https://omeka.ppke.hu/files/original/617b092c6455f3b31a82933bc5cc1b7a.jpg 2e3fabb19d549c08eb23fb934f537394 https://omeka.ppke.hu/files/original/413d40fd353871d608d7af2010848a7b.pdf bb6b8899d1486b71bd2e433dab75cecc PDF Text Text J2.OO2.12-2.5 V. évfolyam, 9. szám e-mail: itelet01@fiotmaiLcom honlap: wwyv.itelettk 2002. november 25. �I A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 55 A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) vájjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle «•,Kis szeleburdi voltam’ Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem ér véget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban Iájuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata >-A nagy sikerre való tekintettel idén is megrendezésre kerül a kari TDK, November 25-én, fél kettőtől, a Dísz­ terem falai között kerül sor a meg­ mérettetésre. Az előadott dolgozato­ kat és az opponálókat egyaránt mi­ nősítik. A legjobbak pénzjutalomban részesülnek. A kari TDK felkészülés a 2003. április 17-18-án sorra kerülő OTDK-ra, amely Debrecenben lesz megrendezve. A TDK-ra minden ér­ deklődőt szeretettel várnak a szerve­ zők. ">■ A Jogbölcselet Tanszék ismét elsőként hirdette meg a vizsgaidőpontokat a 2002''2003, I, félévére. Lehetőség van elő­ vizsgára december 9, és 13. között. „Rendes vizsga” december 16. és 2003. január 31. között tehető le. Utó- és javító vizsgalehe­ tőség február 3-15-ig. Telefonos jelentkezésű vizsgák: január 31., február 1., február 3. A vizsga díja 1000 forint. A vizsgákra de­ cember 14-ig lehet jelentkezni. >- Lassan itt a vizsgaidőszak, ezért es­ sen pár szó a „technikai” részletekről is. Mint bizonyára mindannyian tudjá­ tok, az idei vizsgaidőszak 2002. de­ cember 16-án kezdődik, és 2003. ja­ nuár 31-ig tart. Az UV Időszak 2003. február 3-tól 14-ig tart. Február 17-e után vizsgázni nem lehet. Vizsgára jelentkezni december 13-ig lehet. Ha a kedves versenyző ezt elmulasztja, vagy a megadott vizsganapon nem jelenik meg, az illetékes tanszék nem köteles újabb vizsganapot biztosíta­ ni. És most a feketeleves; a vizsga el­ mulasztása félévismétlést von maga után. Jól gondoljátok meg! 3^ A Karon idén mutatkozik be a Neptun számítógépes rendszer. Sokan közületek már ismerhetik. A jelentősége elsősorban abban van, hogy ezáltal a vizsgára jelent­ kezéssel együtt járó sorbaállás megszűnik. Minden hallgató kap egy kódot, amivel beléphet a rendszerbe. A Neptun bonyo­ lítja a vizsgára jelentkezést, a tárgyak fel­ vételét, az adminisztrációt. Az utolsó vizsga után pár perccel megvan a hallgató átlaga, várhatja a beiratkozást. A gépben minden hallgatóra vonatkozó adatot tá­ rolnak (felvett tárgyak, speciálkollégium­ ok, aláírások, jegyek, vizsgakötelezettsé­ gek). A rendszer a Ti érdeketekben jött létre, célja a gyorsabb adatkezelés. És még valami. A rendszer már él. >> Rendkívüli közlemény! A Tanul­ mányi Osztály, átalakítás miatt, a jö­ vő hónaptól ideiglenes helyre költö­ zik. Az új objektum a következő ko­ ordináták alapján fedezhető fel: 28­ as épület, büfé szint, lépcsőtől balra. Aki így nem találja, az keresse a Ta­ nári Klubbot. Megértéseteket és tü­ relmeteket kéri a TO. Nekem jutott a 3J.megtisztelő” feladat, hogy közöljem, vizsgát halasztani idén félévkor sem lehet. Aki mégis megteszi, arra félévismétlés vár. Polgári jogból pél­ dául egy félévben legfeljebb két vizsga teljesíthető, akinek ennél több kollokviu­ mot kellene letennie, a félévet nem tudja teljesíteni. Aki minden kötelezettségének eleget tesz, azt szeretettel váija a „beirat­ kozás” 2003. február 1-én (levelezős, számtávos), 3-án, 4-én, 5-én, illetve 17én, 18-án, 19-én. Március 17-e után semmilyen jogcímen nem lehet beiratkozni. Az idén nyáron végzettek első­ ként kaptak ajándékot - nevezete­ sen egy kitűzőt az egyetem címeré­ vel - diplomaosztójuk emlékére az egyetemtől. Hogy ne érezzék kire­ kesztettnek magukat azon többiek sem, akik korábban végeztek és ajándék nélkül távoztak, lehetőség van arra, hogy a HÖK-irodán 500.HUF ellenében magukhoz ragadja­ nak egy ilyen csecse-becsét (igen mutatós egyébként). Hogy ez így már nem is ajándék? Nyugalom, a többiek is kifizették az árát - csak éppen félig-meddig a diplomázás­ kor befizetett csekk összegébe épí­ tetten. Egy szó, mint száz: aki már végzett, és akar magának Pázmánycímeres kitűző-jelvényt, menjen a HÖK-be (8h-tól 16h-ig)! Még élünk Kergetett a tatár... túléitük Hozzánk költözött a török röpke százötven évre... kibírtuk. Osztrák sógoraink még tovább maradiak.., ezt is átvészeltük Ilákóczi szabadságharcát leverték... talpra álltunk. Világosnál letettük a fegyvert... mégis meg­ maradtunk. A vesztes oldalon álltunk az első válógbáborúbaii... megfogyatkozva bár, de össze­ szedtük magunkat. A vesztes oldalon áUnink a második világhá­ borúban is... újra felépítettük az országot. Együtt éltünk szovjet „barátainkkal” negyven ívig... úgy hisszük, most újra szabadok va­ gyunk. Megannyi tragédia és sorscsapás, melyek kö­ zül bármelyik az ország, majd a nemzet eltű­ néséhez vezethetett volna. Mégis itt va­ gyunk. Csodálatos bizonyítéka ez szívóssá­ gunknak, tűrőképességünknek, toleranciánk­ nak, Ezek a különleges képességek (is) segí­ tettek minket abban, hogy ma, 2002-ben még magyarként, magyarul. Magyarországon él­ hessünk. Azonban újabb viharfelhők gyülekeznek a láthatáron, mit gyülekeznek, már zuhog és villámlik is cgyszenc. Hiszen bár a képessé­ geinket ősidők óta génjeinkben hordozzuk, nem enyészhettek el évtizedek alatt, de ha nem tudnak napvilágra jutni, nem is segít­ hetnek nekünk. A kulturális Alzheimer-kór rohamosan sú­ lyosbodó tüneteire pedig mihamarább vála­ szolnunk kellene. Minden fronton támad az Olcsó, a Talmi, a Gagyi. Ez a liároin tábornok vezényli az eszünk és lelkünk elleni totális offenzívát. Sajnos, mint általában a történelem­ ben, most is a legtöbbet az árulók segítenek nekik, A sajtóbán, a televízióban, a rádióban, az irodalomban, a zenében és a képzőművé­ szetben is ők diktálják már a tempót. Alapos haditervvel és mindent elsöprő sereggel pusz­ títják évszázadok alatt felépített kultúránkat, teszik nevetségessé megtartó erejű nemzeti mítoszainkat, adnak nekünk cserébe színes, látványos, könnyen hozzáférhető értéktelent, rosszabb esetben gyorsan ható agysejtirtószert, Ifáadásul mi csak a bábokat látjuk, akik végrehajrák a kiszabott feladatokat. Muhit, Mohácsot, Majtényt, Világost, Tria­ nont, és Jaltát túléltük. Most itt van nekünk Fásy Ádám, a Big Brother, a Mai Blikk, a Pa-Dö-Dö, Mónika, Dopeman, Terry Black, Kóvi, az RTL Klub, Boetikor Gábor, Sas József, Fehér Anett és a többiek. Még élünk. De vajon meddig? CSERESZNYÉSSY ROLAND harmadik oldal �Dr. Sélley Zoltán, személyesen — On már karunkon szerzett diplomát a legel­ ső évfolyam hallgatójaként. Az érettségi után hogyan esett a választása egy teljesen új, és is­ meretlen egyetemre? — Ez egy elég érdekes és hosszú történet, mert nekem a gimnáziumi tanulmányaim ideje alatt eszembe sem jutott, hogy jogászi pályára lépjek. Én ugyanis a családi tradíció­ kat követve mindig is biológusnak, illetve orvosnak készültem. Biológia-kémia szakos gimnáziumba jártam, s ez a tény eleve arra predesztinált engem, hogy biológus, vagy orvos váljon belőlem. Nem sikerült a felvé­ telim, és ekkor az éppen induló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet választottam. Nekünk, mint első évfolyamnak nem is tar­ tottak felvételit, hozott pontok alapján ju­ tottunk be. Mondhatjuk, hogy úgy kerül­ tem ide, mint Pilátus a Credóba. Megjegy­ zem, annak ellenére, hogy sokan mondták a mi évfolyamunkra, hogy az egy „kontrasze­ lektált banda” volt, bátran mondhatom, hogy közülünk a nagy többség igenis meg­ állta a helyét. Büszke vagyok arra, hogy eb­ ben az évfolyamban végezhettem! — Végzett hallgatók elmondása alapján az el­ ső időkben még elég kezdetleges körülmények között folyt az oktatás. Ön diákként milyen ta­ pasztalatokat szerzett a korai időkről, és ho­ gyan emlékszik vissza a diákévekre? — Állítom, hogy életem eddigi legszebb idő­ szaka az egyetemi éveim voltak. A Ménesi úti időszak különösen kedves a számomra, talán azért, mert egyedüli évfolyamként mindenki ismert mindenkit, családias volt a hangulat, és volt abban valamiféle varázs, hogy mi va­ gyunk az elsők. Még minden olyan kipróbálatlan volt, talán kicsit ad hoc jellegű, de iga­ zából én káoszt sohasem éreztem. — Az alapító évfolyam közül került ki eddig a legtöbb saját nevelésű oktatónk. Van-e valami igazság abban, hogy a kezdeti nomád körülmé­ nyek ellenére némi előnyt élvezett az Önök év­ folyama? — Nem akarok elfogult lenni, de mégiscsak azt kell mondanom, hogy a mi évfolya­ munk egy elég jól sikerült társaság volt, és nem hiszem, hogy azért került ki tőlünk olyan sok tanársegéd, illetve doktorandusz, csak mert mi voltunk az elsők, hanem azért, mert mi egy valóban tehetséges, jól felké­ szült évfolyam voltunk. — Hogyan történt az Ön tanársegéddé történő kinevezése? negyedik oldal Cum Laude minősítésű diploma, két nyelv­ vizsga, és egy felvételi elbeszélgetés. Ez utóbbit eddig Sólyom László Professzor Úr koordinálta. Ha én itt szeretnék maradni ta­ nárként, akkor nekem mindenféleképpen valamilyen tudományos fokozatot kell sze­ reznem, s a PHD az első olyan tudományos fokozat, amit nekem el kell érnem. Nem mondom, hogy ez egy könnyű feladat. Só­ lyom Professzor Úr elég magasra tette a mércét, - ami persze nem baj -, és elég ne­ héz a féléveket abszolválni, de hát ez egy tu­ dósképzés. — 1998-ban nyertem egy ösztöndíjat Lon­ donba. Egy féléves, az értékpapírokról szóló stúdiumon vettem részt, és londoni kutatá­ saim összegzéseiről írtam egy tanulmányt ,Az Eurodirektívák hatása az értékpapírtör­ 3>vényre” címmel. Ekkor keresett a kereske­ delmijogra Fazekas Judit tanárnő demonst­ rátorokat, én beadtam a pályázatomat, és a je­ lentkezők közül engem választottak ki. Gon­ dolom ebben szerepe volt a tanulmányom­ ban foglaltaknak is. Már negyed évvégén megkérdezte, hogy lenne-e kedvem maradni a tanszéken, a diplomám megszerzése után. Úgy döntöttem, hogy maradni szeretnék. — A polgári jog, s azon belül a kereskedelmi jog a hallgatók többségének nem áll a szívéhez épp a legközelebb. Hogyan esett a választása épp ezekre a jogterületekre? — Az első évben Zlinszky János Professzor Úr előadásai után éreztem, -hogy egy klasszikust, Lábady Tamást idézzek-, nekem inkább civiljo­ gi vénám van. Ez az érzés csak megerősödött bennem a második év során, amikor először ta­ nultunk igazából polgári jogot. Hozzám a polgári jogon belül a kötelmi jog áll a legköze­ lebb, ezt a részt tartom a legszebbnek. A keres­ kedelmi jog területén belül tanultuk az értékpapíijogot, s mivel ez volt az egyik kedvenc té­ mám, ezért is választottam a kereskedelmi jo­ got. És bár a hallgatók sokat panaszkodnak, hogy a kcijog nehéz tárgy, és sok az anyag, én azt szoktam erre mondani, hogy ha már végeztek, nagy részük ebből fog megélni. — Ön karunkon mégPHD-s hallgató. Sokunk azt sem tudja, hogy ez a képzési forma ponto­ san mit is jelent. Kérem erről beszéljen! — Külföldön ez a bevett, elfogadott dokto­ ri címszerzési mód a Jogi egyetem elvégzé­ se után. Nálunk a feltételek minimum — Úgy tudom, a polgári jogon belül a fogyasz­ tóvédelem érdekli igazán. Ki lehet már jelente­ ni, hogy ez lesz a kutatási területe? — A PHD-s témám mindenképpen erről a területről szól. Köszönhető ez nagyjából an­ nak is, hogy Fazekas Judit tanárnő fogyasz­ tóvédelmi szakértő, és ezért nagyon sokat tud nekem segíteni e törekvésemben. Pél­ dául ilyen irányultságú konferenciákra kül­ dött, illetve ezek szervezésében is tevéke­ nyen részvállaltam. Ettől függetlenül nem biztos, hogy én csak ennél a területnél sze­ retnék maradni, engem az értékpapírjog, és a csődjog is kifejezetten érdekel. — A tanársegédi munkája mellett máshol is dolgozik. Mondana erről valamit? — Csak megbízási jogviszonyban vállalok másféle munkát. Alapvetően felkérés alap­ ján dolgozom. Közbeszerzéseket írok, fo­ gyasztóvédelemmel foglalkozom stb. Eze­ ket főként a szakmai fejlődésem érdekében vállalom el, és mellesleg így a tanársegédi fi­ zetésemet is ki tudom egészíteni. Megjegy­ zem, az ilyen jellegű munkákat mindig úgy végzem el, hogy az ne menjen a tanári munkám rovására. — Ön Felvételi Bizottságokban elég sokat vizs­ gáztatott. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Lehangoló tapasztalatokat szereztem. Azt vettem észre, hogy a most végzett gim­ náziumi diákok tudásanyagából messzeme­ nően hiányzik azaz alapvető műveltség, il­ letve tudásszint, ami megkövetelendő lenne ahhoz, hogy valaki egyáltalán érettségit sze­ rezhessen. A felvételizők olyan hiányossá­ gokról tesznek tanúbizonyságot, elsősorban az irodalom, zene, történelem, politika, il­ letve általában a kultúra teréről, hogy e ta­ pasztalataimból merítve kétségbeejtőnek ta­ lálom a gimnáziumok tanítási színvonalát. Természetesen tisztelet a kivételnek. �— Van esetleg olyan emlékezetes felvételi vizs­ gán esett sztorija, amit megosztana velünkí — Két kedvencem is van! Fábián tanár úrral voltam egy bizottságban, amikor az egyik jelöltet arról kérdeztük, hogy mi a vélemé­ nye az akkori Fidesz-kormány oktatás poli­ tikájáról, azaz arról, hogy egyre többen je­ lentkezhetnek egyetemre-főiskolára, s így egyre nehezebbé válik a diplomások elhe­ lyezkedése. Mit lehet velük majd kezdeni? Erre az volt a válasza, hogy igen-igen, ez va­ lóban nagy probléma lesz, mert akkor ki fog majd dolgozni? Ez a válasz egy elég érdekes megvilágítása a diplomás túlképzés veszélyének... A másik esetet Pálinkás tanár úrral éltük át. Egy igen attraktív hölgy azt a tételt húzta, hogy mely mostani államok fekszenek az egykori Római Birodalom te­ rületén? Nem nagyon ment a válaszadás, pedig próbáltunk még további kérdésekkel is segíteni. Én azt a mentőkérdésként tettem fel neki, hogy legalább azt mondja meg, hogy a honfoglalás előtt milyen népek éltek a Kárpát-medencében? A hölgy feszengett, és segélykérőén nézett rám, én meg is sajnáltam,- hátha tényleg túl nehezet kér­ deztem- így hátradőltem,- hogy a többi bi­ zottsági tag lehetőleg ne lásson- és tátogtam neki, hogy például az avarok. Erre a hölgy­ nek felcsillant a szeme, és kivágta, hogy a rovarok. Ennyit a középiskolás érettségi színvonalról... — Idén rengeteget vizsgáztatott Kereskedelmi jogból és Polgári jogból is. Megterhelő munka a vizsgáztatás? — Rendkívül. Nagyon nehéz összpontosí­ tani hosszú időn át arra, hogy a hallgató mit mond, és abból mit is ért. Tehát a feleletből nemcsak azt kell leszűrni, hogy mit sajátí­ tott el, hanem azt is, hogy érti-e is az általa elmondottakat, illetve azok összefüggéseit. Ez egy fárasztó, és igen nagy összpontosítást igénylő munka. — Népszerű társasági emberként nagyon soka­ kat ismer egyetemünkön. Hogyan tudja ügye­ sen elválasztani ezt a szerepet a „szigorú vizs­ gáztatóétól”? — Nehezen, de muszáj! Két problémát ér­ zek ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy na­ gyon sokan a hallgatók közül nem érzik azt, hogyha én megengedem nekik, hogy tegez­ zenek, akkor hol van a tegezés, és a pofát­ lanság határa. Ezt a problémát nagyon ne­ héz kezelnem, azaz úgy fegyelmezni őket. hogy ez a két dolog ne csússzon össze. A másik furcsa helyzet, ha egy hallgatóval az egyetemen kívül találkozunk. Ezek után a vizsgán néha furcsán viselkednek velem szemben, ha ismeijük egymást, néha egy kis ” várnak tőlem. ”.pluszt 1 SZABÓ VIKTOR Szükségszerű generáció­ váltás a Pázmányon Ihlán keveset! tudják, hogy hamarosan generációváltás következhet be az ecetéin oktatói karában. Annak idején, a Kar alapításakor más jogi karoktól eltérően nem támasztottak korhatárt korlátozást az egyetemi oktatókkal szemben. Míg máshol 70 év felett nyugalomba kellett vonulniuk, és mint professor eme rí tus taníthattak esetleg tovább, addig nálunk ilyen megkötés nem volt, és a 70. életév betöltése után nem csak egyetemi tanárok maradhat­ tak, de vezető tisztségeket is betölt hettek az oktatók. Az eltérő megoldás ész­ szerűnek bizonyult, hiszen egy oktató képességeit általában nem csorbítja önmagában az a tény, hogy elérkezik egy szép jubileumhoz - nevezetesen 70. életéve betöltéséhez. A tavaly, 20Ö1. szeptember 18-án jóváliagyott Egyetemi Statútum szerint ez az eltérés meg­ szűnik, hiszen: „38. § {!) Az egyetemi tanárok és docensek megbízása (jogviszonya) 70. életévük betölté­ sekor, az adott tanév lezárásával megszűnik. Ez a szabály a címzetes egyetemi tanárokra és docensekre is vonatkozik. (2) A 70. életév betöltésekor a kari és a kari szervezeti egységek vezetői megbízatá-sait vissza kell vonni (jogviszonyát meg kell szüntetni). Amennyiben a vezetői kineve­ zés nem a Nagykancellártól származik, akkor azt az azt kiadó vezetőnek, illetve tes­ tületnek kell visszavonnia. (3) Az (l)-(2) bekezdésben említett szabály alól - indokolt esetben - a Nxigykanccllár kivételt tehet, de csak határozott idejű, legfeljebb két évre szóló hosszabbítással. Ez a hosszabbítás a Nagykancellár által ismételhető. (4) E § hatálybalépésekor már kinevezett egyetemi tanárra és docensre c kinevezéssel létesült jogviszony kötelező megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket csak 2003, december 31-e után kell alkalmazni. Eddig az időhatárig vezetői beosztást i.s betölthetnek (5) A nyugállományba vonult vagy' tisztségéről lemondott egyetemi tanárnak a Kari Ta­ nács a professor emeritus címet adományozhatja." Mint látható, az újonnan meghozott szabály csak bő egy év múlva lesz alkalmazható azok­ ra nézve, akik a hatálybalépéskor már kinevezett egyetemi tanárok, vagy docensek voltak. Ezenkívül a Nagykanecliár két évre - kivételes esetben - meghosszabbíthatja a korhatárt bctöltők jogviszonyát. Mégis valószínűsíthető azonban az, hogy a jövő évben több, a Kar alapításában résztvevő, és abban érdemeket szerző, nagy tekinrélyfí oktatótól elbúcsúzunk. Olyan oktatók találhatóak az éritttcctek között, akik nélkül jelenleg még elképzelni is nehéz az egyetemet, akik köztiszteletnek és közszeretetnek örvendenek, és az eltelt hét év alatt úgjTnond „szimbólumaivá” váltak a Karnak, Kérdés, mekkora problémát fog okozni a megfelelő utánpótlás megoldása, hiszen nem biztos, hogy jelenleg mindenhol megtalálható a megfelelő leendő vezető, illetve elképzelhető, hogy lesznek olyan pozíciók melyekért többen is versenybe szállnak majd. Reméljük hogy már minden­ hol „dolgoznakaz ügyön”, és á váltás - ha egyáltalán bekövetkezik- zökkenőmentesen zajlik majd. Néhány oktató, akikre a döntés vonatkozik; - Garay Mána egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Péteri Zoltán egyetemi tanár, az Állambö lese len Tanszék vezetője - Zlinszky János egyetemi tanár, alapító dékán (Római Jogi Tanszék) - Horváti] Pál egyetemi tanár (Jogtörténeti Tanszék) - Békés Imre egyetemi tanár, a Büntetőjogi Tanszék vezetője - Pálinkás György c. cgj’ctemi docens (Büntetőjogi Tanszék) - Bánrévy Gábor egyetemi tanár (Nemzetközi Magánjogi és Eljárásjogi Tinszék) - Kussbach Erik egyetemi tanár (Nemzetközi Közjogi Tanszék) - Boytha György c. egyetemi tanár, az Európajogi Tanszék vezetője - Tarr György egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Radnay József egyetemi docens, dékán, a Munkajogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetője Cs. R. ötödik oldal �Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? Elöjáróban megköszönöm a Szerkesz­ tőségnek, hogy cikket kért tőlem a lap számára, s így újból módot adott arra, hogy lelkes olvasói minőségem mellé a szerzőit illeszthessem. Annyiban bizo­ nyára hasonlítok Luciferhez, hogy mást én sem adhatok, csak mi lénye­ gem. Avégett ragadtam tollat, mert na­ gyon szeretnék segíteni abban, hogy növendékeink hatékonyan, lehetőleg szellemi élvezettel, a tananyag betűi mögé is látva jó, sőt nagyon jó jegyeket kapjanak ebből a tárgyból /isZ. Az alábbi eszmefuttatásom sikerét esetleg több körülmény is nehezíti, illetve korlátoz­ za. Hagyományos vélemény és nemzetközi tapasztalat szerint a polgári eljárásjog egyike a legnehezebb stúdiumoknak. /A karunkon nemrég értékes könyvadományt átadó olasz nagykövet, \brderame úr, hasonló álláspont­ jának adott hangot./ Nem gondolhatom te­ hát komolyan, de nem is akarom, hogy e tan­ tárgyat illetően elhitessem a t. Olvasóval Kosztolányi Dezső szavait: „Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek”. Minthogy a szóban forgó diszciplínában is az ismeretek átadása tagozatról-tagozatra eltérő módszerekkel, illetve időkeretben történik, a túlzott/s így lapos/ általánosságok helyett ez­ úttal főleg az érdekelt nappali tagozatos jog­ hallgatók figyelmét szeretném lekötni. /Érdcmje-gyet a szakdolgozat szerzője is kap. E tárgyban talán némi haszonnal olvasható röpke írásom, mely a Diáktudós 1990. évi 2. számában a 16-20. oldalon jelent meg./ A polgári eljárásjogi ismeretek elsajátítá­ si folyamatában az első támpontot a tan­ anyag adja. Ezt az igencsak összetett matéri­ át több szempont együttes alkalmazása ré­ vén lehet bemutatni. Létezik mindenek előtt a polgári eljárásjogi ismereteknek egy olyan standard-je, amelyeket minden, kol­ lokviumra, illetve szigorlatra jelentkező hallgató ismerni tartozik. Ennek a standardnek az írásos forrásai a kötelezően ismeren­ dő tansegédletek. /Ilyenek jelenleg a 7. fél­ évben a jelen sorok szerzője által írt „Mo­ dern magyar peijogtörténet”, mely bővített kiadásban hamarosan megjelenik, továbbá a 9. szemeszterben a polgári nemperes eljárá­ sokról szóló, valamint a „Bírósági végrehaj­ tásijog” címet viselő egyetemi jegyzet, mely gyökeresen átdolgozott kiadásban úgyszin­ hatodik oldal tén a közeljövőben lesz kapható. Ezeket a jegyzeteket a jelen sorok szerzője szerkesz­ tette, s kis részben írta is./ A „megmagyarázós” tansegédletek mellé - sőt fölé, mivel­ hogy érett jurátuskorban lévő olvasókról és tételes jogi tárgyról van szó - sorakoznak a vonatkozó jogszabályok. A Polgári Eljárás­ jogi Tanszék - az óesztendő utolsó negyedé­ ben - már 2003-ban gondolkozik: azt tanít­ juk, s kérjük számon a vizsgákon, ahogyan polgári eljárásjogunkat a jogalkotó hatalmak a soron következő esztendőre /esetleg esz­ tendőkkel előre/ meghatározták. Az ismeretközlés szóbeli formái a jo­ gászképzésben /kell-e ezt bizonyíta-nunk?/ mintegy „holtversenyben” rivalizálnak az ismeretközlés írásbeli formáival. Önérdekét sérti meg, aki nem látogatja az in aula elő­ adásokat. Önrontás az is, ha valaki - noha köteles rá - nem vesz részt rendszeresen a polgári eljárásjogi gyakorlatokon. Milyen sokan nehezményezték korábban ennek a formának a hiányát, s mire - úrrá lévén a nehézségeken - beindítottuk: szomorúan látjuk egyesek közönyét. E sorok írója ke­ gyelettel idézi fel dr. Varga Gyula, az ELTE /első/ főtitkárának, egy balatoni sportbal­ esetben elhunyt kiváló practiseur-nek sza­ vait: „A jogászi szakmát nem valamiből, ha­ nem valakitől lehet megtanulni”. Most és itt is vannak „valakik”, akik a standard-en felülemelkedve osztják meg sa­ játos szaktudásukat az érdeklődőkkel. A Polgári Eljárásjogi Tanszék - működésének első s eleddig egyetlen lustrum- ában - vi­ szonylag szűkén, de fontos területeken /s mindenkor élénk érdeklődést kiváltva/ kínálgatta, s kínálja „menűkár-tyáját az ínyen­ ceknek”. Korábban az olasz jogi kurzus és perjogi repetitórium, újabban pedig alterna­ tív tárgy is választható. Az egyik a polgári el­ járásjogról szól a gyakorlatban, a másiknak a címe: „Az ügyvédi hivatás és gyakorlása”. Hála az Alma Mater anyagi nagyvonalúsá­ gának és talpraesett munkatársaimnak, akik ezt a mecenatúrát a joghallgatók nyilvános­ sága elé olyan profikkal léphetünk, akik na­ gyon is tudják, hogy mi fán terem az élő jog. A bölcs joghallgató a szóbeli közléseket szorgosan lejegyzi. Az így keletkező iratanyag olykor mint “szamizdat” sokszorosíttatik, s jut el a kevésbé bölcs/vulgo: renyhe/ évfolyamtár­ sakhoz. Nem tudom, hogy oktatói elvétés /ezt azért mégsem gondolnám/, vagy inkább az .íródeák” figyelmetlensége az oka annak, hogy - nagyon ritkán — futószalagon készülnek, s futótűzként regednek el téves tudomások is. Az ember végül is egy személyben szem­ besül az általa megoldandó feladatokkal. /Megjegyzendő, hogy a megoldandó felada­ tok meghatározása is - részben - egyéni dön­ tés eredménye./ Goethe írhatta ugyan, hogy életműve egy kollektivitás alkotása, amely a ».Goethe” nevet viseli, de joghallgatóként ő sem hurcolhatta magával a vizsgáira ezt a né­ pes seregletet. A vizsga: egyéni tett és teljesítmény Felkészülni arra lehet egyénileg is, másokkal közösségben is. /E sorok írója az előbbi módszerre adná a szavazatát./ A felső­ oktatási szokványhoz igazodva, s hódolva a közigénynek. Tanszékem is bő példányszám­ ban rendelkezik tételsorokkal. Egyfajta »•.Eselbrücke” /„sorvezető”/ ez: irányít, de nem adja ki a tudásanyag teljességét. A polgári eljárásjog a jogrendszernek va­ lószínűleg az egyik leginkább környezetfüg­ gő ágazata. Ez következik e jogágazat szolgá­ lati szerepéből. Felhívom tehát a polgári eljá­ rásjogra felkészülő tanuló ifjúság figyelmét arra, hogy biztos anyagi jogi alapokon álljon. Minthogy a polgári a polgári eljárásjog- nem győzöm hangsúlyozni - a jogi összefüggések keresztútján fekszik: annak szabályaiban módfelett sok az u.n. heteronóm, utaló nor­ ma. Ezeknek tartalmát más, „idegen” jog­ ágak, illetve jogterületek adnak. Önmagában, mint valaminő izolátumot szemlélve, a pol­ gári eljárásjog „bemagolható” ugyan, de meg nem érthető. A magasabb szintű elsajátítás­ hoz szükséges komplexitásnak van azonban egy másik vetülete is, ahol az elvi jelentőségű bírósági határozatok találhatók. Fontos ada­ lékkal szolgálhat a vizsgákra való felkészülés­ hez az a felismerés, mely szerint a polgári el­ járásjogi berendezkedés - bár nyitott rend­ szer - de rendszer, amelynek alapja a Pp. el­ ső tizenkét fejezete. E fejezeteknek mintegy parafrázisai a jogorvoslati eljárások /„föl­ felé”/, a speciális peres modellek pedig az említett alaptól „oldalvást” helyezkednek el. és végül a nemperes eljárások ezen alapnak egyfajta „nyúlványai”, hiszen azokban - ha a jogalkotó hallgat - a perrend általános szabá­ lyai alkalmazandók. Prof Dr. Gáspárdy László �A doktorokrúl A minap azt találta mondani egy nem joghallgató ismerősöm, hogy a jogi egye­ temek nagyon könnyedén osztogatják a díszdoktori címeket, olykor teljesen megalapozatlanul, pillanatnyi diplomáciai vagy politikai megfontolástól vezérelve. A jogászok különben sem érdemlik meg, hogy az egyetem elvégzése után automatikusan megkapják nevük elé a jól csengő doktori címet, a doktor orvost jelent - mondta. A díszdoktori címek odaítéléséről elmondot­ takkal nem kívántam vitatkozni, mert nincs igazából rálátásom e kérdésben más egyete­ mek gyakorlatára, de gondolom mindazoknak, akik akár a Pázmány, akár más egyetemek jogi karán ilyen kitüntetésben részesültek, volna mit hozzáfűzniük az elhangzottakhoz, mint ahogy remélem lesz is, épp e cikk kapcsán. Az állítás második fele azonban, vagyis hogy nem érdemeljük meg, hogy az egyetem el­ végzésével automatikusan doktorokká vá­ junk, igen gyakran hangzik el vádként. Biz­ tos, hogy a kiérdemeltség áll e gyakorlat hát­ terében? Nem lehet, hogy egy oktatás- és tu­ dománytörténeti sajátosságról van inkább szó? A doktor szó eredetileg a kiváló hittu­ dósok jelzőjeként szolgált, majd a XII. szá­ zadtól egyetemeken szerezhető tudományos fokozat volt, mely önálló egyetemi oktató­ munkára jogosított. Kezdetben jogi és teoló­ giai, később egyre több tudományterületen lehetett megszerezni. A középkori egyházi egyetemeken eleinte teológiát és kánonjogot, míg a császári egyetemeken római jogot ok­ tattak. így volt ez kishazánkban is, ahol az or­ szág első egyetemén (ki sem merem monda­ ni, ki által alapított egyetemről is van szó) eleinte teológiát, jogot és keresztény filozófi­ át tanítottak Kétszáz évvel később Mária Te­ rézia orvosi karral bővítette az időközben Nagyszombatról Budára, majd Pestre költö­ ző egyetemet, lévén korábban sebészi mun­ kát csak a borbély céhek tagjai végeztek, or­ vos végzettséget pedig csak nyugaton szerez­ hettek hazánkfiai, ez az állapot pedig a 18. századra tarthatatlanná vált. Azért a felvilágo­ sult abszolutisták számlájára is írható jó né­ hány pozitívum... Már ekkor megindult azonban a felsőoktatás­ nak egy másik szintje is, az akadémiai szint (leginkább a mai főiskolához hasonlítható). A robbanásszerű fejlődésnek indult műszaki tu­ dományokat és a mindig is inkább gyakorlati szakmának, és a legprofibbak szerint nem is tanítható gazdaságtudományok oktatása kizá­ rólag akadémiai szinten történt. így hát ter­ mészetes volt, hogy itt nem alakult ki a dokto­ ri cím viselésének hagyománya. Érdekesség­ ként jegyzem meg, hogy egy intézmény kere­ tében zajlott mérnökeink és kereskedőink ok­ tatása: József Nádor Királyi Műszaki- és Gaz­ daságtudományi Akadémia. Nem volt tehát minden előzmény nélküli az egyetemi integ­ ráció idején pár éve felmerült ötlet, miszerint összevonnák a műszakit és közgázt, ezt vi­ szont nem fogadták osztatlan sikerrel. Azon­ ban hozzátartozik a valósághoz, hogy a jogász­ képzésnek is beindult a másik szintje: számos vidéki városban ún. jogakadémiákat alapítot­ tak, a Katolikus Egyház például Egerben, a re­ formátusok Márama-rosszigeten, majd drianont követően Kecskeméten, az evangéliku­ sok pedig Epeijesen létesítettek ilyen intéz­ ményt. Utóbbi, szintén 1920-ban Miskolcra költözött) Ezekben az intézményekben a kép­ zés időtartama 3 év volt, azonban itt természe­ tesen nem lehetett doktori címet szerezni, miután a szigorlati rendszert nem sikerült meghonosítani. Általában közülük kerültek ki a jegyzők, de vállalhattak jogi képviseletet is. Tehát a doktori cím hagyománya alkalmas volt a kétféle jogvégzettség egyszerű megkülön­ böztetésére. 1945 után felszámolták a jogaka­ démiákat, és az egyetemi jogi karok közül is csak 3-at hagytak meg: a pestit, a szegedit és a pécsit. Tehát igazán nem volt már értelme a megkülönböztetésnek, annál is inkább, mert a politikai természetű koncepciós perekhez szükség volt egy új, a pártállammal garantáltan szimpatizáló, hűséges kádertömegre, akiknek azonban nem voltak kimagasló képességeik, ezért számukra létrehozták a mindössze kétéves(!!), gyorstalpaló jellegű Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiát, ahol megtanultak he­ lyesen írni és olvasni, valamint beléjük suly­ kolták a büntető- anyagi és eljárásjogot. (Lásd Tarr György tanár úr által legutóbbi számunk­ ban elmondottakat). No ezek után pláne nem volt kívánatos, hogy az emberek különbséget tudjanak tenni a különböző végzettségű jogá­ szok között, ezért eltiltották őket a dr. haszná­ latától. Innen már csak egy lépés volt, hogy hasonlóan tegyenek az orvosokkal, majd az ál­ latorvosokkal is, lévén ezek a címek nem vol­ tak több holmi „burzsoá csökevénynél”. Az idősebb orvosok azonban nem cserélték le a névtáblájukat, a később végzettek pedig eleve JJ,dr.” nélküli táblát kaptak. Az egyszerű betegek pedig bizalmatlanok voltak a nem doktor doktor urakkal szemben. Miközben kígyózó sorok álltak az őszülő orvosok ajtaja előtt, ad­ dig az ifjú titánok félpercenként szóltak ki a folyosón várakozóknak: „Hozzám is lehet jönni...” Az ehhez hasonló helyzetek után vé­ gül visszaállították az eredeti állapotot. Éioktori cím használatára jogosultak a külön­ böző tudományos fokozatok viselői is. Há­ rom ilyen volt: egyetemi doktor (doctor universitatis), tudomány kandidátusa (candidatus scientiae) és a tudomány doktora (doctor scientiae). Ez utóbbi kettőt a Magyar Tudományos Akadémia adományozta, és ezek mögött többnyire komoly kutatómun­ ka állt. Egyetemi doktori cím adományozásá­ ra minden egyetem jogosult volt, ám a mai PhD-sek szerint ennek nem volt túl nagy ér­ téke. Gyakorlatilag 2-3 évvel a diploma meg­ szerzése után volt adható. Ezt mára meg­ szüntették, de megszüntették a kandidátusi fokozatot is, jelenleg e kettőt helyettesíti a PhD. A kandidátusok szerint azonban a PhD a néhai egyetemi doktorinál ugyan komolyabb, de a kandidátusinál jóval könnyebb megszerezni (alapdiploma megszerzése után három éves doktori iskola sikeres elvégzése szükséges), mégis gyakorlatilag ugyanarra jo­ gosítja viselőjét (pl. egyetemi docensi kine­ vezés). Ami továbbra is változatlanul megbe­ csült fokozat, az a DSC, vagyis a tudomány doktora, más néven akadémiai doktorátus, közkeletűbb nevén nagydoktori. Megnyug­ tattam azonban ismerősömet, hogy mi, leen­ dőjogászok nem kapunk a diplománkkal au­ tomatikusan semmilyen tudományos foko­ zatot, ugyanis a doctor iuris továbbra sem minősül tudományos fokozatnak. Erdő Pé­ ter Rektort Úr szerint, ami doktoravatás né­ ven zajlik évről évre Karunkon, valójában diplomaosztó, és mint ilyen nem igényelné az Egyetemi Tanács ünnepélyes ülését. Dok­ toravatásnak legfeljebb majd első sajátneve­ lésű PhD-seink lehetnek részesei. Ha ilyet akarunk megszerezni, ugyanúgy kell érte megdolgoznunk, mint bárki másnak. Annyi csupán a különbség, hogy a diploma meg­ szerzésével pusztán a dr. használatára válunk jogosulttá a nevünk előtt. Én viszont nem hi­ szem, hogy a tudományos munkát végző emberek csupán annak reményében írják meg értekezésüket, kutatnak annyit, hogy a végén nevük elé biggyeszthessenek két betűt. Persze az is igaz, hogy sok jogász egyébként teljesen olvashatatlan aláírásából csupán egy hatalmas nagy D betűt vélek felismerni, de találkoztam már olyan jogásszal is, aki csajágaröcsögei vityillójának farostlemezből összetákolt, majd’ széteső postaládájára is fontosnak tartotta fehér írógépkifestővei kiír­ ni neve elé doktori címét, mert ha valahol, ott aztán óriási jelentőséggel bír. Villamosmérnök hallgató barátom azonban kitüntetést érdemelne az orvostársadalom­ tól, hisz továbbra is kiállt amellett, hogy a doktor szó mai fogalomvilágunkban orvost is jelent, különben is, az orvosok sokkal többet tanulnak, és lényegesen rosszabbul keresnek, mint a jogászok... MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �I I A környezetvédelmi előadássorozat első állomása Száz eve született Illyés Gyula Johannesburgról a Zöld Körben Vedd példának... Voltunk, - leszünk... Vedd példának őt. Hogyha vért szomjaznak fenn az istenek: a népedé helyett nyújtsd némán nékik fel a magadét. Yoltunk, - leszünk magyarok? Én már csak megmaradok. Hol üköm is félve szült, ülök, ahol dédem ült. Mert olyan a kor, mint midőn Zeusz bitorolta még a Fiú helyét, itta a bort és zabálta a húst. Midőn tivornya-hely volt még az ég. Barbár idő. De ilyenkor terem Sárkányölőt a föld és Tűzlopót. Barbár idők. De hősök s áldozok ilyenkor győzhetnek a végzeten. Települt vagy menekült, vagy jajongva elterült. Fájt a szív és fájt a talp. Eb megy innen, azt zavard. Száll a boglya és kazal, hej de kicsi egy vihar. Viszi a víz a búzám, ezt tudod csak, egy komám? Ilyen volt ő is, aki most kimúlt. Nem összeroppant, de fölmagasult. Körülnyal az áradat, beljebb húzom lábamat. Lejjebb húzom fejemet, ketten volnánk, förgeteg. Rom, rom és rom. S úgy érleli magát rommá a ház, a város, a világ, ahogy gyümölccsé érik a virág. Jön a tatár, a tokos, megy az örmény az okos. Ki Kocsin megy, ki gyalog, ki meg faron vánszorog. Hazám: jövendőnk, Déva vára vagy? Elég a vér, hogy megkösse falad? Szorong a szív; bár hajnalod hasad! Jön az örmény, az okos, megy a tatár, a tokos. Indulnak a házfalak, nagyobb lesz hát az ablak. Népünkjövője? Szó, te semmi rongy! Az beszél ma, ki semmit se felel. És nemzetét ma az emeli fel, ki hangtalan lerogy. Tokos, pohos, potrohos, összebékül, mind okos. Az lesz csak a jó világ. Akkor van, ha nincs hazád. Ég a pajta, ég a ház, hajdú sógor, mit csinálsz? Cigarettát, füzemen gyújts te is rá ügyesen. Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat. 194Í 1941 Hontalanul A nagyapám visszatért a Partiumba, leoldotta kardját, leszaggatta mundérját, belelökte a Berettyóba. De „fehér lovas” kulàk fiú volt, és elvitték kövekét rakni a Békás-szorosba. Másik nagyapámat kardos nagyanyja nevelte fönn a havasokban. Párnája alatt karddal aludt, mén vad világ szakadt csillogó, ősz fejért, miután kimentek az oroszok és visszajöttek az oláhok a hegyeken túlról, A Maniu-félék. A hadak útját hiába leste fagyos-éjszakán, Csaba királyfi nem jött, A másik nagyapám, akit húsz év barátság után legjobb barátja súgott be, a világ Icmsztességescbb, legbecsületesebb, legnagyvonalúbb magyaija. Bárcsak én is ilyen lehetnék Aztán lelőtték a Con-ducatort. Egynapos félelem és várakozás várakoz................ a sötétben, meg a zöldhatár, az a sok kocsi, az a sok elfolyt könny. Reggel ébredtem az Alföldön. Lapos volt és unalmas. Meg fagyos, fagyosabb szel fújt, mint bármikor a hegyekben valaha is. Anyám azt mondta, jobh lesz. Apám nem mondott, hallgatott, Tudta, láttám a szemén és a KOrmányt görcsösen markoló kezén, csak akkor lesz jobb, ha megkapaszkodunk és gyökeret ereztünk a Pannon földben, és egymásban. A Pannon föld nem Kánaán, nagyon érzékeny, ha egyszer sziket kap, sok emberöltő munkája sem teremthet ott gyümölcsöt. De most kiszik^dt, a kezek cicrnyedtók, a hadak ú^át eltakarta sötét fcllcg, és talán máshol kell meg­ próbálni, talán sikerülhet is, akár Izráél népének, de én nem akarom, én itt akarom... HERMANN SZILÁRD nyolcadik oldal Október 17-én délután, a másodévesek előa­ dótermében a Környezet- és Versenyjog Tan­ szék keretében működő Pázmány Zöld Kör meghívására „A fenntartható fejlődés és Jo­ hannesburg” címmel tartott előadást a kon­ ferencia magyar tárgyalóküldöttségének egyik tagja, Feiler József Az augusztus 26 - szeptember 4. között, a dél-afrikai Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó megje­ lölt témája nem a környezetvédelem, hanem a fenntartható fejlődés volt - hangsúlyozta a környezetvédelmi szakember -, ám a kettő természetesen szorosan kapcsolódott egy­ máshoz, mint rész az egészhez. Hasonló ket­ tősség volt megfigyelhető az ülésterem és a folyosók között: a kinti, nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) önkéntesei fontos kérdésekben képesek voltak hatást gyakorol­ ni az egyes államok képviselőire. Azaz, rajtuk keresztül az egymással ténylegesen tárgyaló hat országcsoportra. ,Közülük is az EU valamint az USA és érdekszférája küzdelmére voltak kihegyezve a konferencia” — mondta a vendég. Elmon­ dása szerint a tizenötök uniója általában progresszív álláspontot képviselt, konkrét számokat törekedett rögzíteni a konferencia záró dokumentumában. Céljai elérésében azonban dán elnöksége gyenge koordinálá­ sán kívül az Egyesült Államok is sajnos sike­ resen gátolta. Ráadásul, amikor világossá vált, hogy Bush elnök nem utazik el Johan­ nesburgba, érződött, hogy a tárgyaló felek számára a találkozó veszített jelentőségéből. A világtalálkozó megítélésekor kb. százfős hallgatósága figyelmét Feiler felhívta az ott uralkodott szemléletre: az EU a fenntartható (tehát bolygónk szempontjából „fontolva ha­ ladó”) fejlődés, míg a szegény államok cso­ portjai az ehhez (is) szükséges támogatások iránt érdeklődtek, az USA pedig mindkettő­ höz negatívan viszonyult. “Johannesburgban nem a szegények tárgyaltak, hanem a sze­ gény országok elitjei, így az országok képvi­ selt érdekei nem biztos, hogy az ország sze­ gényeivel voltak azonosak” - tette hozzá, „Túl sok pozitívumot nem lehet elmondani, ha a deklarált célt nézzük, akkor kudarc a konferencia, de lehetett volna ennél roszszabb is” - értékelte az eredményt. „Rio mi­ nőségi változása tehát itt nem jelent meg. 5> Elvi előrelépés csupán, hogy a kömyezettársadalom-gazdaság összefüggésrendszer megjelent a tárgyalások során. Bár, ez ütkö­ zött a politikai realitással, ami szerint a sor­ rend éppen fordított... Szamos Márton �Vén Pipas forever „Megismerni a jogászt, ékes járásáról” '„Élet, élet, jogász élet...” -Igen, .a nem létező - vethetné óda bárki fut­ va az egyetem folyosóin, és be kell vallani,: sok igazság lenne abban, amit mond. Nagy valószínűséggel fogalma sem lenne ar­ ról, ht^ épp a jogászinduló refrénjét kezd­ tem cl dúdolni, mielőtt félbeszakított. ! Nagy valószínűséggel nem lenne fogalma arrról sem, hogy mennyire kiérződik a hangjá|bÖl a tehetetlen elkeseredés, amit valószínűJleg mondata igazságtartalma miatt érezhéL „Megismerni a jogászt”? teszem fel magam­ ban a kérdést. Ugyan miről lehet megismer­ ni? Arról, hogy a dialógus kezdeményezési készsége kizárólag a mellette ülő jegyzetének megszerzése érdekében történik, mintegy „körítésként”? Arról, hogy tíz évfolyamtársá­ nak a nevét sem tudja felsorolni, és még csak nem is szándékozik ilyesfajta „felesleges” in­ formációkkal terhelni az agyát? Arról, hogy ha esetleg megtetszik neki egy lány az évfolyam­ ból, és (ne adj isten) a megismerkedés szándé­ kától vezérelve megkömyékez egy nagyszabá­ súnak hirdetett, az orra alá dugott, kiplakátolt bulit, (aminek a szervezésével kapcsolatban semmit sem kell tennie, éppen csak el kell rá fáradnia -hetente egyszer csupán, mondjuk csütörtökön), akkor még csak véletlenül sem találja ott a lányt, akinek a kedvéért ilyen alan­ tas helyre tette be a lábát? No meg talán arról lehet megismerni még, hogy nagyítóval kell keresnie azokat a bulikat, amelyek ténylegjól sülnek el a nagyrészt sajnos csupán ötven-száz főt jegyző „mega”-partik közül? (Úgy látszik, tényleg nem vesszük észre, hogy passzív ma­ gatartásunkkal még azoknak a kedvét is el­ vesszük a buli szervezéstől, akik netán-talán alkalmilag magukra vállalják ezt a meglehető­ sen hálátlan feladatot.) Szerintem, bár lehet, hogy nagyítóval kell keresnünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem is találunk, ha nagyon akarjuk a dolgot. Sőt az is lehet, hogy nem jó helyre irányijuk azt a bizonyos nagyítót, vagy talán éppen csak azt nem vesszük észre, ami a szemünk előtt van. Ugyanis mostanában nem is kell olyan messzire fókuszálnunk. Elég ide a szom­ széd utcában leledző Vén Pipás nevű kis­ vendéglőbe (aki a Pázmányos pályafutása során most hallja ezt a nevet először, az jobb, ha önként felfárad a szerkesztőségbe egy jó alapos szellemi elnáspángolásra), amely két hetente csütörtök esténként va­ rázslatos átalakuláson megy keresztül. Az ok pedig nem más, mint mi pázmányosok... ... Ahogy befordulunk a Horánszky utcába, már is megkörnyékez az a furcsa, semmilyen más „intézményes buli” hangulatával össze nem hasonlítható érzés, amelyet csak Nóta­ estek képesek kölcsönözni a Pázmányos hallgató számára, aki a csütörtök esti (meg)szokásához híven menetrendszerűen nekiindul a nagy, budapesti éjszakának. Pedig hol van még az éjszaka? Addigra már le is fut itt minden. Az éjjeli órák tévképzetét csak a lecsökkent fényviszonyok táplálják, teljes szintézisben az óramutatókkal, amik pár he­ te már egy órával előrébb kattognak. A távol­ ból jóízű kacajok, fél hanggal félresiklott dal­ lamkígyók kúsznak felénk a hétórai vaksötét­ ségben, körénk gyűlnek, és kifinomult indi­ kátorként muta^ák az utat a szűk lejáróig. amely a pincehelységhez vezet. Amint kinyílik előttünk az ajtó, a hegedűmuzsika és az énekhangok nóta ízűvé erő­ södnek; valósággal mellbe vág az a hangulat, ami miatt a csütörtök esti bemelegítés ürü­ gyén (este tízig, aztán meg jöhet valamelyik zsákbamacska „megaparty”) valahogy min­ dig itt kötünk ki. Testvéri hangulat ez, az öszszetartozás hangulata, amiről itt „megismer­ ni” egy utcával arrébb pedig „meg kellene is­ merni” a jogászt. (Vagyis azt a jogászhallga­ tót, aki ha másért nem, legalább amiatt tarto­ zik magának és hallgatótársainak is azzal a bi­ zonyos „összetartozással”, mert állítólag, azért választotta ezt az egyetemet, hogy a kö­ telező tananyag mellett a többiekkel együtt tudatosan felvállalja annak értékrendjét is.) „Meg is ismerem” az állandó arcokat, no meg látok néhány újat is, akikjövő héten már szintén ismerősként köszönnek majd vissza. Még be se léptem, és már is látszik, hogy itt nem kell, hogy a hangulat a tetőfokára hág­ jon. Ott volt az mindig is, időtől vagy a hely telítettségétől függetlenül. Ajó kedve pedig mindenkinek ugyanabból a forrásból szár­ mazik: egyfajta örömből, ugyanis nincs töb­ bé szükség arra, hogy „száműzetésben” tölt­ sük a „koraéjszakát” valami más egyetemi klubban. Ez a mi helyünk, itt, egymás közt érezzük jól magunkat, mi, pázmányosok... .. .Talán kevesen tudják, pedig nem érdemes elfelejteni, hogy a Nótaest ötletének érdemi szerzője Boros Balázs (alias Boros profeszszor) és Horváth Gellért (alias Lila), akik a tavaly hirtelen halált halt, és sokak által ma is visszakívánt Pázmány Pódium égisze alatt szervezhették meg az első csütörtök estét. mondanom sem kell, hogy osztatlan siker­ rel. Ma már ugyan zsíros kenyér nincs, az ingyenélők legnagyobb bánatára (ezúton megjegyzem, hogy e cikk írói is ide sorolják magukat), és az sem tölt el sokunkat felhőt­ len boldogsággal, hogy a Nótaest, a kemény anyagias világ diktálta feltételekhez idomul­ va, kénytelen volt valóságos „intézményi” kereteket ölteni ahhoz, hogy életben ma­ radhasson. Mégis úgy gondolom, hogy a Nótaintézetbe felvételizők a fényképes bi­ zonyítványon kívül, amit a sikeres felvételi esetén vehetnek át a Vén Pipás Tudomány­ egyetem tanszékeinek vezetőitől, rengeteg vidám élménnyel (és persze új ismerőssel) távozhatnak, ha úgy döntenek, hogy a csü­ törtök esti bulikra való „bemelegítést” a Vén pipásban ejtik meg. A közös nótázás ugyan­ is (jelen esetben Lila és Boros mesterdal­ nokok házfalnyi betongerendával felérő hang-alátámasztásával ) már a régi időkben is komoly közösségteremtő erővel rendel­ kezett. Egy olyan erővel, amellyel, ha elég sokan akaijuk, akár buzogánynyi rés is üt­ hető az egyetemi társadalmat jellemző lan­ gyos közöny bizánci kapuján. Csak akarunk e nagyot ütni, mi, Pázmányosok? ... ...az ajtónállóban máris egy egyébként is­ meretlen, de ismerős arcú hallgatótársat vé­ lünk felfedezni. Én máris heves zsebkotrás­ ba kezdek azzal a fanyalgó arccal, ami min­ den embernek sajátja, ha elválasztják né­ hány petákjától. Am azzal vigasztalom ma­ gam, hogy itt a bor decijét negyven forintért mérik, így még az is lehet, hogy teljesen megtérül a belépő ára. Amikor azonban elő­ veszem a pénztárcámat, az ismeretlen isme­ rős megveregeti a vállam: - Mindegy, csak adj valamennyit. Mégis jobb szívvel pengetem ki a vasakat, mint bármelyik marcona bőrkabátosnak tenném egy fél órás várakozás után valame­ lyik budapesti szórakozóhely előtt (ami tu­ ti, hogy két hét múlva megváltoztatja a ne­ vét, vagy a város másik végébe költözik). Amikor belépek a nagy terembe, arra gondolok, hogy mi a 5J.marcona bőrkabátos''’ szórakozóhelyekkel ellentétben nem me­ gyünk sehová, és a nevünket sem változtat­ juk meg. Aki nem tudná ugyanis, kétheten­ te csütörtök este Nótaestet tartunk. (Mi, pázmányosok...) Zsellér Máté & A Rózsaszín Nyúl kilencedik oldal �K' OS a. « K ib Hó^rúd Mo^cl Rond^rfőlmpitáiivsá^ mzm. A 1 a a a t á1 y . Sztgorucn UtkoBl Tárgyi Salgótarjáni ITaói allonsógae tartat Brtónt -1^ JolontóB. SalKÓtarJáa. 19ó5j aoHM: 19fi5, augusztus 11. -án o3.2o b-kor^WfeóRkánon a Salgótarjáni Acéláru­ gyár Uzoorondiszotl osztály vezotCJoI jft^onon bojolantetta, hogy az Acálárugyór vas'dntdde én TMX. 1« Ztirn VC-jóban Ismeretlon tottea kózÍrásától Bzáraazó kosnunlstákotBB Mzó feliratot találtak. Bgyuttal kSzölta azt is, hogy a holyazlnt ao^ BciZÓaUnklg a rendészet egyik dolgozóJ« utján biztosítja. A Salgótarjáni Acóláruu^b^^czkó László r.czds. vizsgálati aloaztály_----------rezetS‘ elTtársoat axá^ kW taolyazla oegtoklntásúr*. KssárkasisUnkkor Rá^|O a{1|B|laondotta, hogy s koaaanletákat gyalázó felIratról az Uzooraa^m:izutro^BóS. augusztus 11.-ón o7.45 h-kor Megy János TttK. Ozesl dolgo^^^ b^elentóst, akit a bejolontós oegtételéra Szaadróó ^/Salsótarján. 193J. XII. ó., Loezkó Mária/ Uzaalototos HSzlP-i^ bkásór kórt meg. lí halzzl ;áláaa után az alábbiakat állapítottuk aeg: J I * i t. í l' l í 1 vosOn^ ’t/t. kózbs térti VO-ben e. kovács tenulózUhely falóll be­ Járattól sz'M nt bansadlk VC> fülke funór losszból készített Jobboldali ^fnJ 'o grafit-coruzával az Isaoretlen tottoa az alábbi azbvealsó * 4 Vniunlsták, oocskoo placllegyck, alndeat odaadtak a ouszkánok, koptok rövidcEon." A ha.yazinoa talált szcSvei; olholyozfisűbSl orra lobot kSvetkoztetnl, boss ^^^^yttan a szövegot o uc-n ülve a padlószinttól kb, 7o ca. nagasságbon ^^^Tllko szólótól /bojúrotl/ 16-17 cm,-re, kissé olSredólve isocafolé dóivá fia allctto. Kdzbeo tntózksdóct tettünk arra, hogy a kooannlstákat gyalázó szöveget ei-edetl foraóbon a VC. oldalfaláról kivágják, aslt később magunkkal hoz­ tunk. »/* l t �- 2 - /k fsltrntoo tsI4Ibat4 U«a4rt£kU elaasutoládáa áltál ssárssalJi, asktalos karjc klvicis kSabsn a sstfrse^ássfaai tiri,/ a Kivágást A helasla aegteklatáse után SaondrSdl Liazló olvtáraat as Uz«sraad4sx«tl veaetS Irodájába hivattuk. SsendrSdl olrtárs olaoodotta, bog 19C5> Vili, ll.-ón reggel kb. e7.7o b-kor a 7MK. bldaárleg-Javltók BQbelyáben tartózkoilott, ahol V 1 1 e s a k László /talassacrareat, 1937. 1^21... Uesik Marsit, pk. KISs.-tac, TMX. fósSotÓ/ aakl ós az ott dolcOBÓ<*^'áeSylenS, Bolla Lajos, Vadas latvóa ós Tózsór Parsae dolsozótórsalaak aM it W14*« ealltóst, hogy a fenti VC.fUlkóbea aaár ezlttett konualí azBvoset litta felírva. SseadrSdl et. eaekutón a VC.ftllk' ^ta, bog Vllesek Liazló által elaondottak a valóságnak aagfalj SseadrSdl et. az általa ászleltakrSl a 7MI. aSveMt* tri ki akart b«» ^«sal IraokJalaatást tanai az Usearoodásastra, kSzbaa Begy Ja9 vlsssaasatak nak Is elaandta as általa ásxleltaket, akivel agyUtt 1 Qtsaló /Ssurdoka VC. fUlkóbe. a rulkáboa ebben az Idában B o pUspSkl, 1978. II. 2^., Boháti Márta pk. TMB. «WWIBipt»/ tartózkodott. Vtlesak László 7NX, fóabatO a vels folytati ta, hoG7 a nap.aalosaasxak kasdato után a ve. fUlkóbea, s ntr ekkor a kQa«int«<flB volt Írva. /enenSrzóskóppen Vllesaklflblri báBsálgatóallakkor elaoadot— ■«óMo b-kdzSttl Idábea Járt hstizS szSveg a VC. falóra Httát vettunk/ rtUbk b & t t Lássl« TMÁ, OcjancMk «Ibetziilsattaiik 4s tráaaÍB< 49 RS^'3táas~ 'slvt{rs«k ai os■T: fáaUbely »zter{cílyonitól, akit, ifiéit VC. fUlkeien'találtak. ■kassá, sort a bsljszlot sassi« soíohttl L4st)4 sx^aáljs as4rt vált ribi Is a VC-hon tartáskodott, Bohítvarra bt«atkosott, hojy erős hassoVC-ra. A oUssak kezdete után e6.7o-o7 b-kSBísa van 4a ozárt c^rakni Bár ekkor látta a feliratot. Bebátlt sBttl t4$b«n ts volt a ^tsj^ I^Bu szBvec volt kiírva, oalro ez alábblsoogkárdaEtUk, fao^sr alü inlsták odaadtok alndent a noezfcákaak, rSvldi kát vAlascoltat "Pian BB fel lesstek aMMtita." ItfMlatban nogj egy sondò, hogy a IW(.. VasSatSds, IKlbntSda egy rósse, o fUtSbás, bldagbaageraU roenUatabbóB kb. l.üoo fó. a WC. baszaólstl' huzalall patantli dolgozót hao^^l uolatban eztoltásba JábotS steoólyak kSzCl elleaártstea ul as enorglánll dolgozik, a aegállapltottea, begy 22 b trilszakban. 1 ripai Jakab Bj tót eűl K Ld^ló Bobátl LáezlÓ 7HK. Qsenl dolgozók elaondásatból az ál­ ható Bog, hogy a feliratot a 11.*4 nappalos aUssakot acgslázáen HRo el az Isneretlen tettes. . »1 JCiíiCi^y t. Sándor Perone r.bdgy. In SF/BB. Il.o.tl. Ki 2 pld. 1 " Kovács Pál r.szda. 1 • 0O-222O. t ÍÍl. . I �I I -'5 Szocializmus, vagy amit akartok,.. Sokat gondolkoztam azon, hogy a baloldalt olvasható történelmi dokumentumhoz, mi­ lyen magyarázatot, kommentárt íijak, vagy csak egyszerűen igám azt: No commenL Bizonyára ez a kérdés a dokumentum átol­ vasása után másban is megfogalmazódik, fő­ leg azokban, akik azt a bizonyos korszakot közelebbről is átélték. Apáink generációja magyarázat nélkül is érteni foga, miről szól, miről szólt a magyar történelem c dicstelen korszaka: 1965, a Kádár-rezsim fénykora, amikor még állítólag Jobb volt fiatalnak lenni”, \bjon ismeri-c ezt az időszakot az egyetemi polgárság legifjabb generációja is? Akik most, vagy néhány évvel ezelőtt fejez­ ték be a középiskolát, akik nem voltak úttö­ rők, lemaradtak Zánkáról, - arról aZánkárÓl - kimaradlak az Úttörő Vhsútból, meg Csil­ lebércből, nem hordtak piros nyakkendőt, nem énekelték a Szovjet himnuszt, - a ma­ gyar után - és nem iivöltötték teli torokból, hogy a hazáért: ,Előre, Rendületlenül!'’, Fogják-e ők érteni valaha, hogy ez, a véres valóság volt? 1965 nyara, 9 évvel a forradalom, 3 év­ vel az első amnesztiák után, amikor is az ENSZ levette napirendi pontjáról a ma­ gyar kérdést. Amikor „Ká” KISZ-eskéiit építette az Intemacionálét, meg a világforradalmac Prágában - 3 evvel bevonulásunk előtt (sic!). Amikor még teljes gőzzel dol­ gozott a UVIU, a legapróbb ügyiekben is. az ilyenekben is. A barbarizmus kora volt ez. Nem számított semmi, csak a Párt, meg a Rendszer. Még az sem, ha nevetség tárgyá­ vá válnak, bár akkor ez, bizonyára nem volt nevetséges. Nem történt más, csak valaki titokban nemtetszését nyilvánította a rend­ szerrel szemben, négy &1 között, abszolút magányában, elkeseredve. Csak egy meg­ tört ember, egy felirat, egy - mai szóval él­ ve - grafiti, egy szimpla WC felirat, amivel nap, mint nap találkozhatunk. Ez a felirat „felborította” eg\' 4Q0Í) főt ft^lalkoztató gyárnak az életét, megmozgatta az clhárft^t, a ni/IU-t, talán még a Szovjet kémclhárítást is; biztos, ami biztos alapon. Miután az olvasó végigolvasta a doku­ mentumot mosolygás nélkül, - már ha bír­ ta — kérem, gondolkozzon el azon, hogy ennek a korszaknak és rendszernek a lia(Szonclvezői máig a politikai paletta résztve­ vői. Álljon itt e dokumentum okulásként . mindazok számára, akik nem tudják meg­ különböztetni a vöröset a fehértől. Garami Gergely Ajánló — Vörös Sárkány Mi vonzza az embereket a rettegés felé? Miért szeretünk borzongani, miért szeretjük az őrült sorozatgyilkosokat? Nem sokkal jobb a nevetés, a vidámság? De, minden bizonnyal jobb. Mégis, van egy ösztönös, veleszületett reakciója az embernek, hogy érdeklődjön a bizarr dolgok iránt. Ezt a fajta érdeklődést jól példázza Hannibál Lecter elképesztő sikere. Thomas Harris trilógiája (Vörös sárkány, A bárányok hallgatnak, Hannibál) világszerte nagy sikert aratott. A mozi nézők a „második” és „harmadik” részt már láthatták, és most a hollywoodi szokásoknak megfelelően elké­ szült az első rész is. A főszerep most nem Hanibal Lecteré, hanem zseniális, ám súlyo­ san elmebeteg követője, D-é. Tipikus skizof­ rén személyiség, fcüldetéstudattal felszerelve. Át kell alakulnia a „vörös sárkánnyá”. És az át­ alakulás útját lemészárolt emberekjelzik. Ebben akadályozza őt a kiégett nyomozó, aki hjszál híján úszta meg a találkozást Hanibal Lecterrel. Talán nem árulok zsákbamacskát azzal, ha elárulom, meglepő befejezésre szá- míthatunk. De ezt már megszoktuk korábban is. Sir A. Hopkins ismét zseniálisan játssza az ördögi Lecter professzort, a nyomozót alakító E. Norton nem különben. R. Finnes, mint a „vörös sárkány”, elég rémisztő ahhoz, hogy az éjszaka álmatlanul teljen. Á rendező és az operatőr gondoskodott róla, hogy A bárányok hallgatnak hangulata ismét rabul ejtsen két órára. A krimiken nevelkedett nézők a végén előre fogják tudni a megoldást, de ez nem rontja el a szórakozásukat. Sajnos nem reménykedhetünk folytatásban, mert a trilógia véget ért. Ismerve azonban az amerikai trendet, elképzelhető hasonló filmek felbukkanása. Ezek azonban csak gyenge utánzatok lehetnek. Személy szerint nekem továbbra is A bárá­ nyok hallgatnak az etalon ebben a kategóriá­ ban, de ez persze csak magánvélemény. Kellemes borzongást! Értékelés: tízből nyolc -szabózé- Magyar magány, magyar Biblia É2. ember társas lény, mégis magányos, magtoyosabb Áriámnál. \6n egy félelmünk, egy ősi: egyedül maradni a Paradicsomban. Aztán jön Éva, a test, a szerelem, a bűn. Hisszük Istent, megvaílani csak bajban tudjuk, mert a fájdalomból való első rezzenés, mikor beszélni, sírni akarsz és nincs ki meghallgasson, meglátod öt, vállára borulsz, könnyeidből új remény sarjad, és talán föl­ veszed a kesztyűt. És akkor megint Ádám vagy megint születsz és megint élsz. Tudsz és akarsz is. Akarsz, mint a kisgyerek járni, beszélni, kitárul kozni az egész kedves világnak. De megbot­ lasz, beszélsz és nem értenek, mindenkit szeretsz és nem mindenki szeret. Majd megtanulszjár­ ni, beszélni, talán szeremi azt is, aki gyűlöl, talán felemeled magzatod, meglátod benne magad, mint párod benned, magát egykoron és már nem félsz, csak véried azt, ami a tiéd és azt ami a tieidé, magyaroké. Amen. HERMANN SZILÁRD Ajánló — Hukkle Az év legmeglepőbb magyar filmje. Az utóbbi évek legötletesebb, legszebben fényképezett, legvalósághubb magyar filmje. A Légy és a Mephisto óta az Oscar-dijra legesélyesebb ma­ gyar film. Bízva a Kedves Olvasó türelmében, folytatom, most már középfokban. Életszerűbb, mint egy krimi. Izgalmasabb, mint egy termcszctfilm. Változatosabb, mint egy dokumentum­ film, Krimi, termeszetfilm, és dokumenmmfilm egyszerre - így tudom alapfokban jellemezni. A műfaji sokszínűségre magyarázatképpen: szerepel benne ember, állat, növény egyaránt bőségesen, főszereplője mégsincs. Mindhárom szinten közösséget mutat be, egy kis magyar fa­ luban. Gyorsan hozzáteszem a Hukkle igazi kü­ lönlegességét: szavakat, mondatokat egy-két ki­ vételtől eltekintve nem hall a mozi íáizönségc, annál inkább hangokat, zörejeket. Kattogás, za­ katolás, berregés, zizegés, susogás, csuklás és még rengeteg ehhez hasonló nesz kíséri a képi cselekményt. A csuklás Ideinelkedik közülük ez a film címe is: „Hukkle”, szószerinti kiejtés­ sel. (Azért nem csak simán hukk, mert egy nye­ lés követi.) Az egyik szereplő csuklására válaszol a többi élőlény és a gépek hangja. Ez a ritmus, ez az eredeti hangulatot teremtő, bravúros film­ nyelvijáték tarfia lendületben a művet. Mindössze három profi színész jelenik meg a vásznon (Margitai Á, Ónodi E., lúszás A), és csak mellékszerepekben. A többiek egy valódi falu (Ozora) valóságos lakói, többnyire hajlott korúak A moziban is hétköznapi tevékenysége­ iket végzik A csukló öreg bácsi (Bandi Ferenc) ha nem vigyáz, könnyen a népszerű újhullámos popsztárhoz, Uhrin B.-hez hasonló imázst nyerhet a honi sztárkultúra tervezőasztalán. A történet - egy titok - mozaikszerűen alakul ki, megértéséhez a néző aktív figyelme szükséges. Nem elég kényelmesen hátradőlni a székben, ez a film gondolkodásra serkent. A cselekményt nem lenne helyénvaló ismertet­ nem, mert egyrészt nem nagy sztori, másrészt a varázstalanítás veszélyével járna. Ez a hetvenöt perc a rendező-forgató­ könyv író, Pálfi György számára két évnyi, va­ lóban igényes, aprólékos, befektetett munkát, és első nagyjátékfilmjét, a mozi közönségének pedig tapasztalatom szerint tartalmas, felejt­ hetetlen szórakozást jelent. A februári filmszemlén - többek között a legjobb el só fi lm díját (ahogy tavaly a Moszkva tér) kapta, és jelölték a jövő évi, leg­ jobb nem angol nyelvű film Oscar-díjára. Az amerikai filmes szakma gj'akorlata alapján lé­ vő sovány esélyét mégis erősíti, hogy elvileg külföldiek is megérthetik, a beszédhiány és az univerzális gesztusok révén. Értékelés: tízből tíz Szamos Márton tizenegyedik oldal �n rí LET 5? Kis szeleburdi voltam Interjú Vàri Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval — Mi a fő cél a klubcsapattal, illetve mi lesz a program a válogatottal? Egyetemünk újabb kiváló sportolóval büszkélkedhet. Talán nem véletlen, hogy egy vízilabdáz óról van szó, hi­ szen, mint mondják, ez az intelligens emberek sperma. A 26 esztendős válo­ gatottjátékos Vári Attiláról van szó, aki jelenleg a Domino-BHSE csapatában játszik és karunk első évfolyamának le­ velező tagozatos hallgatója. Kiemelke­ dő eredményei: junior világbajnok, Ma­ gyar Kupa-győztes, KJEK-győztes, Vi­ lágkupa-győztes, Európa-baj nők, világ­ bajnoki ezüstérmes, olimpiai bajnok — Mindenhol döntőt szeretnénk játszani, de a BEK-trófea talán a legfontosabb. Ne­ kem nagyon nagy dolog lenne a bajnoki győzelem, mert felnőtt csapattal még soha nem voltam bajnok. A válogatott program nyáron következik, de erre nem szeretek még gondolni se, mert annyi mérkőzésünk lesz, hogy az valami borzasztó. A nemzet­ közi szövetség megint három vagy négy vi­ lágversenyt sűrített be a nyárra, még szep­ temberben is játszani fogunk. A BEK né­ gyes döntő után lesz egy hetünk, aminek elégnek kéne lennie a felkészülésre, pihe­ nésre, formába lendülésre... — Hogyan alakult a sportpályafutásod? — Először öttusázni kezdtem, aztán szüle­ im tanácsára mentem el vízilabdázni, mert nagyon nem szerettem futni. A KSI-ben kezdtem, 18 évesen mentem a Vasasba, ahol nyolc évig játszottam. Idén igazoltam a Honvéd Dominóhoz. —Miért éppen most váltál meg a Vasastól? Az örökös második hely a bajnokságban, a biztosabb anyagi háttér vagy az a bizonyos botrányos verekedés váltotta ezt ki? — Eddig még nem tudtam bajnokságot nyerni, ötször voltam második a Vasassal. Ez mindenképpen motivált, úgy éreztem, el­ jött a váltás ideje, és jól döntöttem. Pont rosszul jött ki, hogy azzal a verekedéssel zá­ rult a bajnokság, de sok minden közreját­ szott a döntésemben, nem elsősorban emi­ attjöttem el. — Hogyhogy nem külföldre igazoltál? — Lett volna rá lehetőségem, de az iskola miatt úgy döntöttem, hogy egyelőre itthon maradok. — Amikor új csapattársaiddal kilátogat­ tál egy Visas meccsre, volt csapatod szur­ kolói durván szidalmazni kezdtek... — Igen, bizonyos mértékig föl voltam rá készülve, hogy pár dolgot a fejemhez fog­ nak vágni, ez mindig így volt, ha az ember átment egy konkurens csapatba. Ettől füg­ getlenül nagyon rosszul esett, hogy ezt olyan emberektől kaptam, akiket személye­ sen ismerek. — A verekedésről mit tudsz mondani? — A vízilabda nem kisasszonysport, mindig is nagyon kemény meccseket játszottunk, de az elmúlt bajnokság nagy elvárásokkal, különösen felfokozott hangulatban zajlott. A kiélezett küzdelemnek sajnos ez a „látvá­ nyos”, csúnya nagy verekedés lett a vége. Ennyit tudok mondani így belülről, már amennyit játszottam... tizenkettedik oldal — Ezt elég keserűen mondod. Ezek sze­ rint nem voltál megelégedve az edző tevé­ kenységével? — Á2. biztos, hogy a döntőn elég keveset játszottam, többek között ez is belejátszott a váltásba. — Mit szólsz az ítéletekhez? — Szerintem ennek az egésznek akkor lett volna értelme, ha közvetlenül az események után egy-két héten belül hoznak egy olyan döntést, ami végleges, ami ellen nincs helye fellebbezésnek. Az, hogy ilyen sokáig húz­ ták a dolgot, hogy most ezen csámcsog min­ denki, senkinek nem tett jót, különösen a sportágnak nem. Most már túl kellene ezen lépni. — Hogyan hat a magyar bajnokság szín­ vonalára, hogy a Westel jóvoltából a fél válogatott a Dominóban játszik, a többi csapatban viszont azért nincs ennyi ki­ emelkedő személyiség? — Ezzel az a baj, hogy van négy olyan csa­ pat, akikkel viszonylag kiegyenlített mérkő­ zéseket tudunk játszani, de a többi mérkő­ zést sima győzelemnek kell venni. Már nin­ csenek meg azok a régi nagy vidéki csapa­ tok, akikhez ha lement az ember, ugyanúgy háromesélyes mérkőzést vívhatott. Remé­ lem, szép lassan felzárkóznak a fiatalok , mert a vidéki póló mindig nagyon sokat adott a válogatottnak is. — Mi a véleményed arról, hogy a Westel a szövetség támogatásából is részt vállal? — Szerintem ez mindenképpen jó, és nem azért történik, hogy a Dominót mégjobban segítsék.' A szövetségnek iszonyú nagy ki­ adásai vannak, a válogatottak és az utánpót­ láscsapatok utaztatása, felkészülése sokba kerül, ezért minél több a támogató, annál jobb. — Ha jól tudom, máshová is jártál már egyetemre. — Igen, Szegeden a JATE-ra, de az utazás miatt nehéz volt a sporttal összeegyeztetni, ezért jöttem át a Pázmányra. Érdekel a jog, a nagypapám ügyvéd, és miután a TF-en el­ végeztem a négyéves szakedzőit, úgy gon­ doltam, a nagybetűs élethez jól jön még egy diploma. —Hogyan viszonyulsz a népszerűséghez? — Ez a kellemesebb része, de például az egyetemen egyáltalán nem keltek feltűnést, pedig szombatonként bejárok. Örülünk ne­ ki, ha minél többen jönnek a meccsekre, jobb úgy játszani. Ha sokan szurkolnak ne­ künk, a nehéz pillanatokon is könnyebben átlendülünk. — Kovács Zolival való legendás barátsá­ god mikorra nyúlik vissza? 1995-ben Fukuokában volt az Universiade, ott játszottunk először egy csapatban. Azóta nagyon jó barátom. Sok emlékezetes csínytevésünk volt, de mosta­ nában már nagyon nehéz a felkészülési szakasz, annyi mérkőzés van, hogy az em­ ber örül, ha egy percet is pihenhet. Fárad­ tak vagyunk már ehhez, meg talán időseb­ bek is. — Felnőttetek? — Azt azért nem, de kicsit megkomo­ lyodtunk. .. — Miért Kutya a beceneved? — Amikor a Vasasba mentem. Faragó Tamás kiskutyának hívott, mert olyan kis szeleburdi voltam még, de mivel a kiskutya túl hosszú, ezért maradt csak Kutya. így ragadt rám. Szincsák Zsuzsa �'ïi í T ÉrF Igazgató: Jordán Tamás I lEz valami borzasztó. Már megint nem I értem a dolgokat. „A szakmai zsűri Jordán Tamás program­ jában és személyében látta leginkább a Nemzeti Színliáz vezetésére alkalmas, integrativ művészegyéniséget, aki egy XXI. századi, nyitott színház tervét vázol­ ta fel(..- áll abban a kuratóriumi állás­ foglalásban, amelyet az a miniszteri felké­ résre összeállt, szakmai grémium alkotott, amely Jordán lámás nemzeti színházi direktorkodása mellett tette le a voksot. A csapat tagjai voltak: Harsányi László közgazdász, a NKA elnöke, Blaskó Péter, a Nemzeti Színház művésze, Konrád An­ tal, a Színházi Dolgozók Szakszervezete részéről, Bálint András, a Radnóti Szín­ ház igazgatója, Konter László, a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, Szakonyi Károly író. Tarján Tamás kriti­ kus, Henye Nándorné kulturális-igazga­ tási szakértő. Kállai Ferenc, színművész, Meczner János, a Magyar Színházi Társa­ ság, Hegedűs D. Géza, a MASZK orszá­ gos színészegyesület részéről. Aztán to­ vább olvasom a híreket, s látom: Jordánt 9:1 arányban választották meg. Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Hiszen akárhogy számo­ lok, a zsűri 11 tagú volt!?... De ez még mind semmi. Bekapcsolom a tévét, nézem a reggeli közszolgálatot. A vendég Jordán Tamás, aki egyébként az általa vezetett Merlint színes, mozgalmas életet élő színházként ismertette meg a nagyérdeművel. Beszélgetőtársa Mélykúti Ilona, akitől megtudom, a pocsék építésű nemzeti teátrumban nem hallani sehol semmit, ráadásul folyton műsoron kell tartani ezt az ósdi tragédiát, amit ez a vacak társaság már meg is buktatott... Tény, a tragédia rendezése és újszerűség­ re törekvő megfogalmazása sokak ellenér­ zését váltotta ki, de hogy megbukott vol­ na, nos, ezt először az a Mélykúti mond­ ta ki, aki főállása mellett, olybá tűnik, au­ diovizuális benyomásai - köztudomású tényként való kimondásának mesterségét is űzi! Hát bizonyosra vehetjük: lepelle­ rántása korszakos jelentőségű axióma lesz majd a következő évtizedek színi- Pl ;á ? ifi ÄI Hí- A Nemzeti Színház vezetésére alkal­ mas integrativ művészegyéniség dása után. Lehet, hogy ez nem ,XXI. szá­ zadi”, lehet, hogy nem „nyitott” - de most ez van, ezt kell szeretni. Aztán Verebes István szörcsögtével, új napra ébredek. Kállai a vendég. Szóba ke­ rül a széksorok kipaterolása, s minden, ami most ott aktuális. Kállai elmondja: ott volt, kipróbálta, s szerinte nem olyan tra­ gikus az akusztika, mint amilyennek le­ hordják. És félénken ugyan, de felveti a gondolatot: - Nem lehet, hogy színésze­ ink nem tudnak beszélni?! - S most egy pillanatra megáll bennem az ütő. Itt ül Kállai Ferenc, s ott ül Verebes István, aki teljesen beszédképtelen - színész! Aztán felrémlik Jordán, aki szájmozgatási tech­ nikáját maholnap odáig fejleszti, hogy minden harmadik-negyedik szavát meg­ közelítőleg azonosítani tudom... Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Lehet, hogy Kállainak igaza van, s Jordán a gombhoz varrja majd a kabátot?! világában... Am téljünk vissza az ominó­ zus beszélgetéshez. Jordán szavaiból ugyanis egyáltalán nem hallom azt, amit partnere szeretne hallani tőle. Kiáll a mindenkori nemzeti színház hagyomá­ nyos repertoárja mellett, amely bizony, kénytelen-kelletlen műsoron tartja a tragédiát! Aztán témát váltanak, s Jordán terveiről esik szó: széksorok megnyir­ bálása, a színház nappali meg­ nyitása, kávézó kialakítása... Ez valami borzasztó. Már megint nem értem a dolgokat. Amikor még az Erzsébet téri nemzeti megépítése volt napi­ renden, már akkor nyílt vita zajlott arról: meg kell-e, meg lehet-e nyitni a nemzetit nap­ BeszUtechnlkal gyahorialth pal, kellenek-e oda kávázók, matiné, satöbbi. Az Erzsébet tér helyett a Ferencváros egyelőre nem a legelőkelőbb részén megépült színház esetében viszont már nincs helye disputának: a színház nem a jordáni koncepció igényei sze­ rint épült. Egy belvárosi szín­ ház kávéztathat nappal, de Fe­ rencváros közepén ezt aligha tudom elképzelni, különösen most, a színházat környező épületek felhúzásának lefulla- Ajánlott irodalom... Bálint György Rudolf Montágh Imre TISZTA BESZÉD tizenharmadik oldal �A kő marad Kiegészítés az irodalomkönyvhöz A világ gyorsabban változik, mint ahogy a tankönyvek ezt a változást követni tud­ ják. Ha már el is tűntek azok, akik a taukönyveket írták, a könyvek attól még vál­ tozatlanok maradnak. Ha pedig már va­ lami évtizedek alatt - tévesen - rögzült az emberek fjében, azt nagyon nehéz átformálni. Talán ez az oka annak, hogy számos jelentős író és költő a mai napig nem kapja meg a nekik járó figyelmet. Nézeteik annak Ideien idején nem illettek bele a hatalom által siiulykolt egyetlen lehetséges értelmezésbe, az eltelt tizenkét esztendő alatt pedig nem fordult akkorát a világ, hogy őket újra a megérdemelt tisz­ telet övezze. Az egyik ilyen félig-meddig elfeledett óriás Wass Albert, a múlt század egyik legnagyobb magyar írója, a nyelv igazi művésze, akinek minden sora tanítás az emberiességről, a lélekről és az érté­ kesről. Wass Albert erdélyi főnemesi családban szü­ letett 1908. január 8-án a Kolozsvár közelé­ ben fekvő Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánfíy Ilona gyermekeként. A Wass család nemesi címét a legenda szerint még Szent László királytól nyerte, annak érdeméül, hogy a család egyik őse, Buzátfia Lób 1081ben a kun betörés ellen harcoló királyt az ál­ tala egy, az orrán nyíllal megsebzett, felbő­ szült bölénybikától megmentette azáltal, hogy a bikát szarvainál fogva bedobta a czegei tóba. A király neki adományozta a ta­ vat, a körülvevő dombokkal együtt. Ezeknek a domboknak az egyikén állt a vasasszent-gotthárdi udvarház, melybe ma­ ga az író is beleszületett. A család régi kasté­ lyát már lerombolták, helyén ma konzerv­ gyár éktelenkedik. Wass Albert a neves kolozsvári Farkas Utcai Református Kollégiumban 1926-ban tett si­ keres érettségi vizsgát, azután, hogy az elő­ ző évben a román hatalom által kirendelt felügyelőbiztos közreműködése révén az érettségizni kívánó tanulók 86%-a elbukott. Ezután Magyarországon, a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián ta­ nult tovább. Az apja tanácsára Bukarestben eltöltött katonaidő után Németországban (Hochenheim-ben) és Franciaországban (a Sorbonne-on) fejleszti tovább erdészeti és kertészeti ismereteit. A tanulmányok végez­ tével hazatért a családi birtokra, ahol erejé­ nek megfeszítésével