https://omeka.ppke.hu/files/original/f27afe14747bcf0b9326495edda8ef8f.jpg 6cfdfae2145480b596b8e11d5ff0f74f https://omeka.ppke.hu/files/original/28abecde64f972f0f413e17ffa0e3865.pdf 454395f7f37415178033f10affb24d6d PDF Text Text J2.OO4O42.^ yiL évfolyam^ 3, szám e~mail: itelet01@hotmail.com hon lap: www.iak.ppke. h u/itelet 2004. április 29. �■ I MA u I „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt' (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Miénk a Világ! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A nem-is-olyan-rég-beköszöntött tavasz frissességébe, a végre-valahára-eljött Európai Unió eufóriája és talán nem utolsósorban a ka­ ri közélet felpezsdülése mintha mind ezt mon­ datná velünk: A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) MIÉNK A VILÁG! A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté Munkatársak: Dedics Zsigmond, Dévényi Nóra, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Ifeleki László, Szilvásy György, Vargha Bálint, Zalai Péter Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmaiLcom) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel lánáraink emberközelben 2. A Passió a Pázmányon Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport Ha már utánzunk... Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével Beszélgetés Barta Zitával Felsőoktatási Információs Pont Beszámoló a Kari Tudományos Diákköri Konferenciáról PPKE-JÁK, Kan TDK eredménye Dúlt hiteink és a valóság Az alkotmányjogi TDK Filmajánló Glosszátor Párizs fénye Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness Oktatók — hallgatók Oktató-hallgató viszony a Karon A Szent Ignác Szakkollégium Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden Női szakasz e-mail cint: iteletOK^hotmail.com második oldal 3 4 6 6 7 7 8 9 10 10 11 12 14 16 17 18 19 20 21 22 23 24 Persze valamennyi örömünk mögé kérdőjel tehető: a tavasz pezsgé­ sét a nyári kánikula pre-vizsgaidőszaki lehelete, az Unió örömét a kétség kívül létező szkepszis, a kari események élményét a pesszimista-kötekedő-cinikus „elég ez?” kérdések savanyítják meg. A magunk részéről e néha cinikus, néha csupán ironikus, olykor egyenesen jogos kritikákat csak részben osztjuk. Nem célunk a nega­ tív hangulatkeltés: a vizsgaidőszak közeledtét úgyis érezzük, az uniós csatlakozás következményekről prejudikálni pedig nem szeretnénk. A kari eseményeket viszont továbbra is a lehető legkimerítőbben be akarjuk mutatni. Kapjon mindenki kedvet a tanszéki és a kari TDKkon való részvételre, az induló kari kamarazenekarhoz csatlakozásra, és általában a kínálkozó lehetőségek megragadására. Carpe diem, mondták egykoron, s ezen most nem a kilátástalan élvhajhászást ér­ tem, hanem a jelenben cselekvés perspektíváit: a múltat már nem alaMthaguk, a jövőt még nem éljük, cselekvésünk egyedüli lehetséges színtere tehát jelenünk marad számunkra. Ragadd meg a jelent! Lehetőségek márpedig számtalanok voltak az elmúlt hetekben: kari TDK, kerekasztal-beszélgetés a Passió című filmről, Tanáraink emberközelben két ízben is, Nato - és EU - konferenciák. Pro Facultate nap, és még sorolhatnám. Meg kell említenem, hogy a múlt számunkban feltett körkérdésre számos válasz érkezett, sőt még az azt megelőző (Neptun-rendszerrel kapcsolatos) kérdésünkre is. Nagy öröm, hogy a tanári karból is érke­ zett hozzászólás, karunk alapító dékánjának véleményét így szintén olvashagátok. Csak reménykedni tudok abban, hogy a lendült nem fogy el, és még többen kívánják véleményüket a nyilvánosság elé tárni. Qui tacet, consentire videtur, mondták régen, ha hallgatunk, beleegyezünk, amennyiben szólnunk kellett volna, és minden nehézség nélkül szól­ hattunk volna. A körkérdésekre szólnunk kell, és minden nehézség nélkül szólhatunk is. Aki ezzel a lehetőséggel nem él, az belegyezik a fennálló helyzetbe. Márpedig sok minden van, amibe nem szabad be­ legyeznünk! Ha megfelelő számú hozzászólás érkezik, minden eddigi témát újra fel fogunk vetni: nem késő tehát, hogy hozzászóljatok! Frusztrál a lap egyhangúsága? Tégy ellene, hogy ne így legyen! Öröm­ mel tölt el a lap sokszínűsége? Tégy érte, hogy így maradjon! A kari közéletben való még aktívabb részvételünk reményében ajánlom e számot a Kedves Olvasó figyelmébe! Boronkay Miklós (főszerkesztő) honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �li QO Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ ügyfélszolgálata, Felsőoktatási In­ formációs Pont figyelmébe ajánlja rendezvénysorozatát, amelynek programja: 2004. május 4. 15.00 2004. május 11.15.00 2004. május 18. 15.00 Helyszín: Egy mozijegy ára... Tisztelt Érdeklődd! Mi a sikeres pályázás titka? Dr. Vincze Krisztina (Magyar Ösztöndíj Bizottság) Short Orientation Seminar on Fulbright Scholarship Opportunities 2005-2006 / Tájékoztató a 2005-2006-os Fulbright ösztöndíj lehetőségekről Dr. Brückner Huba (Fulbright Commission) Oklevelek és bizonyítványok elismerése az Európai Unióban Dr. Mészáros Gábor (Oktatási Minisztérium Magyar Ekvivalencia és Információs Központ főosztályvezetője) A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ Díszterme, 1088 Budapest, Reviczky utca 6. A rendezvény ingyenes! Amennyiben részt kíván venni előadásainkon, kérjük, jelezzen vissza! További felvilágosítás; a Felsőoktatási Információs Pont munkatársainál Erdéiyben kigyulladt a dévai Böjté atya által épített Szoi^tai Gyermekotthon. Nyár eldén adták volna át a mezőgazdasá­ gi épületekből átalakított árvaházat. ' Hu szón valahány magyar gyermeket azon­ nal el kellett költöztetni, a beköltözése vá­ rók sorsa pedig bizonytalanná vált. Újra felépíteni szinte reménytelen - vagy mé^em (!). Sajnálkozunk csak (!) / vagy teszünk is valamit??? Kerek mindenkit, aki látta Mel Gibson Pas­ sió című filnyét, hogy mozijegyének árát az alábbi, számlaszámra fizesse be: Dévai Szent Ferenc Alapítvány Magyar Külkereskedelmi Bank Rt, 10300002-20145639-00003285 • a 411-5770-es számon, • a fip@hik.hu e-mail címen, • vagy személyesen, a FIP ügyfélszolgálatán a HIK aulájában. Mit csinálsz nyáron? Fiatalok fesztiválja 2004. július 12-17-ig - Csobánka Ki a szervező? A Chemin Neuf Közösség 1973-ban szüle­ tett, a katolikus egyház része. Az ökumeni­ kus elhivatottság miatt tagjai között nem­ csak katolikusok vannak, hanem különböző keresztény felekezetek tagjai is (protcstán„1....---------------- 1_\ A 1 1----------------sok, ortonoxok). A közösségben együtt nek a családos és szerzetesi hivatással elkö­ teleződött tagok, férfiak eg' k és nők egyaránt, akiket az Evangélium hirdetésének hi.d^C^éx.ö. és az egyház szolgálatának vágya köt össze. Programok: rumok, - szentmise, — kikapcsolódás, - kis­ csoportos beszélgetés. b ízelítőül: Mi a keresztény ima? Isten tényleg érdeklődik irántam? Mit jelent Istennek adni az életem? Isten mindent előre gondolt? Meg lehet-e minden bocsátani? Ambíció és hit a munkában. Hogyan szerethetek igazán? A hit vajon gyengeség? Szerelem... örökre? El lehet-e köteleződni örökre? ^elentkezés és információ: Sárvári Cecíliánál a (06-1) 235-ü088-as telefonszámon vagy a misszio@freemail.hu e-mail címen. Részvételi díj: 11.000-13.000,- Et. A pénz ne legyen akadály! Szeretettel várunk! — zsolozsma, - előadás, - tanúságtétcl, — fó­ lus est ars boni et aequi... Ez úton szeretném a HŐK nevében megkö­ vetni azon hallgató-társaimat - akik vélemé­ nyét a március 19-én megjelent Kari Lapban tolmácsoltad, kedves Barbara. Senki sem sért­ hető világnézetében - igazad van (!); tudjuk és valljuk: a lelkiismereti szabadság alapérték. Alapérték; és -jog (!). Mint Te is biztosan tudod - két joganyagot szokás elkülöníteni; ne­ vezetesen: a természet- és a tételes jogot. E két joganyag között a szemben állás nem szükség­ szerű; de jelen esetben, az összeütközés tapint­ ható. Értetlenül állok a tény előtt, hogy erre, a VII. évfolyam 1. számában közölt cikkedben, még csak nem is utaltál. Mire gondolok? Az utóvizsga-időszak feb­ ruár közepéig tartott. Nekünk, mármint a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek, és rajtunk keresztül a hallgatók közösségének célja, hogy a kari rendezvényeken minden polgártársunk részt vehessen, kivétel és meg­ szorítás nélkül. Ebben az esetben, a törvény­ szöveg a jog szellemét sérti, az alapelveket ve­ szi semmibe. A jog, szerény véleményem szerint, egyszer­ re tételezhető az emberi tudatban, és azon kívül. Ember és környezet - kölcsönösen hatnak egy­ másra. E kölcsönhatás révén alakítja ki az embe­ ri közösség, a közösséget összetartó, pillanatnyi szabályösszességet. Az említett szabályösszesség a változásban állandó. Az alapelvek pedig: bizto­ sítékként szolgálnak. Visszatérve tehát az általam hamisnak vélt, a köztudatban mégis rendíthetetlen, fenti megkülönböztetéshez, a CIC szelleme köve­ teli meg (!), hogy a karunk életében kiemelke­ dő jelentőségű felezőbál az utóvizsga-időszak lezárását követően kerüljön megrendezésre. (Zárójelben jegyzem meg, az utóvizsga-idő­ szak hallgatói és oktatói érdek, egyszerre. Eb­ ből következik, kedves Barbara, hogy a korai hamvazószerda nem jelenthet alapot az utó­ vizsga-időszak megrövidítésére sem (!).) A húsvét időpontját a csillagok jelölik ki a csillagok járása rajtunk, tehát a Hallgatói Önkormányzat képviselőin. a hallgatók közösségén, kívül eső körülmény. Arra kérlek, kedves Barbara, a későbbiekben csak akkor vesd szemünkre a kari szokások, ideihez ha­ sonló, hűséges megtartását; ha egykor, a HŐK képviselői, mi magunk, a hallgatók közössége, az égitestek mozgását képesek leszünk befo­ lyásolni (!). Hidd el, ami tőlünk telik, megtesszük... De, amint említettem, megkövetem, kép­ viselő-társaim nevében, az általad, kedves Barbara, megszólaltatott, szabadságukban megsértett, hallgató-társaimat. Őszinte tisztelettel: Teleki László IV/L / egy római katolikus - és európai. harmadik oldal �„Az egyetem katolikus jellegét kell erősítenem!” Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel Kránitz Mihály (1959), a Szentendrei Ferences Ginmáziumban érettségizett, öt év munka után 1982-ben jelentkezett az e$zt«É *gom£ szemináriumba. Másfel év katonai szolgilat után 1984-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Esz­ tergomban, majd folytatta Budapesten, a Hittudómányi Akadémián. 19894}enì szentelték pappá. Pa^dsztikáBöi dokto-, rált. Egy év káplám beosztás után két évet a római Gregoriana egyetemen töl­ tött, ahol dogmatika szaklicenciátust szerzett. 1993-tól tanít teológiát a leve­ lezd Tagozaton, eközben négy éven át prel^Étsu a Központi Papnevelő Inté­ zetben. 1995-től docens, majd 1996-tól tanszékvezető. 1998-2003 között a Leve­ lező Tagozat igazgatója. 2003. szeptem­ ber 1-tŐl a PPKE rektor-helyettese, - Rektorhelyettes Úr! Többször hangsú­ lyozta, hogy a rektorhelyettesi pozíció­ val nem feltétlenül csak a papírmunkák gyarapodnak. Milyen örömei vannak jelenlegi munkájában? Talán az előzőekből kiderül (Megjegyzés: a Rektorhelyettes Úr életútját is tartalma­ zó teljes inteqú az ítélet internetes válto­ zatában lesz olvasható - a szerk.), a pozí­ ciókat nem én keresem, hanem ezek talál­ nak rám. Amikor egy kis szabadkozás után úgy érzem, hogy talán mégis vállal­ nom kellene, akkor azt hiszem, ehhez megkapom a kegyelmet is és az erőt is. A felsőoktatás nem áll messze tőlem, én magam is még 1978-ban, bár nem hivata­ losan, mivel korábban egyházi iskolás voltam, de bejártam egyetemi órákra az érettségit követően. Próbálom előmozdí­ tani mindazt, ami egy új felsőoktatási in­ tézmény, nevezetesen a katolikus egyetem esetében követelmény. Lelkületben, tu­ dásban, struktúrában, személyekben. Ez a jelenlegi tevékenységem, az ebből fakadó öröm pedig az ennek a munkának való átadottság. Nem vagyok sztahanovista, hogy éjjel-nappal a kijelölt mennyiséget ledolgozva éljek, hanem hogyha nem do­ bog a szívem ezért a feladatért, nevezete­ sen a katolikus egyetemért, hát akkor tényleg csak „hideg lakatos” vagyok, aki csak kívülről nézi a feladatokat, és egy munkahelyet lát a hivatásában. így ezt a negyedik oldal ft * ■''AJ I egyetem. Hiszen a kath’ holosz, kath ’holon ezt jelenti, hogy egyszerre egész. Itt mindenki megtalálja a saját érdeklődé­ sének megfelelő témát, szakot, előadást, kart. Az is szeretném elérni, hogy az egyetem valóban adni tudjon a hallgatók­ nak egy olyan képesítést, amellyel a világ­ ban boldogulni tudnak. Tehát, hogy ez a katolikus jelleg megvalósuljon, ezért sze­ retnék a legtöbbet tenni, személyi kap­ csolatok építésével, mind a professzorok­ kal, mind pedig a hallgatókkal, és nem utolsósorban a személyes lelki életem, az imádság segítségével is. - Fél éve végzi munkáját. Melyik az a terület, amelyen úgy érzi, hogy a legtöbb eredményt tud felmutatni? feladatkört bárki elláthatná. Hogy miért vagyok itt? Az még magam számára is kérdés, de ezen nem gondolkodom. Igent mondtam erre a feladatra, és próbálom a tőlem telhető legjobbat megtenni. - Mit tart követendőnek elődei törekvé­ seiből? Milyen alapvető célkitűzései vannak? Nemrég elindult egy vállalkozás, - szeré­ nyen mondom, hogy tőlem indult ki - ne­ vezetesen, hogy elvisszük az egyetem hírét azokba a katolikus gimnáziumokba, ame­ lyek Budapesten és az ország különböző részein találhatók. A karok képviselői együtt, előzetes megbeszélés alapján men­ nek el az érettségizőkhöz, hogy ott megis­ mertessék, bemutassák az egyes szakokat, és karokat. Nagyon eredményes volt ez eddig. November és december hónapok­ ban már lezajlott egy periódus, most janu­ árban és februárban folytatódik a követke­ ző. Ennek a gyümölcsei már látszanak, például az a fogadtatás, amelyben a gimná­ zium igazgatói minket részesítettek, továb­ bá a számtalan kérdés, amely az érettségi­ zők részéről záporozott. Bízom benne, hogy ezek a diákok a jelentkezések során az első helyen a katolikus egyetemet fogják megjelölni. Ha nyílt napokon megismerik, hogy mi folyik itt, akkor talán bátrabban tudnak választani és dönteni. Egyetlen elődöm volt, a jelenlegi rektor úr. Említettem a vőlegény és a menyaszszony példáját. Ok is nagy elszánással ug­ ranak fejest a mélyvízbe, a közös életbe. Tulajdonképpen én is így kezdtem el a feladatomat. Majd meglátod... És meg­ láttam, ami nem volt könnyű. A teológián az időmet jobban be kellett osztani, az újat nem lehetett elhanyagolni. De lassan-lassan kezd kialakulni az a harmónia, amellyel nem elszakadva a teológiától, de hanyagul teljesítve az nem új rektorhelyettesi feladatkörömet, mégis­ csak a teljeset tudom adni. - Mi az amit a jövőben másképp csi­ Célkitűzéseimet valójában megszabta a nálna? kinevezésem. Az egyetem katolikus jelle­ hz új káplánnak és plébánosnak az az gét kell erősítenem. De végül is ez a fel­ alapelve, hogy „egy évig semmit ne vál­ adata mindazoknak, akik az egyetem bár­ toztass!”. Nem szabad beletenyerelni mely fakultására járnak. Már a nevében ott van ez a jelző, hogy katolikus. És ez semmibe. De azért ez nem jelenti azt, hogy egy év után viszont mindent a feje egy nagyon súlyos jelző lesz egy idő után, tetejére kell állítani. Én nem erről az olmivel ez egy olyan mérce, amelyet soha nem tudunk átugorni. Egy törekvés kell, j dalról nézem a struktúrát, az egyetemet. professzorokat, munkatársakat, hanem hogy legyen bennünk, hogy megvalósít­ úgy próbálom elősegíteni a már meglésuk azt, amit jelent, hogy egész legyen az �vöknek a tevékenységét, hogy ők a saját területükön igyekezzenek a legjobbat tenni, azt, ami a feladatuk. - Elvben rengeteg lehetőség volna kül­ földi ösztöndíjakra, rövidebb, esetleg egy-két éves tanulmányútokra, és ezek száma a csatlakozás után csak bővülni fog. Úgy tűnik, ezekkel a lehetőségekkel nem él megfelelően az Egyetem. Kíváne ezen változtatni, egyáltalán kinek a kompetenciája ez? Ez igaz. Nagyon sok kapcsolat van kül­ földi egyetemekkel — elég csak a hivata­ los honlapot megnézni -, tengerentúli egyetemekkel, katolikus egyetemekkel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedig hallgatókat, tanárokat küldhet ezen katolikus egyetemek karaira. Ez gyakorlatilag az elmúlt néhány év alatt épült így ki, aminek a kivitelezése még folyamatban van. Én is most ismerem meg egyrészt a listát, hogy melyek ezek az egyetemek, hogy mit ajánlottak fel, hiszen van egy külön keretszerződés mindegyikkel, melyek a bölcsészekre, jogászokra, informatikusokra illetve a teológusokra vonatkoznak. Még meg kell keresni azt a felelős személyt, aki a kapcsolattartásért, a kiküldetésért, a be­ számolókért tartozik elszámolással. Itt a hallgatók érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani. Egy kis időre, - hogy most ez két hónap, három hónap, fél év, egy év- minden hallgatóknakjó lenne kijut­ nia egy kis tanulmányútra, mert ez nagy mértékben tágítja saját horizontját és szakmai ismereteit. - Marad-e ideje a lelkipásztorkodásra, nem hiányoznak-e farkasréti hívek? Nagyon köszönöm a kérdést és a farkas­ réti hívekre való utalást. Épp a jövő hé­ ten keresztelek egy gyermeket, akinek if­ jú szülei a farkasréti közösségből kerül­ tek ki. Még nem voltak házasok, amikor hittanra oktattam őket. Amint valaki professzor lesz, rögtön hajléktalan is lesz. Nekem nincs lakásom, mindig be­ jelentkezem egy plébániára. Most is egy plébánián lakom, és így természetes mó­ don kerülök közel a hívekhez és a fiata­ lokhoz. Fel lehet nyugodtan keresni, megköze­ líthető vagyok. Most is tartok jegyes­ oktatást, ahogy említettem, nem egyet, többeket is keresztelek, gyóntatást is végzek, minden nap misézek, elvállalok néha zarándokútakat is. Legutóbb Teréz anya boldoggáavatására egy busznyi hí­ vöt vittem. És a farkasréti „báránykák’ azért megtalálnak. És, ha az ő házas hit­ tanuk hív meg engem egy kis beszélge­ tésre, azt örömmel elfogadom. Lelki na­ pokat pedig évente egyet-kettőt én is tar­ tok nekik. A teológiai karon pedig spontán módon kerülök baráti kapcsolatba hallgatókkal. Mivel őket tanítom is, ezért ott más a fel­ állás. A tanár-diák kapcsolatra eleve nem jellemző, hogy a hallgató megosztja a lel­ ki bajait a professzorával, de egyáltalán nem zárkózom el ez elől. Azonban az éle­ tem és a jelenlegi feladataim súlypontja valóban elsősorban az egyetem. - A Hittudományi Karon Ön többször szervezett a hallgatóknak különböző ta­ lálkozókat, ökumenikus alkalmakat, utazásokat. Legutóbb Debrecenbe és Máriapócsra szervezett buszkirándu­ lást, Lesz-e ideje-e, energiája, hogy ezt tovább folytassa.^ Amióta pap vagyok folytatom ezt. Azt hiszem az nem is lehet kérdés, hogy az embereket továbbra is összehozzam. Er­ re törekedtem mint kispap, pap, káplán vagy professzor. Óhatatlanul az embere­ kért élek, a közösség az elsődleges. Ah­ hoz, hogy fiatalok is egymásra találjanak, ahhoz jó és igényes programok is kelle­ nek. Ilyeneket próbálok szervezni. Erre a félévre is van már két-három program, amire a hallgatók már rá is bólintottak. Kevés a szervezés a diákok részéről, ha nincs meg bennük az elköteleződés, és sok más program is elszólíthatja őket. Ha viszont egy összejövetel jól sikerül, akkor az egy kis garancia arra, hogy a kö­ vetkezőre lesz egy kis mag, akik garantál­ tan eljönnek. Nemsokára egy indiai filo­ zófus jön a Fundamentális Teológia Tan­ székre. Ezenkívül lesz majd egynapos együttlét egy tanyán, ahol az Egyház és a közélet témájában fogunk beszélgetni régebbi teológusokkal, akik most már például önkormányzati képviselők. En­ nek lesz bűnbánati liturgia része is szentmisével, de játékos része is. Továb­ bá egy kolostort is meg fogunk látogatni Tiszaalpáron egy kiegészítős hallgatóval, aki bencés nővér. Tehát azt hiszem, hogy az egyéb zárthelyi dolgozatok és olvas­ mányok mellett jut ideje a hallgatóknak erre is eljönni. De talán épp én járok egy lépéssel mindig előrébb, a diákok nem is tudják annyira követni. Amíg az ember­ nek van hozzá egészsége, és megvan az a bizonyos lelkesedés, addig ezeket a prog­ ramokat ígérhetem. - A Jogi Karon az elmúlt fél év során sok emberrel találkozhatott. .. A Jogi Kar az a helyszín ahol a rektori hivatal is található, tehát nap mint nap átmegyek oda egy-két órára, jóllehet a főhadiszállásom a teológián van. Óha­ tatlanul is találkozom a hallgatókkal, de részt vettem a gólyatáborukban az utol­ só előtti napon és szentmisét mutattam be. Párbeszédre hívtam a hallgatókat, viszont olyan hatalmas a létszám, hogy itt az összefogás óriási feladatot jelent. Az elmúlt félév túl rövid idő volt arra, hogy igazán megismerjem akár a Jogi Kart, akár a Bölcsészkart, amely ráadá­ sul 25-30 km-re van Budapesttől. így ebben az esetben is a személyes kapcso­ lat stratégiáját tartom célravezetőnek, vagyis ahol barátaim vannak, onnan próbálok meg továbbindulni. Ók me­ sélnek arról, hogy mi folyik ott, milyen apróbb szerveződések, programok van­ nak, és ezeken keresztül igyekszem el­ jutni a hallgatókhoz. Ez még egy előt­ tem álló feladat, ezt elkötelezetten sze­ retném megvalósítani, - Milyen benyomás alakult ki a hallga­ tókról és az új kollégákról? Úgy látom, hogy olyan óriási az anyag a Jogi Karon, hogy a vizsgákra való felké­ szülés nagyon sok energiát kíván. Mind a hallgatók és mind a professzorok, - akik egyébként kiváló munkát végeznek - nagy próbatételnek vannak kitéve a szorgalmiés vizsgaidőszakban egyaránt. De a nagy létszámnak és a minőségnek együtt kell jelen lennie. Lovassy Attila ötödik oldal �Tanáraink emberközelben 2. Bolondok napján Másfél Dékán lé­ pett be micimackós nyakkendőben, gondolatban rózsaszín parókában érdeklődői körébe. Hogy is történt? Április elsején Bándi Gyula dékán úr és El Beheiri Nadja dékánhelyettes asszony volt vendége a HÓK szervezésében im­ máron másodszor megrendezésre kerülő „Tanáraink emberközelben” című est­ nek. Ismeretes, hogy ezeken az esteken karunk két (illetve három) oktatója vall életéről, az oktatás rendjében megszokott formalitás, távolságtartás és általában kö­ töttségek nélkül. Múlt alkalommal a kar alapításában közreműködő Zlinszky Já­ nos professzort és a Tersztyánszky házas­ párt látta vendégül a HŐK, most pedig jelenlegi dékánt illetve tanulmányi dékánhelyettest. Ha hozzátesszük, hogy a közönség második sorában foglalt helyet Szabó István dékánhelyettes úr, örömmel konstatálhatjuk, hogy a kar vezetése majdnem teljes létszámban jelen volt. Külön öröm, hogy a beszélgetést immár egyre inkább a hallgatóság irányíthatta: míg az első órában a két moderátor (Boronkay Miklós és Teleki László) kérdései alapján folyt a diskurzus, addig a második órában már számos hallgatói kérdés hangzott el. Kiderült például, hogy fiatalabb korában dékán úr súly­ emelő versenyeken, dékánhelyettes aszszony pedig úszóversenyeken indult eredményesen. Megtudhattuk továbbá, hogy dékán úr eredetileg rózsaszín parókában akart megjelenni bolondok napja alkalmából, ám ezt kollegái nem javasolták, így ma­ radt a micimackós nyakkendő... Ajó pél­ da ragadós, gondolnánk, ám a Bándi famíliában csupán a legkisebb fiú, ifj. Bándi Gyula szándékozik követni apját a jog útvesztőibe. Igaz ő olyannyira, hogy legszívesebben maga is dékán (vagy saját kifejezésével: „dékár”) lenne. El Beheiri Nádjától megtudtuk, hogy tízéves koráig muzulmán hitben nevelkedett, majd mi­ után áttért a keresztény hitre, azt tapasz­ talta, hogy a két vallás között kevés ellen­ tét van, viszont a kereszténység valami többletet ad a hívőnek az iszlámhoz ké­ pest. Beszélt továbbá az általa elvégzett bécsi jogi kar és a magyar jogi felsőoktatás különbségeiről... Hosszú lenne elmesélni mindazt, ami el­ hangzott azon az estén - ez nem is lehet célunk. „Aki kimaradt - lemaradt”. De ne búsuljunk: lesz még tanáraink emberkö­ zelben, szeretett tanárainkkal. Várunk mindenkit szeretettel! -MI- A Passió a Pázmányon Kerekasztal-beszélgetés a filmről Pontosan egy héttel a zártkörű, Pázmányos vetítés után a Lippay György Kör kerekasztal-beszélgetést szervezett Mel Gibson A Passió című, nagy indulatokkal kísért filmjéről. A meghívott vendégek, Kránitz Mihály rektor-helyettes, Zlinszky János alapító dékán, Sáry Pál adjunktus és Koltay Gábor filmrendező más-más nézőpont­ ból elemezték az alkotást. A film megtekintése után immár bizonyos­ sággá vált addigi sejtésünk, hogy a hatalmas vihar, amelyet kavart, valójában nem is ma­ gának a műnek szólt, hanem csak bizonyos körök által mesterségesen geijesztett, alapo­ sabban belegondolva valójában maga az Új­ szövetség ellen irányuló gyűlöletkampány­ ról volt szó. Semmi bántó, sértő nincs a filmben, a néhol valóban brutális jelenetek nem öncélúan a megbotránkoztatást szol­ gálják, hanem Jézus szenvedéseinek való­ sághű bemutatásán keresztül értünk vállalt áldozatának igazi mélységét kívánják meg­ jeleníteni. A kerekasztal-beszélgetés részt­ vevői is egyetértettek ebben. A kerekasztalt a szervező Lippay György Kör részéről Gerencsér Balázs nyitotta meg, majd Fodor György rektor úr köszöntötte a megjelenteket. Zlinszky professzor úr elő­ adásában tömören összefoglalta Krisztus perénekjogi hátterét, elemezve a zsidó főtanács hatodik oldal és Pilátus felelősségét a halálos ítélet megho­ zatalában. Sáry Pál tanár úr a film történeti­ leg vitatható elemeinek elképzelhető, lehet­ séges egyéb változatairól beszélt (hogyan tör­ tént pontosan a keresztre feszítés, a kereszt mely elemét vihette Krisztus a keresztúton, hogyan és miért állt be a halál, stb.), úgy gon­ dolta, valószínűleg nem mindenben teljes pontosságú az alkotás, de mindig hozzáfűzte, semmi bizonyosat nem tudhatunk, ezért akár úgy is történhetett minden, ahogyan azt Mel Gibson filmre álmodta. Koltay Gábor a filmes szakember nézőponqából tett néhány megjegyzést, de kitért a film által keltett in­ dulatok valós okaira is. Úgy gondolta: lehet, hogy nem mindenkinek áll érdekében az, hogy a krisztusi eszmék új táptalajra leljenek mai világunkban, mert ha az egyes ember lelkében, hitében megerősödik, majd meg­ erősödve, összefogva olyan közösséget alkot, amely eséllyel veszi fel a küzdelmet a lélek­ romboló, mai „kufárok” ellen, mindez a nap, mint nap tetten érhető, globális és helyi szin­ ten zajló folyamatok, az elüzletiesedés, a vég­ ső szellemi-lelki elsivárulás, a mindent egy­ beolvasztó nagy akarat, a pénz hatalma, a „fo­ gyasztó ember” egyeduralma (rabszolgasá­ ga?) ellen hathat. Végezetül Kránitz Mihály atya teológiai szempontból vizsgálta a film történéseit. Ezek után nézői kérdések zápo­ roztak a résztvevők felé. A filmet érezhető szimpátia fogadta a hallgatóságban, sokan el­ mondták: meghatározó, sokáig ható élmény­ hez jutottak megtekintésével. A beszélgetés két órás időtartama végül szűknek bizonyult, akárcsak a díszterem, ahol ismételten sokan már csak oldalt, vagy a folyosón állva jutottak helyhez. Újabb szép, közös élményben volt tehát ré­ szünk, és, ahogyan a film is megerősítette hitünket, úgy ez az este is reményt adott ar­ ra, hogy idővel egyre jobban erőre kap majd az, amiben annyira szeretnénk hinni: a Páz­ mányos közösség. -LGY- �Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport A többségi állam belső joga, szűkebben az alkotmány- és közigazgatási joga az állam szuverenitásának talán legfontosabb eleme. Fontos tehát kisebbségiként is ismerni az adott többségi állam alkotmányát, a benne rejlő és az általa elutasított lehetőségeket. Ugyanígy a központi és a decentralizált közigazgatási szervek által nyújtott lehető­ ségeket. Érdekes áttekinteni, hogy milyen jogszabályi háttere van egy-egy, a kisebbség számára fontos területnek, illetve (köze­ lebbről) tartalmaz-e az adott jogi környezet közvetlen vagy közvetett utalást a magyar­ ság képviseletére, szerepére. Mindezen kérdéseknek a határon túli magyarságra vetített kutatását tervezi elvé­ gezni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jo­ gi karának első határon túli magyar fiatalokat foglalkoztató tudományos műhelye, amelyet Flachbarth Ernőről, a felvidéki származású jogászprofesszorról, a két világháború kö­ zötti időszak egy, a felvidékiek számára meghatározó alakjáról neveztünk el. A kutatócsoportba eddig több mint húsz, II-V éves hallgató jelentkezett. A je­ lentkezők többsége erdélyi és felvidéki, de legnagyobb örömömre Kárpátalja is kellő mértékben reprezentált és van délvidéki kutatónk is. A kutatócsoport az Alkot­ mányjogi Tanszék keretein belül működik, Kilényi Géza professzor felügyelete mel­ lett. A kutatócsoport tagjait az Alkotmány­ jogi Tanszék olyan tudományos elismerés­ ben tudja részesíteni, mint például az egyénileg vagy szerzőtársként elvégzett kutatások évfolyam-, illetve szakdolgozat­ ként való szerepeltetése, továbbá a Kar fel­ állása óta rendszeresen működő Alkot­ mányjogi Tudományos Diákköri ülésén való előadása (amely magában rejti a kari, majd az országos TDK-n való megméret­ tetés lehetőségét is). Terveink között szerepel, hogy pályáza­ tok segítségével közös tanulmányutakat, vendégekkel előadásokat szervezhessünk, így még teljesebbé téve a kutatás élményét és a közösség összetartó erejét. A Flachbarth Ernő Kutatócsoport első ülését 2004. március 1-én tartotta, A je­ lentkezéseket nem zártuk le, szeretettel várunk minden közjog iránt érdeklődő ha­ táron túli magyar hallgatót! Komoly tapasztalattal gazdagodtam a kutatócsoport szervezése óta eltelt időben: nyilvánvalóvá vált ugyanis számomra, hogy a határon túli magyar hallgatók valós igénye, hogy egymásról tudjanak, a kérdé­ seiket megoszthassák egymással, és hogy megismerjék a másik elszakított régió problémáit (vagy örömeit). Röviden, hogy legyen egy hely, ahol mint határon túliak tudnak tenni valamit szülőföldjükért és sa­ ját boldogulásukért. Remélem a kutatási célok mellett ennek a kihívásnak is meg fog tudni felelni ez az új és hiánypótló kezdeményezés. Gerencsér Balázs (doktorandusz) Ha már utánzunk... Egy szép nyári napon épületünk előtti ^okadalomban boldog fiatalok feketéllettek könnyű talárban, fejükön négy-szögű' bojtos sapkával. Avatás volt. Az ön-irÓnia mindig jellemzett bennünket. így jutott eszembe az a történelmi anekdóta, amit Hans-Jürgen Rabe professzor barátom­ tól, a német jogász-egyesület akkori el-^ nőkétől sok éve hallottam. III. Frigyes: Vilmos a talár-vitát így döntötte el: „Die Juristen, diese Spitzbuben sollen die schwarze Robe tragen, damit man sie^ von weitem erkennen und ihnen aus Flachbarth Ernőről Flachbarth Ernő felvidéki származású jog­ tudós volt. március 1896. 3-án Gölnicbányán született, Egyetemi tanul­ mányait a Pázmány Péter Tudományegye­ tem Jog-és Államtudományi Karán végez­ te, ahol a Bethlen Gábor Kör és a Széche­ nyi Szövetség alelnöke volt. 1922-ben a felvidéki magyar pártok prágai titkára lett, illetve a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga ügyvezető al­ elnöke. Ebben a minőségében a népszö­ vetségi ligák kongresszusain és a genfi ki­ sebbségi kongresszusokon képviselte a fel­ vidéki magyarságot. A csehszlovák hatósá­ gok állandó zaklatása miatt kénytelen volt Magyarországra menekülni. 1933-tól a Felvidéki Tudományos Tár­ saság Budapesten főtitkára volt. Előadáso­ kat tartott itthon és külföldön, így a heidelbergi egyetemen 1934-ben. Főműve a nemzetközi kisebbségi jogok rendszeré­ ről szólt: System des internationalen Minderheitenrechtes. Geschichte des internationalen Minderheitenschutzes ­ positives materielles Minderheitenrecht. (Budapest 1937.) 1939-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a Tisza István Tudományegyetem Jogbölcseleti és Nemzetközi Jogi lánszékére. 1949. június 16-ával a Pécsi Egyetem Nemzetközi Jogi lánszékére nevezték ki, amelyet 58 éves korában, 1954. december 12-én bekövetkezett haláláig vezetett. (forrás: Emlékkönyv Flachbarth Ernő tiszteleté­ re, Dr. Szabó Marcel (ed.); Budapest, PPKEJAK, 2002.) dem Wege gehen kann!” (A jogászok, ezek a csibészek csak hordják a fekete ta­ lárt, hogy messziről felismerhetők legye­ nek, és ki lehessen kerülni őket!). Az a gyanúm, hogy megint utánzunk. Filmekről. Ott avatnak ilyen talárban, sapkában, amit - micsoda tőlünk idegen rítus! - az ünnepség végén önfeledten ég felé lehet hajítani. Ugyanezekben a filmekben láthatók azok a jelvények, amelyeket neves egye-^ temek és college-ok diákjai ruhájukon alkalmakkor hordanak. Az embléma,’ ami elegáns sötét zakón igen jól hat, egy közösséghez tartozást jelent, amit büsz­ kén vállalnak. Nem lehetne inkább ezt utánoznunk? Gál Gyula Gál Gyula tanár úr kezdeményezéséhez csatlakozva az ítélet szerkesztősége fel­ hívja az illetékesek figyelmét arra, hogy a már létező kari (egyetemi) kitűzőt tegyék hozzáférhetővé minden hallgató számára - akár ingyen akár ellenérték fejében. Ja-^í vasaljuk továbbá a - Gál tanár úr által is szorgalmazott - kari jelvény elkészíttetését, melyet sötét zakóra, esetleg kendőre lehetne varrni. Úgy érezzük, jelhívásunk mögött sokan állnak, és a javasolt emblé­ mákra nagy igény lenne karunkon. hetedik oldal �Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével I^gre látv^áúlj^QS jelei vannak Karunkon a Hallgatói Öiil^nnáayzat Önkórraiányzat működéséműködésé­ nek. Gondolok itt alhajókirándulásra ^különböző előadások szervezésére, vagy az éppen szervi^ődö Pro Facultate-napra. Mindezen renifezvények lebonyolításához pénz kell. Sajnos a pénznek van egy ol)^n elkeserítő tulajdonsága, hogy so­ sincs belőle elég. Ami van, azt pedig, gondosan be kell osztani. Ezt a munkát végn B«p mint nap É gazdasági alelnöke, Ordas Eszter. Kérlek, mutatkozz be, néhány szóban. 83-ban születtem — Dunaújvárosban. Ott jártam áltanos iskolába, rajz tagozat­ ra, a Széchenyi Gimnázium angol tago­ zatára. Szerettem volna továbbtanulni pszichológia szakon - de ez nem jött össze (igazából meg sem próbáltam a fel­ vételit). Szülői unszolásra indultam el a jog felé. Nem voltam a gimiben magyar és töri faktos, ezért választottam a Páz­ mányt, ahova még a régi rendszerben felvételizhettem. Erre az egy helyre je­ lentkeztem, mivel ez volt az egyik leg­ szimpatikusabb iskola. Fel is vettek első­ re, most levelezős vagyok, de szeretnék majd nappalira átmenni, ha ez megold­ ható. Első évben nem voltam HŐK tag, másodévben az egyik HÖK-ös mondta, hogy új vezetés lesz, és szeretné, ha én is indulnék a választásokon. Amikor beke­ rültem, nem tudtam, hogy hol szeretnék tevékenykedni, aztán a gazdasági bizott­ ság alelnöki posztját vállaltan el. Rajzzal kezdted, aztán a pszichológia felé ori­ entálódtál, végül jogra jöttél. Ennyire szerte­ ágazó az érdeklődésed? Sok minden érdekel. Azért alakult így, mert mindenbe szerettem volna belekós­ tolni. Valójában az áll mindennek a hátte­ rében, hogy nem tudtam, mit is szeretnék csinálni, és a mai napig sem tudom, hogy mi az, ami igazán érdekel, és mivel szeret­ nék foglalkozni a későbbiekben. Az biz­ tos, hogy mindig mindenhol a közép­ pontban szeretek lenni. Eddig minden is­ kolámban benne voltam a diákönkor­ mányzatban. Szeretek első kézből meg­ tudni mindent - és igazgatni a dolgokat. Ez nem tudom, hogy mennyiben elfo­ gadható mások számára, de én azt gondo­ lom, hogy nekem ez így jó. Azóta is rajzolsz? Ha otthon vagyok és van egy kis szabad­ időm. De ez nem csak szabadidő kérdése. nyolcadik oldal kell hozzá ihlet, vagy valami hatás, hogy tudjak alkotni. Amikor kisebb voltam na­ gyon sok kiállításunk volt, több pályázatot is nyertem, és ez mindig inspirált, hogy újabb és újabb művek szülessenek. Most már csak hobby szinten rajzolgatok. De hát kevés időm van otthon, mert amint megyek haza, nővérem kisbabájával babá­ zom, most 10 hónapos. Ha pedig nem ba­ bázom, akkor a nyulammal, vagy a ku­ tyámmal foglalkozom. Hány testvéred van? Egy nővérem van, Ö 28 éves - elég nagy korkülönbség van köztünk. Dunaújvá­ rosban lakik. Főiskolára jár, a másoddip­ lomát csinálja. Segítek neki, amiben tu­ dok, meg ő is nekem. Igazi jó testvéri kapcsolat van közöttünk. Mi a feladata a gazdasági alelnöknek a HOKben? Nagyon sok feladat van, nagyon sok ,terhet” vettem a nyakamba, amikor el­ vállaltam az alelnöki tisztséget. Rengeteg felelőséggel jár. Ösztöndíjjak, szociálisés jegyzettámogatások kiutalása, a Hall­ gatói Önkormányzat éves költségvetés­ ének összeállítása, napi számlák elintézé­ se, minden rendezvénnyel, vagy bulival kapcsolatban. Jogi ügyletek is vannak. Minden napra jut munka bőven. Sok­ szor reggel, amikor bejövök még nem tudom, hogy mit fogok aznap tenni, de mindig tele van a dosszié az elintézendő munkákkal. Saját ügyeidet is mindig előre tervezed? A saját házi pénztáramat is mindig úgy ol­ dom meg, hogy legyen tartalék, próbálom a legjobban kihozni a pénzügyi dolgokat, és mindig próbálok befektetéseket keres­ ni, hogy a saját életemet megalapozzam. Ez mostanában, talán, elindul a maga út­ ján. Szüleim támogatnak a mai napig, de ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjón a mai világban, tenni és lépni kell. Ha meg tudom tenni: akkor most kell meg­ tennem. Valahogy meg kell alapozni a sa­ ját j övömet. Ha valaki előre tervez, előfordulhat, hogy nem mindig jönnek össze a dolgok, úgy, ahogy azt megtervezte. Hogyan viseled az ebből eredő esetleges kudarcokat.^ Nagyon rosszul viselem a kudarcot, de abban a pillanatban, ahogy nem úgy tör­ ténnek a dolgok, ahogy azt terveztem. ,felállók a padlóról”, és kitalálok egy má­ sik tervet. Nincs olyan, hogy valamin ke­ sergek, ha nem úgy jött össze, ahogy sze­ rettem volna. Közbejöhet bármi akár sa­ ját, akár mások hibájából, de nem szabad feladni, ha valamit igazán eltervez az em­ ber, az úgy kell, hogy legyen - bármi áron. Hosszabb távra is tervezel? 3-4 évre előre vannak elképzeléseim. Szeretnék majd elkezdeni egy másik is­ kolát is, de egyelőre így, hogy a gazdasá­ gi bizottság alelnöke lettem, nincs időm ilyesmin gondolkozni, hiszen felelek azért, hogy a diáktársaim időben meg­ kapják az ösztöndíjaikat, és hogy a HŐK gazdasági ügyeivel minden rendben le­ gyen. Ali lenne az a másik iskola, amit elkezdenél? Majd a közgazdasági egyetem, de ez még csak távoli terv. Jog és közgazdaságtan. Felvetődik bennem a kérdés: mennyire fontos számodra a karrier?' Úgy is kérdezhetném, a karrier vagy a család fontosabb számodra? Azt hiszem a karrier az nagyon fontos, de megpróbálom majd összeegyeztetni a kettőt. Szeretnék majd családot, de sze­ retném kialakítani a saját egzisztenciámat, függeni nem szeretnék senkitől. Anyagi­ lag nem szeretnék támaszkodni senkire, persze más téren igen, de azt nem tudom elképzelni, hogy valaki eltartson. Lukács Tamás �sa Beszélgetés Barta Zitával, a HIK Felsőoktatási Információs Pont vezetőjével Gondolom, sokan vagytok tagjai, vagy legalább is hallottatok a Hallgatói In­ formációs Központról (HIK). Azt vi­ szont kevesen tudják, hogy a HIK-ben működik a Felsőoktatási Információs Pont (FIP), amelynek vezetője, Barta Zita nálunk végzett a Pázmányon, Ve­ le beszélgettünk az intézmény szolgál­ tatásairól. s A felsőoktatási intézményekkel tartjátok vala­ milyen formában a kapcsolatot? Igen, elkezdtük a HŐK irodákkal felven­ ni a kapcsolatot. Megpróbáljuk a FlP-et a hallgatói önkormányzatok figyelmében ajánlani, hiszen a velük kialakított jó kap­ csolat a záloga annak, hogy a FIP minél ismertebb legyen a hallgatók között. Hogy kerültél a HIK-be? A vidéki felsőoktatatási intézményekkel is fel­ vettétek a kapocsaltot? Már korábban is a felsőoktatásban dolgoz­ tam, a Doktorandusok Országos Szövetsé­ génél, a nemzetközi kapcsolatokkal, és nemzetközi ügyekkel foglalkoztam. Majd egy kisebb kitérő után kerültem ide a HIK ügyfélszolgálatára, onnan neveztek ki a Fel­ sőoktatási Információs Pont vezetőjévé. A győri Széchenyi István Egyetemmel na­ gyon jó a kapcsolatunk és egyre több vi­ déki főiskolával és egyetemmel keressük az együttműködési lehetőségeket; azért, hogy az Információs Pont szolgáltatásait minden hallgató igénybe vehesse, aki sze­ retné. Mivel foglalkozik a HIK? A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ 2003 elején indult el, mint az Ok­ tatási Minisztérium (OM) egy speciális hát­ térintézménye. 13 teremben 300 számító­ gépen biztosítunk Internet hozzáférést. Ed­ dig 9-10 ezer felhasználónk van. Pontos számot nem tudok mondani, hiszen napon­ ta változik, lejárnak a regisztrációk, és jön­ nek új emberek. A regisztrált tagjaink kap­ nak egy 50MB-S tárhelyet és egy saját e­ mail címet. Tőlünk hozzá tudnak férni az elektronikus információszolgáltatáshoz, amely az OM adatbáziscsomagja (pl. Web of Science). Van egy könyvtárunk, ahol több ezer kötet van. és folyamatosan bűvöl. Főleg jegyzete­ ink és tankönyveink vannak. Továbbá, egy on-line katalógusunk is, ahol érdemes meg­ nézni, hogy meg van-e a keresett könyv. Ha esetleg nincs, akkor írni kell egy e-mailt, és a legközelebbi rendelésnél beszerzik. Emellett működik már gyermekmegőrző is (ami ugyan nem sok egyetemistát érint - de azért akadnak néhányan). Lehet ezen kívül szkennelni, nyomtatni és CD-t íratni is. A HIK-hez tartozik egy könyvesbolt, ahol a regisztrált tagjaink 10% kedvezménnyel vá­ sárolhatnak. A HIK-ben működik a Felsőoktatási Infor­ mációs Pont, amely egy olyan integrált ügy­ , félszolgálat, ami segít a hallgatóknak választ adni a felsőoktatással kapcsolatos kérdéseik­ re. Van egy internetes adatbázisunk, ame­ lyen rengeteg információ található, valamit K van személyes ügyfélszolgálatunk is április elsejétől 3 munkatárssal, akik reggel 8 és es­ te 20 óra között állnak a hallgatók rendelke­ zésére. Ezen kívül telefonon, vagy e-mailen is meg lehet minket keresni. Beszélnem kell még rendezvényeinkről is. Például májusban szervezünk egy előadás­ sorozatot, ahol a magyar ösztöndíj bizottság és a Fulbright Bizottság fognak az ösztöndíj lehetőségekről tájékoztatót tartani. Az OM ekvivalencia főosztályáról is jön egy munka­ társ, aki a magyar diplomák EU-ban történő elismertetéséről fog beszélni. Szervezünk tanfolyamokat is. Elsősorban nyelvi tanfo­ lyamokról van szó, de jelenleg a legnépsze­ rűbb az EU-s pályázatíró tanfolyam. Ezekhez a fent említett információkhoz és adatbázishoz mindenki hozzáférhet, vagy csak a HIK tagok? Mindenki számára elérhetőek a FIP szolgál­ tatásai, attól függetlenül, hogy a HIK-ben regisztrált tag, vagy sem. Aki nincs regiszt­ rálva, az kap egy látogatói kártyát, azzal be­ jöhet, és igénybe veheti a FIP szolgáltatása­ it. Persze a tanfolyamokon csak regisztrált tagok vehetnek részt. Mekkora a könyvtár jogi szakkönyv gyűjtemé­ nye? Ezt így pontosan nem tudom megmondani, de lemehetünk utánanézni. (Lementünk, utánanéztünk, és azt tapasz­ taltam, hogy a nálunk használatos tankönyvekjelentős része megtalálható a könyvtár­ ban; amelyeket kölcsönözni ugyan nem le­ het, de fénymásolni belőlük: igen.) A felsőoktatási információs pont elérhe­ tőségei: Budapest VIII. Reviczky u. 6. (aula) E-mail; fip@hik.hu Telefon: 411-57-70. Dóbai Balint (Menned kellett... ) Menned kellett, de lábadon a cipő ólomként tapadt a Maghoz, mît az Idő végén se érsz el. A Maghoz, mi faradtan tar^a össze a Golyót, hogy álmatlan munkája gyümölcsét áldatlan kölykei szaggassák sz^el. Repültél volna, a magasság ujjaid hegyét legyezgette lágyan, de nem ért el. Régen láttam arcod, talán reggel, a tükörbe’, vagy a metrón, míg körbe­ körbe járta útját, s időnként tükröt varázsolt ablakára (mibe önként-, önkéntelen néztelek) a sötét. kilencedik oldal �oo® Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ ügyfélszolgálata: FELSŐOKTATÁSI INFORMÁCIÓS PONT A HIK ügyfélszolgálat (Felsőoktatási Infor­ mációs Pont) a HIK olyan szolgáltatása, amely mind a HIK látogatói, mind a külső felhasználók részére naprakész adatbázis­ ból, a felsőoktatási (hallgatói, oktatói és ku­ tatói) létet érintő kérdésekre ad válaszokat. Az Felsőoktatási Információs Pont egy olyan újszerű felsőoktatási szolgáltatás, mely iránytű szerepet kíván betölteni a fel­ sőoktatással kapcsolatos információk biro­ dalmában és segít eligazodni az információ­ rengetegben. Ezen ügyfélszolgálat a HIK lá­ togatói és a külső felhasználók részére nap­ rakész adatbázisból, a felsőoktatási (hallgatói, oktatói és kutatói) létet érintő kérdések­ re ad válaszokat. A hallgatók valamint az ok­ tatók és kutatók a HIK Felsőoktatási Infor­ mációs Pontján keresztül így egy helyen kaphat érdemi tájékoztatást és segítsé­ get a hallgatói, oktatói valamint a kuta­ tói léttel és életvitellel kapcsolatos kér­ désekben. 1. A Felsőoktatási Információs Pont infor­ mációszolgáltatásának tárgyköre Az FIP ügyfélszolgálat célja az, hogy a felső­ oktatási léttel kapcsolatos kérdésekre vála­ szoljon. A HIK Felsőoktatási Információs Pontja a következő területeken végzi az információ­ szolgáltatást: X általános tájékoztató az Oktatási Minisz­ tériumról; X felvételi-, továbbtanulási- és posztgradu­ ális képzési tájékoztatás és tanácsadás; X külföldi- és belföldi ösztöndíj és pályá­ zati tájékoztatás, tanácsadás; X európai Unóval és a tagsággal kapcsola­ tos tájékoztatás (különös tekintettel az oktatás világára); X diákhitellel kapcsolatos tájékoztatás és tanácsadás; X diákkedvezményekkel (diákigazolvány­ hoz kapcsolódó kedvezményekkel) kap­ csolatos tájékoztatás, tanácsadás és ügy­ intézés; X nyelvi képzés, nyelvvizsga tájékoztatás és tanácsadás; X hallgatói jogsegély; X karrier irodák tevékenységének bemuta­ tása, működésükkel kapcsolatos hírek, információs közzététele; X kutatói mobilitással kapcsolatos infor­ mációk; tizedik oldal X esélyegyenlőség program; X szabadidős programok. 2. A HIK Felsőoktatási Információs Pont elérhetősége: A HIK Felsőoktatási Információs Pontja na­ pi 12 óra időtartamban (hétfő-péntek 8.0020.00, szombat 10.00-18.00) biztosít sze­ mélyes elérést az érdeklődőknek. A szemé­ lyes kapcsolat a következő kommunikációs csatornákat jelenti: o személyes megkeresés a HIK épületében (Bp. Vili. Reviczky u. 6. aula); o telefonos ügyfélszolgálat (06-1-4115770); o e-mail-en érkező kérdések megválaszolá­ sa; (ugyfelszolgalat@hik.hu; fip@hik.hu). Internetes portálon kereshető információs bázis „Tudásbázis” (http://www,hik .hu/index.asp?r=198 vagy a www.fip.hu FIP Tudásbázis menüpont alatt) a nap 24 órájában az érdeklődők rendelkezésére áll. 3. Együttműködő partnerek A HIK Felsőoktatási Információs Pontja 2003. szeptemberétől többek között a kö­ vetkező szakmai szervezetekkel illetve in­ tézményekkel együttműködve kezdi meg az információszolgáltatást: OM, KM, EU Magyarországi Delegáció, OFI, MÖB, Fulbright Bizottság, Francia Intézet Pályázati Irodája, DAAD, TEMPUS, Mobilitás, Márton Áron Szak­ kollégium, Esélyt a Tanulásra Közalapít­ vány, Felsőoktatási Pályázatok Irodája, Di­ ákhitel Rt, Diákbónusz Kht, Balassi Bálint Intézet, HÖOK, FEKOSZ, Apertus Köz­ alapítvány, Felsőoktatási Diákegyesületek Szövetsége. Az információszolgáltatásban együttműkö­ dő partnerek körét a HIK folyamatosan bő­ víti, és igyekszik valamennyi szakmai szer­ vezettel szakmai együttműködést a fent ne­ vezett cél megvalósítása érdekében kiépíte­ ni, Természetesen a HIKjelen tevékenysége nem a többi speciális feladattal rendelkező felsőoktatási háttérintézmény hatáskörének elvonását célozza, hanem pont ellenkező­ leg: az ügyfélszolgálati feladataik egy részé­ nek átvállalását (az intézmények ilyen irá­ nyú tcher-mentesítését) jelenti, valamint egy újabb kommunikációs csatorna lehető­ ségét kívánjuk nyújtani. Beszámoló a Kari lüdományos Diákköri Konferenciáról Az Országos Tudományos Diákköri Kon­ ferenciákon eddig elért kiegyensúlyozottan jó eredményeink megőrzése reményében tartottuk meg április 5-én - az elkövetkező, 2005. tavaszán Győrött megrendezésre ke­ rülő OTDK-ra való felkészülés első lépé­ seként - a „Tavaszi” Kari Tudományos Di­ ákköri Konferenciát. A Kar összesen negyven - előzetesen Kari TDK-n bemutatott - dolgozatot nevezhet majd az OTDK-ra, így az egyes intézetek a most megrendezett „Tavaszi” és a következő félévben megrendezésre kerülő „Őszi” Kari TDK-ra összesen 6-6 dolgozatot nevezhet­ tek, illetve nevezhetnek be. A Bíráló Bizottság tagjai külön-külön értékelték az egyes szerzők írásbeli munká­ ját és szóbeli előadását, valamint a dolgoza­ tokhoz kapcsolódó opponensi bírálatokat. A Bíráló Bizottság a következő szerzőket és opponenseket részesítette díjazásban: I.helyezés: Könezöl Miklós: A Tyrannis egyes kérdései az ókori görög állambölcseletben Konzulens: Dr.Péteri Zoltán Il.helyezés: Csorna Zsuzsa: Bankműveletek Konzulens: Dr.Halász Zsolt Il.helyezés Burai-Kovács János: Közvetett károkozás közvetett kár Konzulens: Dr.Lábady Tamás Ill.helyezés Hős Nikolett: A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Konzulens; Dr.RadnayJózsef Ill.helyezés Kosztyu Tamás: A kereszténység szerepel­ tetésének kérdése az európai alkotmány­ ban Konzulens; Dr. Szabó Marcel Díjazott opponensek Nagy Márton Tóth Áron Boronkay Miklós Józsa Erzsébet Beréti Krisztián A Kar és a Bíráló Bizottság nevében gratulá­ lok minden szerzőnek és opponensnek, vala­ mint külön köszönetét mondok a konzulens oktatók segítő közreműködéséért, bízva ab­ ban, hogy az elkövetkező „Ószi” Kari TDK, majd az OTDK rendezvényén is számítha­ tunk értékes, a Kar „tudományos megítélé­ sét” tovább erősítő támogatásukra. dr.Landi Balázs Kari TDK titkár �V- PPKE-JÁK, Kari TDK eredménye /2004. április 5./ Dolgozat címe Név Tanszék Konzulens Opponens 1. Szabó Dóra Rebeka A részesség - különös tekintettel a bűnsegédre Büntetőjog Dr.Újvári Ákos Nagy Márton 60 Feltételesen 2. Sipter Orsolya Ajnácska Ölni vagy halni hagyni, avagy a halálbüntetés és a tényleges életfogytiglani szabadság-vesztés összehasonlítása Büntetőjog Dr. Újvári Ákos Nagy Márton 66 Feltételesen 3. Krámer Veronika Differenciált bánásmód és nevelés a büntetésvégrehajtásban Kriminológia Dr.Tamási Erzsébet Seres Tamás 83 4. Orosz Márta A fiatalkorúak pártfogó felügyelete a gyakorlatban Kriminológia Dr.Tamási Erzsébet Horváth Linda 87 5. Szabó Edit Internet és Versenyjog Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Tóth András 87 6. Somogyi Áron Mátyás Az ipari tulajdon egyes tárgyai a versenykorlátozó megállapodások tilalmának tükrében Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Csépai Balázs 83 7. Szilágyi Pál Béla Az Európai Közösségek Fúziós Rende­ letének (The EC Mcrgcr Regulation) 2001-2004-es reformja és a magyar szabályozás szükséges változtatásai Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Csépai Balázs 97 8. Hős Nikolett A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Munkajog Dr. Radnay József Dömötör Szilvia 101 9. Rumi Tamás Az igazságtétel zsákutcája Magyarországon; Jogbölcselet Jog, múltértékelés és külhoni példák - avagy ellentmondások ajogállam eszméjében? Dr. Varga Csaba Csatári Zoltán 87 10. Könezöl Miklós A tyrannis egyes kérdései az ókori görög állambölcseletben Állambölcselet Dr. Péteri Zoltán Váczy Zoltán 114 11. Szabó Krisztina Fenus nauticum Római jog Dr. El Beheiri Nadja Tóth Áron 92 Feltételesen 12. Kéri Zoltán A végrendelet érvényessége és hatályossága Római jog Dr. Andrási Dorottya Boronkay Miklós 92 Feltételesen 13. Szilvásy György Péter Az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek múltbeli és aktuális kérdései Alkotmányjog Dr. Kilényi Géza Budaházi Árpád 94 14. Kiss Márton Gábor Érvénytelenség a közigazgatási jogalkotásban és jogalkalmazásban Közigazgatási Dr. Seereiner Imre Dr. Gerencsér Balázs 83 15. Nyéki Renáta A bankkártya, mint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz szabályozási kérdései Pénzügyi jog Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva Hajdú Csaba 84 16. Csorna Zsuzsa Bankműveletek Pénzügyi jog Dr. Halász Zsolt Mészáros Dóra 108 17. Princz Gergely Ajóerkölcsbe ütköző szerződés Polgári jog Dr. Lomnici Zoltán Király Éva Mária 81 18. Szende Zsófia A megbomlott értékegyensúly helyreállítása Polgári jog az építési szerződések hibás teljesítése kapcsán Dr. Lábady Tamás Józsa Erzsébet 90 Pontszám Helyezés Megjegyzés III. Feltételesen I. II. Feltételesen 19. Burai-Kovács János Közvetett károkozás-közvetett kár Polgári jog Dr. Lábady Tamás Dóda Balázs 107 20. Kelemen Ilona Tünde A betegjogi képviselők helyzete Magyarországon Polgári jog Dr. Jobbágyi Gábor Mód Kristóf 94 Feltételesen 21. Schlemmer Tamás A fájlmcgosztás jogi kérdései Amerikában és Magyarországon Polgári jog Dr. Koltay András Wittner Márton 83 Feltételesen 22. Boros Balázs Sándor Búza László elmélete a programjellegű normáról és a soft law Nemzetközi közjog Dr. Kovács Péter Beréti Krisztián 85 Feltételesen 23. Fórika Zsolt A kollektív jogok és a kisebbségi autonómia kérdése a nemzetközi jogban Nemzetközi közjog Dr. Kovács Péter Pál Laura 82 Feltételesen 24. Kosztyu Tamás A kereszténység szerepeltetésének kérdése az európai alkotmányban Európajog Dr. Szabó Marcell Oláh Viktória 100 Nemzetközi magánjog Dr. Szabó Sarolta Ujfalussy Zsolt 98 25. Egyed Annamária Nemzetközi fizetési ügyletek, különös tekintettel a bankgaranciára Díjazott opponensek: Feltételesen javasolt dolgozatok szerzői: 1. Nagy Márton 2. Tóth Áron 3. Boronkay Miklós 4. Józsa Erzsébet 5. Beréti Krisztián 1. Szabó Dóra Rebeka 2. Sipter Orsolya Ajnácska 3. Rumi Tamás 4. Szabó Krisztina 5. Kéri Zoltán 6. Princz Gergely 7. Kelemen Ilona Tünde 8. Schlemmer Tamás 9. Boros Balázs Sándor 10. Fórika Zsolt 11. III. A dolgozatok témájának jelentős átfedése miatt felülvizsgálan dó nevezések: 1. Csorna Zsuzsa 2. Nyéki Renáta tizenegyedik oldal �.í rassam iteb íi ■* u Dúlt hiteink és a valóság „Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedút? Lángot ki lehel deres ágra? Kifeszül föl a szivárványra? 5 dúlt hiteknek kicsoda állít Káromkodásból katedrálist?” (TVíi^y László: Ki viszi át a szerelmet) Kik vagyunk? Mik vagyunk? Kik le­ hettünk volna? Kik lehetnénk? Talán minden eddiginél sürgősebb feladat az egyszerűen hangzó, de nehezen megválaszolható kérdésekre felelni. Ha fontosnak érezzük közösségi identitásunk megőrzését - melynek előfeltétele, hogy egyáltalán tisztá­ ban legyünk jelentésével -, nem árt tisztázni egy s mást. A magyar iden­ titás jelene és „aprópénzre váltásá­ nak”, azaz a hétköznapok gyakorla­ tává tételének esélyeit szeretném rö­ viden boncolgatni egy sajátos aspek­ tusból. Az összetartó erő, annak megnyugtató ér­ zete, hogy van valami, nem is kevés, ami közös bennünk, biztosítja azt, hogy egy közösség valóban közös értékek, hitek mentén, egységben tudjon gondolkodni és cselekedni. Miért olyan fontos ez? Úgy gondoljuk, hogy mi, itt közösségben kép­ viselünk olyan értéket, amely egyszeri, megismételhetetlen, elvesztése tehát nem csak számunkra lenne fájdalmas. A ter­ mészettudósok szerint egy mégoly jelen­ téktelen állat- vagy növényfaj kihalása is pótolhatatlan veszteség - egy népé annál inkább tehát. És ha a fizikai pusztulás sze­ le már meg is csapott minket, a rohamos és egyelőre kezeletlen/kezelhetetlen né­ pességfogyás útján, most inkább a lelki, szellemi pusztulásról beszélek. Mert tel­ jességgel mindegy, hogyan hívják a Kár­ pát-medencében élő népcsoportot, mi­ lyen a zászlaja vagy felségjelzése, ha iden­ titását elveszti, teljes, fizikai pusztulása is csak idő kérdése lehet. Mai világunkban, a sajátos politikai kör­ nyezet hatására, mintegy ellenreakció­ ként törtek a felszínre bizonyos körök­ ben a nemzeti identitás külső megnyil- tizenkettedik oldal i * Jrr^ r- *¥ t 1 V i'*, Hollósy Simon: Rákóczi-induló vánulásai. Kérdés azonban, hogy ez mennyire felszínes csupán, mennyire csak a dac szülte, és mennyi belőle, ami ténylegesen, mélyen átélt. Az azonban nem kérdés, hogy ez az identitás egyelő­ re gettó-jellegű, önmagában képtelen egy ponton túli további terjeszkedésre (ez a pont pedig valószínűleg már elérés­ re került), mert képtelen ellensúlyozni az elmúlt évtizedek berögződéseit és a jelen - leginkább a média által terjesztett - véleményterrorját. Nem is a véle­ ményterror itt a megfelelő szó, hiszen a média meg sem próbál másik alternatívát felvázolni: egyszerűen szisztematikus munkával kiirtja nézőiben a gondolko­ dás ajándékát, a végletekig lecsökkenti az egyes ember szellemi mozgásterét, rá­ adásul olyan ravaszul, hogy eközben ne­ ki látszat-táplálékot ad, így a néző azt gondolja, van ismerete, véleménye a vi­ lágról, melyet szabad elhatározásából szerzett és alakított ki. Persze az erre al­ kalmas környezet teszi ezt lehetővé és az egyéb impulzusok gyengesége akadá­ lyozza meg a folyamat lassítását. Nehéz itt mindent a kommunista évtizedekre fogni: világszinten zajlódó folyamatok­ ról van szó, amelynek üteme és kompro­ misszumképtelensége nem sok jóval ke- csegtet az emberiség jövőjére nézve. De - némi túlzással ~ kit érdekel az emberi­ ség, amikor megvan nekünk a saját ba­ junk? Mi az, ami - még, egy kicsit - összetart, összetarthat minket? Csakis az a közös kincs, amit az évszázadok alatt felhalmoz­ tunk magunknak, és ami még nem ment veszendőbe. És még egy: a túlélés közös akarata. De közös kincseink igazi élveze­ tét jobbára meggátolja önnön felszínessé­ günk. Szeretjük költőinket, Petőfit, Adyt, Babitsot, József Attilát. Közülük talán Ady az, aki a legörökebb érvénnyel bír. Aki ma is szórul-szóra ugyanazt mondaná, mint egykor. Akinek szavai a magyar történe­ lem minden egyes percében (már meg­ írásuk előtt is!) érvényesek voltak és lesz­ nek. A vívódó, tépelődő, szenvedő és szenvedélyes, harcos, dacos magyar pro­ totípusa ő. Igen, mi is vívódunk, szenve­ dünk, harcolunk, ha kell, és mindig, min­ denhol dacosak vagyunk. És szeretünk Adyra hivatkozni, anélkül, hogy ismernénkjellemét és munkásságának legjavát. Márai kultusza sem véletlen. Öt azono­ sítjuk „A polgár”-ral, aki minden helyzet­ ben erkölcsi alapállása szerint, az értékőr­ zés és építkezés útján munkálkodott. De �vajon polgárok vagyunk-e mi is? Művelt­ ségünk néhány generáció alatt üressé, té­ vévetélkedők helyezettjeinek szintjére esett vissza. Erkölcsi magatartásunk kompromisszumokkal terhelt, mintha beletörődtünk volna, hogy ez a világ már mást .kíván” tőlünk. Wass Albert is „sztáija” lett mai identitásunknak. Egyszerre tragikus sorsa, Erdély utáni múlhatatlan nosztalgiánk és valóban gyönyörű írásai által. De más olvasni a regényeket szobánk kényelmes zugában és más ott állni az erdélyi havasokon. Ót is csak ak­ kor érthetnénk meg igazán, ha időrőlidőre elzarándokolnánk a mesebeli tájak­ ra, szóba elegyednénk az öreg székelyek­ kel, és kezünkben egy pohár szilvapálin­ kával, elszakadva a mocskos valóságtól, belebámulnánk néha az erdélyi éjszakába. Történelmünk is identitásunk erősítése felé hat. Tragédiákkal terhelt, de mámo­ ros pillanatoktól édes történelem. Egyet­ len forradalmunk sem győzhetett. De ta­ lán éppen ez adja az irántuk érzett nosz­ talgiát. A győztes forradalmak máshol mind, kivétel nélkül igen hamar elferdül­ tek, és a győztesek terrorjává alakultak. Mi nem győzhettünk, ezért maradhatott tiszta 1703, 1848 és 1956 is. Trianon. Amiről sokszor nem merünk, nem lehet beszélni a teljes nyilvánosság előtt. Egyáltalában jellemző, hogy még mindig akadnak olyan témák, amelyek csak zárt körben kitárgyalhatóak, elkerül­ ve az alaptalan vádakat és gyűlöletet. Pe­ dig Trianonról is beszélni kellene. Érzé­ kelve a realitásokat, nem táplálva ma­ gunkban csalfa reményeket. De tisztába tenni azt, ami történt és kidolgozni a le­ hetőségek maximumát, amit ellene tenni tudunk. Őrizve identitásunkat a határok mindkét oldalán. Segíthetünk ebben egy­ másnak, mi, szerteszakadt magyarok. Sőt, csak együtt lehetünk hatékonyak. A vá­ gyakozást Erdély, Felvidék, Kárpátalja vagy a Délvidék iránt nem tudjuk és nem is akaijuk megölni magunkban. Anti-kommunizmus. 1956 véréből táp­ lálkozó, de a mai napig aktív küzdelemre késztető erő. És mindaddig az lesz, amíg a múlt árnyai velünk élnek. De ez nem egy-két generáció kihalásának kérdése. Az „eszme” és annak átkai még jóval tovább velünk maradnak majd. Nem a felszínen, de a lelkekben, az érdekekben, a falakba, a bőr alá ivódva. Fel kellene fedezni a magyar vidéket is. Budapestre koncentrálódva és még né­ hány nagyobb városba bezárva lehetetlen, ségekben éli át dúlt hiteinket. A kulcs­ hogy egészséges nemzet éljen e tájon. Ki­ kérdés, amelyre adott egyéni válasz szabadulva a város fogságából, mint a ful­ azonban kinek-kinek magatartásából dokló, ha levegőhöz jut, hörgünk még jó előbb-utóbb úgyis megismerhető lesz: a darabig. Hogy aztán igen hamar visszatér­ felelősség kérdése. Mert a demokrácia jünk, és tovább fuldokoljunk. nem teremtődik meg csupán intézmény­ Hitünk. Amely megrendült, amely már rendszerének megszilárdulásával. A de­ részben csak formálisan, részben úgy sem mokrácia mindenkitől az egyéni felelős­ él már, de mindenképpen átalakult és néségvállalását követeli meg. El kell fogad­ mi sötét cinizmussal szemléli a világot. nunk, hogy nem lehet mindenkit meg­ Átalakítottuk hitünket, igazodva a ,monyerni magunknak, ez nem is lehet cél. dern” világhoz, elveszítve mélységét, iga­ Tudnunk kell, hogy jelenleg Magyaror­ zi tartalmát. Olyan kompromisszumokat szágon belül is egy szellemi gettóban kötünk nap mint nap, amelyeket nem élünk. Hiányt szenvedünk olykor minőlenne szabad, de azzal mentegetjük ma­ ■ ségi szakemberekben. Erkölcsi alapokon gunkat, hogy ma - csak így lehet. alkotó politikusokban, jó tollú újságírók­ Aztán ott van zenénk, táncunk. Alig is- , bán, közéleti személyiségekben, akiknek merjük már. Pedig a magyar zenét száz szerepvállalása és példamutatása lehető­ közül is felismeri még az avatatlan fül is, vé tenné a gettó határainak fellazítását. annyira elüt minden mástól. Identitásunk Egyéni felelősségünk itt érhető tetten: szerves részei italaink is. A magyar bor, egyszerre kell rendet teremtenünk saját vagy a „népi gyógymód”, a pálinka. életünkben és megpróbálni ehhez máso­ Identitásunk részét kellene, hogy képezze kat is hozzásegíteni. Kevés már a saját még megannyi, feledésbe merült érték. portánkon belül maradni, még ha olykor Az illem, az öltözködés, az étkezés szerembertelen feladatnak látszik is csupán tartása, a családi élet minősége, a szórako­ I csak az ottani küzdelem eszményeinkért. zás is ide tartozik. De ki tudja ma már. Nézzünk szembe a tényekkel: tizenöt hogyan is kell igazából megteríteni egy évvel a rendszerváltozás után még minasztalt, kinek van ideje a családdal foglal- j dig nem vagyunk elegen - sem mennyiségben, sem minőségben. Ha pedig nem kozni, ki tud úgy mulatni, ahogyan tény­ ! sikerül megerősíteni, továbbörökíteni leg hozzánk való volna? A sirámokat nem az oly gyakran hangoz- ' azokat az eszméket, gondolatokat, ametatott vádak, a folyamatos múltba réve- . lyek hitünk szerint arra érdemesek, most, amikor már szabad tenni értük. dés kényszere csalogatja elő, hanem anhinni bennük és beszélni róluk, az nak a ténynek a felismerése, hogy ilyen egyenlő lesz a beismeréssel: nem va­ vezérlő csillagok, rendező elvek nélkül gyunk elegendőek, nem vagyunk elég saját - egyéni és közösségi - identitásunk kialakítása sem lehetséges. És igen, csak jók a feladat teljesítésére. Vagy, ami még azt kell megtartani belőlük, ami ma is rosszabb: esetleg lehet, hogy eszméink nem képesek a túlélésre? Tudnunk kell: életképes, ami változtatásra szorul, azt meg kell reformálni, de semmiképpen teljességgel mindegy, hogyan hívják a nem szabad veszendőbe menni hagyni. kormányzó pártokat, ha nem sikerül iga­ zi tartalommal megtölteni a szlogenek Eddigi évszázadaink kincsei helyett nem szintjén hangoztatott jelmondatokat: fogunk hirtelen újabbakra lelni. Nem is .biztonság”, >5.közöskell vesződnünk a keresésükkel. Itt van J5.haza”. 55 család”. minden, a kezeink között, csak le kelle­ ség”, )5 szeretet”. >5.összefogás”. 55'.hit”. A ne törölni róluk a rájuk tapadt port. A felületesség önbecsapás és mások becsa­ pása is egyszerre. Azoké, akikhez elérhet nosztalgia nem öncélú tehát, és töreked­ szavunk. Csak mélyen átélt hittel, le­ nünk kell arra, hogy ne torzítsa el az ál­ talunk - tökéletlenül, de - megismerhe­ mondásokra kész lélekkel lehet építkez­ tő valóságot. ni a romokon. Mindent egyszerre kell A felszínen már kialakulni látszik az a akarnunk. Nem azonnal, nem holnap, közeg, ahol ez a régi-Új identitás erőre de szépen, lassan, egyszerre mindent. Itt, kaphat. De félek attól, hogy ez csak a felmost nincsen kompromisszum. Ellenkeszín. Vannak újságjaink, könyvkiadóink, ző esetben dúlt hiteinkből sohasem épít­ költőink, bortermelőink, különféle szak­ jük fel a katedrálist. embereink. Nem lehet egyesével a mér­ Koltay András legre tenni mindenkit, ki milyen mély­ tizenharmadik oldal �Kx alkotmányjogi TDK a belső vagy külső oktatóké. Legyenek te­ hát az előadók is, a velük vitázók is hallga­ tók, míg én — aki kezdettől fogva vezetem a diákkört - afféle moderátorként veszek ír-. részt a vitákon. Nem árt ugyanis, ha a le­ endőjogász - készüljön akármelyik jogá­ érezni valamit abból, mi is az igazi Én m^am, mint rendszeres résztvevő — és szi pályára - már hallgató korában meg­ Universitas. harmadik éve a tanszék demonstrátora - bá­ szokja a nyilvános szereplést, no meg azt Szeretnék itt egy - később még említen­ torkodom röviden ismertetni a kapcsolódó is, hogy kellemetlen (vagy annak tűnő) dő - nemrég megjelent tanulmánykötet­ főbb tudnivalókat. Azt hiszem, bizton állít­ kérdésekre azonnal kell válaszolnia [...]. ből idézni; azt tükrözi ez, mi volt Kilényi hat uk: ez a TDK igazi szakmai és szellemi Mit szűrhetünk le tehát mindebből? Elő­ professzor úr koncepciója a TDK megin­ műhely, a bemutatkozás, a megfelelően ször: hajói számolom, az alkotmányjogi dításakor, mely nem változott a mai na­ moderált vita, és későbbi kiváló teljesítmé­ TDK már kilencedik évét „tapossa”; má­ pig. A professzor úr az előszóban a követ ­ nyek, eredmények kiindulópontja. sodszor: többféle jellegű TDK létezik, s Az alkotmányjogi TDK már régóta gyöke­ kezőket írja: mindegyik egyformán jó lehet, de hogy ret vert Karunk szellemi életében. Másod­ ,Az alkotmányjogi tudományos diákkör a amelyiket a professzor úr választotta, bi­ Kar egyik legrégebbi tudományos diákkö­ évtől kezdve a főelőadásokon és plakáto­ zonyosan bevált, azt most már hosszú kon hirdeti a tanszék folyamatosan a soron re, amely akkor jött létre, amikor elsőként évek sora és kiváló eredmények következő alkalmakat; habár, mint tf bizonyítják; harmadszor: a pro­ már említettem, a helyszín és az fesszor úr szerényen nem említi, időpont állandó. Három éve szinte r-'-amiről fentebb már szóltam: az minden alkalmon volt szerencsém o meghatározó szerepét, mely részt venni — s talán összesen két korántsem merül ki pusztán a ízben kellett máshol vagy máskor moderátori részvételben (az el­ találkozni. De ami minden körül­ múlt három évben csak egyetlen mények között bizonyos, és a sI alkalommal nem tudott jelen szakmai színvonalat biztosítja: lenni a foglalkozásokon, ekkor a Kilényi Géza professzor úr jelen­ tanszék másik oktatója vállalta a léte, ülésvezetése, a viták moderá­ helyettesítését). lása; s nem utolsó sorban értékeléalkotmányjogi TDK résztvese, bírálata, illetve az, hogy saját vőinek száma változó: emlék­ véleményével, gondolataival min­ szem olyan időkre, mikor a gya­ den esetben megtiszteli a résztve­ korló szinte színültig megtelt; vőket. Talán nem kell mondanom, 1b a»?»’ volt olyan alkalom, hogy négy-öt mekkora jelentőséggel bír ez; a Karon hiányolt tanár-diák kapcso- Petii Bernadett és Szilvásy György demonstrátorok fő volt jelen, az előadót is bele­ értve. Az utóbbi időkben tíz­ lat egyik legfontosabb színtere, húsz főben állandósul a „közönség” létszámely különleges élményben részesíti azt, felvett hallgatóink másodévessé csepered­ ma. Van ennek előnye, hátránya is: a natek [...]. Egy tudományos diákkörnek aki ellátogat ide. Már csak azért is, mert gyobb létszám talán jobban inspirálja az sokféleképpen lehet megadni a »fazonját«. noha a professzor úr előadásmódját, stílu­ előadót (habár nem mindenkit!), ám a ki­ Ismerek olyan diákkört, ahol rendszere­ sát, habitusát a főelőadásokról jól ismer­ sebb részvétel valószínűleg biztosítja, hogy sen külső előadók egy-egy tárgykör elis ­ jük, s bátran mondhatjuk közkedveltnek, a leginkább érdeklődő hallgatókvannakjemert tudományos kutatói - tartanak elő­ sőt szeretettnek - a TDK szűkebb körű, len, s így valóban érdemi szakmai munka adást. Máshol a vitára helyezik a súlypon­ barátibb, már-már családias hangulatában folyhat — nem beszélve a vitákról. tot: olyan előadókat hívnak meg, akikről sokszor olyasmit is megtudhatunk, amire a Az alkotmányjog közkedvelt tárgynak köztudomású, hogy valamely kérdésben főkollégium természetszerűleg kötött és mondható, s így talán nem véletlen, hogy nagyon eltérő álláspontot képviselnek. keretek közé szorított alkalmai nem adnak habár mint láttuk, szinte mindig egy hall­ Ennek is megvan a maga haszna, hiszen a lehetőséget. A TDK-nak általában is - s ezgató referál (olykor végzett hallgató, sőt vitakultúrát is tanulni kell. (Sajnálatos zel azt hiszem, a Kar Összes tanszékének egyszer maga Kilényi professzor úr tisz­ módon a magyar közéletben több a rossz TDK-résztvevői véleményét írom le telt meg minket előadásával), sosem kell példa erre, mint a jó.) egyfajta különleges varázsa van; alkot­ lasszóval fogdosni a következő hónap elő ­ Magam egy harmadik modellt választot­ mányjogból ehhez Kilényi professzor úr adóját. Hogyan is válhat valaki azzá? En ­ tam. Azt tűztem ki célul, hogy a diákkör a sokat ad a magáéból. S ezt a varázst a mi nek két újta lehet: hallgatók megszólalási fóruma legyen, ne számunkra adja - érdemes hát ott lenni, és Azt hiszem, másodévtől „felfelé” mindenki számára ismerős, mi a követke­ ző időpont és helyszín jelentősége: minden hónap második szerdája, 16 óra; 22. gyakorló. Bizony, az alkotmányjogi tudományos diákköri ülések már .emberemlékezet óta” állandó eseményei a Közjogi Intézet életének. L s tizennegyedik oldal �4 Először; akik Kilényi pro- I fesszor úrhoz írnak évfo­ lyam- vagy szakdolgoza­ tot, azok nagy eséllyel ”. Ugyanis az ”.pályáznak 1 értékelő lapon megjelen­ het: „TDK-előadás alapja lehet”. Ez esetben a TDKkat szervező demonstrá­ tor (korábban Pintér Edit, most Navratyil Zoltán másodéves hallgató) fel­ keresi a „megjelölt” hall­ gatókat, s közülük sokan vállalják a bemutatkozást. Másodszor; ha valaki nem Petri Bernadett és Márton Péter demonstrátorok az előző cipőben jár, de szeretné „megmutatni magát”, felkeres­ mellett a szerkesztői munkát is vállalta. heti a professzor urat, akivel egyezteti a A két kötet példányai még a tanszéken témát - netán elkészült munkáját bemu­ vannak, de már nem sok idő kell, hogy el­ tatja -, s ha az elfogadásra talál, onnantól jussanak könyvtárakba, más egyetemekre, ismét a kijelölt demonstrátorral folyhat ezzel elérve, hogy Karunk még ismertebb tovább az egyeztetés. Értelemszerűen ez és reméljük, népszerűbb is legyen. Bíz­ vonatkozik a másodéves hallgatókra, akik zunk benne, hogy ez a publikációs lehe­ száma e tanévben örvendetesen megnőtt tőség idővel hagyománnyá válhat - már az előadói szerepkörben. csak azért is, mert más jogi karokon rég­ Mik hát a TDK - már többször emlege­ óta bevett szokás, hogy - sokszor évről tett - eredményei? Nem mások, mint az évre terjedelmesebb - publikációs köte­ itt bemutatkozók - s az esetleges bírálato­ tek látnak napvilágot. A miénk egyelőre kat, kritikákat, javaslatokat később fel­ két kisebb füzet - de reméljük, annál ma­ gasabb színvonalú (habár „belülről” néz­ használók - dolgozataikkal elért pályadí­ jai. Elsősorban gondolhatunk itt többek ve ez talán nem a legobjektívebb vélemény; reméljük, J5.kívülről JJ viszont közt egykori másod-, harmadéves hallga­ ugyanígy találják majd a kedves olvasók). tókra, akik elsőként itt mutatták be készü­ Azt hiszem, érdemes megjeleníteni, kik a lő munkájukat, s majdan kiválóan szere­ szerzők - természetesen mindannyian peltek például az OTDK-n. Nyilván sen­ kinek sem kell bemutatni Hajas Barna­ demonstrátorok, és az alkotmányjogi bást, tanszékünk tanársegédét. Gerencsér TDK előadói voltak: Kardos Angelika, Pintér Edit, Petri Bernadett, Márton Pé­ Balázst vagy Juhász Albint, akik mind­ ter, Navratyil Zoltán, és végül e sorok író­ annyian a tanszék oktatói ma már, s az ja. A könyvtárban járva-kelve szép kék OTDK-n első helyezést értek el. Említ­ hetném Horváth Katalint (különdíjas) színéről hamarosan mindenki felismer­ vagy Pintér Editet (második helyezett) is, heti majd a tanulmánygyűjteményt. akik szintén komoly elismerést vívtak ki Mit kívánhatunk a jövőre nézve? Minél Karunk számára. És nem tudom sajnos színvonalasabb előadásokat; Kilényi pro­ felsorolni azt a sok-sok nevet, akik helye­ fesszor úr további kitartó segítségét, szer­ zettként, vagy résztvevőként minden vezését; további jó eredményeket; érdek­ lődő résztvevőket, tartalmas vitákat. Ez OTDK-n öregbítették Karunk hírnevét (csak a legutóbbi két OTDK-ról: Fekete utóbbira, azt hiszem, kiváló példa volt a legutóbbi alkalom, amikor - részben aktu­ Dalma, Szabó Sarolta, Kovács György, Márton Péter, Kardos Angelika Csilla). ális gyakorlati, részben elméleti kérdéseket Mindezeken kívül az alkotmányjogi boncolgatva - nagyszerű élményben volt TDK életében ez év elején mérföldkőhöz részünk. Szeretettel várunk minden ér­ is érkeztünk: mindeddig először a tudo­ deklődőt — hiszen sokan közülünk, jogá­ mányos diákköri dolgozatokból egy pub­ szok közül lesznek a jövő oktatói és köz­ életi szereplői is. És egy ilyen bemutatko­ likációs kötet születhetett. Köszönet illeti ezért mindenekelőtt Kilényi Géza pro­ zási, ismeretszerzési alkalmat kár volna el­ fesszor urat, Jobbágyi Gábor professzor mulasztani egyetemi éveink során! Szilvásy György Péter urat, és Kardos Angelikát, aki szerzősége A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (10S8 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudo­ mányok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Dok­ tori Iskola 2004. szeptemberében indítja ötö­ dik alkalommal a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudomány­ ok területén. A képzésben való részvétel feltételei A doktori képzésre azok pályázhatnak, akik hazai egyetem állam- és jogtudományi karán legalább jó rendű (cum laude minősítésű) jo­ gi diplomát szereztek, vagy vállalják ennek megszerzését 2004. július 1-ig, és két élő, tu­ dományos kutatás körében alkalmazható ide­ gen nyelvből középfokú „C típusú állami, vagy annak megfelelő szintű nyelvvizsgával rendelkeznek. A képzés módja és díja * nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett (4 fő részére); kép­ zés díja: 10.000.- Ft'félév • nappdi tagozatos hallgatói jogviszonyban, kari ösztöndíj mellett (4 fő részére); képzés díja: 20.000.- Ft/félév • nappali vagy levelező tagozatos hallgatói jogviszonyban; képzés díja: 50.000.- FVfélév A jelentkezéshez szükséges mellékletek 1. adatlap; 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; 6. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befi­ zetéséről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje A pályázatokat levélben, a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Szentkirályi u, 28-30. 1088 Budapest címen, vagy személyesen, a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Forrainé Gyarmati Eszter ügyintézőnél III. emelet, 305, szoba (megközelíthető a 310. termen át) lehet benyújtani 2004. június íí-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályá­ zati anyagok és a június hónap utolsó heté­ ben esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcso­ latos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (unvur.jak.ppke .hu) érhetők el. Budapest, 2003. április 15. tizenötödik oldal �Filmajánló Ház a ködben (House of sand and fog) Vajon vannak-e az életben abszolút patt­ helyzetek? Már hogy ne lennének; ha szerencsétlenek vagyunk, naponta akár egy is az utunkba kerül. És a filmekben? Hát, itt bizony már jóval kevesebb. Az igazi feloldhatatlan szituációkra épülő történetek leginkább a görög drámák sa­ játjai voltak, ma azonban a „két dimenzi­ ós” előadásokból jócskán kikopott a néző­ ből tehetetlen dühöt, és a szereplők iránt érzett mély szánakozást egyszerre kiváltó, drámai csattanóra épülő történetvezetés. És, hogy miért nem érik el a ma készített legszívszorítóbb drámák sem a görög da­ rabok sötét tehetetlenségét? Azért, mert az individualista ember igényeit kiszolgáló, az eseményeket egy „főhős' szempontjából bemutató modern történetek egy olyan korban íródtak, ahol az „isteni törvénnyel” szembeszegülő egyénről, az előző hiányában már nem beszélhetünk. így tehát az egyetlen „abszolút” értékké nemesedő főhősi lelkiismeretben az érde­ kek és értékrendek összeütközése során kialakult patthelyzet bemutatása a főhős morális döntésévé alacsonyodik, az ő né­ zőpontjából láttatott történetvezetés pe­ dig szánalmas propagandaeszközül szol­ gáló érvelés a nézők számára, annak he­ lyessége mellett. A Ház a ködben azért zseniális film, mert bár a modern hagyományok alapján ké­ szült, mégse ad semmiféle fogódzót az ér­ tékeléshez. A görög drámák kilátástalanságát teremti újjá, egy téves adókivetés eredményeként kilakoltatott fiatal lány és a házat áron alul megvásárló, s a befekte­ téssel családjának biztos jövőt teremteni kívánó iráni bevándorló történetében. A főhős(ök) végzetes, visszafordíthatatlan pusztulása felé haladó események tragi­ kumát pedig azzal teszi hatásossá, hogy a modern elbeszélések fegyverét maga (egymás) ellen fordítja: a történetet két, alapjában véve még csak nem is túl szim­ patikusán ábrázolt főhős szempontjából érzékelteti. A ,jó” meg a „rosszfiú” nevet­ séges sablonkategóriáit maga mögött hagyva mutatja be a két, sors által egymás tizenhatodik oldal ellen uszított ember vergődését, és észre­ vétlenül mindkét fél érvelésének helyes­ sége mellett leteszi a voksot. A szeren­ csétlen, Hollywood emlőin nevelkedett néző pedig teljesen összezavarodik, meg percenként újraértékel, s mikor végül kezdené utolérni önmagát, már ott is az elkerülhetetlen tragédia. Vadim Perelman szokatlanul, ám ötlete­ sen nyúl hozzá a témához, ami Jennifer Conelly (Rekviem egy álomért. Egy cso­ dálatos elme) oszkárdíjas színésznő vi­ szonylag gyengébb játékát és a kicsit von­ tatott történetvezetést is feledteti. A film­ ben nyújtott alakításáért egyébként az irá­ ni bevándorló apa szerepében Ben Kingsley-t és a feleséget alakító Jaleh Modjallal-t is oscar díjra jelölték. Magyar bemutató: március 18. Elefánt (Elephant) Gus van Sant furcsa rendező. Kicsit egye­ di, kicsit koppintós, kicsit újító, kicsit sab­ lonos, „futószalagrendezőnek” túl egyedi, független alkotónak meg túlságosan is bérenc”. Rendezett J5 produkciós-iroda már übergagyi remake-et (Pszicho remake), könnyesnek szánt, de a közön­ séget száraz szemmel hagyó drámát (Fe­ dezd fel Forrestert!), sőt meghökkentő stílusú real-time darabot is(Gerry). Ügy néz ki, mintha minden témában csak egy kicsit lenne otthon; túl kreatív ahhoz, hogy az adott stíluson belül tömegdarabot forgasson, ahhoz viszont túlságosan is öt­ letszegény, hogy kerekre formált, magu­ kért beszélő művek kerüljenek ki a kezei alól. Mindezzel valószínűleg ő is tisztáJJ ban van, s mivel eddigi egyik „gyermeke' sem szerzett kellő örömet és elismerést a számára, mindig kapta a kalapját, hogy új stílus felé vegye az irányt. Nem volt ez másként az Elefántnál sem, melynek sem a hangvételéből, sem pedig a megjelenítéséből nem ismerhetünk rá egyik korábbi darabjára sem. A film az amerikai iskolalövöldözések legvéreseb- bikét, a Columbine-i rémálmot dolgozza fel; a Michael Moore Kóla, puska, sültikrumpli-jából ismert történéseket, amelyek mára az új-amerikai erőszakhul­ lám rettegett jelképévé váltak, Sant meglehetősen narratív, végletekig menően tárgyilagos, s nem küszködik a jellemábrázolásokkal sem (így annak hiányosságait sem vethetjük a szemére.) Mintha félne attól, hogy bárminemű ese­ ményhűségtől való eltérés egy feldühö­ dött szülőt szabadít a nyakába egy milliós kártérítési per kíséretében. Ezért inkább nem kérdez, nem magyaráz, csak láttat, mintha az iskola bel-kameráinak doku­ mentum-anyagát ollózná egyetlen film­ mé, azonban átesve a ló másik oldalára si­ kerül annyira lecsupaszítania munkáját, hogyjó formán semmi sem marad belőle. A szokatlanul rövid játékidő és az arányta­ lanul hosszúra méretezett felvezetés után lezavart tíz percnyi tényleges esemény­ történet újabb durva hibáról árulkodna, ha valami érthetetlen módon nem kezde­ ne el működni a film, hogy aztán egy meglehetősen szokatlan és életidegen, de egy adag belemagyarázással tűrhető da­ rabbá váljon. Sokak által szidott, nagy szerepet kapó át­ vezető részek egész stílusosak, mintha a 2001 Ürodüsszeia bécsi keringős jelene­ teit idéznék, csak ott éppen van is mit összekötniük, míg itt maximum a meg­ bontott linearitást fűzhetik összeérő tör­ ténetté. (Azt viszont, mi tagadás, elég ügyesen teszik.) Mindent összevéve Sant-nak sajnos ezút­ tal sem sikerült bizonyítania, hogy képes olyan filmet csinálni, amely magáért be­ szél. Ennek az elefántnak így se füle, se far­ ka, még csak nem is nyom tíz tonnát, még­ is bármilyen furcsa, de a Cannes-i film­ fesztivál legobb film és legjobb rendezés díját is az ormányába adták. E tény azon­ ban nem a film érdemeit erősíti, csak az idei Cannes-i felhozatalról fest fanyar ké­ pet. Magyar bemutató: május 6. �Underworld Mostanában reneszánszukat élik a magyar-amerikai koprodukciók. Februárban a Lovy fivérek által rendezett Mix-ben Budapest fényeit csodálhattuk meg egy ideszakadt amerikai tinédzser szemszögé­ ből (szigorúan Johnny Kulka asszisztálása mellett), majd márciusban együtt kese­ regtünk azon, hogy hogyan volt képes Sa­ lamon András rendező úr addig toldoznifoltozni a Getno című film zseniális alap­ ötletét, míg végül csak sikerült nézhetet­ len epizódhalmazt varázsolnia belőle. Egy biztos: e két film feltűnően magas érdek­ lődést volt képes kiváltani a hazai nézők­ ből, ám nem is sejtettük, hogy az április egy másfajta meglepetést tartogat; egy vérbeli Hollywood-i produkciót, amely számunkra nem elhanyagolható módon kis hazánkban készült. Az Underworld ugyanis annak ellenére, hogy koprodukciós, szinte semmiben nem hasonlít az előzőkre, mégis film­ technikai szempontból mindkettőt maga­ san veri. Bár egy minden „magyar ízt” nélkülöző filmről van szó, mégis teljes itt forgató stábról és magyar szakemberek ál­ tal végzett digitális- és utómunkálatokról beszélhetünk vele kapcsolatban; az első nálunk készült popcorn-moziról, amely bár kategóriájában közepesre sikerült, (és teljességgel kimeríti a Mátrix óta újraér­ telmezett „low budget” fogalmát,) mégis több héten keresztül is képes vezetni az amerikai nézettségi listát. A filmben vámpírok és farkasemberek év­ századok óta folytatott halálos küzdelmét követhetik nyomon a könnyű, ám akció­ horror elemekkel dúsított mozik kedve­ lői, de nyugodt szívvel ajánlom e filmet mindenkinek, aki nem tagadja meg magá­ tól a másfél órát, hogy elámuljon a vérbe­ li profizmuson, amely Budapest egy új, soha nem látott sötét arcát engedi láttatni. A filmnek egyébként a számos magyar statiszta mellett igazi pázmányos vonat­ kozása is van! A vásznon egyetemünk harmadéves, nappali tagozatos hallgatója, a színészi tehetségét eddig főleg reklám­ filmekben kamatoztató Barsi Zsuzsi is feltűnik egy néhány másodperces, ap­ rócska szerep erejéig. (Kedves Zsuzsi, az ítélet szerkesztősége sok sikert kíván a folytatáshoz!) Magyar bemutató: április 22. Zsellér Máté Glosszátor Színes mesevilág a Nemzetiben Fiatalember olvasóimnak ajánlom; ha szín­ házba viszik Szívük Hölgyét, érdemes kivé­ telesen házig menni a kisasszonyért. így végre a szülők szemében lerombolhatjuk a rólunk kialakult - meglehetősen gyanakvó képet, amihez jó táptalajt nyújtott az az ominózus szilveszteri fotó, két pezsgős­ üveggel a kezünkben, csillogó szemekkel, falfehéren... Kifejezetten előnyös tehát ez a gesztus, öltönyben-nyakkendőben és fris­ sen fésülve, tíz percre becsatlakozni a vasár­ nap délutáni Kaffee mit Kuchen / Fiveo’clock-tea családi szertartásába. S mivel még bőven van időnk (a mai dél­ után azon ritka délutánok egyike, amikor Kedvesünk időben elkészült - azonban nem áruljuk el neki, hogy ha a rajta látható ruha­ kompozíció a kapkodás ára, akkor ráért vol­ na még egy kicsit), rövid sétát ejtünk a bel­ városban. Itt a tavasz, ébred a Dunakorzó. Szívesen innánk egy kávét - de csóró egyetemi hall­ gatóként inkább továbbandalgunk. Nem in­ tünk véglegesen búcsút a Várnak, tudjuk előre, a Nemzeti Színház erkélyéről csodál­ va az előadás szünetében majd még vissza­ kacsint ránk. A mai menü: bábjáték. Mese felnőttek­ nek. Az élmény magáért beszél. Weörös Sándor művének, a Holdbéli csónakosnak színpadra vitele kiválóan sikerült: az előadás szórakoztató, könnyed és mindenekelőtt látványos. A díszletek, a jelmezek, a bábok mind valóban mesébe illők - egy színes álomvilágba röptetnek minket. Nem annyi­ ra a történet a fontos (a végén méltó jutalommal/büntetéssel), mint maga a játék és a bámulatos színpadtechnika. A szereposztás majdnem teljesen találó. Közvetlen és természetes a két mesélő: Szarvas József és Gáspár Sándor. Szokatla­ nul szolidan játszik Szinetár Dóra - ami kifejezetten jót tesz stílusának. A Holdbéli csónakos címszerepét megjelenítő Kaszás Attila sajnos énekelni nem igazán tud - ez­ zel szemben, bánatunkra, végig dalol. Ré­ szesei lehetünk egy kellemes csalódásnak is; a bolondos Vitéz Lászlót szenzációsan alakító, a színpadon teljes energiával, sok­ oldalúan fellépő színész. Kb. 40 percig nem ismerjük fel. Aztán gyanakszunk. De elvetjük a gyanúnkat. Végül a szünetben megnézzük a táblán, és valóban ő az; Stohl n-.Buci” András, személyesen! Van ilyen... Említést érdemel még az előlünk gondosan elrejtett, de bizonyára sokat dolgozó bá­ bosok hada - akik nélkül, ugyebár, egy bábjá­ ték elképzelhetetlen. Roppant precíz munkát végeznek. Nagyot lendít az élményen az élő zene: a háromtagú zenekar (koboz, fuvola, dob) nélkül szegényebb lenne az előadás. Azonban mi is szegényebbek lennénk, ha kihagytuk volna a Holdbéli csónakost a Nem­ zeti Színházban. Ajánlom mindenkinek! Zalai Péter Dohai Bálint Az Élet a halál csak egy pillanat egy egyetlen pirkadat első sugara a kékmesszi fenyvesborostás alvóHegy ál Ián a csillanat bomlanak a Halálban mindenek drl^ földi istenek még a miótamegvanimádod édesegyetlen plüssmacid is neked a Halál csak egy illanat villanásnyi filmszakadt momentum és anélkül száll él Hogy észrevennéd itt maradt a Halál halála őrük nem engedik a bűvkörök miket e paradoxon spirálja fog^mzásgátnak Hozott szédülök a Halál csak egy gondolat mit egymagában mondogat a szenvedéstől szabaduló rothadásra ítélt elme. Hal Attól ölig hogy partravetett-némán, nem Halok kevésbé mint a torkaszakadt tizenhetedik oldal �Párizs fénye Óh, a tündöklő Párizs! A város, melyet Victor Hugó, Balzac, Merle regénye­ iből ismerünk! A hely, hol ámulva járunk minden egyes alkalommal. Ahol a nagy királyok sírjait csodáljuk a Saint-Denis-katedrálisban, ahol fölénk ma­ gasodik a Notre Dame, (maga az emberiség egybegyűjtött hite és tudása!), melynek tetejére felmászva megsimogatjuk a csúf vízköpőket, majd a Szajna partján andalgunk kéz a kézben, vörösbort kortyolunk a festők terén, a fűben heverészünk a Sacre Coeur alatt, az éjszakát a Quartier Latin-ben töltjük. Másnap az impresszionisták képeihez zarándokolunk, délután Rodin házába vagyunk hivatalosak, tisztelettel adózunk a császárnak, fejet hajtunk szarkofágja előtt. A város, amely megmenekült a háború pusztításétói, ahol — ha már csak múzeumokba száműzve is, de - minden megtalálható, ami francia, minden, ami európai. Temetőiben Chopin, Stendhal, Heine, Degas, Molière, Delacroix, Oscar Wilde, Apollinaire, Zola, Berlioz és Jim Morrison. » * ' lUlGQU F í’ 1 !«*■ * í 5 •í • } >■ *I 'IJ{ 1; ) 1 J «« ti È Ha rajtam múlna, senkit nem engednék Párizsba utazni addig, míg nem olvasta el Victor Hugó A párizsi Notre Dame-ját. Abból minden megtudható a városról, amit érdemes megtudni. Igen, könyvek­ hez kell fordulnunk, ha meg akarjuk is­ merni az igazi Párizst, amely más, mint a mai, tucatarcú metropolisz. Párizs és a magyarok régen barátságot kö­ töttek már. A vesztett szabadságharc után e városban ette az emigráció (a leírások szerint nem is mindig annyira) keserű ke- tizennyolcadik oldal nyerét II. Rákóczi Ferenc, íróink, költő­ ink találták meg itt elveszett hangjukat, és ha Ady egykori kedvenc kávézója, a Cafe Cluny ma már pizzériaként üzemel is, egykori asztalán írt verseiből még megis­ merhető a régi város. A magyar ember vá­ gyódása Párizs után nem újkeletű és könnyedén megérthető. De mihez kezdjünk a képen látható, „Párizs fénye” névre hallgató italméréssel? Gúny ez csupán, vagy az illúzió megte­ remtésének elvetélt kísérlete, esetleg több annál, maga a megszállott hit, hogy Párizs igenis, itt is megteremthető? Melyik vá­ rosban, faluban lehetsz, Párizs fénye? Kik lehetnek vendégeid? Elegáns, jólöltözött úriemberek, akik esti kávéjukat szürcsöl­ getve vitatják meg a világ menetét, aho­ gyan az e névhez illene? Vagy a segély fel­ vétele után egyből bezuhanó kétes alakok, akiknek már remeg a keze, ha nem kapják meg időben a stampedlit? Erzik-e a húsba maró cinizmust a cégtábla feliratában? Vagy mindegy nekik? Amikor zárás után felpattannak a bejáratnál letett biciklire, hogy imbolyogva, olykor az árokba zu­ hanva hazatérjenek, amikor kialszik Pá­ rizs fénye, és hazamennek a legények, mire gondolsz? Mi jár a fejedben, amikor megpihennek a pálinkásüvegek, kifogy a sör a hordóból, abbamarad a pénzcsörgés a nyerőgépekből, és nem kérnek több pakli Symphoniát sem? Büszke vagy? Szégyelled magad? Igazi, régi párizsi test­ véreidre gondolsz, akiket sosem érhetsz utol? Vagy magyar vetélytársaidra, akiket kevélyen lenézel, mert nincsen ilyen szé­ pen csengő nevük? Elhiszed-e magadról, hogy te emiatt már valaki vagy? Mi lesz a sorsod, Párizs fénye? Eltűnsz te is, mint vendégeid? Szépen, lassan elsüllyedve a mocsárba? Vagy kifestenek, és egy új tulaj alatt „pub”-bá leszel? Eset­ leg közértté, méteráru-kereskedéssé, ne­ talán horgászbolttá? Fog-e még valaki emlékezni akkor a kellemes percekre, amit szereztél vendégeidnek? A felesek­ re, amelyeket bedöntve azt hitték né­ hány pillanatig, magát a Szent Grált iszszák? Es milyen sors vár ránk, akik még szintén szeretnénk hinni a fényben? Akik már az igazi Párizsban is csalódtak, könyvek lapjain inkább megtalálva sze­ rethető világukat? Ady vajon merre sza­ ladna ma a Cafe Cluny pizzériából? Job­ ban tennénk, ha mi is vendégeiddé len­ nénk? Ha beletörődnénk, hogy nekünk már csak ennyi marad? Kialszol-e egy­ szer végleg, Párizs fénye? Es veled al­ szunk-e mi is akkor? Kúrán Andor �Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness T^'.-íísííí* ' '.-í^ Végy egy csupor whiskyt, önts bele sok hangszert, fűszerezd meg bőven jó-j kedvvel. Mindezt jól keverd össze, ne maradjon csomós, és máris kész! (Rézi néni szakácskönyve még azt is hozzáteszi, hogy este, sörrel illik fo­ gyasztani, mert akkor jobban esik.) —I—»■' lyesen artikuláló rajongók között. (Gya­ korlásra fel!) Mint említettük, a kezdetek kezdetén ,csak” tradicionális ír népzenét játszóttünk (Whisky in the jár, Raggle-taggle gypsy nagysikerű slágerei és a többi). Büszkeségünkre szolgál, hogy mára olyan éneket is játszunk, amelyet éneke­ sünk gyűjtött egy dublini kocsmában Pázmányos rockbandától és az azt köve­ tőktől eltérően mi a folkzenét, azon belül (két Leann Dubh között.,.), valamint sok is az autentikus (tábortűzi) ír népzenélést elfeledett népi felvételről lekottázott táncokat (jig-eket, reel-eket) is! A sokat kezdtük el, ami némileg továbbfejlődött hallott nóták azonban gyorsan kibővül­ magyar-kelta folkrockká - de a stílusról tek a kelta kultúra egyéb oldalaival is: rö­ később. vid időn belül megismerkedtünk a bre­ A névválasztásunkról előbb. A „Leann ton zenével, a harcias és vad francia dal­ Dubh” gael szó, jelentése „fekete víz”. lamvilággal, és repertoárra tűztük a skót Szabad asszociáció virtuózai már ki is találhatják, ha egy ír ember fekete vízről zene örökzöldjeit is. (A szoknyaviseletet beszél, az nem lehet más, mint (a leg­ a zenekar férfi tagjai megtagadták.) Mindezt fűszerezi meg a magyar népze­ frissebb gael szótár szerint is) a Guiness sör. Kedves dublini ismerőseink szerint ne ősi dallamvilága, a szentimentális e nemes (és fölöttébb finom) nedű ősi szerelemes nótáktól kezdve a hardír megnevezését pedig „len dav”-nak rockba hajló moldvai csángó táncokig. kell ejteni. Ez persze komoly művelet. Ha mindezt egyre nehezebb egyszerre így a lelkes tanulás érdekében volt már, elképzelni, csak fokozzuk a fantázia telhogy egy korsó sört sorsoltunk ki a he- I jesítőképességét most azzal, hogy a lehe- Ezt a receptet felhasználva jött létre im­ máron 5. éve a Leann Dubh magyar-kelta folkzenekar. A beinduláshoz nem is kel­ lett más, mint az ír népzene reneszánsza, pár lelkes Pázmányos — valamint az egyik­ nek a balatoni telke (amely nélkül nem jöhetett volna létre a produkció). A leg­ ősibb, „Általános Rocktörténet'’ nevű tőségekhez képest minden kottát a folkrock és a jazz szemüvegén keresztül olvasunk, hogy „könnyítsünk” a hangvé­ telen. Tagjaink mind egykori és jelen hallgatók (szigorúan igazodva a kontinentális alfa­ betikus sorrendiséghez): Adány Tamás, az elektromos és akusztikus ritmusgitárok és a basszusgitár fenoménja, aki úgy cseréli a hangszert, mint más a borotvapengéjét; Balogh Andás József, az agresszív, aki minden dobot jó alaposan megver; Bertha Veronika, aki mindenki nótáját el­ húzza szépséges hegedűjén; Bőgős Fru­ zsina, aki szép ír-, szoprán és altfurulya játékával meghazudtolta a „bolond fábul hamis szél fú” mondást; Csépai Balázs, aki miatt az énekesmadarak délre költöz­ tek, mert itthon már nem rúgnak labdába; valamint Gerencsér Balázs a „cak-cak muzik, van mááásik” zenebohóc, aki hol basszusgitárral, hol bendzsóval, hol elekt­ romos gitárral, hol mindhárommal egy­ szerre a nyakában harsogja; mindegy, csak pengetni lehessen! Aki pedig mindezt nem hiszi, járjon utá­ na és lesse szorgosan a plakátokat, mert a Pro Facultate-nap után is fellépünk még idén! Leann Dubh iK H 5 tizenkilencedik oldal �Oktatók - hallgatók - körkérdés Múlt számunkban közzétettünk egy körkérdést, melynek témája az oktatók és hallgatók viszonya karunkon. A beérkezett válaszok azt mutatják, hogy e téren még legalábbis van hova fejlődni. Számos hallgatói hozzászólás közül az alábbiakban közlünk válogatást. „Úgy gondolom, hogy az egyete­ men oktató tanáraink, általában nyitottak a diákok felé és örülnek egy- egy hallgató érdeklődő tekintetének. Talán nincsenek meg azok a fórumok, ahol találkozhat­ nánk mélyen tisztelt oktatóinkkal. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb lenne egyetemi tanulmányunk, ha egy- egy pro­ fesszort, docenst, adjunktust nem csak a jogi kérdésekről hallanánk beszélni mondjuk egy másfél órás délutáni álmosító előadásban - hanem magáról a tanár­ ról, mint emberről, egyetemi éveiről, szakmai pályájáról, küzdelmeiről, céljai­ ról, álmairól, a számára fontos értékekről. Biztosan nagyobb kedvvel ülnénk a pad­ sorokban esténként. (Ez már megvalósuk, a HŐK szervezte „Tanáraink ember­ közelben” című beszélgetések formájá­ ban — a szerk.) Nem értek egyet azzal az egyetemi felfogással, hogy minden pro­ fesszor és tanár emberevő, és már olyan régen volt fiatal, hogy el is felejtette, sőt nem is volt az. K.É.: „NINCS tanár-diák kapcsolat - ta­ lán 1-2 kivétel mondható. Ennek okai: - túl nagy létszámú hallgatóság, tömeg­ képzés — sokszor a tanárok sem mutatnak sem­ milyen motiváltságot, leadják az anyagot és ezennel befejezve — lehetőséget a „kis csoportos foglalkozá­ sok” jelenthetnek (szeminárium, speckol)... - .. .de sajnos a gyakorlatoknak általában a valódi gyakorlathoz semmi közük, kis előadások, teljes hallgatói passzivitással Jó lenne a kötelező fogadóórán kívül va­ lamiféle készséges „nyitást” tapasztalni a tanárok részéről - szerintem a hallgatóság nagyobb aktivitással reagálna! huszadik oldal Jó ötlet a nemrég elindult tanárokkal va­ ló beszélgetős délután , de nagyobb rek­ lám kellene!” ,Véleményem szerint úgy lehetne növelni a tanár oktatói kapcsolatot, hogy a diákokon kívül a tanárokat is bele kéne építeni a tutor-rendszerbe, ami végigkí­ sérhetne mindenkit 5 éven keresztül. Vé­ gig kísérhetné az embert, ez az érdeklő­ dési köröket is koncentrálhatná. Sz.O.: ,Lehet, hogy hennem van a hi­ ba, de a hallgatók oktatók viszonya ka­ runkon az én meglátásom szerint in­ kább semmilyennek, mint valamilyen­ nek mondható. Szerintem leginkább a diákoknak kellene kezdeményezni a kapcsolatok kialakulását. Nem várható el az, hogy a tanár odamenjen minden egyes tanítványához, mert egyszerűen túl sokan vagyunk. Mindenki úgy ala­ kíthatja viszonyát tanárával, ahogy akar­ ja, a közeledést nem szokták visszauta­ sítani.” n .Egyébként a kapcsolat hiányából kö­ vetkezőleg „nevelést”, világszemlélet kialakítást sem tud az egyetem a diákok­ nak nyújtani; pláne a katolikus szellem vagy értékrend az, ami megmarad az egyetem nevében, de máshol nem érhe­ tő tetten. Ilyen téren nem is várok vál­ » tozást. w,A tapasztalatom az, hogy a fiatalabb ta­ nárokkal, tanársegédekkel közvetlenebb társaim kapcsolata. Az idős oktatóktól sokkal inkább tartanak, valamint a gyen­ gébb tanulók felől kevesebb a közeledés, ők jobban tartanak a személyes ismeret­ ségtől. RJ.: „Na most senki se várja, hogy ugyanúgy lesz, mint gimiben, hogy egy­ fajta osztályfőnök fog atyáskodni felet­ tünk. Nem, itt már mindenkinek magá­ nak kell megállnia a helyét, akinek van esze, az annyi tudást próbál meg össze­ szedni, amennyit csak tud, részt vesz a tudományos munkában, kapcsolatot alakít ki a tanáraival, különösen azon a területen, ami a leginkább érdekli őt. Az egyetem sajnos anyagilag abban érde­ kelt, hogy minél több embert vegyen fel, pedig a szerényebb képességűek so­ kan jobban tennék, ha kitanulnának va­ lami szakmát, és úgy még munkát is könnyebben kapnak, mint ügyvéd­ ként.. „Nem ismerek olyan tanárt, aki ha oda­ megyek hozzá, akkor elzavarna, csak légfeljebh nagyon elfoglalt és nem ér rá. M.L: „Szerintem nemcsak az oktató-hall­ gató viszonyt, hanem a hallgató-hallgató viszonyt is lehetne javítani. Első évben volt pl. retorika gyakorlat, amelyen igazán megismertük egymást. Azonkívül beszél­ ni sem árt tudnia egy leendő jogásznak... Ezt a tárgyat tíz féléven át kellene taníta­ ni! De általában a gyakorlatokat sokkal in­ teraktívabbá kellene tenni. « L.E.: „Hát igen. A kapcsolat hallgató és tanára között elég gyér. Mondjuk persze azért, mert nagyon sokan vagyunk és ez már kezelhetetlen tömeg. Jelenleg az egyetem semmiképp sem nevezhető tu­ dományos műhelynek, sokkal inkább iskolának. A szorgalmasok és tudást szomjazók ál­ talában megkeresik a nekik szimpatikus tanárt, de úgy is kiválóan és boldogan el lehet végezni az egyetemet és jó diplo­ mát szerezni, hogy a diák soha nem be­ szélget egy tanárával sem Török Balázs �Oktató-hallgató viszony a Karon Szerencsésnek tartom a kérdés felvetését. Nem mintha a kari alapítás eszme rend­ szerében ez az igény nem jelent volna meg határozott formában, de tény, hogy a hétköznapok apró teendői, a Hatóságok minimalizáló irányú nyomása, és a kari­ egyetemi vezetésben, főleg az anyagiak kérdésében, a nem oktató vezetők előtér­ be kerülése nem hat kedvezőn elveink maradéktalan megvalósítására. Hiszen az előadásnak, szemináriumnak kimutatha­ tó eredménye van az oktató számára, a csendes beszélgetések, eligazítás az iroda­ lomban, alkalmi tanácsok - egyszóval a tanár jelenléte az egyetemen ilyen tárgyiasulással nem mérhető. Mikor egyes inté­ zetek, tanszékek a nap egy részében „be­ zárják” kapuikat a hallgató előtt, mert a hallgató „zavarja” a munkát, úgy tűnik, messze kerültünk az eredeti elképzelé­ sektől. Akkor minden oktató vállalt tutorálást és öröm volt látni, ha hallgatói közösség gyűlt egy-egy tanszék vagy okta­ tó köré. A Karnak meg kellene fontolnia, mit akar: egyetemi oktatás címén egyéni érvényesülést hajszolni, és ennek aláren­ delni a hallgatókkal ápolt kapcsolatokat, vagy keresztény közéleti embereket ké­ pezni, egyéni igényeket és egyéni lehető­ ségeket is figyelembe véve, s ezt a felada­ tot tekinteni küldetésnek, aminek csakjáruléka kedvező esetben a saját karrier és tudományos elismertség növekedése. (Egyébként vele jár úgy is, mint az „egy fontossal” az „összes többi”.) Meggyőződésem egyébként, hogy e he­ lyes és értékrendet tartó hivatástudat adja a Kar tekintélyét a többi intézmény között és így áttételesen ettől függ a tanárok egyéni elismertsége is. Ha viszont elsenyved maga az intézmény a bürokratikus és lélektelen ügymenet révén. e fognak fonnyadni egyes egyébként ígéretes ágai, oktatói is. Válaszaimat, természetesen, csak a saját intézetünk, tanszékeink köréből tudom megadni. az egészre már hosszú ideje nincs megfelelő rálátásom. 1. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e!* Római jogi és jogtörténeti tudományos diákkörök működnek, reméljük, mara­ dandón. Szép eredményeket hoztak az évek során. 2. Van-e elég (olyan) speciálkollégium, ahol a kisközösségi munka hatéko­ nyan megvalósítható? Van elég speciálkollégium - kínálat a tör­ téneti tárgyak részéről. Sajnos a hallgatók, főleg a felsőbb évesek, akiknek a kínálat szólna, nem igazán veszik azokat komo­ lyan. Egy-egy kollégium nagy előadássá válik a tömeges részvétel miatt, másokat nem tudunk megtartani, mert nincs elég jelentkező. A Neptun rendszer a létszámkötöttséget láthatón nem tudta kezelni. Ide sorolha­ tó az ez évi kísérlet, amely a jogászi eti­ kát kisebb csoportokba osztva oktatta, lehetővé téve a konzultációt, ennek is megvan láthatón eredménye. Ezt szol­ gálnák a római jogi gyakorlatok és a ha­ ladó latin gyakorlatok is, utóbbiak ér­ deklődés hiánya miatt egyelőre meghiú­ sultak. 3. Tényleg szeminárium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább előadáspótlék? A hallgatón múlik, hogy vállalj a-e a sze­ mináriumi munka előfeltételeit, bizonyos tájékozódást az anyagban, odafigyelést, problémák felvetését. A tanár erre adhat indítást, de kényszerí­ teni az aktív részvételt nem lehet. 4. Van-e mód arra, hogy a tehetségesebb hallgatók bekapcsolódjanak a tan­ székek munkájába? Van, sőt keressük is az ilyeneket. 5. Vannak-e olyan informális rendezvé­ nyek, ahol a hallgatók és az oktatók kötetlenebb formában beszélgethetné­ nek? Vannak. 