<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<item xmlns="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5" itemId="181" public="1" featured="0" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5 http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5/omeka-xml-5-0.xsd" uri="https://omeka.ppke.hu/items/show/181?output=omeka-xml" accessDate="2026-04-30T12:40:10+00:00">
  <fileContainer>
    <file fileId="368">
      <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/5dc283b57f832f11127126720dc9ba6e.jpg</src>
      <authentication>cec4aa7060ec345f3171c6cf0f624679</authentication>
    </file>
    <file fileId="369">
      <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/ccfb290c7ee0306970650a0bef40943d.pdf</src>
      <authentication>103192faf7256f007ab884b165b71305</authentication>
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="4">
          <name>PDF Text</name>
          <description/>
          <elementContainer>
            <element elementId="92">
              <name>Text</name>
              <description/>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3183">
                  <text>MU.

1 2.00'50'52.0
Á. PPkH-JAK legn4p«Merfil&gt;L lapja
J

£

A PÁZMÁNY PÉTBE KATOUKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR
HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA

[i-fc.

J
i

f /u

fi

ífÍA
■&lt;
I

" 4

'w'' A

MOZDULJ!
FODOR GYÖRGY, KL ÚJ REKTOR
BÚCSÚ ERDŐ PÉTERTŐL
VI. évfolyam, 1. szám

HÖK-VÁUSZTÁS
DRASKÓCZy IMRE

e-mail: itelet01@fotmail.com
honlap: wwyv.itelet.tk

2003. március 20.

�A közöny helyett

IMPRESSZUM

Felelős kiadó:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A kiadó képviselője:
dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár
SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

Főszerkesztő:
Gulyás Judit

A szerkesztőség tagjai:
Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara
Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán,
Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté

Tudományos tanácsadó:
dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd

Megjelenik 1000 példányban
Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk
bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat
lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk!
Köszönettel: a szerkesztőség.
R

Tegnap nézegettem egy régi fotót. Amikor
még olyan mások voltunk. Olyan lelkesek,
olyan gondtalanok. Nem csak a világ válto­
zik velünk, mi is. Nagyon sokat és nagyon
gyorsan. Miért nem nevetünk olyan felsza­
badultan? A szenvedély szétaprózódott a
hétköznapokban. Már nem azok a gondola­
tok foglalkoztatnak, már fásultabban indu­
lunk el reggel. Emlékszel még? Mikor a sar­
kon összefutottunk és lassan andalogva világmegváltó gondolta­
ink voltak? Nagyratörő lelkesedéssel, határtalan optimizmussal
tervezgettük a jövőt. Most gyors léptekkel loholunk a metró fe­
lé... Közléseink leapadtak tőmondatokra, méregetve figyeljük a
világot és egymást, és így élünk benne. Teljes közönnyel moz­
gunk mindennapjainkban a megszokott rutin szerint, és eszünk­
be se jut már olyan dolgokat tenni, mondani, csinálni, aminek
,semmi értelme” vagy „nincs haszna”. Tudod, mire gondolok?
Ha meghallgatjuk a másikat, vagy egy mosolyt ajándékozunk ne­
ki. Már csak saját dolgaink foglalkoztatnak. Hová tűnt az a gyer­
meki lelkesedés, mely ott lakozott bennünk? Lehet, hogy már
nem is emlékezünk rá. Tudod, a régi fotóra... s önmagunkra.
amilyenek voltunk, s amilyenek lehetnénk...

Gulyás Judit (főszerkesztő)

L

T

O

M

Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora

3

Béklyóba zárt szabadság

10

Rendhagyó HÖK-választás

3

Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens

11

Ez a rock ’n’ roll!

3

Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról

12

II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez

4

Jelentés Március úrnak

13

Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből

4

Vedd és olvasd!

14

Erdő Péter búcsúztatása

4

Az ELSA Budapest a csúcsra tör

15

Búcsú az egyetemtől

5

I.N.R.I.

15
[»

Doktorrá avatási szertartás decemberben

6

n-.Hajrá Pázmány!'

16

Horvátország nemet mondott

7

Egy megfelezett felezőbuli története

17

Deák Ferenc Államtudományi Szakkolégium

8

»-

.Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le'

18

A drogszabályozásról

9

1848. március 15. emlékére

20

.Neked hogy hívják a nevedet?'

9

Második Infóterem?

20

J5-

e-mail cím: itelet01@hotmail.com
második oldal

honlap: www.itelet.tk

�Bemutatkozik Fodor György,
a Pázmány új rektora
Mint ismeretes, Erdő Péter rektort a
pápa esztergomi prímás-érsekké ne­
vezte ki, ezért ő januárban elköszönt
az Egyetemtől. A Püspöki Kar ideig­
lenes, hatállyal Fodor György eddigi
rektorhelyettest nevezte ki az Egyetem
élére. Ezennel bemutatjuk a jelenleg
megbízott új rektorunkat, abban bíz­
va, hogy mielőbb beszélgethetünk is
vele a lap hasábjain.

szemináriumi rektor 1992­
1993 és főiskolai igazgató
paróchus
1993-1999;
(Berzék) 1993-1999; 1988 óta
folyamatosan mb. előadó a
R.K. Hittudományi Akadé­
mián, két tanévben pedig az
ELTE BTK-n is. 1995-től az
Ószövetségi Szentírástudomány docense a Pázmány Pé­
ter Katolikus Egyetem Hittu­
dományi Karán. 1999-töl fo­
lyamatosan a PPKE rektorhelyettese. 2000-től a PPKE HTK Bibliai
Nyelvek Tanszékének vezetője. 1997-től folyamatosan egyházmegyei konzultor a
Hajdúdorogi
Egyházmegyében.
2003
februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egye­
tem rektora.

V
Név: Dr. Fodor György
Foglalkozása: teológus, orientalis­

ta, görög katolikus pap (szentelés: 1984)
Születési hely, idő: Nyírbátor, 1958. április 25.
Tanulmányai:

Római Katolikus Hittudományi Akadémia,
Budapest, teológiai doktorátus (PhD) arany­
gyűrűvel 1984; ELTE BTK Sémi filológia és
arab szakos kitüntetéses bölcsészdiploma
1984; Pontificium Institutum Biblicum, Ró­
ma, biblikus szak-licenciátus (SSL) magna
cum laude 1991; habilitáció teológiából a
PPKE Hittudományi Karán, Budapesten
2001. Kutatói ösztöndíjak: Damaszkusz 1984,
Kairó 1987, Róma 1999.
Munkahelyei:

Káplán (Nyíregyháza) 1984-85; püspöki tit­
kár (Nyíregyháza) 1985-88; teológiai tanár a
Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán
(Nyíregyháza) 1984-89); káplán (Debrecen)
1988-89; a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasa
(Róma) 1989-91; 1991-től folyamatosan teo­
lógiai tanár a Görögkatolikus Hittudományi
Főiskolán (Nyíregyháza); közben ugyanott

Tagságok:

MTA Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei lüdományos Testületé Teológiai Szekció (elnök)
Szent Jeromos Bibliatársulat (egyházmegyei
koordinátor)
Európai Arabisták és Iszlámológusok Egyesü­
lete (tag)
Magyar Professzorok Világtanácsa (tag)
Magyar Hebraisztikai Társaság (tag)
Bibliai és Ókori keleti Kutatócsoport (társelnök)
1998 óta folyamatosan vendégprofesszor a ko­
lozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen
ószövetség tárgykörben.
1997 óta folyamatosan tagja a Magyar
Akkredditációs Bizottság Hit és Xhllástudományi szakbizottságának.

Rendhagyó HÖK-nálasztás
Első évfolyamosok figyelem I
Annak érdekében, hogy az első évfb^am a tanév elejétől részt vehessen a HÓK munk^á-:
bán, a HŐK közgyűlés megváltoztatta a választási szabályokat.
Ennek érdekében a Hallgatói Önkormányzat tagjainak általános választását 2Ü03. októbe­
rében bonyolíyák le. A tavaly tavasszal — egy évre — megválasztott képviselők mandátu­
ma így még néhány hónappal kitolódik.
Az első évfolyam nappali és levelező tagozatos hallgatói számára időközi választást tartanak
a régi szabályok szerint.
A választáson győztes képviselők maridátuma az általános választásokig szól, tehát 20®. ok­
tóberében első évfolyamon is lesz választás.
Régóta napirenden van a kérdés, miszerint miért nem az őszi beiratkozás után taryák az ál-'
talános választást, hogy a mandátumhoz jutott képviselők a saját évfolyamukkal párhuzamösaii, egy évig lássák cl az évfolyam képviseletét. Úgy tűnik, az észérvek diadalmaskodni
fognak, a HŐK választás ezentúl októberben lesz megrendezve. Az elsős évfolyam azonbán nem lenne képviselve, tehát ezért kerül sor a mostani választásra.
Az indulás feltétele 5, azaz öt pártoló aláírása, fényképes önclctnyz, amiben a céljaidat is leírod, valamint beleegyező nyilatkozatod, hogy a kari lapban megjelenhet a pályázatod.

A leadás határideje: március 31. Helye: HŐK iroda.
libvábbi információért fordulj bizalommal a HŐK titkárságához.

Bz a
rock ’n’ roll!
íludjuk-e még mi is az a rock and roll? A
lexikonagyúak és koravének már sorolják
is; Csákk Bcrri, Elvisz meg ilyenek. Jó
helyen tapogatóznak, de a válasz mégsem
helyes. Nem. A rock ’n’ roll maga a láza­
dás. Maga a fiatalság. A tűz, a laizös aka­
rat. Az összetartó erő. A beteljesületlen,
i^ó szerelem, a betc|esült, de véget ért
szerelem Ott van úzsegger pimasz fel­
mosolyában, a felfelé szálló fustkankában, a levegőben, a mocskos kocsmaasz­
talon, az agyonkarcolt lemezeken, a már
rég megszelídült és még lázongó lelkek­
ben, az artikulátlan, mégis mindent kife­
jező üvöltésben, abban, amilsbr sikerül
bepasszfrozni valahogyan a győztes gólt
az utolsó percben, a gimnáziumi házibu­
likban, az osztálykirándulásokon, abban,
ahogyan kiröhögtük a háta mögött a fizi­
katanárt, a tornaórán büntetésből dobált
medicinlabdákban, az első fejünkbe szállt
sörben, az első ügyetlen udvarlásban, a
közösen üvöltött dalszövegekben, amiket
nem is értünk, mégis tudjuk, miről szól­
nak. Minden apró kis hülyeségben, me­
lyek életünk legszebb emlékei, a diadal­
ban, a kudarc utáni talpra állasban, az elmült és elvesztegetett években, az előt­
tünk álló, majdan elvesztegetettnek tŰnŐ
időben. A rock and roll ott van Beetho­
venben és Mozartban is, az ősi elfeledett,
elnyomott rítusokban, a tűz lángában, a
pocsolyákban, a pinceklubban és a stadi­
onban, a fejedben és a szívedben, a lábad­
ban és a kezedben. A szerencsés kézzel
húzott tételekben és az előadás utáni
tapsban, az elfojtott káromkodásban, a
ifelcsattanő ngKetesBen, a legöFÍiüJS
könnycseppben. A rock ’n* roll maga az
élet. A lélek. Az érzés. Tudjuk-e még, hol
találjuk? Ernlékszünk-e még rá? Tudunke még örülni, van-e még valami, ami öszszekót, egységbe forraszt minket? ^n-e
még valami, amiért ügy érezzük, érdemes
élnünk? Shn még közös célunk, olyan,
amely emberré tesz minket? Tiidunk-e
messzire nézni, meglátni azt is, amit iga­
zán érdemes? Ússze tuc^uk-e tömi a tükórőt, hogy végre igazán foglalkozzunk is
valamivel?

Koltay András
harmadik oldal

�II. János Pál pápa
kinevező bullája
Erdő Péterhez
János Pál püspök, Isten szolgáinak szolgá­
ja, Tisztelendő Testvérünknek, Erdő Pé­
ternek, eddig Puppi címzetes püspökének
és a Székesfehérvári Egyház segédpüspö­
kének, aki áthelyezést nyert az Esztergom-Budapesti Metropolitai Székre, üd­
vözlet és áldás
Bizonyított tény, hogy a kiváló Esztergom-Budapesti Egyház Magyarországon
belül kiemelkedő helyet foglal el. Nem
akarjuk ezért, hogy segítségünk és gon­
doskodásunk híjával maradjon, különö­
sen most, amikor pásztorokra van szüksé­
ge, hiszen Tisztelendő testvérünk, Paskai
László, a Római Szent Egyház Bíborosa, a
Szék irányításának tisztségétől megvált.
Feléd fordult hát figyelmünk. Tisztelen­
dő Testvérünk, püspökséged két eszten­
deje alatt megérdemelt tekintélyre és ki­
emelkedő elismertségre tettél szert. Ezért
apostoli tekintélyünk alapján Téged a
Puppi Egyház címzetes püspöksége és a
Székesfehérvári Egyház segédpüspöki
tisztsége alól felmentünk és az Esztergom-Budapesti Metropolita Szék érseké­
vé és pásztorává nevezünk ki mindazok­
kal a jogokkal és kötelezettségekkel, ame­
lyek a szent kánonok előírásai szerint
helyzetedhez és jogállásodhoz tartoznak.
Kiválasztásodról értesítsd a klérust és a
hívő népet. Mindnyájukat arra buzdítjuk,
hogy újuljanak meg vallásos lelkületűk­
ben, ismerjék el kezdeményezéseidet és
kövessék tanácsaidat.
Végül, Tisztelendő Testvérünk, megerősít­
jük irántad való korábbi jóindulatunkat és
bizalmunkat, és pásztori vezetésre kezedre
bízzuk az Úrnak ezt a népét. Ez a Szék és
annak kiemelkedő történelme meg fogják
adni neked a lelkipásztori munka vezérel­
veit, hogy így az Ür üdvösséges ajándékai
és a te szolgálatod folytán a hívők bőséges
termést hozzanak.
Kelt Rómában, Szent Péternél, az Ür

kétezerkettedik évében, december hete­
dikén, pápaságunk huszonötödik eszten­
dejében.
II. János Pál pápa

negyedik oldal

í|kt^

Részlet Erdő Péter
beiktatási szentbeszédéből
(elhangzott: Esztergom, 2003. január II.)
(...) Az idők jeleit hordozza népünk és Egy­
házunk számára az Európai Unió bővítése és
az európai öntudat erősödése az Unió hatá­
rain innen és túl. De ez a folyamat egyben az
egyes népek és régiók önbecsülését és egy­
más iránti tiszteletét is erősíteni képes. Egyre
Jobban átérczzük, hogy nem egymás ellené­
ben, hanem egymást kiegészítve kell közös
hazánkat építenünk. Nem csupán haszonról
és gazdaságról, jólétről és konkurenciáról
szól ma világrészünk története.
Sokat beszélnek közös értékekről is. Erezzük,
hogy a keresztény örökség nélkül Európának
a szíve hiányozna. Felelősek is vagyunk azért,
hogy jövőnk ne áttekinthetetlen bürokrácia és
külső szellemi hangzavar által sodort felületes
tömegélet legyen, hanem az emberi személy
igazi méltósága teljesedjék ki, kapjon védel­
met a lelkiismereti szabadság, az egyénekre és
közösségekre kitelj edő vallásszabadság érvé­
nyesülésével. így meríthetünk azoknak az ér­
tékeknek a forrásából, amelyek önállóbbá,
összeszedettebbé, gondolkodni, akarni, sze­
retni képesebbé tehetnek minket. Ezek azok
az értékek, amelyekre egységesülő világunk­
ban mindenkinek egyre inkább szüksége van.
Ezek megélésén keresztül vezet minket Krisz­
tus az életszentségre.
Új idők új meg új kihívásai és kísértései kö­
zött bátorítson bennünket a jövőben is Krisz­
tus szava. O a mai Evangéliumban azt ígéri,
hogy a vigasztaló Szentlélek majd megtanít
minket mindenre, és eszünkbe juttat min­
dent, amit mondott nekünk Nem az emléke­
zőtehetségünket fokozza varázslatos módon,
hanem az új meg új helyzetek és körülmé­
nyek között villanja fel előttünk a krisztusi
megoldást, a szeretet parancsának itt és most
jelentkező konkrét követelményeit.

éljük a Szentlélek Úristent, kísérje világossá­
gával, erejével és Örömével most kezdődő
szolgálatomat és egész Egyházmegyénk bon­
takozó életét. Szűzanyánknak, a Magyarok
Nagyasszonyának pártfogása segítse népün­
ket és Egyházunkat. Ámen.

Erdő Péter
búcsúztatása
Erdő Péter rektort 2003. január 6-án bú­
csúztatta el az egyetem a díszteremben tar­
tott ünnepségen. Megjelentek a karok dé­
kánjai, valamint a jogi kar oktatóinak jelen­
tős része is, kiegészülve néhány hallgatóval.
Köszöntő beszédet mondott Fröchlich Ida,
a bölcsészkar dékánja, aki kifejezte abbéli
reményét, hogy a kapcsolat nem szakad
meg a leendő érsek és az egykor gondjaira
bízott egyetem között. Fodor György
rektorhelyettes kiemelte az elmúlt évek si­
kerei közül többek között azt, hogy az egye­
tem szentszéki alapításának a rendezése
megtörtént, az anyagi és szellemi épülés, a
regionális együttműködés más egyetemek­
kel legalábbis jó úton halad. Erdő Péter
mindenkinek köszönetét mondott, kiemel­
ten az első dékánoknak, Maróth Miklósnak
(BTK) és Zlinszky Jánosnak (JAK). Miután
átvette ajándékát, egy festményt, és meg­
hallgatta Roska Tamás, az ITK dékánjának
pohárköszöntőjét, végleg elbúcsúzott, de
előtte még barátságosan elbeszélgetett egy
pohár pezsgő mellett az őt személyesen is
köszöntem kívánókkal. Az egyetem
megbízott rektora dr. Fodor György, eddigi
rektor-helyettes lett.

�Búcsú az egyetemtől
kápolnák is nyíltak. Az Oltáriszentség jelenlé­
Időközben a Püspöki Konferencia.., a ma­
_____ .Í11_____tt_______________ ______________
te titokzatos erőforrás munkánk és életünk
gyar állam és Egyetemünk egyes karai, küszámára. Az egyetemi lelkipásztorkodás szer­
lönösen a Jog- és Államtudományi Kar
vezete
és tevékenysége is bővült. 2002 nyarán
anyagi erőfeszítései, valamint a külföldi
Egyetemünket
küldöttség képviselte Torontó­
katolikusok támogatása lehetővé tették,
ban, ahol a Szentatya találkozott a világ ifjúsá­
hogy befejezzük 1998 késő tavaszán a Hit­
gával.
tudományi Kar épületének kiépítését,
I
Tankönyvek,
tudományos tanulmányok, so­
2001, december 16-án átadásra kerüljön a
rozatok,
gyűjteményes
kötetek, folyóiratok
tervezett
által
Makovecz
Imre
és
diáklapok
jelennek
meg
Egyetemünk kü­
Stephaneum főépület Piliscsabán, megva­
lönböző
karainak
kiadásában.
Híven tükrö­
lósuljon az Egyetem központi részlege és a
zik azt az értékes szellemi munkát, amit ok­
JÁK Szentkirályi utcai két épületének teltatói és hallgatói közösségünk közös erőfe­
, jes felújítása és átalakítása, egyetemi tulajszítéssel, az Egyetemmel együttműködő
donba kerüljön a központi épület másik
számos hazai és külföldi szakember részvé­
oldalán álló, Szentkirályi utca 26, számú
telével végez.
Kedves Kollégák, Egyetemünk Minden
(Spartacus) épület, A berendezés és a kü­
2002. szeptember 22-én ünnepeltük Egyete­
Kedves Oktatója, Munkatársa és Hallgatója!
lönböző szerzetesrendek áldozatos mun­
münk fennállásának tizedik évfordulóját. Az
Ismeretes, hogy Szentatyánk, II. János Pál
kájával megvalósuló kollégiumok tovább
ünnepséget jelenlétével és köszöntőjével
pápa 2002. december 7-én az Esztergomgazdagították Egyetemünk működési fel­
megtisztelte Zénón Grocholewski bíboros, a
Budapesti prímási Főegyházmegye érsekévé
tételrendszerét. Megvalósult a hatékony
Katolikus Nevelés Kongregációjának prefek­
nevezett ki. A megtisztelő és egyben
informatikai összeköttetés a fizikailag tá­
tusa is. Most pedig, már örömmel nyújthat­
zavarbaejtően nagy kihívást jelentő új meg­
voli karok között is. 2002-ben elkezdőd­
juk
át azt a karaink és rektori hivatalunk köbízatást a gondviselő Isten nagylelkű segítsé­
hetett az Informatikai Kar budapesti épü­
!
zös
munkájával készült reprezentatív kötetet,
gében bízva, megilletődve fogadtam. 2003.
letének létrehozása is.
mely számot ad Egyetemünk első tíz évéről.
január 11-én délelőtt 111 órakor, az Eszter­
Az évek haladtával bővült az oktatás kínála­
Átgondolva az utóbbi öt esztendőt, eszünk­
gomi Bazilikában veszem át új hivatalomat.
ta. Újabb és újabb alapképzési szakok ke­
be juthatnak idegeskedések és nehézségek
Erre az ünnepélyes alkalomra Egyetemünk
rültek akkreditálásra vagy nyerték el a vég­
.
is; az összhang kialakulásának, a szellemiség
minden oktatóját, munkatársát és hallgatóját
legesítést. Doktori programok, majd dok­
és a harmónia megtalálásának fáradságos út­
szeretettel várom.
tori iskolák nyertek állami akkreditációt
ja.
Nem mindig örülhettünk minden jelen­
Mivel új feladatköröm az egész embert kívá­
Egyetemünk minden karán. 1999-ben az
ségnek és eseménynek az Egyetem életében.
nó rektori tisztség gyakorlásával ténylegesen
Egyetem alapítólevelet kapott az Apostoli
De nem tagadhatjuk, hogy lassan reális
már aligha kapcsolható össze, benyújtottam
Szentszéktől, így a katolikus egyetemek
büszkeséggel vallhatja ki-ki, hogy a Pázmá­
lemondásomat Dr. Seregély István érsek úr­
legmagasabb kategóriájába került. Ez az
nyon tanít, tanul vagy dolgozik. Ha sebeket
nak, Egyetemünk Nagykancellárjának, A hi­
Egyetem ma a Katolikus Egyház egyik leg­
okoztunk egyeseknek, sajnáljuk. Ha a mun­
vatali teendők gyakorlásával az új rektor ki­ jelentősebb intézménye hazánkban. Hiva­
ka
hevében valakit igaztalanul bántottunk
nevezéséig vagy egyéb ennek megfelelő
talos egyházi jogi személy. Tevékenységét a
volna meg, őszintén kérünk bocsánatot. Ha­
fenntartói intézkedésig Dr. Fodor György
Katolikus Egyház nevében végzi. Időköz­
ragot, keserűséget senki és semmi miatt
rektorhelyettes urat bíztam meg, aki az ed­
ben fejlődött a posztgraduális képzés, a
nem őrzünk a szívünkben. Magam személy
digi években az egyetemi ügyek intézésében
szakirányú továbbképzés kínálata is. Karkö­
szerint minden vezetőre, oktatóra, munka­
már elismerésre méltó módon tanúságot tett
zi kutatócsoportok alakultak, melyek az in­
társra,
hallgatóra hálás szeretettel gondolok,
rátermettségéről. Kérem, kísérjék munkáját
terdiszciplináris együttműködésen kívül a
különösen
azokra, akik áldozatos, személyes
bizalommal és készséges együttműködéssel.
hit és a világi tudományok párbeszédének
odaadással segítették munkámat vagy az
Ezek az események alkalmul szolgálnak arra
is színhelyei lettek, A Heller Farkas Intézet
egyetemi közösség életét és épülését.
is, hogy emlékezetünkbe idézzük az utóbbi
a közgazdaságtudomány felé nyitotta meg
Megrendült hálával köszönöm meg Isten­
évek fejleményeit. Egyetemünk életében az jogi képzésünket. A Jedlik Ányos Laborató­
nek, hogy ennek a bontakozó műnek, mely
utóbbi öt év a megerősödés, a fejlődés és a
rium az Információs Technológiai Kar
Egyházunk
és hazai kultúránk javát szolgál­
megszilárdulás időszaka volt. 1998 nyarán
együttműködését valósítja meg a kutatás­
ni
hivatott,
munkatársa
lehettem. Köszöne­
került sor az Egyetem intézményi akkreban élenjáró intézményekkel.
tét mondok mindazoknak, akik Egyete­
ditációjára. Az ezzel kapcsolatos teendők
Minden kar nemzetközi kapcsolatrendszere
nagy terhet jelentettek az újonnan megszer­
münk anyagi, szellemi és lelki épülésén fára­
jelentősen bővült. Tagjai lettünk a Katolikus
vezett rektori hivatal és gazdasági főigazga­
doztak
és fáradoznak.
Egyetemek Világszövetségének és Európai
tóság számára éppúgy, mint az egyes karok
Igyekszem az Egyetem fejlődését a további­
Szövetségének, valamint több fontos nemzet­
számára. Ugyanez év nyarán a Püspöki Kon­
akban is - lehetőségeimhez mérten - támo­
közi egyetemi szövetségnek. Közös diplomák
ferencia egyházilag megalapította Egyete­
gatni.
kiadását valósítottuk meg a San Franciscoi
münkön az Információs Technológiai Kart,
Egyetemmel és a Milánói Katolikus Egyetem­
Isten áldja a Pázmány Péter Katolikus Egye­
amely 2001-re nyerte el az állami
mel. Számos tudományos konferencia és kultemet!
turális rendezvény került megrendezésre
akkreditációt és elismerést és ekkor kezdte
Dr. Erdő Péter
Egyetemünk minden karán. Az egyes karokon |
érsek, rektor
meg tevékenységét.
I

ötödik oldal

�IMMW Hüiaii

Doktorrá avatási szertartás decemberben
2002 decemberében újfent doktorokat
avattak karunkon. Az ünnepség (mely vég­
re visszaköltözött a Díszterembe) menete a
szokásos volt: bevonulás, Himnusz, kö­
szöntés, eskütétel, diplomák átvétele, be­
széd, Szózat. A felavatottak boldogan is­
merkedtek a kötelezően viselt talárral,
mely többségüknek ezentúl munkaruha
lesz. A felhőtlen öröm perceit kissé beár­
nyékolta az a tudat, hogy így, együtt most
utoljára volt együtt ez a „csapat”, és bizony
nem telik el majd sok idő, mikor felocsúd­
va az eufóriából vissza-visszasírja minden­
ki a gondtalan egyetemista-éveket, melyeknek ezennel örökre vége. Kezdődhet a
nagy-nagy munka időszaka, melynek a
Pázmányon való megalapozása a siker ma­
gabiztos reményével kecsegteti a kalandnak
nekivágót.
Nagy számban gyarapodik tehát a kinti vi­
lágban a Pázmány-légió, akik valami mást,
újat, állhatatos keresztény erkölcsiségen
nyugvó elmélyült tudást, esküjének megtartását saját önös érdekei elé helyező,

egészséges világszemléletet visznek ma­
gukkal útravalónak, amely kiemeli őket a

többiek közül - reménykedjünk mindeb­
ben legalábbis.

Ábrahám Dániel Áes István Ákos Tamás Árva Zsuzsanna Eszter Aszmann Róbert Babkó Norbert Balogh Ákos
Balogh Zsigmond Bánfalvi Sándor Baranyai Ágnes Bárdos Gergely Baumgartner Agnes Bentouminé Horváth Helga
Bergmann Boglárka Bertalan Ágnes Bicskey Eszter Bíró
~ Agnes
'
Bíró Marcell Bodrogi Péter Body Agnes Eszter
Bóné Beatrix Borhás Zsuzsanna Borhegyi Ferenc Boros Emese Boros Linda Agnes Búj tor Anna Krisztina Csapó
Ágnes
Császár László Csermák Bálint Csiha Kinga Hajnalka
Csuka Péter Czeller-Kovács Péter Dalos Judit
Deák Gábor Debre Magdolna Dékány Anita Desits Eszter Emődy Teodóra Endrédy Zoltán E Kiss Gabriella
Fedák István János Fehér Gyula Fekete Zoltán Féner Viktor Financsek Zsuzsanna Katalin Fodor Beatrix Fónagy
Gergely Főmet Béla Fridery Réka Renáta
Galambos Eszter Gáspár Miklós
Gazsi László Glegyák Eszter
Goldfárth József Gömöri Dóra
Győri Attila László Győrvári Brigitta Ágnes
Gyurcsán Judit Anna
Gyurcsánszky Ba­
lázs Hadrik Hajnalka Haraszti Judit Hegedűs András Hepp János Herczeg Kata Hergert Ottó Herkner Gyula
Hóbor Gabriella Hoffmann Péter Ákos Holtzer Éva Horváth Alexandra Horváth Éva Horváth István Horváth Mihály Huszák Balázs Ivády Péter Jakab Izabella Kádár Mercédesz Kálnoki-GyöngyÖssy Márton Kampfmiiller Sándór Káplár Orsolya Csilla Karsai Orsolya Kása Karolina Katona Hedvig Kézsmárki Éva Mónika Kiss András
Kiss Renáta Kiss Virág Klósz Beáta Komjáthy Zsuzsa Eszter Korényi Sarolta Kosztolányi Örs Kovács Annamária
Kovács Balázs Kövér Krisztina Krizsanits Gergely Kukucska Szilvia Kürthy Levente Laczkóné Hesz Boglárka
Láng Géza Károly Lantos Emőke Liziczainé Galavics Krisztina Lovas György Lőcsy Viktória Lukács Krisztián
Manger Marcell Márton Andrea Marton Klaudia Mátrai Magdolna Melegh Anna Mészáros Melitta Mészáros Renáta Mezey Franciska Mizsei Erzsébet Molnár Agnes Ilona
Molnár Balázs Péter Molnár Gábor Molnár Orsolya
Molnár Richárd Molnár Tamás Monori Levente Márk Nagy Izabella Nagy Orsolya Agnes Németh Noémi Némethy
Eszter Nyitrai Károly Olajos Csaba Padlovics Agnes Pál Andrea Pálvölgyi Miklós Papp László Parties Krisztina Pataki Szabolcs Percze Szilvia Katalin Péteri Nikoletta Pjiszterer Orsolya Pista Balázs Pokorádi Katalin
Pólik Cecília Povoinik Beáta Pozsonyi Máté Pulics Krisztina Ramel Rami Rédei Alexandra Réti István Rosdy
Tamás Sághy Andrea Zsuzsanna
Sauer Zsuzsanna
Schiesz Erika
Scholz Evelin Schultz Andrea
Seprényi Andrea
Sőrés Zsuzsanna
Simkó Gabriella Simon Péter Miklós Sipos Gabriella Sitkéi Tamás Somlai Zita Somosy Edina
Szabó
Sramkó Katalin Steindl Eszter Strbka János Syposs Csilla Szabados Tamás Szabó Balázs Szabó Csaba
Szentgyörgyi JúPéter Szabó Zsófia Szakály Noémi Szalai Judit Zsuzsanna Szelőczei Anna Szentgyörgyi Andrea
Tasi Mihály Tökodi Judit
Tamás Olivér Viktor Tamasi Zoltán
lia Szigetvári Mária Szakoly Péter Takács Zoltán
Tóth István
Tölgyesi Viktória
Turu Olga
Tusor Gabriella
Ugrón Zsolna
Tóth Attila Szabolcs
Tblnay Rita
Újházi Edina
Újhelyi Péter Ujváry Katalin
Vidéki Noémi Villányi
Vámos Istvánné Virga léronika
Vida Márta
Zakariás Kinga Rita Zakariás Mónika Zsolnay András
Zsuzsanna
Vladov krónika

hatodik oldal

�Horvátország nemet mondott
Pázmányosok horvát körútja
'■í?!

"Tg

Egy mondás szerint mi, emberek annyit érünk, ahány nyelvet beszelünk. Ha
a bölösességet tágabban akarjuk értelmezni, ügy is fogalmazhatunk: annál
töíBÉieFerunk, minél többféle kultúrát ismerünk. Az egyetemünkön tartott
kurzusok közül jó néhány is ezzel a céllal indult. Ilyen a Jogtörténeti Tán*
vS¥4
szék egyik egyre kevésbé látogatott, ám annál érdekesebb speciálkollégiuma,
amelyet Dr. Andrási Dorottya adjunktus neve fémjelez. A Tanárnő
Horvátország-Dalmácia-Szlavónia alkotmányjogi berendezkedéséről tarttMtott előadásokatili felsorolt terültek, országrészek Magyarországgal való
kapiCsolatának fényében.
.......
S hogy az egy év alatt szerzett tudásunk
ne csupán elméleti maradjon, Andrási ta­
nárnő gondoskodott arról, hogy a közel
húszfős csoport egy háromnapos kirán­
dulás keretében gyakorlati tapasztalatot is
szerezzék a mai horvátországi helyzetről,
amely - mint majd Ti is olvashatjátok messze eltér a magyar viszonyoktól.
Egy hétvége arra volt elegendő, hogy
Zágrábot és Szlavóniát, az ország északi
részét végigjárjuk. Utunk során bepillant­
hattunk azoknak az embereknek az életé­
be, akik a háborúban aktív szerepet vállal­
tak Horvátország védelmét erősítve. Azt
is láthattuk, hogy az ország most, még tíz
év elteltével is magán viseli a könyörtelen
időszak nyomait: a lakóházakon golyó ej­
tette sebek, a tankok által lebombázott
kórházak mind a hiábavaló öldöklésről ta­
núskodtak, Az utcán feltűnő, féllábú ha­
dirokkantak, akik az ottaniaknak már
megszokott látványnak számítanak, még­
sem mennek el mellettük anélkül, hogy
tiszteletüket akár egy fejbiccentéssel ki
nem fejeznék. Hősi halottak, akikért
minden családban gyertyát gyújtanak.
No, de nemcsak könnyfakasztó dolgokkal
találkozhattunk a három nap alatt. Lássuk
hát, hol is jártunk, ahol Pázmányos eddig
még nem. Utunk első állomása a főváros
volt, s bár az októberi korai sötétedés el­
ronthatta volna a városnézést, a Tanárnő
kitűnő helyismerete, s annál kiválóbb
nyelvi tudása révén elkerültük a turisták­
kal egyébként gyakran előforduló „gikszereket”, s egyszer sem tévedtünk el.
Megtekinthettük a jogi kart, mely egyéb­
iránt egyetlen a városban.(Itt ugyanis a
városban egyetlen egyetem van, s annak
több fakultása.) Tehát a kirándulás tanul­
mányi része ezzel el is volt intézve. A nap

hátralevő részében megcsodálhattuk a
gyönyörűen felújított székesegyházat, s
bejártuk Zágráb óvárosát. Az első éjszakát
TJ'.kényelmes” emeletes kollégiumi ágyakbán tölthettük, amelyektől az ember - ha
szerencséje van - néhány óra alvás után
hátfájással ébred. Szombat reggel elhagy­
tuk a fővárost, hogy most már Szlavóniá­
val is megismerkedhessünk. Közben még
útba ejtettük a horvátul Medvedgrad-nak
hívott erődítményt, ahol a hajdani állam­
fő, Franjo Tudman emléktáblája található.
Ha már nagy múltú politikusról esett szó,
nekünk, magyaroknak különösen jó tud­
nunk, hogy a horvátok nemcsak saját ve­
zetőikről emlékeznek tisztelettel. Zágráb­
ban megtalálható néhai miniszterelnö­
künk, Antall József mellszobra is, termé­
szetesen e helyen is tiszteletünket tettük.
Szlavóniai utunkat folytatva kirándulá­
sunk további fő célja Eszék és a háború­
ban nagy nevet szerzett Vukovar volt. Tán
még mi sem gondoltuk volna, hogy a vá­
rosok mellett két kis falu jobban leköti
majd figyelmünket. Szentlászló és
Kórógy magyar ajkú községek, mégis el­
szántan védték hazájukat a szerb agresszi­
óval szemben. (Aki látta a tavaly bemuta­
tott filmszemle-díjas Chico című alko-

tást, jól tudja, milyen borzalmakat éltek át
a helybéliek.) Sajnos még itt is találtunk
romos házakat, de újonnan épülő is egyre
több van. Itt szintén kitűnő idegenveze­
tésben volt részünk, köszönet érte a
kórógyi polgármesternek, Kel Józsefnek!
Ó egy egész napot szánt ránk, hogy be­

mutassa a közeli falvakat, az elaknásított
szántóföldekkel, Vukovárt esti csendjé­
ben. A sors fintora, hogy pontosan a város
elestének évfordulója napján jártunk ott
(október 26.); kísérőnk elmondása szerint
minden család ezen az éjszakán annyi
gyertyát gyújt ablakában, ahány családtag­
ja odaveszett. Szinte nem volt ház, ahon­
nan nem szűrődött ki a mécsesek fénye.
Szomorúságunkat azonban hamar feled­
tetni tudta szálláshelyünk Bizovacban,
annak minden - most már valódi — ké­
nyelmével együtt.
Kirándulásunk utolsó napján már sokkal
örömtelibb élmények vártak ránk. Dél­
előtt Eszékre értünk, ahol az ottani egye­
tem pro-dékánja fogadott bennünket, s
kevés szabadidejében megmutatta a város
látnivalóit, a Dráva-parti várat, a szépen
kialakított folyóparttal. Itt is még láthatók
néhol a harcok nyomai, de az emberek ar­
cán már ajövőbe vetett hit érződik, tekin­
tetük már csak kevésszer keserű. Három
nap alatt megismertük az ország múltját,
nehézségeit, szomorú emlékeit és bele­
pillanthattunk az itt élő emberek jövőjé­
be, mely talán reményteljesebb időket
hoz. Az itt látottak után az ember már
sokkal kényesebben közelít meg a hábo­
rúval kapcsolatos mindennemű kérdést,
mert ahogy a szerbek, horvátok és min­
den nemzet, amely harcolt a dél-szláv
konfliktus idején, egyöntetűen azt vallja,
hogy értelmetlen öldöklést és szenvedést
hozott csupán a háború. Ezt mi sem bizo­
nyítja jobban, mint a horvátok által oly ta­
lálóan hangoztatott félmondat: „Hrvatska
cijela rekla je ne, hrvati ponosni su
time!”- ami magyarul így hangzik; Hor­
vátország egésze nemet mondott, s népe
büszke erre!

Solymár Eszter,
Kohuth Viktor
Milisits Barbara

hetedik oldal

�Deák Ferenc
Államtudományi Szakkollégium
Bizön^^a^l^^^^^ndszere^éh
™nds2ere^éh íteWteÉ^I^Mí^^'^Bor^MÍ^öbbségl
íteWteÉ^I^Mí^É'^Bor ma]
lékszik, mikoCTs hallhatt^t^ mo^[Ii^ín^^temünk iS»zakkollégiúmárÓl.
Ugyanakkor biztoF^^^^FJb^ine, hogy igen sokan x^annak közületek is,
akikben legalább egyszer felmerült e következő kérdés: ,yajoiÉ] mi lehet az-.,
zal a Szakkollégiummal amiről tavaly hallottühk, hogy’^megalakult, ahövá^
évfolyamtársaink eg^ke-másiká olyan lelkesen próbált felvételt nyerni, ^ajd|
■sX:
I»'
örőlbmel ájságolta, hö^
IKiiii*.

Igen, kedves olvasók, most én újságolha­
tom örömmel: még él, létezik a Deák Fe­
renc Állam tudományi Szakkollégium!
Sőt, mi minden igyekezetünkkel azon
munkálkodunk, hogy minél inkább éljen,
és Ti egyre többen érezzétek, milyen jó
lenne Nektek is, ha vállalnátok, hogy
szakkollégisták legyetek, mert az ezzel já­
ró elfoglaltsággal és egyre komolyabb tu­
dományos- és közéleti feladatok vállalásá­
val együtt érdemes.
A fentiek fényében most engedjétek meg,
hogy röviden elmeséljem, mi is történt
velünk, hogyan küzdöttünk meg a fenn­
maradásunkért.
Talán onnan kellene kezdenem, hogy a ta­
vaszi szemeszter végéig hivatalosan 30
szakkollégistával büszkélkedhetett a Kollé­
gium. Azonban köszönhetően a kezdetle­
ges állapotoknak (miután csak 2001 őszén
alakultunk), még kialakulóban lévén a
rend és a tudományos munkavégzés me­
nete, sajnos 2002 őszére kicsit megfogyat­
koztunk. Pontosan 16-an gyűltünk össze.
Seres Tamás szervező munkájának kö­
szönhetően, aki a mai napig mozgatórugó­
ja a szakkollégiumnak, áldozatos munkájá­
val és a Szent Ignác Szakkollégiumban
szerzett tapasztalataival. Ilyenkor szokták
mondani, hogy “Nélküle nem jöhetett
volna létre...”. A szűkebb, de talán annál
elhivatottabb szakkollégista társaság köz­
gyűlésén felvállaltuk, s bizalmat kaptunk
hárman a Kollégium vezetésére, irányítási
feladatainak végzésére: Kovács Orsolya,
Domahidi Ákos és jómagam. Azóta egyre
jobban sejtjük milyen nehéz feladatot vál­
laltunk el nagy lelkesedéssel, de hála Isten­
nek minél nagyobb a kihívás, annál jobban

nyolcadik oldal

próbálunk helyt állni, azonban ehhez fel­
tétlen szükségünk van Seres Tamás eddigi
tapasztalataira, amivel O minden pillanat­
ban ott áll mellettünk, és segít.
Miután tisztázódott számunkra, hogy
pontosan kikre számíthatunk, kik lesznek
a vezetőség, elkezdhettük szervezni a
Szakkollégium életét. Nem tudom elég­
gé hangsúlyozni, hogy igen nehéz hely­
zetben voltunk, s ez még bizony mindig
fennáll, hiszen egyszerre kellett egy hoszszabb távra mutató tudományos munka­
menetet megtervezni, és emellett szinte
azonnal programokat szervezni, hogy míg
a jövőnkről gondolkodunk, éljen is a Kol­
légium, nehogy a biztos 16 fő esetleg el­
vesszen, mert pillanatnyilag értelmetlen­
nek találja a dolgot.
Most már mondhatjuk, sikerült „átvé­
szelni” egy újabb időszakot, hiszen még
mindig, így a szemeszter végére is megva­
gyunk mindannyian, és közben a na­
gyobb lélegzetű, hosszabb távú terveink is
egyre élesebben körvonalazódnak.
De mivel is telt el konkrétan az elmúlt pár
hónap? Természetesen rendszeresen tar­
tottunk közgyűléseket (kb. 2 hetente),
ahol mindig találkoztunk, s tovább fejlesztettük a kollégium életét ötleteink,
terveink egybevetésével.
Voltunk közösen színházban, szervez­
tünk egy beszélgetést Bába Ivánnal, aki
igen kellemes, baráti hangvételű estet
tartott, s sok fontos és érdekes dolgot
mesélt nekünk Hazánk Európai Uniós
csatlakozásával kapcsolatos bizonyos
problémákról, sőt kérdéseinkre vála­
szolva a Külügyminisztérium működé­
séről is.

Egy tavaly elnyert minisztériumi pályá­
zatnak köszönhetően bizonyos összeggel
gazdálkodni is tudtunk, amiből sikerült a
Szakkollégiumnak a kollégisták segítségé­
ül egy nagyon hasznos lap top-ot vásárol­
nunk, s terveink között szerepel a további
technikai berendezkedés. Már van bélyegzőnk is, amivel a tervezett könyvtárunk értékesebbnél- érdekesebb könyveit
jelölhetjük majd, sőt kaptunk egy lehető­
séget a Környezet- és Versenyjog Tanszé­
ken, hogy otthonunk is legyen, ezzel
könnyítve munkánkat.
Körülbelül itt tartunk most, s így állunk,
vagyis tényleg élünk, létezünk, egyébként
hivatalosan mint a Magyar Jogtörténet
Tanszéken működő öntevékeny csoport.
A jövőre nézve vannak igen komoly,
hosszú távú terveink, sok-sok ötletünk,
természetesen a Szakkollégium lényegé­
vel összhangban, amit tavaly az ítélet
egyik számában Seres Tamás úgy fogal­
mazott: „A Deák Ferenc Szakkollégium
államtudományi szakkollégium. Érdemes

itt azonban az államtudományokat kicsit
szélesebb értelemben definiálni, mint a
konkrét közigazgatási anyagi és eljárási
jog kategóriáival. Itt elsősorban közéletről
van szó, olyanról azonban, amely műve­
lésének alapja valóban a szakmai tudással
végzett közszolgálat”, s lévén Katolikus
Egyetem, mindezt a megfelelő szellemi­
ség keretébe foglalva.
A terveinkről és ötleteinkről azonban had
írjunk Nektek az elkövetkezendőkben,
kivéve egyet, mint igen lényeges momen­
tumot: természetesen hamarosan szeret­
nénk bővíteni a taglétszámot, közössé­
günket, hogy mindenkinek teret adhas­
sunk, aki úgy érzi, ez az, amit szeretne,
ezzel tud hozzátenni valamit életéhez, az
Egyetemhez, s akár Hazánkhoz is...

Talán épp Rád van szükség," ránk
van, szükséged! E-fháií cítnönk:
deaííkolíegium^yahoóxo^
v-t---- ■
Kis Brigitta

�i

i

■

A drogszabályozásról
A múltkori számban megjelent „Miért jó
a liberális drogpolitika?” című írásra sze­
retnélek reflektálni, melyben úgy érzem
Szabózé kissé egyszerűbbnek tüntette fel
a helyzetet, mint ami. Odáig teljesen
egyetértek a szerzővel, hogy nem kell,
szabad drogozni, se politikus papával, se
mással, azonban a drognak a liberalizálása
és a jelenlegi szabályozás között még szé­
les az út. Azok, akik szkeptikusak a mos­
tani drogtörvénnyel, még nem biztos,
hogy együtt drogoznak a szüleikkel.
Szabózé azt írja, hogy a szakmai szerveze­
tek szintén nem támogatnának egy eny­
hébb drogtörvényt, ami úgy pontos, hogy
vannak szakértők (nohiszen ki minősül
annak?), akik tényleg nem helyeselnének
módosítást, azonban számos szervezet
sürgeti a jelenlegi szabályozás enyhítését.
Például a drogsegély-szervezetek egyön­
tetűen emellett kardoskodnak, hiszen a
jelenlegi törvény értelmében a fogyasztás
is büntetendő, és így elvileg a fogyasztás

?í

elősegítésére irányuló, büntetendő tevé­
kenységnek minősülnek azok az ártalom­
csökkentő szolgáltatások, amelyeknek a
segítségével a drogosok például steril tű­
höz, fecskendőhöz juthatnak. Ez pedig
azzal jár, hogy a drogosok inkább belövik
magukat többször ugyanazzal a tűvel,
mert nem merik felkeresni a tűcserés
központokat. Persze az is egy hozzáállás,
hogy pusztuljon a férgese, még ha nem is
anynyira humánus.
Továbbá a jelenlegi törvény kiváló lehető­
séget biztosít a rendőröknek arra, hogy a
terjesztők helyett a fogyasztóknak nyaká­
ra járjanak rá, így produkálva “eredmé­
nyeket”. Kérdés, mennyire oldódik meg a
drogprobléma, ha az utcán továbbra is
kódorognak a dílerek, de a 18 éves fo­
gyasztót rendesen besittelik, mert elszí­
vott egy füvescigit. Ha már a szakértőknél
tartottunk: Németh Zsolt rendőr alezre­
des szerint a szigorú jogszabályok nem­
csak a büntetőjogi eljárásba vont fiatalok­

nak, hanem a rendőrségnek is komoly
problémákat okoznak. Ebben a formában
a törvényt zsákutcának látja, és úgy látja,
hogy a fogyasztók üldözésével a probléma
nem oldódik meg, csak feleslegesen von
el kapacitást a rendőröktől. Márpedig ha a
drogozás büntetendő, akkor a drogosokat
meg kell büntetni, nem? További aggá­
lyokat vet fel a jelenlegi törvénnyel kap­
csolatban az is, hogy a jogszabályok to­
vábbra sem tesznek különbséget az egyes
illegális drogok között. így az az elég ér­
dekes helyzet állt elő, hogy a marihuána
és a heroin azonos megítélés alá esik.
Gondolom Szabózé sem azért nem drogozik, mert szigorúan büntetik, hanem
mert belátta, hogy ártalmas és helytelen.
Ezt kéne tudatosítani a társadalomban is
méginkább. A terjesztőket pedig termé­
szetesen szigorúan meg kell büntetni, de
senkinek sem érdeke, hogy fiatalokkal
teljenek meg a börtönök.

jégé

Neked hogy hívják a nevedet?”
Körkß{&gt; a íiazai „műfésznevekről” '
3:^

dégnáp tetőzött ez az érzés bennem. Tud­
játok, a csiga kettő adását figyelve. Igen,
megmondom őszintén, már fáraszt ez „a
sók becézgetes.' Nagyon közkedvelt lett
eme szokás médiaberkekben és előadó­
művész-körökben is, ahol ma már - teljes
nyugodtsággal kyelenthe^ük - mindent
szabad, ami pénzt hoz. Ha e célból a szín­
vonalat kell csökkenteni, akkor csökkenfik (vagy csökken az magától), ha óvodás
pereknek kell nézni a jónépet, akkor azt
teszik. Szóval, a becézgetesre visszatérve,
ha odakapcsolok egy-két kereskedelmi
csatornára, más se cseng fülembe, csak a
mai „sztárok’ jól kitalált imidzséhez iga­
zodó neve. Nóci, Buci, Énei, és figyelj,
most jön a legjobb: Győzike! Kész, vege.
Igen, az utóbbi az egyik legfoglalkoztatot­
tabb alakja lett a sajtónak és a tv-nek,
nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk fe­
lettébb színes egyéniségével. A „beszólok

GyÖzikének, 73
a ».megmondom a
perdül Gsocsó lakodalmas zeh^e
frankot a Döglégynek” típusú műsorok
halíattán, miközben L^csi ft^a alá a
I'
elharapóztak, rém egyszerű okból... erre
trombita-szólót. Kozsó futószalagon
van igény Magyarország, 2Ö03. Nem tu­
gyártja Jól képzett” énekeseit, például ott
dóm, szaladgálnak-e közöttünk leendő = van az igen népszerű csapatból Glaire
médiasztárok, például Katinkák, kiluk,
vagy a reg elfeledett fíüegyuttesbol Zae,
Philipek vagy Tollák!
A gagyibbnál gagyiBB „művésznevek”
Gsak azért szólok időben, hogy sztárrá : megállíthatatlanul törnek előre. A mai
válása előtt még mindenkinek legyen ide- ; tini már el sem tuí^a képzelni, bodrán
|e valami frappáns nevet kitalálnia, amivel
lehetett sikeres valaki, ha például Úgy
beleírhaga magát örökre a média-történe- I hívták, hogy Széesi Pál, Máté Péter vagy
lemkonyvekbe. (Itt kell megjegyeznem,
Kovács Kati. Ma már nem lehetsz menő
hogy szegény Mónika megtartotta nevét,
hipháp csapat tagja, ha neved Szabó Bé­
de még ez sem segített rajta túl sokat...).
la. Majd ha minimum Ghris leszel, pá­
Azon már nem csodálkozunk, ha Gsonka
lyázhatsz. Addig kéretik megőrizni iden­
„Pici" kiad egy lemezt, ha ezt már Majka
titásunkat.
is megleheti, vagy felhördül a fel ország,
Nekem fiira lenne Catherine-kent él­
ha Pongó valami világmegyáltó cseleke­
ni, ha egyezer Katának hívnak. Bár, mé­
detet h^t végre azzal, ha megszegi ajátékdiasztár se leszek így egyhamar...
szabályokat. Mert ő a frankó csávó. Azon
G. l.
se lepődünk meg, ha nagypapánk táncra

oldal

�I.

X

'Sií'’»;*; ,

ífí-

,

,

4

Béklyóba zárt szabadság
,^Ha már megváltani nem tudjuk a világot^ legalább ne rontsuk tovább'^ - rovat
A hivatalos történetírás szerint Magyar­
ország 1989-ben szabad, független állam
lett. Ez a ténymegállapítás akkor is meg­
kérdőjelezhető, ha a szabadság (szu^ré^
nitás) jogi értelmét vizsgáljuk, hiszen a
szirverenítás belső oldala hivatalosan va­
lóban létrejött a többpártrendszer és a
demokrácia megteremtésével, de a kül­
ső oldal nemzetközi szervezetek
(ENSZ, NATO, EU) és egyéb, néhol
átláthatatlan érdekcsoportok által erősen
korlátozott, déimészetesen ez elviekben
igaz az ezen szervezetekben résztvevő
valamennyi államra, de magunk között
azért bevallha^uk, hogy jog ide vagy
oda, az erősebbek azért természetesen
ma is egyenlőbbek az egyenlőknél.
L
El kell fogadnunk tényként, hogy nem le­
hetünk teljes mértékben függetlenek, és
legfeljebb azért érdemes küzdeni, hogy a
meglévő mozgásterünk minél inkább bő­
vüljön. Ha azonban (legalábbis részben)
szabadok vagyunk, akkor szabadnak kell
lennünk minden porcikákban, nem csak
papíron, de a lelkűnkben is!
Bár az ország státusza megváltozott a
rendszerváltozáskor, polgárai ugyanazok
maradtak. Nehéz hirtelen egy másik vi­
lágnézetet magunkévá tenni, nehéz élni
az ilyenkor egyszerre az ölünkbe hulló
lehetőséggel. Az eltelt immáron tizenhá­
rom esztendő azonban elég hosszú idő
volt ahhoz, hogy legalább elinduljunk az
úton, mely a polgári demokráciákban kí­
vánatos, öntudatos, gondolkodó, öntör­
vényű, de megértő embereket farag a
szocialista rendszerben javarészt birka­
ként vezetett népből. Az előző mondat
természetesen meglehetősen -- és szán­
dékoltan — illuzórikus, hiszen láthatjuk,
hogy a példaképként emlegetett jóléti
társadalmak is küszködnek a maguk
problémáival, de mégis minden, a kultú­
rának és a műveltségnek világszinten
zajlódó kopása ellenére is, még jócskán
előttünk járnak jónéhány alapvető fon­
tosságú dologban (szemléletmód, mun­
kamorál, felelősség a köz ügyeiért, nem­
zeti érdekképviselet, és ez a felsorolás
még hosszan folytatható lenne).

tizedik oldal

XKR 7S9A

Ez még nem az igazi szabadság
Az igazi baj ott kezdődik, hogy a legtöb­
ben nem azon értékeket szeretnék átven­
ni e társadalmaktól, amelyeket valóban
érdemes lenne, hanem elsősorban azok
anyagi jólétét tartják szem előtt. A jólét
ténylegesen óriási fontossága mellett sze­
mükben eltörpül a jóléti társadalmak
minden visszássága, a lelkeket béklyóban
tartó mechanizmusok, a haszon minde­
nek felettisége, a hagyományos értékek, a
lélek, a szeretet, a hagyomány, az erkölcs.
a család, a kultúra, a hit megszűnése.
elüzletiesedése, eljelentéktelenedése, ál­
szentté válása. Sajnos úgy látszik, a ránk
váró feladatok sorrendjében e negatívu­
mok orvoslásának fontossága jócskán le­
marad a várt előnyök megszerzése mö­
gött. Döbbenjünk rá: nagyon sokat ve­
szíthetünk, ha fenntartások és az 1945ben megszakadt folyamatosság újra meg­
keresése nélkül indulunk el egy új irány­
ba, és fogadjuk magunkba azt a világren­
det, mely máshol szerves fejlődéssel ala­
kult ki, de amely mindenhol hatalmas
problémákkal küszködik.
Nekünk nincs más esélyünk, csak újra
megtalálni önmagunkat, máskülönben
pontosan önálló sajátosságaink, lényegünk
enyészik el, olvad fel a világ óriási piacán.

A magyar ember lelke nem szabad. Az
egyik urat felváltotta egy másik. Paradox
módon azért rosszabb a helyzetünk most,
a nagy szabadságban, mert az elnyomás
évtizedei alatt legalább mindenki tudta,
hányadán is állunk, pontosan milyen a
helyzetünk. Tudni lehetett, hogy van egy
idegen állam, mely uralkodik rajtunk,
vannak árulóink, akik ezt az idegen hatal­
mat feltételek nélkül kiszolgálják, vannak
becsületes embereink, akik elfogadván az
adott állapotokat, megpróbálják szélesíte­
ni a lehetőségeinket (és ez nem ment kisebb-nagyobb megalkuvások nélkül!), és
vannak hőseink, ismertek és névtelenek,
56-os mártírok és csendben, otthon, vagy
a nagyvilágba elmenekült, tönkrement
sorsok. A fiatalok egy-egy percre forradal­
márnak érezhették magukat, amikor ti­
tokban hallgatták a Rádió Luxembourg­
ot, amikor külföldről becsempészett, ron­
gyos könyveken olvashatták Szolzsenyicint, amikor az iskolai WC falára fel­
firkálták, hogy ,Vesszen a Szovjetunió”.
Az elnyomás ennyi haszonnal járt. A tár­
sadalom azon részében, mely képes volt
gondolkodni, közös alapot teremtett.
Ezzel szemben manapság jóval nehezebb
kötőerőt találni a társadalomban.

�Ma úgymond szabadok vagyunk, építjük
a jóléti társadalmat, és nem vesszük ész­
re, hogy a lelkünk ma talán kevésbé sza­
bad, mint régen volt. Azért is így van ez,
mert nem ismerjük fel az ellenünk dol­
gozó erőket. Nem ismerjük fel a világ­
ban zajlódó azon folyamatokat, melyek a
nálunknál jóval erősebb nemzeteket is
veszélyeztetik. A társadalom tagjai jó ré­
szének szellemi táplálékát ma az RTL
Klub, a Big Brother, a Blikk, a Story és a
többiek adják, miközben alapvető kérdé­
sekkel nincsenek tisztában. Egy ilyen
társadalom nem számíthat sok jóra.
Mondhatnánk, az irigyelt nyugaton sem
más a helyzet, de ne felejtsük el, ott jóval
szilárdabb az alap! Ott nem szakadt meg
a folytonosság!
Mégis mindenhol kezd a feje tetejére áll­
ni a világ. Amikor elvileg mindent szabad,
akkor nem szabad valójában semmit.
Nem újkeletű probléma ez. G. K.
Chesterton már 1905-ben, Nagy Britan­
niában (!) megfogalmazta a probléma lé­
nyegét. Ha nem létezik semmilyen ka­
paszkodó, közös pont, vezérlő csillag a
társadalomban, tehát minden és minden­
ki teljes mértékben felszabadul (ez volt a
klasszikus liberalizmus célkitűzése), ezál­
tal minden egyúttal el is veszti a jelentő­
ségét, mert minden álláspont szétaprózó­

dik, és mert immáron senkit nem is érde­
kel a dolgok igazi lényege. Egyszerre ide­
jétmúltnak minősül minden hagyomá­
nyos felfogás, de egyik új megközelítés
sem tudja felváltani azt, hiszen minden
álláspont éles támadások kereszttüzébe
kerül. A társadalom elveszti eddigi mér­
céjét, viszonyítási alapját, és többé nem
töri a fejét olyan elavult szókapcsolatok
igazi jelentésén, mint; „az élet értelme”,
“nemzeti sajátosságaink”, „feladatunk és
felelősségünk a világban”. Anélkül pedig,
hogy az alapokkal tisztában ne lennénk,
elképzelhetetlen a részletek kimunkálása.
Szemünket az egész világegyetemre kell
szegeznünk, ha saját kis világunkban bár­
mi olyat akarunk cselekedni, amelyről azt
gondoljuk, helyes.
Az emberek többsége bizonyos szintig
igényli azt, hogy legyenek törvények, de
közös társadalmi megegyezéssel, évszáza­
dos fejlődés során létrejött, hallgatólago­
san elfogadott minimum-normák is, me­
lyek azonos mederben tartják életét. A
korlátlan véleményszabadság megöli a vé­
leményszabadság lényegét, a korlátlanul
szabad piaci verseny elpusztítja a piacot, a
korlátlan fogyasztás megfogja semmisíte­
ni az egész emberiséget. A sors furcsa fin­
toraként végezetül a legnagyobb szabad­
ság köt a legnagyobb gúzsba.

Szörnyű felismerés, hogy ma talán jóval
nehezebb feladat felszabadítani a lelkeket,
mint a diktatúra éveiben.
A helyzet persze korántsem reményte­
len, hiszen a társadalom jelentős részé­
nek ma is van közös alapja. A többséget
azonban nem ők, hanem a buszokon, a
falvakban, a munkahelyeken és máshol
összegyűrten, remény nélkül, pótcse­
lekvések által vezérelt, minden csali
után azonnal moccanó embertömeg te­
szi ki.
Mégsem beszélhetünk két vagy több
Magyarországról, legfeljebb ugyanazon
ország más-más arcairól. Mi így, mindahányan alkotunk egy nemzetet. Min­
denki a testvérünk, aki velünk egy nyelvet beszél (persze ne zárjuk el magunkat a lehetőségtől, hogy néha igencsak
megharagudjunk testvéreinkre). Velük
kellene kezdenünk valamit, akiket fél­
revezettek, akiket mások lealacsonyítot­
tak, vagy akik maguktól alacsonyodtak
le (és közben figyelni kell arra is, hogy a
saját szabadságunk megőrizzük, mely
szintén nem kis feladat). Ne legyintsünk minderre a fensőbbség hamis gőg­
jével. Előbb nézzünk szét itt, a Pázmá­
nyon, és kezdjük el a munkát.

Koltay András

Dr. Rosner Vilmos
egyetemi docens
is

tí
F

Î'

X

1944. augusztus 4-től dolgozott a társadalombiztosítás különböző munkaköreiben,
előbb az Országos Mezőgazdasági Biztosító
Intézetnél, majd az Országos Társadalom­
biztosítási Intézetnél, majd a Társadalom­
biztosítási Főigazgatóságon jogtanácsosként
(1987-ben történt nyugdíjazásáig).
1961-től a Társadalombiztosítási Főigazgató­
ság Törvényelőkészítéí Főosztályára került,
később a Főigazgatóság jogtanácsosa lett.
Vezető jogtanácsosként ment nyugdíjba.
1982. október 21-én sikerrel védte meg
„A társadalombiztosítási szerv megtéríté­
si igénye” címrí kandidátusi értekezését.
Tagja volt az MTA Munkatudományi Bi­
zottságának és az MTA Munkavédelmi
Albizottságának.
Oktatási tevékenységet az ELTE AJK
Munkajogi Tanszékén folytatott, majd a

90-es évektől aJATE AIT Kara Mezőgaz­
dasági és Munkajogi Tanszékén adjunk­
tusi minősítésben oktatott, valamint a
Szent-Györgyi Albert Orvostudományi
Egyetem Főiskolai Karán ugyancsak ad­
junktusként, végül 1998. szeptember 1jétől PPKE JÁK Munkajogi Tanszékén
tartott előadásokat haláláig, 2002. deccmber 11-ig.
Szakterülete a munkajog, a munkavéde­
lem joga és a társadalombiztosítási jog,
valamint e jogágakkal kapcsolatos kártérí­
tési jogalapja és érvényesítése. E terüle­
tekkel kapcsolatban több önálló kiad­
ványnak szerzője, társszerzője, számos
cikk írója e jogterületről.
Kedves egyéniségére, mindenkori segítő­
készségére mindannyian emlékezünk és
megtartjuk emlékezetünkben.

tizenegyedik oldal

�iî- -

I

c.. -,

Ä

Gondolatok
Amerika hatalmi arroganciájáról
• ft-íj&amp;tíí'-

2001. szeptember ll.-óta az addig min«
dig higgadt, t^^dt George W Bush
'îâ
jellemében gyökeres ’^Itozás állott be.
Afganisztán gyors és agresszív lerohanása után Irakot sietve a „gonosz ten­
gelyének” bélyegezte, s egyértelművé
tétté, hogy az iraki diktátor hatalmát
meg kell dönteni. Joggal teheti fel a
kérdést mindenki, hogy miért épp
most jött el az ideje Szaddám Húszéin
megregulázásának?
il^r

Az amerikai külpolitika hivatalos álláspontja
szerint kapcsolat áll(t) fenn iraki kormány­
zati körök, és a rettegett al-Kaida terrorszer­
vezet között, továbbá Irak tömegpusztító
fegyverekkel rendelkezik. Az első érv még
elfogadhatónak tűnhetne, ha azt nem felej­
tették volna el mindezidáig bizonyítékokkal
is alátámasztani. A második okot egyenesen
kacagtatónak találom, s itt jut eszembe a
„bagoly mondja verébnek” szituáció. Pont
Amerika rendelkezik a legnagyobb mennyi­
ségű tömegpusztító fegyverzettel, és rajta kí­
vül Izrael, India, Pakisztán stb. atomhatal­
mak, míg Észak-Korea most újította fel
atomprogramját, egyoldalúan felmondva az
őt kötő nemzetközi szerződést. Tehát a má­
sodik indok sem lehet önmagában elegendő.
Hajlamos vagyok azt hinni, hogy valami
egészen más ok miatt kell megindítani ezt a
háborút Irak ellen. Gondolom Dick
Cheney neve sokunknak ismeretlenül
cseng, pedig ő az USA alelnöke, aki miután
egy tavaly nyári beszélgetésen- talán egy
pillanatnyi kihagyás következtében- kije­
lentette, hogy a hatalmas iraki olajkészlete­
ket nem hagyhatják Szaddám kezén, a Fe­
hér Ház hosszas magyarázkodása után per­
sona non grata lett. Nos, az alelnök úr el­
szólása lehet az a bizonyos „kilógott lóláb”,
a háború igazi oka. Úgy gondolom, min­
denki tisztában van az olaj kiemelkedő fon­
tosságával, betöltött szerepével a világgaz­
daságban. Itt most röviden csak az amerikai
olaj helyzetre térek ki.
Egy bizonyos King Hűbbért geofizikus
1956-ban fejtette ki vízióját az amerikai olaj­
készletek kimerüléséről. Akkoriban sokan
megmosolyogták ezt a kijelentést, mára vi­
szont mindenki számára ténnyé vált. 1985ben az USA kőolajkészletének mintegy két­
harmadát még maga tudta kitermelni, mára
több mint felerészben importra szorul. Az
amerikai Princeton egyetem tudósai szerint
kb. 60 évre elegendőek a Föld olajkészletei,

tizenkettedik oldal

Majd ő megmondja a tutit!
így rövidesen megindul(t) a harc az olajért.
Az ol^’al szembeni energiaalternatíva kere­
sése meddő vállalkozás, hiszen olyan erős a
nemzetközi olajlobbi, hogy minden ilyen
kezdeményezést még csírájában elfolyt. Ma­
rad tehát „az utolsó cseppig” elve, s itt érkez­
tünk el Irakhoz, mely a világ második legna­
gyobb olajkészletével rendelkezik, ami ráadásuljobb minőségű, és gazdaságosabban is
kitermelhető a szaúdi olajnál.
Bush elnöknek a „terrorizmus elleni harc” jó
ürüggyel szolgál ahhoz, hogy Irakot lerohan­
hassa. Gyakran hivatkoznak az ENSZ BT
1441-es határozatára, melyet Irak nem tart be.
Ez is vicc, hiszen például Izrael legalább egy
tucatnyi ENSZ határozatot hagy figyelmen
kívül, s mellette nagyon jól tudja a nemzetkö­
zi közvélemény, hogy napjainkban (is) mi­
lyen atrocitások érik a Palesztin népet min­
denféle nemzetközi tiltakozás ellenére, de ez
már egy másik dolgozat témája lehetne.
„Nem érdekel az ENSZ fegyverzetellenőreinekjelentése. Iraknak igenis vannak tömeg­
pusztító fegyverei”- jelentette ki tavaly de­
cemberben George W Bush. Hans Blixék
több hónapos kutatás után sem találtak sem­
mit, néhány darab rakétán kívül, amiket az­
óta már meg is semmisítettek. Ezzel nem azt
akarom állítani, hogy valóban nincsenek
ilyen fegyverei Iraknak, de a puszta feltételezés vajmi keveset ér a nemzetközi jogban,
pláne egy háború elkerülhetetlenségének
megindokolásakor.
Ne legyenek illúzióink, Bush fenti kijelen­
tése egyértelművé teszi, hogy a háború kitö­
rése már eldöntött tény. Kívánom, hogy ne
legyen igazam, de elnézve Bush vérgőzös
megnyilvánulásait, nehezen tudom elkép­
zelni, hogy a Perzsa-öbölben állomásozó
260 ezres amerikai hadsereg csak úgy, „dol­

guk végezetlenül” hazakullogna.
Coliin Powel amerikai külügyminiszter több
hete, az Irak ellen szóló bizonyítékokról tar­
tott előadása az ENSZ-ben sem volt túl meg­
győző, Sőt! Egyes információk szerint a be­
terjesztett bizonyítékok egynémelye még az
1991-cs Öböl-háború idejéből származik. A
mindinkább görcsösebbé váló bagdadi rezsimváltozás kívánalma nem lehet ok a hábo­
rú elindítására, ugyanis ezen az alapon szá­
mos ország ellen lehetne háborút szítani. Ha
ezt a logikát követjük, akkor már most fel le­
het tenni a kérdést: mely ország lesz a követ­
kező célpont? Az ENSZ Irak leszerelését kö­
veteli, és nem az iraki rezsim leváltását!
Érdemes még pár észrevétel erejéig clgon­
dolkodnunk hazánk szerepéről az iraki
konfliktussal kapcsolatban. A magyar külpo­
litika részéről elhamarkodott, és teljesen el­
hibázott nyilatkozattétel volt az elhíresült
nyolcak levelének aláírása. Tudomásul kéne
vennünk, hogy az EU-ba, és nem az Ameri­
kai Egyesült Államokba tartunk. Az Európai
Unió „^tójának” küszöbén állunk, ami érte­
lemszerűen azt jelenti, hogy úgy kellene ne­
künk leendő tagoknak- még vendégként- vi­
selkednünk, hogy fogadóink- a házigazdákrosszallását azzal ne váltsuk ki. Igaz, hogy az
USA a katonai szövetségesünk, de most szó
sincs NATO-tagságunkból folyó kötelezett­
ségeinkről, Ahogy (Rambó) Amerika mon­
daná: Ez az én harcom!
Fel kéne hagyni a szűnni nem akaró szolgalelkűséggel, attól a behízelgő külpolitikai
gyakorlattól, hogy kérés nélkül is mindig
mindent megígérünk, és teljesítünk. Nem
szabad mindig „nagy testvérekben” gondol­
kodnunk, igaz, hogy kis ország vagyunk, de
attól még lehet, sőt kell is, hogy erős tartá­
sunk legyen, és önálló (nem más országtól
sugalmazott) véleményünk a dolgok folyá­
sáról. Ne akarjunk amerikaiabbak lenni az
amerikaiaknál!
Amerika tehát az iraki háborúval darázsfé­
szekbe nyúl. Nem elég az, hogy a nemzet­
közi közvélemény előtt nem tud épkézláb
casus bellit találni, de magára fog haragítani
legalább 1 milliárd moszlimot, s mellette
több milliónyi európai pacifistát is, hiszen
ne felejtsük, az utóbbi hetekben a világ szá­
mos pontján soha nem látott béketüntetések
zajlottak.
Ki menti meg a világot Amerika Önkényétől,
s Amerikát Önmagától?

Szabó Viktor

�UnöÉlüBlb

Jelentés Március úrnak
■
■
, x&gt;;
• • ,
, X iix
tudja, vagyunk í^ ezzel nenanyan az első nőnap t^ekan Március űr Allilolag a Fergeteg havát éltük, de az elején még fogalmam sem volt arról, hogy
»ii,.
tél v^-e odakint, vagy netán répeszek potyognak az égből. Főleg akkor bo­
rult rám a bizonytalanság, amikor a tetőablakokat teljesen betemette a hó, és
jaz llandóan égő villany miatt azt sem tudtam igazán, hogy nappal van-e.
; vagy éjszaka. Bár nem is érdekelt igazán. Március úr, sőt bevallom, hogy egyáltalán nem érdekelt. Csak az óra érdekelt. Meg a naptár. 'lüdja, egy-egy 3-10
^napos periódus végén, amikor he kellett menni, nem tettem mást, mint meg­

próbáltam magamba szívni minél több életmorzsát a kinti világból, s amikor
visszakerültem a hőfödte tetőablak mögé a ketyegésbe, akkor ezek a mor­
zsák segítettek, hogy kibírjam a következő periódust. Bizony, bizony Márci­
us ur, akármilyen nevetségesen hangzik, ez volt az én kis téli elemózsiám.
Aztán lassan az óra leketyegte a tetőab­
lakról a havat, leolvasztotta az egészet,
engem pedig leolvasztott a januárról és
beleketyegett a Februárba. Kimerültség­
től görcsbe merevedett testtel, arccal
előre zuhantam bele, és csak fújtattam,
ziháltam egyre, most jött ki rajtam az
egész gyilkos fáradtság. Aztán egyszerre,
magam sem tudom, miért, de elkezd­
tem kacagni, hogy igen, azért is megcsi­
náltam, s miközben úgy kacagtam, hogy
nem bírtam abbahagyni, alig kaptam le­
vegőt, a bújtatás miatt. Furcsa érzés volt.
Március úr, nekem elhiheti. Amikor
végre abbahagytam a nevetést, akkor
vettem csak észre, hogy eltűnt az óra­
mutató folytonos kattogása, s egyáltalán
nem hallok semmi ritmust. És furcsa

volt. Március úr, már az első pillanattól
furcsa, mert most, hogy a ketyegés nem
szőtte metronómkeretbe a széthullani
készülő másodperceket, csönd lett,
mélységes csönd. Először persze örül­
tem neki, hisz végre azt csinálhattam,
ami csak nekem tetszett. Sehol egy ha­
táridő, sehol egy ketyegő óramutató,
ami már november közepétől beleke­
vert, sőt beleoldott az egyetem színes,
idegbajos forgatagába, ami miatt lótottam-futottam, határidőkkel bajlódhat­
tam; nem volt ketyegés, ami miatt több
mint három hónapon át mindig megte­
remtődött a lehetősége annak, hogy va­
lami felesleges, jelentéktelen hülyesé­
gen idegeIjem magam.
Ám az öröm nem tartott sokáig. Márci­

us úr. Hamar zavarni kezdett, hogy ad-

dig alhatok, ameddig csak akarok, hogy
nem kell rohanni sehová, és, hogy ha
magamtól nem csinálok valamit, akkor
a nagy csöndben elkúsznak a napok
anélkül, hogy általuk az életembe tud­
nék égetni valami maradandót 2003
február elejéből. És, hogy mi lehet az
oka. Március úr? Talán az, hogy annyi­
ra másfajta természetességgel (ritmus­
ban?) kellett volna élnem az életem
hirtelenjében, hogy össze sem tudtam
hasonlítani a január katonás fegyelme­
zettségével.
Aztán egy nap rám tört az erős honvágy
a ketyegés nyújtotta élet után, s most
már tudom Március úr, tudom bizto­
san, hogy könnyebb az óra árnyékában
élni. Mert az embernek igenis szüksé­
ge van arra, hogy az életét valami rit­
musba foglalja, s ha tele van tűzdelve
egy rahedli határidővel, az meggyőző­
désem, hogy óriási terhet vesz le a vál­
láról. Hisz azokat teljesíteni még min­
dig könnyebb, mintha a keretet agának
kéne megteremtenie saját maga számá­
ra.Ezért gondolom azt, hogy elkényelmesedtem ezen az egyetemen. Március
úr. Annyira el voltam látva teendőkkel,
hogy teljesen rájuk támaszkodtam, s
míg nem figyeltem oda, a határidőknek
észrevétlenül sikerült teljesen kilúgoz­
niuk. Lehet, hogy viccesen hangzik, de
annyira átketyegték az életem, hogy el­
felejtettem, hogyan is kell belülről ke­
tyegni. Gyűlölöm őket ugyanis, gyűlö­
lök minden határidőt, de ha nem fog­
lalnak keretbe, úgy érzem, magába te-

met a ketyegés nélküli órák üres
csöndje.
Aztán, úgy február közepe tájékán, hir­
telen tényleg elkezdtem süllyedni a
csöndben, magam sem tudom hogyan,
de úgy látszott: ellep teljesen. A csönd
pedig színtelen volt, viszkózus és lan­
gyos, lassan mozgott, ám rendkívüli tu­
datossággal. Tudom, őrültségnek hang­
zik, Március úr, de hirtelen ott volt
mindenütt, előmászott a világ pórusiból, és olyan volt, mintha nem is rám,
hanem egyenesen belém kúszott volna.
És féltem tőle, nagyon féltem. Elkese­
redve, izgágán kapkodtam a fejem, vala­
mi zajforrás után kutatva, amelynek rit­
musa megtörheti a csöndet, de hirtelen­
jében semmit sem találtam. Az egyetem
színes forgataga helyett szürke, kiégett
árnyak vonultak sorba, de hiába szóltam
nekik, meg sem hallották. Én pedig két­
ségbeesve kutattam tovább, valami után,
bármi után, amivel zajt csaphatnék, de a
világ néma volt, és közönyös. Próbáltam
tapsolni, de valahogy sehogy sem tud­
tam összecsapni a két tenyeremet, a ka­
rok végződései úgy húztak el egymás
mellett, mint két, azonos pólusú mág­
nes darab. Próbáltam valami közismert
pop sláger ütemét dobolni a lábammal,
de a csönd zajától nem hallottam sem­
mit belőle...
És most itt állok Március úr, a csönd

fogságában, hogy ezzel a közhelyes ki­
fejezéssel éljek. Méla vagyok és közö­
nyös, és nem attól félek, hogy mit hoz
a holnap, hanem attól, hogy nem hoz
semmit. A holnap pedig maga Március
úr, tehát átadom magam, őszintén,
tiszta lelkiismerettel, átadom, ahogy ti­
zenkilenc évig eddig is tettem, és nem
tudom, merjek-e elvárni annyit,
amennyit magamtól is elvárok: a belső
ketyegést, hogy legalább egy kicsit él­
hessek a megtalált, saját ritmusom sze­
rint, legalább addig, amíg az igazi ke­
tyegés visszatér.

Zsellér Máté

tizenharmadik oldal

�Vedd és olvasd!
z

Németh Adám rovata
Egy cím, amellyel sokszor találkozhatsz már jó
ideje az egyetem legforgalmasabb csomópont­
jainál, előadók ajtaján és hirdetőkön. Egy név,
amelynek kilétére kíváncsi vagy, de nem tudod
kitől kérdezd, mi is az. Most egy füge éppen
ezért veszi a bátorságot és bemutatja ezt a so­
kak által már jól ismert, szerencsére egyre erő­
södő csemetét.
Lelki közösség. Vadul hangzik, ugye? Ez az a
pont, ahonnan kezdve sokan elfordítják a fejü­
ket, megvonják a vállukat, legyintenek.
Pedig semmi riasztó és vad nincs benne. Egy
estéről van szó, amelyen mi, az egyetemünkre
járók találkozunk, és ahogy egy látogató egy­
szer találóan megjegyezte: „Ti amúgy lelkesed­
ni jártok ide??!” fényében, megpróbálunk be­
szélgetni. Lehet, hogy ez egy nagy szó, de ta­
lán érdemes elgondolkodni, mire is gondolok.
Nem a „vettem egy új nadrágot” vagy az „em­
lékszel a vizsgán?” szintű magasröptű eszme­
cserékre gondolok.
Sőt, ezt még tudom fokozni. A hitről beszél­
getünk, sőt. A Szentírást is olvassuk, és erről is
beszélgetünk. Mert ez is lehet egy közös téma.
Na most elképzeltem, hogy megjelent előtted
egy sötét kápolna, két gyertya pislákoló lángja
és hajlongó apácák. De miért???
Hisz ezek olyan dolgok, amelyek igenis foglal­
koztatnak, érdekelnének, hisz kevesen vannak
szerintem, akik ne gondolkodnának, saját ma­
gukon túlról. Akár megtapasztalhattad ezt egy
plébániai közösségben, osztályközösségben,
vagy éppen a benned lévő hiányérzetben.
És ez egy hely, ahol lehetőség van ezek megvi­
tatására, vagy megkérdezésére.
Beszámoltatási, anyagi elkötelezettség nélküli
elfogadási fórum, ahol mindig várunk kirán­
dulásokkal, normális emberekkel, néha-néha
finom kajálásokkal, sok-sok együtt nevetéssel
és Lelkes ! Szentlelkes Fiatallal.

Pefo Petra
Piacid bencés atya kapta az
kitüntetést
Február 24-én este, a kommunizmus áldoza­
tainak emléknapja alkalmából a pesti Vigadó­
ban került sor a Gyurkovics Tibor író, költő és
Horváth Béla volt kisgazda országgyűlési kép­
viselő által 2002-ben alapított „parma fidei - a
hit pajzsa” díj ez évi átadására. A „hazámérthitemért” kitüntetést Mádl Dalma asszony,
Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége adta
át Olofsson Piacid bencés szerzetesnek. A 87

tizennegyedik oldal

éves bencés atya raboskodott a hírhedt
Andrássy út 60. szám alatti börtönben, majd
tíz évig a Szovjetunióban, a mordoviai Potyma
lágerében, de hitéhez mindvégig hű maradt.
Laudációt a tavalyi év díjazottja, Bolberitz Pál
teológus, filozófus professzor mondott.
A ma is bámulatos szellemi frissességgel ren­
delkező Olofsson Piacid atya meghatottan
mondott köszönetét a kitüntetésért. Ismere­
tes, hogy a bencés atya vasárnap felszólalt a
Terror Háza Múzeum előtt tartott megemlé­
kezésen. Azon négy pontban fogalmazta meg,
hogyan tudta túlélni a láger poklát. „Az első; a
szenvedést nem szabad dramatizálni, mert ak­
kor egyre gyengébbek leszünk... Senkit nem
engedtünk panaszkodni... A másik szabály
ennek az ellentéte. A szenvedés kikerülhetet­
len, de az apró örömöket észre kell venni. A
harmadik szabály volt, hogy az ártatlan és gaz­
ember fogalommal semmire nem mentünk.
Más fogalom-párokban gondolkodtunk: a ki­
csi, a gyenge és a nagy, az erős. Amikor ben­
nünket elítéltek, mi voltunk a senkik, a legyőzöttek. Ok viszont a győztesek. Ezzel nem azt
mondom, hogy az igazság kritériuma a gép­
pisztoly. Ók voltak az erősek és ezt a tényt kel­
let elfogadni a túléléshez. A negyedik szabály a
valláshoz kapcsolódik. Akinek van mibe ka­
paszkodnia, annak könnyebb a szenvedés.
Mindig azt kerestem, hogy mit akar velem a jó
Isten. Ha a reverendám hiányzott is a fogság­
ban, nekem azt a feladatot adta, hogy megtart­
sam a lelket, a hitet az emberekben.

PK= Piarista Kápolna
MSZT — Magyar Szentek temploma
— Kis Uni Sanete: Március 15.
— Lelkészségi hétvége: Március 21-23.
Iszkaszentgyörgy
— Egyetemi oktatók nagyböjti lelkinapja: Március
29-én, szombat 10-13, az Ökumenikus Szék­
házban
— Böjti ökumenikus istentisztelet: Március
26-án, szerda este 7-kor, (helyszín még
nincs)
— Hivatásnap: Május 6-án, Jó pásztor vasárnapja,
este 7-kor a PK-ban. Prédikál: Titok!
— Latin nyelvű szentmise: Április 27-én,
Húsvét 2. Vasárnapja, este 7-kor a PK-ban
— Katekumenátus: Február í 9-től 8 héten keresz­
tül szerdánként este 7-kor, MSzT-ban (próba
április 26-án este 7-kor)

—Jegyesiskola: Február 18-tól 6 kedden át,
18:30-kor, MSzT-ban
— IJúsági Ökumenikus Fesztivál: Április 6.
Sportcsarnok
— Keresztelés, bérmálás, elsőáldozás: Április
27. húsvét 2, vasárnapja este 7-kor a PKban. A szertartást vezeti: Räuber pápai
nuncius.
— Latin nyelvű szentmise: Április 27-én, húsvét 2.
vasárnapja, este 7-kor a PK-ban.
—Jegyesek lelkigyakorlata: Május 2-4., pén­
tektől vasárnapig Kismaroson
— Níi^marosí ifjúsági találkozó: Május 24-én
szombaton
— Te Deum: Június 15-én, vasárnap este 7kor a PK-ban
— A nyári szünet előtti utolsó szentmise: Június
29-én, vasárnap este 7-kor a PK-ban.

WS^lOhlE kOtis^i taos^aíom
k^Uménye a héh&amp;fá ^Üen
Háború NEM -Amerika - IGEN

2003. február 13-án kiadott közleményében a
CL lelkiségi mozgalom magyarországi közös­
sége kifejezi háborúellenességét, leszögezve,
hogy tiltakozásuk nem jelent automatikusan
Ameri ka-ellenességet. „Már csak azért sem fogalmaznak mert Amerikában lehet Ame­
rika háborúját ellenezni;íí
„., .Ellenezzük ezt a háborút; a pápa mellett ál­
lunk, aki aránytalannak tartja módszerként és
célként egyaránt, és minden megengedett esz­
közhöz folyamodik az elkerülése érdekében:
hogy elkerüljék, hogy a szerencsétlen irakiak
az emberi és politikai elnyomáson túl halálos
légitámadásoknak legyenek kitéve - mi pedig
mindannyian egy fölösleges konfliktus követ­
kezményeit viseljük.
A pápa mellett állunk nem csupán a háború el­
len, hanem a béke építésében. A pápa nem he­
lyezi törvényen kívül Amerikát; nem mondja,
hogy a gazdag Nyugat minden gonoszságának
fertője; nem kényszeríti és nem is átkozza ki a
katolikus katonákat, akik elindultak Irakba; de
arra hív mindenkit, hogy csatlakozzanak hoz­
zá az imában. («Csak egy Felsőbb beavatkozás
adhatja a kevésbé sötét jövő reményét ... arra
kérek mindenkit, hogy vegye kezébe a Rózsa­
füzért és kérje a Szentséges Szűz közbenjárá­
sát»; Angelus, 2003. február 9.) A pápa mellett
állunk a ránk nehezedő erőszak elleni küzde­
lem leghatékonyabb módszerének meg­
keresésében,,.

MK

�: It:

Az ELSA Budapest a csúcsra tör
Munkával teli
és kemény he­
tek állnak az
The European Law Students’ Association
BUDAPEST
ELSA Budapest elnöksége mögött: az elmúlt héten
két nagyívű eseményt bonyolítottunk le:
február 28. és március 1, között rendeztűk meg itt az Egyetemen az ELSA két
napos házi tréningjét illetve március 3án a Legfelsőbb Bíróságon mérték össze
tudásukat az ELSA Nemzetközi Perbe­
szédmondó Verseny Magyar Szóbeli elő­
döntőjének résztvevői. Mindkét rendez­
vény óriási sikert aratott.
Hol is kezdjem tehát az élménybeszá­
molót? Talán haladjunk kronológiai sor­
rendben. A házi tréning gondolata már a
novemberi informális ELSA Hungary
találkozón felmerült, hiszen nagy szük­
ségét láttuk annak, hogy a vidéki helyi
csoportok is kedvet, erőt és mindenek­
előtt információt kapjanak saját Egyete­
meiken az ELSA újjáélesztéséhez. A tré­
ningen valamennyi helyi csoport, azaz
Debrecen, Pécs és Szeged képviselői is
szép számban Jelentek meg. A legkelle­
mesebb meglepetést azonban az okozta,
hogy lelkes ELTE-s tagjainknak köszön­
hetően az ELTE-ről is sokan tiszteltek
meg bennünket érdeklődésükkel és fi­
gyelmükkel. Külön öröm volt számunk­
ra, hogy az ELSA-n belül egyre jobban
kiteljesedő közép-európai együttműkö­
dés keretében osztrák kollégák is érkez­
tek hozzánk. A péntek délutánt az ELSA
általános bemutatásával, egy jó hangula­
tú ebéddel és sok játékkal töltöttük. Na­
gyon sok kérdést kaptunk és közösen
rengeteg ötletet gyűjtöttünk össze arról,
hogy miként is lehetne a helyi csoportok
tevékenységét tagjaink igényének mind
jobban megfeleltetni, A kellemes vacsora
után pedig természetesen a szokásos fer­
geteges ELSA Buli sem maradhatott el.
Másnap reggel az éj szaki mu latás és a
gyönyörű napos szombat ellenére még
mindig sokan látogattak be az Egyetem­
re, hogy jobban megismerjék az ELSA
által kínált lehetőségeket: érdemes volt,
hiszen a Student Trainee Exchange
Programme (STEP) bemutatása minden
külföldön gyakorlatot szerezni kívánó
hallgató komoly érdeklődésére tarthat
számot. Ez az előadás éppen fontossága
miatt egy kicsit elhúzódott, így délután
már csak a helyi csoportok elnökségi tag-

I

I

További információ: www.elsabudapest.hu ill. info@elsabudapest,hu .

Úgy döntöttem, megnézem. Ezt a fotóid“
állítást, amiről talán ti is hallottatok. Ha más­
honnan nem, hát a közkézen forgó, ingye­
nes, minden csütörtökön megjelenő Pesti
Estből, melynek egyik számában a követke­
zőket olvastam: “Olyan még nem volt, hogy
szakrális téma profán módon való megfogal­
mazása ne keltsen botrányt, de legalábbis ne
okozzon kisebb-nagyobb felzúdulást. Ha
máshol nem is, egyházi körökben biztosan,
Nincs ez másként Betöna Rheims és Serge
Bramly fotósorozatának esetében sem,
mellyel a két művész 1999 óta borzolja a vi­
lág (áljszentséges-kedőinek kedélyét.”
Nem vagyok szentségeskedő, még kevésbé
álszeiitségeskedő, de Úgy gondoltam, felve­
szem a kesztyűt és hagyom „borzolni a kedé­
lyemet”. Felkészülten mentem el és szembe­
sülni akartam azzal, ami nem én vagyok Fel­
készültem arra, hogy más megvilágításból lá­
tom m^d azokat az eseményeket, amelyek
közel 2000 éve megtörténtekJézussal. Felké­
szültem arra, hogy ez a művésznő mondani
akar nekem - és a világ azon részének, me­
lyet ő szentségeskedőnek kiáltott ki - vala­
mit, aminek súlya és üzenete van. Hogy min
kellene nekünk változtatni? Mi az, ami za­
varja őket? Ami miatt meghökkentő és I^ket, hitet borzoló képsorozatot tárnak elénk?
Választ vártam a kérdéseimre. De nem kap­
tam.
Néztem a képeket, de nem úgy hatottak
rám, ahogy vártam, ahogy' ellí^pzeltem.
Megnéztem őket és ennyi. Nem háborod­
tam fel, nem döbbentem meg, nem zúgo­
lódtam. Nem volt miért. Némely képnél in­
kább undort éreztem, némelyiknél felfedez­
tem a szépet. De a kiállítás vegére érve egyre
inkább egyetlen érzés uralkodott el r^tam.
Ez pedig a sajnálat volt.
A fotók készítői botrányt akartak kelteni.
Nálam ezt nem tudták elérni. Nekem ezek a
képek csak anöl árulkodtak, hogy “alkotöik’
félúton vannak a Hit és a hitetlenség között.
Hogy közönyi^l szólnak a fotóik. Érzések
nélkül, vélemény nélkül. El^szült a képso­
rozat. melynek egyes darabjai tényleg mű­
vészfotók. Igényes kidolgozottsággal, szép
emberekkel, magas technikával, de monda­
nivaló nélkül. Csak úgy. A semmibe. Mert
ilyen még nem volt.
Hiányzik mogulé a meggyőződés, a hit vakmiféle más útban. Ami nem a
„szentségeskedők” ú^a, Hanem valami újabb
ösvény Nem süt át a fotókon a mondani
akarás, az életöröm, vagy a tisztaság. Nem
érzem r^ta a meggyőző újat. Közönnyel pe­
dig nem lehet teremteni. Rosszat scm.Jót
pedig végképp nem.
\í^nnak a világon embere^ akik tudják vagy
megtanulták, Hogy csak igazi, belső tarta­
lommal szabad élni. Nem is, A szabad túl
erős szó. Jobb lesz talán: így érdemes,,,

Dudás Dalma

Oseri Tímea

dSa

jai maradtak velünk, hogy az osztrák
ELSA-sok Marketing és Fundraising tréningjét meghallgassák.
Összességében azt hiszem, hogy a részt­
vevőknek két csodálatos napban volt ré­
szük: az ELSA által kínált lehetőségek
megismerésén túl legalább ilyen jelentő­
séggel bír az is, hogy a tagok egymással is
személyesen és nem csak egy levelező
listán keresztül találkozhattak.
A meglehetősen fárasztó hétvége után
azonban nem kevésbé könnyed hétfői nap
várt lelkes csapatunkra: Perbeszédmondó
verseny a Legfelsőbb Bíróságon. Rengeteg
készülődés és szervezés előzte meg ezt a
napot, hogy minden tökéletesen, az ese­
mény rangjához méltón menjen. A két
résztvevő csapat a Legfelsőbb Bíróságon
léphetett fel ügyfeleinek érdekében rangos
bírói testület előtt: Bánrévy Gábor Pro­
fesszor Úr, Hanák András és Martonyi Já­
nos Ügyvéd Urak értékelték a csapatok
igen magas színvonalú angol nyelvű elő­
adását. A kemény verseny délutánján pedig
a Budapest Ügyvédi Kamara által biztosí­
tott kedélyes hangulatú fogadáson hirdet­
tünk eredményt.
Azt hiszem, hogy ezen a hétvégén az ELSA
Budapest elnöksége stílusosan mutatta
meg a világnak, hogy valójában mire is ké­
pes: összetartás, csapatmunka, a közös cél
eléréséért együttesen küzdeni tudás —
mind jeles eredménnyel zárult vizsgák.
Örülünk azonban annak is, hogy a tagok
közül egyre több ember segítségére szá­
míthatunk, akik aktívan kapcsolódnak be
itt-ott a szervező munkába és segítenek
bennünket a nehézségek áthidalásában.
Igazi öröm egy ilyen csapat tagjának lenni
és őszintén remélem, hogy ebben az érzés­
ben majd egyre többen osztozhatunk!

tizenötödik oldal

�55

Hajrá Pázmány!T”
avagy a sportéletről karunkon

Sportolni? A Pázmányon? Igen! A Kari
Tanács határozatával 2003. szeptember
1.-től hatályos az a döntés, miszerint az
első és másodéves hallgatók tanrendjé­
be kötelező tárgyként beépül a testne­
velés. Ez kinek örömhírt, kinek rossz
hírt jelent. Reméljük, mindenkit, akit
ez a döntés a jövő félévtől érint, sikerül
meggyőzni arról, hogy a kezdeménye­
zés csak a javára válhat. A többieket
pedig aktívabb sportolásra buzdíta­
nánk, melyre megannyi lehetőség adó­
dik az egyetem falai között is. Hiszen
szellemi fejlődésünk mellett éppoly
fontos a testi is...
A döntéssel, és minden más, egyetemi
sportélettel kapcsolatos kérdéssel ke­
reste meg lapunk Draskóczy Imrét,
Karunk Testnevelési Csoportjának ve­
zetőjét.
— A gyakorlatban hogyan kivitelezhető
ez az elképzelés, milyen módon történik
majd osztályozás testnevelés tárgyból?
— A testnevelési csoport régóta küzdött
már ezért a döntésért. Célja, hogy a hall­
gatóknak megfelelő mozgási lehetőséget
biztosítsunk az egyetem falai között, és
ezt tantárgyként is felvegyék indexükbe.
Természetesen nem „átlagjavító” tárgyról
van szó, nem jegyekkel osztályozzuk a
teljesítményt, a félév végén a hallgatók a
kapott aláírással igazolják, hogy részt vet­
tek a sportfoglalkozásokon.

— Hány órát jelentene ez félévenként?
— A tanulmányi osztállyal még sok kér­
désben egyeztetés folyik, így a kötelező
félévi óraszámról is. A foglalkozásokat
csoportbeosztással, heti 2 órában képzel­
jük el, amit a félév során teljesíteni kell.
Szeretnénk megnyugtatni azokat a hallgatókat is, akiknek a foglalkozáson való
részvételt egészségügyi állapota nem engedi meg. Az orvosi igazolás ilyen esetek­
ben felmentést ad, terveink szerint ezeket
a Tanulmányi Osztály vagy a Testnevelési
Csoport bírálja majd el. Az igazolt hiány­
zások tekintetében a többi tanszék által
bevett gyakorlatot szeretnénk majd kö­
vetni, de maximum 3 alkalomra tervez­
zük az igazolható távolmaradások számát.

tizenhatodik oldal

— Tehát kizárólag a felsorolt sportokból
kell választania a hallgatóknak?

— Milyen sportlehetőségeket kínál az is­
kola, illetve milyen feltételekkel lehet még
aláírást szerezni, aki nem az egyetemen
belül sportol?
— Természetesen, aki máshol rendszeresen
sportol, megkapja az aláírást, de ennek több
feltétele van, illetve ezt igazolnia is kell.
Ezeket az igazolásokat a Testnevelési Cso­
port s^át hatáskörben szeretné megvizsgál­
ni. Az aláírást megkapja az a sportoló, aki a
bejegyzett sportszervezetben, illetve sport­
egyesületben, a sporttörvényben rögzített
versenyzési engedéllyel rendelkezik vagy
egyetemünket az adott szemeszteren belül
az Egyetemi vagy Főiskolai Bajnokságban
meghirdetett sportrendezvényen képviseli,
erre felkészül és azon részt vesz, illetve aki
magyar válogatott sportolóként a szakszö­
vetségtől igazolást hoz. Ezen esetekben a
félévi aláírás automatikus.

— Az egyetemen mik a lehetőségek?
— Talán sokan nem tudják, de a 26. sz.
(Spartacus) épületben három tornaterem
is vájja a hallgatókat. A földszinti tornate­
rem úgy került kialakításra, hogy ott torna, szertorna, aerobic, illetve fitness fog­
lalkozásokat tudjunk tartani, főleg a lá­
nyok örömére. A középső termet küzdő­
sport-csarnokként szeretnénk üzemeltet­
ni, ahol judo, ökölvívás, aikido és önvé­
delmi oktatásra lenne lehetőség. A har­
madik emeleten lévő terem felújításra vár,
ott egy labdajáték-csarnok kerül kialakí­
tásra, amely elsősorban kosárlabda és te­
remlabdarúgásra alkalmas.

— Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek
a testnevelés órák nem kizárólag szakirányú
elfoglaltságokatjelentenek, hanem egy álta­
lános testnevelés órát, amelynek keretén
belül szakirányú képzés is folyik. Természe­
tesen mindenki kiválasztha^a a neki legjob­
ban tetsző tevékenységet. Itt kell megemlí­
tenem, hogy az első éveseknél mindig gon­
dot jelent a gólyabáli nyitótánc és arra való
felkészülés. Immáron három éve Testneve­
lési Csoportunk vezetésével z^lik a táncok­
tatás, melyhez Littner Anita személyében
táncpedagógust, illetve termet is biztosí­
tunk. A táncra való felkészülést az elsősök­
nél szintén elfogadjuk, mint az aláírás lehet­
séges feltételét, ha a hallgató a foglalkozáson
rendszeresen részt vesz, és a betanított tán­
cot a későbbiekben előadja. így remélhető­
leg még inkább ösztönözhetők a hallgatók
ennek a szép szokásnak a megőrzésére, nem
beszélve arról, hogy táncolni is megtanul­
nak.

— Közismerten szép eredményeket érnek
el sportolóink a különböző versenyeken.
Milyen győzelmekkel büszkélkedhetünk
az elmúlt időszakban?
— Az Egyetemi és Főiskolai Kosárlabda
bajnokságot megnyertük, jelenleg a baj­
nokságon is részt veszünk, reményeink
szerint újból dobogóra állhat a
pázmányos csapat, melyet Pintér Ákos,
ötödéves hallgató fog össze. Tavalyi sike­
reinknek köszönhetően idén is bekerül­
tünk az Európai Egyetemi és Főiskolai
Labdarúgó Bajnokságba, amely március
26-tól 29.-ig Rómában kerül megrende­
zésre. Ezúton is buzdítanék minden
pázmányost arra, hogy szurkoljon csapa­
tunknak! A labdarúgó csapatunk front­
embere Fraknói András, a Kar ötödéves
hallgatója. Mindezek mellett évek óta
szerepel sakk-csapatunk az Egyetemi és
Főiskolai Bajnokságban, melynek élén
Tömösvári Attila hallgatónk áll, de büsz­
kék lehetünk az egész csapatra, hiszen az
elmúlt időszakban a bajnokságot első
hellyel zárták. A csapatversenyek mellett
mindenképpen említésre méltó, hogy

�‘•il

ti

ÌÌIÌÌWJ

mindenképpen említésre méltó, hogy
egyéni sportágakban is kiemelkedő ered­
ményeket értünk el, csak egy pár példát
említve, Kovács Georgina úszásban szám­
talan bajnoki helyezést ért el, ezen kívül
Simon Emese kerékpáros-versenyzőnő,
Karunk másodéves hallgatója javas latunk­
ra két kitüntető címet is kapott: Budapest
,jó tanuló, jó sportoló”, illetve a Magyar
Köztársaság ,jó tanuló, jó sportoló'5&gt; címét. Reméljük, ezzel az ösztönzéssel is
segíthetjük őt a 2004-es athéni olimpiára
való felkészülésében. Nem szabad meg­
feledkeznünk Steimetz Barnabás vízilab­
dázó olimpiai bajnokunkról, aki a Syd­
neyben rendezett olimpián való szép sze­
replésével öregbítette a sportág és egyete­
münk hírnevét.
Tovább folytatva a versenyek sorát, minden
évben részt veszünk a Magyar Egyetemi és
Főiskolai Sportszövetség által kiírt, szertor­
nában, ökölvívásban, judoban, vívásban, at­
létikában, valamint teniszben megrendezett
versenyeken. Mindezeket a szép eredményékét felsorolva méltán lehet büszke egye­
temünk sporteredményeire, s csak kívánni
tudjuk, hogy az új hallgatók közül is egyre
többen csatlakoznak majd hozzánk.

— Ezen kívül milyen tervek szerepelnek
még a Testnevelési Csoport távlati elkép­
zeléseiben?
— A Magyar Olimpiai Bizottságnak több
egyetemmel is van olyan megállapodása,
hogy az adott intézmények lehetőséget
biztosítanak olimpiai bajnokaink felsőok­
tatásban való továbbtanulására, ez persze
nem jelenti rögtön a diploma automati­
kus megszerzését. Ezzel a kéréssel egyete­
münket is megkereste a MOB, melyet a
Testnevelési Csoport természetesen tá­
mogat. Fontosnak tartom még kiemelni,
hogy a hallgatók minél szélesebb körben
tájékozódjanak lehetőségeikről. Remél­
hetőleg minél hamarabb átadásra kerül a
már említett labdajáték-csarnok, melyet
egy egyetemi kosárlabda-bajnoksággal
szeretnénk megnyitni. Remélem, minél
többen fogják látogatni foglalkozásainkat,
és az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságban
még szebb sikereket érhetünk majd el.

— Köszönöm az interjút, a szép eredmé­
nyeket hallva remélhetőleg a hallgatók
kedvet kapnak a sporthoz!
— Én is köszönöm a megkeresést, és to­

vábbra is szeretettel várok minden spor­
tolni vágyó diákot.
Gulyás Judit

megfelezett
felezőbuli története
vissza. Talán ezért van az, hogy páran az
évfolyamról már akkor presztízskérdést
kezdtünk csinálni abból, hogy a mienket
még az eddigieket is túlszárnyaló módón szervezzük majd meg.
Ara a sors közbeszólt, az ugyancsak
hagyományokkal rendelkező évfolyam
sítábor álarcát magára öltve, amelyet a
most esedékes születésnapos, tavaly
(tehát másodikosként) szervezett meg
ebből kifolyólag ez az évfordulós ün­
nep, minden évben csak egyetlen évfo­
a maga számára, s mivel akkor kifoblyamnak adódhat: a mindenkori har­ ► banóan jól sült el, az idei óriási érdek­
madiknak. Ez már idáig is elég furcsán
lődés miatt 50 helyett 70 fővel kívánt
hangzik, ára ha még tovább megyünk,
megtartani. No, nem is lett volna ez­
az is látszik, hogy maga a születésnapi
zel semmi baj, ha nem menet közben
jelleg is sántikál egy kicsit, hiszen nem
derül ki, hogy a mindenki által oly namásról, mint a „Feledik” születésnap­
gyón várt felező buli, épp akkor lesz,
ról van szó, amelynek alkalmából az
amikor az évfolyam „aktív” felének (az
emberrel ugyanis még harmadikos fej­
egyetem jó szokásához híven mindig
óriási bulit csap a HŐK szervezésében, jel is megesik, hogy a vizsgákon isme­
s a mindenkori harmadikosok vezeté­
retlen arcokkal találkozik) jÓ egy har­
sével mindenki, aki csak nem sajnálja
mada léccel a lábán tervezi átszelni
magától a jókedvet.
Ghopok havas lejtőit. Hiába volt tehát
minden sírás-rívás, Canossa-járás, a
Az okosok úgy próbálják megideologizálni ezt az egész felező dolgot, hogy van va­
síelők mentek a dolgukra, s bosszúból
lamiféle képzeletbeli erdő, amibe idáig
természetesen Óriási pótfelezőt csap­
(azaz két és fél évig) befelé mentünk, és
tak a Chopok lábainál fekvő Liptovski
most azt Ünnepeljük, hogy elértünk a leg­
Mikulás ékes városában, az itthon
mélyebb sűrűbe. Mármost (a legenda sze­
maradottak pedig ez idő alatt, meg­
rint) ha innen elindulunk kifelé, és az is­
csappant létszámban ugyan, dc^'a
tenek is úgy akaiják, legjobb reményeink
Károli pincében felezhették meg az öt
szerint két és fél év múlva ki is érünk be­
évet. (Bár olyanokról is van tudomáloie, (Én, részemről nem tartozom az
som, akik J»'a felező a többiek nélkül
okos ideologizálgafek közé, csak szimplán
nem felező” alapon azért is a Fever­
úgy gondolom, Öt évnek a fele - sőt a
ben töltötték az estét.)
számtani közepe is ((a mértani és a geo­
így esett tehát, hogy az idei harmadiko­
metriai középért nem vállalok felelőssé­
soknak nem csak az évük, és az ötéves
get! !)) - kettő és fél, és ez megéri az ün­ i jogi egyetemen töltött pályafutásuk,
i
neplést.)
hanem a felező bulijuk is meg lett fe­
Az első felező, amelyhez személyes éllezve, de senki nem maradt szomorú,
ményeim fűződnek, tavaly előtt, az
hiszen két hét múlva az egész felhsytást
Almási téri szabadidőközpontban került
a Living Room-ban újraegyesülve
megrendezésre a mai ötödévesek tiszte­
megismételték.
letére, s már elsős szemmel nézve is na­
S az üzenet akkor sem volt más, mint
toti jól sült el a dolog, s az egy évvel
két hete:
későbbi, a vándormadarak életét is megEgy kalappal az erdő második feléhez is,
hazudtoló Face~ben tartott felezőre, ma
harmadikosok!
is, mint életem egyik legnagyobb egye­
Zsellér Máté
temi össznépi viháncolására emlékszem

Egy tyabb év feléhez érkeztünk, és
ilyenkor mindig egy kicsit a születés­
napokra kell gondolni. No természetesen^hem egyéni születésnapokról be­ i
szélek, hanem az évfolyamok születésnapjairól, vagyis születésnapjáról.
Ugyanis nálunk egyetlenegy ilyen jel­ I
legű ünnep létezik, mégpedig az „ötéyá egyetemi periódus” szülinapja, s

oldal

�MSI
„Minden nap boldogan keljek fel és
boldogan feküdjek le
Hat ifjú vtzilabdás a fiatalok helyzetéről ebben a kemény világban
va/í'jÍí.

A fiatalok helyzete a mai Magyarorszá­
gon, Meglehetősen nehéz erről átfogó
képet adni, hiszen rendkívül sok befo­
lyásoló tényező létezik, amely két, egy­
azon hazából származó fiatalt tne^különböztet egymástól. Ilyen befolyásoló té­
nyező lehet, ha valaki elsősorban nem a
tankönyvek, szakkörök kissé egyoldalú
bűvkörében élt le az életét, hanem kicsi
korától kezdve megragadja valami egé­
szen más világ: az uszodák, az edzések, a
mérhetetlen kitartás és akaraterő világa.
A beszélgetésben szereplő hal fiatal
évekkel ezelőtt elindult egy úton, me­
lyen töretlenül haladva sikereket értek és
érnek el ma is. Válaszaikból kiderül, ho­
gyan látják ők saját és kortársaik helyze­
tét, mennyire teszi mássá hétköznapjai­
kat a vízilabda iránti elhivatottságuk, ma­
rad - e idejük tanulásra, szórakozásra,
továbbá láthatjuk mennyire sikerült
megőrizniük önmagukat, emberi értéke­
iket a fiatalon beköszöntött siker és nép­
szerűség ellenére.
j
Témánkat saját korunk, saját generáci­
ónk nehézségei, aktuális problémái ihlet­
ték. Hiszen vannak dolgok, felvetődnek
olyan kérdések, melyek mellett nap mint
nap elmegyünk, rohanó világunkban egy­
re kevésbé érvényesülnek bizonyos kon­
venciók, magatartásformák. Egyre inkább
a felületes érzelmek kerülnek a közép­
pontba, az őszinteség, a tisztelet, a másik
megbecsülése a múlt nevetséges maradé­
kai csupán. A kalandok, pillanatnyi érzé­
sek korát éljük, dicsőítjük a carpe diem
életérzést. Mindenki maga döntse el,
hogy ez így van-e jól, csak egy életünk
van, tőlünk függ milyen minőségben él­
jük azt le.
S hogy milyen fiatalnak lenni a 21. szá­
zadi Magyarországon? Valakinek könnyű.
Másnak nehéz. Megannyi közhely.
Talán Goethe örökérvényű megállapítása tükrözi leghűebben a valóságot:
.Bármennyire halad is általánosságban a
ír
világ, az ifjúságnak mindig elölről kell
kezdenie.
Hat ifjú vízilabdázó, köztük már fel­
nőtt válogatottak is, Hosnyánszky Nor-

tizennyolcadik oldal

'í.'

WC

■

***

Hl

»«
*

i

■

A 5&lt;'»'

!

e

&lt; t l Iffe
B

'jf'

I

r
fe.

K&lt;‘

B

___

í:

3

Medencés buli vízilabdáséknál
bért, Szirányi Balázs (FTC), Gór-Nagy
Miklós, Nagy Viktor (BVSC), Madaras
Norbert és Vindisch Ferenc (Vasas) vála­
szolt lapunknak.

— Ti milyennek látjátok ajlatalok hely­
zetét a mai Magyarországon? Csupán ál­
talánosságban.

I

■— H. Norbert: Én ezt két részre osz­
tom. Úgy érzem, hogy éles a differencia a
sportoló és nem sportoló fiatalok között,
mivel különböző az életvitelük, s talán a
felfogásuk is.
— Balázs: Túl általános a kérdés. Azt
mondanám, nagyjából elégedett vagyok a
helyzettel.
— Hogyan értékelitek a továbbtanulá­
si, valamint az oktatásban rejlő lehetősé­
geket? Mennyire indul pozitív lehetősé­
gekkel egy frissen diplomázott fiatal?
— Balázs: Én az ELTE pszichológia szakára
járok. Nagyon tetszik ez a rendszer, mert
úgy van kitalálva, hogy minimális tanulás­
sal, kevés energia ráfordítással is meg lehet
szerezni egy diplomát, de lehet igen magas
szinten is tanulni, mert a lehetőségek adot­
tak.
— M. Norbert: Az Általános Vállalkozási

Főiskolán voltam harmadéves. Egy héten
egy napot kell bent lennem, mivel ez távok­
tatás. Egyáltalán nem érzem magam diák­
nak. Olyan ez, mint amikor egy felnőtt el-

végez egy főiskolát, hogy legyen egy diplo­
ma a kezében, de számára nem ez az elsőd­
leges, mégis úgy gondolja, hogy ezt meg
kell tennie.
Ugyanakkor sok múlik a diplomán, illetve,
hogy milyen jellegű. Egészen más egy test­
nevelő tanári diploma és más egy Közgazda­
sági Egyetemen elvégzett diploma. Ettől
függetlenül nem biztos, hogy az jár jobban,
aki az utóbbit végezte el és több pénzt fog
keresni. Az érvényesüléshez szerencse, kap­
csolatok is kellenek, nem elég, ha csupán
megtanultad a dolgokat.
— Ferenc: Én a sportolókról tudok nyilat­
kozni, illetve arról, amit az iskolában látok.
Az IBS-be járok, az itt tanuló diákoknak eg­
zisztenciálisan könnyebb lesz megteremteni
az életük alapját, mint másoknak, mivel jobb
az anyagi helyzetük. Ugyanakkor nem hi­
szem, hogy kijár nekik az a pejoratív jelző,
hogy sznob. Szerintem ez a kettő nem függ
össze. Ami a sportot illeti, mindenképpen el­
mondhatjuk, hogy alapokat, gerincet ad az
élethez. Nem hagyja a fiatalokat elveszni.
Akik nem sportolnak, a tanulásban találhat­
nak egyfajta menedéket a leselkedő veszélyek
elől.
Kanadában jártam gimnáziumba, ahol a
sztenderd életvitel egészen más. Mind Kana­
dában, mind Amerikában jóval magasabb az
életszínvonal. Kanada tulajdonképpen Ame­
rika nyugodtabb kiadása. Még több nyers-

�9*

anyagforrással, még kisebb populációsűrű­
séggel rendelkezik, ezáltal egy paradicsom
minden szempontból. Itt a szegény ember­
nek háza, autója van, a gazdagnak pedig min­
den a földön. Az átlag ember egyetemet vég­
zett, átlagosan helyezkedik cl, átlagosan él,
ami itt viszont már gazdagnak számít.

— Mennyire nehéz összeegyeztetni az ak­
tív sportot a tanulással? Mennyire álltak
segítőkészen, pozitívan a középiskolában
a Ti életformátokhoz?
— Viktor: Az igazgatóm nagyon rendes. Ma­
gántanuló vagyok Meg van szabva, hogy egy
évben három jegyet kell szereznem, lérvezek
továbbtanulást, üzlettel vagy menedzsmenttel
szeretnék foglalkozni.
— M. Norbert: A legtöbb embernek fogal­
ma sincs arról, hogy mivel foglalkozom, de
szerintem nem is igazán izgatja ez őket. Az,
hogy sportolok, nem jelent számomra kivé­
telezést. Az én feladatom megoldani, eddig
tökéletesen sikerült. Előfordul, hogy nem
tudok vizsgázni egy meccs miatt, de a nap­
palisok sincsenek sokkal többet bent.
A középiskola utolsó két évét magántanuló­
ként végeztem, tehát azt sem tudom össze­
hasonlítani az átlaggal.
— Ferenc: Nappali tagozaton tanulok, ahol
elvileg bent kéne lenni minden nap. Az első
félévben még sikerült bejárni, de a máso­
dikban már sajnos kevésbé. Ennek ellenére
sikerült megoldani, hiszen kérésre enged­
ték, hogy vizsgázzak.

— Milyen könnyű a fiatal tehetségek érvé­
nyesülése a vízilabdában?
— H. Norbert: Ez csapatfüggő. Például a
nagyobb klubokban nem biztos, hogy ennyi
lehetőséget kapnánk, mert ott több a pénz,
nagyobbak az elvárások, olimpiai bajnokok
is játszanak. Nem mernének kockáztatni.
— Viktor: Jó közegbe kerültem, mert a fia­
talokra építenek. Mindannyian barátok va­
gyunk, mind a fiatalokkal, mind a harminc
évesekkel.
— Ferenc: Nem annyira nehéz, mint kint a
kosárlabdában, vagy a hokiban, de minden­
képpen nehéz, mert egyre többen futnak ne­
ki. Minden csapatnak az utánpótlása elég jól
fel van töltve. És elég sokan elhullanak. Ha
adott harminc tehetséges gyerek is, csak a leg­
jobb 13 marad meg. Ha valaki igazán tehetsé­
ges, viszont biztos, hogy tud érvényesülni.
Odafigyelnek a vízilabdára. Kiváló szakembe­
rek és edzők vannak.

— M. Norbert: Valamilyen szinten minden
belefér, de nem vagyok diszkós típus. Sze­
rintem sok függ a társaságtól. A csapattal
közepes helyen is jól tudjuk magunkat érez­
ni. A színvonal közepes.
— Miklós: Moziba, illetve színházba na­
gyon szerctckjárni. Diszkókkal nem vagyok
kibékülve, inkább haverokkal beülünk vala­
hová, utána pedig körülnézünk az éjszaká­
ban.
— Viktor: Nem járok szórakozni. A diszkó
abszolút nem érdekel, moziba járok, általá­
nos kikapcsolódásokat ! bowling, ilyesmi !
részesítek előnyben.

— Szerintetek milyen mértékben agreszszívek a mai fiatalok?
— H. Norbert: Borzasztó agresszívek. Ami
Simon Tiborral történt, kifejezetten taszítónak találom, mert az én közvetlen környe­
zetemben is előfordult hasonló eset, s nem
igazán tudtunk mit tenni.
— Miklós: Szerintem az agresszió önfegye­
lem kérdése. Mindenkiben benne van, de
önuralommal el lehet nyomni.
— Viktor: Szerintem a fiatalok egyre inkább
agresszívvé válnak. A tv- ben is állandóan ak­
ciófilmek vannak, sok agresszív elemet hor­
doznak már a mesefilmek is.

— Mi a véleményetek a különböző szenve­
délybetegségekről? (drogok, doppingszerek,
alkohol, cigaretta, stb.) Ti éltek valame­
lyikkel az előbb felsoroltak közül?
— Miklós: Alkohol egy- egy buliban belefér.
A dohányzást én személy szerint nem szere­
tem, a drogokat pedig, c tekintetben bizo­
nyára mindannyian egy véleményen vagyünk, maximálisan elutasítjuk.
— Balázs: A dopping nem olyan elterjedt
Magyarországon. Ha valaki lebukik, akkor
is inkább, mert olyan szemcseppet vagy bár­
mi hasonló gyógyászati cikket alkalmaz,
amelyben egy tiltott anyag kimutatható. A
magyar nem, de a nemzetközi doppingvizs­
gálat igazán komoly.
— M. Norbert: Nem dohányzom, soha nem
kávézom, alkoholt néha fogyasztok. Szerin­
tem, ha valaki függővé válik, annak mindig
van valami oka, van, amire visszavezethető.
Ezt képes vagyok toleránsán kezelni.

— Mekkora szerepet játszik a külsőség, a
pénz az életetekben?

— Miklós: A pénz mindenképpen fontos
szerepet játszik ahhoz, hogy azt tehessek,
— Mi úgy tapasztaltuk, hegy meglehető­
amit szeretek. Hiszen ha beülök egy mo­
sen kevés színvonalas szórakozási lehetŐ­
ziba, pénzzel kell fizetni. A külsőség...
ség áll a fiatalok rendelkezésére. Nektek I biztos jó érzés, márkás cuccokban meg
mi a véleményetek erről? Illetve milyen
kocsival Járni, de nem tartom annyira
szórakozásnak hódoltok leginkább?
fontosnak, hogy ezért valami mást felál­

dozzak.
— Balázs: Sokat ismerkedünk diszkóban.
Természetes, hogy akkor azt a lányt vá­
lasztom, aki a legjobban néz ki. De ké­
sőbb, ha majd többet látom, elhalványul a
külső, s a belső értékekre terelődik a
hangsúly.
— Viktor: Szüleim mindenben támogat­
nak, panaszom nincs. Ha látok egy fura
külsejű embert, nem ítélem meg elsőre, de
kialakul bennem egy kép a látottak alapján.
Persze lehet, hogy később, ha megisme­
rem, megváltozik a véleményem.
— M. Norbert: Mindig kialakul egy kép,
ha találkozom valakivel. Nyilván csak a
külsőből alakulhat ki. A külső minden­
képpen számít, fontos az öltözködés, az
igényesség.

— Mi a véleményetek arról, hogy bizonyos
társadalmi normák, konvenciók már rég
feledésbe merültek, helyettük újak szület­
tek, fó ez így, vagy szükség lenne bizonyos
rég elfeledett szokásokat újra beépíteni
meglehetősen modern életünkbe?
— Ferenc: Sok olyan norma van, amit az
emberek ötven, illetve száz évvel ezelőtt
természetesnek hittek. Ma már az ellen­
kezője természetes. Nagyon sok ilyen
van, nehéz lenne példát mondani. A mo­
dernség ellen lehet tenni, de a technoló­
gia fejlődésének nem lehet gátat szabni és
nem is kell. Sok olyan dolog van az em­
berek kapcsolatában, életfelfogásában,
életében, amit a régire változtatnék, de
nem úgy, hogy a technológia fejlődésének
a rovására menjen.
— M. Norbert: Lehetne lassítani ezt az
egész dolgot. Tehát magát az életet. Az re­
mek lenne.

— Szerintetek milyen tulajdonságokkal
kell rendelkeznie egy sikeres embernek? Mi
kell a sikerhez? Mitől sikeres egy ember?
— M. Norbert: Tehetség abban, amit te­
szel, ez a legfontosabb. Emellett elszánt­
ság, kemény munka és szerencse is.
— Ferenc: Minden nap boldogan keljek
fel, és boldogan feküdjek le. Mert akkor
mindegy, mi a helyzet anyagi és egzisz­
tenciális szempontból. Ha valami miatt
boldog vagyok, akkor valami rendben
van. Láttam én már szegény embereket,
ahogy szakadt ruhában ültek egy pádon,
és olykor boldogabbnak tűntek, mint a
gazdagok. Az elsődleges, hogy az ember
azt tehesse, amit szeret.

Szalai Vivien
(PPKE-BTK)

tizenkilencedik oldal

�S rohanunk az ellenség elébe,
S ha utánunk nyúl száz drága kéz,
S lesz előttünk száz halálnak képe:
Nem lesz köztünk, aki visszanéz.

i-

I

k

1848.
tárcius 15.
emlékére
;

!

A forradalom 155. évfordulójára em­
lékezünk Petőfi Sándor két versével.

S majd ha eljön győzedelmünk napja,
A szabadság dicső ünnepe,
így kiált föl millióknak ajka:
Aki kezdte, az végezte be!
Pest, 1848. április 21.

A Magyarok Istene
Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmezze.

Rákóczi

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Hazánk szentje, szabadság vezére.
Sötét éjben fényes csillagunk,
Oh Rákóczi, kinek emlékére
Lángolunk és sírva fakadunk!

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Az ügy, melynek katonája voltál,
Nemsokára diadalmat űl,
De te nem lész itt a diadalnál.
Nem jöhetsz el a sír mélyibül.

így keresztüléltünk hosszú ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?

Hamvaidnak elhozása végett
Elzarándokolnánk szívesen,
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel.
Nem hogy egy isten, de még ember sem
űzhet
Ily gúnyos játékot gyermekeivel!

Számkiűztek nemzeted kóréhül,
Számkiűzve volt még neved is,
S bedőlt sírod a század terhétül,
Mely fölötte fekszik, mint paizs.
Oh de lelked, lelked nem veszett el.
Ilyen lélek el nem veszhetett;
Szállj le hozzánk hősi szellemeddel,
Ha kezdődik majd az ütközet.

Vedd a zászlót, vedd szeliemkezedbe,
S vidd előttünk, mint hajdan vivéd,
S másvilági hangon lelkesítve
Erősítsd meg seregünk szívét.

A magyar nemzetnek volt nagy és sok
vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd ajövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell...
dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!

Második knfpterem?
Pályázaton elnyert tíz vadonatúj gép all az
egyetemi polgárság, mint fő célközönség
rendelkezésére a tervek szerint március
közepétől a kari könyvtárban. Az előtér­
ben kialakításra kerülő mini informatika
tercm a »■.nagy tcstvSrcncl”, az Informatí“
kai Laborban már megszolaatt szolgáltatá­
sokon felül on-line könyvtári katalógussal
cs hosszabb nyitvatartási idővel növeli
majd a hallgatók tág értelemben vett bonj gészési lehetőségeit, valamint ezálte:! hizonyara a könyvtár forgalmat is.
Az ítéletet dr Koltay Tibor könyvtárigaz­
gató tájékoztatta bibliotékánk jelentős
technikai fejlődéséről.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogés Államtudományi Kar Könyvtára 1995ben jött létre. Állománya az eltelt évek so­
rán nagymértékben gyarapodott, 2Ö01-tŐl
működik jelenlegi helyén, 2002-ben fel­
vették a nyilvános könyvtárak jegyzékébe.
A tavalyi év végén a Miniszterelnöki Hiva­
tal Informatikai Kormánybiztossá^oz be­
nyújtott és az Informatikai és Hírközlési
Minisztériumnál nyertes pályázati pénz­
összegből a könyvtár többek között 17 da­
rab Pentium IV típusú, CD-meghajtóval
is: ellátott számítógépet vásárolt, közülük
néhány az Informatika Laborban, tíz pedig
a ruhatárnak és a folyóirat-olvasónak is
helyt adó előtérben került elhelyezésre.
Március végére befejeződik a szükséges
programok telepítése, akkortól a helyiség gé­
pein hozzáférhető lesz a könyvtár on-line
katalógusa, de természetesen netezesre és
irodai szoftverek (Word, Excel, stb.) B^ználatára, valamint nyomtatásra éppí^ lehető­
ség nyílik majd, ahogy a Laborban.
További kedvező körülmény, hogy a tervek
szerint a könyvit nyitvatartási rendje - az
olvasóterem hozzáférése idejének változat­
lanul hagyása mellett - meghosszabbodik,
tehát a gépeket hétfőtől péntekig re^l
nyolc és este hat Óta között lehet m^d
használni.
Külön rendszergazda nem felügyel majd a
helyszínen, az esetlegesen felmerülő hibá­
kat a Laborból áthívott felügyelő fogja el­
hárítani, ezért ez valószínűleg hosszabb
időt vesz majd igénybe.
Könyvtárunk tehát egy kisebb informati­
kai teremmel gazdagodott, ami alkalmas
az Informatikai Labor tehermentesítésére,
így a helyiségben változatlanul rendelke­
zésre álló fénymásológépet is magába fog­
laló, valódi Ibri információs központtá
növi ki magát az idei évtől.

Szamos Márton
Pe5í, 1848. április

�</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </file>
  </fileContainer>
  <collection collectionId="56">
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3182">
                <text>2003</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
  </collection>
  <itemType itemTypeId="1">
    <name>Text</name>
    <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
    <elementContainer>
      <element elementId="1">
        <name>Text</name>
        <description>Any textual data included in the document</description>
        <elementTextContainer>
          <elementText elementTextId="3203">
            <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
          </elementText>
        </elementTextContainer>
      </element>
    </elementContainer>
  </itemType>
  <elementSetContainer>
    <elementSet elementSetId="1">
      <name>Dublin Core</name>
      <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="50">
          <name>Title</name>
          <description>A name given to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3184">
              <text>Ítélet</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="52">
          <name>Alternative Title</name>
          <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3185">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="41">
          <name>Description</name>
          <description>An account of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3186">
              <text>VI. évfolyam 1. szám 2003. március 20.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="39">
          <name>Creator</name>
          <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3187">
              <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="37">
          <name>Contributor</name>
          <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3188">
              <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK;  Koltay András - tudományos tanácsadó</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="40">
          <name>Date</name>
          <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3189">
              <text>2003. március 20.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="56">
          <name>Date Created</name>
          <description>Date of creation of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3190">
              <text>2003.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="79">
          <name>Medium</name>
          <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3191">
              <text>papír (sz + ff)</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="42">
          <name>Format</name>
          <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3192">
              <text>A4 (210x297) ; (593kb+4842kb)</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="51">
          <name>Type</name>
          <description>The nature or genre of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3193">
              <text>folyóirat</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="48">
          <name>Source</name>
          <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3194">
              <text>PPKE_itelet_VI_1_20030320</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="46">
          <name>Relation</name>
          <description>A related resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3195">
              <text>T00052</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="81">
          <name>Spatial Coverage</name>
          <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3196">
              <text>Magyarország ; Budapest</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="78">
          <name>Extent</name>
          <description>The size or duration of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3197">
              <text>20 pp.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="44">
          <name>Language</name>
          <description>A language of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3198">
              <text>magyar</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="45">
          <name>Publisher</name>
          <description>An entity responsible for making the resource available</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3199">
              <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="47">
          <name>Rights</name>
          <description>Information about rights held in and over the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3200">
              <text>PPKE</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="91">
          <name>Rights Holder</name>
          <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3201">
              <text>PPKE</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="43">
          <name>Identifier</name>
          <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3202">
              <text>PPKE_itelet_VI_1_20030320</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="53">
          <name>Abstract</name>
          <description>A summary of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3269">
              <text>Tartalom&#13;
Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora Rendhagyó HÖK-választás&#13;
Ez a rock ’n’ roll!&#13;
II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez&#13;
Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből&#13;
Erdő Péter búcsúztatása&#13;
Búcsú az egyetemtől&#13;
Doktorrá avatási szertartás decemberben&#13;
Horvátország nemet mondott&#13;
Deák Ferenc Államtudományi Szakkollégium&#13;
A drogszabályozásról&#13;
„Neked hogy hívják a nevedet?”&#13;
Béklyóba zárt szabadság&#13;
Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens&#13;
Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról&#13;
Jelentés Március úrnak&#13;
Vedd és olvasd!&#13;
Az ELSA Budapest a csúcsra tör&#13;
I.N.R.I.&#13;
.Hajrá Pázmány!'&#13;
Egy megfelezett felezőbuli története&#13;
„Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le”&#13;
1848. március 15. emlékére&#13;
Második Infóterem?</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </elementSet>
  </elementSetContainer>
  <tagContainer>
    <tag tagId="262">
      <name>Gulyás Judit</name>
    </tag>
    <tag tagId="209">
      <name>HÖK</name>
    </tag>
    <tag tagId="41">
      <name>Jobbágyi Gábor</name>
    </tag>
    <tag tagId="191">
      <name>Koltay András</name>
    </tag>
  </tagContainer>
</item>
