https://omeka.ppke.hu/files/original/5dc283b57f832f11127126720dc9ba6e.jpg cec4aa7060ec345f3171c6cf0f624679 https://omeka.ppke.hu/files/original/ccfb290c7ee0306970650a0bef40943d.pdf 103192faf7256f007ab884b165b71305 PDF Text Text MU. 1 2.00'50'52.0 Á. PPkH-JAK legn4p«Merfil>L lapja J £ A PÁZMÁNY PÉTBE KATOUKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA [i-fc. J i f /u fi ífÍA ■< I " 4 'w'' A MOZDULJ! FODOR GYÖRGY, KL ÚJ REKTOR BÚCSÚ ERDŐ PÉTERTŐL VI. évfolyam, 1. szám HÖK-VÁUSZTÁS DRASKÓCZy IMRE e-mail: itelet01@fotmail.com honlap: wwyv.itelet.tk 2003. március 20. �A közöny helyett IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. R Tegnap nézegettem egy régi fotót. Amikor még olyan mások voltunk. Olyan lelkesek, olyan gondtalanok. Nem csak a világ válto­ zik velünk, mi is. Nagyon sokat és nagyon gyorsan. Miért nem nevetünk olyan felsza­ badultan? A szenvedély szétaprózódott a hétköznapokban. Már nem azok a gondola­ tok foglalkoztatnak, már fásultabban indu­ lunk el reggel. Emlékszel még? Mikor a sar­ kon összefutottunk és lassan andalogva világmegváltó gondolta­ ink voltak? Nagyratörő lelkesedéssel, határtalan optimizmussal tervezgettük a jövőt. Most gyors léptekkel loholunk a metró fe­ lé... Közléseink leapadtak tőmondatokra, méregetve figyeljük a világot és egymást, és így élünk benne. Teljes közönnyel moz­ gunk mindennapjainkban a megszokott rutin szerint, és eszünk­ be se jut már olyan dolgokat tenni, mondani, csinálni, aminek ,semmi értelme” vagy „nincs haszna”. Tudod, mire gondolok? Ha meghallgatjuk a másikat, vagy egy mosolyt ajándékozunk ne­ ki. Már csak saját dolgaink foglalkoztatnak. Hová tűnt az a gyer­ meki lelkesedés, mely ott lakozott bennünk? Lehet, hogy már nem is emlékezünk rá. Tudod, a régi fotóra... s önmagunkra. amilyenek voltunk, s amilyenek lehetnénk... Gulyás Judit (főszerkesztő) L T O M Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora 3 Béklyóba zárt szabadság 10 Rendhagyó HÖK-választás 3 Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens 11 Ez a rock ’n’ roll! 3 Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról 12 II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez 4 Jelentés Március úrnak 13 Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből 4 Vedd és olvasd! 14 Erdő Péter búcsúztatása 4 Az ELSA Budapest a csúcsra tör 15 Búcsú az egyetemtől 5 I.N.R.I. 15 [» Doktorrá avatási szertartás decemberben 6 n-.Hajrá Pázmány!' 16 Horvátország nemet mondott 7 Egy megfelezett felezőbuli története 17 Deák Ferenc Államtudományi Szakkolégium 8 »- .Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le' 18 A drogszabályozásról 9 1848. március 15. emlékére 20 .Neked hogy hívják a nevedet?' 9 Második Infóterem? 20 J5- e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.itelet.tk �Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora Mint ismeretes, Erdő Péter rektort a pápa esztergomi prímás-érsekké ne­ vezte ki, ezért ő januárban elköszönt az Egyetemtől. A Püspöki Kar ideig­ lenes, hatállyal Fodor György eddigi rektorhelyettest nevezte ki az Egyetem élére. Ezennel bemutatjuk a jelenleg megbízott új rektorunkat, abban bíz­ va, hogy mielőbb beszélgethetünk is vele a lap hasábjain. szemináriumi rektor 1992­ 1993 és főiskolai igazgató paróchus 1993-1999; (Berzék) 1993-1999; 1988 óta folyamatosan mb. előadó a R.K. Hittudományi Akadé­ mián, két tanévben pedig az ELTE BTK-n is. 1995-től az Ószövetségi Szentírástudomány docense a Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Hittu­ dományi Karán. 1999-töl fo­ lyamatosan a PPKE rektorhelyettese. 2000-től a PPKE HTK Bibliai Nyelvek Tanszékének vezetője. 1997-től folyamatosan egyházmegyei konzultor a Hajdúdorogi Egyházmegyében. 2003 februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem rektora. V Név: Dr. Fodor György Foglalkozása: teológus, orientalis­ ta, görög katolikus pap (szentelés: 1984) Születési hely, idő: Nyírbátor, 1958. április 25. Tanulmányai: Római Katolikus Hittudományi Akadémia, Budapest, teológiai doktorátus (PhD) arany­ gyűrűvel 1984; ELTE BTK Sémi filológia és arab szakos kitüntetéses bölcsészdiploma 1984; Pontificium Institutum Biblicum, Ró­ ma, biblikus szak-licenciátus (SSL) magna cum laude 1991; habilitáció teológiából a PPKE Hittudományi Karán, Budapesten 2001. Kutatói ösztöndíjak: Damaszkusz 1984, Kairó 1987, Róma 1999. Munkahelyei: Káplán (Nyíregyháza) 1984-85; püspöki tit­ kár (Nyíregyháza) 1985-88; teológiai tanár a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán (Nyíregyháza) 1984-89); káplán (Debrecen) 1988-89; a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasa (Róma) 1989-91; 1991-től folyamatosan teo­ lógiai tanár a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán (Nyíregyháza); közben ugyanott Tagságok: MTA Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei lüdományos Testületé Teológiai Szekció (elnök) Szent Jeromos Bibliatársulat (egyházmegyei koordinátor) Európai Arabisták és Iszlámológusok Egyesü­ lete (tag) Magyar Professzorok Világtanácsa (tag) Magyar Hebraisztikai Társaság (tag) Bibliai és Ókori keleti Kutatócsoport (társelnök) 1998 óta folyamatosan vendégprofesszor a ko­ lozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen ószövetség tárgykörben. 1997 óta folyamatosan tagja a Magyar Akkredditációs Bizottság Hit és Xhllástudományi szakbizottságának. Rendhagyó HÖK-nálasztás Első évfolyamosok figyelem I Annak érdekében, hogy az első évfb^am a tanév elejétől részt vehessen a HÓK munk^á-: bán, a HŐK közgyűlés megváltoztatta a választási szabályokat. Ennek érdekében a Hallgatói Önkormányzat tagjainak általános választását 2Ü03. októbe­ rében bonyolíyák le. A tavaly tavasszal — egy évre — megválasztott képviselők mandátu­ ma így még néhány hónappal kitolódik. Az első évfolyam nappali és levelező tagozatos hallgatói számára időközi választást tartanak a régi szabályok szerint. A választáson győztes képviselők maridátuma az általános választásokig szól, tehát 20®. ok­ tóberében első évfolyamon is lesz választás. Régóta napirenden van a kérdés, miszerint miért nem az őszi beiratkozás után taryák az ál-' talános választást, hogy a mandátumhoz jutott képviselők a saját évfolyamukkal párhuzamösaii, egy évig lássák cl az évfolyam képviseletét. Úgy tűnik, az észérvek diadalmaskodni fognak, a HŐK választás ezentúl októberben lesz megrendezve. Az elsős évfolyam azonbán nem lenne képviselve, tehát ezért kerül sor a mostani választásra. Az indulás feltétele 5, azaz öt pártoló aláírása, fényképes önclctnyz, amiben a céljaidat is leírod, valamint beleegyező nyilatkozatod, hogy a kari lapban megjelenhet a pályázatod. A leadás határideje: március 31. Helye: HŐK iroda. libvábbi információért fordulj bizalommal a HŐK titkárságához. Bz a rock ’n’ roll! íludjuk-e még mi is az a rock and roll? A lexikonagyúak és koravének már sorolják is; Csákk Bcrri, Elvisz meg ilyenek. Jó helyen tapogatóznak, de a válasz mégsem helyes. Nem. A rock ’n’ roll maga a láza­ dás. Maga a fiatalság. A tűz, a laizös aka­ rat. Az összetartó erő. A beteljesületlen, i^ó szerelem, a betc|esült, de véget ért szerelem Ott van úzsegger pimasz fel­ mosolyában, a felfelé szálló fustkankában, a levegőben, a mocskos kocsmaasz­ talon, az agyonkarcolt lemezeken, a már rég megszelídült és még lázongó lelkek­ ben, az artikulátlan, mégis mindent kife­ jező üvöltésben, abban, amilsbr sikerül bepasszfrozni valahogyan a győztes gólt az utolsó percben, a gimnáziumi házibu­ likban, az osztálykirándulásokon, abban, ahogyan kiröhögtük a háta mögött a fizi­ katanárt, a tornaórán büntetésből dobált medicinlabdákban, az első fejünkbe szállt sörben, az első ügyetlen udvarlásban, a közösen üvöltött dalszövegekben, amiket nem is értünk, mégis tudjuk, miről szól­ nak. Minden apró kis hülyeségben, me­ lyek életünk legszebb emlékei, a diadal­ ban, a kudarc utáni talpra állasban, az elmült és elvesztegetett években, az előt­ tünk álló, majdan elvesztegetettnek tŰnŐ időben. A rock and roll ott van Beetho­ venben és Mozartban is, az ősi elfeledett, elnyomott rítusokban, a tűz lángában, a pocsolyákban, a pinceklubban és a stadi­ onban, a fejedben és a szívedben, a lábad­ ban és a kezedben. A szerencsés kézzel húzott tételekben és az előadás utáni tapsban, az elfojtott káromkodásban, a ifelcsattanő ngKetesBen, a legöFÍiüJS könnycseppben. A rock ’n* roll maga az élet. A lélek. Az érzés. Tudjuk-e még, hol találjuk? Ernlékszünk-e még rá? Tudunke még örülni, van-e még valami, ami öszszekót, egységbe forraszt minket? ^n-e még valami, amiért ügy érezzük, érdemes élnünk? Shn még közös célunk, olyan, amely emberré tesz minket? Tiidunk-e messzire nézni, meglátni azt is, amit iga­ zán érdemes? Ússze tuc^uk-e tömi a tükórőt, hogy végre igazán foglalkozzunk is valamivel? Koltay András harmadik oldal �II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez János Pál püspök, Isten szolgáinak szolgá­ ja, Tisztelendő Testvérünknek, Erdő Pé­ ternek, eddig Puppi címzetes püspökének és a Székesfehérvári Egyház segédpüspö­ kének, aki áthelyezést nyert az Esztergom-Budapesti Metropolitai Székre, üd­ vözlet és áldás Bizonyított tény, hogy a kiváló Esztergom-Budapesti Egyház Magyarországon belül kiemelkedő helyet foglal el. Nem akarjuk ezért, hogy segítségünk és gon­ doskodásunk híjával maradjon, különö­ sen most, amikor pásztorokra van szüksé­ ge, hiszen Tisztelendő testvérünk, Paskai László, a Római Szent Egyház Bíborosa, a Szék irányításának tisztségétől megvált. Feléd fordult hát figyelmünk. Tisztelen­ dő Testvérünk, püspökséged két eszten­ deje alatt megérdemelt tekintélyre és ki­ emelkedő elismertségre tettél szert. Ezért apostoli tekintélyünk alapján Téged a Puppi Egyház címzetes püspöksége és a Székesfehérvári Egyház segédpüspöki tisztsége alól felmentünk és az Esztergom-Budapesti Metropolita Szék érseké­ vé és pásztorává nevezünk ki mindazok­ kal a jogokkal és kötelezettségekkel, ame­ lyek a szent kánonok előírásai szerint helyzetedhez és jogállásodhoz tartoznak. Kiválasztásodról értesítsd a klérust és a hívő népet. Mindnyájukat arra buzdítjuk, hogy újuljanak meg vallásos lelkületűk­ ben, ismerjék el kezdeményezéseidet és kövessék tanácsaidat. Végül, Tisztelendő Testvérünk, megerősít­ jük irántad való korábbi jóindulatunkat és bizalmunkat, és pásztori vezetésre kezedre bízzuk az Úrnak ezt a népét. Ez a Szék és annak kiemelkedő történelme meg fogják adni neked a lelkipásztori munka vezérel­ veit, hogy így az Ür üdvösséges ajándékai és a te szolgálatod folytán a hívők bőséges termést hozzanak. Kelt Rómában, Szent Péternél, az Ür kétezerkettedik évében, december hete­ dikén, pápaságunk huszonötödik eszten­ dejében. II. János Pál pápa negyedik oldal í|kt^ Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből (elhangzott: Esztergom, 2003. január II.) (...) Az idők jeleit hordozza népünk és Egy­ házunk számára az Európai Unió bővítése és az európai öntudat erősödése az Unió hatá­ rain innen és túl. De ez a folyamat egyben az egyes népek és régiók önbecsülését és egy­ más iránti tiszteletét is erősíteni képes. Egyre Jobban átérczzük, hogy nem egymás ellené­ ben, hanem egymást kiegészítve kell közös hazánkat építenünk. Nem csupán haszonról és gazdaságról, jólétről és konkurenciáról szól ma világrészünk története. Sokat beszélnek közös értékekről is. Erezzük, hogy a keresztény örökség nélkül Európának a szíve hiányozna. Felelősek is vagyunk azért, hogy jövőnk ne áttekinthetetlen bürokrácia és külső szellemi hangzavar által sodort felületes tömegélet legyen, hanem az emberi személy igazi méltósága teljesedjék ki, kapjon védel­ met a lelkiismereti szabadság, az egyénekre és közösségekre kitelj edő vallásszabadság érvé­ nyesülésével. így meríthetünk azoknak az ér­ tékeknek a forrásából, amelyek önállóbbá, összeszedettebbé, gondolkodni, akarni, sze­ retni képesebbé tehetnek minket. Ezek azok az értékek, amelyekre egységesülő világunk­ ban mindenkinek egyre inkább szüksége van. Ezek megélésén keresztül vezet minket Krisz­ tus az életszentségre. Új idők új meg új kihívásai és kísértései kö­ zött bátorítson bennünket a jövőben is Krisz­ tus szava. O a mai Evangéliumban azt ígéri, hogy a vigasztaló Szentlélek majd megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat min­ dent, amit mondott nekünk Nem az emléke­ zőtehetségünket fokozza varázslatos módon, hanem az új meg új helyzetek és körülmé­ nyek között villanja fel előttünk a krisztusi megoldást, a szeretet parancsának itt és most jelentkező konkrét követelményeit. éljük a Szentlélek Úristent, kísérje világossá­ gával, erejével és Örömével most kezdődő szolgálatomat és egész Egyházmegyénk bon­ takozó életét. Szűzanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának pártfogása segítse népün­ ket és Egyházunkat. Ámen. Erdő Péter búcsúztatása Erdő Péter rektort 2003. január 6-án bú­ csúztatta el az egyetem a díszteremben tar­ tott ünnepségen. Megjelentek a karok dé­ kánjai, valamint a jogi kar oktatóinak jelen­ tős része is, kiegészülve néhány hallgatóval. Köszöntő beszédet mondott Fröchlich Ida, a bölcsészkar dékánja, aki kifejezte abbéli reményét, hogy a kapcsolat nem szakad meg a leendő érsek és az egykor gondjaira bízott egyetem között. Fodor György rektorhelyettes kiemelte az elmúlt évek si­ kerei közül többek között azt, hogy az egye­ tem szentszéki alapításának a rendezése megtörtént, az anyagi és szellemi épülés, a regionális együttműködés más egyetemek­ kel legalábbis jó úton halad. Erdő Péter mindenkinek köszönetét mondott, kiemel­ ten az első dékánoknak, Maróth Miklósnak (BTK) és Zlinszky Jánosnak (JAK). Miután átvette ajándékát, egy festményt, és meg­ hallgatta Roska Tamás, az ITK dékánjának pohárköszöntőjét, végleg elbúcsúzott, de előtte még barátságosan elbeszélgetett egy pohár pezsgő mellett az őt személyesen is köszöntem kívánókkal. Az egyetem megbízott rektora dr. Fodor György, eddigi rektor-helyettes lett. �Búcsú az egyetemtől kápolnák is nyíltak. Az Oltáriszentség jelenlé­ Időközben a Püspöki Konferencia.., a ma­ _____ .Í11_____tt_______________ ______________ te titokzatos erőforrás munkánk és életünk gyar állam és Egyetemünk egyes karai, küszámára. Az egyetemi lelkipásztorkodás szer­ lönösen a Jog- és Államtudományi Kar vezete és tevékenysége is bővült. 2002 nyarán anyagi erőfeszítései, valamint a külföldi Egyetemünket küldöttség képviselte Torontó­ katolikusok támogatása lehetővé tették, ban, ahol a Szentatya találkozott a világ ifjúsá­ hogy befejezzük 1998 késő tavaszán a Hit­ gával. tudományi Kar épületének kiépítését, I Tankönyvek, tudományos tanulmányok, so­ 2001, december 16-án átadásra kerüljön a rozatok, gyűjteményes kötetek, folyóiratok tervezett által Makovecz Imre és diáklapok jelennek meg Egyetemünk kü­ Stephaneum főépület Piliscsabán, megva­ lönböző karainak kiadásában. Híven tükrö­ lósuljon az Egyetem központi részlege és a zik azt az értékes szellemi munkát, amit ok­ JÁK Szentkirályi utcai két épületének teltatói és hallgatói közösségünk közös erőfe­ , jes felújítása és átalakítása, egyetemi tulajszítéssel, az Egyetemmel együttműködő donba kerüljön a központi épület másik számos hazai és külföldi szakember részvé­ oldalán álló, Szentkirályi utca 26, számú telével végez. Kedves Kollégák, Egyetemünk Minden (Spartacus) épület, A berendezés és a kü­ 2002. szeptember 22-én ünnepeltük Egyete­ Kedves Oktatója, Munkatársa és Hallgatója! lönböző szerzetesrendek áldozatos mun­ münk fennállásának tizedik évfordulóját. Az Ismeretes, hogy Szentatyánk, II. János Pál kájával megvalósuló kollégiumok tovább ünnepséget jelenlétével és köszöntőjével pápa 2002. december 7-én az Esztergomgazdagították Egyetemünk működési fel­ megtisztelte Zénón Grocholewski bíboros, a Budapesti prímási Főegyházmegye érsekévé tételrendszerét. Megvalósult a hatékony Katolikus Nevelés Kongregációjának prefek­ nevezett ki. A megtisztelő és egyben informatikai összeköttetés a fizikailag tá­ tusa is. Most pedig, már örömmel nyújthat­ zavarbaejtően nagy kihívást jelentő új meg­ voli karok között is. 2002-ben elkezdőd­ juk át azt a karaink és rektori hivatalunk köbízatást a gondviselő Isten nagylelkű segítsé­ hetett az Informatikai Kar budapesti épü­ ! zös munkájával készült reprezentatív kötetet, gében bízva, megilletődve fogadtam. 2003. letének létrehozása is. mely számot ad Egyetemünk első tíz évéről. január 11-én délelőtt 111 órakor, az Eszter­ Az évek haladtával bővült az oktatás kínála­ Átgondolva az utóbbi öt esztendőt, eszünk­ gomi Bazilikában veszem át új hivatalomat. ta. Újabb és újabb alapképzési szakok ke­ be juthatnak idegeskedések és nehézségek Erre az ünnepélyes alkalomra Egyetemünk rültek akkreditálásra vagy nyerték el a vég­ . is; az összhang kialakulásának, a szellemiség minden oktatóját, munkatársát és hallgatóját legesítést. Doktori programok, majd dok­ és a harmónia megtalálásának fáradságos út­ szeretettel várom. tori iskolák nyertek állami akkreditációt ja. Nem mindig örülhettünk minden jelen­ Mivel új feladatköröm az egész embert kívá­ Egyetemünk minden karán. 1999-ben az ségnek és eseménynek az Egyetem életében. nó rektori tisztség gyakorlásával ténylegesen Egyetem alapítólevelet kapott az Apostoli De nem tagadhatjuk, hogy lassan reális már aligha kapcsolható össze, benyújtottam Szentszéktől, így a katolikus egyetemek büszkeséggel vallhatja ki-ki, hogy a Pázmá­ lemondásomat Dr. Seregély István érsek úr­ legmagasabb kategóriájába került. Ez az nyon tanít, tanul vagy dolgozik. Ha sebeket nak, Egyetemünk Nagykancellárjának, A hi­ Egyetem ma a Katolikus Egyház egyik leg­ okoztunk egyeseknek, sajnáljuk. Ha a mun­ vatali teendők gyakorlásával az új rektor ki­ jelentősebb intézménye hazánkban. Hiva­ ka hevében valakit igaztalanul bántottunk nevezéséig vagy egyéb ennek megfelelő talos egyházi jogi személy. Tevékenységét a volna meg, őszintén kérünk bocsánatot. Ha­ fenntartói intézkedésig Dr. Fodor György Katolikus Egyház nevében végzi. Időköz­ ragot, keserűséget senki és semmi miatt rektorhelyettes urat bíztam meg, aki az ed­ ben fejlődött a posztgraduális képzés, a nem őrzünk a szívünkben. Magam személy digi években az egyetemi ügyek intézésében szakirányú továbbképzés kínálata is. Karkö­ szerint minden vezetőre, oktatóra, munka­ már elismerésre méltó módon tanúságot tett zi kutatócsoportok alakultak, melyek az in­ társra, hallgatóra hálás szeretettel gondolok, rátermettségéről. Kérem, kísérjék munkáját terdiszciplináris együttműködésen kívül a különösen azokra, akik áldozatos, személyes bizalommal és készséges együttműködéssel. hit és a világi tudományok párbeszédének odaadással segítették munkámat vagy az Ezek az események alkalmul szolgálnak arra is színhelyei lettek, A Heller Farkas Intézet egyetemi közösség életét és épülését. is, hogy emlékezetünkbe idézzük az utóbbi a közgazdaságtudomány felé nyitotta meg Megrendült hálával köszönöm meg Isten­ évek fejleményeit. Egyetemünk életében az jogi képzésünket. A Jedlik Ányos Laborató­ nek, hogy ennek a bontakozó műnek, mely utóbbi öt év a megerősödés, a fejlődés és a rium az Információs Technológiai Kar Egyházunk és hazai kultúránk javát szolgál­ megszilárdulás időszaka volt. 1998 nyarán együttműködését valósítja meg a kutatás­ ni hivatott, munkatársa lehettem. Köszöne­ került sor az Egyetem intézményi akkreban élenjáró intézményekkel. tét mondok mindazoknak, akik Egyete­ ditációjára. Az ezzel kapcsolatos teendők Minden kar nemzetközi kapcsolatrendszere nagy terhet jelentettek az újonnan megszer­ münk anyagi, szellemi és lelki épülésén fára­ jelentősen bővült. Tagjai lettünk a Katolikus vezett rektori hivatal és gazdasági főigazga­ doztak és fáradoznak. Egyetemek Világszövetségének és Európai tóság számára éppúgy, mint az egyes karok Igyekszem az Egyetem fejlődését a további­ Szövetségének, valamint több fontos nemzet­ számára. Ugyanez év nyarán a Püspöki Kon­ akban is - lehetőségeimhez mérten - támo­ közi egyetemi szövetségnek. Közös diplomák ferencia egyházilag megalapította Egyete­ gatni. kiadását valósítottuk meg a San Franciscoi münkön az Információs Technológiai Kart, Egyetemmel és a Milánói Katolikus Egyetem­ Isten áldja a Pázmány Péter Katolikus Egye­ amely 2001-re nyerte el az állami mel. Számos tudományos konferencia és kultemet! turális rendezvény került megrendezésre akkreditációt és elismerést és ekkor kezdte Dr. Erdő Péter Egyetemünk minden karán. Az egyes karokon | érsek, rektor meg tevékenységét. I ötödik oldal �IMMW Hüiaii Doktorrá avatási szertartás decemberben 2002 decemberében újfent doktorokat avattak karunkon. Az ünnepség (mely vég­ re visszaköltözött a Díszterembe) menete a szokásos volt: bevonulás, Himnusz, kö­ szöntés, eskütétel, diplomák átvétele, be­ széd, Szózat. A felavatottak boldogan is­ merkedtek a kötelezően viselt talárral, mely többségüknek ezentúl munkaruha lesz. A felhőtlen öröm perceit kissé beár­ nyékolta az a tudat, hogy így, együtt most utoljára volt együtt ez a „csapat”, és bizony nem telik el majd sok idő, mikor felocsúd­ va az eufóriából vissza-visszasírja minden­ ki a gondtalan egyetemista-éveket, melyeknek ezennel örökre vége. Kezdődhet a nagy-nagy munka időszaka, melynek a Pázmányon való megalapozása a siker ma­ gabiztos reményével kecsegteti a kalandnak nekivágót. Nagy számban gyarapodik tehát a kinti vi­ lágban a Pázmány-légió, akik valami mást, újat, állhatatos keresztény erkölcsiségen nyugvó elmélyült tudást, esküjének megtartását saját önös érdekei elé helyező, egészséges világszemléletet visznek ma­ gukkal útravalónak, amely kiemeli őket a többiek közül - reménykedjünk mindeb­ ben legalábbis. Ábrahám Dániel Áes István Ákos Tamás Árva Zsuzsanna Eszter Aszmann Róbert Babkó Norbert Balogh Ákos Balogh Zsigmond Bánfalvi Sándor Baranyai Ágnes Bárdos Gergely Baumgartner Agnes Bentouminé Horváth Helga Bergmann Boglárka Bertalan Ágnes Bicskey Eszter Bíró ~ Agnes ' Bíró Marcell Bodrogi Péter Body Agnes Eszter Bóné Beatrix Borhás Zsuzsanna Borhegyi Ferenc Boros Emese Boros Linda Agnes Búj tor Anna Krisztina Csapó Ágnes Császár László Csermák Bálint Csiha Kinga Hajnalka Csuka Péter Czeller-Kovács Péter Dalos Judit Deák Gábor Debre Magdolna Dékány Anita Desits Eszter Emődy Teodóra Endrédy Zoltán E Kiss Gabriella Fedák István János Fehér Gyula Fekete Zoltán Féner Viktor Financsek Zsuzsanna Katalin Fodor Beatrix Fónagy Gergely Főmet Béla Fridery Réka Renáta Galambos Eszter Gáspár Miklós Gazsi László Glegyák Eszter Goldfárth József Gömöri Dóra Győri Attila László Győrvári Brigitta Ágnes Gyurcsán Judit Anna Gyurcsánszky Ba­ lázs Hadrik Hajnalka Haraszti Judit Hegedűs András Hepp János Herczeg Kata Hergert Ottó Herkner Gyula Hóbor Gabriella Hoffmann Péter Ákos Holtzer Éva Horváth Alexandra Horváth Éva Horváth István Horváth Mihály Huszák Balázs Ivády Péter Jakab Izabella Kádár Mercédesz Kálnoki-GyöngyÖssy Márton Kampfmiiller Sándór Káplár Orsolya Csilla Karsai Orsolya Kása Karolina Katona Hedvig Kézsmárki Éva Mónika Kiss András Kiss Renáta Kiss Virág Klósz Beáta Komjáthy Zsuzsa Eszter Korényi Sarolta Kosztolányi Örs Kovács Annamária Kovács Balázs Kövér Krisztina Krizsanits Gergely Kukucska Szilvia Kürthy Levente Laczkóné Hesz Boglárka Láng Géza Károly Lantos Emőke Liziczainé Galavics Krisztina Lovas György Lőcsy Viktória Lukács Krisztián Manger Marcell Márton Andrea Marton Klaudia Mátrai Magdolna Melegh Anna Mészáros Melitta Mészáros Renáta Mezey Franciska Mizsei Erzsébet Molnár Agnes Ilona Molnár Balázs Péter Molnár Gábor Molnár Orsolya Molnár Richárd Molnár Tamás Monori Levente Márk Nagy Izabella Nagy Orsolya Agnes Németh Noémi Némethy Eszter Nyitrai Károly Olajos Csaba Padlovics Agnes Pál Andrea Pálvölgyi Miklós Papp László Parties Krisztina Pataki Szabolcs Percze Szilvia Katalin Péteri Nikoletta Pjiszterer Orsolya Pista Balázs Pokorádi Katalin Pólik Cecília Povoinik Beáta Pozsonyi Máté Pulics Krisztina Ramel Rami Rédei Alexandra Réti István Rosdy Tamás Sághy Andrea Zsuzsanna Sauer Zsuzsanna Schiesz Erika Scholz Evelin Schultz Andrea Seprényi Andrea Sőrés Zsuzsanna Simkó Gabriella Simon Péter Miklós Sipos Gabriella Sitkéi Tamás Somlai Zita Somosy Edina Szabó Sramkó Katalin Steindl Eszter Strbka János Syposs Csilla Szabados Tamás Szabó Balázs Szabó Csaba Szentgyörgyi JúPéter Szabó Zsófia Szakály Noémi Szalai Judit Zsuzsanna Szelőczei Anna Szentgyörgyi Andrea Tasi Mihály Tökodi Judit Tamás Olivér Viktor Tamasi Zoltán lia Szigetvári Mária Szakoly Péter Takács Zoltán Tóth István Tölgyesi Viktória Turu Olga Tusor Gabriella Ugrón Zsolna Tóth Attila Szabolcs Tblnay Rita Újházi Edina Újhelyi Péter Ujváry Katalin Vidéki Noémi Villányi Vámos Istvánné Virga léronika Vida Márta Zakariás Kinga Rita Zakariás Mónika Zsolnay András Zsuzsanna Vladov krónika hatodik oldal �Horvátország nemet mondott Pázmányosok horvát körútja '■í?! "Tg Egy mondás szerint mi, emberek annyit érünk, ahány nyelvet beszelünk. Ha a bölösességet tágabban akarjuk értelmezni, ügy is fogalmazhatunk: annál töíBÉieFerunk, minél többféle kultúrát ismerünk. Az egyetemünkön tartott kurzusok közül jó néhány is ezzel a céllal indult. Ilyen a Jogtörténeti Tán* vS¥4 szék egyik egyre kevésbé látogatott, ám annál érdekesebb speciálkollégiuma, amelyet Dr. Andrási Dorottya adjunktus neve fémjelez. A Tanárnő Horvátország-Dalmácia-Szlavónia alkotmányjogi berendezkedéséről tarttMtott előadásokatili felsorolt terültek, országrészek Magyarországgal való kapiCsolatának fényében. ....... S hogy az egy év alatt szerzett tudásunk ne csupán elméleti maradjon, Andrási ta­ nárnő gondoskodott arról, hogy a közel húszfős csoport egy háromnapos kirán­ dulás keretében gyakorlati tapasztalatot is szerezzék a mai horvátországi helyzetről, amely - mint majd Ti is olvashatjátok messze eltér a magyar viszonyoktól. Egy hétvége arra volt elegendő, hogy Zágrábot és Szlavóniát, az ország északi részét végigjárjuk. Utunk során bepillant­ hattunk azoknak az embereknek az életé­ be, akik a háborúban aktív szerepet vállal­ tak Horvátország védelmét erősítve. Azt is láthattuk, hogy az ország most, még tíz év elteltével is magán viseli a könyörtelen időszak nyomait: a lakóházakon golyó ej­ tette sebek, a tankok által lebombázott kórházak mind a hiábavaló öldöklésről ta­ núskodtak, Az utcán feltűnő, féllábú ha­ dirokkantak, akik az ottaniaknak már megszokott látványnak számítanak, még­ sem mennek el mellettük anélkül, hogy tiszteletüket akár egy fejbiccentéssel ki nem fejeznék. Hősi halottak, akikért minden családban gyertyát gyújtanak. No, de nemcsak könnyfakasztó dolgokkal találkozhattunk a három nap alatt. Lássuk hát, hol is jártunk, ahol Pázmányos eddig még nem. Utunk első állomása a főváros volt, s bár az októberi korai sötétedés el­ ronthatta volna a városnézést, a Tanárnő kitűnő helyismerete, s annál kiválóbb nyelvi tudása révén elkerültük a turisták­ kal egyébként gyakran előforduló „gikszereket”, s egyszer sem tévedtünk el. Megtekinthettük a jogi kart, mely egyéb­ iránt egyetlen a városban.(Itt ugyanis a városban egyetlen egyetem van, s annak több fakultása.) Tehát a kirándulás tanul­ mányi része ezzel el is volt intézve. A nap hátralevő részében megcsodálhattuk a gyönyörűen felújított székesegyházat, s bejártuk Zágráb óvárosát. Az első éjszakát TJ'.kényelmes” emeletes kollégiumi ágyakbán tölthettük, amelyektől az ember - ha szerencséje van - néhány óra alvás után hátfájással ébred. Szombat reggel elhagy­ tuk a fővárost, hogy most már Szlavóniá­ val is megismerkedhessünk. Közben még útba ejtettük a horvátul Medvedgrad-nak hívott erődítményt, ahol a hajdani állam­ fő, Franjo Tudman emléktáblája található. Ha már nagy múltú politikusról esett szó, nekünk, magyaroknak különösen jó tud­ nunk, hogy a horvátok nemcsak saját ve­ zetőikről emlékeznek tisztelettel. Zágráb­ ban megtalálható néhai miniszterelnö­ künk, Antall József mellszobra is, termé­ szetesen e helyen is tiszteletünket tettük. Szlavóniai utunkat folytatva kirándulá­ sunk további fő célja Eszék és a háború­ ban nagy nevet szerzett Vukovar volt. Tán még mi sem gondoltuk volna, hogy a vá­ rosok mellett két kis falu jobban leköti majd figyelmünket. Szentlászló és Kórógy magyar ajkú községek, mégis el­ szántan védték hazájukat a szerb agresszi­ óval szemben. (Aki látta a tavaly bemuta­ tott filmszemle-díjas Chico című alko- tást, jól tudja, milyen borzalmakat éltek át a helybéliek.) Sajnos még itt is találtunk romos házakat, de újonnan épülő is egyre több van. Itt szintén kitűnő idegenveze­ tésben volt részünk, köszönet érte a kórógyi polgármesternek, Kel Józsefnek! Ó egy egész napot szánt ránk, hogy be­ mutassa a közeli falvakat, az elaknásított szántóföldekkel, Vukovárt esti csendjé­ ben. A sors fintora, hogy pontosan a város elestének évfordulója napján jártunk ott (október 26.); kísérőnk elmondása szerint minden család ezen az éjszakán annyi gyertyát gyújt ablakában, ahány családtag­ ja odaveszett. Szinte nem volt ház, ahon­ nan nem szűrődött ki a mécsesek fénye. Szomorúságunkat azonban hamar feled­ tetni tudta szálláshelyünk Bizovacban, annak minden - most már valódi — ké­ nyelmével együtt. Kirándulásunk utolsó napján már sokkal örömtelibb élmények vártak ránk. Dél­ előtt Eszékre értünk, ahol az ottani egye­ tem pro-dékánja fogadott bennünket, s kevés szabadidejében megmutatta a város látnivalóit, a Dráva-parti várat, a szépen kialakított folyóparttal. Itt is még láthatók néhol a harcok nyomai, de az emberek ar­ cán már ajövőbe vetett hit érződik, tekin­ tetük már csak kevésszer keserű. Három nap alatt megismertük az ország múltját, nehézségeit, szomorú emlékeit és bele­ pillanthattunk az itt élő emberek jövőjé­ be, mely talán reményteljesebb időket hoz. Az itt látottak után az ember már sokkal kényesebben közelít meg a hábo­ rúval kapcsolatos mindennemű kérdést, mert ahogy a szerbek, horvátok és min­ den nemzet, amely harcolt a dél-szláv konfliktus idején, egyöntetűen azt vallja, hogy értelmetlen öldöklést és szenvedést hozott csupán a háború. Ezt mi sem bizo­ nyítja jobban, mint a horvátok által oly ta­ lálóan hangoztatott félmondat: „Hrvatska cijela rekla je ne, hrvati ponosni su time!”- ami magyarul így hangzik; Hor­ vátország egésze nemet mondott, s népe büszke erre! Solymár Eszter, Kohuth Viktor Milisits Barbara hetedik oldal �Deák Ferenc Államtudományi Szakkollégium Bizön^^a^l^^^^^ndszere^éh ™nds2ere^éh íteWteÉ^I^Mí^^'^Bor^MÍ^öbbségl íteWteÉ^I^Mí^É'^Bor ma] lékszik, mikoCTs hallhatt^t^ mo^[Ii^ín^^temünk iS»zakkollégiúmárÓl. Ugyanakkor biztoF^^^^FJb^ine, hogy igen sokan x^annak közületek is, akikben legalább egyszer felmerült e következő kérdés: ,yajoiÉ] mi lehet az-., zal a Szakkollégiummal amiről tavaly hallottühk, hogy’^megalakult, ahövá^ évfolyamtársaink eg^ke-másiká olyan lelkesen próbált felvételt nyerni, ^ajd| ■sX: I»' örőlbmel ájságolta, hö^ IKiiii*. Igen, kedves olvasók, most én újságolha­ tom örömmel: még él, létezik a Deák Fe­ renc Állam tudományi Szakkollégium! Sőt, mi minden igyekezetünkkel azon munkálkodunk, hogy minél inkább éljen, és Ti egyre többen érezzétek, milyen jó lenne Nektek is, ha vállalnátok, hogy szakkollégisták legyetek, mert az ezzel já­ ró elfoglaltsággal és egyre komolyabb tu­ dományos- és közéleti feladatok vállalásá­ val együtt érdemes. A fentiek fényében most engedjétek meg, hogy röviden elmeséljem, mi is történt velünk, hogyan küzdöttünk meg a fenn­ maradásunkért. Talán onnan kellene kezdenem, hogy a ta­ vaszi szemeszter végéig hivatalosan 30 szakkollégistával büszkélkedhetett a Kollé­ gium. Azonban köszönhetően a kezdetle­ ges állapotoknak (miután csak 2001 őszén alakultunk), még kialakulóban lévén a rend és a tudományos munkavégzés me­ nete, sajnos 2002 őszére kicsit megfogyat­ koztunk. Pontosan 16-an gyűltünk össze. Seres Tamás szervező munkájának kö­ szönhetően, aki a mai napig mozgatórugó­ ja a szakkollégiumnak, áldozatos munkájá­ val és a Szent Ignác Szakkollégiumban szerzett tapasztalataival. Ilyenkor szokták mondani, hogy “Nélküle nem jöhetett volna létre...”. A szűkebb, de talán annál elhivatottabb szakkollégista társaság köz­ gyűlésén felvállaltuk, s bizalmat kaptunk hárman a Kollégium vezetésére, irányítási feladatainak végzésére: Kovács Orsolya, Domahidi Ákos és jómagam. Azóta egyre jobban sejtjük milyen nehéz feladatot vál­ laltunk el nagy lelkesedéssel, de hála Isten­ nek minél nagyobb a kihívás, annál jobban nyolcadik oldal próbálunk helyt állni, azonban ehhez fel­ tétlen szükségünk van Seres Tamás eddigi tapasztalataira, amivel O minden pillanat­ ban ott áll mellettünk, és segít. Miután tisztázódott számunkra, hogy pontosan kikre számíthatunk, kik lesznek a vezetőség, elkezdhettük szervezni a Szakkollégium életét. Nem tudom elég­ gé hangsúlyozni, hogy igen nehéz hely­ zetben voltunk, s ez még bizony mindig fennáll, hiszen egyszerre kellett egy hoszszabb távra mutató tudományos munka­ menetet megtervezni, és emellett szinte azonnal programokat szervezni, hogy míg a jövőnkről gondolkodunk, éljen is a Kol­ légium, nehogy a biztos 16 fő esetleg el­ vesszen, mert pillanatnyilag értelmetlen­ nek találja a dolgot. Most már mondhatjuk, sikerült „átvé­ szelni” egy újabb időszakot, hiszen még mindig, így a szemeszter végére is megva­ gyunk mindannyian, és közben a na­ gyobb lélegzetű, hosszabb távú terveink is egyre élesebben körvonalazódnak. De mivel is telt el konkrétan az elmúlt pár hónap? Természetesen rendszeresen tar­ tottunk közgyűléseket (kb. 2 hetente), ahol mindig találkoztunk, s tovább fejlesztettük a kollégium életét ötleteink, terveink egybevetésével. Voltunk közösen színházban, szervez­ tünk egy beszélgetést Bába Ivánnal, aki igen kellemes, baráti hangvételű estet tartott, s sok fontos és érdekes dolgot mesélt nekünk Hazánk Európai Uniós csatlakozásával kapcsolatos bizonyos problémákról, sőt kérdéseinkre vála­ szolva a Külügyminisztérium működé­ séről is. Egy tavaly elnyert minisztériumi pályá­ zatnak köszönhetően bizonyos összeggel gazdálkodni is tudtunk, amiből sikerült a Szakkollégiumnak a kollégisták segítségé­ ül egy nagyon hasznos lap top-ot vásárol­ nunk, s terveink között szerepel a további technikai berendezkedés. Már van bélyegzőnk is, amivel a tervezett könyvtárunk értékesebbnél- érdekesebb könyveit jelölhetjük majd, sőt kaptunk egy lehető­ séget a Környezet- és Versenyjog Tanszé­ ken, hogy otthonunk is legyen, ezzel könnyítve munkánkat. Körülbelül itt tartunk most, s így állunk, vagyis tényleg élünk, létezünk, egyébként hivatalosan mint a Magyar Jogtörténet Tanszéken működő öntevékeny csoport. A jövőre nézve vannak igen komoly, hosszú távú terveink, sok-sok ötletünk, természetesen a Szakkollégium lényegé­ vel összhangban, amit tavaly az ítélet egyik számában Seres Tamás úgy fogal­ mazott: „A Deák Ferenc Szakkollégium államtudományi szakkollégium. Érdemes itt azonban az államtudományokat kicsit szélesebb értelemben definiálni, mint a konkrét közigazgatási anyagi és eljárási jog kategóriáival. Itt elsősorban közéletről van szó, olyanról azonban, amely műve­ lésének alapja valóban a szakmai tudással végzett közszolgálat”, s lévén Katolikus Egyetem, mindezt a megfelelő szellemi­ ség keretébe foglalva. A terveinkről és ötleteinkről azonban had írjunk Nektek az elkövetkezendőkben, kivéve egyet, mint igen lényeges momen­ tumot: természetesen hamarosan szeret­ nénk bővíteni a taglétszámot, közössé­ günket, hogy mindenkinek teret adhas­ sunk, aki úgy érzi, ez az, amit szeretne, ezzel tud hozzátenni valamit életéhez, az Egyetemhez, s akár Hazánkhoz is... Talán épp Rád van szükség," ránk van, szükséged! E-fháií cítnönk: deaííkolíegium^yahoóxo^ v-t---- ■ Kis Brigitta �i i ■ A drogszabályozásról A múltkori számban megjelent „Miért jó a liberális drogpolitika?” című írásra sze­ retnélek reflektálni, melyben úgy érzem Szabózé kissé egyszerűbbnek tüntette fel a helyzetet, mint ami. Odáig teljesen egyetértek a szerzővel, hogy nem kell, szabad drogozni, se politikus papával, se mással, azonban a drognak a liberalizálása és a jelenlegi szabályozás között még szé­ les az út. Azok, akik szkeptikusak a mos­ tani drogtörvénnyel, még nem biztos, hogy együtt drogoznak a szüleikkel. Szabózé azt írja, hogy a szakmai szerveze­ tek szintén nem támogatnának egy eny­ hébb drogtörvényt, ami úgy pontos, hogy vannak szakértők (nohiszen ki minősül annak?), akik tényleg nem helyeselnének módosítást, azonban számos szervezet sürgeti a jelenlegi szabályozás enyhítését. Például a drogsegély-szervezetek egyön­ tetűen emellett kardoskodnak, hiszen a jelenlegi törvény értelmében a fogyasztás is büntetendő, és így elvileg a fogyasztás ?í elősegítésére irányuló, büntetendő tevé­ kenységnek minősülnek azok az ártalom­ csökkentő szolgáltatások, amelyeknek a segítségével a drogosok például steril tű­ höz, fecskendőhöz juthatnak. Ez pedig azzal jár, hogy a drogosok inkább belövik magukat többször ugyanazzal a tűvel, mert nem merik felkeresni a tűcserés központokat. Persze az is egy hozzáállás, hogy pusztuljon a férgese, még ha nem is anynyira humánus. Továbbá a jelenlegi törvény kiváló lehető­ séget biztosít a rendőröknek arra, hogy a terjesztők helyett a fogyasztóknak nyaká­ ra járjanak rá, így produkálva “eredmé­ nyeket”. Kérdés, mennyire oldódik meg a drogprobléma, ha az utcán továbbra is kódorognak a dílerek, de a 18 éves fo­ gyasztót rendesen besittelik, mert elszí­ vott egy füvescigit. Ha már a szakértőknél tartottunk: Németh Zsolt rendőr alezre­ des szerint a szigorú jogszabályok nem­ csak a büntetőjogi eljárásba vont fiatalok­ nak, hanem a rendőrségnek is komoly problémákat okoznak. Ebben a formában a törvényt zsákutcának látja, és úgy látja, hogy a fogyasztók üldözésével a probléma nem oldódik meg, csak feleslegesen von el kapacitást a rendőröktől. Márpedig ha a drogozás büntetendő, akkor a drogosokat meg kell büntetni, nem? További aggá­ lyokat vet fel a jelenlegi törvénnyel kap­ csolatban az is, hogy a jogszabályok to­ vábbra sem tesznek különbséget az egyes illegális drogok között. így az az elég ér­ dekes helyzet állt elő, hogy a marihuána és a heroin azonos megítélés alá esik. Gondolom Szabózé sem azért nem drogozik, mert szigorúan büntetik, hanem mert belátta, hogy ártalmas és helytelen. Ezt kéne tudatosítani a társadalomban is méginkább. A terjesztőket pedig termé­ szetesen szigorúan meg kell büntetni, de senkinek sem érdeke, hogy fiatalokkal teljenek meg a börtönök. jégé Neked hogy hívják a nevedet?” Körkß{> a íiazai „műfésznevekről” ' 3:^ dégnáp tetőzött ez az érzés bennem. Tud­ játok, a csiga kettő adását figyelve. Igen, megmondom őszintén, már fáraszt ez „a sók becézgetes.' Nagyon közkedvelt lett eme szokás médiaberkekben és előadó­ művész-körökben is, ahol ma már - teljes nyugodtsággal kyelenthe^ük - mindent szabad, ami pénzt hoz. Ha e célból a szín­ vonalat kell csökkenteni, akkor csökkenfik (vagy csökken az magától), ha óvodás pereknek kell nézni a jónépet, akkor azt teszik. Szóval, a becézgetesre visszatérve, ha odakapcsolok egy-két kereskedelmi csatornára, más se cseng fülembe, csak a mai „sztárok’ jól kitalált imidzséhez iga­ zodó neve. Nóci, Buci, Énei, és figyelj, most jön a legjobb: Győzike! Kész, vege. Igen, az utóbbi az egyik legfoglalkoztatot­ tabb alakja lett a sajtónak és a tv-nek, nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk fe­ lettébb színes egyéniségével. A „beszólok GyÖzikének, 73 a ».megmondom a perdül Gsocsó lakodalmas zeh^e frankot a Döglégynek” típusú műsorok halíattán, miközben L^csi ft^a alá a I' elharapóztak, rém egyszerű okból... erre trombita-szólót. Kozsó futószalagon van igény Magyarország, 2Ö03. Nem tu­ gyártja Jól képzett” énekeseit, például ott dóm, szaladgálnak-e közöttünk leendő = van az igen népszerű csapatból Glaire médiasztárok, például Katinkák, kiluk, vagy a reg elfeledett fíüegyuttesbol Zae, Philipek vagy Tollák! A gagyibbnál gagyiBB „művésznevek” Gsak azért szólok időben, hogy sztárrá : megállíthatatlanul törnek előre. A mai válása előtt még mindenkinek legyen ide- ; tini már el sem tuí^a képzelni, bodrán |e valami frappáns nevet kitalálnia, amivel lehetett sikeres valaki, ha például Úgy beleírhaga magát örökre a média-történe- I hívták, hogy Széesi Pál, Máté Péter vagy lemkonyvekbe. (Itt kell megjegyeznem, Kovács Kati. Ma már nem lehetsz menő hogy szegény Mónika megtartotta nevét, hipháp csapat tagja, ha neved Szabó Bé­ de még ez sem segített rajta túl sokat...). la. Majd ha minimum Ghris leszel, pá­ Azon már nem csodálkozunk, ha Gsonka lyázhatsz. Addig kéretik megőrizni iden­ „Pici" kiad egy lemezt, ha ezt már Majka titásunkat. is megleheti, vagy felhördül a fel ország, Nekem fiira lenne Catherine-kent él­ ha Pongó valami világmegyáltó cseleke­ ni, ha egyezer Katának hívnak. Bár, mé­ detet h^t végre azzal, ha megszegi ajátékdiasztár se leszek így egyhamar... szabályokat. Mert ő a frankó csávó. Azon G. l. se lepődünk meg, ha nagypapánk táncra oldal �I. X 'Sií'’»;*; , ífí- , , 4 Béklyóba zárt szabadság ,^Ha már megváltani nem tudjuk a világot^ legalább ne rontsuk tovább'^ - rovat A hivatalos történetírás szerint Magyar­ ország 1989-ben szabad, független állam lett. Ez a ténymegállapítás akkor is meg­ kérdőjelezhető, ha a szabadság (szu^ré^ nitás) jogi értelmét vizsgáljuk, hiszen a szirverenítás belső oldala hivatalosan va­ lóban létrejött a többpártrendszer és a demokrácia megteremtésével, de a kül­ ső oldal nemzetközi szervezetek (ENSZ, NATO, EU) és egyéb, néhol átláthatatlan érdekcsoportok által erősen korlátozott, déimészetesen ez elviekben igaz az ezen szervezetekben résztvevő valamennyi államra, de magunk között azért bevallha^uk, hogy jog ide vagy oda, az erősebbek azért természetesen ma is egyenlőbbek az egyenlőknél. L El kell fogadnunk tényként, hogy nem le­ hetünk teljes mértékben függetlenek, és legfeljebb azért érdemes küzdeni, hogy a meglévő mozgásterünk minél inkább bő­ vüljön. Ha azonban (legalábbis részben) szabadok vagyunk, akkor szabadnak kell lennünk minden porcikákban, nem csak papíron, de a lelkűnkben is! Bár az ország státusza megváltozott a rendszerváltozáskor, polgárai ugyanazok maradtak. Nehéz hirtelen egy másik vi­ lágnézetet magunkévá tenni, nehéz élni az ilyenkor egyszerre az ölünkbe hulló lehetőséggel. Az eltelt immáron tizenhá­ rom esztendő azonban elég hosszú idő volt ahhoz, hogy legalább elinduljunk az úton, mely a polgári demokráciákban kí­ vánatos, öntudatos, gondolkodó, öntör­ vényű, de megértő embereket farag a szocialista rendszerben javarészt birka­ ként vezetett népből. Az előző mondat természetesen meglehetősen -- és szán­ dékoltan — illuzórikus, hiszen láthatjuk, hogy a példaképként emlegetett jóléti társadalmak is küszködnek a maguk problémáival, de mégis minden, a kultú­ rának és a műveltségnek világszinten zajlódó kopása ellenére is, még jócskán előttünk járnak jónéhány alapvető fon­ tosságú dologban (szemléletmód, mun­ kamorál, felelősség a köz ügyeiért, nem­ zeti érdekképviselet, és ez a felsorolás még hosszan folytatható lenne). tizedik oldal XKR 7S9A Ez még nem az igazi szabadság Az igazi baj ott kezdődik, hogy a legtöb­ ben nem azon értékeket szeretnék átven­ ni e társadalmaktól, amelyeket valóban érdemes lenne, hanem elsősorban azok anyagi jólétét tartják szem előtt. A jólét ténylegesen óriási fontossága mellett sze­ mükben eltörpül a jóléti társadalmak minden visszássága, a lelkeket béklyóban tartó mechanizmusok, a haszon minde­ nek felettisége, a hagyományos értékek, a lélek, a szeretet, a hagyomány, az erkölcs. a család, a kultúra, a hit megszűnése. elüzletiesedése, eljelentéktelenedése, ál­ szentté válása. Sajnos úgy látszik, a ránk váró feladatok sorrendjében e negatívu­ mok orvoslásának fontossága jócskán le­ marad a várt előnyök megszerzése mö­ gött. Döbbenjünk rá: nagyon sokat ve­ szíthetünk, ha fenntartások és az 1945ben megszakadt folyamatosság újra meg­ keresése nélkül indulunk el egy új irány­ ba, és fogadjuk magunkba azt a világren­ det, mely máshol szerves fejlődéssel ala­ kult ki, de amely mindenhol hatalmas problémákkal küszködik. Nekünk nincs más esélyünk, csak újra megtalálni önmagunkat, máskülönben pontosan önálló sajátosságaink, lényegünk enyészik el, olvad fel a világ óriási piacán. A magyar ember lelke nem szabad. Az egyik urat felváltotta egy másik. Paradox módon azért rosszabb a helyzetünk most, a nagy szabadságban, mert az elnyomás évtizedei alatt legalább mindenki tudta, hányadán is állunk, pontosan milyen a helyzetünk. Tudni lehetett, hogy van egy idegen állam, mely uralkodik rajtunk, vannak árulóink, akik ezt az idegen hatal­ mat feltételek nélkül kiszolgálják, vannak becsületes embereink, akik elfogadván az adott állapotokat, megpróbálják szélesíte­ ni a lehetőségeinket (és ez nem ment kisebb-nagyobb megalkuvások nélkül!), és vannak hőseink, ismertek és névtelenek, 56-os mártírok és csendben, otthon, vagy a nagyvilágba elmenekült, tönkrement sorsok. A fiatalok egy-egy percre forradal­ márnak érezhették magukat, amikor ti­ tokban hallgatták a Rádió Luxembourg­ ot, amikor külföldről becsempészett, ron­ gyos könyveken olvashatták Szolzsenyicint, amikor az iskolai WC falára fel­ firkálták, hogy ,Vesszen a Szovjetunió”. Az elnyomás ennyi haszonnal járt. A tár­ sadalom azon részében, mely képes volt gondolkodni, közös alapot teremtett. Ezzel szemben manapság jóval nehezebb kötőerőt találni a társadalomban. �Ma úgymond szabadok vagyunk, építjük a jóléti társadalmat, és nem vesszük ész­ re, hogy a lelkünk ma talán kevésbé sza­ bad, mint régen volt. Azért is így van ez, mert nem ismerjük fel az ellenünk dol­ gozó erőket. Nem ismerjük fel a világ­ ban zajlódó azon folyamatokat, melyek a nálunknál jóval erősebb nemzeteket is veszélyeztetik. A társadalom tagjai jó ré­ szének szellemi táplálékát ma az RTL Klub, a Big Brother, a Blikk, a Story és a többiek adják, miközben alapvető kérdé­ sekkel nincsenek tisztában. Egy ilyen társadalom nem számíthat sok jóra. Mondhatnánk, az irigyelt nyugaton sem más a helyzet, de ne felejtsük el, ott jóval szilárdabb az alap! Ott nem szakadt meg a folytonosság! Mégis mindenhol kezd a feje tetejére áll­ ni a világ. Amikor elvileg mindent szabad, akkor nem szabad valójában semmit. Nem újkeletű probléma ez. G. K. Chesterton már 1905-ben, Nagy Britan­ niában (!) megfogalmazta a probléma lé­ nyegét. Ha nem létezik semmilyen ka­ paszkodó, közös pont, vezérlő csillag a társadalomban, tehát minden és minden­ ki teljes mértékben felszabadul (ez volt a klasszikus liberalizmus célkitűzése), ezál­ tal minden egyúttal el is veszti a jelentő­ ségét, mert minden álláspont szétaprózó­ dik, és mert immáron senkit nem is érde­ kel a dolgok igazi lényege. Egyszerre ide­ jétmúltnak minősül minden hagyomá­ nyos felfogás, de egyik új megközelítés sem tudja felváltani azt, hiszen minden álláspont éles támadások kereszttüzébe kerül. A társadalom elveszti eddigi mér­ céjét, viszonyítási alapját, és többé nem töri a fejét olyan elavult szókapcsolatok igazi jelentésén, mint; „az élet értelme”, “nemzeti sajátosságaink”, „feladatunk és felelősségünk a világban”. Anélkül pedig, hogy az alapokkal tisztában ne lennénk, elképzelhetetlen a részletek kimunkálása. Szemünket az egész világegyetemre kell szegeznünk, ha saját kis világunkban bár­ mi olyat akarunk cselekedni, amelyről azt gondoljuk, helyes. Az emberek többsége bizonyos szintig igényli azt, hogy legyenek törvények, de közös társadalmi megegyezéssel, évszáza­ dos fejlődés során létrejött, hallgatólago­ san elfogadott minimum-normák is, me­ lyek azonos mederben tartják életét. A korlátlan véleményszabadság megöli a vé­ leményszabadság lényegét, a korlátlanul szabad piaci verseny elpusztítja a piacot, a korlátlan fogyasztás megfogja semmisíte­ ni az egész emberiséget. A sors furcsa fin­ toraként végezetül a legnagyobb szabad­ ság köt a legnagyobb gúzsba. Szörnyű felismerés, hogy ma talán jóval nehezebb feladat felszabadítani a lelkeket, mint a diktatúra éveiben. A helyzet persze korántsem reményte­ len, hiszen a társadalom jelentős részé­ nek ma is van közös alapja. A többséget azonban nem ők, hanem a buszokon, a falvakban, a munkahelyeken és máshol összegyűrten, remény nélkül, pótcse­ lekvések által vezérelt, minden csali után azonnal moccanó embertömeg te­ szi ki. Mégsem beszélhetünk két vagy több Magyarországról, legfeljebb ugyanazon ország más-más arcairól. Mi így, mindahányan alkotunk egy nemzetet. Min­ denki a testvérünk, aki velünk egy nyelvet beszél (persze ne zárjuk el magunkat a lehetőségtől, hogy néha igencsak megharagudjunk testvéreinkre). Velük kellene kezdenünk valamit, akiket fél­ revezettek, akiket mások lealacsonyítot­ tak, vagy akik maguktól alacsonyodtak le (és közben figyelni kell arra is, hogy a saját szabadságunk megőrizzük, mely szintén nem kis feladat). Ne legyintsünk minderre a fensőbbség hamis gőg­ jével. Előbb nézzünk szét itt, a Pázmá­ nyon, és kezdjük el a munkát. Koltay András Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens is tí F Î' X 1944. augusztus 4-től dolgozott a társadalombiztosítás különböző munkaköreiben, előbb az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél, majd az Országos Társadalom­ biztosítási Intézetnél, majd a Társadalom­ biztosítási Főigazgatóságon jogtanácsosként (1987-ben történt nyugdíjazásáig). 1961-től a Társadalombiztosítási Főigazgató­ ság Törvényelőkészítéí Főosztályára került, később a Főigazgatóság jogtanácsosa lett. Vezető jogtanácsosként ment nyugdíjba. 1982. október 21-én sikerrel védte meg „A társadalombiztosítási szerv megtéríté­ si igénye” címrí kandidátusi értekezését. Tagja volt az MTA Munkatudományi Bi­ zottságának és az MTA Munkavédelmi Albizottságának. Oktatási tevékenységet az ELTE AJK Munkajogi Tanszékén folytatott, majd a 90-es évektől aJATE AIT Kara Mezőgaz­ dasági és Munkajogi Tanszékén adjunk­ tusi minősítésben oktatott, valamint a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Főiskolai Karán ugyancsak ad­ junktusként, végül 1998. szeptember 1jétől PPKE JÁK Munkajogi Tanszékén tartott előadásokat haláláig, 2002. deccmber 11-ig. Szakterülete a munkajog, a munkavéde­ lem joga és a társadalombiztosítási jog, valamint e jogágakkal kapcsolatos kártérí­ tési jogalapja és érvényesítése. E terüle­ tekkel kapcsolatban több önálló kiad­ ványnak szerzője, társszerzője, számos cikk írója e jogterületről. Kedves egyéniségére, mindenkori segítő­ készségére mindannyian emlékezünk és megtartjuk emlékezetünkben. tizenegyedik oldal �iî- - I c.. -, Ä Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról • ft-íj&tíí'- 2001. szeptember ll.-óta az addig min« dig higgadt, t^^dt George W Bush 'îâ jellemében gyökeres ’^Itozás állott be. Afganisztán gyors és agresszív lerohanása után Irakot sietve a „gonosz ten­ gelyének” bélyegezte, s egyértelművé tétté, hogy az iraki diktátor hatalmát meg kell dönteni. Joggal teheti fel a kérdést mindenki, hogy miért épp most jött el az ideje Szaddám Húszéin megregulázásának? il^r Az amerikai külpolitika hivatalos álláspontja szerint kapcsolat áll(t) fenn iraki kormány­ zati körök, és a rettegett al-Kaida terrorszer­ vezet között, továbbá Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Az első érv még elfogadhatónak tűnhetne, ha azt nem felej­ tették volna el mindezidáig bizonyítékokkal is alátámasztani. A második okot egyenesen kacagtatónak találom, s itt jut eszembe a „bagoly mondja verébnek” szituáció. Pont Amerika rendelkezik a legnagyobb mennyi­ ségű tömegpusztító fegyverzettel, és rajta kí­ vül Izrael, India, Pakisztán stb. atomhatal­ mak, míg Észak-Korea most újította fel atomprogramját, egyoldalúan felmondva az őt kötő nemzetközi szerződést. Tehát a má­ sodik indok sem lehet önmagában elegendő. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy valami egészen más ok miatt kell megindítani ezt a háborút Irak ellen. Gondolom Dick Cheney neve sokunknak ismeretlenül cseng, pedig ő az USA alelnöke, aki miután egy tavaly nyári beszélgetésen- talán egy pillanatnyi kihagyás következtében- kije­ lentette, hogy a hatalmas iraki olajkészlete­ ket nem hagyhatják Szaddám kezén, a Fe­ hér Ház hosszas magyarázkodása után per­ sona non grata lett. Nos, az alelnök úr el­ szólása lehet az a bizonyos „kilógott lóláb”, a háború igazi oka. Úgy gondolom, min­ denki tisztában van az olaj kiemelkedő fon­ tosságával, betöltött szerepével a világgaz­ daságban. Itt most röviden csak az amerikai olaj helyzetre térek ki. Egy bizonyos King Hűbbért geofizikus 1956-ban fejtette ki vízióját az amerikai olaj­ készletek kimerüléséről. Akkoriban sokan megmosolyogták ezt a kijelentést, mára vi­ szont mindenki számára ténnyé vált. 1985ben az USA kőolajkészletének mintegy két­ harmadát még maga tudta kitermelni, mára több mint felerészben importra szorul. Az amerikai Princeton egyetem tudósai szerint kb. 60 évre elegendőek a Föld olajkészletei, tizenkettedik oldal Majd ő megmondja a tutit! így rövidesen megindul(t) a harc az olajért. Az ol^’al szembeni energiaalternatíva kere­ sése meddő vállalkozás, hiszen olyan erős a nemzetközi olajlobbi, hogy minden ilyen kezdeményezést még csírájában elfolyt. Ma­ rad tehát „az utolsó cseppig” elve, s itt érkez­ tünk el Irakhoz, mely a világ második legna­ gyobb olajkészletével rendelkezik, ami ráadásuljobb minőségű, és gazdaságosabban is kitermelhető a szaúdi olajnál. Bush elnöknek a „terrorizmus elleni harc” jó ürüggyel szolgál ahhoz, hogy Irakot lerohan­ hassa. Gyakran hivatkoznak az ENSZ BT 1441-es határozatára, melyet Irak nem tart be. Ez is vicc, hiszen például Izrael legalább egy tucatnyi ENSZ határozatot hagy figyelmen kívül, s mellette nagyon jól tudja a nemzetkö­ zi közvélemény, hogy napjainkban (is) mi­ lyen atrocitások érik a Palesztin népet min­ denféle nemzetközi tiltakozás ellenére, de ez már egy másik dolgozat témája lehetne. „Nem érdekel az ENSZ fegyverzetellenőreinekjelentése. Iraknak igenis vannak tömeg­ pusztító fegyverei”- jelentette ki tavaly de­ cemberben George W Bush. Hans Blixék több hónapos kutatás után sem találtak sem­ mit, néhány darab rakétán kívül, amiket az­ óta már meg is semmisítettek. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy valóban nincsenek ilyen fegyverei Iraknak, de a puszta feltételezés vajmi keveset ér a nemzetközi jogban, pláne egy háború elkerülhetetlenségének megindokolásakor. Ne legyenek illúzióink, Bush fenti kijelen­ tése egyértelművé teszi, hogy a háború kitö­ rése már eldöntött tény. Kívánom, hogy ne legyen igazam, de elnézve Bush vérgőzös megnyilvánulásait, nehezen tudom elkép­ zelni, hogy a Perzsa-öbölben állomásozó 260 ezres amerikai hadsereg csak úgy, „dol­ guk végezetlenül” hazakullogna. Coliin Powel amerikai külügyminiszter több hete, az Irak ellen szóló bizonyítékokról tar­ tott előadása az ENSZ-ben sem volt túl meg­ győző, Sőt! Egyes információk szerint a be­ terjesztett bizonyítékok egynémelye még az 1991-cs Öböl-háború idejéből származik. A mindinkább görcsösebbé váló bagdadi rezsimváltozás kívánalma nem lehet ok a hábo­ rú elindítására, ugyanis ezen az alapon szá­ mos ország ellen lehetne háborút szítani. Ha ezt a logikát követjük, akkor már most fel le­ het tenni a kérdést: mely ország lesz a követ­ kező célpont? Az ENSZ Irak leszerelését kö­ veteli, és nem az iraki rezsim leváltását! Érdemes még pár észrevétel erejéig clgon­ dolkodnunk hazánk szerepéről az iraki konfliktussal kapcsolatban. A magyar külpo­ litika részéről elhamarkodott, és teljesen el­ hibázott nyilatkozattétel volt az elhíresült nyolcak levelének aláírása. Tudomásul kéne vennünk, hogy az EU-ba, és nem az Ameri­ kai Egyesült Államokba tartunk. Az Európai Unió „^tójának” küszöbén állunk, ami érte­ lemszerűen azt jelenti, hogy úgy kellene ne­ künk leendő tagoknak- még vendégként- vi­ selkednünk, hogy fogadóink- a házigazdákrosszallását azzal ne váltsuk ki. Igaz, hogy az USA a katonai szövetségesünk, de most szó sincs NATO-tagságunkból folyó kötelezett­ ségeinkről, Ahogy (Rambó) Amerika mon­ daná: Ez az én harcom! Fel kéne hagyni a szűnni nem akaró szolgalelkűséggel, attól a behízelgő külpolitikai gyakorlattól, hogy kérés nélkül is mindig mindent megígérünk, és teljesítünk. Nem szabad mindig „nagy testvérekben” gondol­ kodnunk, igaz, hogy kis ország vagyunk, de attól még lehet, sőt kell is, hogy erős tartá­ sunk legyen, és önálló (nem más országtól sugalmazott) véleményünk a dolgok folyá­ sáról. Ne akarjunk amerikaiabbak lenni az amerikaiaknál! Amerika tehát az iraki háborúval darázsfé­ szekbe nyúl. Nem elég az, hogy a nemzet­ közi közvélemény előtt nem tud épkézláb casus bellit találni, de magára fog haragítani legalább 1 milliárd moszlimot, s mellette több milliónyi európai pacifistát is, hiszen ne felejtsük, az utóbbi hetekben a világ szá­ mos pontján soha nem látott béketüntetések zajlottak. Ki menti meg a világot Amerika Önkényétől, s Amerikát Önmagától? Szabó Viktor �UnöÉlüBlb Jelentés Március úrnak ■ ■ , x>; • • , , X iix tudja, vagyunk í^ ezzel nenanyan az első nőnap t^ekan Március űr Allilolag a Fergeteg havát éltük, de az elején még fogalmam sem volt arról, hogy »ii,. tél v^-e odakint, vagy netán répeszek potyognak az égből. Főleg akkor bo­ rult rám a bizonytalanság, amikor a tetőablakokat teljesen betemette a hó, és jaz llandóan égő villany miatt azt sem tudtam igazán, hogy nappal van-e. ; vagy éjszaka. Bár nem is érdekelt igazán. Március úr, sőt bevallom, hogy egyáltalán nem érdekelt. Csak az óra érdekelt. Meg a naptár. 'lüdja, egy-egy 3-10 ^napos periódus végén, amikor he kellett menni, nem tettem mást, mint meg­ próbáltam magamba szívni minél több életmorzsát a kinti világból, s amikor visszakerültem a hőfödte tetőablak mögé a ketyegésbe, akkor ezek a mor­ zsák segítettek, hogy kibírjam a következő periódust. Bizony, bizony Márci­ us ur, akármilyen nevetségesen hangzik, ez volt az én kis téli elemózsiám. Aztán lassan az óra leketyegte a tetőab­ lakról a havat, leolvasztotta az egészet, engem pedig leolvasztott a januárról és beleketyegett a Februárba. Kimerültség­ től görcsbe merevedett testtel, arccal előre zuhantam bele, és csak fújtattam, ziháltam egyre, most jött ki rajtam az egész gyilkos fáradtság. Aztán egyszerre, magam sem tudom, miért, de elkezd­ tem kacagni, hogy igen, azért is megcsi­ náltam, s miközben úgy kacagtam, hogy nem bírtam abbahagyni, alig kaptam le­ vegőt, a bújtatás miatt. Furcsa érzés volt. Március úr, nekem elhiheti. Amikor végre abbahagytam a nevetést, akkor vettem csak észre, hogy eltűnt az óra­ mutató folytonos kattogása, s egyáltalán nem hallok semmi ritmust. És furcsa volt. Március úr, már az első pillanattól furcsa, mert most, hogy a ketyegés nem szőtte metronómkeretbe a széthullani készülő másodperceket, csönd lett, mélységes csönd. Először persze örül­ tem neki, hisz végre azt csinálhattam, ami csak nekem tetszett. Sehol egy ha­ táridő, sehol egy ketyegő óramutató, ami már november közepétől beleke­ vert, sőt beleoldott az egyetem színes, idegbajos forgatagába, ami miatt lótottam-futottam, határidőkkel bajlódhat­ tam; nem volt ketyegés, ami miatt több mint három hónapon át mindig megte­ remtődött a lehetősége annak, hogy va­ lami felesleges, jelentéktelen hülyesé­ gen idegeIjem magam. Ám az öröm nem tartott sokáig. Márci­ us úr. Hamar zavarni kezdett, hogy ad- dig alhatok, ameddig csak akarok, hogy nem kell rohanni sehová, és, hogy ha magamtól nem csinálok valamit, akkor a nagy csöndben elkúsznak a napok anélkül, hogy általuk az életembe tud­ nék égetni valami maradandót 2003 február elejéből. És, hogy mi lehet az oka. Március úr? Talán az, hogy annyi­ ra másfajta természetességgel (ritmus­ ban?) kellett volna élnem az életem hirtelenjében, hogy össze sem tudtam hasonlítani a január katonás fegyelme­ zettségével. Aztán egy nap rám tört az erős honvágy a ketyegés nyújtotta élet után, s most már tudom Március úr, tudom bizto­ san, hogy könnyebb az óra árnyékában élni. Mert az embernek igenis szüksé­ ge van arra, hogy az életét valami rit­ musba foglalja, s ha tele van tűzdelve egy rahedli határidővel, az meggyőző­ désem, hogy óriási terhet vesz le a vál­ láról. Hisz azokat teljesíteni még min­ dig könnyebb, mintha a keretet agának kéne megteremtenie saját maga számá­ ra.Ezért gondolom azt, hogy elkényelmesedtem ezen az egyetemen. Március úr. Annyira el voltam látva teendőkkel, hogy teljesen rájuk támaszkodtam, s míg nem figyeltem oda, a határidőknek észrevétlenül sikerült teljesen kilúgoz­ niuk. Lehet, hogy viccesen hangzik, de annyira átketyegték az életem, hogy el­ felejtettem, hogyan is kell belülről ke­ tyegni. Gyűlölöm őket ugyanis, gyűlö­ lök minden határidőt, de ha nem fog­ lalnak keretbe, úgy érzem, magába te- met a ketyegés nélküli órák üres csöndje. Aztán, úgy február közepe tájékán, hir­ telen tényleg elkezdtem süllyedni a csöndben, magam sem tudom hogyan, de úgy látszott: ellep teljesen. A csönd pedig színtelen volt, viszkózus és lan­ gyos, lassan mozgott, ám rendkívüli tu­ datossággal. Tudom, őrültségnek hang­ zik, Március úr, de hirtelen ott volt mindenütt, előmászott a világ pórusiból, és olyan volt, mintha nem is rám, hanem egyenesen belém kúszott volna. És féltem tőle, nagyon féltem. Elkese­ redve, izgágán kapkodtam a fejem, vala­ mi zajforrás után kutatva, amelynek rit­ musa megtörheti a csöndet, de hirtelen­ jében semmit sem találtam. Az egyetem színes forgataga helyett szürke, kiégett árnyak vonultak sorba, de hiába szóltam nekik, meg sem hallották. Én pedig két­ ségbeesve kutattam tovább, valami után, bármi után, amivel zajt csaphatnék, de a világ néma volt, és közönyös. Próbáltam tapsolni, de valahogy sehogy sem tud­ tam összecsapni a két tenyeremet, a ka­ rok végződései úgy húztak el egymás mellett, mint két, azonos pólusú mág­ nes darab. Próbáltam valami közismert pop sláger ütemét dobolni a lábammal, de a csönd zajától nem hallottam sem­ mit belőle... És most itt állok Március úr, a csönd fogságában, hogy ezzel a közhelyes ki­ fejezéssel éljek. Méla vagyok és közö­ nyös, és nem attól félek, hogy mit hoz a holnap, hanem attól, hogy nem hoz semmit. A holnap pedig maga Március úr, tehát átadom magam, őszintén, tiszta lelkiismerettel, átadom, ahogy ti­ zenkilenc évig eddig is tettem, és nem tudom, merjek-e elvárni annyit, amennyit magamtól is elvárok: a belső ketyegést, hogy legalább egy kicsit él­ hessek a megtalált, saját ritmusom sze­ rint, legalább addig, amíg az igazi ke­ tyegés visszatér. Zsellér Máté tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! z Németh Adám rovata Egy cím, amellyel sokszor találkozhatsz már jó ideje az egyetem legforgalmasabb csomópont­ jainál, előadók ajtaján és hirdetőkön. Egy név, amelynek kilétére kíváncsi vagy, de nem tudod kitől kérdezd, mi is az. Most egy füge éppen ezért veszi a bátorságot és bemutatja ezt a so­ kak által már jól ismert, szerencsére egyre erő­ södő csemetét. Lelki közösség. Vadul hangzik, ugye? Ez az a pont, ahonnan kezdve sokan elfordítják a fejü­ ket, megvonják a vállukat, legyintenek. Pedig semmi riasztó és vad nincs benne. Egy estéről van szó, amelyen mi, az egyetemünkre járók találkozunk, és ahogy egy látogató egy­ szer találóan megjegyezte: „Ti amúgy lelkesed­ ni jártok ide??!” fényében, megpróbálunk be­ szélgetni. Lehet, hogy ez egy nagy szó, de ta­ lán érdemes elgondolkodni, mire is gondolok. Nem a „vettem egy új nadrágot” vagy az „em­ lékszel a vizsgán?” szintű magasröptű eszme­ cserékre gondolok. Sőt, ezt még tudom fokozni. A hitről beszél­ getünk, sőt. A Szentírást is olvassuk, és erről is beszélgetünk. Mert ez is lehet egy közös téma. Na most elképzeltem, hogy megjelent előtted egy sötét kápolna, két gyertya pislákoló lángja és hajlongó apácák. De miért??? Hisz ezek olyan dolgok, amelyek igenis foglal­ koztatnak, érdekelnének, hisz kevesen vannak szerintem, akik ne gondolkodnának, saját ma­ gukon túlról. Akár megtapasztalhattad ezt egy plébániai közösségben, osztályközösségben, vagy éppen a benned lévő hiányérzetben. És ez egy hely, ahol lehetőség van ezek megvi­ tatására, vagy megkérdezésére. Beszámoltatási, anyagi elkötelezettség nélküli elfogadási fórum, ahol mindig várunk kirán­ dulásokkal, normális emberekkel, néha-néha finom kajálásokkal, sok-sok együtt nevetéssel és Lelkes ! Szentlelkes Fiatallal. Pefo Petra Piacid bencés atya kapta az kitüntetést Február 24-én este, a kommunizmus áldoza­ tainak emléknapja alkalmából a pesti Vigadó­ ban került sor a Gyurkovics Tibor író, költő és Horváth Béla volt kisgazda országgyűlési kép­ viselő által 2002-ben alapított „parma fidei - a hit pajzsa” díj ez évi átadására. A „hazámérthitemért” kitüntetést Mádl Dalma asszony, Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége adta át Olofsson Piacid bencés szerzetesnek. A 87 tizennegyedik oldal éves bencés atya raboskodott a hírhedt Andrássy út 60. szám alatti börtönben, majd tíz évig a Szovjetunióban, a mordoviai Potyma lágerében, de hitéhez mindvégig hű maradt. Laudációt a tavalyi év díjazottja, Bolberitz Pál teológus, filozófus professzor mondott. A ma is bámulatos szellemi frissességgel ren­ delkező Olofsson Piacid atya meghatottan mondott köszönetét a kitüntetésért. Ismere­ tes, hogy a bencés atya vasárnap felszólalt a Terror Háza Múzeum előtt tartott megemlé­ kezésen. Azon négy pontban fogalmazta meg, hogyan tudta túlélni a láger poklát. „Az első; a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert ak­ kor egyre gyengébbek leszünk... Senkit nem engedtünk panaszkodni... A másik szabály ennek az ellentéte. A szenvedés kikerülhetet­ len, de az apró örömöket észre kell venni. A harmadik szabály volt, hogy az ártatlan és gaz­ ember fogalommal semmire nem mentünk. Más fogalom-párokban gondolkodtunk: a ki­ csi, a gyenge és a nagy, az erős. Amikor ben­ nünket elítéltek, mi voltunk a senkik, a legyőzöttek. Ok viszont a győztesek. Ezzel nem azt mondom, hogy az igazság kritériuma a gép­ pisztoly. Ók voltak az erősek és ezt a tényt kel­ let elfogadni a túléléshez. A negyedik szabály a valláshoz kapcsolódik. Akinek van mibe ka­ paszkodnia, annak könnyebb a szenvedés. Mindig azt kerestem, hogy mit akar velem a jó Isten. Ha a reverendám hiányzott is a fogság­ ban, nekem azt a feladatot adta, hogy megtart­ sam a lelket, a hitet az emberekben. PK= Piarista Kápolna MSZT — Magyar Szentek temploma — Kis Uni Sanete: Március 15. — Lelkészségi hétvége: Március 21-23. Iszkaszentgyörgy — Egyetemi oktatók nagyböjti lelkinapja: Március 29-én, szombat 10-13, az Ökumenikus Szék­ házban — Böjti ökumenikus istentisztelet: Március 26-án, szerda este 7-kor, (helyszín még nincs) — Hivatásnap: Május 6-án, Jó pásztor vasárnapja, este 7-kor a PK-ban. Prédikál: Titok! — Latin nyelvű szentmise: Április 27-én, Húsvét 2. Vasárnapja, este 7-kor a PK-ban — Katekumenátus: Február í 9-től 8 héten keresz­ tül szerdánként este 7-kor, MSzT-ban (próba április 26-án este 7-kor) —Jegyesiskola: Február 18-tól 6 kedden át, 18:30-kor, MSzT-ban — IJúsági Ökumenikus Fesztivál: Április 6. Sportcsarnok — Keresztelés, bérmálás, elsőáldozás: Április 27. húsvét 2, vasárnapja este 7-kor a PKban. A szertartást vezeti: Räuber pápai nuncius. — Latin nyelvű szentmise: Április 27-én, húsvét 2. vasárnapja, este 7-kor a PK-ban. —Jegyesek lelkigyakorlata: Május 2-4., pén­ tektől vasárnapig Kismaroson — Níi^marosí ifjúsági találkozó: Május 24-én szombaton — Te Deum: Június 15-én, vasárnap este 7kor a PK-ban — A nyári szünet előtti utolsó szentmise: Június 29-én, vasárnap este 7-kor a PK-ban. WS^lOhlE kOtis^i taos^aíom k^Uménye a héh&fá ^Üen Háború NEM -Amerika - IGEN 2003. február 13-án kiadott közleményében a CL lelkiségi mozgalom magyarországi közös­ sége kifejezi háborúellenességét, leszögezve, hogy tiltakozásuk nem jelent automatikusan Ameri ka-ellenességet. „Már csak azért sem fogalmaznak mert Amerikában lehet Ame­ rika háborúját ellenezni;íí „., .Ellenezzük ezt a háborút; a pápa mellett ál­ lunk, aki aránytalannak tartja módszerként és célként egyaránt, és minden megengedett esz­ közhöz folyamodik az elkerülése érdekében: hogy elkerüljék, hogy a szerencsétlen irakiak az emberi és politikai elnyomáson túl halálos légitámadásoknak legyenek kitéve - mi pedig mindannyian egy fölösleges konfliktus követ­ kezményeit viseljük. A pápa mellett állunk nem csupán a háború el­ len, hanem a béke építésében. A pápa nem he­ lyezi törvényen kívül Amerikát; nem mondja, hogy a gazdag Nyugat minden gonoszságának fertője; nem kényszeríti és nem is átkozza ki a katolikus katonákat, akik elindultak Irakba; de arra hív mindenkit, hogy csatlakozzanak hoz­ zá az imában. («Csak egy Felsőbb beavatkozás adhatja a kevésbé sötét jövő reményét ... arra kérek mindenkit, hogy vegye kezébe a Rózsa­ füzért és kérje a Szentséges Szűz közbenjárá­ sát»; Angelus, 2003. február 9.) A pápa mellett állunk a ránk nehezedő erőszak elleni küzde­ lem leghatékonyabb módszerének meg­ keresésében,,. MK �: It: Az ELSA Budapest a csúcsra tör Munkával teli és kemény he­ tek állnak az The European Law Students’ Association BUDAPEST ELSA Budapest elnöksége mögött: az elmúlt héten két nagyívű eseményt bonyolítottunk le: február 28. és március 1, között rendeztűk meg itt az Egyetemen az ELSA két napos házi tréningjét illetve március 3án a Legfelsőbb Bíróságon mérték össze tudásukat az ELSA Nemzetközi Perbe­ szédmondó Verseny Magyar Szóbeli elő­ döntőjének résztvevői. Mindkét rendez­ vény óriási sikert aratott. Hol is kezdjem tehát az élménybeszá­ molót? Talán haladjunk kronológiai sor­ rendben. A házi tréning gondolata már a novemberi informális ELSA Hungary találkozón felmerült, hiszen nagy szük­ ségét láttuk annak, hogy a vidéki helyi csoportok is kedvet, erőt és mindenek­ előtt információt kapjanak saját Egyete­ meiken az ELSA újjáélesztéséhez. A tré­ ningen valamennyi helyi csoport, azaz Debrecen, Pécs és Szeged képviselői is szép számban Jelentek meg. A legkelle­ mesebb meglepetést azonban az okozta, hogy lelkes ELTE-s tagjainknak köszön­ hetően az ELTE-ről is sokan tiszteltek meg bennünket érdeklődésükkel és fi­ gyelmükkel. Külön öröm volt számunk­ ra, hogy az ELSA-n belül egyre jobban kiteljesedő közép-európai együttműkö­ dés keretében osztrák kollégák is érkez­ tek hozzánk. A péntek délutánt az ELSA általános bemutatásával, egy jó hangula­ tú ebéddel és sok játékkal töltöttük. Na­ gyon sok kérdést kaptunk és közösen rengeteg ötletet gyűjtöttünk össze arról, hogy miként is lehetne a helyi csoportok tevékenységét tagjaink igényének mind jobban megfeleltetni, A kellemes vacsora után pedig természetesen a szokásos fer­ geteges ELSA Buli sem maradhatott el. Másnap reggel az éj szaki mu latás és a gyönyörű napos szombat ellenére még mindig sokan látogattak be az Egyetem­ re, hogy jobban megismerjék az ELSA által kínált lehetőségeket: érdemes volt, hiszen a Student Trainee Exchange Programme (STEP) bemutatása minden külföldön gyakorlatot szerezni kívánó hallgató komoly érdeklődésére tarthat számot. Ez az előadás éppen fontossága miatt egy kicsit elhúzódott, így délután már csak a helyi csoportok elnökségi tag- I I További információ: www.elsabudapest.hu ill. info@elsabudapest,hu . Úgy döntöttem, megnézem. Ezt a fotóid“ állítást, amiről talán ti is hallottatok. Ha más­ honnan nem, hát a közkézen forgó, ingye­ nes, minden csütörtökön megjelenő Pesti Estből, melynek egyik számában a követke­ zőket olvastam: “Olyan még nem volt, hogy szakrális téma profán módon való megfogal­ mazása ne keltsen botrányt, de legalábbis ne okozzon kisebb-nagyobb felzúdulást. Ha máshol nem is, egyházi körökben biztosan, Nincs ez másként Betöna Rheims és Serge Bramly fotósorozatának esetében sem, mellyel a két művész 1999 óta borzolja a vi­ lág (áljszentséges-kedőinek kedélyét.” Nem vagyok szentségeskedő, még kevésbé álszeiitségeskedő, de Úgy gondoltam, felve­ szem a kesztyűt és hagyom „borzolni a kedé­ lyemet”. Felkészülten mentem el és szembe­ sülni akartam azzal, ami nem én vagyok Fel­ készültem arra, hogy más megvilágításból lá­ tom m^d azokat az eseményeket, amelyek közel 2000 éve megtörténtekJézussal. Felké­ szültem arra, hogy ez a művésznő mondani akar nekem - és a világ azon részének, me­ lyet ő szentségeskedőnek kiáltott ki - vala­ mit, aminek súlya és üzenete van. Hogy min kellene nekünk változtatni? Mi az, ami za­ varja őket? Ami miatt meghökkentő és I^ket, hitet borzoló képsorozatot tárnak elénk? Választ vártam a kérdéseimre. De nem kap­ tam. Néztem a képeket, de nem úgy hatottak rám, ahogy vártam, ahogy' ellí^pzeltem. Megnéztem őket és ennyi. Nem háborod­ tam fel, nem döbbentem meg, nem zúgo­ lódtam. Nem volt miért. Némely képnél in­ kább undort éreztem, némelyiknél felfedez­ tem a szépet. De a kiállítás vegére érve egyre inkább egyetlen érzés uralkodott el r^tam. Ez pedig a sajnálat volt. A fotók készítői botrányt akartak kelteni. Nálam ezt nem tudták elérni. Nekem ezek a képek csak anöl árulkodtak, hogy “alkotöik’ félúton vannak a Hit és a hitetlenség között. Hogy közönyi^l szólnak a fotóik. Érzések nélkül, vélemény nélkül. El^szült a képso­ rozat. melynek egyes darabjai tényleg mű­ vészfotók. Igényes kidolgozottsággal, szép emberekkel, magas technikával, de monda­ nivaló nélkül. Csak úgy. A semmibe. Mert ilyen még nem volt. Hiányzik mogulé a meggyőződés, a hit vakmiféle más útban. Ami nem a „szentségeskedők” ú^a, Hanem valami újabb ösvény Nem süt át a fotókon a mondani akarás, az életöröm, vagy a tisztaság. Nem érzem r^ta a meggyőző újat. Közönnyel pe­ dig nem lehet teremteni. Rosszat scm.Jót pedig végképp nem. \í^nnak a világon embere^ akik tudják vagy megtanulták, Hogy csak igazi, belső tarta­ lommal szabad élni. Nem is, A szabad túl erős szó. Jobb lesz talán: így érdemes,,, Dudás Dalma Oseri Tímea dSa jai maradtak velünk, hogy az osztrák ELSA-sok Marketing és Fundraising tréningjét meghallgassák. Összességében azt hiszem, hogy a részt­ vevőknek két csodálatos napban volt ré­ szük: az ELSA által kínált lehetőségek megismerésén túl legalább ilyen jelentő­ séggel bír az is, hogy a tagok egymással is személyesen és nem csak egy levelező listán keresztül találkozhattak. A meglehetősen fárasztó hétvége után azonban nem kevésbé könnyed hétfői nap várt lelkes csapatunkra: Perbeszédmondó verseny a Legfelsőbb Bíróságon. Rengeteg készülődés és szervezés előzte meg ezt a napot, hogy minden tökéletesen, az ese­ mény rangjához méltón menjen. A két résztvevő csapat a Legfelsőbb Bíróságon léphetett fel ügyfeleinek érdekében rangos bírói testület előtt: Bánrévy Gábor Pro­ fesszor Úr, Hanák András és Martonyi Já­ nos Ügyvéd Urak értékelték a csapatok igen magas színvonalú angol nyelvű elő­ adását. A kemény verseny délutánján pedig a Budapest Ügyvédi Kamara által biztosí­ tott kedélyes hangulatú fogadáson hirdet­ tünk eredményt. Azt hiszem, hogy ezen a hétvégén az ELSA Budapest elnöksége stílusosan mutatta meg a világnak, hogy valójában mire is ké­ pes: összetartás, csapatmunka, a közös cél eléréséért együttesen küzdeni tudás — mind jeles eredménnyel zárult vizsgák. Örülünk azonban annak is, hogy a tagok közül egyre több ember segítségére szá­ míthatunk, akik aktívan kapcsolódnak be itt-ott a szervező munkába és segítenek bennünket a nehézségek áthidalásában. Igazi öröm egy ilyen csapat tagjának lenni és őszintén remélem, hogy ebben az érzés­ ben majd egyre többen osztozhatunk! tizenötödik oldal �55 Hajrá Pázmány!T” avagy a sportéletről karunkon Sportolni? A Pázmányon? Igen! A Kari Tanács határozatával 2003. szeptember 1.-től hatályos az a döntés, miszerint az első és másodéves hallgatók tanrendjé­ be kötelező tárgyként beépül a testne­ velés. Ez kinek örömhírt, kinek rossz hírt jelent. Reméljük, mindenkit, akit ez a döntés a jövő félévtől érint, sikerül meggyőzni arról, hogy a kezdeménye­ zés csak a javára válhat. A többieket pedig aktívabb sportolásra buzdíta­ nánk, melyre megannyi lehetőség adó­ dik az egyetem falai között is. Hiszen szellemi fejlődésünk mellett éppoly fontos a testi is... A döntéssel, és minden más, egyetemi sportélettel kapcsolatos kérdéssel ke­ reste meg lapunk Draskóczy Imrét, Karunk Testnevelési Csoportjának ve­ zetőjét. — A gyakorlatban hogyan kivitelezhető ez az elképzelés, milyen módon történik majd osztályozás testnevelés tárgyból? — A testnevelési csoport régóta küzdött már ezért a döntésért. Célja, hogy a hall­ gatóknak megfelelő mozgási lehetőséget biztosítsunk az egyetem falai között, és ezt tantárgyként is felvegyék indexükbe. Természetesen nem „átlagjavító” tárgyról van szó, nem jegyekkel osztályozzuk a teljesítményt, a félév végén a hallgatók a kapott aláírással igazolják, hogy részt vet­ tek a sportfoglalkozásokon. — Hány órát jelentene ez félévenként? — A tanulmányi osztállyal még sok kér­ désben egyeztetés folyik, így a kötelező félévi óraszámról is. A foglalkozásokat csoportbeosztással, heti 2 órában képzel­ jük el, amit a félév során teljesíteni kell. Szeretnénk megnyugtatni azokat a hallgatókat is, akiknek a foglalkozáson való részvételt egészségügyi állapota nem engedi meg. Az orvosi igazolás ilyen esetek­ ben felmentést ad, terveink szerint ezeket a Tanulmányi Osztály vagy a Testnevelési Csoport bírálja majd el. Az igazolt hiány­ zások tekintetében a többi tanszék által bevett gyakorlatot szeretnénk majd kö­ vetni, de maximum 3 alkalomra tervez­ zük az igazolható távolmaradások számát. tizenhatodik oldal — Tehát kizárólag a felsorolt sportokból kell választania a hallgatóknak? — Milyen sportlehetőségeket kínál az is­ kola, illetve milyen feltételekkel lehet még aláírást szerezni, aki nem az egyetemen belül sportol? — Természetesen, aki máshol rendszeresen sportol, megkapja az aláírást, de ennek több feltétele van, illetve ezt igazolnia is kell. Ezeket az igazolásokat a Testnevelési Cso­ port s^át hatáskörben szeretné megvizsgál­ ni. Az aláírást megkapja az a sportoló, aki a bejegyzett sportszervezetben, illetve sport­ egyesületben, a sporttörvényben rögzített versenyzési engedéllyel rendelkezik vagy egyetemünket az adott szemeszteren belül az Egyetemi vagy Főiskolai Bajnokságban meghirdetett sportrendezvényen képviseli, erre felkészül és azon részt vesz, illetve aki magyar válogatott sportolóként a szakszö­ vetségtől igazolást hoz. Ezen esetekben a félévi aláírás automatikus. — Az egyetemen mik a lehetőségek? — Talán sokan nem tudják, de a 26. sz. (Spartacus) épületben három tornaterem is vájja a hallgatókat. A földszinti tornate­ rem úgy került kialakításra, hogy ott torna, szertorna, aerobic, illetve fitness fog­ lalkozásokat tudjunk tartani, főleg a lá­ nyok örömére. A középső termet küzdő­ sport-csarnokként szeretnénk üzemeltet­ ni, ahol judo, ökölvívás, aikido és önvé­ delmi oktatásra lenne lehetőség. A har­ madik emeleten lévő terem felújításra vár, ott egy labdajáték-csarnok kerül kialakí­ tásra, amely elsősorban kosárlabda és te­ remlabdarúgásra alkalmas. — Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek a testnevelés órák nem kizárólag szakirányú elfoglaltságokatjelentenek, hanem egy álta­ lános testnevelés órát, amelynek keretén belül szakirányú képzés is folyik. Természe­ tesen mindenki kiválasztha^a a neki legjob­ ban tetsző tevékenységet. Itt kell megemlí­ tenem, hogy az első éveseknél mindig gon­ dot jelent a gólyabáli nyitótánc és arra való felkészülés. Immáron három éve Testneve­ lési Csoportunk vezetésével z^lik a táncok­ tatás, melyhez Littner Anita személyében táncpedagógust, illetve termet is biztosí­ tunk. A táncra való felkészülést az elsősök­ nél szintén elfogadjuk, mint az aláírás lehet­ séges feltételét, ha a hallgató a foglalkozáson rendszeresen részt vesz, és a betanított tán­ cot a későbbiekben előadja. így remélhető­ leg még inkább ösztönözhetők a hallgatók ennek a szép szokásnak a megőrzésére, nem beszélve arról, hogy táncolni is megtanul­ nak. — Közismerten szép eredményeket érnek el sportolóink a különböző versenyeken. Milyen győzelmekkel büszkélkedhetünk az elmúlt időszakban? — Az Egyetemi és Főiskolai Kosárlabda bajnokságot megnyertük, jelenleg a baj­ nokságon is részt veszünk, reményeink szerint újból dobogóra állhat a pázmányos csapat, melyet Pintér Ákos, ötödéves hallgató fog össze. Tavalyi sike­ reinknek köszönhetően idén is bekerül­ tünk az Európai Egyetemi és Főiskolai Labdarúgó Bajnokságba, amely március 26-tól 29.-ig Rómában kerül megrende­ zésre. Ezúton is buzdítanék minden pázmányost arra, hogy szurkoljon csapa­ tunknak! A labdarúgó csapatunk front­ embere Fraknói András, a Kar ötödéves hallgatója. Mindezek mellett évek óta szerepel sakk-csapatunk az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságban, melynek élén Tömösvári Attila hallgatónk áll, de büsz­ kék lehetünk az egész csapatra, hiszen az elmúlt időszakban a bajnokságot első hellyel zárták. A csapatversenyek mellett mindenképpen említésre méltó, hogy �‘•il ti ÌÌIÌÌWJ mindenképpen említésre méltó, hogy egyéni sportágakban is kiemelkedő ered­ ményeket értünk el, csak egy pár példát említve, Kovács Georgina úszásban szám­ talan bajnoki helyezést ért el, ezen kívül Simon Emese kerékpáros-versenyzőnő, Karunk másodéves hallgatója javas latunk­ ra két kitüntető címet is kapott: Budapest ,jó tanuló, jó sportoló”, illetve a Magyar Köztársaság ,jó tanuló, jó sportoló'5> címét. Reméljük, ezzel az ösztönzéssel is segíthetjük őt a 2004-es athéni olimpiára való felkészülésében. Nem szabad meg­ feledkeznünk Steimetz Barnabás vízilab­ dázó olimpiai bajnokunkról, aki a Syd­ neyben rendezett olimpián való szép sze­ replésével öregbítette a sportág és egyete­ münk hírnevét. Tovább folytatva a versenyek sorát, minden évben részt veszünk a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség által kiírt, szertor­ nában, ökölvívásban, judoban, vívásban, at­ létikában, valamint teniszben megrendezett versenyeken. Mindezeket a szép eredményékét felsorolva méltán lehet büszke egye­ temünk sporteredményeire, s csak kívánni tudjuk, hogy az új hallgatók közül is egyre többen csatlakoznak majd hozzánk. — Ezen kívül milyen tervek szerepelnek még a Testnevelési Csoport távlati elkép­ zeléseiben? — A Magyar Olimpiai Bizottságnak több egyetemmel is van olyan megállapodása, hogy az adott intézmények lehetőséget biztosítanak olimpiai bajnokaink felsőok­ tatásban való továbbtanulására, ez persze nem jelenti rögtön a diploma automati­ kus megszerzését. Ezzel a kéréssel egyete­ münket is megkereste a MOB, melyet a Testnevelési Csoport természetesen tá­ mogat. Fontosnak tartom még kiemelni, hogy a hallgatók minél szélesebb körben tájékozódjanak lehetőségeikről. Remél­ hetőleg minél hamarabb átadásra kerül a már említett labdajáték-csarnok, melyet egy egyetemi kosárlabda-bajnoksággal szeretnénk megnyitni. Remélem, minél többen fogják látogatni foglalkozásainkat, és az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságban még szebb sikereket érhetünk majd el. — Köszönöm az interjút, a szép eredmé­ nyeket hallva remélhetőleg a hallgatók kedvet kapnak a sporthoz! — Én is köszönöm a megkeresést, és to­ vábbra is szeretettel várok minden spor­ tolni vágyó diákot. Gulyás Judit megfelezett felezőbuli története vissza. Talán ezért van az, hogy páran az évfolyamról már akkor presztízskérdést kezdtünk csinálni abból, hogy a mienket még az eddigieket is túlszárnyaló módón szervezzük majd meg. Ara a sors közbeszólt, az ugyancsak hagyományokkal rendelkező évfolyam sítábor álarcát magára öltve, amelyet a most esedékes születésnapos, tavaly (tehát másodikosként) szervezett meg ebből kifolyólag ez az évfordulós ün­ nep, minden évben csak egyetlen évfo­ a maga számára, s mivel akkor kifoblyamnak adódhat: a mindenkori har­ ► banóan jól sült el, az idei óriási érdek­ madiknak. Ez már idáig is elég furcsán lődés miatt 50 helyett 70 fővel kívánt hangzik, ára ha még tovább megyünk, megtartani. No, nem is lett volna ez­ az is látszik, hogy maga a születésnapi zel semmi baj, ha nem menet közben jelleg is sántikál egy kicsit, hiszen nem derül ki, hogy a mindenki által oly namásról, mint a „Feledik” születésnap­ gyón várt felező buli, épp akkor lesz, ról van szó, amelynek alkalmából az amikor az évfolyam „aktív” felének (az emberrel ugyanis még harmadikos fej­ egyetem jó szokásához híven mindig óriási bulit csap a HŐK szervezésében, jel is megesik, hogy a vizsgákon isme­ s a mindenkori harmadikosok vezeté­ retlen arcokkal találkozik) jÓ egy har­ sével mindenki, aki csak nem sajnálja mada léccel a lábán tervezi átszelni magától a jókedvet. Ghopok havas lejtőit. Hiába volt tehát minden sírás-rívás, Canossa-járás, a Az okosok úgy próbálják megideologizálni ezt az egész felező dolgot, hogy van va­ síelők mentek a dolgukra, s bosszúból lamiféle képzeletbeli erdő, amibe idáig természetesen Óriási pótfelezőt csap­ (azaz két és fél évig) befelé mentünk, és tak a Chopok lábainál fekvő Liptovski most azt Ünnepeljük, hogy elértünk a leg­ Mikulás ékes városában, az itthon mélyebb sűrűbe. Mármost (a legenda sze­ maradottak pedig ez idő alatt, meg­ rint) ha innen elindulunk kifelé, és az is­ csappant létszámban ugyan, dc^'a tenek is úgy akaiják, legjobb reményeink Károli pincében felezhették meg az öt szerint két és fél év múlva ki is érünk be­ évet. (Bár olyanokról is van tudomáloie, (Én, részemről nem tartozom az som, akik J»'a felező a többiek nélkül okos ideologizálgafek közé, csak szimplán nem felező” alapon azért is a Fever­ úgy gondolom, Öt évnek a fele - sőt a ben töltötték az estét.) számtani közepe is ((a mértani és a geo­ így esett tehát, hogy az idei harmadiko­ metriai középért nem vállalok felelőssé­ soknak nem csak az évük, és az ötéves get! !)) - kettő és fél, és ez megéri az ün­ i jogi egyetemen töltött pályafutásuk, i neplést.) hanem a felező bulijuk is meg lett fe­ Az első felező, amelyhez személyes éllezve, de senki nem maradt szomorú, ményeim fűződnek, tavaly előtt, az hiszen két hét múlva az egész felhsytást Almási téri szabadidőközpontban került a Living Room-ban újraegyesülve megrendezésre a mai ötödévesek tiszte­ megismételték. letére, s már elsős szemmel nézve is na­ S az üzenet akkor sem volt más, mint toti jól sült el a dolog, s az egy évvel két hete: későbbi, a vándormadarak életét is megEgy kalappal az erdő második feléhez is, hazudtoló Face~ben tartott felezőre, ma harmadikosok! is, mint életem egyik legnagyobb egye­ Zsellér Máté temi össznépi viháncolására emlékszem Egy tyabb év feléhez érkeztünk, és ilyenkor mindig egy kicsit a születés­ napokra kell gondolni. No természetesen^hem egyéni születésnapokról be­ i szélek, hanem az évfolyamok születésnapjairól, vagyis születésnapjáról. Ugyanis nálunk egyetlenegy ilyen jel­ I legű ünnep létezik, mégpedig az „ötéyá egyetemi periódus” szülinapja, s oldal �MSI „Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le Hat ifjú vtzilabdás a fiatalok helyzetéről ebben a kemény világban va/í'jÍí. A fiatalok helyzete a mai Magyarorszá­ gon, Meglehetősen nehéz erről átfogó képet adni, hiszen rendkívül sok befo­ lyásoló tényező létezik, amely két, egy­ azon hazából származó fiatalt tne^különböztet egymástól. Ilyen befolyásoló té­ nyező lehet, ha valaki elsősorban nem a tankönyvek, szakkörök kissé egyoldalú bűvkörében élt le az életét, hanem kicsi korától kezdve megragadja valami egé­ szen más világ: az uszodák, az edzések, a mérhetetlen kitartás és akaraterő világa. A beszélgetésben szereplő hal fiatal évekkel ezelőtt elindult egy úton, me­ lyen töretlenül haladva sikereket értek és érnek el ma is. Válaszaikból kiderül, ho­ gyan látják ők saját és kortársaik helyze­ tét, mennyire teszi mássá hétköznapjai­ kat a vízilabda iránti elhivatottságuk, ma­ rad - e idejük tanulásra, szórakozásra, továbbá láthatjuk mennyire sikerült megőrizniük önmagukat, emberi értéke­ iket a fiatalon beköszöntött siker és nép­ szerűség ellenére. j Témánkat saját korunk, saját generáci­ ónk nehézségei, aktuális problémái ihlet­ ték. Hiszen vannak dolgok, felvetődnek olyan kérdések, melyek mellett nap mint nap elmegyünk, rohanó világunkban egy­ re kevésbé érvényesülnek bizonyos kon­ venciók, magatartásformák. Egyre inkább a felületes érzelmek kerülnek a közép­ pontba, az őszinteség, a tisztelet, a másik megbecsülése a múlt nevetséges maradé­ kai csupán. A kalandok, pillanatnyi érzé­ sek korát éljük, dicsőítjük a carpe diem életérzést. Mindenki maga döntse el, hogy ez így van-e jól, csak egy életünk van, tőlünk függ milyen minőségben él­ jük azt le. S hogy milyen fiatalnak lenni a 21. szá­ zadi Magyarországon? Valakinek könnyű. Másnak nehéz. Megannyi közhely. Talán Goethe örökérvényű megállapítása tükrözi leghűebben a valóságot: .Bármennyire halad is általánosságban a ír világ, az ifjúságnak mindig elölről kell kezdenie. Hat ifjú vízilabdázó, köztük már fel­ nőtt válogatottak is, Hosnyánszky Nor- tizennyolcadik oldal 'í.' WC ■ *** Hl »« * i ■ A 5<'»' ! e < t l Iffe B 'jf' I r fe. K<‘ B ___ í: 3 Medencés buli vízilabdáséknál bért, Szirányi Balázs (FTC), Gór-Nagy Miklós, Nagy Viktor (BVSC), Madaras Norbert és Vindisch Ferenc (Vasas) vála­ szolt lapunknak. — Ti milyennek látjátok ajlatalok hely­ zetét a mai Magyarországon? Csupán ál­ talánosságban. I ■— H. Norbert: Én ezt két részre osz­ tom. Úgy érzem, hogy éles a differencia a sportoló és nem sportoló fiatalok között, mivel különböző az életvitelük, s talán a felfogásuk is. — Balázs: Túl általános a kérdés. Azt mondanám, nagyjából elégedett vagyok a helyzettel. — Hogyan értékelitek a továbbtanulá­ si, valamint az oktatásban rejlő lehetősé­ geket? Mennyire indul pozitív lehetősé­ gekkel egy frissen diplomázott fiatal? — Balázs: Én az ELTE pszichológia szakára járok. Nagyon tetszik ez a rendszer, mert úgy van kitalálva, hogy minimális tanulás­ sal, kevés energia ráfordítással is meg lehet szerezni egy diplomát, de lehet igen magas szinten is tanulni, mert a lehetőségek adot­ tak. — M. Norbert: Az Általános Vállalkozási Főiskolán voltam harmadéves. Egy héten egy napot kell bent lennem, mivel ez távok­ tatás. Egyáltalán nem érzem magam diák­ nak. Olyan ez, mint amikor egy felnőtt el- végez egy főiskolát, hogy legyen egy diplo­ ma a kezében, de számára nem ez az elsőd­ leges, mégis úgy gondolja, hogy ezt meg kell tennie. Ugyanakkor sok múlik a diplomán, illetve, hogy milyen jellegű. Egészen más egy test­ nevelő tanári diploma és más egy Közgazda­ sági Egyetemen elvégzett diploma. Ettől függetlenül nem biztos, hogy az jár jobban, aki az utóbbit végezte el és több pénzt fog keresni. Az érvényesüléshez szerencse, kap­ csolatok is kellenek, nem elég, ha csupán megtanultad a dolgokat. — Ferenc: Én a sportolókról tudok nyilat­ kozni, illetve arról, amit az iskolában látok. Az IBS-be járok, az itt tanuló diákoknak eg­ zisztenciálisan könnyebb lesz megteremteni az életük alapját, mint másoknak, mivel jobb az anyagi helyzetük. Ugyanakkor nem hi­ szem, hogy kijár nekik az a pejoratív jelző, hogy sznob. Szerintem ez a kettő nem függ össze. Ami a sportot illeti, mindenképpen el­ mondhatjuk, hogy alapokat, gerincet ad az élethez. Nem hagyja a fiatalokat elveszni. Akik nem sportolnak, a tanulásban találhat­ nak egyfajta menedéket a leselkedő veszélyek elől. Kanadában jártam gimnáziumba, ahol a sztenderd életvitel egészen más. Mind Kana­ dában, mind Amerikában jóval magasabb az életszínvonal. Kanada tulajdonképpen Ame­ rika nyugodtabb kiadása. Még több nyers- �9* anyagforrással, még kisebb populációsűrű­ séggel rendelkezik, ezáltal egy paradicsom minden szempontból. Itt a szegény ember­ nek háza, autója van, a gazdagnak pedig min­ den a földön. Az átlag ember egyetemet vég­ zett, átlagosan helyezkedik cl, átlagosan él, ami itt viszont már gazdagnak számít. — Mennyire nehéz összeegyeztetni az ak­ tív sportot a tanulással? Mennyire álltak segítőkészen, pozitívan a középiskolában a Ti életformátokhoz? — Viktor: Az igazgatóm nagyon rendes. Ma­ gántanuló vagyok Meg van szabva, hogy egy évben három jegyet kell szereznem, lérvezek továbbtanulást, üzlettel vagy menedzsmenttel szeretnék foglalkozni. — M. Norbert: A legtöbb embernek fogal­ ma sincs arról, hogy mivel foglalkozom, de szerintem nem is igazán izgatja ez őket. Az, hogy sportolok, nem jelent számomra kivé­ telezést. Az én feladatom megoldani, eddig tökéletesen sikerült. Előfordul, hogy nem tudok vizsgázni egy meccs miatt, de a nap­ palisok sincsenek sokkal többet bent. A középiskola utolsó két évét magántanuló­ ként végeztem, tehát azt sem tudom össze­ hasonlítani az átlaggal. — Ferenc: Nappali tagozaton tanulok, ahol elvileg bent kéne lenni minden nap. Az első félévben még sikerült bejárni, de a máso­ dikban már sajnos kevésbé. Ennek ellenére sikerült megoldani, hiszen kérésre enged­ ték, hogy vizsgázzak. — Milyen könnyű a fiatal tehetségek érvé­ nyesülése a vízilabdában? — H. Norbert: Ez csapatfüggő. Például a nagyobb klubokban nem biztos, hogy ennyi lehetőséget kapnánk, mert ott több a pénz, nagyobbak az elvárások, olimpiai bajnokok is játszanak. Nem mernének kockáztatni. — Viktor: Jó közegbe kerültem, mert a fia­ talokra építenek. Mindannyian barátok va­ gyunk, mind a fiatalokkal, mind a harminc évesekkel. — Ferenc: Nem annyira nehéz, mint kint a kosárlabdában, vagy a hokiban, de minden­ képpen nehéz, mert egyre többen futnak ne­ ki. Minden csapatnak az utánpótlása elég jól fel van töltve. És elég sokan elhullanak. Ha adott harminc tehetséges gyerek is, csak a leg­ jobb 13 marad meg. Ha valaki igazán tehetsé­ ges, viszont biztos, hogy tud érvényesülni. Odafigyelnek a vízilabdára. Kiváló szakembe­ rek és edzők vannak. — M. Norbert: Valamilyen szinten minden belefér, de nem vagyok diszkós típus. Sze­ rintem sok függ a társaságtól. A csapattal közepes helyen is jól tudjuk magunkat érez­ ni. A színvonal közepes. — Miklós: Moziba, illetve színházba na­ gyon szerctckjárni. Diszkókkal nem vagyok kibékülve, inkább haverokkal beülünk vala­ hová, utána pedig körülnézünk az éjszaká­ ban. — Viktor: Nem járok szórakozni. A diszkó abszolút nem érdekel, moziba járok, általá­ nos kikapcsolódásokat ! bowling, ilyesmi ! részesítek előnyben. — Szerintetek milyen mértékben agreszszívek a mai fiatalok? — H. Norbert: Borzasztó agresszívek. Ami Simon Tiborral történt, kifejezetten taszítónak találom, mert az én közvetlen környe­ zetemben is előfordult hasonló eset, s nem igazán tudtunk mit tenni. — Miklós: Szerintem az agresszió önfegye­ lem kérdése. Mindenkiben benne van, de önuralommal el lehet nyomni. — Viktor: Szerintem a fiatalok egyre inkább agresszívvé válnak. A tv- ben is állandóan ak­ ciófilmek vannak, sok agresszív elemet hor­ doznak már a mesefilmek is. — Mi a véleményetek a különböző szenve­ délybetegségekről? (drogok, doppingszerek, alkohol, cigaretta, stb.) Ti éltek valame­ lyikkel az előbb felsoroltak közül? — Miklós: Alkohol egy- egy buliban belefér. A dohányzást én személy szerint nem szere­ tem, a drogokat pedig, c tekintetben bizo­ nyára mindannyian egy véleményen vagyünk, maximálisan elutasítjuk. — Balázs: A dopping nem olyan elterjedt Magyarországon. Ha valaki lebukik, akkor is inkább, mert olyan szemcseppet vagy bár­ mi hasonló gyógyászati cikket alkalmaz, amelyben egy tiltott anyag kimutatható. A magyar nem, de a nemzetközi doppingvizs­ gálat igazán komoly. — M. Norbert: Nem dohányzom, soha nem kávézom, alkoholt néha fogyasztok. Szerin­ tem, ha valaki függővé válik, annak mindig van valami oka, van, amire visszavezethető. Ezt képes vagyok toleránsán kezelni. — Mekkora szerepet játszik a külsőség, a pénz az életetekben? — Miklós: A pénz mindenképpen fontos szerepet játszik ahhoz, hogy azt tehessek, — Mi úgy tapasztaltuk, hegy meglehető­ amit szeretek. Hiszen ha beülök egy mo­ sen kevés színvonalas szórakozási lehetŐ­ ziba, pénzzel kell fizetni. A külsőség... ség áll a fiatalok rendelkezésére. Nektek I biztos jó érzés, márkás cuccokban meg mi a véleményetek erről? Illetve milyen kocsival Járni, de nem tartom annyira szórakozásnak hódoltok leginkább? fontosnak, hogy ezért valami mást felál­ dozzak. — Balázs: Sokat ismerkedünk diszkóban. Természetes, hogy akkor azt a lányt vá­ lasztom, aki a legjobban néz ki. De ké­ sőbb, ha majd többet látom, elhalványul a külső, s a belső értékekre terelődik a hangsúly. — Viktor: Szüleim mindenben támogat­ nak, panaszom nincs. Ha látok egy fura külsejű embert, nem ítélem meg elsőre, de kialakul bennem egy kép a látottak alapján. Persze lehet, hogy később, ha megisme­ rem, megváltozik a véleményem. — M. Norbert: Mindig kialakul egy kép, ha találkozom valakivel. Nyilván csak a külsőből alakulhat ki. A külső minden­ képpen számít, fontos az öltözködés, az igényesség. — Mi a véleményetek arról, hogy bizonyos társadalmi normák, konvenciók már rég feledésbe merültek, helyettük újak szület­ tek, fó ez így, vagy szükség lenne bizonyos rég elfeledett szokásokat újra beépíteni meglehetősen modern életünkbe? — Ferenc: Sok olyan norma van, amit az emberek ötven, illetve száz évvel ezelőtt természetesnek hittek. Ma már az ellen­ kezője természetes. Nagyon sok ilyen van, nehéz lenne példát mondani. A mo­ dernség ellen lehet tenni, de a technoló­ gia fejlődésének nem lehet gátat szabni és nem is kell. Sok olyan dolog van az em­ berek kapcsolatában, életfelfogásában, életében, amit a régire változtatnék, de nem úgy, hogy a technológia fejlődésének a rovására menjen. — M. Norbert: Lehetne lassítani ezt az egész dolgot. Tehát magát az életet. Az re­ mek lenne. — Szerintetek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy sikeres embernek? Mi kell a sikerhez? Mitől sikeres egy ember? — M. Norbert: Tehetség abban, amit te­ szel, ez a legfontosabb. Emellett elszánt­ ság, kemény munka és szerencse is. — Ferenc: Minden nap boldogan keljek fel, és boldogan feküdjek le. Mert akkor mindegy, mi a helyzet anyagi és egzisz­ tenciális szempontból. Ha valami miatt boldog vagyok, akkor valami rendben van. Láttam én már szegény embereket, ahogy szakadt ruhában ültek egy pádon, és olykor boldogabbnak tűntek, mint a gazdagok. Az elsődleges, hogy az ember azt tehesse, amit szeret. Szalai Vivien (PPKE-BTK) tizenkilencedik oldal �S rohanunk az ellenség elébe, S ha utánunk nyúl száz drága kéz, S lesz előttünk száz halálnak képe: Nem lesz köztünk, aki visszanéz. i- I k 1848. tárcius 15. emlékére ; ! A forradalom 155. évfordulójára em­ lékezünk Petőfi Sándor két versével. S majd ha eljön győzedelmünk napja, A szabadság dicső ünnepe, így kiált föl millióknak ajka: Aki kezdte, az végezte be! Pest, 1848. április 21. A Magyarok Istene Félre, kislelkűek, akik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet! Él az a magyarok istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze; Midőn minket annyi ellenséges század Ostromolt vak dühhel: ő védelmezze. Rákóczi Az idők, a népek éktelen viharja Elfujt volna minket, mint egy porszemet, De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. Hazánk szentje, szabadság vezére. Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk! Nézzetek belé a történet könyvébe, Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, Mint a folyóvízen által a nap képe, Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt. Az ügy, melynek katonája voltál, Nemsokára diadalmat űl, De te nem lész itt a diadalnál. Nem jöhetsz el a sír mélyibül. így keresztüléltünk hosszú ezer évet; Ezer évig azért tartott volna meg, Hogy most, amidőn már elértük a révet, Az utósó habok eltemessenek? Hamvaidnak elhozása végett Elzarándokolnánk szívesen, De hol tettek le a földbe téged, Hol sírod? nem tudja senki sem! Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, Mert káromlás, róla ilyet tenni fel. Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet Ily gúnyos játékot gyermekeivel! Számkiűztek nemzeted kóréhül, Számkiűzve volt még neved is, S bedőlt sírod a század terhétül, Mely fölötte fekszik, mint paizs. Oh de lelked, lelked nem veszett el. Ilyen lélek el nem veszhetett; Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, Ha kezdődik majd az ütközet. Vedd a zászlót, vedd szeliemkezedbe, S vidd előttünk, mint hajdan vivéd, S másvilági hangon lelkesítve Erősítsd meg seregünk szívét. A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő; De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert... jutalma lesz majd ajövő. Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség És boldogság lészen a te életed... Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet! Második knfpterem? Pályázaton elnyert tíz vadonatúj gép all az egyetemi polgárság, mint fő célközönség rendelkezésére a tervek szerint március közepétől a kari könyvtárban. Az előtér­ ben kialakításra kerülő mini informatika tercm a »■.nagy tcstvSrcncl”, az Informatí“ kai Laborban már megszolaatt szolgáltatá­ sokon felül on-line könyvtári katalógussal cs hosszabb nyitvatartási idővel növeli majd a hallgatók tág értelemben vett bonj gészési lehetőségeit, valamint ezálte:! hizonyara a könyvtár forgalmat is. Az ítéletet dr Koltay Tibor könyvtárigaz­ gató tájékoztatta bibliotékánk jelentős technikai fejlődéséről. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogés Államtudományi Kar Könyvtára 1995ben jött létre. Állománya az eltelt évek so­ rán nagymértékben gyarapodott, 2Ö01-tŐl működik jelenlegi helyén, 2002-ben fel­ vették a nyilvános könyvtárak jegyzékébe. A tavalyi év végén a Miniszterelnöki Hiva­ tal Informatikai Kormánybiztossá^oz be­ nyújtott és az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnál nyertes pályázati pénz­ összegből a könyvtár többek között 17 da­ rab Pentium IV típusú, CD-meghajtóval is: ellátott számítógépet vásárolt, közülük néhány az Informatika Laborban, tíz pedig a ruhatárnak és a folyóirat-olvasónak is helyt adó előtérben került elhelyezésre. Március végére befejeződik a szükséges programok telepítése, akkortól a helyiség gé­ pein hozzáférhető lesz a könyvtár on-line katalógusa, de természetesen netezesre és irodai szoftverek (Word, Excel, stb.) B^ználatára, valamint nyomtatásra éppí^ lehető­ ség nyílik majd, ahogy a Laborban. További kedvező körülmény, hogy a tervek szerint a könyvit nyitvatartási rendje - az olvasóterem hozzáférése idejének változat­ lanul hagyása mellett - meghosszabbodik, tehát a gépeket hétfőtől péntekig re^l nyolc és este hat Óta között lehet m^d használni. Külön rendszergazda nem felügyel majd a helyszínen, az esetlegesen felmerülő hibá­ kat a Laborból áthívott felügyelő fogja el­ hárítani, ezért ez valószínűleg hosszabb időt vesz majd igénybe. Könyvtárunk tehát egy kisebb informati­ kai teremmel gazdagodott, ami alkalmas az Informatikai Labor tehermentesítésére, így a helyiségben változatlanul rendelke­ zésre álló fénymásológépet is magába fog­ laló, valódi Ibri információs központtá növi ki magát az idei évtől. Szamos Márton Pe5í, 1848. április � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 1. szám 2003. március 20. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. március 20. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (593kb+4842kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_1_20030320 Relation A related resource T00052 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_1_20030320 Abstract A summary of the resource. Tartalom Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora Rendhagyó HÖK-választás Ez a rock ’n’ roll! II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből Erdő Péter búcsúztatása Búcsú az egyetemtől Doktorrá avatási szertartás decemberben Horvátország nemet mondott Deák Ferenc Államtudományi Szakkollégium A drogszabályozásról „Neked hogy hívják a nevedet?” Béklyóba zárt szabadság Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról Jelentés Március úrnak Vedd és olvasd! Az ELSA Budapest a csúcsra tör I.N.R.I. .Hajrá Pázmány!' Egy megfelezett felezőbuli története „Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le” 1848. március 15. emlékére Második Infóterem? Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András