https://omeka.ppke.hu/files/original/8027699e2c7000ec1597af91bdd7695d.jpg a4f78c3a62c01a4b39489cec3154f78f https://omeka.ppke.hu/files/original/d1d14c672f2d4ad437ad254464294608.pdf 582dbcebe1b544eaac2e4d3df7859c05 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja TTELETW A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KUTYAVILÁG SCHANDA BALÁZS RADNAY JÓZSEF ÜGYVÉDI TÖRTÉNETEK X. évfolyam, 4. szám BOTOS KATALIN ROLLING STONES JOGÖSSZEHASONLÍTÁS PALIO GÓLYATÁBOR VÁROSMISSZIÓ e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. október 16. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Kutyavilág addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai 2 3 3 4 5 6 7 8 8 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Olvasom az újságban, hogy „a kisállattartókat kiszolgáló iparág” óriási üzletté nőtte ki magát a világban. A gazdag, jóléti társadal­ makban idősek otthonai nyílnak kutyák számára, összkomforttal, 24 órás állatorvosi felügyelettel várva „az agg négylábúakat”. Számos országban egyébként a kedvtelésből tartott kutyák és macs­ kák száma már jóval meghaladja a 15 év alatti gyermekekét. A kutyák számára már biztosítást is lehet kötni, az üzletközpontok kávézóiban több menü közül választhatnak a kutyavendégek, gaz­ dáik pedig kempingágyat, esőköpenyt, ruhákat, ékszereket vehet­ nek nekik. Cégek specializálódnak kutyaházasságok megkötésére, ünnepélyes ruhában, nyakörvcserével. Akinek pedig nem futja ku­ tyára, bérelhet a rendelkezésre álló kölcsönzőkből. Az elutazó gaz­ dák elegáns kutyaszállodákba helyezhetik el kedvenceiket. Talán kutyának kellene lennünk nekünk is. Rámordulnánk az ide­ genre, de önkéntelenül is megnyalnánk az arcunkba lógatott kezet. Ragaszkodnánk ahhoz, aki enni ad nekünk. Megugatnánk azt, akit rossznak parancsolnak. Vicsorogva üvöltenénk, ha a kerítés vasa biztonságot ad, és vonyítva lapulnánk, ha ijesztenek. Tűrnénk, hogy játszadozzanak velünk. Ha eldobnák a botot, századszor is visszahoznánk csaholva. De hát talán Kutyaország már ez, és kutyanép, amely kétségbe­ esetten élni próbál. Kábán felkel, káromkodva munkába megy, remegő gyomorral várja a nap végét, végiglapozgatja a tévécsator­ nákat, és dühösen lefekszik. Ha jut rá, behabzsolja az elé tett kutya­ eledelt. Elbódulva és elnehezülve a szánni való kéjtől, minden remény elvész arra, hogy „a hozzáértő dolgozó kutyák gyüleke­ zetében hányjuk-vessük meg száz bajunk” - ahogyan a kutya-életet élő kutya-költő rég megírta. ★★★ Mégsem lehetünk kutyák. Nem vakkanthatunk mindenkire, aki föl­ döntúli örömökről próbál mesélni nekünk. Mindenkire, aki össze kívánna békíteni minket. Mi emberek vagyunk. Ember módjára kell élnünk. Talán kissé szegényesebben, mint az említett újságcikk dús­ gazdag, nyugati kutyái, de emberhez méltón. Elfogadva megváltoztathatatlanként, hogy másokkal élünk együtt. Hogy ha jót teszünk mással, magunkkal is tesszük. Hogy az emberi létezés szükségszerűen közös erőfeszítés. Hogy minden egyes em­ ber számít, az is, aki olyan nyomorult-fásult arccal jön szembe reggelente a metrón, hogy sírni vagy üvölteni támad kedvünk tőle. Alit számít, hogy rossz korban élünk? Volt valaha „jó kor”? Mit számít egy ember élete? Alit számít akár egy egész emberöltő, egy teljes nemzedék? A társadalom, és így az emberi létezés nem az éppen élők egyetértése alapján működik, hanem az egymást követő nemzedékek közös vállalkozása. Az előttünk jártak örökösei va­ gyunk, megbízottjai, akik néhol egyértelműen irányt szabva, néhol a megértés keserves feladatát ránk bízva adták kezünkbe a világot. És egyúttal az utánunk jövők számára őrizzük meg azt, egyszerű gondnokként vigyázva arra, nehogy elherdáljuk a súlyos örökséget. A jövő generációk pedig csak akkor jutnak hozzá ezen örökséghez, ha maguk is annak gondnokaivá válnak. Érdekes, csak azoknak nincsen semmije, akik éppen most élnek. Semmi olyan, amit ma­ gunkkal vihetnénk innen. ★★★ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Mindig jönnek újabb kutyák. És mindig jönnek újabb emberek. Ha kutyavilág is ez, mégis csak a miénk. Dolgunk van benne. És ha kutyasorban tartva is, gúnyos röhej vagy bántó közöny tárgyaként élünk is, de élünk. És maradunk embernek. Ha maradunk. Rajtunk múlik. Koltay András �Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Gróf Esterházy János öröksége ma különösen időszerű. 2007. április 19-én, a Rákóczi Szövet­ ség és a Magyar Tudományos Akadémia Etni­ kai Kisebbségkutató Intézete által szervezett konferencián Duray Miklós többek között az alábbi jellemzést adta a mártír politikusra em­ lékezve: „a főrend polgáriasodott tagja, követ­ kezetességgel megátkozott politikus, kisebbségi gyalogmagyar, a keresztény-szociális gondolat megjelenítője, érző lelkű politikus, háborús bűneiért elítélt politikai bűnöző”. Minden bi­ zonnyal a legenyhébb kifejezés az, hogy meg­ lepő, hogy az Európai Unió tagállamaiban ma is háborús bűnösként tartanak nyilván olyasvalakit, és jeltelen tömegsír­ ban nyugodhat egy olyan közéleti személy, aki rendíthetetlen következe­ tességgel állt ki keresztény értékek, emberi jogok és a magyar nemzet ér­ dekeinek védelme mellett. 2007-ben emlékezünk gróf Esterházy János felvidéki politikus, a XX. szá­ zadi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja halálának ötvenedik évfordulójára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Kara is csatlakozni kívánt a nagyívű felvidéki és anyaországi ren­ dezvénysorozathoz, ezért a Karon működő Flachbarth Ernő Kisebbségi Jogi Kutatóműhely (wwwjak.ppke.hu/flachbarth) tudományos dolgozat­ író versenyt hirdetett meg, illetve kerekasztal-beszélgetést szervezett Es­ terházy János emlékére. A dolgozat-író verseny célja az volt, hogy Esterházy életével, örökségével, az őt körül vevő politikai rendszerrel, illetve rehabilitálásával kapcsolatos pályamunkák szülessenek. 2007. április végéig kilenc pályamunka érke­ zett be, amelyeket Karunk professzoraiból álló bizottság bírált el. A bizott­ ság elnöke Kilényi Géza professzor volt, tagjai pedig Kovács Péter és Varga Csaba professzor, valamint Horváth Attila docens voltak. Pályamunkát nyújtott be: Farkas Mária, Kiss Karolina, Nagy Viktor, Oláh Fruzsina, Pallya Kata, Pápay Piroska, Varga Vivien, Veres Zoltán, Versics Réka. Az értékelés során a bírálók egyetértettek abban, hogy jó színvonalú pá­ lyamunkák érkeztek be, ezért minden pályázatot - amelyik esetében az le­ hetséges - évfolyamdolgozatként jeles eredménnyel elfogadni javasoltak. Az első három helyezett dolgozat: Farkas Mária: Az ún. szlovák- magyar lakosságcsere diplomáciai és jogi elemzése; Versics Réka: Az Eszterházy János elleni bűnvádi eljárás- összefüggésben az egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel (holtversenyben a fenti dolgo­ zattal); Varga Vivien: Kárpátalja és Felvidék sorsa a XX. században a diplomácia tükrében. A dobogós helyezettek a Diákjóléti Bizottság jóvoltából pénzjutalmat kaptak. A Rákóczi Szövetség minden pályázónak ajándékcsomagot, vala­ mint az első helyezetteknek nagy értékű könyvjutalmat adott. A helyezett dolgozatokat a Flachbarth-füzetek periodika - soron következő - 3. szá­ mában közöljük. Ezúton is gratulálunk nekik! 2007. május 9-én a PPKE-JÁK Dísztermében kerekasztal-beszélgetés ke­ retében emlékeztünk Esterházy Jánosra. Résztvevők voltak: Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Kovács Péter alkotmánybíró, Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, az Esterházy Emlékbizottság tagja, valamint Varga Csaba, tanszékvezető egyetemi tanár. A beszélgetést Horváth Attila moderálta. Az emlékülés rövid összefoglalója szintén megtalálható lesz a Flachbarth-füzetek 3. számában. Gerencsér Balázs Szabolcs Karunk hallgatója. Hegedűs Gábor a Bangkokban megrendezésre került XXVI. Nyári Universiadén (az egyetemi-főiskolai hallgatóksportolók legnagyobb világversenyén) a bronzérmet szerzett magyar vízilabdacsapat tagja volt. Ezúton gratulálunk a kiemelkedő eredményhez! Csak így tovább a vizsgaidőszakban is! Ad multos Annos! A nyolcvanéves Radnay József köszöntése „Minden katolikus egyetem, mint egyetem, tudományos kö­ zösség, amely szigorúan és kri­ tikusan segíti elő az emberi mél­ tóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, melyeket a helyi, nemzeti és nemzetközi kö­ zösségeknek nyújt!’ fogalmaz II. János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelke­ zésben, a katolikus egyetemek­ ről. Ahhoz, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1995. április 3-án megalapított Jog- és Államtudományi Kara ebben a szellemben folytathassa működését, nagyban hozzájárult Dr. Radnay József jogászprofesszor te­ vékenysége. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Radnay József egész életét a jogtudomány művelésének, gazdagításának, oktatásának és alkal­ mazásának szentelte. 1927. június 2-án született Farmoson. Jogi dip­ lomát 1950-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett. Dolgozott a MÁV ügyészségénél (1950-1953); a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban (1953-1960); a Nehézipar Minisztérium jogtanácsosaként (1960-1970); a Munkaügyi Minisztériumban, majd az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjeként (19701988); a Legfelsőbb Bíróságon tanácselnöki beosztásban, valamint a Munkaügyi Kollégium vezetőjeként (1992-től) és a Gazdasági Kol­ légium tagjaként (1988-1997). Nyugállományba vonulása után is megmaradt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának munka­ ügyi szakágában tanácsadói munkakörben. Mindemellett közremű­ ködött az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottság munkájában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­ rának (PPKE JÁK) szervező és oktató munkájában kezdettől fogva részt vett, és vezette a Munkajogi Tanszéket. 2000-től három esz­ tendőn át a Kar dékánjaként tevékenykedett. Fáradhatatlan munka­ bírásával, szakmai hozzáértésével, precízségével, kiegyensúlyozott előadási és tárgyalási stílusával nemcsak korábbi munkahelyein, valamint a Katolikus Egyetem professzori gárdájában vívott ki ma­ gának megbecsülést és tiszteletet, hanem az egyetemi hallgatóság körében is. Munkajog című - több kiadást megért - egyetemi tan­ könyve meghatározó kézikönyve a hazai munkajog oktatásnak, ugyanúgy, mint a nemzetközi és európai munkajogi normák össze­ hasonlító elemzése a magyar munkajoggal, a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata alapján. Mindmáig sokat fáradozik azon, hogy a PPKE JÁK-on megindult tudományos műhelymunka hosszútávon, előrevivő módon tudja szolgálni a magyarországi és nemzetközi jogi kutatásokat, továbbá a felsőfokú oktatást, segítve a jogtudomá­ nyok területén tevékenykedő újabb jogász generációk képzése elmé­ leti, módszertani és személyi feltételeinek megteremtését. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szeretné kifejezni megbecsülését, köszönetét és háláját Radnay József professzornak, Karunk prodékánjának, nyolcvanadik szüle­ tésnapja alkalmából. A gondviselő Isten áldását kérve egész életére és további munkájára: Ad multos Annos! DDr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. intézetvezető egy. tan., a PPKE KJPI elnöke harmadik oldal �Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Beszélgetés Schanda Balázs dékán úrral Schanda Balázs tanár úr egyetemünk Alkotmányjogi Tanszékének vezetője, több önálló kiadvány, illetve számos tanulmány és cikk szerzője az állami egyházjog, vallásszabadság, illetve az alkotmányjog egyéb témaköreiben. 2007 júliusától karunk újonnan megválasztott dékánja. - Dékán Úr, hogyan került kapcsolatba az egyházzal és hogyan maradt meg az egyház iránti érdeklődése jogászként is, mind az el­ méletben, mind a gyakorlatban? - Ez talán furcsa megfogalmazás, hogy ho­ gyan kerültem kapcsolatba az egyházzal, hiszen az egyház tulajdonkeppen egy nép, aminek tagja vagyok, azaz nem egyszerű ér­ deklődésről van szó. Nyilván a közösségben mindenki a maga szakterületének megfelelő­ en éli a neki szóló szerepet. Az, hogy jogász lettem, tulajdonképpen az akkori felvételi rendszer eredménye: végignéztem, hogy me­ lyek azok a szakok, ahova matematikai esé­ lyem van bekerülni, azaz hova lehet magyar­ ból és történelemből felvételizni, és az így leszűkített választékból maradt a jog. Az egyetem évei alatt azonban határozottan megtetszett ez a világ, és ebben nagy szerepe volt Erdő Péternek, aki abban az időben ká­ nonjogból tartott speciális kollégiumokat az ELTE-n. Az érdeklődésemet ő irányította az állami egyházjogra, azaz arra a joganyagra, ami a vallásszabadság érvényesülésével, az egyház működési feltételeivel foglalkozik. Meghatározó tanáregyéniségként ő adta az első tippeket, ötleteket, hogy mely irányban érdemes olvasni és később, hogy miről érde­ mes írni. 1992-ben, mikor már az egyetem vége felé jártam, Erdő Péter felkért, hogy működjek közre egy kiadvány elkészítésé­ ben, mely a Szent István Társulat gondozásá­ ban, „Egyház és vallás a mai magyar jogban” címmel jelent meg. Ezután a szakdolgozato­ mat is hasonló témában készítettem el az Alkotmányjogi Tanszéken, és az érdeklődé­ sem azóta is változatlan. Később az Alkot­ mánybíróságon dolgoztam, ahol sajátos alkotmányjogi szempontból kaphat az ember áttekintést a jogrendszer egészéről, azonban ma is leginkább az állam és egyház viszonya, a vallásszabadság kérdései foglalkoztatnak. - Mennyiben foglalkoztatják ezen kérdések az alkotmányjog, és mennyiben az egyházak szemszögéből, tehát az állam és egyház relá­ ciójából? - Itt, a Pázmányon először a Kánonjogi Inté­ zetben tanítottam, mégpedig az alapítás óta. Alkotmányjogot korábban csak az ELTE-n oktattam, mígnem Bándi Gyula dékán úr három évvel ezelőtti meghívására kerültem a PPKE Alkotmányjogi Tanszékére. Miután a negyedik oldal rendkívüli elismertségnek örvendő alapító tanszékvezető, Kilényi Géza professzor úr ta­ valy betöltötte 70. életévét, én vettem át a tanszék vezetését. A modem állam a népszuverenitás elvével, az úgynevezett népre való hivatkozással legiti­ málja magát. Ez a szekularizáció következ­ ménye, folyománya - az egyházak helyzete a modem államban azonban az alkotmányjog lényegi kérdése maradt, sőt, ha elkerüljük ezt a kérdést, akkor tulajdonképpen az állam döntéseivel, politikáival kapcsolatos alapvető, elvi kérdésekre sem tudunk választ adni. Ha az Alkotmányról beszélünk, remélem sokak számára nyilvánvaló, hogy az az állam számá­ ra nem pusztán valamiféle szervezeti és működési szabályzat, hanem egy morális do­ kumentum - nem véletlen, hogy az alkotmá­ nyozás pillanata egy nemzet életében általá­ ban egy olyan katartikus időszak, amikor a politikai közösség - felülemelkedve korlátain - létre tud hozni egy konszenzust. Lehet azt mondani, hogy az alapjogi, elvi kérdések job­ ban érdekelnek, mint a technikai szabályok, azonban ez sem helyes megfogalmazás, hi­ szen technikai szabályoknak gyakran elvi jelentősége van. Különösen így van ez a val­ lásszabadság garanciarendszerével: sokszor egy-egy apró, gyakorlati kérdés eldöntéséhez is az alapelvekhez kell fordulnunk. Sőt, al­ kotmányjogi szempontól a jogágak merev elhatárolása sem állja meg a helyét, hiszen az Alkotmány a jogrendszer egészét át kell, | hogy hassa. - Milyen tervei vannak Dékán Úrnak az egyetemmel kapcsolatban? Hogyan látja a Karjelenlegi helyzetét? - Elsőként azt szeretném elmondani, hogy engem ez a kihívás váratlanul ért. Nem is csak az idejét, de a személyemet illetően is. Nem kész tervekkel csöppentem bele a fel­ adatba. Messzebbről kezdve: a kilencvenes években nagy igény volt a jogi felsőoktatásra. Az a korszak tehát, amikor létrejött egyete­ münk jogi kara, egyfajta konjunktúra idő­ szaka volt. A Kar úgy tűnik, hogy megállta a helyét a hazai jogi karok versenyében, amikor mérni, rangsorolni próbálják az egyetemeket, akkor a hazai jogi karok rangsorában általá­ ban a második helyre kerülünk, amin persze még lehet javítani, azonban önmagában nem rossz eredmény. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jogi oktatás iránti igény csökkent, ma már nem olyan tömeges az érdeklődés, mint akár néhány évvel ezelőtt. Talán látszik az is, hogy önmagában a jogi végzettség nem biz­ tosít szilárd egzisztenciát. El kell tehát gon­ dolkodni azon, hogy' mi az a többlet, amivel egy joghallgatónak, egy frissen végzett jo­ gásznak rendelkeznie kell, hogy piacképes le­ gyen, és mi az, amit nekünk ehhez kínál­ nunk kell, hogy továbbra is versenyben maradjunk a többi jogi karral. - Mit gondol a Karjövőjércíl? - Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusz­ tán a karok versenyében nézzük a Pázmányt. Mielőtt ezt tennénk, arra kell reflektálnunk, hogy a küldetésünkhöz hűségesek vagyunke. Mit jelent az, hogy katolikus egyetem va­ gyunk? Mi kell ahhoz, hogy a mi Karunk is a hit, a tudomány és a kultúra párbeszédének helye legyen? Ha a jogról beszélünk, mit, mi­ lyen többletet jelent az, hogy az emberké­ pünk egy teremtett és megváltott ember képe, akinek méltósága ennélfogva nem az Alkotmány betűjéből származik, hanem ab­ ból, hogy Isten a saját képére teremtett min­ ket, sőt emberi sorsunkban is osztozott? Ennek önmagában is vannak következmé­ nyei. Azaz nem csak arról van szó, hogy egy­ két plusz tantárgyat előírunk - az természe­ tes, hiszen elvárható, hogy hallgatóink rendelkezzenek valamiféle tudásanyaggal az egyházról, illetve legyen valamiféle ismeretük a kánonjog kultúrájából - hanem arról is, hogy lássuk: mit jelent az emberi személy tisztelete akár a magánjog viszonyaiban, vagy a bünetőjog világában. Ez a többlet a mintatantervben nem tetten érhető, azonban ha az identitására, küldetésére folyamatosan ref­ lektál a Kar, akkor az itt végzettek - szinte észrevétlenül - megalapozottabb szemlélettel kerülnek ki a képzésből. A többlet nehezen �mérhető, azonban abban van a lényeg. Meg­ győződésem, hogy ha a küldetésünkhöz hű­ ségesek vagyunk, akkor az egyetemek ver­ senyében sem fogunk lemaradni. - Kin az identitásunknak valami egészen konkrét leképeződése abban, amit tanulunk? - Hogyne lenne. Az egyetem elkötelezettsé­ ge akár az egyes tantárgyakra lebontva is ér­ zékelhető lehet. Nem csak a kézenfekvő pél­ dára, a Kánonjogi Intézetre gondolhatunk, mely az országban egyedülálló, és széles körű nemzetközi elismertségre tett szert, hanem szinte bármelyik tanszékre. Akár olyan apró­ ságokra, hogy a kömyezetjoggal fogalkozó kollégák - és nem véletlen, hogy a környezetjognak nagy jelentőséget tulajdonítunk gyakran teremtésvédelemnek nevezik a kör­ nyezetvédelmet. Nagyon bízom benne, hogy konkrét módon leképeződik az egyetem identitása az oktatásban - ehhez persze az is kell, hogy az oktatás mögött működjenek olyan szellemi műhelyek, kutatócsoportok, melyek tudományos igénnyel reflektálnak a felmerülő kérdésekre. - Mit tehetünk mi, hallgatók, annak érdeké­ ben, hogy Karunk ilyenformán hűséges ma­ radjon küldetéséhez? - Nagyon sok munka van, amit közösen kell elvégeznünk, mindenekelőtt tanulnunk kell, Önöknek is, nekünk, oktatóknak is, hiszen mi minden órán vizsgázunk. Azt is tudni kell, hogy nem vagyunk könnyű gazdasági hely­ zetben, ám egyfajta igényességet fenn kell tartanunk magunkkal szemben. Ezzel kap­ csolatban egy történetet szeretnék elmesélni. Annak idején, mikor a Kar még csak épp­ hogy beköltözött jelenlegi épületébe, egyszer fél lépcsőfordulóval Zlinszky János profeszszor úr mögött baktattam fölfelé a lépcsőn. Azt hiszem, nem vett észre. Egyszer csak meglátott egy használt papírzsebkendőt a földön, lehajolt, felvette és kidobta. Nem azért, hogy ezt mások lássák, hanem egysze­ rűen azért, mert a szemét helye a szemetes. Azt hiszem, ez az a hozzáállás, amit vala­ mennyiünknek tanúsítani kéne. Egyszerre jelent ez alázatot, és azt is, hogy magunkénak érezzük az intézményt. Gyakran rosszabbak a tárgyi körülmények, mint amit nyújtani szeretnénk, mégis, minden műanyag széket, a könyvtár minden könyvét meg kell becsül­ nünk. Keresnünk kell annak a módját, hogy a körülményeket javítsuk. Még inkább meg kell becsülni mindazokat, akik az egyetemért dolgoznak. Az oktatók és az adminisztráto­ rok, a munkánkat segítő, lehetővé tevő sze­ mélyzet nagyrészt elhivatottságból dolgozik az utóbbiak általában ügyvédi praxist sem tartanak fenn a munkájuk mellett. Közössé­ get alkotunk, ahol a tisztelet nem függhet at­ tól, hogy kiket félünk vizsgáztatóként. A portás, a tanulmányi előadó, a tanszéki admi­ nisztrátor is nélkülözhetetlen tagja e közös­ ségnek, nem csak a professzor. A megelőlegzett tisztelet jobb belépő, mint a követelések bejelentése. De az is fontos, hogy egymást se­ gítsék, lépjenek ki a személytelenségből, hi­ szen tömegben könnyen elvész az ember, a közösség viszont megtart. A sok apró gesz­ tus összeadódva olyan hellyé teszi az épületet, ahova jó reggel megérkezni. A lényeg valahol az, hogy magunkhoz legyünk hűségesek, az­ az igényesek abban, ahogy dolgozunk, amit ki­ adunk a kezünkből, és végülis abban, hogy az Igazságot keressük - ne éljük be kevesebbel. Ziegler László Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde 2001. szeptember 1. Tisztelt Kollégák! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának 2007/2008-as tan­ évét megnyitom. Az évnyitó mindig alkalmat ad arra, hogy az előttünk álló feladatokat átgondoljuk. A ten­ nivalók, az elvégzendő munka kérdésére azonban csak akkor tudunk választ adni, hogyha tudjuk azt: kik vagyunk. Mi az ami, intézményünk sajátos jellegét adja? Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint más egyetemek? Azoknak, akik először vannak itt - persze at­ tól is függ, honnan jöttek, hiszen sok helyen ez természetes - feltűnhetett: mi a Himnuszt énekeljük, és nem hallgatjuk. Az egyetem közösség. Közösséget alkotunk: az oktatók, a hallgatók, és mindazok, akik­ nek a munkájára rá vagyunk utalva, akik nap, mint nap ellátják a hivatali és gyakorlati teendőket. Meghatározó kell, hogy legyen közöttünk a kölcsönös tisztelet. Ne felejtsék ezt el akkor sem, amikor elégtelent kapnak: az osztályzat nem a személynek szól, még csak nem is a tudásnak, hanem kizárólag az adott vizsgán nyújtott teljesítménynek, és semmit nem von le, nem vonhat le a személy értékéből. ítéletet majd Más mond rólunk, majd mond rólunk Más - ezt persze nem fe­ lejthetjük el. Ahogy a katolikus egyetemekről szóló apos­ toli rendelkezésében II. János Pál pápa fogal­ maz: a katolikus egyetem „hivatásánál fogva az Universitas magistrorum et scholarium a ku­ tatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-ját, amely az igazság keresésé­ nek, felfedezésének és közvetítésének örö­ mét jelenti a tudás minden területén”. A ka­ tolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság két rendszerét - az igazság keresését és azt a bizonyosságot, hogy az igazság forrása már ismert - szellemi erőfeszítéssel egyesítse, amelyeket túl gyakran állítanak szembe egy­ mással, mintha ellentétek lennének: az igaz­ ság keresése és az a bizonyosság, hogy az igazság forrása már ismert!’ (Ex corde Ecclesiae 1). A relativizmus korában a jogtudo­ mány, a jogi képzés számára felszabadítólag hat az, hogy van Igazság. A jog nem csak többségi szavazások eldöntötte állapot, ha­ nem egy biztos rendre épül. Ha ettől elsza­ kad, csak látszólag szabadult meg béklyóitól, valójában, éppen szabadságunkat veszítjük el. „A katolikus egyetem célja, hogy intézmé­ nyes módon biztosítsa az egyetemek világá­ ban a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt, a társadalom és kultúra jelentős problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyé­ nek, hanem az egyetemi közösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvő kincsestáráról, mely­ hez a katolikus egyetem saját kutatásával ke­ resi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresz­ tény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendentális cél felé vezet!’ (Ex corde Ecclesiae 13). Az életnek transzcendens cél ad értelmet, és mindannyian azt akarjuk, hogy legyen célja az életünknek. Az egyetem javaslata szemérmes javaslat, nem kíván senkitől álszent, őszintétlen gesztusokat - pusztán a tisztességes emberi magatartást -, azonban arra híy hogy ne csak tudásban gyarapodjunk, ne csak arra készüljünk föl, hogy versenyképes polgárként megálljuk helyünket a világban, hanem hogy magunkkal szemben legyünk igényesek. Ne csak a tanulásban, munkában, hanem abban is, ami mindennek értelmet ad, azaz, hogy ne adjuk fel az igazi boldogság vágyát, azt, amit csak az Igazsággal való személyes találkozás jelent. Amellett, hogy jó munkát, jó tanulást kívánok mindenkinek, azt kívánom, hogy az egyetem olyan hely legyen, ahol minél többen találkozhatnak Azzal, Aki maga az Igazság a tanulás, a tudás is így nyer igazi értelmet. Az igazságra lettünk teremtve. ötödik oldal �minden a helyén volt. Az utóbbi négy év tapasz­ talatai alapján bátran állíthatom, idén a regisztrá­ ció villámgyorsan, gördülékenyen lezajlott, ami elsősorban (Scharle) Zsuzsinak és (Szendrődi) Szabinak volt köszönhető. A kari vezetők, Schanda Balázs dékán, Szigeti Magdolna dékánhelyettes, Szabó Marcel dékán­ lyaavatás és eskütétel tette fel. A záróbulin im­ már igazi elsősként, gólyaként táncolhattatok pirkadatig... És táncoltatok is pirkadatig! Miután hazamentetek, mi még maradtunk, ko­ raestig. Elrendeztünk mindent, visszacipeltük a pótágyakat, kitakarítottunk. Befejezésül engedjétek meg nekem a személyes, őszinte hangvételt. Jól éreztem magamat, vele­ tek, azzal együtt, hogy itt nyomta a vállamat a legtöbb felelősség. Büszke vagyok Rátok, gó­ lyákra, ifjú hallgatókra, szervezőkre, tutorokra és hökösökre. Úgy érzem, mind méltók vagytok a Pázmányos jelzőre, címre! Ahogy a gólyatábor is méltó e jelzőre! Köszönöm mindenkinek, aki időt és erőt nem sajnálva hozzájárult a rendez­ vény sikeréhez! Kemenes Patrik (HÖK-elnök) .. .és ahogy a tutor látta helyettes, Szikora Gyula osztályvezető (Műszaki Osztály) szombat délután tették tiszteletüket a gólyatáborban. Rengeteg nélkülözhetetlen, érté­ kes információval szolgáltak részünkre. A szom­ bati bemutatkozó keretében tartotta meg Teleki László HOOK ifjúságpoHtikáért és jogi ügyekért felelős elnökségi tagja előadását a HOOK-ról és a képzési hozzájárulásról, a tandíjról. A szentgyörgyvári borkóstoló és ebéd felejthetet­ len élmény volt. Vasárnap Szűcs Balázs atya celebrált Szentmisét a gólyáknak, ifjú hallgató­ inknak. Az akadályverseny, a próbatárgyalás, a strandolás és hajókirándulás kerekítette ki, tette teljessé a gólyatábort. A táborra a koronát a gó­ Szombaton reggel hétre rendeltük a gólyákat a déli pályaudvar gödrébe, ahol a hagyományos játékok és idegesítő kérdések után elindultunk a Nagy Útra. A közel ötórás túra kiváló lehetőség volt az ismerkedésre. Érdekes különbségek ala­ kultak ki az öt vagon között, valahol csendben lapítottak a gólyák, valahol pezsegtek (az utóbbi­ ban nagy szerepe volt beépített gólyáinknak, aki­ ket többfordulós felvételin választottunk ki arra, hogy tévinfókkal és talmi feszengéssel beépül­ jenek a riadt elsősök közé). Az utat a tutorok elapadhatatlan dalkincsének köszönhetően min­ denki átvészelte, majd egy profi regisztráció után elfoglalták a szállást. Mivel a tutoroknak az az el­ ve, hogy a lekötött gólya a jó gólya, folyamatosan foglalkoztattuk őket a négy nap során. Volt, hogy egyszerű csoportbeszélgetésen tágítottuk elméjüket, volt, hogy akadályversenyen segítet­ tük a csapatszellem kialakulását, de az is előfor­ dult, hogy informálisan beszélgettünk a fonto­ sabb kérdésekről, mint pl. a 26-os gyakorló pozí­ ciója, vagy az egyetemen található porral oltók használata, de egy közös volt minden napban: az esti buli. A nap nyugvásával fordítottan arányo­ san keltek életre az amúgy fáradt gólyák, s talán néminemű szesznek köszönhetően napról napra jobban élvezték a zenét, de én nem ezzel magya­ ráznám a feltámadást: minden csoporttal töltött perccel közelebb és közelebb kerültek egymáshoz a gólyák, és az utolsó napra kivétel nélkül min­ den tutor egy csapatot segített, nem pedig 10-12 külön személyt. A hangulat a hétfő esti gólyaava­ táskor tetőzött, amikor Kemenes HOK-elnökünk felhívta az összes tutort a színpadra, hogy megköszönje nekünk a segítséget. A gólyák a tu­ tor szó hallatán spontán versenybe kezdtek: ki üvölti hangosabban a tutorának nevét... Leírha­ tatlan érzés, amikor négyszáz szem egyszerre csil­ log, és többször percekre megáll az avatás az egészséges őijöngés miatt. Ezek azok a percek, amelyek a sok-sok munkáért, felszín alatti szer­ vezkedésért és küzdelemért kárpótolják az em­ bert, és egy egész évre erőt adnak, és az, amikor végignéz a tutor a kétszáz üvöltve tapsoló, sárga­ pólós gólyán, és azt mondja magában: „ez tényleg egy jó évfolyam”. Bartolák Csaba Síppal, dobbal, záptojással Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy rossz érzésekkel tölt el egy-egy gyűlésre, tüntetésre szervezett ellentüntetésről szóló tudó­ sítás. Habár én magam, bevallom, nem vagyok sem gyülekező, sem tüntető, sem ellentüntető típus, mégis határozott véleményem alakult ki arról, milyen az, amikor az ellentüntetések a civi­ lizált véleménynyilvánításból átcsapnak a szá­ momra elfogadhatatlan „obstrukcióba”. E gon­ dolatok tolmácsolása, és esetleg egy termékeny vita kialakulása érdekében ragadtam klaviatúrát. Előrebocsátom, hogy érvelésem elsősorban nem jogi jellegű, továbbá nem tudományos igényű, és csupán szerény véleményemet tükrözi. Úgy tudom, a demokrácia alapjául szolgáló több­ ségi princípium lényege az, hogy egyenlők kö­ zött csakis a számbeli fölény dönthet. Meglátá­ som szerint a demokráciában két okból fogadjuk el racionálisan és viseljük el érzelmileg a többség döntését. Egyfelől a rendszer garantálja annak esélyét, hogy egyszer a mi véleményünk alkotja majd a többséget. Másfelől azonban a demokrá­ ciajátékot csak egy olyan közösség határain belül játszhatjuk, mellyel megfelelő módon azonosul minden tagjuk, azaz: a többség döntését a kisebb­ ség nem egyfajta idegen elnyomásként, hanem testvérei által való „leszavazásként” éli meg. Az előbbi feltételt a rendszer maga, míg az utóbbit a nemzetállami keretek - nézőpontom szerint feltétlenül garantálják. Egy többségre alapuló rendszerben a zsarnokság elkerülését, illetve a de­ mokrácia önfenntartását számos alapvető jogok­ ban is kifejeződő elv és szabály segíti elő. Ezek nem csupán az általunk előnyben részesített po­ litikai rendszer alapjául szolgálnak, de egyben an­ nak esszenciáját, „ízét” is adják. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen fűszer a szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jogunk, mely mindannyiunkat egyenlő módon megillet, s melynek bizonyos megvalósulási formáit egy másik összetevő, a gyülekezési jog segíti elő. A szabad véleménynyil­ vánításhoz való jogunk nyilvánvalóan nem csu­ pán a többségi/kisebbségi pozíciónk elfoglalása­ kor, hanem a döntést megelőző véleményformá­ lási szakaszban is elengedhetetlen szerephez jut. Minden vélemény attól értékes, hogy szabadon, valamely többséget vagy kisebbséget erősítve kí­ ván hozzájárulni a közt érdeklő politikaivá ava­ tott) kérdésekhez. Azaz: meg akaija mondani, mi, együtt, hogyan éljünk, és segít nekünk ab­ ban, hogy e kérdésekben miként döntsünk. Mindezek alapján a szabad véleménynyilvánítás­ hoz való jogunk a demokrácia nélkülözhetetlen előfeltétele, hiszen a véleményformáláshoz szük­ séges információk szabad áramlása nélkül a „többségei? bebetonozódnának, és zsarnokság­ hoz vezetnének, míg egyben a többségi demok­ rácia „elviselhetősége” és igazolása is megszűnne. A demokrácia és a véleménynyilvánításhoz való jog kapcsolatának eme igénytelen felvázolására azért vállalkoztam, hogy érzékeltessem: az olyan ellentüntetések, melyek valamely vélemény elfoj­ tására, elhallgattatására irányulnak, valójában a demokráciát kezdik ki és a véleménynyilvánítás­ hoz való jogot lehetetlenítik el. A vélemény­ nyilvánításhoz való jog nem arról szól, hogy azt fogjuk hallani, ami tetszik nekünk. Sőt! Ám má­ sokat megakadályozni abban, hogy ezt a jogukat szabadon gyakorolhassák, és meggyőző erejüket latba vetve a holnap többségét alkossák a másik fél alapvető jogainak megtagadását, a személy­ nek kijáró tisztelet megtagadását, és a demokrá­ cia lényegének megtagadását jelenti. Ahogy a tüntetőknek, úgy az cllcntüntetőknek is joguk van a véleménynyilvánításhoz. Ám a kölcsönös tisztelet, a másik fél egyenlőként és politikai, nem személyes ellenfélként való számbavétele azt kívánja, hogy egymás meghallgatásával, vala­ mint egymás mondanivalójára való tartalmi rea­ gálással nyilvánítsunk véleményt. Az obstrukció terméketlen, az ellentüntető frusztrációjának ag­ resszív megnyilvánulása - „üres” vélemény Nem szolgáltat ellenérveket, nem veszi komolyan sem ellenfelét, sem önmagát. Nem tudja mit akar, csak azt, hogy mit nem. Mindeközben pedig má­ sokat erőszakkal elhallgattat, saját fülsüketítő te­ hetetlenségét kényszerítve rá mindenkire. Olyan, mint a kisgyerek, akik szemét összeszorítva, fü­ lét befogva, ordítva záija ki a külvilágot, amikor valami nem tetszik, vagy amikor valamitől fél. Az alapjogok horizontális hatálya ugyan gyakran fejtörést okoz, ám a jelen kérdés megoldása véle­ ményem szerint ugyanennyire politikai érettség függvénye. Amennyiben már egyszer egy alapve­ tő jogokra épülő demokratikus rendszer mellett döntöttünk, legyünk annyira felnőttek, hogy szabályait és éthoszát akkor is elfogadjuk, ha olyannal találkozunk, ami ma nem tetszik. Ki tudja, holnapra talán más lesz a véleményünk. Láncos Petra Lea hetedik oldal �A gólyatáborról háromféleképpen... Keszthely, 2007. augusztus 25-28. .. .ahogy a gólya látta Be kell, hogy valljam: mindenki csak riogatott, hogy ó, a gólyatábor így, a gólyatábor úgy... Mekkora szivatások vannak ott... Nehogy jelent­ kezzem... stb. Kicsit sikerűit is megijeszteniük, de talán már csakazértis úgy voltam vele, hogy el­ megyek, hisi igazából ilyen csak egyszer van az életben, kár lenne kihagyni. S jól döntöttem! Életre szóló élményekkel és - remélhetőleg a ké­ sőbbiekben is fennmaradó - barátságokkal gaz­ dagodtam. Szombat reggel indult a vonat Budapestről. Én csak Székesfehérváron csatlakoztam, nagy izgal­ mak közepette: kedves tutorom, Júlia gondoskodóan felhívott, hogy a harmadik vagonban vannak. Hát, én - nem is tudom, miért - elölről számoltam, s így nem találtam egy Pázmányost sem a közelben. Anyukám - akit sehogy sem sike­ rült lebeszélnem, hogy 18 éves kislányát már csak nem kéne egészen a peronig kísérnie - pánikba is esett, hogy tuti rossz vonatra fogok felszállni..., mikor - hadd dicséljem kicsit a szervezést neonzöld pólókban szaladgáló fiatalok rám talál­ tak. Rögtön eligazítottak, Julcsi bemutatott a 15ös tutorcsoport többi tagjának, s leültetett. Igaz, hogy csak máshol volt hely, de nem bántam! Hosszú Gáborékhoz verődtem a hátralévő közel négy óra erejéig. S hogy mit csináltunk? Gyilkosoztunk! Bizonyára ti, ex-gólyák mind ismeritek ezt a játékot, de rám az újdonság erejével hatott, s rendíthetetlenül simogattuk-cincáltuk egymás fejét és fülét, annak függvényében, hogy épp' ki volt a felügyelő, illetve kik voltak a gyilkosok. Miután megérkeztünk és elözönlöttük a keszthe­ lyi vasútállomást, majd végigcibáltuk a kollégium felé a poggyászainkat, elmentünk megebédelni. (Be kell, hogy valljam, elbizonytalanodtam, ne­ vezhetem-e azt a két pár virslit ebédnek...) Utána tutorfoglalkozást tartozzunk, mialatt még jobban megismerkedtünk egymással, s memori­ záltuk a neveket: Júlia, ajapán jégtáncosnő, Dóri, a dán diplomata... Vicces volt, ahogy az elején pusztán már a feladat megértése is gondot oko­ hatodik oldal zott néhányunknak! Hogy mit csináltunk a nap hátralévő részében, arra már nem is emlékszem hirtelen... Habár, ha nem csal a memóriám, ek­ kor volt még előadás, ahol a Dékán Urék kö­ szöntöttek minket. Este meg természetesen buli! Ezt kár is kommentálni! Zene, kaja, pia, tánc, pia, pia, pia... Másnap meg másnaposság... De hát istenem! Erről szól a gólyatábor. Ezen az első éj­ szakán még próbálkoztam aludni, de hamar rájöt­ tem: abszolút felesleges! Vasárnap délelőtt bortú­ rán vettünk részt. Lehetne azt is mondani, hogy kutyaharapást szőrivel, de azért annyi mennyisé­ gűt itt nem lehetett inni. Érdekes volt az előadás a különféle borokról. Az elején még figyeltem is, aztán elkalandoztam. Valami olyasmi rémlik, hogy a nem színes szőlőből előállított borokat ré­ pával színezik, de erre ne alapozzon senki sem­ mit, lehet, hogy csak álmodtam... Majd utána a pincészet melletti kellemes vendéglőben ebédel­ tünk. Gulyásleves volt palacsintával. Szerintem egyikünk se hitte, hogy egy palacsintát is meg lehet rosszul csinálni. No, de sikerült! Sebaj, a gulyásos tányért annyiszor töltötték csurig, ahány­ szor csak óhajtottuk. Visszaérkezésünk után pe­ dig a vasárnapi szentmisét celebrálta Balázs atya. S hogy hol? Hát az ebédlőben. Biztos vagyok benne, hogy a többséget megnyerte közvetlen stílusával. Aztán pedig az akadályverseny követ­ kezett! Huh, az fantasztikus volt! Azt még nem is meséltem, hogy ehhez indulót kellett kreálni, és zászlót kellett rajzolni. Mégpedig annak az or­ szágnak a lobogóját, amelyet az ügyeskezű tuto­ rok húztak. Ránk Luxemburg esett. „Luxem­ burg a székhelyünk/ Borotvált a szőrzetünk...” Hirtelen csak ezek a sorok jutnak eszembe, de gondolhatjátok, hogy a többi is hasonlóan szelle­ mes volt! (Nem csoda, hogy nyertünk!) Szóval: mondták, hogy szorosan álljunk egy fara­ kás elé, egymáshoz is közel, mert fényképezni akarnak. Mi persze, hiszékeny gólyák totál elhit­ tük. Mindenki igazgatta a frizuráját, vigyorgott, mint a vadalma... Amikor... Zutty! Jéghideg víz­ zel zúdítottak nyakon minket. Nem tértünk ma­ gunkhoz! Majd röhögésben törtünk ki Aztán a vizezésnek még nem volt vége! Nagy-Britanniába kellett eljutnunk. A feladat: ha nincs se repülő, se hajó..., akkor mit tehet az ember?! Hát persze! Mi mást?! Beleveti magát a Balatonba, s úszik. Angliáig meg sem áll! De nem volt ám ilyen egy­ szerű a feladat! A szurkolást is pontozták. így mi mindnyájan beleugrottunk a hűsítő habokba. Nem véletlen’ a győzelem! Ezeken kívül ínycsik­ landó volt a borsos puding - a korábbi csapatok bezzeg fahéjjal nyalták -, a mandulaaromás Tescos kenyér... Ja, majdnem elfelejtettem! A mi to­ jásunk: Béla! Furcsán nézhetett ránk Keszthely lakossága, mikor ezt a férfinevet harsogtuk a vá­ rosi parkon keresztül sétálva. Habár ez még kutyafüle volt a Pázmány- és jogászindulóhoz képest, melynek kb. minden második szavát cen­ zúrázni lehetne. Azért odafigyeltünk ám: amikor egy kisgyerekes családot láttunk, akkor befogtuk a kereplőnket, s elcsendesedtünk... Azért néha így is furcsán néztek ránk! Visszaérve a szállá­ sunkra az éhes csorda finom vacsorával tömte meg a bendőjét, majd kezdődött a nem is hajna­ lig, hanem inkább másnap reggelig tartó tivor­ nya. Na, ekkor már meg sem próbáltam álomra hajtani a fejem. Inkább én is jót szórakoztam! Huh, hogy mekkorát táncoltunk! Igaz, a zene olykor hagyott maga után egy kis kivetnivalót. Nem is igazán értettem, hogy mi volt az oka, hogy olyan hajnali öt környékén, mikor már a többség kidőlt, akkor adták le a népszerűbb szá­ mokat, addig meg bármennyire is könyörög­ tünk, nem engedtek. A hét első napjára már igencsak elfáradt kis csapatunk. Délelőtt tutor­ foglalkozás volt, majd ebéd után strand illetve hajókázás. Meg kell, hogy súgjam, másodmagammal elmentünk egy kicsit megnézni a „Balaton fővárosát". A bóklászásunk után igyekeztünk szálláshe­ lyünkre visszatérni, s kicsit pihenni, mert este már gólyaavatás volt! De nem durva, megalázó, hanem jókedélyű, vicces! Letettük a nagyesküt, miközben gólyaállásban egyensúlyoztunk. S ek­ kor volt az eredményhirdetés! Hát, majd ki­ ugrottunk a bőrünkből! Szerintem a tutorok is, mikor a színpadon álltak, s végignéztek a boldog, vidám gólyáikon, azt érezhették: hogy igen, meg­ érte a fáradozásuk. Majd megkezdődött a mulat­ ság! Őszintén szólva, ezt már nem bírtam végig, viszonylag korán kidőltem a sorból, s az álmok mezején vándoroltam. Másnap pedig már jöttünk haza. Fáradtan, élmé­ nyekkel gazdagodva gurult ki a vonatunk a keszthelyi állomásról. Mindnyájan a puha ágyikónkra vágytunk, de csöppet sem bántuk, hogy belevágtunk, s bár fáj a lábunk, a hátunk, s a vál­ lunk, de már váijuk, hogy újra találkozzunk! Hú, milyen kis rímfaragó lettem. Szóval csak azt akartam írni, hogy szuper volt, megismertük egymást, s tuti, hogy jövőre is - igaz, hogy már nem gólyaként -, de elmegyünk. Mikola Orsi .. .ahogy a Hallgatói Önkormányzat látta A Gólyatábor. A Gólyatábor Karunk hagyomá­ nyos rendezvényeinek egyike. A gólyák, az ifjú hallgatók számára meghatározó szervezett együttlét. E szervezett együttlét sok évre, a kép­ zés teljes idejére - és bizony tovább, azon túl is fontos emlék, közösségteremtő közösségi él­ mény Idén a szervezési munkálatok már tavasszal, a hallgatói önkormányzati tisztújítást követően megkezdődtek. A szervezők csapata folyamato­ san bővült. Nyár elején kész volt a pontos prog­ ram, amelyen mindössze pár pontban kellett később változtatni. Remélhetőleg tartalmas, és bízom benne, élvezetes programmal szolgáltunk, szolgálhattunk gólyáink, ifjú hallgatóink számá­ ra. Számotokra. Csapatunk nem tagozódott klikkekre. Hosszú évek után ismét, talán első ízben, a szervezők, a tutorok és (a nem feltétlenül a küldött) HÖKösök, egy szívvel, egy dobbanással dolgoztak áp­ rilis óta együtt, egymásért, a - tavasszal még nem ismert, még csupán leendő - gólyákért, ifjú hall­ gatóinkért, értetek. Egymást segítve minden helyzetben! Karunk dékánja, Schanda Balázs egy dolgot kért tőlünk az idei gólyatábor költségvetését illetően: ne kelljen kari/egyetemi forrást igénybe venni a lebonyolítás során. Az elvárást teljesítettük! A rendezvényt 19.000.- Ft. plusszal zártuk! A szervezők egy része már pénteken leutazott, hogy mindent előkészítsen számotokra. Az érke­ zésetek időpontjára, szombat koradélutánra már �Botos Katalin Politika és gazdaság A szocializmus éveiben minden egyetemista tanult politikai gazdaságtant. Ennek első számú tétele volt, hogy a politika - sűrített gazdaság. És ez igaz is volt. Mindenek előtt a politika meg­ határozta külgazdasági kapcsolatainkat, leszakí­ tott az integrálódó Európáról s új külgazdasági orientációt hozott létre. Külföldi partnereink kez­ detben csaknem kizárólag a szocialista országok lettek, komp -ország oda-vissza hajózott. A politi­ kai hatalom közvetlenül beavatkozott a gazdasági életbe, megmondta, ki mit termeljen, mennyiért, s kinek mi jár a megtermelt javakból. Egyszóval, közvetlenül helyettesítette a piacot, a gazdaság működési mechanizmusát. Nem csupán meghatá­ rozta a fő irányvonalakat, de egyenesen egybeolvadt vele. Ha kellett, az erőszakszervezeteket is mozgó­ sította: padlás-lesöprés, koncepciós gazdasági pe­ rek, véres ítéletek. Nem ismert tréfát a gulyáskommunizmus sem. Hiába, hogy némiképp módosították a terv-utasításos rendszert. Kis magyar pénzelmélet-történet című munkámban bemutattam, hogy még a tudo­ mányos kutatás szintjén se tűrt meg a fővonaltól eltérő nézeteket. Öngyilkosságba hajszolt embere- „Isten megadja az egyháznak, hogy az emberiség készségesebb legyen az evangéliumi mag befogadá­ sára. Úgy vélem, itt az ideje, minden egyházi erőt be kell vetni az emberiség új evangelizálására és a missziók segítésére. Egyetlen Krisztushívő, az Egy­ ház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a legfőbb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk minden népnek!’ (Redemptoris Missio 3.) Budapestre érkezett az Európa négy nagyvárosát már megjárt városmisszió. Fővárosunkat elbontotta a „Nézz fel!” felszólítással ellátott, illetve a sötét­ kék hátterű tizenkét csillaggal körülvett templo­ mot ábrázoló plakát. De honnan is ered a város­ misszió, és mit akar üzenni nekünk az Egyház? II. János Pál pápa meghirdette Európa újraevangelizálásának feladatát: „Emlékezzünk meg az Egyház számos gyermekéről, akik Európa történe­ te folyamán a családi, hivatásbeli és társadalmi élet rejtettségében éltek nagylelkű és hiteles, szent éle­ tet. Az »öreg« kontinensen is széles társadalmi és kulturális rétegek vannak, melyekben a szó szoros értelmében vett pogányokhoz szóló missziót kell teljesíteni” (II. János Pál pápa: Ecclesia in Európa). A nem hívők körében is mindig nagy szeretetet ébresztő pápa szavai a városmisszió által életre kel­ tett nagy ívű összefogásban látszanak beteljesedni. A direkt evangelizációval foglalkozó Emmánuel Közösség buzdítására négy európai nagyváros fő­ pásztorának - Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel közreműködésével született meg a városmissziók (ICNE) terve, amelyhez ötödikként csatlakozott Erdő Péter bíboros. nyolcadik oldal két, vagy egyenesen likvidálta az ellenkező nézete­ ket vallókat. Ács Lajos a hatvanas évek éléjén kiugrott a PM harmadik emeletéről, mert nevetsé­ gessé vált „kapitalista” kamat-teóriájával. Ausch Sándort 1971-ben Paksnál fogták ki a Dunából, mert a KGST- mechanizmusát nem hatékonynak nevezte, és valuta-konvertibilitást javasolt bevezet­ ni. Nem csoda, hogy a jóindulatú Hetényi István OT -elnökhelyettes nem engedte hasonló követ­ keztetésekben gazdag kandidátusi értekezésemet 1972-ben nyilvánosságra hozni, s titkosították azt. A helsinki folyamat szellemében kissé enyhébb szelek fújdogáltak, így megjelentek mégis a KGST trf-rubel rendszerét bíráló írásaim, de Andropov elvtárs budapesti látogatásakor a 80-as évek elején újfent letiltottak a közlésről. Állítólag személyesen közölte a veszélyes bírálók neveit a Központi Bi­ zottság gazdasági titkárával. S mivel az idő tájt ful­ ladt bele a Balaton fél méteres vizébe a pártüdülő strandján egy este Andropov tolmácsa, aki Ká­ dárral való találkozásain közvetített 1956-ban, nem is kísérletezhettem a trf-rubel rendszerről cikk­ írással addig, amíg az említett első titkárrá avan­ zsáló GPU vezető is el nem távozott az élők sorá­ ból. A KGST energia-politikáját bíráló munkám meg végképp tiltó listára került. A nyolcvanas évek végén felgyorsultak az esemé­ nyek. Beléptünk az IMF-be, valóban a szovjetek jóváhagyása nélkül. A lépés „bátor” megtételére az ösztönzött, hogy az ország a teljes fizetésképtelen­ ség határán állt. Reformokat kezdeményezett a politika, de a lényeges fordulatra, a tulajdonviszo­ nyok, és a devizagazdálkodás megváltoztatására csak 1990 után kerül sor. A rendszerváltozás után a kapitalizmus (újra)építése kezdődött el. Ahogy annak idején a politika „intézkedett” az ál­ lamosításokról, most is a politika határozta meg az „államtalanítás”, azaz a privatizálás menetrendjét. A választott módszer eredményeképpen - s a sú­ lyos, megörökölt adósságteher miatt, melyet kifi­ zettünk e bevételekből -, nemjött létre középosztályi társadalom. A jövedelem-differenciák megnöve­ kedtek, a tulajdon zöme külföldi kézbe került. Ha korábban a külkereskedelmen keresztül vol­ tunk előbb német, majd szovjet gyarmat, most közvetlenül a tulajdonviszonyok alapján lett az or­ szág a multinacionális tőke gazdasági terepe. Gaz­ dasági szuverenitásunk ezáltal erősen korlátozott, s a maradék „szabad” területeken pedig rendkívül igen erős a gazdaságnak az államtól való kölcsönös függése. A kisvállalkozások nagyrészt a közszférá­ tól függenek, önkormányzati intézményeknek, köz­ vetve tehát politikai megrendelőknek dolgoznak. A nagy cégek lobbiereje pedig erőteljesen megnyil­ vánul a központi gazdasági döntésekben, különö­ sen, ha azok képviseletét egy párt politikai prog­ ramjának részévé teszi. A privát gazdaság behatol a korábban a közszféra által ellátott területekre. A hatalom gyakran nem tudja, vagy nem is akaija szabályozó erejét érvényesíteni e magántörekvé­ sekkel szemben. A gazdaság - sűrített politika lett. Élesen elválik a gazdasági racionalitás és a társadal­ mi felelősség, az utóbbi az állam nyakán marad. Ami önmagában természetes is lenne, de kellő for­ rás híján az állam ezt a gyeplőt is a lovak közé dobja, az öngondoskodás jelszavával. Csakhogy amíg Eu­ rópa boldogabbik fele ez öngondoskodáshoz azért rendelkezik valamelyes vagyonnal, megtakarítá­ sokkal, a magyar társadalom és gazdaság az ala­ csony jövedelem-szintek, az elmaradt középosz­ tály-képzés miatt erre gyakorlatilag nem lesz képes. Városmisszió Budapesten A nagyvárosok missziójának időszerűségéről nyi­ latkoztak 2000 októberében „az alapító atyák”, vagyis Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel bíboros érsekei: „A városi élet kedvezni látszik az elpogányosodás egyre szélesedő folyamatának. Ugyan­ akkor tanúi lehetünk a kultúránk alapját jelentő kereszténység iránti nagyobb érdeklődésnek is. A di­ rekt evangelizáció területén több mint két évtizede dolgozók egybehangzó híradásai szerint valódi vál­ tozás tanúi lehetünk az utóbbi néhány évben. A kö­ zelmúlt missziós kezdeményezéseinek tapasztala­ tai megmutatják, hogy Európa nagyvárosaiban a korábbinál nagyobb nyíltsággal és egyre sürgetőb­ ben jelenik meg az élet értelmének és Istennek a keresése. Korunk az Evangélium hirdetéséért ki­ ált!” (Marik József - Kunszabó Zoltán: Nagyváro­ sok missziója, Vigília, 2007/2). A cél tehát egyértel­ mű: a megújuló kereszténység éppen a nagyváros sajátos körülményei között találja meg új bázisát. Az Egyház minden országban más és más mottó­ val köszöntötte a nagyvárosok lakóit. 2003-ban Bécsben a „Nyissátok ki az ajtókat Krisztusnak!” felkiáltással kezdődött az ünnepi hét. 2004 őszén Párizsban közösen keresték a választ a kérdésre: „Ki mutatja meg nekünk a boldogságot?”. 2005 őszén Lisszabonban újra meghirdették az Egyház legnagyobb titkát, hogy „Krisztus él”. 2006 őszén Brüsszel egyszerűen azt mondta, hogy „Gyertek, nézzétek meg!”. Budapesten pedig a kisbabás pla­ kátról jól ismert, „Reményt és jövőt adok nektek” ígérettel vette kezdetét a 2007. szeptember 16-22. között megtartandó városmisszió. A városmisszió minden helyszínen azonos építő­ elemekből áll: 1. Nemzetközi kongresszus mintegy 1000-1200 többségében külföldről érkezett résztve­ vővel. Itt többnyire előadásokra, tanúságtételekre kerül sor, illetve szentmiséken, szellemi műhelyek munkájában vehetnek részt a küldöttek. 2. A plé­ bániák missziós programjai: számszerűen a legtöbb programot a plébániák nyújtják a plébániákhoz közel eső utcákon és tereken. 3. Központilag szer­ vezett missziós helyszínek: a főváros forgalmas pontjaira koncentráló program, főleg bevásárló­ központokban, pályaudvarokon, kültéri színpado­ kon. 4. Mindenkinek szóló programok: a missziós hét kezdő és záróeseményei, amelyre az egész vá­ ros és minden külföldi meghívott is hivatalos. A városmisszió programjai lapzártánk után kez­ dődtek meg, így élményeinkről és tapasztalataink­ ról a következő számban tudunk beszámolni. Sáhó Eszter Reményt sjövőt adok nektek! Városmisszió - Budapest 2007. szeptember 16-22. �Jogösszehasonlítás á la Lausanne Magyarok a lausanne-i kaszinó előtt Történetünk valamikor májusban kezdődik, Pé­ teri Zoltán professzor úr irodájában, amint rendkívül szívélyesen ellátja jelentkezési ívein­ ket az ajánlási záradékával, felvételi esélyeinket növelendő. Sok éve már, hogy hirdeti a Nemzet­ közi Jogösszehasonlító Akadémián való rész­ vétel lehetőségét hallgatóinak a „Jogcsaládok” szemináriumon és a Jogösszehasonlító TDK al­ kalmain. így hát többen, akik már végigjártuk az összes kurzust (ami nem feltétel, viszont je­ lentős könnyebbség), végzős harmadévesekként belevághattunk, merthogy a sikeres jelentkezés­ hez befejezett harmadik év szükségeltetik. Jelentkezésünk hőn óhajtott célja kijutni az Akadémia nyári „szessziójára”, lehetőleg ösztön­ díjjal, merthogy a tandíj (és a helyszínül szolgá­ ló Lausanne-ra, illetve a svájci árszínvonalra te­ kintettel a szállás, élelem és minden más is) amúgy megfizethetetlen lenne. Étkezést és zsebpénzt így nem is, „csupán” lakóhelyet és ingyenes oktatást biztosítottak az ösztöndíja­ soknak (ki a kicsit nem becsüli...). Magát az Akadémiát legegyszerűbben a strasbourgi anya­ intézmény, a Faculté Internationale de Droit Comparé oktatási és képzésbeli küldetésének megtestesítőjeként aposztrofálhatnánk, amely lehetőséget nyújt joghallgatók és diplomások számára a jogösszehasonlítás (avagy: összeha­ sonlított jog) tudományában történő elmélyü­ lésre, három szemeszter erejéig. A „szemeszter” vagy „ciklus” megnevezés egyébként háromhe­ tes, ill. a legutolsó kurzus esetében kéthetes idő­ szakot jelent. Az első ciklus angol és francia, a továbbiak sajnos kizárólag francia nyelven hoz­ záférhetők. Azelőtt volt német nyelvű kurzus is, sőt, mindhárom „européer” nyelven végig volt oktatás, ám Constantincsco Dékán Úr eze­ ket megszüntette, sajátosan soviniszta módját adva ezzel a francia nyelv tanulására való ösz­ tönzésnek. C’es la vie? A sikeres felvételi után kezdődő lausanne-i tar­ tózkodásunk egy, július-augusztuson átívelő, szűk hónapnyi időtartamot ölelt fel. A tanítás július 30-tól augusztus 18-ig tartott, vagyis há­ rom héten keresztül. Minden héten három tárgy, három tanár (átfedések voltak, persze), há­ rom vizsga, szóbelik és írásbelik, az egyes okta­ tók preferenciájának megfelelően. Mondhatom, az Akadémia változatos összetételű tanári kart és hallgatóságot vonzott, igazi „nemzetközi tár­ saság” gyűlt össze. Olasz, román, belga, francia, bolgár, iráni, német, stb. reménybeli és remény­ telen jogászok sora, és nagyszámú magyar, meglehet, hogy Péteri professzorunk hatására. Tréfásan meg is jegyezte, hogy „indítványozni kellene a magyar nyelvű oktatás bevezetését, hiszen egy ilyen könnyű nyelv, mint a magyar, hetek alatt könnyűszerrel elsajátítható”. Tanáraink palettája a hallgatókéhoz hasonlóan színes, műveltségük európai színvonalú volt. Az angol csoport tanárainak nemzeti megoszlá­ sa: amerikai és ír professzorinák, két német, egy belga, görög-angol, pakisztáni-svájci, végül egy olasz prof. Az iszlám jogot, mint elvárható, a palesztin gyökerekkel rendelkező Sami Aldeeb tartotta, de pl. a kínai jogot a német, míg a be­ vezetést és az angol tulajdonjogot a görög-an­ gol Banakas adta elő. A metodológiát az ír hölgy adta elő, igencsak helyénvaló módon, hisá ő a Svájci Jogösszehasonlító Intézet igazgatója is egyben, tehát a gyakorlati összehasonlításhoz is konyít. Az amerikai hölggyel együtt ők voltak a „native English speakers”, igyekeztünk tehát tő­ lük elsajátítani a „lav^ kiejtésének művészetét, mérsékelt sikerrel. Legjobb tanárunk talán a bel­ ga Herboots professzor volt, aki nem kis átélés­ sel magyarázta a „trust” intézményét (common law), igazi egyszemélyes színházat rendezve emeritus létére! Korábbi évfolyamok szerint ő a „buktatóember”, többen is elvéreztek rajta előt­ tünk (többi tanárunk kevésbé volt szigorú). Minthogy eredményeink még nem érkeztek meg, csak reménykedhetünk a sikerben. A magyar hallgatók angol nyelvtudásuk és tu­ dásanyaguk tekintetében a többi nemzet hallga­ tóitól nem maradtak el, szokott „Hongroise” kiejtésükkel remekül elboldogultak. Ha meg­ gondolom, e téren az olaszok bizonyultak a leg­ gyengébbnek. Vicces kiejtésük (minden szó végét megnyomják egy ,,e”-vel), bolognai tan­ rendszerük (negyedik évüket kezdik, s mind­ máig nem találkoztak római joggal) valamint puskázásra való hajlamuk - a románokkal kar­ öltve - némileg rontotta értékelésüket. Vicces volt, hogy éppen az olasz professzorunk ültette őket széjjel az egyik vizsgánk előtt, de csakis őket! Nyilván tudja, milyenek az övéi... Hétfőtől-csütörtökig tehát oktatás, pénteken­ ként vizsga volt. Az érdemi felkészülés szerda­ csütörtök esténként (éjszakánként) zajlott, mi­ után suliból hazaslattyogtunk a gondozott tóparton, avagy ha esett, felkapaszkodtunk a trolira. Hétvégéink szabadon teltek, kinek strandon napozgatva (a tó hűvös és kristály­ tiszta), kinek a városban (látnivaló volt elég). Adott esetben elhajóztunk a festői Montreaux meghódítására, ki-ki Vévey-be is, egyesek pedig vasparipán vették be Genf kapuit. Aki most utána számol, és a heti négy tanítási napot szembeállítja a három tantárggyal, rá­ jöhet, hogy ennyi idő alatt nemigen lehetett esé­ lyünk a tudomány legmélyére hatolni, hanem épp’ hogy csak szakíthattunk ama bizonyos fá­ ról. Nekünk, szerencsénkre, akiknek Péteri professzor úr már jóval alaposabban előadta az anyagot, s nem is csak tárgyanként 5 órában, többnyire ismétlésszámba ment a dolog, egy csi­ pet idegen nyelvi kihívással fűszerezve. Az ola­ szok, románok már kissé szkeptikusakban álltak a dologhoz, de ha valamelyikük meg is bukik, azt a gyakori bulizásnak köszönhetik majd, hiszen ismétlem: a tanárok emberségesek. Miért volt érdemes részt venni? Nos, ha kiderül, hogy megfeleltünk a vizsgákon, a „csertifikát” mindenképpen jól mutat majd az önéletrajzban. Az említetteken kívül kiemelendő még a látó­ körszélesítés momentuma, ami tiszta haszon. Például eleddig csak a jogegységesítés (unification du droit) távoli, fennkölt célja lebegett a szemünk előtt, mint a jogösszehasonlítás alkal­ mazott területe. Gyakorlatias „angol” oktatóink viszont „a jog kufárairól” (merchants of law) beszéltek, akik pl. a nemzetközi magánjog terü­ letén aratnak bőséggel. Kevéssé hangzik fennkölten, nemde? Amiért végül is Lausanne telitalálat volt, az a tény, hogy amit a padban ülve tanultunk, annak az utcákon a saját szemünkkel láttuk a megva­ lósulását, és ezzel alig túloztam. Többnyelvű társadalom, nyitott gondolkodásmód, jólét, ész­ szerű megoldások. (Bővebben írok erről: w™ ahonap.hu, megjelenik októberben.) Hasonló bonuszként aposztrofálhatjuk a svájci­ ak nemzeti (!) jogösszehasonlító intézetét. Égy Józsefváros-méretű egyetemi campus (Lausanne-Dorigny) közepén található, amely terü­ let lenyúlik egészen a Genfi-tó partjáig. Pár lé­ pésre található az UNIL egyetem jogi fakultása, szintén egy nagyobbacska könyvtárral. Nem mellékes, hogy e két intézmény biztosította, ké­ pes volt biztosítani a szesszió rendezésének tár­ gyi feltételeit. Az Intézetben a legújítóbb, legfejlettebb jogi megoldások átvétele végett folyamatosan vizs­ gálják a különböző jogrendszereket, s kapnak erre megrendeléseket a svájci kormányzattól (szövegtervezetek, vélemények, elaborátumok kidolgozása stb.). Mindezt az alkalmazott jogi munkát látni, azt hiszem, sokunk számára fel­ ért egy revelációval, új irányt szabván ambíció­ inknak. Amint a Péteri professzor úr is meg­ állapította: „Itt mások a lehetőségek. Nekünk, magyaroknak kemény munkával és szorgalom­ mal kell ellensúlyoznunk a nyugatiak jobb anyagi feltételeit.” Miután mind épségben fogtunk partot idehaza, így minden jó, ha a vége jó. Ha végre egyszer megtanulok franciául, bízvást jelentkezem majd a második évfolyamra is, mert - ahogyan ír tanárnőnk a beavatottak huncut mosolyával az arcán kinyilvánította: „Comparative law is always fun!” - Mindig móka... TarrÁdám kilencedik oldal �Győztes Pázmányos jogászok Diadal a miskolci EU Vándorkupán A Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi ka­ ra 2007. május 10-11-én rendezte meg az Euró­ pán Law Moot Court Competition mintájára a III. Miskolci EU Vándorkupa Európa-Jogi Perbeszédversenyt. A rendezvényen a csapatok - jo­ gászhallgatók és már végzett jogászok kü-lön ka­ tegóriákban - írásbeli beadványok készítésével és annak szóbeli ismertetésével mérhették össze a közösségi jogi tudásukat. Jogi karunk a posztgraduális „fiatal jogászok” szekcióban képviseltette magát a versenyen. A csapat tagjai Schmidt Richárd (csapatkapitány, ügyvédjelölt), Hegedűs Levente (köztisztviselő) és Pasqualetti Gergő (köztisztviselő) korábban karunkon végeztek, jelenleg a Deák Ferenc To­ vábbképző Intézet angol nyelvű EU szakjogász­ képzés posztgraduális hallgatói. A versenyről a beadványok leadási határideje előtt 10 nappal olvastak a Pesti Ügyvéd című havi lap­ ban. Á versenykiírásban egy fiktív jogeset szere­ pelt, melyhez beadványokat kellett készíteni alpe­ resi és felperesi oldalról egyaránt. Ezek terjedelme nem haladhatta meg a 15-15 gépelt oldalt. A fiktív jogesethez hasonló, precedens ügyeket kerestek, s azokat felhasználva sikeres beadványt készítettek, hiszen bekerültek a miskolci döntőbe. A döntő május 11-én délután volt a posztgraduá­ lis szekció számára. A perbeszédverseny olyan volt, mint egy bírósági tárgyalás. A csapatok egy­ más ellen érveltek előbb alperesként, majd felpe­ resként. Mindkét alkalommal először ismertetni kellett a jogesetet 10 percben, utána pedig 5-5 percben kellett reagálni az ellenfél hivatkozásaira és érveire, valamint a bíróság kérdéseire. A háromtagú bíróság (egyben zsűri) értékelte a csapatokat, mind az írásbeli teljesítményt, mind pedig a szóbelit (külön írásbeli zsűri - az ELMCvel ellentétben - nincsen). A zsűrit Somssich Ré­ ka (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium), Maczonkai Mihály (PTE, dékánhelyettes, docens) és Angyal Zoltán, (ME Európajogi és Nemzetkö­ zi Magánjogi Tanszék, adjunktus) alkotta. A bírák több szempontot vettek figyelembe az értékelésben. Először is azt, hogy a kiírásban sze­ replő kritériumoknak megfelelően, közösségi jo­ gi alapon közelítették-e meg a versenyzők a kér­ déseket. Ezen kívül azt, hogy az ötéves és a posztgraduális tanulmányok elméleti rendszerét hogyan voltak képesek átültetni a gyakorlatba, mert ez a megmérettetés elsősorban gyakorlat­ orientált volt. A legfontosabb pedig, talán az volt, hogy mennyire tudtak speciálisan EU-s jogi gondolkodást alkalmazni az érvelések és hivatko­ zások terén. A győztes csapat tagjainak véleménye szerint az volt a mindent eldöntő a pontozásban, hogy egyedi ötletekkel próbáltak előrukkolni és mindig sikerült, szinte azonnal reagálni a zsűri vagy az ellenfelek kérdéseire és támadásaira, persze he­ lyesen. Elmondták, hogy voltak olyan csapatok is, akik felolvasták a jogeset ismertetését, vagy a jogszabályi hivatkozást keresgették hosszú perce­ kig, ami ugye nem befolyásolta pozitívan sorsuk alakulását. Ricsi, Levente és Gergő azonban hiányolták azt, hogy a Pázmányon tanuló joghallgatók nem érte­ sültek a megmérettetésről, ezáltal nem is indultak a versenyen. Mindenkinek ajánlják ezt a jövőben, mert itt kipróbálhatják, mennyire talpraesettek, mennyire jó a kommunikációs képességük, és nem utolsó sorban érezhetnék, hogy milyen egy hivatalos tárgyalás résztvevőjeként helytállni. Azt még elárulom, hogy győzteseink nem érik be ennyivel! A következő megmérettetésüket már nem hazai környezetben, hanem a European Law Moot Court Competition versenyen képze­ lik el, melynek döntője Luxemburgban lesz. Kun Gellert Ügyvédi történetek 1. rész Vádemelés a temetkezési vállalkozó ellen Ügyvédnek lenni mindig is érdekes dolog volt. Olyan esetekkel lehet találkozni, amelyek egy hétköznapi ember számára már-már elképzelhe­ tetlenek. Bérces László, a Polgári Eljárásjogi Tan­ szék mestertanára úgy gondolja, hogy egy-egy büntető- vagy polgári jogi törvénynek a megér­ tetését nagyban segíti, ha az elmélet párosul a gyakorlattal is. Az ügyvédi történetek sorozat­ ban Bérces tanár úr különböző, érdekesebb ügy­ védi eseteiről lesz szó. Az első részben egy temet­ kezési vállalkozó elleni vádemelés körülményeit újuk le. Egy vidéken élő házaspár Budapestre szeretett volna költözni, és úgy gondolták, hogy a község­ ben eltemetett őseiket exhumáltatni szeretnék, és a fővárosban temetnék őket újra, mert idős ko­ ruk miatt a vidéken lévő sírhoz már nem tudtak volna kijárni. Ennek érdekében megkeresték a helyi plébánost, hogy kitől lehet engedélyt kérni, és miként lehet elvégeztetni az exhumálást. A plébános közölte a házaspárral, hogy a helyi te­ metkezési vállalkozónak van erre jogosultsága, akit később felkerestek, és az el is vállalta a mun­ kát. A megrendelésnek eleget téve a segédmun­ kásával elvégezte a munkát, a megrendelők a maradványokat Budapestre szállították, és újra­ temették. A temetkezési vállalkozó és segédje elkezdte viszszatemetni a kiásott, üresen hagyott gödröt, azonban ahogy elkezdték a munkát, rövid időn belül hatalmas vihar tört ki, így az egyébként tizedik oldal agyagos talaj miatt nem tudták visszatemetni a gödröt. A balesetveszély elhárítása érdekében a kiásott gödör négy sarkára faoszlopokat vertek le, azokat két helyen dróttal körbekerítették, melyekre figyelemfelhívó műanyag szalagokat helyeztek. Sajnálatos módon még aznap éjjel is­ meretlen tettesek jogtalanul eltulajdonították a temető kovácsoltvas kapuját és a temetkezési vállalkozó által levert négy faoszlopot is. Másnap ezt tapasztalva, a vállalkozó újabb négy oszlopot vert le, amit következő éjjel ismét eltulajdo­ nítottak. Ezt követő napra esett Mindenszentek ünnepe, és a temetkezési vállalkozó egyéb elfoglaltságai miatt a második eltulajdonítást követő napon az oszlopokat már nem verte le, és nem kerítette körbe a kiásott sírhelyet. Az este folyamán a szomszédos sírhelyhez egy édesanya érkezett 16 éves fiával a kegyeletét leróni. A fiú, miközben nagyszülei sújának keresztjénél a gyertyát akarta meggyújtani, véletlenül belecsúszott a kiásott gö­ dörbe, ahonnan kijönni azonban már nem tu­ dott, mert éles fájdalmat érzett a lábában. Édes­ anyja a temetőben lévő szemtanúk segítségét kérte fia kihúzásához, aki ezt követően nem tu­ dott ráállni a lábára. Ezután kihívták a körzeti or­ vost, aki gyermeket megvizsgálva úgy döntött, hogy mentővel be kell szállítani a közeE városi kórházba. Miután ez megtörtént, a gyermek tér­ dén röntgenvizsgálatot végeztek, mely szalagsza­ kadást nem mutatott ki. Ezt követően az orvo­ sok azt tanácsolták az édesanyának, hogy vigye haza gyermekét, és abban az esetben, ha a pana­ szok nem szűnnek meg, akkor hozza vissza a kórházba. Pár nap elteltével a panaszok nem szűntek meg, így a gyerek visszakerült a kórházba, ahol a második röntgenvizsgálat már kimutatta a térdszalag-szakadást, és így elrendelték az azonnali műtétet. Az elvégzést követően 8-10 nappal az édesanya ment gyermekéért a kórházba, hogy hazavigye. A gyerek felkelt az ágyból, majd 2-3 lépés megtétele után összeesett és meghalt. A halál oka tüdőembólia volt. A műtét során va­ lószínűsíthetően vérrög keletkezett, ami a felke­ lést követően megindult, és ez okozhatta a halált. A temetkezési vállalkozó ellen foglalkozás köré­ ben elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt indult eljárás, melyben a védelemnek az eljárás során firtatnia kellett azt, hogy esetlegesen nem történt-e orvosi műhiba, megtörtént-e a megfe­ lelő vérhígító beadása, ugyanis annak hiányában a halálnak ez is lehetett volna közvetlen kiváltó oka, illetve a védelemnek rá kellett mutatnia arra is, hogy a temetkezési vállalkozó foglalkozása szabályainak esetleges megsértése nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett halállal. Végül ez utóbbi vélekedést a bíróság elfogadta, és meg­ állapította, hogy a halálos eredmény bekövet­ keztében gondatlanság nem terheli a vállalkozót. Magyar Attila �HÍVŐ SZÓ Szent Imre herceg ezeréves jubileuma Példaképekre minden korban, mindenhol és min­ denkinek szüksége van, volt és minden bizonnyal lesz is mindig. Olyan embereket keresünk, akikre valamilyen okból felnézhetünk, akiket követhe­ tünk, mert valamilyen szempontból jobbnak tartjuk őket, mint saját magunkat. Sportolókat, színészeket, államférfiakat dicsőítünk, egyfajta hi­ ánypótlásként. Napjaink fokozódó sztárkultusza mellett a valódi értékeket keresők egyre erősebben vágynak igazi életpéldákra. Többek között ennek köszönhető például Teréz Anya vagy II. János Pál pápa személye iránti hatalmas érdeklődés. Igaz, so­ kan csak haláluk után Jöttek rá”, hogy mennyire értékes emberek voltak. Mások pedig meglovagol­ ták a divat hullámait, és pénzt kerestek az értéke­ ket keresőkőn. Ahogy az mindig is lenni szokott. Bár szerencsére az XX-XXI. században is nagyon sok szép erkölcsi példát adó emberi életet találunk (közeli példa erre az egy éve boldoggá avatott Salkaházi Sára), érdemes néha messzebbre visszanyúl­ ni, és kutakodni a történelem kifogyhatatlan kin­ csestárában is. Nem elfeledve persze, hogy a hoszszú évszázadok alatt könnyedén megszépülhetnek a dolgok. Mi, magyarok is számos nagy egyéniség­ gel járultunk hozzá a világ jobbá tételéhez. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Az országunkat a Szűzanya oltalmába ajánló, a keresztény magyar államot megteremtő Szent István, illetve az erős­ kezű Szent László királyok csak a legnevesebbek a magyar szentek között. Azonban most nem róluk emlékezünk meg, hanem születésének ezredik év­ fordulója alkalmából a fiatalon elhunyt Szent Imre hercegről. Imre herceg Szent Istvánnak, az első magyar ki­ rálynak és feleségének, Boldog Gizellának a gyer­ meke volt. Nem az egyetlen gyermeke, de testvérei még fiatalabb korukban meghaltak. Hogy Imre melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Ne­ vét minden bizonnyal anyai nagybátyja, II. Henrik német-római császár után kapta. Életéről csak krónikák és legendák alapján vannak csak infor­ mációk. Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök. A későbbi szent püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, és elvé­ geztette vele a kor legmagasabb szintű iskolai fo­ kozatait. A tudományok mellett a rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt éves korától atyja mellett nevel­ kedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, fi­ nom, nem e világból való alaknak rajzolták. „Pedig - íija joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiesség­ nek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának ne­ velte. A hősi magyar hagyományban nevelte. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent-család él, és szenteli meg az ural­ kodás német hagyományait” Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végző­ dött. Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka, békét aján­ lott a császárnak. István trónutódlási terveit a fiatal herceg tragikus halála hiúsította meg. Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án be­ lehalt sérüléseibe. Halálának pontos helye sem is­ mert, valószínűleg a bihari Igfon-erdő. Szentté avatása után itt épült fel a XI-XII. század forduló­ ján a Szent Imre apátság épülete, mivel középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén mo­ nostort építettek. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pá­ pa I. István királlyal és Gellért püspökkel együtt avatta szentté 1083. november 4-én. Ünnepe: no­ vember 5. Teleki Levente Isten éltessen Deim Pali bácsi! Kiállítás-beszámoló Aki a nyári bulizások után ki van éhezve a kultú­ rára, akinek megfáradt a szeme a sok mozifilmtől, vagy csak egyszerűen van egy felesleges fél órája, látogasson el az V kerületi Aulich utcába, ahol a Hamilton Aulich Art Galéria rendezett kiállítást Deim Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas festőmű­ vész képeiből. Deim Pál 75 éves lett idén, s a kiállítás igyekszik is bemutatni a több mint negyven éves életpálya vissza-visszatérő motívumait. Á tavalyi, Emst Mú­ zeumban rendezett gyűjteményes kiállítására most teszi fel a koronát a festő, számos idén alkotott ké­ pet vehetünk szemügyre. Világában geometrikus teret épít fel, amit vonalak, szálkák, kapszulák („Deim-nudlik) áramlása jár át. Ebben a közegben jelenik meg a bábu formájú ember magányosan és egyben a szubjektum zárványaként, vagy éppen az uralkodás nem éppen szcmlesütött kacsintásával, olykor párosán vagy társaival. Deim maga is bá­ buknak nevezi alakjait, melyeket megformálva a végletekig leegyszerűsítette az ember bonyolult biológiai és szellemi struktúráját. Az ember tiszta, általános érvényű vizuális jelekké, képletekké vált, amely ábrázolásban elhagyható a lényegtelen, és jobban észrevehető a lényeges. Formailag legköze­ lebbi rokonaik a kuglibábuk és a tájékoztató táblák nemzetközi szimbólumjelei. Ezek a bábuk (miként mi, mindannyian) élnek, szeretnek, elválnak, meg­ halnak, lelkűk elhagyja testüket. Minden cselek­ vésnek transzcendens vetülete van. Különös nyel­ ven szólnak a képek, szimbolikusak, túlvilágiak. Ars poeticája a végtelent, az egészet kereső művé­ szé. Ahogy ő fogalmaz: „Engem az érdekel, ami az egésszel összefügg. Azzal a végtelennel, amit csak sejtünk, de nem tudjuk, hogy mi az. Végered­ ményben az ember minden tevékenységét - leg­ alábbis a vallás, a hit dolgában - mindig ehhez pró­ bálta kapcsolni. Valahogy belehelyezni a nagy áramkörbe, igazolandó, hogy nemcsak egy por­ szem, hanem igenis van örökléte, van értelme itt a Földön annak a 60 vagy 70 évnek. Minden eddigi kultúra arra épült fel, hogy ezt megörökítse, hogy ennek emléket állítson. S hogy az embert átsegítse egy-egy műalkotással, vagy lenyűgöző objektum­ mal a földi élet nehézségein, hogy érezze mindig ezt a transzcendens kapcsolatot azzal a valamivel, amit elneveztek Istennek, végtelennek!’. Deim művészetének egyik központi fogalma, mint az igaz művészet origója, a szintézisre való törekvés. A hagyományhoz fűződő viszonya, ha­ sonlóan példakép mestereihez, Barcsayhoz, Vajdá­ hoz, rendkívül erős. Hisz a provincia erejében, szentendrei művészként vallja, hogy mindenki más körülmények között nő fel, s ezen az ablakon ke­ resztül látja minden ember olyannak a világot, amilyennek látja. így lehet felismerni képein a szentendrei templomokat, a kolostor-képeket, a szentendrei mesterek hatásait. Ezen a kiállításon is láthatunk képeket a Golgota-sorozatból, a Csend­ képekből, a Tantrikus képekből. Korábbi alkotása­ iból merítve visszatér korábbi témáihoz, hozzá rak, elvesz belőlük, visszatekint, összegez. De a felépí­ tett világában már nem a csend, a rend uralkodik, hanem a kiáltás és a deformáció. Deim 75 évesen a teljes, valljuk meg őszintén, deformációba hajló vi­ lágunkat jeleníti meg, a bábu lassan megtörik, el­ veszik kétarcú, csalfa világunkban. Jajkiáltása ne­ künk szól: az Éghez kiált, de minket figyelmeztet. Figyelmeztet időnk véges voltára, bűne-inkre, elveszettségünkre, arra, hogy az igazi halál ott kez­ dődik, amikor már nem törekszünk a fény felé. Óriási kartonból és farostlemezből készült alkotá­ sai (A lélek elhagyja otthonát, Zizegő világegyetem kapuja) mind erre emlékeztetnek. Mi, emberek térben és időben korlátozott, szűk keretek közé szorított lények vagyunk, de képesek vagyunk ha­ tárainkat fokozatosan tágítani. Mindig lenniük kell körülöttünk kis ablakoknak, amelyeken ke­ resztül eljuthatnak hozzánk az érzékeinken túli vi­ lág fényei. S a festőnek úgy kell megalkotnia szűk építményét, hogy azon keresztül minél több fény hatolhasson be a végtelen sejtések birodalmából. A képek megértéséhez nem csak a szemed, a lel­ ked is nyisd ki! Aradszki Dea tizenegyedik oldal �Palio, avagy a lélek jutalma Egy civettina beszámolója Az Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően ed­ digi életem legboldogabb hét hónapját töltöt­ tem Sienában, abban a toszkán városkában, amelyben minden évben kétszer megren­ dezik a híres lovas versenyt, a Palio-t. Az útikönyves leírást félretéve a magam tapasz­ talatai és élményei alapján szeretnék egy kis ízelítőt adni abból, mi az a Palio, és miért is nevezik „a lélek futamá”-nak. Bevallom őszintén, Sienába érkezésem előtt sohasem hallottam e versenyről. Először ak­ kor „találkoztam” vele, amikor albérletet ta­ láltam a belvárosban, a Piazza dél Campo kö­ zelében. A „házinéni” kíváncsiskodó kérdé­ semre, amely arra irányult, hogy mik lehet­ nek azok a tompa puffanások, amelyeket a több száz éves ház falai között hallok, el­ mondta, hogy azok csak a dobosok, akik gyakorolnak a Palio-ra... Később részletesen elmesélte, mi is ez a egész cécó - dél-olasz lé­ vén őt kevésbé hozza lázba ez az őrület -, ám akkor még nem értettem belőle semmit. El­ mondta, sikerült azt a házat választanom, ahol a Civetta contrada (vagyis Bagoly kerü­ let) székhelye van, és mivel itt fogok lakni, én is civettina leszek. Nem késlekedett hozzá­ tenni, hogy épp ez az a kerület, amely a leg­ régebb óta, 28 éve nem nyert a versenyen... Na, gondoltam, ez jól kezdődik... Siena a városfalon belül 17 kerületre, úgyne­ vezett contradákra van osztva, s ezeket álla­ tokról nevezték el (pl. chiocciola (csiga), bruco (hernyó), isrtice (tarajos sül). A sienaiak ezekben contradákban születnek, keresztelkednek, házasodnak, élik a társadalmi-közös­ ségi életüket. Nem pusztán jópofa szokásról van szó, ez számukra az Elet. Mindezek után beláttam, én pusztán „tiszte­ letbeli civettina” lehetek, semmi több. Annál is inkább, mert azt tartják, ha nem ide szü­ letsz, az dönti el, melyikhez tartozol, hogy az első sienai éjszakádat hol töltőd. No mármost én ezt az Oca (liba) contrada területén lévő szállodában aludtam... (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy ők nyerték a júliusi fu­ tamot©). Téved az, aki azt gondolja, a Palio csupán egy folklorisztikus esemény, melyet a turisták ez­ reinek rendeznek évről évre. Maga a futam nem több mint másfél perc. A lovak mind­ össze három kört (közel 1000 m) futnak a híres Piazza dél Campo-n. Aki csupán erre az tizenkettedik oldal egy napra látogat a városba, egy felejthetetlen élménnyel lesz ugyan gazdagabb, de nem érzi át, nem érti meg mit is jelent a sienaiak szá­ mára a Pailio. Contrada-tagnak lenni hagyo­ mány. Nyakba kötni a nagyapától vagy nagy­ mamától örökölt, vagy kereszteléskor kapott címeres selyemsálat - olyan technikával, hogy hét hónap alatt sem sikerült megfejte­ nem a titkát -, melyet minden fontos alka­ lomkor, felvonuláskor viselnek, büszkeség. Minden héten más contrada szervez szabad­ téri, 100-200-300 fős közös vacsorát az ut­ cán, és nem számít, hogy ott általában embe­ rek közlekednének, sőt az sem, ha netán lejtős az az utca (ami nem túl ritka Sienában), ők kiteszik az asztalokat és a székeket, lezár­ ják az utca két végét, mert ott most össze­ gyűltek a contradaiolik (kerület-tagok), és vacsorázni akarnak. Dobolnak, zászlót for­ gatnak, énekelnek. Az étkezés végeztével már evőeszközzel csapkodják az asztalt és így éneklik himnuszukat, merthogy a contradaknak olyan is van, a dallam ugyanaz, csak a szöveg más és más. Egy-egy ilyen estén fel­ lobogózzák az adott városrészt, és falra sze­ relhető lámpákkal biztosítják a világítást. Július 2. és augusztus 16. Az év minden pilla­ natában, hónapról hónapra, hétről hétre a sie­ nai emberek e két napra készülnek. Szenve­ délyesen, szeretettel, odaadással, hittel, biza­ lommal, reménykedéssel. A vizsgaidőszak végeztével július 1-én tértem vissza Sienába. Meglepetten tapasztaltam, hogy „átöltözött” a város. A Piazza del Campo-t pár nap leforgása alatt lóversenypályává alakítják, kerítést és tribünt állítanak fel, le­ szólják körbe sárga tufával, amin tíz contra­ da lovai futnak majd. Csak tíz, az előző évben nem futott hét, és a verseny előtt egy hónappal kisorsolt további három. A teret körülvevő házakat vörös és barna kárpitok díszítik, minden utca felzászlózva, kivilágít­ va. Angela, akinél laktam, figyelmeztetett, hogy mielőtt először rálépek a tufára, kíván­ jak valamit. Kívántam... A Nagy Nap előtti este zajlik az általános próba, amikor ló és lovas kipróbálhatja magát az igazi verseny előtt. A zsokét a contradak szerződtetik, míg a lovakat sorsolják. Termé­ szetesen a jószágok innentől fogva különle­ ges elbánásban, csucsujgatásban részesülnek. Naponta járatják, csutakolják és fésülik őket, répát és fejes salátát kapnak enni, kézből. Te­ hát a lovakat meg kell becsülni. A ló az egyik főszereplő. A verseny reggelén pedig beveze­ tik a templomba és a pap megáldja... A futam előtt két órával kosztümös felvonu­ lás kezdődik, amit a Torre del Mangia félre­ vert harangja jelez. Én már 3-4 óráyal előbb kiültem a térre, hogy biztosan beférjek, ugyanis ha lezáiják a teret, onnan se ki, se be. Este hét óra van. Az élmény leírhatatlan. Van valami a levegőben. Visszafojtott lélegzet, fe­ szült izgalom. A téren néma csend. Az összes fej egy irányba fordul, a rajt irányába. Egy pisszenés sem hallik. Szólítják a contradak lo­ vait a sorsolás szerinti sorrendben. A legnehe­ zebb feladat a tíz lovat egy sorba állítani, két kötél közé. Ez akár fél órába is telhet. De amikor sikerül, eldördül a lövés, s a rajtbíró indítja a versenyt. A futam végét a kevésbé gyakorlott néző akkor vesz észre, amikor el­ szabadulnak az érzelmek... Vagy megkezdő­ dik a határok nélküli ünneplés, vagy kiül az arcokra a keserűség és csalódottság, „egy év munkájának” hiábavalósága. A győztes con­ trada zászlaja pedig ott lobog a városháza ab­ lakában. .. Csak álltam a pályán és néztem az embere­ ket. Nem sírtak, zokogtak..., férfiak, nők, gyerekek, idősek, fiatalok... Mindenki. Majd egymás nyakába borultak, úgy énekeltek. A zsokét (fantino) - akinek teljesítménye bá­ mulatra méltó, hiszen szőrmentén üli meg a lovat, csak a kantár és egy bot van a kezében - hősként ünneplik, egymást tapossák az emberek, hogy a vállukra vehessék, vagy hoz­ záérhessenek a lóhoz. A győzelem után első útjuk a templomba vezet... Júliusban a Pro­ venzano templomba, augusztusban a Dómba mennek hálát adni. Maga a „nyeremény” a dicsőségen túl persze maga a Palio, ami nem más, mint egy gyö­ nyörűen hímzett drapéria, minden évben más híres mesterek keze munkája. A győzelem után még számos éjszakán vo­ nulnak végig a győztes contradak a Piazzán, büszkén a magasba tartva „nyereményüket”. Curm a szájukban, merthogy új Palio szüle­ tett. És a készülődés újrakezdődik, mindad­ dig, amíg Siena áll. Mert a Palio a lelkekben van... Radich Orsolya �Vásárolj okosan! Az angol kocsma Úgy tűnik, a nyári uborka-szezon a kereskedőknek is betett. Nincsenek szaftos politikai hírek, hosszabban időz a média az időközben felbukkanó, aprócska hírek mellett is. Igazából nem nagy ügy ez a guárgumi-dolog sem. A szakértők röpke két hónap után megállapították, hogy alig került a polcra dioxinnal mérgezett termék, és az így fellelhető mennyiség is olyan csekély, hogy a 20 éven keresztül történő napi fogyasztás okozhat csak komolyabb tüneteket. Ez van. Téma lezárva. Többet nem lesz arról szó, hogy miért is kell nekem „gyümölcsjoghurt” fedőnév alatt Indiából származó gyomnövényma­ got ennem?! Ugyanis, Kedves Olvasó, erre szükség van. E nélkül nem tudnám tömi a joghurt/füge/müzli ízesítésű tejcsokit, tudniillik a víz nem törik. Saj­ nos a fizika/kémia alaptörvényeit még éles eszű gyártóink sem léphetik át, szóval: ha nem rakják bele az alapanyagot, akkor az nem is lesz benne. A guárgumi kocsonyásító/sűrűsítő hatását így nagy elismerés övezi „gazdaságos” körökben. Egy E-412-t biggyeszteni a csomagolásra meg nem kerül semmibe. Maga a növény nem mérgező, illetve még nem bizonyították be. Lassan idő­ szerű lenne a vizsgálat, mivel az élelmiszerek 80%-ában megtalálható. Van olyan termék, amibe belerakják, amit kell! A csodaital receptje még min­ dig titkos, de legendák keringenek az eredeti alkotórészekről (amit 1904-ben betiltottak „hangulatjavító” hatása miatt). Sajnos van egy-két kevésbé titkos összetevője is, ami miatt kiváló rozsdaoldó a szóban forgó ital. Magas foszforsav-tartalmának köszönhető, hogy a benne áztatott csirkecsont egy nap után hajlítható. Jó poén, próbáld ki! Azt mondják, minden esemény csak egyszer hír. A folyószennyezés tehát már nem lehetne az. Csak a változatosság kedvéért ez most szegény Rábánkkal történik. A Boxmark bőrgyárnak köszönhetően (ti. az általuk a Rábába bocsá­ tott naftalin-szulfát mennyisége ötszöröse az Unióban megengedettnek) több civil szervezet is az osztrák termékek elleni bojkottra szólította fel a magyar vásárlókat. Elkeserítő, hogy a most tetőpontjára ért „ügy” már hat éve húzó­ dik, miközben egy szűrő felszerelése csak két hétig tartana. A bojkott termé­ szetesen önmagában nem szünteti meg a környezetszennyezést. Nyomásgyakorolásra viszont alkalmas. Bár nem tudom képes lesz-e valaha is lemondani a magyar fogyasztó közönség az osztrák sörökről, hogy helyette a németet, csehet, ne adj’ Isten, a magyart válassza! Magyarországon egyébként sem divat magyar árut vásárolni. Sokan tartják a hazait az árához képest silánynak, rövid életűnek. Van is benne igazság. Ha­ zánk azonban büszkélkedhet jó pár olyan termékkel is, ami állja a versenyt az import áruval szemben. Rengetegen mégis megveszik inkább a kínait, a szlo­ vákot, a románt, csak azért, mert nem nézik, mit emelnek le a polcról. Ese­ tenként az, a kínai javára írható csekély árkülönbözet kever be, amit, ha le­ nyelnénk, talán nem kellene bezámj/eladni pár magyar üzemet, és lenne állása az „apjuknak” is. Van itt egy kis ellentmondás. Tudom én, hogy az ún. magyar gyárak már rég külföldi kézben vannak, de többféle szempontból lehet valami „magyar termék”. Egyesek szerint csak a magyar tulajdonú üzemben gyártott áru a magyar, mások megelégszenek a magyar alkalmazottak, dolgozók termékeinek hazaivá nyilvánításával (lásd „Suzuki, a mi autónk”). Én azt a verziót pártolom, amely honfitársaink fog­ lalkoztatását tartja a meghatározónak. Nincs kedvetek negyedórákat tölteni a polc előtt Rubik-kockaként forgatva a terméket, és keresgélni a származási országot? Akkor figyelmetekbe ajánlom a httpAwww.hmo.hu/index.php ol­ dalt, itt fenn van az összes regisztrált tag. Továbbá, érdemes benézni a www. tudatosvasarlo.hu honlapra, ahol még a csomagoláson található jelzések értel­ mezéséhez is segítséget kaptok! Most érkeztünk el fejtegetésem céljához. A nyár botrányai többünket rádöb­ bentettek arra, hogy igenis tudunk tenni saját magunkért, nemcsak sodródni a gazdaság generálta árral! A pénz nagy úr, és mi döntünk arról, hogy mire költjük, hogy kit/mit támogatunk! Ténylegesen azt esszük-e, amit akarunk, avagy jó illatú műanyaggal keltjük a jóllakottság érzését? Minimális időráfor­ dítással, és az általános iskolában szerzett