6. Egy oktató hány hallgatója nevét is­ meri egyáltalán??? (és viszont...) Ez adottság kérdése. A névmemória kü­ lönleges képesség. (Nekem pl. alig van.) Mégis sok hallgató körülményeit, adott­ ságait ismerem, és bármikor nyitott voltam/vagyok arra, hogy személyes kérdé­ sekben is rendelkezésükre álljak. Ezt kí­ vántam meg munkatársaimtól is. 7. Kezdeményez(het)nek-e a hallgatók bármit is, vagy maradjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél a hallgatásnál? Ugye, ez költői kérdés. A PPKE JÁK hall­ gatói önkormányzata valóban hallgatói képviseleti szervnek indult, és amíg a hallgatókat is érdekelte, kik a képviselőik, addig jól működött. A politikai életben sem panaszolhatják a közömbösök, ha ró­ luk nélkülük döntenek. Persze a katolikus egyetemen kívánatos, hogy a nem oda tartozó hangvételt, magatartást, szórako­ zást maguk a hallgatók utasítsák vissza nyíltan és határozottan, és ne uralkodjék el a szégyenlős tűrés oly veszélyes szem­ lélete. A hallgató önellenőrzést a tanári kar sem helyettesíteni, sem pótolni nem tudja. Erre bátorság, tisztán látás és elkö­ telezettség szükséges. E nélkül nem megy. 8. És legfőképp: mi a teendő???!!! Fentiek tudatos megvalósítása, kinek-kinek először a saját háza táján, de a közös­ ség előtt is felvállalva. A jogászi hivatás közösségi felelősségtudatot és értékte­ remtő szerepvállalást igényel. Már az egyetemen is. Ne a gyengék legyenek a hangadók és hajtsák az emelt igényekkel induló oktatást - kari munkát a minimá­ lisan szükséges felé! Zlitiszky János prof em. huszonegyedik oldal �A.. 4, .• - A Szent Ignác Szakkollégium I« S Z A K K O L L É A kollégium mindig hatalmas élmény az életben. Az, hogy jó vagy rossz, már lé­ nyegtelen. Emberek megismerik egymást kócosán, nyűgösen, lazítás közben, tanu­ lás közben. Kapcsolatok alakulnak ki, ba­ rátságok, szerelmek szövődnek. A legtöbb ember itt nő fel igazán, szülői felügyelet alól kikerülve. Miért jó koliban lakni? Aki lakott már ilyen helyen, tudja, aki nem annak: bár­ mikor átsétálsz a szomszédba azzal, hogy baj van, nem olvastam azt a könyvet, amit X.Y. tanár kér, és már kapsz is egy Csemegi Kódexet, jó tanácsokat. Segíte­ nek szemináriumvezetőt választani, fon­ tos, sok tanulást igénylő tárgyakra hívják fel a figyelmed, hiszen ismernek, velük élsz. Vasárnap több fajta sütit eszel, pedig csak egyfélét hoztál. Ha csütörtökre el­ fogy az otthoni, közösen főztök, aztán va­ lahol mindig van buli, ha máshol nem, valamelyik szobában. ■r huszonkettedik oldal G I U M Miért jó szakkoliban? Az ember hajlamos eltunyulni, nem használja a szürkeállományát, csak decembertől februárig, má­ justól júniusig. A köztes időben a fáradal­ makat, borzalmakat piheni. Itt év közben is úgy pezseg az élet, hogy permanensen vágysz arra, bárcsak 50 órás lenne egy nap. De nem csak tanulással töltjük az időt. Kollégiumi, beszélgetős esteket, szakmai programokat szervezünk, pályá­ zatokat írunk, saját és más szakkolik prog­ ramjait látogatjuk. Sokat vagyunk együtt koliban, kolin kívül, mert hasonlót ha­ sonló old. Nyílván megfigyelhető egyfaj­ ta „kasztosodás”, de ez nem sokban kü­ lönbözik az egyetemen amúgy is jelen lé­ vő klikkektől. A Szent Ignác Katolikus Szakkollégium (SZIK) egyetemek „fölötti” kollégium. A Jézus Társasága Alapítvány élteti, tehát nem egy egyetem a fenntartója. Másrészt bármelyik egyetem hallgatója, sőt épp érettségiző diák is pályázhat belsős helyre. A SZIK „összetétele színes, viszont esz­ meisége közös” ars poeticája szerint. Cél­ ja, hogy keresztény, társadalmilag érzé­ keny értelmiséget képezzen. Amiben több egy átlagos kolinál: alapozó kurzu­ sok (retorika, esszéírás, teológia, filozó­ fia), speciaíizáció (bármilyen irányba, ha 5 ember akarja, és van tanár, indul kur­ zus), melyekből a félév végén beszámoló van. A foglalkozásokat jezsuita atyák, meghívott tanárok vezetik. A Pázmány­ ról tanít/tanított náluk Aczél Petra, Horkay Hörcher Ferenc, Paksi Máté, Só­ lyom László, ifj. Zlinszky János. Két év tagság után dolgozatot kell írni a saját szakterületedből. Publicitást is kap a Studia Ignatiaban, mely a könyvesboltok­ ban is megtalálható. Középiskolásoknak bevezető (Junior) kurzusokat tartunk. Nyelvet minden félévben tanulni kell, és ezt támogatják is. Szakkollégiumunk se­ gíti a kiemelkedő képességű, komoly szakmai munkát végző diákok képzését. Ennek legfontosabb intézményi formája a tutor rendszer. A tutor a kollégista által választott szakmai koore-petítor tanár. Évfolyam átlag felett kell lenni a tagság birtoklásához. Cserébe kapsz egy jó csa­ patot, akikre számíthatsz egyetem után is, biztonságot, tiszta környezetet, jó infrast­ ruktúrájú lakhatási lehetőséget egész kö­ zel az egyetemhez, akkor jössz-mész, mi­ kor akarsz. Igazi Villa Negra! Programjainkat az önszerveződés jellemzi, Felsorlás szintjén, a teljesség igénye nélkül: teaházak meghívott előadókkal minden csütörtökön, Morus Tamás jogi önképzőkör, Szimpózium, ami egy társa­ dalmilag fontos kérdés köré szervezett előadás-sorozat. Idén a téma a nemzeti, etnikai kisebbségek az EU-ban. Hetente van filmklub, most 50-es, 60-as évek új­ hullámos alkotásaiból, közös színház, koli lap (Szikra). Korlátlan internet hoz­ záférés, a folyóirat-olvasóban olyan újsá­ got olvashatsz, amilyet szeretnél, könyv­ tár és konditerem használat. Saját kápol­ nánk van, és egy fiatal jezsuita pap lakik velünk, aki a miséket tartja és lelki veze­ tőnk is. Félévente lelkigyakorlatok, idén például Erdélyben. Közös reggelik, közös vacsorák, hétvégi kirándulás félévente. �'"ai . ’1 • • I III a Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden ì ' ’ I 2001. április 23-án, pénteken Szegeden közös ülést tartott a Szegedi Tudo­ mányegyetemen és a HázmBay Péter Katolikus Egyetemen működő Össze­ hasonlító Jogi O3K; A tutaaiányos ülés előtt és után karülŰE hallgatói - köz­ tük e sorok írója - a szegediek meleg vendégszeretetét élvezték. melyre az egész kompánia hivatalos, nyá­ ri tábor Vácon, ami gólyatábor is egyben, szintén valamilyen általunk választott té­ mából előadásokkal tarkítva, vizitura a Ti­ szára, sítábor. A bejutásról: A felvételi során 6 kérdésre kell válaszolni esszé formájában. A szóbe­ li fordulóban egy verőfényes vasárnapon az összes kollégista, a rektor, tanulmányi vezető előtt önismereti játékokban vesz­ nek részt a behívottak, mely során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire alkalmas a kollégista létre, a már meglévő közösség­ be hogyan fog beilleni. A harmadik, utol­ só fordulóban már csak a vezetőség, vala­ mint a diákokból álló bizottság előtt kell kérdésekre válaszolnia. Röviden ez a szakkollégium és még ren­ geteg minden, amit csak bentlakással ta­ pasztal meg az ember. Ha kedvet kaptál, jelentkezz, hamarosan megjelennek a hir­ detőtáblán a plakátok, nézd meg a honla­ punkat (www. szentignac.hu), keress év­ folyamtársat, aki nálunk lakik! Minden érdeklődőt szívesen várunk a programja­ inkra! Nádasdi Anita Rozália Szent Ignác Katolikus Szakkollégium 1 A program nem előzmények nélküli: ta­ valy novemberben karunkra látogatott a Szegeden nemrég megalakult Összeha­ sonlítójogi Intézet vezetője. Badò Attila. Tudvalevő, hogy Szegeden másodévben kötelező tárgy az „összehasonlító jogtan”, melyhez hazánkban első ízben tansegéd­ letet is készítettek. Badò tanár úr pesti lá­ togatásán így elsősorban az összehasonlí­ tójog, mint oktatott tárgy előtt álló pers­ pektívákról esett szó. Badò tanár úr még akkor, ősszel meghív­ ta a kari Összehasonlító Jogi TDK-t Sze­ gedre, mely meghívásnak örömmel tet­ tünk eleget. A közös TDK ülés témája egyrészt továbbra is az összehasonlító jog, mint tantárgy szerepe a jogi oktatásban, másrészt azonban egy közösen megíran­ dó tankönyv koncepciója volt. Előadás hangzott el a hazai jogösszehasonlítás tör­ ténetről (Jáki Balázs), a leendő tankönyv jogelméleti megalapozásáról (Bencze Mátyás), melyekkel kapcsolatban aztán szolid vita bontakozott ki az ülés hátrale­ vő részén (elsősorban Péteri Zoltán pro­ fesszor úr tartalmas hozzászólását emel­ hetjük ki). Bár a látogatás apropóját ez az összevont TDK-ülés szolgáltatta, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy az azt követő (és azt megelőző) programok legalább olyan mély nyomokat hagytak bennünk, mint a formális események. Mindjárt ér­ kezésünkkor kisebbfajta delegáció foga­ dott bennünket az állomáson (az Intézet valamint a szegedi ELSA vezetői), és nyomban egy kellemes ebédre vendégel­ tek meg minket. A TDK-ülést rövid séta követte a Napfény Városában, mely sze­ mély szerint rám elbűvölő hatással volt: felüdülés sétálni egy olyan történelmi vá­ rosban, mely - összehasonlítva a főváros­ sal - sokkal csendesebb, nyugodtabb, és tisztább, egy szóval: polgáribb. Nem hagyhattuk ki természetesen a híres Virág Cukrászdát és a Tiszapartot sem, ahol is az Összehasonlító Jogi TDK alapító titká­ ra, azóta a Jogbölcseleti Intézet tanárse­ gédje (aki neve elhallgatását kérte) a késő­ délutáni hangulatot Juhász Gyula híres soraival jellemezte: „Hálót fon az est, a nagy, barna pók”... Az este (és az éjszaka) hátralevő részét a sokatmondó elnevezésű ,Borpatika” vendéglőben, majd végül a 1?SZOTE-Klub nevű szórakozóhelyen töl­ töttük együtt - immár teljesen kötetlen formában. Ez utóbbi helyen a két kar csocsóválogatottja is összemérte erejét: a mieink gyenge kezdés után (két vesztett meccs) szépítettek, a végső győzelem azonban - egyelőre! - a szegedieké lett. (Akit a két válogatott keretének - a kez­ dők és a cserék — összeállítási módja érde­ kel, annak elmondom, hogy a buliban je­ lenlevő két-két joghallgató közül került kiválasztásra egyhangú szavazással a lehe­ tő legeslegjobb két-két játékos, jelesül az e sorokat álnéven író Boronkay Miklós, valamint a neve elhallgatását kérő Fekete Balázs). Összességében elmondható, hogy a láto­ gatás a vendégek nagy megelégedettsége és a kialakult baráti kapcsolatok okán fel­ tétlenül folytatásra vár: ősszel mi szeret­ nénk vendégül szegedi barátainkat. Fel­ merült továbbá egy esetleges Szeged Pázmány jogásznap megrendezésének öt­ lete is - csak remélni tudom, hogy meg­ valósul! Wéber András huszonharmadik oldal �Női szakasz ,Dobd ki nyugodtan a Playboy magazinjaimat, nem néztem őket már régóta.” Mottó: La 1 „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy no, akkorJérJi leszek. És annyira vagyok férfi, amennyire no az, aki bejött a szobába.” „Megértelek." ,Ebben a filmben túl sok volt a meztelenke5>dcs.” (Karinthy Frigyes) ‘ Férfi és nő. A különbég köztük mindig is a viccek egyik kedvenc témája^ volt... Az alábbiakban egy kis szemezgetést olvashattok a legjobb írásokból. 3. Bankautomata - Férfiak: 1. A Tökéletes Feleség „Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlé­ keztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Még jó, hogy min­ den este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom.” ,Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmá­ ba, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni.” >í,Légy szíves hangos ítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset! >5 „Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?'I« „Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntőd az illúzióimat. Ilyet csak homoko­ sok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki.... „Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni. » „Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott még édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat. .Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál. mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni.” .Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva ha>3' gyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem ÎÎ egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni. .Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy 35' olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Pipásban szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben! >5 1. Autót leállítani, 2. Kiszállás, a bankhoz menni. 3. Kártyát bedugni. 4. Kódot megadni. 5. Kártyát, pénzt elvenni és menni. .Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyö­ rű Porschét! - Nők: »,Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről. ?5 »,Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol. 2. A Tökéletes Férj „Nem kérek még egy sört, holnap dolgoznőm kell.” „Néha szeretném, ha csak átölelnél. „Már rég nem voltunk sehol. Gyere, men­ jünk vásárolni és én majd viszem a táskádat! » a JÎ Hagyjuk Rosalindát.” focit, nézzük inkább a .Azt hiszem eltévedtünk, álljunk meg és í>kérdezzünk meg valakit! ,yan ilyen farmer levendula árnyalatban is?” .Én is imádok joggingolni drágám, de nem tudom tartani veled a tempót.” ,Ezcn a zuhanyozófüggönyön nincs elég »■ csipke. )í „Ezek a mellek túl nagyok.” „Unom már a sört! Adj csak egy pohár narancslét, szívem. .Anyád idejön lakni? Szuper, imádlakédeÎ3' sem! Î3 ,Azon gondolkodom, az a jó testű nő a szemközti lakásból tudja-e, hogy belátok a fürdőszobájába? Azt hiszem, szólok ne­ ki! « 1, Megérkezni. 2. Make-up ellenőrzés a visszapillantóban. 3. Autót leállítani. 4. Kulcsot a zsebbe dugni. 5. A bankhoz menni. 6. Kártyát a táskában keresni. 7. Kártyát bedugni. 8. Keresni a táskában az OB-s dobozt, amire a kód fel van írva. 9. Kódot megadni. 10. Néhány percig a használati útmutatót tanulmányozni. 11. „FÉLBESZAKÍT” billentyűt benyomni. 12. Kódot ismét megadni. 13. Számlaegyenleget vizsgálni. 14. Borítékot keresni a zsebben. 15. Tollat keresni a zsebben. 16. Számlaegyenleget felírni a borítékra. 17. Pénzkiadó nyílás tanulmányozása. 18. Pénzt elvenni. 19. Beszállni az autóba. 20. Make-upot ellenőrizni. 21. Elindulni. 22, Megállni. 23. Megfordulni. 24. Kiszállni. 25. Kártyát az automatából kivenni. 26. Beszállni. 27. Kártyát a pénztárcába tenni. 28. Számlát eldugni. 29, Pénzösszeget felírni. 30. Borítékot a zsebbe dugni, 31, Make-up ellenőrzése. 32. Elindulni. 33. 5 km-t megtenni. 34. Kéziféket kiengedni. - Az oldalt összeállította: GJ - � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 3. szám 2004. április 29. Subject The topic of the resource Tartalom Hírek Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel Tanáraink emberközelben 2. A Passió a Pázmányon Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport Ha már utánzunk... Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével Beszélgetés Barta Zitával Felsőoktatási Információs Pont Beszámoló a Kari Tudományos Diákköri Konferenciáról PPKE-JÁK, Kan TDK eredménye Dúlt hiteink és a valóság Az alkotmányjogi TDK Filmajánló Glosszátor Párizs fénye Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness Oktatók — hallgatók Oktató-hallgató viszony a Karon A Szent Ignác Szakkollégium Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden Női szakasz Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. április 29. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1044kb+4831kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_3_20040429 Relation A related resource T00063 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_3_20040429 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András