https://omeka.ppke.hu/files/original/ff080e81353fbab988d19b486e039997.jpg 9d33d7c9c21eef37864f9a55e6c2662d https://omeka.ppke.hu/files/original/0d001081a44053ccc67b517b4c18eef3.pdf 98c6985e4948cf7bb30fe6a3c36aaa75 PDF Text Text EEJi£JͣͣtyLá^.2űű5£2£21 VI, évfolyam, 4, szám e-mail: itelet01@jiotmail.com honlap: wnfrv,jak.ppke,hu/itelet 2003, május 21, �BP í U-- J „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Köszönjük! IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban fiZ ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Észre se vettük, és megint elrepült egy év, mely tartalmasnak, és sikeresnek mondható a mi és az Egyetem életében is. Lapunk - a közszolgálatiság jegyében - mindig igyekezett beszá­ molni a legfontosabb eseményekről, hírekről... persze kommentároknak és Véleményeknek 1 ~ sem voltunk híján. Köszönjük mindenkinek, A Áaki az elmúlt időszakban támogatásával, tanácsa­ ival és együttműködésével segítette lapunkat! Reméljük, szeptemberben is örömmel veszitek majd kézbe a Kar leg­ népszerűbb újságját... Persze az év vége nem csak szerkesztőségünknek jelent számvetést. Nem tudjuk, nem is lehet összegezni azt a sok mindent, ami velünk történt, de elismeréssel tekinthetünk vissza az elmúlt tanévre. Sikeresen szerepeltünk OTDK-n, megalapítottuk a Pro Facultate dijat, megrendeztük az első Pázmány-Napot, megváltoztattuk a fel­ vételi-rendszerünket, megszüntettük a számtáv tagozatot, bevezet­ tük a kötelező testnevelés órát és a Neptun 2000 rendszert. Igennel szavaztunk az EU-ra, új rektort kaptunk, és május első napjaira a tikkasztó hőség is megérkezett. Olyan meleg, amit nehéz elviselni akkor, amikor a szobában a könyv felett gubbasztunk, és közelgő vizsgáink valamelyikére tanulunk. Az ember minden vizsgaidőszak előtt megpróbál „tiszta lappal” indulni, erőt vesz magán, fogadalma­ kat tesz, hátha az idei félév jobban sikerül... hiszen mindig van mit fejlődnünk. Ehhez kívánunk sok sikert és kitartást minden Hallga­ tónak, az Oktatóknak pedig még annál is több türelmet! Gulyás Judit (főszerkesztő) TA RTA LO M A Neptun rendszerről 3 A régi világ keresése 12 A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon 3 Azok a boldog szép napok 2. 13 Dénes Ösztöndíj 3 Az örök hold 13 Közgazdaságtan - minek ? 4 A korai kapitalizmus érintése 14 A Szentatya Spanyolországban 5 A bulvársajtó és a jog 14 Az igazi Universitás felé 6 Vedd és olvasd! 15 ,A polgárnak szolgálnia és építenie kell! n 8 A Professzor is csak ember 16 OTDK dolgozatok egy opponens szemével 10 Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? 18 Lecsúszottak 11 Szabadság 19 Egy ajtó könnyei 11 Az eltemetett álom 20 e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �A Neptun rendszerről A leckekönyvek felvételével egyidejűleg a 7ánulmányi Osztály kiosztja minden hall­ gatónak a saját Neptun hozzáféréséhez szükséges információkat. Bár a rendszert szeptembertől használhatják a hallgatók, a saját adatait mindenki megtekintheti már korábban is. A rendszer részletes használati útmutatóját a beiratkozáskor fogjuk közzé tenni honla­ punkon és a számítógéptermekben. A Neptun azonosítót egy személyre szóló levél tartalmazza, amely a rendszer haszná­ latáról is áttekintést ad. A levél szövege a kö­ vetkező: Tisztelt Hallgató! Karunk a 2003/2004-es tanévtől teljeskörűen bevezeti a Neptun 2000 egységes ta­ nulmányi informatikai rendszert. A továb­ biakban - a leckekönyve mellett - ezen a rendszeren lesznek nyilvántartva az Ön sze­ mélyes adatai, a felvett tantárgyai, az azok lehallgatását igazoló aláírás és a megszerzett érdemjegyei. A rendszer Internet Explorer böngésző se­ gítségével bárhonnan elérhető. Az eléréshez a http://neptun.jak.ppke.hu webeímet kell beírni a böngészőbe. A kívánt képernyőfelbontás kiválasztása után a bön­ gésző által megjelenített terminálablakban elindul a Neptun 2000 rendszer. A rendszer használatához mindenkinek kü­ lön azonosítót és jelszót hoztunk létre. Ezek segítségével tudja szeptembertől használni a rendszert. Kéijük, hogy azonosítóját gondosan őrizze meg. A jelszavát a saját érdekében bejelent­ kezéskor változtassa meg, hogy senki ne tudjon visszaélni vele! Célszerű a jelszót néhány havonta megváltoztatni biztonsága érdekében. A rendszer használatával kapcsolatosan az alábbi kötelezettségeiről tájékoztatom: Beiratkozás: 2003. szeptember 1-5. közötti, úgynevezett regisztrációs héten lesz. Az ed­ digi megszokott rend helyett a Neptun rend­ szeren kell beiratkoznia, /^mennyiben költ­ ségtérítést kell fizetnie, azt a beiratkozás előtt, legkésőbb augusztus 15-ig fizesse be. Beiratkozását a tanulmányi előadója csak ak­ kor hagyja Jóvá a rendszeren, vagyis csak ak­ kor iratkozik be ténylegesen, ha a tandíját be­ fizette és az azt igazoló szelvényt előadójának leadta. A leckekönyveket az egyéb hirdetmé­ nyekben megszabott határidőket teljesítve most is le kell adni a lánulmányi Osztályra. A beiratkozáskor köteles ellenőrizni és mó­ dosítani, illetőleg kiegészíteni a rendszeren tárolt személyes adatait. Az egyes azonosí­ tók (adóazonosító, TÁJ, személyi igazol­ vány szám stb.) elhagyása esetén a beiratko­ zását érvénytelennek tekintjük. A befizetett költségtérítésével kapcsolatos számlaigényét, a befizetők költségviselésé­ nek arányát a beiratkozás során köteles a rendszerben regisztrálni! Ellenkező esetben nem áll módunkban számlát kiállítani! Ugyanígy kell eljárni az adóigazolás kedvez­ ményezettje esetén is. Felhívom figyelmét, hogy költségtérítést augusztustól csak átutalással lehet teljesíte­ ni, pénztári úton való befizetés a továbbiak­ ban nem lehetséges. Tárgyfelvétel: A szeptemberben meghirde­ tett tárgyfelvételi időszakokban a rendszer segítségével kell felvennie a főtárgyait, majd a speciális kollégiumokat is. Ehhez egy tárgyfelvételi és egy végleges tárgyfelvételi időszakot fogunk a Neptun rendszerben meghirdetni. Vizsgajelentkezés: A 2003/2004-es tanévtől vizsgákra kizárólag a Neptun rendszeren keresztül lehet jelentkezni. Ez vonatkozik az írásbeli és a szóbeli kollokviumokra, va­ lamint az alapvizsgákra is. Kérem, hogy az esetleges fennakadásokat megelőzése érdekében gyakran tájékozódja­ nak honlapunkon és a faliújságokon elhe­ lyezett hirdetményekből, valamint rendsze­ resen ellenőrizzék a rendszert. A későbbi­ ekben igénybe fogjuk venni a rendszer üze­ net és e-mail küldési szolgáltatásait is. Remélem, hogy a Neptun rendszer haszná­ lata átláthatóbbá és rugalmasabbá teszi az ügyintézésüket és a továbbiakban mindanynyiunk megelégedésére fog szolgálni. Budapest, 2003. május 5. Dr. Radnay József dékán Figyelem! Önlcénteseket toborzunk, akik a szeptembert beiratkozás idején szívesen segítenék hallgatótársaikat a Neptun rendszer használatában. Jelentkezni Simon Dávidnál lehet az Informatikán, a 126-os szobában, vagy a dsimon@jak.ppke.hu e-mail címen. A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon Ahogy előző számainkban arról beszámol­ tunk, az első évfolyamon megtörtént a HÖK-választás, melynek eredményeit alább közöljük. Az ítélet szerkesztősége ez­ úton gratulál az új képviselőknek, remélve, hogy választási ígéreteiknek megfelelően méltóképpen képviselik majd évfolyamukat a Hallgatói Önkormányzatban. Hallgatói önkormányzat 1. évfolyam, nap­ pali tagozat választási végeredménye: Szavazásra jogosultak: Szavazott: Érvénytelen: 346 fő 173 fő 2 fő Végeredmény: 1. Nedeczky Anna: 70 szavazat 2. Károlyi Vilmos: 68 szavazat 3. Dobos Tibor László: 62 szavazat Budapest, 2003. április 29. Déne5 Ösztöndíj 2003. széj^mberétől -2004. januárjáig havi 25.000,-ft támogatás karunk azon egy hallgatója számára, aki az előző fii évet minimum 4,2-es átlagai zárta. További Altételek: támogatás lián^San a tanulás feltételeit nem tudná anyagiakban biztosítani, nem doMnyzó és antialkoholista. Pályázat benyújtásának határideje. 2003,06.30 cím: Közgazdasági Tanszék Dénes Sándor nevére Eredményhirdetés 2003.07.03-ig harmadik oldal �Közgazdaságtan minek? Beszélgetés Botos Katalin Professzor Asszonnyal Egy éve készült átfogó interjú Botos Katalinnal, a Hcller Farkas Közgaz­ daságtudományi Intézet vezetőjével. Akkor lényegében a tanárnő szemé­ lyével, pályájával kapcsolatosan be­ szélgettünk, míg a mostani interjú a közgazdaságtant, és magát az inté­ zetet hivatott bemutatni és népsze­ rűsíteni a hallgatók körében. — Hogyan, s mikor született meg a Köz­ gazdaságtudományi Intézet? — A PPKE Heller Farkas Közgazdaságtu­ dományi Intézete a Jog- és Államtudomá­ nyi Kar létrehozásával, annak intézete­ ként született meg. A PPKE Bölcsészet­ tudományi Karán fokozatosan bevezetett közgazdasági oktatást is az intézet szer­ vezte. A Közgazdasági Intézet 1999. ápri­ lis 28-án vette fel a Heller Farkas Közgaz­ daságtudományi intézet nevet. — Miért tanulnak nálunk a joghallgatók jelentős óraszámban közgazdaságtant? — A modern világban két dolog nagyon fontos: a jog- és a gazdaságismeret. A gaz­ daságismeret a jogászok, míg a jogismeret a közgazdászok számára. Éppen ezért a kar alapítóinak célja olyan értelmiségi ré­ teg kinevelése volt, amely a közéleti tevé­ kenységre alkalmas, méghozzá nem is akármilyen szinten. Diplománk jog- és államtudományi, s az állam egyik legna­ gyobb tudománya, hogy rendben tartsa pénzügyeit, méghozzá oly módon, hogy polgárai boldogulását ezáltal ne akadá­ lyozza, hanem éppen segítse. Nem min­ denki készül közszolgálatra, de mindenki választópolgár- és ugyan kit kérdezzen meg szűkebb környezete, hogy mi a véle­ ménye rendszeresen felmerülő, mérlegre kerülő közügyekről, mint a jogvégzett embert? Emellett rendkívül fontos, hogy gyakorlatban, az üzleti életben is haszno­ sítható ismereteket gyűjtsünk az egyetemi évek alatt. A modern világban való tájéko­ zódáshoz elengedhetetlen, akár a közakár a magánszférát nézzük, a gazdasági ismeretek bizonyos szintjének birtoklása. Jogtanácsadó, adótanácsadó, ügyvéd, bíró és ügyész nagyon sok gazdasági kérdéssel negyedik oldal találkozik. Személyes életünk döntései­ ben- befektetés, takarékoskodás, vállalko­ zás, de csak egyszerűen az okos beosztás gazdasági ismereteket kíván meg. Hát ezért tanulnak nálunk a jogászok je­ lentős óraszámban közgazdaságtant! Ezek az órák nem öncélúak, a jogi képzés szol­ gálatában állnak. Nem túlzsúfoltak mate­ matikai ismeretekkel, de természetesen a számokkal barátságban kell lenni. A ké­ sőbbi évfolyamokon tanulandó tárgyak, pénzügyi, kereskedelmi jogi ismeretek kitűnő megalapozását szolgálják - de nem mellékes a közjogi, alkotmányjogi, nem­ zetközi jogi ismeretek szempontjából sem a háttér biztos ismerete. — Említene pár gyakorlati példát? — Például mennyivel könnyebb az ön­ kormányzatok kötelezően ellátandó, jog­ szabályban rögzített feladatait megtanul­ ni, ha értjük ennek pénzügyi vonatkozá­ sait! Mennyivel egyszerűbb a bankjog megtanulása, ha ismeijük a pénzteremtés mechanizmusát, a banki kockázatokat, azok fedezésének módjait, a likviditás, szolvencia, prudencia szabályait! Meny­ nyivel jobban értjük a társasági jogot, ha ismeijük a vállalatgazdálkodás törvény­ szerűségeit, s tudjuk, milyen döntések várnak a menedzserre, mi a tulajdonosok elvárása, miért ésszerű gazdaságilag a munkás-beleszólás bizonyos mértékének megteremtése. Jobban tudunk mérlegelni a társadalombiztosítási jog tanulásakor is, hogy mit is jelentettek a közelmúltban bevezetett változások, ha látjuk a TB és az államháztartás kapcsolatát, nevezetesen, hogy a magánnyugdíj-pénztárakban át­ utalt összegek hiányoznak az ellátási oldal finanszírozásából, így azt a költségvetés­ nek kell átutalni. Abból a nem létező for­ rástöbbletéből... Azaz, a reform a deficitet növelte, márpedig tudjuk, hogy az EUcsatlakozás kapcsán a deficitet kordában kell tartanunk, lásd maastricht-i kri­ tériumok... Mennyivel világosabb a nemzetközi jog állami kárpótlással kap­ csolatos vitája is, ha a gazdaságtörténetből ismegük a jóvátételek terheinek hatását a gazdaságokra, az elviselhetetlen terhek következményeként kirobbanó feszültsé­ geket, háborúkat. Ha tudjuk, hogy Nyugat-Európa talpra állását segítette, hogy nem kellett a második világháború után jóvátételt fizetniük a németeknek. A ben­ nünket megszállók nem voltak olyan nagylelkűek. Nem is csoda, hogy a tönk­ rement, kifosztott, elnyomott ország lángra kapott az ‘56-os forradalomban. Mennyivel jobban tájékozódunk korunk aktuális problémáiban is, például az EUcsatlakozás kérdésében, ha annak gazda­ sági kérdéseit jól ismerjük- egyébként ez egyik legnépszerűbb speciális kollégiu­ munk- nem véletlenül, vagy itt vannak a pénzügyi válságok, a forintárfolyam ala­ kulása a közelmúltban... — Vajon kinek volt igaza a forint elleni spekulációt tárgyaló újságcikkek szerzői közülj annak, aki az MNB politikáját bí­ rálta, vagy aki azt helyeselte? — Ez nem hit kérdése, nem puszta politi­ kai állásfoglalás! Nem attól függ, hogy a család a Népszabadságot, vagy a Magyar Nemzetet olvassa-e. A forint védelme a jegybank alapvető feladata, a kormány tá­ mogatása csak e feladatának sérelme nélkül kötelessége. így szól a törvény. Ha nem így lenne, akkor minden politikai ígéretei mi­ att beszorított kormányzat elvárhatná, hogy a jegybank támogassa költekező politikáját... Persze lehet a monetáris poli- �tikát is még bölcsebben csinálni, de a fiská­ lis politika ellenében rendkívül nehéz. Az arab-amerikai konfliktus jobb megértésé­ hez is igen hasznos a nemzetközi kereske­ delem, a cserearány-alakulás alaposabb is­ merete, az ipari konglomerátumok érdek­ viszonyainak tanulmányozása. — A környezetvédelem gazdasági kérdé­ sei mennyire jelentkeznek személyes éle­ tünk problémái között? — A környezetvédelem gazdasági kérdé­ sei egyenesen személyes életünk problé­ máit jelentik! Vészesen nincs tudatában a mai ifjúság, hogy az erőforrások szűkös­ sége és a szennyezés gyorsulása világmé­ retekben nem a távoli jövőben, hanem még ennek a generációnak életében fog drámai következményekre vezetni! A Ró­ mai Klub szakértőinek legutóbbi becslése 50 évet ad erre. A közgazdaságtan nem csupán egy megtanulandó tantárgy, ha­ nem ezen függ a te életed, az én gyerme­ keim és az unokáim jövője! Egyébként április 23-án szervezett Intézetünk a Kos­ suth Klubba - az MTA és a MTK (Ma­ gyar Közgazdasági Társaság) képviselői­ nek részvételével egy nyilvános vitadél­ utánt e kérdésekről. — A közgazdaságtan mennyire tud meg­ felelni a globalizáció kihívásainak? — A közgazdaságtan a globalizáció kihí­ vásai közepette jelentős változásokon, fej­ lődésen megy keresztül. Nem olyan egy­ szerű könyvből megtanulni. Nagyon fon­ tos, hogy halljuk a tanárok interpretáció­ ját, hiszen sokszor nem a tények, hanem a belőlük levont következtetések a döntő­ ek. A közgazdaságtan nem a „kétszer-kettő tudománya”. Bár ki kell tudni számol­ ni egy indexet, vagy kell tudni, hogy mi­ ért fontos az átlag körüli szóródás, a leg­ fontosabb, hogy megértsük: miért kell minden erővel az infláció mérséklésére törekedni. S hogy lehetséges-e, amikor annyi veszteséget kell lenyelnünk, annyi pótlólagos beruházást kell eszközölnünk, hogy megfeleljünk az EU-s normáknak, a világpiaci élesedő versenynek. A közgaz­ daságtan nem értékmentes. Sokan szeret­ nék ugyan ezt belénk sulykolni, de csak azért, mert a maguk értékrendjét kívánják ránk erőltetni. — A Professzor Asszony mit tanácsolna a közgazdaságtant tanuló hallgatók szá­ mára? — A katolikus egyetemen jogos igény és elvárás, hogy szellemiségünkkel össz­ hangban lévő ismereteket adjunk. Jó lenne, ha már minden tantárgyra kifor­ rott tankönyveink lennének, de még mindig alakulnak, aktualizálódnak. Ez az oka a sokszor késedelmes jegyzet megje­ lenésnek, amiért ezúton is elnézést ké­ rünk, Természetesen orvosolhatná e hi­ ányt a tömöttebb padsor, a magas részvé­ teli arány, A tanrend és a kredit-rendszer véglegeződésével azonban a jövő generá­ cióknak már könnyebb lesz. Azt kérném a kedves olvasóktól, hogy kísérjék figye­ lemmel az alapvizsga letétele után is az intézet speciális kollégiumi kínálatát. Magasabb évfolyamokon is lehet sze­ mezni belőle. Példaként hadd idézzem a különleges pénzügyi intézmények kur­ zusunkat. Ez már éppen hogy csak mu­ tatóba fér bele a főelőadásba, de nagyon hasznos lehet a pénzügyi jogot tanulók­ nak, s mindazoknak, akik szakjogászi ké­ pesítés majdani megszerzésére már most gondolnak. Ugyanígy csak ajánlani tu­ dom az angolul tartott tárgyainkat, ame­ lyek a szakszókinccsel is megismertetnek - külön pénzkiadás nélkül... Ma már a vállalkozások tőkéjének fele van külföldi kézben, s az angol nyelvű könyvviteli és adófogalmak ismerete nélkülözhetetlen. Agrárjog. És agrárgazdaság: ez sem ép­ pen utolsó kérdés Magyarországon — bár nem kötelező tárgy. Egyszóval: aki akar, sok érdekeset kaphat az Intézettől, amelyet az Egyetemi Tanács társadalomgazda­ sági kutatócentrumként ismert el. A Heller Farkas Intézet áttanít a böl­ csészékhez, informatikusokhoz, s egy olyan komoly kutatómunkát me­ nedzsel, amelybe be lehet kapcsolód­ ni. A jövő interdiszciplináris megkö­ zelítést igényel. Legyetek tehát kitű­ nő jogászok, erős gazdasági ismere­ tekkel! Szabó Viktor A Szentatya Spanyolországban — „Európa, találj önmagadra, légy önmagad, éleszdfel gyökereidet!” 11. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fejezte ki aggodalmát az Európai Unió jövőjével kapcsolatban, amikor né­ hány napos látogatásra érkezett a spa­ nyol fővárosba. Nézeteltérések van­ nak ugyanis a tagállamok között arról, hogy szerepeljen-e Isten neve az Unió alkotmányában, illetve, hogy történ­ jék-e erre egyáltalán utalás a szöveg­ ben. A Szentatyát 1. János Károly spa­ nyol király és neje, Zsófia királyné fo­ gadta Madridban. Találkozott továbbá Jósé Maria Aznar kormányfővel, valamint pápai audencián fogadta a királyi családot. ILJános Pál ezúttal is felemelte szavát a bé- politikáját, s az iraki háborút, annak elle­ nére, hogy az ország közvéleménye nem értett ezzel egyet. I 1 ■ kéért, lüdvalevő, hogy Spanyolország azon államok közé tartozott-tartozik, akiktámogatták az Egyesült államok Közel-keleti ■ A Szentatya egyébiránt kilenc hó­ I napja első alkalommal utazott külföld­ I re. Eddig egyre romló egészségi állapoI ta miatt nem tudott eleget tenni lelkiI pásztori kötelességeinek. Mostani — ki■ lencvenkilencedik! - útján azonban úgy I tűnik, ismét erőre kapott, s tovább foly■ tatja küldetését. Őszintén reméljük, még nagyon sokáig... Milisits Barbara ötödik oldal �Az igazi Universitas felé karon először megrendezésre került Pázmány Napról A kötelező gólyabálon és diplomaosztón kívül meglehetősen hosszú idő után először került újra megrendezésre olyan esemény Kárunkon, amely a hallgatók és az oktatók nagy részét mozgósította - nem csoda hát, hogy sokszor panaszkodunk a nem túl mozgalmas egyetemi közéletre. Most, néhány tanársegéd és doktorandusz összefogása által május 7-én létrejött az első Pázmány Nap, ahol újra összegyűlhettek az Universitas tagjai, hallgatók, oktatók, és talán megtették az első lépést az igazi közös­ ségé formálódás hosszú útján. A'’ dit 8| If 11 % s>t' ’ '* ‘ <! A kerekasztal résztvevői lálán sokatokhoz eljutott az a nyílt levél, amelyben a szervezők „mozgósításra” szólí­ tottak fel mindenkit. Meggyőződésük és fő mozgatóerejük az volt, hogy nem elégséges az intenzitás, amely manapság Karunk egyetemi közéletében tapasztalható. Az okok elemzése persze hosszabb időt venne igénybe, de tény, hogy az oktatáson és némi bulizáson kívül nem sok többletet kapnak és adnak a hallgatók, ami az egyetemi évek elszürkülésén túl azért is bántó, mert a jogi pálya mindig egyben közéleti pálya is, és ha hiszünk a jogászi hivatás fokozott társadal­ mi felelősségében (ami a keresztény tanítá­ sokból egyértelműen következik), akkor azt is tudjuk, hogy az nem folytatható a köz­ életből kiszakítva. A plakátokon, az ítéletben, szórólapokon és az egyetemi előadásokon meghirdetett ren­ dezvény három részre tagolódott, délután háromtól hatig egy mini-konferencia került megrendezésre a Rákóczi-szabadságharc Erdő Péter prímás-érsek mellette Bittsánszky Géza professzor úr hatodik oldal háromszázadik évfordulója emlékére. Az eseményt a szervezők képviseletében Gerencsér Balázs, majd Fodor György meg­ bízott Rektor úr nyitotta meg, aki beszédé­ ben hangsúlyozta azt, hogy akkor működik jól az egész Kar, és annak közélete is, ha az oktatók és a hallgatók komoly dolgokról, de baráti hangon lesznek képesek közösen gondolkodni, kommunikálni. A konferencia Tamás Edit, a Magyar Nem­ zeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeu­ mának történész-főmuzeológusa előadásá­ val kezdődött, aki Sárospatak városának Rákóczis kötődéseiről beszélt. Az előadás ge­ rincét a XVI. századi történések adták, hi­ szen Sárospatak fénykora nem IL Rákóczi Ferenc nevéhez kötődik. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke következett, aki az általa vezetett civil szer­ vezet feladatairól beszélt. A Rákóczi Szövet­ ség kitűzött célja a határon túli magyar kö­ zösségek támogatása, erkölcsi-anyagi eszkö­ zökkel. Több száz helyi szervezettel rendel­ kezik, legnagyobbrészt Felvidéken. Az 1989 óta működő szervezet a legnagyobb a ha­ sonlók között, évente több százmillió fo­ rinttal, diákutaztatásokkal, kulturális prog­ ramok szervezésével segíti más országok magyarjait. Mezey Barna jogtörténész, az ELTE-AJK dékánja, akiről kevesen tudják, hogy a Rá­ kóczi-szabadságharc megszállott kutatója is, a szabadságharc országgyűléseiről beszélt. Izgalmas előadásában hangsúlyozta, hogy a kor még mindig nem kapta meg az őt meg­ illető helyet a jogtörténetben, pedig óriási jelentőségű, előremutató határozatok szü­ lettek, melyek azonban még a Corpus Jurisba sem kerültek be, és ma sem értékel­ jük őket megfelelően. Nemeskürty István irodalmár-történész, mindenki Tanár Ura elvarázsolta hallgató­ ságát. Megszokott visszafogott modorában kezdte előadását, az idő elteltével egyre jobban átélve, plasztikus meséjével szinte a hallgatóság szeme előtt lejátszódóvá tet­ te II. Rákóczi Ferenc életének főbb esemé­ nyeit. Kitért a kor irodalmának jelentő­ sebb alakjaira is, akik közül is kiemelkedik - Mikes Kelemenen túl - maga IL Rákóczi Ferenc. A büfé finomságainak elpusztítása után kö­ vetkezett a hat órára meghirdetett kerekasztal-bcszélgetés. Az asztalnál foglalt he- �Dr. Horváth Attila, Dr. Péteri Zoltán és Dr. Jobbágyi Gábor lyet Fodor György Rektor úr, Radnay Jó­ zsef Dékán úr, Jobbágyi Gábor dékán-he­ lyettes úr, Kilényi Géza, Bánrévy Gábor intézetvezető professzor urak, Péteri Zol­ tán tanszékvezető professzor úr, valamint Horváth Attila adjunktus úr. A hallgatóság soraiban helyet foglalt Erdő Péter prímás­ érsek is, a Pázmány volt rektora. A beszél­ getést a szervezők részéről Koltay András vezette fel, elképzeléseik, elvi célkitűzéseik meghatározásával, majd bejelentette, hogy létrejött a „Pro Facultatc” (A Karért) díj, melyet minden évben az a személy kap meg, aki kimagasló tevékenységet végzett a Kar érdekében. Ezek után felkérte Bánrévy Gábor professzor urat, hogy nevezze meg és köszöntse az első díjazottat. Megható, sokáig emlékezetes pillanat volt, amikor a professzor úr Zlinszky János Prodékán urat, Karunk alapító dékánját köszöntötte. Mint fogalmazott, ezen első alkalommal volt a legkönnyebb a döntés a díjazott kivá­ lasztásáról, melyre méltóbb személyt nem Dr. Fodor György rektor, Dr. Radnay József dékán és Dr. Kilényi Géza lehetett volna találni. Bánrévy professzor úr szívhez szóló szavakkal köszöntötte Zlinszky professzor urat, akihez egyébként 1947 óta mély barátság is fűzi. Az ünnepelt láthatóan elérzékenyülve, szokott szerény­ ségével köszönte meg az apró viszonzást óriási munkájáért. Következett a kerekasztal-beszélgetés, amelyben megvalósult az oly ritka alkalom, és az oktatók olyan dolgokról is szót ejtet­ tek a hallgatóság előtt, amelyekről a kated­ rán nincs mód beszélni, ezáltal csökkentve némileg az oktatók-hallgatók között két­ ségtelenül fennálló nagy távolságot. A be­ szélgetés meglehetősen vidámra sikeredett, a résztvevők mindegyikének volt egy-egy fergeteges története a Kar indulásáról. Szó esett az elvi célkitűzésekről, a Pázmány meghatározott szellemiségéről, a kezdeti nehézségeken való felemelkedésről, a jövő feladatairól. Később a meglévő hibák is előjöttek, előrevetítve a jövő feladatait. Este negyed kilencig tartott a bizakodó han­ gulatú beszélgetés, majd a program lezárá­ saként a Spartacusba tették át székhelyüket a résztvevők, ahol még késő éjszakáig foly­ tatódott, immár még kötetlenebb formában az összejövetel. Az első Pázmány Nap végkicsengése re­ ményteli volt. Kicsit újra együtt lehettünk, hallgatók, oktatók egyaránt. Egy esemény persze nem idézhet elő forradalmi változáso­ kat, de a résztvevők és a szervezők szívébe, akik úgy gondolják, szükséges dolgozni az egyetemi közélet és ezáltal a Kar előrejutása érdekében, némi reményt cseppentett. Re­ mélhetőleg még számos hasonló összejöve­ telben lesz részünk, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy aktív munkával is bekapcsolódnak a közéletbe - higgyük el, ez mindenkinek csak javára válhat. Ha pedig mindez megvalósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. Gulyás Judit t sS Dr. Mezey Barna előadása Dr. lamás Edit előadása hetedik oldal �„A polgárnak szolgálnia és építenie kell! Beszélgetés a 75 éves ZlinszkyJánossal, a PPKE-JÁK alapító dékánjával A keresztény értékek, a polgári és nerazeI ti gondolkodás egyik leghatékonyabb őre. JA rendszerváltozás utáni évek meghatá­ rozó szereplője, mint az első alkotmány­ bírói testület tagja. Neve szorosan és őrökre elválaszthatatlanul összekapcso­ lódik a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem jogi karával, melynek alapításában annak első dékánjaként döntő érdemeket szerzett. Volt és jelenlegi hallgatók ezrei említik hálával és tisztelettel nevét. Egész életében, akár saját boldogulása el­ lenében is, megalkuvás nélkül képviselte az általa fontosnak tartott elveket. Nem­ régiben mólt 75 éves „A Professzor Úr”, akiimindvégig alázattal szolgált és járult, hozzá az"blyífóntos szellemi építkezés-^ hez. A Pro Facultate oklevél első díja­ zottjával beszélgettünk. — Tisztelt Professzor Úr, Ón tudományos, kar­ alapítói és alkotmánybírói munkája folytán a magyar köz- és jogászélet egyik kiemelkedő személyisége. Úgy tudom, e munkája által több évszázadra visszatekintő családi hagyományt folytat tovább. — Valóban így van, talán génjeimben is hordozom a jogászi munkához szükséges képességeket. Édesapám, két nagyapám (akik közül az egyik a Katolikus Néppárt egyik alapítója, a másik a Tisza István-féle Munkapárt lippai képviselője volt), három dédapám is jogász volt, e családi tradíció egészen a XVtl. századig vezethető vissza. — Ilyen háttérrel egyértelműnek tűnhetett a pályaválasztás... — Én a még át nem keresztelt Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemre iratkoztam be (melyet 1950-ben neveztek át ELTÉ-nek, s így nem azonos a mai Pázmány Péter Kato­ likus Egyetemmel — a szerk.). Bár számos professzort már eltávolítottak a katedráról, így is óriási tudású tanáraim voltak. Marton Gézánál, a római jog professzoránál lettem az első év végén demonstrátor. — Az egyetemen nem volt egyszerű akkoriban az élet... — Soha nem tagadtam vallásos meggyőző­ désemet vagy származásomat, és ezt nem nyolcadik oldal — Tudományos pályafutása is eléggé nehézke­ sen indult... 9 vw p !\ I r f, I I . -i 1 vették jó néven, 1951-ben államvizsgám előtt végül ki is zártak az egyetemről, majd egy hónap múlva családommal együtt kite­ lepítettek Budapestről, egy Bihar megyei kis faluba. Egy szegény paraszti ház kamrá­ jában laktunk öten, a családunk persze el­ vesztette egzisztenciáját. 1951 nyarát így egy gyapotpermetező brigád tagjaként töl­ töttem. Ősszel behívtak katonának, ahol ácsnak tanultam, egy munkásszázad kato­ nájaként. E képesítésemmel felvértezve a katonaság után hat éven keresztül dolgoz­ tam az építőiparban. 1953-ban feloldották a kitelepítést, 195ó-ban pedig megszűnt a munkahelyem, így újra Budapest környé­ kére költöztünk. — A sors keze lehetett az egyetemről történő kikerülésében... — Ez igaz lehet, hiszen a jogtörténeti tan­ székek munkatársai mindenütt aktívan részt vettek az 1956-os forradalomban, és emiatt az egész gárdát szó szerint, vagy szakmailag kiirtották. 1957 februárjában, professzoraim többszöri kérése után végül közölték, hogy mehetek államvizsgázni, e kötelezettsége­ met a megadott egy év helyett alig három hét alatt teljesítettem. — Tanársegédnek nem vettek fel az egye­ temre, de elhatározásomat erősítette, hogy halálos ágyán Marton Géza engem bízott meg műveinek rendezésével. Az Akadémia elutasított, úgy tűnt, nincsen rám szükség, így hát a Sport Hivatal egy vállalatánál he­ lyezkedtem el, hogy családomat, időközben megszületett három gyermekemet eltart­ sam, fordításokat vállaltam, vagy éppen va­ sárnaponként vagont raktam. Később a Ti­ szai Vegyi Kombinátnál dolgoztam. Elkezd­ tem külföldre járni, azokhoz a német pro­ fesszorokhoz, akiknek figyelmébe még Marton Géza ajánlott. Eveken keresztül szabadságomat Frankfurtban töltöttem ku­ tatással. — Talán az utolsó pillanatban jött a hívó szó... — Valóban, 1982-ben kaptam meghívást a Miskolci Egyetemre római jogot tanítani. Ez sem ment egyszerűen, hol megadták, hol visszavonták a meghívást. Feladtam ügyvédi praxisomat, és, igaz, csak adjunktusként, de Miskolcra kerülhettem. — Rövid idő múlva már intézetvezető lett. — Igen, és büszkén állíthatom, a jogtörté­ neti intézetet sikerült Jelentős mértékben fejleszteni. Megteremtettük a római jog megfelelő súlyát a tantervben, a magunk mellé vett hallgatókból kineveltük az után­ pótlást, sokakat küldtünk ki ösztöndíjjal külföldre, miután ehhez támogatást szerez­ tünk. — Hogyan érték az 1989-es politikai változá­ sok? — Az eseményekben aktívan nem vettem részt. Éppen Firenzében dolgoztam nagy­ doktori disszertációmon, amikor felhívott Sólyom László, hogy vállalnám-e az egyik ellenzéki alkotmánybírónak történő jelö­ lést. Megkérdeztem, hogy olyan alkotmány lesz-e, amit én képviselni tudok majd? Megnyugtatott, hogy igen. Miután követke­ ző kérdésemre azt válaszolta, hogy továbbra is folytathatom a tanítást, egy álmatlan éj­ szaka után elfogadtam az ajánlatot. Sólyom �Lászlóval régebbi ismeretség fűzött össze, szimpátiáját azzal nyertem el, hogy amikor . az egyetemre kerültem, nem saját dolgaimat kezdtem el kiadni, hanem Marton Gézáét. 1989-ben még nem tolongtak az ellenzéki helyekért, hiszen senki sem tudta, hová fej­ lődik majd az egész dolog. 1990 januárjától kilenc éven át dolgoztam, mint alkotmány­ bíró. —A miskolci jogi karon a vezetése alatt műkö­ dő intézetet fejlesztette jelentős mértékben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kará­ nak azonban már alapítása is nevéhez fűző­ dik. Hogyan kezdődött a jogi kar szervezése? — A terv konkrét formában az 1994-es esz­ tergomi zsinaton merült fel, ahol vezeté­ semmel alakult egy öttagú szervezőbizott­ ság, tagjai Erdő Péter jelenlegi prímás érsek, korábbi rektor. Jobbágyi Gábor, Varga Csa­ ba professzor urak, valamint Tersztyánszkiné Vasadi Éva alkotmánybíró aszszony voltak. Decemberben összehívtuk az általunk megkeresett oktatókat, akiket sze­ rettünk volna megnyerni az új kar részére. Ok szinte kivétel nélkül vállalták a feladatot, így 1995 májusában a Püspöki Kar megala­ kította a jogi kart. Az akkori kormányzat tá­ masztott ugyan bizonyos nehézségeket ve­ lünk szemben, de 1995 szeptemberében, jó egy évvel a gondolat felmerülése után el­ kezdődhetett az oktatás. — Miben tér el a Pázmány az állami egyete­ mektől? — Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben po­ litikai szempontok alapján volt összeválo­ gatva, ami egy politikai tárgynál természe­ tesnek is mondható. Nekünk viszont sza­ bad kezünk volt a tanári kar kiválasztásában, és ebben döntő szempont volt - természe­ tesen a szakmai kvalitáson túl - az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos érté­ kek, valamint a keresztény gondolkodás tár­ sadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz öszszegyűjteni az oktatókat. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem kitűzött szellemisége tükröződik az általunk kiadott tankönyvekben, az előadásokon. A hallgatók kiválasztásában is érvényesül­ nek ezek az értékek. Erre az egyetemre óriási szüksége van az országnak. Meggyőződésem, hogy a ke­ resztényjövő szempontjából nagyon fon­ tos munkát végzünk, még akkor is, ha gyümölcse esetleg csak később érik be. — Kezdetben nem mindenki nézte jó szemmel az egyetem létrejöttét... — A kezdeti jóindulatú támogatást rövid idő múlva felváltotta a gyanakvás, és egy­ fajta idegenkedés is. Tapasztaltunk arra utaló jeleket, hogy bizonyos politikai erők nem veszik jó néven, hogy ez az egyetem néhány év alatt felfutott. Az akkori kor­ mányzat (a Horn-kormány - a szerk.), megpróbált lépéseket tenni ellenünk, de végeredményben sikerült úrrá lettünk a nehézségeken. — Milyen többlettel kellene rendelkeznie egy olyan jogásznak, aki a Pázmányon végzett? — A keresztény értékek, az etikai alapon történő, felelős gondolkodás egy keresz­ tény egyetemnél fokozott súllyal esnek lat­ ba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen érté­ kek úgymond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellem­ ben oktasson. A tapasztalat az, hogy a tár­ sadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy kicsit, és szí­ vesen alkalmazzák őket. Nagy örömömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. Tanítványainkon keresztül akarjuk felépíte­ ni azt az erkölcsiséget és szellemi tőkét, ami a közélet irányításához szükséges. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. — Mi lehet a keresztény értékrend szerepe a mai társadalomban? — A keresztény értékrend jelenléte a köz­ életben, melyre egész államiságunk, kultú­ ránk és létünk épült, ma is nagyon fontos lenne. A keresztény embernek a rendelkezésre ál­ ló eszközökkel a körülötte lévő világot kell építenie. A keresztény mérnöknek jó mér­ nöknek, a keresztény orvosnak jó orvosnak kell lennie, a keresztény közéleti ember­ nek pedig elsősorban a közösségért kell tennie. Úgy vélem, fel kellene végre ismernünk, hogy a modern piacgazdaságban is az erköl­ csi értéknek kellene elsődlegesnek lennie. Nem szolgálhatunk egyszerre Mammonnak és az értékeknek. Mind a szegény, mind a gazdag országokban fogyasztói, mindent pénzben mérő társadalom alakult ki. Az ér­ tékek viszont akkor is értékek, ha nem lehet azokat pénzben mérni. Csak akkor lehe­ tünk eredményesek a közéletben, ha általá­ nos lesz az a tudat, hogy helyesen csak együtt és az előbb említett értékrend alapján tudunk cselekedni. Egyre rövidebb az időnk arra, hogy ezt megvalósíthassuk. — A magyarságnak van-e sajátos szerepe a mai Európában? Nemzetben keü-e elsősorban gondolkodnunk, vagy önmagunkat elsősorban egy közösség részeként kell-e meghatároz­ nunk? Kiw-e ránk szükség? — Akik a világot féltik, azok szerint egy ro­ varfaj kipusztulása is veszteség a világnak. Ugyanez igaz az emberi kultúrára is. A tár­ sadalom nem egy nagy massza, hanem csa­ ládokból összetevődő közösség. A csalá­ dokból kisebb helyi közösségek, azokból nemzetek épülnek. Európa a nyelvi és kul­ turális sokszínűséget tudatosan vállalja fel. E kultúrák harmonikusan kell, hogy együtt éljenek azzal, hogy a kisebbségnek - tehát nekünk is - ez esetben is fokozott védelem jár. Nem azért megyünk oda, hogy felol­ dódjunk, hanem, hogy a magunk egyedisé­ gével gazdagítsuk azt. A kedvezőbb gazda­ sági lehetőségek, a határok lebontása talán arra is ad lehetőséget, hogy a környező or­ szágokkal és a bennük élő magyarokkal szorosabb, jobb viszonyt alakítsunk ki. A magunk kulturális örökségét és nemzet­ azonosságát helyettünk azonban senki nem fogja megőrizni. — Szükséges-e visszatalálnunk elvesztett fo­ lyamatosságunkhoz, mind politikai, erkölcsi, mind kulturális értelemben? — Az én véleményem szerint, aki ezt a fo­ lyamatosságot elég erősen hordozom, a visszaállás a ’45-ös szintre nem megy. Más ma a világ. Azonban kultúránk ismerete, nyelvünk művelése, a magunk önazonossá­ ga újra felvehető. — Hogyan lehet tenni azért, hogy az említett keresztény értékek hangsúlyosabban jelenjenek meg a társadalomban? — Az a legfőbb kérdés, hogy mi, a keresz­ tény értékeket vallók hol találhatjuk meg helyünket a politikában. A keresztény ér­ tékek választása nem esetleges, hanem természetes folyamat kellene, hogy le­ gyen. Még az sem számít, hogy azokat a többség, vagy a kisebbség képviseli-e. A társadalmat, mint a levest a só, egy kisebb keresztény közösség is értékesebbé tudná tenni. Az a baj a mi kereszténységünkkel. amit Szent István is mondott a maga or­ szágára, hogy: „gyenge palánta még, ame­ lyet támogatni kell, mert könnyen elta­ posható”. Nem eléggé tudatos bennünk a keresztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kelle­ ne érvényesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelen­ kilencedik oldal �tős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolga, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytala­ nok, és az ingadozókat a maguk pártjukra ál­ lítsák. A közéletben tehát reszt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő to­ longani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis kör­ ben is gyakorolni lehet. Sokszor idézek egy XtX. századi kúriai határozatot, mely ki­ mondja: a jogot tanult emberrel szemben magasabb erkölcsi elvárásokat lehet támasz­ tani. Aki följebb van, annak jobban kell szol­ gálnia. Nem több szabad, hanem több köte­ lező neki. Aki ezt nem tudja teljesíteni, an­ nak hátra kell állnia, ott is megtalálható a megélhetés. — Mi lehet a konkrét teendő? Hogyan tudunk változtatni a jelenlegi állapotokon? — Csak az segít, ha nagyon tudatos, távlati tervek szerint cselekedve minél több ember­ nek mutatjuk meg a helyes társadalmi érték­ rendet, a rövid távú gondolkodás zsákutcáit. Ez lassú, aprólékos munka, nem lehet behe­ lyettesíteni látványos akciókkal. Ha átvisszük a Parlamentbe a Szent Koronát, még kérdés marad, hogy vajon ettől a politika erkölcsisége megváltozik-e, vagy csak úgy érezzük, hogy most kipipáltunk egy feladatot, és vég­ re foglalkozhatunk mással. Nagyon fontos volt a milleniumi országjárás, a helyi hagyo­ mányok felrázása, az összefogás, de ez az egész nem ünnepnapi kérdés, hanem a hét­ köznapok itt-ott kellemetlen, hátrányos, ál­ dozatot kívánó munkája kell, hogy legyen. A polgár nem csak akkor polgár, amikor együtt menetel és kiabál, hanem akkor is, ha egye­ dül van otthon, ha nem látja senki. A maga erkölcsi rendjét be kell tartania. Amíg ez egyénenként nem valósul meg, addig nem lesz meg a tömegben sem. —Az ön hatalmas életműve mennyire segítette elő ezen célok megvalósulását? — A Biblia azt mondja, hogy aki ültetett egy fát és hagyott maga után egy fiút, az ered­ ményes életet élt. Ezt megtettem, és remélem, hogy ezen túl is, tanári és bírói munkámmal, az új, polgá­ ri Magyarország épülését szolgáltam. Az ember élete a végén igazolódik. Mindig próbáltam úgy élni az életem, hogy jót te­ gyek ott, ahol hagyják, és megpróbáltam rosszat tudva nem tenni. Próbáltam soha nem megalkudni az alapvető elvekben. Ha ezt végig tartani tudom, eredményes lesz az életem. Koltay András tizedik oldal OTDK dolgozatok egy opponens szemével ; Mint bizonyára tudjátok, áprilisban került megrendezésre a 26. OTDK Debrecenben. Az élménybeszámolót többen megírták, így inkább arról szeretnék beszámolni, hogy milyen tapasztalatokat szereztem a dolgozatokkal kapcsolatban opponensként. Itt el­ sősorban nyilván formai kritériumokat tudok említeni. Két dolgozatot is volt szerencsém opponálni és bizony egyik sem állt a nyelvhelyesség magas fo­ kán. Ha valaki szakdolgozatot, vagy bármilyen tudományos dolgozatot szeretne írni, akkor mindenképpen tudom ajánlanám Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot c. könyvét (Budapest, Kairosz Kiadó, 1996. Hungárián translatíon). Ha az abban foglalt szabályokat be­ tartjuk, akkor nagy meglepetés nem érhet min­ ket, hiába vizsgálja bárki a dolgozatot kritikus szemmel. Ráadásul így a kritikusoknak is vissza tudunk vágni,.. Most következzenek a dolgozat leglényegesebb elemeivel kapcsolatban szerzett tapasztalatok és jótanácsok! A cím. A cím nem baj, ha nagyon hosszú (azért bizonyos korlátok között), a lényeg, hogy fedje a dolgozat teljes tartalmát és csak azt. Ha többet vagy kevesebbet írunk a dolgo­ zatban a címnél, az is kritika alapja lehet. Ke­ rüljük az általános megfogalmazásokat! Nem jó például a következő cím: Felelősség a pol­ gárijogban (kivéve, ha könyvet szándékozunk írni a témából...). Jó viszont a következő: Fe­ lelősség ^a hatályos Polgári Törvénykönyv alapján. Az előbbi cím alapján meg kellene vizsgálni a teljes felelősségi rendszert, kiala­ kulásával és az olyan elméletekkel együtt, amelyek nem lettek kodifikálva és még min­ den mást, ami a felelősséggel kapcsolatos A bevezető. A bevezető legyen arányos. Se három sor ne legyen, se pedig a dolgozat fele. Láttam öt soros bevezetőt is Debrecenben. Ha a címben sikerült megfelelően behatárolni a té­ mát, akkor itt elég megindokolni a témaválasz­ tást, valamint a vizsgálódási szempontot meg­ jelölni. A jó cím megjelölésével azt is elérjük, hogy itt nem kell azormal magyarázkodással kezdenünk a dolgozatot, hogy ezt, illetve azt miért nem vizsgáltuk, pedig tudjuk, hogy kel­ lett volna a cím alapján... A bevezetőben he­ lyezhetjük el a dolgozatot a jog és egyéb tudo­ mányok világában. Rávilágíthatunk, hogy mi­ ért is fontos az, amit éppen vizsgálni készü­ lünk, és hogy mekkora jelentősége van annak, amit mi meg szereménk világítani. Az idézés, liidom, egyértelműnek hangzik, de az idézeteket nagyon pontosan meg kell je­ lölni és annak szintén világosnak kell lennie, hogy pontosan mely mondatok tartoznak az idézethez. Gyakori hiba, hogy csak odabigygyesztenek egy lábjegyet a mondat végére, de a bírálónak, ill. az olvasónak fogalma sincsen, hogy pontosan mi is az idézett rész. Sajnos én olyannal is találkoztam, hogy a tisztelt szerző a törvény indoklását sok Helyen fél és három­ negyed viuaiuii oldalon ívvivoxytui keresztül egy az egyben id.éz* te anélkül, hogy megjelölte volna a forrás^HS valakinek a könyvéből idézünk, aki szintén mástól idéz, akkor azt meg kell jelölni; példá­ ul a következő módon: x y nyomán, ,a 'b"”... Ha nem tesszük meg, máris a kettős idézés hi­ bájába esünk. A hivatkozói. Erre körülbelül ugyan azok a szabályok vonatkoznak, mint az idézésre. Nem elég odaírni, hogy xy könyve, hanem a kiadás évétől elkezdve a kiadón keresztül az oldalszámig bizony mindent meg kell jelölni. Ne idézzünk például európai bírósági határo­ zatokat más szerzők alapján, hanem olvassuk el a bírósági határozatot és próbáljuk me^.tni a releváns tényeket kibogarászni. — A nyelvhelyesség. Nem árt, ha leadás előtt még elolvassuk a dolgozatot, és mással is elol­ vastatjuk. Bizony nem egy dolgozatot láttam, amelyen oldalanként legalább kettő elgépelés volt. Olyat is olvastam, hogy „a vállalat renyheségből” nem csinál ezt meg azt..., vagy olyan kifejezések is előfordultak, mint „ a pia­ ci folyamatok krémje”. Próbáljunk meg tudo­ mányosan, de magyarul fogalmazni. Ha vala­ milyen kifejezésnek van tudományos magyar megfelelője, akkor inkább azt használjuk, mint egy idegen szót. A befejezés. Próbáljuk meg nem megismé­ telni a dolgozatot, illetve annak lényeges állí­ tásait. Ez az a hely, ahol levonhatjuk a megfe­ lelő végkövetkeztetést. Itt lehet eljutni a vizs-, gálódási szempontunk és kérdéseink megol­ dásához, kötetlenebbül lehet akár idézetekkel tarkítani a munkát. Legyen ez egy olyaO&z. ahol az olvasóban összeáll a kép, és Jia eddig volt is olyan rész, amit nem értett, akkor azt most megértse. J Felhasznált irodalom. A felhasznált iroda­ lom-jegyzékben csak olyan szakirodalmat je­ löljünk meg, amit valójában elolvastunk. Még véletlenül se próbálkozzunk azzal, hogy az összes címet, amit a témával kapcsokban glfe lünk, azt 'beleírjuk. A dolgozat rninőségS^» nem sokat ad hozzá a felhasznált irodalom jegyzék terjedelme. Amennyiben van rá igény, ennél jóval részlete­ sebben is elemezhetem az egyes részek ponto­ san követendő szabályait. Remélem, hogyjelen cikkemmel is segítséget tudtam nyújtani egy esetleges jövőbeni jó dolgozat megírásához. Szilágyi Pál (opponensi díjázott) �Lecsúszottak Ahogy egyetemistává lettünk, ránk szakadt az idő. Elmúltak azok a szép na­ pok, amikor még kérés nélkül töltötték „tölcsérrel” fejünkbe a^ tudást. Hát jigen, nem vagyunk már elemisták. Más lett a helyzet; magunknak kellett be­ osztani a drága szabadidő még drágább perceit. Nem mondta már senki, hogy 8tól 2-ig a padot kell nyomnunk. Ránk szakadt a szabadság!! Ti tudjátok, hogy mit kezdtetek vele’? Én csak a viszonylagosan szűk környeze­ temben történtekről nyilatkozhatom. Mondhatni, negatív példa a miénk, annak viszont a tanulságosabb fajtájából. Visszatértünk a csecsemőkori alvás­ mennyiséghez és két alvás közt elütöt­ tünk pár órát ezzel-azzal. Unatkozni per­ sze sosem unatkoztunk, hisz buta embe­ rek szokása az, de sok haszna nem mond­ hatnám, hogy volt napjainknak. Az egyetemen kezdetben (talán a gimná­ ziumi megszokásból adódóan) gyakran, ám később egyre ritkábban ütöttük fel fe­ jünket. Persze egyikünk sem volt a leg­ eredményesebben küzdő tanulók közt soha. Mostanság sokat töprengek azon, hogy vajon mi lehetett a legfelkészültebbek re­ ceptje a semmittevés ellen? Hiszen mi is hatalmas tervekkel álltunk neki az egyete­ mista mindennapoknak, mi sem voltunk kevésbé ambiciózus tagok. Vajon hol le­ hetett a hiba? Talán jobban elkényeztettek, vagy túl egy­ értelműnek vettük a szüléink anyagi, és egyéb, feltétel nélküli támogatásait? Talán a rossz társaság, a tudásszomj hiány, vagy egyszerűen csak a lustaság tette ezt ve­ lünk? Tény, hogy semmittevésünk nem volt kellemes, s egy idő után egyenesen a csapdánkká vált. Elégedetlenkedő naplopókká lettünk. Le­ csúsztunk, és hiába terveztük el minden szerencsével kiszenvedett vizsga után, hogy ezentúl másként lesz, nem lett. Szüléink persze mit sem sejtettek ebből. Elégedettek voltak, hisz büszkén újságol­ hatták ismerőseinknek, hogy a csemeté­ jük joghallgató, ami bizony köztudottan nagy szó tud lenni! Mennyit hallottunk annak idején arról, hogy milyen szép lesz az egyetemi élet! Ahhoz képest most, amikor az orrunk szinte beleütközött, mégis majdnem el­ mentünk mellette. És íme itt a végeredmény: átaludtunk majd két évet a legszebbekből. Pedig állí­ tólag egyszer fiatal az ember, alkatunk, ha öregek leszünk, ha leszünk öregek egyál­ talán!! Egyetem után a legtöbbünknek talán soha nem lesz már ennyi, bármire fordítható ideje, legfeljebb a nyugdíjazást követően! De a statisztikai adatok szerint az életmi­ nőség- romlás ezt egyre kevesebbünknek teszi majd lehetővé. Még nem késő, hogy lépjünk, tegyünk, és ezáltal hasznosnak érezzük magunkat! Ha elszámolunk egy-egy nap végén magunk­ kal, ne legyünk elégedettek, ha bárhogy számolva is csak pár percet töltöttünk el értelmesen. Ha az egyetemmel kapcsolat­ ban nem csak a diploma, hanem a mögöt­ te felvonultatott tudás is eszünkbe ötlene néha, talán nem lenne olyan kötelesség­ szerű szaga a dolognak. Tegyük oda a részünket a világhoz. Ha minden igaz, ő is odateszi majd elénk a nekünk járót. VA. Egy ajtó könnyei... Zuhog. Végre megérkeztem. Belépek a ki­ csiny fodrászüzlet nyikorgó ajtaján és kö­ rülnézek. Igen, már vártak rám. Azonnal elém a kendő, menjek mosatni stb., stb. Én voltam az első vendég, de tíz perccel ér­ kezésem után már jöttek a dámák. Örültem megjelenésüknek, mert így kikerültem a fi­ gyelem középpontjából és csendes szemlé­ lővé válhattam. Figyelhettem őket, miről és hogyan beszélnek. Őszintén szólva mindig is gyűlöltem az ilyen és ehhez hasonló üz­ letekben zajló kötelező, de felesleges és üres csevelyt. Idegesített, bár általában bekapcso­ lódtam, hiszen így illik. Imádtam, ha kinyílt az öreg ajtó. A feje­ met ilyenkor mindig az újonnan érkező hang irányába fordítottam és minden fi­ gyelmemet odaösszpontosítottam. Az ajtó pedig egyre csak dolgozott. Ki-be, ki-be. Nyikorgásával mintha köszöntötte vol­ na a belépőket és búcsúztatta volna a távozókat. Egyszer csak keservesen felsírt az ajtó. Tud­ ni lehetett, hogy vagy gyermek lép be rajta, vagy olyan valaki, aki itt még soha nem járt, hiszen hosszan és félénken nyomta le a ki­ lincset. Nem lehetett nem odafigyelni rá. Mintha az a valaki épp az ellenkezőjét érte volna el azzal, hogy ilyen határozatlanul lé­ pett be az üzletbe, ahol most mindenki el­ hallgatott. A belépő, sovány nő halk jónap ontja be­ töltötte a teret. Arca barna volt, mégis sápadtnak és beesettnek tetszett. Mosatlan volt fekete, vékony szálú haja, mely hátra­ kötve keretezte az ovális arcot. Jó napot! csattant fel szinte egyszerre a fodrászüzlet valamennyi dolgozója és vendége, bár én le­ maradtam a kórustól. — Csak vágatni szeretnék a hajamból, egy keveset, a végéből. El tudna fogadni? Van pénzem, kérem. Tényleg! - és bizonyítékul egy agyongyűrt bankjegyet szorongatott iz­ zadságtól nedves tenyerében. — Nincs időm. Sajnálom, de tele vagyok vendéggel. Keressen egy nagyobb üzletet, ahol többen dolgoznak! Ott valaki mindig ráér, de itt nem. - És a fodrásznő a nemet olyan nyomatékosan ejtette, hogy az asszony megérezhette: nincs itt semmi ke­ resnivalója. Megköszönte a .,. mit is? Az el­ utasítást? A fagyos tekinteteket? A részvét nélküli közönyt? Vagy talán a megalázó ki­ oktatást és a súlyos nemet? Nem maradt tovább. Kitántorgott az aj­ tón, ki a rideg utcára. A szürkeségbe és tompaságba, ahol legalább észre sem veszik és nem hasítanak belé ilyen élesen és fájdal­ masan, mint az előbb. Az ajtó - mikor a nő kilépett rajta - már nem csupán sírt, hanem egyenesen ordított. Dühös lehetett és csalódott. Ahogy én is. Úgy tűnt, hogy a végtelenül szomorú lény távozása után csak ketten éreztünk űrt. Az ajtó. Meg én. Cserit tizenegyedik oldal �A régi világ keresése ^,Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább^^ - rovat Nem tudom értitek-e, mire gondolok. Legutóbg Debrecenben jártamkor érez­ tem ilyet. Ahogy elhagyom Budapestet, kisimulnak arcvoü^aim. A nagyváro­ si élet kifacsatja az embert. Lecsökkenti a képességét arra, hogy meglássa a jót. Megundorodik a többi embertől, azok meg tőle i»ndorodnak,ldőröi-időre el kell menekülnie, máshová, nyugalmasabb helyekre, béliére lelhet. A magyar ember ideje java részét panasz­ kodással tölti. Bárhová is megyünk hát, sok rosszról hallunk. De a nyugalmat kereső pesti ember ilyenkor csak legyint. Neki lé­ nyegében bárhol jó, saját otthonán kívül bárhol megtalálja azt, amire vágyik. Legutóbb Debrecenben jártamkor érez­ tem ilyet. Nem csak a nyugalmat, a békét kerestem, szépen volnánk, ha beérném ennyivel. Nem tudom értitek-e, mire gondolok. A régi időket kerestem. A régi embereket. Mindazt, ami valaha reményt adott arra, hogy egy nép fel tud majd emelkedni. A régi szellemet, mely azért küzdött, hogy egy törékeny, nem is füg­ getlen országot valamicskével előrébb vi­ gyen. A szellemet, amelynek alapja a szi­ lárd hit, a meggyőződés, amelyet a szegényesség, de a reménykedés és a naprólnapra megharcolt jelen közti ellentmon­ dás feloldása jellemzett. Mondhatnánk, tessék múzeumba menni. Nagyon nagy baj van akkor, ha e régi vi­ lágot teljességgel a múzeumokba szám­ űzik. Igaz, a múzeumokba el kell járni, nem egyszerűen, ismereteink növelése, hanem erőgyűjtés céljából. A múltnak ha­ talmas ereje van, erősebb, mint a jelené, de csak akkor mutatja meg, ha megkéijük tizenkettedik oldal rá. E kérést pedig minden ember kizáró­ lag maga terjesztheti elő. Olyan ez, mint Aladdin meséje. Ki kell engednünk a szellemeket, kérdeznünk kell tőlük, és ők mindig készségesen válaszolnak. Nem ostoba nosztalgia ez, csupán egy egy­ szerű, emberi érzés. Az érzés, hogy nem önálló individuumok vagyunk csupán, ha­ nem folytatás és előzmény egyszerre. Folytatói valaminek, amelyet valamikor, régen, megkérdezésünk nélkül kezdtek el, és amelyet kénytelenek vagyunk tovább­ vinni. Nem azért, mert így íija a törvény. Azért, mert nem tehetünk mást. Nem írásban lefektetett, hanem lelkűnkben égő, a törvénynél sokkalta inkább kényszerítő erejű előírás ez. Ha nem folytatjuk a mű­ vet, nem is várhatunk semmi jót. Ha más utat választunk, lehetünk önálló, autonóm egyéniségek, akik azonban már elvesztet­ ték az esélyt, hogy a közösségbe tartozás ajándékában részesüljenek. A mi kis kö­ zösségünk itt, a Kárpát-medencében meg­ érdemli, hogy ne hagyják magára. Aztán ne felejtsük el, hogy eljön az idő, amikor mi is előzményekké válunk. Ami­ kor talán tőlünk is erőt remél a jövő nyughatatlan embere. Súlyos teher és fe­ lelősség a miénk, amikor eleget kell ten­ nünk kérésének. Meg kell feszülnünk azért, hogy ne forduljon majd el csalódás­ sal tőlünk. Legutóbb, Debrecenben jártamkor furcsa, ritka élményben volt részem. Ismerkedve a város nevezetességeivel, örömmel sétál­ gattam, megbékélve, feledvén a budapesti őrült életet. A Munkácsy-trilógia élvezetét csúnyán elrontotta az ötvenfős turistacso­ port és a hangos szavú idegenvezető. A Re­ formátus Kollégium épületében azonban egyedül lehettem. Mikor beléptem az ora­ tóriumba, ahol 1849-ben, Buda eleste után a Honvédelmi Bizottmány ülésezett, nem láttam élő embert. Már lépteim is zajosnak hatottak a síri csendben. A bútorzat százöt­ ven éve érintetlenül, hófehéren állt. Szűrt, délutáni napfény áradt be az ablakokon. Amikor odaléptem az elnöki székhez, éreztem, nem vagyok egyedül. Amikor pe­ dig elolvastam a padokra szerelt névtáblá­ kat, már azt is tudtam, kikkel találkoztam. Ott volt Kossuth Lajos, a Honvédelmi Bi­ zottmány elnöke, Nyáry Pál alelnök, Mé­ száros Lázár hadügyminiszter, Vukovich Sebő igazságügy miniszter. Irányi Dániel, Szacsvay Imre, Gorove István, Hunfalvy Pál jegyzők, Jósika Miklós főrendiházi tag. Petényi Zsigmond báró és többiek is, mind. Beültem közéjük, és csak hallgattam őket. Megelevenedett a hajdan oly zajos terem, A kirajzolódó képen nem csak a még néhány hónapon át zajló szabadság­ harc és tragikus végkifejlete, hanem egy kis nép ezeréves sorsa is rajta volt, A folytonos harc a megmaradásért és a túlélésért, A megmagyarázhatatlanul konok, leszegett fejjel, de felemelt lélekkel vívott minden­ napos küzdelem, amely, ha nem is mindig, és soha nem hiánytalanul, de sikeres volt. Lám, még mindig itt vagyunk. Ritka pillanat volt. Erőt adó pillanat. Két nap elteltével, immár újra Budapesten, jó rá visszaemlékezni. Ugyanakkor fájdal­ mas is, mert az emlékezés mindig az. Nem baj, elmúlt, de talán visszajön még. Nem tudom értitek-e, mire gondolok. Azóta is mindig, minden percben a régi világot keresem. Kurán Andor �Azok a boldog szép napok... 2. Előző számunkhoz hasonlóan most is felelevenítenénk egy kedves epizódot az egye­ tem történetéből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. Sokan aK^akí akik olykor számonkérően beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúskodó szi^ályairŐl - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. Mondhatnánk, több, mint ^ét évszázad alatt jelentősen megváltozott az élet, és nem is járnánk messze az igaz­ ságtól. Egynémely szabály azonban a jelenbe is átültethető lenne, ennek beitövetkezése esetén pedig az imént említett fanyalgók újra átgondolnák álláspontokat, nem tévesztve szem elől az előző számunkbél már me: rt Egyetemi Bíróság paüoi^ogát sem, persze. Azért nagyon ne aggódjatok, mafl világunk már sokkal szabadabb, nem zár túlságosan béklyóba - csak az ember fejében mindig ott motoszkál a kérOs:] tudunk-e megfelelően élni azzal a fene nagy szabadsággal? „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítá­ sa előtt, a kir. helytartótanács a joghallgató­ kat az egyetemi szabályok szoros megtartá­ sára kötelezte, a leczkék hanyag látogatóit az egyetemi polgárok sorából kitöröltetni ren­ delte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára megállapítottak szerint lettek szerkesztve, a joghallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedelmök elegendő okát mutatják ki; azokat minden nap misére, ünnep - és vasár­ napon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való rész­ vételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdeté­ től sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmarad­ ni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; Az örök Hold G. G. emlékének A Hold. Ott fent. Mindig. Zavartalanul. Néz minket. Nézzük őt. O a magasban, mi itt lent. Mindent látott, mindent lát. Lassú év­ milliókat és elröppenő perceket. A hősöket és a kisembereket. Jót és rosszat. Mindent tud, de nem beszél. Nagyon ritkán beszél. Hajnalban, mikor hazamegyek, házunk felett világít. Néhány pohár bor után (mindig ilyenkor jönnek a jó gondolatok) beszélgetni kezdünk. Nem mondom, nehéz kicsalogatni belőle a szavakat. De nem lehetetlen. Ha ké­ pes vagy megérteni, amit mond, és szeren­ cséd van, beszél hozzád. Arról, amit látott. Az emberről. A vérről és a könnyekről, a mo­ solyról és a nevetésről, az életről és a halálról. A butaságról és a bölcsességről. A szeretetről és a gyűlöletről. Becsületről és aljasságról. Magyarul beszél hozzánk. Meg kell érte­ nünk. Minden, mit tehetsz, hogy hallgatod. O is meghallgat téged. Úgy is, hogy kívülrőlbelülről ismer. Nincs előtte titkod. Őszinte lehetsz vele. Értelmetlen a képmutatás. Cse­ rébe ő is őszinte veled. Elmondja, hol hibáz­ tál. Mit tehettél volna másképp. Mit kellett volna másképp tenned. Ó, ott fent, tudja. Tudja, mi az örök és mi a múlandó. Mi az, amiért érdemes, és amiért nem. Ismer minket. Életünk csupán röpke pillanat az ő szemében. Olyanból, amilyenek mi vagyunk, milliárdnyit látott már. Jobbat és rosszabbat is. A Hold jó. Mert örök. Csak az öröknek van értelme. Csak az örök lehet jó. Ó is csak azt szereti, ami örök. Nem tudhat­ ja, csak remélheti, hogy ami kedvére való, örök lesz majd. És ezért segíteni akar. El­ mondja, amit tud. Legyen nyitott a fülünk rá. Erőt ad nekünk. Neki van elég. Mi is reménykedünk, mert ilyenek va­ gyunk. Mi is hiszünk még az örökben. Nem mindig, és egyre kevésbé. Korcs világ korcs nemzedéke vagyunk. Szerencsétlenek és gyengék. Most hagyjuk miért, ne keres­ sük az okokat. Mi is vétkesek vagyunk ab­ ban, hogy így alakult. De gyengeségünk nem lehet mentség. Gyengeségünk bűn, de erény is lehet. A gyenge lehet csak bátor. Meg kell próbálnunk bátornak lenni. Nincs más választásunk, ha hamar elröppenő éle­ tünknek értelmet akarunk adni. Nem vár­ hatunk az örök boldogságra. Itt, lent is ten­ ni kell érte. Nekünk, gyengéknek is. Főleg nekünk. És minél gyorsabban. Igen, az örök. Nem könnyű manapság ráta­ lálni. Múzeumok poros raktáraiban, könyv­ tárak eldugott mélyében, rég halott embe­ rek gondolataiban, falusi templomtornyok minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, en­ gedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A dohányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsökkel ellenkezik (quod bonis moribus adversatur), az adósságcsinálást megtiltották, és ez utóbbi intézkedésről a vá­ ros polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyilt beleegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt elvesztik (ezen szigorúbb intéz­ kedések indokául a prímás az elharapódzott féktelenséget hozza fel; „Magnó cum dolore intelleximus, adolescentes, eos praesertim, qui iuris patrii et imperialis discendi causa Tyrnaviam concurrunt, abiecto timore Domini conculcatisque sanctissimis christianae disciplinae legibus, in omnem vi­ tae morumque licentiam ita irruere, ut caeteris bonae frugis adolescentibus scandalum, civitati toti inquietudinem, ac perturbationem, parentibus tutoribusque suis damna ac moerorem inférant”. (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi lüdományegyetem története, Budapest, í 880; Gyűjtötte: dr. Gerencsér Balázs ) tetejében, sírkeresztek felett elhullott könynyekben, kisgyermekek mosolyában rejtő­ zik. Meg kell találnunk, fel kell fedeznünk. Meg kell ismernünk, meg kell szeretnünk. Meg kell mentenünk, tovább kell építe­ nünk. Mindannyiunknak, együtt. Újat is kell teremtenünk. Újonnan megszületőt, mely kitart az idők végezetéig. Sikerülhet. Talán. Lehetünk elég erősek. De nem így. Csak együtt. Tiszta szívvel. Levetve ma­ gunkról minden múlandó terhet. Tisztán és egészséges lélekkel. Hittel és reménységgel. Támasz nélkül nem megy. Hiszen van tá­ maszunk, éppen elegendő. Csak fel kell is­ mernünk. Itt van velünk. Maga az örök. Mely most a mi segítségünk kéri. Ha meg­ tesszük, sokszorosan kapjuk vissza tőle, amit adtunk. Belőle létezünk, nélküle meg­ fulladnánk. Az örök adja értelmét életünk­ nek. Csak az örök. Felnézek a Holdra. Most, e percben egyet gondolunk. Ritka alkalom, hogy így össze­ találkozunk, nagyon is megbecsülöm. Hol­ nap reggel, mikor felébredek, már nem lá­ tom őt. Eltűnik. Próbára tesz. Kíváncsian várja, mit tartok meg esküvésemből. Meg akarom tartani, az egészet. Én is, és még so­ kan, mind, kik ugyanarra esküdtünk. A Hold is tudja ezt. Hisz bennünk, ameddig mi is hiszünk őbenne. És mosolyog ránk. És néha sír. Kúrán Andor tizenharmadik oldal �A korai kapitalizmus érintése A bulvársajtó és a jog í • "»-iiilM-t I a «îiW ' 3í.a;-zjííéí>í4S. í ■ti =. rCZzZzZ, if A Ííí -Cf f" l sZ» WíUlÁ ■ ZÍü.í ÍJ .'!> ii- ( -»■I KL Érdekes jelenség a világban, hogy egy új, papíron kiválóan működő módszer, esz­ me, felfedezés gyakorlati megvalósítása legtöbbször jól indul, aztán egyszer csak valami történik, és az elméletben való­ ban áldásos újdonság eltorzul, gyakorlati működése elromlik, soha nem képes tö­ kéletesen működni. Ez aztán elrontja az ember szája ízét, és a kényszerből hibásan alkalmazott rendszer gyakorlása .a nem jó, de jobb nincs” felkiáltással foly­ tatódik. Ilyesmi a helyzet a kapitalizmussal is. Bár pontosan nem tudhatjuk, hol tartanánk, ha nem következik be szinte fél évszázad­ nyi törés a fejlődésben, annyit már ta­ pasztaltunk, hogy bizony a kapitalista rendszer sem működik tökéletesen. Nem képes kiegyensúlyozni a társadalmi igaz­ ságtalanságokat, a folyamatos verseny kö­ vetkezményei pedig az emberek kevésbé értékes oldalát helyezik előtérbe. Jó úton haladunk, talán az út nagyobbik részét már magunk mögött is hagytuk az új em­ berideál, a „fogyasztó ember” kialakulása felé. Korunk nyugati embertípusa szinte már nem is fog hasonlítani az emberre: gondolatok nélküli fogyasztógéppé válik. Ez a játszma remélhetőleg még nem ért tizennegyedik oldal . (-‘ti : • 1 «mW véget, talán még vissza lehet fordulni er­ ről a sehová nem vezető útról, minden­ esetre üdítően hat, és az összehasonlítgatás elkerülhetetlen élményét okozza a szembesülés a korai kapitalizmus ránk maradt emlékeivel. íme a mellékelt levelezőlap, 1926-ból. Bájos az az ártatlanság, ahogy az újszülött kisbabát megszólítva az anyát próbálják meg rávenni a „Höfer” hintőpor, krém és szappan megvásárlására. Bár a cél egyér­ telmű, mégis felfedezhető benne valami a régi világ erkölcseiből, a régi embertípus jellegzetességeiből. Talán a személyesség teszi (még nem volt adatvédelmi ombudsman, aki az asztalra csapott volna a személyes adatokkal való visszaélésért, amikor a kórházban kiadták az újszülöttek postacímét, és máris ment a levél), talán az udvarias fogalmazás (ha­ sonlítsuk össze a mai szinte imperatív fel­ szólításokkal, melyek a vásárlásra ösztö­ nöznek). Talán csak az emberben rejlő örök nosz­ talgiázó mondatja velem ezeket, de talán az a régi világ mégis csak egy csöppet em­ berszabásúbb volt... Mindig hatalmas élményekkel gazdagodik a magamfajta szemlélődő ember, ha kinyit « egy bulvárlapot. Már az a tény hogy egy. Újság bulvárként határozza meg magát, provokatívan hathat az intellektuálisabb polgárra, tekintve a mai magyar médiavilág! meglehetősen lezüllött helyzetét. Ha vala­ ki ebben a züllésben pluszban még felvál­ lalja a bulvárt, amely ugye alapjában némi, tudatos minőségbeli csökkenést is jelent, a^már ige’n’mélyen lehet. Ezért kaland hát minden egyes Blikk, Mai Lap, Story stb. kinyitása, mely programot egyébként idő­ ről-időre mindenkinek ajánlom, mert egyfelől nem ítélkezhetünk valami felett, amit nem ismerünk, másfelől nem szabad s figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy^ ma-’ gyár társadalom jelentős része ezekből a lapokból tájékozódik Nem célom egyébként az „odamondás” a bulvársajtónak nem szorulnak ők kritikára, elég, ha beleolvasunk egyik-másik számba. Hadd emeljek ki azonban mégis egy idéze­ tet, mégpedig az április 25-i Mai Nap-ból. A cikk egy leleplező könyv szerzőjének esetle­ ges jogi felelősségét boncolgaga, tekintettell arra, hogy az állítólagosán leleplezettek rendkívül mérgesek leleplezőjükre (a sze­ replők a magyar médiavilág felkent sztárjai, cgytől-egyig csupa rendkívül érdekes, vibrálóan tehetséges, korszakos egyéniség). Idézet a cikkből: „Biztosan többen fogják azt állíta-.. ni, hogy nem egészen úgy volt, ahogy leír­ tam, de én nyugodt vagyok - mondja X Y (a^ szerző - a szerk). És lehet is, már ha valóban nem hazudik könyvében. A magyar jogrendszer szerint ugyanis jó hírnév megsérté­ séért minden szereplő beperelheti, mert sze- ■ mélyhez fűződő jc^it megsértette. A bíró-. ság azonban engedélyezheti, hogy X Y bébi-, zonyítsa: igazat írt, és ezután a plénum már legfeljebb csak pénzbüntetésre ítélheti, a gyakorlat szerint néhány százezer forintra.” Mondtam, hogy izgalmas vállalkozás a bul­ vársajtó böngészése. Imigyen például meg­ tudtuk, hogy a bíróság esetleg engedélyezhe­ ti a bizonyítást (ez az információ még jól jö­ het majd a pp szigorlaton); ha sikeres a bizo- ‘ nyitás, tehát az alperes igazat írt, maximum már csak pénzbüntetést kaphat (amúgy, a polgári jog szankciórendszerén belül egyéb büntetési nemek jöhetnek szóba, mint pl. az, RTL Klub Mónika Show-jában valőlörökös vendégszereplés, közérdekű munka keretében Dosztqevszkij-felolvasó estek tartása .Blikk előfizetők számára; Boros-Bochkor (minden poénnak szánt szánalmas npacsko*dSán kötelező óriási hahota stb.). . így vannak tehát egyi^sal a bulvárs^tó és| a jog. Van mit tanulnunk egymástól. I Andorka Péter Cs. R. �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata n. János Pál pápa 14. enciklikája Ismertetés 11. János Pál pápa nagycsütörtökön, az Utolsó Vacsora emlékezetére bemutatott szentmisén írta alá a Szent Péter bazilikában legújabb, ti­ zennegyedik enciklikáját, mely az „Ecclesiade Eucharistia” („Az Egyház az Eukarisztiából él”) szavakkal kezdődik. A hat fejezetből, to­ vábbá egy bevezető és egy zárórészből álló do­ kumentum a szentatya legszemélyesebb hangvételű enciklikája. Az egészet ágálják a költői megnyilvánulások, a személyes emlé­ kek, valamint a hála megnyilvánulásai, melyek révén a pápa tanúságot tesz arról, hogy az ő sa­ ját életében az Oltáriszentség és a szentmise mennyire központi helyet foglal el. Az Eukarisztia iránti szeretetét kívánjajelen levelével a hívek elé állítani. Az utolsó fejezetet pedig az Egyház Anyjának, Máriának szenteli. A pápa me^yőződése, hogy az Egyház csak akkor lesz képes szembenézni az új-evangelizáció kihívásával, ha képes Krisztust szemlélni, és mély kapcsolatba lépni vele az Eukarisztiában. Fel kell ismerni Krisztust mindenütt, ahol kinyilváníga önmagát, legfőképpen az O léstének és Vérének szentségében. Az Egyház a sa­ ját életét az Eukarisztiából meríti, mely a 11. Vatikáni Zsinat megfogalmazásával „csúcsa és forrása” életének. A zsinat utáni liturgikus megújulásnak vannak azonban árnyoldalai is, melyek a Szentmisét, és az Oltáriszentség tiszteletét is érintik, A Pápa most ezek veszé­ lyeire is felhívja a figyelmet, és bejelenti, hogy az illetékes szentszéki kongregációknak fel­ adatul adta egy külön dokumentum összeállí­ tását az Eukarisztia ünneplésének liturgikus és jogi vonatkozásaival kapcsolatban, A negatív jelenségek között II. János Pál pápa megemlí­ ti, hogy számos helyen majdnem teljesen el­ hagyják a Szentségimádás, vagy az Oltári­ szentség látogatásának gyakorlatát. Ugyancsak sok helyen előfordul, hogy helytelen gyakor­ latok tejednek el, melyek az Oltáriszentségre vonatkozó helyes hitet és katolikus tanítást elhomályosígák. Ezek között felhívja a figyel­ met arra, hogy az Eukarisztia a közösség bizo­ nyítéka, de nem eszköze. A keresztények egy­ sége nem attól valósul meg, ha az Egyházzal nem teljes közösségben levők (protestánsok) áldoznak a szentmisén, vagy ökumenikus szertartással helyettesítik azt. Az Eukarisztiá­ ban való részesedés a már megvalósult egysé­ get feltételezi, és azt erősíti meg. Ebből fakad a figyelmeztetés a katolikus hívek számára. hogy az Oltáriszentség méltó, megengedett vételéhez a kegyelem állapotában kell lenniük. A hívőnek saját magának kell megítélnie lelki­ ismeretében, hogy súlyos bűn terheli-e lelkét, és ebben az esetben előbb a kiengesztelődés szentségéhez járulnia. Külön fejezetben fog­ lalkozik a pápa az Eukarisztia ünneplése, azaz a szentmise méltóságának és szépségének megőrzésével. A mise külsőségei mind azt az örömöt és hálát hivatottak kifejezni, melyet az Egyház a Krisztussal való egyesülés miatt érez. A művészet mindenfajta megnyilvánulása, ami a templomokat, a többi szent helyeket és kellékeket, de leginkább a Szentmise bemuta­ tásának módját illeti, egyben az Egyház tanú­ ságtétele a világ számára az Eukarisztia köz­ ponti szerepéről és Jelentőségéről. Ezért nyo­ matékosan felhívja a papok és hívők figyel­ mét: a liturgikus ünneplés szépségét minden­ képpen helyre kell állítani. A Szentszék ezért is fordít különös gondot a liturgia szabályozá­ sára. Az utolsó fejezetet Máriának szenteli a pápa. Amint az Egyház befogadja Krisztus tes­ tét az Eukarisztia színei alatt, úgy fogadta be méhébe Mária a megtestesült Krisztust. Egész életében sajágává tette Krisztus áldozatát, mely számunkra az Eukarisztiában nyilvánul meg. A befejezés felhívja a figyelmünket arra, hogy aki a megszentelődés úgán akar járni, annak nincs szüksége új programokra. A program ugyanis megvan: Krisztus maga, akit megismernie, szeretnie, követnie és hirdetnie kell minden kereszténynek. Ez az út az Oltáriszentségen keresztül vezet, amit a szentek a saját életükkel bizonyítanak. „A kenyér és a bor alázatos jegyében, melyek az O testévé és vérévé lényegülnek át. Krisztus velünk halad az úton, mint erőnk és útravalónk, és a re­ mény tanúivá tesz bennünket mindenki szá­ mára.” Érszegi Márk A./MK A német keresztény egyházak a „tökéletes embeP’ ideálja ellen A német katolikus és evangélikus egyház paradigmaváltást sürget az egészségpolitikábán. Ennek jegyében tartják meg Bayreuthban május 3-10-éig az „Élet hete'’ című rendezvénysorozatot, melynek mot­ tója: A kutatás lehetőségei, esélyei és határai. Az eseményről tartott sajtótájékoztatón Kari Lehmann bíboros elmondta: fel kell lépni a .tökéletes — másképpen fogalmazva teljesen egészséges - ember” hamis ideálja ellen, hi­ szen ez a szlogen emberellenes. Ebbe ugyanis nem illik bele senki, aki - akárcsak Juliusz Janusz - az új magyarországi apos­ toli nuncius 11. János Pál pápa április 9-én Juliusz Janusz caorlei címzetes érseket nevezte ki magyar­ országi apostoli nunciusának. Az újonnan kinevezett magyarországi apostoli nuncius 1944, március 17-én született a lengyelor­ szági £yczanában. 1967-ben a krakkói ér­ sekség papjává szentelték. 1973-ban egy­ házjogból doktorált Rómában és az Apos­ toli Szentszék diplomáciai szolgálatába lé­ pett. 1973-tól 1995-ig Thaiföldön, Skandi­ náviában, Németországban, Brazíliában, Hollandiában, majd Magyarországon (ta­ nácsosként, Angelo Acerbi érsek, nuncius mellett) tevékenykedett a pápai képvisele­ teken, végül diplomáciai ügyvivőként lájvanban. 1995. március 25-én caorlei cím­ zetes érsekké és mandai apostoli nunciussá nevezték ki. 1998. szeptember 26-án Juliusz Janusz érsek mozambiki apostoli nuncius lett, ahol ezidáig szolgált. (MK) kis mértékben is - sérült, az egészsége káro­ sodott, vagy például embrióként ennek koc­ kázatát hordozza. Ez a hamis emberszemlé­ let oda vezethet, hogy a beteg embereket különböző elvárások, igények szerint „sze­ lektálják”, ahelyett, hogy befogadnák őket. Ni elfogadás helyébe a mérlegelés lép, az emberi élet bizonyos célok eszközévé válik. A klónozás, az embriókon végzett őssejtkutatás, a születés előtti diagnosztikai vizsgálat mind olyan kérdések, amelyek sú­ lyos morális problémákat vetnek fel. Kari Lehmann bíboros és Manfred Kock evangé­ likus egyházi vezető óvott attól a veszélyes illúziótól, hogy a betegséget csak orvosi, technikai szempontból vizsgálják, kihagyva belőle az embert. Közösen szólaltak fel to­ vábbá azért, hogy hosszabbítsák meg azt az EU-moratóriumot, mely megtiltja az emb­ riókon végzett kutatás közös, EU általi fi­ nanszírozását. (Zenit/MK) tizenötödik oldal �"a* w _ _, A Professzor is csak ember... Dk Csaba - kicsit másképp A vizsgaidőszak közeledtével újra tetőfokára kezd hágni a tanár-diák közötti fe9 szultség egyetemünk falai között. Ilyenkor indulnak útjukra különböző rémtör-| ténetek, egyetemi legendák vizsgákról, tanáraink könyörtelenségéről. Egyete-I műnk oktatóit ezek már-már valótlan, nem is emberi, kiszámíthatatlan lénnyé alakítják, kinek nincsen más öröme, mint a diákok sanyargatása. Bizony, ezen időszakban egyébként szeretett s tisztelt tanáraink vérszomjas fenevadakká vál­ toznak a diákok szemében, elvesztve emberi voltukat. Gyengébb idegzetű hall-* gatóinkat gyakran sodorja ez abba az örvénybe, hogy miután már jobban félnél^ a vizsgáztató tanártól, mint magától a vizsgatárgytól, félelemtől eltelve már kép­ teletlek megfelelően koncentrálni, tanulni, vizsgázni, $ végül legjobb indulat el­ lenére is menthetetlenül elbuknak... (amit persze szájhagyomány útján újabb rémtörténetként adnak tovább a diákok). =s Pszichológiai tanulmányok bizonyítják, hogy a félelem leküzdésének legbizto­ sabb útja az, ha elképzeljük rettegésünk tárgyát mosolygós kisgyerekként. „A professzor is csak ember...” sorozatunk arra törekszik, hogy tanár és diák ellen-; séges viszonyát feloldva mérsékelje valamennyire a vizsgáktól félelmet. Soroza­ tunk első riportalanya Varga Csaba professzor úr. — Tanár úr, ha jól tudom, ön Pécsett született, viszontagságos történelmi időszakban. Mire emlékszik vissza gyermekkorából? — Boldognak, gazdagnak, tartalmasnak mon­ danám i^úságomat, pedig éppen nem lehetett felhőtlen. Alig eszméltem a világra, üzemünkben máris egy menekült lengyel orvostisztet rejtegettünk. Hamarosan zsidó bolthelyiségbérlőnk ingóságai kerültek hoz­ zánk, amiket sajnos már csak túlélő rokonság­ nak adhattunk Id. Bombázáskor bilimet pucér fenekemhez szorítva rohantam gépszínünkön át mélypincénkbe. Autókarosszéria-gyártásunkat nehézgépjavító hadiüzemmé alakító orosz katonáknál megelőző korábbi zabrálásukból éppen egyik nagyszülőm németbólyi csecsebecséi bukkantak elŐ. Nemsokára már kommunistáktól üldözött mattyasovszkyak Zsolnay-kincseit őriztük, miközben a Mecsek szurdokaiba már magunk sem csupán kirán­ dulni jártunk, hanem hogy ellenünk bűnjel­ ként felvonultatható tárgyaktól (pl. apám ki­ tüntetéseitől) szabaduljunk. Egy analfabéta bányász lett államosítónkés ipartörténeti érté­ kű berendezéseink (autótervezési és gyártási dokumentációnk, az ország első vidéki benzinkúga) pusztítója. Járműveinkre az AVH vetett szemet, nyűhetetlen (s ezért a Wehrmachtnak gyártott) Zündapp 750-es ol­ dalkocsisunkat egy héten belül részegen erdei szakadékba fordították. Miután — épp a szü­ letésemet megelőző húsvétkor — tartalékos repülőtisztként kényszerleszállással délnek in­ duló csapataink előtt földet érve apám akarat­ lanul egy bácskai falu és környéke „felszabadí­ tizenhatodik oldal tója” s a hivatalos beérkezésig tucatnyi napon át kényszerij katonai elöljárója lett, a kékparolisok sokszor napokra a titoista határ­ szélre hurcolva („néphadseregünkhöz” csatla­ kozásra vagy besúgásra szólítva) zsarolni pró­ bálták. Végül mindenünkből kiforgatva bá- b I noha osztályellenségként már alig megtűrt­ ként. Voltak ugyan nagyszerű tanárok, a kényszerű meghunyászkodás mégis undorí­ tott. Inkább Márkiin fémépítőmmcl gyer­ tyán csavarmenetet vágó esztergákat, darukat konstruáltam, Márklin-00 villanyvasútból sokszereplős bonyolult pálya- és menetválto­ zatokat fabrikáltam; titkos hittanokra jártam s turizmusnak álcázott cserkésztáborozáso­ kon vettem részt; konzervatóriumban Bac­ hot úgyszólván végjgorgonáltam. Pedig las­ san már hétvégém sem volt, hiszen közel há­ rom évig egy távoli bányásztemplomban va­ sárnaponként hajnaltól estig négy misét s szombatonként esküvőket kiszolgálva (oly­ kor énekest, vonóst vagy kórust kísérve) kántorkodtam. Püspöki tanítóképző gyakorlójá­ ból orosz szakosításba csöppentem, s '56 őszén másodikasként üzbég tanár tankossal Petőfiről beszélgethettem vagy Széchenyitéri tüntetésen üvöltő szovjet városparancs­ noknak viszontválaszt tolmácsolhattam. — Mikor kezdett el érdeklődni a filozófia iránt nyavidékre telepíttettünk ki. Mégis boldogok voltunk, egészségesek: a külvárosi templomi éneklés esemény lett, az élvezhetetlenségig zavart tiltott rádióadások bújása remény, s közben konyhakertünkben munkálkodni, kukoricásban bújócskázni, szederfát mászni, biciklin élni maga az egészség. — Gimnáziumba hová járt? Mennyire hatotta át politika ezeket az éveket? - Apám cisztercinek utódához, a nagypresz­ tízsű Nagy Lajosba kerültünk mindhárman, s miért döntött a jogi tanulmányok mellett? — Orgonista, költő vagy filozófus akartam lenni, de x-es („kizsákmányoló származású”) káderlappal sehová sem vettek fel. Életösztön­ től diktáltan 13 hónapra elszegődtem Istvánaknára kőszénbányásznak: először fél kilomé­ teres mélységben, robbanásveszélyes fejtés csúszdájánál, majd kanyargós-lejtős vájatban roppant erőkoncentrációt feltételező csillézéssel, végül mémökségiként akár napi többszö­ rös leszállással, hőségben, omlásnak indult vá­ gatokat derékig érő vízben műszerekkel vé- �— Folyvást elvágyódtam: pest! bölcsészetre, franc!a-f!lozófia szakra. Csak­ nem menetrendszerűen kJ a stoppoltam, hogy a Váci utca! Muskátli-presszóban lázadó művészlelkű (ren­ dőrileg szintén figyelt) barátáimmal együtt lehessek, a Nemzeti Múzeummal közös Széchényi Könyv­ tárban Pécsett hozzáférhe­ tetlen egzisztencializmust s freudizmust olvashassak, gi^yalogolva álltam a sarat. Az üzemben ala­ az Oktatásügyi Minisztérium Marxiz­ kuló KISZ saját kádereként ajánlott Miskolcra mus-Leninizmus Főosztályán (valótlan in­ bányaművelő mérnöknek. Látszólag révbe ér­ dokkal ugyan) utalványt nyerhessek a modern tem, de zsákutcaként éltem át; őrlődtem a analitikus filozófia számozott példányokban műszaki szárazságtól s kollégiumi sivárságtól hozzáférhető fordításainak megvásárlására. akkor is, ha fél napokra a városba, a megyei Otthon naponta öt-tíz levelet indítva széles­ könyvtárba menekültem, hogy például József körű nemzetközi levelezést folytattam, hogy Attila egzisztencializmusáról értekezzem. könyvéhségemet csillapítsam. Éjjel-nappal ol­ Mentőkötelet végül Bihari Ottó pécsi dékán vastam, jegyzeteltem, vitáztam. Éppen csak a dobott felém, és december végén már római jogi kar szelleme nem érintett meg — Bene­ jogból jelesen abszolváltam. Építményem hir­ dek Ferenc romanista intellektualizmusát ki­ telen mégis összeomlott, mikor néhány hét véve —, pedig életemben először jegyeim sze­ múltán százvalahány papot „ifjúság megron­ rint is kiemelkedő tanuló lettem, régi zeneis­ tása” cinikus vádjával letartóztattak. Csonka kolai közösség nyomán együtt készülve Só­ Ferenc belvárosi káplán, gyóntatóm házkuta­ lyom Lászlóval: kizárólag vizsgák idejében és tásakor megtalálták nála kölcsönadott termé­ céljából érezve magunkat jogásznak. Második szettudomány! (!) könyvemet s néhány vers­ évben a szoyjethazából partizánként visszatért kezdeményemet. Látókörbe kerültem, s egy filozófiaprofesszorom ablakból a rendőrségre szakmunkásképzőből politikai nyomozóvá mutatva adta sajnálattal tudtomra, hogy' de­ avanzsált brutális figura heti többszörös meg­ monstrátor nem lehetek. Két év múltán, az el­ félemlítő vallomásíratással s kihallgatással, fe­ méleti jogtudomány izgalmára ráébredve leg­ nyegetéssel hónapokon át kínlatott, hogy vá­ feljebb belakhattam magam a tanszékre: nél­ dat fogalmazhasson ellenem. Vergődésemet külözhetetlenként búvárkodtam, írtam, fordí­ senkivel sem oszthattam meg. Éjjelenként tottam, sőt Szotáczky professzor bizalmából még otthon is konspirálva fényképeket, köny­ vizsgáztattam, de aktív megfigyeltként egyete­ veket, egy „ellenforradalmat” leleplező kiállí­ men nem maradhattam. tás tárlójából szerzett emigráns folyóiratokat, — Mondana nékünk valamit professzor úr a ’56-os plakát- és újsággyűjteményemet, nap­ családjáról, feleségéről és gyermekeiről? lómat égettem. Míg bajban voltam, barátaim Zenészbarátomnak köszönhetem feleségem köddé váltak. Részvétlen közömbösségüket megismerését, aki zongoratanárnak készült, fájdalommal (de életre szóló tanulsággal) él­ hasonló (bár irodalmibb) olvasmány! érdek­ tem át, úgyszólván visszavágyódva korábbi bá­ lődéssel, s elkötelezve a régi muzsika iránt. nyásztársaim, a magyar proletárvilág faragat­ Pécsről elűzetve, akadémiai fizetésemet fel­ lan s elviselhetetlenül csúnya szájú, mégis olemésztő albérleti tengődéssel, majd saját talmazóan szolidáris természetes emberségé­ honteremtés kényszerében kényszerülve hez. Hosszú idő múltán, amikor formálisan nélkülözésre, de az egymáshoz ragaszkodás idéztek a rettegett politikai osztályra, letartóz­ szeretetében alapoztuk meg családi életün­ tatásomra számítottam. De egy gépelményt ket. Immár 35 éves fiúnk, két óvodás iker­ tettek elém, amelyet aláírva a Btk. 60. §-a je­ lány apja, művészettörténészként indult, ma gyében tudomásul kellett vennem, hogy noha múzeumi, egyetemi, kulturális beruházások részt vettem népköztársaságunk megdöntésé­ tanácsadója (általuk képviselt cég tárlójában re irányuló szervezkedésben (!), a társadalom­ nyugszik a Szent Korona, s ajándékukban ra veszélyesség elmúltával a hatóság nem kí­ megkerülése óta a Vizsoly! Biblia); lányunk ván eljárni ellenem. 26 éves, a Vöröskereszt Nemzetköz! Bizott­ — O» is abba a legendás korosztályba tartozik, ságának humanitárius jogi szakértője. melyben egy-egy évfolyam számos rendkívül te­ hetségesjogászt termelt ki. Miképpen telték egye­ temi évei? Kötött itt életre szóló barátságokat? zett leginkább meghatározónak külföldi útjai során? Ausztráliától Japánon, Skócián, Olasz- és Németországon át az Egyesült Államokig mindenütt boldogan lubickoltam, ahol kellően gazdag, tematikus csoportosításban polcról szabadon hozzáférhető interdisz­ ciplináris gyűjteményben kutatva hasonló módszertani problémákkal vívódó akár természettudományi kollégákra bukkan­ hattam. Itthon ilyesmire nem éreztem még lehetőséget, korszerű nagykönyvtárunk sincs. — Mi az, amire a tanár úr — tudományos munkásságát nem említve — életében a leg­ büszkébb? — Az ország kétszeres megszállásából ki­ nőtt szégyenletes kollaboráns diktatúra vagy prostituálta alattvalóit, vagy az élet kis dolgaiban is egzisztenciális vízválasz­ tót láttató erkölcsi komolyságra késztetett válaszul. Családom, melybe beleszületet­ tem, majd amit magunk teremtettünk, ennek átélésére épült. Olyasmi ez, ami el­ hivatottságot s tartást ad, csalódástól mentes biztonságot. Aligha van az életben nagyobb adomány, mint a morális kész­ ség. — Ha valami személyeset tanácsolhatna diák­ jainknak, úgy mi lenne ez? — Hit, erkölcsi tartás, hivatás, méltó élet­ társ: ezek hiányában aligha van értelme másnak; ezek birtokában pedig kitartó munkával úgyszólván bármi elérhető, ami valóban fontos. Gurbán Györgyi — Professzor úr rendkívül sokat utazott. Hová térne újra szívesen vissza? Miféle élményt ér­ tizenhetedik oldal �Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? Különvélemény a drogtüntetés szükségességének kérdéséről Azt hiszem, méltán kijelenthetjük, hogy a magyar közvélemény a fogalomzavarairól híres. Legyen szó bármilyen politikai, társa­ dalmi, vagy egyéb vitáról, úgy tűnik, ha elő­ húzunk a tarsolyunkból egyet, az olyan „univerzális jokcr”-ek közül, mint, hogy „demokrácia”, „a nép boldogulása”, vagy „nemzeti érdekek”, egyből szabad kezet ka­ punk, hogy lerohanjunk egy országot, vagy esetleg a választóink ezreit átvágva halomra rabolhassuk magunkat. Ha pedig valaki ké­ telkedni merészel, még egyszer meglobog­ tatjuk a szeme előtt a kifejezést, majd ma­ gyarázatunkban csavarintunk rajta kettőt, ezek után pedig biztosak lehetünk, abban, hogy a kételkedés sec perc átadja a helyét a teljes értetlenségnek. Pedig csak a rutin­ munkát végeztük: mi sem könnyebb, mint képlékeny fogalmakkal megszilárdítani az igazunkat egy képlékeny demokratikus ha­ gyományokkal rendelkező állam polgárával szemben, aki nem, hogy a fogalmak értel­ mével, de mellesleg még saját nemzeti identitásával sincs tisztában. Nehéz helyzetben vagyunk tehát az »5,univerzális joker”-ek értelmezésével, és nincs ez kevésbé így a „tolerancia” fogalmával sem, A kifejezés sajátos megközelítési kísér­ letének lehettünk tanúi ugyanis, ha a hétvé­ gén a Vörösmarty térre látogattunk, ami egyszerre adott helyet a drog fogyasztásért járó büntetési tételek enyhítését követelők­ nek, és azoknak, akik könnyűdrog-liberalizáció ellen vonultak ki az utcára. dermészetesen tettlegességig nem fajult a dolog, csak néhány tojás erejéig, ám a légkör így is hemzsegett a szitkoktól és a füttyszó­ tizennyolcadik oldal tói. A legfontosabb kérdés most szerintem még sem az, hogy azon háborogjunk: vajon miért nem volt képes a tömeg nyugodtan végighallgatni a beszédeket, és még csak nem is az, hogy a higgadt temperamentumú gondolkodóként megismert Konrád György, vajon miért tartotta fontosnak, hogy a színpadon nyilvánosan hadat üzen­ jen az egybegyűlteknek? A megfontolásra érdemes inkább az lenne: ki az, aki azt vár­ ta, hogy az események az adott körülmé­ nyek között más fordulatot vegyenek? És itt a figyelem egyértelműen a szervezők­ re terelődik. Azokra, akiknek elvileg, ha egy ilyen, társadalmat súlyosan megosztó prob­ lémához nyúlnak, nem kellett volna-e meg­ próbálniuk olyan formába önteni a dolgot, hogy a programok lebonyolíthatók legye­ nek? Azokra a szervezőkre, akik a drogfo­ gyasztók szempontjait véleményem szerint teljességgel figyelmen kívül hagyva, fonto­ sabbnak tartották a saját szereplési vágyukat a n.toleráns europér” szerepét magukra ölt­ ve, mint, hogy megértsék: mit is jelenthet a tolerancia a drog kérdés kapcsán, és ennek tükrében megpróbálják valóban, egy arra való fórumon orvosolni a problémát. Vessünk ugyanis egy pillantást a könnyű­ drog fogyasztásra Magyarországon: bátran állítható, hogy akinek kedve tartja, a legmi­ nimálisabb körültekintéssel élhet titkos szenvedélyének, és ha csak nem tartja fon­ tosnak, hogy egy rendőrkapitányság kellős közepén füstöljön el egy adagot, biztos lehet benne, senki sem fogja zargatni. (Az meg, hogy „sutyiban” kell csinálni, csak rátesz még egy lapáttal a hangulatra.) Higgyük el: egy részük egyáltalán nem látja szükségét annak, hogy „ideológiai” szinten foglalkoz­ zon a dologgal, nem hogy elmenjen egy ilyen tüntetésre (hisz így is megvan a szom­ bati, (napi?) betevő, a többi meg kit érde­ kel). Aki meg foglalkozik vele, az nagy részt bulira veszi a dolgot tüntetésestül. Kender­ mag egyesületestül, ha pedig netán talán va­ lamiféle késztetést érez, hogy identitását egy káros szenvedélyért való kiállás mentén ta­ lálja meg, annak lelke rajta, viszont tisztában kell lennie azzal, hogy ezzel nem a „drogo­ sok társadalmát”, hanem kizárólag saját ma­ gát képviseli. És szerintem minél kevésbé találta meg azt a bizonyos identitást, annál jobban verte a mellét a tolerancia elvét han­ goztatva Vörösmarty téren. Odáig persze már egyáltalán nem terjed az identitás-zavarban szenvedő melldöngetők előrelátási képessége, hogy belássák: melldöngetésükkel nem csak, hogy magukat nem találják meg, hanem még ráadásul a levegőt is megmérgezik maguk körül. Ezt pedig azáltal teszik, hogy feleslegesen, de kivívják maguk ellen a drog-ellenzők felháborodását is, akik egyébként egy percig sem zaklatnák őket, ha káros szenvedélyüket otthon, a privát szféra anonimitásában folytatnák, nem pedig azzal szeretnének maguk számára igazolást nyerni, hogy egy saját maguk által értelmezett tole­ ranciát próbálnak ráerőltetni a lakosság nagy többségére. (A lakosság nagy többsége ugyanis, akár mennyire is fáj nekik, de néze­ tükkel nem ért egyet.) „Igen, mert az emberek taplók” hangoztat­ hatná egy „tolerancia-hívő”. „Nem értenek meg minket, nézd meg, hogy fütyülnek! « És első ránézésre igaznak is tűnik az, amit mond, én még is úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Az embe­ rek nem taplók, csak megosztottak, ebben is, mint sok minden másban mostanság. És nem arra van szükségük, hogy ilyen szélső­ séges helyzetek elé állítva megosztottságu­ kat elmélyítsék, hanem csak arra, hogy felis­ merve a különbségeiket a problémák meg­ oldásainak kísérleteit hozzájuk igazítsák, várható magatartásuk ismeretében. Talán ezért nem tartom fontosnak, hogy Hollandiátjátszunk ott, ahol ez nem lehet­ séges (és nem is biztos, hogy kell), dalán ezért nem tartottam az évszázad ötletének a Vörösmarty téri „tüntetéspáros” megszer­ vezését sem (főleg nem így együtt!), nem hinném ugyanis, hogy a szerencsétlen ott­ hon maradt „hétvégi” drogos bármennyit is profitált volna a dologból, dalán ő is érzi �Szabadság fi I Ugyanis, hogy a tolerancia teljes birtokában van azáltal, hogy „senki sem zargatja” és el­ néznek fölötte, ha a saját, félreeső kis szobá­ ját telefüstöli. Azt viszont tudja, hogy a mai viszonyok között akkor már nem fog tole­ ranciára lelni, ha a szobájából kilépve kezdi el igazát hangoztatni. És nem azért nem fog, mert őt nem fogadják el, hanem azért, mert az nem, hogy megpróbálja a többségre kényszeríteni saját tágan értelmezett tole­ rancia-fogalmát azáltal, hogy igazát egy ilyen fórumon érvényesíti. És bármennyire nem ért egyet az ellentüntetők drasztikus eszközeivel (ahogy személy szerint én is tel­ jességgel elhatárolódom a szóhoz jutni nem hagyás, az akasztófahurok-mutogatás, és a tojásdobálás művészetétől), elfogadja azt, hogy a káros szenvedélyeknek a szobában. J?',a sutyiban” a helyük, nem pedig a nyílt ut­ cán, főleg akkor, ha megjelenésük világszer­ te láthatóan ekkora ellentéteket szül. Hisz mindenki mással kábítja magát. Én személy szerint azzal, hogy talán egyszer megtanuljuk a tolerancia fogalmát is abszo­ lút hévtől megfosztva, „toleránsán” értel­ mezni. Zsellér Máté Sokakban merül fel a kérdés, miért írom Az egyik legfontosabb fogalom az emberiség ezeket a sorokat, 12 évvel a függetlenné vá­ történelme során, olyan eszme, aminek lás után. A válasz egyszerű, újabb megszálló fennmaradásáért sokan az életüket is áldoz­ hatalom kopogtat az ország határán. Ok ták. Legyen az a szólás- vagy sajtószabadság, ugyan nem erővel készülnek ideiglenesen elnyomás nélküli élet, szabad véleménynyil­ berendezkedni, de az már előre látható, vánítás, függetlenség. Évezredes küzdelem, hogy ittlétük a függetlenség és a szuvereni­ sokszor hiábavaló, de sohasem felesleges. 1945. április 4-én a szovjet hadvezetőség , tás elvesztésével fog járni. közli, hogy „Magyarország teljes területét I A napokban röppent föl a hír, miszerint az iraki háborúban részt vevő, korábban Né­ felszabadította a német fasiszta uralom metországban állomásozó amerikai katonák alól”. Valójában április 12-én fejeződtek be a már nem oda térnének vissza, hanem a lojá­ harcok, de ez már csak részletkérdés. lis, az amerikai külpolitikát odaadóan támo­ A hős szovjet hadoszlopok pedig tovább dü­ gató, posztkommunista, kelet-európai orszá­ börögnek Németország szíve felé, hogy fel­ gokban építendő, amerikai támaszpontokra. szabadítsák Európát. A nyugalom záloga az Mekkorát fordult a világ? Alig másfél évtize­ itt maradó katonai egységek, akik hangsú­ de a mai hatalom még a Vhrsói Szerződés ak­ lyozottan csak ideiglenesen tartózkodnak tív tagjaként tapsolt a katonai parádékon, ma Magyarország területén, élvezve a fasiszta pedig az „imperialista, burzsoá elnyomó elnyomás alól szabadult, reménykedő pol­ rend” katonái számára épített vidám barak­ gárok vendégszeretetét. Az a tény, hogy a kokat. hős szovjet katonák soha nem látott kegyet­ Nem kötődünk így is éppen eléggé a nyu­ lenkedésekkel, fosztogatásokkal, önkényes­ gathoz, nem most válunk-e teljes jogú tag­ kedéssel tarkított „vendégszereplése'’ mi- jává egy tekintélyes szervezetnek? Miért van szükségünk ekkora elkötelezettségre? És lyen károkat okozott, csak a közelmúltban legfőképpen, miért megyünk szembe Euró­ vált kimondhatóvá, és csak igen óvatos kri­ pával? 12 évvel a függetlenség „kivívása’ tikával fogalmazható meg. után miért kell elkötelezni magunkat eny1947. február 10-én aláírták Párizsban a bé­ nyire? Nem elég a NATO tagság, minden keszerződést, ami tartalmazta többek között kötelezettségével együtt? Hány lélegeztető­ azt a passzust, miszerint a szövetséges csapa­ gépet lehetne venni a felmerülő költségek­ toknak 90 napon belül el kell hagyniuk Ma­ ből? Nincs jobb dolgunk, mint katonásdit gyarország területét. Az örök kivételezett játszani? Szovjetunió természetesen lehetőséget ka­ Törekedjünk inkább a közös európai véde­ pott arra, hogy az ausztriai szovjet megszállá­ lempolitika kialakítására, éljük el, hogy az si övezet utánpótlási vonalainak biztosítására amerikai katonák hazatérhessenek szülőföld­ csapatokat tarthasson az országban. 1955-ig jükre. Nem hiszem, hogy olyan fenyegetés ez jogi alapot biztosított a szovjet katonák lenne a világban, ami miatt Magyarország magyarországi állomásoztatására. A fegyve­ Amerika segítségére szorulna. \^n, aki em­ rek árnyékában kerülhetett sor „kékcédulás lékszik még azokra az időkre, amikor hívtuk választásra”, AVO-s garázdálkodásra és a őket, de el voltak foglalva a Szuezi-csatorna kommunista elnyomógépezet kiépítésére. megvédésével. Akkor nem fenyegette szerin­ Ezek a fegyverek biztosították az ország ki­ tük a demokráciát semmi Magyarországon, rablását, elszegényítését, a besúgórendszer nem úgy, mint az elmúlt években. kiépítését. Itt jegyzendő meg, hogy a diktatú­ Sokmillió honfitársamhoz hasonlóan úgy ra éveiben azért akadtak bátor ellenállók, ha­ vélekedek, most sincs veszélyben a haza, nem acsarkodik külső ellenség a határain­ zafiak, akik életüket adták a szabadságért. kon, és mint 1956-ban, úgy most is elbol­ 1956-ban a magyar nemzet megkérdezte, dogulunk egyedül. Az pedig, hogy mi van a ugyan meddig kívánnak ideiglenesen marad­ határainkon belül, magánügy, de legalább is ni? Véres megtorlás következett. belügy, nem kell a Nagy Testvér jóságos se­ Az átmeneti állomásoztatás 46 évig tartott. gítsége, megoldjuk majd ezt is. 1991. június 16-án éjfélkor az utolsó szovjet Végezetül egy kérés, egyszer az életben kér­ katona is elhagyja az ország területét, a szak­ dezzenek meg minket, magyar polgárokat, értők 100 milliárd forint kárösszegről be­ akaijuk-e, hogy idegen hadseregek ideigle­ szélnek, ezen belül is 60 milliárd körüli a nesen megpihenjenek nálunk, néha 150, né­ környezeti kár. És ez csak anyagi természe­ ha 46 évig. A történelem megmutatta, hogy a tű, a lelkekben okozott törésről, a meghur­ válasz nemleges. Kéretik tiszteletben tartani. coltak szenvedéseiről nem készült hivatalos I összesítés. Szabózé tizenkilencedik oldal �Az eltemetett álom Érthetetlen támadás a Pázmány ellen Érdekes írás jelent meg nemrégiben Vásárhelyi Mária tollából az Élet és irodalom cí­ mű hetilap 2003/14. számában, „Second hand demokrácia” címmel. Az írás alapvető­ en a manapság oly divatos „gyűlÖletbeszéd”-témát boncolgatja, pontosabban a kor­ mányzat által felvetett esetleges Btk. módosítás, a holokauszt-tagadás büntetőjogi szankcionálásának lehetőségeiről polemizál. Ennek keretében röviden elemzi a mai magyar társadalom állapotát, a szerző szerint rohamosan növekvő és mindinkább nyilvánosan is kinyilatkoztatott antiszemitizmust, az ordas eszmék elleni küzdelem jogalkotáson kívüli, egyéb lehetséges eszközeit is. A szemünk nem is ezen, sokkal in­ kább a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nevének említésén akadt meg. Innentől részleteket idézünk az írásból: „Bármennyire szeretne is a jelenlegi kor- | mány minden ideológiai természetű vitát ismét a szőnyeg alá seperni, nem kerülheti el, hogy szembenézzen azzal, kikből lesz­ nek ma történelem- és irodalomtanárok, és miféle ismereteket terjesztenek a diákság körében. A demokratikus normák ellen vét a kulturális és oktatási kormányzat, ha meg­ próbálja kikerülni azt a konfliktust, amely az egyházi felsőoktatási intézményekben fo­ lyó képzés körül fortyog. Ugyancsak tavaszszal történt, hogy az egyik pesti utcán sétál­ va arra lettem figyelmes, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diálgai az alma materből az utcára tódulva kórusban skan­ dálják: „Hazaáruló, gyilkos Mécs Imre.'” Jól öltözött, jóarcú, kokárdával ékesített fiata­ lok voltak, akik nyilvánvalóan az iskolában szerzett friss „ismereteket” és élményt osz­ tották meg egymással és az arra járókkal. Fe­ lelős politikusok és oktatási szakemberek nem nézhetik tétlenül, hogy - amint ezt a kisebbségi ombudsman által készíttetett vizsgálat is egyértelműen igazolta - évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felső­ oktatási intézményekből, akiket rassziz­ musra, kirekesztésre és gyűlölködésre okí­ tottak történelem- és irodalomtanítás cí­ mén. (...) És ennek kapcsán felmerül a kér­ dés, hogy milyen indokok sorakoztathatók fel amellett, hogy közpénzekből tartanak fenn egy olyan felsőoktatási intézményt, amelynek szellemi irányítását a református egyház MIÉP-es szárnya látja el?|35’ si intézményekből, akiket rasszizmusra, ki­ rekesztésre és gyűlölködésre okítottak tör­ ténelem- és irodalomtanítás címén”. Több dolgot nem értünk az idézett részlet­ ben, Sőt: igazából semmit nem értünk. Ve­ gyük sorra a cikkből kiolvasható téziseket: Ad 1. Baj van az egyházi felsőoktatással („konfliktus fortyog”). Ad 2. Erre utaló jel például az, hogy a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem (kokárdás, jólöltözött, jóarcú) diákjai egy pesti utcán azt skandálták, hogy „hazaáruló, gyilkos Mécs Imre”. Ad 3. Ezen ismereteiket nyilvánvalóan fris­ sen az iskolában szerezték. Ad 4. Ez is bizonyítja azt, hogy „évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felsőoktatá- I Na már most: 1, A PPKE Budapesten Hittudományi és Jogi Kart működtet. Ha vélelmezzük, hogy a Hittudományi Kar hallgatói nem szoktak „utcára tódulni” és „kórusban skandálni”, akkor okkal vélhetjük, bizony a Jogi Karra, azaz ránk gondolt a szerző. 2. Tegye fel a kezét a négyezer hallgató, több száz oktató és egyéb alkalmazott közül az, aki látta a fent leírt jelenetet (lapzártáig nincs jelentkező). Attól tar­ tunk, még mindezt hitelesítő járókelőt sem nagyon találnánk (kivéve talán egy­ két gulyásleves-rajongót), mivel ilyen egész egyszerűen NEM TÖRTÉNT MEG. De menjünk tovább. 3. Hogy jön ide az állítólagosán több száz, .rasszizmusra, kirekesztésre és gyűlölködésre” okított pedagógus (és hol vannak ők)? Legjobb tudomásunk szerint a Jogi Karon jelenleg nem zajlik pedagógus­ képzés, és a közeljövőben ez nem is vár­ ható. Ennek ellenére a párhuzamba állítás a Pázmány Egyetem és e jelenség között egyértelműen megtörténik a cikkben. 4. Az írásból az is egyértelműen követke­ zik, hogy a Pázmány Jogi Karának „szel­ lemi irányítását a református egyház MIEP-es szárnya látja el”. Osszemosolyoghatnánk, na itt most minket jól öszszekevertek a Károlival, amely valóban Református Egyetem, de alapos körüljá­ rás után úgy tapasztaltuk, hogy ott sem tobzódnak a MIÉP-esek (persze azért re­ formátusok tényleg vannak, de ez talán bocsánatos bűn az ő esetükben). AKároli azonban meg sincs említve az az írásban, a szerző egyértelműen a Páz­ mányra gondolt. Ha megint bizalmat szavazunk a Hittudományi Karnak, ak­ kor megállapíthatjuk, hogy ha igaz a fen­ ti állítás, akkor bizony minket, azaz a Ka- tolikus Egyetem Jogi Karát MIÉP-es (!) reformátusok (!) irányítják. Megint csak tegye fel a kezét az, aki felfede­ zett valahol a Szentkirályi utca 26-30. táján olyan MIÉP-es reformátust, aki Karunk szellemi irányítója. Jelenleg ötletünk sincs arra nézvést, kik lehetnek ők, egyáltalán ho­ gyan tudják ennyire titokban, a feltűnés leg­ kisebb jelét sem mutatva elvégezni egy egész Jogi Kar szellemi irányítását, ami vallj uk be — nem kis feladat. Ez ügyben lap­ zártáig még sötétben tapogatózunk. Azon­ ban tanulmányainkból azt is megtudtuk (hiszen nem csak Mécs Imre része a tan­ anyagnak), hogy létezik ma Magyarorszá­ gon Alkotmány, Sajtótörvény és Ptk., sőt van Büntető Törvénykönyvünk is. Szemez­ gessünk ezek rendelkezéseiből: Alk. 59. § (1) A Magyar Köztársaságban min­ denkit megillet a jóhírnévhez (...) való jog. Btk. 179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsü­ let csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő sza­ badságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ptk. 78. § (1) A személyhezfűződőjogok védel­ me kiterjed a jóhírnév védelmére is. (2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha va­ laki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis szín­ ben tüntetfel. Stv. 2. § (1) (...) A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Ezek fényében immár a laikusnak is egy­ értelművé válik, hogy az idézett írás szerzője, amennyiben a fenti állításokat nem sikerül bebizonyítania (és mi na­ gyon várjuk a bizonyítékokat!), alkotmá­ nyos jogot sértett, bűncselekményt köve­ tett el, megsértette az Egyetem jóhímevét, és áthágta a Sajtótörvény köte­ lező előírásait is. Lássuk be, azért ez egy szuszra nem kis teljesítmény. A szép si­ kerhez ezúton is gratulálunk, és miha­ marább, tűkön ülve várjuk a bocsánatké­ rő cikket. Ja igen: magunkban pedig újra eltemetjük a hiteles, kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tényfeltáró, a társadalom iránt felelősséggel viseltető média álmát. Az ítélet szerkesztősége � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 4. szám 2003. május 21. Abstract A summary of the resource. Tartalom A Neptun rendszerről A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon Dénes Ösztöndíj Közgazdaságtan - minek ? A Szentatya Spanyolországban Az igazi Universitás felé „A polgárnak szolgálnia és építenie kell!” OTDK dolgozatok egy opponens szemével Lecsúszottak Egy ajtó könnyei A régi világ keresése Azok a boldog szép napok 2. Az örök hold A korai kapitalizmus érintése A bulvársajtó és a jog Vedd és olvasd! A Professzor is csak ember Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? Szabadság Az eltemetett álom Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. május 21. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1051kb+5809kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_4_20030521 Relation A related resource T00055 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_4_20030521 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András