https://omeka.ppke.hu/files/original/360fc1863522e321e3992a310ee85af5.jpg 0015fa28e0dc2024be6c5706d4e01ca5 https://omeka.ppke.hu/files/original/fa00378a6f869c979da361d16de95ca8.pdf c5ceb0c4438897395be9671f255d9f12 PDF Text Text _2_2OD7O4O3 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA A FOGYASZTÁS LÁBADY TAMÁS ESTERHÁZY JÁNOS VÉDEGYLET SZENT ERZSÉBET SZILASI ALEX PÁZMÁNY SZALON X. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. április 3. �Nagy Sándor, a fogyasztó „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal Érdekes vitát folytattunk le a szerkesztőség tagjaival, az első szám megjelenésének örömére tartott pezsgős koccintás alkalmával. A be­ szélgetés akörül forgott, hogy vajon mennyiben kell közéleti irányult­ ságúnak lennie, illetve mennyiben kell közvetlenül politizálnia egy egyetemi lapnak. A döntő többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közéleti tartalom elengedhetetlen, de a napi politika a lapban mellőzendő. Persze, ma már bármi kerüljön is szóba egy beszélgetés so­ rán, szinte kizárható annak esélye, hogy ne lehessen megtalálni az adott téma politikai vonatkozásait: eljutottunk oda, hogy már a leg­ alapvetőbb kérdésekben sincs egyetértés, sőt, egyre bántóbb éllel rajzo­ lódik ki a meg nem értés a társadalom tagjai között. A politizálás diákkorban is fontos, de aközben létfontosságú, hogy senkit ne kápráztasson el a napi események olykor vakító fé­ nye. Az igazi vita nem pártokról, a közélet egyes nehézsúlyú har­ cosairól szól. Nem érdemes gondolkodásunkat mások által meg­ szabott keretek közé zárni, kiváltképp, ha olyanokról van szó, akikre alig néhány évtized elteltével senki nem emlékszik majd. A vita a morális alapértékekről folyik. Azokról, amelyeket itt, a Pázmány jogi karán fokozott erőteljességgel kell bemutatni. A jog - minden felületes látszat ellenére - erre igencsak alkalmas. Ami­ kor az erkölcsöt tiszteletben tartó szerződésekről, a tulajdon szo­ ciális kötöttségeiről, az emberi élet kezdetéről és végéről, a sajtó­ szabadság helyes értelmezéséről, a munkavállaló védelméről, a közvetlen demokráciáról beszélünk, olyan kérdések sorához érünk el, amelyek egy közösség életét, annak vállalt és betartott erkölcsi értékeit alapvetően határozzák meg, és jelölik ki tagjainak útját. A morális alapértékek segítségével kijelölt célok közül természete­ sen kiemelkedően fontos a közösség továbbélésének a biztosítása. Azért annak tagjain kívül senki más nem fog egy árva lépést sem tenni. A mi közösségünk (nevezzük bár népnek, nemzetnek, társa­ dalomnak, ahogy tetszik) pedig igencsak rászorul a segítségre. A népesedéspolitika eredménytelenségével, az egészségügy, az okta­ tás, a kultúra lezüllésével minden korábbi, sokévszázados erőfeszí­ tés értelmét vesztheti. A szeptember óta látványosan forrongó ma­ gyar közélet első számú kérdése ez, és nem a kordonok, az égő au­ tók, vagy a bárdolatlan miniszterelnöki megnyilvánulások. A jog az igazságra és az erkölcsre tanít. A katolikus egyetem pedig azt vallja, hogy az alapvető erkölcsi normák kétezer éve változatlanok, az igazság objektíve létezik, nem relativizálható, és a fontos kérdések mind-mind eldönthetők, mi több, kötelezően, felelősen el is döntendők. Az ehhez hasonló eszmefuttatások sokakból egyfajta fásult elutasí­ tást váltanak ki. Sokan kikérik maguknak az erkölcsi kioktatást, amelynek már a végighallgatása is fárasztó, és amely semmire nem jó, mert forintban (pláne euróbán) nem mérhető hasznot ígér, a normák betartásának jelentős erőfeszítéséért cserébe. Azt mondta valaki ne­ kem a minap, hogy a jogászok fennsőbbrendűnek gondolják magu­ kat másokhoz képest. Ez persze nagy butaság, de naivan abban re­ ménykedem, a téves benyomás talán abból is fakad, hogy a jog tanu­ lása némelyeket képes rávezetni az erkölcsileg helyes útra, amelynek nyílt vállalása persze az utat tévesztett kóbor lelkek szemében olykor önteltnek, sőt agresszívnek tűnhet. Ezt az utat türelemmel és alázat­ tal el kell magyarázni mindenkinek, aki nem részesült abban a kegy­ ben, hogy más módon leljen rá. Persze nincs erre mindig idő és lehe­ tőség, a közösségben való gondolkodást pedig sokan már eleve pro­ vokációként élik meg: az ő esetükben diadalmaskodni látszik a ma uralkodó eszmék által sugallt, támadhatatlannak, tökéletesnek vélt, valójában zsákutcába vivő, hamis individualizmus. Igen, korunk ideálja a „fogyasztó ember” lett, aki a rá mért néhány évtized alatt minden elérhető földi jót megszerez magának. Ettől harsog a tévé, és ezt hirdeti a közéletben megnyilvánulok jelentős része is. Nemrég olvastam egy cikket egy angol úriemberről, aki alig túl a harmincon már fontmilliomos, napi 16 órában hajszolja a pénzt, és éppen most vett magának egy városkát a bolgár tenger­ parton, amelyet önmagáról stílusosan Alexander- nek (Sándor) fog átnevezni. Alighanem korunk Nagy Sándora ő. De vajon marad-e elég ideje valóban élni? Mi is az élet, és mi célja lehet a fékevesztett habzsolásnak? „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál (Lk 12, 20)?” Koltay András �Lánchíd Rádió, FM 100.3. Rádiót indított a Hír TV és a Magyar Nemzet mögött áló tulajdono­ si kör. Március 15-e hajnalban kezdte meg működését Magyarország első konzervatív kereskedelmi adója, a Lánchíd Rádió. A nap huszonnégy órájában fogható sugárzást egyelőre Budapest és vonzáskörzete élvezheti. Ezzel párhuzamosan azonban az Interneten keresztül (www.lanchidradio.hu) a világ bármely pontján elindítható az élő adás. A rádió főszerkesztője Belénessy Csaba, a Vasárnapi Új­ ság korábbi vezetője, de rajta kívül számos az ismerős hang a Magyar Rádióból. Ilyen többek között Szilágyi Zoltán, aki korábban a Kossuth Rádió bemondója volt; Jónás István, a Napközben korábbi műsorveze­ tője; a Vasárnapi Újságból ismert Földvári Géza; a Mi időnk című mű­ sorban megszokott Horváth Ágnes. A csapatot erősíti Kovács Kokó István is, aki vasárnap esténként közéleti emberekkel beszélget. A Lánchíd Rádió Kft. műsorszolgáltatási szabályzatába belekukkant­ va kiderül, hogy engedélyét közműsor-szolgáltatásra kérte és kapta (elérhető a Kulturális Közlöny 2006. évi 23. számában). Eszerint a na­ pi műsoridő több mint ötven százalékát közszolgálati műsorszámok teszik ki. De ne ijedjünk meg, marad elég hely a zenének is. Jeszensz­ ky Zsolt, a rádió zenei vezetője igényes, ám a többi kereskedelmi adó repertoárjából eleddig jószerivel kimaradt dallamokat ígér. Minden egész és félórában hírek hallhatók, a köztük lévő időt pedig különböző hírműsorok és magazinok töltik ki. Ilyen például a regge­ li hír- és szolgáltató magazin, a Lánchíd Expressz; a fiataloknak ki­ talált Lánchíd Junior; a környezetvédelemnek teret adó Zöldgömb; a Délelőtti és Délutáni Kalauz (amikor bekapcsoltam a rádiót, ebben a műsorszámban épp az Erasmus-ösztöndíj nyújtotta lehetőségekről volt szó). Belehallgattam a műsorba rögtön március 15-én délelőtt, és itt való­ ban az 1848-as év eseményeiről volt szó, nem pedig a napi politiká­ val kényszeresen párhuzamot kereső beszédeket kellett hallgatnom. Sáhó Eszter A Vad Fügefa Egyetemi Katolikus Közösség estéi Április 16.: Misszió, mint az Egyház alapfeladata Április 23.: A feltámadás - életünk ér­ telme, életünk célja Május 7.: Mindennapi fájdalmas tapasz­ talataink Május 14.: Isten mellénk szegődött Május 21.: Jézus hív: ajánld fel magad! Június 4.: Láttuk az Urat! Mindez gitáros énekekkel, imával, csenddel és agapéval. Találkozzunk minden hétfőn este a Ta­ nári Klubban 18.30-20.30-ig! Fegyelmi ügyek a Karon Az elmúlt évben a Fegyelmi Bizottság összetétele részben megvál­ tozott: Komáromi László adjunktus úr helyét Békés Ádám adjunk­ tus úr vette át. Változott a Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Sza­ bályzat is, mely ma már az SZMSZ részét képezi: az új szabályzat több eljárási garanciát tartalmaz, és részletezőbben sorolja fel a fe­ gyelmi vétségeket és a lehetséges fegyelmi büntetéseket. Az ügyek száma lényegében változatlan, azonban néhány újdonság figyelmet érdemel. A közelmúltban több esetben került plágium-ügy a Fegyel­ mi Bizottság elé: idegen szellemi tulajdon jogosulatlan felhasználá­ sát a Szabályzat ma már kifejezetten a fegyelmi vétségek közé so­ rolja. Az ilyen ügybekben a bizonyítás igen egyszerű, hiszen aligha a véletlen műve, ha egy évfolyamdolgozat szó szerint egyezik egy neves professzor interneten fellelhető tanulmányával... Áz elköve­ tők a határidők szorításában talán nem mérik fel, hogy nem csak szert tenni egyre egyszerűbb ilyen módon dolgozatokra, hanem ha­ sonlóan könnyű az ilyen visszaélésék kiszűrése. A plágiumügyek szaporodása mellett újdonság, hogy első ízben került a Fegyelmi Bizottság elé olyan ügy, melyben egy magáról megfeledkező hallga­ tó tettlegességre vetemedett a Kar egyik alkalmazottjával szemben. Első fokú határozatában a kari Fegyelmi Bizottság a hallgatót az Egyetemről kizárta. Remélhetőleg a kirívó eset egyedi eset marad. Schanda Balázs A kari Fegyelmi Bizottság elnöke Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felismerés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgo­ zik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő vilá­ grendet épített fel. Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egyko­ ri vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban. (Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.) A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető felada­ tokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filínet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért. harmadik oldal �Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain Beszélgetés Dr. Lábady Tamás egyetemi docenssel Előadásai folyamatos teltházak előtt zajlanak, és alighanem ez a legnagyobb elismerés, amit a hallgatóság egy oktatónak nyújtani tud. Azok közé tartozik, akik képesek a téte­ les jog tárgyalása során élővé tenni azokat az alapértékeket, amelyekre ennek a jogi kar­ nak épülnie kell. Lábady Tamást faggattuk azon kérdésekről, amelyek meghatározó je­ lentőséggel bírnak a Kar önmeghatározásában és közeli jövőjének tekintetében. - Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem? - Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallgatók, ami tulaj­ donképpen az induláskor egy picit az el­ képzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tárgyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségű egye­ temnek az alapvető, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egye­ tem, hogy katedrája van és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédesz­ közök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hall­ gatók rendelkezésére, milyenek a kiegészí­ tő tárgyak a főtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy ez keresztény szellemiségű-e, vagy pedig nem. -Hogyan került kapcsolatba a frissen szerve­ ződő új jogi karral? - Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkot­ mánybírói székben ülve Zlinszky János pro­ fesszortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a Karnak - mondhatjuk ezt - az alapítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilat­ kozatot a jövőbeni oktatási tevékenységemre vonatkozólag a Kar akkreditációja érdeké­ ben, mint tudományos fokozattal rendelkező oktató. Én akkor már közel 25 éve a Pécsi Egyetemen oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi munkát, de óriási feladatot és kihí­ vást jelentett, hogy azt a keresztény szellemi­ séget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt rendszerben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanár­ ként képviselhetem és adhatom át a fiatal ge­ nerációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert én a jogot ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták be­ lénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvas­ tam már mást az egyetemi évek alatt, akár­ hogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, ke­ resztény erkölcsön felnövekedett európai jogi negyedik oldal szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a ka­ tedrán, az egyetemen mást kaptam. - Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni? Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresztény eszméket a jogi ok­ tatásba belevinni? - Azt mindig tudtam, hogy a jog bizonyos ér­ telemben természetjogi gyökerű, bizonyos értelemben transzcendens, tehát emberen tú­ li összefüggései vannak. Itt, a Katolikus Egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. El­ kezdhettem a tulajdonjog lényegét magya­ rázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia első sorait idéztem, melyek alapján a tulaj­ donjog lényege - amikor Isten azt mondja, népesítsétek be a földet és hajtsátok uralma­ tok alá - az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden nö­ vényt, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulajdon kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, hanem igenis, a tulajdon kö­ telez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tu­ lajdon közérdekű hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy például a meg­ bízási szerződést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a galileai üzenettel magyarázom, amikor azt mondta apostolainak, hogy menjetek el a vi­ lágba és tegyetek kereszténnyé minden né­ pet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rá­ juk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jog­ viszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lel­ kesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszi­ kus, római jogi emlőkön fejlődő európai jo­ gi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a je­ lenlegi európai magánjogi kultúrához törté­ nő teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti időszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a Pécsi Egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelő szellemiséggel oktatni a tárgya­ mat. Itt azonban abban a mélységben, azok­ kal a gyökerekkel tehettem ezt, amikor bát­ ran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolko­ dásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. szá­ zad végén, a XX. század első harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerződési szabadsággal, illetőleg annak korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való elfor­ dulással foglalkoztak. Ebben a szellemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga mert hisz szabad szerződéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van -, tulajdonképpen csak az élet anyagi alap­ ját garantálja. A vagyonjog helyett a sze­ mély méltóságának védelme az, amely ga­ ranciát ad arra, hogy teljesen autonóm mó­ don élhetünk és cselekedhetünk. Összefog­ lalva mindezt, azt szoktam mondani a hall­ gatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulaj­ donképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szellemiség, a római jog és a keresz­ tény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Gol­ gota. - A XX. század az Istentől való elfordulás százada. Nem csak itt ebben a térségben, ha­ nem voltaképpen az egész világon. Ennek el­ lenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet élet­ re hívta? Hiszen azért ez nem csak néhány lelkes ember akaratán múlott. - Én azt gondolom, hogy a rendszerválto­ zás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt va­ lamennyien ismertük, megéltük, meglehe­ �tős keserűséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kel­ lett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erősödtek fel, más­ részt pedig a konzervativizmus. Azt gon­ dolom, hogy a keresztény szellemiség a kettő között helyezkedik el. A magyar tár­ sadalomban - és állítom, hogy az európai társadalmak jó részében is - a szekularizá­ ció, a laicizálódás korában igen erős és ká­ ros a média hatása. Az olykor villámgyors és számunkra kedvezőtlen társadalmi vál­ tozások ellenére azonban létezik egy mag, amelyik az előbb említett krisztusi megbí­ zás, a galileai üzenet szellemében él. Rá­ adásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény értékrendje. Hiába hagyta ki anno az Európai Unió al­ kotmánytervezetéből a keresztény értékek­ re való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bi­ zonyította, hogy azok a korok, amelyek alapvetően csípőből tüzelve tagadták a ke­ resztény értékrendet, nem voltak életképe­ sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet, hogy társadalomban a létszámot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenntartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat álláspontom szerint mindig a ke­ vesek vittek végbe. Nálunk is minden évfolyamnak megvan az a magja, és ez nem éppen csak kétszámje­ gyű mag, hanem legalább a Kar egyharmada, ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valami­ lyen mértékig beépül a hallgatók gondolko­ dásába. Talán ők már ezt fogják előírni gye­ rekeiknek, ezt fogják továbbadni munká­ jukban, környezetükben. - Hogyan értékeli az elmúlt esztendőket, és hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba kell tovább fejlődni? - Hiszek benne, hogy valami megfogant. Persze kevesen vagyunk. Kevesen va­ gyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar öszszeállítása is, mert nem csak én, hanem minden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen be­ folyásolta a gondolkodásunkat. Mert a ma­ tematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehe­ zebb megtalálni, és szerintem ez az okta­ tók felelőssége. Ezért valamennyiünkön nagy felelősség nyugszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt 10 esztendő minden küzdelmével, minden kudarcával, minden sikertelenségével együtt is sikertör­ ténet. Katolikus, tehát keresztény szellemi­ ségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve a Károli Gáspár Református Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, mert meggyőződé­ sem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók leikébe, akármennyire tá­ vol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávo­ lodnak a későbbiekben az életük során ettől a szellemiségtől, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően abban látom, hogy a tanári kart kell tovább erősíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a tör­ ténelmi folyamattal, ami 2000 éven keresz­ tül Európában meghatározó volt, akkor le­ het egyetemként még tovább működnünk, de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelőssé­ günk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemiséget. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mérték­ ben felhagyok, és teljes erőmet az egyetemi oktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt 10 év­ ben az egyetemi élet az első nagy lelkese­ dést követően nagy hanyatláson ment ke­ resztül. Az ember életében a románc után mindig következik a csalódás, és most a már többször emlegetett mag nagy felelőssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizálja, felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak bálok, tanrenden kívüli előadások, nagyon jól működött az angoloktól átvett tutor­ rendszer, amikor minden oktatónak volt 1015 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakított ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult. Vannak kisebb, kifejezetten keresztény kö­ zösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega y Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróere­ je van, és hogy mennyire eltérítheti az em­ bert a helyes útról. A kisebb létszám mindig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tet­ szik, a bibliai mustármag, amelyből az Egy­ ház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esztendő alatt. Ez ad re­ ményt. Göre Gábor „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag csak profik műveljék” E fenti gondolat jegyében született 2004 ta­ vaszán a Lippay György Kör lelkes tagjai között az az elhatározás, hogy Karunkon a tánccsoport, színjátszó kör, tutor-rendszer, hitéleti tevékenység és még számos közös­ ségi színtér mellett végre kamarazenekar is szerveződjön. A cél tehát az volt, hogy klasszikus zenét játszó diákokból zenekar jöhessen létre. Némi elszántság és aktív szervezés eredmé­ nyeként 2004 őszén a zeneszerető egyete­ mista vonósokból és fúvósokból álló zene­ kar elkezdte működését, és a hagyományos kari karácsonyi ünnepségen már sikerrel bemutatkozhatott, melyet 2005-ben önálló est követett. Hamar kiderült: a heti rendsze-rességű próbák nem csak egy-cgy fellé­ pésre való szorgos felkészülést jelentenek, hanem egy roppant jó hangulatú, öszszetartó, vidám társaság alakult ki. A 2006. év fordulatot jelentett a zenekar életében. Az eddigi nagyrészt vonósokból álló zenekar profilja módosult, immár a szimfonikus ze­ nekarokhoz közelítő fúvós szólamokkal is büszkélkedhet. Egyetemünkön való szereplések mellett cé­ lunk, hogy további intézmények rendezvé­ nyein is megmutathassuk magunkat, amit indokolttá tesz az is, hogy a zenekar tagjai immár nem csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, hanem más egyetemek és főisko­ lák hallgatói is. Voltunk már „születésnapi ajándék is, egy rövid darabot adtunk elő gyertyafénynél. A tavaszi szemeszterben elő­ reláthatólag két koncertünk is lesz. A Páz­ mány Szalon egyik előadását fogjuk gazda­ gítani, májusban pedig a Vakok Intézetének Nádor-termében játszunk. Az eddigi reper­ toáron Bach, Mozart, Strauss, Rossini, Bar­ tók, Csajkovszkij, Sibelius, Rameau, Heidrich, Farkas, Gluck, Corelli, Handel, Kókai művei szerepeltek, a lista azonban fo­ lyamatosan bővül. A zenekar karmestere ÉLTE karvezető szakon végzett, koncert­ mestere Zeneakadémiát végzett hegedűmű­ vész, karunkon végzett ügyvédjelölt. Az évközi, heti próbák mellett nyári tábort — melynek első helyszíne Tata volt —, illet­ ve egyéb közös programokat, kiránduláso­ kat is szervezünk. Rendkívüli támogatást je­ lent számunkra, hogy a Kar számos munka­ társának (az oktatóktól kezdve a könyvtár vezetőségén át a portaszolgálatig) jó szándé­ kú segítőkészségét tapasztalhatjuk, hiszen anyagi támogatás nélkül működő, „önkén­ tes” zenekarról van szó. Reméljük, hagyo­ mányt indíthatunk azzal is, hogy nyitottak vágjunk a folyamatos frissítésre, így gó­ lyáktól kezdve doktoranduszokig minden vonós, fúvós kollégát örömmel várunk. Ha kedvet érzel ahhoz, hogy játssz velünk, keresd meg bátran Gerencsér Balázst (0670-456-3467, bgcrcncscr@ja k. ppkc.hu) vagy Király Éva Máriát (06-30-311-0039, ekiralyl3@yahoo.com)! . 7 ' Király Éva Marta ötödik oldal �Érzelmek, Értékek, Jog Reflexiók A tévé ügyvédje c. műsorra X Magyar Televízió „A tévé ügyvédje” című műsorának egy márciusi adása különösen fel­ keltethette minden joghallgató érdeklődését. A témája a következő kérdés volt: iár-e saját jogon kártérítés annak a sorsszerűén fogyatékos gyermeknek,, aki orvosi műhioának kö­ szönheti megszületését? Juszt László vendége két ügyvéd: Abrahám László és Erdős György, valamint egy bíró: Lábady Tamás voltak. Már ebből a rövid bevezetőből látható, hogy a ségre méltó. Ez igaz is, azonban - döbbenetes téma izgalmas, sok vitára adhat okot, így pap­ módon - végig megkerülték azt az alapvető jo­ rikás hangulatú műsorra számíthattunk. Nem gi kérdést, hogy a gyermeknek mi a kára, és is lett másként. A műsor készítői egy érzel­ azt ki okozta. Lábady Tamás hiába próbálta mekkel telített bevezető kisfilmmel indítot­ következetes levezetéssel bizonyítani: a gyer­ tak: két család mesél arról, milyen nehéz nekik mek kártérítési igénye alaptalan, a műsorveze­ fogyatékkal élő gyermekükkel élni, és milyen tő és az ügyvédek ellenálltak. Az egyik ügyvéd rossz magának a gyermeknek is. Ezután a közelebbi részletezés nélkül a „tétele? jogra” hivatkozott, sőt, még ki is oktatta az ítélőtábmeghívott két ügyvéd ecseteli - és fogja még ecsetelni egész idő alatt - ugyanezt. la elnökét: „A tételes jogszabályok helyett az Ami az ügy jogi vonatkozásait illeti, érdemes ítéletbe fikciókat beépíteni nem lehet. Erkölcsi ezeket röviden összefoglalni. A Legfelsőbb Bí­ normákat sem!’ róság egyik háromtagú tanácsa három konkrét A műsorvezető pedig, miután látta, hogy a lo­ ügyben kimondta: „A fogyatékossággal szüle­ gika és a jog ellene szól, alattomos módon tett gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, Lábady Tamas feleségének szegezte a kérdést: „Ha Önnek adatna - Isten ne adja - egy ilyen ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elma­ radt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a unoka, akkor mit csinálna?” Vagyis a női érzel­ terhesség-megszakítással kapcsolatban a jog­ mekre és együttérzésre apellált, hátha az majd szabály által biztosított jogával, és a gyermek­ enyhíti a térj bíró szigorú logikáját. A válasz nek ennek következményeként sérülnek az élet­ azonban annyira megdöbbentette, hogy szó­ hez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű hoz sem jutott utána: „Szeretném.” Ez a szó, testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos amely a legtöbbet fejezi ki, amit ember ember­ jogai!’ (BH 2005. 394). A Pécsi ítélőtábla Polgá­ nek adhat, nem felelt meg neki, és mintha nem is kapott volna választ, újra megkérdezte: „Ön ri Kollégiuma ezzel szemben úgy foglal állást: a gyermek nem jogosult kártérítésre, hiszen „ká­ mit csinálna?” ra” csupán az, hogy él - ezt pedig polgári jogi­ Végül kibújt a szög a zsákból. Lábady bíró rámu­ lag kárnak nem lehet tekinteni. „A kárszámítás tatott a lényegre: „A gyermek szemáyében azért ugyanis minden esetben egy összehasonlításon érvényesít kártérítési igényt, mert megszületett!’ Márpedig, szólt, „senkinek sincs joga, hogy a sa­ alapszik. A kártérítési jog logikája szerint a ká­ rosultat a kártérítéssel olyan helyzetbe kell hoz­ ját halálát kérje. Valójában ez a probléma lénye­ ni, mintha a károkozás egyáltalában nem követ­ ge. A gyermek azt senkin sem kérheti számon, kezett volna be. Márpedig a kárszámításnak e hogy fogyatékos, csak azt, hogy él, és nem ölték legitim módja az adott ügyben azt követelné, meg magzatként. Szomorú, hogy ezt sem az ügy­ hogy a bíróság egy értékbeli összehasonlítást al­ védek, sem a műsorvezető nem énették meg, és kalmazzon a károsodott élet és a nemlét között. „dogmatizálással” vádolták meg a bírót. Ez pedig lehetetlen: filozófiailag is, matemati­ A műsorvezető és az ügyvédek felháborodása és kailag is és jogilag is abszurd” [A Pécsi ítélőtáb­ agressziója nem ismert határt. Egymást túlkia­ la Polgári Kollégiumának 1/2006 (VI. 2.) sz. kol­ bálva „érveltek”: „Magzatot nem lehet megölni, légiumi véleménye]. csak embert!” „Az orvos belekényszeríti a gyer­ Érdekes, hogy a műsorban erről a konkrét jo­ meket egy ilyen létbe, amely ellentétben all az gi kérdésről nagyon kevés szó esett. Az ügyvé­ Alkotmányban előírtaknak” „A gyermek azt dek hivatkoztak az orvos súlyos műhibájára, fogja kérdezni: »Anyukám, miért jöttem a világ­ ra? Engem mindenki csúfol! Én nem tudok tel­ valamint arra, hogy a gyermek anyagi segít­ A Minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Értékel a tanár és a diák Karunk Minőségbiztosítási Bizottsága fel­ mérést végzett, amelybe bevonta mind az egyetem hallgatóit, mind pedig az oktató­ kat. A vizsgálat főként az előadásokat célozta, il­ letve azt, hogy miként ítélik meg ezek szervezettsgét és színvonalát az előadók, illetve a di­ ákok. A felmérés úgynevezett „önértékelés” részé­ ben oktatóink kaptak feladatot. Az első kér­ dés („Biztosított-e, hogy az előadásokat a tárgyfelelősök tartsák?”) még nem jelentett nehézséget. Az előadásokat általában a tárgy­ jegyzők tartják, lelkiismeretesen, még akár betegen is, és arról is külön örömmel és meg­ könnyebbüléssel értesülhettünk, hogy az órák percre pontosan kezdődnek és végződnek. Az előadás szervezettségét taglaló kérdésre azonban már széles skálán mozogtak a vála­ szok. Volt, aki a technikai hiányosságokat hozta fel („üdvös lenne, ha az emelvény ke­ vésbé recsegne, hasznos volna egy, az asztalra helyezhető, nyugati egyetemeken használatos hatodik oldal előadópult beszerzése, és fontos lenne, hogy minden alkalommal rendelkezésre álljon egy filctoll, amivel valóban lehet a táblára írni - az előadóban több héten keresztül filc helyett két kréta volt gondosan a tábla alá helyezve a hallgatók nem kis derültségére”). Megint má­ sok az előadások összhangját hiányolták. A hallgatók véleményéről a tanszékek általában nem tudtak visszajelzést adni (Rendelkeznek-e információval a hallgatók elégedettségéről?), mivel nem végeznek felméréseket ilyen témá­ ban, de leszűrhető az általános vélemény, hogy a diák, mivel a „minden megszerezhető nettől” - korszakot éljük, nem igazán kíváncsi a köny­ vek puszta reprodukálására az előadásokon, és előadóink ezen elvárásokhoz igyekeznek igazí­ tani az órák tematikáját. Ugyanakkor ennek el­ lenkezőjéről, vagyis a hallgatók felkészültségé­ ről már elég éles vélemények láttak napvilágot. A Közgazdaságtudományi Intézet a diákok osztási és szorzási képességeit hiányolta, a Jog­ bölcseleti Tanszék pedig egész egyszerűen az alapvető műveltséget, amelyet a „média-for- jes életet élni!« Az anya pedig e?t fogja válaszol­ ni: »Hát, .nem közölték velem.« ÉS EZ EGY HE­ LYES VÁLASZ!’ (Vagyis az ügyvéd szerint az a helyes, ha a szülő gyermeke szemébe néz, és azt mondja: ne haragudj, ha tudtam volna, hogy nincs kezed, kikapartattalak volna.) Az ügyvédek és a műsorvezető tehát féreérthetetlenül közölték: a gyermek élete erkölcsileg és anyagilag is károstút, „szörnyű”, az Alkot­ mánynyal ellentétes (!) tudniillik neki is joga lenne a legmagasabb testi-lelki egészségre, te­ hát jobb lett volna neki, ha meg sem születik. Aki pedig lehetővé teszi, hogy mégis a világra jöjjön, az az ő - meg nem születéshez való - jo­ gát sérti, és ezzel kárt okoz. Egy másodpercig fel sem merült bennük, hogy egy fogyatékkal élő is élhet boldog, értékes életet, és hogy ennek esélyétől őt megfosztani nem lehet. Emellett az erkölcsi felfogás mellett - ami akaratlanul is a „halál civilizációja” kifejezést juttatja eszünkbe - eltörpül az a kisstílűség, ahogy a Pécsi ítélőtábla Polgári Kollégiumát és elnökét azzal vádolták, hogy külföldi legfel­ sőbb bírósági ítéletekre és mértékadó jogiro­ dalmi véleményekre (Dósa Ágnes, Jobbágyi Gábor) is figyelemmel volt. Nem biztos azonban, hogy minden szempont­ ból neheztelni kellene a gyermek kártérítési igénye mellett kardoskodókra. Ök elsősorban a végül megszületett, fogyatékos gyermek ér­ deket tartják szeip előtt, az ő életét szeretnék megkönnyíteni. Ám eközben egyrészt elru­ gaszkodnak a tételes jogtól (amennyiben egy életet kárnak tekintenek), másrészt olyan, er­ kölcsileg vitatható érveket is felhoznak, hogy „a magzat nem ember”, és hogy „a fogyaték­ kal élő nem élhet boldog életet. Á jó élet és a kényelmes élet ugyanis nem ugyanaz. . A műsorvezető záró gondolatát idézve: „Én min­ dig abban bízom, hogy előbb-utóbb a jog és az igazságérzet találkozik:’ Az igazságérzet és a jog­ tudat fejlesztésében épp egy ilyen televízió-mű­ sornak lehet kiemelkecfő szerepe. Ezt a funkció­ ját azonban csupán akkor töltheti be, ha a jogra koncentrál, és nem puszta hangulatkeltéssel akarja a társadalmat a bíróságok ellen hangolni. Végül a konkrét adást akár eredményesnek is te­ kinthetjük. Akik elfogadják az életet feltétlen ér­ tékként, és ismerik a kártérítési jog alapelveit, tudják: az erkölcsi és a szakmai fölény egyértel­ mű volt. Akik pedig a magzat halálát preferálják fogyatékos életével szemben, még jobban nehez­ telnek majd a bírákra. Boronkay Miklós rásvidékről származó” tapasztalat és élményvi­ lág rossz hatásának számlájára írnak. De! Ne felejtsük el: a hallgatók is értékeltek. Természetesen az anonimitás és önkéntes­ ség védő-óvó csillagzata alatt. A legaktívab­ bak - mint általában - az első évfolyamos diákok voltak. Hiába, „nekik még vannak illúzióik...” (idézet a Minőségbiztosítási Bi­ zottság jelentéséből). A hallgatók összesen 51 oktatót értékelhettek 1től 5-ig terjedő számokkal A minősítés az elő­ adása érthetőségére, tartalmára, érdekességére és a szakmai felkészültségre vonatkozott. Az oktatókra leadott összesített átlag, amely egyfajta „kari átlagnak” is betudható, 4,24 lett. A feltett kérdésekből az előadás érdekességét értékelték a legkritikusabban a felmérésben résztvevők. Itt az átlag 3,98 lett (ami azért nem tekinthető vészesnek). És a legmagasabb­ ra - oktatóink nagy megkönnyebbülésére az előadók felkészültségét értékelték, 4,65-ös átlaggal És hogy végül mit tanulhatunk a felmérésből? Talán pont azt, hogy van még mit tanulnunk. Mindenkinek, minden szinten... Ablonczy Zsuzsanna �Március 15-e a Dunán Avagy: hazafias sörözés és „zsírosdeszka” ellenszélben Jó szokásokat meg kell tartani, ami pedig már-már hagyomány számba megy, azt aztán egyenesen vétek kihagyni az évi program-re­ pertoárból. így van ez a már sokadszorra (idén Mikuska Zotán IV éves hallgató szerve­ zésében) megrendezésre került március ti­ zenötödikéi hajókirándulással is. Indulás kis késéssel (még belefér), érkezés kis késéssel (ki érzékeli azt már a végén?). Az idő jó, a Duna szép, a sör hideg, a zsíros kenyér sós. Ideális ünnepi hangulatunkkal és kiránduláshoz illő enni-innivalónkkal fel­ vértezve elindultunk Visegrád felé. Utazá­ sunkat sok zászló, kreatív fürdőző hajlékta­ lanok és a tavasz első napsugarait élvező pá­ rok szegélyezték. Mi azonban tántoríthatatlanul haladtunk célunk, a „visegrádi gyorsí­ tott tempójú, késő van, indulunk vissza, ezért másfél óra alatt egyetek igyatok fe­ dezzétek fel a nevezetességeket”-típusú vá­ rosnézés felé. A bátrabbak „mostmár akkor is meleg van!”-lendülettel hősiesen állták ki a hajó orrában a lágy tavaszi fuvallatokat, ám mi­ kor már az utolsó akcióhősnek is kezdett elfagyni az orra, Horváth Attila tanár úr mentőcsónakként kínált előadása, és a ben­ ne elhangzó történelmi viccek mindenkit felmelegítettek. A visegrádi pihenő után hazafelé úton, a hangulat tetőfokán még a zsebrádió is elő­ került, tájékozandó a pesti koraesti prog­ ramlehetőségekről (kinek melyik összecsa­ pás helyszíne esik közel ugyebár). A szeren­ csés megérkezés után („A hajóról való távo­ zás után a testi épségért garanciát nem vál­ lalunk”) pedig mindenki egy kellemes ünne­ pi kikapcsolódással, a háta mögött léphetett újra szárazföldre. És aki lemaradt? Folyta­ tása következik jövőre, ugyanekkor, ugyanitt... Ablonczy Zsuzsanna Illetlen és szokatlan gondolatok estje Karunkon járt Pokol Béla jogászprofesszor „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.” - jelenti ki Alkotmányunk már rögtön az elején. [2. § (2) bek.] Azonban azt, hogy mindez mit jelent és milyen következmennyel jár, már nem a nép, hanem egy arisztokratikus testület, az Alkotmánybíróság hivatott kimondani. Hiszen Magyarországon az Alkotmánybíróság a/ Alkotmány utolsó és egyben megfellebbezhetetlen értelmezőié [Abtv. 27. § (1) bek.]. És aki egy szöveget megfellebbezhetetlenül értelmezhet, valójában a tényleges jelentését adja meg. A hermeneutika elméleti igazsága ez. Az Alkot­ kívánják jogállamiként deklarált átmenetün­ mány és az Alkotmánybíróság vonatkozásában ket értékelni. Márpedig ebben a jogállami át­ viszont mindez nem pusztán elméleti jellegű menetben az AB - saját maga által is bevallot­ probléma. Ha ugyanis Magyarországon a nép a tan - központi szerepet játszott. hatalom forrása, és e nép „a népszuverenitást vá­ Pokol Béla legelőször - még a hazai intézmény lasztott képviselői útján, valamint közvetlenül hiányában, mintegy elméleti érdekességként gyakorolja” [Alkotmány 2. § (2) bek.], illetve ha 1989-ben kritizálta az alkotmánybíráskodást, aíkotmányozni, azaz a régi Alkotmánynak új je­ pontosabban az alkotmánybíróságok azon gya­ lentést adni vagy egy teljesen új szöveget elfo­ korlatát, miszerint a testületek az Alkotmányok gadni, a demokratikusan választott Országgyű­ fölé projektálnak olyan innen-onnan összesze­ lés jogosult [Alkotmány 19. § (3) bek.], akkor mit dett, dogmatikailag nem letisztult ún. alapjogo­ kezdjünk az Alkotmánybíróság alkotmányértel­ kat, amelyeket az alkotmányokba „belevezet­ mező szerepével? Mert hát ha az Alkotmánybíró­ ve”, onnan aztán mintegy „kiolvashatnak”. En­ ság az Alkotmányt nem pusztán értelmezi, de át­ nek révén viszont a jog hagyományos rétegző­ értelmezései révén jelentését is megadja, nemde déseit és rendszerét zavarják meg. Pokol szerint arra a fájdalmas végkövetkeztetésre kell jutnunk, a jog az alkotmányos, a jog- és jogági elvekből, hogy igazából nem is a parlament, hanem az Al­ a törvényi és rendeleti szabályokból, a bírói kotmánybíróság a valódi alkotmányozó hatalom esetjogból és az ezeknek fogalmi összetartást Magyarországon? Válaszunk tömör: de. biztosító jogdogmatikából áll. A morálisan akár Illetlen és szokatlan gondolatok ezek. Illetle­ igazolható alapjogok ebben a rendszerben disz­ nek, mert az AB egész tevékenysége a pompa harmóniát és dehierarchizálást eredményeznek, és kritikátlanság megnyugtató légkörében zaj­ hiszen az AB-k minden előzetes dogmatika nél­ lik. (Hans Vorländer drezdai professzor egye­ kül, mintegy „hasból” vezetgethetik le őket. nesen szakrális mutatványról beszél az AB-k Kilényi Géza vagy Schmidt Péter szintén ezt az „értelmezési aktivizmust” bírálta - tán nem nyilvános határozathozatalai kapcsán, s való­ ban: a pompás ruhákba bújt bírákat titkos és mellékes, hogy a legelső csapatból ők ketten mitikus tisztelet övezi.) És szokatlanok is, hi­ voltak valóban alkotmányjogászok. szen minden joghallgató évente többször, több Más kérdés, hogy ez a „szövegcentrikus” né­ tantárgy keretében is végighallgathatja, hogy zet pozitivista irányból bírálja az Alkotmány­ az Alkotmánybíróság az alkotmányosság és a bíróságot, mondván: morális elvekkel - á la jogállamiság (meg számos más csudajó dolog) Dworkin - felhígítják a mi szép és jó textusa­ záloga, ami nélkül itt most nem részletezendő inkat. Van azonban egy másik kritikai lehető­ hatalmas nagy baj következne be. ség is (és a meghívott előadó valamint a rész­ Tapasztalatból tudhatjuk, hogy csak kevesen vevők ezt sem mulasztották el), amely nem a mernek illetlenek és szokatlanok lenni. Ezen moralitást, hanem annak hiányát, nem a túl kevesek közé tartozik Pokol Béla, aki március szárnyaló gondolkodást, hanem pont a szűklá­ 7-én este - hallgatói meghívásra - Karunk tókörűséget kéri számon a taláros testületen. Jogbölcseleti Tanszékére látogatott. A téma az Amikor ugyanis az első Alkotmánybíróság pél­ Alkotmánybíróság volt. Meg a rendszerváltás. dául elutasította annak felvetését, hogy a kom­ Varga Csaba Tanár Úr vezetésével ugyanis im­ munizmus idején elkövetett bűncselekmények már a harmadik félévet kezdi meg egy össze­ esetében az elévülési idő nyugodjék - és így 1990 szokott és érdeklődő hallgatói kör, akik az il­ után ezen cselekmények újra meg- és elítélhetők letlenség és szokatlanság tudatos vállalásával legyenek -, nem hinném, hogy holmi moralitás vezette a bírákat. Nem, egyszerűen képtelennek bizonyultak felismerni a jog szerepét, amely nem bunkóként lebeg felettünk, hogy természetes vá­ gyainkat és akaratunkat elnyomja, hiszen érte­ lemmel csak olyan jog bírhat, amely a mindenko­ ri nép mindenkori elvárásainak felel meg, s azok­ hoz szolgál eszközként. Deformált és hasztalan (sőt: káros) az a jog, amely maga akar célt szab­ ni Mivel a jog egy kognitíve nyitott, de normatíve zárt társadalmi részrendszer, eleve értel­ meden azt feltételeznünk, hogy van olyan jog, amelynek olyan saját céljai lehetnének, amelye­ ket ha megfelelően okos alkotmánybírák megfe­ lelően nagy nagyító alatt vizslatnak, felismerhet­ nek. Helytelen koncepció az, amely azt vallja, hogy a társadalom feladata a jogot szolgálni, hogy a jog nem általunk és értünk, hanem tőlünk függedenül egzisztál, s mi szegény szerencséden jogkövetők - ha nem akarunk buták maradni csak felismerhetjük az eleve adott jogot. Az AB ilyen Isten adta adottságként kezelte a jogállami­ ság fogalmát: mintha megfogható, megtapintha­ tó tárgyi valóságról lenne esetében szó. (Tényleg, milyen ez a jogállamiság? Nagy, kicsi? Hosszú, rövid? Puha, kemény? Nem tudhatjuk, ugyanis még senki sem pakolta ki az asztalra...) Lássuk viszont be, egy egészséges társadalom - amint arra Cári Schrnitt is rámutatott - nem a jog által létezik: az csak keretet ad neki és eszközöket, melyekkel céljait a leghatéko­ nyabban elérheti. Egy rendszerváltás idején hitvány és kárté­ kony tehát az a jog, amely nem a valódi rend­ szerváltást (értsd: az igazságszolgáltatást és a reprivatizációt) szolgálja. Pbkol Béla előadásában és az azt követő köteden beszélgetésben ezen kritikai szempontok mind megjelenhettek, s a jogászprofesszor néhol kulisszadtkok felvillantásával próbálta meg meg­ válaszolni a miérteket Jó, hogy a katolikus egye­ tem teret (és termet) biztosít az illedenül szabad és szokatlanul értelmes gondolatoknak, kérdé­ seknek és válaszoknak. Csak remélni tudjuk, hogy jogi életünket is egyszer majd ez a bátor kritikai látásmód fog­ ja meghatározni a szokvány és (ál)illem posvá­ nya helyett. De ehhez több Pokol Bélára, több Varga Csa­ bára lenne szükség! Techet Péter hetedik oldal �AzÖtvenismeretlen hős éve hunyt el Esterházy János A közvélemény alig tud valamit a huszadik század egyik leginkább példamutató magyar tör­ ténelmi személyiségéről Esterházy János 1901. március 14-én született, Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén. Középiskola után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tarto­ zott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe, ott találjuk a soproni nép­ szavazást kiharcoló diákok között is. 1919-ben, a csehszlovák kormány által meg­ hozott földreform és a kiszabott súlyos adó­ terhek következtében az Esterházy-család egzisztenciálisan is bizonytalan jövő elébe né­ zett. Esterházy a család Magyarország terü­ letén maradt birtokaira költözés helyett még­ is inkább a kisebbségi léthelyzetben maradást választotta. Itt az önvédelem lehetőségeit ke­ resve került kapcsolatba a magyar kisebbség szerveződő politikai pártjainak vezetőivel. A szellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végül a politikai pályára sodorta őt. A mindig jó kedélyű, a cigányzenét és a vi­ gasságot sem megvető gróf már fiatalon a szlovákiai magyarság pártok feletti összefo­ gásának lehetőségeit kereste. Az 1935-ös par­ lamenti választásokon, Kassán nemzetgyűlé­ si képviselői mandátumot szerzett, ahol el­ lenzéki politikusként a magyar kisebbség ér­ dekeinek következetes védelmezője és a fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetet­ len bírálója volt. 1936-ban a két magyar párt egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügy­ vezető elnökévé választották. Benes elnök a magyar párt számára kormányzati szerepet, nelu pedig tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította az ajánlatot, mondván, előbb a kormány tegyen érdemi változtatásokat kisebbségekkel szem­ beni politikájában. Az 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kas­ sa képviselőjeként a város átadásakor beje­ lentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlo­ vákiában marad, az odaszakadt mintegy 6570 ezer magyarral vállalva sorsközösséget, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és miniszteri poszt várt volna rá. Egyetlen magyar képviselőként az önállóvá vált Szlo­ vákia parlamentjében védelmébe vette az ül­ dözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat. Mindvégig következe­ tes hirdetője maradt a magyar-szlovák egy­ másra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mi a szlovák népet... mindenkor testvérünk­ nek tekintettük, és fogjuk tekinteni 3 jövő­ ben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja!’) Sohasem vált az államberendezkedést egyre inkább befolyásoló náci ideológia kiszolgáló­ jává. Q,A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!’ - mondotta.) 1942. május 15én, egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as szá­ mú törvényt, nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Tevékenységét a hatalom megelégelte, felje­ lentették, majd bíróság elé állították. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letar­ tóztatták. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadá­ szatot indított ellene. Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát. A háború befejezése után szlovákiai ma­ gyar értelmiségiekkel együtt memorandu­ mot készített, amelyben a csehszlovák ha­ tóságok védelmét kérték a magyar lakos­ ság kollektív jogfosztottsága miatt. Ezután Gustáv Husák belügyi megbízott letartóz­ tatta, s átadta őt az NKVD pozsonyi rezi­ denseinek. Legközelebbi hozzátartozóit, feleségét, gyermekeit soha többé nem lát­ hatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júni­ usában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték. A Gulágok poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra for­ dult. Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-ántávollétében - a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásá­ Pázmány Szalon Ováció tapsgép nélkül Igazi show-hangulat, reflektor, füttyszó, új zongora, taps-visszataps-vastaps, meghajlás egyszer, kétszer, sokszor. Mindenki örül De! „Ne értsd félre!” Vagyis Pázmány Szalon. Megint. Újra, ahogy megszoktuk már harmadik éve, és mégis más. Aki eddig még nem tette volna tiszteletét Ka­ runk kulturális gyöngyszemén, annak egy rö­ vid tárgyismertető a Szalon-jelenségről: az est egy rövid köszöntő után - amelyet rendsze­ rint Horváth Attila tanár úr kivitelez - egy könnyed beszélgetéssel folytatódik, általában történelmi eseményekről és ehhez kapcsolódó zenei ínyencségekről, zongorajátékkal (kö­ szönhetően Szilasi Alex művész úr közremű­ ködésének), na meg jó adag intellektussal és néha meghívott vendéggel fűszerezve. Az est végén három zenei jellegű kérdés hangzik el, és a kérdést helyesen megvála­ szolok 1-1 üveg bort kapnak ajándékba a Sza­ lon lelkes szervezőjétől, Nyéky Boldizsártól. nyolcadik oldal Zárásképp - egyfajta levezetésként - a hall­ gatóság megbeszélheti élményeit egymással, nak vádjával kö­ tél általi halálra ítélte őt a Pozso­ nyi Szlovák Nem­ zeti Bíróság. A szovjetek a sú­ lyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szer­ veknek, akik a halálos ítéletet „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. Sú­ lyos egészségi ál­ lapota miatt egy ideig Pozsonyban kórházban kezelték és őrizték, ahol többen is szökésre próbálták rávenni. Esterházy János azonban elutasította ezt a lehetőséget, mond­ ván, hogy nem tartja magát bűnösnek, nincs mi elől elszöknie. Börtönéből jövő üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratá­ nak, szenvedéseit, életét felajánlotta a ma­ gyarság fölszabadulásáért. Az ítéletmódosítás után végigjárta Cseh­ szlovákia szinte valamennyi börtönét. Ke­ gyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel „fogva tartása még nem érte el célját, politi­ kai átnevelésének megvalósulását”. Életének utolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülő­ földjén halhasson meg. Ezt a kérését is meg­ tagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetle­ nebb politikai börtönében, a morvaországi Mírov börtönkórházában halt meg, 1957. március 8-án, 12 évnyi, rabságban eltöltött súlyos szenvedés után. Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem en­ gedélyezték, földi maradványainak hollété­ ről máig is csupán bizonytalan információk­ kal rendelkezünk. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bű­ nösként tartják számon. G. B. és persze a résztvevőkkel egy pohár bor tár­ saságában. Ehhez képest kissé rendhagyóra sikeredett a március 21-i program a tánc jegyében. A meghívott előadó Kisteleky Károly egyete­ mi adjunktus (és táncművész) úr korántsem jogtörténeti témával rukkolt elő. A közel más­ fél órásra nyúlt műsor alatt a tánc fejlődésének történetét követhették nyomon a lelkes nézők mind elméletben, mind gyakorlatban. Volt itt minden a menüett-tői kezdve, a tangón át a ku­ bai vérpezsdítő salsa ritmusokig. A hangulat tetőfokán pedig a nézők is kipróbálhatták rit­ musérzéküket a tanár úr segítségével Közben pedig csak szólt és szólt a zongora. Most különösen szépen, ugyanis a régi Zim­ mermann zongora (amely Nyéky doktor úr nagylelkű adománya - a szerk.) végre megér­ demelt pihenőjét töltheti, mivel megérkezett az új Vendl & Lung típusú darab, (külön kö­ szönet érte Dékán Úrnak). És hogy mit tartogat a jövő? Ahnden bizony­ nyal van még mit várni estéről estére, és az a bizonyos „standing ovation” bizonyosan a ké­ sőbbiekben sem marad el... Ablonczy Zsuzsanna �Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Bocs, hogy késtünk, de Erica nem találta a salját - veszem ki nagy ne­ hezen Rayna lihegéssel kísért mentegetőzését. Méltán neves egyete­ münk már 2001 óta lát vendégül San Francisco-ból érkező diákokat. Ebben a félévben 21 fiatal koptatja szorgalmasan gyakorlóink lestra­ pált padjait. A vegyes irányultságú csoportból, két mérnök tanoncot, Rayna Garcia-t, és Erica Baptiste-t sikerült elkapnom, és angoltudá­ som legjavát beleadva szegeztem nekik néhány kérdést. - Mit hallottatok Magyarországról, mielőtt úgy döntöttetek, hogy meglátogatjátok hazánkat? - Erica: Nem túl sokat, de az előző szemesztert itt töltött diákok a magyar nyelv nehézségéről jócskán meséltek. A tanáraink az egyik órán vetítettek nekünk filmet a Várról, és a Dunáról. - Hat hete laktok Pest belvárosában. Mi az, ami megnyerte a tet­ szésetek? - Erica: Nagyon meg vagyunk elégedve a tömegközlekedéssel, sok­ kal gyorsabb és szétterjedtebb, mint San Francisco-ban. - Rayna: Az én kedvencem a gulyásleves (nagyot nyel), imádom, már legalább ötször ettem, de még mindig nem unom. Nem tudok betelni az épületeitekkel sem, olyan szépek, díszesek, mindegyiknek egyéni­ sége van. Nálunk a házak egyáltalán nem idézik a régi korokat. - A magyarokról, mint emberekről, mi a véleményetek? - Rayna: Hmm, nem fog tetszeni a válasz, (félénken Ericára pillant) - Kíváncsi vagyok rá! - Rayna: Nem mondanám barátságosnak őket. Mindenütt azt az úgy­ nevezett „póker-arcot” látom. Az emberek úgy ülnek az éttermekben, kávéházakban, akár egy múzeumban. Csak néznek maguk elé, nem mosolyognak, nem köszönnek. Az eladók a legridegebbek. Mintha tel­ jesen mindegy lenne nekik, hogy vásárolok-e náluk. - Ezek tényleg nem a legszívderítőbb tapasz­ talatok (bőszen bólo­ gatva). Sajnos ezt én is érzékelem... Egy vidá­ mabb téma: milyennek találjátok az itteni órá­ kat? Hasznosnak tart­ játok? Úgy tudom, amit itt teljesítetek, elfogad­ ják odahaza. - Erica: Igen, szerencsére elfogadják. Szerintem az órák igazán jók, és izgalmasak. A legjobbak a mérnök órák, mert azokon gyakran el­ megyünk és megvizslatunk néhány épületet. A Parlament például az egyik kedvenc helyem. Kár, hogy a kerítés miatt nem lehet megnéz­ ni közelről. Van magyar nyelvóránk is (vigyorog), hát a nyelvetek az nem kis falat, de próbálunk megfelelni a követelményeknek. Már magyarul kérünk az üzletekben és az esetek 20%-ban meg is értik (nevet)... a kiejtésen még van mit javítani. - Hallottam, volt egy hosszú szünetetek március 8-tól 18-ig. Merre néztetek körül? - Rayna: Oh, rengeteg helyre el akartunk menni, végül Párizs, Ró­ ma és Velence mellett döntöttünk. A múlt hónapban voltunk Prágá­ ban, Bécsben, és valószínűleg Horvátországba és Lengyelországba is eljutunk. - Hmm, Ti aztán világpolgárok vagytok. További kellemes időtöltést nálunk és sok gulyáslevest! - Rayna: Köszönöm. (Mondta magyarul egy bájos mosoly kíséretében... enyhe akcentussal.) Horvátth Sarolta Az Európai Jogelméleti Akadémián Beszélgetés Könczöl Miklóssal, karunk Jogbölcselet Tanszékének oktatójával Könczöl Miklós 2006 őszétől tart jog-, és államelméleti szemináriumokat egyetemünk hallgatóinak. Summa cum laude végezte el a Pázmány jogi karát és kitüntetéssel a pilisc­ sabai bölcsészkar ógörög, illetve latin szakát. Jelenleg a PPKE Bölcsészettudományi Ka­ rának Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában végzős hallgató. - Tanár Úr, miért épp a latin és az ógörög szakot választotta a jog mellett, illetve hon­ nan jön a tanári pálya iránti szeretete? - Budapesten a Németh László Gimnázium­ ban érettségiztem, ahol latintanárom, Gloviczki Zoltán volt az, aki megszerettette velem mind a latin nyelvet, mind a tanári pá­ lyát. Ezért jelentkeztem latin szakra. Ami a jogot illeti: épp a minap került a kezembe az önéletrajz, amit annak idején a felvételire ké­ szítettem, és amiben azt írtam, hogy a jog mögötti filozófiai megfontolások vizsgálata vonz a jogi pálya felé. Az érdeklődésem azt hi­ szem ilyen irányú is maradt, emiatt foglalko­ zom jog- és állambölcselettel. - Érdemes-e nekünk ma olyan holt nyelvek­ kel foglalkoznunk, mint a latin és az ógörög? - A holt nyelvek azért „halottak”, mert senki sem használja őket anyanyelveként. Ebből nem következik, hogy az e nyelveken született szöve­ geknek ne lenne mondanivalójuk a számunkra. Érdemesnek tehát legalább annyira érdemes ve­ lük foglalkoznunk, mint bármely élő nyelvvel De talán a hasznosságról alkotott fogalmainkat sem árt átgondolnunk: európaiságunk záloga szerintem nem elsődlegesen az euró használata, hanem közös kulturális gyökereink, melyeknek forrása az ógörög és a latin nyelv, kultúra. — Nem adatik meg sokaknak, hogy olyan je­ lentős intézményben tanulhassanak, mint az Európai Jogelméleti Akadémia. .Milyen ta­ pasztalatokat szerzett a Tanár Úr Belgium­ ban az Akadémián? - Az egész akkor kezdődött, amikor a TDK dolgozatomat készítettem és Paksy Máté felhív­ ta a figyelmemet a Fraternité Stanislas Kostka ösztöndíjára, melynek köszönhetően egy évet tanulhattam az Európai Jogelméleti Akadémián, ahol korábban rajtam kívül már Tattay Szilárd is részt vett ezen a posztgraduális képzésen. Az ösztöndíjhoz a Faludi Ferenc Akadémia közve­ títésével és segítségével jutottam hozzá, amit ez­ úton is szeretnék megköszönni Az Európai Jog­ elméleti Akadémia két brüsszeli egyetem, a Facultés Universitaires Saint-Louis, és a Katholieke Universiteit Brussel, közös kezde­ ményezéséből, 1989-ben jött létre. Alapító tanári karában szerepelt Varga Csaba professzor úr is. A képzés angol és francia nyelven folyt, a végén pedig szakdolgozatot kellett készítenünk. Té­ mavezetőm François Őst, az Akadémia egyik igazgatója volt, dolgozatom témája pedig a jövő nemzedékek fogalmának vizsgálata volt. - A jövő nemzedékek és a környezetvédelem meglehetősen távol esik a klasszika-filológi­ ától. Honnan ez a „korszerű” téma? - Először valóban azt hittem, hogy ez valami egészen új lesz. A témaválasztásban az moti­ vált, hogy éppen akkor olvastam a hírt, hogy az Országgyűlés megfelelő bizottságai vitára alkalmasnak találták a jövő nemzedékek ombudsmanjáról szóló törvényjavaslatot. Saj- nos, a kezdeményezés közben megfeneklett, de talán nem reménytelen az ügy. A kérdés ak­ tualitása valóban nem vitás, de ha közelebbről megvizsgáljuk a környezet fogalmát, hamar kiderül, hogy itt nem csak a természetes kör­ nyezet - sajnos egyre aktuálisabb - védelmé­ ről van szó. Hasonló fontossággal bír a kultu­ rális környezet, ez pedig az élet rengeteg te­ rületét érinti - még a latintanítást is. - Úgy hallottam, hogy egészen kiváló ered­ ményekkel, summa cum laude végzett a Ta­ nár Úr az Európai Jogelméleti Akadémián is, ráadásul évfolyamelsőként. — Igen. Nem tagadom, hogy ez nagy büszkeség számomra, ugyanakkor érdekes tapasztalat is volt egy olyan képzésben részt venni, ahol rang­ sorolják a hallgatók teljesítményét. Az is nagy élmény volt, hogy a tizenhat évfolyamtársam szinte mindegyike más-más európai országból érkezett, de volt afrikai és kínai is köztünk. Szóval egyszerre találkoztam tizenhat emberrel} akiket mind érdekelt a jogbölcselet. Ziegler László kilencedik oldal �„Átvinni a zenét a túlsó partra” Beszélgetés Szilasi Alex zongoraművésszel A tavasz első szárnypróbálgatásait kihasználandó a koraesti órán egy piciny teraszos kávéházban kezdünk neki a meleg teának és a beszélgetésnek, az autók pedig csak jönnek és mennek, néha letámasztanak mellénk egy kerékpárt, a háttérből zongoraszó és ciga­ rettafüst száll. Mint egy igazi párizsi szalonban... - Mi a Pázmány Szalon lényege? Mit jelent a számodra? - A szalon lényege olyan ismeretterjesztő, ze­ nét külön megszólító hangulat létrehozása, ahol a légkör nem olyan, mint egy előadáson vagy egy koncerten, amit végig kell hallgat­ nunk, és utána hazamegyünk, hanem egy inte­ raktív játék, amibe mindenki beleszólhat. És ezért már 7. féléve következetesen olyan témát választunk, amely történelmi eseményhez, pél­ dául az 1848-49-es forradalomhoz és szabad­ ságharchoz kapcsolódik. Miután a Pázmány Szalon két pilléren áll - ezek volnánk Hor­ váth Atilla tanár úr és jómagam -, minden al­ kalommal igyekszünk megtartani ezt a temati­ kát: történelmi esemény vagy akár jogi kérdé­ sek felvonultatása, alátámasztva, a zenei hát­ térrel. - Mi a közös és emelkedett „végső” cél? Miért indult tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat? - Az a cél, hogy mindenki számára kiderülhes­ sen, hogy nem is olyan kínos zenét hallgatni csak tudni kell a módját, hogy mitől élvezzük a komolyabb műfajokat. A tematikai távlatok­ ról pedig annyit, hogy az eddig kialakult vonu­ latot szeretnénk megtartani, vagyis mindig va­ lamilyen történelmi hátteret veszünk alapúi, amely köré fonódik a zene. Ezen kívül egyre szélesítjük a kört: különböző társművészete­ ket igyekszünk behozni. A múlt szemeszter­ ben a képzőművészet kapott teret, idén pedig a táncra fektettük nagyobb hangsúlyt (nagy sikerrel - a szerk.) - Milyennek találod a Pázmányos közönséget? - Egyrészt nagyon lelkesnek, másrészt egyre felkészültebb közönségnek. A tősgyökeres Pázmányos szalonlátogatók egyre nagyobb is­ meretekkel rendelkeznek. És nagy örömmel tapasztalom, hogy az érdeklődők köre is egy­ re csak szélesedik. -A kedvenc zeneszerződ-kérdésre nyilván min­ den Szalon-látogató kórusban vágná rá, hogy tagadhatatlanul Chopin... - Talán meglepő lesz, de akit a legszívesebben hallgatok az Johann Sebastian Bach. Az igaz, hogy Chopin-műveket játszom a legtöbbször és legszívesebben, de ha arra a bizonyos lakat­ lan szigetre kellene mennem - amit sohasem fogok tenni, mert eszem ágában sincs egyedül zongorázni egy pálmafa alatt (halvány mo­ soly) -, akkor oda biztos, hogy Bach-muveket vinnék. Valahogy úgv van ez, mint a könyvek­ nél. Ilyen helyre senki nem a kedvenc könyvét viszi, amit már rongyosra olvasott. Mindenki olyat keres, amit még felfedezhet magának. - Milyen volt az első találkozásod „Véle”? - Nagyapám lakásában, aki zeneszerző és kar­ nagy volt (Csenki Imre - a szerk.) találkoztam először egy nagy Bösendorfer koncertzongorá­ val. Megláttam ezt a 3 lábú csodát, és ettől kezdve éjjel-nappal ott ültem és próbálkoztam kibontakozni. Gyakorlatilag beköltöztem a zon­ gora alá. Ott is aludtam Ez akkor történt, mi­ kor hétéves koromban először hazalátogattunk Magyarországra. Miután visszamentünk Olasz­ országba, a szomszéd nénihez jártam le gyako­ rolni, mert ott neki volt egyedül zongorája. - Kik azok az elődök vagy akár kortárs művé­ szek, akik előtt megemeled a kalapod? - Mindenek előtt a nagyapám és aztán persze azok a zongoristák, akiket sajnos már csak fel­ vételről ismerhettem: Alfréd Cortot és nagy példaképem Glenn Gould („G.G”). Tanáraim közül Rados Ferenc, aki rajtam kívül azért egy Schiff Anndrást és Kocsis Zoltánt is felne­ velt (nevet). Azt hiszem ő faragott igazán zon­ goristát belőlem. - Melyik az az eredményed, legyen az akár díj akár egy vállveregetés, amelyikre a legbüszkébb vagy? - Zeneiskolai évek alatt az első sikerem egy há­ zi Chopin-versenyen elért első helyezés volt, amit számos más hasonló követett, és ezután már nem volt megállás (szerény mosoly). De amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy az érettségi idején, a zeneakadémián adott kon­ certemet a finn televízió rögzítette, és ez lett Finnországban az év felvétele. Ez nagyon meg­ lepett, mikor utólag évek múltán megtudtam, és nagy büszkeséggel töltött el. Ami most legin­ kább kitölti életem, és kvázi életműnek is fel­ fogható (szerény mosoly megint), Chopin öszszes művének felvételei, amdynek most a har­ madik lemezénél tartunk. A cannes-i Midem fesztiválon volt a bemutató. Ami pedig külön melengeti a szívem, hogy egy olyan szintű Pleyel zongorán játszhatok, amin akár Chopin is szerezhette volna műveit, ha nem távozik az élők sorából olyan tragikusan korán... - Úgy tudom, vpn némi szereped a most bemu­ tatásra került Ópium - Egy elmebeteg nő nap­ lója címűfilmben is... - Igen, ez így van, de azért még a főszerepet nem vállaltam el (megint mosoly...). Szász Já­ nos, a film rendezője Glenn Gould játékának felvételeit akarta a filmhez alapul venni, ame­ lyek jogdíja eléggé megemelte volna a film költségvet&ét, ezért engem kért fel, hogy játsszam el a darabokat. Glenn Gould játékának viszont van egy sajátos sebessége, és ehhez a tempphoz kellett igazítani a filmkockák ütemét is. Érde­ kes feladat volt, és nagyon élveztem a közös munkát Szász Jánossal, amelynek az eredmé­ nye az eredetileg tervezett hatperces betét he­ lyett 25 perc lett. (És nem mellékesen nagyban hozzájárult a film a 38. Filmszemlén elért sike­ reihez. A filmben végzett hangmérnöki munká­ ért Sípos István, Manuel Laval és Matthias Schwab Arany Mikrofon-díjat nyert - a szerk.) -És a zenei és filmes karrier közt még a könyv­ írásra is jut időd... - Hát valami ilyesmi. Mikor három év után visszajöttem Dél-Koreából, egy jól sikerült est után odajött hozzám egy kiadó képviselője, és azt kérte, hogy a történeteket, amelyeket az este folyamán elmondtam a magyar zenei helyzettel kapcsolatban, foglaljam össze egy könyv formájában. Ennek a felkérésnek szíve­ sen eleget tettem. Ebből született a Hogy van művészúr? című könyv. - Megéri? Ha nemjelentene megélhetésiforrást, akkor is maradnál a művész pályánál? - Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kerültem még elém olyan probléma, hogy ezen cl kelljen gondolkodnom, de biztos valami olyan állást keresnék, amiben legalább egy fél zongora ott van. - Mit tanácsolnál a fejüket most zenészpályára adóknak? Érdemes kitartani? Legyen a bizony­ talankodókból zongoraművész va^y menjenek inkább a biztos pálya (pl. a jog...) felé? - Legyen belőlük zongorista. Mindig is volt olyan időszak, amikor a művészetek iránti ér­ deklődés háttérbe szorult. Ez 25-30 évig tart, aztán újra berobban az érdeklődés. Bach halá­ la például még senkit nem érintett meg, ám utána egy lendülettel feltűnt Haydn, Mozart és Beethoven, és a zenei kultusz újra hullám­ hegyen volt a völgy helyett. Am most is furcsa időszakot élünk. De ennek ellenére - vagy pont ezért - érdemes folytatni, mert át kell menteni ezeket a kulturális hagyományokat az utókornak. Ugyanis lehet, hogy a világunk na­ gyon jól megvan, él és működik Mozart és Pi­ casso nélkül Ez így van, ha a világot, mint földgolyót tekintjük. Ám ha a világot, mint bennünket, érző embereket nézzük, azt kell mondanunk, hogy nem, mi nem vagyunk meg művészet nélkül Akarnunk kell megőrizni és átvinni „őket” a túlsó partra... Ablonczy Zsuzsanna Meddig terjed az ember szabadsága? Meddig terjed az ember szabadsága? Mennyire szólhat bele a jog az ember életébe és döntéseibe? Megváltoztathatjuk-e Isten által rendelt sor­ sunkat azzal, hogy mi döntünk halálunk idejéről? Többek között ezeket a kérdéseket elemezte a Vetítő Filmklub két vendége: Réz András filmesztéta és Koltay András, karunk oktatója. A kérdések a beszélgetés előtt levetített Belső tenger című spanyol film kapcsán merültek fel. A film egy fiatalkorában mozgásképtelenné vált férfi sorsát mutatja be, aki a méltóságteljes halált választotta a számára nem teljes élet helyett. Ez a probléma napjainkban egyre többször merül fel, és megosztja a közvéleményt. A Két előadó sem volt egy véleményen, Koltay tanár úr az élet védelmét tartotta elsődlegesnek, míg Réz András a saját élet feletti korlátlan döntési szabadságot preferálta. Ha jobban belegondolunk a filmesztéta álláspontjába, rájövünk, hogy az ember nem gyakorolhat isteni hatalmat, hiszen ez beláthatatlan veszélyeket rejtene magában. Az estet a vendégek és a hallgatóság egy pohár bor mellett zárta. Köszönjük a szervezőknek, Ablonczy Zsuzsinak, Bottá Áginak és Nyéky Boldizsárnak. Mihalics Vivien, Magyar Zsófia tizedik oldal �Requiem egy álomért... Száz év és megszületik az utolsó magyar? Mily ősi félelem uralkodik el egyesekben, amint meghallják: Szent Korona? Aliért van ez? A kérdés helyénvalónak tűnik, de vála­ szok még sincsenek. Aíai despiritualizált vi­ lágunkban, számsorok vagyunk csupán dí­ szes, fogyasztásunkat ábrázoló grafikonok­ kal. Arc nélküli, statisztikai képletek. Egyiptomban I. Ehnaton (IV Amenhotep, Kr. e. 1355-37) - hogy megtörje a thébai pap­ ság hatalmát -, kísérletet tett az egyistenhit bevezetésére (Aton-kultusz, nap-, fényimá­ dat). Halála után domborműveinek és szob­ rainak arcát kivésték, szintúgy nevét tartal­ mazó cartouch-ait. Arc és név nélkül, el­ vesztve erejét, nem jelentett többé veszélyt. Velünk is ezt tették. Két vesztes háborút kö­ vetően kollektivizáltak minket, sztahanovis­ ta mosolygós élmunkásokká, vidám kaszáló parasztokká. De nem volt elég a hódítóknak a test megtörése. Jól tudták, hogy amíg az emberek lelkében ég, vagy akárcsak parázs­ lik a tűz, addig nem győzhetnek. És 1956ban meg is mutattuk: Igen! Ali magyarok vagyunk, bennünk ég az a tűz! ...de vajon meddig? Mert a rendszer lassan, de bizto­ san ránk ereszkedett, akárcsak a hajnali köd. De 1989-ben leváltottuk az elnyomó­ kat. Kérdem én: valóban? Formailag min­ den bizonnyal. A tartalom azonban nem változott. Továbbra is mutatók vagyunk, igaz, most már nem, mint termelők, hanem mint fogyasztók. Saját szellemünkből lakmározunk. Új isteneink a plazmatévé és a turbódízel. Imáinkban olcsó benzinért és magas pixelszámért könyörgünk. Hogy Ácsán Szumédhó, buddhista tanítót idéz­ zem: így van ez. Világnézetek jönnek, mennek. Ez az evolú­ ció: körforgás. Alit számít, hogy kommunis­ ták vagy kapitalisták vagyunk? Nem választ­ hatunk, ki kell tölteni a férőhelyeket: lehetsz ellenálló, talpnyaló szolga, vagy kollaboráns. Na és? Jutalmat úgysem kapsz érte, csak go­ lyót, megvetést, hazug szeretetet. A test és az anyag évezredét éljük. Elindul­ tunk a lejtőn. Nem most, már régen! Alit le­ het tenni? Térjünk vissza az édeni állapotok­ ba - történeti alkotmányunk újjáélesztésé­ vel -, a Szent Korona hatalma alá! A válasz jó, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondol­ nánk. A Szent Korona, mint közjogi jogi sze­ mély, minden hatalom forrása: túlhaladottá vált (?). A támadások azonban záporoznak ránk. Impérium Carpathia, sovinizmus, na­ cionalizmus, tarsolylemezes city-szittyák! Az egész keleti metodológia leszűkíthető egyetlen szóra: tanúság. És az egész nyuga­ ti metodológia szintén leszűkíthető egyet­ len szóra: analízis. Analizálva körbe-körbe jársz. A tanúsággal egyszerűen kijutsz a körből. Ne számoljunk, ne elemezzük alkot­ mányainkat, hogy mit szabad és mit nem, álljunk ellen a külföld nyomásának! Ne akarjuk megérteni, csak figyeljünk és ta­ pasztaljunk. Ha nem is az oly távoli kelet­ ről, de biztosan keletebbről jöttünk, mint kerekre-hízott uniós példaképeink. Álljunk meg az idő tört részére, csupán egy örökké­ való pillanatra, és erezzünk, higgyünk! A Korona személy. Önálló, lélegző entitás. Nem politikai világkép, amit a történelem útvesztőjében szedtünk magunkra (nem Szilveszter pápa küldte és nem is két darab­ ból „kovácsolták” össze, Id. 2195/2006. Korm. hat. 3. pont). Ez velünk jött, onnan... Bennünk van. Egy hit, egy eszme, amely nem uralkodásra tör a világ ezen felén, ha­ nem egy utolsó mentőöv, amibe belekapasz­ kodhatunk, és talán túlélhetjük az elkövet­ kezőket. Pártállástól függetlenül, mindenkit mellbe fog vágni a hamleti gondolat. Nem koponya, hanem sokkal inkább tükör lesz majd kezünkben. Lenni vagy nem lenni? Higgyünk! Isten nem hiába teremtett min­ ket a saját képmására. Bennünk van a töké­ letesség egy apró morzsája, van arcunk és nevünk, de nem azért, hogy mások fölé emelkedjünk. Azért, hogy segíthessünk egymásnak. Az elmúlt ezer évben nálunk sokkal különb milliók-magyarok hozták meg névtelen áldozatukat a Hazáért és test­ véreinkért a kereszténységben. Hittek ab­ ban, hogy nem élni, hanem jól, helyesen él­ ni kell. És az ember ezt csak a leges-legben­ sőjében teheti meg. Van egy Szent Koro­ nánk, egy manifesztálódott eszmeiség, dol­ gokban látó szemünknek. A legkönnyebb, ugyanakkor a legnehezebb dolgot kell meg­ tennünk. Mély levegőt kell vennünk, hogy ez a kis szellő felszíthassa a lelkűnkben szunnyadó parazsat, hogy aztán átjárhassa dermedt tagjainkat a szent ihletettség, és el­ kezdhessünk azon dolgozni, hogy még egy millenniumot megérhessen a Haza, a ma­ gyarok, a Szent Korona. Takács Gergely A félelmetes Turul Napjainkban sűrűn felvetődő kérdés, hogy mit is jelent ez a ködbevesző jelkép, a turul. Aíielőtt elkezdenénk boncol­ gatni az aktuális problémákat, mindenképpen érdemes megvizsgálni az eredetét. A turulmadár a magyarság ősi jelképe, ami a totem-imádás korából származik. A kutatások arra utalnak, hogy nem sas­ ról van szó, (ami egyébként a legtöbb európai nép ősi kultúrájában megtalálható), hanem kerecsensólyomról Ez a madár sokban eltér a korábban említett állattól, már csak abban is, hogy fő motívuma nem a ragadozó volta, hanem a vadász szerepe. A magyarság körében ez az állat a nemzet létét jelképezte, és már a honfoglalást megelőző időkből is találtak bőségesen ábrázolásokat. Később egészült ki a karddal, amit a csőrében, vagy a karmai között viselt, amit a kutatók Szent István kardjaként azonosítanak. Ennyit az őstörténetről, és neki is láthatunk az aktuális problémáknak. Sokan, sokszor hivatkoznak arra, hogy a Nyilaskeresztes Párt használta a turult, és úgymond ennek árnyékában követte el gaztetteit. Ez a megállapítás bizony erősen sántít. Nem lehet azt kijelenteni, hogy egy nyilas sem viselt ilyen kitűzőt, vagy jelvényt, de az tény, hogy a párt szimbólumai között nem szerepelt. Évekig foglalkoztam a történelmi korral, de soha egy olyan kép, vagy dokumentum sem került a kezembe, amelyen a turul látható lett volna nyilas megmozduláson. Ezzel természetesen nem a nyilasokat szeretném menteni, hanem a jelképet. A közelmúltban a legnagyobb port felkavart ügy mégis a budai turul-szobor volt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a köztereken felál­ lítandó műalkotásokat több bizottság is véleményezi (többek között a művészet és a városkép szemszögéből), ha ezek a jóváhagyások megvan­ nak, a Fővárosi Közgyűlésnek már csak formai hozzájárulását kell adni, miután nem utasíthatja el, ha hibátlan az elsőként említett szakasz. Esetünkben is hiányzik még ez a formalitás, ám nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok más emlékmű, szobor sem rendelkezik ezzel az enge­ déllyel. Többek között a turul közvetlen közelében lévő, nem sokkal később átadott Igazak Fala emlékmű sem bír jóváhagyással, mégsem szúrt szemet a hiányosság Demszky úrnak. A politikus azzal érvelt, hogy a turul fasiszta jelkép, és mint ilyet kéne eltávolítani. Az állítólag jogi egyetemet végzett Demszky Gábor biztos régen találkozott már a Büntető Törvénykönyv nevezetű irománnyal, amely tételesen felsorolja a tiltott jelképeket (nyilaskereszt, horogkereszt, SS-jelvény, vörös csillag, sarló-kalapács). Az sem elhanyagolható, hogy nem a XII. kerületi az egyetlen hazánkban, ugyanis nagyjából minden második-harmadik háborús emlékművet nemzeti madarunk díszíti, nem is beszélve a Várban található alkotásról... Szerintem sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért lehet szabadon venni, eladni, viselni sarló-kalapácsos, vörös csillagos, CCCP felirattal ellátott me­ legítőfelsőket. ..? Holott ezek valóban tiltott jelképek, ráadásul az ezek nevében elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények még magasabb számra is rúgnak, mint a náci rezsim bűnei. Ettől persze nem lesz kisebb a szélsőjobboldali lajstrom, de nem árt felidézni az ellenpárját sem... így, aki legközelebb a turul ellen szól, az tájékozódjon megfelelően, és vegye észre a mások lelkivilágát zaklató kommunista jelképeket is. Pozsgay-Szabó Péter tizenegyedik oldal �Egy ősi múzsa „Ki megy majd le azon az árnyékos berken És idézi meg a lelkeket ott És köt egy szalagot azokra a védő karokra Ez év tavaszán?” Igen tavasz. Végre tavasz. Nyilván minden év­ szaknak megvan a maga szépsége, de azért rit­ ka, hogy valaki kedvenc évszakának a telet je­ lölje meg. Nem volt ugyan most hideg vagy lucskos, de szürke és halott bizonyosan. Nem tudom, más hogy van vele: számomra a tavasz olyan, mintha egy hosszú ideig benntartott lé­ legzet után végre újra beszívhatnám mélyen, nagyon mélyen a friss levegőt. Talán itt a vá­ rosban kevésbé érzi az ember, de ilyenkor, a tavasz és tél törékeny határán (hisz nemrég új­ ra beköszöntött a hideg, legyen bár április ele­ je) érzi meg az ember: valami különös módon működik lelke együtt a természettel, száll együtt misztikus szellemeivel, lesz tanúja Is­ ten csodatételének, ahogyan a halott termé­ szetet újraéleszti. Érzéseihez pedig ösztönösen keresi a megfelelő aláfestést. És itt jön a bibi, mert ha bekapcsoljuk a rádiót, az ottani szöve­ gek ugyan nem sok misztikumot hagynak ma­ guk után. Ekkor van szükség Loreena McKennitt szavaira - mint például a fent sze­ replő idézetben. Hogy ki ez a nő? Manitobán, Kanadában nőtt fel, saját szavaival élve „vidé­ ki gyerekkort” élt meg. Állatorvos akart lenni, fiókjában kivágásokat őriz ételekről, táplálko­ zásról, bábokról; szeret kertészkedni, magát pedig alapból visszahúzódó embernek tekinti. Ja igen... mellesleg saját lemez kiadóval (Quinlan Road), 13 millió eladott lemezzel, 11 díjjal, 4 jótékony alapítvánnyal és immár kilen­ cedik albumával büszkélkedhet. Hiszi a piszi a nyavalyás mindenit, hogy ez a nő az, akinek kiadja magát. Pedig hát mégis annak kell len­ tizenkettedik oldal nie. Ugyanis ha berakjuk bármelyik CD-jét, nem találkozunk mással, mint bódítóan gyö­ nyörű zenével. Miből is áll ez (avagy a McKennitt-zene alapanyagai)? • Végy egy ősi kelta hangzást: ezt érd el a leg­ különfélébb hangszerekkel: sípokkal, lantok­ kal, hárfákkal és amilyen zeneszerszámot még a hagyomány átörökített. • legyél hozzá egy „ütős” szöveget: na ne ro­ hanj rögtön a Black Eyed Peas szövegszerzői­ hez (bár ha mégis, legalább más okból és han­ gulat szerint kisbaltával). Inkább fordulj Shakespeare-hez (pl. „Prospero’s Speech”), Vili. Henrik angol királyhoz („Greensleeves”), kelta népdalokhoz (pl. „Cé Hé Mise Le Ulaingt?”), vagy mondjuk versnek beillő saját szerzeményeidhez (pL „All Souls Night”). • Ezután pedig fűszerezd meg az egészet egy bársonyos, kissé fátyolos, de minden egyes z hangzásában tiszta énekhanggal. És kész: Ez McKennitt kisasszony varázsa. Ha megnézzük bármelyik régi CD-jét (és itt most bátorkodók kivételesen nem egy, hanem három régi albumához nyúlni, melyek a kedvenceim közé tartoznak: „The Mask and Mirror”, „The Book of Secrets” és „The Visít”) elmondhatjuk, hogy a hangzás szinte megegyezik: az inspiráció jöhet Szicíliából, a Kaukázusból, Spanyolország­ ból vagy Marokkóból, de a zenében mindig fel­ fedezhető lesz az énekesnő egyedisége. Ugyanis (és ezt akár kritikaként is megfogalmazhat­ nánk) ez a három CD alig különbözik egymás­ tól. Prosperó beszéde kísértetiesen hasonlít Dante énekéhez, az „All Souls Night” a „Mummers’ Dance”-hez. Mégis nehéz beleunni, és ezért nem is lehet bármit felhozni McKennitt ellen. Azt az érzést kelti fel bennünk, amit álta­ lában a csak legsikeresebb és egyben legigénye­ sebb írók tudnak: ez a stílus bűvölete. Vannak olyan írók, akiknek örülünk, hogy elolvastuk a könyvét, és azzal a megelégedett ér­ zéssel tesszük le, mint a villát egy jó kis vendéglőben: finom volt, jó volt, elég volt. De ha igazán megfog egy író, akkor kielégületlenül ma­ radunk a könyv végén. Nem annyi­ ra a történet után, de a könyvben megfogalmazott hasonló érzések, írói képek, egyszó­ val: a stílus után epekedünk! Ilyen Loreena zenéje is. Van benne valami megfogalmazhatatlan vonzás. Nem pop, de dallamos, ritmikus és együtténeklős. Főik, de nem esik bele a népieskedés csapdá­ jába. Igényes, de soha nem lesz mesterkélt. Egy­ séges, de nem unalmas. Ezt pedig nemigen sike­ rült másnak utána csinálnia. Végig tudjuk hall­ gatni élvezettel a CD-t bármennyiszer, utána ak­ kor is várva várjuk majd, hogy kijöjjön az új mű, és ilyen legyen: pont ilyen, hogy ugyanezt az él­ vezetet nyújthassa. S lön. Itt van. A címe „An Ancient Muse” és a tavalyi év legvégén jelent meg. Ez alkalommal a mongol és bizánci befo­ lyás a túlnyomó. A megszokottból minden kép­ viselteti magát: van ének nélküli, hangszerre koncentráló, csendes illetve dallamos és ritmusos szám is. Nincs se imázs, se stílusváltás. Nincs kísérletezés vagy hangulattörés. Ezt sem fogják játszani a rádiók. Azonban aki ismeri az előadót, ez alkalommal is meg fogja venni az új művet - teszi ezt pedig azért, mert akárhol éljen, farmon vagy a város legbelsejében, Kanadában vagy Magyarorszá­ gon, tudja: hosszú várakozás után ismét kapott egy új, kiérdemelt zenei aláfestést a tavasz. Barát Zsófia �Szárhegyi reménysugár A Csergő házaspár az erdélyi Szárhegyen él, Gyergyószentmiklóstól néhány kilo­ méterre. Életüket jó néhány éve arra tették fel, hogy két kislányuk mellett a kör­ nyékbeli, rászoruló gyermeknek teremtsenek élhető otthont, nyújtsanak „szülői” támaszt, és elindítsák őket az életben. A szárhegyi szeretetotthon az egyik tagja a Böjté Csaba ferences szerzetes által Erdély-szerte létrehozott, ma már 14 házat számláló gyermekvédelmi hálózatnak. Csergő József és Hajnalka 14, közelebbről és távolabbról származó bentlakó, valamint to­ vábbi 40 helybeli - napközis rendszerben bejá­ ró - gyermekről gondoskodik nap, mint nap, fiatal nevelők segítségével. Az élet arrafelé senkinek sem könnyű, de a gyerekek közül né­ melyik kifejezetten embertelen körülmények közül jött, mások családi nehézségek miatt szorultak rá az új otthonra. Szombat esti megérkezésünkkor a szárhegyi fe­ rences kolostor melletti garázsból kialakított közösségi helyiség gyermekzsivajtól hangos, a sarokban cserépkályhából árad a meleg, Enikő és Laci, a nevelők nagy türelemmel és alázattal, de leginkább őszinte szeretettel foglalkoznak a jobbára 6-10 éves gyermekekkel, akik láthatóan jól érzik magukat, boldogok, a feléjük áradó szeretetet pedig sokszorosan viszonozzák. Bár abban a faluban vagyunk, ahol Bethlen Gábor született, a gyermekek az otthonban mindan­ nyian katolikus nevelést kapnak. „Kezdetben nagyon nehéz volt” - mondja József - „a ferences kolostor fogadott be minket, ahol egyedül a 87 éves Ervin atya él”. Folyamatosan sugárzó, az életbe és a Gondviselésbe vetett töretlen hitet tükröző arccal mesél nekünk a házaspár, mintha évek óta ismernénk egymást. „Lehe­ tőségeink szerint szépen lassan ala­ kítgattuk ezt a kis épületet, ami egy­ kor garázs és műhely volt, most a te­ tőteret építjük be, és terveink szerint januárban már be is költöznek oda a gyerekek. A szekré­ nyeket a minap egy itteni asztalos készítette el, azt még nem tudtuk kifizetni, de majd megsegít a Jóisten” - mondják mosolyogva, hisz így tör­ tént ez már korábban is, amikor szinte kilátásta­ lannak tűnt a helyzetük. Ekkor derült ki, hogy a baráti körünkből összegyűjtött, és magunkkal hozott adomány fillérre pontosan annyi volt, amennyi a szekré­ nyek árából származó adósság. Mi ez, ha nem égi jel? A hálálkodó szavak hallatán eltöprengünk: in­ kább mi vagyunk azok, akik hálásak lehetünk házigazdáinknak. Rajtuk keresztül tudatosul bennünk, hogy akadnak még szerte a Kárpát­ medencében jóérzésű, jólelkű emberek, akik képesek önzetlenül segítem a rászorulókon. Sokan vannak ilyenek, kicsi „lángocskák”, amelyek fénye nem mindig ér el egymáshoz, ezért tűnik olykor kilátástalannak a küzdelem hitünk, reményeink továbbörökítéséért. Fontos lenne, hogy minél több itthoni honfi­ társunk tapasztalja meg a szárhegyi és a hoz­ zá hasonló többi otthon bensőséges hangula­ tát, és őszinte szívvel segítse lehetőségei sze­ rint a kis magyar közösségeket. Calcuttái Teréz Anya a kis közösségi helység falán olvasható gondolata mindnyájunk szá­ mára iránymutatást adhat: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgo­ kat tehetünk nagy szeretettel”. Christian László SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG Száz év magány Gábriel García Márquez leghíresebb regé­ nyét vitte színre a Vígszínház társulata. A darab bemutatója 2007. január 7-én volt és az azóta eltelt időszakban hatalmas sikerrel játszották, állandó telt ház előtt. A Száz év magány 1967-ben jelent meg és az elmúlt 40 év alatt mintegy tízmilliónyi példány fo­ gyott el belőle. A kolumbiai író 1982-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat ezért a regényéért. A Száz év magány családregény, egy olyan fa­ luba kalauzolja el az olvasót - jelen esetben a nézőt -, ami a világtól teljesen elzárt, a kapcso­ latát a világgal csak a folyamatosan árut kíná­ ló kereskedők révén tartja fenn. A falut a fő­ szereplő Jósé Arcadio és felesége Ursula alapí­ totta, miután eljöttek a városból, főként a férj lelkiismerete elől menekülve, aki sértődésből megölte egyik ismerősét. (Az eseményeknek mindvégig hol passzív, hol aktív szereplője a megölt ember.) Az egyébként unokatestvéri kapcsolatban lévő házastársak gyermekeik és ismerőseik révén népesítik be a falut, ezáltal a kezdetben csak székekből, asztalokból és ágyakból álló színpad idővel nyüzsgő forga­ taggá válik. Kitűnő rendezői megoldásként lehet aposztrofálni, hogy egy-egy szereplő nem tűnik el a monológját követően, hanem a színen maradva passzív szemlélője marad az események alakulásának, így a néző számára a történet mindvégig követhető marad. Hiszen gondoljunk csak bele abba, hogy a spanyol nevek által okozott kavalkád mennyi­ re zavarhatná össze a nézőt, itt azonban mind­ végig érthető, hogy éppen kiről van szó. A darab második felvonása jóval pörgősebb, mint az első. A szereplők folya­ matosan halnak meg, ahogy haladunk az időben, és újabb kitűnő rendezői ötlettel az időből és cselekményből kihulló embe­ rek arcát valamely még élő rokona egy kézmozdulattal festi be fehérre, és az egy­ re inkább sötétülő színpadon is fehér fé­ nyek mutatnak a halottakra. A színdarab vége felé meghal a falut létrehozó Jósé Arcadio is, ezáltal felesége Ursula teljesen egyedül marad. Azonban ez nem gátolja abban, hogy továbbra is elvégezze azokat a ház körüli teendőket, amiket az évek so­ rán oly sokszor megtett. Remek ötlet volt a színpadot lépcsőzetesen elrendezni, a díszletek, a szereplők ruhái tel­ jesen kor- és élethűek, ami Füzér Anni mun­ káját dicséri. A színészek játéka teljesen ter­ mészetes, Börcsök Enikő kitűnően játssza a mindenkire vigyázó és gondoskodó család­ anyát, Hegedűs D. Géza pedig hitelesen ala­ kítja a mindig megújulni kívánó Jósé Arcadiót. A mellékszerepekben is jó alakítá­ sok láthatunk Venczel Vera, Pap Vera és Har­ kányi Endre részéről. A színészi alakítások magukkal viszik az egész darabot, a néző pe­ dig egyszerűen nem tud nem figyelni az elő­ adásra. Megéri elmenni rá annak is, aki nem olvasta García Márquez regényét, hiszen Schwajda György kitűnő feldolgozásában, Forgács Péter rendezésében készült előadás magában is teljesen élvezhető és érthető. Olyan ez a világ, mintha nem is lenne tőlünk annyira távoli. A történet Dél-Amerikában játszódik, azonban a problémák közeliek, hi­ szen nagyon is emberiek. Mindenki egy kicsit magára és környezetére ismerhet. Egy család történetét követhetjük nyomon, egy egész év­ századon keresztül, ahol legtöbbjük egész éle­ te során magányos volt, és magányosan is halt meg. Hiszen erről szól a Száz év magány... Magyar Attila tizenharmadik oldal �Asszony rózsákkal Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete „...e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag’.’ (Heisterbachi Caesarius) Amikor Árpád-házi Szent Erzsébetről olvastam, azon gondolkodtam, vajon mit jelent ma a „szent” szó? Mit jelent egy ilyen kifejezés az összemosott érzések és összekuszált gondolatok világában, ahol már semmi sem egyértelmű, ahol minden viszonylagos, és ahol a megfellebbez­ hetetlen igazságok kategóriája mar nem létezik? Vajon jelent-e még egyáltalán valamit? Ha job­ ban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem sokat. Az egyház tam'tasai süket fülekre találnak, az anyagi javak megszerzése társadalmunk életének egyedüli céljává kezd válni. Bár néhányan meg tudják, mi szükséges ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, ennek valódi értelmét, spiri­ tuális jelentőségét vajmi kevesen érzik át. Szent Erzsébet életét megismerve azonban rájövünk, hogy a tanítás időtlen és nyolcszáz év távlatából sem veszített semmit a jelentőségéből. A történet egy asszonyról szól, aki nem huváratlanul hazatért és belépett a szobába, tulaj­ nyászkodott meg semmilyen földi szabály don ágyában pillantotta meg a megfeszített előtt, akit csak az isteni tanítás és a szeretet Krisztust. Kezdeti rosszallása elszállt, mert az törvénye vezérelt. úr „megnyitotta belső látásának szemét”. Erzsébet II. András és Merániai Gertrúd gyer­ Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itá­ mekeként, 1207-ben született. Négyéves korá­ liába, Erzsébet három éven át helyettesítette ban kezét Hermáim thüringiai őrgrófnak ígér­ őt a grófság vezetésében. Abban az időben ték, ezért már kisgyermekként elhagyta Ma­ nagy volt az éhezés, ő pedig ispotályt nyitott, gyarországot, hogy megtanulhassa új hazájá­ ahol naponta száz szegény kapott ellátást. nak minden szokását. Hermann azonban nem Drága ruháit és ékszereit eladta, gyapjút sokkal később, 19 éves korában elhunyt. Ekkor szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszo­ némi politikai huzavona után Lajos, Hermann nyok mellett segédkezett és megadta az el­ testvére jegyezte el. Erzsébet a wartburgi ud­ hunytaknak a végtisztességet. Egy alkalom­ varnál korán kitűnt különc viselkedésével, pél­ mal Lajos bejelentette, hogy csatlakozik a ke­ dául rendszeresen megszakította játékait Isten resztes hadakhoz. Felesége megérezte, hogy iránti szeretetének jeléül, és nem volt hajlandó ez halálát fogja jelenteni. Férjét Schmalmegtanulni a nőkre akkoriban jellemző, tipegő kaldenig, a grófság határáig kísérte, de bána­ járást sem. Leendő anyósa, Zsófia szemében a tát semmi sem tudta enyhíteni. A thüringiai leginkább elfogadhatatlan pedig az volt, hogy lovasok egy év múlva hozták haza Lajos holt­ teljes természetességgel magával egyenrangú­ testét. nak tekintett mindenkit, a legegyszerűbb em­ Erzsébet akkor is folytatta a jótékonykodást, bert is. amikor a grófság élén már sógora, Henrik állt. Személyisége az egész udvar megrökönyödé­ Egyik alkalommal a gróf váratlanul tért haza a sét kiváltotta, és ha Lajos a korai házassággal vadászatról és találkozott Erzsébettel, aki épp nem szilárdítja meg helyzetét, valószínűleg élelmet vitt a szegényeknek. Henrik feltartóztat­ haza kellett volna térnie Magyarországra. A ta és kényszerítette, hogy átadja a kosarát, de házasságkötés azonban megtörtént. Lajos és csupán illatozó rózsákat talált benne, így meg­ Erzsébet szokatlan harmóniában éltek, de a szégyenülve újra útjára bocsátotta az asszonyt. férjnek azt is el kellett fogadnia, hogy Isten (Ez a történet több változatban is létezik.) A vi­ központi helyet foglal el felesége lelkében. rágok azóta Erzsébet szimbólumaivá lettek, így Gyakran előfordult például, hogy Erzsébet éj­ számos ábrázoláson rózsákkal láthatjuk. szaka felkelt mellőle és a hideg padlóra fe­ A vár Lajos halálával üressé vált számára, sógo­ küdt, hogy az Úr szeretetéért egy időre el­ rai, Henrik és Komád pedig keményen bántak hagyja közelségét. A férj azon sem csodálko­ vele. Megfosztották vagyona kezelésétől és fér­ zott, ha felesége egy falatot sem evett, mert je birtokainak jövedelmétől. Egy esős, októberi éppen böjtölt, és azon sem, hogy ostorozta napon gyermekeivel együtt elhagyta Wartbur­ magát. Mellette állt akkor is, amikor az 1225got. Bár II. Frigyes császár megkérte a kezét, ő nem akart újabb házasságot kötni. Életében ös éhínség idején kinyittatta a hombárokat és segített az éhezőkön. Pedig Erzsébet tettei nagy szerepet játszott Marburgi Komád, akit olykor nemcsak az udvar embereit döbbentet­ maga IX. Gergely pápa jelölt ki lelki atyjául, és ték meg. Jól példázza ezt az az eset, amikor akinek engedelmességi fogadalmat tett. 1228Lajos távollétében befogadott egy leprás bete­ ban követte őt Marbmgba, ahol Assisi Szent get, akit férje ágyába fektetett. Amikor Lajos Ferenc harmadrendjének tagja lett, és ahol be­ tegápolóként dolgozott. Szállására fogadott egy vak és béna gyermeket, aki karjai között le­ helte ki a lelkét. Apjának, II. Andrásnak hívásá­ ra sem tért vissza Magyarországra. Amikor a magyar küldöttek rátaláltak, foltozott, szürke ruhájában egy rokka mellett ült. Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor befejezte földi életét. A legenda szerint lázas, öntudatlan állapotában halkan egy ma­ gyar dalt dúdolt: „Egy kismadár ült le mellém és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele együtt énekelni”. 1231. november 16-án, éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, és már négy évvel ha­ lála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, november 19-ére, temetése napjára. 1969-ben ünnepét viszszatették november 17-ére, halálának napjára. Kultusza a XIII. századtól gyorsan terjedt Eu­ rópában. Sorra építették a róla elnevezett templomokat, kórházakat, kápolnákat és ko­ lostorokat. Ferenc József 1898. szeptember 17én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszte­ letére Erzsébet-rendet alapított. A wartburgi vár Erzsébet-lakrésze, Moritz von Schwindt romantikus képei és számos el­ beszélés őrzi emlékét. Idén születésének nyolc­ századik évfordulóját ünnepeljük. Erzsébet nagysága személyisége szilárdságá­ ban és Isten iránti szeretetében rejlik. Abban, hogy bármiről képes volt lemondani, hogy má­ sokon segítsen és mindenkit önmagával egyenlőnek tekintett. A ma emberének is javá­ ra válna, ha figyelne rá, ha tudná, ki volt az az asszony, aki a festményeken, freskókon és iko­ nokon, egy kosár rózsával a kezében, tekinte­ tét az égre emeli. Borbás Dorottya Ha a Duracell nyuszi kidől... Drága szüleim gyakran piszkálnak, hogy mi­ ért lóg folyton a fülemben a discman fülhall­ gatója, de mit tegyek, ha imádom a zenét? Szenvedélyemnek azonban nem hódolhatok felelőtlenül! Tudtátok, hogy hazánkban évente 2000 tonná­ nyi használt elem keletkezik? Nem a legegész­ ségesebb, ha az elem a discman-edből közvetle­ nül a konyhai szemetes alján landol. A benne lévő lúg és sav ugyanis rövid idő alatt feloldja a fémborítást, és így az elemben lévő nehézfé­ tizennegyedik oldal mek közvetlenül a talajba szivárognak, vagy a keletkező gáz a szemétégető kéményén keresz­ tül a levegőbe kerül (pl. kéndioxid). Tehát vagy kedvenc uborkás szendvicsedben látod viszont „zenedobozod” erőforrását, vagy éppen lábad töröd ki a savas eső miatt síkos utakon... Persze mindenre van megol­ dás. A 109/2005. kormányrendelet bevezette a használt elemek és akkumulátorok vissza­ vételi kötelezettségét, a begyűjtés megszer­ vezését és finanszírozását pedig a gyártók kötelességévé tette. Ez már becsülendő, a mi feladatunk csak annyi, hogy a gyűjtő pon­ tokra szállítsuk kifáradt barátainkat. Ka­ runk is büszkélkedhet egy ilyen zöld ször­ nyeteggel, az Aylában az információs pulttól balra dekkol. Érdemes közelebbről megis­ merkedni vele! Aki pedig konténer fóbiával küzd, forduljon kezelő orvosához, vagy használjon újratölthe­ tő elemet! Horvátth Sarolta �HIVŐ SZÓ Ünnepi bevezető A húsvét a keresztények számára az év legfon­ tosabb és legszebb ünnepe. Ellentétben azzal a közkeletű vélekedéssel, amely az egyre inkább elvilágiasodott karácsonyt tartja annak. Nem elfelejtve természetesen, hogy a karácsonynak is nagyon fontos üzenete van minden ember részére. Bár nem az, amire az emberek nagy része felhasználja: az egész évben elmulasztott szeretetet egy-egy ajándékkal, vagy néhány félig őszinte - kedves szóval kiváltani. Azon­ ban mindenről, így a karácsonyról is inkább majd a maga idejében. E két ünnepkör (a húsvéti és a karácsonyi) áll tehát a Katolikus Egyház liturgikus életének középpontjában. A húsvéti időszak azért fon­ tosabb, mivel vallásunk központi gondolata Jé­ zus Krisztus halála és feltámadása. Évről évre reményt és erőt ad, hogy rendületlenül tud­ junk törekedni afelé a transzcendens cél felé, ami minden hívő ember földi életét alapjaiban meg kéne, hogy határozza. Hiszen ki az, aki­ nek a hite még soha nem ingott meg? Látva a világban nap mint nap történő szomorú, vagy csak szégyenletes eseményeket; az eluralkodó új életszemléletet, mentalitást, ki nem gondol­ kodott még el azon, hogy mi van akkor, ha mégis mi, keresztények tévedünk? Korunkat elsődlegesen az egyén mindenek fe­ lettisége, az önös érdekek abszolút sérthetet­ lensége, illetve az élvezetek korlátok nélküli hajhászása jellemzi. Bármennyire is hinni sze­ retnénk, egyáltalán nem könnyű ezeken felül­ emelkedni. Napjainkban mindennél nagyobb szükségünk van a hitre, hogy képesek legyünk kitartani elveink és életünkön is túlmutató cél­ kitűzéseink mellett. Hogy komoly keresztény, de legalábbis keresztény értékeken alapuló éle­ tet élhessünk. Ezt a hitet hivatott az összes többi vallásos ün­ nepnél erősebben táplálni a húsvét. Ha ugyan- । is látjuk és hisszük, hogy valaki képes volt ér­ tünk, emberekért az életét önként feláldozni, csak üdvözülhessünk, amellett nem mehetünk el szó nélkül. Vallásos emberként érdemes lenne nem csak év végén, hanem ilyenkor is számvetést készí­ teni az elmúlt - igaz nem napra pontosan egy év történéseiről. Ha azonban erre vállal­ koznék, olyan dolgokat is meg kéne említe­ nem, amik nem valók egy ilyen rovatba; ha pe­ dig ezt nem tenném, altkor nem tudnék a tel­ jesség igényével írni. így befejezésül inkább egy rövid emlékeztetőt ajánlok a húsvéti ün­ nepkörről a kitartó olvasó figyelmébe. Az ünnepkör Nagyböjt idejével kezdődik. Ez a Húsvétot megelőző negyven napos előkészüle­ ti időszak. Legfontosabb alapgondolata az ön­ megtartóztatás, lemondani tudás. Kezdőnapja Hamvazószerda. Az egész Nagyböjtnek lénye­ ges eleme a szigorú böjt. A húsvéti időszak lelke, vagyis a Nagyhét Vi­ rágvasárnappal veszi kezdetét, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve ün­ nepi szentmisén, a virágvasárnapi körmeneten veszünk részt. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tar­ tunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két szín alatt áldozunk. A szertartás közben megszólal­ nak, majd egészen Nagyszombatig elhallgatnak a templomokban a harangok és a csengők. A mi­ se oltárfosztással, vagyis az oltár díszeinek lesze­ désével zárul. Ezt követően a tanítványok vir­ rasztására gondolva csendes elmélkedés követ­ kezik. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy a szé­ kesegyházakban a délelőtti szentmisén a püspö­ kök megszentelik az olajokat. Nagypénteken nincsen szentmise, helyette igeliturgia van. Ennek központi része Jézus Krisztus szenve^éstörténetének, a passiónak a meghallgatása. Áldozni viszont ekkor is lehet, ezért nevez­ zük gyakran a nagypénte­ ki szertar­ tást csonka­ misének. A nagyszom­ bat esti vigí­ lia misén már magát a Hús­ vétot ünne­ peljük. A szentmise keretében van tűzszentelés, illetve ilyen­ kor szentelik a keresztvizét Szőnyi István: Feltámadás is. Kiemelt ré­ sze a misének hitvallásunk közösségi megújítá­ sa. Az ünnepi szentmise központi eleme a feltá­ madási körmenet. Sajnálatos módon ez sok esetben inkább már társadalmi eseménnyé ala­ csonyodon; gyakran még magukat vallásosnak mondó emberek is csak arra használják fel, hogy régen látott ismerőseikkel találkozzanak. Érdemes megjegyezni, hogy Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Ugyancsak a húsvéti ünnepkörhöz tartozik, bár időben kissé elkülönül, Urunk mennybe­ menetelének az ünnepe, valamint Pünkösd napja. Előbbi a húsvét utáni negyvenedik, utóbbi pedig az ötvenedik napon van. Valójá­ ban Pünkösdkor Egyházunk megszületését is ünnepeljük. Pünkösd napjával lezárul a húsvéti időszak. Teleki Levente Kik vagyunk? Programajánló: a Védegylet közpolitikái beszélgetései a Sirályban és a Gödörben (2007. március 9. - június 15.) Politikai árnyékboksz zajlik évek óta. A rendszerkritikus jobboldal kommunistát kiált minden baloldali láttán, az anúglobalista baloldal meg a fasizálódás virtuális veszélyével vívja heroikus küzdelmét. És mindeközben valódi problémáink, „ügyeink” kibeszéletlenek marad­ nak. Az igazi „másik oldal” meg örül, hogy a kommunistázó/fasisztázó értelmiség egymással, s nem vele foglalkozik. Az ellenség pontos meghatározása azonban minden közéleti cselekvés elengedhetetlen előfeltétele - amint a XX. század egyik legeredetibb gondolkodója, Cári Schmitt ezt megállapította. A közös ellenségkép ugyanis identitásteremtő erő. És „ellenséges” jelenségekből van bőven olyan ellenségekből, amelyeket gondolkodó jobboldaliak és baloldaliak egyaránt ekként ismerhetnek fel. Környezetszennyezés, vadkapitalista túlhajtások, elüzletiesedő városi kultúra, fogyatkozó közösségi terek, pusztuló hagyományos létformák. Találjunk rájuk, és magunkra találunk. Ezt a célt szolgálják a Védegylet közpolitikái beszélgetései is. Kik vagyunk? - kérdezik a szervezők. És a kérdés nem költői. A válaszadók sokszínűsége (Tamás Gáspár Miklós­ tól Bozóki Andráson át Illés Zoltánig) megnyugtatóan lezáratlan és to­ vábbgondolható vitákat ígérnek. A kezdeményezés azonban hasznos. Mert már az is előrelépés, ha kérdezni tudunk. Hogy válaszolni is sikerül-e, meglátjuk kéthetente a Sirályban. A beszélgetések 2007. március 9-én kezdődtek, s kéthetente péntekenként folytatódnak, 17 órától, a Király utcai „Sirály" Alternatív Zsidó Kultu­ rális Központban ( VI. kér. Király u. 50.). A legutolsó beszélgetés (június 15.), amelyen többek között Lánczi András konzervatív filozófus is részt vesz, az Erzsébet téri Gödör Klubban lesz megtartva. További informáci­ ók a www.vedegylet.hu honlapon. És kik ők? De kérdezzünk mi is. Kik a szervezők? Mi várható tőlük? A beszélgetéseket a Védegylet találta ki - nem ez az első tavasz, hogy a Védegylet közpolitikái eszmecserére hívja az érdeklődőket és érintetteket. A Védegyletet 2000-ben hozták létre bal- és jobboldali értelmiségiek, hogy olyan témákat dobhassanak a közélet néhol álló, néhol virtuálisan fodrozódó vizébe, amelyek pártpolitikától függetlenül támogatókra ta­ lálhatnak. A környezetvédelem ügye, a múlt tragédiáinak feldolgozatlansága, a kapitalizmus embertelenségei, a multinacionális tőke túlhatalma, a kereskedelmi média tudatmódosítása, a közösségi létformák eltűnése (stb.), olyan témák, amelyekre a konzervatív Sólyom László, a jobboldali Karátson Gábor, a liberális Schiffer András vagy a környe­ zetvédő Jávor Benedek azonos választ tud adni. A szervezet akkor vált ismertebbé, amikor jelöltjét. Sólyom Lászlót, a Fidesz, az MDF (és az SZDSZ hallgatólagos) támogatásával államfővé választotta a T. Ház. A 2005-ös köztársasági elnök-választás sikere idején felmerült a párttá alakulás gondolata is, de a szervezetből csak egy kisebbség (Lányi And­ rás, ifj. Zlinszky János) döntött végül emellett. Az Élőlánc kudarca sejt­ hető volt, de egy ideálisabb világban parlamenti párt lehetne. Igaz, egy ideális világban sem Élőláncra, sem Védegyletre nem lenne szükség... Techet Péter tizenötödik oldal �Hallgatók az urnánál HŐK Választás 2007 A nem kifejezetten fagyos február 20-át Kovács Lóránt HÓK elnök választási kiírá­ sa töltötte meg új hevülettel... A tavaly meg­ választott kari Hallgatói Önkormányzat­ nak ugyanis lejárt a mandátuma, és új tes­ tület választása vált esedékessé. A választás 2007. március 13. keddre lett időzítve, majd utóbb ezt kiegészítendő a levelezős hallga­ tók érdekében március 10. szombati nap is meghirdetésre került. Szemtanúk állítása szerint a kiírást követő időszakban soha nem látott hallgatói megmozdulás vette kezdetét a HŐK irodák környékén. Mindez előrevetítette a meglepően magas számú je­ lölt indulását: 62 darab jelölő formanyom­ tatvány leadása történt meg határidőn be­ lül, s néhány visszalépőt leszámítva min­ denki fel is került a szavazólapra. A választási eljárás lefolytatására idén az új EHÖK alapszabály rendelkezései szerint ke­ rült sor A tavalyi listás rendszert felváltotta az egyéni küldöttekre történő szavazás: a 17 fős küldöttgyűlés tagjaira kellett leadni a voksokat. A kampányidőszakban a legkülönfélébb plakátok jelentek meg a hirdetőtáblákon, megannyi formában és megannyi mesés ígérettel kecsegtetve, a hallgatóság legfél­ tettebb álmait zászlóra tűzve. Ebből sze- mezgettünk, s közülük néhány ragyogó gyöngyszemet ajánlunk figyelembe: „Ebéd a gólyatáborban” „Neptun-rendszer fejlesztése” „Levelezés attitűd érvényesítése” „Hallgatói megmérettetések könnyítése” „Az Egyetem karjaival hatékonyabb együtt működést” rülmények ismeretében ez nem is olyan meglepő: 2919 szavazásra jogosult hallgató közül 895 adta le a voksát; szombaton 264, kedden 631 szavazócédulát találtak az urná­ ban. A számok azt mutatják, hogy tavalyi választásokhoz képest nőtt a választási haj­ landóság, a szombati „levelezős” napon is több mint százzal több szavazat érkezett a tavalyihoz képest. Összességében a 30,66%os részvételi arány országos viszonylatban is igen jónak mondható. Időközben számos panasz és egy óvás is érke­ zett a választási eljárással kapcsolatban. A jogorvoslati határidő lejártával márc. 22-én a Választási Bizottság az írásban előterjesztett panaszokat és az óvást elbírálta, és kivétel nél­ kül mindnek elutasítás lett a sorsa. Ezen ha­ tározatokat az előterjesztő hallgatók a Kari Titkárságon személyesen átvehetik. Mindemellett névjegykártya méretben nyomtatott listák is jelentős mértékben el­ szaporodtak, amelyeken jelölt hallgatók kö­ zül 17 fő szerepelt, egymással összefogás­ ban, bízva a közös sikeres választási ered­ ményben és a további együttműködésben. A hivatalos végeredményt, a küldöttgyűlés Talán kisebb zavart, vagy fejtörést okozha­ megválasztott tagjainak nevét és rájuk le­ tott néhány választónak, hogy egy-egy név adott szavazatok számát itt adjuk közre: esetenként több listán is olvasható volt. Ez Kovács Lóránt 438 szavazat azonban minden bizonynyal nem lehet Weisz Gábor Miklós 376 szavazat más, mint a kiváló együttműködő-képesség Nyéky Boldizsár dr 368 szavazat egyértelmű jele. Kemenes Fhtrik 304 szavazat A két választási nap mindegyikét igazán jó Babicz Dávid 278 szavazat hangulat jellemezte, De Szívós Mária ta­ Balog Zsolt 276 szavazat nárnőt, mint a Választási Bizottság elnökét, Kerek István 264 szavazat és a Választási .Bizottság hallgató tagjait Huss Viktória (Adám Zsófia, Árpási Zsolt, Bottá Ágnes, 254 szavazat Gyökeres Zoltán István 245 szavazat Teleki László) külön köszönet és elismerés Szecsődi Krisztián 232 szavazat illeti, hiszen ádázul őrködtek az eljárás szaBáti Erika Zsuzsa bályossága és a 2 b szavazat voksolóknak osz­ Farkas Balázs István 214 szavazat tott csokoládé fe­ Tóth Melinda 208 szavazat Molnár Zita 205 szavazat „...A budapesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. lett. Precizitásukat Czégény Sándor 204 szavazat A hallgatók ezrei iratkoztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az elő­ és munkabírásukat a maratoni szava­ Telekesi Marianna 202 szavazat adásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítko­ zatszámlálás iga­ Szilágyi Demeter 199 szavazat zott, a növendékek pedig rendetlenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és zolta szignifikán­ A küldöttgyűlés tagjainak megválasztásuk­ tanítvány között óriási szakadék tátongott, a professzor hallgatóit san: szombaton hoz gratulálunk, feladataik ellátásához jó nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál talál­ délután 4 órától es­ munkát kívánunk! kozott, és így maga a vizsga szerencsejá­ te 9-ig, kedden dél­ (A március 30-án tartott alakuló küldöttgyű­ után 4-től hajnali lésről, a megválasztott új elnök személyéről tékká vált. [...] Az egyetem abban az idő­ fél 3-ig tartott a a korai lapzárta miatt - következő szá­ ben diplomagyár benyomását tette, napi szavazatok munkban adunk tájékoztatást.) amelyben vizsgaiparszerű üzem folyt. összesítése. A köSzendrődi Szabolcs [...] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tíz­ 2001. április 26. kora délutántól késó' estig ezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda Immár hagyományosan, negyedik alkalommal kerül eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató időpazarlás folyik.’ Pro Facultate-nap. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (1928) Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-főzés, eszem-iszom az egyetem kertjében! EHAVI IDEZET PRO FACULTATE-NAP Ki lesz a bajnok? A tavaszi szezon hajrájába ért a kari focibajnokság. Egy pillantást vetve a tabellára megállapítható, hogy még korántsem lefutott a ve­ télkedés, hiszen jelenleg két csapat áll azonos pontszámmal az élen. A tavalyi címvédő Kutyaütők csapata és a frissen debütált, de máris bajnoki címre törő Go-Ják csapata hétről-hétre magabiztos és látvá­ nyos játékkal szinte lesöprik a pályáról az ellenfeleket. Mivel még mind a két csapat veretlen, így valószínűleg a bajnoki cím sorsa a két csapat egymás elleni meccsén fog eldőlni, amit bátran nevezhetünk, ha nem is az évszázad meccsének, de a tavaszi idény rangadójának. Nem feledkezhetünk meg a többi csapatról sem, akik szintén nagy szívvel játsszák a meccseket, melyeken olykor az indulatok is a tető­ fokra hágnak, ahogy ez a focimeccseken lenni szokott. A pályán azért mindenki sportemberként viselkedik, vagy legalábbis megpróbál an­ nak látszani (bizony egyeseknek azért ez nehezebben megy, de ezért vagyunk emberek, hogy különbözőek legyünk). Megragadva az alkalmat szeretnék egy kis reklámot csinálni a bajnokság­ nak, sok szeretettel várunk mindenkit a lelátóra is, akik szívesen szurkol­ nának a helyszínen (26-os épület, 3. emelet, tornaterem). A Tabella állása: Kutyaütők 12; Go-Ják 12; Csolnak 9; Tech. KO 6; P51 4; AS lustum 4; Hó Se 0; Teamy 0 Majoros Gábor PRO FACULTATE-DÍJ 2007 Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban ala­ pított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar vala­ mennyi hallgatója,-oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Ta­ nács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április 11-17. között kerül majd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben. Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazza­ tok): Dr Zlinszky János (2003), Dr Bánrévy Gábor (2004), Dr Kilényi Géza (2004), Dr Pálinkás György (2004), Dr Péteri Zoltán (2004), Dr Horváth Attila (2005), Dr Békés Imre (2005), Dr Gáspárdy László (2005), Dr Tóth Mihály (2006), Dr Lábady Tamás (2006), Dr Szűrőim Szabolcs Anzelm (2006). Az én szavazatom: .................................................................. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 2. szám 2007. április 3. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Subject The topic of the resource Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. április 3. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (764kb+4044kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_2_20070403 Relation A related resource T00079 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_2_20070403 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs