https://omeka.ppke.hu/files/original/08a4a9821852da139afd01920674ad6e.jpg 4c301a06576ee8d64091caef61f25a4a https://omeka.ppke.hu/files/original/c462807fff1a7dc6a29f38c05ea27072.pdf 2cdb9e224690b70cc5ab933590864fc6 PDF Text Text PPKE tteUt VI 7^OO513-2.O VL évfolyam, 7. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: wwiv.jak.ppke. hu/itelet 2003. november 20. �1 „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Deák Ferenc öröksége IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem „A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása. ” A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Követve a napi politikai eseményeket, a Deák-emlékévről inkább különböző botrá­ nyok kapcsán, és nem a valódi emlékezés okán hallhattunk. Sajnálatos tény ez akkor, amikor valójában Deák születésének kétszázadik évfordulóját, és őt magát ünnepeljük. Tetteiért, gondolkodásáért, életművéért, s azért, amit a hazáért tett. Személyét, nevét sokszor méltatlanul használják olyanok, akik erre nem érdemesek, s az egész ünneplés mintha kezdené elveszíteni igazi tartalmát, s így válik „kampányszagúvá” szép lassan. („Merészség a politikában csak akkor van helyén, midőn tetemes erőre támaszkodik, enélkül mindig kocka, mely többnyire vakra fordul.” - Deák.) Az ítélet hasábjain megpróbálunk méltóképpen emlékezni Deák Ferencre, remélve, hogy a „haza bölcsének” máig is érvényes szavai így so­ kakhoz eljutnak. Persze nem csak az ítéletben emlékezünk Deák­ ra. A Lippay György-kör és a HŐK szervezésében Deák Ferenc emlékülés kerül megrendezésre, amelyen többek között Karunk neves oktatói is részt vesznek majd (lásd 24. oldal). Szeretettel vá­ runk mindenkit! Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Emléktábla gróf Tisza Istvánnak 3 Elvárások újratöltve 14 Master képzés a Pázmányon 3 Azok a boldog szép napok 4. 15 Új irodalmi kávéház nyílt 3 Tanulj és bulizz az ELSA-val! 16 Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak 3 Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán 16 Méltatlan támadás? Az! 4 Filmajánló 16 Az Index cikke 5 Érdekes bírósági esetek 17 Dr. Bándi Gyula dékán válasza 5 Lehetséges nemzedék 18 Parázs a hamu alatt 6 5J »•,Ki voltunk éhezve a sikerre’ 20 Elsőéves előadó, kedd, 20.15 8 Gondolatok a pultnál 21 Valami Amerika 10 15 éve szolgálunk és védünk 22 Ady Endre: A halottak visszatérnek 11 A polgári igazságszolgáltatás európai napja 22 Pázmányosok a jog útvesztőjében 2. 12 Krakkó és környéke dióhéjban 23 e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �Emléktábla gróf Tisza Istvánnak Október 31-én, meggyilkolásának 85. év­ fordulóján felavatták gróf Tisza István, két­ szeres magyar miniszterelnök emléktáblá­ ját a budapesti Hermina út 45. szám alatt található villa falán, melyben merénylői megölték. Akár megdöbbentőnek is nevez­ hetnénk, hogy 13 évet kellett várni erre a pillanatra, de azt mindenképpen jelzi, hogy Tisza személye még nem került „helyére'95 a társadalom tudatában és talán a tudomány­ ban sem. Az ünnepség szervezői a Tisza István Baráti Társaság és a zuglói Fidelitas voltak. Idézzük meg a miniszterelnök em­ lékét egy gondolatával! „A keresztény fel­ fogásnak és világnézetnek kell megvédel­ meznie az emberiséget egy másik nagy ve­ szélytől: a modern álkultúra és annak min­ den fattyúhajtása ellen, hogy az emberi ész segítségével fejtsünk meg minden tüne­ ményt, hogy kigúnyoljunk és eldobjunk magunktól mindent, amit gyarló dialekti­ kánk eszközeivel meg nem fejthetünk. hogy fellázadjunk az erkölcs azon örök igazságai ellen, melyek több-kevesebb sár­ ral keverve, be vannak oltva minden ember leikébe. Ez az emberiség dekadens idősza­ kait jellemző morális anarchiának szánal­ mas martalékává teszi az emberiséget. A pusztulás, züllés ez útján fel kell tartanunk az emberiséget, nem az emberi tekintély, de az igazság és az igaz tudás fegyverével. Az igazi tudással, mely beigazolja azt, hogy a mi elménk nyomorúságos, gyenge eszköz arra, hogy azzal az élet nagy problémáit megfejthessük, hogy a dolgok mélyére ha­ toló minden törekvés az emberi ész végha­ tárához jut, hogy üres fantazmagória, tudákos mezbe öltöztetett dajkamese az úgyne­ vezett bölcsészet minden világnézete, hogy a magára hagyott emberi ész reménytele­ nül útvesztőbe visz, melyből csak a lel­ kűnkbe oltott örök erkölcsi igazságok belső sugallata vezethet az erőt, békét, nyugalmat adó világnézet biztos révpartjára. 95 j Master képzés a Pázmányon ,Az egyetlen öröm a világon hozzákezdeni valamihez'^ (Cesare Pavese) 39 Az egyetemek feladata nemcsak az alap­ képzés biztosítása, hanem - amennyiben igazi szellemi műhellyé kíván válni - ma­ gasabb szintű elméleti és gyakorlati isme­ retek nyújtása is. Ennek a feladatának kí­ vánt eleget tenni a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem, amikor 2003-ban a milánói Università Cattolica del Sacro Guore-val közösen megalapította az Olasz Egye­ temközi Posztgraduális Központot (Centro Inter-universitario Postgraduale Italiano). A Központ azzal a céllal szüle­ tett, hogy előmozdítsa a Magyarország és Olaszország, illetve a közép-kelet-európai országok közötti tudományos és kulturális kapcsolatokat. A Központ elsősorban posztgraduális kurzusokon keresztül nyújt képzést, így főleg Master és Phd fokozatok elérését kívánja lehetővé tenni az olaszországi egyetemekkel együttműködve. Az első posztgarduális képzés Master in European Studies and Global Affairs címmel 2004 februárjában indul. Az an­ gol nyelvű képzésre elsősorban olyan magyar és külföldi fiatal diplomások je­ lentkezését várjuk, akik érdeklődnek a nemzetközi és az európai kapcsolatok kérdései és problémái iránt, és akik felis­ merik annak jelentőségét, hogy ezen is­ meretek megszerzése elengedhetetlen egy bővülő Európában és egy globalizáló­ dó világban. A program célja, hogy átfogó képzést nyújtson a közgazdaságtan, a politológia és a jog különböző területein. Az elmé­ leti és gyakorlati tudás, amelyre a hallga­ tók a képzés során szert tesznek, felké­ szíti őket arra, hogy választ találjanak az új nemzetközi rend kihívásaira és könynyebben érvényesüljenek az átalaku­ lóban lévő világban. A Központ az oktatás hatékonysága érde­ kében kis létszámú évfolyamokat indít. A Master képzés tanári kara nemzetközi­ leg elismert külföldi szakemberekből áll, akik a világ minden táján tanítanak. A 10 hónapos képzés végén a hallgatók a magyar állam által is elismert olasz diplo­ mát kapnak, amelyet a milánói Università Cattolica del Sacro Cuore állít ki. A Központ tervei között szerepel 2004 ta­ vaszán egyetemi felvételi előkészítő indí­ tása; illetve a későbbiekben a kommuniká­ ció, a ius comune és a nemzetközi jog té­ májában olasz, illetve angol nyelvű képzé­ sek biztosítása. www.centro.ppkc.hu info@centro.ppkc.hu Gyurcsán Judit Gróf Tisza István miniszterelnök (balról) és Batthyány Kázmér beszélgetnek a lóversenytéren 1904 Új irodalmi kávéház nyílt 2003. szeptember 11-én, a belvárosban meg­ nyílt az Arcvonal Irodalmi Kávézó, Masszi & Püski Könyvesház. Az új kulturális központ megnyitóján Orbán Viktor volt miniszterel­ nök mondott beszédet. Az érdeklődőket sok program várja, (a kávézó vendége volt többek között Dörner György, Nemeskürty István, Bolberitz Pál, Eperjes Károly, Für Lajos, Csermely Péter, Tamás Er­ vin és még sokan mások) szinte minden este. Nov. 21. péntek- 18 h: Vendégünk:Pongrácz Gergely; Nov. 24. hétfő - 18 h: Jókai Annát köszöntjük születésnapján; Nov. 25. kedd 18 h Pokomi Zoltán; Nov 27. csütörtök: 18 h: Seszták Ágnes és vendége; Nov. 28. péntek: filmvetítés: Aki magyar velünk tart Sára Sándor születésnapja Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak Nagy örömmel tudatjuk, hogy Dr. Zlinszky János, Karunk alapító dékánja ko­ moly elismerésben részesült. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács idén neki adományozta a „Pro Scientia Honoris Causa” érmet, amely az oktatásban, után­ pótlás-nevelésben kifejtett munkájáért, ki­ magasló közéleti szerepvállalásért, tudomá­ nyos tevékenységért adható. A díjat két­ évente mindössze 3-3 díjazott kapja meg. A Professzor Úr november 3-án vette át az érmet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Szívből gratulálunk! harmadik oldal �.. fi ■ ■ 'Xai. & Méltatlan támadás? Az! Nem dicsőségért, nem tisztességért, „nem, hogy a világnak ütnék vele; cégért”, ha­ nem abban a meggyőződésben, hogy jó ügyet szolgálok, az iQúságot^ az egyháza­ mat és a hazát, vállaltam el egykor a PPKE JAK szervezését. Amit vállaltam, tisz­ tességgel, a magam szigorú mértéke szerinti becsülettel, magamnak, magam köréneksoha nem kedvezve, hanem magamtól, munkatársaimtól inkább többet kö­ vetelve, tettem, amit tettem. E munkám körében nem jelentéktelen eredmény­ nek tartom, hogy sikerült - ahogy Miskolcon is - a magam tárgyának oktatását magam nevelte, igényes és alkalmas utódok kezébe letenni. . Fájdalmasan érintett ezért, mikor leg­ utóbb kezembe jutott az Index október 22-i számában megjelent „információ”, mely szerint dr. Nadja El Beheiri, utó­ dom a római jogi tanszék vezetésében, honosított diploma nélkül, magyarán az előírt minimális előfeltételek híján lett tanszékvezető egyetemi docens. „A Kar oktatói között is hosszú ideje ismert, hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok nélkül került rangos egyetemi pozícióba. Nyílt titok, hogy nincs honosított diplo­ mája” - így a hír. Nadja El Beheiri a kar alapításakor jelent­ kezett nálam, egy miskolci, szintén fiata­ lon tudományos minősítést szerzett, ak­ kor külföldön kutató, tanítványom bízta­ tására, mert római közjoggal akart foglal­ kozni, s erre kevés oktató mellett lett vol­ na lehetősége. Általam jól ismert és jó in­ formációkat adó osztrák kollégák mellett dolgozott előzőleg, jogi diplomáját, vala­ mint a magyar tudományos minősítéssel egyenértékű magiszteri fokozatát Ausztri­ ában szerezte. Mindkettő egyenértékűsé­ gét elismerte az Oktatási Minisztérium Aequivalencia bizottsága. Jogi szakképesí­ tésre (ügyvédi vagy bírói vizsgára) az egyetemi oktatásban nincs szükség, csak tudományos minősítésre. Osztrák ösztöndíjasként került hozzánk, római közjoggal foglalkozott kutatóként, közben római jogot és osztrák jogot, va­ lamint német jogi szaknyelvet oktatott a tanszék keretében, és buzgón tanult ma­ gyarul. Mikor ösztöndíja lejárt, hatósági engedéllyel szaknyelvi lektorként alkal­ mazta az egyetem. Aztán megszerezte a magyarországi letelepedési engedélyt, így külön munkavállalási engedélyre ad­ junktusi kinevezéséhez már nem volt szüksége. Egyre inkább elsajátította a magyar nyelvet is, rendszeresen hallgatta előadásaimat, vett rész szemináriumi negyedik oldal munkánkban, és folytatta saját forrásta­ nulmányait, egyéni kutatását, a római köztársaság közjogának érdekes részét képező cenzori joggyakorlattal kapcso­ latban. 1995-től néhány évig lektorként működött, 1999-ben megkapta a végle­ ges letelepedési engedélyt, honosították diplomáját és tudományos fokozatát, s így rendes oktatói státusba került, előbb mint adjunktus. Elvégezte a római jogi szaktanfolyamot a római egyetemen, a Corso di perfezionamento di diritto Romano kurzusát, részt vett és ered­ ménnyel szerepelt több nemzetközi ren­ dezvényen, német, francia és olasz nyelvterületen. Sikerrel és lelkesen vett részt az oktatói munkában is, szívesen foglalkozott a hallgatókkal, és jó kapcso­ latot épített ki a munkatársakkal. 2000ben fejezte be könyvét a cenzori jogról, amely kiadásra vár, bizonyságát adva ez­ zel annak, hogy nem csak általában a jog tudományos munkálására rendelkezik képességgel, de a római jog sajátos terü­ letén is képes tudományosan értékelhe­ tő, egyéni kutatási teljesítményre. E könyv mindenben megüti a PhD foko­ zathoz megkívánt munkák mértékét, azonban ezzel kapcsolatos formális eljá­ rásra, a honosítás megtörténte után, nem volt szükség. Mindezek után tettem, mint intézetve­ zető, előterjesztést arra, hogy még aktív jelenlétem alatt a római jogi tanszéken Nadja El Beheiri docensi státust nyerjen, és megkapja a tanszék vezetését, az álta­ lam vezetett intézetben. Ennek három éve. Sem a Kari Tanácsban, ahol az elő­ terjesztés történt, sem azon kívül, egyet­ len oktatótársam sem kérdőjelezte meg döntésemet, mindez ideig szembe senki sem támasztott kétséget utódom alkal­ massága, vagy az előterjesztés jogossága vonatkozásában. Az előterjesztésért, természetesen, teljes erkölcsi és tudományos felelősséget válla­ lok. A tudományos alkalmasság kérdésé­ ben egyébként, alkotmányunk szerint, ki­ zárólag a tudomány művelői illetékesek állást foglalni. E vonatkozásban, a római jog területén, legfeljebb az azt művelők körében lehetne döntésem vitatható, ám erre sem akadt mind ez ideig példa. A jo­ gi előfeltételek meglétéért, mint intézet­ vezető, ugyancsak felelősséggel tartozom. Az esetleges kételkedők, a „nyílt titok is­ merői” fordulhattak volna hozzám, mint illetékeshez. Ha már nem tisztelnek meg bizalmukkal annak ismeretében, hogy a Kar tudományos színvonala tekintetében igényes és kényes vagyok, megtisztelhet­ tek volna tájékozódás iránti vágyukkal, hiszen az előterjesztésnek az ellenkező bebizonyításáig kijár a jogosság vélelme. Tőlem pedig, eléggé köztudott, lehetett és lehet kérdezni. Nem ezt tették, akik a hírért felelnek. Nem is tették azalatt, „bár hosszú ideje is­ mert”, amíg dékán, majd intézetvezető voltam. Csak most, aktív kari tagságom megszűnte után kerül elő ez a híresztelés, (megfejelve a véleményt azzal, hogy hi­ szen a távoktatást sem akkreditálták a PPKE JÁK-on, ilyen már ez a Kar!) hogy aláássa a Kar színvonalának képét, aláássa az én tisztességemet és szakmai tekinté­ lyemet, és beletaposson egy ígéretes fiatal kolléga becsületébe! Szomorú számomra, hogy a Pázmány egyetemen egyáltalán to­ vábbításra kerülhetett ilyen híresztelés, hogy nem onnét eredt, abban még min­ dig bizakodom. A hír felreppentésének időpontja is jól volt választva. Az érintett külföldön, az egyetem vezetőinek jó része is. Először nincs is, aki nyilatkozzék, ünnep van, egyetemi szünet. Mégis, már két nap múlva, az Indexben megjelent a dékán tárgyilagos és tömör, tényekre támaszko­ dó cáfolata. Úgy hinnők, az ügy le van zárva, ha a rossz szájíz marad is. Am nem így történt. A rágalmakat tartal­ mazó cikk a hallgatók E-mail tájékoztatá­ sában jelent meg újra, a dékán helyreiga­ zításának szövege nélkül (tehát mintegy cáfolatlan hírként!), méghozzá az intézet �másik tanszékvezetőjének, Szabó István­ nak neve alatt! Aíig^ lehet kétséges, hogy ez a második akció a karon belülről indult, vagy legalábbis kapott tápot. Kicsit úgy érzem magam, mint a gazda, mikor látja, hogy termését féreg, jégverés pusztítja! Ha nem is tartozom már hivatalosan a Kar kötelékébe, érzelmileg ezer szállal kötődöm hozzá. És itt már nem csupán a saját tudományos illetékességem, vezetői becsületem tétetett kérdésessé, hanem az előző vád megfelelő megválaszolása után tudatos további hitelrontás történik. Ab­ ban a körben, amelyből a jövő közélet­ ének erkölcsi alapon áll vezetői kerülhet­ nének ki. Csak egyet tudok kérni, ha van még vala­ mennyi hitelem hallgatóink körében. Sújtsák hallgatag megvetéssel a hír ter­ jesztőjét. S vessék ki maguk közül, ha ki­ derül, ki volt, mert olyan az, mint aki ve­ szélyes ragályt terjeszt. Fertőz. Zlinszky János Az Index cikke Jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon? Az Index információi szerint a magyar jo­ gi előírásokat megszegve, szakképzettségi igazolás és a külföldi diploma honosítása nélkül került a katolikus felsőoktatási in­ tézmény egyik vezető posztjára Nadja El Beheiri, osztrák állampolgár. Szaknyelvi oktatásra jogosítva Úgy tudjuk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kará­ nak oktatói között is hosszú ideje ismert, hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok nélkül került rangos egyetemi pozíciókba. Nyílt titok volt, hogy a római jogi tanszék vezetőjének nincs honosított diplomája, és a szakképzettség magyarországi elisme­ réséről sincs igazolása. A dékán- helyet­ tessé kinevezett Nadja El Beheiri az in­ tézmény kérelmére a magyar hatóságok­ tól szaknyelvi oktatóként kapott munka­ vállalási engedélyt. Hivatalos látogatáson Nem akkreditálható Az Oktatási Minisztérium külföldi dip­ lomásokkal foglalkozó Ekvivalencia Központja 1999-es határozata elismerte ugyan a jogásznő Bécsben szerzett vég­ zettségét magyar egyetemi diplomának, de kikötötte, hogy a határozat nem helyettesítheti 5J,a szakképzettség elismeré­ sét, a felsőoktatási intézmény honosító határozatát”. Az Ekvivalencia Központ­ ban az Index érdeklődésére azt mondták, hogy személyiségi jogokra való tekintet­ tel nem adhatnak tájékoztatást a honosí­ tásról. Az egyetemen pedig azzal utasí­ tották el kérdésünket, hogy a jogásznő a katolikus egyház hivatalos delegációjával az egyetem volt rektorának bíborosi ki­ nevezésre Rómába utazott, ezért csak a jövő héten adhatnak felvilágosítást. Mint emlékezetes, az egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Karának 2002-ben is prob­ lémája volt a hatósági engedélyekkel. A Magyar Akkreditációs Bizottság megtagad­ ta a távoktatásos jogász egyetemi alapkép­ zés elismerését. A testület azért utasította el beadványt, mert megítélése szerint „a táv­ oktatási forma nem vezeti egyenértékű ok­ levélhez a hallgatót”. Méltatlan támadás? Cikkünkre reagálva Szabó Marcel, a Páz­ mány dékánhelyettese az alábbiak közzé­ tételét kérte az Indextől: „Az egyetem méltatlan támadásnak tartja az Index ol­ dalain vele kapcsolatban megjelenteket, amelyekre a nemzeti ünnepre tekintettel a holnapi napon kívánnak részletesebben reagálni. 5> Dr. Bándi Gyula dékán válasza Nem történt jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon Az ‘Index’ című elektronikus hírújság álta­ lában pontos, gyors és aktuális tájékoztatá­ sáról ismert, egyebek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtu­ dományi Kar hallgatói és oktatói körében is. Örömünkre szolgál, ha karunkra vonat­ kozóan információk jelennek meg a honla­ pon. Éppen ezért meglepő, hogy ellenőri­ zetlen forrásokra támaszkodva, alapjaiban valótlan híreket közöl „Jogtalan tanszékve­ zetői kinevezés a Pázmányon ?” címmel, sértve ezzel nem csupán a Kar, hanem egy oktató kolléga jóhírét. A tényekre szorítkozva: a Kar tanszékve­ zető egyetemi docense, dékánhelyettese. El Beheiri Nadja 1994 valóban anyanyel­ vi vendégtanárként osztrák ösztöndíjas­ ként segítette az ELTE jogászképzését. Ezen ösztöndíjat váltotta fel a római jog oktatásával. Jogi diplomát a Bécsi Egye­ temen szerzett 1992-ben, amelyet 1999ben ismertek el egyenértékűnek. Ez a határozat valóban nem helyettesíti az egyes pozíciók betöltéséhez szükséges más szakképzettségi elismerést - pl. ügy­ védi gyakorlatot csak szakvizsgával foly­ tathatna. El Beheiri Nadja ugyancsak Bécsben 1995-ben szerzett magiszteri fokozatot, melyet 1999-ben a posztgraduális dokto­ ri képzésben megszerzett végzettségi szinttel egyenértékűnek ismert el a Ma­ gyar Ekvivalencia és Információs Köz­ pont. A diploma és fokozat egyenértékűsége te­ hát adott, a szükséges oktatói gyakorlat nem különben - alapítása óta, tehát 8 éve oktat római jogot a Karon -, így sem szak­ mai, sem jogi akadálya nincs és nem is volt az egyetemi docensi, illetve tanszék­ vezetői kinevezésnek. A kérdéses doku­ mentumok hozzáférhetők a Kar Dékáni Titkárságán. Dr. Bándi Gyula egyetemi tanár, dékán ötödik oldal �Parázs a hamu alatt Deák Ferenc öröksége Akkor is Deák-emlékév van, ha ebből semmit nem érzékelünk. Deák Ferenc szemé­ lyét ugyanis időről-időre ugyan előrángatják olyanok, akik politikai hasznot kívánnak húzni a ráaggatott frázisokból, anélkül, hogj' egyáltalán ismernék politikai hitvallását*: érdemeit, de amikor méltósággal emlékezni kellene rá, zavarba jönnek: a nagy ember kérlelhetetlen erkölcsiségének, hajlíthatatlan gerincességének már puszta fel­ idézése is olyan kontrasztot von az őt citálók és személye között, mely feloldhatatlan, így hét maradnak a puszta frázisok, az „Európázás”, a „liberalizraus,»» miközben az 5 igazi Deák rejtve marad. Életútjának összefoglalásává a magunk )módján emlékezünk most rá» kétszáz évvel születése után. § sOkí Magyarország táblabírája, a haza bölcse, a nemzet prókátora 1803. október 17-én született Söjtörön. Családja az 1600-as években szerzett nemességet, birtok nél­ kül, de néhány nemzedék alatt Zala vár­ megye befolyásos családainak sorába emelkedett. 1854-ig Deák a család kehidai birtokán élt. Születése anyja életébe ke­ rült, apja rokonokra bízta nevelését, apja halála után Antal bátyja vette át e felada­ tot. Egész életében széles baráti kör vette körül (Vörösmarty, Kölcsey, Wesselényi tartozott bele), mégis zárkózott maradt, nem nősült meg soha, alig egy-két szerel­ mi kalandjáról vannak ismereteink. Iskoláit nyugat-dunántúli katolikus gim­ náziumokban végezte, élete végéig hithű katolikus maradt, aki azonban síkra szállt a vallásszabadság eszméjéért. Tanulmányait a győri jogakadémián fejezte be. 1823 de­ cemberében Pesten megszerezte az ügyvé­ di oklevelet, ügyvédi praxist azonban soha nem folytatott, mint ahogyan soha nem töltött be fizetett megyei tisztséget sem. Zala megyében táblabíróvá nevezték ki, majd nyolc éven keresztül a megye alügyésze volt. Az országos politikába 1830 után kapcsolódott be. Gondolatvilágát a libera­ lizmus eszméiből merítette, olvasmányai alapján, külföldre nem utazott. Minden megnyilatkozásában a fokozatos, törvényes keretek között zajló átalakulás mellett tett hitet. Érvelésében leginkább a Corpus Jurisra támaszkodott, amelyet szinte teljes mértékben fejből ismert - zseniális módon a régi magyar jogra alapozva érvelt a refor­ mok mellett. 1833 áprilisában Zala vármegye követévé választották. Ettől kezdve mintegy négy évtizeden keresztül az országos politika meghatározó személyisége. Nem volt kü­ lönösebben szorgalmas - szenvedélyem a hatodik oldal restség, mondogatta —, de amikor kellett, hihetetlen energiával és sebességgel tudott dolgozni. A politikai pályára a haza iránt érzett kötelességtudat vezette. Mind ma­ gánéletében, mind a politikai pályán rend­ kívül puritán volt. Mindig a realitások tala­ ján maradt, határozott jövőképpel rendel­ kezett, de soha nem álmodozott. A lépés­ ről lépésre haladást kívánó helyzetekben tudott igazán nagyot alkotni. Olykor hajla­ mos volt a pesszimizmusra, a passzivitásra is. Kitűnő szónok volt, mindezt az ország­ gyűlésijegyzőkönyvek tanúsítják. Az ő érdeme, hogy az 1832-36-os re­ formországgyűlésen sikerült az uralkodó által elutasított egyik úrbéri reformjavas­ latot, a jobbágyok személyi és vagyonbiz­ tonságáról szólót megmenteni. 1835 után élharcosa lett a szólásszabadság ügyének, miután Wesselényit perbe fogták, Kossut­ hot pedig letartóztatták. Az 1840-ig tartó kemény küzdelemben végül az udvar né­ mi meghátrálásra kényszerült, a bebörtönzötteket szabadon engedték, változás történt a politikai sajtóval szembeni hiva­ talos álláspontban is. Az 1839-40-es dié­ tán Deák végleg a magyar politikai élet vezéregyéniségévé vált. 1841. novembe­ rétől 1843. márciusáig a büntetőjogi vá­ lasztmány tagjaként Pesten dolgozott, mely a büntetőjog törvénytervezetet ké­ szítette. Deák nevéhez fűződik az esküdt­ széki javaslat, mely szerint cenzus alapján választott esküdtek döntöttek volna az el­ járásban a legfontosabb kérdésekről. Ajavaslatból végül nem lett törvény. Deák azonban később 1848-ban már igazsá­ gügy-miniszterként ennek alapján fogal­ mazta meg sajtó-esküdtszéki rendeletét. A következő, 1843-44-es országgyűlésről távol maradt, mint ahogyan az 1847-48asról is. Utóbbi munkájába mégis be- kapcsolódott március utolsó nap­ jaiban. Bat­ thyány március 23-án már kijelölt igazságügyminiszter­ ként mutat­ ta be őt. Javaslatára mondták ki az ősiség eltörlését, s bízták meg a kor­ mányt egy polgári törvénykönyv kidolgo­ zásával. Deák 1848. májusára megszer­ vezte minisztériumát, elkészítette a jobbágyfelszabadítást kiegészítő, valamint a A sajtó-esküdtszéki rendeletet. kodifikációs munkák azonban már nem kezdődhettek el. Deák aggódva szemlélte a történelmi szi­ tuációt. Egyre feszültebbé vált a magyarhorvát viszony, éleződtek Bécs és Buda­ pest ellentétei is. Az ország fennmaradása szempontjából a monarchiát tekintette az egyetlen lehetséges megoldásnak, de látta, hogy a fegyveres konfliktus már nem ke­ rülhető el. Tudta azt is, hogy a magyar po­ litikusok a törvényesség talaján állnak, te­ hát az országnak vállalnia kell a harcot. Deák ekkor félreállt: szeptember 11-én minisztertársaival együtt lemondott, ez­ után képviselőként tevékenykedett. Mivel távol maradt a debreceni országgyűlésről, nem érte el a megtorlás sem a szabadság­ harc leverése után. 1850-ben visszautasította Schmerling igaz­ ságügy-miniszter felkérését, hogy vegyen részt egy magánjoggal foglalkozó tanácsko­ záson, mely válasz tovább erősítette a ne­ mesi vezető réteg széleskörű, ún. passzív ellenállását. Ez volt a „parázs a hamu alatt’ politikája. Az ország jó része csendben várt a kedvező alkalomra. Látszólag nyugalom és beletörődés honolt, de a mélyben feliz­ zott a tettvágy és a nemes indulat. Deák Pestre költözött a Vigadó mellett ál­ ló (később lebontott) Angol Királynő szál­ lóba, miután 1854-ben életjáradék fejében eladta kehidai birtokát Széchenyi István feleségének. Kevesen tudják, de az „őrült’ �* HIbwWWIBI' ...... -.......... Széchenyi maga szervezte meg Döblingből ezt az akciót, meglátva Deákban az egyetlen államférfit, aki az ország sorsát hosszútávon rendezheti, így a nem túl va­ gyonos Deák megélhetését biztosítandó, jóval áron felül vette meg birtokát. A libe­ rális vezérkarból szinte csak ő kerülte el a bitót, a börtönt vagy az emigrációt, éppen ezért személye a folyamatosságot és az új­ rakezdés reményét jelentette. Nyilváno­ san nem politizálhatott, így hát ücsörgött a szállodában, szivarozgatott, jókat evett, és közben mindvégig készült a cselekvés­ re, reménykedett a viszonyok kedvező alakulásában. A közvetlen feladatok közül a magyar nemzeti öntudat fenntartását ítélte a legfontosabbnak. A nyilvános szerepvállalásra 1860 végén jött el az idő. Deák elfogadta ugyan kiindu lópontnak az Októberi Diplomát, de továbbra is az áprilisi törvényeket tekin­ tette az alkotmányos berendezkedés alapjának. Az 1861-ben összehívott or­ szággyűlésen pesti képviselőként jelent meg. Deák az ország jövőjét a birodalmon belül kereste. a kompromisszum alapjának az 1848-as törvényeket tekin­ tette. Politikai ellenfelei még mindig a felszabadító háborúban reménykedtek. Amikor az e nézetet képviselő Teleki László, látván a háború tovatűnő esélyét, a kompromisszum elől az öngyilkosság­ ba menekült, a képviselőház Deákjavaslatát fogadta el, Bécs azonban elutasítot­ ta a feliratot. Deák második felirata már jóval keményebb volt: bírálta az udvart, még több engedményt követelt - ezzel pedig megnyerte a politikai közvéle­ mény java részét. Az országgyűlés fel­ oszlatása után azonban megint csak a ki­ várás taktikáját javasolta híveinek. 1864-re nyilvánvalóvá vált a porosz­ osztrák viszony élesedése, a Kossuthemigráció kilátásai a fegyveres harc megszervezésére egyre csökkentek, eközben Deák pozíciója egyre erősö­ dött. Mind többen vélték úgy, hogy az 1848-as, illetve az 1861-es alapokon már nem lehet építkezni, mielőbb meg kell egyezni Béccsel. A taktikus Deák azonban megvárta, míg Bécsből érkezik a kezdeményezés. Az 1865. áprilisában névtelenül megjelenő Húsvéti cikk va­ lójában Deák és az udvar közötti bizalmás tárgyalások eredményeit hozta nyilvánosságra, jelezte Deák nézeteinek fordulatát, melyekben egy ponton nem történt változás: a birodalom fennállását mindig fontosnak ítélte, miként Ma- gyarország alkotmányos alapokon való nyugvását is. Az 1865-ös országgyűlésen a többség Deák mellett állt. El­ kezdődött a huzavona az ural­ kodó és a parlament között a kormány kinevezésének feltét­ eleiről, az áprilisi törvények módosításáról. Deák a porosz­ osztrák háború, és az osztrákok súlyos königgrátzi veresége után sem növelte igényeit. Mi­ niszterelnöknek maga helyett Andrássy Gyulát ajánlotta, aki végül 1867. januárjában Eötvös Józseffel és Lónyai Menyhért­ tel együtt kötötte meg Bécsben a Kiegyezés alapjául szolgáló kompromisszumot. Ezután az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál országgyűlés megtárgyalta a Kiegyezés alapvető konstrukcióját magában Zlinszky János szavait: „Deák példája nem foglaló tizenkét törvényjavaslatot. Elfoga­ csak buzdít, hanem önmagában, léte által, dásuk után júniusban Ferenc Józsefet eleven bírálata szinte mindannak, amit megkoronázták, helyreállt a magyar alegyéni erkölcsiségben, közéleti felfogásban kotmányosság. Kossuth ún. Kasszandramagunk körül látunk. (...) Valódi türe­ levelében azzal vádolta Deákot, hogy fel­ lemnek, a személyes méltóság elismerésé­ nek, a jog feltétlen tiszteletének, az egyéni adta a magyar függetlenség ügyét. Deák érvényesülés és haszon háttérbe szorításáez ellen az országgyűlésben azzal érvelt, hogy más békés megoldás nem lehetett, nak útja volna az ő követése. (...) Kell-e bizonyítanom, hogy hiányozni mai boldo­ egy független Magyarország a monarchia gulásunkhoz ez a deáki örökség hiányzik? nélkül, az orosz és a német birodalom kö­ zött nem őrizhetné meg önállóságát. Ennek alapjaitól fosztott meg már Trianon Deák a Kiegyezés után nem vállalt kor­ igazságtalansága a maga következményei­ vel, amelyek kivédéséhez magunk erejéből mányzati pozíciót, minden kitüntetést, cí­ gyengék lévén, szövetségeseket kellett ke­ met elutasított, hogy ezzel is mutassa, nem személyes érdek vezette. Távol állt resnünk. Azok kedvéért aztán szent elve­ tőle a nemzeti szűkkeblűség - a horvát ki­ ket, a polgári egyenlőség elveit adtuk fel, tragikusan, hiába. Ezt a deáki erkölcsi egyezési tárgyalások során még a pénzügyi szemléletet irtotta ki szinte teljesen a ke­ autonómiát is felajánlotta Zágrábnak. Ké­ sőbb szembesülnie kellett azzal, hogy a mény, majd a puha diktatúra időszaka. Lesz-e erőnk visszatérni a magán- és köz­ Kiegyezés konstrukciójának védelmében a liberalizmus súlyos engedményekre kény­ életi erkölcs e magasiskolájához? Lesz-e bátorságunk a Deák által élőnkbe tartott szerül. A kormány működésével tényleges tükörbe nézve számot vetni magunkkal, befolyása csökkenni kezdett. hibáinkkal, lehetőségeinkkel? Lesz-e Utolsó éveiben egyre jobban eltávolodott a erőnk nemzeti értékeinket, amelyeket a politikától. Ellenérzéssel figyelte azt az új haza bölcse elénk tár, akár az európai vagy politikusnemzedéket, mely már nem osz­ tengerentúli irányzatokkal, hamis bálvá­ totta az ő puritán politikai értékrendjét. nyokkal szemben is, megvédeni? Mind többet betegeskedett, 1873 után vég­ Nagy és sorsdöntő kérdések ezek. Akár leg visszavonult a politikai élettől. Életének nemzeti létünk egésze is helyes megvála­ utolsó hónapjait gyámleánya, Vörösmarty szolásukon múlhat. Ilona és annak féqe. Széli Kálmán, későbbi miniszterelnök pesti belvárosi házában töl­ (Források: Pajkossy Gábor: Deák Ferenc. In: tötte, itt érte a halál 1876. január 28-án. Nagy Képes Millenniumi Arcképcsarnok. Bu­ dapest, 2000; ZlinszkyJános: Deák Ferenc erIdőszerű-e ma Deák Ferenc öröksége? A kölcsisége. Magyar Szemle, 2003/9-10.; válasz egyértelmű igen. Óriási szükség Nemeskürty Istuán: Mi magyarok. Akadémiai lenne ma is erkölcsi alapokon nyugvó po­ Kiadó, 1993) litizálásra. Hogy ez lehetséges, annak ép­ Koltay András pen ő adta legékesebb tanújelét. Idézzük hetedik oldal �Elsőéves előadó, kedd, 20.15 Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsúfolásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Benneteket!”, A hallgatók között sok nem katolikus, vagy nem is keresztény fiatal van. Nem hit­ tanórán vagyunk... Pál Ferenc atyát jelenlegi parókiáján, az óbudai Kővi Szűz Mária Plébánián kérdeztük életéről és a kedd esti „találkozásokról”. -Atya! Mióta vagy plébános a Kövi Szűz Má­ ria Plébánián? - Egy éve és két hónapja. -Előtte hol voltál „szolgálatban”? - Két évet Rákoskeresztúron káplán voltam, azelőtt pedig, fölszentelésem után négy évet a Terézvárosban töltöttem el. - Egyébként is pesti vagy, itt vannak a gyöke­ reid? - Igazából, szívesebben mondom magamról azt, hogy budai vagyok. Nem azért, hogy Budát Pesttel összehasonlítom, hanem, mert ha a gyökereimet nézem, akkor azok kifejezetten Budához kapcsolódnak. A Vá­ rosmajorhoz, a Vérmezőhöz, a Martinovics-hegyhez, a parkokhoz... -Általános iskolába, középiskolába is ott jár­ tál? - Igen. A II. Rákóczi Ferenc gimibe jártam, félig magántanulóként, ugyanis sportosztá­ lyos voltam. - Atlétizáltál, igaz? - Igen. - Magasugrás, vagy futás? - Kettő dolgot csináltam komolyabban. Az egyik a többpróba: négypróba, ötpróba, nyolcpróba, tízpróba; ahogy egyre idősebb lettem, akkor egyre több próba volt már a többpróbában. A másik dolog pedig a ma­ gasugrás. Az mindig is jól ment. Ezt a kettőt általában együtt ’űztem’. Végül szépen, las­ san abbahagytam a többpróbát, és akkor már csak magasugró voltam. évesen lettem felnőtt magyar bajnok, mégjunior-korúként. Az érettségi után elvégeztem egy szakmunkásképzőt. Bútorasztalos let­ tem. Egy kicsit Jézus ihletésére, hogy a fa az egy jó anyag, azzal érdemes dolgozni. Aztán főállású sportoló voltam, ebből éltem. És közben még voltam másfél évet katona. - Ezt mind együtt? - Hát igen, ezeket úgy együtt. Közben a ka­ tonaság alatt meg végeztem a teológiát, levelezőtagozaton. Szerettem több dolgot egyszerre csinálni. - Mentünk, igen, utaztunk kifelé. Az akkor, talán még nagyobb szám volt. - Európába jártál főként? - Igen, Európában. Nem voltam a tengeren túlon. - Nem is akartál kint maradni sportolónak? - Ez eszembe sem jutott. Nem. Én nekem annál fontosabbak a gyökereim, meg a ma­ gyarságom, a budaiságom. - Hogyan alakult a papi hivatásod, mikor je­ lentkezett? A te ^meghívásod’ egy folyamat volt, vagy egy gyökeres élményhez kapcsolódik? -Az elég jó... - Az akkor jó volt. Európa ranglistán voltam - Mindez Budán történt? - 18 évesen ugrottam 218 cm-t. harmadik, a korosztályos Európa ranglistán, és az akkor országos csúcs volt. - Válogatott voltál, gondolom... -Válogatottvoltam, igen. Mindenféle. Előbb korosztályos, aztán felnőtt-válogatott. Tulaj­ donképpen a papság az, ami közbeszólt. -18 évesen? - Nem. 18 évesen jött ez az eredmény. Húsz nyolcadik oldal ■mm ■ - Gondolom akkor, amikor válogatott voltál, külföldre is sokat utaztál? - Tulajdonképpen mind a kettő. 18 évesen kerültem életemben először katolikus temp­ lom közelébe. Úgy, hogy nem csak benézni oda, vagy meghallgatni az orgonát, hanem egyáltalán mondjuk egy hittan órára elmen­ ni. Érettségi után kerültem ehhez közel. Húsz éves koromig én életemben egyetlen misén sem voltam. Húszéves koromig csak hittan órákra jártam. Eltelt két év így, és ak­ kor gondoltam azt, hogy na most talán elme­ részkedhetek egy szentmisére. Most már ta­ lán lesz némi közöm hozzá. - Mikor volt legmagasabban a léc? ■ - Igen. -A Városmajorban? - Nem. A Zugligeti Szent Család templom­ ban. - És a megtérésed... megtérésnek mond­ hatjuk...? - Igen, mondhatjuk, de ha annak mondjuk, akkor viszont nem tudok arra a kérdésre vá- laszolni, hogy mikor tértem meg. Halvány fogalmam sincs. Annyira egy folyamat volt ez. Alkalmanként hoztam egy-egy döntést. Mindig azt kellett mondanom, hogy na most már ebben is olyan vagyok, mint egy keresz­ tény ember. De, hogy mikor lettem keresz­ tény ezt nem tudom. - Mikor kereszteltek meg? - Megkereszteltek engem gyerekkoromban. Igen. Csak aztán ezzel kapcsolatban nem történt semmi. - És mikor mondtál a papszemináriumra igent? - Na ez a másik fele a történetnek. Tehát van egyfelől egy olyan folyamat, ami a megtéré­ semmel együtt történik. Nincs egy kiemel­ kedő pillanat, hanem egyszerűen csak megy előre. De ezen belül viszont a papság mellett való igenem egy nagyon határozott pillanat­ hoz kapcsolódik. Azt egész pontosan tudom, hogy ez a pillanat 1988. február 8.-án, 5 óra 50 perckor délután volt. - Mi történt ekkor? - Akkor beszélgettem meg ezt a Jó Istennel... - És a Jó Isten mellett valamilyen ’segédesz­ közök’, személyek kapcsolódnák ehhez a dön­ téshez, vagy pedig ez a döntés kizárólag egy ’Isten-én’ kapcsolatból’ született meg? — Nem. Nem. Már arra mondom a nemet, hogy ez persze egy nagyon személyes döntés, de hát nem magamnak köszönhetem ezt. Nagyon meghatározó volt az a közösség. �i ahova kerültem. Ott még az utolsó padban ülő ember jelenléte is hatott rám. -Ez a zugligeti Szent Család templom? - Igen, igen... - Hittános közösség... - Igénk. - Fiatal felnőttekből álló közösség? - Tulajdonképpen én akkor még nem vol­ tam felnőtt, fiatal voltam. 18-20 éves fiatal. Szóval a magam korosztályában a találkozá­ sok nagyon fontosak voltak. De az is meg­ határozó élményem, amikor húsvétkor 4050 éves férfiemberek, mondjuk harminc­ ötén ministrálnak a nagyheti szertartásokon. Hogy akkor úgy tűnik, ebbe az irányba lehet menni! Egy komoly felnőtt férfiember kiáll­ hat öltönyben az oltár mellé és mondhatja azt, hogy keresztény vagyok. Ez nagyon meghatározó volt. Tehát ott nem csak a kor­ osztályom, hanem az egész közösség meg­ határozó volt. És persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a papnak a személye is nagyon sokat jelentett. - Ki volt ez a titokzatos pap? — Kozma Imre atya... -A Máltai Szeretetszolgálatnak a vezetője... - Igen, de akkor még nem volt Máltai Szere­ tetszolgálat. Egyházmegyés papként szolgált ott. -A szemináriumi évek milyenek voltak? — Egy évet voltam Esztergomban. Jól érez­ tem ott magam. Annak ellenére, hogy lehet, hogy mondjuk hat évet ott lenni sok lett vol­ na nekem. De egy évet ott tölteni nagy él­ mény volt. Másodévre kerültem ide Buda­ pestre, a Központi Papnevelő Intézetbe, meg a teológiai karra. És ott nagyon sokféle élmé­ nyem volt. - Negatív is meg... - Negatív is, nagyon negatív is, meg nagyon pozitív is. Életre szóló barátságokat kötöt­ tünk. Nagyszerű volt ott együtt készülni a papságra. Életemnek meghatározó időszaka. Közben pedig voltak komoly nézeteltérése­ im, konfliktusok, konfrontációk is. - Ifjúkori lázadás... ? - Biztos, hogy benne volt az is, hogy eléggé szenvedélyesen, lendületesen tudok élni, vagy képviselni dolgokat. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy életkoromnak megfelelő bölcsességgel képviseltem a saját elképzelése­ imet. Ez a bölcsesség nyilvánvalóan nem volt elegendő ahhoz, hogy mindent úgy csináljak, ahogy ma csinálnám. De nagyon sok szem­ pontból nem bánom azt, hogy mertem én ott a véleményemet elmondani, vagy bárkivel konfrontálódni. - Lelkes papnövendék voltál? — Lelkes papnövendék voltam végig. Kifeje­ zetten nagyon szívesen készültem a papi pá­ lyára. Sok energiát fordítottam arra, hogy ne csak a kötelező dolgokat tanuljam meg, ha­ nem tanuljak még hozzá, olvassak még hoz­ zá, hogy minden nyáron valamiféle gyakorla­ tot szerezzek, és hogy tájékozódjak ne csak a magyar egyháznak a dolgaiban. Én végig na­ gyon lelkes voltam. - Mit jelent, hogy tájékozódtál? Külföldön is jártál nyaranként? - Igen, minden lehetőséget megragadtam, amire úgy gondoltam, hogy az engem majd jobb pappá tesz. És nagyon tudatosítottam magamban, hogy ezek az évek hatalmas lehe­ tőségek. Hogy most begyűjthetek egy csomó mindent, amit majd aztán később a munka miatt kevésbé. Nem lesz már rá idő, most meg még van! - Mik azok a fő momentumok, amiket leszűrtél ezekből a tapasztalatgyűjtési évekből? Akár odakint, akár az itthoni plébániákon mit lát­ tál? Melyek voltak a legfontosabb tapasztala­ taid? - Sok minden jut most eszembe. Egyrészt eszembe jut, hogy minden igazán nagy do­ log, ahogy azt láttam akár itthon, akár kül­ földön, piciben indul. Egy-egy embertől, néhány embertől, egy kis közösségtől. Az ő nagyon hiteles Istenkapcsolatukból, és az ő nagyon hiteles egymással való kapcsolatuk­ ból. Markáns élményem lett, hogy nem a nagy dolgok felől kell nézni a kereszténysé­ get, hanem a legszemélyesebb, legközvetle­ nebb világunkból kiindulva. Aztán markáns élményem lett az is, hogy mennyire fontos az, hogy ne egyedül tegyünk dolgokat, ha­ nem, hogy nyitottak legyünk arra, hogy ki az, akikkel együtt lehet valamit véghezvinni. Azt is mondhatnám, hogy nincs minden kincs nálam. De ahhoz, hogy én a magam dolgát elvégezzem, ahhoz olyan kincsekre is szükség van, ami nálad van, vagy a másik embernél. Aztán azt is nagyon megláttam, hogy mennyire fontos embernek lenni a szó teljes értelmében. Kilóg a lóláb az olyan ke­ reszténységből, ahol az emberi hitelességgel problémák vannak. Ahol valaki már nem őszinte. Ahol lehet, hogy valaki szép dolgo­ kat csinál, de nem hitelesen teszi már. Mert már inkább csak szerepeket játszik. Ahogy Hamvas Béla mondja: „A maga életrajzában él.” Újból és újból vissza kell térni az Isten­ nel való személyes kapcsolat talajára. Meg az emberekkel való találkozásnak a talajára. És ebből fakadnak nagy dolgok. - És ezt a közösségi, vagy plébániai életben is megpróbálod megvalósítani? Hogy ki-ki a sa­ ját karizmája szerint próbáljon részt venni a közösségi feladatokban? - Igen, hogyne. Valaki azt mondta nekem: ,Feri! Úgy hírlik rólad, hogy te hagyod az 55embert dolgozni.” Ez teljesen így van. Hogy­ ha valaki megtalált magában valamit, amire érez magában egy Istentől jövő indíttatást, akkor hülye lennék beleszólni. Természete­ sen fontos, hogy egyeztessünk, hogy beszél­ jünk arról, hogy kinek mi a dolga, vagy, hogy azt hogy csinálja. De ennél talán még fonto­ sabb, hogy kapjon szabad teret, hogy esetleg a Lélek úgy tudjon általa működni, ahogy esetleg én nem is tudom, hogy a Lélek akar működni, csak, ha hagyom őt. - Hamvas Béla régi szerelem? - Annak azért nem mondanám... - Szóval kik azok az irodalmi életben, akikről azt mondanád, hogy ’megbarátkoztam velük’? - Hamvas Bélától tényleg sokat merítettem. Dosztojevszkij volt rám nagy hatással, na­ gyon nagy hatással. Aztán Hermann Hesse. Talán, amit még el kellene mondanom - ez­ zel is kapcsolatos, meg a tájékozódással is, amit kérdeztél -: a szeminárium alatt na­ gyon nagyon élessé vált a hiány, amit a kép­ zésünkben az jelent, hogy nagyon sokat ta­ nulunk az Istenről, és gyakorlatilag semmit az emberről. És ha én egy klasszikus papi megfogalmazásban közvetítő vagyok Isten és az ember között, akkor nagyon elgondol­ koztató dolog, hogy az egyik felét megtanu­ lom, a másikról meg gőzöm sincs. Ahogyan ezt a Gyökössy Bandi bácsi mondta: olyan parasztemberekhez vagyunk hasonlók, akik mindent tudnak a földművelésről, csak a földről nem tudnak semmit. Ez nagyon ha­ tározottan elindított arra felé, hogy párhu­ zamosan az Istennel való kapcsolatom ki­ munkálása mellett, az emberekkel való kap­ csolatomon is munkálkodjak. Ne bízzak mindent ’A Kegyelemre, vagy a szerencsére, a véletlenre. Itt egy csomómindent kézbe lehet venni, meg lehet tanulni, el lehet sajá­ títani, és akkor én felelős is vagyok, hogy ezeket megtanuljam. Akkor, amikor a vilá­ gon mindenkitől el lehet várni, hogy a szak­ máját - a szó nemes értelmében- profin vé­ gezze - most a szakma szót tudatosan hasz­ nálom -, akkor a pap sem kivétel. Az embe­ rekhez való viszonyt is tekinthetjük a „szakma 55 - a papság - egy olyan részének, amit jó kell ám csinálni.. - És mit mondanak: jól csinálod? - Szerintem pont úgy, ahogy mindnyájan: van amit jól csinálok, van amit rosszul. Van, amivel már azóta küszködöm, hogy tíz éve rájöttem, nem csinálom jól. És azóta sem csi­ nálom jól. Aztán persze van olyan, amit vala­ mennyire megtanultam. (folytatjuk...) kilencedik oldal �Valami Amerika I^dves barátaim, pázmányos diákok, tisztelt tanáraim! Először is hadd üdvözöljek mindenkit az Egyesült Államok egy talán kevésbe lá­ togatott, de ai annál érdekesebb városából, New Orleans-ból. Lassan már fél éve itt togàtott, koptatom az iskolapadot, a Tulane jogi egyetemén, amit szerényen csak a dél HarYardjának neve :nek. Engem nemzetközi és összehasonlító jogi LLM képzésükre vett föl az egye em ösztöndíjjal. Arról, hogy mennyi idő, energia^ és trükk szükséges egy ilyen ösztöndíj megszerzéséhez, külön cikket kellene írnom. Az LLM egyébként egy Masters (posztgraduális) képzés, ami után le lehet tenni az ameri­ kaijogi szakvizsgát, és lehetőséget ad az Esésűit Államokbeli praktizálásra. Az oktatásjnliúsban indult (nemzetközi diákoknak kötelező nyári ecetemmel). és az elmúlt öt hónap élményei ösztönöztek arra, hogy megosszam veletek ta­ pasztalataimat az amerikai jogi egyetemről, életről és emberekről, h Először is hadd kezdjem azzal, hogy bár­ mennyire is szeretünk általánosítani, nem minden amerikai tudatlan, naphosszat a hasát tömő, média által könnyen manipu­ lálható „proud to be american” állampol­ gár. Lehet, hogy Kaliforniát a Terminátor irányítja, de ezt itteni környezetem éppoly megrökönyödéssel és mosolyogva figyeli, mint otthoni barátaim. Amerika külpoliti­ kájának, amibe most nem szeretnék mé­ lyebben belemenni, szintén igen széles el­ lentábora van, és professzoraim egytől egyik számtalanszor bírálták saját kormá­ nyukat. Számomra a legmeglepőbb mégis az volt, hogy egy olyan emberrel nem ta­ lálkoztam, aki ne tudta volna, hogy hol van Magyarország, és senki nem kérdezte meg, hogy van-e nálunk is mozi, illetve hogy még mindig lovon közlekedünk-e. Sok di­ áktársam járt Magyarországon, és minden­ ki nagyon pozitívan fogadott. A professzoroknak sem kellett elmagya­ ráznom, hogy honnan jövök, de az meg­ lepett és egyúttal meg is hatott, amikor október 23-án az egyik órán a tanárom váratlanul felkért, hogy beszéljek diáktár­ saimnak az ötvenhatos eseményekről és mindemellett az ismert 1956-os Times ,Man of the year” fénymásolatát adta körbe a diákoknak. Az előadások egyébként az általam meg­ szokottól teljesen eltérő módon folynak, a diákok szinte többet beszélnek, mint a ta­ nárok. A „Socrates method” lényege, hogy a professzor a kérdezéssel próbál rá­ vezetni a helyes válaszokra, elméletekre, míg nálunk mindez pont fordítva zajlik, előbb halljuk az alkalmazandó szabályo­ kat, elméleteket, és a vizsgán ezeket viszszakérdezik. Itt minden órára föl van ad­ va 50-100 oldal közötti tananyag, általátizedik oldal ban jogesetek, amiket utána következő órán a diákoknak kell megvitatni. A pro­ fesszor bárkit felszólíthat, aki nincs jelen az órán, és felszólítják, ha nem hoz meg­ felelő igazolást, automatikusan 10%-kal kevesebb pontot kap a záróvizsgán. A rendszer működik. A tantermek min­ dig tele vannak, és mindenki elolvassa a feladott anyagot, mert még a bukásnál is kínosabb az „égés” a barátaink előtt. Általában más a diákok hozzáállása az ok­ tatáshoz. Nem csak azért járnak előadá­ sokra, mert muszáj, hanem mert minél többet szeretnének kapni az egyetemi ta­ nulmányaik során. Az egyetem itt való­ ban az életre készít fel, sokkal gyakorlati­ asabb, mint otthon, vagy általánosságban Európában. A tandíj sem kevés (15 ezer dollár/szemeszter) és a pénzükért szeretnének is valamit kapni a hallgatók. Ez a mentalitásbeli különbség eleinte meg­ hökkentett, de valahol van értelme. A verseny is már itt elkezdődik, igaz ugyan, hogy itt is születnek barátságok, de az egyetem elsősorban nem erről szól. Ez nagyon furcsa volt nekem, csakúgy mint az, hogy a diákok szívfájdalom nélkül fel­ jelentik egymást puskázásért, és ezt telje­ sen természetesnek tartják. A vizsgák egyébként mind írásban, névtelenül foly­ nak (mindenki kap egy kódot, és az azo­ nosítja), amit az objektivitás biztosítéká­ nak tartanak. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert szerintem egy jogásznak az előadóképességét is osztályozni kell, és az pedig csak szóban lehetséges. A tantárgyaim leginkább nemzetközi jogi és környezetvédelmi jogi tárgyak, heti 14 kredit órám van. Kutatásokat végzünk az amerikai kormány, a Világbank és a Világ­ kereskedelmi Szervezet részére. Ugyan­ csak elvállalhatunk ügyfeleket (ingyen) környezetvédelmi ügyekben, tanárunk felügyeletével. Az órák mellett dolgozom a könyvtárban, a német jogszabályokat rendszerezem és a módosításokat figyelem. Időm legna­ gyobb részét itt töltöm, részint dolgo­ zom, részint az otthoni Ph.D kutatási té­ mámhoz keresek anyagokat, illetve itt rám bízott kutatásokat végzek. Kaptam egy kutatóasszisztensi állást a nemzetközi jogi intézetben, ami itt nagy megtisztelte­ tésnek számit, és fizetést is kapok érte. (10 USD/óra). Most éppen a NAFTA fel­ kérésére végzek kutatásokat, egy hét múl­ va megyek ezzel kapcsolatban egy konfe­ renciára Miamiba. A Tulane könyvtára és kutatócentruma Amerika-szerte híres, a tizedik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik. Örömmel töl­ tött el, hogy felleltem, itt számos magyar jogszabályt (az 1960-as Ptk. angolul az egyik kedvencem) illetve könyvet is (Szladits öszszes). Számos professzorunk művei is meg­ találhatóak itt, legnagyobb számban Varga Csaba tanár úr képviselteti magát. A könyvtárban természetesen a legtöbb könyv már elektronikus úton is hozzáfér­ hető, minden diák ingyen nyomtathat egy meghatározott keretig. Amit a leggyakrab­ ban használok, az a LexisNexis, illetve Westlaw keresőrendszerek, a két legna­ gyobb jogi adatbázis, amikben megtalálha­ tóak az uniós jogszabályok, hírek, csakúgy mint az amerikai, kanadai jogesetek, jogi tanulmányok, cikkek. Ezeknek a kereső­ rendszereknek a használata 1500USD/óra, de az egyetem biztosítja nekünk az ingye­ nes használatot a világ bármelyik pontjá­ ról, és az ingyenes nyomtatást, amíg a Tulane-re j árunk. Az egyetem alatt egyébként szinte már mindenki dolgozik, és a diákok nagy ré­ sze az egyetemen keresztül kap állást. A Tulane-en működik egy úgynevezett .career sendee”, ami segít felkészülni az állásinterjúkra, megírni az önéletrajzokat, tanácsokat ad a jogi irodákról, cégekről, egyéb állásehetőségekről, kapcsolatot tart fenn ezekkel, és havi rendszerességgel ál­ lásbörzét tart. Ezek sajnos a nemzetközi diákoknak nem nyitottak, de nekünk is van lehetőségünk állásinterjúkra járni. �- -À . w ti ■iïtetiiiàe.ai»' «Maiwaii New Yorkban lesz januárban egy nagy ál­ lásbörze, ahová Amerika 20 legjobb jogi egyetemének LLM-hal Igatóit hívták meg, köztük a Tulane-t is. A career service mindvégig segített min­ ket, ellátott tanácsokkal és lebonyolította a szervezést. Tagjai egyébként szintén jo­ gászok, akik nem csak a szervezéssel fog­ lalkoznak. A tanulás és a karrierépítés mellett egy át­ lagos amerikai joghallgató leginkább a saját egyesületi életével van elfoglalva, illetve sportol. Az egyetemen több mint 50 egye­ sület van bejegyezve, számos témakörben. Jómagam a Nemzetközi Jogi, a Környe­ zetvédelmi Jogi Egyesületnek, illetve az Állatvédő Ligának vagyok a tagja. Mind­ ezek mellett még számos egyesület műkö­ dik, féléves tagdíjakkal, és a szemeszter so­ rán kirándulásokat, bulikat és nem utolsó sorban előadásokat szerveznek. Legutóbb a Nemzetközi Jogi egyesület szervezésében olyan élő legendát hallgat­ tam, mint Rónáid Dworkin. A diákok ak­ tív egyetemi életet élnek, ami nem csak a közös kávézásról és ivászatról szól. A Tulane-re járni nagy megtiszteltetésnek számit, és mindenki büszke arra, hogy ehhez az egyetemhez tartozik. Először nem akartam elhinni, hogy egy egyetem­ ből divatot is lehet teremteni, márpedig lehet. Campus-szerte vannak Tulaneboltok, ahol Tulane feliratú trikót, puló­ vert, kabátot, nadrágot, baseballsapkát, pi­ zsamát, papucsot, bögrét, kulcstartót, tol­ lat, csokoládét és mindent, mi szem száj­ nak ingere lehet kapni, dupla áron, csak mert Tulane felirat van rajta. Néha még mindig úgy érzem, mintha egy amerikai filmet néznék, amikor végigsé­ tálok az egyetem párigain, amikor beme­ gyek a menzára, vagy amikor a Tulanenek futballmeccse van, és az egész campus az egyetem színeibe öltözik (zöld-fehér). Az Egyesült Államokat és az itteni jogi oktatást lehet szeretni és nem szeretni, célom nekem csak az volt, hogy egy kis ízelítőt adjak belőle ezzel az írással. A .career service”-ük és a diákok aktívabb részvétele az órákon véleményem szerint példaként szolgálhat a mi egyetemünknek is, és most az egyszer talán valami jót is átvehetnének Amerikától... Ha valakinek fölkeltette az érdeklődését a Tulane, bővebb információt talál a www.law.tulane.edu internetes címen. Gurbán Györgyi Ady Endre: A halottak visszatérnek Bâcher Iván írta az október 31-i Népszabadságban, hogy „a halottakban lehet bízni még.... Nincs polgári halott, nemzeti érzelmű halott, idegen lelkű halott. A halottak fegyelmezettek, visszafogottak, méltóságteljesek. Egyik öreganyám sírján kereszt van, másikén kehely, egyik öregapámén néhány kő. A feleségemén pedig egy szép nagy vörös csillag. Jól megférnek egy temetőben együtt. Tanulni kéne a halottaktól.’ Én ezzel szemben mi azt gondoljuk, a halottak élnek. Még annak számára is, aki nem hisz a túlvilági létben. Tanítanak minket. Vezetik kezünk. Követendő vagy éppen el­ utasítandó példát mutatnak. De idézzük inkább Ady Endre Tisza Kálmán temetésé­ re írt újságcikkét - minden más szónál ékesebben beszél. ,Nem volna érdemes és szabad élnünk, ha fbltétlen urunknak kellene elismernünk a halált. Maga a természet örökös tiltakozás a halál ellen. Az élet pedig mindannyiunknak nem csupán sorsa, de akarata, célja és joga. Aki pedig rajongva kapaszkodik az életbe mindnyájan ezt tesszük - az hisz, annak hinnie kell a megváltásban s észre kell ven­ nie a jobbat, a tökéletesebbet, amit a roha­ nó élet magából kiválaszt... És nincsen ha­ lál, [csak] tökéletesbülés, a halottak pedig visszatérnek... Nem a húsvét aktualitása szövette össze ve­ lünk e kis filozófiát. Nem a húsvét aktualitása - mondjuk -, hanem az eseményeké. A halál sohse rémítgetett úgy meg bennünket, mint rémítgetett mostanába. Föl kell emelnünk hát egymás szíveit s egymás eszébe hozni, hogy az életnek nincs gyászindulója, csak himnu­ sza, biztató, harsogó, lázas himnusza... ...Nem mondjuk, hogy nem volt semmi ok a rémületre. Volt és van bizony. A mai élők rosszkor hullottak ki az élet lottóke­ rekéből. Most készülődik valami istenien nagy evolúcióra a világ s a mi életünk a ké­ szülődésnek, a lázas, beteges s kissé vesze­ delmes szakára esik. Nem csoda, ha a kao­ tikus jelen kétségekbe űz, kivált ha a halál látszólagos pusztítását nézzük. Pedig a ha­ lál soha és most sem győzedelmes. Az, amit mi a halál uraságának sejdítünk, az életnek az erőgyűjtése a nagy teremtésre. Amit pedig mi a halál szövetségesének lá­ tunk s amit a sajtóbetűk hétköznapi össze­ tételében reakciónak írunk le, szintén nem lehet a folyton előretörő életnek megölője, hiszen ez semmi egyéb, mint a haladó erő­ nek fokozója - a természetnek ismert alap­ törvényei szerint. Ma - igaz - az ultramontánoké a világ. Va­ gyis úgy látszik, mintha az övék volna. Pe­ dig éppen az ultramontánság veszekedett merészsége demonstrálja, hogy az élet nagy változásra készül s nagy győzedelemmel váltja ki nemsokára magából a jobbat és tö­ kéletesebbet. lm vonultassuk magunk elé legkedvesebb ha­ lottjainkat, kikre egy jobb, tökéletesebb élet vár s kik voltaképpen nem is voltak halottak. Föl kell támadniok a porladó humanisták és enciklopédisták nagy tanításainak. Föl kell támadniok a nagy forradalmak eszméinek. Föl kell támadniok minden igazságoknak, melyek az ember teljes felszabadítását céloz­ ták s e föltámadásban magukkal kell hozniok a megtökélétesedést, szurrogátumjait a sza­ badságnak: az élet egyenlő eszközeit. Ezek voltak a mi legnagyobb halottjaink, kik - erősítjük újra - voltaképpen halottak sem voltak. De vannak szívünkhöz jobban hozzánőtt, kisebb, házi halottaink, kiknek visszatérését szintén várnunk kell. Mindan­ nak megtisztultan, tökéletesebben kell föl­ támadnia, amit a humanisták, enciklopédis­ ták, a nagy forradalmak magyar földön ha­ tottak és szültek. Kossuth, Deák, Szilágyi és Tisza visszaté­ résre váró halottak, bár voltaképpen nem haltak ők meg. Úgy kell föltámadniok, hogy szabadelvűségük, haladásvágyuk teljesebb és tökélete­ sebb legyen. Erre a nagyszerű visszatérésre nem várhat s nem is vár már sokáig a ma­ gyar glóbus. Ezek a halottak visszatérnek mihamar s újonnan öltött alakjuk sokkal erősebb lesz. A kerepesi temető s a geszti kripta örökre élő, újra és újra feltámadó, egyre és egyre tökéletesedő erőket zárt le. Werbőczi feltámadt Deák Ferencben s De­ ák Ferenc újra tökéletesebb alakot fog ölte­ ni egy bizonyosan eljövendő valakiben, aki talán a szociális igazságoknak fog adni ma­ gyar formát. Rákóczi föltámadott Kossuth­ ban s az eljövendő új Kossuth még tisztultabb teremtő tüzű lesz. Teleki uram, a kancellár, Tisza ingeniumában nyert új életet s kellő időben eljön az új Tisza Kálmán, kiben a konszolidáló zseni még gyönyörűbb lesz. És így térnek vissza mind a halottak, akik voltaképpen a legna­ gyobb élők!... Halljátok tehát az igét és emeljétek föl a szí­ veteket Húsvét napján s a geszti temetés után: A halottak visszatérnek.^’ Nagyváradi Napló 1902. március 30. tizenegyedik oldal �Pázmányosok a jog útvesztőjében 2. — Élet a doktorrá avatás után — Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoKs mindegyik út nehéz. Szerinte éppen éz a szép benne. Ő most tó lesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szokta. Általá­ ■ mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, hogy nosban focista, gimnáziumban már feltaláló. Utólag visszagon- 7 mi lesz, ha nagy lesz... dolva, már ő sem tudja, hogyan került a jogi egyetemre... próbál­ Az előző számban indult összeállításunkban a jogi pálya különbö­ ja azt hinni, hogy tudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban ző területén dolgozó volt Pázmányosokat ismerhettek meg. Cé­ vagy szülői indíttatásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „ki­ lunk, hogy átfogó képet adjunk egy-egy „szakmáról”, az egyetem zárásos alapon” döntött. Ma már ez mindegj”, hiszen ő is beállt a után az elhelyezkedési esélyekről, az egyes munkaterületek előnye.doktorok” közé. S hogy mi lesz belőle, talán az egyetemen töl­ iről-hátrányairól, a díjazásról és más fontos kérdésekről. Mindezek tött öt év, talán a véletlen, talán valami más dönti majd el. Sokan mellett örömmel mutatjuk be ezeket a tehetséges fiatalokat, akik sokfelé megyünk majd a jog útvesztőjében, de remélhetőleg az'í Egj^temünkről kikerülve kezdték meg jogi pályafutásukat, és igen Egyetemünkhöz való kötődés és az emlékek örökre megmarad-; sok mesélnivalójuk akadt. Másodikként egy közjegyző-jelölttel és nak. Persze a mai versenyhelyzetben dönteni nem könnyű, és ’ az APEH egy jogászával ismerkedhettek meg. Dr. Molnár Pál Végzés éve. 2002 Munkahely: Dr. Keresztesi Béláné Közjegyző Iroda, közjegyző-jelölt. — Mikor döntötted el, hogy közjegyző szeret­ nél lenni, illetve hogy közjegyzői irodában sze­ retnél dolgozni az egyetem elvégzése után? — Körülbelül egyetemi tanulmányaim máso­ dik évében döntöttem el, hogy ez érdekelne. — Mi vonzott benne, miket hallottál erről a szakmáról, hogy így megtetszett? — A biztonság, a kiszámíthatóság, és a kiug­ rási lehetőség. — Hogyan kerültél be az irodába? Igaz az, hogy ez egy olyan szakma, ahová szinte csak kihalásos alapon lehet hekerülni? — Ezt meg kell cáfolnom, hiszen bekerülni jelöltként nem kihalásos alapon lehet. Én pályáztam, leadtam az önéletrajzomat, és így vettek fel. A közjegyzői pálya tekinteté­ ben is téveszme az, hogy reménytelen beke­ rülni, a közjegyző a hivatását hetven éves koráig gyakorolhatja, utána köteles nyugdíj­ ba vonulni. Jelen pillanatban a magyar köz­ jegyzői kar jelentős része átlagban 55-60 éves nőből áll. — Téged milyen szempontok alapján válasz­ tottak ki a jelölti állás betöltésére? — Talán az játszott benne szerepet valami­ lyen szinten, hogy akkoriban már jártam bankszalqogi képzésre, és a közjegyzői munka ma főként bankhitelek, kölcsönügy­ letek közjegyzői okiratban foglalásából áll. — Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a Pázmányosokat? Mennyire számított, hogy melyik egyetemről érkeztél? — Véleményem szerint számított, és kelle­ mes meglepetésként ért, hogy tapasztalatom szerint a közjegyzőjelölti karban a jelöltek úgy 60-70 százaléka a Pázmányon végzett. tizenkettedik oldal — Mik tartoznak a fő feladataid közé? — Kölcsönszerződések, banki hitelszerző­ dések okiratba foglalásának előkészítése, ki­ egészítő tevékenységként a hitelesítések és az aláírási címpéldányok elkészítésénél kell besegítenem. Ezen kívül jelenleg a hagyaté­ ki ügyeket gyakorlom, hiszen a jelölteknek a három év során meghatározott területek­ kel részletesebben is foglakozniuk kell: én első évben az okiratokkal foglalkoztam fő­ ként, most a hagyatékkal. A Közjegyző Aszszony határozza meg, hogy jövőre pontosan melyik is lesz az a terület, amivel behatób­ ban kell majd megismerkednem. — Említetted, hogy a bankjogi ismeretek előnyt jelentenek. Ezen kívül melyek azok a területek, amelyeket ismerned kell ezen a pályán? — Öröklési jog, családi jog, és a polgári jog valamennyi területét, hiszen a közjegyző szinte minden olyan ügyet elláthat, mint pél­ dául egy ügyvéd, kivétel persze a peres eljá­ rásban való képviselet. így például - lehet, hogy sokan nem tudják - mi ugyanúgy kö­ tünk adásvételi-szerződéseket is. — .(4 munkaidő hogyan alakul egy közjegyző- szerepet kap tehát az oktatás, sokszor a mun­ kaidő rovására, de ezt azért megértik. — Jelöltség után milyen előrelépési lehetőségek vannak? — Szakvizsga után általában a közjegyző­ helyettesi állás következik, ahol az a tapasz­ talat, hogy a közjegyzők a saját jelöltjeiket szeretik megtartani helyettesként is, hiszen a leendő helyetteseket „ők nevelték ki” , ami bizonyos szintű anyagi és egyéb áldozatot is követel ez alatt az időszak alatt (például az oktatás díját a közjegyző fizeti). — Hogy vagy megelégedve a díjazással? — A fizetés körülbelül a fogalmazói bérnél egy kicsit magasabb, bár nem törvény hatá­ rozza meg, hanem a közjegyzővel való meg­ állapodás tárgyát képezi, általánosságban a jelölti fizetések bruttó 120 - 200 ezer forint körül mozognak. Ehhez persze még kapha­ tók különböző juttatások, például bérlet­ pénz, ebédpénz, vagy karácsonyi jutalom. — Mik a terveid a jövőre nézve? — Szakvizsga letétele, illetve azután közjegy­ ző-helyettesként szeretnék tovább dolgozni. jelöltnél.^ — Csak abból az irodából tudok kiindulni, ahol én dolgozom, itt szigorúan kötött a munkaidő, ami fél kilenctől négyig tart, pén­ teken kettőig. Hozzá kell tennem, hogy a közjegyzőjelölti-rnunkában elég nagy hang­ súlyt fektetnek az oktatásra, így minden héten egy napon továbbképzés van, kivéve a nyári időszakot. Ezekre az oktatásokra a bírósági­ fogalmazókkal járunk együtt. Ez főként a szakvizsgára készít fel, polgári jogot, büntető­ jogot, közigazgatási jogot, és EU jogot is ok­ tatnak. Ezen kívül van még az Országos Köz­ jegyzői Kamarának is egy képzése speciálisan közjegyző-jelölteknek. Itt főként a három fő közjegyzői tevékenységre fektetnek hang­ súlyt: hagyaték, okiratok hitelesítése, és maga a közjegyzői intézmény, történeti résszel, működési elvekkel, szabályokkal. Elég nagy Dr. Simon Péter Végzés éve: 2002 Munkahely: APEH, Végrehajtási Főosztály, jogász — Hogyan épül fel az osztály, ahol dolgozol, hány jogász van és neked mi a feladatod? — A Végrehajtási Osztály vezetője a főosz­ tályvezető, alatta van 3 csoport végrehajtó, és két úgynevezett „team”. Ezen belül van­ nak még kisebb ügyintézők, de az egész osztály ügyes-bajos dolgait a jogászok inté­ zik, például keresetek, feljelentések. — Mióta dolgozol itt és hogyan kerültél az APEH-hoz? Tudatosan tervezted vagy véletlen­ szerűen jött, és hogyan pályáztál? �■llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^^ áíil hrnii n i — Tudatosan terveztem, az APEH-hoz sze­ rettem volna kerülni, egyébként pedig telje­ sen véletlenül sikerült. — Már egyetem alatt vonzott az adójogi terület? — Igazából nem, és azt hiszem, nem is so­ kakat vonz, csak aki teljesen „megszállott”, hiszen ez a terület - mint tudjuk - eléggé száraz tud lenni, de pénzügyi jogból min­ dig is elég jó voltam, tőlem nem volt távol álló terület soha, főleg azért, mert köz­ igazgatáson belül ez az egyik olyan terület, ami a polgári joghoz leginkább kapcsoló­ dik. Ezért gondoltam úgy, hogy a „kör­ nyékbeli” adóigazgatási szervekhez be­ nyújtom az önéletrajzomat, bár túl sok re­ ményt nem tápláltam, mert ott is szinte csak „kihalásos” alapon jutnak csak be az emberek, vagy ismerős által, de végül fel­ hívott a jelenlegi osztályvezetőm, és kö­ zölte, hogy végrehajtási területről lenne szó, megkérdezte, hogy érdekelne- e a do­ log, mert ezt általában vissza szokták uta­ sítani. Természetesen érdekelt, és behívtak egy elbeszélgetésre. — Számított, hogy honnan jössz, illetve vala­ milyen módon tesztelték a tárgyi tudásodat? — Én voltam előtte már egy pár elbeszélge­ tésen, de sem itt, sem máshol nem tesztel­ ték, hogy mit tudok az adott területről. —Akkor mit gondolsz, mi alapján kerültél be, ha ilyen nehéz ide a bejutás? — Igazából nem tudnám megmondani... remélem nem hangzik nagyképűen, de véle­ ményem szerint főként a személyes szimpá­ tia döntött, én megpróbáltam a legjobb olda­ lamat mutatni, és úgy látszik, sikerült. Persze sok helyen nem sikerült, de itt bejött. — Diploma-minősítés? — Xhlamennyire számít, de mondjuk, ha na­ gyon rossz valakinek a minősítése, annak minden bizonnyal nehezebb dolga lesz, de mivel a végzettek legnagyobb része ,cum laude”-val végez, így sok esetben ezt meg sem kérdezik, és annyira nem vizsgálják. Ná­ lam nem nagyon feszegették. Ami még szá­ mított, az a nyelvtudás, nekem van két kö­ zépfokú nyelvvizsgám, illetve az, hogy pálya­ kezdő voltam. — Mik tartoznak most a főfeladataid közé? — A munkám kifejezetten előkészítő jellegű tevékenységet ölel fel, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a végrehajtási eljá­ rásban tett intézkedéseket megtámadják, ab­ ban az esetben ezeket a kifogásokat az APEH felső szervéhez én terjesztem fel. — Nem gondolod úgy, hogy elég „ egysíkú ” ez a munka, illetve, hogy nem szerzel olyan szerte­ ágazó tapasztalatokat, mint egy jelölt vagy egy fogalmazó? — A polgári szinte valamennyi részterüle­ tén tapasztalatot szerzek, ugyanis az adósok által kötött szerződések felülvizsgálata, eset­ leges megtámadása a másik nagyon fontos feladatköröm. Eljárásjogi téren tulajdon­ képpen minden olyan eljárás tekintetében tapasztalatot szerzek, ami követelés behajtá­ sára irányul. A jelöltek nyilván több tapasz­ tatot szereznek olyan téren is, amin én itt nem fogok. vizsgát is alapul veszünk - bruttó 170 ezer forint körül mozog. Az APEH-nél még er­ re rájön úgynevezett „mozgóbér” is, ami igazából olyasmi, mint egy jutalom, ami most még jár - annak ellenére, hogy egyre többet hallunk a médiában az „olcsó köz­ igazgatás” megvalósításának terveiről. Ez tulajdonképpen háromhavonta kerül kifi­ zetésre, és átlag egyhavi bér összegének fe­ lel meg. — A munkaidőd mennyire kötött? — Ez jár mindenkinek? — A munkaidőm 8-tól fél 5-ig tart, ezt elég szigorúan veszik, pontosan kell beérkezni, de tovább maradni is tilos. Az ebédidő elég nagy rohanás. A nagy túlterheltség miatt sokszor előfordul, hogy tovább bent kellene maradni a munkák elvégzéséhez, de ezt annyira szigorúan veszik, hogy igazgató-he­ lyettesi engedély szükséges hozzá. A bizton­ sági rendszer is hatalmas, nem lehet csak úgy ki-be járkálni. Hazavinni munkát nem szabad, ezért ki is rúghatnának. — Nem, teljesítményfüggő. — Mik a tapasztalataid, hogyan kezelik az újonnan érkezett, frissen végzett jogászokat? — Belevetnek a közepébe, de nekem azért óriási szerencsém volt, mert engem úgy­ mond „betanított” a jelenlegi osztályveze­ tőm, aki nagyon közvetlen és jó fej. Nagyon kedvesekés megértők voltak velem. Hallot­ tam viszont, hogy máshol -ha valaki nem tud valamit - felháborodottan megkérdezik, hogy „ugyan mondja már meg, azt miért nem tanulta meg az egyetemen?!” Ilyen is előfordul, de nem ez a jellemző. Az én munkakörömben ráadásul nemcsak a jog­ hoz kell érteni, hanem például a számla­ rendszerekhez is, és itt a például a rengeteg kód elsajátítása elég sok nehézséget jelent, sokszor tűnik bonyolultnak, de úgy érzem, már belejöttem. — Azért ugye nem bántad meg, hogy ezt vá­ lasztottad? — Nem, cseppet sem! Én örülök, hogy erre a területre kerültem, mert szerintem érde­ kes, és a magánszférában jövedelmezőnek mondható. Egyébként szeretem csinálni, kérdés, hogy meddig, mert lehet, hogy az ember, ha egy területen mozog sokáig, azt megunja, és talán - akár az APEH-en belül máshová próbál majd meg elhelyezkedni, el­ sősorban tapasztalatszerzés céljából. — Említetted, hogy jövedelmező ez a terület. Hogy értékeled, megfelelő a fizetés, versenyké­ pesnek mondható ilyen végzettséggel és ennyi tapasztalattal? — Igen, abszolút versenyképes. Figyelem­ be véve azt, hogy a köztisztviselői törvény alapján mindenki ki tudja előre számolni a besorolások alapján, hogy hozzávetőlege­ sen mennyit fog keresni. Ez - ha két nyelv­ — Neked hogy mérik le a teljesítményedet? — Igazából csak azokon a sikereken, amiket a főnök értékel. Hajói dolgozik az ember, azt általában észreveszik. — Mennyire volt számodra előny vagy hát­ rány, hogy pázmányos diplomával kerültél ki a munkaerőpiacra? — hz az igazság, hogy - egyébként téves - elvárásaink szerint vagy csak egyszerű be­ rögződésből hátrányos megítélésben kellett volna részesülnöm, pedig szerintem ez csak egy pázmányos berögződés. A vezetők ré­ széről nagyon is jó híre van a Pázmánynak. Ez persze köszönhető mindazoknak is, akik előttünk kerültek be a közigazgatásba és megállták a helyüket mint volt Pázmányosok. Én úgy tapasztalom, hogyjó híre van az Egyetemnek. — Ezt öröm hallani, remélhetőleg ez még több ambíciót önt a végzősökbe, és a többi hallga­ tóba! — Igen, az a véleményem, hogy a pletykák­ ra nem szabad adni, bár megjelenik egy-két negatív dolog is az újságokban az egyetem­ ről, sokan ez alapján ítélnek, de általános­ ságban én úgy látom, hogy pozitív megítélé­ se van a karnak a gyakorlatban. — Mik a jövőbeni terveid? — Természetesen a szakvizsga, remélem addig itt tudok maradni. Érdekel az adójog, bár nehéz terület, és elég sokan foglalkoz­ nak vele, de úgy látom, nem elegen. Ha nekem sikerül megtanulnom rendesen, úgy érzem, a jövőm biztosított, és foglal­ kozhatom a hozzá kapcsolódó magánjogi területtel is. Talán ez a biztonság az, ami vezérel mondjuk a jelöltekkel szemben, hiszen nem kell egy irodában arra várnom, hogy mikor lehet saját praxisom. Ez rizikó, és én inkább a biztosabb utat választom. Nem is beszélve arról, hogy két hónapot előtte el töltöttem ügyvédjelöltként egy irodában, és ez az idő csak még jobban megerősített abban, hogy nem ez az, ami­ vel én foglalkozni szeretnék. Gulyás Judit tizenharmadik oldal �Elvárások újratöltve Mátrixfolytatások az elvárások tükrében (2003. november 4.) Lehet szeretni és lehet gyűlölni. Azt hi­ szem, ha ennyit elmondok a Mátrix-ról, már elismeréssel szóltam. Nem hiába; kevés esemény, személy, vagy bármely más, esztétikai igénnyel készült alkotás tudja elérni a mi kis közönytől vezérelt világunkban, hogy vélemény-nyilvánítás­ ra késztessen, ne adj isten komoly vita fó­ rumot gyűjtsön maga köré. Tagadhatatlan, hogy ez az 1999-ben ké­ szült Mátrix-nak sikerült, és ez már telje­ sen független attól, hogy a közönség ho­ gyan fogadja a holnap bemutatásra kerülő befejező részt. Mondhatnám: a film emiatt máris nyertes; utcahosszal győzött már az előtt, hogy elkezdte volna futni az utolsó kört, de ez nem jelenti azt, hogy az elvárá­ sok egy cseppet is alábbhagynának. Sőt, egy győztestől mindig többet vár az ember. A film első része ugyanis akarva-akaratlan, tökéletesre, logikai hibáktól mentesre sikerült. A második rész vonatkozásában tehát a kérdés korántsem az volt, hogy tudja-e überelni az elsőt, hanem az, hogy képes-e tartani a színvonalat. Eleve hátrá­ nyos helyzetből indult: tudvalevő, hogy minden második rész az eredetije terhét cipeli a vállán; egyrészt azért, mert meg kell felelnie egy olyan film színvonalának, amit alkalmasnak tartottak egy második rész elkészítésére, másrészt pedig kényte­ len elviselni, hogy elveszti az újszerűség varázsát, amely minden bizonnyal nagy szerepet játszott a kiindulópontként sze­ replő előző rész sikerében. Ez azt jelente­ né tehát, hogy egy adott második rész na­ gyobb eséllyel törhet elődje babérjaira, ha egy kevésbé nívós első rész folytatásaként tesz rá kísérletet? Az eddigi tapasztalatok alapján nagyon is így fest a helyzet. Ezt alapul véve azonban, első ránézésre ham­ vába holt ötletnek tűnhetett egy színvo­ nalában megfelelő folytatást készíteni az állítólag eredetileg is trilógiának szánt (hát perrrsze) Mátrix-hoz. Izgalmasat le­ hetett, pörgőset lehetett, színvonalban megfelelőt azonban nem. Még ha tökéle­ tesre is sikerült volna az újratöltés, az új­ tizennegyedik oldal donság hatása akkor is oda, s az összhatás csorbát szenved. Ahogy szenvedett is. Akárhogy is, a Mátrix folytatásaként egy tényleg nagyon jó filmet láthattunk, ami viszont akárhogy is próbál­ kozik, nemhogy nem tudja mesterségesen újragenerálni az eredetije véletlen összha­ tásbeli tökéletességét, de még az erre való görcsös igyekezet izzadságszagát sem tudja eltüntetni magáról. Ám amellett, hogy talán mindannyian kicsit kétes érzésekkel, netán határozott csalódással (amire teljes okunk megvolt - nekem személy szerint, ha le­ vontatták volna a Göncöl szekeret az ég­ boltról, az első rész után azt is teljes termé­ szetességgel hatott volna) álltunk fel a .Reloaded” után a székekből, azt azért félté­ tel nélkül el kellett ismernünk, hogy bár az összhatás nem jött össze, a film maga egy percre sem vált igénytelenné. Az igyekezet pedig meghozta gyümölcsét: a film méltó maradt az elődjéhez, és ezzel túlélte önma­ gát is. Ezen túlmenően azonban, ez a szín­ vonalában alulmaradt folytatás csinált vala­ mi hasznosat is anélkül, hogy tudott volna róla: azzal, hogy megbontotta az első részt körüllengő kivitelezési tökéletességet, de mégsem bukott bele, megnyitotta készítők számára az „überelés” lehetőségét. A készí­ tőkét, akik ha a „Revolutions” esetében odafigyelnek a kényes pontokra, megvan az esélyük, hogy véghezvigyék, ami a film má­ sodik részének esetében képtelenség volt: hogy elődjénél (jelen esetben a Reloadednál) jobb filmet vágjanak a vászonra. Úgy gondolom, csak ebben az esetben lesz lehetőség arra, hogy az 1999-es rög­ tön kulttá avatott Mátrix, kulttrilógiává terebélyesedjen. Viszont ha ez megtörté­ nik, talán még a tökéletességmániások is elfelejtik a második rész tökéletlenségeit. Véleményem szerint egy hajszálnyi több­ let is elég lenne ahhoz, hogy a máris győztes Mátrix mindent vigyen, de ez a hajszál mindenképpen szükséges. Egy esetleges további minőségromlás kataszt­ rofális következményeire azonban még gondolni sem merek. Az eredményhirdetés a világ össze orszá­ gában egy időben: magyar idő szerint hol­ nap délután három órakor lesz- Ott le­ szünk. Világforradalmak (2003. november 05.) 14:40. Az egész világ forradalomra készül. Egy időben. Los Angelesben reggel 6:00kor, Sydney-ben éjfélkor, kicsiny hazánk­ ban a nap által kimért aranyközépút az irányadó: 15:00. Az előadást egyszerre hét teremben vetítik, a mi jegyeink a legna­ gyobbak, annak is pontosan a középső he­ lyeire szólnak - a bő negyed óra múlva kezdődő előadás akusztikai epicentrumá­ ba. A két és fél hete béreltük ki ezeket a székeket a mai napra, szűk két és fél óra erejéig: ha az ember fejében pár vonatko­ zásban eluralkodik az őrület, legalább ad­ juk meg a módját. Az egy főre jutó kockás ingek és dioptriák száma Guinniess-rekordot döntöget a Duna Pláza Hollywood Multiplex részle­ ge előtt. A nemek megoszlási arányából egyértelműen kivehető, hogy a férfiem­ berek elkötelezettebbek az akció köntös­ be öltöztetett filozófiadömping befejező részének mielőbbi megtekintése iránt. A hangulat azonban furcsa. Nem men­ nék olyan messzire, hogy bármilyen vo­ natkozásban is felhőtlennek nevezzem. Az embertömeg nyújtotta zajszintből, csak egy-egy kacaj szakad ki ritkán, a fő­ szerep a suttogásé, és a várakozó, sőt ag­ gódó tekinteteké. Az ember azt várná, hogy a kérlelhetetlen, szúrós szemű film­ kritikusok lesznek többségben, valami­ lyen mindent és mindenkit szétcincáló újság képviseletében. Nem, egyáltalán nem így van, ők minden bizonnyal elbúj­ tak a sarokban, tudva, hogy ez most nem az ő terepük. A terep ugyanis azoké, akik­ től az aggódó, zavart pillantások érkeznek. Azoké, akik legszívesebben aláírásgyűjtést szerveznének, és önként eltolnák egy hó­ nappal a bemutatót, ha bármiféle biztosí­ tékot kaphatnának arra, hogy a film egyet­ len hibája is kijavításra kerül, csak így lá­ tatlanban. Mert sajnos ők is tudatában vannak, aminek mi is: a hiba immár a Mátrix vonatkozásában sem ismeretlen fogalom. Es mégis egy-egy súlyos hiba fá­ jó felfedezése az, amit a lehető legtávo­ labb tartanának a mai bemutatótól, ha lenne rá lehetőségük. Mert ahogy ők, mi �^ESEs^ami^Mf íttaH^SiaMHA ■nBrltii^ is ünnepelni jöttünk, de tudjuk, hogy csak akkor fogunk, ha a film után való­ ban, nyugodt szívvel tehetjük. így hát elfoglaljuk a helyünket az akuszti­ kai epicentrumban, és drukkolunk a film­ nek. Fejemet tenném rá, hogy mindenki így tesz a szúrós szemű kritikusok kivéte­ lével. Te úr ég, valóban nem elsősorban a sze­ replők sorsáért, hanem a film sorsáért iz­ gulok ennyire? - fogalmazódik meg ben­ nem az utolsó gondolat, amint a Warner Bros, és a Viliágé Roadshow embléma lassan vibráló, zöldes fénybe borul. A kér­ dést azonban már nem válaszolom meg. S abba sem gondolok bele, hogy e kérdés nyugodt szívvel lehetne mottója az internacionális happening-ek természetének 2003 novemberében. A körforgás végjátéka (2003. november 6.) A film tartalmi részéről bűn lenne szól­ nom. Nem is teszem. Egyrészt azért nem, mert értelmetlen lenne párszáz karakter­ be sűríteni azt, amivel egy különszám is megtelhetne, másrészt pedig tessék el­ menni és megnézni ezt a filmet, ha má­ sért nem, hát azért, hogy kedvünkre ér­ velhessünk ellene. Viszont annyit elárulok, hogy bár a káposzta megmaradt. kecskévé lényegült szúrós szemű filmkri­ tikusok is kedvükre lakmározhatnak. Te­ gyék csak nyugodtan, filézzenek igényük szerint, de én úgy gondolom, hogy el­ mennek a lényeg mellett. Mert igen is méltó befejezést láthattunk, ami termé­ szetesen nem lett jobb, mint az első rész, de nem is biztos, hogy itt ez bárkinek is célja volt. Hisz ki ne tudta volna a második részben is a tucatnyi, nyitva hagyott kérdése után, hogy ez a film szinte evidenciaszerűen megbukik, ha nem képes kezelni a rápakölt kérdések megválaszolásának terhét, ugyanakkor szintén megbukik, ha átmegy következetes magyarázkodásba? Ki ne tudta volna, hogy a harmadik résznek úgy kell az életképességet kiverekednie magá­ ból, hogy szinte semmilyen új elemet nem engedhet meg magának, amely nem a szálak két és fél óra alatt történő, hiba­ mentes elvarrását szolgálja? Ki ne tudta volna, hogy ha mindezt megteszi, de a sa­ ját maga által kreált, különböző szálakat és idősíkokat nem rázza össze egy egysé­ ges egésszé, az összhatás könnyen a „mél­ tó befejezés” gigantikus elvárási alá sülylyedhet? Ki ne látná azt, hogy mindezt az­ zal a tudattal kell a filmnek végrehajtania, hogy egyetlen orbitális hiba bekerülése esetén nemi-nemű sár még akár az első részre is fröcskölődhet? (Szerencsére az ilyen hibák ez eddig a Mátrix-ot elkerül­ ték, de a filmtörténetből azt hiszem lehet­ ne mit mesélnem) Még is úgy gondolom, a feladat nehézsé­ gek árán, de sikerült. A szálak elvarrattak, a logikai réseket pedig viszonylag ügyesen betömködték. Mi, a korábbi aggódók, pe­ dig elégedetten jöttünk ki a moziból. Fur­ csa, de egyáltalán nem volt kedvünk uj­ jongva örülni. Amit éreztünk az nem volt más, mint megkönnyebbülés... Akárhogy is, a Mátrix kiállta a próbát. Neki azonban a népmeséktől eltérően nem három volt belőle, csak kettő - a sa­ ját folytatásai. A sok fáradság és igyekezet azonban meg­ hozta a gyümölcsét. Egy eredeti ötletből némi filozófiai megtépázás és apróbb lo­ gikai csúsztatások árán ugyan, de három részes filmlegenda született. Zsellér Máté & R. Ny. Azok a boldog szép napok 4. EIőző számunkban számoltunk be a XVIIL század jogászijainak botrányos viselkedéséről. Lássuk ezúttal a fegyelmi szabályzatot, mely arra volt hivat­ va, hogy gátat vessen a súlyos fegyelmezetlenségeknek. Az 1764-es fegyelmi szabályzat szerint. „Aki a tanulmányok kezdetétől számított két héten belül nem jelenik meg és távol­ létét nem tudja igazolni, abban az évben nem vehet részt az oktatásban. Minden beiratkozottat be kell vezetni a kar ’albumába’. Húsvét után és a tanév végén nyilvános vizsgát tartanak a directór és a dékán jelenlétében. Aki erről elmarad, vagy az előadást háromszöf egymásután ok nélkül elmulasztja, azt kizárják. A vallási kötelezettségek előírásával is akart a prímás a fegyelmezetlenségen javí­ tani: Vasár- és ünnepnapon kötelesek a jo­ gászok misén és prédikáción résztvenni, köznaponként pedig reggel hét órakor a tanárokkal együtt az egyetemi templom­ ban misét hallgatni. Látogassák a Mária kongregációt. Havonként, valamint a na­ gyobb ünnepek, főleg a Mária-ünnepek előtt végezzenek gyónást, amiről bizo­ nyítványt kell bemutatniuk. A tanárok járj anak elől a jó erkölcsökben példával, tartsák be a tanulmányi szabá­ lyokat, s azok alól semmiféleképpen se mentesítsék magukat. A hallgatók a taná­ roknak, ezek pedig a kari igazgatónak tisztelettel és engedelmességgel tartoz­ nak. A jogászok tartózkodjanak a veszekedés­ től, verekedéstől és káromkodástól. Télen Szent György napjáig este 9 után, nyáron este 10 után senkinek sem szabad szállását elhagyni. Általában tilos kocsmák, kétes hírű házak látogatása, tánc, maskara, éjje­ li kóborlás, veszedelmes társaságok és gyűlések felkeresése. Az éjjel kóborló ifja­ kat a városi kapitány és a darabontok vi­ gyék a városi tömlöcbe és adják át őket reggel az egyetemi carcernek. A nemesi díszkard kivételével tilos kardot vagy más fegyvert hordani avagy használ­ ni, elkobzás terhe mellett. Este 8 óra után semmilyen kardot sem köthetnek fel. Az előadást csendben hallgassák, az utcán rendesen öltözve járjanak, a polgárokat nem merjék zaklatni, az utcán ne dohá­ nyozzanak, az erdőben ne vágjanak ki fá­ kat és ne gyújtsanak tüzet. Ha valakinek kárt okoznak és az iparosok­ nak, akiknél dolgoztatnak, fizessenek ren­ desen, viszont az ellenük elkövetett jogtalanságért ne maguk vegyenek elégtételt, hanem a kari igazgató ú^án keressék azt. Az igazgató hirdesse ki a városi tanács­ ülésben, hogy a hallgatóknak szülői bele­ egyezés nélkül senki kölcsönt ne adjon, mert különben nem tarthat igényt pénze visszaszerzésére, így az elvész. (forrás: Eckhart Ferenc: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. IL kötet. Bp. 1936. Rendelkezésünkre bocsá­ totta: dr. Gerencsér Balázs) tizenötödik oldal �Tanulj és bulizz az ELSA-val! Az Európai Joghallgatók Egyesülete (ELSA) 1981-ben alakult, és mára egy brüsszeli szék­ helyű nemzetközi szervezetté fejlődött. Buda­ pesten immáron 8 éves múltra tekint vissza. A szervezet egyik fő profilja nemzetközi sze­ mináriumok és konferenciák rendezése. Ezál­ tal lehetőséget teremt joghallgatók és fiatal jo­ gászok találkozásához olyan aktuális témájú rendezvényeken, amelyekre az egyetemi okta­ tás körében kevésbé jut alkalom. Ezeken az eseményeken bárki részt vehet, azonban az ELSA tagok kedvezményben részesülnek. A rendezvények napidíj a ELSA tagoknak át­ lagban ötezer forintnak megfelelő euro. Eb­ ben benne foglaltatik a részvételi díj, a szállás és esetenként az étkezés, valamint a külön programokban való részvételi díj is. A részle­ tek felől érdemes minden rendezvénynél külön tájékozódni, mert egyes helyek ösz­ töndíjakat is meghirdetnek. Hogy miért érdemes részt venni az ELSA sze­ mináriumokon és konferenciákon? - Az egyetemi oktatás keretébe számos olyan sokunkat foglalkoztató joggal kapcsolatos tu­ dományterület és téma nem fér be, amelyek felkeltik az érdeklődést, és amelyek megis­ merése a későbbiekben is hasznos lehet. - A konferenciák keretében alkalom nyílik Európa-szinten elismert előadókkal és politi­ kusokkal való személyes találkozásra. - A kollegalitáson és nemzetközi együttmű­ ködésen nyugvó szervezet kiváló lehetősé­ get nyújt az „ELSA spirit” megismeréséhez, illetve külföldi diákokkal való megismerke­ déshez, szakmai kapcsolatok kiépítéséhez, barátságok kötéséhez. - Végül, de nem utolsó sorban 20. „esti buli” minden résztvevő számára a legvonzóbb program. Különösen azért, mert Európa szebbnél szebb tájain az ELSA helyi szerve- zete mindent elkövet, hogy megismertesse a résztvevőket a helyi étel- és italkülönle­ gességekkel is. Az alábbiakban mindenki figyelmébe ajánlom a 2003/2004-es tanévben megrendezésre ke­ rülő szemináriumokat és konferenciákat: „Az emberi jogok de jure és de facto’ 2003.12.2-6. Izhevsk, Oroszország „•,A jog jobb mint a háború!” 2003.11.3012.11 Bukarest, Románia „A jog és a kulturális demokrácia,5’ 2003.12.10-17 Kopaonik Hegység, SzerbiaMontenegró „rV: ELSA Fresherscamp” 2004.02.8-14 Bécs, Ausztria „Harmadik Helsinki Nemzetközi-bün­ tetőjogi találkozó” 2004.03.1.-6. Helsinki, Finnország „Nemzetközi kereskedelem és korrup­ ció” 2004.04. Oslo, Norvégia „A szervezett bűnözésről” 2004.041-4. Zürich, Svájc »• orvosi jog korlátái” 2004.04.23-25 Saarbrücken, Németország „A nemzetközi büntető bíráskodásrólI”’ 2004.04.15-18 Varsó, Lengyelország „ELSA Moot Court Competition’ a WTO joga a gyakorlatban 2004.04.21-24. Genf, Svájc „Nemzetközi sport jog” 2004.05.20.-23. Luneburg, Németország ,A nem jogi típusú befolyás a bírói dóntéshozatalban' 2004.07.9.-11. Giessen, „• Németország Amennyiben sikerült felkelteni az érdeklő­ déseteket, bővebb információt a www.elsa. org honlapon találtok, vagy forduljatok biza­ lommal az ELSA budapesti irodájához a meghirdetett fogadóórákban. Cím: PPKEJÁK, 28-as épület, Il.em. G.I. Filmajánló Naqöyqdisi '^ Erőszakos világ B A következő’ kisfilmet;^főként azoknak -Párátlanul ábrázolja azt, miképp változtatta ajánljuk, akik a világot , más aspektusból is meg életünket a tcchnika, s hogyan alakult megtekintenék, mint amilyenből ^tálában át ennek hatására a politika, sport, szórako­ láthatják. De talán olyanok is élvezhetik,' zás; rhűvészet, erkölcs, természet, kultúra. akik „ha már odakapcsoltam-végignézem' Képek garmadája vonul el szemünk .előtt, alapon válogatnak a programok között, s .i: amelyek azt hivatottak megmutatni, mikénti harcol az ember az egyre tökéletesedő min­ nem kifejezetten ilyenfajta pihenésre vágydennapokban a számítógép, a pénz minnak. Az alkotás egyfajta vízió, az ún. JQuatsi-triológia befejező része a denhatósága, az értékek és az élet szimulá­ ciója ellen. Érdekes csemege mindenki száKoyaanisquatsi és Powaqquatsi után. Főmárá, szánjunk rá néhány percet! ként a zene és a képek erejével mutatja be a globalizációtól szenvedő XXI. századunkat, ' M. kissé talán mellőzve a szavak használatát. 0 ■ tizenhatodik oldal ■ ■ Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán Semmiképp sem hagyományos - de remélhetőleg hagyományteremtő .kiránduláson” vehettünk részt néhányan október utolsó szerdáján, amikor látogatást tettünk Lábady Ta­ más professzor úr birodalmában, a Pécsi ítélőtáblán. (Aki valamilyen okból még nem tudná, Lábady Ta­ mást nevezték ki az idei év júliusá­ ban munkába álló Pécsi ítélőtábla el­ nökévé.) A kezdeményezés magától, a Professzor Úrtól ered; hisz O hívta harmadéves, nappalis csoportját egy rendkívüli gya­ korlati órára. S mivel még voltunk néhá- nyan, akik szerettünk volna a többiekkel tartani, a húsz-harmincfős csapat triplá­ jára duzzadt. Öt egymást követő tárgya­ lást hallgattunk végig, így tökéletes képet kaphattunk az újonnan felállított ítélőtáblák működéséről, s a bírói hivatás gyönyörűnek igen, de könnyűnek egyál­ talán nem mondható munkájáról. Hi­ szen a lehető legkülönfélébb esetekkel találkozhattunk; volt sajtó-helyreigazí­ tás, in integrum restitutiora irányuló ke­ reset, személyiségi jogot sértő My Fair Lady-fordítással kapcsolatos nem vagyo­ ni (vagy általános) kártérítés kérelme, sőt még Márai — idézettel tarkított ügyvédi felszólalás is. Egyszóval, egy délelőtt alatt a lehető legtöbbet tanultunk arról a pá­ lyáról, amelyre készülünk. A tárgyalások végeztével még - s ez a házigazda eré­ nyeit és jó hírét öregbíti - terülj-terülj asztalkám is várt bennünket. Mindez - ahogy ezt mondani szokás nem jött volna létre Professzor Úr nél­ kül, köszönet mindenért! Természetesen köszönjük Czigány Áginak is, aki az uta­ zás megszervezésében vállalt szerepet. Ta­ lán mindenki nevében elmondhatom, hogy nemcsak saját magunk okítására va­ ló, de egyúttal szórakoztató napot is töl­ töttünk Pécsett. M. �Érdekes bírósági esetek Nem veszik le a feszületet az olaszországi iskolákban, miután pénteken fel­ függesztették a keresztény jelkép eltávolításáról hozott bírói döntést, i J 'Az Olaszországban és a keresztény világban egyaránt nagy vihart kavaró^$ döntést a tantermekben látható feszületek eltávolításáról múlt szombaton] mondta ki a közép-olaszországi L’Aquilla város bírája, J A helyi bíróság elnöke most helyt adott az olasz oktatási minisztérium fellebbe­ zési keresetének, és felfüggesztette a határozat végrehajtását. A perben bepa­ naszolt település, a 700 fős Ofena pol­ gármestere november 4-ig elrendelte az iskola bezárását, hogy megóvja a diáko­ kat a média felfokozott érdeklődésétől. Az iskolai tantermekben található fe­ szület ellen Adél Smith, az olaszországi muzulmánok szövetségének elnöke emelt panaszt, mondván, világi iskolába járó gyermekeinek vallási érzelmeit sér­ ti a falra kifüggesztett kereszt. Mario Montanaro bíró első fokon helyt adott a keresetnek, s az iskolát a keresztek eltá­ volítására kötelezte harmincnapos ha­ táridővel, mivel „a vallási jelkép kifüg­ gesztése felekezeti hovatartozást köl­ csönöz az intézménynek, és sérti a plu­ ralizmus elvét”. A bírói ítélet politikai vitát kavart, a ka­ tolikus egyház hevesen tiltakozott. A határozat felfüggesztéséről hozott dön­ tés napján a pápa egy héten belül má­ sodszor foglalt közvetlenül állást a tan­ termekben kifüggesztett feszület körüli vitában. Giuseppe Pisanu olasz és más európai belügyminiszterekkel tartott pénteki találkozóján II. János Pál hang­ súlyozta, hogy nem követelhető meg a társadalmi összetartás és béke, ha nem tartják tiszteletben a népek vallási sajá­ tosságait. „Egy társadalom jellegzetes vallási örökségének elismerése megkö­ veteli jelképeinek elismerését. Amenynyiben az egyenlőség elvének helytelen értelmezése nevében a vallási hagyo­ mány többé nem juthat kifejezésre, a többnemzetiségű és multikulturális tár­ sadalom destabilizáló és viszályt okozó tényezővé növekedhet” - mondta a szentatya. Ajobboldali olasz kormány igazságügy­ minisztere vizsgálatot rendelt el annak tisztázására, hogy az eredeti döntés összhangban van-e az érvényben lévő olasz törvényi előírásokkal. Gianfranco Fini miniszterelnök-helyettes képtelen­ ségnek minősítette az ítéletet. Letizia Moratti olasz oktatási miniszter egyéb­ ként már tavaly kötelezővé akarta tenni a szerinte a keresztény kultúra egyete­ mességét jelképező feszület kifüggesz­ tését az iskolai osztályokban, óriási vitát kavarva akkor is az olasz belpolitikai életben. (MTI) : E Lombardi j érzéké a A^tikáni Rá-1 dió ellen folytatott büntetőjogi eljá­ rás új szakaszáról a feltételezett ^elektroszmog miatt ^4 ' ; Vatikán: 2003. október 23-án, csütörtö­ kön a Római Városi Bíróságon került sor a Vatikáni Rádió ellen indított eljá­ rás új szakaszának első tárgyalására. Is­ meretes, hogy a Vatikáni Rádió ellen 2001-ben emelt vád szerint a Santa Maria di Galéria közelében fekvő rádió­ adó-állomás elektromágneses szennye­ zés kibocsátásával veszélyezteti a kör­ nyék lakóinak egészségét. A Római Vá­ rosi Bíróság 2002. februárjában első fo­ kon megszüntette az eljárást a Lateráni Egyezményre hivatkozva, a fellebbezést követően azonban a Legfelsőbb Bíróság visszaküldte az ügyet újratárgyalásra. Ennek az új szakasznak az első tárgyalá­ sára került sor csütörtökön, ahol a vé­ delem kézbesítési elégtelenségre hivat­ kozva kérte a tárgyalás elnapolását 2003. december 9-ére. Köztudott, hogy a Santa Maria di Galéria rádió-adóállomás ötven éve működik - az egész katolikus világ szá­ mára közvetítve a Vatikáni Rádió műso­ rait - egy nemzetközi egyezmény alap­ ján, amelyet a Szentszék kötött az olasz állammal 1952-ben. A helyszínen idő­ közben lakóépület-együtteseket emel­ tek. Az egyezmény értelmében a VR mindvégig az illetékes nemzetközi szervezetek előírásait maximálisan be­ tartva működött a lakosság egészségé­ nek megóvása érdekében. 1998-ban igen erős megszorító intézkedéseket hozott az olasz fél, amelyet azután a Szentszékkel megkötött kétoldalú egyezmény követett. Ennek értelmében a VR jelentős mértékben csökkentette a sugárzás hatóerejét. A 2001. szeptem­ berében végzett felmérések kimutatták, hogy a rádió-adóállomás teljes mérték­ ben tiszteletben tartja az olasz előíráso­ kat, és ezért a környék lakóinak aggo­ dalma megalapozatlan. A csütörtök délelőtti tárgyalást követő­ en a délután folyamán kiszivárogtatták azt a hírt, miszerint az új eljárás során a vád gondatlanságból elkövetett ember­ ölés lesz majd. A VR vezetősége ismét meggyőződését fejezte ki a vádak meg­ alapozatlanságát illetően. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a VR mindig tiszte­ letben tartotta a nemzetközi előírásokat - még jóval azelőtt, hogy olasz norma­ tíva létezett volna a kérdést illetően -, valamint arra, hogy a 2001-es vizsgála­ tok eredménye egyértelműen kizárja, hogy bármilyen összefüggés lenne a rá­ dió működése és a környéken észlelhe­ tő daganatos megbetegedések között. Bárhogyan zajlik is majd az új eljárás, a VR nyugodtan néz elébe, hiszen min­ dig felelőssége tudatában végezte fel­ adatát, ezért nem károsíthatta a rádió­ adóállomás környékén élők egészségét. Csak azt lehet remélni, hogy a végén győz az igazság, és nem fogják utólagosan táplálni a megalapozatlan aggodalmakat. VR/MK tizenhetedik oldal �X jh ^K ? ■ Lehetséges nemzedék Jelképes koccintás Csengey Dénessel i!ï i«ÿ«, Szerencsés esetben' a. gondolkodó ember kap némi visszaigazolást afelől, hogy a fejében kavargó gondolatok, hitek az igazság magvát némileg mégiscsak hordozzák. Ha például saját aggodalmait, félelmeit, örömeit látja viszont nyomtatásban - másvalaki tollából, megörül: nincsen egyedül, más is úgy érez, ahogyan ő! Úgy jár, mint G. K Chesterton, aki aprólékos gonddal épített fel magának saját, különbejáratú filozófiai világképet, gondosan elrendezve benne rhindent, és amint műve végeztével nyugodtan hátradőlt, azon találta magát, hogy tudtán kívül a katolicizmus eszméihez jutott el nem alkotott tehát semmi újat, de legalább odatalált a régihez. Ilyenkor meg dehet sértődni, vagy, mint ahogyan Chesterton is tette, megörülni annak, hogy lám, nem vagyunk egyedül, igaz lehet, amit gondoltam, ha már oly so­ kan eljutottak oda, ahová én csak most. Ezt éreztem Csengey Dénes „Szegényen, szabadon, szeretetben” című válogatáskö­ tetének olvasásakor. Apró szépséghiba, hogy alaposan lecsúsztam arról, hogy sze­ mélyesen is elbeszélgessek a szerzővel, hiszen idén tizenkét esztendeje, hogy túl­ ságosan fiatalon eltávozott közülünk. Ha­ lottakkal vitatkozni pedig ugyan eléggé sportszerűtlen, de ezúttal nem is volt rá szükség, mert ámuló egyetértéssel olvas­ tam összegyűjtött írásait. Le is nyúltam tőle cikkem címét. Mi is az a lehetséges nemzedék? Az a generáció, amely magá­ ban hordozza az esélyt arra, hogy évtize­ des hátrányt rohamléptekben behozva, alapjaiban változtassa meg környezetét, előremozdítva saját és népe sorsát. Mint a márciusiak 1848-ban, az októberiek 1956-ban. Csengey aggódva figyelte a fo­ lyamatot, amelynek során sokra hivatott nemzedéke, a hatvanas évek látszólagos lázadói végeredményben nem tudták be­ váltani az önmaguk által tett ígéreteket. A „nemzedéki lázadás” csak álca volt, nem tartalmazott valódi igazságokat, az enyhülő diktatúrában megnyíló tabudöntögetés lehetősége megnyílt, a tabuk rész­ ben le is dőltek, de helyükbe nem állítód­ tak igazságok. Zűrzavar lett úrrá, amikor egymásba torlódtak generációk, társadal­ mi csoportok, akik haszonelv alapján el­ fogadták volna az ötvenes évek terrorját is, mások, akik a korszak enyhülésében vélték megtalálni az üdvözülést, megint mások, akik a kommunizmus minden tizennyolcadik oldal formáját elutasították. Az évtized végére nyilvánvalóvá vált, hogy itt. Magyarorszá­ gon kommunizmus van és lesz, aki mást akar, annak fel is út, le is út. A lázadóknak ezen kívül még két választásuk maradt: beolvadni és megalkudni, vagy beolvadni és a lehetséges kereteket minél szélesebb­ re feszíteni. Aligha kétséges, melyik a könnyebb út, és melyiket választották többen. Az igazságok iránti igény pedig elhalkult. Egyelőre időzzünk még egy kicsit a hat­ vanas években. ,Az utcasarkokon, az aluljárókban, a Duna-parton, a Szigeten ’galerik’ gyülekeztek; esténként olcsó és lezüllött kocsmákban népes vitatkozó társaságok jelentek meg; a vijjogó elekt­ romos gitárok hangzásával rokonságban álló verseskötetek, az ’ellenkultúra’ nyu­ gati teoretikusainak munkái jártak kézről-kézre, egymást kergették az államre­ formot vázoló kiselőadások, és a csiklan­ dós, nagy nevetések, hülyéskedő agytor­ nák. Nyaranként pedig csak úgy tarkállott az országutak széle a stopposoktól, népes utazó rajok - a Kék fény állandó csodálkozó szereplői - vágtak neki az országútnak, gitár a vállon, húszas a zseb­ ben, szállás vasútállomáson, szénabog­ lyában, ismerősnél vagy ahol kerül. (...) Mi tette - ha tette — a magyarországi beatet mozgalommá? Az a hihetetlen el­ lenállás, amit kiváltott. Amikor farmernadrágban senki sem léphetett be vala­ mirevaló szórakozóhelyre, amikor elő- m— « |í fi-' gá g­ 1 I-' t■í fordult, hogy tvisztelés miatt kitiltottak egy társaságot Balatonalmádiból, amikor klubok látogatása miatt az ország összes középiskolájából kizártak kalandos ked­ vű gimnazistákat, (...) amikor arra a ’botrányos’ tényre, hogy Kóbor János el­ énekelte (elénekelhette!) a televízióban az Azt mondta az anyukám című dalt, válaszként nyolc és fél kilónyi levelet ír­ tak a tisztesség, a jó ízlés és az emberies­ ség nevében magukból kikelt kedves né­ zők, (...) amikor minden hivatalos és nem hivatalos reakció azt a hitet erősítet­ te a ’nemzedék’ tagjaiban, hogy a többi generáció felvette a kesztyűt, folyik a korosztályok harca, tehát a legjobb úton van minden, ki gondolta volna, hogy en­ nél többre van szükség?” - merül fel a kérdés. Válaszok pedig nem érkeztek, sőt, a kérdések is egyre halkulva merül­ tek csak fel, a nemzedék lázadói jobb hí­ ján a passzív kívülálló szerepében tündö­ költek egy darabig, majd szépen belesi­ multak abba a rendszerbe, amely fenn­ maradása érdekében bölcsen még enged­ ményeket is tett feléjük. Az 1956 utáni első, „lehetséges nemzedék” széthullott. �Miért e kórkép? Mi késztet arra, hogy könnyeket hullassak erősen kopaszodó, pocakos, megállapodott mai ötvenesek fe­ lett? Csakis saját nemzedékem feletti ag­ godalom lehet ennek oka. Mi a rendszer­ változás környékén eszméltünk a világra, elviekben nem érinthetett, ronthatott meg tehát a régi rendszer. De mégis, nai­ vitás azt hinni, hogy mi, a rendszerválto­ zás első „lehetséges nemzedéke” valójá­ ban nem ugyanúgy a legvidámabb ba­ rakkból jöttünk. A súly, amit mi nyögünk, ott és akkor már készenlétben állt, majd vállainkra került, mint előttünk oly sok más nemzedékére, és ahogyan a majdan utánunk jövőkre is fog. Mi ez a súly? Ránk szakadt ugyan a sza­ badság, de senki nem tanított meg minket bánni vele. Mert a szabadság nem az elkö­ telezettség hiánya, ellenkezőleg, a lehető­ ség az elkötelezettségre. Aki nem kötelezi el magát valami mellett, soha nem lehet igazán szabad, mert megfosz^’a magát an­ nak a lehetőségétől, hogy személyisége ki­ teljesedjen, így csak ide-oda hányódhat, partot soha nem érve, időnként rácsodál­ kozva a világra, de meg nem értve azt. Szóval, megnyílt a lehetőség az elkötele­ ződésre. Igen ám, de hol voltak a minták, amelyek alapján egyáltalán megpróbálhat­ tuk volna? A mintákat bizony elvették tő­ lünk - itt ért minket is utol a síron túlról is a régi rendszer hosszú csontkeze. A nyolcvanas években - emlékszem - még többé-kevésbé az elkötelezettség, némileg az ellenzékiség jele volt óriási U. S. A. fel­ iratú pólóban mászkálni. Aztán sokan ha­ mar rájöttünk, ez is csak a kívülállóság de­ monstrálására alkalmas gesztus, mert az igazságot, a mi igazságunkat ott nem talál­ juk meg. A nemzedék tagjai közül csak a kisebbségnek jutott az a szerencse, hogy azoktól, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy bennük a kommunizmus előtti minta megtestesüljön, vagy azoktól, akik már halottak ugyan, de írásaikból, eszmé­ ikből nyitott füllel még kinyerhető vala­ mely követendő példa, megfogadandó ta­ nács, megtanulhassa, néhány generációt átugorva az öröklési rendben megszerez­ hesse az „iránytűt”, amely életét vezérel­ heti a továbbiakban, amelynek igazságai mentén szabad választása szerint elkötele­ ződhet. A többség csak a légüres térben bolyonghatott, felszínes, külső benyomá­ sok, érzékelés alapján tájékozódva. Ilyen körülmények között szó sem lehetett nemzedéki öntudat kialakulásáról. A hat­ vanas évek fiaival ellentétben a rendszer­ változás tőlünk már a lázadás lehetőségét is elvette, pedig a haldokló, ezáltal egyre puhuló rendszer még mindig bőven tarto­ gatta volna számunkra annak esélyét. Fél­ reértés ne essék, örülnünk kell annak, hogy mi már csak gyermekkori emlék­ ként, egyfajta nosztalgiával tekinthetünk vissza Andropov bácsi temetésére, a május 1-i luftballonokra, a piros nyakkendőre, a kitörő örömre, mikor átvettük az alig használt 1200-as Zsigulit. A meglévő hi­ ányérzeten azonban ez mit sem változtat. Annyival vagyunk szegényebbek a hatva­ nas évek nemzedékénél, hogy minket nem volt, ami összetartson. Ismerve a tör­ ténelmi helyzetet, ezen persze nincsen csodálkoznivaló. Csupán tétova kísérletek történtek arra, hogy a nemzedéki összetar­ tás megvalósuljon, majd a próbálkozások kifulladtak, és végül ugyanott kötöttünk ki, ahol elődeink: kocsmaasztaloknál el­ töltött mámoros, csillogó szemmel folyta­ tott vitáknál, a pillanat hevében azonnal történelemmé vált gyönyörű, ritkán meg­ élt csodáknál, amikor úgy éreztük, nem csak a nemzedék, hanem egy nép java is alkothat egységet. A különbség „csak’ annyi, hogy mindez már sokkal szűkebb körben, sokkal kevesebb embert meg­ érintve zajlódon, mint harminc évvel előttünk - mintha jelentőségét vesztette volna mindaz, amelyekből azok a bizo­ nyos iránytűk kinyerhetők: a könyvek, a dalok, az utazások, tán még a bor is. Sok­ ban hasonlítunk tehát egymásra, és nagy­ jából ugyanott tartunk: amit nyertünk a vámon, elvesztettük a réven, a szabadság beköszöntével elvesztettük - szabadsá­ gunkat. A lázadás, az elkötelezettség, a kö­ zös akarat szabadságát. A felnőtté érés idő­ szakában pedig javarészt elvesztettük a gyermeki illúziót, amely elhitette velünk, igenis tudunk fordítani a világ, de leg­ alábbis az ország kerekén. Azt mondom, lélekben meghal az, akiben meghal az ide­ alizmus. Amikor ez megtörténik, már csak egyéni boldogulása maradhat számá­ ra tételezhető célként, akkor pedig a világ számára meghal, ha pedig ez az eszme (pontosabban annak hiánya) kerekedik felül, végül maga a világ is meghal. Re­ ménykedem benne tehát, hogy él még az idealizmus, sőt, tudom, hogy él még, csak attól félek, egyre kevesebbekben és egyre gyengébben. De lám, mindig történik va­ lami, ami kimozdítja az embert a remény­ telenségből, ami újra és újra kimondatja vele: nem adjuk fel, amíg nem tudunk egy büszkébb, nyugalmasabb, bölcsebb és gazdagabb országot felépíteni. Hamarosan eljön a mi időnk, amikor valóban kézbe kell venni a vakolókanalat. Talán már itt is van. Kemény és keserves harc ez, amely­ ben önfeláldozásra is szükség van, amíg mások ölbe tett kézzel ülnek, vagy éppen ártanak. Mert a mi nemzedékünk is kitermelte a hőzöngő üresfejű nagymagyarokat, az alamuszi, tétován pislogó jobboldalit, a sok-sok kaméleont, aki min­ dig azt mondja, amit hallani akarsz, a libe­ ralizmusról fogalmatlan liberálisokat, a baloldali értékekre hivatkozó, megnevezni egyet sem tudó baloldalit és a számtalan, kérdéseket fel sem tevő üresagyú bambát. De akadnak melléjük igazi keresztények, igazi magyarok, igazi baloldaliak is. A lé­ nyeg a közös alap, amelyre építkezve a maradékon vitázhatunk is akár, soha nem szem elől tévesztve a közös célt. Kérdés, melyik társaság, a számbeli vagy a minő­ ségbeli fölényben lévő kerekedik felül? Maradt-e még mozgásterünk, vagy már le van osztva minden kártyalap? Észrevesz- szük-e, amikor a világ kereke fordul, ami­ kor nekünk is fordulnunk kell? A mi hite­ ink, eszméink egyáltalán képesek-e a fennmaradásra, vagy végképp korszerűtle­ nek? Ha azok, érdemes-e sírnunk a világ után, amelyben mi már nem tudnánk em­ ber, magyar módjára élni? Meddig él még bennünk az idealizmus? Képzeletben koccintok Csengey Dénes­ sel. A síron túl is biztat, hiszen ő, élete vé­ géig, egy percre sem adta fel a reményt. De a második „lehetséges nemzedéket” is fújhatjuk. Már nem lehetséges. Építkezni azonban még mindig lehet, alulról, szí­ vós, soha nem engedéssel. Mert mi, akik még hiszünk, egyszerűen nem tehetünk mást. Testvér! Vedd már végre Te is ke­ zedbe azt a téglát! Koltay András tizenkilencedik oldal �„Ki voltunk éhezve a sikerre Interjú Steinmetz Adám vízilabdázóval Mivelvá;?vízilabda igen népszerű sportág, bizonyára sokaknak isme­ rosei rősen cseng a „Steinmetz” név. Mi, itt a Pázmányon abban a szerencsés helyzetben vagyun hogy Karunk hallgátölyközött az olim— '-í ------ ---------........... '..................... ........................... ........................... piai bajnok Barnabást, és harmad­ éves föccsét, Adámot is, akik jelenleg mindketten a Vasas vízilabdacsapatában játszanak. Az interjú apropó­ ját az^^^ hogy a KEK-döntőben való részvétel és az Európa-bajnoki után bronzérem megszerzése Adam a nyáron megrendezett Universiade-n első helyezést ért el csapa^^íj ■ ■■Mi - Pontosan mit takar az Universiade elneve­ zés? - Ez egy külföldi kifejezés, magyarra Fő­ iskolai- és Egyetemi világbajnokságnak fordították le. Ebből következően azok a sportolók vehetnek rajta részt, akik egye­ temre vagy főiskolára járnak. Ez a ver­ seny legalább fél évszázados múltra te­ kint vissza. Vízilabdában magyar csapat utoljára 1965-ben nyert aranyérmet, amikor Budapest adott otthont a játé­ koknak. Az Universiade-t kétévente ren­ dezik meg, s általában kiemelkedő ered­ ményt várnak a magyar csapattól. Ez nem is megalapozatlan, hiszen mindig a második vonal, a 5)-,B-válogatott' vesz részt ezen a versenyen, s mivel a vízilab­ dázók kb. 90%-a valamilyen felsőoktatá­ si intézmény hallgatója, sok jó játékos közül lehet válogatni egy ilyen esemény­ re. Most is egy nagyon erős, megfiatalí­ tott csapatban játszhattam, ki voltunk éhezve a sikerre és meg sem fordult a fe­ jünkben az a lehetőség, hogy aranyérem nélkül térjünk haza. Edzőnk, Kovács Ist­ ván, a Honvéd trénere dönti el, hogy ki kerül a csapatba. Kemény Dénes előzetes hozzájárulásával. Gyakorlatilag azok jö­ hetnek szóba az Universiade-válogatottba, akik a 5?-,nagy” csapatból kimaradnak, vagy akiknek esélyük van, hogy oda bekerüljenek. huszadik oldal - Nyilvános, hogy ki melyik egye­ temre jár? I - Minden évben csinálnak egy programfüzettel egybekötött tájékoztatót, amiben szerepel az összes résztvevő fényképe és adatai, többek között az ok- ' tatási intézmény is. A hallgatói jogviszony igazolást egyébként el kell küldeni a nemzetközi szövetségbe is, ez a feltétele a versenyen való részvételnek. - A Pázmányon köztudott volt, hogy ott leszel ezen az eseményen és az egyetemet képviseled, vagy utólag szereztek tudomást minder­ ről? - Mivel az egész felkészülés és maga az Universiade is nyáron zajlott, nem nagyon tudtak róla sem a társaim, sem a tanáraim. Mikor haza­ jöttem, már sokan gratuláltak a győzelmünkhöz. Szeptem- | berben, amikor bementem a | ■ tanulmányi osztályra, hogy a I beiratkozást elintézzem, akkor mond­ ták, hogy Dékán Ur is szeretne gratulál­ ni. Nagyon jólesett ez a gesztus. Egyéb­ ként ahhoz képest, hogy ez nemzetközi­ leg mennyire elismert esemény. Ma­ gyarországon nem tartják túl sokra. Ezt nem is nagyon értem, hiszen évről évre egyre erősebb a mezőny, sok ország szinte a komplett első csapatát küldi er­ re a versenyre, tehát nem könnyű a győ­ zelem. - Mindezek mellett, ha jól tudom, nem csak a Pázmányra jársz, hanem több szakot végzel egyszerre. - Most, mivel nagyon sok vizsgám lett volna, a sportmenedzserin halasztottam egy évet, a vízilabda szakedzőin viszont már szakdolgozatírás és államvizsga előtt állok. Itt a jogon benyújtottam egy kérel­ met, hogy egyéni tanrend szerint vizsgáz­ hassak, ezt még nem bírálták el. Óriási se­ gítség lenne, mert év közben is tudnék készülni és vizsgázni, hiszen ennyi edzés mellett nagyon nagy nehézséget jelent két egyetemen teljesíteni a vizsgaidőszakban. - Van-e már kialakult elképzelésed arról, hogy végzett jogászként mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben? -Bár mindkettőt rendkívül érdekesnek tartom, úgy érzem, a polgári jog közelebb áll hozzám, mint a büntetőjog. Persze ez az idők folyamán változhat, van még időm, hogy ezt eldöntsem. -Most, hogy a Visas még jobban megerősödött, gondolom fokozottabbak lettek az elvárások is. Milyen az „új” csapat? - Tőlünk minden évben kiemelkedő tel­ jesítményt várnak, tavaly viszont nem si­ került első helyet elérnünk, minden dön­ tőt elbuktunk egy góllal. Úgy érzem, a vezetőség abszolút mértékben mellettünk áll, nem kaptunk semmi szemrehányást emiatt, sőt, rendkívüli módon megerősítették a csapatot. Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás személyében két olimpiai bajnokot igazoltunk, és az összes �■1 thtfaAuib meghatározó játékosunkat sikerült meg­ tartanunk tavalyról. Ezzel az én szemé­ lyes kívánságom is teljesült, hiszen hoszszú évek után újra egy csapatban játszom a testvéremmel. O nem csak a vízilabdá­ ban, hanem a tanulásban is tud segíteni, hamarosan államvizsgázik. Szívesen cse­ rélnék vele... - A KEK-döntőben viszont éppen egymás ellen játszottatok, gyakran a szó szoros értelmében is... - Igen, ez elég furcsa szituáció volt. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen a Steinmetz családnak lett egy KEKgyőztese. Persze jobban szerettem volna, ha én vagyok az, de így sem vagyok elé­ gedetlen. Nyilván a testvérem szerette volna, ha védőként nem neki kellene en­ gem fognia, de azt előre megbeszéltük, hogy ha szembekerülünk egymással, megalkuvás nélkül, csak a győzelem ér­ dekében fogunk játszani. Amikor előállt ez a helyzet, nagyon rossz volt, mert azért benne van az emberben, hogy mégiscsak a bátyám... Utólag viszont jó érzés belegondolni, hogy azért kerültem Barnával szembe, mert az olasz védő nem bírt velem. Mindenképpen jó, hogy egy csapatban játszunk, főleg, hogy itt­ hon, hazai környezetben tudjuk megva­ lósítani az álmainkat. -Most térjünk át egy kicsit a válogatottra. Mi­ vel indokolta Kemény Dénes, hogy egy nagyon jól sikerült szezon után az Eb-n alig kaptál já­ téklehetőséget, a Vb-re pedig nem is utaztál? - Ez jó provokatív kérdés. Nem indo­ kolta, a külvilág felé nem is szokott in­ dokolni, amivel egyet is értek. Rosszul esett, hogy egy sikeres szezon és egy na­ gyon keményen végigdolgozott nyár után nekem személy szerint nem mond­ ta meg, hogy miért döntött így, vagy a vetélytársamat miben látta jobbnak ná­ lam. Ez azért is szomorú, mert szeretnék bekerülni a válogatottba, de ahhoz tud­ nom kéne, hogy miben kell fejlődnöm, és ha ennyi segítséget sem kapok, akkor nagyon nehéz lesz. Az előjelekből nyil­ vánvaló volt, hogy ha engem vitt volna a Vb-re, akkor sem lett volna meghatározó szerepköröm. így van egy Eb bronzér­ mem, amire nagyon büszke vagyok, de ugyanakkor tudom, hogy nem sokat tud­ tam hozzátenni, hiszen alig kaptam lehe­ tőséget a bizonyításra. I 1' *- - Hogyan alakul az idei versenynaptár? - Év közben is lesznek edzések a váloga­ tottal, a keret nyilvánvalóan mindig vál­ tozik, egyelőre azt sem tudom még, hogy kik fognak részt venni az első edzé­ sen. A klubcsapatok nemzetközi tornái is átalakultak, megszűnt a BEK és a KEK, helyette egy, a futballból ismert sziszté­ mát alakítottak ki, melyet Euroligának hívnak. Az a lényege, hogy a legjobban vízilabdázó országokból három csapat indulhat, hazánkat a BVSC, a Honvéd és a Vasas képviseli. Nagyon komoly lett a mezőny, sok a jó csapat, már azért is vért izzadtunk, hogy a legjobb tizenhat közé kerüljünk. Mindez nagyon megterhelő a nemzeti bajnokság mellett, a Magyar Kupát pedig épp a feszített tempó, az olimpiai felkészülés miatt jövő augusz­ tusra tették át. > +t? « «*' —wMwiiiwgl Gondolatok a pultnál... - Lényegében az a célom, ami a Vasasnak: mindent megnyerni, amit klubcsapattal lehet. Az olimpia minden sportolónak pá­ lyafutása csúcsát jelenti. Én sem adtam föl, hogy kijussak Athénba, bár az esélye­ ket illetően az elmúlt évek tapasztalatai alapján kicsit borúlátó vagyok. Mivel a Vasas győzelméhez kifogástalan állapot­ ban kifogástalan teljesítményt kell nyújta­ ni, ezért akár azt is mondhatnám, hogy az olimpiára készülök, ugyanakkor „csak.5>’ a legjobb formámat hozom meccsről meccsre. A döntés úgyis a szövetségi ka­ pitány kezében van. Lemész egy „kocsmába” - vagy nevezzük, aminek akarjuk - egyedül, csak úgy megin­ ni valamit és egyedül lenni az emberek kö­ zött. Csak azért, hogy körülnézz, hogyan működik és kik lakják ezt a világtól elzárt : olykor eltaszított - mégis létező „kisvilágot”. < Ülsz magadban és anélkül, hogy kér­ néd; megrohamoznak az érzések, amiket az itt levőktől kapsz... hiszen ez a „kisvilág” hu és pontos mása a Nagynak. Látsz, hallasz és érzel mindent, ami odakint meg­ történik. Minden betérő hoz le magával egy darabot az Életből. Te is... .A pultnál ülnek az igazán magányosok, akik nem merészkednek beljebb. Általában ^férfiak. Öregek és szakállasak. Eltűnt a lé-' iiycg az életükből. Elhagyták őket vagy ok.hagytak cl egy nőt, egy társat, valakit. És most fáznak a magányban, ami a szerető fkarok helyett öleli őket. Szomorú, de fel­ nek az újabb csalástól vagy csalódástól. A ítárs utáni vágyat már le tudja győzni az et­ től való félelem. Beljebb lépsz; az asztaloknál ülők szí­ nes kavalkádot mutatnak. Vannak ott sze­ relmes párok és kevésbé szerelmesek. Lát;ni fogod a testek összhangján - vagy pon;tosan annak hiányán-, az egymáshoz inté­ zett mozdulatokon, az arcokon, hogy mely : férfi vagy no örül a társának, és mely az, aki csak örülni szeretne. A boldogság kiül ,az ’arcokra, de éppúgy a boldogtalanság is. Egyiket sem tudják elrejteni. Te sem... " Vannak fiatalok - bandákba verődve akik együtt élik mindennapjaikat. Megoszt­ ják egymással az életük kisebb-nagyobb problémáit, ismerik és szeretik egymást. Ezért barátok Együtt terveznek és álmodnak a jövő­ ről. Jó nekik.. \ - Hátul a homályos sarokban egy költő ül és dolgozik. ír. Hogy miről ? Talán maga sem tudná megmondani pontosan. De nem is kell. Impulzusok érik, amik kivált­ ják belőle az érzéseket, melyek aztán papír­ ra kívánkoznak. Ő csak akkor tud írni, ha szomorú. És most az... Történeteket ír. Emberekről. Azokról az emberekről, akiket tisztel és szeret, ak­ kor is ha miattuk szomorú, ha bántották, megcsalták. és kitaszították maguk közül. Mert az emberek különlegesek. Ezt min­ denki tudja, csak kevesen érzik. Hessénél szebben nem mondhatom; ...minden "ember nemcsak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos és különleges porit is, ahol a világ jelenségei egyszer és : mcgismételhetctlenül keresztezik egymást. ’Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története. Ezért van az, hogy bárki, aki él... csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre Szincsák Zsuzsa cserit - Arról mi a véleményed, hogy egy gyakorlati­ lag tét nélküli, alapszakaszbeli meccsre is 1500 forintba kerül egy jegy? - Ez olyan szinten felháborító, hogy már mi, játékosok is megpróbálunk lépni ezügyben, pedig minket nem is igazán érint ez a dolog. Megpróbálunk hatással lenni a vezetőkre, hogy találjanak ki vala­ mit, hiszen ez egy lehetetlen állapot, hogy megvan az igény, hogy az emberek meg­ nézzenek minket, de egyszerűen nem tudják megfizetni a jegyeket. Ajátékosok egyébként azt szeretnék, hogy a gyengébb hazai meccseken ne is kelljen jegyet válta­ ni, mert az egy örömteli dolog, hogy még az 5?.unalmas” meccs is érdekli az embere­ két és nekünk sem mindegy, hogy hány ember előtt játszunk. Ez csak egy ötlet, a megvalósítás a vezetők kezében van. - Mi a legfőbb célod erre az idényre? huszonegyedik oldal �gSHSi 1^ 15 éve szolgálunk és védünk 15. születésnapját ünnepli a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Orszá­ gos Konferenciája). 1989 óta próbál­ ja a szervezet az egyetemek és főis­ kolák hallgatóinak jogait és érdekeit képviselni. A mostani ünnepi köz­ gyűlés alkalmat adott a visszatekin­ tésre és összegzésre, illetve a régóta sürgető reformok előterjesztésére. A HÖOK jogelőde, az OFÉSZ (Or­ szágos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövet­ ség) 1989-ben alakult meg olyan célzattal, hogy az újjászerveződő országban megfe­ lelő formában képviselhesse a hallgatók ér­ dekeit. Részt vett a felsőoktatási ügyek po­ litikai egyeztetésében^ az ösztöndíj rendszer kialakításában és a tandíj elleni küzdelem­ ben. A felsőoktatási törvény elfogadásának évében, ’93-ban HÖKOSZ (Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége) néven szerveződött újjá. 1994-ben a felső­ oktatási törvény korpuszába foglalták a hallgatói érdekek védelmét, melyben a mozgalom tevékenyen részt vett. A szerve­ zet 1996-ban vette fel a ma is használt HÖOK nevet. Az ünnepi közgyűlést 2003. október 16-án a Szegedi Tudományegyetem Böl­ csészettudományi Karán rendezték meg. A program részét képezte ajubileumi ki­ állítás-megnyitó és táblaavatás. A köz­ gyűlésen elhangzott előadások sorát Dr. Berta Árpád a SZTE-BTK dékánjának beszéde nyitotta meg. Az előadók között ott volt Dr. Fábry György, az OFÉSZ alapító elnöke, Dr. Kiss Tamás, a MEFESZ alapító elnöke és Dr. Boross Péter, volt miniszterelnök. Zárásként a HÖOK jelenlegi elnöke, Barthel-Rúzsa Zsolt számolt be a moz­ galom aktuális helyzetéről és a célkitűzé­ sekről. Kiemelte a szakmai és jogi segít­ ségnyújtás, a pályázati lehetőségek, a szakminisztériumokkal való kapcsolat­ tartás és az információszolgáltatás fontosságáti Majd a képviselők elfogadták az ünnepi közgyűlés zárónyilatkozatát, s a rendezvény egy állófogadással ért véget. Fügedi Zsófia huszonkettedik oldal A polgári igazságszolgáltatás európai napja Az ELSA Budapest tagjaként értesültem, hogy a Legfelsőbb Bíróságon megrende­ zik A Polgári Igazságszolgáltatás Európai Napját október 18-án. Mivel elég érde­ kesen hangzott a címe, és a megkapott ismertető is ígéretes programokat tartal­ mazott, így a Kedvesemmel és egy bará­ tommal ellátogattunk a Legfelsőbb Bí­ róság épületébe. Még nem voltam az épületben, így nagy érdeklődéssel tekin­ tettem meg az igazságszolgáltatás ma­ gyarországi fellegvárát. A szokásos biz­ tonsági vizsgálatok hamar lezajlottak, így pillanatok alatt kiderült, hogy nem kívánjuk felrobbantani az épületet, illet­ ve semmilyen veszélyes fegyvert nem tartunk magunknál... A bejáratnál az első percben összefutottunk az egyik kedves tanárommal, aki büntető-eljárás­ jogot tanított nekem. Egy rövid beszél­ getés után a díszterem felé vettük utun­ kat, azonban mielőtt elfoglaltuk volna a helyünket, a székünkön gyorsan „lera­ boltuk” az egyes felállított információs pultokat. Innen lettem gazdagabb példá­ ul egy európai alkotmánytervezettel, az Európa Tanács, valamint az Európai Unió reklám tollával, több emberi jogo­ kat és az Emberi Jogi Bíróságot bemuta­ tó publikációval, illetve egy, az európai legfelsőbb bíróságok történetét bemuta­ tó könyvvel és még számos hasznos do­ loggal. Sajnos a jelen lévő KJKKERSZÖV, valamint a HVG-ORAC ki­ adók nem ingyenes termékekkel voltak jelen, hanem méregdrága könyvekkel. Mivel az egyetemi tananyag megvásárlá­ sa is egy kisebb vagyon, így a hazai tudo­ mányos könyvek megvételére nem ju­ tott most keret... (Nem tudom ilyen alkalmakkor miért nem tudnak reprezentatív könyvekkel megjelenni a kiadók. Szerintem marke­ ting szempontból is sokkal jobb lenne...) Időközben összefutottam az ELSA Buda­ pest elnökével. Juhász Gergővel és a szer­ vezet marketing alelnökével, Bitai Zsófi­ val, akikkel egy gyors szóváltás után meg­ egyeztünk, hogy a megnyitó után még beszélgetünk. Hamarosan elkezdődött az ünnepélyes megnyitó. (A magyar beszé­ deket angolul hallgattuk, mivel egy nagyón szép, brit irodalmi kiejtéssel rendel­ kező tolmács fordított.) A nyitó beszéde­ ket a Legfelsőbb Bíróság elnöke tartotta, majd az Európai Unióból jövő képviselők is kifejtették azon reményüket, hogy ez egy hosszú távú kezdeményezés lesz, és különböző példákkal próbálták nyomaté­ kosítani, hogy erre a napra miért is van szükség. (Ezen felül az Emberi Jogok Eu­ rópai Bíróságának magyar bírája. Baka András röviden összegezte a munkássága során tapasztaltakat.) A megnyitó alatt fel­ fedeztük, hogy Lábady Tamás tanár úr is jelen van, aki később az előadásain és az egyéb alkalmakkor megszokott kedves­ séggel és őszinte örömmel állapította meg a fiatalság jelenlétét. Ezután két szekcióban folyt a munka. Mi az első szekcióban vettünk részt, amely­ ben a következő előadásokban lehetett volna részünk: a közigazgatási perrend­ tartás tervezete, a polgári törvénykönyv reformja, a Legfelsőbb Bíróság jogegysé­ gi eljárása, a nép ügyvédje törvény-terve­ zete, és a mediáció Magyarországon. Ezekből azonban csak ez első kettőt és az utolsót hallottuk. Az előadásokról el­ mondható, hogy azt hozzáértő szakem­ berek tartották, azonban szerintem elég kevés idő jutott egy-egy témára, így nem lehetett mélységeiben vizsgálni őket. A polgári jogi kodifikációról tartott előadás például Lábady Tamás tanár úr munkás­ ságának köszönhetően nem sok újdonsá­ got tartogatott, hiszen a katedráról már majdnem minden említett tényről hal­ lottunk. Az előadások végén az ebédlő felé vettük az irányt, mivel megneszeltük, hogy 75 főre tálalt ebéd vár a résztvevőkre. Nos, legna­ gyobb sajnálatunkra mikor megkérdeztük, hogy minden résztvevő számára nyitott-e, azt a választ kaptuk, hogy csak a meghívóval rendelkezők számára. Igen elszomorított minket, hogy az ifjú generációt nem enged­ ték be, így egy olasz étterem felé vettük utunkat, ahol egy nagyon finom “pasta” el­ fogyasztása közben megállapítottuk, hogy jól éreztük magunkat, csak kár, hogy ilyen kevés fiatal volt jelen... Szilágyi Pál �Krakkó és környéke dióhéjban Egy kellemes augusztus végi reggelen négy Pázmány-hű barát elindult, hogy meghódítsa a honi turisták által legkedveltebb lengyel nagyvárost, Krakówot (ejtsd: Krákuv), vagy ahogy idehaza emlegetik: Krakkót... J A Mária Valéria hídon keltünk át szlovák felségterületre, ahol csak egy síparadi­ csomban tartottunk pihenőt. A felvidék iparvárosai és falvai nem tartogattak szá­ munkra túlzott meglepetéseket, annál in­ kább az első lengyel községek. Érdeklőd­ ve tapasztaltuk, hogy történelmi barátaink (a patinás rigmus szerint: „Lengyel s ma­ gyar két jóbarát. /Együtt harcol s issza bo­ rát.”) magas területen is magasan építkez­ nek, három-négy emeletes házakat lát­ tunk, egy-két tehénkével a kertekben. Teltek-múltak az órák, fogytak a kilomé­ terek, és késő délután megérkeztünk Krakkóba. Rövidesen megtaláltuk szállá­ sunkat, ami főszezonban a Jagelló Egye­ tem kollégiumaként működik (Bursa Jagellionska). A hatszázezer lakosú város­ sal az egyik nagy nemzetközi szupermar­ ket helyi áruházán keresztül kezdtük az ismerkedést. Mosolyogva vettük tudomá­ sul, hogy ott úgymond még gazdaságo­ sabban vásárolhatunk, átszámítva átlago­ san másfél-kétszer annyiba kerül minden itthon, amellett, hogy sűrűn felbukkant a »j,promocija” felirat... Vettünk is egy vízforralót, így reggelenként kávéval, teával ébredtünk. Mire mindent átszámolgat­ tunk mobiltelefonnal (fura látvány lehet­ tünk), besötétedett, és kihasználva az al­ kalmat késő éjszakáig sétáltunk a belvá­ rosban. Alig lézengett valaki az utcákon, a Visztulán átívelő egyik híd igen furcsa lát­ ványt nyújtott méretes pókhálóival. Fá­ radtan, de élményteli, kalandozó magya­ rokként zuhantunk az ágyba. Megálltunk az ország második legna­ gyobb búcsújáróhelyén, Kalwaria Zebrzydowskán, ahol XVII. századi templomok­ ból, kápolnákból, hidacskákból, szobrok­ ból álló barokk épületegyüttes helyezkedik el viszonylag nagy, dimbes-dombos terüle­ ten (Bazilikájában található a híres Csoda­ tevő Szűzanya Kegykép). Mindenkinek nagyon tetszett, az egyik kisebb hegyre fel­ mászva a templomban belehallgattunk a keresztútba, ahol levontuk a következte­ tést, hogy a lengyel nyelv énekelve egész kellemes. Itt találkoztunk először Pápánk­ ról készült szoborral... A helyhez közel van Wadowice, Karol JózefWojtyla szülő­ helye. Elmélyedtünk kicsit a főtéri Szűz Anya templomban, ahol Öszentségét megkeresztelték, azután megtekintettük múzeumként funkcionáló szülőházát. A kiállítás bemutatja személyes tárgyait, ru­ háit, többek között címerével ellátott tö­ rülközőjét (amit így más bizonyosan nem kever össze az övével). Bizonyítványai ta­ núsága szerint Szentatyánk szorgalmas di­ ák volt, az általános iskola harmadik osztá­ lyában például az első félévben csak orosz­ ból kapott jó osztályzatot, de a második félévben már mindenből kitűnő lett. Örömmel állapítottam meg, hogy azonos teamárkát (Earl Grey) kedvelek Öszentségével. A főtéren orsó alakú, erősen sós, sajtból készült finomságot majszoltunk, majd továbbindultunk Oswieczimbe (Auschwitz). A három koncentrációs tábor közül csak Auschwitz I.-et jártuk be. Saj­ nálattal vettük tudomásul, hogy a magyar barakkot éppen renoválták, zárva volt. Aki ott jár, mindenki döntse el, mit érez. Szá­ momra megrendítő hatással bírt a hely, bár korábban már jártam Recsken. Visszatérve Krakkóba, mivel augusztus 20-a volt, ittam egy pohárral egy másik jellegzetes lengyel sörből, a Warkából (íze a Pécsi Szalonsör­ höz hasonlatos) Magyarország egészségé­ re. Mindannyian szeretettel gondoltunk a kb. négyszáz kilométerre lévő szülőföldre. Csütörtökre beterveztük Wieliczkát és Czestochowát. Előbbi Európa legősibb, világörökség-listás, látogatható sóbányája. Bányászok kalauzolják a turistacsoportokat azon a helyen, ami lényegében valóságos Lengyelország-eszencia: az összes nagy lengyel hazafit és honleányt megmintázták sóból, Pilsudski marsaik és Szent Kingát éppúgy, mint Pápánkat. A százharminc méter mély, misztikus hangulatú bánya al­ ján többek között ajándékbolt, étterem is található. Lefelé lépcsők vezetnek, felfelé bányászlift közlekedik. Czestochowa felé folytattuk utunkat. A várfallal körülvett pálosrendi Jasna Góra kolostorban találha­ tó a Csodatevő Fekete Mária képe. A ren­ geteg zarándok között örömmel olvastuk a magyar feliratot: „Kegy kápolna”. Lenyu- | göző a főtemplom sok kis kápolnájával: amíg az egyikben lengyelül folyt a mise, a másikban olaszul prédikált a pap. Egy ki­ csit rosszul esett viszont a vallási biznisz: kifelé megállított egy nő és egy férfi, ke­ reszt alakú kitűzőt tűztek ránk, mondván .szuvenír”. Amikor megköszöntük és az 55' ajándékozási szerződés ráutaló magatartás­ sal történő megvalósulását felismerni vélve továbbléptünk, várakozó arccal követtek, így hát gyanút fogtunk és megkérdeztük: ,how much?” Ó - mondta a férfi és szét­ 55 J tárta a karját - mondjuk két euró. Gyorsan köszönettel visszaadtuk az árut. Este a hosszú utazástól elcsigázottan ismét a fent említett nagyáruházban kötöttünk ki, mindenféle salátát összevásároltunk, amit a szálláson betermeltünk. Egy tipp: az ott kapható lengyel almaié emberi fogyasztása nem ajánlatos... Es elérkezett a búcsúzás napja. Vissza­ felé Zakopanéban álltunk meg, kicsit meg­ csodáltuk a Tátra égimeszelő hegyeit, megpihentünk egy kőből és fából épült templomban. A lengyel határra végül a vízforraló mellett két DVD, két kispárna és egy vasalódeszka alkotta többlettel érkez­ tünk. Meglepő módon simán átjutottunk, a kocsi tartalma egyik felet sem érdekelte, csupán a papírokat kérték el a vámosok. Szlovákiában egy benzinkútnál tartottunk technikai szünetet, jó, hogy még távol vol­ tam a shop előtt üldögélő lányoktól, ami­ kor megjegyeztem, hogy közöttük sincs természetes szőke - akiket egyébként egész lengyel földön nem láttam -, mert mindenki beszélt kiderült, mint magyarul... Az Anyaföldet Ózd felől kö­ zelítettük meg, és bár késő este volt, még megnéztük kívülről a híres bélapátfalvi templomot, illetve Egerszalók legalább annyira ismert szabadtéri termálfürdőjét. Ha több időnk lett volna és ha sikerült volna tartani a gyakori „na gyerekek most van éjjel kettő, akkor holnap nyolckor ke­ lünk” - típusú elhatározásainkat, talán töb­ bet láttunk volna Krakkóból, a múzeu­ mokból, Zakopanéban hosszabb időt töl­ töttünk volna, és biztosan elmentünk vol­ na élvezkedni a krakkói Aqua Parkba is. Am azt hiszem így is tartalmas, élményteli, tanulságos nyaralást őrzünk emlékül... Szamos Márton huszonharmadik oldal �MEGHÍVÓ Lippay György-kör és a HŐK szervezésében Deák Ferenc emlékülés Emlékezés a jogász Deák Ferencre, születésének 200. évfordulóján A kerekasztal-beszélgetés résztuei^ói: Dr. Máthé Gábor, a Magyar Jogász Egylet elnöke Dr. Mezey Barna, az ELTE-ÁJK dékánja Dr. Révész T. Mihály, egyetemi tanár Dr. Szabó István, a PPKE-JÁK dékán-helyettese Dr. Zlinszky János, a PPKE-JÁK alapító dékánja A beszélgetést vezeti: Dr. Horváth Attila, a PPKE-JÁK oktatója Asz ülést megnyitja: Dr. Bándi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja Időpont: 2003. november 26. (szerda) 18 óra Helyszín: Szentkirályi u. 28., 11. emelet. Díszterem Az este lezárásaként zenés mulatság lesz a Spartacusban — fogadással egybekötve! DEÁK FERE-KCZ, Gólyabál november 22-én a Váci úti MASPED EVENT HALL-ban Jegyek a HOK-ben! Mindenkit szeretettel várunk! Lippay György Kör, Hallgatói OnkormÓnyzat � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 7. szám 2003. november 20. Abstract A summary of the resource. Tartalom Emléktábla gróf Tisza Istvánnak Master képzés a Pázmányon Új irodalmi kávéház nyílt Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak Méltatlan támadás? Az! Az Index cikke Dr. Bándi Gyula dékán válasza Parázs a hamu alatt Elsőéves előadó, kedd, 20.15 Valami Amerika Ady Endre: A halottak visszatérnek Pázmányosok a jog útvesztőjében Elvárások újratöltve Azok a boldog szép napok Tanulj és bulizz az ELSA-val! Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán Filmajánló Érdekes bírósági esetek Lehetséges nemzedék „Ki voltunk éhezve a sikerre” Gondolatok a pultnál 15 éve szolgálunk és védünk A polgári igazságszolgáltatás európai napja Krakkó és környéke dióhéjban Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. november 20. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2029kb+7077kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_7_20031120 Relation A related resource T00058 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_7_20031120 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András