https://omeka.ppke.hu/files/original/d6258a8a118962c42fcf298077295353.jpg 5c8c291956e3ff7deeb8df1da985fda4 https://omeka.ppke.hu/files/original/9aae7e74676a210156f3a9c6db90c7c9.pdf 450ef295b042d3ce0046ba411bee24b8 PDF Text Text J2.OO5WO^ A PPKE-JÁK legn<p«v«r<lLl> lapj* ITELE 1 ■ I ■’■•' ' FŰIK*'' [ / ,J I f, À PA7,MÁÍÍY PíMR KiVTOlI JOG. tiS ;^T,LAMTL)Tlg•MÁNYI kar: HALLGATÓI ÖNKORAI^^ÁNAK LAPJA It 1 ■ : I ? ; jiiv’ UiiÍL iVi T 3r < (J’i A l> t V**' ■p J t Z J* :4 i fi. » >> '•ÖF !i '*J Hh li^al .1 t- *■ I ' Wl ' ? I I s< ■Jr ' r 17 i: al: ^'■^1 1 ' Qa iff '^4 h> * '*^1 0PÍ I 1 r JI PÁLINKÁS GYÖRGY EZ CSAK ROCK TST ROLL NEMZETKÖZI BÜNTETŐ BÍRŐSÁG GÖLYATÁBOR KÜLÖNÖS DIPLOMAOSZTÓ VL évfolyam, 5. szám e-mail: itelet01@hotmail. com honlap: wwmjakppke. hu/itelet 2003. október 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) ŐSZ A IMPRESSZUM Felelős kiadó: // LEVEGŐBEN Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Az újév egy tanulónak (egyetemistának, dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár diáknak) nem január, hanem maga a tan­ SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: évkezdés, szeptember 1. A megújulás, az Főszerkesztő: me és az érzés, hogy valami megint el­ Gulyás Judit kezdődik. Nekünk is becsöngettek, de ,új szagú” tankönyvek, a készülődés örö- 5? már nem érzünk olyan eufóriát, mint ré- A szerkesztőség tagjai: gén. Itt az ősz, ami néha olyan semmi- Cseri Tímea, Gyökeres Zoltán, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, lyen” tud lenni, tekintettel arra, hogy még nincsenek igazi kötöttségeink (ez vizsgaidőszakra 180 Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté fokos fordulatot vesz). Márai írja, hogy az ősz már a „tél és pusztulás hírnöke”, mégis, amiért szeretnünk lehet a szep­ Tudományos tanácsadó: tembert azt a napsütésben, szüretben, sárguló falevelekben, a dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd természet csodás átalakulásában vélem felfedezni. Az egyete­ mistának ez az időszak még felszabadultabb, könnyedebb, bár már elkezdődött a munka. Ne fogadjunk semmit, talán in­ Megjelenik 1200 példányban kább csak azt, hogy jobban csináljuk, mint tavaly. Ennek je­ gyében folytatjuk mi is a munkát a szerkesztőségben, a célhoz Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. vezető út első lépéseként lásd hirdetésünket az utolsó oldalon... Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Hírek 3 Egy konferencia képei 11 Hoppá! 3 Öregdiák-hír 11 Figyelem! 3 Az egyén lázadása 12 Dr. Pálinkás György, személyesen 4 Ez csak rock ‘n’ roll 14 Gólyatábor Balatonberényben 6 Alkotmányjogi verseny 16 Gondolatok az elsősökhöz 7 Vedd és olvasd! 17 Ég velünk! 8 A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban 18 A 2003 nyarán végzettek névsora 10 Neptun e-ntail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal 20 honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �. J ».J hírek Szabó Zoltan rovata >► Júniusban új dékánt választott a Kari Tanács. A Kar első embere Dr. Bándi Gyula egyetemi tanár lett, a Gazdasági Szakjogok Intézetének vezetője, aki a hallgatók számára ta­ lán elsősorban a környezetvédelmi jog vizsgákról ismerős. Dékán-he­ lyettesek lettek: Dr. Szabó István (ál­ talános), Dr. El-Beheiri Nadja (ta­ nulmányi) és dr. Szabó Marcel (kül­ ügyi). Ezúton is megköszönjük a tá­ vozó dékán, Dr. Radnay József há­ roméves munkáját, aki természete­ sen továbbra is marad a Munkajogi Tanszék élén. Az új vezetőkkel re­ mélhetőleg mihaniarább tudunk majd beszélgetni az ítéletben (szíve­ sebben, mint vizsgán, ugye). >-A Kar Doktori Iskolája, illetve Doktori Tanácsa is új vezetőt kapott Dr. Gáspárdy László Professzor Űr személyében. A köznyelven fogalmazva - PhD. képzés is változások elé néz majd, és tekintve, hogy az első doktori évfolyam immár eljutott az abszolutóriumig, várható, hogy Dr. Szabó Marcel dékán-helyettes urat hama­ rosan többen is követik a sorban, és lesz­ nek újabb saját doktoraink! >► Fantasztikus ütemben bővülő/szépülő honlapunk van a Kar informati­ kusai jóvoltából. Jelenleg az elmúlt 12 hónap teljes anyaga fenn van a vi­ lághálón (azaz 10 szám), letölthető, megtekinthető PDF formátumban az Acrobat Reader nevű okosság se­ gítségével, illetve olykor Word for­ mátumban is. Elképzelhető, hogy a jövőben néhány nappal előbb jelenik majd meg az internetes kiadás, mint a kézbe vehető, ezért érdemes lesz gyakran rárohanni a honlapra. A cím: www.jak.ppke.hu/itelet. >> A. felejthetetlen hangulatú májusi 1. Pázmány-Nap elnevezésű rendezvényről li­ mitált példányszámban ítélet különszám je­ lent meg. A special edition, mely magában foglalja a Rákóczi-konferencia, a Pro Facultate díjátadás, valamint a kerekasztalbeszélgetés teljes szöveg- és képanyagát, va­ lamint egyéb meglepetéseket is tartogat, in­ gyen és bérmentve megszerezhető a szer­ kesztőségben (Spartacus épület, II. emelet), illetve Koltay Andrásnál a Magánjogi Inté­ zetben (28.-as épület, III. em. 313.) - amíg a készlet tart! >► Legnagyobb sajnálatunkra idén először kizárólag írásbeli felvételi útján kerültek bé hallgatók Karunk­ Hoppá! ■ ....... csak az-első évfolyamon. A néhány évig elCsak orra ne bukjunk, mint a címlapon tartó' ,kett<Ss könyvelés” nyilván,nem könylátható vasúti szerelvény. Nagy változáso­ nyíti mieg^ a Tanulmányi Osztály helyzetét kat él meg az Egyetem napjainkban. Év (és másókétsem), de ha sikerül az áttérés, elejétől új rektorunk van, júliustól új dé­ akkor íhár/szinté minden, tekintetben EUkánunk és dékán-helyetteseink, a doktori konformak leszünk (j uhc!). iskola és tanács is új vezetőt kapott. El­ A megváltozott felvételi, rendszer hatásai képzelhető, hogy a közeljövőben más majd csak hosszabb távon jelentkeznek, kulcspozíciókban is csere történik majd. Remélhetőleg a sok változás Júj lendületet mindenesetre a szóbelit hiányoló hangok elhalkulása beletelik még egy kis időbe: ad a Karnak. j ' Meglátjuk. Aztán itt a Neptun-rendszer. A szoftver Vannak'aztán olyan dolgok, amelyek min­ szegény kifejlesztői valószínűleg sokat den évben újat hoznak: egy újabb első év­ csuklottak az elmúlt hetekben, mert nem folyam^' akik felé a remény egyelőre maxi­ mondható, hogy teljesen problémamen­ mális, fiúk-lányok, tisztelt gólyák, szedjé­ tesen sikerült volna az átállás. De némi tek össze-magatokat, Hogy ez valóban be emberiességgel,, megértéssel áthidalható­ is teljesüljön! Jönnek az új tankönyvek) ak a gondok, reméljük, hogy végül sikerül órák, bulik, gólyabál, és remélhetőleg a úrrá lenni a számítástechnikán, és az em­ közösségi élet is némileg gyorsabban elin­ ber kerül ki győztesen a küzdelemből. dul a felvirágzás útján.; ... Azért persze előfordulhat, Hogy a vizsga­ időszakban lesz még egy kis plusz ok , Rövidén tehát: minden valószínűség sze­ rint fergeteges új év áll előttünk! Csak or­ idegeskedésre. : B KA ra ne bulgunk. Bevezetésre került a kreditrendszer is, igaz, ra, ez pedig számunkra elsősorban azért fájó, mert így erősen lereduká­ lódtak eddigi legkedveltebb rova­ tunk, a „felvételi aranyköpések” le­ hetőségei. Azért teszünk majd egy tétova kísérletet arra, hogy a papírra vetett, mindannyiunk épülését szol­ gáló bölcsességeket egy kalapba gyűjtsük! Apró jótanácsként még annyit hadd mondjunk el, meghatározva ezzel az (egy­ szer úgyis megint) eljövő vizsgákra való felkészülés totális minimumát, szóval, ki­ keveredvén ebből a mondatból, mindenki­ nek a lelkére kötnénk, hogy legalább a tan­ könyvek szerzőinek nevét jegyezzék meg. Több olyan esetet jelentettek ugyanis, amikor valaki azzal próbálta kivágni magát szorult helyzetéből, hogy (miután már az a nem sok jót sejtető kérdés is elhangzott, hogy maga miből tanult?) a vizsgáztató azon kérdésére, ki jegyzi a tankönyvet szerzőként, odaadó mosollyal magát a vizsgáztatót jelölte meg. Nos, ez nem minden esetben vált be. Tehát, mindenki figyelmébe: a Dologi jog könyvet NEM Lábady Tamás, a Csemegi-kódexet NEM Pálinkás György, míg az Aranybullát NEM Horváth Attila írta. Figyelem! A szociális támogatás, a jegyzettámogatás és a lakhatási támogatás igénylőlapjainak benyújtási határideje: 2003. október 10. ! A kitöltött igénylőlapok mellé minden igazolást kérünk mellékelni: - Kereseti igazolás - Nyugdíj szelvény és törzslap - Testvérek születési anyakönyvi kivona­ ta vagy hallgatói jogviszony igazolása - Rokkantságot igazoló végzés - Házasságot felbontó bírósági végzés - Ha szülők nem támogatnak, köz­ jegyző előtt tett lemondó nyilatkozat Igénylőlapokat az előadók előtt és a HÖK-ben találtok! Szabó Tibor sk. HŐK Gazd. alelnök harmadik oldal �„Ereznem kell, hogy szükség van rám” Dr. Pálinkás György, személyesen — Elsőként az ELTE-n töltött egyetemi éveiről kérdezném, milyen szívvel gon­ dol vissza azokra az időkre? — Nagyon nehéz évek voltak azok. Ahogy elkezdtem az egyetemet, rögtön abba is kellett hagynom, mert bizonyos „familiá­ ris” okokból édesapám foglalkozása nem felelt meg az akkori káderviszonyoknak. Később egészen véletlenül kerültem viszsza, és levelező szakon végeztem. — Az egyetem elvégzése után hogyan alakult a szakmai pályája? — Édesapámmal együtt több mint száz évet tevékenykedtünk az igazságszolgálta­ tásban. Én eredetileg nem is akartam jo­ gász lenni, valójában kultúrtörténettel szerettem volna foglalkozni, persze erre 1947-ben nem nagyon volt lehetőségem. Részben a kultúra elapályosodása miatt, másrészt ezt a marxista vonalat nem tud­ tam volna képviselni, hiszen egyáltalán nem hittem benne. Ezért miután kikerül­ tem az egyetemről, édesapám régi kollé­ gái közül néhányan még vezető beosztás­ ban maradhattak, s bevittek az Igazság­ ügy-minisztériumba. Majd hamarosan átkerültem a Fővárosi Bíróságra, s itt kezdtem az ismerkedést a bírói hivatással, bár megvallom: nagyon nehezen vettem rá magam, hiszen ebben az időben történt az, hogy a bírói karnak az értékes zömét eltávolították. Ez nemcsak a büntetőbírákra vonatkozott, akikre még azt lehetett volna mondani, hogy annak idején ki­ szolgálták a Horthy-rendszert, hanem a polgári ügyeket tárgyaló bírákra is. Elural­ kodott az a bírói-káder korszak, amikor összeszedtek néhány elemis embert akik megfelelő pártidentitással rendelkez­ tek-, s ezeket úgy-ahogy kiképezték őket. Voltak közöttük azért olyanok is, akik igen tisztességesen próbálkoztak dolgoz­ gatni, de jóval több volt köztük a „kutya­ ütő”. Volt több igen jól képzett bíró is, akik az efféle „kutyakomédiákban” bírás­ kodtak, például az Olty Vilmos, aki a Mindszenty- perben, és a Grősz- perben is „ítélkezett”, ő kitűnő jogász volt, azon­ ban korábbi politikai beállítottsága miatt mondhatni szélsőjobboldali volt- úgy negyedik oldal fogták a kezükbe az elvtársak, ahogy csak akarták. De voltak olyan erkölcsi nullák is, mint például a Tucsek Gusz- j | táv, aki ’57-ben egy ügyJ ben 17 halálos ítéletet J hozott miskolci „ellen- ■ forradalmárok.55’ Ügyé- 2 ■ ben. Szerény vélemé­ nyem szerint ez egy sza­ dista paranoiás volt, mert állandóan azzal di­ csekedett, hogy hány embert végeztetett ki. Ezek nem voltak példaképek egy, a pályáját kezdő fiatalember előtt. Nekem az volt a szerencsém, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke ismerte a politikai állásfoglalásomat, és eleget tett azon kérésemnek, hogy polgári tanácsok­ ban dolgozhattam. Akkoriban inkább a polgári bíráskodás felé kacsingattam, per­ sze azért, mert ha csak meghallottam azt, hogy büntetőjog, rögtön borzongani kezdtem. Aztán később néhány igen kivá­ ló másodfokú tanácselnökhöz kerültem fogalmazónak, akik köztörvényes ügyek­ ben nagy tudású büntetőjogászok voltak, s itt döntöttem a büntetőbírói hivatás mellett. — Önnek a közlekedési büntetőjog volt a szakterülete. Miért épp ezt vá­ lasztotta? — Mert ez egy nagyon érdekes jogterü­ let, hiszen gyakorlatilag az egyik utcasar­ kon még egy köztiszteletben álló polgár vagy, míg két sarokkal arrébb már két ember haláláért vagy felelős. Tehát ez egy nagyon izgalmas dolog, ki kell szűrni azt, hogy ki az, aki brahiból, szándéko­ san csinál disznóságot, s ki az, aki merő véletlenből. Egyébként nem is tudok au­ tót vezetni, jogosítványom sincs, de en­ nek ellenére tárgyaltam közlekedési bűnügyeket 40 évig. Amikor nyugdíjba küldtek, akkor bizonyos kollégák, - akik­ nek fájt a foguk a tanácselnöki pulpitus- ■ « .’-Í FI L j ra- azt vetették fel a hátam mögött, hogy egy ilyen ember ítélkezzen közlekedési bűnügyben? Szerencsémre Visky László Professzor mellett dolgozhattam, aki az ország talán legkiválóbb közlekedési büntetőjogásza volt. O nyugtatott meg. hogy nem baj, ha nem tudok autót vezetni, ennek nincs jelentősége. — A rendszerváltást követően műkö­ désbe lépő Alkotmánybíróság megszűn­ tette a halálbüntetést. Köztudomású, hogy Bíró Úr halálbüntetés-párti, On akkor gyakorló bíróként hogyan élte meg ezt a döntést? — Az én halálbüntetés-pártiságom örök vita lesz. A halálbüntetést sohasem érzel­ mi, hanem értelmi kérdésként kezeltem. Nekem az a véleményem, hogy ez a bün­ tetésnem adott esetben, megfelelő időben és helyen jól szolgált. Azóta több olyan bűncselekmény történt, hogy a bíró sok esetben úgy érzi, hogy itt halálbüntetést kellene kiszabni, igenám, ha lehetne! Pél­ dául ha elfognák a móri gyilkosokat, ak­ kor azok milyen büntetést érdemelné­ nek? De még egy csomó olyan ügy van, amire ’90 után némi fogcsikorgatás után csak életfogytiglanikat lehetett osztogatni. Ebben az egészben az csípte a szememet. �hogy az akkori Alkotmánybíróságban egyetlen büntetőjogász sem volt, csupa elméleti jogfilozófusok, római jogászok. Schmitt bíró volt az egyedüli alkotmány­ jogász, aki később el is mondta vélemé­ nyét erről a kérdésről. Földváry Profeszszor könyvében is úgy ír, hogy a halál­ büntetés eltörlése elsietett döntés volt, a bűnözési trend gyökeres megváltozása miatt. Ha ott lehettem volna ezen az omi­ nózus AB ülésen, szívesen megkérdez­ tem volna a tisztelt bíráktól, hogy tessék már nekem megmondani, akkor a nürn­ bergi per az egy kutyakomédia volt? Mert azoknak az embereknek is lehetett „embéri méltóságuk”, akármilyen tömeggyil­ kosok is voltak. Még számtalan hasonló kérdést lehetett volna föltenni, ha enged­ ték volna. Sajnálatos módon ez egy politi­ kai döntés volt. — Ont rendkívül szigorú híróként jegy­ zik, sőt, egynémely ügyvéd nem átalkodott Ont a kegyetlen jelzővel is illetni. Engem nagyon sokan azzal vádoltak, hogy sok halálos ítéletet hoztam, pedig meg kell jegyeznem, hogy egyetlenegy ilyen ítéletet sem hoztam, csupán helybenhagytam. A kiszabott halálos ítélet a meggyilkolt ember felé egy gesztus, talán ezért is vagyok következetes halálbünte­ tés párti. Nevetséges? Talán igen, hiszen így sem lehet egy halottnak már gesztust gyakorolni, hiszen már nem tudja érté­ kelni, ám valahol belül én mindig is úgy éreztem, hogy elégtételt kell adnom vala­ kinek, mert nem maradhat megtolatlanul egy-egy súlyos bűncselekmény. Ez az én hitem és vallásom. — Részt vett On személyesen kivégzé­ sen.^ — Igen, de nem bíró-, hanem még fogal­ mazó koromban. ’57-ben küldtek el egy ilyet végignézni. Hat fiatalembert akasz­ tottak föl, hát... borzasztó élmény volt, nem is szeretnék erről bővebben beszél­ ni. A másodfokú bíróságnak nem volt kö­ telessége ilyenekre járni, így a továbbiak­ ban megúsztam, de sokan a szememre is vetették, hogy könnyű volt nekem hely­ benhagynom a halálos ítéleteket, hiszen azok végrehajtásán már nem kellett jelen lennem. — On szerint az életfogytig tartó sza­ badságvesztés nem kellő büntetés? — Én nem nagyon hiszek az életfogytig tartó szabadságvesztés humánus voltában. ’90-ben, amikor eltörölték ezt a büntetési nemet, utána egy éven belül készült egy film Szegeden, ahol nagyon sok olyan el­ ítéltet interjúvoltak meg, akiknek a halál­ büntetésüket enyhítették életfogytiglanra, s bizony nagyon sokan mondták közülük, hogy inkább a halálbüntetést választanák. Én nem vagyok kriminál-pszichológus, de el tudom képzelni azt, hogy igazuk van abban, hogy 15-20 éven belül szétesik az emberek személyisége. Tehát kezelhetetlenekké válnak. Ez veszély a foglárokra, s a rabtársakra is. — Hogyan tudná megfogalmazni a bí­ rói hivatás szépségét? Pont nem az a szépsége, amit sokan hisz­ nek. Nevezetesen, hogy a bírónak hata­ lom van a kezében, én ezzel sohasem él­ tem vissza. A bírói hivatást szolgálatként éltem meg. Én el sem olvastam a vádira­ tot addig, amíg az első betűtől az utolsóig a bizonyítási anyagot el nem olvastam. Mert csak akkor tudtam megítélni azt, hogy a vádirat megfelelően tükrözi-e azo­ kat a tényeket, amelyek relevánsak. Tehát ez egy nagyon kemény szolgálat, hivatás. Amikor én elkezdtem a szakmát Miskol­ con, akkor kevesebb volt a jövedelmem, mint egy diósgyőri segédmunkásnak. Ezt csak hitből, igazságérzetből lehet művel­ ni. Röviden; szolgálat a társadalom védel­ mében. — A bíráskodás mellett mikor kezdett el oktatni, s egyetemünkkel hogyan ke­ rült kapcsolatba? — Az egyetemi oktatás érdekesen alakult. Amikor én felkerültem Budapestre a Leg­ felsőbb Bíróságra, akkor találkoztam Bé­ kés Imre Professzorral, aki már az ELTE tanszékvezetője volt. O kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem szemináriumokat vezetnem, s e felkérést nagyon szívesen vállaltam. Tehát így kerültem az ELTE-re, s itt több mint húsz évig tanítottam, egé­ szen addig, míg a Békés Professzor úr utódja el nem bocsájtott innen személyes nézeteltérésünk folytán. Am ekkor már a Pázmányon is tartottam szemináriumo­ kat, s itt azóta is nagyon jól érzem ma­ gam. — On még nyugdíjasán is rengeteget dolgozik, honnan fakad ez a rengeteg izz? energia.-' — Most 55 éve, hogy dolgozom. Nagyon szeretek tanítani, és fiatalok között lenni. Ez a szeretet onnan is fakad, hogy van há­ rom gyönyörű fiúunokám, de ezen túl­ menően azt a tapasztalatot, mit össze­ szedtem hosszú évek munkája során, sze­ rintem kár lenne veszni hagyni, inkább megpróbálom ezt a tudást átadni a jövő jogásznemzedékének. S van még egy oka a munkamániámnak: én úgy érzem, ha nem dolgozhatnék tovább, akkor egész egyszerűen kiugranék az ablakon. Szóval, hogy egész nap otthon üljek, s közben malmozzak, nos ezt nem nekem találták ki. Éreznem kell, hogy szükség van rám! Ez egy nagyon fontos dolog egy 75 éves embernél. — Tapasztalatai alapján a bírói kar mennyire tartja fontosnak, hogy tudo­ mányos kérdésekkel is foglalkozzon? Ez egy nehéz kérdés, s azt kell rá vála­ szolnom, hogy nem nagyon. ’98-ig vol­ tam aktív bíró, s addig azt tapasztaltam, hogy a bírák nem törték a fejüket tudo­ mányos dolgokon. Nagyon sok bírónak nincs is igénye arra, hogy továbbfejlessze magát, - persze ettől még nagyon jók le­ hetnek szakmailag. S ahogy az ember egyre idősebb lesz, egyre nehezebben tud megfelelni az új kor kihívásainak, mint például az Internet. Én azt sajnálom, hogy igen keveset foglalkozunk jogtörténettel és jogfilozófiával, ami pedig igazán na­ gyon fontos lenne. — Végezetül arra kérném, hogy mond­ jon el nekünk egy-egy érdekes esetetügyet repertoárjából! — Egész kalapravaló érdekes ügyet tud­ nék elmesélni, de most csak kettőt mon­ dok el. Az első eset az életfogytig tartó szabadságvesztés visszatartó hatását fogja bemutatni. Richter Richárd életfogytig tartó szabadságvesztésre volt elítélve, a börtönben az asztalosműhelyben késeket készített. Megölt három börtönőrt és egy rabtársát, míg egy másikat súlyosan meg­ sebesített. Szóval ez a büntetési nem, eb­ ben az esetben ennyit is ért. A Sós nevű rendőrgyilkos 18 évet ült korábban bör­ tönben. A tárgyaláson mindent beismert, még többet is, mint amennyi a vád tárgyá­ vá volt téve. Az utolsó szó jogán nekem ez az ember azt mondta - jogerős volt már a halálos ítélete, s amit úgy néha szeretnék az AB orra alá dörgölni-, hogy Tisztelt Ta­ nácselnök Úr, elfogadom az ítéletet, mert ilyen emberre, mint amilyen én vagyok, a társadalomnak nincsen szüksége. Szabó Viktor ötödik oldal �iB|iÍ|il|gi ■ Gólyatábor Balatonberényben Szeptember 4-e, csütörtök. Reggel 7:30kor kezdetét veszi a 2003-as évi Gólyatá­ bor, sokaknak nagy reményekkel. Hi­ szen életre szóló barátságok születhet­ nek; leendő miniszterelnökök, ügyészek, sztárügyvédek sétálhatnak közöttünk és esetlegesen a leendő feleségünk/férjünk is. A vonat indulásakor (8 óra) már meg­ indult a kapcsolatteremtési hadművelet. A vonaton, miközben sokan már rop­ pant mód felpörgették nyelveiket pergő szavakkal, megindult a vérpezsdítő Buli. Egyszer csak piros pólós másodéves-lá­ nyok invitálták a bátrabbakat az első ko­ csiba, ahol két hegedűvel és egy harmo­ nikával karunkat dicsőítő dalokkal már javában folyt a dáridó. Székesfehérvárott egy nagybőgő is csatlakozott. A követke­ ző esemény a leszállás volt Balatonberény állomásnál. - Tehát, a buli-vonat kiválóan vizsgázott. - A „táborban” liba­ sorban lépkedve kaptunk egy zöld kar­ szalagot, programlapot és néhány ágyne­ műt. A szobában tízen feküdhettünk emeletes ágyakon, egyfajta poszt-szoci hangulatban, szórakoztató anekdotákat olvasva az ágyak pereméről. Délben ré­ szesültünk egy kellemes hangulatú ebédben. (Az ebédhez csak annyit fűz­ nék, hogy az étel finom volt, az ételmér­ gezéssel eltöltött hetem pedig nehéz és kellemetlen) Kettő órától indult a kötelezően választha­ tó tutorfoglalkozás, amely kellemes meg­ lepetésként szolgált. Nagyszerű lehetősé­ geket adott az ismerkedésre és az összekovácsolódásra, s ezen túl még szórakoztató elfoglaltságot is nyújtott. A kellemes után jött a hasznos, ahogy ezt az élet törvénye diktálja. Az első előadást Draskóczy Imre tartotta, megfogalmazva azokat a kérdése­ ket, amelyeket egy jogra igyekvő egyén, ta­ lán merészebb álmaiban feltesz magának, de kimondani a téma szárazsága és kínos­ sága miatt nem mer. Tehát, hogy miért jöt­ tünk a Pázmányra és miért pont a jogra? Ezután jött Dr. Horváth Attila adjunktus előadása, mely minden kétséget kizáróan rendkívül izgalmas és szórakoztató volt. Majd egy vetélkedővel rukkolt elő, az iro­ dalom kies tengerén hajózva. Végezetül egy rögtönzött védőbeszéd versenyt tar­ tott, ahol bemutatkoztak a legpergőbb nyelvű tanult kollégák. Vacsora után a Vad fügefa lelkigyakorlata következett. Jelsza­ va: ökomenikusság, akár ateistáknak is. Amúgy egy kellemes és lélekápoló foglal­ kozásról van szó, egy nagyszerű társaság hatodik oldal keretein belül. Szóval, bátran és szeretettel ajánlom mindenkinek. Péntek reggel bemutatták a Neptunrendszert, sokak szerint kissé megkésve. Néhány gólyatárson erőt vett a pánikhan­ gulat, félve a rendszer bürokratikusságától. Az előadásról csak annyit, hogy szak­ szerű volt, de roppant mód unalmas. 11 órától Dr. El Beheiri Nadja Dékánhe­ lyettes asszony tartott előadást. Csoda­ mód, hirtelen mindenki felébredt és fe­ szült figyelemmel hallgatta az előadást. A gólyaarcokra egyfajta érdeklődő, figyelem teljes ábrázat ült ki; még a hátsó régiók­ ban ülőkére is, akik szinte semmit sem értettek az előadásból, de ezt ellensúlyoz­ va nagyon komolyan néztek, és néha még bólogattak is. Bittsánszky Géza tanár úr és kellemes előadása a közgazdaságtanról, meg természetesen szórakoztató intermezzói a napi politikából elnyerték a gó­ lyák osztatlan tetszését. Ezúton megemlí­ teném a tanár úr ígéretét, miszerint bár­ melyik tanártársával komolyabb gondunk akadna, bizalommal forduljunk hozzá és akár a vállain is elsírhatjuk bánatunkat. Tehát, éljetek a lehetőséggel! Az utolsó előadást a HŐK tartotta, vagyis a Hallga­ tói Önkormányzat, Kádár Tibi emlékeze­ tes előadásában. (Októberben választá­ sok! Senki ne feledje! Információ a HŐK -tői kapható.) Délután négy órától a lab­ darúgásé volt a főszerep. (Szerény szemé­ lyem söprögetőként vett részt az esemé­ nyen). Először a HŐK csapata verte el gólya-válogatottunkat, majd ezt a Tanár csapat is elkövette ellenünk. A tanár meccs előtt a másodévesek figyelmünkbe ajánlották a 13-as játékost H. Attilát. Azt mondták, jó fej tanár, de ne rúgjuk fel, és egyáltalán ne cselezzük le és a labdát, le­ hetőleg nem túl látványosan, de pusztán a véletlen közbe játszásával passzoljuk le neki. A nagy izgalmak után, este nyolctól a társaság kreatívabb és „bevállalósabb tagjai a Hubertus vetélkedőjén vehettek részt. Igen, az alkohol tartalmú sárgás­ barna löttyről van szó, amely promociós tevékenységként szórakoztató ügyességi vetélkedőt szervezett a gólyáknak. Volt lu­ fi lukasztás dárdával, célba friszbizés, kö­ télhúzás kötélszakadtáig, ízlelőbimbó gyakorlat, gördeszkás pincérkedés, négy­ személyes „síelés”, meg kiabálás teli to­ rokból. 21 óra körül megérkezett a Leann Dubh zenekar és kellemesen csengő kel­ ta-hangzással megáldott muzsikája, majd a Legis Actio egyetemi zenekar követke­ zett, igazi, hamisítatlan rockzenével és igazi klasszikus slágerekkel. A mindenekfelett álló élőzene után, hajnalig szólt, a nem kevésbé kiváló diszkózene. Szombat reggel roppant nehéz ébredés következett; de a muszáj nagyúr. (Csak egy dologra nem emlékszem. Hogy mikor aludtam.) A reggelinél mindenki a felsőévesek esti kerepelgetéséről beszélt. A recept egyszerű: ’ végy néhány Jófej 5, végzőst és add hozzá a kétszáz álomkór­ ban szenvedő gólyához. Mellékelj hozzá­ juk vízi pisztolyt, érdes hangot, érces da­ lokat és egy nagy, fehér ajtót. Ennyi.’ Az ébredésünkben az említett muszáj a há­ rom délelőtti előadó személye volt. Az előadások sorát Dr. Szabó István Dékánhelyettes Úr kellemesen búgó hangja nyitotta. A mondanivalója valóban érdekes volt és előadásmódja is szórakoz­ tatónak nevezhető, de figyelmünk egyre csak lankadt. Aztán egyszer csak jött Dr. Bándi Gyula Dékán úr. A hallgatók arcán egyfajta feszült figyelem rajzolódott, s nem túlzás azt mondani, hogy itták a Dé­ kán úr minden szavát. Erre a különleges természeti jelenségre igen egyszerű a vá­ lasz. Kötelezően érdeklődő figyelem. Egyébként az előadás kellemes volt. A sort Szikora Gyula Műszaki Osztályveze­ tő úr zárta. Nos, az ő beszédét nem ne­ vezném szórakoztatónak, de témája - a környezetvédelem fontossága - szerin­ tem a mai világban lényegi és talán már létkérdés is. Sajnálattal jegyzem meg, hogy a tervezett faültetés elmaradt. Dél­ után hat órától Ft.Dr. Kránitz Mihály, Rektor-helyettes úr celebrálta a Szentmi­ sét. Nem szeretném így írott formában méltatni az Atyát, viszont ajánlom min­ denkinek, hogy keresse fel és (a gólyák JJ-,Balatonberény” jeligével!) beszélgessen el vele. Megéri! Este kilenc órától rendez­ ték a vetélkedősorozat döntőjét. A záró forduló parádésra sikerült, és így összesí­ tésben a szervező brigád is jól vizsgázott. A 2003-más Gólyatábor a hajnalig tartó Záró Esttel zárult. Vasárnap délben, fáradtan és meggyötör­ tén indultunk haza. Négy óra fergeteges buli-vonatozás után megérkeztünk épen, n',egészségesen” és frissen a Déli pályaudvarra. Jó hangulatunk és a fülbe­ mászó Pázmányos dalok hazáig kísértek bennünket és hát tudjátok, az élmény örök. Gyökeres Zoltán �fli Gondolatok az elsősökhöz •<íSfc ■’«S^ Kinek mit jelenthet pázmányosnak lenni? Az emberi természet gyengeségei közé tartozik, hogy minden, hosszabb idő­ szakaszt felölelő periódust csak annak lezárultával képes egységesen látni és értékelni.. f / Közben valahogy ^mindig elfogultra sikerül a dolog: lehet, hogy azért, mert manapság minden túl gyorsan történik, és nem szánunk elég időt a messze­ menő következtetések valószerű levonására; de az is lehet, hogy azért, mert szintén gyengeségeink közé tartozik, hogy hajlamosak vagyunk az értékelni kívánt dolgot a legutolsó benyomás fényében, végletesen kisarkítva megítéljui akár pozitív, akár negatív irányban. Valószínűleg az előzőek miatt nehéz a gondtalannak mondott egyetenii évek korszakának reális megítélése is, [amely nekünk jó párunknak talán őrökké a Szentkirályi utca környékén el­ költött öt évvel fog összekapcsolódni. r Furcsa, hogy amikor ennek a pár sornak az írásába belefogtam, azzal a nem titkolt céllal, hogy szóljak hozzátok pár szót, kedves elsősök, biztos voltam benne, hogy könnyű lesz: egyszerűen megraga­ dom a hangulatot, amely már jó pár éve akkor fog el, amikor Szentkirályi utca kö­ zelébe tévedek, és ezt közvetítve megpró­ bálok egy kicsit nektek is kedvet csinálni a Pázmány jogi karán folyó élethez. Azonban bármennyire is próbálkozom. nem sikerül elcsípnem a .pázmányhangulatot”, legalábbis teljes egészében nem. Egyes arculatai vannak előttem csu­ pán, felhőtlenül jók, és végtelenül roszszak; egyetlen, tiszta hangulat helyett egy csomó egymásban kavargó benyomásfoszlány amelyek sehogy sem akarnak egyetlen egésszé összeállni, s amelyek külön-külön édes kevesek ahhoz, hogy szá­ motokra egy egységes pázmány-képet tudjak közvetíteni általuk. El kell tehát ismernem: én sem tudok magamnak egységes választ adni a kérdés­ re, hogy mit is jelent számomra a pázmányos lét. Talán azért nem tudok, mert túlságosan is benne vagyok az egye­ tem forgatagában ahhoz, hogy objektíve tisztázni tudjam magamban. Az érzés-kavalkád elemei azonban itt vannak mind­ végig, így lehet, hogy több mint három év távlatából sem tudok még mindent arról, hogy mit is jelent számomra pázmá­ nyosnak lenni; de azért sok minden igen­ is körvonalazódik belőle. Tudom azt, hogy rengeteg élmény lehető­ ségét jelenti. A „pázmányosság” arculatai ugyanis egy-egy élmény formájában ér­ nek el az emberhez, és olyan sűrűséggel csapódnak be, hogy kezdetben már maga az is problémát jelenthet, hogy fel tudjuk dolgozni őket, és ne vesszünk el bennük. j. w » íB: I l'íl W 'Íj 1 s V II OB i-^^1 Az élmények ugyanis felkapnak, és máris sodornak magukkal, az ember, pedig na­ ná, hogy úgy érzi: úgy felpörög, mint egy körhinta, és hirtelen mindig van mit csi­ nálnia; de közben arra is gondolnia kell, hogy megtanulja szelektálni az őt folyto­ nosan bombázó élményeket, és megta­ nulja a számára hasznos egyetemi lét szol­ gálatába állítani azokat. Még középiskolás koromban sokszor hal­ lottam egyetemistákat beszélgetni a bu­ szon: .Ördögien jó volt ez a buli” - mesélték egymásnak. „Na ja” - gondoltam. „Mekkora szívás ez a vizsgaidőszak” ecsetelték. 55,Na ná” - nyugtáztam magamban a hallottakat, és persze közben arra gondoltam, hogy ennél nagyobb közhelyekhez már jó rég nem volt szerencsém. És most így pár év távlatából visszanézve azon tűnődöm, hogy mennyire más volt őket hallgatni, vagy akár egy egyetemi környezetben játszódó amerikai popcornfilmet megnézni a moziban, mint megél­ ni és feldolgozni azt az élményhalmazt, amely a sajátomként megélt egyetemem­ re való bekerülés után lavinaszerűen megindult. És talán, ahogy ezek közül az egyetemi élmények közül egyre több ta­ pad az emberre, úgy kezdi el megérezni azt is, hogy mit jelent számára a saját egyeteme. így kezditek el majd érezni ti is azt a sajátos Pázmány ízt, amiből lassan elkezd körvonalazódni, hogy mit is jelent számotokra Pázmányosnak lenni. Ezért talán nem lett volna értelme annak, ha most nagy általánosságban elkezdek a Pázmányról beszélni kedvcsinálás gya­ nánt; ezért talán nem lett volna értelme annak a közhelyes ön-ömlengésnek sem, amibe az eredeti cikk-koncepcióm akarva akaratlanul átfordult volna, ha elkezdek a saját élményeimről beszélni. Ugyanis, bármit is jelent Pázmányosnak lenni, az mindenkinek egyénileg ki fog alakulni, részben magától, részben pedig a tudatos kialakítás által, és a ti feladatotok az, hogy bármit is jelentsen nektek, azt igen is ra­ gadjátok meg és próbáljátok a maga teljes­ ségében megélni, lehetőleg minél többet alakítva rajta. Minden ízt, minden impul­ zust csontig leszopogatni, ami csak hozzá kapcsolódik: a jókból minden lehető po­ zitív energiát kinyerni, a rosszakból pedig a lehető legtöbbet tanulni. Azt ugyanis a világ esetlegességen alapuló természete miatt nem tarthatjuk teljes el­ lenőrzésünk alatt, hogy milyen élmények érjenek az egyetemünkkel kapcsolatban, abban viszont igen nagy szerepünk van, hogy mennyire tesszük sajátunkévá eze­ ket a mellettünk elhaladó, minket meg­ érintő élményeket. Talán ezek által az él­ mények által tudjuk majd valósan meg­ ítélni utólag, hogy mit is jelentett szá­ munkra Pázmányosnak lenni, s ezek által az élmények által érhetjük majd meg ön­ magunkat is egy ötéves periódusban, amely egyrészt a későbbi énünkhöz is kulcsot fog jelenteni, másrészt pedig minden bizonnyal az életünk felejthetet­ len részévé válik majd. Zsellér Máté hetedik oldal �Eg velünk! Különös diplomaosztó Tűz a nap és pokolian fúj a szél. Lázasan ké­ szülődik a család, diplomaosztóra igyek­ szünk. Bizony. Eltelt öt év. Almok és tervek, életre szóló barátságok, halhatatlan profeszszorok, példaképek, felejthetetlen előadá­ sok, véget nem érő várakozás, tanulás, vizs­ gahegyek, álmatlan éjszakák, feldolgozha­ tatlan igazságtalanságok, elsimított botrá­ nyok, nagy szerelmek és még nagyobb csa­ lódások, egy kis előjáték az élethez, és mindehhez még diploma is jár a végén. Ok­ irati elismerése annak, hogy itt, a Szentkirá­ lyi 28-30-ban öt éven át mi tulajdonképpen jogi tanulmányokat folytattunk, mi több, jogot végeztünk. Tudásunkról számot adva pedig jogászok lettünk. Doktor senkik. Ahogy ezt nem győzik jó alaposan emléke­ zetünkbe vésni. Alázatot és türelmet azért sikerült tanulni. Mert sok mindenbe tény­ leg csak belekóstolni volt módunk s időnk. Öt év messze nem elegendő a jogászi hiva­ tás elsajátításához - hallhattuk. Hogy meny­ nyire nem, arra csak ezután fogunk rájönni. Épphogy csak kezdetét vette a záróvizsga­ időszak, mégis a figyelem rögtön a diploma­ osztóra szegeződik. Az elmúlt évek tapaszta­ latai alapján már sejteni lehet, nehéz küzde­ lemre számíthatunk... Egykori Rektor Urunk megértette ugyan a hallgatók lelkivi­ lágát, mekkora büszkeség nekünk kezet fog­ V I 1 f' » se H B Szabó Marcel dékán-helyettes úr önt lelket a távozókba nyolcadik oldal ni az Egyetemi Ta- g nács tagjaival, és hal- K 4 lani tőlük, hogy H „doktorrá fogadom, fe doktorrá fogadóm... mégsem pártolta e sajátosan kelet-közép-európai neobarokkos felhaj­ tást a doktoravatá­ son, ami valójában nem is doktoravatás, isi hanem egyszerű dip­ 8Ä lomaosztó, ami mint ilyen nem is igényel­ né a társkarok dé­ I kánjainak elénk citálását, majd minden Zászlóbontás egyes turnus alkalmával be- és kivonulását. Olaszországban különben is mindenki a Tanulmányi Őszí tályon veheti át diplomáját az évfolyam előadótól, persze szigorúan csak akkor, ha befizetéseit igazoló csekkszelvényeket bemutatta. így költözött az esemény az elmúlt évek során a szerény befogadóképes- Éi ségű, ámde impozáns Díszteremből a ■■ mindenképp tágasabbnak mondható elsős S' äJ• wct JF előadóba, ahová végzősönként két hozzátartozó érvényes meghívót kaphatott. A harmadik pedig feljogosította tulajdonosát, hogy az eseményt egy kivetítőn keresztül kövesse figyelemmel. A többségnek azonban ez nem volt elég. |||| Beindult hát a lobby gépezet, leleményesebb évfolyamtársaink mindent bevetve, felkeresték a döntéshozókat, hogy elérjék, olyan helyen kerüljön megrendezésre a diplomaosztó, ahol a Tanács tagjainak lehetőleg csak egyszer kell végigmasíroz- m ni, és a meghívókat is nagyvonalúan lehet p kezelni. Még véget sem értek a záróvizs­ gák, mikor azt lehetett hallani, hogy a Megérkezett a bombaosztag Vígszínházban, az Olasz Intézetben vagy Tűz a nap és pokolian fúj a szél. Európa a Vígadóban vehetjük majd kézhez okleve­ egyetlen egyetemi községe joggal kitehetné lünket. Végül Piliscsabára esett a választás. a »•,Megtelt”-táblát. Különös látvány fogadja A légkondicionált Stephaneum tágas épüle­ az érkezőket: a Campus bejáratánál rend­ te egy ilyen esemény befogadására ideális őrök strázsálnak rikító sárga színű felsőben. helyszín... (lehetett volna). Miután kiderül, Az autókat nem engedik behajtani. Részle­ hogy három helyett mindössze két turnus­ teket nem közölnek. Rendkívüli állapot. Lá­ ban kerül sor az avatásra, hirtelen újabb tom Roska Tamás Dékán Urat, az Informá­ probléma merül fel: nem lesz elég kesztyű ciós Technológiai Kar első emberét, amint és talár. Talár kérdésben Miskolc siet segít­ gépkocsijával szélsebesen távozik a helységünkre, érkezik is a gyorssegély. o - í'■ * I �P «WmI '«Í JH j a főút túloldalán lé­ vő újonnan épült í kollégium parkoló­ ® ^•i O jában folytatódik. Megindul a tömeg. A tűzszerészek is a X ííB helyszínre érkeznek, kezdődhet a te >'/ Campus átfésülése. Végre beengedik a második turnusra érkezőket is. Köz­ ben az egyik végzős választani kénysze­ rül: diploma vagy házasság? Lassan már a templomban kéne lennie, kimonFodor György rektor „ütötte” jogásszá a végzetteket dani a boldogító O igent. Végül megpróbálkozik a leO rZi m hetetlennel, mivel egyikről sem B szeretne lemondani. ■ A kollégiumhoz a főút felett átB ívelő gyalogos felüljárón juthaB tünk át, a hídhoz vadregényes erB dei zerge ösvény vezet. A lányok B tűsarkúban vágnak neki az útnak. B Egyszer csak felbukkan Szabó B Marcel Dékánhelyettes Úr, arcán B széles mosoly, kezében summa B cum laude-s bordó színű bársony 1 B díszoklevél. „Ne menjenek sehoB vá, nincs több diploma, ez volt az B utolsó, mind elfogyott!” - mondB ja a tanár úr. Később megtudjuk, személyében a Kar első PhD íT fl doktorának avatására került sor. B Egy pillanatra megállók a felüljá► rón és szemlélem a főúton höm" 1 pölygő tömeget, sorra érkező koJP csikat. A kollégium kertjében megpillantom az Egyetem 11 év2 vei ezelőtti alapításakor hivatalH bán volt rektor, néhai Gál Ferenc M szobrát. Mire átérek, nagyüzemben osztják Átvonulás a némileg módosult helyszínre már az okleveleket. A hozzátartozók, ha fényképezni vagy csak látni akarnak színről, hasonlóan tesz a Püspöki Kar több valamit, felállnak az egyébként építési terüle­ tagja is. Valakitől megtudjuk, bombariadó ten kint felejtett vödrökre vagy egész téglákvan. A füvön a bekötött szemű Igazság Is­ tennő talpig feketébe öltöztetett, felszente­ ra. Aki megkapta oklevelét, már vissza sem lésre váró papjai valami rémisztő képet fes­ áll évfolyamtársai közé, össznépi fényképezkedés indul, szabad a vásár. A hangulat te­ tenek, mintha Hitchcock legendás alkotásá­ tőfokára hág, kezd olyan lenni, mint valami ból, a Madarakból idecsöppent hollósereg falusi általános iskolai ballagás. Rektor Űr ol­ volna. A hozzátartozók fényképezőgépet, dani próbálja a hangulatot: „Akárkik is fele­ videokamerát vagy éppen virágcsokrot szo­ lősek ezért, nem tudták elvenni a kedvünket rongatva nem kevésbé feszülten, ünneplő­ ben. Felmerül, hogy az egészet lefújják, és és elrontani a hangulatunkat, reméljük, el­ következő nap tartják meg a Szentkirályi ut­ nyerik méltó büntetésüket itt a Földön, és cában. Erről persze a vidékiek hallani sem odaát is...” Közben mintha nem lett volna akarnak. Megszületik a döntés: az ünnepség elég a telefonbetyárokból, néhányan jó vicc- T Fű bi t' □o nek tartják megcsörgetni Rektor Ür mobilját is. Egy lány egyszer csak lekapja a szandálját, és mezítláb szalad diplomájáért, mikor szólít­ ják. Egy hét múlva megtudtuk, a leányzót Dózsa Katának hívják, miután olyan büszke volt tettére, hogy sietett erről rögvest beszá­ molni az Elet és Irodalom című hetilapnak, melynek hasábjain tavasszal még azt találta írni egy Vásárhelyi Mária nevű nagy magyar gondolkodó, hogy a pesti utcát járva arra lett figyelmes, hogy a Pázmány Egyetemről melynek „szellemi irányítását szerinte a Re­ formátus (!) Egyház MIEP-es szárnya látja el” - kitóduló fiatalok karlendítve skandál­ ják, hogy „Hazaáruló, gyilkos Mécs Imre!”, megosztva az utca emberével az egyetemen tanultakat. Hogy ezek után az ÉS tárt karok­ kal fogadta Dózsa Kata írását, abban azt gondolom, semmi meglepő nincs. Miután az utolsó oklevelet is átveszi gazdája, az összegyűltek pedig eléneklik a Szózatot, pár perc múlva már csak a földön heverő ka­ lapok árulkodnak a nem mindennapi ese­ ményről. Sokan a tűzszerészek által időköz­ ben megtisztított ad-hoc jellegű Tanulmányi Osztály felé veszik az irányt, ott lehet ugyan­ is átvenni az állami papírt. Közben egy nyi­ latkozatot iratnak alá a végzettekkel arra vo­ natkozóan, hogy elveszítették diákigazolvá­ nyukat. A lista kézről kézre jár és már 200nál is több nevet tartalmaz... Pech! Néhány utolsó fénykép, búcsúpillantás és lassan mindannyian elhagyjuk a fokozatosan elnép­ telenedő, napsütötte, szeles Campust. Valami véget ért. Mándics Botond B Na mi van a tekercsben? kilencedik oldal �A 2003 nyarán végzettek névsora Abermann Szilvia, AbértJános, Andréka Tamás, Angelus Dóra Gréta, Aniot Péter, Aszmann Eszter, Bagi Judit, Bajor Gabriella, Bakó József, Balásfalvi-Kiss András, Baláti Péter, Balázs Katalin, Balázs Péter, Bálint György Rudolf, Banczerowski György, Bánhegyi Gergely, Barabás Nikolett, Bartha Levente, Benyó Anette, Bercsényi Zsófia, Berták Judit, Bilecz Katalin, Bognár Miklós, Bokor Katalin Luca, Bolyky Orsolya, Borókay Réka, Boros Emese Krisztina, Boros Gábor, Boros-Peklár Emese Judit, Botár Ildikó Tünde, Bózsó Andrea, Brehószki Márta, Csapó Orsolya Zsuzsanna, Csapó Zsolt, Csavlek Ágnes, Csehi Regna, Csikós Andrea Dóra, Csulák László, Czvalinga Katalin, Deák Bertold, Deák Etelka, Deli Orsolya, Disznós Edit, Dobos Ágnes Viktória, Dobrai Balázs, Dóczi Noémi Katalin, Domonkos Gyöngyi, Domonkos Vronika Rita, Dózsa Kata, Drabos Erik Kasszián, Drén Pál Márton, Drienyovszki Lilla, Drucskó Éva, Dudás Dalma, Egedy Klára, Éhn Dávid, Éliás Dávid, Enyedi Eszter, Eperjes Krisztián, Erdészné Horváth Orsolya, Farkas Adrienn, Feckó Eszter, Fehér Nóra, Fekete András, Fekete Balázs, Felszeghy Petra, Fenyves Gábor, Fenyvesi Henrietta, Fiore András, Földeák Anna, Franczia Mercédesz, Frank Zita, Freinreisz Zoltán, Friedel Zsuzsanna, Füzes Bernadett, Gábor Eszter, Garancsy Dóra, Géczi Róbert, Gerse Károly, Goda Tamás Gábot, Gádor Mónika, Gombás Georgina, Gombolai Henrietta, Gombos László, Gróf Pálma, Győrjfy-Bengyel Katinka, Győri János, Gyurcsa Éva, Harcsa János, Hargittay Szabolcs, Hartwig Beáta, Hatás Orsolya Liliána, Hatházi Vera, Heckenast Dóra, Helembai Eszter, Henis Orsolya, Herega Judit, Hochman Ágnes, Holczinger Krisztina, Honti Katalin Csilla, Horacsek Szilvia, Hornyák Gyula, Horony Levente, Horváth Alexandra, Horváth Dóra, Horváth Evelin Edit, Horváth Katalin, Horváth Katalin Renáta, Horváth László, Horváth Orsolya, Horváth Tímea, Kovács Krisztina, Krikovics Ágnes, Mikóczy Ilona, Nagy Éva, Nagy Péter, Papp Zsófia, Payrich András György, Schmidt barbara, Surányi Barbara, Surányi Boglárka, Szántay Eszter, Szentpály Dóra, Vézekényi Csaba, Komáromi Zsolt, Kovács Áron Hidassy Dóra, Igaz György, Illés Krisztina, Illés László, Jakubász Attila, Jauernik Ágnes, Juhász Márta, Kádár Ernő, Kádár Miklós Gergely, Kalmár TiborJózsef, Kalotai Kinga, Kálovics Eszter, Kamoncza Márta, Kanizsai Katalin, Károlyi Eszter, Kárpáti Bernadett, Karpiák Gabriella, Kázmér Dániel, Kelemen József, Kemény Csaba Gábor, Kérdd Gábor, Kerékgyártó Gizella, Keszler Ágnes, Keszthelyi Alajos, Kézdi Árpád, Kiss Erik Richárd, Kocsis Kata, Kocsis Orsolya, Kocsiscsák Gergely, Kóder Eszter, Kokas Dániel, Koncz Marina, Kóré léronika, Korentsy Endre Péter, Kovács Réka, Kovács Zsolt, Kökényest Attila, Körmendi Szilvia, Kratochwill Éva, Kulik Mihály, Labundy Rita, Lakatos Blázs, Lantos léronika. Lázár Zsigmond, Legény Péter, Leitner Nóra, Lente Zsolt, Likárovics Erzsébet, Lippai Zsuzsanna Karola, Lomnici Zoltán, Lovász Ernő, Lukácsi Katalin, Macsári Viktória, Major katalin, Majtényi Anikó, Mándics Botond, Margitai-Becht Beáta, Márkos Zsombor, Mártha Ágnes Eszter, Máthé Csilla, Mattyasovszky-Zsolnay Bence, Mayer Endre, Méhessy Renáta Zsuzsanna, Mentes Adrienn, Mester Györgyi, Mikó Adám Péter, Moravcsik Krisztina, Nagy Ákos, Nagy Béla, Nagy Brigitta, Nagy Emese, Nagy Enikő Mária, Nagy Eszter, Nagy Ilona, Nagy József, Nagy Orsolya, Nagy Rita, Nagy Tamás, Nagy Viktória, Nagy Zsuzsanna Krisztina, Nagyné Dobos Éva Anna, Német Zoltán, Németh Adrienn, Németh Gergely, Németh József, Németh Nóra, Németh Nóra, Németh Zoltán András, Némethi Csanád, Neuberger Ákos, Nosztrai eszter, Novák Péter László, Nyisztorné Ladocsy Judit, Nyúl Balázs, Ohlendorf Nóra, Olajos Anita, Opor Gergely László, Orosz Tibor, Omböli Zsuzsanna, Pákh Éva Mária, Pallós Nikoletta, Pálmai Éva Mária, Palotai Eszter, Poprádi Péter Zsolt, Ruzsbaczky Nóra, Szabó Dávid, Szalma László Balázs, Újvári Éva Palotás Csongor, Bácsi Hajnalka, Kiss Gabriella, Kontár Agnes, Mabda Gábor, Mészáros Kinga Mária, Nagy Krisztina, Papp Dorottya, Pátkai Katalin, Pecsenye Tibor, Perese Zsófia, Petia Csaba Tamás, Pető Nikoletta, Petróczy Katalin, Pintér Ákos, Pócza Róbert, Prekovits András, Pungor Szilvia, Rácz Viktória Anikó, Rafajlovics Emília, Remes Attlia, Réthelyi Szabina, Riba Tamás, Rideg Dávid, Ritter Eszter, Ruszti Zsolt, Sáfár Károly, Sasvári Attila, Schelbauer Balázs, Schenek Agnes, Schwartz Viktória Beáta, Sengel Éva, Seres Tamás, Sifter Vronika, Siklósi Zoltán Péter, Simányi Balázs Márk, Sinkó Dorisz, Sipos Tímea, Somogyi Dávid László, Sonnevend Alexandra, Spengler Katalin, Stan Nicolaie, Stanka Gergely, Surányi Katalin, Sümegi Szilvia, Szabó Ferenc, Szabó Tibor István, Szabó Tímea, Szalay Ferenc, Szamos Márton, Szántó Anett, Szappanos Réka, Szász Gabriella, Szaszovszky Géza, Szécsi Ágnes, Szederkényi Zsolt, Szilágyi József, Szilágyi Katalin, Szilágyi Szilvia, Szlanka Tamás, Szűcs Balázs, Tasi Petra Anikó, Ternácz Krisztina, Tógyer Hajnalka, Tósoki Ernő, Tóth Agnes, Tóth Balázs, Tóth Erzsébet Katalin, Tóth Katalin, Tóth Zoltán, Tóth Zoltán, Tőkey Mária, Tömösvári Andrea, Tömpe Márton, Török András Gábor, Török Bernât Ferenc, Tündik Ágnes, Urbán Katalin Erika, Vádász Viktor, Vágó Laura, Vámos Attila, Vándor András, Ványi Dóra, Váradi Tamás, Varga András, Várga Beáta, Virga Karolina, Virga Mónika Katalin, Varga Szabolcs, Virga Virág, Várpalotai Viktor, Vég Tímea, Vészelik Evelin, Visontai Csongor, Vörös Ágnes, Wéber Natália, Weidinger Ivett, Werner Éva, Wirth Irén Emília, Zafír Virág, Závodi Tímea, Zs. Szőke Andrea, Zsákai Szilveszter, Zsíros Krisztina, Zsolnai Agnes Katalin, Zsumbok Gabriella Viszontlátásra ! tizedik oldal �.u Egy konferencia képei IQú jogtörténészek találkozója Karunkon (2003. május 22-25.) Története során először látogatott „idegen” (nem német) jogterületre a Fórum Junger Rechtshistoriker, vagyis az Ifjú Jogtörténészek Fóruma, amikor az ézévi találkozónak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara adott otthont, és melynek lebonyolításában társszervezőként a Debreceni Egye­ tem Jog- és Államtudományi Intézete is tevékenyen közreműködött. A rendez,vény résztvevői olyan jogászok voltak, akikmár rendelkeznek tudományos fokozattal (vagy most készülnek azt megszerezni), de még nem habilitáltak. Többek közt Bécs, Helsinki, Varsó, Edinburgh, Utrecht, Jena, Gent, Lipcse, Mexico City Zürich, Amsterdam, Speyer, Kumamoto, Szeged és Debrecen egyetemeiről vala­ mint a frankfurti Max Planck-Institutból érkeztek hozzánk vendégek. A megnyitón-a rendezvény jelentősé­ gének megfelelően-a résztvevőket kö­ szöntötte Dr.Erdő Péter érsek és Dr. Zlinszky János prodékán, aki egyben tolmácsolta Dr. Mádl Ferenc köztársa­ sági elnöknek, a konferencia fővédnök­ ének üdvözletét is. Jelen voltak a sajtó munkatársai is, többek közt az MTI, a Hír TV és a Magyar Kurír részéről (a beszámolók megtekinthetők a studentsforumon). Az ötlet, hogy az Ifjú Jogtörténészek éves összejövetelét 2003-ban Magyar­ országon rendezzék meg, 2000-ben, az azévi lipcsei találkozón merült fel: ka­ runk részéről Dr. El Beheiri Nadja, a debreceni intézet részéről pedig Prof. Szabó Béla tette meg e felajánlást. Mi­ ért épp e két egyetem vállalta a társszer­ vezést? „Az én főnököm az ön főnöke”, válaszolta az egykori Zlinszky-tanítvány Szabó professzor úr, utalva arra a közös szellemi-erkölcsi hagyatékra, melyet mindketten a Zlinszky professzor úr vezette „schola Johanniana”-ból (Mis­ kolcon és Budapesten) merítettek, és melyet a mai napig képviselnek. Bár a kordinációt s a szervezőmunka nagy ré­ szét El Beheiri Nadja és Szabó Béla vé­ gezte, számosán segítségére voltak „tan­ széki és évfolyami hovatartozásra” te­ kintet nélkül: tanársegédek és hallgatók, így e sorok szerzője is. A konferencia címe: „Das neue Európa und seine Traditionen”, vagyis „Az új Európa és hagyományai”, melyet az alcím konkretizál: 35 ius privatum, ius canonicum, ius publicum”. így tehát a neti gyökerei ismerete nélkül nem élet­ képes. így lehet egy jogtörténeti konfe­ rencia is rendkívül aktuális! Bár e rendezvény elsősorban szakmai jellegű volt, a gazdag kulturális prog­ ramsorozat a résztvevők elmondása szerint mégis átfogóbb élménnyé tet­ ték: ellátogattak a Terror Házába, vá­ rost néztek Budapesten, kirándultak Esztergomba (a helyi média intenzív érdeklődése közepette), és közös va­ csorán vettek részt. Sokuk számára most mutatkozott be Magyarország és a magyarok, s nem csalódtak bennünk! Külön kiemelték a családias hangula­ tot, valamint az igényes (társ) szerve­ zést, mely átláthatóvá és zökkenőmen­ tessé tette az egyébként kétségkívül sű­ rű programot. így vált a konferencia szakmai és kultu­ jogtörténetet nem „tisztán”, „önmagá­ ért” taglalták az előadók, hanem jelenre való kihatásában, a jövő számára hasz­ nosítható módon. Üdvözletében Mádl rális szempontból egyaránt embert gaz­ dagító élménnyé, melyre Karunk min­ den oktatója és hallgatója büszke lehet. Büszke lehet, mert Karunk bebizonyí­ totta, hogy képes nemzetközi mércével mérve is sikeres konferenciát szervezni, és mert sok-sok újabb szállal kapcsoló­ dott be az európai egyetemek tudomá­ nyos életének vérkeringésébe. Köszö­ net érte minden tevékenyen segítőnek! Professzor úr is kiemelte: az új Európa, különösen jogilag, hosszú távon törté­ Boronkay Miklós •• Oregdiák-hír A „Pázmány” Oregdiákszövetség jogász szekciójának kis csoportja szeptember Héjén egy hétvégi kirándulás keretében felkereste Árpádházi Szent Kinga sírját a ’lengyelországi Ószandecz (Stary Sacz) klárissza kolostorában. * (Ószandecz a „hűtlen folyó”, a Poprád völ^ében: ta­ lálható. S a nyájas olvasó tudja-e, hd^ miért „hűtlen” a Poprád?) Visszafelé jö­ vet - a Rákóczi szabadságharc 200 éves évfordulójára való tekintettel is - Kassán tisztelegtek - volna a vezérlő fejedelem húrjánál, ha a kriptát (mint oly gyakran 'másokkal is megesik) nem találták volna zárva. így csak a híres rodostói ház Kassán megépített másolatánál emlékezhet­ tek meg’ a fejedelemről, és helyezhették él — akárcsak Ószandeczen is —’'az - Öregdiák-szövetség tiszteletét kifejező koszorút. Érdekesség, de : talán a példamutatás kedvéért érdemes említeni, hogy Ószan-dcezen mindaddig csak a néhány évvel ezelőtt történt szenttéavatás alkal­ mából a magyarok által állított - szé­ kelykapu utalt Kinga magyar voltára, amíg a nyíregyházi Tűzoltó Egyesület(!) pótolta a hiányt. Azóta ugyanis két nagyméretű, magyar és angol nyelvű vé­ sett réztábla immár maradandóan és méltó módon állít emléket a magyar ki­ rálylánynak. i tizenegyedik oldal �Az egyén lázadása Megnyugtató érzés szembesülni a jelen­ séggel, hogy valóban vannak olyanok köztünk, akik előre látják a jövőt. Ehhez persze nem mágia szükséges, hanem az összefüggések, a jelen és a múlt áttekinté­ sének olyan képessége, amely lehetővé te­ szi a jövő tendenciáinak megjósolását. Jósé Ortega y Gasset spanyol gondolkodó is előre látta jövőt, és papírra is vetette azt, nagyhatású, de ma már egyre ritkábban idézett művében, A tömegek lázadásában. Számunkra, akik nem rendelkezünk ha­ sonló képességekkel, de szeretnénk okul­ ni a múltból, megélni a jelent és felké­ szülni aj övőre, alapvető feladat újra és új­ ra elolvasni és értelmezni az ehhez ha­ sonló műveket. Általános, unalomig ismételt megállapí­ tás, hogy a ma embere értékválságban szenved, a még mindig sokak által esz­ ménynek tekintett hagyományos értékek pedig lassan, de biztosan enyésznek el. Azok számára, akik ebbe beletörődni kép­ telenek, szükséges összegezni az alapvető problémákat, és elengedhetetlen együtt gondolkodni a „hogyan tovább”-ról. A kiinduló kérdés az egyén és a társada­ lom viszonyával kapcsolatos. Az ideológi­ ai harc, amely különböző izmusok köré csoportosulva ma is megosztja az emberi­ ség egy részét, innen eredeztethető. Mi­ lyen felelőssége van az egyénnek a társa­ dalommal szemben, és fordítva? Mi az egyén feladata a társadalomban élve, tar­ tozik-e neki valamivel, vagy pedig csak saját, egyéni kiteljesedése lehet célja? Megkímélem magunkat az izmusoktól, bár elismerem, hogy a most következő gondolatok alapja és gyökere a keresz­ tény-konzervatív világnézetből ered. mely egyébként egészen a közelmúltig (értsd: a XDC századig) szinte egyedural­ kodó volt a nyugati civilizációban. Az alapvető megállapítás, ha úgy tetszik, axióma szerint az ember nem teljességgel önálló, a társadalmon kívül létezni tudó lény. Ebből következően éppúgy vannak jogai, mint kötelességei a társadalommal szemben. Eredendő, torzulástól még mentes (tehát csupán laboratóriumi kö­ rülmények között létező) formájában eb­ ben egyetért a liberális, konzervatív, ke­ resztény és nem-keresztény eszmerend­ szer egyaránt. A mai magyar liberaliz­ musnak nevezett valamivel ellentétben az tizenkettedik oldal igazi liberálisok, Spencer, Mill és a többi­ ek fő érve az egyén szabadsága mellett az volt, hogy az a társadalom javát és érdeke­ it szolgálja. Nem tudjuk kiszakítani ma­ gunkat a világból, amelyben élünk, sőt, ez nem is lehet célunk. Az ember sajátossá­ ga, hogy ha akarja, rendelkezhet az elődei által évezredek alatt felhalmozott tudás­ sal, nem kell mindent mindig újra megta­ nulnia, mint az állatoknak. Ez nagy ado­ mány, mellyel tudni kell megfelelően élni - Ortega szerint legnagyobb jótéteménye az, hogy a múltbeli tévedések gyűjtemé­ nyével rendelkező ember képes lehet ar­ ra, hogy ne kövesse el újra ugyanazokat a hibákat, amelyeket elődei. Nem szabad elfelejteni, hogy bár rendel­ kezünk egyéni szabadsággal, vannak bizo­ nyos kötöttségeink. Az egyensúlyi állapot csak akkor áll fenn, ha adunk is, nem csak elveszünk. Tehát a társadalom, némi pá­ tosszal az emberiség közös tudását, mo­ rálját, állapotát az egyénnek kell tovább építenie, konzerválnia, gazdagítania. Or­ tega megállapítása szerint a modern kor­ ban párhuzamosan, egymást feltételezve alakult ki a technika mind gyorsabb fejő­ dése által elért, minden korábbit sokszo­ rosan meghaladó életszínvonal és a mo­ rál, az erkölcs egyre rohamosabb leépülésénekjelensége. Ez teszi alkalmatlanná az embert arra, hogy megfelelően hasznosít­ sa a felhalmozott tudást, mert a jólétet szinte ajándékba kapja, azért megküzde­ nie nem kell, ezáltal nem is igen érez késztetést arra, hogy erkölcsi mércéjét vagy szellemét magasabb szintre emelje. Az ember így megfosztódik, megfosztja magát gyökereitől, történelmétől, ezáltal bármely harsányan hangoztatott eszme szolgálatába könnyedén állíthatóvá válik. Két, élesen elválasztható csoport jön így létre a társadalmon belül: az egyik, aki tisztában van korlátáival, és szüntelenül sokat követel magától, a másik, aki elége­ dett jelenlegi helyzetével, nem támaszt különleges követelményeket önmagával szemben, és ide-oda sodródik, akár a bólya. Nem kockáztatunk sokat, ha kije­ lentjük, az utóbbi csoport döntő (szám­ beli) fölényben van. Ortega végső megál­ lapítása: a közönséges lélek nemcsak tu­ datában van közönségességének, hanem annak jogot követel, és azt érvényesíti is. Ez a gondolat a mű megírása óta egyre csak igazolódott, és ma már talán igazabb, mint korábban valaha is volt. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a jogok mellett mindig állnak köte­ lességek is. A gyakran idézett nemzetközi emberi jogi deklarációkban, egyezmé­ nyekben a legritkább esetben találkozunk a jogok mellett a kötelességek felsorolásá­ val. A magyar Alkotmány ebből a szem­ pontból fehér holló, mert szerepelnek benne állampolgári kötelességek is. Per­ sze a kérdés megoldhatatlan a jog eszkö­ zeivel. Az Ortega által említett „tömeg’ (amely társadalmi rétegektől független, tehát éppúgy jelen van a jómódúak, az új arisztokraták, mint a munkásság, a szegé­ nyek köreiben) hangos szóval követel magának mind több és több jogot, anél­ kül, hogy megtanulna élni vele, és anél­ kül, hogy cserébe teljesítené alapvető kö­ telességeit. Ide vezetett a morál általános szintjének rohamos csökkenése. Félreér­ tés ne essék: nem állítom, hogy az embe­ riség nagy többsége korábban kimagasló erkölcsi érzék által volt vezérelt, csak anynyit állítok, hogy a társadalmat irányító, meghatározó elit (azon belül is legfőkép­ pen az írástudó elit) magasabb morális szinten állt, éppen azért, mert a tudását, az adott kor által nyújtott lehetőségeket nem ajándékba kapta, hanem azokért meg kellett küzdenie. A nemesség szót ezért Ortega abban az értelemben használja, amelyet az eredetileg jelentett: a megszer­ zett, a megküzdött, a kiérdemelt nemes­ ség értelmében (ennélfogva pedig az öröklött nemességet, gazdagságot nem is tartja semmire). A modern korban azon­ ban a valódi nemes elit helyett már a tö­ meg uralkodik, amely a második csopor­ tot alkotja. Ok azok, akik ajándékba kap­ ták a jólétet, és akik ősember módjára vet­ kőzték le a fáradsággal felépített, a nyuga­ ti civilizációt megalapozó eszmék minden nyűgét. A társadalommal szemben fennálló fele­ lősség, az igazi nemesség kiben-kiben el­ sősorban belső, morális parancs lehet. De ne feledkezzünk el arról sem, hogy az egyénnek nemcsak a társadalommal, ha­ nem önmagával szemben is van felelőssé­ ge. Azok, akik az előbb említett két cso­ port közül az elsőbe tartoznak, tisztában vannak ezzel. Nem árt itt röviden tisztáz­ ni a mifelénk oly sokszor emlegetett �'S J JUJ Ili ■ ■ „polgár” szó igazi értelmét. A polgár, el­ szakadva egykori, egy meghatározott tár­ sadalmi réteget jelölő jelentésétől, valójá­ ban Thomas Mann vagy Márai polgárá­ nak jellemzőivel rendelkező embert je­ lenti. Az öntudatos, a már csak virtusból is többre törő, magát és környezetét fo­ lyamatosan építő, de szilárd értékrendjét eközben folyamatosan szem előtt tartó embert, társadalmi helyzetétől függetle­ nül (sajátságos helyzetünknél fogva Ma­ gyarországon e fogalom használatát még ma is sokan kirekesztésként élik meg, os­ toba öntudatossággal és büszkeséggel hangoztatva „tömeg” mivoltukat). ,Minden élet önmaga hitelességéért foly5?tatott harc és erőfeszítés” - fogalmazza meg az eddig leírtak lényegét Ortega, öszszefoglalva ebben a rövidke mondatban az egyén és a társadalom egészséges viszo­ nyát, amelyben éppúgy benne szerepel az individuum kiteljesedése, mint a társada­ lommal szemben fennálló, elismert és vállalt felelősség. Ortega megállapításai (melyekben szinte ijesztő precizitással vázolja fel a kommu­ nista és a nemzeti-szocialista eszmék által okozott tragédiákat) a mai napig igazak. ami bennük pontosításra szorulhat, az csupán a ma uralkodó embertípus ábrá­ zolása lehet. A ma meghatározó embertí­ pusa, amelyre persze szintúgy ráillik a ,tömeg” kifejezés, a fogyasztó ember. A felelősség nélküli ember, aki szabadságát a minden elköteleződéstől való mentesség­ ben véli megtalálni. Igen, a kulcsszó ezút­ tal a szabadság. Mert mi is a szabadság? A lehetőség az elköteleződésre. Az ember nem akkor szabad, ha nincs elkötelezve sőt, ilyen állapot az ember jellegénél fog­ va nem is lehetséges. A fogyasztó ember, amikor szabadnak érzi magát, valójában visszasüllyed a bálványimádók szintjére: a világ által nyújtott, felületes, értéktelen, mert valódi tartalmat, valódi örömet nyújtani nem lépes árucikkek felé fordul. A mai ember, amikor kijelenti magáról, hogy „szabad”, valójában szorosabb bék­ lyóba zárva él, mint akár középkori előd­ je. Fejében megtalálható bizonyos tájéko­ zottság, mely kétségkívül több, mint ami­ vel a múltban elődei rendelkeztek, de ezt nem magának köszönheti, az csupán az új médiumok és a technikai fejlettség aján­ déka. De meg is elégszik ezzel az ajándék­ ba kapott „készlettel”, nem kívánja gyara­ pítani azt, sőt azt gondolja, ez a legtöbb, amire szüksége lehet, nincs hiányérzete. Ezáltal válik rabbá, anélkül, hogy rabsága tudatosulna benne. Szellemének végzetes elsötétülése folytán képtelen arra, hogy I akár csak észrevegye: evezője tört csóna­ kosként sodródik a média, a reklámok, az áruk, a pénz, a fogyasztói társadalom egyéb áramlatai által irányítottan. Ez nem demagógia, ez az értékvesztett, érdeklő­ dés nélküli, a valóban lényegesért küzde­ ni nem képes világunk igazi lényege. Or­ tega szerint ezt a torzulást a fölös lehető­ ségekkel rendelkező világ (nem a jólét el­ len beszél ekkor, hanem az értelmetlen felhalmozás, a pazarlás ellen) automati­ kusan idézi elő - ez egyúttal a már emlí­ tett öröklött, és nem szerzett nemesség átka is. Az írástudók között is már csupán szűk kisebbségben vannak azok, akik ezt érzékelik, még kevesebben, akik tenni akarnak ellene. Az elköteleződés, amely a fogyasztó embert az áruk és a pénz bálvá­ nyának imádása felé sodorja, és amely számukra a szabadsággal ér fel, valójában a legalantasabb rabságot jelenti. Az elkö­ teleződés ugyanis csakis akkor igazolható, ha az valamely valós érték felé irányul, le­ gyen az a család, a nemzet, a hit, vagy akár az egész emberiség. Csak az lehet szabad, aki akar és képes is küzdeni korlátái ellen, aki képes elköteleződni az arra érdemes mellett, ez pedig nem a szabadság feladá­ sához, hanem ellenkezőleg, egyetlen le­ hetséges formájához vezet el. Mi lehet az oka annak, hogy ma a fogyasztó ember uralkodik a világban? Ortega már említett megállapítása sze­ rint legfőképpen a már említett techni­ kai fejlettség, a rohamosan növekvő, a tömegek számára is elérhető jólét és ez­ zel párhuzamosan az erkölcsi mérce csökkenése a bűnös. A világ dolgaiban, a múlt emberénél - általános értelemben vett - jóval nagyobb tájékozottságért, a magasabb életnívóért már nem kell megküzdeni, az az ember ölébe hull. A rendelkezésre álló információk óriási megnövekedése, olykor bonyolultsága sem sarkallja arra, hogy olyan dolgokért küzdjön, amelyeknek nem látja azonna­ li, „direkt” hasznát. A haszon, a még na­ gyobb jólét elérése vált az egyetlen igazi motiváló tényezővé. A műveltség és a morál ijesztő zuhanása pedig e folya­ mattal együtt jár. Ezt kiegészíthetjük még azzal, hogy a XX. század nagy tra­ gédiái e folyamatot még inkább felgyor­ sították. A mindig vezető szerepet játszó Európa kétszer kellett, hogy újjáépítse önmagát, és ez óhatatlanul értékvesztés­ hez vezetett. Eközben az egész világot irányítani képes erővé nőtte ki magát az Egyesült Államok, amelyről már Ortega is megállapítja, hogy legnagyobb baja, hogy a hihetetlen méretű gazdasági (az- Óta immár katonai) ereje mellett képte­ len valós értékeket felmutatni. Az átlag amerikai szemében országa „a szabadság hazája”, a világ leghatalmasabbja”, melynek szinte kötelessége uralni a vilá­ got. Eközben fel sem fogja, hogy ő is csak szánalmas bábu a csillogó, de belül sivár és üres, legkevésbé sem szép új vi­ lágban. Márpedig a történelemben erre még nem volt példa: az időről-időre fel­ bukkanó új világhatalmak mindig új, de legalábbis megújított értékeket hoztak magukkal, majd azok eltűnésével hatal­ muk is elenyészett. A mai világban nincs új érték, és már a régieket sem ismerjük. Európa öntudatosabb része pedig szem­ mel láthatóan kétségbeesetten keresi a megoldást, de egyelőre nem képes új. önálló útra találni. Európa egykori (szel­ lemi) vezető szerepe megszűnt, ami nagy gond, és nem csak nekünk, euró­ paiaknak, hanem mindazoknak, akik az új, értéknélküli, fogyasztói világ csapdá­ jában vergődnek (vagy éppen jól érzik magukat, anélkül, hogy tudatában len­ nének annak, hogy alapvető emberi mi­ voltuk kérdője-leződik meg akkor, ami­ kor önként és dalolva válnak az uralko­ dó, fogyasztó embertípus díszes képvi­ selőivé). Mai világunk e torzulását sokan észrevet­ ték már, de a gondokra megoldást még senki nem talált. Ortega sem képes „aranyat csinálni”, csupán vágyakat, kérdése­ ket tud megfogalmazni e művében. A fő kérdés az: sikerül-e a tömegeknek szemé­ lyes létre ébredniük, lerázva a rabláncot? Összegyűlhet-e a világon olyan hatalmas, egyénekből összetevődő erő, mely képes e folyamat ellen hatni? A még élő és aggó­ dó kevesek meg tudják-e mutatni mások­ nak is azt, hogy érdemesebb önként szol­ gálni elvont eszméket, mely szolgálat nem mindig kifizetődő, magas célokat tűzni magunk elé, ezáltal szintén egyfajta rabságraj ütni, mely rabság azonban tuda­ tosan vállalt, és a valódi, teljes élet felé ve­ zető egyetlen út? Paradoxonnak hathat, de csak ez a fajta tudatos vállalás, mely a felvállalt értékek alázatos szolgálatát je­ lenti, vezethet el az igazi szabadsághoz. Az Ortega által felvázolt folyamat mára végleg befejeződött. A tömegek fellázad­ tak, immáron uralkodnak is, gúnyt űzve a demokrácia enciklopédikus jelentéséből. Ideje van már az egyének, a gondolkodni képes kevesek ellenlázadásának, mely egyedüli, bár korántsem biztos sikerrel kecsegtető útja lehet a változásnak. Koltay András tizenharmadik oldal �Ez csak rock ’n roll 5 Mi vari veletri? Miért küszködök még mindig, kínosán, keservesen írva a sorokat, rég meghalt vagy igencsak öre^dőfeíben lévő egykori zenészek arcát felidézve ^s hangján elmerengve magamban? Miért kerülnek a lejátszóra nap, mint nap aj XX. század nem létező múzeumának poros raktárába való lemezek? Mi végre, amikor már én is csak hallomásból, illetve egynéhány, pályájuk zenitjén már ré­ gen túljutott, a panoptikumból kiszökött zenekar koncertjéről ismerem őket? Miért van keserűség a szívemben akkor, amikor újra és újra bebizonyosodik, hogy az egész már régen elvesztette a jelentőségét, és ha még nem is halt meg telsjesen a rock ’n’ roll, már nem gyakorol befolyást a világ menetére, csak az oly í 5'X '' * -'ÁV’ >-1 ' X ' X ' í y gyöngéd, múltba révedő, mindént visszasíró nosztalgiázásra jó csupán? Lehetett volna. Lehetett volna jobb vi­ lágot teremteni. A múlt század hatvanas éveinek generációja őszintén hitt eb­ ben, határon innen és nyugatra egy­ aránt. Különféle okokból, de a remény csalfának bizonyult. Talán lehetett vol­ na. De kevésnek bizonyult a lelkesedés, a mindent elsöpörni képesnek tűnő friss lendület, az új nemzedékeket öszszetartó, a régebbiekkel szembefordító közös szentség, a rock ’n’ roll. A házi­ bulik, bormámoros klubok és a „mi ért­ jük, ti nem” észérvekkel alátámaszthatatlan, egyben cáfolhatatlan igazsága nem szült közös akaratot, főleg nem közös cselekvést. Sehol, nem csak ná­ lunk, a puha diktatúrában. Lehetett vol­ na? Talán igen. Talán nem. Hogy az esély mégis megvolt, azt ma már csupán néhány aprócska, alig ész­ revehetőjel támasztja alá. Ha egy kora­ beli filmrészlet pereg, sokan még ma is érzik azt az új, friss levegőt hozó szellőt, mit szellőt, vihart - csontjaikban, szí­ vükben, mint aki frontérzékeny. Ami­ kor megszólalnak az avíttosság legap­ róbb jelét sem mutató, csak éppen ma már csak kevesek által értett dalok, a ke­ vesek keze önálló életet élve kezdi el hasítani a levegőt - hiába, a léggitározás vagy dobolás kitörölhetetlen reflex, olyan, mint amikor a cserepadra szoru­ ló futballista lába meglendül akkor, amikor pályán lévő társa ellövi a labdát. Szentimentális nosztalgia? Nem lehet, hisz ez a közeg olyan generációk tagjait is megérintette, akik már nem szemé­ lyes élményként, csak lemezekből és tizennegyedik oldal 55jégen volt, tán igaz se volt” mesékből ismerhetik, milyen érzés volt az, ami­ kor a - szó szerint - hazacsempészett kislemez egymás után ötvenszer került lejátszásra a házibuliban, az ősmagyarok sámánzenére való közös révületét elő­ idézve a hallgatóságban. Nem bálvány­ imádás volt ez, hanem összetartó erő. És a lemezen megszólaló hang, mint egy generáció prófétája mondta ki azt, amit itt is mindenki ki akart mondani. Mint amikor ott lapul az emberben az érzés, amit nem tud szavakba önteni, és akkor egyszer csak arra eszmél, hogy el­ jött végre valaki, aki kimondja helyette. Megfoghatatlan, ma már könnyen ki­ gúnyolható pillanatok ezek abból a régi világból, amikor az itteni bezártságban élő nemzedék annak ellenére érezte ezt, hogy nem is beszélte a nyelvet, amelyen a dal megszólalt, de mégis tudta, hogy ez az, amit ő is ki akar mondani, ez az az érzés, ami kimondatlanul lapult eddig benne - így tudott, ha csak kis időre is, legalább lélekben eggyé válni a világ fi­ atal nemzedéke. A rock ’n’ roll nem csupán egy könnyű­ zenei műfaj, amely múlandó és könynyedén eltűnik, hogy valami más váltsa fel, hanem a huszadik század második felének egyetlen újonnan felfedezett­ kitalált művészete. Amely nyilvános, mindenkinek szól, amelyben minden elmondható. Amely nem ismer sem va­ gyoni, sem műveltségi korlátot, ahol a fiatalság csak előny, ahol nincs olyan te­ kintély, amely gátolhatná a szó szabad áramlását. Egy „yeah” persze nem mér- Jimmy Page elemében van hető a nagy költők bármely sorához, mégis, máshogyan, de egy egész világ benne van. Mintha a huszadik században eljutot­ tunk volna oda, hogy már minden köny­ vet megírtak, minden képet megfestet­ tek, minden épületet felépítettek, amit érdemes volt. Azóta - kevés, egyre keve­ sebb kivételtől eltekintve - inkább csak a szánalmas utánzatokat, vagy a reményte­ lenül, keservesen, csakazértis újat hozó értéktelenséget kapjuk. Persze, azonnal jöhetnek az ellenvetések, a zenére is azonnal lecsapó kommercializálódás bí­ rálata, a számos, a szabadságot illúzióját szertefoszlató esemény. Ilyenek is voltak, persze. Egyre több, ahogy az idő haladt. De a rock ’n’ roll mégsem ez. A rock ’n’ roll maga a lázadás. Lázadás az ellen a világ ellen, amelyben - és ez ma már itt is világosan látható - nem le­ het, de legalábbis nagyon nehéz ember módjára élni. Emlékképek. Paul McCartney Ameriká­ ban, sajtótájékoztatón. Pimaszul, fog­ �kumszökevény képviselői, ezáltal bizo­ sen belenyugodtunk volna nyítva önnön gyengeségét, értékének abba, hogy a világot mi kérdőjelességét? Ugyan már! Ki olvas már nem tudjuk formálni. ma már Németh Lászlót, Szerb Antalt, Bob Dylan. Aki, „itt se vaApollinaire-t, Balzacot, Dickenst vagy gyök” arckifejezésével, háThomas Mannt? Ok is, együtt süllyed­ rom akkorddal és egy száj­ nek a mélybe. ai harmonikával, orrhangon I y rock örök és elpusztíthatatlan” - hirt énekelve költészetté emelte 95dette a kevés igazi itthoni rockerek a zenét. Kocsmaköltészetté, egyike, Schuster Lóránt. Sajnos, téve­ igaz, de hány kocsmaköltőt dett. Az ember bármit képes elpusztíta­ méltatnak ma komoly, öl­ % tönyös professzorok? Le­ ni. Rock is csak addig lesz, amíg az em­ ber ember marad. Utána jöhet a min­ het, hogy már Katona Jó­ dent könyörtelenül feloldó sivár, csak zsef, Petőfi, Burns, Villon, anyagban létező világ. Mick Jagger ma Oscar Wilde vagy Dylan sem kap elégtételt, nincs számára sem Thomas is rocker volt? ■V Jimmy Page és a Led Zep­ JJ',Satisfaction”, még akkor sem, ha még 'i mindig stadionokat tölt meg. Mert le­ pelin. Elég, ha felidézzük a V het, hogy a világ egyik legnagyobb üzle­ 99'.Stairway to heaven” gitárti vállalkozásának vezetője lett az évti­ szólóját, abban ott van a lé­ zedek alatt, de a világot ő sem tudta nyeg. Szavak nélküli, ke­ megváltoztatni. A többiek? Szépen las­ rek egész mese, amelynek '«Wi san vesznek a feledés homályába. Ki is­ hallatán ebben biztos va ­ The dowUe dbum írem íh^ ífe, rxíudBfig unreb<i5ed live materíd «»«í 50 p<»gie colour booklet meri a mai fiatal nemzedék tagjai közül gyok - az öreg Ludwig és Ti^ A« Keith Moon dobjátékát, NeilYoung vé­ Amadeus mester is elége4: kony olykor hamisan is szivettépő detten csettintene. A zenehangját, Little Richard táncát zongorá­ kar, amelynek nem volt A Who zenekar hirdetése egyetlen gyenge pillanata jával? „Ez csak rock ’n’ roll” - énekelte egykor a hitelesek szűk hazai táborának sem. Akik minden dalukat csak egyszer hegyről gúnyolódva, borzasztó liverpoo­ egy másik tagja. Nagy Feró. O is téve­ li dialektussal, mégis imádnivaló bájjal játszották el ugyanúgy. dett. Ez nem „csak” rock ’n’ roll - volt. A Sex Pistols. Akik talán öntudatlanul válaszolva a komoly újságírói kérdések­ Hanem maga az élet. találtak vissza a gyökerekhez. Zseniáli ­ re. Ahogy fut a rajongók elől a filmkocsan tehetségtelen zenészek, akik pofon­ kákon. Aki megírja a ,^sterday”-t és a Kúrán Andor vágták a világot, mintha nehéz álomból ,Let it be ” -t. Aki idén tavasszal, alig 99akarták volna felébreszteni. negyven év késéssel, de eljött hozzánk. És így tovább: Chuck Berry, í Ugyanazzal a feledhetetlen félmosollyal **?*'*íSK / az arcán. Örökké fiatalon. Mintha meg­ Hendrix, Morrison, a Byrds, a Kinks, Springsteen és a többiek. •w* állt volna az idő, megmerevedett volna a Hősök, akik közül a többség meg­ kép 1969-ben. ■ élhette az időt, amikor az általuk is Keith Richards és a Rolling Stones. Ív táplált remények szertefoszlottak. a Először még nyakkendőben, jólfésülHogy mégsem valósult meg az ten, illedelmesen, később saját arcára • t íí álom. Hogy a világ nem lett jobb, formálva ajátékszabályokat. Az önpusz­ és a rock ’n’ roll csak arra volt elég, tító szerepkörében tetszelgő, élelmedett hogy időlegesen reményt adjon korára egyre inkább 11. Ramszesz mú­ egynéhány generációnak. Hogy miájához hasonlító gitáros, aki ha csak özönét. művek maradandó közelít a hangszere felé, még ma is tí­ néhányperces minioperákat alkos­ zezrek hördülnek fel a stadionban, a vi­ I son, amelyek csak addig maradnak lág bármely pontján. A Who. Összetörve a hangszereket a fenn, amíg az emberiség végleg fel nem emészti maradék lelkét is. koncert végén. Pózból? Vagy a „My Hogy a rock ’n’ roll éppen eltű­ generation”-t csak így lehetett eljátsza­ nőfélben van a süllyesztőben, csak ni? Volt ok a tomboló dühre? Ma van, addig élhet még, amíg panopti- Bob D’llan ismét harcos mégsem tombol senki. Mintha csende­ Wj ■ tizenötödik oldal �Alkotmányjogi verseny A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága és Igazságügyi Minisztériuma alkot* • A-*tárgyból 1 ' 4'1 hirdet «1^ nappali «• tagozatos, 2-5. évfolyamon 1*' > mányjog versenyt tanuló jogász hallgatók számára. A három fordulós verseny első részében a felhívásunk mellék­ letét képező három komplex jogeset egyikét kell megoldani. 'Z'/Ss.iv'éííWÍ' Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jogesetek helyes megoldásához nem csupán a közjog, hanem más jogág területére tartozó jogsza­ bályok felhasználása is szükséges lehet. A jog­ esetek anyagi és eljárásjogi aspektusai egyaránt jelentőséggel bírhatnak, azokat a jogeset meg­ oldása során egymástól függetlenül, különkülön értékelni kell. A megoldásokat 3-5 oldal terjedelemben (13-as méretű Times New Román betűtípussal, 1,5 sortávval), írásban kell eljuttatni az Igazságügyi Minisztériumba, í>'.Alkotmányjogi Verseny” jeligével ellátva, dr. Karsai Dánielnek címezve (1055, Budapest, Kossuth tér 4.). A postára adás határideje 2003. október 15. Kérjük, hogy a levélen a feladó helyett jeligét tüntessenek fel, és a feladó adatait (név, értesí­ tési cím, telefonszám, egyetem) külön, egy zárt borítékban a megoldáshoz mellékeljék. Egy hallgató csak egy megoldással pályázhat. Az előírásoknak nem megfelelő, nem postán érkező, és a határidő után postára adott meg­ oldásokat nem értékeljük. A második fordulót - melyben szintén komplex jogeset megoldása lesz a feladat 2003 novemberében, Budapesten rendezzük meg. A megoldás kidolgozásához bármilyen, nem elektronikus segédeszköz felhasználha­ tó. A legjobb eredményt elért versenyzők jut­ nak be a döntőbe, melynek időpontja 2004. április közepe. A döntőben a versenyzők mind retorikai, mind írásbeli elemző képességükről tanúbi­ zonyságot tesznek. Meghatározott témák kö­ zül választva egy 18-20 oldalas - a szakdolgo­ zatokra vonatkozó formai követelményeknek megfelelő - művet kell készíteniük, melyet al­ kotmányjogászokból álló bizottság előtt véde­ nek meg. A témákat a második forduló után ismertetjük a döntőbejutott versenyzőkkel. A bizottság ezt követően a dolgozat témájától el­ térő, gyakorlati alkotmányjogi kérdéseket is feltesz, A dolgozattal és a szóbeli teljesítményével legmagasabb összpont-számot elért versenyző szerzi meg az első helyet. A verseny fővédnökei, dr. Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke és dr. Bárándy Péter igazságügy-miniszter jóvoltából az 1. helyezett 100 000 Ft, a 2. helyezett 70 000 Ft, a 3. helyezett 50 000 Ft pénzjutalomban részesül. Az Alkotmányjogi versennyel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre dr. Szüts Korinna koriszuts@freemail.hu és dr. Karsai Dániel karsaid@im.hu válaszol e-mailben. Budapest, 2003. szeptember 15. Melléklet A megadott három jogeset közül csak az egyiket kell megoldani! 1. Jogeset Tisztelt Alkotmánybíróság! Alulírott X.Y az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48.§ (1) be­ kezdése alapján alkotmányjogi panasszal for­ dulok a T. Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2003. júni­ us 28-án kelt, Pfv. 8888/2003. számú ítéletével szemben, mert az, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) alkotmányellenes 85.§ (1) bekezdésé­ nek alkalmazásával megsértette az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósá­ gomat, valamint a hátrányos megkülönbözte­ tés tilalmával kapcsolatos, a 70/A.§ (1) bekez­ désében garantált jogomat. Kérem a T. Alkotmánybíróságot, hogy a Ptk. hivatkozott rendelkezésének alkotmányelle­ nességét megállapítani és azt megsemmisíteni szíveskedjék. Az Ébredő Magyarok című lap 2001. évi 3. szá­ mában Keresztény Magyarország címmel meg­ jelent írás szerzője, H.L. a magyarországi zsidó­ ság kirekesztésére hívott fel. Miután az írás en­ gem, mint zsidó származású magyar állampol­ gárt súlyosan sértett, keresetet indítottam a szer­ ző ellen, és kértem a bíróságot, hogy a Ptk. 76. §a alapján állapítsa meg, hogy az alperes a cikkel megsértette személyhez fűződő jogaimat, első­ sorban a hátrányos megkülönböztetésre (faj, nemzetiség, felekezet, stb. alapján) vonatkozó tilalmat, illetve a becsülethez és emberi méltó­ sághoz való jogomat. Kértem, hogy a bíróság az alperest tiltsa el a további jogsértéstől. Az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bí­ róság 2002. január 23-án kelt, P 4444/2002. szá­ tizenhatodik oldal mú ítéletével a keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy a Ptk. 85.§ (1) bekezdése sze­ mélyhez fűződő jogok esetében a személyes jog­ érvényesítés kötelezettségét írja elő. Az indoko­ lás értelmében a bírói gyakorlat az általános sze­ mélyiségi jogi perekben is alkalmazza a Legfel­ sőbb Bíróság által a sajtó-helyreigazítási perekre nézve kidolgozott PK 13. számú kollégiumi ál­ lásfoglalását, különösen akkor, ha a vitatott köz­ lés ugyancsak sajtóközleményben jelenik meg. Az állásfoglalás személyes érintettség körében, a kereshetőségi jogot illetően azt tartalmazza, hogy az a személy indíthat pert, akinek személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a közlemény tartalmából egyértelműen felismer­ hető. A jelen esetben a bíróság megállapította, hogy a perbeli közlemény nevemet nem említet­ te, illetve konkrétan személyemre egyéb formá­ ban sem utalt. A bíróság szerint a zsidó közösség tagjaként való érintettségem nem ad kellő alapot a felperesként való eljárásra, ezért keresetemet felperesi legitimációm hiánya miatt utasította el. A fellebbezésem folytán eljárt Fővárosi Bíróság 2002. szeptember 29-én kelt P 6666/2003. szá­ mú jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság elutasító ítéletét. Ezt követően nyújtot­ tam be felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bí­ rósághoz, amely a most alkotmányjogi panasszal kifogásolt ítéletében helybenhagyta a másodfokú bíróság ítéletét, elutasítva felperesi legitimáció­ mat az adott ügyben. Budapest, 2003. augusztus 12. X.Y. Tisztelettel: 1013, Budapest, Pozsonyi út 299. 2. jogeset A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizott­ sága az egyházak állami támogatását szolgá­ ló, 1993. évi költségvetési keret felosztására tett javaslatában azt indítványozta, hogy az Országgyűlés három másik egyházzal egye­ temben az egyik pályázót mint „destruktív szektát” hagyja ki a költségvetési támogatás­ ból. Az Országgyűlés plenáris ülésen a bi­ zottságijavaslatokat megvitatta, és határoza­ tával döntött az egyházak költségvetési tá­ mogatásáról; a kérdéses pályázó költségveté­ si támogatását mellőzte. A határozat a döntés indokait nem tartalmazta. Az adott döntés­ ről az országgyűlési bizottság elnöke sajtótá­ jékoztatót tartott, amelyen megismételte a bizottság véleményét a pályázóról. Az ügyben a költségvetési támogatásért pályá­ zó szervezet milyen jogorvoslattal élhet? 3. jogeset A köztársasági elnök Bábolna várossá avatási ünnepségéről Budapest felé tartva közúti bal­ esetet okoz, amelynek következtében az ál­ lamfő szolgálati gépkocsijával összeütköző másik gépjármű vezetője és utasa a helyszínen életét veszti. A köztársasági elnök sokkos álla­ potban kórházba kerül. Megfosztható-e tiszt­ ségétől? �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata <r Az olasz közszolgálati televízió első csa­ tornája szeptember 14-én, vasárnap dél­ előtt élő adásban közvetítette 11. János Pál pápa pozsonyi szentmiséjét. Az áldoztatás alatt Joaquin Navarro-Valls szentszéki szóvivő válaszolt az új­ ságírók kérdéseire, töb­ bek között, hogy miért kell a pápának ilyen be­ tegen, fizikailag ennyi­ re korlátozott állapot­ ban külföldi országok­ ba utaznia? Navarro-Valls leszögezte: nyilvánvaló, hogy a szentatya beteg, hogy alig tudja olvasni a leírt szöveget, alig tud mozogni. Ám azt a több tízezer embert megkérdezni, kell hogy a pápa miért kel mindig útra, akik ezúttal is egybegyűltek, hogy lássák őt, hogy együtt imádkozhassanak vele és akik most is szeretettel követték minden megnyilvánulását. Aki közelről ismeri a szentatyát, tudja, hogy betegségét, korlá­ tozottságát úgy éli meg, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, mint ami hozzátartozik az idős korhoz. A szent­ atya rossz egészségi állapota ellenére megőrizte humorérzékét és nem veszí­ tette el életkedvét, amint azt az idősek­ hez írt levelében is megvallotta. „Hogy miért utazik még most is a pápa? Azért, mert küldetését hatalmas felelősségként éli meg és nem akarja, hogy egészségi ál­ lapota ebben korlátokat emeljen elé 5) mondta a szentszéki szóvivő. Arra a kér­ désre, hogy ez lesz-e a pápa utolsó lelki­ pásztori látogatása, Navarro-Valls kitérő választ adott. Elmondta, hogy négy új meghívás érkezett, de a pápa még nem döntött ezek felől. Aki ismeri a szent­ atyát, nem tarthat semmit kizártnak.. VR/MK tizenhetedik oldal �A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban I^Még egy lépéssel közelebb került a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC International Criminal Court, továbbiakban a Bíróság) ahhoz, hogy a tény-; leges működését megkezdhesse. Nemrégiben tartották meg a Tagállamok Gyűlésének (ASP... Assembly Of State Parties, a továbbiakban a Gyűlés) Ikövetkező ülését, ahol további, igen fontos kérdésekben jutottak döntésre a Bíróság statútumában részes államok. w » ■ lí bli||Ís HM J i — -— - . «< r* - « Betekintést nyerhettünk az ENSZ plenáris ülésébe Mivel ez a Bíróság még igen friss talajon áll, a teljes kép kedvéért nem árt felidézni a nem is olyan hosszú múltját. Egy olyan nemzetközi büntető bíróság, mely uni­ verzális joghatósággal rendelkezne és az államok nemzeti igazságszolgáltatását lenne hivatott kiegészíteni, nos, ennek a gondolata már a második világháború után felmerült, legelőször a Nürnbergi pereket követően. Igaz, ez a terv csak a XX. század vége felé ölthetett formát. 1996-ban megkezdődtek az előkészületi munkálatok, melyet követően 1998-ban összeült a világ országainak többsége Ró­ mában, s szinte hihetetlen nagy támoga­ tottsággal megszületett a Bíróság alapok­ mánya, a Római Statútum. Ez a statútum példamutatóan összehangolt munka és széleskörű koordináció eredménye volt, annak ellenére, hogy bizonyos fontos és máig aktuális kérdésekben nem sikerült tizennyolcadik oldal közös nevezőre jutni (lásd agresszió defi­ níciója). A Statútum azt is rögzítette, hogy csak a 60. ratifikáció után fog hatály­ ba lépni. Erre a szakértők úgy 30 év múl­ va láttak esélyt, s talán ez a megvalósulás folyamatának eddigi legnagyobb - de kel­ lemes - meglepetése, hogy a hatályosuláshoz szükséges utolsó ratifikációt 2002. júliusában helyezték el a letéteményesnél. így csupán négy évvel (!) a megalkotása után a Statútum hatályba lépett. Azóta lá­ zas munka folyik, hogy a Bíróság tényle­ gesen létrejöjjön és elkezdjen működni. Ebben fő szerepet játszik a Statútumban részes tagállamok képviselőiből álló Gyű­ lés, amely nemcsak a Bíróság szerveinek megalkotásában, a bírák és az ügyész megválasztásában játszik nagy szerepet, hanem majd a Bíróság ellenőrzésében is részt fog vállalni. A Gyűlés első ülésén (2003. február 3-7) döntött olyan kiemel- kedően fontos kérdésekben, mint a bírák (szám szerint 18) megválasztása (akiket idén márciusban már fel is avattak), az ügyészi posztra jelölés; s a Bíróság épüle­ te is áll már, hát hol máshol, mint Hágá­ ban (hogy még nehezebbé tegye az újság­ írók helyzetét az eligazodásban). A Gyűlés első ülése óta két további ülést is tartott - egyet áprilisban, a mási­ kat most szeptemberben - az ENSZ fő­ épületében, New Yorkban, melyen az ELSA (European Students Law Assosiation) delegáció tagjaként volt sze­ rencsém részt venni. Az ELSA tanácsko­ zói joggal rendelkezik az ENSZ-ben, így mi ennek keretében vehettünk részt a konferencián. A Gyűlés ülésein hosszú előkészítő folyamatot lezáró végleges döntések - formalitások - voltak napiren­ den. így megalkották a Költségvetési Ta­ nácsot, melynek utolsó két - kelet-euró­ pai - hiányzó tagját, jelöltek hiányában csak most szeptemberben tudták megvá­ lasztani (egy szlovákot és egy litvánt). De ami fontosabb, hogy megválasztották a Bíróság első ügyészét (prosecutor), az ar­ gentin Luis Moreno-Ocampo személyé­ ben. Az ügyész személye azért kiemelke­ dően fontos, mert ő fog - a legtöbb eset­ ben - dönteni, hogy mely ügyben emel vádat, így mely ügyet tárgyalja majd a Bí­ róság. Az fy ügyészről azt érdemes tudni, hogy a 80-as évek elejétől mint ügyész, később mint legfőbb ügyész tevékenyen részt vett Argentínában a diktatúra felszá­ molásában, a bűnösök elítélésében és a demokrácia kiépítésében. Jogi tanulmá­ nyait Buenos Airesben végezte, majd a későbbiekben az ügyészi poszt mellett a Harvardon és a Stanfordon is vendégpro­ fesszor volt. A Ügyészi Hivatalt (Office of the Prosecutor - OTP) a szeptemberig tartó időszakban alakították ki, s már fo­ lyamatban van a belső szabályzat megal­ kotása. Ezek mellett fontos még megem­ líteni, hogy a Hivatal idén júniusban be­ jelentette, hogy igen közelről fogja figye­ lemmel kísérni az Ituriban (Kongó De­ mokratikus Köztársaság) zajló eseményekét. Úgy tűnik, ez lesz a Bíróság első ügye. �í:^ ■ A Bíróság alapvetően három pillérre pen azon igyekszik, hogy minél több or­ épül, ezek a bírákból álló Elnökség, az szággal olyan kétoldalú egyezményt (ez az Ügyész és a Titkárság, de egy igazságos ú.n. BIA - Billateral Impunity Agreement per lefolytatásának elengedhetetlen köve­ vagy 98-as cikk megállapodás) kössön, telménye a védelem. így mostanra égető­ mellyel biztosíthatja az amerikai állampol­ en szükségessé vált a Nemzetközi Bünte­ gárok (katonák) büntetlenségét (mert hát tő Kamara (ICB - International Criminal lehet csűrni-csavarni a tényeket, de lénye­ Bar) megalkotása, mely megalakítását az gében erről van szó). Mai állás szerint ed­ első ügy közelsége is nagymértékben in­ dig összesen 54 állammal kötött ilyen dokolja. A Kamara megalakításában már megállapodást az USA, köztük például igen sok lépést tettek előre a tagállamok Romániával (tipp: NATO tagság váromá­ nyosa) és Izraellel. És ez még csak a kezdet, által alkotott munkacsoportok, de eddig sajnos még végleges eredményre nem ju­ mert a Koalíció képviselőinek értesülése tottak. Ezen kívül a szeptemberi ülés má­ szerint sok helyen akadályozzák a Statú­ sik legérdekesebb napirendi pontja az tum ratifikációjának folyamatát, s nem ri­ „Agresszió bűncselekménnyel és az ag­ adnak vissza az erősebb nyomásgyakorlás resszió definíciójával” foglalkozó speciális eszközeitől sem. Erre az amerikai politiká­ munkacsoport ülése volt. Ennek mostani ra válaszként a Koalíció konkrét, közös munkáját figyelemmel kísérve elmond­ stratégiákat dolgozott ki. Ez bizonyos fokig hatom, hogy lázasan folyik a munka - fő­ paradox helyzetet szült, hiszen ott ültünk leg az európaiaktól vezérelve -, de ered­ az ENSZ székházában, New Abrkban, az Amerikai Egyesült Államokban, és olyan mény - egy a többség által elfogadott de­ finíció - elérésére nem hiszem, hogy a stratégiák kidolgozásán munkálkodtak a közeljövőben lenne esély. résztvevők, amellyel az amerikai kormány A konferencia mellett mindig ülésezik a - Bíróságot aláásó - politikáját akaiják el­ Koalíció A Nemzetközi Büntető Bírósá­ lensúlyozni. Ráadásul még az ülésen részt gért (CICC), mely társadalmi szervezetevevő amerikai képviselők és jogászhallgakét tömörít és a munkája a Gyűléshez képest sokkal gyaknrktiasahh korlatiasabb. Ttt Itt aa vilácr világ récrióirégióinak (itt majdnem földrészek­ ben kell gondolkozni) képviselői beszámoltak a Bírósággal kapcsolatos aláírások, ratifiká­ ciók és egyéb eredményekről, 11 SÄ majd az ülés konkrét tervet dolgozott ki arra, hogy a jövő­ ben mely államokat kell meg­ keresni, felvilágosítani, tájé­ koztatni, segíteni, esetleg meg­ győzni a Bíróság előnyeiről és szükségességéről. Számomra azért is voltak annyira érdeke­ sek ezek az ülések, mert szá­ mos olyan információ birtoká­ ba jutottam, amiről nem lehet a média útján értesülni. A leg­ érdekesebb ilyen információ, Mg hogy bár - mint tudjuk - H Amerika aláírta a Római Statú- B tumot, de később bejelentette, B hogy nem áll szándékában azt E ratifikálni, sőt a legújabb érte- B i süléseknek megfelelően már E-í az aláírástól is visszalépett (ami f ' jelen tudásunk szerint nem- | zetközi jogilag nem vagy nehe- > lí 8«® zen definiálható). Ilyen irányú politikájának alátámasztásakép- Dr. Benjamin B. Ferencz, a „világmegváltó” MH tók is a Koalíció álláspontjával értettek egyet. Azt hiszem ezek után az már evi­ dens, hogy milyen - a mai amerikai politi­ kát ellenző - légkörben zajlottak az eszme­ cserék. Egy ilyen konferencia mindig jó lehe­ tőséget kínál arra, hogy egy joghallgató érdekes emberekkel ismerkedjen meg. Ott voltak például az Amnesty International barátságos fiatal képviselői, vagy az emberi jogok védelmében fellépő, nemzetközi szinten nagy elismertségnek örvendő szakemberek (Humán Rights Watch), de azt hiszem az elsőszámú, megtisztelő találkozás címét nem ők kap­ hatnák meg. Ugyanis volt szerencsém megismerni egy 83 éves, törékeny kis öregurat, aki korát meghazudtoló módon vett részt abban, hogy a Bíróság létrejöhe­ tett és fejlődése ennyire előrehaladott ál­ lapotban lehet ma. Ez az úriember az 1946-os Nürnbergi Törvényszék legfiata­ labb bírája volt, s az akkori bírói kar utol­ só, ma élő tagja. Dr. Benjamin B. Ferencznek hívják, s egyébként magyar származású (bővebb információ: www. benferencz.org). S bár már nagyon rég óta Amerikában él, de még mindig beszél magyarul és büszke rá. Minden Gyűlésen részt vesz és sosem felejt el időt szakítani a fiatalabb generációkra, hogy egy ebédmeghívás és rövid előadás tartása mellett motivációt adjon a jövőre néz­ ve. hz ülés lezárásának utolsó momentumaként a tagállam­ ok delegációi döntöttek a kö­ vetkező ülés idejéről, mely 2004. szeptember 2-6. között lesz megtartva, igaz akkor már az európai kontinensen, pon­ tosabban Hágában. Akit érde­ kelnek a Bíróság fejlődésének további állomásai, annak aján­ lom, hogy keresse fel az NBB (www.icc-cpi.org) vagy a Koalíció (www.iccnow.org) hon||H lapját. És aki még mindig nem |H került a nemzetközi büntetőjog (és az ICC) „bűvkörébe”, annak meleg szívvel tudom ajánlani egy ilyen konferenci­ án való részvételt, mert ez minden tekintetben egyedül­ álló élmény. ^■1 - K.Jtizenkilencedik oldal �PIUN Neptun Új rendszer pro és kontra - Első gondolatom, mi­ kor leültem megírni ezt a cikket, az volt. hogy bele se kellene kezdenem, aztán rá­ jöttem, talán erre (is) való ez a lap. Véle­ ménynyilvánításra, kritikára, figyelem­ felkelésre, közszolgálati-ságra. Kezdem az elején. Cikkem apropója a 2003 szep­ temberében a Pázmány Jogi Karán is be­ vezetésre került Neptun-rendszer. A fa­ natikusoknak és a fanatikusan ellenzők­ nek már most előrebocsátom, hogy’ a do­ loggal kapcsolatban álláspontom változó, de mindenképpen megérdemel egy pár sort lapunk hasábjain. A kezdet sosem könnyű, tudjuk ezt mindannyian, az új rendszer bevezetése mégis vegyes vissz­ hangokat váltott ki. Kutatási területeim sajnos korlátozottak voltak e téren: hall­ gatók, tanszékek (a háttérben dolgozó Neptunosokat talán a következő szám­ ban meg tudjuk szólaltatni). Szerény szintű számítógépes felhaszná­ lói tudásommal bár sikerült regisztrál­ nom magam az úgynevezett regisztrációs héten, kálváriám - hasonlóan sokakkal a tárgyfelvételeknél kezdődött. Szemé­ lyes tapasztalataimra támaszkodva csak azt tudom mondani, hogy elég nagy kö­ röket futottam be, hogy egy polgári jog tanszéken meghirdetett speciálkollégiu­ mot fel tudjak venni. Mivel a rendszer a tantárgyat választási lehetőségként még csak fel sem ajánlotta, így először a Tan­ székhez fordultam, ahol közölték, hogy sajnos nem minden tagozaton került fel­ tüntetésre az adott tárgy (hiába hirdette meg a tanszék mind nappali, mind leve­ lező tagozaton). Segítőkészségük első je­ leként megígérték, hogy még a jelentke­ zési határidőig (szept. 19.) megpróbálják elérni az illetékest, és kreálni egy olyan tantárgykódot, amivel talán elérhető lesz számomra is az adott tárgy. Telefonon többször rákérdeztem, sikertelenül. Kö­ vetkező utam az Informatikai Laborba vezetett, ahol a hozzáértő hölgy segítsé­ gével beléptünk az én kis hallgatói felü­ letemre. O is felfedezte a hibát, és Tanul­ mányi Osztályra irányított. A TO-n megkérdezték, hogy miért nem az infor­ matikához fordulok, és egyébként is, ne haragudjak, a munkatársak is még csak most ismerkednek a rendszer elsajátítá­ sával, ne kérjek én ilyeneket. Monda­ nom se kell, a tárgyat nem tudtam fel­ venni, a jelentkezési határidő lejárt. Ilyen, és hasonló esetet sokat hallottam még. Úgy vélem, hogy talán egy infor­ matikai rendszernek pont az lenne a lé­ nyege, hogy egyszerűsítse az eljárást, egy mozdulattal lehessen intézni a máskor órákat igénylő tanszéki és egyéb ügyinté­ zéseket, jelentkezéseket. Most, kezdetkor pontosan az ellenkezőjét érzékelem még, talán idő kell, hogy ez va­ lójában egy bejáratott, az ügyintézést a gyakorlatban is egyszerűsítő programmá váljon. Igazán fontos ez akkor, amikor olyan történeteket hallok, hogy egy ötöd­ éves hallgató „nem utolsóévesként.r’ van feltüntetve, amikor egy másodéves hall­ gató az adataiban még elsős, és a vizsga­ időszak közeledtével ezek az adatok ren­ geteg dolgot befolyásolhatnak. Talán ezek nem egetrengető hibák, de mégiscsak hi­ bák. Persze, az ember hajlamos csak a ne­ gatívumoké észrevenni, így pozitívum­ ként meg kell jegyeznem, hogy sok eset­ ben bővebb információt nyújt egy-két tárgyról, mint egyébként, illetve a ,Jóbanvagyokatitkárnővelmégeztistessékelintézni” típusú tanszéki sunyizások ez­ zel talán végleg megszűnnek... Az ötlet jó, a rendszer hasznos, a gyakorlatban al­ kalmazott sikerre talán még várnunk kell... lehet (bízunk benne), hogy nem is olyan sokat. Mindenesetre akkor válik még fontosabbá, mikor saját vizsgaidő­ pontunkról, tantárgyfelvételünkről, ta­ nulmányainkról van szó. Gulyás Judit A szerkesztőség várja a véleményeket, ta­ pasztalatokat pro és kontra! Munkatárs kerestetik Bizonyára mindannyian gondolkod­ tatok már olyan dolgokon, amit szí­ vesen megosztottatok volna széle­ sebb nyilvánossággal, voltak ötletei­ tek, melyeket megfelelő fórum hiá­ nyában magatokban kellett tartani. Nos, most eljött a lehetőség! Lapunk munkatársakat keres különböző fel­ adatok ellátására. Ha érzel magadban egy kis újságírói vénát, vagy ha nem érzel, de mindig mindenhol ott vagy, nyüzsögsz, és hordod a híreket, mi szívesen formába öntjük azokat! Nem titkolt célunk, hogy a lap min­ dig naprakész információkról tudó­ sítson, friss hírekkel szolgáljon ki minden Pázmányost. Célunk megva­ lósításához így első lépcsőben úgyne- H TS O L 1* ST JÓ ^4N T S I I I ■ f vezett >1 évfolyam-tudósítókat” keresünk, aki az adott évfolyamban történő, az évfolyam tárgyaihoz kapcsolódó tan­ székekkel tartanák a kapcsolatot, illetve tájékoztatnák a lapot az aktuális esemé­ nyekről, hiszen ennél hitelesebb forrást nemigen találhatnánk! Persze továbbra s várunk mindenkit, akinek olyan cikke van, melyet megjelenésre szán akár alkalomszerűen, akár állandó munkatársként. Amit kínálunk: fantasztikus csapat, fantasztikus munkakörülmé­ nyek, illetve az érzés, hogy gondolataidat viszontlátod az egyetem legolvasottabb lapjában. Szeretettel várunk mindenkit. Kx ítélet szerkesztősége � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 5. szám 2003. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Hoppá! Figyelem! Dr. Pálinkás György, személyesen Gólyatábor Balatonberényben Gondolatok az elsősökhöz Ég velünk! A 2003 nyarán végzettek névsora Egy konferencia képei Öregdiák-hír Az egyén lázadása Ez csak rock ‘n’ roll Alkotmányjogi verseny Vedd és olvasd! A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban Neptun Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (8931kb+5681kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_5_20031008 Relation A related resource T00056 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_5_20031008 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András