https://omeka.ppke.hu/files/original/df4133d7fe05414f6ada60debbc1e9d9.jpg 5e1b0ed1a58502328f63906aeb6bce94 https://omeka.ppke.hu/files/original/8d69bfadb18ea897e7ed93e102c20678.pdf 601ec2178381228f3032bea145e8bd65 PDF Text Text PP&EJMztJVjl-OJ2.OO11XO5 A PP1®3'^ l*pj« A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA IV. évfolyam, 10. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. november 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Kérdezz! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (inteijú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) váijuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal A legrosszabb emberi tulajdonságok közé tartozik a közömbösség, az érdektelenség. Aki közömbös a világ felé, nem érdeklődik, nem akar­ ja megismerni az újat, az emberi mivoltát tagadja meg. Hiszen ha az embert nem hajtotta volna a szellem ereje, még ma is mindannyian fenn csücsülnénk a fákon, banánt rágcsálva. Természetesen az érdeklődés magasabb dimenzióiról beszélek, az ugyanis nyilván mindenkit foglalkoztat, hogy: „mennyi itt a sör?, vagy: mit játszott a Fradi?, esetleg: kiderül-e végre a mai részben, ki próbálta megmérgezni don Alvarez de Edmundo y Coronilla mos­ tohafiának eltitkolt szeretőjét, Maria Rosamundát? Ennél tehát azért egy kicsit többről lenne szó. Éppen ezért egy kicsit szomorú látni, hogy éppen nálunk, ajogi egye­ temen (hiszen a jogászok komoly társadalomformáló erővel rendelkez(het)nek!) is gyakran ütközik az ember a közömbösség falaiba. Amikor a hajtóerő már csak és kizárólag a pénz, amikor a kötelező, vizsgára megszerzett tudáson kívül már semmi egyéb nem érdekli az embereket, egyedül az olcsó szórakozás, akkor ott nagy a baj (termé­ szetesen TISZTELET akivételnek). Hiszen így válhat egy társadalom, egy nép, egy világ arctalanná, irányíthatóvá, birkaként vezethetővé. Olyanokká, akik nem tesznek fel kérdéseket, akik nem is várnak válaszokat, akikkel mindent meg le­ het tenni, amíg tele van a hasuk. Éppen ezért kérdezz! Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek Szakkollégiumi híradó — Helyzetjelentés „A Pázmány nem marad el az ELTÉ-től” Interjú Györgyi Kálmán miniszteri biztossal Újra álla a Mária Valéria híd Az elfelejtett Szentkirályi Móric Prof Dr. Békés Imre, személyesen Kocsmatörténelem 1996-2001 Két perc Méltatlanul feledésbe merült mozgalmi dalok Egyensúly? A mi kis sirámaink Az egzotikus nyelvek kora lejárt Dr. Kilényi Géza professzor 13 jó tanácsa az élethez Vedd és olvasd! Magyar vagyok nem turista Lendületben a Pázmány Pódium Erkölcsi revízió Heti Hetes és politika 3 3 4 6 7 8 10 11 11 11 12 14 15 16 17 18 19 19 hon lap : w w m. extra. h w/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata >> A tisztelt hallgatóság figyelmébe!!! A kötelezően választható tárgyak és speciálkollé­ giumok beírására lesz lehetőség ( hogy úgy mondjam kötelező jelleggel) a II., III., IV évfo­ lyam részére 2001. november 5-én 1-től fél né­ gyig az I. előadóban. Az I. és V évfolyam novem­ ber 12-én a fent említett időpontban és helyszí­ nen tehet eleget a kötelezettségeinek. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. Kedves diákok és tanárok! Dr. Varga László, az országgyűlés korelnö­ ke, kereszténydemokrata politikus a Páz­ mány Pódium szervezésében előadást tart a Díszteremben 2001. november 21-én 18 órai kezdettel. Az előadás címe: Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a vi­ lágra és a Szovjetunióra. Az előadás az alábbi kérdésköröket érinti. A magyar for­ radalom és szabadságharc tárgyalása az ENSZ-ben, az Egyesült Államok szerepe, a Nagy Imrét megelőző kormány árulása, el­ bukott-e a forradalom és szabadságharc? Dr. Varga László az Országgyűlés korelnöke, a XX. század meghatározó keresztény­ demokrata politikusa volt. Megélte a kom­ munista hatalomátvételt, a keresztényde­ mokrata párt szétverését. Aktívan részt vett az 1956-os eseményekben, emiatt külföldre kellett menekülnie. Tapasztalatait most a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem hallgatóival is meg kí­ vánja osztani, ezért várunk mindenkit, aki érdeklődik a korszak illetve az ese­ mények iránt. >■ Parlamenti látogatás! Örömmel értesítünk mindenkit, hogy még lehet jelentkezni parla­ menti túrára! Időpontok: november 11. novem­ ber 18. A jelentkezéseteket vátjuk személyesen, csütörtökönként a tanszéken vagy e-mailben: sidon@fremail.hu címre. Köszönettel: Koszto­ lányi Rita és Szász Niké >»• írásbeli vizsgalehetőség! Szociális jog­ ból és Tb. Jogból ki lehet váltani a szóbe­ li vizsgát. 10-15 oldalban kell kidolgozni, és 4-es 5-ös érdemjeggyel nem kell szóbe­ li vizsgát tenni. Leadási határidő novem­ ber 20. További információ a tanszéki hirdetőn illetve a jegyzetboltban. >■ Szentmise az Egyetemen!!! Hétfőtől csütör­ tökig reggel fél nyolctól az egyetemi kápolnában. Hétfőn Németh Attila piarista atya, kedden és szerdán Kuminetz Géza atya, csütörtökön Philippe Crossey atya celebrálja a misét. >■ Kedves vizsgázók! A tanszékek kérik a hallga­ tókat, hogy a halasztott vizsgákra időben érkez­ zenek, vizsgáikat lehetőleg ne tolják tovább, mert nem biztos, hogy később még lesz lehetőség pó­ tolni. Továbbá kérik a hallgatókat, hogy a válasz­ tott speciálkollégiumokat tiszteljék megjelenlétükkel, ellenkező esetben megszűntetik. A faliújságra kitett hirdetések a ti érdekeiteket szolgálják, ezért ne vigyétek magatokkal! Utolsó alkalom!!! Pótvizsga lehetőség egyetemes jogtörténetből. Levelezősöknek UV november 8-án 9 órakor az 1-es gyakor­ lóban. Mindenki időben jelenjen meg! Emlékezzünk 1917. november 7-éré! A négy ifjú Romanova hercegnő (balról: Olga, Tatyjána, Maria és Anasztaszja) 1906 szeptemberében. II. Miklós, az utolsó orosz cár lányait családjukkal együtt a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” után fogták el, majd végezték ki 1918 júliusában a bolsevikok. Szakkollégiumi híradó Helyzetjelentés A Deák Ferenc Államtudományi Szakkol­ légium - bár a tervezethez képest néhány hét késéssel - október közepén megkezdte a működését. Az oktatók készen állnak, csupán az a speciális kurzusokat vezető ta­ nárokkal folyik még az egyeztetés. Mint tudjuk, Egyetemünkön a tantermek tekin­ tetében — közgazdasági nyelven szólva - a kereslet meghaladja a kínálatot, azaz a diák­ ság szempontjából elfogadható időben nincs hely. Ebből a problémából egyértel­ műen következik, hogy amennyiben kur­ zusainkat nem kívánjuk a híres pesti éjsza­ kai élet szerves részévé tenni, úgy a szemi­ náriumok, előadások egy részét az Egyetem épületén kívül kell megtartanunk. E célból az Egyetemről könnyen megközelíthető helyen lakást fogunk bérelni. Az ingatlan a kurzusok megtartásán túl néhány személy részére lakhatási lehetőséget is jelenthet. Ez természetesen csak átmeneti megoldás, ke­ ressük azt az ingatlant, amelyben a Szakkol­ légiumnak végleges otthont ad. Október ötödikével lezárult ajelcntkczés, további érdeklődők sajnos már csak jövő­ re kérhetik felvételüket. Mivel a meghir­ detett 20 helyre több mint háromszoros volt ajelcntkczés, a Szakkollégium felvé­ teli vizsgát fog tartani. A vizsga cgyford ulós szóbeli „beszélgetés” lesz, melynek té­ telsora nincs, ezért előre készülni nem le­ het rá. A vizsgán a felvételi bizottság a je­ lentkező közéleti tájékozottságát, és a köz­ életi kérdésekben történő önálló vélcményalakítási képességét fogja vizsgálni. Remélhetőleg sikerül olyan időpontot ta­ lálni, amely minden felvételiző diáknak megfelel, ez esetben a felvételi bizottság rögtön eredményt fog hirdetni. A felvéte­ li bizottság döntése ellen fellebbezés nincs. (Jövőre, a Szakkollégium teljes in­ tézményesülését követően természetsze­ rűleg lesz. Idén még nincs szakkollégiumi közgyűlés, tehát nincs hová fellebbezni.) Minden kezdet nehéz. Mi azon dolgo­ zunk, hogy a Szakkollégiumnak is olyan ütemben fejlődni, mint ahogyan ez a PPKE-JÁK-nak sikerült. Ez viszont csak úgy képzelhető el, ha a szakkollégisták is teljes szívvel kiveszik a részüket a munká­ ból. Ha nem félnék attól, hogy szerzői jo­ gok megsértése miatt beperelnek azt mondanám „Együtt sikerülni fog”. jANCSÓ GÁBOR harmadik oldal �„A Pázmány nem marad el az ELTÉ-től” Interjú Györgyi Kálmán miniszteri biztossal, volt Legfőbb Ügyésszel — Az egyetem elvégzése után hogyan kezdődött Miniszteri biztos úr pályafutá­ sa? — Nagyon boldog voltam akkor, amikor Kádár Miklós professzor úrtól kaptam egy gyakornoki állást, így bennmaradtam a Büntetőjogi tanszéken. Második helyen az ügyészségre jelentkeztem, de mivel az egye­ temen maradhattam, az számomra tárgyta­ lanná vált. Soha nem gondoltam volna, hogy később — egészen más körülmények között — kerülhetek az ügyészségre. Számomra az egyetem csodálatos hely. A varázsát mind a mai napig megőrizte. Mindig, mintha valamilyen pompázatos bazilikába léptem volna be, annyira megilletődve néztem a Jogi Kar épületének elő­ csarnokában magasodó oszlopokra 1964. május 1-én mentem be először gyakornok­ ként, de diákkörösként már 1960. óta be­ jártam a tanszékre. Az idők folyamán kü­ lönféle jogszabályok előkészítésében mű­ ködtem közre. Az első, amelyről eleven emlékeim vannak, az 1961. évi Btk-nak az 1971. évi novellája volt, amelyet törvény­ erejű rendelet formájában bocsátottak ki, és ennek előkészítésébe engem is bevon­ tak. Ehhez a módosításhoz fűződik a bűn­ tett és a vétség fogalmának újbóli bevezeté­ se, az életfogytig tartó szabadságvesztés új­ bóli bevezetése, rehabilitáció új szabályo­ zása, a közlekedési büntetőjog önállósulá­ sa, és egyéb kérdések. Néhány évre rá elin­ dult a Btk. kodifikációja, az 1978. évi Btkt 1974-ben kezdték előkészíteni és én eb­ ben a kodifikációs bizottságban az Igazság­ ügyi Minisztérium meghívására részt ve­ hettem. A büntetőjog számos kiváló elmé­ leti és gyakorlati tudora kapott itt helyet, és ha most közülük nem emelek ki neveket, akkor ezt azért teszem, mert mindazokét, akiket közülük nagyra tartottam, nem tud­ nám felsorolni, s így a kiemelés alighanem önkényes lenne. Az 1978-as Btk. előkészí­ tése nagyon érdekes munka volt, láthat­ tam, hogy hogyan születik egy törvény az akkori politikai viszonyok között. A tör­ vény-előkészítésnek van egy ideológiai és van egy szakmai •—• kézműves része. Én az utóbbiban vettem részt. negyedik oldal mára már talán megmosolyogtató, de ak­ kortájt mégis szimbolikus jelentőséggel bí­ ró események kötődtek. Én kértem meg például, hogy a jogi kari tanácsteremből a Vlagyimir Iljics Uljanovot ábrázoló fest­ ményt távolítsák el és helyette Lippay érsek képét szíveskedjenek visszatenni, amelyet addig a Magyar Jogtörténeti Tanszéken őriztek meg a tradíciók és a jog iránti tisz­ telettel fertőzött jogtörténészek. Negyven esztendőt követően először küldtek ki a karon olyan körlevelet, amelynek megszó­ lítása a „tanszékvezető elvtárs” helyett „tanszékvezető úr” volt. — Hogyan került ezt követően a legfőbb ügyészi székbe? 1979-től 85-ig dékán- helyettesként dol­ goztam a Jogi Karon. Ezek igen érdekes és mozgalmas évek voltak, a közhangulat nagy változások ígéretével volt terhes. Sok re­ formjavaslat született általában a felsőokta­ tásra, de a jogi oktatásra nézve is. A változá­ sok csak úgy mint 'a meg nem valósult re­ form-törekvések elsősorban az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya ak­ kori vezetőjének, Bihari Mihály tanár úrnak a kezdeményezéseire születtek 1984-ben az akkori oktatásügyi minisz­ tertől, Köpeczi professzor úrtól, felkérést kaptam, hogy az oktatási törvény szerkesz­ tőbizottságának a vezetését vállaljam el és 1985-ben meg is született is egy oktatási törvény, ami a jogi felsőoktatás szempont­ jából talán azért is nevezetes, mert az eh­ hez kapcsolódó törvényerejű rendelet tette lehetővé, hogy az egyetemi oktatók ügyvé­ di praxist folytathassanak. 1989-ben aztán az ELTE Allam-és Jogtudományi Karának a dékánjává választottak, amit én azért tar­ tok nevezetes eseménynek, mert 1948 óta ekkor fordult elő először, hogy nem a párt­ bizottság döntötte el, hogy ki lesz az jogi kar dékánja, hanem a Kari Tanács válasz­ totta meg. Az én hivatali működésemhez — 1990. májusának elején kaptam egy aján­ latot, hogy vállalnám-e a legfőbb ügyészi tisztséget. Ekkor én ötvenegy esztendős voltam, és noha az egyetemi adminisztráci­ óban járatosnak számítottam, a gyakorlati jogalkalmazásban soha nem vettem részt. Soha nem dolgoztam se bíróként, se bűn­ ügyi védőként, se ügyészként, de fel kellett ismernem, hogy akkor éppen ilyen embert kerestek. Egy nap gondolkodási időt kér­ tem, aztán „igen”-t mondtam. — Minek köszönhetően került szóba Mi­ niszteri biztos úr neve? — Erről nem engem kellene kérdeznie. En­ gem egy—általam ismert—személy keresett meg a földszinti dékáni szobában. Nem firtat­ tam, ki küldte, mert gondoltam, ha valaki ilyen ajánlattal érkezik, azt olyan személy bíz­ hatta meg, akinek befolyása lehet arra, hogy kit jelöljenek Csak idén, 2001-ben, néhány hónappal ezelőtt kérdeztem meg az illetőtől, hogy annak idején ki küldte őt. így tudtam meg, hogy Antall József küldötte volt. Július 25-én választott meg az Országgyűlés hat év­ re legfőbb ügyésznek Ekkor leköszöntem a dékáni tisztségről és 26-án már a Markó utca 16-ba mentem dolgozni. Ezt követően negy­ ven nap híján egy évtizeden keresztül én vol­ tam a Köztársaság legfőbb ügyésze. 1996-ban újra megválasztottak, bár már akkor erőteljesen foglalkoztatott a vissza­ vonulás gondolata. Ha körülnéztem a régi­ �óban, a szomszédos országokban minde­ nütt azt láttam, hogy a velem egy időben e tisztségbe került kollégák közül már min­ denki másutt dolgozik. Aztán mégis elhit­ tem, amit mondtak, hogy ezt jól csinálom, és vállaltam az újbóli jelölést. Megválasztásom igen meggyőző több­ séggel történt: több mint kétharmados tá­ mogatással nyertem el ismét a tisztséget. Még egy alkalommal elhatároztam, hogy be kell fejezni a működésemet: ez 1999-ben volt, amikor az Országgyűlés előtt az ügyészség és a legfőbb ügyész munkájáról tartott beszámolómat 96,4 százalékkal fo­ gadták el. Ekkor azt gondoltam, hogy ez a megfelelő időpont a leköszönésre, de kü­ lönböző folyamatban lévő ügyek miatt mégis maradtam. 2000 elején viszont már végképp egyértelmű volt számomra, hogy az a fajta motiváció, amely engem ebben a tisztségben ilyen sokáig megtartott, elillant, s ekkor bejelentettem a lemondásomat, amely az ügyészségi szolgálati törvény sze­ rint egyoldalú nyilatkozat. Senkinek a hoz­ zájárulása nem szükséges ehhez. Még elké­ szítettem az Országgyűlés által megválasz­ tott ún. olaj-bizottság számára az ügyészsé­ gi jelentést, és benyújtottam a legfőbb ügyész beszámolóját az 1999. esztendőben végzett munkáról, majd május 15. napjával távoztam a hivatalomból. — Ezek szerint nem igaz az, hogy a média kuratóriumokkal kapcsolatos jogértelme­ zési vita következményeként mondott le? — A lemondás az én nyilatkozatom volt és nem másé. Én is olvastam különféle feltéte­ lezéseket, — ezek egy részét ízléstelennek tartottam, — amelyekhez azonban én is ala­ pot szolgáltattam azzal, hogy indokolás nél­ kül mondtam le. Az én felfogásom szerint a legfőbb ügyészi tisztséget távol kell tartani a politikai csatározásoktól. A legfőbb ügyész a törvény embere, nem a politikáé. Ehhez a felfogáshoz pedig azt tartottam jobban illőnek, hogy az indokaimat tartsam meg magamnak. — A rendszerváltozást követően mennyiben változott az ügyészség helyzete? — 1989-90-ben nehéz volt a helyzet. Egy­ felől Magyarországon a rendszerváltozással egy páratlan bűnözési hullám járt együtt, másfelől az előző rendszerrel valamilyen módon azonosuló vagy azonosítható szer­ vezetekben ebben az időben rendkívül mély erkölcsi válság volt. Az előző rend­ szer bíróságának, ügyészségének, rendőr­ ségének, ügyvédi kamarai tagságának szembesülnie kellett egy széthulló diktató­ rikus rendszerrel és el kellett képzelnie egy új, független demokratikus, jogállami Ma­ gyarországot. Ehhez nem kevés segítséget jelentett az, hogy a jogászi társadalom jobb tagjaiban elevenen élt a jogeszme iránti tisztelet, az igazság szolgálata iránti elköte­ lezettség, és ez az elmúlt rendszerben sem halványult el. Az nyilvánvaló volt számomra, hogy ha én veszem át az ügyészi szervezet vezetését, akkor az ügyészi testület legitimációját vitán felül állóan biztosítani kell, mert az országra zúduló bűnözési hullámmal egy hatékony bűnüldözési- és igazságszolgáltatási szerve­ zetet kell szembe állítani. E tekintetben Balsai István úr, az évtizedek után első de­ mokratikusan választott kormány igazság­ ügy-minisztere is eltökélt volt. Ehhez egy az országgyűlés által elfogadott tisztújítási tör­ vényre volt szükség mind a bírák, mind az ügyészek tekintetében. 1991 végére mind a bírói, mind az ügyészi testületben végbe­ mentek a tisztújítások, minden ügyészi veze­ tő pályázat útján került a tisztségébe. Komoly gondot jelentett a rendszerváltozás időszaká­ ban az, hogy a kitűnően felkészült, kivált­ képp ajó nyelvismerettel is rendelkező ügyé­ szek közül nem kevesen hagyták el a pályát. A magángazdaság, a magántőke, a nemzetkö­ zi nagyvállalatok szakembereket kerestek, s hamar rájöttek, hogy az ügyész kitűnően képzett, fegyelmezett munkaerő. — Hogyan került a miniszteri biztosi tiszt­ ségbe, és milyen feladatokat lát el? — Az elmúlt esztendő első felében kaptam egy ajánlatot az igazságügy- miniszter asszonytól, amelyet elfogadtam, és 2000. május 16. óta az Igazságügyi Minisztérium­ ban dolgozom. Elsősorban a minisztériumi jogszabályelőkészítő munkában veszek részt, többek között én szervezem annak a bizottságnak a működését, amely az új bün­ tetőtörvénykönyv koncepciójának kialakítá­ sán fáradozik. Ebben a bizottságban bírák, ügyészek, ügyvédek, egyetemi oktatók, belügy- és igaz­ ságügyi-minisztériumi szakértők vesznek részt. Részt vettem a most az Országgyűlés előtt fekvő Btk-módosítási javaslat és a jogi személy büntetőjogi szankcionálásáról szóló javaslat előkészítésében. Az Alkotmányügyi Bizottság előtt én képviseltem a Kormányt e két javaslat vitá­ jánál. De adódnak egyéb igen érdekes fel­ adatok is. Gondoljon az izgatás, az ún. gyű­ lölet-beszéd jogi megítélése körül fellob­ bant vitára. — Nem tart-e attól, hogy a számtalan jogi karon, több tagozaton folyó oktatás túl­ képzéshez vezet? — A válaszom rövid: de igen, félek. — A Karunkon folyó oktatásról mi a véle­ ménye? — Az én véleményem bizonyosan elfogult. Nagy tisztelője vagyok Zlinszky János pro­ fesszor úrnak. Ott voltam az alapításkor, így valóban az első lélegzetvételtől kezdve fi­ gyelemmel kísértem az ő működését. Évről évre örömmel tettem eleget a Pázmány gó­ lyatáborába szóló meghívásainak. Láttam, hogy Zlinszky professzor úr a semmiből hogyan álmodta meg ezt az egyetemet. Tud­ ni kell, hogy katolikus egyetem a háború előtt sem volt Magyarországon, hanem volt egy Királyi Magyar Tudományegyetem, amely az első világháború után vette fel a Pázmány Péter nevet és annak volt egy ró­ mai katolikus hittudományi fakultása. Gondolom, hogy a Pázmány Egyetem első időszakát döntően meghatározta Zlinszky professzor úr személyisége és an­ nak a kisugárzása. Azok a nagynevű oktatók, akik odamentek tanárnak, elsősorban azért mentek oda, mert a volt dékán úr hívta őket. Nagyobb rálátásom a büntetőjogi tan­ szék tevékenységére van és amilyen nagy tisztelettel nyilatkoztam korábban Békés Imre professzor úrról, hasonló tisztelettel meg kell említenem Tóth Mihály, Busch Béla, Sinku Pál tanár urakat. Többször vol­ tam államvizsga- bizottsági elnök a Pázmá­ nyon és soha nem volt olyan benyomásom, hogy az ott megismert vizsgateljesítmények elmaradnának az ELTÉ-n tapasztaltaktól. A Kar mostani dékánját is jól ismerem, nagyrabecsülöm. Radnay dékán úr a Leg­ felsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumá­ nak vezetője volt és tudni kell róla, hogy eredetileg büntetőjogi szakíróként vált is­ mertté, mint ahogy legutóbb is egy szép büntetőjogi dolgozatot tett közzé a Békés professzor úr tiszteletére írt ünnepi kötet­ ben, amelyben meggyőzően mutatta ki, hogy mi a jelentősége a büntetés kiszabásá­ nál a tudatos gondatlanság és a hanyagság megkülönböztetésének. Az általam ugyan­ csak ismert és nagyra becsült Jobbágyi Gá­ bor, Kilényi Géza, Péteri Zoltán és Varga Csaba professzor urak a mai jogi felsőokta­ tásban mind-mind olyan nevek, amelyek önmagukban is jól reprezentálják egy kar oktatási színvonalát. GULYÁS GERGELY ötödik oldal �Újra áll a Mária Valéria híd! „A legszomorúbb látvány ez volt: a betörött gerincű néma hidak a két város között, ahogy feküdtek sorban, mint leölt állatok a bűnben és mocsárban ők, az ártatlanok.” (Illyés Gyula) Október 11-én felavatták az Eszter­ gomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hidat. A Ferenc József és Er­ zsébet királyné legkisebb leányáról elnevezett híd, mely most Magyaror­ szágot és Szlovákiát is összeköti, 57 év után épült újra, a legutolsó helyre­ állított Duna-hídként, amely még a második világháborúban pusztult el, és több mint fél évszázadig virított szégyenfoltként, és egyben az embe­ ri butaság jelképeként. A Dunán ezen a helyen már az Árpád korban is átkelő volt található, melyet II. András egy 1215-ös oklevelében említet­ tek először. Később a törökök építettek egy cölöp- és hajóhidat, melyet Eszter­ gom visszafoglalásakor szétlőttek. 1762 után, majd 1842-ben is épült egy-egy híd a két város között. 1893-ban határozták el, hogy állandó vashidat emelnek, mely igen hamar, két év alatt elkészült. Az ava­ tás 1895. szeptember 28-án történt. Az első világháborút sérülés nélkül vé­ szelte át a híd, de 1919 nyarán a csehek, állítólag véletlenül felrobbantották az egyik ívet. A kárt a harmincas években ja­ vították ki véglegesen. 1944 karácsonyán a visszavonuló német csapatok a főparancs­ nokság parancsára felrobbantották. A második világháborút követően a kom­ munista Magyarország és Csehszlovákia között csak látszólag állt fent a „testvéri viszony”, ezért több, mint négy évtizedig nem épülhetett újjá a Mária Valéria híd. Igaz, mit is várhattunk egy olyan rend­ szertől, mely Esztergomot, a magyar ál­ lam „szülőhelyét” Dózsafalvának akarta hatodik oldal átkeresztelni? A híd két, megmaradt íve és a pillérek mindkét állam közös szé­ gyenbélyegeként árván maradtak. Szívbemarkoló látvány tárult szemünk elé, ha a Bazilika melletti bástyáról tekintettünk le, a Dunára. Ugyanezt érezhették a párká­ nyi polgárok is. A meg nem épült híd el­ választotta egymástól a magyart és a ma­ gyart, de a magyart és a szlovákot is. 1999-re érett csak meg a helyzet arra, hogy a két kormányfő, Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda kormányközi megálla­ podást újon alá az újjáépítésről. A mun­ kálatok 11 hónap alatt elkészültek (a két középső, 102 és 119 méter hosszú hídele­ met a Ganz Acélszerkezet budapesti gyá­ rában gyártották), az ötmilliárdos költsé­ gek felét az Európai Unió, másik felét a két állam biztosította. A két elemet május, illetve július végén helyezték el. Az ünne­ pélyes hídavatásra, egyben a híd műszaki átadására október 11-én került sor. Az ün­ nepségen részt vettek olyanok is, akik még átsétálhattak a régi hídon is, megha­ tódva, és talán egy kicsit hitetlenkedve, hogy végre újra felépült. Az avatás során a párkányi oldalon beszédet mondott a két miniszterelnök, Orbán és Dzurinda, valamint Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa. A híd közepén a ma­ gyar és a szlovák történelmi egyházak kép­ viselői megáldották a hidat, majd a magyar oldalon rövid ünnepséggel zárult az ese­ mény Feltűnő volt, hogy a párkányi olda­ lon elhangzott himnuszok során míg a ma­ gyart többtízezer ember énekelte, addig Dzurinda egyedül maradt a szlovák him­ nusz éneklésével. Mindez nem is csoda, hi­ szen Párkány és a környező települések la­ kói 70%-ban magyar nemzetiségűek. A szlovák állam részéről nem is látszott feltét­ lenül a kicsattanó boldogság, hogy a híd végre megépült. Bár a beszédekből áradt az optimizmus, mely szerint a híd egyfajtajelképe lehet ajavuló magyar-szlovák kapcso­ latoknak, azért nem eszik olyan forrón a kását. Még sok víz lefolyik addig a Dunán, amíg a két ország viszonya teljesen ki­ egyensúlyozott lesz. Ennek talán legfonto­ sabb feltétele a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének megnyugtató rendezése. A híd megépülésétől Párkány és környék lakói is gazdasági fellendülést, a kapcsolatok szoro­ sabbra fűzését remélik. Az újjáépített hídon mindenesetre mindezek már nem múlnak. Ötvenhét év után újra áll a Mária Va­ léria híd, mely összeköt magyart és magyart, és talán magyart és szlová­ kot is... KOLTAY ANDRÁS �Az elfelejtett Szentkirályi Móric A Batthyány-kormány lemondása Annak ellenére, hogy Egyetemünk a Szentkirályi utcában áll, az utca után, 1848 októberében Batthyány névadójáról Szentkirályi Móricról és hihetetlenül gazdag, szerteága­ zó életművéről mind az egyetemi polgár, mind a közvélemény igen tervezte egy második kormány meg­ keveset tud. Ez nem egyedi jelenség, hiszen az elmúlt rendszer törté­ alakítását, melyben Szentkirályinak nelemszemlélete miatt számos olyan személyiség van hazánk törté­ ; szánta az igazságügyi tárcát. Ezt az is netében, akit érdemein felül méltattak, ellenben akad, aki nagyobb ■ indokolta, hogy Szentkirályi a mérsé­ keltebb irányt képviselt, például elle­ odafigyelést érdemelne a történelemkönyvek lapjain. Az Egyetemen nezte a Habsburg-ház trónfosztását. 2001. október 18-án megalakult SZENTKIRÁLYI TÁRSASÁG már a Az egyik legfontosabb törvényjavaslat névválasztásával is azt kívánta jelezni, hogy XIX. század ezen elfele­ kidolgozásában és meghozatalában dett személyisége mindenképpen nagyobb megbecsülést érdemelne, és hogy történelmünkben számos olyan személyiség van még, akinek oroszlánrésze volt, ez az úrbéri viszo­ életművét érdemes lenne behatóbban ismerni, hiszen céljai, tetteinek nyok megszüntetéséről és az ehhez kapcsolódó kármentesítésről szólt. mozgatórugói és hatékonysága máig példaként szolgálhatnak. 1848 végén teljesen visszavonult a nika építésének anyagi alapjait is közélettől. Dr. Szentkirályi Móric 1809-ben szü­ Szentkirályi teremtette meg gyűjtés, letett Pesten régi nemesi családban, A Bach-korszak éveiben nem vál­ a korban megszokott „osztálysorsjá­ mely Nyitra vármegyéből szárma­ lalt közéleti szerepet, ezért az orvos­ ték” szervezése révén. zott, a nemesi címet 1582-ben kap­ tudományok felé fordult, majd ezek Az 1836-40-es reformországgyű ­ ták. Apja Szentkirályi László elismert kitanulása után orvosként dolgozott. jogász volt, a Hétszemélyes Tábla bí- lésen már Pest vármegye egyik kö­ A szegényeket ingyen gyógyította, vete volt, és az alsótábla egyik jegy­ nem fogadott el tőlük tiszteletdíjat. rájaként működött. Szentkirályi a korabeli nemesi if- , zőjeként működött. A városok jog­ 1865-ben Pest városa józsefvárosi or­ jóság nagy részéhez hasonlóan jogi állásának rendezéséről szóló törvény szággyűlési képviselőnek választotta megalkotásában igen komoly szere­ tanulmányokat folytatott Pesten, az meg, a parlamentben Deák-párthoz viszont ritkaságszámba ment, hogy pet játszott. csatlakozott. 1847-ben Kossuth Lajossal együtt végig kitűnő eredménnyel végezte 1868-ban Pest város főpolgármes­ az egyetemet. A diploma elnyerésé­ választották Pest megyei követté, bár terévé választották elsöprő többség­ Szentkirályi a mérsékeltebb refor­ gel, mely hivatalában a főváros egye­ hez szükséges értekezését „A magyar mok híve volt, elsősorban társadalmi sítésének előkészítésében oroszlán­ aszszony jogairól” írta, melyet téren képzelte el azokat és ezért a részt vállalt. Miután lemondott a fő­ nyomtatásban is megjelentettek. közjogi követelésekből is hajlandó polgármesterségről, orvosként dol­ 1829. június 29-én avatták fel jo­ lett volna engedni. gászdoktorrá. Ezután hosszabb kül­ gozott tovább. 1848. március 19-én Pest városa földi tanulmányi útra ment, legin­ 1873. február elsején a külföldi díszpolgárává választotta addig kifej­ kább a német egyetemek szellemisé­ magyarság összefogására megalapí­ tett tevékenysége elismeréséül. ge gyakorolt rá hatást. tották az Országos Magyar Szövetsé­ A forradalom győzelme után Sze­ Hazatérése után vármegyei szol­ get, melynek alapító-elnöke Szentkimere Bertalan belügyminiszter az au­ | rályi Móric lett. Ezen szervezet utógálatba lépett - mivel a családi birto­ tonóm közigazgatású Jászkun kerület ■ dának tekinthető a mai Magyarok kok és a kúria Tápiószentmártonban voltak — Pest-Pilis-Solt-Kiskun — főkapitányává nevezte ki, melynek Világszövetsége. négy választókerülete közül a túrvármegyénél lett főjegyző, majd Szentkirályi Móric 1882. január 7-én keveiben országgyűlési képviselővé is meglehetősen fiatalon alispán. Eköz­ megválasztották. A helyi nemzetőrség hunyt el Budapesten. ben 1838-tól a pesti Nemzeti Szín­ ház igazgatói posztját is betöltötte. Széleskörű érdeklődésére jellemző az is, hogy 1836-ban ő volt az egyik kezdeményezője a pesti óvodák, a „gyermekkertek” megalapításának. A ma róla elnevezett utcában álló kli­ parancsnokaként a nyáron a Bácská­ ban teljesített katonai szolgálatot, majd június 22-én a dandár kormánybizto­ saként, július 24-től pedig Bács, Csanád, Csongrád és Torontál vármegyék kormánybiztosaként működött. Irodalom: Hermann Róbert, a Hadtörté­ neti Intézet igazgatója összeállítása a Szentkirályi Társaság számára VIRÁG ZSOLT hetedik oldal �Profi Dr. Békés Imre, személyesen — Arra kérném a professzor urat, hogy a pályán töltött több évtizedes mun­ kásságágának fontosabb állomásait ossza meg az olvasókkal! — Okleveles jogászként 1953-ban fe­ jeztem be tanulmányaimat az ELTE-n. Ekkor már nem voltak doktorrá avatá­ sok, 1952-ben ugyanis megvonták a jövőre vonatkozóan a doktori címeket a jogi - és orvosi egyetemeket végző személyektől. Pályakezdőként tíz hó­ napig bíróságon dolgoztam fogalma­ zóként, majd elnöki titkári munkakört láttam eL 1954. április 13-tól az ELTE Büntetőjogi Tanszékének kikérésére egyetemi tanársegéd lettem. Azótamind a mai napig- főfoglalkozásban egyetemi oktató vagyok. Kezdetben ta­ nársegéd voltam, a következő évtized­ ben adjunktus, majd docens, s végül professzori minősítést szereztem. 1963-ban ösztöndíjat nyertem a Strasbourgban működő Nemzetközi Összehasonlító Jogi fakultásra. Ezt az egyetemet négy ciklus alatt francia nyelven végeztem el, s a végén záró diplomát szereztem. A történet úgy foly­ tatódik, hogy ugyanebben a városban, 1993-ban az Emberi Jogok Európai Bi­ zottságának a tagjává választott az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. 1993. októ­ ber 22 - tői a szervezet megszűnéséig1999. október 31-ig - voltam tagja, ami azt jelentette, hogy tulajdonképpen első­ fokú bíróként dolgoztam. 2000. decem­ ber 31-ével életkoromra tekintettel főállá­ sú munkaviszonyom az ELTE-n meg­ szűnt, és lettem ott választás útján professor emeritus. Sohasem tudtam a munka és a szórakozás között igazán kü­ lönbséget tenni, mert szórakoztatónak éreztem mindig is az egyetemi munkát, az előadásokat, a gyakorlatokat, és néha a vizsgáztatást is — Ha a professzor úr végigtekint a pályá­ ján, akkor mely sikereire a legbüsz­ kébb? — Miután visszakerültem az ELTE-re tanársegédként, váratlanul belecsöppen­ tem egy olyan szervezkedésbe, melyben nyolcadik oldal fiatal egyetemisták- s már egyetemet végzett személyek- azon törték a fejüket, hogy hogyan lehetne a doktori címet visszaszerezni. Több százan összejöttünk az akkori 9-es tanterembe, és engem ott az Intéző Bizottság elnökévé választottak. Két éves küzdelem után 1956. nyarára si­ került egy olyan törvényerejű rendeletet kicsikarnunk, amely visszaállította a dok­ tori címet. Biztos, hogy ez nem csak raj­ tam múlott, de hát mégiscsak én voltam annak a szervezetnek az élén, amellyel vé­ gül is sikerült megvalósítanunk e célt. 1982-88 között az ELTE-n dékán-helyet­ tes voltam. Akkor néhányunknak eszünk­ be jutott: meg kellene szerezni az egyete­ mi oktatók számára azt a jogosultságot, hogy a tanítás mellett ügyvédi gyakorlatot is folytathassanak. A választás megint csak rám esett, így én lettem ennek a bizott­ ságnak is az elnöke. Amikor először leül­ tünk beszélgetni, a többiek azt kérdezték tőlem, hogy sikerülhet-e ezt véghezvinnünk. Azt válaszoltam, ha egyszer már si­ került egy nagy ügyet megvalósítanunk- a doktori cím visszaszerzését-, akkor ezt a célunkat is el fogjuk tudni érni. 1986-ban született meg az a tör­ vényerejű rendelet, amely lehetővé tette az egyetemi oktatók számára a jogi képviseleti tevékenységet. Ez egy másik igen fontos közéleti állo­ mása volt az életemnek, mind a két eseményt jelentős tevékenységként könyvelem el. Az ELTE-n 1982-től ’96-ig voltam tanszékvezető. Erre az időszakra eső közéleti jellegű szerepvállalá­ som volt, hogy 1989. elején a Bün­ tetőjogi Tanszék könyvtártermében kezdett működni az Ellenzéki Kerekasztal. Ennek házigazdájának kértek föl. Ugyanis semleges helyen akartak találkozni, és olyan személyt akar­ tak közvetítőnek, aki sem az MSZMP-nek, sem pedig az Ellen­ zéki Kerekasztal valamely pártjának nem volt tagja. Továbbá úgy érez­ ték, hogy ez a hely valamiféle vé­ delmet jelent a számukra. Ez az együttműködés ’89 januárjában kezdődött, és valamikor júniusban feje­ ződött be. Ebből az Ellenzéki Kerékasztalból lett a Nemzeti Kerekasztal, amely végül is 1989. október 23-án a köztársasági államformához veze­ tett el. Nem vettem részt a tanácskozáso­ kon, s nem váltam politikussá, de a ma­ gyar történelemnek egy olyan „mellék­ szereplője” lehettem, aki 5-6 hónapig ott­ hont adhatott a megbeszéléseknek, visel­ vén annak a kockázatát is, hogyha az ak­ kor még egypártrendszerű állam politiká­ ja visszafelé fordul — esetleg szovjet nyo­ másra- akkor bajba kerülhetek. Ott is­ mertem meg újból Antall Józsefet - egy­ kori kedves iskolatársamat - aki később az ország miniszterelnöke lett. — Az egyetemi diákság körében gyakran felmerülő probléma, hogy kiváló szak­ tekintélyű oktatók nem tudják igazán élvezetessé tenni az előadásaikat. A vé­ lemények és a látogatottság szempont­ jából ön az egyik legnépszerűbb előadó­ ja egyetemünknek. A professzor úr sze­ rint milyen képességek szükségeltetnek �ÍTÉLET ahhoz, hogy valaki igazán jó egyetemi előadó legyen? — A kiinduló tétel az, hogy nekem többet kell tudnom, mint a hallgatónak. Nem is kívánhatom a hallgatótól, hogy ugyan­ annyit tudjon, mert ha ez így lenne, akkor ő ülhetne a helyemre már most azonnal. Ez azt jelenti, hogy már a vizsgakövetel­ ményeket is úgy kell megszabni, hogy az ne azon a szinten kéije számon a hallga­ tót, mint amit az előadó — a professzor tud. Tehát meg kell találni azt az arányt, hogy mi az amit én tudok, s ehhez képest mit, és mennyit kell tudnia a hallgatónak. Az előadásnak nem az a feladata, hogy megtanítsa a hallgatót arra, amit a könyv­ ből, jegyzetből, vagy szemináriumokon majd el tud sajátítani. Az előadás nem tö­ rekedhet a teljességre, hogy én most min­ dent előadok. Abból kell kiindulni, hogy a tanulás érzelmileg színezett, az előadó­ nak elsősorban a tárgyat kell megszeret­ tetnie, és a tárgyon belül a mindenkori té­ mát. Nem szabad a részletekben elveszni, hanem a nagyobb gondolati íveket kell át­ adni, s ehhez az átadáshoz meg kell talál­ ni azt az emészthető szintet, és azt az ér­ dekességet hordozó módszert, amellyel a hallgató figyelme, érdeklődése tartósan leköthető. Ha kell, akkor tréfálkozva fel kell oldani a feszültséget, vagy a fáradtsá­ got, s így kell szinten tartani az óra szín­ vonalát. Azt az előadást, amely szó szerint mindent meg akar tanítani, én azt rossz előadásnak tartom. — Melyek voltak azok a tényezők, amik miatt az ELTE ellenében a Pázmány mellett döntött? a hihetetlen akaratot, és küldetéstudatot. Kezdtem hinni abban, hogy ez az ember meg fogja tudni „csinálni”, és sikerült is neki. Ami magamat illeti, abban láttam az óriási kihívást, hogy hogyan lehet egy egyetemet a nulláról indítani. Én eddig egy olyan egyetemen tanítottam, amely akkor már 360 éve működött. Milyen az, amikor nincs tanszék, hanem az a tan­ szék, amit én a táskámban cipelek, hogy nincs dolgozószoba, íróasztal, meg ilye­ nek. Katolikus emberként óriási megtisz­ teltetést láttam abban, hogy egy katolikus egyetemen lehetek oktató. — A Büntetőjog Tanszék keretén belül ok­ tatókat hogyan sikerült maga köré gyűjtenie a professzor úrnak? — Bárándy Péter, Kiss Zsigmond, Szívós Mária, és Karasszon Dorottya közvetle­ nül Zlinszky János révén kerültek a tan­ székre. A többi oktatót én hívtam. Voltak, akik már az ELTE-n is tanítottak, s már oda is én invitáltam őket. A három leg­ főbb ügyészségi ügyészt- Sinku Pált, Molnár Gábort, és Belovics Ervint - én gyűjtöttem, de még tanítanak az ELTE-n is. Ugyancsak az ELTE-n is tanít Busch Béla. Varga Zoltánt, mint a Fővárosi Bíró­ ság legkitűnőbb bíráját is magam hívtam meg. Tóth Mihályt hosszú becserkészés, és többszöri felkérés után nyertem meg tanszékünk számára. Én hívtam Körinek Lászlót, Lévay Miklóst, Vókó Györgyöt és Pálinkás Györgyöt is. — Sok ügyvéd panaszkodik arra, hogy a hozzá került bojtár kevés gyakorlati is­ merettel rendelkezik. Elegendő-e az az voltam, hogy be kellene vezetni egy négy­ hat hetes gyakorlati képzést' az egyetemi oktatás rendjébe. Elsősorban azért, hogy a hallgató tudjon pályát választani. Lássa meg például, milyen a bíró munkája, éle­ te, tevékenysége. A hallgatóknak ne csak regény, vagy film­ beli élményei legyenek, hanem lássa azt valamilyen módon a gyakorlatban is. Te­ hát a gyakorlatnak elsősorban a pályavá­ lasztás szempontjából van jelentősége. Am ha nem biztosítja a kar megfelelő módon ezt a 4-6 hetes részvételt bírósági, vagy ügyészségi gyakorlaton, akkor fenn­ áll a veszélye annak, hogy a hallgatót el­ vágja a bírói, vagy az ügyészi munkakör elnyerésétől. Az egyetem alattijoggyakorlati tevékenység ugyanis alkalmazási felté­ tel a fogalmazói álláshelyek betöltésénél, később pedig a fogalmazóból lesz az ügyész, illetőleg a bíró. — Amikor afővárosban az ügyvédi kama­ ra taglétszáma lassan a 7 ezer főhöz közelít, megkerülhetetlen a túlképzés kérdése. A professzor úr mit gondol er­ ről? — Én nem hiszem, hogy mindenkinek ügyvédnek kellene lennie, aki jogot vég­ zett. Az biztos, hogy az ügyvédi pálya túl­ telített lett. Lesz-e túltermelési válság? Biztos, hogy lesz. Ugyanis nem oldható fel az az ellentmondás, amely egyfelől a szabad továbbtanulás, másfelől pedig az ügyvédi, bírói és ügyészi pályák létszám kapacitása között fennáll. SZABÓ VIKTOR elméleti tudás, amit öt év alatt itt el — A kettő nem zárta ki egymást, - „ne­ kem két hazám van”. Párhuzamosan le­ hettem mind a két egyetemen oktató. A Pázmányt nagy megtiszteltetésnek, és egy óriási kihívásnak tekintettem. 1994. kará­ csonya előtt az osztrák nagykövet fogadá­ sán Zlinszky János - akkor még nem dé­ kán - hanem kedves, régi gimnáziumi tár­ sam szólt nekem, hogy meg kell alapítani a Pázmány jogi karát. Hihetetlennek tar­ tottam, mert eddigi tapasztalataim szerint egy egyetemhez kell mindenek előtt egy épület, ami akkor még nem volt. Az épü­ leten belül kell egy egyetemi könyvtár hát ez pláne nem volt, de kellenek taná­ rok és diákok is, s ezek sem voltak. Az egész vágyálomnak tűnt, de a Zlinszkyvel való találkozások révén megláttam benne tudnak sajátítani a hallgatók? Nem kellene nagyobb súlytfektetni a gyakor­ lati képzésre? — Az egyetemeknek elvben a gyakorlati képzés nem feladatuk. Amikor a bíróság­ ra kerültem, én is úgy éreztem, hogy ne­ héz elsajátítani a speciális bírósági nyel­ vet, s két hét elteltével mégis sikerült. Ha valaki tudja a jogot, akkor rövid idő alatt bele tud tanulni abba, hogy mi az ügyvéd­ bojtár feladata, — nos ez fordítva nem működik. Ha valaki csak azt tanulja meg, hogy hol van a cégbíróság, a földhivatal, az illetékhivatal, attól még nem lesz jo­ gász. Tehát az egyetemen elsajátított is­ meretek határozzák meg azt a tudást, ami a karrier alapja. Am annak mindig a híve CSÓKOLD ■ nememet M«, Palkó nóta, Trombitái tlb. újdonságokat éld« hOtn IIHm u a hilnlmaa hnnpu hanjperteny gramofon, melyei Wlrw Ingyen ad mlndaxnknik Wiener a „Hanga*crKirály“ Budapest, lórscbköral IS., akik 10 darab vadonatúj hanglemezt 20 forintért vifárolnak. Okvetlen kérjen bővebb fdvUi<oriUat ae ingyenrend axen 61. Előnyös Um excsere. kilencedik oldal �Kocsmatörténelem 1996-2001 Az egyetemi élethez éppúgy hozzátartozik a kocsmai „tanulmányutak” megtétele, akár az előadások, zh-k, vizsgák. Valószínűleg a Pázmányon is ez volt az első igazán lényeges terület, amelyben elértük más, évtize­ dek óta működő egyetemek színvonalát. Ez az írásunk betekintést nyújt a hőskorszakba éppúgy, mint a jelen­ be, inkább boncolgatva a hol, mikor, hányszor kérdése­ it, hiszen a miértre már úgyis tudjuk a választ... Legyünk őszinték: bár az első héten ’96 szeptemberében még mindenki ott volt minden előadáson (ahogy az az elsős év­ folyamokra általában jellemző), a másodi­ kon már ki- kiszökdöstünk jó néhányan, hogy inkább egy sör mellett ismerked­ jünk az egyetem hangulatával. A hely ál­ talában a népszerű Izsáki borozó volt a Szentkirályi utcában, mely csalogató há­ rom betűjével („BOR”) már messziről az oázis ígérete volt a környék hajléktalanja­ inak és alkoholistáinak. Melléjük pedig, úgymond „hiánypótlásként” csodálatos módon tökéletesen beillettünk mi, Pázmányosok. A hely specialitása a málnás fröccs volt, valamint az, hogy akár délelőttől kezdve hosszú órákon keresztül voltunk képesek ülni a teijengő bűzben, minősíthetetlen kiszolgálás és állandóan trutyiban úszó mellékhelyiség mellett. Mindezek ellenére igenis jól éreztük ma­ gunkat! Hűtlenségünkre (és talán megnövekedett igényeinkre /sznobiz­ musunkra) jellemző, hogy évek óta egyi­ künk sem járt az Izsákiban. Egy fokkal feljebb léptünk az igényesség­ ben: következett a Blues Pub a Krúdy ut­ cában. A kísérőzene minőségére, mely poétikus ifjúkorunkat (vagy inkább apu/anyu ifjúkorát) idézte - Hendrix, Hooker, BB King, stb. - nem lehetett pa­ nasz. A sör itt is csak sör volt, de valahogy mégsem lett igazi törzshellyé sohasem. A szomszédos Darshan már inkább. Bár a mosdókban méretes felirat figyelmezte­ tett: „mindenféle kábítószer fogyasztása tilos”, ezt azért már magunktól is tudtuk, és különben sem ránk vonatkozott. Az ár­ színvonal azonban nem engedte meg az egész napi „kihelyezett szemináriumok” helyszínen való megtartását, így hát innen is továbbálltunk. tizedik oldal Ezentúl min­ dennap a Horánszky utcai Gösser söröző felé vettük utun­ kat, csak hogy minden irány­ ból “védve legyünk”, ha esetleg kedvünk támadna egy kis beszélgetésre az igen leter­ helő órák után. Az azóta Vén Pipás néven futó egységben megtaláltuk a számításun­ kat: csendes, nyugodt kis zug volt, finom ételekkel, kedves kiszolgálással. A sör pedig még mindig sör maradt itt is. A Régi Spartacus, melynek egykor ko­ moly neve volt a vendéglátóiparban, egyesítette mindazt, ami ahhoz kellett, hogy jól érezzük magunkat: az egyetem tőszomszédságában, később már az egye­ tem épületében feküdt, szolid árakkal, hangulattal. Ami megfizethetetlen: a sze­ mélyzet ismerősként üdvözölt minket, már előre tudták, mit kérünk, és mindig volt egy kedves szavuk felénk. Szerencsére mindez a most a helyén üze­ melő Spartacus Pizzéria és „Elménycenter”-re is igaz. Történelmi eseményként végre lett saját menzánk, egyben saját, igazi, hamisítatlanul Pázmányos törzshe­ lyünk is, ahová a már végzettek is vissza­ járnak, és inkább már azelőtt betérnek, mielőtt régi tanáraikat üdvözölnék az egyetem másik épületében. Az árak több, mint kedvezőek, a hangulat parádés. Al­ kalom nyílt saját bulik megrendezésére, rendezvények tartására (volt már itt évfo­ lyam-, érettségi találkozó, végzősök „ban­ kettje”, koncertek, ráadásul nem egy, az egyetemre meghívott vendég végezte itt az estéjét az előadás megtartása után - no, nem rosszra gondolni, nem az asztal alatt). Ha valakivel találkozni akarsz, leg­ egyszerűbb, ha a Sparit jelölöd meg hely­ színként, és akad már jó pár hallgató, aki, a hely egyfajta jelképévé válva gyakorlati­ lag itt éli le az életét. Mindennek dacára azért még mindig lehetne fokozni a ki­ használtságot, úgyhogy mindenkit csak arra tudok bíztatni, szervezze bármiféle egyetemi rendezvényeit ide, hisz ez a leg­ egyszerűbb és kétségkívül legjobb megol­ dás. Hozsanna vége. Mint látható, nem lehet minket megvádolni azzal, hogy nem voltunk elég nyitottak, és nem jártuk be ala­ posan a környéket a megfelelő hely után kutatva. Az elmúlt öt évben megszámlálhatatlanul sok időt töl­ töttünk el ezekben a kocsmákban. Első indulatból talán azt mondjuk: időpazarlás volt, de ha jobban bele­ gondolunk, rájövünk, hogy minden percét élveztük. Igazából a kocsma­ asztal mellett volt lehetőségünk megismerni másokat, itt szövődtek a szerelmek éppúgy, mint a barátsá­ gok, és itt alakultak ki az ellentétek is. A hangos „világmegváltók”-ból mára „megfontolt majdnem-jogászok” lettünk, az eltelt öt év pedig örökre elindított minket valahová (egyelőre csak a jó ég tudja, hová, de reméljük, a jó irányba), és ebben bi­ zony a kocsmáknak is elévülhetetlen érdemeik vannak. Egészségünkre! KÚRÁN ANDRÁS �Két perc Budapesten már többször jártam és va­ rázslatos helynek tartom, minden egyes köve a történelméről mesél. Bármikor szívesen jövök ide. (Ralph Fiennes) így hangzik egy külföldi véleménye a magyar fővárosról. Egy világvárosról, ami sokat megért eddigi - más európai fővárosokkal összehasonlítva - rövid története során. Tíz kerülettel, egy állandó Duna-híddal egyesült százhuszonnyolc évvel ez­ előtt Buda, Óbuda, és Pest. Első ötven évét lendületes, gyors fejlődés jellemezte. Elkészült az Andrássy út, a Kisföldalatti, az Országház — néhány meghatározó jel­ képe az európai kultúra egyik központjá­ nak. A két világháború, ezerkilencszázötvenhat, és a szocializmus negyven éve nyomot hagyott rajta, kényszerű korlátok közé szorítva pezsgő életét. Tíz év óta tartó, legújabb korszakában a városépítők száz évvel ezelőtti elődeik munkáját folytatják tovább. Legalábbis, ami a világváros-koncepciót illeti. Ez a fogalom, ahogy bebizonyosodott, rend­ kívül tág. Megférnek egymás mellett a hagyományos, gipszdíszekben pompázó házakkal határolt terek, középen csende­ sen csobogó szökőkúttal, és a nagy, min­ den igényt kielégíteni szándékozó, üveg­ falakkal ékeskedő bevásárlócsarnokok. Harmóniára törekszik a gömbölyű és a szögletes forma, a fa, a tégla, és a beton. Egyre több az angol nyelvű felirat. A hagyományos értelemben vett pol­ gári életfelfogás sokat veszített jelentő­ ségéből. Nehezen férnek össze a kávé­ házi, kerthelységi beszélgetések, a kelle­ mes, szemlélődő séták a nagy iramú közlekedéssel. A pénzkeresés munkatér­ be miatt kevés idő marad a pihenésre. De azért még varázslatos város Buda­ pest. Mindig találni valami szép pillana­ tot. Az épületeken, az utcákon, a par­ kokban, az arcokon. Még mindig megtisztelő a díszpolgá­ ri cím. Idén, november 17-én Illés György operatőr, Jancsó Miklós rende­ ző, Kurtág György zeneszerző, Papp László ökölvívó, és Puskás Ferenc labda­ rúgó részesül elismerésben. Azt, hogy J. V Sztálin megtisztelte­ tésnek érezte-e a kitüntetést 1947-ben, nem tudom. Am, a város még mindig büszke rá. Legalábbis, hivatalosan. SZAMOS MÁRTON Méltatlanulfeledésbe merült mozgalmi dalok írásunkban felidézünk néhány méltatlanul elfeledett mozgalmi dalt. Mellbevágásként hatott számunkra, amikor előkerült az „Antiimperialista szolidaritás, béke, barátság" jelszóvá, Kubában megrendezett Világifiúsági Találkozóra készült kis daloskönyv (a család előrelátóan jól eldugta még 1989-ben). Mily igazságtalan ez a világ! Ezek a remekek már-már teljesen a feledés homályába vesztek, szerencsére akad még néhány tettrekész fiatal, akikfelelevenítik a „régi szép" időket (tudjátok, amikor még 3.20 volt a kenyér...). „Fel kommunista ifjú sereg, Hajnal vezesse léptedet. Higgy terveidben, jó karodban bízz, Melletted elvtárs, a KISZ. Úgy indulunk, mint zúgó vihar És úgy áradunk, mint a dal. Édes hazánkért, a forradalmi pártért, A néppel tűzön-vízen át!” (EGYSÉGBE FORRASZT A KISZ) „A párttal, a néppel egy az utunk, A jelszavunk munka és béke, Mi kommunista ifjak indulunk, Mert bennünk apáink reménye.” (A PÁRTTAL, A NÉPPEL...) „Jöjjetek ezrével állni a sorba, Kardotokat sosem érheti csorba, Gátakat elsöpör, új utat tűz, Burzsoá zsarnokot innen elűz.” (ZENGJÜK A DALT...) Egyensúly? Azt hiszem, egy egyetemistának illik politikusnak lennie. No persze nem hivatására nézve, hanem érdeklődé­ sét, nyitottságát, a közéletben való részvételét tekintve. Különösen a jogi egyetem alkalmas terep erre. Aki fel­ teszi magában, hogy igenis befolyása lesz (akármilyen kicsi is) „a világ me­ netére” (márpedig lehet-e ennél ne­ mesebb célt kitűzni magunk elé?), an­ nak már most úgymond „aktivizálnia” kell magát, na persze azért nem átesve a ló másik oldalára. Ezért is örvende­ tes, hogy vannak az egyetemen „aktív” hallgatók, akik szorgalmasan dolgoz­ nak, előadásokat szerveznek, próbál­ gatják szárnyaikat. Igaz, lehetnének többen is, hiszen a hallgatók 80%-át szinte lehetetlen kimozdítani a teljes érdektelenségből. Ugyanakkor azt gondolom, illene tiszteletben tartani a munka során a Pázmány szellemisé­ gét (vagy inkább megálmodott szelle­ miségét, amely kisebb-nagyobb hiá­ nyokkal valósul csak meg). A Pázmány Pódium lelkes tagságát di­ „Fel vörösök, proletárok, Fegyverünk fenn tündököl, Izmunk a győzelmi zálog, Győz majd a harcos ököl.” (FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK...) „A rablánc a lábon nehéz volt, De széttörte büszkén a nép. Hát éljen a hős, aki értünk Feláldozta hű életét, Lenin!” cséret illeti az elmúlt évek munkájá­ ért. Az utóbbi időben azonban szá­ momra megmagyarázhatatlanul kizá­ rólag az „egyik oldal” képviselői nyer­ tek meghívást általuk egyetemünkre (Havas H., Vágó L, Göncz Á„ Verebes L, és hol a vége?). Ez az oldal, mond­ (LENIN-DAL) juk úgy: nem feltétlenül ugyanazokat „A proli csak láncát veszti, Megmondta „Charlie” Marx. Tessék hát főbe vésni Döntő az osztályharc. amit egyetemünk képvisel (vagy kép­ az elveket vallja, értékeket tiszteli, Győzni fog Chile népe, Az eszme nem halott. Nincs még a harcnak vége, Pinochet lógni fog (A PROLI CSAK LÁNCÁT VESZTI...) Kommentárt nem isfűztünk az idézetekhez, mert úgy hisszük, azok önmagukért beszélnek. Mai szemmel nézve már hihetetlennek tűnik, hogy egykoron mind­ ezeket bárki is komolyan gondolhatta. Sajnos azonban a történelem bebizonyította azt, hogy igenis akadtak ilyenek. Ezért amikorjót derülünk a kétségkívül kacaj­ fakasztó dalocskákon, ugyanakkor emlékezzünk mega kommunizmus által megölt, megnyomorított és tönkre­ tett emberekről is. viselnie kellene). Az esélyegyenlőség jelszavával felvértezve ugyanakkor semmi probléma nem lenne (hiszen a meghívottaknak joguk van bárhol ki­ fejteni álláspontjukat, még ha esetleg az furcsán is hangzik a Pázmány falai között), ha ugyanez a szervezet (ti. a Pázmány Pódium) legalább fele-fele arányban hívná el a másik oldal képvi­ selőit is. Remélem a jövőben helyre­ hozza ezt a hiányosságot a szervezet. (OLVASÓI LEVÉL, NÉV A SZERKESZTŐSÉGBEN) tizenegyedik oldal �A mi kis sirámaink — Az oktatók, és ami bántja őket — Az ítélet 2001. október 18-i számában jelent meg Koltay András főszerkesztő úr „A mi kis sirámaink” — A hallgatók, és ami bántja őket — című írása. Javasoltam a főszerkesztő úrnak, hogy az írást tekintse vitaindítónak, melyhez hozzá lehet szólni, s egyúttal élek az al­ kalommal, hogy első hozzászólásomat megtegyem. Az írás feltétlenül jó szándékú, néhány valós problémát is feszeget, melyben véleményünk lényegében egyezik. Ilyennek tekintem például a jelentkezés a vizsgákra és a beiratkozás című részt, ahol a kritikák teljesen jogosak, s véle­ ményem szerint jobb szervezéssel a Kar részéről orvosolhatók. (Zárójelben azért itt is megjegyezném, ha meghir­ detjük a vizsgajelentkezés időpontját bőséges vizsgaidőpontokkal, akkor a je­ lentkezés megkezdése előtt 1 órával tel­ jesen indokolatlan 200 embernek az in­ tézetek előtt várakozni. Az intézetek többségében teljes bizonyossággal ga­ rantálható, hogy nyugodt körülmények között tudnak jelentkezni vizsgára!) Van a cikknek azonban néhány része, amelyben eltér a véleményünk, illetve hajlamos vagyok a létező problémát más — oktatói — szemszögből megkö­ zelíteni. A részletekben való elmélyedés előtt néhány általános gondolat. Hallgatóságunk előtt bizonyára tudott, hogy Karunk rendkívül nehéz indulási körülmények között jött létre. Nem akarnám részletezni, hogy a Kar létre­ hozása micsoda nehézségekkel járt az alapítók, a Katolikus Egyház részére, akkor, mikor az oktatás megkezdésekor sem épületünk, berendezésünk, sem pénzünk nem volt. Azt gondolom vitat­ hatatlan, hogy a hallatlan nehéz indulá­ si évek után, mára egy működőképes katolikus jogi kar jött létre. Természete­ tizenkettedik oldal sen nehézségek vannak, ezek azonban nemcsak a karindítás máig ható nehéz­ ségeiből következnek, hanem a magyar felsőoktatás mondhatni azt is, korszak­ váltó nehézségeiből. Évtizedeken ke­ resztül egy rendkívül embertelen és ne­ héz felvételi után a középiskolában vég­ zetteknek mintegy 10%-a juthatott be felsőoktatási intézménybe, erre volt méretezve a teljes infrastruktúra és az oktatói kar minden intézményben. Az elmúlt 10 évben a hallgatók létszáma országosan a háromszorosára nőtt — amit alapvetően mélységesen helyeslek —, ugyanakkor az infrastruktúra és a képzett oktatói létszám nem bővült ilyen mértékben. A nehézségeket csak fokozza, hogy míg korábban vitathatat­ lanul csak egy szűk réteg kerülhetett be a felsőoktatásba - amely viszont az adott korosztálynak a legjobbjait jelentette -, addig most tömegesedéssel szerényebb képességű, felkészületlenebb hallgatók is nagy számban bekerülnek. Mindezekre a nehézségekre a magyar felsőoktatás, s közte Karunk is, véle­ ményem szerint nem tudtak még megfelelően reagálni. A régi rendszer­ ben ugyanis majdnem természetes volt, hogy a felvetteknek a döntő több­ sége diplomához jut, mivel a diplomá­ ra alkalmasaknak a kiválasztását nagy­ részt a felvételi már részben elvégezte. Ma viszont az új rendszerben a felső­ oktatási intézmények feladata lenne, hogy a diplomára alkalmasakat kiválas­ sza a saját képzési rendszerében. Véle­ ményem szerint alapvetően ez okoz feszültségeket minden intézményben, így nálunk is a működésben, mivel a beiratkozott nagyszámú hallgató szinte alanyi jogának érzi, hogy minimális erőfeszítése ellenére is diplomához juthasson. (Természetesen ezzel nem akarom csökkenteni a szintén megle­ hetősen nagy számú kiválóan teljesítő hallgatók értékét.) Véleményem szerint az oktatók, a Kar ve­ zetése, illetve a hallgatók között meglévő feszültségek Karunkon is erre a problé­ mára vezethetők vissza. Hallgatóink egy része ugyanis az elmúlt években kemé­ nyen küzdött meglehetős liberális tanul­ mányi és vizsgaszabályzatunk változatla­ nul hagyásáért, illetve keményem ellen­ állt a Kar vezetése részéről bevezetett fel­ tétlenül indokolt változtatásoknak. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak hallgatóink egy részére igaz. A hallgatók jelentős része és az oktatók napjainkra úgy érzem belátták, hogy a Katolikus Egyetem Jogi Karának nem az az érdeke, hogy nagyszámú, az átlagosnál felkészü­ letlenebb jogászt bocsásson a közéletbe, mivel ez az intézmény jó hírét, sőt, a ná­ lunk végzett hallgatók diplomájának érté­ két is alapvetően lerontaná. Az intéz­ ménynek, s hallgatóinknak is az az érde­ ke, hogy a végzettjeink diplomája mögött jobb felkészültség álljon. Ennek alapján nehezen tudom elfogad­ ni, például „a végzősök panaszai” köré­ ben felvetett problémát, mikor a hoz­ zánkjelentkező hallgatók már a jelent­ kezéskor tudják, hogy két nyelvvizsgát kell öt év alatt lerakniuk — többek közt ezzel is növelve diplománk értékét. Ezek után évek óta visszatérő igény az, hogyan lehet a nyelvvizsga kötelezettsé­ geket valamilyen módon kikerülni. Két kérdésről szeretnék viszont ponto­ sabb, határozott véleményt kapni hall­ gatóinktól, mivel mind a két kérdés na­ gyon fontos problémát feszeget. 1. Az oktatás színvonala című részben a szerző kifogásolja „a közelebbi kap­ csolat meglétének hiányát az oktatók és a hallgatók között”. Régi probléma �ez más egyetemeken is, aminek lé­ nyegét soha nem értettem. Az oktató ugyanis alapvetően óráin, a vizsgákon tart „közelebbi kapcsolatot a diákság­ gal”. Ha az órákra bejár a hallgató, ha fölveszi a speciálkollégiumokat, úgy hiszem alapvetően meg tudja ismerni oktatóink egyéniségét, munkáját (ha bejár és fölveszi!). Ezen túl soha nem értettem, miért kell egy oktatóról fel­ tétlenül tudni, hogy a pörköltet nokedlivel vagy tésztával szereti-e job­ ban, illetve melyik futballcsapatnak drukkol. Nem akarom a problémát elbagatel­ lizálni, magunk részéről is érezzük, hogy ha erre igény van, készen kell állnunk külön találkozók, beszélge­ tések megtartására. Teljesen bizo­ nyos vagyok abban, hogy erre min­ den oktatónk készen áll, de a kezde­ ményezésnek a hallgatóktól kell ki­ indulnia. (Magam részéről kb. 20 alkalommal vettem részt az elmúlt 5 évben más felsőoktatási intézmény­ ben rendezett beszélgetéseken.) Mai napig nem felejtem el a Miskolci Egyetemen történteket. Ott is a hallgatóknak visszatérő panaszuk volt a „közelebbi kapcsolat hiánya”. Ezért a Magánjogi Intézet egy közös hallgatói-oktatói kirándulást szerve­ zett, melyet szorgalmasan kihirdet­ tünk, kiplakátoztunk a Kar összes hallgatójának. Meg is jelent a Ma­ gánjogi Intézet 15 oktatója a kirán­ duláson családostól, s kétségtelen a Kar 2000 hallgatójából is megjelent 2fő. Vagyis az oktatók részéről kez­ deményezett hasonló rendezvények valószínűleg nem túl sikeresek, ezért feltétlenül a hallgatók részéről kell kiindulni hasonló kezdeménye­ zéseknek. Kérdezem tehát tisztelettel a HÖKöt Havas Henrik és társai meghívása helyett, miért nem szervez a mi ok­ tatóink részére kerekasztal megbe­ széléseket, személyes jellegű talál­ kozókat. Meggyőződésem, hogy fel­ kérés esetén minden oktatótársunk igent mond, mint ahogy a megújult ítélet részére is kész bárki, bármikor interjút adni a tapasztalatok szerint. 2. A másik lényegi kérdés a „Mitől ka­ tolikus ez az egyetem?” bekezdés­ ben található. Mélyen remélem, hogy Karunk nemcsak attól katolikus, hogy ,Veni Sancte van az évnyitón, kereszt a termekben, tanulunk kánonjogot” — ahogy a cikk írja. Egyetemünket a katolikus egyete­ mek sorába felvették, s ott bizony szigorúak a felvételi követelmé­ nyek, nemcsak annyi, amennyit a cikkíró feltételez. Egyetemünk, Ka­ runk ezeknek a követelményeknek eleget tett és tesz (nem akarnám részletezni). Az viszont számomra elkeserítő, hogy ebből a hallgatóság mindöszsze ennyit vesz észre. Felsorolnék néhány olyan lehetőséget, amely a Kar katolikus jellegéből fakad, de hallgatóink kevéssé vesznek róla tu­ domást: - mindennapos misehallgatási lehe­ tőség; - a tananyag erkölcsi megalapozott­ sága számos tárgyból, erkölcsi ala­ pú órák, speciálkollégiumokjelentős számban; - lehetőség képzett nemzetközileg ismert lelki vezetővel való beszél­ getésre; - részvétel azokon a rendezvénye­ ken, amelyeket hozzánk közel álló egyházi szervezetek rendszeresen rendeznek Karunkon - Havas Henrik és társai meghívása helyett egyházi vezetők meghívá­ sa, katolikus szervezetekkel való kapcsolatkiépítés, egyházi jellegű rendezvények, vitaestek lebonyo­ lítása a Karon. Vagyis a problémát a másik oldalról úgy közelíteném meg, hogy az egy­ ház és az alapító oktatók sikerrel megteremtették egy katolikus jogi kar kereteit, s ennek nagyrészt megfelelő oktatást végeznek. Kér­ désem, mit tesz a hallgatóság és a HŐK az egyetem és a Kar katolikus jellegéért? Nem akarnék reagálni a jó modor csiszolatlansága című részre. Úgy hiszem, sajtó útján felesleges ilyen általános vádakat megfogalmazni. Adott esetben, ha valakit sérelem ér, konkrét intézménnyel és névvel megjelölve célszerű panaszt tenni. E nélkül nem tudjuk „magunkra ven­ ni az inget”. A másik oldalról annyit talán hozzátennék, hogy titkárnőink is könyveket tudnának írni a hallga­ tók modoráról. Bármilyen furcsa, nekik is pontosan ugyanolyan em­ beri méltóságuk van, mint a hallga­ tóknak. Nem akarnám a ,jó modor csiszolatlanságából” fakadó problé­ mát lebecsülni, de sajnos azt is hoz­ zá kell tenni, hogy a külvilágtól sem lehetünk teljesen elszigeteltek; saj­ nos egy neveletlen korban élünk mindnyájan. Szintén nem foglalkozom a sport hiánya című résszel, mivel a követ­ kező évek nagy feladata lesz a Szent­ király u. 26. alatti épület sorsának rendezése. Sajnos a két oktatási épü­ let hatalmas felújítási költségei egyenlőre kimerítették a kereteket, így a 26-os épületben rejlő lehetősé­ geket csak fokozatosan és lassan le­ het megvalósítani: erre már új költ­ ségvetésünk is bizonyos keretet biz­ tosít. Türelmet kérünk! Befejezésül szeretném ismét felhívni hallgatóink és a HŐK figyelmét, hogy a kétségtelenül meglévő - mondhatom azt, hogy országos - gondok megoldásá­ ban a hallgatóság és a HŐK is részt ve­ het felelősségteljesen és öntevékenyen. Mi örülnénk a legjobban, ha nemcsak a vizsgaszabályzat körüli viták jelentenék a HŐK tevékenységének nem kis ré­ szét, hanem kivennék részüket az egyébként kétségtelenül létező gondok megoldásában. DR. JOBBÁGYI GÁBOR Intézetvezető egyetemi tanár fejlesztési dékánhelyettes A válaszra - melyet ezúton is kö­ szönünk —, és természetesen a leg­ utóbbi számunkban megjelent vita­ indítóra is várjuk a hallgatók és az oktatók reagálásait, melyeknek he­ lyet biztosítunk. (A főszerkesztő). tizenharmadik oldal �Az egzotikus nyelvek kora lejárt — Beszámoló a Kari tanácsról — 2001. október 17-én tartotta legutóbbi ülé­ sét a Kari Tanács. Megtudhattuk, hogy fo­ lyamatban van felvételi rendszerünk re­ formja. Rögtön az elején előkerült a leg­ többet forgatott, és éppen ezért a legna­ gyobb figyelmet érdemlő Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat, illetve annak újabb mó­ dosításai. Kilényi Géza Professzor Úr több ponton kifogásolta azt a listát, mely azon nyelveket tartalmazza, melyekből ér­ vényesnek fogadják el a záróvizsgára bo­ csátáshoz szükséges nyelvvizsgákat. Ko­ moly bel- és külpolitikai kérdéseket vet fel szerinte, ha pont a Katolikus Egyetem mely fontos szerepet tölt be a határon túli magyarok érdekeinek képviseletében — ha­ zánk nemzeti és etnikai kisebbségeinek 14 hivatalos nyelve közül csak 10-et fogad el. Ugyanígy sérelmes, hogy a lajstrom annak ellenére nem tartalmazza a hébert, hogy az arabot igen, vagy a baltikumi nyelveket, miközben az ukránt meg igen. Nem kívá­ natos egy ilyen taxatív felsorolás, mert tá­ madási felületet jelent. Külön felhívta a fi­ gyelmet arra, hogy a visszamenőleges ha­ tály tilalma nem azt jelenti, hogy a határo­ zat nem érvényes arra, aki annak megho­ zatala előtt szerzett nyelvvizsgát, hanem hogy a szabály nem alkalmazható senkire, aki ezelőtt iratkozott be, hiszen nem ki­ zárt, hogy valamely hallgató a régi regulák­ ban bízva akár súlyos tízezreket költött már nyelvtanfolyamra. Erdő Péter Rektor Úr egyetértésének adott hangot, egyúttal javasolta, hogy az öt jelentős nyugati nyelvet (angol, német, francia, spanyol, olasz) és az oroszt auto­ matikusan elfogadják, míg a többi nyelv esetén a Dékán vagy a Dékánhelyettes egyedi elbírálás alapján döntene. Szabó István Dékánhelyettes Úr a Nyelvi Lek­ torátus vezetőjével egyetértésben el­ mondta, hogy azért volt szükség a taxatív felsorolásra, mert egyes akkreditált intéz­ ményekben, bizonyos nyelvekből 6 hét alatt lehet középfokú nyelvvizsgát szerez­ ni, ezeket pedig nem akarták külön ki­ emelni, mint nem elfogadható nyelveket, pontosan a diszkrimináció vádjától tartva. ZlinszkyJános Prodékán Úr kifogásolta, hogy a tervek szerint megszűnik a hallgatói tizennegyedik oldal önköltségessé lesz. Ráadásul ezen a vélemé­ nyen van az oktatási tárca is. Vhrga Csaba Professzor Úr kifogásol­ ta a TVSZ tervezett módosítását, mely a szorgalmi időszak előtt kötelezné a tan­ székeket három vizsgahét megadására, amin a hallgatók az egész évből elmaradt vizsgáikat pótolhatnák. Az intézetvezető hangsúlyozta, hogy első félévben négy, második félévben három tárgyból vizs­ gáztatnak, így év végén nem lehet elvár­ ni oktatóiktól, hogy valamennyiből csa­ tasorba álljanak. Csatlakozott vélemé­ nyéhez Jobbágyi Gábor Professzor Úr is, egyben javasolva az intézete által már évek óta folytatott gyakorlatot, mi sze­ rint májusban, a vizsgaidőszak megkez­ dése előtt biztosítanak egy hetet a restan­ ciák pótlására. Dékánhelyettes Úr javas­ rangsoron alapuló költségtérítési rendszer. Elmondása szerint ez 3 szempontból is elő­ nyös volt: egyfelől lehetőséget adott egy gyengébb felvételi korrigálására, másod sor­ ban pedagógiailag is jó módszernek bizo­ nyult, harmadrészt pedig egyfajta szolidari­ tást teremtett a hallgatók között, hisz annak kérdése, hogy az kapja meg az állami támo­ gatást, aki megérdemli, hallgatói szolidaritás kérdése. Szabó István Dékánhelyettes Úr azzal indokolta a döntést, hogy a 2002-ben induló évfolyamon már 315 államilag fi­ nanszírozott hely lesz, így rangsorra szük­ ség nincs. Az is világos, hogy azokra nézve, akik ilyen feltételekkel kezdték meg tanul­ mányaikat (értsd II. III. IV évfolyamok) semmilyen változást nem jelent. A problé­ ma a mostani elsősökkel lesz, akik a Felvé­ teli Tájékoztatóból nem értesültek a rang­ sor alapján történő finanszírozásról. A Dékánhelyettes hozzátette, hogy eddigi ta­ pasztalati alapján elvesztette a rangsorba ve­ tett hitét, mert több tantárgyat is érvényte­ lenített, ezzel meg felborult a kényes egyen­ súly. Rektor Űr elmondta, hogy a hozzá be­ érkező levelek és panaszok 75%-a a Jogi Karral kapcsolatosak, nagy részük törvény­ telennek nevezi azt a gyakorlatot, amely alapján valaki államilag finanszírozottból latát azzal indokolta, hogy félévről átvi­ hető bármely vizsga év végére súlyosabb következmény nélkül, félévismétlést nem ismer a TVSZ, évismétlést ellenben igen. Egyben kompromisszumos megol­ dásként javasolta, hogy a tanszékek a má­ jusi egy héttel mentesülnének a három vizsgahét biztosításának kötelezettsége alól. A hallgatók azt kifogásolták, hogy az egy hét nem áll arányban a hárommal, ezért kompromisszumként két-két hetet javasoltak. Jobbágyi Professzor Űr arra szólította fel a hallgatókat, hogy ne min­ dig a meglévő kereteket igyekezzenek széjjel feszegetni, hanem inkább azokat megtölteni. A hallgatók már tavasszal be sem járnának, ha egyre több hetet enge­ délyeznénk a szorgalmi időszakban, mondván hogy tanulnak. Tájékoztatták a jelenlévőket, hogy bár hivatalos értesítést nem kaptak, de tudo­ másukra jutott, hogy nappali és levelező tagozaton akkreditálták a képzést. Botos Katalin Professzor Asszony pa­ naszának adott hangot, intézetének sze­ rencsétlen elhelyezése miatt a 26-os épü­ letben. Mint mondta kellemetlen az ott teijengő szag- és „illatfelhő” mind a hall­ gatók, mind a nagyszámú külföldi vendég és látogató előtt. Hozzátette, hogy számos általuk szerzett és hozott plusz pályázati pénz épp a fejlesztést hivatott szolgálni, így �pedig könnyen megbénulhatnak azok az erőfeszítések, melyek a Kar egészének fej­ lesztésére irányulnak. Ráadásul karközi funkciókat is betölt intézete, innen intézi például a BTK doktori iskolájának a veze­ tésével kapcsolatos ügyeket, de élenjárnak az Európai Tanulmányok Központjának munkájában és a publikációkban is. Ezzel együtt egyre inkább kezdi úgy érezni, mintha valami „megtűrt funkciót” gyako­ rolna csak itt. Az Egyetemi Tanács és a Nagykancel­ lár döntése értelmében megváltozik az ünnepélyes jogászi eskünk szövege: az „esküszöm” után kimarad „az egy élő Is­ tenre” kitétel, a végén pedig nem kötele­ ző, tehát mindenki saját lelkiismerete sze­ rint teszi hozzá az „Isten engem úgy segéljen!”-t. A frissen létrehozott Kinevezési Bi­ zottság elé terjesztettékDr. BotosJózsef és Dr. Tóth Tihamér egyetemi docenssé va­ ló kinevezését. Dr. Jobbágyi Gábor Pro­ fesszor Úr, és Dr. Adám Zsigmond Tanár Úr mester tanári fokozatot kapott. A Ma­ gánjogi Intézet vezetője az OTDK meg­ szervezésében kifejtett munkájáért kapta az elismerő címet. Tersztyánszky Ödön Dékánhelyettes Űr beszámolt a számítógépes távoktatási tagozat akkreditációs folyamatáról. Mint mondta, egyszer már elutasították, arra hivatkozva, hogy a meglévő anyag a felét sem éri el az összes tantárgyi tananyag­ nak. Azért is elmarasztalást kaptunk, hogy nincs a tagozatnak saját tanterve. Bár dol­ goznak minden tanszéken a Dékán által kinevezett távoktatási felelősök. Folyama­ tos a tapasztalatok átadása a Hageni Egye­ tem távoktatási tagozatának részéről. Mint mondta, még van esély arra, hogy megmaradjon a tagozat. Jobbágyi Professzor Úr felhívta a fi­ gyelmet arra, hogy a számtáv bevételek jelentős részét külső cégek vitték el, eh­ hez képest az ezért nyújtott szolgáltatás gyengének mondható. Szerződést kötöt­ tek az általa vezetett intézetben is két ta­ nársegéddel egy 300 oldalas munka elké­ szítésére. A Professzor elmondta, hogy ez viszont nem tananyag, tananyag a tan­ könyv, a jegyzet és az előadás anyaga. Sajnos több, a hallgatókat közvetlenül érintő kérdés is a következő ülésre toló­ dott, melyre előreláthatólag, november folyamán fog sor kerülni. Természetesen arról is be fogunk számolni. MÁNDICS BOTOND Dr. Kilényi Géza professzor 13 jótanácsa az élethez Még hogy nem folyik az egyetemen felkészítés a való életre! Még hogy csak a tan- és törvény­ könyvek száraz betűit magoltatják be velünk tanáraink, elfeledkezvén az oktatás igazi céljá­ ról, a jövő buktatóinak kiküszöbölésére alkal­ mas módszerek megismeréséről! Ez aljas rága­ lom! Bizonyítékul álljon itt szeretett profeszszorunk, Dr. Kilényi Géza egykori alkot­ mánybíró minden évben megtartott osztályfő­ nöki óráinak summázata, amelyet lelkes egy­ kori hallgatói jegyeztek le az örökkévalóság, valamint az ítélet olvasói számára. Olvassuk és véssük eszünkbe a több évized tapasztalatai által összegyűjtött jó tanácsokat, és használjuk fel magunk boldogulására! A gyűjtés Dr. Gerencsér Balázstól származik. 1. A stílus maga az ember. Kétféle embert ismerünk: az egyik az igazi szerény, a stílusbeli mintakép, a bölcs; a másik pedig az, aki mérhetetlen szerénysé­ ge folytán egyszer sem járult az Isten ele, amikor ő a talentumokat osztogatta. Vi­ gyázni kell, ha valaki a papírjait mutogatja, hiszen Incitatus esete óta tudjuk, hogy a papír nagyon sokat elbír. Leonardo da Vin­ ci mondta: aki vita közben tekintélyére hi­ vatkozik, nem az eszét, hanem inkább a memóriáját foglalkoztatja. 2. Soha nem szabad szétzúzni az ellenfelet, illetve megbántani a hatóságot, mert visszaüt. A vita eszközei között nem csak az érvelést, az agitációt tartjuk számon, hanem az ellen­ félnek egyrészt „menekülési útvonalat” kell biztosítani, mert ha sarokba szorítjuk, azzal magunknak sem teszünk jót. Másrészt di­ csérni kell, mert így ha retorikailag nem is sikerült megfogni, a hiúságán át biztos. 3. Az udvariasság nem gyengeség. Az élet bármilyen helyzetében fontos, hogy tudjuk: nem a harcias fellépéssel és agreszszív modorral fogunk győzni. Mindenkivel a saját nyelven kell beszelni: ez tág utat en­ ged a tiszteletteljes alázattól a tiszteletet pa­ rancsoló szigorig. 4. Adassák meg a főnöknek a sikerélmény. .. .és az Istennek, ami az Istené. 5. A jogszabály szövege többnyire annak előkészítőjén múlik. Ha valakire bármilyen előkészítési munkát bíznak a napi menütől egy jogszabály szabá­ lyozási koncepciójának összeállításáig, több a lehetősége, egyúttal nagyobb a felelőssége, mint annak, aki el fogja fogadni. Ugyanis ki­ egészíthetik, kitörölhetik, de amit egyszer pa­ pírra véstek, az ott marad és hordja annak a kézjegyét, aki egyszer is foglalkozott vele. 6. Próbarendőrrel és államigazgatási ügyin­ tézővel soha nem szabad vitázni! ... egy rossz helyen rossz emberrel elkövetett vita beláthatatlan következményekkel bír­ hat. Vitázni csak megfelelő szinten szabad. 7. AJiatalság sokszor erény, de lehet hátrány is. Vannak olyan főnökök, akiknek szúrja a szemét a fiatalság. Ez olyan, mint egy be­ tegség: túl kell élni, a fiatalság múlandó. 8. Ha egy magasugró versenyt 210 centimé­ terrel meg lehet nyerni, nem kell feltétlenül 230-at ugrani. Nem kell minden áron „nagyot domborí­ tani”, és főleg nem szabad a szellemi fölé­ nyünket éreztetni. 9. A „kis” emberekkel is jóban kell lenni, (lásd: az oroszlán és a kisegér meséje.) Az oroszlán egy nap elkapja a kisegeret. Az sír-rí, könyörög az életéért, hátha egyszer ő is tud segíteni az állatok királyának. Mit tesz Isten, egy nap a sintérek elkapták az orosz­ lánt. Míg az összekötözve búslakodott, a kis­ egér arra osont, elrágta a köteleket és így megmenekült a nagysörényű panthera leo. 10. Nem árt, ha az ember apályát a szamár­ létra alsó fokáról kezdi. A kihagyott lépcsőfokok tudását, tapaszta­ latát nem pótolja sem könyv, sem jegyzet, de még főtanácsadó, internet és személyi titkár sem. 11. A vitában rugalmasnak kell lenni. Ne szégyelljük bevallani, ha álláspontunk megváltozott. (Az egészséges ember vita közben is tud gondolkozni.) 12. A jogászi hivatás közéleti pálya: a ma­ gyar élet minden rezdüléséről tudni kell. Téveszmék elkerülése végett: sem a napi­ lapok, sem a tv-rádió híradások nem ha­ rapnak. Egy jogásznak illik arról tudni, amivel a pénzt fogja keresni. 13. Szervezni tudni kell. ... aki nem hiszi, járjon utána. tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adóm rovata Mádl Ferenc Rómában - Megnyílt a vatikáni magyar kiállítás Rómában a Vatikáni Múzeum külön termé­ ben október 9-től jövő év január 12-ig láto­ gatható. A magyar kereszténység ezer éve című reprezentatív kiállítás. A megnyitón részt vett a kiállítás fővédnöke, Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár, Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint - a harmadik fővédnök, Orbán Viktor miniszterelnök kényszerű távolmara­ dása miatt - Mádl Ferenc köztársasági elnök. Mádl Ferencet a megnyitó nap délelőttjén fogadta II. János Pál pápa is. A köztársasági elnök úr felajánlotta Magyarország közvetí­ tését a pápa és az orosz ortodox egyház ve­ zetőjének a Szentszék által régen vágyott, de mindeddig meghiúsult találkozó elősegíté­ sére. II. János Pál tudatta: kész volna Ma­ gyarországon találkozni Alekszij pátriárkával (kapcsolódó anyag: Philippovits Zsófia: Kele­ ti kapcsolatok - ítélet 2001. május 24.) Mádl Ferenc arra kérte a pápát és Sodano bíborost is, hogy a Szentszék a jelenleginél jobban segítse a határon túli, kisebbségben élő magyarság anyanyelven való lelki gon­ dozását és hitoktatását. A Szentatya nyitott­ nak mutatkozott a kérés teljesítése iránt. A Szentszék első ízben kíván lépéseket tenni annak érdekében, hogy a csángók magyar nyelvű istentiszteleten is részt vehessenek. Nagymaros Október 6-án ismét találkozott a magyar ka­ tolikus ifjúság Nagymaroson. A millenniumi év nagy közösségi esemé­ nyei sokakat összehoztak. Egyre többen ba­ ráti körökbe tömörülve szállnak már le a vonatról a nagymarosi állomáson. A temp­ lomkert, az esemény színhelye felé közelít­ ve meg-megállnak egy kézszorításra, ölelés­ re, pár szóra azokkal, akikkel együtt voltak Rómában, Zánkán, vagy akikkel éppen itt szoktak csak találkozni. Jelen vannak a régi arcok, akik most egyetemisták, esetleg már házasok, és itt vannak a 15-18 évesek. Az előbbiek nosztalgiázva, lelkesen éneklik a „Jenő-dalokat”, az „ifjak” pedig az új Test­ vérek együttes énekeit. Mindegyik dallam az Istenről akar szólni, O a közös pont. Itt van a múlt és az is világos, hogy nem terméketlen. Nagymaros él és van jövője. tizenhatodik oldal Mert úgy látszik Nagymaros nem üres. Szent hely lett. Sokan találkoztak itt életük értelmével: Jézussal. Egymás tekintetében, mosolyában, szavában. De ezt mások is megtehetnék. Azonban a tartalmat az egé­ szen közvetlen, átalakító találkozásból veszszük: sokan sorbaálltunk a bűnbocsánat tisztító forrásainál, hogy fcloldozást nyer­ jünk. Imádtuk Őt a Kenyérben, amikor térdre ereszkedtünk a jelenvaló rejtett Úr előtt. Mcgáldoztunk, követjük Ót. Szebbe és mélyebbé válnak emberi találkozásaink. Ez rügyezik Nagymaroson. Ettől lesz kü­ lönleges illata ennek az atmoszférának. A találkozó témája a Szentatya évezrednyi­ tó enciklikájának a címe volt: „Evezz a mélyre!” Különböző szekciókban arról szólt a beszélgetés, mit jelent ez. Hogyan evezzünk mélyre az Isten jelenlétében, ke­ resésében, a jó és a rossz erők viharában és az apostolkodásban. Kállai Emil piarista atya prédikációjában felidézte a világháborút, a totális diktatúrák megjelenését, kísérteties hatalmát és porrá hullását. Egy kamaszkori olvasmányára hivatkozva, amelyhez élete kétségbeejtő pillanataiban vissza-visszatért, elmondta, hogy keresztényként egy végső kérdés újra és újra előttünk áll: ki az úr, aki gyakorolja hatalmát bennem? Krisztus? Vagy átadom időközben a helyét egy másik hatalomnak? BÁNFI ÁKOS TAIZÉ - BUDAPEST Roger testvérnek nem voltak világra szóló, globális tervei. Nem akart multinacionális céget alapítani, elnök-vezérigazgatóként fo­ gadni az érdekbókokat. A kiengesztelődés egy piciny közösségében szeretett volna in­ kább élni, Isten jelenlétét tükrözni. Mint friss diplomás református teológus keresett egy csöppnyi kis falut Franciaországban. így talált rá Taizére. 1940-et írtunk ekkor, tér­ dig a vérben, távol a békétől, és távol a Zsi­ nattól is. A Kegyelem azonban meg volt. És Roger testvér soha nem lett elnök-vezérigazgató, nem alapított céget. A kis közösség azonban kétségtelenül: multinacionálisra sikeredett. Mára 25 ország fiai tettek örök­ fogadalmat: a közösségi életre, a cölibátusra, az egyszerűségre. Pénzadomány-elfogadás: nincs. Munka, ima, bizalom: az van. És mit tesz Isten: egyszer csak jöttek a fiata­ lok is. Keresők, ateisták, Mária Magdolnák, protestánsok, katolikusok. Lélegezni akar­ tak, bizalommal lenni. Értelmet keresni az élethez. Mi, magyarok különösen büszkék lehetünk, mert - ahogy az országunk tradí­ cióihoz illik - egy magyar család feladata, hogy mindig kerüljön étel-ital a testvérek, ill. a több ezer zarándoknak az asztalára. A fiatalok otthonukban, lakóhelyükön tör­ ténő elköteleződését segítendő a „Bizalom Zarándoklatát” indította útjára a közösség. És a zarándokok 1991 után, most ismét Bu­ dapestre érkeznek. December 28. és január 1. között, több tízezer román, portugál, olasz, francia, indiai stb. fiatal szállja meg a várost. És csoda történik: Budapest világvá­ rossá lesz. Reméljük, hogy a budapesti (kör­ nyéki) polgárok, ezúttal nem mondanak el­ len a megszállók seregének, és lesz hol a fe­ jüket lehajtaniuk a zarándokoknak. A Pázmányra sokan, sokféle szemlélettel, múlttal, politikai hovatartozással, vallási el­ köteleződéssel járó heterogén társaság jár. Noha nem kellene, gyakran elfelejtjük Pi­ linszky szavait: „Csak a fölszínen van egy egyenetlenség, minden és mindenki egy.” Van üzenete a találkozónak nekünk is. És van üzenete a háborúsdit játszóknak is. Job­ ban mondva: csak lenne. A halláshoz ugyanis fülekre is, szívekre is szükség van. „Ó, Taizé, ez a kis tavasz!” - mondta egy kedves kis öregúr, egy életvidám parasztlegény, vagy ha így tetszik: XXIII. János pápa, a II. Vatikáni Zsinat életrehívója. És őt idézte II János Pál is, amikor 1986-ban találkozott Taizében Roger testvérrel: két fehér-csuhás ember, hihetetlen erővel, és karizmával. 1998-ban, a milánói találkozó után a legendás hírű Carlo Maria Martini bíboros a Gergely Egyetem egykori rektora, Umberto Eco levelező, ill. vitapartnere „Egy másik Milánó Taizé után” címmel tette közé gondolatait. Volt alapja a címnek. Remélem, hogy a budapesti találkozó is jó lesz arra, hogy megmutassa, hogy minden híresztelés ellenére: jó együtt lenni embernek és embernek. Nem nagy cél, de éppen elég. Szép lenne „Egy másik Budapest Taizé után” gondolattal kezdeni az új évet. Talán nagyobb lesz a bizalmunk egymás felé. N. Á. + infó: www.taize.fr, ill. minden plébánián; központ Bp.-en: 1056, Váci utca 47., tel.: 486-2700, talalkozo(a>taizebudapest.net ;Új Ember magazin októberi számában külön melléklet. �Magyar vagyok nem turista — Pázmányosok a Bálványosi Szabadegyetemen — Pedig ez már aXII.-ikvolt. Mégis eddig va­ lahogy senkiből nem bújt ki az isteni szikra, hogy pázmányos delegációt küldjünk a Bálványosi Szabadegyetemre. Idén azonban néhány lelkes önjelölt Pázmány-agitátor, a Régiók Szövetsége, na és persze Isten sege­ delmével változtattunk ezen. Csak remény­ kedni tudok, hogy hagyományt terem­ tettünk. .. Július 12-én hajnalban kicsiny ámde lel­ kes csapat volt összeverődőben a Felvonulási tér mellett. Legtöbbjük gondolatait (értsd: kiválasztószerveit) még az EFOTT 2001 tör­ ténései tartották mozgásban, ami néhány plusz megállást jelentett az út magyar szaka­ szán, de egyébként rendben volt minden. A buszt amúgy félig sem sikerült megtölteni, több bejelentett vendéget is hiába vártunk az indulásnál. Ki tudja talán a meglehetősen húzós túraköltségek (8 nap - 8500 Ft) riasz­ tották el a gyengébb idegzetűeket! A kevés kiválasztottaknak azonban az sem szegte kedvét: olcsó és hazafias, ám olcsó hazafias­ kodástól („ha énnékem sok pénzem lesz...”+ „Az a szép az a szép” stb.) mentes hangulatban döcögtek a magyar-magyar ha­ tár felé. Minthogy utizenéről ezúttal vala­ hogy senki nem gondoskodott, a hátralevő nyolc napot két kazetta (István a király ill. egy kitudjamikori Ricse album: Trükkös Béla bá’á) felváltva történő elmélyítgetésével és mélyebb összefüggéseinek boncolgatásával töltöttük... a végelgyengülésig. Az úton egyébként két belhonba szakadt nagy magyar ex-kissebségi pázmányos hazánkfia rögtön­ zött városnézést szervezett Nagyvárad és Ko­ lozsvár ősi román városok latinos ízű közép­ kori kultúrájának megismerésére. (Kár, hogy a nagy román király, Hunyadi Mátyás szülő­ házának megnézésére már nem maradt idő!) A kisebb kitérőknek köszönhetően csak éjfél után értünk be Csíkszeredába, ahol a város főterén álló -helyi viszonyok szerinti- legele­ gánsabb szállodába helyeztek el minket két­ ágyas szobákban. A szellemiekről: Az előadások, híven kö­ vetve a Szabadegyetem hagyományait, most is nagyrészt a határontúli magyarság sorskér­ déseit, az önálló magyar egyetem ügyét, a környező országok többségpolitikáját (Jaj bocs, kisebbségpol.-t akartam írni) ill. a ma­ gyar külpolitika lehetséges irányvonalait állí­ tották célkeresztjükbe, mely utóbbinak külö­ nös aktualitást adott az akkoriban éppen friss meleg státusztörvény. Persze nyilvánvaló, hogy az evvel kapcsolatban kialakult általános geijedelem és kisebb diplomáciai feszültsé­ gek nem kerülték el a Szabadegyetem kör­ nyékét sem, ettől fogva az előadásokat és vi­ tákat sok mindennek lehetett volna monda­ ni, de mondjuk langyosnak, visszafogottnak vagy állóvíznek a legkevésbé... Nyilván ezzel függött össze az is, hogy a román kormányfő végül nem tisztelte meg jelenlétével a „ma­ gyar revizionista törekvések eme főhadiszál­ lását” (idézet: Corneliu Vladim Tudor). Kár! Egyébként szerintem sajnálhatja, tényleg jó buli volt! Szerencsére nem így tett „az első magyar Fidesz-kormány miniszterelnöke” (idézet: Németh Zsolt) aki a zuhogó esőben is több száz embert tudott maga köré gyűjte­ ni, és olyan beszédet mondani nekik, amiért mondjuk önmagában is megérte volna el­ menni! Aki ott volt nyilván tudja miről be­ szélek Az egyebekről: A szervezők nemes és tisz­ teletreméltó erőfeszítéseket fejtettek ki kul­ turális programok (Farkaslaka, Mádéfalva, Csíksomlyó), városnézés (Brassó, Segesvár, Sepsiszentgyörgy stb.- Id. az előző szám hát­ lapján), ill. gyalogtúrák (Parajd, Balánbánya) érdekében, csak hát ugye az ilyesmire nem mindig jutott idő az esti bulik és koncertek, ill. azok másnapi (másnapos?) következmé­ nyei mellett. Mondhatni - az előadásokat le­ számítva - a napjaink kissé szimmetrikusra sikeredtek... Ha tömören próbálnám meg összefoglalni, akkor az valami ilyesmi lenne, hogy: Korai felkelés: Nem !/Délelőtti város­ nézés, művelődés: Fakultatív! / Gyalogtúra: Menjen aki akar! / Esti bulik: Igen!/ Eszeve­ szett tombolás a küzdőtéren: Igen! / Kisebb összetűzés a security-vel: Igen! / Hazafias nótázgatás a sörsátrakban: Ez most kérdés volt? / Józan, mértéktartó viselkedés: Igen (néha)! / Kulturális programok: Ja igen, volt ilyen is!! / István a király + Trükkös Béla bá’: Igen! / Táncos-zenés mulatozás esténként a buszon hazafelé: Erre már sajnos nem em­ lékszem!!! / Szóval az igazi PÁZMÁNYOS HAN­ GULAT ezúttal sem maradt el: Előbbutóbb a helyiek is megszokhatták a kékes csillogású Pázmányos egyen-páncélzatot a dühöngő első soraiban, a kolozsvári Ursus sörgyár soha nem tapasztalt konjunktúra­ ciklusát, a sárga földdel szintet tartani igyek­ vő kedves idegeneket, István a Királyt meg a Trükkös Béla bá’-t, ill. a különféle tippeket arra nézve, ki mihez kezd majd, „hogyha néki sok pénze lesz...” Ez utóbbi persze nem mindig volt népszerű a helyi latin ős­ lakosság körében... Tényleg srácok, lehet, hogy ezért vert meg minket folyton a security ??? Köszönet a rendezőknek a kitűnő szer­ vezésért: Mindenekelőtt Mádly Zoltánnak a helyiek részéről, és persze Tímár Áronnak és Gulyás-Kovács Gergelynek a Régiók Szövetségétől! MIHÁLTZ ANDRÁS tizenhetedik oldal �ítélet Lendületben a Pázmány Pódium Beszélgetés Szabó Bálint elnökkel Szabó Bálint 1982-ben született Szombat­ helyen. Középiskolai tanulmányait a Pan­ nonhalmi Bencés Gimnáziumban végez­ te. 2000-ben, az érettségi után felvételt nyert a jogi karra, melynek jelenleg máso­ dik évfolyamát végzi nappali tagozaton. Mely célok vezérlik a Pódiumot? A Pázmány Pódium a karral majdnem egy­ idős, 1996-ban alakult. Célja és vállalt feladatai a rendezvényein résztvevők általános műveltsé­ gének, látókörének és aktuális ismereteinek nö­ velése, a nemzeti és kulturális hagyományok ápolása, a nemzetközi tudományos és ifjúsági szervezetekkel való kapcsolattartás, hazánkjobb nemzetközi megítélésének, az Európai Unióba való beilleszkedésének elősegítése. Hogy néz ki a szervezet struktúrája? A klasszikus szervezeti felépítés szerint működünk, folyamatos egyetemi ellenőrzés mellett. Az elnök munkáját alelnök segíti. Rendezvényszervező Bizottságunk szervezi a programokat, a Kommunikációs Bizottság tartja fenn a kapcsolatot az Egyetemmel, más intézményekkel, szervezetekkel, és felel weboldalunk frissítéséért. A Gazdasági Bizottság beszámolója alapján a Felügyelő Bizottság ha­ vi jelentést készít a Pódium működéséről, a források megfelelő és szabályos felhasználásá­ ról. Munkánkban külön segítséget jelent, hogy tiszteletbeli elnökünk Dr. Habsburg Ot­ tó, a Páneurópai Unió elnöke. Milyen forrásokkal gazdálkodtok? A HŐK immár hatodik éve biztosít szá­ munkra irodahelyiséget, a rendezvények anya­ gi forrásait pedig egyetemi és HOK-támogatás mellett pályázatok, alapítványok, egyesületek és más szponzorokjelentik. Korábban nem volt túl rózsás a viszony a HÖK-kel... A megújult HÖK-kel felvettük és folyama­ tosan ápoljuk a kapcsolatot, melynek eredmé­ nyeképp mára kifejezetten jónak mondható, konstruktív együttműködés alakult ki. A HŐK anyagi támogatást nyújt, rendszeresen egyeztetünk. A két szervezet viszonyát a közös szervezésben megtartott Nótaestek hangulata hűen tükrözi. Mikola István egészségügyi miniszter a Pódium egyik előadásán. Mellette jobboldalt Szabó Bálint a Pódium elnöke Örömmel jelentem, hogy 2002. augusztu­ sában a Pódium megrendezi az V Nyári Páz­ mány Napok - III. Kárpát-medencei Ifjúsági Jogásztalálkozót! Úgy tűnik, mintha mostanában csak az „egyik oldalról” érkeznének a Pódium-estekre meghí­ vott vendégek, tán ebben tudatosság? A Pázmány Pódium nem kíván politizálni, programjaink a szakmaiságra, a közéleti gon­ dolkodásra épülnek. A Rektor Úr útmutatásá­ nak megfelelően az idei tanév alapgondolata: „A fiatal értelmiség szerepe az Európai Unió­ ban”. Ennek keretében kerül megrendezésre november 14-én az EU-Nap, 26-án pedig Polt Péter tart előadást az EU-ról és az ügyészi re­ formról. Átfogó képet szeretnénk nyújtani kö­ zönségünknek, az egyoldalúságot elkerülendő hívtuk meg pl. annak idején Havas Henriket. A rendezvények összeállításánál alapvető szempontunk, hogy meghívottaink beillesz­ kedjenek egyetemünk szellemiségébe (tájon pl. az előbb említett H. H. beilleszkedlk-e? — A szerk.), ezért az ősz folyamán vendégünk lesz Varga László országgyűlési képviselő, a parla­ ment korelnöke. tésnek érzik a meghívást, pozitív benyomá­ sokkal távoznak. Isépy Tamást idézve: „A jog iránti érdeklődést el nem vesztő, elszánt hall­ gatóknak őszinte tisztelet és nagyrabecsülés.” A Pázmány Pódium szellemiségét jól kifejezi Mikola István vendégkönyvi bejegyzése: „Ha jő az úr, nem azt kérdi, hogy elvégezted-e a dolgod, hanem, hogy úton vagy-e vele.” SZAMOS MÁRTON Novemberben megrendezésre kerülő előadások: November eleje Pintér Sándor: Közbizton­ ság a XXI. században November 7. Doszpot Péter: Közbiztonság és más aktuális kérdések November 14. EU-Nap: A fiatal értelmiség lehetőségei az EU-csatlakozás után (meghívottak többek között: Dávid Ibolya, Stumpf István, Matolcsy György, Fónagy János) November 21. tárga László: Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a világra és a Szovjetunióra November 26. Polt Péter: EU és az ügyészi reform Milyen hangulatban távoznak a meghívottak? Tavaly elmaradt az immár hagyományosnak számító, nagy sikerű nyári tábor. Mire számít­ hatnak a hallgatók az idén? tizennyolcadik oldal Tapasztalatainkra támaszkodva őszintén mondhatom, hogy vendégeink megtisztelte­ (Az esetleges további meghívottak nevei meg­ jelennek majd a hirdetőtáblákon.) www.pazmanypodium.hu �Erkölcsi revízió Ezen a helyen a szokásostól eltérően nem folytatom a nemzetiségek történe­ téről írott cikkeimet, mert az előző, szer­ bekről kiadott iromány tartalmazott so­ kakat sértő vagy bántó, történeti szem­ pontból pedig - el kell ismernem - igaz­ ságtalan passzusokat. Először is elnézést kérek azoktól, akiket ezzel a cikkel meg­ sértettem, higgyék el, egyáltalán nem volt szándékos, sőt, amikor hozzákezdtem a nemzetiségek tárgyalásához, már akkor el akartam kerülni minden ilyes­ fajta nézeteltérést. Éppen ezért határoz­ tam úgy, hogy kizárólag olyan dolgokat írok le, melyeket előttem már más fogal­ mazott meg, hiszen saját ismereteim e témában - mint kiderült - hiányosak. így ebből az esetből is tanulva azt szűrtem le, hogy az ember ne szóljon bele olyan dol­ gokba, melyekben nem biztos, cikket pe­ dig pláne ne írjon róla. Most pedig azo­ kat a mondatokat szeretném korrigálni, melyek tartalma sértő és történelmi szempontból sem igaz. Először is a cikk elején elhangzott igét kell helyesbítenem, mégpedig azt, amit a szer­ bek és a törökök viszonyáról mondtam. Az a tény, hogy a törökök befolyása idáig elért, valóban nem ad okot arra, hogy bár­ ki inkorrekt módon fogalmazzon, márpe­ dig a szóban forgó cikkben ez történt. Eu­ rópában a törökök keze sokáig elért, ugyanígy Magyarországra is, számos nemzet és ország volt kénytelen tűrni be­ folyásukat, melyről - már csak számbeli fölényük miatt is - egyikük sem tehet. Ezért a cikkem által használt - vagyis az ál­ talam használt könyv - kifejezése lényegét tekintve valótlan, és sértő (ti. hogy a szer­ bek „lefeküdtek” volna a törököknek). A második ilyen passzus már a szerbek és a magyarok együtt élésére vonatkozott, ezen belül is a szerbekre, egészen ponto­ san arra, hogy loptak volna, és evvel tar­ tották el magukat. Elismerem azt, hogy ezen állítással is messzire mentem (hi­ szen bármilyen könyvet is olvastam, ez a cikk sajnálatos módon az én nevemmel jelent meg), és az érintett nemzettel kap­ csolatban igazságtalan voltam, hiszen életmódjuk nem sokban különbözött a török hatalom alatt lévő többi nemzeté­ től, és én senkiről nem akarok olyasmi­ ket mondani, ami nem fedi a valóságot. Mindazonáltal az valóban igaz, hogy a két nép viszonya a 18. században elmér­ gesedett, ami valóban a török befolyás­ nak volt köszönhető, de ezért nem lehet, és nem is akarok igazságtalanul hibáztat­ ni senkit sem. Ezúton kérek bocsánatot az érintettektől, hiszen senkit sem akartam megbántani vagy megsérteni. Akik sértve érzik magu­ kat, joggal teszik ezt, a cikket újra olvasva, a tényeknek utána járva én is csak azt tu­ dom mondani, hogy a szóban forgó szö­ vegek indokolatlanul igazságtalanok. Mindenesetre biztos, hogy a jövőben fi­ gyelni fogok erre, még egyszer nem aka­ rok abba a hibába esni, hogy ne figyeljek arra, amit leírok. Kérem ezért, hogy bár­ kinek kifogása van bármilyen - régi vagy új - cikkemmel, jelezze azt a főszerkesz­ tőnek, a hibát pedig korrigáljuk. Végezetül csak annyit szeretnék írni, hogy bármilyen problémánk is akad a jövőben egymással, ne felejtsük el, hogy egyete­ misták vagyunk, ami pedig bizonyos kul­ turális, szellemi és erkölcsi fölényt jelent. Aki itt van, az nem véletlenül van itt. Mindent el lehet intézni egymás között, normálisan, bár tudom azt, hogy az érzel­ mek fölkorbácsolása gyakran az indulatok föllobbanását is eredményezi. Ezért itt, az újság hasábjain, nyilvánosan követem meg őket, és kérek bocsánatot, hangsú­ lyozva azt is, hogy senkit sem állt és áll szándékomban megbántani, a kérdéses cikkre vonatkozólag pedig még egyszer elismerem, hogy az tényleg valótlan dol­ gokat tartalmazott, amiket - remélem megfelelően korrigálni tudtam. VINCZE SZABOLCS Azt hiszem, kultúremberek lévén a vitákat meg kell tudnunk oldani egymás között ki­ zárólag párbeszéd útján. Éppen ezért kérek mindenkit, akinek a jövőben esetleg problé­ mája lenne valamelyik írásunkkal, hogy joghallgatóhoz méltóan, észérvekkel, és nyugodtan, nem „útszéli” módon oldja meg azokat, ahogyan ez esetben sajnos történt. A jövőben nem kívánunk olyan reagálásokkal foglalkozni, melyek nem méltóak se a Páz­ mányhoz, se bármilyen értelemmel rendel­ kező lényhez. Köszönöm. (A főszerkesztő) Heti Hetes és politika 2001. 10. 10, 18 óra, Díszterem. „Színész, filmrendező, publicista...” - kezdte bemu­ tatni Szabó Bálint Pódium-elnök Verebes Istvánt a szép számú hallgatóságnak. „Na, filmrendező azért nem.” - szólt közbe a vendég. „Filmről egyáltalán nem.” - tette hozzá. „Minél kevesebbet beszéljünk ró­ lam, magamat nagyon unom.” Utóbbi kérése csak rövid időre teljesült. Például, amikor az USA elleni támadás ke­ rült szóba. A neves művész Kosztolányi Édes Annájával állította párhuzamba az ese­ ményt: akkor tör ki a feszültség az embe­ rekből, amikor azt mondják nekik, hogy ők nem is léteznek. Az egyik oldalt cinizmus­ sal, önzéssel jellemezte, másrészről viszont elítélően nyilatkozott a terrorakcióról. Bushnak rögtön találkozóra kellett volna hívnia az arab világot, vallási vezetőit. Ha már „Színház és Film” nem lehet (az est meghirdetett témái, előbbiről is csak szűkszavúan beszélt), legyen legalább Heti Hetes - gondolták a jelenlévők, és elindul­ tak a kérdések. „Nem szeretnék vélemény­ formáló erővé lenni, ez egy szórakoztató műsor.” - válaszolta egy, a közszereplői fele­ lősségét firtató érdeklődőnek. Ez a talkshow nagyon jól jövedelmez a kér. tévének, emlí­ tette, majd a magyar médiában folyó pénzhajhászást, korrupciót hozta szóba. Állítása szerint ezért nem is vesz részt szívesen a te­ levíziózásban, de hát, fizetnie kell fia angli­ ai tanulmányait... Bár azokat a részeket ki­ vágják, hangsúlyozta, hogy beszél a “másik” nagy párt ügyeiről is a népszerű műsorban. „Remélem is!” - figyelmeztette egy kérde­ ző, általános derültséget keltve. Minden­ esetre, helyben megígérte, hogy 2002. júliu­ sában abbahagyja a Heti Hetest - akármi­ lyen is lesz a választások eredménye. Politikai hovatartozása sem maradt érin­ tetlen. „Sem jobboldali, sem baloldali nem vagyok.” - szögezte le. Bizonyos területen konzervatívnak, nemzetinek, más helyzet­ ben liberálisnak, kozmopolitának vallja ma­ gát. Elárulta, hogy három évvel ezelőtt Sza­ bó Iván felkérésére az MDNP oldalán kampányolt, majd az országgyűlési képvise­ lőválasztás második fordulójában a FIDESZ-re szavazott. Verebes István nem keltette unalmas személyiség benyomását, kifejezetten őszintének tűnt ezen az estén. „Gondoltad volna...? Szerinted tényleg...? És akkor miért...?” Az előadás után a résztvevők fi­ gyelmét nemcsak a szendvicsek és az üdítők kötötték le. SZAMOS MÁRTON tizenkilencedik oldal �A Hallgatói Önkormányzat Dénes pályázat meghívásából 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Vendégünk lesz Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es tetjedelmű pályaművel DEMETER ERVIN Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásban részesül. Pályázat célja: A titkosszolgálatokra felügyelő' egyetemünk jogi karának hallgatói számá­ ra fórumot teremteni a keresztény- tárcanélküli miniszter konzervatív politikai gondolkodás meg­ nyilvánulására. Idó'pont: november 7., szerda, 18 óra Helyszín: Szentkirályi u. 28., I. emelet, díszterem Pályázat kiírója: Dénes Sándor {.egyetemi docens Leadási határidő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. Szavazzatok a Pázmány szépére! Na ilyen se volt még nálunk! Most meg lesz. Az ítélet (tudjátok, a kedvenc lapo­ tok, amit úgy szerettek olvasni, és kéthe­ tente körömrágva várjátok a megjelené­ sét!) és a Spartacus pizzéria (ahol meg olyan jókat buliztok, esztck-isztok, jót mulattok) közös akciót hirdet: a világtör­ ténelem első Pázmány szépe választását! Most minden kiderül! Megtudjuk végre, ki a legszebb lány az egyetemen! Szavazhat fiú, lány egyaránt, dolgotok mindössze annyi, hogy egy papírcetlin be­ Elállt fülek dobjátok szavazatotokat a Spartacusban (Szent-királyi u. 26., aki még nem tudná) a bejárat közelében lévő pultra helyezett sza­ vazóurnába. A mi dolgunk meg annyi lesz, hogy a szavazatokat összeszámoljuk, és az idei utolsó számban (megjelenés: december elején) pedig kihirdessük az eredményt. Figyelem! Csak lányra lehet szavazni!! Minden egyes évfolyamon megválasztás­ ra kerül a legszebb lány, az összesített sza­ vazatok alapján pedig a PPKE-JAK há­ rom legszebbje. Csak azokat a szavazatokat tudjuk elfo­ gadni, ahol megjelölik az adott személy évfolyamát és tagozatát is! A díjazás: a Spartacus pizzéria részéről az első három helyezett egy-egy két sze­ mélyes vacsorát nyer, az ítélet részéről ugyanőket automatikusan a szerkesztő­ ség tagjaivá fogadjuk! A szavazatok leadási határideje: no­ vember 19. TEREPGYAKORLAT csúnyává és korlátolttá, sőt sokszor nevet* ségessé teszik az arckifejezést. „Rectodor'’ fül-for­ mával azon­ nal odasimul­ nak a fülek anélkül, hogy bárki észreve­ hetőé a keze­ lést. Hatás és ártalmatlan­ ság garantálva. ScMiir-Sckuii, Wln-lMti-Zlrick-InltltM Budapeel, Király u. 12, — Na mi az, fiatalok? Vége a szemináriumnak? — Nem, majd csak most kezdődik! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 10. szám 2001. november 5. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. november 5. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4023kb+897 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_10_20011105 Relation A related resource T00040 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_10_20011105 HÖK