https://omeka.ppke.hu/files/original/dcca5475b7d2ed1dc1e1bcb3bb5ae2ad.jpg 9659fc3f859e39a9b1547c24908e28b4 https://omeka.ppke.hu/files/original/22d92c2cee6466cf04e553c35adc0614.pdf 87b918152a63e10358106282c0008dcf PDF Text Text A PPKE-JÁK leÿDLépfvexûlib lapja IL. 3 o K, IV ®9uu«' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA <4ÍÍíSjfti*^^^lH>^jKjSS Ili !U^ jl f• Ai ::a: È £. Æ!Ü4 À tl Íe 1 '^1 n ÍI r 742, J À! 11 TT ■T 11 ti, r*!/« <<033 II J Á« r^i T v' 5&' '3 Œ V '2^ LVi Í < XfíízO</ / méii^ «^UDOMÆNYECïïETEM# ‘n ' ■Ik V «À di HAGYOMÁNY + MODERNITAS = I. PÁZMÁNY NAP 2003. MÁJUS 7. KOVÁCS PÉTER OTDK DEBRECENBEN RÓMAI TAVASZ P7. évfolyam, 3. szám SEMJÉN ZSOLT KONRAD ADENAUER e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2003. április 30. �IMPRESSZUM Az élet ünnepe Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Szerencsésnek mondhatja magát az, aki a Főszerkesztő: Gulyás Judit városunktól töltheti. Ott, ahol még élnek a hagyományok, ahol igazi Ünnep vár, ahol Húsvéti ünnepeket vidéken, távol zajos fő­ A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté megtelnek a templomok, és valódi öröm lát­ szik az arcokon. A kis faluban, ahol én vár­ tam az ünnepet, még élnek a szokások, meg­ mutatkozik a Húsvét igazi hangulata. Minden évben hagyomány ugyanis, hogy a porták előtti járdaszegélyeket fehérre meszelik, Tudományos tanácsadó: jelképezve ezzel a megtisztulást, felidézve a természet megújulá­ dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd sát. Az asszonyok már napokkal a nagy esemény előtt elkészítik a pászkát, amit aztán a templomban a pap megszentel. A fiúk és férfiak Húsvét hétfőjén körbejárják a falut, hogy a bátrabbak víz­ Megjelenik 1200 példányban zel mások kölnivel megöntözzék a lányokat. Boldogság és öröm Az ítélet szerkesztősége szeretettel vájja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) vájjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. lengi át ezt a pár napot, pedig Húsvét ünnepén Jézus halálára is emlékezünk. Éppen erre a kettősségre mutatott rá Lábady pro- fesszor úr a szünet előtti utolsó - sokunk számára nagyon meg­ ható - előadásán, amikor ezekkel a szavakkal búcsúzott: Húsvét- TARTALOM kor Jézus halálára emlékezünk és feltámadását ünnepeljük, mégis bebi­ Háromszáz éve! Dr. Kovács Péter, személyesen Római tavasz Az olvasás-szolgáltatásról Az Európai Unió arcai Probatbicol Nemzeti minimum ,Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.55’ 55J Azok a boldog szép napok... Húsvétot ünnepeltünk Beszámoló a XXVI. OTDK debreceni Szekciójáról Debrecenben is siker A helyezést elért Pázmányos dolgozatok ,Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben55’ 55* Vedd és olvasd! Pázmányosok Chorzówban „Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet.55’ Nyílt levél A 2003-as Pázmány Nap programja: 3 4 6 7 8 9 10 11 12 12 13 14 15 16 17 18 19 20 20 e-mail cím: iteletOÍ @hotmail.com második oldal zonyosodik, hogy a Húsvét az élet ünnepe, mert az élet úgyis mindig csak kikacagia a halált... Gulyás Judit (főszerkesztő) Örömmel jelentjük, hogy a Karon működő informati­ kusok jóvoltából új honlapunk van. Az interneten PDF és Word formátumban elérhetőek a tavaly megjelent számaink, és remélhetőleg hamarosan naprakésszé vá­ lik jelenlétünk a világhálón. Látogassatok meg minket a www.jak.ppke.hu/itelet honlapon! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �I Háromszáz éve! gyen valahol, mé­ lyen elbújva, elnyomva, elnyomat­ va), elenyészni lát­ szik. Hiszen az ün­ neplés nem merül ki néhány koszorú el­ helyezésében vagy beszéd meghallgatá­ sában. Az ünneplés­ nek jelen kell lennie a mindennapjaink­ ban. Persze nem le­ het eufóriában élni az év háromszázhat­ vanöt napján. De mindennap ünne­ pelni kell a létezé­ Rákóczi és Esze Tamás találkozása - Veszprémi Endre festménye sünket, a múltunkat, a jövőnket, csendeHálátlan, alázat nélküli fajta az ember. sen, magunkban, legbelül, csak ritkán a Hite is akkor az erősebb, amikor bajban felszínre hozva azt. Ezek a ritka alkalmak van. Aztán amikor kiderül az ég, újra elte­ a közös ünneplések. Olykor közösen kell lik saját erejével, kétszippantásnyi levegő­ ünnepelnünk, az ünnepért magáért, ben­ vel hegyeket fújna el. De ha megint bebo­ ne újra és újra megerősítve saját lelkün­ rul, sietve rohan az ősök sírjához, térdre ket, tudnunk, hogy amikor megemléke­ borulva rimánkodik az útmutatásért. zünk a múlt hőseiről, egyúttal saját létün­ Igazságtalan fajta az ember. Másban ész­ ket és önazonosságunkat köszönjük meg reveszi és pellengérre állítja a legkisebb nekik. De amikor vége e közös alkalmak­ hibát is, magának azonban hamar meg­ nak, újra vissza kell térnünk saját vilá­ bocsát, hiszen senki sem lehet hiba nél­ gunkba, egy percig sem feledve, hogy az küli. Akkor a legdühösebb, ha a maga hi­ ünnep, az emlékezés mindennapos elfogbáját másbán fedezi fel - ilyenkor egy­ , laltság. szerre mérges a másikra, de legfőképpen Hálátlanok, alázat nélküliek lennénk ak­ mégis önmagára. Sokat tud a világról az kor, ha egy percre is elfelednénk az előt­ a kevés, aki magával szemben a legszigo­ tünk járt példamutatókat, mindazokat, rúbb. akiknek mai, magyar létünket köszönhet­ Az ünnepeink azok a pillanatok, amikor jük. Igazságtalanok lennénk akkor, ha talán a legerőteljesebben tapasztalhatjuk nem lennénk képesek összeszorítani ál­ meg alázat nélküli és igazságtalan mivol­ landóan panaszra nyíló ajkunkat, ha nem tunkat. Akkor, amikor nem tudunk úgy tudnánk megbecsülni az eddig megtett ünnepelni, ahogyan azt az alkalom meg­ utat, és ha nem küzdenénk folytonosan, kívánná. Az a nép, amely nem tud ünne­ minden percben a továbbhaladásért. pelni, súlyosan beteg nép. Bár a liberális Idén háromszáz esztendeje, hogy elkez­ gondolkodók gyakran idézik a megállapí­ dődött a Rákóczi-szabadságharc. Próbál­ tást, mely szerint szomorú sorsú az a junk meg hálás, alázatos és igazságos len­ nemzet, melynek hősökre van szüksége, ni akkor, amikor magunkban, és amikor én pontosan az ellenkezőjét mondom: együtt ünnepelünk. Ha a fejedelem, hű­ nem élhet sokáig az a nemzet, melynek séges kurucaival az oldalán ránk tekint, nincsenek hősei. nagy nehezen, ha kissé kényszeredetten Nekünk is vannak hőseink, de az ünnep­ is, de mosolyodjon el. lés ősi, sajátos rítusa, mely valaha a vé­ Kúrán András rünkben volt (most is ott kell, hogy le- A NEPTUN 2000 rendszer Egyetemünkön bevezetésre került az Oktatá­ si Miinsztéríum álra) támogatott Neptitn 2O0Ú informatikai rendszer, amely megfelel .a minisztérium által korábban mcgliatározoit Egységei‘s Taruilniányi Rendszer (ETR) követciményizeinek. A Neptun rendszer bevezetésére azért kerül sor, mert a 2ü03/2004-as tanévre felvett első évfolyam már kreditrendszerű képzésben ré­ szesül. Erre a 54/2000. (TV 13.) Komi, rende­ let a jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről, vala­ mint a 77/2002. (IV 13.) Korm, rendelet a tclsőoktatási alapképzési szakok kéntlesítési követeiinényeinek il­ nek kreditrendszerű kredi trendszerű képzéshez k< leszkedő kiegúszítóséról szóló rendelkezések előírásai alapján kerti 1 sor. A Neptun rendszer az Egyetem, illetve a Kar minden működési területén jól hasznosítha­ tó, Segítségével könnyíteni lehet az admi­ nisztrációt, és a hallgatók is sokkal kényelme­ sebben intézhetik ügyeiket. A rendszert már liasználják 3 tanulmányi osztályon, a taiiszékékén és a pénzüCTÍ osztályon is, érről mind a beiratkozás, beiratttozás, mind a catiA jövő évtől tirgyak felvétele a rendszeren keresztül törté­ nik. Az Őszi vizsgiidőszaktói a Nép tunt használjuk majd -i tanszékek által meghirdetett vizsgaidőpontokra való jelentkezéshez is. A jövő évtől minden hallötóiiak így keli in­ téznie az ügyeit, más módon vizsgára jelent­ kezni és érvényesen tantárgyat felvenni nem lehet. A vizsgákon a soronkívüliség is meg­ szűnik majd, mivel a rendszerben az adott vizsganapra fel nem iratkozott hallgató ér­ demjegyét nem lehet beírni. Az internet-eléréssel rendelkező hallgatók akár otthonról is, míg a számítógéppel és internet eléréssel nem rendelkezők a Kar szá­ mi tógéptemiéit, a számítógéplabort és a könyvtár elSterében található gépeket használ­ va érhetik el a rendszert a termek nyitvatartási ideje alatt. A számítógéptermeken kívül re­ gisztráció mellen lehetőség van a szomszédos Reviczky utcában található, újonnan megnyílt Kempelen Farkas Hallgatói Információs Köz­ pont gépeinek hasznáhtára is. A rendszer bevezetése során előfordulhatnak bizonyos fennakadások, amelyek minden új rendszer kialakítása körül előíordulnak. Eze­ ket a hosszú bevezetési időszakkal és a többi karról szerzett tapasztalatokkal igyekszünk a minimálisra csökkenteni. Ehhez mindenki részéről türelemre és megértésre van szük­ ség, Remélem, hogy a kezdeti nehézségek után mindannyian rnegelégcdéssel fogjuk használni a rendszert! Simon Dávid kari Neptun koordinátoi Az Egyetemi Lelkészség Szkólája (Capella Universitas) szeretettel vár mind éti dalos kedvű egyetemistát, és uein egyetemistát. Próbák vasárnap este 6 órától á piarista kápol­ nában (Pesd Barnabás u. 1. - az ELTE Bölcsé■szcttudományi karának volt épületében). Ízelítő egyéb programjainkból: koncertek, kirándulások belföldön és külibldön, rendszeres kórus táborok és wk más vidámság. Érdeklődni lehet Csomó Orsinál: 2Ü79677-999 harmadik oldal I I �Dr. Kovács Péter, személyesen A Nemzetközi Közjog Tanszék vezetője a világot jelenlegfoglalkoztató nemzetközi kérdésekről és nem is volt érdemben lehetőségem ar­ ra, hogy a moszkvai diplomáciai főiskolá­ ra mehessek tanulni, ami az akkori appa­ rátusnak a diplomata képzője volt. Azért is örülök, hogy Szegeden tanultam, mivel az átlag magyar jogképzésben több nem­ zetközijogot oktattak, mint kint Moszk­ vában, nem beszélve arról, hogy itt Bánrévy Gábor professzor úrnak is tanít­ ványa lehettem. — Hogyan került kapcsolatba egyete­ münkkel? — Milyen hatások, illetve okok miatt gondolt arra pályaválasztáskor, hogy az érettségi után jogot kíván tanulni? — Meglehetősen hamar, már az általános iskolában úgy gondoltam, hogy valamifé­ le nemzetközi kapcsolatokkal szeretnék majd felnőttként foglalkozni. A csalá­ dunkban már volt nemzetközi jogász, te­ hát ez is követendő mintaként szolgált számomra. Nagyapám, nagybátyám és fe­ leségem édesapja is egyetemi tanár volt, így jónéhány olyan ember volt a csalá­ domban, illetve környezetemben, akik ebben az értelemben inspiráltak. — Milyen szívvel gondol vissza a Szege­ den töltött egyetemi éveire? — Szerettem egyetemi hallgató lenni. Naponta találkozhattam sok neves tanárral, és örülök, hogy az ő tanítványuk lehettem. Kiemelném Pólay Elemér pro­ fesszort, a Római jog tanszék vezetőjét. Nagy Károlyt, szegedi nemzetközi jo­ gászt, és Kovács István alkotmányjogászt. E professzorok óráit különösen szerettem látogatni. — Hogyan szakosodott a nemzetközi jogra? — Kedveltem a nemzetközi kapcsolatok történeti jellegű vetületeit, mindig is ez foglalkoztatott. Már gimnazista koromtól kezdve sok diplomata visszaemlékezéseit olvasgattam. Szegeden születtem és itt is hallgattam jogot, mert nem tanácsolták, negyedik oldal — Zlinszky János Professzor Űr meghí­ vása révén. Mindketten Miskolcon taní­ tottunk, s miután megszereztem a tudo­ mányos fokozatomat, megkeresett azzal, hogy tudna számomra egy éves brüsszeli ösztöndíjat szerezni, mert tehetséges fia­ talembernek tart. Ezen nagyon megle­ pődtem, hiszen egy teljesen más tanszék vezetője kísérte figyelemmel pályámat, s ez nyilván nagyon jól esett. Ezt az ösztöndíjat akkor nem tudtam igénybe venni, mivel a feleségem éppen akkor várta egyik gyermekünket, de utána ugyanígy azzal keresett meg, hogy tanítsak kisebb­ ségvédelmet és emberi jogokat a Pázmá­ nyon. Én épp ekkor kaptam egy felkérést a debreceni egyetemtől is, de Zlinszky Professzor Űr meggyőzött arról, hogy jobban járok akkor, ha az ő meghívását fo­ gadom el, és igaza is lett. — Napjainkban a világ figyelme az ame­ rikai-iraki konfliktusra összpontosít. Mi­ vel a nemzetközi jog kiemelkedő szakértő­ jével van lehetőségem beszélgetni, további kérdéseim e témát járják körül. Ameriká­ nak minden erőfeszítése ellenére sem sike­ rült bizonyítania Irak és az Al-Kaida ter­ rorszervezet közti kapcsolatot, és azt. hogy Irak rendelkezik tömegpusztító fegy­ verekkel. Ennek ellenére ENSZ-BTfelha­ talmazás nélkül - és az EU rosszallását kiváltva - a nemzetközi jogba ütkozo a^resszív háborút inditott. A Professzor Ur hogyan értékeli a kialakult helyzetet. — Ennek a háborúnak nagyon sok ágaboga van. Egyrészt azt mondanám, hogy azokkal az írott szabályaival a nemzetközi jognak, amelyek szabályozzák az ENSZ működését, funkcióit, nem egyeztethető össze egy ilyen egyoldalú, az ENSZ BT egyértelmű jóváhagyása nélküli amerikai fellépés. Az is igaz ugyanakkor, hogy Irak nagyon sok ENSZ határozatot nem haj­ tott végre, azokat sem, amelyeket végső soron az 1991-es Öböl-háborús tűzszü­ netnek voltak a feltételei. Az is igaz, hogy a BT-nek volt olyan jellegű határozata — az 1441-es tavaly novemberben -, amely emlékeztette Irakot arra, hogy itt a tűzszüneti feltételeknek a nem teljesítéséről is szó van. Kellőképpen kétértelműen volt megfogalmazva ez a BT határozat. Volt, aki azt olvasta ki belőle, hogy folytatható a korábbi háború, ha bebizonyosodik, hogy Irak nem teljesítette a rá kiszabott feltéte­ leket, míg más úgy értelmezte, hogy a BT-nek még két határozatot is kell hoznia ahhoz, hogy Irakban katonákat lehessen bevetni. Az is látható, hogy Irak mindig elismerte azt, amit éppen rábizonyítottak. Egymás után láttuk megjelenni azoknak a fegyvereknek egy részét, amelyek koráb­ ban állítólag nem is léteztek. Azt is lehet látni, hogy az ENSZ végső so­ ron 1945 óta nem igazán úgy működik, ahogy kellene. Például amikor a szovjetamerikai szembenállás bénította sokáig az ENSZ-et, a ’90-es években volt egy bizo­ nyos békehangulat a rendszerváltást - és a berlini fal leomlását követően - az USA és Oroszország között, ekkor is elmulasztotta az ENSZ a saját megreformálását. Igyjelenleg meglehetősen működésképtelen, éppen a legnagyobb krízisekben nem tud megfeielŐ elszántsággal lépni, amit így jó néhány ál­ lam ki is használ. Mindehhez még az is hozzátartozik. hogy a nemzetközi joggal nem volt könnyen összeegyeztethető, amikor szintén BT-s felhatalmazás nélkül a NATO csapatok lendültek akcióba Miloseviccsel szemben, láthatóan ezt elfogadta az államok egy jelentős része. Sokan úgy ítélik meg, hogy ez a lépés roppant pozitív szerepet ját­ szott az egész Balkánra nézve. — Píi«-e Joga egy országnak egy másik ^ag belügyeibe avatkoznia, bárkinek is �ÍT ELET' felszólítani egy másik állam vezetőjét, hogy 48 órán belül hagyja el saját orszá­ gát, de ami még ennél is súlyosabb, az ENSZ BT-t megkerülnie mindennemű kö­ vetkezmények nélkül? — Arra a kérdésre, hogy van-e joga egy országnak beavatkoznia egy másik ország­ nak a belügyeibe, erre természetesen az a válaszom, hogy nem, nincsen joga. Vi­ szont az igazán lényeges kérdés az, hogy mi minősül belügynek? Abba az irányba már szerencsére elfordult az ENSZ, hogy például az emberi jogoknak a tömeges és durva megsértése nemcsak hogy nem mi­ nősül belügynek, de az a nemzetközi bé­ két és biztonságot is fenyegeti. A BT fel­ hatalmazásának megkerülése megint csak nem egyeztethető össze az ENSZ műkö­ dési szabályival. Ugyanakkor jó néhány történelmi helyzetre tudunk hivatkozni, amikor azt láttuk, hogy egy állam nem tartotta tiszteletben az akkori nemzetközi jogot, és mégis maga a lépés valamilyen formában, történelmi perspektívákban mérve igazolható volt. Például az USA az első világháborúban, mielőtt még hadvi­ selő félnek számított volna jogilag, fegy­ verrel és hadianyagokkal támogatta az an­ tant hatalmakat, de hivatkozhatunk a má­ sodik világháborúra is, amikor hasonló formában támogatta Angliát és Franciaor­ szágot - ez nyílván nem volt összeegyez­ tethető a semlegességi státusszal -, de mégis jól tette, hogy kiállt Hitler ellen, s nem hagyta magára Európát. — A nemzetközi jog és a genfi egyezmé­ nyek szerint civileket nem érhet háborús támadás, ennek ellenére a szövetséges erők által végrehajtott bombázások követ­ keztében több százra tehető az ártatlan ci­ vil áldozatok száma. A nemzetközi köz­ vélemény már ítéletet mondott Amerika háborúja kapcsán, de lesz-e olyan nem­ zetközi jogi fórum, amely elfogja számol­ tatni Amerikát jogtalan háborúja miatt? — Én szívesebben mondanám azt, hogy a jelenlegi nemzetközi jog koordinátáival nem egyeztethető össze az amerikai lépés, minthogy egyértelműen jogtalannak nyil­ vánítsuk. A civilek soraiból esett áldoza­ tok mindenféleképpen sajnálatosak. Az USA nem részese az 1977-es genfi kiegé­ szítő jegyzőkönyveknek, hanem csak az 1949-es genfi egyezménynek. Bizonyos elemeket elfogadnak a ’77-es újításokból, ilyen például az, hogy akkor sem támad­ nak katonai objektumot, ha a polgári la­ kosság soraiban, illetve javaiban bekövet­ kező kár aránytalanul kisebb lenne annál a katonai előnynél, ami annak elpusztítá­ sából származna. Ahogy én követtem az eseményeket, a csapások döntően katonai jellegű létesítmények ellen irányultak, ha az ilyen támadások mégis követeltek pol­ gári áldozatokat, azok járulékos kárnak minősülnek. Ezeket a károkat az USA mindig is sajnálatosnak tekintette. Ami a felelősségre vonást illeti, már van egy ál­ talános hatáskörű Nemzetközi Büntető­ bíróság Hágában, ám az USA eleve kikö­ tötte, hogy ezt magára nézve nem ismeri el. Ajelenlegi események után igen soká­ ig számolni lehet azzal, az USA távol fog maradni ettől a bíróságtól. —Az ENSZ-t a háború következtében sú­ lyos presztízsveszteség érte. Mi lesz az ENSZ jövője? — Az ENSZ nyilván meg fog maradni, nagyon sok területen hasznos szerepet fog betölteni, de az elsődleges, világpoliti­ kai kérdésekben feltehetően nem lesz meghatározó szava, bár megjegyzem: eddig sem volt. A világhatalmak mindig is szerették, ha az ENSZ a segélyezéssel, emberjogi kérdésekkel foglakozik, ezeket a feladatokat továbbra is el fogja látni. Ahogy most alakultak az események, az semmiképpen sem jó. Ha ennek követ­ keztében az USA kivonulna az ENSZből, az lenne a lehető legrosszabb megol­ dása ennek a problémának. Ez egyrészt nehezen helyrehozható anyagi vesztesé­ get jelentene, másrészt az ENSZ ütőké­ pessége még gyengébbé válna, én pedig nem nagyon hiszek a közös európai kül­ politikában és biztonságpolitikában, hogy az ENSZ meg fog-e újulni a döntéshoza­ talban, hatékonyabban fog-e majd mű­ ködni? Nos, ezt majd meglátjuk. — Ön szerint hiba volt magyar részről a nyolcak levelének aláírása? — Szerintem ez nem volt hiba. Az külön kérdés, hogy milyen konzultációkkal kel­ lett volna azt megelőzni, hogy ez a nyilat­ kozattétel ne okozzon meglepetést euró­ pai partnereinknek. Én inkább hibának tartom azt a hisztérikus magatartást egyes Európai Uniós nagyhatalmak részéről, amelyek eleve kétségbe vonják ezeknek az államoknak a véleménynyilvánítási jogát. Eleve lecsatlósoznak, leneveletleneznek minket! Az önmagában dicséretes dolog, hogy ezek az új demokráciák egymással harmonizáló álláspontra tudtak helyez­ kedni. Egyébként meglehetősen csekély a magyar kormányok mozgástere a nem­ zetközi politikában, az még nagyobb hiba lenne, ha utólag próbálná a Kormány a sa­ ját állásfoglalását finomítani, esetleg viszszavonni. Ennek az ország szavahihetősé­ ge látná kárát. — Irakat sokan támadják a be nem tartott ENSZ BT 1441-es határozata miatt. Itt példaként említeném Izraelt, amely tucat­ nyi kötelező hatályú ENSZ BT-s határo­ zatot hagy figyelmen kívül. Miért e kettős mérce? — Nem lehet olyan sok BT döntés Izra­ elre nézve, hiszen azok nem születhettek meg az amerikai vétó miatt. A nemzetkö­ zi jog sohasem fogja tudni magát függet­ leníteni a nemzetközi politikai erővi­ szonyoktól. Illúzió lenne azt várni, hogy mindig csak etikai alapon történjenek lé­ pések a nemzetközi szervezetekben. — Mi lehetne a palesztin - kérdés megol­ dása? — A palesztin-kérdés megoldása termé­ szetesen az arab-izraeli megbékélés. En­ nek jelenleg nincsen semmi előrelátható jele, ez egy ördögi kör. Olyan generációk nőnek fel, akiknek nincs semmiféle kilá­ tásuk a normális életre. Egy dologhoz szoktak hozzá, s ez a fegyveres küzdelem. Ha mindez egy fanatikus, önmagát feláldozni-felrobbantani képes politikával egészül ki, akkor még nehezebben lehet érdemi megoldásra jutni. Az bizonyos, hogy végleges megoldást csak az hoz­ hatna, ha Izrael valamilyen formában el­ fogadná az önálló palesztin állam létét, s megkapná azokat a nemzetközi biztonsá­ gi garanciákat, amelyek szavatolnák az or­ szág biztonságát. Szabó Viktor Felhívás a doktori képzésben (PhD.) való részvételre Feltételek: - minimum „cum laude” minősítésű diploma, - két középfokú, államilag elismert, „C ?» típusú nyelvvizsga (angol, német, francia, spanyol vagy olasz nyelvből) A képzés díja: 48.000,- Ft/félév (nappalisoknak ösztöndíj lehetséges) A jelentkezés határideje; 2003. május 16. Egyéb információk a Doktori Iskola titkárságán: III. emelet 305. szoba Dr. Zlinszlgr János Doktori Tanács elnöke ötödik oldal �Római tavasz 7- .. n 'T^ ■ J’ * I > ■if' y ■! í Michelangelo „Érintés”-e r t'J '-.i délután történt, egy gyors firenzei városnézés ígéretével. Firen­ zéből végül is nem lett semmi. az autóbuszok alacsony kom­ fortfokozatot nyújtani képes ülései pedig igencsak megke­ serítették az éj­ szaka aludni vá­ gyók életét, de a megérkezés öröJ me, az indulástól számított 22 óra múlva, mindenért Vajon tényleg minden út Rómába vezet? Igen - vágnák rá sokan gondolkodás nélkül, és a nagyon tartózkodók is elis­ mernék, hogy elöbb-utóbb mindenképpen. Tény, hogy a világ különböző részein, sokfajta ember gondől az olasz fővárosra a civilizált kultúra Mekkájaként, ahová az életben egyszer mindenképpen el kell menni, számunkra pedig külön örömöt jelent, hogy még repülőre sem kell száHnunk, hogy fejet hajtsunk szépsége előtt: ha kedvünk tartja, kényelmes utazósebességgel alig egy nap alatt odaérhetűnk. Ennek a zarándokkötelességnek tett ele­ get egy busznyi pázmányos csapat, amely március végén szűk öt napot a Colosse­ um városában tölthetett. A történet, akármilyen furcsán hangzik, de az egyetemi focicsapattal kezdődik, amely - vérszegény pázmányos sportélet ide, ki­ használatlan tornaterem oda-, évekre viszszamenőleg keményen megállja a helyét a hazai egyetemi bajnokságban. Az eredmé­ nyes szerepléssel pedig együtt jár a külföl­ di elismertség is, mindenek előtt egy nem­ zetközi tornán való megmérettetés lehető­ sége, amely történetesen idén az olasz fő­ városban került megrendezésre. Ezt a ziccert pedig semelyik világot lát­ ni vágyó pázmányos sem hagyhatta ki: így történt, hogy szurkolás címen egy ötven főnyi diplomáciai küldöttség szegődött focistáink nyomába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a labdarúgás szépségein kívül az olasz fővárosét is megcsodálja. Az indulás március 27.-én, csütörtök hatodik oldal kárpótolta Őket. Miután ugyanis sikerült kihever­ ni az utazás fáradalmait, «almait, teljes egészében Ro­ ’^áé lett a főszerep, annak min- bazilikába járva olyan mesterek fal-, és mennyezetfreskóit láthatja viszont, akik­ nek alkotásait maximum a művészettör­ ténet könyvekből ismerheti; olyan utcá­ kon sétálhat végig, amelyek szimmetriáját világhírű építészek másfél ezer éve ál­ modták tökéletesre a világ ámulatára; ha pedig netán pihenni támad kedve, a Piazza dél popolo-n heverheti ki fáradal­ mait. És emellett már csak mosolyog azon, hogy bármerre is fordul Róma szer­ te, mindenhol hadakoznia kell a portéká­ jukat rámenősen kínáló kereskedők siserehada ellen, azon pedig már végképp nem csodálkozik el, hogy ez az áldozat­ kész, mosolygós olasz útbaigazító járóke­ lő, miért olaszul magyaráz neki rendület­ lenül egy-két „yes”-szel megtűzdelve, amikor a „dujuszpíkinglis?”-re alig két perce széles fejbólintással válaszolt. És persze, ha már Rómában van az ember, nem hiányozhat a piacozás sem, és bár a hölgyek szívesebben szántak volna több időt a bevásárlóközpontok tüzete­ sebb tanulmányozására, a kultúrára éhes férfiak kemény tempót diktáltak. Azonban azzal a szomorú ténnyel nekik is szembesülniük kellett, hogy mint minden, ami emberi, egy focitorna is vé­ ges, így ha egyszer elkezdődött, abból saj­ nos szükségszerűen következik, hogy el­ jön a hazautazás ideje is. Mégis elégedetten foglalták el a hátuk kö­ zepére se kívánt buszüléseket kedd dél­ után: egy kis kényelmetlenség kifizethető ár egy életre szóló élményért. Zs. M. den gyönyörűségével együtt. A csapat kis cso­ portokra oszolva kezdett neki a lehetet­ lennek tetsző kettős feladatnak: először is, hogy négy nap alatt keresztül kasul bejár­ ja Rómát és egyetlen fontos látnivaló se maradjon ki, másrészről pedig, hogy a lá­ tottakat fel is tudja dolgozni. Köztudott ugyanis, hogy az ember legjobban a városnézésben hajla­ mos elfáradni, és ta3 Ián nem is a megtett km-mennyiség r nagysága miatt, ha- ■ nem azért, mert a I J1 R hirtelen rázúduló I élményhalmaz I megemésztéséhez I igenis is energia szükségeltetik. Ebből a szem­ pontból pedig nem jelenthet kis meg­ terhelést, hogy az ember bazilikából Vidám csapat a Szent Péter téren í ■í. - J iKniúV I,' r;»: [£? JS ii » �jl Az olvasás-szolgáltatásról Univerzális könyvajánló Tény, hogy mostanság egyre kevésebb időnk marad olvasni. Bár sokszor meg­ próbáljuk titkolni magunk előtt a dolgot; magunkkal hurcolászunk egy könyvet, amit ki se nyitunk egész nap. vagy talán kinyigiik egy unalmasabb előadás hátsó soraiban, csak éppen a szélrózsa minden irányából rohamozó ezernyi nesz szaggat­ ja szét amúgy is csekély koncentrációkész­ ségünket. A végeredmény sajnos azonban egy és ugyanaz marad: sokszor egy alig kétszáz oldalas könyv megemésztése is majd egy hónapba kerül. Ez pedig természetszerűen vezethet a köny­ vekkel való kapcsolatunk megromlásához, hisz lehet bármilyen jó az a szerencsétlen darab: nem hinném, hogy élvezni tudjuk, ha a benne rejlő esszenciából időnk csak na­ pi öt-öt percnyit enged magunkba csepeg­ tetni. S amint az élvezeti érték csökkenni kezd, megkezdődik a számolgatás is az effé­ le kérdésekkel: Megéri-e rászánni a könyv­ re azt a nyolc-tíz órát (abszolút értékben), ha egyszer kínszenvedés az egész? Elvégre jogászok vagyunk, a fenébe is, ne­ künk centire ki van számolva az időkeret! És hiába tudjuk sajnos, hogy sokszor sokfé­ le szituációban fogunk még hivatkozni erre a tényre mentegetőzés gyanánt az elkövet­ kező ötven-hatvan évben, az még nem old­ ja meg az olvasás-problémát. Az pedig még rátenni látszik egy lapáttal, hogy tevékeny­ ségünk, többnyire (ki már most a munkára, ki inkább az egyetemre koncentrál) Buda­ pesthez köt, ahol nemhogy óráink nincse­ nek nyugodt körülmények között olvasgat­ ni, de sokszor nincsenek perceink se, ami­ kor a külvilág hatásaitól mentes környezet­ ben magunkkal tisztába kerülhetünk. Nem könnyű tehát időt szakítani az olva­ sásra, s a pohár csak akkor telhet be igazán, amikor esetleg egy olyan könyvet szen­ vedtünk végig ötperces utazásonként, ami még csak nem is nyeri meg a tetszésünket. Márpedig ez a vcícmcny, valljuk meg, gyakran kialakulhat bennünk, főleg akkor, ha időhiányunkat is a könyv crtckciéscnek vcszrovására írjuk. Aztán hirtelen szűk magunkat eszre, hogy elkezdjük rétkönyvte Hetesen gyűlölni ezt a nemtetszősdi zsákbamacska-jelleget, azt hogy nem tudjuk biztosra, mibe nyu un bele, mire pazarlódik cl az a 0.drága” idő. Ilyenkor arra gondolunk: mennyivel jobb lenne, ha minden könyvhöz mellékelné­ nek egy mérőszámot is, ami egy skála érté­ keként megmutatná, hogy mennyire érde­ mes belekezdeni az adott könyvbe egyálta­ lán! Elvégre jogászok vagyunk, a fenébe is, a mi időnk drága, és ha már egyszer olva­ sásra szánjuk, az időnkért cserébe igen is minőséget akarunk. Igen, hát persze. Végeredményben is jogos­ nak mondható az efféle puffogás, csak ép­ pen azt felejtjük el, hogy az élvezeti érték időközben magáról az olvasás örömének fo­ lyamatáról az „el”-olvasási kényszerre tevő­ dött át, a mai társadalom minden ismertető­ jegyét (felgyorsult világ, fogyasztói társada­ lom, bla, bla ) felvillantva. S miközben így puffogunk, nem gondoljuk-e véletlenségbői, hogy olvasási dühünket abból a .csakazértis” jellegű elkeseredésből merítjük, amit elveszett szabadidőnk miatt ér­ zünk? Hisz annak idején, amikor nem volt ennyi kötelezettség, simán belefért hetente egy kötet, manapság pedig, amikor már nem csak szabadidőből áll a világ, talán ép­ pen azért puffogunk, mert a nem létező sza­ badidő meglétét akarjuk magunknak bizo­ nyítani azzal, hogy még ha nem is élvezzük, akkor is legyűrjük magunkban a kötelező fejadagot. Ez a dolog pedig nem fog menni, hiába is próbáljuk átverni magunkat! Ez az érzés azonban jól demonstrálja a válto­ zást az olvasási mechanizmusunkban, és ab­ ban, amit elvárunk az egésztől: hobbi-jelleg helyére a lelkifurdalásból nyögvenyelősségjelleg költözik ugyanis, s a megnőtt elvárások­ kal együtt pedig megjelenik az olvasás szolgál­ tatás-jellege is. Mérőskála híján, pedig marad a „klasszikusok képzeletbeli bestseller-listája”, szerzők és könyvcímek összefüggéstelen hal­ maza, amit múltbeli emlékfoszlányok-ból, utalásokból, vagy szájhagyomány útján állítot­ tunk össze magunknak azokból a könyvekből, amelyekről úgy gondoljuk: a rájuk fordított időbefektetés visszatérül a katarzisélmény ál­ tal, azaz magas számú pontot kapnak az élve­ zeti-érték mérő skálán. Ilyenkor következik a Száz év magány és a ’84, no meg a hozzájuk hasonló bejáratott őskövületek, amiknek igaz, egy megemel­ kedett követelményszintnek megfelelve kell ,szolgáltatniuk”, de általában böcsülettel megteszik a magukét (még ötperces utazá­ sokra feldarálódva is). Ám a következő probléma futószalagon ér­ kezik, hisz a magas élvezeti értékűnek bé­ lyegzett könyvek egy idő után unalmassá válhatnak, ha nem is a történetek, hanem az élmény szempontjából. Ha ugyanis az időn­ kért, minél nagyobb élvezetet követelünk, akkor teljességgel figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy az élmények pontosan attól lesznek jó élmények, hogy más élmények­ kel összehasonlítva jónak találtatnak, az egymáshoz viszonyítva azonosak pedig az előzőbe torlódva már nem nyújtanak akko­ ra katarzist, mint azonos szintű elődjük. Ez pedig a legrosszabb esetben nem máshoz, mint az „érték”-ítélőképességünk összezavarodásához vezethet. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát tehát? Égessük el a család Faulkner és Dosztojevszkij gyűjteményét, és kezdjünk el kizárólag a kriti­ ka által földbe döngölt könyveket olvasni? Nem hinném. A dolog lehet, hogy éppen a változatosságban rejlik. Abban, hogy ha sokfajta könyvet olvasunk, akkor természet­ szerűleg a tetszők mellett lesznek olyanok is, amelyeket kevésbé jónak ítélünk meg. A hangsúly pedig nem a ,jó”-n meg a „kevés­ bé jó”-n van, hanem azon, hogy minden egyes újabb könyvvel munkát adunk kis belső „ítélőkénknek”. Viszont, ha már mindenképpen el akarunk égetni valamit, akkor egy dolgot minden­ képpen hamvasszunk porrá: ez pedig a M',klasszikusok képzeletbeli bestseller-listája” legyen. Ha ugyanis egy-egy könnyválasztás során eltűnnek a szemünk elől a sznob, tu­ dományoskodók által belénk plántált köte­ lező olvasmányok, talán kinyílik a szemünk arra is, hogy Faulkner-en, és Marquez-en kívül elkezdjünk a spontaneitás hátán lova­ golva másfelé is lehet kutakodni. S ne adj is­ ten, még az is előfordulhat, hogy felfedez­ zük korunk gyöngyszemeit, amitől persze a klasszikusok képzeletbeli bestseller-listájára voksoló barátaink fanyalogni fognak, de oda se hederítsünk rájuk; velük ellentétben minket nem csak a skatulyák mozgatnak. Hisz vannak ma élő, még kevésbé bejáratott gyöngyszemek is: csak meg kell találni őket. Talán most is ott hevernek az alsó polcon, kevésbé hangzatos névvel ugyan, de talán ők már azt is belekalkulálták a mondandójuk­ ba, hogy sajnos az időnkből rájuk csak cgyegy utazásnyira telik. Zsellér Máté (& R. Ny.) hetedik oldal I I �Az Európai Unió arcai (1. rész) Adenauer, az újjáépítő kancellár Konrad Adeitatier életútja Már a könyökünkön jön ki! Főleg, ha még a nem éppen hibátlan beszédéről híres Romantikos Győzike is ezt sulykolja be­ lénk: „mondj IGENT az Európai Unió­ ra!” Igen, de talán nem túlzók, ha azt állí­ tom, hogy nagy többségünknek csak ho­ mályos elképzeléseink vannak ezzel kap­ csolatban. Arra már gondoltak a magyar médiaguruk, hogy - ha nem is az imént említett fiatalember előadásában - megis­ mertessenek minket, magyar honpolgáro­ kat azzal a szövetséggel, amelynek hama­ rosan mi is a tagjaivá válunk? Ha a társada­ lom nagyobb részének nem is, de nekünk, leendő jogászoknak szükséges némi isme­ retanyagot begyűjtenünk az Európai Uni­ óról. Karunk gondoskodik is megfelelően arról, hogy ne tudatlanul lépjük át az in­ tegráció küszöbét, (közgáz, EU-jog, alkot­ mányi ogspeckolok, stb.). Az Unió kiala­ kulása, szervei, s azok működése előadá­ sok anyaga, így könnyen elsajátítható. Arról azonban kevesen tudnak, hogy kik­ nek köszönhető, hogy létezik az EU. Kik voltak azok az államférfiak és politikusok, akik néhány évvel a világtörténelem legna­ gyobb öldöklése után megálmodták a bé­ két. A mostani és elkövetkező néhány szá­ munkban megkíséreljük számotokra be­ mutatni azokat, akik kezdeményezői vol- nyolcadik oldal 1876. Adenauer születése. 1894-1897. Jogi tanulmányok a frciburgi, müncheni és bonni egyetemen. 1906. Városi tanácsnok. 1909. Első tanácsnok, a főpolgármester első helyctte.se. 1919. Polgármester, majd főpolgármester 1933-ig, 1918. A porosz Herrenhaus tagja. 1921. A porosz államtanács elnöke. 1928. Vagyonát spekulációs részvénwásárlással eltékozolja. 1933. Elhagyja Kölnt, s egy kolostorban talál menedéket. 1934. K Gestapo rövid időre letartóztatja. 1935. Elutasíga az ellenálláshoz való csatlakozást. 1944. Letartóztatják és bebörtönzik. 1945. A kölni amerikai katonai kormányzat tanácsadója, rövidesen ismét főpolgármester, de a brit katonai kormányzó októberben leváltja. 1946. A brit övezet CDU-jának első elnöke, az övezeti tanács és az Észak-Rajna tanomány ide­ iglenes tanácsának tagja; júliusban Észak-Rajna-Vtiztfália első tartományi gyűlésében a CDU frakcióclnöke. 1948. A Parlamenti Tanács elnöke. 1949. Az NSZK első kancellárja 1963-ig. 1950. Biztonsági memoranduma a három nyugati hatalomhoz. Októberben a CDU szövetségi elnöke. 1951. Átveszi a külügyminiszteri posztot is. 1953. Amerikai utaziísa. 1955. Moszkvai utazása. 1960. Találkozója De Gaiille-Ial. 1962. .Állami látogatása Franciaországban. 1963. De Gaulle-lal aláírják a francia-német szerződést; Adenauer lemondása. 1967. Adenauer halála. tak az egységes Európának. Elsőként egy olyan politikus életűtjával ismertetünk meg Benneteket, aki közel áll egyetemünk szellemiségéhez. E számunkban azt a Konrad Adenauert (1876-1967) ismerhet­ jük meg, aki polgármesterként indult el a politikai pályán, és az NSZK egyik vezető kereszténydemokratájaként, majd az egy­ ségesülő Európa egyik alapítójaként vált ismertté. Konrad Adenauer 1867-ben, Kölnben született. Freiburgban, Münchenben és Bonnban folytatott jogi tanulmányait (1894-1897) követően szülővárosában te­ lepedett le. Politikai pályafutása 1906-ban kezdődött, amikor városi tanácsnokká vá­ lasztották. Az akkor polgári vezetésű Köln ezekben az években kezdett bekapcsolód­ ni a nagyvilág vérkeringésébe. Ebben a környezetben alakult ki a fiatal tanácsnok politikai filozófiája, ami néhány szóban a következőképp foglalható össze: a munká­ sok szociális helyzete iránti fogékonyság, szocializmusellenesség, keresztény világ­ szemlélet. Adenauer az első világháború alatt már főpolgármester-helyettes volt, majd 41 éves korára Németország legfiata­ labb főpolgármestere lett. Egész életére jellemző volt, hogy — főként a világhábo­ rúk kudarcaiból tanulva — a békés rende­ zést tartotta előbbre valónak. 1919-ben tá­ mogatta azt az elképzelést, hogy a Rajna jobb partja Rajnai Állam néven. Poroszor­ szágtól elszakadva, a Német Birodalom autonóm tartománya legyen. Az 1933-as nemzetiszocialista hatalomátvétel után le­ mondott funkcióiról, s 1945-ig semmiféle politikai szervezkedésben nem vett részt. A Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet után rövid időre letartóztatták. A második világháborút követően, 1945. októberig is­ mét Köln főpolgármestere, sikeresen haj­ totta végre feladatát, a város életének hely- �reállítását. 1945-ben a Kereszténydemok­ rata Unió (CDU) egyik alapítója, 1946-1950-ben a brit megszállási övezet­ beli szervezete, majd 1950-től országos el­ nöke. 1948-ban a három nyugati megszál­ lási övezet első közös politikai szervezete, a bonni Parlamenti Tanács elnöke, pártja választási győzelme után, 1949. szeptem­ ber 15-én egy polgári koalícós kormány (CDU, Szabad Demokrata Párt-FDI) Né­ met Párt) élén az NSZK első kancellárja lett. Támogatta gazdasági miniszterének, Ludwig Erhardnak a szociális piacgazdaság kiépítésére törekvő gazdaságpolitikáját. Ennek és a Marshall-segélynek köszönhe­ tően az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult. Élesen elhatárolta pártját az ellen­ zékben lévő szociáldemokraták elképzelé­ seitől, sikeres politikájának eredménye­ képp a CDU 1957-1961 között egyedül kormányozhatta az országot. Fő külpoliti­ kai céljának az NSZK nyugat-európai in­ tegrációjának és teljes szuverenitásának el­ érését tekintette, a két Németország egye­ sítését csak a következő feladatnak tartotta (erős antikommunizmusa miatt a Szovjet­ unióval csak az erő pozíciójából való tár­ gyalást vélte eredményre vezetőnek). Cél­ jai megvalósítására 1951 és 1955 között a külügyi tárcát is megtartotta magának. 1949-ben az NSZK-t felvették az Európa Tanácsba, 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) alapító tagja lett, s ugyanabban az évben a szövetsége­ sek megszüntették az addig fennálló hadi­ állapotot. Az 1952. május 26-án aláírt Németország-szerződéssel részleges szuvere­ nitást biztosított országának. Már 1950ben tárgyalásokat kezdett egy nyugatné­ met részvételű európai hadseregről, ami a francia ellenállás miatt meghiúsult, de az 1954. október 23-i párizsi szerződéssel az NSZK-t felvették a Nyugat-európai Unió és a NATO tagországai közé, majd 1957ben alapító tagként csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Az 1961-es vá­ lasztásokon - amit nem sokkal azután tar­ tottak, hogy az NDK augusztus 13-án a megkezdte a berlini fal felépítését CDU elvesztette az abszolút többséget; a kancellár ezután ismét az FDP vei lépett koalícióra. Utolsó nagy hatású külpolitikai lépéseként 1963. január 22-én de Gaullelal aláírta a két ország történelmi megbé­ kélését jelentő francia-német együttmu ködési szerződést. 1963. október 15-én e mondott kancellári, 1966-ban pártelnö tisztéről is. Bad Honnefben hunyt el. Milisits Barbara Probatbicol „Egy szót mondok, és megérti: Probatbicol! - És szigorúan felemelte a mutatóujját,” Aki nem a bölcsészkaron végezte a magyar szakot, az tudja, mi az a Probatbicol. Egy hajhullás eUeni szer, melyet Rejtő Jenő regénye, A néma revolverek városának egyik hőse, Benjámin Walter fedezett fel. Mivel később elcsábította a patikus szerelmét, az rosszul készítette el a recepteket: mindenkinek kisebesedett a feje, aki bekente magát vele. Benjámin Walternek menekülnie kellett. A regény cselelőnényét végigkíséri a Probatbicol rejtélye, mivel sem a főhős, 13. Pác Tivald, sem az olvasó nem tudja, mit is jelent a rejtélyes szó. A titokra csak a legutolsó oldalon derül fény, amikor az időközben tragikus véget ért Benjámin Walter végül is felfedi azt Pácnak és nekünk. a Mintha késsel vájták volna belénk a tételt, hogy önállóan nem vagyunk képesek a léte­ *üúúi zésre. Túlságosan kényelmes álláspont azé, l. aki ezt elfogadja. Nyilvánvalóan nem tu7• ,',íf dunk önállóan, magunkba zárkózva létezni. más államokkal való polinkai-gazdaságiszellemi kapcsolattartás nélkül. Az is lehet. , hogy végül, hosszú távon javunkra válik ' majd az Unió. Azonban kérdések nélkül, lehajtott fejjel, választási lehetőség nélkül csatlakozni valamihez nem sok örömet hoz. ál Márpetlig így lesz. Megjósolom; a jövő máIzgalmas jelent a Néma Revolverek Városában I jnsban cscdékc.s csatlakozá.s után nem lesz ■ érezhető az országban a kitörő, feneketlen Hát így vagyunk mi IS az Európai Unióval. öröm, boldogság (leszámítva majd néhány Hosszú évek óta, mint egy varázsigct morhivatalosan szervezett, roppant igényes molják felénk EU, hasonlóan a rcgcnybcli csztrádműsort, esetleg pontonhidat vagy Probatbicol hoz. Akárcsak 13. Pác Tivald, úgy hőlégballont). Mert az igennel szavazók is a magyar társadalom sem tudja, mit is jelent a érzik, hogy egyelőre nincs igazi választás. varázsige. Három féléven át hallgatunk EUNem biztos, hogy nem is lehetne. Ezt pedig jogot az egyetemen, de nem mdjuk, milyen az most nem valamiféle kurucos virtuskodá-s élet az Unióban. Isrncijük a szervezeti felépí­ mondatja velem, hanem a történelmi múlt tést, a döntéshozatali eljárásokat, a közös piac példái. Szent István képes volt harmadik működési szabályait, a közös politikákat, csak utat találni. Széchenyi, Deák, Bethlen azt nem tudjuk, milyen lesz nekünkc szövet­ mind-mind a jelenleginél sokkal nehezebb ség tagjaiként élni. Politikai fegyver lett az politikai helyzetből találták meg a kiuut. Unióból, itthon mindenki éppen úgy csavarja még ha rövid időre is. Nem biztos, hogy lé­ a dolgot, aliogy napi érdeke megkívánja, kül­ tezik harmadik út, de egy dolog biztos; ha földön úgy tárgyalnak velünk, alic^’ azt az 6 l egy nemzet önként másodrendűnek, életérdekük diktálja, A közös szellemi alapokra, I képtelennek, kizárólag az erősek vállán lé­ keresztény enékrendre, évezredes hagyomá­ tezni képesnek fogadja el magát, ha egy nyokig felépülő Európa, a szövetség egyik nemzet nem képes olyan igazodási pontokat szellemi atyjának. Roben Schumannak a vízitalálni múltjában, jelenében, szellemi erejé­ ója ma csak verbálisán, a reklám szlogenek ben, tnclyeklicz olykor másoknak is igazod­ szinpén létezik. Pedig ez lenne az egyeden niuk kell, magyarán nem képes egyensúlyi fegyver, atnelynek segítségével sikerrel vehet­ helyzetet kierőszakolni, akkor az a nemzet nénk fel a harcot a Nagy Testvér, az USA el­ másodrendű is marad, mindaddig, amíg ez len. Ne becsüljük le a szellem erejét - ha ezt az állapot fennáll - rosszabb esetben lassan tennénk, örunagunk halálos ítéletébe törőd­ elenyészik. Az EU tehát nem csodaszer, nénk bele. Mert az Egyesült Államokkal mint ahogy a Probatbicol sem volt az. Meg­ szemben gazdaságilag vagy fegyveresen nem alkotásánál, papíron még miiidketcő műkö­ lehetünk cgyemangúak, még az egész, esetleg dött, később azonban mindkettőbe valami majdan egységesülő kontinens sem. Ha szel­ hiba csúszott be. Ne mormoljon felénk lemi erőinket, hagyományos értékemkci nem senki varázsigéket, inkább tegyen azért, tudjuk egységesíteni, úgy Európa sorsa csak a hogy elfoglaljuk a minket megillető helyün­ csendes beletörődés lehet. A beletörődés a ket Európában (mert igenis van jogos köve­ másodrendű szerepbe, a világ sorsába, de még telésünk, mint ahogyan másoknak'is lehet), saját sorsunk intézésébe való mindeníájta be­ „Csak azt szeretném tudni, egyetlen vágyam, és leszólás nélkül. Ezén veszélyes a Probatbicol. hátralévő étjeimet megédesítené, ha végre felvilágo­ Ezért veszélyes, hogy nem tudjuk, mibe is fo­ sítana: mi az a Probatbicol?" gunk belepni. Ezért veszélyes, hogy sem Eu­ A rejtélyre vé^il fény derült. Az EU-val is rópa nem őszinte velünk szemben, sem nti megismerkedünk majd clőbb-iitófab. Csak nem vagyunk azok, magunkkal szemben. nehogy aztán úgy jáijimk, mim szcgéiiv Csak egy szól iiiondjanak neki, és d megérti, Bcnjainm Walter. hegy mién teszem ezt. - Mi ez a szó? Probatbicol! Ugye nem felejti el? - Hogy a fené­ Koltay András be! Kifelgti el, amíg él?" kilencedik oldal �Nemzeti minimum „Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább” - rovat önnön érdekeiért, széthullik atomjaira. Több kérdés is azonnal felmerül e fejtege­ tést hallván. Mi a nemzet és a társadalom vi­ szonya? Fontos, egyáltalán időszerű dolog-e nemzetként meghatározni önmagunkat, és ragaszkodni ehhez? Mitől nemzet a nemzet? Mi az a közös minimum? Nos, nemzet azon emberek összessége, akiket összeköt valami, ami több, mint pillanatnyi közös érdek, állapot. Ez a „több”, mely sokszor csak a lelkiekben, spirituális megjelenésében megragadható, ennek okán pedig a „modem”, a „haladó”, az „európai” által sokszor kigú­ nyolt: a közös származás, a közös múlt, jelen, jövő. Az együtt felhalmozott, évszázadok óta gazdagodó szellemi kincsestár, a közösen sajgó sebek és az együtt megélt örömteli pillanatok. A nemzet nem azonos a társadalommal. Több annál. Beletartozik állampolgárságtól függetle­ nül minden magyar, Budapesttől Kolozsváron vagy Kassán át Sydneyig vagy Clevelandig. A nemzethez tartozni nem választás kérdése. A születés pillanatában eldöntött tény legfeljebb nem mindenki vállalja fel azt élete során, de le­ cserélni, mint állampolgárságát, vagy a társa­ dalmat, melyben él, senki nem tudja. Hozzáfűzném: semmi modern, haladó, vagy európai nincs abban, ha letagadjuk, ki­ gúnyoljuk, semmibe vesszük a hagyomá­ nyokat. Aki ezt teszi, még az sem képes ma­ gát belőlük teljesen kiszakítani. Kíváncsi va­ gyok arra, hogy az illető, aki tagadja a ha­ gyományok fontosságát, vajon beköltözne-e egy olyan házba, melynek nem építettek alapot. Minden, még a hagyományt tagadó eszmék is a múlt vívmányain emelkedtek fel, ezáltal azzal teljes mértékben szakítani sohasem lesznek képesek. Természetesen mindig lehet változtatni, de csak abban az esetben, ha az, amit a régi helyébe akarunk állítani, a célnak jobban megfelel (és persze az a cél üdvös). Rombolni önmagában sem­ mit nem használ. Ami pedigjó és fontos, azt inkább talán ne romboljuk le. Amire a mi nemzetünk épült az elmúlt, ne­ künk nagyon is hosszú évszázadok alatt, az valószínűleg jó. Egy dolog miatt gondolom ezt: MERT MÉG MINDIG ITT VA­ GYUNK. Mert bármiféle erre irányuló kí­ sérlet ellenére (tatár, török, osztrák, orosz, és a sor még hosszan folytatható) sem tudtak el­ törölni minket. Az építőköveink időtállónak bizonyultak. A keresztény hit, a sokszínűség és a tolerancia, mely lehetővé tette a népek együttélését itt, a Kárpát-medencében, a ki­ ugró tehetség, mely természeténél fogva csak És Dobó István? Hát Thököly Imre? Más, egészségesebb országokban létezik egy közös, „nemzeti” minimum. Alap­ vető eszmék, érdekek, tények, melyek nem lehetnek politikai-társadalmi vita tárgyat Nem állhat elő olyan feszült helyzet, melyben e minimumot bárki is meg merné kérdőjelezni A maradék felett bátran lehet vitázni, ezek felett nem, mert a társadalom és a nemzet alapját határozzák meg, olyan alapelveket, me­ lyek „kőbe vésettsége” nélkül az meginog, a benne élő emberek pedig elveszítik az életüket vezérlő biztos pontokat, melyekre szükségük van, ez pedig a közös­ ség szétesését idézi elő. Ezzel szemben nálunk olykor semmi sem szent. A gondolat szabad. A jog csak ritka, szélső­ séges és mindenkor törvényileg szabályo­ zott esetekben korlátozhatja ezt az alapvető emberi jogot. Mégis, mindenki elfogadja azt, hogy a társadalomban a köz érdekében szükséges bizonyos korlátozás, éppen azért, hogy e jogok rendeltetésüknek megfelelő­ en, helyes értelmükben valósuljanak meg, és ténylegesen azt biztosítsák, aminek érde­ kében megfogalmazódtak. Az igazi szabad­ ság megvalósulása érdekében szükséges te­ hát a szabadság korlátozása. Ezt a fejtegetést vonatkoztathatjuk nem csak társadalmakra, hanem nemzetekre is. A társadalomhoz ha­ sonlóan a nemzetekben is szükséges olyan szabályok megléte, melyek biztosítják fenn­ maradását. Ha nincs meg a közösen, szokás­ jogi alapon, tehát évszázados, történelmi fejlődés során kialakult normarendszer, melynek alapja a mindenki (vagy legalábbis a túlnyomó többség) által elfogadott közös minimum, úgy a nemzetből kivész a kötő­ erő, és a lassú halódás végén, miután immá­ ron régóta képtelennek bizonyult fellépni í'fi /iff I- Hunyadi János vajon hogyan vélekedne a nemzeti minimumról? tizedik oldal �z r TETETM az egyénekben volt megtalálható, de a lélekszám arányában vizsgálva elvitathatatlan, hogy egyik leghangsúlyosabb jellemzőnk, a már-már végtelenbe nyúló tűrőképesség, vé­ gezetül pedig talán valamiféle - nehezen megérthető és megfogalmazható -, ránk ki­ rótt küldetésnek való megfelelés gondosko­ dott arról, hogy minden erre irányuló kísérlet ellenére még itt lehessünk. A múltból persze nem szabad fenntartások nélkül mindent el­ fogadni, épp ellenkezőleg: az elkövetett hi­ bákból (melyeknek szintúgy nem vagyunk híján) kötelesek vagyunk okulni. De ami jó, ami örömteli volt: nos, annak örülnünk kell. Feltéve persze, hogy önmagunkat, mint nemzetet határozzuk meg, és szeretnénk, ha ez az állapot még jó sokáig fennmaradna. Talán nem tévedek, ha azt mondom, megle­ hetősen sokan vagyunk így. Sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy mi, mint nemzet egyfajta egyedi, különleges és fennmaradás­ ra érdemes értéket képviselünk - hasonlóan más nemzetekhez. Lehet, hogy ez nem mindenkinek egyfor­ mán tetszik, de mi így, együtt vagyunk ma­ gyarok. Lehetnek különböző céljaink, eltérő véleményünk, lehetünkj ók vagy rosszak, de egyben közösek vagyunk: egy nyelvet be­ szélünk, egy kultúrából nőttünk ki, egy kör­ nyezetben élünk. Még azok is, akik innen eltávozván, és más, gazdagabb világba té­ vedvén, ott élvén azt állítják: semmi közük hozzánk, nos, még azok is tévednek: eltéphetetlenül összekötnek minket valami, nem mindig kézzel fogható, fizikai-lelki körül­ mények. Ahogy a családtagjait, úgy nemze­ tét sem választhatja meg az ember: a közös alap azonban még nem törli el a jogot arra, hogy ellentmondjunk egymásnak, ne adj’ Isten, hogy ne mindig szeressük egymást. De ennek a közös alapnak elegendőnek kel­ lene lennie arra, hogy rendelkezzünk olyan örök, állandó minimummal, melyet min­ denkor tiszteletben tartunk. Ide tartozik önazonosságunk kérdése is. Tisz­ tában kell lennünk azzal, kik vagyunk, hon­ nanjöttünk, hová tartunk. Természetesen le­ het és kell is vitatkozni múltunk lezáratlan fe­ jezetei, jövőnk lehetséges fejlődési irányai fe­ lett, de mindig tiszteletben tartva saját önér­ zetünket. Ami egyértelműen siker, arra együtt legyünk büszkék, ami kudarc, vagy bi­ zonytalan megítélés alá esik, azt beszéljük ki, és okuljunk belőle. Miért van az, hogy a rendszerváltozás után tizenhárom évvel még mindig szinte tilos bizonyos dolgokról be­ szélni? Miért van az, hogy aki Trianont, Hor­ thy korát, a két világháborút más szemszög­ ből tekinti, az rögtön bélyeget kap a homlo­ kára a közvéleményt formáló erőktől? Miért nem lehet 1956 bizonyos vonatkozásairól a mai napig nyíltan beszélni? A válasz a külön­ böző, a hatalomgyakorlásban részt vevő cso­ portok átláthatatlan érdekérvényesítő mecha­ nizmusaiban rejlik. Ezzel el is érkeztünk a ba­ jok kiindulópontjához: egyetlen politikai erő - melyek pedig szinte mindegyike felvállalja, és tényként kezeli, hogy az ő feladata a népet JJ.elvezetni Kánaán földjére” - sem képes min­ dig saját, napi érdekeitől elvonatkoztatva, va­ lóban a nemzet érdekeit szem előtt tartva cse­ lekedni (ezért várna döntő szerep az erős civil szférára, melynek nyomást kellene gyakorol­ nia a politikára). De menjünk tovább. Mi is az a közös, n-.nemzeti” minimum? Ennek érzékeltetésé­ re ezúttal csupán néhány, önkényesen kira­ gadott példát említenék. Közös bennünk a kultúra, ezeréves templo­ maink éppúgy, mint költőink verssorai, fes­ tőink ecsetvonásai, a ránk hagyományozott erkölcsi-magatartási szabályok. Közös a nyelvünk, melynek nem lehetünk ugyan mindannyian egyformán mesterei, de adózhatunk csodálattal és megpróbálhat­ juk gyenge utánzatait megalkotni Pázmány, Kosztolányi vagy akár Rejtő remekléseinek, melyekkel művészetté emelték azt. Közösen kell értékelnünk, tisztelnünk múl­ tunkat is, meglátva benne jót, s rosszat egy­ aránt. Közösen kell ünnepelnünk, az ünne­ pért magáért. De rosszkedvű, gyűrött hét­ köznapjaink is közösek, együtt éljük meg azokat. Közösen kell gondját viselnünk a más or­ szágokban élő magyaroknak, mert ők is a nemzet részei, és aki nem törődik saját test­ véreivel, az ezzel a legelemibb erkölcsi sza­ bályt hágja át. A közös értékek továbbadása, ápolása pedig mindannyiunk kötelessége. kell teremtenünk a közös minimumot. Ha ez nem sikerül, pusztulásra vagyunk ítélve, mert semmi időtálló, semmi örök nem marad, ami minket összekötne. Észre kell vennünk; egymáshoz vagyunk láncolva, mert közös a múltunk, a Jelenünk, a jövőnk, akár tetszik, akár nem. Összefogni azokkal, akik ebben egyetértenek, nem lehet emberfe­ letti feladat: csak cselekedjünk érdekeink és erkölcseink szerint! Koltay András „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” Álltam a kórház folyosóján türelmesen vá­ rakozva, hogy az orvos megvizsgálhasson. A kellemetlen, de tisztaságot jelző „kórház­ szag” betöltötte a levegőt. A folyosó üres volt. Rajtam kívül csak egy öreg néni üldö­ gélt, szinte észrevétlenül. Leültem mellé. S mintha csak erre várt volna. Azonnal beszédbe elegyedett velem. És mesélt, és emlékezett, és beszélgetett valakivel. Úgy tűnt, hogy mindezt már nagyon régen tette meg utoljára. Magányos volt itt, a kórházban. Nem szokott hozzá a holttá dermedt n^mgalomhoz. Elevenségre vágyott. Nem talált eddig senkit, akivel osztozhatna az érzésein, a gondolauin és az élményein. Furcsa volt a néni, tele ellentmondások­ kal. 73 évesen is fiatal, mégis meggyötört és fáradt; vizesen kék szeme beteljesületlen, és mégis megnyugtató volt. A tűz, melyet az Isten születésekor beléoltott, még nem hunyt ki. de már nem is lobogott. Parázs volt. Sok mindenről beszélt, mert végre vala­ ki meghallgatta és odafigyelt rá. Elmondta, hogy most van először kórházban..., hogy a szobából két halottat vittek cl az éjjel az ápolók. Hogy - mikor ezt meglátta - , nem jutott más az eszébe, csak egy vers, amit azonnal le kellett írnia. írt egy verset az élet­ ről, meg annak napfényes oldaláról, mikor közelébe került a halál és a sötétség. És el­ szavalta. Ott. A kórház ürességtől kongó fo­ lyosóján. Ekkor kicsinek éreztem magam mellet­ te. Nem azért, mén ő már többet tudott az életről. Nem azén, mert túlélt halálokat. Hanem, mert megbecsülte az életet. Szeret­ te azt, .Imi megadatott neki. És ahogy sza­ valta a versét, a kék szempárban felvillant egy kis láng. A parázs lángra lobbant. És éreztem, hogy a néni egy dolgot töké­ letesen megtanult: vágyakozni az után, ami az övé. Jelen esetben az élete után. Azon egyedül az Istennel osztozott. cserit (A Anibéli idézel Simone IVeil-löi származik) tizenegyedik oldal �Húsvétot ünnepeltünk Azok a boldog szép napok... Azok számára, akik panaszkodni merészelnek az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül al­ kalmazta is azt: két balszerencsés hallgató fejét vesztette elkövetett vétségei mi­ att. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben tel­ jesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. Javasolnánk a bíróság elnökének Pálinkás György tanár urat a Büntetőjog Tanszékről. B egyetemek testületi szervezetének és )5kiváltságos állásának következménye volt önálló bitói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyete­ mek jogaival felruháztatván, e kiváltság­ ban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majd­ nem kizárólag szerzetesek lévén, az egye­ tem birói hatóságát, a király által előkelő jogtudós főurak és nemesek közül neve­ zett egyetemi biró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egyete­ mi biró tisztét az első, báró Esterházy Dá­ niel, a nádor öccse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más helyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletke­ zése után súrlódások támadtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgáltatta, kiket egy polgárnak sértege­ tése miatt, Bozó Dániel a város bírája el­ fogatott, és a tanács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólítására, a prímás és tizenkettedik oldal nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgál­ tatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. novem­ ber 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fog­ va czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes ta­ nulót elfogatott, az egyetemi biró Ester­ házy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette. A bizottság jelentése és a nádor külön fel­ terjesztése folytán, kit a prímással együtt a király a felek közti egyetértés helyreállítá­ sával bízott meg, marczius 15. négy váro­ si tanácsnok és négy választott polgár Bécsbe hivattak, és ott a legfelsőbb rende­ letek iránti engedelmességre utasittattak; az ügy elintézésével pedig május 5. legfel­ sőbb helyről a nádor bízatott meg, egyút­ tal arról a kamara azzal lett értesítve, hogy maga részéről is, a várost kötelességére figyelmeztesse. 5J (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem története, Budapest, í 880; Gyűjtötte: dr. Gerencsér Balázs j 1? 5 A Húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz beköszöntéhez, a té! legyőzéséhez és a megújuláshoz. Jézus feltámadását ünne­ peljük. mégis, ennek az eseménynek több üzenete is van számunkra. A feltámadás gondolati mély emberi vágy, hogy az élet győzedelmeskedjék a halálon, az elmúláson. Az emberek örök reményéi fejezi ki a meg­ újulásban, feltámadásban és sorsuk jobbra fordulásában. Nagyon sok népnél gazdag hiedelem és szokáskincs kapcsolódik ehhez az ünnephez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítu­ saiba. hanem azzal párhuzamosan, mint fa­ lusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. Nagypénteken az emberek a helysé­ gek szélén lévő kálvária-dombokra vonul­ nak. s megállnak az egye.s stációkatjelölő ká­ polnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek, emlékezzünk csak az egyik legrégebbi nyél vem lékünkre: „Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatiil, vas szegeklil veretül.” Nagyszombat a fel­ támadás jegyében zajlik, esti körmenetek­ kel, a templomokban pedig az új tűit meg­ gyújtásával. mely a remény jelképe, s azt ad­ ja hírül, hogy a megváltá-s köze! van. A feltá­ madás napja a Húsvét vasárnap, ilyenkor incgizeuteíi sonkát, tojást, kalácsot fogyasz­ tanak. Húsvél hétfőn pedig nem maradhat cl a locsolás és tojások ajándékozása. A mondái magyarázat szerint a Jézus sírját Őr­ ző katonák vízzel öntöttek le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták clhallgatiauii őket. A Húsvét ünnepe napja­ inkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszo­ kásokat, a termékenységei kapcsolatos ün­ nepségeket, melyek mellett tovább él a ke­ resztény ünnep gazdag szokásvilága is. í �Beszámoló a XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójáról Debrecen, 2003. április Í7-1.9. i wmi' X >J OIIÜ iil KB » ■' - ' I * 11 I ' 311 = llllil! í ll' A debreceni Jogi Intézet egyik felújított épülete A XXVI. OTDK-ra a résztvevő 10 magyar­ országi intézmény 241 dolgozatot nevezett, melyből 226-ot mutattak be, s értékeltek. Karunk a Konferencián 35 dolgozattal vett részt, a 25 szekcióból 17-ben indítottunk 1 vagy több dolgozatot. Az OTDK-n való szereplésünk sikeresnek mondható. Előre tudtuk, hogy a Pázmányon rendezett OTDK eredményei nem ismételhetők meg, mivel a „hazai pálya” előnyét ak­ kor mi élveztük, most a debreceniek, mint az a mellékelt eredménylistából is kiderül. Karunk 5 db I., 5 db II., 4 db III. helyezést ért el, 6 db különdíjat nyertünk, és 4 oppo­ nensünk kapott díjat. Az I. helyek számát tekintve az ELTE-vel holtversenyben II. helyen végeztünk, a szer­ vezők által vezetett összpontszám alapján a III. helyen. Hasonlóan III. helyen végeztünk az L, II., III. helyezések számát tekintve is. Karunk tehát összességében a karok közötti versenyben a II-III. helyen végzett, megelőz­ ve olyan patinás intézményeket, mint a pécsi és a szegedi kar. Figyelemreméltó, hogy a hozzánk hasonló új karok (Győr, Károli) a mi pontszámúnknak a hetedét érték el. Az L, II., III. helyezést elért, illetve különdíjjal, s opponensi díjjal jutalmazott hallga- tóink jegyzékét mellékelten küldöm. A két nap alatt résztvevő hallgatóink (kb. 60 fő) példás magatartást tanúsítottak. A sikeres részvétel lebonyolításában hatalmas szere­ pet vállalt, s áldozatos munkát végzett Dr. Landi Balázs Kari TDK titkár, illetve Halász Zsuzsanna titkárnő. Ugyanakkor a jövőre nézve néhány tanulsá­ got le kell vonni, s néhány kritikai megjegy­ zést is lehet tenni; - A helyezések intézményen belüli megosz­ lása a következő volt; Magánjogi Intézet 8,5 (1 dolgozat közös büntetőjoggal) Jogtörténeti Intézet 3 Gazdasági Szakjogok Intézete 3 Bűnügyi Tudományok Intézete 2,5 Közjogi Intézet 2 Jogbölcseleti Intézet 1 Nemzetközi Jogi Intézet 0 (itt nem számoltuk a különdíjakat, illetve az opponensi dijakat). A számokból megállapítható, hogy az összes I. helyezést a tág értelemben vett magánjog érte el (ide értve a munkajogot és a római jo­ got), míg a Kar által elért összes helyezés 3/4 részét magánjogi témájú dolgozat nyerte el. Amennyiben a tág értelemben vett közjog csak 50%-át éri el ennek az eredménynek, mind az I. helyek számát tekintve, mind a pontszámítás szerint magasan nyertük volna az OTDK-t. Megállapítható, a legjobban szereplő ELTE eredményeiből, hogy helye­ zéseik arányosan oszlanak meg az egyes szak­ területek között, és igyekeznek minden szek­ cióban legalább 1 jó dolgozatot indítani (mi 8 szekcióban nem indítottunk dolgozatot). Ezért, ha eredményeinket javítani akarjuk, feltétlenül szükséges, hogy minden intézet a jövőben nagyjából egyenlő súllyal szere­ peljen kiváló dolgozatokkal. - Nagyon örvendetes volt, hogy több veze­ tő oktatónk részt vett az OTDK-n zsűritag­ ként, hallgatóként is (Dr. Radnay József dé­ kán, Dr. Békés Imre egyetemi tanár, Dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár, Dr. El Beheiri Nadja egyetemi docens, Dr. Tattay Levente egyetemi docens, Dr. Bagi István c. egyetemi docens). Áldozatos munkájukat ezúton is köszönöm, nagy szerepük volt ab­ ban, hogy hallgatóink ilyen jól szerepeltek. Mint korábban is jeleztem, nem elég, ha egy hallgató kiváló dolgozatot ír, azért a helyszí­ nen is célszerű az oktatóknak lobbizni, más­ részt a hallgatónak az előadásban, a vitában pozitív pszichikai támogatást jelent, ha ott van vele egy vezető oktató. Ez észrevehető eredményeinken is; ugyanis az összes I. he­ lyen végzett dolgozatunk esetében ott volt a konzulens vagy egy vezető oktató. Több ta­ nársegédünk is részt vett a rendezvényen, részben zsűritagként, részben segítőként, ők is kiváló munkát végeztek. A jövőben tehát a még jobb szereplés érdekében célszerű lenne, ha minél több oktatónk részt venne személyesen a ren­ dezvényen és segítené a hallgatókat a Jó szereplésben (a következő OTDK 2 év múlva Győrben lesz). Még egyszer szeretném megköszönni min­ den résztvevő hallgatónak, konzulens okta­ tónak, résztvevőnek az áldozatos és kiváló munkát, amellyel hozzájárultak a PPKEJÁK sikereihez. Budapest, 2003. április 23. őszinte tisztelettel: Dr. Jobbágyi Gábor Kari TDK elnök tizenharmadik oldal �Debrecenben is siker! A XXW. jogi OTDK is nagy Pázmányos örömöket hozott Munkácsy Mihály - Krisztus Pilátus előtt Viszlát Debrecenben! - hangzott el két évvel ’ezelőtt a Pázmányon az OTDK eredmény­ hirdetésekor. Akkor talán nem mindenkivet­ te komolyan a szokásos búcsúszavakat, de az elmúlt két esztendő hamar eltelt, és a régi is: merősök meglepve tapasztalták, hogy betar­ tották ígéretüket, újra összefutottak, ezúttal a kálvinista Róma városában. Mindez pedig , nem jelent mást, hogy ismét, ezúttal már hu­ szonhatodik alkalommal megrendezésre ke­ rült az Országos Tudományos Diákkör jogi szekciójának versenye, a hamarosan karrá alakuló debreceni Jog- és Államtudományi Intézet szervezésében. A korai indulás mindig megterhelő, így volt ez jelen esetben is, a résztvevők arca a hajna­ li hat órás találkozónál még nem kecsegtette nagy reményekkel a Pázmányos sikerekben bízókat. Később, a megérkezésig azonban már kisimultak a vonások, a megnyitóün­ nepségre már rendeződtek a sorok, összeáll­ tak a gondolatok, teleíródtak a papírok. A megnyitón köszöntőt mondott többek kö­ zött Györgyi Kálmán volt Legfőbb Ügyész és Szabó Béla a DE-JÁTI (gy.k.: Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézet) igazgatója is. Szendrő Péter, az Országos Tu­ dományos Diákköri Tanács elnöke örömmel köszöntötte a megjelent hallgatókat. Mint el­ mondta, az itt résztvevők képezik a 25.000 (hoppá!) joghallgató elitjét, hiszen kevesebb, mint 1%-uknak adatott meg a szereplési le­ hetőség. A hallgatóság örömmel nyugtázta, hogy az irigyelt elit tagja lehet. Az ebéd után kezdődtek a szekcióülések, melyek egész délután zajlottak. A háromfős bírálóbizottságokon kívül a dolgozatot ízek­ tizennegyedik oldal re szétszedő hallgatói opponensekkel is meg kellett küzdenie az elit elitjébe igyekvő ver­ senyzőknek. Újítás volt, hogy ezúttal már előzetes írásbeli bírálatok is a zsűrik rendel­ kezésére álltak, az értékelés alapját képez­ vén. Megkönnyítette a munkát és a dolgo­ zatok tömegében való eligazodást az első íz­ ben megjelentetett ún. rezümékötet, amely minden dolgozatról tartalmazott egy rövid összefoglalót. A Pázmányos résztvevők két nagy törzsre oszlottak: a szerzők és az oppo­ nensek egymással kibékíthetetlen, örökkön hadat viselő törzsére. Ezúttal mégis egység­ be kovácsolta őket a közös érdek: dicséretes munkamegosztásban bírálták az opponen­ sek más karok dolgozatait, egyengetve ezzel az utat a Pázmányos szerzők előtt. A szálláson elfogyasztott vacsora után táncos­ zenés mulatságba volt hivatalos a vendégsereg. A műfaji sajátosságok miatt itt már elsősorban a hallgatók képviseltették magukat, de fehér hollóként, a megjelenés gesztusával nagy nép­ szerűségre szert téve feltűnt néhány oktató is. Akadt közülük néhány, aki talán megbánta e tettét, mert ilyen rövid idő alatt ennyi italmeg­ hívásnak eleget tenni, és közben még a tekin­ télyt is őrizgetni, ráadásul a megfelelőnek vélt időzítés miatt a számos elővezetett hallgatói panaszt meghallgami nem lehetett kis feladat. Mások azonban becsülettel állták a sarat, sőt, olyan is akadt, mint pl. Petrétei József a pécsi dékán, aki nemes egyszerűséggel „letáncolta” a piacéról az inakat. Kitörő örömmel üdvözölték egymást a PTE és a Pázmány polgári jogi diák­ körösei, akik az elmúlt év őszén a Pécsi Egye­ tem meghívásából már együtt töltöttek három napot a Mecsekalján. Az ott szövődő barátsá­ gok ezúttal tovább mélyültek. Külön örömmel köszöntötték a pécsiek Tattay Levente docens urat, aki az akkori küldöttség vezetőjeként tett S2ert nagy népszerűségre a „mediterrán város’ jogi karán (a zárójeles idézet személyesen Lábady Tamástól származik). A Pázmányosok viszont annál inkább sajnálták, hogy Kecskés László professzor úr, az ottani Polgári jogi Tan­ székvezetője nem lehetett jelen. Másnap folytatódtak a szekcióülések, majd a délután folyamán kötetlen program követ­ kezett. Az intellektuálisabb hallgatók (tehát mindenki) ez időt a város nevezetességeivel való ismerkedéssel töltötték, A többség el­ zarándokolt a Nagytemplomon és a Refor­ mátus Kollégiumon kívül (katolikus lé­ tünkre ezeket is meg kell ismernünk...) a Déri-múzeumban látható Munkácsy-trilógiához is. Az Ecce homo!, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota együtt valóban lenyűgöző élményt nyújt. Reménykedjünk, hogy a ké­ pek immár örökre együtt maradnak. A harmadik nap regeién megrendezett ered­ ményhirdetésen hazamenetel okán sajnos a résztvevőkjelentős része nem vett részt. Kipi­ rult, izgatott arcok, emelkedő vérnyomás, fe­ szült pillantások kísérték a zsűrik döntéseinek kihirdetését. Mint az alábbi összesítésből ki­ derül, szép Pázmányos siker született, mely immáron akár hagyományosnak is mondható, tekintettel a négy évvel ezelőtti miskolci és a két évvel ezelőtti hazai eredményekre. Persze ne koptassuk el a hagyományos jelzőt, hiszen büszkén jelenthetjük ki, hogy az „új” jogi ka­ rok közül egyedül a Pázmányé az, amely az el­ múlt három OTDK mindegyikén sikeresen szerepelt. Ez pedig a tudományos diákköri életet szervezők szorgos, a széles körű hallga­ tóság előtt olykor talán nem is érzékelhető megfeszített munkájának gyümölcse. Ezúton is emeljünk kalapot előttük! A hazafelé tartó vonaton egy megfáradt, de boldog „elit” utazott vissza Budapestre. A rendezvény, a debreceni szervezők odaadó munkája mindenkiben jó érzéseket hagyott maga után. Szükséges időről-időre kilépni a saját intézmény falai közül, és tapasztalatokat szerezni a társintézményekről. Mert, ha ez nem is mindig tudatosodik mindenkiben, a kilenc működő jogi kar elsősorban nem egy­ más riválisa, hanem inkább sorstársa. Közö­ sek a gondok, de lehetnek közösek az örö­ mök is, úgy mint itt, Debrecenben. Köszönet mindenkinek, aki bármennyit is hozzátett a rendezvény sikeréhez, úgy a Debreceni Egyetem részéről, mint a Páz­ mányos oldalról. Ahogy elhangzott, és talán most már mindenki komolyan is érti: visz­ lát két év múlva, Győrben! Koltay András �A helyezést elért Pázmányos dolgozatok I. helye­ zések száma U. helye- Hl. helyezések zések száma száma ELTE (Budapest) 5 DE (Debrecen) 3 PPKE (Budapest) 5 7 ME (Miskolc) PTE (Pécs) 2 SZTE (Szeged) 2 SZE (Győr) KGRE (Budapest) Rendőrtiszti Főiskola (Budapest) 1 BKÁE ÁFK (Budapest)- 8 9 5 2 1 1 Külön- Opponensidíjak díjak száma száma 4 3 4 5 5 1 2 2 12 8 6 8 9 4 1 3 1 Összpont szám* 2 96 81 73 69 47 29 12 1 II 3 5 4 3 4 * Nem hivatalaiponísaámitás ízerint; 1. helyezés 5 pont 11. helyezés 4 pont IIL helyezés 3 pont Különdíj 2 pont Opponensi-díj 1 pont I. helyezés: 1. Brehószki Márta: A könyvvizsgáló polgári jogi és büntetőjogi felelős­ ségének szabályozása Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor - Dr. Tóth Mihály Kereskedelmi Jogi Tagozat (Társasági jog és versenyjog) 2. Ritter Eszter: A munkáltató kártérítési felelőssége a magyar, a német és az angol jogban Konzulens: Dr. Radnay József Munkajogi Tagozat 3. Korányi Sarolta: Az ingatlan - különösen a termőföld - tulajdonjogá­ nak megszerzése Konzulens: Dr. Bagi István Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 4. Wiedemann János: A véleménynyilvánítás szabadságának polgári jogi kérdései Konzulens: Dr. Sólyom László Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családi jog) 5. Bonis Péter: A ius commune kezdetei Európában Konzulens: Dr. ZlinszkyJános Római Jogi Tagozat II. helyezés: 1. Keszler Ágnes: A tanúvédelemről Konzulens: Dr. Varga Zoltán Büntetőeljárás-jogi Tagozat 2. Tamás Csaba: A. modern kori japán jogfejlődés Konzulens; Dr. Szabó István Egyetemes Jogtörténeti Tagozat 3. Pintér Edit: A határon átnyúló együttműködés egyes jogi és gazdasági vonatkozásai Konzulens: Dr. Seereiner Imre - Dr. Rechnitzer János Közigazgatási Jogi Tagozat 9 2 4. Forstóber Gábor: A\z igazság megállapításának eszközei és korlátozó feltételei a polgári perben Konzulens; Dr. Gáspárdy László Polgári Eljárásjogi Tagozat 5. Lomnici Zoltán: Asz orvosi jogviszony Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tagozat (Kötelmi jog) in. helyezés; 1. Szarka Eszter: Hulladékprobléma - Lépések a szelektív hulladékgyűjtés irányában Konzulens: Dr. Bándi Gyula - Nagy György Agrár- és Környezetvédelmi Jogi Tagozat 2. Tóth András: A távközlés szabályozásának, mint szektorspecifikus versenyszabályozásnak a jellegzetessé­ gei a távbeszélő szolgáltatási piac vonatkozásában Konzulens: Dr. Szántó Tibor Kereskedelmi Jogi Tagozat (Társasági jog és versenyjog) 3. Máthé Csilla: A tokaji borok eredetvédelme Konzulens: Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 4. Drucskó Éva: Asz örökbefogadás hazai jogi szabályozása és alkalmazásának gyakorlati kérdései Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családijog) Különdíj; 1. Horváth Katalin: Asz ügyészség alkotmányos helyzete Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tagozat 2. Váczy Zoltán Kristóf: A 37/2002. AB határozat rendelkezéseinek hatása a nemi bűncselekmények szankciórendszerére Konzulens: Dr. ÚjváryÁkos Büntetőjogi Tagozat (Általános és különös rész) 3. Rostási Szabó Csilla: Az összehasonlító jogtudomány, mint a jog társa­ dalomtudománya Konzulens: Dr. Péteri Zoltán Jog- és Állambölcseleti Tagozat 4. Várady Gergely: Asz 1849-es nemzetiségi törvény (határozat) kialaku­ lása 1790-től, különös tekintettel az 1848/49-es szabadságharc idő­ szakára Konzulens: Dr. Horváth Attila Magyar Jogtörténeti Tagozat 5. Bolla Zsófia: A szoftver jogi szabályozása Konzulens; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 6. Harmat Anita: A házasság érvénytelenségének kérdései a kánonjog és a polgári jog összehasonlításában Konzulens: Dr. Lábady Tamás Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családi jog) Opponensi-díj: 1. Bende Nóra 2. Kiss István 3. Perlaki András 4. Szilágyi Pál tizenötödik oldal �„Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben” Beszélgetés Semjén Zsolttal, a NKÖM volt államtitkárával lődött ki. És ez a baj! Hamis, értéknek ál­ cázott dolgokat bocsát ki magából, és ez - a manipuláció eredményeként - könnyen a társadalom széthullásához, atomokra esé­ séhez vezethet. A mi feladatunk tenni ez ellen, és ez nem megy másként, csak örök értékek felmutatásával és hittel, hogy sike­ rülhet a maréknyi kisebbségnek meggyó­ gyítania a többieket. — Ön politikusként nagyobb hatásfokkal tud segíteni a „gyógyításban”? Április elején a Szent Anna KoUégiuni vendége volt dr. Semjén Zsolt. Legtöb­ bünknek erről a névről a Nemzeti Kultu­ rális Örökség Minisztériumában helyet kapó egyházi ügyekért felelős államtitká­ ri posztot 1998-2002-ig betöltő fiatal poli­ tikus jut eszébe. Pedig Semjén Zsolt több, mint államtitkár, sőt több, mint poLitikus. Kulcsszerepet tölt be Magyaror­ szág és a Vatikán kapcsolatában, illetve az állam és az egyházak - főként a katoli­ kus egyház - közötti párbeszéd elmarad­ hatatlan figurája. Az általa kidolgozott, nálunk azóta is élő és használt egyház­ ügyi program a Pápai Államban is sokak tetszését elnyerte, olyannyira, hogy pél­ daként állilják az ilyen programmal még nem rendelkező országok elé. — Képviselő Űr! Ön mint hívő keresztény hogyan képes összeegyeztetni a politikát és a vallást? ölykor ez a két dolog - ha mind­ kettőt teljes emberként akarja művelni nem mindig fér meg egymás mellett. — Valamennyire igaz ez így, de nem telje­ sen. Én vallom, hogy nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben. Ne­ künk - keresztényeknek - közvetítenünk kell bizonyos értékeket. Védenünk kell a társadalmat, mert számos veszély leselke­ dik rá. Itt van mindjárt a média, amit ne­ gyedik hatalmi ágként is szoktak definiálni. A baj csak az, hogy a médiát senki nem el­ lenőrzi. A média súlyos befolyásoló ténye­ zővé nőtte ki magát, de kontroll nélkül fej­ tizenhatodik oldal — Úgy érzem, igen. Bár a balliberális ol­ dalról sokszor éri a katolikus egyházat az a vád, hogy politizál. Holott a pápa csu­ pán az egyház fejeként annak társadalmi tanítását teszi közzé enciklikáiban. Ezek nem feleltethetőek meg egyetlen politikai párt programjának sem. Az egyház meg­ jeleníti a maga tanítását és a hívők felada­ ta ennek megvalósítása. Az enciklikákban foglalt álláspont szilárd. A pártok maxi­ mum közelíthetnek felé, de sosem az egyház mozdul a pártok irányába. Én keresztény politikusnak vallom ma­ gam. Ez a kijelentés viszont óriási felelős­ séggel jár, hiszen vannak olyan pontok, ahol nemet is kell tudni mondani, ahol az elveimhez, meggyőződésemhez akkor is ragaszkodnom kell, ha az adott esetben ezzel a magatartással szavazatot veszthet a politikus. De az embert nem szabad, hogy ez vezérelje. — Ön már elég régóta szívén viseli a ma­ gyar társadalom sorsát. így részese volt a ‘89 előtt megindult politikai mozgásnak. — A nyolcvanas évek végén- mikor már engem is megcsapott a változás szele- be­ léptem a Márton Áron Társaságba, mely burkoltan már a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) előhírnöke volt. Majd ‘89-ben egyik alapító tagja lettem a KDNP-nek. 1993 végéig - az FgKP kilé­ péséig - az MDF-FgKP-KDNP frakció­ vezetője voltam, és 1997-ben betöltöttem a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöki tisztségét, melyről még ugyanabban az évben le is mondtam politikai okok miatt. — Távolodjunk el egy kicsit a politiká­ tól! Evezzünk közelebbi vizekre! Mi­ lyen kapcsolat fűzi Önt az egyetemünk­ höz? — Nagy feladat volt annak idején a Páz­ mány újbóli elindítása. A ‘90-es évek ele­ jén több álláspont is felmerült. Erdő Péter érsek úr. Seregély István egri érsek úr és jómagam szorgalmaztuk egy önálló, más intézménytől független katolikus egye­ tem létrehozását, míg voltak olyan elkép­ zelések, melyek szerint a legjobb megol­ dást más egyetemmel, pl. az ELTE-vel va­ ló „házasság” jelentette volna. — Karunkon nem, ellenben a bölcsészka­ ron tanít, mégpedig szociológiát. Futja az idejéből az oktatásra is.^ — Igen, mivel szeretek tanítani és szüksé­ gem van rá. Bármilyen furcsán hangzik, de az ember „elhülyülhet” a politikában. Egy idő után észrevettem magamon bizo­ nyos pozitívnak nem mondható változá­ sokat. Vannak olyan filozófiai művek, amiket egyetemistaként szinte faltam, ma már viszont 2-3 oldallal vagyok képes .megbirkózni” egyszerre. És nem a ko­ rom miatt. Ezért szükségem van a szinten tartásra. így a diákjaimnak átadhatok vala­ mit, és közben pótolom a tudásomban keletkezett hézagokat. Szeretek velük, olykor tőlük is tanulni. — Az utolsó kérdés: 1994 és 2000 között jogot tanult az ELTE-n. Ön most jogi dip­ lomával is rendelkezik a teológiai és böl­ csész diploma mellett? — Nem. Ajogot félig-meddig tanultam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fő­ ként szüleim kedvéért vágtam bele. De a jogot nem lehet félgőzzel, félemberként művelni. Voltak tárgyak, különösen az alkotmányjog, amely érdekelt, de pl. az eljárásjogokkal nem tudtam közelebbi kapcsolatba kerülni. így tehát nem va­ gyok jogász, csak a jog egyes területei iránt érdeklődő ember. Viszont politi­ kusként jól látom a pálya nehézségeit, éppen ezért a Kar minden hallgatójának kitartást és erőt kívánok a választott hiva­ táshoz! Cseri Tímea �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata t Ítélet-összeállítás 9 hz EU készülő alkotmányos szerződésének tervezetébe csaknem szó szerint bekerült az, az egyházakkal és vallási felekezetekkel kap­ csolatos javaslat is, amit módosító indítvány formájában Szájer József javasolt az Európa jövőjével foglalkozó Konvent tagjai számára megfontolásra. Szájer - Támogatták a javaslatát... Az EU intézményi és politikai reformjait elő­ készítő tanácskozó gyűlés elnöksége a testület április eleji plenáris ülésén terjesztette elő az unió demokratikus életével foglalkozó cikkek tervezetét. Ezek egyike tartalmazza a képvise­ lő kezdeményezése nyomán a szövegbe beke­ rült módosításokat, antelyek szerint az EU tiszteletben tartja a tagországaiban működő egyházaknak és vallási közösségeknek a nem­ zeti törvényekben meghatározott státusát, és rendszeres párbeszédet folytat velük. (Beke­ rült egyébként a tervezetbe egy olyan passzus is, amely első ízben tér ki arra, milyen módon léphet ki egy tagország az EU-ból.) Szájer József, aki az Országgyűlés egyik konvent-küldötte, az MTI-nck elmondta, hogy a javaslatot a brüsszeli püspöki konferencia — Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, prímás által tolmácsolt — kérése alapján terjesztette elő. A módosító indítvány elfogadását, ezen be­ lül különösen a párbeszéd említését azért érté­ kelte nagy jelentőségűnek, mert az unió jog­ anyagában eddig nem szerepeltek ehhez hason­ ló rendelkezések. Ezt tartották a legfontosabb­ nak azok az egyházak is, amelyekkel erről eddig konzultált — hízte hozzá a konventtag. Szájén a liazai keresztény egyházak rnellett a ha­ zai zsidó vezetők is lamogat^ukról biztosítottak. A Mazsihisz vezetői a képviselővel folytatott márciusi találkozójuk során például kérték, hogy az indítványban szerepeljen a keresz­ tény-zsidó kultúrkör, szükségük van ugyanis arra a biztosítékra, hogy Ma^arország uniós csatlakozása után is lehetőségük legyen áiis hagyományaik (például a rituális vágás) gyakorlására. A népszavazás előtt egyetemünkön is sűrűsöd­ tek az uniós események. Szájer április 8.-án elő­ adást tartott a díszteremben, míg március végén Népszavazás a csatlakozásról — keresztény fe­ lelősséggel című konferenciát szervezett a brüsszeli székhelyű OCIPE (Európai Katolikus Információs Központ) magyarországi szerveze­ te és karunk Európai Tanulmányi Központja, A konferencián Várszegi Asztrik püspök, fő­ apát hangsúlyozta, hogy az EU csatlakozás nem összetévesztendő Isten országának bekö­ vetkeztével, de népünk számára követhető és követendő utat jelent. Asztrik főapát rámuta­ tott arra, hogy a kereszténység, az európaiság és a magyarság együttesen is megjelenhet és úgy fogalmazott: a keresztények számára az egységes Európa nem szabad, hogy probléma legyen. Mint mondta, Európa minden részle­ tében keresztény volt, s ez a tradíció ma is je­ len van, mert a keresztények jelen vannak a kontinensen. Práger László közgazdász, tanszékvezető egye­ temi tanár szerint a gyenge országok, amelyek nem tudják a nemzeti létet megerősíteni, fel­ olvadnak az unió olvasztótégelyében, az erő­ sek azonban még erősebbé válhatnak. Hozzá­ tette, hogy egy országnak, nemzetnek kohézi­ óra, összetartásra van szüksége, ehhez pedig meg kell keresni a közös értékeket. Pierre de Charentenay az OCIPE vezérigaz­ gatója arról szólt, hogy mint az iraki háború is megmutatta, Európa alapvetően megosztott, és véleménye szerint ez a közösség jövőjét fe­ nyegeti. Úgy látja, hogy a kibővülő unió még törékenyebbé válik, hiszen az EU-ban ezáltal még nagyobb lesz a sokszínűség. A széthúzó erők között említette a nemzetek önzését, egoizmusát, amely előbbre helyezi a nemzeti érdekeket az európaiaknál. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy újra kell alapítani az Európai Uniót, új európai szellemi­ ségre van szükség, s ennek kialakításában, illet­ ve az alapvető értékek konzerválásában a ke­ resztényeknek is aktív szerepet kell vállalniuk. Kálmán Attila, a Pápai Református Gimnázi­ um igazgatója, az egyház zsinatának korábbi világi elnöke úgy vélekedett: elsősorban nem azt kellene nézni, mit kaphatunk a csatlakozás révén, hanem azt, mit adhatunk az elvilágiasodott, lelkében kiürült földrésznek. Véleménye szerint erősíteni kell kötődéseinket tradíció­ inkhoz, s az egyházaktól, a hitben élő emberektől is függ: a csatlakozás nyertesei, vagy vesztesei lesznek-e többen. Karl-Josef Räuber érsek, távozó apostoli nunci­ us az Új Embernek nyilatkozva kifejtette: „Szent István forogna a sírjában, ha Magyaror­ szág kimaradna az unióból. Bár akkor még ezt a kategóriát nem használták, de bizonyosan kije­ lenthetjük, hogy ő — mai szóhasználattal élve — nagy európai volt. Egyszerűen képtelenség, hogy Magyarország ne legyen ott. Annak elle­ nére, hogy természetesen nemcsak előnyei származnak a csatlakozásból. Magyarország Eu- I Karl-Josef Räuber érsek: „Szent István forogna sírjában, ha Magyarország kívül maradna..”. rópa része, és olyan ország, amely mindig hű maradt keresztény gyökereihez. S ez az örökség feladatot is jelent a magyar keresztények számá­ ra az unión belül; mégpedig a keresztény érté­ kek erősítését.” Majd a nuncius így folytatta: „A keresztény értékek valamelyest bizonyosan kifejezésre jutnak az európai alkotmányban. A Szentszék nem a keresztény jelzőt szorgalmaz­ za, hanem Isten említését, amely egyébként több európai ország alkotmányában is szerepel, mint például az én hazám, Németország alkot­ mányában. Furcsa módon, akik ellenzik Isten említését, gyakran a muzulmánok érzékenysé­ gére hivatkoznak. Isten említése azonban a mu­ zulmánoknak és a zsidóknak is nyilván elfogad­ ható. Ha azonban megnézzük egyes muzulmán országok hivatalos diplomáciai levelezésének szokásos bevezető formuláját, a következőket olvashatjuk: ‘A könyörületes és mindenható Is­ ten nevében...” Mi nem Jézus Krisztus említé­ sét akarjuk az alkotmányban, hanem a teremtő Istenét, akiben természetesen minden monoteista a Teremtőt tiszteli.” Úgy tűnik ez a törek­ vése az Egyháznak, illetve a keresztény-zsidó felekezeteknek sikerrel jár. Abban pedig, hogy az EU jövőjét illetően ki­ nek és miben lesz igaza, illetve, hogy mely gondolatok hullnak termékeny talajba, az majd kiderül. Az ítélet megjelenésekor már túl vagyunk a népszavazáson. Összeállításunk készítésekor még nem tudjuk, mi az ered­ mény Az előrejelzések azt mutatják, hogy az ország többsége a csatlakozás mellett szavaz. Az egyházaknak, a keresztény embereknek mind intézményileg, mind személyesen fel kell készülniük az új feladatokra, kihívásokra. Hiszen az egoizmus, az emberhez nem méltó törekvések mellett, a szolidaritás képviselői semmiképpen nem hallgadjatnak. (forrás: MTI, napilapok, Új Ember, Magyar Kurír) tizenhetedik oldal �Páztnányosok Chorzówban A sikeres selejtezőbeli szereplés, valamint a közeli helyszín meghozta utazási ked­ vünket a március 29-i chorzówi Lengyelország-Magyarország EB selejtezőre. 15-en foglaltunk helyet mikrobuszunkban, mely a mérkőzés napján 9 órakor gördült ki az Arpád-híd melletti parkoló­ ból. Az utasok Újpest, Kispest, MTK, FTC szurkolók voltak, ez már önmagá­ ban nem ígért unalmas utazást. A gyakori megállók és sofőrünk 80 km/órás átlagse­ bessége hatására lassan haladtunk. A hatá­ ron furcsa volt az amúgy szívélyes magyar határőr és vámos közti összhang hiánya. Szlovák kollégájuk kevésbé volt szívélyes. A Felvidéken haladva többekben felötlött, hogy ez magyar föld, miért volt szükség ha­ tárra? A vadregényes tájon az olcsó sör re­ ményében több megállót terveztünk. így is lett, nem csalatkoztunk. A lengyel- szlovák határon is probléma nélkül átjutottunk. Mivel a kezdési időpont vészesen közelí­ tett, a polákok földjén kevesebbszer áll­ tunk meg. A lengyelek mindenhol kedve­ sek, szívélyesek voltak, látva, hogy ma­ gyarok vagyunk. Fél nyolc körül értünk a stadionhoz, majd immár gyalog a vendég­ szektor felé vettük az irányt a lengyel szurkoló és rendőrtengerben. Sikerre éhesen foglaltuk el helyünket (a felületes motozás után) a mintegy 2000 magyar között. Furcsamód lengyelek is voltak mögöttünk, igaz rövid ideig. A meccset mindenki láthatta, győzhettünk volna. Az egyik lengyel szektorban a lengyel szur­ kolók verekedtek össze egymással, majd a rendőrökkel, de ez már többször előfor­ dult lengyelhonban. Eritis sicut Deus A szó In memóriám Friedrich Nietzsche Pusztuljon (hisz korcs, aki szülte!) Suttogvajáró renyhe szabály; ; Szűköljön, szemeit csukogatva Sok gyáva, nyüszögő papagy. Erkölcsük ne fogadd be. Pór pendely, min a genny szaga rág, Szárnyadra szívesen térdelne. Gyenge szemének: szűk szoba tág. Puskádat ne csatold le. Bárhogyan búgjon a bárgyú beszéd, ; Szélvészként kavarogva dühöngjél S dúld fel a bamba veszélynek eszét. , Messze kerülj léhűtést (munkát, miként ezt ők nevezik)! Nagy Műved Te lehetsz csak. Bőszen daloljad s zúgva nekik; .Köpjél rá, hogyha éget a fájás, Úgy ha eltérít: vájd ki szemed! Új Tornyod így ér el az égig. Csak olyanok, mint O, legyetek!” Könyveidet égesd fel, Benned a Férfi éppen elég, Oldozva térdem lassanként Ring a fülembe’; kétezer év! Dedics Zsigmond tizennyolcadik oldal Csak a szó hozza a csendet, És a szó is csend talán, Vagy csak az élet játszik halkan A lélekzongorán. Életed Fáradt karral bontasz, kemény kőfalat. Világodtól némán, és éppen ezalatt. Gyönge orsó lelked egy szelíd fa alatt, Tőled bontja halkan az idegfonalat az idegfonaíat. Kis esti melankólia Valahogy szorrtorú a város, a hangok, alkonyatba zárt fények. A ködszitáló felhőink szélsodorta rongyai. A nedves arcom törlő láthatatlan fuvallat. Ősz kegyeltjei riadt kutyák, ugatásotok A lefújás után bizakodó honfitársainkkal több, mint egy órát várattak minket (ki­ ki elfoglalta magát pl: adj király katonát játszottak a rendőrök orra előtt), majd a G.I. Joe katonákra hasonlító lengyel kom­ mandósok között elhagytuk a Slaski Sta­ diont. Rövid kitérő után hazafelé indul­ tunk, A fáradság hamar erőt vett a társasá­ gon, de a nagyokat pislogó sofőrön is. Az eseményről ő gondoskodott, ugyanis el­ tévedt, a stabil 80 km/óra ellenére. Végül más átkelőkön keresztül tértünk haza. Indulásunk helyére vasárnap reggel 9-kor érkeztünk elcsigázottan, egy fényképező­ géppel szegényebben, de élményekkel gazdagodva és reménnyel telve. HAJRA MAGYAROK! Kovács András, Nagy Szabolcs szájkosárba zárt szó. Vajon mennyivel mondtok többet nálam? Tán többek is vagytok mint én, kinek szavakkal telt gondolatok nehéz világát, toliammal kell kihordanom. Vajon mennyivel vagytok többek nálam? És ti büszke szóképek? Szánlak titeket viasszal vert sorok. Üres papírra írva hangotok oly jelentéktelen, mint a szél mikor kihalt utcákon egyedül bolyong. Hát kik vagytok ti gőgös versek? Verdeső táncotok látja-e valaki? Elhaló hangotok Halja-e valaki? Értelmet szenvedő létetek halvány sugarával mit kezd az, aki nem ért? Csak talált papíron talált szó. Olyan melankolikus, a város, a hangok, a fények, a két kezembe zárt arc. Az én arcom. Tokody Dániel �„ Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet” Interjú Simon Emese kerékpározóval edzésre is időt kell szánnia. A sport kiválóan alkalmas arra, hogy kikapcsolja az embert, és jót tesz a testnek is. Simon Emese 20 eves, karunk másodéves, nappali tagozatos hallgatója. Jó tanulmányi eredményei mellett kiválóan sportol, amit az is bizonyít, hogy nemrégiben elnyerte a Magy'ar Köztársaság „jó tanuló, jó sporto­ ló” ösztöndíját. — Említetted az extrém lejtőket. Nem nagyon balesetveszélyes ez a sportág? — Kisebb esések rendszeresen előfordul­ nak, de ez benne van a pakliban. Már volt egy komoly balesetem, amikor hátracsú­ szott az állkapcsom és több helyen eltört. Bevallom, kicsit felős típus vagyok, jobban teljesítek fölfelé, mint lefelé. Próbálkozom, néha nem sikerül, ennek megvannak a nyo­ mai. Nem véletlen, hogy a csapatomban, a józsefhegyi Sportegycsülctben a kb. har­ minc főből csak öten vagyunk lányok. Sze­ rencsére a szüleim, bár féltenek, elfogadják ezt és maximálisan támogatnak mindenben, lelkileg és anyagilag egyaránt. — A kerékpározáson belül melyik szak­ ágat választottad? — A mountainbike-ot, ami azt jelenti, hogy nem országúton, hanem terepen folynak a versenyek. Azon belül a szakágam a crosscountry, ami annyit takar, hogy lefelé és föl­ felé is kerékpározom egy versenyen belül. Körpályákat alakítanak ki és a kategóriától függ, hogy hány kört kell teljesíteni. Egy kör kb. négy-öt kilométer, de a pálya nehéz­ ségétől függően egy ötkörös verseny akár két óráig is eltarthat. — Melyek a távlati céljaid a sporttal kapcsolatban? — Milyen terepeken szokták tartani a versenyeket? — Általában erdőben, erdei utakon, ami elég kemény tud lenni. Az utóbbi időkben a lefelé haladó pályákba egészen extrém sza­ kaszokat iktatnak be: közel függőleges tere­ pen sziklás, gyökeres részeken kell túljutni. — Milyen kategóriában versenyzői je­ lenleg? — Három évig versenyeztem az amatőr, rö­ vid távú kategóriában, ahol 2001-ben a ku­ pasorozatban összetett első helyezést értem cl. Ez alapján kerültem be a válogatottba, je­ lenleg az elit női kategóriában indulok. A kupasorozat több kupából áll az ország különböző pontjain, míg magyar bajnokságból egyet rendeznek. Ezeken kívül léteznek még egyedi rendezésű maratonok, amik ál­ talában pénzdíjas versenyek. Az idei évtől országúton is fogok versenyezni, mert úgy érzem, az több kihívást tartogat számomra. — Melyik eredményedre vagy a leg­ büszkébb? __ Nem tudnám egyértelműen rangsorolni az eredményeimet, mert minden versenybe maximális energiát fektetek. Amit talán mégis kiemelnék, az a 2001-cs kupagyőze­ lem, ami után megkaptam a szövetségtől a bizalmat, és beválogattak a nemzeti keretbe. Nagyon kedves meg számomra az ausztriai amatőr világbajnokságon, junior koroszL-----tályban elért második helyezésem. Ezeken kívül büszke vagyok rá, hogy sikerült há- romszor is első helyet elérnem Egyetemi-Főiskolás Bajnokságon. az — Hogyan, milyen edzésterv szerint ké­ szülsz a versenyekre? — Az ősztől tavaszig tartó alapozás során az általános állóképességjavítása a cél. Ilyenkor gyakran naponta több edzésünk van: futás, konditerem, úszás. A görgőzés a Icgkegyetlenebb, ami olyan, mint a futópad, csak bi­ cikliben. Órákon keresztül egyhelyben te­ ker az ember, és még menetszél sincsen. Amikor tavaszodik, egyre többet vagyok kint a szabadban, de sokat biciklizem or­ szágúton is, mert nagyon jól fejleszti az erőnlétemet. Összességében heti 15-20 órát töltök edzéssel. — Miért emellett a sport mellett döntöt­ tél? — Mindkét bátyám kerékpározik, igazából tőlük örököltem a sportág szeretetet. Cso­ dálatos érzés a szabadban, a természetben sportolni. Amíg mások csak alkalmanként járnak el kirándulni, addig én nap mint nap kijárok az erdőbe, ahol csönd és nyugalom vesz körül. Sokan gondolják, hogy az aktív sport nem egyeztethető össze a tanulással, de szerintem ez ncm így van. Az ember sokkaljobban be tudja osztani az idejét, ha a tanulás mellett meg napi három-négy óra — Mondjuk azt, hogy az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet, ha elég komolyan veszem a sportolást. Ahogy nő föl az ember, úgy döbben rá, hogy az ál­ mok nem mindig valósíthatók meg, de még nem adtam fel. Látok rá esélyt, hogy ha minden erőmet belefektetem, akkor pár éven belül elérhetek egy olyan szint­ re, hogy rangosabb nemzetközi versenye­ ken is elinduljak. Ma Magyarországon a legjobb női versenyző 30 éves, tehát van még időm a fejlődésre. — Mindezek mellett kiváló teljesít­ ményt nyújtasz az egyetemen is... — Amennyire időm engedi, megpróbá­ lok bejárni az órákra, hiszen ezért va­ gyok nappalis. Szerencsére tényleg jók az eredményeim, innen jött az ötlet, hogy megpályázzam ezeket az ösztöndí­ jakat. Az első, amit megkaptam, az a fő­ városi „élen a sportban, élen a tanulás­ ban” ösztöndíj volt a tavalyi évben. Bi­ zonyos tanulmányi eredményt kellett igazolni, benyújtottam ezt a pályázatot és sikerült elnyernem. Aztán megpró­ bálkoztam a Magyar Köztársaság „jó ta­ nuló, jó sportoló” ösztöndíjával is, ami egy országos pályázat, és valamivel ma­ gasabb tanulmányi átlagot követel. Szincsák Zsuzsa tizenkilencedik oldal �Nyílt levél minden Pázmányos hallgatónak és oktatónak! A jogi karon eló'ször nregrendezésre kerüló' Pázmány Napról Tisztelt KollégalKollegina! Mi, c levél írói a PPKE-JÁK megalakulásá­ tól kezdve az Egyetem tagjai vagyunk, előbb, mint hallgatók, később, mint egyete­ mi tanársegédek és doktoranduszok. Az el­ ső élmény, ami bennünket tanulmányaink kezdetekor ért, Zlinszky János Professzor Úr évnyitó beszéde volt, amelyben a Kar ki­ tűzött céljairól ejtett néhány szót. Ezek kö­ zött kiemelt helyen szerepelt egy olyan fia­ tal jogászelit a Pázmányon való képzése, amely szakmailag-erkölcsilcg egyaránt ma­ gas színvonalat képvisel majdan a társada­ lomban. A szakmai tudáson túl azt is célul tűzte ki az akkori Dékán, hogy a Pázmány­ ról kikerült végzett hallgatók képesek legye­ nek visszacsempészni a társadalomba azt a régi-új szellemiséget, melynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás és semmiképpen sem pusztán az egyéni ér­ dekérvényesítés, amely a mai jogász- és ér­ telmiségi elitet nagymértékben jellemzi. Ezen célok megvalósításának leghatéko­ nyabb terepe kezdetben a hallgatók közötti önszerveződés volt. Az oktatók tanácsaira alapozva, a tőlük ellesett minták alapján, nem „fentről” kierőszakolva, hanem csak fi­ noman koordinálva az eseményeket alakult ki az első néhány évben ígéretes hallgatói közélet. Az azóta eltelt néhány év során ez a kezdeti lendület megtört. Mi, akik nem is olyan ré­ gen még hallgatói voltunk a Karnak, azt ta­ pasztaltuk, és úgy látjuk ma is, hogy a kezdet­ ben kitűzött célok felé történő továbbhala­ dásnak igen komoly gátjaként jelentkezett a Közöny a Karon. Szándékosan íródott a szó nagybetűvel, hiszen ennyire jelentősnek érezzük a tendenciát, mely jelenleg megfi­ gyelhető. Szükségesnek érezzük, hogy a Kar oktatói és hallgatói újra, immár együttes erővei megpróbálják az ígéretesen induló, de mára már haldokló folyamatot újjáéleszteni. Kiemelkedően fontosnak tarjuk a kiveszett hagyományok visszacsempészését az egyete­ mi életbe, hiszen bőven van mihez vissza­ nyúlnunk az 1635-ös alapítás óta. Szeret­ nénk, ha a Pázmány, mint Egyetem olyan rangra emelkedne a társadalomban, amely egyértelműsítené, hogy legalábbis szellemi értelemben mi is örökösei vagyunk a Páz­ mány Péter által Nagyszombatban megalapí­ tott Egyetemnek. Ez azonban nem valósulhat meg addig, amíg az Egyetem, illetve a minket közelebbről foglalkoztató jogi kar nem képes betölteni azt a szerepet, amit ala­ pítói megálmodtak a számára. Hallgatói köz­ élet nélkül mindez pedig nem lehetséges. Úgy hisszük, amennyiben megvalósulna és valóban egységbe kovácsoló erőnek bizo­ nyulna ez a most induló szei-veződés, sikere jelentősen segítene az Egyetem nemes ccljainak megvalósulását, olyan erkölcsi­ szcllcmi-clménybeli többletet biztosíthatna a benne résztvevő hallgatóknak és oktatóknak egyaránt, amely nagyban hozzájárulna ah­ hoz, hogy - természetesen a tanulmányok alatt megalapozandó szakmai kvalitáson túl megtalálják azt az utat, mely az Egyetem ki­ tűzött szellemiségéhez méltó. A sikerhez szükség van a tapasztalt oktatói kar és a veze­ tés erkölcsi-szellemi, olykor pedig ténylege­ sen aktív segítségére is, nem beszélve a Icgfontosabbról: a hallgatóság nyitottságára, bcfogadókcszségére, pozitív reagálására. A hagyományok megteremtésének első Icpcsőjeként rendezzük meg május 7-én (szer­ dán) első ízben a Pázmány Napot. A később szándékaink szerint minden évben mcgrendezésre kerülő esemény a nagyszombati Egyetem 1635-ös alapításának májusi évfor­ dulójához kötődik. dr. Balogh András József (doktorandusz) dr. Gerencsér Balázs (doktorandiisz), dr. Gurbáti Györgyi (doktorandusz), dr. Koltay András (egyetemi tanársegéd), dr. Laodi Balázs (egyetemi t.tnársegéd), dr. Martonyi Zsuzsanna (egyetemi tanársegéd), dr. Morvái Attila (egyetemi tanársegéd), dr. Schrnidt Beatrix (dokiorandtisz), dr. Ugrón Gáspár (doktorandusz) A 2003-as Pázmány Nap programja: Idó'pont: május 7., 15 órától folyamatosan Helyszín: 28-as épület, Díszterem Konferencia a Rákóczi-szabadságharc 300, évfordulója kapcsán (15-18 óra között) Előadók; Dr. Tamás Edit - Sárospatak és a Rákóczi kultusz (15.00-15.30) Dr. Flalzl József-A Rákóczi Szövetségről (15.30-16.00) Dr. Mezey Barna II. Rákóczi Ferenc a jogtörténet tükrében (16.00-16.45) Dr. Nemeskürty Istx'án - A Rákóczi-kor irodalmáról és történelméről (17.00-17.45) Kerekasztal-beszélgetés a Kar eddigi nyolc évéről (18-20 óra között) Résztvevők: l)t. Fodor György megbízott rektor, Dr. Radnay József dékán, Dr. Zlinszkyjános prodékán, Dr. Jobbágyi Gábor dékánhelyettes, Dr. Péteri Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, Dr. Kilényi Géza intézetvezető egyetemi tanár, Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus Zenés-táncos mulatság a Spartacusban (20 órától kifulladásig) Zenével, étellel-itallal, minden földi jóval - belépő nincs! Mindenkit szeretettel várunk! Gyertek el, és segítsetek abban, hogy a Pázmány tényleg olyan Egyetemmé váljon, amilyennek alapítói megálmodták, amelyet a hallgatók magukénak éreznek, és ahová minden végzett hallgató szeretettel és örömmel jön vissza! 1 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 3. szám 2003. április 30. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. április 30. Date Created Date of creation of the resource. 2003 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1036kb+3679kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_3_20030430 Relation A related resource T00054 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_3_20030430 Abstract A summary of the resource. Tartalom Háromszáz éve! Dr. Kovács Péter, személyesen Római tavasz Az olvasás-szolgáltatásról Az Európai Unió arcai Probatbicol Nemzeti minimum „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” Azok a boldog szép napok... Húsvétot ünnepeltünk Beszámoló a XXVI. OTDK debreceni Szekciójáról Debrecenben is siker A helyezést elért Pázmányos dolgozatok „Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben” Vedd és olvasd! Pázmányosok Chorzówban „Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet” Nyílt levél A 2003-as Pázmány Nap programja Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András