https://omeka.ppke.hu/files/original/6868d6b10ba06cf89e9dedd53b217d45.jpg 4a2cef16cb94b41bc22d66681a1e16b1 https://omeka.ppke.hu/files/original/3a044ead1498bcc90523f51becb10a34.pdf 2e700c4eca5fc7f8b9bdbfef09589a3d PDF Text Text VI. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: WWW.jak.ppke.hu/itelet 2003. október 31. �li 1 „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Egyetemi közélet „ha te is akarod 59 IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM In memórián 1956 Rettegés a város felett Újra lesz Évkönyv! Dr. Bandi Gyula Dékán úr, személyesen Közelednek a HOK-választások! így lettünk mi: atomizált nemzedék Azok a boldog szép napok 3. Olvasói levél „Tudod milyen nehéz kezet fogni?'I” Nagy lépés az Egyetemünk fejlődésében Pázmányosok a jog útvesztőjében Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete A Csillag Ady Endre: A jogászok majálisa Csendes lázadás az eredetiségért Alaphangok egy alapvizsgához Bemutatkozik az ELSA e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal 3 3 3 4 6 7 8 8 9 10 11 15 16 16 17 18 19 Köszönjük a rengeteg visszajelzést, olvasói levelet és e-mail-t, amit az utóbbi időben kaptunk Tőletek, hiszen ez még jobban megerősíti kicsiny szerkesztőségünket ab­ ban, hogy érdemes a lapon még többet, még jobban munkálkodni. Mivel az újság első­ sorban Rólatok és Nektek szól, készítettünk egy kis közvélemény-kutatást arról, hogy ha­ sábjain miről olvasnátok legszívesebben. Egyöntetűen az „egyetemi közélet” kategória válasz volt a befu­ tó. Ez nem meglepő, hiszen mostanában mindenki ezt hiányol­ ja. Hozzá kell tennem, ahhoz, hogy beinduljon az egyetemi köz­ élet, és valóban legyen miről beszámolnunk. Ti is kelletek. A klikkesedés helyett a közös hang megtalálása, az önszervező­ dés. A semmittevő kávézgatásokon túl programok szervezése, és a hallgatók közösséggé verbuválódása. Persze, szép utópiák ezek, de hiszünk abban, hogy nem megvalósíthatatlanok. Szeretnénk, ha az ítélet az első számú hírforrása lenne a különböző rendez­ vényeknek, szakmai és egyéb fórumoknak, és mindennek, ami Titeket, illetve az Egyetemet érinti. Reméljük, így a kéréseket is teljesíthetjük, és még több cikkben számolhatunk majd be az Egyetemünkön megvalósult, valóban pezsgő közéletről! Gulyás Judit (főszerkesztő) ) s ! Síi o Közérdekű közlémény! vA. HÓK-választások időpontja: Nappali tagozat: novemberdO-14. . „ Levelező tagozat: november 7-8. november 14-15. ' •„ / Jelentkezési határidő november 6. ’ Induljatok, szavazzatok! Cikk a 6. oldalon! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet I I 1 �In memóriám 1956 Illyés Gyula: Haza, a magasban ü Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben - ? Mi gondom! - áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket. 'TI >1: Míg a szabad mezőkön jártál, szedd össze, pajtás, amit láttál, mit szívvel, ésszel zsákmányoltál, vidám vitáknál, leányoknál. Mint Noé a bárkába egykor, hozz fajtát minden gondolatból, ábrándok árvult szerepét is, álmaid állatseregét is. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik. Lapuljanak bár ezredévig némán, mint visszhang, ha nem kérdik, szavaid annál meglepőbbet dörögnek majd a kérdezőknek. Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak: Figyelj hát és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre. te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. Mert ha sehol is: otthon állok mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. Dühöngő folyók kezesedtek, konok bércek - ezt ne felejtsed, ha megyünk büszke szájjal vissza, mint várainkba, titkainkba. A Nagykörút és az Üllői út sarka 1956. novemberében Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, nem ölhet, mi csak ölne minket, mormolj magadra varázsinget, kiáltsd az éjbe Berzsenyinket. Rettegés a város felett Mitől retteghet egy város? Talán csak nem a címla­ pon is látható mesebeli kimérák jönnek el újra, hogy éjjelente tizedeljék az utcára merészkedő bé­ kés polgárokat? Mai korunkban ez a veszély kevés­ bé életszerű. Hát akkor mitől? A barbár hadaktól, mint egy^koron Róma? A járványoktól, melyek el­ len nem volt gyógyír, és egész városokat néptelenített el? Az éhhaláltól, mint Sztálingrád? A harci gé­ pek szőnyegbombázásától, mint London vagy Drezda? Ez már inkább lehetséges, sőt, mint meg­ tanultuk, a civilizáció amúgy békés eszközei is al­ kalmasak lehetnek a rombolásra. Mégsem ide aka­ runk kilyukadni. Mitől retteghet ma Budapest? Retteg-e egyáltalán? Nos, nem tudjuk, mi viszont, ha nem is rettegünk, de legalábbis félünk. Félünk attól, hogy Közép-Európa egykori fővárosa már sohasem kapja vissza egyszervolt fényét. Hogy egyszer végleg belefulladunk a koszba és mocsokba. Hogy nem épül többé olyan épület, amelyre száz év múltán is büszkék lehetünk. Hogy a kultúra fővárosából végképp a plázák főváro­ sává válunk. Hogy életünk nagyobbik részét a forgal­ mi dugókban töljük majd el. Hogy az aluljárókban eljön majd az idő, amikor már nem tudjuk kikerülni a kéregé tő vagy éppen szórólapot osztó emberek ára­ datát. Hogy az a szellemi prosperitás, amely akár száz év\'cl ezelőtt is megtalálható volt (kötelező olvas­ mány: John Lukacs: Budapest, 1900), végleg elenyé­ szik. Hogy az (otromba kifejezéssel élve) “pesti” és a ,vidéki” közötti szakadék á^árhatatlanná válik. Hogy olyan városunk lesz, amely szürke jellegtelenségbe olvad. Hogy az utolsó külföldi turista is inkább Prá­ gát, Pozsonyt vagy Krakkót válaszja. Hogy Magyar­ ország „vízfeje”, Budapest nemcsak magáról, hanem az egész országról rossz képet fest majd. Hogy szét­ hullanak az utolsó közösségek is, mert a szürke váro­ si lét alkalmatlan terep fennmaradásukra. Hogy a metróban utazva többé egyetlen mosolygós arcot sem látunk majd. Hogy a város „szent helyei” érdek­ lődés hiányában néptelenül fognak tátongani. Hogy a Nagykörút nem Kosztolányi körútját jelenti majd. Hogy az Üllői úti stadion már sohasem telik meg. Hogy a Mátyás-templom szépen lassan elporlad. Hogy a pesti kocsmákban az időutazó Krúdy Gyula többé sehol sem lel majd otthonra. Hát ettől félünk. Valós félelmek? Azok. De talán még nem késő. Hajolj le te is az eldobott csikkért! KA így maradok meg hírvivőnek őrizni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik. Újra lesz Évkönyv! Remélhetőleg újabb hagyomány megterem­ tése sikerült azzal az akcióval, melynek során a tavalyi évben először készült el a végzős év­ folyam évkönyve. Az idei ötödévfolyamosok is kézbe fogják kapni azt a díszes kivitelű ki­ adványt, amelyet fellapozva újra és újra lepe­ reghet majd szemük előtt az itt töltött varázs­ latos öt év. Az évkönyv szerkesztése már megkezdődött. Minden ötödévestől, de akár minden hallgató­ tól és oktatótól várunk olyan anyagokat, ame­ lyek majd bekerülhetnek. írjátok meg legked­ vesebb emlékeiteket, pillantsatok vissza a mö­ göttetek álló esztendőkre és vessétek papírra gondolataitokat! Fényképeket is várunk, bulikról, egyetemi összejövetelekről, a gólyatáborról és minden­ ről, amiről úgy gondoljátok, beleférne az év­ könyvbe. A későbbiekben lesz majd fotózás is, hogy minden végzős (előnyös) portréja gazda­ gíthassa tovább a könyvet. Az anyagokat a HOK-be vagy az ítélet e-mail címére várjuk! ^ Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ,Kiemelkedő színvonalú” szakdolgozat el-; dsrrieréseként pályadíjat adományozott Olendorf Nórának nyáron végzett nappali tagozatos hallgatónknak és dr. Beke Kamillának, ja Deák Ferenc Intézet Környezet szalgogon végzett hallgatójának. Mindkét szakdolgozatot írónak konzulense Dr. Péter Judit adjunktus, a Környezet-és Versenyjogi Tanszék tanára volt. Uh harmadik oldal �Ilii® I 1^ I i Ü 4 U ■ „Dékánságom vezérelve, hogy minden területen kiszámítható rendszert teremtsek! 99 Dr. Bandi Gyula Dékán Úr, személyesen — Dékán Ür 1978-ban szerzett diplomát az ELTE jogi karán, summa cum laude minősítéssel. Annak idején miért épp a jo­ gi pályát választotta? — Szóbeli felvételikkor sokat hallom azt, hogy azért akarnak jogászok lenni a felvéte­ lizők, mert szeretnének az emberek problé­ máival foglalkozni, s azokat lehetőség sze­ rint megoldani. Ezzel ellentétben nekem pályaválasztáskor nem volt különösen hatá­ rozott véleményem arról, hogy mi is szeret­ nék majd lenni. Az biztos volt, hogy nem vágytam természettudományi pályára. Ak­ koriban nem volt annyi szak, és képzési le­ hetőség, mint napjainkban, két fő szakma volt: a közgazdasági és a jogi pálya között le­ hetett választani. Édesapám mondta azt, hogy a jogi pálya az, amivel az ember több mindent tud majd kezdeni, így az ő tanácsá­ ra hallgatva lettem jogász. — Voltak-e olyan professzorai, akik az egyetemi tanulmányok során döntően meg­ határozták Dékán Úr későbbi, a környezetjog területéhez fűződő kapcsolatát? — Egyetemista koromban a környezetvéde­ lem kérdése még nem került az érdeklődés homlokterébe a jogi karon, tehát erről a té­ máról akkoriban még egy szó sem esett. így a környezetjoghoz kapcsolódó tanárt nem tudok említeni, de azért voltak olyan pro­ fesszoraim, akikre szívesen emlékszem. Ilyen például Brósz Róbert Professzor, aki egy rendkívüli egyéniség volt, a büntetőjog területéről pedig Békés Imre Professzort, és Györgyi Kálmán urat emelném ki. Nagyné Szegvári Katalin Professzor Asszony volt akkor az Egyetemes Jogtörténeti Tanszék vezetője, s én az itteni diákkörben sokáig te­ vékenykedtem, olyan extrém témákkal fog­ lalkoztam, mint például Ausztrália alkot­ mánytörténete. A környezetvédelemnek ma is fontos területe a közigazgatási jog, erről a részről Madarász és Berényi Professzorok voltak azok, akik meghatározó hatással vol­ tak a pályám alakulására. — Visszaugorva az időben, az egyetem el­ végzését követően hogyan folytatódott Dé­ kán Úr szakmai pályafutása? — Hasonlóan, mint a kezdetkor, teli bi­ zonytalansággal. Én nem akartam előadni. negyedik oldal Olyasmiket, aminek köze van a keresztény etikához és erkölcshöz, s ebbe beletartozik a környezetvédelem is. Az ő elképzelései sze­ rint jogi, s nem jogi tárgyakból tevődik öszsze a tananyag. A képzés a nem jogi tárgyak­ kal kezdődik, ennek volt vezetője ifjabb Zlinszky János, aki biológus. Tehát a Prodékán Úr kérdezte, hogy szeretném-e felmenő rendszerrel ezt a későbbi tanszéki vezetői posztot betölteni. Nagyon megtisz­ telt a felkérés, s szinte gondolkodás nélkül elfogadtam. Ez az elkötelezésem 1994-ben történt, s gyakorlatilag ’98-ban teljesült be, mivel ekkor jutott az első évfolyam a negye­ dik évre. jogot tanítani, ez a lehetőség eszembe sem jutott. A nemzetközi gazdálkodó szerveze­ tekről, s ezek közigazgatási vonatkozásairól írtam a szakdolgozatomat, tehát a nemzet­ közi gazdasági kapcsolatok területe érdekelt igazán. Akkortájt még olyan rendszer volt érvényben, hogy a diploma megszerzése után az egyetem rangsorolt bennünket, s így lehetett három helyre pályázni. Elég jó ta­ nuló voltam, még Köztársasági Ösztöndíj­ ban is részesültem, így az egyetem az első helyre rangsorolt, de valamilyen furcsa mó­ don én nem kerültem be az egyik megpá­ lyázott helyre sem. Erre az lehetett a magy^arázat, hogy finoman szólva nem álltam kö­ zel az akkori hatalmi politikai elithez. Igaz, a harmadik helyre felvettek volna, de oda meg már én nem mentem volna szívesen. Ekkor az előbb említett jogtörténeti pro­ fesszor asszony hívott a Gödöllői Agrártu­ dományi Egyetemre jogot tanítani, ugyanis itt volt jogi tanszék, s az ő férje is itt tanított. A pályázati rendszer alól kértem a felmenté­ semet, s így a véletlenek különös játéka folytán kerültem a katedra közelébe. Itt, 25 éve kezdtem el először foglalkozni környe­ zetjoggal, s pár hónap alatt bele is szerettem ebbe a területbe, s azóta sem tudok kiszeret­ ni belőle. — Hogyan került kapcsolatba a szervező­ dő Katolikus Egyetemmel? — Zlinszky János még szervező dékánként keresett meg, hosszasan elbeszélgettünk, s azt mondta, hogy lesz egy ilyen egyetem, s ő szeretne bizonyos sajátosságokat belevin­ ni a jogi oktatásba a Katolikus Egyetemen. — Dékán Úr kinevezését követően milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munká­ hoz? — A kar klasszikus korszaka az alapítói munka befejeztéig tartott, ami Zlinszky Professzor Úr nevéhez fűződik. Ez az idő­ szak sok nehézséget, és átmeneti megoldást tartalmazott, de ez nem is történhetett vol­ na másképp. Ez egy iszonyatosan nagy munka volt, ami hatalmas felelőséggel járt együtt, s amiben én közvetlenül nem vet­ tem részt. Majd ez a viszonylag képlékeny állapot Radnay József három éves dékánsága idején némileg megszilárdult. Úgy gon­ dolom, hogy nekem most azt kell megvaló­ sítanom, hogy valóban egy minden szem­ pontból konszolidált, stabil, tartós állapot alakuljon ki, jelentsen minőségi oktatást, s felkészült oktatókat és tanárokat eredmé­ nyezzen távlatilag. Nyilván nem lehet ezt az idealizált állapotot egyik napról a másikra megteremteni, és sajnos az elkövetkező hó­ napokban is számtalan nehézséggel kell majd megküzdenünk. Itt egy dolgot emel­ nék ki, ami mindenki előtt ismert tény; öszszesen 17 kolléga töltötte be a hetvenedik életévét, s a Felsőoktatási Törvény értelmé­ ben ezeknek a személyeknek a jogviszonyát rendeznünk kell. Ameddig lehet, természe­ tesen számítunk a munkájukra, de egyre égetőbb feladatunk lesz az oktatói utánpót­ lás biztosítása, mely nyílván nem történhet úgy, hogy adjunktusokból vagy tanársegé­ dekből esetleg hirtelen professzorokat neveznénk ki. Egy középgeneráció megtartá­ sát, idecsábítását, s az ifjabb oktatói generá- �■ ció megerősítését tűztük ki célul. Töreked­ nünk kell arra, hogy mindenféle megkérdő­ jelezés nélkül egyenrangú versenytársa le­ gyünk bármely jogi karnak, főként az ELTÉ-nek. Sok egyéb kérdés is van, amelyek­ ben nagyobb stabilizációra lenne szükség. Például tavalyhoz képest új felvételi rend­ szer van érvényben, de két év múlva megint teljesen más lesz. Sajnos a törvények sűrűn változnak, s ez ellen nem tudunk mit tenni, de meg kell próbálnunk mégis valahogy be­ leszólnunk abba, hogy kiket is szeretnénk felvenni egyetemünkre, ne csak sodródjunk az árral. Fontos, hogy a szabályzatok vi­ szonylag stabilak maradjanak, itt jegyezném meg, hogy a legutóbbi Kari Tanácsi ülésen is több ponton módosítottuk a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot, erre azért volt szükség, mert az országos jogszabályok is változtak, és ehhez nekünk is igazodnunk kell. Tehát amikor kívülről sokszor az látszik, hogy szinte sosincs stabil vizsgaszabályzata az egyetemnek, akkor többnyire nem a kar kapkodó vezetése a felelős, hanem a külső körülmények. Tehát dékánságom vezérelve az, hogy minden területen kiszámítható rendszert szeretnék teremteni! — Egyébként mi a dékán feladata egy olyan rendszerben, ahol a tanszékek önál­ lóak, a központi döntéseket pedig a Kari Tanács hozza? — Érdekes módon a Katolikus Egyetemen a kari önállóság sokkal nagyobb, mint az álla­ mi egyetemeken. Az állami egyetemeken sok minden egyetemi szinten dől el, velünk ellentétben. Úgy fogalmaznék, hogy az egyetem atyáskodó jóindulattal figyel a kar­ ra, nem akar beavatkozni a kar működésébe közvetlenül. Ugyanezt tudom elmondani a kar egyházi vezetőjéről, a Nagykancellárról is, ő azt mondta, hogy a kar intézze a dolga­ it a legjobb belátása szerint, hiszen neki nem az operatív vezetés a feladata, hanem a szellemi, spirituális iránymutatás, ez véle­ ményem szerint egy nagyon tiszteletremél­ tó álláspont. A Kari Tanács viszonylatában többnyire a dékán részéről érkeznek az elő­ terjesztések, ez már önmagában komoly fel­ adatokat ró rám. Ugyanakkor én arra szeret­ nék törekedni, hogy az eddigieknél is na­ gyobb mértékben támaszkodjam a Kari Ta­ nács véleményére, akkor is, amikor erre nem is volna igazán szükség. Pontosan az a lényege a kari önállósággal való élésnek, hogy a Kari Tanács és az egyéb testületek nagyobb szerephez jussanak. A dékán a munkáltatói jogok gyakorlója is, kivéve a docensi és az egyetemi tanári kinevezéseket illetően, ahol a végső döntéseket felsőbb szinten hozzák. így a munkatársak kiválasz­ tásában, idehívásában, esetleg eltanácsolásában is igen nagy szerepem van. A dékán ve­ zeti a hivatali apparátust, a költségvetés elő­ készítését, így a vagyongazdálkodásból faka­ dó felelősség is személyemet terheli. Önál­ lóan a tanszékek személyi állománya felől nem dönthetek, viszont az oktatási prog­ ramba van személyes beleszólásom. Ez per­ sze nem terjedhet ki addig, hogy a kar veze­ tése, vagy a dékán a tanszékek oktatási mun­ kájába érdemben beleszóljon, de fontos hallgatói szempontok figyelembevételével esetleg ez is előfordulhat. Itt jegyezném meg, hogy eddig szerencsére senki sem élt vissza a tanszéki önállósággal úgy, hogy az a kar érdekei ellen szólna. Összegezve azt mondanám, hogy heti rendszerességgel a dékán-helyettesekkel tartok értekezletet, és közösen határozzuk meg az irányvonalat. Szeretnék majd tartani oktatói értekezlete­ ket is, ahol a kollégákat folyamatosan kívá­ nom tájékoztatni a várható fejleményekről. — Konkrétan a jogi kar intézmény állo­ mányával és a képzés különböző formái­ val kapcsolatosan mi Dékán Úr vélemé­ nye? — Épület tekintetében ahhoz, hogy a 26-os egységet fel tudjuk újítani, s az itt található tornatermeket korszerűvé tudjuk tenni, esetleg az itteni épületekben újabb oktatási egységeket alakítsunk ki, legalább 1 milliárd forintra lenne szükségünk, amit belátható időn belül nem fogunk tudni előteremteni. Itt tulajdonképpen a tulajdonosi és haszná­ lói jogviszonyok sincsenek egyértelműen rendezve, ami még tovább bonyolítja a helyzetünket. Amennyire módunk lesz rá, ezt a helyzetet minél hamarabb rendezni szeretnénk az illetékesekkel. A másik két épület nagyjából elkészült, itt újabb bővíté­ seket és felújításokat egyelőre nem terve­ zünk. Amit itt még fontosnak tartok ki­ emelni, hogy a tanáraink szobáit anyagi le­ hetőségeinkhez képest szeretném minél lakhatóbbá, s otthonosabbá tenni. A képzés különböző formáival kapcsolatban két jár­ ható utat látok. Az egyik az, hogy változato­ sabb oktatást, ne csak jogi jellegű képzést nyújtsunk, a másik út pedig a jogi tovább­ képzés fejlesztése. A jogi alapképzés tekin­ tetében attól tartok, hogy hiába akarunk mi bővülni, várhatóan ez nem fog bekövetkez­ ni, sőt, már ez az év nagyon drasztikus pél­ dáját mutatta annak, hogy mennyire csök­ ken az érdeklődés a jogi karok iránt. A pont­ számok nemcsak azért változtak, mert ne­ hezebb volt a teszt, hanem mert látványosan kevesebben jelentkeztek jogi karokra. Elő­ revetíthető, hogy ez a tendencia folytatódni fog. Minden jogi karon várható egy lassú apadás, ami maga után fog vonni sok nega­ tív hatást a karunkra nézve, például a hallga­ tói létszám csökkenése kihatással lesz a költ­ ségvetésünkre is. — Hogyan látja Dékán Úr az egyetem fej­ lődését, elismertségét karonként, és egészé­ ben? — Osszegyetemi szinten a Katolikus Egye­ tem egyre inkább jó elismertséget élvez. A négy kar közül a Hittudományi Kar mellett nincs konkurencia, hiszen a képzés egyedi, s minden elismert hittudósa az országnak itt tanít. A Bölcsészettudományi Karról leg­ jobb tudomásom szerint nagyon jó vélemé­ nyek terjengnek. Sokan mondják, hogy itt sokkal életszerűbb az oktatás, mint például az ELTÉ-n, ahol angol és német szakon még mindig irodalomtörténettel, és olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek a hétköz­ napi tanári munka során kevésbé hasznosít­ hatók, ezzel ellentétben pedig a Pázmányon sokkal gyakorlatiasabb képzés folyik. Egé­ szen sajátos az Információs Technológiai Kar léte, amely olyan jellegű képzést nyújt, ami az emberi agy és a számítógép működé­ sét kívánja összhangba hozni, amely új lá­ tásmódot jelent az információs technológi­ ában, s ez reményeink szerint nemcsak ide­ haza, hanem külföldön is komoly elismert­ séget fog szerezni. Az országban nyolc jogi kar van, s ha csak a felvételi pontok alapján szeretném magunkat rangsorolni, akkor a negyedik helyen állunk, ami nem rossz eredmény. Itt még megjegyezném, hogy a pontszámítási rendszer csalóka, nemigen tükrözi a valóságot. Úgy érzem, jó irányba haladunk, s a jó hírünk egyre biztosabban stabilizálódik. Egyetlen hibát tudnék ki­ emelni, amit a jövőben orvosolnunk kell, ez pedig az, hogy legyen jó sajtója az egyetem­ nek! Komolyabban oda kell figyelnünk arra, hogy ne csak jó hírünk legyen, hanem az le­ gyen megfelelően propagálva is. Nem sze­ rencsés az, hogy nem próbáljuk meg köze­ lebb hozni magunkat az érdeklődőkhöz, akár személyes kapcsolatokon keresztül, akár a sajtó útján. — A kar életében, s az oktatás során ho­ gyan tud érvényesülni a katolikus szelle­ miség? — Azt hiszem, ez megint egy olyan terület, ahol előrébb kell lépnünk! Nézetem szerint ott kezdődik a katolikus szellemiség itt a ka­ ron belül, hogy hogyan bánunk és szólunk a hallgatóinkhoz. Itt akadnak tennivalóink, te­ hát hogy a bánásmód, a hangnem megfelelő legyen. Ezen kívül sok olyan tárgy van, ami megpróbálja ezt a szellemiséget finoman, nem agresszívan közvetíteni, ilyen például a ötödik oldal �keresztény erkölcs és jogászi etika tárgya, vagy említhetném magát a kánonjogot is. Szeretném erősíteni a hallgatók körében a környezetük iránti felelősségtudatukat, amely jóval túlmutat a jogi szabályozáson. Hiszen rengeteg olyan kérdés van, amit nem lehet csak a jog eszközeivel megoldani. — Milyen felelőssége lehet egy katolikus egyetemi tanárnak a hallgatók nevelésé­ ben? — Önmagában az, hogy a tanár hogyan ad­ ja le az anyagot, már felvet bizonyos felelős­ séget. Az anyag leadásán túl úgy érzem, hogy az egyetem már nem alkalmas neve­ lésre. Itt oktatás folyik, azaz felnőttképzés történik. Itt már a hallgatóknak viszonylag kialakult értékrendjük van. Az oktatók fele­ lőssége abban áll elsősorban, hogy mit és hogyan tanít. Nevelési kérdés az is, hogy egy-egy hallgatói kérdésre merjem azt mondani adott esetben, hogy nem tudom a választ. Hiszen nem azért egyetemi tanár az ember, mert minden tud, ilyet feltételezni is butaság. Szerintem sokkal hitelesebb az a tanár, aki fel meri vállalni azt, ha valamit nem tud, vagy ha esetleg ő rontott el vala­ mit. Merem állítani, hogy sokkal inkább fogják a hallgatók tisztelni az ilyen kollégát, mint azt, aki tévedhetetlennek tartja magát. — Mostanság sok szó esik a jogászi túl­ képzésről. Gyakorló ügyvédként mit gon­ dol erről a kérdésről Dékán Úr? — Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók önszerveződjenek, és a tanuláson felül megpróbáljanak vala­ mi többletet is hozzáadni az egyetemi lét­ hez? — Azt látom, hogy egyre nehezebb elhe­ lyezkedni a pályán. Annak idején, amikor elindult ez a nagy túlképzés az országban, akkor először az Államigazgatási Főiskola hallgató kezdtek el panaszkodni, akik képe­ sítésükkel jegyzők is lehettek volna, s addig senki sem akart jogászként önkormányzat­ okhoz menni, viszont az utóbbi pár évtől kezdődően már rengetegen. A közigazgatás­ ba úgy 10-15 éve úgy kellett a jogászokat odacsábítani, most már pedig ez a terület is telítődött, sőt: nagyarányú országos leépíté­ sek várhatók a hírek szerint. Ezért is nagyon fontos, hogy a jogászok tovább képezzék magukat, s egyik fő feladatomnak tekintem, hogy itt az egyetemen belül a továbbképzést erősítsem, gondolok itt a Doktori Iskolára, és a Deák Ferenc Továbbképző Intézetre. Rá kell jönniük a jogászoknak, hogy nincsen generalista jogász, tehát: specializálódni kell! — Olyannyira fontosnak ítélem, hogy na­ gyon bánt, hogy nincs. Hiszen úgy látom, hogy sajnos nincsen egyetemi hallgatói köz­ élet. Örülnék például, hogyha a Hallgatói Önkormányzat megerősödne, és többször, világosabban fejtenék ki azt, ha valamivel esetleg nem értenének egyet, hiszen értel­ mesen átbeszélve a kifogásolt döntést hamar kompromisszumra tudnánk jutni. Ha példá­ ul megkérdőjelezik valamely döntésünket, s mi azt részletesen elmagyarázzuk, akkor leg­ alább tudják a hallgatók, hogy pontosan mi­ ért is született egy adott vitatott döntés, s nem arról van szó, hogy az egyetem már megint ki akar szúrni a szegény hallgatókkal. Tehát fontosnak ítélem a pezsgő hallgatói közélet meglétét, kell, s tessék megszervezni! Szabó Viktor Közelednek a HÖK-választások! Elég a szóból, itt a tettek ideje! Az új rendszer szerinti (ti. hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a tanév első felé­ ben kerülnek ezentúl megválasztásra a HOK-képviselők) első hallgatói önkor­ mányzati képviselőválasztásra kerül sor novemberben. Bár az elmúlt években lát­ tunk néhány rossz példát a nagypolitiká­ ban a szavazásra való mozgósítással kapcsolatosan, most mégis arra agitálnánk a Kar hallgatóságát, hogy mérettesse meg magát a választáson, ha pedig ilyen ambí­ ciókat nem dédelget, legalább éljen szava­ zatijogával! Amikor a Pázmány Jogi Kara elindult, minden egyes HÖK-választás esemény­ számba ment. Irtózatos (de a lovagiasság kereteit soha nem túllépő) plakátháború és kampány vette kezdetét, már jóval a választás előtt. Évfolyamonként baráti társaságok álltak össze, hogy bekerüljenek a testületbe, ígértek fűt-fát, ingyensört, hosszabb vizsgaidőszakot kevesebb vizs­ gával, bulikat, sportéletet, igazi egyetemi ^közéletet. És lön, nem is csalódtunk. hatodik oldal pezsgett az élet, vibrált a levegő a Szent­ királyi utcában, és a HŐK tényleg a hall­ gatóság zászlóshajója lett (a sok egyéb hallgatói szervezet mellett). Képes volt alakítani a közösség életét, olykor képes volt kivívni a (korántsem drákói) szabá­ lyok enyhítését, szóval; betöltötte azt a szerepet, amire kitalálták. I-Iogy ez a folyamat pontosan hol és mi­ kor szakadt meg, annak kiderítése külön nyomozást igényelne. De nem is lénye­ ges. A lényeg a tény: mára a HŐK jelen­ tős presztízsveszteséget szenvedett, a vá­ lasztások sorozatosan érdektelenségbe fulladnak, olyan eset is előfordult már, hogy az alacsony részvétel miatt amúgy érvénytelen választást kellett érvényesíte­ ni (némi dogmatikai bakugrással, mond­ ván: legközelebb se jönnének többen sza­ vazni), vagy hogy a jelentkezők alacsony száma miatt nem sikerült minden évfolyamon betölteni a rendelkezésre álló kvótát. Eközben azért persze mindenki­ nek van véleménye a testületről (legtöbb­ ször kedvezőtlen), ami azért is igazságta­ lan, mert nagyon könnyű a „partvonalról” bekiabálni a taktikai utasítást, de nem annyira tisztességes, ha már egyszer adott a lehetőség arra, hogy játékossá válva, be­ lülről javítsuk meg a dolgot. Nincs kétsé­ günk afelől, hogy a jelenlegi HÖKképviselők a tőlük telhető legjobban lát­ ják el feladatukat, de ha nincs mögöttük erős, összetartó, őket valóban képviselői­ nek tekintő hallgatóság, úgy munkájuk ellehetetlenül, de legalábbis jelentősen megnehezedik. Abban mindenki egyetért, hogy erős, hi­ teles HÖK-re szükség van, úgyhogy tes­ sék, itt az alkalom arra, hogy betagozódva a hallgatói közéletbe, mindenki szabadon kifejthesse kreatív szervezői ambícióit— saját maga és hallgatótársai épülésére. Gyertek tehát, jelöltessétek magatokat képviselőnek és menj etek e 1 szavazni a következő HÖK-választásokon! A jelentkezési határidő: november 6. A választások időpontja; nappali tagozat: november 10-14., levelező tagozat: november 7-8. és 14-15. �így lettünk mi: atomizált nemzedék Filozófiai értekezés a nappaliból Bulizni jó! Nem is egyetemista igazán az, aki nem fordul meg rendszeresen ^az ilyen-olyan társas összejöveteleken. Az egyetlen dolog, ami kiölhetetlenül ?él az egyetemistákban (ha már sem az önépítés, sem a tudásvágy nem munkál bennük) a bulizás iránthcsillapíthatatlan szomjúság. Talán ma még nem tartunk ott, hogy ez jelentse a közösségi lét egyetlen életképes formáját, de ^hogy ez az igény utolsónak, a közösségek megszűnésével egyidejűleg fog ki­ múlni, az biztos. Érdemes tehát közelebbről megvizsgálni a mai egyetemista^ összejövetelek lélektanát. Kossuth Lajos utca, Living Room nevű egység. A Pázmányos bulik egyetlen mai színhelye. Már az utcán csődület, lefelé a lépcsőn zord kidobóemberek. „Te hova jársz?” - kérdezik, válaszul diákigazol­ vány felmutatással igazolom, hogy Pázmányosként jogosult vagyok a térítés­ mentes behatolásra. A mögöttem érkező haver válaszul csak annyit bök ki: „Én is oda” — pedig verbális formában nem is hangzott el az Egyetem neve. Mindegy, bejöhet ő is. Ruhatárhoz való hozzáférés esélytelen. Kellemetlen, mert a bent mu­ lató embertömeg kipárolgása, valamint a pincehelység levegőtlensége együttesen Purgatórium-jelleget kölcsönöz. Semmi gond, irány a bárpult. Röpke tíz perc sor­ ban állás után meg^^an az első ital. Éljen, egészségedre! Ajjaj, máris elfogyott. Újabb tíz perc. A félhomályból egyre több és több ismerős arc rajzolódik ki, elenyésző kivétellel szeretetteljes üdvöz­ lésekben van részünk. Dupla italmennyi­ séget ragadunk ezúttal magunkhoz, mely jelentősen növeli gazdaságosságunkat, amennyiben ritkábban kell ezentúl sorba állni. Igaz, a helyhiány okán zsonglőrköd­ ni kell kicsit a szintén megduplázódott pohármennyiséggel is. Beszélgetés. In­ kább artikulátlan üvöltésre hasonlít, te­ kintve a súlyos hangerőt, ami a tánctér irányából ered. A homályból újabb köszö­ nések, beazonosíthatatlan személyektől. Udvarias viszontköszönés. Újabb üvöltö­ zés. Úresedő sarok felfedezése, odavonulás, így alkalom nyílik mélyebb társalgásra is. Azért nagyon mélyre nem. Nem alkal­ mas rá sem az idő, sem a hely. Nem is baj. Tánckísérlet következik, szerencsére szintén ajótékony, „ápoló és eltakaró” fél­ homály óvó leple alatt. Nem a mi zenénk. Ha az menne, tán másodpercek alatt ürülne ki a tánctér, és a lemezlovas (de jó szó!) rituális emberáldozat szenvedő alanyává válna. Talán nem is. Mindegy, sosem tudjuk meg, de lényegtelen, hiszen szemmel láthatólag önfeledten mulat a tömeg, mi pedig meghajolunk a többségi akarat előtt. Bízunk benne, nem az „eszi, nem eszi, nem kap mást”-effektus újabb tanújelét látjuk. Jó a buli, na. Újabb, régen, vagy akár az­ nap délelőtt látott ismerősök érkeznek, mindegy, mindenkivel jó. Még azzal is el lehet vigyorogni pár percig, majd menni tovább, akivel amúgy kínkeserves lenne egy együtt töltött rövid félóra. Azért ilyenből van kevesebb, szerencsére. Az ember jó, az embert lehet és kell is szeret­ ni! A barátainkat, ismerőseinket is szeret­ jük tehát. Őszintén. Jó velük együtt lenni. Jó ismeretlenekkel is együtt lenni. Jó len­ ne másokkal is megismerkedni. Itt a töké­ letes alkalom! De hol? Ha az élet nem so­ dor össze minket, soha az életben nem megyünk oda egy idegen társasághoz. Ök se jönnek hozzánk. Érdekes paradoxon, régebben még nem értettem; buliban képtelenség ismerkedni. Kivétel erősíti a szabályt. Micsoda szerencsénk, hogy an­ nak idején rosszul fordították az ősi böl­ csességet magyarra, így pont az ellenke­ zőjét jelenti, de csak a mi nyelvünkön. Pedig, belegondolva, micsoda marhaság. Mindegy, vissza. Még mindig jó a buli, de tényleg. Jól érezzük magunkat. Ellazulunk kissé a mögöttünk álló, egyáltalán nem fárasz­ tó napok után. Köszönet a szervezők­ nek, köszönet a megjelenteknek, kö­ szönet a pultoslánynak, de még a le­ mezlovasnak is! De miért is jöttünk? Pazaroljuk itten a drága időt, pedig tudományos célzattal, a buli lélektanának vizsgálata okán vagyunk itt. A következő megállapításokat tesszük. Érdekes, hogy a nagy embermassza, ami az adott pillanatban többszáz főt jelent, apró sejtekre bomlik. Kicsiny állam az ál­ lamban minden baráti társaság. Átjárás egyikből a másikba elenyésző. A kis kö­ zösségek nem állnak össze egy nagy kö­ zösséggé. No persze nem várható el, hogy a többszáz ember együtt lélegezzen, no de kérem, mégsem egy idegen közegbe jöt­ tünk, hanem Pázmányos buliba! A betérő idegen számára ez a formális homogeni­ tás (ez is jó szó!) érzékelhetetlen. A kötő­ erőt, amely patetikusan szólva „Pázmá­ nyos közösséggé” formálná a kis sejteket, nem látjuk. Na jó, vannak itt olyanok is, akikhez a legkevésbé sem szeretnénk kö­ tődni, de mégis, mi az, ami megkülön­ bözteti az ittenieket akármelyik szórako­ zóhely közönségétől? Hát persze, első­ sorban az ismerősök sokkalta magasabb népsűrűsége. Ennyi elég? Ahhoz, hogy nyugodt szívvel álljak időközben újabb és újabb tíz perceket a sorban? Úgy látszik igen. A közösség formálására pedig egyéb módokat kell találni, ilyen, ipari méretek­ ben ez nem megy. No de, vannak e ilyen, működő más fórumok? Házibulik, kocs­ mai beszélgetések, mozilátogatások, akár még közös „kulturális igényű” alternatív programok? Remélhetőleg igen a válasz. A tapasztalat viszont azt mondatja, hogy az egyszer kialakult, majd megcsontoso­ dott kis körök szinte érintetlenül „vésze­ lik át” az Egyetem éveit. Az átjárás köztük nehéz ügy. Évfolyam- vagy egyetemi szinten pedig nincsen közösség. Hanyat­ ló közélet, az Egyetemen kívüli, sok em­ bert megmozgató programok szűkössége, az összetartó erők hiánya a jellemző. Ez pedig baj. Pedig nem múlhatnak el nyomtalanul az itt töltött évek! Meg kell dobbanjon mindenki szíve, ha a diplomá­ zás után egyszer újra befordul a Szentki­ rályi utcába! Nem maradhatunk atomi­ zált nemzedék! A buli a „nappaliban” jó volt. Legköze­ lebb is eljövünk. BugaJakab hetedik oldal �Azok a boldog szép napok 3. „Dorbézolás után késeit is...” Tavasszal kezdődött el sorozatunk, amelyben a régi idők pesti joghallgatóinak életéből szemezgettünk, és választottunk ki olyan eseteket, amelyek a maiak számára is tanulságul szolgálhatnak. Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy el­ sősorban a negatív jelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elharapódzásának. Álljon itt tehát újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képet fest a régmúlt idők jogászifjairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! ,A jogászinak viselkedése, zabolátlansága és JJdurvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pa­ naszokkal van tele. AXVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának szá­ mos tanújelével találkozunk. A XVII. század közepe óta alig múlt el esztendő, hogy a hall­ gatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napi­ renden voltak a harcok a városi és katonai őr­ séggel. Nagyszombatban is egymást érték a pana­ szok a jogászok véres verekedése, engedet­ lensége és fegyelmezetlensége miatt. A val­ lásgyakorlatokból, ahol csak lehetett kihúz­ ták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a pa­ pi seminarium szakácsát súlyosan megsebez­ ték. Amikor pedig a kari igazgató kari ülés­ ben carcerra ítélte őket, az összecsődült jogá­ szok kiragadták a pedellus kezéből az elítélte­ ket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a ka­ ri igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Feke­ te Sas kocsmában egy orvost kezén karddal súlyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megaka­ dályozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, Tordai György kihágásai­ ról, melyek azonban korántsem voltak egyedülállók, a következőket jelentette a ka­ ri dékán 1761-ben a káptalannak: A tanul­ mányi év kezdetén szállásán nagy vereke­ dést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamentum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége mi­ att nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szállásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dé­ kán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihágásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt táma­ dott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási ígéretében bízva, tekintettel nemességére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes ma­ gyarországi tanintézeteknek a királynő aka­ ratából kirendelt protectora a fegyelmezet­ lenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihágásainak elejét vegye, az egri jogakadémia példájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizonyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igaz­ gatónak be kell nyújtani. 5> (Forrás: Eckhart Ferenc: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. Rendelkezésünkre bocsátotta: dr. Gerencsér Balázs) Olvasói levél Élet és szidalom Dr. Bárándy Péter igazságügyi minisztert szólítják a színpadra a 2002-es Pázmány Péter Katolikus Egyetem gólyabálján, mi­ kor egy hangos és vicceskedő megjegyzés száll a színpad felé a hátsó asztalok vala­ melyikétől, ahol pár, határozottan nem elsőéves üldögélt és vonaglott a nevetés­ től (tartalma szerint, körülírva: „a kom­ munista rendszerrel szimpatizáló, nem egészen szalonképes egyed”). Az említett eset valóban megtörtént. Reak­ ció nem volt semmilyen, maximum azon lepődött meg a többség, hogy valaki ezt hangosan is ki mertemondani. Mert egy­ más közt a komcsi az komcsi, ugye? Han­ gosan kicsit merészebb, de csak nem hal­ lotta. Ha valaki ezt elmeséli, az nyilván le kívánja járatni az egyetemet, baloldali posztkommunista, nemkülönben pufaj kás. nyolcadik oldal Sajnálatosnak tartom, ha ezt valaki komo­ lyan is veszi. Az ilyen eseteket nem (vagy nem csak) a baloldalnak/baloldaliaknak kéne elítélnie. Nekünk meg már csak azért is illene, mert minket járatnak le ve­ le. Ha valaki nem tud viselkedni, az nem politikai kérdés. És az sem, ha páran jó­ pofának tartják a szitkozódást. Ha pedig valaki ezt elítéli, akkor nem kell zsigerből provokátornak tartani. Ha meg úgy érezzük, hogy egyetemünk a baloldal céltáblája, akkor esetleg nem kel­ lene alapot szolgáltatnunk támadásaik­ hoz, hanem magatartásunkkal és kultúráltságunkkal kellene irányt és példát mu­ tatni nekik. Az embereket nem az minő­ síti elsősorban (de még sokadsorban sem), hogy hova húzzák be négyévente az ixet. Meg: a stílus maga az ember. Két közhely, csak sokan mégsem ismerik. TisztcltJégé! írásának tartalmával egyetértünk, bár nem tudjuk, miért csaknem egy évvel a le­ írt esemény után fogalmazta meg gondolatait. Hiszünk önnek, hogy az eset valóban megtör­ tént, de azt gondoljuk, semmiképpen sem jel­ lemző' az eset, az ilyen megnyilvánulások nem megszokottak Karunkon, és természetesen mé­ lyen elítélenddek. Az Ön által is említett soro­ zatos sajtótámadások nem is a valós tényeken, hanem azok kiforgatásán, vagy még többször újonnan „megálmodott”, soha meg nem történt eseményeken alapulnak. Reméljük, hogy az Ön által leírt esethez hasonlóak nem történnek majd a jövóíben. A stílust azonban nem lehet szabályozás alá vonni. (A szerk.) �III Ili R 1 . -. . » », „Tudod milyen nehéz kezet fogni?” Kávét kérünk. Magnó bekapcs. Cigit vesz elő, rágyújt. Kísért, de tartózkodom. EgyI szociális munkás, két kávé, egy cigaretta; A magnó, meg én csak úgy vagyunk. Füle-| lünk. Áláníerülünk egy más világ töredékeibe."'Vár minket a flaszter, kétszáz hajlék^talannal. A város neve? Mindegy. Százezrén lakják. Koncentrálunk inkább a lényegre. — Tamás! Hány szociális munkás jut erre a 200 személyre? — Tizenheten vagyunk. Néha többen is. — Minden hajléktalannal kapcsolatban vagytok? — Nem. 30-40 fő az ún. látens hajléktalanok száma. Ok zárt kertekben húzódnak meg, vagy más olyan helyen, ahol nincsenek szem előtt. Nem keresik a társaságunkat. Az intéz­ ményesített ellátást mintegy 100-110 ember veszi igénybe. A többiek az utcán húzzák a lóbőrt. uz » — Mi a helyzet a menhellyel? Oda bárki be­ mehet? — Igen. Bárki bejöhet aludni, hiszen itt alapvetően aludni lehet. Azonban este hétig be kell érkezni, különben nagy darab biz­ tonsági őrrel találja szemben magát az em­ ber, aki mindenféle vészhelyzetre alaposan fel van készülve (kigyúrt izmok, gázspray stb.). A „fapados”, vagyis a menhely mintegy négy nagy szobából áll, itt vannak az ágyak. 20-20 fő fér el szobánként. Az ágyak emeletesek, rajtuk matraccal, olyannal, ami könnyen fertőtleníthető. Havonta egyéb­ ként a csótányirtó is befut. A csótány nem a menhely privilégiuma, hiszen a nevesebb kollégiumokban is vannak effajta háziállat­ ok. A törvény által előírt egy főre jutó szük­ séges légköbméter meglétéről inkább ne be­ széljünk. Valahol biztos megvan... Amúgy, senkinek nincs odabent még csak minimális intim tere sem. — Igen. Emellett hatalmas a játékszenve­ délyük. Ami pénz leesik nekik, azt mindegy szálig elverik egy játék-automatánál, illetve elisszák. Komolyan mondom néha döbbene­ tes, hihetetlen, mit kihoz belőlük egy játék­ gép. A fiatalok nagyrészt állami gondozottak voltak korábban. De még mielőtt megkér­ deznéd: alig van köztük roma! A hajléktala­ noknak csak 1-2%-a cigány. Azt hiszem, a ro­ ma társadalomban igen nagymértékű a szoli­ daritás egymás felé, a nagyon nagy bajban lé­ vők inkább a saját szubkultúrájuknál keres­ nek valamifajta menedéket. — A fiatalok között lányok is vannak? — Nincsenek, sőt a hajléktalanok 90%-a egyébként is férfi. — Van valamilyen betegség, amire különö­ sen figyeltek? — A munkával hogyan állnak? — Az átmeneti szállót csak az veheti igény­ be, aki állandó jövedelmet igazol. Legfel­ jebb négy évig tudjuk itt elhelyezni a kollé­ gát. Kettő plusz kettes leosztásban. Az ide bekerülők önellátásra képesek, egészségügyi ápolásra, gondozásra ők nem szorulnak. Csak háziorvosi szolgálat van az átmeneti szállón. A szerződéses munkahelyeseket na­ gyon szeretjük, mert a pályázatoknál az na­ gyon jót tesz, ha abból minél több van. Egyébként kevés az ilyen szerződéses pasas. A hajléktalanok jó része inkább alkalmi munkákat kap, legnagyobb részük azonban az életkoruk, mentális, egészségügyi állapo­ tuk miatt nem igen dolgozik. — A fiatalok is isznak? f Egy „szocmunkás”, akit boldoggá avattak, Teréz anya —Azért kis szekrény a cuccoknak csak van? — Igen, egy 50x50 cm-es kis szekrényt mindenki kap, abba lehet pakolni a eókmókokat. Sajnos elfelejtik becsukni sokszor, vagy letörik, szétfeszítik a lakatot. Sok az egymás közti lopás, mi meg nem tudunk mindenre, és mindenkire figyelni. Bizton­ sági kamera csak a bejárati kapunál van, meg az udvar egy eldugott részét lehet egy má­ sikkal pásztázni. A biztonsági őr ezek segít­ ségével eldöntheti, hogy beengedi-e a csen­ gető illetőt, illetve látja, ha valaki az udvaron suttyomban szipuzik. —A szipuzás gyakori jelenség? Mi a helyzet a droggal, alkohollal? — A 200-220 főből csak egy férfiről tudjuk, hogy szipuzik. Volt egy másik illető is, aki szívta rendesen, de amióta az egyik lábujját levágták, abbahagyta. Porok nincsenek (túl drágák). Sokkal nagyobb probléma az alko­ hol. Gyakorlatilag mindenki iszik, és min­ denki alkoholista. Volt egy delikvens, aki hajléktalanként örökölt 400 ezer forintot. Egy hétig senki sem látta, majd amikor elő­ jött az ivóbarlangjából, úgy nézett ki, mint egy vizihulla. — Két éve rendszeres szűrési program ke­ retében keressük a tbc-seket. A máltaisok a buszukkal lejönnek félévente. Ok 200 fo­ rintot adnak mindenkinek, aki eljön, mi pedig egy kis ételcsomagot állítunk össze. Nagyon jól működik ez a program. Aki tbc-s, azt egyébként azonnal elviszik kór­ házba. Utoljára egy beteg férfi volt. Azóta őt is kiengedték, miután gyógykezelték. Fekélyek, érrendszeri betegségek az élet­ módból adódóan gyakoriak. Télen nálunk nem fagyott meg senki. Fagyásos sérülés is csak egy volt, de a „kolléga” azt sem nálunk szedte össze, hanem Pesten, mert amikor kidobták a Déli-pályaudvarról, hirtelen nem tudta, mihez kezdjen magával. Amire hazaért, már nem lehetett néhány lábujján segíteni. — Gondolom vannak hajléktalan-élettársak, párok is? — Általában, akik valakivel tartósan együtt élnek, azok a párjukkal a környező erdőben saját sátrakban tengődnek. Mintegy öt ilyen párról tudunk. Az elmúlt öt évben mind­ össze két szülés volt. \álószínűleg a fizikai, mentális állapotuk miatt már meg sem fo­ gan a magzat, de ha meg is fogant, bizonyá­ ra igen nagy a spontánvetélések aránya. A magzatölésekről pedig végképp nincs sta­ tisztikánk. Régen egyébként volt egy prog­ ram: ingyen spirál, központi finanszírozás­ ból. Előzetesen tízen jelentkeztek, de ami­ kor lett volna a nagy nap, hárman jelezték, hogy ilyen-olyan okból nem érnek rá, a töb­ biek pedig nem jöttek el. Szóval van néhány spirál a raktáron. kilencedik oldal �4*1 * ' ■WBi—Mai — Diplomásokkal is találkoztatok? — Jelenleg három diplomásról tudunk az utcán lévők közül. Mérnökök. Hogyan jutnak idáig? Felbomlik a házasságuk, gyenge az akaraterejük, ehhez jön még az alkohol, aztán bevégeztetett. A nők, a volt feleségek általában kisemmizik a férjet. majd lelépnek egy vagyonosabb csákóval. Esetünkben többször ügyvéd volt az új partner. Fontos, hogy a mi feladataink kö­ zé nem tartozik a családi élet perpatvarai­ nak elsimítása, sőt szigorúan tiltja az etikai szabályzatunk. Tanácsokat persze adha­ tunk, ha kérik, de a békéltetés nem a mi asztalunk. — Szokták kérni a tanácsodat? — Van, hogy igen. A hajléktalan is ember, aki nagyon szereti az emberi gesztusokat, mint például a kézfogást. Tudod, milyen nehéz volt eleinte kezet fognom? Nem sza­ bad elfelejteni, hogy aki idejut, már min­ denképpen extrasérült személy. Fokozattan fontosak, jelentésük van az emberi mozdu­ latoknak. Némelyik nagyon zárt, mások nyíltak, de sokat hantáznak. Van, aki őszin­ te. Öt is elfogadjuk. — Mi tartozik még a munkakörötökbe? — Az utcán lévő szociális munkások felada­ ta, hogy megállapítsák kik, hányán és hol él­ nek az utcán. Felmérjék az igényeket, mi­ ben lehet segíteni. Ezután „szolgáltatásokat’ dolgoznak ki, majd akit lehet, meg kell pró­ bálni kiemelni, mielőtt még beleszocializá­ lódnak ebbe a társadalomba. Az utcán élő hajléktalanokból csak 1-2%-ot lehet ki­ emelni. — Mi a helyzet a „bentiekkel”? Egyáltalán van átfedés a két csoport között? — Gyakorlatilag nincsen. Előfordul, hogy az utcán lévők közül, aki télen már nagyon fázik, néhány napra bejön. De ez nem jel­ lemző. Aki bent van, az vállalja a közössé­ gi együttlétet is, ami azért nem olyan könnyű. Érdekképviseletet, információs szolgálatot, ügyeletet is működtetünk az irodában. A menhelyen van teázó, fürdő, napi egy tál meleg étel." A kintlévők inkább kukáznak. Most van itt az ideje annak, hogy a kolbásszal a városi polgárság jól föltöltse a mélyhűtőt, majd annak a felét ki­ dobja a kukába. Emellett ott vannak a va­ dak is: macska, illetve az erdőben őz, kis állatok. — Kínálták már vadhússal? — Igen, de köszönettel visszautasítottam. Kávét már fogadtam el, nagyon erős volt, sokkal erősebb, mint amit most iszunk. tizedik oldal Ök nem sajnálták ki a kávét belőle. Tudják mi a különbség a kávé, meg a barnavíz között... lépés az Egyetemünkfejlődésében — Koldulni nem szoktak? — Nálunk nem. Van néhány koldus a vá­ rosban, de ők nem hajléktalanok. Nos, egy kicsit tapasztalt szoemunkás szűrője már elég precízen működik ezen a téren. — A karácsony hogy telik nálatok? — Akkor három napig dőzsölünk. Jön az al­ polgármester, beszédet mond, a polgármester, amíg fotózzák, meri a levest, aztán eldobja a kanalat. A lakosság küldi a felesleget, amit per­ sze mi megköszönünk. Azt szoktam monda­ ni: karácsonykor „önkielégít” a társadalom. Nagyon jó. — Templom...? — Sokan vannak a munkatársak között lelkészek, teológusok. Talán nem véletle­ nül. Mi önkormányzati intézmény va­ gyunk, de az egyháziak is küzdenek a ma­ guk területén, és lehetőségeik között. A nyugati társadalmakban nagy veszély, hogy pusztán az ember materiális szük­ ségleteire koncentrálnak. Pedig az édeske­ vés. Mégis csak emberek vagyunk! Ezért fontos, hogy megtanuljunk egymással ke­ zet fogni. Aztán majd felépülnek újra a templomok is. — Hülye kérdés: sikerélmény? — Minden apróság annak tekinthető. Nincs tbc-s, jól működik a szűrőrendszer. Most indul egy albérlettámogatási prog­ ram. Reméljük, jól fog működni. Van né­ hány telephely, ahova nagyon szeretek ki­ járni, mert például mindig mosolyognak. Egy hónapja egy társaság azt mondta, hogy ők nem isznak alkoholt ezentúl. Az­ óta tisztának láttam őket. Nem tudom mi történt, de nagyon megrázhatta őket. Egyébként ne várj látványos eredménye­ ket, ez nem a számok világa ilyen szem­ pontból. Nem teljesítménybérezés alap­ ján kapjuk a fizetésünket (bruttó 150 ezer, pótlékokkal). Szeptember 28.-án volt a tanévnyitó Veni -Sancte szentmisénk az Egx-eterni tempJómban. Főcelebráns Dr. Seregély István tersek. Egyetemünk nagykancellárja volt, dc koncclebrált többek között dr. Bíró ’László püspök, dr. Kránitz Mihály rek­ torhelyettes és Várnai Péter egyetemi lel­ kész is. A Nagykanccllár úf beszédében a Szentlélek ajándékai közül néhányat - az egyetem feladatainak, küldetésének teljesí­ tése szempontjából a legfontosabbakat különösen is hangsúlyozótt?Emlékeztette ;a megjelent óktatókaf és hallgatókat, hogy ezekkel áz ajándékokkal élniük erkölcsi kö­ telességük és felelősségük.' Felelősség a, szűkebb közösség, a, nemzet,'de tágabb /divatosan globális/ értelemben és áttétele­ sen az emberiség java iránt. ,, A Veni^Sancte idei - a korábbiakban meg­ szokotthoz képest - késői időpontja tette lehetővé, hogy Egyetemünk mind a négy kara - fennállásunk óta először - közösen tartsa meg az eddig külön-külön tartott -Szentlélek hívó, évnyitó szentmisét., Dr. ’Fodor György rektor úr ezen kezdeménye­ zése széleskörű visszhangra talált, ugyanis az oktatók - akiket a rektor jó házigazda-. ként, egyenként köszöntött - a korábbiak­ nál fontósábbnak tartották á reszvételt/így azután először kerülhetett sor a szentmisét követő fogadáson arra, hogy a négy kar ok­ tatói, egymással is megismerkedjenek, “jó hangulatú, beszélgctésckkcl Ts impulzust Tapjanák munkájukhoz,- erősödjön az Egyetern iránti elkötelezettségük. Köszönjük Rektor Úr! zvg: I — Meddig szeretnéd ezt csinálni? — Nem tudom. Akik itt dolgoznak, már 7-10 éve csinálják. Nekik ez azt hiszem, hogy a hivatásuk. Én két éve dolgozom itt, élvezem amit csinálok, és szeretném sze­ retni is. A hivatásom minden bizonnyal azonban a tanítás. Az életben a fő felada­ tunk a küzdelem, a többit pedig majd meglátjuk. Németh Ádám Dr. Fodor György rektor �IMIM« iw» w IRWMant^ ^rAfWMreS * ■Ì 4 ( Pázmányosok a jog útvesztőjében - Elet a doktorrá avatás után Kisgj’erekként, ha megkérdezték tôle, azt válaszolta, majd tűzoltódesZi vagy katona. Ahogy á legtöbbfkisgyermek?szokta. Általá­ nosban focista, gimnáziumban már feltaláló. Utólag visszagon­ dolva, már ő sem tudja, hogyan került a jogi egyetemre... próbál­ ója azt hinni, hogy tudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban vagy szülői indíttatásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „ki­ zárásos alapon” döntött. Ma már ez mindegy, hiszen ő is beállt a í »,doktorok” közé. S hogy mi lesz belőle, talán az egyetemen töl­ tött öt év, talán a véletlen, talán valami más dönti majd el. Sokan sokfelé megyünk majd a jog útveísztőjében, de remélhetőlegóaz ó Egyetemünkhöz való kötődés és az emlékek örökre megmarad­ nak. Persze a‘mai versenyhelyzetbén dönteni nem könnyű, és imindegyik út nehéz. Szerinte éppen ez a szép benne. O most Dr. Pálos Réka Végzés éve: 2000 Munkahely: Legfőbb Ügyészség, Sajtóosz­ tály, ügyészségi fogalmazó — Amikor felkértelek erre az interjúra, azt hiszem, úgy fogalmaztál, hogy öröm­ mel elvállalod, ha ezzel segíthetsz az Egyetemnek, ahol végeztél. Ez egy olyan hozzáállás - és úgy érzem kötődés is - , ami sajnos az utóbbi években nem tapasz­ talható. Ez mennyire volt jellemző a Ti évfolyamotokon ? — A mi évfolyamunk az elsőként végzett volt az Egyetem történetében, és a mai napig is félévente vannak találkozóink a Spartacusban. Talán a mi évfolyamunk volt az, amelyik a leginkább összetartó volt, és ez a mai napig így van, ezt abból a tapasztalatból mondom, amit hallottam, és amit átéltem az egyetem alatt. Az évfolyamtársak közül nagyon so­ kakkal tartom a kapcsolatot, ha nem is min­ denkivel személyesen, de telefonon minden­ képp. Ez tényleg egy nagyon jó évfolyam volt, hiányzik! — A gyakorlatban hogyan tapasztaltad, kikerülve az egyetemről milyen a megíté­ lésünk? — Én csak tényleg csak a saját évfolyamomról tudok beszámolni, hiszen az utá­ nunk jövőket sajnos nem nagyon ismerem, de azt tudom mondani, hogy közülünk na­ gyon sokan kerültek bíróságra, ügyészség­ re, ügyvéd mellé, minisztériumokba, az ORTT-hez; úgyhogy én semmiféle negatív diszkriminációval nem találkoztam. Egé­ szen biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy megállják a helyüket, mint a máshol vég­ zettek. Nálunk az ügyészségen vannak úgynevezett „házi vizsgák” minden szakág­ mássza majd a sz;amárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz... ' >.4. ....... Most induló összeállításunkban a jogi pálya különböző területén dolgozó volt Pázmányosokat ismerhettek meg. Célunk, hogy átfo­ gó képet adjunk egy-egy „szakmáról”, az egyetem után az elhelyez­ kedési esélyekről, az egyes munka területek előnyeiről-hátrányairól, a díjazásról és más fontos kérdésekről. Mindezek mellett örömmel mutatjuk be ezeket a tehetséges fiatalokat, akik Egyete­ münkről kikerülve kezdték meg jogi pályafutásukat, és igen sok mesélnivalójuk akadt. Elsőként egy ügyészségi fogalmazóval és egy tanársegéddel ismerkedhettek meg (az utóbbi bizonyára ismerős lesz sokaknak). bán, amelyek a szakvizsgára készítenek fel, ezeken is nagyon jól szerepelnek a volt pázmányosok. — Mi a pontos munkaköröd, hogyan ke­ rültél a Legfőbb Ügyészségre? — Ügyészségi fogalmazó vagyok, bár most már elkezdtem a szakvizsgákat, egyen már szerencsésen túl vagyok. Berendeléssel ke­ rültem ide. — Ez mit jelent pontosan? — Mint a legtöbb fogalmazó, én is pályázat út­ ján kerültem be az Ügyészségre, de a pályáza­ tokban nem hirdetnek legfelsőbb ügyészségi helyeket, csak megyére vagy városra. Én a Fő­ városi Ügyészséget pályáztam meg rögtön az egyetem után, akkor nem sikerült egyből, úgy­ hogy egy évig a Pest megyei Földhivatal Ingat­ lan-nyilvántartási Osztályán dolgoztam. Érde­ kes munka volt, szerettem, de én továbbra is ragaszkodtam a büntetőjoghoz, és ezért pá­ lyáztam még egyszer, ekkor már sikeresen. Ezek után a XVIII-XIX. kerületi Ügyészséget kaptam meg „anyakerületemnek” (ezt nálunk így hívják), itt kellett eltöltenem az első 8 hó­ nap büntető-gyakorlatot. A kerületekben - pár kivételével - általában csak büntetőügyekkel foglalkoznak, tehát sem közigazgatási, sem magánjogi szakterület ott nincsen, csak a Fő­ ügyészségen, illetve egy pár kerültben. Mivel a három év alatt „forgás” van a különböző helye­ ken a fogalmazók között, más szakágakkal is van lehetőség megismerkedni. Ezután három hónapra a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhi­ vatalba kerültem, aztán két hónapot a Fő­ ügyészségen a Nyomozásfelügyeleti Osztá­ lyon töltöttem, és aztán kerültem be a Legfőbb Ügyészségre. Tulajdonképpen ez egy régebbi dolog volt, mert közvetlenül a pályázatom után kilenc másik fogalmazóval együtt hívtak be minket ide, a Legfőbb Ügyészségre, hogy a Sajtóirodára szeretnének fogalmazót beren­ delni. Meghallgattak minket, és az akkori Saj­ tóirodát vezető ügyésznek, Horányi Miklós­ nak - aki most a szegedi fellebviteli ügyész rám esett a választása, ami nagyon-nagyon megtisztelő dolog. Én nagyon örültem neki, de a büntető gyakorlatomat le kellett tölteni, így nem tudtam rögtön itt kezdeni. — Mit tartalmazott a pályázatod? — Önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt kel­ lett hozzá csatolni, és a diploma hiteles má­ solatát. A leckekönyv másolatát nem kérték. Az első pályázatom idején még nem volt központosított a felvételi rendszer, akkor még a főügyészségekre kellett benyújtani a pályázatokat, és a döntés a főügyészek kom­ petenciája volt; jelenleg a legfőbb ügyész dönt a felvételről. — A diploma minősítése mennyire számí­ tott? — Egészen biztos, hogy számít, mert már a pályázati kiírásban megjelölik, hogy csak ,cum laude” vagy „summa cum laude' minősítéssel lehet pályázni, de azt hiszem, a döntésnél már nem nyom túl sokat a latba. Talán inkább a fellépés, esetleg az ügyész­ ségen már eltöltött valamennyi gyakorlati idő (bár a mi időnkben még nem volt köte­ lező a hat hetes gyakorlat), illetve a ráter­ mettség számít. Egyébként lehetőség van gyakorlatot letölteni itt, a Legfőbb Ügyész Ür teljes mértékben támogatja a fiatalokat, és nagyon nagy támasza a fogalmazóknak. Azt hallottam, idén is nagyon nagy volt a túljelentkezés, körülbelül tízszeres. — Milyen volt a kezdet? Segítettek vagy teljesen önállósodnod kellett már az elején? — Mindenkit bedobnak a mélyvízbe. Az első napomon öt aktát kaptam, az a mini­ mum. A főnököm, és a helyettes is szabad- tizenegyedik oldal �ságon voltak, úgyhogy tulajdonképpen nem is tudtam, mitévő legyek. Voltak még persze titkárok és fogalmazók rajtunk, kez­ dőkön kívül, akik segítettek, de arra, hogy minden egyes ügyet leüljünk és megbe­ széljünk, ilyen terheltség mellett sajnos nincs és nem is volt lehetőség. Össze kell gyűjteni, és ki kell fénymásolni minden iratot régi aktákból és azok alapján már el lehet indulni. A bűncselekmények túlnyo­ mó többsége a fővárosban történik, itt fo­ lyik a nyomozás, az itteni ügyészségek fel­ ügyelik a nyomozást és képviselik a vádat, így rengeteg ügy van, valószínűleg vidéken azért ez kevesebb. Az, hogy esetleg tudod a büntetőeljárási törvényt, és hozzá legfőbb ügyészi utasításokat, még nem elég ahhoz. hogy az ember tudja, hogyan is „nézzen ki' a vád. Ezt be kell gyakorolni, csinálni kell. Persze a revízió működik, úgyhogy ha va­ lami nagyon nagy hibát vét az ember, akkor azért szól az instruktora (mindenkinek ki­ jelölnek egyet már az elején), aki átnézi a dolgokat. — Mennyire kötött a munkaidő? Magad osztod be, hogy mikor végzed el a felada­ taidat? — Igen, a feladatainkat maguk osztjuk be, természetesen a törvények minket is kötnek a határidők tekintetében, ezeket tartani kell, akár három, akár harminc, hatvan, esetleg ha nagyon kemény ügyről van szó - kilenc­ ven napos is lehet, attól függően, hogy mi­ ről van szó. Elsődlegesen azt kell megnézni mindig, hogy mi a legsürgősebb, mert ha például bejön egy előzetes, akkor az minden mást megelőz, és kiemelt dologként lesz ke­ zelve. Tehát minden nap azzal kell foglal­ kozni, ami éppen a legsürgősebb. Mint már említettem, ilyen például az előzetes letar­ tóztatás, amelyik egyébként a nap bármely szakában „beeshet”, és akkor azt gyorsan meg kell csinálni. Általánosságban mondha­ tó, hogy tényleg sok a munka, és már a fo­ galmazókra is sok teher hárul. — Igaz az, hogy az ügyészi pályára lá­ nyokat nehezebben vesznek fel? — Amikor először jelentkeztem, és nem vettek fel, felmerült bennem, hogy talán amiatt nem sikerült, mert lány vagyok. Vi­ szont ha azt nézem, hogy mikor bekerül­ tem, akkor körülbelül fele-fele arányban voltak a lányok és a fiúk, elhesegettem eze­ ket a gondolatokat. Nem hiszem, hogy ez alapján választják ki az embereket. — Semmiféle hátrány nem ér? — Nem. Sőt, az ügyészségi fogalmazóknak és titkároknak van egy országos egyesülete, aminek én vagyok az elnöke. Tehát - ha eb­ tizenkettedik oldal bői indulok ki - még ennek az egyesületnek az elnöke is nő, úgyhogy bátran mondha­ tom, hátrány nem ér, néha még jól is jön, hogy nőként talán diplomatikusabban tu­ dok eljárni , és így könnyebben elérni a ki­ tűzött célokat. — Lelkileg sem volt megterhelő soha? Gondolom, vannak azért néha kemény pillanatok... — Volt olyan, hogy féltem, meg is tudnék említeni egy konkrét ügyet, amiről azért azt gondoltam, hogy talán nem nekem való. A nyomozóhivatalban egyszer olyan embert kellett kihallgatnom, aki Szegeden, a Csil­ lagban 19 év fegyházat kapott. Egyértelmű­ en kitűnt már az elején, hogy nem normális a tag, erről papírja is volt. Féltem a kihallga­ tásánál, kértem is egy férfi kollégát, hogy jöjjön be, hogyha bármi gond lenne, hiszen előtte én ilyen kemény bűnözővel még nem találkoztam. A kihallgatáson egyáltalán nem akart nekem beszélni, olyan szinten nem, hogy a kötelező adatfelvételig sem jutottunk el. Végig a nevemet kérdezte, és azt jegyzetelgette, elég ijesztő volt. Amikor viszont a kollégám egy kicsit erélyesebben rászólt, jámborabbá vált, és utána két órán keresztül hallgattuk ki. Én hiába próbáltam meg fe­ gyelmezni, elmagyarázni neki, hogy jogom van kihallgatni, ennek ellenére ellenállt az én szavamnak. Egyébként tanult emberről, egy okleveles építészmérnökről volt szó. Ebben az esetben még a bilincset sem vetet­ tem le, amit általában azért mindig kérek, mert valahogy úgy „megszánom” a gyanúsí­ tottakat. — A nők talán inkább érzelmi alapon áll­ nak ezekhez a dolgokhoz? — Biztosan felmerül ez is, de soha nem le­ het hagyni, hogy egy-egy ügy döntésénél befolyásoljon bármilyen érzés, ezen felül kell kerekedni. Furcsa volt például nőként egy erőszakos nem közösülésről szóló aktát a kezembe venni, és megbarátkozni vele, de aztán gondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy semmivel sem jobb ha egy férfi kapja, úgy­ hogy ezen túl kell lépni. — Mitől más a a munka itt a Sajtóosztá­ lyon, mint amilyen például a kerületi ügyészségeken? — Itt nincsenek „sárga akták”, amelyekben a büntetőügyek vannak. Nincsen vádeme­ lés, panaszelbírálás, semmi, ami a klasszi­ kus ügyészi tevékenységet jelentené. Itt tu­ lajdonképpen azokkal az ügyekkel foglal­ kozunk, amelyek nem a főügyészségek kompetenciájába tartoznak, hanem ki­ emelten kezeltek. Például ilyen volt a Tocsik-ügy, vagy a Simon-ügy. Ezek általá- bán már felkerültek hozzánk, vagy annyira kiemeltek, amit már érdemesnek lát a Leg­ főbb Ügyészség arra, hogy nyilatkozzon ezekben az ügyekben. Ezen kívül sajtókon­ ferenciákat tartunk, sajtóértekezleteket szervezünk, különböző nemzetközi szer­ vezetekkel tartjuk a kapcsolatot, részt ve­ szünk az európai uniós felkészülésben, te­ hát változatos és sokrétű az itteni munka. Ehhez is kell természetesen a jogászi szak­ tudás, és ez sem csak a büntetőjogra korlá­ tozódik, például a tiszai cián-szennyezés ügye sem ilyen volt. — A fizetés tekintetében milyen előírások vonatkoznak rád, és hogy vagy megelé­ gedve azzal, amit kapsz? — Az ügyészeknek szolgálati jogviszo­ nyuk van, ami hasonló a köztisztviselői jogviszonyhoz, de ez annyiból speciális, hogy kifejezetten az ügyészekre, ügyészsé­ gi alkalmazottakra vonatkozik. Ebből kö­ vetkezően a fogalmazókra is az ügyészségi szolgálati jogviszonyról szóló törvény vo­ natkozik. Van egy alapfizetés, illetve egy úgynevezett korrekció, amit azért vezettek be, hogy a mindenkori köztisztviselői fize­ tést elérjék a fogalmazói fizetések, ez az életpálya-járadék. Tekintve azt, hogy a mi munkánk eléggé felelősségteljes, illetve, hogy a bírósági fogalmazók is hozzávető­ legesen hasonlóan keresnek, meg lehe­ tünk elégedve, bár azért biztos mindanynyian szeretnénk, ha több lenne, azért pa­ naszra nincs ok. Hozzá kell tennem, van­ nak olyan dolgok, amiket anyagiakban nem lehet kifejezni, ilyen a rendszeres ok­ tatás, amely felkészít a szakvizsgára, illetve 4-5 hét szabadságon kívüli szabadság is jár minden egyes szakvizsga előtt. Ez azért is nagyon jó, mert a magánszférában ezt ilyen formában szinte sehol sem támogat­ ják. Az alapszabadság TI nap, ez is több, mint máshol. Pluszban azért itt is vannak jutalmak, 13. havi fizetés, és egyéb juttatá­ sok. További munkaidő-kedvezményeket kapunk, amikor képzésről, oktatásról van szó, és ezek nagyon sokat számítanak. Vannak külföldi ösztöndíj-lehetőségek is. Ha az ember leszakvizsgázik, letölti az egy év titkári státuszt, akkor azért már jelentő­ sen emelkedik a fizetése. — Akkor gondolom, azt tervezed, hogy maradsz... — Igen, ezt szilárdan elhatároztam, na­ gyon szeretem az ügyészséget, jól érzem magam itt. A legfontosabb persze most az, hogy minél előbb túl legyek a szakvizsgán. — Sok sikert kívánok hozzá! — Köszönöm! �Dr. Landi Balázs Végzés éve:2001 Munkahely: PPKE-JÁK, Polgári Jog Tanszék, tanársegéd Doktori Iskola, titkár 1 - Mikor döntötted el, hogy az egyetem után tanársegédként szeretnél dolgozni, és miért pont a Pol­ gári Jogi Tanszékre esett a választásod? - Azt, hogy tanítani szeretnek, már álta­ lános iskolás koromban eldöntöttem, és hogy az egyetem mellett döntöttem, azt nem tudom konkré­ tan mihez kötni... Igazából úgy jött, hogy ha lehetőség nyílik, akkor nagyon szívesen ma­ radnék az Egyetemen mert számomra az az öt év - vagyis csak négy -, amit itt töltöttem, az rendkívül izgalmas volt, és én imádtam. A legszebb évek voltak az egyetemi éveim, va­ lóban nagyon élveztem, úgyhogy amikor jött a lehetőség, hogy maradhatok, akkor én örömmel maradtam. És hogy miért pont a polgári jog?... Mert ez a legfontosabb jogág. Az, hogy milyen a jogi oktatás, és hogy mi­ lyen konkrétan egy jogi egyetem, a polgári jogi tanszéken mérik fel. Ez az elsődleges tantárgy minden jogi egyetemen, függetlenül attól, hogy idehaza vagy külföldön beszélünk róla. Ez az egyik fele, a másik pedig nyilván­ valóan a beállítottságom volt: alapvetően ma­ gánjogi szemlélet az, ami bennem gyökere­ zik, akár a korábbi olvasási élmények, akár a - mondjuk „negatív érvként” - a büntetőjog rendszerétől, eszmeiségétől való idegenke­ dés. Egyébként maga a büntetőjog fontos do­ log, én nem akarom lebecsülni, sőt, anélkül mit sem érne a polgári jog, de tőlem idegen maga a szellemisége a büntetőjognak, az a felelősség, amivel egyes emberek szabadságá­ ról döntünk. Ezért csodálom is a büntetőjo­ got, de én nem merem felvállalni ezt a fele­ lősséget. - Pontosan milyen tevékenységet ölelfel ez a munkakör, hogyan néz ki egy napod? Meny­ nyire kötött például a munkaidő? - Munkaidő bár sajnos nem kötött, azért az hétfőtől vasárnapig tart. Sem napban, sem órában nincsen megkötve. Nekem általában elég stabil időbeosztású egy napom, bár több feladatot is ellátok itt az egyetemen. Amellett, hogy tanársegéd vagyok, a Doktori Tanács tit­ káraként a Doktori Iskola ügyeit is intézem, és a kettő gyakran egybefolyik. A tanársegédi te­ vékenységben elvileg az oktatás volna benne, de ezen túlmenően a tanszéki adminisztráció­ ban is jelentős munkát kell elvégeznem, külö- nősen a pályázatok körében. Ezen kívül ott vannak még a szakdolgozatok, amiket el kell olvasni, értékelni kell, ez egy komoly teher, lelkileg és fizikailag is megviseli az embert. így tehát összefolyik az elvégzendő feladatok kö­ re; általában reggel héttől bent vagyok, dél­ előtt egész biztosan, mert akkor tudok dol­ gozni, de az, hogy délután meddig maradok, változó, mert elég sok feladatot igényel példá­ ul az órákra való készülés. Plusz nálam min­ den óra elején van egy kis beugró ZH, azokat hetente ki kell javítani. Ehhez jönnek még az évfolyamdolgozatok konzultációi, hetente kb. 8-10 diákkal keres fel. Ha még ehhez vizsgáz­ tatás is jön, akkor az egész nap „kiesik”. A vizs­ gákhoz kapcsolódik még a tanszéki tesztek át­ dolgozása, ami legalább egy hónapos munka, és a pályázati elszámolások. Nekünk itt a Tan­ széken legalább tíz pályázatunk van, és ezeket mind nekem kell koordinálni. Hát, ez megle­ hetősen sok munka ... ilyenkor valóban úgy érzi az ember néha, hogy háttérbe szorul a ta­ nítás és a kutatás, mert ezek a plusz feladatok sok munkát igényelnek. - Szükségesek ehhez a munkához bizonyos tulajdonságok, például pedagógiai érzék, tudományos érdeklődés, netán elméleti síkon való gondolkodás? - Hogy pedagógiai érzék kell-e, vagy sem nem tudom. Azt se tudom, nekem van-e. Könnyen lehet, hogy általános iskolában, gimnáziumban e nélkül nem lehetne meg­ mozdulni. Valószínűleg itt is sok előnyt je­ lentene, ha volna. De az egyetemen már tényleg „kollégák” vannak, akik azért jöttek ide, mert érdekli őket a jog. Felsőoktatásban a részvétel már nem kötelező, tehát ez egy abszolút önként vállalt dolog, itt bízhat az ember abban, hogy partnerekre talál, és nem kell annyira a pedagógiai „szükséglet”. Igazá­ ból ezt nem tudom megítélni, de bizonyos szinten biztosan előny. Hogy egyéb képessé­ gek kellenek-e? Magam miatt persze remé­ lem, hogy igen, és akkor nagyon boldog va­ gyok. Nyilván kell valami többlet, de hogy pontosan mi az ezt a tanszékvezetők tudják pontosan, illetve azok akik kiválasztják az embereket erre a feladatra. Például mi a pol­ gári jogi tanszéken - áttekintve a fiatalokat egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Alap­ jainkban talán vannak közös vonások, de vé­ leményem szerint mindnyájan másban va­ gyunk nagyon jók. Egészen széles spektru­ mon mozog az ún. többletképességek skálá­ ja, nem tudom, hogy mi alapján választják ki a fiatalokat. Ehhez sok évtizedes oktatói ta­ pasztalat is kell nyilván, hogy valakiről el le­ hessen dönteni, hogy beválik majd vagy nem. - Hallgatócentrikusnak tartod magad vagy ez az új, tanári szerepkör azért hozott magá­ val némi szigorúságot is? - Ez az egyetem íróasztalostul, tanárostul, és annak az összes falával együtt a hallgatókért van. Nem lehet nem hallgatócentrikusnak lenni. Ez az én véleményem. Tehát itt min­ den az Egyetem polgárságáról, az oktatásról, az Universitasról szól. Ez nem megy a hallga­ tók nélkül. Tehát aki ezt másképpen fogja fel, szerintem akkor az teljesen rossz úton jár. Én még hiszek az Universitas-szellemben, ami­ nek szükséges balansza az egyik oldalon a hallgató. És ha ezt nevezzük hallgató­ centrikusnak, akkor ám legyen, de szerintem ez egy szükséges dolog... ezt összemosni az­ zal, hogy kedvezek-e a hallgatónak vagy sem, az nem jó, mert mindannyiunknak az az ér­ deke, hogy a hallgató tudja a polgári jogot. Ezt nem lehet nem tudni vagy kicsit tudni, vagy közpesen tudni - vagy tudja vagy nem tudja. Én az anyagot számon kérem. Hogy szigorú vagyok vagy sem, nem tudom eldönteni, de mindenesetre mindenkit végighallgatok a vizsgán. Én nem gondoltam soha, hogy a vizsgáztatás a fizikai megterhelésen túl ilyen szellemi megterheléssel is jár, hiszen reggel nyolcra bejövünk, teszteket iratunk, kijavít­ juk azokat kb. fél tízre. Ezek után a kijavított teszteket a vizsgalapokkal együtt a vizsgázta­ tóknak átadjuk, és kb. 10 körül elkezdhetjük a saját vizsgánkat. Innentől kezdve gyakorlati­ lag körülbelül háromig ki-be jönnek a hallga­ tók szünet nélkül. Naponta háromszor-négyszer meghallgatja az ember ugyanazt a kér­ dést, de egy vizsgaidőszakban mondjuk ötvenszer ugyanazt a tételt. Ez ugye egy mono­ tonitás, ami az embert önkéntelenül is fásultá teszi, megviseli egy kicsit. És persze mindig ott motoszkál a fejemben, hogy „Jó-jó, neked ez lehet, hogy ez a kétszázötvenedik vizsgá­ zód, de neki ez az első polgári jogi vizsgája; Minden hallgatóval át kell élni azt, hogy ez számára „a” polgárjogi vizsga. O erre legalább egy hetet-tíz napot készült, nem intézhetem el egy kérdéssel vagy egy rossz hangulatú ki­ jelentéssel, hanem mindenkinek meg kell ad­ nom azt a tíz-tizenkét percet, függetlenül at­ tól, hogy tudja vagy nem, illetve hogy milyen stílusban mondja vagy nem mondja... Meg kell adni számára azt a tizenkét percet, mert ez számára „a” polgárjog vizsga. Bár én még csak egy-két éve vizsgáztatok, ez nagyon ne­ héz. Én megértem, hogy néha egyes oktatók­ nál - remélem nálam ilyen még nem fordult elő - ennek megnyilvánulásai vannak kifelé is, és valakit rosszabb vagy bántó vizsgaél­ ménnyel küld ki a teremből. Bízom benne, hogy ha ezt nevezzük hallgatócentrikusnak, akkor én az vagyok, mert mindenkivel igyek­ szem átélni, hogy ez „a” polgárjogi vizsga, de ezen túlmenően nem hiszem, hogy túlzottan méltányos volnék az osztályzatok tekinteté­ ben, olyan szempontból, hogy indokolatlanul tizenharmadik oldal �B kedveznék. Ha tanszéki átlagokat nézünk, ak­ kor ebből a szempontból teljesen egységes a polgári jogi tanszék, az eltérés csak két-háromtized a jegyekben, és mondjuk az utó­ vizsgahéten talán a legrosszabbak között én voltam. Igyekszem korrektül és következete­ sen osztályozni, mint - gondolom - minden­ ki más. - Üzenve a hallgatóknak, akik a jövőben esetleg nálad vizsgáznak majd: van-e ked­ venc területed, amire vizsgán szívesen rá­ kérdezel ? - Mindegyik évfolyamon vizsgáztatok, nyil­ ván nekem is vannak hozzám közelebb és tőlem távolabb álló területek; jóllehet mindegyiket „hivatalból” ismernem kell. Nyilván azért vannak egyes területek, ame­ lyek kifejezetten érdekelnek, és adott eset­ ben a PhD kutatási területemhez is közel állnak: ilyen a felelősségi jog, talán ez az, ami közelebb áll hozzám. - Tekintettel arra, hogy amivel foglalkozol, az inkább tudományos, mint gyakorlati munka, nem érzed úgy, hogy azokat a ta­ pasztalatokat, amelyek a jog gyakorlati al­ kalmazására vonatkoznak, nem vagy nem úgy szerzed meg, ahogy azt egy gyakorló ügyvédjelölt, vagy adott esetben bírósági, il­ letve ügyészségi fogalmazó ? - Szerintem nem megy ez az éles különbség­ tétel a jog gyakorlata és a jog elmélete között, mert nekünk sem elég azt tudni, ami a Ptk.ban le van írva. A törvény holt betűit ismerni nem elegendő, nyilván a gyakorlatot is ismer­ ni kell. Azt, hogy mint tanársegéd én meny­ nyire ismerem meg a gyakorlatot, és mondjuk egy ügyvédjelölt mennyire ismeri meg, e kö­ zött nyilvánvalóan van különbség. De hogy mindketten isméi] ük a gyakorlatot, az egészen biztos. Mi, tanársegédek folyamatosan olvas­ suk a bírósági határozatokat, sőt, ezeket ismer­ nünk is kell behatóan. Ezen túlmenően há­ rom-négy olyan folyóiratot is kell olvasnunk, amire adott esetben ügyvédjelöltként vagy nincs szükség, vagy csak egyes speciális terüle­ ten. Nekünk sajnos - mondjuk úgy: bizonyos tekintetben sajnos, más tekintetben szeren­ csére - végig kell olvasni a polgári területére vonatkozókat, hiszen minden területen okta­ tunk, aztán már csak tőlünk függ, hogy egyes területeken szerzünk-e mélyebbre ható isme­ reteket. Az viszont elmondható, hogy általá­ nosságban bizonyos részletességig mindent ismernünk kell. Ezen felül mindenkinek van egyéb kutatási vagy érdeklődési területe, ahol részletes, beható ismeretei is vannak, de ami­ vel rendelkezünk, az egy biztos ismeret. Ami ehhez képest még az ügyvédjelölteknek több, az talán az, hogy ők tudják, hogy a Földhiva­ talban melyik sorba érdemes beállni, talán jobban tudják az illetékek kiszabásának rend­ jét, és hogy pontosan milyen bélyeget kell tizennegyedik oldal s .felnyalni” egyes dokumentumokra. Mind­ 55ezek a gyakorlati ismeretek számukra Ictszükséges információk és ismeretek, nekem nem. Ez döntés kérdése, hogy az ember melyiket választja. Azt, hogy kint szaladgál, ügyfeleket fogad, és meghallgatja a problémáikat, vagy pedig bizonyos tekintetben elméleti síkon, de ugyanazon joggyakorlat alapján jogeseteket old meg a hallgatókkal. Persze bizonyos ese­ tekben ugyanazok a problémák merülnek fel, de ami kimarad, az a közvetlen konfliktus, a közvetlen „szűrőszerep” az Ügyféllel. Mert míg mi nyilvánvalóan már egy kész tényállást kapunk, addig a jelöltnek meg kell konstruál­ nia a tényállást, ami pedig hihetetlenül ko­ moly különbség és nagy munka, és ezzel mi valójában nem rendelkezünk. De mégis van azért szerintem mindannyiunknak rálátása a gyakorlatra. Ez nem egy elvonatkoztatott állás, egy akadémiai státusz, ahol „elefántcsont tor­ nyunkból” nézzük a gyakorlatot, és - jóllehet teljesen más irányba, a saját fejünk után me­ gyünk- mindenkinek, aki polgári jogot tanít, van valamilyen visszacsatolása a gyakorlathoz. Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. - Ez a munka anyagilag teljesen kielégítő és megfelelő-e egy fiatalembernek a megélhe­ téshez? A jog többi területéhez képest „meny­ nyire éri meg” itt dolgozni? - Valószínűleg ezt az egyetemi állást - remé­ lem a pénzügyi osztály ezt nem fogja követen­ dőnek tartani - negyed ennyi pénzért is vállal­ nám. Az a két év, amit itt töltöttem, olyan em­ berekkel hozott össze, olyan zárt vagy zártnak gondolt társadalmi körökbe nyertem kapcso­ latot és elérhetőséget, amit - ha fogalmazó vagy egy ügyvédi iroda jelölje vagyok -, soha nem tudok realizálni két év alatt. Előbb-utóbb mindenki, „aki számít”, bejön az egyetemre. - Tudsz mondani egy párat? — A Legfelsőbb Bíróság elnökétől az Ország­ gyűlés egyes jogi bizottságainak vezetőin, az Országgyűlés elnökén, a kodifikációs bizott­ ság tagjain, a talán legjelentősebb ügyvédi iro­ dák vezetőin és a sajtó prominens képviselőin keresztül egészen a vezető bírákig bezárólag tudok példákat sorolni. És nem utolsó sorban meg kell említenem Sólyom Lászlót, aki ve­ zető oktató a Tanszéken, hozzá vagyok beoszt­ va tanársegédnek. Ezek olyan kapcsolatok és olyan többletinformációt, tudásanyagot nyúj­ tanak, amit nem nélkülözhet egyjogász, pláne ha ilyen fiatal. Ez egy olyan szerencse, amit két kézzel meg kell fogni, és meg kell becsülni, és itt másodlagos a pénz. Ehhez csak külön sze­ rencsés öröm, hogy olyan jellegű anyagi meg­ becsülés járul, ami szerintem versenyképes mondjuk egy fogalmazói vagy jelölti bérrel. Ez szerintem megfelelő, ha valaki nem akar rögtön az egekbe szökő bérrel indulni, és eset­ leg felvállalni olyan ügyeket, ami esetleg mind mind jogi. morális szem­ pontból vitat­ hatók, és ami ha hosszú tá­ von jelentke­ zik, akkor ez az én megíté­ lésem szerint mindenkép­ pen egy job­ ban járható út, illetve megfe­ lelő anyagi el­ lenszolgáltatásokat is biztosít. - Mik a terveid a jövőre nézve? - A tanítás és a Pázmány továbbra is a terve­ im között szerepelnek, emellett az ELTÉ-n szeretném befejezni a PhD-met, most az utolsó évem van ott. -Hogyhogy nem itt, a mi egyetemünkön csiná­ lod? - Több indoka is van annak, hogy én az EL­ TÉ-n végzem a PhD-t, több megjegyzést is kaptam emiatt, úgyhogy kérdés nem ér vá­ ratlanul. Én tanultam más egyetemen is, és külföldön is végeztem el egy évet, és szá­ momra ezek a „kitekintések” az Alma Ma­ terből mindig meghatározóak voltak. Olyan lendületet kaptam tőlük, amit itt bent nem tudtam volna megszerezni. Ez olyan több­ letet jelent, akkora impulzus arra nézve is, hogy ne legyünk „belterjesek”, nézzük meg mi van más egyetemeken vagy más orszá­ gokban is, és ez motivált abban is, hogy a PhD-ben átmenjek máshová. Itt, az egyete­ men a kollégákkal, a tanszéki munkatársak­ kal amúgy is mindennapi munkakapcsolat­ ban vagyok, megkapom tőlük ugyanazt a tá­ mogatást, mintha itt végezném a PhD-t, vi­ szont azáltal, hogy átmegyek az ELTÉ-re — ami egyébként igen jelentős oktatói gárdá­ val rendelkezik a polgári jog területén - ez­ zel még egy többletet sikerül szereznem. Bár ugyanazt hallgatom, amit itt hallgatnék, de más szemszögből, más szemléletet látok, és ez fontos, úgyhogy ezért vállaltam ott, és örülök, hogy így döntöttem. Tehát azt be szeretném mindenképpen fejezni, ami ko­ molyabb dolgozatot is igényel, ehhez nyil­ vánvalóan előbb-utóbb külföldre kell men­ ni, mert igazából olyan anyagok kellenek hozzá, amik itthon még egyáltalán nem vagy nehezen elérhetők. így tehát egy kül­ földi ösztöndíj is lebeg a szemeim előtt, de a fő súlypont az oktatás és a kutatás, - füg­ getlenül attól, hogy később csatlakozik-e hozzá gyakorlati jellegű munka - marad számomra. Gulyás Judit �Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete Mindig a nagyot bántják Szokásos lapszemlém során került a kezembe Baúer ílkmás írása a Magyar Hírlap ok*l tóber 7-i számában, Európa, Magyarország és a kereszténység címmel. Lapunk ars po-^ eticája szerint nem foglalkozunk aktuálpolitikai kérdésekkel, ehhez most is tartva ^magamat kizárólag a cikk kereszténységet érintő (bántó) részeivel foglalkozom. ^x? Bauer írásának röviden összefoglalt lényege a következő: az új európai alkotmány megszüle­ tése körüli viták kapcsán megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság világnézetileg semleges állam, ezért minden olyan politikai gesztus, amely e semlegességet sérti, sérelem azon ál­ lampolgárok számára, akik ezen alapelvhez tartják magukat. Nevén nevezve a gyereket: augusztus 20., vagy a katolikus körmenet álla­ mi ünnepséggé emelése, a volt kormányfő azon Vatikánban tett kijelentése, hogy a ma­ gyar kormány a katolikus egyház értékeivel azonosul, a társadalom elleni vétek. Nos, az világos, hogy Bauer Tamás és én más­ hogyan gondolkodunk a világról. Ez így van rendjén, a „vélemények piacán” a sokféle je­ lenlévő álláspont viaskodásából születhet meg a társadalmi konszenzus, de az sem tragédia, ha az nem is születik meg minden egyes kér­ désben. És itt jön a de. Alappremisszám, hogy a magyar államiság lét­ rejöttének, sokszor megharcolt, kivívott és új­ ra elvesztett függetlenségének legfőbb záloga a keresztény hit volt. Megkímélem magunkat a történelemórától (bár talán nem mindenkinél volna teljesen haszontalan), de annyit azért leszögeznék: a magyar függetlenség utolsó el­ vesztéséig, mondjuk 1948-ig, tehát csaknem ezer esztendeig a Magyar Állam keresztény alapokon nyugodott, az erős keresztény hit és értékeinek felvállalása, az értük való küzdelem - ha nem is egyedüliként, de legfőbb tényező­ ként - biztosította megmaradásunkat. Ma­ gyarország, hasonlóan a többi európai állam­ hoz, szorosan kötődött a keresztény egyházak­ hoz, lelki-szellemi erejét tanításaiból merítet­ te, és igen, elviselte túlkapásait, emberi gyarló­ ság okozta kiforgatásait is. Ezt elvitatni nem lehet, és nem is szabad. A világ ma más, és nem csak - bár elsősorban - az átkos negyven év bűne az, hogy a keresz­ ténység teret vesztett, és hitetlen, ebből eredő­ en légüres térben bolyongó, megcsontosodott, a társadalmi működést alapvetően meghatáro­ zó értékrend nélküli emberek milliói élnek az egykori keresztény Magyarországon és Euró­ pában. Ez a gondolat azonban messze vezet, és el is térít témánktól. De hallgassunk meg egy-két véleményt e kér­ désről olyanoktól, akiknek szava nyilván na­ gyobb súllyal esik latba, mint az enyém; „Az eu­ rópai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a ke­ resztény műveltség hagyományaiból szívja erő­ it. Aki ennek az élményszerű lelkiállapotnak ré­ szese, európai. (...) A magyarság legmélyebb öntudatával hiszi és vallja ma is, hogy a keresz­ tény kultúra egyértelmű az európai műveltség­ gel és hivatásérzéssel. A keresztény műveltség eszméinek és törvényeinek pusztulása egyértel­ mű lenne az ismert európai világkép pusztulásá­ val”. Nem más, mint Márai Sándor írta e szava­ kat Röpirat a nemzetnevelés ügyében című mű­ vében. De ha valakinek még Márai is túlságosan provinciális lenne, azoknak ajánlom figyelmébe Róbert Schuman, az Európai Közösség egyik szellemi atyjának (akinek többek között azt is köszönhetjük, hogy lesz hová csatlakoznunk jö­ vő áprilisban) Európáért című művének ezen részleteit; „A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, ami­ kor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogá­ nak tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gya­ korlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalma­ zódtak meg ilyen gondolatok. (...) A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. (...) [Az Európai Közösségnek] szüksége van egy lelki összetartó erőre, a történelmi összetartozás, ajelenért és a jövőért való felelősség tudatára, a kö­ zös emberi eszmény szolgálatában álló politikai akaratra”. Bumm. Azért azt is jegyezzük meg a biztonság kedvéért, hogy Schuman korántsem számít partizánnak e véleményével - szavai he­ lyeslő bólogatást váltottak ki többek között Churchillből, Adenauerből, Monnet-ból is. Maradi társaság. Némelyek szemében kirekesz­ tő gondolatokkal. Pedig bennük szerepel: min­ denki joga tiszteletben tartandó. Csak hát ez visszafelé is érvényes: kéretik tiszteletben tarta­ ni a vén Európa, és a benne élő közösségek jo­ gait, hitét, múlgát is! Kölcsönös kompromiszszumok nélkül nem épülhet a világ. Csemegézzünk Bauer írásában: „A ’keresz­ tény Európa’ kategóriája belpolitikai üzenet, a ’keresztény Magyarország’ meghosszabbítá­ sa”. Igen, így van, na és? Európa és Magyaror­ szág mindig is keresztény volt, miért kellene tagadni, szégyellni, miért ne lehetne tovább ápolni és gazdagítani e hagyományt? De men­ jünk tovább. „Annak szorgalmazása, hogy a kereszténységet tekintsék az egységes Európa szellemi alapjának, megtűrt kisebbségnek nyilvánítaná a nem keresztény európaiakat” Márai és Schuman, két „européer” éppen az imént cáfolta e megállapítást. „Már-már egy­ fajta ’ellenreformáció’ bontakozik ki a sze­ münk előtt”. Azt a részt már nem is merem idézni, ahol a szerző azt sugallja, hogy napja­ inkban a keresztény jelző elsősorban egy má­ sik közösség ellentéteként, attól való megkü­ lönböztetésként használatos. No comment, mondja az európai angol, itt bi­ zony súlyos fogalomzavar van. Ezek szerint a történelmi hagyományok tiszteletben tartása, a rá történő építkezés szándéka kirekesztő, ki­ zárólag mások ellenében történhet? Újfent kérdezem: hol a kölcsönös kompromisszum? Vagy a „mások jogai”-nak megadása kötelező­ en együtt jár a sajátom feladásával? A „mások­ nak” csak jogai vannak, netán kötelességei is? De a legnagyobb gyöngyszemet a végére hagy­ tam: „Érthetetlen, hogy az a kormány [a jelen­ legi], amelynek feje Deákra szeret hivatkozni, miért nem áll Franciaország mellé ebben az [az EU alkotmánya körüli] európai vitában, ha már a jobboldal Pázmányt választja Deák­ kal szemben”. Utólag bevallhatom, kizárólag ez a mondat volt az, ami a számítógép billen­ tyűzetének megragadására késztetett. Na ké­ rem szépen. Én (és még jó páran) egyaránt va­ gyok büszke Deák Ferencre és Pázmány Pé­ terre. Micsoda tisztességtelen csúsztatás az a felvetés, amely választást követel kettejük kö­ zött?! Pázmány Péter, a magyar katolikus egy­ ház megújítója, a honi felsőoktatás egyik atyja, az egyetemalapító, a zseniális politikus és író kétséget kizáróan történelmünk legnagyobb alakjai közül való. Igaz, ami igaz, nem szívlel­ te a protestáns egyházakat, de talán ezt a tényt kiragadni történelmi kontextusából, figyel­ men kívül hagyva a magyar államiság megte­ remtésében szerzett érdemeit, őt „kirekesztő­ nek” ábrázolni finoman szólva sem korrekt el­ járás. Deákot (szintén a történelmi szemlélet teljes figyelmen kívül hagyásával) a „maradi' Pázmánnyal, mint a „haladás” szimbólumát kiemelni, kisajátítani, szintén a legkevésbé sem az. Ha már mindenképp párhuzamot aka­ runk vonni kettejük között, az első, ami bizto­ san megállapítható (kár, hogy B. T. erre képte­ len volt), hogy a legfontosabb közös vonás kettejükben az, hogy más módszerekkel és eszközökkel ugyan, de mindketten a független magyar államiság megteremtéséért, valamint a keresztény Magyarországért küzdöttek. Min­ den más szó felesleges. Mindig a nagyot bántják, írja a szólást kifordít­ va az alcím. Nem nehéz feladat persze, ha ők már elporladva fekszenek sírjukban, és az esz­ mék ereje, melyekért küzdöttek, egyre csak gyengül. Gyávaságnak is nevezhetném akár, de nem teszem, csak értetlenül állok a dolog előtt. Még hogy a „maradi” Pázmány és a „ha­ ladó” Deák! Bár itt lehetnének most köztünk, hogy megvédjék becsületüket. Koltay András tizenötödik oldal �A Csillag Mindazoknak, akik szeretnének egy kis bete­ kintést nyerni a rabvilágba és esetleg nem jár­ tak még a Magyar Jogtörténeti Tanszék szer­ vezésében büntetés-végrehajtási intézmény­ ben, érdemes kézbe venni A Csillag börtön­ könyv című kis „útikalauzt”, ami elvezeti az olvasót az ország egyik leghíresebb, leghírhedtebb börtönébe. A Csillag a társadalmilag és térben is igazi nehézsúlyúak lakhelye, a legtöbb hazánkban elítélt, életfogytig rács mögé került itt található. Jelenleg majd’ ezer ember zsúfolódik itt össze. A börtön olyan vendégekkel büszkélkedhetett az idők során, mint Gárdonyi Géza, Rákosi Mátyás, Kádár János, Révai József, Szálasi Ferenc, Sükrei Jó­ zsef (ki egykor ezen börtön igazgatójavolt) és itt időzött Magda Marinko is. A könyv szer­ zői - Arató László és Bátyi Zoltán- végzett joghallgatóként, jelenleg újságíróként tévékenykedve megpróbálják átfogni a szegedi Mars tér 13-as épületének 118 éves történel­ mét, mindennapjait. Mindenekelőtt a büntetőjogi tanulmányok során mindenki számára jól ismert Dr. Nagy Ferenc közreműködésével bemutatják rövi­ den a szabadságvesztés büntetés történetét, magyarországi fejlődését és megismerhetjük a Csillag létrejöttét és történetét. Ezek után öt különböző, életfogytiglani szabadságvesz­ téssel sújtott rab életét ismertetik, kiknek gondolkodása és bűnhődése nagymértékben különbözik egymásétól; van közülük, ki megbánta tettét és szabadulása után rendes életet kíván élni s van kinek vágya, hogy ha szabadul, az Oktogonon egy csatornanyílás­ ból lövöldözzön az emberekre. Majd bemu­ tatják a szerzők a méltatlanul meg nem be­ csült és elfelejtett börtönőröket, smasszerokat, börtönkórházat, a több mint 23000 (!) kötetes könyvtárat, valamint a Csillag „falu' többi lakóját, orvosokat, pszichológusokat nevelőket, mindazokat akik akár a rabok mindennapi életéhez nyújtanak segítséget, akár reszocializá-ciójukhoz járulnak hozzá. A könyv írói határozottan humánusan áll­ nak hozzá az elítéltekhez, a segítségükre lé­ vő börtönparancsnokkal együtt. Megpró­ bálják a börtönélet szebbik oldalát mutatni felénk, kevésbé térnek ki a börtönéletben előforduló, a szabad társadalom körében jo­ gosan felháborító és visszatetszést keltő dol­ gokra is, mint az ingyenes gyógyszerellátás, a tanulási, dolgozási lehetőség, a zenélés, és sok más dolog, melyekkel kapcsolatban méltán kérdezhetnénk rá, hogy ez nekik miért jár, mivel érdemelték ki, mikor nem mindenki számára elérhetőek ezek a kinti világban sem. Nagyon nehéz a bentiek helyzetét megítél­ ni csak ennek a könyvnek az alapján. Váci börtönlátogatásom során teljesen máshogy festette le csoportom számára az ottani kör­ letvezető a rabokat, szinte nem is ember­ ként tekintett rájuk, megkérdőjelezte létjo­ gosultságukat - még izoláltan is- a társada­ lomban. Saját élményeim és a könyv olvasá­ sa után sem tudnék véleményt formálni az ottaniak valós életéről, helyzetéről. A nem éppen szívderítő olvasmány végén hangulatoldásképp még egy börtönszleng szótárral kedveskednek a könyv írói, megtud­ hatjuk, hogy mit is jelentenek többek között a ,bent”, az egyetem, a teknősbéka, a tököslány szavak, valamint milyen jelentéstartalma van a „babaresz a pittyembe” kifejezésnek. Különösen érdemes nekünk, jogásznöven­ dékeknek pár órát, gondolatot szentelni az elítélteknek, elvégre is jó néhányan fogunk életükről, sorsukról dönteni. A könyv a Szűkíts könyvkiadó gondozásá­ ban jelent meg; kiadás éve: 2001. T^ánlom mindnyáj átoknak. Ady Endre: A jogászok majálisa 4 sii B (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját e^ régi jogász­ buliról. Sok minden változott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami mindig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tartozik a majális is. A tánc, künn a szabad­ ban, virágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. tizenhatodik oldal Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derékjogásza**|| ink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lel’ kesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében J Ormay Lajos, a mulatság elnö3 ke az ő rendezőgárdájával, s a S siker bizonyosan nem fog elH maradni. Hiszen régen várja ■ már a nagyváradi szép leányok ■ serege a majálist, a hangulatos. kedves mulatságot, amelyet a rendezésben legszakértőbb fiatalság. a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák ál­ talánosan ismert fejcsóválgatásai köze­ pette. Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura test­ vérek muzsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagyváradi szép asszonyok, bá­ jos leányok a fáradhatatlan jogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatságu­ kon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel készültek. Természetesen senki sem aggó­ dik azon, hogy unatkozni fog a jogászma­ jálison, hiszen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is aláírja, sokkal job­ ban értenek, mint a római institúciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizonyossággal, hogy a jogászok mai mu­ latsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jogászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a ki­ menetel a fürdőbe a rendes fürdővona­ tokkal történik, éjfél után két órakor pe­ dig külön vonat fog a közönség rendelke­ zésére állami. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Csendes lázadás az eredetiségért Háttér és ajánló a Visszajátszás címűfilmhez okosok azt mondják: ahogy' az ember idősödik; és egyre többet tapasztal/ nyílik meg a szeme az igényesre is. Legyen szó az élet bármely területéről, amelyben érdemes a? nívóst az igénytelen tőr megkülönböztetni, a magát műveltnek tartó ember törekszik al színvonalasabb,s több eredetiséget felvonultató dolgok, élmények, emberek, emberi kapcsőlátók, esetleg magukat művészinek mondó minőségek felé. ■ Nincs ez másként a filmekkel sem, ahol a produkciók színvonalbeli különbsége rög­ tön kiütközik, a minőség pedig rögvest megítélhető a nézők számára. Nem kell ugyanis évekig „praktizálni” a mozivászon előtt, hogy ráébredjünk; egy film élvezete más szinten is megjelenhet, mint a helyzet­ komikumok okozta rekcszizomrángások sorozata, s amint erre rájövünk, belénk ha­ sít az egyszerű, de annál elementárisabb erejű felismerés is, hogy bizony igényes fil­ mekből sokkal kevesebb van. A felismerés­ sel pedig egyfajta csökönyös lázadás is együtt jár, amely arra vezet, hogy azért se fogadjuk el, amit elénk pakolnak a multip­ lex-vászonra, és görcsösen elkezdjünk azok után a darabok után kutatni, amelyek saját felfogásunk szerint magukban hordozzák az igényes, tartalmas filmek tartalmi elemeit. A minőség keresése okozta lázadás, azonban nem csak a miénk, a filmnézőké. Kellemes élményt és némi önigazolást is nyerhetünk ugyanis, ha felfedezzük, hogy a dollármilliós multigagyiktól és drogos tűktől hömpölygő Hollywoodban is van, aki elsődleges szem­ pontként az eredetiségre való törekvést tartja szem előtt. Erre tökéletes példa a Visszaját­ szás című, a magyar mozikban október 23.tól műsorra kerülő film alkotógárdája is, a filmé, ami bár 2001-ben készült, ám mélyen tisztelt, s annál már csak profitorientáltabb magyar forgalmazók csak most szíveskedtek műsorra tűzni (még szerencse, hogy legalább behozták). Nem is a film kritikáját szeret­ ném most közölni igazán, inkább azzal a kö­ vetkezetes, önértelmet kereső lázadással, és annak a film egészére kiható motivációs ere­ jével foglalkoznék egy picit, ami a rendezőt és a főszereplőt összefogja, és évek óta közös munkára készteti. Meglepődve olvastam pár éve egy amerikai mozi magazin inteijúját Ethan Hawke-kal ugyanis, akit akkor, meg kell valljam, jóképű, felkapott, de tiszavirág életű álomgyári üd­ vöskének tartottam. Jócskán meglepődtem tehát, amikor a felszínes, könnyed kérdésekre berendezkedett újságírónak arra a kérdésére, hogy „mit jelent számodra a színészet?”, a jól megszokott két soros válasz helyett egy majd egyhasábos ars poetica-t fogalmazott meg. Az újságíró még egy ideig megpróbálta terel­ ni az inteijút, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy a tűzbe jött Hawke - megzavart kérdezője összevont szemöldöke és hápogása közepette - a „mi újság veled mostanában))’ jellegű inteijú keretében valóságos életfilozó­ fiái dömpinget zúdítson a kedves olvasóira. Elmondta, hogy gyerekkorától lehetősége volt színészként tevékenykedni, ám ahogy idősödött, egyre inkább az egyéni hang, és eredeti kifejezésmód kezdte motiválni, de eddig mind hiába. Ezért a színészet számára nem más, mint egy bilincs, ugyanis kevés az igazi, színészi egyéniséget kívánó szerep, a keretek közé szorított karakterek miatt pedig vajmi kevés esély van arra, hogy a színész eredeti alakítást nyújthasson. Ő azonban nem adja fel az egyéni hangja keresését, ha pedig belátható időn belül nem lel rá mondta -, akkor egyszer s mindenkorra fel­ hagy a színészettel, nem fogja a drága idejét olyan szakmára vesztegetni, amiben nem ta­ lálhatja meg önmagát. Hoppá! A fiatalember az előző gondolatokat valószínűleg nem a People magazin pletyka­ rovatából ollózta össze. Mindenesetre ma is köztudottan fiatal festőket támogató, kiállí­ tásokat megnyitó Hawke, a mondottak iga­ zolásaként már 1996-ban kiadta a The Hottest State című első regényét is (magyar cím: Mi a gond velem?) (egyéni megjegy­ zés: Mi a gond a magyar címfordítókkal úgy ötven éve?), amelynek sikerét épp, hogy nem a popcorn-filmek rajongói közt, ha­ nem főleg a kritikusok között aratta. A könyv főhőse (mintha csak Sartre egyik karaktere lenne), egy kísértetiesen Hawkera hasonlító színészember, aki mily megle­ pő, teljesen úgy gondolkodik a színészetről, ahogy azt az előbb az író/színésztől hallhat­ tuk, ettől motiváltán lázad maga ellen, a ma­ ga felszínessége ellen, és a legnagyobb tuda­ tossággal átélt élet felé törekedve undorodik magától és a világ esetlegességétől is. Eszkö­ ze az író csendes, de öntépő lázadásának, aki minden bizonnyal azt tartotta magától, mint kezdő írótól a lehető leghitelesebbnek, ha saját gyötrődéseit veti a papírra. Ez a fajta (nco-egzisztencialista? - ha létezik ilyen egyáltalán) mentalitás pedig bármilyen megdöbbentő, de felfedezhetően jelen van az Ethan Hawke által alakított film-figurákban is, már amennyire az adott filmkarakter ese­ tenként megengedi azt. (Ezért furcsállom, hogy hiába nézem egyszer a Gattaca című scifit, másszor a Hó hull a cédrusra című drámát, mindegyiken többé-kevésbé érezhető az a sa­ játos íz, ami a könyvet teljes egészben átitatja.) Nem véletlenül fordul tehát a színész azok felé a produkciók felé, amelyekben úgy érzi, nem kell kompromisszumokat kötnie egyegy megformálandó karakter determináltsága miatt, így a figurákba a saját, maga által is megérteni kívánt jellemét beleviheti. Ettől az indíttatástól vezérelve köt szövetséget a füg­ getlen, formaújító rendezővel, Richard Linklater-rel is, akivel több közös filmjük után (pl.: Amikor felkel a nap) elkészítik a Tape (Visszajátszás) című filmet is 2001-ben. Soha nem mondom egy filmre, hogy tökéle­ tes, azt meghagyom az ideáknak. Mégis el kell ismerni, hogy egy film, ami nem vállal sokat, csak egyetlen dramaturgiai szituációt akar ki­ bontani, de a vállalt feladatot hiba nélkül, ki­ fogástalanul végrehajg’a, az a maga részéről mindent megtett, hogy közel kerüljön a töké­ letességhez (azok számára természetesen, akiknek a film tetszik, hiszen az ízlések és a pofonok közti összefüggés mindenki számára nyilvánvaló). A rendező által kitalált, egyedileg megválasztott, egy szituációs „real-time” for­ ma pedig tökéletes lehetőséget nyújt a színé­ szeknek, hogy az általuk megformált alakok­ ból valami egyedit, eredetit hozzanak ki. Akárhogy is legyen a dolog, a Tape-ben va­ lamilyen szinten sikerült tökéleteset alkot­ ni. Nem mellékesen pedig Hawke az álta­ lam látott legjobb, és igen, 33 éves létére rá merem mondani, hogy a legérettebb alakí­ tását nyújtja, olyat, amelyben az eredetiség iránti igénye méltán kielégülést nyerhet. A filmből pedig annyira sugárzik (ez egy kicsit furcsán fog hangzani) a magát közvetíteni akarás tudatossága, hogy egy percig sem ké­ telkedünk: hiteles színészek által eljátszott hiteles alkotást látunk. Nincs más választásunk tehát, csatlakozunk a rendező és a szereplők csendes lázadásához, igen, azt hiszem, ez rá a legjobb kifejezés. Csendes lázadás az övék, de őszinte. A XXI. századi neo-egzisztencialista ember lázadá­ sa. Kívánom nekik, hogy lázadjanak tovább, hogy mi, filmrajongók is lázadhassunk, kö­ vetkezetesen az eredetiségért. Zsellér Máté tizenhetedik oldal �I iLig í 6 . III Alaphangok egy alapvizsgához Napirenden a felkészülés a polgári eljárásjogi szigorlatra Az Alma Mater Polgári Eljárásjogi Tanszéke is november idusán teszi közzé az által oktatott tantárgy vizsgafeltételeit, ütemtervét. Az a sok száz joghallgató, aki majd de­ cemberben és januárban benyit a három tanszéki manzárd-szoba egyikébe, valószí­ nűleg nem sejti, milyen körültekintő gondossággal felépített szervezői munka ered­ ményeinek kulisszái elé lép. Az alapvizsgák zökkenőrhentes lebonyolítását nem anynyira jelöltek nagy száma,^mint inkább a tanszéki oktatói gárda tagjainak sokirányú ; szakmai elfoglaltságai teszik most is bonyolulttá. A kartársi szolidaritás, a szóban forgó diszciplína szeretete és főleg a hallgatók iránt érzett megértés révén végül is egy­ séges keretbe volt foglalható az a munkaprogram; amelyet Tanszék és diák egymástól : kölcsönösen és méltán elvár. A klasszikus veretű „szigorlat” szó helyébe lépett „alapvizsga” a polgári eljárásjog eseté­ ben három szemeszter tudnivalóit sűríti. Azt, hogy mit illik tudni az idevonatkozó jogszabályok sűrűjéből: munkatársaim s én már közreadtuk. Mint minden tétclesjogi tárgy esetében, természetesen a polgári eljá­ rásjogi ismereteknek is az alapja a hatályos magyar jog. Imponál a vizsgabizottságnak az ajelölt, aki történeti, illetve külföldi vagy/és nemzetközi téren szerzett ismereteiről is számot tud adni. Most, a huszonnegyedik óra felé közeledve iktatandó ide, hogy a kö­ telezően előírt írásos tansegédletek tartal­ mának megfelelő ismerete nélkül sikeres alapvizsga tárgyunkból sem tehető. (Gyors­ hírben jelentem: már kapható a „Polgári perjog. Általános rész” című egyetemi tan­ könyv, dr. Wopera Zsuzsa szerkesztésében. Az általános tanokat e kötetben e jelen sorok írója fejtette ki). A Polgári Eljárásjogi Tanszéken négy alap­ vizsga-bizottság működik majd. Az elnökök: dr. Bérces László egyetemi adjunktus, főisko­ lai oktató; dr. Gáspárdy László, az MTA dok­ tora, tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Köny­ ves Béláné c. egyetemi docens, a Legfelsőbb Bíróság bírája, az Országos Igazságszolgálta­ tási Tanács főosztályvezetője és dr. Palotásné dr. Fekete Erika egyetemi adjunktus, az Al­ kotmánybíróság főosztályvezetője. E négy el­ nök segítőtársai lesznek a következő vizsga­ bizottsági tagok: dr. Bakos Judit fővárosi ke­ rületi bírósági bíró; Csikyné dr. Szobácsi Ju­ lianna, a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírá­ ja; dr. Éles Anita egyetemi tanársegéd, bírósá­ gi fogalmazó; dr. Kiss Tamás Lajos ügyvéd; dr. Kovács László egyetemi tanársegéd, ügy­ védjelölt; dr. Telek Zoltán ügyvéd és dr. Újlaki Tamás egyetemi tanársegéd, doktorandusz, bírósági fogalmazó. A polgári eljárásjogi alapvizsgák rendszerint reggel nyolc órakor kezdődnek, mindenkor tizennyolcadik oldal a leckekönyvek leadásával. A kitűzött idő­ pontnál későbben érkezők útiokmány vagy orvosi igazolás becsatolásával menthetik ki késedelmüket. Régi, tiszteletre méltó, fenn­ tartandó és elismert hagyomány szerint mindenki a komoly alkalomhoz megfelelő­ en öltözik, és kikapcsolja mobilkészülékét. Az őszi-téli felöltők elhelyezhetők a vizs­ gákra kijelölt szobákban. A 203. számú szo­ bában az irodaszekrényhez történő elnöki hozzáférhetőség (the access, de ezúttal nem to justice...) biztosítása kéretik azon a mini­ mum 22 ülésnapon, amikor a tanszékvezető elnököl. A felteendő kérdéseket az elnök határozza meg, az az azokra adandó válaszokra bősé­ ges idő áll rendelkezésre. (Az „eljárás elhú­ zása” persze itt is ellenjavallott.) Kérdéseket a vizsgabizottság másik tagja is feltehet. A „tételek” - bár ezek fétis izálásától minden jótét lelket óvok - a 202. számú szobában vehetők át: ezeket Barna Imréné adminiszt­ rátortól, az Önök fáradhatatlan és pótolha­ tatlan Ica nénijétől átvehetik az érdeklődők. Nem szokott jó benyomást tenni, ha a jel­ zett tárgy rendszerében hátrább álló tétellel kezdi feleletét az alapvizsgázó (pl. előbb nyilatkozik a végrehajtás során befolyt öszszegfelosztásáról, s ezután veszi számba mondjuk - a polgári eljárásjog működési alapelveit). Az etikett ugyan közömbös, de művelt fiatal nem ül le helykínálás nélkül; nem szolgálja ki magát jegyzetpapírból; szókincséből ott és akkor hiányzik a „jó. rendben”; nem )>,viszlát”-tal köszön el; nem tenyerei a bizottsági asztalra. Ezzel szemben rendkívül imponál, ha a vizsgázó az egyes tételek részletesebb kifejtése előtt tömör vázlattal lepi és örvendezteti meg a bizottságot. A Tanszékünkre háruló szervezőmunkát bi­ zony bonyolítják az egyéni tanrendesek igé­ nyei és az utóvizsga-időszakban alapvizsgá­ zók kérelmei. Az előbbieket, minthogy külön-külön a joghallgatók ügyében bizottsá­ got aligha tudnók biztosítani, megegyezése alapon (ezt nálunk - gondolom - nem ne­ héz elérni) kisebb-nagyobb csoportokban vizsgáztatjuk. Az egyéni tanrendeseket nem számítva, sajnos egyre többen késlekednek a polgári eljárásjogból való megmérettetéssel, így a másfélszeresére duzzasztott választék a rendes vizsgaidőszak idején kezdi elveszíte­ ni értelmét, hiszen a halasztott, pót-, utó- és feljavító vizsgák száma a rendes vizsgaidő­ szakban letett vizsgák irányában mozdult el. Vannak növendékeink, akik az átlagosan ta­ pasztalható mértéket haladóan mutattak ér­ deklődést a Polgári Eljárásjog elnevezésű tantárgy (amely egyben diszciplína és jog­ ágazat is) iránt. Hiába is tagadnók (de nem tesszük): e fokozott érdeklődés az egyénnek haszon, nekünk elismerés és stimuláló té­ nyező. A fokozott érdeklődést elsősorban a főelőadások, illetve az összevont gyakorla­ tok szorgos és érdeklődő látogatásában, to­ vább a Tanszék által meghirdetett alternatív tárgyakra történt feliratkozásban, a polgári eljárásjogi tárgyú szakdolgozat-írásban ki­ fejtett, nemkülönben a Tudományos Diák­ körben való részvételben, avagy a tanszéki demonstrátori ténykedésben láthattuk örömmel. Az ilyen joghallgatók sikerének szurkolunk a leginkább. Egyébiránt mind az „élbolyra” vonatkozó részleges, mind az összevont gyakorlato­ kon megbeszélt jogesetek részletes kimuta­ tása a Tanszék mind a tizenkét oktatójának kezében van. A másfél év alatt a növendé­ keinkről szerzett ismeretek nyilván nem lehetnek közömbösek az alapvizsgán nyúj­ tandó teljesítmény összegző értékelésénél, amely „zárt tanácskozásban” történik, de az eredményt nyilvánosan hirdetjük ki. Ekkor az érdemjegyek fokozata szerint csoporto­ sítva, alulról felfelé haladva történik az in­ dexek átadása, miután az elnök röviden összegezte az adott ülésnapon nyújtott tel­ jesítményt. Önön múlik döntően, kedves Kollegina, kedves Kolléga, hogy leckekönyvét az utol­ só - a legjobb - „cohors”-ból (tanszékünk tolvajnyelvén: „kupacból”) nyújtsa át az el­ nök. Dr. Gáspárdy László Tanszékvezető egyetemi tanár �í Bemutatkozik az ELSA I I Az Egyetemen jártátokb'an-keltetekben italán már találkoztatok az ELSA lógójával és talán meg is fórMúlt már á fejetekben; mi lehet éz^ mivel foglalkozhat ez a társaság? Nos, most a legjobb úton jártok ah­ hoz, hogy némi információt szerez zétek az Egyesületről. / > < is S.4TÌ. >*' A The European Law Students’ Association joghallgatók és a diplomát követő 3 éven át fiatal jogászok nemzet­ közi, nem-kormányzati, politikailag sem­ leges, nonprofit szervezete. Az ELSA-t 1981-ben osztrák, német, magyar és len­ gyel diákok alapították, ma már több mint 25.000 taggal rendelkezik 38 európai or­ szág több, mint 250 egyetemi városában. Jelenleg az ELSA a világ legnagyobb szer­ vezete, mely joghallgatókat, fiatal ügyvé­ deket és jogi szakembereket tömörít. Szerkezetileg az ELSA három szinten működik: Brüsszelben székel a hét tagú nemzetközi elnökség, minden országban a tevékenységet országos elnökségek ko­ ordinálják, és helyi szinten, az egyetemi városokban helyi csoportok működnek. Magyarországon Debrecen, Pécs és Sze­ ged rendelkezik Budapesten kívül helyi csoportokkal. Az egyesületi formában működő budapesti ELSA szervezet nyi­ tott minden Budapesten tanuló joghall­ gató és fiatal jogász számára. Szakmai tevékenységünk három fő terü- k The European l^iw Studen ts’ Association BUDAPEST letre koncentrálódik: Academic Activities (AA), Seminars and Conferences (S&C) és Student Trainee Exchange Programme (STEP). Az ELSA Válogatott Európajogi Tanulmá­ nyok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget biztosít tehetséges joghallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekintélyes és elismert tudósok írásai mellett publikálják az európai köz­ jog, az európai integráció valamint az Eu­ rópai Unió és harmadik országok kapcso­ latai témakörében,, nemzetközi szinten. A Tudományos Tevékenység továbbá ma­ gában foglalja tanulmányíró versenyek, perbeszédmondó versenyek (ELSA Moot Court Competition on WTO law), jogi kutató csoportok (Legal Research Groups, LRG) és jogászok munkában (Lawyers at Work, LAW) rendezvények szervezését. Az ELSA helyi, nemzeti és nemzetközi szinten szervez jogi érdeklődésre számot tartó szemináriumokat és konferenciákat. Nemzetközi szinten háromévente meg­ határozásra kerül egy ún. International Focus Programme, mely az egyesület va­ lamennyi szintjén megtalálható forrásait gyűjti egy jogi téma köré. Ajelenlegi ku­ tatások a kereskedelmi jog - fenntartható fejlődés téma köré csoportosulnak. A STEP program gyakornoki lehetősége­ ket kínál ügyvédi irodáknál, nemzetközi szervezeteknél egész Európában. Ezáltal az ELSA-tagoknak lehetőségük nyílik ki­ vételes személyes és szakmai kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére egy idegenjogi kultúrában dolgozva. A STEP áthidalja az akadémiai és a későbbi gyakorlati kihívá­ sok közötti rést azáltal, hogy munkata­ pasztalatot és karrier lehetőséget biztosít, valamint hozzájárul a nyelvi készség fej­ lesztéséhez. A szakmai programokon túl rendszeresen szervezünk találkozókat, bulikat tagjaink részére, tréningeket tartunk és az ELSA nemzetközi kapcsolatinak köszönhetően a Bilateral Study Visíts program keretében évente több alkalommal is vendégül lá­ tunk más országokból érkező ELSA-s jog­ hallgatókat akik vendégszeretetét viszon­ zásképpen a budapesti tagok is élvezhetik. Az ELSA tevékenységéről, programjairól részletesebb információt találtok az ELSA International (www.elsa.org) és az ELSA Budapest (www.elsabudapest.hu) honlap­ ján. Rendszeres fogadóóráink idejét egy­ előre még nem sikerült kialakítanunk, ez a közeljövőben várható, addig is kérdései­ tekkel bátran keressetek meg bennünket az info@elsabudapest.hu e-mail címen. dr. Dudás Dalma ELSA Budapest • felvételt, továbbtanulási a 1 felsőfokú és posztgraduális képzést tudakozó tájékoztatás í Felsőoktatási Információs Pont - FIP aiiisisf fecFa&as : i ■B — r • &szt&ndíj és pályázati , lOfiS BucUpwt. Reviczky u e lehetőségek • Ter: (tj 4119770 E-mA-’flpehlkhu' I Nyit«« tartó»’ H-P 8-20 h. Sz h • Európai Uniós információk J www.fipi.hu • j • diákhitel és diákkedvezmények tizenkilencedik oldal �PROGRAM-AJÁNLÓ UNATKOZÓ (vagy IGÉNYES) JOGHALLGATÓKNAK Konferenciasorozat a Pázmányon Szerda Folytatódik a magyar jezsuiták konferencia-sorozata minden hónap harmadik szerdáján. Helyszín: Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Bu­ dapest, VIII. Szentkirályi u. 28-30.) Az előadások 19 órakor kezdődnek. www.jezsuita.hu Az egyes alkalmak témái: November 19, Forrai Tamás SJ: Mire kell, hogy felkészítsen a XXI. század iskolája? December 17.: Somfai Béla SJ: A szexuális forradalom - keresztény válasz? i Január 21.: Szabó Ferenc SJ: Prohászka és Nietzsche - Ada­ lékok Prohászka életfilozófi^ához. Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség programjai www.egylelk.com Elérhetőségeink • Címünk: 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. A lelkész­ ség! iroda a Magyar Szentek Temploma (MSzT) klubjából nyílik. Telefon/Fax: 1/203-1734 E-mail: egylelk@frcemail.hu Egyete­ mi lelkész: Dr. Pákozdi István Rendszeres rendezvényeink • Bibliaóra 18:00-tól a Piarista Kápolnában Dr. Jclcnits Hétfő István atyával • • Lelkészség! hittan 19:00-kor az MSzT klubjában. Vezeti Dr. Pákozdi István. • • MKK tánciskola az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban (Szabó Ilonka utca) 18:30-töl. Első alkalom: szeptember 29. • Szentgyóhás, lelki beszélgetés 17:00-19:00 a Lelkészség! irodában. Albérlet közvetítés 18:00-20:00 a Lclkészségi irodában. Kedd ^OCIPE 'A.r Û.R • Szentmise az MSzT-ben 07:00-kor. Utána agapé. • Szentgyónás, lelki beszélgetés 08:00-11:00 a Lelkészség! irodában. • Megismerkedéstől a családalapításig előadássorozat két­ hetente szeptember 17-től a Sapientia Főiskolán. Az elő­ adások 19:00-kor kezdődnek. • Egyetemisták hittana a Jézus Szíve Jezsuita Templom­ ban 19:00-tól. Vezeti P Kiss Ulrich SJ. és Harai Levente. • Quo vadis? Útkeresők klubja, missziós kisközösség. Összejövetelek 19:00-tól a BMÉ K.ép. 345. termében. Csütörtök A keresztény liturgia elemeinek Története, Indexbe is felvehető előadás az ELTE BTK-n 17:00-tól. Vezeti Dr. Pákozdi István. á • Műegyetemi Katolikus Közösség összejövetelei 18:30tól áz MSzT klubjában. Lelkész: Matolcsy Kálmán, di­ ákvezető: Csillag Kristóf Péntek • Gitáros szentmise a Piarista Kápolnában 07:00-kor. Utá­ na agapé. • Fészekrakó - i^ú házas hittan kéthetente 19:00-tól az MSzT klubjában. Vezetik Dr. Pákozdi István és Dr. Eg­ ri László. Első alkalom: szeptember 12. • Albérlet közvetítés 18:00-20:00 a Lclkészségi irodában. Szombat • Általában ezen a napon lesznek a kirándulások. Figyeld a hirdetéseket! : Vasárnap ‘ Az Egyetemi Lelkészség Scholájának énekpróbája 18:00-kor a Piarista kápolnában. • Szentmise 19:00-kor a Piarista Kápolnában. Dtwepi alkalmak: / • November 23. vasárnap, 19:00: Latin nyelvű szentmise a Piarista Kápolnában ■ • November 29. szombat, 10:00: Egyetemi oktatók öku­ menikus lelki napja az MSzT-ben• December 4. csütörtök, 19:00: Ökumenikus Istentiszte­ let áz MSzT-ben OCIPE Magyarország rendezvényei Nagyvárosok evangelizációja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28.) II. emeleti Dísztermében 2003. november 7., péntek, 9.00 -18.00 Dr "Vytautas Kaminskas 9.00 - 9.30: regisztráció 9.30 - 12.00: előadások Dr Erdő Péter prímás, Esztergom-budapesti érsek Nyolc nemzet zarándoklata a Vytautas Magnus Egyetem (Kaunas) rektora A litván egyetemi ijúság kereszténysége Dr Myroslaw Marynovych Dr Otto Neubauer az Ukrajnai Katolikus Egyetem rektorlielyettese Egyetemisták évenkénti ökumenikus konferenciája Emmanuel közösség, Bées, a bécsi “Der Internationale Kongress für eine Neue Evangelisation’ főszervezője JÓ együttlét a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Római Katolikus Teológiai Karának dékánhelyettese Keresztény élet a romániai magyar egyetemisták körében Prof Nóda Mózes Martin Fenkart Várnai Péter Emmanuel közösség, Bécs, a bécsi “Der Internationale Kongress für eine Neue Evangelisation” szervezője A hit továbbadása és új evangelizáció az Esztergom-budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense A szeretet hídja Dr Ladislav Csontos SJ egyetemi lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára Missziós munka az egyetemi ifjúság körében a Nagyszombati Egyetem Teológiai Kara dékánja Az egyetemi pasztoráció szerepe Szlovákiában Dr Pákozdi István Kérdések, hozzászólások Prof Vladimir Peterca a Bukaresti Római Katolikus Teológiai Intézet rektora Az egyház, a keresztény értékek helyzete Romániában Kérdések, hozzászólások 12.00 - 13.00: ebédszünet 13.00 - 15.30: előadások Dr Fodor György a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Komoly dolgokról, baráti hangon 15.30 - 16.00: kávészünet 16.00 - 18.00: tapasztalatcsere a magyar Emmanuel közösség képviselője Tapasztalatok és teendők Külföldi és magyar előadók kerekasztal az egyetemisták evangelizálásáról Beszélgetés az i^úságpasztoráció lehetőségeiről és feladatairól � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 6. szám 2003. október 31. Abstract A summary of the resource. Tartalom In memórián 1956 Rettegés a város felett Újra lesz Évkönyv! Dr. Bandi Gyula Dékán úr, személyesen Közelednek a HOK-választások! Így lettünk mi: atomizált nemzedék Azok a boldog szép napok Olvasói levél „Tudod milyen nehéz kezet fogni? Nagy lépés az Egyetemünk fejlődésében Pázmányosok a jog útvesztőjében Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete A Csillag Ady Endre: A jogászok majálisa Csendes lázadás az eredetiségért Alaphangok egy alapvizsgához Bemutatkozik az ELSA Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. október 31. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+4673kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_6_20031031 Relation A related resource T00057 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 220 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_6_20031031 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András