https://omeka.ppke.hu/files/original/6fa8c1062ce0132a393171313cda97c5.jpg cc7213146a7671144dd5219139d16f61 https://omeka.ppke.hu/files/original/f740efcae98866abd99c11d72f88c0ac.pdf bd3551b78d4e7411bad0b5fb79105abb PDF Text Text A PPKB-JÁK le^tfpsvnflUi lapja S .■5 '®9üu^' A EÁ224ÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Ili >■ ►? ’Ml W (I k 11 “1 í. y 2003: UGRÁS AZ ISMERETLENBE? KARI TDK HÖRCHER FERENC ADY ENDRE ROUTE 66 UDVARHELYI ZSUZSANNA K évfolyam, 10. szám e-mail: itelei01@liotmail.com honlap: www.itelet.tk 2002. december 13. �A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 5? A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle „Kis szeleburdi voltam" Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: iteletOi@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem érvéget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban látjuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �Tiszteletadás Az előző számunkban megjelent „Szük­ ségszerű generációváltás a Pázmányon’’ című írásunk, melyben ismertettük az Egyetemi Statútum új szabályait, esetle­ gesen fclrcéncsrc adhatott okot. A lehető' legtávolabb állt tőlünk a szándék, hog\' „vészharangokat kongassunk”, hogy a korhatárt betöltő professzorok esetleges távozási szándékát sejtessük. Az írásban szereplő professzorok mint ahogy azt le is írtuk - valóságos szim­ bólumai a Kanuk, esetleges távozásukkal a Pázmány soha többé nem lenne az, ami egykor. E szavak pedig valóban nent üres frázisok, hanem az egész szerkesztőség és hitünk szerint a teljes jelenlegi és egykori hallgatóság őszinte vélcniényc. Ezúton is elnézést kérünk mindazoktól,■ akik félrccnették szándékunkat. Kívánunk mindenkinek kitartást és erőt az előttük álló feiadatuklioz. Magunk, hallgatók szá­ mára pedig azt, hogy az írásban említettek minél tovább vetünk maradjanak itt, 3' Pázmányon. Szükségünk van rájuk. Cs. R. Búcsú az olvasótól A december, minden évben az ítélet főszer­ kesztőjének leköszönését is jelenti egyben. Idén sincs ez másképp, miután januárban választott e tisztségre a Hallgatói Önkor­ mányzat Közgyűlése, a megbízatásom pedig egy évre szólt. A kezdeti időszak komoly nehézségekkel járt, annak ellenére, hogy elődömmel szem­ ben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy beindított, jól működő lapot vehet­ tem át tőle. Volt tehát mire építeni, vagy talán lett volna, többen ugyanis kiszálltak a szer­ kesztőségből, visszavonultak az újságírástól, új embereket toborozni pedig akkor sem volt könnyű. Ehhezjött a lap választási melléklete, amelyben szerepelni szándékozó HŐK kép­ viselőjelöltek elsöprő többsége évek óta tarpák jó szokását, és a legapróbb részletekig kiterje­ dő önéletrajzát, vaskos programját még vélet­ lenül sem lemezen, hanem jobh esetben gép­ pel, rosszabb esetben macskakaparással írt pa­ pírokon adja le. De hogy teljes legyen a kép, az ünnepek alatt ellopták számítógépünket, így a szerkesztők hol hosszas sorbaállások után a gépteremben, hol Internet kávéházakban, hol éjszakánként otthoni gépük előtt görnyedve írták lázasan, hogy a lelkes kandidánsok általá­ nos iskolás korukban hányadik helyezést értek el a kerületi fizika versenyen. Később szeren­ csére eltekintett az egyetem attól az elképzelé­ sétől, hogy csak akkor kapunk másik gépet, ha .a teljes felelősséget mi vállaljuk érte,., Áprilisban aztán nehéz volt hadra fogni bárkit is, mármint hogy nekem, mert szer­ kesztőim közül többre is igényt tartottak má­ sok, a kampányban. Tálán mindannyiunkban elevenen él még az akkori hangulat.. Nyáron megjelentettük jubileumi számunkat, mely­ nek kettős apropója volt: a tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyeternet köszöntötte az 50. alkalommal megjelent ítélet. A nagy sikerre való tekintettel sikerült elérni, hogy ha csak ki­ sebb mértékben is, de megemeltük a példány­ számot, és örömmel jelentem, hogy az ítélet ugyanolyan kelendő maradt. Idővel új embe­ rek csatlakoztak hozzánk, és tettek ezt az utol­ só szám megjelenése előtt is. így fordulhatott elő, hogy mostani számunkból több írás is ki­ maradt, amiket azonban az új főszerkesztőnek annak reményében adok majd át, hogy a feb­ ruárban megjelenő számban helyet kapjanak És ahogy az lenni szokott, akkor kell ab­ bahagyni, amikor már éppen kezdtem volna belejönni. Tavasszal államvizsgázni készü­ lök, így hát leteszem a lantot. Még mielőtt azonban átadnám a stafétabotot, szeretnék köszönetét mondani mindenkinek, aki színvonalas munkájával, építő kritikájával segítette a lapot, különösképpen elődöm­ nek, Koltay Andrásnak, aki nélkül valószí­ nűleg nem is vállaltam volna ezt az egészet. Sok sikert kívánok az utánam jövő főszerkesz­ tőnek és az új szerkesztőségnek a munkához! -MB- Örömmel tudatjuk, hog az egyetemek és főiskolák közötti bajnokságon a tavalyi gyengébb szereplés után, idén, az őszi idény végén a negyedik helyen áll karunk focicsapata. Hajrá fiúk! Győri TDK kábitószer-bűnözés témakörében 2002. október 17-19 között Győrben került megrendezésre a kábitószerbűnözés témakörében meghirde­ tett országos diákkonferencia. A verseny szervezői között voltak: A Magyar Jogászegylet Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, A Győri Kábítószerügyi Egyez­ tető Fórum Kínálat-csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűnügyi és Igazságügyi Szakértői Alapítvány, illetve a Széchenyi István Egye­ tem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudomá­ nyok lánszéke. A konferenciára számos neves szakember volt hivatalos, így külön izgalommal készült egyetemünk kriminológia tanszéke a meg­ mérettetésre. Két dolgozat is indult, az egyik az elterelési lehetőségekkel, a másik a drogprobléma jogi, szociológiai vonatkozá­ saival foglalkozott. A két napos rendezvény első napján hivatalos megnyitón vettünk részt a Győr-Moson Sopron Megyei Leg­ főbb Ügyészség és Munkaügyi Bíróság dísztermében, ahol örömmel láttuk, hogy a verseny zsűribizottságában van dr. Sinku Pál és Dr. Molnár Gábor is. Am a beküldött dolgozatokat tizenöt zsűritag olvasta, s a ja­ va még hátra volt, hiszen a legtöbb pontot a szóbeli szereplésre és az érvelésre lehetett szerezni. Az este folyamán a győri egyetem fogadással kedveskedett a vendégeknek , sőt sokan Győr remek hangulatú belvárosának pezs­ gését is élvezték hajnalig. A verseny napján Frech Ágnes ismertette a bírói gyakorlat leg­ fontosabb tapasztalatait a kábítószer-bűnö­ zés kapcsán illetve a Büntető Törvény­ könyvbe beépíteni kívánt változtatásokat. Két hallgatónk: Véghely Anita és Bolyky Orsolya a sors keze révén egy csoportba ke­ rült, ami számunkra nem okozott gondot, viszont a szegedi, debreceni egyetemisták­ nak annál inkább és nem könnyítette meg a zsűri dolgát sem a két kiemelkedő szereplés. Izgatott volt mindenki, de az eredményhir­ detés felülmúlt minden várakozást. Véghely Anita első helyezést ért el a „Drog probléma jogi, szociológia és kriminológiai vonatko­ zásai” című dolgozatával, Bolyky Orsolya pedig kiemelt ügyészi különdíjat vehetett át egyedi hangvételű dolgozatával, amelynek címe: „Elterelési lehetőségek a kábítószer­ bűnözés joggyakorlatában , különös tekin­ tettel a kábítószerfüggő elkövetőkre.” Külön öröm volt számunkra, hogy mindkét hallga­ tó a Pázmány Egyetem Kriminológia Tan­ székének egyébként is színvonalas szakdol­ gozatai sorát gazdagította. Sok sikert kívá­ nunk nekik az egyetem falain kívül is. Kriminológia Tanszék harmadik oldal �„Megalapozatlan, és indokolatlan, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum”! Dr. Horcher Ferenc, személyesen — On, mint a filozófia tudományok kandidá­ tusa, mikor, s milyen élmény hatására döntött úgy, hogy a későbbiekben a politikai filozófiá­ val kíván behatóbban foglalkozni? — 1987-ben az ELTE-n bölcsészként végez­ tem. A diploma megszerzése után rögtön adó­ dott egy olyan lehetőség, hogy Oxfordban tölthettem egy évet a Soros-alapítvány ösztön­ díjával. Itt ismerkedtem meg Edmund Bürke munkáival, ez az élmény alapvetően meghatá­ rozta gondolkodásmódomat, és ennek hatásá­ ra fordultam a politikai filozófia felé. — Közvetlenül a rendszerváltás előtt fiatalem­ berként milyen tapasztalatokat szerzett a kül­ földi demokratikus viszonyokról? — Egy fellazuló diktatúrának a gyakorlatát kellett összevetnem egyjól működő demokrá­ ciáéval. Itt egy érdekes epizódot elevenítenék fel, amely jól érzékelteti ezt a kontrasztot. Ak­ koriban még tanított Oxfordban, Isaiah Ber­ lin, a jeles XX. századi politikai filozófus. Mi­ vel ő is kelet-európai származású volt, így őt kerestem fel, hogy mondja el, hogyan látja a világpolitikát, és adjon tanácsot nekem, egy ugyancsak kelet-európai származású fiatalem­ bernek. Elég kiábrándítóan, cinikusan vála­ szolt, annyit mondott, hogy különösebb taná­ csa nincsen, mindenkinek saját magának kell megvívnia a harcát, s mi, különösen itt KeletEurópában, ne nagyon számítsunk semmiféle külső segítségre. Amikor külföldre mentem, akkor igazából harmadik utas megoldásokkal szerettem volna foglalkozni, mondván, hogy a szocializmus nem jó, de mint tudjuk, a kapitalizmus sem hi­ bátlan, így egy köztes megoldáson gondolkoz­ tam. Ezt felvetettem egy Péter László nevű lon­ doni professzornak, aki erre azt válaszolta, hogy ahhoz, hogy az úgynevezett harmadik utas megoldásokon egyáltalán elgondolkozhassunk, ahhoz meg kell ismernünk a másik értékrend hagyományait is. A szocializmussal többé-kevésbé tisztában volt az ember, mivel az egyete­ men muszáj volt tudományos szocializmust, dialektikus materializmust és politikai gazda­ ságtant is tanulnunk, így marxista képzettsé­ günk megfelelőnek volt mondható. Ennek el­ lensúlyozására kellett megismerkednem az eu­ rópai kultúra értékeivel ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozhassam e két szemlélettől eltérő, azok pozitívumait felsorakoztató harmadik utas megoldáson. — Nem gondolt arra, hogy valamilyen útonmódon külföldön kellene maradnia? — Érdekes módon a szüleim gondoltak erre, ők tulajdonképpen még bíztattak is, hogy vá­ lasszam ezt az utat. Bár lett volna rá lehetősé- negyedik oldal vizsgáltam, hogy ez az egész eszmeáramlat hogy került át a kontinensre, azt hogyan fo­ gadta a német-, s majd azon keresztül a ma­ gyar kultúra. — Kinek a hívására érkezett karunkra, s ho­ gyan történt a docenssé történő kinevezése? gük, de ’56 után egyikőjük sem ment ki, nem is lett könnyű az életük, mivel édesanyámat kirúgták az egyetemről, és édesapám is elvesz­ tette az állását. De én - mondhatni buta fejjel - semmiképpen sem gondoltam erre a megol­ dásra. Már megismerkedtem a leendő felesé­ gemmel, és ez jó ok volt arra, hogy az ember ilyesmin ne is töprengjen. Egyébként, ha vala­ ki egy hónapnál többet tölt külföldön, akkor tapasztalja, hogy annyira nem is várnak min­ ket odakint. Az embernek egy hazája van, s le­ gyen az bármilyen, ahhoz ragaszkodnia kell. — A Magyar Tudományos Akadémia ösztön­ díját hogyan sikerült kiérdemelnie? — Amikor hazajöttem Oxfordból, akkor kö­ rülnéztem, hogy az országban ki foglalkozik még politikai filozófiával. Ludassy Mária volt az, aki az angolszász politikai hagyományt Ma­ gyarországon feldolgozta, és vele sikerült egy olyan munkakapcsolatba kerülnöm, ami en­ nek az ösztöndíjnak az elnyerését lehetővé tet­ te. Ekkor került kiadásra Edmund Bürke Töp­ rengések a francia forradalomról című mun­ kája, amiben én a fordítás kontrollszerkesztőjeként működtem közre. — Cambridge-ben és a Bécsi Egyetemen is folytathatott kutatómunkát. Milyen kérdések foglalkoztatták, s milyen eredménnyel zárul­ tak e kutatásai? — Az én kutatási területem az eszmetörténet volt. Tehát azt vizsgáltam, hogy a politikai gondolkodásnak a szellemi áramlatai hogyan kapcsolódnak egymásba, s hogyan alakulnak ki azok a nagy viták, amelyekben valamiféle kö­ zösen is elfogadott álláspont ki tud kristályo­ sodni. Bürke volt az egyetemi doktori disszer­ tációm tárgya, utána a skót felvilágosodás irá­ nyába fordultam, mivel úgy gondoltam, hogy Burke-re Adam Smith és Dávid Hume hatha­ tott. Az ilyen célú kutatások központja akkori­ ban Cambridge-ben volt, és ide sikerült egy Tempus ösztöndíjjal kikerülnöm. Utána Skó­ ciába is kijutottam, és itt dolgoztam fel azt a témát, amit A skót felvilágosodás című köny­ vemben összegeztem, ami egyben a kandidá­ tusi disszertációm is volt. Bécsben pedig azt — En a Pázmány bölcsészkarán kezdtem el dolgozni. Maróth Miklós volt az, aki fölkért az Esztétika fiánszék létrehozására. Igazából én politikai filozófiát szerettem volna tanítani, de ez ott nem jöhetett létre, amit azóta is sajnálok. Amikor megalakult a jogi kar, akkor Zlinszky János Dékán Úrral beszélgettünk arról, hogy egy hagyományos államtani oktatás mennyire hiányzik a magyar jogi képzésből, és így kerül­ tem ide rögtön a kezdet kezdetén, és amikor megszereztem a kandidátusi tudományos foko­ zatot, akkor kaptam tényleges státuszt. — Miért nem oktat ebben a félévben karunkon? — Egy könyvet írok. Több féléven át tanítot­ tam már spec. kol. keretében a konzervativiz­ mus kérdéskörét, és ezt a témát szeretném most megírni. Úgy gondolom, hogy a hazai po­ litikai helyzet jól mutatja azt, hogy mennyire hiányzik az elméleti megalapozottsága a jobbol­ dali politikai szférának. Ezt a munkát próbálom a magam tehetsége szerint elvégezni. — Önnek publicisztikái jelennek meg a Heti Válasz című kulturális hetilapban. Hogyan kapott kedvet az újságíráshoz? — Azt gondolom, ha valaki elméleti szinten foglalkozik politikával, akkor nem teheti meg azt a luxust, hogy gyakorlatban ne fejtse ki róla a véleményét. A publicisztika az a köztes terü­ let, ahol az elmélet a gyakorlattal tud szembesülni, úgyhogy én ebből a megfontolásból kezdtem el először a Magyar Nemzetbe írni, és az itteni írásaim játszottak közre abban, hogy a Heti Válaszhoz kerültem, ahol valóban elég gyakran vállalkozom politikai publicisztikákra. — Elek István főszerkesztő úr nyilatkozta, hogy a lapot finanszírozó közalapítvány az új kormánytól sokkal kevesebb költségvetési tá­ mogatást kap, s így akár veszélybe is kerülhet a lap további megjelenése. Valamilyen megnyug­ tató megoldás született már az ügyben? — A Természet- és Társadalombarát Fejlődé­ sért Közalapítványt Elek István hozta létre még az elmúlt kormányzati periódusban. Hogy pillanatnyilag miként áll a helyzet, azt őszintén szólva szerintem senki sem tudja pontosan. Az világosan érzékelhető, hogy a baloldalról erős nyomás nehezedik a kor­ mányra, hogy ezt a lapot valamilyen úton-módon lefejezze, kisajátítsa, vagy egész egyszerű­ en megszűntesse. A szerkesztőség eltökélt ab­ �bán, hogy ezt a lapot tovább kell vinni, mert úgy gondoljuk, hogy erre a lapra szüksége van a magyar sajtópalettának. — Mint újságírót kérdezem, létezik ma Ma­ gyarországon „médiaterror”? — Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a média­ háború még nem zárult le, a háborúskodás to­ vább folytatódik, és sajnos nem úgy látom, hogy a közeljövőben bekövetkezhet a megbé­ kélés. Eléggé elmérgesedett a helyzet, azt kelle­ ne látniuk azoknak, akik a média felett a hatal­ mat gyakorolják,- jelesül a baloldali média­ hatalmasságoknak,- hogy az a helyzeti előny amivel ők rendelkeznek, az megalapozatlan, és nem indokolja semmi, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum. — Egyik professzorunk megállapítása szerint májusban a nép többsége újból Barabást kiál­ tott. Ön szerint is ennyire drasztikus a kiala­ kult helyzet a polgári oldal számára? — A polgári oldal alapvető jelentőségű csatát vesztett el. De itt sem ér véget a küzdelem, a politikában az a jó, hogy minden negyedik év­ ben újrakezdhető. Az lenne az igazán nagy baj, ha végső győzelmet tudhatna magáénak bár­ mely politikai oldal. Ajobboldalnak meggyőző­ désem szerint újra kell gondolnia cselekvési stratégiáit. Egyrészt naiv volt, másrészt pedig bizonyos fokig úgy viselkedett, mint az elefánt a porcelánboltban. Ezt a szélsőséges naivitást, és azt a szélsőséges jobboldali hangnemet, amit egyes sajtótermékek az egész jobboldalt lejárató módon engednek meg maguknak, nem szabad­ na tovább folytatni. Egy olyan elméleti alappal kell a jobboldalt megalapozni, amely végre megmutaga, hogy mi vagyunk azok, akik az igazi európai hagyományokat át tudjuk örökíte­ ni a jövő számára, és meggyőződésem, hogy ezeket az ismereteinket az aktuálpolitikában is sikeresen tudnánk kamatoztatni az európai csatlakozás idején. A konzervativizmus nem zárkózhat el a jövő kihívásai elől. — Sokan hangoztatják, hogy a média a XX. században a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Ön egyetért ezzel a véleménnyel? — Tökéletesen. — Önt a tudomány és a publicisztika mellett a költészet is foglalkoztatja, hiszen már több ver­ seskötete is megjelent. Honnan ered a költészet iránti vonzalma? — Nem szégyellem, hogy verseket is írok. Úgy gondolom, hogy az emberi élet teljessé­ géhez ez is hozzátartozhat, s ha olyan példá­ kat veszek, mint Heidegger, vagy Cári Schmitt, akkor látjuk, hogy filozófusok, sőt jogászok is szívesen foglalkoztak esztétikai kérdésekkel. Egyébként, ha Arisztotelészre hivatkozunk, akkor látjuk, hogy a klassziku­ soknál sem zárta ki az egyik a másikat. Amel­ lett, hogy az Esztétika Tanszéken is tanítok, nekem a versírás lényegében egy fontos önis­ mereti formát jelent. Szabó Viktor Munkás, paraszt, értelmiség mun­ kaverseny lázában ég! - 3. rész Az ítélet 2002/7. számában esett szó arról a nemrég megjelent antológiakötet­ ről, mely a fenti címet viseli, és az agitatív költészet 1945-56 között megjelent remekeiből válogat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak felvetésére, mi­ lyen felelősséggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a kommunista dik­ tatúrában. Az ítélet eljövendő számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy költeményt a kötetből - egyszerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpen. Hajnal Anna r 1 Óvoda (részletek) Negyven veréb egy kalapban csirreg-csipog szakadatlan, olyan ez az óvoda majd felrepül a szoba. (•••) Böske néni megjelent: K-,Ejnye, napos, ez a rend? Ide, ide gyerekek körbe-körbe üljetek, mai kérdés-felelet érdekes lesz, gyerekek! Körbe-sorba, Jancsi, Pál: édesapád mit csinál? hidat? házat? kalapot? Hajót? lámpát? fapadot? varr? vagy gyalul? ír? vagy sző? Kezdjük, Miska, lépj elő!” (•••) .Bánhida már rég nem romos, 5Jott az apám elektromos, erdőn, mezőn, réten át ülteti a villanyfát. Fenn a pózna tetején utazik a villanyfény. Az én apám küldi szét, egy falu sem lesz sötét, az ötéves terv során elintézi az apám!” (...) lápsol, örül mindenik Jánoska következik. „Az én apám a kovács, a kezében kalapács, körülötte szikra száll jó munkáért síkra száll. Kilenc kovács egy brigád el nem szívna egy pipát, éjjel-nappal kalapál, kétszáz százalékra áll!” (...) Erzsi a következő fényes szemű felelő. »-,Én pedig traktoros leszek. apámhoz falura megyek. * ’ 1 A,'-'* te* nPMUÉM K M305M/1MHJ’ Szántunk éjt-napot akkor is, ha kifárad a traktor is: lesz búzahegy, meg krumplihegy, amerre a traktor megy, s élcsillagunk lesz! mekkora? akár a Göncöl, akkora. n (•••) Nem Gyurika, Kemény György kiáll büszkén, fnint a tölgy: Az én apám katona. engem nem ver meg soha. de hajön az ellenség, szétveri ám mindenét! Énnekem is tankot vett, hogyha kell, hát segítek!1» (...) Kis Ferkó még előáll, pedig vonzza már a tál. .Napköziből délután Mhazamegyünk négy után, én a Katival megyek, ő is kalauzgyerek. Busz-kalauz az apám, jegytáska az oldalán, én is kalauz leszek, de én repülőn megyek, Budapest-Moszkva vonalon. indulunk minden hajnalon! megjelent: 1954 ötödik oldal �ITELET Fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés fogalma többféle jelentéssel bírhat. Lehet fenntartható fejlődésről beszélni a tanulmányi átlaggal, a vizsgákra való fel­ készülés időtartamának növekedésével kapcsolatban (de inkább ezt most mellőz­ zük, mert egyáltalán nem is jópofa). A büfében árusított csokoládé bevonatú, „fánk” típusú étel árszínvonalára, illetve ízminőségére, esetleg a benne megtalálható, a halálos adag sokszorosát kitevő (az EUszabványnak teljes bizonyossággal nem megfelelő) kalóriamennyiség némileg tör­ ténő csökkentésére vonatkoztatva is értel­ mezhető a fenntartható fejlődés fogalma. Kilépve az egyetemről, fenntartható lehetne például a fejlődés a városban a kutyajellegű élőlények által állandó jelleggel hatalmas mennyiségben újratermelt, az utcát egy kelet-boszniai aknamezőhöz, a megmérettetést vállalók séta közbeni kényszerű mozdulatait pedig egy félré­ szeg, elfuserált Ered Astaire-hoz némileg hasonlatossá átalakító járulékos anyagtól való megtisztulásban. Fenntartható a fejlődés a „szőke Béjvaccssztár hasonmás” megnevezésű hölgyek művi úton kicsinosított testrészeinek még jobban és még művibb úton történő kicsi­ nosításában, legalábbis egy darabig, amíg véglegesen ki nem durrannak egy rázósabb repülőút során a pilóta merészebb, hogy ne mondjam, sportosabb startjának hatására. Talán fenntartható lenne a fejlődés regná­ ló miniszterelnökünk egyéni rekordjának megdöntésében is, ha például eljutna a ,hat szóból álló bővített és értelmes jelentést is hordozó mondat hiba nélküli elmondásá”-ig, átadva ezzel a múltnak ed­ digi, ötszavas csúcsát (mely viszonylago­ san szerény teljesítményt bőven ellensú­ lyozza kizárólag Kazinczyhoz mérhető nyelvújító tehetsége, gondoljunk csak az önkormányzati választások éjszakáján a magyar nyelvben a bátor újítókhoz méltó módon váratlanul, előkészítés nélkül be­ vezetésre került „nyügtet” szóra). Fenntartható lenne a fejlődés a kereskedel­ mi televíziók sztágainak (Prof Dr. Ábel Anita, DsC. Habil. Liptai Klaudia, dr. Bár­ dos András PhD., Herr Obersturmführer Máté Krisztina és tsai) szellemi képességeiben/szakmai rátermettségében is, különös hatodik oldal Tóth Emese szeret olvasni. Lé teteme az ;o!va.sás. Úgy érzi, hogy minden­ könyvben van valami, amit az író neki szánt. Amivel neki, egyedül neki akart lüzenni. Emesének mint minden olvasónak megvan a legkedvesebb írója. Az író, akit a legközelebbinek érez. A lány magába forduló típus. Sokan félnek Itőle emiatt és távol maradnak. Félnek az emberek, hogy nem lehetnek vele langyos viszonyban. Vagy belemerítik magukat [teljesen a lány lényébe, vagy messze elkerülik őt. A legtöbben ezt az utóbbit válaszgák. Egyszerűbb ugyan, de szegényesebb Imegoldás. ■Vannak persze, akik szeretik őt és [megérkeztek hozzá. De nem sokan. [Mondtam már, félnek tőle. Vagy csak tartózkodóak a mélységgel szemben? [Emesének társak kellenek, de túl távol van az emberektől. Emese szótlannak tűnik, (csendesnek mások számára. Túl nagy a jszakadék? A könyv, melyet a lány legkedvesebb írójával Idedikáltatott, ott állt a polcon. Az író csak ennyit |írt bele; ”Tóth Emese, zengj!” És ezzel valóban icsak neki üzent. Vilamit, valami igazat. I tekintettel a „még tovább tartó értelmetlen heherészés, ráadásul előzetes poén nél­ kül”, a „fontosságunk teljes tudatában köz­ lünk általunk magvas életbölcsességeknek vélt bődületes baromságokat”, illetve a „drámai arccal jelentem be a taktaharkányi bika esetét, akinek a szarvából kivirágzott a tök” kategóriákban. A fenntartható fejlődés a környezetvéde­ lemmel kapcsolatban is értelmezhető. Körülbelül annyit tesz, hogy: olyan fejlő­ dés, amely úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következő generációk ugyan­ azon igényeinek kielégítését, olyan tevé­ kenység, amely a mai generációk életmi­ nőségének (életszínvonalának) emelését teszi lehetővé anélkül, hogy elvenné a jö­ vő generációitól a lehetőséget legalább ugyanilyen életszínvonal elérésére, törek­ vés arra, hogy megtanuljunk földi kör­ nyezetünk megszabta határok között élni, megtanuljunk törődni azzal a világgal, amit mi már soha nem fogunk meglátni. ír**«»*-* I Cseri Tímea Ennek fényében szeretném egyszer meg­ érdeklődni a lenti képen látható hajó tu­ lajdonosától: ő vajon hogyan értelmezi a fenntartható fejlődés fogalmát? A Török Szultán �VI. Kari Tudományos Diákköri Ülés 2002. november 25-én megtartottuk a sor-j rendben hatodik Kari Tudományos Diákkörij Ülést a Díszteremben, melyen 18 kiváló dol-| gozat versengett egymással. A most megren-| dezett - és már az ezt megelőzően, áprilisban' tartott - kari TDK ülésen a 2063. tavaszán! Debrecenben megrendezésre kerülő XXVI, ■Országos Tudományos Diákköri Konferenci­ án való részvételre tekintettel javasolták azi intézet és tanszékvezetők a kimagasló ered-' ményeket és tudományos munkát felmutatni! képes hallgatóikat a kari megmérettetésre. A kari TDK szerepe ugyanis nemcsak cg}' for­ mális és szükséges előzetes ,3negtnérettetés” az OTDK-án való részvétel felé vezető úton,' lianem egyben lehetőség a hallgatók előtt, 'hogy kipróbálják magukat és előadó képessé­ güket a nyilvánosság, valamint a bíráló bi­ zottság „figyelő tekintete” előtt L Erre tekintettel már a kari TDK-án is igyekez­ tünk az OTDK-ához hasonló feltételeket és szabályokat biztosítani, hogy a hallgatók minél hitelesebb környezetben mutassák be dolgo­ zataikat. Ezt szolgálta a szűkös időkeret, mely­ nek betartására a bíráló bizottság - az OTDK szabályoknak megfelelően - szigorúan figyelt; továbbá ezt szolgálta a tudományos dolgozatot bíráló opponens, mely a szerző vita-képessé­ gének felmérésére adott lehetőséget; termé­ szetesen a dolgozatot nyilvánosság előtt kellett bemutatni, ami a szerző előadó-képességét tette próbára; és a bíráló bizottság mindezen szempontokra figyelemmel értékelte a dolgo­ zatot és az előadást. A bíráló bizottság tagjai, az eddigi gyakorlat­ hoz hasonlóan, a Polgári Jogi Tanszék oktatói közül kerültek ki, ami egyfelől - természete­ sen - számos problémát, a bíráló bizottsággal szembeni kritikai lehetőséget valószínűsített, másfelől azok kiküszöbölését és megelőzését szolgáló és a bíráló bizottság önön magát kor­ látozó szabály felállítását tette szükségessé, így többek között a bíráló bizottság csak az egyes tanszék, vagy intézetvezetők személyes ajánlásával nevezett dolgozatokat fogadta a versenyen, ezzel biztosítva egyfajta előzetes szakmai bírálatot, ami mintegy sugallta a bí­ ráló bizottság felé, hogy az adott dolgozat szakmailag kiváló és méltó arra, hogy a Kart az OTDK nagy nyilvánossága előtt is - kép­ viselje. Hasonlóan „önkorlátozással” élt a bí­ ráló bizottság azon esetekben is, amikor az egyes versengő polgári jogi dolgozatok kon­ zulense egyben a bíráló bizottság tagja is volt. Ez esetekben az érintett bíráló bizottsági tag nem rendelkezett sem szavazati joggal, sem pontozási lehetőséggel, helyette a többi bírá­ ló bizottsági tag szavazatának és pontozásá­ nak átlaga szerepelt. Összességében a tavaszi és most novemberi kari TDK-án bemutatott dolgozatok ismét azt a képet alakította ki a bíráló bizottság tag­ jaiban, hogy a hallgatók a kötelező ismerete­ ket messzemenően meghaladó, komoly és alapos elmélyültséget mutató, gyakran egyéni kutatásokon alapuló tudományos igényű dol­ gozatokat írtak, amely egyaránt dicséri a szer­ zők és a tanszékek munkáját is. A most be­ mutatott dolgozatok kiválóságát csak tovább növeli, hogy számos szerző a jog egészen új, különleges területéről választott magának kutatási témát és dolgozta azt fel, dacolva a jogszabályi kidolgozatlansággal és a vonatko­ zó irodalmi források hiányával. A bíráló bizottság a bemutatott dolgozatok magas színvonalára tekintettel a tervezetthez képest több díjat is osztott ki, melyek idén je­ lentősebb anyagi elismeréssel is járnak, hiszen az első helyezés 30.000.- Ft, a második helye­ zés 20.000.- Ft, a harmadik helyezés 10.000.Ft pénzbeli díjazással jár. A szerzők és konzulens oktatóik munkáját őszinte tisztelettel köszöni, és a 2003. évi XXVI.OTDK - rajó szereplést kíván a bíráló bizottság nevében: dr.Landi Balázs, kari TDK titkár A Kari TDK eredménye: I. helyezés: Lomnici Zoltán: \z orvosi jogviszony konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor n. helyezés: Ritter Eszter: A munkáltató kártérítési felelőssége a német, az angol és a magyar jogban konzulens: Dr. Radnay József II. helyezés: Korányi Sarolta: Az ingatlan - különösen a termőföld tulajdonjogá­ nak szerzése Magyarországon és Euró­ pában, a magyar uniós csatlakozás előtt konzulens: Dr. Bagi István II. helyezés: Máthé Csilla: A tokaji borok eredetvédelme konzulens: Dr. Tattay Levente II. helyezés: Németh Nóra: A gyermek- és fiatalkorú depriváltság következmé­ nyei - Egy anya halála konzulens : Dr. Tamási Erzsébet III. helyezés: Arvay Dóra: A földrajzi jel­ zések és eredet-megjelölések hazai sza­ bályozása az Európai Unió eredetvé­ delmi rendszerének tükrében konzulens: Dr. Tattay Levente III. helyezés: Várady Gergely: Az 1849-es nemzetiségi törvény (határozat) kiala­ kulása 1790-től, különös tekintettel az 1848-49-es szabadságharc időszakára konzulens: Dr. Horváth Attila Felettébb nyomorúságos ábrázolatja az magyar emberek mostani állapotjának A fenti archaizáló cím nem véletlen. Az ötlött az eszembe minap, hogy ha valami csoda folytán megt'alósulna a hollywoodi B-movic (tudatosan szupergagyi) rendezők titkos vágyálma, és lehetségessé válna az időutazás, majd mondjuk Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, esetleg Mikes Kelemen, vagy bármelyik regi nagyarc köztünk teremne, mit gondolna rólunk? Mit gondolna a magyar szellem jelen állapotáról (tudjátok, arról, amelyért ők olyan sokat küzdöttek, meg harcoltak, meg minden)? A kérdés, melyet ezúttal meglepő módon nem a szokásos álértelmiségi nyavalygás követ, a következő valós, megtörtént (de tényleg!) eset után Jutott eszembe, melyet most e rövid, de drámai felvezetés után meg is osztanék veletek. Akkor most osztom. Az egyik kereskedelmi adón a vetített filmhez kapcsolódóan sms-játék (az sms magyarul valójában: rövid üzenő rendszer, azaz rür) zajlott. Aki beküldi sms-en (tehát rür-ön) a helyes választ, nyerhet. A búgó, enyhe erotikával finoman átitatott férfihang felteszi a kérdést: “Mi a híres 007-es ügynök, James Bond azonosítási száma?” (értitek!), ezalatt a képernyőn a következő választási lehetőségekjeleutek meg: a) 211 b) 007 c) 853 Végül a telefonszám, ahová az smseket váiják: 06 709 007 007 (ül). Kész, vége, sakk-matt. A magyar ember szellemi állapota 2fX)2-ben, a TV2 elképzelése szerint. Remélem soha nem találják fel az időutazást. Nem szívesen hallgatnám rég elhunyt honfitársaink megvető röhögését. A Török hetedik oldal �„Mindig is rajongtam az egyetemért” Beszélgetés dr. Hajas Barnabás egyetemi tanársegéddel Az alkotmányjogi tanszéken tanársegédként dolgozó Hajas Barnabás bizo­ nyára sokatok számára ismerős, mint sdzsgáztató. Most új oldalát ismerhet­ jük meg, hiszen szabadideje egy részét egy igen komoly sportnak szenteli: a másodosztályú magyar ralibajnokságban szerepel navigátorként. — Hogyan került kapcsolatba az autó­ sporttal? — Négy éves voltam, amikor édesapám először elvitt egy autóversenyre. Pécsett lakunk, ami mindig is a magyar autósport fellegvára volt, és már gyerekkoromban megragadott a versenyek hangulata. Egye­ temista éveim alatt is szinte kivétel nélkül kint voltam a magyar bajnoki futamokon, és megfogalmazódott bennem, hogy ki ké­ ne próbálni ezt a sportot. Végül megada­ tott a lehetőség és sikerült beülni egy ver­ senyautóba, most decemberben lesz egy éve, hogy első versenyünkön elrajtoltunk. — Hogyan zajlik egy ilyen verseny? — A raliversenyek két részből állnak. A gyorsasági szakaszokon az a cél, hogy le­ zárt pályán a lehető leggyorsabban telje­ sítse a versenyzőpáros az adott távot. A gyorsasági szakaszok között pedig normál közúti forgalomban, ennek szabályait be­ tartva kell közlekedni. Az egyes időellen­ őrző állomások között percnyi pontosság­ gal kell érkezni, és ami meglepő lehet, hogy a korai érkezést Jobban büntetik, mint a késést. Ez egy nagyon összetett szakág, melynek sokrétűsége abból áll, hogy a közúti és a gyorsasági szakaszok egymástól Jelentősen eltérő követelményeket támasztanak a versenyzőkkel szemben. A két versenyző mellett ugyan­ olyan súllyal esik latba a szervizcsapat, a szakmai háttér, ami elengedhetetlenül szükséges hozzá, hogy az ember egyálta­ lán célba érjen. a hangulat a magyar ralisportban, mennyire segítőkészek egymással a versenyzők? — Aíilyen — Nagyon családias a hangulat, kifejezet­ ten Jó a légkör. Sok segítőkészséget ta­ pasztaltam, bármi műszaki problémája van az embernek, rögtön segítenek, mint ahogyan mi is kérés nélkül megállunk, ha egy versenyautóval probléma van. Fan­ tasztikus érzés, amikor az ember beül a versenyautóba a gyorsasági szakasz rajtjá­ nyolcadik oldal nál, és a sportbíró bemutatja neki, hogy már csak tíz másodperc van vissza a rajto­ lásig. Ilyenkor megszűnik a külvilág, csak hárman vagyunk: a pilóta, az autó és én. Tökéletesen meg kell bízni a másikban, és hinni kell, hogy minden úgy fog mű­ ködni, ahogy az ember azt eltervezte. So­ sem gondoltam, hogy ennyire fogom él­ vezni ezt a sportot. Személyiségfejlesztő hatása van, nagyon sok alázatot kíván. — Volt-e már valamilyen balesete, vagy olyan szituáció, amikor komolyan félt vagy megijedt? — Eddig egy komolyabb balesetünk volt Szombathelyen. Érdekes volt a helyzet, hibátlan összhang volt köztünk, szerettük azt a pályát és nagyon mentünk. Aztán ki­ jött a rutintalanság, a kanyar után bees­ tünk az árokba. Műrepülő nyelven szólva legyezőből félorsóba landoltunk. Bár meg nem ijedtünk, de bevallom férfiasán, hogy elpityeredtünk, mert nagyon szeret­ tük volna befejezni a versenyt. Szörnyű tehetetlen érzés volt, hogy nem tudunk továbbmenni. — Mi volt ekkor az első gondolata? — Abban a pillanatban, amikor megáll­ tunk tetőn, én elkezdtem ordítani a né­ zőknek, hogy borítsanak vissza. Egy fejen álló autóban az ember tényleg elég védte­ lenül érzi magát, de szerencsére hajunk szála sem görbült. Közben kommunikál­ tam öcsémmel, kiderült, hogy ő is Jól van, leállította a motort, áramtalanította a ver­ senyautót, majd visszaborítottak minket. Érdekes érzés lógni a hatpontos biztonsá­ gi övön, nem szeretném mostanában újra kipróbálni. — A médiában néha hallunk nézőbal­ esetekről is... — Az ilyen balesetekjelentős részében ál­ talában maga a néző is felelős, mert sokan nem állnak a kijelölt helyen , alkoholt fo­ gyasztanak, nem vigyáznak magukra kel­ lően. Tudni kell, hogy a lezárt pályán a versenyzőnek kutya kötelessége a képes- ségeihez mérten a leggyorsabban végig­ menni, amiben benne van olykor a kicsú­ szás lehetősége. Vannak nézők, akik sze­ retnek renitensen nem az elszalagozott rész mögött állni...Ismerek olyan ver­ senyzőt, akinek volt halálos nézőbalesete és azóta nem versenyez, mert nem tudta feldolgozni a helyzetet, pedig teljesen vétlen volt a dologban. A „szenzáció” mi­ att a magyar média a rali kapcsán hosszú ideig szinte csak a balesetekkel foglalko­ zott, pedig a személyi sérüléssel Járó bal­ eset nem Jellemző erre a sportra. — Hogyan zajlik a felkészülés egy-egy versenyre? — A felkészülés lényegi eleme a pályabe­ járás. Ez azt Jelenti, hogy néhány alka­ lommal a verseny előtt át lehet haladni a pályán, ilyenkor szerezzük meg azokat az információkat, amikre a pilótának szüksé­ ge lehet. Ilyen például, hogy mikor mi­ lyen ívű kanyar jön, mennyi a távolság két kanyar között. Magához az autószerelés­ hez annyira kell érteni, hogy az ember ki tudjonjönni a gyorsasági szakaszból és el­ jusson a szervizig. Tehát föl kell ismerni, ha valami nem stimmel az autóval. — Mi a navigátor feladata? — A pályabejárás során általunk közösen megírt ún. itinerből mondom el a pilótá­ nak az általa megkívánt információkat, le­ hetőleg a kellő ütemben. Odafigyelek rá, hogy mindig pontosan érkezzünk az időel­ lenőrző állomásokhoz, én kezelem a me­ netlevelet, bizonyos szinten koordinálom a szervizcsapatot. Nekem kell elirányíta­ nom a pilótát az egyik gyorsasági szakasz- �tói a másikig, valamint a közúti forgalom­ ban én figyelek a traffipaxokra is. Aj ánló — Km-e valamilyen célja, álma, amit el szeretne érni a sporttal kapcsolatban? — Nincsen különösen nagy vágyam ezzel kapcsolatban, nekem ez kikapcsolódást je­ lent, az a célom, hogyjól érezzem magam. Amióta versenyzek, az életszemléletem sok szempontból változott, vannak szituációk, melyek kifejezetten megerősítik az embert. Öcsémmel azt beszéltük meg, hogy amikor már nem élvezzük, akkor abbahagyjuk a ra­ lizást. Egyelőre még folyamatosan tapaszta­ lunk új dolgokat magunk körül. — Nem érzi-e úgy, hogy ezzel a sporttal kísérti a sorsot? — Azt szoktuk inkább érezni, hogy „vi­ gyáznak ránk”. Lehet, hogy sokkal jobb eredményeket érnénk el, ha bátrabban közlekednénk, de az embernek ismernie kell saját határait. — Most téljünk át egy kicsit az egyetem­ re. Miért választotta a jogi pályát, és mi­ értpont a Pázmányt annak idején? — Egyesek szerint monomániás voltam, mivel annak ellenére jogász szerettem volna lenni, hogy háromszor nem vettek fel Pécsre. Eléggé el voltam keseredve, de eszembe sem jutott, hogy máshová felvé­ telizzek. Azon a nyáron indult a Pázmány, ahová az elért eredményeim alapján ke­ rültem be, és az első pillanattól kezdve imádtam ide járni. Ebben az első évfo­ lyamban sok emberben munkált egy jó értelemben vett bizonyítási kényszer, hi­ szen bizonyos szempontból mi azért egy „szedett-vedett” társaság voltunk. Ehhez képest, ha a tudományos diákköri ered­ ményeket, vagy a publikációkat megnéz­ zük, „nem tűnik ez annyira rossz évfo­ lyamnak”. Nálunk mindenki igyekezett jól tanulni, az ember renoméjához hozzá­ tartozott, hogy ott legyen az évfolyamrangsor elején. Szerettem azt, hogy ben­ sőséges kapcsolatban voltunk az oktatók­ kal, egymással, nagy volt az összetartás, mindenben segítettünk egymásnak, ami­ ben lehetett. Mindig is rajongtam az egyetemért, hatalmas megtiszteltetésnek értékelem, hogy itt taníthatok. — Hogyan került a közjogi intézethez? — Kilényi Professzor elindította az alkot­ mányjogi tudományos diákkört, aminek többedmagammal tagja lettem. Aztán Morvái Attilával elkezdtük vizsgálni a közigazgatási vezetők stabilitását-mobilitását, hogy ezt milyen hatások befolyásol- |A megszokottól eltérően ezúttal nem filmről lesz szó. Vagy legalábbis illem közvetlenül. ják, mennyire köthető esetleg kormány­ változásokhoz stb. Ezzel 1999-ben az OTDK-n első helyezést értünk el a szek­ ciónkban. Amikor a Professzor Úr kiírta a demonstrátori pályázatot, 1998-ban, első demonstrátorainak egyikeként bekapcso­ lódhattam a tanszék munkájába. Később a Professzor Úr meghívott, hogy szívesen lát a tanszéken tanársegédként. Tehát itt maradtam, szeretek tanítani és vizsgáztat­ ni is, az egyetem nélkül nem lenne teljes az életem. Mindent megteszek, hogy jó oktató legyen belőlem, igyekszem megfe­ lelni az egyetem elvárásainak. — Milyen vizsgáztatónak tartja magát? — Engem sosem érdekel, hogy milyen jegyekkel jön hozzám a vizsgázó, mert az számít, hogy akkor éppen milyen teljesít­ ményt nyújt. Egy dologra nagyon háklis vagyok, felháborít az, hogyha jegyért kez­ denek el alkudozni. Szerintem ez egy­ részt tisztességtelen azokkal a hallgatótár­ sakkal szemben, akik ezt nem csinálják, másrészt mind a vizsgázó, mind a vizs­ gáztató számára megalázó helyzetet te­ remt, ha valaki könyörögni kezd a jobb jegyért. Nem szeretek buktatni, de azért sor kerül rá, nem ritkábban, mint mások­ nál. Nem tudom, hogy a hallgatók mi­ lyen vizsgáztatónak tartanak. Igyekszem több témakört érintve átfogóan számonkérni a tudást, és konzekvens maradni, hogy hasonló teljesítményért hasonló eredmény szülessen. — Mi a célja az életben? — Cél az, hogy minden szempontból mi­ nőségi ember legyek. Hogy Adolf Kolping elképzelésére utaljak, szeretnék jó család­ apa, tisztességes állampolgár, jó keresztény ember lenni, emellett pedig kiválóan telje­ síteni a hivatásom során. Úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem lehet egymás­ tól elválasztani, és nem pozíciókban vagy beosztásokban nyilvánulnak meg. Ez csak úgy valósulhat meg, hogy amit csinálok, azt tisztességesen csinálom, és minden szempontból igyekszem a saját képessége­ imhez mérten a lehető legtöbbet nyújtani. Szincsák Zsuzsa Bizonyára mindannyian egyfajta nosztal­ gikus emlékeket őriztek egy-egy amerikai kukuszfilm kapcsán. Száguldás nyitott ■autóval a 66-os úton, a szabadság érzése lengi be a tudatot. Megéhezel, félrehúzol a poros benzinkúthoz, a neonreklám ál­ mosan viliódzik. Az atlétatrikós, izzadt szakács nem sokat teketóriázik, készíti a jsonkás tojást, hamburgert, vagy a pala­ csintát juharsziruppal. Ha minden jól megy, még egy kis bunyó i,s kinéz a helyi­ ekkel, amiből természetesen a főhős megigy'őző fölénnyel kerül ki. Kellemes gonjdolat, még akkor is, ha nem ez a kultúrái 'netovábbja. És hogy miért került szóba? íLétezik Budapesten egy Sunny Diner ne­ vű étteremlánc. Hamisítatlan amerikai jdesign, neonreklámmal, hamburgerrel, ‘sült krumplival. Klasszikus értelemben véve nem túl emelkedett kulturális él­ mény, de nem is ez a lényeg. Ízelítő az amerikai multikultúrából. Igaz, hogy a hangszóróból nem country zene szót, de ez talán nem is baj. Az étlap elég változatos, az árak azonban kissé maga­ sak. De nem is minden nap kell ott ét'keznünk. Amit kifejezetten ajánlanék, az a hamburigerük. A hús nem vetélkedik a mikro■szkoptkus élőlények méretével, szépen kikág a tenyérnyi zsemléből. Marha- és csir­ ke hús, remekül fűszerezve. Köretként friss sült krumpli. A shake választék le­ nyűgöző, kimondottan ínyenceknek talál-' ták ki. Aki nem kultiválja a húsételeket, szintén talál magának valami finomságot. Habár nem olcsó a hely, azért egy próbát megérdemel. Már csak azért is, mert íze­ lítőt kapunk abból a kultúrából, amely lassan behálózza a világot. Filozofikus gondolatok helyett inkább azt tanácso­ lom, ugorjatok be valamelyik étterembe, tegyetek egy próbát, ahogyan én is tét-’ tem, és próbáljátok megérteni, miért si-' ikcrült az egész világot behálóznia ennek .az életstílusnak. Nem biztos, hogy min-; denkinek tetszeni fog, de azon túl, hogy■gasztronómiai kirándulás, talán gondo­ la [ébresztő is lehet. Értékelés: Tízből hét — szabózé — kilencedik oldal �A mi Amerikánk „Get your kicks on Route 66” Az ember ősidőktől fogva ösztönös vág)’at érez a kötötlségcktói való megsza­ badulásra, az ismeretlen meghódítására. Mára már nem maradt túl sok felfedez­ ni való terület bolygónkon, mégis sok­ szor érezzük azt, hogy ,jó lenne bepat­ tanni egy autóba, és csak menni, csak menni'’. Elkerülvén minden tudomá­ nyos szociológiai okoskodást, annyi bi­ zonyosnak látszik, hogy ezt a vágyat a mai társadalmi berendezkedésűnk okozta csömör, bezártságérzés, a sza­ badság utáni vágy váltja ki. Egy út könnyedén válhat a szabadságjelképévé. Egy olyan út, mely Chicagótól Los Angelesig keresztülvezet Amerikán, még könnyebben. Ma, amikor minden lehetséges médium ontja az USA-ról szóló információkat, erről az útról, a Route 66-ről kevesebb szó esik. Az egész kontinenst átszelő utat 1926-ban kezdték építeni, nyolc államot érint, vadregé­ nyes, mesebeli tájakon halad, visszaidézve a XIX. századi pionírok útját. Szerepet kapott az állandó. Keletről Nyugatra tartó népvándor­ lásban, a II. világháború alatti óriási hadgya­ korlatokban. Eközben pedig ikonná válik, a szabad Amerika ikonjává. John Steinbeck egyik regényében (The Grapes of Wrath) az utak anyjának („The mother road”) nevezi. Filmek, irodalmi alkotások, zeneművek szülemek róla és az állandóan úton lévők életfor­ májáról. Jelentőségét 1970-re teljesen elveszí­ tette, amikor is leváltotta az időközben fel­ épült modernebb és nagyobb, városokat elke­ rülő, nyílegyenes, romantikától mentes Interstate autópálya-hálózat. Ma már a térké­ pek sem jelölik, az út menti települések kísér­ tetvárosokká váltak, néhány szolgáltató azon­ ban még megél a turizmusból. A Route 66-et nálunk a köztudatba emelő egyik alkotás egy dal, melyből az ezen írás al­ címében szereplő idézet is származik (annyit tesz: „tedd a lábad a 66-os útra”). A dal Bobby Troup szerzeménye 1946-ból, később Chuck Berry rockosította, de Magyarországon mint az első Rolling Stones lemez első dala lett iga­ zán ismert. Amerika szereti mitizálni önmagát. Óva­ tosan, gyanakvással közelítsünk e mítoszok­ hoz, és próbáljuk megkeresni a bennük mé­ lyen vitathatatlanul megtalálható igazságma­ got. Az egyik ilyen amerikai mítosz a szabad­ ság mítosza. Nem kívánom ezt a mítoszt most elemezni, ezúttal inkább azt vizsgálom, mit je­ lentett és jelent számunkra. Magyarországon. A szocializmus éveiben Amerika maga volt az elérhetetlen szabadság, a paradicsomi tizedik oldal világ. A mítosz furcsa tulajdonsága, hogy anynyit ér, amennyire az emberek lelkében „jelen van”, tehát a mítosz elválik a valóságtól, ezáltal igazi értékét az adja meg, mennyien hisznek benne és ez a hit milyen összetartó erőt jelent. Ez a - divatos szóval - „virtuális” igazság oly­ kor erősebb is lehet a valódi igazságnál, a kö­ zös hit, és az általa közösen átélt élmények ér­ téket képviselnek, még akkor is, ha a valóság egészen más. Ilyen volt a mi viszonyunk is Amerikával. Mivel nem tudtunk semmit róla, az emberek­ hez valahogyan mégis elérő apró információk­ ból állt össze egy közös álomkép, amely hitet és megnyugvást adott arra nézvést, van még hely a világban, ahol az emberek szabadok és venes évek végétől nagyjából az ötvenes évek közepéig virágzott, tehát még a rock and roll korszak előtt. A beamikek jazz-t hallgattak, bandákba verődtek, megteremtették ma már inkább csak szociológiailag jelentős kultúráju­ kat (íróik: Kerouac, Burroughs, Ferlinghetti, Corso, Ginsberg; alapfilmjeik: Ok nélkül lá­ zadó, Utolsó mozielőadás). A Route 66 gyakorlatilag a főszereplő Jack Kerouac híres regényében, az Uton-ban, hi­ szen a társadalomból való kivonulás - mely a mozgalom alapfilozófiája volt - legfontosabb jelképe az út. A konzumtársadalom elleni ezt a fajta lázadást, mely a beatmozgalomban teste­ sült meg, több tényező váltotta ki. A fiatalok egy része megunta a mindent uniformizáló I V/ fif I I jól élnek. Különösen a fiatal generációk bá­ multák Amerikát, ahol állandóan tombol a rock and roll, Cadillac-ek suhannak az utcá­ kon, ahol Matyiin Monroe és James Dean sé­ tál. Mai szemmel mulatságos lehet ez az álom­ kép, de akkor sokaknak a reményt jelentette (és nem csak az USA, hanem az egész „nyuga­ ti világ”). Ami lopva bekerült hozzánk (egyegy farmernadrág, lemez, fénykép, emlék­ tárgy) mitikus erővel hatott - már csupán tiltottsága okán is. A vágy a szabadság után, melynek szimbóluma Amerika lett, hatalmas erővel tombolt a fiatalokban. A szabad Amerika egyik legfőbb jelképe pedig a híres Route 66. A szimbólummá válás kezdete az ún. beat-kultúrához kötődik, mely nálunk meglehetősen összemosódik a hippikultúrával, pedig másról van szó. A beat is egy „i^úsági mozgalom” volt, mely a negy­ társadalmi életet, a vagyonközpontú szemléle­ tet, a tekintélyuralmi, képmutatóan konzerva­ tív közmegegyezéses társadalmi szabályokat. Ez az alapideológia, melyet azután nyilvánva­ lóan átvettek olyanok is, akik egyszerűen csak képtelenek voltak dolgozni, beilleszkedni, bármit is kezdeni magukkal. A lázadáshoz kapcsolódott az állandó drogfogyasztás, és sok egyéb olyan jelenség, mely a mozgalom egé­ szének értékét jelentősen megkérdőjelezte. Mindenesetre számos olyan problémát vetett fel, mellyel a ma emberének - időközben im­ már a felszabadult Magyarországon is - szem­ besülnie kell. A felszín alá hatolva felfedezhe­ tőek értékes gondolatok a beatnikek ideológi­ ájában: az egyén tényleges felszabadítása a hi­ vatalosan szabad, valójában a pénz uralmával mindent felügyelő állam, illetve tőkés csopor­ tok alól; a pénz és az anyagi javak „Istenné ma- �gasztalásának” tagadása; a képmutatás és az ál­ szent konzervativizmus leleplezése. Az értékes gondolatokba természetesen számos „vadhajtás” is került (az ideológia ki­ dolgozottsága és egységessége a mozgalom sa­ játosságai és szétaprózottsága miatt szóba sem kerülhetett), és a problémák felvetésén túl megoldási módozatokat nem is állítottak a kri­ tizált jelenségek ellenében. A hippikorszak, mely itthon gyakran összemosódik a beatmozgalommal, a hatvanas évek második felében kezdődött, és virágzása az évtized végével véget is ért. Jelképerejű filmjei többek között a Szelíd motorosok és az Eper és vér. Szimbolikus eseménye a woodstock-i fesztivál. Eszmeiségében hasonló volt a beatmozgalomhoz: tagjai a társadalmi problémákra az abból való kivonulással vála­ szoltak. A békét és a szeretetet hirdették, mely ugyan mára már elsilányult fogalmakká váltak (részben éppen az őket zászlójukra tűző moz­ galmak, jelentősebb részben viszont a hagyo­ mányos értékrend általános válsága miatt), de azért nehezen vitatható, hogy kiveszőben van­ nak a modern társadalmakból, és hogy égető szükség lenne rájuk. Másfajta megközelítésből feltehető a kérdés: miért érdemes, ha röviden is, de foglalkozni ezen mozgalmakkal, hiszen a jóléti társadalmak legfejlettebbjében alakultak ki, és ezért állandó „nyavalygásuk” hiteltelen. Próbáltak volna mondjuk nálunk, a kommu­ nista diktatúrában panaszkodni a rendszerre! Háborodtak volna fel itt egy-egy pofon miatt, melyet a rendőröktől kaptak! A felvetésekben van igazság. De az is igaz, hogy az általuk fel­ vetett gondolatok nem csak azért érdemesek az áttekintésre, mert az itteni diktatúrában ezen mozgalmak, pontosabban inkább az álta­ luk létrehozott, és hozzánk eljutott alkotások úgymond mentőövet jelentettek a fiataloknak, hanem mert jelenleg, immár szabad ország­ ként Ilii is ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mint a II. világháború után ki­ alakultjóléti társadalmak - szokásunk szerint néhány évtizedes késéssel. Az előbb említett Szelíd motorosok című film volt az egyik legpontosabb összefoglalása annak az ideológiának, melyet a mozgalmak magukénak vallottak. A két főhősnek csak annyi pénze van, amennyi a minimális létfenn­ tartásra elég, azért mennek bele piszkos ügyle­ tekbe, hogy motort tudjanak venni maguknak. Miután ez megtörtént, a film eleji szimbolikus jelenetben Dennis Hopper eldobja az aranyórá­ ját, Peter Fondával együtt kivonulnak a lelkűket megfertőző társadalomból, a szabad ég alatt al­ szanak, fölkarolják az elesett, alkoholista ügyvé­ det (Jack Nicholson). A végén mind a három utazó gyilkosság áldozatává válik, hisz a társada­ lom nem képes elviselni különállásukat. A filmben főszereplő az út, nem tudjuk meg me­ lyik, nincs is jelentősége. Azóta is számtalan ún. road-movie készült, melyek mindig újra- és új­ rafogalmazzák az emberiség a bevezetőben már említett örök vágyát az utazásra és az út közbe­ ni kalandokra. Nagy autók, szép nők, állandó balhék - felületes kép, de sokak tudatalattijában ott motoszkáló vágy. Amerika mítosza Magyarországon sokak­ ban tartotta a lelket, míg végül egyszer csak el­ érkeztünk a rendszerváltozáshoz. Az azóta le­ játszódó folyamatok tragikus képet festenek az egykoron bámult-irigyelt világról és egyben saját magunkról is. Ma szabadok vagyunk, úgymond „mindent lehet”. Kiderült már, hogy Amerika nem az, aminek hittük, ami nem is baj, ébredjünk fel az álomból, és járjuk immár a magunk útját. A baj csak az, hogy leg­ többen a valódi Amerikával is beérik. Amióta nem tiltott, és mindenről tudhatunk, ami ott történik, látjuk a jóléti társadalmak visszássá­ gait is (azokat is, melyek ellen a beat- és hippikultúra fellépett!), a gazdagságot, de a lel­ keket béklyóban tartó mechanizmusokat, a haszon mindenek felettiségét, a hagyományos értékek, a lélek, a szeretet, a hagyomány, az er­ kölcs, a család, a kultúra, a hit megszűnését, elüzletiesedését, eljelenték-telenedését, ál­ szentté válását. Sajnos úgy látszik, ezen negatí­ vumok orvoslásának fontossága jócskán eltör­ pül a várt előnyök mellett. Döbbenjünk rá: nagyon sokat veszíthetünk, ha fenntartások nélkül, az 1945-ben megszakadt folyamatos­ ság újra megkeresése nélkül indulunk el egy új irányba, és fogadjuk magunkba azt a világren­ det, mely máshol szerves fejlődéssel alakult ki, de amely mindenhol hatalmas problémákkal küszködik. A mítosz mára már meghalt, lehullt a le­ pel, Amerika nem az, aminek hittük. Az is, de csak egy kicsit, nem annyira, nem úgy, szóval valahol nem stimmel az egész. A régi emlékek töredékei tovább élhetnek lelkűnkben, le­ gyünk hálásak azért, mert az elnyomás évei alatt is élhetett bennünk a remény, tudhattuk, hogy máshol másmilyen a világ. Ha pedig a mi Amerikánkat szeretnénk újra viszontlátni, te­ gyük fel a Stones lemezt, csukjuk be szemün­ ket, és gondolatban menjünk végig Chicagótól Los Angelesig a 66-os úton. Hiszen még tud­ juk: „Getyour kicks on Route 66”! A Török Szultán tizenegyedik oldal �Spanyolországi élmények az Erasmusszal „Fiesta, siesta, estudios” Homung Ágnest (V évf.), Láncos Pet­ rát (V), és Szilvássy Zsófiát (TV), azaz három Erasmus-ösztöndíjast küldött a Pázmány jogi kara az év első félév­ ben I. Juan Carlos birodalmába. Ezút­ tal tőlük kértem élménybeszámolót. A két végzőst sikerült faggatnom. — Mit szóltok? E tanévben tart az egymilliomodik résztvevő hallgatónál az Erasmus ösztöndíj program létrehozása, 1987 óta. Szerintetek mi a siker titka? — Hornung Ágnes (H. A.): Mindenkép­ pen hasznos az európai diákok számára. Egyéni tapasztalatom is azt mutatja, érde­ mes megnézni egy másik ország kultúráját, ahol kívülről lehet szemlélni, hogyan gon­ dolkodnak rólunk, magyarokról. Igen, én is hallottam erről a számról, kaptam egy érte­ sítést, mert bekerültem a program nyilván­ tartásába. — Láncos Petra (L. P): Ezúton szeretnék gratulálni ehhez az eredményhez! — Pontosan hol töltöttétek a 200112002-es tanév második félévét? — L. P: La Riója tartományban, annak is Logrono nevű fővárosában, az Universidad de La Riója, éppen idén tízéves, sok - a jogi mellett például orvosi, bölcsész, közgazdaság­ tudományi - karból álló egyetemen. A város egyébként, ahhoz képest, hogy székhely, elég kicsi, kevesen lalgák. — H. A.: A tartomány az ország északi ré­ szén helyezkedik el, a többivel összehason­ lítva pici. Legismertebb tulajdonsága, hogy a legjobb spanyol bortermelő vidék. A Camino dél Santiago (Szent Jakab Útja) népszerű zarándokút pedig áthalad Logrono-n, ez az egyik állomása, így időn­ ként hátizsákos-túrabakancsos fiatalok ér­ keznek a városba. — L. P: A vallás a társadalmi élet, a nevelés integráns része, rengeteg vallási ünnep, ha­ gyomány él Spanyolországban. Náluk a húsvét talán a karácsonynál is fontosabb ünnep, annyira, hogy egy hét munkaszüne­ tet tartanak. Nagy felvonulásokat tartanak a vallási ünnepeken, furcsának ható öltöze­ tekben. Szintén hasznos információ lehet az utánunk következőknek, hogy az élelmi­ szer, és a mindennap használatos termékek ára nagyjából azonos a hazai árakkal, ese­ tenként alacsonyabb. Sőt, érdekes, hogy itt- tizenkettedik oldal hon is működnek az ajándékozási reklám­ akciók, de a spanyoloknál annyira megszo­ kott, hogy egy-egy termékhez egy rakás ajándék (pl. egy dezodorhoz egy testápoló) jár, de nem termékminta. — H.ÁEzzel együtt a fizetések viszont a hazaiaknál magasabbak, ami elég szomorú. — Van-e valami különbség a két ország jogi oktatása között? — L. P.; Igen, a gyakorlati oktatás. Minden héten legalább egy órát szánnak rá, vannak külön felvehető, gyakorlati előadások. Az elmélet nagyon fontos - itthon főleg azt ta­ nuljuk - ott viszont a gyakorlati képzés is, ami szerintem ajogászi szemléletmód, a lo­ gikus gondolkodás megalapozásában nagy szerepet játszik. Egyszer megkérdeztem itt a Karon, hogy miért nincs, illetve annyira kevés a gyakorlati órák, előadások száma. Azt mondták: nincs rá akkora igény, a hall­ gatók nem választották, nem jártak ilyenek­ re. Ezt elfogadom, de ehhez képest nekünk amellett, hogy nem tudtunk elég jól spa­ nyolul, nagy gondot okozott, hogy felve­ gyük a jogesetmegoldások ritmusát. — H. A.; Tényleg, minden tárgyból volt gyakorlat. Én felvettem a nemzetközi jogot és megnéztem a tb-szoc. jogot, ott is az volt a szokás, hogy a heti három órából egy a gyakorlatról szólt (pl. hivatali papírok kitöl­ tése), de ugyanilyen volt a helyzet az EU joggal is. Tehát kint egyszerűen kötelező, hogy a gyakorlatot is megtanulják a hallga­ tók, legyen szó akár polgárjogról vagy ép­ pen nemzetközi magánjogról. — L. P; Elvárták, hogy mindig ott legyünk az órákon, különben szóltak érte. Azt taná­ csolom mindenkinek, hogy kevés órát ve­ gyen fel, legyen ideje utazni, egyéb elfog­ laltságra, stb. Mondjuk, tíz vizsga helyett csak négyre kelljen tanulnia, de arra aztán rendesen. Emlékszem, a legvastagabb, EU jog könyvben az elején egy csomó szót, amit nem értettem, kiszó-táraztam, és utá­ na már gyorsan ment a tanulása, mert is­ métlődtek a kifejezések, szakszavak. — H. A.; Az EU jog elméleti és gyakorlati része mindkettőnknek nagyon élvezetes volt. Életem egyik legjobb professzorával találkoztam, talán ő segített abban, hogy na­ gyon megszeressem a tárgyat. — Mennyire okozott gondot a spanyol nyelv hiányos ismerete? Azt olvastam, hogy Spanyolországban a diploma meg­ szerzésének nem feltétele idegen nyelv is­ merete. — L. P: Az egyetemisták tanulják és tudnak is angolul, de nem beszélik, félnek használ­ ni. — H.Á.: Nálunk ugye fontos nemzetközi nyelvek ismerete, ami főleg a magyar nyelv „világszerte széleskörű alkalmazhatóságá­ ból ered”. Azt tapasztaltuk viszont, hogy a spanyolok hozzánk viszonyítva nem tud­ nak idegen nyelveket. Tavaly nyáron InterRail-el voltam Spanyolországban. Pél­ dául, turistaszezonban, a barcelonai vasút­ állomáson ismerőseim, akikkel voltam, nem tudtak spanyolul, angolul próbálkoz­ tak, és nehezen tudták magukat megértetni. �ifir- mert az információs ablakoknál ülő höl­ gyek csak anyanyelven értekeztek. — L. P.: Ez egyébként a franciáknál is így van. Viszont, mentségükre szolgáljon, hogy lelkesek, emlékszem, amikor hat éve elő­ ször ott voltam, és csak kezdtem spanyolul tanulni, kézzel-lábbal törekedtek értésemre adni, amit mondani akartak. Amúgy érde­ kes, hogy a spanyolnak tartományonként sok változatát beszélik: castellano, katalán, andalúz, baszk, gallego, stb. így egy-egy tar­ tományban a spanyol (castellano) mellett a helyi nyelven is kiírják az információkat. — H. A.: Most kiutazás előtt kb. félközép szinten tudtam spanyolul, és már előre fél­ tem, hogy fogok megszólalni a vizsgákon. De ha ott élsz négy hónapot, azzal kelsz és fekszel, akkor belerázódsz, végül már folyé­ konyan tudsz jegyzetelni az órákon is. Igaz, hogy a tanárok egyrészt elnézték a nyelvi hi­ báinkat, másrészt a vizsgákon már nem sok nyelvi problémánk volt. — Milyennek láttátok a diákéletet? — L. P.: Volt néhány diáksziget jellegű bu­ li: egy-egy kar hallgatói elkezdenek zenélni, iszogatni az épületek előtti füves részen. Mivel kisvárosról van szó, a belvárosban ta­ lálható sok bár, igaz, nagyon kicsik, de ott zajlik az élet. — H. A.: Sokszor mondják, a spanyolokat más nem érdekli csak a bulizás. Valóban, könnyebben veszik az életet, mint mi. Ké­ szült kint egy Erasmus-póló, aminek az elején nagy betűkkel áll a fiesta szó, majd alatta kisebb betűkkel, hogy siesta, végül legalul alig olvasható: estudios (tanulmá­ nyok). A tanárok egyébként ismerik a diá­ kokat, közvetlenebb a kapcsolatuk. Ez ab­ ból is adódik, hogy kisebb egy évfolyam, mint nálunk és ez még ketté is van osztva az előadásokon. — L. P: Azt hittem, hogy a spanyolok laza nép, de nekik is van egyfajta rendszerük. Ha kell, felkelnek reggel nyolckor, bemen­ nek a suliba. Aztán jön a szieszta, ami alatt pont annyi idejük van, hogy haza menjenek ebédelni, nem elég viszont alvásra, mert kb. két óra. Utána viszont folytatódik a munka, az oktatás. Előfordult, hogy egy-egy nap es­ te tízig tartottak az előadások. Megnézik es­ te tízkor az esti filmet - mert csak akkor kezdődik — és éjfél körül találkoznak a bará­ tokkal, elmennek bulizni kora reggelig. — Igaz, hogy a spanyolok kedvenc szava a manana (holnap)? — L. P.; Észak-Spanyolországban ezt nem tapasztaltam, azt mondják inkább a déli vi­ dékekre és Dél-Amerikára jellemző. En­ gem eleinte nagyon zavart a spanyolok azon tulajdonsága, hogy tiszteletben tartják min­ denki életritmusát, így ha egy hosszú sor elején valaki az eladóval megbeszéli a csalá­ di életét, türelmesen megvárják, nincsenek rosszalló tekintetek, mint itthon. Alapvető­ en türelmetlen típus vagyok, és úgy gondo­ lom, hogy mindennek megvan a maga ide­ je, de azért többé-kevésbé sikerült hozzá szoknom ehhez a felfogáshoz. Szóval, nem szabad őket sürgetni. — H. A.; Délen a szieszta is sokkal jobban érvényesül, lévén gyakorta harminc-negy­ ven fokra kúszik fel a hőmérő higanyszála. Ilyen melegben nem lehet sok mindent tenni... — L. P: Az étkezési szokásaik is ennek meg­ felelően alakultak. Ott tapas-nak vagy pinchos-nak hívják a kis „falatkákat”. Ezek nagyon népszerűek, két-háromóránként fo­ gyasztják. A nagy evések ideje inkább késő este van, kilenc-tíz órakor vacsoráznak, ami nekünk szokatlannak tűnik. — H. A.: Az éttermi vacsorái asztalfoglalás sem hét-nyolc órára történik, mint nálunk, hanem este tíz féltizenegy körül, hatkor meg még zárva is vannak az éttermek. Tehát annak ellenére, hogy hivatalosan nincs idő­ eltolódás a két ország között, érezhető egy­ két órányi különbség. — Mennyire hagyománytisztelők a fia­ talok? Milyen hagyományos ünnepeket ismertetek meg? — L. P; A kollégiumban volt egy baszk származású barátnőm, ezért többször jár­ tam Baszkföldön. Ott is voltak helyi ünne­ pek. Ezeken az alkalmakon népviseletbe öl­ töznek, és szinte az egész település rést vesz a felvonulásokon, vagy a helyszínen figyeli az eseményeket. Ugyanígy fontos a nép­ tánc, a népzene. — H. A.; Nálunk is ismertebb szokás pél­ dául, Pamplonában az egy hétig tartó San Fermines nevű parádé, amit mi talán arról ismerünk, hogy hős férfiak fehér ruhában, nyakukban piros kendővel, a bikák elől fut­ nak az utcákon. Ennek az egy hetes ünnep­ nek azért mélyebb tartalma van, aki csak te­ heti egyszer mindenképpen vegyen részt rajta, mert nem mindennapi látvány. — L. P: Vannak azért fura, tréfás hagyomá­ nyok is: szintén Baszkföldön szoktak ron­ gyos, elnyűtt ruhában az utcákon szaladgál­ ni, miközben a belvárosi házak ablakaiból vízzel öntik le őket. Rengeteg hagyományt tartanak számon, minden falunak, városnak van legalább egy sajátja. — Bikaviadal? — L. P: Én nem voltam egyen sem, annyit tudok róla, hogy nem egész évben, hanem nyáron és ősszel rendeznek bikaviadalt. Szi­ gorú szabályai vannak, és a torreádorok hí­ res, köztiszteletben álló személyek, fontos társadalmi státusszal bírnak, még a királyi család tagjai is házasodtak velük. — H. A.: Az ország mégis kétfelé oszlik a megítélésével kapcsolatban: vannak, aki saj­ nálják a bikát, ezért egyfajta állatkínzásnak tartják, és vannak, akik izgalmas, rangos, hagyományos társadalmi szórakozásként gondolnak rá. Ha egy torreádor megsérül, a lapok címlapjára kerül. Azzal senki nem tö­ rődik, hány bika pusztul el, amiket ugyan­ akkor sokszor kifejezetten erre a célra te­ nyésztenek. Mindkét oldalról hallottam vé­ leményt. Mindenképp a spanyol tradíció előkelő része, így a külföldiek sokszor nem értik a mögöttes tartalmát. Nekem nem igazán tetszik. — L. P: Én régen nagyon ellene voltam, de most már úgy gondolom, ez a kisebbik rossz, sokkal ellenszenvesebbnek mondha­ tó kulturális szokásaik is vannak, ám egyál­ talán nem tudok rajongani érte. — Milyen tapasztalattal, élménnyel lette­ tek gazdagabbak hat spanyolországi hó­ nap után? — L. P: A gyakorlati oktatással és a türel­ mes életmóddal mindenképpen. — H. A.: Egy kis lazaságot sem ártana át­ vennünk tőlük. Spanyol barátaim, akik hosszabb ideig éltek nálunk, azt mondták, nagyon szép az országunk, nagyon szere­ tik, nagyon jól érezték magukat, de a ná­ lunk tapasztalható pesszimizmus elkeserí­ tő. Lehet, hogy a spanyolok a ló túloldalán vannak, de érezhetően optimistábbak. —L. P; Ennek ellenére érdekes, hogy náluk a spontán ismerkedés nehezen megy. Ebből a szempontból is ketté lehet osztani az or­ szágot; délen nyitottak, északon kevésbé, in­ kább zárkózottabbak. Itthon egy fiú egész könnyen megszólít egy lányt bárhol, ha is­ merkedni akar, de ez ott nem működik, il­ letve esetleg úgy, ha ismeri az illető barátait. Ott olyan nincs, hogy egy vadidegennel csak úgy leállnak ismerkedni. Furcsa kettősség ez. Nem értem, miért, pedig laza spanyolok­ ként emlegetik őket. — H. Á.: Igen, sőt a déli „oh, amigo mio'}) típusú viselkedést sem kell szó szerint ven­ ni; fűt-fát megígérnek, és abból később a fele sem lesz igaz. Északon viszont, nehe­ zebben ugyan, de ha megismersz valakit, az a viszony valódi mély barátságot is eredmé­ nyezhet. Szamos Márton tizenharmadik oldal �Svájci óra, csokoládé, sajtok és hófedte hegycsúcsok Kinek mi jut eszébe Svájc hallatán? Néhányunknak egy élményekben gazdag hét, amelyet lausanne-i barátainkkal töltöt­ tünk. Új kalandok reményében, izgatottan vágtunk neki az útnak és örömmel vártuk, hogy újra láthassuk egymást, mivel Budapesten tett tavaszi látogatásukról mindannyi­ an szép emlékeket őrzünk. Kezdettől fogva lenyűgözött bennünket a természet, és az a nyugalom, amely a min­ dennapok hangulatából áradt. Utazásunk célpontja Lausanne volt, de szívélyes ven­ déglátóinknak köszönhetően ellátogattunk Bernbe, Montreux-be, Vevey-be, Genfbe is. Hazautazásunk előtt rövid látogatást tettünk az ELSA-Zürichnél, ahol szintén páratlan élményekkel gazdagodtunk. Svájcot 1291-ben alapították eredetileg három kantonnal, amelyeknek száma mára huszonhatra bővült. Az ország lakossága hétmillió, de még a legnépesebb város- Zü­ rich- is kicsinek mondható világviszonylat­ ban, ennek ellenére ugyanazokkal a dolgok­ kal büszkélkedhet, mint bármelyik világvá­ ros. Zürichben mozgalmas az élet. Végigsé­ táltunk a híres Bahnhofstrassen, ahol meg­ csodáltuk a bankok lenyűgöző épületeit, és az őszi öltözetbe borult fákat, amelyek végig sorakoztak az út két oldalán. Megtalálhatjuk itt a meghitt hangulatot sugalló utcácskákat, a várost szimbolizáló Grossmünster temp­ lomot, és sokáig üldögélhetünk a tóparton, ahol hattyúkat, kacsákat, sirályokat szemlél­ ve gondolatainkba mélyedhetünk, vagy ép­ pen elfeledkezhetünk az élet nagy dolgairól. Svájc alapvető jellegét három, egymástól lényegesen eltérő alaptermészetű nép, a fran­ cia, a német és az olasz határozza meg, s ez a hármas ötvözet törvényszerűen tovább gaz­ dagodik helyi sajátosságokkal. A három fő nyelvterület a nemzeti konyhában is kifeje­ tizennegyedik oldal zésre jut. A helyi specialitások közül mi is megkóstoltuk a fondue-t (olvasztott sajtba mártott kenyérdarabok), a papét vaudois-t (kolbász, káposztás, krumplis körettel), és egyéb jellegzetességeket. Minden egyes nap emlékezetes marad számunkra, de most mégis a számomra leg­ kedvesebbről írnék. A Genfi tó mellett emelkedő hegyoldalakon teraszosan kapasz­ kodnak a szőlőtőkék. Itt hallhattunk egy rö­ vid előadást a svájci borvidékekről, a szőlő­ termesztés hagyományairól, amelyet egy gyakorlatias borkóstoló egészített ki. Dél­ után Bernbe látogattunk, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvání­ tott. Einstein itt alkotta meg relativitáselmé­ letét, Tobler pedig a világhírű Toblerone csokoládét, valamint innen indult útjára az ementáli sajt. Számtalan történelmi és épí­ tészeti különlegességgel találkozhatunk a város berkeiben. Színes szobrokkal díszített szökőkutak, óratornyok, muskátlival díszí­ tett ablakok árasztanak meghitt hangulatot. De ne feledkezzünk meg a régi idők lég­ körét idéző Chilloni Kastélyról sem. Az egyedülálló erődből, amely valaha börtön volt, gyönyörű kilátás nyílik a tóra, és a szomszédos hegyekre. Kiemelkedő jelentő­ ségét bizonyítja, hogy megfordult itt JeanJacques Rousseau, Shelley, Victor Hugó, Alexandre Dumas, William Turner, Gustave Courbet, és még sokan mások. Montreux nemcsak a jazz fesztiváljáról híres, hanem a legnaposabb helyek egyikeként, a svájci riviéra megtestesítője. A városka történetét fémjelzi, hogy hosszabb-rövidebb látogatást tett itt Charles Chaplin, Freddy Mercury, Igor Stravinsky, Ernst Hemingway, és nem utolsó sorban Lord Byron, akiket szintén csodálattal töltött el a táj szépsége. Vevey barátságos belvárosa melegséggel tölti el a látogatók szívét, és nem elhanyagol­ ható, hogy itt található a Nestlé csokoládégyár. A Genfi tó partján elterülő Lausanneban nem mindennapi műemlékkel találkoz­ hatunk. Mindenképp említésre méltó a XIII. századi, gótikus stílusban épült székes­ egyház. A város számtalan lehetőséget kínál az érdeklődő utazóknak mind a múzeu­ mok, mind a kulturális élet terén. A kozmopolita Genf kiváltságos helyze­ tet élvez Európa szívében, ahol számos szervezet, bank és nagyvállalat telepedett meg. Aki erre jár, ne felejtse el lefényképez­ ni a híres szökőkutat, amelynek vízsugara 140 méter magasra emelkedik, ötszáz liter vizet lőve ki másodpercenként. Genf sétá­ nyoknak, parkoknak is otthont ad, ahól néhányan szíves-örömest sakkoznak, mal­ moznak. Három név személyesíti meg a genfi gondolkodásmódot: Jean Calvin, re­ formátor, után a várost „protestáns Rómá­ nak” nevezik, Jean-Jacques Rousseau, a genfi állampolgár, akinek köszönhetően az emberek öntudatra ébredtek, és Henry Dunant, aki részt vett az 1863-as egyez­ mény munkálataiban, és a Nemzetközi Vö­ röskereszt útját egyengette. Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy a tanulmányaink során már megismert ENSZ-nél látogatást tehettünk, és az elméleti ismereteket személyes tapasztalatainkkal bő­ víthettük ki. Ellátogattunk a Vöröskereszt Múzeumba, az Olimpiai Múzeumba, a Szö­ vetségi Bíróságra, és bepillantást nyertünk az egyetemi életbe is. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy közelebbről megismeijük a jogi kar dékánhelyettesét. Az utazás vitatha­ tatlan előnyei között kell megemlítenem, hogy lehetőségünk nyílt külföldi professzo­ rokkal konzultálni, és érdeklődési területünk­ nek megfelelően anyagot gyűjteni. Hasznos információkkal gazdagodtunk a külföldi ta­ nulmányutak, és a posztgraduális képzésben rejlő lehetőségek terén. Örülünk, hogy lausanne-i, és zürichi joghallgatókkal ismerkedhettünk meg, ta­ pasztalatot cserélhettünk. Reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk új kapcsolatok felvételére, és a régiek ápolására, elmélyítés­ re. Bognár Szilvia �Az Ezeregyéjszaka meséi avagy az ELSA XLII Nemzetközi Közgyűlése Törökországban világ legkülönbözőbb részeiből ér­ keztek, a Sarkkörtől Máltáig, Portugáliától Grúziáig. Mindez pedig .. egy gyönyörű tengerparti városban, ahol a turistacsalogató ’Itt mindig The European Law Students’ Associaüon süt a nap!’ szlogen valóság, még no­ Ì BUDAPEST vemberben is. A Egy mesés hét a kelet kapujában: novem­ A Workshopokon kívül plenáris ülé­ ber 2-9 között került megrendezésre az sekkel és konferenciákkal színesí­ ELSA (The European Law Students’ tett, meglehetősen feszített tempójú Association) XLII nemzetközi közgyűlése program fáradalmait a résztvevők . a törökországi Alanya városában. Az sajátos módon pihenik ki: fergetege­ ELSA Budapest képviseletében az elnök­ sen jó hangulatú bulik és éjszakába Marketing workshop ség két tag a. Perlaki András és Dudás nyúló beszélgetések, hogy a kipiDalma vettek részt az Egyesület ezen Remélem, hogy ez a kis élménybeszámoló hentség ismeretlen fogalom legyen, ám a nagyívű, évente két alkalommal megtar­ hozzájárul majd ahhoz, hogy Ti is, elhiva­ munka alól senki sem vonja ki magát, kez­ tott eseményén. tottságból vagy pusztán kíváncsiságból, désre mindenki pontosan jelenik meg. Eh­ Röviden összefoglalva: fantasztikus él­ csatlakozzatok hozzánk, hogy az ilyen ta­ hez persze hozzájárulhat az a csábítás is mény volt. 35 országból érkezett a több pasztalatokat együtt szerezhessük meg, il­ amit a legkülönbözőbb nemzeti italok mint 200 résztvevő, akiknek a szíve ezen letve az élményeket együtt élhessük át. megkóstolása jelent, természetesen az ital a héten különösen együtt dobog, a legen­ történetének és tradicionális fogyasztási dás ’ELSA-Spirit’ itt valóban kézzel fog­ ELSA Hungary - Informális Közgyűlés módjának megismerésével egybekötve, va­ hatóvá válik. Az ELSA tevékenységének lamennyi Workshop alkalmával. hét területét felölelő Workshopokban ke­ Összefoglalva tehát elmondhatom, hogy 2002. november 29-én került megrende­ mény munka zajlik: új célok, prioritások zésre itt, az Egyetemen az ELSA Hunga­ mindamellett, hogy felejthetetlen élmé­ kijelölése, az eredmények értékelése, a ry informális közgyűlése, ahol a debrece­ nyekben volt részünk, barátságok köttet­ problémák megtárgyalása mind fontos ni, a szegedi és az újonnan bejegyzett pé­ tek, rengeteget is tanultunk arról hogy elemei annak, hogy az Egyesület mindig csi helyi tagszervezetek képviselői jelen­ miként kell nemzetközi színtéren egy or­ megújulva, friss energiával föltöltődve tek meg. Péteri Zoltán professzor úr szágot képviselni, milyen - adott esetben tudjon tovább lépni és tudjon megfelelni megnyitóját követően -akinek megtiszte­ lobbi - technikákat kell alkalmazni ahhoz a jövő kihívásainak. lő részvételét ezúton is szeretnénk meg­ hogy eredmények szülessenek, és milyen Csodálatos élmény egy cél érdekében jelentőséggel bír egy határokon átívelő, köszönni- vette kezdetét a munka mely­ együtt dolgozni olyan emberekkel, akik a nek során érdekes beszélgetés bontako­ regionális együttműködés. zott ki több, az Egyetemeket és a hallgató­ kat egyaránt érintő kérdés kapcsán. Az tö­ rökországi közgyűlésről tartott beszámo­ lót követően a valamennyi tagszervezetet érintő lényeges kérdéseket tárgyaltuk meg, melynek során természetesen a jó hangulat sem maradhatott el. Ezt foko­ zandó megérkeztek külföldi vendégeink is, ELSA Austria elnöke, ill az ELSA United Kingdom két képviselője. A mun­ kák végeztével és egy közösen elköltött vacsora után, egy nem is olyan rövid vá­ rosnézés következett: az ELSA Budapest tagjai kísérték végig a Hősök terétől a Vá­ rig, lelkes külföldi vendégeinket az esős pesti éjszakában. Ismét egy csodás ELSAs élmény, immár saját házunk táján. I A magyar delegáció Dudás Dalma tizenötödik oldal , �Csodálatos Prága, avagy egy képzeletbeli séta a cseh fővárosban (nemcsak) sörivók figyelmébe! „Arany Prága”, „varázslatos Prága”, „barokk Prága” ...talán nincs még egy európai város, amelyet ennyi jelzővel illetnének. Vonzereje, remek folyópar­ ti fekvése, épületeinek varázsa mindig is arra ösztönözte az embereket, hogy egy hasonlattal vagy jelzővel ragadják meg a lényeget. Olykor azonban lehe­ tetlennek tűnik ennyi szépséget egy­ szerre kifejezni! Mondják, hogy aki már járt Prágában, az visszavágyik, aki még nem, az odavágyik... Szórakozás, kultúra, művészet, a sör hazája... megannyi szépség, melyet az oda­ látogató szeretne magába habzsolni, s ame­ lyek varázsától nehéz elszakadni. Hosszú, andalító séták, otthonos, meleg kiskocsmák, knédli, sör. Zavaros elménk kitisztul, és át­ adjuk magunkat a város hangulatának... Te­ gyünk hát egy gondolatbeli sétát Európa egyik legszebb városában! A cseh főváros évszázadok során hosszú, di­ csőséges és tragikus eseményekben egyaránt gazdag története alatt bőkezű hajlékot jelen­ tett a művészetek és kultúra számára. Hi­ szen hogyan lehetne elfelejteni Mozart itt­ létét, a Prágai szimfóniát vagy a Don Giovannit, amelyet itt állítottak először színpadra? A látszatra egységes és festményszerűen tökéletes város azonban nagyon is összetett. Tekinthetjüka város jelképes köz­ pontjának a Károly-hidat, melyet Szentek ölelnek, s amely köré egyenként tapadnak történelmi negyedek, az egészet pedig felül­ ről a Hradzsin, vagyis a Vár uralja. A barokk és rokokó Prágát a Moldva bal partján talál­ juk, rögtön a világ minden részéből ideér­ kező fiatalok találkozóhelyétől, a Károlyhídtól kiindulva: itt olasz barokk stílusú épületek - a nagyszerű Wallenstein-palota és arany csillogású templomok sorakoznak. Az Óváros tér a Károly híddal alkotja a vá­ ros legelevenebb magját, ahol a történelem szinte megelevenedik. A tér közepén álló szobor Húsz Jánost, a cseh egyház legna­ gyobb reformátorát ábrázolja, akit Konstanzban 1415-ben máglyára küldtek. Látunk itt még gyönyörű palotákat és templomokat... Igazi „kihagyhatatlan" ne­ vezetesség a prágai Városháza harangjátéka, amelyet mindig áhítattal figyelő turisták és járókelők várnak.. Ha belegondolunk, hogy Prága egy olyan or­ szág fővárosa, melynek egy író, Václav Havel az elnöke, talán könnyebben megérjük e vá­ ros lelkét és hangulatát. A demokratikus sza­ badságeszmékbe vetett hite mellett, amelyért tizenhatodik oldal I i I iW I " ti i jí l t i I ........... - a szocializmus idején többször be is börtönözték, az elnököt főként karizmatikus egyé­ nisége tette népszerűvé honfitársai körében. 1989-ben, a bársonyos forradalommal egy irodalmárt választott elnökének.,. ez azért is érdekes, mert Prágában még a forradalmak­ nak is költői nevük van, hiszen nem szeretik a véres felkeléseket. Mégsem gondolhatunk erre a városra csak­ is úgy, mint egy idealizált helyre, mely a művészet és szépség ketrecébe van szorítva... Prága egyúttal az életöröm váro­ sa is, ahol az élet élvezeteinek is bőséggel hódolhatunk: Ezek közül egyik a sör élvezete, valójában a söröző, a „pivnice” sok prágainak inkább második otthona: itt találkoznak a barátok, itt születnek a nagy gondolatok. Az idegen turista persze sosem - vagy csak nagyon hosszú bolyongás után - találhatja meg az igazi, eldugott, házi sörfőzdéket, amelyek olyannyira rejtve vannak a nagyközönség elől, hogy némelyik helyen felirat nélküli kis házban, kopogtatásra engedik csak be az odatévedő, sörre szomjas vándort. Prágában a sör jóval több, mint egy alkohol­ tartalmú ital. A sör hagyományok és a társa­ dalmi érintkezések fontos része, ami nélkül sokak számára nem is lehet élni. Egyes fel­ mérések szerint a csehek évi 160 liter sört isznak meg fejenként, azaz a csecsemőktől az aggastyánokig mindenki átlagosan napi egy korsót. Nem véletlen, hogy mindenhol lehet kapni, talán az egész világon itt a leg­ olcsóbb, és még egy kormány sem merte je­ lentősen emelni az árát. Vigyázat: nem egy antialkoholista jött már rá Prágában, hogy tulajdonképpen szereti a sört. A sör lehet világos (svitlé) vagy barna (éerné vagy tmavé). Érdemes mindkettőt kipróbálni; a világos sörök télen-nyáron jól oltják a szomjat, a barnák pedig hideg idő­ ben emelik különösen a hangulatot, és kel­ lemes ízt hagynak maguk után. A sör fon­ tos jellemzője az erőssége. Az igazi sörba­ rátok számára ez legalább olyan fontos tu­ lajdonsága, mint a márkája. A legtöbb sör 10 vagy 12 fokos, de alkalmanként lehet inni ennél erősebb, 14 fokos sört is. A fo­ kozat nem az alkohol-, hanem a malátatar­ talmat jelöli. Az alkoholtartalom 3 % körül van. A sör ideális hőmérséklete 7-10 További fontos szempont lehetne a menynyiség, de ez ritkán vetődik fel: sört az em­ berek korsóval isznak, és általában nagy mennyiségben. Jobb (más szempontból nézve: rosszabb) kocsmákban a rutinosabb törzsvendégek hat-nyolc sört is legurítanak egy este alatt. Ha ehhez nem vagyunk hozzászokva, jobb, ha nem kísér­ letezünk. A felszolgálók automatikusan hozzák az újabb korsókat, de ezeket termé­ szetesen bármikor vissza lehet utasítani. A sör csapolva az igazi (és a legolcsóbb), de üveges sört is árulnak mindenhol. A leg­ fontosabb prágai sör a Staropramen, amit Smíchov negyedben gyártanak (a sörgyár címe: Pivovarská, azaz Sörgyár utca). ízle­ tes, könnyen iható, jó minőségű sör. Mivel a legtöbb kocsma csak egyféle sört mér, kénytelenek vagyunk több kocsmát végig­ járni, ha valamennyi típust ki akarjuk pró­ bálni. Nem cseh sört szinte csak turisták isznak, de ne is számítsunk arra, hogy mondjuk kőbányai világost találunk vala­ melyik prágai kocsmában. A sörözők némelyike egyenesen mitikus hely, mint például a Kehely vendéglő, mely a város irodalmi hősének, Svejknek egykori kedvenc helye, vagy az „U fleku”, az egyik legősibb sörfőzde-söröző, ahol évszázadok óta változatlan hangulatban élvezhetjük az 1499 óta helyben főzött barnasört. Ennyi ízelítő után remélhetőleg sikerült mindenkinek az érdeklődését felkelteni e csodás város iránt... Hiszen valóban lehe­ tetlen Prágát egyetlen szóval leírni: csak sze­ retni lehet olyannak, amilyen, átengedve magunkat varázslatos hangulatának. Mert Prága valóban az utolsó mágikus városok egyike...! Gulyás Judit �Időre létezem Részletek egy büfében talált naplóból ...Megint hétfő, de ez már valahogy nem tud szürke lenni. Bár monotonon má­ szom be nyolcra állandóan, de mégsem ugyanaz, mint pár héttel ezelőtt. Ha a ha­ todik, vagy a hetedik hét lenne a tizenakárhányból, az rohadtul nem számítna, de azokon rég túl vagyunk már. Egyre kellemetlenebbül kezdem érezni magam, egyre jobban erősödik a ketyegés a tor­ komban, amit részben az ösztönös féle­ lem, részben többiek egyre gondterheltebb arca geijeszt. Erősödik, és tudom, hogy alig két hét múlva ez a dobogás fog­ ja atomjaira bontani a bejárós hetek lan­ gyos, biztonságot adó nyugalmát ...és azt nem bírom az egészben, hogy már tényleg nincs mivel takarózni. Arra a kérdésre, hogy tanulsz-e már, egyre töb­ ben mernek őszintén igenlő választ adni, s lassan már azok is igent mondanak, akik szeptembertől titkolták, nehogy túlságo­ san strébernek tűnjön a dolog. Persze, ok­ tóber elejétől én is be-beültem a Szabó Ervinbe, nézni a jó pasikat, meg haladni pár oldalt a polgárral is, de ha most beül­ nék, a könyvvel együtt kinyitnám azt a lelkiismeret furdalást is, ahhoz meg már egyjó hete semmi kedvem sincs ...s a december közeledtével megnyílik az időérzék is, hirtelen elkezd érdekelni, hogy hányadika van. A minap azon vet­ tem magam észre, hogy máris két hétre előre tervezgetek, és olyan röhejesen de­ rékszögnek kezdem magam érezni, hogy az már fáj. Talán lenézhetnék csütörtökön a Fever-be, vagy a Living Roomba is, de persze a múlt héten megint nagyon halovány volt a dolog, ugyanis az összes haveija ott volt, csak éppen ő nem volt ké­ pes eljönni. Ezzel együtt már nyolc és fél napja nem láttam ...Hétvégén otthon voltam, amolyan kötelességtudat-féléből, de olyan ritkán va­ gyok anyuékkal, hogy egyszerűen nem tudok kötetlenül a tanulásra koncentrál­ ni. Ha meg otthon vagyok, igaz a ketyegés nincs annyira, de nem tudom elhesseget­ ni magam mellől az érzést, hogy kimara­ dok valamiből. És hopp, megint volt nincs három nap, pedig ha csak napi kéthárom órát ültem volna neki, máris elő­ rébb tartanék egy hangyányival ...Ezen a héten már belevágok rendesen, nincs mese, hisz ez a ketyegés rosszabb, mint ha ávós jéghideg vízcseppek csepeg­ nének a meztelen tarkómra. Egyszerűen nem tudom teljesen kiiktatni, hiába tanu­ lok, hiába próbálom elhallgattatni, nem enged egy hangyányit sem. Mintha arra lenne hívatva, hogy az idő vasmarkát a nyakamba kulcsolja, mintha csak azért lé­ tezne, hogy szüntelen emlékeztessen: a negyedik dimenziót már nem hagyhatom figyelmen kívül, novemberben vége felé már időre létezem... (szerk.) Zs. M. & R. Ny. Miért jó a liberális drogpolitika? Felháborodva olvastam, hogy bódult poli­ tikusaink a jelenlegi szigorú szabályozás helyett egy enyhébb változatot akarnak beadni nekünk. Mint bizonyára tudjátok, bizonyos politikai pártok már korábban is ellenezték a szigorú büntető intézkedése­ ket. Némelyikük még saját gyermekének sem tiltaná meg a tudatmódosító szerek kipróbálását. Szívjunk együtt, mondták. Lelkűk rajta. A többség azonban nem ért egyet ezzel a liberális felfogással. És most úgy tűnik, ez a többség lesz a kisebbség. Számtalan tudományos kutatás bizo­ nyította, hogy a drogliberalizáció nem ve­ szi elejét a kábítószer fogyasztás terjedésé­ nek, sőt, inkább elősegíti azt. Én még jól emlékszem a közelmúlt egyik műsorára az egyik kereskedelmi csatornán, ahol egy édesapa fiataloknak mesélte el gyermeke haláltusáját. Könynyes szemmel, a sorsba beletörődve magyarázta a drog halálos ha­ tását. Meglepődve láttam, hogy ez a kereske­ delmi adó hétvégi adásában olyan kutatási adatot közölt, mely szerint a szigorú drogpolitika többet ártott, mint használt. A fiatal kutatónő azt állította, hogy nem csökkent a kábítószer fogyasztók száma, felesleges a komoly büntetés kilátásba he­ lyezése. Arról persze nem beszélt, hogy a kemény fellépés a kábítószer fogyasztás növekedését csökkentette, ami jó kiindu­ lópont lehetett volna a későbbi eredmé­ nyes küzdelemben. A tudatmódosítás pe­ dig már megkezdődött, példa erre a köz­ szolgálati televízióban sugárzott, társadal­ mi célú hirdetés is. Megértem én, hogy egyes felelőtlen politikusok népszerűségük érdekében bármire hajlandóak. De ezt saját kontó­ jukra tegyék. Kíváncsi lennék, tisztelt liberálisan gon­ dolkodó politikus urak, akkor is nevetgél­ ve ecsetelnék a várható következményeket. ha saját gyermekük lőtte volna be magát a halálos adaggal. Bizonyára nem. Az így gondolkodók azt sem veszik fi­ gyelembe, hogy a többség, a jelentős többség nem ért velük egyet. A szakmai szervezetek szintén nem támogatják az el­ képzelést. No de sebaj, megszokhatjuk lassan, hogy a döntéseket azok hozzák, akik a legkevésbé értenek hozzá. Bízom azért abban, hogy a józanész emelkedik felül a vitában, és nem születik olyan döntés, amely elősegíti mások romlá­ sát, és egyes bűnözők anyagi jólétét. Gon­ doljon minden döntéshozó a következő ge­ nerációkra, fiatalokra úgy, mint a még meg sem születettekre. Felelősen döntsenek! Te pedig, kedves olvasóm, emeld fel szavad minden lehetséges fórumon, ha átérzed a felelősség súlyát. Tehetsz érte valamit. Jogász leszel. A jövő a le kezed­ ben is van. Dönts tiszta fejjel. Szabózé tizenhetedik oldal �„lus est ars... 99 Beszélgetés Udvarhelyi Zsuzsannával festészetről, jogról Udvarhelyi Zsuzsanna Karunk negyed­ éves hallgatója. Sokan nem is tudnak mű­ vészi ambícióiról, vagy arról a két kiállí­ tásról, mely festményeiből nyílt, és ame­ lyek a hónap végéig tekinthetők meg a Fregatt Art Galleryben (V kerület Molnár I u. 26.), valamint a Moha és Páfrány Virág­ galériában (XII. kerület Magyar Jakobi­ nusok tere 1.). Ez utóbbi helyszínen be­ szélgettem vele. Egy óra van még hátra nyitásig, de minket azért beengednek, keskeny tyúklétra vezet fel a galériára, ahol elénk tárulnak maguk a „Szenvedél>'gyüniilölcsök”, mert ez a kiállítás címe. balról egzotikus virágok Közben jobbról, jt körülöttünk. f ■ « . I .Mt tík Judit ' là ‘ .’’y -"5?^ *í Sí —Nem jelentett különösebb nehézséget an­ nak idején a pályaválasztás és továbbtanu­ lás? — Meggyőződésem, hogy jól választottam, bár azért, másodéves koromban elvégeztem egy évet az ELTE bölcsész kar művészettörté­ net szakán. — És egyébként, hogy egyezteted össze a fes­ tészetet a jogi tanulmányokkal? Sayma (felszántott föld) — Nem szokatlan, hogy virágüzlet ad ott­ hont egy festménykiállításnak? — Itt régóta ismernek, sokat jártam ide, ami­ kor orchideákat festettem. Tudtam, hogy szoktak festménykiállításokat berendezni a ga­ lérián, így amikor megkérdeztem tőlük, hogy érdekelnék-e őket a képeim, nagy örömömre igent mondtak. — A párhuzamosan zajló tárlatodról is mondanál néhány szót? — A másik tárlatomnak a Fregatt Art Gallery ad otthont. Ehelyütt már lassan 4 éve folyik egy kiállítássorozat „Festészet és költészet.»’ címmel. Legutóbb éppen Jeremiás Mária fes­ tőművész képeit tekinthette meg itt a közön­ ség. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy ki­ állításomat Szikszai Károly grafikusművész nyitotta meg. — Mióta foglakozol a festészettel? —Egészen kicsi korom óta, de úgy komolyab­ ban, magasabb szinten három éve. Nagy ha­ tással volt rám és festészetemre Aida Cui nevű amerikai festőművész, akinek expresszív képei mély benyomást tettek rám. tizennyolcadik oldal —■ Vizsgaidőszakban el kell pakolnom mindent, a vászontól kezdve, az állványon át az összes ecsetet, olajat és minden kelléket. Különben túl nagy lenne a kísértés. Ha egyszer hozzákezdenék egy újabb munkához, azt nem lehet csak úgy fél­ beszakítani, felfüggeszteni, ekkora időkiesést nem engedhetek meg magamnak. Vázlatokat ké­ szítek, ötletek természetesen ez idő alatt is szü­ léméit. A vizsgaidőszak végén már alig bírom ki­ várni, hogy ismét elővehessem a vásznat, és viszszatérhetek a festéshez. — Milyen terveid vannak a jövőre né2»je? — A legfontosabb számomra az egyetem el­ végzése, de természetesen a festészetet sem kí­ vánom elhanyagolni. Következő kiállításomat Érden rendezem. — Mit éreztél, amikor a kiállításod megnyi­ tójának meghívóján a neved alatt a festőmű­ vész megjelölést olvastad? — Először Kommá László, a Fregatt tulajdo­ nosa mutatott így be ismerőseinek, de még a mai napig nem tudom elhinni... Mándics Botond — Ezek szerint a vizsgaidőszakot leszámít­ va a szobád úgy néz ki, mint egy műterem? — A szobám úgy néz ki, mint egy raktár. Rendszerint több kép is szárad egyszerre, mert az olajfestményeknek több hétre is szükségük van, hogy végleg megszáradjanak. A padló pe­ dig rendszeresen újságpapírokkal van leborít­ va. — Leginkább olajjal szoktál festeni? Akvarellel kevésbé? — Alapvetően olajjal dolgozom, de van né­ hány akvarell képem is. — Mások is kitűntek családodból a képző­ művészetek terén? — Rokonságban álltam a nemrég elhunyt fes­ tővel, Fischer Ernővel, de vele az utóbbi évek­ ben nem sok kapcsolatom volt. Society Lady �N agyvizit Szócreai agónia Szeretem Gyurkovics Tibor stílusát. Szeretem ezt az örökké elégedetlen, morgó-zúgó, smirglihangú írót. Elégedetlensége csak krinolin- és szafaládéfalás közben csillapodik egy-egy pillanatra; boldogsága azonban ilyenkor sem lehet teljes, hiszen - mint tudjuk — már a szafaládé sem a régi, azelőtt sokkal ízesebb volt, ma csak csupa műanyag. Na meg a téliszalámi. Az vál­ tozott meg csak igazán, ma már olyan az íze, mint a szappannak, mert nincs benne elég szamárhús... De tényleg! Na mindegy; most nem is ez e leglényegesebb. várásában. Egyetlen esélyük van csak a gyógyulásra, egyet­ len esélyük van csupán arra, hogy történik velük még vala­ mi ebben a rongyos életben. Egyetlen történés a világ, Hogy mi ez?! Hát nem Zalatnay Cini koncertje, vagy Korda Gyuri önimádó giccssláger-estje! Nem is az, hogy kimehetnek bevásárolni a rumba-rumba-a-centrumba; - ja, pardon, ez akkor még nem is volt, csak valahogy mára összekuszálódott ez az egész. Na: az esemény a Nagyvizit, mindenki álma, a kórház egyetlen eseménye. Ekkor csillanna meg a szaba­ dulás, vagy a kórházi végítélet reménye, - legalább valami biztos! Az Esemény főaktora, vezére a főorvos. Aki min­ denben fő, első. Míg ki nem derül róla a való. Az, hogy te­ Aczél György és Lukács György az Akadémián hetetlenül hülye, szerencsétle­ nebb, mint betegei, valójában A lényeg a Nagyvizit. A groteszk tragi­ ő szorulna leginkább kezelésre. Elag­ komédia. Már a hetvenes években szín­ gott, elhasznált, mint egy otthagyott re került, és már akkor is mindenki tud­ halvacsora, - másnap reggel. ta, miről szól. Vizeslepedő a szocialista langyosvízre. Hogy a hetvenes évek közepén Brezsnyewel, Kádárral azonosította őt a Kórterem a hetvenes évek módjára, vájt fülű néző, - az csak természetes. De t-MZií-r veszélyesebb rrarrra !•» ♦-»párosítás »-z-\ r> , í-n volt a kórLr-z-viédes kis Magyarországon. Itt játszódik a még Nagyvizit; főszereplői kik lehetnek má­ sok, mint a funkci, az eltiport ellenzéki, és az átlagember. Akik egyben össze­ forrnak: halálos betegek, s akik minden valószínűség szerint csak szállított for­ mában hagyják el legközelebb a kórhá­ zat. Agóniájuk egyesíti őket a vég nehéz házba időnként ellátogató, minisztériu­ mi főfő és Aczél György hasonlóságá­ nak érzékelése. Amely a darab vesztét is okozta. így nem jutott el Gyurkovics műve a firenzei fesztiválra, így tűnt el a groteszk szépen lassan a hazai színpad­ okról is. Hát nem baj. Az nevet, aki utoljára ne­ vet. Gyurkovics nevet utoljára. És a Madách stúdiószínpada, merthogy az meg színpadra vitte Gyurkovics recsegő nevetését. Koncz Gábor rendezésében. aki munkáját nem úgy végezte rendezőként, mint a főfő - főorvosként! Az üldözött Reviczky Gábor, a funkci Némethy Ferenc, a átlag Pusztaszeri Kornél. És itt a bájos Tóth Enikő, mint ápolónő; és a remek-gonosz takarítónő. Pásztor Erzsi. Akihez a gonoszkodás szépen hozzánőtt, mára szinte elvárt, hogy legalább egy kicsit romlott legyen. Dózsa László a minisztériumi eeetárs, Horesnyi László a kórházi borbély és a halálangyal kettős szerepében ragyogó. A vég az öngyilkosság szándéka. A volt főfő el akarja hagyni a kórházat. De nem ám úgy, ahogyan illik, hanem az ablakon körösztül. Az egykori ellenzéki fogja vissza, menti meg az életét. O az, aki igazán tudja, ezt az értéket nem le­ het csak úgy eldobni. Mellesleg: ez mintha nem is a mi reszortunk lenne... Taps. Bálint György Rudolf 't! mn;!Wc 1 tizenkilencedik oldal �Tér-képek Emlékeztető 2002-es sajtófotó-kiállításról ...már a mesterséges paraváii-Iabírintus szorítása is nyomasztja az embert. Mielőtt eljöttem, bárkit kérdeztem, hogy tetszett neki az idei, mindenki csak meg­ vonta a vállát, és annyit mondott: — A tavalyi jobb volt. Ez már csak így van. A tavalyi mindig jobb. Tulajdonképpen rendben is volna ezzel minden, leszámítva, hogy a tavalyihoz sem volt szerencsém. így úgy gondoltam, már csak azért is érdemes lesz elmenni, hogy tudjak mire hivatkozni, ha jövőre megke­ resnének valamilyen hasonló kérdéssel, ilyen könnyelmű megfontolások vezettek tehát, amikor magam mögött hagyva a Kos­ suth téri metrómegállót, a Néprajzi Múze­ um felé vettem az irányt. A régies stílusú szürkés épület oldalán modern tervezésű tarka-barka ponyva fe­ szül ,^orld Press 2002” felirattal. El akar ütni. Sikerül is neki. Bent ez az elütés már nem jön össze annyira, legalábbis a kiállítás összhatásában nem, bár ennek egyáltalán a képek színvo­ nala, hanem a rendezés az oka. Az egyéb­ ként nem nagy kiállításanyagot, ugyanis egy még kisebb helyre zsúfolták, így ahelyett, hogy élvezni tudnánk a fotókat, kénytele­ nek vagyunk minduntalan a kollázs-él­ ménnyel hadakozni, amelyben a sorukat ki­ várni képtelen szomszédos fotók próbálnak részesíteni azáltal, hogy minduntalan látó­ terünk perifériájára pofátlan-kodnak. Egymást érik tehát a világ tavalyi ka­ tasztrófái, szép soijában, egy-egy szemvilla­ nással kontinensről kontinensre ugrunk, tűzvészek, véres felkelések tájait barangol­ juk be. Először az amerikaiakat robbanják, aztán ők robbantanak, lehetőleg mindent, ami az újukba kerül; afgán kisiskolások sza­ ladnak hatalmas puskákkal, egy pár paraván­ nal (és egy földrésszel) arrébb, pedig az éh­ halál miatt hasonló korú gyermekeket te­ metnek. Néha a szánalom érzése kap el, amolyan kétdimenziós-féle, de csak egy pil­ lanatra fonódik össze a tekintetem kuncogó, rongyokba öltözött kislányéval, aztán megint a pöffeszkedő katonai parancsnokok foncsorozott napszemüvegéé a szó. Az irdatlan pusztítást (mind tevéssel, mind nem tevéssel) egy-két katasztrófa-, és katonamentes kép szakítja meg csupán, megvillantva a gazdag emberi kultúra kü­ huszadik oldal lönbözőségének zsenialitását, a kultúráét, amit egy kis szerencsével sikerülni fog belátható időn belül a földdel egyenlővé va­ rázsolni. Az anyag végén „no-ezzel-is-megvolnánk” arcok indulnak a kijárat felé, és jó­ magam is felteszem a kérdést: Csak ennyi? Ennyi lett volna az egész? Csak most vagyok képes átérezni, hogy amikor ez a kérdés az eszembe villan, öntu­ datlanul is egy legalább akkora emberi kataszt­ rófát testesítek meg, mint amekkorákat a ké­ pek próbálnak tülekedve felém közvetíteni. Elcaplatok ugyanis ide a néprajziba, kifi­ zetem a pár száz forintos, diákkedvezmé­ nyes beugrót, majd közönyösen elrágózgatok a világ katasztrófái közt, és közben roszszallóan csóválom a fejem. Az információ­ áradattal bombázott, indifferenssé vált tár­ sadalom mintapéldányaként fordítok egyet a rágón a számban és az empátia félreismer­ hetetlen jeleként, hümmögök egy sort a lá­ tottak hatására. Oda-odapillantgatok a többi mintapéldányra is, és mintegy saját maga­ tartásom helyességének visszaigazolásaként, még egy adag hümmögéssel no meg kimért fejcsóválással találkozom. Ha éppen olyan kedvünk van, hazafelé még egyszer meghümmögjük az egészet a többiekkel, aztán csá, csókolom, alásszolgája. Ti, kedves olva­ sók valószínűleg szintén ezt teszitek a cikket olvasva, de higgyétek el, az egész kiállítás kislányostul, tálibostul, éhhalálostul el lesz szépen felejtve, annak rendje és módja szerint. így működik a tehetetlen szánalom [>| protokollja a H művelt nemzetek” gyakorlatában. Erről a folyamatról miért nem csinál ké­ pet senki? Valószínűleg azért nem, ez azért nincs olyan látványos, no meg aztán túl so­ kat kéne magyarázni. Most, hogy két hét múlva felidézem a látottakat, kezdem csak átérezni az egésznek a borzalmát, és most döbbenek csak rá, hogy bár a kiállítást nézve az emberiség öszszes bűne a fejemre olvastatott, szinte észre sem vettem semmit az egészből. Kifelé pe­ dig, továbbra is az indifferens társadalom „mintapéldányaként”, valószínűleg szintén a „no-ezzel-is-megvolnánk” arckifejezés „mintapéldányát” öltöttem magamra. És úgy gondolom, megérdemlem, hogy úgy érezzem magam, mint ahogy szerintem a foncsorozott napszemüveges tábornoknak kellene. És el fogok jönni jövőre is, mert igen is szükségem van arra, hogy fejemre olvassák a J5.bűneimet”. Ha pedig valaki akkor meg­ kérdezi, hogy mi volt a véleményem róla, eszem ágában sem lesz „atavalyijobbvolt”-ot felelni. Ehelyett azt mondom: - Menj el és szembesülj vele, hogy mi folyik nap mint nap az emberiség égisze alatt, és örülj, hogy Nostradamus felé haladva a tavalyi évre csak kevesebb jutott. Menj, és tedd meg a mini­ mumot, amit a kuncogó, rongyokba öltözött kislányért megtehetsz, azt, hogy megtanulod nem elveszteni az érzékenységed iránta. Hisz van még mit tanulni érzékenység­ ből mindannyiunknak. Zsellér Máté l 1 ’ 1 'J FI] íí It �Született július 4-én egyszer az Erzsébet-hídról Már nem emlékszem biztosan, hogy egé­ szen pontosan miért is adtam ezt az idétlen címet ennek a mostani írásnak, mert véle­ ményem szerint idén, 2002. július 4-én semmi új nem született, sokkal inkább meghalt valami, legalábbis Magyarorszá­ gon... Valami, ami minden valószínűséggel már előtte is halott volt, legfeljebb bennem léteztek még bizonyos gyermeki, ártatlan elképzelések arról, hogy valaha is létezett ilyesmi Magyarországon. A halva született gyerek neve pedig: Független és pártatlan magyar tömeg-tájékoztatás. Esetleg ide so­ rolhatnánk még a sajtószabadság intézmé­ nyét is mint olyat, feltéve persze, hogy azon többet értünk, mintsem hogy szabadon el­ dönthetjük: Andira kívánunk szavazni avagy Lorenzóra a Való világban... Tévedések elkerülése végett. a július 4-nekjelen összefüggésben semmi köze sincs Tóm Cruisehoz, az amerikai függetlenségi há­ borúhoz, nyálkás agresszív földönkívüliekhez, meg ahhoz a debilségbe oltott vér-nacionaliz­ mushoz, ami a függetlenség napja alkalmából rendre elboríga a tengerentúli gyógypedagó­ giai központot, (ami ha nem lenne ennyire fé­ lelmetes mint amennyire mostanság az, iga­ zán röhejes lenne!) Szóval ajúlius 4-vel az Erzsébet-hídi blokádra és a kapcsolódó esemé­ nyekre gondoltam... Nem magukat az eseményeket kíván­ nám mindenféle szempontokból értékelni, nem is valamiféle kétes kimenetelű politikai agitációba kezdenék valamelyik oldal mellett/ellen, csupán azt szeretném érzékeltetni, milyen iszonyatos szakadék tátonghat néha a saját szemünk és a „független és elfogulatlan” magyar média „szeme” között. Magamból kiindulván: hogy tudniillik lassan tudathasa­ dásos állapotba kerülök már attól, hogy az ál­ dott magyar elektronikus médiában valahogy soha nem azt sikerül látnom, amit a saját sze­ memmel láttam... Annyit azért előrebocsátanék, hogy a most ismertetni kívánt tények, értesülések mindegyikét saját szememmel láttam/hallottam akár a helyszínen, akár a Magyar TV/Rádió műsorában. Meggyőződésem egyébként, hogy hasonló ellentmondásokra bárki rálelhet, aki rászánja a fáradságot, hogy a fent említett intézmények híradásait’ (külön emelném kalapom a kereskedelmi médiának) összevesse saját tapasztalataival, esetlegesen egyéb hírforrásokkal. A tétován agresszív rendőrök esete De nézzük akkor július 4-ét: Verőfényes nyári napsütés, csivitelő madarak, a Páz­ mány jogi karán még javában zajlik a szóbe­ li felvételi, amikor dékájban befutnak az el­ ső SMS-ek az Erzsébet-hídról. A rendőrök, bár gyakorlatilag a kezdet-kezdetétől jelen vannak (tényleg, hogy kerültek oda olyan gyorsan ??), nem avatkoznak be, noha mint tudjuk - bejelentés nélküli demonst­ rációról van szó, amely ráadásul jelentős forgalmi fennakadást indukál, (vagyis sze­ mélyes szabadságot, azaz alkotmányos jogo­ kat korlátoz). Vajon miért? Vajon miért és kinek jó az, ha tovább zajlik egy olyan de­ monstráció, amely már a kezdet-kezdetén kudarcra lett ítélve, hisz alig száz ember vesz részt rajta, és mintájára - a szervezők feltehető szándékával ellentétben - sehol sem alakulnak ki további, a demonstrálókkal szolidaritást vállaló útblokádok. Vajon kinek jó az, hogy feleslegesen bőszítjük az autóikban kuporgó embereket egy olyan meccsel, amely igazából már az induláskor le lett játszva, meg lett pecsételve. A rend szilárd közegei mégis kb. 4-5 órán keresztül mozdulatlanok maradnak. Majd délután - mintegy varázsszóra - akció­ ba lépnek, és megkezdik a tüntetőknek a híd­ ról való leszorítását. A varázsszó persze a BM-ből érkezik, ahol éppen - talán a sors fintoraként - most éppen azok a politikusok ülnek, akik pont 12 évvel ezelőtt, amikor Ep­ én a körzeti patikáig sem lehetett lehajtani anélkül, hogy felhecceit, dühös taxisok állják az ember útját, szóval azok, akik akkor tapsi­ koltak örömükben és egymást túllicitálva gyönyörködtek a „polgári engedetlenség” és a 5J,választói öntudat” eme csodájában. Vajon mi változhatott meg annyira, hogy ezek a po­ litikusok most a szögmérővel kimért ellenté­ tét képviselik annak, amit 12 évvel ezelőtt nyilatkoztak. (Túl azon persze, hogy hajói emlékszem, akkoriban éppen nem ők ültek a fent említett Minisztériumban.) A valódi el­ képedést azonban nem ekkor érkezik, hisz efféle pálfordulások szerte Európában bár­ merre előfordulnak, csakhogynem megen­ gedettek is... A kérdés csupán annyi, hogy lehet az, hogy a tiszteletre méltó „független és elfogulatlan” magyar közmédia egyetlen riportere, egyetlen újságírója sem szegezte a fent említett és nagyon is magától értetődő kérdést az ügyben többször is nyilatkozó bel­ ügyminiszternek, főpolgármesternek, továb­ bi illetékeseknek, mikor erre számtalan lehe­ tősége lett volna ? Az összevert újságírók esete A tüntetők kiszorításáról hírt adó tv-s/rádiós híradások először a késő délutáni órákban láttak napvilágot, ám ezekben egy árva szó sem esett rendőri erőszakról, testi sérülések­ ről. A véresre vert újságírók esete legkoráb­ ban is csak másnap délután kapott nyilvános­ ságot, tegyük hozzá, akkor is igen szűk kör­ ben. Az újabb kérdés, ennek megfelelően te­ hát a következőképpen hangozhatna: a „füg­ getlen és pártatlan” magyar elektronikus mé­ diának ezek szerint nem érdeke, hogy a hely­ színen tartózkodó kollégáikat ért sérelmekről időben, objektív tájékoztatást nyújtson? Vagy esetleg a kérdésben ők is Wiesinger István MUOSZ-elnök álláspon^’át teszik maguké­ vá, aki az újságírók érdekvédelmi szervének elnökeként egy elegáns „Minek mentek oda?” -val állt ki a véresre vert kollégái mel­ lett? És végül - bocs, de nem bírom nem megkérdezni - : Ha egyszer így sikerült a fel­ lépés a helyszínen tartózkodó újságírók el­ len, akkor kb. mennyire lehetett civilizált, európai a tüntetőkkel szemben, amiről már esetleg felvétel sem készült... Az aranypisztolyos férfi esete És íme a legsiralmasabb: Kossuth Rádió 18.00 Esti Krónika: Elhangzik, a tüntetők egyike azzal vádolja a rendőröket, hogy azok fegyvert fogtak rá. Következő híradás: (19.00 Kossuth rádió) Magas rangú rendőr­ ségi illetékes határozottan cáfolja a vádakat. ilyesmiről az adott helyzetben szó sem lehetett....A2 ember megnyugszik, kifújja a levegőt, elvégre mégiscsak jogállamban élünk, ahol az ilyesmi, mint tudjuk, elképzelhetetlen... Kifújom én is, ez talán már tényleg túlzás, gondolom........ egészen a 9.45-ös Duna Híradóig, ahol viszont - láss csodát - hogy-hogynem mégiscsak előkerül a tokjából az a pisztoly! (Talán nem figyelte eléggé a híradásokat szegény?) De ez mind hagyj án, a tragikomédia még csak ezután kezdődik: A Rendőrség vizsgálatot indít az ügyben, majd kevesebb, mint egy napos nyomozást (!!!!) követően megállapításra kerül a jogszerű fegyverhasználat kilátásba helyezése... Anélkül, hogy párhuzamot akarnék vonni, azért hadd jegyezzem meg. huszonegyedik oldal �hogy valahány esetet hallottam eleddig a médiában, a bűnözőkkel szembeni fegyver­ használat jogszerűségének vizsgálata min­ den alkalommal több hétig/hónapig tartott... (Emlékezzünk például egy bizo­ nyos, a volt miniszterelnök családjához tar­ tozó gépjárművet őrző kormányőrnő eseté­ re, akit fegyverrel támadott meg egy rabló a nyomozás több mint egy hónapig tartott.) Magánál a döntésnél - ha lehet - akkor már csak annak indoklása volt a röhejesebb, tud­ niillik, hogy: 1. a fegyver nem volt kibiztosítva 2. A fegyvert a rendőr nem emberre fogta, hanem a földre szegezte 3. A fegyver elővételét a tüntető fenyegető magatartása indokolta Megegyezhetünk abban, hogy ennél szánal­ masabb indoklást nem hiszem, hogy valaha valakinek is sikerült volna összehoznia, de azért annyit megér, hogy pár szót foglalkoz­ zunk vele: 1. Aki az esemény után 3-4 órá­ val megállapította, hogy az előhúzott majd utána eltett fegyver ki volt-e biztosítva egy adott pillanatban, azt hiszem, elég komoly szakember lehet... 2. A felvétel ugyan há­ tulról készült, ám a váll mozgásából és a rendőr lendületéből nagyon is megállapít­ ható, hogy merre nézett a fegyver csöve (mindenesetre nem a földre - aki nem hiszi, nyugodtan töltse le az mno.hu-ról vagy más webhelyekről). 3. A fenyegető közeledést, ha nagyon akarnám, még képes is lennék el­ hinni, csak hát ugye az a gond, hogy tud­ tommal a hídon tartózkodók közül egyetlen ember ellen sem indult eljárás hatósági sze­ mély veszélyeztetése, stb. miatt. (Ilyesmire csak a későbbiekben, a Kossuth téri tünte­ tőkkel szemben került sor) Na most akkor a rendőr per pillanat fenyegetve érezte az éle­ tét, ám utólag nem tett feljelentést az illető ellen ???? Másrészt bocs, de kicsit életszerűtlennek tűnik az egész egy olyan élethelyzetben, amikor történetesen a hí­ don kb. ugyanannyi rendőr tartózkodik mint tüntető, támadó eszközként max. nemzeti lobogókkal felszerelkezve... Persze milyen könnyű is elbeszélgetni erről, meg még sokáig el lehetne vitatkozgatni, hogy mi hogyan történt, és néhány nap múlva már senkit nem is érdekel a dolog. Az eset érdekes módon egyetlen nagy nem­ zetközi jogvédő szervezet figyelmét sem keltette fel. A „független és elfogulatlan>í’ sajtó pillanatok alatt napirendre tért felette, csendben maradtak az újságíró-szövetségek, a civil szerveződések, emberi jogi fórumok. A Magyarország ellen hiányzó tejfogú ro­ magyerekekkel kampányoló Amnesty International is csendben maradt, miért ér­ dekelné őt, hogy itt nálunk a rendőr pisz­ tolyt fog egy fegyvertelen tüntetőre. Ho­ gyan??? Váljunk egy percet, nem biztos, hogy jól értettem, inkább elmondom még egyszer: Pisztolyt fogott egy fegyvertelen tüntetőre. Lehet, hogy nem volt mindenki­ nek világos, meg amúgyis eltelt azóta egy fél év, és sok minden egyéb is azóta, úgyhogy megismétlem: Pisztolyt fogott egy fegyver­ telen tüntetőre ! Akárhogyis emlékszem a fiatal magyar de­ mokrácia lassan 13 éves történetére, akárhogyis visszagondolok bármely jelen­ tős, rendszerváltáshoz kapcsolódó ese­ ményre, egyetlen hasonló eset sem jutott az eszembe... Hát, kb. ennyi! elomi 125 éve született Ady Endre Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta. Cigány-népek langy szivű sihederje. Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon. Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk. Mert akkor végünk, végünk. Valami nagy-nagy, ős tanulság. Amely kis népeket tanít. Jöttünk, mert hitt a nyugati Vagyon, De erőnk nincs a küzdelemre S nyilaktól vérezünk agyon. S mégis szívesen áldozunk velőt. Mert tragikusabb és szebb sors nincs Isten és emberek előtt. Más fajta nép roboghat tova. De ily szép, álmos, láncolt fajnál Poétább faj nem élt soha. Í9Í2 1908 Hát ahogyan a csodák jönnek Szép magyar sors Nem álldaltak bús bölcsőink körül Sem bölcsek, sem rokkant királyok. Mert nekünk senki sem örül. Magyar életünk kezdtük tétován. Nem láttunk hét kövér esztendőt. De minden esztendőnk sovány. Szorongóknak sohsem adtunk kezet. Becsméreltük a jól tevőket S örültünk, ha ki vétkezett. Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt. huszonkettedikdik oldal Hát ahogyan a csodákjönnek, Úgy írtam megint ezt a könyvet. Se nem magamnak és se másnak: Talán egy szép foltámadásnak. Se nem harcnak, se nem békének: Édes anyám halott nénjének. Ö tudta, látta, vélte, hitte. Hogy ez a világ legszebbikje. És úgy halt meg, hogy azt se tudta: Mi lesz itt az okosság útja. S ha késlekedik az okosság, Nem poéta fajták okozzák. Jönnek rendjei a csodáknak, Kiket eddig tán meg se láttak. Jönnek mindenek, jönnek, jönnek. De a hiteim elköszönnek. 1918 �K E nagy tivornyán S volt kurta szoknyás lány szerelmem... Terítve a Föld: lakni tessék. Tombolj, Világ, most szabadult el Pokloknak minden pokla rajtad. Ha akartad vagy nem akartad. Hollókkal és kóbor kutyákkal Kész a lakoma, kész az egység. Volt... volt. Ez a másodvirágzás. Ez már csak az álmoknak álma A cél nem cél, a babér nem zöld. Nem pálma már többé a pálma. Rövid szoknyás lány mit sem adhat. Nekem sincs már semmim, csak lázam. Ilyen olcsó lelket nem kapnak: Csak egy forint, kérem alássan!... Véres bor koponya-pohárban. Hajtsd föl. Világ, idd ki fenékig. Idd ki hősiesen és bátran: Most már mindegy, most rohanj végig. Végig a Téboly zöld-vér-útján. S Téboly, most már ne szemérmeskedj. Szakadnak a vásznak, szakadnak. Eljött az álmodt minden-mindegy. Esküdjünk a mindent-szabadnak. Bőrünk úgyis ördögök bőre: Lakomázzunk s aztán — előre. Ha tivornya, legyen tivornya. Olyan mindegy, élni, nem élni S gyáva-e az ember vagy hérosz. Olyan mindegy: van-e tán még rossz S van-e még tán megbecsülendő? Herold-csizmám egy kicsit sáros. De jövök vígság-hirdetéssel: Ordíts, kapu és kiálts, város. Kárhozzatok, most van a napja S akinek van még virradatja. Ne haljon meg kárhozás nélkül. Egész világ szőttje kibomlott, S én egy nyomorék fonál hurkán Még mindig csak bénán zsibongok? Mit törődjünk elmúltak voltján? Terítve a Föld, lakni tessék: Éljünk dögig e nagy tivornyán. Ì918 Még egyszer Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága: Piacra vont az i^u évek Álmodni vágyó i^usága... Mikor először szőttem álmot. Beteg, de szűzi volt a lelkem. Nem volt, mit el ne hittem volna. Nem volt, mit meg nem érdemeltem. Volt istenem, volt szépről álmom Csak egy forint... Piacon volnánk!... Mit szégyenkezzem, ez a vásár. Eladom még a megvetést is. Az én lelkem már úgyis lázár, A piacról hulljon még rá sár! lm, bevallom, hogy nyomorultan. Mit sem remélve, mit se várva, Még mindig van az én lelkemnek Szárnyakat adó büszke álma. És bár előttem vak sötétség És bár előttem mit se látok: Még mindig meg tudok én vetni Egy nálam is bénább világot! ím, bevallom, hogy nem hiában Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem. Megleltem az igaz világot. Megleltem az én dölyfös énem. Megleltem, ami visszaadja. Amit az élet elragadt: Annyi szenny közt a legtisztábbat: ím, megtaláltam magamat!... ím, megtaláltam s a piacra Kivonszoltam, hol áll a vásár: Ez én vagyok, hitvány és büszke. Érints, vevő és hullj reám, sár! ... Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága. Piacra vont az i^u évek Bénán is büszke i^usága... Mikor maradék magyar mit se forral. Ritkult, romlott s neki már minden más: jobb. Már nincs, kit leverjenek az urak, Már csak vonaglás a mi lázadásunk, Hálát nem adott s már nem is mutat Bécs. Késő a mi úr-virtuskodásunk. Hős uraink Majtényt is elaludták. Harcra készítni elő a magyart. Védő-bástyául megintelen Bécsnek? Az én népem már rút halálba tart És németet majd csak talál a német. Régen és másként lett volna itt: ország. Ì914 Alszik a magyar Most alszik a magyar a magyarban. Minden nációnak van terve. A magyar azt mondja, ha tönkrejut: így akartam. Élet-e ez? lássuk meg végre egyszer: Egyszerűen magyarnak lenni. Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzett Szerelemmel? Nagy dolgok folynak, fújnak, keserednek. De — holott láttam egyet és mást----Nem láttam még fajtám rosszaságait Kerekebben. Minden fajtát szeretek s áldva áldok. De ha fölébresztik a magyart. Ha bennem is ébresztik a bestiát: Ütök és vágok. 19Í4 Í9Í9 Nincs itt ország Petuel fia. Jóéi jóslata: Városok, mezők elpusztulnak itten S lélekbéli s való vetéseinken Zsebrák-láb vagy a kozák ló-pata Taposnivalót egyként nem talál majd. Bús föld, hogy >> mentő <<-d olyan eszelős: Kötődik Gesztért duhajul a Sorssal S Bécsért és Gesztért ő akkor erős. huszonharmadik oldal �ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK! ggiBí ■b< Ke'rj 1“ iíö í »w J K 4: r ?1 a k. V h I i I < Aranyosmaróti mester:Királyok imádása (1460 körül, Esztergom, Keresztény Múzeum) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 10. szám 2002. december 13. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. december 13. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (664kb+3670kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_10_20021213 Relation A related resource T00051 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24. pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_10_20021213 HÖK