tudásunkat felhasználva (ti. olvasás) máris a szükséges információk birtokába juthatunk. Álláspontunk jogi szin­ ten is támogatásra talált, amikor 2007. július 1-én hatályba lépett az EU azon rendelete, mely az élelmiszerek címkéin és reklámjaiban használt, összetevők­ re vonatkozó állításokat hivatott „kordában tartani”. Itt az az alapkövetel­ mény, hogy a feltüntetett adatok az átlagfogyasztó számára is érthető módon jelenjenek meg. Rövidke cikkembe nem fért bele a tudatos vásárlás minden fortélya, csak egy­ két aktuális kérdésre hívtam fel a figyelmet. Akinek fontos, mire költi egyre kevesebb pénzecskéjét, nyissa hát ki a szemét, vagy tájékozódjék bátran a fent megjelölt honlapokról! Az angol kocsma mintha éppen csak rád várna, nem kérkedő, de megfe­ lelően öntudatos cégtáb­ láival, a nagyotmondást szinte kínosan, arisztok­ ratikusan kerülő kül­ sejével már a távolban feltűnvén megnyeri szí­ vedet. Csak azoké ez az öntudat, akik ismerik az elmúlt messzi időt, bir­ tokolják azt, akiktől nem vették el, és akiknek sze­ mernyi kétségük sincs afelől, hogy a jövő is ugyanígy, csak rájuk vár. Számunkra, az oly sok­ szor megnyomorított, csekélyebb értékünket mára már alaptörvénynek elfo­ gadó népek számára az angol kocsma talán még több is, többet ad, többet mutat magából, mint sok helybélinek. „Alapítva 1830-ban” - az utcai felirat elolvasása után szinte elégedetten lépnénk tovább, mintha csak egy műemlék falán nyugvó feliratot olvastunk volna. Némi hitetlenkedéssel, mégis meg­ nyugvással, sőt, reménnyel tölt el ez az oly természetes, egy pontos adatot hig­ gadtan a tudtunkra adó felirat, hiszen mi olyan helyekről jöttünk, ahol már régóta inog a hitünk abban, hogy az ember is képes az örökkévalóságnak épí­ teni. Az angol kocsmák pedig minden kétséget kizáróan, magától értetődő természetességgel az örökkévalóságnak épültek, kevesebbért talán egyetlen téglát sem fogtak volna kezükbe építőik. Az angol kocsmában magadat látod, kívülről. És nem csak jelenkori önmaga­ dat, sőt talán azt a legkevésbé. Látod önmagad a fiatalság lázában, hevülten vi­ tázva mindenkivel mindenről, semmitmondó, közhelyes kijelentéseket mindent átható, csontig hasító bölcsességekként magasztalva, ostoba tévesz­ mékért és féligazságokért lelkesülve, de mindenkor szinte kétségbeesetten szomjazva a valódi igazság után. Látod magad később, miután meglelted az igazságot, és megpróbálsz valamit kezdeni vele, addigra már rájöttél, hogy az egész embert, teljes életet követel - nem erre számítottál, mikor azt a kocs­ maasztalnál megismerhető, kibeszélhető, helyben, sebtében megélhető vala­ minek vélted. A kocsmaasztal, és a körülötte vitázó társaságod, barátaid, ellen­ ségeid az utat mutatták meg, az eszköz voltak a megismerésre: de maga az igazság már kint van az utcán, és ott van benned, követ, akárhová mész. Ha alaposabban körülnézel, látod magad a jövőben, évtizedek múltával, bár vo­ násaidat pontosan kivenni már nem tudod. Nem tudod, vajon mire is mentél a fene nagy igazságoddal, képes vagy-e még az őszinte mosolyra, képes lennél-e még ölre menni az igazságodért, egy kevéssé sem kétkedve a harc értelmében. De látod magad, és megnyugodhatsz: megőrizted magadban azt, amit feltétlenül meg kell. Ennél többet nem lehet, nem is szabad látnod jövődből. Ha körbenézel, láthatod a jelenedet is, az embereket, akikkel azonos korban vagy kénytelen élni, és akik - mily furcsa! - most egyáltalán nem hatnak za­ varóan. Önkívületben vitatkozó asztaltársaságok, amilyen a tiéd is volt, nem is olyan régen, magányosan a sörükbe feledkező alakok, nagy bánattal a szí­ vükben, a munka utáni feloldódást hajszoló komoly, nyakkendős emberek, a szemedben valahol félúton tartva a mély tisztelet és a szánakozás között, könyvükbe révedő, kopott ruhájukkal valamit magukból mutatni szándékozó diákok, talán valamennyiükben ott rejtezik a nagy filozófus. És láthatsz má­ sokat is, az elmúlt századokból itt ragadva. Láthatod az angol irodalom javát, Eliot-ot, Wilde-ot, Bums-t, költőiket, művészeiket, akik éppen ilyen asztalok­ nál ültek, vitatkoztak, ettek, ittak, éltek, és, ha eljött az idő, haltak meg. Itt ma is biztonságban vannak, az utcára már nem merészkednének ki. Az ő igaz­ ságaikat is megviselte az idő, nem mintha változtak volna, csak felismerésük lett nehezebb. Akik a kocsmába betérve ülnek asztalukhoz, azokkal szóba áll­ nak még, időnként elégedetten, szinte észrevehetetlenül biccentenek évszáza­ dos társaságuk tagjai felé. Ez hát az angol kocsma - maga az élet, mégpedig a jó élet reménye. A hely, ahol felkészülhetsz a rád váró megpróbáltatásokra, a menedék, ahol ellátják sebeidet, és ahol új erőre kaphatsz. Sörödet kortyolgatva tétován elmoso­ lyodsz, sóhajtasz egyet - és máris az utcán találod magad, odahagyva bizton­ ságot nyújtó odúdat. Horvátth Sarolta Capt. Charles Ryder tizenharmadik oldal �Hideg zuhany Filmkritika: Forró zápor (rendezte: Antonio Banderas) Addig oké, hogy egyébként is csak azért ültünk be a moziba, mert más dolgunk nemigen akadt, s va­ lahol azt olvastuk, hogy Banderasnak sikerült összeválogatnia új filmjéhez a legszebb spanyol színésznőket. Alpári, triviális szándékokkal, s nem egy kultúrsznob élvezkedő kifinomultságával ké­ szültünk a filmre. Még valami rágnivalót is vet­ tünk, pedig ez igencsak nem szokásunk, s ha énünk szellemibb része két székkel odébb ült volna tőlünk, bizony kellő megvetéssel szemlélte volna létünk. Egy idősödő hölgy volt is kedves emlékez­ tetni minket többször, hogy ne zörögjünk, de mi­ vel esetében nem hihettük el, hogy a spanyol színészjánykák szépsége taszította a terembe (s más érvet elképzelni sem tudtunk a Forró zápor mel­ lett), nem tartottuk fontosnak, hogy tiszteletben tartsuk nézői jogait. Zörögtünk, vártuk a beígért Malagát, a hetvenes éveket, a Franco-éra suttogó, izzadt szexualitását, a spanyol lányokat, bikinit, nyarat, ilyesmit. Malaga és a hetvenes évek be is jött. A többi pedig csak a rendező szándékában lé­ tezhetett. És akkor álljunk meg egy elméleti kapa­ vágásra itt. Miről szól egy film, mitől jó? Kell egy ötlet, amely a rendező valós vagy nem valós élmé­ nyén nyugszik, s amely olyan erősen feszíti fantá­ ziáját, hogy vászonra kívánkozik. Ez lehet egy történet, lehet egy életérzés, bármi. Banderas Mala­ gában született, irigyeljük is ezért rohadtul őt, ott gyerekeskedett, csókolózott, vesztette el a szüzes­ ségét, s közben a nap le-föl ment a tenger távoli horizontján, s hol erős szél fújt, hol meg nyári zápor hullt. Kedves, galacsinná gyűrhető emlékek ezek. El lehet a haveroknak mesélni, sőt: filmet is lehet belőlük készítem. A rendező tudatában a film a forgatás előtt már kész van, hiszen előbb születik az élmény, mint a szerződés. A mi élmé­ nyünk azonban nagyban függ a szerződéstől. Hogy ki, hogyan és mit vihet a vászonra, jelen esetben például EU-s pénzekkel megtámogatva. És ha kérhetnénk, Antonio Banderas például őriz­ ze meg emlékeit szűk baráti köre számára. A Forró zápor ugyanis borzalmas. Bővebben: nyá­ las, semmit mondó, nagyzoló, rosszul szerkesztett, elnagyolt, giccses, primitív A történet, aminek szá­ munkra is átélhető élménnyé kellett volna formá­ lódnia, három srác fiatalkori útkereséséről szól. Nagyon jó és szörnyen közhelyes filmeket lehet erre az elcsépelt témára komponálni. Banderasnak az utóbbi sikerült. A három srác, a gazdag, alvilági ügyvéd csemetéje, aki apja tanácsa ellenére nem jogra jár, hanem csajozni, a veseműtéten átesett, és ezért (most figyeljenek!) költői babérokra törő, tel­ jesen irreális karaktert megformáló álmodozó és a nagy mellek fanatikusa, akinek anyja prostiként tizennegyedik oldal dolgozik Londonban. A három sráchoz társul még az álmodozó szereplő kvázi barátnője, aki táncos akar lenni, s e szent cél érdekében néminemű szol­ gáltatásokat nyújt a helyi pénzes csávónak. Van még egy rossz fogú katonakölök és a törpének be­ cézett gonosz törpe, aki az egyetlen filmbe illő ka­ rakter. Láthattunk egy túlsúlyos lányt is, aki nem éppen a hetvenes évek Spanyolországában hivata­ los államideológiává tett katolikus természetjog ta­ nítása szerint szervezi szexuális életét. Ja, és a szexuálisan túlfűtött, idősödő tanárnőről se feled­ kezzünk el, aki felvilágosítja költő tanítványát, hogy Dante előtt és után is van irodalom. Köszön­ jük, már ezért megérte. A három fiú ezen kívül néha uszodába jár, csajokról beszélget (eddig tény­ leg nagyon eredeti), esőben táncol (ez lenne a mű­ vészivonulat, gondolnánk), és bánkódik, meg filo­ zofál. Főleg a veseműtét következtében költővé avanzsált srác bölcselmeitől, és a meteorológusnak készülő narrátor folyékony szavaitól kíméltük vol­ na meg leginkább önmagunkat, pedig biztos ezek alkotják a mű eszmei mondandóját. Lássuk hát ak­ kor. Zanzásítva így szól: nem álmodozni kell, ha­ nem cselekedni. Ennyi. Egyébként a gondolat jó, nem túl eredeti, de nem is lejárt, csak kicsit mé­ lyebbre kéne máskor ásni, mint a Forró zápor elfo­ lyó története. Mert valóban nehéz kilépni a fia­ talság álmaiból a szennyesszürke valóságba, még akkor is, ha a gyönyörű és eszmei nő helyett „csak” egy szép, de valós lány áll előttünk. Az álmok be­ burkolnak. Nincs döntés, csak a végtelen lehetősé­ gek világa. Nincs akarat, csak csoda. Nietzsche szerint azonban az ember nem tud nem akarni. Azaz szükségszerű, hogy döntsünk. Egész éle­ tünk, világunk, ahogy azt Cári Schmittől is tud­ hatjuk, döntéseken nyugszik. Minden másodperc­ ben végtelen elágazás elé állít bennünket a Sors. És nem lehet nem dönteni. Mert a nem-döntés, az egyhelyben topogás, az élet kihagyása, elmulasztá­ sa is döntés. De ha elindulunk valamely úton, ak­ kor is elmúlik az élet. Nicolas Sombart írja vissza­ emlékezései között, hogy „az emberben, ha kellő kort megér, derengem kezd, hogy az élet mérlegén a vágyódás az után, amit elmulasztottunk, többet nyom a latba, mint a beteljesedés mindmegannyi diadalérzete”. Egy jó filmrendező ezt a láthatatlan súlyt, a fiatalság ezen úgyis értelmetlen vergődését ábrázolta volna. Miként léphetünk el Dante mellől (ha már Banderas annyira ragaszkodik Dantéhoz, ám legyen: példázza ő az eszmei elvágyódás hal­ vány világát), miként láthatjuk meg a Másikban a másikat, s nem csak önmagunk vágyainak mani­ fesztálódását. Szellemi maszturbáció vagy fejesug­ rás a valóságba, a „szabadság szakadékába”, ahogy Sartre írta volt. A film persze nem erről és nem így szólt. A finom kérdésekre hangolt életmérleget le­ húzta a kövér lány és a közhelyek súlya. Banderas a Bravó Girl filozófiai mélységéig jutott el, s tény­ leg csak a „lény önmagad” jelszava nem hangzott el a filmben, de azon kívül minden, amitől egy szakközépiskolás tinilány biztos nagyon megha­ tódna. Mi kevésbé. Csalódtunk. Nem a hiány, ha­ nem a tartalom zavart minket. Nem vártuk Banderastól, hogy vesse fel a Lét nagy kérdéseit (és előre szólunk, hogy ezentúl sem várjuk ezt tőle), de egy kellemes, utónyári filmet viszont nagyon is. Máskor több csajt, s kevesebb filozófiát kérünk. Öntet nélkül. Techet Péter The Killers: Sam városa CD ajánló „Bepakolom a bőröndöm. Ellenőrzőm az arcomat: Egy kicsit öregebbnek nézek ki Egy kicsit hidegebbnek... Egy mély levegővel, egy nagy lépéssel, egy kicsit közelebb jövök. Egy kicsikét közelebb... Érthetetlen okokból!’ (The Killers: Fór Reasons Unknown) Előre szeretném bocsátani, hogy nem arról van szó, hogy lemaradtam. Pontosan tudom, hogy a Killers legújabb albuma már korántsem fér bele a haj­ nalfriss kategóriába, tekintve, hogy már jó ideje le­ vehető a zeneboltok polcairól. És mégis: sosem volt időszerűbb írni róluk, hiszen most egyben egy kon­ certbeszámolót is letudhatok. A régi olvasó tehát bocsásson meg, hogy a „valami nagyon új és valami nagyon régi” összehasonlítás most nem annyira találó (mintha eddig olyan sziklaszilárdan tartottam volna magam ehhez...), az új meg tekintse ezt amolyan „egyet olvas, kettőt kap” akciónak. Szóval Killers. Nehéz honnan kezdeni. Állítólag a jelen kor legnagyobb R&R csapatáról van szó, de spéciéi itthon addig, amíg nem voltak nagy betűk­ kel kiírva a Sziget-felhozatal legtetejére, annyira nem szúrhattak szemet. Nem így Angliában. Volt ugyanis egy ügyes húzása ennek a nagyon fiatal amerikai bandának: először Angliába utaztak, és meglovagolták az ottani indie hullámot. Senkit ne tévesszen meg, semmi köze nincs ennek az indiai Beszól a felső tízezer. Mégpedig rímekben, s elég bunkón. Éveken keresztül kellett hallgatniuk az elnyomott ilyen-olyan kisebbségek, munkáskölkök meg egyéb hátrányos helyzetűek rapsíralmait, de egyszer s mindenkorra vége ennek. Most jönnek ők, a gazdagok és szépek, BMW-jükkel, apuka bankkártyájával, Prada cipőben meg Lacoste pólóban. És persze felhajtott gallérral, mert úgy a király, mert ez is csak azt mutatja, hogy övék a jövő. München néhány rádiója már ontja az új slágert, a bajor főváros aranyifjú rapcsapatának, a Stehkragen (Álló gallér) beköszönő számát. Nem teketóriáztak a fiúk, s már a címben mindent elmondanak: „Énre Armut kotzt uns an” (Há­ nyunk a szegénységetektől). Hát igen, a későbbi­ ekben se számítsunk nagyobb szociális érzékeny­ ségre. Az egyébként elég gagyira (olcsóra, hehe) sikeredett klipben a müncheni éjszakai élet fő szimbólumai, úgy mint a csaj, a kocsi, a pia, a kre­ ditkártya és hasonló fontosságok vonultatnak fel, s közben ömlik a szöveg. Például, arról hogy „csak a Prada cipő kényelmes, és csak Lacoste és Ralph �kultúrához, a szó az angol „individual label”-ból származik, azt jelenti, független kiadó. Miután a rockzene is újra populáris lett (lásd NuMetal hul­ lám és egyéb „finomságok), kellett egy újabb kife­ jezés azokra az előadókra, akik nem a csili-vili CD füzetkékből, vagy helyes pofiból, hanem ismét csak a zenéből akartak megélni. Őket karolták fel a kisebb kiadók, és hamarosan ehhez a zeneszem­ lélethez kapcsolódott egy jellegzetes hangzásvilág is. Ide tartozott egy időben a Franz Ferdinand, a Manic Street Preachers, az Interpol, Kate Nash vagy az Editors. Persze a szigetországban már ezek is nagy nevek, tehát némileg kinőtték a skatulyá­ jukat. Mindenesetre hasznos kis skatulya, termé­ keny táptalaj a „kinövésre”. Hamar felismerte ezt Brandon Flowers és kis csapata is, és láss csodát, 2005-ben az első kislemez a „Hot Fuss” című al­ bumukról, a „Somebody Told Me” hatalmas siker lett Angliában; a „Mr. Bnghtside”-nak köszönhe­ tően meg az USA-ban is beplatinázódott az egész lemez. Nem is csoda: a CD-ről szinte bármit ki le­ hetett volna emelni, a siker garantált lett volna: annyira belefért a jelen hangzásába, és mégis anynyira ismerős a sok U2, Smiths és (számomra kü­ lön boldogság) Cure hatás miatt. Ideje volt ütni a forró vasat, és előállni új anyaggal. De vajon lehet a sikereket még tetézni? Hajjaj. Őszintén: tegye fel a kezét, aki még nem hallotta a „Read My Mind” c. számot. Na akkor nekik ítéletet le, és mars a fej­ hallgatóhoz. Ha ismét megengeditek a személyes hangvételt: ez volt az a szám, ami miatt elkezdtem futni: akkora szépség, és kitömi kívánó, mégis visszafogott energia van benne, hogy muszáj vala­ hogy ezt levezetni. Persze ha csak ezt az egy szá­ mot hallgatnánk meg, nem jönnénk rá arra a csa­ varra, amit az egész új korong produkált: a Killers egy képzeletbeli hajóra szállt, és szépen visszatért Amerikába. Ami kellett nekik, összeszedték a szi­ getországból: stílusérzéket, gyakorlatot és nem utolsósorban csatorna-rekesztő rajongótábort. „Kösz szépen: de akkor most ugye nem fogtok haragudni, ha újra elővesszük az amcsi akcentu­ sunkat, ugye?” Nem haragszunk. Még én se, pedig a gitár mögül valahol elveszett a Cure. Az új CD egy utazásra invitál minket: van itt intro, amely köszönt „SanÉ Tbwn” azaz Sam városában. Majd persze jönnek a slágerek „WhenYru WereYoung”. „Fór Reasons Unknown” és a már említett „Rcad My Mind”. A gyöngyszemek többségében mégis azok a dalok maradnak, amelyek nem élik meg (egyelőre legalábbis) a kislemez státuszt. Nincs ugyanis páija pl. a „My List”-nek: az eleje olyan, mintha egy eunuch énekelne; nincs refrén, csak bevezetés és kibontakozás; egy ponton alig hallod, aztán (mire már jól felcsavartad a hangerőt) szét­ robban a füled. Zseniális és nem utolsósorban hát­ borzongatóan gyönyörű. Az „Uncle Johnnf meg az egyik legjobb példa Mr. Flowers különös tehet­ ségére, miszerint úgy tud énekelve üvölteni, mint­ ha majdnem megfulladna. Nem a szarkazmus be­ szél belőlem: tényleg ezek miatt olyan lenyűgöző ez az egész együttes, még a magnón keresztül is. No de élőben...!? Miután sikerült mindenkit aki megtisztelt figyelmével a Mikáról szóló cikkem ol­ vasásával, jól átvernem (mégse jött a Szigetre a sze­ rencsétlen), kicsit izgultam, hogy kedvenc gyilko­ Békák feat, rapperek Lauren inget hordok”. És ez a dal legszemélyesebb, legemberibb része. De nézzük tovább a gazdagrap gyöngyszemét: „Hé, kisember, hányok a szegény­ ségedtől, nincs neked apád, anyád, akik tudnak valamit? Nem München déli részén élsz, ahol a szépek és a gazdagok?”. A végén pedig közös pénz­ szórásra szólítanak fel, csakhogy valami morális tanulsága is legyen az egésznek. Nos, amikor először meghallgattam a dalt, mulat­ ságosnak tartottam. Arra gondoltam, hogy nincs is keményebb támadás egy réteg ellen, mint saját esz­ közeivel, saját nyelvezetével járatni le. Elképzeltem magam előtt egy berlini punkbandát, ahogy unal­ mában kihalássza laptopját a sörösüvegek közül, hogy aztán cirka fél óra alatt összedobja a zenét és a szöveget, így égetve örök ellenfeleiket, a millio­ mos csemetéket. A szöveg nagyon komoly, olyan szinten prosztó, hogy erre csak az ellentábor lehet képes, véltem naivan. A müncheni, felhajtott gal­ léros srácok csak nem csinálnak ilyet. Még ha így is élnek, éreznek, csak nem éneklik világgá bekép­ zeltségüket. Úgy tűnik azonban, hogy mégis. A Tageszeitung német balliberális napilap utánuk járt, rájuk lelt, s megdöbbenve tapasztalta, hogy nem maró gúny, nem polgárpukkasztás szülte a csapatot. A banda két tagja, Yachtmeistcr (aki jogász lesz, mint az apja) és Goldmann X., valamennyi, társadalmi ré­ tegükkel szembeni klisét készséggel visszaigazol. Büszkén és nyugodtan. Hogy a legnagyobb bulik a milliárdos papa kontójáról mennek, hogy az élet­ ben a siker a fontos, a siker pedig a részvényt, a pénzt, az ingatlant jelenti. Nincs hát önirónia, sem önkritika, a müncheni együttes tényleg komolyan gondolja, amit tesz és mond. Unják már a szegé­ nyek nyavalygását, a sok szerencsétlen vesztest, akik alulról kiabálnak felfelé, akik nyomorúságos világukat éneklik meg dalaikban. A gazdagok ez­ zel a dumával kiabálnak vissza nekik, paradox módon, a szegények kifejezési módját, a rapet használva fel mindehhez. A müncheni aranyifjak felülről néznek lefelé, s saját életüket, a partikat, a nőket, a kocsikat, a pénzszórás művészetét tárják elénk, hogy büszkén nevethessenek a szemünkbe. Mert mi nem München déli részén élünk. Mert minket nem a pénztárca vastagsága tesz sikeressé. Mert nekünk nem elég a slusszkulcs felmutatása a csajozásnál. Az ő szemükben a mi szerelmeink, a mi sikereink, a mi értékeink nevetségesek. Csak a lenézés közös. Mi őket, ők minket tartanak sze­ rencsétlennek. Míg azonban külföldön eddig csak a bárpultig ju­ tott ez a mandzsettagombos yuppie réteg, nálunk már a hatalom csúcsain ül. Noha még nem rappelnek, csak reformálnak. De ugyanolyan büszke megvetéssel, mint müncheni kollégáik. És jelsza­ vaik is hasonlóak: siker, teljesítmény, pénz. MC Kóka és DJ Bajnai is készíthetne hát egy klipet. El­ mesélhetnék a magyar népnek (továbbiakban: békák), hogy miként élnek ők itthon, Magyar­ országon (továbbiakban: lecsapolandó mocsár). Gyurcsány Audiján pedig, mint a tavalyi választási saink vajon szintén cserben hagynak-e. Nem hagy­ tak. Öt órával a koncert előtt már egy elég kelle­ mes kis helyet foglaltam az oldalsó korlátnál (a színpad előtt már akkor is hatsoros réteg volt, ergo még így is a későn jövők közé számítottam). Már ahogy előkészítették a színpadot a fellépésre, ko­ torászta mindenki az állát a poros padlóról. A szín­ pad világító fényekkel, függönnyel, fadobozokkal, virágokkal, agancsokkal volt feldíszítve. Egy me­ sebeli város: Sam városa. És valóban az első dal mi más is lett volna, mint a lemez címadó dala. Min­ den hibátlan: a számok sorrendje, a hangzás, a színpadi mozgás. Hála Istennek, hogy Brandon Flowers itt-ott eltévesztette a szöveget, mert kü­ lönben már gyanús lett volna az egész: de így szinte már ez is a tökéletességhez tartozott. A két ráadással együtt másfél óra hosszú koncertbe gya­ korlatilag az összes számukat és egy meglepetés feldolgozást is beletömörítettek. Amikor pedig az „Exitude” is elcsendesült, biztos vagyok benne, hogy mások is úgy voltak vele, mint én: ezután az ember nem megy el megnézni más zenekart a ki­ sebb sátrakban. Ezután az ember csak valami csen­ des, elégedett delíriumban tengődik, hogy lám ilyen is lehet egy koncertélmény. És valóban, teljes volt: a Killers mindent kiadott magából, ami benne volt. Ami most minden benne volt. Ugyanis egy kis csalódásra emlékeztető félmosoly - nem tehet­ tem róla -, mégis kiült az arcomra, miután felkap­ csolták a reflektort. Nem hangzott el az „Indie Rock ’n’ Roll” az első albumról. Persze nem tud­ tam haragudni rájuk: stílust váltottak, és csak a fanok kedvéért nem akartak hipokriták lenni. Kiálltak, elmondták nekünk, hogy ők most hogy vannak, mi meg bólogattunk, hogy igen, nekünk így is tetszetek. Akkor meg igazából talán nincs is miért szemrehányást tenni. A zenekar hatalmas lett: kinőtt a skatulya mögül. Barát Zsófia klipben, ismét megcsillanhatna a fény, s Kóka he­ likopteren szállhatna alá kedveséhez. A háttérben pedig Demcsák Zsuzsa szólózhatna arról, hogyan undorodik a szegényektől. Ritmusra suhoghatná­ nak a selyem nyakkendők. Ez a közeg azonban nem csak a baloldalon, s nem csak a legfelső polcokon található meg. Szellemisé­ gük áthatja az egész közéletet. A jobboldali újgaz­ dag vállalkozó fia vagy a lila öltönyös volt párttit­ kár gyermeke szintén hányik a szegényektől. Az ő dolguk persze, mondhatnánk. Azonban a társada­ lom széles köreiben is az ő partikuláris érdekeik váltak elfogadott és követett értékekké. A plázák népe noha még nem él úgy, mint a lakóparkoké, de céljai, vágyai már arra húzzák. Ő is felhajtott gal­ lérral szeretne menő lenni. Ó is elhiszi, hogy az Er­ zsébetvárosban irodaházakra meg trendi kávézók­ ra, s nem romkocsmákra vagy alternatív galériákra lenne szükség. O is elfogadta, hogy a tudomány nem számít, hogy az Akadémiát tényleg a földdel egyenlővé kéne tenni, hogy aztán helyén egy újabb bank, egy újabb multi építhessen csodapalotát. A rendszerváltás sajátos hordaléka, az újgazdagok, immár nem csak az ország vagyonát, de lelkét és gondolkodását is uralják. A magyar neoliberalizmus nem a vizitdíjjal jelent meg legelőször. És sajnos nem csak a neoliberális­ nak hitt oldalon. Közöny, irigység és pénzimádat. Alul s felül, mindenütt. Sörhasú nemzeti vállalko­ zóknál és eszdéeszes menedzsereknél egyaránt. A magyar béka pedig tapsol, amikor a mocsarát csapolják. Rappelve mondom: ez a baj. Techet Péter tizenötödik oldal �A dinoszauruszok Budapesten Széljegyzetek a Rolling Stones-koncert margójára 45 évvel megalakulása után, másodszor járt Buda­ pesten a nyáron a Rolling Stones, angol tánczenekar. A hír hallatán itt-ott gúnyos hangok is hallatszódtak, amelyek jobbára a tagok dinoszauruszokéhoz hasonuló korára, a színpad mögött vélelmezetten megbúvó újraélesztő-készülékekre, és a pénzcsör­ gés hangját megunni képtelen, a méltósággal történő visszavonulás esélyét eljátszó kivenhedt ze­ nészekre vonatkoztak. (És igen, a poént, amely sze­ rint Keith Richardsnak nem volt szüksége maszk­ mesterre ahhoz, hogy eljátssza a rá osztott szerepet a Karib-tenger kalózai harmadik részében, MIN­ DENKI elsütötte!) A huszonéves cinikusok hangja azonban rögvest elnémulhatott, miután döbbenten konstatálhatták, hogy Mick Jagger hatvan felett is jobb formában van bármelyikünknél, Keith pedig bárkit, bármikor az asztal alá inna még ma is. Az androgün énekes (Jagger), a II. Ramszesz kairói múmiájára vitathatatlanul szinte megtévesztésig hasonlító szólógitáros (Richards), a megrögzött kocsma- és börtöntöltelék fazonú ritmusgitáros (Wood) és az életunt nagypapát adó, a székéről jó eséllyel bármelyik pillanatban leforduló dobos (Watts) bizonyították a korábban kevesek által hitt tételt: ha a rock ’rí roll nem öl meg huszonévesen, akkor jó sokáig konzervál. Persze, csak ha hitele­ sen, őszintén csinálják, és nem trottyosan, poca­ kosán, izzadtságszagúan állnak ki ötévente, az anyagi gondokat megoldandó. A fanyalgók kifinomultabb érve azt tette szóvá, hogy a tagok technikai képzettsége már nem üti meg a maiak mércéjét. De könyörgöm, kit érdekel a kifinomult hangszerkezelés, ha a rock ’rí roll univerzum egész lényege testesül meg abban a mozdulatban, amikor Richards a hangszere felé nyúl? Akkor is kifizetek tizenötezer forintot a je­ gyért, ha semmi mást nem csinál, csak fel-alá sétál a színpadon egy órát! A Rolling Stones az egyetlen zenekar a világon, amelyik úgy lett önálló iparág, utazó cirkusz, saját korábbi nagyságukat minden tűmén kötelezőn meghaladó társulat, hogy közben nem vesztette el a hitelességét. A mainstream részei lettek már a hatvanas évek végére, de ez nem torzította el sem személyiségüket, sem zenéjüket. A színpadon ma is olyan bulit nyomnak, hogy arra nem lehet nem megőrülni. Semmi felesleges arcoskodás (az elvárt pózokon túl persze), allűr, csakis a kőkemény zene és a finoman kidolgozott, és egy percig sem eltúl­ zott színpadi látvány Mindezt iszonyatosan kemény munka árán kapjuk. Annak, hogy elképesztően laza legyél a színpadon, és ne csak annak látszódj, nagy ára van. Ne akaijuk megfejteni a titkukat. A Stones a feneketlen életörömről szól. Az életről, amit jó élni. Minden daluk a miénk. Mert a rock ’rí roll őszinte. A rock ’rí roll öntudatos. Őszinte­ ségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel. A mai „fogyasztó ember” más dimenziókban mo­ zog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el életéről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugasz­ kodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után, „a tömegek lázadása”, az alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló haj­ sza elsöpörte a rock ’rí rollt is. A transzcendens értékeket nem rajtuk keresztül kell megtalálni, de a földi világról mindent tudnak. Nem a Gonosz követei ők, de cinikusan, csak hogy felkapjuk a fejünket, kacérkodnak a rosszal is. Daluk, a Sympathy fór the Devil elismeri a Sá­ tánjelenlétét a világban, és ránk bízza a választást. A rock ’rí roll önmagában nem változtatja meg a világot, mint négy évtizede hitték. Nem arra való. És ezt ma már a nagy öregek is tudják. De azért még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk a stadionok, de már nem róluk szól a világ. A sta­ dionokban egy kiveszőben lévő faj még megma­ radt példányai találkoznak. Még a szalonrockerek is - akik az attrakcióra kíváncsian jöttek el, egy olyan társadalmi eseményre, amelyen „illik ott UnJ roll miridenK.- alti az összes Hókós, ismerős arcoKt lenni” - kibújnak a bőrükből, legalább két órára, hogy aztán persze hazafelé az autóban titokban szégyenkezzenek az asszony meg a gyerek előtt. A mama pedig kissé csalódottan távozik a koncert­ ről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az Angie-t. Nagy László valamikor a hetvenes években azt válaszolta a riporteri noszogatásra, hogy üzenjen valamit a jövő generációinak: csőkoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk. Keith Richards arca, min­ den ráncával együtt, emberi arc. Amikor a Yru Got the Silver-t énekli, minden rá van írva. Mindenen túl van már, és mindenre felkészült. Ha a pokolra jut - és erre van némi esély biztos, hogy azon nyomban cigit meg piát fog lejmolni Lucifertől. A Török Szultán EHAVI IDÉZET „Sokkal fontosabb, hogy a Mennyország létezik, mint az, hogy bármelyikünk bejusson oda” C. S. Lewis � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 4. szám 2007. október 16. Abstract A summary of the resource. Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Subject The topic of the resource Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. október 16. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+3873kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_4_20071016 Relation A related resource T00081 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_4_20071016 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs