https://omeka.ppke.hu/files/original/14d75a681f54ee333a558e70fb66c4ad.jpg 6d56dfcf0c38b056d7f331fef2337b24 https://omeka.ppke.hu/files/original/b3b52ca1adeb2c03a1ea263e4bac9147.pdf f64ddcf5f973a2d959188ac4c2991b2c PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja VII. ÉVFOLYAM, 6. 2005. FEBRUÁR 0ITELET 4equum< A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Tanulmányi bizottság Dr. Láng Péter, személyesen Gólyabál Elhunyt Kulcsár Anita Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel Karunk új díszdoktora: James Crawford honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �Újdonságaink KIADVÁNYOK Kereszty Béla A magyar közlekedési büntetőjog kézikönyve A könyv a témakör általános ismertetése mellett alaposan elemzi a közlekedési büntetőjog általános és különös részét. Részletesen ismerteti és analizálja a közlekedési büntetőjog ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait, vala­ mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait. A klasszikus tényállási elemek megvizsgálása mellett kitér olyan további fontos kérdésekre, mint pl. a veszély fogalma, az okozatossággal kapcsolatos elméletek, az egység­ többség problémaköre stb. Ára: 4200 Ft + áfa Farkas Ákos (szerkesztő) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi együttműködési rendszerében Az Európai Unió egyik legfontosabb feladatának a közösségi pénzügyi érdekek védelmét tekinti. Ennek a kiemelt problémakörnek a felügyeletét látja el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Miskolci Egyetem Állam- és Jog­ tudományi Karának tanárai a közösség pénzügyi érdekeit érintő legjelentősebb területek - költségvetés, verseny­ felügyelet -, valamint a felelősség kérdéskörében - közigazgatási jogi védelem, bűnügyi együttműködés, az OLAF és más bűnüldöző szervek kapcsolata, a gazdasági vezetők felelőssége - írtak a szakmai és a nem szakmai, érdek­ lődő közönség számára is figyelemreméltó esszégyűjteményt. Ára: 4800 Ft + áfa Geller Balázs Legalitás a vádlottak padján Az anyagi büntetőjog legalitásának elméleti analízise A 90-es évek elejétől a klasszikus büntetőjog számos tétele megkérdőjeleződött a nemzetközi büntetőtörvényszé­ kek, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, és a társadalmi változásokon áteső országok nemzeti bíróságainak íté­ letei következtében. Ezen ítéletek és a kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával a nullum crimen elveket, a jog­ értelmezést és a bírói jogalkotás szerepét gondolja újra e mű. Ára: 4800 Ft + áfa Varga Zoltán A tanú a büntetőeljárásban A szerző, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája több évtizedes tapasztalatait gyűjtötte össze. A kiadvány három nagy egységre tagolható. Az első rész a tanú fogalmának és perjogi helyzetének meghatározásával foglalkozik. A második egység a leggyakrabban felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Ebben a részben a kihallgatás szabályaitól a vallomástétel kérdésein át a vallomások értékeléséig terjed a megválaszolandó kérdések köre. A harmadik fejezet a tanúvédelem helyzetét elemzi. Ára: 4500 Ft + áfa �ítélet Tartalom Impresszum Hírek................................................................................................................. 3 Tanulmányi bizottság...................................................................................... 4 Februári események kalendáriuma 5 ............................................................. Dr. Láng Péter, személyesen............................................................................ 6 Ungváry Krisztián: A magyar honvédséga második világháborúban. 11 Boldogító séta................................................ ............................ ................... 12 ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A hazaváró Isten, ................................................................................................ 13 Kertész Imre: Sorstalanság..................................................................... 14 . ...................................... 15 Karunk új díszdoktora: James Crawford Elhunyt Kulcsár Anita....................................... A kiadó képviselője: Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyete­ mi tanár 16 Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel................................................. 17 Főszerkesztő: Lukács Tamás Konferencia a drogtörvényről......................................................................... .19 Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Farsang 20 ................................................... 22 ......................................... Gólyabál................................ ............................. Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás . 23 Hírek Bandi Gyula dékán úr a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Pázmány Péterfelsőoktatási díjban részesült. Az alapítvány az oktatás, a kutatás, a művészetek különböző ágainak támogatása, a közművelődés megújítása, valamint a környezetvédelmi szemlélet kialakítása ésfejlesztése céljábóljött létre. A díjat olyan személyek­ nek ítélik oda, akik a fent említett területek valamelyikén kimagasló telje­ sítményt nyújtanak. Ezúton isgratulálunk a dékán úrnak. A szerkesztőség tagjak Balogh Zsolt Búd aházi Árpád Fügéd i Zsófi, Juhász Gábor Mikó Adrienn Oláh Viktória Klára Pozbai Viola Rádi Vilmos Gábor Zsellér Máté Berényi Hajnalka Cseri Tímea Gyökeres Zoltán Mavrák Hedvig Miiisi ts Barbara Pásztor Veronika Pozsgay-Szabó Péter Szalay Beatrix Akik munkákat segítik; dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www. tomart.cc HAJÓKIRÁNDULÁS MÁRCIUS 15-ÉN A HŐK idén is megrendezi a hagyományosnak mondható március 15.-i hajókirándulást Budapestről Visegrádra és vissza. További információt a HŐK irodában vagy az info@pazmanyonline.hu címen kaphattok! Nyomda: Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu I tele tO 1 @ho tmail.com 3 �ítélet Tanulmányi Bizottság A Tanulmányi Bizottság a Kari Tanács által válasz­ tottnégytagú testület, melynekjelenlegtagjai: tervet. Ez utóbbi esetben pontosan fel kell tüntetnie a tantárgyi ütemezést, e nélkül a Tanulmányi Bizottság kérelmét automatikusan elutasítja. -dr. Frivaldszkyjános (elnök) - dr. Szívós Mária (oktatói tag) - Dobos Tibor (hallgatói tag) - Dorogi Zsolt (hallgatói tag) ■ Azon hallgatók, akik külföldi tanulmányaik miatt kaptak egyéni tanulmányi és vizsgarendet a külföldi tartózkodást meghaladó egy félévnyi tartalommal hosszabb időre, azok hazatérve itthon ezen a jogcí­ men nem kapnak lehetőséget a gyakorlatok, szeminá­ riumok látogatása alóli felmentésre. A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó tanul­ mányiügyek: - egyéni tanulmányi és vizsgarend/kedvezményes tanrend - évhalasztás/passzív félév - halasztott beiratkozás/halasztotttárgyfelvétel áthallgatás - tantárgyfelmentéssel kapcsolatos panasz B Évismétlésre kötelezett hallgató ha különös mél­ tánylást érdemlő okból egyéni tanrendet kap, tantár­ gyi tervében nem vehet fel tárgyakat a következő félé­ vekről. Néhányfontosabb szabály, mely a kérelmek benyúj­ tásánálfontos lehet: B Új szabályozás a külföldi tanulmányokat folytató hallgatók egyéni tanulmányi- és vizsgarendjéről szóló rendkezésekben: az egyéni tanulmányi rend iránti ké­ relemben jelezni kell, hogy a hallgató kéri-e vala­ mely gyakorlat vagy kötelezően választott tárgy osz­ tályzatának a hozzá tartozó kötelező tárgyból történő B A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1től a tanulmányi kérelmek elbírálásáról szóló határo­ zatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki, amelyért 500 forint különeljárási díjat kell fizetni. A kérelmeket a Tanulmányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a különeljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték. /12/2004. (XII.3.) tanulmányi hirdetmény/ B Egyéni tanulmányi és vizsgarendet a tárgyi félév­ ben már módosítani nem lehet. ■ A kérelmet benyújtott hallgatónak minden eset­ ben leckekönyvét le kell adnia a Dékáni Hivatal­ ban, anélkül a Bizottság érdemben nem dönt. H Amennyiben a hallgató a szorgalmi időszakban kap vizsgázás! lehetőséget, akkor is vizsgára a Neptun rendszeren keresztül köteles jelentkezni, olyan vizs­ átszámítását, melyet a félév végén a Dékáni Hivatal fog elvégezni./1/2005. (1.13.) tanulmányi hirdetmény/ ganapra, amelyet a tanszékkel előzetesen egyezte­ tett. Amennyiben a tanszék meghatározza, hogy utó­ vizsgaidőszakban csak utóvizsgás hallgatók vizsgáz­ hatnak, annyiban ez értelemszerűen vonatkozik az egyéni tanrendet kapott hallgatókra is. ■ Minden tényt, hivatkozást — a leckekönyvben sze­ replő adatok kivételével — igazolni kell, kivéve azo­ kat, amelyek a dolgok természetéből fakadóan nem igazolhatók. ■ Egyéni tanulmányi és vizsgarend iránti kérelem benyújtásánál a hallgatónak pontosan meg kell jelölnie, hogy egyéni tanulmányi és vizsgarend címén mi­ lyen kedvezményeket kér, a tantárgyi terve vonat­ kozásában pedig nyilatkoznia kell, hogy vagy nem kíván eltérni az adott évfolyam adott félévére vonat­ kozó tantárgyi tervtől, vagy pedig a szabályoknak megfelelően maga kívánja összeállítani a tantárgyi 4 , ! B A Tanulmányi Bizottság határozatait postán, aján­ lott levélben kézbesíti; a Titkárság tájékoztatást az el­ bírálás alatt álló kérelmekről nem ad, az elbírált kérel­ mekről pedig kizárólag fogadóórában ad. B Évhalasztás iránti kérelmet csak annak a hall­ gatónak kell benyújtania, aki korábban már négy, vagy annál több félévet halasztott. Az évhalasztást �ítélet kérő hallgatók státuszuk pontos tisztázása érdekében kétség esetén feltétlenül érdeklődjenek illetékes elő­ adójuknál. /I0/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 2.pontja/ A kreditrendszerben tanuló hallgatóknak a passzív félévet a tárgyfelvételi időszak végéig a Dékáni Hiva­ talban be kell jelentenie. Ez tartalmilag megegyezik a hagyományos rendszer évhalasztásával. /10/2003. ■ Beiratkozott hallgatók esetében évhalasz­ tást, illetve a félév utólagos passzívvá nyilvání­ tását legkésőbb az adott félév szorgalmi időszaká­ nak végéig lehet kérni./ZVSz 8.