https://omeka.ppke.hu/files/original/d0bb5a899f27e8dc431d972d1dd0dfcd.jpg 27047ba8e4ea35e787abd8aa2a466c76 https://omeka.ppke.hu/files/original/1343a54db34e262fdb717f5cd2733cae.pdf 122adac89a2ec0e5bd8b818f8b362fd9 PDF Text Text K évfolyam^ 5. szám e-mail: itelet01@}iotmail,com honlap: www.extra.hu/itelet 2002, szeptember 1, �I IMPRESSZUM Kettős jubileum Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 3 5 8 12 15 16 Pénteki nap Wít, Zlinszky Dékán hír épp csak befejezte római jog előadását, mikor a zsúfolásig megtelt előadóba - ne feledjük, lelkes elsősök között járunk, akik frissen váltak Egyetemünk pol^raivá ~ tapsvihar közepette (mely természetesen Zlinszky János Professzornak szólt) belépett Tímár Áron, akkori HŐK elnök, valamint a szerkesztőség több tagja, hogy bemutassák nekünk a fiatal kar akkor induló lapját, az ítéletet. Mely a korábban ku­ darcba fulladt kísérlettel, a Jog-Ászok című láppal ellentétben si­ keres vállalkozásnak bizonyult, hiszen olvasóink az ötvenedik számot tarthatják kezükben. Persze sok minden történt azóta, a főszerkesztői s:^kben megfordult . Érdi Gábor, Éried Balázs, Richolm György, Koltay András.' Ezúton szeretném megköszön­ ni nekik, hogy én már egy beíratott lapot vehettem át. Valószí-■ nűleg sokan emlékeznek még a tanszékminősítési Botrányra vagy a Hallgatói Önkormányzat és a szerkesztőség közötti konfliktu­ sokra, de olykor előfordult, hogy személyes ellentétek, éles viták kaptak nyilvánosságot a lap hasábjain. Bizonyos szintű súrlódás természetesnek mondható mind a lapot fenntartó HÖK-kel, mind a kiadást felügyelő egyetemi vezetéssel, de a nagy skanda­ lumok semmiképp sem szolgálhatják a lap érdekeit. Kettős a jubileum, hisz nemcsak az ítélet ünnepel, hanem az egész Egyetem, melyet épp 10 évvel ezelőtt, 1992. január 30-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozott létre azzal, hogy az 1635 óta fennálló Hittudományi Kar mellé Bölcsészettudományi Kart alapított, melyhez előbb a Jog- és Államtudományi-, majd az Információs Technológiai Kar is csatlakozott^ Tíz éves tehát térsé­ günk egyetlen elismert katolikus egyetemé, melynek igénye már a két háború közötti Magyarországon is megfogalmazódott. Azonban jelen lapszámunk, melyben megpróbáljuk bemutat­ ni az eddig eltelt tíz év történéseit, nem elfeledve a XVII. század­ ba visszanyúló „gyökereinket” sem, nem csupán jubileumi-, ha­ nem gólyatábori különkiadás is egyben, így elsősorban Nektek, újdonsült elsőseinknek szol. Nektek, akik túl vagytok egy sikeres felvételin, akik joggal erzitek, hogy ez az év a Ti évetek volt, majd akikre alaposan ráijesztettek a gólyatáborban feszítő felsőévesek, és akik most még kissé ügyetlenül csetletek-botlotok ebben az új világban; A kezdeti nehézségeket könnyen legyőzitek, és ebben segítségetekre lehet az ítélet című újság is, mely a kari informá­ cióáramoltatás revén megkönnyítheti eligazodásotokat az egye­ tem útvesztőiben. Az 50. lapszámot megélt ítélet szerkesztősége köszönti a gó­ lyákat, és egyben minden hallgatót és oktatót, de mindenekelőtt magát a tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyetemet! 18 Mándics Botond (főszerkesztő) A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG; Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton Munkatársak: Bálint György Rudolf, Gulyás Gergely, Zsellér Máté Honlap: Gettler András Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM „Ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, a Pázmánynak is példát kell mutatnia” Jubileumi beszélgetés dr. Zlinszky Jánossal, a kar alapító dékánjával Pázmány Péter (1570-1637) élete és műve Pázmány Péter egyeteme (1635-1950) Tíz éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelem falaink között Ötvenesek lettünk! Kezdődhet a lelkek építése' »■ Beszélgetés Koltay Andrással, az ítélet volt főszerkesztőjével .Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal (Pázmány Péter) honlap: www.extra.hu/itelet �„Ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, a Pázmánynak is példát kell mutatnia” Jubileumi beszélgetés dr, Zlinszky Jánossal, a kar alapító dékánjával Ai ítélet 50. száma, valamint az egyetem indulásának tízéves évfordulója alkalmából ter­ vezett beszélgetés nem mindennapi körülmények között készült el Zlinszky János pro­ fesszor úrral, aki nélkül talán egyikünk sem lenne (lett volna) Pázmányos hallgató, mint­ hogy nagymértékben neki is köszönhetjük a kar létrejöttét. Az anyag a volt Dékán Úr au­ tójában ülve, a csütörtök délutáni budapesti csúcsforgalom közepén, a labdarúgó-világ­ bajnokság Olaszország-Mexikó mérkőzésének második félideje alatt talán még izgalma­ sabbra sikerült, mint egy hagyományos körülmények között elkészített interjú. (Következő számunkban megszólaltatjuk Radnay Józsefet, a kar jelenlegi dékánját is.) — Meséljen a kezdetekről! Hogyan, milyen körülmények között alakult meg a jogi kar í995-ben? ■—A terv konkrét formában az 1994-es eszter­ gomi zsinaton merült fel, ahol vezetésemmel alakult egy öttagú szervezőbizottság, tagjai a Rektor Úr, Jobbágyi Gábor, Varga Csaba pro­ fesszor urak, illetve Tersztyánszkiné Vasadi Éva voltak. Mi állítottuk össze az eredeti tan­ rendet, melyet a Püspöki Kar jóváhagyott. De­ cemberben összehívtuk az általunk megkere­ sett oktatókat, akiket szerettünk volna meg­ nyerni az új kar részére. Ok szinte kivétel nél­ kül vállalták a feladatot, így 1995 májusában megalakítottuk a jogi kart. Az akkori kor­ mányzat támasztott ugyan bizonyos nehézsé­ geket velünk szemben, de 1995 szeptemberé­ ben, jó egy évvel a gondolat felmerülése után elkezdődhetett az oktatás a Ménesi úton. — Sokan önt, mint a jogi kar első dékánját karalapítóként aposztrofálják. Hogyan értékeli saját szerepét a kar létrejöttében? — Én azt vallom, hogy a kar létrehozása kol­ lektív munka volt. A gondolat már megszüle­ tett, amikor megkaptam a felkérést a szervező­ munka vezetésére. 1982-tŐl tanítottam Mis­ kolcon, így tudtam támaszkodni a felsőokta­ tásban szerzett tapasztalataimra, ugyanúgy, mint a gyakorlati munkám során - ügyvéd­ ként, alkotmánybíróként - szerzett ismerete­ imre. Nagyon sokat segítettek a szervezésben részt vett kollégáim tanácsai, észrevételei is. Minket nem kötött semmiféle szervezeti struktúra, magunk szabhattuk meg az oktatás rendjét, általunk helyesnek ítélt irányban el­ térve az országos átlagtól. Néhányan emlék­ szünk még az 1949-es változásokig létezett Pázmány Péter lüdományegyetemre, így az onnét hozott tapasztalatainkat is megpróbál­ tuk felhasználni az új kar létrehozása során, léhát részben a régi alapokhoz való visszaté­ rés, részben a nagyobb tanszabadság alkotmá­ nyos gondolata, részben az átalakuló társada­ lomban felmerülő igények jelölték ki szá­ munkra az irányt. A máshol használatos tan­ tervtől való eltérés azonban kizárólag az egyik irányban működött: mindig megpróbáltuk emelni a szintet. Elvünk volt, hogy a középis­ kolai oktatás hiányosságai miatt meg kell erő­ síteni az alapokat, így kaptak nagy hangsúlyt az első évben oktatott történeti és elméleti tár­ gyak mellett a filozófiai jellegű tárgyak, vala­ mint a kánonjog is. Említhetném még a ná­ lunk meglévő erős gazdasági irányultságot (közgazdaságtan, pénzügyi jog, versenyjog, iparjog), a szociális gondolat, értékek hangsú­ lyos szerepét, vagy a nemzetközi jog igen szé­ les körű bemutatását. Elsőként mi követeltük meg hallgatóinktól a két nyelvvizsga meglétét. — Az oktatott tárgyakban való eltérésen kívül az egyetem szellemisége, eszmeisége miben kü­ lönbözik, vagy különbözött volna a tervek sze­ rint az állami egyetemekétől? — Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben politikai szempontok alapján volt összeválogatva, amely egy politikai tárgynál természetesnek is mondható. Nekünk viszont szabad kezünk volt a tanári kar kiválasztásában, és ebben döntő szempont volt - természetesen a szak­ mai kvalitáson túl - az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos értékek, vala­ mint a keresztény gondolkodás társadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz összegyűjteni az oktatókat. Az induláskor már tulajdonkép­ pen több képzett oktató kötelezte el magát hozzánk, mint az ország bármely más jogi ka­ rán, azzal az eltéréssel, hogy mi nem támasz­ tottunk korhatárt, így számos, máshol már számításba nem vehető tanár érkezett hoz­ zánk. Éppen a viszonylag idős tanári kar mi­ att fektettünk kezdettől fogva komoly súlyt a tudományos utánpótlás nevelésére. így jó né­ hány fiatal oktatót is megnyertünk a kar szá­ mára. Immár működik a doktori iskolánk is, amelynek indulását a minisztérium annak idején kis híján megakadályozta. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem ki­ tűzött szellemisége tükröződik az általunk ki­ adott tankönyvekben, az előadásokon is. A hall­ gatók kiválasztásában érvényesülnek ezek az ér­ tékek, mind a felvételi rendszer sajátosságai, mind az egyházi iskolákból érkezettek számára biztosított bizonyos kedvezmények révén. — Milyen - az állami karoktól eltérő - szerepe lehet a Pázmánynak a jogásznevelésben? Mi az a többlet, amit az egyetem adni kíván a hallga­ tóinak? — A keresztény értékek, az etikai alapon tör­ ténő, felelős gondolkodás egy keresztény „Az tekéletes erkölcsnek és minden jóságos életnek gyökere és kútfeje az Istennek igaz ismérete.” (Pázmány Péter) harmadik oldal �,i’’í,'í. n egyetemnél fokozott súllyal esnek latba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen értékek úgy­ mond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellemben oktasson. A ta­ pasztalat az, hogy a társadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy ki­ csit, és szívesen alkalmazzák őket. Nagy örö­ mömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. — Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hall­ gatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszervezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbáljanak valami többle­ tet is hozzáadni az egyetemi léthez? — Az én felfogásom szerint az egyetem egyik legfontosabb feladata lenne ennek a közélet­ nek a lehetővé tétele. Fontos, hiszen a majda­ ni közéleti szerepre lehet az egyetemen is ké­ szülni. Dékánként minden hallgatói kezde­ ményezést támogattam, igyekeztem önállósá­ got adni a hallgatóknak, noha természetesen néha én is beleszóltam a dolgokba, ha valamit nem helyénvalónak ítéltem. Az egyetem mai vezetőségének, úgy tűnik, nem éri meg az eb­ be belefektetett munka. En úgy látom, hogy nemcsak megérné, hanem nagyon fontos is lenne, hozzátartoznék a tanári munkához. — A témához kapcsolódó kérdés: hogyan érté­ keli a hallgatói öntevékeny csoportok Rektor Úr által történt, tavaly év végi megszüntetését? — A döntés közvetlen indítékait nem isme­ rem. Annyit azonban tudok, hogy ezekkel a csoportokkal dékánságom alatt problémamen­ tesen együtt lehetett működni, lüdom, hogy a velük való foglalkozás időigényes, de úgy vé­ lem, hogy aki életét az oktatásra szánta, annak elvben ez kötelessége lenne. Sajnálom, hogy így alakult. — Miért ilyen elenyésző, ráadásul évrŐl-évre csökkenő az érdeklődés a hallgatók részéről az egyetemi közügyek iránt? Ennek legtökélete­ sebb példája talán az utolsó HOK-választás tragikusan alacsony részvételi aránya, kan-e ebben az egyetemnek is felelőssége? — Kezdetben az érdeklődés igen nagy volt. Amikor a hallgatók úgy érezték, hogy valóban van helyük a kar ügyeiben, akkor felelősen és komoly formában hajlandók voltak foglalkoz­ ni a dolgokkal. A csökkenő érdeklődés, külö­ nösen annak fényében, hogy egy jogi karnak a ■ közéletre kell nevelnie, nagyon szomorú. A folyamat egyre súlyosbodik, elképzelhetően azzal összefüggésben, ahogy sorra megvonják a lehetőségeket a hallgatóktól. — Milyen felelőssége lehet egy egyetemi tanár­ nak a hallgatók nevelésében? kán-e szükség az anyag leadásán túl többre is? — A felsőoktatásban is szükség van nevelő­ munkára. Egy egyetemi tanár egész magatar­ tásával, annak bemutatásával, hogy ő milyen elvi felelősséggel áll hozzá kötelezettségei teljesítéséhez, példát mutat. Ezen túl olyan tárgyak oktatásával is lehet nevelni, melyek az egyéniséget formálják. Ilyen például az ál­ talam oktatott jogászi etika. Igenis van tehát egy egyetemnek nevelő hatása, és nevelő kö­ telezettsége, éppen egy olyan társadalomban, amely jó ideig erre nem fektetett súlyt. Az oktatók vannak a hallgatókért, azért lettünk egyetemi tanárok, hogy felvállaljuk az ezzel járó kötelezettségeket. A rómaiak azt raondták, hogy aki pedagógus lesz, arra haragusznak az istenek. Én máshogy gondo­ lom, szeretem ezt a pályát, és fontosnak íté­ lem. Ahhoz, hogy ez a társadalom átformá­ lódjék, meg kell mutatni a példát, gyakorlat­ ban és elméletben, azáltal, hogy komolyan vesszük a saját elveinket. Ennek a keresztény fakultásnak ezen a téren jelentős szerepe van. Más kérdés, hogy az Egyház által taní­ tott alaptételekben benne lenne a szabad aka­ rat, tehát a választási lehetőség és a döntési pozíció biztosítása, benne lenne a humánus elbánás, ami azt jelenti, hogy az embereket meghallgatom, választ adok kérdéseikre, le­ hetővé teszem a korrigálást. Ezen tételek beleillenének abba az erkölcsiségbe, amire az egyetem alapul, ezért ezek betartására, érvé­ nyesítésére az intézmény vezetőinek kellene időt szánnia. — Az egyetem Pázmány Péter nevét viseli. Vé­ leményem szerint az ő személyének bemutatá­ sa, emlékének ápolása nem kap megfelelő súlyt, a hallgatók többsége alapinformációkkal sem rendelkezik róla. Márpedig egy olyan intéz­ ménynek, amely az ő nevét viseli, és szellemisé­ ge szerint kíván működni, talán jobban oda kellene figyelnie erre. — Ezzel a felvetéssel némileg vitába szállnék. Egyfelől az ő tanításait elsősorban a Teológiai Kar és a Bölcsészettudományi Kar közvetíti. Ott Pázmányról, mint teológusról, vagy író­ ról számos tanulmány, könyv jelent már meg. Az ítéletben is többször szerepelt napirenden az ő bemutatása. Persze kérdés, elolvassa-e ezt minden hallgató? Nem kérdezheti meg a portás reggel a hallgatót, hogy mikor szüle­ tett Pázmány Péter. Ilyen értelemben szabad­ ság és önállóság van. Aki érdeklődik, utána­ nézhet. Tudományos szinten egyébként a Jogtörténeti Intézet foglalkozott a személyé­ vel. A lépcsőházban látható Pázmány Péter domborműve, az egyetemi tanácsteremben egy róla készült festmény. Kétségtelenül nem létezik mondjuk egy róla szóló speciálkollé­ gium, elsősorban azért, mert az ő munkássá­ ga a nálunk oktatott tudományszakba nem il­ leszthető bele, minthogy nem jogász volt. Az oktatáson felül egyébként nem tudunk és nem is lehet bizonyos egyéb dolgokat megkö­ vetelni a hallgatóktól. Ugyan mindenki aláírta beiratkozáskor azt a nyilatkozatot, mely sze­ rint elfogadja az egyetem szellemiségét, elveit, de azt már nem ellenőrizhetjük, vajon tényleg betartja-e azokat. Amit mi megtehetünk, az annyi, hogy megpróbálunk valami többletet adni, amely lehetőséggel aztán a hallgató sza­ bad akarata szerint élhet. —A Kari Tanács fél évvel ezelőtti ülésén töröl­ ték a jogászi eskü szövegéből az “esküszöm az egy élő Istenre" és az “Isten engem úgy segéljen" kitételeket. Mi áll e - egy katolikus egyete­ men - meglehetősen furcsa döntés hátterében? — A Rektor Úr álláspontja szerint, ha olya­ nokkal is kimondatjuk Isten nevét, akik nem tisztelik őt kellően, tulajdonképpen vétkezésre buzdítjuk őket. A magam részéről nem értet­ tem egyet ezzel a döntéssel, ellene is szavaz­ tam, fel is szólaltam ellene. Nehezményez­ tem, hogy a kérdést egyfajta alkotmányjogi I»,ízzel” vetették fel, de nem kérdezték meg a Kar alkotmányjogászait. Az volt a vélemé­ nyem, hogy aki nem akarja mondani, az álljon ki a véleménye mellett, adja azt tudtunkra, és akkor tehet külön fogadalmat. Nem lett volna ennek semmilyen hátrányos következménye. \ágy ha nem áll ki a véleményéért, egyszerűen nem mondja ki hangosan az említett részeket. Egy eskü úgyis csak annyit ér, amennyit betar­ tanak belőle. Amikor ez a kérdés felmerült, ahelyett, hogy megfontoltan, súlyának megfe­ lelően értékelték volna, azért, hogy az esetle­ ges külső elvárásoknak megfeleljünk, egysze­ rűen kihagyták, és adnak most ehhez egy sze­ rintem hamis ideológiai alapot. Magánvéle­ ményem szerint az eskü fogalmában eleve benne rejlik, hogy az Istenre esküszünk, de a mai embernek ez már nem természetes, ezért kellene külön is kihangsúlyozni. — Hol van a helyünk az egyetemek rangsorá­ ban? Milyennek ítéli meg a színvonalat immár hét év tapasztalata alapján? .Mert minekutána szüntelen veszedelmekben epedett, és csaknem hamuvá lett szerelmes hazánkban. a keresztyéni egyességnek kötele elszakadd, és minden gonoszság elárada: oly temérdek vakságra jutának az emberek. hogy utolsó és legkisebb dolgoknak tartják immár az igaz hitnek isméretit, és a keresztyéni tökéletességre való igyekezetei.” (Pázmány Péter) negyedik oldal �— Úgy vélem, hogy a színvonal más karok­ hoz képest jó, a Pázmány az élvonalban van. Ugyan a hallgatóság a számos jogi kar miatt kissé felhígult, ráadásul mi az állami egyete­ mek számára engedélyezett létszámon felül a levelezés és távoktatásos hallgatók bevonásá­ val több hallgatót is veszünk fel, és ebbe nyil­ ván bekerülnek gyengébbek is. De úgy vé­ lem, hogy ha valaki vállalja az oktatás terheit, akkor joga van azt tanulni, amit akar. Annak idején, a Miskolci Egyetemen 100-150 főt vettünk fel egy évfolyamra, de azoknak csak kb, 10%-a bizonyult valóban odavalónak. Az én tárgyamból a bukási arány 40% volt. Most a Pázmányon ez az arány 20% körül van, pe­ dig változatlanul ugyanúgy vizsgáztatunk, mint akkor. Ameddig az egyetem a vizsgázta­ tási szigorán nem enyhít, addig nem baj, ha sokan próbálkoznak. A színvonallal meg va­ gyok elégedve, az erre vonatkozó kritikákat nem tartom komolynak, azt pedig kifejezet­ ten irigységnek tartom, hogy az akkreditáció során elégséges jelzést kaptunk szemben az ELTE, vagy a pécsi jogi kar jelesével, mert hogy ezeknél nem vagyunk gyengébbek, azt felelősséggel állítom. — Ilyennek álmodta az egyetemet annak ide­ jén, 1994-ben? — Nyolc évvel ezelőtt én lényegesen szaba­ dabb oktatási rendben gondolkoztam. Az ál­ lam, a központi igazgatás sajnos bürokratikus eszközökkel megköti az egyetemi oktatók ke­ zét. Az évtizedek alatt lezüllesztett társadalmi felelősségérzet újraképződésének nehézkes üteme miatt újra egyre centralizáltabb az élet, és ez érződik az egyetemi oktatásban is. Emi­ att egy sor dologban a mi nem állami egyete­ münket is irányítani próbálják. Nem tudtuk igazán az általunk megálmodott szabadabb egyetemi életet teremteni. A központosításra utaló törekvések ugyanakkor az Egyház ré­ széről - pozíciójánál fogva elsősorban a Rek­ tor Úr által - is mutatkoznak. Az előző rek­ tor, Gál Ferenc azt vallotta, hogy az egyete­ met az önálló karok képezik. Ez mostanra megváltozott. Sok dologba - ilyen az anyagi források felhasználása is - belebeszélnek központi emberek, akiket egyáltalán nem foglalkoztat az, hogy mi mit és hogyan taní­ tunk. Mindezek ellenére ez az egyetem ma még azt csinálja, amit annak idején elképzeltünk. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képvi­ selnek. Ebben reménykedtünk annak idején. KÚRÁN ANDOR Pázmány Péter (1570-1637) élete és műve osztályosak voltak, és tanul­ mányi rendjüket egységesen a Rómában kidolgozott ún. Ratio Studiorum szabályoz­ ta. Az ötéves alapozó szakasz után, három éves filozófiai stúdium (logika, fizika és metafizika) következett, és csak ez után lehetett meg­ kezdeni a felsőfokú tanul­ mányokat. Pázmány csak az első évet végezte el Kolozs­ várott, majd 1588. októberé­ ben társaival együtt Krakkó­ ba indult, a kötelező novícius évek letöltésére. A novíciusi éveket a Krakkótól kelet­ re lévő Jaroslawban fejezte be, ahonnan Bécsbe küldte a tehetségére felfigyelő rend. A bécsi jezsuita iskola az egyik legjobb ilyen intéz­ mény volt a korabeli Euró­ pában. Pázmány - újrajárva az első évet - itt végezte el a hároméves filozófiai stúdiu­ mot. Az oktatásban nagy hangsúlyt fektettek a leadott anyag megvitatására. Ez ki­ sebb vagy nagyobb csopor­ tokban történt, ünnepnap­ Pázmány címere és kézírása a Pázmány-könyvben okon közönség előtt, így Pázmány Péter 1570. október 4-én, Nagyvá­ szoktatva hozzá a növendékeket a későbbi radon született egy kálvinista családban, Páz­ éles hitvitákhoz. Pázmány már ekkor kiváló mány Miklós bihari alispán és Massai Margit vitázó volt és elsősorban - mint későbbi éle­ gyermekeként. Pázmány korán elvesztette az tében is - sziklaszilárd logikájával fektette két édesanyját, aki nyolc évvel fia születése után vállra ellenfeleit. Pázmány már Kolozsvárott elhunyt. Pázmány Miklós újból megnősült, és Krakkóban megmutatkozó tehetségének és a buzgó katolikus Tbldy Borbálát vette nő­ híre - hála a rendszeres és szokásos tanári jel­ ül. Pázmány - talán nevelőanyja hatására - 13 lemzéseknek és jelentéseknek - a rend köz­ évesen katolizált és egy évvel később apja a pontjába is eljutott, így Claudio Aquaviva, a kolozsvári jezsuita iskolába íratta be. A ko­ rend generálisa, 1593-ban kikérte őt, hogy a lozsvári jezsuita kollégiumot Báthory István rend főiskolájában, Rómában folytassa tanul­ erdélyi fejedelem és lengyel király alapította mányait. és az általa behívott lengyel szerzetesek egy A jezsuita oktatás „zászlóshajóját”, a jól szervezett iskolát hoztak létre hat tanárral Collegium Romanumot Loyola Ignác alapí­ és közel kétszáz diákkal. A jezsuita iskolák öt totta negyven évvel korábban. A tekintélyes „Mivel azért e világnak minden részei ily kimagyarázhatatlan szép renddel, ennyi ezer es2rtendeig ily nagy állhatatossággal viseltetnek: nem lehet kételkedése az okos embernek, hogy bölcs gondviselő ura és vezérlő Istene vagyon a világnak.” (Pázmány Péter) ötödik oldal �méretű intézmény ötven tanteremmel, negy­ ven tanárral, a rendházban kétszáz szerzetes­ sel és közel kétezer diákkal működött. A ta­ nanyag alapját a skolasztikus keresztény filo­ zófia, így mindenekelőtt Aquinói Szent Ta­ más Summa Theologiae-ja képezte, a triden­ ti zsinatnak az ellenreformáció jegyében ké­ szült „finomításaival” egységben. A tanárok nagy pedagógiai rutinnal rendelkező, főként olasz és spanyol rendtagok voltak, Pázmány jó tanulmányi előmenetelének köszönhetően 1595-96-ban a Collegium Anglicanum (a Collegium Romanum egyik intézménye) filozófiai receptora lett, ami leginkább a mai tanársegédnek, vagy gyakornoknak felel meg. Tanulmányai befejeztével, 1596. április 13-án szentelték pappá a Lateráni Bazilikában, miu­ tán megvédte teológiai doktori címét. Ezután következett az ún. harmadik probáció eszten­ deje. Miután ezt is letöltötte, a rend utasításá­ nak megfelelően Grazba ment, hogy meg­ kezdje a tanítási gyakorlatát. Graz ekkoriban egyfajta közvetítő szere­ pet töltött be Magyarország és Róma között, és nem kizárt, hogy a rend későbbi magyar­ országi szerepvállalásának előkészítése miatt küldte a stájer városba. Grazban a jezsuiták Károly főherceg - I. Ferdinánd fia - támoga­ tásával 1571-ben alapítottak kollégiumot, majd tíz évvel később egyetemet, amely Károly neve után - az Alma Mater Carolina nevet kapta. Itt lett Pázmány a konviktus prefektusa és filozófiai kurzusvezető. Miu­ tán végigtanította a három éves filozófiai kurzust és számos tanítványa sikeresen ab­ szolválta vizsgáit, a rend Vágsellyére, a ma­ gyar nyelvterület egyetlen jezsuita iskolájába küldte tanítani. Egy év elteltével Forgách Ferenc nyitrai püspök mellé rendelték, hogy az ellenreformáció előkészítésében segéd­ kezzen. Ekkoriban jelent meg Magyari Ist­ ván protestáns prédikátor könyve, a „Az or­ szágban való sok romlásnak okairul” címmel, amelyben - a kor protestáns szokásának megfelelően - a katolikusokat nevezi meg minden rossz okozóinak, ami az orszá­ got érte Mohács óta. Forgách felkérte Páz­ mányt, hogy válaszoljon a vitairatra, amit meg is tett, így 1603-ban Nagyváradon meg­ jelent a „Felelet”, az első magyar nyelvű és nyomtatásban is megjelenő válasz a protes­ táns vádakra. Ezzel kezdetét vette Pázmány hitvitázó-írói munkássága, amely egész éle­ tén át végigkísérte, és amely remekművek­ kel gazdagította a 1hazai hittudományt és szépprózát egyaránt. ■ öl & Pázmány Péter megalapítja az egyetemet - Temple János festménye Még ebben az évben visszahívták Grazba, hogy a teológiát is végigtanítsa az egyetemen, miután a doktori cím elnyeréséhez szükséges volt a meghatározott idejű tanítási gyakorlat. Pázmány igyekezett minél szélesebb tudást átadni a tanítványainak, így különösen jel­ lemző volt rá az álláspontok széles bemutatá­ sa és ütköztetése. Tanítási stílusának egyik markáns vonása volt, hogy nem érdekelték a tekintélyek, így csak a legmeggyőzőbb tétele­ ket fogadta el. Miután 1607. április 29-én letette negyedik szerzetesi fogadalmát, elöljáróinak utasítása szerint visszatért Magyarországra, ahol II. Ru­ dolf uralkodása alatt felerősödött az ellenrefor­ máció. Ennek jegyében lett Pázmány korábbi mentora, az ellenreformáció harcos híve, Forgách Ferenc esztergomi érsek 1607. július 4-én. Pázmány hazatérvén Forgách jobb keze lett és minden fontosabb útján elkísérte. Elein­ te Forgách feltétlen híve volt, de hamar felszín­ re kerültek a felfogásbeli különbségeik. Páz­ mány bár határozottan támogatta az ellenrefor­ mációt, ezt sohasem rendelte a nemzeti érde­ kek fölé. Egyértelműen különbséget tett a po­ gány törökök és a protestánsok között, amivel nem minden katolikus kortársa értett egyet. O mindvégig tisztában volt azzal, hogy protes­ táns vallási ellenfelei jó része ugyanolyan ma­ gyar, mint ő, és az ország tragikus állapota nem teszi lehetővé, hogy ettől a ténytől bárki elte­ kintsen. Az Országgyűlésben is a kompro­ misszumokat kereste, és a jezsuita birtokok vé­ delmében, arra a bécsi békére hivatkozott a protestánsok ellenében, amit a katolikusok többsége el sem ismert. A harcot a protestán­ sok ellen csak szellemi fegyverrel látta megvívhatónak, meggyőzéssel, érveléssel, szóval és tollal, papok nevelésével és iskolák alapításával. 1611 augusztusában részt vett a Nagy­ szombatban összeülő katolikus zsinat előké­ szítésében, mint a jezsuita kézen lévő túróci prépostság küldötte. A zsinat legfontosabb feladata, a tridenti határozatok kihirdetése — amely új lendületet adott az ellenreformáci­ ónak - és a legégetőbb problémák orvoslása (paphiány, alacsony képzettség, erkölcsi romlás a kléruson belül) volt. Pázmány en­ nek jegyében úgy döntött, hogy - szemben az eddigi, részletkérdésekkel foglalkozó írá­ saival — egy nagy összefoglaló művet ad köz­ re, amelyben a katolikus vallás egész tan­ rendszerét összefoglalva nyújtja a kor bi­ zonyságot és igazságot kereső olvasója elé. így született meg - tíz évi érlelődés után — a magyar egyházi irodalom máig egyik legki­ válóbb alkotása, az 1613-ban Pozsonyban ki­ adott „Az Isteni igazságra vezérlő kalauz”, amelyet már a kortársak is csak „Kalauz”nak hívtak. A „Kalauz” mind stílusa, mind mondanivalója tekintetében korszerű alko­ tás, mivel a kort leginkább foglalkoztató kér­ „Adja az mennynek földnek ura, hogy (...) egy szívvel, egy lélekkel szolgálhassunk az mi Istenünknek. Enyhíthessük az 6 mireánk felgerjedt haragját; az ő éles és megköszörült kardját rejtse el.” (Pázmány Péter) hatodik oldal �déseket taglalja, többszörösen alá- és mellé­ I pápa elfogadott, és odaítélte számára a meg­ rendelt mondatai, metaforái, fokozásai és I tisztelő címet. felsorolásai pedig tipikusan barokk eszkö­ I Pázmány kiváló kapcsolatban volt az ural­ zök. Nem véletlen, hogy a hazai irodalom­ j kodóval, és ezt elsősorban az országban dúló történet a magyar kora barokk próza egyik I békétlenség felszámolására, a katolikusok és a mérföldkövének tartja. I protestánsok közötti közvetítésre és terméI szeresen az ország újraegyesítésére igyekezett Miközben rendületlenül hitvitázott, Páz­ mány szép lassan Forgách Ferenc esztergo­ I felhasználni. Pázmány alapvetően Habsmi érsek egyik legesélyesebb utódjelöltjévé I burg-párti volt, de kizárólag a magyarság ér­ vált. Nem vitás, hogy dédelgetett ilyen ter­ I dekében. Mivel a „két császár” közül a néveket, és az sem, hogy a legfőbb akadály el­ I met-osztrákot érezte erősebbnek, úgy vélte bontása (jezsuita szerzetes nem vállalhatott I az a kisebbik rossz, ha az ország Bécs kegyeit főpapi tisztséget), a rendből való kilépés I keresi. Ferdinánd még diákéveinek helyszígondolata is megérett benne. 1616. október I néről, Grazból ismerte Pázmányt, így külö15-én Forgách Ferenc elhunyt. Mivel mind nősen nagyra becsülte az érseket, Magyar a bécsi, mind a prágai udvari körök és a ma­ i ügyekben szinte csak rá hallgatott, és miután gyar katolikusok is Pázmányt látták volna í 1619-ben német-római császár lett, európai legszívesebben az esztergomi érseki szék­ I ügyekben is sűrűn kikérte a véleményét. Fer­ ben, a helyzet rendezése nem tűrt halasztást. i dinánd távollétében Pázmány állt a kormány­ A Pápa engedélyezte, hogy kilépjen a Jezsu­ i zótanács élén, így aligha volt elszólás Bethlen itáktól és átlépjen a — kevéssé ismert I Gábortól, amikor egy alkalommal „Magyarszemmaszk rendbe. Ezzel párhuzamosan II. I ország helytartójának” nevezte. Mátyás előbb túróci prépostnak nevezte ki, i Bethlen halála után, Pázmány arra töre­ majd fél évvel később aláírta az érseki kine­ kedett, hogy az új viszonyokat elismertesse Pázmány Péter képmása a kalocsai érseki vezését. Utolsó felvonásként, november az uralkodóval, és erdélyi ügyekben rávegye palotában található festményen 28-án, a Quirinale dombon emelkedő palo­ a be nem avatkozás politikájára. 1. Rákóczi tában összeült a Pápai Titkos Tanács, és úgy Györggyel igyekezett a korábban Bethlennel rával szemben érvényesítette az egyház ér­ döntött, hogy megerősíti az uralkodói kine­ fenntartott Jó viszony folytatni. Amikor a fi­ dekeit. Elérte a pápánál, hogy a magyar fő­ vezést. atal és vehemens Esterházy Miklós nádor papok - tekintettel a háborús állapotokra, és Pázmány Péter egy olyan történelmi kor­ meg akarta támadni Erdélyt, meggyengíten­ így a nagy szegénységre - csakjelképes kine­ szakban lett esztergomi érsek, amit talán dő Rákóczi fejedelmi hatalmát, Pázmány vezési díjat fizessenek. Az érseki Jószágok nem túlzás a magyar katolicizmus mély­ azonnal közbelépett, és tető aláhozta az ún. ügyének rendezése után újabb pénzforrások pontjának nevezni. A helyzet a királyi Ma­ kassai egyezményt, amelyben a király elisután nézett. Először a XV Gergely pápa által gyarországon volt a legjobb, de a protestán­ merte I. Rákóczi György uralmát Erdély és a létrehozott, és a katolicizmus térnyerésének sok még itt is nagyon erős pozíciókkal ren­ kapcsolt részek felett, a fejedelem pedig vál­ támogatásával megbízott állandó bizottság­ delkeztek, Erdélyben és a hódoltsági terüle­ lalta, hogy nem támadja meg Magyarorszá­ hoz fordult, és elérte, hogy minden évben got. Ez a megállapodás teljesen beleillett teken pedig mindössze néhány ferences anyagilag támogassák törekvéseit. Ezután a „tartotta a frontot”. Pázmány érseki fellépé­ Pázmány politikai elképzeléseibe, melyek spanyol királyt is sikerült meggyőznie a ma­ sét katolikus részről fokozott várakozás, szerint keresztény országok ne háborúzza­ gyar egyház támogatásáról, így onnan 1626 protestáns részről viszont fokozott aggoda­ nak egymással, magyar földön ne folyjék há­ januárjától évi háromezer aranyat kapott a lom előzte meg. Pázmány nem okozott csa­ ború, inkább a törökök elleni összefogást tridenti zsinat szellemében való munkálko­ lódást híveinek, és a hitviták során tőle meg­ kell megteremteni. dásra. Határozottságának és a leleményessé­ szokott határozottsággal és hozzáértéssel lá­ Pázmány egész érseki tevékenysége egyik gének köszönhetően, másfél évtized alatt tott munkához. legfontosabb feladatának az ifjúság nevelé­ megháromszorozta a bevételeit. Első lépésként az egyházi Javak állapotá­ sét, iskolák alapítását és a hazai papképzés Ennél határozottabban és keményebben nak rendbetételéhez fogott hozzá. A legna­ színvonalának emelését tekintette. Számta­ csak az egyházon belül észlelt szabálytalansá­ gyobb gondot az érseki Jószágok jelentették, lan kollégiumot alapított, ezek közül a nagy­ gok és visszásságok ellen lépett fel. A tridenti Pázmány először is a meglévőket szedte szombati volt a legjelentősebb, amelyben zsinat eszméinek megfelelően az 1629-es ráncba, megszüntetve a tized-bérbeadást és 1615-ben indult meg a tanítás, háromszáz nagyszombati zsinaton megszigorította az könyörtelenül behajtva a tizedet, még az növendékkel. Pázmány egyik legfontosabb egyházi rendszabályokat, amelyeket ki is egyháziak magánvagyonát sem kímélve. Két iskolaalapítása a bécsi Pazmaneum létreho­ nyomtattatott. A tridenti szellem meghonosí­ évvel később visszaszerezte az előállított zása volt. Az 1623. szeptember 20-án alapí­ tása és a szabályok szigorítása mellett papne­ pénz negyvennyolcad részét kitevő, ún. tott intézmény a magyar papnövendékek velő intézetek sorát alapította, főként a Du­ pisetum-jövedelmet. 1625-ben egy főpapi bölcseleti és teológiai oktatására volt hivanántúlon, de az ország más területein is. Ér­ konferenciát hívott Össze, a főpapi végren­ tott. Pázmány másik fő törekvése, a demei elismerése végett, II. Ferdinánd 1629delkezés szabályozására, ahol ismét a KamaCollegium Romanum kebelében működő, ben felterjesztette a bíborosi címre, amit a .A keresztyén ember lelke is, semmi jószágban nem gyarapodbatik, semmi gyümölcsöt nem teremthet, semmi állhatatos tökéletességet nem nyerhet (Pázmány Péter) könyörgés és imádság nélkül.” hetedik oldal �Collegium Germanicum Hungaricum ma­ gyar diákoknak fenntartott helyeinek teljes feltöltése volt. Minden módon támogatta a kiutazókat (a diákok utazási költségeinek fe­ dezésére egy jelentős összeget helyezett le­ tétbe Rómában) és különféle beadványokkal igyekezett minél jobb feltételeket teremteni a magyar növendékeknek. Az ország min­ den részéből igyekezett összeszedni a tanul­ ni vágyó és tehetséges inakat, de főleg a bé­ csi Pazmaneum legtehetségesebb növendé­ keit próbálta kijuttatni Rómába. 1635. május 12-én, megkoronázva az okta­ tás terén kifejtett munkásságát, kétszázezer fo­ rintos költséggel életre hívta legmaradandóbb művét, a Nagyszombati Egyetemet. Célként a hit terjesztését, az ország kultúrájának szolgá­ latát, a „nemes magyar nemzet” tekintélyének emelését, és mind a magyar egyház kormány­ zására, mind pedig a magyar állam szolgálatára alkalmas emberek képzését jelölte meg, akik képesek vallásuk és hazájuk együttes képvise­ letére. Az oktatók Európa különböző katolikus egyetemeiről érkező jezsuita szerzetesek vol­ tak Alapításkor - a szükséges négy helyett csak két karral (bölcsész és teológiai) rendelke­ zett az egyetem, de Ferdinánd a birodalmi egyetemekkel egyenrangúnak ismerte el az in­ tézményt, így ez a probléma rendeződött. Az egyetem teljessé válásához szükséges orvosi és ajogj kar később került megszervezésre (utób­ bi 1667-ben). Halála előtt egy évvel adta ki utolsó művét, beszédeinek válogatott gyűjteményét, mely­ ből pontosan kitűnik világszemlélete. A kon­ szolidáció, a hierarchikus társadalmi rend hí­ ve volt. Indokoltnak tartotta a nemesség ve­ zető szerepét és hangsúlyozta a különböző társadalmi helyzetű emberek jogait és köte­ lességeit, ugyanakkor a törvények betartásá­ nak szükségességét is, amely köti az uralko­ dókat, a fejedelmeket, a bírákat és a vitézeket egyaránt. A közel száz beszéd alapján egy olyan gondolkodó képe bontakozik ki, aki a rendi államban hitt, de érződik eszméiben, hogy a reneszánsz és a reformáció hatása alól nem tudta teljesen kivonni magát. 1636 karácsonyán prédikált utoljára, már sú­ lyos betegen. Szívós szervezete a következő ta­ vaszig bírta a kórral folytatott küzdelmet. Hat­ vanhét évesen, 1637. március 19-én adta vissza lelkét a teremtőjének Pozsonyban temették el a Szent Márton székesegyház kriptájában. ÁRVAY GÁBOR Pázmány Péter egyeteme (1635-1950) A Pázmány Péter alapította egyetem 1635-ben kezdte meg működését Nagy­ szombatban, a már fennálló jezsuita kollégiumra alapozva, hittudományi és bölcsészeti karral. 1635. november 13-án a Szent Miklós-székesegyházban Dobronoki György rektor átvette a királyi oklevéllel megerősített alapító okle­ velet. A teológiai fakultás hivatalosan 1638. november 3-án nyílt meg. HUS nyitója 1667. január 16-án, vasárnap volt az egyetemi templomban bemutatott szentmise után. Az egyetem 1769-ben or­ vosi karral egészült ki. Az intézményt Mária Terézia HVjM 1773-ban - a jezsuita rend feloszlatása után — királyi magyar egyetemmé alakítot­ ta, mely 1777-ben Budára 1« költözött. Kempelen Farkas kamarai tanácsos szervezte < meg a költöztetést tutajokon J Ííill' és hajókon. Az egyetem a ki­ rályi palota épületét kapta meg, míg a teológiai kar a fu-iü . i , volt jezsuita kolostorba köl­ tözött. A költözéssel járó építkezések Mária Terézia Az egyetem első épülete a felvidéki Nagyszombatban sürgetésére is csak lassan haladtak, és csak 1780-ra feje­ A jogban jártas egyháziak és világiak hiá­ ződtek be. Március 15-én az uralkodónő nya az egyetemalapító közvetlen utódát, kiadta az egyetem második alapitó levelét. Lósy Imrét arra indította, hogy 1642-ben A királynő uralkodásának negyvenedik tizenötezer forintot hagyjon végrendelet­ évfordulóján Buda királyi várában ünne­ ében az egyetem jogi karának alapítási pélyesen megnyílt az egyetem, avatása al­ költségeire. 1667. január 2-án Szegedi Fe­ kalmából a kor egyik legnagyobb szabású renc, váci püspök, pozsonyi prépost és ünnepségét rendezték. Pongrácz György esztergomi kanonok, az 1784-ben II. József - Budát igazgatási központnak jelölve ki — az egyetemet elhalálozott esztergomi érsek végrendele­ Pestre költöztette. A jogi és bölcsészeti te alapján, kellő formában írásba adták, hogy a nagyszombati egyetemen jogi kar kar a volt pálos kolostorba került (V Pap­ szerveződjön. Ehhez megszerezték Szenövelde u. 7.). 1782-ben az egyetem lepcsényi György érsek beleegyezését, va­ mérnöki intézettel és állatgyógyintézettel bővült. A reformkorban két évtizedig lamint az esztergomi káptalan, a jezsuita tartományfőnök és a nagyszombati rektor folyt harc a magyar tanítási nyelvért (a la­ tin és a német helyett), mely végül csak támogatását. Az új kar ünnepélyes meg- * t í U I fmrr-' I „Mit használna világra születnem, ha igaz hitnek fényességével nem világosítanál engem? Mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm.” nyolcadik oldal (Pázmány Péter) �1 15 anyag is igazodott az új, kommunista szemléletű „világ- T'"' rendhez”. Termé­ szetesen Pázmány Péter is „nemkívá­ natosnak minő­ sült”, így az egyetemet 1950-ben » Eötvös Lorándról nevezték el. Az 1635-ben alapított intézmény mely ma is az ország leg­ nagyobb egyete­ me, azóta is az ő nevét viseli. A Hittudomá­ nyi Kar önállósult, és egyházi intéz­ ményként folytatta tovább tevékeny- Az egyetem alapító oklevele 1635-bó'l ségét, felkészülve a túlélésért folytatott harcra. Az ellenfelek legfőbb magyarhoni tudományos műhe­ az országot idegen uralomnak alávető po­ lyének szétzúzásáért. A hatvanas évekre litikai hatalommal karöltve mindent nagyjából konszolidálódott a helyzet, de a megtettek a keresztény hit és szellemiség vallási-egyházi kérdésekben illetékes Állami Egyházügyi Hivatal m továbbra is ellenőrzése B alatt tartotta az intézg ményt. A IL Vatikáni zsiS nat (1962-1965) hatására 3 megszűnt a nemzetközi elszigeteltség és létrejöheB tett a kapcsolat külföldi 1 egyetemekkel. A rend­ kJ I szerváltozás után nyilvánI valóvá vált, hogy van létjoI gosultsága az egyházi felL r, sőoktatásnak. A magyar állam 1990-ben elismerte a Pázmány Péter Hittudo­ mányi Akadémia egye­ tem-jellegét, a többi egy­ H ház hasonló intézményei­ vel párhuzamosan. Hama­ ( rosan pedig elkezdődött az önálló katolikus egye­ i tem szervezése. De ez már egy másik történet... Tanévnyitó ünnepség a Pázmány Péter Tudomány egy etemen, 1927. szeptember 26. Balról az első SZABÓ ZOLTÁN gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor 1868-ban vált általánossá. A forradalom és a szabadságharc alatt a mintegy ezer hall­ gató többsége kivette részét az esemé­ nyekből, míg a tanítás természetesen szü­ netelt, A kiegyezés után Eötvös József és Trefort Ágoston miniszterek nevéhez fű­ ződik az egyetem megújulása. 1874-ben készült el a központi épület Szerb utcai szárnya, majd az elkövetkezendő években számos új épületet emeltek, melyek el­ szórva helyezkedtek el a városban. Az Egyetem téri épület, melyben ma az ELTE-ÁJK található, a századfordulón épült. A XIX. század utolsó harmadában a hallgatók száma 3200 körül volt, több mint felük jogász. Az intézmény 1921-ben — az alapító előtt tisztelegve - Pázmány Péter nevét vette fel, így lett hivatalos neve Páz­ mány Péter Tudományegyetem. Az 1930­ as évek átlagosan 6000 hallgatójának egyébként egyharmada volt jogász. A II. világháború után, a változások hatására 1949-ben indult meg az egyetem teljes átszervezése. Az oktatói kar jelentős része távozott, valamint az oktatott tan- „Kövesse, Uram, az én lelkem a te igaz tudományodat, e tudatlanságnak setét völgyében, hogy ezáltal örök boldogságnak napjára juthassak." (Pázmány Péter) kilencedik oldal �<<ï \ \’ �sí s IH £ o Ál 1 Wv' i\ V ,V,’4 •3 V-.i fe I I I �A tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyetem szék sajátjának tekinti az intézményt, és szabályzatát jóváhagyta. A Bölcsészettudományi Kar először 1992 tavaszán fölvételiztette a jelentkezőket, akik a Ménesi úton kezdték meg a tanu­ lást, majd a folyamatosan, azóta is épülő, ;«■ impozáns piliscsabai campusba költöztek. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1995ben alapította az egyetem jog- és állam tu­ dományi karát. Zlinszky János akkori al­ kotmánybíró, a kar első dékánjának iro­ dájában gyűltek össze azok az egyetemi oktatók, akik ma már meghatározói az egyetemnek. Kivétel nélkül állítják: az egyetem megszervezése elejétől kezdve a végéig izgalmas és romantikus vállalkozás volt... Az első jelentkezőket a más karo­ kon tett felvételijük alapján válogatták ki, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Zlinszky János dékán és Sólyom László, hiszen nem volt idő önálló felvételire. Az az Alkotmánybíróság elnöke az első Pázmány bálon 1997-ben első gólyatábor mindössze harmincezer A rendszerváltozás után az 1990. évi ■■ forintból jött létre, majd 1995 szép­ IV törvény garantálta az egyház részé­ ül temberében megkezdődött az első ről végzett közszolgálati tevékenység tanév. állami finanszírozását. Megteremtőd­ A kar az első évben a Ménesi úti épü­ tek a feltételei egy önálló katolikus letben működött (abban a rendszer­ egyetem létrejöttének. Az oktatás he- H változás óta újra apácazárdaként funklyének kiválasztása, a tárgyalások le- H cionáló épületben, amely a nyolcvafolytatása, az egyeztetések 1991-ig H nas években az ELTE Bibó Szakkollé­ tartottak. Ekkor a Magyar Katolikus B giumának első székhelye volt, és ahol « » t Püspöki Kar elérkezettnek látta az H gyakorlatilag a Fidesz 1988-ban meg­ !i időt arra, hogy benyújtsa a hivatalos fl J alakult), ahonnan a Bölcsészettudo­ kérelmet a Vatikán irányába, A Szent- B mányi Kar Piliscsabára költözött. szék pozitív válasza után a MKPK az H Amikor 1996-ban a Püspöki Kar viszApostoli Szentszék előzetes engedé- n szakapta az egyházi ingatlanok tulaj­ lyével megalapította a korábban is lé- H donjogának rendezése során a Szent tező Hittudományi Kar kibővítésével B István Társulat egykori székházát — a Pázmány Péter Katolikus Egyete- B azaz a Szentkirályi utca 28. számú met. Ezek után a Magyar Köztársaság j épületét, valamint a mellette elhe­ Kormánya az 1032/1993. számú korlyezkedő 30-as számú épületet is mányhatározattal ismerte el a Bölcsé- í azonnal felmerült a gondolat, hogy itt szettudományi Kart. A Vatikán általi | kerüljön elhelyezésre ajogi kar. A száhivatalos egyházi elismerésre 1999-ig mos felmerült egyéb elhelyezési ja­ kellett várni, A szentszéki alapítólevél állott, most kőhalom — majd pedig egyetemi vaslat (Esztergom, Piliscsaba) ellené­ kiadása azt jelentette, hogy a Szent- ^Idadó (a II. előadó 1998-ban) ben Budapest VIII. kerületében tele- „Sokan az eltébolyodtak és töretlen utakra szakadtak közül haraggal fenik és agyarkodva köszörülik fogókat ellenünk. Oltalmazzák a keresztyénség egyenetlenségének gyújtogatóit; (Pázmány Péter) mardossák azokat, kik oltani akarják az égó tüzet/’ tizenkettedik oldal I �lyezkedése (idén júliusban már a harmadik végzős évfolyamot búcsúztattuk), a tudo­ mányos versenyeken való sikeres szereplés. Az 1. előadó eredeti állapotában 1996-ban 1999. áprilisában érkezett meg az Apos­ toli Szentszék régóta várt határozata, amely alapján szentszéki alapítású egye­ temmé lett az intézmény Az alapítólevél kiadása azt jelentette, hogy az Egyház sa­ játjaként ismeri el az egyetemet. A leg­ magasabb elismerés annak szól, hogy az intézmény az elmúlt években jelentősen fejlődött, az oktatók együttese, a fakultá­ sok tudományos minősége, a pénzügyi háttér folyamatos biztonsága miatt a Szentszék garantálva látja a szabályszerű, tudományos szellemben történő műkö­ dést. Részlet az alapító határozatból; .Különböző súlyos körülmények okozták, hogy a Hittudományi Kar a világi egyetemnek nem lehetett része. Az idők változása indokolttá tette, hogy a Hittu­ dományi Karhoz más felsőoktatási egy- pedtünk meg véglegesen. Az elhúzódó rekonstrukciós munkálatok végeztével immár újra régi fényében pompázik mindkét épület. Később az egyetem meg­ vásárolta a Szentkirályi u. 26. szám alatti ingatlant is, ennek teljes felújítása azon­ ban még várat magára. Az első időben bi­ zony szükség volt a hallgatók és az okta­ tók türelmére is, hiszen az oktatás szinte ,nomád” körülmények között zajlott, fél­ kész termekben, elhasznált bútorokkal, büfé nélkül, teljes felfordulásban. Aztán szép lassan helyreállt a rend, és ma már szinte minden olajozot­ tan működik. A kezdeti nehéz­ ségek persze egytől-egyig ked­ ves emlékké nemesedtek, az első j HÖK-választások, a focikupák, a I bulik az elsős előadóban örök él- 1 a Pásmány JSgyeíön mények maradnak azok számá- ? t' - < * ■ Jog- és /Qxrdnofc ra, akik egykor hallgatói voltak í 1996, 20 órai az egyetemnek. Az első végzős évfolyam 2000 kesKÚtttí tatiándó júniusában hagyta el az alma mater falait. GÓLYABÁLJÁRA A kar immáron kétséget Gím: Kertészeti Egyetem, 1118 Budapest, VÜlányi út 29-35. I kizáróan bizo­ I nyitotta, hogy I színvonalában Program: I felveszi a ver­ 3 Nyitótánc Gólyaavatás j senyt az or- ■ Bál Maksa-mix I szág bármely | Koncertek Általános Rocktörténet I más jogi ka- ’ Disco M.É.Z, ( BfUnJGtJL CSÖTÖRTÖKÖN I rával. Tanú- í Cigányzene sítja mindezt I többek között I a végzett hall­ gatók gond Felhívás bulira — a jogászok mindig is tudtak mulatni nélküli elhe- A kar első gólyabáljára szóló meghívó ( 5 i GRAN ) 1997 SZEPTEMBER MH W „Nincs olyan vad, goromba ember, ki Istent nem látná a teremtett állatok tükörében; mivel a mennyei és földi állatok nem egyebek szép renddel egybeszerkesztett garádicsoknál, melyeken a nagy Isten isméretire juthat az értelmes embernek okossága.” (Pázmány Péter) tizenharmadik oldal �I ft oktatási segédeszközöket, '-s amelyekkel az egyetem ren-Í delkezik, valamint azt a biztos pénzügyi hátteret, amely az egyetemi életnek garanciája, ' tekintettel Magyarország püs­ pökeinek egyetértésére, akik biztosítják az egyetem gyűmöícsöző fejlődését a katolií* kus nevelés elvei szerint, hogy i,*1 ” az műhelye és vezetője legyen i>' a térségben mindazon törek- | véseknek, melyek a magasabb i tanulmányok terjesztését i & y IL szolgálják az Evangélium fé' nyében az Egyházi Tanítóhi vatal vezetésével, a jelen hatá- 1 rozattal, a Codex Iuris | Canonici 807, kánonja, vaia- 1 mint az Ex corde Ecclesiae 1 kezdetű apostoli rendelkezés I általános szabályai 3. cikkelyé- 1 « i nek 1, paragrafusa szerint a ] Pázmány Péter Katolikus * «"!• '1 • í Egyetemet Budapest városáA helyreállított lépcsőház a 28-as épületben bán kánonilag megalapítja és A felújított oszlopcsarnok a 28-as épületben megalapítottnak nyilvánítja. ségeket is kapcsoljanak, úgy, hogy az em­ Az Egyetem Hittudományi Karból, Böl­ dern zászlóvivőjének, az idén tíz éves lített kar katolikus egyetemmé alakuljon. csészettudományi Karból, Jogtudományi Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek! Ezt a szándékot a Magyar Katolikus Püs­ Karból, Informatikai Karból és a fakultás KÚRÁN ANDOR pöki Konferencia szívesen fogadta, és jellegű Kánonjogi Intézetből áll.” I 1992. január 30-án Budapesten megala­ pította a Pázmány Péter Katolikus Egye­ Röviden átte­ temet, mely az évek során egyre növeke­ kintve ez a kato­ dett és különböző karokkal és intézetek­ likus egyetem kel bővült. A nevezett katolikus egyetem eddigi története, főtisztelendő rektora 1998. június 15-i mely felvállalva kérvényében arra kérte KongregációnPázmány Péter kát, hogy jóindulatúan mérlegelje az örökségét, foly- g egyetem kánoni alapításának alkalmassá­ tatja azokat a gát a kérdésre vonatkozó szabályok sze­ hagyományokat, rint. Ezért a hely és idő különböző kö­ amelyek egészen L*; k rülményeit mérlegelve, figyelembe véve 1635-ig, a nagymind az egyetem tanulmányi struktúrá­ szombati egyeit, mind karainak és intézményeinek fel­ tem alapításáig K építését, az oktatók számát és tisztségük­ nyúlnak vissza. R ben való előmenetelét, valamint a hallga­ Kívánjunk hát a boldog születés- [ tók felvételét és azokat az egyetemi ta­ f nulmányokat, melyeket a különböző napot a XXI. is akadémiai fokozatok elnyerésére el kell században végezniük, szem előtt tartva továbbá időszerű pázmá- A kari zászló minden egyetemen hagyomány — ez itt az azokat a tudományos felszereléseket és nyi eszmék mo- egyetem alapításának 300. évfordulójára készült 1935-ben ÍÍ „Noha Isten semmiből teremthette volna a mi testünket, de azt akarta, hogy földből légyen kezdeti: avégre, hogy a föld, melyet szünetlen tapodunk, megemlékeztessen kicsiny fPí3ZOTíí«y Péter) állapatunkrúl, és fel ne fuvalkodjunk javainkban.” tizennegyedik oldal �tó ■ fa ■«I llír Történelem falaink között ■ épület, 1898. december 11-én az építte­ tők birtokba vehették a három emeletes neogót stílusú palotát. A díszes épület át­ vétele az 1850-ben alapított Szent István Társulat addigi működésének megkoro­ názása volt. A korszerű nyomdaüzem a 11. világháborút követő államosításig műkö­ z« dött, ezután vette át az épületet a Franklin nyomda. A Szent István Társulat az épü­ let újbóli egyházi tulajdonba kerülése után (1996) nem jelezte szándékát a viszii' szaköltözésre, ezért születhetett meg a Pl döntés, miszerint a PPKE jogi kara itt r’ffd megtelepedve folytassa az oktatást. Ifi Érdemes külön szólni az ún. „királyterém -ről, mely néhány éve még gyakorló teremként szolgált, ma sajnos zárva tart. A különleges helységben falfestményként a magyar történelem nagyjainak arcképei I díszítik a falakat, Attilától, Almostól kezd­ J ve a királyokon át az erdélyi fejedelmekig Az egyetem épülete ma és az aradi tizenháromig. Az alkotás 1873ban készült, Gaál Lajos munkája által. Le­ nyűgözően szép a díszterem is, mely sze­ Végezetül illik szólni néhány szót az utca névadójáról: Szentkirályi Móric neves rencsére viszonylag épségben maradt. történelmi személyiség Pest utolsó pol­ A Szentkirályi utca 26. alatti, szintén az gármestere, az egyesített főváros első al­ egyetemhez tartozó épület 1870-ben polgármestere volt, stílszerűen jogi egye­ épült. Itt, a Nemzeti Torna Egylet akkori székházában alapították a Magyar Olim­ temi végzettséggel rendelkezett. piai Bizottságot 1895-ben. Később a Spar­ tacus sportegyesület szék­ házaként szolgált, a benne tHHgjiwl található vendéglő ma is a klub nevét viseli. n I A 30. szám alatti ingatlant 1871-ben építette Amon Jó­ zsef A házban Bucsánszky H tá Lajos nyomdája működött, O mely később Rózsa Kálmán **‘N és neje tulajdona lett. Tőlük ^,1 1911-ben vásárolta meg a Szent István Társulat, így az .íís-íSI államosítás után mindkét 1 Ik V’’ i^í ház a Franklin Nyomdáé Magyar királyok arcképei a királyteremben lett. [9 A Szent István Társulat székháza 1899-ben Az 1890-es években lehetővé vált, hogy a Szent István Társulat a pesti belváros kül­ ső részén, a Szentkirályi utca 28. szám alatt telket vásároljon az új székház építé­ sére. A választmány 1896 májusában az elnökséget felhatalmazta a telek megvá­ sárlására, A katolikus könyvkiadás repre­ zentáns, tekintélyes palotájának tervezé­ sét Hofhauser Antal műépítész, egyetemi tanár vállalta el. A Szentkirályi utcai tel­ ken 1897. május 1-én kezdődtek meg a földmunkák. Másfél év alatt elkészült az A díszterem a 28-as épületben í( „Az embert az Isten urává tette minden oktalan állatoknak. Azért minden tehetségünkkel azon legyünk, hogy állapatunk méltóságát megtartsuk. (Pázmány Péter) és oktalan állatokhoz hasonlók ne légyünk erkölcsűnkben.” 11, ir tizenötödik oldal �•• Ötvenesek lettünk! Már a kar alakulásakor, 1995-ben felmerült a hallgatók között a gondolat, hogy saját lapot kellene készíteni. így született meg a néhány számot megélt Jog-Ászok című hallgatói lap. Majd pedig hosszú csönd; egészen 1998-ig, amikor is a Hallgatói Önkormányzat kezdemé­ nyezésére és finanszírozásával szeptember 10-én megjelent az ítélet első száma! A lap min­ dig meg-megújuló formában azóta is létezik, immár a sokadik szerkesztőség készíti azt, hi­ szen évről évre pályázni kell a HÖK-nél a főszerkesztői pozícióra. Az eddigi hagyományok szerint minden év végén váltás történt (no nem azért, mert egyik társaság sem dolgozott jól), így a pályázni vágyók már készülhetnek is, hiszen decemberben újra lesz főszerkesztő választás! Nagy-nagy örömünkre eljutottunk az ötvenedik lapszámig, melynek megjelenése az egyetem indulásának tízéves évfordulójával is egybeesik. Nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy e két okból is jubileumi számot szerkeszthessük. Ezúton is köszönjük mindenki munkáját, aki az elmúlt években a szerkesztőségekben tevékenykedett, reméljük, a jövőben is mindig lesz ki­ nek átadni a stafétát. Ezen ünnepi számunkban pedig az emlékezés szellemében megszólalta­ tunk három korábbi főszerkesztőt, akik visszaidézik emlékeiket a lappal kapcsolatban. Tiszteletadásunkjeleként felsoroljuk az ítélet eddigi munkatársainak listáját: Főszerkesztők; Érdi Gábor (1998), Fried Balázs (1999), Richolm György (2000), Koltay András (2001), Mándics Botond (2002). A szerkesztőség tagjai (1998-2002): Árvay Gábor, Bálint György, Ghemlar Fanni, Christián László, Cserey Gyula, Csorba Judit, Csordás Ágoston, Frivaldszky Gáspár, Gerő lámás, Gettler András, Gulyás Gergely, Gulyás Judit, Gyorgyevics Bence, Hajdú István, Horváth Ádám, Jancsó Gábor, Juhász Péter, Kaluber László, Kosa Ádám, Kóti Réka, Miháltz András, Németh Ádám, Nikolics Réka, Papp Dávid, Szabó Ferenc, Szabó Zoltán, Szabó Péter, Sza­ bó Viktor, Szamos Márton, Szebényi Dániel, Szerémi Szabolcs, Szénégető Adrienn, Szincsák Zsuzsa, Tomaj Balázs, Ugrón Gáspár, Veress Orsolya, Vincze Szabolcs, Virág Zsolt, Wetzel lamás, Zsellér Máté, Az ítélet szerkesztőségének vidám hangulatú évzáró bankettje (2002) Fried Balázs — 1999 — Hogyan lettél az ítélet főszerkesztője? — Amikor új főszerkesztőt kerestek, még csak két hónapja dolgoztam a lapnál, nem láttam bele teljesen a dolgokba. Eleinte nem is gondoltam rá, hogy induljak a pályázaton, de megkerestek rész­ ben a HÖK-től, részben az újságtól, hogy próbál­ jam meg. Tényleg csak próba-jelleggel indultam, nem számítottam arra, hogy győzök, hiszen mel­ lettem olyanok indultak, akik már kezdettől fog­ va ott voltak a lapnál. Az, hogy mégis engem vá­ lasztottak, úgy érzem egyfajta kompromisszum volt az akkori HŐK két része között, A munka nagyon érdekes és izgalmas volt. Abban az idő­ ben minden arról szólt, hogy itt van egy új egye­ tem új lehetőségekkel, tehát ha mi megteszünk valamit, arra a későbbiekben lehet építeni. Ha nem teszünk semmit, lehet, hogy csak évek múl­ tán lesz valami. A játékszabályok is félig-meddig még kialakulatlanok voltak, tehát mi is alakíthat­ tuk a körülményeket, A csapatot tul^donképpen megörököltem Érdi Gabótól, Ez nagyon jó volt, biztos alapra építhettem. Gondolok például Papp Dávidra és Szénégető Adriennre, akik teljesen képben voltak a tartalmi részt tekintve, illetve Ju­ hász Petire, aki a tördelésben volt gyakorlott, és persze mindenkinek megvolt a maga szerepe, ab­ ban, hogy ment a lap. Nélkülük nagyon nehéz lett volna. Ok vitték igazából a lapot, és ha volt szerepem abban, hogy sikerült fejlődnünk - én úgy érzem, sikerült - az az volt, hogy azokat a személyeket és feltételeket, amiket Gabó biztosí­ tott, rendszerezni tudtam. A csapat hozott olyan helyzetbe, hogy végezni tudtam a dolgom. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdened? — Az elején gondokjelentkeztek a tördeléssel, amikor Mácsik Zolinál tördeltünk, nem ment teljesen simán a dolog, mert nem voltak meg a megfelelő körülmények. Zolinál nem ülhet­ tünk ott egész hétvégén, mert a családjával la­ kott. Ez a munka ugyanis egész hétvégét igé­ nyelt. Az indulás után rögtön jött a HÖKválasztás, ez is gubancos időszak volt. Alapve­ tően két fő tábor volt akkor, és mindkét oldal­ ról próbáltak nálunk valamilyen előnyt szerez­ ni. Mivel akkor még nem ismertem eléggé az embereket, nem tudtam, hogy kitől mit várha­ tok. Különösebb nehézség a HÖK-kel csak az év végén volt, de ezt inkább hagyjuk. Közben az idővel küzdöttünk, elsősorban ez jelentett frászt: mindig éppen csak el tudtunk készülni. „Nincs Istennek, sem magunkra, sem javainkra szüksége: csak azért kívánja szeretetünket, hogy áldomásit velünk közölje és javaiban részeltessen: mert isteni gazdagságának tárháza kulcsa a szeretet, és minden javaival teljesíti az őtet szeretőket.” (Pázmány Péter) tizenhatodik oldal �Ennek ellenére - erre vagyok legbüszkébb mindig pontosan kéthetente megjelentünk. Rieholm György — 2000 — Mi az, ami miatt esetleg csalódást érzel? “ A legfontosabb, amit szerettem volna és nem sikerült, hogy hirdetőket szerezzünk. Ez nemcsak rajunk múlt, hanem az egyetemi la­ pok helyzetéből adódott. Egyrészt, nem volt nálunk olyan, aki hirdetésszervezőként vállal­ ta volna a feladatot, másrészt egy egyetemi lap annyira kis közösséghez szól, hogy a hirdetni vágyók nem nagyon foglalkoznak vele, pedig jó lett volna, ha az újság legalább harmadrész­ ben saját bevételeire támaszkodik. A becsület­ kasszából mindig bejött egy kis pénz, ami se­ gítséget jelentett. így a kassza nem volt telje­ sen haszontalan: sőt, eredményeként az utolsó számnak már színes volt a hátlapja. Egy évre terveztük a lapot, amit elérni törekedtünk, azt egy hónap híján elértük, de még rengeteg dol­ got lehetett volna kihozni az ítéletből. Hoszszabb távú gondolatunk volt, hogy a többi kar lapját közelebb hozzuk egymáshoz. Ez a terv, ha közös kiadást nem is, de a többi kar hallga­ tóit is érdeklő híranyagcserét, információ­ áramlást jelenthetett volna. Például, ha már tíz ember eljön az egyik helyen megtartott ren­ dezvényre, már megérte volna. — Hogyan lettél az ítélet főszerkesztője? — Mint Pilátus a Krédóba, úgy kerültem be­ le az egészbe. Akkoriban a HÖK-nek kemény problémái voltak az előző szerkesztőséggel, amibe nem láttam bele teljesen. Az Önkor­ mányzat úgy gondolta, hogy egy másik szer­ kesztőséget kell életre hívni. Éppen a Spartacusban tanyáztam többedmagammal, amikor Szebényi Daninak eszébe jutott, hogy én va­ lamikor két lapot is vittem. Az egyik a Pilisszentiváni Önkormányzat lapja, a másik - ha­ bár rövid ideig - a Hallgatói Önkormányzat­ ok Országos Konferenciájának lapja, a HÖOK Tükör volt. Nem értem az egy ideig a nevem mellé írt megbízott főszerkesztő megjelölést, mert az előbbi felvetés után pá­ lyázaton vettem részt, amit megnyertem. Ezen Fried Balázs újra elindult. A HŐK meghallgatott mindkettőnket, de értelemsze­ rű volt, hogy nem Balázs kapja a főszerkesztői titulust, az előzményekből kifolyólag. Ezért becsülöm, hogy el mert indulni, mert a körülmények arra utaltak, hogy bárki, de más lesz a lap következő vezetője. Ez a másvalaki lettem én. Remélem, e miatt nem maradt tüske Balázsban. Egyik pillanatról a másikra kellett összehoznunk egy számot, úgy hogy már rendelkezésre állt sok Balázs-féle anyag. Mivel nem akartam a határidőket elvéteni, és egyébként is már régóta nem jelent meg a lap, ezen írások felhasználásával, három nap alatt dobtuk össze első, úgymond botrányos számot, aminek többek között, nem volt címlapja. Az az igazság, hogy azelőtt nem dolgoztam színes címlappal, úgyhogy tekint­ ve a következő számokat, messze az én időm­ ben volt a legpocsékabb címlap. Akik velem dolgoztak, a baráti körömből kerültek ki. Mindegyiküket megkérdeztem, lenne-e ked­ ve az újságnál dolgozni. A válasz ez volt: mi­ ért ne?! Tehát ennyire volt profi a társulat. Egyesek kiváltak, többnyire személyes okból. Rossz főnök vagyok, tudom. Beosztottnak kellett volna lennem, de én voltam az egye­ düli, aki korábban készített lapot. Fél év alatt sikerült egy másik szerkesztőséget létrehoz­ ni, az előző csapat zöme elhagyott. Megértem őket. Ennek ellenére egy pillanatig nem gon­ doltam arra, hogy feladjam. Úgy éreztem, hogy akkor nem akad más, aki azt a fajta té­ maválasztást és hangnemet szeretné megütni. — Mi volt a legjobb sztori, ami veletek megesett az egy év alatt? — Hát, abból sok volt. Elsősorban az idő szo­ rításában történtek vicces dolgok. Hármannégyen, akik a legaktívabbak voltunk, minden második hétvégén bevettük magunkat Juhász Peti lakásába, és tizenkét-huszonnégy-harminchat órán át tördeltük a lapot. Peti egyma­ ga lakott, ehhez képest volt felszerelve a lakás. Előfordult, hogy már tíz órája ott voltunk, mindenkinek kiesett a kezéből a toll és a bil­ lentyűzet, leépültünk. Felvetődött a kérdés: Peti, lehet valamit enni? Volt otthon liszt, cu­ kor, olaj, fél kiflicsücsök. Éjjelnappali bolt nem volt a környéken, csak egy benzinkút, ott vettünk kólát és cigit. így másnap délig kólán, meg cigin nyomtuk. Amikor leadási határidő volt, rohanni kellett. Vblt, hogy buliból jöt­ tem, és másnap hétkor le kellett adni az anya­ got a nyomdába. Akkor kollégiumban laktam két másik sráccal együtt, akik rendszeresen ar­ ra ébredtek, hogy hétkor, fél nyolckor kiug­ róm az ágyból: Nem igaz, elkéstem! Elkéstem! Amikor valamilyen eredményt sikerült elérni, például, megjelent a lapszámok fele, próbál­ tam egy kis ülést tartani, ahol vidáman poharazgattunk. Ajó társaság meghatározta az újság készülését. Számíthattam rájuk, nekik éppúgy fontos volt az ítélet, mint nekem. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdened? — O, nehézségek! Először is, a számítógépünket nem tudtuk tördelésre használni. Végül vala­ hogy felszenvedtünk rá két konvertáló progra­ mot. Később vettem egy számítógépet otthonra, amin tördeltem a lapot. Egy kiforratlan, de lelkes csapat élén dolgoztam, így a kezdeti időben gyakran a legalsó szintig kellett kiadnom az inst­ rukciókat. Ez egyrészt fárasztó volt, másrészt fél­ reértésekre adott lehetőséget. Tömpika barátom, becsületes nevén Wetzel Tamás egész mandátu­ mom alatt mellettem maradt, ezért külön ki sze­ retném emelni, sokszor segített ki a pácból. — Mi az, ami miatt esetleg csalódást érzel? — Szerettem volna az egyetem segítségével nyomdai háttérrel rendelkező gépparkot létre­ hozni (szkenner, nyomtató, két számítógép, stb.), amin a következő szerkesztőség is jó kö­ rülmények között dolgozhatott volna. Terveim között egy közös diktafonon kívül szerepelt még egy digitális fényképezőgép, hogy a fénykép-előhívási költségeket megspóroljuk. Ha rendelkezésre állt volna a fent említett infrast­ ruktúra, könnyebben lehetett volna szponzori hátteret szervezni. Személyes hibám volt, hogy miután nem valósultak meg az elképzeléseim, amilyen időintervallumban szerettem volna, magam is leálltam ennek forszírozásával. így nem kerestem szponzort. Tehát inkább a tárgyi oldal képezte a megvalósítatlan tervek sokasá­ gát. Örülök, hogy sok tanárral jó munkakap­ csolatunk alakult ki. Említeném itt Bánrévy Gábort, Varga Csabát, Horváth Attilát. — Mi volt a legjobb sztori, ami megesett veletek az egy év alatt? — Amikor még fent volt a szerkesztőség a Spari hátsó lépcsőházából nyíló harmadik emeleti helyiségben, egy ideig a mögöttünk lévő szobában működött a Pázmány Pódium. Szegény Nagy Laci gyakran megszenvedte ve­ lünk ezt az időszakot. Ahogy mondtam, egy baráti társaság vitte a lapot, ennek megfelelően sokszor bizony harsányak voltunk. Az irodánk ráadásul hasonlított egy hardware-bolthoz. Ha valamelyikünknek gondja akadt a számítógé­ pével, akkor behozta, mi pedig nekiestünk, amíg bírtuk. Addig dögönyöztük őket, amíg elkezdtek működni, vagy többé nem működ­ tek. Csavarok, gépházak hevertek szanaszét. Aztán egyszer csak a számtáv egyik vezetője került a szemben lévő szobába. Megijedtünk, hogy minden megváltozik, de az úriember olyan kapcsolatot épített ki velünk, hogy bár­ mikor beülhettünk hozzá egy kicsit pipázni, beszélgetni. Egyébként teljesen hibrid, Monthy Python-féle csapat volt a miénk. Rendszeresen idéztünk is tőlük (pl. a Creative Soundblaster hangkártyát lefordítottuk Találé­ kony Hangrobbantóra). Ez a baráti társaság re­ mekül együtt tudott működni, bár sokszor megromlott a munkakapcsolatunk, ami főleg miattam történt. Ezzel is megkövetem azokat, akik végig kitartottak volna, ha nem ennyire félőrült a főszerkesztő. SZAMOS MÁRTON „Minket igyenesen fennálló termettel azért teremtett Isten, hogy ebből hitessék életűnk célja és hivatalunk kötelessége. Mert az egek felé igyenes felserdült állapotot avégre adott Isten, hogy elménket, gondolatunkat, akaratunkat és minden kívánságunkat Istenhez, mennyei jókra igazítsuk; és ne nézzük csak a földet, mint az oktalan állatok.” (Pázmány Péter) tizenhetedik oldal �„Kezdődhet a lelkek építése 95 Beszélgetés Koltay Andrással, az ítélet volt fó'szerkesztójénei nyékről is beszámolunk. Ne feledjük el, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hall­ gatói vagyunk, és ha ez a min­ dennapokban nem is mindig tudatosul mindenkiben, ez a tény számunkra, hallgatókra nézve is kötelezettséget jelent. Kötelez minket Pázmány Péter neve, és éppúgy kötelez minket az egyetem katolikus, keresz­ tény mivolta is. — Hogyan kerültél annak ide­ jén az ítélet élére? — 2000 őszén tértem vissza egy év külföldi 5J,száműzetés ” ‘ után, amikor is éppen jó isme­ rőseim dolgoztak a szerkesztő­ ségben. így azonnal adódott a lehetőség, hogy velük együtt én is részt vegyek a munkában. Néhány hónap elteltével aztán lejárt az akkori főszerkesztő mandátuma, így a pályázatom alapján én nyertem el a főszer­ kesztői posztot 2000 decembe­ rében. — Mi volt a motivációd ahhoz, ftogy részt vegyél a dologban? — Milyen elképzelést nem sike­ rült megvalósítani? ‘ I- I — Mindannyian tudjuk, hogy a ? sajtónak, de főleg az elektroni- bk kus médiának milyen - sajnos túlzott - befolyá­ sa van az emberek gondolkodására. Egy egyete­ mi lap befolyása nyilvánvalóan nem mérhető egy országos napilapéhoz, de úgy gondoltam, a megcélzott olvasórétegnek, azaz a néhány ezer Pázmányos hallgatónak igenis lehet és kell is újat mondani. Az újságírás egyfelől alkalmas önkifejezési mód, másrészt igazi közszolgálati tevékenység. Hiszek abban, hogy bár az egyete­ mista polgár általában még burokban él, tehát keveset tapasztalt, lehet önálló, markáns véle­ ménye a világról, aminek hangot is kell adnia. — Mi okozott az elején igazi nehézséget? — A legnagyobb nehézséget az okozta, amivel előttem is minden addigi főszerkesztőnek szem­ be kellett néznie, azaz, hogy a semmiből az elő­ zőhöz gyakorlatilag csak a címében hasonlító la­ pot kellett készíteni. Sajnos az újságnál, ahogy a HÖK-ben is, gyakorlatilag lehetetlen megte­ remteni a folyamatosságot, évente váltják egy­ mást az emberek. A szerkesztőség is kicserélő­ dött, illetve a technikai megvalósítás is megválto­ zott. Szerencsés voltam, mert kevés kivétellel mindenki bevált, jól végezte munkáját, és ezt ez­ úton is köszönöm nekik. Néha érkeztek mind oktatói, mind hallgatói kritikák, de minden igénynek nem lehetett és nem is akartunk meg­ felelni, megvolt a saját koncepciónk, azt szeret­ tük volna megvalósítani. Az elégedetlenkedő hangok szerencsére jelentős kisebbségben ma­ radtak a pozitív visszajelzésekkel szemben. — Mi volt a legfontosabb megvalósítandó célod a lappal kapcsolatban? — Szerettem volna, ha az újságnak megte­ remtődik egy egészséges, mértéktartó, de mégis egyértelmű arculata, anélkül, hogy mindez a hallgatók irányában fennálló tájé­ koztatási kötelezettségeink rovására menne. Egy olyan értékrendnek próbáltunk teret ad­ ni - szerény lehetőségeink keretein belül persze - az ítélet lapjain, amely normális vi­ szonyok között nem lehetne vita tárgya, amely értékrend magában foglalja a magyar­ ság és a magyar kultúra évszázadok alatt fel­ halmozódott hagyományainak és értékeinek ma is fontos és időszerű elemeit. Nem kell itt világmegváltó dolgokra gondolni; csupán szerettünk volna bemutatni fontos történel­ mi személyiségeket, nemzeti ünnepeinknek méltó emléket állítani, ápolni a keresztény hagyományokat - persze mindezt amellett, hogy az aktuális hírekről, egyetemi esemé­ — Csak az anyagi lehetőségekre és a tárgyi feltételekre lehet némi panaszom, amely gondok az , 3 egyetem forrásainak szűkösségébői adódtak. Úgy gondolom, a ’ — * tartalmi elképzeléseket döntő többségében sikerült megvalósítani. Ugyanak­ kor önkritikusan megjegyezném, hogy bár a lap egyfelől igen komoly írásokat, interjúkat, elem­ zéseket tartalmazott, de mindez néha talán kicsit a könnyedség rovására ment. Minden egyetemi lap alapvető sajátossága kell, hogy legyen a hu­ mor, a lazaság. Természetesen próbáltuk mind­ ezt megvalósítani, úgy gondolom, talán nagyobb sikerrel, mint korábban, de az arány még tovább javítható lett volna. Persze, ha figyelembe veszszük, hogy jogi egyetemisták vagyunk, akik re­ mélhetőleg egyf^ta elitréteget képeznek majd a társadalomban, akkor úgy helyes, ha az egyetemi és az országos „közéletiség” teszi lő a lap java ré­ szét. — Mennyire vehet részt egy hallgató az egyete­ mi közéletben? — Mindig jót nevetek azon, ha valaki egy be­ szélgetés során, vagy akár az ítélet hasábjain egy interjúban felnagyítja saját szerepét az egyetemi közéletben, hősies helytállásként tüntet fel a vezetéssel folytatott jelentéktelen vitákat. Tudomásul kell vennünk, hogy a hall­ gatók lehetőségei korlátozottak, talán egy fok­ kal még korlátozottabbak, mint máshol. A hallgatók az egyetemi élet csak egy szűk és „Különbség vagyon az isteni és világi szeretet között; hogy isteni szeretettel Istent; magunkat, felebarátunkat. Istenért kedveljük. A világi szeretet, melyet Isten tilalmaz, magunk, felebarátunk és egyéb állatok kívánságában nem Istenre néz, hanem haszonra vagy gyönyörűségre.” (Pázmány Péter) tizennyolcadik oldal �A nem is olyan jelentős szegmensét tudják befo­ lyásolni, a Karon a döntéseket nem mi hoz­ zuk, és ez így is van rendjén. Ettől függetlenül lehet és kell is, hogy legyen véleményünk, és kellenek formai keretek ahhoz, hogy azt ki is fejtsük. Ilyen keret például az ítélet is. Az új­ ság sem lehet azonban teljes mértékben füg­ getlen: néhány korábban elkövetett vétség mi­ att az elmúlt két évben minden egyes lapszám átesik a hivatalos ellenőrzésen, csúnya szóval cenzúrán. Más jellegű formai keretek voltak a - felsőbb döntés alapján - megszüntetett hall­ gatói öntevékeny csoportok is, melyek a kö­ zösségi élet építését tűzték ki célul. Vélemé­ nyem szerint szükség lenne némileg nagyobb hallgatói szabadságra, no nem a tanulmányok, hanem az önszerveződés terén. Az egyetem talán hagyhamá, hogy a hallgatók megszervez­ zék magukat, sőt, támogathatná is őket, amennyiben kitűzött céljaik egybeesnek a Pázmány megálmodott szellemiségével. A meglévő és egyelőre elvett hallgatói jogokkal persze meg is kellene tanulni megfelelően él­ ni, megelőzve a múltban néhányszor valóban előfordult rossz szájízű eseteket. Mivel a hallgató nem hozhat súlyos döntése­ ket, felelőssége is korlátozott. Ezért én úgy te­ kintek minden hallgatói szervet, legyen az a HŐK, vagy az ítélet, vagy bármi más, mint jó felkészülést az igazi erőpróbákra. Ezért is elszomorító, hogy manapság mennyi­ re kevés hallgatót érdekelnek az egyetemi köz­ ügyek. Mondhatni teljes az érdektelenség, és ezért nagy kár, hiszen egyrészt szükség lenne valóban aktív, hadra fogható, és nem elsősor­ ban szerepelni vágyó emberekre, másfelől az, aki ebben a munkában részt vesz, szintén ren­ geteget tanulhat, tehát mindenkinek csak hasznára válhat az „extra” vállalás. Az évrőlévre növekvő érdektelenségnek persze meg­ vannak az okai, de azok elemzése hosszabb terjedelmet venne igénybe. — Szerinted milyen is ma a Pázmány? — Túlzás nélkül mondható, hogy történelmi esemény volt annak idején az egyetem, a kar elindulása. Gondoljunk csak bele, tizenegynéhány évvel ezelőtt egyszerűen elképzel­ hetetlen lett volna egy katolikus egyetem működése. Mi tiszta lappal indulhattunk, an­ nak minden előnyével és hátrányával. Éppen ezért örömmel jöttem ide 1996-ban, tudato­ san a Pázmányt választva, mert hittem abban, hogy itt megvalósulhat egy másfajta, ugyan­ olyan hatékony, vagy még hatékonyabb, még­ is emberközelibb, értékközpontúbb oktatás és - ez nagyon fontos - nevelés. Igen, azt hi­ szem, a gimnáziumból frissen kikerült hall­ gatókat nevelni is kell. Megtartva az egyetemi rendszer liberalizmusát, azon felülemelked­ ve, előadásokon, szemináriumokon, oktatá­ son kívüli programok során kell felmutatni a hallgatók felé egyfajta - természetesen itt, a Pázmányon katolikus, keresztény - világké­ pet, világnézetet, mást, többet nyújtani nekik, mint amit az állami egyetemek hallgatói kap­ nak. Persze ennek sikeréhez elengedhetetlen feltétel, hogy mindez találkozzon a hallgatók befogadókészségével. — Mi valósult meg mindebből véleményed sze­ rint? — Mint az előbb említettem, hatalmas diadal, és óriási erőfeszítésbe tellett, hogy a kar ma már hiánytalanul működik, színvonalában fel­ veszi a versenyt az ország bármelyik egyete­ mével, amit a már végzett hallgatók elhelyez­ kedése és teljesítménye bizonyít a legjobban. Ezért hálásak lehetünk mindenkinek, aki eb­ ben az építésben részt vett. De azt gondolom, nem szabad itt megállni. Tovább kell folytatni a munkát. Ma már állnak a falak, mindenünk megvan, ami egy egyetem működéséhez elen­ gedhetetlenül szükséges, így hát talán már egy kicsit többet lehet foglalkozni az előbbiekben már említett, „lelki építéssel” is. Továbbra is hiszek abban, hogy a Pázmány sokra, másra hivatott, mint a többi egyetem vagy jogi kar. Olyan intézménynek kell lennie, amely éven­ te százszámra bocsátja ki magából az egészsé­ ges lelkületű, érzületű, emellett hivatásukban is elsőrangú színvonalat képviselő leendő ér­ telmiségi, jogászi elitréteget. Akik pontosan tisztában vannak felelősségük súlyával, tudják, milyen nehéz feladat előtt állnak az életben, de képesek felvállalni munkájuk és mindennapi életük során a már megszerzett értékeiket. Akik mentesek tudtak maradni minden káros, lélekpusztító befolyástól, többek között azért is, mert az egyetem védőszárnyai megóvták őket. Akiket nem kizárólag az anyagi jólét el­ érése vezérel, hanem akarnak, és képesek is tenni azért a közösségért, amelyben élnek. Ám ennek eléréséig, és az előbb említett célok megvalósulásáig még igen hosszú út vezet. — Egy mostani Pázmányos hallgató hogyan felelhet meg e magasztos elképzeléseknek? — Ami szabadidőnk a véget nem érő mulato­ zások és az évi kétszeri vizsgaidőszakbéli totá­ lis pánik után marad, azt önmagunk felépíté­ sére kell fordítani. Az ember egyénisége, ér­ deklődése többnyire az egyetemen alakul ki igazán. Ezért kell mindenre odafigyelni, utá­ nanézni a dolgoknak, részt venni az egyetemi közéletben, és főleg rengeteget beszélgetni, vi­ tázni. A legfontosabb, hogy barátokat szerez­ zünk. A barátokkal eltöltött számtalan este, lé­ lekemelő beszélgetés, vagy néha akár tettlegességig fajuló vita építi legjobban az ember egyé­ niségét. Ahogy azt Sólyom László professzor úr is elmondta éppen az ítélet hasábjain, élni kell azzal a szabadsággal, ami az egyetemi évek sajátja, és ami soha többé nem jön vissza. Ke­ vesen tudják hallgató korukban eldönteni, a jog mely területe is érdekli őket igazán, de ezt a döntést talán ráér később is meghozni. Azt hiszem, az lehet a mindenki számára elérendő cél, hogy mire az öt év eltelik, rendelkezzen szilárd nézőponttal, saját válaszokkal a legalap­ vetőbb kérdésekre, találja meg úgymond a he­ lyét a világban, legalábbis tudja, hová akar majd egyszer tartozni. — Végezetül mesélj el egy vicces epizódot a szerkesztőség életéből! — Számomra a leginkább tréfás történet az a „vihar” volt, ami a tavalyi második szá­ munk megjelenése után tört ki, amelyben megírtam egy rövid történetet, mely ELTÉs barátaimmal esett meg. Ebben szót ejtet­ tem arról a botrányos esetről, amikor is né­ hány héten belül ugyanaz a személy vezette a „Vörös Október Klub” és a „Hungária Igazságáért Mozgalom” soros gyűlését is. A megjelenés után néhány nappal telefonhívás érkezett a Baloldali Ifjúsági Tömörülés ve­ zetőjétől (ők üzemeltetik az egyik előbb em­ lített klubot), aki felháborodva sajtóperrel, kártérítési perrel, és ki tudja még, mi min­ dennel fenyegetett meg. Hozzátette, hogy jogi osztályuk már dolgozik az „ügyön”. Először elcsodálkoztam, hogyan kerülhetett a kezébe az ítélet, majd büszkeség öntött el, látván, milyen széles körben olvassák lapun­ kat. Ha már megtörtént ez az árulkodó inci­ dens, miért nem lehet elismerni az igazsá­ got? Jellemző módon ezután persze semmi nem történt. Végezetül hadd fejezzem ki abbéli örömömet, hogy az ítélet „megérte,5’ az ötvenedik lapszá­ mot. Reménykedem abban, hogy mindig akad majd, aki az újság készítését felvállalja, mert én ezt nagyon fontos feladatnak tartom. Minden magára valamit is adó egyetemnek kell, hogy legyen egy színvonalas hallgatói lapja. SZAMOS MÁRTON ,A szeretet abban áll, hogy akit szeretünk, annak jót kívánunk; örülünk javain; bánkódunk és szomorkodunk ellenkező dolgain. Mert noha a szeretetből sok jótétemények és kedves nyájaskodások származnak; de a szeretet természetes mivolta nem ezekben áll, hanem hogy annak jót akarunk, akit szeretünk.” (Pázmány Péter) tizenkilencedik oldal �Jogászélet — régen és most V^4^s>Wlk^^^S^^5?W ,1' )ÍIÍ^I!^SIE^SÉ^^S^V Előadás alatt. i-t. ■ÍÍÍ 3?’ !•'* ’ 1' I, I 1 b?r^' Tapogatódzások a t'i '''-!?í- családi jog terén. ^•l\ y V (f’Í' R "fii í'.l á f •' r*' -•rx* í>. fifiM Kezd belemélyedni a váltójogba. ,*a.'A>iwV3\ 4 jC®' ■W ttó'l IL R oy/ níL t If: ?» lib Hl? n' 11. rl t (Ili '•ih 7!h !f ’ í A V \j / "ál 'K H'Ii: <i, .? Wb ' t<l- ■"'^y^j^ llWM|Wtrf»-,.i [i. ‘í; ,L «1 , I • !. '1 X^d Csakhamar megismerke­ dik a zálogjoggal is. lll 1, .'4^ — Látod, pajtás, ez itt jó Forrástanulmány lenne a doktori dissertatiómhoz. j cW / ? — Hát miről akarsz dis-^ > sertálni ? — fi. személyes kerese­ tekről. < i r Sőt — horrible dictu I — olyan is akad köztük, a ki — tanul. A Magyar Figaró című lapból, Linek Lajos rajza � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 5. szám 2002. szeptember 1. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. szeptember 1. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1690kb+5664kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_5_20020901 Relation A related resource T00046 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_5_20020901 HÖK