https://omeka.ppke.hu/files/original/e68d77ed4de681537add449239f686f8.jpg cbfe5b2b12209639872acb14abfdb79e https://omeka.ppke.hu/files/original/a4480f787df8d34ee888e6de5f60fb58.pdf dcc7c9ba5f637ad1a2fce1eb890ce694 PDF Text Text JZOO11Í-Z2. A ppkBjAk 1^í«««íU> uwb IT E L E T A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA BUDAPEST TE CSODÁS ! POLT PÉTER IV. évfolyam, 11. szám BÁNÁTI JÁNOS e-mail: itelet01@Jiotmail.com honlap: yvww.extra.hu/itelet PETŐFI SÁNDOR 2001. november 22. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Mi, jogászok Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Nekünk, jogászoknak mindig is aranyéletünk volt Magyarországon. Tudjuk: ez a föld a jogtudorok igazi paradicsoma volt és lesz is. Hiszen ismerjük a magyar fajtát: imádja a vitát, a civakodást, semmi nem elég jó neki. Ráadásul a történelem viharai is gyakran téptek meg minket, okozva újra meg újra zűrzavart, megoldandó problémák tömkelegét. így aztán amióta világ a világ, Magyarországnak szüksége van jogászokra. Azonban jogásznak lenni nem annyit tesz, mint jól élni, gyorsan meggazdagodni. Pedig de sokszor hallom ezt a választ joghallgatók szájából arra a kérdésre, miért is a jogi egyetemet választották a középiskola után! Nem én vagyok hivatott arra, hogy bárkit is győzködjek az ellenkezőjéről, csupán annyit mondanék: az erkölcs ajog felett kell, hogy álljon. Aki ezt nem fogadja el, nem méltó a jogász névre. Szemere Pál, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Katona József, Bethlen István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Eötvös József Jókai Mór, Széli Kálmán, Apponyi Albert, Baross Gábor, Tisza István - néhány név a jogot végzettek listájáról. Próbáljunk meg méltóak lenni emlékükhöz. Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek 3 „Az ügyészek mind a tarsolyukban hordják a marsallbotot” 4 Legyen igazság 6 A történelmi Magyarország nemzetiségei 7 „Ha minden így marad, néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz 8 Budapest, te csodás! 10 A kivégzés életet menthet 11 Még egyszer a nyelvvizsgákról 12 Zoón politikon helyett Pom-Pom? 13 A Birodalom visszavág 13 Bálok, bulik, megújuló TVSZ 14 Két perc 15 TUSNÁD 2001 15 Ajánló 16 Vedd és olvasd! 17 A mi kis Fradi-Újpestünk 18 Kati, az aerobic-bajnoknő 19 Az egyetemi sportéletről 20 A Szentkirályi Társaság előadásai 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata >- A III. és IV évfolyam hallgatóit érintheti a következő infó. A közigazgatási jog tan­ szék által meghirdetett Gyermekvédelem, gyámügy, An Introductionto Public Administration in the USA, Honvédelmi igazgatás, Vízügyi igazgatás című speciál­ kollégiumok oktatói katalógus bevezetésé­ ről döntöttek. Akik jelentkeztek az alábbi speckolokra, és fontos a félévi aláírás, azok feltétlenül látogassák az előadásokat. Jobb megelőzni a kellemetlenségeket. Számtávos kollégák részére a tanszék Alkot­ mányjogból vizsgát hirdet november 21-re. (elmaradt, halasztott, stb...) A magyar jogtörténeti tanszék szi­ gorlatot és kollokviumot írt ki novem­ ber 23-ra. 12 órakor kezdődik a vizsga, amire befizetett csekkel lehet jelent­ kezni a tanszéki adminisztrációnál. ^Szentmise az Egyetemen!!! Hétfőtől csü­ törtökig reggel fél nyolctól az egyetemi ká­ polnában. Hétfőn Németh Attila piarista atya, kedden és szerdán Kuminetz Géza atya, csütörtökön Philippe Crossey atya ce­ lebrálja a misét. Kedves vizsgázók!!! A tanszékek kérik a hallgatókat, hogy a halasztott vizsgákra időben érkezzenek, vizsgáikat lehetőleg ne tolják to­ vább, mert nem biztos, hogy később még lesz lehetőség pótolni. Továbbá kérik a hallgatókat, hogy a választott speciálkol­ légiumokat tiszteljék meg jelenlétükkel, ellenkező esetben megszűntetik. A faliújságra kitett hir­ detések a ti érdekeiteket szolgálják, ezért ne vi­ gyétek magatokkal! (A tanszékek kérésére újból meg kéne je­ lennie.) A jogelmélet tanszék értesíti min­ den bejelentkezett vizsgázóját, hogy november 30-i dátummal befejeződ­ nek a halasztott vizsgák, pótlásra azon túl nem lesz lehetőség. Ezért mindenki jelenjen meg az általa választott idő­ pontban, és teljesítse kötelezettségét. A tanulmányi osztály kiszivárogtatta, hogy a diákigazolványok érvényessége no­ vember 30-ig kitolódott. Aki még nem ér­ vényesítette, az minél hamarabb tegye meg, ne a kalauz előtt keljen magyarázkodnia. Az úgysem tud olvasni! ^■Végezetül egyjó hír is legyen. Halmozottan hátrányos helyzetű diáktársaim figyelmébe ajánlom, hogy a különféle okokból elmaradt közgazdaságtan szigorlatukat 2001. december 3-án 10 órai kezdettel pótolhatják. Mielőtt azt mondanák, „ej, ráérünk arra még”, elárulom, ez az utolsó alkalom. Éljetek a lehetőséggel! Vizsgajelentkezés >► A tanulmányi osztály az alábbi ké­ réssel fordul a hallgatókhoz: a kiírt félfogadási idő azt a célt szolgálja, hogyha bármilyen problémával talál­ játok szembe magatokat, az évfo­ lyamelőadók a lehetőségekhez mérten segíthessenek. A segítséget pedig csak úgy tudják biztosítani, ha rendelkezé­ sükre áll a munkaidejük. Ez az idő pe­ dig a félfogadási időn túli munkaide­ jük. A hét négy napján van lehetősége­ tek a tanulmányi osztályt felkeresni, délelőtt illetve délután. Értelemszerű­ en aki délelőtt nem ér, rá a másik na­ pon a délutáni időpontot veheti igény­ be. Ahhoz, hogy segíteni tudjanak, kénytelenek dolgozni is. Ezért tiszte­ lettel kérnek mindenkit, hogy az idő­ pontokat feltétlenül tartsátok be, megkönnyítve a gyorsabb ügyintézést. Aki esetleg nem tudna a kiírt időpon­ tokon indexet felvenni, tantárgyat be­ írni, stb., az se keseredjen el, a hivata­ li órákban az előadók készek segíteni a hiánypótlásban. Megértéseteket és pozitív hozzáállásotokat előre is kö­ szönik. Örömmel tudatjuk, hogy november 6-án dr. Bánrévy Gábor Professzor Úr átvette aranydiplomáját. Az ELTE- AJTK Kari Tanácsa döntése alapján ez azoknak jár, akik ötven éve végezték el az egyetemet (a Tanár Úr 1951-ben végzett), és az elismerésre érdemesnek találtattak. Az ítélet ezúton is gratulál az elmúlt ötven év munkásságáért, — Csak sorban, előbb a kétszakosok, aztán a várandós anyák ! egyben további erőt és jó egészséget kíván Bánrévy Professzor Úrnak! harmadik oldal �„Az ügyészek mind a tarsolyukban hordják a marsallbotot” Beszélgetés dr. Polt Péter Legfőbb Ügyésszel gyakorolt, hanem önmagában nézve is izgalmas szakmai kérdés. Egy jogál­ lami berendezkedés lehetősége nyílt meg ezáltal, ennél fogva megnőtt a jogászok jelentősége. Egy egész jog­ rendszert át kellett alakítani. A jogal­ kotásnak olyan hihetetlen távlatai nyíltak meg, amelyek azelőtt nyilván­ valóan elképzelhetetlenek voltak. Ez volt az a szakmai kihívás, ami engem vezetett. Másrészt egy rendszerváltó pártban szakmai tanácsadóként jelen lenni szerintem megtiszteltetés. Hogyan alakult ki a jog iránti érdeklő­ dése? Miért éppen a jogi egyetemre je­ lentkezett? VUll a LdclldUl lllU-lLLd-tdö, illLl L d család több tagja, így édesapám, nagy­ bátyám is jogászként dolgozott. Apám mindig büntető ügyekkel foglalkozó ügyész volt. Ilyen hatások értek az is­ koláim végzése közben, az egyetemet megelőzően. Mégis csak az utolsó pil­ lanatban választottam a jogot, hiszen reálgimnáziumba jártam és egy dara­ big úgy gondoltam, hogy a reáltudo­ mányokban szeretném továbbfolytat­ ni a tanulmányaimat. Végül azért döntöttem a jog mellett, mert úgy éreztem, hogy sokkal szélesebb ké­ sőbbi választási lehetőséget nyújt. 1995-ben az állampolgári jogok or­ szággyűlési biztosának helyettese lett. Az ekkor alakuló új intézményben milyen feladatok álltak Ón előtt? Kik voltak azok az oktatók, akik az egyetemen nagy hatással voltak Leg­ főbb Ügyész úrra? Sokan voltak ilyenek azok közül, akik­ kel én kapcsolatba kerültem az ELTE Ál­ lam- és Jogtudományi Karán és akiket mind a mai napig kiváló szakembernek tartok. Éppen a bőség zavara miatt félek bárkit is megemlíteni, mert most csak az emlékezetemre támaszkodhatom. Mégis kiemelném Brósz Róbertét a Római Jogi Tanszékről, Király Tibort a büntetőeljá­ rás-jogról, aki remek tanárom és szemi­ náriumvezetőm is volt, de ugyanebbe a körbe tartoznak Békés Imre és Györgyi Kálmán tanár urak is. Úgy gondolom, hogy ők nagyon sok hallgatóban - aho­ gyan bennem is - ébresztették fel a bün­ tetőjog iránti érdeklődést. Egy sor nagytudású oktatónk volt, nekik is kö­ szönhetem, hogy nagyon jó emlékeim vannak az egyetemi évekről. A család gyakorlati jogi indíttatása ellené­ re mégis elméleti pályán maradt. Miért alakult ez így? A tudomány és a tudományos munka mindig érdekelt, ezért választottam azt, negyedik oldal hogy az egyetem után Kriminológiai In­ tézetben kezdek dolgozni. A bűnügyi tu­ dományok már az egyetem alatt is érdek­ lődésem középpontjába kerültek és úgy gondoltam, hogy ez az Intézet, amelyet akkor még kriminalisztikainak hívtak, megfelelő teret jelenthet egy bűnügyi tu­ dományokkal foglalkozó kutató számára. Valóban jól döntöttem. Az első időszaknak a kutatási területe a fe­ hérgalléros bűnözés, a számítógépes bűn­ cselekmények voltak, amelyek akkor még Magyarországon nem váltottak ki nagy érdeklődést, de már érzékelhető volt, hogy az ilyen típusú bűncselekmények és a velük szembeni fellépés a jövőre nézve rendkívüli fontosságú. A rendszerváltozást követően szakmai ta­ nácsadóként a FIDESZ-nél dolgozott. Minek köszönhetően vállalta egy párt szakmai szintű képviseletét? Úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás nemcsak politikai értelemben jelentett alapvető fordulatot, amely ajogra is hatást Az ombudsman valóban egy új, is­ meretlen és tradíciók nélküli intéz­ mény volt a magyar jogrendszer­ ben. így ismét egy hallatlan nagy kihívással szembesültem. Nagyon sze­ rencsésnek tartom magam, mert egy jogász életében ritkán adódik ilyen és nekem több is adódott. Az ombudsmani munkáról alkotott elkép­ zeléseimet nagymértékben formálta, hogy még 1990-ben az Európai Emberi Jogi Bizottságnál és Bíróságnál ösztön­ díjas voltam és ezt követően is elég szo­ ros volt a kapcsolatom az Európa Ta­ náccsal, így az Európa Tanács keretében folytatott különböző munkákról is tájé­ kozódhattam. Ennek folytán az Európai Emberi Jogi Konvenció bírósági és bizottsági gya­ korlata ugyancsak ismert volt előttem. Ez nagyon szoros összefüggésben áll mindazzal, amelyet Magyarországon az országgyűlési biztos feladatául a tör­ vény, illetve az alkotmány kijelöl. Ez egy sajátos jogvédelmet foglalt magá­ ban, amely elsősorban az emberi jogok­ ban tükröződő értékek megvalósulásá­ nak elősegítése a társadalomban. Véle­ ményem szerint az emberi jogoknak �ilyen fajta sajátos eszközrendszerrel tör­ ténő védelme gyönyörű jogászi feladat. 2000-ben az Országgyűlés a Magyar Köz­ társaság legfőbb ügyészévé választotta. Vé­ leménye szerint melyek voltak és melyek az Ügyészség legfontosabb feladatai, mi­ lyen szervezeti változtatásokat hajtott vég­ re a hatékonyság javítása érdekében? Az ügyészi szervezet immár 11 esztende­ je meghatározó eleme egy demokratikus jogállamnak. A statisztikai mutatók sze­ rint az igazságügy legjobban dolgozó szervezete. Ezek a statisztikák — minden összehasonlítási nehézség és elfogultsá­ gom ellenére — azt mutatják, hogy az ügyészség a legidőszerűbben dolgozó szervezet. Emellett az ügyészi tevékeny­ ség egyéb mutatói nemzetközi összeha­ sonlításban is kiválóak. Amikor engem legfőbb ügyésszé választott az Országgyű­ lés, felmértem az ügyészi szervezet előtt álló feladatokat és azokat a lehetőségeket, amelyek az ügyészi tevékenység a koráb­ binál is hatékonyabb végzését a szerveze­ ten belül biztosíthatják. Láttam, hogy ezek a kiváló eredmények, csak akkor tarthatóak és fejleszthetőek tovább, ha a kor folyamatosan újuló elvárásainak meg­ felelő változtatásokat végzünk. így a vál­ toztatásokkor figyelemmel voltam az Eu­ rópai Uniós csatlakozásra, a bűnözésnek az immáron nem mennyiségi (hiszen 1998. után évente 50.000-rel csökkent a bűncselekmények száma), hanem minő­ ségi fejlődésére, az informatikai forrada­ lomra. Ezek tették szükségessé az ügyész­ ségi reformot, amely a szerkezetátalakí­ tásra koncentrált. Létrehoztunk új egységeket, amilyen például a Kiemelt Ügyek Osztálya, amely a nagyon bonyolult jogi-ténybeli megíté­ lésű ügyek nyomozás-felügyeleti munká­ ját látja el a Legfőbb Ügyészségen. Ide so­ rolandó a Központi Ügyészségi Nyomo­ zóhivatal, amely a kizárólagos ügyészségi nyomozati hatáskörbe tartozó országos jelentőségű, megyehatárokon túl nyúló ügyek nyomozását látja el. A törvény arra is lehetőséget nyújt, hogy egyes esetekben bármely nagyon fontos ügy nyomozását magához vonja. Ugyanígy az ügyészi szervezet korsze­ rűsítését célozza a Környezetvédelmi Osztály létrehozatala, hiszen a környezet­ védelem mára egy olyan területté fejlő­ dött, amely a jövő szempontjából az egyik legfontosabb része az életünknek. Megújítottuk az Ügyészség kommu­ nikációs stratégiáját is, sajtószóvivői rend­ szert vezettünk be és a megyéknél is tör­ téntek szervezeti változások. Ezen kívül az oktatás terén is változ­ tattunk, mert éppen az uniós csatlako­ zást szem előtt tartva egy olyan Ügyész­ séget képzelek el, ahol a legmagasabb szintű tudással felvértezett ügyészek gyakorolják hivatásukat, akik nyelveket beszélnek és nemcsak a magyar jogot, hanem az uniós országokjogát is megfe­ lelő szinten ismerik. Összefoglalva úgy látom, hogy ezeken a területen szükség volt a változtatásokra és a jelenlegi eredmények vissza is igazol­ ják ezen elképzelések helyességét. Mi a véleménye a Legfőbb Ügyészség kor­ mány alá rendeléséről? Ami az ügyészségi szervezet alkotmányos elhelyezkedését illeti, erről a kérdésről a rendszerváltoztatás óta folyamatosan he­ ves viták folytak. En az első pillanatban kijelentettem, hogy nem a Legfőbb Ügyészség feladata annak eldöntése, hogy egy ügyészség közjogi helyzete milyen le­ gyen. Az uniós országok többségében az ügyészi szervezet az Igazságügyi Minisz­ térium alá rendelten működik, de van olyan ország is, ahol az ügyészség függet­ len. Az Európa Tanács is többször foglal­ kozott ezzel a kérdéssel. A legutóbbi, 1990-ben kiadott ajánlásában mindkét modellt elfogadhatónak és megvalósítha­ tónak tartja. Az egyetlen kritérium, ami e két modellt összefűzi az ajánlásban, hogy akárhol is helyezkedik el az ügyészség, a pártatlan tevékenységet mindenképpen biztosítani kell. Véleményem szerint az ügyészi szervezetnek minden információt meg kell adni a törvényalkotás számára, hogy az dönteni tudjon az ügyészi szerve­ zet közjogi státuszáról. Mekkora az érdeklődés az ügyészi pálya iránt? A végzett jogászok számára mitől lehet vonzó az ügyészi hivatás? Az ügyészi szervezet pályázataira egyre több magasan kvalifikált végzős jogász je­ lentkezik az egyetem elvégzését követő­ en, amely választási lehetőséget ad szá­ munkra, így most már tényleg a végzettek közül a legjobbakat tudjuk felvenni. Az Ügyészség igazi karrierlehetőséget kí­ nál a hozzánk jelentkező jogászoknak an­ nak ellenére, hogy ügyésszé - csakúgy mint bírává - válni az utóbbi években ne­ hezebb lett, hiszen mára ehhez már há­ rom éves fogalmazói munkaidő szüksé­ ges. Azonban ez egy kiszámítható életpá­ lya és aki kiválóan teljesít, az a lassú előre­ lépés helyett nagy ugrásokra is képes le­ het. Erre jó példa, hogy vannak fiatal ve­ zetők, 30. évükön nem sokkal túllépett megyei főügyésztől kezdve legfőbb ügyészségi vezetőig. Tehát az ügyészek között valóban igaz, hogy mindenki „a tarsolyában hordja a marsallbotját”. Az ügyészi szervezet a fiatalok számára azért is lehet vonzó, mert ez több mint egy munkahely, ez egyszersmind egy olyan fórum is, ahol csoportosan és egyé­ nileg is képezzük az ifjú jogászokat, ígyjó munkahelyi közösségek alakulnak ki. Végül egészen biztos vagyok abban — még akkor is, ha szubjektívnek tűnik -, hogy az ügyészi szervezetben lehet legin­ kább megtanulni a jogot, annak minden szépségével együtt. GULYÁS GERGELY Teljesen szétszed­ hető szerezet, leg­ pontosabb belőve, megbízható biztosí­ ték, legkezesebb for­ ma, zavartalanul mű­ ködő ismétlés, min­ den tekintetben a leg­ modernebb javított öpvédelmi fegyver. Nem tart-e a jogász-túlképzéstől? Én úgy látom, hogy bizonyos mértékig már most is jogász-túlképzés van. Ez egy viszonylagos megállapítás, mert a maga­ san képzett jogászok ma még a közigazga­ tásban, az államszervezet-rendszerben el tudnak helyezkedni olyan állásokban, ahol nagyon jól hasznosíthatóak a jogászi ismeretek. Valóban van azonban olyan ve­ szély, ha ezek az álláshelyek is telítődnek, akkor kérdéses, hogy a frissen végzett és igen nagy számú jogászság hol tud majd munkát találni. Ü ' Legújabb ismétlő-pisztolyt JClément 1909. modell .35 kai. ▼▼ ▼ Havi résziét 4 kor. ötödik oldal �Legyen igazság! Miért nem nyugodhat békében Petőfi Sándor? „El nem temettek, mint a holtakat. Nem tudni, hogy leszúrva, letiporva Vésztél-e el, vagy Isten elragadt!” (Reviczky Gyula) A történet, mellyel ezen írás foglal­ kozik, nem új keletű. Több, mint tíz éve húzódik már, időről időre újra a nyilvánosság elé kerül, hogy aztán megint megpihenjen. A Petőfi-ügyről van szó. Mint az köztu­ dott, egy, Morvái Ferenc által finanszíro­ zott kutatóexpedíció 1989-ben megtalálni vélte nemzeti nagy költőnk, Petőfi Sándor földi maradványait Barguzinban, Szibériá­ ban. A Kiszely István antropológus által ve­ zetett kutatás a professzor véleménye szerint 99%-ban bebizonyította, hogy a csontváz tényleg Petőfié. Szerinte az összes általunk ismert, Petőfire jellemző, az azonosítást le­ hetővé tevő ismertetőjel (hiányzó bal térd­ kalács, nőies testalkat, kiálló bal felső szemfog, balkezesség, stb.) megtalálható a maradványokon. Ráadásul más, írott forrá­ sok is valószínűsítik az azonosságot. A hazai médiában azonnal hatalmas tá­ madás indult meg már a felvetés ellen is. Soijáztak a vélemények: „minek megboly­ gatni a mítoszt?”, „nyugodjunk bele, hogy Petőfi Scgesvárott halt hősi halált”, és így tovább. Ezek a vélekedések szinte szétrob­ bantak az indulattól, de tudományosan nem igazán tudták megcáfolni a vizsgálat eredményét. A kívülálló számára egy kö­ vethetetlen, agresszív vita bontakozott ki, amely hamar ízléstelenné vált. Jött a követ­ kező támadás: az ellentábor elterjesztette azt, hogy a talált csontváz valójában női (ez a kérdés sem oldódott meg egyértelműen - legalábbis a nyilvánosság számára). Aztán azt javasolták, vizsgálják meg azt a ránk maradt haj fonatot, mely állítólag Petőfié volt, és amely az eltelt több mint százötven évben jó párszor cserélt már gazdát. Már maga az ötlet is tudománytalan. Ahhoz, hogy 100%-os bizonyosságot kapjunk, elegendő lenne Petőfi valamelyik egyenesági rokonának egyetlen apró csontdarabkája, mellyel összehasonlítva a talált csontokat, feketén-fehéren kiderülne az igazság. A vizsgálat - mely bonyolultsá­ ga okán csakis az Egyesült Államokban hatodik oldal lenne elvégezhető - költségeit magára vál­ lalta Morvái Ferenc. Ahhoz azonban, hogy a Kerepesi-temetőben nyugvó Petőfi csa­ lád valamelyik tagját exhumálják, máig nem érkezett meg az engedély. Nem enge­ délyezte azt az illetékesek közül sem Glatz Ferenc, az MTA elnöke, sem Demszky Gábor, a főváros főpolgármestere. Nem értem: ha az illetékesek teljesen biztosak igazukban, abban, hogy a csontváz női, il­ letve, hogy az nem Petőfié, akkor miért nem járulnak hozzá az exhumáláshoz, melynek szerintük biztos kimenetele egy­ részt bizonyítaná igazukat, másrészt nevet­ ségessé tenné az időközben majdnem szó szerint halálos ellenségükké lett Kiszelyt, illetve Morváit. így a feltételezett Petőficsontok, amelyeket úgy kellett kilopni (!) Oroszországból, egyelőre dobozokban, táskákban hánykolódnak. Megalázó, még akkor is, ha az nem a költőé. Nem tudhatjuk, hogy valójában Pető­ fit találták-e meg a távoli Szibériában. De annyi biztos, hogy a nagy költőhöz, nem­ zetünk egyik legnagyszerűbb hőséhez fi­ noman szólva is méltatlan ez a hozzáállás. Zárójelben jegyzem meg, hogy szintén felháborítónak tartom azt, hogy a székes­ fehérvári királycsontok (a legtöbb magyar király maradványait tartalmazó királysíro­ kat még a török időkben dúlták fel, majd többször is megbolygatták, így teljesen összekeveredve ma már igen nehéz az azonosításuk) is fémdobozokban pihen­ nek a Nemzeti Múzeum picéjében. Mi­ lyen nemzet az, amelyik nem törődik sa­ ját királyai csontjainak rendbetételével és tisztes elhelyezésével? Bár a vizsgálat hosszú évekig tartana, és igen költséges lenne, erre nem szabadna sajnálni sem időt, sem pénzt. Ez ügyben sem történt egyelőre semmiféle előrelépés és sajnos várhatóan a közeljövőben sem fog. Valószínűnek tartom, hogy a döntésho­ zókat a félelem irányítja. Ez a félelem pedig talán önös érdekeken nyugszik. Mi van ak­ kor, ha tényleg Petőfit találták meg? Érde­ mes lenne megvizsgálni, hogy az MTA tag­ �jai közül hányán írtak tudományos munká­ kat éppen ebben a témában. Ezeknek a tu­ dósoknak bizony meginghatna szakmai hi­ telük, szavahihetőségük. Az a felvetés, mely szerint hiba lenne esetlegesen lerombolni a költő mítoszát, megint csakvédhetetlen ál­ láspont. Miért csökkenne bármennyit is Petőfi a szemünkben attól, ha kiderülne, hogy mégsem csatában esett el, hanem ha­ difogolyként elhurcolták Oroszországba, ahol még évekig élt, verseket írt, sőt újra meg is házasodott, és nem vállalta a hazajö­ vetelt annak tudatában, hogy itthon a bitó­ fa válj a? Petőfi ettől még Petőfi maradna. Az pedig, ha minden év március 15-éjén el lehetne látogatni a sírjához a temetőbe, ta­ lán még átélhetőbbé tenné mítoszát. Talán pont ez a baj. A döntéshozók ugyanis tisz­ tában vannak azzal, hogy az újratemetés, melyen többszázezer, talán millió magyar, határon innenről és határon túlról venne részt, a magyar nemzet feledhetetlen, cso­ dálatos ünnepe lenne. A történelem pedig bebizonyította, hogy ahol ekkora tömeg gyűlik egybe, és cselekszik, gondolkodik együtt, ott néha váratlan helyzetek is elő­ fordulhatnak. Azonban a mai politikai helyzet már elég stabil ahhoz, hogy ez a fé­ lelem is alaptalannak minősüljön. Lehet, hogy csak meg akarnak fosztani minket et­ től az élménytől? Ideje már szembenéznünk múltunk­ kal. Ideje beismerni, ha valamiben hibáz­ tunk, és vállalni annak következményeit. Ideje őszintének lennünk önmagunkhoz, arra törekedni, hogy az igazság derüljön ki, ne az, amit annak állítunk. Tudjuk, hogy ami a történelemkönyvekben van, az nem feltétlenül a valóság, hanem csak annyi, amit abból láttatni engednek, en­ gedtek. Néhol egyenesen hamis a köztu­ datba beivódott kép. Ez mindig így volt a világtörténelem folyamán. A folyamato­ san átalakuló Magyarországon, abban az országban, ahol máig nem szabad például Trianonról, a II. világháborúban betöltött szerepünkről, 1956-ról teljes őszinteség­ gel, nyíltsággal beszélni, még inkább szükség van arra, hogy az arra hivatott személyek az igazságot szolgálják. Még mindig nem dőlt el, megtaláljuk-e a min­ ket megillető helyünket újra Európában és a világban, ezért minden hazugság, és kicsinyes érdekek által diktált döntés so­ kat, nagyon sokat árt nekünk. Ezért lenne üdvözítő, ha végre kiderülne: vajon Pető­ fit találták-e meg 1989-ban Szibériában? A történelmi Magyarország nemzetiségei 9. Az elmúlt alkalommal tett kitérőm után szeretnék újra visszatérni eredeti témámhoz, egészen pontosan a szerb nép történetéhez, melyet a 18. század második felétől folytatok Ez tulajdonképpen a szerb nemzeti ébredéssel kezdődik, s a folyamat kezdeti része - mint minden nemzet, nép esetében valamilyen kulturális közösség meg­ teremtése, s ilyen módon összefogása volt. A pópák által használt liturgikus, óegyházi szláv nyelv ezt akadályozta, mégis már az 1794/95. évben négykötetes munka került ki Jovan Rajic ortodox szerzetes kezei alól, 1814-ben pedig Vük Stcfanovic Karadzic gyűjtötte össze a szerb népdalokat, melyek a törökök elleni bátor küzdelmüket mutatta be, s próbált szellemi egységet létrehozni. Erre az időszakra tehető a modem szerb irodalmi nyelv megteremtésének kezdete is, s ugyanő 1814-ben a nyelvtan alapjait rakta le, 1818ban pedig szótárt is készített, bár továbbra is a cirill betűs írást használták Mivel az egyház ragaszkodott a szertartásokon eddig használt nyelvhez, s a konzervatív szerb körök is ellenezték a nyelvújítást, bevezetésére csak később került sor, a 19. század közepére vált általánosan elfogadottá. A században a szerb ellenállás meg erősen függött az orosz támogatástól, bár az 1804ben kirobbant felkelés vége az lett, hogy Karadjordjcvic Bclgrádot is felszabadította a török alól, 1813-ban azonban Habsburg területre kellett menekülniük. Újabb felkelés tört ki, melynek élére Milos Obrenovic állt, megölette Karadjordjevicet cs fejedelemmé választatta magát. Az orosz - török háborút lezáró drinápolyi béke meghozta számukra az immár törökök által is elismert autó-, nómiát, 1833-ra pedig a közös határok is kialakultak, így a független szerb állam létrehozásának lehetősége is. (Még akkor is, ha a török csapatok csak 1867-ben hagyták el Bclgrádot.) 1844-ben ez konkrét formát is öltött Ilija Garasanin belügyminiszter ter­ vezetében, mely megfogalmazta az egyesíteni kívánt területek névsorát is. Az 1878-as berlini kongresszus hiva­ talosan is független államnak ismerte el Szerbiát, ami rövid időre nyugalmat teremtett a térségben, csak a két bolgár állam 1885-ös egyesülése hozott katonai konfliktust, amiből azonban a bolgárok kerültek ki győztesen - annak ellenére, hogy a szerbek indítottak offenzívát. A 20. század elején, miután a trónra Karadjordjcvic unokáját, Pétert hívták meg, miniszterelnökével, Nikola Pasiccsal együtt láttak hozzá a szerb nemzeti program további ki teljesítéséhez. 1907-ben barátsági szerződést kötöttek Bulgáriával, fegyvereket rendeltek Franciaországtól, irredenta nézeteket is terjesztettek a monarchián belül élő délszlávok körében, mire a Habsburg Birodalom 1908. október 5-én annektálta Bosznia - Hercegovinát. A viszony köztük így véglegesen megromlott. Titkos szerb társaságok alakultak (Narodna Odbrana, Fekete Kéz), melyek felforgató akciókat hajtottak végre - ennek célpontja természetesen a fent említett vitás terület volt, ahol gcrillaháború kirobbantását is tervezték. Az elkövetkezendő évek a történelemből ismert első és második balkáni háborúval teltek el, amiből Szerbia győztesként került ki, s így figyelme Bosznia - Hercegovina és a Habsburg - Birodalom felé fordult. Ennek keretein belül történhetett meg az a sajnálatos esemény is, mely az első világháború kitörését eredményezte. (Egészen pontosan Gavrilo Princip merénylete a Szarajevóban tartózkodó Ferenc Ferdinánd ellen.) A világháború után a délszláv igények azaz a Szerb-Horvát-Szlovcn Királyság igényei - túlzásnak minősültek szomszédai ez alól csak a görögök számítottak kivételnek , elsősorban Ausztria, Magyarország, Románia és Albánia szemében. Sokat nyomott a latban az a tény is, hogy Románia a győztesek csoportjához soroltatott, s így leginkább ő érvényesítethette elképzeléseit, közös határvonaluk kérdése cl is húzódott 1923-ig (ez a határvonal, illetve a vitára okot adó terület sajnos az egykor Magyarországhoz tartozó Bánságot érintette). Az eredmény összességében annyi volt, hogy Szerbia megháromszorozta területeit, lakosságát pedig megkétszerezte, Közép — Kelet Európa negyedik legnépesebb állama lett. Következő alkalommal végleg be akarom fejezni Délkelet-Európa, ezen belül is Jugoszlávia rövid történetét, a délszláv háborút már elkerülve, hiszen annak tárgyalására jóval nagyobb hely és idő kellene. Talán majd egyszer. VINCZE SZABOLCS KOLTAY ANDRÁS hetedik oldal �„Ha minden így marad, néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz” Beszélgetés Dr. Bánáti Jánossal, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökével — Az Elnök Úr egy korábbi előadásában azt mondotta, hogy a jelenlegi jogi oktatá­ si rend nem felel meg a szakma mai gya­ korlati kihívásainak. Pontosan mire gon­ dolt? — Egy alapvető problémát látok ajelenlegi jogi oktatásban, ez abból adódik, hogy a joghallgatók száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, ami önmagában véve egy nagyon helyes törekvésnek az ered­ ménye. Szeretném leszögezni, hogy elfo­ gadom azt a tételt, hogy minél magasabb legyen a felsőfokú végzettségűek aránya. Igen ám, de ezekben az években nem tu­ datosult sem a fiatalokban, sem a karok létesítéséért felelős vezetőkben, hogy ennyi jogászra, ahányj oghallgató végez az elkövetkező években Magyarországon, a szorosan vett jogi szakmában nincs szük­ ség. Szorosan vett jogi szakmák alatt ér­ tem az ügyészséget, az ügyvédséget, a közjegyzőséget, a közigazgatásban kifejezettenjogi munkakörben dolgozókat, és a cégeknél, vállalatoknál dolgozó jogtaná­ csosokat. Ez könnyen felmérhető, hiszen 3000-3500joghallgató végez évente az or­ szág összes jogi karán - 10 év alatt 30 ezer fő. Ezt továbbgondolva nincs miről be­ szélni akkor, amikor a bíróság és az ügyészség évente 100 főt tud fogalmazó­ ként fölvenni. A közjegyzőség létszámát tekintve nem játszik szerepet, marad a közigazgatás és az ügyvédi szakma, amely képtelen ennyi jogászt magába szívni. A jogi egyetemek a világon létszámukban a legnagyobb kibocsátók, hiszen ad egy ál­ talános műveltséget, a világlátásnak egy speciális aspektust, s ezen túl egy olyan logikai készséget, amely nagyon jól kon­ vertálható ezer féle más hivatásban. Jogi végzettségű személyekkel lehet találkozni a politikai életben, az újságírás területén, a gazdasági élet kulcspozícióiban, a bank­ szférában, azaz a pénzügyi világban is. Hangsúlyozom, hogy itt nem ajogi mun­ kakörre gondolok, ebből az következik, hogy ajogi oktatásnak is úgy kéne átren­ deződnie, hogy a jogi diploma egy alap nyolcadik oldal ben látnám a megoldást. Ha minden így marad, ahogy most van, akkor én attól fé­ lek, hogy néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal lesz, akik hosszú évekig járnak egyetemre, kapnak egy képzést, és nem fogják tudni hasznosítani a megszer­ zett tudásukat jogi munkakörben. — A gyakorlat szerint az ügyvédjelöltek döntő többsége szakosodott ügyvédi iro­ dákban tölti le a három éves gyakorlatát, ezzel kapcsolatban felmerülő probléma, hogy a szakvizsgákon a jogi gyakorlat szinte teljes területéről számot kell adni. Az Elnök Úr milyen megoldást lát erre a problémára? diploma lenne. Adott esetben a képzés­ nek valamilyen, - akárcsak egy féléves lerövidítésével kapna valaki egy jogi dip­ lomát, feljogosítván arra, hogy jogi dok­ tor, és ezzel a diplomával végzettek jelen­ tős része nem a szorosan vett jogi pályák­ ra menne, hanem a gazdasági életbe, és a maga részéről a tanulmányokat itt befe­ jezné. Aki a szorosan vett jogi pályára ké­ szül, az pedig valamilyen módon, akár az egyetemi képzés keretében folytatná még egy ideig a tanulmányait, vagy pedig a há­ rom éves gyakorlat alatt a jelenleginél szervezettebb további képzést kapna, amely sikeresebben fel tudná őt készíteni a szakvizsgára. Ez azt jelentené, hogy az egyetemi képzésben nagyobb hangsúlyt kapnának az általános jogászi gondolko­ dást elősegítő tárgyak. A túlzottan elméle­ ti szintű, tudományos igényű oktatás egy picit visszaszorulna. Tehát átrendeződne a dolog, s azt mondanám, hogy aki utána jogászi pályára készül, annak még úgyis lesz három éve a tételes jog megtanulásá­ ra, aki pedig a jogtudománnyal kíván fog­ lalkozni elméleti szinten, az még megta­ lálhatná erre a lehetőséget. Tehát én eb­ — A probléma jelenleg elsősorban a fővá­ rosban dolgozó ügyvédjelölteknél jelenik meg. Ugyanis úgy adódott az élet, hogy jelenleg a fővárosban nagyon éles a speci­ alizálódás, amely egy pozitív folyamat, hi­ szen az ügyfelek minél magasabb színvo­ nalú kiszolgálására így van lehetőség, és az ügyvéd így tudja biztosítani maga szá­ mára hosszú távon a biztos klientúrát. A jelölt szempontjából azonban ez nem biz­ tos, hogy jó tendencia, hiszen nála egyál­ talán nincs arra garancia, hogy amikor már végzett, akkor azzal a jogterülettel tud majd foglalkozni, amit három év alatt a legapróbb részletekig elsajátított. Vi­ szont van egy szakvizsga, ahol a jog min­ den területéről számot kell adni. S itt kö­ vetkezik a baj : a vizsgázó míg egy terüle­ tet magas szinten ismer, addig a többiből esetleg kevesebbet tud, mint amikor az egyetemről kikerült. Ebben a szobában, ahol vizsgáztatunk, ilyenkor derül ki az, a büntetőjogról beszélek, - hogy a vizsgá­ zó három év alatt egyetlen tárgyaláson sem volt. A rendszerváltozás előtt az ügy­ védek úgy érezték, hogy a kamarának úgymond több jogosítványa volt, mint amennyi feltétlen kellett volna, így a ’91utáni időket mindenki a szabadság jegyé­ ben éli meg. Az ügyvédek azt mondják, hogy ők alkalmazzák az ügyvédjelöltet, s a kamara ebbe a kapcsolatba ne nagyon �szóljon bele. Ennek a dolognak rende­ ződnie kell, s én remélem, hogy néhány éven belül rendeződni is fog. Ma ott tar­ tunk, hogy minden hónapban jelöltokta­ tásra kikérjük a bojtárt a munkaadótól. Ez kevésnek tűnik, s valahogy meg kell olda­ ni, hogy ajelölt azokból a tárgyakból is amelyekkel abban az ügyvédi irodában kevésbé találkozik -, szervezettebb mó­ don részesüljön további képzésben. Pél­ dául elő lehetne írni, hogy valamennyi számú büntető tárgyaláson kötelező jel­ leggel részt kell venni. Ez jelentős szerve­ zési feladatokat róna a kamarára, s ehhez a kollegáktól is kicsivel több kompro­ misszum készség szükségeltetik. Erre a kérdésre megoldást kell találnunk. —A Budapesti Ügyvédi Kamara kívánjae - akár a távoli jövőben- korlátozni az ügyvédek taglétszámát? — Nem tudjuk, s nem is kívánjuk. Nu­ merus Claususban szerintem nem gon­ dolkodik egyetlen kamarai vezető sem. Azt nem mondhatom, hogy senki nem gondol rá, hiszen 9 ezer ügyvéd van országszerte. Olyan próbálkozás nincs, hogy x létszám felett ne lehessen bekerülni a kamarába. Ezt a kérdést bizonyos értelemben az élet úgyis megoldja, mert például 15- ezredik­ nek talán mindenki rá fog jönni, hogy nincs is értelme jelentkezni. Talán ekkora létszámot el sem fogunk érni, mivel ez már teljesen irreális lenne. Tehát tényleges létszámkorlátozásban nem gondolkodunk, ilyen elképzelés nincs. — Mi a kamara véleménye az ügyvédi tör­ vény megváltoztatásáról, amelyben vizs­ gálnák az ügyvédek előéletét? — Ezzel kapcsolatban van egy írásbeli ha­ tározatunk, így viszonylag könnyű hely­ zetben nyilatkozhatom. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége hozott egy olyan egyhangú határozatot, amely ki­ mondja, hogy ezt a javaslatot nem tudjuk elfogadni. Ezt a véleményünket nagyon részletesen kifejtettük abban a levélben, amit az államtitkár úrnak küldtünk el. Nekem lehetőségem volt szóban is érvel­ ni az Alkotmányügyi Bizottság előtt, amely meghívott a törvényjavaslat vitájá­ ra. Azt semmiképpen sem tudtuk támo­ gatni- egyszerűen alkotmányossági okok folytán-, hogy ez a javaslat visszamenőle­ ges hatályú legyen. Ez ugyanis nemcsak azt írná elő, hogy aki ezután a kamarába kéri a felvételét, annak vizsgáljuk meg az előéletét, hanem azt is, hogy a már be­ jegyzett 9 ezer ügyvédnél utólag vizsgál­ juk meg ezt a feltételt, és akinél valami probléma merül fel, azt töröljük a kama­ rai névjegyzékből. Ez a kamara álláspont­ ja szerint tipikusan visszamenőleges hatá­ lyú jogalkotás lenne. Sólyom László pro­ fesszor, az alkotmánybíróság volt elnöke a felkérésemre készített egy szakvéleményt, és teljes egyértelműséggel úgy fogalma­ zott, hogy ez a törvény alkotmányossági aggályokat vetne föl. A feltételeket lehet utólagosan is szigorítani egy hivatás gya­ korlásánál, de utólag csak olyan feltétele­ ket lehet előírni, amit elméletileg min­ denki teljesíteni tud. (Pl. ilyen volt a kö­ telező biztosítás bevezetése). Azt nem le­ het előírni, hogy valaki változtasson az előéletén. — Az Elnök Úr mit vár az Európai Uni­ ós csatlakozástól? kább néhány vidéki nagyvárosban jel­ lemző, ott is elsősorban egyetemi szék­ helyeken, ahol arányaiban sokkal többen akarnak elhelyezkedni, mint amit a vá­ ros ténylegesen elbír. Etikailag abszolút elítélem azt, hogyha egy fiataltól, egy le­ endő kollégától pénzt kér az ügyvéd, ahelyett, hogy ő fizetne egy tisztességes bért a munkájáért. Rögtön hozzátenném azonban, hogy a társadalom nagy több­ sége a piacgazdaságot akarta. A piacgaz­ daságnak bizony vannak olyan kinövé­ sei, amelyeket etikailag természetesen el lehet ítélni, de a gazdasági racionalitása nyilvánvaló. Tehát ha piacon a munka­ erő olyan nagy mennyiségben áll ren­ delkezésre, mint ma, s ezzel együtt a ke­ reslet jóval kevesebb, hát akkor érdekes dolgok alakulnak ki. Ezt elítélem, de et­ től ez a gyakorlatban sajnos még létezik. Ajövőben ez hogy fog alakulni, azt nem lehet előre tudni, de én félek ettől a fo­ lyamattól. — Pozitív és negatív hatásai egyaránt lesz­ nek. Természetesen pozitív hatása lesz an­ — Mit tanácsolna a mostani egyetemi nak, hogy ajogi kultúráknak egy ilyen ke­ hallgatóknak, a szakma mely ága rejti a veredése felpezsdíti a magyar jogi kultú­ jövőt? rát is. A magyar ügyvédek és jogászok szá­ mára is jobban ki fog nyílni a világ, — Egyértelműen nem az úgynevezett ugyankkor a „ negatív” hatás alatt értem, hagyományos jogágak azok, amelyek ké­ hogy mindenkinek fel kell majd kötnie az pesek ilyen mennyiségű jogásznak „alsóneműjét”. Gondolok itt arra, hogy munkát, és becsületes megélhetést biz­ néhány éven belül olyan joganyaggal kell tosítani. A gazdasági, a társasági, a cég­ majd megismerkednünk, ami egy hihe­ jog, a kereskedelmi jog, s ezek nemzet­ tetlen feladat lesz mindenki számára. Az közi vonatkozásai felé kell irányulni. A Európai Uniós jog „kilóra” is borzalma­ másik út pedig az, hogy ki kell választa­ san sok, a nyelvezetével is meg kell barát­ ni egy nagyon speciális jogterületet, ahol kozni. Önmagával azzal a feladattal, hogy ma talán még kevesebb a képzett jogász. összevessük a közösségi jogot a belső jog­ Például legyen az a környezetvédelmi gal, ez majd másféle jogászi gondolkodást jog, vagy a médiajog, de ezer mást is le­ fog megkívánni. Szakmailag ez egy óriási hetne még mondani. kihívás lesz, és másodsorban a belső lét­ számnövekedés mellett a határok teljes SZABÓ VIKTOR átjárhatósága után, a munkaerő szabad áramlásakor bizony számolni kell azzal is, hogy nemcsak ma­ A LEGOLCSÓBB MUNKÁSCIPÓ gyar végzett joghallgatók akar­ Szenzációs újdonság I! ++ Nagy nak ügyvédi gyakorlatot folytat­ pénzmegtakarítást jelent a svéd: ni, hanem adott esetben külföl­ diek is. ACÉLTALPU CIPŐ — Mi a véleménye az Elnök Úr­ nak arról, hogy egyes ügyvédi irodák pénzt kérnek a jelöltektől azért, hogy azok ott dolgozhas­ sanak. Ez a gyakorlat nem vet fel erkölcsi aggályokat? — Erről pletykaszinten van tu­ domásom, mint jelenség in­ ««Mr « ■>** cipM kibír. Évekül viselhető javítás és tai- ■mUs oéW&L Vízhatlan bagarlabőrból és acélbői van készítve, Vlselete és egészséges. mert a lábat szárazon és «cyenletesen melegben tartja. Gnz> Salk«4ékBak, Ipari, mezei inonká«aiurak, Mayászekaak stb. nclkü«tsbetctien.. Rendelésnél a -Jáb kosszá :c«Btiméterekbcn vagy a •tpőazám megadandó. * — Párja a . koma. Szállítja utánvéttel vscva pénz-előzetes beküldése «MUelt a magyarországi főraktár: Siti N UVH ti njdonsáflokat terjeszti vállalat Bud^pest, VI. kér., VjlmM esászár-ut 19. sz. kilencedik oldal �Budapest, te csodás! Képzelt utazás 1901 Budapestjén 1901-et írunk. Egy új évszázad kezdete. Az utókor majd úgy hívja ezt a kort: „a boldog békeidők”. És boldogok is vagyunk. Ismerjük hibáinkat. Tudjuk, hogy az országban még mindig sok ember nyomorog. Nem is sejtjük azonban azt a tragédiasorozatot, mely ebben az új században sújtani fog minket talán a mi hibánkból is. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy Magyarország jó úton jár. Gyarapodik, saját erejéből teremti meg magának a i ólétet, mely egyre több és több ember mondhat magáénak. Életkép a híres Centrál-kávéházból Tavaly temették el Munkácsy Mihályt, a legnagyobb magyar festőt. Én is ott men­ tem a tömegben, mely a Hősök terén fel­ állított ravataltól a Kerepesi úti temetőig kísérte. Az Erzsébet körút egyik házának erkélyén megláttam az idős, fehér szakállú Jókait. A maga módján ő is elbúcsúz­ tatta a nagy embert. Jelenleg pedig már mindenkit a közel­ gő választások foglalkoztatnak - állítólag ismét a Szabadelvű Párt a legnagyobb esé­ lyes. Ha a Dunaparton sétálok, látom az épülő új Országházat, kicsit távolabb a még szintén beállványozott Erzsébet-hidat. Tényleg szép lesz, ahogy ígérték. Ma olvastam az újságban, hogy Milánóban meghalt Giuseppe Verdi, Stockholmban pedig a svéd király egy újonnan alapított kitüntetést adott át, úgy hívják: Nobel- tizedik oldal díj. Mi végre megint egy újabb díjat alapí­ tani, nincs még elég belőlük? Ok tudják. Nekünk csak az a fontos, hogy Magyaror­ szág halad tovább a maga útján. Az ország ékköve pedig Budapest. A város, mely rohamosan fejlődik. Az el­ múlt huszonöt évben lakossága meghá­ romszorozódott, épületeinek száma a kétszeresére nőtt. Természeti adottságai, épületei, sokszínű kultúrája, lakosságának száma akármelyik világvároséval vetek­ szenek. A budapesti polgárok egytőlegyig büszkék városukra, és azt hiszem, van is mire büszkének lenniük. A társasági élet színhelyei a kávéházak és a vendéglők. Délutánonként néha, ha nem túl nagy a forgalom, a tulaj megen­ gedi, hogy egy félórácskára beüljek a Há­ rom Hollóba és igyák egy feketét. Az Andrássy úton áll, nem messze a laká­ sunktól, egyébként mostanság Pest egyik legfelkapottabb kávéháza. A szomszéd asztalnál gyakran tűnik fel egy ideges fia­ talember. Néhány év múlva meglepve is­ merem fel fotográfiáját az újságban: Ady Endrének hívják, költő. Szeretek végigsétálni az Andrássy úton. Azt mondják rá, ez a magyar Champs-Élysées. Lehet, nem tudom, még nem jártam Párizsban. De tényleg szép. A lányok odavannak érte, ha titokban elviszem őket sétálni az Okto­ gontól a Hősök teréig. Néha-néha még mesélek is nekik a téren felállított szob­ rokról. Csodálkozva hallgatják Szent István vagy éppen Könyves Kálmán le­ gendáját. Szegény anyám sóhajai ellenére néha­ napján elmerészkedek a kétes hírű Ta­ bánba is. Rengeteg ott az olcsó és jó kis­ kocsma. Nem árt egyszer-egyszer kirúg­ ni a hámból barátaimmal. Egy nehéz nap éjszakáján édes a mulatás egy kancsó bor mellett. Istennek hála, drága jó apám megte­ remtette a család anyagi biztonságát: ne­ kem és öcséimnek már kizárólag a tanu­ lással kell törődnünk. Nővéremnek pe­ dig csak a megfelelő férj kiválasztásával. Ahogy gyakran hallom apám szájából az ajtón kiszűrődő beszélgetések során, ha vendégeket fogadunk: immáron mi is “a polgárság tagjai vagyunk”, “manapság végre már megbecsülnek minket is”, meg csupa ilyesmi. Igen, megbecsülnek minket. De ki ne becsülné meg a tisztes­ séges munkát? Igaz, az arisztokrácia pa­ lotái még nem nyíltak meg előttünk, de az igazat megvallva nem is vágyom közé­ jük. Vidáman megvagyok nélkülük is. Ok csak igazítsák el az ország dolgait, amíg azok jól mennek, nincs okom pa­ nasszal élni feléjük. Az élet olyan egyszerűnek és boldog­ nak látszik. Kinek fordulna meg a fejében az, hogy száz esztendő elteltével egy egé­ szen másik világot élünk majd? KÚRÁN ANDRÁS �A kivégzés életet menthet Egy tanulmány szerint kivégzésenként átlagosan 18 ártatlan ember menekül meg a haláltól az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban minden korábbi­ nál hevesebb vita folyik a halálbüntetésről. Az ellenzők és a támogatók tábora közti fcszültég felerősödéséhez hozzájárult idén júniusban az oklahomai robbantó Timothy McVeigh és a drogcézár Juan Raul Garza kivégzése, rájuk ugyanis az állam szabta ki a halálbüntetést - 1963 óta először. Az ifjabb George Bush első európai út­ ján is előkerült a téma, amely többszörösen is kényes az amerikai elnök számára; az Egyesült Államok egyike annak a tíz állam­ nak, amely nem írta alá 1999 áprilisában az ENSZ Embeijogi Bizottságának a kivégzé­ sek eltörléséről szóló rendeletét, maga Bush pedig megválasztása előtt Texas állam kormányzója volt, ahol a halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta elrendelt összes kivégzés egyharmadát végrehajtották. Ohióban pedig vallásos konzervatív tör­ vényhozók egy csoportja hitére hivatkozva indítványozta a halálbüntetés eltörlését. Az Amerikai Egyesült Államokban 1608 óta hajtanak végre kivégzéseket. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1936-ban került sor, azóta a halálos ítéletek végrehajtása kizáró­ lag az állam által kijelölt szemtanúk előtt történik. A legtöbb kivégzésre az 1930-as években került sor; évente közel 200-szor hajtottak végre halálos ítéletet. 1972-ben az állam alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést, de a moratóriumot 1976ban feloldották. Jelenleg 38 állam él a halál­ büntetés jogával, ebből 34-ben halálos in­ jekcióval végzik ki az elítélteket. Már csak két államban - Alabama és Nebraska - hasz­ nálnak kizárólag villamosszéket. Jelenleg közel 3500-an várnak sorsukra a siralom­ házban. A bűnügyi és igazságügyi statisztikákat elemző Iáin Murray úgy látja, a jelenlegi légkör alaposan próbára teszi a halálbünte­ tést támogatók érveit. Indokrendszerük alapját, mely szerint a halálbüntetés igazsá­ gos, az ellentábor azzal a felvetéssel próbál­ ja kikezdeni, hogy a kivégzettek között ár­ tatlanok is vannak. Bár a halálbüntetés 1976-os visszaállítá­ sa óta az Egyesült Államokban ténylegesen ilyen jogi balfogásra nem derült fény, ennek elméleti lehetősége is elég volt ahhoz, hogy egyes államokban fontolóra vegyék mora­ tórium elrendelését a halálbüntetésre (Illinoisban meg is tették). Azt az érvet, hogy a halálbüntetés leg­ alább megakadályozza a gyilkost újabb gyil­ kosságok elkövetésében, az életfogytig tartó börtönbüntetés hívei túlreagálásnak minő­ sítették. A gyilkosokra jellemző legkevésbé, hogy újra elkövetik ugyanazt a bűnt - bár tény, hogy előfordul. Erre jó példa Lcroy Schmitz esete, aki 11 évet ült egy massachusetts-i börtönben, mert megfojtotta barátnőjét, majd 1999 jú­ niusában Montanában hasonló módon vég­ zett feleségével. De a visszaeső gyilkosok többségét nem ítélik el gyilkosságért, és ha­ lálbüntetéssel sem kell szembenézniük. A halálbüntetést támogatók legnagyobb aduja a kivégzés elrettentő hatása, amely azonban mostanában kevéssé hangzik meg­ győzően. A USA Today McVeigh kivégzé­ sének idején végzett közvélemény kutatásá­ ból kiderül, hogy a válaszadók 66 százaléka nem hiszi azt, hogy a halálbüntetés vissza­ rettentene bárkit „leendő erőszakos csele­ kedetek és gyilkosságok elkövetésétől”. Mario Cuomo, New York egykori kor­ mányzója többek között az öt gyermekét le­ mészároló Andrea Yates esetét hozza fel példának arra, hogy sok esetben a gyilkos­ ság irracionális cselekedet, ebből követke­ zően az elriasztás értelmetlen. Mások azzal érvelnek, túl kevés kivégzést hajtanak végre ahhoz, hogy visszatartó ereje lenne. Egészen mostanáig azok, akik a kivégzés visszarettentő hatásában hisznek, híján vol­ tak a nézeteiket alátámasztó ütőképes bizo­ nyítéknak. A hetvenes években a neves közgazdász, Isaac Ehrlich e témában vég­ zett kutatása jelentős elrettentő hatást mu­ tatott ki, ám, mint Murray írja, tanulmánya a jelenlegi vitában nem mérvadó, mivel megállapításai 1972, vagyis a halálbüntetés felfüggesztése előtti adatokon alapulnak. De a halálbüntetést támogatók számára megérkezett a segítség. A Georgia állambe­ li Emory University három közgazdásza, Hashem Dezhbahsh, Paul Rubin és Joanna Mehlhop Shepherd idén januárban tanul­ mányt jelentetett meg ,Van-e a halálbünte­ tésnek elrettentő hatása? - Új bizonyíték esküdtszék! adatok alapján” címmel. Vizs­ gálataik eredménye meghökkentő. Minden egyes kivégzés csökkenti a gyilkosságok számát: legkevesebb nyolc, legfeljebb hu­ szonnyolc - vagyis átlagosan tizennyolc emberéletet ment meg közvetve. A szerzők matematikai módszerrel azt vizsgálták, milyen hatással vannak bizonyos tényezők, mint a letartóztatás valószínűsé­ ge, a halásos ítélet kiszabásának, valamint a halálos ítélet végrehajtásának esélye, a gyil­ kossági ráta alakulására. Számításaik azt mutatták, hogy a kivégzés eshetősége az a tényező, amely leginkább mérséklőén hat a gyilkosságok számára. A számításoknál 3054 megye 1977 és 1992 közötti adatait vették figyelembe. Számos külső tényező is növeli a gyil­ kossági rátát. Ezek közé tartozik a kábító­ szer csempészet, a fegyverek beszerezhe­ tősége, vagy a potenciálisan erőszakra haj­ ló fiatal férfiak száma. A tanulmány készí­ tői ezért egyenletükben bevezettek egy olyan elemet, amely tartalmazza ezeket a külső tényezőket. Beszámították a bűnügyi kategóriák kö­ zül a tettleg bántalmazás és a rablás rátáit (mivel ezek néha gyilkossághoz vezetnek), továbbá a jövedelmi és a jóléti szinteket, a népsűrűséget, hat demográfiai kategóriát fajok és nemek szerint, a fegyver tartókat tö­ mörítő szövetség, a National Rifle Asso­ ciation tagságának számát, valamint néhány országosan is vizsgált tendenciát, mint pél­ dául az erőszak térhódítását az amerikai popkultúrában. Mindezek mellett külön változóval jelölték az összes egyéb esetleges tényezőt. Végkövetkeztésük elemzésekor Murray megállapítja, hogy ez a tanulmány Ehrlich korábbi munkájának megfelelően finomí­ tott, naprakész folytatása, amely azonban még mindig nem elég meggyőző ahhoz, hogy végső érv legyen a halálbüntetés tá­ mogatóinak kezében. „De az eredményül kapott számadatot még a halálbüntetés legelkötelezettcbb ellenzői sem hagyhatják fi­ gyelmen kívül” - írja Murray. NEITTMÁSSZ tizenegyedik oldal �Még egyszer a nyelvvizsgákról — Egy jogintézmény története intézményünk történetében — Petőfi sítja, négyes metró, az Országgyűlés létszámának csökkentése, az adatvédelmi biztos személyének kérdése. Csupán néhány azon szakállas viták közül, melyek már hosszabb-rövidebb ideje zajlanak a magyar közvélemény előtt. Melyekbe már rég belefáradtunk mindannyian, és melyekről már nem is szeretnénk beszélni. Valahogy sikerült elérni oda, hogy már nem is igazán érdekel senkit, hogy miként, de tegyünk már pontot örökzöld vitáink végére. Kicsiben ugyan, de valahogy így érzünk a Pázmányon is egy bizonyos kérdéssel kapcsolatban, nevezetesen az örökké fel­ fellángoló nyelvvizsgavitával. Noha a fen­ ti példákhoz nem mérhető, látszólag tényleg bagatell ügyről van szó, ráadásul már mind az oktatók, mind a hallgatók könyökén jön ki, mégis úgy érzem, mu­ száj róla beszélni, mert a rendelkezésünk­ re álló statisztikák alapján igen sokakat érint. A kiindulópont talán egy induló fiatal jogi kar, mely igen kemény akadályokkal kell, hogy szembenézzen. Ezért mindent elkövet, hogy valamivel többet nyújtson hallgatóinak, ennek pedig nyilván ára van, többet is követel meg tőlük. így születik a döntés, hogy a záróvizsgára bocsátásnak két nyelvvizsga a feltétele. Az alapító év­ folyam azonban komoly generációs prob­ lémával küzd: nagy részük még oroszul tanult, későn és nehézkesen indult be a nyelvoktatás az új szelek beköszöntekor. Szélsebesen közeleg a záróvizsga, itt-ott meg még hibázik egy-két certifikát, ezért a Kari Tanács nagylelkű gesztust gyako­ rolt, a két nyelvvizsga követelménye átke­ rült a TVSZ 23.§-ából a 27.§-ba, azaz a záróvizsgára bocsátás feltételéből az okle­ vél kiállításának feltételévé vált. Boldog­ ságra minden oka megvolt tanáraink ked­ venc évfolyamának. Elvégre szép nyu­ godtan lerakhatták a záróvizsgájukat, az­ tán érdekükben állt minél előbb pótolni lemaradásukat a nyelvtudományok terü­ letén. Hogy szegények nehogy lemaradja­ nak a doktorrá avató ünnepségről, újabb engedmények születtek: lektorátusi vizs­ ga stb. Ekkorra egyébként megszűnt a „Rigó utca” monopóliuma is, így egyre több magániskola szerezte meg az akreditációt a bizonyítvány kiadására. Közben megszületett egy, ajogi felsőokta­ tizenkettedik oldal tás egyes kérdéseit szabályozó, válva várt kormányrendelet, mely kimondta, hogy a jogi diplomának feltétele egy középfokú, államilag elismert nyelvvizsga. Ez újabb bizakodásra adott okot azok számára, akik még a fentiek alapján jelentősen engedé­ kenyebb feltételeknek sem tudtak megfe­ lelni. „Ha itthon zajlik olyan eljárás, melyben idegen polgár is érintett, úgyis kötelező tolmács igénybevétele... ha meg nemzetközi jogász akarsz lenni, a két kö­ zépfokú úgysem elég semmire!” - mond­ ták ők. De mivel e kérdésben az intézmé­ nyi autonómia érvényesül, azt nem csor­ bítja a jogszabály, mely csak a minimumot írta elő, maradt tehát a kettő. Ekkor jött a Kari Tanács hírhedt, 2001. évi februári ülése. Itt született meg többek között az a döntés, melynek értelmében a kérdés ismét visszaköltözött a 23.§ alá, va­ gyis az oklevél kiállításának feltételéből újfent a záróvizsgára bocsátás feltétele lett, két hónappal azok megkezdése előtt. Ek­ kor hangzott el Kilényi Géza Professzor Úr elhíresült figyelmeztetése: „Ajátéksza­ bályokat menetközben megváltoztatni nem ildomos.” így hát újabb átmeneti en­ gedmények születtek, például jelentkez­ hettek záróvizsgára olyanok is, akiknek csak az első volt meg, de egy héttel az utol­ só záróvizsga előtt be kellett mutatni a má­ sodikat is, stb. Ezekből rögtön értelmezési problémák születtek: Varga Csaba Profeszszor Úr a Kari Tanács májusi ülésén felve­ tette, hogy vajon alkalmazhatóak-e a ked­ vezmények azokra az ötödévesekre, akik esetleg csak az utánuk következő évfo­ lyammal együtt fognak végezni. A nyelvvizsgapiac fent említett liberali­ zációjával, a megsokasodott magániskolák széles kínálatában lehetőség nyílt például a különböző roma nyelvekből akár hathetes kurzusok után a középfok megszerzésére. Arról nem is beszélve, hogy a XX. század­ ban egy lengyel tudós által kifejlesztett, mesterséges eszperantó nyelvből már évekkel ezelőtt is igen egyszerű volt meg­ ütni a mércét. Mint azt pedig mindannyi­ an tudjuk, a hallgatói leleményesség nem ismer határokat... Mivel nem volna túl szerencsés a roma kisebbség nyelveit ki­ zárni épp a mi Karunkon, melyet egy a ba­ rátai által TGM-nek becézett filozófus, mint “szélsőjobboldali pártfőiskolát” em­ leget a Népszabadság hasábjain. Ezért hát a Tanulmányi Dékánhelyettes Úr kiadott egy körlevelet, mely pozitívan egy taxatív felsorolásban tartalmazta az elfogadandó nyelveket. Támadni természetesen ezt is lehetett: miért nincs köztük a héber, ha az arab igen, miért maradtak,ki a baltikumiak, ha az ukrán bekerült, miért hiányzik egykettő a 13 hazai kisebbségé közül... A kazuisztika csapdája elkerülhetetlennek lát­ szott. Megszületett hát a döntés: az egyiket az öt nagy nyugati nyelv vagy az orosz kö­ zül kell letenni. A másodikat pedig a Dé­ kán vagy a Dékánhelyettes egyedileg fogja elbírálni. Vagyis akkor hol tartunk? Nem, azért nem ugyanott. Nincs kényes lista, nincs támadási felület, és talán csak remél­ hetjük, hogy az egzotikus nyelvek kora le­ járt. Érdemes elgondolkodni Bánrévy Gá­ bor Professzor Úrnak, a Nemzetközi Jogi Intézet vezetőjének a szavain, aki több éven keresztül töltötte be a tanulmányi dékánhelyettesi posztot, és ez idő alatt igen sok hallgatóval, valamint a legkülönfélébb esetekkel és problémákkal találkozott, és aki arra hívta fel legutóbb a Kari Tanácson jelen lévők figyelmét, hogy vajon az-e a cé­ lunk a két nyelvvizsga megkövetelésével, hogy a hallgatók mindenképp felmutassa­ nak két valamilyen papírt, vagy hogy olyan nyelveket beszéljenek, melyek egy jogász számára hasznosak lehetnek. MÁNDICS BOTOND U.i.: Mielőtt a Tanulmányi Osztály részé­ ről engem is azzal vádolnának meg, hogy csupán személyes indíttatásból írtam meg a cikket: ’97 óta rendelkezem két „nyugati nyelvből” szerzett nyelvvizsgával. �Zoón politikon helyett Pom-Pom? A közelmúltban felmerült, hogy a politi­ kának, illetve politikusok, politikához kö­ zel állók meghívásának nincs helye az egyetemen. Miért kellene a politikát száműzni? Hiszen Arisztotelész zoón politikonja természetes képességeinek és hajlamainak kibontakozását a városállami létben látja kiteljesedni. Az ember rá van utalva a közösségre, amelyben él - legyen az polisza, Alma Matere, avagy országa akár -, ezért gondolkodik annak javáról. Természetesen határt kell szabni a politi­ kai csatározásoknak, nem szabad, hogy az egyetemi közélet ennek áldozatául essék. Éppen ezért tiltja hatályos jogunk a parla­ menti pártoknak az oktatási intézmények­ ben történő jelenlétet. Itt merül fel az újabb kérdés: Mi a poli­ tika, hol húzódnak annak határai? Politika­ elméletet oktatók közül néhányan olyan nézeteket vallanak, miszerint emberi lé­ tünknek minden mozzanata politikai ha­ tással bír. Az, hogy „forint-szavazatainkat” mire adjuk, hogy hol szórakozunk, sőt még az is, hogy melyik egyetemre járunk! Nem osztom ezt a szélsőséges nézetet, de biztos vagyok abban, hogy egyetemünkön vannak olyanok, akik nem Jobb híján” ke­ rültek ide, hanem azért mert olyan közös­ ségbe akartak tartozni, amely segít nekik teljes értékű életet élni. Rektor Úr lapunkban korábban olvas­ ható interjújában arra kért minket, hogy aktív alakítói legyünk egyetemünknek, hiszen az a miénk is. Számtalanszor hall­ hatjuk azt a közhelyet, hogy hiányzik ha­ zánkban az erős civil szféra, mindent a pártok alakítanak. Szükség van keresztény értékeket valló közéleti személyiségekre, mind a politikai, mind a civil szférában, de politika nélkül az egyetemen elég ne­ hezen tud az ember személyisége ebbe az irányba „kifejlődni”. A választások közeledtével személyes kötelességünknek tartom, hogy megfele­ lően tájékozódjunk a politikai palettáról és nyugodt lelkiismerettel adjuk le szava­ zatunkat. Erre pedig nem tudok jobb ke­ retet, mint hogy a politika résztvevőitől természetesen súlyuknak megfelelően — első kézből, előadásaik révén kapjunk in­ formációt. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a média áttételén keresztül nagyon sokszor deformálódik az eredeti üzenet, sőt sokan tudatos politika — alakító szán­ dékot is felfedeznek egyes esetekben. Sokszor hallhatjuk: Ti vagytok a jövő, majd ti másképpen, jobban csináljátok, amit a mi nemzedékünk elrontott. Szeret­ nénk. De ha Pom-Pom módjára az iskola előtt kell hagynunk zoón politikon létün­ ket, nem példamutató értelmiségi és köz­ életi személyek válnak belőlünk, hanem a múlt skizofrén létformáját kell újraélnünk. E sorok írója reméli, hogy a felmerült kérdésekre - amelyek nem csak sajátjai választ kaphat. Hiszen a párbeszéd révén tanulhatunk és mi ezért választottuk ezt a katolikus egyetemet. SZABÓ PÉTER A Birodalom visszavág — helyzetelemzés a másodéves előadóban — Szokatlanul nagy mennyiségű, többször pontosított plakáttal felvezetett vitaestre került sor Karunkon, az Egyetemes Jogtör­ ténet Tanszék szervezésében, október 18án. A téma: az afganisztáni események. A meghívott vendégek három szempont sze­ rint tekintettek vissza az elmúlt hónapra. Pachmann Péter a TV2 külpolitikai tu­ dósítójaként a médiát „képviselte”. A tér­ ségben szerzett tapasztalatait videofelvéte­ lekkel illusztrálta. így látható volt extázis­ bán tüntető tömeg, lebombázott utca, sebe­ sültekkel teli kórház, háborús biznisz. Utóbbi lehetőségét neki is felajánlották: megfelelő pénzért levegőbe lövöldöző af­ gán katonák, mint originál háborús háttér, kényelmes tudósítók számára. Említett egy felmérést, amely szerint az Egyesült Álla­ mokban, a megkérdezettek 80%-a nem tudta, hol helyezkedik el Afganisztán. Politikusi minőségben elemezte a történ­ teket Körösi Csaba, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. A világ vezető hatal­ ma másként éli meg ezt a konfliktust hangsúlyozta. Megváltozott a fegyver fo­ galma: ezután már repülőgépet is jelenthet. Álláspontja szerint a terroristák támadása nem a globalizáció, vagy éppen, a szegény­ gazdag ellentét, hanem hatalomféltés miatt történt. Oszama bin Ladcn ki akaija szorí­ tani az USÁ-t és minden más hatalmat a térségből. Látta az USA sokat emlegetett és a széles nyilvánosság számára hiányolt bi­ zonyítékait, amikről nem kívánt nyilatkoz­ ni, de meggyőzőnek tartotta azokat. „Ez a történet rólunk is szól.” - mondta. Említést tett a magyar kormány készülő „segélycso­ magjáról”: várhatóan magyar élelmiszerek­ ből, illetve a menekülttáborok infrastruk­ túrájának kiépítésében vállalt részvételből áll majd. Reményét fejezte ki, hogy a diplo­ mácia, a hírszerzés, a gazdasági szankció, és a katonai erő együttesen megoldásként szolgálhat a helyzetre, de egyetértett abban a mellette helyet foglaló két társával, hogy a terrorizmus nem szüntethető meg. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egye­ temen tanító Dr. Matus János biztonság­ politikai szakértő következett. Felvázolta a nemzetközi élet jelenségeinek háromfajta értelmezési módját: moralista, a nemzet­ közijogra épülő, és realista/politikai kate­ góriát különböztetett meg. Sajnálattal mu­ tatott rá az első kettő helyességével szem­ ben az utolsó célszerűségére, az államok nemzetközi kapcsolataira tekintve. Szep­ tember 11. előzményei közé sorolta a globalizációs tüntetéseket, a közel-keleti békefolyamatok akadozását, és a dél-afri­ kai széleskörű konferenciát. Ezek mind hozzájárultak az USA-ellenes érzelmek­ hez, talán úgy gondolták a terroristák, hogy ez az alkalmas idő a támadásra. Ki­ emelte a helyzethez való nehéz alkalmaz­ kodást a hadsereg szempontjából is: az el­ lenségnek nincs diplomáciája, nem lehet vele tárgyalni, nem tudni, hol van. Vége­ zetül, a kollektív javak közé sorolta a nem­ zetközi pénzügyi rendszer normális mű­ ködését, aminek fenntartásában nyílván nagy szerep jut az Egyesült Államoknak, de ha e rendszer sérül, az minden ország­ ra kihat. Az események lényegét illetően sok újat nem nyújtott, ám a rendkívül sok feltett kérdéssel élvezetessé vált rendezvény iga­ zolta Zlinszky János Prodékán Úrnak, a megnyitóban elmondott szavait: „Ráébred­ ni a problémára, már elég az induláshoz.” SZAMOS MÁRTON tizenharmadik oldal �Bálok, bulik, megújuló TVSZ — Lendületben a HŐK — A magamfajta szerkesztő néha kényes helyzetben van. Két irányból is szoron­ gatják: egyfelől a HÖK-ösök olykor eszé­ bejuttatják, hogy az ítélet bizony a Hall­ gatói Önkormányzat lapja, így nem kéne ellenük hangolni a diákságot egy-egy sze­ rencsétlen megfogalmazással vagy gúnyos iróniával, arról nem is beszélve, amikor „miért nem készül velem interjú, ha a másik HÖK-össel igen?”-típusú kérdése­ ket szegeznek nekem. Másik oldalon vi­ szont a hallgatók gyakran azt vetik sze­ münkre, hogy a lap elsősorban hozzájuk szól, s nem egyfajta „HÖK-ösökről HÖK-ösöknek magazin”, ráadásul a Hallgatói Önkormányzat úgysem csinál semmit, és különben is, ők érdeklik az ol­ vasókat legkevésbé. Kettős adósságot pró­ báltam ezúttal törleszteni, megadva a le­ hetőséget választottjainknak, hogy megncc'rnL' f rrx 1 1 i n Vvviuinx. vi vumviiy virwt, tvivvuwi, elképzeléseiket, közben olvasóink infor­ mációéhségét is csillapítani olyan kérdé­ sekben, amelyek érdekesek lehetnek szá­ mukra (is). Szabó Tibor gazdasági alelnök elmond­ ta, hogy a Kari Tanács elfogadta a TVSZnek a hallgatói juttatásokról szóló fejezet módosítására irányuló javaslatát, így a jö­ vőben sávos rendszerű ösztöndíjak lesznek nálunk is, mely az évfolyamátlag felett mindenkinek járna, igénylés nélkül. Evfolyamátlagról azonban egyelőre nincs tudo­ másuk, és arra kér mindenkit, hogy ne is bombázzák kérdéseikkel, amíg nem ren­ deződött az összes kérdés, hiszen egyéb szabályok megváltozása miatt módosítani kénytelenek több pontban is korábbi javas­ latát. A jövőben például több juttatásra is jogosultak a határon túli hallgatók is. Hódy Gábor rendezvényi alelnökkel együtt beszámoltak az egyébként lapzár­ tánk után megrendezésre kerülő gólyabál szervezéséről is. Az utolsó pillanatban szakadt nyakukba a feladat, miután a ko­ rábbi rendezvényi alelnök nem sok konk­ rét lépést tett az ügy érdekében. Somlai Attila, HÖK-elnök 7-én, szerdán kapott egy telefonhívást a piliscsabai campusról: a létesítmény vezetője afelől érdeklődött, hogy másnap számíthatnak-e a joghallga­ tizennegyedik oldal tók gólyabáljára... Ezzel együtt sikernek értékelték, hogy megkaptuk az Iparművé­ szeti Múzeumot a gólyabál színhelyének. A Rendezvényi Bizottság azonban nem állhat itt meg: idén is megrendezésre ke­ rül a tavaly nagy sikert aratott felező buli, mely természetesen nem csak a harmad­ évesek bulija, noha az ő tiszteletükre szól. A helyszín várhatóan az E-Klub vagy az egykori E-Play lesz, az időpont pedig elő­ reláthatóan a téli vizsgaidőszakot követő szorgalmi időszak második hetén, csütör­ tökön. Még a böjti időszakot megelőzően (egy katolikus egyetemen ez magától értetó'dó') kerül megrendezésre a jogász bál, mely­ nek az Óbudai-sziget egyik vendég­ látóipari egysége adna otthont. - Higgyétek el, nem olyan, amilyennek elsó're tűnik, láttam a képeket. (M.B.) Nyáron pedig hagyo­ mányteremtő szándékkal rendeznék meg a végzősök bálját. Somlai Attila megnyugtatta a minden bizonnyal forrongó kedélyeket a IV évfo­ lyam levelező tagozatán: nem fog sor ke­ rülni időközi választásra Poldauf Gábor lemondása után, mivel mindössze 150160 levelezősnek sikerült beiratkoznia, így a szabályok értelmében Mile Attila egyedül is elláthatja képviseletüket. Sokadszorra is felhívta diáktársai figyelmét — ezek szerint van, amit nem lehet eléggé hangsú­ lyozni (M.B.) - hogy ne próbáljanak alá­ írásokat, de még dátumokat sem hamisí­ tani, mert biztos a lebukás. Ismét több fe­ gyelmi eljárás van folyamatban karunk egyes hallgatóival szemben indexhamisí­ tási ügyek miatt, miközben újabb és újabb esetekre derül fény. Tényleg nem éri meg... Több pontban is módosítás alatt áll a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat. Jövőre bevezetésre kerül nálunk is a kreditrend­ szer, mely azonban felfutó rendszerben fog történni, vagyis a mostani évfolyamo­ kat nem érinti. Vitatott, hogy a jelenlegi elsős évfolyamnál mi alapján fogiák meg­ állapítani a finanszírozás módját (állami­ lag támogatott vagy önköltséges), ugyanis a beiratkozásukkor hatályos szabályok nem szóltak a vonalnak a rangsor alapján történő megvonásáról. így Dékán Úr és Rektor Úr értelmezése szerint a státusz 5 éven keresztül változatlan maradna. Az eddigi gyakorlat miatt egyébként rengeteg kritikát kapott a Kar, többségük a jogbiz­ tonságra hivatkozott. Sokan problémá­ jukkal a minisztériumhoz fordultak... A jövőben pedig megszűnne az önköltséges képzés nappali tagozaton, de ez az eddig felvette két már nem érinti. A képviselők a fenti értelmezést alkalmazva szeretnék el­ érni, hogy szintén a beiratkozásunkkor hatályos szabályok értelmében három (szigorlatok + záróvizsgák + szakdolgo­ zat) és nem két(szigorlatok + záróvizsgák és szakdolgozat) tényező átlagából szá­ mítsák ki a diploma minősítését, mivel a 2000-es TVSZ módosítás aránytalan hát­ rányt jelentett a későbbi években végző évfolyamok számára. Elmondták, hogy várhatóan megszűnik az ún. 10 ezer fo­ rintos vizsga - Nem, ez most nem az, amire gondoltok, az különben is sokkal többe kerül.. .(M.B.) - vagyis a jövőben nem le­ het vizsgázni beiratkozás, és ebből kifo­ lyólag jogviszony nélkül, még emelt vizs­ gadíj mellett sem. Úgy néz ki, van végre esély arra, hogy tényleg ne számítson az átlagba az elégtelen, ha sikeres az utóvizs­ ga. Egyelőre nem tudni, mi lesz az év fo­ lyamán elmaradt vizsgák pótlását szolgál­ ni hivatott nyári vizsgahetek sorsa. Má­ jusban, a szorgalmi időszak utolsó egy vagy netán két hetében, esetleg augusztus végén a szorgalmi időszakot közvetlenül megelőző két vagy három hét során... Ezekben a kérdésekben a Kari Tanács fog­ ja kimondani a végső szót, a terveknek megfelelően még idén, a téli vizsgák meg­ kezdése előtt, hogy az új szabályok már e szemeszterben alkalmazhatóak legyenek. Akárhogy is, mi, az ítélet szerkesztői és munkatársai természetesen ott leszünk, hogy első kézből tájékoztathassunk Tite­ ket, lelkes olvasóinkat. Nos, nem tudom mennyire sikerült... Nehéz megtalálni azt a pontot, ami mind olvasóink, mind választott képviselőink igényeinek megfe­ lel, hisz mint azt már néhányszor hallot­ tuk: mindenkinek megfelelni lehetetlen. De azért érdemes volt megpróbálni... MÁNDICS BOTOND �Két perc „Az élet szép, de én még szebb vagyok” (Rapülők) Minden emberben van valami ősi igény az ellenkező nem testalkatával kapcsolat­ ban arra a sugárzó, nagy titokra, amit úgy hívunk: szépség. A párválasztásnál ez a férfiakban erősebb, mint a - mit tegyek, ez jutott eszembe - szebbik nemben. Előbbiekben a versenyszellem is nagyobb. Ezért aztán nem meglepő, hogy kivetítve azt a nőkre, a tökéletesnek mondott külső nyomába eredve időről időre megrende­ zik az un. szépségversenyt. Ez a nemes cselekedet páratlan izgal­ makkal kecsegtet. A közönség soraiban maga a sóvárgó, kiválasztásra váró „hal­ maz” is jelen van. Az esztétikai katarzis egyre nő. Elérkeznek az eredményhirde­ tés embert próbáló pillanatai. Kiderül, kit illet a korona, a virág, a könny, és a férfi­ szem. Az emberek mindig feloszthatok két csoportra. így a szépségkirálynő megvá­ lasztása után is. Van, aki egyetért a döntés­ sel, van, aki fellebbezne (de inkább legyint egyet). Tekintve a nagy nemzetközi verse­ nyek jelenlegi outputját, a morcoskodóknak lehet több érvük. Sok­ szor „beépített szépség”-gel nyernek a ta­ karos lányok. Emellett, a zsűri szeret ked­ vezni a notórius fogyókúrázóknak. Úgy érzem, itt az ideje, hogy feltegyem a szükségszerű kérdést: vajon mi teszi széppé a nőt? Szerintem egy másik nagy titok, a természetesség. Ebbe a vidámság, a szorgalom, a gondoskodó anyai ösztön mellett belefér a kócos tincs, a makacs szeplő, még a fogszabályzó is. Ezzel fel­ vértezve jönnek szembe az utcán a gyöngyhajú, illetve angyallányok. Kicsiny hazánkban hivatalosan 1929ben választották meg először az ország szépet. Most nálunk, a Pázmány jogi ka­ rán is sor kerül erre a nemek (a harca szót szeretném kerülni) játékára. Itt, a mi üde világunkban, ahol remél­ hetőleg még nem vertek gyökeret a szép­ ségipar vadhajtásai, ahol elkerülhető a sár­ ga irigység. Majd meglátjuk. Azt is, miben áll a szépség, a természetesség. SZAMOS MÁRTON TUSNAD 2001 Az. ítélet előző számában az erdélyi Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Szabadegyetem egyik résztvevője már beszámolt arról, hogyan érezte magát a rendezvényen, milyen be­ nyomásokkal gazdagodott az egy hét során. Ebben a számban inkább a programok oldaláról közelítjük meg a témát, hogy mindenki képet alkot­ hasson arról, hogy valójában miről is szólít) ez a rendezvény. Július 22-én reggel indult el a pázmányos busz a biharkeresztesi határátkelő felé, melyen sikeresen átjutva nagyváradi és kolozsvári városnézés következett. Annak ellenére, hogy a legendásan rossz erdélyi útviszonyok terén - legalábbis a főútvo­ nalak tekintetében - örvendetes javulás volt tapasztalható, a buszút így is 13 órát tett ki első napi úticélunkig - és állandó szálláshelyünkig -, mely Csíkszereda volt. Itt a Ceausescu által felépíttetett mo­ numentális tapstér szélén álló, a diktátor jellegzetes építészeti stílusát idéző egyko­ ri Hargita szálló épületében laktunk. Az épület belsejét távozásunk után nem sok­ kal kezdték el viharos gyorsasággal átala­ kítani az erdélyi magyar magánegyetem itteni kara számára, hogy a szeptember elejei tanévnyitóra elkészüljön. Másnap, hétfőn kezdődött a Bálványosi Szabadegyetem, aznapi programjának gerin­ cét a szemináriumok jelentették, melyek kü­ lönböző tematikák alapján - néprajz, szocio­ lógia, gazdaság, média - a határon túli ma­ gyarság életesélyeit vizsgálták. Délután a kör­ nyék legmagasabb hegyének megmászása következett. Mivel a csapat nagy része most járt először Erdélyben, vagyjobban meg sze­ rette volna ismerni az itteni nevezetessége­ ket, a délelőttök általában kirándulásokkal teltek. Távirati stílusban: kedden Sepsiszentgyörgy (az egyik legnagyobb magyar város, Kovászna megye székhelye), Sinaia (királyi kastély, ez már Órománia területén találha­ tó), Pojána (a magashegyi fekvésű „román sí­ paradicsom”), illetve Brassó - esti és éjszakai - belvárosának megtekintése következett. (Az egykori szász városnak kiváló éttermei vannak - a magyar árak harmadáért.) Este el­ kezdődött az egész hetes bulisorozat első fel­ vonása a Nagyszínpad előtt. A harmadik nap volt a magashegyi túráé, a bezárt bányáiról híres bányászvárosból, Balánbányáról (melynek életszínvonalához képest Ózd Monte-Carlonak számít) az Egyeskő sziklájához másztunk fel, onnan ereszkedtünk le a havasi rétek és fenyvesek között, röpke 22 kilométert magunk mögött hagyva a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tó­ hoz. Este a temesvári Quo Vadis játszott a nagyszínpadon, meglepően jó színvonalon. Szerdán a parajdi sóbánya következett, majd az Erdély egyik leghíresebb üdülőterületé­ nek számító Szováta, ahol a hegyektől körül­ vett termálvizű tóban áztattuk magunkat - a néha zuhogó esőben. Este a P Mobil játszott, amely hozta a megszokott profi színvonalat. A negyedik napba csak egy gyors délelőtti program, a Bálványosvár megmászása (Id. Jókai-regény), az ottani büdösbarlag (hihe­ tetlen fíling), illetve a Szent Anna-tó követ­ kezett (ezúttal medvék nélkül), mivel dél­ után volt a Tőkés László, Németh Zsolt ne­ vével fémjelzett vitafórum, melyet a zuhogó eső ellenére is több száz ember hallgatott meg a sátor ponyvái alá bezsúfolódva. Ro­ mán részről Vasile Dincu tájékoztatási mi­ niszter jelent meg a fórumon, a kisebbségi ügyek a tárcájához tartoznak. Este az elma­ radhatatlan koncert (Ferenczi György és a H. D.) következett. Utána még volt egy közös nótázás hajnali kettő körül az egyik sátorban néhány kormányzati tényezővel, majd a szo­ kásos éjszakai út következett a szállásra. Az utolsó napon reggel a csíksomlyói búcsú­ járó helyet látogattuk meg, Tusnádon a mi­ niszterelnöki látogatás jelentette a legfonto­ sabb programot, Orbán Viktor előtte tárgyalt Kolozsváron a román miniszterelnökkel, Adrián Nastaséval. Utóbbi sajnos nem jelent meg a rendezvényen, korábbi ígéretei ellené­ re. A fórumon Markó Béla, Tóró T. Tibor és Adrián Severin vett még részt. Hazafelé még megnéztük Segesvárt, ahol külföldi tőkéből akkor kezdték el építeni az Európa egyik legnagyobb kalandparkjának szánt, a Disncyland-es alapokat kissé brutalizálva átértelmező Draculaland-et. Hazafelé az út már jóval lassabban telt, a sokrétű program, a napi négyórás alvások (és az egyéb megpróbáltatások) sokat kivet­ tek az ekkor már kissé passzív társaságból. A határon volt még némi incidens - és pár órás várakozás - mivel a buszt nem akartuk alávetni a román jogszabályok által előírt fertőtlenítésnek, és ennek a megváltási öszszegét sem igazán akartuk a helyi hatósági közegek életszínvonalának emelésére fel­ ajánlani. Végül azért csak átjutottunk, és éj­ fél körül befutott a busz Hősök terére. VIRÁG ZSOLT - KOLTAY ANDRÁS tizenötödik oldal �Ajánló Torzók (magyar film, 2001) Magyarország Oscar-dijra jelölt filmje ha ezzel a címmel találkozik mostanában az ember, bizony csak egy alkotásra gon­ dolhat: ez a Torzók. Nem vígjáték. Talán mindennél jobban kifejezi a mozi lényegét a rendező-forgatókönyvíró, Sopsits Árpád egyik nyilatko­ zata: “Nagyon szeretném, ha megrázó él­ mény lenne a nézők számára.” Ezt nem nehéz elérnie. A történet egy állami nevelőintézetben játszódik. Ott mindenki torzó. Azaz, “átvitt értelemben:...emberi élet vagy életmű, amely a halál, vagy más ok miatt nem ju­ tott el a kiteljesedésig.” - ezt a frappáns megfogalmazást le kell ide írnom (Tótfa­ lusi István: Vademecum - szokatlan sza­ vak szótára). Sérült lelkűek a nevelők, különösen a szadista módszerekre hajlamos Csapó (Mácsai Pál), de hasonlóan agresszív ter­ mészetű az igazgató (Fodor Tamás) is. Testi, de főleg lelki terror alatt tartják a bentlakó ötvenkét, 9-11 év közötti srácot, köztük a főszereplőt (Mészáros Tamás). Valamelyest enyhít helyzetükön a dikta­ túra által bebörtönzött, megtört matekta­ nár (Gállfy László), illetve ajószívű, anyai melegséggel feléjük forduló, kiszolgálta­ tott nevelőnő (Létay Dóra). Ám, az inté­ zet helye (romos, egykori kastély), és a je­ ges tél is inkább fokozza a hideg légkört. Ilyen a kor (1960) is, amelyben a film játszódik. Jelen van 1956. Jelen van a hi­ vatalos vallásellenesség. Jelen van az el­ nyomás. A magyar filmszemlén (legjobb rende­ ző, legjobb mellékszereplő), a montreáli (megosztott legjobb film, ökumenikus zsűri különdíja), illetve a berlini (Special Prix Europe 2001) fesztiválokon elnyert elismeréseken kívül Sopsits és a magyar film vajon azt a bizonyos kis, aranyozott szobrot is magáénak mondhatja majd? Értékelés: tízből nyolc és fél SZAMOS MÁRTON tizenhatodik oldal Corelli kapitány mandolinja Vademberek (2001, feliratos, amerikai romantikus film) Jókedvűen mosolyog a járókelőkre Cser­ halmi György a film plakátjáról. Van rá elég oka. Ismert, népszerű, Kossuth-díjas színész, akinek 175. (!) filmje a Vadembe­ rek. A barátságos arc azonban megtévesztő. A produkció egy drámai történetet dolgoz fel. Négy fővárosi fiatalember tettlegességig fajuló konfliktusa egy szerb matrózzal - röviden ennyi a cselekmény. Ebben a dióhéjban van szabadság, kánikula, alko­ hol, előítélet, erőszak, és egy kis erkölcs is. Ezekhez járul egy szelet Szentendre, meg egy kis dunai sziget, szép hátteret biztosít­ va a szárazföldi és vízi izgalmaknak. A rendező, Szurdi Miklós neve szinte egyet jelent az egykori Família Kft-vel. Az emtévében tíz évig vetített sorozat bizo­ nyosan mély nyomot hagyott benne. Erre utal, hogy a stáb tagjai között megtaláljuk Spáh Dávidot, mint ügyelőt (vajon mi le­ hetett a feladata?), és szerepel a filmben Xantus Barbara, egy közel felesleges mel­ lékszál erejéig. Ezúttal Kamarás Iván nem lett húzó­ ember, pedig az egykedvű, flegma srác karaktert ezúttal talán jobban alakítja, mint eddig. Nála azonban sokkal többet nyújt Cserhalmi: remekül töri a magyart szerb akcentussal, és egyébként, lubickál a vagány tengerész szerepében. Képi minőségben bizony nehéz felven­ ni a versenyt a honi konkurenciának ezzel az alkotással. A Dunakanyar természeti szépsége önmagában is páratlan, de az ügyes operatőri megoldások a látványt még megfejelik. A mű számomra szorosan kapcsolódik a mozihoz, ahol láttam. Kb. harmadosztá­ lyú hely, párhuzamos árakkal. Változatos ülőhelyek a kanapétól a fatámlás székig, érkezési sorrendben. Bölcsész és egyben klubhangulat. Mindez a multiplexek vilá­ gában. Ez a Kultiplex. A helyre külön adok egy nyolcast. Mi lehet érdekes egy csöpögős, amerikai romantikus filmben? Elsőre semmi. Sze­ relmi háromszög, forró pillantások, még forróbb jelenetek? Talán ennyi elég is len­ ne a közönségsikerhez. Az alkotók azon­ ban semmit sem bíztak a véletlenre. Meg­ nyerték a filmhez Nicolas Cage-t, vala­ mint az elbűvölően bájos, ámde nem oly szép Penelope Cruzt, aki mostanában a facér törpe, Tóm Cruise oldalán tűnik fel a magazinok címlapján. A történet a II. vi­ lágháború idején játszódik, egy festőién szép görög szigeten. Főhősünk, Corelli kapitányt és egységét helyezik ide helyőr­ ségként. A szigetlakok eleinte bizalmatla­ nok a megszálló olaszokkal szemben, de a déli népekre jellemző életstílus legyőzi ezt az akadályt is. A két főszereplő közöt­ ti kezdeti feszültség hamar átcsap min­ dent elsöprő szerelembe, és még a koráb­ bi lovag felbukkanása sem állhat az útjuk­ ba. Sőt, az ellenségekből barátok lesznek, a közös cél érdekében, a gaz és gálád né­ metekkel szemben. Akik párjuk unszolá­ sának engedve lemondtak egy akciófilm megtekintéséről, azok sem csalódnak, csatajelenet is van a filmben. ( Olyan Ryan közlegényes) A végkifejletet illetően talán nem árulok zsákbamacskát, ha el­ árulom beteljesül a szerelem, mindenki boldogan hajthatja álomra a fejét. Igazi amerikai lőve story, sok érzelemmel, csókkal és könnyel, megtekintését csak felnőtt kísérettel ajánlom. (magyar film, 2001) Értékelés: tízből nyolc Értékelés: tízből hét SZABÓZÉ SZAMOS MÁRTON �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Pázmányos öregdiákok szövetsége Sok, a Pázmány Péter Katolikus Egyete­ men végzett egykori diák kívánsága telje­ sült az egyetem Öregdiák Szövetségének megalakulásával. Néhány gondolat az alapszabályból: - elősegíteni az egyetem szellemiségének érvényesülését a társada­ lomban - egy-egy közérdekű téma megvi­ lágítása az egyetemen művelt tudomány­ ágak nézőpontjából, s ezáltal az egyes karo­ kon és szakokon végzett tagság általános tájékozottságának növelése -, az egyetem számára szellemi, társadalmi, illetve anyagi támogatás nyújtása. E célok elérése érde­ kében a szövetség tisztségviselői rendsze­ res kapcsolatot tartanak az egyetem veze­ tőivel, s ennek keretében nem csupán az egyetemről, hanem az egyetem felé is köz­ vetítenek hasznosítható információt. így a szövetség elnöke Kránitz Mihály profeszszor, ügyvezető elnöke Kránitz Mihály, tit­ kár Schlett András - mindketten bölcsészdoktoranduszok. Őket az elnökség tagjai­ val együtt Erdő Péter püspök, rektor úr megerősítette tisztségükben. Az Öregdiák Szövetséget az egyetem sajátjának ismeri el, és a kezdeti szervezési teendőkben a Rektori Hivatal segítséget nyújt. A szövetség váija a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomát szerzettek csatlakozását, nevük, címük, munkahelyük és diplomaszer­ zésük évének feltüntetésével az alábbi címen, írásban: Öregdiák Szövetség Rektori Hivatal PPKE 1088 Bp., Szentkirályi u. 28. Drótposta: rga@jak. ppke.hu. Készülőben van az Öregdi­ ák Szövetség honlapja is, amely a PPKE Interneteimén lesz megtalálható. (Új Ember) Az adózók fontosnak tartják... A katolikus egyház gazdálkodásáról A Ma­ gyar Katolikus Püspöki Konferencia képvi­ selői október 17-én - az idén második alka­ lommal - sajtó tájékoztató keretében tárták nyilvánosság elé a magyar egyház gazdálko­ dásának mutatóit. Veres András püspök, a MKPK titkára ez alkalomból köszönetét mondott annak a 356.796 állampolgárnak, akik személyi jövedelemadójukból a Ma­ gyar Katolikus Egyházat összesen 1.212 millió forinttal támogatták. A pénzügymi­ nisztérium adatai szerint az előző évhez ké­ pest 22.416 fővel többen (az összes felaján­ ló 63,6 százaléka) jelölték meg kedvezmé­ nyezettként egyházunkat. "Véres András rá­ mutatott, hogy az adatok nem tükrözik az egyházhoz tartozók számát, pontosabb tájé­ koztatást majd a népszámlálás eredményei szolgáltatnak. (Új Ember) M- KERESZTÉNYEK fe Ahogy élnek. Mosoly és könnyfér meg arcukon. Amit tesznek. Hurrikántfékez meg ezer szív. Amit várnak. A remény mustármag. Jól terem. SZ. M. PPKE-JÁK teken 18 óra a Magyar Szentek Templomá­ ban (Szigeti Szabolcs) (Infó: - A lelkészség címe: 1052.Bp. Pesti Barna­ bás utca 1., telefon/üzenet/fax: 318-56-64 - Piarista Kápolna: Pesti Barnabás utca 1., Magyar Szentek Temploma: a Petőfi híd budai hídfőjénél van a volt EXPO területen. Megközelíthető a 4-6 villamossal, illetve a 12-es autóbusszal.) Szemezés Programok - A Lelkészség! Tanács ülése: dec. 2-án, a vasárnapi szentmise után a Piarista Kápolna­ sekrestyéjében - Egyetemi oktatók lelkinapja November 17-én, szombat, IQ óra, a Magyar Szentek Templomában - Latin nyelvű szentmise November 25-én, vasárnap, 19 óra, a Piarista Kápolnában - Adventi ökumenikus istentisztelet December 6-án, csütörtök, este 6-kor a Magyar Szentek Templomában “ Jegyesiskola indul a II. félévben, jelentkez­ ni lehet máris az egyetemi lelkésznél Szentmisék Vasárnap-. - Este 7-kor a Piarista Kápolnában, előtte 6tól az Egyetemi Lelkészség Schola -ja ének­ kari próbát tart a sekrestyében - Olasz nyelvű szentmise minden vasárnap 10 órakor, a budai Kapucinus templomban (Fő u.) Szerda: - Reggel 7-kor a Magyar Szentek Templo­ mában Péntek: - Reggel 7-kor a Piarista Kápolnában, előtte 1/2 7-töl gitáros énekpróba (a szentmisék után szerény AGAPÉ) Lelki beszélgetés: - Hétfő délután 3-6, Péntek délelőtt 8-11, vagy előzetes megbeszéléssel, a Lelkészség irodájában. Bibliaóra: - Hétfő este 6-tól a Piarista Kápolnában, Dr. Jeleníts István O.Sch.P atyával - Hétfő este 7-től a Magyar Szentek Temploma Hittantermében (egyetemközi kisközösség) Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész atyával - Ifjúsági hittan: Szerda este 7-től a Mária utca 20-ban Sebestyén Ottó vezetésével - Egyetemközi Szt.Agoston Közösség: Pén­ - "VIGÍLIA 2001/10: - A folyóiratban tanul­ ságos beszélgetést olvashatunk Fejtő Ferenc történésszel. Érdekes életút, érdekes ember. A történész, ill. a kérdező (Bodnár Dániel) dialógusa sok, értékes gondolatot ébreszthet bennünk. Olvasásra mindenképpen aján­ lott, mégha a tanár úr nem minden megál­ lapításával ért is egyet az ember. Olyan rop­ pant leegyszerűsítő kinyilatkoztatást példáiil vii, J-írxrrvr AAV/t/y Ac'yta/i kvnvfvvn ol cA^cm'ly Zita uwi v zi n ive resztény kurzus híve volt, és emellett érdeklődött a szociálpolitika iránt.”, bizonyosan nem fogad­ hatunk el, ha ismerjük Prohászka írásait, ill. tevékenységét. Az egykori püspököt egyéb­ ként sokan a XXsz. legjelentősebb, legna­ gyobb hatású magyar katolikus alakjának tartják, akitől nagyon távol állt a ’katolikusbarokk’, annál közelebb a puritán­ ság és a gyári munkás... - a NÉPSZABADSÁG október 3O.-ai szá­ ma közli „hívő értelmiségiek” egy csoportjá­ nak levelét, melyet az értelmiségi hölgyek/urak Seregély Istvánhoz, Bölcskei Gusztáv­ hoz és Szebik Imréhez, a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőihez címeztek. Amikor a nagybetűs címet elolvastam („Kö­ zös lelkiismeretvizsgálatra van szükség / Ér­ telmiségiek egy csoportjának levele egyházi vezetőkhöz”) megörültem. Amikor a levelet olvastam el, akkor elszomorodtam. Amellett, hogy az iromány stílusa meglehe­ tősen kioktató, cinikus, csupán 1 megjegy­ zés: ez a levél nem az őszinte lelkiismeretvizsgálat miatt íródott meg, hanem azért mert jövőre választások lesznek. Teszem hozzá: kár, hogy nem az őszinte lelkiismeretvizsgálat volt az ihlető... (Akit a részletek is érdekelnek, olvassa el a levelet. Az aláírók névsora mondhatnók impozáns, pl.: BoórJános, Horányi Özséb, Görgey Gábor, Fejtő Ferenc, Szabó Iván, Kamarás István, Mécs Imre, Esterházy Péter stb.) tizenhetedik oldal �A mi kis Fradi-Újpestünk Mit tegyen egyjoghallgató, ha nyitott szemmel akar járni a világban? Ha társadalom­ tudományok sokaságával pallérozott szellemét a gyakorlati élet tükrében kívánja to­ vább ragyogtatni? Ha tudásszomjtól ittas lelke még újabb és újabb nagyszerű ismere­ tek és felfedezések elsajátítására sarkallja? Ha rajta akarja tartani kifinomult tapintá­ sát korunk társadalmának dinamikusan lüktető ütőerén??? Valami ég a Fradi táborban... A válasz egyszerű: látogasson ki egy vérbeli, hamisítatlan, hazai futballmeccsre!!! Nem fogja megbánni. De ha már meccs, legyen rangadó: ami Argen­ tínában a Boca Juniors - River Plate, ami Spa­ nyolországban a Barcelona - Reál Madrid, ami Olaszországban a Lazio- Roma, vagy az Internazionale - Milán, az Magyarországon a Fradi -Újpest! Vágy azt is mondhatnánk: ami Ibériában egy Roberto Carlos - Rivaldo csata, az minálunk mondjuk egy Nagy Norbert - Tokody Tibor küzde­ lem! Micsoda nevek! Micsoda küzdelem! Micsoda különbség... De elég a lekicsinylő véleményből az örökké pesszimista hozzáállásból! Nézzük azt, ami szép, ami jó, ami a miénk: az egész rangadót körülve­ vő, és azt át- meg átszövő, ezerszínű, szociológi­ ailag és filológiailag egyaránt rendkívül ingergazdag környezetet: a közönséget, a hangu­ latot. Ezt múlt hónapban, rövid idő alatt kétszer is alkalma nyílt tanulmányozni a tudósítónak, először a zöldek, másodszor a lilák oroszlánbar­ langjába látogatva, és ott olyan tapasztalatokat szerezve, amelyek ehelyütt való közreadása nem nélkülözi a tanulságot sem szakmai, sem általá­ nos emberi aspektusból vizsgálva sem. Ha a többszörös ellenőrzésen, motozáson, a számos motoros- , kutyás-, lovas- és fekvő rendőrön át végre bejutottunk a stadionba egy dolog azonnal szemet szúr: a modern hadvise­ lés szabályainak megfelelően a polgári lakossá­ got szinte már teljesen kivonták a veszélyzó­ nából. Vagyis a stadion két oldalán a két tábor tizennyolcadik oldal fanatikusai helyezkednek el, a köztük lévő szektorokban (amelyek a pálya befogadóké­ pességének 60-70% -át teszik ki) pedig ott lé­ zeng néhány statiszta, az egykori meccsre járó polgárok mai céltalan csökevényei. Már éppen elhatalmasodna az emberen a két­ ségbeesés, amikor a pályán látható gyötrődés helyett figyelme a lelátóra összpontosul, és ez­ által végérvényesen elkötelezett hívévé válik az NB I- es meccsek látogatásának: Még csak valami finom, alig észlelhető bizser­ gés futja át a szemlélőt, amikor megpillantja azt a ferencvárosi szurkolót, aki úgy kíván sza­ vainak nagyobb nyomatéket adni, hogy a kor­ látra állva „Adám kosztümben” mutat be lát­ ványos kunsztokat az ellenfél szurkolóinak bosszantására, és egyúttal társai örömére. Kicsit csalódott lehettem volna, amikor egy kalapos fiatalember, ha centikkel is, de elhi­ bázta egy vízfestékkel élénk lilára festett, hús­ boltból származó kopasztott libával a szöglet­ rúgáshoz készülődő újpesti játékost, de lássuk be végre: nem sikerülhet minden! E kis gikszerért bőséges kárpótlás a rendőrség speciális alakulatának benyomulása a szektor­ ba: ahogyan a surranok csosszanása, a gumi­ botok puffanása, diszkréten összefonódik a gázspray halk szisszenésével, és mindez elvá­ laszthatatlanul belevegyül egy igazi, kora őszi, didergős pesti alkonyatba... Tartsanak szenti­ mentálisnak a tisztelt olvasók, de vállalom: igazi férfias romantika volt ez a javából! De az igazi öröm egy a szakmájára készülő jogász számára: a retorikai finomságok, a választékos szókincs, a finoman cizellált nyelvi megoldások, a kijegecesedett stilisztikai bravúrok. Ezek túl­ nyomó többsége e keretek között idézhetetlen, de tegyük hozzá, hogy amúgy is az adott szituá­ cióban és kontextusban fejthetik ki igazán hatá­ sukat, nem pedig öncélúan kiragadva. Van azonban egynéhány dolog ami rögtön fel­ kelti a laikus, de ismeretekre szüntelenül vá­ gyó egyetemista érdeklődését, és beindítja fan­ táziáját: Ezek pedig azok a versikék, mondókák, dalok, amelyekkel a két csapat szurkolói egymáson kö­ szörülik a nyelvüket. Egyfajta különleges évődés lehet ez köztük, melynek során egyfolytában tö­ rekszenek egymásra licitálni úgy a szexuális de­ vianciák szemléletes felsorolása, mint a másik tábor családi- és etnikai hovatartozásának pon­ tos meghatározását illetően. így például: Az új­ pestiek dalban adnak hangot annak a kollektív, szilárd meggyőződésüknek, hogy valamennyi zöld fehér szurkoló édesanyja prostitúcióval ke­ reste a kenyerét /álé - álé/, édesapjuk pedig a földművelő hivatást választotta /álé/, és e felme­ nők nászából származnak a fradisták /álé/. Ezzel szemben a ferencvárosiak egy pattogó ritmusú mondókában foglalnak össze egy rövid epizódot a lila fehér fanatikusok életéből, mely­ nek tartalmi kivonata a következő: Egy (felte­ hetően korábban elhunyt) újpesti szurkolót kí­ sérnek végső útjára, miközben zúgnak a haran­ gok, és mély fájdalommal búcsúznak tőle mind a saját nemükhöz vonzódó férfiak, mind pedig azok, akik a náluknál lényegesen fiatalabb, többnyire koruknál fogva cselekvőképtelen személyeket részesítik előnyben érzelmi téren. A versike jövendölése szerint azonban ha még egy lila hívő búcsúzik el az élők sorából, akkor érte már e speciális személyi kör se hullajtson könnyeket, csak az újpesti szurkolók azon cso­ portja akinek tagjai földműveléssel, állatte­ nyésztéssel hivatásszerűen foglalkoznak, és akik egyébként azonosak a növények földfelszín alatt elhelyezkedő tápanyagfelvételre specializá­ lódott szervével /álé-álé-álé-álé-ó/. Végül, jogászi gondolkodásunk nem mehet el szó nélkül amellett a vagyon elleni bűncselek­ mények körében tett kollektív, egybehangzó beismerő vallomás mellett, amely a Megyeri úti mérkőzés második félidejében hangzott ugyan el, de csak valamilyen rejtélyes összefüggésben állhat akár a legcsekélyebb fokban is a futballal, vagy a rangadó bármely szegmensével: „Nem is tudja ’tán a rendőrkapitány, hogy lopott az ingem, s lopott a gatyám" {Az általam át nem látott összefüggés világos feltárására irányuló észrevételeiket kérem jut­ tassák el a szerkesztőségbe). Remélem mindenki kedvet kapott arra, (ha eddig nem volt) hogy írásom nyomán kilátogasson egy magyar bajnoki mérkőzésre, vagy akár a tavaszi Fradi - Újpest meccsre. Addig már csak kb. 137et kell aludni, azt már akár fél lábon is... KÉSZÉI GERGELY �I Kati, az aerobic-bajnoknő Név: Kelemen Katalin Született: Veszprém, 1982. április 22. Kedvenc étel: pizza Kedvenc ital: saját házi bor, vagy Tramini Kedvenc állat: ló Kedvenc ország: Spanyolország Példakép: Tuuli Matinsalo (finn aerobic-versenyző) Legjobb eredményei: fitness: junior országos bajnok 1999-ben aerobic: 1999 Hollandia amatőr világbajnok 2000 Hollandia felnőtt világkupa második 2001 Várpalota országos bajnok (Szloboda Évát sok év után ő verte meg elsőként) 2001 San Francisco vb. egyéniben 10., párosban 8. 2001Japán vb. 6. hely — Mi is igazából az aerobic, mint sportág? Köszönő viszonyban voltunk azelőtt. A mindig mosolygós arcú lány látszólag ugyanúgy tette a dolgát, mint társai, is­ kolába járt, zh-t írt, vizsgázott. Aztán egy véletlen beszélgetés folytán elárul­ ta, hogy ő még valami mást is csinál az egyetem mellett: sportol, amint látni fogjátok, világszínvonalon. Kelemen Katalin - ugyanis róla van szó - egyete­ münk másodéves hallgatója, mellesleg pedig szeretett sportágában, az aerobicban, többek között junior világ­ bajnok és felnőtt világkupa második. — Kati! Mesélj nekünk a kezdetekről! — Általános iskolában elsőtől nyolcadikig szertornáztam, és imádtam ezt csinálni. Sajnos a feltételek nem voltak kellően adottak, ezért abbahagytam. Ekkor egy ba­ rátnőm lehívott aerobic edzésre. Nagyon tetszett az egész. Nem sokkal később egy versenycsoporttal edzettem, sőt egy na­ gyon fontos verseny előtt megbetegedett az egyik lány Az edző megkért, és én be­ szálltam a megüresedett helyre, és másodikok lettünk. Ott ragadtam közöt­ tük. A középiskolában a különös szabályok miatt az egyénivel kellett megbarátkoz­ nom, azóta mind egyéniben, mind csapat­ ban versenyzem. rohangálni. Egy aerobic harisnya például 5 000 forint, ami ha nincs, a művészi ha­ tás bíró levon a pontokból. Eddig Várpa­ — Sokan összekeverik a lotán versenyeztem, ott könnyebb volt tá­ fitnessel. A fitnessnél a verseny háromfordulós. Az első egy es- | mogatókat találni. Most egy átmeneti ál­ lapot van: hétközben Budapesten a télyi ruhás, ahol a kisugárzást és Lurdy-házban edzek, de még várpalotai­ a mozdulatokat figyelik a pon­ tozóbírók. A második a fürdő- ' ként versenyzek. Átlagosan hetente 4-5 edzéssel készülök, de versenyidőszakban ruhás forduló, itt az izmok ará­ ez több is lehet. Egy-egy edzés után haza­ nya az elsődleges szempont, míg a harma­ menni is alig tudok. dik rész egy másfél perces show-szerű, ve­ gyes elemekből álló gyakorlat, nevezhet­ — Miért a paragrafusok világát választot­ nénk „színpadi táncnak” is. Egyébként én tad, és hogyan képzeled el a jövőt? is megpróbálkoztam a fitnessel, 1999-ben — Ez érdekes. Általános iskolás koromban junior magyar bajnok voltam. Na most az a legjobb barátnőm apukája „ügyvéd bácsi” aerobic gyakorlatok sokkal keményebbek, nincsenek bennük meg a lágyabb elemek. volt. Emlékszem, nekem nagyon okosnak Itt az erő és a lazaság dominál együttesen, tűnt, mindig szépen öltözött volt, és egy­ ezt pontozzák a bírók. Az egyébként nép­ szerűen olyan jó volt vele beszélgetni. szerű sportágra jellemző, hogy azért nem Mondtam is anyukámnak, hogy én is jo­ szerepelhet olimpián, mert egyszerre négy gász leszek. Aztán a későbbiekben is legin­ nemzetközi szövetség van, és ezek képtele­ kább ez érdekelt, és a jogi egyetemre je­ nek egyezségre jutni. Ez azt is jelenti, hogy lentkeztem, amit nagyon nem bántam egy évben négy világbajnokság van, ame­ meg. A jog tetszik, mostanában a büntető­ lyek nagyjából egyenértékűek. A szövetsé­ jog fogott meg nagyon, lehet, hogy majd gek közötti nézetkülönbségek egyébként ezzel szeretnék foglalkozni. Remélem, új­ árnyalatnyiak. ra megkapom az egyéni vizsgarendet, hisz — Mennyire ideálisak a feltételek számodra, csak így tudom összeegyeztetni a sportot és hogyan készülsz a versenyekre? és az egyetemet. És az aerobic? Mostaná­ ban nagyon fáradtnak érzem magam, kel­ — A magyar szövetség sajnos szinte alig lene egy kis pihenő, de tudom, nem lehet, tud segíteni, hogy csak egy példát említ­ mert nagyon jól indult ez az év felnőttben. sek: Japánban, ahol idén áprilisban világ­ Most egy hullámvölgy alján vagyok, de bajnokság volt, nyolcán voltunk kint, és majd jön az új cél, például a decemberi vi­ nemcsak a repülőutat kellett nekünk fi­ lágkupa itthon Magyarországon, és ez kel­ zetni, hanem az egyen melegítőt is mi vettük magunknak. Vannak versenyek, lő erőt ad majd a folytatáshoz. amelyek pénzdíjasak, de ez az összeg ele­ IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ nyésző, így állandóan szponzor után kell tizenkilencedik oldal �Az egyetemi sportéletről A Szentkirályi Társaság előadásai Sok panaszt lehetett hallani az egyetemi sportélet hiányáról, hogy miért is nincs egyetemi sportélet, miért nincsenek sport­ rendezvények? Vannak! Csak egy kicsit — nem túl nagy energiaráfordítással - utána kellene nézni. Bárki, aki felfárad a Szentki­ rályi u. 26. épületben a Testnevelési Cso­ port irodájába részletes felvilágosítást kap­ hat az aktuális sportrendezvényekről, ame­ lyek nagyrészt teljesen ingyenesek az egye­ tem hallgatói számára. Azok kedvéért azonban, akik elfoglaltságaik miatt érdek­ lődésre mégsem tudnának időt fordítani alább közlöm a jelenleg folyó összes sport­ rendezvények időpontját és helyét. Azon­ ban akiknek ezen hosszú lista nem kielégí­ tő, azoknak a Testnevelési Csoport vállalja, hogy 10 fő jelentkezése esetén bármilyen sportfoglalkozást megszervez. A Testneve­ lési Csoport érdeklődésemre elmondta, hogy jelenleg igen nehéz helyzetben van, mivel még nem készült el egyetemünk legnagyobb tornaterme, a labdajátékcsar­ nok, amely felújítására már pályázatok út­ ján megszerezték a szükséges pénzeszkö­ zöket és reményeik szerint már a 2002/03 tanévben használatba veheti az egyetem hallgatósága. így sokkal egyszerűbbé és könnyebbé válik az oly népszerű foci és kosárlabdameccsek megrendezése. H-Sz-P 17h H-P 18.30hminden nap 17h-20h H-Sz 16.30-17.30 H-Sz-P 19h-21h K-Cs 18h-20h H-Sz 16.30-17.30 K-Sz-Cs 17.30-18.30 minden nap 19h-21h minden nap 13h-15h K-Cs 16h-17.30 P 17higény szerint natra megrendezi a PPKE-JAK Focibaj­ nokságát. Jelentkezni lehet: 2001. decem­ ber 1-től 2002. február első hetéig. Szeptember 1-től 2 hetente szomba­ tonként turisztikai gyalogtúrák indulnak a Szentkirályi u. 26. elől (pl.: Piliscsabára, Pannonhalmára, Szilvásváradra). Ezen kívül 8 fő jelentkezése esetén vállalja önköltségi áron a hallgatók szállí­ tását gyalogtúrákra, városnézésekre és el­ sősorban katolikus zarándokhelyek felke­ resésére. Télen a Testnevelési Csoport sítúrákat szervez. Nyáron gyalogtúrák, lovas tábor, evezős és vitorlás táborok lesznek. HÓDY GÁBOR FAIX NIKOLETTA Esemény Helyszín Kosárlabda Foci kondi-terem használat Gyógytestnevelés Szertorna (férfi-női) Szertorna (férfi-női) Callanetics torna Aerobic Aikido Ökölvívás Judo Táncház (görög, szerb, magyar...) Sakk klub BEAC pálya Orczy kert Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. November 22-én, csütörtökön (gy. k.: a megjelenés napján) frenetikus hangulatú, iga­ zi, hamisítatlan, 100%-os Pázmányos jogászbuli lesz a Spartacus Pizzéria és Él­ ménycenter Kultúrműintézményben! Szóval a Spariban! Élő zene nem lesz, de nem baj, mer’ lesz Dizsi! Lányoknak ingyér’ a beugró! A Szentkirályi Társaság csütörtök esti előadássorozatának keretében októ­ ber 25-én vendégünk volt Bereményi Géza - a Hídember című film forga­ tókönyvírója és rendezője valamint Eperjes Károly - aki a filmben Szé­ chenyi Istvánt alakítja. A film elkészítésének elsődleges célja, hogy az emberek megismerjék Széchenyi életművét. Arra a kérdésre, hogy miért kell Széchenyiről filmet készíteni, Epeijcs azt a választ adta, hogy az a szégyen, hogy mos­ tanáig kellett várni arra, hogy film készül­ jön róla! Talán nem is kellene indokokat keresni arra, hogy miért készítették el ezt a filmet, csak vissza kell idézni Kossuth La­ jos szavait: „Ujjait a kor ütőerére téve és megértette annak lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak...!” Eperjes Károly bevallotta, hogy már fi­ atalkorától tiszteli Széchenyi személyét és tevékenységét. Véleménye szerint rajongása arra vezethető vissza, hogy a gróf egykori birtokán született és később a Széchenyi István Gimnáziumba járt, és rendkívül so­ kat olvasott a gróf életéről. Arra a kérdésre, hogy miért Eperjes Károly játssza Széche­ nyi szerepét Bereményi Géza válaszolt. Mi­ vel a filmben 30 éves korától 70 éves korá­ ig kell játszani, olyan embert kell keresni, aki ezt a folyamatot hitelesen tudja ábrázol­ ni. Eperjes Károly számára természetes volt, hogy elvállalja ezt a szerepet. Digitális technikát alkalmaztak annál a résznél, mely a Lánchíd megépítéséről szól. A több nehéz és nehezen fölvehető jelenet mellett a rendező és a színész ajclmezek korhű elkészítését tartották a legne­ hezebb feladatnak. Ha máshonnan nem is, a középiskolai tanulmányainkból mindannyiunknak van­ nak ismeretei Széchenyi életéről, de aki többet szeretne tudni az nézze meg a fil­ met, s aki még Széchenyi levelezésébe is szeretne betekintést nyerni, annak lehető­ sége nyílik erre a Logod Bt. gondozásában megjelent CD tanulmányozásával, amely Széchenyi teljes életművét tartalmazza. Egész évben: Időpont Eperjes Károly és Bereményi Géza a Hídemberről A Testnevelési Csoport és a Hallgatói Önkormányzat 2002. tavaszára közkívá­ � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 11. szám 2001. november 22. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. november 22. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (9193kb+2386 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_11_20011122 Relation A related resource T00041 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_11_20011122 HÖK