még az akkori, szűkös lehetőségek közepette - a nagybirtokok java részét a román állam elvette — is mintagaz­ daságot rendezett be. A megmaradt birtoko­ kon úgy kellett gazdálkodni, hogy a család boldogulásán túl megteremtődjön a lehető­ ség az erdélyi magyar kultúra fenntartására, támogatására is. Nehéz, összetartásra köte- tizennegyedik oldal lező idők voltak ezek, amelyekben az erdé­ lyi arisztokrácia java képes volt összefogni, és az elnyomás éveiben is létrehozni a ma­ gyar kultúra létének alapfeltételeit. Az egyensúlyra és megbékélésre épülő igazi erdélyi, „transzilván” szellemiség segített ebben, A transzszilvanisták az erdélyi ma­ gyarság önálló lelki alkatát és jellegét téte­ lezték fel, ennek a különbözőségnek a vizs­ gálata révén igyekeztek meghatározni az er­ délyi lélek fogalmát, amelynek főbb köz­ ponti elemei: a történelmi szükségszerűség révén megvalósult önálló erdélyi történe­ lem, az erdélyi táj a gondolkodásra is kiha­ tó, azt formáló igen nagy szerepe, valamint az együtt élő népek közötti tolerancia elve, mely az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségéből fakad. A transzszilvanizmus eszméjét hirdető erdélyi írók hitvallása Wass Albcrtbcn egy éle­ ten keresztül megmaradt, s műveinek állan­ dó eszmei vázát alkotta. Életének utolsó szakaszában is szilárdan kiállt a transzszilva­ nizmus létjogosultsága mellett. Az író igen magas, misztikus szintre emeli gondolatvilágában Erdélyt és az erdélyi szel­ lemiséget. Mert Erdély számára nem csak földrajzi egység. Ebben a szóban nála benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztcsscgcs. Nem véletlen - tartja -, hogy a vallásszabadság is el­ sőként Erdély leikéből fakadt. Nem lehetett véletlen, hogy a válságos időkben a magyar szellemiség utolsó mentsvára volt Erdély, a magyar kultúra menedéke, „ahol viharban is virágzott a lélek”. Meglátása szerint az erdélyi ember, legyen az magyar, szász vagy román, nem téveszti össze a kultúrát a civilizációval, a valóságot a látszattal, a hazafiságot az elfog­ laltsággal, az igazat a hamissal, a jót a rosszal. Úgy érzi, Erdély levegőjében van valami lát­ hatatlan, megnevezhetetlen transzcendentális erő, mely mintha a földből sugározna elő, be­ lenő a fába, a hegyekbe, de legfőképpen az emberi leiekbe és gondolkodásba. Ez az erő az erdélyi lélek, az erdélyi szellem, melynek révén - ha idegen tényezők nem avatkoznak közbe - Erdély az „emberi lélek virágos kert­ jévé” válhatott volna. ,yannak a világon szebb vidékek, magosabb hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok - írja —, de békésebb esték, szelídebb szel­ lők, kékebb égbolt, színesebb virágok, béké­ sebb emberek sehol sincsenek Isten szabad ege alatt. De a hangsúly a szabadságon van. Ideje hát, nagyon is ideje, hogy helyrebillenjen a szabadság mérlege Erdély vérrel és könnyel öntözött földje fölött.” Ez volt az az - erdélyi népek között valaha fennállt - egyensúlyi állapot, mely eleddig nem állt helyre, melyet a történelem vihara elsöpört, felborulása teret engedett az em­ berben megbúvó gonosznak. „Egyik ősöm íija Wass Albert - az 1600-as évek derekán Moldovából hozatott munkaerőt a földek művelésére, miután a sok háborúság során a Mezőség magyar jobbágyai kipusztultak. Pa­ pot is hozatott velük, templomot is építtetett nekik, s még a Szentírást is lefordíttatta szá­ mukra az oláhok nyelvére. Kétszáz esztendő­ vel később ezeknek a moldovaiaknak a le­ származottai fölgyújtották a kastélyt, lerom­ bolták a magyar templomot, s hiába billent helyre az idő múltával a világ: a magyar templomot már nem építette föl senki”. Az író minden keserű élménye ellenére is ren­ dületlenül hitt az emberi jóságban. Nem en­ gedi, hogy írásait indulatoktól feszülve te­ gyük le kezünkből, hanem békét teremt ott, ahol az érzelmek viharai dúlnak, a szeretet és a megbocsátás örökérvényű igazságával. Wass Albert első verseskötete 1927-ben je­ lent meg, de igazi feltűnést 1934-ben meg­ jelent első regényével, a Farkasveremmel keltett. A gazdálkodás és a kultúra támoga­ tása mellett később is mindig maradt ele­ gendő ideje az írásra. Az erdélyi magyar iro­ dalom megszervezésében a legjelentősebb szerepet a Helikon írói munkaközösség töl­ tötte be, mely 1926-ban báró Keményjános (1903-1971) kezdeményezésére jött létre a báró marosvécsi kastélyában. A közösség 1928-ban önálló folyóirattal jelentkezett Er­ délyi Helikon címmel, kiadója, az Erdélyi Szépmíves Céh pedig 1924-44 között összesen 166 művet jelentetett meg, olyan nagyságokét, mint Bánffy Miklós, Berde Mária, Dsida Jenő, Gulácsy Irén, Kós Kár­ oly, Keményjános, Karácsony Benő, Kuncz Aladár, Moher Károly, Nyíró József, Reményik Sándor, Szabó Dezső, Szemlét Ferenc, Székely Zoltán, Tamási Áron, Tom­ pa László és a fiatal Wass Albert. A marosvécsi kastélyban történő rendszeres találkozásokkor, a Kós Károly által faragott, a kertben álló nagy kőasztal mellett örökre meghatározó élmények érték az írót, me­ lyek közül egy igen emlékezetes alkalom �I T E TE T idős korára is tisztán megmaradt benne, er­ ről a következőképpen mesélt: .Minden este valamelyikünknek fel kellett ol3>J vasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933-ban vagy 34-ben le­ hetett -, Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felol­ vasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. Tudod, abban az évben bejárta Fran­ ciaország legszebb vidékeit, és valahányszor szép vidéket látott, mindig Magyarország és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly — barázdás arcán hul­ lottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: ’le taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!’ Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép ii napokra, amiket ott eltöltöttünk.,; Folyamatosan jelentek meg regényei, majd 1940-ben, munkássága elismeréseként Baumgarten-díjat kapott, ez azonban csak egyike volt azon szakmai és társadalmi elisme­ réseknek, amelyekben részesült. 1942-ben Klebelsberg-díjat, 1944-ben pedig Zrínyi iro­ dalmi díjat nyert. 1938-ban tagja lett az Erdé­ lyi Helikonnak, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak, végül pedig 1944-ben a Magyar Tudományos Aka­ démia is tagjai sorába választotta. 1943 márciusában az Ellenzék című lap fő­ szerkesztője lett, majd amikor e minőségében nem volt hajlandó együttműködni a német Gestapo embereivel, és megjelenésükkor egyszerűen kisétált a szerkesztőségből, csak úgy úszta meg a felelősségrevonást, hogy ap­ ja régi barátja. Veress Lajos tábornok az ukrán frontra „menekítette”. Veress egyik vezetője volt a titkos náciellenes mozgalomnak, Hor­ thy Miklós kormányzó parancsára létesített kapcsolatot a szövetséges erőkkel, megpró­ bálván alkut kötni velük, felajánlva a németek elleni harcot, ha garantálják azt, hogy nem a szovjetek, hanem az angolok és az amerikaiak fognak bevonulni Magyarországra. A próbál­ kozások eredménytelenek maradtak, a válasz mindig ugyanaz volt: ,^fegyék fel a kapcsola­ tot Sztálinnal. Magyarország Oroszország ér­ dekkörében van”. Veress tábornokot és számysegédjét, Wass Albertét 1944 szeptem­ berében végül letartóztatták a németek Az írót néhány nap múltán szabadon engedték, azonnal visszament a frontra harcolni. A harcokban szerzett érdemeiért I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntették ki, a háború legvégéig folyamatosan harcolt az előrenyomuló orosz és román csapatok el­ len. 1945 húsvétján végül alakulatával együtt Sopronnál hagyta el az országot. So­ ha többé nem térhetett vissza szülőföldjére, Erdélybe. így mesélt a szülőföldtől való el­ válás utolsó emlékképeiről: ,Az orosz tankok ott dübörögtek már a feleki J,' úton, zúdult a halál Kolozsvárra. (...) Az utcák üresek voltak, halálosan üresek, mint éjfélkor a temetők. A Mátyás-szobor megett ott állt komoran, gyönyörű szépen a Szent Mihály templom, s szemben vele a Bánfíy-palota, mellette mindjárt az apácák gondozásában le­ vő Központi Szálló és Étterem előtt két szür­ ke apáca térdelt a szennyes járdán imára tett kezekkel, s néztek fel a templom tetején csil­ logó aranykeresztre némán, mozdulatlanul. Két apró kis megrettent emberi lélek a nagy üres térségben, ágyúszó és tankdübörgés kö­ zepette. (...) Abban a pillanatban éreztem, tudtam, hogy az a világ, az én világom, ami­ ben felnőttem, menthetetlenül összedűlt, elti pusztult, befejeződött; A román népbíróság a háború után, heve­ nyészett vádirat alapján, néhány román egy­ másnak is ellentmondó tanúvallomására alapozva, távollétében halálra ítélte. Azzal vádolták meg, hogy bosszúvágytól vezérelve két ízben is felbujtott magyar katonáiét ro­ mánok meggyilkolására 1940-ben, ÉszakErdély visszatérése után. A vádiratra jellem­ ző, hogy több eltérő adat szerepel benne, például az áldozatok számát, illetve nevét il­ letően is, sőt, még az író és szintén halálra ítélt apja nevét is háromféleképpen írták le! Egyértelmű, hogy az ítélet az erdélyi ma­ gyar arisztokrata írónak szólt. Az író időközben Németországba került (a halálos ítéletről is csak évekkel később érte­ sült), ahol erdőmérnökként alkalmazták, később, Hamburgban csak éjjeliőrként tu­ dott elhelyezkedni egy építkezésen, ahol, kihasználva idejét, éjjelente írta regényeit, köztük egyik legismertebb művét, az Adjá­ tok vissza a hegyeimet!. Az 1951-es esztendő már Amerikában találta, ahol előbb egy farmon dolgozott, majd egy katonai akadémián algebrát tanított, 1957-től nyugdíjazásáig (1970) pedig a Floridai Egye­ temen tanított történelmet, európai irodal­ mat, valamint német és francia nyelvet. Né­ hány évig a Szabad Európa Rádió munkatár­ sa is volt. Lakóhelyéül — mivel végtelen szeretete és vágyódása az erdő után változatlan maradt - a négyszázhuszonötezer holdnyi la­ katlan erdőségben, az Okala National Forest területén található Astor-villát választotta, melyben egészen haláláig élt. Amerikai élete kezdetétől fogva célul tűzte ki maga elé az emigráns magyarság meg­ szervezését, példaként a két háború közötti Erdély magyarsága lebegett szeme előtt. Bár Észak-Amerikában mintegy másfélmillió magyar emigráns élt akkoriban, egységbe forrasztásuk mégis csak jelentős nehézségek árán haladt. 1962-ben megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot. Ezek a vállalkozások könyveket, újságokat adtak ki, melyek feladata Magyarország és Erdély megismertetése a külvilággal, a ma­ gyar kultúra bemutatása, a magyarságról teijengő hazugságok cáfolata volt. Elképesz­ tő szívóssággal és elhivatottsággal, szűkös anyagi lehetőségek közepette végezte ezt az olykor sziszifuszinak tűnő munkát. A szer­ vezőmunka mellett még az írásra is futotta erejéből, újult erővel mesélt a lelkében kitéphetetlenül tovább élő régi világáról, Er­ délyről. Soha nem lanyhult szívében a hazá­ ja iránti szeretet: „Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha réges-régi fényké­ pes albumban lapoznál. Ma már semmi sem ii azonos azzal, ami benned fáj. Munkája persze nem maradt visszhang nél­ kül Romániában sem. 1979-ben az újságok hasábjain indítottak hajszát ellene, újra fel­ idézve a régi „ügyet”, mely alapján halálra ítélték, a román állam kiadatását kérte, me­ lyet bizonyítékok híján az amerikai állam ter­ mészetesen megtagadott. Saját elmondása és közvetlen környezetének vallomása szerint még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek fegyvereiből származó golyónyomo­ kat még a vele készült, 1996-ban forgatott ri­ portfilm során is meg tudta mutatni. Wass Albert 1996-ban nyújtotta be kérelmét a Belügyminisztériumhoz, melyben magyar állampolgárságért folyamodott. Az író, aki egész életében a magyarság sorsának jobbra fordításán munkálkodott szinte emberfelet­ ti erőfeszítéssel, szeretett volna magyar ál­ lampolgárként, magyar földön meghalni. A Belügyminisztérium 1998 elején azonban elutasította a kérelmet! Tar Sándor tisztelet­ beli washingtoni főkonzul és Csoóri Sán­ dor, a Magyarok Világszövetsége elnökének közbenjárására állítottak ki végül egy doku­ mentumot, azonban Wass Albert életében már nem térhetett haza, hiszen betegséggel küzdve, magányosan, megkeseredve, ráadá­ sul a magyar állam általi elutasítás irtózatos csalódottságával a szívében úgy döntött, „a kivénült harcos leteszi a fegyvert” és 1998. február 17-én floridai otthonában önkezéyel véget vetett életének. Életútja és hitvallása erősíti a mi lelkünket is, hiszen példamutatás arra, hogyan lehet és kell a legnehezebb helyzetben is megtartani a Reményt, hinni az eljövendőben és min­ den elénk tornyosuló akadály ellenére sem elfelejteni, hogy mindannyiunk közös fel­ adata: együtt munkálkodni közös jövőnk, a magyarság közös jövőjének jobbra fordulá­ sán. Hiszen, ahogy íija „Üzenet haza” című versében: ii ...Es lészen csillagfordulás megint / és miként hirdeti a Biblia: / meg­ méretik az embernek fia / s ki mint vetett, azonképpen arat. / Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad. Wass Albert halála után végre hazatér­ hetett, a marosvécsi kastély kápolnájá­ ban, egykori házigazdája. Kemény Já­ nos síijának közelében temették el. A kertben ott áll domborműve is, egy, a Marosból kiemelt hatalmas kövön. A kastély hivatalosan zárt státuszának dacára egyre többen és többen jönnek leróni tiszteletüket a század egyik leg­ nagyobb magyar írója előtt. Hi^yünk neki, amikor azt írja, sosem szabad elveszíteni hitünket, hiszen: „...Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja el­ veszni a népeket sem, akik benne hisz­ nek”. (forrás: Fráter Olivér - Tündöklő csillagunk, Hunnia, ii9. szám; Szűcsné Harkó Enikő-Is­ mertessétek az igazságot.,,; A vádlott neve: Wass Albert (dokumentumgyűjtemény)) Cseresznyéssy Roland I tizenötödik oldal �Olvassatok Chestertont! Micsoda egy hülye helyzet, amikor az ember önbizalmának túlzottra dagadásával kitalálja magában, hogy ő most ezennel bemutat egy irodalmi alkotást vagy egy szerzőt Honnan ve­ szi a bátorságot ahhoz az általában műkedvelő laikus, vagy áltudós illető, még ha a legjobb szándékú is, hogy néhány sorral és elnagyolt, felületes gondolattal elintéz egy jelentős mű­ vet és vele egy jelentős alkotót?! Ezt a kínos szituációt csak abban az eset­ ben lehet megúszni, ha valami neo­ avantgarde, esetleg poszthippi, neta­ lán new-age-surrealist stílusban író­ dott, mintegy többtucat mazochista olvasó által elolvasott, tökéletesen és méltán ismereüen műről és szerzőről van szó. Ilyenkor nincs nagy kockázat, kevesebb az esély a leégésre, és még újat is lehet mondani az embereknek, hiszen úgysem olvasták a művet és várhatóan nem is fogják. Na de mi a helyzet akkor, amikor például az előbb említett ember, a némileg túl­ zottnak tűnő önbizalmával kitalálja, hogy ő márpedig most arra fog buzdítani egy lap hasábjain, hogy az emberek olvassa­ nak Gilbert Keith Chesterton-t? Hát tel­ jesen ostobának nézi olvasóit, és tényleg azt hiszi, hogy rajta kívül nem sokan is­ merik eme írózseni műveit? Mit lehet még elmondani róla, amit még nem mondtak el? Hogyan lehet elemzően be­ szélni a műveiről, amikor legtöbben csak arra vagyunk érdemesek (és képesek), hogy a legnagyobb tisztelet hangján szól­ junk írásairól (a tudományoskodást meg inkább hagyjuk a tudósokra)? Chesterton (1874-1936), aki már meglett férfiként katolizált a XX. század elején Angliában, szinte egymaga képes volt megújítani a katolikus hitet, „leporolni n a kétezer éves dogmákat, és elmagyarázni az embereknek, hogy a kereszténység nem csupán holmi idejétmúlt, jelentősé­ gét vesztett megszokás. Tette mindezt mindössze az írás erejével. Saját bevallása szerint: „Én is tízpercnyi előnyt akartam szerezni az igazság felszaglászásában. Kí­ nos ifjonti erőlködéssel feszítettem meg a hangomat, hogy igazságaimat világgá ki­ áltsam. Aztán a legmegfelelőbb és leghu­ morosabb módon bűnhődtem, mert tizenhatodik oldal K megtartottam igazságaimat, fölfedeztem nem ám azt, hogy nem igazságok, hanem, egyszerűen, hogy nem az enyémek. Egy­ szer azon nevetséges helyzetben találtam magam, hogy az egész kereszténység van mögöttem”. Álláspontja szerint (és ebben mélységesen egyetértek az Öreggel”) a konzervativizmus egy olyan történelmi helyzetben, amikor a hagyományos érté­ kek súlyos válságba kerültek, és az embe­ riség lába alól “kihúzták a szőnyeget’ (idézet tőlem), nemhogy nem egy unal­ mas, fáradt, elmaradott valami - ahogy azt sokan állítják -, hanem egyenesen magá­ val a forradalommal, az újítással, a virtus­ sal egyenlő. Talán legfontosabb üzenete szerint: a modern ember tragikus válsága abban áll, hogy felül a harmincéves igaz­ ságoknak, de retteg a kétezer éves igazsá­ goktól. Hiszen: „Képzeljük el, hogy vala­ mi okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönte­ ni. Előkerül egy szürke csuhás szerzetes, aki nem más, mint a középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz mo­ dorában elkezd magyarázni: ’Minde­ nekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a világosság értéke! Mert ha a világosság jó önmagában..S ekkor, némiképp menthető okokból a szerzetest leütik. Az emberek mind a lámpaoszlop­ hoz rohannak, tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez. Am ahogy múlik az idő, ki­ derül, nem is olyan egyszerű a dolog. Vol­ tak, akik azért döntötték le a lámpaoszlo­ pot, mert villanyvilágítást akartak; mások­ nak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé. Mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akarták zúz­ ni a helyhatóság gépezetét, mások meg azért, mert össze akartak zúzni valamit. És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy kit csépel. így azután fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap vagy holnapután, visszatér a meg­ győződés, hogy a szerzetesnek végered­ ményben igaza volt, mert attól függ min­ den, hogy miben áll a világosság filozófi­ ája. Csakhogy: amit megvitathattunk vol­ na a gázlámpa alatt, azt most a sötétség­ » ben kell megvitatnunk. A műveiből elemi erővel áradó derű és öngúny teszi a mély bölcselkedéseket könnyen befogadhatóvá. Érvelése kris­ tálytiszta, ma is ugyanúgy - ha nem még jobban - megállja a helyét. Szűk száz év­ vel ezelőtt is képes volt felismerni azokat a hamarosan bekövetkezendő problémá­ kat, amelyekkel az emberiség ma is szem­ benéz. Megoldást is ajánlott rájuk: a hit, a szeretet, a megértés erejét. írásainak ma is érzékelhető modernsége, magával ragadó stílusa, tisztánlátása valamint érvekkel va­ ló alapos alátámasztottsága a bizonyíték a sokszor kigúnyolt. arra, hogy ezen idejétmúltnak ítélt - értékek mentén építhető csak fel újra az emberiség. Na látjátok, ez történik, amikor valaki nem hír az önbizalmával, és azt hiszi, hogy képes né­ hány bekezdésben összefoglalni egy alkotóóriás jelentőségét. Mivel az előbb bemutatott rossz példa csak illusztrálása volt annak, amit talán jobb elkerülni, ezért mi, akik képesek va­ gyunk kordában tartani magunkat, és tisztában vagyunk korlátáinkkal, csak ennyit mondunk: OLVASSATOK CHESTERTONT! (köszönet Pozsonyi Ádámnak) Cseresznyéssy Roland �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata NYUGALMI NAPOK - PÁR-KAPCSOLAT Az ítélet előző számában egy cikk jelent meg Valami hiányzik címmel. Az írás címe nyo­ mán gondolkodóba estem. Valami tényleg hiányzik az egyetemi életünkből. Jómagam azon­ ban, nem beszélgetős, politizálós alkalmat vagy fórumot hiányolok, hanem olyan helyet és ritka alkalmat, amikor rövid időre távol lehetek a világ zajától és kicsit befelé figyelhetek. Rohanó egyetemi világ: évfolyamdolgozat, szakdolgozat, zh, nyelvvizsga, közelgő vizsga­ időszak, Csupa olyan kihívás, ami súlyos teherként nehezedik ránk. Ki ne vágyna néhány nyugodt napra, mikor mindezt leteheti és kimenekülhet a világból? Ez a vágyunk teljesült. mikor maroknyi csapatunk, az őszi szünet utolsó napjaiban lelki töltekezés céljából Nógrádmegyerbe utazott. Budapest forgatagából egy nógrádi falu mindenszentek ünnepére készülő, csendes áhítatába csöppentünk Hála Istennek a település fekvésének köszönhetően se forgalommal, se térerővel nem bír. Egy piarista szerzetes barátunkat kértük meg arra, hogy legyen velünk ebben a pár nap­ ban és adjon szempontokat az elmélkedéshez. Babits Örökkék ég a felhők mögött című próza­ verse és Pilinszky Ének a kőszívű királyról című verse alapján kaptunk kapaszkodót az elmélyü­ léshez. Néhány vers, jó szempontok, kérdések, befelé-fordulás, őszinte vallomások... Ennyi elég volt számunkra ahhoz, hogy a hétköznapok szürkeségébe belefásult (leendő vagy már vég­ zett) jogászokból álló társaságunk kicsit megpihenjen és új erőre kapjon. Ha fáradt vagy, ha eleged van mindenből, ha egy kis egyedül létre vágysz, ne sajnáld az időd: vonulj vissza néhány napra. Meglátod a fejedben zakatoló sok gondolat a helyére kerül, életedbe pedig nyugalom költözik. Vatikáni családértekezlet - A fiatal házasok problémáinak megoldására - állítja 11. János Pál pápa — a szentségek jelentik a legjobb orvosságot. A pápa a vatikáni palotában fo­ gadta a Család Pápai Tanácsának XV plená­ ris ülésére összegyűlt résztvevőket. A pápa felszólította a fiatalokat, ne hátráljanak meg a problémák elől, inkább az imádságból me­ rítsenek erőt: „Az imádságban egyesült csa­ lád egységes marad” - majd hozzátette, a 1,.tudományok” ugyan segíthetnek, ám semmi nem pótolhatja a bizalommal teli szemé­ lyes, erős hitet. A Szentatya emlékeztetett a szentségek szük­ ségességére, mint lelki vezérfonálra a háza­ sok életében, egy olyan korszakban, ahol a házasság értékét a különböző életvezetési stí­ lusok megkérdőjelezik. A pápa egy másik ajánlása szerint fontos lenne, hogy a lelkileg és morálisan megerősödött családok segítsék fiatal társaikat. Végül a Szentatya felhívja a figyelmet a szü­ lő-gyermek kapcsolat fontosságára, különös tekintettel neveltetésükre. „Ha a szülők nem beszélgetnek eleget gyermekeikkel, azok máshol fogják keresni boldogulásukat, ne­ megyszer az emberhez és az igazi szeretethez nem méltó, hamis értékek közvetítésével. A szexualitás hétköznapi szinten való kezelése egy minden etikai alapot nélkülöző társada­ lomban ártalmas lehet a gyermekek és fiatal­ korúak számára” - folytatta a pápa. (Zenit) Spengi, V éf. NYÍLT LAPOK Hamarosan nyilvánosságra hozzák a Szent-szék és a náci rezsim közötti kapcsolatok­ ra vonatkozó dokumentumokat Xhtikán: Pierre Blet francia jezsuita, aki a Szentszék és a náci rezsim közötti kapcsolatokra vonatkozó Vatikáni Titkos Levéltár legjobb ismerője, örömmel üdvözölte a címben jelzett hírt. A napokban Jorge Maria Mejía bíboros, a Szentszék főkönyvtárosa megerősítette, hogy 2005 január elsejétől kezdve a Vatikán megnyitja archívumának szóban forgó részlegét. A bíboros azt is bejelentette, hogy 2003. elsejétől kezdve konzultálni lehet azokat a dokumen­ tumokat, amelyek a németországi apostoli nunciatúrára vonatkoznak, ahol, mint ismeretes, Eugenio Pacelli érsek, a későbbi XII. Pius pápa dolgozott. P Pierre Blet az egyetlen, aki még él annak a történészcsoportnak négy tagja közül, amelyet VI. Pál pápa bízott meg a Vatikáni Titkos Levéltár tanulmányozásával és azzal, hogy a legfon­ tosabb dokumentumokat tegyék közzé 12 kötetben. A jezsuita történész szerint az archívum megnyitása hozzájárul ahhoz, hogy világossá váljon, milyen segítséget nyújtott a kérdéses idő­ szakban a katolikus egyház a zsidóknak P Blet elmondta: a második világháború egész időtar­ tama alatt, XII. Pius pápa külön rendeletére, a Szentszék gondjaiba vette a menekülteket és a konfliktus miatt szenvedőket. Ennek érdekében információs központot hoztak létre, hogy begyújtsék a segélykéréseket és megpróbálják megkeresni az eltűnt személyek hozzátartozóit. A hivatal három és félmillió kérvénnyel foglalkozott. Ez a kevéssé ismert tevékenység óriási se­ gítséget nyújtott, különösen a zsidókat segítette. Az információs központ német szekciójában külön részleg foglalkozott velük, hogy tudjanak válaszolni avilág minden részéről érkező szá­ mos kérésre, amelyek a Németországban élő zsidók sorsára vonatkoztak. Ezek száma 1941-45 között 102 026 volt. A vatikáni hivatal által végzett nyomozás összesen 36 877 esetben járt si­ kerrel. A két szám közötti különbség abból adódik, hogy Németországban nem használhatták a felkutatás normális eszközeit, mivel ezáltal súlyosan kockáztatták volna a keresett személy életét. Ennek ellenére 1943-ban 20 375 kérésre tudtak válaszolni. 1944-ben ez sokkal nehe­ zebbé vált. Ezeket az információkat hamarosan hat CD-ROM, illetve hatkötetes könyvfor­ májában teszik közzé - mondta P Blet, hangsúlyozva, hogy fontos kezdeményezésről van szó. Egyrészt napvilágra hozza az egyház által nyújtott segítséget, másrészt tanúskodik arról a kész­ ségről, ami a titkos levéltárban őrzött anyag teljes feltárására irányul. VR/MK Csökkenő abortusz az Egyesült Államokban - Az Egyesült Államokban a művi vetélések száma 1994 és 2000 között 11 százalékkal csökkent. Amint a washingtoni AlanGutmacher Intézet közölte, 2000-ben a ter­ hességek 25 százalékát megszakították. Az érintett nők egynegyede volt katolikus. A legtöbb abortusz a kisjövedelmű társadalmi rétegben történt. (Kathpress) Latin-amerikai püspökök a liberalizmus el­ len - Santo Domingó-i Nyilatkozat címen vonul be Latin-Amerika történetébe a latin­ amerikai püspökök Vatikánban nyilvános­ ságra hozott nyilatkozata a család- és gazda­ ságpolitika „liberális” elveiről. A család a kontinens több országában veszélyeztetett helyzetben van. „Erős ideológiai nyomás',55 érvényesül abban az irányban, hogy a férfi és nő hagyományos házasságát fokozatosan lebontsák. Ugyancsak élesen bírálják a fő­ pásztorok „a szélsőségeskapitalizmust, a pi­ ac diktatúráját.” (Kathpress) tizenhetedik oldal �álmok útján PázmányOS résztvevők a Mountainbike Világjátékokon Különös dolog ha egy álom megvaló­ sul, amíg az ember részese, amíg sod­ ródik az eseményekkel fel sem fogja, mennyire fognak hiányozni ezek a percek, egyszerűen csak boldog. De amikor véget ér, elmúlik valami nagy üresség keletkezik szívében, nem is ér­ ti miért, hisz boldognak kéne lennie, az álma megvalósult, de O mégis szo­ morú, mert tudja, hogy egy céllal ke­ vesebb, amiért küzdött, hajtott. Igazán csak utólag érti meg az ember, hogy nem akkor volt boldog, amikor álma betel­ jesült, hanem akkor, amikor robotolt, har­ colt álmai megvalósításáért, s hogy álma megvalósításával keletkezett űrt kitöltse új célt kell maga elé tűznie, hogy újra küzdhessen és harcolhasson. Szeptember 12-15 között rendezték meg Saalbach-Hinterglemm-ben az amatőr mountainbike világbajnokságot, vagyis hi­ vatalos nevén, a Mountainbike Világjátéko­ kat hisz a sportág valamennyi számában (cross-country, maraton, dual, freefride) vi­ lágbajnokot avattak. A versenyre már több hónappal korábban el­ kezdtük készülni - persze a több éves edzés­ munkát nem számítva- fizikailag (fogyasztás, magas hegyi edzések, formaidőzítés) és persze anyagilag is, a kihagyhatatlan szponzorvadá­ szattal. Talán már a magyar cégek is kezdik megérteni, hogy a sport szponzorálása nem kidobott pénz az ablakon, hanem anyagilag is megtérülő beruházás. Ez úton is szeretnénk megköszönni támogatóinknak, nagylelkű hozzájárulásukat (Suzuki Benkő, Nv Motor­ kereskedés, Big Bike, Ks Kerékpárbolt. Kistarcsai Önkormányzat, Kemecsei Sándor). Csütörtökön este 24 ország 1462 versenyzőjé­ vel vette kezdetét az ünnepélyes felvonulás, megnyitó. Az elkövetkezett napokban 4 ver­ senyszámban, 4 korcsoportban avattak világ­ bajnokot. Másnap a mountainbike olimpiai számában a cross-countryban két selejtezőben került sor a kvalifikációra; szerencsére a ma­ tizennyolcadik oldal gyár küldöttség valamennyi résztvevője kivív­ ta az indulás jogát (nekem a 27, helyet sikerült megcsípnem) a vasárnapi döntőben. Szombat korán reggel már élesben mentek a dolgok, ekkor rajtolt el a maraton kb. 1000 résztvevő­ vel két távon (40 és 80 km). Az előzetes meg­ beszélések alapján mindenki tudta melyik tá­ von indul, mégis akadtak, olyanok közöttünk, akik a táv közben a hihetetlenül kemény terep és az Alpok adta viszontagságok miatt a hoszszabb távról a rövidebb mellett döntöttek. Nekünk a hosszabb távon 4000 m szintkü­ lönbséget kellett leküzdenünk (a példa kedvé­ ért ószor Gyöngyösről a Kékesre vagy pestiek kedvéért 14 szer a Duna partról a HármasHatár-Hegy tetejére fel) — a magyar maratonok 100 km hosszúak 2000 m szintkü­ lönbséggel-. Kétszer kellett 2000 m-es hegyre felküzdenünk magunkat, s egyszer egy 2113 m-es magas hegyet másztunk meg. A „beve­ zető” 1610-es és a „két levezető” 1445 és 1728 m magas hegyet nem is említve. Nem volt rit­ ka a 20-25 %-os emelkedő, ahol igazán vicces ),*.schieben” táblák voltak kirakva, s mindez 90 %-ban terepen, s csak 10 % aszfalt úton. Iga­ zán csak a 2000-cs hegyek tetején értettem meg, hogy miért is érkeztünk 2 nappal koráb­ ban, mint a többi ország fiai, míg ők rendre légszomjjal, fejfájással küzdöttek, addig mi akklimatizálódva ezeket a bajokat elkerültük. Azonban nem kerülhettük el az Alpok szeszé­ lyes időjárását az egyik percben 25 °C fokban tekersz fölfelé, majd becsapa két hegy közzé a szél és fagypont közeli hőmérséklet lesz. Per­ sze, aki egyszer felment a hegyre annak le is kell jönnie, s ehhez az egy nyomtávos turista utak nem igazán alkalmasak, különösen akkor nem, ha hideg alpesi patakokat, szakadékokat és megkerülhetetlen teheneket keresztez. A táv egyik legnehezebb szakasza volt, amikor 10 percen keresztül, jó pár szakadékkel tarkí­ tott 20 %-os lejtőn a nyereg mögé beülve egyensúlyoztunk lefelé. De végül sikerült 6:06:49 alatt beérni az abszolút 95. helyen, ami az U23-ok között a 7. helyre volt elég. Másnap rendezték meg a Cross-Country döntőt, de előtte még mindenki örömére hajnali 2 kor elkezdett szakadni az eső és ki­ sebb megszakításokkal a verseny végéig ki­ tartóan mintha dézsából öntötték volna ömlött az eső. Ennek következtében (nem is beszélve az 5 °C fokos hőmérsékletről) a 130 kvalifikált versenyzőből csak mintegy 80-an álltak rajthoz. Összesen csak 8 ember akadt, aki az előző napi nagy maratont telje­ sítve rajthoz mert állni, tényleg nagy őrült­ ség volt fáradtan a regenerálódás hiányában, enerváltan rajthoz állni, s ez az eredményen is megmutatkozott az abszolút 51. helyet tudtam megszerezni, ami az U23-as kategó­ riában a 9. helyhez volt elég. Összesítésben a csapat 5 aranyérmet, 1 ezüstöt és 1 bronzérmet szerzett főként fi­ ataljainknak köszönhetően. Sajnos nem tudtuk megismételni az olimpiai számban a tavalyi teljesítményünket: egy ezüst a lá­ nyoknál, (melyet a szintén nálunk tanuló, másodéves Simon Emese szerzett) és egy bronzérem a fiuknál; de így is emelt fővel, büszkén távozhatunk Saalbach-Hinterglemmből. Kőhalmi „Sly” Attila �AZ OSIRIS KIADÓ NOVEMBERI ÉS DECEMBERI ÚJDONSÁGAI 1"BoldtKSár- Jeiicj' Petra (srerls.)! Nciiiretliözi jof^i tjlvasóköuyv 4980 FL NEMZETKÖZI JOGI OLVASÓKÖNYV WÉVuDm^woK. uaMSiVùrrn. MAGYAR BÜNTETŐJOG Frdosy Emil — Földvári Jójgef — Tótk Mihály: Ma^ar Lüidctójo^. /Cfi/fyntífi r0i‘2 378í) Ft Bíró Gáspár: Bovczvtcs a. iiciiizutkőzi politikai viszonyok 1 «1 n o 1 tu ált y oz.á »«á ka 32 00 F l Sliawi Mikolm N,í Ncínxetközi 1 fii A Kiwi A Wh («.«h ‘ I caiuzAch} eA ] iitAca A feudAijs TÁRSADALOM » 'T,./.- v' : Tpf.íe ,Íi» i Ml lApkO'* .Sh/a.tikrt I ( Lxuló aARÉGI BUDAPEST I [ : ERKÖLCSE I [ j POLtITKM KOAÍMCNIKÁCrt) 4980 Ft B*iníli Gyula; Köruyczctjo^ 3800 I’t Vesiíprónii l^szló (üzerl'Vj: Szent lijtván 'án c>cj ax állat II ti tapitás 79SÖ Fi Dnwsoii, Raymond: A kínai civilizáció világa 3980 Ft Davis, R. FL C.; A normannok. és vű/ásíít? 2500 Fi Ríme imán, Sir SteVen: A keresztes kari járatok története 5980 Ft Cook, Jiitncs: IJtnzasoU a vil.ág körül 2980 Ft J^lc1_nren, Ajigns: Szexnfilitás ,i 20. száziidkan 24S0 Pl l^rjés Géza: Zrínyi Miklós és kora 3600 Ft Ckir Vilmoíí: Mag’ynr párkaj 4960 Ft SíklóÉwy T^íii:lú’: A ró»?! RuJapusit erkollese 4980 Ft Tíilírits SáiiJör: A rc^i M^igvarorszá^ jókedve 246t) l'í nlock, Mare: A feucláli« táiídJakini 498,0 Fi fiiillai GurgUy: Av, uLű bvtsi ilünléii 2280 Ft A U4>Ltf(«-li íim^.WndliAtób GyftrfÉy György: A tnagynrolí cJödeirSl és a lioiifoglalásról 3200 Fi Küsáry Domokos: Kossuth Lajos a reform korkan 3S00 Ft * PPKIá JÁK luntìLiArtHH boll Imim fiUSS ItbJapLvt. ^zúttlirifdl/i u. jU. lut: 3Z?.07$]| cl OSIRI:? KÖNYl'H:?HÁZBAN | IU5B Bmlcpcci. Xtres Pátnéu. 4-6 T4./Í.1X4. 266-40W}. é« * IftliiyveflttíhoLlun t(H»gr«tt4(tlhu1űU » OSíRIS ^lÍVÖSZOLCÁLA'l'l lKOÍ)Á'I'Út:(tU3 líniUrt'vt* Vxer úi UH). Lraknói Vii;Inios; Gróf Szécliéiivi Jrcrenc 3SÖ0 Ft Szűcs Jenő; Az utolsó Árpádok 3Ó00 l't TuI. 452*Ü^4. 452-0595. Eciif 453-11596} Mazzoleni, űiaiipietro: Politikai kominunikáctó 2780 Ft Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! - 2. rész Az ítélet 2002/7. számá­ T Ve ban esett szó arról a nem­ rég megjelent antológia­ kötetről, mely a fenti cí­ költészet 1945-56 között megjelent remekeiből vá­ logat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak fel­ séggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a diktatúrá­ számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy köl­ teményt a kötetből - egy­ szerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpIen. ( Nézd, ó Sztálin! Már épül Szegeden a gyapjú- és fonaléhes kombinát. A villamosság bonQa rügyeit, s többé Mohács sosem lesz pusztaság. Az ózdi tüzes bendők izzanak, vas-szürke é^g száll füstoszlopunk: tekintsd a müveink, ó nagy Sztálin: a magyaroknak végre van hónuk. A nép atyának hívja, kit szeret, s szavát figyelve, várva dolgozik; ezért köszönt most fiad; a világ, a nagyvárostól mind a kolhozig. vetésére, milyen felelős­ ban. Az ítélet eljövendő Sztálinhoz S hogy van hónuk, azt néked köszönik! Az üzemek s a tágas iskolák, az egész munkás-paraszt hatalom magit növelve dolgozik további A nép idéz: tanulja szavad, s megtudja, amit soha nem tudott, s mint apja képét látja szüntelen, derűs szemed és szárnyas bajuszod. met viseli, és az agitatív kommunista Vészi Endre I Ezért köszönt növekvő technikánk, szövetkezetben dolgozó paraszt, s az ipar fiistös, vasas ágam a munkásosztály mondja ugyanazt: csak hetven év? Hét évszázadnyi tett! Százmilliók erős, nagy fénye vagy. Kis népünk is boldogan néz feled; egy akarattal járja ia utadat. utadat, lód a népeket, A válladon hordod . úgy látlak én most tégedet nagy Sztálin, mint óriást, ki áll a hegytetőn s galambsereg pihen a váilain. Me^elent: 1953 tizenkilencedik oldal �Gólyabáli őrület Vigyázz, kész, hulizzi Szende elsősként alig várja az ember áz első gólyabált... Egyetem, új környezet, új emberek, buli, ismerkedés, jókedv. Most azért is aktuális a téma, mert idén: sem fog kimaradni ez az őrület, sőt; ezen számunk me^elenési idöponqához na­ gyon is közel van már, és reméljük, a szervezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy felejthetetlen legyen a gólyáknak az első bál a Pázmányon. Köztudott, hogy a nők az ilyen alkalmakra „gerjednek”... Egyesek szerint kitűnő fórum az ismerkedésre, mások inkább a kiöltözés egyik legjobb lehetőségének tekintik és presz­ tízskérdést csinálnak viseletűkből. Nagyon is bonyolult rendszert alkot ez a folyamat a nők agyában, kimutathatjuk egyéniségünket, vil­ logtathatjuk szépségünket... és egyébként is, egy bálnál jobb alkalom nincsen arra, hogy fel­ vegyük az egyetlen estélyi ruhánkat, amit már százezerszer felpróbáltunk unokatestvérünk esküvője előtt. Reményeink szerint a ruha nem túl szűk vagy bő, mert itt bevenni, ott ki­ engedni elég problémás, és igazából nem sze­ rencsés egész este lélegzetvisszafojtva ülni, hogy szét ne repedjen rajtunk a varrásnál a kedvenc kis fekete (piros, lila, zöld, kék). A klasszikus „hasat be, mellet ki” szlogent mindenki ismeri, testtartására kénytelen is al­ kalmazni az, aki legalább egy Catherine Zeta­ Jones külsővel szeretne megjelenni. Persze ki­ sebb trükkökhöz is folyamodhatunk, ilyen­ olyan „leszorító-csodák” segítségével.... min­ denesetre könnyű annak, akinek nincsen mit leszorímia, de azt hiszem, egy-egy készülődés során mindenki szembesül valóságos méretei­ vel. Természetesen nem mindenki kerít ekko­ ra feneket a báli előkészületeknek, de szépít­ kezésünk idejének hossza általában egyenes arányban áll hódítási szándékunk erősségével. Kénytelen-kelletlen a nő, - ha tényleg nő- ele­ get tesz az elvárásoknak , magas sarkút húz, estélyit vesz fel, és elindul a harcba... A leg­ jobb dolog a szórakozás kedvéért résztvenni egy ilyen bálon, de a feszengés azért minden­ kiben megvan, és talán ez teszi különlegessé (kényelmetlenné) az ilyen estéket. Az első típus, a rákészülős leányegyed, aki már hetekkel a bál előtt készülődik, ruhát választ (a fanatikusabbja varrat), bejelentkezik fodrász­ hoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, szoliba, egyebek... Elvégre a bál az bál, megjelenésünk legyen makulátlan.. Ebben a típusban elsődle­ ges cél személyiségünk megismertetése más hímnemű egyedekkel, valamint a többi női résztvevő halálra bosszantása tökéletes kül­ sőnkkel. Ismertető jele, hogy úgy néz ki, mintha most lépett volna ki valamelyik divat­ lapból, kedvenc mondata pedig a „Kérek még egy pezsgőt, kezdek kiszáradni...”. lüdjuk, hogy a ruhaválasztás elsődleges... Saj­ nos még mindig megfigyelhető, hogy a lányok többsége a csordaszellemet követi, hiszen je­ lenleg is fontosabb szerepet játszik a ruha ki­ választásánál a divat, mintsem az, hogy kinek mi áll jó, mi áll közel az egyéniségéhez. Egyjól megválasztott estélyi, ékszerek és smink sokat tud dobni egy amúgy még kicsit előnytele­ nebb külsejű hölgyön is (de tudjuk, hogy ilyen a Pázmányon egyszerűen nem létezik!), amúgy még a mai tömegkultúrában is fontos az „egyediség”... Mikor már a tizedik lányt lá­ tom végigvonulni ugyanolyan kreációban, ak­ kor kicsit elképedek, hogy tulajdonképpen mivel is szeretnének ők kitűnni. Bár manap­ ság a séma a divat, a divatot pedig divat követ­ ni, úgyhogy nincs is min csodálkoznom. A második típus, a bulizós, aki inkább az est második felére kíváncsi, az mindig merészebb, dögösebb szerelést választ, érezve a „dizsifílinget”. Ismertető jele a legkivágottabb felső­ rész, kedvenc mondata pédául a „Komolyan, a Géza rámnézett?... Esküdj! Ilyen nincs!'I” Harmadszor, ismerünk olyanokat is, akik nem fektemek energiát a bálba, de számuk elenyé­ sző. Ismertető jelük a „hanyag elegancia”, ked­ venc mondatuk pedig az „Engem nem érdekel, ki mit szól, ha nem tetszik, ne nézzen ide...” Egyszóval a „tökéletes estére” a legtöbbünk na­ gyon is rákészül. A lényeg persze mindig a jó­ kedv, a társaság, de fentebb említett kiegészítők ilyenkor sokat dobhamak megítélésünkön... a legideálisabb az lenne, ha nem köveménk sémá­ kat, csak magunkat adnánk, de sajnos manapság a legtöbb női (és a többi) lap, reklám, film, stb. a tökéletes női képet sugározza felénk, aminek kö­ vetésében egyéniségünk elvész. Ne hagyjuk Végül jöjjön egy ideális este forgatókönyve a Júlia-romantikusfüzetek alapján. A történet nem valós eseményen alapul, ha bárki magára ismer, az kizárólag a véletlen műve. Kő kóla? - avagy egy gólyabál forgatókönyve kétfelvonásban 1. felvonás: A lányos zavar a jegy, sms, barátnők, haverok. n.Megvan ‘ mindenkiottlesz, juhééé. Várakozás. Ruhavá­ sárlás, tortúra, nem jó a színe, nem jó a mére­ te, kövérvagyok, 3 napos expresszfogyókúra, jajistcnemhogynézekki, rondavagyok, nincs ruhám, nincs cipőm. Nem jó a tavalyi, vásár­ lás, kompromisszum, idén se leszek miss hungary, belenyugvás, már csak 2 nap. Egyez­ tetés a barátnőkkel, fodrász, kozmetikus, ma­ nikűr, szoli, fodrász újból, mert elrontotta a színét. Úristen, ma este!!! Készülődés, fürdés, hajmosás-de-minek... már csak két óra, se haj, se smink, se ruha. Tükör, zilált, arc, pattanás, miértma?, nem tűnik el, jézusom, smink. Hajhab, zselé, lakk, csatt. Ruha, harisnya, ci­ pő, kistáska, rúzs, fésű, parfüm, mehetünk!... Ja, ajegyek, vissza, késés eddig 20 perc... Havaseső, mínusz öt fok, szétmegy a hajam, megfagyok. Hol vagyunk már, elkésem, kilo­ méteres sor, bejutok Ruhatár, sor. Várakozom, idegbaj. Nyugi, nyugi, nyugi. Emberek, isme­ rősök, haverok, buli, fanta. 'Vacsora, jó zene, tánc pörgés, k^a, pia... pörgés, hangulat, terep­ szemle. Fiú közeledik, felkér, keringő, vicces, aranyos, helyes, kinti séta, tökéletes este, csók, nagy O? Tclefonszám, búcsú, várakozás, re­ mény, remény, remény Nem csörög. Nem meglepő. Újra suli, Spari, kávé, irtván, úristen, rámnéz, nem hívott, nem köszön, átnéz rajtam. Kiborulás, barátnők, előadás, miért nem fi­ gyelsz, ne gondolj rá, hess, hess, hess. Két nap­ ja semmi, szünet, óra, szünet, óra. Hol van, mit csinál, hol a telefonom, miért nem hív, mobil csekkolás, még egyszer, két percenként. Elő­ adás, telefon, csipog, sms, ő az! úristen, ő az, felfogom, elolvasom, boldogság, válaszolok. megvár. Randi, randi, hepiend?1»’ 2. felvonás; Félénk vagyok, de hódítani akarok Lesz ez a gólyabál vagy micsoda, a haverok hív­ tak, hogy menni kéne, elvégre közösségi életet is kéne élni, meghát buli meg minden. Ja, hogy ma este? Ok, otthon még szólnom kell, de me­ hetünk. Este 7, már készülődni kéne, hol az öl­ tönyöm, kicsi rám, elkésem, elvágtam az ar­ com, hol egy tiszta zokni. Fiam, hogy nézel ki, így sose találsz egy rendes kislányt, öltözz fel rendesen, ne igyál, ne cigizz, viselkedj jól, gye­ re haza. Jó anya, ne nyaggass. Elindulok, találka, haverok, a Géza megint késik Nem jön be ez a várakozás, mert iszonyat hideg van. Nagy a sor, sose jutunk be, kár volt eljönni, nem tudom, mire ez a nagy érdeklődés. Ja, itt egy haver, bevisz minket, kezdődhet a party. Kaja, pia. mennyi jó nő. Lötyögés, pia, lötyögés, kaja... hoppá...! Száj tátva, szem kiguvad... te, Géza, ki az a lány ott? Géza stíröl, de nincs infója... Ne már, most mit tegyek, tényleg, ami jó az jó... Barátnők gyűrűjében álldogál, édes mo­ solyt dob, na jó, felkérem... Egész jól táncol, nem tudom, bejövök-e, kimehetnénk ebből a pörgésből, séta, nem próbálkozom be, lehet, hogy nem vagyok jó nála. Elszállt az este, haza, alvás, alvás, alvás. Be kéne nézni a suliba is, Spari,jövés-menés... ja, ő volt az? Mekkora ba­ lek vagyok most már nem megyek vissza... Rágődás, hülyének néz, ezt elbuktam.... Géza szerint dobjak rá egy sms-t, hátha reagál... pró­ ba, szerencse, visszaír... hú, mi lesz ebből? Randi. Lehet, hogy beleestem. Iszonyat jó nő. A Géza is megmondta.” I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 9. szám 2002. november 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. november 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (733kb+3562kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_9_20021125 Relation A related resource T00050 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_9_20021125 HÖK