződések alá­ írásával ezen a napon született meg az Európai Unió elődjének számító Európai Gazdasági Kö­ zösség. Az egyértelmű gazdasági és béketeremtő célkitűzéseken kívül a további alapmotivációk egy­ értelműen eredeztethetők a keresztény eszmeiség­ ből. Az egyházi szociális tanítás fundamentumai, az alapvető emberi jogok és a mindenek feletti egység kombinációjából születtek meg az Unió közösségét szabályozó első megállapodások. Az EU-t évekkel később létrehozó szerződés így ír er­ ről: „Emlékeztetve az európai kontinens megosz­ tottsága megszüntetésének történelmi fontosságá­ ra..., megerősítve elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabad­ ságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett” Az alapítóknak ebből a szempontból „könnyebb’ dolguk volt, hiszen ők még személye­ sen és aktívan éltek át olyan konfliktusokat, ame­ lyek alapjaiban rengették meg az egész kontinenst, így tisztában voltak vele, hogy mi az, amit a későb­ biekben el akarnak kerülni. Tudták, hogy mara­ dandó államközösség csak az említett elveken szü­ lethet. Ezért nem is akarták tagadni - sőt az ere­ deti alkotmány szövegébe bele is foglalták -, hogy az Unió sokat merített önnön keresztényiségéből. A 20. század második felének európai identitástudatáról árulkodik az Unió zászlaja is. A még 1955ben hosszú viták után alkotott, majd 1983-ban hi­ vatalosan az egyesült Európa jelképének elfoga­ dott címer a kék alapon kör alakban elhelyezkedő tizenkét aranysárga csillag lett. A hivatalos indok­ lás szerint az embléma Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimboli­ zálja. Azért tizenkét csillag szerepel a zászlón, mert ez a szám ősidők óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Valójában azonban könnyedén lehet olyan összefüggést találni, ami vallásos szint­ re emeli a zászló kollektív elfogadásának eredeti motivációját. Számtalan alkalommal szerepel ugyanis a Szentírásban a tizenkettes szám. Ezek közül az egyik legszebb és leginkább ideillő kép a Jelenések könyvében található: ,AZ égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Ebből következtethetnénk akár arra is, hogy a zászló tervezője Szűz Mária oltalmába akarta bízni az Unió jövőjének sikerét. 2007. március 25., Berlin. A berlini nyilatkozat megcsúfolása az Uniót létrehozó gondolkodás­ módnak. Sárba tiprása az alapokat jelentő eszmék­ nek. A szöveg fellengzős, túlzottan patetikus és híján van a helyes önértékelésnek. Ami mindvégig kivehető belőle, az a született győztesekre jellemző káros és rendkívül veszélyes elbizakodottság. Meg­ találhatók ugyan benne a hagyományos eszmék béke, szabadság, közjó, jogállamiság stb. -, de csak mint elért és elérendő célok, nem pedig biztos alapként. Sokatmondó a bevezetésből és három részből álló szöveg első fejezetének felvezető mon­ data: „Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a közép­ pontban!’ Visszatérés a humanizmus emberköz­ pontúságához. Az azonban természetfeletti irá­ nyultság nélkül értelmetlen és rossz irány. Megálla­ pítja a valamennyi kormányfő által elfogadott nyi­ latkozat, hogy „Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a nö­ vekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetar­ tás kulcsát” Ezzel szemben azt gondolom, hogy éppen annyira függ az emberek hitétől is. Ha ugyanis nem valami transzcendens létező felé tö­ rekszik az ember egész életével, akkor hamar elve­ szítheti még a saját tudásába és képességeibe vetett feltétlen bizalmát is, mert nem fogja látni léte ér­ telmét. A berlini nyilatkozat, ha nem is végleg, de hosszú időre száműzte Európa neve mellől a keresztény jelzőt. Kontinensünk nem csupán elfeledte, de egyenesen megtagadta gyökereit, ugyanis nem vé­ letlenül maradt ki a vallási kötődés említése: több tagállam ellenkezése késztette erre a szerzőket. Teleki Levente Keresztény Európa Joseph H. Weiler könyve Európa keresztény gyökereiró'l Bár az Európai Unió alkot­ mánytervezetének ratifikációs eljárása már régen megrekedt, a szöveg körüli tudományos viták korántsem jutottak nyugvópontra. Ezek közül a legnagyobb társadalmi vissz­ hangot kétségtelenül a preambulum körüli nézeteltérések, egész pontosan a keresztény­ ség vagy a (zsidó-)keresztény kulturális örökség (nem) említésének kérdése vál­ totta ki, és váltja ki még ma is. J. H. H. Weiler amerikai professzor könyve ezért mit sem veszí­ tett aktualitásából, annak ellenére, hogy első meg­ jelenésekor még nyitott volt a könyv apropóját je­ lentő preambulum-vita. Az európai identitásról szóló okfejtését a szerző az európai kultúra keresztény gyökereinek magától értetődő voltával indítja, hiszen annak empirikus jelei a kontinensen tagadhatatlanok. A preambulum-vitában Weiler szerint az a jelenség tükröző­ dik, melyet „keresztény gettó”-nak nevez. A „gettó” külső falait az a téves, ám széles körben érvénye­ sülő feltevés képezi, hogy a közéletben nincs helye vallásos világnézetnek. A szerző alkotmányjogi érvekkel cáfolja azt a fel­ vetést, hogy a kereszténység vagy Isten említése az Unió alkotmányában egyes tagállamok alkotmá­ nyaival ellentétes lenne. Európa országaiban Fran­ ciaországtól Írországig a legtérőbb megoldások lé­ teznek arra nézve, hogy a nemzeti alkotmányok említést tesznek-e Istenről, a franciák „a büszke la- tizedik oldal icitásától” az írek Szentháromságra való hivatkozá­ sáig. A laicitás, az agnoszticizmus („a vallástól való szabadság;’) nem azonos a semlegességgel, a laikus alkotmányszöveg nem semlegesebb a többinél. Az európai alkotmánytervezet preambuluma Thuküdidész-idézettel kezdődik, és más módon is az európai történelemből építkezik. A kereszténység­ re ennek megfelelően lehetett volna ideológia­ mentes, pusztán történeti alapon is hivatkozni. A szerző alapjogi érvének lényege pedig, hogy Euró­ pában ugyanazon alapvető jogokat felvilágosult­ humanista és vallásos világnézetre is lehet alapozni. Az európai alkotmány eleve figyelmen kívül hagy­ ja a kettő közül az egyiket, és ez nem felel meg az európai toleráns liberális-pluralista hagyománynak. A szerző könyve következő részében az Európai Unió és a kereszténység kapcsolatát elemzi. Az eu­ rópai integráció történetében a keresztény értékek kulcsszerepet játszottak. A Schuman-nyilatkozatban a külső és a belső béke, a megbocsátás iránti vágy, vagyis a keresztény szeretet és irgalmasság tükröződik, amit az alapítóatyák személyesen is képviseltek. Az európai integráció céljaival, koncepciójával kap­ csolatos gondolkodásban is észlelhető a „keresz­ ténység-deficit”. A szerző II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetű enciklikáját vizsgálja meg abból a szempontból, hogy melyek azok a keresz­ tény értékek, amelyek Európa jövője szempontjá­ ból fontosak lehetnek. Ez az enciklika az egyház missziós küldetéséről szól. A fogyasztói társada­ lom úgy tekint a vallásra, mint egyfajta „hobbi”-ra, a szabadidő eltöltésének módjára, ezért ma külö­ nösen ellenszenvesnek tekintik, ha az egyház missziós küldetésének eleget téve, téríteni akar. Intoleranciának, a magánszférába való erőszakos behatolásnak, a katolikus egyház más népekre, vallásokra irányuló missziós tevékenységét pedig az európai gyarmatosító törekvések vallásos for­ májának tartják. Az enciklika mondanivalója azon­ ban mindezzel éppen ellentétes: lényege, hogy az egyház Javaslatot tesz, és semmit nem erőszakol rá senkire!’ Az ember szabadsága abban áll, hogy nemet mondhat Istenre, és ezt a szabadságot az egyház tiszteletben tartja. Európa „spirituális krízisben” van. Ennek fő oka az Unió politikai struktúráiban, a „demokrácia-deficit”-ben és a piaci szemléletben rejlik. Az európai döntéshozatal egyre kevésbé áttekinthető. A de­ mokráciadeficit azonban nemcsak az Unió, ha­ nem a tagállamok politikai kultúrájában is felis­ merhető. Végső oka ennek Weiler szerint az, hogy a fogyasztói mentalitás uralkodóvá válik a politika területén is: a közélet és a szórakoztatás összemo­ sódik, a kép és az elektronikus kommunikáció uralja a politikai diskurzust, a polgár nem több, mint politikai fogyasztó. Weiler azzal a reménység­ gel záija könyvét, hogy az „emberi modernség” megvalósítható az Európai Unióban, s - talán nem is tudatosan - az elhunyt Szentatya egyik fontos gondolatával: „Az a fontos, hogy ne féljetek!’ (Joseph H. Weiler: Keresztény Európa. Felderítő esszé. Szent István Társulat, Budapest, 2006. Ára: 1490,- Ft.) Schlosser Annamária �A Benes-dekrétumok és aktualitásuk A magyarságot így kell megkötetni? A Kassán mcgliirdetett csehszlovák kormányprog­ ram részeként, Eduard Benes csehszlovák államel­ nök rendelkezései elsősorban a németeket sújtot­ ták, azonban a magyarokról sem feledkeztek meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 pe­ dig közvetve érintette a két kollektíván bűnösnek tekintett, Csehszlovákiában élő kisebbséget. Ezek közül valószínűleg Benes 1945. augusztus 2án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következmé­ nyekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más ál­ lami járulékok megvonását, az állami alkalmazás­ ból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlat­ ták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasz­ tották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat tele­ pítettek. A népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai ma­ gyart - elsősorban értelmiségieket - ítéltek el há­ borús bűnösként, és utasítottak ki az országból. Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvé­ delmét felvállaló és ellenállását megszervező cso­ portok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezér­ alakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermun­ kán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbünte­ tést életfogytiglani fegyházbüntetésre módosítot­ ták. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben. A tömeges deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak. Ebben az időszakban 44 ezer személyt szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kivá­ laszthatták az igényelt munkaerőt. A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki. A csehszlovák bíróságok tömegesen vonták fele­ lősségre a háború alatt állítólag elkövetett bűnei­ kért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70 ezer személyt írtak össze, akiknek háborús bűnös­ járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélyt jelent. 719 településről összesen 423 264-en kérték a szlovák nemzetiség megadását, ebből összesen 326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak. így is mintegy négyszázezer magyar maradt a csehszlovák állam területén, akiket a kormány ele­ inte ki akart toloncolni Magyarországra, ez azon­ ban a kommunisták hatalomátvétele miatt már nem valósulhatott meg. *** ként kellett volna elhagynia szülőföldjét. Csehszlo­ vákia végül a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, amely 1947 áprilisában kezdődött a dél-alföldi szlo­ vákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlová­ kiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét el­ hagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban: a szlovákok által Ma­ gyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s 4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttele­ pített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóhá­ zat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepülők 1949 nyarán lépték át a határt. A reszlovakizációs folyamat a csehszlovák értel­ mezés szerint azt jelentette, hogy az előző száza­ dokban elmagyarosodott szlovákoknak lehetősé­ get adtak az anyanemzethez való visszatérésük­ höz. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampol­ gárságukat, kihúzták őket a deportálásra kijelöltek listájáról, és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A reszlovakizációs bizottságok propagandamunkát végeztek, és elbírálták a beérkezett kérvényeket. Agitációjukba gyakran a fenyegetés hangja ve­ gyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar la­ kosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása az utolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidéki magyarok jelentős része végül beadta a derekát, hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával No, igen. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy múltunk becstelen dolgait megpróbáljuk a feledés homályába burkolni, de nem úgy szlovák kisöcsénk, akinek biztosan nem volt gyerekszobája... 60 éve volt rá, de nem sikerült felnőnie: a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti (nacionalista, kormány­ koalíciós) Párt indítványa nyomán, pár hete immár törvény által védettek a Benes-dekrétumok. Köz­ jogi méltóságaink egységesen léptek fel, s adtak hangot tiltakozásuknak, a szlovák parlament eme indokolatlan és sértő lépésére: „Magyarország el­ fogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítésé­ ről szóló szlovák parlamenti határozatot” - mond­ ta Sólyom László köztársasági elnök Keszthelyen, a Visegrádi Négyek államfőinek találkozóján, ívan Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel folyta­ tott megbeszélését követően. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovák kollégájával, Róbert Ficóval folytatott telefonbeszélgetése során jelezte, hogy a magyar kormány az Európai Unió és a jószomszé­ di kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlo­ vák parlament határozatát. Szili Katalin házelnök, Pavol Paska szlovák parlamenti elnöknek írt leve­ lében a kollektív bűnösség elvével kapcsolatban egyértelmű állásfoglalást vár a Szlovák Nemzeti Tanács elnökétől. Az elkövetkező hetekben min­ den bizonnyal elégséges hírmorzsához juthatunk a különböző médiumokból Benes reanimált dekré­ tumairól. Csak egy kérdés maradt. Lesz-e megfelelő magyar válaszlépés? Kiállunk-e ténylegesen is a megfélemlített felvidéki magyarságért, vagy megmaradunk a hatástalan diplomáciai háborgás szintjén? Takács Gergely Az európai lobogó tizenkét csillaga Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója há­ rom katolikus politikus: a nemet Adcnaucr, a francia Schuman és az olasz De Gasperi. De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lo­ bogó eszméje - 12 arany csillag kék alapon - szin­ tén egy katolikustól, pontosabban egy katolikus hitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitől ered, akit a Szeplőtelen Szűz 12 esiliagli koronája ihletett. A történet a következő: A második világháború alatt, amikor a nácik de­ portálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte, amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felé tartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmenekül a hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikus hitre tért át. Túlélte a háborút, megmenekült és a katolikus keresztségben részesült. — 1949. Május 5én Londonban megalapították az Európa Taná­ csot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlege felelősének. Hat évvel később az Európa Tanács­ hoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek. Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasol­ ták, hogy egy keresztet tűzzenek földrészünk lo­ bogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették, mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor Paul Levi állt elő ötletével, aki látva egy Mária-szobrot a Szeplőtelen szobrát a 12 csillagú koronával — azt gondolta. A kék alapú (a kék eget jelképező) lobo­ góra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az ötletével felkereste az Európa Tanács akkori főtit­ kárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elő­ adta javaslatát, amit aztán elfogadtak. Ismeretes, hogy a Szeplőtelen 12 csillagú koronája az Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona? A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelki Izrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de át­ vitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte. A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt és az Apoka­ lipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hal­ lani Európa keresztény gyökereiről, talán nem sej­ tik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsi­ dó-keresztény jelképekre utal. (Megjelent a Távlatok [.folyóirat 65. számában) Szabó Ferenc tizenegyedik oldal �Tour de Erdély Egy kirándulás hiteles története - forgatókönyv Játszódik: szeptember 28. és október 1. között, egy Pázmányos hallgatókkal jó alaposan megpakolt buszon, illetve a segítségével elért, a III. Magyar Köztársaság hivatalos államhatárai­ tól messze eső, erdélyi helyszíneken. L jelenet (Hajnal, derengő félhomály, amelyből kirajzolódik mind a hét vezér sziluettje. A néző lassanként felismeri, a Hősök terén vagyunk.) Riporter: „Mind a 44 előre nevezett versenyző megérkezett, persze a két sárga trikós, Christián László és Koltay András tanár urak majdnem lekésték az indulást, de végül is a többi 42 úgy döntött, a régi bajnokok megérdemlik, hogy pár percet váljanak rájuk, és láss csodát, be is futot­ tak! Túl sok néző nem volt kíváncsi az indulás­ ra, egy-két szülőt és barátot leszámítva, akik ál­ mos szemekkel intettek búcsút nekünk. Sokan sokféleképpen készültünk, voltak olyanok, akik az előtte éjjeli buliból érkeztek, akik otthon nem aludtak és olyanok is, akik jól kialudtan jöttek, nos ők már tudhatták, fárasztó löur elé nézhetnek!” Narrátor-hang: Már péntek reggel 6-kor elkezdtük. Hogy mit?Ja persze, az utazást. Névsorolvasás elő­ ször és utoljára. „Ákosként, pici csillagvirágont, meg­ vagy? Hát hogyne, Tanár Úr!" És a busz lassan el­ hagyja Budapestet. A buszon mindenki példásan vi­ selkedik, Gyuszi bácsi, a sofőr nagy megelégedésére. Azt hitte, minden tökéletesen rendben lesz. Nem így történt. Riporter: „Éjfél körül érkeztünk Gyergyószárhegyre a kolostorba, ahol terített asztallal vártak minket. Reggel irány Korond; majd Farkaslakán fényképczkcdtünk Tamási Áron síremlékénél, Baka Peti pedig beszerzi a dózist, az életmentő csíkit. Szejkefürdőn megnézzük Orbán Balázs sírját is, itt készül a csoportkép a sírhoz vezető úton átívelő megannyi gyönyörű székelykapu egyike alatt. Székelyudvarhelyre ebédelni és megpihenni megyünk, Csíkszeredába hoki­ meccsre, ahol a Románia Kupa döntőjében lát­ hattuk, amint a székely legények 6-1 arányban rommá verték a fővárosi Steauát. A magyar zászlókat ellenben nagyon hiányoltuk, de mint megtudtuk, 2004. december 5-e óta eltűntek a csarnokból, csak a székely himnusz és az ő szí­ neik maradtak...” A narrátor hangja elkomorodik, érezhető, hogy itt morális tanítás következik: Székelyudvarhe­ lyen érezni, hogy csak magyarok lakják, tiszta és szép, román zászlót is csak egyet láttunk. (Csak összehasonlításképp: Budapest szép lenne ugyan, de nem tiszta, és tele van román zászlóval.) Ezúttal mindenki betartotta az előírt érkezési határidőt, csak tisztelt tanáraink nem, akik a Gondűzőhöz címzett étteremből kerülnek elő, nagy boldogságban. A láza­ dó hallgatókat néhány szelet rántott hússal kenyerezik le. így hát Gyuszi bácsi, a sofőrünk hatalmas húsdarabokkal a szájában hasít Szeredafelé a nap­ lementében, Erdély egyik legszebb útszakaszán. A hokimeccs előtt még meglátogattuk a csíksomlyói Szűz Máriát, aki ezúttal is megbocsátóan nézett le esendő gyermekeire. radtan bár, de majdnem mindenki ki tudott állni az utolsó előtti napra is! Felmentünk a Gyilkos­ tóhoz, át a hegyeken, majd onnan Erdély talán legszebb pontjához, a csodálatos Békás-szoros­ hoz. A látvány utolérhetetlen: több száz méteres sziklafalak, a hegybe vájt utak, a rohanó, kris­ tálytiszta patak, az örökzöld fenyőerdők, néhol pirosló és sárguló őszi fákkal vegyítve... Haza­ felé sietnünk kell, mert várnak ránk a szárhegyi gyerekek, és Ervin (Turbó) atya, a 87 éves feren­ ces szerzetes, a kolostor gazdája, aki becenevét határozott vezetési stílusa miatt kapta. A gyere­ kek tündének, a legfiatalabb egy újszülött, a legidősebb 14 éves. Ferivel leültünk zsírozni a fi­ úkhoz, Ágival pedig szereztünk egy boldog es­ tét a kislányoknak. A többiek már javában va­ csoráztak, amikor elengedtek minket.” A narrátor hangján érződik, hogy az események a végkifejletükhöz közelednek: Ezen az estén Turbó atya volt a hangula felelős 5 liter miseborral és 2 liter pálinkával. Estepedig igyekeztünk vissza, hi­ szen versenyünk jótékonysági is volt, az erdélyi árva gyerekeket támogattuk, és velük találkoztunk, üzenik haza, hogy köszönik a támogatást, hiszen nagy szük­ ségük van rá. Este a hajrá előtt a helyi bárban meg­ tudtuk, hogy Berta Misi barátunk énekelni is tud, így aztán egy performanszát is meghallgathattuk, bár ő úgy nyilatkozott, hogy ez az első, de egyben sajnos a búcsúkoncertje is volt, hiszen nem tapsolták meg eléggé... Sokat veszítettünk vele... De nyertünk is valamit, amikor a helyieknek elénekeltük a Székely Himnuszt, ők elénekelték nekünk a magyart, amivel talán elindítottuk a békülésifolyamatot! 5. jelenet. (Zárókép. Természetesen happy end.) Riporter: Jó szívvel indulhattunk a hajrára, amelyben már csak egy megálló várt ránk Ma­ rosvásárhelyen, amit két helyi kötődésű ver­ senyzőnknek köszönhetően, rövid idő alatt, de alaposan megismerhettünk! A célba érkezéskor, 2. jelenet (A busz lassan mozgásba lendül, a feszültségkeltő aláfestő-zene megala­ pozza a hamarosan kirajzolódó drámát.) Narrátor újra megszólal az események hiteles interpretációjával: Kevéssel a Királyhágó előtt ha­ talmas baleset, beáll a sor egy kisfaluban. A rendőr közli velünk: minimum 3-4 óra várakozás. Kezd el­ uralkodni a társaságon a világvége-hangulat, egyre hangosabb a gyereksírás. De mintha csak egy laza polgár vizsgán lennénk, jön a mentő kérdés: van itt kocsma? A válasz kielégítő: van. Sikerül tehát elke­ rülni a gyászos végzetet, és alaposan megcsappantam a helyi italbolt készletét. A tetthely neve románul: Borod. Nőmén est ómen, mondhatná erre Toki bará­ tunk, ahogy a már 2000 éve itt élő dákok is. Ez a kényszerpihenő kifejezetten jót tett a közhangulat­ nak, és a buszon magasra csapott a jókedv. 3. jelenet (Megérkezés a célállomásra. Folytatódnak a kalandok.) tizenkettedik oldal Pázmányosok Tamási Áron sírjánál Riporter: „Amint sikerült mindenkinek elfoglal­ ni azt a helyet, ahol az utazósebességet tartani tudja, elől a sárga trikósok, a régi bajnokok, hát­ rébb a jövő emberei, tudtuk, frissítő után kell nyúlnunk! A Kulcsár feliratú mezt viselő sport­ társ zsebében poharakkal is készült, köszönjük neki! Hamar megérkeztünk az első pihenőhöz Debrecenbe, onnan tovább Nagyváradon át az első akadállyal is szembesültünk, mert a drága szomszédok Borodon pihenőt rendeltek el, hi­ szen az első király-hágói hegyi etapra bizony rá kell pihenni!” 4. jelenet. (Leszáll az éj. Ez természetesen újabb bonyodalmakat okoz.) Riporter: „Szárhegy by night, irány a diszkó! Ro­ zsos, köményes, Transylvanicum, Angelli, áfo­ nya, csíki sör, Hargita sör... Zavarbaejtő a vá­ laszték, de a jogászok nehezen jönnek zavarba, és nem hoznak szégyent védőszentjükre, Szent Ivóra. Versenyzőinket körbe táncolták a rajon­ gók, még egy 74 éves bácsi is, akinek születés­ napja volt, bár szerintünk minden szombaton ezt mondja... De másnap sem volt megállj, fá­ október 1-én este tizenegykor a Hősök terén már mindenki fáradt volt, és sajnos azt is tudo­ másul kellett vennünk, hogy a két korábbi baj­ nok megőrizte a sárga trikót. Ez a négy nap maradandó emlék nekünk, akik ott jártunk. Á gyönyörű hegyek, a tiszta tekin­ tetű székelyek üzenik: Budapesttől 700 km-re, valahol a hegyek között, Romániában van egy pici, valódi Magyarország! Biztosak vagyunk abban, hogy lesz folytatás. Hiszen Erdélyország visszavált Bodor Mihály - Nobilis Márton �A Szépség és a Szörnyeteg „Nézzék csak, ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell. Soha vélünk nem pletykál, meg a fellegekben jár...” Lalala... Lalala... Hú, egyszerűen képtelen va­ gyok kiverni a fejemből ezeket a sorokat! Nem­ rég láttam A Szépség és a Szörnyeteg című mu­ sicalt a Budapesti Operettszínházban, s azóta teljesen elvarázsolódtam! (Néha még a római jog tanulása közben is - mikor a legis actiókat próbálom memorizálni - ezt dúdolom. Lehet, hogy pont ez a baj?!) A történetet mindnyájan ismeritek: a kedves és melegszívű Béllé (Szinetár Dóra, Kékkovács Mara, Vágó Bernadett, Mahó Andrea) egy kis falucskában élt édesapjával, akit egy nap fog­ lyul ejtett a szomszédos elátkozott kastély ször­ nyű ura (Homonnay Zsolt, Szabó P Szilvesz­ ter). Hogy kiszabadítsa apját, Béllé önkéntes rabságot vállalat a fenevad otthonában, ám leg­ nagyobb meglepetésére barátokat lelt az elvará­ zsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségük­ kel lassan rájött, hogy a látszat csal: a szívtelen­ nek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erőszakos és nagyké­ pű Gastonba (Németh Attila, Imre Sebastian). S minden jó, ha a vége jó... Itt a vége, fuss el véle! Mármint a darabnak, de a beszámolóm csak most kezdődik! Miután mindnyájan felelevenítettétek gyer­ mekkori Disney-filmes élményeiteket s vissza­ csöppentetek a gondtalan gyermekkorba - amúgy amikor a nézőtéren körbenéztem, mo­ solyogva konstatáltam, hogy az átlagéletkor olyan 5 év... tehát jó helyen voltam -, elétek festem egy csodálatos este élményeit. Képzeljetek el egy impozáns épületet a Nagy­ mező utcában - ez volna az Operett Színház -, amely a két híres bécsi építész, Fellner és Hel­ mer tervei alapján készült el 1894-ben. 1966-ban átépítették, néhány évvel ezelőtt pedig teljes re­ konstrukciót hajtottak végre rajta. Kívülről is elkápráztató a szecessziós épület, amikor pedig a nézőtér soraiban helyet foglaltam, már akkor Picasso: A világ teremtése A Baltazár Színház előadása Picasso nem festett ilyen névvel ellátott képet. Sőt nem is rendezett színházi darabot. Mégcsak nem is írt. Ilyen címmel meg pláne. Amikor be­ ültem az előadásra, valami mást vártam. Igazá­ ból nem volt időm átnézni, hogy miről is szól a darab, szó szerint csak beestem. Nagy meglepe­ tés volt, amit kaptam. Kis emberek játéka egy korról, egy érzésről, egy alakról. Zene, érzés, mondanivaló. Mindenki­ nek kicsit más. Az előadás inkább lélektani je­ lentőségű volt, mint színházélménynek eladha­ tó. Nekik is lehet. Nekik is szabad. A Down-kór, mint fogalom címszó alatt ezt ta­ láljuk meghatározásként: „A Down-szindróma a leggyakoribb, az élettel általában összeegyez­ tethető, többszörös veleszületett rendellenesség, melynek vezető tünetei a több szervrendszert érintő anatómiai rendellenességek és a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság. A tünet­ együttes egykori felfedezőjéről, Langdon Downról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le a szindrómát. O akkor azt gondolta, hogy a be­ tegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen, és ma már nem elfogadható mongoloid idiotia (mon­ golidiotizmus) elnevezés. E név két okból is tarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mon­ gol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Downszindrómások korántsem képezhetőtlenek” „Korántsem képezhetetlenek” . Mi sem jelzi ezt jobban, mint a Picasso-darab, ami - tudjuk meg Elek Dórától, a társulat vezetőjétől - egy fiktív kép történetén alapul. A szereplők egy sosem­ volt Picasso képet festenek a maguk kifejezés­ módjával, és ezzel nem utolsósorban azt is tud­ tunkra adva: így is lehet teljes életet élni. A stáb nem minden tagja „down-os”, ezért helyesebb általános keretbe foglalva így mondani: ők spe­ ciálisak. Ok lényegében a Baltazár Színház. Első tánc­ színházi darabjuk ez a mű. Külön mozgásrend­ szert kellett kifejleszteni hozzá és hét hónapig próbálták - tudom meg egy leírásból. Meg az­ tán hatalmas belső teremtő erőket szabadít fel. Nem véletlen, hogy heten a próbák alatt teherbe is estek a stábból. Az élmény összetett. Az ember először nem tudja, hogyan álljon hozzá (különösen 12 óra hajtás után), de aztán elkezd gondolkodni. A ze­ ne megnyugtató, a szereplők szimpatikusak és őszinte átéléssel és igyekezettel próbálnak átadni valamit nekünk, nézőknek. De hogy pontosan mit is? Az életet, a teljességet, a természetessé­ get. Amiből nekünk is lenne mit tanulnunk bő­ ven. És valóban: egy pillanatra fel sem merül senkiben, hogy másként fogadja, mint megélt lelkesedéssel. A labda dobálása, ami komoly koncentrációval ment végbe, őszinte örömöt okoz. A csillogó úgy éreztem magam, mint egy mesében: előt­ tem lutalmas színpad - melyet még egy füg­ göny rejt el a kíváncsiskodók elől körülöttem rengeteg izgatott arc, csillogó gyerekszemek, fölöttem meg egy szerteágazó csillár. Eléggé kritikus vagyok, de most mégsem tudok elfogulatlan lenni. Nem tehetek róla! Mert az este, amelyet itt töltöttünk, feledhetetlen volt. Ha színházba megyek, egy másik világba akarok csöppenni. Ki akarok szakadni a hétköznapok­ ból, s át-, sőt meg akarom élni azt, ami a szín­ padon zajlik. Mintha én is a deszkákon állnék... Itt, körülbelül két óra erejéig újra gyermek le­ hettem, az óriás és életre kelt gyertyatartó, teás­ kanna és -csésze, komód és toliseprű között. Az egész színpad mozgott! Volt, hogy azt sem tud­ tam, merre nézzek. Artisták lengtek a magas­ ban, tömérdek ember volt egyszerre a pódiu­ mon s minden káprázatosán színes volt! Nem véletlenül játsszák a Broadway-n is 1994 óta változatlan sikerrel a Disney egyik legelbűvölőbb meséjéből készült produkciót. Nálunk a nagyszerű rendezést Böhm György, a koreográ­ fiát pedig Duda Éva irányította. Érdekesség, hogy ez a mese volt az első olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, s el is nyerte az aranyszobrot a legjobb filmzene és a legjobb betétdal kategóriában, ezen kívül pedig öt Grammy-díjat is besöpört. Remélem, kellőképpen felcsigáztam az érdeklő­ déseteket, hogy Ti is megnézzétek ezt a zenés színházat. Kedves Olvasó, hidd el, nem számít, hány éves is vagy, ez a darab kortól függetlenül szól az emberségről, a szeretet megváltó erejé­ ről, a gyűlölet elítéléséről, saját magunk emberi igazságáról. Mikola Orsi szemek, a megkönnyebbült lélegzetvétel a fel­ hangzó taps hallatán, az elégedett mosoly a har­ madik vissza-vastapsnál. Ez már színházélmény. A Baltazár Színház előadásai ideiglenesen a Bu­ dapesti Kamaraszínház-Tivoliban tekinthetők meg. Ugyanis a darab bemutatása után öt nap­ pal lebontották a fejük felől a társulat otthoná­ ul szolgáló házat. Mert így is lehet. Érzelem­ mentesen. Ablonczy Zsuzsanna Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod- vagy harmadéves joghallgatói státusz, és legalább középfokú angolnyelv-tudás (a német előnyt jelent). A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bankjogi főosztályának munkáját támogató, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni és Ön a fenti követelményeknek megfelel, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát a referenciaszám feltüntetésével — juttassa el hozzánk, hogy a kölcsönös ismerkedést megkezdhessük. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. vagy hr@unicreditbank.hu tizenharmadik oldal �Este A mi „mégiscsak operatőrünk” filmje Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a „mééély érzelmek filmjének” . Ez idézet volt a sok ajánló egyikéből. Kb. a negyediknél feladtam a reményt, hogy bármi újat tudnak írni. Persze még ez sem vetette vissza töretlen kitartásom azirányban, hogy végignézzem a 112 percnyi színtiszta érzelmet. Ez a mondat valóságtartalmát tekintve teljesen korrekt, ugyanis egyrészt tényleg érzelmekről szól a filmecske, olyannyira, hogy nagyjából tíz percig egy szó nélkül bírják a szereplők és a narrátor is, másrészt, mert valóban színtiszta. Az legalábbis tiszta. Mármint a szín. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr (ez a mondat történetesen Mammi Glummer - a filmben a fiatal Lila Wittenborn - száját hagyta el egy interjúban). A képek gyönyörűek, akár napestig elnézegetné az ember, ha nem jutna eszébe, hogy hopp, hát itt azért mégiscsak jól jönne némi történés! De „a kritikusok mégiscsak tudnak valamit”-alapon tényleg maradjunk az érzelmeknél a történés szintjén is, mert a végén még sérülne a mondanivaló. Na, de ha már a mondanivalónál tartunk: a történet lényege az érzelmek, a pillanatnyi fellángolások, az elszalasztott lehetőségek és a nagy „mi lett volna ha?” - sóhajok keretében foglalható össze. Kicsit bővebben: Ann Lord haldoklik. Mint ilyenkor általában, ő is enged a konvencióknak, és szépen visszaemlékszik a múltjára, amiben - hogyhogynem? - akad némi homály. Legalábbis lányainak elsőre emészthetetlen „nagy szerel­ mem Harry aki nem apátok”-történet rajzolódik ki zavaros beszédéből. Aztán a rég nem látott barátnő felbukkan, és még zavarosabb bölcs meglátásaival jól odatesz a családi idillnek, amiből ki-ki levonja a maga következtetéseit. Az egyik lány struccpolitikával tesz pontot az ügy végére, a másik magára vonatkoztatja az esetet, és rájön (kisebb anyai ráhatással), hogy élni kell a lehetőségekkel, mert életünk bizony csak egy van (legalábbis a nagy átlagnak). A film pedig nagy beszélgetésekkel, összeborulásokkal, könnyekkel (mééély érzelmekkel, na) pereg tovább, amíg egyszer csak vége lesz. Elég hirtelen. Legalábbis engem kissé váratlanul ért. A válaszok meg csak nem jöttek a feltett kérdéseimre. Mint például: akkor most éljünk a lehetőséggel, és ragadjuk meg a pillanatot, ne hagyjuk, hogy mardosson életünk utolsó percében is a kínos, „mi lett volna ha?”-mondat, vagy (mert így is értelmezhető) adjuk fel, törődjünk bele, hogy a hajó elment, és szépen örüljünk a kiteljesedő életünknek, aminek épp csak egy apró hibája van: hogy nem a mi teljes életünk? Mert azt, az összes hibájával, csalódással és kudarccal együtt valahol otthagytuk a hajón, ami szépen elment nélkülünk, és ezzel elhagytuk ugyan a hibákat, de vele együtt az életünk is ami azokkal a bizonyos nagy ballépésekkel együtt teljes, és nevezhető csak egyáltalán valamiféle életnek - nélkülünk száll tova. Mert egyedül maradva a kételyekkel, önállósodva valami ilyesféle mondanivalót hámoztam ki: lehet élni úgyis, ahogy Ann és barátnője, és esetleg a végén még örülhetünk is neki, hogy igen, mindennek így kellett lennie, és majd a teljesedésbe menő létezésünk kárpótol. De az is lehet, hogy az élet a hibáktól és mellék­ vágányoktól válik azzá a bizonyos nagybetűssé. De ezek maradjanak inkább a szép képek homályába vesző olyan kérdések, melyekre mindenki a film alapján kezdheti el megtalálni a maga válaszát. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr. Ablonczy Zsuzsanna GPS - Ismeretlen szcéna A határon túli magyarság kulturális problémáját ismerték fel, amikor életre keltették a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját. A határon túli alkotók művei kevésbé ismertek a hazai nagykö­ zönség előtt, s megszólalási lehetőség hiányában nem is sejtjük, milyen gazdag gondolatvilágot vo­ nultat fel az anyaországtól elszakadtak művésze­ te. Sok olyan kérdés foglalkoztatja őket, amelye­ ket mi talán csak a szomszédos országokba tett kirándulásainkkor teszünk fel magunknak. Ho­ gyan viszonyulnak, hogyan viszonyuljanak a nemzetükhöz, lakóhelyükhöz, Európához és vég­ ső soron a világhoz? Hogyan képviseljék kulturá­ lis identitásukat? Egyáltalán számít-e a határontúli lét a hazai művésztársadalom körében vagy fordítva: a magyarság a környező országokban? tizennegyedik oldal A földrajzi távolság Magyarországtól, és az orszá­ gukban tapasztalt ellenszenv miatt vajon hány magyar művész váija hiába, hogy elismcijék, ki­ állítsák, vásárolják, csodálják műveiket? A PR mindenre képes. De miért nem áll olyanok mö­ gé, akik megérdemlik a nyilvánosságot? A Biennálé keretein belül rendezték meg az Emst Múzeumban a GPS - Ismeretlen szcéna című kiállítást, mely a három határon túli régió - Fel­ vidék, Erdély. Délvidék - magyar ajkú művészei­ nek munkáit mutatja be. A Global Positioning System cím jelzésértékű, a helymeghatározó rendszer alkalmazását ülteti át a képzőművészet­ re, sugallva, hogy ne csak az országhatárokon be­ lül gondolkodjunk magyar művészetről. A kiállí­ tás másik érdekessége, hogy fókuszában főként az újabb művészeti médi­ umokon (fotón, videón) alapuló alkotások állnak. Ezek a művek nem annyira esztétikai funk­ ciót töltenek be, inkább problémafelvető, figye­ lemfelhívó alkotások. Éppen az új művészeti eszköz, megjelenítési mód révén hatékonyab­ ban dolgoznak fel társa­ dalmi problémákat alko­ tásaikban, mint tradicionalista társaik. Fekete Zsolt például régi foto­ gráfiák nyomán az egy­ kori helyszínekre tér viszsza, hogy az újabb fotók­ kal megmutassa a tájon a változás kicsi konfigurációit. Nem nagyon válto­ zott a táj 130 év alatt. De az aranyosgerendi re­ formátus egyház és kastélyt megörökítő képén jól látható az egykor szép épület kar­ bantartásának hiánya, és a mellette épülő ortodox templom. „Hagymakupolás honfoglalás”- ezzel a szófordulattal fejezik ki keserűségüket az erdélyi magyarok, amikor felismerik tehetetlenségüket. De láthatunk a dohányzással, az alkoholizmussal, a magyar gyerekek iskolai teljesítményével kap­ csolatos problémákat is. A tolerancia kérdése foglalkoztatta Németh Ilonát, amikor táblákra írt kérdéseket akasztott ki a dunaszerdahelyi ut­ cákra. „Ön elfogadna-e szomszédjának/házastársának/vejének egy magyart/szlovákot/romát/kínait?” Majd pár nap elteltével kérdőíveken kellett válaszolniuk a járókelőknek. A felmérés kimu­ tatta, hogy mennyire utasítjuk el a más nemzeti­ ségű embertársainkat. Éles határ húzódott a ma­ gyar és szlovák, és a többi nemzetiség antipátiája között. Megoldást jelentene erre az egyik kiállí­ tott szobor, „Az önmagával szomszédos ország"? Aliglia. Azonban bíztató, hogy egynémely képet „történelmi” szemlélettel nézhetünk. Ma már nem kell Juhász R Józsefnek egy performansz keretében figyelmeztetni a politikusokat a Pár­ kány és Esztergom közötti híd szükségességére, ma már nem kell szembemenetelni a rendőrkor­ donnal, tiltakozásul a bősi vízerőmű felépítése ellen. Persze jöttek új problémák. Sütő Andrást idézve „a baj hűséges, a baj nem hagy el, gyorsan jön, lassan távozik!’ Egészen másként nézzük 2007-ben azokat a 2001-ben készült fotókat, amelyek piros-fehér csíkos képeket ábrázolnak különböző helyszíneken (disznóól, étterem, iro­ da, konditerem, osztályterem, stadion). A mű- �Visszhangok, csend, türelem és áldás, avagy élet a Nirvána után CD kritika .fiz idő nem suttogja lelkünk Az én lelkem is csak eladó... hát ez van A lapra már nem nyomtatnak Nem vagyunk idotállóak Hanem átmenetiek, átmenetiek... Ugyanaz a történet" (Foo Fighters: The Pretender) Na most aztán jóváteszek mindent! A legújabb Foos lemez ugyanis olyan friss, hogy még érezni lehet rajta a forró műanyag illatát, tekintve, hogy szeptember 25-én jelent meg. Na, most süsse rám bárki, hogy el vagyok csúszva az ajánlóimmal! Persze volt mögötte motiváció, azt meg kell vallani: az MTV már nyáron viszonylagos gyakorisággal vetítette a „Pretender”-t, ez a szám pedig önmagában elég volt, hogy az ember lánya tűkön üljön és megjelenése napján azonnal hallgatás alá vonja az új anyag egészét. Aztán pislogjon egyet... OK: akkor még egyszer, meg jó, hát, no akkor megint... végül is valamikor október közepén x db hallgatás után leveszi fejéről a fülhallgatót. Most akkor mi van? Ez a 6. stúdió album? Ez az az album, ami Ausztráliában öt nap után platina lett, ami kiütötte James Blunt új CDijét az angol listákról, és első lett az ilunes előrendelései vész kommentálja szerint: „Csíkos geometrikus festményeimet különböző társadalmi közegbe helyeztem vizsgálván a modernizmus és a hely­ szín viszonyait.” Az anyaországiaknak persze ma már egészen mást jelentenek ezek a piros-fehér sávos képek, mint a modernizmus. És ez nem a művész hibája. A kiállított művek helyenként provokatívan, olykor humorosan szólnak hozzánk, állásfogla­ lásra, clgondolkodtatásra késztetnek. Ám éppen ezek miatt érzem azt, hogy nem igazolják a kiál­ lított művek a művészet többszörösen áttételes célját, ami lehet esztétikai élmény nyújtása, és egyfajta szintézisre való törekvés. De ennél a csoportos kiállításnál a közvetlen célt elérték a szervezők. Felhívták a figyelmet, hogy élnek és alkotnak a Kárpát-medencében olyan művészek, akiknek fontos az anyanyelvűk, vizuális kul­ túrájuk, akik ebben a nagy kavalkádban, a glo­ balizációval, individualizmussal átitatott világban próbálnak megmaradni magyarnak kisebb­ ségként, de mégiscsak szülőföldjükön. így hangzik egy felkiáltás előbb angolul, majd romá­ nul, végül magyarul írva, beterítve cg}' egész fa­ lat: „B..., már megint mindent három nyelven kell kiírni. Angolul, mén ugyebár európaiak let­ tünk végre. Románul, mert hogy Romániában élünk. És persze magyarul, mert elvégre magya­ rok vagyunk, vagy nem?” Egyre nagyobb szükségünk van rájuk, és nekik egyre inkább szükségük van ránk. Ez a lelki­ szellemi támogatás, egymásba kapcsolódás hi­ ányzik a mindennapjainkból. És ezt az űrt igye­ keznek betömni, ezt a sebet próbálják meggyó­ gyítani az ilyen és hasonló rendezvények. Határokon túli magyar művészet: ismerős isme­ retlen. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy ne maradjon csak ennyi. Aradszki Dea között? Én hallottam rosszul, vagy éppen nem hallottam valamit? Nem, nincs mit tenni: a tetszés, nem tetszés ízlés kérdése, de semmi mentsége sincs egy olyan albumnak, ami a ronggyá hallgatás után sem eszi be magát az ember füleibe. Az első számon kívül azonban nem akad egyetlen hasonlóan magával ragadó sem. Olyannyira, hogy az ember kicsit talán átverve is érezhetné magát: Grohlék eddig is nagyon jól tudtak „albumot eladó kislemezt” választani, de azért arra mégsem volt példa, hogy babot áruljanak. Az immáron sokat emlegetett „Pretender” mint általában a nagy sikerű Foo Fighters számok: energikus, kombinálja a halk gitárt, a lecsupaszított énekhangot és a hosszas felépítés után kirobbanó, zúzós dallamot. Ezen kívül a klipje behoz valami újat is: a bandához idegen módon érezni lehet benne egy sablonosán átpolitizált, kissé elcsépelt, a rendszer ellen tiltakozó felhangot. Ez azonban nem egyedi találmány: olyan együttesek, mint a Green Day vagy a Linkin Park lemezeladási célból újra divatot csinálnak a politikai tartalmat sejtető klipekből. Ezért lehet, hogy szegény Foos is úgy érezheti: ez talán segíthet egy olyan albumon, ami egyébként a zenekar arculatához ilyen szempontból hűen, leginkább az emberi kapcsolatokon való lamentálásban merül ki. Biztosan el lehetne menni egy erre reflektáló irányba, de talán a zenekritika maradjon zenekritika, és nézzük inkább az érdemi részt: az album többi részét, ami egyéb szempontokból is elüt a notórius számtól. A muzsika önmagában persze így is több értékkel bír, mint amit a rádió általában ont magából. Ugyanakkor a szokott jegyek valahogy hiányoznak: a monoton, aztán kreatív és pörgős ritmusba átcsapó dob helyett sokkal több (a nem elektronikus!) gitár, kevesebb a dallam, kevesebb ordibálás hallható. Pedig biztos nem csak én szerettem, ha Dave Grohl ordibál. Ehhez képest a „Ballad of Beaconsfield Miners” pl. énekmentes. Azonban még az az egy-két szám, ami hajaz a megszokott jegyekre, mint pl. az „Erase, Replace” vagy a „Cheer Up, Boys (¥>ur Make Up Is Running)” sem üti meg a klasszikus FF szintet. Persze ez nem könnyű. Mr. Grohl magasra tette a lécet. Meg lehetett volna ugyanis élni a Nirvána jogdíjaiból, a büszkeségből, hogy mégis csak ő verte a ritmust Cobain hangja mögé, és az önsajnálatból, hogy „szegény jó barátom” vagy éppen „Miért tette? Még annyi leakasztani való pénz és siker lett volna”. És nem. Csak suttogni szabad vajon azt, ami mindenkinek meg kell, hogy forduljon a fejében, amikor végig nézi Dave Grohl karrieijét? Gyerekek, ennek az embernek tulajdonképpen baromi jól jött ki, hogy Cobain egy másik világ mellett döntött. Dobos a Queens of the Stone Age-ben, mindenes és/vagy főszereplő a Foo Fighters-ben és mellesleg Ikon. Megérdemli ezt a jelzőt nagybetűstől, hiszen szinte az összes albumban megmutatta mennyire jó ő a frontemberkedésben is. Nincs olyan angolszász iskolakirándulás ahol a tábortűz mellett ne hangzana el, az „Everlong”, az első nagy klasszikus. Érdekes, hogy ezen a második albumon: „The Colour and the Shape” még a csendes „Walking After Y>u"-ban is ott volt az a zsenialitás és energia, ami a mostaniból hiányzik. És hány jó húzás volt még ezeken kívül? A „One By One” méltán hozta meg a második Grammydíjat, és még az előző stúdióalbumról is a „Best of \W’ ugyanolyan klasszikusnak számít, mint a „réges-régi” „My Hero”. Itt már ugyan lehetett érezni, hogy Grohlnak mintha kezdene kissé elkényelmesedni a hangja üvöltözésileg, de legalább felvállalták, és külön CD-t nyitottak a „kevésbé hangos” számoknak. Ezt persze ritkán kapja meg a lejátszó, mert a „hangos” korong egy teljesen korrekten összeállított, ütős, számugratást nemigen engedő zenehallgatási élményt nyújt. így belegondolva szinte már várható volt, hogy egyszer elő kell állniuk valami gyengébb produktummal; csak a szerencsétlen rajongó mindig reméli, hogy ez „majd”, de legalább is nem a legújabb lemez lesz. Különösen nem akkor, ha előzőleg egy koncertalbummal próbálták kiszúrni a szemét. Persze jó egy ilyen, csak desszertként kell felszolgálni, közvetlenül a főétel, a jól sikerült album után. Különben könnyen az történhet, mint idén velem: kiéhezve az új CD-re, hogy az majd eltölti a gyomromat, finnyásan toltam el a „Skin and Bones”-t, tudva, hogy nemsokára megérkezik a már említett, frissen gőzölgő „Echoes, Silence, Patience & Grace”. Most meg aztán koroghat a gyomrom, sok más FF-rajongóéval együtt. Persze azért nem reménytelen a helyzet: Mr. Grohl-t ismerve, talán nem telik olyan sok időbe, amíg kifőz valami újat és meglepően fülcsiklandozót; addig pedig nem kell félni: nyugodtan lehet napról napra hallgatni ezt, ami van, tekintve, hogy az „íze” úgy sem marad a lejátszó gomb kikapcsolása után sokáig a fejünkben. Barát Zsófia tizenötödik oldal �„...vagy nem lenni?” Avagy: a XXI. század Hamletjei Egy nemrégiben folytatott közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosságnak csupán 3%-a tudja pontosan és mindössze 11%-a megközelítőleg, hogy mit is takar a fenntartható fejlődés (a továb­ biakban: FF) fogalma. Ez elkeserítő ahhoz képest, hogy a világon a „sustainable development” már közel 30 éve ismert politikai fogalom. Vajon a Pázmányon hányán hallották már ezt a kifejezést? Az EF egyedül a kömyezetjog keretein belül képe­ zi a tananyag (mérsékelten hangsúlyos) részét. Holott ez egy, az oktatást, egészségügyet, környe­ zetet, kormányzást, és gazdaságot is magában foglaló, kiváltképp széles és összetett terület. A Magyar Tudományos Akadémián októberben már a hetedik tanácskozását tartották a „Fenn­ tartható fejlődés: a XXI. század globális kihívása” című vitasorozatnak. Mivel itt az előadók az alultájékoztatottság átkait is kiemelték, ezért most megpróbálunk 0,00005%-kal javítani az értesültségi rátán, már ami Kedves Olvasóinkat illeti. Az 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Vi­ lágbizottsága által megfogalmazott definíció szerint az FF„az a fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. Hogy miért van szükség ilyen meghatározásokra? Mert így még esélyünk lehet életben maradni. Tudniillik a Föld népessége évrőlévre exponenciálisan (akár a kamatos kamat) növekszik, ami 2050-re 9,3 milliárd embert ered­ ményez. Planétánk területe viszont állandó, és fáj­ dalom, de a kőolaj, szén, víz sem bír az osztódás képességével. Rengeteg, még jogászok számára is érthető grafikont rajzoltak fel, ami ijesztő képeket fest a közeljövőről. Helyzetünk persze jóval bo­ nyolultabb. Európa időközben a népesség elörege­ désének problémájával küzd. Elemzések szerint a gazdagabb országokban egy nőre 1,4 gyermek jut átlagban, szemben az éhhalállal küzdő régiók (pl. Afrika) 3 körüli átlagával. Miért is nem fordítva? Nos, úgy tűnik, hogy a politikusok által sugalma­ zott „fejlődés” nem segít a szegényeken: az általá­ nos jólét nem lesz magasabb, hiszen a fejlődésből csak az profitál, akinek azelőtt is volt vagyona. így a gazdagok és a szegények közötti szakadék a GDP-növekedéssel nemhogy csökkenne, hanem tovább mélyül. A magyar (14%) és az európai (20%!) szegénységi ráták fényében e tendencia nem csak a „fejlődő országok” , de Európa vi­ szonylatában is érvényesül. A gazdasági növekedés hajszolása tehát nem megoldás. Az FF nem egyenlő a fenntartható növekedéssel, ugyanis az utóbbi egyszerűen: nincs! A növekedés - ami mennyiségi fogalom - a jelenlegi ütemében nem tartható fenn, ezért szükséges egy középút e között és a „zéró növekedés" között. Az FF meg­ oldása az önkorlátozás volna, vagyis: fejlődni és még meg is élni valahogyan. Ez viszont egy felclősebb embertípust igényel, vagyis megvalósítása minőségi kérdés! Csakhogy: a társadalom nem ru­ galmas, nem előrelátó, és végképp nem bölcs. És vajon az-e a politikus, a vezető...? Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter (az FF lelkes híve) a konferencián a megvalósítás poli­ tikai akadályairól beszélt. Ilyenként említette a nemzetállamot, mint alapvetően hadviselésre szánt, elavult politikai struktúrát, s a társadalmat, amely a politikustól várja a minél nagyobb növeke­ dés ígéretét, végül pedig a politikusi személyt, aki csak olyan területet támogathat, mely minél több választó érdekeivel egyezik. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy az FF nem ilyen terület. A vitaesten Kondorosi Ferenc kormánybiztos ki­ fejtette, hogy a főbb kérdésekben nem individuális kezdeményezésekre van szükség, hanem a jogi szabályozást, intézményrendszert kell kiépíteni. „Á jog hatalmas eszköz, de megfelelő konszenzus kell Hazánkban az erőfeszítések első eredménye, hogy végre valaliára 2007 nyarán megszületett a Nem­ zeti Fenntartható Fejlődés Stratégia, az Uniós Stra­ tégiát véve mintául. Bár érte kritika a szerkezetét (túl sok benne a helyzetelemzés), és a fogalom meghatározásait is, de „a miénk? Szili Katalin (aki a vitasorozat fővédnöke) köszöntőjéből kiderült, hogy előző alkalommal ötpárti képviselői konszen­ zus született, és ebből a politikai összefogásból lét­ rejön majd az ún. Jövő Bizottság’. Bár már előre komoly vita és szkepticizmus övezi e testület létjo­ gosultságát, „az esélyt meg kell adni neki” - szór lőtt a konferencia levezető elnöke, Láng István akadémikus, aki már az 1987-es bizottság tagja­ ként is tevékenykedett. A konferencián csak néliány szó esett a környezet védelméről, ami pedig elengedhetetlen a fennma­ radáshoz. (Ezúttal csak utalnánk a klímaváltozás hatásaira, és nem citálunk érveket a szelektív hul­ ladékgyűjtés mellett sem. Ezeket már ismcijük, rajtunk múlik, mit teszünk érte.) Kis megnyug­ vást hozott az elkeserítő tények után, hogy a kö­ zönség soraiból rengeteg kérdést intéztek az elő­ adókhoz, ami a téma iránti nagyfokú érdeklődést mutatta. Horvátth Sarolta - TarrAdám EHAVI IDÉZET mögé, és a puszta politikai megegyezés - mint pl. az EU Nizzai Kartája - nem elég, liancm végrehaj­ tandó norma kell!" Élenjáró példák erre a freongáz használatának jelentős csökkenése, energiatakaré­ kos épületek, a kibocsátási egységek kereskedelme (amely a szennyezést legalábbis ellenőrizhetővé teszi). „Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. (...) Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra örökkévalóságot, elveszítjük a mát is? KodolányiJános, 1943 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 5. szám 2007. november 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Subject The topic of the resource Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. november 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (646kb+3849kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_5_20071108 Relation A related resource T00082 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_5_20071108 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs