https://omeka.ppke.hu/files/original/a68c07642b6f804cd4e68fdeecbe0eda.jpg 3f420572add21d58a25205e89248e81e https://omeka.ppke.hu/files/original/81a63252b109a22e6b90de287ca8543b.pdf e14741eda5a785067c20222bca2dde0a PDF Text Text A PPKE-JAK legnépszerűLL lapj a A I c <5. o u S % ^®guu’C<'' V A PÁZMÁNY PÉTBE KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA íi »1 íi íJ 1b* 4 M: ) / i I . < ** iC ■w** ■ji . :í <**»>•' •* •*! ■ ■* S.4* * ílr^l SZERKESZTŐSÉGÜNK TAGJAI BÚCSÚZTATJÁK AZ ÓÉVET, ÉS MINDEN KEDVES OLVASÓNAK BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS SIKERES VIZSGAIDŐSZAKOT KÍVÁNNAK! HÖK-VÁLASZTÁS LIPPAY GYÖRGY DEÁK-EMLÉKÜLÉS GYŰLÖLETBESZÉD LÁBADY TAMÁS P/. évfolyam, 8. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: ivwmjak.ppke.hu/itelet 2003. december 11. �i „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Vizsga kontra Karácsony IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Fügedi Zsófia, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté, Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Á.j à Szerintem valahol alapjaiban elszúrta azt va­ laki, aki kitalálta, hogy az egyetemeken többek között - december-január legyen a megfeszített tanulás és vizsgázás időszaka. Mert bár a december az ünnepi készülődés­ ről szól, sajnos az átlag egyetemista fejében ilyenkor legfeljebb csak az időpontok sokasá­ ga kering. „Jaj, csak két napot hagytam erre tárgyra, még nincs jegyzetem abból...” Ehhez hasonló dolgok foglalkoztatják az embert ilyenkor, és sajnos, nem sok idő marad a karácsonyi előkészületekre. Bár elsőben sokan megkapjuk, hogy az öt év alatt se Karácsony, se Szilveszter, azért próbáljunk meg ez ellen küzdeni. Talán a család is örülne annak, ha huszon­ negyedikén szépen megterített ünnepi asztalnál nem egy „fél­ holt” bóbiskol kényszeredett mosollyal, görcsölve az előző nap megírt zh eredményén, hanem az ünnep igazi lényegét átérző ember, aki örül annak, hogy (jobb esetben) a családjával töltheti az .ünnepeket. Bár elég nehéz a decemberi „tanulási dömpingben” lenyugodni, és minden héten meggyújtani az adventi ko­ szorú gyertyáját, a nagy vizsgázás! láz közepette se felejtsük el az Ünnep igazi üzenetét. Ehhez, illetve a vizsgákhoz is sok sikert és kitartást, és áldott, békés Karácsonyt kívánok mindenkinek az egész szerkesztőség nevében: Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM 3 Könyvtárunkba látogattunk 10 Hírek 3 Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. 12 A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon 3 Azok a boldog szép napok 5. 13 Pázmányos áldozat Irakban 3 A Kultúr-Közélet Társaságról 13 Régi jó táblabírák 4 Gyűlöletbeszéd és jog 14 6 Amnézia A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 Deák Ferenc-emlékülés 16 .Akinek nótája nincsen... Megalakult a Lippay György Kör >5 16 Lippay Györgyről 8 Mit ér ma egy jogi diploma? 17 Az Aranybulla rejtélye 8 Elsőéves előadó, kedd 20.15 18 Körkérdés az egyetemről 9 Sportélet karunkon 20 e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal honlap: wioio.jak.ppke.hu/itelet �r bfamlh A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 A 2003. novemberében tartott HÖK-választás eredménye a következő (a felsoroltak bejutottak a testületbe): I. évfolyam, nappali tagozat: 1. Fábián Bertalan 110 szavazat 2. Mikuska Zoltán 99 szavazat 3. Pádár Dávid 64 szavazat I. évfolyam, levelező tagozat: 1. Kollmann Gergely 98 szavazat 2. Ugrai Gábor 87 szavazat 3. Nyéky Boldizsár 65 szavazat V. évfolyam levelező tagozat: 3. Bodolay Ádám 97 szavazat 4. Gomány Csaba 93 szavazat senki nem jutott be III. évfolyam, nappali tagozat: Arra, hogy nem minden évfolyamról jutott be azonos számú képviselő a testületbe, az a ma­ gyarázat, hogy azon évfolyamok, amelyeknél a választási részvétel nem érte el az 50%-ot (IIL, IV, V évfolyamok), csak minden leadott ötven szavazat után egy választmányi tagságra jogo­ sító helyre lesznekjogosultak. A Dr. Tersztyánszky Ödön által vezetett Választási Bizottság megállapította a vá­ lasztás érvényességét és eredményességét. A HŐK választmány lapzártáig még nem ült össze. A választmányi tagok első ülésü­ kön maguk közül választják majd a testület új elnökét. 1. Ujfalussy Márk 45 szavazat III. évfolyam, levelező tagozat: 1. Bende Noémi 46 szavazat IV évfolyam, nappali tagozat: II. évfolyam, nappali tagozat: 1. Nagy Szabolcs 36 szavazat 1. Dobos Tibor 122 szavazat 2. Nedeczky Anna 116 szavazat 3. Károlyi Vilmos 78 szavazat IV. évfolyam, levelező tagozat: 1. Teleki László 57 szavazat V. évfolyam, nappali tagozat: II. évfolyam, levelező tagozat: 1. Dorogi Zsolt 172 szavazat 2. Ordas Eszter 137 szavazat 1. Ujfalussy Zsolt 73 szavazat 2. Szilvássy György 58 szavazat X" Dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, az MTA levelező tagja, a PPKE-JAK egyetemi tanára 2003. október 23-án magas állami kitüntetésben - Nagy Imre-díjban részesült. E rangos elismerést korábban Göncz Árpád és Kosáry Domonkos akadémikus kapta meg. Szívből gratulálunk! >- Ezúton szeretnénk megköszönni Kerecsanin Máté másodéves hall­ gatónak, hogy segített eloltani a díszterem környékén keletkezett tüzet. Bizalmas információink szerint nem volt egészen véletlen, hogy egyik szombaton tüzet fogott egy szemeteskuka. A felcsapó lángok eredmé­ nyét még mindenki megtekintheti a díszteremtől jobbra eső fa lambéri­ án. Ez az esemény és az immáron sorozatos bombariadók is egyre in­ kább megviselik az idegrendszereket. Ezúton is üzenjük: Te, sötétben bujkáló, kínai piaci al-kaida hamisítvány, reszkess! Koppány Gergely V éves hallgató a nemzetközi „Ki volt Ge­ orge Orwell?” című vetélkedőn I. helyezést ért el. >- „Jogtörténeti tanulmányok” címmel megjelent egy ünnepi kötet, dr. Horváth Attila tiszteletére, annak örömére, hogy megszerezte a Ph.D fokozatot. A könyvben legkedvesebb tanítványai írtak egy-egy tanul­ mányt. Kapható a jegyzetboltban! A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon Viszonozva a tavalyi látogatást, egy mintegy 15 fős pécsi külö­ nítmény tette tiszteletét Karunkon. A Nemessányi Zoltán ta­ nársegéd úr vezérletével érkező csapat sokrétű programokban gazdag két napot töltött nálunk. A közös konferencián kívül lá­ togatást tettek az Alkotmánybíróságon, a Legfelsőbb Bíróságon, a parlamenti könyvtárban és a Szent Koronánál is. Esténként pedig némi lazítás következett, a Living Room-beli első estét másnap a Szeged vendéglő megtekintése követte, mely prog­ ramponthoz immár csatlakozott Kecskés László, pécsi tszv. professzor is. A hangulatos folklórműsor és a mellé csatlakozó magyaros ízek, valamint a társsá szegődött amerikai turistacso­ port, illetőleg a valóban európai szintű kiszolgálás emlékezetes lezárását biztosította a közös programok sorának. Pázmányos áldozat Irakban November 17-én, hétfőn életét vesztette Irakban Varga-Balázs Péter, Karunk ne­ gyedéves hallgatója. A 27 éves, győri ille­ tőségű áldozat egy cég alkalmazásában állt a háborús övezetben. Halálát csak há­ rom nap késéssel jelentették, ekkor is egymásnak ellentmondó híresztelések jutottak eT hozzánk, miszerint autóbal­ eset áldozata lett, míg más források iraki orvlövészeket tettek felelőssé. A követke­ ző verzió szerint amerikai katonák lőtték le, mert állítólag nem állt meg egy ellen­ őrzési pontnál. Szó esett arról is, hogy egyes források szerint két, mások szerint négy iraki állampolgár is az autóban uta­ zott, akik közül többen meghaltak, illetve megsebesültek. Ráadásul mindez nem is 'h ellenőrzési pontnál, hanem egy autó­ baleset során történt, amikor gépkocsijuk belerohant az előttük haladó, karambolo­ zó autóba. Egyes források szerint hátba lőtték, a legújabb elmélet szerint nem is lövés, hanem repeszdarab okozta a halá­ lát. A háború első magyar áldozata halálá­ nak körülményei tisztázatlanok, értetle­ nül állunk a számos, egymásnak ellent­ mondó információ előtt, nem értjük, hogyhogy nem lehet kideríteni az igazsá­ got, és azt sem értjük, miért kellett egy magyar fiúnak meghalnia egy olyan konfliktusban, amelyhez az égvilágon semmi közünk nincs... A Kar részvétét fejezte ki a hozzátarto­ zóknak, Kuminetz Géza atya a kari ká­ polnában november 25-én gyászmisét celebrált. harmadik oldal �K ti fe. *11)1 w Régi jó táblabírák Beszélgetés dr. Lábady Tamással, a Pécsi Ítélőtábla elnökével, a Magánjogi Intézet docensével - Tekintsünk vissza a gyökerekhez. Mikor és milyen feladatkörrel, hatáskörrel alakultak meg az ítélőtáblák jogtörténetünkben? - Az 1708-as úgynevezett „labanc” ország­ gyűlésen felpanaszolták azt, hogy az 1650es évektől kezdve elintézetlen ügyek vannak a királyi bíróságok előtt. Ez az az országgyű­ lés, amely először fogalmazta meg az igaz­ ságszolgáltatás reformjának szükségességét. Ezek között első helyen azt, hogy az utazó ítélőmesterek helyett állandó bíróságokra van szükség, amelyek bírósági fórumot je­ lentenek az ismétlődően felmerülő büntető és polgári perekben. Ezalatt természetesen azt kell érteni, hogy itt a nemesek feletti ítélkezésről van szó, mert a jobbágyság felett az úriszék, illetőleg a vármegyék jelentették a törvényhatóságot. A királyi bíróságok azonban az utazó ítélőmesterek voltak, bár már működött a Királyi Kúria. A reform szükségessége alapján az országgyűlés bi­ zottságai összegyűltek, és elkezdődött egy reformtörekvés, amelynek eredményeként 1723-ban két törvény is született. A törvé­ nyek négy kerületi ítélőtáblát, mint állandó bíróságot hoztak létre. Ezek a királyi ítélke­ zést most már állandó törvényszékek, ítélő­ táblák, úgynevezett kerületi bíróságok, ke­ rületi ítélőtáblák alapján folytatták. Az, hogy itt nemesi bíróságokról van szó, nem külö­ nösebb jelentőségű, hiszen az ország egész földterülete körülbelül 30 ezer nemesi csa­ lád birtokában volt. Ezeknek a büntető­ ügyeit, örökösödési ügyeit, vagyonjogi ügyeit tárgyalták ezek a királyi bíróságok. Természetesen ez nem oldotta meg az egész igazságügyi reformot. - Hány ítélőtáblája volt hazánknak? Miért ép­ pen öt ítélőtábla létrejöttéről döntöttek? Szék­ helyük kiválasztásában mi játszott szerepet? - A 19. században a Kiegyezés körüli idő­ szakban - tulajdonképpen először a hazai törvényhozásban - különválasztották a közigazgatást és a bírói hatalmat. Ennek alapján indultak meg azok a reformtörek­ vések, melyeknek eredményeként 189091-ben létrehoztak összesen 11 ítélőtáblát az akkori Nagymagyarországon. Ebből Tri­ anon után 6 az ország területén kívülre ke­ rült. így 5 ítélőtábla maradt, amelyeknek székhelye: Budapest, Pécs, Szeged, Győr és Debrecen. Ugyanezekkel a székhelyek­ kel hozta létre most a 2002-es törvényho­ zás az ítélőtáblákat. negyedik oldal S-OS a 'r Ml 1” F,5* 4^« 1 2002-ben a Trianon utáni állapot a magyar igazságszolgáltatásnak megfelelően ezen az 5 székhelyen létrehozták az ítélőtáblát. Pon­ tosabban két ütemben hozzák ezt létre. Egyelőre 3 ítélőtáblát, és 2005. január 1-jével 2 további ítélőtábla fogja megkezdeni működését Győrben és Debrecenben. - Az ítélőtábla mely ügyekben, ügycsoportok­ ban hoz jogerős ítéletet? L í , I 1^1 Áz ítélőtábla megnyitó ülésén Hagyományosan, az 1890-1891-cs tör­ vényhozással és az ítélőtáblák létrehozásával a magyar igazságszolgáltatás rendszere, fel­ építése négyszintűvé vált. Az első fokon a helyi bíróságok, járásbíróságok, vagy városi bíróságok különböző elnevezéssel szerepel­ tek. A második lépcsőfokon helyezkedtek cl a megyei törvényszékek. Regionális bíró­ ságként több törvényszék felett a királyi íté­ lőtáblák, és végül a Királyi Kúria, a mai Leg­ felsőbb Bíróságnak az elődje volt. Az ítélő­ táblákat az 1950-es törvényhozás szüntette meg. Ekkor ugyanis átvettük a szovjet rendszert, amely az igazságszolgáltatást há­ rom lépcsőben szabályozta: helyi bíróságok, megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság. A rendszerváltás után vált nyilvánvalóvá, a bí­ rói hatáskör megsokszorozódása következ­ tében, hogy a háromlépcsős „háromszéki” bírói fórum nem alkalmas az igazságszolgál­ tatást megfelelő, európai színvonalon tarta­ ni. Ezért különösen az 1990-cs évek köze­ pén induló igazságügyi reformtörekvések­ kel összhangban már 1997-ben, első lépés­ ben az ítélőtáblák visszaállításának gondola­ ta jelent meg. Ezzel kapcsolatosan törvény is született. Később az Országgyűlés politi­ kai vita tárgyává tette, hogy elegendő lenne egy országos ítélőtáblái fórum létrehozása, vagy pedig ezt decentralizáltan, tehát régi­ ónként kell felépíteni. Ennek a politikai vi­ tának lett végül is az eredménye, hogy - Az ítélőtáblák felállításának célja és remél­ hetőleg eredményessége is abban lesz, hogy egyfelől tehermentesíti a Legfelsőbb Bíró­ ságot, amely az ítélőtáblák felállításával, mint fellebbezési bíróság megszűnik mű­ ködni. A Legfelsőbb Bíróság ezáltal teljesí­ teni tudja azt az alkotmányos feladatát, hogy az ítélkezési gyakorlat jogegységét irányítsa. Megfelelő számú, mennyiségű és értékű jogegységi határozat meghozatalára lesz ké­ pes felszabadult energiájával. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróságnak megmarad a kizáró­ lagos hatásköre az úgynevezett rendkívüli perorvoslat, a felülvizsgálati kérelmek elbí­ rálására. Ezek kizárólag jelentős elvi jogkér­ dések esetén teszik lehetővé a már jogerő­ sen befejezett ügyek felülbírálását. Ugyanakkor az ítélőtáblák létrehozásával egy bizonyos fokú hatásköri átalakítás követ­ kezik be, amely jelentős mértékben teher­ mentesíteni fogja a helyi bíróságok működé­ sét is. A nehezebb megítélésű, bonyolultabb ügyek elsőfokú elbírálását ugyanis mind bün­ tető-, mind polgári ügy kategóriában az új ha­ tásköri szabályok a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe utalják. Ezáltal a helyi bíróságok­ nak nemcsak a mennyiségi, számszerű meg­ terhelése fog csökkeni, hanem a városi bíróság egyben a legtöbb kezdő bíró munkahelye is. Itt tehermentesítés következik be a jogilag na­ gyobb súlyú ügyeket illetően. Ezáltal feltéte­ lezhető, és ezt várhatja a társadalom az ítélő­ táblák beindulásától, hogy a helyi bíróságok működése is gyorsabb, operatívabb lesz. Az ítélőtáblák kizárólag fellebbezési bíró­ ságként működnek. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtáblákhoz a megyei bíróságok, mint el­ sőfokú bíróságok előtt induló ügyek kerül­ nek fellebbezés folytán. Ezek az ügyek a ha­ tásköri szabályok változása folytán azok, amelyek korábban többségükben a helyi bí­ róságoknál indultak. Kisebb részükben ko­ rábban is a megyei bíróságok voltak ezekben az ügyekben az első fokú bíróság. A megyei bíróságok döntései ellen azonban a fellcbbc- �zési jog a Legfelsőbb Bírósághoz tevődött át. Az ítélőtáblák felállításával annak az európai elvárásnak, amely az igazságszolgáltatással szemben megfogalmazódik, hogy ésszerű ha­ táridőn belül fejeződjenek be a perek, komoly esélye van a magyar igazságszolgáltatásban is. Az új hatásköri szabályoknak köszönhetően büntetőügyekben elsősorban az élet elleni cselekmények azok, amelyek megyei bírósá­ gok előtt indulnak, és másodfokon az ítélőtáb­ lán kerülnek elbírálásra. Ide tartoznak azon­ ban azok az új, nagy súlyú bűncselekmények, amelyek például a terrorcselekményekkel, pénzmosással, a nagy szubsztrátumú pénz­ ügyi bűncselekményekkel, a nagy értékű va­ gyonjogi bűncselekményekkel kapcsolatosak. A polgári ítélkezés elsőfokú hatóságai lettek a megyei bíróságok a szerzői jogi perekben, a személyiségi jogsértéssel kapcsolatos perek­ ben, szabadalmi perekben, az 5 millió forint feletti pertárgy értéken indult vagyonjogi pe­ rekben. Ezen felül még számos olyan perben, amelyek súlyosabbak, rendszerint bonyolult tényállásúak, és amelyeknek az elbírálása már első fokon a megyei bíróságon működő bírák kezébe került. Ok nagyobb tapasztalattal, nyil­ vánvaló hosszabb bírói múlttal rendelkeznek, és ennek megfelelően biztosabb és gyorsabb lesz várhatóan az ítélkezés. - Bírói gyakorlatunk az új szint beiktatásával nyilván még gazdagabbá válik. Segítséget nyújt ez a Legfelsőbb Bíróság határozatainak megszületésénél? - A magyar igazságszolgáltatásban soha enynyirc nem volt szervezetileg megoldva a kü­ lönböző bírósági szintek szakmai együttmű­ ködése. A bírósági szervezeti törvény szerint az ítélőtáblák büntető-, illetve polgári tárgyú szakági kollégiumainak tagjai a megyei bírósá­ gok illetékes kollégiumvezetői. A Legfelsőbb Bíróság szakmai kollégiumainak tagjai az íté­ lőtáblák kollégiumvezetői. Ehhez még hozzávehetjük, hogy a megyei bíróságoknak joguk van arra, hogy bizonyos létszámkeretben a sa­ ját kollégiumukba beválasszák meghatározott, 6 éves időszakra azokat a helyi bírósági bírákat, akik a legnagyobb tapasztalattal rendelkeznek, akik a legkiválóbbak. így tehát a helyi bíróság­ tól kezdve egészesen a Legfelsőbb Bíróságig szakmailag egy nagyon szoros kapcsolat van az egyes szakági kollégiumok között. Ez koráb­ ban soha nem volt így, és ilyen körülmények között már maga a szervezeti felépítés egy nagyfokú jogegység biztosításának a garanciá­ ja. Ehhez járul hozzá még az a tény, hogy az ítélőtábláknak, az ítélőtáblák kollégiumveze­ tőinek kezdeményezési joga van a Legfelsőbb Bíróságnál a jogegységi határozatok meghoza­ talában. így ez egy további garanciája annak, hogy az országban az ítélkezései gyakorlat har­ monikus és egységes lesz. Ezért a jövőben fel­ tétlenül várható, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál olyan jogegységi eljárások megindítására is sor kerül, amelyeket nemcsak a Legfelsőbb Bíró­ ság kezdeményezett, hanem amelyeket az ille­ tékes ítélőtáblák kezdeményeznek. Az ítélő­ táblák pedig a jogegységi eljárásokat a megyei bíróságok gyakorlataiból merítik, tehát a for­ rás a helyi, vagy megyei bíróságok gyakorlata. Ezek alapján én úgy látom, hogy a jogegység biztosítása messzemenően garantált. Termé­ szetesen ez idő kérdése, ez nem történhet meg egyik napról a másikra. Azt gondolom, két-három év múlva jutunk el oda, hogy az ítélőtáblák fel fogják dolgozni azt a hátralékot, amelyet a legfelsőbb bíróságtól örököltek, és megindul valóban egy átfogó jogegységi gya­ korlata is a Legfelsőbb Bíróságnak. - Milyen hatása van a társadalomra az ítélő­ táblák létrejötte? - Az új büntetőeljárásjogi törvény július 1jén lépett hatályba. A polgári perrendtartási törvényt és még néhány más jogszabályt ugyancsak július 1-jével módosította a jogal­ kotó. Pillanatnyilag még nem mérhető az, hogy statisztikailag, szociológiailag mit fog ez jelenteni ajövőben, tehát mennyiben tolódik el az elsőfokú ítélkezés a helyi bíróságokról a megyei bíróságok felé, és ennek megfelelően a megyei bíróságok ítéletei, határozatai ellen az ítélőtáblához való fellebbezés. Szükséges legalább egy-két évi átfutási idő, amikor meg lehet állapítani az arányokat is. Pillanatnyilag pusztán az eljárásjogi rendelkezésekből aránytalanságot megállapítani nem lehet. Ez nyilvánvalóan empirikus, szociológiai, sta­ tisztikai vizsgálatot fog majd igényelni az íté­ lőtáblák működösének első, második és har­ madik éve után, hogy milyen változásokat je­ lentett a hatásköri szabályok módosulása ténylegesen a társadalomban előforduló büntető- és polgári ügyeket illetően. - Az ítélőtábla ügyei közül ki tudna emelni egyet, amely érdekes, elgondolkodtató volt ami valami miatt nagyon megfogta? - Kz. ítélőtábla július elsejével úgy kezdte el működését, hogy a legfelsőbb bíróságtól vett át ügyeket, amik a Legfelsőbb Bíróság­ hoz egy éven belül érkeztek. Ezen fellebbe­ zett ügyek elbírálása az ítélőtáblákhoz ke­ rült. A Pécsi ítélőtábla például 590 ügyet vett át a Legfelsőbb Bíróságtól, ebből 100 ügy volt büntetőügy, 490 volt polgári ügy, amellyel elkezdtük a működésünket. Ezek között az ügyek között a büntető ügyszak­ ban a legtöbb az élet elleni ügy volt, ezek a szokásos emberölés, emberölés kísérete, életet veszélyeztető cselekmények, melyek között egészen kiemelkedő vagy közérdek­ lődésre számot tartható eset nem volt. A polgári ügyek közül a jellemző nagy össze­ gű gazdasági ügyek, szerződések érvényte­ lensége, 100 milliót meghaladó kártérítési ügyek. Egy nagyon érdekes polgári perünk is volt, amely részben érintette a Habsburgház örökösödési kérdéseit. Itt az uralkodó­ ház tulajdonában lévő és a Baranya Megyei Múzeum részére ajándékozott miniatúrák jogi sorsáról kellett döntenie az ítélőtáblá­ nak. Egyébként az ügyek nagy része gazda­ sági szervezetek közötti vagyonjogi ügyekre koncentrálódik. Nagyon sok kártérítési per van, amely bírói jogkörben eljáró kártéríté­ si pernek minősül. Ilyen a jogtalanul fogva tartottak kártérítési pere. A közigazgatási jogköri kártérítési perek összegszerűségre tekintet nélkül a megyei bíróságok előtt in­ dulnak. A felmentéssel vagy megszüntetés­ sel végződő büntetőügyekben az előzetes fogva tartás miatt a gyanúsítottak kártérítési pert érvényesítenek a bíróságok, ügyészsé­ gek, illetőleg az állam ellen. Ezeknek a kár­ térítési pereknek a száma nagy, mert elég sok a nyomozást megszüntető, vagy fel­ mentő ítélettel végződő büntetőügy. Ilyen­ kor nagy összegű kártérítéssel marasztalja el az ítélőtábla az államot, illetve a vonatkozó bíróságokat. - Tanár úr az egyetemünk oktatója és a pécsi ítélőtábla elnöke is. Mennyire okoz nehézséget, hogy időben egyeztesse ezeket? -hz időtényező természetesen az életem nagy kihívása. Időben egyeztetni a két feladatot na­ gyon sokszor nehéz. Ugyanakkor nem hall­ gathatom cl azt, hogy azzal hogy elméleti és gyakorlati szakember is vagyok, időben na­ gyon sokat tudok megspórolni. Mondok egy nagyon egyszerű példát: a bíróknak az üggyel kapcsolatos idő ráfordítása két dologból tevő­ dik össze: meg kell ismerni a peranyagot, te­ hát megtanulja az aktát, és az arra vonatkozó joganyagból fel kell készülnie. Én ezt a máso­ dikat meg tudom spórolni azzal, hogy egyete­ mi oktató vagyok, és folyamatosan készülök az egyetemi munkáimra. Tehát addig, amed­ dig egy bíró kollégám egy aktában a ténybeli felkészülés, vagyis az iratok tanulmányozása mellett jogilag is felkészül, én az esetek 90 %ában nem kell, hogy külön készüljekjogilag is az ügy elbírálására, mert folyamatos oktatói, elméleti munkám folytán ezekkel az ismere­ tekkel fel vagyok vértezve. Ez a tény időmeg­ takarítást jelent számomra. Ugyanakkor két­ ségtelenül még is nagy kihívás az, hogy tejesítsem ezt a két feladatot. Fel is merült az ítélő­ táblák felállításakor, hogy legalább egy sze­ meszterre az oktatói munkámat szüneteltet­ ném. Szerencsére erre nem került sor, és re­ ményeim szerint már nem is fog sor kerülni. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy munkám igazi támasza szerető hitvesem, két gyermekem és kilenc unokám. Czigány Ágnes ötödik oldal �Deák Ferenc-emlékülés A Lippay György Kör első rendezvénye T A nemrégiben magalakult Lippay György Kör első rendezvénye a 2003. no­ vember 26-án megrendezett Deák-emlékülés volt, amelyet a kétszáz eszten­ deje született Deák Ferenc emlékére rendeztek, a díszteremben. i ’jj e £ Zlinszky János, Szabó István, Máthé Gábor, Mezey Barna és Révész T. Mihály feszülten figyel A zsúfolásig megtelt terem előtt elsőként a szervezők nevében Koltay András kö­ szöntötte a megjelenteket, majd Bándi Gyula, a Kar nemrégiben kinevezett dé­ kánja nyitotta meg az emlékülést. Beszé­ dében dicséretes önkritikával emelte ki. hogy valójában akadtak „fehér foltok.55’ a számára Deák Ferenc munkásságában, de a felkérés okán igyekezett kitölteni a hiá­ nyokat. Köszöntőjével ezt azonnal igazol­ ta is. Ez a hozzáállás és őszinteség ritka, és talán példaértékű lehet. A környezetjog szakértőjeként megpróbálta Deák életpá­ lyáját a környezetvédelem szempontjából láttatni, ez szinte teljes mértékben sike­ rült is - csak a rosszindulatúak és akadékoskodók fedezhettek fel némi „belemagyarázást” szavaiban. Ezután kezdődött maga az emlékülés, melyen részt vett Máthé Gábor egyetemi docens, a Magyar Jogász Egylet elnöke, Mezey Barna egyetemi tanár, az ELTEAJK dékánja. Révész T. Mihály, tanszék­ vezető egyetemi docens. Szabó István, a PPKE-JAK dékán-helyettese és Zlinszky János, a PPKE-JAK alapító dékánja. A kerekasztal-beszélgetés moderátora Hor­ váth Attila, a PPKE-JÁK és az ELTE-ÁJK oktatója volt. A rendezvényen - akárcsak májusban - tiszteletét tette a Kar számos oktatója is, üdvözlő levelet küldött Erdő Péter bíboros, prímás-érsek. A szervezők egy új műfajt próbáltak meg- hatodik oldal honosítani: a megszokott, egymást köve­ tő előadások helyett egy pörgős, vitára is helyet adó beszélgetés zajlott le, amely­ ben mindenkinek csak rövid ideje maradt gondolatai kifejtésére. Ez egyfelől érté­ kelhető egyfajta alkalmazkodásként a mo­ dern kor - és a modern hallgatóság - el­ várásaihoz, másfelől Deák jószerével be­ láthatatlan méretű életműve, illetve a ren­ delkezésre álló idő behatároltsága is ezt a megodást tette indokolttá. Nem mond­ ható, hogy ne okozott volna némi problé­ mákat ez az újfajta metódus: Mezey Bar­ na például mély csalódottsággal élte meg, hogy nem szentelhet több időt az 1843-as büntető törvényjavaslatnak (azon belül is a börtönügyi javaslatnak). Úgyszintén, Fodor György rektor és Bándi Gyula dékán a hallgatóság sorai közt bár Máthé Gábor összefoglalása a Kiegye­ zés közjogi rendszeréről szinte tökélete­ sen precíznek és összefogottnak hatott jócskán akadt volna még elmondani való­ ja. Zlinszky János inkább Deák jogászi pályájára is kiható személyiségjegyeit, ki­ magasló erkölcsiségét, valamint pályakez­ dését elemezte, Révész T. Mihály az 1848-as, a sajtótörvényt kiegészítő sajtóesküdtszéki eljárásról és Deák, a szólás­ szabadság érdekében tanúsított érdemei­ ről, míg Szabó István Deák közjogi mun­ kásságáról beszélt. A rendelkezésre álló két óra hamar eltelt, az emlékülést a szervezők részéről Ge­ rencsér Balázs zárta le. A megemlékezés immáron hagyományosnak nevezhető módon - a Spartacusban zárult, ahol a h #11 ■ *(f "í t i 9»^ A megtelt díszterem résztvevőket zenés mulatság és szerény fogadás várta. 2003-ban, amikor egyszerre ünnepeltünk Rákóczi- és Deák-évfordulót, újfent meg­ győződhettünk afelől, hogy ünnepelni nem is olyan egyszerű, sem országos, sem helyi szinten. A szervezők ennek ellenére meg­ próbálták a Pázmány Jogi Karának hallgató­ ságát a közösen megélt ünnephez hozzáse­ gíteni. Remélhetőleg még számos hasonló összejövetelben lesz részünk, lesz alkal­ munk méltóképpen megünnepelni a ma­ gyar történelem jeles eseményeit, emlékez­ ni kimagasló jogászegyéniségeire, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy ak­ tív munkával is bekapcsolódnak az egyete­ mi közéletbe - hi^yük el, ez mindenkinek csakjavára válhat. Ha pedig mindez megva­ lósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. A Lippay György Kör ebben szeretne segítséget nyújtani. Koltay András - Gerencsér Balázs Mezey Barna, Révész T. Mihály és Horváth Attila jó hangulatban �Megalakult a Lippay György Kör Kei év után újra indulhatnak a hallgatói öntevékeny csoportok Végétért a két szűk esztendő. Újra megnyílt a lehetőség, hogy hallgatói önte­ vékeny csoportok jöjjenek létre, fel van hát adva a lecke, itt a lehetőség, az oly sokszór szidott-átkozott-kritizált, tetszhalott állapotban lévő egyetemi közé­ letet némileg előre mozdítani. Az első fecske már ki is repült, ez pedig a Lippay György Kör, egy újonnan létrejött hallgatói öntevékeny csoport (ez a nehézkes megfogalmazás szerepel a Kar szervezeti- és működési szabályzatá­ ban, ezért ragaszkodunk hozzá), amely már túl van a jó hangulatú alakuló i üdülésén”, és első programján, a Deák Ferenc Emlékülésen. Jelenleg kb. 30 tagot számlál, ez tovább bővíthető és bővítendő. Bár most igencsak nyakunkon a vizsgaidőszak réme, a nehéz idők elmúltával, a februári zimankóban újra indulhat a munka! Minden érdeklődőt szeretettel várunk majdani programjainkon, a kissé behatóbban érdeklődők pedig jelent­ kezzenek a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mail címen, esetleg dr. Koltay Andrásnál (Magáiyogi Intézet). Bevezető gondolatok a Lippay György Körről Vannak közöttünk, akik az első perctől kezdve végigkísérték a Pázmány Jogi Ka­ rának indulását, megerősödését. Elkerül­ ve a nosztalgikus érzelemkitöréseket és a gyönyörű egyetemi évekről történő csa­ lóka ábrándozást, elmondható, hogy a jogi kar ígéretesen és nagy lehetőségek­ kel indult. Korántsem érkeztünk el arra a szintre, hogy jelenlegi szakmai színvo­ nalát felelősen bírálhassuk, de nyugod­ tan kimondhatjuk, hogy a jogtudomány­ ok megalapozott átadásán túl tételezett másik cél elérésében, a keresztény és nemzeti alapokon nyugvó jogászképzés megvalósulásában némi akadozás fedez­ hető fel az elmúlt években. Annál is in­ kább feltűnő ez, mert korábban színes közösségi élet, oktatáson felüli progra­ mok sora, oktatók és hallgatók közötti baráti viszony és számos nagyszerű kez­ deményezés gondoskodott minderről, amely kezdeményezések mára kivesztek. Az okok összetettek és elemzésük sok ta­ nulsággal Járhat, de előre is kell tekinte­ nünk. Elkerülve az önmagunk esetleges szerepének túlzott felnagyításával és a körülöttünk lévő világ azonnali megvál­ tásának igényével járó csapdákat, egy ke­ délyes, laza szervezeti keretek között működő társulást kívánunk létrehozni, amely - a korábban működő öntevékeny csoportokhoz hasonlóan - a hallgatói közösségi élet színesítését tűzi ki célul önmaga elé. Sokszor estünk mi is abba a csapába, amelybe ezer év óta is elődeink, azaz­ hogy néhány üveg bor mellett, az ürese­ dő poharakkal egyenes arányosságban nőtt hangunk is, amely aztán másnapra általában elhalkult. Hiszünk abban, hogy a világról alkotott, és természetesen fo­ lyamatos fejlődésre és formálódásra szo­ ruló képünk sok igazságot hordoz. Hi­ szünk abban, hogy érdemes azokért az eszmékért tenni, amelyek számunkra fontosak: a hit, a barátság, a nemzet és a közösség eszméi ezek. Tudjuk azt is, hogy olyanok is szájukra veszik szavain­ kat, akik csupán jól megfontolt érdekből, egyéni boldogulást könnyítő eszközként tekintenek rájuk, mint ahogyan tisztában vagyunk azzal is, hogy a körülöttünk élők többségéhez szavunk, hitünk, vilá­ gunk nem juthat el. De hiszünk abban is, hogy akadnak olyanok, itt, ezen az egyetemen, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Őket akarjuk megszólí­ tani, számukra kívánunk lehetséges fó­ rumokat teremteni, ahol egymásra talál­ hatnak gondolatok, emberek egyaránt. Ha valóban őszintén átérezzük az álta­ lunk hangoztatott eszméket és elveket, akkor nem maradhatunk passzívak! Egy ilyen belátható méretű közösségben, mint egyjogi kar, igenis van lehetőség az 1» __ építkezésre, egyénileg és társaságban egyaránt. Mert ne felejtsük el, önma­ gunk további építésére is szükség van, de azzal is jobban haladunk, ha együtt pró­ báljuk meg. Meg kell próbálni a már létező fórumo­ kat (mint amilyen a HŐK vagy az ítélet) minél hatékonyabban felhasználni célja­ inkra. De meg kell próbálnunk új fóru­ mokat is életre hívni. Ennek első lépcső­ je lehet a Lippay György Kör megalaku­ lása. Tudnunk kell azt is, hogy nem va­ gyunk egyedül: neves professzorok, ok­ tatók és jó pár hallgató is mögöttünk áll. De minden újabb tenni akaró emberre is szükség van! Ezennel mindenkit szeretettel invitá­ lunk körünkbe - a Lippay György Körbe -, abban a reményben, hogy a közös munkálkodással elindíthatunk valamit, amely a Pázmány Pétét névadójául vá­ lasztott, vágyaink szerint szellemiségét tovább örökítő jogi karon mindannyiunk közös javára szolgálhat. A Lippay György Kör alapítói Budapest, 2003. november 19. hetedik oldal �Lippay Györgyről (1600-1666) Lippay György esz­ tergomi érsek, bíbo­ ros neve manapság kevesek által ismert, de nemes és méltó cselekedet lenne is­ mertségét legalább a jogászhallgatók számára újra megalapozni, hi­ szen nevéhez fűződik az első jogi kar megala­ pítása Magyarországon, a Nagyszombati Egyetemen. A Pázmány Péter által 1635-ben megalapított egyetem két (bölcsész és hittudo­ mányi) fakultással indult. Az esztergomi szék­ ben utódja, Lósy Imre (1637-1642) végrende­ letében tizenötezer forintot hagyott a jogi kar felállítására, de ez az összeg akkor még nem tette lehetővé a kar elindulását. Lippay György 1600-ban született Pozsonyban. Iskoláit szülővárosában, Bécsben, Grazban és Rómában végezte. Rómából 1625-ben tért ha­ za, immár felszentelt papként. Még ez évben esztergomi kanonok, két év múlva pedig tornai esperes lett. 1631-ben pécsi püspökké nevezték ki, 1633-ban átvette a veszprémi egyházmegye vezetését. 1637-től egri püspök, majd 1642-től esztergomi érsek. Az alig negyvenkét évesen érsekké lett Lippay György nevéhez legjelentősebb eredményeként az 1648. évi nagyszombati zsinat fűződik, ahol döntöttek a nagyszombati jezsuita szeminárium felállításáról, mely a katolikus papnevelés legran­ gosabb intézménye lett. Lippay az 1658 és 1664 közötti. Várad és Érsek­ újvár elvesztéséhez vezető török támadások mi­ att, Erdély megmentése és rekato-lizációja ér­ dekében kétségbeesetten (és sikertelenül) for­ dult VII. Sándor pápához, közbenjárását kérve. Később élenjáró tagja lett a Wesselényi--fele öszszeesküvésnek. Ennek kirobbantó oka az 1664es megalázó vasvári béke volt, ahol a bécsi ud­ var a magyarok számára elfogadhatatlan békét kötött a Szentgotthárdnál tönkrevert törökkel. A török kiverésére irányuló, minden bizonnyal sikeresnek bizonyuló hadjárat így elmaradt, ez pedig békétlenséget szított a magyar főnemesek és az udvar között. A Bécshez egészen addig lo­ jális Lippay György érsek kijelentette: inkább a bőrét nyúzatja le, mintsem ezt a békét elismer­ je. „Sine nobis de nobis” - jellemezte a vasvári békét („nélkülünk döntöttek rólunk”). Az összeesküvés leleplezése után alighanem ő is annak vezetőinek sorsára jutott volna, és nem úszhatta volna meg a kivégzést - időközben be­ következett halála folytán felelősségre vonása elmaradt. Lippay élénken érdeklődött a természettudo­ mányok iránt, nevéhez fűződik az első magyar kertészeti szakkönyv megírása. Hátrahagyott egy alkimista kéziratot is, amelyben az aranycsinálás lehetséges útját írja le. így írt végrendeletében: „Nagyszom-batban az akadémián a jogtudományi kar alapítására ha­ gyok tizenötezer forintot; tartassék ebből a pol­ gári jognak egy, a kánonjognak egy doktora. Az Aranybulla rejtélye (avagy aranyköpések az elsősöktől) Hogyha a kánonjogtudomány tanításának ter­ hét a jezsuita-atyák magukra akarják vállalni, adassék nekik évi háromszáz forint; a többiből tartassék a hazai jog tanára”. Lippay tizenötezer forintos alapítványa - Lósy Imre korábbi tizenötezer forintos hagyatéká­ val együtt harmincezerre növekedvén - lehe­ tővé tette az egyetem bővítését, és halála után néhány hónappal (immáron Szelepcsényi György érseksége idején), 1667. január 17-én megnyílhatott a jogi kar. A kar programjában jelentős súllyal szerepelt a hazai anyagi és eljá­ rási jog oktatása, a kánonjog és a római jog mellett. Kitűzött célja volt az egyetemnek a közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és ér­ dességét orvosolni, tehát a jog tanításán ke­ resztül a recepciós-jogegységesítő törekvések érvényre j uttatása. Személyét azért választottuk névadóul, mert hi­ szünk abban, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemcsak részben jogutódja, hanem teljes egészében szellemi örököse a Pázmány, Lósy, Lippay és Szelepcsényi által megalakított és bővített nagyszombati egyetemnek. Lippay György nevével és a róla lenevezett társulással ezt a felvállalt örökséget szeretnénk képviselni azáltal, hogy szerény képességeinkhez és lehető­ ségeinkhez mérten hozzájárulunk a közösség megerősödéséhez, a napjainkban teret vesztő, egyre gyengülő eszmék, a keresztény, konzerva­ tív, nemzeti értékrenden alapuló gondolatrend­ szer és világkép erősödéséhez. tonai szolgálattal szemben foglalt állást.) ,A nemesek nem tartóztathatók le háború esetén.” (Ez költségkímélés, hiszen így nincs sziikség katonai bíróságokra.) Gazdasági szabályok: Talán nem véletlen, hogy immáron évek óta, úgy október magasságában, felmérendő az első évfolyam (jog)történeti alapműveltségét, a Jogtörténeti Tanszék arra vetemedik, hogy e^ rövidke tesz­ tet írasson a friss egyetemistákkal. Idén felcsillant a remény, hogy - tekintettel az első ízben megrendezett írásbeli felvételire - nem gyarapodik tovább a pázmányos folklórkincs, a hagyományos arany­ köpés-gyűjtemény. Már éppen ién elkeseredtünk volna, amikor egyszer csak derült égből záporozni kezdtek a remek beszólások - váratlanul éppen a történelemből (is) felvételiző - és felvételt is nyert - hallgatóság részirűl, az imént említett teszt alkalmával. Néhány szorgos hallgató - nyílván hosszas kutatassa! - felderítette az Aranybulla eddig nem ismert pontjait, hogy a dolgozatában ezzel is kimu­ tassák elhivatottságukat a tantárgy iránt. E kutatási eredmények fényéiben nyilván új irányt vesz majd a teljes középkori alkotmánytörténetünk megítélése... Lássuk tehat témák szerint csoportosítva II. András kevés híján feledésbe merült rendelkezéseit! Eljárásjogi kérdések: - „A nemeseket nem lehet elfogni és felelős­ ségre vonni, vagy perbe fogni.” (A magyar ne­ messég tehát Európában egyedülálló módon teljes fe­ lelőtlenséget élvezett.) - „A nemest ítélet nélkül nem lehet perbe fog­ ni.” (Ez a szabály napjainkban is Jelentősen csök­ kenthetné az igazságszolgáltatás költségeit, hiszen minek eljárást kezdeményezni, ha annak nem biztos a kimenetele!) - „Nemest nem lehet bírói végzés nélkül perbe fogni.” (Az előbbi szabály nyilván több szövegválto­ zatban is fennmaradt. A bírói végzés kifejezés a kora középkori eljárásjog rendkívülifejlettségét tükrözi.) - „A nemes bírói engedély nélkül nem ítélhe­ tő el.” (Fontos garanciális szabály, persze ha a bíró már meghozta az ítéletet a perbehívás előtt, úgy nyil- nyolcadik oldal ván az engedélyt is megadta hozzá magának...) - „N nemesek ügyeiket kérvény nélkül intéz­ hették.” (Szemben a Jobbágyokkal, akiknek még a szántáshoz is pecsétes engedélyre volt szükségük.) Néhány pont a honvédelemről: ,A nem hadköteleseknek nem kell harcolniuk.” (Logikusnak tűnik ez a keretszabály...) - „A nemesek nem hadkötelesek.” (Itt a tarta­ lommal való megtöltése.) - „A földesúr nemes nem hívható hadba, csak ha önszántából megy. 5J ,Hadjáratban csak a király kérésére vettek részt.” (Tehát a hadba lépés két konjunktív feltétele a szándék és a királyi invitálás.) ,A. nemesek nem hívhatók hadba békeidőben.” (l^gyis az Aranybulla egyértelműen a sorka- - „A nemeseket megillette az adófizetés joga.'» (Ami mára Jogból kötelezettséggé vált.) - „Az Aranybulla rögzíti a nemeseknek járó adókedvezményt...” (A visszaéléseket pedig nyilván a Pénzügyi Szervek Királyi Felügyelete derítettefel.. .) - „Nemesi birtokot nem lehet feldúlni.” (lAgyis a királyi és egyházi birtokokat igen?) Királyi hatalom: - „A király ún. tévedhetetlenséggel is rendel­ kezik.” (A magyar királyok nem is hoztak téves döntéseket...) - „A királynak joga volt az egyházi főméltóság­ ok kiosztásához.” (Jól ki is osztotta, előbb az esz­ tergomi érseket, aztán a pápát is...) - „A király visszahívható, ha nem megfelelően irányítja az országot.” (Bár ezt a Jogot később trónfosztás néven gyakorolták...) Öröklési jog: - „Ha a nemes fiúgyermek nélkül hal meg, a leánygyermek örökli a földjei 1/3-át.” (Nyilván a leánynegyedről van szó...) ■ ■■■ ff/f A király özvegyét a fia veszi feleségül.” (Ez manapság mintha jó erkölcsbe ütközne...) (Hajdú Gábor gyűjtése) �Körkérdés az egyetemről sV Érdekes ötlet született a Pázmány-Nap megrendezését követően, annak szellemében.* Vajon a hallgatóság miként vélekedik Egyetemünkről? Mit jelent „PÁZMÁNYOSNAK” (lenni? Min változtatnának, mit szeretnének és miként a jövőben egy kollektíva része­ ként elérni? Egy kisebb hallgatói csoport „vallott” erről (tea és sütemény vonzásában). Két kérdésben rótták papírra gondolataikat, ezáltal lehetőségük nyílt leírni azt, amit fontosnak éreznek. Néy nélkül közzétettük, tanulságos i Kérdések: ,1 1. Mit jelent számotokra a szó: „egyetem”? > 2. Mit kívánnátok a PPKE-JÁK jövőjének? Válaszok: 1. Jövő, lehetőség, tudás. 2. Mégjobban ismerjék cl az Egyetemet, ne legyen ekkora káosz, rendezettség, nagyobb korrektség, a visszaható hatály tilalmának betartása. 1. Az önmegvalósítást; azok között az em­ berek között lenni, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint engem. Barátságok szövé­ se, és persze sikerélmény. 2. Sikerüljön nyitott fülekre találnia (már­ mint az Egyetemnek). 1. Olyan intézmény, ahol az ember saját el­ határozásától, lelkiismeretességétől függ, hogy a felkínált lehetőségekkel él-c. 2. Saját kollégium. A katolikus szellemiség erőteljesebb kidomborodása a diákok köré­ ben. 1. Magas szintű szakmai tudást adjon; na­ gyon sok gyakorlat. Olyan oktatók, akik tudnak oktatni. Közösségi élet. 2. Az oktatók nagy részét (kb. 80 %-át) ki kell cserélniük. A titkárnőket ki kell rúgni. 1. Lehetőség, tanulás, bulik, vizsgák, titkár­ nő-uralom. 2. A jogi kart más jogi karok is fogadják cl .egyenrangúnak”. 1. Számomra tudást jelent, pontosabban an­ nak megszerzésének lehetőségét. 2. Talán széleskörű elismertség, jó hírnév. 1. Universitas, tanulmányok színhelye, isme­ retségek, kapcsolatok tanárokkal, hallgatókkal. 2.- 1. Az egyetem idcérkezésem előtt olybá tűnt, hogy olyan szintű ismeretekre teszünk szert, amelyet az életben és a munkában ki­ válóan kamatoztathatunk, másrészről, pedig a bulizást és a barátokat. Ez most, közel há­ rom és fél év után is tartja magát. 2. Előzze meg az ELTE-ÁJK-t. 1. Önállóság + kötetlenség. Tandíj (a fentiek hiánya esetén), diploma (hipotetikusan), ké­ pességfejlesztés (feltétlen következmény), ismeretségek (humán tőke). B i 2. Tornaterem. 1. Felnőttek közössége. A felnőttként visel­ kedés iskolája, az emberi kapcsolatok terén is. 2. Legyen több közösségi program, rendez­ vény, sport, stb. 1. „Szervezett önképzés helye”. Önkéntes rajtam múlik. 2. Kapcsolatok, a rangja meghatározó le­ gyen. 1. Felsőoktatási intézmény; az egyetem el­ végzése után a diplomás hallgatónak képes­ nek kellene lennie arra, hogy tudásának kö­ szönhetően elhelyezkedjen a szakmában. De a mai képzés ezt nem segíti elő, főleg ki­ zárólagos elméleti volta miatt. 2. Legyen minden jogi egyetemen azonos szintű oktatás, legyen minden egyetem a szakmában általánosan elismert. 1. Korábban: „misztikus intézmény”, aki odajár az már felnőtt, okos ember. Gimná­ zium után közvetlenül; a középiskola után hatalmas szabadságban folyik az oktatás, ahol végre nem kell reál tárgyakat tanulni. Most: egy jó hely, ahol mindenki azt tudja elérni, amit akar; egy csomó dolog a hallga­ tón múlik. 2. Egy kicsit nagyobb rendezettséget úgy ál­ talában, főleg az adminisztrációban. 1. Tanárok és hallgatók közössége, amit a vizsgák kivételével a mellérendelt diskurzus jellemez. Cél: az adott szakma magas szintű utánpótlás nevelése. 2. Legyen a legelismertebb jogi műhelye az országnak (ami persze növelné a diplomám értékét). 1. Ismeret- és társadalmi háló, egyenlő mér­ tékben. Csomópontról csomópontra halad­ va, számtalan irányban, kiszámíthatatlan eredménnyel. Egy kiindulópont. 2. Ha Magyarországon először példát mu­ tatna, milyyen egy „nagy családként” műkö­ dő egyetemi város. Egy közösség. 1. Baráti köröm nagy része az egyetemhez kapcsolódik. 2. Szervezettség. 1. Egy hely és egyben egy közösség, ahol közösen törekszünk a jövő generációjának alakításában és egyben saját magunk fejlesz­ tésében, alakításában. 2.- 1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­ sának helye, ahol helye van a különböző né­ zetek összevetésének, és saját vélemény ki­ alakításának. 2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­ latban vannak a tanárokkal. 1. Egyetemes tudás megszerzésének lehető­ sége. Szellemi, erkölcsi nevelés. Közösség. 2. Az iskola által kibocsátott diploma szak­ mai körökben elismertebb legyen. 1. Tudás, tapasztalat, fiatalság, barátság. 2. Meg nagyobb elismerést számára. 1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­ sának helye, ahol helye van a különböző né­ zetek összevetésének, és saját vélemény ki­ alakításának. 2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­ latban vannak a tanárokkal. 1. Összetartozás érzést biztosít, és olyan kö­ zösség, ami különlegesebb, mint más jelle­ gű közösségek (haveri, család). Ez is a szo­ cializáció alappillére. 2. Az innen kikerült jogászok elismertségén keresztül az Egyetem hírneve is gyarapodik. 1. Egy olyan intézmény, ahol az ember a jö­ vőjét valójában megalapozza, ami felkészíti az Életre; ahol már szinte felnőtt emberek vannak jelen, de még mindig vannak védő­ szárnyak. 2. Egy igazi nagy Pázmány-szellemiség kialakítása, ami segíti a hallgatókat abban. hogy tényleg büszkék legyenek arra: ők Pázmányos-diákok. Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy a Pázmányos diákok bizakodva tekintenek a Jövőbe, s Egyetemünk értékeinek nagy részét magukénak vallják. Az elképzelések megfontolandóak, a tervek figyelemre méltóak, azonban bármelyik megvalósítása csak együtt, közös akarattal sikerülhet. Ezért a cikk elolvasása után a „házi feladat” csupán annyi lehet: Válaszold meg a két kérdést! S ha Neked is fontos, tégy Te is valamit Universitasunk jövőjéért és ezzel sajátodért is! - lelkes résztvevők kilencedik oldal �Igjr jiaHMW I Könyvtárunkba látogattunk! Beszélgetés Kalocsai Ilonával, a könyvtár újonnan kinevezett vezetőjével A könyvtár először, mint könyvgyűjtemény 1996-ban jött létre a Kar Dísztermének a jobboldali karzatán. A törzsállományát a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara egykori könyvtára, és a különböző hagyatékokból szár­ mazó könyvek adják. A folyamatos állománygyarapítás és katalogizálás eredménye­ ként megszületett könyvtár 1999. januárjától működik, akkori elhelyezése a 28 sz. épületben volt. 2000. októberétől működik a jelenlegi helyén a Szentkirályi utca 30 sz.. épület I. emeletén. Az olvasóteremben a könyvtári szolgáltatás 2001-ben indult. Az olvasóterem nyitva tartása: H. - Cs. 10-18 óra, R - 10-16 óra Az informatikai labor nyitvatartási ideje eltér a könyvtárétól: H. - R 8-18 óra munka, mert csak így lehet pontosan feltár­ ni és megismerni a könyvállományunkat. De nem kívánom bolygatni a múltat, én ezt az új megbízatásomat egy kihívásként fo­ gom fel, s ennek megfelelően láttam mun­ kához. Kinevezésemkor volt egy bemutat­ kozó beszélgetésem a Dékán Úrral, s ekkor megbeszéltük, hogy a Kari Könyvtárat a jö­ vőben erőteljesebben fogjuk propagálni a hallgatóság felé, ami eddig talán az állandó személyi változások miatt nem történhetett még meg kellőképpen. - Szeptembertől a hallgatók már egy szép könyvtárat, és az ehhez tartozó korszerű informatikai labort látogat­ hatnak. Hogyan sikerült megvalósítani a fejlesztéseket? - Mint karuk könyvtárának új vezetője, kérem mutatkozzon he! - Kalocsai Ilonának hívnak. Az ELTE böl­ csészkarán végeztem 1970-ben történe­ lem- könyvtár szakon. Az egyetemen nagyszerű oktatói gárda tanított, történel­ met például Szabad György adott elő. 33 éves könyvtári gyakorlattal rendelkezem, 25 évig a Műegyetem Könyvtárában könyvtáros majd osztályvezető voltam, majd hat évet a Néprajzi Múzeum Könyvtárában dolgoztam vezetőként. A Néprajzi Múzeum könyvtárában eltöltött évek a vezetői gyakorlat megszerzése szempontjából eddigi legfontosabb szak­ mai állomáshelyem volt, az a könyvtár a mi mostani könyvtárunkhoz viszonyítva egy jóval nagyobb országos szakkönyvtár, s ott a könyvbeszerzésért, és a kiadvány­ tizedik oldal cseréért voltam felelős. A Néprajzi Mú­ zeum után - még mielőtt ide kerültem volna - az első magán felsőoktatási intézménynek, a Gábor Dénes Főiskola könyvtárosa voltam, ami ugyancsakjó fel­ sőoktatási gyakorlat volt számomra. A fő­ iskola könyvtára még egy kialakulófélben lévő kiskönyvtár, de a miénkkel ellentét­ ben itt már működik a könyvkölcsönzés. - Egyetemünkkel mikortól áll munkavi­ szonyban? -Az idén június 23-ával Jöttem a Pázmány­ ra, s augusztus elsejével vagyok kinevezve a könyvtár vezetőjének. A könyvtár fennállá­ sának hét éve alatt én vagyok itt a negyedik vezető, és az, hogy másfél évenként változik a vezető személye, sajnos az itteni munkára is negatív kihatással volt. Eliszen célszerű az, hogy stabil gárda irányítása alatt folyjék a - Igen, igazán széppé a nyáron vált a könyvtár, mikor is az Oktatási Minisztéri­ umtól kapott pályázati pénzből vehettünk lámpákat, készítettünk polcokat (ilyen új polcrendszer ad helyet az eddigi szakdol­ gozatoknak), és az új polcokra a történe­ lemmel kapcsolatos könyveket lehoztuk a karzatról, hogy jobban elérhetőek legye­ nek. Most csak a folyóiratok vannak a ga­ lérián. Itt található egyik legértékesebb külföldi szakfolyóiratunk, a Harvard Law Review, amely a megjelenésétől, 1. vol. 1887-88 - hiánytalanul megvan, s jelenleg is jár. Az Informatikai Labor megteremtéséhez még az elődöm, Koltay Tibor nyújtott be egy sikeres pályázatot az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz, aminek kö­ szönhetően kaptunk 10 millió forintot, és ebből a pénzből sikerült márciusban ki­ alakítani a labort a könyvtár előterében. Itt tíz korszerű számítógép szolgálja az oktatást, s ősszel már itt is be lehetett irat­ kozni a Neptunon keresztül. - Idekerülésekor milyen hiányosságo­ kat, elmaradásokat fedezett fel a könyv­ tár működésével kapcsolatban? - Volt itt egy külső szakértői vizsgálat ta­ vasszal, ami megállapította, hogy eddig még nem volt nálunk állományrevízió, pedig egy ilyen nagyságú könyvtárban 3 évenként leltározni kell! Ezen kívül elma­ radások voltak a könyvek bedolgozásánál �JHHHS 11 i ! is, így idekerülésem után ezt, és a leltáro­ zási munkát már az én irányításommal kezdtük el. Egész nyáron itt voltunk a munkatársaimmal délután négyig, s öszszesen 14.600 kötet könyvet leltároztunk be. A munkafolyamat úgy zajlott, hogy a könyvet kézbe vettük, kipipáltuk a leltár­ könyvben, majd lepecsételtük, és a sza­ badpolcon helyeztük el szakrendünk sze­ rint, s beírtuk a könyv lelőhelyét a számí­ tógépes katalógusunkba. - Hogyan kell keresni egy kiadványt? -A könyvállomány 70 % az olvasóterem­ ben szabadpolcon szakrendben található. (A szakok a kari oktatási struktúrát köve­ tik). Raktári számokat ragasztottunk a könyvekre, hogy így ezek megtalálása könnyebb legyen. Hogyha a hallgató az Online-katalóguson keresztül keres egy könyvet, pld. a könyveim alapján megta­ lált kiadvány lelőhely adatainál feltüntet­ jük az olvasóterem melyik szakrendjében van a kiadvány. Segítségül elmondanám, hogy a leltári szám a raktári szám is egy­ ben, így e szám alapján könnyen meg lehét találni a téma szerint elhelyezett könyvek között. így most elvileg szoros számsorrendnek kellene uralnia egy sza­ kon belül a könyvespolcokat, de néhol előfordul, hogy rossz helyre kerülnek vissza a könyvek. A tankönyvek külön szakrendben találhatók az olvasóterem­ ben. A szakdolgozatokat külön polcon évek szerint betűrendben tartjuk. Itt most megjegyezném: igaz, hogy kevesen dol­ gozunk itt a könyvtárban, de ezt a rendet az olvasóteremben folyamatos korrigáló munkával fenn tudjuk tartani. - A raktárban található könyvállo­ mányt sikerült-e már teljes egészében felmérni? - A raktárban található állományt folya­ matosan mérjük fel, s ezzel a kérdéssel kapcsolatban jegyeznék meg egy nagy hi­ ányosságot: nincs raktárosunk, s ez egy igen nagy baj! Igaz, volt könyvtári raktá­ rosunk, de ő 2002 februárjától személyi okok miatt átkerült a műszaki osztályra. Rengeteg olyan munka van itt a raktár­ ban, amihez egy férfi erejére lenne szük­ ség. Még az ősszel úgy gondoltam, hogy esetleg majd egy polgári szolgálatos sze­ mélyt találunk erre a munkára, de azzal, hogy ennyire lecsökkentették a kötelező sorkatonai szolgálatot, sajnos ilyen jelent­ kezőnk sincs, így most átmenetileg napi 4 órás segítséget kapunk év végéig. - A könyvtár 2002-ben felkerült a nyil­ vános könyvtárak jegyzékébe. Mit je­ lent ez? — Ez egy nagyon fontos esemény volt a könyvtárunk életében, mert ettől az időtől fogva nyílt több lehetőségünk pályázni, s ahogy erről már esett szó, igazából az így megnyert pénzekből tudjuk a könyvtári szolgáltatásainkat folyamatosan bővíteni. - A hallgatók részéről nagy igény mu­ tatkozik arra vonatkozóan, hogy lehes­ sen kölcsönözni is. Teljesíthető-e ez a kérés? - Tudom, hogy nagyon szeretnének köl­ csönözni a hallgatók, de sajnos ezt a ké­ rést ebben a tanévben még biztosan nem tudjuk teljesíteni. Egyébként az egyetem véleménye volt eddig az, hogy ne lehes­ sen kölcsönözni a Kari Könyvtárban. A kölcsönzésnek technikai akadálya is van, mert csak a katalogizálási modulunk van meg, és ahhoz, hogy a jövőben lehessen majd kölcsönözni, meg kell vennünk a kölcsönzési modult is. Várhatóan egy új integrált könyvtári rendszerre, a „Hunté­ kára” fogunk áttérni, a jelenlegi Tinlibről - de ez a kérdés még tárgyalás alatt van. Tehát ha lesz is olyan, hogy lehet majd kölcsönözni, az nem rajtunk, hanem az egyetem vezetésén fog múlni, de ennek a technikai előfeltételét is leghamarább a nyáron tudjuk biztosítani, mert ahogyan az összes nagy könyvtárnál ma is van, minden egyes könyvnek kapnia kell majd egy vonalkódot. - A könyvtár működésével kapcsolat­ ban milyen újításokat vezetett be kine­ vezését követően? — hz olvasószolgálat rendjét megváltoz­ tattam, mert eddig egy kolléganő tájékoz­ tatott az olvasóteremben hat órát egyvégtében, ami azért elég fárasztó dolog, de mostantól négyóránként váltjuk egymást. Hat felsőfokú végzettségű könyvtárosunk vesz részt az olvasószolgálati munkában. Az olvasójegyet az eddigi megszokottól eltérően nem a ruhatárosnak, hanem a könyvtárosnak kell leadni, ami valame­ lyest plusz kontrollt jelent, hogy a köny­ vek ne tűnjenek el. - A könyvtárállományunk mennyi könyvből, s folyóiratból áll? - 25.391 könyvből áll most az állomá­ nyunk, ebből sok könyv, 7.100 db a tanszé­ keken található, ami azért problematikus dolog, mert így ezek a könyvek a hallgatók számára gyakorlatilag nem hozzáférhető­ ek. Ezeket nem is tudtuk leltározni a nyá­ ron. így azt is mondhatnám ironikusan, hogy a hallgatók számára nem, de a Tan­ székek részére kölcsönzünk könyveket. 95 külföldi és 48 belföldi folyóiratot járatunk. A folyóiratok nagyobb része kötött. - Hány fő a könyvtárba beiratkozott hallgatók száma? - A hozzánk beiratkozott hallgatók száma 3.202 fő, és a 2002/2003-as tanévben 17.849 könyvtárhasználónk volt, ami igen nagy szám, 2928 egyetemi hallgató pedig az előtérben található labort használta, ami annak is köszönhető, hogy ott na­ ponta 10 órát tartunk nyitva. - Karunkon működik Könyvtári Bi­ zottság. Mit kell erről tudnunk? -A jelenlegi Könyvtárbizottság elődje szé­ lesebb tagsággal 2002 márciusáig műkö­ dött. Majd másfél év szünet következett, s most alakult újjá október 8-án. A taglét­ szám szűkebb, mint volt, vezetője Radnay József prodékán úr, tagjai Varga Csaba pro­ fesszor úr, intézetvezető. Szabó Marcel dé­ kán-helyettes úr, s a könyvtárvezető. Örül­ nék, ha a tagok között tudhatnánk a HŐK képviselőjét állandó meghívottként, hiszen itt is szükség lenne a hallgatói érdekképvi­ seletre. Az úgynevezett Honlap-bizottság, amely a Kar honlapjának a tartalmát és ar­ culatát tervezi megújítani, alakulóban van. Itt jegyezném meg, hogy szeretném elérni, hogy a kari honlapon lévő könyvtárról szó­ ló link a főmenüben kapjon helyet a jövő­ ben, s ne a Tanulmányi ügyek között meg­ bújva. Az elektronikus szolgáltatásaink kö­ re bővült, mivel a NKÖM lehetővé tette a felsőoktatási könyvtáraknak az EBSCO folyóirat-adatbázisok országos körű hasz­ nálatát. (Az Internet-böngészőbe beírt http://search.epnet.com URL automatiku­ san a keresőoldalra irányítja a használót.) - A könyvtár milyen forrásokból tud gazdálkodni? - 12 millió Ft éves költségvetésből gaz­ dálkodunk, a Kar intézetei 500.000 Ft ke­ retet kapnak szakkönyvrendelésre. Plusz öszszeg még amit pályázatok útján tu­ dunk szerezni. Megjegyzem: most is kap­ tunk egész váratlanul 900.000 Ft-ot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri­ umától, amit már el is költöttünk könyv­ tári dokumentumokra. Szabó Viktor tizenegyedik oldal �Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. ✓ — Elet a doktorra avatás után Ő most mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoltó flesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szoktasÁltalánosban a hogy mi lesz^harnagy lesz... ^focista, gimnáziumban már Eltaláló. Utólag visszagondolva,smár ő sem tudja, ho^an került a jogi egyetemre... próbálja azt hinni, hogy Összeállításunkban a jogi pálya különböző területen dolgozó volt Páztudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban vagy szülői indíttamányosokat ismerhettek meg. Célunk, hogy átfogó képet adjunk egytásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „kizárásos alapon” dönegy „szakmáról”, az ecetem után az elhelyezkedési esélyekről, az ^^töttí Masmár ez mindegy, hiszen ő is beállt a„doktorok* közé. S hogy isi«egyes munkaterületek előnyeiről-hátrányairól, a díjazásról és más fbnmi lesz belőle, talán az egyetemen töltött öt év, talán a véletlen, talán J tos kérdésekről. Mindezek mellett örömmel mutatjuk be ezekét a te­ valami más dönti majd el. Sokan sokfelé megyünk majd a jog útveszhetséges fiatalokat, akik Egyetemünkről kikerülve kezdték még jogi tcyébenfde remélhetőleg az Egyetemünkhöz való kötődés és az emlé­ * pályafutásukat, és igen sok mesélnivalójuk akadt. Jelen számunkban az kek örökre megmaradnak. Persze a mai verseriyhelyzetbén dönteni egyetem után a már „klasszikus” választásnak számító ügyvédjelölti nem könnyű, és mindegyik út nehéz. Szerinte éppen ez a szép benne. i^gmunkát mutatjuk be. Dr. Szabó Péter Végzés éve: 2001 Munkahely: egy budapesti belvárosi ügyvédi iroda, ügyvédjelölt - Mikor jött az elhatározás, hogy ügyvédjelölt­ ként szeretnél tevékenykedni? - Körülbelül harmadévesen döntöttem el. hogy ez az, ami a leginkább megfelelő lenne számomra. - Mi vonz leginkább az ügyvédi pályában? - Legfőképpen az önállóság. Én otthonról azt a mintát kaptam - vállalkozók a szüleim -, hogy jó az, hogyha az ember a saját lábára tud állni, és nekem az a hosszú távú tervem, hogy ügyvédi irodát alapítsak majd egyszer, mert úgy gondolom, az ügyvédség valahol vállalko­ zás is egy kicsit. - Az irodában milyen ügyekkel foglalkozol, il­ letve mi az iroda fő profilja? - A fő profil az inkább a büntetőjog, de hozzá kell tennem, hogy amikor engem felvettek ebbe az irodába, már az állásinterjú alkalmával meg­ kérdezték, hogy inkább a polgári vagy a büntető ügyekkel foglalkoznék-e szívesebben. Én akkor a polgári jog mellett döntöttem, és tulajdonkép­ pen szinte csak azokat az ügyeket viszem. - Mit gondolsz, mi alapján választottak ki Té­ ged? Sokat hallani, hogy sajnos ismerősök nélkül nem nagyon boldogul az ember ezen a területen... - Nekem ez már a harmadik munkahelyem. Megtapasztaltam azt is, hogy milyen az, ami­ kor az ember „utcáról” próbál bekerülni vala­ hova, és a másik oldalt is, hogy milyen, mikor segítenek. Azt gondolom, hogy ezen a pályán sokat számít, hogy az embernek milyen kap­ csolatai vannak, és jelenlegi munkahelyemre úgy kerültem már, hogy ismerős szólt, én pe­ dig szívesen váltottam. Azért hiszek benne, hogy a személyes „kisugárzásom” is szerepet játszott abban, hogy engem válasszanak. - Sokat hallani, olvasni mostanában arról, hogy az ügyvédi pálya mennyire telített. Nem érzed reménytelennek a jövőt, ha erre a pályá­ ra adod a fejed? - Erre csak azt tudom mondani, amit a szüle­ im is mondogatnak gyakran, hogy ha az ember jól csinál valamit, akkor annak előbb-utóbb si­ kere lesz. Én azt tapasztaltam az elmúlt másfél évben, hogy elég sok rossz ügyvéd van, és úgy gondolom, hogyha viszont jól csinálja az em­ ber, akkor visszatérnek hozzá. Különben ha nem így gondolnám, nem is lett volna érde­ mes elkezdeni ezt a pályát. tizenkettedik oldal - Sokak fejében talán egy olyan kép alakult ki er­ ről a munkáról, hogy Földhivatalban, Cégbírósá­ gon kell sorban állni, „lóti-fűti” ügyeket intézni, és igazából érdemijogi munkára csak 1-2 év eltel­ tével kerül sor. Mennyire igaz ez szerinted? - Én a saját tapasztalatomból csak azt tudom mondani, hogy nekem az egy elég nagy törés volt, miután az egyetemet elvégeztem, és úgy érzem, bizonyos ellentmondás is feszült ben­ nem; hiszen az ember megszerzi a diplomát, a doktori címet, mindenki büszke rá a családban. Ugyanakkor úgy érzi, hogy amit megtanult, azt már elfelejtette, és nagyon sok mindent meg sem tanult az egyetemen. Van egy olyan érzése, hogy semmilyen kérdésre nem tud válaszolni, és nagyon nehéz feldolgozni ezt. Tulajdonkép­ pen az egész ügyvédi szakma arról szól, hogy új­ ra kell tanulni a dolgokat, újra és újra át kell néz­ ni a tankönyveket és a paragrafusokat. Az ügyin­ tézés pedig természetes velejárója az ügyvédje­ lölti tevékenységnek, fontos persze, hogy legyen érdemi munka. Az első munkahelyemen én azt tapasztaltam, hogy amikor jártam Cégbíróságra, Földhivatalba, és kezdő voltam, akkor az ember nagyon büszke, szépen kiöltözik, öltönyben .bevonul” a Cégbíróságra, és ez még imponál is az első két alkalommal. De amikor abból telik a napja, hogy mindig odajár, bélyegzi a postát, és illetékbélyegért szaladgál, akkor azért nagyon ki tud üresedni, és ezt én elég keményen megta­ pasztaltam. Most már szerencsére sikerült to­ vábblépnem, ezen a munkahelyen érdemi mun­ kákat is rám osztanak, és ennek nagyon örülök, hiszen gondolkodni kell, és az eredményektől azért az ember önbecsülése is helyreáll. Most már kijelenthetem, hogy élvezem, amit csiná­ lok, a jog egy nagyon „hajlékony” dolog, és jó érzés megtalálni benne a különböző lehetősége­ ket, utakat. Ettől szép. - Mint frissen végzettet bedobtak a mélyvízbe vagy azért kaptál segítséget az elején? - ki első munkahelyen egyáltalán nem voltak segítőkészek, eléggé magamra maradtam, mert éreztették, hogy abszolút kezdő vagyok. A je­ lenlegi helyemen sok segítséget adnak, megbe­ szélik a problémákat, de megadják az önállósá­ got is. Egy-egy beadvány elkészítését önállóan végzem, és ha az megfelel az ügyvédnek, akkor az úgy kerül beadásra, ahogy azt elgondoltam, és ez nagyon jóleső érzés. - Szerinted mennyire igaz az a „mondás”, hogy a szakmában az „ügyvédjelölt nem ember”, olyan értelemben, hogy reggeltől estig dolgozik, és nincs ideje másra, csak a munka létezik és létezhet szá­ mára? Része ez valamiféle küzdelemnek, mely­ ben az ember ügyvéd (és jó ügyvéd!) lesz? - Való igaz, hogy a hétköznapok úgy telnek el, hogy az ember reggel kilenc körül bemegy a munkahelyre és este csak kilenc körül vetődik haza, ezután persze az ember próbál kicsit re­ generálódni. A hétköznapok valóban nem arra valók, hogy bulizzunk és „ereszd el a hajam” partikat szervezzünk, de azért a hétvége meg­ marad, akkor van lehetőség kikapcsolódni. - Szerzel tapasztalatokat tárgyalásokon is? - Igen, szoktak küldeni, ez is a munkám része. Az említett első munkahelyen az ügyvédnő ki­ rendeléseket végzett, akkor naponta jártam vé­ dőként tárgyalásra. - A fizetéseddel hogy voltál, illetve vagy meg­ elégedve? Igaz, hogy három évig, míg jelölt az ember, elég nehézkes megélni belőle? - Valótlant állítanék, ha azt mondanám, hogy nagyon jól keresek, de azért nem panaszkodom. Hozzá kell tenni, nekem nagyon nagy segítsé­ get nyújt a családom, hiszen még otthon lakom, ők mindenben támogatnak, így azért elég sok tehertől megszabadulok. Meg kell említenem azt is, hogy ha sikerül saját ügyfelet szerezni, akkor az ügyvéd nálunk abszolút közreműkö­ dik, és a megbízási díjat is megkapom. Koráb­ bi munkahelyemen ez 60% (ügyvéd)-40% (ügyvédjelölt) oszlott meg, itt viszont akár az egészet megkaphatom. Ez nagyon nagy motivá­ ló erőt jelent, hogy van külön pénzszerzési le­ hetőség, ami igazából csak rajtam múlik. - Foglalkozol-e még mással is a jelöltködés mellett? - Igen, a Deák Intézetbe járok társasági-szak­ jogász képzésre, bár sajnos az államvizsga után elég hosszú időt kihagytam, mert nem tudtam tankönyvet a kezembe venni... Ettől függetle­ nül tervezem, hogy ezt a szakjogi képesítést megszerzem. - Említetted, hogy már több állásinterjún jár­ tál. Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a frissen végzett Pázmányosokat? - Tervezed-e, hogy váltasz, más területet is ki­ próbálsz , vagy úgy érzed, hogy jól döntöttél? - Én a gyakorlatban is azt tapasztalom, hogy a Pázmány - és akkor nem akarom dicsérni tú­ lontúl Egyetemünket - biztos, hogy nem roszszabb, mint az ELTE Jogi Kara, és akkor azt hi­ szem, mindent elmondtam ezzel. - Ha lehetőségem lesz rá, szakvizsgáig szeret­ nék itt maradni. Gulyás Judit �.<3S|öBiíi Azok a boldog szép napok 5. Tovább haladva a régmúlt jogászijainak fegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszer­ zett bölcsességekre, jótanácsokra lelhetünk... A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: ..Áz, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az újak az egye­ tem elvégzése után egészen más erkölcsi vi­ szonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmódot folytatott, az egyetemen sem lehe­ tett angyal. Ha megvizsgálják a mai gyakor­ nokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előtti­ ekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismerné az ak­ kori juratusok naponként elkövetett kihágá­ sait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az ut­ cákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a járókelőket különösen éjjel meg­ támadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, ut­ cákon és köztereken gyakran verekedéseket keltettek, melyek a lakosság nagy veszedel­ mével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkossá­ gokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésé­ re katonaságot is kellett a városba hívni, ame­ lyek eltartási terhét a pestiek, akik azelőtt at­ tól mentesek voltak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen i jóságból né­ melyeket javító büntetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfelől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartóz­ kodnak, hanem bizonyos komolyságot, külö­ nös jellembeli és erkölcsi sérthetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeik­ nek legnagyobb részben ismeretlenek vol­ tak. No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szükség: >5 ...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szórako­ zó helyeket látogatták és az ott talált hallgató­ kat hazatérésre szólították fel. Még szülők tár­ saságában sem volt szabad ezeket a helyisége­ ket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulaj­ donosai, aki már ismerték a felügyelő szemé­ lyeket, ezeket nem engedték be helyiségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi hatóság a vá­ roskapitányt kérte beavatkozásra. Tovább haladva, egy-két életkép a pesti egyete­ misták hétköznapjaiból: „...A pesti városkapi­ tány jelenti 1815-ben, hogy az elsőéves jogá­ szok felügyelőjét egy másodéves bölcsésszel többek társaságában egy kocsmában a tiltott Halber-Zwölfjátéknál találták, miért is a váro­ si őrök elfogták. A pénztárban ugyan csak 30 kr volt, ami mutatja, hogy csak szórakoztak, de erélyesen kellett eljárni, mert az ifjúságnak minden szerencsejáték tiltva van. Egy harmadéves joghallgató, miután a ’Hét vá­ lasztónál’ megebédelt, az ugyancsak e házban lévő kávéház ablakait beverte, ezért három na­ pi carcert kapott, de nagybátyja kérésére, hogy ez beteg anyját nagyon lesújtaná, két napra szállították le büntetését. 1815-ben rájöttek arra, hogy több joghallgató gimnáziumi bizonyítványát egy-egy tárgyból meghamisította. A tettesek közül legtöbben megszöktek az egyetemről, de kerten jelentkez­ tek és a hamisításért 8 napi carcert kaptak. Az egyik közülük betörte a career ablakát, állítólag azért, hogy több levegője legyen, de a pedellus szerint azért, hogy társaival könnyebben beszél­ gethessen. Ezért még egy napi elzárást kapott. Ezzel a fegyelmi esettel kapcsolatban megállapí­ tást nyert, hogy a kari pedellus napi 1 frt-ot sze­ dett be a bezártaktól az ellátás fejében, holott csak a fele, 30 krajcár beszedésére volt feljogosítva. Et­ től az időtől kezdve a kar határozata szerint a 30 kr-okat a dékánnak kellett fizetni a visszaélések elkerülése végett és az juttatta el a pedellusnak.' (forrás: Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem története. II. kötet. Bp. 1936. Rendelkezésünkre bocsátotta: dr. Gerencsér Balázs) A Kultúra-Közélet Társaságról Az értékőrzés, értéktisztelet feladatát vállalta fel az a kötetlen baráti társaság, melynek tag­ jai a XI. kerületben immáron 5 éve megalakították a Kultúra-Közélet Társaságot. Célként tűzték ki, hogy közelebb hozzák a XI. kerületi polgárokhoz a magas kultúrát, hétköznapja­ ik, ünnepeik részévé tegyék. A helyi szellemi erők így szolgálhatják legjobban a közjavát. A csoport eddig semminemű anyagi támo­ gatást nem kapott, mindent önkéntes ala­ pon szervez - ennek ellenére igen sikeres­ nek mondható esteket rendezett már az el­ múlt években és idén is. Az év élénk eszmecserével indult, XI. kerü­ leti írók, újságírók, építészek, szociológu­ sok részvételével. Szóba került többek közt a kerületi társasági élet (vagy annak hiánya), megvitatták, vajon létezik-e még a régi ká­ véházak meghitt, beszélgetést elősegítő at­ moszférája avagy hogyan lenne ez vissza­ hozható. Az ezt követő összejövetelkor Feith Bence művelődés-szociológus tartott vitaindítót „Európai Unió, globalizáció, magyar kultú­ ra” címszó alatt, m^d Babiczky László tv­ rendező korreferált. Egy másik alkalommal Kiss Gábor mutatta be a közkedvelt „Magyar Szókincstár”-at, sokéves munkájuk gyümölcsét, beszélt anya­ nyelvűnk szépségeiről és közkinccsé tett né­ hány korunkra jellemző szociolingvisztikai jelenséget is, melyet élénk eszmecsere köve­ tett. Tavasszal Arthur Phillips Prága c. frissen megjelent könyve volt a „főszereplő”, me­ lyet a műfordító, M. Nagy Miklós, (Európa Kiadó) ismertetett az egybegyűltekkel. Egy nyári délután tartott családias hangula­ tú találkozón Dr. Locsmándi Gábor, a Mű­ egyetem Urbanisztikai 'Tanszékvezetője Amszterdam, London, Berlin, stb. város­ építészetének kitűnő ismerője - tartott igen érdekes előadást „A tervező városa55’ cím­ mel, mely után a hallgatóságból kérdések özöne árasztotta el a tanár urat, hisz óhatat­ lanul is Fővárosunk villámgyors átalakulá­ sának aktuális kérdési kerültek előtérbe. A rendezvények célja a kerületben lakó írókf művészek, tudós tanárok megismerte­ tése, az itt működő nagyhírű egyetemek ki­ sugárzásának közvetítése, a helyi kiemelke­ dő egyéniségek bemutatása. A találkozások - melyek díjmentesek - két-háromheti gya­ korisággal zajlanak. A Társaság szeretettel vár a köreibe minden érdeklődőt, gondol­ kodni és beszélgetni szándékozót. A helyszínt, a Szt. Margit Gimnázium han­ gulatos termét az igazgató, Sümegh László úr biztosítja - aki, nem mellékesen, fizikus, kémikus, matematikus (!), a Szt. István Lo­ vagrend lovagja valamint profi (és hobbi-) zenész, fotográfus-filmes. Az ő segítsége felbecsülhetetlen, hisz e nélkül valószínű­ leg illetve majdnem biztos, hogy nem jö­ hettek volna/jöhetnének létre ezek az estek. Hovanyecz Tünde oldal �Gyulöletbeszéd és jog Jogerősen felmentették ijj. Hegedűs Lórántot ^Az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében^ hozott jogerős ítélettel összefüggésben magasra csapnak az indulatok. A bíróság döntését erősen kritizáló hangok azonban általá­ ban mellőzik a jogászi érvelést, gondolkodásmódot (holott annak ismerete egyné­ mely nem jogász kritikustól is elvárható lenne). Ha azonban elsődlegesen a jogtól várjuk a megoldást a gyűlölködő beszéddel szembeni fellépésre, ezzel mintegy le­ kicsinyelve az oktatás, kulturális nevelés fontosságát, akkor nem árt, ha megismerkedünk az ügy jogi hátterével. I^. Hegedűs Loránttal szemben közösség elleni izgatás miatt indult büntető-eljárás. O az emlékezetes mondatokat a MIEP XVI. kerületi szervezete által megjelente­ tett, Ébresztő című lap 2001. évi 3. szá­ mában írta. A vád szerint ezzel megvaló­ sította a közösség elleni izgatást. De mi is az a közösség elleni izgatás? A hatályos Büntető Törvénykönyv (269. §) szerint a közösség ellen izgat: „Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási cso­ port vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít”. A bűncselekmény nevében szereplő „iz­ gatás” és a tényállásban megjelenő „gyű­ löletre uszítás” nem szinonim fogalmak. Az izgatás a gondolat olyan nyilvános ki­ fejtése, amely meghatározott jelenségek­ kel kapcsolatosan tudat- és érzelemfor­ máló, s ebből következően esetenként in­ dulatébresztő hatást gyakorol mások pszi­ chikumára. Ez megnyilvánulhat akár raci­ onális érvek általi meggyőzésben is, akár a társadalom többsége által károsnak ítélt jelenségekkel szemben is. A közösség elleni izgatás azonban a gyű­ löletre uszítással valósul meg, ami olyan feszültséget gerjesztő magatartás, amely alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly mérték­ ben szítsa fel, amely gyűlölet kiváltására és ezzel a társadalmi béke, a harmonikus és toleráns emberi kapcsolatok megzava­ rásához vezethet. A bírói gyakorlat alap­ ján tehát mindez aktív tevékenységet, re­ akciót eredményező, kiváltó, azaz aktív, tevékeny gyűlöletet, izgatást jelent. A bűncselekmény tárgya lehet a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve a lakosság egyes csoportjai. Általános nézetként elfogad­ ható, hogy a magyar jogrend hagyomá­ nyai és jelene alapján is a közösség elleni tizennegyedik oldal izgatás bűncselekménye a véleményszabadság alkotmányosan is védett alapjogánakjogos korlátozását jelenti. Egyre jobban elterjedőben van a „gyűlö­ letbeszéd” kifejezés, amelyet általában a közösség elleni izgatás, olykor a korábban szintén büntetni rendelt „gyalázkodás'5J megfelelőjeként szoktak használni. Az beszél gyűlöletkeltő módon, aki egy adott közösségről (a közösséget képviselő sze­ mélyről) tényt, értékítéletet oly módon hoz nagyobb nyilvánosságra, amely alkal­ mas e csoport tagjainak megfélemlítésére, illetve a vele szemben ellenséges, kire­ kesztő környezet kialakítására. Halmai Gábor szerint a kommunikációnak ebbe a csoportjába azok a beszédek tartoznak, amelyekkel a beszélő - általában előítélet­ től vagy éppen gyűlölettől vezérelve — a társadalom faji, etnikai, vallási vagy nemi csoportjairól, vagy azok egyes tagjairól a csoporthoz tartozásukra tekintettel mond olyan véleményt, ami sértheti a csoport tagjait, és gyűlöletet kelthetnek a társada­ lomban a csoporttal szemben. A gyűlöletbeszéd és a közösség elleni izgatás nagyon hasonlatos tehát egymáshoz, de nem minden értelmezésben szinonim fogalom, hiszen az előbbi, annak szimpla .gyalázkodás” értelmében nem jogelle­ nes. 1992-ig a közösség elleni izgatás két, eltérő tényállással is elkövethető volt - az imént idézett magatartás tanúsítóján kívül büntethető volt, aki nagy nyilvánosság előtt „a magyar nemzetet, valamely nem­ zetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használt, vagy más ilyen cselekményt követ el”. A magyar Alkotmánybíróság 30/1992. (V 29.) számú határozatában az utóbbi tényál­ lást (a „gyalázkodást”) alkotmányellenes­ nek minősítette, azon az alapon, hogy az aránytalanul korlátozta a véleménynyilvá­ nítás alapjogát, amennyiben a tényállás megvalósulásával bekövetkező értékek sé­ relme (a köznyugalom, a közösségek biz­ tonsága) csak közvetett, és a szankcionálás­ nak nem feltétele a valós veszély megléte. A véleményszabadságot tehát - a konkrét sérelem bekövetkeztének feltételes, közve­ tett volta miatt - elsősorban a kifejtett vé­ lemény tartalma alapján korlátozta, ez pe­ dig szükségtelen és aránytalan korlátozás. Az Országgyűlés 1996-ban módosította a tényállást. Ekkor a korábban megsemmisítetthez igencsak hasonlatos újabb tény­ állás került be a jogszabály szövegébe. E szerint: aki nagy nyilvánosság előtt a ma­ gyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselek­ ményt követ el, büntetendő. Várható volt, hogy a „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény” nem állja ki az Alkotmány­ bíróság előbbi próbáját. A bírák a 12/1999. (V 21.) számú AB-határozattal semmisí­ tették meg a vonatkozó rendelkezést, visszaállítva az 1992-es állapotot. Azóta a jogszabály szövege változatlan, bár újabb módosítására több kísérlet is történt már. Az izgatás tényállása alapján sikerrel lehet fellépni az uszító kijelentések ellen. Szabó Albertét 1997-ben a Fővárosi Bíróság ez alapján elítélte, ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta, korábban egy másik tényállás alapján felmentette. A bírák mindkét esetben következetesen alkal­ mazták a gyűlöletre uszítás mércéjét. Oszszességében elmondható, hogy a hatályos szabályozás megfelelő eszköz arra, hogy az uszító kijelentéseket szankcionálni lehes­ sen, anélkül, hogy a véleményszabadság alapjoga aránytalan korlátozást szenvedjen; a 55.csak” gyalázkodó kifejezések nem bün­ tethetőek, az uszítók már igen. így például nem büntethető sem a futballmeccsen gyalázkodó személy, de ifj. Hegedűs Lóránt sem, mert kijelentései nem jelen­ tettek konkrét, közvetlen veszélyt az emlí­ tett társadalmi csoportra nézve. Hangsúlyozandó, hogy az a beállítás, mi­ szerint a vonatkozó szabályozás teret ad a gyalázkodó kijelentések használatára, tehát a demokrácia rendjével ellentétes, igencsak �egyoldalú. A demokrácia rendjébe ugyanis az is beletartozik, hogy olyan álláspontok kifejtését is engedjük, amelyek köztudot­ tan hamisak, sértőek, felháborítóak, egé­ szen addig, ameddig nem kerül összeütkö­ zésbe egy magasabb rendű, jogszabályok által óvott értékkel. A szólásszabadság pedig vitathatatlanul az egyik legfőbb demokratikus érték, amelynek igen kevés más joggal szemben kell csak engednie. Az aktív, tevőleges gyűlölet absztrakt veszélye pedig nem tartozik ezek közé. Gyakran idéznek perdöntő érvként példákát egy-egy vitában a miénknél bejáratottabb demokráciák gyakorlatából. Én is így teszek tehát. Az Egyesült Államok azon ál­ lam, ahol talán a legszélesebben húzzák meg a szólásszabadság határait. Az 1969-es Brandenburg v. Ohio ügyben hozott legfel­ sőbb bírósági döntés nem korlátozta a KuKlux-Klan szélsőséges fajüldöző kijelenté­ seit, mondván, nem áll fenn valós veszélye annak, hogy a szervezet olyannyira megerő­ södjön, amely a kijelentésekben foglaltakat meg tudná valósítani. Az 1978-as Skokie v. National Socialist Paity of America ügyben a Legfelsőbb Bíróság engedélyezte az amerikai náci párt SA-egyen-ruhában, horogkeresztekkel történő felvonulá- ■gpEySgffi sát egy olyan városkában, amelyben a holokauszt számos túlélője lakott. A felvonuláson ugyan egyértelmű fenyegetések hangzottak el, de a bíróság indoklása szerint azok csak akkor jelentenének igazi veszélyt, ha a párt bevál­ tásukhoz elégséges hatalom­ mal bírna. Az 1992-es R. A. V V. City of St. Paul ügyben a bírák többsége szerint a véle- || ménynyilvánítás azon forrná- ö ja, hogy egy fehér férfi égő I keresztet helyez el egy fekete M család kertjében, nem bűntethető. Mint látható, az USA szabá- a lyozása némileg liberáli- ■ sabb, mint a miénk. Ez per- g sze korántsem jelenti azt, L hogy teljes egészében át­ emelhető lenne. Az eltérő történelmi-kulturális ha­ gyományokat ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagy­ ni itt, Európában. A nemrégiben az igazság­ ügy-minisztérium által be- nyújtott, a közösség elleni izgatást módo­ sítani igyekvő tervezet szövege a követke­ ző: 55 (1) Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport avagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erő­ szakos cselekmény elkövetésére hív fel, (2) aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy a) mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becs­ mérel vagy megaláz, b) azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy a személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsőbbrendű. 55 Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke és Kis János filozófus közös meg­ állapítása szerint ez a javaslat „szinte min­ den pontján alkotmányossági aggályokat ébreszt”. Alkotmányellenes, mert az oko­ zott sérelem veszélye csupán feltételezett, holott csak a jogsértés tényleges veszélyét lehet büntetni. A szövegben szereplő fo­ galmak nem definiáltak, ezért önkényes 'S* .Wj bírói értelmezéshez vezethetnének, a szó­ lásszabadságot pedig a javaslat indokolat­ lanul korlátozná. A javaslatot kezdetben csak a nagyobbik kormánypárt támogatta, de éppen a Hegedűs-ügy felmentő ítéle­ tének kapcsán immár elképzelhetővé vált a kormánypárti konszenzus. Azonban hi­ ába a törvénybe iktatás, ha az alkotmány­ bírák következetesen alkalmazzák eddigi mércéiket, a jogszabály megbukik. Mint látható, az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében hozott másodfokú ítélet úgy tűnik, megfelelt mind a bírói gyakorlat­ nak, mind a törvények szellemének, mind az Alkotmánybíróság álláspontjá­ nak. (Bár a hírek szerint az Ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújt be.) Nem a jelenlegi, immáron hosszabb ideje állan­ dó, illetve az állandósághoz visszataláló szabályozást és gyakorlatot kellene kriti­ kával illetni, hiszen az mindenben meg­ felel a liberális demokráciák követelmé­ nyeinek. Elgondolkodtató felvetés, hogy vajon nem okoztak-e azok a médiumok, közszereplők, akik az elmúlt két évben folyamatosan napirenden tartották a kérdést, nagyobb kárt, mint maga az írás szerzője. Hi­ szen a minimális példány­ számú kerületi lapban kö­ zölt cikk tartalma így sok­ szorosan felerősítve hat­ I hatott. De a megoldás máshol van. Olyan közéleti stílust és hangnemet kellene meg­ honosítani, amely a köz­ szereplők számára egyfajta önkorlátozást jelenthet (és persze ez mindkét oldalra egyformán vonatkozik, hi­ szen Tamás Gáspár Miklós tel az ítélet kapcsán írt cikké­ ben máris kimerítette az új javaslat egyik tényállását, tehát nem kizárólag egyes .szélsőjobboldali” elemek 55' tűrhetetlen viselkedéséről van szó), és segíthet abban, hogy a magyar társadalom tagjai által a valóban felhá­ borító gondolatok a közbe­ széd perifériájára helyeződ­ jenek. Koltay András A-. A véleménynyilvánítás szabad... Lapzárta után értesültünk, hogy az izgatás új szabályozá­ sát elfogadta az Országgyűlés. tizenötödik oldal �Amnézia Görög eredetű szó, jelentése: emlékezőké­ pesség meggyengülése vagy elvesztése. Akár rövid, akár hosszú távon. Joggal kérdezhetik, hogy kerül a csizma az asztalra? Talán azért, mert tipikusan magyar betegség. A kialakulá­ sa, eltelj edése a távoli homályba vész. Kezdődött ugye 1526-ban. Egy kisebb nem­ zeti katasztrófát követően az ország egysége felbomlott, 150 éves megszállás vette kez­ detét. A történetírás szerint ezreket hurcol­ tak rabságba, országrészek néptelenedtek el, a Magyar Királyság tetszhalott állapotba ke­ rült. Pár száz év elteltével romantikus regé­ nyek formájában elevenedik meg a kor, a végvári vitézek hőstettei mellett a török agák és basák képe „megszépül”, inkább ke­ délyes alakok képét ölti. Szigetvár hős védő­ inek leszármazottai pedig megkoszorúzhat­ ják a dicső II. Szulejmánt ábrázoló szobrot. Aprócska ugrást követően elérkezünk a fel­ szabadulás várva várt pillanatához. Ne tessék megijedni, ez még nem a Vörös Hadsereg diadalmenete. Még csak 1686-ot írunk, Bu­ da visszavételénél járunk. A hálás ország le­ mond a szabad királyválasztásról, a Habsburg-birodalom területe jelentősen megnö­ vekszik. Pár elégedetlen ember szava pedig nem sokat nyom a latban. Még szerencse, hogy olyan államférfiakat köszönhetünk en­ nek a fordulatnak, mint Thököly Imrét, vagy a nagyságos fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet. A Habsburg hatalom ellen nem lehet sikerrel felvenni a harcot. Sajnos ezt bizonyítja 184849. történelmi példája is. Hiába egy nagysze­ rű nemzet önfeláldozó harca, ha az ellenfél nemtelen eszközöket bevetve, egy állandó el­ lenséggel hirtelen megbékélve, összefogva vérbe fojtja a szabadságharcunkat. Elindul­ hattak az első transzportok Szibériába, utat törve a később érkezőknek. Elmúlik majd száz év, a Habsburg uralomra nosztalgiázva emlékszünk, boldog békeidőkről olvasunk, csak arra nem emlékszünk, hogy a nemzet a szabadságtól igen messze volt, a jóságos Fe­ renc József szerint minden nagyon jó, min­ den nagyon szép, köszöni szépen, minden­ nel meg van elégedve. Jött Trianon, egy Ta­ nácsköztársaság, egy rövid román megszállás, majd még egy világégés. Mi mosolyogva és hálásan vártuk a felszabadítókat, a haza megmentőit. Tettük ezt 1945-ben is. Az ered­ mény ismert, még akkor is, ha nem szabad róla beszélni. Mint ahogy tabu lett 1956. „el­ lenforradalma”. Éljen a boldog békeidő, a béketábor, a mi sorsunk a nyájas megbocsá­ tás. Nagy tapasztalatunk van benne. Nem telt cl száz esztendő, a „legvidámabb barakkban” újra divat lett a szocializmus. Ne a napi politikára gondoljunk, azt úgyis nagyon jól ismerjük. Sokkal inkább arra, hogy manapság Lenin és Sztálin kedves me­ sehősök lettek, az NDK nagy sikert aratott iparcikkei már az interneten rendelhetőek, a bolhapiacok legkedveltebb árucikke a vörös hadsereg egy-cgy itt felejtett relikviája. Nem az AK-47-esre gondoltam. A szocialista realizmus fénykorát éri. Emblematikus figurái ma pólókról, bögrék­ ről mosolyognak vissza ránk, műveik a si­ kerlisták élére kerültek, lassan szobrot eme­ lünk Kádár apánknak. Ez a mai valóság? Itt mindenki megőrült? Az egész társadalom kollektív amnéziában szenved? Nagyszerű, akkor lehet, hogy a kenyér 3,60? Dőzsölünk, sört és virslit min­ denkinek! Meddig lehet egy nemzetet az orránál fogva vezetni? Úgy látszik, bármed­ dig. Még minket, fiatalokat is. Nem akarjuk megismerni a múltunkat, elhiszünk min­ den demagóg ostobaságot, az arcunkba mo­ solyogva kérdezhetik: Na és? Világ proletár­ jai egyesültetek! Valaki ébresszen fel! Szabózé „Akinek nótája nincsen...” „Mindenik embernek a lelkében dal nan, & a saját lelkét hallja mindeni dalban, ' És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek." /Babits Mihály/ Sokak számára ismert, hogy 2000-ben meg­ alakult a Vén Pipás Tudományegyetem, de az ehhez vezető útról már kevesen tudnak. Szűk baráti társaságban alakult ki az a tradí­ ció, hogy csütörtökönként összegyűlve a Ho-ránszky utcában egy kis lélckmelegítő és hangszáljavító fogyasztása mellett beszél­ gessenek és dalolgassanak. Ebbe körbe tar­ tozott Boros Balázs (alias Boros professzor) és Horváth Gellért (alias Lila), akikben ké­ sőbb felébredt a felebaráti szeret, hogy az ilyen kellemes estéket még több emberrel kéne megosztani. A Pázmány Pódium kere­ tein belül próbálták intézményesíteni a nó­ taesteket, de a még kiforratlan koncepció miatt és a barátok kedvéért visszatért a régi kerékvágásba, s a társaság ahol éppen járt sa­ játszórakoztatására énekelgetett. Ilyen alka­ lom volt egy buli a Rádayban, ahol miután elment az áram Lila elkezdett dalolni a vak­ sötétben, s olyan jó hangulat kerekedett, hogy hajnalig nem ment haza senki. A 2002-es Balatonakalin rendezett gólyatá­ borban igen nagy sikere volt a nótázásnak, s tizenhatodik oldal így újra felmerült a gondolat, hogy szerve­ zett kereteken belül folytatódjon a mulat­ ság. Ráébredtek, hogy remek közösségko­ vácsoló alkalmak lennének ezek az esték, mikor mi, Pázmányos joghallgatók egymás közt baráti hangvételben elbeszélgethetünk, ismerkedhetünk, nótázhatunk. Először csak poénszinten kezdték egyetemként emleget­ ni a Vén Pipást, majd egyre inkább kirajzo­ lódott egy kép, ami már nem is tűnt olyan balgaságnak. így szeptemberben munkához láttak, s megszületett a Preambulum: „A Vén Pipás Tudományegyetem Sör, Bor, Rö­ vid tanszékét 2002. szeptember 1-jén alapí­ totta újjá az egyetem Egyetemi Tanácsa. Az egyetem célja, hogy a magyar és külföl­ di, valamint hazánk történelmét közvetle­ nül érintő bor, sör és rövid kultúrát, és szel­ lemiségét követve magas szakmai és erköl­ csi színvonalú képzést nyújtson a fiatalok számára, a magyar nemzet szolgálatára. 59 Szép lassan kezdett kialakulni az intézményi rendszer: a tanári gárda megszervezése; a ta­ lárok, a pecsét és az érmék beszerzése; a haligatói igazolvány, a felvételi éljárás megálmo­ dása; a hallgatók megfelelő tájékoztatása. Az eredeti baráti társaságból nem mindenki tá­ mogatta az ötletet, féltek, hogy az ily módon szervezett csütörtökök elvesztik varázsukat, de szerencsére egy szülinapi party során si­ került rendezni a nézeteltéréseket, mielőtt tönkre ment volna a barátság. Voltak még vi­ ták, de már csak a szervezést illetően, pl.: le­ gyen-e belépő, ha nincs miként oldják meg a finanszírozást. Az új javaslatot is fedezni kel­ lett valamiből, hisz megjelent az igény, hogy a viszonylag korán záró Vén Pipás után se szakadjanak szét az egybegyűltek, hanem in­ kább együtt folytassák a bulit. Volt hát három nagyszerű alkalom, mikor a Károli Pince adott otthont a nótának és a táncnak egyben. Az idei tanévben szintén a Horánszky utcá­ ban, de már a Stúdió kávézóban zajlottak az egyetemi gyűlések. Újra kezdődtek a íclvétclik, ajóízű beszélgetések^ s újra szálltak az éter­ be a jogászinduló dallamai a már állandó kísé­ rő zenekarral (Kardos István és társai). Ajókedv a régi, a társaság bővül, a cél megmaradt: az, hogy együtt jól érezzük magunkat, egyre több embert ismerjünk meg, barátokat szerez­ zünk és a Szentkirályi utcában is egymásra mosolyogjunk, ha találkozzunk. Hiszen „egy hivatás nagyság elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen iga­ zi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.' Fügedi Zsófia �Mit ér ma egy jogi diploma? avagy sok az eszkimó, s kevés a fóka Ahogy az egyetemi hallgató egyre világosabban látja az alagút végén pisláko­ ló fényt, azaz egyre közelebb kerül ahhoz a naphoz, mikor jogi diplomát kap a kezébe, bizony fel kell tennie magának a kérdést: akkor most merre tovább? Szép-szép, hogy jogász lettem, de mikor lesz mindebből kenyér? Úgy gondo;lom, ezt a húsbavágó kérdést mihamarább fel kell tennünk magunknak, hiszén napjainkra a jogász-túlképzés országos jelenséggé vált. Idén szeptemberben került nyilvánosság­ ra az az adat, miszerint a felsőfokú vég­ zettségűek aránya a pályakezdő állásnél­ küliek körén belül 15%-ra emelkedett. Ilyen magas diplomás munkanélküliségre itthon még nem volt példa: tíz évvel ez­ előtt ez az arány még csupán 3% volt. Az ok természetesen a túlképzés, ami a fris­ sen végzett jogászokat és közgazdászokat érinti a legérzékenyebben. De, hogy csak a jogász szakmánál marad­ junk, a probléma forrása igen nyilvánva­ ló: az ország nyolc jogi karán évente kb. 3-3,5 ezer friss diplomás végez. Ilyen lét­ számot egyszerűen képtelenség elhelyez­ ni akkor, mikor az ország bíróságai, ügyészségei évente maximum száz új főt tudnak foglalkoztatni, a közjegyzőség ki­ halási alapon nyugszik, és vállalati jogta­ nácsosként is igen szűk körben lehet elhelyezkedni, - itt pályakezdőket nem is szívesen alkalmaznak -, tehát ezek a jogi szakirányultságok a felvetett problémára nem szolgálnak megnyugtató megoldás­ ként. így aztán marad az ügyvédi és a köz­ igazgatási pálya, amely szintén képtelen ennyi jogászt magába szívni. További ne­ hézséget jelent, hogy a közigazgatásban napjainkban több ezer fős létszámleépí­ tésben gondolkodnak, az ügyvédek pedig egyre inkább konkurenst látnak bennünk, mintsem segítségre szoruló pályakezdő kollégát. Tehát a piac kezd telítődni... Ajelenség okát a szakemberek az oktatási rendszer hiányosságaiban látják. A kilencvenes éveket megelőzően az egyetemek és főiskolák megszűrték a jelentkezőket, és alacsonyan tartották a felsőoktatásba bekerülők létszámát, ezáltal a jelenleginél jóval nagyobb értéke volt a munkaerő-pi- acon egy-egy diplomának. Természetesen önmagában véve egy nagyon helyes tö­ rekvésnek az eredménye az, hogy a jog­ hallgatók száma ugrásszerűen megnőtt a rendszerváltozást követően, de sajnos az elmúlt években nem tudatosult sem ben­ nünk fiatalokban, sem a karok létesítésé­ ért felelős vezetőkben, hogy ennyi jogász­ ra, ahányan végzünk az elkövetkezendő években Magyarországon, a szorosan vett jogi szakmában nincs szükség. Tehát a hallgatók számának megtöbbszörösödése az egyetemeken a diploma értékvesztésé­ hez vezetett. A fő probléma Mang Béla, az oktatási tár­ ca felsőoktatási helyettes államtitkára sze­ rint az, hogy nincs érdemi kapcsolat a képzési kínálat, és a munkaerőpiac között. A felvételi keretszámokat sokkal inkább a jelentkező diákok igényei, semmint a munkaerőpiac elvárásai határozzák meg. Mi, pályakezdő jogászok a nyugati típusú felsőoktatás hatására először a munkaerő­ piacon kerülünk versenyhelyzetbe, tehát nálunk az első szűrést nem az oktatási in­ tézmények, hanem a munkaadók végzik. A továbbtanulók pedig csak akkor szem­ besülnek azzal, hogy diplomájuk esetleg értéktelen, amikor már legalább öt évet belefektettek a megszerzésébe. Mi lehetne a megoldás? Biztos recept nincs, viszont az leszögezhető, hogy egy­ re inkább általános elvárás az napjaink­ ban, hogy a munkaerő-piacon korábban jól felhasználható diploma társuljon mi­ nimum két idegen nyelv tudásával, meg­ felelő szakmai gyakorlattal, számítógépes ismerettel, s nem utolsó sorban empati­ kus készséggel. Itt nálunk a karon- a ta- nárjaink többsége- köztük Bándi Gyula Dékán Úr is- a jog valamely szegmensé­ re való specializálódására hívja fel figyel­ münket. Azaz már itt az egyetemi évek alatt többet és részletesebben kell foglal­ koznunk egy-egy adott témával, mert így majd valószínűleg könnyebben fogunk tudni munkát találni. Ilyen szakterület lehet például a bankjog, a médiajog, a kereskedelmi jog, a környezetvédelmi jog, és még hosszan lehetne sorolni. Halustyik Anna Professzor Asszony egy szemináriumon azt tanácsolta, hogy 55',szerezzünk minél több papírt”, tehát a diplo­ ma megszerzése után se hagyjuk abba a tanulást, folyamatosan képezzük magun­ kat, legyünk szalgogászok, járjunk dokto­ ri képzésre stb. A Professzor Asszonynak bizonyára igaza van. de mi huszonéves fiatalok tizenegynéhány évnyi tanulás után valahogy nem így képzeltük el a jövőnket. Közülünk sokan nem azért igényelték például a diákhitelt, hogy modernebb te­ lefont vegyenek, vagy hogy abból (is) tud­ janak tankolni, hanem mert ténylegesen abból élnek, mert már nem tudnak, vagy nem kívánnak a szülői támogatásra tá­ maszkodni. Tehát sokak számára létkérdés az, hogy minél hamarább munkát tudjon találni képesítésének megfelelően, hiszen nem túl szerencsés az, ha az ember huszon­ évesen még mindig a szüleivel lakik, s az ő segítségükre szorul. Mivel a túlképzés folyamatos, és hatásai ma még be láthatatlanok, ezért a frissen diplomázottakra nehéz, míg a mostani hallgatókra még nehezebb idők várnak a jövőben. Egyre inkább bebizonyosodik az. amit Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke fogalmazott meg: „ha min­ den így marad, akkor néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz! 55 Szabó Viktor tizenhetedik oldal �Elsőéves előadó, kedd 20.15 (2. rész) Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsú­ folásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Bennete­ ket!”. A hallgatók között sok nem katolikusyvagy nem is keresztény fiatal van. Nem hittanórán vagyunk... Pál Ferenc atya múltkori számunkban életéről, hivatásáról vallott. Most főként a kedd esti egyetemi ,;találkozások” fejlődés­ történetéről kérdeztük. " - Hermán Hessét, Hamvas Bélát, Doszto­ jevszkijt sokszor idézed az egyetemi előadáso­ kon is keddenként. Hogy kerültél az ifjúsággal ilyen szoros kapcsolatba? Mikor indultak ezek az előadások? Hogyan születtek meg ezek a fó­ rumok vagy minek mondanád egyáltalán eze­ ket a kedd esti találkozásokat? Katekézisnak, hittannak, vagy előadásnak? Hogyan fogal­ maznád meg a lényegét? — Legszívesebben nem mondanák rá sem­ mit. Tetszik, amit mondasz, hogy „kedd es­ ti találkozások”. Ez jól hangzik, ebbe bele férhet az, amiről itt szó van, amiről igazá­ ból nem tudom, hogy mi, és félnék is vala­ milyen szóba, vagy keretbe gyömöszölni. Nem is szeretném, ha ez pusztán csak elő­ adás lenne. Furcsán hangzik nekem, hogy azt mondod, hogy a „fiatalokkal való kap­ csolatom”. Én sosem felejtettem el azt, hogy milyen fiatalnak lenni. A lelkemnek van egy olyan része, ami sosem lesz öreg. Meg talán sose volt más csak fiatal. Szóval különösebben nekem nem kellett mit ten­ ni, hogy ez a kapcsolat megmaradjon. In­ kább nem elfelejteni, hogy ki is vagyok. Hogy fiatal vagyok, mégha most már kö­ zépkorúnak számítok is. Ha hetven-nyolcvan éves emberekkel beszélgetek ők is azt mondják, hogy furcsa nekik mindig, ha a tükörbe néznek. Van bennünk valami kor­ talan, valami időtlen. Nem biztos, hogy ép­ pen fiatal, de fiatalos. Valahogy amiatt, hogy kortalan, hogy nem öregszik meg. Ez a va­ lami bennem van. Ezt nem is tudom, meg nem is akarom elfelejteni. Amivel inkább dolgom van, hogy azért most már 37 éve­ sen nem biztos, hogy én értek egy 17 éves fiatalt. Ahhoz nekem hallgatnom kell őt, meg figyelni, tapasztalni. Nem akarom el­ dönteni, hogy milyen egy tizenhét éves fi­ atal. Azt gondolom, hogy sok szempontból fogalmam sincs. Szeretném őt megismer­ ni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen és ez már kialakít egy kapcsolatot köztünk. De ezt el­ tudnám mondani a ti korosztályotokra is. Én nem tudom, hogy ti hogy éltek, fogal­ tizennyolcadik oldal I— -4 i mám sincs, de ezért nagyon kíváncsi va­ gyok. Ezért egy csomó mindent megtanu­ lok tőletek. - És maguk az előadások, találkozások mikor kezdődtek és hol? Rögtön a Pázmányon? - Nem. Egy sajátos története van ezeknek a kedd esti találkozásoknak. Mert a terézvárosi négy év káplánságból született az, hogy ott az első ifi hittanon tizenheten voltunk. Négy év után, amikor eljöttem, ott voltak kétszázan. Ezzel a majd kétszáz emberrel ös­ szeültünk nyáron, amikor engem Rákoske­ resztúrra helyeztek. Elkezdtünk arról be­ szélgetni, hogy mit és hogyan lehetne és kel­ lene folytatni abból, ami elkezdődött Teréz­ városban. Nagyon kértem őket, hogy ne jöj­ jenek utánam, mert hogy minden erőmmel azon voltam, hogy ott egy közösség alakul­ jon ki, ne pedig pap függő történet legyen, és ők ezt elfogadták, értették is, hisz négy évig ebben a gondolatban voltunk. Tehát ők azt mondták, hogy érgük Feri, nem megyünk utánad. De akkor én meg hetenként tartsak nekik valahol valamilyen előadást, ahol vala­ mi azért mégis csak „tovább tud menni” és ami őket adott esetben megerősíti, hogy a közösségben tovább maradjanak, ott megta­ lálják a saját feladatukat. Én ez ellen nagyon berzenkedtem! Azt gondoltam - ezért sem szeretem ezt a szót, „előadás” -, hogy a ke­ reszténység nem előadás kérdése, a keresz­ ténységet nem lehet előadni. Ha valaki a ke­ reszténységet előadja, akkor már eleve nem tudom, hogy micsoda az, amit ő ott előad. Úgy láttam ez a műfaj, valahogy nehezen össze a kereszténységei. Egé­ szen más helyzet, amikor én egy közösség papjaként a közösség tagjainak beszélek vala­ miről, mint nem a közösség papjaként, akár­ honnan jövő embereknek beszélek valami­ ről. Emiatt nekem ez nem tetszett. De sze­ rettük egymást anynyira, hogy tettem egy kísérletet. Egyszerűen csak azt hiszem, hogy komolyan vettem a kérésüket. Valaki azt mondta, hogy neki van kapcsolata a XI. ke­ rületi MDF székházzal; és akkor azt kibérel­ tük. Akkor úgy voltunk ott egy évet, hogy minden negyedik alkalom után fizetni kel­ lett azért, hogy kifizethessük a terembért. Kezdtünk szeptemberben százan, és lettünk háromnegyed év után kétszázan. Ezek az es­ ték teljesen nyitottak voltak, oda bárkijöhe­ tett, és azt a termet akkor mi kinőttük. Kí­ nomban fölhívtam Várnai Péter atyát, akivel évfolyamtársak voltunk a szemináriumban. Es akkor mondtam neki, hogy mi itt va­ gyunk kétszázan, de nincsen helyünk. Ak­ kor ő mondta, hogy ajogi karon most éppen nincsen egyetemi lelkész és jöhetnénk ide, de akkor én tegyem magam nyitottá ajogi karosok számára. Mondom jó, ha ez azt je­ lenti, hogy én engem ők elérhetnek, és talál­ kozhatunk, és bárki beülhet ezekre a találko­ zásokra, akkor nagyon szívesen. Ekkor ő azt mondta, hogyjó. Szóval így kerültünk oda a jogi karra. - És „lészen” 500... - Hát igen, szerintem úgy 400-450-en le­ hetünk. - Az előadások témáit hogyan válogatod ki, amikor előre megtervezed - gondolom - nyá­ ron, hogy miről fogsz beszélni? - Szeretnék a hitről beszélni, ill. arról. hogy hogyan tudjuk az Isten-kapcsolatunkat itt Pesten, vagy Budán, Budapes­ ten vagy vidéken, ebben a szűkebb vilá­ gunkban megélni. Amiről nagyon sajátos, és nagyon hasonló élményeink, vagy ta­ pasztalataink vannak. Tulajdonképpen én talán csak annyit szeretnék, hogy ott a ti közreműködésetekkel, az együttes jelen­ létünkben „történjen valami”. Eltöpren- �geni azon, hogy lehet gazdaggá tennünk az Istennel való kapcsolatunkat. Termé­ szetesen szedem elő azért a különböző té­ mákat. Jó, hogy ha van valamilyen anyag a kezünkben. De valójában azt másodla­ gosnak tekintem. - Idén mi ez a vezérfonál, ez a „másodlagosáp” sag ’y? - Több éven keresztül beszéltünk arról, hogy a hit hogy írható le, milyen összete­ vői vannak. Hogyha a hitet egy jelenség­ nek tekintem, ami minden emberre jel­ lemző, akkor a hitnek milyen összefüggé­ sei vannak a gondolkozásmódunkkal, a racionalitással, az érzéseinkkel, az érzel­ meinkkel? Milyen összefüggései vannak a hitnek a tapasztalással, az észleléssel, az érzékeléssel? A hitnek milyen összefüg­ gései vannak az akarattal, a döntéseinkkel, az életformánkkal? Erről beszélgettünk sok éven keresztül. Aztán ezek, amikor összeállnak egy rendszerré, akkor annak a rendszernek milyen sajátosságai vannak? Ha a hitről úgy beszélünk, mint egy fo­ lyamatról, akkor ennek a folyamatnak mi­ lyen sajátosságai vannak? Az erkölcs és a hit milyen viszonyban áll egymással? Ezekről beszéltünk két-három évig, most pedig eljutottunk oda, hogy hogyan tud­ nánk a hitünket elmélyíteni. Hogyan tud­ juk azt személyessé tenni? Hogyan tud a hit bennünk elevenné válni? Ez most nem annyira a jelenségnek a leírása, ha­ nem inkább annak a gyakorlati megköze­ lítése, hogy, ha már van valamilyen hi­ tünk, akkor azt hogyan lehet megerősíte­ ni, elmélyíteni, gazdagítani? - Mit gondolsz, ha kicsinek bizonyul ez a te­ rem mi lesz? Van valamilyen vészforgatóköny­ ved, erre az esetre? -A teljes tanácstalanság állapotában vagyok ezzel kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy hova mehetnénk. Jól érzem itt magam, meg úgy látom, hogy jól vagyunk itt, jó helyünk van. Másfelől pedig azt látom, hogy tényleg olyan sokan vagyunk már, hogy kinőttük ezt a termet, ami a befogadásnak, az ott lét­ nek a rovására kezd válni. Vannak olyanok, akik belépnek, szívesen maradnának, de már annyira nem tudnak hol lenni, hogy inkább hazamennek. De hogy hova lehetne tovább menni, azt nem tudom. - Az imádság milyen szerepet játszik a min­ dennapi életedben? Mondjuk a szentmise, a gyóntatás, magának a papi munkának a köz­ ponti elemei... - Ilyen szempontból nem szűntem meg nagyon örülni annak, sőt élvezni azt hogy pap vagyok. Beleértve a gyóntatást, a vasár­ napi szentmisét, a legklasszikusabb papi dolgokat. Ezeket kifejezetten szeretem csi­ nálni. Nekem a vasárnapi mise az kihívás. - Hogy érted ezt? - Képtelen lennék rutinból misézni, vagy előszedni valami régi beszédet. Vagy valakinek a gondolatait szolgai mó­ don elmondani nyolc percben, és túl lenni rajta. Egyszerűen rosszul lennék már a gondolatától is, hogy valami ilyes­ mit kövessek el. - Szóval sokat készülsz a vasárnapi prédikáci­ óra? - Több órát készülök, ami nem tudom, hogy sok-e. Fél nappal kezdtem. Most már egy pár óra alatt kész vagyok. De, hogy ez sok-e vagy kevés, azt nem tudom. Azt gondolom, hogy vasárnap fontos, hogy történjen valami velünk, meg bennünk, meg köztünk és az Isten között. Valami, amire este az ágyamban azt mondhatom, hogy ma volt egy komoly találkozásom Va­ lakivel. Ezért nekem ezek nagyon fontos dolgok. A gyóntatás is nagyon fontos. Az imádság is nagyon fontos. Ezeknek a sze­ mélyesjellege. Vagy az, hogy abban az tör­ ténjen, ami az Isten szándékának megfele­ lő. Ez is egy nagy kihívás. Hogy ne az tör­ ténjen, ami az én szándékomnak, vagy az én elgondolásomnak megfelelő. És ezt so­ sem adják olcsón. Nekem legalábbis nem. Nem kapom ingyen. Mindig, minden nap - ezért is jó szó a kihívás - meg kell küz­ denem ezért. Vagy a magam izzadságával jön az csak ki. - Mondtad, hogy sokat jártál külföldön, itthon plébániákon. Összehasonlítva a tapasztalatai­ dat, hogyan látod a hazai egyház, a plébániák életét? Mik azok a fő problémák, vagy gondok, amik ott kint nincsenek, de itt vannak és vi­ szont? Milyen szerinted a Magyar Egyház jö­ vője? Kicsit általános a kérdés, de talán érthe­ tő. Szóval milyen irányba haladunk, mint Egyház, mint közösség? - Nagyon sokfelé látok jó kezdeménye­ zéseket. Sőt olyan jó folyamatokat, amik már ki is nőtték a kezdeményezés szint­ jét. Ahol élő, eleven közösségek vannak. Nyilván annak nyomán, hogy élő, eleven Isten-kapcsolatú papok, meg világi em­ berek, laikusok vannak. És abból lesz va­ lami. Nem gondolom, hogy különöseb­ ben aggódni kéne a Magyar Egyház jö­ vőjéért. Mert ennél sokkal jobb dolgot is csinálhatunk, minthogy aggódjunk a Magyar Egyház jövőjéért. Mondjuk, rögtön neki lehet állni valamit csinálni. Akkor nem azzal töltöm az időmet, hogy valamiért aggódom. Ezt tehát én sokkal egyszerűbben látom. Persze, föl kell tár­ ni az okokat, a tendenciákat, mi miért van, mit rontottunk el, mi a jó irány. Per­ sze, erre időt kell szánni. De a lényeg azt hiszem, hogy azon van, hogy csináljunk valamit, ami az Isten tervébe, az Isten or­ szágába beleillik. Aztán azon csiszoljunk, finomítsunk, ami így szépen, lassan megteremti a jövőt. Ha az Isten az egy­ házban jelen van és mi vagyunk az egy­ ház, akkor csináljuk a dolgunkat és lesz egyház, és kész. Kifejezetten értelmetlennek tartom a panaszkodást, a hujjogást, a nem tudom én micsodát. Ennél sokkal értékesebb a mi időnk, minthogy ilyesmivel foglalkozzunk! - Mi a legnagyobb örömöd a saját ténykedé­ sedben? Másrészt: Jézus mit mondana arról, hogy mi az O legnagyobb öröme a te papi mű­ ködésedben? — Hűha.... Talán a legnagyobb örömet az jelenti nekem, amikor, ...nem az. amikor,.. .talán nem is az, amikor sikerül közvetítenem valamit Isten szeretetéből, vagy a jelenlétéből, hanem amikor én már nem is vagyok, nem is vagyok ott. Szóval, amikor megszűnők lenni. Ami­ kor már úgy tudok valamit közvetíteni, hogy az én szerepem, vagy jelenlétem egyszerűen el is tűnik ott. Már nem szá­ mít. Amikor valakinek az én jelenlétem­ ben lesz egy Istennel való találkozása. Amihez én már tulajdonképpen nem is kellek. Amiből szépen lassan elhúzódha­ tok. No egy ilyesmit megélni, talán az a legnagyobb öröm énnekem. -És a kérdés másik fele? - Jézus mit mondana, mi a legnagyobb öröme az én papi működésemben? Azt képzelem - mert hát ezt nem tudhatom, de azt képzelem -, hogy az, amikor mondjuk egy beszélgetés után, vagy egy gyóntatás után, vagy akárcsak néhány mondat után Jézus odalép mellém, meg­ veregeti a vállam, és azt mondja, hogy J5,valahogy én is így csináltam volna. Na, egy kicsit jobban, de ez se volt rossz! Szóval ezek a pillanatok... - Sok ilyen pillanat van? - Van, vannak ilyen pillanatok. Hogy soke? Ezt nem is tudom; de vannak, vannak ilyen pillanatok... - Köszönöm a beszélgetést! Németh Ádám tizenkilencedik oldal �sportélet karunkon Az idei tanévtől kezdve már nemcsak szellemünket, de testünket is rendsze­ res edzés alá vetjük. A Testnevelési Csoport vezetőjét, Draskóczy Imrét kér­ deztem hogyan alakult ez az elmúlt félévben. - Miként zajlott a jelentkezés, voltak-e gondok a határidő betartatásával? - Mivel nagyon új ez az egész, a hallgatók körében sem volt elterjedt. Mi megtettünk mindent: hirdető táblákon. Interneten rajta volt. Úgy érzem nem is volt vele problé­ ma, a hallgatók közel kilencven százaléka időben regisztráltatta magát. A maradék valóban próbált kicsúszni a kezünk közül, s mi azért harcoltunk olyan lelkiismerete­ sen, mert nem szerettük volna, hogy ebből félévkor problémája legyen a hallgatónak. Több időpontot is megadtunk, ebből az első október 15. volt, eddig kellett min­ denféle választást leadni a Testnevelési Csoportnak. Már előtte is elkezdődtek a foglalkozások, de addig lehetett változtat­ ni. November 12-ig adtuk meg a határidőt azoknak, akik valamilyen okból végleg ki­ csúsztak. Ez olyan harminc-negyven fő el­ sős és másodikos évfolyamon egyaránt. Közülük már többen rendezték soraikat. Való igaz van még pár hallgatóval lezárat­ lan ügyünk, de ez bármely tanszékkel elő­ fordulhat. - Milyen a statisztika: hányán jöttek orvosi papírokkal vagy igazolással, hogy máshol sportolnak? - Először annyit hadd jegyezzek meg, hogy már több éve itt van a Testnevelési Csoport, s aki szeret sportolni, az eddig is szívesen lejárt ide. Van most egy rész, akik szeretnének kibújni ez alól. A másik, amit megemlítenék, hogy van egy szabályzat, ami kiadásra került, melyben tisztáztuk a feltételeket. A kérdésre pedig a válasz az, hogy van egy jelentős hányad, aki az orvo­ si igazoláshoz fordult, ez közel harminc százaléka a hallgatóknak. - Ezek tényleges orvosi problémák vol­ tak vagy inkább kiskapuk? - Amikor valaki csecsemőorvostól hozott igazolást, akkor az kicsit elgondolkoztató volt, de a többség természetesen nem ilyen. Éppen azért ragaszkodtunk a rend­ szeres sport bevezetéséhez, hogy egészsé­ gesebbek legyenek a fiatalok. Egy katonai behívónál is ilyenek az arányok, ezzel szembe kell nézni, s ha lehet, javítani raj­ ta. - Mennyien sportolnak az egyetem fala­ in kívül? - Mi igazából az úszást próbáltuk előny­ ben részesíteni. Erre nem tudtunk lehető­ séget biztosítani, de vannak olyan előrelé­ pések, hogy az ELTE-vel kötnénk megál­ lapodást az uszoda használatára. így jóval egységesebb lehetne, könnyebben ellen­ őrizhetővé válna, hisz igen nagy munkát ró rám ennek betartatása. - Melyik volt a legnépszerűbb a felkí­ nált lehetőségek közül? - Nem teljesen vártam ezt a végered­ ményt, de a tánc. Sokan jelentkeztek nép­ táncra és a gólyabáli nyitótáncra egyaránt. Aminek nagyon örülök, hogy ezzel igen jó közösségi élet valósul meg. - Mivel ilyen nagy sikernek örvend, nem tervezik-e más fajta táncoktatás bevezetését? - Természetesen szeretnénk bővíteni, de helyhiánnyal küszködünk. A gólyabálra való felkészülés az elsős előadóban folyt, ilyen pótmegoldásokhoz kell fordulnunk. - A 26-os épület III. emeletén található tornatermet, mely alkalmas lenne lab­ darúgásra és kosárlabdára, mikor lehet használatba venni? - A tetőszerkezet renová­ lása már megtörtént, a belső felújítás várat még magára, de nyugodt szív­ vel mondhatom, hogy az egyetem vezetősége min­ dent megtesz ennek ér­ dekében. Konkrét idő­ pontot nem tudok mon­ dani. Addig is biztosí­ tunk helyet a tömeg­ sportnak az Orczy kert­ ben, s két másik termet bériünk a női és férfi ko­ sárlabdának. - Hat-e a versenyeken való részvételre, hogy bevezették a kötelező testnevelést? - Valamelyest hat, de döntően azért nem vál­ toztatja meg, mert aki akart, eddig is megtalálta a módját, A mi kezdemé­ nyezésünk fő célja, hogy mozogjanak a hallgatók legalább heti egy alka­ lommal. Tény, hogy az ökölvívással, a tornával. a judoval bővült ez a kör. A Magyar Egye­ temi és Főiskolai Sportszövetség tagjaként egyetemünk az ő általuk felsorolt sport­ ágaknak és iránymutató elveknek, ver­ senykiírásoknak próbál megfelelni. Ez egyrészt infrastruktúra kérdése, másrészt szeretném, ha összhang alakulna ki a többi karral. Gondolok itt arra, hogy Piliscsaba rendelkezik szabadtéri lehetőségekkel, mi pedig tornatermekkel, így egy jól koordi­ nált, összehangolt munkával egymást ki­ egészíthetjük. Amiket még szeretnék, ha rendszeressé válnának, az a fittségi felmé­ rések és a kirándulások, melyek szintén beszámíthatóak az óraszámba. - Még egy kérdésem lenne: milyen öszszegből gazdálkodik a Testnevelési Cso­ port? - A kötelező testnevelést az egyetem biz­ tosítja, így az térítésmentes. A nevezési dí­ jakat, az edzések pótlását és a felsőbb­ évesek sportolási lehetőségeit a Hallgatói Önkormányzat által megszavazott keret­ ből kell fedeznünk. Erre minden évben készítünk egy pontos költségvetést, amit benyújtunk a Gazdasági Bizottságnak. Idén 1,7 millió forintot kaptunk. Fügedi Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 8. szám 2003. december 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 Hírek A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon Pázmányos áldozat Irakban Régi jó táblabírák Deák Ferenc-emlékülés Megalakult a Lippay György Kör Lippay Györgyről Az Aranybulla rejtélye Körkérdés az egyetemről Könyvtárunkba látogattunk Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. Azok a boldog szép napok 5. A Kultúr-Közélet Társaságról Gyűlöletbeszéd és jog Amnézia „Akinek nótája nincsen...” Mit ér ma egy jogi diploma? Elsőéves előadó, kedd 20.15 Sportélet karunkon Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. december 11 Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2448kb+5655kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_8_20031211 Relation A related resource T00059 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_8_20031211 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András