https://omeka.ppke.hu/files/original/97bec9d843deffc43ec490818affd163.jpg 951c373eb117ff0508e36c4f86dbcaf1 https://omeka.ppke.hu/files/original/cd8fa976906a68594715227afb07ecc0.pdf 97bacb07450f3adaa4af935110348570 PDF Text Text PPKE .M&tyi .2- ^20030410 VI. évfolyanif 2. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.itelet.tk 2003. április 10. �à' ***S "H ■■ Bfll * *'*’ M***?*******^"*^********?**^^^^*^* duj HIR í'í'^, **^*^^/^ * ' ^9 'fìS I. „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Egy újabb választás küszöbén... IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik Í200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Ha az ember egy új közösségben találja magát, ; megpróbál ahhoz minél jobban alkalmazkod­ ni. Persze ez sosem könnyű. Először felméri helyzetét, lehetőségeit, ismerkedik a közösség többi tagjával, kapcsolatokat hoz létre, melyek később az előnyére válhatnak. Mindeközben megőrzi identitását, személyiségének legfőbb jegyeit, hiszen azt magával hozta, már volt le­ hetősége tapasztalatokat gyűjteni. De éppen személyiségünk különbözőségétől lesz sokszínű egy közösség. Ha itt új barátra lelsz, úgy érzed, védelmez majd, de az új környezetben talán tűrnöd kell ellenségeid támadásait is. Aki tapasztaltabb, vezet és tanítgat majd, mint egy kistestvért, de aki tudásod alatt van, azt te bátorítod és látod el jó tanácsokkal. Hazánk is egy új közösségbe készül belépni. Egy sokszínű, sok lehetőséget kínáló közösségbe. Nem mindegy, hogyan használjuk ki ezeket a lehetőségeket. Sokat hallottunk már a csatlakozásról, szin­ te a csapból is ez folyik. Mégis, hogy felelősséggel tudjunk dönteni arról, hogy Magyarország tagja legyen-e az Uniónak, ismernünk kell a tényeket, fel kell mérnünk helyzetét, s azt, milyen szerepet foglal majd el abban az említett közösségben, ahol sokan sokfélék lehetnek, mégis összeköti őket az „Európához tartozás” érzése. Raj­ tunk múlik, hogyan alakítjuk a jövőnket. Menjünk el együtt április 12-én és döntsünk felelősséggel! Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Hírünk a világban 3 CD ajánló 11 Boldog születésnapot... 3 William Shakespeare: IX. Edgár 12 Van saját PhD.-sünk! 3 Egyensúly 12 Államvizsgázók figyelmébe 3 Vedd és olvasd! 13 Mi és Európa 4 Hajrá magyarok! 14 Hajóút az emlékezésbe 6 Kiáltás Jókaiért 15 .Hűséggel és szeretettel” 7 Válasz egy őszi kérdésre 16 Diplomával - munka nélkül 8 Könyvajánló 17 A Tanácsköztársaság emléke 9 Az élet játéka 17 Elet az Oscár után - idehaza 10 Stella Díj 17 Egy tangó Veled... 11 HÖK-választás az első évfolyamon 18 e-mail cím: Ítelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.itelet.tk �Hírünk a világban ,A büntetés-végrehajtás jogi szabályozásának megújításával kapcsolatos integrációs elvárások és ezekkel összefüggő kérdések a gyakorlat iránti törvényességi követelmények tükrében” címmel tartottak ifjúsági szakmai-tudományos konferenciát 2002. november 29-30-án Balatonlellén, amelyre egy megelőző írásbeli dolgozat, helyi előadói verseny után a legjobb teljesítményt nyújtók juthattak el. ' A konferencia elnökségének nevében Dr. Vókó György legfőbb ügyészségi osztályvezető ! üprész elismerőleg szólt Illés Henrietta, Turek Zsuzsanna, Puskás Éva, Fodorné-Kiss Fekete Il­ dikó, Andrási Beáta és Eperjes Krisztián (valamennyien Karunk hallgatói) sikeres szerepléséről, egyúttal köszönetét fejezte ki Dr. Radnay József dékán úrnak nevezettek magas színvonalú fel­ készítéséért, részvételük biztosításáért, az ifjúság szakmai-tudományos fejlődésének ilyen ered­ ményekben is megnyilvánuló támogatásáért. Az ítélet szerkesztősége szívből gratulál valamennyi pázmányos résztvevőnek, aki szereplésével tovább öregbítette hírnevünket a nagyvilágban. Allamvizsgázók figyelmébe Kedves államvizsgázók! w- fán saját PhD.-sünk! Túlzás nélkül állítható, hogy történelmi esemény helyszíne volt a díszterem március 25-én. A Kar történetében először lehettünk tanúi PhD.-védésnek. A bonyolult eljárás záróaktusaként védte meg a bírálóbizottság előtt dr. Szabó Marcel, a Nemzetközi Köz­ jog lánszék adjunktusa doktori disszertáci­ óját. A bíráló bizottság tagjai voltak: Botos Katalin professzorasszony, Bánrévy Gábor profeszszor úr, Martonyi János, a Szegedi Egyetem tanszékvezető professzora, Király Miklós, az ELTE tanszékvezető docense, Herczegh Géza, a hágai nemzetközi bíróság volt bírája, az Alkotmánybíróság volt elnök­ helyettese. A két opponens Kiss Sándor, a strasbourgi Róbert Schuman egyetem pro­ fesszora és Bruhács János, a Pécsi Egyetem tanszékvezető professzora voltak. Miután a bizottság tagjai jól megbírálták a művet, ér­ demesnek ítélték a jelöltet a PhD. fokozat megszerzésére. Végezetül Fodor György rektor is köszöntötte a jelenlévőket. így te­ hát Marcel lett a Pázmány jogi karának első PhD.-s oktatója, aki itt szerezte minősítését. A vidám hangulatú összejövetelt koccintósfalatozós fogadás zárta. Gratulálunk! Felhívás a doktori képzésben (PhD.) való részvételre Feltételek: - minimum „cum laude” minősítésű diploma, - két középfokú, államilag elismert, „C” típusú nyelvvizsga (angol, német, francia, spanyol vagy olasz nyelvből) A képzés díja: 48.000,- Ft/félév (nappalisoknak ösztöndíj lehetséges) A jelentkezés határideje: 2003. május 16. Egyéb információk a Doktori Iskola titkárságán: III. emelet 305. szoba Dr. Zlinszkyjános A Doktori Tanács elnöke Boldog születésnapot Prodékán Úr! Március 20-án köszöntötte fel a Jogtörténeti Intézet a 75, születésnapját ünneplő Zlinszkyjános Prodékán urat; A bensőséges hangulatú ünnepségen az Intézet oktatói, PhD, hallgatói versekkel, rövid idézetekkel köszöntötték a professzor urat. Az egyik előadó megjegyezte, hogy az ünnepelt folytatója az egyetemi tanárok azon Európa-hírö láncolatának, amelynek elején Grosschmid Béni áll, következő tagja pedig Marton Géza, ezután következik Zlinszky professzor úr. A sort továbbgondolva pedig már az ő tanítványai következnének,.. De a merész okfejtés továbbgondolásáig még sok munka vár az érintettekre. Az ítélet szerkesztősége mindenesetre melegen gratulál a jeles jubileumhoz,elérkezett Zlinszky Jánosnak, és , abbéli reményét fejezi ki, hogy még sok-sok éven át okítja római jogra a Pázmányos hallgatókat! Bizonyára mindannyian láttátok a lánulmányi Osztály által elkészített sorrendet. Ez a beosz­ tás végleges, ezen változtatni nem lehet. Az államvizsga napján lesz a sorsolás megtart­ va. Ekkor derül ki, melyik Bizottsághoz vagy beosztva. A beosztást nem a 7ánulmányi Osz­ tály végzi, nem is tanszék, hanem sorsolás út­ ján dől el, ki melyik Bizottság előtt méretteti meg magát. Nagyon fontos, hogy a közjog államvizsgára a sorsolás az alábbiak alapján történik: amennyi­ ben két egymást követő napon van vizsga, ak­ kor a sorsolást az első napon tarják, amikor azoknak is jelen kell lenniük, akik a másik na­ pon fognak vizsgázni. A felfordulást elkerülen­ dő, a Tanulmányi Osztály közzéteszi a sorsolási napokat, így senkit nem érhet meglepetés. Ezenkívül minden fontos, az államvizsgákkal kapcsolatos információ felkerül a hirdetőtáb­ lára, ezért célszerű egy kis kitérőt tenni arrafe­ lé is. Tisztelt Kollegina, tisztelt Kolléga! Lelkes óbudai jogász-társaink kezdeményezé­ se nyomán immár hagyománnyá, vált, hogy keresztény (keresztyén) jogászok és joghallga­ tók ünnepélyes istentisztelet keretében emlé­ keznek meg mennyei kartársukról: Szent Ivó­ ról, aki a középkorban működött mint breton pap s ügyvéd. Ebben az évben május 18.-án (vasárnap) 18 órakor kezdődik a szent liturgia az óbudai Péter-Pál főplébánia-templomban, ahol nagyhí­ rű kollégánkat ábrázoló festmény látható. (A barokk istenháza az Arpád-híd budai lejárójá­ tól kissé délre található.) A jelzett napon, 19 óra után a szomszédos kö­ zösségi házban agapéra vagyunk hivatalosak. Önt, családját, Munkatársait és minden érdek­ lődőt szeretettel hívunk és várunk. Arra ké­ rünk mindenkit, hogy aki hivatásának gyakor­ lása során, illetve ünnepi alkalmakkor tógát, talárt, reverendát, palástot, tiszti egyenruhát, illetve lovagi köpenyt visel, jelenjék meg eb­ ben. Ismervén T. Kollegina és Kolléga sokirányú programjait, máris kérem, hogy jegyezze elő tevékenységi naptárába e jeles eseményt. Kelt Budapesten, 2003. Nagyhetében Kartársi tisztelettel: Dr. Gáspárdy László s.k., a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, templárius lovag harmadik oldal �Mi és Europa Marat Sándor és Robert Schuman beszélgetése nagy szellem. Egy magyar és eg^ francia. Két igazi európai. Az egyik egy tra^kus sorsú író, aki megélte az európaiságot, még jóval az egységes Európa létrejötte előtt, de alti életénett több, mint négy évtizedét kényszerű^gből a tengerentúlon élte le. A másik egy sikeres politikus, francia miniszterelnök, j külügyminiszter, m^gd az EurÖpai Parlament elnöke, aki ott bábáskodott mai Európai Unió kezdeménye, az Európai Szén- és Acélközösség megszü-: letésekor. Márai és Schuman. Európai szellemek, ha találkoznak. És ha már^ találkoztak, beszélgettek is. Arról, hogy mi is áll pontosan az egységes Euró-^ pa gondolata mögött, mik azok a szellemi alapok, amelyekre építkezve létre­ jött az európai szellem kiteljesedését biztosítani hivatott szerveződés.: A képzeletbeli párbeszédet közöljük most, műveik felhasználásával. (E mű­ vek: Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében, 1942; Robert Schuman: Európáért, 1963). Márai Sándor Robert Schuman 1. kérdés: Milyen lehet Európa népeinek vi­ szonya egymáshoz? Szükséges és kívá­ natos-e a nemzetek egységesülése, egyfaj­ ta Európai Egyesült Államok létrejötte? Európa népei egyenlő jogokkal bímak-e a majdan egységesülőföldrészen? példája. Európa nagysága mindig az volt és lesz, hogy különböző kultúrájú, múltú, fa­ jú, nyelvű népek a jelenük szintjéért és fennmaradásukért, jövőjükért folytatott küzdelemben különböznek, s éppen ez a különbözés adja meg a közös európai erőfe­ szítés igazi erejét és jellegét. (...) Európa nagy erőforrása és áramtclepe mindig az itt élő népek öntudatos, egymás ellen és egy­ más mellett folytatott versenyének külön­ böző szintjéből táplálkozik majd. Európa, melynek lakosai közös nyelvet beszélnek, melynek népei elvesztették történelmi ön­ tudatukat, népi becsvágyukat, megszűnne Európa lenni a szónak abban az értelmében, ahogyan az volt az utolsó háromszáz eszten­ dőben, mikor világosan az emberi akarat áramtelepe volt az egész világ számára. (...) Ha a technika, a tömegek uralmának kény­ Márai: „Európa igazi értelme soha nem le­ het a nyelvi és faji egység: tragikus és nagy­ szerű feszültséget és tartalmat éppen a nívó­ különbségek adnak, melyek az itt élő népek között lappanganak. Elet, erőfeszítés és áram csak ott fejlődik, ahol különböző szin­ tek erői áramlanak egymás felé. (...) Az amerikai tömegek lelki életének, életfor­ máinak mind ijesztőbb standardizálódása éppen úgy bizonyítja ezt, mint a közös poli­ tikai rendszerbe kényszerített, hatalmi kényszereszközökkel megparancsolt élet­ formában tengődő szovjet népek életének negyedik oldal szere vagy valamilyen társadalmi, hatalmi szervezés közös életformára kényszerítené az itt élő népeket, Európa elvesztené törté­ nelmi szerepét, s óriási iparteleppé és népek koncentrációs táborává alakulna át. ÍJ Schuman: „Egyre kevésbé kellene, hogy ha­ táraink Európában akadályai legyenek a gondolatok, személyek és javak cseréjének. A nemzetek közötti szolidaritás érzése erő­ sebb lesz a ma már idejétmúlt nacionaliz­ musoknál. E nacionalizmusok érdeme volt, hogy hagyománnyal és szilárd belső szerke­ zettel ruházták fel az államokat. Erre a réges-régi alapzatra egy új emeletet kell fel­ húzni: a nemzetekfelettiség nemzeti alapo­ kon nyugszik majd. Nincs szó tehát a dicső múlt semmiféle megtagadásáról, sokkal in­ kább a nemzetek életerejének új kibonta­ koztatásáról, éppen annak révén, hogy azt a nemzetek feletti közösség szolgálatába állít­ ják. (...) Nem az egyes államok egybeol­ vasztásáról, vagy egy Szuper-Állam létreho­ zásáról van szó. Az államaink léte itt Euró­ pában történelmi realitás, felszámolásuk lé­ lektanilag lehetetlen lenne. Ez a sokféleség valójában nagyon örvendetes, és mi nem akarjuk sem egy szintre hozni, sem pedig egybemosni a meglévő különbségeket. De szükség van szövetségre, összetartó erőre, együttműködésre... (...) Ez az Európa nem irányul senki ellen; nincsen semmiféle ag­ resszív vonása, semmiféle egoista vagy im­ perialista jellege, sem a közösségen belül, sem azon kívül. Nyitva áll mindazok előtt, akik csatlakozni kívánnak hozzá.” 2. kérdés: Mi teszi szükségessé az egyesü­ lést? Ellenreakció-e csupán az Egye­ sült Államok világuralomi törekéveseivel szemben, vagy európai létünk meg­ őrzésére és a hatékonyabb fejlődés el­ érésére tett kísérlet? Márai: „A jövő Európáját gazdasági vonat­ kozásokban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, közös, óriási termelőés elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit. Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de néhány esztendő múltán egyáltaláni nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a; mai gazdasági érdekektől és világnézeti szem­ pontoktól tragikusan részletekre szaggatott �í. ■ 9* Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait.” Schuman: „hí európaiak olyan mértékben menekülnek majd meg, amilyen mértékben felismerik a közös veszéllyel szembeni egy­ másrautaltságukat. Európa meg kell, hogy szűnjön olyan egymás mellett létező álla­ mok földrajzi halmaza lenni, amelyek egy­ mással túlságosan gyakran ellenségesked­ nek, ehelyett az önálló nemzetek olyan kö­ zösségévé kell válnia, amelyeket ugyanaz a védelmi és építő törekvés fűz egybe. Nem átmeneti megoldásról van szó, amelynek az a célja, hogy egy rendkívüli veszélyhelyzetet elhárítson, vagy betömje a rést az omladozó falon. Európának arra van szüksége, hogy minden erőforrását egyesítve jobb életet te­ remtsen. Hatékonyan működő egységgé kell válnia, amely tisztában van sajátosságai­ val, mely maga is megszűnt olyanfajta alak­ talan és zűrzavaros sokaság lenni, amely csak a szórványosan előforduló kondiktusokra képes reagálni. 3. kérdés: Milyen mértékben szükséges az egységes Európának az egyre csökkenő befolyású keresztény eszmékre, érté­ kekre épülnie? A kereszténység kétezer éves tanítása miféle szerepet kaphat az államok eme szervezetében? Márai: „A magyarság sorsa összefonódott Európa sorsával. Mert Európa nem végző­ dik pontosan ott, ahol a földrajzi határok mutatják. Magyarország Európa műveltségi térképén még szerves területe annak a kul­ túrának, mely az emberi együttélés legma­ gasabb életformáit megalkotta. (...) A ha­ zánk történelmi határaitól keletre élő népek már a Kelet nagy szellemi, vallási és társa­ dalmi eszményeinek sugárkörében élnek, akkor is, ha földrajzilag Európához tartoz­ nak. (...) Az európai kultúrát egy lelkiálla­ potjelenti, mely a keresztény műveltség ha­ gyományaiból szívja erőit. Aki ennek az él­ ményszerű lelkiállapotnak részese, európai. A háború után az európai embere kénytelen lesz felelni a kérdésre, hajlandó-e tovább él­ ni ennek a műveltségnek erkölcsi keretei között, vagy feladja európai szerepét, s beil­ leszkedik az új, az európai hagyománytól idegen eszmeáramlatok, életformák hatalmi arcvonalába. (...) Az elkövetkező időben, mikor a nemzet az új Európa minőségi ver­ senyében kénytelen lesz minden erejét és képességét felmutatni, az eltömegesedés, a ’contra totam Európám’ feltörő nemzetközi barbársággal szemben is hivatását, kultúr­ védelmező és minőségvédő hivatását, nem bízhatja az idő és korszakok vizsgájára azok­ nak a jellegzetes tüneteknek megítélését, melyek (...) a barbárok vertikális betörését jelentik az európai keresztény kultúrába; s ezek a tünetek a mi szellemi és társadalmi életünkben is észlelhetők. A ’barbárok’ most nem népek és fajták, mint a tatárok vagy a törökök, hanem a tömeg maga, mely a nemzeti kereteken belül készíti elő és va­ lósítja meg pusztító hadjáratát. A magyarság legmélyebb öntudatával hiszi és vallja ma is, hogy a keresztény kultúra egyértelmű az európai műveltséggel és hivatásérzéssel. A keresztény műveltség eszméinek és törvé­ nyeinek pusztulása egyértelmű lenne az is­ mert európai világkép pusztulásával.” saját sorsának intézése kezében van. A há­ ború által teremtett helyzet a Duna-medencében a magyarságot vezető szerepre jelölte ki. Igen, hiszünk abban, hogy az egyetlen történelmi életlehetőség a magyarság szá­ mára, ha tudatosan vállalja és követeli ezt a kulturális és gazdasági vezető szerepet. (...) Mi nem területet óhajtunk szerezni Euró­ pában, hanem módunk nyílik reá, hogy megvalósítsuk a magyarság új európai hon­ foglalását, ha megfelelő nemzetneveléssel előkészítjük hazánkat arra a minőségi veze­ tő szerepre, melyet múltja, képességei, sajá­ tos szellemi alkata a Duna-medencében va­ lósággal parancsolóan jelölnek ki számára.” Schuman: „Nem vagyunk, sohasem leszünk Schutnan: „A demokrácia a kereszténység­ nek köszönheti létét. Azon a napon szüle­ tett, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisz­ tus előtt nem fogalmazódtak meg ilyen gondolatok. Ilyen módon a demokrácia esz­ meileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez. (...) A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy ke­ resztényellenes demokrácia olyan karikatú­ ra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anar­ chiába süllyed. (...) Egy valódi demokráciá­ ban a szabadságnak egyetlen korlátja van: az állam és a társadalom alapjainak védelmet kell élvezniük az erőszakkal és a romboló tényezőkkel szemben. (...) Már a Szén- és Acélunió, az Euratom és a Közös Piac is olyan intézmények, amelyek az áruk, tőkék és emberek szabad áramlása révén alapvető­ en és véglegesen átalakították a tagállamok közötti kapcsolatokat; valamilyen módon tájegységeivé, körzeteivé váltak egyazon együttesnek. És ez az együttes nem marad­ hat pusztán gazdasági és technikai vállalko­ zás, és nem is kell, hogy az maradjon: szük­ sége van egy lelki összetartó erőre, a törté­ nelmi összetartozás, a jelenért és a jövőért való felelősség tudatára, a közös emberi esz­ 51 mény szolgálatában álló politikai akaratra.' 4. kérdés: Mi lesz a sorsa a kicsiny né­ peknek a nagy Európában? Az egyen­ lők Európája lesz-e, vagy csupán a na­ gyobb államok által vezetett kénysze­ rű, ezáltal ingatag érdekszövetség, ahová a többiek csupán a '"lehető leg­ kisebb rossz” elve alapján tartoznak majd? Milyen sors várhat ránk, ma­ gyarokra? Marat: „A magyarság Európa sorsának inté­ zésébe nem szólhat bele döntő szóval, de a haza eszméjének tagadói, s nem feledjük iránta való kötelezettségeinket. De egyre vi­ lágosabban felismerjük, hogy minden haza felett létezik a köz java, amely felette áll a nemzeti érdeknek, a közjó, amelyben gyö­ kereznek és keverednek országaink elkülö­ nült érdekei. (...) Az európai közösség nem fog hasonlítani sem egy birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez; a nemzetek közötti kapcsolatokra kiterjedő demokratikus egyenjogúság lesz az alapja. (...) Nem lehet elégszer ismételni: Európa egysége nem ki­ zárólag és nem is alapvetően az európai in­ tézmények révén fog megvalósulni, ezek létrejötte majd csak követni fogja a szellemi területen végbemenő előrehaladást. Innen fakad az európai országok között az eszmék és emberek szabad áramlásának fontossága; azok az országok, melyek ezt az elvet nem ismerik el, önmagukat zárják ki Európából. >5 Ezek hát a közös eszmei alapok. Egységes, népek békés egymás mellett élésére épülő Európa, ahol mindegyik náció a lehető leg­ jobb feltételek mellett bontakoztathatja ki képességeit. Önálló, de együttműködő nemzetek közössége, ahol a közös érdek mindenek fölé helyeződik. De így van-e mindez a valóságban is? Vagy Európa csak a saját gazdasági érdekeit Amerikával szemben érvényesíteni kívánó országok összessége, akik ezen érdekeiket ráadásul egymással szemben is érvényesí­ teni akarják, miközben a nemzetek feletti, vállalati és pénzintézeti hálózatok ereje ma már jóval meghaladja az övéket, tehát az igazi döntéseket valójában azok hozzák? Ebben a csapdában vergődve pedig ma esik-e szó egyáltalán a közjó előmozdítá­ sáról, a kulturális sokszínűségről, mely egyedül biztosíthatja Európa igazi túlélé­ sét? Tudják-e az Unió államainak döntés­ hozói, hogy az önálló arculatú, tradicioná­ lis és nem csak földrajzi értelemben vett ötödik oldal �■ Z I ■ Európa mindezek nélkül nem létezhet? Hogy a minden jelentéktelen részletet sza­ bályozó közös jog semmi egyébre, mint a gazdasági érdekek előmozdítására nem al­ kalmas, mindeközben szépen, lassan unifor­ mizál és megfosztja az államokat sokarcúságuktól? Tudják-e, hogy Európa nem egyen­ lő az Unióval, és a tagságtól függetlenül az „európai” jelző minden államot megillet, mely a Kárpát-medencéig bezárólag a konti­ nensen megtalálható, és szintén nem csak földrajzi, sokkal inkább kulturális és identi­ tásbéli értelemben (természetesen nem lekicsínyéivé a keletebbre fekvőket, csupán megállapítva, hogy azok más kultúrkör ré­ szei)? Van-e még esély arra, hogy az európai államok ténylegesen egyenlőek legyenek, ha nem is befolyásukat, de legalább alanyi joga­ ■ ikat tekintve? Feltétlenül örvendeznünk kell-e egy olyan csatlakozáskor, amely kimondva-kimondatlanul kényszerű, „a lehe­ tő legkisebb rossz” elvén alapul? Létezik-e harmadik út, melyet a történelmi helyzetek­ ben olykor képesek voltunk megtalálni gondoljunk csak Szent Istvánra, Széchenyi­ re, Deákra, Bethlenre vagy csak az Unión belül van élet? Feltétlenül örülnünk kell-e akkor, amikor azt látjuk, hogy mindent önként'odadobva, érdekeinkért való kiállás nél­ kül, kicsit megalázva, és semmiképpen sem egyenlő partnerként csatlakozunk a szövet­ séghez, miközben tagjai elfelejtkeznek az Európáért hozott valamennyi áldozatunkról, pedig ezer év alatt volt egynéhány? El kell-e fogadnunk, hogy a határainkon túl élő, az Unióból kiszorult magyarok érdekeit még az eddigieknél is kevésbé tudjuk majd kép­ viselni, az Unión belüliek pedig a csatlako­ zástól nem várhatják nagy reményekkel helyzetük javulását? Szerepet kaphat-e még az erkölcs egyáltalán napjainkban a nagypo­ litikában? Vannak-e még eszmék, melyekért érdemes élni, vagy már csak az anyagi jólét lehet egyetlen célunk, elveszítve mindent, ami fontos, mindent, ami emberré tesz min­ ket? Márai és Schuman a nehéz történelmi helyzetek dacára (a második világháború tombolása közepette, illetve a fizikai és lelki értelemben egyaránt elpusztult Európa újjá­ építésekor!) még őszintén hittek Európa eszméjében. Eljön-e még az idő, amikor mi is, újra hihetünk majd benne? Koltay András Hajóút az emlékezésbe % A forradalom ünnepe Pázmányos szemmel Város szerte úgy hírlik, hogy néhány éve kü­ lönös népség szállta meg a Szentkirályi utca felső szakaszát. Azt mondják, elég maguknak való, belterjes közösség ez: hosszú szövetkabáguktól még a legnagyobb melegben sem szívesen válnak meg, a tömegélményt a kon­ certek helyett hajnali ötkor, a vizsgára való je­ lentkezések alkalmával kívánják megszerez­ ni, a rendszeres testedzés helyett pedig nap­ hosszat rohangálnak izgágán a Szénkirályi 26-28.szám alatt föl és alá, mérhetetlen mennyiségű lépcső és emelettömeget maguk mögött hagyva. Ezek után talán már az sem tűnhet furcsának, hogy a párját is legszívesebben a saját fajtája közül válogató társaság, az ünneplés i szoká­ saiban is eltérést mutat a társadalom többi ^tagjátóL No persze nem kell itt óriási eltérésekre gondőlni, csak éppen egy picikére, csak éppen akkorára, hogy a bő 150 évvel ezelőtt, márci­ usban megindult eseményekre méltó, és egyedi módon emlékezhessenek. A megemlékezés egyedivé tételének gondo­ lata vezethette tehát a Szentkirályi utcaiakat, amikor tavalyelőtt úgy gondolták, hogy az lW43-ag forradalom ünnepét egy közös hajó­ kirándulással teszik feledhetetlenné. Talán akkor még az utasok nagy része csak egy egész napos bulinak fogta fel az egészet, és azontúl, hogy Haynau főparancsnokot a [hangos nótázás közepette még hátrább pcnderítették a magyarországi népszerűségi lis­ tán, (amin valljuk be, eddig sem foglalt el va­ lami előkelő helyet), az ünnephez méltó megemlékezésre már nem sok futotta. Aki azonban idén a fedélzetre tette a lábát, azt hatodik oldal túlnyomó részt nem az a vágy fűtötte, hogy a megivott alkoholmennyiséget egy kis tenge­ ribetegséggel megfejelve,' rekord idő alatt munkát adhasson a fedélzetet felmosó mat­ rózoknak. A cél inkább az volt, hogy ezt a nemzeti ünnepnapot, az aktuál-politikai uta­ lásoktól hemzsegő politikusi emlékbeszédek elől elmenekülve, valóban az ünnepi meg­ emlékezésnek szenteljük, és az otthon ülés, vagy egy bármiféle pártrendezvényen tolon­ gás helyett, egy kellemes hajókirándulással töltsük Esztergom ékes városában. Bár a márciusi napok még köztudottan csí­ pős reggelekkel indulnak, ez nem vetette vissza a hajókázni vágyókat, akik fél tízkor meg is kezdték Dunai hajóútjuk első, majd öt órásra tervezett fázisát, A délelőtt folyamán Horváth Attila tanár úr tartott előadást Gör­ gey Artúr forradalomban betöltött szerepéről (mit nekünk politikai szónoklatok, mikor az előadást hallva döbbenünk rá, hogy még a sa­ ját történelmünket sem ismerjük - helye­ sen!), majd kiosztásra került az a kérdéssor, amely egyben a történelemverseny előválo^tójaként is funkcionált. Perceken át csiko­ rogtak az agykerekek, és csak úgy sercegett a fejekből előpattant szikratömeg a levegőben. Ám, aki helyes választ tudott adni az olyan sok esetben fogasnak bizonyuló kérdésekre, mint az Aradi, vértanúk, yagy az első függet­ len magyar kormány tagjainak felsorolása, az rögvest a döntőben találhatta magát, melynek győztese kiváló szellemi tőkéjét a büfében némi alkoholtartalmú folyadékra cserélhette. Két óra tájékán meg is érkeztünk Esztergom­ ba, ahol a 150 fős csapat a helyi Pázmányosokkai kiegészülve tiszteletét tette a Bazilikában, i , .. í 7^' i'" ríí' '•r ( V A Mi azért szelídebben mulatunk > majd egy kisebb nagyobb (beljvárosnézést kö­ vetően nekilátott megtömni a bendŐjét, sáska­ hadként ellepve a történelmi város minden valamirevaló vendéglőjét. Akiknek a lakmározás után sikerült felállniuk az asztaltól, azok valószínűleg nem késték le az ötórai visszaindulást sem, ám akadtak olyanok is, akik rejtélyes módon csak most csatlakoztak a társasághoz. (Valószínűleg a Budapest-Esztergom távolsági autóbuszjára­ tának keze lehetett a dologban.) Ahogy 3 természetes fény átadta a helyét a mesterségesnek Budapest felé haladva, úgy előkerült néhány diszkólámpa is, és miután leporoltuk a napközben sarokban szunnyadozó erősítőket, már mindenki tudta, hogy nem kerülheti el a táncparkettet: a mulató-1 zás, pedig meg sem állt (addig, amíg a hajó meg nem állt) egészen Budapestig. Bevallom tényleg különc, belterjes bagázs ez a Szentkirályi utcai, ám meg kell hagyni, ez­ zel a meglehetősen egyedi megemlékezéssel tökéletesen arra tudott építeni, amit mind a lelki feltöltődés, mind pedig a kikapcsolódás szempongából egy nemzeti ünnepnek jelen­ tenie kell: azt, hogy velünk történjen m^ meghozza a maga, onalioan megelt, nemzeti ünnep valójában. Zscllcr Máté �„Hűséggel és szeretettel 99 Gróf Batthyány-Strattmann László életútja .. Te azért jöttél hozzánk, hogy testi bajodkeress, de el ne feledd halhatat­ lan lelkedet, amely annyira értékes, hogy az Úr Jézus meghalt érte a kereszten..." (Dr. Batthyány-Strattmann László gyógyult betegeinek) Március 23-án, vasárnap avatták boldog­ gá Rómában gróf Batthyány-Strattmann Lászlót négy másik boldogtársával együtt. Az örvendetes eseményt két ma­ gyar tv-csatorna (Magyar Televízió, Du­ na Tv) is közvetítette. Ha valaki mégis lemaradt volna az adásról, most dióhéj­ ban megtudhatja, ki is volt az a magy ar orvos, akit érdemesnek találtak arra, hogy a boldogok társaságába lépjen. Dr. Batthyány-Strattmann László 1870. októ­ ber 28-án született Dunakilitiben, ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. Már fi­ atal korában elveszítette édesanyját, s ettől fog­ va gyakran hangoztatta: „orvos leszek, s ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket”. Ám ami másoknál csupán naiv gyermekkori ábránd ma­ radt, Ő felnőtt orvosként valóra is váltotta azt. Középiskolai tanulmányai végeztével a bécsi egyetemre iratkozott be, majd 1900-ban itt szerzett általános orvosi diplomát, melyet ké­ sőbb a sebészi és szemorvosi képesítéssel egé­ szített ki. Még egyetemi évei alatt családot ala­ pított: feleségül vette Coreth Mária grófnőt. Házasságukból tizenhárom gyermek született (legfiatalabb lányuk 2001-ben halt meg az Güssingben, Ausztriában). A család jelmonda­ tát - cikkünk címadója - igyekeztek életükben s életükkel teljes mértékben megvalósítani. Igaz vallásossággal éltek, a gyermekeket a katolikus hitre nevelték szüleik. Gróf Batthyány 1902-ben Köpcsényben (ma: Kittsee, Ausztria) 25 ágyas magánkórhá­ zat alapított, melyet aztán az első világháború alatt 120 férőhelyesre bővített a harcok során megsebesült katonák számára. A háború után családjával a mai Vas megye egyik kisebb váro- " í gí-' «* f :i' «« C t r 0' a11 "g ' J! H I ü n « Ebben az épületben működött a herceg körmendi kórháza. Batthyány László szobra mellett Batthyány-Strattmann László herceg és Gyürki László plébános. )) • ra (Ha valaki ennél behatóbban szeretné megis­ merni boldog Batthyány életútját, forduljon bátran a mindig kedves jegyzetboltos nénihez a 30-as épületben, s megtalál mindent, amit ebben a témában keres. A boldoggá avatási ceremóniáról lásd „Vedd és olvasd'99 rovatunkat) Milisits Barbara Móra Magda: Sába, Körmendre költözött. Itt, a nagybátyjától örökölt kastély egyik szárnyában hozta létre második magánkórházát, főként a szemész! beavatkozásra váró betegek részére. S hogy gyermekkori álma igazán beteljesedjék, ingyen gyógyította a szegényebbeket. Betegeitől csak egy dolgot kért: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. S azon túl, hogy a nemegyszer re­ ménytelennek tűnő bajokat fizetség nélkül or­ vosolta, néhány rászorulót anyagi támogatás­ ban is részesített. Műtétéi előtt a gyógyulni vá­ gyóval együtt imádkozott, s gyakran hangoz­ tatta: ő csak elvégzi a műtétet, az igazi gyógy­ ulást Isten adja. 1929-ben a szegények orvosa - mert már életében így nevezték - maga is kórházba ke­ rült, s tizennégy hónapig tartó szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Güssingben (korábban: Németújvár), a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Halála után volt betegei, s azok, akik az orvos messzire eljutó híréről hallottak, imádkoztak közbenjárásáért. S néhány évvel később, 1944 augusztusában a bécsi érsek, valamint a szombathelyi püspök el is indítot­ ták a boldoggá avatási eljárást (amely idén márciusban ért - remélhetőleg nem végső céljához). Tudvalevő, hogy a boldoggá-, vala­ mint a szentté avatási procedúrák több évti­ zedig is elhúzódhatnak, s csupán akkor tör­ ténhet érdemi előrelépés az ügyben, ha az il­ lető - akinek a boldoggá avatását kérik - köz­ benjárásáért való imák során csoda történik. A buzgó fohászok sokaságát természetfeletti gyógyulás követte, amelyet a római Orvosi és Teológiai Bizottság hitelesnek fogadott el. Ezután a Szentatya ünnepélyesen kitűzte a boldoggá avatás helyét és időpontját: Róma, 2003. március 23. Batthyány László emlékezetére A Batthányak ősi családfáján nőtt már hazánkban számos örökzöld ág: bölcs hadvezérek diadalmas kardján védelmet kapott egész Magyarország, vértanúk vére öntözte a törzset viharok közt is helytállást kívánva, míg életmentő áldozatra intett az ősi címer áldott pelikánja, lé, László herceg, lettél Isten hőse, oroszlán kardja vonzón nem kísértett, de a pelikán, Megváltónk jelképe, a címerpajzsról jó szívedbe lépett. Jézust követve nagy voltál a hitben, az Örökélet Kenyeréből éltél, családodban is otthon volt az Isten gondok, bajok közt csak Benne reméltél. Előtted szent volt a hitvesi hűség, rád bízott kincs: a gyermekeid lelke. Szerető példád előttük járt mindig, szóval és tettel így neveltél egyre. A szegényekben Üdvözítőnk láttad, a betegben is ő keresett téged, a vakok bíztak, hogy látóvá válnak, Istent dicsérte áldott műtőkésed. Te, ki a szentek szűk ösvényét jártad, nagy betegként is Megváltónk nyomában, kik közbenjárón jóságodra vágynak, emelj szót értünk az égi hazában! Segíts, hogy legyünk kitartók a jóban, lássuk meg Jézust minden kérő kézben! Segíts, hogy népünk küzdelemben, gondban a Boldogasszony oltalmában éljen! 1990. A Boldogságos Szűz Mária nevenapján hetedik oldal �Diplomával - munka nélkül? Sajnos egyre többet hallunk arról, milyen nehéz elhelyeztesiBÜ kezűnkben az újon­ nan megszerzett jogi diplomával. Sok frissen végzett - az államvizsgák befejeztével, doktorrá avatása után - panaszkodik arról, hogy majdnem eg^ évbe telik, inire vég­ zettségének megfelelő álláshoz jut, sok esetben akkor is ka^ekdátokkal, vagy renge­ teg utánjárással. Egyetemi éveink alatt mindannyian tervezgWjüiE, Eici^y később mi­ lyen területen, melyik szférában dolgoznánk szívesen, de sajíu^ a valóság sokszor ki­ ábrándító. A jogi pálya telített, a jogi karok „ontják” magukból az í^sÉib és újabb jo­ gászpalántákat, így az elhelyezkedés esélye is (bökken. Ez a tetudei*^^ természetesen nemcsak az általunk választott pályára igaz, általánosságban elmda^dhátó, hogy a dip­ lomások aránya minden területen megnövekec^tt. Ez a „fejlődési pálya” is európai ívet fut be, ezért az Európában már megfigyelhető je­ lenségek lassan-lassan „begyűrűznek” hoz­ zánk is. Egyik ilyen jellemző jelenség ha­ zánkban a diplomás munkanélküliek ará­ nyának növekedése. Ennek okaira és a lehe­ tőségekre szeretnék jelen cikkemben rávilá­ gítani, előrebocsátva, hogy a téma ennél na­ gyobb terjedelmet és elmélyültebb vizsgáló­ dásokat érdemelne. A diplomás munkanélküliek száma az 1990-es években hazánkban jobban nőtt, mint a nem diplomásoké. Az utóbbi évek­ ben a nem diplomások foglalkoztatottsági helyzete javult, a diplomásoké nem. A dip­ lomások munkanélkülisége a statisztikusok előtt rejtett módon is nő, így például a fiatal diplomások elhelyezkedési idejének a meg­ hosszabbodásával. Míg egy friss diplomás az 1990-es évek közepén kb. 3-5 hónap alatt talált magának állást, napjainkban ez az idő tíz hónapra nőtt, mialatt 15-20 pályázatot is benyújtott az állást kereső. Széles körű ta­ pasztalat, hogy minél képzettebb a pályázó, annál hosszabb idő alatt talál magának munkahelyet. A tanulmányi idő meghosszabbodása mögött is gyakran a elhelyezkedési nehéz­ ségek húzódnak meg. A leggazdagabb or­ szágokban nem ritka az egyik egyetem, főiskola elvégzése után egy újabb szak vagy szakpár fölvétele, az ismételt tanulás. A második diploma megszerzése egyes esetekben a fiatal hajlamai által diktált pá­ lyamódosítás feltétele, más esetekben azonban egyszerűen annak következmé­ nye, hogy az illető még nem talált megfe­ lelő álláshelyet. A fiatal diplomás addig a ,nem rövid ideig” is hasznosan akarja töl­ teni-az idejét, amíg számára megfelelő munkahelyet talál. Mi még nem tartunk itt. A második diplomát - az esetek túlnyomó részében nálunk munka melletti tanulással szerzi nyolcadik oldal meg a szakember, de már elő-előfordul a fent említett jelenség. A gazdaságilag magasan fejlett országok szinte mindegyikében a diplomások egy je­ lentős része tulajdonképpen az alacsonyab­ ban képzettek rovására, az ő kiszorításuk árán jut munkahelyhez. Nagyjából azonos bérigény esetében a munkáltató a jelentke­ zők közül - érthető módon - rendszerint a magasabb képzettségűt választja, még ak­ kor is, ha tudását közvetlenül nem haszno­ síthatja, mivel tőle nagyobb fegyelmezett­ séget, tanulékonyságot, alkalmazkodóké­ pességet várhat. Ha pedig egy bizonyos munkakört már jelentős részben felsőfokú képzettségűek töltenek be, akkor ez a kép­ zettség ott általános követelménnyé válik, előbb-utóbb minden jelentkezőtől megkö­ vetelik, akár szükség van rá, akár nem. A felsőfokon kialakuló diplomás túltermelés rejtve marad, mert a túltermelés nagyrészt az alacsonyabb végzettségűek körében csa­ pódik le, ott okoz munkanélküliséget. A felsőfokú oktatás gyors ütemű növekedé­ sével mind több diplomás például irodai alkalmazottként, vállalkozóként, iparos­ ként stb. keresi meg a kenyerét. A munka­ feladatához képest „túlképzett” dolgozó rendszerint kedvetlenül és ezért gyenge eredménnyel végzi a munkáját. (Pszicho­ lógiai vizsgálatok is tanúsítják, hogy a ma­ gasan iskolázottak a monoton, egyhangú munkát nemcsak hogy kedvetlenül végzik, hanem arra kevéssé is alkalmasak.) A gaz­ daságilag magasan fejlett országokban gya­ kori, hogy a felvételre jelentkező munka­ vállalót túlképzettségére hivatkozva utasít­ ják el. A rendszerváltás óta egyre élesebben ér­ zékelhető a felsőoktatáson belül a különbö­ ző karok és szakok átértékelődése. Az euró­ pai tendenciának megfelelően Magyaror­ szágon is egyre nehezebb a fiatal diplomá­ sok elhelyezkedése. Míg a ‘90-es évek elejé­ ig egy diploma előre megtervezhető karriert biztosított, addig a mai fiataloknak egyre többet kell teljesíteniük, egyre többféle tu­ dással kell rendelkezniük a karrierépítéshez. Napjainkban még a piacos diploma értéke is attól függ, hogy társul-e minimum két ide­ gen nyelv tudásával, illetve megfelelő szak­ mai gyakorlattal, számítógépes ismerettel, s nem utolsósorban empatikus készséggel. Mint arra már rámutattam, a felsőfokú képzés ontja magából az újabb és újabb dip­ lomásokat. Sajnos az intézmények többsége rendszerint nem foglakozik az olyan kérdé­ sekkel, miszerint lesz-e kereslet a végzett szakemberek iránt, és az hogyan oszlik meg a különböző földrajzi körzetek, az egyes ok­ tatási intézményekben végzettek között. Teljesen felesleges lenne a munkanélküliek termelésének állami támogatása, bár hozzá kell tenni, a jövőben várható szakember­ szükséglet nem állapítható meg pontosan. Álláspontom szerint nem érdemes az olyan szakok fenntartása, melyek elvégzése után azonnal átképzésre szorulnak a hallgatók, továbbá az olyan felsőfokú képzés támoga­ tása, amelynek végzett résztvevőit főképp felsőfokú végzettséget nem igénylő munka­ körökben foglalkoztatják. A jelenlegi kormányzati elképzelések szerint 2010-ben már minden második fia­ tal egyetemre, főiskolára jár majd, de egy­ ben azt is jelenti, hogy 20-25 év múlva a munkaerőpiac szereplőinek közel fele leg­ alább egy diplomát fog birtokolni. A felső­ fokú végzettségűek részarányának erőteljes növekedése a diplomás állástalanok problé­ máját fokozza majd. Mi azért bízunk benne, hogy elkesere­ désre nincsen okunk, de egy azért biztos: mire a Pázmányos diplomát a kezünkbe vesszük, olyan elismert tudásra kell szert tennünk, ami mindenhol értéket jelent majd, ha innen kirepülünk. Ehhez persze javasolt a felvételi rendszer szigorítása, ami viszonylag nehéz feladat, hiszen a legtöbb­ ször még csak az igen zsenge korú, 18-19 éves fiatalok esetében elég szubjektív dolog annak eldöntése, hogy a jövőben ki alkalmas erre a pályára, és ki nem. Azért hisszük és bízunk benne, hogy a Karunkról kikerülő jogászok tudásukkal megállják helyüket a világban - még ebben a nagy „piaci verseny­ ben” is! Gulyás Judit �A Tanácsköztársaság emléke „A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban vagy szóban I szabadon nyilváníthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való fügése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Ta­ nácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedj en. Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Ta­ nácsköztársaság alkotmányának sajtóról szóló része. Olyan ismerős mondatok. Képzeljük hozzá a teljes alkotmány-szö­ veget. Az embernek a hátán futkos a hi­ deg. Dicsőséges 133 nap. A kérdés csak az, kinek? Sokan olvastuk a Kommunizmus Fekete Könyvét, amiben teljes valóságában lepleződik le a nagy szocialista forradalom iga­ zi arca. Béke, jólét, egyenlőség. A múltat végképp eltörölni... Munkás ököl, vas ököl, odacsap ahova...Sajnos sokan emlékeznek ezekre az öklökre. Tényleg odacsapott. Nem is maradt utána más, csak pusztulás. A legidősebbek még emlékeznek arra, amikor még olyan történelem-tankönyv volt forgalomban, amely szerint 1919 a magyar történelem szégyenteljes pontja volt. A tankönyv szinte szóról-szóra meg­ őrizte azt a fogalmazást, amelyet Szekfű Gyula adott a Három Nemzedék első ki­ adásának előszavában az 1918-1919-es for­ radalmak szégyenéről, „beteges lázroha­ mairól”. „Hogy ...ez a két valószínűtlen forradalom mégis kitört, nálunk Magyar­ országon tört ki, s mi több, legalább kez­ detben a magyarság széles tömegei közt hallgatólagos beleegyezéssel, sőt valljuk be, sok helyt helyesléssel és támogatással talál- Még én is emlékszem az iskolai ünnepé­ lyekre, amikor mint kisdobos énekelnem kellet az Internacionálét. Emlékeznem kellett a hős vöröskatonákra, a Tanácsköz­ társaság dicső vezetőire, olyanokra, akik az első puskalövésre Moszkváig repültek. Mind a mai napig emléktáblák hirdetik a vörös köztársaság „mártíijainak” dicsősé­ gét. (Aki nem hiszi, az látogasson el pél­ dául Salgótarjánba, vagy keresse fel a te­ metők munkásmozgalmi pantheonját.) A tényleges mártíroknak nincs emléktáb­ lájuk. Róluk sokáig beszélni sem lehetett. Rájuk emlékezzünk március 21-én! Az alábbi idézet és a képek ma már mo­ solygásra késztetnek. De ez valamikor a „véres” valóság volt. Szabózé Lfí ksw kozott, ez a jelenség az, amely a betegség súlyos voltát leginkább illusztrálja”. És milyen sokan tévedtek meg, hitték el a hangzatos szólamokat. Valójában ártatlan | A GYŐZELEM MÁR CSAK NAPOK KÉR­ DÉSE ! MINÉL TÖBBEN SEGÍTÜNK ANNÁL GYORSABBAN ÉRJÜK EL A CÉLT ! FOGJUNK ÖSSZE ÉS TEGYÜNK MEG MINDEN TŐLÜNK TELHETŐT ! MINDENKI OTT SEGÍTSEN, AHOL TUD ! TANÁCSKÖZTÁRSASÁG, A DICSŐSÉ­ GES 133. NAP HÁLA ÉS DICSŐSÉG HŐSEINKNEK , EMLÉKÜK ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG ! kisemberek, akik bíztak a jobb jövőben, és nem ismerték fel a terror fenyegető árnyé­ kát. Csak a statáriális bíróság ítélete, a pus­ kacsövek fekete torkolata térítette magához a szerencsétleneket. A terrorbrigádok leszá­ moltak a fehérekkel, leszámoltak a felforga­ tókkal, szembeszegülőkkel, valamint, a biz­ tonság kedvéért saját elvtársaikkal is. Szégyen volt ez valóban, Egy nemzet szé­ gyene. kilencedik oldal �Elet az Oscar után - idehaza Érdekesen élik meg az Oscar-jelölések kihirdetését a hazai filmrajongŐk. ^Adníg világszerte pattanásig feszült idegek­ kel váljak a kategóriánként öt film (rendező, színész stb.) nevét, amely lehetőséget kap, hogy összem étje erejét film­ szakma legrangosahhnak mondott díjátadásán, addig a nyilvánosságra kerülés utáni lázas elemezgetés és boncolgatás helyett nekünk csak a fanyalgás és a széttárt Icátok maradnak. Ugyanis az átlag mozilátogató jó, ha egy filmet látott az öt közül, az az egy film pe­ dig minden bizonnyal halálos iramú sprintet vágott le az óceánon keresztül, hogy kb. két héttel a díjkiosztó ünnepség előtt a magyar mozikba kerülhessen. A fa­ natikusok ezen felül max. még két, de legtöbb esetben csak egy filmről hallottak egyáltalán, ám a maradék kettő létezéséről általában nekik sincs halvány fogalmuk se. Pedig mennyire jó volna, ha a jelöltek ismeretében a filmakadémia díjkiosztó estje előtt kialakult képünk lehetne arról, hogy saját tapasztalataink alapján kit tar­ tunk leginkább esélyesnek az aranyszob­ rocska megszerzésére, nem pedig kényte­ len-kelletlen annak a filmnek kéne druk­ kolnunk az ünnepséget figyelve, amit egyáltalán láttunk ajelöltek közül! 'CT így nem ma­ rad I se♦ fc» Vif_____ dL más, H mint a re9 mény és bi­ li zalom a ma­ m gyár forgal­ mi mazókban, H akiket ugyan R minden vaH lamire való H mozirajongó ^1 teljességgel H gyűlöl a ké­ n sések és az önkényes filmváloga­ tások miatt, ám most mégis egy emberként abban bí­ zik; hátha átrángatják idő előtt azt a pár nagy esélyest, amelyek főszerepet játsz­ hatnak az Oscar-gálán. Idén végül is óriási mázlival menekültek meg a lincselés elől a forgalmazók, hiszen senkinek sem kellett nagyon rohannia ah­ hoz, hogy Chicago és a Zongorista még beleférjen a márc. 23-ai rendezvény előtt, ám rengeteg nagy esélyes és díjazott te­ kercs még hírből sem ismeri a magyar ve­ títőgépeket. Ezért gondoltam, hogy néhány szóban, részben személyes élményekre, részben pedig külföldi kritikákra támaszkodva be­ mutatnék pár olyan filmet, amelyek ugyan csak néhány hét (esetleg egy-két hónap) múlva kerülnek bemutatásra a magyar mozikban, ám valamilyen szem­ pont miatt érdemes őket felvenni a sze­ mélyes várólistára. Catherine Zeta-Jonesnak jókedve van Frida: A négy jelölést magának mondha­ I ■ I 3 Martin Scorsese - a nagy vesztes (mellesleg napjaink egyik legnagyobb filmrendezője) tizedik oldal tó produkcióban Salma Hayek, fricskát mutatva a beskatulyázóknak bebizonyítja, hogy Frida Kahlo, hányatott életű festőnő életét éppen olyan hitelesen el tudja ját­ szani, mint az ügyeletesen ráaggatott csi­ nibaba szerepeket. Az alakításáért a leg­ jobb női főszereplő díjára jelölt színésznő mellett a színészgárdában feltűnik többek között Edward Norton, Ashley Judd és Antonio Banderas is. A film további érde­ kessége, hogy az elénk táruló látványvilá­ got, a festőnő vászonra álmodott valósága és a tényleges valóság összeötvözésével je­ leníti meg az alkotógárda, így a művésznő lelkisége rávetülve a környező világ min­ den elemére, döntő szerepet kap a film­ ben. Kíváncsian várjuk! Díj: Legjobb smink Várható magyar premier; ápr. 3 Adaptation (Adaptáció?); Szintén négy jelölést kapott, ám majdnem üres kézzel távozott a Charlie és Donald Kaufman ál­ tal vászonra „adaptált” alkotás. A kritiku­ sok által leginkább a John Malkovich me­ nethez hasonlított, éj fekete humorú tra­ gikomédia középpontjában egy írói vál­ sággal küszködő középkorú férfi áll, akit az akciófilmes bőrkabátját maga mögött hagyó, sör hasat növesztett Nicolas Cage alakít majd, méghozzá állítólag olyan zse­ niális játékkal, amelyet utoljára a Las Vegas-Végállomásban láthattunk tőle. A filmet a szürreális látásmód és éles stílus­ váltások jellemzik, no meg az Oscar-ról távol maradó Meryl Streep lehengerlő teljesítménye, aki alakításával szintén kiverekedte magának, hogy ringbe szállhasson a legjobb női főszereplő díjáért. Díj; Legjobb férfi mellékszereplő Dennis Cooper Várható magyar premier: ? Schmidt története: Gonosz nyelvek sze­ rint a „Lesz még így se” fan club „még egy Oscar-t Nicholson-nak” címmel hirde­ tett pályázatának győztes alkotását tisztel­ hetjük ebben a munkában. Ám, ha egy személyes megjegyzéssel megmenthetem a filmet az akármilyen irányú beskatulyá­ zásoktól, akkor szerényen megjegyzem, hogy nekem annak ellenére nagyon tet­ szett, hogy a „Lesz még így se” egyáltalán nem. A filmben annyi tényleg közös az előzővel, hogy teljes egészében Jack Nicholson játékára épít, ám ezúttal egy biztosítási ügynök életét kísérhetjük fi­ gyelemmel, méghozzá attól a naptól, amelyik biztos mindannyiunk életében �I sorsforduló lesz majd: a nyugdíjba vonu­ lás napjától. Bár az Oscar elmaradt, nyer­ tünk azonban egy kissé mű-életszagú, de alapjában véve hiteles, a témához reme­ kül eltalált műfajú alkotást, amely az időskor, magány elleni küzdelmét, fanyarú humorral és megindító rezignáltsággal mutatja be. Díj: Várható magyar premier: ápr. 10 Far from heaven: Julienne Moore kisebb fajta Oscar-rekordot mondhat magáénak, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy valaki egy éven belül két kategóriában is a jelöltek között tudhatja magát. Az Órák­ ban nyújtott alakítása miatt a legjobb női if L■ lì New York bandái: Na igen. Már tavaly előtt nyáron látni lehetett a zseniális dísz­ letekről és nagy tömegjeíenetekről árulko­ dó előzetest az amerikai videó-szalagok elején a látottaktól valóságtól transzba esett nézőket rögvest megnyugtatni kívánó: ,,hamarosan a mozikban” felirattal. Am a ,,hamarosan”-ból utóforgatás és jogi vita lett. Martin Scorsese rendező urat pedig azóta nemes egyszerűséggel a „késleltetés atyjaként” emlegetik az élesebb nyelvű szakmabeliek. A Leonardo di Caprio, Liam Neeson és Cameron Diaz főszereplésével előadott történetben Scorsese szokatlan oldalról mutatja be az 1800-as évek (ez idáig a be­ vándorlók idilli aranykoraként ismert) vi­ lágát, méghozzá a szervezett bűnözés ol­ daláról, A monumentális elemekkel és grandiózus díszletezéssel operáló filmet minden valamire való film-utómunkálati kategóriában jelölték (szerencsés esetben akár nyolc szobrocskát is hazavihetett volna!), ám a díjakat minden esetben el­ kapkodták előle. Díj: Várható magyar premier: május (eleje?) Egy tangó liléd... Egy tangó Veled perzselő parketten,Serceg szilaj lábunk, izzad az ütem. Hol hűvös szél fúj, forrni kezd a lélek, Tűzet csihol vad táncunk minden kéjnek. Fojtó szívünk egyre gyorsabban lüktet, Szuszogva zeng dalt a fáklyás gyászmenet, Mit megidéz e szerelmes, sötét éj. Reményben elbukott, hiú SzenvedélyVeled koccintok vöröslő véremmel, Mit majd e szerelem végül kilehel; Lángoló oltárodon egy új lélek, Szolgád, Keserűség, már ágyat vetett. Egy tangó Veled, gyilkos utolsó tánc. Túlvilágon is túl kísértő románc, Ezer meg ezer szerelmes vadrózsa Hal Veled, s merül végtelen álomba. 2002. február 8. Molnár Etele Zs.M. r'4-ífX- Nicole Kidman is megkapta mellékszereplő díjára jelölt színésznő, en­ nek a filmnek a kapcsán pályázhatott a leg­ jobb főszereplői díjra is (sőt azok szerint a bizonyos csivitelő madárkák szerint kis hí­ ján el is halászta Nicole Kidman orra elől). Egyébként a legjobb eredeti forgató könyv kategóriájában is jelölt darab, egy az ötve­ nes évek „amerikai álmát” (tisztes megél­ hetéssel rendelkező szerető félj, szép csa­ ládi ház, gyermekek) magáénak tudható családanyáról szól, aki kénytelen végignéz­ ni, ahogy idilli élete fokozatosan szerte­ foszlik. A teljességgel a nő szempontjából bemutatott történetben az asszony fokoza­ tos lelki torzulásának lehetünk tanúi, és egy különös közeli barátságnak, amely a ház áldozatkész színes bőrű kertészéhez fűzi. Már csak azért is érdemes megnézni a filmet, mert több neves kritikus is ko­ moly felháborodásának adott hangot, hogy nem Moore kisasszony kapta a díjat. Díj: ' Várható magyar premier: ? CD AJANLO Norah Jones: Come away with me Igazán figyelemre méltó ez a hölgy, aki a tudósítások szerint „meglepetésszerűen”. a .teljes ismeretlenségből előbukkanva' megnyert nemrégiben 8 Grammy-díjat. Tudósítónknak lehet, hogy ismeretlen a hölgy, aki — igaz, hogy első albumát adta ki - egyhamar népszerűvé vált gyönyörű, szívhez szóló dalaival. Amerikában már hónapokkal a díjkiosztó előtt rajongtak érte, lemeze Európában is gyorsan fo­ gyott. Igazából nem is a most elnyert díja minősíti legjobban munkáját, inkább az a szenvedély, amelyről dalaiban újra és újra tanúbizonyságot tesz. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti kicsit jazz-es, ki­ csit blues-os, de sok-sok sóul elemmel tűzdelt dallamokat, mert a hölgy igazán sokszínű. Olyan esti teázós-olvasós le­ mez, de bátran ajánlható romantikusabb pillanatokra is. Sőt, már Hollywood is fel­ fedezte őt magának, egy újabb szerelmes film betétdalát énekli ...nem is akárhogy! Talán mostanában tényleg divat lett a ze­ nei berkekben, hogy egy csinos leányzót úgymond „beültetnek” a zongora mögé (lásd Alicia Keys, Vanessa Carlton), és az okos menedzserek azt hiszik, ennyi elég is ahhoz, hogy ebben az „iparban” dőljön a lé. Norah Jones erre a trendre” tehetségével és gyönyörű hangjával rácáfol. Zenéje kis szigetet jelent a rohanó hét­ köznapokban. Reméljük, hallunk még róla... legalább ilyen jó minőségben, és említett tudósítónknak már kevésbé „is­ meretlenül”. Gulyás Judit tizenegyedik oldal �. .......... ... ; William Shakespeare: EX. Edgár K/éZiJOMás, 3. jelenet Hereford: Bevégezénk, mit esküvéssel fogadánk. A zsarnok idegenbe űzetett. Nem tér e földre vissza már. A nép szegény, s mi gazdagok vagyunk. (Koccint.) Greenpeace: S ki férfimód beváltja esküjét, dicsére válhat bárkinek. Kacagnom kell, ha látom trónusát. (Kacag.) E bársonyt nyomta rég a görbe hát, s fejét csak épp’ hogy tarthatá, hisz’ benne forrt akónyi szesz. Mondják, hogy apródoknak udvarolt. (Koccint.) Hereford: A pályabért megérdemeltük, jó uram. E láncra vesd tekinteted, mely súlyos, mind az Edgár bűnei, s díszíti most az én nyakam. Greenpeace: Én meg, midón farába rughatám, fölszedtem mind az aranyat, mely két zsebéből Totyogott. Ez óvadéknak mára épp’ elég. A kockajáték most következik. (Kockáznak.) Edgár öreg koldusasszonynak öltözve belép: Bocsánat, jó urak, ha zavarok, az Isten áldja meg kegyelmetek’, méltóztassanak kenyérhajat adatni annak, ki hónapszámra éhezik. Hereford:Kies iny kívánság, rusnya vén banya. De most, hogy trónszékünk üres, te lész királynőnk, s mindig enni fogsz. (Gúnyosan a trón­ hoz vezeti.) Edgár (a trónusra ül, közben leveti álöltözetét); Hereford: Fölséges Úr, Szent Patrick lesz tanúm, hogy’ lestem jöttödet nagyon, őrködve állván itt a trón előtt, hogy elzavarjam mind, ki cenk. Greenpeace-t a földre teperém, s ő hasztalan kínálta aranyát, mit tőled von gazul ez átkos kurafi. Edgár: Igaz barátom, Hereford, jutalmad nagy leszen s dicső: te mától fogva főbíró leszesz, én meg örvendek műviden. Hereford (leszúrja Greenpeace-t) Őrség! Vigyétek el a tetemet! Őrség (kivonszolja a halott Greenpeacc-t) Edgár (megindultan): Edgár atyám, e néven nyolcadik, midőn Beefsteak-be indult küzdeni, szép nyakláncot adott nekem. Úgy illenék, hogy jutalmul néked adjam én, de fémtanászok elmondák nekem, hogy az bizony semmitse ér: anyaga vas, s értéke így csekély. Hereford (holtan rogy össze) Függöny (fordította: Szász Károly) A közlés Prof. Dr. Gáspárdy László személyes kérésére történt. Lám, lám mindig van mit tanulnunk a régiektől! A hazug embert ha­ mar utolérik, és az áruló mindig elnyeri méltó büntetését. Úgy, hogy ezt szem előtt tartva folytassuk tovább életünket! i Egyensúly Mindig, mindenkinek a szájából csak ömlik a sok panasz. Hiába, a magyar ember már csak ilyen. Kár is e fölött sóhajtozni, faji jellegzetességeinket aligha vetkőzhet­ jük le. Pedig van egy pár, amitől nem ártana megszabadulnunk. Az állandó marako' dás, az „öten hatfelé” egysége, az ezredévnyi Pató Pál-kodás nem sokkal vitte előI rébb a sorunkat. A sok jó mellett vegyük észre magunkban a hibát is. És ha már ■ megjavítani nem tudjuk, legalább próbáljuk meg lecsillapítani. £ SzBzal, az állandó panaszkodás is egyik sajá­ tosságunk Pedig a b^t észrevenni és kijavíta­ ni kell, nem búslakodni felette. Dolgozni kell. solöt. Meg lesz az eredménye, létezik az eg^nsÚly a világban. Ha nem így lenne, mi is Itartar^ Kát egybe? Őrködik felettünk a rend., Előbb-utóbb kiegyenesedik mindenki,, ki ätlöjzott. Márpedig mi százszor is átkozol? rak vagyunk, még akkor iS, Ka sokszor ön­ magunkat átkoztuk meg. Fejjel rohantunk a falnak, amikor higgadtságra lett volna szük­ ség, máskor pedig tétlenül ültunls; amikor cselekedni kellett volna. De van igazság, mi is kiegyenesedünk Kát egyszer. Az igazság azonban olyasmi, amit ki kell járni, amit nem kapunk ajándékba. Nem is érdemel tizenkettedik oldal semmit az, aki nem küzd érte. Nem véde­ kezhetünk azzal, hogy’ ezerszáz év alatt mar eleget izzadtunk ahhoz, hogy most már megpihenjünk és felsóhajtsunk - mi meg­ tettük á magunkét. Nem. Sok bűnt kell jóvátenhünk, A legtöbbet persze magunkkal szemben követtük el. Azokat is jóvá kell tenni, mind, ahogy mi is jo^l várhatjuk el a jóvátételt másoktól. De nem elég ölbe tett kézzel várni rá. Ki kell azt követelni. Egymás ellen vétkeztünk és vétkezünk a legtöbbet. Ezt a legnehezebb helyrehozni. Együtt élni azokkal, akik kárt okoznak ne­ künk, és egyben önmaguknak. Akiknek szí­ , vében nincs tisztaság. Akik nem közös ér­ dekeinket nézik, hanem sajátjukat, vagy"* másét. Akik talán most felül vannak. Anya­ giakban, pozícióban, elismertségben. De a pénz^ a.poszt, a hírnév múlandó. Csak az számít, ami örök, A becsület, a tisztesség, a szeretet. Az ember és az otthon^ a család es a háza. A létrehozott mű és a közös emléke­ zet. Ezek a sokszor lejáratott és elcsépelt fo­ galmak, amelyek ettől persze még igazak maradtak. Ne féljünk tőlük, ne szégyelljük őket. Semmi más nem számít. Szomorú a sorsa annak, aki minderre csak ha­ lálos ágyán fekve döbben'rá, amikor érzi, hogy vége van. Abban a gyötrelmesen hosszú pillanatban mindenki me^űnhődik minden bűnéért. Mert mindenki mindenre rádöbben. Az okosabb, a jobb, a tisztább már korábban. .A többi csak a végén, mind. Mert létezik az egyensúly. Bűn és bűnhődés mindig együtt járnak. Kár és kárpótlás úgyszintén. Együtt, de nem szorosan egymás mögött. De az egyik! után mindig eljön a másik is. kétezre az egyensúly. Mindenki azt kapja vé-1 gül, amit megéhlemelt. Én tudom. És kicsi­ nyes ember lévén, már előre dörzsölöm a te­ nyerem. b ... ' ! Koltay András' �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Satthyány-Strattmann László: Mdogak akartak lenni, tegyetek trtí^akat kaldoggár^ Nagy ünnep volt március 23-a (vasárnap) a ma­ gyarság számára. Ezen a napon magyar zarándo­ kok ezrei töltötték meg a Szent Péter teret, hogy jelen lehessenek azon a szentmisén, amely során 11. János Pál pápa a boldogok közé iktatta Batthyány-Strattmann Lászlót, aki a múlt század fordulóján a ma már burgenlandi Köpcsényben, Trianon után pedig Körmenden kórházat alapí­ tott és a gyógyító Krisztus nyomába szegődve életét a szegény betegek szolgálatára szentelte. Az ország minden részéből érkezett zarándoko­ kat igazi római tavasz, ragyogó napsütés fogadta a Szent Péter téren, ahol valamivel 10 óra előtt megkezdődött az ünnepi boldoggá avatási szent­ mise. A 15 ezres hívőseregből 5 ezer magyar volt ezen a feledhetetlen szertartáson, amely során többször is felhangzott magyar szó. A pápa homíliájában név szerint is köszöntötte MádI Ferenc köztársasági elnököt, a nyolctagú, két mi­ niszterből - Csehák Judit egészségügyi és Gör­ gey Gábor kulturális - és képviselőkből - Csáky András (MDF), Latorcai János és Semjén Zsolt (Fidesz), Hegyi Gyula (MSZP), Világosi Gábor (SZDSZ) - álló hivatalos magyar küldöttség ve­ zetőjét. Mádl Ferencet a szertartás végén rövid köszöntésre a pápához kísértek. Az ünnepi bol­ doggá avatási szentmisén jelen volt a teljes ma­ gyar püspöki kar, a szentéletű hercegorvos, az ősi Batthyány család leszármazottainak népes cso­ portja, Habsburg Ottó, Göncz Árpádné, a Kézenfogva Alapítvány elnöke, Lévai Anikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Társala­ pítója, Erdődy Gábor jelenlegi és Tar Pál előző szentszéki nagykövet. A nagyszabású esemény megszervezésében jelentős mértékben közre­ működött Németh László, a Pápai Magyar Inté­ zet rektora, Batthyány László boldoggá avatásá­ nak posztulátora. A monumentális méretű Batthyány-portrét, amelyet a boldoggá avatási formula elhangzása után lepleztek le a Szent Péter-bazilika homlok­ zatán, Kisléghi Nagy Adám festményéről nagyí­ tottak fel különleges technikai megoldással. A művészi ereklyetartót Ozsvári Csaba ötvösmű­ vész alkotta és a szentmisén azt a misekönyvet, evangéliumos könyvet használták, amelyet szin­ tén Ozsvári Csaba domborművei díszítenek. A felajánláskor két magyar és két osztrák hívő a két egyház közös ajándékaként egy szemorvosi mű­ szertáskát adományozott a pápának (;az ajándé­ kot minden bizonnyal egy rászoruló kórháznak továbbinak a pápa munkatársai) . A Sixtuskápolna kórusán kívül a szentmise énekeit a szombathelyi Wemer kórus énekelte, Pem Lász­ ló vezényletével. Batthyány László boldoggá ava­ tása azt jelenti, hogy az ő közbenjárásáért imád­ kozhatnak a szombathelyi és az eisenstadti (kis­ martoni) egyházmegyék hívei, de tiszteletét az egész magyar egyházra kiteijesztették. A szegények orvosa mellett 11. János Pál pápa a következő négy másik szentéletű személyt avatta a boldogok közé: Pierre Bonhomme (1803—1861), francia pa­ pot, Maria Dolores Rodríguez Sopena (1848—1918), a róla elnevezett katekista inté­ zet spanyol alapítóját, Juana Maria Condes Lluch (1862—1916),6), szintén spanyol rend­ alapító szerzetesnőt és Maria Caridad Brader (1860—1943), svájci származású, Ecuadorban és Kolumbiában szolgáló missziós nnővért, a Szeplőtelen Szűzről elnevezett ferences apá­ carend alapítóját. Az ünnepi szertartást a pápa 38 kon-celebrálóval együtt mutatta be, köztük magyar és osztrák részről Paskai László bíboros és Christoph Schönbom bíboros, bécsi érsek. Konkoly István szombathelyi püspök, Tibola Imre kanonok, a boldoggá avatás viceposztulátora és Gyürki Lász­ ló körmendi plébános. Paskai László és Cristoph Schönbom ismertette a hívők előtt BatthyányStrattmann László életét. j I í > "'á jámborságán és életstílusán, aki családapa és or­ vos volt. Nemesi őseinek gazdag örökségét érté­ kesítve ingyen gyógyította a szegényeket és két kórházat is épített. Érdeklődését nem az anyagi javak töltötték ki, de nem is a siker és a karrier volt életcélja. Ezt tanította és élte családjában, így lett gyermekei számára a legjobb hithirdető. Mindehhez a lelki erőt az Eucharisztiából merí­ tette. Bárkinek rámutatott, mit jelent az isteni Gondviselés, aki őt élete és küldetése e forrásá­ hoz vezette. Boldog Batthyány-Strattmann László sose helyezte a földi gazdagságot a valódi, égi gazdagság elé. A családi életben bemutatott életpéldája és a nagylelkű, keresztény szolidari­ tása legyen bátorítás mindannyiunknak arra, hogy az evangéliumot hűségesen kövessük! Az új boldogok életszentsége buzdítson minket is az evangéliumi tökéletességre, arra, hogy Jézus szavait életre váltsuk. Bizonyosan ez egy aszketikus parancs útiránya, ám megvalósítható mind­ annyiunk számára. A Szent Szűz, Mindenszen­ tek Királynője tartson meg minket anyai köz­ benjárásával! Ezek az új boldogok pedig vezesse­ nek minket az életszentség felé! Ámen Az ünnepi szentmise a vasárnapi Urangyala imádsággal zárult le, amelyben a pápa arra kér­ te az egybegyűlt hívősereget, hogy az új bol­ dogok példája indítson valamennyiünket az evangéliumi tökéletességre. A legszentebb Szűzanyától, akit az új boldogok oly különös módon tiszteltek, kérjük, hogy adja meg a bé­ ke ^ándékát. Az ő oltalmára bízzuk a háború áldozatait és szenvedő hozzátartozóikat. A szentatya beszédét azzal zárta, hogy lélekben szeretetével és imáival rendkívül közel érzi magát hozzájuk. (Forrás: VR/MK; Duna TV; Új Szó) személ-j^k kitnnktése tadrcius a^almdhól Batthydny-Straítmann László családja köré­ ben; í3 gyermeke volt A boldoggá avatás ünnepélyes formulájában a szentatya kijelentette; apostoli tekintélyével en­ gedélyezi, hogy mostantól kezdve Isten tisztelet­ re méltó szolgáját Batthyány-Strattmann Lászlót boldognak nevezzék, emléknapja pedig január 22-e, halála, azaz égi születésnapja lesz. A jelenlévő magyarok nemzeti színű zászlók­ kal a kezükben tapsoltak a szertartás alatt, akárhányszor meghallották a magyar boldog nevének elhangzását. Homíliájában a szentatya egyenként méltatta az egyház 5 új boldogát, Batthyány Lászlóról a következőket mondta: „Isten gyöngesége erősebb, mint az emberek” (1 Kor 1,25). Pál apostolnak e szavai tükröződtek vissza boldog Batthyány-Strattmann László Budapest: Nemzeti ünnepünk, az 1848-49-es forradalom és szabadságarc megünneplése alkal­ mából a Magyar Köztársaság elnöke - a minisz­ terelnök előteijesztésére - a Magyar Köztársasá­ gi Érdemrend Középkereszge (polgári tagozat) kitüntetést adományozta Kozma Imrének, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének. Görgey Gábor kulturális miniszter a szakmai kuratórium konszenzussal hozott javaslata alapján, Táncsics Mihály-díjat adományozott Harmath Károlynak, az újvidéki Agapé Kiadó főszerkesztő-igazgatójának. Szabad Sajtó Díjban részesült a Mérleg című folyóirat a keresztény eszmeáramlatokról és a hitéletről szóló, tolerancián alapuló tájékozta­ tásért. MK íísenAarmaJi^ oldal �Hajrá magyarok! Magyar zászló a Himaláján Ez a kis hazánkban állandóan jól hangzó, szívünknek kedves buzdítás bennem is megfogalmazódott, amikor az elmúlt egy év négy magyar expedíciójáról olvastam. Különböző helyekre indultak, de azonos céllal: öregbíteni, növelni a magyar utazók, felfedezők, egyáltalán, a magyarok jó hírét. 2002. május 25-én délelőtt fél 11-kor egy magyar feljutott a világ tetejére. Ha a világ fogalmán a világegyetemet is értjük, akkor Erőss Zsolt hegymászó teljesítménye (Mount Everest - 8850 méter) csak a második helyre lenne elég a képzeletbeli „Aki a legmagasabbra jutott Magyarországtól” címú vetélkedőben, itt ugyanis az 1980-ban elért eredményével Farkas Bertalan űrhajós lenne az első. 4 I Erőss Zsolt a világ tetején Komolyra fordítva a szót, Erőss, a magyar „Mount Everest Expedíció 2002” csapatá­ nak egyik tagja történelmi tettet hajtott vég­ re: első hazánkfiaként elérte a Himalája - és a Föld - legmagasabb pontját. Elismerés il­ leti természetesen az egész csoportot, így például Várkonyi Lászlót is, aki a hegység Déli csúcsáig (kb. 8750 m) jutott oxigénpa­ lack nélkül, ami szakmai megítélés szerint azonos értékű Erőss sikerével (akinek le­ gyengült egészségi állapota miatt szüksége volt a készülékre). 1983-ban zajlott az első magyar Himalájaexpedíció, azóta többre is sor került, a leg­ utóbbival pedig azt gondolhatnánk, hogy fel­ került az i-re a pont. Ezzel ellentétben azon­ ban vannak még új célok a magyar hegymá­ szók előtt. Idén nyáron újabb, női tagokkal is büszkélkedhető csapat indul majd, hogy két olyan csúcsot hódítson meg, ahol még nem járt magyar, továbbá nyolcezer méter fölé emelje a magyar női magassági rekordot. Az örök hó és jég birodalmát, az Antark­ tiszt célozta meg a „Fagyos Oázis Kutató és Filmes Expedíció” tavaly decemberben. Ez az első önálló magyar szervezésű ilyen vál­ lalkozás. A kutatókból és természetfilme­ sekből álló csapat három hónapot szándé­ kozik tölteni az Antarktiszi-félsziget mel- tizennegyedik oldal Ictti King George-szigeten. Ottlétük ide­ jén éppen nyár van, ami azt jelenti, hogy „csupán” fagypont és mínusz húsz fok kö­ zötti hidegre kell berendezkedniük. Ne­ hézséget okoz az is, hogy többszáz kilós felszerelésüket maguknak kell húzniukvonniuk, mert a semleges földrészen né­ hány éve betiltották a kutyaszánok haszná­ latát az élővilág védelme okából. A két hölgy és öt férfi fő célja a globális felme­ legedés tanulmányozása, de e mellett természetfilmct készítenek és extrém sportként egy kis jég- és sziklamászás is terveik között szere­ pel. Ha tudományos értékű jelentést készíte­ nek, amit elfogad az Antarktiszi kutatások Tu­ dományos Tanácsa, akkor az expedíció jogi szempontból is érdekessé válik. A hazánk által is ratifikált 1959-es New \brk-i Antarktiszegyezmény szerint ugyanis, ha egy állam lé­ nyeges kutatómunkát fejt ki arrafelé (pl. egy állomáson vagy egy expedíció küldésével) ak­ kor többletjogokhoz jut: elnyerheti a konzul­ tatív partneri státuszt, ami a kontinens turiz­ musának, kutatásának, védelmének szabályo­ zásában való részvétellel jár. Ha valaki az expedíció hazatéréséig kíván­ csiságból előveszi világatlaszát és véletlenül rábukkan egy Mount Boda megjelölésű hegyre az Antarktiszon, bizonyosan kelle­ mes érzés tölt el ha megtudja, hogy ez a hegy egy magyar orvos, Boda János nevét viseli, aki 1958-1968 között éveket töltött a Déli-sarkvidéken. Időközben már visszatért tizenkét napos út­ járól február végén az I. Magyar-nemzetközi Madagaszkár! Expedíció. A Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság néhány tagja a Körösi Csorna Sándor után talán második legismertebb világhírű utazónk, Benyovszky Móric gróf (1741-1786) nyomában járt a tá­ voli szigetországban. Felkeresték az általa ala­ pított település, Louisbourg helyén álló Maroantsetra falut, amelynek főterén törzsi rituálé keretében szobrot és emléktáblát he­ lyeztek cl, utóbbiból a főváros, Antananarivó Benyovszky utcájában is. A legújabb kalandozó magyar csapat március 1-jén indult el a Millenáris Parkból, hogyjúnius 8-ig három földrészen és huszonnégy országon keresztül körbekerékpározza a Földközi-tengert. A két fiatalember túrájával fel szeretné hívni Európa figyelmét a kör­ nyezetvédelem fontosságára, az egészséges életmódra, a kerékpározásra, és hazánk Eu­ rópai Uniós csatlakozásának fontosságára. A „80 nap alatt a Föld(közi-tenger) körül ex­ pedíció” látszatra nem Földkörüli út, mate­ matikailag azonban mégis: az út kb. 20 ezer kilométer, így ketten együtt ennek dupláját teszik meg, ez pedig megegyezik az Egyenlí­ tő hosszúságával. Kerekezőink a Környezet­ védelmi Világnapon érkeznek haza. Érdemes megjegyezni, hogy először magyarok, pontosabban Bartha Gyula és Sulkowsky Zoltán motorozták körül a Földet 1928-tól 1936-ig egy oldalkocsis Harley-Davidsonon. Állami támogatás nélkül, ismeretterjesztő és reklámtevé­ kenységből tartották fenn magukat, útköz­ ben sok hírességgel találkoztak, fogadta őket például Csang-Kaj Sek tábornok, Hamaguchi japán miniszterelnök, Hoover amerikai elnök is. Világszerte nagy meg­ becsülést szereztek a magyar népnek. Nehéz lenne felsorolni azt a sok világutazó honfitársunkat, akik részben kényszerűség­ ből (pl. az 1848/49-es szabadságharc utáni emigrációban), nagyrészt azonban önként, tudomány- és kalandvágyból gyarapították hírnevünket. Bízzunk benne, hogy a Mo­ unt Everest után a majdnem tucatnyi, ma­ gyar tudósról elnevezett holdkráter valame­ lyikébe is egyszer kitűznek egy magyar zászlót... Szamos Márton �’N J Kiáltás Jókaiért „Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább'" - rovat I Ki is volt Jókai Mór? Ne vágjuk rá a kérdésre az obiigát választ. Tekintsük inkább át gondolatban az elmúlt százötven esztendőt - amennyire ez lehetséi ges - abból a szempontból, mit jelentett egykor és mit jelent ma a magyar [irodalom ezen keresztül pedig a magyar társadalom számára. I A**— ni i ty A; 'a ? fç J' % i I :: 'w Hírekre váró újságírók dr. Berger ügyvédi irodájában, a halálosan beteg Jókai Mór lakásának szomszédságában (Erzsébet krt. 44.). Az író 1904. május 5-én hunyt el. Jelfy Gyula felvétele. Bármennyire is hihetetlen ma már, volt idő, amikor a kultúra közügy volt. A számará­ nyában és műveltségében is folyamatosan gyarapodó polgári réteg szükségszerűen be­ fogadandó értéknek tekintette az irodalmat és a művészet egyéb ágait. Nem sznobiz­ musból, nem a verseny képesség fokozása céljából, hanem a gondolkodó, érdeklődő ember által felismert igény által vezérelve: a világot csak úgy lehet tovább gazdagítani, ha birtokában vagyunk azon ismereteknek, amelyeket az előttünk járók gyűjtöttek ös­ sze. Márpedig ennél nemesebb célt nem ál­ líthatunk magunk elé. De ha gyermekeink­ ből valamire való embert szeretnénk farag­ ni, akkor sem választhatunk más utat, mint­ hogy egyfelől példát mutatva, másfelől őket önálló érdeklődésre inspirálva kinyissuk előttük az egyetemes emberi (ennek része­ ként pedig elsősorban a magyar) kultúra kincsestárának kapuját. Ilyenformán Jókai most a cikkíró szempontjából szimbólum: egy magyar író, akinek munkássága időtál­ lónak és megismerésre feltétlenül érdemes­ nek bizonyult. Nem tisztem, hogy pályaívet vázoljak fel és társadalmi „hatásvizsgálatot” folytassak le. Megtette ezt már előttem más, alkalmasabb személy: aki eddig elmulasztotta, feltétlenül olvassa el Mikszáth Kálmán Jókai életrajzát. Egy gyermekkoromban látott fénykép még­ is annyira erősen él bennem, elkerülhetet­ lennek látszik, hogy beszámoljak róla. A kép akkor készült, amikor az író körúti lakásán haldoklott, és a szomszédos lakásban vára­ kozó újságírókat ábrázolja, akik lesik a híre­ ket az állapotáról. Az állókép dacára is érez­ hető a feszült hangulat, melyet nem a hír­ verseny kimenetele, hanem a „nemzet írójá”-nak állapota feletti aggodalom idézett elő. Amikor először láttam a felvételt, még csak furcsa hangulata fogott meg, ma már értelmezni is tudom. Számomra az értelme a következő: volt idő, nem is olyan régen, amikor még voltak közös, szent ügyeink. Amikor az írók és a művészek még - tehet­ ségük mértékétől függően - rendelkeztek befolyással a társadalomban. Akik pedig nagy egyéniségek voltak, azok ezt az ado­ mányt jó célra, az építésre használták fel. Cserébe pedig általános megbecsülést kap­ tak, némelyükből „nemzeti intézmény” lett, halálukkor „egy ország” öltözött feketébe, a gyász elmúltával pedig az ittmaradtak a ma­ guk eszközeivel tovább örökítették életmű­ vüket. Jókai volt mind közül talán a legelismer­ tebb. Aki az elmúlt mondjuk százötven esz­ tendőben gyerekkorában szövetségre lépett a betűkkel (később talán már nem is lehet), annak kiindulópontja, a szövetség megpecsételője teljes bizonyossággal Jókai volt. A XIX.-XX. század fordulóján minden vala­ mirevaló polgárcsalád könyvespolcán meg­ található volt a jubileumi százkötetes Jókaidíszkiadás. Márai Sándor említi mintegy anekdotaszerűen az Egy polgár vallomásai­ ban, hogy amikor gyerekkorában anyagi ne­ hézségei támadtak, és a családi könyvtár egyes elemeinek - persze a szülők tudta nélküli - áruba bocsátásával próbált megol­ dást találni likviditási gondjaira, a „Jókaik”ért kapta a legtöbbet az antikváriustól, aki­ nél a Jókai-könyvek rendelkeztek a legki­ sebb „árfolyam-ingadozás”-sal is. Jókai még a kommunista években sem tűnt el a történelem süllyesztőjében. A hatalom persze megpróbált párhuzamot találni re­ génytémái és a rendszer ideológiája közötta reformkor fejlődése és a 11. világháború utáni szép új világ felépítése végeredmény­ ben szinte hajszálra megegyező vonásokkal rendelkeztek, nem is beszélve a negyven­ nyolcas szabadságharc és a különböző vörös terrorok analógiájáról. De a trükk átlátszó­ nak bizonyult. Ezért állt elő az a helyzet, hogy némely, a rendszer által kompromis­ szumos módon engedélyezett alkotás időtállóbbnak bizonyult magánál a rend­ szernél. Mai szemmel is értékes művek így — többek között - a Jókai-filmadaptációk is. Néhány évtized alatt elvergődtünk a kiböjtölt szabadságig. Most pedig mellőzve a műveltségi szint zuhanása, az oktatás és a képzettség színvonalának rohamos apadása feletti siralmakat, tegyünk egy kicsiny kör­ utazást a mai középiskolákba. Oda, ahol már elég korosak a diákok ahhoz, hogy egytizenötödik oldal . �i‘'k I 4^ ' A ■ - í «4 '■ ■ A ;8. re nagyobb lépésekben haladjanak tovább az értelmes, gondolkodó emberré válás immár nem is rögös, hanem inkább egyenesen tankcsapdákkal terhes országútján, de még elég fiatalok ahhoz, hogy az előrehaladáshoz segítő kezekre és útmutatásra szoruljanak. A körút eredménye nem csak elszomorító, hanem már-már letaglózó, a jövőbe vetett örök bizakodást is megrengető. Jókai és mű­ ve lassan, de határozottan enyészik el. Egy mai átlagos középiskolai osztály diákjainak legfeljebb 10-15%-a vetemedik arra, hogy fanyalogva, a nehezen, nagy „kultúrterrorista” szülők által sakkban tartva átrágja magát 1, azaz egy db Jókai-regényen. Későbbi életükben persze még javulhat az arány, de azért annyira ne reménykedj ünk ebben, mert nem sok jel utal a pálfordulatra — arról nem is beszélve, hogy a könyveknek is megvan a maga idejük, némelyiküket csak meghatározott életkorban érdemes elolvasni. Miután magunkhoz tértünk a sokkból, tart­ sunk rövid számvetést, miben szenved hát­ rányt az, aki Jókai nevéhez legfeljebb a róla elnevezett tér kávézóit képes kapcsolni, és más, nagy írókkal (zeneszerzőkkel, festők­ kel, építészekkel, sŐt, Rejtő Jenő után: kőfa­ ragókkal és balett-táncosokkal) is hasonló mód hadilábon áll. Nem alakul ki megfele­ lő szókincse, ami az emberi kommunikációtjelentősen behatárolja; nem szerzi meg az alapvető műveltséget, mely nem magának a műveltségnek a hiánya okán fájó, hanem az összefüggésekben gondolkodás, az önálló vélemény kialakítása, de még egynémely „intellektuálisabb” poén megértésének is gátja; nem értheti meg a történelem esemé­ nyeinek velejét, hiszen azokat igazán soha­ sem a történelemkönyvekből, sokkal inkább az irodalomból ismerhetjük meg; nem is­ merkedik össze a nemzet kohézióját bizto­ sító alapvető eszmékkel, azok értelmével és igazolásával; és ezt a felsorolást még hoszszan folytathatnánk. A megoldási módozatok persze ismertek, de kormányoktól függetlenül is kevéssé gyakorlatiasulnak; az oktatás reformja, a családok társadalmi szerepének növelése, a kultúra népszerűsítése, stb. Nem tudom, hogyan és merre lesz kiút a nemzetközi fo­ lyamatok által erőteljesen megtámogatott hazai tendenciákból. Csak annyi bizonyos: az öröknek hitt értékek, mint az ezúttal ön­ kényesen szimbólumunknak választott Jó­ kai művei is egyszer és mindenkorra, lassan, de biztosan elenyészni látszanak. Beletö­ rődnünk sohasem szabad a hanyatlásba, amíg lehet, harcolnunk kell ellene. És ha már nem marad más hátra, kicsit fordítsuk ki Illyés Gyula versét, és: „kiáltsuk az éjbe Jókainkat” - amíg a torkunkon kifér. Koltay András A^hIhsz egy őszi kérdésre Még az ÍTÉLET egyik őszi (szeptember 25.) számában jelent meg egy írás, melynek szerzője több, nem jogi tantárgy oktatásá­ nak megszűnését nehezményezi. Minthogy az írás szerzője választ várt a felvetésére -­ jobb későn, mint soha - saját véleményem alapján válaszolok. A Kar tantárgyi struktúrájának elkészülte­ ' kor és az oktatás megindulásakor I még nem voltak meghatározottak a hatályos felsőoktatási törvénynek megfelelő képzési követelmények Ezeket csak egy, 2000-ben megjelent és felmenő rendszerben hatályos rendelet fogalmazta meg. Ez a jogászképzés végletes uniformizálását szem előtt tartva alaposan behatárolta a korábbi - és a Kar jellegzetességének szánt - unikális tárgyak i oktathatóságát. Ugyanis a korábbi 4000, sőt a kérdéses tárgyak oktatásának eredeti ^tervezésekor 4200 - órához képest 3500 ; órában határozta meg a teljes képzés kötcleiző tanóráinak számát. Továbbá ezen belül Telőírta, hogy a jogi tárgyak /alapozó és ki­ egészítő szakismeretek, továbbá a szakmai [törzsanyag/ aránya legalább 80% legyen, eb­ ből adódik a rendelet általános társadalom­ tudományi ismeretekre előírt 10-20%-os aránya - beleértve a nyelvi képzést is (!), Ez lis csak akkor teljesül, ha a jogi tárgyak belső ' arányai az alsó határérték közelében marad­ nak. így a képzési követelmények egy csa­ pásra az utóbbi tantárgycsoport óraszámá­ tizenhatodik oldal nak radikális - 770-rŐl 350 - de még a leg­ ideálisabb esetben is 700 - órára csökkenté­ sét eredményezték. (A teljességhez az is tar­ tozik, hogy a korábbi 770 órába a közgaz­ daságtani tárgyak nem számítottak bele, azok a kiegészítő jogi ismeretek körébe tar­ toztak, ma viszont a közismereti tárgyak max. 350 órás keretét terhelik) Mindennek természetesen pénzügyi vonzata is van; a minisztérium csak a fenti korlátok között ismeri el és finanszírozza a képzést. A Kar megkísérelte a magyar jogászképzés­ ben unikumot jelentő, nem jogi tantárgyak (pl. a közgazdaságtani tárgyak) megtartását az oktatásunkban. A Jogi karon jobbára olyan szervezeti egységek, illetve azok ok­ tatási tevékenysége szűnt meg, melyek az Egyetemünkön belül kettőződést jelentet­ tek, ugyanis a PPKE más karain - elsősor­ ban a Bölcsészkaron - már hosszabb ideje működtek hasonló oktatási profilú tanszé­ kek, sőt akár szakok is, (Filozófiai tárgyak kozmológia, logika, vagy a kommunikáció retorika, stilisztika), Az is nyilvánvalóvá vált - még ha sajnálatos is hogy a hallgatóság jó egyharmada a le­ szállított követelményeket is sokallja. így jutunk el oda, hogy a továbbra is oktatott, de szabadon választható - kreditponttal nem jutalmazott — tárgyak bő választéka ellenére az érdeklődés irántuk meglehető­ sen lanyha. Például a Közgazdasági Intézet által meghirdetett 15 (szigorlati tárgyhoz kapcsolódó!) kurzusból csak 9-re akadt je­ lentkező. El lehet képzelni ezek után, hogy; mekkora érdeklődés mutatkozna a szaba­ don választható kozmológia, vagy stilisztika' és retorika iránt. (Pedig mint vizsgáztató és ■ szakdolgozatok olvasója állíthatom, hogy, sok hallgatónak szüksége volna rá!) Mi hát a megoldás? Nyilvánvaló, hogy az Egyetemünknek az igényes hallgatók az igazi partnerei, s a lehetőségek határai kö­ zött - s ezek korántsem szűkösek - az ő igé­ nyeiket kell számításba venni. k Ehhez azonban az szükséges, hogy a tényle­ ges igények számszerűen is megjelenjenek, s ezután az igények kielégítése jórészt csak szervezési (részben persze pénz-) kérdés. Ha a HŐK Tanulmányi bizottsága számsze­ rűen alátámasztott valós igényeket tud köz­ vetíteni a kari vezetés felé, bizonnyal meg­ található átoktatással (esetleg áthallgatással) a kívánt tárgyak oktatása. Példa erre a Közgazdasági Intézet, amely az Egyetem három karán, továbbá a Doktori Iskolákban és a lövábbképző Intézetben is ellátja a profiljába vágó - az Egyetem szelleoktatási miségének megfelelő feladatokat.. �«MKSÍÍ»^ # J íii Könyvajánló 4. Xk^ „...a felhők felett örökké kék marad az é§!'V AZ ÉLETJÁTÉKA Az öt állami Kossuth-díjjal kitüntetett művészből álló Alternatív Magyar Művé­ szeti Díj Alapítvány kuratóriuma idén az erdélyi íróóriásnak: Wass Albertnek ítélte oda a posztumusz alternatív Kossuth-díjat, E kitüntetés apropóján ajánlanám mindenki szíves figyelmébe az író Mire a fák megnőnek című regény-remekét. A történet a maga sodró erejével már az el­ ső mondatokkal magával ragadja az olva­ sót, lehetetlen elsőre nem végigolvasni. 1849-ben, az eltiport magyar szabadság­ harc után csöppenünk egy piciny erélyi fa­ lu életébe. Ebben a románok számára elő­ nyös politikai helyzetben az oláhok - csá­ szári jóváhagyással - megkezdik a magya­ rok erőszakos elrománosításának prog­ ramját. Magyar templom hiányában - amit elpusztítottak, és már többé sohasem en­ gednek újból felépíteni - a magyar nemze­ tiségűek átkényszerülnek az oláhok temp­ lomába román nyelvű misét hallgatni, s emellett sajátos rafinériák segítségével las­ sacskán a magyar neveket román hangzá­ súvá alakig ák át a községi anyakönyvben. Ilyen új körülmények várják az osztrákok ellen harcoló Gróf Varjassyt és feleségét, akik Kolozsvárról térnek haza szülőföld­ jükre. Itt döbbenetes látvány fogadja őket: a felperzselt templomukon túl kastélyu­ kat is kifosztva, porig rombolva találják. Ebben a szerencsétlen történelmi korban kell mindent újra kezdeniük. Megalkuvás nélkül látnak munkához, hiszen a földet meg kell művelni, az állatokat el kell lát­ ni, a facsemetéket újból el kell ültetni, hogy mire a fák megnőnek, az otthon meleg fészke újonnan megteremtődhes­ sen, hogy ez váljon majd új forrásává a magyar életnek. Ezt a rögös, buktatókkal teli utat jáljuk vé­ gig mi, olvasók hőseinkkel, akik ilyen ne­ hézségek közt sem adják fel nemzeti iden­ titásukat pillanatnyi előnyökért. Bíznak egy szebb jövőben, ahol ismét háborítatlanul gyarapodhat a magyar nemzet, de mi már keserűen vesszük tudomásul, hogy Tnanon átka miatt mindez már sohasem válhat va­ lósággá. A leszármazók idegenek új „hazá­ jukban”, s már idegenek az anyaországban élő magyar testvéreik számára is. Valóságshowk és percemberek bámulása helyett ajánlom e regényt minden írástu­ dónak, mert igazán lélekmelengető olvas­ mány. Wass Albert: Mire áfák megnőnek- Kráter Mihály Egyesület 2002. Szabó Viktor Elérkezett a tavasz. Levethetjük a télikabátokat, és vele együtt a tél, a szürkeség okozta pesszi­ mizmust, helyette lehetnénk vidámak, jókedvűek. Sajnos azonban ismét találunk okot arra, hogy visszasüllyedjünk (vagy inkább ki se másszunk) a depressziós hangulatunkba. Az ok, amit találunk, a tavaszi fáradtság. így vagyok ezzel jómagam is. Azt mondják, a könyvek megtalálnak bennünket. Hogy miért, és hogyan kapcsolódik ez a fent leírtakhoz? Nagyon régen kaptam egy könyvet, Eleanor H, Portét írta, címe Az élet játéka. Már akkor a kedvenc könyvem lett, de a sok költözködés során valahol elvesztettem. Most, hogy megint szükségem volt egy kis segítségre, hogy a saját szürkeségemből kikeveredjek, ismét meg­ kaptam, újra elolvastam, és megpróbálom ismét játszani aJÁTEKOT, Most bizonyára nem értitek, hogy miről is beszélek, A könyv egy kislányról szól, akit nagy-nagy szegénységben neveltek a szülei, akiktől a játékot megtanulta. A kislány árvaságra jutott. A nagy­ néni vette pártfogásába, és folytatta Pollyanna nevelését, teljesen más szellemben, mint ahogy szülei tették. Kalandok, konfliktusod problémák, fájdalmak tarkították az életét, melyeken a já­ ték segítségével tudott túllépni. AJÁTEK lényege, hogy még a legnagyobb rosszban, bajban is meg kell találni a szépséget, a jót, és azt nézni, és ezáltal szépnek látni a világot. Törvényszerű, hogy minél sötétebbnek láquk az eget, annál nehezebben találjuk meg azt a napsugarat, ami a reményt jelenti. De ott van, csak keresni kell! Ha megtaláljuk, akkor egész más színben látjuk a világot, és ezt a környezetünk is észreveszi, egy idő után rájuk is átragad a vidámság. Képzeljétek el, amikor teljes letargiában ültök a Spariban, és jön valaki, aki szinte ragyog a bol­ dogságtól. Leül, és elkezd mesélni, szinte levegőt is alig vesz és megoszga veletek az élményeit. Egy kis idő eltelte után ti is átveszitek az ő hangulatát. Vagy ha reggel az újságosnál állva a kiszol­ gáló az újság mellé pár kedves szót, egy mosolyt is ad, akkor máris jól indul a nap. Ezek aprósá­ gok, de az egész életünk ilyen apró dolgokból áll össze. Kár lenne elmenni ezek mellett. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeremé megtanulni, hogyan lehet minden napot szép­ pé tenni. Utoljára, de nem utolsó sorban javaslom mindenkinek, hogy JÁTSSZA, AJÁTEKOT! Nemcsak magáért, hanem a többiekért is! EB. Stella Díj Ki ne emlékezne tanulmányai során kitűnő professzoraink jog-összehasonlító előadásaira. Gondoljunk csak a klasszikus angolszász- illet­ ve a kontinentális jog közötti eltérésekre. Bizo­ nyára sok-sok anekdota kering a laikus esküd­ tek ténykedéseiről. Nemrégiben kezembe ke­ rült pár hasonlóan jó történet az Egyesült Álla­ mok ítélkezési gyakorlatából. Először azt hit­ tem, ez csak tréfa, ilyen nem létezik. Pedig mégis. A lehetőségek hazájában minden megtörténhet.... Az Austin-i illetőségű Kathleen Robertsonnak 780 000 dollárt ítélt meg az esküdtszék, mert egy bútorboltban átesett egy szaladgáló kisgye­ reken és eltörte a bokrát. Az üzlet tul^donosát meglepte az ítélet, mert a szaladgáló kisgyeded történetesen Kathleen Robertson gyermeke volt. Pennsylvania állam is kitűnő esküdteket ta­ lált. lérence Dickinson kifelé tartott abból a házból, amit éppen kirabolt. A garázson át kí­ vánt távozni, de a hibás ajtónyitó automatika miatt vissza kellett fordulnia a lakásba, de a ga­ rázst és a házat összekötő ajtó beszorult, így a barátunk a garázsban rekedt. A ház tulajdonosa éppen egyhetes vakációját töltötte, ezért a betö­ rő nyolc napig maradt a garázs foglya. Egy re­ kesz Pepsin és egy nagy zsák kutyatápon élt, A tulajdonos biztosítóját perelte be, mert a helyzet számára túlzott mentális kínokat okozott. Az es­ küdtszék 500 000 dollárt bírt megítélni neki. A Clinton elnök szülőföldjén is teremnek re­ mek jogászok. Jerry Wiliams, Little Rock-i honpolgár 14 000 dollárt és orvosi kiadásának fedezését nyerte, mert a szomszéd vadászku­ tyája megharapta a fenekét. A vadászkutya a szomszéd kertjében volt láncra verve. A kártérítés kevesebb volt, mint remélte, mert az esküdtszék úgy érezte, hogy a kutyát eny­ hén provokálta Mr. Williams azzal, hogy fo­ lyamatosan légpuskával lőtte. Végezetül egy gyöngyszem a vadnyugatról. Mérv Grazinski, Oklahoma-i autós vásárolt egy vadonatúj, 10 méter hossz lakóautót. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110 knt/h-ra, majd elhagyta a vezetőülést és hát­ rament, hogy készítse egy kávét magának. Az au­ tó, a várakozással ellentétben letért az útról és felborult és összetört. A meglepett Mr. Grazinski beperelte a gyártót, mert nem jelezték a haszná­ lati utasításban, hogy menetközben nem lehet elhagyni a vezetőülést. Mindenki sejtheti, hogy az esküdtszék mélyen átérezte Mr. Grazinski problémáját, és első felháborodásukban 750 000 dollárt és egy új lakóautót ítéltek meg a gyanútlan sofőrnek. Ennyi erővel az autópálya tulajdonosát is be­ perelhette volna, amiért kanyart épített az egy­ szeri autósok életének megnehezítésére. Mellékesen jegyzem meg, hogy a gépkocsi gyártók ezután sürgősen átírták a használati utasítást, hátha születik még egy ilyen IQ baj­ nok kicsiny bolygónkon. Ezek után mindenki rájöhetett, hogy a Stella dí­ jat minden évben a legnevetségesebb kártérítési pernek adják jelképesen. Elképzelhető, hogy nem csak a tengerentúl vannak ilyen esetek? Szabózé (Forrás: Kisbíró, a Fővárosi Bíróság hírlevele) tizenhetedik oldal �.,1 ‘■^ H ti ..M jí HOK-választás az első évfolyamon Mint azt már előző számunkban megírtuk, idén áprilisban HÖK-választás lesz az 1. évfolyamon. Mivel levelező ta­ gozaton nem érkezett be elég pályázat, így most csak a nappalisok szavazhatnak a jelöltekre 2003. április 23-án, 24én és 25-én. (Minden évfolyam 100 fő utábi delegálhat egy ké{:»viselőf a HÖEi-be.) A tavaly tavasszal egy évre megyálasztott képviselők mandátuma a HÖK-közgyűlés döntésének értelmében októberig kitolódott. Októberben az öt cvfolyamon egyszerre tesz HÖK-választás. Az alábbiakban bemuta^uk az elsős pályázókat, bízva abban, hogy minden­ ki elmegy és szavaz majd azokra a szemlékre, dbiket legbé^bb alkalmasnak tart évfolyama képviselőidre. Dobos G. Szilárd (Összefogás) Kedves Évfolyam­ társaim! Röviden magamról; 1982-ben születtem Budapesten. Alapfo­ kú ismereteimet a Gárdonyi Géza Álta­ lános Iskolában kap­ tam meg, érettségit a Szent Margit Gim­ náziumban szereztem. 1999 elején a Függet­ len I^Qhság alapszervezeti elnökévé választot­ tak, rá egy évre a Reklám-és Marketing Kabi­ net elnöke lettem, majd 2001-ben a szerve­ zet országos főtitkár-helyettesévé választot­ tak. 2000 júniusától a Nemzeti Ifjúsági Szö­ vetség elnöki feladatait látom el. 2001-ben és 2002-bcn egy országgyűlési képviselő munkatársaként tevékenykedtem. A mostani önkormányzati választásokon pedig sikeres kampányt vezettem Budapes­ ten az ötödik kerületben, így az elmúlt négy évben világossá vált szá­ momra, hogy milyen felelősséggel, kötele­ zettségekkel jár képviselni egy közösséget, és úgy érzem elég szervezési tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy képviselni tudjam az első évfolyamot az önkormányzatban. Terveim közt szerepel egy honlap elkészíté­ se, amelyen kidolgozott tételeket, tippeket, és aktuális információkat találtok, és ahová drótpostán keresztül megírhatjátok kérdé­ seiteket, problémáitokat. Nem indulok egymagám, hanem egy ked­ ves barátommal, Károlyi Vilmossal összefo­ gásban, akiről meg vagyok győződve, hogy mint képviselő kiválóan fogja a munkáját végezni, ezért kérlek titeket, hogy szavaza­ taitokkal támogassátok őt is. A Hallgatói .Önkormányzatban komoly sze­ mélyi változások lesznek, melyek kihatnak az elkövetkezendő évekre is. Valószínűleg egy teljesen új elnökség fog felállni, így kivételes lehetőségünk van arra, hogy ott is képviseljük magunkat, már csak azért is, mert a Hallgatói tizennyolcadik oldal Önkormányzatnak komoly beleszólása van az egyetem tanulmányi ügyeibe, a hallgatók­ nak nyújtandó támogatásokba, rendezvények szervezésébe, ezért nem mindegy hogy ki fog minket képviselni az önkormányzatban, adott esetben a megüresedő elnökségben. Ezért ösztönzők mindenkit arra, hogy men­ jen el szavazni, és támogassa az Összefogás két jelöltjét! Karának elsőéves hallgatója vagyok. Közép­ iskolai tanulmányaimat a Veres Pálné és az Ady Endre Gimnáziumban végeztem. Itt vettem részt elsőként a diákönkormányzat munkájában, szerkesztője voltam a nem hi­ Dobos Tibor László mái, a politika. Szívesen vállalok közösségi munkát, szeretek csapatban dolgozni, és ve­ zetői feladatokat ellátni. Szeretek olvasni. Internetezni és sportolni, leginkább futbal­ lozni, kosárlabdázni. Jól együtt tudnék dolgozni Nedeczky An­ nával és Dobos Tiborral, mert hasonlóan gondolkodunk. Tibor Dobos Lászlónak hívnak, a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Ál­ lamtudományi Karának első évfo­ lyamos hallgatója vagyok, 1978-ban születtem Szat­ márnémetiben. Középiskolai tanulmányai­ mat szatmári Kölcsey Ferenc Gimnázium­ ban végeztem. Gimnáziumi éveim alatt aktí­ van sportoltam, versenyszerűen kenuztam, megyei bajnok voltam Szatmár megyében. A középiskola után szakácsnak tanultam a Gellért szállodában, ahol később dolgoztam is, majd a Mahart-nál helyezkedtem el. Konferenciák és rendezvények szervezésé­ ben vettem részt. Amennyiben lehetőséget kapok rá, tapaszta­ lataimat előnyösen kamatoztatnám a HŐK munkájában. Fábián Abel Fábián Ábel va­ gyok. 1983. au­ gusztus 2.-án szü­ lettem Budapesten. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Ál­ lamtudományi vatalos iskolaújságnak (Láz-Adó), és most is tagja vagyok az iskola kórusának. Az egyetem befejezése után szeretném fel­ venni a politológia szakot, majd közéleti pá­ lyára lépni. Érdekelnek a valós élet problé­ Károlyi Vilmos (Összefogás) Először is engedjé­ tek meg, hogy mondjak magam­ ról pár szót; Kár­ Vilmosnak olyi hívnak, 1983-ban születtem Buda­ pesten, 2002-ben érettségiztem az esztergomi Temes­ vári Pelbárt Feren­ ces Gimnáziumban, és ugyanazon év szep­ temberétől vagyok a PPKE-JÁK nappali ta­ gozatos hallgatója. Már az általános iskolától kezdve igyekeztem tevékenyen részt vállal­ ni a diákönkormányzat munkájában, és en­ nek keretében a középiskolában a diákön­ kormányzat főtitkári tisztjét is betöltöttem, valamint osztálybizalmas is voltam négy éven keresztül. Budapestre visszakerülve 2002 elején a Nemzeti Ifjúsági Szövetség küldött gyűlése szervezési alelnökké válasz­ tott, az azóta eltelt másfél évben több elő­ adást, önképző kört is szerveztem. A HÖK-választások közeledtével arra gon- �doltam, hogy ez kiváló alkalom a közössé­ gért végzett munkám folytatására, és ehhez kérném megtisztelő bizalmatokat. A HÖK-ben elsősorban rendezvényeket szeretnék szervezni a velem együtt induló Dobos Szilárddal, mert úgy érzem, hogy ezen a téren sokat lehetne, és sokat tudnék is tenni. Bizonyára Ti is észrevettétek azt, hogy a gólyatábort, illetve a gólyabált leszá­ mítva nem sok lehetőség adatott arra, hogy közös bulikon, összejöveteleken „még job­ ban” megismerhessük egymást. Ezen vál­ toztatni kell! Amennyiben számíthatok a bizalmatokra, nagy hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy az általam képviselt évfolyamnak legyen lehe­ tősége arra, hogy jól megszervezett („tanul­ mányi”) kirándulásokon részt vehessen. Fontosnak találom továbbá, hogy az egyete­ men belüli információk gyorsan, pontosan, érthetően eljussanak hozzánk. Céljaim el­ érése érdekében kérlek Benneteket, hogy támogassátok a mostani választásokon in­ duló Összefogás két jelöltjét: Károlyi Vil­ most és Dobos G. Szilárdot. Kormányos Szilvia 1983. augusztus 23.-án születtem Budapesten. Ál­ talános iskola ne­ gyedik osztálya után sikeresen felvételiztem a Ányos Jedlik Gimnázium nyolcosztályos képzésére, ahol 2002-ben érettségiztem kitűnő eredmény­ nyel. A gimnáziumban nyolc éven át képviseltem osztályomat az Osztály Diák Bizottságban, emellett a Diák Önkormányzat munkáját is segítettem. Az itt szerzett tapasztalatokat jól tudnám kamatoztatni egyetemünkön is. Céljaim: - Több, kreatívabb Pázmányos rendezvény minél több szponzor bevonásával. - A több főiskolán és egyetemen nagy nép­ szerűségnek örvendő Egyetemi Napok meghonosítása. -A Kar honlapjának színesebbé tétele. Az ak­ tuális hírek és információk mellett megtalál­ hatóak lennének különböző jegyzetek, az is­ kola életét bemutató képek is. A fő cél azon­ ban egy internetes fórum létrehozása, ahol kérdéseire mindenki választ kaphatna a dán­ székek és a Tanulmányi Osztály bevonásával. - Sok tervem van, aminek megvalósításában tevékenyen részt vennék. Ha beválasztotok, ha nem, mindenképpen szeretném segíteni a HŐK munkáját, mert ez közös érdekünk. A HŐK tagsággal nem titulust szeretnék szerezni magamnak, hanem egy lehetősé­ get, hogy terveimet könnyebben megvaló­ síthassam. Krolmusz Bence Kedves évfolyam­ társaim! Nevem Krolmusz Bence, Budapesten születtem 1982, január 16.án, tanulmányaiÓbudán mát kezdtem, 2000től két évig böl­ csészkaron tanul­ tam, 2002-től tanulmányimat a PPKE-JÁK jogász szakán folytatom. Mivel más egye­ temre is jártam, van összehasonlítási ala­ pom a hallgatói önkormányzatok működé­ sével kapcsolatban. Elsődleges feladatom­ nak tartanám, hogy a hallgatók - különös tekintettel az első évesekre - megfelelő tájé­ koztatást kapjanak az őket érintő tanulmá­ nyi ügyekben és lehetőségeikkel kapcsolat­ ban. Másodsorban szeretnék rendszeresen igényes programokat, bulikat szervezni az itt tanuló diákoknak. Remélem, számíthatok megtisztelő bizal­ madra! Molnár Etele 1983. május 19.én születtem Bu­ dapesten. A kö­ zépiskolai tanul­ mányaimat a bu­ dapesti Piarista Gimnáziumban kezdtem, majd a Jerikó Keresztény Humán Gimná­ ziumban végez­ tem jeles érettségivel. Eddigi diákéveim alatt a közösséget összetartó erőként léptem fel, és mindig kiálltam a társaimért, az őket ért iskolai igazságtalanságokkal szemben. A piarista kosárlabda csapatban is játszottam, mellyel budapesti másodikok lettünk. Sza­ badidőmben (már amennyi van) zene- és versírással foglalkozom, és természetesen barátaim társaságában is sok időt töltök. Célom az, hogy az évfolyamon belül még közelebb hozzam egymáshoz az embereket (ide tartozik a levelezősök és a nappalisok kapcsolata is), és egy régóta hiányolt rend­ szeres bulisorozatot, illetve szórakozási le­ hetőséget is ki akarok alakítani, hogy ne­ künk, jogászoknak ne más egyetemek szó­ rakozóhelyeire kelljen elmennünk egy szűkebb társasággal idegen emberek közé, ha­ nem a saját egyetemünkön kialakított és rendszeressé tett rendezvényeken kapcso­ lódhassunk ki az évfolyam összes diákjával együtt. Emellett szeretném átláthatóbbá tenni a vizsgák rendjét, és könnyebbé a je­ lentkezés módját (pl.: az Interneten is). A tájékoztatásra is ráfér egy-két reform, hogy ne az utolsó pillanatban - vagy esetleg túl későn - jussunk olyan információk bir­ tokába, amelyek kitöltik mindennapi egye­ temi életünket. Céljaink eléréséhez segítsé­ gemre lesz a HÖK-kel és VELETEK már most kialakított jó kapcsolatom, és nem utolsó sorban a kitartásom, hogy egy jobb egyetemre járhassunk! Remélem, céljaim a Ti céljaitok is, és biztos vagyok benne, hogy együtt képesek va­ gyunk elérni őket, ezért számítok a TE és mindenki szavazatára. Nagy Líviusz Nevem Nagy Lí­ viusz, 1979. április 14.-én születtem Budapesten. Álta­ lános iskolába Új­ pesten jártam (ér­ dekességképpen: egykori iskolám épülete ad ma ott­ hont a Károli Gás­ pár Református Egyetem Jogi Karának), A hatodik osztály után jelentkeztem a Né­ meth László Gimnáziumba, nyolcosztályos képzésre. Ide - a változatosság kedvéért szintén hat évig jártam, majd egy évet az Egyesült Államokban töltöttem, mint diák. Hazatérésem után a hátralévő két évet, isko­ lát váltva, a Katona József Gimnáziumban töltöttem, itt is érettségiztem. Az érettségit követően a Szent István Egyetemre jártam, majd a sikeres felvételit követően 2002 szep­ temberétől a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem padjait és tanárainak idegeit koptatom. Programom alapját a mindennapi munka és erőfeszítések megkönnyítésének szándéka képezi. Ennek megfelelően célom: - az iskola nyújtson több segítséget admi­ nisztratív ügyekben a hallgatóknak (vizsgára tizenkilencedik oldal �ITT LET jelentkezés, tantárgyak felvétele, index be­ írás, stb.), - az ún. „közösségi élet” javítása, hogy a di­ ákok ne csak az órák és előadások látogatása miatt legyenek „Pázmányosok”, - megbeszélés szervezése a „hétfő reggel nyolc óra” témakörben, a probléma humá­ nus megoldását megkeresve, — a tutor-rendszer átgondolása (ti. a 20022003-as tanévben az első évfolyamon - tiszte­ let a kivételnek - nem igazán működőképes). Nedeczky Anna 1983. október 12.én születtem Komlón. Általános iskolai és gimna­ zista éveimet Kő­ az máromban, „erődök városábán” töltöttem, itt laktam 18 évig. A 10. osztály első félévét egy németországi gimnáziumban végeztem. Itt tökéle­ tesítettem nyelvtudásomat, és megtanultam, milyen egyedül élni a „Nagyvilágban”. Fel­ menőim között is vannak jogászok, sőt, bá­ tyám is a Pázmány padjait koptatja. A jövőbeli tervem, hogy a sport terén kama­ toztassam jogi tudásomat, ezért gondoltam, hogy részt veszek a HŐK munkájában. Céljaim: tevékenyen szeretnék részt venni az egyetemi élet felpezsdítésében, különös tekintettel a sportélet felvirágoztatására, és abban, hogy zökkenőmentesebbé tegyem évfolyamtársaim mindennapjait. Németh András NéSziasztok! meth András va­ gyok, 1983, au­ gusztus 9.-én szü­ lettem Budapes­ ten, és azóta is itt élek édesanyám­ mal. Az általános iskola után a kö­ zépiskolai tanula mányiamat Petrik Lajos Vegy­ ipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolában végeztem környezetvé­ dő szakon és ez az érdeklődés terelt a kör­ nyezetjog felé. Középiskolában két évig vol- f tam a DÖK elnökhelyettese. Majd 12.-esként elnökként szerveztem a diákéletet. Az ott szerzett ismereteimet szeretném most itt kamatoztatni. Terveim és céljaim a követke­ zők: - A tanulmányi ügyek megfelelő közzététe­ le, mind az egyetemen, úgy a kollégiumban is, - A Tanulmányi Osztály és az évfolyam kap­ csolatának javítása, ügyeink meggyorsítása például a beiratkozás során, - Fontosnak tartom a támogatások gyors és szakszerű kiutalását és a jegyzettámogatás kibővítését, - Szeretném elősegíteni az évfolyamok kö­ zötti kapcsolatok kibővítését, -A Pázmányos bulik támogatása azzal a cél­ lal, hogy ne legyenek belépők, - A dohányosok „érdekében” télen egy me­ leg, zárt dohányzó helyiség létesítésének le­ hetősége. Kérlek, szavazzatok rám! ként. Céljaim között szerepel az egyetemi di­ ákélet jobbítása, különös tekintettel a sport­ élet megszervezésére, hiszen míg más egyete­ meken kötelező vagy fakultatív jelleggel léte­ zik testnevelés óra, addig a Pázmányos jogászhaílgatók nem kapnak megfelelő lehető­ séget fizikai állóképességük karbantartására (2003. szeptemberétől kötelező lesz a testne­ velés az 1. és 2. évfolyamon, lásd: ítélet, előző szám - a szerk.). Ugyancsak fájó hiányként jelentkezik, hogy nincs kialakult esti, éjszakai szórakozási lehe­ tőség. Az egyetem közelében vagy az egyete­ men belül kisebb átalakítással ez a probléma orvosolható. Szeretném, ha a Hallgatói Önkormányzattal párhuzamosan több szakkollégium és diák­ szervezet is mijködhetne, ha az évfolyam tag­ jai még jobban meg tudnék ismerni egymást a közös kirándulásoknak és beszélgetéseknek köszönhetően. Szabó Margit Rácz Balázs 1982. október 28.án Budapcstcn születtcm szüleim harmadik gyerme­ keként. Általános iskolai tanulmá­ nyaimat a Jókai Mór Általános Is­ kolában kezdtem meg négy év óvo­ dai képzést köve­ tően. Számos versenyen és iskolai megmérettetésen elindul­ tam, s ezeken kisebb-nagyobb sikereket is el­ könyvelhettem. Későbbi pályaválasztásom már itt megmutat­ kozott, hiszen leginkább a szép magyar be­ széd és a versmondó versenyek tartoztak a kedvenceim közé. 1995-ben nyertem felvé­ telt a Budapesti Piarista Gimnáziumba, ahol hat évet töltöttem el. E hosszú idő során sikerült mély barátságokat kötnöm, komoly ismeretanyagot szereznem, és nem utolsósorban a vallásos ismereteimet is gyarapíthattam. A gimnáziumban tagja voltam az iskola ko­ sárlabdacsapatának, amellyel több rangos tor­ nát is megnyertünk. Osztálytitkárként át tud­ tam érezni azt a felelősséget, amely remény­ beli megválasztásomat követően hatványo­ zottanjelentkezhet majd itt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóinak képviselője- Sziasztok! Eltelt egy év és választa­ notok kell, hogy ki képviseljen Ti­ teket - első évfo­ lyamos hallgató­ társaim - az egye­ temeteken. 1984. 17.-én február születtem Vas me­ gye egyik leg­ szebb városában, Celldömölkön. Gimnáziumi tanulmányaim befejeztével felvételt nyertem a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Jog- és Államtudományi Kará­ ra. Ezen általános jellegű bevezető után sze­ retném pár sorban leírni, mit tartanék fon­ tosnak megvalósítani, ha bizalmat szavaztok nekem: — Tényleges és feltétlen érdekképviselet, - Az eddig sikeresen kialakított ösztöndíj­ rendszer továbbfejlesztése, - A kötelező szakmai gyakorlatok lehetősé­ geinek szélesítése - A HŐK és a hallgatók közti jó kapcsolat megőrzése. Munkám sikeres elvégzéséhez számítha­ tok bátyám. Szabó Tibor segítségére és iránymutatásaira, aki már negyedik éve tölti be a HŐK gazdasági alelnöki tisztét. Megválasztásom után szeretném az általa elindított pozitív folyamatokat sikeresen befejezni. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 2. szám 2003. április 10. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. április 10. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1957kb+5280kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_2_20030410 Relation A related resource T00053 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_2_20030410 Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírünk a világban Boldog születésnapot... Van saját PhD.-sünk! Államvizsgázók figyelmébe Mi és Európa Hajóút az emlékezésbe „Hűséggel és szeretettel” Diplomával - munka nélkül A Tanácsköztársaság emléke Élet az Oscar után - idehaza Egy tangó Veled… CD ajánló William Shakespeare: IX. Edgár Egyensúly Vedd és olvasd! Hajrá magyarok! Kiáltás Jókaiért Válasz egy őszi kérdésre Könyvajánló Az élet játéka Stella Díj HÖK-választás az első évfolyamon Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András