https://omeka.ppke.hu/files/original/0700b466655bc716d3b381b416ef48c7.jpg 51f57d742e55a6e6a378706106579091 https://omeka.ppke.hu/files/original/fd98ad52011bc463a4066f21cda72e2b.pdf 77799e93e60a9c039e376165113c912e PDF Text Text �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Második eljövetel addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” A címlapon szereplő főcím szándékosan nagyotmondó, egyesek szemében talán provokatívnak is hathat. Természetesen a figye­ lemfelkeltésen túl semmiféle párhuzamot nem kívántunk vonni Krisztus újabb, végső eljövetele és az ítélet újraindítása között. (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Ami ellenben tény, hogy a lap 1998 óta íródó történetében a tavaly őszi volt az egyetlen időszak, amikor tartósan nem jelenhetett meg. Örömmel jelenthetjük, hogy ez az áldatlan állapot ezennel véget ért. Újra itt vagyunk. És bár a tanításnak megfelelően igye­ Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hírek Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Globalizmus és nemzeti öntudat Egyetem, Bologna után Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Csináld magad! Fókuszban a Tutori Szervezet A fogyasztás A gyülekezési jog problémái Egy könnycsepp a filmiparért Ségo vs. Sarko Ez most Jarvis Feldolgozás Bábel Színház az egész világ Hívő szó Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó Ehavi idézet 3 4 5 6 7 8 8 9 9 10 11 12 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal keznünk kell úgy élni, mintha minden napunk az utolsó lenne, azért okkal remélhetjük, még néhány számot megél az újság. A lap a jövőben új struktúrában működik, immáron nem elsősor­ ban a Hallgatói Önkormányzat, hanem a Kar egészének orgánu­ maként. A szerkesztői feladatok egy részét, egyfajta közvetítői szerepet kaptam az újságnál, és talán vannak olyanok, akik e hír hallatán felteszik a kérdést: hogyan kerül a csizma az asztalra? Ho­ gyan folyhat bele akár a legcsekélyebb mértékig is egy, korábban színtiszta diáklapként működő újság szerkesztésébe egy nem-di­ ák? Talán csillapító erővel hat, ha röviden említést teszek a Szer­ kesztőbizottság azon eltökélt szándékáról, amely az ítéletet a to­ vábbiakban is mindenekelőtt a hallgatóság épülése nemes eszméjé­ nek szolgálatában kívánja megőrizni. Mivel a hallgatóság feltéte­ lezhetően saját maga tudja legjobban, mi szolgálhat épülésére, ezért a lapot a jövőben is diákok írják és szerkesztik majd. Szép eszmei megalapozását adhatja a lap új működési rendjének, és ez­ zel talán a kétkedők végső megnyugtatását is elérheti, ha vissza­ idézzük az „universitas” szó eredeti, középkori, mára már homály­ ba tűnő jelentését: az egyetem ugyanis attól egyetem, hogy az nem más, mint az oktatók, diákok szorosan együttműködő, egymás lé­ tét és elismerését kölcsönösen feltételező, sőt igénylő közössége. Az ítélet ennek megfelelően a Kar közösségének egészéé, és ben­ ne így oktatók és hallgatók egyaránt megnyilvánulhatnak. Bár ez a közösség jelen pillanatban talán nincs éppenséggel a kellő erővel összeforrva, elképzelhető, hogy egy újság is tud ebben kicsinyke segítséget nyújtani. Az újság azonban nem újság, ha nem getjeszt vitát, nem tesz fel kínosnak ítélt kérdéseket, nem próbálja meg olvasóit döntéshoza­ talra, egyes kérdésekkel kapcsolatban esetleg még cselekvésre is indítani. A magyar újságírás régi hagyományai legalábbis erre késztetik még a botcsinálta, pályakezdő, egyetemista újságírót is. Az ítéletnek tehát - ha már mindenáron valamiféle programot kí­ vánunk meghatározni a lap számára - a kari közélet elsőszámú fórumává kell válnia, magát - legalábbis a szükséges mértékig komolyan vevő, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeret­ nénk mutatni a közelünkben található nemes és követendő példá­ kat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolato­ kat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kí­ vánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait ész­ lelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gon­ dolatra gondolat feleljen - egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek. Koltay András A címlapon Albrecht Dürer, a Jelenések könyvéhez készült illusztrációja látható. �Karrierexpó Pályázat A Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutatóműhely Esterházy János halálának 50. évfordulójára emlékezve pályázatot hirdet hallgatók és doktoranduszok részére tudományos értekezés írására. Választható témák: • Nemzetiségi jog Esterházy János korában • Esterházy János öröksége a közép-európai demokráciákban • Kereszténydemokrácia és a (cseh)szlovákiai magyarság • Kisebbség és közjog Csehországban és Szlovákiában - Esterházy János korában es azóta • Benes-dekrétumok és a nemzetiségi iog alakulása Csehszlovákiában, és hatásuk a mai cseh és szlovák kisebbségi jogra • Nemzetközi kisebbségvédelem és (CsehjSzlovákia - különös tekintettel Esterházy János korara • Az egykori Felvidék és Kárpátalja állami hovatartozásának diplomá­ ciatörténete a XX. században • Az ún. szlovák-magyar lakosságcserék diplomáciatörténete és/vagy jo­ gi elemzése • Az Esterházy János elleni bűnvádi eljárás - összefüggésben a II. világ­ háború utáni egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel Formai követelmények: - 12-es betűméret, 1.5 sorköz, - Részletes lábjegyzetelés (nyomtatott irodalomnál szerző, cím, kiadás adatai, oldalszam; elektronikus hivatkozásnál teljes link) - Tartalomjegyzék a mű elején, irodalomjegyzék a mű végén - Javasolt a levéltári kutatás. Kutatási engedélyhez ajánlást kapnak a je­ lentkezők! Határidők: Jelentkezés: 2007. március 12-ig a Közigazgatási Jogi Tanszék titkársá­ gán. „ Elkészült dolgozat benyújtása: 2007. április 23-áig (hétfő) Díjkiosztó ünnepség: 2007. május 9. szerda, 15.00 Díszterem Dijak: 1. helyezett: 30.000 Ft. A helyezettek értékes könyvjutalmat kapnak 2. helyezett: 20.000 Ft. a Rákóczi Szövetség jóvoltából! 3. helyezett: 10.000 Ft. A bíráló bizottság dönthet, hogy a pályamű évfolyamdolgozatként jeles érdemjeggyel elfogadásra kerüljön. A műveket a Flachbarth-füzetek pe­ riodikában közöljük. Részletek: www.jak.ppke.hu/flachbarth Ki volt Esterházy János? Olvasd el a www.itelet.hu oldalon! Az Egyházi Egyetemek Karrierirodája szervezésében 2007. április 1718-án megrendezésre kerülő Karrierexpóra minden érdeklődőt szere­ tettel várunk. Program: Április 17-én 12 órakor a Karrierexpót megnyitja, dr. Bandi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja, egy kerekasztal beszélgetéssel, a joghallgatók le­ hetőségei a diplomaszerzés után címmel. Helyszín a Károli Gáspár Református Egyetem, (1042 Budapest, Viola utca 2-4.) Április 18-án 9 órától a PPKE-JAK (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) I. gyakorlójában bemutatkoznak a cégek, ügyvédi irodák és az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének képviselői egy-egy 15 per­ ces prezentáció keretében. A program öt témakört ölel fel: ügyészi, bí­ rói, közigazgatási, ügyvédi és a nemzetközi külügyi pálya. Az I. elő­ adóban, pedig gyakornoki, illetve álláslehetőségekkel fogadják az ér­ deklődőket. A program 19 óráig tart. A Karrier Irodáról Az Iroda küldetése a Kar céljainak megvalósítását segítő pályázatok menedzselése, és kvalifikált hallgatóink munkaerőpiaci integrációjá­ nak elősegítése a karriertervezés eszközeinek felhasználásával. Pályázati Irodaként tájékoztatást nyújtunk a Karon tevékenykedő ok­ tatóinknak, hallgatóinknak, valamint a Kar vezetésének azokról a pá­ lyázati lehetőségekről, melyek kapcsolódnak az egyetem kutatási, ok­ tatási és infrastruktúra-fejlesztési tevékenységeihez. Az Egyházi Egyetemek Karrier Irodájának (www.eeki.hu) képvisele­ tét is Irodánk látja el. Célunk az, hogy egyrészt segítsük a Kar hallga­ tóit a potenciális álláslehetőségek felkutatásában, másrészt megte­ remtsük a kapcsolatot azon cégekkel, melyek magas színvonalon kép­ zett jogi munkaerőt keresnek. Szeretnénk létrehozni egy olyan hallga­ tói adatbázist, mely végzős hallgatóink szakmai önéletrajzát és elérhe­ tőségét tartalmazza, s így a hozzánk beérkező állásajánlatokat közvet­ lenül, személyre szabott módon tudnánk eljuttatni az érdeklődőkhöz. Karrier Irodánk non-profit szervezet, hallgatóinktól semmilyen ellen­ értéket nem kérünk szolgáltatásaink igénybevételekor. Elérhetőségek: telefon: 06/1/429-7295; e-mail: palyazat@jak.ppke.hu. Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felis­ merés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyor­ sasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgozik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelen­ legi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban. , (Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.) A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető feladatokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filmet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogy­ ott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért. Nincs ellenzéke a hallgatói érdekképviseletnek 2007. február 17-én Dunaújvárosban tartotta idei első közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Országos 'Konferenciája (HOOK). A közgyűlé­ sen az 529 mandátummal rendelkező tagból 409 (ezen belül több mint 110 tagönkormányzati kép­ viselő) volt jelen. A Közgyűlés egyhangúlag elfogadta a 2006. év gazdasági beszámolóját és a 2007. ev költségvetését. (Teleki László, a Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem hallgatója, elnökségi tag beszámolóját 399 igen, 0 nem cs 0 tartózkodás mellett fogadta el a Közgyűlés.) Pro Facultate-díj 2007 Közeleg az újabb Pro Facilitate díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hi­ vatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetés , re. A szavazás (e-mailben és szavazólapon) április havában kerül majd megrendezésre, a díját­ adás pedig a május elején esedékes Pro Facultate napon történik. Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazzatok): Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévv Gábor (2004), Dr. Kilénvi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Pétért Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006). Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod­ vagy harmadéves joghallgatói státusz, legalább középfokú angol-és/vagy németnyelv-tudás. .... , .... A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bank jogi főosztályának munkáját támoga­ tó, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát - a referenciaszám 1 eltüntetésé­ vel - juttassa el hozzánk. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6., vagy hr@unicreditbank.hu �Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Beszélgetés Dr. Péteri Zoltán professor emeritus-szal Péteri Zoltán tanár úr a jogi kar megalakulása óta szolgálja a Pázmányt. Előadásai év­ ről évre sugárzó érdeklődés mellett kerülnek megtartásra, legyen szó azokon a jogböl­ cselet alapjairól vagy az államelmélet rejtelmeiről. Ha nem lenne olyannyira ellentétes személyiségével, melynek talán a külvilág számára leginkább szembeötlő, meghatáro­ zó eleme az alázat és a szerénység, a Kar egyik szimbólumaként is tekinthetnénk rá. Az ítélet újraindításakor őt kerestük fel elsőként, hogy azon gondolatairól valljon ne­ künk, amelyek kifejtésére talán nincs minden esetben mód az egyetemi előadásokon. - Professzor Úr, mennyiben különbözik a Pázmány a többi jogi kartól Magyaror­ szágon? - Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni. Magam évtizedeken keresztül, a Pázmány megalakulása előtt az Eötvös Lóránd Tudo­ mányegyetemen oktattam, így elvileg van le­ hetőségem az összehasonlításra. A Karunk alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre arra mutattak, hogy itt egy olyan új kezdemé­ nyezéssel állunk szemben, amely már csupán szellemiségénél fogva is valami mást, valami újat kíván nyújtani a korábban Magyarorszá­ gon meghonosodott jogi oktatási formákkal szemben. Azokat egy tágabb horizontra he­ lyezve, áthatva egy olyan világnézeti elkötele­ zettséggel, amely nem megy a tudományosság rovására, és nem csonkítja meg annak teljessé­ gét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a ke­ reszténység, a keresztény egyházak és ezen belül a Katolikus Egyház felfogását, szellemi­ ségét kifejezésre juttassa és közvetítse a hall­ gatók felé. Ezt a többletet szerény megítélé­ sem szerint bizonyos mértékben veszélyezte­ tik azok a tendenciák, amelyek újabban kibon­ takozni látszanak, és amelyek egyfajta közös nevezőre hozás jegyében a katolikus egyete­ met és ezen belül annak jogi karát is tulajdon­ képpen a Magyarországon működő számos jo­ gi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez hajlamos értelmezni. Ez megítélésem szerint nem kívánatos tendencia. Természetesen nem arról van szó, hogy valami mást akarnánk csi­ nálni, hogy valami forradalmian újat akar­ nánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról, hogy célszerű volna megőrizni a Pázmány sa­ játos arculatát, amelyet az alapító atyák annak idején képviseltek és meg is fogalmaztak. - Ez a szellemiség, amely akkor megfo­ galmazásra került, azok az elvek, ame­ lyek mentén a Kar szervezése és műkö­ dése megindult, mennyire ültethetők át a gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi ok­ tatásba, mennyiben lehet a keresztény eszmerendszert a jogi oktatásban megje­ leníteni? - A nagy német jogfilozófusnak, Gustav Radbruchnak van egy mindmáig érvényes megállapítása, mely szerint a jogász élete és munkája egy örökös főtárgyalás az igazságos­ ság ítélőszéke előtt. Nézetem szerint ez a kér­ dés lényegét fejezi ki. Nekünk az igazságossá­ got kell - nem csak saját életünkben és műkö­ désünkben - érvényre juttatnunk, hanem amennyiben ezt tehetjük, az ez irányú fogé­ negyedik oldal konyságot kell hallgatóink felé közvetíteni. Ezt szervesen kiegészíti azonban a teljességre törekvés, vagyis az, hogy ne zárkózzunk be egy szűk, szorosan vett pozitív jogi keretbe, hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásun­ kat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmé­ nek, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazságosságnak különböző megnyilvánulási formáit kutassuk, az egész társadalom, az egész emberi együtt­ élés keretei között. Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeret­ nék, az igényesség. Különösen most, hogy Ma­ gyarország az Európai Unió tagja lett, még fo­ kozottabban szembekerülünk azzal a kihívás­ sal, amely tudva vagy kevésbé tudva már ko­ rábban is mindannyiunk előtt megnyilvánul­ hatott: versenyhelyzetben vagyunk. Szemben állunk az új fejlődés kihívásaival. Ezekre a ki­ hívásokra kell választ adnunk. Csak nagyfokú igényességgel állhatunk helyt ebben a verseny­ ben. Ha ezt elmulasztjuk, múlhatatlanul bele­ süllyedünk a középszerűségbe és visszavonha­ tatlanul egy kis népet megillető igen szerény hely jut csak nekünk az egyesült Európában, holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. - Az igazságosság kifejezés került az előbbiekben kihangsúlyozásra, de erre sokan azt mondhatják, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki az igazságosságot, mint értéket elfogad­ ja. Milyen is egy keresztény jogász? Mennyiben bocsát ki vagy mennyiben kellene más, az általánostól eltérő felvértezettségű jogászokat kibocsátania a Karnak? - Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely magá­ ban foglal világnézeti, filozófiai premisszákat is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert és ezen belül a katolikus embert kötelező er­ kölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi tanítások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajá­ títása, érvényre juttatása közös törekvésünk kellene, hogy legyen a Kar keretei között. Ez a filozófiai, világnézeti megalapozottság át kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és tulajdonképpen egyfajta választ kell, hogy ad­ jon az abszolutista és a relativista filozófiák örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó érte­ lemben vett relativizmusról beszélek, amelyet nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek és képviselnek mindmáig, amelynek végső ki­ csengése azonban az ún. végső értékek, alapér­ tékek tudományos igazolhatóságának kérdésé­ vel függ össze. Mi, keresztény katolikus embe­ rek úgy vélekedünk, hogy ezek a végső igazsá­ gok nem csak a hit, hanem a tudomány számá­ ra is igazságok. Hit és tudomány nem ellenté­ tesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a továbbadása érzésem szerint feladatunk, sőt kötelességünk. - Ezek az elképzelések mennyiben való­ síthatóak meg a mindennapokban egy olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy évfolyam 400 fős nappali tagozatból, il­ letve összességében 800 főből áll, és ahol több ezer hallgató jár erre a Karra? Van­ e egyáltalán szükség arra, hogy minden­ kihez szólni akarjon egy-egy oktató, vagy érdemesebb-e inkább azzal a mag­ gal foglalkozni, aki erre fogékonyságot mutat? - Azt hiszem, egy szélsőséges felfogást min­ denképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több száz hallgatójával már csak azért sem tudunk foglalkozni külön is, mert - nézzünk szembe ezzel a ténnyel - ezeknek a hallgatóknak egy jelentős része ezt egyáltalán nem is igényli. Bőségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a számára az egyetem nem több mint lehetőség a diploma megszerzésére - szándékosan nem kívánom a diplomagyár kifejezést használni. Ok azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak kerülni az akadályokon, és minél hamarabb eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzé­ séhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a szavak visszapattannak az érdektelenség fa­ láról. De szerencsére igen sok olyan hallga­ tónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és őszintén meg kell vallanom, hogy e téren nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A sa­ ját szakterületemen, a saját érdeklődési körö­ mön belül ismételten szembesülök azzal a su­ gárzó érdeklődéssel, amely a hallgatók részé­ ről megnyilvánul, és amelynek kielégítésére nem mindig tudjuk biztosítani a lehetősége­ ket, a szükséges kereteket. �- Sokan panaszkodnak arra, hogy a ta­ nár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár ars poeticája mennyiben, hogyan foglal­ ható össze? Mi, milyen adottság, képes­ ség kell ahhoz, hogy valaki ne csak tu­ dós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen? - Korábban sem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben pedagógusnak készültem, és életem nagy am­ bíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondviselés kegyelme és a sors fordulatai kel­ lettek, hogy megvalósulhatott az, nem közép­ iskolás fokon, amire készültem. Az én generá­ ciómat még annak idején, a nagy háború előtt a katolikus nevelés nagyjai a bűvös három T betű tiszteletére nevelték: „több telik tőlem”. Nem a karrier szempontjából, erre sosem töre­ kedtem. De arra igen, hogy tőlem telhető lel­ kiismeretességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerül­ tem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak a fiataloknak is, akiket oly hosszú évek óta ta­ níthatok. Meggyőződéssel vallom, hogy az a három T betű ma is aktuális. Nekünk helyt kell állnunk egy kiterjedtebb közösségben, egy nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapások­ tól űzött nép gyermekeként kell képviselnünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig eb­ ben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befe­ jezni pályámat. - Ha a keresztény eszmeiségről, az álta­ la vezérelt oktatásról, felsőoktatásról, jogi felsőoktatásról beszélünk, vajon nem korszerűtlen eszmékről társalgunke? Számos jel utal arra a világban, hogy a hit ereje, hatása egyre gyengül. Mo­ dern, mai világunkban is értelmezhető értéket képvisel-e a katolicizmus, a ke­ reszténység, amely az oktatáson keresz­ tül megjeleníthető, vagy minden, amiről beszélünk, valójában csak visszarévedés a régmúltba? - Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni, nemcsak kevés kiválasztottak, hanem töme­ gek számára is, ha a keresztény eszmerend­ szer valóban nagy tömegek előtt veszti el érvé­ nyességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre méltó, de már nem használható hagyományá­ vá, akkor a kereszténység válóban hanyatlásra - ha nem eltűnésre - van ítélve. A magam ré­ széről azonban úgy vélem, hogy a keresztény­ ség - Prohászka Ottokár szavaival élve - dia­ dalmas világnézet volt és marad, amelyet mai modern világunkban is lehet sikeresen képvi­ selni. Tanításai nem elavultak, de természete­ sen nem tarthatók fenn olyan, „megkövese­ dett” formáikban, vagy megfogalmazásaik­ ban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kap­ csolódtak, és voltak időszerűek. Éppen abban látom a feladatot - és az előbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspek­ tusában -, hogy ezt a modern értelemben vett kereszténységet kell kinek-kinek a maga vá­ lasztott területén segíteni megfogalmazni. - A jogász szakmája eredendően közéle­ ti jellegű. Mit jelent pontosabban a köz­ életi szakmaiság, mi az, amivel egy jo­ gásznak a közéletben foglalkoznia kell? Nem csupán arra gondolok, hogy jogá­ szokból eredendően nagyobb arányban válnak közéleti emberek, politikusok, mert ez csak az egyik oldala a kérdés­ nek. Igaz-e, hogy minden jogásznak, aki jogászként is dolgozik, valamennyire közéleti embernek is kell lennie? Ha igen, akkor mit takar ez a közéletiség és mennyiben nevelhetőek erre az egyete­ men a hallgatók? - A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükség­ szerűen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azonban számos aspektusa van. Nyilván­ való, hogy vannak a jogászok között olyanok, akik elsősorban a gyakorlat terén tudnak ma­ radandót alkotni, emellett még a gyakorlat kü­ lönböző területei is különválaszthatok. Van, aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit egy nagyobb közösségben, például a parlamen­ táris demokrácia keretei között érvényesíteni tudja. Mások ezt a gyakorlatot szűkebben, a jog alkalmazásának területére konkretizálják, kiváló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek, stb. akarnak lenni. Vannak azonban olyan jo­ gászok is, akik számára ez a közéletiség az esz­ mék, az elmélet területén jelent feladatokat. Végül - és egy pillanatra sem tagadom, hogy én ebbe az utóbbi körbe tartozom -, a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, legalább­ is az én meggyőződésem szerint, amely ezek­ nek a megszerzett ismereteknek továbbadásá­ val, széles körben terjesztésével függ össze. Az erre hajlamot érzők arra törekszenek, hogy nem egyszer fáradságos tépelődések, eszmélődések, gyakorlati tapasztalatok útján formálódó meggyőződésüket, ismereteiket to­ vábbadják, szélesebb körben népszerűsítsék, neveljék az utánuk következő generációt. Én magam egész életemben a közéletiségnek ezt az aspektusát vallottam a magamének, ezen a téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pe­ dagógusnak tartottam magamat, és az életem­ ből hátralevő rövid időben ezen már nem is szándékozom változtatni. Göre Gábor Globalizmus és nemzeti öntudat Mi az, ami több millió embert egy néppé, egy nemzetté tesz? Mi a közös például a Magyarországon lakó 10 millió, vagy a vi­ lágszerte élő 15 millió magyarban? Vagy nem mind egyéniségek? Elég furcsa nem­ zeti összetartozásról beszélni, például, ha összevetünk egy alföldi tanya földműves­ ét, és egy fővárosi üzletvezetőt. Mégis van valami, ami öntudatlanul is a miénk, ami magyarrá tesz, és kétlem, hogy csak a nyelv lenne az... De, hogy mi is a közünk egymáshoz? Vagy mi közünk a honfoglaló magyarokhoz? Ugyanannyi, mint a bárki­ nek, aki ránéz a maga 15-20 évvel ezelőtt képére, és felteszi ugyanezt a kérdést: mi közöm hozzá? Leszámítva, hogy te és ő ugyanazok vagytok, semmi... (George Orwell példájával élve) Tehát van bennünk valami közös, amit talán mentalitásnak nevezhetnénk. Hogy ponto­ san mi is a magyar mentalitás, az nagyon messze vinne, és még ingoványosabb lenne, így fogadjuk el egyszerűen, hogy van. Ha van a magyaroknak, úgy minden nép­ nek, nemzetnek is meg van a magáé. Ám itt kerül a képbe a globalizmus. Ez a szó nem azt jelenti, mint ahogy egyesek hasz­ nálják, hogy minden „amerikanizálódik, mert az USA lakói ugyanúgy elveszítik sa­ játos nemzeti öntudatukat ebben a folya­ matban. Ez egy közös nevezőt jelent, ami­ re szépen lassan — gazdasági kényszerből leegyszerűsödik minden nemzet. De vajon eltörölhető-e, felülírható-e ez az öntudatlan, mélyről jövő, ősi örökség? Ki­ bírta ez a habsburg- és a kommunista agy­ mosást. Bár kétségtelen, hogy ez utóbbi tette a legnagyobb kárt a magyar mentali­ tásban, mégis kétségtelenül túlélte azt. A különbség ezek ellenében ma az, hogy a globalizmus nem foglalja el, nem szállja meg az országot, és nem kötelező. Gazda­ sági szempontból ráadásul legalább annyi jó oldala is akad, mint amennyi hátránya. Veszélye pedig éppen ezért nagyobb: egy nyílt elnyomás beindítja a nemzet auto­ matikus védekezését, és sose látott össze­ fogásra sarkall (1848, 1956). Még nem tudhatjuk, hol a végállomás. Nem tudhatjuk, valóban legbelsőbb kincsünk kerüle az áldozati oltárra. Egy viszont biztos: érde­ kében áll a gazdaságnak, hogy felfalja azt, és nem tesz kivételt, egy nemzettel sem. Pozsgay-Szabó Péter ötödik oldal �Zlinszky János Egyetem, Bologna után Nemrég írtam egy eszmefuttatást a tárggyal kapcsolatban arról, hogy ha a mellény félre van gombolva, ki kell gom­ bolni és elölről kezdeni a dolgot (Ne vágjuk le a gombokat, Heti Válasz 2005. július 7.; Gondolatok a felsőoktatásról „van” és „legyen” jegyében. Heti Válasz, 2005. október 13.). Nem az a kérdés Bologna után, hogy mi is van az egyetemekkel, hanem az, hogy vannak-e még egyetemek, helyesebben, lesznek-e, maradnak-e, ha amúgy magyar módra, piaci módra végrehajtjuk mindazt, amit az un. bo­ lognai megállapodás lehetővé tesz, vagy hasznosként állít. Maga az a gondolat, hogy a felsőoktatás nyújthat kevesebb, gyakorlatra kihegye­ zett ismereteket is, a tudományos megala­ pozottságú képzés mellett, hogy van főis­ kola és van egyetem, s lehet ez azonos in­ tézmény keretei között is, önmagában nem rejt feltétlen veszélyt. Az egyetemek mel­ lett a különböző szakoktatást nyújtó intéz­ mények, bölcsészkarok mellett tanárképző főiskolák, hittudományi karok mellett püs­ pöki teológiai főiskolák, orvoskarok mel­ lett fogorvosképzés, jogi karok mellett jog­ akadémiák, hogy csak a klasszikus tudo­ mányegyetemi képzésről szóljak, haszon­ nal léteztek. Arra is volt nem egy példa, hogy az ilyen főiskolai képzést elnyert ifjú ezen alsóbb fokú képzést megfejelve és be­ számítva, tudományos, doktori minősíté­ sét utóbb szerezte meg egyetemen. Nem kellett ezt külön feltalálni, ez megvolt. Hol a hiba? A szemléletben. Abban, hogy a képzés, iskolázás, akár alap-, akár közép-, akár felsőfokú, szolgáltatás és nem üzlet. Nem egyéni meggazdagodást, társadalmi többlettermelést, anyagi hasznot célzó fo­ lyamat, hanem kulturális, művelődési igényt kielégítő. Nem az anyagi, hanem a szellemi értékek rendjén mozog, fejti ki te­ vékenységét. Abban, hogy a művelődés alapszabadság, nem áru. Nem termelhető, hanem közös munkálkodás révén nyújtható és nyerhető. Egyénnek szól, egyének nyújt­ ják. Nem arctalan „jogi személyek”, hanem nagyon is határozott arcéllel rendelkező tudós oktatók, vagy azok testületé, együt­ tese, egyeteme. All ez minden iskolára, az egytanítós falusi kisiskolától a valódi tudo­ mányegyetemig, tudósok egyetemi közös­ ségéig. Nem „szellemi tőke” hozadéka a művelődés, nincs annak piaca: van anyagi szükséglete, de nincs anyagi ellenértéke, nem vásárolható, nem áru. Abban van a hi­ ba, hogy elfeledtük, noha épp megfogal­ maztuk nemzetközi egyezményekben, ki­ fejtettük alkotmányos alapjogokban és sza­ badságokban: szabad a kutatás, a tanítás, és szabad a művelődés, a tanulás! Feltétele­ it, rendjét, szabályait, szükségleteit és lehe­ tőségeit, az arra való alkalmasságot egye­ hatodik oldal dül a tudomány művelői dönthetik el, mert csak ők szereztek arra a szellemi értékek rendjén jogosultságot. Az oktatók döntései erkölcsi tartalmú, mert hivatásrendi dönté­ sek. Nem írhatók elő, mert szabad dönté­ sek. Munkájuknak a társadalom eszközeiből va­ ló ellentételezése mérlegelhető annak átté­ teles társadalmi hasznosságát megítélve közdöntéssel, politikai döntéssel, de ez az anyagi támogatás nem szolgálhat eszközül a hivatás megrontására, áruvá tételére, korrumpálására. A tanulók döntései pedig - adottságaiktól függőn - a hivatás és élet­ pálya megválasztásának szabadsága körébe esnek, ugyancsak nem írhatók elő, és hely­ telen azokat anyagi eszközökkel, létszám­ korlátozással, tartalmi előírásokkal befo­ lyásolni. Igazodnia kell a közösségnek az egyének igényeihez, nem jogos előírni azo­ kat. Csak az az intézmény egyetem, amely megfelel ezen alapértékeknek. Ahol tudó­ sok szabad döntései határoznak egy-egy kutatás, egy-egy szaktudomány, egy-egy intézménybe több színnel tömörült közös­ ség működéséről. De többet mondok: csak az az intézmény iskola, ahol tanító-, tanár egyéniségek adják át legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint a műveltséget, ítél­ nek arról, mennyire felel meg tanítványuk azon műveltségi foknak, amit el kíván ér­ ni. A tanításban az iskola is autonóm. A kö­ zösségnek van ugyan joga igényt támaszta­ ni arra, hogy oda bekerült növekvő, neve­ lődő tagjai kívánt alapvető műveltséggel lépjenek onnét ki a közéletbe, hogy tanul­ mányaik befejezése után megfelelhessenek a tájékozódás, mérlegelés, ítéletalkotás, a közös célok meghatározása demokratikus jogállamban elengedhetetlen feladatainak, ám a cél elérésében önálló, oktatási szabad­ sággal rendelkező az oktató, aki a tudás és műveltség átadására hivatással vállalko­ zott. A középkor hajnalán, az első egyetemek alapításakor, a társadalom átérezte ennek komolyságát. Egyetemet a közösséget ha­ talommal képviselő legfelsőbb vezető, pá­ pa, császár, majd szuverén király alapítha­ tott. Az alapításnak feltétele volt az anya­ gi alapok biztos megteremtése, hogy a to­ vábbiakban a tudós testület ne függjön a gazdagok és hatalmasok jóindulatától: eze­ ket az alapítványi vagyonokat egészen a legújabb időkig tiszteletben tartották a po­ litikai változások. Anyagi függetlenség a szuverén tudós döntések egyik előfeltétele, s az esetleges további anyagi juttatást csak a tudomány hivatalos művelése iránti elkö­ telezettség, de nem annak tartalmi megha­ tározása ellentételezhette. Világszerte tapasztaljuk máris, mióta letér­ tünk ezen elvek útjáról, mióta nem a tudo­ mány, hanem a politika szolgálatába kíván­ juk állítani az iskolákat, hogy az eredmé­ nyek baljósak. Meg akarták határozni hiva­ talból, hivatalban, hogyan kell írni, olvasni, számolni tanítani: ennek hatására egyre több gyerek kerül ki az alapfokú oktatás­ ból úgy, hogy se írni, se olvasni, se számol­ ni nem tud. Hiába színesek a könyvei, hiá­ ba kidolgozottak a kötelező módszerek, az új kényszerrend elmarad hatékonyságban akár az egy teremben több osztályt tanító egy szem falusi tanító bácsi (vagy néni) eredményei mögött. Hiába határozzuk meg remek (és méregdrága) tervek soroza­ taiban az oktatandó és elérendő általános műveltség tartalmát és elsajátításának lé­ pésről lépésre előírt módszereit: a főiskola tanárai tapasztalják, hogy nem általánosab­ bá tették, hanem felszámolták azt az általá­ nos műveltséget, ami hajdan az érettnek nyilvánított embert jellemezte. Most az utolsó lépcső következik: a felső­ oktatás, és annak intézményesített várai, a tudományegyetemek tönkretétele. Hogy ha aztán megszűnik a szabadsággal elérhető műveltség, tudás, akkor kiléphes­ sen a piacra a tőkeerős vállalkozó, alkal­ mazottjává téve az oktatót, és maga nye­ reségére kínálhassa, áruként, az életpá­ lyákra szükséges tudást. Jelszava: túl drá­ ga a régi rendszerű, a szellemi értékeket szolgáltató oktatás, tudományművelés! Majd ő megmutatja, hogy nem csak keve­ sebb ráfordítással hozza létre az „output”-ot, de még jelentős profitot is irányít a saját (és az őt elvtelenül kiszolgáló hiva­ talnokok) zsebébe. Mi, akik még megtanultuk az egyszer­ egyet, talán megértjük, hogy kisebb összeg­ ből, ha még meg is csapolják, nem több fog jutni az oktatás forrásaira, annak bár nem elsődleges, de elengedhetetlen anyagi elő­ feltételeire, hanem kevesebb. Még pedig, ahogy a piaci szereplők nyereségvágyát �ismerjük, jóval kevesebb! Ez a cél? Ezt szeretnők elérni? Sorozatban tapasztaljuk, ahogyan gazdasági menedzserek kezdik eldönteni, melyik folyóiratra van szükség, milyen tárgyak tanítása indokolt, hány hallgatót lehet azokhoz hozzáengedni, mint romolnak munkafeltételeink, hogyan romlik a felsőoktatás hatékonysága. A romlási folyamatot pedig visszahárítják ránk, professzorokra, mondván, hiányzik belőlünk az üzleti szellem, elmaradtunk a fejlődő, globális méretű piacgazdaság igé­ nyeitől, ki kell hát venni kezünkből az Al­ kotmány szerint kizárólag minket illető döntéseket! Az első magyar felsőoktatási törvény, az 1993. évi, a felsőoktatás, illetve a tudo­ mány autonómiájának esetleges sérelmét közvetlen az Alkotmány alapján panaszolhatóvá tette az Alkotmánybíróság előtt. Ez megszűnt, csak bírói utunk lenne sérel­ meink orvoslására. A Felsőoktatási törvényből azonban ki­ maradt az Alkotmány 70./G § olyan elem­ zése, kifejtése, amely törvényben hatá­ rozná meg és biztosítaná az egyes tudós, a szaktudomány művelőinek összessége, az egy intézményben megjelenő szaktu­ dós-közösség (kar, intézet), valamint az egy intézményben integrált tudósok öszszessége (egyetemi testületek) elvonha­ tatlan, alkotmányon nyugvó, kizárólagos döntési jogosultságainak körét, a tudo­ mányos kérdésnek, értékelésnek minősü­ lő ügyek körét. Mulasztási alkotmányel­ lenesség áll fenn e vonatkozásban, folya­ matosan. Mióta az Alkotmánybíróság ha­ tásköre az autonómia sérelme esetére megszűnt, csupán írott malaszt az Alkot­ mány tudomány és művelődés szabadsá­ gára vonatkozó tétele, hisz törvényi ki­ fejtés híján bírói út nem áll rendelkezé­ sünkre szabadságaink védelmében. A bíróság ugyanis a törvény alapján dönt, nem az Alkotmány alapján. Mi lesz a vár­ ható, előre látható eredmény? Kitermelő­ dik az igény a valódi műveltség, megalapo­ zott tudás iránt, amit a lerontott, bürokra­ tizált, gazdasági szempontok szerint alakí­ tott köz- és felsőoktatás nem fog nyújtani. A piac aztán kielégíti az igényt azok szá­ mára, megkülönböztetés nélkül, akik meg tudják fizetni. (Azok lesznek az alkalma­ sok, a tehetségesek helyett a tehetősök.) A művelődésre fordított társadalmi eszkö­ zök jelentős része pedig e nem túl távoli jö­ vőben nyereséggé, haszonná alakul, a sza­ bad piac törvényei szerint, az árút kínáló tőkések hasznára. A globális piacgazdaság szép új világában. Hogy ez mégse így legyen, rajtunk, ke­ resztény jogászokon, hivatástudatunkon, alkotmányos érzékünkön is múlik! Erezzé­ tek át a feladat fontosságát, pályára készü­ lő fiatal kollégáim! Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Az Országos Tudományos Diákköri Tanács 2007 tavaszára hirdette meg soron következő konferenciáit, az Állam- és Jogtudományi Szekció ülései ezúttal Balatonfüreden, április 24-26. között kerülnek megrendezésre. A XXVIII. OTDK szervezési feladatait idén a Károli Gáspár Református Egyetem látja el. A formai és nevezési feltételek teljesítése után Karunk a következő szerzőket indítja ebben az évben: L Adám Zsófia (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Szívós Mária) 2. Barna Károly (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Busch Béla) 3. Barzsó Dávid (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lonmici Zoltán) 4. Béldi Zsuzsa (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Tattay Levente) 5. Berényi Hajnalka (Munkajog, Konzulens: Dr. Radnay József) 6. Berkes Lilla (Közigazgatási Jog, Konzulens: Dr. Wetzel Tamás) 7. Bezzegh Katalin (Nemzetközi Jog, Konzulens: Dr. Kussbach Erich) 8. Boronkay Miklós (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 9. Fülöp Natasa Katalin (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Molnár Gábor) 10. Galambos Péter (Közjog, Konzulens: Dr. Patyi Gergely) 11. Gazsó Balázs László (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lomnici Zoltán) 12. Hantosi István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Murányi László) 13. Leposa Martina Réka (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 14. Lukonics Eszter (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 15. Nagy Gusztáv (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Kilényi Géza) 16. Nánay János András (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 17. Navratyil Zoltán (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor) 18. Olvasó Réka (Nemzetközi Magánjog, Konzulens: Dr. Szabó Sarolta) 19. Prancz Balázs (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Vókó György) 20. Pünkösty András (Európai Jog, Konzulens: Dr. Szabó Álarcéi) 21. Radványi Anna (Római Jog, Konzulens: Dr. El Beheiri Nadja) 22. Sabjanics István (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Hajas Barnabás) 23. Serák István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Landi Balázs) 24. Siroki Krisztina (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Márta) 25. Szecskó Karola (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Mártp 26. Tóth Áron László, dolgozat I. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) 27. Tóth Áron László, dolgozat II. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) 28. Varga László (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) A háromnapos, várhatóan színvonalas rendezvényen az elmúlt évek tapasztalatai alapján min­ dig jó hangulat uralkodik, ez nem véletlen, hiszen azon kevés események egyike, amelyen az ország összes jogi egyetemének hallgatói találkozhatnak, tapasztalatokat cserélhetnek, össze­ mérhetik erejüket. A kötetlen, esti beszélgetések mindig maradandó élményeket nyújtanak a több száz fiatalnak, az idei balatonparti találkozó is jeles eseménynek ígérkezik. Egyetemünk megítélésében is igen fontos szerepet játszik ez a verseny, a jogi karok összeha­ sonlítását végző különböző újságokban megjelenő írások mindig külön foglalkoznak az OTDKn elért eredmények összevetésével. Ezért is fontos lenne, hogy Karunk valamennyi szekcióban indítson dolgozatot, tehetséges, rátermett hallgatóink ne csak néhány szekción belül versenyez­ zenek (adott esetben egymással is). Mi idén az összes kiosztható helyezésért és különdíjért eleve nem is szállunk versenybe, hiszen a kiírás szerint 20 szekcióba lehetett pályázni, azonban Egyetemünkről csak a vastagon szedett témakörökben érkeztek jelentkezők: Agrárjog; Alkotmányjog; Büntető (anyagi) jog; Bünte­ tő eljárásjog; Egyházjog-kánonjog; Európai jog; Jog- és állambölcselet; Jogtörténet; Jogi infor­ matika, statisztika és demográfia; Kereskedelmi jog; Környezetvédelmi jog; Közigazgatási jog; Kriminalisztika; Kriminológia; Munka- és szociális jog; Nemzetközi jog; Pénzügyi jog; Polgári (anyagi) jog; Polgári eljárásjog; Római jog. Aíint látható, olyan tanszékek sem indítottak dolgozatokat, ahol komoly kutatási tevékenység folyik, rengeteg szakdolgozat, évfolyamdolgozat készül a meghirdetett témákban. Sajnos nem vesszük elég komolyan ezt a versenyt, pedig igen nagy jelentősége van mind az adott hallgató tudományos elismertsége, fejlődése, előmenetele szempontjából, mind pedig Egyetemünk meg­ ítélésében - a magas szintű képzéshez társulnia kell azt bizonyító eredményeknek is. Hitelte­ lenné válhatnak azon tanszékek, ahonnan nem, vagy csak egy-két dolgozatot küldenek egyes nagy, különös figyelemmel kísért szekciókba. A maximum 100.000 karakter terjedelmű művek színvonala mellett fontos, hogy a résztvevők szóban, határozott fellépésük és felkészültségük révén is meg tudják győzni a zsűritagokat munkájuk kiválóságáról. Aki kedvet és képességet érez arra, hogy induljon a XXIX., 2009-es OTDK-n, az egyik, rendszeresen és igény szerint megrendezett tanszéki diákköri konferenci­ án mutassa be a dolgozatát, vagy a 2008 őszén, illetve 2009 tavaszán megrendezésre kerülő Ka­ ri TDK-n. Erre mindenképp az abszolutóriuma megszerzésének időpontja előtt kerüljön sor, hi­ szen ez a nevezés egyik feltétele. (A negyedévesek előtt tehát még nyitva áll a lehetőség, diplo­ másként is szerepelhetnek az országos versenyen, ha a házi konferenciák valamelyikén javasol­ ták a még hallgatóként bemutatott dolgozatát.) Bővebb információkat a www.otdt.hu illetve a www.jak.ppke.hu/hallg/index.html oldalakon találhat, aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - e konferencián bizonyítva tehetségét, és egyben öregbítve Egyetemünk jó hírét! Pogácsás Anett kari TDK titkár hetedik oldal �Csináld magad! Tippek szakmai gyakorlatra A kötelező szakmai gyakorlattal nem iga­ zán foglalkozik a Zöldkönyv és az időtarta­ mán kívül (6-12 hét), sokkal többet nem is tudunk róla. Gondoltam, összegyűjtött in­ formációimat most megosztom veletek, hogy ne kerüljetek más neves egyetem di­ ákjainál hátrányosabb helyzetbe. A gyakszi célja eredetileg, a jogászi gyakorla­ tiasság kifejlesztése volt. Ahhoz, hogy mindez a legkisebb kockázattal történjék, nagy tekin­ télyű jogtudósaink kidolgozták a szakmai gya­ korlat rendszerét. Kötelezőségét a jelenleg ha­ tályos 54/2000 Korm. Rendelet rögzíti: „Ren­ delet a jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak kiépítési követelményeiről” Egye­ bek közt ilyen szép többes birtokos szerkezet­ tel bíró mondatok megfogalmazását is el kell sajátítanunk. A legnagyobb sikerrel ezt az Al­ kotmánybíróságon tehetjük meg. Az AB-ra menni szakmai gyakorlatra nagyon jó üzlet. Az indítványírástól kezdve a határozatterve­ zetig mindent megismerhetsz, és szaktekinté­ lyek irányításával tanulhatod meg a jogi fo­ galmazás fortélyait. Egy ügyvédi irodában is elsajátítható a híres­ neves jogi gondolkodás. Ismeretségi köröm­ ben ez a legnépszerűbb. Ráadásul itt nagy eséllyel fejlesztheted tájékozódási képessége­ det is, ami az Igazságügy Minisztériumba vagy a Földhivatalba vezető úton komoly megpróbáltatásnak lesz kitéve (ne felejts el jó helyen leszállni a metró-pótló buszról!). Újabb megoldást jelent még az Ügyészség. Szerteágazó szervezete a lehetőségek tárházát tartogatja a büntetőjog iránt érdeklődők szá­ mára. A Katonai Ügyészség (mára már betago­ zódva az ügyészség szervezetébe) bővelkedik érdekességekben egy joghallgató számára; a szigorúbban kezelt ügyektől a börtönlátogatá­ sig, izgalmas lehet. A Kerületi Ügyészségek előnye, hogy viszonylag nagy számú gyakorno­ kot képesek befogadni, ezért valószínűleg ne­ ked is tudnak helyet biztosítani. Ugyanakkor ott tényleg közel kerülhetsz a valós élet aprócseprő ügyeihez. A bírók privilégiuma - a nyári szünet: július kö­ zepétől augusztus 20-ig - nekünk is korlátot je­ lent. Évközben azonban szívesen fogadnak gyakornokokat a vidéki és a fővárosi bíróságok egyaránt. Számíthatsz egy kis fogalmazói mun­ kára, és ha szerencséd van, még ítéletírásra is sor kerülhet. Ha nem vagy az a mázlista típus, akkor is hasznos: legalább megtapasztalod, me­ lyik a tárgyalóterem legkényelmesebb széke. Minden bíróság honlapján található egy tele­ fonszám. Persze nem ilyen egyszerű, de ha elég kitartó vagy, az ötödiknek kapcsolt „kolléganő” minden bizonnyal megadja a megfelelő számot. Aki szeret gyönyörködni a Dunában, 4.00 fe­ lett van az átlaga, ötödéves, szakdogáját ha­ sonló körben követte el, és van 5000 Ft-ja az erkölcsi bizonyítványra, annak ajánlhatom a Külügyminisztériumot. Ha ezeket a csekély­ ségeket teljesítetted, akkor egy pontosan ki­ dolgozott szisztéma alapján, hasznosan töltőd a szakmai gyakorlatod. A gyakorlat elkezdéséhez szükséges egy egy­ szerű adminisztratív aktus. „A szakmai gya­ korlat teljesítését kizárólag a Dékáni Hivatal által kiadott formanyomtatványon lehet iga­ zolni!’ Az időpontokat már a „munkaadód” tölti ki. Van egyetem, ahol a gyakorlatra a tanszékek hir­ detnek meg helyeket, a hallgató meg csak válo­ gat, mint jóllakott medve a vackorban. Minket nem kényeztetnek el ennyire. Meggyőződésem, hogy kizárólag találékonyságunk fejlesztése vé­ gett nem bocsátanak semmilyen információt a rendelkezésünkre. Az illetékesek remélem nem neheztelnek rám, hogy szándékukat meghiúsí­ tottam. Hadd tetőzzem bűnömet! Még néhány hely, amit megostromolhattok: Budapesti Köz­ igazgatási Hivatal, polgármesteri hivatalok, rendőr főkapitányságok, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, közjegyzői irodák, Gazdasági Versenyhivatal, Országgyűlés, adóta­ nácsadó irodák, Munkaügyi Minisztérium, Igaz­ ságügyi és Rendészeti Minisztérium. Horuátth Sarolta Fókuszpontban a Tutori Szervezet Beszélgetés Scharle Zsuzsival és Radich Orsival, a Tutori Szervezet vezetőivel - Jelenlegi formájában a Tutori Szervezet 2004 tavaszán alakult meg. Miért volt szük­ ség az újraszervezésre, és mi a Tutori Szerve­ zet lényege? - A szervezet nem volt igazán kiforrott 2004 előtt, eseti jelleggel működött. 2004 tavaszán Var­ ga Gergő, már végzett hallgatónk toborozta a je­ lentkezőket, hogy egy teljesen új tutori rendszer épüljön ki A gólytáborra már Keller Kata és Ki­ rály Évi vezetésével készültünk Egerben. A mos­ tani szervezet nem csak a gólyatábori programok­ ra korlátozódik, hanem egész éves feladatokat lát el, segítői és szervezői minőségben. A tutori társa­ ság fő feladata, hogy átsegítsük az elsősöket a kezdeti nehézségeken, és megkönnyítsük számuk­ ra az egyetemi életbe való beilleszkedést. - Ha jól tudom, idén is tartotok tagfelvé­ telt. - Igen, ahogy tavaly, idén is sor kerül a tagfel­ vételre. Az új tagokat két szempont alapján vá­ logatjuk ki: vizsgáljuk az egyetemmel és a ta­ nulmányok menetével kapcsolatos ismeretei­ ket, a rátermettségüket, kreativitásukat; továb­ bá azt is, hogy mennyire képesek csapatban dolgozni. nyolcadik oldal - A tutorok munkájának leglátványosabb része a gólyatábor szervezésében való köz­ reműködés. Hogyan készültök fel erre? - A felkészülés első fázisa, hogy az új tutorokkal kiegészülve csapatépítő hétvégére megyünk, hogy megismerjük egymást; így a gólyatábort már összeszokott csapatként tud­ junk szervezni. A következő állomás: a vizsga­ időszak után leutazunk a gólyatábor tervezett helyszínére terepszemlére, hogy az ottani kö­ rülményekhez igazíthassuk a már vázlatosan meglévő programot. Amint megkapjuk a fel­ vett gólyák névsorát, beosztjuk őket csopor­ tokba, és a tutorok személyre szóló levélben ve­ szik fel velük a kapcsolatot. - Hány tagja van a Tutori Szervezetnek? - A létszámunk 30 fő körül mozog, de ebben természeteseji benne vannak a szeptemberi tutorok is. Ok azoknak a gólyáknak nyújta­ nak segítséget,akik valamilyen okból kifolyó­ lag nem tudtak részt venni a gólyatáborban. - Milyen a kapcsolatotok az Egyetemmel és a Hallgatói Ónkormányzattal? - Független szervezetként igyekszünk jó kap­ csolatot ápolni minden szervvel; törekszünk az együttműködésre a hallgatók érdekében. Ki­ emelten jó a kapcsolatunk a Dékáni Hivatallal. - Kiterjed a tutorok tevékenysége a levelezős hallgatókra is? - Igen. Igyekszünk egyre szorosabbra fűzni velük a kapcsolatot. Bár a levelező tagozat a sajátosságai miatt - korosztálybeli különb­ ségek, lazább kötődés az Egyetemhez - más igényekkel rendelkezik, igyekszünk ezek­ hez az igényekhez alakalmazkodni; a jelent­ kezőknek a 2005-ös gólyatáborban már saját tutoruk volt. Azonkívül a beiratkozásnál meghirdetettek szerint, évközben is rendel­ kezésükre állunk. - Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? - Célunk az, hogy megteremtsük a Tutori Szervezet stabil alapjait, és egy jól működő közéleti szervezetet hagyjunk a jövő generá­ cióira. A Pázmány jogi kara fiatal intéz­ mény kiváló adottságokkal, de egyelőre még kevés hallgatói hagyománnyal. Három évvel ezelőtt szinte a nulláról indultunk el. Ez idő alatt igen komoly eredményeket ér­ tünk el; de azzal is tisztában vagyunk, hogy rengeteg munka van még előttünk. Mi, az alapító gárda tagjai már nem leszünk itt, amire a Tutori Szervezet eléri azt a stabil, folyamatos, és integráns működést, amit igazából el szeretnénk érni, de rengeteg ta­ pasztalatot és eredményt adhatunk át a kö­ vetkező tutor-generációknak; gólyák százai­ nak tudunk segíteni az egyetemi élet meg­ kezdésében; és ez az, amiért ezt a hivatást vállaltuk. Balog Zsolt - Pozsgay-Szabó Péter �BUDAPEST — AHOGY ÉN LÁTOM A fogyasztás Reggel, a metró neonos sötétjében még min­ denki félig alszik. Úgy negyed nyolc körül le­ het, próbálom magamról lerázni az álmossá­ got, de a fülledt meleg visszaaltat - még így állva is. A szerelvény fékez, majd monoton módon továbbhalad, ki tudja, hányadszor már. A megállónál emberek tömege száll ki és lázasan siet, jobb esetben tudja is, merre. Nem vesznek tudomást egymásról, ami közös bennük, az csupán az esztelen rohanás. Roha­ nás a munkahelyre, hiszen a pénzt mindenki­ nek meg kell keresnie, hogy azután ugyanolyan,- vagy még nagyobb- gyorsaság­ gal túl is adjon rajta. Ennek ma nem nehéz megtalálni a módját, hiszen ott vannak a „nul­ la százalékos befizetések”, a gyorséttermek és természetesen a plázák, ahol minden egy he­ lyen van. S ha már nagyon elfáradtunk, vá­ sárlásunkat meg is fejelhetjük egy mozival. Leginkább a klasszikus hollywood-i szuper­ produkció illik a képbe, amelyhez természete­ sen egy nagy adag popcorn is dukál. Ha ezt az eltúlzott képet kicsit tovább fejtegetjük, rájövünk, hogy talán nem teljesen haszonta­ lan leporolnunk egy viszonylag újkeletű, mégis elcsépeltnek számító fogalmat, melyet úgy hívunk : globalizáció. Sokan sokfélekép­ pen próbálták már elmagyarázni, mit is jelent. Akadnak köztük gazdasági és szociális oldal­ ról közelítők, de szép számmal vannak olya- nők is, akik szerint nem létezik. Hatásait azonban nem tagadhatjuk le, hiszen napról napra szembesülünk vele, akkor is, ha a pon­ tos meghatározás még várat magára. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy már nehéz megtalálni az „egyedit”, hogy egyre több olyan dolog van, amely a világon mindenütt azonos. Az internetkor beköszöntével az élet felgyorsult, az emberek közötti kommuniká­ ció átértékelődött. De jó ez nekünk? A világ a profittermelés és a fogyasztás bűvöletében él. A mottó: „Megteremteni az igényt valamire, amire eddig nem is gondoltál, hogy ezután már ne tudd nélkülözni” A globalizmus azzal együtt, hogy rengeteg alternatívát kínál, be is szűkíti a lehetőségeket, hiszen eszünkbe sem jut, hogy másképp is lehetne. Miért is kéne, hiszen a technika lassan mindent megold he­ lyettünk. Ugrásszerű fejlődésével egyfajta „túlváro-siasodás” is megindult. Mind többen és többen köl­ töztek és költöznek nagyvárosokba, ami sokuk számára nem váltotta lé a hozzá fűzött remé­ nyeket. Ma azzal is szembesülnünk kell, hogy a kistelepüléseken is „urbanizált” módon élnek, miközben a falu jellegzetességei elenyésznek. Nehéz is megmaradniuk a metropoliszok korá­ ban, hiszen ez a létforma uralkodik minden más elképzelés felett. Rengeteg ember sűrűsödik kis helyen, autók tépnek sztrádákon vagy veszte­ gelnek forgalmi dugókban. Sietnek. Ki tudja, hová... Csak egy biztos: fogyasztanak. Nincs ez másképp Budapesten sem: egymást érő jár­ művek, szmog és zaj. És ez még nem minden: gondoljunk bele, milyen mértékben változott az emberek szórakozási kultúrája száz évvel ezelőtthöz képest: A teadélutánokat felváltotta fást food éttermekben való „ücsörgés”, a Nor­ mafához tett sétát a pláza-látogatás, a beszélge­ téseket pedig a számítógépes játék-partyk. Egy mai (átlag) gyerek iskola után rögtön a bevásár­ lóközpontok egyikébe rohan, ott találkozik a ba­ rátaival, ott él társasági életet. Igaz, ez így na­ gyon kényelmes, mindent el lehet intézni gyor­ san és egyszerűen. Nem véleden, hogy a „szóra­ koztató központok” mindig tömve vannak. És miközben a magyar háztartások többsége súlyo­ san eladósodott, az emberek hitelt hitelre hal­ moznak, hogy megszerezzenek minden újdon­ ságot, ami csak megjelenik a piacon. A vásárlás láza nem múlik el egykönynyen. Hiszen fogyasztani kell! Mindeközben az ut­ cán sétálva minden négyzetméteren szórólap­ okba és kérő szavakba ütközünk. Szinte ab­ szurd a gondolat: „megszoktam”. Az aluljáró­ ba lépve pedig: hajléktalanok látványa. És ők? Igen, ők is fogyasztanak. Amíg van mit... Borbás Dorottya A gyülekezési jog problémái Időtálló alkotmányok csak „for­ radalmi” helyzetekben keletkez­ nek, alkotmányos alapjogokról Ö jobbára forrongo időkben Inek az emberek. Az elmúlt ősz eseményei ugyancsak alkal­ masak arra, hogy egy fontos problémáról, a gyülekezés sza­ badságáról es annak törvényi sza­ bályozásáról elgondolkodjunk egy kicsit. Demonstrálás, tiltakozás, felvonu­ lás, szimpátiatüntetés. Egy-egy al­ kalom arra, hogy emberek gyűlje­ nek össze az utcákon, vagy közte­ reken, és puszta tömegükkel fe­ nyegetően, vagy’ sem, de kiálljanák valami mellet, vagy ellen. Könnyen belátható, hogy’’ ezek a megmozdulások komoly közrend­ védelmi problémákat szülhetnek, mint láttuk azt az őszi események kapcsán. De még egy-egy ilyen szélsőséges helyzetben sem szabad elfelej­ teni, hogy a gyülekező a véleménynyilvánítás egyik formája, és mint ilyen, alkotmányban is szereplő joga az állampolgároknak. Igv a tiltakozás békés formáit a rendőrségnek nem zsigerbol feloszlatni kellene, hanem biztosítania, hogy’ tüntetők és rendzavarok ne keveredhessenek össze. A ma Magyarországon hatályos gyülekezésről szóló törvény (1989. évi III. törvény) a rendszerváltozás idejében készült. Az akkor szándékosan tágan megfogalmazott törvény sokban járult hozzá a békés átmenethez. Az azóta eltelt tizenhét évben jellemzően olyan volumenű tömegmegmozdulásokkor, mint Nagy' Imre és mártírtársai újratemetése, vagy az erősen megkérdője­ lezhető legalitásé taxisblokád esetén került alkalmazásra. A tavaly őszi ag­ resszív események azonban felvetik a törvény felülvizsgálatának kérdését. A rendszerváltozás óta a rendőrség által szorgalmazott módosítások jel­ lemzően szigorítanák egy tömegrendezvény megtartásának lehetősége­ it. Hosszabb bejelentési időt, pontosabban meghatározott befejezést kí­ vánnának. Az Országgyűlés azonban nem foglalkozott javaslataikkal, nem módosította a ’89-es törvényt. A szeptemberi-októberi agresszív állapotokhoz és az állandósult Kos­ suth téri tüntetéshez hasonló események kialakulásának megelőzésére a Fővárosi Közgyűlés rendeletben szigorította, nevezetesen engedélyké­ réshez kötötte a színpadállítást, hangosítás szerelését. Ezzel csupán egyetlen probléma volt, amit jobb helyeken minden elsőéves joghallga­ tónak megtanítanak, nevezetesen, hogy a kibocsátott jogszabálynak il­ leszkednie kell a jogszabályi hierarchiába, illetve, hogy amit egyszer már törvényben szabályozták, azt nem lehet alacsonyabb szintű jogsza­ bállyal módosítani, így nem csoda, hogy az Alkotmánybíróság játszi könnyedséggel semmisítette meg az ominózus rendeletet. Ezt? vélemé­ nyem szerint, hivatalból kellett volna tudnia a közgyűlés tagjainak. (Itt emlékeztetnék arra, hogy a becsület napi rendezvényen összesereglő engedély nélküli hangosítást használó szélső jobb oldali megemlékezőket nem oszlatta fel a rendőrség, holott akkor még hatályos volt a Köz­ gyűlés fent említett határozata.) . , . Bár konkrét módosítást egyelőre nem jelent, mégis érdemes a Gönczöl Bizottság közelmúltban megjelent jelentésének javaslatait megismerni. Álláspontjuk szerint szükségtelen egy esetleges szigorítás, de az eljárá­ si szabályok területén pontosítás szükséges, és nehány helyen a tör­ vénynek egyértelműbben kéne fogalmaznia. Konkrét javaslataik a kö­ vetkezők: ’ - egy rendezvény kezdete és befejezése közötti időtartam legfeljebb egy nap lehet; - a gyűlések bejelentése és megtartása közötti idő hat-nyolc órára rövi­ düljön; - a népképviseleti szervek zavartalan működését súlyosan veszélyezte­ tő gyűlések tilalmát külön is nevesíteni kellene az Országház megha­ tározott körzetében tartandó gyűlésekre vonatkozóan; - a rendőrségi törvénynek az a rendelkezése, amely lehetővé teszi terü­ leteknek a közterület fogalma, így a gyülekezési jog hatálya alóli kivé­ telét, jelenleg nem tartalmazza a gyülekezési jog e korlátozásának pon­ tos indokait és maximális időtartamát, így alkalmas egy alkotmányos jog aránytalan korlátozására; - a tüntetőkkel kapcsolatos eljárások tapasztalatai alapján indokoltnak tűnik a szabálysértési törvény olyan módosítása, amely lehetővé te­ szi a jogszerű rendőrségi intézkedéseknek - köztük a jogellenes gyű­ lések feloszlatásának - ellenszegülőkkel szembeni szabálysértési eljá, rás lefolytatását. . Érdemes továbbá még Halmai Gábor különvéleményét felidézni. Állás­ pontja szerint szükségtelen a bejelentési idő lerövidítése, sokkal inkább célravezető a spontán gyülekezés intézményének bevezetése. Ez az ál­ lampolgárok jogszerű, gyors reagálását tenné lehetővé, mivel a rendőr­ ségnek, ha a rendezvény a bejelentési időt leszámítva jogszerűen zajlik, nem kellene közbeavatkoznia. _ A törvények szövege azonban csak az egyik oldal. Az alkalmazókon épp olyan hangsúly van, mint az alkalmazandó jogszabályokon. Nem elég hat csak az egyikben, hanem szükséges mindkettőben a hibákat megkeresni és kijavítani Fekete Gábor kilencedik oldal �Egy könnycsepp a filmiparért? Gondolatok a legnagyobb dvd-hamisítás ürügyén Lebukott az ország valószínűleg legna­ gyobb DVD hamisítója. A 21 éves szegedi egyetemista 10 ezer jilmet másolt le és adott el. Hír-mag K. Balázs 2005-től két internetes Web­ oldalon folyamatosan hirdetett DVD le­ mezeken filmeket megvételre az eredeti, jogtiszta példányoknál jóval olcsóbban. A filmekért 6-800, a zenei felvételekért 700­ 1000 forintot kért. Kínálata 4 ezer filmből, illetve zenéből állt. A pénzt a megrendelők először egy gyulai, majd egy budapesti postafiók címre továbbították utánvéttel. Az okozott kár megállapítása még folya­ matban van, de előreláthatóan több tízmil­ lió forintot tesz ki, ami azt jelenti, hogy az eddigi legnagyobb DVD hamisítást leplez­ ték le a Békés megyei rendőrök. K. Balázst a Békés M-i Rendőr-főkapitány­ ság pénteken (I. 26.) őrizetbe vette, majd a Békéscsabai Városi Bíróság vasárnap egy hónapra előzetes letartóztatásba helyezte. A hatóságok tájékoztatása szerint a férfi 6 és 8 millió forint közötti összeget kereshe­ tett 2 év alatt az illegális üzleten. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsérté­ se bűntett megalapozott gyanúja miatt eljá­ rást kezdeményezett. Glossza a Hírmaghoz Végre beköszöntött a „rend” korszaka. Kő­ kemény, tömegoszlatásokon edződött ren­ dőrjeink nyakon csípték az évtized bűnöző­ jét. K. Balázs, de hogy a bosszúszomjas tö­ meg rá ne leljen, nevezzük csak „Kovács” Bé-nek, élete legnagyobb hibáját követte el, amikor lelkét e szörnyűség elkövetése érde­ kében, magának az ördögnek adta el. Nehe­ zemre esik kimondani, de... dvd-ket másolt! Gondolatban most egy igen erős hatásszü­ net következik, hogy mindnyájunkban tu­ datosuljanak a hallottak és legyen időnk megemészteni a dolgot. Az országban egye­ düliként, megkárosította a filmipart. A bün­ tetőjogi iskolák kissé anakronisztikus, ant­ ropológiai irányzatának tanait alapul véve, lassan körvonalazódik is előttem a fiatal vádlott arca. Dús, kefeként összenőtt bo­ zontos szemöldök, csapott alacsony hom­ lok, sunyi tekintet; lapos, többszörösen tö­ rött orrcsont; hegyesre reszelt fogakkal te­ li vicsorgó száj. Megborzongok és felmerül bennem a kérdés, vajon hány rendőr-kom­ mandós tette kockára az életét, amikor azon a ködös péntek délutánon behatoltak Balázs, a gyulai rém lakásába, aki épp fél­ álomban, másnaposán vergődött gyűrött ágyán, tankönyvei között. Mosatlan zoknik­ hoz szokott orra valószínűleg fel sem vette tizedik oldal Microsoft Gemini: hamisítás mesterfokon az első tucat könnygáz-gránátot. Aztán megbilincselték, de kizárt, hogy ettől meg­ hatódott volna, hiszen számtalanszor meg­ élte már a vizsgaidőszakok brutalitását. Alapító Atyáink a Nemzet érdekében kemé­ nyen megszorították a diákság nadrágszí­ ját. Tandíj, utazási költségek emelése és most a legújabb: vérdíj a filmletöltőkre. Emlékszem, még megboldogult elté-s kor­ szakomban, a hideg téli hónapokban, a fűtetlen kollégiumban, rántottától és tablettás-bortól elcsigázott szellemünknek egyet­ len felüdülést az ócska amerikai filmek töm­ kelegé nyújtott. Ezen kópiák kevésbé legális úton kerültek hozzánk és még kevésbé legá­ lisan távoztak tőlünk. Mennyibe is kerül egy eredeti DVD? 4­ 6.000 Ft kábé. Persze a hipermarketek pult­ jain olcsóbbakat is találhatunk... Az Ipar glóriás védelmezői egyre gyakrabban hallat­ ják hangjukat, miszerint az illegális letöltés és sokszorosítás következtében évente 4-5 produkcióval kevesebbet tudnak finanszí­ rozni a stúdiók. Gondolom, nem vagyok ve­ le egyedül, ha azt mondom: ilyenkor bizony könnybe-lábad a szemem! Szegény tenge­ rentúli sztárok. Vajon mit érezhetnek e csil­ lagok, amikor rá kell ébredniük, hogy Kará­ csonyra csak azt a fránya Aston Martint és nem az oly áhított Ferrarit tudják megven­ ni, sőt azt is csak részletre. Kiráz a hideg, ha csalódott arcukat magam elé képzelem... és zokognom kell! Visszatérve a brutális kegyetlenséggel meg­ rabolt filmiparra, kizárt dolognak tartom, hogy lelkiismereti kérdést kellene csinálni abból, hogy az amerikai mozi tönkremehet a letöltések miatt. Ennél sokkal hamarabb következne be, hogy a magyar futball-válogatott kijut a világbajnokságra. Ami pedig a franchise-majmoló magyar filmeket illeti Valami Amerika, Csak szex és más semmi, Magyar vándor... -, nem kár értük. Új csillagaink, túlfizetett reklámarcok, akiknek nemhogy felháborodással kellene fogadniuk filmjeik letöltését, hanem köszö­ netét kéne érte mondaniuk azoknak, akik időt és tárhelyet nem kímélve, kíváncsiság­ ból hajlandók megnézni őket. Szó szót követ. Ká Balázs talán hibát köve­ tett el azzal, hogy pénzért adta a DVD-ket, de hát ő is csak egy „szegény” egyetemista. Valamiből meg kell élnie. Ki tudja, talán épp a tandíjra gyűjtögetett, ami, valljuk be: sok­ kal nagyobb rablás! Azt azonban nyugod­ tan hozzátehetjük, hogy legtöbbünk sokkal kevesebbel is beérné, persze az átlag gyors­ büfékben az éhbéren kívül sok jóra nem számíthatunk. Nem ő korunk „Közellenség”-e, nem őt kell megkövezni. Igaz, a nagykutyákat szinte lehetetlen eltalálni. Túl magas a kordon és kár lenne azért a nagy­ szerű épületért. Könnyen és jogosan vádolhatnának azzal, hogy elveszek a részletekben. így jobb lesz, ha az elején kezdem, megragadva a problé­ ma magját. „Az új Lipótmező” lehetne a Kossuth-téri eseményeket feldolgozó pszicho-thriller címe, de még ez is csak a való­ ság ködös mázolmánya! Tetőzzük bátran egy kicsit! Borzasztó, ami az országban történik. A yard kollektíve akkut izületi gyulladásban szenved, hogy csak deréktól lefelé tudják a viperákat használni?! Fölfelé is tudni kéne vele ütni, nem csak a reménytelenségtől ut­ cára özönlő, jobb életre -egyáltalán életrevágyó honfitársaikat. Ha már a filmeknél tartunk, az egyik ked­ vencem a „Közönséges bűnözők” és nem kell hozzá sok fantázia, hogy párhuzamot von­ junk a Kevin Spacey és társai által alakított zseniális gengszterek és a magyar közélet egyes szereplői között. Sőt, továbbmennék! Mindenki figyelmébe ajánlom a „Pétervári banditák” című orosz sorozatot, mely a kele­ ti „nagytestvér” rendszerváltozás utáni ki­ fosztásáról szól. A privatizáció az évszázad legnagyobb dobása volt mindenkinek, aki részt tudott venni a morzsák felcsipegetésében. Péterváron a politikusokat és a szerve­ zett bűnözés nagyjait igazából semmi nem különbözteti meg. Luxusautók, szép házak, szép nők, testőrök és brutális leszámolások. Mindenki korrupt és mindenki függ valaki­ től. Adaptálhatnánk ezt a tündérmesét a Kárpátok berkeibe, alig kellene valamit is át­ írni az amúgy igen sekélyes, de annál inkább valószerű történeten. Ha hírnévre és pénzre vágyó kezdő rendező lennék, bizony lefor­ gatnám a hazai verziót. Alacsony költségve­ téssel letudhatnánk az egészet, színészekre nincs is szükség. Mindenki adja csak magát, attól lesz olyan igazán életszerű. A film címe pedig: Budapesti Banditák! Takács Gergely A cikk teljes változata elolvasható a www.itelet.hu oldalon! �Ségo vs. Sarko Elnökválasztás Franciaországban „Csinos, népszerű, sikeres” - indokolta ne­ kem egy forró nyári délutánon a Gellért-für­ dőben egy dijoni filozófiatanár, miért érde­ mes Ségolcne Royal-ra szavazni. Azóta eltelt több mint fél év, s bár a szocialista elnökjelölt továbbra is csinosabb, mint vetélytársa, Nicolas Sarkozy, népszerűsége és sikeressége már egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Amióta világossá vált, hogy a jobboldali kor­ mánypárt jelöltjeként Nicolas Sarkozy fog in­ dulni, a magyar származású belügyminiszter dinamikusan tör előre: vezeti a népszerűségi listákat, programjával pedig meghatározza a közéleti viták irányát. Míg Sarkozy saját prog­ ramját magyarázza nagy átéléssel, Royal az országot járja, mondván: ő az emberek véle­ ményére kíváncsi - programhirdetését is eltol­ ta ezért február közepére. Royal a nép véle­ ményére épít, s ebből a célból egy önálló inter­ netes honlapot is elindított, ahol mindenki megoszthatja gondolatait, elképzeléseit a szo­ cialista jelölttel. Majdan ebből fog összeállni a program - mondja Royal. O mindezt részvé­ teli demokráciának nevezi, mások inkább öt­ lettelenségnek. Hiszen - mutatnak rá neves baloldali elemzők is - a politika nem a kérdezősködésről, hanem a határozott válaszokról kell, hogy szóljon. És Sarkozy nincs híján a határozottságnak: programjának jelszava a „rupture tranquille” (nyugodt szakítás). Mert hogy szerinte Franciaországban permanens válság van, ezért változásra, mozgásra van szükség. Lassuló gazdaság, növekvő társadal­ mi feszültségek, elhasználódott, korhadt köz­ szolgálati szféra, túlzottan különutas (értsd: Amerika-ellenes és arab-barát) külpolitika sorolják a sarkozysták a gondokat. A megol­ dás pedig sem az utópista baloldaltól, sem a megújulásra képtelen gaulleizmustól nem vár­ ható. Mivel pedig nem titok, hogy Sarkozy az angolszász kultúra csodálója, számára a meg­ felelő válasz az amerikai típusú neokonzervativizmus lenne. Provokatív és merész gondolat. De lehet, hogy célravezető, mert a társadalom tagjai ugyanúgy, mint az értelmiség prominensei érzik, hogy baj van: „más országokban nem lángolnak az autók” - mondja Raymond Boudon szociológus a Le Monde-ban. És tényleg: Franciaországban autókat gyújta­ nak fel, hatalmas a munkanélküliség, bandaés vallási háborúk tartják félelemben a külvá­ rosokat, a palesztin-izraeli konfliktus pedig naponta játszódik újra a párizsi metrókon. A hatalom meg tehetetlenül nézi mindezt. Ezért üzeni Sarkozy: az alapokat kell meg­ változtatni. Azt a hagyományos francia gondolkodást, hogy minden probléma meg­ oldható a miniszteri íróasztal mellől, vagy hogy Franciaországban beszélni sem szabad a kisebbségek létéről, mert hát - hangzik az ideológiai válasz - Franciaországban min­ denki francia, akinek francia az útlevele. Ez a republikánus nyelvezet azonban immár nem csak arra képtelen, hogy a problémá­ kat megoldja, de arra sem képes, hogy meg­ nevezze őket. Arabok vernek feketéket, vagy feketék zsidókat, s a republikanizmus még mindig nem hajlandó észrevenni, hogy az egységes nemzetállam ideálja már rég ne­ vetség tárgya. A valóság nem az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának malasztja, hanem a lángoló autók füstje. Sarkozy az egyetlen jelölt, aki szakítani akar a múlttal, a poros francia intézményekkel és ideákkal, és nevén meri nevezni a problémá- kat. Nyíltan beszél mások és saját származá­ sáról egy olyan országban, ahol ez szentség­ törésnek számít, nyíltan dicsőíti azt a híres amerikai életmódot egy olyan országban, ahol hagyománya van az Amerika- és Izraelellenességnek, ahol Chirac elnök azt nyilatkozhatja a most megjelenő interjúkötetében, hogy zavarja az amerikai dominancia. Sarkozy bátorsága, tabudöntögetése veszé­ lyes vállalkozás, de sikeresnek bizonyul. Például André Glucksman ex-maoista sztár­ filozófust már meggyőzte. Hogy ez elég lesz-e a győzelemhez, meglát­ juk áprilisban. Legalább lesz miről megint beszélgetni a Gellért-fürdőben. Techet Péter Nicolas Sarkozy, a trónkövetelő Azaz Nicolas Paul Stéphane de Nagybocsa. A nem túl franciás név nem véletlen: Sarkozy apja magyar kisnemes volt, aki a kommunizmus elöl Franciaországba került. Ott felesé­ gül vett egy görög zsidó nőt, és ebből a vegyes házasságból született Sarkozy. Idegen szár­ mazása bal- és jobboldalon egyaránt céltábla: a szélsőjobboldal zsidósága (és nyílt zsidóba­ rátsága) miatt támadja, a szélsőbaloldal viszont azt veti szemére, hogy bevándorlók gyer­ mekeként miért akar keményebben fellépni a bevándorlók ellen. Egy ismert francia-afri­ kai rapper klippet is készített, amelyben azt kérdi a bevándorlást szigorítani akaró belügyértől, hogy „Nicolas Sarkozy, pourquoi tón pére a fűit la Hongrie?” (Sarkozy, miért mene­ kült el az apád Magyarországról?) Sarkozy egyébként nem tartja a kapcsolatot apjával; nagybocsai Sárközy Pál ui. még nagyon fiatalon elhagyta a családját. Nőcsábász bohém hí­ rében álló ember, aki a rendszerváltás óta gyakorta jár haza. Maga Sarkozy ugyan szegény családban nőtt fel, de anyja mindent megtett azért, hogy fia a legjobb iskolákban tanulhasson. Sarkozy igen hamar belép a jobboldali RPR-be, s ’77-től folyamatosan ível fel politikai pályája; hosszú ideig az elegáns párizsi előváros, Neuilly . polgármestere, 1993-től tagja a különböző jobboldali kormányoknak, jelenleg belügymi­ niszter és a jobboldali kormánypárt, az UMP (Unió a Népi Mozgalomért) elnöke. Sokáig Chirac legközvetlenebb hívének számított (még a lányának is udvarolt), de amikor 1995ben az elnökválasztáskor a rivális Balladurt támogatta, majd pedig amikor Chirac pártját, az UMP-t jóformán kiszervezte az államfő mögül, igencsak megromlott a kapcsolatuk. Olyannyira, hogy Chirac nem is hajlandó nyíltan támogatni a trónkövetelőt. Sarkozy dinamikus ember hírében áll. Sokat sportol, több órát fut minden nap, csak ás­ ványvizet iszik és sohasem fekszik le túl későn. Hatalmas munkabírású, szorgalmú, de akaratos és makacs ember. Megosztó személyiség, akiért rajonganak hívei és akit gyűlöl­ nek ellenfelei. Sokan a francia politika Orbán Viktorénak tartják, és valóban: a két politi­ kusnak számos hasonló tulajdonsága van. , Idén Sarkozy élete legfontosabb csatája előtt áll. Akár győz, akár nem, csak magának kö­ szönheti a végeredményt. Ilyen ember ő. tizenegyedik oldal �zmiIM JÁITI1 „Úgy akarok élni mint az egyszerű emberek, azt akarom csinálni amit az egyszerű emberek, együtt akarok hálni egyszerű emberekkel, egyszerű emberekkel mint Te!” Mi mást mondhattam volna? „Meglátom mit tehetek Érted.” Pedig Jarvis Cocker nem egyszerű ember. Igaz, Sheffield egyik külvárosában nőtt fel, azonban nem osztotta az átlag angol munkásosztálybeli gyerekek sorsát. Már csak azért sem, mert mi­ előtt leérettségizett volna, már esélyt kapott kis csapata, a Pulp, hogy felvegyen pár számot John Peelnek a BBC Rádió 1-nál. Jó pár zenész­ csere és album juttatja el őket az 1995-ös „Different Class” c. korong felvételéhez. Ettől a ponttól az együttes kitörölhetetlen lesz az an­ gol zenetörténelemből, Jarvis pedig ikonná avanzsál. Mi az amitől ez a dalcsokor mester­ mű? Pont az ami miatt a Magyar közönség át­ siklott felette. Pedig mennyire igazak lennének ránk is ezek a szövegek! Ez kérem, maga a kis­ betűs valóság. Az átlagembert lenézik, eltipor­ ják, átgyalogolnak rajta. A szerelem pedig nem elvont tündérvilág, hanem szerencsétlen, gör­ csös, kicsit nevetséges kis valami. Ezt pedig ke­ gyetlenül, frappánsan és főleg a legfanyarabb humorral írja meg szövegeiben. A fenti idézet leghíresebb számukból, a „Common People”-ből származik. A szám ma­ ga is dallamos, kiegészítve pedig Jarvis eltéveszthetetlen mély hangjával és modoros szinte-már-beszélős énekstílusával, igazi klaszszikus. De nem ez az egyetlen szám amiért ér­ demes leporolni ezt az albumot. Rögtön az első számmal („Mis-shapes”) együtt fog dobolni a tizenkettedik oldal lábunk, fejünk pedig bólogatni fog a szövegre: „Akarjuk a Ti házaitokat, az életeteket, azokat a dolgokat amiket nem engedtek meg nekünk; de nem bombákat, fegyvereket fogunk hasz­ nálni, hogy elvegyük, hanem azt amiből ne­ künk több van: az eszünkből”! Sok más gyöngyszemmel is teli van az album: A keserűen nevetséges „Disco 2000”, a nagy hőbörgést csapó „Sorted Fór E’s & Wizz” és a kicsit klausztrofóbiás és nagyon elkeseredett „EE.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.VE!’. Kérdez­ hetnénk, hogy ha a szöveg mellett még maguk a számok is ennyire dallamosak és slágeresek, mi­ ért is nem ismerik többen Magyarországon a Pulp-ot. Nos el lehetne intézni azzal a szarkasz­ tikus megjegyzéssel, hogy mikor is volt nagykö­ zönség az igényesebb, kevésbé mainstream zené­ re kiváncsi? Kár, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. A Pulppal minden rendben lenne. Csak Angol. Nagyon Angol Abba a Nagy Britpop Tri­ umvirátusba tartozik, ahova az Oasis és a Blur. És legyünk őszinték: Oasisból sem tudunk sokat hallgatni egyszerre. Van ugyanis ebben a stílus­ ban egyfajta elkínzott, elfáradt hangnem, ami, ha végtelen lejátszásra rakjuk a magnót, bizony, bizony, megfekszi a gyomrunkat. Mégis van re­ mény, ugyanis az új CD-n, ami pár hónapja jött ki már sokkal kevésbé érezni ezt. Mert mi is tör­ tént itt tulajdonképpen? Egy első látásra szük­ ségtelen húzás: az, hogy Mr. Cocker fogta magát és ki­ vált az együttesből Megjegyzendő: ab­ ból az együttesből, ami egyedül róla szólt eddig is. Tudta ezt ám ő is, és nem ő lenne Jarvis Cocker, ha nem előzte volna meg a fintorgó közönséget azzal, hogy az egész album pont erre van kihegyezve: „Ez vagyok ÉN, az az ami hozzáadás nélkül az, ami ÉN va­ gyok! Ezek az EN befolyásaim, ez az ÉN hangzásom... Ugye hogy jobb??” Jobb. Hogy klasszikus lesz-e belőle, nem lehet tudni, de hatá­ rozottan működik rajta avégtelen lejátszás funk­ ció. Kapásból az első szám az a fajta, ami bele­ mászik a fejedbe, és legszívesebben együtt éne­ kelnél vele hangosan az utcán. Érdekes egyveleg ez a CD: Egy-két számot kivéve ugyanis egysé­ gesen kellemes, nyugisabb tempójú, de a felhasz­ nált hangzásban már széles a spektrum. A „Black Magic”-en kongó, de imádnivaló beleélés­ sel, recsegő hanggal énekel hősünk, míg a „Quantum Theory ”-n már lágy beletörődéssel A szövegek is extrém hangulatingadozásról adnak tanúbizonyságot: Azt az érzést, hogy „a rádió kedvenc dalomat játssza, kinn süt a nap, a földön egyébként kitört a világbéke és igen: Kedvesem visszajön hozzám” („Baby’s Corning Back”) egy szám választja el a „From A to I”-tól, ahol a szer­ ző úgy vélekedik „Ugyanúgy ahogy a Római Bi­ rodalom elbukott elmondhatom Neked, mi is ugyanarra haladunk (...) Gonoszság közeledik, nem tudom honnan, de ha magadba nézel, talán találsz ott valamit”. Nem is beszélve a rejtett számról melynek szövegét (és különösen a ref­ rénjét) bármelyik mai aktuálpolitikai kritikus megirigyelhetné. Elmondhatjuk tehát: egy sok­ kal hallgathatóbb, átgondoltabb korongot kap­ tunk, ami viszont ennek ellenére nem különbözik annyira a Pulp munkájától, hogy indokolta vol­ na a kiválást. Inkább csak Cocker szívét nyugtat­ hatta meg, hogy végre tényleg csak érte veszik meg az albumot, hisz nevesítetlen zenészekkel is tudja hozni azt a formát ami: Egy hamisítatlan nagyon Angol, nagyon nem Egyszerű Ember. Barát Zsófia �Feldolgozás Filmkritika: A mások élete Aufarbeitung (feldolgozás) - a német politi­ kai, kulturális és tudományos közélet kulcs­ szava, immár 60 éve. Goethe, Kant és Wagner népe mindenkor ér­ tett ahhoz, hogy a mélységekbe lásson, hogy alámerüljön. Alig az angolok világbirodalmi álmaikkal szelték a habokat vagy a franciák az élet fodrozódásain pipiskedtek, a németek mindig az egészet akarták megfogni, megra­ gadni, megérteni. Hevenyészett bizonyítékul hasonlítsuk egyszer össze pusztán az oldal­ számok mennyisége alapján a német és a francia filozófia termését. A németek a mélységes fájdalmak, érzések népe - szükségszerű volt hát, hogy a XX. század mindkét szörnyűséges diktatúrájá­ nak terhe vállaikra hulljék. A franciák elkenték volna tetteiket, az oro­ szok csakazértis dicsőítették volna önmagu­ kat, az amerikaiak pedig fel sem fogták vol­ na a történelem nagy kérdéseinek súlyát. A németek szenvedései és a németek által oko­ zott szenvedések viszont elgondolkodást, önvizsgálatot, kölcsönös megértést eredmé­ nyeztek. Az 1945 utáni fizikai és lelki romo­ kon a németség először azt a bizonyos 12 évet kezdte feldolgozni - példamutató, de egyben példa nélküli határozottsággal. Alajd jött 1989, s egy újabb feldolgozandó téma szakadt rájuk. Bár a nyugatnémet baloldal szerint a kettéosztottságot és így az NDK létét is a német­ ség jogos büntetéseként kell felfogni, való­ jában a német nemzet égető sebeit az ilyen franciás könnyedségű és doktriner kijelen­ tésekkel nem lehet sem megérteni, sem be­ gyógyítani. A politika és a jog világa hamar rá is ébredt feladatára, és az egészséges feldolgozást, Emlékezés március 15-ére Utassy József Zúg március Én szemfedőlapod lerántom kelj föl és jáij, Petőfi Sándor! Zúg március, záporos fény ver, suhog a zászló tűz a vérben. Hüvelyét veszti, bronga kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy? Holnap a szellem napvilágát Toppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról. Egzisztencializmus Apró momentum a filmből szembenézést, szembesítést segítette: meg­ nyíltak és kutathatóvá váltak a Stasi-akták, kártérítésben részesültek a politikai elítél­ tek és jogi úton próbáltak meg igazságot szolgáltatni. De a téma csak lassan csordo­ gált át a politika íróasztaláról a kultúra vilá­ gába. Aíárpedig valódi feloldozás és feloldás csak onnan várható. Az irodalomtól, a filo­ zófiától, a zenétől, a filmtől. Az NDK történetével közönségfilmként legelőször - még igencsak bugyuta és a né­ metektől egyébként is idegen humorizálgatással - a Good bye, Lenin próbálkozott. Si­ kertelenül, tehetnénk hozzá: a film egy po­ énos, de azért lapos alapötlet poénos, de azért lapos kibontása maradt. Nem igazi né­ met munka. 2006 nyarán mutatták be aztán az új törté­ nelmi drámát, a Das Leben dér anderen-t. E sorok írója ugyan még azon a nyáron Köln­ ben látta a filmet, most mégsem a történe­ tet meséli el, hanem a hatást. A meghatódottság döbbent csendjét, amely a film vé­ gén megülte a mozitermet. Néhány percig. Majd felállva tapsolt a nyugatnémet közön­ ség. Pusztán ennyit elég lenne írni a filmről. Mert végre van egy film, amely nem csak egy történetet akar elmesélni, hanem ha­ tást, reakciót kiváltani. Csendet, könnyet, tapsot. De leginkább: gondolatokat. Arról például, hogy alig 20 évvel ezelőtt Európa közepén egy olyan rendszer létezhetett, amely embereket hallgathatott le, ahol sze­ relmek végződhettek a bizalmatlanság zsák­ utcájában, és ahol sokak számára már csak az öngyilkosság tűnhetett az egyetlen me­ nekülésnek. (A film egyébként külön említi, hogy Aíagyarország volt a listavezető az öngyilkosságok számában.) És erről a rendszerről ma is szemérmesen hallgat a német közvélemény. Berlin utcáit járva az ember például alig akad olyan nyomra, emlékre, amely a kommunizmust idézné, amely emlékezni és emlékeztetni akarna. Ez a film ezt a feladatot vállalta magára. Hogy újra megidézi a megvalósult rettegés korszakát - kiváló színészekkel, jól megírt A Das Leben dér anderen főszereplője egy Stasi-ügynök, akit a neves író, Georg Dreyman lehallgatásával bíznak meg. A mindennapos, monoton csendes figyelés külső szemlélőből lassan az író életének bel­ ső részvevőjévé teszi a Stasi-tisztet. És in­ nen már csak egy lépés az azonosulás: a Stasi-ügynök elkezd először fél-, majd ha­ mis információkat szolgáltatni a megfigyeltről, akit ezáltal többéves börtöntől ment meg végül. A rendszer azonban megsejti az azonosu­ lást, és az ígéretesnek látszó karriert ketté­ törve, a levélfelbontók közé száműzi vissza a megbicsaklott ügynököt, akit az újra­ egyesülés híre is a posta sötét termében ér. A film záró sorain az egykori bátor ügynö­ köt látjuk, aki postásként dolgozik. Mond­ hatnánk: továbbra is. Mert a sötét évtize­ dek apró hőseit nem csak itthon felejtették el megjutalmazni. És ez a film erről is szól. Arról, hogy tud­ juk: nem kellett ugyan együttműködni, le­ hetett nemet is mondani annak a rendszer­ nek, de tudva, hogy sem akkor, sem ké­ sőbb ezért nem jár feltétlenül megbecsülés. Egzisztenciális döntés - egzisztenciális kö­ vetkezményekkel. párbeszédekkel (noha a film legmegrázóbb pillanatai a hallgatáshoz kötődnek) és töké­ letesen megválasztott képi világgal. A Das Leben dér anderen szimfónia a jó emberről és a gonosz rendszerről. A hason­ latot a film után mindenki érteni fogja. Techet Péter Kund Abigél Delila éneke Homokként folyt ki kezemből Mindaz, ami voltál nekem Emléked mint szürke fénykép Holvolt-holnem volt szerelmem Te vagy az ki önmagadtól Loptál, csaltál, fosztottál meg Mindaz ami bennem voltál Általad lett semmi-üreg Nem Te fájsz most! Nem te vagy, Kit bánok, bántok és siratok: Önmagámban aki voltál, Dacos édes-bus kis dolog. tizenharmadik oldal �Bábel Ki veszi át a díjakat? Vannak szerencsések, akik egy csésze jól elké­ szített, kultúránkhoz oly közel álló forralt bor mellett, otthon élvezhetik a kultúránkhoz szintén oly közel álló (!) már-már hagyomá­ nyosnak mondható Valentin (lánykori nevén: Bálint) napi éljünk szeretetben (na és persze drága plüss szívecskék társaságában) - típusú ünnepünket, a teljesen legálisan letöltött S. O. S. Szerelem című új magyar filmklasszikust fogyasztva. És vannak olyanok is, akik hátat fordítva a „konzekvenciáknak”, nem a rózsaillattól és an­ dalító dallamoktól túlcsorduló másfél órára váltanak jegyet, hanem „Na de most komo­ lyan!” felkiáltással beülnek a Bábelre. „És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.[...] És monda az Úr: ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bi­ zony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vi­ gyenek mindent, a mit elgondolnak maguk­ ban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszé­ dét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a vá­ rost” (1 Móz. 11. 9.) Vagyis: Bábel mint „A” történet. Jelenetek vál­ tanak jeleneteket vészes gyorsasággal, sok za­ - varó kép, nem értjük mi történik, időben és térben gyakori ugrándozás, hol spanyolul, hol japánul szólalnak meg (éppen csak az orosz akcentussal beszélő magyar menekült hiány­ zik, hogy teljes legyen a kép). Vagyis: zűrza­ var a köbön. Egyszóval: Bábel, mint „A” film. Ennyiből Bábel. Értjük. De aztán jön az ame­ rikai csavar. Vagyis: az egész világ kontra Egyesült Államok. Ugyanis végig az egyszeri amerikai pár (Cate Blanchett, Brad Pitt) nyo­ morúságosabbnál nyomorúságosabb sorsát követhetjük nyomon. Beléjük „rúg” a mexikói (a nevelőnő aljas módon magával viszi rábí­ zott gyerekeiket a mexikói kultúra ingoványos talajára, ami bizony nem csak tortillával van kikövezve), rájuk tör a marokkói, fegyverrel játszadozó terroristakezdemény, és persze „A japán az oka mindennek!” - felkiáltással a hő­ sies és vészterhes múltnak is emléket állítanak. A film lényegében három történetet mond el különböző idősíkokban, a világ különböző tá­ jain bonyolítva a cselekményt. A házaspár bú­ felejtő marokkói kalandtúrára utazik kiheve­ rendő fiuk elvesztését. Ám pechjükre csöbör­ ből vödörbe jutva az asszonyt a busz ablakán keresztül eltalálja egy „kósza” lövedék. A má­ sodik történetben a sivatag közepén lehetünk szemtanúi a nomád családi körnek: az asszony mos, a férfi előteremti a szükségleteket a gye­ rekek, pedig vigyáznak a nyájra. Puskával. Ha Bradd Pitt el van kenődve még eddig próbáltuk volna összekaparni a tör­ ténet kis mozaikjait, és már- már úgy éreztük, hogy - kis közelítéssel - már sejtjük is a kap­ csolatot, akkor a harmadik szál végképp szertefoszlatja ezen nagyra törő képzelgéseinket: süketnéma, japán tinédzser a pubertáskori problémák kellős közepén. És mellékesen az apját is zaklatja a rendőrség. A Bábel végül is a Mit nem kellett volna ma? típusú film kategóriába sorolható. Az egész helyzet megoldható: mindenki maradjon ott­ hon és nincs puska, nincs turistabusz, nincs ki­ rándulás, nincs baj. És még Brad Pitt is meg­ marad ránctalan állapotában. Sokak szeren­ cséjére. De, ha mindenki otthon marad, ki megy el átvenni azt a sok díjat, amit Alejandro González Inárritu filmje kapott? J Ablonczy Zsuzsanna színház az egesz világ Szeretlek, Faust Pozsgay Zsolt Szeretlek, Faust című darabja immáron több mint tíz éve, kis változtatással ugyan, de színpadon van. A történet Mind­ szenty József hercegprímás, esztergomi érsek életének börtönéveit meséli el, miközben az or­ szágban egymást váltották a különböző világ­ nézetű politikai erők. A történet 1944. december végén kezdődik Sop­ ronkőhidán, nyilas hadifogságban. Egy cellába kerül Mindszenty József bíboros és Jávor Pál, a kor egyik legtehetségesebb színésze. A Pap nyi­ lasellenes fellépése, a Színész pedig zsidó szárma­ zású felesége miatt került börtönbe, mert rásütöt­ ték a nyilasok, hogy zsidóbarát. Á Színésztől a kezdeti időkben ódzkodó Pap számára a legfon­ tosabb a csend és a nyugalom, hogy tudjon imád­ kozni a magyarságért, Mária országáért. A Szí­ nész számára a börtönben eltöltött idő is a szóra­ kozás egyik lehetősége. Jávor Pál ajánlatot tesz Mindszentynek. Végigvezeti a Papot az életén ke­ resztül, mint Mephisto Faustot. Ha a Pap számá­ ra kibírhatatlan az „átélt jövendő élete”, akkor el­ követheti az öngyilkosságot egy marék gyógy­ szerrel, melyet a nyilasok akartak a két főszerep­ lővel lenj'eletni, hogy elkábítsák őket. Elkezdődik tehát kettejük időutazása. Először az 1919-es proletárdiktatúra ideje rajzolódik ki, ahol különböző feslett erkölcsű nők veszik kö­ rül a Papot, tagadván Isten létét. Ezt követi a nyilasuralom időszaka, ahol Szálasi Ferenc sze­ retne egy papírt aláíratni a Pappal, azonban ez nem sikerült neki, mint ahogyan a későbbi ko­ rok vezetőinek sem sikerült hitétől eltávolítani a hitét megszállottan őrző egyházi méltóságot. A mephistói időutazás következő helyszíne a hírhedt Andrássy út 60. szám alatt álló épület. tizennegyedik oldal Haladván az időben folyamatosan jelennek meg a második világháború utáni magyar törté­ nelem vezéralakjai Péter Gábortól kezdve Tildy Zoltánig. Az aktuális korszakok aktuális képvi­ selőit ifj. Jászai László játssza, teljesen hitele­ sen. Rákosi megpróbálja rávenni Mindszentyt, hogy győzze meg a zalaegerszegi polgárokat, hogy szavazzanak rá, cserébe felajánlja a Pap­ nak, hogy visszakapja Esztergomot. A darabban feltűnnek Mindszenty magánélet­ ének fontos személyiségei. Megjelenik gyer­ mekkori szerelme, Anna, Fazekas Andrea ala­ kításában, megjelenik édesanyja, őt Fazekas Zsuzsanna alakítja. A börtönben az édesanya szeme láttára verik félmeztelenül a fiát, Ma­ gyarország hercegprímását. Szerepet kap a darabban még a Tóth Tamás által alakított tit­ kár, Zakar András, aki gyerekkori szerelmé­ hez hasonlóan elárulja a Papot. Zakarral megígértette Mindszenty, hogy a holttestét addig A * Lux Ádám és Kautzky Armand nem hozhatják Magyarországra, amíg az el­ nyomó hatalom az országban van. A következő időpont 1956, amikor a felkelők kiszabadítják Mindszentyt a cellájából. Az orosz invázió után az amerikai nagykövetség­ re menekült, ahol kezdetben szívélyesen fo­ gadták, majd Mindszenthy szerint egyre in­ kább a terhűkre lett. 1971-ben Mindszenty József Rómába ment a pá­ pához, ahol majdnem két hetet töltött el. A Szentatya a bíboros beleegyezése nélkül mon­ datta le az érseki székről. Mindszenty célja to­ vábbra is Esztergom és az, hogy ő maradjon az esztegom-budapesti érsek. A kiállt fizikai meg­ próbáltatások miatt erejét vesztett Mindszenty végül kénytelen elfogadni a pápa döntését. Következő időpont a darab kronológiájában 1991. május 4. A helyszín az esztergomi Bazili­ ka. Ekkor és itt temetik újra Mindszenty Jó­ zsefet. Ebben az időpontban azonban még ál­ lomásoztak szovjet csapatok az országban, te­ hát Zakar András az ígéretét nem tudta telje­ síteni. Lux Ádám remekül játssza a kezdetben kirob­ banó fizikai erőben lévő Mindszenty bíborost, akinek az idő múlásával az energiája csökken ugyan, azonban hitét és belső meggyőződését soha nem vesztette el. A Jávor Pált alakító Kautzky Armand hitelesen játssza az érdekeit mindig előtérbe helyező Színészt. A Szeretlek, Faust tanulságos darab. A kitűnő színészi alakításoknak köszönhetően hiteles ké­ pet kap a néző a XX. századi magyar történe­ lemről. A darabot telt ház előtt játsszák a Szabó Dezső Katakombaszínházban, nem véletlenül. • • Magyar Attila Interjú Lux Adómmal a www.itelet.hu-n ~~] �HÍVŐ SZÓ Boldoggá avatás Budapesten Salkaházi Sára tizenévesen Természetesen a megújult ítéletből sem ma­ radhat ki az Egyházzal, illetve különböző vallási témákkal foglalkozó rovat - lévén új­ ságunk a Katolikus Egyetem kiadványa. Az újrakezdést ez esetben egy korábbi, hívők és magyarságukra büszke emberek számára egyaránt fontos eseményről való, eddig el­ maradt megemlékezés jelenti. Talán késeinek tűnik márciusban egy tavaly őszi történésről beszámolni, ám úgy gondolom, hogy lapunk hasábjain mégis szerepelnie kell. S ha már ez eddig nem történt meg, akkor most éppen itt az ideje pótolni. Az említett jeles esemény Salkaházi Sára budapesti boldoggá avatása. A következőkben magáról a szertartásról, valamint Boldog Salkaházi Sára életéről ol­ vashatunk röviden. Egy boldoggá vagy szentté avatás mindig különleges esemény a Katolikus Egyház éle­ tében. Ilyenkor ugyanis egy-egy hithű és erényes életet élő, sok esetben már megelő­ zően - akár életében is - szentként tisztelt személyt (példaként említhetjük a közel­ múltból calcuttai Teréz Anyát vagy II. János Pál pápát) az Egyház hivatalosan is hívei legnagyobb pártfogói és védelmezői között ismer el; életét, szellemiségét a kereszté­ nyek számára követendő példaként állítja. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazá­ sa szerint: „az egyház támogatja a szentek igaz és hiteles tiszteletét, mert példájukon a krisztushívők épülnek és közbenjárásuk tá­ mogatást jelent számukra” (1186. kán.). A példaképek tehát különösen is fontos sze­ repet töltöttek be és töltenek be ma is Egy­ házunk missziós küldetésében - a keresz­ ténység pedig soha nem is szenvedett hi­ ányt ebből a szempontból. Ebben nekünk magyaroknak sem kell szégyenkeznünk, hi­ szen hazánk számos nagyszerű egyéniséget adott a világnak; elég, ha csak szent királya­ inkra gondolunk. 2006. szeptember 17. nap­ fényes vasárnap délelőttjén arra lehettünk büszkék, hogy e sor tovább bővült. Nem mellékes, hogy olyan valakivel, aki néhány évtizede halt meg csupán. Reménykedhe­ tünk tehát, hogy egyre inkább elembertelenedett világunkban, akár a 21. század gyil­ kos taposómalmában is élhetnek még olya­ nok, akik tudják, mik a valódi értékek, ami­ kért érdemes élni - és meghalni is. Salkaházi Sára. 1899. május 11-én született, Kassán. Tanulmányait szülővárosában vé­ gezte; tanítónői diplomát szerzett. Fiatalon éh át az I. világháborút, illetőleg annak kö­ vetkezményeit. Mindössze egy évig gyako­ rolja tanítói hivatását; a Trianoni békediktá­ tumot követően pályáját elhagyja, a várost azonban nem. Napjai ezt követően sem tel­ nek unalommal: először megtanulja a könyv­ kötészetet, 1919-től pedig újságíróként dolgo­ zik. Aktívan részt vesz a közéletben, majd 1926-ban megjelenik első novelláskötete. Rö­ vid ideig vőlegénye is volt, de szabadsághoz túlságosan hozzászokott természete miatt nem tudta vállalni a vidéki életet. A döntő fordulat 1927-ben következik be éle­ tében: ebben az évben ismerkedik meg a Slachta Margit által néhány évvel korábban alapított Szociális Testvérek Társaságával. 1929-ben jelentkezik a Társaság tagjai közé; egy évvel később leteszi első fogadalmát. Nem sokkal később áthelyezik Komáromba, ahol sok egyéb munka mellett (karitászmunka felügyelése, hitoktatás stb.) Eszterházy Lujzával megalapítja a Katolikus Nőszövetséget, aminek évekig vezetője is. 1934-ben visszahelyezik Kassára, de 1937-ben végleg elhagyja a várost, és Budapestre köl­ tözik azzal a céllal, hogy később innen Brazí­ liába mehessen missziós munkát végezni erre azonban már soha nem kerül sor. Itt, Budapesten szorgalmasan végzi szociális és társadalmi feladatait; 1943 őszén pedig előjárójának engedélyével, és teljes titoktartással felajánlja életét. A zsidóüldözések alatt sokan menekültek meg a Társaság jóvoltából; mint­ egy száz üldözött pedig személyesen az ő se­ gítségének köszönheti az életét. 1944. december 27-én szenvedett vértanúha­ lált: a nyilasok végezték ki a Szabadság-híd közelében, bár ha akarta volna, előzőleg el­ kerülhette volna a letartóztatást. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17. óta tisztelhetjük a boldogok sorában. Teleki Levente Bemutatkozik az egyetemi lelkészség Augusztus elsejével változás történt az egyetemi lelkészség éle­ tében. Várnai Péter atyát plébánosnak nevezték ki, és engem hat évi szentendrei káplánság után Péter atya utódának. Egy négy gyermekes családból származom, 1994-ben, a Piarista Gimnáziumban érettségiztem, majd 2000-ben Esztergomban szenteltek pappá. Diakónusként Rákoskeresztúron szolgáltam, majd papszentelésem után a szentendrei plébániára kerültem. Itt főleg a fiatalokkal kellett foglalkoznom. Gyerekeknek, fiatalok­ nak hittant tanítottam, elsőáldozásra, bérmálkozásra készítet­ tem fel őket, plébániai közösségeket vezettem. Gyerekkorom óta a Regnum Marianum katolikus közösséghez tartozom, ami­ nek szentendrei ágát közös munkával sikerült megerősítenünk. A szentendrei hat év alatt kétszer vállalkoztunk arra, hogy bicik­ livel letekerünk Rómáig, és egyszer Szentendrén, majd Beregszá­ Amikor kineveztek egyetemi lelkésznek, és elkezdtünk beszél­ getni a lelkészség arculatáról, akkor az előzők miatt két dolog fogalmazódott meg: - Fontos heti rendszerességgel tartani a kapcsolatot, hogy tud­ junk egymás problémáiról, örömeiről, gondjairól. - Fontos, hogy legyenek olyan nagy célok, amik megmozgatnak sok fiatalt, és maradandó élményeket adnak az életünkben. Látszik, hogy a célokat csak csapatban lehet megvalósítani. Ezért egy szervezőmunkába fogunk, egy-egy jó közösséget sze­ retnénk kialakítani minden karon, hogy ők legyenek a mozga­ szon előadtuk több mint száz szereplővel az István, a király rockoperát. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a nagy szervezések igen sok embert vonzottak és mozgattak meg. Az egyetemi lelkészség által szervezett programokkal kapcsolatban információkhozjuthatsz a tmmuitelet.hu oldalon! tórugói a szervezéseknek. Figyeld a főbejárat melletti hirdetőtáblát és a lelkészség hii detéscit sárga lapon, hogy egy-egy jó alkalomról le ne maradj! Szűcs Balázs atya . tizenötödik oldal �Horthy Miklós EHAVI IDÉZET Egy egyetem nem lehet kizárólag nemzeti intézmény, még akkor sem, ha fenntartója egy adott nemzet. Szükséges, liogy az európai egyetemeknek közös esz­ ményei legyenek, és kötelezettségeik egymás iránt. Függetleneknek kell lenniük egy' adott ország kormá­ nyától. Ne olyan intézmények legyenek, amelyek hasz­ navehető bürokratákat képeznek, vagy tudósokat, akik külföldi kollégáikat majd felülmúlják; a tudás megőrzé­ sét és az igazság keresését kell szolgálniuk, és azt, hogy az emberek, amennyire képességeikből telik, gyarapod­ janak bölcsességben. Február 9-én volt ötven esztendeje, hogy elhunyt vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója. Sze­ mélyére lapunk online kiadásában emléke­ zünk. Olvasd el Pozsgay-Szabó Péter: Rekviem a kormányzóért című írását a www.itelet.hu oldalon! (Z S. Eliot, amerikai-angol költő, író) ÁLHÍR Paintball beiratkozáshoz A Dékáni Hivatal felkészült a tavaszi vizsgák előtt leckekönyvüket felvenni kívánók roha­ mára: ezentúl a paintball játékszabályai érvé­ nyesülnek a sorszámosztásnál. A beiratkozási időszakban tapasztalt óriási tömeg, egymás letaposása és az ebből követ­ kező levegőtlenség okán a Dékáni Hivatal új megoldással állt elő. A kritikus időszakokban négy méterre a sorszámosztó automata előtt kordont (juj!) emelnének, a hallgatókat öt oszlopban sorakoztatnák fel, és az első em­ berek a kiosztott paintball fegyverekkel lő­ hetnének a képernyőre. Aki eltalálta tanul­ mányi előadóját, megkapja a sorszámot és átadja a játékpuskát a mögötte állónak. Mátéffy Györgyné, a Dékáni Hivatal vezető­ je szerkesztőségünknek elmondta: az intéz-; kedéstől fegyelmezettebb magatartást vár-; nak, valamint a hallgatók játékosan tölthetik; el a sorbanállás meglehetősen hosszú idejét,; hiszen aki még nem került sorra, az oldalt; biztosított nézőtérről drukkolhat évfolyam-; társainak a célba találás sikeréért. A Dékáni Hivatal jelenleg önkénteseket ke-! rés a monitor lövöldözés tartama alatti fo-l lyamatos tisztán tartására. (Munkaruhát! biztosítanak.) A paintballt egyébként Amerikában fejlesz-! tették ki, a ’80-as években ezzel vették rá a I gimnazistákat igazi fegyvereik letételére. így! ha valamelyikük le akarta lőni tanárát vagy di-1 áktársát, nem 9 mm-es pisztolyt, hanem piros! festéket tartalmazó játékfegyvert vásárolt. [ (Szerkesztőségünk tájékoztatja olvasóit, hogy az álhírek minden valóságalapot nélkülöznek.) ] ] „Kitüntető oklevél a Kar kulturális életéért végzett lelkiismeretes munkájáért” Beszélgetés Nyéky Boldizsárral, a Pázmány Szalonfőszerkesztőjével - Meglepett? Mozgásban a zene A zene mozgása, lendülete hogyan jelenik meg a táncban, különösen a latin táncok dinamikájában. Összhang egy zenekarban. Hogyan alakul ki? Egy zenekar felépítése. A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: Dr. HORVÁTH ATTILA egyetemi docens és SZILASI ALEX zongoramvész Az estek időpontjai: 2007. március 21. szerda 18.30 Vendég: Dr. Kisteleki Károly ELTE ÁJK. profi láncos és partnerei 2007. március 28. szerda 18.30 2007. április 18. szerda 18.30 Szilasi Alex zongoramvész Vendég: Egyetemi Kamarazenekar A szalon vendégelt hungaricumokkal lepj Uh meg. Helyszín: PPKE JÁK 11. János Pál pápa terem (Díszterem) 1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan. Szervező: Boldizsár és Tsai, DJB Információ: nyekyb@cltromall.hu, www.pazmanyonllne.hu.www.zeneszalon.hu - Igen, nagyon meglepett, és szó­ hoz sem jutottam, amikor a Ze­ ne és Forradalom gyertyafényes szalonestjén a Pázmány Szalon állandó vendége, Dr. Bandi Gyula dékán úr magához ragadta a szót és a fenti, a címben szereplő so­ rokat tartalmazó oklevelet nyúj­ totta át a számomra. Ekkora megtiszteltetésre egyáltalán nem számítottam, nagyon jól esett, hogy a Kar vezetője elismeréssel adózott három éves tevékenysé­ gemnek. - Ezután még mit tervezel? - Röviden: a közéletet, a kultu­ rális életet ezután is minden év­ ben valami újjal szeretném bőví­ teni. Mostani tervem, hogy egyegy, a társadalmat és a jogászságot is érintő aktuális kérdést, eb­ ben a félévben az egészségügy „reform”-ját elemezzük alkot­ mányossági, munkajogi, beteg­ jogi, bioetikai és egyéb néző­ pontokból. Az előadók, úgy ér­ zem, sok érdekes megközelítés­ sel tágíthatják látókörünket eb­ ben a kérdésben is. A már közéletünk részé­ vé vált Pázmány Szalon 6. félévét „Mozgás­ ban a zene” mottóval kezdjük. Március 21én táncosok mutatják be a zene és tánc kapcsolatát, különös tekintettel a latin tán­ cokra, március 28-án a zene „szólóban”, Szilasi Alex-szel, április 18-án pedig a zene „összhangban”, az Egyetemi Kamarazene­ kar mutatkozik be, amelynek tagjai már évek óta csiszolódnak össze egyetemünkön. Márciusban és áprilisban Ablonczy Zsu­ zsanna a Pázmány Vetítő filmklubban két igen izgalmas filmet vetít. Áprilisban ter­ vezzük megtartani immáron másodszor a Fiatal Jogászok Tudományos Talákozóját, me­ lyen már végzett hallgatóink mutatják be, mire is lehet jutni akár néhány évvel a dip­ loma megszerzése után, és a Diplomácia és Jog második rendezvényét több ország rész­ vételével. A tavaszi szorgalmi időszakot má­ jusban immár negyedszer a Pro Facultate Kari Nappal záijuk. Ezúton is köszönöm Ablonczy Zsuzsanna, Antalfi Júlia, Bottá Ágnes, Kerek István, Mihalics Vivien, Pölös Csaba, Ziegler László és még sokak lelkes munkáját, és a résztvevők állandó érdeklő­ dését! A programok részletes ajánlatát a www. pazmanyonline.hu oldalon találjátok meg. A. Zs. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 1. szám 2007. március 10. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Globalizmus és nemzeti öntudat Egyetem, Bologna után Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Csináld magad! Fókuszban a Tutori Szervezet A fogyasztás A gyülekezési jog problémái Egy könnycsepp a filmiparért Ségo vs. Sarko Ez most Jarvis Feldolgozás Bábel Színház az egész világ Hívő szó Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. március 10. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+4045kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_1_20070310 Relation A related resource T00078 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_1_20070310 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs