https://omeka.ppke.hu/files/original/bcca2366a715168ecd39c95ee2e45a53.jpg 8844dbc199a069fa71be65ed01d6ad83 https://omeka.ppke.hu/files/original/337acfc7238dee2d03ab0bdf84eccf02.pdf 1f78ad9ca4cd4056427783034240143a PDF Text Text FF^CEjitelctyUjíJíOO4O4O&.p^ A PPKE-JÁK legnépssserűLL lapja ITELETI 5 *? '’®9uutf" k PÁZMÁNY PÉTER KATOUKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA •rZfiJfciX * i. ■ .-'■ tis - "i.' í' ■ '■ Ì ^tíij - wAís' 'Ai* T ^■:í- P- I I ' :l’ *r' ►/ ^Í?B1 Tè" »1 •*1 ■ W*| X I- í ''> ti- t' ■fl j; <t«íS 3« nF-Ka >< '*t jSw<Bit«i ) Pi FF j! k ???: ' \ t- a > »»-Ív 4 ;e E •: ítt: »'*E_ . J f 'Á‘í^ ■í n Ì > ít I i'p í '( .ra; ( it íít’ f ^fx«í - ■íi. MÉRLEGRE TÉVE PÉTERI ZOLTÁN NEPTUN-RENDSZER MAGYARORSZÁG ÉS A GLOBALIZÁCIÓ VIL évfolyam^ 2, szám e-maih itelet01@hotmail,com h on lap: iviviv.jak.ppke. h u/itelet VARGA GERGELY BOLOGNA 2004. április 6, �■ „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Mérlegen közös dolgaink IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) A szerkesztőség tagjai; Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté Munkatársak: Dedics Zsigmond, Dévényi Nóra, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Teleki László, Szilvásy György, Varga Bálint, Zalai Péter Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailcn (itelet01@hotmail.com) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról Szaddam és az oroszlánok Könyv^ánló: Bogár László és a globalizáció Glosszátor Azok a boldog szép napok 7. A Büntetőjogi TDK Vad Fügefa Föltámadott a tenger Lenin és Sztálin vécédeszkában Támadnak az impresszionisták Kúrán Andor: Haza, a mélyben Sáska Zoltán Attila: Rituálé Körkérdés — Válaszok: NEPTUN Futaki Tibor virslis kalandja Pro Facultate-Nap e-tnail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 7 8 10 12 12 12 13 14 15 16 17 17 18 19 20 Nagy örömömre az összkari hallgatói lelkese­ dés az elmúlt hetekben sem csökkent: hajóki­ rándultunk március 15-én, megnéztük a Pas­ siót, kerekasztal-beszélgettünk az egyházak helyzetéről a diktatúrában, hogy csak a legfon­ tosabbakat említsem. Tart még az ítélet mun­ katársainak lendülete is: a megszokottnál jóval hamarabb összeállt e szám, miközben igényes írásokat még ki is kellett hagyni... Mindazonáltal nem titkolhatom, hogy változások vannak ké­ szülőben a lapnál, mely nem merül ki új munkatársak és új cikkek megjelenésében. Szemlélet- és arculatváltásra készülünk. Miközben továbbra is beszámolunk a karon történt eseményekről, ennél többet szeretnénk, ami eddig nem vagy csak részben valósult meg: kulturált keretek közt megvitatni a mindannyiunkat érintő ügyeket. Ezért a múlt számban közzétett a NEPTUN REND­ SZERREL kapcsolatos körkérdésre érkezett hozzászólásokból a legérdekesebbeket már ebben a számban is olvashatjátok, a követ­ kező (húsvét utáni) ítéletben pedig az OKTATÓ-HALLGATÓ VISZONNYAL kapcsolatos - remélhetőleg szép számú - hozzá­ szólásokból válogatunk majd. Emellett a számunkra égetően fon­ tos kari probléma mellett felvetünk egy, az egész vilá^ számára ak­ tuális, általánosabb problémakört is: a GLOBALIZÁCIÓÉT. Vi­ taindító írásunk egy könyvismertető, melynek keretei közül kilép­ ve — akár annak felvetéseit továbbgondolva, akár egészen más uta­ kon elindulva - keressük majd helyünket a világban, utunkat egy vállalhatóbb jövő felé. E problémák végérvényes megoldására nem vállalkozhatunk - az ítélet nem mond ítéletet -, értelmes párbeszédben egymásnak feszülő érveket és értékeket mérlegre téve azonban közelebb juthatunk a megoldáshoz. Mindehhez az kell, hogy MINDENKI, akinek VAN vélemé­ nye, tiszteljen meg bennünket bizalmával és írja meg. Hogy az újság ne csupán néhány exhibicionista hallgató magánvállalkozá­ sa legyen (reményeim szerint már most sem az), hanem az egye­ tem (universitas) valamennyi polgárának közös vállalkozása, szé­ les érdeklődésre számot tartó kérdések széleskörű megvitatásá­ nak fóruma, egyszóval valamennyiünk lapja. Az ítélet ebben a diskurzusban mederként szolgálhat: vélemények és ellenvéle­ mények, hallgatók és oktatók, gondolkodni tudók és akarók kö­ zös fóruma lehet - ha valamennyien úgy akarjuk. Boronkay Miklós főszerkesztő honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �---------- - ■ "'*B li Hl—wi hírek A Passió PázmányOS bemutatója Egy nappal az országos bemutató előtt, március 24-én, szerdán pázmányos kö­ zönség előtt levetítették A passió című fil­ met. A zártkörű bemutató a Rektori Hi­ vatal szervezésében, a forgalmazó Buda­ pest Film segítségével került megrendezésre. A reggel nyolc órás időpont; sem volt elijesztő hatással, a Corvin mozi i Kabos-terme zsúfolásig megtelt. A 300 főnyi közönség több mint kétharmadát a jogi kar hallgatói, oktatói, alkalmazottai tették ki. A fantasztikus filmalkotást min­ denki figyelmébe ajánljuk! ítélet honlap Amint bizonyára tapasztaljátok, az ítéletnek jelenleg sajnos nincs igényes, naprakész hon­ lapja. Ehhez pillanatnyilag nincs emberünk. Pedig biztos, hogy a kar több ezres hallgató­ ságában van legalább egyvalaki, aki a honlap elkészítését jó szívvel és lelkesedéssel vállalná. En hiszem, hogy van olyan pázmányos, aki a honíapszerkesztéshez valamennyire ért, és egyúttal szívesen segítené a kari hallgatói lap munkáját - örömet okozva ezzel hallgatótár­ sainak és reményeim szerint maradandó értéket hozva létre. Ha véletlenül épp TE vagy ez a kedves hallgatótársunk, kérlek hívj fel a 06 30 293 20 10 -es telefonszámon. Hívásodat előre is köszönöm; Boronkay Miklós. Honlapszerkesztő kerestetik! Szavazás! Április 29-én második alkalommal kerül kiosztásra a Pro Facultate-díj, melynek díjazottjait a Kar oktatói, alkalmazottai és HALLGATÓI határozzák meg. A szavazásra április 14-20. között kerül sor. (Részleteket Id. a 20. oldalon) A Lippay György Kör kezdeményezésére olyan információs honlap készül, melyen a kari közélet eseményei és programjai lesznekjó előre megtalálhatók. A lap neve Cultura Facultatis, és a kari honlapról lesz elérhető. Az alapkoncepció már megvan, csak megvalósításra vár. Várjuk mindazok segítségét, akik szívesen vennének részt a honlap szerkesztésében és folyamatos frissítésében! Jelentkezni lehet a lippaygyorgykor@hotmail.com címen. Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? - körkérdés A középkori universitas-eszme szerint az egyetem az oktatók és a hallgatók közös­ sége. Azért jött létre, hogy tanítson és tu­ dományos műhelyként szolgáljon. Nem lehet tehát a hallgatóságot sem száműzni, sem pedig az oktatás puszta tárgyaként kezelni (a jogviszonyelmélet mintájára: oktató=oktatási alány, hallgató=oktatási tárgy, tananyag=az oktatás tartalma). Amellett, hogy az oktatás szükségszerű és autonóm részese, a hallgató képességei szerint maga is bevonható a tudományos életbe, sőt mitöbb: belőle kerül majd ki a jövő oktatója. Ezek a megállapítások, úgy vélem, maguktól értetődő igazságok. En­ nek fényében viszont korántsem magától értetődő az a helyzet, amely ma a karon fennáll. Számos kiváló kezdeményezés kivételével (vagy éppen főszabálya mellett kivételként?) általában a tudományos di­ ákélet pangása figyelhető meg, valamint a hallgató-oktató kapcsolat úgyszólván tel- jes hiánya. Ez pedig olyan probléma, mely feltétlenül orvoslásra szorul! Számtalan negatív következménye mellett csak meg­ említjük, hogy ha egy katolikus egyetem saját hitvallása szerint nem csak puszta tu­ dást, hanem erkölcsiséget, éthoszt is át akar adni, akkor ezt nagyelőadásokon meglehetősen nehezen teheti meg; ennek legmegfelelőbb színterei az oktatók és a hallgatók találkozásainak kisebb körű, kö­ tetlenebb formái (gyakorlatok, speckollok, TDK-k etc.). Ezért az ítélet né­ hány - példálózó jellegű - kérdést tesz fel az Universitas (Catholica De Petro Páz­ mány Nominata) valamennyi felelősen gondolkodó tagjának: 3. Tényleg szeminárium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább elóadáspótlék? 4. Van-e mód arra, hogy a tehetségesebb hallgatók bekapcsolódjanak a tanszékek munkájába? 3. Vánnak-e olyan informális rendezvé­ nyek, ahol a hallgatók és az oktatók kötet­ lenebb formában beszélgethetnének? 6. Egy oktató hány hallgatója nevét ismeri egyáltalán??? (és viszont...) 7. Kezdeményez (hét) nek-e a hallgatók bármit is, vagy maradjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél - a hallgatás­ nál? 8. És legfőképp: mi a teendő???!!! í. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e? 2. Vin-e elég (olyan) speciálkollégium, ahol a kisközösségi munka hatékonyan megvalósítható? Külön megkérjük a kar OKTATÓIT, hogy tiszteljenek meg minket vélemé­ nyükkel. A válaszokat az itelet01@hotmail.com címre várjuk. harmadik oldal �Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Beszélgetés életéről, tudományos oktatói tevékenységéről,, jogösszehasonlításról, katolikus szellemiségről és az új államtan szöveggyűjteményró'l... Milyen megfontolásokból lett jogász a Tanár Úr, mesélne nekünk gyermekkoráról és fiatal­ ságának meghatározó állomásairól.^ Értelmiségi családból származom, apám jegyző volt, anyám középiskolai tanár. Ki­ lenc éves voltam, amikor apám meghalt, és onnan kezdve anyám vállára nehezedett három gyerek felnevelésének teljes gond­ ja. Az első gyerekkori éveket Békéscsabán töltöttem. 1939 őszén anyámat fölhelyez­ ték az akkor visszakerült Kassára. Ott kezdtem el középiskolai tanulmányaimat is. Ma is nagy szeretettel gondolok vissza a kassai Hunfalvy János Gimnáziumra, amelynek kiváló tanárai indítottak el tulaj­ donképpen azon a pályán, amelyre végül is eljutottam, azzal, hogy hallatlan szigorral és következetességgel, a mércét magasra téve fogalmazták meg követelményeiket. A háború végén mi, magyarok termé­ szetesen nem maradhattunk Kassán, anyá­ mat visszahelyezték Békéscsabára, így az ot­ tani gimnáziumban érettségiztem le. Ez­ után következett 1948-ban az iskolák álla­ mosítása, ami azzal járt, hogy anyámat most Pécsre helyezték, mert hiszen ott számos egyházi intézmény volt, s az államosítás után tanárokra volt szükség. Én az elé a vá­ laszút elé kerültem, hogy Békéscsabán le­ érettségizvén hol folytassam tanulmányai­ mat. Pécsett erre két lehetőség volt: elme­ hettem volna orvosnak vagy jogásznak, de egyik sem akartam lenni. Minthogy az or­ vosi pálya iránti ellenszenvem erősebb volt, így kizárásos alapon a jogi pálya mellett döntöttem, amihez - s ezt hangsúlyozni kí­ vánom, - a legcsekélyebb kedvem sem volt. Hogyan teltek egyetemi évei, hiszen a negyvenes évek vége felé senki sem volt könnyű helyzetben...? Hozzászoktam részint otthon, részint a középiskolában, hogy keményen kell dol­ gozni ahhoz, hogy az ember valamilyen eredményt elérjen, és az a bizonyos „há­ rom ’T’ betű”, - amiről mindig beszélni szoktam („Több Telik Tőled”) - vezérelt, így nem könnyű körülmények között is sikerült helytállnom, évfolyamelső vol­ tam, és minden vizsgámat kitüntetéssel tettem le. Azok valóban nehéz évek voltak, értelmiségi származású voltam, anyám közismert templomba járó tanár volt, negyedik oldal H f S 1 « fi öcsém a papi pályára lépett, így mindezek­ kel a tarsolyban nem számítottam a dédel­ getett kedvencek közé a Karon, Ilyen kö­ rülmények között ma is csak a Gondvise­ lés különös kegyelmének köszönhetem, hogy mindennek ellenére sikerült elvégez­ nem az egyetemet. Voltak-e meghatározó egyéniségek, akik nagy hatást tettek a Jánár Úrra és döntően befolyá­ solták érdeklődését? Pécsi professzoraim alapvető szerepet ját­ szottak abban, hogy megszerettem választott pályámat. Ma is nagy szeretettel gondolok vissza rájuk és számtalan kedves történetet mesélhetnék el róluk. Csekey István, Holub József és mindenek fölött Óriás Nándor aki néhány évvel ezelőtt halt meg 106 éves korában - gyakorolták rám a legnagyobb ha­ tást. Engem nem tartanak rossz előadónak, de Óriás Nándornak - a Biblia szóhasznála­ tával élve - a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ö római jogot oktatott, az első évben pedig a Bevezetés a magánjog alapin­ tézményeibe című tantárgyat. Ma is számta­ lanszor felidézem emlékét, és a tőle kapott kitűnő érdemjegy mindmáig életem legna­ gyobb büszkeségei közé tartozik. Másodéves voltam, amikor a pécsi kar oktatója lett Vas Tibor professzor Debre­ cenből, aki vak volt. Oktatómunkájához segítségre volt szüksége, így idegen nyel­ ven felolvasókat kerestek számára. Rend­ kívül művelt ember volt, három világnyel­ ven is kitűnően tudott. Rám angol és né­ met területen várt a felolvasói feladat. Vas Tibor szakterülete egyébként a jogelmélet volt. Azt akarta, hogy a tanszékén is tevé­ kenykedjem, és - az akkoriban meglehető­ sen ritka - MTA - ösztöndíjat is szerzett számomra. A nemzetközi jogi tanszéket Flachbarth Er­ nő professzor vezette, aki felvidéki kisebb­ ségi sorsból érkezett, és hihetetlenül nagy tudással rendelkezett. Félelmetes vizsgázta­ tó volt, de nekem roppantul imponált a tu­ dása révén, és mindent megtettem, hogy helytálljak a nemzetközi jogból is. Pályadí­ jas dolgozatot is írtam nála, mire felajánlot­ ta, hogy menjek hozzá a tanszékre. Hogy került mégis a Magyar Tudományos Akadémiára az egyetem végeztével? Bennem az egyetemi évek alatt világosan megfogalmazódott, hogy elméleti kérdé­ sek iránt érdeklődöm, szeretnék tudomá­ nyos munkával foglalkozni. Ott szeret­ tem volna maradni a Kar nemzetközi jogi tanszékén, de mivel a kari vezetőség ezt nem tette lehetővé, ezért elfogadtam azt az ajánlatot, mely szerint a budapesti Ál­ lam- és Jogtudományi Intézet munkatár-, sa lehetek. 1952. július 15-e óta az Intézet kutatója vagyok mind a mai napig. AíiTyezi tudományos tevékenységet folytat és folytatott a Tanár Úr az Akadémián? Az Intézetben az Állam- és Jogelméleti Osztályon tevékenykedtem, ahol rövide­ sen alapvető változás történt, mert Vas Ti­ bort Szabó Imre váltotta fel az igazgatói székben, aki addig az Igazságügyi Minisz­ térium Törvényelőkészítő Főosztályának volt a vezetője, régi marxista, aki a magyar tudományos életnek is hamarosan köz­ ponti alalga lett, s mint egyetemi tanár az ELTE állam- és jogelméleti tanszékének vezetője. Az Intézetben akkor több fiatal kutató volt, és Szabó tudatosan általa tehetséges­ nek tartott fiatalokkal vette magát körük’ Ez nem volt rossz társaság, és az Intézet nemzetközi mércével mérve is rangos tu­ dományos műhely lett. Olyan kiváló jo­ gászok dolgoztak ott az én korcsoportom­ ból, mint Kulcsár Kálmán, később az Akadémia főtitkárhelyettese, a Szocioló­ giai Intézet igazgatója, majd igazságügyi miniszter; Peschka Vilmos akadémikus; �Mádl Ferenc, köztársaságunk jelenlegi el­ nöke; Herczegh Géza, a Hágai Nemzet­ közi Bíróság tagja és Viski László, a fiata­ lon elhunyt kitűnő büntetőjogász. Nos, ez a társaság hamarosan érdemi publikációkkal lépett fel, és ezt az tette le­ hetővé, hogy Szabó mintegy ernyőt tar­ tott az Intézet fölé. Az ő személyes tekin­ télye és az Akadémián betöltött tisztsége az Intézetet megvédte. Ez volt pl. az egyetlen akadémiai intézet az ún. szocia­ lista táborban, ahol az intézet tagjai között elenyésző volt párttagok száma, ami má­ sutt elképzelhetetlen volt. A Tanár Urat joggal nevezhetjük a jogössze­ hasonlító tudomány egyik magyarországi meg­ alapozójának. Hogyan került kapcsolatba ez­ zel a szakterülettel.^ 1960-ban a Jogösszehasonlító Osztály ve­ zetője lettem az Intézetben. Az osztályt Szabó azért hozta létre, mert rájött arra, hogy a nemzetközi életben a jogössze­ hasonlítás döntő szerepet játszik, s ő eb­ ben részt akart venni. Nyelvtudásom ré­ vén engem szemelt ki, hogy legyek az osztály vezetője. Számos publikációval je­ lentkeztünk, nemzetközi jogösszehason­ lító kongresszusokra referátumokat ké­ szítettünk, idegen nyelvű köteteink nagy sikert arattak a világsajtóban. Az Intézet jogösszehasonlítás terén el­ ért eredményei olyan jelentősnek minő­ sültek nemzetközi téren, hogy a Nemzet­ közi Összehasonlító Jogi Akadémia jubi­ leumi 10. kongresszusának rendezési jo­ gát Magyarország kapta meg, ami akkor példátlan eset volt. Ezután Szabó Imrét a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadé­ mia elnökévé is megválasztották. Ennek a kongresszusnak a rendezésében a Jogössze-hasonlító Osztály játszotta a kulcsszerepet. Mintegy 700 külföldi ven­ déggel rendeztünk meg egy olyan nem­ zetközi kongresszust, amelyet mind a mai napig mint az egyik legsikeresebbet emle­ getnek komparatista körökben. Ez volt az a terület, ahol aztán elég so­ kat tevékenykedtem magam is, és az ér­ deklődésem fokozatosan áttolódott a jogösszehasonlítás felé. Az egykori Államés Jogelméleti Osztály így „szakosodott”, mert Kulcsár ajogszociológia irányában te­ vékenykedett, Peschka a jogfilozófia terü­ letén maradt, én pedig ajogösszehasonlítás területét választottam. Nagy megtisztelte­ tésnek tartom, hogy - titkos szavazással - a Nemzetközi Összehasonlító Akadémia tagjává is megválasztottak. Hangulatkép az Összehasonlító Jogi TDK üléséről Úgy tudom, René Dávidot, a jogösszeha­ sonlítás világszerte híres tudósát személyesen is­ merte. Hogyan jött létre a vele való találkozás? Strasbourg révén. Szabó elég korán kikül­ dött néhányunkat a Strasbourgi Nemzet­ közi Jogi Fakultásra, és éppen az ottani eredményeim alapján, - mert a szocialista táborból elsőként szereztem kitüntetéses oklevelet — ott tartottak, és néhány év után, 1970-től professzorrá is előléptet­ tek. Ott volt alkalmam találkozni a nem­ zetközi jogtudományi élet számos nagy alakjával, köztük természetesen René Dáviddal is, aki rendkívül mély benyo­ mást tett rám. Óriási tudása mellett em­ berileg is közel állt hozzám: csipkelődő, finoman gúnyolódó típusú ember volt, és én eziránt rendkívül fogékony voltam és mindmáig maradtam. Számomra megle­ pő módon ő, aki világnagyság volt, kitün­ tető figyelemben részesített engem. Mó­ dom volt őt felkeresni Aix-en-Provence-i házában is, ahova visszavonult élete vé­ gén. Különleges egyénisége és szilárd de­ mokratikus elkötelezettsége nagyon mé­ lyen megmaradt emlékezetemben. Mit gondol a Tanár Úr egy jogösszehasonlító tanszék létrehozásáról? Látja ennek realitását, esetleg vannak-e tervei ezzel kapcsolatban? Jogösszehasonlítást mindenképpen oktatni kellene a jogi karokon. Ez már világszerte elfogadott felismerés. Erről a legutolsó Összehasonlító Jogi Kongresszuson is szó volt, melynek ehhez a témájához a magyar referátumot én készítettem. A jogössze­ hasonlító oktatás kétféleképpen képzelhe­ tő el: a jogösszehason-lításnak mint önálló diszciplínának tanítása (teaching of comparative law), úgy, ahogyan azt speciál­ kollégium keretében Karunkon csináljuk, s amelynek témája a jogösszehasonlítás mibenléte, célja, funkciói, története stb., valamint a nagyjogcsaládok; vagy az egész jogi oktatás összehasonlító jellegű átalakí­ tása (comparative law teaching), amihez természetesen szakismereteken kívül nyelvtudás is kell. Magyarország még e téren gyerekcipő­ ben jár. Az ELTE-n a jogösszehasonlító oktatást speciálkollégium formájában kezdtem el, és ezt folytatom Karunkon is. Súlyt helyezek arra is, hogy a tanítványai­ mat kijuttassam Strasbourgba a Nemzet­ közi Jogi Fakultásra, ahol immár 36 éve tanítok, hogy kapcsolatokat teremtsenek, jogi kultúrájukat bővítsék, nyelvtudásu­ kat tökéletesítsék és beleépüljenek egy új, egységesülő Európába. Hogyan kezdődött a Tanár Úr oktatási pálya­ futása? Állam- és Jogtudományi Intézetben, amikor fölkerültem, Vas Tibor volt az igazgató, aki az ELTE professzoraként igen hamar rám bízta az esti hallgatók szemináriumának vezetését, és ez utóbb fokozatosan kiépült. Akkoriban vált lehe­ tővé, hogy az Intézet vezető munkatársai oktathattak az egyetemeken, s ezt az en­ gedélyt én is megkaptam. Állam- és jogel­ méleti szemináriumokat vezettem, aztán speciálkollégiumok formájában jogössze­ hasonlítást oktattam, majd amikor a Páz­ mány megalakult, meghívást kaptam, hogy a Bevezetést az első évben tanítsam. Világnézeti elkötelezettségem egyértel­ művé tette a döntést, így átjöttem a Páz­ mányra. Az ELTE-n továbbra is megma­ radtam a doktori képzés területén, jog- ötödik oldal �Fekete Balázs, Badò Attila és Péteri Zoltán az Összehasonlító Jogi TDK egyik ülésén összehasonlítást tanítok a doktori fokoza­ tot megszerezni kívánók számára. Mikor lett a Tanár Úr Karunk oktatója? Kezdettől fogva itt voltam, már a Ménesi úton, ahol kezdtünk, így már az első jog­ hallgató évfolyamot tanítottam. Azt hi­ szem, néhány nappal a tanévkezdés előtt hívtak fel, hogy a Bevezetést kellene ok­ tatni, vállalnám-e. Volt ennek a tantárgynak már kialakult struk­ túrája? Ez a tárgy minden magyarországi jogi ka­ ron kötelező, de mindenhol más és más jelleggel oktatják. Én úgy láttam helyes­ nek, ahogy máig csinálom, s ez úgy tűnik, bevált. Később az államelmélet oktatását is át kellett vennem, s ezt múlt év december vé­ géig tanszékvezetőként végeztem. Ez évjanuáijában néhányad-magammal én is megkaptam a Professor emeritus címet, ami aztje lenti, hogy már nem vagyok egye­ temi státuszon, hanem egy külön szerző­ dés keretében csinálom azt, amit eddig. Mit gondol Tanár Úr^ hogyan lehet a katolikus szellemiséget érvényesíteni egyetemünkön? Meg kellene keresni és találni azokat a formákat, amelyek egy egyetem UNI­ VERSITAS jellegét jobban kidomboríta­ nák. Ez a középkor óta azt jelentette, hogy az oktatók és a hallgatók együttesen alkot­ ják az Universitast. Úgy gondolom, hogy keresni és lehetőleg megtalálni kellene azokat az új formákat, amelyek között hatodik oldal ezeket a kapcsolatokat oktatók és hallga­ tók között ki lehetne építeni. Sajnos he­ lyiséghiánnyal küszködünk, ami megne­ hezíti ezt, ami mindig lényege volt az egyetemi oktatásnak. A tanszékvezető professzornak volt pl. külön szobája, ahol 3-4 hallgatóval külön is tudott foglalkoz­ ni, volt egy szemináriumi helység, melylyel csak a tanszék rendelkezett stb. Akkor kialakulhatott a tanszék köré épülve egy olyan fajta együttműködés, amelynek ke­ retében a tudományos utánpótlás kineve­ lése is végbemehetett. A mi körülménye­ ink között ez inkább vágy, mint valóság, ezért kellene azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az oktató-hallgató kapcsolatot fejleszteni. A magunk részéről legalábbis törek­ szünk erre. Van TDK-nk, amely rendsze­ resen ülésezik, külföldi vendéget tudott már meghívni, úgyhogy ez nemcsak névleg létező, hanem működő közösség is. Emellett elég sokan vannak már olyan pázmányos hallgatók is, akik a strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Fakultás kurzusait megjárták és ott is helytálltak. E kurzusokon mindig nagyon kellemesen telik az idő tudunk, mert módunk van ta­ lálkozni egymással az órákon kívül is. A második évfolyam nemrég ismerkedett meg az új államtan szöveggyűjteménnyel. A tanár Úrnak mi a véleménye róla? Nagyon jelentős kezdeményezésnek tar­ tom, és Takács Péternek nagy érdeme, hogy ezt megszervezte. A szöveggyűjte­ mény ugyanakkor nyilvánvalóan nem pó­ tolhatja az államtan egyetemi tankönyvét. E téren az első, átmenetinek szánt lépést jelentik azok az előadásvázlatok, amelye­ ket már korábban is közzétettünk. E fü­ zetnek folyamatban van az új kiadása, amely természetesen még nem tekinthető tankönyvnek. Itt azonban egy alapvető probléma is megoldásra vár. Az államelméletnek ugyanis többféle változata van világszerte. Létezik egy filozófiai alapállású államböl­ cselet, van egy, a politikatudomány felé to­ lódó irányzat, s egyes volt szocialista orszá­ gokban él még a marxista hagyományok­ ból táplálkozó államelmélet is. Én elköte­ lezett híve vagyok az Allgemeine Staatslehre hagyományának, a német nyelvterületen meghonosodott államtannak, amely közelebb áll a tételes joghoz, mint az állambölcselethez. Ennek kiváló képviselői vannak ma is, és a magam részé­ ről ezt a hagyományt igyekszem folytatni. Manapság „ divatos ” téma a jogászi túlképzés problémája. Mit gondol a Tanár Úr, szükség van ennyi jogászra Magyarországon? Mindig voltak és vannak is divatos szak­ mák. Amikor én fiatal voltam, akkor a pesti Műegyetemre nem lehetett beke­ rülni, majd volt egy olyan időszak, ami­ kor az orvosi kar volt ilyen. Aztán jött a jogász-reneszánsz, amikor mindenki jo­ gász akart lenni. Valószínűleg túl sok a ki­ lenc vagy tíz jogi kar, ami jelenleg van, ennyi jogászt nem tud “felvenni” ez a kis ország. Lehet, hogy az Európához való csatlakozás ezen a téren megnyit bizo­ nyos lehetőségeket, de túlzott illúzióink nem lehetnek, mert nemzetközi helytál­ lásra csak azok a jogászok számíthatnak, akik szakmailag és nyelvileg is kellően fel­ vértezettek. Emellett a jog túlságosan nemzeti tudomány is ahhoz, hogy a hazai diplomát külföldön közvetlenül is hasz­ nosítani lehessen. Mit jelent a Tanár Úr számára a tanítás? Fiatal korom óta tanári pályára készültem, és soha nem is akartam más hivatást vá­ lasztani. A Gondviselés különös kegyel­ me, hogy jogászként visszahozott az okta­ tói pályára, s azt csinálhatom, amit min­ dig szerettem volna. Kötelességemnek, és ráadásul kedves kötelességemnek tartom, hogy az ismereteimet továbbadjam. Vi­ lágéletemben tanár voltam, vagyok és ma­ radok. Dévényi Nóra �111 ■ Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról ja, arról nem is szólva, hogy a politika szá­ mára is aktuális kérdést szolgáltat. Vélemé­ nyem szerint nem vitatható, hogy a magyar oktatási rendszer átalakításra szorul, a ki­ emelkedő hazai vagy nemzetközi tudomá­ nyos eredmények már régóta csak annak hamis látszatát keltik, amire sokan szeret­ nek ma is hivatkozni, hogy a szisztémával minden rendben van — ezzel szemben sú­ modeH Európában is „egyeduralkodóvá' lyos fogyatékosságok mutatkoznak a képzés válik; a magyar kétszintű felsőoktatási rend­ mindhárom szintjén, s ezt bárki tapasztal­ szer is idomul ehhez, így eltűnik az érdemi hatja az általános színvonalcsökkenés, a fel­ megkülönböztetés a jelenlegi főiskolák és vételi pontszámok zuhanása, a terjedő műegyetemek közt. veletlenség, az alap képességek (olvasás, írás, Milyen volna a tervezett képzési szintek viszo­ számolás) hiányosságai stb. kapcsán - de nya? felmérések is állandóan felhívják erre a fi­ a) Négy képzési szint maradna: AIFSZ gyelmet. Nem hagyható figyelmen kívül (akkreditált iskolarendszerű felsőfokú persze az utóbbi idők rohamosan „támadóJ9’ szakképzés) + Bachelor + Master + információtömege, melynek jelentékeny PhD. részét be kellene építeni az oktatásba, ha b) Mind a 4 szint önmagában elismert vég­ korszerű ismeretek átadása is cél volna. Va­ zettséget és szakképzettséget biztosít a lószínűleg felül kellene vizsgálni a közokta­ hazai és európai munkaerőpiacon, tás tananyagát, a hangsúlyok elosztását c) Képzési idők: AIFSZ: 2 év, Bachelor: 3 (gondoljunk csak pl. arra, hogy a középisko­ vagy 3 és fél, esetleg 4 év, Master: 1, vagy lai történelmi ismeretek csak a legszeren­ 2 év, PhD: 3 év. csésebbek esetén terjednek az 1990-cs éve­ d) A szintek lineárisan egymásra épülnek, . kig, napjaink időszakáról tulajdonképpen mindegyik továbblépést biztosít a követ­ alig hallanak a diákok, akik viszont az érett­ kező fokozatba, de annak nem minden ségi idejére többnyire már elérik a választó­ szakjára, intézményébe. jogosultság korhatárát). e) A rendszer piramisjellegű: Kérdéses viszont az, hogy a kontinentális ha­ - a hallgatói összlétszám a B-M-PhD sor­ gyományoktól mindeddig jórészt idegen ban fokozatosan csökken, rendszer meghonosítása - kétségtelen előnyei - a képzés tartalma az általános alapozástól mellett - nem okoz-e nagyobb károkat, mint a speciális ismeretek felé szűkül. amekkora a bevezetésével járó haszon. Ez a £) A Bachelor képzés bevezetése egy általános kérdés persze már nem igazi kérdés, hiszen a képzést jelent a magyar felsőoktatásban: döntés - láthatóan komoly európai egyetértés­ - 3 vagy 3,5 vagy 4 éves folyamatos szak­ sel - rég megszületett. De hogy a magyar ok­ mentes tudományterületi képzés (az an­ tatás átalakítása - legalább is kissé erőltetett és golszász BA, BSe, azaz felsőfokú általá­ hirtelennek látszó módon, különösen úgy, nos gazdasági, műszaki, bölcsész, stb. hogy sokak egyetértésével nem találkozik területen) rövid távon hová vezet, azt, úgy vélem, nehéz - 4 éves rendszerben: megjósolni. És persze nem élhetünk azzal a - 2 év tudományterületi általános alapozó kényelmes véleménnyel sem, hogy minket, képzés, utána 2 éves - akkor választható hallgatókat mindez már nem érint - a „lifetudományági szakképzés elméleti long leaming” eszménye sokakat kényszerít (Master) vagy gyakorlati képzéssel, illetve vagy sarkall majd arra, hogy doktori vagy má­ -3 + 1 éves bontásban szakmai alapozás soddiplomás képzésben vegyenek részt, s + szakirányú képzés. minden bizonnyal - inkább előbb, mint A bolognai folyamatnak való megfelelés utóbb — szembesülni fognak a problémákkal. már a jelent meghatározó változásokat ered­ ményez (lásd pl. kétszintű érettségi, a felső­ (Az írásban a kronológia, illetve az új rendszer oktatási törvény tervezett átalakítása). Ezek bemutatása ár. kbit Pál írásából származik, a kapcsán azonban sok tekintetben eltér a fő­ www.mutfhu honlapról.) iskolai, egyetemi vezetői szervezetek vagy Szilvásy György Péter éppen az Oktatási Minisztérium álláspont­ Az európai egységesülés aktuális folyamatai (az Európai Unió keretein túlmenően is) kézzelfogható közelségbe hozzák azt a kényszert is, hogy sok tekintetben át kell értékeínüuk eddigi megszokott - jellegzetesen magyar vagy legalább is kontinentális jel^^ - intézményeink szerepét, helyét, jellemzőit. Nem kivétel ez alól az oktatási szisztéma sem, melynek jelenlegi - sok vitától kísért-átalakítása célozza azt is, hogy l^agyarország - elsősorban közép- és felsőoktatási rendszere kapcsán - része lehes­ sen a tervezett európai felsőoktatási integráció, a versenyképesség célját szem előtt tartó ún. Európai Felsőoktatási Térségnek Ez a jövőbeni entitás a tervek szerint lehető­ vé tenné, hogy a belső határok teljes megszű­ nését követően az oktatásban is megvalósulhassék a személyek teljes mobilitása, azaz az intézmények, követelményrendszerek, érté­ kelések összehasonlíthatósága (s majdani egységesítése?) a megfelelő feltételek kialakí­ tásával. Ezen folyamat beteljesítése jelenleg 2010-re tervezett; alapjait 1999-ben rakták le a Bolognában aláírt nyilatkozattal, ezért hív­ ják Bologna(i)-folyamatnak. Akkor 29 ország oktatásért felelős politikusa fogadta el, azóta még négy állam csatlakozott hozzá, így a je­ lenlegi lista a következő: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egye­ sült Királyság, Észtország, Finnország, Fran­ ciaország, Görögország, Hollandia, Horvát­ ország, Írország, Izland, Lengyelország, Lett­ ország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Norvé­ gia, Olaszország, Portugália, Románia, Spa­ nyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Törökország (látható, hogy az EU minden jelenlegi és május 1-jétől csatlakozó tagja is szerepel az aláírók közt). Mi is tulajdonképpen a probléma lényege? A világon alapvetően két felsőoktatási mo­ dell terjedt el. Magyarországon és a konti­ nentális Európa több országában a duális vagy párhuzamos képzés működik, amely­ nél már a bemenetnél különválik a főiskolai és az egyetemi képzés, vagyis a diáknak a felsőoktatásba való jelentkezéskor cl kell döntenie, hogy főiskolai vagy egyetemi kép­ zésben kíván-c részt venni. A másik képzé­ si forma a lineáris vagy soros modell, amely az angolszász területeken működik. Ennek jellemzője, hogy a képzés első ciklusában minden hallgató részt vesz, majd ezután van lehetőségük eldönteni, hogy alapoklevelük­ kel (vagyis a Bachelor fokozattal, amely nem jelent szakképesítést) kilépnek a mun­ kaerőpiacra, vagy az egyetemi oklevél (a Master fokozat) megszerzéséért tovább ta­ nulnak, tehát mindenki egy egyetemi alapo­ zó képzésbe lép be és a szakosodás később­ re tolódik. Ez tehát magába foglalhatja a kö­ vetkező két alapmegállapítást: az angolszász hetedik oldal �I Szaddam és az oroszlánok A világ civilizált népeinek nagy közössége együtt Örvendezett a népirtó dik­ tátor, Szaddam Husszein elfogása felett. Joggal örvendhettünk, hiszen a vi­ lágbékét és a népek békés egymás mellett élését veszélyeztető vezér gonosz és szőrrel teli feje, ha csak képletesen is, de porba hullt. És bár tudjuk, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lépni bajos, mégis úgy érezhetjük, hogy a törté­ nelem ezúttal is ismétli önmagát. Suetonius az ókori Róma talán legközismertebb történetírója. A történész­ p professzorok szerint gyakorlatilag ő a „bulvártörténetírás” megteremtője, hiszen stílusa jóval könnyedebb, mint más történetíróké. Előszeretettel szí­ nezte ki történeteit, bár bulvár ide vagy oda, még mindig messze áll attól, hogy őt nevezzük az ókor Pallagi Ferencének. IN GOD WE ^1> * •# , ? ■ í 4 í V* : t. I t* Suetonius beszámolt például Julius Cae­ sar diadalmeneteiről is, amelyeket éppen soros győzelmeit ünneplendő rendezett, így tudunk a galliai, alexandriai, pontusi, africai, hispániai diadal után tartott ren­ dezvénysorozatokról. Ezeken a diadalme­ neteken felmutatta a népnek a szerzett zsákmány legszebb darabjait, a foglyul ej­ tett ellenség pedig láncra verve masírozott végig a Via Appián egészen Róma köz­ pontjáig. A nép az út mentén sorfalat állt, ünnepelve a győztes hadvezért. Olykor a nép örömére cirkuszi játékokat is rendez­ tek, ahol gladiátorok küzdöttek egymás­ sal, a vízzel feltöltött arénában tengeri csatákat imitáltak (Suetonius szerint „vízi szörnyek” bevetésével is nehezítették a résztvevők dolgát), néhány hadifoglyot pedig oroszlánok téptek szét, vagy éppen nyolcadik oldal elefántok tapostak agyon, szintén a római polgárok nagy-nagy boldogságára. Róma, az európai kultúra egyik bölcsője így mu­ latott akkortájt. Talán a mai ember is képes lenne megta­ lálni hasonlóképp a boldogságát. Vegyük csak Szaddam Husszein példáját. Suetonius korával ellentétben ma már lé­ tezik a világot egy hatalmas faluvá olvasz­ tó média, így mindenki személyesen ta­ núja lehetett a nagy diktátor elfogásának. Hogy ki és miért dugta be őt begyógyszerezve egy apró lukba, megpróbálván deheroizálni Őt, az más kérdés (már az is ki­ sebb csoda, hogy nem találtak nála egy Hogyan vezessünk neki egy Boeinget egy felhőkarcolónak?” című kézikönyvet, mint szeptember 11. után néhány nappal egy furgonban, mellette egy Koránnal, biztos, ami biztos alapon). Lényeg, hogy megvan. Bár Caesar talán nagyvonalúbb volt például Vercingetorix gall vezérrel, amikor hagyta, hogy az fegyvereit lába elé dobva megadja magát, hogy csak utána végeztesse ki, de apróságokon ne akad­ junk fent. Caesar azt sem próbálta elhitet­ ni, hogy ő a világ üdvözülése érdekében a ,gonosz,5? ellen vív háborút. Caesar őszin«1 te volt. Nem tagadta, hogy a nagy birodal­ mak növekedésének logikájából adódóan szüksége van még több területre, még több katonára, még több dolgos kézre. Nehogy azt higgyük, hogy modern kollé­ gáival ellentétben benne nem munkáit volna az elhivatottság-érzés. Róma min­ denhatóságát hirdette, fennsőbbrendűségét, terjesztette népének kultúráját, de so­ ha nem tagadta a zsákmányszerzés fon­ tosságát. Nem akart egyetértést kicsikarni a leigázott népekből vagy a világ közvéle­ ményéből, egyszerűen az erősebb jogán győzött. Nos hát, ezen tényezők azok, amelyek megkülönböztetik mai kollégájától, GWBtől. Persze hiba lenne egy személyben megtestesíteni egy birodalom ideológiáját, ma már más időket élünk. A nagy emberek kora lejárt, a mai történelmi pillanatban nehéz elképzelni, hogy olyan hősök jöjje­ nek elő, akik fémjelezni tudnak egy kor­ szakot. Az amerikai nép mai szellemét egyébként nagyszerűen megjelenítő GWB is csak szimbólum lehet tehát. �? szám alatt pattogatott kukoricát fo­ Az egész szépen megkomponált tör­ gyaszthatna kólával, este meg rnegténetből leginkább az őszinteség hi­ ányzik (micsoda meglepetés!). Egy nyugodva bújhatna oda az aszszonyhoz, drágám, most végre biz­ világméretű médiaapparátus hiva­ tott arra, hogy minden tévelygőt tonságban lehetünk. A logika leg­ megtérítsen. Ne maradjon már két­ alábbis ezt kívánná. Elhullt a go­ nosz, jöhet a Kánaán! Már csak ség a tekintetben, hogy egyetlen szuperhatalomként az Egyesült Ál­ Oszamát, a mesehőst kell elkapni, lamok hivatott arra, hogy saját erejét aki ősz szakállát pödörgetve időn­ is feláldozva békés, nyugodt, szép új ként felkiált egy barlang mélyén; világot teremtsen nekünk. Még van most szólok a világhoz! - és ilyen­ kor videóüzenetet küld. Ö a képünk ezek után húzni a szánkat? Még mindig nincs mindenki meg­ főfőgonosz, maga a Sátán. Keresik győződve arról, hogy mindez csakis még egyáltalán? Vagy mesebeli jószándékból, az emberi jogok érvé­ President George W. Bush early this year signed an intelligence rémmé változott, a goethei Tün­ nyesítése érdekében történik? Hogy order directing the CIA to conduct covert operations to topple Iraqi dérkirállyá, akivel a gyerekeket rio­ President Saddam Hussein, The Washington Post reported on June nem Szaddam a főgonosz? gatták? Minden szakállas gyanús! 16, 2002. The covert program included authorization to use lethal Nos, nyilván senki nem ejt könnye­ force to capture Saddam, the Post said, citing informed sources, Akinek nincs, az is (hátha fifikásan Hussein is seen during a speech in Baghdad in this January 6 file ket a valóban véreskezű diktátorért. photo. (INA/Reiiters) levágatta)! Hogyan voltak képesek De miért pont ő? Miért pont most? az amerikaiak Oszamából modern­ Az USA-ról miért nem Whitman, Gersh­ Hogyan van ez összefüggésben szeptem­ kori Robin Hood-ot csinálni? ber 11-el? Mi köze Szaddamnak az Alwin, Sinatra vagy a whisky jut először De ha ő is meglesz, akkor lesz ám csak Kaidához? A hetvenes-nyolcvanas évek­ eszünkbe? nagy dínom-dánom! Világbéke, szabad­ Egyébként a trükk nem jött be, Szaddam ben még nem volt ennyire gonosz, csak ság, testvériség! elfogása után is tartja magát az ellenállás. most telt be a pohár? Hol vannak a tö­ Julius Caesar pontusi győzelme után kis Furcsa, de egy gyilkos és a végletekig megpusztító fegyverek? Mi több, hol ma­ táblát vitetett végig Rómában, rajta ez állt: veni, vidi, vici - írja Suetonius. És való­ diktatórikus rendszer utolsó mohikánjai radnak a kérdések a világ közvéleményé­ is egyfajta szabadsághős szerepben tűn­ től, sajtójától? Miért a Halliburton nevű ban győzött, hiszen a római birodalom hetnek ilyenkor fel, az ellenségem ellen­ amerikai konszern fogja kiaknázni ajövőmég több, mint négyszáz évig állt. Hogy a ben az iraki ol^mezőket? Miért higgyünk sége a barátom féligazsága alapján. mai birodalom sorsa mi lesz, azt nem lát­ az emberi jogok erőszakkal való érvénye- ; Vercingétorix megadása után a gall ellenhatjuk előre. De hogy azt a táblát okkalállás is megszűnt (bár Asterix óta tudjuk, sítésében, amikor a világ számos pontján ok nélkül ma is, nap mint nap körbehornaponta történnek súlyos jogsértések, hogy egy kicsiny falu végig kitartott). Ta­ dozzák nekünk, úgy, hogy már fel sem lán belátták, hogy ezentúl így mennek amelyekkel kapcsolatban egy vállrándítás kapjuk a fejünket, az bizonyos. Most lát­ majd a dolgok. A világ egy része ma még sem történik? Miért az USA az az állam, szólag mi is a győztes oldalán állunk, elő­ amely a legkevesebb nemzetközi emberi nem hajlandó beletörődni a nagyhata­ ször történelmünk folyamán, örülnünk lom egyeduralmába. Talán annak nem is jogi egyezmény részese? Vajon érvényekéne. Csak aztán nehogy együtt hulljunk érdeke ez. Egy kis feszültséget mindig a porba mi, győztesek. Mert jöhetnek az sül-e a genfi konvenció Guantanamo fent kell tartani, újra és újra demonstrál­ Bay-ben? Honnan az a fölény, amellyel új barbárok (lázasan lapozgatva a „Ho­ va az erőt (bár nehéz lehet elszámolni a immár kimondva is a keresztesháborúk gyan vezessünk Boeinget egy felhőkarco­ misszióját felvállalva, üres tekintetű, de naponta hazaérkező újabb és újabb ko­ lónak?” - könyveket), és még csakjogalaporsókkal, remélem hamarosan jön egy magasra emelt állú amerikaiak oktatnak ki punk sem lesz megnyikkanni. újabb Olivér Stone, hogy megmutassa minket? Miért hinnénk, hogy ez a szintén (Lapzárta után jött a hír, hogy állítólag nekünk a másik amerikai valóságot). meglehetősen ellenszenves, Kerry nevű Oszamát is elkapták, csak megvárják az el­ Ha valóban létezik a cikk elején említett úr majd jobb lesz? Nem a birodalom el­ nökválasztási kampány legmegfelelőbb pilla­ párhuzam, akkor Szaddamra egyértelmű len kívánunk lázadni, csak nem szeretjük, natát, amikor előhúzása a legtöbb politikai sors vár. Kiderül, hogyan mulat a ma ha hülyének néznek. Tavaly nyáron haszonnal kecsegtet — kíváncsian várjuk, de Strasbourgban, az emberi jogok európai embere, civilizáltabb lett-e kétezer év könyörgöm, legalább a szakállát hadd lássuk alatt. Ha fikarcnyi érzék van az amerika­ fővárosában egy amerikai professzor át­ addig is!! Ide tartozik még az a szintén lap­ iakban a show-hoz (és joggal vélhetjük, szellemült előadása alatt, amelyben nép­ zárta után nyilvánosságra hozott felmérés, hogy van), akkor végig kell cibálni őt énekjelen missziójáról is szót ejtett, ál­ mely szerint az amerikaiak negyven százalé­ New York legszélesebb sugárútján, szent (vagy őszintén naiv) szövegével cin­ ka szeretné élőben végignézni Oszama kivég­ kostárssá tett két egymás mellett ülőt mondjuk egy tankhoz láncolva, majd a zését - csalódottan veszem tudomásul, hogy az Yankees-stadionba kell invitálni, ahol a hallgatót, egy Szíriáit és egy magyart. Mi­ általam szatirikusán és szándékosan túlozva tomboló közönség szeme láttára oroszlá­ ért úgy kellett megismerkednem egy szír megírt fenti pamflet közel sem annyira brutá­ nok tépnék szét. A belépőjegyeket persze állampolgárral,, hogy amikor a tanár az lis “ mint maga az élet.) iraki kérdéshez ér, félig tréfásan odasú­ jó drágán adnák, de a CNN jóvoltából « ► gom neki; lehet, hogy ti lesztek a követ­ kezők! - mire ő csak szomorúan bólogat? mindenki végignézhetné a modern cézá­ rok nagy ünnepét. A közönség a műsor­ Koltay András kilencedik oldal �Könyvajánló Bogár László: Magyarország és a globalizáció Bogár László könyve a globalizmusnak nevezett rendszer fejlődéstörténetét foglalja össze. Az esszéfíizér szomorú aktualitását adja a globális vílágbatalmak Magyaror­ szágra gyakorolt hatása, amivel nap mint nap vagyunk kénytelenek szembenézni. A globalizációs jelenségek bírálata egyáltalán nem számít újdonságnak, a nemzeti saj-1 tótól a baloldali médiáig egyre inkább a politikailag korrekt kategóriájába tartozik ostorozni a globális rendszert. * Bogár László könyve mondanivalójának új­ donsága az, hogy a világot behálózó gazdasági­ politikai hatalmat nem egyszerűen a XX. szá­ zad és Jelen századunkjelenségének tarqa, ha­ nem összefüggéseket keresve történelmi kontinuumba ágyazva mutatja be azt az utat, amely a létmegértŐ ember értékteremtő és ér­ tékmegőrző gondolkodásától napjaink tudat­ gyarmatosításához elvezetett. Az érdekvezé­ relt individuum szabadsága Bogár László könyvében szembesülni kénytelen Cortez és Pizzaro Mexikót clnéptclenítő rémtetteivel. A „nagy” francia forradalom eddig keveset han­ goztatott vívmányaként szemünk elé tárul a Loire-menti Vendeé majd háromszázezer la­ kosának szörnyű lemészárlása, de zavarbaejtő racionalizmussal leplezi le a szerző az Újvilág rabszolgáinak felszabadítása mögött megbúvó fiskális érdekeket is. A történelem számos, ha­ sonlóan horrorisztikus eseményei bemutatá­ sán keresztül arra a következtetésre döbbent rá bennünket, hogy a deszakralizált ember lét­ rontó cselekedeteinek agresszív terjesztésével olyan mértékben szennyezi be élőhelyét, amely regenerálódásra immár képtelen - tel­ jes pusztulásra ítéltetett. A virtuális és valósá­ gos fertőzés XX. századi prototípusait mutatja be az atombomba, a polimerizációs eljárás, a génmanipuláció, a deriváció és a televízió mélyszerkezetének elemzésével. Mindegyik nóvum magában hordozza az időzített bi­ zonytalanság szülte félelmet, hogy a mestersé­ gesen, önös célra átalakított természetes kör­ nyezet egyszer eléri azt az ingerküszöböt, ahonnan a pusztulás folyamata már megállít­ hatatlan. A létroncsolás önvezérlő programja nyersanyaglelőhellyé értékeli le a természetet, Hegel egyetemes altruizmusnak megálmo­ dott társadalmát pedig munkaerővé silányítja. A globalokrácia identitásdiktatúrájának azonosságmechanistái célkeresztjében a keresz­ ténység a maga intézményrendszerével és a gazdasági függetlenséggel még rendelkező nemzetállamok állanak. A keresztény Európa, mely az egyház védőszárnyai alatt évszázad­ okon keresztül alapvetően családi gazdálko­ dást űzve létharmóniában élt és működött, a már bimbózó kapitalizmus gátjává vált. „Amíg tizedik oldal ugyanis a természet és az ember a szentség vé­ delme alatt áll, nem gyártható le belőlük a ’nyersanyagkincs’ és a ’munkaerő’, tehát nincs táptalaj kapitalizmus számára.” A keresztény­ ség univerzális létszervező mivolta a reformá­ ciótól datálva elkezdi hosszú hanyatlását, amelynek szükségszerű következményeként nyer fokozatosan teret a tőkés vállalkozás és a köréje szerveződő társadalom. Bogár László könyvében részletesen foglal­ kozik a tőke struktúrák romboló erőivel szembeszálló, rebellis irányzatokkal. Ebbe a történelmi vonulatba tartozik szerinte az utópista gondolatokkal kacérkodó Morus Tamástól, Róbert Owen-en és a géprombo­ lókon keresztül a forradalmi irányba elága­ zó marxizmus és a szocializmus is. Zsákut­ ca a zsákutcában — így értékeli Bogár az epi­ zódszereplőnek bizonyult létező szocializ­ mus időszakát, amely szerinte nem más, mint a kapitalizmus groteszk utánzata, ahol a piac és a demokrácia likvidálásával zavartalanabbul folyhatott a rabló hatalom kizsák­ mányolása a társadalom felett - a rejtett glo­ bális hatalmak tudtával és beleegyezésével. A nemzetállamok gazdasági-társadalmi ere­ jének végső felmorzsolását a szovjetrend­ szer végezte el a későbbi gyarmatosítók he­ lyett. A szovjet befolyási övezetből a nyuga­ ti globális hatalmak befolyási övezetébe va­ ló átlépést Magyarország esetében a Valuta­ alapba való kényszerű belépésünk Jelentet­ te, amely az egyetlen menekülési útvonal­ nak tetszett az adósságcsapda előidézte öszszeomlás elől. Az un. rendszerváltással pe­ dig megvalósult a gazdaságilag és morálisan lezüllesztett országok visszavezetése az ere­ deti zsákutcába. A Magyarországon lezajlott rendszerváltás mámoros folyamatát a maga is aktív szereplőként megélt Bogár László a globális hatalmak álságos lejátszás­ technikájává degradálja. A felhasznált esz­ közök széles skáláján helyezkedik el a privatizáció-liberazlizáció-dereguláció troj­ ka modellje, a végrehajtás illusztris szerve­ zetrendszere pedig az IMF, világbank és WTO komplex globalorendőrsége és a szol­ gálatukba szegődött médiabirodalmak. Bogár László Magyarország és a globalizáció A gazdasági-politikai világhatalom status quo-Ját fenntartani hivatott médiumok csúcsfegyvere a megbélyegzés. Az értelme­ zési erőszak hatalmi konstrukciójának rom­ boló ténykedései következtében válnak az összefüggéseket kutató, gondolkodó embe­ rek bugrissá, tudatlan, maradi kellemetlen­ kedők zárt szektájává. Az egész országok gazdaságát is tönkretenni képes consultig és auditáló cégeinek világméretű csalásai el­ lenben kreatív könyveléssé magasztosulnak. A „fogyasztok - tehát vagyok” krédóval ren­ delkező konzumidiótává bigbrotherösített ember roncstársadalma pedig elfogadja a status-quo-t, fogyaszt és eltartja kizsákmá­ nyoló rendszerét. A kétségbeejtő helyzet megváltoztatásának lehetőségét Jelentő kiút mutatása helyett Bogár László végül szem­ beállítja a rugalmatlan nemzeti radikaliz­ mus vállalhatatlanságát a nemzeti-radikális felhangokkal fűszerezett megalkuvás politi­ kájának eredménytelenségével. Az Antallkormány „fizetünk, ha belepusztulunk is' mottója látszik átlényegülni napjainkra a fi­ zetünk és belepusztulunk valóságává. Ma­ gyarország mozgástere fokozatosan beszű­ kül, a szuverenitás visszaszerzésének lehe­ tőségét pedig reménytelenül távolinak lát­ tatja a könyv. A vészharangot megkondító szerző szerint „csak remélhetjük, hogy van még visszaút ’emberi voltunk hanyatlásá­ nak’ e sötét zsákutcájából.” Serfőző Henrik �A magyar gazdaság jövője A Professzorok Batthyány Körének konferenciája 2004. március 30-án délelőtt rendlcívül színvonalas rendezvénynek adott otthont I zül a fontosabbak: függünk a világtól és ez jó („saját hülyeségünk hatásköre korláto­ a kari díszterem: a Professzorok Batthyány Köre a Keresztény Közéleti Akadé­ mia és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával konferenciát szerve-^ zott”); jók voltunk, jók vagyunk és jók le­ szünk - nincs tehát ok kishitűségre; hihe­ zett „A magyar gazdaság jövője” címmel. Az előadok közt volt karuk professzo­ tetlenül stabil a magyar gazdaság fejlődési ra, Botos Katalin is, így általa nem csak színhelye lettünk a konferenciának, ha­ pályája az elmúlt nyolc évben; növelni kel a nem résztvevői is. A dísztermet csaknem dugig megtöltő hall­ gatóságot - melynek tekintélyes hánydát a jogi kar hallgatói adták - Fodor György rek­ tor és Kránitz Mihály rektor-helyettes kö­ szöntötte. Beszédükben mindketten bemu­ tatták a Keresztény Közéleti Akadémiát, melynek célja a keresztény társadalmi taní­ tás és az ezen alapuló eszmerendszerek ter­ jesztése és a magyar társadalomban, köz­ életben való meggyökereztetése. A konferenciát Náray-Szabó Gábor akadé­ mikus, a Professzorok Batthyány Körének elnöke vezette, aki - saját bevallása szerint legnehezebb - feladatának, a hozzászólások számára rendelt idő betartatásának először visszafogott mosollyal, majd egyre feltű­ nőbb vigyorgással, végül pedig felállással tett eleget. Az első előadás Bogár László nevéhez fűző­ dik. A közelmúltban új könyvet (Magyaror­ szág és a globalizáció - lásd könyvismerte­ tőnket az előző oldalon) megjelentető köz­ gazdász egész gazdasághoz való viszonyunk újragondolását sürgette. Ennek szemlélteté­ sére a következő találó hasonlatot hozta fel: Egy ember elvesztett dolgát a köztéri világí­ tás fényénél keresi. Egy arra járó megkérdezi tőle, ugyan, mit keres, mire ő elmondja, hogy a sötétben elvesztette valamijét, „Node akkor miért itt keresi?” — kérdezi meglepet­ ten a másik. „Hát mert itt van világos!” hangzik a válasz. Gazdasági problémáink megoldását sem a neoliberális közgazdaság fényében kell keresnünk, hanem a még ho­ mályban (esetleg sötétben) lévő gondolatok­ ban, elméletekben, javasolja Bogár. A legfon­ tosabb e tekintetben az, hogy jól tudjunk kérdezni. Elmondása szerint gazdaság önál­ lóan nincs: az nem más, mint a külső és a belső (emberi) természet kommunikációja. Ez a kommunikáció lehet harmonikus, hosszú távon folytatható (szakrális) és lehet diszharmonikus, kizsákmányoló (deszakralizált). A cél tehát ennek a harmóniának a megtalálása, és így egy fenntartható gazdasá­ gi berendezkedés kialakítása. „A magyar gaz­ daság jövőjének kérdése ezért minden, csak nem gazdasági kérdés” - zárta gondolatait a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. foglalkoztatást valamint egyensúlyt kell tar­ tani. Érezhetően nagyobb távlatokból szem­ lélte tehát Vértes a magyar gazdaságot, így hosszú távú előrejelzéssel is szolgált: 10-15 éven belül elérhetjük az EU akkori átlagá­ nak 75%-át. Kevésbé merült filozofikus mélységekbe a következő előadó. Botos Katalin professzor, a Az egyes referátumokat a közönség hozzá­ Heller Farkas Közgazdasági Intézetet vezető­ szólásai követték majd végül az előadók vá­ je, bár szerinte is a társadalom oldaláról kell laszai zárták. Örvendetes tény, hogy mind kiindulni ahhoz, hogy megválaszolhassunk a karunk oktatói, mind hallgatói hozzászóltak kérdést: „Milyen Magyarországot szeret­ a témához. Botos József a magyar társada­ nénk?” - mely egyébként előadásának címe lomnak (és különösen a mai nyugdíjasok­ is volt. Rövid helyzetképet vázolt az előadó, I nak) a rendszerváltás véghezvitelében be­ majd a teendőkről ejtett néhány szót: ki­ töltött szerepét hangsúlyozta, Zlinszky Já­ emelte, hogy maga az EU is dinamikusan nos pedig az Alkotmányra utalt, hiszen fejlődik, tehát ha fel akarunk zárkózni hozzá, amennyiben annak értékrendje valóban át­ akkor „mozgó vadra lövünk”. A kutatás hatná a társadalmat és a gazdaságot, akkor az mely minden egyetemet, így a mienket is előadók által szinte egyöntetűen kívánatos­ alapjában érint - fontosságával kapcsolatban ként felvázolt kép is megvalósulna. A leg­ felidézte Klebelsberg Kunó egykori kultusz­ több résztvevő Vértes András előadására miniszter mondását, miszerint „A kutatás az rcfiektált: Botos Katalin elmondta, hogy a ország igazi honvédelme”. Miután felvázolta világtól való függés nem jó, hanem egysze­ az előttünk álló célokat és az elérendő jövő rűen tény, és bár valóban jók vagyunk, nem képét, megjegyezte: az egyház szociális taní­ vagyunk olyan jók, mint lehetnénk. tásából mindez levezethető. Matolcsy György megjegyezte: a Vértes ál­ A soron következő előadó, Matolcsy tal prognosztizált növekedés üteme túl las­ György, az Orbán-kormány gazdasági mi­ sú, hiszen eddig minden felzárkózó állam nisztere három sikeres gazdasági-társadalmi esetén vagy gyorsabban vagy egyáltalán nem modellt mutatott be: az európait (mely az következett be a felzárkózás. Hangsúlyozta államra épül), az amerikait (melynek kö­ továbbá az állam - piac - család együttmű­ zéppontjában a vállalkozás áll) és az ázsiait ködésének fontosságát. (mely alapvetően a családra épít). Figyelem­ re méltó megállapítása szerint a magyar gaz­ dasági-társadalmi modell mindhárommal mutat hasonlóságot - egyik sem idegen tő­ lünk. Magyarország története során négy­ szer rugaszkodott neki, hogy utolérje gaz­ daságilag Nyugat-Európát. Ahhoz, hogy ez­ úttal sikerrel járjunk, véleménye szerint az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre nagyság­ rendekkel több pénzt kellene költenünk (a GDP 5,3 illetve 1 %-a helyett 10 illetve 4%-át), egyidejűleg adót kellene csőkké Me­ nünk és végül egy társadalmi-kohéziós programot kellene útjára indítani. Az előadások sorát Vértes András, a GKI Gazdaságkutató rt. vezetője zárta, aki elő­ adását nyolc tétel köré építette fel. Ezek kö- Összegzésként elmondható, hogy színvo­ nalas konferenciának adhatott otthont ka­ runk, melyen — főképp a vége felé — heves viták alakulhattak ki a magyar gazdaság jele­ néről és jövőjéről. Jó volt látni, hogy van­ nak, akik felelősen, hosszú távon gondol­ kodva - még ha eltérő alapállásból közelítve is - a magyar gazdaságról politikától függet­ len, konstruktív vitára képesek. Külön öröm, hogy a Professzorok Batthyány Köre épp a mi dísztermünkben tartotta meg e rendezvényét, és így az érdeklődő hallgatók is bekapcsolódhattak ebbe a hazánk számára oly fontos kérdéseket felvető vitába. Boronkay Miklós tizenegyedik oldal �j Glosszátor Tanuljunk meg hridzsezni! Élni tudni kell. Szürke hétköznap estéken, fáradtságos napok után, néha összeülünk négyen. Ki­ ket ezer szállal elválaszthatatlanul fűzött össze az Idő; négy régi, jó barát. Olyankor kizárjuk a külvilágot. Minden hónapban más a házigazda. A. házigazda gondoskodik mindenről. Az este a teával kezdődik. A tea varázslatos, összehozza az embereket, felmelegíti a testet és a lel­ ket. A tea kikényszeríti a kérdést: hogy vagy? És őszintévé teszi. A teátóífelélénkülünk. A bridzshez szükség van szellemi frissességre. Hagymás zsíroskenyér is szo­ kott lenni. „Hagymát hagymával” (mint Hyppolit), mert azokon az estéken kizár­ juk a lányokat is. Amikor az este már éj­ jelbe hajlik, sört is iszunk. Azonban nem holmi szalonsört - inkább finomat. Csak egy, netán két pohárral, mert a sört is lehet ízlelgetni. Indításként átbeszéljük a világ összes örö­ mét s búját. Aztán előkerül a kártya. Az ötvenkét bű­ vös lap. Mi mindent eldöntött már ez az ötvenkét bűvös lap a világtörténelem­ ben... Mi minden múlik rajtuk! A kár­ tyalapokat ezért tisztelet övezi. Osztunk. Mélyről törő, lemondó sóhaj az egyik oldalon. Máshol egy apró csillanás a hunyorgó szemben. Ironikusan szólva: a sorsod a kezedben. Licit. Pereg a játék. Csönd van a szobában, fól jönne egy kan­ dalló, s annak a pattogása háttérzajnak. Nem szabad kapkodva játszani. Van idő, nem rohanunk... a ma este a bridzsé. Bridzseznijó. A bridzs csiszolja az agyat, feszíti az idegeket, igazi győzelem élmé­ nyét tudja nyújtani. A bridzs csupa tudo­ mány. Szerencse is jól jön hozzá - mert mihez nem jön jól a szerencse. Ismerni kell a játszótársakat. Ismerni kell észjárá­ sukat, trükkjeiket. Tanuljunk meg bridzsezni! Tanuljuk meg kizárni azt a csúf külvilágot! Tanuljunk meg együtt lenni barátainkkal! Bridzseznijó. A bridzs összehozza az embereket. Zalai Péter tizenkettedik oldal Azok a boldog szép napok 7. Az ijjúság erkölcsi piszonyairól (XVIL-Xl/III. század) „A jogászinak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai núatt számos panaszról ol­ vasunk. A XVII. század közepe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősor­ ban jogászok, valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és a katonai őrséggel és különösen a zsidók szenvedtek a hallgatók fegyveres támadásaitól.” .Nagyszombatban is egymást érték a panaszók a jogászok véres verekedése, engedet­ lensége és fegyelmezetlensége miatt. A val­ lásgyakorlatokból, ha csak lehetett, kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pedig a kari igazgató kari ülésben carcerra ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az elítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a követ­ kező fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocs­ mában egy orvost kezén karddal súlyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadályozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, Tordai György kihágásai­ ról, melyek korántsem voltak egyedülállók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kezdetén szállásán nagy verekedést rende­ zett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgy­ hogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamentum e kitörései elől az ágyak alá bújtak Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szállásadó gazdáját kard­ dal megkergette, és mikor azt egy más pol­ gár védelmébe vette, annak a házába is ki­ vont karddal berontott, és miután az bezár­ kózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezekért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak „az ifjúi hévnek” tulajdonított kihágásokat. Ez azonban semmit sem hasz­ nált, mert nem sokkal utóbb egy hatvan­ éves asszonyt támadott meg, ütlegelt, vé­ resre vert. Ezért csak három napig volt el­ zárva; a dékán javulási ígéretében bízva, te­ kintettel nemességére is, kibocsátotta. », (Forrás: A Királyi MagyarPázmány Péter Tudo­ mányegyetem története, II. kötet, Bp., 1936.) A Büntetőjogi TDK A. TDK fő célja az, hogy jobban megismer­ tesse, megkedveltesse a büntetőjogot a hall­ gatókkal. Az ismeretszerzés mellett lehető­ séget adunk a megszólalásra és a párbeszéd­ re is. dalán ez az egyetlen fórum, ahol a hall­ gató nem csupán „hallgató”, hanem teljes jo­ gú, aktív résztvevő lehet. A TDK üléseit rendszeren látogatók többletismerctckrc te­ hetnek szert, melyeket utóbb - akár a vizsgá­ kon, akár tanulmányi versenyeken, akár az elhelyezkedésük során - hasznosítani tud­ nak. Azoknak a hallgatóknak, akik már má­ sodéves, vagy harmadéves korukban határo­ zott elképzeléseik vannak a szakmai jövőjük­ kel kapcsolatban, vagy kialakult az érdeklő­ dési körük, érdemes ezeket az éveket olyan szempontból is befektetésként felfogni, hogy - a joghallgatók nagy számára és az eb­ ből adódó versenyhelyzetre való tekintettel minden lehető többlettudást, melynek átvé­ telére az egyetem lehetőséget teremt, meg kell szerezni. Ebből a szempontból a diákkör valóban sokat jelenthet. Két-háromhetente csütörtök délutánon­ ként 16:30-as kezdettel tartunk üléseket, ahol érdekes és tartalmas programmal vár­ juk az érdeklődőket. Az üléseket Újvári Ákos tanársegéd, a Büntetőjogi Tanszék munkatársa vezeti. Általában O állítja össze a programot, intézi a meghívásokat. Több gyakorló jogász (bíró, ügyész, ügyvéd) is megtisztelt minket előadásaival, többször volt jogesetmegoldás is. Idén végre teret kaphatnak a hallgatók által készített dolgo­ zatok, tanulmányok is. A tavasszal Győrben megrendezendő országos megmérettetés előtt remek alkalom ez a gyakorlásra és a felkészülésre. A TDK szakmai színvonalát biztosítja, hogy Békés Imre Professzor Úr és az újonnan ki­ nevezett Tanszékvezető, Vókó György Pro­ fesszor Úr teljes bizalmáról és támogatásá­ ról biztosított bennünket. Hamarosan beindítjuk e-mail levelezőlis­ tánkat, hogy könnyebben és gyorsabban tudjunk tájékoztatni minden érdeklődőt az aktuális programokról, hírekről. Figyeljétek a plakátokat, mert idén is sok érdekes és tar­ talmas ülésre kerül sor. Az üléseken való megjelenés^ semmire sem kötelez! Ez egy lehetőség. Élj vele! Szeretettel várunk min­ den érdeklődőt! Kiss Gergely �Paradicsomszósz Vad Fügefa látom csillagos égen fénylő szárnysuhanásban haldoklik ma az éden elporlad csigaházam Beszélgetés Vhrga Gergellyel 1/blt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. Szívesen látta volna Jézust szemtőlszembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Eló'refutott tehát ésfölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. MikorJézus odaért, föltekinteít és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." (Lk 19, 1-2) VARGA Gergely, végzős hallgatóval beszélgettünk a Vad Fügefa nagysikerű. egyetemi kisközösség mindennapjairól. - Hogyan és mikor indult a mára már egye­ temi hírnévre szert tevő Vad Fügefa egyete­ mi közösség? - 2002. szeptember 25-én este volt az első ta­ lálkozásunk. Mondhatjuk, hogy hármunk kezdeményezésére született ez az egyetemi közösség: lakács Péter (szintén Pázmányos joghallgató), Horváth Blanka, (ELTE, esztéti­ ka) és én voltam, voltunk azok, akik erre hí­ vást éreztek. - Hogyan fogadta az egyetemi vezetés az öt­ letet? - Legelőször az egyetemi lelkésszel, Várnai Péter atyával, majd a dékán úrral beszéltünk. Később a rektor úrral is. Mindenki nagyon örült, Radnay József dékán úr pedig különö­ sen támogatta az ötletünket. így elindulhat­ tak az esték. Kezdetben kéthetente találkoz­ tunk, úgy két hónapon keresztül, majd a tár­ saság úgy döntött, hogy hetente gyűljünk össze. - Volt e valamilyen célotok, amit induláskor megfogalmaztatok? - Volt egy vicces célunk: „egyetemi társaink lelki és szellemi megmozdítása”. De igazából talán a normális, keresztényi, közösségi élet megteremtése jelenti a Vad Fügefa létének az értelmét. Ez igazi, missziós cél szerintem. Embereket, egyetemista társainkat kívánjuk megszólítani, azokat is, akik esetleg nem hí­ vők. Többen voltak, akiknek az volt az első, egyetlen kapcsolatuk, mind egyházzal, mind pedig Istennel, hogy mi hozzánk eljöttek. Az­ óta közülük vannak, akik már igen aktívan részt vesznek az esték szervezésében. Amit látok esténként azokon a fügefásokon, akikkel együtt vagyok, hogy nagyon nyitottak. Maximálisan keresik az Istent és - szerintem meg is találják. Sokan az egyetemről máshova érzem már olyan édes élettelteli szellő hajnal vándora kényes harmatcsepp üde pempő hallom szélben a választ harsog bennem a mámor s gátat törve eláraszt Fáj. Nem jössz a halálból járnak közösségbe itt Budapesten, és ezt jól is teszik, hogy oda járnak. Összességében na­ gyon szeretném, hogyha megismernék egy­ mást azok a Pázmányos jogászok, akik hívők mégha nem is katolikusok - és egy testvéri kapcsolat alakulhatna ki. Azoknak is nagyon örülünk, akik nem rendszeresen, de - mond­ juk- havonta egyszer benéznek hozzánk. - Hogyan működnek az esték? Mi a „forga­ tókönyv”? - Imával kezdünk szerdánként, este fél 7-kor, legtöbbször a kápolnában. Éneklés, imádság, aztán pedig van mindig egy témánk. Most éppen a Szent Ignáci lelkigyakorlaton megyünk végig ebben a félévben. Aztán az adott napi evangéliumról beszélgetünk, ki­ sebb csoportokban, hallgató körökben. Egy­ szerűen meghallgatjuk egymást, egymás vé­ leményét, érzéseit, meglátásait; tehát nem vi­ takörökről van szó. Vannak változó összetéte­ lű és állandó csoportok. 25 perc van erre a kis csoportos beszélgetésre. Együtt fejezzük be az estet, kis süteményezéssel, üdítővel a Ta­ nári Klubban. - De egyéb programokat is szerveztek, ame­ lyeket mindenki olvashat a plakátokon... - Most indulnak a Vértesaljai László, jezsuita atya által bemutatott misék. Először Hamva­ zószerdán, délben tartott a kápolnában az atya misét - zsúfolásig megtelt a kápolna, volt, aki nem fért be!-. Valószínűleg egyelőre havonta, hét közben, csütörtökön, délben lesznek ezek a misék. Kirándultunk már a Rám-szakadéknál, Tihanyban, Vörsön - a Balaton déli partjánál - is. Több hétvége, lel­ kigyakorlat volt a Chemin Neuf Közösség­ gel. Volt egy nagyon jól sikerült Fülöp kurzus is, ahol 15 voltunk, ennek a lelkigyakorlatnak Róbert testvér volt a felelőse. - Lesz, aki utánad, utánatok tovább vigye a Vad Fügefa szervezését? - Remélem, hogy vannak olyanok, akiket erre meghív az Isten és szintén vállalják... NÁ Adóm, hova mész? Halandók tudatlan hová is úttalan lábnyomás homályos nyomtalan hangtalan hangulat alattlan felettien rándulás. Esettlen keltetés felhazúd követlen vetkezett elhagyás akárhogy kár hogy a kar tartatlan. Almás ébredés. Szabad Elhagylak, légy már magad, önálló élő, ki megtagad minden igát, mint szilaj bivaly, ha a vöröslő naphunyásra mozdul. A csend feszültséget generál két szarva közt. Nem áll úqába semmi élő, s mi holt: volt létén mereng, így menekül. Szél kél. Ahogy a száraz kéz, a vetkőző, végigszánt műszálas és feltöltött pulóverén, szikrákat hányva; úgy pattog a szél után a levegő. Az első csepp. Előtte villám vakít utána dörgés s hogy valakit agyoncsapott csak érzem; vérzem valahol nagyon belül S vérem vörösére támadsz álnokul hatalmasan szabadon s mégis rabul: a szín hatalma elborít és kerítés |Utadba már nem állhat. Szárnyat bontok Tovaszállok. S te csak állsz. Előtted kis pacányi kecsap bambán értetlenül nézed: téged valaki nagyon átrázott Dobh Bálint tizenharmadik oldal �Föltámadott a tenger Pázmányos hajókirándulás március 15-én Na jó, pontosítsuk a címet. Nem a tenger, hanem a Duna, nem is támadott fel, hanem - szerencsére - békésen csordogált. Ami mégis feltámadott egy ki­ csit, az a régi Pázmányos mulatságok szelleme. A fiatalok is nosztalgiázhatnak, nem tiltja meg nekik senki. Egy fiatal jogi kar is nosztalgiázhat alig pár évvel ezelőtti ese­ ményekről, amelyek a közös ünnepléshez segítették hozzá a hallgatóságot. Örömte­ li, hogy a megújult Hallgatói Önkor­ mányzat szervezte hagyományos hajóki­ rándulás meg tud maradni immár évek óta ilyen eseménynek, ahol nem csak a mulatság, hanem az ünnepről való meg­ emlékezés, valamint az együttlét jelentő­ sége is hangsúlyt kap. Ezúttal is a Roosevelt térről, a már több­ ször igénybe vett Rákóczi nevű motoro- són (a Táncsics jobban illett volna az ün­ nephez, de sajnos egy politikai párt már korábban lefoglalta magának) indultunk el Esztergom felé. Az odaúton Horváth Attila tartott előadást a magyar rock­ történet stúdium keretében „Cenzúra és rockzene” címmel, amelyet kitörő siker fogadott, majd öt követte Kovács András részállású parodista előadása, aki az ELTE-ÁJK tanársegéde is egyben. A for­ radalomhoz és a sajtószabadsághoz kap­ csolódó vetélkedő is sikeresnek bizo­ nyult, bár fény derült az általános művelt­ ség kisebb-nagyobb fehér foltjaira (az ün­ nepre való tekintettel senki nem kapott feddést, de azért tessék bepótolni a hiá­ nyosságokat!). A másik szinten eközben a csángó zenekar húzta a talpalávalót. A megjelent oktatókat jónéhányan külön­ böző italokkal próbálták „hallgató­ közeibe” csábítani, feltételezhetően kizá­ rólag a tanár-diák árok betemetése, és nem a jövőbeni vizsgák megkönnyítése céljából. Esztergomban két óra szabadidő állt ren­ delkezésre. A többség ezt okos és egészsé­ ges kompromisszumot kötve töltötte ki: a bazilika megtekintése és a gyönyörű pa­ noráma élvezete után következett csak a folyékony táplálék bevitele a szervezetbe. A márciusi ifjak is a Pilvaxban kezdték, nem igaz? Visszafelé egy nagy bulivá alakult át a ha­ jó, az élő zenét még élőbb tánc kísérte, a többiek heveny eszmecserékbe bonyo­ lódtak a világ nagy dolgait illetően. Persze nem voltak ezek a diskurzusok túlságosan mélyek, és a vége felé témájukban már igencsak elkanyarodtak az ünneptől. Lényeg a lényeg; végre sikerült újabb, hamisítatlan pázmányos összejövetelt szervezni, ahol egészséges arányban ke­ veredett egymással a megemlékezés és a szórakozás. Csak így tovább, „pázmányos ifjak”! - VB - & ^■í-. tíl 5 S tizennegyedik oldal Ali . 9^ II il I, �Lenin és Sztálin vécédeszkában Kerekasztal egyház és diktatúra viszonyáról A Lippay György Kör szervezésében, a Hallgatói Önkormányzat támogatá­ sával került sor az „Egyház és diktatúra” címet viselő kerekasztal-beszélgetésre, amely a kommunista idők és a vallásszabadság finoman szólva ellent­ mondásos viszonyát vizsgálta. A résztvevők: Horváth Attila, Zinner Tibor, Olofsson Piacid atya és Zlinszky János A beszélgetés neves résztvevőkkel zajlott; jelen volt Olofsson Piacid atya, a Hit pajzsa díj kitüntetettje, akinek két évvel ezelőtti, a lérror háza előtt elmondott beszéde máig emlékezetes, A bencés atya tíz esztendőt töltött a Szovjetunió gulágjában antibolsevista propaganda miatt. A szovjet Btk. alapján ítélték el (érdekes joghatósági kér­ dés!), de mint mondta, cseppet sem ártatla­ nul: beismerése szerint a szószékről valóban kommunista-ellenes propagandát folytatott, büntetése tehát ,Jogos” volt. Részt vett a be­ szélgetésen Zlinszky János professzor úr, a PPKE-JAK alapító dékánja, aki szintén megszenvedte azokat az időket: kizárták az egyetemről, ezután építőmunkásként he­ lyezkedett el, évekkel később fejezhette csak be tanulmányait. Ott volt végül Zinner Ti­ bor tanár úr, a koncepciós perek nagy szak­ értője, aki precíz és összefogott áttekintést nyújtott az egyházcilcncs perek lélektaná­ ról, módszereiről, adatairól. A moderátor Horváth Attila tanár úr volt, aki személyre szabott kérdésekkel, a megértést segítő kommentárokkal, a tőle megszokott stílus­ ban és nívón látta el feladatát. Bolberitz Pál atya sajnos két nappal az esemény előtt le­ mondta a részvételt ■ Erdő Péter bíboros urat kellett helyettesítenie egy szentmisén, A beszélgetést a szervezők vezették fel, majd Fodor György rektor úr nyitotta meg. A bő másfél óra hamar elröppent: az elő­ adók eltérő, de külön-külön is rendkívül él­ vezetes stílusa biztosította a folyamatos fi­ gyelmet. Zinner tanár úr pontos összefogla­ lásai a téma cgy-cgy kérdésében, Zlinszky tanár úr magánéletét is érintő, a kérdést in­ kább lelki oldaláról megközelítő történetei és Piacid atya fergeteges - tragikumában is megnevettető - anekdotái nagyszerűen egé­ szítették ki egymást. Örömteli, hogy a dísz- ’ara I 'P' I CB IV- í k if ij Jí - Fodor György rektor megnyitja a rendezvényt L terem ezúttal az utolsó székig megtelt, jónéhányan már csak az „állóhelyekre" ju­ tottak be. Jelzi mindez az igényt a közös programokra, másrészt azt is, hogy ezek a közös programok - ha a szervezők ügyesen eltalálják az egyensúlyt — megtölthetőek iga­ zi tartalommal is. És hogy az egyensúly helyreálljon, arról a beszélgetést lezáró. Spartacus-béli közös pizzázás gondosko­ dott, ahol immár kötetlen formában kerül­ hettek megtárgyalásra az este eseményei. E beszámoló címe sem maradhat magyará­ zat nélkül, így most továbbadjuk Piacid atya talán legzseniálisabb történetét (nem volt könnyű választás): 1952-ben a gulágra érke­ zett egy, immáron hét éve, a háború befeje­ zése óta a Szovjetunióban keringő német vasúti szerelvény. Kinyitották, és egyből ki­ derült az is, miért nem kellett eddig senki­ nek: tele volt fából készült vécédeszkákkal, amilyet a szovjetek addig nem is láttak, lé­ vén, náluk más módszerek voltak használa­ tosak. Tovább is küldték a szerelvényt, amely meglehet, azóta is kereng valahol, de a táborparancsnoknak megtetszett a szép ki­ dolgozású higiéniai eszköz, így kettőt eltett belőle magának. Később megkérte Piacid atyát, aki akkor már, egy végzetes félreértés­ ből adódóan portrékat is festett a tábor al­ kalmazottairól (saját állítása szerint is az el­ ső néhány kétségbeejtően sikerült, de ké­ sőbb azért beletanult), hogy ha már ő úgyis festőművész, ugyan applikálja bele a pa­ rancsnok szobájában található két képet a míves faeszközbe. Lenin és Sztálin portréjá­ ról volt szó. Piacid atya elmondása szerint a tíz év alatt mindössze egyszer nevettek a gulágon: amikor fogolytársainak megmu­ tatta a falon lógó két képet. Később jóindu­ latúan szólt a parancsnoknak, hogy ha ez ki­ derül, ő is odajöhet közéjük rabnak, aki ér­ tett a szóból, és levette a két képet a falról. Hát így került Lenin és Sztálin - ha csak rö­ vid időre is — a helyére, azóta pedig, remél­ hetőleg most már örökre, a történelem süllyesztőjébe. Ez a kerekasztal-beszélgetés nemcsak arra adott alkalmat, hogy újabb kö­ zös élményt élhessünk át a Pázmányon, ha­ nem arra is, hogy néhány olyan embert lát­ hassunk, aki valóban megszenvedője volt a diktatúrának, de aki egészséges derűjével és erős hitével át tudta vészelni azt. Ha az ilyenfajta diktatúrák veszélye ma nagyon tá­ volinak tűnik is, a figyelmeztetésre szüksé­ günk van: a jövő nehézségein való felül­ emelkedést kiben-kiben csak ez a szellemi­ ség biztosíthatja. Gerencsér Balázs tizenötödik oldal �gB «M ■mn i Támadnak az impresszionisták Kis adalék Monet-hoz és barátaihoz „Ki a szabadba!”. Ez a mondat Edouard Manet párizsi festőművész szájából hangzott el az 187(l-es évek elején. Hétköznapinak tűnő, egyszerű kijelentés, ki gondolná első­ re, hogy képes fenekestül felborítani a századokon keresztül érlelődött és kiforrott akadémiai festészet osztatlannak hitt egyeduralmát? Tökéletes példája annak, hogy talán nem is kellenek mindig nagy szavak egy művészeti mozgalomhoz, csak annyi, hogy megfelelő perspektívából, jó kérdéseket tegyen fel az ember. De mozgalomról beszélünk igazán a picin air festészethez kapcsolódó impresszi­ onizmus esetében? Nem, abban az értelem­ ben semmiképpen nem, ahogy Dali kü­ löncségére, vagy Duchamp koncepciózus avantgárd lázadására tekintünk. Nem kap­ csolódtak hozzá sem különböző kiáltvá­ nyok, sem pedig polgárpukkasztó cseleke­ detek, mint bármelyik impresszionizmust követő destruktív festészeti irányzat eseté­ ben. A plein air-t talán szemléletváltásnak nevezném inkább, válasznak a különböző európai, akadémizmusra épülő festészeti irányzatokra, válasznak, mely különböző országok fiatal festőinek fejében néhány év különbséggel egyszerre fogalmazódott meg; legyen szó Angliáról (Turnér, Constable, Bonington) vagy Franciaországról (Manet, Monet, Renoir, Pissarro). Pedig a Plein air képlet nem is különö­ sen bonyolult: nem csinált mást, mint nem hitte cl, hogy hiteles festő lehet az, aki utcát, fákat, embereket, természetet fest, közben pedig évente maximum egyszer dugja ki a műterméből az orrát, akkor is csak hogy el­ látogasson a saját kiállítása megnyitójára. Az új irányzatot képviselők szerint el kell hagy­ ni a gyenge fényviszonyokat kínáló, dohos műtermeket, festeni e helyett a szabadban kell: parkokban, mezőkön, kávéházakban. Az ötletet szavak, a szavakat pedig tettek követték, Párizst (a kezdeményezés itt talált a legtöbb követőre) pedig palettát és festőáll­ ványt vonszoló fiatal művészek árasztották el, akik immár a műtermeket nem festésre, hanem tárolóhelyként is tökéletesen funkci­ onáló főhadiszállásul használták, hogy onnan induljanak portyára szerte a városba cgy-egy verőfényes délelőttön. dermészetesen a mű­ vész, lefesteni kívánt matériához való hozzá­ állásának változása témaváltozást, a közelebbi megfigyelés szemléletváltozást, a helyszínen festésből eredő közvetlen festőt ért ráhatások pedig stílusváltozást hoztak magukkal. Elő­ térbe került a törekvés a fényviszonyok erő­ teljesebb megjelenítésére, a témák a realiz­ mus absztrakt, néhol szoborszerű megjelení­ tése helyett az utca emberének hétköznapi tevékenységére tevődtek, a látvány termé­ szethű visszaadását a direkt leképzés helyett a pillanatnyi benyomás gyors és eleven reprótizenhatodik oldal dukálásával kívánták elérni az ifjú másként gondolkodók. Ez a festészet a mindennapi életről, a természet minden mesterkéltséget nélkülöző gyönyörűségéről szólt, mintha egy újfajta realizmus született volna, csak épp a hangsúlyok tolódtak volna el: ez a realizmus az akadémizmus örökérvényű formákkal történő leképzése helyett a pillanatnyiság visszaadásának realizmusa lett volna. A baj csak az volt, hogy ez a hétköznapi emberek szemléletmódjában íródott festé­ szet mégsem tudott a hétköznapi emberek nyelvén megszólalni. Az első tárlat, amely a fiatal művészek újfajta stílusban készült műveit hivatott bemutatni, csúfos botrány­ ba fulladt, az itt kiállító művészek pedig a dühödt kritikusok állandó rájuk alkalmazott szófordulatának engedve, Visszautasítottak szalonjaként vonultak be a művészettörté­ netbe. A közönség és a műértő kritikusok ilyen egységes, egyhangú elutasítására soha nem látott példa született, történt ez egy olyan festőcsoporttal, akinek (nem úgy, mint az avantgárdnál később) eszébe sem jutott, hogy műveit bármiféle megbotrán­ koztató, polgárpukkasztó felhanggal tárja az érdeklődő közönség elé. De mi is válthatta ki ezt az óriási ellenszen­ vet? 1. Először is, az Európában ekkor (sőt va­ laha!) uralkodó stílusirányzatok, egységes ki­ induló alapjuknak az akadémizmust tekintet­ ték, és (legyen szó a naturalizmusról vagy akár a romantikáról) a pontos leképzés a festeni tu­ dás, a „művészi érték” általános értékmérője­ ként funkcionálhatott a több irányzatban dol­ gozó művészek művészeti megítélésében. Az pedig az impresszionisták felbukkanása előtt semmiféle kritikusnak nem fordult meg a fe­ jében, hogy bármiféle, ezt nélkülöző festésze­ ti módozat bármilyen szinten is művészetként jelenhet meg. 2. A műértő utca emberének, ha lehet, még nagyobb gondot jelentett a jól megszokott sablonon kívül történő gondol­ kodás, képtelen volt felfogni, hogy bárkit is vezethetnek másfajta, újszerű kihívások, mint a tárgyak pontos megjelenítése. 3. A kortárs festők pedig, akik a megfelelő akadémiai tudás hiányát tették szóvá, nem mehettek cl a mel­ lett a csöppet sem jelentéktelen tény mellett sem, hogy míg ők a fotóhűségre törekvő port­ réikat hónapokig pingálják, addig Monet-nak és barátainak egy impresszionista kép elkészí­ tése maximum három, esetleg négy órába te­ lik, és mialatt ők napokat töltenek az alapozás­ sal a festékbűztől szagló műtermekben, addig pl. Sisley kolléga este hatkor fütyörcszve érke­ zik haza két három frissen száradó vászonnal a hóna alatt. Egy szó mint száz, az impresszionizmus nem lehetett próféta a saját hazáiban, meg­ értésre a kritikusok körében is csak évekkel később talált, ám hatása a korabeli Európá­ ban felmérhetetlen, itthon többek között a nagybányai festészet képviselőinek munkái­ ban jelent meg. Mára azonban kétségkívül a legnagyobbra értékelt, leginkább megértett, közízlés által is elfogadott destruktív irány­ zattá vált, az „első generációs” impresszio­ nisták műveinek piaci értékéről még beszél­ ni is felesleges és értelmetlen. Annak ellenre azonban, hogy a festészeti stílus Magyarországon is nagyfokú népszerű­ ségnek örvendett, mostanáig a műkedvelő kö­ zönség kénytelen volt beérni a szépművészeti múzeum három saját tulajdonú Monet fest­ ményével, egy jelentősebb anyag megtekinté­ séhez pedig vagy külföldre kényszerült, vagy pedig sóvárogva lapozgathatta a színes művé­ szeti kiadványokat. Ezért volt kivételes és egyedülálló vállalkozás a Szépművészeti Mú­ zeum részéről, hogy a majd száz év után „Mo­ net és barátai” címmel újra nagyszabású imp­ resszionista kiállítást szervezett, ezúttal a bu­ dapesti francia intézet és a dijoni Musée des Beaux-arts közreműködésével. A kiállítás már csak egyszeri és megismételhetetlen volta mi­ att is megérte az időt, az idegeskedést és a fá­ radtságot, ám a Icgörömtelibb az egészben, hogy vidékről is tömegével érkeztek Buda­ pestre az emberek a tárlat megtekintése kap­ csán, és összességében egy komoly művésze­ tet közvetítő kulturális esemény volt képes olyan tömegeket vonzani, amire a könnyedebb szórakozást nyújtó rendezvények eseté­ ben is csak ritkán van példa Magyarországon. Bár sok-sok sorban állással, de kellemes emlékekkel zárult tehát az (így is meghoszszabbított) impresszionista kiállítás a Szép­ művészetiben, velem együtt biztos sok más műkedvelő is reménykedik abban, hogy részben a kiváló marketing által sugallt, hir­ telen támadt művészetekre való tömeges fogékonyság kitart legalább addig, hogy a következő hétvégén még beleférjen a Nem­ zeti Galériában állandó tárlaton látható, nagybányai festészetet bemutató kiállítás is. Zsellér Máté �BIÉìSSìIIbBìuEÌ 'la Kúrán Andor: Haza, a mélyben A szazegy éves Illyés Gyula tiszteletére Jöhetnek majd újak kik már emlékezni sem tudnak. Arra, ami elveszett, ami a miénk ami tán még megvan valahol, aminek más örül, nem ott, ahol még élünk, mert ellopták, elhánytuk magunk. De amíg még vagyunk, emlékezni fogunk. Temetőt őrzeni nem kedves szívünknek de micsoda temetők! Bennük pihennek mind, kikkel egyedül érdemes. Nem érti, de hőköl érzi erejük ha csak a szó marad, megmaradhat mindenünk. Mert újrakezdeni keservesebb mint semmiből teremteni. Látjuk a mintát, a régit, annak megfelelni? Szedjünk össze mindent kéregetve, büszkén koldusszegényen is a világ gazdagjaként. Mert olyan kincs a miénk, mely sona el nem veszhet, amíg akad, aki érzi mit is rejthet, az erőt, mely csak a gyengéké lehet. Őrizni őrizni őrizni! Az egyetlen parancs. Az égit, a földit, a voltat és megszületőt, mindent, mi miénk vagy csak volt, de újra lehetőt. A keresztet, a színeket, a könyvet, a mosolyt, a békét, mely nem csak egy öntet az íztelen tortán, a valaha volt romján. Őrizzük meg némán vakon és bénán, dédelgessük, mi maradt, s mi lesz, ha még akad egyszer túra idő, mit idő! Érő, s szent akarat, mely nem csak a falakat, de lelkeket mozdít, emel fel, épít. Ha minden csontot kihánynak is ha magunk hányjuk azokat, vigyük haza, emeljünk oltárt belőlük, maradjon meg, hogy tovább őrizzük, tovább adjuk, ha már csak a csont marad, ha már elmúlt minden gyönyörű pillanat. Ha nincs tető fejünk felett, eladták, ellopták furcsa idegenek, forrongó szívvel, de jéghideg fejjel, nem sietve, apránként, egyesével, szívós, soha nem engedéssel vegyük vagy lopjuk vissza, ami a mienk. Addig is maradnak a szavak, amelyek egyszer újra összeállnak. Mondd, csak mondd a szókat A némán is lázadókat. Mormoljuk, magoljuk, üvöltsük, szeressük, tanuljuk őket, az őrzőket, tegyük a csontok mellé az oltárra, ki belép, először azt lássa. Ezerévig lapuljanak bár az idő olykor csak használ segít, tisztít, igazságot ad annak, akinek hite megmarad, és aki maga is megmarad. Mert ha nincs is, van ha van, akkor sincsen, boldogság nem jön, itt, a lenti létben. Nem hiszünk már földi jutalomban, nem, mert tudjuk, a világ nem moccan úgy, ahogy kívánnánk. Nem látjuk meg a tornyot a katedrális-ország tetejét, mit csak nemzedékek hosszú sora építhet újjá, erősebbre, mint valaha. Menjünk hát temetőkbe élni, nem a szalag és a virág, mely hálaképpen éri őket, kik lent fekszenek. Hálánk az élet, az olyan, mely jól bánik az örökséggel. Az övékkel, a miénkkel, a gyermekével, ki egyszer majd megszület. Ki nem tudja, mit vesztett, ha már végleg elveszett. Ne hidd, hogy keserv, s bánat, mi előre hajtja tintámat, éppen a konok hit, hogy lesznek korok, hogy leszünk még mi is, elegendők arra, hogy a világ kerekét arrafelé hajtsa, legyen az ezer évből kettő, vagy három, elvégezni itt a világon mindent, dolgunk, indent, mi dolgu: mit ránk kiszabt^, kiérdemeljük - az égi jutalmat. 2003, október 15. Sáska Zoltán Attila: Rituale — „Jutott, s mi volt csak jussomul Átengedtem, atal, én Neked —a‘ Jutott az út porából, Neked szenvedés — -És villádon viselted minden sorsomat. A saru’neheztelt Rád, A tövisek mám homlokon, & tülttéztél világod mögül — Jutón Neked is álmaimból. Jutott intáis^^ ssdbeien. Jutott hei^í mel^t nem el, S az ecettel itatott hazugságot „Nádszálról” fogadtad örökül — Jutott még fény a sötétségből, S a ború az Égen szenderült — Jutott, mit adtak ötlegöl. Jutott, mert voltak, kik véredül \feled együtt ettek a Tálból — Jutott az út porából, Jutott Neked az álmaimból Jutott Neked; csak szenvedés, S mi bíborszép; üdvözöl, Örök rózsadíszeid mögül — tizenhetedik oldal �Körkérdés - Válaszok: NEPTUN Előző számunkban körkérdést Bénink közzé, mely a Neptun rendszerről' kérdezte felhasználói véleményét. A kérdésre számos válasz érkezett - me­ lyeket ezúton is köszönünk ezek közül a legérdekesebbeket tárjuk ezennel ekBteit Szaki: „Milyen rendszer az olyan, amely­ ben én, mint Isten teremtménye MTVJLN néven szerepelek?! 99 Balázs: 99',A Neptun egy rossz oktatási rendszer kiszolgálója. Lényegében nem különbözik attól, mintha az ajtónak fe­ szülnénk az ajtó előtt. JJ T. V: „Nagyon rossz, gááz.” Miért? „Hát menj fel a Neptunra, és megtudod. „Sokkal jobb lehetne, ha minden infor­ máció, hirdetmény naprakészen megta­ lálható lenne a Neptun rendszeren ke­ resztül, és már nem is lenne szükség be­ menni semmilyen ügyben a tanszékekre, mert a számítógép előtt is választ kaphatnánk kérdéseinkre. íí A T.O.-n azt a választ kapta egy tanácsta­ lan hallgató, hogy „Maga az egyetlen, aki­ nek gondja van a Neptunnal. >9 ,Ha valaki nem elég figyelmes, akkor vé­ »Jletlenül olyan tárgyakat is felvehet, amik nincsenek is az ő évfolyamán (pl. polgár 2. helyett 3.), illetve lehetett választani a rendszerben polgár gyakvezetőt, de aztán mégis beosztották az embereket, jelentkezésüktől függetlenül. 99 .Számomra eléggé mellbevágó, hogy bi­ zonyos tanszékek nem éltek a rendszer nyújtotta lehetőségekkel, és a hallgatókat kötelező jelleggel osztották be gyakorla­ tokra, pedig nem minden időpont opti­ mális (pl. speckollal ütközhet). Volt olyan tanszék, amelyik szeptemberben két nap­ pal a rendszer lezárása előtt osztotta be kötelező jelleggel a hallgatókat gyakorlat­ ra. Az, hogy arra az időpontra a hallgató már felvett más órát, esetleg beiratkozott nyelviskolába, vagy egyéb programot szervezett magának, az nem érdekelt sen­ kit. »Önök elsősorban egyetemisták« és »A polgári jog a legfontosabb tantárgy« hangzott a válasz... Én ezt nem tagadom, de akkor ne szeptember végén osszanak 99' tizennyolcadik oldal be valahova. Ez egy hihetetlen bizonyta­ lansági tényező egy hallgatónak: szeptem­ ber végéig semmit nem szervezhet magá­ nak, hátha épp arra az időpontra sóznak a nyakába valami kötelező tárgyat. Elszo­ morító, hogy vannak, akik félnek a sza­ badságtól ...” HŐK: „A HŐK részéről 2 srác vállalta, hogy a rendszergazdának segítenek élhe­ tőbbé tenni a rendszert, az a feladatuk. hogy a diákok észrevételeit próbálják meg eljutatni hozzá. Tipikus probléma, hogy noha UV-zni csak a sikertelen vizs­ ga után 4 nappal lehet legkorábban, a rendszer engedi akár a másnapi jelentke­ zést is, és a legtöbb hallgató nem a vizs­ ga szabálytatot böngészi, hogy mit hogyan lehet. 9? .Kinti gépről teljesen bizonytalan a je­ lentkezés, vagy egyenesen lehetetlen. »?• Zoli: „Én az indexben nem vagyok hajlan­ dó a tantárgyak bugyuta ABC-sorrendjét követni: a gép van az emberért, nem az 99 ember a gépért. a lehetőség, csak élni kellene 99.Megvan ’ vele, hogy legyen egy ideiglenes és egy végleges tárgyfelvételi időszak. A speciál­ kollégiumokat először meg kell nézni, milyenek, mik a követelmények, milyen a tanár, milyen időpontban van, érdekel-e egyáltalán. Csak utána lehet felelősen dönteni arról, hogy tényleg föl akarom-e venni az indexbe. Én szeretek sokat vacillálni... 99 ,Amíg nem volt Neptun, addig úgy tud­ 99tam jelentkezni vizsgákra, ahogy eltervez­ tem, most 1 vizsga miatt borult az egész vizsgaidőszakom. 99 .Akinek nincs otthon gépe, az meg***;a (rosszul járt — a szerk.), mert most is ugyanaz a tömegnyomor van, csak most a számítógépek előtt. 99 99 Zsombor + Lénárd: „Ilyenkor nincsen vele semmi bajom. Egyébként végül is jó, bíz­ zunk benne, hogy egyre jobb lesz. Bár mindig felmerül a kérdés, mint az elején, hogy minek az egész, minek kellett bevezetni. 9, Tádé: „Szerintem jól működik, jó dolog, nincs vele különösebb problémám, de kevés a tájékoztatás, így jelentkezéskor ta­ lálni kell valaki fabó embert, aki elmagya­ ráz mindent, hogy mit hova kell jelent­ kezni, mert ha egyedül van az ember, ak­ kor BECSÓDÖL.” Könyvtáros Józsi bá’: „Próbálunk segíteni a hallgatóknak, hisz ezekre a gépekre is fel­ tettük a Neptunt, pedig nem ezért vannak itt. Több számítógép kellene az egyetem»? nek. Gépterem: „Egyetlen új rendszer bevezeté­ se sem megy zökkenőmentesen. Mivel a feladatkörök nem voltak még pontosan tisztázva, gyakran olyan ügyekkel is hoz­ zánk küldték a gyerekeket, amelyeket mi nem tudtunk megoldani és a küldözge­ tésből elégedetlen hangok fakadtak, 3 hé­ tig tényleg enni nem volt időnk. A tanszé­ ki koordinátorok és a T.O, még nem volt szeptemberben kellően kitanítva, ebből adódtak problémák. Most már mindenki tudja a maga részét a Neptunon, és meg is tudja csinálni, továbbá a diákok is megta­ nulták kezelni, jóval kevesebb problémát okoz a jelentkezés. Mi is részt vettünk a kiképzésben, mi segítünk a hallgatóknak, ha tudunk, bátran fordulhatnak hozzánk. Probléma szokott lenni, hogy a rendszer 99 pontban délben lezár. Jogbölcselet tanszék: „Nagy könnyebbség, hogy megszűnt az emberáradat, viszont ettől még nem szabadult fel munkaidőnk, mert bár másfajta a terhelés, de a számító­ gépes munka sokkal több lett. Pl. a vizs­ gajegy felvitele a T.O.ról hozzánk került, és a vizsgalapkészítés is az oktatótól hoz­ zánk került. A rendszer enged olyan je­ lentkezéseket is, amik vizsgaszabályzatba �ríTTTT ütköznek (lásd UV- 4nap-szabályt). A tanszékek sajátosságait a Neptun rendsze­ rével kell egyeztetni és a T.O. direktívái­ nak megfeleltetni. Még fejlődik a rend­ szer, pl. a szak- és évfolyamdolgozatokat még nem tudja kezelni, de dolgoznak raj­ ta: néhány féléven belül biztosan le fog tisztulni. V Bünti tanszék: „Tetszik a Neptun rendszer, egyébként pedig mi mindig jelezzük a hi­ bákat, és ha azokat kijavítják, és folyama­ tosan fejlesztik és alakítják a tanszéki elvá­ rásoknak, akkor jól használható lesz. Szá­ munkra viszont sokkal több adminisztrá­ ciós munkát jelent, noha könnyebbség, hogy jóval kevesebb diák jön hozzánk. A diákoknak biztos sokkal könnyebb, de nekünk munka. Mindig gond, hogy a munkaidő péntek délig tart, de a rendszer szombat délig hozzáférhető, így a diákok még át tudják szervezni a hétfői napot, és hiába van kész pénteken a hétfői vizsga menetrend, hét­ fő reggel gyakran át kell dolgozni a vizs­ gabeosztást. Zoli: „Az hogy 10 fő alatt nem lehet speckollt indítani, az egy baromság. Elit­ képzés helyett igénytelen, tömeges, kultúremberhez, egyetemhez nem méltó fo­ lyamat zajlik. Ahogy Zlinszky professzor Úr mondta ezelőtt 4 évvel: egy darab hallgató is hallgató. (Minőség helyett mennyiség? Konzumidiotizmus?!). A meghirdetett speckolloknál a tanárt és az időpontot kellene megadni, ha a tárgyle­ írás (ami legalább ennyire fontos!) úgyis hiányzik. A tárgyak fölvételének miként­ jéről minden tanszék adjon ki részletes, pontos és végleges tájékoztatót. Tavaly li­ dércnyomás volt: naponta és óránként is változott, hogy pontosan milyen gyakor­ latot kell vagy nem kell fölvenni, és ho­ gyan. Aki véletlenül nem hallotta a plety­ kát, az utána akár a Dunába ugorhatott. Ugyanilyen probléma a vizsgajelentkezé­ seknél is volt. Mindent egybevetve: nem rossz, sőt hasznos a „RENDSZER”, de egyelőre még senki nem fogta föl, hogyan kellene praktikusan, de egyben méltó stí­ lussal hasznosítani.” Gyűjtötte, összeállította, szerkesztette: Török Balázs Futaki Tibor virslis kalandja őrült beszéd, de van benne rendszer Egy verőfényes reggelen Futaki Tibor, a világtalan festő, arra ébredt, hogy két jól megtermett bajszos kályha, mint később ruhájuk címkéjén tapintotta: Mazsola és Tróger Anti, dörömböl az ablakán. Amint kidöcögött kurta kis lábain undogító viskójának verandájára, rögtön neki­ szegezte a kérdést a két illetlen fűtőbe­ rendezés ajtajának: „Kedves Bádogdo­ bok, miért kell egy nyomorult, világtalan festő ablakán dörömbölni ily korán, rá­ adásul ha nincs is ablaka?” Kuss - mond­ ta Tróger, és már csatolta is rá Futaki aszott kezecskéire a béklyót, majd egy va­ saló után kötve végighúzták Hetedhét és Negyednégy Országon. A királyi palota kertjében a két kályha átadta a testőrség számára az addigra már felismerhetetlenné gyalázott piktort. Futaki nem értette, mi történik vele, de már nagyon éhes volt. A testőrök pa­ rancsnoka végigvonszolta hősünket a pa­ lota 101 termén, ahol Futakinak minden­ kivel kellet játszania egy parti snóblit. Vé­ gül a besokallt mázoló elalélt. Midőn felocsúdott szörnyű látvány tá­ rult elé: Gyuribá a Ferenc József-szakállú huszár-király állt előtte s homlokán nőtt szájával így szólt: „Futaki, Futaki, látom megint éhes vagy! Én viszont igazságos huszár-király vagyok, és segíthetek neked, hogy jól lalgál, de ezért még valamit meg kell tenned.,Ez volt az a pont, amikor Futaki becsokizott, ugyanis hallott már egyet s mást Gyuribá hálószobájának bes­ tiális titkairól. Azonban félelme alaptalan­ nak bizonyult, mert az ordenáré király így folytatta: „Ha kiállsz egy próbát, megven­ dégellek és mind a két lábad megmarad. A próba a következő: az itt látható (a király itt elröhögte magát) hat láda valamelyik­ ében egy virslit rejtettem el. Felhasználva a ládákon található sima (bahaha) feliratokat rá kell világítanod (huhuhu), hogy melyik ládában van a virsli, és akkor nyertél. Anynyit még elárulhatok, hogy a virslit rejtő láda biztos, hogy igazat mond, és legalább három láda hazudik’ Futaki előtt, ha látott volna, a következő kép tárult volna fel: 1. láda Pontosan két láda mond igazat 2. láda A virsli nincs itt vagy a 6. láda igazat mond 3. láda A virsli a 2. ládában van 4. láda Az 1. láda igazat mond és a virsli nincs itt 5. láda Nincs virsli az 1. és a 2. ládában 6. láda A virsli a 2. ládában van - „De Gyurikám én nem látok semmit! » - „Sajnos, Tiborc, lábad bánja! Helyzeti hátrányod senkit nem érdekel! » Hát körülbelül ez a hiteles története Futaki lábatlanodásának. Most már tét nélkül, előttetek áll a fel­ adat, hogy megfejtsétek a vicces király ra­ vasz feladványát! Dedics Zsigmond tizenkilencedik oldal �PRO FACULTATE-NAP 2004. április 29. Hagyományteremtő célzattal, a tavalyi nagy sikerű Pázmány-Nap folytatásaként idén első ízben kerül sor a Pro Facultate-Napra. A Hallgatói Önkormányzat és a Lippay György Kör szervezésében négy helyszínen zajlódnak majd az egész napos rendezvény programjai. A programok széles kört ölelnek fel: előadások, kiállítások, sütés-főzés, evés-ivás, táncház, valamint a Pro Facultate-díjak átadására is sor kerül majd. ■ A PROGRAM: Díszterem (12.00-18.30) • Szentmise • Megnyitó • Az Akadémia vonósnégyes koncertje • Képzőművészeti kiállítás • EU-konferencia • Az Arco Kamarazenekar koncertje • Pro Facultate díjátadó ünnepség • Kerekasztal-beszélgetés a Karról Gesztenyés udvar (13.30-22.00) • Bogrács-party (főzzünk együtt a tanárokkal!) • Büfé, borkóstoló • Tombola • Csángó táncház oktatással • Történelmi vetélkedő dr. Horváth Attilával • Koncertek (Leann Dubh, Legis Actio) L előadó (15.00-18.00) • Történelmi előadások • Iparművészeti kiállítás • Csapatépítés I. gyakorló • Rovásírás-oktatás • Környezetvédelmi konferencia Késő este buli a Living Room-ban! Mindenkit szeretettel vár a Hallgatói Önkormányzat és a Lippay György Kör! A Pro Facultate-díjról , A tavaly alapított, idén második ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődésé^ ért, A tavalyi első díjazott Dr, Zlinszky János alapító dékán volt. Idén a Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazott­ ja szavazhat arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb az immár hivatalos, a Kari lánács által jóváhagyott kitünte­ tésre. A szavazatokat többféle módon gyűjtjük: el lehet küldeni e-mailben a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mail cím-’ re, a nagyelőadásokat a Lippay György Kör szavazatgyűjtő osztagai járják majd, illetve április 14-től 20-ig a 28-as épület aulájában 10.00 és 14.00 között a jelenlévő bizottság előtt lehet megejteni a szavazást. Kérünk mindenkit, hogy csak egyszer szavazzon! SZAVAZÓLAP Pro Facultate-díj 2004. Az én szavazatom; � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 2. szám 2004. április 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról Szaddam és az oroszlánok Könyvajánló: Bogár László és a globalizáció Glosszátor Azok a boldog szép napok 7. A Büntetőjogi TDK Vad Fügefa Föltámadott a tenger Lenin és Sztálin vécédeszkában Támadnak az impresszionisták Kúrán Andor: Haza, a mélyben Sáska Zoltán Attila: Rituálé - Körkérdés — Válaszok: NEPTUN Futaki Tibor virslis kalandja Pro Facultate-Nap Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. április 6. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1449kb+4647kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_2_20040406 Relation A related resource T00062 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_2_20040406 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András