https://omeka.ppke.hu/files/original/508d2641c087fcbbf66c61d7646492b3.jpg 15b8dadeba0a33edeccab09e9961b4dc https://omeka.ppke.hu/files/original/1c13c0dc4ea0886ec90250aaaac9edbf.pdf 89337c70b9c83edbd912e87955a9b370 PDF Text Text J2.OO5O5O7 ítélet! s ’•quu«'' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS BOYBTBM JOO- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAS HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA l íW IfcS^ fííí'^í íí^'T; -/sí ^^í; s i'Vi rw >y ie> 0 '9 ll Hs.'íí?''’ ■^ií Pl Igéijá í * 1^^ W': '■^í. >!. h' TT-' w 'i SiSiflCíBíSS B ’ PÁZMÁNY-NAP 2003. május 7. KDLÖNSZÁM �» Pázmány-Nap 2003 íi 5K«SÄ „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában voltk”’ (Pázmány Péter) TARTALOM A Pázmány-Nap programja Az igazi Universitas felé 3 4 Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt 6 Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde 9 10 A Rákócziak és Sárospatak - Dr. Tamás Edit előadása Rákóczi szellemében, ma - Dr. Halzl József előadása A szívünkben élő Rákóczi - Dr. Nemeskürty István előadása 14 17 Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt 23 A Pro Facultate-díj alapító okirata Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate-díj átadásakor 26 Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után 28 Nyolc év a Pázmány Jogi Karán - kerekasztal-beszélgetés 32 Aki sok fát ültetett - beszélgetés Dr. Zlinszky János Alapító Dékánnal 46 A Pázmány-Nap résztvevőinek listája 54 Gondolatok az első Pázmány-Nap után 55 A keresztény embernek magával való számvetése 56 27 IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Mándics Botond, Milisits Barbara, dr. Jobbágyi Gábor, Szincsák Zsuzsa, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, intézetvezető egyetemi tanár Szamos Márton, Zsellér Máté SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Tudományos tanácsadó: Főszerkesztő: Gulyás Judit \e-mail cím: itelet01@hotmail.com 2 A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd honlap: jak.ppke.hu/itelet �Pázmány-Nap 2003 4) A Pázmány Jogi Karán 2003. évben megrendezésre kerülő első Pázmány-Nap programja Időpont: május 7. (szerda), 15.00 órától Helyszín: VIII., Szentkirályi u. 28., II. emelet, Díszterem I. Konferencia a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójának emlékére (15-18 óra között) Életadók: Dr. Tamás Edit (történész-főmuzeológus. Sárospataki Nemzeti Múzeum) - A Rákócziak és Sárospatak (15.00-15.30) Dr. Halzl József (a Rákóczi Szövetség elnöke) - Rákóczi szellemében, ma (15.30-16.00) Dr. Mezey Barna (jogtörténész, az ELTE-AJK dékánja) - A Rákóczi-szabadságharc és a magyar közjog (16.00-16.45) Dr. Nemeskürty István (irodalmár, történész) - A szívünkben élő Rákóczi (17.00-17.45) II. A Pro Facultate-díj első átadása (18-18.30 között) III. Kerekasztal-beszélgetés a Kar nyolc évéről (18.30-20 óra között) Résztvevők: Dr. Fodor György megbízott rektor, Dr. Radnay József dékán, Bánrévy Gábor intézetveze­ tő egyetemi tanár, Dr. Péteri Zoltán egyetemi tanár, Dr. Kilényi Géza intézetvezető egyete­ mi tanár, Dr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes, Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus IV Pázmány-napi tánc és mulatság a Spartacusban (20.00 órától) 3 �Pázmány-Nap 2003 ■ H Az igazi Universitas felé A jogi karon először megrendezésre került Pázmány-Napról A kötelező gólyabálon és diplomaosztón kívül meglehetősen hosszú idő után elő­ ször került újra megrendezésre olyan esemény Karunkon, amely a hallgatók és az oktatók nagy részét mozgósította volna - nem csoda hát, hogy sokszor panaszko­ dunk a nem túl mozgalmas egyetemi közéletre. Most, néhány tanársegéd és doktorandusz összefogása által május 7-én létrejött az első Pázmány-Nap, ahol új­ ra összegyűlhettek az Universitas tagjai, hallgatók, oktatók, és talán megtették az első lépést az igazi közösséggé formálódás hosszú útján. Talán sokatokhoz eljutott az a nyílt levél, amelyben a szervezők „mozgósításra” szó­ lítottak fel mindenkit. Meggyőződésük és fő mozgatóerejük az volt, hogy nem elégsé­ ges az intenzitás, amely manapság Karunk egyetemi közéletében tapasztalható. Az okok elemzése persze hosszabb időt venne igénybe, de tény, hogy az oktatáson és némi bu­ lizáson kívül nem sok többletet kapnak és ad­ nak a hallgatók, ami az egyetemi évek elszürkülésén túl azért is bántó, mert ajogi pálya mindig egyben közéleti pálya is, és ha hiszünk a jogászi hivatás fokozott társadalmi felelősségében (ami a keresztény tanításokból is egyértelműen kö­ vetkezik), akkor azt is tudjuk, hogy az nem foly­ tatható a közéletből kiszakítva. A plakátokon, az ítéletben, szórólapokon és az egyetemi előadásokon meghirdetett rendez­ vény három részre tagolódott, délután három­ tól hatig egy mini konferencia került megren­ dezésre a Rákóczi-szabadságharc háromszáza­ dik évfordulójának emlékére. Az eseményt a szervezők képviseletében Gerencsér Balázs, majd Fodor György megbízott Rektor Úr nyi­ totta meg, aki beszédében hangsúlyozta azt, hogy akkor működikjól az egész Kar, és annak közélete is, ha az oktatók és a hallgatók komoly dolgokról, de baráti hangon lesznek képesek közösen gondolkodni, kommunikálni. 4 A konferencia Tamás Edit, a Magyar Nem­ zeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeu­ mának történész-főmuzeológusa előadásá­ val kezdődött, aki Sárospatak városának Rákóczis kötődéseiről beszélt. Az előadás ge­ rincét a XVI. századi történések adták, hi­ szen Sárospatak fénykora nem II. Rákóczi Ferenc nevéhez kötődik. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke kö­ vetkezett, aki az általa vezetett civil szervezet feladatairól beszélt. A Rákóczi Szövetség önmaga által kitűzött célja a határon túli magyar közösségek tá­ mogatása, erkölcsi-anyagi eszközökkel. Több száz helyi szervezettel rendelkezik, legnagyobbrészt Felvidéken. Az 1989 óta működő szervezet a legnagyobb a hasonlók között, évente több százmillió forinttal, di­ ákutaztatásokkal, kulturális programok szer­ vezésével segíti más országok magyarjait. Mezey Barna jogtörténész, az ELTE-ÁJK dé­ kánja, akiről kevesen tudják, hogy a Rákócziszabadságharc megszállott kutatója is, a sza­ badságharc országgyűléseiről beszélt. Izgalmas előadásában hangsúlyozta, hogy a kor még mindig nem kapta meg az őt meg­ illető helyet a jogtörténetben, pedig óriási jelentőségű, előremutató határozatok szü­ lettek, melyek azonban még a Corpus �Pázmány-Nap 2003 Jurisba sem kerültek be, és ma sem értékel­ jük őket megfelelően. Nemeskürty István irodalmár-történész, mindenki Tanár Ura elvarázsolta hallgatósá­ gát. Szokott, visszafogott modorában kezdte előadását, az idő elteltével egyre jobban átél­ ve, plasztikus meséjével szinte a hallgatóság szeme előtt lejátszódóvá tette II. Rákóczi Fe­ renc életének főbb eseményeit. Kitért a kor irodalmának jelentősebb alalqaira is, akik kö­ zül is kiemelkedik - Mikes Kelemenen túl maga II. Rákóczi Ferenc.» A büfé finomságainak elpusztítása után kö­ vetkezett a hat órára meghirdetett kerekasztal-beszélgetés. Az asztalnál foglalt helyet Fodor György Rektor úr, Radnayjózsef Dé­ kán úr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes úr, Kilényi Géza, Bánrévy Gábor intézetvezető professzor urak, Péteri Zoltán tanszékveze­ tő professzor úr, valamint Horváth Attila ad­ junktus úr. A hallgatóság soraiban helyet foglalt Erdő Péter prímás-érsek is, a Páz­ mány volt rektora. A beszélgetést a szerve­ zők részéről Koltay András vezette fel, el­ képzeléseik, elvi célkitűzéseik meghatározá­ sával, majd bejelentette, hogy létrejött a „Pro Facultate” (A Karért) díj, melyet minden év­ ben az a személy kap meg, aki kimagasló te­ vékenységet végzett a Kar érdekében. Ezek után felkérte Bánrévy Gábor professzor urat, hogy nevezze meg és köszöntse az első díjazottat. Megható, sokáig emlékezetes pil­ lanat volt, amikor a professzor úr Zlinszky János Prodékán urat. Karunk alapító dékán­ ját köszöntötte. Mint fogalmazott, ezen első alkalommal volt a legkönnyebb a döntés a díjazott kiválasztásáról, melyre méltóbb sze­ mélyt találni nem lehetett volna. Bánrévy professzor úr szívhez szóló szavakkal kö­ szöntötte Zlinszky professzor urat, akihez egyébként 1947 óta mély barátság is fűzi. Az ünnepelt láthatóan elérzékenyülve, szokott szerénységével köszönte meg az apró VIszonzást óriási munkájáért. Következett a kerekasztal-beszélgetés, amely­ ben megvalósult az oly ritka alkalom, és az ok­ tatók olyan dolgokról is szót ejtettek a hallga­ tóság előtt, amelyekről a katedrán nincs mód beszélni, ezáltal csökkentve némileg az oktatók-hallgatók között kétségtelenül fennálló nagy távolságot. A beszélgetés meglehetősen vidámra sikeredett, a résztvevők mindegyiké­ nek volt egy-egy fergeteges története a Kar in­ dulásáról. Szó esett az elvi célkitűzésekről, a Pázmány meghatározott szellemiségéről, a kezdeti nehézségeken való felemelkedésről, a jövő feladatairól. Később a meglévő hibák is előjöttek, előrevetítve a jövő feladatait. Este negyed kilencig tartott a bizakodó hangu­ latú beszélgetés, majd a program lezárásaként a Spartacusba tették át székhelyüket a résztvevők, ahol még késő éjszakáig folytatódott, immár még kötetlenebb formában az összejövetel. Az első Pázmány-Nap végkicsengése re­ ményteli volt. Kicsit újra együtt lehettünk, hallgatók, oktatók egyaránt. Egy esemény persze nem idézhet elő forradalmi változá­ sokat, de a résztvevők és a szervezők szívébe, akik úgy gondolják, szükséges dolgozni az egyetemi közélet és ezáltal a Kar előrejutása érdekében, némi reményt cseppentett. Re­ mélhetőleg még számos hasonló összejöve­ telben lesz részünk, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy aktív munkával is bekapcsolódnak a közéletbe — higgyük el, ez mindenkinek csak javára válhat. Ha pedig mindez megvalósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. (megjelent az ítélet 200314 számában, 2003. május 21.) Gulyás Judit 5 �Pázmány-Nap 2003 Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt Tisztelt Rektor Úr, Dékán Úr, Professzor Urak, Tisztelt Oktatók és Doktoranduszok, Kedves Hallgatók, Hölgyeim és Uraim! Nagy szeretettel köszöntöm Önöket az első Pázmány Nap alkalmából. Engedjék meg, hogy köszöntésemben először pár gondolatot szóljak arról, hogy milyen célból és kik által született meg ez a rendezvény. 6 A gyökerek e Kar alapítá­ sáig húzódnak vissza és az első két évfolyam szoros és mindmáig tartó barátsá­ gáig. Jómagam is, amikor erre az egyetemre érkez­ tem, első élmények között fogadtam magamba a Kar vezetésének szavait. így többek között azt a gon­ dolatot, hogy a Pázmá­ nyon kiemelt szerepe van egy olyan fiatal jogász-elit képzésének, amely szak­ mailag, erkölcsileg egy­ aránt magas színvonalat képvisel majdan a társada­ lomban. Ezzel a szakmai tudáson túl célul tűzték ki elénk, hogy mi, a minden­ kori Pázmányról kikerült hallgatók képesek legyünk hordozni a társadalomban azt a régi-új szellemiséget, amelynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás. Ezek a szavak a Kar alapításakor mindenki szájából természetes hangzottak, nem fö­ lös pátosz, nem volt bennük ámítás. Alig hat-hét évvel ezelőtt egészen termé­ szetes volt az egyetemen, hogy rendszeres kulturális és tudományos rendezvényeket szerveztek tanáraink és mi magunk, a diá­ kok. Ezen kívül az is természetes volt, hogy ezeken részt is vettünk. Legyen az egy tudományos diákkör, vagy egy érdekes �Gerencsér Balázs speciálkollégium, legyen az egy beszélge­ tés egy közjogi méltósággal, esetleg egy koncertlátogatás vagy kirándulás, talán egy tanár-diák futballmeccs. Nem maradha­ tott ki mindenből a mulatság sem, hiszen nem volt az diák, aki nem szereti a közös­ ségi kikapcsolódást. Mintegy levezetésként koccintottunk a nap eseményeire, hiszen mindez jó mulatság, férfimunka volt. Az első évfolyamok így egy építő és csodá­ latos élményeket magukban hordozó fo­ lyamatnak voltak egyben alkotói és része­ sei. A hallgatói önszerveződés kifejezetten a közösség segítésére és jobbítására szol­ gált. Nem valami keserű nosztalgia szól most belőlem, hanem szeretném, ha Önök is saját élményeiken, tapasztalatai­ kon keresztül szélesíteni tudnák azt a pár­ huzamot, amelyet szeretnék vonni most az alapítás utáni és jelenkor között. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a kezdeti lelke­ sedés, a hallgatói öntevékenység nem él ma. A kevés, a ma már tiszteletre méltó ki­ vételtől eltekintve, szinte nincs közösségi élmény, akarat. A legfájóbb pedig, hogyha megkérdezünk egy hallgatót, hogy hol ta­ nul, előbb mondja azt, hogy ,jogon”, vagy azt, hogy „Pesten”, mint azt, hogy a Páz­ mányon. Nem sikk ma Pázmányosnak lenni, eltűnt az a bizonyos egészséges n-,Pázmányos öntudat” a hallgatókból. Saj­ nos itt is tömegcikk a jogász. Egy dolog viszont van a Karon és azt itt is érezni és ez a KÖZÖNY Csupa nagybe­ tűkkel. Az első évfolyamokból kikerült jo­ gászsegédek és doktorandusok azon kap­ tuk magunkat, hogy évről évre olyan évfo­ lyamokat látunk kimenni az egyetemről, akik egy percig sem ismerték a tanárok és diákok universitasának varázsát és épp csak a vizsgaidőszaktól a pénzkeresésig tenget­ ték diákéveiket. Ezért fogalmaztuk meg a bejáratnál is megtalálható nyílt levelet, amelyben külön hangsúlyoztuk, hogy szükségesnek érez­ zük a Kar oktatói és hallgatói immár együttes erővel próbálják meg az ígérete­ sen induló, de ma már haldokló folyama­ tot újjáéleszteni. A közösségi élet talán legjobb mozgatóru­ gója a hagyomány. Ezért esett választásunk egy olyan rendezvényre, amely bár ma még kari keretek között él, évről évre lehe­ tőséget biztosít arra, hogy egy színes, tu­ dományos, kulturális értelemben magas színvonalú ünnepe legyen az egyetemnek, így terveztük el, hogy létrehozzuk ezt a kari rendezvényt, a Pázmány-Napot. Ez­ úton is külön köszönöm magas rangú elő­ adóinknak, hogy megosztják velünk gon­ dolatainkat mini-konferenciánkon, vala­ mint szintén köszönöm magas rangú ven­ dégeinknek, hogy jelenlétükkel tisztelik és emelik ezt a napot. Mint ahogy a plakáton és szórólapon is látni, a Pázmány-Nap minden évben 1635-ös egyetem alapításá­ nak havában, ez május hónap megrende­ zésre kerülő esemény, amely egyrészt a kar, később esetleg talán az egész egyetem aktuális kérdéseivel foglalkozik, nyíltan és őszintén beszélve mindarról, ami az okta­ tókat és a hallgatókat érdekli. Másrészt e Nap keretet ad arra, hogy az adott év ün­ nepi aktualitásáról magas szintű konferen­ ciát hallgathasson mindaz, akit érdekel. Reményeink szerint minden alkalommal tovább nő az érdeklődők köre. Ez évben a Rákóczi szabadságharc 300. év­ fordulójának méltó egyetemi megünnep­ lése több tudományterületet felölelő kis 7 �Pázmány-Nap 2003 konferenciának a témaköre. A program szerint, amelyet szintén a bejáratoknál megtalálunk, előadást hallhatunk a törté­ nelemtudomány, a jogtörténet-tudomány, az irodalom témaköréből, valamint a Rá­ kóczi szellemiség napjainkban is élő és megtalálható továbbéléséről. A konferen­ ciát követi egy kerekasztal-beszélgetés, amelyre a Kar alapításakor is szerepet vál­ laló neves oktatókat hívtunk meg, hogy a mai nap egyik kiemelt színfoltjaként közö­ sen beszéljük a Pázmány Jogi Kara és a Ka­ tolikus Egyetemről kikerülő jogászok leg­ örömtelibb, legizgalmasabb és sokszor ne­ héz feladatokat felvető kérdéseit. A Pázmány-Nap lezárásaként egy kis zenés, tán­ cos összejövetelre invitáljuk a kedves résztvevőket a Spartacusba, hogy minden­ ki a délután magvas gondolatait mélyre tudja magában ültetni... Végezetül engedjék meg Tisztelt Hölgye­ im és Uraim, hogy nyílt levelünkből kü­ lön hangsúlyozzam a következőket: „Ki­ emelkedően fontosnak tartjuk a kiveszett hagyományok újraélesztését az egyetemi életben, hiszen bőven van mihez vissza­ nyúlnunk az 1635-ös alapítás óta. Szeret­ nénk, hogyha a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olyan rangra emelkedne a társa­ dalomban, amely egyértelműsítené, hogy a szellemi örökösei vagyunk a Pázmány Pé­ ter által Nagyszombatban megalapított egyetemnek. Nekünk, tanársegédeknek és doktoranduszoknak a célunk, hogy egy év­ ben több olyan esemény is legyen, amely egyaránt vonzza a hallgatókat és az oktató­ kat, valamint szülessenek újra a Pázmány Péter által alapított egyetem diákhagyomá­ nyai, amik széppé és emlékezetessé teszik a diákéveket. Külön szeretnénk, hogy ezek 8 w a szigorúan non-profit rendezvények szer­ vezése egyszer úgy, mint a váltófutásnál, évfolyamról évfolyamra kerülhessen to­ vább. Ilyen esemény, vagy ünnep alatt a di­ ákság örök élményt jelentő gólyaavatásától a végzősök búcsúztatásán át, a Kar és az egyetem jeles tisztségviselőinek beiktatá­ sán és bemutatkozásán keresztül, a jeles ünnepek közös ünnepléséig sok mindent szeretnénk életre kelteni. A hagyományok felkutatása végett természetesen most is részletes könyvtári és levéltári kutatómun­ ka folyik, hogy a már több százéves hagyo­ mányok megújult formában, de pázmányi gyökerekből keljenek újra életre. (Hagyo­ mány alatt természetesen itt nem azt ér­ tem, hogy a levéltári iratok tanúsága sze­ rint a XVIII. században a jurátusok rette­ gésben tartották Nagyszombat polgárságát, mert több olyan alkalom is előfordult, hogy a nótás kedvű jurátusokat - egy foga­ dó bútorzatának és a szomszédos épületek ablakainak szétzúzása után - királyi karha­ talommal kellett hazakergetni...) Mindezek előtt az előbb elmondott ha­ gyományteremtés és hagyományélesztés első lépcsőjeként nevezném meg ezt a bi­ zonyos Pázmány-Napot. Ez a lépcsősor hosszú és kanyargós, de visszanézve az ele­ jéről olyan látvány tárul elénk és olyan él­ mény, amely szerintem semelyik egyete­ men sem. Ezúton is, e rendezvényen is hí­ vok mindenkit, hogy építsük együtt a Kart és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet olyanná, amilyenné alapítói megálmodták! Most Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim, tisztelettel felkérem Fodor György megbízott Rektor Urat, hogy nyissa meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán megrendezett első Pázmány-Napot. �•'s Pázmány-Nap 2003 Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde Kedves Hölgyeim és Uraim! Szeretném, ha ez a rendezvény, és ez a nap nagyon ko­ moly, ugyanakkor baráti és vidám is lenne, ezért ez a megszólítás. Rövid rektorságom alatt máris rádöbbentem, hogy mennyi mindent kell még tenni azért, hogy az Egyetem megfeleljen a nevében foglaltak­ nak. Nem lehet ölbe tett kézzel várni azt, hogy maguktól megoldódjanak a dolgok, hogy a Pázmányon pezsgő, megfelelő szel­ lemiségű egyetemi élet, spiritualitás le­ gyen, amire valóban szükség van és amit sugároznia kell ennek az egyetemnek. Ezért nekünk, „fönt” is tenni kell. Az Universitas egy egység, az oktatók és a di­ ákok egysége, a kezdeményezéseknek meg kell indulni fölülről és alulról is, azaz a di­ ákok, illetve doktoranduszok kezdemé­ nyezésére is mindent meg kell tenni, ahogy az imént elhangzott. Több lépcsőt kell megjárni ahhoz, hogy ebből aztán utá­ na egy valóban viruló közösségi élet kere­ kedjen. Ezért támogattam kezdettől fogva, amikor másfél hónapja megkaptam az első megkeresést, a Pázmány-Nap megrende­ zését a Jogi Karon is. A Bölcsészkaron ez már néhány éve létezik, és remélem, hogy el fog jönni az idő, amikor egy összegyetemi Pázmány-Napot is tudunk szervezni, de előbb nézzük meg, hogy mire képes a Jogi Kar egymagában. Nagyon nagy szükség van mindenfajta ön­ szerveződésre, szellemi értelemben, kö­ zösségi értelemben, spiritualitás szem­ pontjából, úgyhogy kezdettől fogva támo­ gattam ezt az elképzelést, mely remélhető­ leg kicsit közelebb visz minket ehhez. Kö­ szönöm azok munkáját, akiknek a fejében megszületett a gondolat és akik sokat tet­ tek a megvalósulásáért. Akik egyszer pró­ báltak már ilyesfajta rendezvényt szervez­ ni, azok tudják, hogy milyen nehéz. Na­ gyon jó a konferencia témaválasztása is. Mit testesít meg számomra Rákóczi? Első­ sorban az odaadást, ugyanakkor a mély vallásosságot is. Elsősorban az odaadást azért az ügyért, ami a szívének fontos volt, úgy érzem, ebből a szempontból ő mind­ annyiunk számára követendő példa. Szent Ágoston gondolatával nyitnám meg az első Pázmány-Napot, és fejezném be a mondandómat: ,a lényeges dolgokban egység. a járulékos dolgokban szabadság, és min­ denben szeretet”. Köszönöm szépen. 9 �Pázmány-Nap 2003 ■■' A Rákócziak és Sárospatak Dr. Tamás Edit előadása Tegnap volt 300 esztendeje, hogy a brezáni kiáltvánnyal útjára indult a Rákóczi-szabadságharc. „Ha száműzetésbe megyek, megmarad a remény, mert az utolsó lehe­ letemig megőrzőm a nép szeretetét, mely a nép szívében mindig élni fog irántam” írta egykoron Rákóczi. Remélem, hogy ez az általa leírt sor ma is valóság, őriztük em­ lékét. Ennek egyik intézményes formája a sárospataki Rákóczi Múzeum, melynek feladata, hogy a Rákóczi-kor emlékét ápol­ ja és bemutassa. 1950-ben hozták létre ezt az intézményt, abban a Rákóczi várban mely 1710-ig volt a család központja. Utá­ na osztrák eredetű családok uralták a várat a 11. világháború végéig Sárospatakon. Öt év útkeresés után teremtődött meg annak a lehetősége, hogy múzeum létesüljön a Rákóczi-várban, amely az ország elsőszá­ mú Rákóczi-kultusz központjává vált. Napjainkban, évente több mint 100 ezer látogató keresi fel a Rákóczi Múzeumot, a hetvenes-nyolcvanas években 160 ezer tu­ ristát számoltak. 10 Az épületegyüttest a Perényicsalád építtette a XVI. század harmincas éveiben, s csak 1616tól a Rákóczi-család központja. A Rákóczi-család zempléni ere­ detű. 1328-ban egy Balázs nevű ős használta először a Rákóczi nevet. A történelmi Zemplén megye közepén, a mai Szlovákia területén található Rákóc. Rákóc és Morva az a két telepü­ lés, amely először a Rákócziak nevéhez kapcsolható. Innen in­ dult a család a XVI. század ele­ jén. A középnemesi család lassú felemelke­ dése, gyarapodását a a török kori harcok­ hoz, a XVI. századhoz kapcsolódik. 1517ben szerezték meg Felsővadászt, innen származik nemesi előnevük. Rákóczi Já­ nosról már többet tudunk. Megyei tisztsé­ geket viselt, a közép-zempléni Csicsva vár­ nagya, majd Zemplén vármegye alispánja. Az ő fia Rákóczi Zsigmond, aki már kötő­ dött Sárospatakhoz. Rákóczi Zsigmond Felsővadászon szüle­ tett. Sárospatakon a református köz­ pontnak számító Perényi-család udvará­ ban nevelkedett, és így kapcsolódott el­ sőként a Rákócziak közül Sárospatakhoz. O szerezte meg Szerencset és kezdte meg ezzel a Rákóczi-család hatalmas bir­ tokgyarapítását. Fia I. Rákóczi György - aki 1593-ban szü­ letett-, 1616-os házasságkötése révén sze­ rezte meg a család számára Sárospatak vá­ rát. Felesége, Zsuzsanna a szintén jelentős birtokos családnak számító Lorántffy- �r család leánya. Az i^ú feleség - aki a házas­ ságkötés idején kb. 16 esztendős - Sáros­ patakon töltötte gyermekkorát, élete végé­ ig nagyon ragaszkodott az itteni várhoz. Talán ezért költöztek ide és ezért kötődtek egész életükben Patakhoz, ezért tekintet­ tek birtokközpontként rá. Igaz ez azután Tamás Edit fénykora, hz ország egyik legértékesebb könyvtára a Rákóczi-családé, amelyet a XVII. század első felében hoztak létre és 1652-ben a Sárospataki Református Kollé­ giumnak ajándékoztak, megalapozva an­ nak jelentős gyűjteményét. Patak temetke­ zési hely is, a család több tagja talált itt vég- -/ «» Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőháza napjainkban is, hogy 1630-ban I. Rákóczi Györgyből erdélyi fejedelem lett és Gyulafehérvárra költözött a család. A harmincas évektől hatalmas építkezések kezdődtek Sárospatakon. Késő reneszánsz építészetünk gyöngyszemeként számon tartott sárospataki vár legteljesebb kiépíté­ se ekkor valósult meg. Az igazsághoz tar­ tozik az is, hogy I. Rákóczi György nem osztotta felesége lelkesedését a pataki vár szépsége iránt. Ugyanakkor tisztelte Zsu­ zsanna végtelen ragaszkodását Patak iránt. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna kora kapcsolja Sárospatakot végérvényesen a Rákóczi-családhoz. A XVII. század Patak ső nyugalomra. A közelmúltban Szeren­ csen járva elgondolkodtam azon, milyen szomorú a mi történelmünk, hiszen ha a Rákóczi-család sírjánál akarunk tisztelegni a mai Magyarország területén, akkor egyetlen helyen tehetjük ezt meg, Szeren­ csen, a református templomban, Rákóczi Zsigmond nyughelyén. I. Rákóczi Györ­ gyöt Gyulafehérváron temették el és ma már nincs meg a síremléke. II. Rákóczi Györgyöt Sárospatakon temették el, mi­ ként édesanyját, Lorántffy Zsuzsannát, va­ lamint sógornőjét, Pfalzi Henriettát is. Sá­ rospatakkal azonban olyan szomorúan bánt a történelem, hogy ezek a sírok nem ll �s Pázmány-Nap 2003 n maradtak meg, és többszöri régészeti ásatás során sem sikerült őket feltárni. 1. Rákóczi György fejedelmi utóda, 11. Rákóczi György nem Játszott szerepet Sáros­ patak történetében. Apja ha­ lála után - 1648-tól 1660-ig - Erdély fejedelme, Gyulafe­ hérváron élt. 1648 után az Erdélyből visszaköltözött özvegy Lorántffy Zsuzsanna és kisebbik fia Zsigmond központja Sárospatak. Az if­ jabb Rákóczi XVII. századi Sárospatak látképe a XIX. században történelmünk egyik legreménye kelteződik. Erdély pusztulása. Vá­ ményteljesebb politikusa. Felesége Pfalzi rad eleste, II. Rákóczi György és Lorántffy Henrietta, a cseh király árván maradt leá­ Zsuzsanna halála. Özvegységében, a kato­ nya. E házasság révén a Rákócziak rokon­ likus megújulás időszakában Báthori Zsó­ ságba kerültek Európa protestáns uralkodó­ fia visszatért ősei hitére. Édesanyja révén családjaival (Henrietta édesanyja az angol római katolikus lett I. Rákóczi Ferenc is, király leánya). Ez a házasság jelzi, hogy a 1661-től római katolikus a Rákóczi-család. Rákócziakat befogadták az európai uralko­ Báthori Zsófia Sárospatakon római katoli­ dócsaládok sorába. Bethlen Gábor és I. Rá­ kus iskolát hozott létre, a várban római ka­ kóczi György a harmincéves háborúba való tolikus kápolnát, plébániát létesített, lete­ bekapcsolódásának eredménye ez. A házas­ lepítette, majd rendházat adományozott a ság 1651 nyarán köttetett, ősszel sajnos tra­ jezsuitáknak. gikus véget ért, meghalt a fiatalasszony. I. Rákóczi Ferenc a tengermelléken befo­ 1652 elején Rákóczi Zsigmond is elhalálo­ lyásos családok leszármazottját. Zrínyi Ilo­ zott. nát vette feleségül 1666-ban. Az esküvő A fejedelmi család következő nemzedékét nem Patakon, hanem Makovicán volt. Pa­ I. Rákóczi Ferenc jelenti. II. Rákóczi tak a XVII. század második felében is meg­ György és Báthori Zsófia fia. Az 1660-ben őrizte birtokközpont jellegét és lakóhely­ özvegyen maradt fejedelemasszony, Bá­ ként szerepelt a Rákóczi-család történeté­ thory Zsófia elhagyta Erdélyt, hazaköltö­ ben. Az ifjú fejedelmi pár Sárospatakon zött a család magyarországi birtokaira, Sá­ élt. I. Rákóczi Ferenc bekapcsolódott a rospatakra. Zsófia római katolikus hitben Habsburg-ellenes Wesselényi-féle szer­ nevelkedett. Házassága; apósa határozott vezkedésbe. Ennek tárgyalásai a hagyo­ fellépése következtében lett reformátussá. mány szerint a rózsa alatt, a Sub Rosa1660-ra történelmünk több jelentős ese12 �Tamás Edit teremben folytak, a pataki vár Bodrog felé néző piciny, csepp alakú zárt erkélyes szo­ bájában. Rákóczi történelmi nagyságát jel­ zi, hogy a szervezkedés társadalmi bázisát úgy igyekezett megteremteni, hogy 1669ben megkötötte az ún. sárospataki szerző­ dést, amelyben ő, mint katolikus főúr ki­ egyezett a Felvidék protestáns egyházainak képviselőivel, biztosítván jogaikat. I. Rákó­ czi Ferenc a sárospataki egyezménnyel ka­ tolikus főúrként és a katolikusok támoga­ tójaként a protestánsok felé nyújtotta ki kezét, bizonyságot téve a vallási türelem mellett. Ez Sárospatak igazi történelmi öröksége. II. Rákóczi Ferenc 1676-ban a Sárospatak­ tól egynapi járóföldre fekvő Borsiban szü­ letett. Gyermekkorának egyik helyszíne Sárospatak volt. Munkács ostroma után Csehországban nevelkedett. Amikor 1694-ben felnőttként feleségével, Hesseni Sarolta Amáliával hazatért magyarországi birtokaira, Sárospatakot választotta család­ ja rezidenciájául. 1701-ig Eszakkelet-Magyarországon. Hegyalján élt. O is egy főúri szervezkedés vezetője lett, kapcsolatot ke­ resett a francia királlyal. Tevékenységéről Bécsben is tudomást szereztek és 1701. áp­ rilis 18-án Nagysároson letartóztatták. Bécsújhely börtönéből sikerült Lengyelor­ szágba menekülnie. 1703-ban bontott zászlót a II. Rákóczi Ferenc vezetette szabadságharc. Június 16-án Vereckénél lépett magyar földre 11. Rákóczi Ferenc. Sárospatak várát a kuruc csapatok 1703. augusztus 28-án foglalták el. Sajnos a vár bevétele tragikus fordu­ latot vett, kigyulladt az épület, hatalmas pusztítást eredményezve a Rákócziak büszkeségében. A vezérlő fejedelem csak 1707-ben látogatott először Sárospatakra a szabadságharc időszakában. Kz 1707 és 1710 között azonban többször megfor­ dult itt, fejedelmi udvartartásának méltó helyszíne a történelmi folytonosságot je­ lentő Sárospatak. A Nemes IQak Társa­ ságának egyik avatóünnepsége itt a vár­ templomban zajlott Az új Magyarország politikai-katonai elitjét akarta közülük képezni a fejedelem. Az i^ak között volt Mikes Kelement is, aki Rákóczi hű társa lett élete végéig. Sárospatak a helyszíne a szabadságharc 1708-as országgyűlés­ ének. A trencséni csatatéren elvesztek a remények, s a szabadságharc gonddal és nem kis pénzzel létrehozott elit hadse­ regének javarésze. Sárospatakon keresik a lehetőségét a katonaság bázisának fenntartására. Ennek megoldásaként ha­ tároztak a végig kitartó jobbágyok hajdú­ szabadságáról. Sajnos ez az intézkedés már elkésett, s 1711-ben a szatmári béke lezárta a szabadságharcot. II. Rákóczi Fe­ renc elképzelései mások voltak. Azt sze­ rette volna, ha Magyarország ügye bekerül a nagy európai békerendszerbe (a spanyol örökösödési háború utáni bé­ kék), melyek során újrarendezték Euró­ pa politikai viszonyait. Rákóczi az emigrációt választotta, Len­ gyelországba ment, majd Franciaország­ ban és Törökországban élt. 1735-ben Rodostóban halt meg. 1906-ban kerül­ tek hamvai magyar földbe. Fölmerült esetleges sárospataki temetése. Végül Kassa mellett döntöttek, jelezvén, hogy az egész magyar nemzet, az állam búcsú­ zott Rákóczitól. (az előadó a sárospataki Rákóczi Múzeum történész-főmuzeológusa) Í3 �Pázmány-Nap 2003 Rákóczi szellemében, ma Dr. Halzl József eló'adása ti A L \ j k Amikor a Pázmány Egyetemen létrejött a Rákóczi Szövetség helyi szervezete, na­ gyon nívós és nagy létszámban látogatott rendezvényeket produkált, meghívta töb­ bek között Csáky Pál szlovák miniszterel­ nök-helyettes urat. Kovács Miklóst, a Kár­ pátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnö­ két, a Pázmány Egyetemmel közösen fó­ rumokat, Kárpát-medencei Magyar Jo­ gásztalálkozókat szervezett. Mindezek a si­ kerek azt eredményezték, hogy a többi egyetemen (ELTE, Károli), talán éppen a Pázmány példáját követve jöttek létre sor­ ban Rákóczis szervezetek, ahol a diákok tömörültek, hogy Rákóczi eszmeiségét gondozzák és bekapcsolódjanak a Rákóczi Szövetségnek a határon túli magyarságot szolgáló tevékenységébe. Büszkén és örömmel hivatkozunk erre a múltra és re­ méljük, hogy a jövő is megint szép lesz. 14 mert az apályokat dagályok szokták követ­ ni. Tegyünk meg mindent azért közös erő­ vel, hogy a Rákóczi zászlót a Rákóczi-évben újra magasra emelhessük. Feladatom az volna, hogy a Rákóczi Szö­ vetségről beszéljek. Kezdettől fogva két célt tűztünk ki magunk elé, ezek megvaló­ sításán munkálkodunk. Az egyik nevünk­ ből is adódóan Rákóczi szellemi öröksé­ gének népszerűsítése, ebben az évben a 300. évforduló kapcsán ez különösen hangsúlyosan iktattuk programunkba, a másik a határon túli magyarság sokoldalú támogatása. Ma már több, mint száz szervezetünk van, ezek nagyobb része Magyarország terüle­ tén, kisebb része Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és egynéhány már a Vajdaság­ ban is van. Mi valóban úgy gondoljuk és komolyan vesszük, hogy Rákóczi történel­ münk egyik legkorszerűbb, számunkra sok aktuális üzenetet hordozó személyisé­ ge. Rektor Úr Rákócziról szólva az oda­ adást jelölte meg legvonzóbb tulajdonsá­ gának. Talán valóban ez az odaadás, a cse­ lekvő hazafiság az, amit a legjobban tisztel­ hetünk belőle. De tisztelhetünk belőle olyasmit is, ami ebben a mai Kárpát-me­ dencei környezetben nagyon-nagyon fon­ tos, ez pedig az összefogás. Az az összefo­ gás, amit Rákóczi zászlaja alá vitte talán a történelemben utoljára a magyarokat, szlovákokat, románokat, ruszinokat, né­ meteket. Ez az az összefogás és türelem, amely a katolikusokat és reformátusokat is egy zászló alá vonta. �HalzJ József Vannak rendszeres rendezvényeink, amelyeket ebben az évben még na­ gyobb fénnyel szeretnénk megün­ nepelni. Márciusban volt szokásos koszorúzás! ünnepségünk a Kossuth téren, amelyre a határon túlról is nagy számban hívtunk fiatalokat, is­ kolákat, közreműködő kórusokat. Különösen megható, ahogyan a tö­ rökök ápolják a Rákóczi hagyo­ mányt. A török nagykövet minden évben ott van az ünnepségen és ma­ ÍJ gyar nyelvű beszédet is mond, és még a szlovák nagykövet is nagyon meleg hangú beszédet mondott ta- Fi valy, eljönnek a többiek is, a lengye;s •W lek, a csehek. Természetesen tevékenységünk na­ '*1 gyobbik része és az ezzel kapcsolatos szervezési és költség-ráfordítás is a rS határon túli magyar ügyekkel függ össze, ahol bizony azt kell monda­ A kassai dóm, II, Rákóczi Ferenc nyughelye nom, évről évre nagyobb súly és teher van a vállunkon. Mindazok az ifjúsági március 15-én magyarországi középiskolá­ rendezvények, melyeket szervezünk, kár­ kat szólítunk meg és megszervezünk ré­ pát-medencei méretűek. Sorolhatnám az szükre egy buszkirándulást, hogy a hatá­ említett jogásztalálkozón kívül a főiskolai ron túli magyar iskolákkal együtt közösen találkozót minden évben Szentendrén, au­ ünnepeljenek. Múlt évben ötvenkét, idén gusztusban, vannak középiskolás találko­ a szűkösebb anyagi helyzet miatt harminc zók, van egy tábor a római katolikus kismagyar középiskola diáigait küldtük el papoknak Pannonhalmán, egy másik nyá­ Felvidékre, Erdélybe, Kárpátaljára, ez pe­ ron a fiatal középiskolai történelemtaná­ dig 1200 diák megmozgatását jelenti. rok számára, ugyancsak Pannonhalmán. Azt gondoljuk, hogy ha a határon túli ma­ Odafigyelünk a szórványterületekre is. gyarság iránti érzékenységet a fiatal gene­ anyanyelvi táborokat rendezünk Eszter­ rációkban fel akarjuk kelteni, akkor nem gomban, délvidéki gyerekek részére Baján csak száraz előadásokkal, hanem élményt és különösen büszkék vagyunk azokra a nyújtó tanulmányi kirándulásokkal, em­ programokra, amelyek nagy létszámú kö­ beri kapcsolatok építésével juthatunk leg­ zönséget mozgatnak meg. Ilyenek közül inkább előre, ezt a tapasztalatok fényesen hármat említnék meg. Minden évben bizonyítják. sRT 15 �Pázmány-Nap 2003 A másik, még mindig a nemzeti ünnepek­ hez kapcsolódó kezdeményezésünk ’56-tal kapcsolatos. 1993-ban gondoltuk azt, hogy talán meg kellene próbálni október 23-án Budapestre hívni a kárpát-medencei ma­ gyar ifjúságot, elsősorban a főiskolásokat. Azóta minden évben, ezres nagyságrend­ ben jönnek Erdélyből, Felvidékről, Kár­ pátaljáról. Ezt az ’56-os ünnepséget 1996 óta összekötjük egy középiskolásoknak szervezett történelmi vetélkedővel is. Megpróbáljuk ’56-ot is a nemzeti tudatba beplántálni. Az idén az októberi vetélke­ dőre több mint 600 csapat jelentkezett a Kárpát-medence különböző országaiból. Ehhez hasonló rendezvény a Cultura Nostra nevű vetélkedő, amit a Pannonhalmi Fő­ apátsággal közösen rendeztünk, idén másod­ szor. Több, mint 600 csapat jelentkezett rá. Beszélni szeretnék még Alapítványunk te­ vékenységéről. A Rákóczi Szövetség egy ki­ emelten közhasznú szervezet, mely rögtön megalakulása után, 1989-ben létrehozta sa­ ját Alapítványát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy különböző okokból hasznos, hogyha egy két lábon álló intézményrendszer ala­ kul ki, oly módon, hogy a Szövetség inkább a társadalomszervező, kapcsolatépítő mun­ kát, rendezvények szervezését, az Alapít­ vány pedig a határon túli magyarság támo­ gatását végzi. Ezt az Alapítványt a ’90-es évek első felében főképp a gazdasági élet szereplőinek jóvoltából úgy tudtuk fölépí­ teni, hogy nagyjából abból a tőkéből tu­ dunk ma is gazdálkodni, ami akkor össze­ jött. Megpróbáltuk a Felvidék magyarlakta régióit, egy bizonyos rendszer szerint az egész magyarlakta sávot fölosztani 25 kis részre, mind a 25 kapott egy keveset az alaptőkéből. Ezt az alaptőkét az ottani ma­ 16 gyár elit, hogy úgy mondjam, az ottani ma­ gyar civil élet vezető szervezeteivel, mint alkuratóriummal közösen menedzseljük. Evek óta egy nagyszabású iskolai beiratkozási programot végzünk az Alapítvány közremű­ ködésével. Az Alapítvány hathatós támogatá­ sával is megpróbáljuk megállítani azt az asszi­ milációs folyamatot, ami sajnos az elmúlt évtizeáben mind a Felvidéken, mind más szomszédos országokban felgyorsult. Öröm­ mel mondhatom, hogy a sokoldalú szervező­ munka eredményeként a Felvidéken az utób­ bi két-három évben nemcsak hogy leállítot­ tuk a magyar iskolák leépülésének folyamatát, hanem sikerült a magyar iskolákba történő beiratkozók számarányát növelni. Vannak sikerélményeink, de természete­ sen vannak gondjaink is, és nemcsak a sok helyen tapasztalható értékválság vagy ér­ tékbizonytalanság az, ami megnehezíti a munkánkat. Ahhoz, hogy hatékony mun­ kát végezzen a Szövetség, pénzre is van szükség. A pénzösszeg mértéke, mellyel gazdálkodhatunk, származzék akár az álla­ mi költségvetésből, a gazdasági szektorból, magánemberek részéről, erősen hullámzó. Nem állítanám, hogy most a hullámhegy tetején állnánk, de mindent megteszünk azért, hogy a munkánkat és annak haté­ konyságát fokozva az elért eredményeket továbbvigyük. Ebben természetesen, ahogy a múltban, ezután is számítanánk a Pázmány Egyetem közreműködésére, a ta­ nárok segítségére, diákok szervezőmunká­ ban való közreműködésére, igyekszünk olyan konkrét kezdeményezéseket tenni legkésőbb ősszel, amelyekben remélhető­ leg közületek. Önök közül minél többen részt tudnak venni. (az előadó a Rákóczi Szövetség elnöke) �Páztnány-Nap 2003 _____ ' A szívünkben élő Rákóczi Dr. Nemeskürty István előadása 1664-ben, amikor egy tragikus novemberi napon Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ,hősi halált halt”, mindenesetre egy va­ dászbaleset áldozata lett, a borzalmas hír hallatán az erdélyi Bethlen Miklós Párizs­ ba ment, egyenesen a francia udvarhoz. Ott jelentést tett Zrínyi haláláról és jelen­ tős összeggel, valamint különböző magyar főurakhoz küldött üzenetekkel tért vissza. Zrínyi sógornője. Zrínyi Péter, Miklós öccsének felesége, Frangepán Katalin ugyanilyen sebességgel tűnt el Velencében, ahol a dózséval és a velencei tanáccsal tár­ gyalt. Nyilvánvaló tehát, hogy Zrínyinek jelentős külföldi kapcsolatai voltak, azt is tudjuk, hogy őt a vasvári béke ábrándította ki végleg. Ennek alapján vonta le azt a kö­ vetkeztetést, hogy Magyarországot a Habsburg-uralkodóház nem is szándéko­ zik megmenteni, nem akarja visszaállítani a Magyar Regnumot. Azért kezdem ilyen messziről, mert ami­ kor ennek a fölkérésnek eleget teendő, összeszedtem a gondolataimat, rádöbben­ tem, hogy milyen légüres térbe helyezzük nemcsak Rákóczit, hanem az egész kort, ha magával a felkeléssel kezdjük. Tehát meghalt Zrínyi, de az összeesküvés szálai tovább szövődtek, ennek az eredménye lett az ún. Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése. Wesselényi akkor már nem is élt, de 1671-ben Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet, az említett Katalin fivérét, s Nádasdyt kivégezték. Közben történt vala­ mi, ami a mi Rákóczink szempontjából nagyon fontos, és amiről nagyon ritkán esik szó. 1666-ban, két évvel Zrínyi halála után Zrínyi Péter és felesége, Frangepán Katalin házassági tárgyalásokat kezdemé­ nyeznek II. Rákóczi György, akkor már nem élő erdélyi fejedelem özvegyével, Báthori Zsófiával. Tudjuk, hogy Zrínyi na­ gyon sokat remélt II. Rákóczi György had­ műveleteitől, azt remélte, hogy Erdélyt és a Zrínyiek, valamint a Frangepánok által uralt területet egyesítik, és keservesen csa­ lódott, amikor Rákóczi György meghalt. Ez a két asszony, Frangepán Katalin és Bá­ thory Zsófia elhatározták. Zrínyi Péter és Frangepán Katalin már meglehetősen idős lányának. Zrínyi Ilonának és Rákóczi György árván maradt fiának, I. Rákóczi Ferencnek a házasságát. Ez rendkívüli hor11 �Pázmány-Nap 2003 Neuhaus, IL Rákóczi Ferenc neveltetési helye derejű esemény volt, ami éppúgy jelentett nagy reményeket, mint a nagyon éber bé­ csi udvar szemében óriási veszélyt. Ha va­ laki veszi magának a fáradságot és megné­ zi a térképen, hogy a Zrínyi-Frangepán va­ gyon a dalmát-adriai vidéken és onnan szétágazva, a Báthori-Rákóczi vagyon Eszak-Erdélyben és Eszakkelet-Magyarországon micsoda óriási terület, akkor arra kell gondolnia, hogy ez egy rendkívül bölcs és a haza érdekében tett zseniális lé­ pés volt. Annál is inkább, mert itt jön be a képbe egy másik, szédületesen gazdag aszszony Széchy Mária, aki a Felvidék úrnője volt. O „vette férjül” Wesselényi nádort, így tehát ez a társaság győzelmek, hadjárat­ ok, tüntetések, országgyűlések nélkül egy­ szer csak kiszippantotta az országot a bécsi udvar kezéből. Ez természetesen tűrhetet­ 18 len volt, 1671-ben kivégezték Frangepán Ferencet, Zrínyi Pétert és Nádasdyt, de ott maradt Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc fele­ sége. Zrínyi Ilona akkor harminc év körül járt, abban a korban már idős nőnek számított. Sárospatak közelében éltek és két gyerme­ kük született a házasságból. Az idősebb Ju­ lianna és Ferenc, a mi Rákóczink, aki ab­ ban az évben született, amikor apja meg­ halt. Bosszú, düh és vád élt ezekben az öz­ vegyekben, immár Zrínyi Ilonában is. Ezt az irtózatos dühöt fokozta az, hogy nem­ csak egyszerűen kivégeztek három magyar főurat, hanem Zrínyi Péterné Frangepán Katalint, a házasság kieszelőjét, valamint Széchy Máriát is internálták, illetve egy gráci apácakolostorba zárták. Zrínyi Péter fiát, Ilona fivérét, Anton Gnade néven be- �-------- ■?! Nemeslzürty István M, sorozták közkatonának a császári hadse­ regbe, ő végül a kufsteini börtönben halt meg. Ez a magyarázata egyrészt annak, hogy Ilona milyen szellemben és hogyan nevelte két gyerekét. Munkácson éltek, ott halt meg 1. Rákóczi Ferenc. Az öreg Thö­ köly fia, Thököly Imre megszökött a csá­ száriak elől és Munkácsba menekült. Zrí­ nyi Ilona elhatározta, hogy férjhez megy a nála legalább 15, ha nem 16,17 évvel fiata­ labb Thököly Imréhez. Ez egyértelműen politikai házasság volt. A fiú, 11. Rákóczi Ferenc akkor már kb. 10 éves, és megkezdődik a nagy felszabadító háború. A császári hadsereg és kapcsolt ré­ szei valóban kiűzik a törököt, 1686-ban Buda felszabadul, de a nép azt tapasztalja, hogy a kis híján 150 éve várt felszabadulás rosszabb, mint a török uralom volt, mert az császáriak úgy bánnak az országgal, mint meghódított ellenséges földdel, a la­ kossággal pedig, mint bennszülöttekkel. Munkács várát a császáriak képtelenek vol­ tak bevenni, pedig maga Karaffa, az olasz származású vérengző császári tábornagy szervezte meg az ostromot. Rákóczi leírja az öt évig tartó ostrom lefolyását, ahogy édesanyja harcolt a falakon, gyógyszereket kevert, sebesülteket ápolt. Mikor már az éhenhalás küszöbén álltak. Zrínyi Ilona föladta a várat, őt fogolyként Bécsbe vitték. 1688-ban egy katonák szoros fedezetével kísért csapat érkezik meg Bécsbe: özvegy Rákóczi Ferencné, Thököly Imréné, Zrínyi Ilona és két gyereke, Julianna és Ferenc. Zrínyi Ilonát letartóztatták, Rákó­ czi soha többet nem látta anyját. Juliannát, ahogy Frangepán Katalint is, egy apácako­ lostor elkülönített, tulajdonképpen bör­ tön-jellegű cellájába csukták, Rákóczi Ferencet pedig egy csehországi városka je­ zsuita kollégiumában helyezték el. A csá­ szár személyesen Kollonich Lipótot, akkor még csak győri püspököt, későbbi eszter­ gomi érseket, bíborost bízta meg a fiú sze­ mélyes felügyeletével. A kor elmélyült kutatói sem tudják, miért őrizték meg élve Rákóczi Ferencet, miért bíztak átnevelésében? Mindenesetre Rá­ kóczi Ferencet elkezdik átnevelni, ekkor ő 12 éves, éveken át folyik az átnevelés, ez a zseniális i^ú gyermek pedig ezalatt elhitet­ te az őket folyton leső nevelőivel, hogy el­ felejtett magyarul, nem is érti a magyar szót, alázatosságig hű a császárhoz. Őszin­ tén és nagy erőfeszítéssel tanulta mindazt, amit meg lehetett tanulni egy diáknak a fi­ zikától a matematikán keresztül a földraj­ zig és csillagászatig. Mindez akkora öröm­ mel töltötte el tanárait és nevelőit, hogy sorra mentek a jelentések Kollonichhoz és a császárhoz, amelyben leírják, óriási elő­ rehaladást mutat a gyerek, mindent tud, csehül, németül, franciául, latinul beszél, magyarul már nem is tud. Azt nem vették észre, hogy Julianna, akiről sokkal több­ ször illene beszélnünk, meglátogathatta őt, sőt nagy ravaszul férjhez ment egy nála kb. 30 évvel idősebb igen magas rangú német grófhoz. Tudatosan, hiszen ez a lépés vé­ dőburkot tett rá. Egyszer csak hivatják Rákóczi Ferencet a császárhoz, aki nagy kegyesen színe elé bo­ csátotta, intézkedett, hogy teljes vagyonát és földbirtokait visszakapja, sőt, ami meglepő, de tény, birodalmi herceggé nevezte ki. Rá­ kóczi tehát zseniálisan értett a megtévesz­ téshez, hiszen elhitték neki, hogy az ő em­ berük. Rákóczin kívül még egy ember ka­ pott akkor birodalmi hercegi címet, EsterÍ9 �Pázmány-Nap 2003 férjhez-menési trükk, most te is nősülj meg.”. Julianna férjének eszébe jutott, I hogy a mai Lengyelország területén él­ degél egy hesseni hercegnőcske, vala­ mi Amália, akit zárdában nevelnek, őt kellene feleségül venni, de hát ho­ gyan? Rákóczi ekkor közölte a bécsi udvarral, hogy meg akar ismerkedni a császári hadsereg hadvezetésével. Rá­ kóczi elutazik Kölnbe, fogadja őt badeni herceg, a hadsereg főparancs­ noka, mindenbe beavatja, egyszer csak befut egy hintó a messzi Lengyelor­ szágból, kiszáll belőle Sarolta Amália hercegkisasszony, és hogy-hogy nem úgy beleszeret Rákócziba, hogy az már másnap feleségül veszi. Rákóczinál jobban csak a császár úszott a boldog­ ságban, aki azt is megengedte, hogy V Rákóczi hazatelepülhessen magyaror­ szági birtokaira. w Haza is települt, talán két hetet sem töltött Magyarországon, amikor írt í\ * «f egy levelet. Vajon kinek írt Rákóczi «** Ferenc nagyúr, az átnevelt fiatal her­ - •» ;-<■ ceg? XIV Lajos francia királynak. A rodostói ház, ahol a fejedelem haláláig élt A francia királynak írott egyik levelét elfogták, és Sáros várában egy éjjel le­ házy Pál, de ő jutalmul kapta azért, mert az tartóztatták. Vége lett a pünkösdi király­ országgyűlésen elintézte, hogy ismerjék el a ságnak, most már nem tudott színlelni, de Habsburg-ház örökös utódlási jogát. nem is akart. Wiener-Neustadt-ban bör­ Rákóczi tovább játszott, azt mondta, hogy tönbe zárták, de Julianna és Sarolta kimó­ most utazgatni fog, Olaszországba ment, dolták, hogy Rákóczit az őrségből valaki ahol látványos és pletykák által is emlegetett megszöktesse. kalandjai voltak. Nem tagadható, hogy Rá­ Rákóczi megszökött, Varsóban bukkant fel, kóczi, akárcsak Balassi Bálint, nem vetette ahol találkozik az ott tartózkodó Bercsényi meg a női szoknyákat. Élte a maga életét, is­ Miklóssal, akit gróffá tett a császár, mert a mét találkozott Juliannával, megbeszéltek felszabadító hadjáratokban nagyszerűen dolgokat és hogy-hogy nem Julianna azt harcolt a török ellen. Megbeszélik a dolgo­ mondta neki, hogy „Nekem sikerült ez a kat és megállapítják azt, hogy az ország I 20 �Nemeskürty István helyzete tűrhetetlen, az embereket kínoz­ zák, zaklatják, kifosztják, kivégzik. Abban reménykednek, hogy a francia kormány tá­ mogatni fogja őket. A francia állam szaka­ datlan hatalmi harcot vívott a császári biro­ dalommal az Európa fölötti hegemóniáért. Már a XVI. században I. Ferenc francia ki­ rály katonai szövetséget kötött a török szul­ tánnal. Tehát Rákóczinak, Bercsényinek és társainak az volt a reális elképzelése, hogy a franciák, támogatásával esély van egy függet­ len Magyarország visszaállítására. így jelenik meg Rákóczi 1701-ben Varsó­ ból visszatérve, már mint a császár szökött rabja az észak-keleti Kárpátokban, azt írja, hogy csak néhány szegény ember meg pa­ raszt lézengett ott. Amikor meglátták és gyanakodva nézték, egy beszédet mondott nekik, majd egyre többen jöttek, a beszéd végén letérdeltek, sírva fakadva üdvözöl­ ték őt, megmentőjüket. Ahogy mondja. Esze Tamás, „tarpai jobbágyom” volt az egyik vezérük. Mindezekből talán kiderül, hogy a szabadságharcot egy rendkívül tu­ datos és gondos, a hazáért minden fölál­ dozni h^ lamos magyar társadalmi réteg évtizedeken át készítette elő, beleértve eb­ be Zrínyi Ilonát, aki 1703-ban halt meg. Thököly Imrében volt annyi kuruc huszá­ ros csínytevési kedv, hogy bár Bécsből, a rabságból nem tudta feleségét, Ilonát ki­ szabadítani, viszont foglyul ejtett valahol az Alföldön egy, az udvar számára nagyon fontos császári tábornokot. A két foglyot szabályszerűen kicserélték. A császári tá­ bornok visszament oda, ahova való. Zrínyi Ilona pedig Thököly oldalán Törökország­ ban kötött ki, ahol 1703-ban meghalt. A kapott feladat értelmében most a kor irodalmáról is beszélek. A kor leglényege­ sebb irodalmi műsorozata a kuruc dalok és nóták, amelyeket névtelen szerzők szerez­ tek. Ezek hallhatatlan kis remekművei a magyar irodalomnak. Szájról-szájra jártak, a legszebbeket leírta egy-egy család magá­ nak az emlékkönyvébe, ezek aztán meg­ maradtak, és később kiadásra kerültek. Először Thaly Kálmán jelentette meg őket egy kicsit átformálva, majd tudományo­ sabb igényű kiadásban. Felsorolni nem is lehet őket, mert több száz, ha nem ezer ilyen létezik. De ha azt mondom, hogy 9?.Csínom Palkó, csínom Jankó”, mindenki tudja, hogy miről van szó. A másik, amiről alig esik szó, az első név szerint ismert magyar költőnő, aki talán máig a legnagyobbak közé tartozik, Petrőczy Kata Szidónia, Rákóczi egyik tá­ bornokának felesége, aki döbbenetesen modern verseket írt. A mai napig nem jelent meg egy kötetben a verses­ gyűjteménye, imitt-amott jelentek csak meg részletei. A legnagyobb Rákóczihoz köthető író­ egyéniség természetesen Mikes Kelemen. Mint tudjuk, Rákóczi titkára volt, és mivel az akkori kor divatja szerint a levél, a levél­ forma irodalmi mű volt, olyan, mint egy novella, így hát ő fiktív levelek formájában írta le élményeit Rodostóban. Nemcsak forrásmunkának, hanem irodalmi alkotás­ nak is kiválóak. Most jön a legnagyobb, Rákóczi Ferenc maga, aki sajnos nagyon keveset írt magya­ rul, főként latinul és franciául írta le gon­ dolatait. Szent Ágoston és a legmodernebb lélekvizsgáló irodalom együttesével talál­ kozunk. Hihetetlenül művelt és rendkívül jó író volt. Mint minden jó író, nemcsak harcait és politikai gondolatait írta le, ha- ül �■ Pázmány-Nap 2003 1r íjO Í:|W '\tK\ S i r* í .‘K > 1 ■i **»:, u ■> ^íí •< A . JPlS^BHinL. >, (T II. Rákóczi Ferenc sírja a kassai dómban nem leírta azt is, hogy bizony-bizony, bár szégyelli magát, de a francia király udvará­ ban olyan hangulat volt, hogy a kísértés­ nek olykor még ő sem tudott ellenállni. Le is tagadhatná, de leírja. Ez a lelkileg is rendkívül bonyolult alkatú férfi megint egy újabb fordulatot élt át pá­ rizsi tartózkodása vége felé. Kolostorba vo­ nult és ott élt a szerzetesekkel együtt. Nagy nemzetközi tekintélye volt, nem annyira elbukott katonai felkelése miatt, hanem rendkívüli műveltsége, megejtő és vonzó egyénisége okán. Amikor a Párizs­ ban tartózkodó Nagy Péter cár megtudta, hogy ott él Rákóczi, megkereste a kolos­ tort és ott hajnalig tartó beszélgetést foly­ tattak. Milyen érdekes is lenne tudni, mi­ ről beszéltek. Amikor személye kényel­ metlenné vált a franciáknak, akik éppen a Béccsel való békekötésre készültek, a szul­ 22 tán oltalmába került, ott is hal meg Rodos­ tóban, Törökországban, legjobb hívei tár­ saságában. Hősünk nagy író, nagy politikus, kiváló hadvezér, hálát érezhetünk Zrínyi Ilona és Rákóczi Julianna iránt. Feleségéről, Sarol­ ta Amáliáról sem tudjuk, hol van eltemet­ ve. Rákóczi teste Rodostóban nyugodott, ahonnan aztán az 1900-as évek elején Kas­ sára vitték. Úgy rendelkezett, hogy szívét vegyék ki és egy szelencében helyezzék el abban a kolostorban, ahol élt. Ezt a kolos­ tort a francia forradalom idején lerombol­ ták, kirabolták, nem tudjuk, hova lett Rá­ kóczi szíve. De, és kérem ne tekintsék ezt szónoki pátosznak vagy patetikus fogás­ nak, bár nem tudjuk, hol van az a szív, de hogy a mi szívünkben Rákóczi Ferenc ott él, az bizonyos. (az előadó irodalmár, történész) �Pázmány-Nap 2003 Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt Szeretettel köszöntök mindenkit a PPKE Jogi Karán első ízben megrendezésre ke­ rülő Pázmány-Nap alkalmával. Akik ma este itt ülnek, legnagyobbrészt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának hallgatói és oktatói. Ez az önma­ gában semmitmondó adat, ha közelebbről megvizsgáljuk, sokféle, akár egymástól el­ térő értelmezést is nyerhet. Az előzetes kérdés az, hogy - akár oktatóként, akár hallgatóként -, mit is jelent ma „Pázmányosnak lenni”. Ez az intézmény, a Páz­ mány Jogi Kara mindössze nyolc éves múltra tekinthet vissza. Nyolc év egy Kar életében meglehetősen rövid idő, másfelől azonban igen hosszú is lehet. A ma esti be­ szélgetés szándékaink szerint egyfajta számvetés lesz, melynek célja az indulás­ kor megfogalmazott célkitűzések ismételt tudatosítása, valamint a jövő feladatainak meghatározása. Az alapításkor a Kar elé ki­ tűzött célok egyértelműek voltak. Mind a mai napig sokunk fülébe csengenek még az alapító dékán, Zlinszky János Profes­ szor Úr első évnyitó beszédének szavai, melyekkel a hallgatóság számára is egyér­ telművé tette, mit is vállaltak ők a Páz­ mány Jogi Karára történt beiratkozásukkal. Hadd idézzem őt: „A keresztény embernek a rendelkezésre álló eszközökkel a körülötte lévő világot kell építenie. A keresztény mérnöknek jó mérnöknek, a keresztény orvosnak jó or­ vosnak kell lennie, a keresztény közéleti embernek pedig elsősorban a közösségért kell tennie. Úgy vélem, fel kellene végre ismernünk, hogy a modern piacgazdaságban is az er­ kölcsi értéknek kellene elsődlegesnek len­ nie. Nem szolgálhatunk egyszerre Mammonnak és az értékeknek. Mind a szegény, mind a gazdag országokban fogyasztói, mindent pénzben mérő társadalom alakult ki. Az értékek viszont akkor is értékek, ha nem lehet azokat pénzben mérni. Csak ak­ kor lehetünk eredményesek a közéletben, ha általános lesz az a tudat, hogy helyesen csak együtt és az előbb említett értékrend alapján tudunk cselekedni. A keresztény értékek választása nem eset­ leges, hanem természetes folyamat kell, hogy legyen. Még az sem számít, hogy azokat a többség, vagy a kisebbség képvise­ li-e. A társadalmat, mint a levest a só, egy kisebb keresztény közösség is értékesebbé tudná tenni. Az a baj a mi kereszténysé­ günkkel, amit Szent István is mondott a maga országára, hogy: ’gyenge palánta még, amelyet támogatni kell, mert könynyen eltaposható’. Csak az segít, ha nagyon tudatos, távlati tervek szerint cselekedve minél több em­ bernek mutatjuk meg a helyes társadalmi értékrendet, a rövid távú gondolkodás zsákutcáit. n E szavak egyértelműsítik, hogy aki a Páz­ mány Jogi Karára jár, az elviekben többet vállalt, mint mások. A szép szavak azon­ ban csak akkor érnek bármit is, ha a gya­ korlatban is megvalósulnak. A Kar indu­ lása mindazok számára, akik részt vehet­ tek benne, felejthetetlen, meghatározó 23 �Pázmány-Nap 2003 élmény volt. A szűkös anyagi helyzet, a szegényes körülmények, a szervezés kez­ deti nehézségei nem bizonyultak zavaró tényezőknek: mindenki átérezte, itt és most történik valami; valami, ami fontos. A valóban keresztény erkölcsiségen ala­ pulójogászképzés segíthet abban, hogy a Pázmányról kikerült végzett hallgatók képesek legyenek valamennyit vissza­ csempészni a társadalomba abból a régi­ új szellemiségből, amelynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás. Ez volt a mozgatórugója mindazoknak, akik részt vettek a Kar alapításában, a hallgatóság pedig nagy örömmel és reményekkel fo­ gadta ezt az esz­ meiséget. Mivelhogy a jogi pálya mindenkor egyben közéleti pálya is, a jogász­ nak, a jó jogász­ nak részt kell vennie a közélet­ ben is. Ez a rész­ azonban vétel önzetlen csak szolgálat lehet, és sohasem az egyé­ ni érdekérvényesítés eszköze. Egy katolikus jogi kar képes lehet arra, hogy olyan jogá­ szokat bocsásson ki magából, akik - természetesen a 24 szakmai munkásságukon túl - közéleti te­ vékenységükkel is a társadalom, a nemzet, az ország javát szolgálják. E nehéz felada­ tokra való első felkészülés legideálisabb te­ repe a hallgatói egyetemi közélet. A kezde­ ti évek izgalmas, inspiráló légköre szinte magától teremtette meg az erre irányuló igényt a hallgatóságban, melyet követett a - természetesen kisebb-nagyobb hibáktól terhes - megvalósítás. Mindannyian úgy éreztük, még névtelen hallgatóként is, hogy valamennyivel mi is hozzájárulunk az új Kar építéséhez. Nem csak a névazonosság, hanem a meg­ határozásra került szellemiség is indokolttá tette azt, hogy kapcsolatot keres­ sünk az Pázmány Péter bíboros-ér­ sek által 1635-ben megalapított Egyetemmel. Ne foglalkozzunk most a jogutódlás bár kérdésével, tudjuk, a Hittu­ dományi Kar ré­ vén a Pázmány Egyetem is jog­ utódja a Nagy­ szombatban létre­ jött intézmény­ nek. Ennél azon­ ban sokkal fonto­ sabb hangsúlyozni azt, hogy magun­ kat az érseki alapí­ tású, 1950-ig Páz­ mány Péter nevét viselő Egyetem �■ Ml szellemi örököseként határozzuk meg. Ter­ mészetesen nem kívánja senki ezt a szépen hangzó, de annál inkább megfeszített és alá­ zatos munkával járó címet kisajátítani, sőt, a legörömtelibb állapot az lenne, ha rajtunk kívül is, sok más felsőoktatási intézmény tűzné zászlajára, és vállalná fel ezzel Páz­ mány Péter, a magyar katolikus-keresztény gondolkodást alapvetően, napjainkig is ha­ tóan meghatározó szellemi örökségét. A lé­ nyeg tehát, hogy súlyos terhet vett az Egye­ tem magára akkor, amikor Pázmányt vá­ lasztotta névadójául. Ez a névválasztás több mint egyszerű formalitás - ennek a névnek meg kell felelni. Végezetül néhány szót arról, miért ren­ deztük meg első ízben ezt a mai Pázmány-Napot. Szó esett arról, hogy nyolc év egy Kar történetében egyszerre lehet sok és kevés is. Arra azonban minden bi­ zonnyal elegendő, hogy olyan kezdemé­ nyezések induljanak el, amelyek, később, évek elteltével hagyományokká nemesed­ hetnek majd. Minden valamirevaló Egye­ tem rendelkezik saját hagyományokkal. A hagyományok biztosítják a folyamatos­ ságot, a követett szellemiség folyamatos továbbadását. Nekünk, tekintettel fiatal „korunkra”, egyelőre még kevesebb áll rendelkezésünkre. Szándékaink szerint ilyen, hagyományteremtő kezdeménye­ zés a Pázmány-Nap megrendezése. A vá­ lasztott időpont is szimbolikus: a nagy­ szombati Egyetem 1635-ös, májusi alapí­ tásához kötődik. Szó esett arról is, hogy kezdetben meny­ nyire meghatározták a Kar hangulatát a hallgatói önszerveződések. Ezen szerve­ ződések lendülete mára kissé kifulladt. Mi, szervezők azért is hívtuk a mai alka- Kohay András lommal össze az Universitas minden tag­ ját, hallgatókat, oktatókat, alkalmazotta­ kat, hogy jelezzük: elengedhetetlenül szükség van a hallgatói közélet újraterem­ tésére. Mi persze már nem vagyunk hall­ gatói a Karnak, így csupán némi bátorítást tudunk nyújtani a hallgatóságnak, de re­ ménykedünk abban, hogy akadnak majd , olyanok, akik megfeszített és áldozatos munkával, önzetlenül tesznek majd a kö­ zösségért, amelyben legalább öt esztendőt mindenki eltölt. Ennek az öt esztendőnek pedig mindenki számára sokáig emléke­ zetesnek kell lennie. Hadd említsem meg ennek kapcsán azt is, hogy - ahogy látom - a hallgatóságban számos végzett hallga­ tó is helyet foglal, ők elmesélhetik azt, milyen is az az érzés, amikor valaki évek elteltével is örömmel tér vissza egykori Alma Materébe. Nincs más hátra, mint hogy beszámoljak egy másik kezdeményezésről, mely remé­ nyeink szerint idővel szintén hagyománynyá nemesedik majd. Mi, tanársegédek és doktorjelöltek Dékán Ur jóváhagyásával alapítottunk egy díjat, melyet minden esz­ tendőben az arra leginkább érdemes kap majd meg. A díj neve Pro Facultate, melynek alapítá­ sakor, újfent kihangsúlyozván a szellemi folyamatosságot az egykori Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemmel, az ott, 1936ban létrehozott, és sajnos csak rövid ideig létező Pro Universitate díjat vettük min­ tának. Megkérem Gerencsér Balázs barátomat, hogy ismertesse az alapító okirat szövegét, majd felkérem Bánrévy Gábor Professzor Urat, hogy nevezze meg és köszöntse az oklevél első díjazottját. 25 �J’ * Pázmány-Nap 2003 ■ A PRO FACULTATE-DÍJ ALAPÍTÓ OKIRATÁNAK SZÖVEGE MI, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanársegédei és doktorjelöltjei, megalapítjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar PRO FACULTATE díját. Ezen díj, a nemes elődök által 1936-ban alapított PRO UNIVERSITATE nevű díj szel­ lemi örököseként tovább élteti az Őeminenciája Pázmány Péter nevét viselő Egyetem szokásait és rendjét. A díj oklevél vagy érme alalgát veszi fel. Az oklevél szövege magyar és latin nyelvű, a dí­ jazott nevével ellátva, a Kar Dékánjának aláírásával. Ha a Dékán a díjazott, az oklevelet an­ nak helyettese látja el kézjegyével, a Kari nagypecsét mellett, amely pecsét nyomassék az oklevél aljának közepére. Az oklevél szövege az alábbi: Mi, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar oktatóinak és hall­ gatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk ... -nak, akinek a Ka­ rért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt példaképként állítjuk az Universitas minden tagja elé. Kelt. Nos communitas professorum et cives academici facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám PRO FACULTATE donamus ... Cum qua, hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro Jacultate, gratias agentes pro negotio suo. Tamquam exemplarem ad imitandum proponimus coram omni membro universitatis. Anno Domini. Ha a díj alakja érme, az bronzból készül, átmérője mintegy öt centiméter. Előlapján Őe­ minenciája Pázmány Péter arcképét a Kar neve öleli körül, hátlapján a Kar címerét a PRO FACULTATE felirat övezi, alul az évszám jelzésével, amelyben az érme kiadatott. Az ér­ me adható a fenti oklevéllel együtt is. Díjazott lehet a Kar minden oktatója és más munkatársa, aki a Kar életében, munkájában kiemelkedő tevékenységet végzett. Övezze tisztelet a díjazott munkásságát és váljék ez a Kar tudományos, szakmai, igazgatási vagy egyéb gyarapodására. A díjazott személyének kiválasztására szavazás útján kerül sor, amelyben a Kar oktatói és hallgatói vesznek részt. A díj odaítélésére minden évben az Őeminenciája Pázmány Péter által életre hívott nagyszombati tudományegyetem alapításának havában kerül sor, ünne­ pélyes keretek között, a rektor és a társkarok dékánjai, valamint a Kar minden oktatójának és hallgatójának meghívásával. Az odaítélt díjról és a díjazottról kerüljön minden évben irat a Kar könyv- és levéltárába, hogy örök emlékezete legyen a Karért dicső cselekedetet véghezvitt személyeknek. Hirdesse minden díjazott Isten dicsőségét és a Kar épülését! Kelt Budapesten, az Úr 2003. esztendejének május havának 7. napján. 26 �< } Pázmány-Nap 2003 1 -i Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate oklevél átadásakor ) ) 1i t í J I } » ) ! í 4 i » í j j Amikor néhány napja felkeresett néhány fiatal oktatónk, a hagyományteremtési cél­ zattal megálmodott Pázmány-Nap lelkes szervezői, elmondták, hogy egy díjat kí­ vánnak alapítani, illetve már alapítottak, amit minden esztendőben annak a sze­ mélynek fognak odaítélni, aki a legtöbbet tett a Kar érdekében. Azt mondtam nekik, soha többé ilyen könnyű döntés előtt nem fogtok állni, mint most, amikor első ízben kerül sor a díj odaítélésére. Nyilván van­ nak mások, többen is, akár a jelenlévők kö­ zött is, akik letettek több-kevesebb téglát a Kar felépítéséhez, - mindenkinek köszö­ net érte! Olyan ember azonban, akit egy személyben a Kar alapítójaként tisztelhe­ tünk, egyetlenegy van. Öt pedig Zlinszky Jánosnak hívják. Drága Barátom! Te ugyan mindig, ha ilyesmire a múltban sor került, szerényen azzal hárítottad el a dicséretet, hogy az áldozatkész munkatár­ sakat illeti a dicséret, ha a Kar felépült és működik. Nos, ez csak részben, csak anynyiban igaz, hogy nyilvánvalóan társak is kellettek ehhez a munkához, az építkezés­ hez, mint átvitt, mint fizikai értelemben. A Kar működésének motorja azonban Te voltál, amit úgy is kifejezhetnénk, hogy ha Te nem lettél volna, ha nem álmodtad vol­ na meg a Katolikus Jogi Kart, ha nem is­ merted volna fel a - nyugodtan mondhat­ juk - történelmi szükséghelyzetet, hogy közel ötven év erkölcsi rombolása után a minden ízében tönkretett társadalomnak elengedhetetlenül szüksége van szilárd, keresztény világnézet alapján álló jogászré­ tegre, nos, mindezek hiányában lehet, hogy egyáltalán nem, vagy csak sokkal ké­ sőbb és semmiképpen nem így jött volna létre ez a Kar. Mélyen Tisztelt Professzor Úr, Drága Öreg Barátom! Nagyon nagy öröm szá­ momra, hogy én köszönthetlek ennek a szép díjnak a részedre történő átadása al­ kalmából, mind a díj alapítói, mind a Kar valamennyi oktatója és hallgatója nevében. Tiszta szívemből kívánom, hogy a szemé­ lyedben felhalmozódott hatalmas tudást és erkölcsi tőkét még hosszú ideig módod le­ gyen kamatoztatni, elsősorban a Kar hall­ gatói, de tágabb értelemben véve az egész magyar jogászi, sőt az egész társadalom ja­ vára és hasznára. Szeretném ezt a mai alkalmat még arra is felhasználni, hogy megemlékezzek arról a valamennyiünk számára egyáltalán nem örömteli eseményről, miszerint ma tartot­ tad volna meg utolsó órarend szerinti elő­ adásodat. Tudom, hogy elhatározásod szi­ lárd, mint mindig, mégis mindannyiunk nevében arra szeretnélek kérni, találd meg az útját-módját annak, hogy megmaradjon folyamatos kapcsolatod a Kar minden év­ ben megújuló hallgatói gárdájával. Hidd el, nagy szükségük lenne rá. Öreg Barátom! A jó Isten áldása kísérjen további utadon! 21 �Pázmány-Nap 2003 1"' Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után Főtisztelendő Prímás Érsek Atya, Főtiszte­ lendő Rektor Úr, szeretett Barátaim és Kollégáim! Talán tényleg sikerült valamit elérni az olyannyira vágyott egyetemi köz­ életi együttműködésből, ha ennyire titok­ ban tartva meg tudtatok valamit szervezni, mert valóban azt kell mondanom, hogy nagyon meg vagyok lepve és meg vagyok hatva. Tény számomra, emlékezetes tény, hogy egyrészt a huszadik oktatói évemet zártam le a mai nappal, mint oktató, ma tartottam utolsó tanrend szerinti órámat, nyolcadik éve a Pázmányon, a huszadikat, ha egybevesszük. Húsz év egy egyetemi oktató pályafutásában nem olyan nagy idő, de tartalmas idő volt ez. Tartalmas ideje 28 volt annak az együttműködésnek, amely­ ből az az eredmény, ami körülöttünk lát­ szik, létrejött. Tudom, hogy a társadalom is, az emberek is szeretnek nevekhez kötni eredményeket, mert így könnyebb, meg­ fogni őket. Bánrévy Gábor utalt rá, hogy el szoktam hárítani az egy névhez való kö­ tést. Nem szerénykedésből hárítom el, mert amikor az ember komoly igyekezet­ tel végzett munkáját elismerik, az jólesik, hanem valóban azért, mert ugyan annak, ami itt megvalósult, részleteiben talán vannak olyan elemei, amiket éppen én ál­ modtam meg véletlenül, de a gondolat, hogy a katolikus Jogi Kart létre kell hozni, nem tőlem indult. Annak idején Eszter­ �Pázmány-Nap 2003 gomban, az egyházmegyei zsinaton vető­ dött föl a gondolat, az ötös bizottság, amely a szervezést elkezdte, ott állt össze. Mindannyiunknak alkotó része volt ab­ ban, ami megvalósult, az alapításra a je­ lentkezők buzgalmát látva, talán a törvényi háttér törékenységét is megérezve, a püs­ pöki kar bátor lépése adott lehetőséget. Amikor még a felsőoktatási törvényben egy már elismert egyházi egyetem karala­ pításához csak bejelentés kellett és nem minisztériumi hozzájárulás, akkor ezt a bejelentést annak ellenére megtették, hogy épület nem volt, pénz, hallgatók se voltak, csak tanári testület és lelkesedés volt. Az alkalomnak e kegyelemből sugallt megra­ gadása, két hónappal azelőtt, hogy a tör­ vényt módosították volna, olyan aktus volt, ami nyilván annak a testületnek, ami itt összeállt és annak a személynek, akit ez a testület akkor dékánként jelölt, olyan lendületet, kötelezettséget és egyúttal bíz­ tatást adott, hogy elhittük, meg tudjuk csi­ nálni. Akkor is meg tudjuk csinálni, ha ke­ resztbe tesznek nekünk, akkor is meg tud­ juk csinálni, ha az állam először nem tá­ mogat, vagy ha esetleg éppen egy ellensé­ ges kormányzat közelében vagyunk. Ez volt az az induló lendület, ami az első gó­ lyatáborban, az első kari üléseken megmu­ tatkozott, és előre vitte az ügyet. En remé­ lem, hogy ebből a lendületből mára is ma­ radt és marad akkor is, ha esetleg a szemé­ lyek cserélődnek. Már akkor az elején az volt a reményünk, hogy elsősorban a saját tanítványaink állnak be majd a sorba mö­ génk. Olyanok, akik itt tőlünk tanulták azt, mit jelent keresztény jogásznak lenni, mit jelent közéleti feladatot vállalni, ők meg­ újítják majd azt a kart, amelynek annak idején, egyik oktatótársunk megjegyzése szerint, az adta a modern lendületet, hogy nagyon sok öreg tanára volt. Olyan tanára, akik még emlékeztek azokra az időkre, amikor az Egyetem tényleg Egyetem volt. Ezt szerették volna megvalósítani és to­ vábbadni. A doktori képzés során úgy lá­ tom, hogy ez a gondolat él és csírázik. Annak ellenére, hogy ma is vannak olyan központi törekvések a kormányzat részé­ ről és máshonnan, amelyek egyenlősíteni akarnak, az egyéni színek levételével, ame­ lyek minimalizálni akarnak, amikor mi eredetileg maximalizálni akartunk. Remé­ lem, lesz ebben a Karban annyi erő, hogy ezeknek a mozgásoknak ellenálljon, és ak­ kor is ragaszkodni fog az ismeretek széles körű megalapozásához, ha esetleg azt akár rendeletek, törvények már nem követelik meg, ha a diplomát már kevesebbért is oda lehet adni. Nem az a lényeg, hogy vala­ hogy diplomát kapjunk, hanem hogy úgy lépjünk ki az életbe, hogy megalapozottak legyünk, annak minden felvetésével, fel­ adatával szemben. Karunk jelmondata, a iustum, aequum, salutare minden jogász és minden közéleti ember számára progra­ mot adhat, de ehhez azt is tudni kell, hogy mindez az emberi méltóságból, a keresz­ tény ember istenképűségének a dignitásából és az Isten előtti főhajtásból in­ dul ki. Nekünk, amikor e jelszavak tényle­ ges megvalósulásáért próbálunk a közélet­ ben helytállni, akkor ezt kell a szívünkben hordoznunk. Ha ebben megmaradunk, akkor mindegy, hogy az öregek elmennek, és fiatalok jönnek, a szellem maradni fog. Ezt kívánom mindazoknak, akik itt ülnek, és akik utánunk jönnek. Nagyon köszö­ nöm Nektek. 29 �w Pázmány-Nap 2003 i^- B' á.WM ‘i’* M,, a ^Pâzmàmi (Péter T^yr iem Joy- és Mamtdidonnmu^^^^ "JQir odtatőínaét^és fiadgatóinajQums/eîsitasa,•f \ ^^p.i3?CT/j7M‘r£ ű^et/eírt adamariyo23i,inK.. ^Dr. ZfUnsz^y ^Janosnaf;^ eiis dísmeíjüK^é^ ^Karért iJeyzett mtrnlça^dt megé^szânjû^ őt péída^yd^nt dífítyu/^^ (iz tinwersitas Tíiindrn tiyya eU. ííx^X^Jfj '}(e.li ‘^tidapesieUf 2003. mp/ik en. ^'1 J?. .•< ■••< ,.,Z...I i'Xla-ip Dékán >*■ It JO JI �■ Pàzmàny-Nap 2003 0 commimta^ prafessomn et ewes academiei I J'aaddatìs seientiae Juns et ^aliticae Ij tlTi-Wer^Uatis CcitMicae de. ^etro diplomam duuamus I domino Joanni Zfdnsz^y Cum pua, iiac muda (piopue iujnasdmus suum lab arem pro paadtate^ praiias apeutes pro n^oCa stur ^Tamguam e ^mpiarem ad wdiandum propondmus cowu omni membw unwersitaUis. /<. 'r : :lnna ‘Domini 2003,. die Mim, I ■ i I Jl 51 �Pázmány-Nap 2003 í Nyolc év a Pázmány Jogi Karán Kerekasztal-heszélgetés a Kar múltjáról, jelenéről, jövőjéről A beszélgetés résztvevői: Dr. Fodor György egyetemi tanár, a PPKE megbízott rektora, a PPKE-HTK tanszékvezető professzora Dr. Radnay József egyetemi tanár, a PPKE-JAK dékánja, a Munkajogi Tanszék vezetője Dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár, a PPKE-JAK dékán-helyettese, a Magánjogi Intézet vezetője Dr. Bánrévy Gábor egyetemi tanár, a PPKE-JAK volt dékán-helyettese, a Nemzetközi Jogi Intézet vezetője Dr. Kilényi Géza egyetemi tanár, volt alkotmánybíró, a PPKE-JAK Közjogi Intézetének vezetője Dr. Péteri Zoltán egyetemi tanár, a PPKE-JAK Allambölcseleti Tanszékének vezetője Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus, a PPKE-JAK Jogtörténeti Intézetének oktatója A beszélgetést vezette: Dr. Koltay András, a PPKE-JÁK Magánjogi Intézetének egyetemi tanársegéde - Amikor 1995-ben megérkezett a hívó szó, mely arról tudósított, hogy egy kato­ likusjogi kar készül a világra jönni, mi­ re gondolt, alig öt évvel a rendszerválto­ zás után mennyire lehet életképes egy ka­ tolikus, mégis világi képzés? RADNAYJÓZSEF: Azt hiszem, a többiek is abban a tudatban voltak, mint én, hogy az a társaság, az a szellemiség, amelyben összejöttünk, amely vállalkozott erre a te­ vékenységre, az föltétlenül garantálja az eredményt. Anyagilag, épület szempontjá­ ból, egyéb feltételek szempontjából nyil­ vánvalóan nagy nehézségekkel kellett szá­ molni. Az első évben, az apácazárdában igazán szerények voltak a feltételek, mégis megindult az oktatás és én azt hiszem, hogy az valósult meg, amit vártunk. 32 - A legtöbbjüknek máshol oktatói állása volt, ezt esetleg a Pázmány kedvéért fel­ adni nem biztos, hogy jó ötletnek tűnt a kezdetkor. Mikor döntött a Pázmány mellett, mikor volt az a fordulópont, amikor úgy gondolta, hogy a Pázmány most már valóban meg fog maradni és bebizonyította, hogy tényleg életképes szerveződés? . JOBBÁGYI GÁBOR: Abban a pillanat­ ban, amikor Zlinszky professzor úr szólt, hogy lesz Pázmány, én döntöttem a Páz­ mány mellett, ez nem volt kérdéses szá­ momra. De visszatérnék az első kérdésre. Azt hiszem, fölidézhetem azokat az első mondataimat, amit az első tanévnyitón mondottam még Piliscsabán; „Ha valaki azt mondja tíz évvel ezelőtt, 1985-ben, �kerekasztal A kerelkasztal-beszélgetés résztvevői hogy a Katolikus Egyetemnek a Jogi Karát a kivonult szovjet csapatok által hátraha­ gyott laktanyában magyar alkotmánybírák fogják megnyitni, azt azonnal őrültek há­ zába csukták volna.” Abban az időben a csodák korát éltük és ez a valóban kicsit eufórikus hangulat végigkísért a kezdetek nehézségein. Radnay József dékán úr úgy állította be a kezdeteket, hogy első pilla­ natban tudtuk, hogy ez lesz belőle, ami lett. Ezt csak remélni lehetett. A mai napig nem felejtem el, mikor először végigjártuk ezt az épületet. Leszakadt emeletek voltak, itt hagyott, használhatatlan nyomdagépek, betört ablakok, kilógó kábelek, aknák, amikbe bele lehetett esni, reménytelennek látszott minden. Hozzáteszem, hogy ab­ ban az időben még pénz sem volt arra, hogy valamiképpen kialakítsuk az épületet, mert állami támogatást nem kaptunk, ezt nem szabad elfelejteni, mert Fodor Gábor miniszter úrnak egyik legutolsó miniszteri ténykedése az volt, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság pozitív javaslata ellenére elutasította a Pázmány Egyetem Jogi Karának akkreditációját. Tehát az első év korántsem mutatott az irányban, hogy simán megy majd minden. Ehhez isteni kegyelem kellett, segítség és hatalmas hit, elszántság, nemcsak az oktatók részéről, hanem a hallgatók részéről is, hiszen nem felejthetjük el azt, hogy az első jelentkező hallgatók, még az első két évben sem le­ hettek teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan értékű jogi diplomát kapnak, mint az állami egyetemeken, mert nem voltunk még akkreditálva. Hatalmas ne­ hézségek voltak kezdetben, de a magam részéről teljesen egyértelmű volt kezde­ tektől fogva a választás. Némileg visszatar­ tott, hogy én sem kaptam a Pázmányon egy évig fizetést és azért a négy gyerekemet el kellett valamiből tartanom. Tehát két évig még fenntartottam a Miskolci Egyete­ 33 �Pázmány-Nap 2003 mén a jogviszonyomat, és csak amikor itt rendeződtek a pénzügyi feltételek, akkor lettem főállásban a Pázmány oktatója, előt­ te másfél évig megbízási szerződés alapján dolgoztam. BÁNRÉW GÁBOR: 19 évig tanítottam ezt megelőzően a szegedi egyetemen. Szá­ momra túlmenően azon, hogy az első hí­ vásra, amit attól az Zlinszky Jánostól kap­ tam, akivel együtt most már csak ketten vagyunk azok közül, akik 1947-ben kezd­ tük a jogi tanulmányokat, számomra sem volt kérdéses, hogy ennek a hívásnak min­ den körülmények között eleget kell tenni, de bevallom, még egy, ha úgy tetszik, ké­ nyelmi szempont is közrejátszott dönté­ semben, nevezetesen, hogy nem kell ez­ után azt a sok száz kilométert össze-vissza Szegedre leutazni, hanem csak a Ménesi útra kellett fölérni. - Horváth Attilától kérném, aki az ala­ pításnál szintén nagyon komoly szerepet játszott, hogy mesélje el a legendás első gólyatábor történetét! HORVÁTH ATTILA: Nehéz röviden el­ mesélni. Elindul egy Kar, amelyiknek nem voltak idősebb hallgatói. A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindig a felsőbb évesek szervezik meg. Nyáron összeül­ tünk az Alkotmánybíróságon Zlinszky ta­ nár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jön­ nek ősszel a hallgatók, kellene hát szervez­ nünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem voltak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Összesen harmincezer forintot 34 kaptam a költségekre. Azért említem meg, mert nem tudom, hogy most mennyi a gó­ lyatábor pénzügyi kerete, biztos, hogy ezt egy kicsit meghaladja. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, disc jockey-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyi­ ra ismert Fábry Sándor elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségve­ tésben harmincezer forint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségvetésünket, így az esti zenés programot úgy oldottuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, békebeli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a disc jockey. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a fel­ adatra, a saját magnómon, az általam na­ gyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hatvanas-hetvenes évekből. Nagyon kelle­ mes volt a hangulat, különösen amikor ki­ derült, hogy hajnali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, a lányoké még messzebb, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállítás­ hoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az ele­ jére, hátuljára, csomagtartóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordul­ tam jó néhányszor, míg a hallgatókat haza­ szállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem lehet ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. -Mit is jelent pontosan egy katolikus jo­ gi kar? Egy jogász szakmájában^ amely­ hez nem feltétlenül kapcsolódik az átlag- �kerskas2ta] ember számára a kereszténység érték­ rendje, hogyan érvényesülhetnek a kato­ likus értékek? FODOR GYÖRGY: Hadd kezdjem in­ kább azzal, hogy amikor másfél hónappal ezelőtt megkerestek engem, hogy támo­ gassam a Jogi Kar Pázmány-Napját, akkor én teljes mellszélességgel mellé álltam, és 3-kor, amikor megnyitottam az eseményt, elmondtam ezzel kapcsolatban az ars poe­ ticámat. Biztos, hogy érezzük mindannyi­ an az egyetemen a közöny jeleit, de hadd mondjak el valamit, ami nem ad okot pesszimizmusra. Én húsz éve tanítok szentírástudományt, és jól tudom, hogy minden kezdetet jellemez egyfajta hurrá­ optimizmus. így volt ez az egyház születé­ sénél is, az őskereszténységnél. Jézus föltá­ madt, szeressük egymást, minden rendben van, hamarosan vissza fog jönni, az egyház terjedt, sokan megkeresztelkedtek, majd tapasztalták, hogy Jézus második eljövete­ le késik. Jönnek elő megint a régi bűnök, néhány év múlva elkezdődtek a keresz­ tényüldözések, ekkor nagyon sokan meg­ inogtak. Azért mondom ezt, mert gyakran fordul elő, hogy a kezdeti lelkesedés után megkísérti az embert a csüggedtség, ami talán itt a szervezőkben is benne volt az egyetemi élet némi ellaposodása miatt. Ezért kezdték el például ennek az ese­ ménynek a megszervezését. Úgy kezdtem délután is, hogy Hölgyeim és Uraim, Ked­ ves Barátaim! Vegyük komolyra, de ugyan­ akkor derűsre a szót. Nincs miért elkese­ redni. Azért vagyunk, hogy mindig újra kezdjük és minél jobban csináljuk. Fon­ tosnak érzem és ezért is támogattam az el­ képzelést, hogy jöjjünk össze és beszélges­ sünk. Azt kérném csak, hogy legyünk bi­ zalommal, hiszem azt, hogy mint ahogy az egyházban is kialakult, itt is ki fog alakulni a közösség. Hogy milyen legyen egy kato­ likus egyetem? Nemrég újra végigolvas­ tam a katolikus egyetemek Magna Chartá­ ját, az Ex Cordae Ecclesiae-t. Hadd olvas­ sam fel belőle azt a négy pontot, ami a leg­ fontosabb meghatározója kell, hogy legyen egy katolikus Jogi Karnak: a tudás integrá­ ciójának keresése, a teljes igazság keresése a valóság egészében; a dialógus megléte a hit és az értelem között; az etikai elvárá­ sok; a hitbeli és egyházi távlatok. - Sokan gondolják úgy, hogy a jogászi pálya az egyben közéleti pálya is. Meny­ nyiben ért egyet ezzel a megállapítással és mennyiben szükségszerű az, hogy egy jogász egyben közéleti tevékenységet is folytasson? KILÉNYI GÉZA: Attól tartok, hogy nél­ külözhetetlen. Nem véletlen, hogy ennek a Karnak a hagyományai közé tartozott, hogy neves hazai és külföldi személyisége­ ket meghívtunk. Amikor még meglehetősen nehéz körül­ mények között voltunk, emlékszem, hogy valahol a harmadik emeleten kezd­ tem, egy falusi reterát nagyságú szobában, amelyben volt egy ezer forintos íróasztal. Ez alatt azt kell érteni, hogy három lába volt, ha tehát kitettük volna a Kar épülete elé, akkor ezer forintot rá kellett volna kötni, hogy a kukázók elvigyék. Az egész szobában volt összesen egy darab szék és ez volt a professzori szoba. Meghívtunk egy fiatalembert, aki aztán később Ma­ gyarország miniszterelnöke lett, akkor 35 �Pázmány-Nap 2003 •?' s 9^ ‘1 i.-’ INP •X, Í- l»g3i Dr. Fodor György, Dr. Radnay József és Kilényi Géza még az Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának elnöke volt. A volt és a je­ lenlegi rektor úr megnyugtatására mon­ dom, hogy egy szó pártpolitika nem esett az ő előadásán, csak az európai integráci­ óról beszélt, mert tudta, hogy a meghívás nem a pártelnöknek szól. Noha az akkori dékán úr is felajánlotta a szobáját, én ra­ gaszkodtam hozzá, hogy a saját szobám­ ban fogadjam. Visszahőkölt az ajtóban. Azt mondja: „Mi ez?” Mondom: „Ez a professzori szoba.” Azt mondja: „Itt ki­ tolnak veled?” Erre én: „Ez az épületben a legszebb professzori szoba.” Azt mond­ ja: „Miért nem szóltok az államnak, hogy adjon valami tisztességest?” Később ez 36 nagyon magas labda volt, amikor az állam ő lett. Szaván foghattam volna, hogy „Ál­ lam bácsi, valami tisztességest”, de ez ré­ szemről nem lett volna tisztességes. A bevezető szavakat szeretném egy icikepicikét helyesbíteni, olyan patetikusan hangzott, hogy az anyagi szűkösség nem jelentett nehézséget. Jelentett. Könyvek nélkül. Magyar Közlöny nélkül jogot ok­ tatni egy kicsit nehéz. Egyszer, amikor meguntam az ezer forintos íróasztalt, a gazdasági vezetőt magamhoz kérettem, mondtam, „üdvözlöm Krisztusban szere­ tett testvérem, foglaljon helyet”. Azt mondja: „Hova?” Mondom ; „Mit gondol, én hova ülök? És a hozzám érkező hallga­ �IzerekasztaÍ tót hogyan ültetem le, amikor egyetlen szék van a szobámban? Vagy én is leülök a földre, vagy én is állok.” Hát nyilván a nagy számnak volt köszönhető, hogy hó­ napokon belül négy műanyag kemping­ széket sikerült szereznem, könyvespolc még mindig egy szál se. Szóval nem volt ez könnyű. Mi, tanult kollegáimmal, egy pil­ lanatig nem kételkedtünk abban, hogy amit nagyon szegényen kezdtünk, azt na­ gyon szegényen is fogjuk befejezni, de ta­ lán egyesek szellemi gazdagodásához hoz­ zájárulhatunk. - Sokan panaszkodnak arra, hogy a ta­ nár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár ars poeticája mennyiben, hogyan foglal­ ható össze? Mi, milyen adottság, képes­ ség kell ahhoz, hogy valaki ne csak nagyszerű tudós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen? PÉTERI ZOLTÁN: Mindenekelőtt szembe kell nézni időnként váratlan hely­ zetekkel. Amikor például megpróbáltam érdeklődni aziránt, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a témája, ravasz vállvonogatásokon kívül más választ erre nem kaptam. Szerencsére, szerencsétlenségre egyszer már találkoztam életemben ilyen helyzettel, amikor sok évvel ezelőtt a lon­ doni King’s College vendégeként az en­ gem vendégül látó professzor jelezte, hogy szívesen bemutatná egy óráját, nem kísérném-e oda. Természetesen. Üdvöz­ lések, bemutatás. Azt kérdezi tőlem, mi­ ről legyen szó ezen a mai órán? Legyen szó például a bírósági szervezetről. Ké­ rem szépen. Felállt és közölte, hogy a mai előadást én fogom megtartani, az általam választott témáról. Nos, komolyra fordít­ va a szót, sohasem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Vi­ lágéletemben pedagógusnak, tanárnak készültem és életem nagy ambíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondvi­ selés kegyelme és a sors fordulatai kellet­ tek, hogy megvalósulhatott az, nem kö­ zépiskolás fokon, amire készültem. Az én generációmat még annak idején, a nagy háború előtt a katolikus nevelés nagyjai, a három bűvös T betű tiszteletére neveltek. „Több telik tőlem”. Nem a karrier szem­ pontjából, erre sosem törekedtem. De ar­ ra igen, hogy tőlem telhető lelkiismere­ tességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerül­ tem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehe­ tek másoknak és talán hasznára lehetek azoknak a fiataloknak, akiket oly hosszú évek óta taníthatok. Nos, nem kevesebb, mint 37 éve van szerencsém oktatni egy nemzetközi felsőoktatási intézményben is, volt módomban tapasztalatokat szerez­ ni, volt módom összehasonlításokat ten­ ni. Meggyőződéssel vallom, hogy az a há­ rom T betű ma is aktuális. Egy kis nép gyermekei másképp nem fognak tudni helytállni sem itthon, sem egy egységesü­ lő Európában, ha nem tudnak, nem anynyit, de többet, mint a versenytársak. Ne­ künk magasra van téve a léc és azt át kell ugrani. Amikor tehát talán egyesek számára túl igényes a léc elhelyezése, gondoljunk ar­ ra, hogy nekünk helyt kell állnunk egy nagyobb világban, egy kis, sorscsapások­ tól űzött nép gyermekeként kell képvisel­ nünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. 57 �K7“ Pázmány-Nap 2003 .. L. Ebben a szellemben próbáltam tevékeny­ kedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befejezni pályámat. bán a pillanatban, amikor ott vagyunk, a tett helyén, hogy hogyan viselkedünk, mit teszünk. - Mii az á többlet, gondolok itt egyfelől az oktatásban, másfelől az oktatáson kí­ vüli, egyéb tevékenységben megnyilvá­ nuló többletre, amit a Pázmány, mint katolikus Jogi Kar nyújtani tud hallga­ tóinak és amely megkülönbözteti az álla­ mi egyetemek jogi karaitól? FODOR GYÖRGY-. Az előbb már el­ mondtam az elvi szempontokat, hogy mi az, amitől katolikus egy egyetem. De leg­ alább olyan fontos a gyakorlati rész is. Nemrég beszéltem egy holland egyetem oktatójával e témáról, aki azt kérdezte, mondjam már meg, hogy mitől katolikus egy egyetem. Kérdeztem tőle, hogy miért mennek a hallgatók hozzátok? Azt mond­ ta, csak a tudomány miatt, őt nem is ér­ dekli, hogy a hallgató emberileg milyen és mit gondol, csak a tudományért kell min­ dent megtenni. Én azt hiszem, hogy itt nyújtunk többletet, mert mi egymásért is vagyunk. A első lépés, amit mondott Dé­ kán úr is, hogy a kötelességét mindenki te­ gye meg. Tanulja meg a szakmát és legyen minél jobb jogász. Azonban legalább ilyen fontos, hogy minél jobb ember legyen, minél jobban vegye észre mások problé­ máit, segítsen a másiknak, a tanár segítse a hallgatót és fordítva. Ez a küldetése és sa­ játossága a katolikus egyetemnek és vala­ hol ez vezet oda, amiről nagy szóval azt mondjuk, hogy szeretetközösség, de én valóban hiszem, hogy valóság is lehet. Elő­ ször embernek kell lenni, egymással em­ beri módon kell bánni, utána keresztény­ nek kell lenni, tehát egy felsőbb értékrend horizontjába kell állítani az emberi cselek­ vést és döntéseket, majd magyarnak kell lenni, mert igenis fontos a nemzeti hova­ tartozás. RADNAY JÓZSEF: Hadd kapcsoljam össze ezt a kérdést azzal, amire már Rektor úr is reflektált az imént, hogy bizonyos ne­ hézségek vannak a Karunkon, az egyete­ münkön. Az egyetem ugyancsak egy em­ beri közösség, az oktatók, hallgatók, egyéb munkatársak közössége. Mindegyiknek meg kell tennie a kötelességét, mindenki­ nek meg kell tennie azt, amit tőle elvárnak. Az oktatóknál én úgy érzem, hogy ez azt is jelenti, hogy eleget tesz az oktatási köteles­ ségének, példát mutat az anyag feltárásá­ ban, de egész magatartásával is sugallnia kell azt, hogy az értékek rendjében vannak végső értékek és alapvetően ezek irányába kell haladni. A hallgatóknak ugyanúgy megvannak a messzemenő feladataik, épp azért szép az egyetem, mert itt nem fölad­ ják a leckét, mint a középiskolában, hanem a tankönyv, az előadások csak segítik a hall­ gatót abban, hogy valahová eljusson. Tehát a katolikus szellemiség azt jelenti minde­ nekelőtt, hogy eleget teszünk az alapvető és a végső értékeknek, legyünk akár okta­ tó, akár hallgató, akár egyéb munkatárs, se­ gítjük egymást, támogatjuk és igyekszünk, hogy mindenki a saját képességei szerinti maximális eredményt tudja elérni. Vannak nehézségek, de mindig rajtunk múlik, ab­ j« - Egy egyetemi oktatónak, ha már egy katolikus egyetemen oktat, semmiképpen sem válik hátrányára, hogyha katolikus �kerékasztal i .íM világnézetben oktatja a tárgyát. A jog­ ban, amely egy meglehetősen tárgyias tu­ dományág, hogyan lehet a katolikus vi­ lágnézetet, illetve az egyén saját világné­ zetét megjeleníteni az oktatás során? HORVÁTH ATTILA: Nagyon nehéz kér­ dés kaptam, de azt hiszem, a jelentősebb részét már meg is válaszolták. Még annyit tennék hozzá, hogy véleményem szerint azok, akik már elvégezték az egyetemet és jogásszá váltak, jogászi tudásukat olyan irányban kell felhasználniuk, hogy jó em­ berek legyenek. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az a jogász, aki csak önmagá­ ért a jogért, tehát nem az igazságért dolgo­ zik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semrnire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármi­ kor igazságtalanságot látunk, akkor felszó­ laljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társada­ lom és nemzetünk nem tud előrébb lépni, ahogy Péteri tanár úr is mondta, boldogul­ ni a mai világban. RADNAYJÓZSEF: Hadd mondjak el egy példát, ami számomra érthetetlen. Múlt évben fordult az elő, hogy a HÖKválasztáson, valamelyik évfolyamon a je­ lentkezők és az elégséges szavazatok hiá­ nya miatt egyszerűen nem lehetett megvá­ lasztani képviselőt. Ha mi azt mondjuk, hogy közösség vagyunk, valakit képviselő­ nek akarunk kiválasztani, akijárjon el a he­ lyes értékek figyelembevételével, akkor hogy fordulhat az elő, hogy arra várunk, hogy majd a szomszéd elmegy szavazni és akkor meglesz az elegendő számú szavazat az érvényes választáshoz. A közösségi élet­ nek is vannak normái, amit mindannyiunk érdekében meg kell tartani. Lehet, hogy Magyarországon sok körülmény folytán ódzkodunk ettől, de ha itt valóban igazi közösségként akarunk működni, akkor ilyen probléma nem fordulhat elő. FODOR GYÖRGY: Beszélünk emberség­ ről, humanizmusról és kereszténységről. Én is így soroltam föl az előbb, de hadd mondjak még valamit, amit egyre inkább tapasztalok és tapasztaltam. Szép, szép a humanizmus, a steril humanizmus, a ki­ nyilatkoztatás, hogy embernek kell lenni, de egyre jobban azt látom, hogyha nincs mögötte a megélt kereszténység, hogy én akkor is a másik javát akarom, amikor eset­ leg veszítek ezen valamilyen módon, vagy hogy áldozatot kell hoznom, szóval ha nincs meg ez a kategorikus imperatívusz, ami abból jön, hogy mint ahogyan Krisz­ tus is életét adta másokért, úgy énnekem is követnem kell a Mester példáját, akkor na­ gyon nehéz, borzasztóan nehéz ezt a kö­ zösséget megvalósítani. - Milyen a mai Pázmány Jogi Kar szín­ vonala? PÉTERI ZOLTÁN: A különböző orszá­ gok kialakították maguknak a-saját hagyo­ mányaikhoz, körülményeikhez alkalmaz­ kodó felsőoktatási rendszert. Ezek sok hasonlóságot, de számos különböző vo­ nást is mutatnak. Úgy gondolom, hogy Európában az egyetemi múltnak vannak bizonyos kikristályosodott hagyományai és nem titkolom, hogy én ezekhez életem során ragaszkodni igyekeztem és a hátra­ lévő rövid időben is ragaszkodni szándé39 �Pázmány-Nap 2003 Dr. Horváth Attila, Dr. Péteri Zoltán és Dr. Jobbágyi Gábor kozom. Ez pedig azt jelenti, hogy sem a jogász, sem más szakma művelője nem válhat szakbarbárrá a felsőoktatás évei so­ rán. El kell sajátítani mindent, amit a szakmából el lehet sajátítani, erre az elő­ zőek során már utaltam. Másfelől azon­ ban nem szabad szem elől téveszteni a teljesebb emberi létet, amelyet Széchenyi a kiművelt emberfő fogalmával próbált megragadni. Ehhez pedig hozzátartozik egy sokirányú érdeklődés, egy, a választott szakterület határain túl terjedő olvasott­ ság, tájékozottság, hozzátartozik az, hogy az ember megfelelő nyelvismerettel ott­ hon érezze magát a világban. Az a benyo­ másom, hogy a Pázmány keretében meg­ 40 található a fogékonyság egy szélesebb ér­ telemben vett jogászi hivatás megvalósí­ tása iránt. Ehhez most, az egységesülő Európában úgy tűnik, a jogössze­ hasonlítás, a jogegységesítés csapásain ke­ resztül vezet az út, tehát, hogy túllépve a saját nemzeti jogunk határain, igyekez­ zünk megismerni a mást, amely eseten­ ként lehet jobb is, mint a mienk. De ugyanakkor - és itt hadd utaljak vissza ar­ ra, amit mindig büszkén vallottam -, ma­ gyar vagyok, és tudom, hogy egy kis nép köreiből is kinőhetnek kitűnő jogi meg­ oldások. Olyan megoldások, amelyek ér­ demesek a szélesebb körű érdeklődésre. Úgy vélem - és ez már nyilván az utánam �lllliÉ herekaszta] ..... j jövő generációk feladata lesz hogy ezt a kettős célkitűzést volna érdemes megva­ lósítani fokozottan a Pázmányon, ezzel bizonyos értelemben utat mutatva más magyarországi jogi karok számára is. BÁNREVY GÁBOR: Egy olyan jelenségre szeretnék rámutatni, amit sokszor látunk. Nem vitás, hogy olyan légkörben kell még ma, nyolc évvel a Pázmány Jogi Karának megalakulása után is dolgozni, ahol bizony nagyon sok, akár nyílt, akár burkolt ellensé­ ges érzelemmel kell szembesülni. Csak egy példát erre. Pár hete a HVG-ben - amelyik egyébként túlmenően azon, hogy világné­ zetileg vitathatatlanul nem szimpatizál mondjuk a keresztény, vallásos gondolattal, de általában eléggé objektíven szokott nyi­ latkozni —, megjelent egy látszólag semmit­ mondó, vagy legalábbis semmiféle hátsó gondolatot látszólag nem tükröző ismerte­ tés a felvételik statisztikai alakulásáról. A cikk írója nagyon szépen kihegyezi a mon­ danivalóját arra, hogy lám, lám, itt van az ELTE, amelyik az ország vezető egyeteme, ott bizony 1800-an jelentkeztek első he­ lyen, míg a Pázmányon összesen csak 1500an próbálkoznak, ami nyilvánvalóan mutat­ ja a társadalmi értékítéletet. Nem szabad emiatt rögtön a vészharangot kongatni, hogy akkor itt most nálunk tragédia van, én azt hiszem és szilárd meggyőződéssel hi­ szem, hogy semmivel nem vagyunk alábbvalóak más egyetemek jogi karánál, itt is vannak ragyogó hallgatók, itt is vannak ki­ váló professzorok, itt is vannak gyengébb hallgatók, itt is vannak gyengébb oktatók. Nézzük meg az OTDK-n elért szép ered­ ményeket. Ne hagyjuk azt, hogy minket is elérjen ez a szándékosan gerjesztett negatív hangulat, miszerint a Pázmányon a kezdeti jó indulás után elsatnyulnak a dolgok. Nem satnyultak el, ma is vannak ugyanolyan jó hallgatók, mint voltak az első évfolyamnál, ott is voltak gyengék és lesznek is, a jövőre beiratkozók között is. JOBBÁGYI GÁBOR: Az ördög ügyvédje­ ként is meg kell szólalni, mert eddig olyan kegyelemteljes, ünnepi hangulat töltötte be a termet és a hozzászólásokat, ami arra enged következtetni, hogy teljes nagysze­ rűség övezi tevékenységünket. Komoly gondnak érzem azt, ami most is megnyil­ vánult, hogy minden alkalommal kidüllesztjük a keblünket, hogy mi vagyunk a legjobbak és aki ebben kételkedni mer, az egy gonosz ember. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nem mi vagyunk a legjobb jogi kar, meg csak a második sem. Csak egy szempont az OTDK-n való szereplés, számtalan más eleme van egy jogi kar megítélésének. Ilyenek a tanulmányi rend, a tanulmányi fegyelem, az oktatókkal szemben támasztott követelmények, a dip­ lomák minősége stb. Lehet, hogy nem illik ma rossz dolgokról beszélni, de hadd mondjam el azt, hogy mi abban különbö­ zünk az állami jogi karoktól, hogy nálunk van egy olyan hallgatói réteg, mondjuk 20-30 %, amelynek nincs esélye arra, hogy állami egyetemi hallgató legyen. Kicsit ke­ serűen hozzá kell tennem, hogy az oktatók között is van egy réteg, akinek nincs esélye arra, hogy állami egyetemen oktató lehes­ sen. A baj mostanában kezdődik, amikor ez a két réteg egymásra talált és ebből adódnak a gondok. Kezdetben a nyitott kapuk módszerét kö­ vettük a hallgatókkal, oktatókkal szemben 4Í �SB Pázmány-Nap 2003 is. Ez jó volt annak idején, én is támogat­ tam, de ebből mára gondok adódtak. Ha el akarjuk érni a legjobb állatni jogi karok színvonalát, a tanulmányi szabályzataink betartásában, vizsgarendszerünkben és az oktatókkal szemben támasztott követel­ ményekben emelkedettebb színvonalat kell felmutatnunk. Szerencsére megvál­ toztattuk ez évben a felvételi rendszerün­ ket. Négy évig küzdöttem ezért. Ugyanaz a felvételi ma nálunk, mint az állami egye­ temeken, korábban pedig egy „potyafelvé­ teli” volt nálunk, amelyen akár 72 ponttal is be lehetett jutni hozzánk. Az állami jogi karokra lényegesen nehezebb felvételivel, 90-es ponthatárral vették fel a hallgatókat. Ez önmagában is sokkoló adat, így tudtak bejutni a karunkra olyan hallgatók, akik máshova biztos, hogy nem nyertek volna felvételt. A teljes képhez persze hozzátar­ tozik, hogy felvételi rendszerünk koráb­ ban alapvetően eltért más egyetemekétől, ezért ez a fajta összehasonlítás önmagában még nem elégséges. FODOR GYÖRGY: Én kezdtem a tapsot az előbb Bánrévy tanár úr mondandója után és azt kérném, ne becsüljük le azt, amit nyolc év alatt elértünk. Szó sem volt arról a mai estén, hogy a szőnyeg alá akarnánk söpörni a problémákat. Ezért is kő­ szönöm Jobbágyi tanár úrnak, hogy vállal­ ta az ördög ügyvédje szerepét. Mondandó­ jának lényegével egyetértek. Én nem ab­ ban látom a problémák lényegét, hogy nem mi vagyunk az elsők. Az egy dolog, nem jó dolog, de egy dolog. Az a fontos, hogy szeressenek ide jönni a hallgatók, kapjanak egy biztos tudást, minél jobb tu­ dást. Amiért idejönnek és amiért szeretné­ 42 nek Pázmányosok lenni, vagy utána büsz­ kék arra, hogy Pázmányosok voltak, az odaadás ezért az egyetemért legalább anynyira fakadjon abból, hogy itt kapnak vala­ mi többletet, hitéletileg, közösségileg, ta­ nár-diák viszonyában. Nagyon fontosnak tartom az emberséget, együttműködést, szeretetet, nem tudom elégszer ezt elmon­ dani. Sok olyan tanár van itt, aki a műhely­ munka és a színvonal rovására több helyen is tanít. Egyszerűen nincs idejük a hallga­ tókra, állandóan rohannak. A szakmai profizmusra igenis törekedni kell, de ezért mind a két oldalnak mindent meg kell ten­ ni, a tanároknak is és a hallgatóknak is. Nagyon jó, hogy ezt most elkezdtük átbe­ szélni, kibogozni, úgy érzem sem elkese­ redésre, sem pedig hurráoptimizmusra nincsen ok, tegyünk meg mindent min­ den részről, a vezetőség részéről, az okta­ tók részéről, a hallgatók részéről is, hogy aztán szakmailag is, emberileg is, hitéleti­ leg is minél jobb legyen ez a Kar. RADNAY JÓZSEF: Mielőtt ezt a témát túlragoznánk, annyit szabadjon ehhez hozzátenni, hogy véleményem szerint az oktatóknak és a már egyetemre bekerült hallgatóknak az eszmecseréjénél nem an­ nak van jelentősége, hogy a közvélemény, vagy valamely számítás alapján melyik egyetemet minősítik általában jónak, ha­ nem hogy a hallgató, aki itt van, milyen képzésben részesül, hogyan tud majd el­ helyezkedni. HORVATH ATTILA: Hadd vitatkozzak egy kicsit az ördög ügyvédjével, sok szem­ pontból igaza van, de szerintem a hallgató­ ság minősítését sokkal inkább komplex �■ módon kellene figyelni. 1985 óta tanítok, mint most megtudtam, az ország első egyetemén. Meg kell mondanom és ezt tényleg őszintén mondom, nem a hallgató­ ságot szeretném itt dicsérni, hogy sokkal jobb érzés a Pázmányon előadást tartani. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy 10-től 12-ig megtartok egy előadást az ELTE-n, utána 11.50-kor van vége az órámnak és 12-kor kezdődik itt az órám. Átfutok egyik egyetemről a másikra, elkezdem itt az elő­ adást. Véletlenül éppen ugyanazt a témát adom elő, mégis úgy érzem, hogy jobb kö­ zösségbe kerültem. Az ember szívesebben tart előadást olyanoknak, akik értik a mon­ danivalóját és figyelemmel hallgatják. Le­ het, hogy másoknak ez kevés, biztos, hogy ezen is lehet még tovább javítani. Az ELTE-n is a nappali tagozat az, amelyik erős és egységesebb képet mutat. Ez talán az ottani felvételi rendszerből adódik. Egyébként én nem misztifikálnám azt a faj­ ta felvételi rendszert, mert egyik felvételi rendszer sem tökéletes. Miért van ott, és most már nálunk is csak írásbeli? Annak idején ott voltam azon a kari tanácson, ahol ez eldőlt, a professzoroknak nem volt ked­ vük nyáron több ezer embert szóban felvételiztetni. Azóta van csak írásbeli felvételi, ezt persze nem írták bele az indokolásba. Ennek következtében én már vizsgáztat­ tam olyan gyereket, aki nem tudott beszél­ ni, olyan erősen dadogott. Odáig jutottunk el, hogy az első tételnél d-d-d, írásban vi­ szont valóban zseniális volt a figura. En a szóbelit megtartottam volna, egyetértve egyébként abban Jobbágyi tanár úrral, hogy ez a felvételi, ami a lexikális tudást is meg­ követeli, biztos, hogy jobb. Szomorú do­ log, előfordult velem a vizsgán, hogy vala­ kerékasztal ki azt mondta, október 23-a a munka ün­ nepe. Nem kérdésre, mert ilyet az ember nem kérdez, csak úgy közölte velem. így tudtam meg azt is, hogy II. Józsefet azért hívták kalapos királynak, mert szegény volt, és még hosszan sorolhatnám a példá­ kat. Vannak egészen elképesztően alulmű­ velt emberek, egyszer például kihúzta vala­ ki a két világháború közötti alkotmányfej­ lődést és azt mondta, mindent tudok tanár úr, csak nem tudom, hogy mikor volt a két világháború, tehát nem tudom, mikor kezdjem el és mikor fejezzem be. A mi tan­ tárgyunk, a magyar jogtörténet építkezni próbál az általános műveltségre és eközben nagyon sok hiányosság kiderül. Ez tényleg nagyon szomorú, ez ellen küzdeni kell, én legalábbis abban bízom, hogy akik ebbe a kategóriába tartoznak, azok nem kapnak diplomát, mert ezek tényleg szégyent hoz­ nak ránk. Csak akkor lesz ennek az egye­ temnek jó híre, ha mi magunk, és nem csak az oktatók, hanem a hallgatók is meg­ követeljük az igényességet. Egy oktató ak­ kor fog jó előadást tartani, ha a hallgatóság ezt igényli. JOBBÁGYI GÁBOR: Félreértés ne essék, én nem akarom ostorozni és lebecsülni a mi hallgatói rétegünket. Összehasonlítva a mi hallgatóinkat mondjuk a Miskolci Egyetem hallgatóival, vagy a győri egyetem hallgatóival, azt tudom mondani, hogy van egy felső 10-15 százalékunk, amelyik jobb náluk. Ezzel találkozol Te az előadáson és erre vagy nagyon büszke. Van egy középré­ tegünk, ami megfelel az állami egyetemek középrétegének, mondjuk egy 40 százalék. Hol a különbség az állami egyetemekkel? Ott, hogy az a középréteg az állami egyete- 43 �Pázmány-Nap 2003 HORVATH ATTI­ LA: Én ugyanazt mondanám, ami ed­ dig is elhangzott, hogy mindenki le­ gyen sokkal igénye­ sebb mind saját ma­ gával, mind a kör­ nyezetével szem­ ben. Annak ellené­ re, hogy a mai világ nem efelé tendál látszólag, én a nehe­ zebb utat javasol­ nám, amelyik a tu­ dásalapon és az er­ kölcsi alapokon való boldogulást j elenti. PÉTERI ZOLTÁN: Az általam oly nagyra tartott Gustav Radbruchtól származik az a mondás, hogy a jogász élete egy örökös fő tárgyalás az igazságosság törvényszéke előtt. Az igazsá­ gosság az az alapvető érték, amely a jogászt kell, hogy vezesse. Ennek a megvalósításá­ ra sokféleképpen lehet törekedni. Érzésem szerint a szakmai, és az azon túlterjedő ál­ talános műveltségi és világnézeti szem­ pontok ötvözéséről van szó. Azt kívánom a jövő generációnak, hogy ez a feladat sike­ rüljön nekik. Erdő Péter prímás, Esztergom-budapesti érsek, a PPKE volt rektora és Bittsánszky Géza meken sokkal szélesebb. Tehát az állami egyetemeken mondjuk egy középszínvo­ nalat képvisel a hallgatóknak 70 százaléka, nálunk középszínvonalat képvisel 40 szá­ zalék, 10-15 százalék kiváló, viszont vagy egy olyan 40-50 százalék, amely nagyon gyenge képességű és felkészültségű és amely réteg az állami egyetemeken sokkal szűkebb. Ez az, aki nem tudja betájolni, hogy mikor volt a világháború, vizsga előtt két nappal bebukik a jegyzetboltba, hogy két nap múlva vizsgázom polgári jogból, adjon valamit. Ez nem a hallgatóink lebe­ csülése, ez bizonyos emberekről való véle­ mény. - Szeretném, ha mindenki megfogalmaz­ ná egy kívánságát a Pázmány jövőjével kapcsolatban! 44 JOBBÁGYI GÁBOR: Nehéz kérdés, amit kaptunk. Nem vitatom az elmúlt nyolc év eredményeit, ezzel egyetértek. Kritikai megjegyzéseim, azt hiszem, a jobbítást szolgálják mindig. A következő �Izerehasztal 1/3 időszakra nagyon fontosnak tartom azt, hogy az oktatói karban a középgenerációt megerősítsük, tehát a 40-től 65 éves korig terjedő minősített és elismert oktatók száma nőjön, ezzel párhuzamosan na­ gyon örülök neki, hogy megváltozott a felvételi rendszerünk és a tanulmányi szabályzatunk, ami most már lehetővé te­ szi azt, hogy igényesebb, magasabb szín­ vonalú oktatást végezzünk, mert erre vé­ leményem szerint a következő évek rend­ kívül éles versenyében hatalmas szüksé­ günk lesz. Ne elégedjünk meg kitágult kebellel, hogy mi vagyunk- a legnagysze­ rűbbek, hanem ahogy Péteri tanár úr em­ lítette ars poeticáját, többet várjak ma­ gamtól, többet várjak a Pázmány Jogi Ka­ rától. Ezt persze nem csak várni kell, ha­ nem tenni is kell érte, a hallgatóknak és az oktatóknak is. FODOR GYÖRGY: Leginkább azt szeret­ ném a közeljövőben, hogy az egyetem ok­ tatói és hallgatói érezzék és elhiggyék, hogy az egyetem vezetőségének intézke­ dései a beszélgetésekben, a konkrét intéz­ kedésekben, de a prédikációkban is az ő ja­ vukat szolgálják, hogy alakuljon ki minél kölcsönösebb és mélyebb bizalom az okta­ tók és a vezetés, a hallgatók és a vezetés, a hallgatók és az oktatók között. Én a szemé­ lyes dimenzióra helyezném a hangsúlyt, és azt kérném, hogy ne féljenek a hitbeli di­ menziótól, tehát az egyetem katolikus jel­ legétől. Nem akarunk elvenni semmit, nem akarunk megszakítani semmit, sőt hozzá akarunk tenni a teljesebb és boldo­ gabb emberségükhöz. RADNAY JÓZSEF: Kerüljenek az okta­ tók és a hallgatók közelebb egymáshoz, se­ gítsék egymást jobban. KILÉNYI GÉZA: Egyletien kívánságom van: a végzett hallgatóink bizonyítsanak. Ül itt olyan végzett hallgatónk, aki osz­ tályvezető az Igazságügyi Minisztérium­ ban. Örülök a boldogulásának és ha csak egy hajszálnyit én is hozzáadhattam, akkor az ő sikere az én mércém. BÁNRÉVY GÁBOR: Olyan sok szép jókí­ vánság hangzott el most itt ezalatt a pár perc alatt, én megpróbálok egyetlen mon­ dattal válaszolni. Szeretném, a mai napot véve alapul, hogy délután 3-kor is ugyan­ úgy tele legyen ez a terem, mint ahogyan 6 órára megtelt. Értse ezt ki-ki, ahogy akarja. - Köszönöm a részvételt kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek. A beszélgetés vé­ gére értünk, minden itt megjelentet nagy szeretettel megkérek arra, hogy a program végzetével fáradjon át a Spartacus ven­ déglőbe, ahol a Pázmány Nap eseményei tovább folytatódnak. Hadd búcsúzzak el ismét Zlinszky János alapító dékán úr szavaival, amelyek azt hiszem mindan­ nyiunkra egyaránt érvényesek: „Amikor minden várakozás ellenére megindult a jogi képzés a Katolikus Egyetemen, úgy éreztük. Isten áldása van munkánkon, az Úr maga is építi az O házát, ezért nem fáradozunk hiába, mi szerény munkások. Kérjük, ne a mi gyengeségünk, hibáink szerint ítélje meg a művet ezután sem, s a neki épült házat engedje szolgálni to­ vábbra is ázó országának hasznára, ha­ zánk és egyházunk javára.”. 45 �Pázmány-Nap 2003 Aki sok fát ültetett Beszélgetés Dr. ZlinszkyJánossal, a Pro Facultate oklevél első díjazottjával Ahogyan Bánrévy Gábor Professzor úr fogalmazott laudációjában, nem lehetett volna alkalmasabb díjazandó személyt találni az újonnan alapított díj első ízben történt odaítélésékor. Sokan mondhatjuk el magunkról: nem lettünk volna, len­ nénk jogi egyetemisták, ha Zlinszky Professzor Úr nem áll a Katolikus Egyház kez­ deményezésének élére, és nem vállal főszerepet a Jogi Kar építésében. Nem azért mondjuk ezt, mert azt gondoljuk, máshová nem nyertünk volna felvételt, hanem azért, mert nagyon sokunknál - és remélhetőleg mind a mai napig így van ez - tu­ datos választás volt a Pázmányhoz intézett felvételi kérelem. Hittünk és remény­ kedtünk abban, hogy megvalósul és életre kelhet egy, az általános értékválságból ki­ utat kereső-mutató, közösen felépítendő jogi kar és oktatás. E reményeinkben nem csalatkoztunk, és hogy ez így történt, azért talán éppen Zlinszky Dékán Úr tette a legtöbbet. Bár élete legnagyobb művének a Pázmány Jogi Karának megszervezését tartják, ne feledjük, hogy a római jog Európa-hírű kutatóját tisztelhetjük benne, aki a rendszerváltozás utáni évek meghatározó közéleti szereplője is volt, mint az első alkotmánybírói testület tagja. - Tisztelt professzor úr, ön tudományos, karalapítói és alkotmánybírói munkája folytán a magyar köz- és jogászélet egyik kiemelkedő személyisége. Úgy tudom, e munkája által több évszázadra visszate­ kintő családi hagyományt folytat to­ vább. - Valóban így van, talán génjeimben is hordozom a jogászi munkához szükséges képességeket. Édesapám, két nagyapám (akik közül az egyik a Katolikus Néppárt egyik alapítója, a másik a Tisza István-fele Munkapárt lippai képviselője volt), három dédapám is jogász volt, e családi tradíció egészen a XVII. századig vezethető vissza. - Ilyen háttérrel egyértelműnek tűnhetett a pályaválasztás... A Pro Facultate oklevéllel 46 - Én a még át nem keresztelt Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemre iratkoztam be �n Zlinszky János s ____ (melyet 1950-ben neveztek át ELTÉ-nek, s így nem azonos a mai Pázmány Péter Kato­ likus Egyetemmel - a szerk.). Bár számos professzort már eltávolítottak a katedráról, így is óriási tudású tanáraim voltak. Marton Gézánál, a római jog professzoránál lettem az első év végén ún. demonstrátor. - Az egyetemen nem volt egyszerű akko­ riban az élet... - Soha nem tagadtam vallásos meggyőző­ désemet vagy származásomat, és .ezt nem vették jó néven, 1951-ben államvizsgám előtt végül ki is zártak az egyetemről, majd egy hónap múlva családommal együtt ki­ telepítettek Budapestről, egy Bihar megyei kis faluba. Egy szegény paraszti ház kam­ rájában laktunk öten, a családunk persze elvesztette egzisztenciáját. 1951 nyarát így egy gyapotpermetező brigád tagjaként töl­ töttem. Ősszel behívtak katonának, ahol ácsnak tanultam, egy munkásszázad kato­ nájaként. E képesítésemmel felvértezve a katonaság után hat éven keresztül dolgoz­ tam az építőiparban. 1953-ban feloldották a kitelepítést, 1956-ban pedig megszűnt a munkahelyem, így újra Budapest környé­ kére költöztünk. -^4 sors keze lehetett az egyetemről törté­ nő kikerülésében,.. - Ez igaz lehet, hiszen a jogtörténeti tan­ székek munkatársai mindenütt aktívan részt vettek az 1956-os forradalomban, és emiatt az egész gárdát szó szerint, vagy szakmailag kiirtották. 1957 februárjában, professzoraim többszöri kérése után végül közölték, hogy mehetek államvizsgázni, e kötelezettségemet a megadott egy év he­ lyett alig három hét alatt teljesítettem. - Tudományos pályafutása is eléggé ne­ hézkesen indult... - Tanársegédnek nem vettek fel az egye­ temre, de elhatározásomat erősítette, hogy halálos ágyán Marton Géza engem bízott meg műveinek rendezésével. Az Akadé­ mia elutasította aspiranturámat, úgy tűnt, nincsen rám szükség. így hát a Sport Hiva­ tal egy vállalatánál helyezkedtem el, hogy családomat, időközben megszületett há­ rom gyermekemet eltartsam, fordításokat vállaltam, vagy éppen vasárnaponként va­ gont raktam. Később a Tiszai Vegyi Kom­ binátnál dolgoztam. Elkezdtem külföldre járni, azokhoz a német professzorokhoz, akiknek figyelmébe még Marton Géza ajánlott. Éveken keresztül szabadságomat Frankfurtban töltöttem kutatással. - Talán az utolsó pillanatban jött a hívó szó... - Valóban, 1982-ben kaptam meghívást a Miskolci Egyetemre római jogot tanítani. Ez sem ment egyszerűen, hol megadták, hol visszavonták a meghívást. Feladtam ügyvédi praxisomat, és, igaz, csak adjunk­ tusként, de Miskolcra kerülhettem. - Rövid idő múlva már intézetvezető lett. - Igen, és büszkén állíthatom, a jogtörté­ neti intézetet sikerült jelentős mértékben fejleszteni. Megteremtettük a római jog megfelelő súlyát a tantervben, a magunk mellé vett hallgatókból kineveltük az után­ pótlást, sokakat küldtünk ki ösztöndíjjal külföldre, miután ehhez támogatást sze­ reztünk. - Hogyan érték az 1989-es politikai vál­ tozások? 41 �Pázmány-Na - Az eseményekben aktívan nem vettem részt. Éppen Firenzében dolgoztam nagy­ doktori disszertációmon, amikor felhívott Sólyom László, hogy vállalnám-e az egyik ellenzéki alkotmánybírónak történő jelö­ lést. Megkérdeztem, hogy olyan alkot­ mány lesz-e, amit én képviselni tudok majd? Megnyugtatott, hogy igen. Miután következő kérdésemre azt válaszolta, hogy továbbra is folytathatom a tanítást, egy ál­ matlan éjszaka után elfogadtam az ajánlatót. Sólyom Lászlóval régebbi ismeretség fűzött össze, szimpátiáját azzal nyertem el, hogy amikor az egyetemre kerültem, nem saját dolgaimat kezdtem el kiadni, hanem Marton Gézáét. 1989-ben még nem to­ longtak az ellenzéki helyekért, hiszen sen­ ki sem tudta, hová fejlődik majd az egész dolog. 1990 januárjától kilenc éven át dol­ goztam, mint alkotmánybíró. - A miskolci jogi karon a vezetése alatt működő intézetet fejlesztette jelentős mértékben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának azonban már ala­ pítása is nevéhez fűződik. Hogyan kez­ dődött a jogi kar szervezése? - A terv konkrét formában az 1994-es esztergomi zsinaton merült fel, ahol ve­ zetésemmel alakult egy öttagú szervező­ bizottság, tagjai Erdő Péter, Jobbágyi Gá­ bor, Varga Csaba professzor urak, vala­ mint Tersztyánszkiné Vasadi Éva alkot­ mánybíró asszony voltak. Decemberben összehívtuk az általunk megkeresett okta­ tókat, akiket szerettünk volna megnyerni az új kar részére. Ők szinte kivétel nélkül vállalták a feladatot, így 1995 májusában a Püspöki Kar megalapította a jogi kart. 1995 szeptemberében, jó egy évvel a gon­ 48 dolat felmerülése után elkezdődhetett az oktatás. - Sokan önt, mint a jogi kar első dékán­ ját karalapítóként aposztrofálják. Ho­ gyan értékeli saját szerepét a kar létre­ jöttében? - Én azt vallom, hogy a kar létrehozása kollektív munka volt. A gondolat már megszületett, amikor megkaptam a felké­ rést a szervezőmunka vezetésére. 1982től tanítottam Miskolcon, így tudtam tá­ maszkodni a felsőoktatásban szerzett ta­ pasztalataimra, ugyanúgy, mint a gyakor­ lati munkám során - ügyvédként, alkot­ mánybíróként - szerzett ismereteimre. Nagyon sokat segítettek a szervezésben részt vett kollégáim tanácsai, észrevételei is. Minket nem kötött semmiféle szerve­ zeti struktúra, magunk szabhattuk meg az oktatás rendjét, általunk helyesnek ítélt irányban eltérve az országos átlagtól. Néhányan emlékszünk még az 1949-es vál­ tozásokig létezett Pázmány Péter Tudo­ mányegyetemre, így az onnét hozott ta­ pasztalatainkat is megpróbáltuk felhasz­ nálni az új kar létrehozása során. Tehát részben a régi alapokhoz való visszatérés, részben a nagyobb tanszabadság alkotmá­ nyos gondolata, részben az átalakuló tár­ sadalomban felmerülő igények jelölték ki számunkra az irányt. A máshol használa­ tos tantervtől való eltérés azonban kizáró­ lag az egyik irányban működött: mindig megpróbáltuk emelni a szintet. Elvünk volt, hogy a középiskolai oktatás hiányos­ ságai miatt meg kell erősíteni az alapokat, így kaptak nagy hangsúlyt az első évben oktatott történeti és elméleti tárgyak mel­ lett a filozófiai jellegű tárgyak, valamint a �w kánonjog is. Említhetném még a nálunk meglévő erős gazdasági irányultságot (közgazdaságtan, pénzügyi jog, verseny­ jog, iparjog), a szociális gondolat, értékek hangsúlyos szerepét, vagy a nemzetközi jog igen széles körű bemutatását. Első­ ként mi követeltük meg hallgatóinktól a két nyelvvizsga meglétét. - Miben tér el a Pázmány az állami egyetemektől? - Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben politikai szempontok alapján volt összeválogatva, ami egy politikai tárgynál termé­ szetesnek is mondható. Nekünk viszont szabad kezünk volt a tanári kar kiválasztá­ sában, és ebben döntő szempont volt természetesen a szakmai kvalitáson túl az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos értékek, valamint a keresztény gondolkodás társadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz összegyűjteni az oktatókat. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem kitűzött szellemisége tükröződik az álta­ lunk kiadott tankönyvekben, az előadáso­ kon. A hallgatók kiválasztásában is érvé­ nyesülnek ezek az értékek. Erre az egye­ temre óriási szüksége van az országnak. Meggyőződésem, hogy a keresztény jövő szempontjából nagyon fontos munkát végzünk, még akkor is, ha gyümölcse eset­ leg csak később érik be. - Kezdetben nem mindenki nézte jó szemmel az egyetem létrejöttét... - A kezdeti jóindulatú támogatást rövid idő múlva felváltotta a gyanakvás, és egy­ fajta idegenkedés is. Tapasztaltunk arra utaló jeleket, hogy bizonyos politikai erők Zlinszky János nem veszik jó néven, hogy ez az egyetem néhány év alatt felfutott. Az akkori kora szerk.). mányzat (a Horn-kormány megpróbált lépéseket tenni ellenünk, de végeredményben sikerült úrrá lettünk a nehézségeken. - Milyen többlettel kellene rendelkeznie egy olyan jogásznak, aki a Pázmányon végzett? - A keresztény értékek, az etikai alapon történő, felelős gondolkodás egy keresz­ tény egyetemnél fokozott súllyal esnek lat­ ba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen érté­ kek úgymond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellem­ ben oktasson. A tapasztalat az, hogy a tár­ sadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy kicsit, és szí­ vesen alkalmazzák őket. Nagy örömömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. Tanítványainkon keresztül akarjuk felépíteni azt az erkölcsiséget és szellemi tőkét, ami a közélet irányításához szükséges. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. - Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszervezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbál­ janak valami többletet is hozzáadni az egyetemi léthez? 49 �Pázmány-Nap 2003 Ennek egyik legtökéletesebb példája ta­ lán a HOK-választások tragikusan ala­ csony részvételi aránya. Van-e ebben az egyetemnek is felelőssége? - Kezdetben az érdeklődés igen nagy volt. Amikor a hallgatók úgy érezték, hogy va­ lóban van helyük a kar ügyeiben, akkor fe­ lelősen és komoly formában hajlandók voltak foglalkozni a dolgokkal. A csökkenő érdeklődés, különösen annak fényében, hogy egy jogi karnak a közéletre kell ne­ velnie, nagyon szomorú. -Milyen felelőssége lehet egy egyetemi ta­ nárnak a hallgatók nevelésében? Van-e szükség az anyag leadásán túl többre is? Zlinszky János, az alkotmánybíró - Az én felfogásom szerint az egyetem egyik legfontosabb feladata lenne ennek a közéletnek a lehetővé tétele. Fontos, hiszen a majdani közéleti szerepre lehet az egyete­ men is készülni. Dékánként minden hall­ gatói kezdeményezést támogattam, igye­ keztem önállóságot adni a hallgatóknak, noha természetesen néha én is beleszóltam a dolgokba, ha valamit nem helyénvalónak ítéltem. Én úgy látom, hogy nemcsak meg­ érné az ebbe fektetett munka, hanem na­ gyon fontos is lenne, hozzátartoznék a ta­ nári munkához. - Miért ilyen elenyésző, ráadásul évrőlévre csökkenő az érdeklődés a hallgatók részéről az egyetemi közügyek iránt? 50 — A felsőoktatásban is szükség van nevelő­ munkára. Egy egyetemi tanár egész maga­ tartásával, annak bemutatásával, hogy ő milyen elvi felelősséggel áll hozzá kötele­ zettségei teljesítéséhez, példát mutat. Ezen túl olyan tárgyak oktatásával is lehet nevel­ ni, melyek az egyéniséget formálják. Ilyen például az általam oktatott jogászi etika. Igenis van tehát egy egyetemnek nevelő hatása, és nevelő kötelezettsége, éppen egy olyan társadalomban, amely jó ideig erre nem fektetett súlyt. Az oktatók vannak a hallgatókért, azért lettünk egyetemi taná­ rok, hogy felvállaljuk az ezzel járó kötele­ zettségeket. A rómaiak azt mondták, hogy aki pedagógus lesz, arra haragusznak az is­ tenek. Én máshogy gondolom, szeretem ezt a pályát, és fontosnak ítélem. Ahhoz, hogy ez a társadalom átformálódjék, meg kell mutatni a példát, gyakorlatban és el­ méletben, azáltal, hogy komolyan vesszük a saját elveinket. Ennek a keresztény fakul­ tásnak ezen a téren jelentős szerepe van. Más kérdés, hogy az Egyház által tanított �■O alaptételekben benne lenne a szabad aka­ rat, tehát a választási lehetőség és a dönté­ si pozíció biztosítása, benne lenne a humá­ nus elbánás, ami azt jelenti, hogy az embe­ reket meghallgatom, választ adok kérdése­ ikre, lehetővé teszem a korrigálást. - Az egyetemet Pázmány Péterről ne­ vezték el. Véleményem szerint az ő sze­ mélyének bemutatása, emlékének ápolá­ sa nem kap megfelelő súlyt, a hallgatók többsége alapinformációkkal sem rendel­ kezik róla. Márpedig egy olyan intéz­ ménynek, amely az ő nevét viseli, és szel­ lemisége szerint kíván működni, talán jobban oda kellene figyelnie erre. — Ezzel a felvetéssel némileg vitába szállnék. Egyfelől az ő tanításait elsősorban a Teológiai Kar és a Bölcsészettudományi Kar közvetíti. Ott Pázmányról, mint teo­ lógusról, vagy íróról számos tanulmány, könyv jelent már meg. Az ítéletben is többször szerepelt napirenden az ő bemu­ tatása. Persze kérdés, elolvassa-e ezt min­ den hallgató? Nem kérdezheti meg a por­ tás reggel a hallgatót, hogy mikor született Pázmány Péter. Ilyen értelemben szabad­ ság és önállóság van. Aki érdeklődik, utá­ nanézhet. Tudományos szinten egyébként a Jogtörténeti Intézet foglalkozott a sze­ mélyével. A lépcsőházban látható Páz­ mány Péter domborműve, az egyetemi ta­ nácsteremben egy róla készült festmény. Kétségtelenül nem létezik mondjuk egy róla szóló speciálkollégium, elsősorban azért, mert az ő munkássága a nálunk ok­ tatott tudományszakba nem illeszthető be­ le, minthogy nem jogász volt. Az oktatáson felül egyébként nem tudunk és nem is lehet bizonyos egyéb dolgokat ZÍinszlzy János megkövetelni a hallgatóktól. Ugyan min­ denki aláírta beiratkozáskor azt a nyilatko­ zatot, mely szerint elfogadja az egyetem szellemiségét, elveit, de azt már nem el­ lenőrizhetjük, vajon tényleg betartja-e azokat. Amit mi megtehetünk, az annyi, hogy megpróbálunk valami többletet adni, amely lehetőséggel aztán a hallgató szabad akarata szerint élhet. - Hol van a helyünk az egyetemek rang­ sorában? Milyennek ítéli meg a színvona­ lat immár nyolc év tapasztalata alapján? - Úgy vélem, hogy a színvonal más karok­ hoz képest jó, a Pázmány az élvonalban van. Ugyan a hallgatóság a számos jogi kar miatt kissé felhígult, ráadásul mi az állami egyetemek számára engedélyezett létszá­ mon felül a levelezős és távoktatásos hallga­ tók bevonásával több hallgatót is veszünk fel, és ebbe nyilván bekerülnek gyengébbek is. De úgy vélem, hogy ha valaki vállalja az oktatás terheit, akkor joga van azt tanulni, amit akar. Annak idején, a Miskolci Egyete­ men 100-150 főt vettünk fel egy évfolyam­ ra, de azoknak csak kb. 10%-a bizonyult va­ lóban odavalónak Az én tárgyamból a bu­ kási arány 40% volt. Most a Pázmányon ez az arány 20% körül van, pedig változatlanul ugyanúgy vizsgáztatunk, mint akkor. Ameddig az egyetem a vizsgáztatási szigo­ rán nem enyhít, addig nem baj, ha sokan próbálkoznak. A színvonallal meg vagyok elégedve, az erre vonatkozó kritikákat nem tartom komolynak, azt pedig kifejezetten irigységnek tartom, hogy az akkreditáció során elégséges jelzést kaptunk szemben az ELTE, vagy a pécsi jogi kar jelesével, mert hogy ezeknél nem vagyunk gyengébbek, azt felelősséggel állítom. 51 �Pázmány-Nap 2003 - Ilyennek álmodta az egyetemet annak idején, 1994-hen? - Kilenc évvel ezelőtt én lényegesen sza. badabb oktatási rendben gondolkoztam. Az állam, a központi igazgatás sajnos bü­ rokratikus eszközökkel megköti az egye­ temi oktatók kezét. Az évtizedek alatt lezüllesztett társadalmi felelősségérzet új­ raképződésének nehézkes üteme miatt újra egyre centralizáltabb az élet, és ez érződik az egyetemi oktatásban is. Emi­ att egy sor dologban a mi nem állami egyetemünket is irányítani próbálják. Nem tudtuk igazán az általunk megál­ modott szabadabb egyetemi életet te­ remteni. A központosításra utaló törek­ vések ugyanakkor az Egyház részéről is mutatkoztak. Mindezek ellenére ez az egyetem ma még azt csinálja, amit annak idején elképzeltünk. - Sokan azt állítják, hogy a magyarság megmaradását veszély fenyegeti. Osztjae ezt a véleményű - Van egyszer egy világméretű veszély, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha tovább­ ra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztítjuk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi sa­ ját problémánk a nemzetfogyás kérdése, a határainkon túl élő magyarságot ráadásul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, ame­ lyet szomszédaink tudatosan, hatalmi esz­ közökkel segítettek elő, így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a né­ pességben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. 52 L2.; Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadu­ lásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni vonásaival szemben bi­ zonyos általános, divatos értékeket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltó­ sággal és az alapjogokkal. Tehát egy olyan jellegű uniformizálódás folyik, mely a kö­ zép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínálkozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradtsággal megtartható kultu­ rális értékektől elfordulnak. Ez megmutat­ kozik a nyelv vulgarizálódásában, az érték­ rend megrogyásában, a fogyasztási szoká­ sokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a csa­ ládon belüli, a generációk közti beszélge­ téssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyeknek a tu­ datosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. E problémákat tekintve lehet azt mondani, hogy a ma­ gyarság veszélyben van. - A magyarságnak van-e sajátos szerepe a mai Európában? Nemzetben kell-e el­ sősorban gondolkodnunk, vagy önma­ gunkat elsősorban az európai közösség részeként kell-e meghatároznunk? Van-e ránk szükség? - Akik a világot féltik, azok szerint egy rovarfaj kipusztulása is veszteség a világ­ nak. Ugyanez igaz az emberi kultúrára is. A társadalom nem egy nagy massza, ha­ nem családokból összetevődő közösség. A családokból kisebb helyi közösségek. �Zlinszhy János azokból nemzetek épülnek. Európa a nyelvi és kulturális sokszínűséget tudato­ san vállalja fel. E kultúrák harmonikusan kell, hogy együtt éljenek azzal, hogy a ki­ sebbségnek - tehát nekünk is - ez esetben is fokozott védelem jár. Nem azért me­ gyünk oda, hogy feloldódjunk, hanem, hogy a magunk egyediségével gazdagítsuk azt. A kedvezőbb gazdasági lehetőségek, a határok lebontása talán arra is ad lehető­ séget, hogy a környező országokkal és a bennük élő magyarokkal szorosabb, jobb viszonyt alakítsunk ki. A magunk kultu­ rális örökségét és nemzetazonosságát he­ lyettünk azonban senki nem fogja meg­ őrizni. Kérdés, hogy mi, keresztény értékeket val­ lók hol találhatjuk meg helyünket a politi­ kában. Nem eléggé tudatos bennünk a ke­ resztény értékvállalás, nem mindenek fö­ lött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvényesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társada­ lom többségére, mert annak jelentős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjukra állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. - A keresztény-nemzeti értékeket sokan hangoztatják, de köztük olyanok is, akik ezt csak pillanatnyi érdekeik miatt te­ szik. Lehetséges-e a megtisztulás, az azoktól való megszabadulás, akik nem őszintén vállalják fel ezt az értékrendet? - Meg lehet határozni egy szervezetben, hogy a tagokkal szemben bizonyos erkölcsi elvárások vannak. A nagy mozgalmakban legalább a vezető réteget ellenőrizni lehet ebből a szempontból. Egy apró példa: egy országgyűlési képviselő ne vezessen ittasan. Ne mondhassa azt, hogy neki többet sza­ bad. Sokszor idézek egy XIX. századi kúriai határozatot, mely kimondja: a jogot tanult emberrel szemben magasabb erkölcsi elvá­ rásokat lehet támasztani. Aki följebb van, annak jobban kell szolgálnia. Nem több szabad, hanem több kötelező neki. Aki ezt nem tudja teljesíteni, annak hátra kell áll­ nia, ott is megtalálható a megélhetés. A kí­ sértésekkel szembeni ellenállást még az előtt ki kellene fejleszteni, mielőtt valaki magas pozícióba jut. Ez például a veszélye annak, ha valaki nagyon fiatalon kerül oda. - Az ön óriási méretű életműve mennyire hogy segítette elő az előbb említett célok megvalósulását ? — A Biblia azt mondja, hogy aki ültetett egy fát és hagyott maga után egy fiút, az ered­ ményes életet élt. Ezt megtettem, és remé­ lem, hogy ezen túl is, tanári és bírói mun­ kámmal, az új, polgári Magyarország épü­ lését szolgáltam. Az ember élete a végén igazolódik. Mindig próbáltam úgy élni az életem, hogy jót tegyek ott, ahol hagyják, és megpróbáltam rosszat tudva nem tenni. Próbáltam soha nem megalkudni az alap­ vető elvekben. Ha ezt végig tartani tudom, eredményes lesz az életem. Koltay András 53 �Pázmány-Nap 2003 i A Pázmány Nap résztvevőinek listája (a regisztrációs ívek alapján) Antoni Richárd, Ambrus Mariann, dr. Ádány Tamás Vince, dr. Árvay Gábor, Balina Béla, dr. Balogh András József, Barla Viktor, dr. Bárffay Pál, Bende Nóra, dr. Bérces László, Bittsánszky Géza, Boronkay Miklós, dr. Boytha Györgyné, Brunner Zsófia, Bukovszky Bernadett, dr. Busch Béla, Buzsik Szilvia, Czilli Máté, Csatlós Judit, Csorna Zsuzsa, dr. Dekovics Zsófia, Demeter-Novák Endre, Egressy Rita, Farkas Attila, Fábián Ábel, Frankó Gergely, Forrainé Gyarmati Eszter, Fórika Zsolt, Gaál Zsuzsanna, Gaál Zsolt, dr. Garay Mária, Glóner Péter, Gombos Ádámné, Göczey Kinga, Groma Sarolt, Guba Dániel, Gulyás Judit, Gulyás Kovács Gergely, dr. Gyeney Laura, dr. Gyulafalvi Edit, dr. Hajas Barnabás, Herdliczka Zsófia, dr. Herkner Gyula, Hermann Szilárd, Hevér Tibor, Hofstádter Katalin, Hornyánszky Ádám, Horváth Gábor, Jancsó Gábor, dr. Juhász Albin, Kalotai Péter, Kardos Angelika, Kardos Melinda, Katona Kolos, Keller Katalin, Kéri Zoltán, Kiss Gergely, Klekner Bíbor, Kollár Zsuzsanna, Komka Evá, dr. Kondor Bence Barnabás, Kontrát Richárd, Kovács Dóra, Kovács Miklós, Kovács Orsolya, Kovács Orsolya Zsuzsanna, Kővári Eszter, Králl Diána, Kreitl Györgyi, Laczkó Anikó, Lakatos Mária Csilla, dr. Landi Balázs, Maka Bernadett, dr. Martonyi Zsuzsanna, Márkus Szilvia Diána, Márton Péter, dr. Medve Richárd, Melicher Csilla, Méri Mónika, Mile Adrienn, Molnár József, dr. Morvái Attila, Nagy Imre, Olasz Tiborc, Ormosi Kinga, Panka Zoltán, Papp-Faller Kristóf, Pál Szandra, Perlaki András, dr. Péter Judit, Pfiszter Tamás, Pintér Edit, Riba Tamás, Ritter Eszter, Rozs Péter, Salamon Mariann, Saliba Krisztina, Sárfy Katalin, Sáska Zoltán Attila, Schuszter Piroska, dr. Simonné Hajdú Hajnalka, Sipter Orsolya Ajnácska, Somogyi Áron, Sóti Melinda, Sóti Mirella, dr. Szabó Marcel, Szabó Molnár Bálint, dr. Szabó’ Sarolta, Szecskó Karola, Szilágyi Pál, Szilágyi Péter, Szilvásy György Péter, Tari Zsófia, dr. Tattay Levente, dr. Tattay Szilárd, dr. Tersztyánszky Ödön, dr. Tóth Zoltán József^ Vargha Bálint, Vass Sándor Gergely, Vincze Enikő, dr. Wetzel Tamás, dr. Wéber Márton .. .és még sokan mások A Pázmány Nap szervezői köszönetét mondanak mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt, és aki segédkezett annak megvalósításában! Kiemelten köszönjük: Dr. Bánrévy Gábor, Bittsánszky Géza, Dr. Fodor György, Gál László, Dr. Gáspárdy László, Dr. Gurbán Györgyi, Dr. Halzl József, Dr. Horváth Attila, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Kilényi Géza, Koltay Gábor, Dr. Lábady Tamás, Dr. Mezey Barna, Dr. Nemeskürty István, Dr. Péteri Zoltán, Pintér Edit, Dr. Radnay József, Szabó Zoltán és Dr. Tamás Edit segítségét! 54 �Pázmány-Nap 2003 Gondolatok az első Pázmány-Nap után Amikor a Pázmány-Napot lezáró Spartacusbéli összejövetelen csupa mosolygós arcot láttunk, a másfél hónapos szervezés minden fáradtsága egy pillanat alatt illant el. A jelen lévők hosszú idő után először igazi Pázmányos közösséget alkottak. Nem dobálózás az elcsépelt frázisokkal, hanem - ha úgy tetszik, tudományosan is - bizonyított tény, hogy az ember mégis csak közösségben érzi a legjob­ ban magát. Egyedül halálra, nyomorúságra ítélt, néhányadmagával még elszigetelt, so­ kadmagával már élhet teljes életet. Az már a mai kor emberének balszerencséje,' hogy sokszor és sokan próbálták, próbálják meg­ fosztani a közösségbe tartozás élményétől. Először amikor évtizedekre elszigetelték mindentől, még saját múltjától is, ma pedig, amikor megpróbálják elhitetni vele, hogy az ő közössége hatmilliárd főből áll. Ez ámítás. A mi szűk közösségünk itt, a Kárpát-meden­ cében található. Ennek pedig egyik nagyon fontos eleme az egyetemi közösség, az Universitas. Hiszünk abban, hogy az igazi egyetemista évek megélése mindenkinek csak épülésére szolgálhat. Az Egyetem nem diplomag)dr, nem ugródeszka, nem a szük­ séges rossz, hanem a tudás megalapozója, a barátságok, szerelmek tárháza, bölcs irány­ adók, igazi tanítók fóruma, életünk kitéphetetlen része, személyiségünk meghatározó formálója. A Pázmány Jogi Kara indulásakor másra szö­ vetkezett, mint a már működő jogi karok. A kezdeti lendület és a hit, hogy valóban szükség van arra a bizonyos „másra”, csodá­ latos élményekkel ajándékozták meg mind­ azon oktatókat és hallgatókat, akik nyitottak voltak rá. Aki figyelmesen elolvasta ezt a ki­ adványt, vagy részt vett a rendezvényen, an­ nak egyértelműen kiviláglik, miben is áll a Pázrnányos hitvallás. Mert létezik ilyen, és reménykedünk benne, hogy sokan akadnak, akik az itt leírt gondolatok elolvasása nélkül is ismerik, vallják. Ennek ellenére is fontos­ nak gondoltuk, hogy belevágjunk valamiféle szervezkedésbe, mert úgy éreztük, a kezdeti lendület mára megtorpant. A Pázmány-Napot lezáró Spartacus-béli összejövetelen, előtte a díszteremben valami volt a levegőben. Olyan atmoszféra, amelyet már évek óta nem éreztünk az Egyetemen. A régi évfolyamok tagjai ismerik ezt az érzést, egyetemi éveik alatt sokszor megtapasztalták. Bánrévy Professzor Úr megható köszöntője után ők is, mi is együtt könnyeztünk Zlinszky János egykori Dékán Úrral - a meghatottságon túl az öröm és a Remény könnyei voltak ezek. Néhány órára felcsillant a Remény, hogy a Pázmány Jogi Kara, annak hallgatói közélete újra visszazökkenhet régi útjára, arra az útra, amelyre egykor már rálépett, és ahonnan még tovább kell fejlődnie, hogy egyszer való­ ban megvalósuljon a hallgatók és az oktatók, egyéb alkalmazottak közössége, beteljesed­ jen az Universitas szó valódi jelentése. A je­ lenlegi évfolyamok tagjainak nyitottsága, ál­ dozatvállalása, az oktatók segítsége, a már végzettek aggodalmas figyelme az egykori Alma Mater iránt megfelelő alap lehet a megvalósításhoz. Ezúton is újra felkérünk mindenkit: gyertek, jöjjenek, járuljon hozzá ki-ki ereje szerint az építkezéshez! Gerencsér Balázs Koltay András Ugrón Gáspár 55 �Pázmány-Nap 2003 A keresztény embernek magával való számvetése (részlet Pázmány Péter Imádságos Könyvéből) „Aranyszájú Szent János azt kívánja, hogy mint a jó sáfárok este megvetik, mit köl­ töttek, hogy uruknak számot adhassanak: úgy mi is, este magunkat megrostáljuk, és minden cselekedetünket megtekintsük, ha úgy nem akarunk járni, mint amely tiszt­ tartó sokat költ, de számot nem tart, hová költi. (...) Ezt azért a számvetést keresztény triódra így kell gyakorolnunk. Először. Röviden eszünkbe jutassuk, mennyi sok jót vettünk Istenünktől, nem­ csak azon a napon, de egyéb időkben is: és mindenért hálákat adjunk neki. (...) Másodszor. Kérjük az Istent, hogy világosítsa meg értelmünket és indítsa fel szívünket, hogy megismerjük fogyatko­ zásainkat, és töredelmességgel megbán­ juk. (...) Harmadszor. Felemelvén szemünket Iste­ nünknek igaz ítélőszéke eleibe, és meg­ gondolván, hogy ő előtte semmit el nem titkolhatunk; aki még az embernek igaz cselekedetét is megítéli és gyakran az ő szemei előtt nem kedvesek, amit az embe­ rek külsőképpen jónak ítélnek. Reggeltől fogva azért estéig, amennyire lehet, gon­ dolatainkat, szónkat, cselekedeteinket megtekintsük: mit mulattunk el, mi végre és minemű indulatokból cselekedtünk mindeneket? Negyedszer. A mi jót találunk magunk­ ban, azt Istennek tulajdonítsuk, és neki há­ lákat adjunk. Fogyatkozásainkat pedig és 56 bűneinket igaz szeretetből származott töredelmességgel bánjuk és eltökéljük, hogy mikor annak ideje lészen, meggyónjuk bű­ neinket. (...) Ötödször. Tökéletes szándékkal elvégez­ zük, hogy Istennek segítségével megol­ talmazzuk magunkat azoktól a vétkektől, melyekben fogyatkozásunkat ismerjük, és azokat a helyeket, azokat a személye­ ket és foglalatosságokat elkerüljük, me­ lyek botránkozást szereznek és meg szoktak ejteni. (...) Végezetre, magunkra vetvén a szent ke­ resztjegyét, Atyának, Fiúnak és Szent Lé­ lek Istennek nevében, így könyörögjünk: Látogasd meg Uram, kérlek ezt a házat és az ellenségnek minden csalárdságát távoztasd el tőle. A te szent angyalid lakozzanak e házban, kik minket békességben őrizze­ nek; és a te áldomásod legyen mindenkor mirajtunk. n A Pázmány-Nap szervezését, az ott elhangzó gondolatokat mi is egyfajta számvetésnek szántuk. Lehetőség nyílt arra, hogy azok, akik erre a leg­ inkább hivatottak, a hallgatók jelen­ létében, nyilvánossága előtt gondol­ kodhassanak az eltelt nyolc esztendő­ ről, összegezhessék jelenlegi helyze­ tünket, és határozhassák meg a jövő feladatait. Remélhetőleg sikerrel járt ezen elképzelésünk, és így a Kar to­ vább haladhat azon az úton, amely a kitűzött célok felé vezet. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 3. szám 2003. május 7. különszám Abstract A summary of the resource. Tartalom: A Pázmány-Nap programja Az igazi Universitas felé Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde A Rákócziak és Sárospatak - Dr. Tamás Edit előadása Rákóczi szellemében, ma - Dr. Halzl József előadása A szívünkben élő Rákóczi - Dr. Nemeskürty István előadása Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt A Pro Facultate-díj alapító okirata Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate-díj átadásakor Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után Nyolc év a Pázmány Jogi Karán - kerekasztal-beszélgetés Aki sok fát ültetett - beszélgetés Dr. Zlinszky János Alapító Dékánnal A Pázmány-Nap résztvevőinek listája Gondolatok az első Pázmány-Nap után A keresztény embernek magával való számvetése Subject The topic of the resource Pázmány-nap Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. május 7. Date Created Date of creation of the resource. 2003 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (210x148) ; (967kb+5687kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_VI_pazmany_nap_20030507 Relation A related resource T00060 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 56 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_VI_pazmany_nap_20030507 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András Pázmány-nap