§ (2) bekezdés/ Budapest, 2005. január 31. (VIIL22.) tanulmányi hirdetmény 6. pontja/ Tanulmányi Bizottság Februári események kalendáriuma - 405 éve, 1600. február 17-én égették meg nézetei várának restaurálásában és az ő tervei szerint épült miatt Giordano Brúnó itáliai természetfilozó­ a lillafüredi Palota Szálló. fust, dominikánus szerzetest. - 125 éve, 1880. február 15-én hunyt el Fischer - 355 éve, 1650. február 11-én hunyt el Stockholm­ Mór porcelánfestő, porcelángyáros, a herendi por­ ban René Descartes francia racionalista filozó­ celángyár alapítója, aki nemesi címet kapott a ma­ fus és matematikus, „a modern filozófia atyja”. gyarországi kerámiaipar fejlesztése terén szerzett érdemeiért. - 320 éve, 1685. február 23-án született Georg Friedrich Handel német-angol zeneszerző. Nagy - 120 éve, 1885. február 7-én született Sinclair sikerű szerzeményei oratóriumai (Messiás, Sala­ Lewis amerikai regényíró, aki 1930-ban irodalmi mon), operái (Agrippina, Julius Ceasar) és szvitjei Nobel-díjat kapott. Fő műve, egyben legjobb alko­ (Vízizene). tása az Arrowsmith című regénye. Ismert művei még a Férjek és feleségek és a Sólyom útja. - 215 éve, 1790. február 20-án hunyt el Bécsben II. József német-római császár, a magyarok „kalapos királya”. - 110 éve, 1895. február 1-jén hunyt el Lázár Jakab erdész. Ő írta Erdészeti kézikönyv címmel az első, magyar nyelven megjelent erdészeti szakkönyvet. - 155 éve, 1850. február 23-án született César Ritz, „a királyok szállodása és a szállodások királya”. A - 95 éve, 1910-ben vezették be Svédországban az ál­ nizzai, a luzerni és a londoni Savoy Szállodák igaz­ talános választójogot. gatója volt. A nevét viselő párizsi Ritz Szálló ma is a világ legfényűzőbb szállodája. - 60 éve, 1945. február 22-én hunyt el Schenk Ja­ kab zoológus, ornitológus. 1908-ban ő vezette be a - 150 éve, 1855. február 15-én hunyt el Lilla, azaz költöző madarak gyűrűzését. Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály szerel­ me, Lilla-verseinek ihletője. - 60 éve, 1955. február 8-án született John Gri­ sham amerikai író, akinek legismertebb műveiből - 125 éve, 1880. február 14-én született Lux Kál­ (A cég, A Pelikán-ügyirat, Az ügyfél, Esőcsináló) mán építész, restaurátor. Részt vett Vajdahunyad sikeres filmek készültek. BH 5 �ítélet Dr. Láng Péter, személyesen - Tisztelt tanár úr, az Ön nevétjelenleg a Nemzetközi Közjogi Tanszék egyete­ mi adjunktusai közt olvashatjuk. Ha megengedi, hadd tegyekfel először egy technikai jellegű kérdést: mit jelent neve előtt a „DDr. ” megjelölés? - Ez a „duplex doctor” rövidítése. Arra utal, hogy két egyetemi doktorátussal rendelkezem. Az elsőt 1975-ben filozó­ fiából szereztem —döntéselméleti téma­ körből —, a második a jogi. Van egy har­ madik is, a tudományos fokozat, a PhD doktorátusom, mely multidiszciplináris, azaz több tudomány terület téma­ köréből tevődik Össze. Erre azért is va­ gyok büszke, mert az országban első­ ként szereztem meg, 2002-ben. - Ebből, ha jól sejtem, levonható az a következtetés, hogy az Ön életét a tudományos tevékenység végigkísérte. Bemutatná nekünk gyermek- és ifjú­ korát? - Szívesen. Bár valóban igaz, hogy egész életem során folyamatosan igyekeztem tanulni, képezni magam, erre sajnos nem mindig volt megfelelő lehetősé­ gem. 1941-ben születtem Pécsett, az akkori fogalmak szerint előkelő család­ ban, ami nem is olyan sokára inkább hátrányt, mint előnyt jelentett. Szárma­ zásom miatt már a középiskolába is nehezen vettek fel, és korán meg kellett tapasztalnom, mit is jelent a diszkrimi­ náció, a kitaszítottság, a sorstalanság. Édesapám, aki kiváló jogász, az össze­ omlás pillanatában a magyar hadsereg katonai bíróságának megbízott vezető­ je, a vezérkar igazságügyi referense volt, a hadifogságból hazatérve kubikosként és segédmunkásként tudott csak életben maradni. Az ötvenes években családom három tagját végezték ki származása miatt, elmondhatom, szinte állandó rettegésben éltünk. Az érettségit Pécsett szereztem meg az ottani művészeti gim­ náziumban. Ezzel párhuzamosan hege­ dű és karvezető szakot végeztem a pécsi Konzervatóriumban. Itt ismerkedtem 6 meg Varga Csabával, akinek neve, azt hiszem, minden hallgató számára isme­ rős. ö orgonázott, én hegedültem. Máig megmaradtak bennem akkori, elmé­ lyült, meghitt beszélgetéseink, nagy öröm volt sok év után ismét viszontlátni. Kézsérülésem miatt különben zenei tanulmányaimat megszakítottam és édesapám nyomdokait követve én is jo­ gász szerettem volna lenni. A jogászko­ dás nemes hagyomány nálunk, ügyvé­ dek, kúriai bírók, híres büntetőjogászok is voltak a családban. A pécsi jogi egye­ temre jelentkeztem, de papírjaimat a gimnázium nem merte továbbítani, ne­ hogy az a gyanú támadjon, hogy egy „osztályidegent” támogatnak. Valamit tanulni szerettem volna, így hát a Buda­ pesti Református Theológiai Akadémiá­ ra jelentkeztem, ahol, kiváló eredmény­ nyel, 1965-ben szereztem lelkészi okle­ velet. Egy évig lelkészkedtem, s bár máig mélyen hívő keresztyén vagyok, nem a lelkészséget választottam eleve hivatá­ somnak. Ezt az első pillanattól tudták kedves professzoraim rólam. Azt hi­ szem, rövid egyházi tevékenységem ide­ jén lelkiismeretesebben szolgáltam, mint nem egy, hivatását könnyebben vevő társam. A mások iránti segitőkészség, hányatott életem miatt, gyermek­ korom óta megvolt bennem, s ezért arra gondoltam, politikától mentes hivatást gyakorolva orvos leszek. Orvosasszisz­ tensként egy évet a Semmelweis Orvos­ tudományi Egyetemen dolgoztam, hogy utána felvételizzem. Sajnos abban az évben hunyt el édesapám is, árván maradva nem mertem nekivágni az or­ vosi tanulmányoknak. Öt évig azonban az Országos Orvostudományi Könyv­ tár és Dokumentációs Központban dol­ goztam, végül már egy tudományos kis kutatócsoport vezetőjeként, majd újabb három év következett a SOTE-n, tudo­ mányos segédmunkatársként. Ezekben az években szereztem meg a szakkönyv­ tárosi végzettséget, és volt szerencsém megismerkedni Antall Józseffel, aki a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársa, majd főigazgatója volt 1990-ig. Barátságunk erre az időre nyúlik vissza, hiszen az orvosi egyetemen főnököm volt az Orvostörténeti Társaság elnöke, Antall József a főtitkára, én pedig a tudomá­ nyos közleményeink szerkesztője. A rendszerváltás után ismét együtt dol­ goztunk, Antall József miniszterelnöksége idején a kormány főtanácsadója voltam, a csehszlovákiai és nemzetbiz­ tonsági ügyek voltak a működési terü­ letem. De idáig hosszú, nem könnyű út vezetett... - Mikor nyílt lehetősége az első állami diploma megszerzésére? - A tudományos munka mellett 1969ben iratkozhattam be az ELTE Bölcsé­ szettudományi Karára, a filozófia szak­ ra. Igazi elit képzésben részesülhettem, tizenegy fős osztályomnak Hársing László professzor volt a vezetője, aki maga is valamikor katolikus teológiára járt és korántsem marxista szellemben oktatott minket. Legendás évfolya­ munk egyik tagja, Palló Gábor ma az �ítélet Akadémia Filozófiai Intézetének tudo­ mia mindig kegyes volt hozzám, az Aka­ mányos igazgatója, a Mindentudás démia gondozásában megjelent Fejlődő Egyetemének ünnepelt előadója. Ko­ Országok Lexikonának egyik cikkírója moly volt annak idején a filozófuskép­ lehettem, és erre különösen büszke va­ zés, a természettudományi tárgyakat a gyok. Ezzel egyidejűleg érdeklődésem TIK hallgatóival együtt tanultuk, és fokozatosan kiterjedt a politika, a jog igen nehéz vizsgákat kellett tennünk, világára is, és megkezdődött életem például matematikai logikából, fiziká­ másik nagy „szeletének”, az újságírói ból, biológiából. 1975-ben szereztem a munkának az időszaka. 1972-től 1990-ig diploma után első, egyetemi doktori fo­ folyamatosan dolgoztam újságíróként. kozatomat. Témavezetőm Hársing pro­ Először az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat fesszor volt, disszertációmat tudomány­ felelős szerkesztője voltam, majd 1977 elméleti kérdéskörben, a döntéselmélet | és 1984 közt a Magyar Távirati Iroda filozófiai kérdéseiről írtam. Ez annak külpolitikai rovatszerkesztője. 1984-ben idején veszélyes vállalkozás volt, hiszen hívtak át a Magyar Nemzethez, ahol amikor ugyanebből a témából kandi­ külpolitikai szerkesztő, szemleíró let­ dátusi képzésre jelentkeztem, a bizott­ tem. Én voltam a lap közel-keleti szak­ ság elnöke enyhe megvetéssel kérdezte értője, e minőségemben jártam riporttőlem: ilyen burzsoá tudományból akar kőrúton a térségben. Elmondhatom, kandidálni? Természetesen álmodnom hogy a közel-keleti politika vezető fi­ sem lehetett, hogy elfogadják jelentke­ guráit jól ismertem, beleértve a nemrég zésemet. A döntéselmélet azóta megha­ elhunyt Jasszer Arafatot is. A róla írt tározó tudománnyá vált, a rendszerel­ cikkeim igen élénk visszhangot keltet­ mélettel és játékelmélettel együtt, ame­ tek. Mivel elismert közép-európai, egye­ lyek szintén kutatási területemnek szá­ bek között lengyel és csehszlovákiai mítottak. Azért voltak, akik értékelték szakértő is voltam, ezért én lettem, 1986 tudásomat, alapító tagja lettem a Ma­ és 1990 között, a Magyar Nemzet törté­ gyar Tudományos Akadémia döntésel­ netének egyetlen állandó prágai tudósí­ méleti munkacsoportjának, barátom­ tója. A múltkoriban számítottam össze, mal, a Corvinus Egyetem nemzetközi j; hogy több mint másfélszáz cikkem jehírű professzorával, Kindler Józseffel j; lent meg ebben az időszakban. Mint együtt. Neki köszönhetem, hogy akkori- ji ellenzéki újságírót nem igazán jó szem­ bán a mérnöktovábbképzésben több mel néztek Gustav Husák Csehszlová­ éven át matematikai logikát, rendszer- kiájában. Szoros kapcsolatot tartottam és döntéselméletet oktathattam. a Charta '77 vezetőivel, így Vaclav Havellel és harcostársaival. Még az ellen­ - Mondhatjuk tehát, hogy Ön már zéki mozgalom illegális korszakában én ekkoriban elkötelezte magát a tudo­ készítettem az első interjút Václav Klaus mány mellett? későbbi miniszterelnökkel, mostani cseh államfővel. Ő akkor Havel gazda­ - Ügy érzem, ezt megállapíthatjuk. Az sági fő szakértője volt. A kommunista említett időszakban vontak be a Buda­ csehszlovák külügyminisztérium több­ pesti Műszaki Egyetem környezetvédel­ ször is behívatott és megfenyegettek, mi munkacsoportjának tevékenységébe írásaim miatt kiutasítanak az országból. is, ahol Szabó Mátéval, az ELTE mos­ A büntetés nem maradt el. A bársonyos tani politológus professzorával együtt forradalom évében Deutsch Tamás pe­ tevékenykedtem. Azt is elmondhatom, rében én tudósítottam a magyar sajtót, hogy Magyarországon először foglal- j■ és talán ennek köszönhetően is szaba­ koztam humánökológiával és pályáz­ dult a husáki börtönből a FIDESZ-politunk meg e területen akadémiai kutatási tikus. A csehszlovák rendszer emiatt, célprogramot. A Tudományos Akadé­ ; két nappal a bársonyos forradalom ki­ robbanása előtt „példásan” megleckéz­ tetett, a nyílt utcán a politikai rendőrség majdnem félholtra vert. Emiatt az egész prágai tudósítói kar, köztük a CNN is tiltakozott, itthon pedig tüntetést tar­ tottak a csehszlovák nagykövetség előtt. Életem nagy elégtétele volt, hogy az ot­ tani rendszerváltás után az új kormány belügyminisztere személyesen kért elné­ zést tőlem az előző rendszerben ért atro­ citás miatt, amely, mint hangsúlyozta, egyben a helsinki megállapodás súlyos megsértése is volt. Nyilatkozatát az egész prágai sajtó közzétette. - A rendszerváltást hogyan élte meg, milyen változásokat hozott a tanár úr életében? - 1990-ben tértem vissza Magyarország­ ra. Barátaim addigra már. a különböző pártok vezetői lettek. Antall József mi­ niszterelnök, István József, akivel a te­ ológiára jártam, a Kisgazdapárt helyet­ tes elnöke, Kulin Ferenc az MDF parla­ menti frakciójának vezetője, Gáspár Miklós a kereszténydemokraták egyik vezetője. Ezidőben kértek fel, hogy a Kormány mellett dolgozzam. Én lettem az első szabad magyar kormány kultu­ rális tárcájának a szóvivője, főosztály­ vezetőként, majd egy év után a kormány tanácsadója. Érdekes volt részt venni a kormányzati munkában, a formálódó Köztársaság első éveiben — nem csak a hazai körök, hanem a külföld előtt is meg kellett állni a helyünket. Én ma­ gam is számtalan külföldi delegációt fogadtam, és úgy érzem, mindig jó élmé­ nyekkel távoztak tőlünk. A legizgalma­ sabb ilyen találkozó az Anjou királyi család közvetlen leszármazottjaival volt. Szívembe zártam ezeket az idős urakat és hölgyeket, akik mellesleg a Loire-völgyi kastélyok tulajdonosi szö­ vetségének a tagjai... - A kormányzati munka mellett is volt idő a tudományos tevékenységfolyta­ tására? 7 �ítélet -Nem volt sok idő, de igyekeztem szakí­ tani. Szokták mondani, ha az ember na­ gyon akar valamit, tudja úgy alakítani az idejét, hogy jusson mindenre, ami fontos. Szorgalom, önfegyelem, kitartás kérdése elsősorban. Az 1990-es évek ele­ jén a társadalomtudomány egy másik területe, a közgazdaságtudomány felé is fordultam. A Közgazdaságtudományi Egyetemen nemzetközi kapcsolatok szakon európai tanulmányokat folytat­ tam és végül külügyi szakértői diplomát szereztem. Az Európai Unió második pillére, a közös kül- és biztonságpoliti­ ka, illetve a Nyugat-európai Unió volt a disszertációm témája. fokozatról. - Úgy gondoltam, megpróbálom az ad­ digi, sokféle tudományágból szerzett tudást hasznosítani, ezért beiratkoztam a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Multidiszcip­ lináris Doktori Iskolájába. A multidiszciplinaritás arra utal, hogy a képzés és a tudományos fokozat több társadalom­ tudományt foglal magába. Az iskola akkreditációja kiterjed a jog- és állam­ tudományok, valamint a közgazdaság­ tudományok körére. A most Corvinus nevet viselő közgazdaságtudományi egyetemen olyan nagy hírű gazdasági jo­ gászok oktatnak, mint Sárközy Tamás - És még mindig nem esett szó a talán - és sokan mások, és az Államigazgatási legalábbis, szubjektiven a mi szem­ Főiskola is részévé vált az egyetemnek. szögünkből - legkomolyabb teljesít­ Az én személyes kutatási területeim a ményekről: hiszen a tanár úrral mi is következők voltak: nemzetközi jog, nemzetközi gazdaságtan, nemzetközi kollégák vagyunk/leszünk! kapcsolatok története és elmélete, euró­ pai uniós jog. Természetesen mindeb­ - Köszönöm a kedves utalást. Valóban, ahogy haladt az idő, úgy éreztem, hogy ből szigorlati vizsgákat is kellett tenni. a már régóta meglévő érdeklődésemet ki A disszertációm témája pedig az euró­ pai uniós jog és politika, konkrétan az kell teljesítenem a tanulmányok terén is. Ezért, régi vágyam megvalósítása­ Unió második pillére volt, mellyel a ként, amelyet a történelem egy ideig Nyugat-európai Uniótól a közös biz­ megakadályozott, újra beiratkoztam az tonság- és védelmi politikáig terjedő ELTE-re, a jogi karra, és nappali tago­ történeti, jogi és elméleti folyamatot zatos hallgatóként megszereztem a jogi mutattam be. Talán azt mondhatom, diplomát is. Természetesen nem hagy­ végzettségeim közül ezt volt a legne­ hezebb teljesítenem: folyamatos jogi és tam fel a több évtizedes hagyománnyal: folyamatosan foglalkoztam a nemzet­ oktatói munka mellett, három éven ke­ közi joggal. Már a közgazdasági egyete­ resztül heti három foglalkozáson kellett men igen alapos nemzetközi és európa- jelen lenni az egyetemen, majd a kiter­ jogi tanulmányokat folytattam, ezt csak jedt anyagból letenni a szigorlatokat, és gazdagították a jogi egyetemi évek. Vég­ megvédeni a disszertációt. Hát ezért is a zés után tehát természetes volt, hogy az büszkeség. És ha megemlítek még né­ ELTE-n európai szakjogászi képesítést hány nevet, akik bírálóként vagy vizs­ is szerezzek Annak érdekében pedig, gáztatóként részt vettek a fokozatszerzé­ hogy a gyakorlattal is megfelelően is­ semben, talán még jobban meg tudom merkedjem, háromévi ügyvédjelöltség mutatni az értékét. Ott volt többek közt Blahó András akadémikus, PhD-progután a jogi szakvizsgát is letettem. ramigazgató; Valki László professzor; - Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, Bokorné Szegő Hanna professzor aszmár az eddigi életút is hatalmas szony, Prandler Árpád, az ENSZ-jog teljesítmény egyetlen embertől. És európai hírű művelője; Palánkai Tibor nem beszéltünk még részletesen az akadémikus, a ,Jean Monnet profeszemlített „büszkeségéről", a PbD- szor” cím birtokosa; Szentes Tamás aka­ 8 démikus; Rostoványi Zsolt professzor; Nógrádi György professzor; Gedeon Péter; a nemzetközi, az európai jog, gazdaság és kapcsolatok tudományte­ rületeinek legnagyobb képviselői. - A tudományos munka részét képezi a kutatás mellett a publikálás és az oktatás is. A tanár úrnál e tevékeny­ ségek hogyan alakultak? - Ez természetesen így van. Nálam ez is több évtizedre nyúlik vissza. A már em­ lített számtalan újságcikk mellett korán volt szerencsém néhány tudományos munkát is megjelentetni. Szerencsés vol­ tam és vagyok, mivel a nyelvtanulás terén is jól tudtam előrehaladni — ter­ mészetesen sokat segítettek a külföldi utak is. És mivel rendszeresen olvastam, olvasok tudományos közleményeket angolul, németül, franciául, ezeket jól tudom hasznosítani kutatásaimban. Származásom miatt még ismerem a holland nyelvet is, ezenkívül tanultam oroszul, latinul, görögül, héberül; a cseh, szlovák, arab nyelveket pedig éve­ kig a munkám miatt is használtam. Mindezek folytán, ahogyan azt már em­ lítettem, az akadémiai Fejlődő Orszá­ gok Lexikonának társszerzője voltam, a második pillér témakörében pedig több munkám is megjelent a '90-es években, illetve 2000-ben is. Legújabban a cotonou-i egyezmény feldolgozása körében jelent meg két munkám a Bánrévy pro­ fesszor úr tiszteletére összeállított emlékkönyvben, illetve a Magyar Jog­ ban. A Külügyminisztérium felkérésére pedig a múlt év őszén Bassa Zoltán barátommal együtt mi készítettük el angol nyelven az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak (Millennium De­ velopment Goals 2004) teljesítéséről szóló magyar jelentéstervezetet az EU Bizottságának, ami gyakorlatilag az eu­ rópai uniós fejlesztési politikához való nemzeti hozzájárulásunkról szól. Ami oktatói pályafutásomat illeti, az is elég régen kezdődött. Az orvostudományi egyetemen szakszemináriumot tartót- �ítélet tam, mint említettem, a mérnöktovább­ képzésben is részt vettem. Az egyetemi képzésben először a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tartottam előadásokat, ahol kutatási témám, a második pillér köréből kértek fel erre. Itt ezt követően éveken át nemzetközi jogot, védelmi igazgatási, illetve közi­ gazgatási jogot oktattam a biztonságpo­ litikai szakon, illetve a posztgraduális kurzuson. - És mikor kezdődött a pázmányos „pályafutás”? - Egyetemünkre 1998-ban kaptam elő­ ször meghívást Bánrévy Gábor profeszszor úrtól, akinek azóta is nagy hálával tartozom, hogy felkarolt és segített ez ügyben. A második pillér, illetve a NATO témakörében tarthattam egy-egy kurzust akkor, megbízott előadóként. Szakjogászi végzettségem megszerzése után felkértek a Deák Ferenc Tovább­ képző Intézet részéről, hogy az európai szakjogász képzés magyar és angol nyel­ vű oktatásában részt vegyek. Speciál­ kollégiumokat indítottam az európai külkapcsolatok dokumentumainak elemzése, valamint a humanitárius nem­ zetközi jog témaköréből is. A Kar inter­ netes európajogi jogfogalmi szakfóru­ mának szakmai vezetője is vagyok. Saj­ nos az órakeret-szűkítés több más kollé­ ga mellett engem is érintett, jelenleg egy kötelezően választható alternatív előa­ dásom maradt. 2002-től viszont főállá­ sú egyetemi adjunktusnak neveztek ki. - Jól érzékelem, hogy az eddigi tudo­ mányos-szakmai életút jelentősen segíti Önt abban, hogy a korábbi Nem­ zetközi Jogi Intézet által gondozott szinte minden területen kutatói­ oktatói tevékenységet végezhessen? - Hát nem akartam ilyen szerénytelen­ nek tűnni, de köszönöm, hogy említi. Valóban, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy speckollok, főelőadások, és vizsgáztatás terén is részt vettem már mind a Nemzetközi Közjogi, mind a Nemzetközi Magánjogi, mind pedig az Európajogi Tanszéken. Én mindig jól éreztem magam, függetlenül attól, ép­ pen melyik területről kértek fel. - Ha már a vizsgáztatást említi, engedje meg, hogy kérdezzek valamit, ami talán kellemetlen. Önt sok táma­ dás érte a tavaly végzettek részéről az európajogi szigorlatok eredményei miatt. - Ez igaz, még internetes fórumokon is „megjelentem” többször. Nem érzem igaznak az ellenem felhozottakat, mivel most van rá mód, hadd tegyek néhány megjegyzést ezzel kapcsolatban. Először is: mindenki tudja, hogy az európajog a mi jogrendszerünknek is éppúgy része, mint bármely más jogág szabályai. En­ nek ismerete tehát — különösen vég-zős joghallgatóknál — nélkülözhetetlen, ezért szigorúan kell számon kérni. Ezt különben még az interneten „chat-elők” jelentős része is belátta. Ami a bukási arányt illeti, az sem extrém módon kie­ melkedő — maga Bándi dékán úr utalt több más egyetemen jelentkező sokkal rosszabb eredményekre. Ugyebár az is világos mindenki számára, hogy a szi­ gorlatot bizottság előtt kell tenni, tehát a megszületett eredmények mindig ob­ jektív mérlegelés, és megegyezés által jönnek létre. És ami a legfontosabb: sen­ ki nem említi meg, hogy az elégtelent kapott hallgatók jelentős része meg sem kísérelte elmondani a tételét, hanem visszaadta — rajtuk nyilvánvalóan nem lehet segíteni, ha arra módot sem adnak a tanárnak. Én azt hiszem, egyfajta bűn­ bak lettem, talán azért, mert a vizsgázta­ tás legnagyobb része azon bizottságokra hárult, ahol én voltam az elnök. Remé­ lem, azóta sokan felülvizsgálták állás­ pontjukat — már csak azért is, mert az utóvizsgák végére csak néhány hallgató maradt, akik nem tudták eredménnyel zárni a szigorlatot. Azt hiszem, ez is bi­ zonyítja, hogy a sok gyenge eredmény főleg annak volt a következménye, hogy sokan alábecsülték a tananyag megtanu­ lásához szükséges időtartamot. Aki tu­ dott még egy-két hetet tanulni, február­ ban már sikerrel teljesített. Sajnos, azért is nehéz az oktató helyzete, mert azok, akik például jelest kaptak, nyilván nem terjesztik olyan széles körben vizsgaél­ ményeiket, mint azok, akik kevéssé jól szerepeltek. Végül pedig: sokan kár­ hoztattak azért, mert „mertem” az álta­ lános műveltség körébe tartozó kérdé­ seket feltenni. Én úgy vélem, a végzős joghallgató, a leendő jogász felé állandó elvárás, hogy megfelelően művelt, kul­ turált legyen — ez része a jogászi étosznak, az emberekkel való megfelelő kap­ csolattartásnak is. És meg kell jegyez­ nem, az e téren tapasztalt hiányosságok egyébként sosem eredményezték az érté­ kelés lerontását. - Tisztelt tanár úr, családjáról, szabadidejéről, hobbijairól ritkán hallhatunk. Megosztana velünk néhány személyes információt? Mivel magam is több évig látogattam az Ön óráit, elmondhatom, úgy érzem, mű­ veltsége, tudományokban és a művé­ szetekben valójártassága igen széles­ körű - és ezt mindig beleszövi előadá­ saiba is. - Örülök, ha valóban így látszik. Tény, hogy kevés szabadidőmben is hosszú évtizedek óta igyekszem elmélyülni az irodalomban, a művészetekben, sőt nem telik el úgy nap, hogy valamilyen módon a kondíciómat is karban ne tartanám. Azt hiszem, ez is sokat segít elviselni az élet nehézségeit, illetve erősíti a kitartást, az önfegyelmet. Az egyik legnagyobb öröm számomra, ha egy-egy hétköznapon, akár az esti órák­ ban is hallgatók tömegei látogatják az előadásaimat. Ez már évek óta megy így, s érzem ezáltal, érdemes csinálni. Remé­ lem, még sokáig folytathatom ezt és azt is remélem, a hallgatók szívesen hallgat­ ják, ha nem csak a száraz tananyaggal, hanem irodalommal, filmművészettel, filozófiával, történelemmel, olykor kül­ 9 �ítélet politikával és megannyi mással is fog­ lalkozunk az órákon. Ami családomat illeti, arról valóban ritkán beszélek — sajnos szomorú élményeim is voltak. Nejem csak későn, és csak egyetlen gyermeket szülhetett — kisfiam 17 éves jelenleg, féltő gonddal óvom és neve­ lem. Remélem, egyszer sokkal nagyobb sikerei lesznek az életben, mint nekem. - Fogalmazott-e meg a tanár úr vala­ milyenhitvallást, vezérlő életelvet? - Több komoly cél is vezérli az életemet, s ezektől sosem tágítottam. Az egyik igen fontos a tolerancia — családom is abszolút ökumenikus, jól megférünk egymással több egyház tagjaiként is. A másik, amiről már beszéltem: önfegye­ lem, szorgalom, kitartás — és, lehet, hogy olykor keménynek tűnök, de ezt elvárom hallgatóimtól is. Mindazon­ által úgy látom, sokan érzik, ha megfe­ lelnek ennek, kiváló kapcsolatot tu­ dunk kiépíteni. Sokan írnak hozzám évfolyam-, szakdolgozatot — igyekszem folyamatosan segíteni őket, de terhelni is. Sokan vannak, akik bírják! Kitartó igyekszem lenni a munkámban: szinte minden nap bent vagyok az egyetemen, konzultálok a hallgatókkal, akinek le­ het, igyekszem segíteni. Nekem már ez az életem, a hivatásom: kutatni, oktatni, a hallgatókkal napi kapcsolatban lenni. Szerencsére könnyen tehetem, hiszen nekem ez az egyetlen állandó munkám — én már elkötelezett „Pázmány-lakó” lettem! Remélem, még sokáig lehetek a hallgatók segítségére. Nekem is nagyon fontos ez; bizonyára sokaktól hallotta már: az tartja őket lélekben fiatalon, ha fiatalokkal dolgozhatnak nap mint nap. Nos, ezzel én is így vagyok. Végül, de nem utolsósorban el kell monda­ nom, milyen fontosnak tartom, hogy valakiről csak akkor alkossak véle­ ményt, ha már megfelelően megismer­ tem. Pletykák, szóbeszédek alapján megítélni valakit: nagyon helytelennek tartom. Gondoljuk csak meg, hogy esett egyetemünk egyes oktatóinak, hogy 10 különböző elbeszélések, vádaskodások alapján egyesek bulvárlapok hasábjain próbálták befeketíteni őket — egészség­ telen, káros folyamatok ezek, melyek nem csak az érintettek számára kelle­ metlenek, de rongálják az egyetem hír­ nevét is. Csak néhány beszélgetés is ele­ gendő, hogy ezeknek elejét vegyük. Ez, azt hiszem, alapvető elvárásnak tekint­ hető általában is. - A múltat, a jelent, azt hiszem, kellően megismerhettük. Hogyan ala­ kul ajövő? Kérdezem ezt azért is, mert ha a politika is úgy akarja, egyik pro­ fesszorunk remélhetőleg nagyon ko­ moly elismerésben részesülhet. - Amíg csak bírom, folytatni szeretném az oktatást, a kutatást. Ahogy már utal­ tam erre, ez az életem — talán ez is tart egy kicsit életben. Nem szeretnék persze patetikus lenni, de bizony sokszor ér­ zem úgy, hogy meggörnyedek az élet egy-egy csapásának súlya alatt. Ilyenkor azonban mindig örömet szerez, hogy a hallgatók szívesen jönnek hozzám, be­ szélgethetünk; ha egy-egy tanulmányt eredményesen megírok, befejezek; s ha újraolvasom egy-egy kedvenc költemé­ nyemet. Amire pedig On is utalt, való­ ban, azt hiszem, minden kollégám és hallgatóink nevében is mondhatom: nagy öröm és dicsőség volna, ha Kovács Péter professzor úr elnyerné az alkot­ mánybírói talárt. Kettős sikert jelentene ez: egy jogászi életpálya méltó megkoro­ názása, de éppúgy dicsőség az egyetem­ nek is. Szívből remélem, a közeljövő el­ hozza ezt: talán mire olvassák e sorokat, már meg is valósult. És ezzel kapcso­ latban is nyugodt vagyok, mert ami a jövőt illeti: Kovács professzor kiváló oktatás- és tudományszervezése folytán tanszékünkön csak olyan oktatók van­ nak, akik már rendelkeznek tudomá­ nyos fokozattal, vagy annak elnyerése érdekében folytatják tanulmányaikat. A feltörekvő fiatalok, nagyon helyesen, biztosítják a megfelelő oktatói utánpót­ lást is. így hát bizonyos, hogy a tanszék oktatói gárdája továbbra is a Kar iránt elkötelezett, kiemelkedő szakmai szín­ vonalú tanárokból áll. És ez megnyug­ tató mind a Kar belső, mind külső — azaz az akkreditációs szempontokat, illetve a Kar megítélését figyelembevevő —helyzetét tekintve is. - Tisztelt tanár úr, engedje meg, hogy személyes életében, tudományos, ok­ tatói pályafutásában további sikere­ ket kívánjak! Köszönöm a beszélge­ tést! Szilvásy György Péter Sírnak a babok Szabó Beatryxnak (Valentin, s napokkal előtte) Vigasztalást nem lelek már Csókra nyílt viharos dühben, S vak ájulással harmatozom, Mintha égnék a hang felé, Mert újra-mosom a habokat Az őrök köd halkuló függönyében A lugasban az Élet világa; S a tavasz kékszínű ködét ölelem, De nyirkos marad minden markolásom És egymásra akasztjuk az álmokat, És halkan ballagunk, Mert sírnak a habok Sorban állok; fényes reggelen A sokszor tört varázs sóhajtva köszönt S az ócska szavakat Egymásban vetkőzünk, És műiden angyal Már összegyűjti a rémeket Aldtalak álmodban és áldalak mostan is Atkozott nyugalmam vérén Talán az örök köd felé, Míg valaki úgyis eltemet Most a némaság az, Mi rágömyedt a ködre Mintha égne: bele a szívedbe! Sáska Zoltán Attila �ítélet Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban(Osiris Budapest 2004) Ungváry Krisztián fiatal történész, hadtörténész, Budapest ostroma című könyve tette talán ismertté. Ennek a közelmúltnak a történetével foglalkozó szer­ zőknek éppen az elvarratlan szálak, a történet „mito­ logikus” vagyis jelen értelmezési mezőinkkel interferáló természete miatt állandó politikai kisülésekkel kell számolniuk. Ebből a szempontból megnyugtató lehet, hogy Ungváry középen álló gyerek, ugyanúgy vitázik Eörsivel az Ésben mint Schmidt Máriával, vagy foglal állást éppen a Teleki szobor ügyében. Mos­ tani szerencsétlen közéletünkben akár ez is lehetne megnyugtató, de a „középen állok, mindenki utál” te­ hát jó srác vagyok eljátszható ripacskodása helyett megnyugtatóbb Ungváry pártatlan humanizmusa. Mi is az a háború? A háború egy politikai közösség egzisztenciális küz­ delme. De mi az a politikai közösség? Az valamilyen nyelvi, kulturális, azonosságok involválta illúzió, mely akár nem létező azonosságot is képes azonossággá átértelmezni. Ráébredés arra, mi egy közösség va­ gyunk, de mint ilyen illúzió a legkeményebb realitás, huszadik századunkban főleg. A háború tehát politi­ kai cselekedet (jó öreg Clausewitz) tehát közösségi, tehát céltételezéseiben — jóllehet a tényezőkkel is kal­ kulálva — a közösségé, önérdekű. Belesodródás vagy igazi háború? Az első világháború után a legtöbb európai ország­ ban, így nálunk is egy egész frontot megjárt generáció került a hatalom közelébe. Magyarországon ahol a tisztikar társadalmi státusa mindig igen magas volt ezt még tetézte a hamis elvárás, egy tisztnek minden ügyben meg kell szólalnia inkompetens emberek ír­ tak dolgozatokat a gazdasági világválság „megoldá­ sáról” a Magyarországnak kívánatos földbirtokrend­ szerről stb. A katonák elkezdtek politizálni ráadásul konkurálva a magyar kormánnyal. A londoni katonai attasénk, amikor Magyarország a fegyveres semlegesség álla­ potában volt célhelyesbítéseket küldött a német bom­ bázóknak. Amikor sem német részről nem érkezett felkérés sem magyar részről felajánlkozás a Barbarossában való részvételre Werth Henrik vkf. mind a német mind a magyar vezetőknek hazudva hajszolta ki a gyorshadtestet Ukrajnába, nehogy szomszédaink előtt lemaradjunk. Ami­ kor a kiugrási beszéd ar­ ra szólította föl a kato­ nákat álljanak át, a tisz­ tek szabotálták a pa­ rancs végrehajtását. Ma­ gyarország tehát nem sa­ ját céljaiért, hanem a né­ met célokhoz minél in­ kább igazodásban látta saját háborús részvételé­ nek értelmét, aminek csak derivátumaként közvetve voltak nemzeti céljai, köszönhetően a németbarát megfelelési és kisebbségi komplexusoktól gyötört tisztikarnak. A megszállás. A leginkább újdonságnak, a magyar megszálló erők orosz levéltári források alapján rekonstruált tevékeny­ sége mondható. A hadseregcsoport hátsó területekből és Korückből 40000 négyzetkilométernyit a magyar honvédség tartott megszállva, a leginkább partizán­ háború sújtotta Brjanszki erdőt is beleértve. Először is a honvédség de még németek is megdöbbentek azon a kegyetlenségen amivel nem is elsősorban az ellenséget hanem a saját lakosságot sújtotta a visszavonuló szov­ jet hadsereg és pártvezetés. Börtönök foglyainak kiir­ tása, kollaboráló civil lakosság büntetése, visszavo­ nulók saját tüzérséggel lövetése. A védett státusú hadi­ fogoly lengyel tisztek katyni kivégzése csak epizódja volt ennek a barbarizmusnak. Mindennek a bánás­ módnak a tapasztalása olyan erőszakspirált alakított ki ami lehetetlenné tette a megadást, a németek in­ kább több száz kilométeren is vissza a Rückkampfot választották a saját vonalakig mint a fogságot. A bolsevik NKVDs terror megszűnte a helyi lakosság­ ban nagymértékű együttműködési hajlandóságot vál­ tott ki. A helyi milíciákat hadifoglyokból, helyi lako­ sokból lehetett kiállítani, egyes helyeken földosztást hajtottak végre négyosztályos oktatást indítottak meg. Érdekes versengés volt a német hatóságoktól támogatott ukránok és a magyarok szimpátiáját élve­ ző lengyelek nemzeti törekvései között. Nemritkán lengyel partizánok irtották az ukrán partizánokat míg az utóbbiak a szovjetektől támogatott kommu- 11 �ítélet nistákkal álltak harcban, mindkét katonai közigaz­ gatás bizalmát és támogatását élvezve hajtottak végre pogromokat a zsidóságon akit a bolsevik terrorban közreműködőnek találtak. A helyzet tehát jóval bo­ nyolultabb volt mint a németek-oroszok háborúja. Amikor a szovjetek pedig visszafoglaltak valamit, nem sok érzékenységgel mindenkit kollaboránsnak tartottak. A helyi lakosság bizalmát aztán a német polgári közigazgatás fajelmélettől indoktrinált veze­ tőinek sikerült elszúrni. Nem kerülhetők meg a „bandaharc” során elkövetett magyar háborús bűn­ cselekmények, melyek elsősorban a kombattáns nem kombattáns megkülönböztetés nehézségeiből adódó frusztráció következményeként bekövetkező civileket is súlytó bosszú volt. Végső soron ugyanezekkel a problémákkal szembesültek az amerikaiak Vietnam­ ban, sokkal kevésbé fegyelmezetten emberségesen és hatékonyan megoldva azt. Összehasonlítva a terület nagyságát és a német megszállók létszámát messze a hatékonyabb volt az amerikaikénál, amiből az a kö­ vetkeztetés is adódik a Szovjetunió közelebb volt az összeomláshoz mint feltételezték. Német, magyar be­ számolókból pedig az is kiderül tudtukon kívül pre­ ventív háborút vívtak, az utolsó adandó alkalommal, a szovjet támadó csoportosítás a határon ugyanis védekezésre alkalmatlan volt. képtelen saját sorsát irányítani több százezer magyar állampolgárt megvédeni, a Honvédséget harcképes­ ként egyben tartani legalábbis a hazaáruló puccs után. Epilóg. A szenvedés, amit az ország emberben infrastruktúrá­ ban elszenvedett hatalmas. Még szörnyűbb, hogy az egységes politikai közösség mindezt különböző sorsközösségekbe (sorstalanságokba?) kényszerítve élte meg. Gyökeresen mást élt meg az elhurcolt magyar zsidóság, mást a meghalt honvédeink, a malenkij robotra elhurcolt de még egy dél vagy észak erdélyi is. Ezek a különböző sorsközös­ ségek (sorstalanságok?) a politikai közösség elméleti helyreállítása után is reprodukálták magukat gene­ rációkon átívelve. Mai politikában is kisülve. Ezért nem lehet róluk racionálisan, a kauzalitásokat föltár­ va, tehát a történettudomány nyelvén szólni. És attól még mert egyes szenvedések nincsenek a köztudatba vagy amorfak, kevésbé megragadhatók, még nem jelenti azt nincsenek. A szenvedés ténye az ami egy, ez összeköthet. Vargha Bálint Tamás Összeomlás. Az ország ipara teljesítőképességét messze felülmúló­ an tudatosan készült a háborúra ám ez is kevésnek bizonyult. Megsemmisült egy egész hadsereg, angol­ szász bombázók támadták az országot, a német szö­ vetséges pedig még Romániát sőt Bulgáriát is többre értékelte fegyverek szállításában. Werth szervilis alkal­ mazkodása és a véráldozatok dacára úgy bántak az országgal mint egy utolsó kapcaronggyal. Amikor a harcok az ország területére értek kiviláglott, egyedül Németország vívja azt a háborút, és veszti el, amit akart, amire teljes erőforrásait koncentrálta, olyan célokért amiért a hadsereg kohéziója még a hatalmas veszteségek dacára sem züllött szét és hideg fejjel tette amit tehetett, nem esett pánikba nem hisztériázott. A debreceni tankcsata pedig megmutatta a német pán­ célos fegyvernem a háború utolsó évében is jelentős teljesítményekre képes. Most látszott a tisztázatlan és rosszul felfogott célokkal háborúba keveredett ország 12 Boldogító séta... Eljött a fagy szelében szeretni rosszaságom Itthagyni engem szíve sóhajára: hamis életem Védelmem ellen bal majd jobb karomra Törzsem bal felét s az övét ölelénk. Nő-szívében szeme-színezte szárnyaló idő, Mi életét ékesítő némasággal meglelé Séta, csak báját dicsérő vétek... Oly kevés, mi bölcs bolondos éjben ég S birodalma: azt szeretni, kitől búcsúzni fél - Székesfehérvár-Budapest, 2005. február 12-13. Sáska Zoltán Attila �ítélet A hazaváró Isten Volt már olyan érzésed, mikor valahonnan távolról, főleg hosszú idő után hazaérkeztél, hogy mintha az ismerős házak, az utcák, a templom, a saját nyelveden beszélő emberek állandóbbak lennének a Föld bármely pontjánál? Pedig ugyanúgy több száz vagy ezer éve a helyükön vannak Prága, Krakkó, Róma vagy Szentpétervár falai is. De mégis. Ezek az utcák a te gyermekkorodra emlékeznek, az emberek ismerik a családodat, a tablóképed kint van az iskolád falán. Ezeknek az embereknek ismered a történelmét, a hagyományaikat, érted reakciójukat egy-egy új dologra vagy változásra. Otthon vagy. Azt hiszem, valami ilyesmit élsz át, amikor megtérsz. A hosszú vándorút után megérzed, hogy otthon vagy. De hogy lehet ez? Hiszen még sosem láttad Isten országát! Azt sem tudod, hogyan képzeld el. Az Evangéliumokban találsz rá néhány utalást, de ez korántsem elég a pontos „feltérképezéshez”. Úgy gondolom, pont emiatt HISZEL, de még nem TUDSZ. És azért tudod magad otthon érezni, mert benned van a Szentlélek. Ó irányít, sugalmaz, közvetíti az Űr üzenetét. Nem szqkséges látnod Istent ahhoz, hogy tudjad, ő a Teremtő, te pedig a Teremtmény. És a felismeréssel, hogy tartozol valakihez ott fönt, megérzed azt is, hogy Isten mindig is a helyén volt, csak valahogy elkerülte a figyelmedet. Mikor valaki a hitedről kérdezett, csak legyintettéi, hogy megvagy te Isten nélkül is, meg különben sem segített a múltkor, mikor szükséged lett volna rá. Ez utóbbi megjegyzés is mutatja azonban, hogy tudat alatt, valahol mélyen elismerted azt, hogy valaki vigyáz ránk. Aztán mikor rendbejöttek körülötted a dolgok, ugyanúgy nem foglalkoztál Vele, mint azelőtt. Azt hiszem, a Nélküle töltött évek sem voltak értelmetlenek vagy céltalanok, de a hit által utólag megvilágosodik előtted hiányosságuk. A fehér foltokat Isten most betölti. És erre csak ő képes... Fantasztikus dolog, ha bekerülsz egy hívő közösségbe. Olyan barátokra tehetsz szert, akik már hamarabb felfedezték Öt. Hívő szemmel néha egy fél mondattal meg tudnak oldani egy olyan problémát, amin te esetleg már évek óta rágódsz. Egy pap egyszer azt mondta a prédikációjában, hogy a szeretet helyére mindig be lehet helyettesíteni Isten nevét. Mindenkinek ajánlom ilyen megközelítésből elolvasni Pál korintusiakhoz írt első levelének egy részletét, az ún. Szeretethimnuszt(lKor 13,4-8). És végül hadd ajánljam minden kételkedő (ezt nem negatív jelzőnek szántam, hiszen Tamás apostol is kételkedő volt) figyelmébe az alább olvasható történetet arról, ami a hit lényege. A nagyböjti időszak remek alkalom arra, hogy átgondold, te miben hiszel, mi a legfontosabb cél, amit életedben el szeretnél érni. Sáhó Eszter Vad Fügefa Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fo­ gantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is: - Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem megváltoztak: - Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik. - Ez azt jelenti - felelt a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik. csodálatos, hogy élünk? Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljutatta hozzájuk a táplálékot, éne­ - De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszo­ nozta az első -, szeretnék mindig itt maradni! - Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik. keltek az örömtől: - Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja ve­ lünk saját életét! Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire Talán van élet a születés után is! - Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem, a születés a vég! 13 �ítélet Egyikük mély bánatba merült, és így szólt: - Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. gunknak, mert így jobban megérthetjük életünket. Talán még anya sem létezik. - De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. Külön­ ben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan marad­ dések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérke­ zett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is. hattunk volna másképpen életben? - Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki ma­ így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kér­ Kertész Imre: Sorstalanság A Sorstalanság a legnagyobb költségből megrendezett filmként vonult be a magyar filmtörténetben, már-már feledésbe me-rítve Kertész Imre eredeti regényét. A film, ha lehetne egy szóval jellemezni remek, de kissé más, mint a regény. Más ugyanis a mondanivalója! A XXI. századi film­ technikai lehetőségek megengednek néha túlzásokat, és a megjelenítés az első. A láttatás. így, ha meghallgatják a tanácsomat, először olvassák el a regényt írott formában, és amikor felocsodunk a felismerésből, hogy amit már eddig is tudtunk a történelemkönyvekből, azt leírva egy kisfiú szavaival még borzalmasabb, menjenek el és nézzék meg a filmet is. A korábbi statisztikai adatok testet öltenek és a szenvedés stádiumainak lehetünk tanúi. A művet „fekete-regény­ nek” szokták nevezni „műértő körökben”, amivel nem érthetek egyet. Ennél magasztosabb és az emberek által va­ laha elkövetett legnagyobb borzalmat, az író a lehető legautentikusabb forrásból egy túlélő elbeszéléséből szerez­ te. A túlélő, pedig nem egy felnőtt férfi, vagy egy vallását megválasztó ember, csupán a családja hagyományait követő és abba belenyugvó fiúcska, aki kezdetben a jó szándékot feltételezve a Birodalom építésébe fogott, majd amikor rájött, hogy a munka nem munkát, hanem rabságot jelent, férfivá cseperedve változtatott. Azonosult tár­ sai szenvedésével, legyenek azok zsidók, vagy nem zsidók. Megtanulta túlélni és kitapasztalni a rendszer lehe­ tőségeit. Anélkül, hogy a regény csattanóját lelőném, a mű olvasása alatt a katarzist nem a végén, hanem többször közben éljük át. A szereplők beolvadnak a szenvedők sokaságba és az író által kiemelt tulajdonságaikkal azono­ síthatjuk őket. A tulajdonságok azonban elrejtőznek a csíkos, hiányos ruházat és a sárga csillag vakító fénye alatt. A könyv üzenete egy mondattal összefoglalva: Soha többé nem aka­ runk félni! Az üzenet így nem a „fekete-regény” szenvedéseibe való belenyugvás, hanem az örök félelem a szélsőségek ellen. A mű így az egyik legfehérebb regény a ma­ gyar irodalomban. Dorogi Zsolt 14 �ítélet Karunk új díszdoktora: James Crawford 2005. január 21-én az Egyetemi Ta­ nács nyitott ülésén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorrá avatta James Crawford professzort - a Cambridge-i Egyetem jogi karának dékánját. A zsúfolásig megtelt díszteremben a tanácsülés megnyitását követően dr. Bandi Gyula dékán köszöntötte a cambridge-i professzort. James Crawford, a nemzetközi jog szakér­ tője 1996-ban került először kapcso­ latba Egyetemünkkel, amikor elő­ adást tartott a Nemzetközi Bíróság előtt zajló szlovák-magyar jogi vitá­ ról, melyben ő a magyar fél érdekeit képviselte. A professzor aktív közre­ működője volt a Cambridge-i Egye­ tem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös szervezésében létre­ jött brit és európai jogi diploma programjának. A tanácsülést állófogadás zárta. Te hallottál már a Cambridge-i képzésről? A képzés távoktatásos jellegű, négy fél­ éves, angol nyelven folyik és sikeres ab­ szolválása esetén a résztvevők „Diplo­ ma in English and European Union Law” végzettséget szereznek. A képzés teljes egészében Budapesten, a Szent­ királyi u. 28-as szám alatt folyik, a Curriculum Vitae James Crawford Született: 1948. november Ausztrália 14. Adelaide, Tanulmányok: 1971 BA és LLB fokozat az Adelaide-i Egyetemen (angol, történe­ lem és politikatudomány) 1972-74 posztgraduális képzés az Oxfordi Egyetemen 1974-77 doktori fokozat az Oxfordi Egyetemen Pályafutás: 1974 Adelaide Egyetem — tanársegéd 1983 Adelaide Egyetem — tanár 1986 Sidney-i Egyetem — nemzet­ közi jog professzora 1990-92 Sidney-Egyetem jogi kará­ nak dékánja 1992 Cambridge-i Egyetem nemzet­ közi jogának professzora 1995-2003 Cambridge-i Lauterpacht Nemzetközi Jogi Kutatóintézetének társaigazgatója, majd igazgatója ' 2003- Cambridge-i Egyetem jogi kará-nak dékánja Tudományos szervezeti tagság: Nemzetközi Jogi Társaság—igazgató Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia — Cambridge-i Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzo­ rainak részvételével. tag Brit Akadémia — tag A program vezetője dr. Szabó Marcel, a program koordinátora dr. CsepelyKnorr Tamás, akikhez a képzéssel öszszefüggő bármilyen kérdésben biza­ lommal fordulhattok. A képzésről to­ vábbi részleteket a kari honlapon ta­ lálsz. World Trade Review — szerkesztőbi­ További tudományos tevékenység: zottsági tag ICSID Reports and Cambridge Studies in International and Comparative Law—társzerkesztő British Yearbook of International Law—vezető szerkesztő 15 �ítélet Elhunyt Kulcsár Anita A magyar sportélet egyik legsikeresebb sportága, a női kézilabda elvesztette egy ragyogó csillagát, Kulcsár Anitát. A sportoló sukorói otthonából tartott klubja, a Dunaferr délelőtti átmozgató edzésére, amikor a végzetes baleset érte. A tragédia pontos okát még szakértők vizsgálják, az azonban biztosnak látszik, hogy a sportolónő biztonsági öve nem volt bekapcsolva. Anita 28 évesen már 165szörös válogatott volt, ezen alkalmakkal összesen 403 gólt szertett a nemzeti együttesben. És pont ennyiszer láthattuk, feltartott ujjal és szívet r melengető mosollyal hátrafutni a hatos vonalhoz. Egyszerűen felfoghatatlan érzés, hogy nincs többé! A válogatott motorja volt. Lelkesedése és akarata soha nem lankadt. Az utolsó percig harcolt és lelkesedésével csapattársait is átsegítette a holtpontokon. Aki pedig ismerte tudta, hogy Anita a magánéletben is nagyszerű ember volt. Boldog /SYMA házasságban élt férjével, akivel a közeljövőben gyermeket szerettek volna, imádta labradorát, és mindenkihez volt pár kedves szava. Szerény ember volt, soha nem éreztette szurkolóival, hogy ő a sportág egy kiemelkedő alakja, kézséggel állt a rajongói rendelkezésére a fárasztó meccsek után is az öltöző bejáratánál. És ezért szerették sokan. Sportpályafutásában idén bajnoki győzelmet, magyar kupa győzelmet és bajnokok ligája győzelmet szeretett volna szerezni. Sajnos ez már soha nem adatik meg neki. De gondolt a pályafutása utáni időkre is. Egyetemünk első éves jog hallgatója volt. Ezért Kulcsi (ahogy barátai nevezték) halála egyetemünket is feketébe borítja. A család, a barátok és a szurkolók soha nem fogják elfelejteni ezt a csodálatos embert. Rajongói és csapattársai fáklyákkal és gyertyákkal vonultak szerdán a dunaújvárosi sportcsarnokhoz, így emlékezve a nagyszerű sportolóra. Csapata, a Dunaferr természetesen elhalasztotta a szerdai (jan. 19,-ei) Hódmezővásárhely elleni bajnoki mérkőzést valamint a szombati (jan. 22.) Podgorica elleni bajnokok ligája mérkőzést. A csapat legközelebbi mérkőzése jan. 29-én Valenciában lesz. A hazai mérkőzések egyperces gyászszünettel kezdődnek Anita tiszteletére, a játékostársak könnyes szemmel kezdik a játékot. Sok időnek kell eltelni, míg enyhül a fájdalom. Anita a válogatottban és klubjában is pótolhatatlan volt, nagy űrt hagyott maga után. Ha áttekintjük pályafutását láthatjuk, mennyit tett a magyar sport sikereiért. Pályafutását a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban kezdte, amivel NB1 B-be jutott, majd 1995-ben a Győr együttesébe szerződött, ahol két bajnoki ezüstöt és két bronzot szerzett, valamint 1999-ben EHF kupadöntőt játszott. 2001ben a székesfehérvári Cornexi csapatába igazolt, majd onnan 2004-ben a Dunaferrhez, ahol megszerezte élete első és sajnos utolsó bajnoki aranyérmét. Emellett persze a válogatott oszlopos tagja volt hét évig. 1998-ban EB-bronzot szerzett a csapattal, majd a 2000ben az olimpián ezüstöt ért el csapattársaival és ugyanebben az évben Európa-bajnok lett. A 2003-as világbajnokságon második helyezett magyar válogatott tagja volt és a tavalyi hazai európa-bajnokságon csapatával teltházas Arénában bronzérmes lett. Sok örömet okozott a szurkolóknak, családja büszke lehetett rá, erre az örökké mosolygós, szerény játékosra. Nincs szó, ami megfelelő lenne arra, hogy kifejezze a fájdalmat, amit most sok ezer ember érez. Végezetül álljon itt pár sor, amivel a rajongói búcsúztak Anitától: „Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szélzúg,a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. “ NYUGODJ BÉKÉBEN ANITA!!! Hutflesz Krisztina 16 �ítélet Aequo-loco Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel A Semmelweis Egyetem rektor emeritusával, a Büntetőjogi Tanszék igazságügyi orvostanának egyetemi tanárával Hogyan emlékszik vissza pályája kezdetére? Mindig is ezt ajövőt álmodta meg, vagy másfelé is kacsintgatott? Nos ez érdekes, ugyanis orvos az én családomban nem volt. Édesapám vegyészmérnök, édesanyám iparművész volt. Visszagondolva az orvosi pályára való jövetelemre, egy fia­ talkori élményem befolyásolta. A diákköri szerelmem a Szi­ lágyi Gimnáziumba, én pedig a Petőfi Sándor Gimnázium­ ba jártam. A szülők, főleg az édesanya, mindenképpen azt akarta, hogy egy általuk kiszemelt orvostanhallgató ud­ varoljon a lányuknak. Az igazat megvallva, ez akkor sok bosszúságot okozott nekem. Szükségszerű volt, hogy be akartam bizonyítani, én is el tudom végezni az orvosi egyetemet. Az érettségi után felvettek az egyetemre és orvos lettem. Kapcsolatunk egyetemista korunkban is folytatódó, nagyon szép diákszerelem volt. A másik meghatározó tényező az volt, hogy osztályfőnököm Nemes Nagy Ágnes, az ismert költőnő is ez irányba ösztönzött, felismerve a természettudományok iránti érdeklődésemet. A művészetek iránt nem érzett különös vonzalmat, márcsak az örökség miatt is? Édesanyámtól nagyon jó rajzkészséget örököltem. A családi háttérből és a rajzkészségemből adódóan, természetesen fel­ merült édesanyám pályájának folytatása is. Szerettem rajzol­ ni és vonzódtam az ötvös művészethez. Egy, az akkor még főiskolai hallgató barátom, Muharos Lajos — neves ötvös­ művész — be is avatott a művészeti ág műhelytitkaiba. A Ná­ dor utcába egy orvos kiállítást is szerveztünk, ahol szobrá­ szattal, festészettel és rajzzal foglalkozó barátaimmal közö­ sen mutattuk be munkáinkat. Ma is szeretek rajzolni kedv­ telésből, különösen a karikatúrákhoz vonzódom. Egyébként a művészetek iránti vonzalmam említésre méltó megnyil­ vánulása, hogy egy balett-táncosnőt vettem feleségül. Mikor volt az igazságügyi orvostannal való nagy találkozás? Érdekes találkozás volt, mert a II. sz. Kórbonctani Intézet­ ben voltam Tudományos Diákkörös és átjárhattam az Igaz­ ságügyi Orvostani Intézetbe. Mindig érdekelt a morfológia és a patológia. Mikor befejeztem az egyetemet Somogyi End­ re professzor (Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója 1969-1992.) keresett egy végzős orvost, akit érde­ kel az igazságügyi orvostan. így kerültem az Intézetbe. Az eredeti tervem az volt, hogy a szakvizsgák után váltok a klinikum felé, de 1971-ben kaptam egy két éves ösztöndíjat Kana­ dába. Amikor hazajöttem végleg eldöntöttem, hogy ezt a szakterületet, az igazságügyi orvostant választom szakmai élethivatásomnak. A mindennapos - enyhe kifejezéssel élve - negatív benyo­ másokat hogyan lehet leküzdeni? Emberi szomorúságok és bonyolult, nehéz helyzetek, nap mint nap érnek minket. Meggyőződésem, hogy azok lelki megoldása csak egy biztos családi háttér mellett lehetséges. Hihetetlenül fontos, talán a legfontosabb. Milyen egy orvosszakértő hétköznapi élete, hogyan lehet érvényesülni? A hétköznapi életet kitölti a felelősségteljes, szakmailag meg­ alapozott orvosszakértői munka. Az igazságügyi orvostan szemlélete és gyakorlata óriásit változott. Rendszeressé vált a boncolás kivételével, az erőteljes szakértésen kívüli tevé­ kenység. Megkezdődött tehát ezen a területen is a privatizá­ ció. A működést illetően, a sikeres szakvizsga után, az orvos, pályázással felkerül a szakértői névjegyzékre. Ez azt jelenti, hogy szakértői tevékenységre kijelölhető. Az orvosszakértők egy része intézményben, más része vállalkozóként tevékeny­ kedik. Sajnálatos tény, hogy intézményi kertek között a szak­ értő díjazása lényegesen kevesebb, mint a vállalkozói szférá­ ban. A kedvezőtlen helyzet egyelőre azt eredményezte, hogy egyre kevesebben választják élethivatásként az igazságügyi orvosszakértést. Nemrégibenfogadták el az új kábítószer törvényt. Hogyan látja a kialakult helyzetet? A kábítószer probléma óriási gond. Az orvostársadalom, ha nem történik kedvező változás pár éven belül, nem tudom hogyan fogja megoldani, ezt az egyre bonyolultabb helyze­ tet. Véleményem szerint úgynevezett könnyű- és nehézdrog valójában nincs, ez szójáték, csak drog van! Az ún. könnyű drogoknak is ismerjük már az agyban elhelyezkedő felfogó készülékeit. A drogok közös tulajdonsága, hogy a központi idegrendszer meghatározott területére hatnak, annak következményeivel. A társadalom egyelőre még mindig nem szembesült a valós problémával. A prevenció számos kívánni valót hagy maga után. A rendszerváltással, a maga valóságában ránk zúdult, a droggal összefüggő társadalmi, szociális és orvosi probléma­ kör. Valójában a rendszerváltás előtt is létezett a drogkérdés, de általános felfogásként uralkodott az ún. szocialista társa­ dalomban „amivel nem foglalkozunk az nincs” képmutató elv. Mit gondol azokról a médiumokban elhangzó vádakról, hogy az orvosi műhibák esetében az „orvosszakértők ki­ mossák az orvosokat”? Az igazságügyi orvosszakértők tapasztalataim szerint, a té­ nyek és a szakma szabályai szerint végzik tevékenységüket. Az orvosszakértő elsődleges feladata, a büntető illetve a pol­ gári eljárás egyes szakaszaiban, az orvosi szakkérdésben való véleményadás. Felelősségteljes feladat. A médiákat elsősor­ 17 �ítélet bán a hírérték és nem mindig az eset objektivitása érdekli. Szó sincs arról, hogy az intézményesített orvosszakértők, elv­ telenül valamelyik oldalt képviselik és főleg nem az orvosok oldalát, a betegekkel szemben. Áttekintve az Országos Igaz­ ságügyi Orvostani Intézet vonatkozó anyagát, a büntető ügyek 53%, a polgári ügyek 48°/o- bán az egézségügyi intéz­ mény és az orvos ellen foglaltak állást. Nem tudom elfogad­ ni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket néhány ismert ügy­ véd állít, az egézségügyi intézményekkel szembeni peres ügyekben. Azt lehet tehát mondani, hogy az előterjesztett szakértői vélemények polgári és büntető ügyekben, felperes és alperes vonatkozásában, gyakorlatilag: aequo-loco! A hiba a tévedés lehetősége, benne van az orvoslásban. Az orvos pol­ gári jogi felelőssége a jogellenes károkozás, míg büntetőjogi felelőssége — foglalkozása körében — gondatlanság formájá­ ban állhat fenn. Társadalmunk morálisan nagyon rossz álla­ potban van. Sajnos őszintén meg kell mondani, hogy az or­ vostársadalomnak is vannak olyan tagjai, akik tevékeny­ ségük során, felróható magatartásformákat valósítanak meg. Miben látja az egézségügy legnagyobbproblémáját? Az 1997. CLIV. Eü. tv. jelentős esemény volt, mert az orvosi - egézségügyi működést új alapokra helyezte. A gyakorlatban egy törvény akkor jó, ha megvalósításának feltételei is adot­ tak. Ha nincsenek meg a feltételek, akkor nehéz a törvény szelleméből adódóakat teljesíteni. Az orvostársadalom nagy része jelentős és folyamatos terhelés alatt van. Jó lelkiismeret­ tel mondhatom úgy fizikai, mint pszichikai teljesítőképessé­ gének határához érkezett. Azt szoktam mondani, csodának tartom, hogy a magyar egézségügy minden gondja ellenére, még