https://omeka.ppke.hu/files/original/ccd528c47b8f93a284c0067198e2d1e0.jpg 657d4d65bbf2bccdab273984af9f9334 https://omeka.ppke.hu/files/original/8b9115b731e1ac7096afc51ffd90844b.pdf 6a28e3bcbd045ce7546bdae6679dbef1 PDF Text Text PPKE 'Mjzt V 7 2.002.^009 I I V, évfolyam, 7. szám e-mail: itelet01@hotmaiLcom honlap: yvww.itelet.tk 2002. október 9. �Címlap és közszolgálat IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf Munkatársak: Oberfrank Olivér, Zsellér Máté Honlap: Gettler András Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) váijuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Karunk CD lemezen Dr. Radnay József személyesen Veni sancte és doktoravatás a Campuson „Engem itt nem szeremek” - beszélgetés Murán Lilivel Felvételi aranyköpések Emlékezés 1849. október 6-ra Női szakasz Lehull a lepel, megnyílik az ajtó — beszélgetés Budai Ildikóval „Bombát vetünk, gránátot a múltra...” A kiakasztottak „Szuper buli!” — Hollandiában az Erasmussal Ajánló Gyuri bá, az utolsó mohikán Vedd és olvasd! Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről 3 3 4 6 8 10 11 12 13 14 15 16 18 18 19 20 Mi, az ítélet szerkesztői még a hagyományos (értsd: idejétmúlt) módon viszonyulunk az újságkészítéshez. Legfőbb feladatunknak a köz szolgálatát tekintjük, minden egyéb, beteges perverzió csak c kötelességünk teljesítése után következhet. A mai világban eme magasztos célkitűzés, és ennek értelmezési lehetőségei is népszerű témák. Mármint abban az értelemben, hogy mindenki csak beszél róla, lehengerlőén érvel fontosságáról, hogy aztán a valóságban kinyilatkoztatásával homlokegyenest ellenkezően sütögesse saját pecsenyéjét a közösen őrzött tűznél. Mivel a hatályos Sajtótörvényünk (1986. évi 11.) nem határozza meg a közszol gála ti s^ fogalmát, kénytelenek vagyunk a Médiatör­ vényhez (1996. évi 1.) fordulni. Tehát: „Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (or­ szágos, körzeti, helyi) elő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, ál­ lampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám” Szuper. Csak azt mondja meg valaki, ki dönti cl, mi szolgálja ezen szükscglctckct, ükscelctckct, igényeket? icényeket? A kereskedelmi televíziók bugyuta, idió idió-­ ta, vagy éppen az infarktuskockázatot jelentősen növelő hírműsora­ ira sikerült ráhúzni a fogalmat. Pedig nagy valószínűséggel lehetne hatékonyan szolgálni a közt anélkül is. hogy nem értesítenek min­ ket szinte azonnal a „Mart néni legszebb malaca megdöglött, és most dfsztcmctcst kap, de előbb persze mcgcsszük", „szeretem a fe­ leségem, de nem engedte, hogy kocsmába járjak, ezért kikötöztem a fához”, „banánültctvényt szerettem volna, de a kecske megzabálta a helyette kiserkent gazt is”>, „nő létemre szőrös vagyok, de büszkén tudok együtt élni vele, sőt, most divatos Kossuth-szakállat szeret­ nék", esetleg a „kiskunlacházi láncfűrészcs fojtogató újra visszatért, és elképzelhető, hogy újra használni fogja a láncfűrészét” típusú hí­ rekről. A híradókban pedig úgy tudják tálalni és összeválogatni a hírcket, hogy az ember maradék életkedve is nyomtalanul párolog cl (felrobbant, kidurrant, felfújódott, leesett, nem esett le, lemondta, ellopta, adófizetőket megkárosította - jellegű hírek). Mi azonban elöl járunk a jó példává. Legújabb címlapunk által sugalmazott Legúi jótanácsok is példák a köz szolgálatára. zolgáL Ichát: 1. Járjatok be az órákra, mert indexaláíráskor való clőszöri fel­ bukkanás esetén ez lesz a következménye, ha nem. 2. Szabadságvesztésre ítélésetek esetén tartsátok be a házi őrizet szabályait, mert nálatok már az első alkalommal ez lesz a következ­ ménye, ha nem. 3. Barbár keleti mivoltotokat levetkőzve mulassatok igazi (leen­ dő) ajropécr módjára a Pázmányos bulikon, mert ez lesz az eredmé­ nye, ha nem. 4. Vágátok be az enyhített Btk. szabályait, mert ha a vizsga vi­ szont szigorodni fog, ez lesz a következménye, ha nem. 5. Ne akarjátok kifúrni a Sobri Jóskát alakító B. Willis-t a készü­ lő hollywoodi szuperprodukció főszerepéből, mert a statiszták köz­ belépnek, és ez lesz belőle, ami. Reméljük, sikerült elhitetni Veletek, hogy mi csak a javatokat akarjuk (adjátok ide!), és tényleg komolyan vesszük a közszolgáiatiság értelmét. Mándics Botond (főszerkesztő) e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: inww.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata A Magyar Jogászegylet Győr-MosonSopron Megyei Szervezete, a Győri Ká­ bítószerügyi Egyeztető Fórum Kínálat­ csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűn­ ügyi és Igazságügyi Szakértői Alapít­ vány, illetve a Széchenyi István Egyetem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudo­ mányok Tanszéke a jogalkalmazás ha­ tékonyabbá tétele érdekében diákkon­ ferenciát szervez joghallgatók számára a kábítószer-bűnözés témakörében. A konferencia ideje 2002. október 17-19., helye a Széchenyi István Egyetem. Minden hónap második szerdáiián alkotmán^jogi TDK ____ kerül _____ megrendezésre megrendi 16 órai kezdettel a 22-es gyakorlóban. Mindenkit szeretettel várnak a rendezők. >- Még nincs meg a második nyelv­ vizsgád? Sebaj, aggodalomra semmi ok. A nyelvi lektorátus november második felére tervezi a vizsgákat. A jelentkezés feltételei és a vizsgák pontos ideje október elején kerül kihirdetésre. Figyeld a faliújságot! >• A Polgáijogi Tanszék értesíti a kedves érdeklődőket, hogy az évfolyamdolgozat témaválasztási határideje október 16, ek­ kor kell jelentkezni, a választott témát be­ jelenteni. A kész dolgozatok leadási határ­ ideje későbbi számunkban lesz közzétéve. A büntetőjogi évfolyamdolgozatok téma­ választására október 31-ig van lehetőség, a végleges változat benyújtási határideje de­ cember 13. — Nem Karunk CD lemezen Az Intézet az ítélet rendelkezésére bocsá­ tott egy példányt, így Pázmány Péter alkalmunk nyílt bete­ Katolikus Egyetem kinteni az információ­ gyűjteménybe. Jog- és Állam!udomónyi Kar Az anyag középpontjá­ ban természetesen Ka­ 1 runk és azon belül a '2 CM távoktatás áll, de áttei kiütést nyújt Pázmány Péter egész egyetemé­ j bCM ről. Nemcsak a távok­ tatás, hanem a többi □ képzési forma hallgatói 2 számára is nyújt némi ITl - InfoírnütilKJí és Torvoktatásl Intézet újdonságot — a szintén beiratkozáshoz járó Btciuesi „zöld könyv”-höz ké­ pest. A tartalom ugyan­ is lényegében abból táplálkozik. A távoktatási tagozat (JÁKTÁV) hallga­ Az adathordozón videó-fájlban megszólal tói számára, a Jog- és Államtudományi — többek között — Radnay dékán úr, Karról készült CD-ROM az Informati­ Tersztyánszky intézetvezető úr. Somlai kai és Távoktatási Intézetben (ITI) a nyáron, aminek egy-egy példányát a be­ Attila, a HŐK elnöke és egy első éves iratkozáskor vehették át a JÁKTÁV hall­ JÍAKTÁV-os hallgató. Török Hajnalka, írásban szerepel a Rektor úr köszöntője. gatói. A tervek szerint visszajelzések után kibővített formában, kari informá­ Olvasható az Egyetem és Karunk történe­ ciós CD-ként szeretnék megjelentetni te, Karunk megközelítési lehetőségei, a még ebben a tanévben, illetve folyamaTVSZ, az évfolyamok tanrendjei, az ös­ tosan, az elkövetkező tanévekben, A ke­ szes tantárgy rövid ismertetése, a kari tele­ reskedelmi forgalomba bocsátás azon­ ban egyelőre nem szerepel az elképzelé­ fonkönyv. A legrészletesebb menüpont érthetően sek között. - tudtuk meg Groma Sarolt­ a távoktatásé és az informatikáé, ahol pél­ tól, a CD készítésének koordinátorától. dául, elsajátítható a távoktatásban alkalma­ zott programok (pl. Neo Mail) használata. Érdekesség, hogy a felhasználó megis­ merkedhet a Szentkirályi utca és a Mik­ száth tér nevezetesebb épületeivel is. Összességében igényes a kiadvány, aminek valóban jót tenne bizonyos bő­ vítés. Tartalmazhatna lényegesen több fényképet, kínálatát színesíthetnék jogi internet-címek, jogászviccek, aranykö­ pések. Néhány oktatói/hallgatói publi­ káció is valószínűleg emelne a színvo­ nalán. Az alkotók bárkitől, bármilyen észre­ vételt, javaslatot szívesen fogadnak, ami­ ket az Intézet részéről Bállá Pál gyűjt (28as épület, 128/a szoba, 326-os mellék, balla@jak. ppke.hu). A CD megtekinthe­ tő az Informatika Laborban. kispapok járnak... SZAMOS MÁRTON harmadik oldal �Dr. Radnay József, személyesen 1927. június 2-án született Farmos községben. Jogi tanulmányait 1946-ban kezdte a Pázmány Péter Tudományegyetemen, diplomát 1950-ben szerzett. A Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának munkájában - a Munka­ jogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetőjeként - 1995-ös alapítása óta vesz részt, A munkajog rendszeres oktatása az 1997/98-as tanévben indult, amikortól kezdve a tárgy előadójaként tevékenykedik. 2000 tavaszán a Jog- és Államtudomá­ nyi Kar Tanácsa a Kar dékánjává választotta, amely tisztséget 2000. július 1-e óta tölti be. Dr. Radnay József a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének a szervezet megalakulása óta elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Tágja a Magyar Bírák Országos Egyesületének, az európai munkaügyi vezető bírák testületének, és rendszeresen részt vesz a Magyar Jogászegylet munkaügyi szekciójának munkájában is. Meghí­ vás alapján közreműködik az illetékes mirúsztérium mellett megalakított, az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottságban. A Gazdaság és Jog című folyóirat munkajogi rovatának vezetője. — A Dékán Úr még a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. Hogyan teltek egyetemi évei a második világhá­ borút követő zavaros években? — Annyiban pontosítanám a kérdést, hogy én a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdtem meg jogi tanulmányaimat és jó részt ott is fejeztem be, de már a végzés az ELTE-n történt. Mi első évesként 700-an kezdtük meg a tanévet, ám az évvégére csu­ pán 200-an maradtunk. A professzor urak nagyon szigorúan vették a tanulmányokat, és akit úgy ítéltek meg, hogy a terhelést a későbbiekben nem fogja bírni, azt már az első évben - főleg a római jog közbejötté­ vel- „kihajózták”. Az igazi jéghideg áramla­ tot akkor érzékeltük a karon, amikor a kar dísze, Moór Gyula professzor úr részére a további előadások tartását nem tették lehe­ tővé, s aki 1947. őszén az utolsó szeminári­ uma végén azzal búcsúzott, hogy nem egészséges ember, de egy évet adna a hátra­ lévő életéből, ha svájci útlevéllel rendelkez­ ne. A háború után a közösségi élet kevésbé nyilvánult meg. Igaz jogászbál már ekkor is volt, egyesek októbertől mással sem foglal­ koztak. Gyakorlatilag nálunk kettéváltak a hallgatók, egyrészt voltak, akik rendszere­ sen bejártak, s másrészt létezett a „mezei jo­ gászok” köre, akik közül sokan dolgoztak, s ezért látogatták gyérebben az előadásokat. — Kinek a hívására kapcsolódott be karunk alapításának munkálataiba? — Az alapításkor még gyakorló legfel­ sőbb bírósági bíró voltam. Ismertem ko­ negyedik oldal rábbról is Zlinszky János professzor urat, ő alattam járt az egyetemen, és ő invitált engem. — A munkajog oktatása egyetemünkön a harmadik tanévben kezdődött el. A tárgy oktatása során milyen tapasztala­ tokat szerzett? — Egyrészt itt is tapasztalható az, ami a töb­ bi tárgynál, hogy a tanév elején az órákon egy kicsit többen vesznek részt, majd las­ sacskán megfogyatkoznak. Az régen is úgy volt, hogy a vizsgaidőszak előtt közvetlenül sokan azt mondják, hogy most már tanulni kell, s azért nem járnak órára. A magyar szo­ kásnak megfelelően a hallgatóság jó érte­ lemben véve passzív, 'léhát a magyar hallga­ tó úgy gondolja, hogy eleget tesz kötelességének, ha az előadást figyelemmel kíséri. Nálunk az nem szokás, - mint az USA-ban - hogy megállíga, beleszól, ellentétes véle­ ményt nyilvánít, vagy nem tar^a meggyő­ zőnek az indokot, s emiatt kér további kifej­ tést a hallgató. Én az első órán mindig felhí­ vom a figyelmet, hogy nem veszem rossz néven, ha valaki megjegyzést, vagy kérdést tesz fel nekem. A kivételnek a tiszteletet megadva, úgy ér­ zékelem, hogy nem mindenkinek elégsége­ sek az ismeretei a mydani jogászkodáshoz, például nem kevés hallgatónak nem elégsé­ gesek a történelmi ismeretei. A legutóbbi órán foglalkoztunk a két világháború közöt­ ti időszak munkajogával külföldön, és fel­ merült az a kérdés, hogy ezt az időszakot Németországot illetően lehet-e tagolni és hogyan. E kérdés megválaszolását kértem a hallgatóktól, és nem könnyen jutottunk el oda, hogy igen, nem egységes ez az időszak, meg kell különböztetni a weimari és a nem­ zeti szocialista Németországot. Ezért az egyetemi évek során nemcsak a kötelező tu­ dás-anyaggal kell foglalkozni, hanem a jö­ vőben szükségessé váló ismereteket pótolni, illetve tökéletesíteni kell. Ezért a könyvtár látogatása és használata elengedhetetlen, és kölcsönzéses könyvtárt is kell látogatni. Mint hallgató is sűrűn látogattam a Lukács uszodát. Egy professzorunk is járt oda, így rendszeresen előfordult, amint éppen a me­ dencébe akartam ereszkedni, hogy megszó­ lított, és addig nem engedett tovább, amíg be nem számoltam neki arról, hogy most éppen milyen szakkönyvet olvasok, és ab­ ban mi ragadott meg. A másik tapasztalatból adódó fontos igény - egyebek mellett - a nyelvtudás megszerzése és tökéletesítése. Enélkül néhány éven belül nehéz lesz állást kapni, illetve megtartani. — A Dékán Úr kinevezését követően milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munkához, s ebből mit sikerült megva­ lósítani? — Azt hiszem — kerülve a nagy szavakat hogy az egyetem, illetve a kar megalapítá­ sát követően nagyon sok mindent megtett annak érdekében, hogy sorai rendeződje­ nek, kialakuljanak a megfelelő szabályok. s ezek alapján a megfelelő gyakorlat. Én forradalmi gondolatokkal nem foglalkoz- �uí tam, inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a kialakuló alapokat megerősítsük, és ahol szükségét éreztük, ott bizonyos módosításokat hajtsunk végre. Összessé­ gében tehát azt tartottam fontosnak, hogy az egyetemen mind az oktatói kar, mind a hallgatók pontosan tudják, hogy mik a jo­ gaik és a kötelezettségeik, s annak megfe­ lelően tudjanak dolgozni. — A Kar életében, s az oktatás során hogyan tud érvényesülni a katolikus szellemiség? —• Ha úgy fogjuk fel a kérdést, hogy ho­ gyan kell érvényesülnie, akkor erre azt tu­ dom mondani, hogy mindenkinek a munkájában, magatartásában kell tényle­ gesen érvényesülnie. Ha pedig arról az ol­ dalról közelítem meg, hogy e szellemiség ténylegesen hogyan érvényesül, akkor lá­ tok javítási lehetőségeket. Egyebekben a katolikus szellemiségnek egész életünk­ ben kell érvényesülnie. Nem hiszem, hogy lenne olyan része életünknek, amelynek során ennek nem kell megnyil­ vánulnia. Kis példa: nem felel meg az el­ várt magatartásnak az, ha a hallgató ké­ születlenül vizsgára jelentkezik, ezzel esetleg elveszi más elől a kívánt időpont­ ban történő vizsgázás lehetőségét, majd megjelenik a vizsgán és a tétel átvétele után rövid időn belül közli, hogy kéri bi­ zonyos jegy bevezetését az indexébe. — Mennyire ítéli fontosnak az egyete­ mi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszer­ vezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbáljanak valami többletet is hozzáadni az egyetemi léthez? — Föltétlenül az a véleményem, hogy szükség van rá, hiszen az egyetem, mint Universitas nemcsak a tanárok közösségét jelenti. Amit hiányolok fiatal egyetemünk életéből, az az, hogy még a kevés végzett hallgatót figyelembe véve is, nem elég in­ tenzív a kapcsolat a végzettek, az egyetem, és az itt tanuló diákok között. Ezen a kap­ csolatrendszeren mindenképpen javítani szeretnék. Külföldi nagy egyetemeknek az az egyik fő jellegzetességük, hogy nagyon szoros kapcsolatrendszer áll fenn a végzet­ tek, a hallgatók, s az egyetem között. Hiszen a végzett diákok tudják a legjobban meg­ győzni a hallgatókat arról, hogy mire ké­ szüljenek, s az így megszerzett tudással mi­ lyen szakterületet érdemes választaniuk... — A témához kapcsolódó kérdés: ho­ gyan értékeli a hallgatói öntevékeny csoportok Rektor Úr által történt, ta­ valy év végi megszüntetését? — Ezek a hallgatói öntevékeny csoportok legjobb tudomásom szerint hatékony mű­ ködést nem fejtettek ki, ezért a kikapcsoló­ dásuk nem érzékelhető. A kérdés annyiban pontosításra szorul, hogy a szóban forgó intézkedés egy öntevékeny diákszervezet működését nem engedélyezte a továbbiak­ ban az Egyetemen. Az intézkedés megje­ lölte annak indokát is, így a programok egyeztetésének elmulasztásában, stb. (Eb­ ben dékán úr téved, hiszen az összes hallgatói ön­ tevékeny csoportot (összesen 4 db) megszüntette a döntés, minden indoklás nélkül - a szerk.) — A Kari Tanács fél évvel ezelőtti ülé­ sén törölték a jogászi eskü szövegéből az „esküszöm az élő Istenre”, és az „Is­ ten engem úgy segéljen” kitételeket. Mi áll - egy katolikus egyetemen - megle­ hetősen furcsa döntés hátterében? — A kérdésben bennfoglalt minősítést nem tartom helytállónak. Az Egyetem és annak jogi kara katolikus intézmény, amelynek értékrendjét minden hallgató­ nak el kell fogadnia, illetve tiszteletben kell tartania. Ebből és a katolikus hitünk­ ből következik, hogy utóbbi esetben a hallgató nem köteles az élő Isten segítsé­ gét kérve, a kötelezettségeinek megtartá­ sát esküvel megfogadni. Egyébként a gya­ korlatban - amint azt legutóbb is módom volt megfigyelni — szinte mindenki mondta a befejező szövegrészt. — A Kar mely külföldi egyetemekkel tart fenn nemzetközi kapcsolatot? — Mint fiatal egyetemnél a kapcsolattar­ tás nem olyan széleskörű, mint az kívána­ tos lenne. Ennek ellenére hat német, két osztrák, két olasz, és egy-egy spanyol, holland, illetve francia egyetemmel tar­ tunk fenn szorosabb köteléket. Az Euró­ pai Tanulmányi Központ oktatási tevé­ kenységével kapcsolatban hét állandó meghívott vendégoktatónk van. — Pontosan mit is jelent a hallgatók számára kötelezővé tett négy hetes szakmai gyakorlat? — A szakmai gyakorlat az életre való fel­ készülést szolgálja. Külföldön - például Németországban - ennek ideje még hosszabb is. Ez is olyan dolog, hogy iga­ zán akkor van értelme, ha ezzel a lehető­ séggel ténylegesen élnek a hallgatók, és nem olyan helyre kérik magukat, ahol hagyják békében készülni őket a záróvizs­ gára. Magyarország egyszerűbb változatot alkalmaz, amely szerint itt elég egy helyen letölteni a gyakorlatot, míg más országok­ ban ügyvédnél, bíróságon, és esetleg még máshol is kell szakmai tevékenységet folytatni. A hallgatók így több oldalról tudnak tapasztalatokat gyűjteni, s így job­ ban, biztosabban választhatnak szakterü­ letet. Ez a jövőben úgy módosul, hogy el­ ső ízben a 2000/2001 tanévben volt első évfolyamnál 6-12 hetes igazságszolgálta­ tási, illetve közigazgatási szakmai gyakor­ lat megléte kötelező lesz. — Ót év alatt kell az összesen 4 hetes gyakorlatot eltölteni, s ennek időpontját a hallgató bármikor megválaszthatja? — A gyakorlatnak akkor van értelme, ami­ kor az illető szakmai tevékenységet tud vé­ gezni az adott munkahelyen. Az a gyakor­ lat amit sokan folytatnak, hogy a záróvizs­ ga időszak alatt kívánják letölteni a szakmai gyakorlatukat, az nagyon meggondolandó. Hiszen igen nagy megterhelést jelent a két hónap alatti négy záróvizsga letétele, és gondolom nagyon kevesen vannak olyan helyzetben, hogy amikor megkezdődik a záróvizsga időszak, akkor már tulajdon­ képpen mindent tudnak. — Pontosan mit is tartalmaz az Egyete­ mi lánácsnak az a határozata, amely a 70. életévüket betöltött oktatókról szól? — A PPKE közreadott Statútuma szerint az egyetemi tanárok, docensek és címzetes docensekjogviszonya 70. életévük betölté­ sekor az adott tanév lezárásával megszűnik és az ilyen személyek vezetői megbízatását vissza kell vonni. E szabály alól - indokolt esetben — a Nagykancellár legfeljebb két évre szóló hosszabbítással, mely hosszab­ bítás ismételhető, kivételt tehet. E rendel­ kezések a már kinevezett oktatókra csak 2004. január 1-től alkalmazandók (38.§). — Mostanság sok szó esik a túlképzés­ ről. Mit gondol erről a Dékán Úri' — Talán pillanatnyilag még nem beszél­ hetünk túlképzésről, de kétségtelen, hogy bizonyos idő múltán, legalábbis az eddig jogászok által betölthető helyeket figye­ lembe véve számolni kell egy ilyen lehe­ tőséggel is. Ezért nagyon fontos, hogy a hallgató és a fiatal jogász annak tudatában legyen, - amit főleg Amerikában hangoz­ tatnak-, hogy sok a jogász, de az igazánjó jogász mindig keresett. SZABÓ VIKTOR ötödik oldal �Veni Sancte és doktoravatás Tanévnyitó a piliscsabai Campuson Idén a Bölcsészettudományi Kar, annak is Stephaneum épülete adott otthont a szokásos, minden ősszel megrendezendő Veni Sancténak és Egyetemünk évnyi­ tójának szeptember 22. esős va­ sárnapján, miután az időjárás nem volt valami kegyes a rende­ zőkhöz. A nem mindennapi ün­ nepséget, megtisztelte jelenlété­ vel Karl-Josef Räuber pápai nuneins képviseletében Mons. Miroslaw Adamczyk titkár, Hans-Friedrich Solemacher (a budapesti Hanns Seidel Alapít­ ványtól), Rolf Kaiser, német kö­ vet, Rafal Wisniewski, lengyel nagykövet. Kovács István krak­ kói főkonzul, Erdődy Gábor, ki­ jelölt szentszéki nagykövet. Há­ mori József, volt kulturális mi­ niszter, és karunk számos pro­ fesszora is. A szentmise főcelebránsa Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek volt, koncelebránsként vett részt Zenon Grocholewski bíboros, a Ka­ tolikus Nevelési Kongregáció prefek­ tusa, Seregély István egri érsek, Tadeusz Pieronek püspök, a krakkói Teológiai Akadémia rektora. Bíró László és Erdő Péter püspökök, Jozef Lucyszyn lazarista tartományfőnök és Várnai Péter egyetemi lelkész. Seregély István Érsek Úr, az MKPK elnöke. Egyetemünk nagykancellára az elmúlt 10 évet értékelte, és arra emlé­ keztetett, hogy egy egyetem 35 év alatt szilárdul meg. Köszönetét mondott a 10 évvel ezelőtti alapításkor hivatalban hatodik oldal 7, ífy iy it •SS'**' » Franciszek Macharski krakkói érsek celebrálja a misét lévő kormánynak és valamennyi utód­ jának, valamint a társegyetemek veze- tőinek az általuk nyújtott segítségért. Erdő Péter Püspök Úr, egyetemünk Fröhlich Ida, a PPKE-BTK dékánja avatja fel a kar első doktorát �Hjrywaiifc rektora évnyitó köszöntésében áldást kért az új tanévre. Szomorú látványt nyújtott, hogy a szentmise után kissé elnéptelenedett a Stephaneum, mivel az ünnepély még messze nem ért véget, a szünet után tanúi lehettünk, amint ünnepélyesen bevonult az Egyetemi Tanács: Sere­ gély István nagykancellár. Erdő Péter rektor. Fodor György rektorhelyettes, valamint Rokay Zoltán a Hittudomá­ nyi-, Radnay József a Jog- és Államtu­ dományi-, Roska Tamás az Informá­ Franciszek Macharski veszi át a díszdoktori oklevelet Erdő Péter rektortól ciós Technológiai- és Fröhlich Ida a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Beszédében méltatta Egyetemünket és az elért eredményeket Zénón Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa, a Vatikán „ok­ tatási minisztere”. Ezek után került sor a díszdoktoravatásra: Franciszek Macharski bíboros úr - akit a krakkói ‘'riúr érsekség élére maga a pápa nevezett ki utódjául - és Alfréd Bayer államtitkár í *í úr személyében újabb taggal bővült a Hittudományi- valamint a Jog- és Ál­ lamtudományi Kar díszdoktorainak köre. Történelmi pillanat következett a Alfred Bayert avatja díszdoktorrá Erdő Péter rektor Bölcsészettudományi Kar életében: summa cum laude minősítéssel dok­ torrá avatták a tízéves Kar legelső dok­ torát, történelemtudományból. Tíz év. Egy ember életében jelentős idő, egy egyetem történetében csupán egy pillanat, de esetünkben nagyon is meghatározó pillanat, maga a kezdet, az indulás, és nagyon is lényeges sza­ kasz azok életében, akik megteremté­ sén annyit fáradoztak, akik szívükön viselték és viselik ma is sorsát. A Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem vitat­ hatatlanul meghatározó része lett éle­ tünknek, történelmünknek, az egész magyar felsőoktatásnak és az európai katolikus kultúrának. Hámori József volt kultúrális miniszter beszélget Erdő Péterrel és a meghívott vendégekkel MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �„Engem itt nem szeretnek Születésnapi beszélgetés Murati Lilivel Muráti Lili a háború vége előtti mozi- és színházi élet vitathatatlan sztárja volt. Emigrációját követően, személyét megszámlálhatatlan mendemonda, gyanúsítás övezte, s övezi a mai napig. A Madridban még a hazainál is nagyobb karriert befu­ tott „Lili Murati” születésnapja alkalmából látogatott haza, Magyarországra. — Hogyan emlékszik vissza a szüleire, s mi­ lyen volt az a háttér, amelyből elindult? — Nagyváradon születtem. Két bátyám volt, az egyik vegyész, ő Amerikában élt, a másik ma Hamburgban élő ügyvéd. Katonai állomáspa­ rancsnok édesapám harminc évvel volt idősebb édesanyámnál. Rengeteget utaztunk, még Bul­ gáriában is laktunk egy ideig, de a gimnázium első két évét Szegeden végeztem. S mert rossz tanuló voltam, egy németországi intézetbe adott édesapám, ahol életem első szerepét isját­ szottam: a Szentivánéji álom Puckját. Ezen fel­ buzdulva írtak az engem nevelő apácák apám­ nak, mondván, tanulmányaimat egy színiisko­ lában folytathatnám, — így került a kor híres színészpedagógusá­ hoz, Rákosi Szidihez. Kikkel tanult itt együtt? — Tolnay Klárival, Mezey Máriával és Turay Idával... Aztán jött Bárdos Artúr, aki egy lebe­ tegedett színész helyére keresett valakit - s vé­ gül Zilahy Lajos Tűzmadarában játszhattam Marietet. Nagyon jó darab volt, s a nagy siker sem maradt el. S mivel Bárdos új felfedezettje voltam, komoly reklámom is volt. — S aztán nemsokára jött is az elsőfilmszerep: az 1935-ben forgatott Csúnya lány, amelyben ket­ tős szerepe szerint hol csúnyának, hol gyönyörű­ nek kellett lennie. Egy mai színikritika, erről az alakításáról a következőket írja: „...hízeleg, hogy bánthasson, dühöngve bánt, ha szeret, s amikor végül leteríthetné, beleszeret „áldozatá­ ba.”- mi a véleménye ezekről a sorokról? — A férjem, Vászary János nagyszerű darabo­ kat írt, s persze minden vicc nekem volt kihe­ gyezve, a bejöveteleim mindig a legjobb pilla­ natokban voltak, amikor már mindenki dolgo­ zott. — Ezek szerint a férje volt, akinek köszönheti, hogy... — Száz százalékig! — Egy másik méltatás szerint „Muráti Lili a modem, fiús, sportos, önálló nőtípust adta a magyar színpadnak. "Ezt az imázst is Vaszary János alakította ki? — Én valóban rengeteget sportoltam: nagyon jól úsztam, lovagoltam, ugrottam, teniszez­ tem. Autóztam és motoroztam is. Szinte min­ den létező sportot űztem... Csupa sznob dol­ gokat, de nagyon jókat! nyolcadik oldal y — Olyan színészekkel játszott együtt, akiket a mai néző legfeljebb filmjeik alapján ismerhet. Nem egy szerepében volt partnere Jávor Pál... — Akkor Pali volt a sztár. Nagyon csinos és nagyon beképzelt volt. És sokkal sármosabb annál, mint amilyen jó színész! '0. — Szeleczky Zita? A többiek? — Szeleczky bűbájos, nagyon kedves ember volt. De, tudja, nagyon sok függ a hangtól. S ha valakinek nagyon szép, de egész vékony hangja van, amelyen úgy beszél, mint egy kisgyerek, az egészen más, mint például Karády orgánuma... Tolnay Klári nagyon ügyes, s már a háború előtt is nagyon sikeres színésznő volt. 1998-ban, mikor itthon vol­ tam, meglátogattam, s mikor visszaértem Madridba, fogadott a hír, hogy a Klári meghalt... De jó barátnőm volt Turay Ida is. — Páger Antal? — Talán 6 volt a legjobb színész abban az idő­ ben, de őszintén, talán egész Európában. Ere­ detileg egy parasztfiú volt, aki úgy játszott egy grófot, mintha annak született volna! Fantasz­ tikus színész volt... Ráday Imre viszont nem játszott olyan jól, mint amilyen csinos volt. Majdnem szép! — Habos Gyula és Gombaszögi Ella... — Kabos csúnya kis ember volt, de csodálatos színész. Gömbaszögi is nagyszerű volt, de mögötte ott állt az egész Vígszínház... — Csortos Gyula? — Hát, ugye... A Csortos egy külön szám volt; — azt mondott, amit akart, úgy játszott, ahogy akart, s mégis mindig, mindenben fantasztikus.... Nem is tudom, hogy tudtak ezek a színészek velünk játszani, mikor olyan híresek voltak.... — Tasnády Németországban is nagyon híres volt, az UFA-nak dolgozott. Szép, komoly úrilány volt... Makay, Ajtay, Mezey is a leg­ jobb művészek közül valók voltak. — Sztárok? — Igen, akik ma már nem léteznek. — Valóban, mintha kevesebb lenne... — Nem kevesebb, egyáltalán nincs! Azelőtt úgy mentek az emberek színházba, hogy meg­ nézték: hol játszik Somlay, hol a Muráti, vagy hol a lólnay. Sohasem a darab után mentek, hanem mindig a színészt keresték! — Ahogy Szörényi Évát, Simor Erzsit, Lukács Margitot is. — Vagy Gózon Gyulát, Rajnay Gábort, Vaszary Pirit. — kiiszary Piri egyszersmind a sógornője volt. — Igen, nagyon szeretett engem. — Kiss Manyi, Sennyei Ura, Bulla Elma? — Tudta, művésznő, hogy Somlay Artúr 1951ben öngyilkos lett? — Bulla tulajdonképpen német színésznő volt: egészen precíz, s nem olyan könnyelmű, mint mi, „normális színészek”. — Somlay Artúr?! Megfoghatatlan... De nemcsak ő. Bajor Gizi is. — Szilassy László... — Sohasem volt ilyen ruhám! — Hát, .. .nem akarok fölvágni, de azt hiszem, szerelmes voltam belé. Hogy viszonozta vol­ na? Nem hiszem. Egyébként csak mostanában hallom, hogy mindenki szerelmes volt bele, de én nem hiszek el semmit! — Térjünk vissza a pályatársakra. Hogyan emlékszik Tasnády-Fekete Máriára, Makay Margitra, Ajtay Andorra, Mezey Máriára.^ — Szilassyról a háború után azt terjesztették, hogy ’44 októbere után. Szabó László néven, benne volt... — Állítólag cigányasszonynak öltözve itthon járt akkor, hogy elmehessen Bajor Gizi és férje. Germán Tibor orvosprofesszor temetésére... �A ÉEE — Hogy nyilas volt... lüdom! Mit gondol, én miért nem voltam itthon, miért nem játszot­ tam, miért voltam kitiltva mindenhonnan? Mert azt mondták rám, hogy nyilas vagyok. A hetvenes évek közepén például, mikor itt­ hon voltam, bár meghívtak, nem engedtek fel a Jókai színpadára... Egyszercsak berontott egy férfi, s azt kiabálta, hogy „Ez a fasiszta nő nem mehet fel a színpadra!” Hát fogtam ma­ gam, és felugrottam a színpad szélére. Ott ül­ tem le, s beszélgettem a közönséggel, a férfit pedig kivezették... Egy biztos: egy színésznő­ nek, akinek sikere van, semmi nem árt úgy, mintha azt mondják, hogy jobboldali vagy baloldali... Azzal meg is ölték. Nem is kell mást mondani. — Hogyan esett a választás végül Madridra? — Először San Sebastianba kerültünk, a fér­ jemnek volt ismerőse egy ottani orvos. Onnan mentünk Madridba, ahol az egyik színházban éppen Jani darabját játszották! Kiderült, a szer­ ző is ott van, a férjem, akin éppen egy kimo­ sott, összement zakó volt, szóval rémesen né­ zett ki... — így indult el Muráti Lili spanyolországi karrierje is... — Az első darab, amiben felléptem, Michel Durand darabja volt: a Francia szobalány, ami­ ben még nem kellett jól tudnom spanyolul. Nagyon nagy siker volt. — És 1948-ban következett a két évig tartó munka a spanyol rádió magyar nyelvű adásá­ nál, amit Magyarországon szintén bűnéül rót­ tak fel. Azt mondták. Magyarország ellen uszít. — A híresztelések kiindulópontja ezek szerint irigység lehetett? — Nem tudom, egyáltalán miért kell irigynek lenni egy színésznőre, aki nincs is itt?! — Emigrációja előtt verseket is írt, regénye je­ lent meg, sőt a Petőfi Irodalmi Társaság is tag­ jai közé választotta. — A regény címe „Szeretni kevesen tudnak” volt... — A mai nézők filmjeiről ismerhetik: Csúnya lány; Elnökkisasszony; Fizessen, nagysád!; Százhúszas tempó. Mindig jó kritikákat ka­ pott? — Dehogy. Egyszer például azt írták: úgy já­ rok, mint egy hintáslegény! Persze, hogy úgy jártam, hiszen agyon voltam sportolva. Ha ke­ resztül kellett menni a színpadon, vagy a ka­ mera előtt, én szépen keresztülmentem, csak nem úgy, ahogy kellett volna. Hanem ahogy én járok! —A Megálmodtalak, és az Egy nap a világ cí­ műfilmje, hajói tudom, elveszett. — Azt hiszem, az Egy nap a világból Oroszor­ szágban van egy kópia, persze felirattal... Még nem hozták haza. — Castilglione Henrik 1941-es filmlexikona szerint két filmre Berlinbe is szerződött. Ho­ gyan kapta ezeket a felkéréseket? — Látták a filmjeimet és láthattak színpadon is! — „Ez történt Budapesten”. — Ez volt itthon az utolsó filmem, ’44-ben készült. untalan kihallgattak, s összeegyeztették az el­ mondottakat azzal, amit a másikunk vallott. S ha véletlenül volt köztük valamilyen eltávolo­ dás, akkor ordítottak. Egyébként semmi külö­ nös nem történt... Végül énekelve „mondtam el” Janinak, mi hangzott el a kihallgatáson, hogy tudja, pontosan mit kell vallania. S per­ sze az orosz őrök azt hitték, valamilyen slágert énekelek... — Az Andrássy út hatvanat is megjárták. — Voltunk mi mindenütt! Pasaréten is, egyik pincéből a másikba... — Végül Ausztriába kerültek, s onnan mentek tovább Franciaországba, ahol ismerősök segí­ tettek. — Igen: Lucien, aki hadifogságba esett, ina­ sunk volt, Párizsban tartott el bennünket, Pierre pedig, aki a birtokunkat vezette, Normandiában segített. S olyan boldogak vol­ tak, hogy elmentem, s hogy még élek... — Bemondó voltam, aki felolvasta azt, amit elé tettek. De nem igaz, hogy Magyarország ellen beszéltem, én a Rákosi-kormány ellen beszéltem! — Spanyolul könnyen megtanult? — Egy újság egyszer azt írta: Lili Murati a leg­ szebben beszélő spanyol színésznő! Igaz, na­ gyon tisztán beszélem a nyelvet. — A Doktor Zsivágóban is szerephez jutott, Omar Sharif partnere volt. Az egyik felvétel alatt azonban egy kisebb baleset történt... — Szerepem szerint a vonat mellett futottam, várva, hogy Sharif felránt a mozgó vonatra. De rosszul fogta meg a kezem, a peron és a vágány közé estem, s a ruhám széles övét elkapták a kerekek. Ahogy forogtak, úgy forogtam velük, s végül teljesen levetkőztettek! De nem tör­ tént semmi bajom, — nem úgy, mint a moz­ donyvezetőnek, aki idegösszeomlást kapott! ...Igen, volt néhány ilyen borzalmas dolog az életemben, és a Jóisten mindig olyan jó volt hozzám, hogy nem kellett meghalnom egyik­ nél sem... —i4 Spanyolországban eltöltött étiek alatt ma­ radt kapcsolata az itthon maradt, esetleg a többi emigráns magyar színésszel? — Nem. — S a mai magyar színészek közül ismer vala­ kit? — Kik voltak a partnerei ezekben a filmekben? — Mindig a legjobbak: Hajmássy Miklós, Páger, Petényi László... A féljem választotta a színészeket. És sokszor a történetet is ő írta, mint például a Kölcsönadott élet című filmét is. — Aztán jött ’44 vége... — S mi együtt mentünk a százezer emberrel, akik a front elől menekültek. Aztán a férjem azt mondta: - Hova megyünk? Nem tudom!válaszoltam neki, s indultunk is vissza Pestre. Persze rengetegszer fogtak el bennünket az oroszok, hol engem, hol a férjemet... Mind- — Eszenyi Enikővel találkoztam, s Sztankay Istvánnal, akinek gyönyörű hangja van. Bács Ferencet láttam a József Attila Színházban. — Nem gondolt még arra, hogy esetleg haza­ költözne Magyarországra? — ...Engem itt nem szeretnek. És az egész más. Nem szeretnek. Folyton kritizálnak en­ gem, akármit csinálok. Mindenben, minde­ nért kritizálnak... I BÁLINT GYÖRGY RUDOLF kilencedik oldal I �Felvételi aranyköpések 2002 Hát persze. Idén is megjöttek. Már nagyon vártuk őket. Régi hagyomány nálunk a Pázmányon az aranyköpésgyűjtés. Szórakoztató, de egyben szomorú is. Szo­ morú, hiszen - és ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni, mi magunk is hitet­ lenkedve - az emberek, akiknek szájából mindezek elhangoztak, egytől-egyig érettségivel (!) rendelkeznek. Ennyit a szomorúságról, most pedig jöhet a vidá­ mabbik rész, amikor is befogadjuk a 2002-es év felvételijének gyöngyszemeit, amelyek cseppet sem gyengébb az eddigieknél, tehát várhatóan hozzájuk hason­ lóan be fognak vonulni a Pázmányos „legendáriumba”, hogy aztán az idők vége­ zetéig emlegetve legyenek, és sok-sok év után is mindig, mindenkiből ugyanazt a hatást váltsák ki. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is megválasztottuk a szerkesztőség három kedvencét, amelyet különös szeretettel ajánlunk figyelme­ tekbe. (Csak remélni tudjuk, hogy nem éljük meg az időt, amikor már nem lesz, aki nevessen rajtuk, mert senki nem érti, hogy hol a poén.) TÖRTÉNELEM POLITIKA • Szent István valahol azt hallotta: azé a föld, aki megműveli. • Milyen tisztségeket töltött be Cromwell 1685-ben bekövetkezett haláláig? Vizsgázó 1: életfogytiglani diktátor Vizsgázó 2: lord-processzor • Julius Caesar magáévá tette Galliát, myd behatolt Angliába. • Az 1200 körüli krónika szerzője: Drogérius. • A pun háborúban nagyon sok római elpusz­ tult. Ezek mind Rómába költöztek és prole­ tárok lettek belőlük. Athénban azonban kitört a pestis, amelynek az idős Periklész is áldozatául esett, ez kissé megviselte a várost. • Mi a hosszú kések éjszakája? Vizsgázó 1: Hitler megnyirbálta saját pártját. Vizsgázó 2: Lenin parancsba adta, hogy va­ lakit öljenek meg. Vizsgázó 3: Az ókori spártai államban a rab­ szolgákat egy napra szabadon engedték, és a férfiak szabadon legyilkolhatták őket. • A háborúnak már Jaltában végének kellett volna lennie. • Magyarország 1943-ban lépett be a háborúba. • A világháborúnak nem kellett volna ennyi áldozatot szednie. • A Rákóczi szabadságharc, aminek nagyon sok történelmi háttere van. • 11. András a zsellérek munkavállalást lefek­ tette az Aranybullában. • - Milyen származású volt az Anjou család? - Lengyel. • - Melyik évszázadban indultak a keresztes hadjáratok? - A 15.-ben. • - Magyarország tagja a NATO-nak? - Nem. - Miért? - Magyarország a Varsói Szerződés révén lett tagja az ENSZ-nek, de később úgy döntöttek, hogy mégsem csatlakozunk a NATO-hoz. • - Hány tagja van jelenleg a NATO-nak? - Több mint 30. Nem, nem, nem, 51. • - Ki Irak elnöke? - Arafat. - Na! Arafat melyik ország elnöke? - Irán. • - Olyan téren jó az Unió, hogy megszünte­ ti a halom macerát. • - Mely pártok vannak ma a magyar parla­ mentben? -A kereszténydemokraták és a szociál­ demokraták. .. EGKÍMZ • Az esztergomi püspök lett a prímás. • Az unitáriusok Erdélybe menekültek, miu­ tán anabaptistaként üldözték őket. tizedik oldal IRODALOM • - Mit tud a népi írók mozgalmáról? - A népi írók a 18-19. században Magyar­ ország önállóságáért harcoltak. • - Ki írta Az elsodort falu című regényt? - Mikszáth Kálmán. • - Melyik vidéken, melyik országrészen ját­ szódnak Mikszáth regényei? - Dunántúl. • - Mikor élt Mikszáth? - A 19. század elején. • Leginkább Aranyt szeretem és Petőfit, mert nekik nem volt annyi aberrációjuk, mint a többi költőnek. • — Radnóti Miklós miért volt kénytelen Sze­ geden folytatni egyetemi tanulmányait? - Radnóti Miklós eredetileg jogász szeretett volna lenni, de végül a könnyebb utat vá­ lasztotta, ezért ment a szegedi egyetemre. • - Hollandia mely országokkal határos? - Svájc. - Nem, nem. - Svédország? -Juj! - Olaszország. • - Melyik az az államalakulat, amit Kína csú­ nyán elfoglalt és bekebelezett? - Sri Lanka. • - Melyek voltak Jugoszlávia tagállamai, és ezek milyen vallásúak voltak? - Dalmáciát muzulmánok, katolikusok, ortodoxok lakták • - A muzulmánon kívül milyen vallás volt még Boszniában? - Az iszlám. TÁRSADALOM • - Mi az eutanázia? • - Az egy betegség, egy tudathasadásos állapot. • - A Duna TV és a Magyar lélevízió nekem nagyon nem jön be! - Mégis mi alapján szokták csoportosítani az elektronikus médiumokat, mondjuk a tévécsatornákat? Ugye egyik oldalon ott van a Magyar 1, a Magyar 2, a Duna TV... - Na nekem ezek nem jönnek be!! - Úgy érti, hogy vételi problémák adódnak a térségben, ahol lakik? - Nem. Egyszerűen azok a műsorok olyan blődek, amiket sugároznak. És VÉGEZETÜL AZ IDEI ÉV HÁROM LEGJOBBJA: • - Kinek ajánlotta fel Szent István Magyarországot? - Hmmmm.... - Mit mond önnek a kifejezés: Mária Országa? - Megvan! Máriának! - Mégis, milyen Máriának? -Öööööö... Szent Máriának! • - Ki az a 17. századi magyar hadvezér, aki a Birodalomban is elismerést vívott ki magának? - Kölcsey. (Ott is hagyta a fél szemét a Waterlooi csatában - a szerk.) • - Miről szól Katona József Bánk Bán című drámája? - Arról szól, hogy van Bánk, aki egy bán... FÖLDRAJZ • - Hol található Baszkföld? - Afganisztánban. Gyűjtötte: sok mindenki, még Benedek Elek is �Emlékezés 1849. október 6-ra Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos egy nemzet életében az, hogy közös tudatában méltó helyet foglaljon el bőseinek tisztelete, A mai. meghasonlott világban, ahol a feje tetejére állni látszik minden, évszázadok óta létező értékrend és hagyomány, még inkább fontos az emlékezés, amely általában csendes, egs'szeri alkalom évente, támaszunk és segítségünk azon* bán csak abban az esetben lehet, ha az előttünk járt nagyszerű és nemes példák a hétköznapokban is elkísérnek. Példamutatónak kell lennie számunkra az aradi tizenhárom sorsában annak, hogy más nemzetiségű, különböző sorsú kato­ nák azonos célért, a magyar szabadságért tudtak harcolni, azért életüket áldozni. Az osztrákok dühét nem kis mértékben fo­ kozta az, hogy egy zászló alatt küzdött a milliomos földesúr (Kiss Ernő), a gazdag főúr (Vécsey Károly), az elszegényedett német arisztokrata (Leiningen-Westerburg Károly), a szerb és horvát nemzetiségű hivatásos katona (Damja­ nich János), a republikánus demokrata (Nagysándor Jó­ zsef), a vasúti főtisztviselő (Lázár Vilmos), az osztrák nemességet kapott őrnagy (Schweidel József), a kitűnő mérnök (Török Ignác), a magyar arisztokrata (Dessewfy Arisztid), a tehetsé­ ges iparszervező (Láhner György), az osztrák közép­ osztály tagja (Poeltenberg Ernő), a horvát származású katonatiszt (Knezic Károly), vagy a pozsonyi fogadós gyermeke (Aulich Lajos). Október folyamán kivégezték Csányi László közlekedésügyi minisztert, báró Jeszenák János kormánybiztost, báró Petényi Zsigmondot, a felsőház elnökét, Szacsvay Imre képviselőházi jegyzőt, Ka­ zinczy Lajos honvéd tábornokot, Peter Giron honvéd ezredest, a német légió pa- Nem szabad azonban elfe­ ledkeznünk azokról sem, akik ugyan nem pontosan B ezen a napon, de szintén S vértanúhalált haltak a ma- L gyár szabadságért. Október Kivégzés „lőporral és golyóval”. hatodikán, szimbolikusan A térdelő Kiss Ernővel csak a második sortűz végzett. Latour táborszernagy meggyilkolásának évfordulóján (pedig azt a rancsnokát, Mieczyslaw Woronieczki her­ bécsi nép követte el!) Pesten agyonlőtték ceg honvéd ezredest, Abancourt Károly Batthyány Lajos grófot, volt miniszterel­ honvéd századost, Csernus Manót. nököt. Már előbb, 1849 augusztusában Lenkey János tábornok a börtönben megkötélre küldték Ormay Norbertét, Kos­ tébolyodott, majd 1850-ben öngyilkos lett. suth szárnysegédjét. Novemberben újabb kivégzések követ- keztek. Ezerötszáz honvédtisztet ítéltek halálra, ezen ítéletek nagyobb részét ké­ sőbb húszévnyi várfogságra változtatták. A külföldre menekülteket távollétükben ítél­ ték halálra, nevüket akasztófára vésték fel (többek között Andrássy Gyula, Guyon Richárd, Horváth Mihály, Jósika Miklós, Kmety György, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Perczel Móricz, Szemere Bertalan, Táncsics Mihály, Teleki László neve került fel így a bitófára). Összesen hatvanöt em­ bert lőttek főbe és száztizennégyet akasz­ tottak fel, az összes osztrák börtön magyar rabokkal telt meg. Schwarzenberg minisz­ terelnök így nyilatkozott: „Ugyan, mi a magyar nemzet! Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni, és egyszer s min­ denkorra ártalmatlanná kell tenni. Az aradi kivégzések helyszí­ T 't nétől nem messze 1881-ben emlékoszlopot avattak, mely azóta is zarándokhely. 1932ben a Maros áradása után, a § víz visszahúzódásakor a gátat javító kubikusok emberi csontvázakra bukkantak. A vizsgálatok után nyilvánvalóvá vált, hogy a mártírok marad­ ványait találták meg. 1979ben - kettő kivételével - az emlékoszlop mellé temették el a vértanúk csontjait. A szabadságharc leverése után egész Európa rokonszenvét bírta a magyar nemzet. Heine dicsőítő verset írt, Nietzsche Petőfi-verseket zenésített meg a Felhők ciklusból, Dickens kora legjelentősebb külföldi regényeként méltatta Eötvös József A falu jegyzője című művét. Victor Hugó így írt 1853-ban: „Átok azokra, akik Magyarországon e pillanatban lábbal tiporják az emberi jogokat és isteni törvényeket. E hős nemzet hóhérait megátkozva, a mártírokat vi­ gasztaljuk meg gyászos sorsukban. Átok a zsarnokokra és áldás a nemzetekre!”. » KO LTAY ANDRÁS tizenegyedik oldal �Női szakasz Esélyegyenlőség, karrier Mit jelent manapság nőnek lenni, amikor munkahelyet, szakmát kell válasz­ tani? Mire számíthat egy közeljövőben végző egyetemista vagy főiskolás lány? A kérdést nehéz objektiven megválaszolni, az alábbiakban arra keresíink választ, vajon létezik- e diszkrimináció, s milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy nőnek karrierépítése során. A nőket érő hátrányokról több kötetnyi szakirodalom jelent meg az utóbbi években. Ezek általános megál­ lapítása, hogy a nők hátrányos helyzetének legfőbb oka elsősorban a mélyen rögződött társadalmi előítéletekben gyökerezik. Sajnos el kell ismerni, még mindig él az az általánosan elfogadott nézet, mely sze­ rint a nők számára elsődleges fontossággal a család bír, a keresőtevékenység pedig ki­ egészítő jellegű, míg a férfiak életének középpontjában a munka áll. Adódik hát a kérdés, hogy mi magyaráz­ hatja azt a tényt, hogy a nők azonos szak­ mai képzettség esetén is lényegesen ki­ sebb eséllyel futnak be szakmai karriert, mint a férfiak? ludjuk, hogy egyes vezetői szerepekhez kifejezetten szükségesek az olyan tulaj­ donságok, mint az agresszivitás, racionali­ tás, magabiztosság és függetlenség. A nő­ ket azonban a nemi szerepek elsajátítása során éppen ezekkel ellenkező tulajdon­ ságokra nevelik. A nők magatartása, céljai és a munkához való viszonya is épp ellen­ tétes azzal, amit a felső vezetői pozíció megkíván. A vezetői szerepet vállaló nők­ ről elmondhatjuk tehát, hogy a magatar­ tások férfi modelljét alkalmazzák, és ke­ vés helyet engednek nőiességüknek. Sok „női főnök” panaszkodik, hogy nemük miatt teljesítési kényszer alatt állnak, nem tudnak olyan tekintélyt és elismertséget kivívni, mint férfi kollégáik. A siker ára sokszor a családi háttér kiegyen­ súlyozottsága, mert a hagyományos szere­ pek szerint a nő feladata a nyugodt háttér biztosítása félje előmenetele érdekében. A kérdés az, hogy megvalósítható-e ugyanez fordítva, vagyis elvárható-e a férfiaktól, hogy egyenrangú társként tekintsenek a nő­ re, és ugyanúgy vegyék ki a részét az ottho­ ni teendőkből. A ma elfogadott társadalmi szerepek szerint ez csak nagyon ritkán való­ sulhat meg. A női karrier legfőbb akadályá­ nak rendszerint azt a többes terhet említik, ami felöleli a feleség és az anya szerepét is a keresőtevékenységen túl. A kérdésnek véletizenkettedik oldal ményem szerint nem úgy kell felvetődnie, hogy a nőknek választaniuk kell a gyermek­ vállalás és a szakmai pályafutás között. En­ nek összehangolása persze nagyon nehéz feladat, statisztikai adatok alátámasztják, hogy a női vezetők között magasabb az el­ váltak, míg a férfi vezetők a házasok aránya. A mai sikerorientált lányok tervei között alig szerepel a féijhezmenetel, a gyer­ mekvállalás. Ez elgondolkodtató jelenség, hiszen tudjuk, hogy a társadalom alapegy­ sége a család. A tudatos nő hiába sokolda­ lú, akkor is csak ritkán tud eleget tenni anyasági, feleségbeli szerepének, ha töb­ bet van a munkahelyén, mint otthon. Úgy tűnik hát, feszül itt egy látszólag fel nem oldható ellentét. A nőktől elvárt többes szerep egy „láthatatlan üvegfalat',5) húz eléjük karrierépítésük során. Nem is kell messzire menni, elég, ha „házon be­ lül” vizsgáljuk a problémát: igaz ugyan, hogy a jogászi szakmában a nők már egyenjogúságot vívtak ki, mégis elmond­ ható, hogy a ranglétrán már nehezebben jutnak fel. Nézzünk csak egy egyszerű példát! A következő álláshirdetést egye­ temünk hirdetőtábláján olvastam: „Bel­ városi ügyvédi iroda keres férfi ügyvéd­ jelöltet.” Az említett ügyvédi irodának joga van férfit alkalmazni, erre bizonyára meg is van az indoka. Egy női munkavál­ laló ezek szerint számukra „problémá­ sabb”, valószínűsíthető egy szülési sza­ badság, ilyen-olyan családi kötelezettsé­ gek. Munkaadói szempontból tehát biz­ tosan jobban „megéri” férfi munkaerőt alkalmazni. Nem jellemző ez a tenden­ cia azokra a szakmákra, melyeknél úgynevezett 1, elfeminizálódás” figyelhető meg. Ezek általában az egészségügyi ápo­ lói vagy pedagógusi pályák (bár az isko­ laigazgatók zöme már férfi). A nők közéleti szerepvállalása még min­ dig nagyon alacsony, e tekintetben talán az európai uniós csatlakozás hoz majd előrelépést. Az EU politikája nem kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek közötti diszkriminációt tiltja. így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhet­ nek ezekkel a jogokkal, mint a nők, bár a gyakorlatban őket sokkal kevesebb hátrá­ nyos megkülönböztetés éri. A legtöbb tagállamban még mindigjelentősek a bér­ különbségek, elvétve találni csak női mi­ nisztert vagy magas szintű gazdasági veze­ tőt. Mindennaposak a diszkriminatív ál­ láshirdetések. Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalko­ tási és intézményi feladatokat vállalt fel az EU annak érdekében, hogy ténylegesen érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség elve. így mára a Római Szerződés 141. Cikke és nyolc irányelv alkotja az erre vonatkozó közösségi jogot. Olyan elveket szabályoz többek között, mint az egyenlő munkáért egyenlő bér el­ ve, jogot biztosít az egyenlő előmenetel­ hez, képzéshez és munkafeltételekhez. Az EU egyes esetekben lehetővé teszi a pozitív diszkriminációt is a nemek ki­ egyenlítése érdekében. A terhes anyáknak széles körű jogok biztosításával oldja meg a szülési szabadság problémáját, hiszen kimondja, hogy minden terhes nőt meg­ illeti a 14 hetes, egybefüggő szülési sza­ badság. Terhesség miatt nem bocsátható el egyetlen női munkavállaló sem. Mindezen alapvető jogok biztosításával csak remélni tudjuk, hogy Magyarorszá­ gon is javuló tendenciát fogunk megfi­ gyelni a női munkavállalók esélyegyenlő­ ségének vizsgálatakor. Aggasztó jelenség, hogy a magyar nők aránya riasztóan ala­ csony mind a parlamentben (387 képvise­ lőből 33 nő), mind pedig a helyi önkor­ mányzatokban. Érdekes adat, hogy az EU tagállamok közül csak a görög parlament­ ben van kevesebb nő, mint a magyar or­ szággyűlésben. Európai integrációnk érdekében tehát mindenekelőtt a közvéleményt kell érzé­ kenyebbé tenni a vázolt előítéletek vissza- �szorítására és az esélyegyenlőség társadal­ mi megítélésének javítására. Úgy gondo­ lom, nem szabad belenyugodni a kiala­ kult helyzetbe, igenis van járható út, amely során a nők érvényesíthetik önma­ gukat és kiteljesedhetnek a munka által. Nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmaz­ hatnánk, hogy nyilvánvalóan nem azért jár karunkra a legtöbb lány, hogy majdan egyetlen feladata a konyhában a puding kevergetése legyen. Persze itt is fontos hangsúlyozni, hogy a tudatos karrierépítés mellett szükséges megtalálni azt az egyensúlyt, ami a társa­ dalomban megkívánt szerepünknek is eleget tesz. Nagyon visszatetsző tud lenni egy arrogáns, kemény, túlságosan is karri­ erista nő, akiben egy csepp érzékenység vagy nőiesség sem lakozik. Látjuk tehát, hogy a fentebb feszegetett téma igen komplex, a kérdésre tökéletes választ sosem kaphatunk. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet egy picit javuljon, több szinten szükséges a változás: a család­ karrier összehangolása megvalósíthatat­ lan egy olyan társ nélkül, aki hagyja a nőt érvényesülni, és ugyanakkora teret munkája számára. A második szint már nehezebb, a munkaadók gyakran rejtett diszkriminációt alkalmaznak, így ezek feltárása már nehezebb. Társadalmi szinten pedig az előítéleteket kellene megszüntetni a hagyományos szerepek felrúgása nélkül. Ezért úgy vélem, hogy inkább kiegyenlítődésre lenne szükség, mintsem forradalmi változásra. A ne­ gyedik szint az EU csatlakozással kapott szabályok gyakorlatban történő érvénye­ sítését jelentené. Ezek a gondolatok, feladatok persze még nagyon távlatinak tűnnek, de azt hiszem, elkeseredésre nincs ok, hiszen jó irányba haladunk. Reméljük, a Ka­ runk falai közül kilépők sorában a jogá­ szok mellett sok neves jogásznőt is üd­ vözölhetünk majd, legalább olyan szak­ mai elismertséggel, mint hírnevet szer­ zett férfi kollégáik. A rögös úton azért ne felejtsünk el nőnek maradni és a vállalt feladatokat teljesíteni. Sok sikert és kitartást. GULYÁS JUDIT Ezzel a témával és még sok minden mással is foglalkozik a Dr. Pelle Andre­ ával készült inteijú, amit a következő számban olvashattok. Lehull a lepel, megnyílik az ajtó Beszélgetés Budai Ildikóval, a Tanulmányi Osztály vezetőjével A törzsgárdához tartozik ez vitathatatlan. A kezdetektől fogva vesz részt a Kar éle­ tében, eleinte a Tanulmányi Osztályon dolgozó évfolyamelőadóként, 2001 janu­ ! árja óta pedig mint a hivatal vezetője. Ta­ lán nem mindenki tudja, hogy az első év­ folyammal együtt ő is 2000 nyarán vég­ zett. A megbeszélt időpontban a zárt ajtó előtt várakozom. Talán rosszkor jöttem? De mégsem. Nyílik a bűvös ajtó, szívélyesen fogad és körbevezet az irodahelyisége­ ken, hogy láthassák az olvasók, a To nem valami titokzatos boszorkánykonyha. — Bocsánat, talán rosszkor jöttem, nem volt nyitva a Tanulmányi Osztály. Tanács, a Dékán és a Dékán- helyettes hozhat. Nekünk marad a hálátlan feladat, hogy a döntéseket betartassuk a hallgatókkal. Sajnos nagyon sok esetben annyit mond a hallgató, hogy a „Tanulmányi Osztály nem engedte meg...” Nem jut eszébe, hogy nekünk az a feladatunk, hogy adott esetben „ne engedjük meg”. Azt gondolom, ez egy feloldhatatlan probléma mindaddig, amíg meg nem ér­ ti mindenki, a beadott kérelmeket nem mi bíráljuk el, még akkor sem, ha kifeje­ zetten nekem címezik. Természetesen el­ olvasom és attól függően, hogy ki bírál­ hatja el, továbbítom. Nos, az ajtó. Igen, ez egy probléma, । — Mi az oka annak, hogy néha az emvalamilyen rejtélyes ok miatt mindenki , kér túl magasnak ítéli a népsűrűséget a akkor akar bejönni, airiikor záiva van. A I TO előtt? félfogadási idő változatlanul hosszú ide­ — Sajnos a Tanulmányi Osztály iroda jű, hétfőn és szerdán délelőtt, kedden és méretei adottak, ezért néha elkerülhetetcsütörtökön délután. Vizsgaidőszakban ' len a sorban állás. Próbáljuk úgy szerr'ezebédidőn kívül folyamatos a „nyitvatar- i ni, hogy kevésbé rossz legyen, de amíg a tás”, ne kelljen a hallgatóknak külön be- ! beiratkozás a tanítás megkezdése után jönniük, mi többek között ezzel tudjuk ' van, addig kizárólag az évfolyam előadó segíteni a nyugodt vizsgaidőszakot. előtti „zsibongóban” tudunk iratkoztatni. Reményeim szerint a Neptun számító­ — Sok hallgató panaszkodik, hogy né­ gépes rendszer bevezetésével könnyebb hány fontos információról a tanulmá­ lesz mindannyiunk helyzete. nyi ügyekben nem kap tájékoztatást. Hogyan orvosolható a probléma? — Végszó? I — Minden közérdekű információ a fali- 1 — Engedjék meg nekem, hogy itt kér­ újságon - amióta Szabó István Úr a Dé­ jem a hallgatókat a Tanulmányi Osztály kán-helyettes, hónapokkal hamarabb hivatali rendjének betartására, valamint az interneten (www. pontosan tudom, hogy mindenkinek a jak.ppke.hu) megtalálható. Többen idő­ saját problémája a legfontosabb - vala­ ben tudomást szerezhetnének a közérde­ mint, hogy a kolléganőket partnernek kű információkról, ha néhány hallgató tekintsék gondjaik megoldásában, és ne nem szedné le a hirdetőről. Azon kívül ellenfélnek, akit meg kell g^'őzniük. A félfogadási időben a kolléganők is a hallzárt ajtók azt jelentik, hogy az irodában munka folyik, ilyenkor keresik az ott gatók rendelkezésére állnak. dolgozók a megoldást azokra a problé­ — A „rettegett” Tanulmányi Osztály, mákra, melyek a félfogadási időben az sokak szemében élet és halál ura. De ha asztalukra kerül. jól tudom, az igazság odaát van. — Talán megengedi nekem, hogy itt az újság hasábjain tisztázzak néhány dolgot. A Tanulmányi Osztály végrehajtó és nem döntéshozó szerv. A döntéseket a Kari I Ehhez kérem a hallgatók segítségét é.s megértését. MÁNDICS BOTOND tizenharmadik oldal �„Bombát vetünk, gránátot a múltra... JJ Az írástudók felelősségének kérdése a terror idején r; /M Nehéz lenne vitába szállni a címben szereplő idézettel, főleg, ha tudjuk, hogy Szüdi György Felszabadulás című verséből származik, mely 1950-ben, a „Szabadság énekei” című antológiában jelent meg, és a versben a hős szovjet katonák szájából hangzik el. A bomba valóban lehullt, elsöpörte a múltat, elpusztítva jót és rosszat egyaránt, megsemmisítette irodalmunkat is. Majd kétszáz hasonló hangvételű mű található a nemrég megjelent „Munkás, pa­ raszt, értelmiség munkaverseny lázában ég!” (alcím: Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956) című gyűjteményben (kiadó: Korona Kiadó, Budapest). A A kötetet mindenkinek érdemes kézbe vennie, hiszen egyfelől értékes kordokumentum, vala­ mint a magyar irodalom egy korszakának töké­ letes lenyomata. Történelmünk során talán először fordult elő, hogy az irodalom (és vele együtt minden művészeti ág) teljes mértékben a hatalom irányítása alá került, a szólásszabad­ ság megszűnt, minden mű csak és kizárólag egy célt szolgálhatott. Nevetnénk az otromba, erőltetett verssor­ okon, szerzőjük és az egész rendszer paródiáivá züllött műveken, ha nem tud­ nánk, hogy e vidám évek alatt emberek tízez­ reit ölte, nyomorította meg az állam, és szá­ zezrek hagyták el hazájukat. Az irodalom - mely társadalmi szerepénél fog­ va mindig némileg ellenzéki kellene, hogy le­ gyen - sem maradhatott ki a központosításból. Megjelentek a Párt által megbízott új dalno­ kok, kik szintén szép számban szerepelnek e kötetben, de kiknek munkásságára nem érde­ mes szót vesztegemi. Érdekes és tanulságos vi­ szont lámi azt, miként reagáltak erre az új helyzetre azok a költők, akik tehetségüknél fogva tényleg érdemesek voltak „a lant pengetésire”. 1945 és 1956 között számos költő és író is elhagyta az országot. De mihez kezdtek azok, akik itt maradtak? A kötetben szerepel költőnagyjaink közül például Csoóri Sándor (az Aranyos madaram... című verssel), Illyés Gyula (Cserepező; Az építőkhöz). Juhász Ferenc (Dal a traktorról; Szögecselők; Téged köszönt most), Nagy László (Ifjúság dala; A mindent látó szempár; Faluban), Szécsi Margit (Ün­ nep Sztálinvárosban; Munka után), Weöres Sándor (Épül az ország), de rajtuk kívül is számos neves költő és író írt a rendszert di­ csőítő műveket. Hogyan lehet értékelni az ő szerepvállalásukat? Mi vezette őket? Megtévesztettség? Megalku­ vás? Félelem? Élni, alkomi akarás? Legtöbbjük­ nél valószínűleg mindez együtt hatott. Mielőtt kényelmes fotelünkből könnyelműen elmarasztalnánk őket, meg kell kísérelnünk megérteni a dolog emberi oldalát, megpróbál­ ván beleélni magunkat abba a gyötrelmes lelki vívódásba, mely végigkísért minden gondolko­ tizennegyedik oldal dó és érző embert, aki becsületesen akart élni és dolgozni itt. Magyarországon, ahol akkoriban erre nem nyílt esély A kötet elolvasása után a következő, nehezen megválaszolható kérdések merülhetnek fel bennünk: 1. Ne felejtsük el, az ország valóban meg­ könnyebbült a háború befejeztével, és sokak­ nak csak később hullott le a hályog a szemé­ ről a kommunista hatalom természetét illető­ en. Sokan talán tényleg hittek az eszme meg­ valósíthatóságában, hogy aztán keservesen csalódjanak. Bűnös-e ezért valaki? 2. Sokakat a félelem vezérelt, hiszen parancs­ ba kapták: „törjenek be új idők új dalaival”, azaz dicsőítsék az új rendszert, különben sa­ ját és családjuk léte, megélhetése sínyli meg nemleges válaszukat. Aki ennek ellen tudott állni, az becsületre méltó, de elenyésző ki­ sebbségben maradó példa. Bűn-e, ha valaki nem vállalta önként a mártíromságot? 3. Mit tehet az ember, aki élni és alkotni akar, még akkor is, ha a történelmi helyzet nem kedvez neki? Válasszon más hivatást? Kezd­ jen új életet? Vagy próbáljon meg megbékél­ ni a rendszerrel, elfogadva a játékszabályokat, mégis megőrizve legalább az esélyét annak, hogy majd egyszer olyan művet is alkothat, mely nem központi megrendelésre készült? A megbékélés meddig tekinthető szükséges kompromisszumnak, és mikortól kezdve nem menthető? 4. Elválasztható-e egymástól az alkotó szemé­ lye és az általa alkotott mű? Csupán azért, mert valaki életével rossz példát mutatott, hi­ teltelenné teszi-e ezzel műveit? Egyszerűb­ ben: számít-e a mű megítélésénél, hogy vala­ ki milyen ember? Kivonhatóak-e egyes mű­ vek egy életműből, mely nélkülük hiánytala­ nabb és egységesebb lenne? Tudunk-e példá­ ul Tamási L^osra, a Piros a vér a pesti utcán költőjére, mint a forradalom hiteles megéneklőjére tekinteni, miután elolvassuk a kö­ tetben szereplő Esküszünk néked, Sztálin elvtárs című versét? 5. Magyarországon, ahol kevés példától elte­ kintve mindenki aktív, vagy néma cinkosa volt J msií, imsts f - 2’ s (■ a rendszernek (mert nem is lehetett más), ki |M képes meghúzni a ,tettes’ és a „bűnsegéd’ közti vékony határvonalat? Nem kétséges, szembe kell néznünk múltunkkal, de vajon le­ hetséges lesz-e ez valaha, vagy örökre átlátha­ tatlan érdekek és hatalmi körök saklgátszmájává válik minden erre irányuló kísérlet? 6. Mi volt az ára annak, hogy 1956 után, az ún. „puha diktatúrá”-ban a keleti blokk országai közül nálunk volt a legbékésebb az élet és a legmagasabb az életszínvonal? Ez vajon a Ká­ dár-korszak becsülendő erénye, vagy az embe­ ri gondolkodás, és az esetleges lázadás leghatá­ sosabb akadályozója („üres a fej, tele a gyo­ mor”), melynek átkát - a szellemi, lelki meg­ tisztulás esélyének elvesztését - ma is nyög­ jük? Lehet, hogy mindkettő egyszerre igaz? 7. Megbocsáthatóak-e az elkövetett bűnök, amelyek elkövetői részben még ma is élnek? Megbűnhődtek-e ők tetteikért? Jóvátehető-e bárhogy is az, ami történt? Le tudjuk-e zárni múltunkat és közben egyszerre előre is tekin­ teni, adott esetben együttműködve a múlt rendszer aktív részeseivel? Csak remélni lehet, hogy a kérdésekre lesz vá­ lasz valamikor. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a múlthoz való közeledést csak igen óva­ tosan szabad egyáltalán megkísérelni, mindig minden oldalt és körülményt a mérlegre he­ lyezve. A bűnöket meg lehet bocsátani, de nem lehet elfelejteni, ítélkezni viszont csak alapos megfontolás után szabad. (A kötetből az ítélet soron következő száma­ iban közreadunk alkalmanként egy-egy mű­ vet, egyszerre okulásul és elrettentésképpen.) KOLTAY ANDRÁS �A kiakasztottak Plakátkiállítás a Felvonulási téren Valahogy mindig büszkeség tölt el, ha az aluljáróból ki­ lépve elém tárul a Hősök tere. Ahogy fölém tornyosul térszerkezetileg tökéletes kivitelezésű alal^a, azt kép­ zelem, hogy turista vagyok, aki most jár erre először és gyönyörködöm a magyar főváros egy kétségkívül cso­ dálatos pontjában, elisme­ rően bólogatva. Ha valóban külföldi volnék, minden bi­ zonnyal most közelebb is lépnék a monumentális szoborcsoport­ hoz, majd egyből elkezdenék hezitálni, hogy vajon először a Műcsarnokba, vagy a Szépművészetibe vessem-e be magam. Ezen a napfényes szeptemberi délután azonban meghagyom a Hősök terét a gördeszkásoknak, és három évfolyamtár­ sam társaságában másfelé veszem az irányt: történetesen a Felvonulási tér felé indulok, amiről kinek az évenkénti elma­ radhatatlan sörfesztiválok, kinek pedig a téli vizsgaidőszakot követő legendás egyetemi sítáborok kezdete ugorhat be elsőnek. Három éve azonban szeptember-október tá­ jékán is érdemes volt kilátogami a Városliget melletti macskaköves térrészre, ami bár jócs­ kán elhíresült arról, hogy előszeretettel nyújt gravitációs élményt a magas sarkú cipőben topogó lányok számára, mégsem tartja vissza őket sem: összességében több ezer fiatalt vonz az @rc társulat szervezésében kiállított óriásplakátok köré. Érdeklődőkben idén sem lehetett hiány. Az ingyenesen megtekinthető kiállítást raj­ tunk kívül is rengeteg fiatal és kevésbé fiatal találta remek programnak, és mindenképpen pozitívnak mondható, hogy az óriási alapte­ rület előnyei miatt anélkül élvezhették a pá­ lyamunkákat, hogy egymás hegyén hátán kel­ lett volna topogniuk. Minden adott volt hát ahhoz, hogy egy po­ zitív élménnyel távozzunk plakát formátumba öltöztetett ötletbombák sokkoló hatásától megrészegedve, ám bármennyire is meresztet­ tük a szemünket, ilyennel csak kevéssel talál­ koztunk. Ezek között a viszonyok közt tehát erőlködhettünk mi bármennyire, a fényesre polírozott kényszermosolyokon kívül sajnos nem sokra futotta. Először persze magamat okoltam a várttól jócskán elmaradó katarzis miatt, ám a buzgó oldalra pillantgatások ered­ ményeként hamar rá kellett döbbennem, hogy a többiek arcán is a „kiakasztás” első jelei he­ lyett leginkább az unalom tükröződik Örök szkeptikus révén ekkor az idegen arcok bur­ kolt megfigyelésébe kezdtem, és amikor itt sem tapasztaltam egyebet, mint nagy néha egy mosolyt, amely unalom fala mögül vánszorgott elő, aztán rekordsebességgel semmivé foszlott, akkor kezdett el erősödni bennem az a furcsa érzés, mintha ez az egész kiállítás egyenesen azért lett volna megrendezve, hogy kiábrándítson magából. Másként érezhet valaki, akinek idén volt elő­ ször alkalma kilátogatni az óriásplakátok közé, ám az előzmények tükrében úgy tűnik, mintha az idei anyag alkotói jól megnézték volna a ta­ valyi műveket, és inkább azok hangulatát, mint a saját egyéni képzelőerejüket tartották volna el­ sődleges szempontnak a képek megalkotásakor. Lehet, hogy épp ennek tudható be, hogy bár a kiakasztani valókat kiakasztották, de minket nem sikerült igazán. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy meghökkentésre, sokkoló hatás eléré­ sére építő kiállítás (kiakasszunk?) csakis úgy tud hiteles maradni, ha mindig egyedi irányokba mozdul el az ötletek, maga az ötletesség terén. Egy magát ismételgető „meghökkentő” ugyan­ is pontosan arról tesz tanúbizonyságot, hogy mermyire nem ismeri, hogyan is működik meghökkentés érzése, (azé a meghökkentésé, amire állítólag apellálni kíván.) Tudvalevő ugyanis, hogy a meghökkentésnél nincs „újran’ tábla: ez csakis egyszer működik, és kész. Az ideiek pedig, tisztelet annak a két kezemen megszámolható kivételnek, amelyeket többékevésbé jónak tartottunk, nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy néha ez a plakáttal való meghökkentés-kísérlet is olyan, mint a kivénhedt, stagnáló szókincsű Ganxta Zoli, vagy a ti­ zenkét éve futó Jerry Springer show: a csökkenő határhaszon törvénye szerint működik Azaz, ha nem képes új oldalakról épít­ kezni, akkor épp olyan elveszett, mint az a bizonyos cirkáló Rejtő regényében. Arról már nem is be­ szélve, hogy ha a bizonyítani vá­ gyó fiatal művésznek, (aki termé­ szetesen azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az egész magyar társadalmat megbotránkoztatja és kifordítja mind a négy sarkából) nem sike­ rült odáig eljutnia, hogy az általa hőn áhított katarzist a mai fiatalok edzettségét ismerve nem fogja tudni elérni pusztán azzal, hogy a plakát közepére egy óriás rhéretű frivol jelenetet tesz (az avantgárd egyébként már száz éve eljutott idáig), akkor valószínűleg nem fogja megérteni azt sem. hogy erőtlen próbálkozása a nagyérdeműből miért csak szánakozással vegyes szürke közönyt képes kiváltani egy jókora ásítással megtoldva. Továbbá azt is nehezen tartom hihetőnek, hogy valaki, aki úgy vélekedik a Hősök teréről, mint én, különösebben szellemesnek találná azt a szerző szellemi színvonaláról is tökéletes hely­ zet elentést nyújtó erőlködményt, amelyet a „Heroes Square ...it sucks!” című állítólagosán kétértelműnek szánt plakáton véltem felfedez­ ni. ( A kép egyébként két, egymást a kelleténél szimpatikusabbnak találó hölgyet ábrázol egy kisebb helyiségben, a szoba hátsó falán a Hősök tere látható ) Ilyenkor azon gondolkodom: tényleg megéri-e degradálni a Hősök terét egy ilyen vérszegénynek is csak három transzfúzió után mondható poén kedvéért? Én minden­ esetre úgy gondolom, ezt művészinek nevezni elég vicces lenne. Viccesnek nevezni meg egye­ nesen nevetséges. Nevetségesnek egy kicsit erőltetett. Erőltetettnek mondani talán lehetne, csak nem tudom pontosan mit is akar erőltetni. A negatív tapasztalatokkal együtt mégis úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes volt idén is ellátogatni a felvonulási térre. Már csak azért a pár munkáért is, amelyek megérdem­ lik, hogy minél több szem láthassa őket. Azért a pár munkáért, amelyek lehet, hogy nem gusztustalanságukkal és egyoldalú politizálá­ sukkal próbáltak kitűnni, mégis megmutatták azt az utat, amerre ennek a szedett-vedett, né­ hol ötletes, néhol csapnivalóan gyenge plakátötletkavalkádnak haladnia kéne a művészetté válás útján. ZSELLÉR MÁTÉ tizenötödik oldal �55 Szuper buli!” Hollandiai élmények az Erasmusszal Évente-félévente sok Pázmányos joghallgató dönt úgy, hogy körülnéz egy ki­ csit Európa uniós részén, ahol tanulmányok folytatásába is kezd, mindezt ösztöndíjjal. Hartwig Beáta, Kontár Ágnes, és Nemeskéri-Kiss Zita, jelenlegi V, illetve ív évfolyamosok is összekötötték a kellemeset a hasznossal: a 2001/2002-es tanév második félévét Erasmus-ösztöndíjasokként Hollandiában töltötték. Közülük kettejükkel sikerült beszélnem. Mivel „megérte?” kérdé­ semre egyértelmű igennel válaszoltak, kértem, részletezzék. — Miért pont Hollandiába pályázta­ tok? — Hartwig Beáta (H. B.): Olyan orszá­ got akartam választani, ahol angol nyel­ ven tanulhatok, a tavalyi évben csak Hol­ landiában adódott ilyen lehetőség. — Kontár Ágnes (K. Á.): Én azért válasz­ tottam, mert nagy szerelmem. Fél évet már éltem ott, meg is tanultam hollandul, így vissza akartam menni. hasonló más külföldiekkel, részben hol­ landokkal. Az európajogon kívül a jogfi­ lozófiától a versenyjogon át a nemzetközi adójogig mindenféle óra volt, többféle összehasonlító jogi kurzussal fűszerezve, ez utóbbi terület nagyon népszerű, sok professzor foglalkozik vele. ■ Zita, Bea és Ági Kortmann úrral, a jogi kar dékánjával +J — Mennyiben tehető különbség a két ország jogi oktatása között? I — K. A.: Nálunk inkább paragrafusokat Hol és milyen képzés szerint tanulta­ tok? — K. A.: Nijmegenben voltunk, Hollan­ dia egyik legrégebbi városában, ahol római romokat is találtak. Ez a kisváros az ország keleti, nyugalmasabb felében fekszik a Waal folyó partján. Nem túl nagy (kb. 150 ezer lakos), így gyorsan oda lehet érni bár­ hova biciklivel. A egyetem hivatalos neve: Katholieke Universiteit Nijmegen. Na­ gyon barátságos helyen van, és az emberek is nagyon kedvesek. A tanárok és az admi­ nisztrátorok nagyon segítőkészek, bármi­ kor meg lehet keresni őket. A jogi kar dé­ kánja pedig meghívott minden külföldit egy italra és beszélgetésre (lásd fotó). A nemzetközi diákoknak külön holland órá­ kat is szerveznek, Bea is így kezdett el hol­ landul tanulni. Az egyetemen nagyon pezsgő a diákélet, és sok a külföldi a világ minden tájáról. Több diákszervezet van, amelyek rengeteg programot szerveznek, például bevezető hetet, kirándulásokat, minden szerdára nemzetközi bulit. — H. B.: Hollandiában azoknak a diá­ koknak, akik európajogra akarnak szako­ sodni, kötelezően angol nyelvű előadáso­ kat is fel kell venniük, amiből angolul kell vizsgázniuk, esetleg külföldi professzorok előtt. Minket hozzájuk helyeztek, így az órákon együtt voltunk részben hozzánk tizenhatodik oldal tanítanak, ott pedig azt, hogyan kell alkal­ mazni azokat. A vizsgán is jogeseteket kellett megoldanunk, egyáltalán nem azt kérdezték, tudjuk-e a törvényszöveget. Könyvet, jegyzetet lehetett használni, ha nem ismertük volna a jogszabály alkalma­ zását, úgyis hiába kerestük volna ki. — H. B.; A tanév ugyanúgy szeptember­ ben kezdődik, mint nálunk, és két félévből áll, bár egyes esetekben vannak hármas ta­ golású évek is. Az írásbeli vizsgák túlsúlya jellemző, a szóbeli vizsga kifejezetten kü­ lönlegesnek számít. Egyébként érdekes, ahogy a szóbeli vizsgajelentkezések zajla­ nak. Sorban állás nélkül bejelentkezem a titkárnőnél, és ha a tanszék módosítja az időpontot, akkor telefonon személyesen felhívnak, és rendkívül udvariasan meg­ kérdeznek, hogy áttehetjük-e esetleg a vizsgát más időpontra. Még a nagy előadá­ son sincsenek többen negyven-ötven fő­ nél, így viszont folyamatos kapcsolat, pár­ beszéd van az oktató és a hallgatók között, akár közbe is lehet kérdezni. Tehát az órák kötetlenebbek a nálunk megszokottaknál. Ugyanakkor, a baráti jellegű hangvétel nem jelenti azt, hogy a tanár felé nem nyil­ vánulna meg a tisztelet. — K. A.; A tanárok valóban visszakérdez­ nek, hogy értjük-e az anyagot, sőt, kíván­ csiak a véleményünkre. s FiA A j 1 A jogi kar épülete Nijmegenben — Megtapsolják őket az előadások vé­ ért? gén.' — Együtt; Nem. — Milyen a holland diákélet? — K. A.; Először is, a hollandok tizen­ nyolc éves korukban, amint a felsőokta­ tásba kerülnek, elköltöznek otthonról kollégiumokba, diákszállásokra. Maguk mosnak-főznek, önállóvá válnak. — H. B.; Sőt, a folyamat már korábban kezdődik, mert tizennégy-tizenöt évesen elkezdenek dolgozni, kisebb-nagyobb munkát vállalnak (pl. éttermi munka, szá­ mítógépes adatbevitel, szórólap-osztoga­ tás). Az, hogy az egyetem alatt mindenki dolgozik, már természetes. —Akadt esetleg olyan körülmény, ami­ ben hátrányban éreztétek magatokat hozzájuk képest, vagy olyan, amit ép­ pen megmosolyogtatok? — Együtt (a kérdés első felére): Nem, egyáltalán nem. �— K. A.; A diákok a főzésre nem fordíta­ nak túl sok időt, az kimerül olasz jellegű, tasakos, porból készíthető ételek megal­ kotásában. (Úgy is néznek ki.) A hollan­ dok egyébként rendesen reggeliznek, ebédre csak szendvicset esznek, csak este hat-hét óra körül vacsoráznak meleget. — H. B.: A hollandok és a többi külföldi is érdeklődött a magyar nyelv iránt, végül már egész sok kifejezést megtanítottunk nekik. Olyanokat, mint „hazakísérhet­ lek?”, vagy „csinos lány/fiú vagy”. Volt, hogy keverték a kifejezéseket, például, egy olasz srác odament Ágihoz és kedve­ sen azt mondta neki, „csinos fiú vagy”. Ugyanez a srác, hajói érezte magát, min­ dig azt ismételgette: „Szuper buli!”. — A sajtokon és a tulipánokon kívül tudnátok említeni más jellegzetességet? — H.B.: Nijmegenben, ahol mi voltunk, nem láttunk tulipánokat, hanem sok nár­ ciszt. Meg is kérdeztem a lakótársam, hogy hol vannak a tulipánok?! Azt vála­ szolta, hogy a külföldieknek megvan az a rögeszméjük, hogy ott mindenütt tulipá­ nokba botlanak, ehhez képest sok város­ ban nem is ültetnek tulipánokat. — K. A.; Inkább Leiden és Amsterdam környékére jellemző a tulipán. És persze mindenhol rengeteg bicikli van. Bárhol lehet olcsó használt biciklit venni, mi is ilyen „pacikkal” száguldoztunk. Ugyan­ akkor nagyon gyakori a biciklilopás. Az összehasonlító büntetőjogi professzor mesélte, hogy huszonöt éve van az egye­ temen, és már a huszonötödik biciklinél tart. Továbbá, sokan úgy gondolják: náluk mindenki kábítószerezik, ez így nem igaz, bár valóban gyakori a füvezés. Ám nem erőszakolják rá senkire, nem kényszer. Házon belül egyáltalán nem, inkább buli­ kon fordul elő a füves cigi. Főleg a dél­ európai és a francia diákok kedvelik. — H. B.: Egyéb jellegzetességük, hogy kissé zsugoriak. Amellett, hogy hamar megtanulják beosztani a pénzt, egy-két eurós tételeken képesek összekapni, és olyan, hogy meghívnák egymást ebédre, vagy vacsorára, nem létezik. Kereskedő nép, vagy legalábbis megvan bennük vala­ hol a „kereskedői véna”. Minden épületet hasznosítani akarnak, talán ez a tulajdon­ ságuk el is fajult. Maastrichtban saját sze­ memmel láttam egy, már nem templom­ ként funkcionáló épületet, amiben jelen­ leg diszkó működik. A hágai Nagytemp­ lomot évente kétszer-háromszor nyitják ki, egyébként ki lehet bérelni. Amikor ott voltunk, éppen vizsga volt, nem mehet­ tünk be. Nijmegenben a Nagytemplom­ ban pedig kávézó van, azzal együtt járó hangoskodással. A hasznosítás lehet vásár, vagy bolhapiac is, mivel keveset járnak templomba, az számít, hogy az épület ne álljon üresen. Tehát már olyan szintre ju­ tottak, ami szerintem sokakat bánt. — Ez utal vallási életük intenzitására? — Együtt; Igen. — K. A.; Nagyon csodálkoztam a misé­ ken, mert én voltam a legfiatalabb, a töb­ biek legalább ötven évesek voltak... — Magyarországról milyen képük van? — H. B: Azt lehet mondani, hogy általá­ ban semmilyen, ha pedig mégis, akkor nem konkrétan Magyarországról, hanem Európának erről a részéről. Tényleg nem sokat tudnak rólunk. Első este a lakótár­ saim előadták, hogy tudnak egy magyar szót: peresztrojka... Ezután próbáltam tá­ gítani a fejüket, vittem nekik itthonról bort és képeskönyvet a magyar tájakról, és persze főztem nekik gulyást, meg rakott krumplit. Azt hiszem, sikerült megvál­ toztatni az elképzelésüket. — K. A.; Gyakran balkáni állapotot kép­ zelnek el, vagy pedig már nyaraltak a Ba­ latonnál, Budapesten, és akkor tudnak va­ lamennyit. — Hogyan működik a holland toleran­ cia? — H. B.: Beszélgettem erről lakótársaim­ mal, és elég nagy volt a szórás a vélemé­ nyek között. Van, aki szerint tényleg bár­ mit lehet, ami csak elképzelhető, van, aki az ellenvéleményt képviseli, akad, aki ki­ fejezetten a könnyű kábítószerek legalizá­ lása ellen érvel. De általában véve tolerán­ sak a hollandok. — K. A.: A kérdés jól érzékelhető Pim Fortuyn esetében. A hollandok a második világháború óta félnek a megkülönbözte­ tés minden formájától, inkább elnézik a dolgokat. Ezért jöhet annyi bevándorló, akikkel túlságosan elnézőek és jóindulatúak. Mostanra pedig iszonyatosan túlné­ pesedtek, ami társadalmi feszültségekhez vezetett, erről azonban a politikusok in­ kább nem beszélnek. Fortuyn nevén ne­ vezte ezeket a társadalomban megbúvó problémákat, ezért nagyon népszerű lett. Azzal, hogy lelőtték, sok szavazatot szer­ zett a pártja, de holland ismerőseim azt mondják, hogy nem fognak annyira erős pozíciót elfoglalni, mert elvesztették ve­ zéregyéniségüket. Gyakorlatilag rá épült a párt, már jelentkeztek belső ellentétek. — H. B.: Hozzátenném, Fortuynnak vol­ tak kemény megjegyzései. Például, a ká­ bítószer-gondot szerinte úgy kellett volna megoldani, hogy minden drogfüggőt túl kell adagolni, és így eltűnik a probléma. Februárban alapította saját pártját. Előző pártjából kirúgták, mert a muzulmánok­ ról azt mondta: ki kell toloncolni őket az országból, az ő kultúrájuk nem kultúra. Populista volt, de így csak a nép nem be­ vándorló részét tudta megragadni. — K. A.: Ez így nem igaz, mert Rotter­ damban - ahol sok bevándorló lakik - a temetésén a tévé mutatott olyan résztve­ vőt, akiről látszott, hogy török, hollandul alig tudott. Sírva mondta: Pim Fortuyn volt az ő embere, megölték a vezérét. — Ha már itt tartunk, milyen a politi­ kai élet? — K. A.; A politikai élet állítólag nagyon unalmas volt eddig. Az említett jelenség azonban mindent megváltoztatott. Ez volt az első politikai merénylet Hollandi­ ában. — H. B.; Másrészt, májusban lemondott a kormány, ami ott ritka. Ráadásul, talán a körülményekhez tartozik az is, hogy feb­ ruárban volt Willem Alexander, holland trónörökös esküvője - ez szintén külön­ leges esemény. Tehát ez a félév kifejezet­ ten izgalmas volt. — Milyen, nálunk is megvalósításra ér­ demes dolgot láttatok, tapasztaltatok? — H. B.; Talán az oktatás gyakorlati jelle­ gét kellene erősíteni, annak ellenére, hogy sokan mondják: az egyetem nem a gyakorlati ismeretek megszerzésének a helye, hanem arra vannak a végzést köve­ tő évek. Hollandiában túlzottan is gya­ korlatias az oktatás, és hiányzik az elméle­ ti alapozás, léhát az ideális megoldás a kettő között lenne. Egyébként, az egyete­ mi sport odakint gazdagabb, rengeteg sportot lehet választani a szinkronúszástól a műhavon síelésig. Nagyon népszerű a bewegen op muziek (BŐM), azaz a zené­ re mozgás. Egy nagy teremben középen, egy emelvényen áll a tornatanár, aki mu­ togatja a mozdulatokat, amiket legalább száz lány és néhány fiú követ. Az jutott eszembe, milyen jó lenne itthon is ehhez hasonló sport-féle. SZAMOS MÁRTON tizenhetedik oldal �Aj ánló Asterix és Obelix, a két rettenthetetlen gall Talán nem mindannyian emlékszünk az "Alfa című újságra. Jó ideje eltűnt már az Iújságos standokról. Eme nagyszerű sajtó­ I termék hozta le hónapról hónapra Asterix, Obelix, és barátaik kalandos történetét. Már első nézésre is magával ragadó volt, a J rajzokban rejlő apró részletek is órákra próbára tették a nevetőizmainkat Ehhez jött a zseniális fordítás, a nyelv és a szavak mesteri használata. Nem lehetett letennL Amikor a nyugat kapui megnyíltak, az egyes történetekről szóló képregény-füze­ teket is be lehetett szerezni. Igaz néha csak idegen nyelven, de kit érdekelt. Eltelt jó pár év... A francia filmesek úgy érezték, szükség van a nagyszerű képregény megfilmesítésére. A recept egysze­ rű, vágy’ alapul egy' elronthatatlan törté­ netet, remek színészeket, Hollyx^'oodot megszégyenítő technikát. Csak ennyi 'lenne? Közel sem. A filmet az egykori hangulat újraélése teszi fog)'asztlratóvá. ■Az első Asterix filmadaptáció még min­ den várakozásnak megfelelt, hűen adta vissza a gy'ermekkori élményt. De jött a kötelező folytatás, a Cleopatra küldetés. Sajnos csak a közepesnél alig jobbra sike^rült. Nem C. Clavier vagy G. Depardieu I tehet róla, nem is a gyönyörű Bellucci kisasszony. Valahogy az eredeti történet bája nem jött elő. A technika még jobb volt mint az első részben, a számítógép csodákra képes. A poénok jöttek sorban, a színészek pedig tették a dolgukat, szívből játszottak, a werkfilmből kiderült, mennyire élvezték a forgatást. Mégis, valami hiányzott. Nem állt össze a történet, kissé gyorsan történtek az események, a képregény hangulatát mégsem sikerült visszaadni. De ha elvonatkoztatnánk az eredeti mű­ vektől, és csak a filmet nézzük.... Kitűnően alkalmas arra, hogy kikapcsol­ junk. 107 perc tömény szórakozás. Poé­ nokban nincs hiány, bár néha leereszke­ dik az amerikai humor szintjére. Ettől függetlenül fogyasztható. Azért ha hazaérek újra előveszem a ron­ gyos újságokat, és átadom magam a haj­ dani élvezetnek, biztos ami biztos. Tízből hét SZABÓ ZOLTÁN tizennyolcadik oldal Gyuri bá, az utolsó mohikán Biztosan sokan olvastatok olyan regényeket, novellákat, melyekben fel- felsej lenek a „régi” Magyarország vendéglői, kiskocsmái (példának okáért Karinthy, Krúdy, Kosztolányi, Márai műveiben). Ezen írások legendás alakjai voltak a pincérek. A pincérek, akik minden törzsvendég összes rigo­ lyáját ismerték, adtáklí ' vették a legújabb híreket, sőt, akár cgy-egy kézirat­ példánnyal még be is sza­ ladtak a szerkesztőségek­ be előlegért, ha az újság­ író vendégnél éppen nem volt készpénz. Ma már inkább csak a flegma, M mérsékelten udvarias faj- Sra K ta jut nekünk, akinél K örülni kell, ha egyáltalán kegyeskedik kiszolgálni minket. Az igazi, régi vágású felszolgálók a kihalt fajok közé sorolandók - hihetnénk, ha nem lenne nekünk az egyetemen, egé­ szen pontosan a Spartacusban egy eleven példányunk belőle! Bizonyára sokatok kedvence Gyuri bá, aki az elmúlt immáron két év alatt a Spari, és ezáltal az egyetem egyik „szimbólumá”-vá nőtte ki magát. Egész asztaltársaságokat lehengerelni képes modora, sajátos humora, elegáns megjele­ nése csak néhány azon tulajdonságai közül, amelyek őt toronymagasan kiemelik a mai fclszolgálótársadalom tagjai közül, és a Spari alkalmazottait a háttérből, csendes szóval is irányítani képes „tekintéllyé” emelik. Más ízű a kávé, ha Gyuri bá szolgálja fel, akár a nap hát­ ralévő óráinak hangulatára is hatással lehet egy-egy kedves megjegyzés, jó idő­ ben elejtett tréfa. Egy bizalmas beszélgetés során árulta cl lapunknak, hogy gyermekkori álma tel­ jesült azzal, hogy felszolgáló lehet. Az előbb említetteken túl egyébként szakmai karrierje is lenyűgöző: évtizedeket átívelő pá­ lyafutása alatt többek között dolgozott az Etoile francia vendéglőben, Budapest első, legendás kínai éttermében, a Vörös Sár­ kányban és a Hotel Korda-villában is. Karrierje zenitjén aztán viszszatért régi kol­ légáihoz a Spartacusba, hogy átadja tapasz­ talatait az új nemzedékeknek. Becsüljük meg hát Gyuri bát, aki ebben a mai, őrült és elembertelenedő világban vis­ sza tud csempészni számunkra valamit a régmúlt idők hangulatából! - KA - köd Koncert Kedvesem, hallod a zongorát? Szerintem a tél szól hozzád Aliogy pelyhek hullnak a kottára Az ablakon látni a zúzmarát. Kedvesem, hallod a zongorát? dalán a tavasz szól hozzád Aliogy szellő suhan a billentyűkön Virágillat lengi be a szobát. Kedvesem, hallod a zongorát? Azt hiszem, a nyár szól hozzád Ahogy izzad a tenyered Csókod oltja ajkam szomját. Kedvesem, hallod a zongorát? Úgy érzem, az ősz szól hozzád Ahogy álmosan meghajlunk Kedvesem, játszunk tovább! ridegen csillognak távoli csillagok orromat megcsapják vidéki illatok kimondom büdös van titkon beszivárgott a buszba most terjeng ez a szag leváltott hármasba fülmegyünk a hegyre nézném a szép tájat de a köd ellepi a néma csendet csak a busz zaj töri minden hallgat lelassítunk hússzal megyünk minden gallyat mi a busz oldalán megkoppan letörném s az arcodba vágnám -ATk-* Vhgy ez? A csend lépte tépte kopár lelke száját keskeny vonallá döglődő éden a horizonton megy le a nap helyén megjelenni látszik az ében éjszaka holdezüst szárnyán nyugalmát vadászó kisbalázs a villamos álmát alussza mélyen a süppedés félhomályában, vagy mi (Dohai Bálint versei) �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata ÖSSZKÉP Dsidajenő (1907-1938); Legyetek őszinték Lássátok, fáradt vagyok már s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. Szeretem a nyugodt, nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat, mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzetek a hátam mögé: az nyugtalanít. Állítástok legyen: igen, igen és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk. Esik a hó, itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten. + Bánk József érsek (1911-2002) Életének 91. évében szeptember 7-én el­ hunyt a legidősebb magyar főpásztor, Bánkjózsef egykori egri érsek és váci püs­ pök. A Heves megyei Adács szülötte volt. Teológiai tanulmányait Budapesten vé­ gezte. 1936-ban szentelték az Esztergomi Főegyházmegye papjává. Rómában foly­ tatott egyházjogi tanulmányokat. 1939-től Serédi bíboros aulájában szolgált, 1943-tól pedig a kánonjog budapesti tanára lett. Az egyházjog avatott tudósa és professzo­ ra volt egész életében. Püspökké 1964-ben szentelték. Jelmon­ datául ezt választotta; ))•,Pie severus, graviter mitis”, ami azt jelenti: Szelídség­ gel párosult határozottság. Győri segédpüspökként részt vett a II. va­ tikáni zsinaton, és többször fel is szólalt. 1966-ban VI. Pál pápa kinevezte a Kódex­ revíziós Bizottság konzultorává. Az ő munkája is hozzájárult az 1983-as új egy­ házi törvénykönyv létrejöttéhez. Európai alkotmány és a vallás - II. János Pál pápa az új szlovén nagykövet fogadásakor is­ mét állást foglalt azok ellen a törekvések ellen, hogy az Európai Unió készülő új alkotmánya említést se tegyen a világrész keresztény gyö­ kereire. E nélkül az európai egység és béke elveszti legfontosabb szellemi forrását. (Kathpress) kállásszabadság az EU-ban - A harmadik nemzetközi konferenciát \hrsóban tartották szeptember első napjaiban a vallásszabadságról az Európai Unióban. Jozef Zycinski lublini érsek megnyitójában hangsúlyozta, hogy egyetlen politikai irányzatnak, társadalmi cso­ portnak, a neoliberálisoknak és másoknak sincs joga kisajátítani az európai egységet irá­ nyító eszméket. (Kathpress) „Először gyónni, aztán ígéreteket tenni” - Bu­ enos Aires: Az argentin főváros érseke, Jorge Mario Bergoglio bíboros az új parlamenti vá­ lasztások előtt egyik prédikációjában kemény hangon fordult a politikusokhoz: „Először menjenek gyónni és csak utána tegyenek ígé­ reteket! Ajelenlegi gazdasági és politikai válsá­ got minden bizonnyal nem külföldi varázslók és nem is az ’aranyszájú’ politikusok fogják le­ győzni, akik hihetetlen könnyelmű ígéreteket tesznek választási beszédeik során.” Bergoglio bíboros az ország katolikusait felszólította: áll­ janak a szükséget szenvedők mellé. „A szoli­ daritás minden egyes cselekedetével új életet adhatunk Argentínának.” VR/MK Katolikus-evangélikus párbeszéd - A katoli­ kus-evangélikus nemzetközi dialógusbizottság nyolcnapos ülése szeptember 6-án ért véget Würzburgban. Az 1967 óta folyó teológiai pár­ beszéd során most a papság fogalmáról, jegye­ iről volt szó. Közös teológiai nyilatkozatot e kérdésben 2004 előtt valószínűleg nem tudnak kiadni. (Kathpress) A pápa levele az izraeli elnökhöz - Vatikán: II. János Pál pápa is közbelépett az újabb közelkeleti konfliktus megszüntetése érdekében, arra kérve Ariéi Sáron elnököt, hogy legalább átmenetileg oldja fel Arafat ramallahi főhadi­ szállásának zárlatát. Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő közlése szerint az izraeli akció felfüggesztését a pápa Angelo Sodano bí­ boros, államtitkáron keresztül kérte, aki leve­ let küldött Sáron elnöknek. A bíboros, állam­ titkár ezzel párhuzamosan biztosította Arafat elnököt, hogy a Szentszék továbbra is védel­ mezni fogja minden népnek azt a jogát, hogy biztos államhatárain belül békében élhessen. Navarro-Valls azt is közölte: a pápát mélységes aggodalommal tölti el a közel-keleti helyzet és kifejezi reményét, hogy a két fél mielőbb újból megkísérli egymással a párbeszédet. (VR/MK) Lelkipásztorkodás bevásárlóközpontban - Nyugat-Ausztria legnagyobb bevásárlóközponpában, az innsbrucki Dezben ökumenikus lelkipásztori központot nyitott meg Alois Kothgasser püspök és Luise Müller tiroli evan­ gélikus szuperintendens asszony „Az egyház ott akar lenni, ahol az emberek vannak. Ebben a helyiségben semmit sem lehet venni, de sokat lehet kapni. Csendben találkozni Valakivel. A bevásárlóközpontban naponta 25 ezer ember fordul meg. (Kathpress) IGEN — 2002. szeptember: „.. .Baráti beszámolóból tudjuk, hogy az Or­ bán Viktort Erdélyben a Széki napokra kísé­ rő Tőkés püspök két dolo^al is megnyerte a szíveket: nagy hatású beszédével, de leginkább azzal, ahogyan a legprofibbakat megszégyení­ tő ügyességgel járta a táncházban a széki né­ gyest.” Késmárki Zsolt: Egyháztáji (részlet) i Budapesti Katulikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség 2002^03 I. félévi programok (PK=Piarista Kápolna; MSZT= Magyar Szen­ tek temploma) - Keresztelés, bérmálás és elsőáldozásra való fel­ készítés: Jelentkezés szept. 23-ig az egyetemi lel­ késznél! A Katekumenátus időpontjai: szept. 25., okt. 2., 9., 16., 30., nov 6., 13., 20., 27. 19 szerda este 19 óra (MSzT) - Lelkészségi kirándulás: nov. 9. (felelőse Sza­ bó Sándor) Részletekért figyeld a faliújságot! - A Lelkészségi Tanács ülései: okt. 6-án, nov. 3-án és dec. 1-én, a vasárnapi szentmise után a PK-sekrestyéjében - Lelkészségi hétvége: október. 18-20. (pént. du. - vas. du-ig, Kecskeméten) Jelentkezés az egyetemi lelkésznél! - Egyetemi oktatók ökumenikus lelkinapja: november 23-án, szombat, délelőtt 10 óra MSZT-ban - Latin nyelvű szentmise: november 24-én, vasárnap, este 19 órakor, PK-ban - Lelkészségi gyűlés: december 1-én, a vasár­ napi szentmise után a PK-sekrestyéjében. A jövő félévi programok megbeszélése. - Adventi ökumenikus istentisztelet: Decem­ ber 6-án, péntek, este 7-kor az evangélikusok­ nál (1117. Magyar tudósok körútja 3.) -Jegyesiskola indul a II. félévben, jelentkezni lehet máris az egyetemi lelkésznél tizenkilencedik oldal �Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről Feladatként tűztük ki magunk elé, hogy az ítélet hasábjain lehetőségeinkhez mérten be­ mutassuk az egyetem névadójának, Pázmány Péternek életútját, műveit, munkásságát. Mint azt már korábban is tapasztalhattátok, többször és rendszeresen jelentek meg róla szóló írások az újságban. Ez a célkitűzésünk nem minden esetben találkozott a tömegíz­ lés által diktált igényekkel, ennek némelyek időnként hangot is adtak A tömegizlés mi­ lyenségéről való vitát ezúttal mellőzve, csak annyit szeretnénk leszögezni, hogy véleményünk szerint a mesebeli, ideális állapot az lenne, ha minden Pázmányos hallgató bírna legalább alapvető ismeretekkel a magyar tör­ ténelem és irodalom egyik legmeghatáro­ zóbb alalgáról (ha már úgyis a róla elnevezett intézménybe jár). Ennek szellemében adunk közre ezúttal egy részletet Kosztolányi De­ zső; A magyar próza atyja című írásából, mely a Nyugat nevezetű irodalmi folyóirat­ ban jelent meg, 1920-ban. „A próza hamarább megfakul és kirojtosodik, mint a vers. Balassa Bálint költeményeit könynyebben olvassa mai olvasó, mint báró Eötvös József prózáját. Onnan származik ez talán, hogy minden vers magasabb síkban lebeg, egyformán távol a mai és holnapi hétköznapi beszédtől. De Pázmány Pétert most sem ér­ zem idegenszerűnek, még csak régiesnek sem. Az a stíl, mely már több háromszáz évesnél, üdítően hat szememre és fülemre. Ha valame­ lyik könyvtárban előveszek egy harminc év előtti magyar lapot és vezércikkét olvasom, melyet írója bizonyára a közvetlen hatás céljá­ val a napi élet közkeletű nyelvén írt, szépelgő­ nek, avultnak és repedezettnek találom ezzel az ódonnal is élénk, háromszáz évesnél is vé­ nebb prózával szemben, melyen az örökkéva­ lóság lehelete lebeg. Maga vallja, hogy «felmelegített tintával» ír. lóllán forró tinta csordogál, kalamárisában pe­ dig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is. Füstölgő állapotban kotorja ki szava­ it, melyeken még érzik egy barbár élet nyerse­ sége, s minden tő és gyök messze-messze idő­ ről regél. Ó a magyar próza atyja és törvény­ hozója, öntudatos stílművész, aki már aXVII. század elején becsüli a művészi gondot, inti a prédikátorokat, nehogy rögtönözzenek. Min­ dig leírja szentbeszédeit, gyalulgatja a monda­ tokat. Elődje nincs, senki. A protestáns harco­ sok, kik annak idején lándzsát törtek az új hit mellett, csak az igazsággal akartak hami, a szép szavakat megvetették, képzeletüket, rokonér­ zésüket, vagy gyűlöletüket pórázon tartották, a szóképeket éppúgy nem szerették, mint a ka­ tolikusoknak templombéli, «bálványos» szent­ képeit. Pázmány Péter az első, aki egy ember lüktető gondolatait ágyazza a magyar prózába. Milyen személyes és személyeskedő, milyen egyéni minden ízében. Ideges száján szinte meggyulladnak az igék. A reneszánsz felszaba­ dult egyéniségét érezzük, aki nem szégyenli különvalóságát. Azon a nyelven, melyen még csak enni és inni lehetett kérni és meghányni-vetni a családi élet történéseit, a földműve­ lés kezdetleges műveleteit, egyszerre lehelet­ nyi gondolatárnyalatot bűvöl elő, váratlanul hangot ad a harag, szeszély, önkívület és rész­ vét minden rezzenésének. Nincs többé lehe­ tetlen ezen a nyelven. Még csak néhány húrja van, de azért úgy játszik rajta, mint hangsze­ ren. Csodát művel. Irásközben keresi a kifeje­ zéseket, szemünk előtt formálja, amit mond, mindig feljebb és feljebb hágva az éscalier d’esprit-n. Ebben van nagy közvetlensége. Mintegy bőségszaruból önti a rokonértelmű szavak zuhatagát, tiszaháti népi szólásokat és magaalkotta terminus technikus-okat, ellenté­ teket tornyoz és lerontja, vitázik önmagával, hamis gáncsok és látszat ellenvetések özönével mesterségesen dühíti és az ellenfelére uszítja magát, hogy aztán a haragszülte rajongás tüzében annál tündöklőbben és lázasabban ra­ gyogjon fel egyetlen igazsága, az, ami az ő lel­ kében igazság. Egyedülvaló mestere a magyar szónak, alkotó lángelme. Ha őt forgatom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, mely­ re egy század múlva, a XVIII. század elején döbbentek rá azok, akik tővel-heggyel új fel­ adatokhoz akarták törni nyelvünket. Nem akarom kisebbíteni e mozgalom érdemét. Tu­ dom, hogy nélküle ma is dadogni kellene so­ kunknak, stílünk hézagos, fogyatékos lenne. De bizonyos, hogy előtte gyökeresebb, velősebb volt prózánk és a könnyítés, mely a tö­ megek javára vált, megakadályozta, hogy igazi művészek a szükség gyötrelmében és sugalla­ tában leljék meg a nyelv szelleme szerinti való megoldást. Pázmány e könnyítés nélkül is sza­ badon mozog. Amit mások kétkézzel végez­ tek, azt ő félkézzel végzi. Játékosan dobálja az irdatlan szavak szikláit, titàni kedvvel. Kell gyorsanölő gúny, újságírói nyílméreg? íme: a protestánsokat hitcsáválóknak, új-hitreszelőknek nevezi, akik egymást taréjozzák, azaz olyan nevetséges viadalra kelnek, mint a kaka­ sok. Kell szemléletes kép, mely mintegy meg­ állítja az időt és láttatja velünk, amit képzel? Azt írja; étszakállott az imádságban, vagy: ha­ ragot kincsez a fejére. Mondatok szükségesek. 1’5 hogy felbontsuk e lelemények tömör tartal­ mát. Kell új szó köznapi foglalkozások megje­ lölésére? Az adószedő: ravó. Kell megrázó és döbbenetesen- festő-jelző? Az éhes bendőt ugató gyomornak hívja. Kell szójáték, majd­ nem diákos és majdnem kabarés, durván talá­ ló, fricskázó és taglózó? Unió - unni jó, és: Luther Márton - Lator Márton. Vagy kell olyan tudományos szakkifejezés, mely a fogal­ mak csatájában értékeli az ellenfél lelketlen és mesterkedő csűrés-csavarását? A harag ihleté­ ben a rationalismust dib-dáb agyaskodásnak kereszteli el. Micsoda pazarsága a szabatos, merész rátapintásoknak. Pázmánynak nem volt szüksége a nyelvújításra, mert maga újí­ totta a nyelvet, még pedig helyesen, szőrmen­ tében, nem erőszakkal, a népnyelv gazdagsá­ gából és saját termőerejéből. Aliol ő szólalt meg, ott világosság támadt. A Csepregi szé­ gyenvallás című munkáján ez áll; «verőfényre hozta Pázmány Péter.» NYUGAT FŐSZERKESZTŐ: lONOTUS »s<srl6».. JAftlTS AKHAlY, CSVAT EK.IÓ, ►ÓMU.'iAM’tk'inM hLEKAKI'Úl?, Ht/ltó MIKSA. Ol,l-ÉKI ÜSZAAk.LőCIíXC GÍZA,. MbÓRICZlSHiMOflD, SCHÓr*Lia íZlNi OVULii. TARTPiLOM; ■ »V» « KOtzxr.sJízivi * »*(1*1 ■ IT* (O2VAnTI VII ^1*- üli» Kj' ■ Ib «MJI •WCÍ LA.WS fc/Kr.ó iö«n ificrni ZalLíT: C.«ll tk t O.SAiA». *»* r ZiaiXO.-Xl: Ltw ' Fjore^i ö, M CiHtt. 1 ».11 ntcvení»» M "-b 'ta* vi VILMOS •tiAkz'ig lü II: loaa oKTOubK. Kettős síám ; 30 koroiva, I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 7. szám 2002. október 9. Subject The topic of the resource PPKE HÖK Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. október 9. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (921kb+3583kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_7_20021009 Relation A related resource T00048 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_7_20021009 HÖK