mindig tud teljesítményt is felmutatni. Az egézségügyben a rendszerváltás óta gyakorlatilag, folyamatos pénzelvo­ nás történt. A jelen finanszírozása, korrekcióra szorul. Meg­ győződésem, hogy nyugalomra, átgondolt konszenzus alap­ ján született reformokra és természetesen, további pénzfor­ rásokra lenne szükség. Az egézségügy nem viseli el a gyors, ötletszerű, spontán döntéseket. Egyre nagyobb méreteket ölt, az eutanázia és az abortusz kérdésköre. Mitgondol afelmerülőproblémákról? A feltett kérdések mélyen foglalkoztatják a társadalmat és a részletes véleményem kifejtéséhez az idő kevés. Azt látom, hogy a passzív eutanázia és a teminális medicina fogalmai keveredtek. Ez utóbbi az orvosi tevékenység sajátos területe. Célja, a végstádiumban lévő, gyógyíthatatlan beteg testi és lelki fájdalmainak maximális enyhítése. Ez az orvosi tevé­ kenység fokozatosan lép a passzív eutanázia helyébe. Az ak­ tív eutanáziát megengedhetetlennek ítélem, itt az orvostársa­ dalom jelentős részének egyetértő véleményével találko­ zom. Fő problémának látom azt is, hogy a mi véleményünk e kérdésben, nem kap kellő hangsúlyt. A Magyar Orvosi 18 Kamara az eutanázia- kérdésben világos állásfoglalást alakí­ tott ki. Az aktív eutanáziát az orvosnak kell végrehajtani. Hozhatnak bármilyen törvényt az orvos nem kényszeríthető arra, hogy az eutanázia valamelyik formáját hivatalból gya­ korolja. Ha az, az orvos lelkiismeretével nem egyeztethető össze. Az tény, hogy Európa néhány országában, így pl. Hollandiában az aktív eutanázia jogi és orvosi feltételeit megteremtették, de egyre több adat ismert, hogy a helyzet nem problémamentes. Ellenpélda Németország, ahol az eu­ tanázia minden formáját elvetették és a terminális medicina gyakorlásának széleskörű feltételrendszerét biztosították. A társadalom másikfontos kérdése az élet abszolút védel­ me, vagy az abortusz? Napjainkban is vitatott orvosi, erköl­ csijogi, bioetikai,filozófiai és vallási kérdéskörtfog át. Ellentétes vélemények vannak, hogy a magzat élethez való jo­ gát, vagy az anya önrendelkezési jogát kell-e védelemben ré­ szesíteni. Úgy látom, hogy a kérdés nincs nyugvóponton, nem látom a kompromisszumos megoldás lehetőségét. Azonban, nem tudok egyetérteni azzal, hogy amikor a fogam­ zásgátlás széles lehetőségei állnak rendelkezésre hazánkban, európai összehasonlításban is rendkívül magas az éves abor­ tuszok száma. A kérdésben magam, konzervatív nézeteket vallók. Az orvosi diplomám átvételekor 1963-ban az élet vé­ delmére tettem esküt. Meséljen arról, hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel és mik a benyomásai róla? Békés Imre és Somogyi Endre professzorok baráti viszony­ ban voltak. Korábban Somogyi profeszor tartotta az ELTE joghallgatóinak az igazságügyi orvos tan választható kollé­ giumot, majd nyugdíjba vonulása után nekem azt átadta. Békés Imre professzor idő közben átvette a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszéket és fel­ kért, hogy itt is tartsak speciálkollégiumot. Természetesen ennek a felkérésnek is örömmel tettem eleget. Az igazságügyi orvostan néhány fejezetét egy-egy szemeszteren adom elő munkatársaimmal, a két egyetem érdeklődő joghallgatói részére. Általában kedvezőek a benyomásaim, a hallgatók érdeklődését örömmel veszem. Mitjelent Professzor Úrnak a tanítás élménye? Az egyetemi pálya legizgalmasabb, talán legfelelősségteljesebb része a tanítás. A tanítás örömét az adja, ha azt látom, hogy őszinte a hallgatók érdeklődése és sikerült az előadá­ sokat olyan párbeszéddé alakítani, amelyben őket tevőleges részvételre tudom ösztönözni. Nem tagadom jó érzés, ha előadásomon megtelnek az előadóterem padjai, ez azonban csak másodlagos szempont. Takács Veronika �ítélet Konferencia a drogtörvényről Február 19-én az Űjszínházban egész napos drog-konferencia volt. A konferencián megjelennek a kormány és a parlamenti pártok képviselői (illetőleg azok ifjúsági szervezetei), valamint a tevőlegesen is résztvevő civil szervezetek. Az új drogtörvény elvi kérdéseinek megvitatásában egy kompromisszumos határozat született. A konferencia és a normaalkotás előzménye, hogy az Alkotmánybíróság 2004 december 13.én a hatályos szabályozás számos pontját alkotmányellenesnek találta, s ezeket részben azonnali hatállyal, részben határidő tűzésével megsemmisítette. A testület számos esetben nemzetközi szerződésbe ütköző, illetve alkotmányellenes mulasztást is megállapított. Többek között kimondta, hogy a Btk. és az alkalmazását behatároló kormány­ rendeletek közötti összhang hiánya a jogbiztonság követelményébe ütközik, ezért kötelezte a jogalkotót az ezzel kapcsolatos mulasztások megszüntetésére. (A Btk 283-285§ hatályon kívül helyezte.) így ma kizárólag a csekély drogot termesztő, előállító, megszerző, illetve magánál tartó személy kerülheti el a büntetőeljárást. Ha viszont, ezt a kábítószert akár a közös fogyasztás érdekében is átadja valaki másnak, már nem bújhat ki a felelősségre vonás alól. Az ezzel kapcsolatos törvényt Mádi Ferenc köztársasági elnök 2003 januárjában elfogadta és szentesítette. Méghozzá azon okból, hogy törvény jogilag nem támadható, ezért az előzetes alkotmánybírósági normakontrol értelmetlen lenne. Ezt erősítette meg Zlinszky János volt alkotmánybíró is, aki a köztársasági elnök felkérésére véleményezte a törvényt. Mádl a törvény elfogadásának fontolgatását azzal indokolta, hogy számos jelzést kapott, miszerint nem veszélytelen az ifjúságra a korábbi elrettentő szigor enyhítése. Zlinszky professzor szakvéleménye után azonban elfogadta a törvény módosítását. Részben új helyzetet teremthet, hogy az Európai Unió tanácsa nemrég kerethatározatot fogadott el a kábítószerekről. A tagállamoknak egy év áll rendelkezésükre, hogy a határozat követelményeit jogrendszerükbe beépítsék. A határozat szerint az egyes pszichotróp anyagokra vonatkozó előírásokat azok egészségre gyakorolt hatására való tekintettel kell megfogalmazni. Ez gyakorlatilag azt jelenti: más megítélés alá esnek a könnyű drogok, illetve a gyorsan függőséghez, valamint a rohamos testi és mentális leépüléshez vezető szerek. Az esedékes új drogtörvényben pontosabban meghatározzák, kik és milyen magatartással követik el a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a kiskorúak védelmére is. Például súlyosbító körülmény lesz, ha valaki fiatalkorúnak adja el kábítószert vagy akárcsak megkínálja, vagy az iskolák közelében árusítja. Emellett szabályozzák a különböző ártalomcsökkentő programokban résztvevő egészségügyi és szociális szakemberek büntetőjogi felelősségét. Májusig törvényben hirdetik ki a kábítószernek minősülő anyagok pontos listáját is. A jogszabályt kidolgozó szaktárca fontosnak tartja, hogy a saját használatra történő kábítószer-tartás, illetve a fiatalok által elkövetett bűncselekmények kriminalizálása elkerülhető legyen. Abban a szerencsés helyzetben részesültem, hogy idő előtt megismerhettem a normaszöveget, amely a pszichotróp anyagoknak gyakorlatilag 3 fokozatát ismeri. A könnyű és kemény drogok mellett gyakorlatilag a füves cigaretta új kategória lesz. A lényeg, hogy szabálysértésnek és nem bűncselekménynek minősít egyes méltányolható eseteket. Például, ha valaki átnyújtja a füves cigit valakinek, (bár amennyiben ez a személy fiatalkorú, már bűncselekménynek minősül) Úgy gondolom a DROG-legalizáció elfogadhatatlan. Erősíteni kell a prevenciót és a rehabilitációt. Ezen kérdésekre a törvény kitér, illetőleg az aktív fogyasztókat kötelezi is a rehabilitációra, másrészt széles körben alkalmazza a közhasznú munkára való kötelezést. Véleményem szerint nem egy rossz törvény, hiszen a legfontosabb, hogy a fiatalok életét megóvjuk. A drog-kérdés összefügg a fogyasztói társadalommal. Hiába büntetjük a fogyasztókat, igény akkor is lesz rá. Egészen más kellene, de nem az én tisztem, hogy vázoljam. Kérem, hogy senki ne maradjon tétlen és alakítsa ki a véleményét és ezt a véleményét közölje is a k_t2004@freemail.hu-n. Gyökeres Zoltán 19 �ítélet Glosszátor - feljegyzés a nagyvilágból A hegyi pap Nem azzal védjük a magyar nemzetet, hogy rázzuk a triko­ lór zászlót — hanem, hogy ráz­ zuk a pelenkát! vallja Bordi Já­ nos atya Az erdélyi Pálpataka község ti­ zenöt kilométerrel Korondfelettfek­ szik a hegyoldalban. Köves út visz oda. Igazi békés, nyugodt, csendes hely. Becsületes, csupaszai székelyek lakják. Ha a vándor bekopog a plébániára, Bordi János atya rögtön kávéval meg csíki sörrel kínálja. Sjóízű, eredeti történetekkel vendégeli mega betérőt. Az alább olvasható beszélgetést még tavaly ősszel rögzítet­ tem szalagra, mielőtt a kettős állampolgársággal kapcsolatos viták kirobbantak volna. Nem erről szólt az a kellemes, anekdotázós délután hanem a pálpatakai hétköznapokról, a hitről a tettrekészségről... az életről magáról. Kevésbé inter­ jú ez a szöveg mint inkább egy egyszerű pillanatkép, mely hűen tükrözi minek fordítottak oly sokan hátat 2004 vé­ gén. Atya, meséljen kicsit afaluról! Pálpatakára az 1700-as években kezdtek kitelepülni az atyafiak Korondról. Tudod, minden plébánián megvan egy könyvben az egyházközség története, amit a pap jegyez le. Azt írja az egyik elődöm a kezde­ tekről, hogy a hegyre először a köröndi rosszfiúk mentek fel. Elmenekültek a rosszfiúk! Valamit építet­ tek maguknak, s aztán vittek asszonyt is, s családot alapítottak. Mikor ezt elmondtam itt az embereknek, egy páran a helyi asszonyok közül kérdezték: „hogy mondhat plébános úr ilyet”? De megmutattam, hogy le van írva az egyházi könyvben. Nyugi — mondtam , nem magukra vonatkozik, hanem a régiekre! Ők a rosszfiúk! Pálpataka teljesen magyar község, s persze Korondon sincs román - csak a rendőr. Az egyházközség beleértve a hozzá tartozó szom­ széd falut, Fenyőkutat is — összesen 20 kilométeren fekszik. Úgy néz ki az összkép, hogy egyik háztól két­ 20 száz méterre van egy másik, aztán háromszáz méterre, négyszázra megint egy másik. S ahol van az atyafinak a háza, meg gazdasági épülete, ott van a földje is. A hegyiek állattenyésztéssel foglalkoznak, kerámiát égetnek, és hozzák az erdőből a fát. Érdekes nagyon, hogy nincsen közös temető, min­ denki a saját földjébe temetkezik, ott van a sírja a háza mellett. Amelyik kollégám nem ismeri a falut, mindig meglepődik, ha elmondom neki, hogy tíz éve vagyok a hegyen, de a temetőben még nem jártam. S akkor kérdezik: „Hogyhogy? Nem halnak meg az emberek?” Aztán elmagyarázom a helyzetet, közben jót nevetek belül. Hány lélekfölött őrködik? Ötszázharminc hívem van, ezek katolikusok. De van még a faluban unitárius is, s református. Úgy volt ez Erdélyben, ahogy mindenütt másutt: ahol a refor­ mátoroknak jól sikerült megállniuk, azok áttértek más hitre, míg máshol megmaradtak katolikusnak. Csíkban, Gyergyóban nincsen protestáns. Udvarhely környéke már vegyes. Nemrég hallottam, hogy Csíksomlyón lakik egy re­ mete, kinn a hegyen. A Jézus Szíve kápolna mellett ta­ nyázik az atyafi. Az ágya olyan, mint egy koporsó, ab­ ban alszik. Csak azért, hogy emlékeztesse magát: most vagyunk, aztán holnap már feladják ránk a deszka­ dzsekit! Tudod-e, mi a deszkadzseki? Hát a koporsó! Sokfiatalt láttam afaluban. Szép számmal lehet­ nek. Pálpatakán olyan hétszázötvenen laknak, s köztük úgy nyolcvan-kilencven gyerek. Az iskolában nyolc osztály tanul. Hála Istennek, van 9 gyermekes család is. Csak mostanság sok az etykés párocska. Mondtam is egy fiatalasszonynak, akinek kettő gyereke van (meg ezt jegyesoktatáson is mindig szóvá teszem), hogy van az a mondás: egy gyermek - nem gyermek, két gyermek - fél gyermek, három gyermek - no az már gyermek! Ezt kell követni! Ez a helyes irány! Szerintem úgy szól a nagy igazság, hogy nem azzal védjük a magyar nemzetet, hogy rázzuk a piros-fehérzöld zászlót — hanem, hogy rázzuk a pelenkát! �ítélet Persze, most modern világban élünk, „pempörszt”, vagy mit használnak, nem azt a régi jó textilpelenkát... Pálpatakán a gyermekek iskolába járás mellett dol­ goznak is. Dolgoztatják őket, mint a felnőtteket. Ál­ lattartás, traktorvezetés, minden egyéb. Mondtam a csóróknak, vasárnap a mise után maradjanak! Fociz­ hatnak egyet az iskolaudvaron. Minek a sok munka, úgyis egyszer orra buksz! Nem lehet csak dolgozni, pi­ henni is kell! Eljönnek a templomba vasárnap, aztán mennek haza ebédelni, s utána máris rohannak a földet túrni. De minek? Úgyis itt marad minden a föl­ dön. A parancs is mondja: az Úr napját meg kell szen­ telni pihenéssel. Külön kuriózum a templom története. Merthogy nemrég épült, engedélyek és tervek nélkül... Amikor ide kerültem, még nem volt templom a fa­ luban. Korábbról indítva a történetet, 1948-tól vált külön Pálpataka Korondtól. Addig a köröndi plébá­ nos időközönként járt fel misézni. 1947. május 10-én maga Márton Áron jött a hegyre bérmálni. A helyiek képviselője köszöntötte a püspök urat, s megkérte, hogy adjon egy papot. Márton püspök úr betartva ígéretét - egy éven belül küldött egyet. Én vagyok im­ máron a hetedik papja a hegyieknek. Csak a plébánia épült meg hajdanán — abban mi­ séztek. Miután idekerültem, meggyőzködtem kicsit az atyafiakat a faluban, hogy építsünk templomot. El­ mentünk az erdészeti hivatalba, vittem egy kis mise­ bort nekik. A főnök ott azt mondta: Plébános úr, amennyi fa kell, annyit adok! Lovak húzták a fákat télen, hóban, meg húzták traktorokkal is! Olyan volt a falunk, mint egy fatelep. Aztán hívtunk tervezőmérnököt Udvarhelyről. Ő nézte ki, hogy hol legyen a kicsi templom, s az alapot milyen mélyre kell ásni. Az asszonyokkal főzettem ne­ ki ebédet, s megkérdeztem közben tőle: na, mennyibe kerül a tervrajz? Azt mondta: 150 ezer lei. Akkor az nagyon sokat jelentett, nekünk összesen 15 ezer lei­ ünk volt. Többet nem is hívtam mérnököt! Nem lett sem tervrajz, de engedély sem az épületre. Máig nin­ csen. Fogok nekik könyörögni?! Félt a polgármester ettől, de mondtam neki: ne féljen, mert ha akasztanak ezért, úgyis engem fognak akasztani! ’ Ez aztán költségtakarékosság! Minden engedélyt megspóroltak! Nem fizettünk a román államnak semmit. Ez itt nem presszó, bár, vagy üzlet. Ez, kérem, nonprofit vál­ lalkozás! Nem kell nekem engedély, meg, hogy a po­ litikus beleszóljon. Egyébként meg, tudod-e, milyen valójában a politika? Hát olyan, mint a ringlispiel fö­ lül forgatják, és alul szédülsz. Sötét dolog, no. Az ember tegye meg, amit a szíve diktál - de ami az egyiknek nem jó, az a másiknak sem jó. No, vissza a templomhoz... Két év alatt készült el ('92-től '94-ig), mert télen állni kellett. (Nálunk fél évig tart a tél. November elejével kezdődik, s aztán májusig hó van. Hideg olyankor az idő, de nagyon szép.) Az építkezéshez a pénzt a hegyieknek kellett össze­ szedniük, mert a központ nem adott semmit. Szegény az egyház. Mindent a pálpatakaiak fizettek! A templomunk idén múlt tíz éves. Ahogy korábban említette, a községen belül való­ ban nagyok a távolságok a házak között, ráadásul kétfaluért isfelel. Mivel közlekedik mostanság? Sokáig nem volt papírom, nem vezethettem, így ti­ zenkét évig gyalogoltam. A másik templom - a fenyő­ kúti - négy és fél kilométerre van. Oda is át kellett jár­ nom mindig. Amikor megszereztem a papírt, vettem egy régi, de nyugati autót. Jó állampolgár módjára fizettem utána a kötelező biztosítást. Egyszer csak egy sorsoláson a román biztosító kihúzta a nevemet! Bejárta az orszá­ got a hír, hogy a hegyi pap nyert egy egymilliárdos BMW-t! Ez 25 ezer euró volt akkor. Tiszta új kocsi, de azonnal eladtam, mert itt a hegyen, a köves úton nem tudom használni. Nem ide való az! Tehát túladtam a gyönyörű sportkocsin. Abból vettem a motoros szánt, amivel télen a havon a faluk között tudok köz­ lekedni. Masszív járgány. Futott még a plébánián egy új tetőre is, meg új ablakokra, s egy terepjárót is vet­ tem. Fizetést úgysem veszek fel mióta itt vagyok, hát legalább fejlesszek egy kicsit a házamon! Meg az Ür ú- gyis bepótolja utólag a juttatást, nem-e?! Zalai Péter 21 �ítélet Farsang Milyen jelmezt vegyek fel az idén? | meg is dobálhatták uraikat — igaz, Tavaly angyalnak öltöztem, előző év­ csak apró rózsaszirmokkal. Talán in­ ben pedig kalóznak. Érdekes is le­ nen ered a ma is kedvelt konfetti hin­ gyen, no meg egyedi is. Hiszen meg­ tése. lehetősen kellemetlen élmény, mi­ Hazánkban - elsősorban német hatás kor a fantasztikusnak gondolt, hatal­ eredményeként - a középkorra tehe­ mas titkolózás közepette elkészített tő a színes ünneplés szokása. A far­ jelmezköltemény szembe sétál veled sang zajos mulatságait egy ősi hiede­ a bálon. Hatalmas dilemma... Még lem hívta életre. Régen a gonosz szel­ az általános iskolai farsangi bálok e- lemek elűzésére bújtak ijesztő jelme­ lőtt. De nem mostanság. Azok az i- zekbe. dők már elmúltak. Nekünk minden- : képpen. Most a legnagyobb küzde­ Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy vollem a vizsgákkal és a jegyekért folyik. Azért semmiképpen nem mondha­ tak-e kizárólag erre az ünnepre készí­ tom unalmasnak ezt a farsangi idő­ tett ételek — sajnos nem sok ismeret szakot, így egyetemista szemmel, sőt. áll rendelkezésünkre. Az biztos,hogy Mi is felvesszük a jelmezünket — sokat és sokfélét ettek, s hogy az erendje, módja szerint — ami éppen gyik jellegzetes étele ezen időszaknak egy öltöny vagy egy kosztüm, esetleg a fánk, aminek mágikus erőt tulajdo­ egy ing. Nem is olyan rossz, bár talán nítottak. egy kicsit egyhangú, és bár egy bálon Farsang idején, a fánk sütésekor for­ nem is biztosítja a dobogós helye­ ró, édeskés olajszag terjeng a kony­ zést, a vizsgán még hozhat ered­ hában. Ha magam készítem, közvet­ lenül utána képtelen vagyok enni be­ ményt. Ott meg nem ez számít. Alig pár hetünk maradt ünnepelni. lőlük, mert annyira eltelít a nyers keltészta és a sütés illata. Egy jó órá­ Remélem mindenkinek van valamit. Hiszen ez mégiscsak a móka, kaca­ val a sütés után, különösen a szabad­ gás, no meg a bőséges evés, ivás, álar­ ból betérve, már egészen más a hely­ cosbálok, táncos mulatságok idősza­ zet. A még langyos fánkokat megszó­ ka. Hogy mi is pontosan a farsang? rom házi készítésű vaníliás porcu­ Maga a szó a bajor-osztrák vaschang- korral, és indulhat a jól megérdemelt ból származik, németül Faschingnak lakomázás. Ismert a szalagos változa­ mondják. így nevezték a középkor­ ta, ez az eredeti farsangi fánk, továb­ ban a „bolondosán beszélők gyüleke­ bá a rózsafánk, a forgácsfánk, a cseh fánk, más néven talkedli, vagy a töl­ zetét”. tött fánk, csakhogy néhányat említ­ A szokás az ötezer évvel ezelőtti E- sünk. gyiptomba, azaz Izisz istennő tiszte­ letére tartott lakomákra nyúlik visz- Kis kutatás után akadtam rá erre a sza. Ilyenkor eltűntek a társadalmi kedves történetre a fánk eredetével rangkülönbségek, a rabszolgák is az kapcsolatban. uralkodók asztalánál foglaltak he­ A legenda szerint a fánk története lyet. A görögök Dionüszoszt, a ró­ Bécsben kezdődött. Amikor ugyanis maiak pedig Saturnus gabonaistent egy Krapfen nevű pék meghalt, fele­ tisztelték. Aszaturnáliáknak nevezett sége vette át a pékműhely vezetését. ünnepnapokon a római rabszolgák A pékség híres volt ízletes kenyeré­ 22 ről, így a város másik végéből is ér­ keztek az emberek, hogy megvegyék. Egyik nap azonban nem készült el időben a kenyér. Ki mérgesen, üres kézzel távozott, ki pedig szitkozód­ va, türelmetlenül várta, hogy a ke­ nyér elkészüljön. A várakozó tömeg addig-addig zúgolódott, türelmet­ lenkedett, hogy a pékné kijött a sod­ rából, és egy darab kenyértésztát, ami éppen a kezében volt, valakinek a fe­ jéhez akart vágni. Mivel elvétette a célzást, nem találta el kiszemelt áldo­ zatát, így a keltészta a kályhán lévő lábasba pottyant, amiben zsír forrdogált. A tészta pedig néhány perc alatt aranysárgára sült, így a véletlen­ nek köszönhetően megszületett az első fánk. A bécsiek azóta is Krapfennak hívják. Egy másik forrás szerint a fánk fran­ cia eredetű édesség. XVI. Lajos hitve­ se, Mária Antoinette királyné, a Tuileriákban rendezett farsangi bál al­ kalmával kiszökött a palotából, álru­ hába öltözött és elvegyült a tömeg­ ben, mely a karneváli éjszakán az ut­ cákon kavargott. Az esti séta közben a királyné megéhezett és egy mézes­ kalácsmestertől vásárolt egy fánkot. Ami annyira elnyerte a tetszését, hogy a bál után behívatta az árust, aki megosztotta velük a recept titkát. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvelt finomságává a fánk. Most, hogy így szóba került, nem is lenne rossz, falatozni egy kicsit. Egy kis liszt, tojás, vaj, tej, élesztő meg cukor, és indulhat a munka. Jobb híján pedig marad a sarki cukrászda. Jó étvágyat mindenkinek! Mikó Adrienn �Február 6-án került megrendezésre karunk Gólyabálja a BM Duna Palo­ tában. Az eseményt — több professzo­ runk mellett — megtisztelte jelenlété­ vel Dr. Kránicz Mihály rektorhelyet­ tes, Dr. Bánáti János a Budapesti Ügy­ védi Kamara elnöke és Dr. Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Impozáns környezetben, finom va­ csora, élő zenekar, bűvészmutatvá­ nyok. Kell ennél több a jó hangulat­ hoz? Igen, kell még a gólyák szépen koreografált és előadott nyitótánca és a tombolán megnyerhető olyan érté­ kes ajándékok, mint a két személyes repülőjegy a WizzAir jóvoltából. Luki �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 1. szám 2005. február Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Tanulmányi bizottság Februári események kalendáriuma Dr. Láng Péter, személyesen Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban Boldogító séta A hazaváró Isten Kertész Imre: Sorstalanság Karunk új díszdoktora: James Crawford Elhunyt Kulcsár Anita Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel Konferencia a drogtörvényről Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Farsang Gólyabál Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. február Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (498kb+3388kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_1_200502 Relation A related resource T00067 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_1_200502 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás