https://omeka.ppke.hu/files/original/a9e64959b3e4b466fa8e45c22f229c3b.jpg 120748c57c62cbcff0559692d9b3e777 https://omeka.ppke.hu/files/original/76f6b64d93e850ed17d52de3c893cedb.pdf af562401ee0fea626219af66ae5ca007 PDF Text Text IV. évfolyam, 9. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. október 18. �•• IMPRESSZUM Ünnepeljünk már! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Jancsó Gábor (szakkollégium) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Adám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Virág Zsolt Ugrón Gáspár Wetzel Tamás Szabó Péter Kelemen Miklós ifj. dr. Kaluber László Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Sajnos már jócskán benne járunk már az októberben. Ha pedig október van, akkor ne felejtkezzünk el két nemzeti ünnepünkről. Miért, hogy olyan természetes könnyedséggel siklunk át minden év október 6-áján és 23-áján, anélkül, hogy egy percig is eszünkbe villanna bármi, amit e két nap jelképez? Miért, hogy az egyetemen senki, se oktató, se hallgató, se a HŐK, senkinek eszébe nem jut az, hogy egy szóval is megemlékezzen a történtekről? Óriási köz­ hely, de igaz: máshol ez nem így működik. Kevésbé zavaros lelkű népeknél sokan tudják, hogy a megemlékezés nem csak egy nap munkaszünetet, esetleg valami kötelező együttunatkozást jelent. Tudják, hogy a nemzeti ünnep VALAMIT jelképez: egy nép, egy ország sorsát döntően befolyásoló eseményekről emlékezik meg mindenki a maga idejében és módján, amely nélkül talán az adott nemzet nem is létezne, vagy nem így létezne. Nekünk is ez lenne elemi kötelességünk. A két forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai nélkül mi is máshol, jóval hátrább tartanánk. De ha az egykori hősök mai utódaik ünneplésére, esetleg a romokban he­ verő pákozdi emlékoszlopra, vagy a Mammut II. alján otrombán eljelentéktelenített ’56-os emlékműre tekintenének, nem hiszem, hogy büszkék lennének ránk... Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek Dr. Varga Zoltán, személyesen Ki, merre, mennyit? A történelmi Magyarország nemzetiségei 8. „A kapitalista rendszer kiöli az emberekből a közösségi tudatot” Két perc Újra itt van a nagy csapat A mi kis sirámaink HŐK közgyűlés Vedd és olvasd Ajánló Beszélgetés Kónya Imrével Magyar örökség: kastélyok és kúriák — Kalocsa — „Az öttusa nagyon szép sport” In memóriám 1956 3 4 6 7 8 9 10 12 13 14 15 16 18 19 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Ki lesz a Pázmány szépe? Szabó Zoltán rovata >► A kriminológia tanszék felhívása! Tisz­ telt hallgatók! A PPKE-Ják kriminológiai tanszéke ebben az évben jelentős újításokat kíván bevezetni, melyekkel a diákság érdek­ lődésének illetve mindennapok aktualitásá­ nak egyaránt megfelelő fórumot szeretne teremteni. A most alakuló meg a Tudomá­ nyos Diákköri Ülésre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Az első ülés október 16án lesz. A tanszék segítséget nyújt mind­ azon hallgatóknak, akik a tudományos ku­ tatásukat a kriminológia területén végzik, valamint azoknak is, akik ide írják a szak­ dolgozatukat. A további információk a tan­ szék hirdetőtábláján találhatóak. Szemé­ lyes információ kérése Dr. Tamási Erzsébet­ től, a 312-40-12-es telefonszámon, vagy a tanszéki demonstrátornál. >- Szakjogász hallgatók figyelem!!! A társasági szakjogász, a bank szakjogász IV féléves hall­ gatói, a társasági jogi II. és az Európa jogi IV féléves hallgatók a Bródy Sándor utcai T.I.T. épületében, a II. emeleti előadóban hallgathat­ ják meg az előadásaikat. A Tanulmányi Osztály az alábbi közle­ ményt teszi közzé. A szorgalmi időszak de­ cember 14-ig tart. A záróvizsgákra október­ november hónapokban kerül sor. Jó hír, hogy október 29-31. között az iskola kapui zárva maradnak az őszi szünet miatt. Rossz hír vi­ szont, hogy a vizsgaidőszak december 17-én megkezdődik, és előzetes tervek szerint febru­ ár 1-én be is fejeződik. >► Kényelmesebb diáktársaim figyelmébe ajánlom, hogy az alábbi szigorlati időpont­ ok állnak még a rendelkezésükre: római jogból október 26-án 4000 forintos csekk el­ lenében lehet vizsgázni. Pénzügyi jogból várhatóan október 24., 25., vagy 26-a lesz időpontként megadva. Itt is 4000 forint a nyomravezető jutalma. >► Idén is van lehetőség tárgyalásra menni. A büntetőjogi tanszék hirdető tábláján megta­ lálható a részletes program. Ízelítőül a kíná­ latból: Dr. Szebeni László a fővárosi bírósá­ gon tárgyalja Selfuh A1 Sadeli emberölési ügyét november 9-én. Dr. Varga Zoltán szin­ tén a Fővárosi Bíróságon tárgyalja Zalatnay Sarolta ügyét október 24-én, Dr. Dietmar Eduard Clodo ügyét november 14., 16., 21.,23. További információ a tanszéken kérhető. A jogtörténeti tanszék börtönlátogatást híredet a Venyige utcába, november 14-re. Jelentkezni lehet a tanszéki demonstrátor­ nál. Név, személyi adatok, aláírás, 200 fo­ rint, 1 db. Könyv a feltétel. >> Szintén a jogtörténeti tanszék híre, hogy az évfolyamdolgozatokat december 14-ig kell le­ adni a tanszéken, bekötve!!! Témát még októ­ ber 16-ig lehet választani a faliújságon kitett lehetőségek közül. >- „Kedves Hajléktalan Barátaim”! Amennyi­ ben nem sikerült időben kollégiumi ellátáshoz jutnotok, úgy felhívom a figyelmeteket a hir­ detőkön elhelyezett albérleti lehetőségekre. A különböző luxusingatlanoktól kezdve a szeré­ nyebb, egy-két csillagos hotelekig széles vá­ laszték található lakhatási lehetőségekből. >► Egyetemi nyelvi alapvizsga (lektorátusi) lesz meghirdetve novemberre, és 2002. már­ ciusára. Jelentkezni októberben lehetséges. Angol ELC vizsga lesz november 24-én T.I.T-en, jelentkezés október 19-én, és de­ cember 8-án Piliscsabán (BTK), amire október 25-ig kell jelentkezni. A polgári jogi tanszék Kéri a hallgatókat, hogy a faliújságra kitett hirdetményeket a saját érdeketek­ ben NE vigyétek magatokkal, mert újat nem áll módjukban ki­ tenni, és ezáltal igen fontos hí­ rektől esik el az összes évfolyam. A többi tanszék azonos álláspont­ ra helyezkedett!!! Köszönjük! Na ilyen se volt még nálunk! Most meg lesz. Az ítélet (tudjátok, a kedvenc lapo­ tok, amit úgy szerettek olvasni, és kéthe­ tente kö-römrágva várjátok a megjelené­ sét!) és a Spartacus pizzéria (ahol meg olyan jókat buliztok, esztek-isztok, jót mulattok!) közös akciót hirdet: a világtör­ ténelem első Pázmány szépe választását! Most minden kiderül! Megtudjuk végre, ki a legszebb lány az egyetemen! Ne mondja senki, hogy nem kezdi el törni rögtön a fejet azon, hogy kire is szavazzon! A bátor szavazók dolga mindössze annyi, hogy egy kicsiny papírcetlin bedobják sza­ vazatukat a Spartacusban (Szenkirályi u. 26., aki még nem tudná) a bejárat közelé­ ben lévő pultra helyezett szavazóurnába. A mi dolgunk meg annyi lesz, hogy a szava­ zatokat összeszámoljuk, és az idei utolsó számban (megjelenés: december elején) pedig kihirdessük az eredményt. Minden egyes évfolyamon megválasztásra kerül a legszebb lány, az összesített szavaza­ tok alapján pedig a PPKE-JÁK három leg­ szebbje. Csak azokat a szavazatokat tudjuk elfogadni, ahol megjelölik az adott személy évfolyamát és tagozatát is! A díjazás: a Spartacus pizzéria részéről az el­ ső hárotn helyezett egy-egy két személyes va­ csorát nyer, az ítélet részéről ugyanokét auto­ matikusan a szerkesztőség tagjaivá fogadjuk! A szavazatok leadási határideje: november 19. Záró gondolatként annyit tennénk még hozzá, hogy azért nem minden ám a szép­ ség, és különben is múlandó, úgyhogy azok se bízzák el magukat, akik előkelő he­ lyen végeznek a versenyben, és tanuljanak csak minél többet! >► Pázmányos joghallgató két (kettő) Pázmányos joghallgató lány részére az egyetemtől két percre szobát kiad, (für­ dőszoba, telefon, internet, konyha hasz­ nálattal) kollégiumi áron!!)Tel.: 3144864, 0630-221-3696 >- Telefonos, külön bejáratú szoba, panorá­ más Újpalotai lakásban kiadó Pázmányos joghallgató, nem dohányzó lánynak. Tel.: 4191885, 0630-3714664 (az Egyetemtől 37 perc!) Most felépült házban (Dohány u. 104106) telefonos lakás kiadó. 3 személynek, vagy iroda céljára is alkalmas! Tel.: 06303714664, 06-209565675 harmadik oldal �Dr. Varga Zoltán, személyesen szintű és professzionális fogalmazói képzést meg nem kapták a szakvizsgá­ val együtt, utána sokan hűtlenekké váltak, azaz elhagyták a bíróságot. Most viszont megváltozott a helyzet, - nem minthogyha a fizetések csilla­ gászati összegekben lennének kifej ezhetők- köszönhetően a bírói pálya presztízsének növekedésének. Általá­ ban a kormányzat igyekszik azért a bí­ rói igényeket kielégíteni, mind tech­ nikailag, mind a jövedelmezőség szempontjából. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a bírói pálya presztízse megnőtt, ezért jönnek igen nagy számban a jól képzett fiatalok, s e fiatalok nagy része itt is marad a pá­ lyán. — Tapasztalatból mondhatom, hogy a felsőbb éves hallgatók körében a bíró úr nagy népszerűségnek örvend, s ennek ellenére igen keveset tudunk pályájának alakulásáról. Elsőként tehát azt kérdezném, hogy az egye­ temi évek után mi vonzotta a bírói hivatás felé? S hogy történtek az el­ ső szakmai „szárnypróbálgatások”? — Azzal kezdeném, hogy nem az egyetemi évek után, hanem én már az egyetemi évek előtt eldöntöttem azt, hogy bíró szeretnék lenni. 1966-ban mikor leérettségiztem, és sikertelen felvételit tettem az ELTE - re, - helyhiány miatt nem vettek fel-, akkor a Fővárosi Bíróságra mentem el dolgozni. Elsőként mint szerződéses adminisztrátor, később mint előadó, most meg tanácsveze­ tő bíróként dolgozom a Fővárosi Bíróságon mind a mai napig meg­ szakítás nélkül. A munkámat az egyetemi évek miatt sem hagytam abba, mert mire felvettek az egyetemre időközben katona is voltam- annyira megszerettem a munkámat, hogy azt nem szívesen hagytam volna ott a nappali tago­ zatért, ami egyébként nagyon csábító volt számomra. Tehát én dolgoztam, és emel­ lett végeztem el az egyetemet. Ebből kö­ vetkezően az egyetem elvégzése után ne­ kem már nem kellett azon gondolkod­ nom, hogy milyen hivatást válasszak, hi­ szen én tudatosan készültem arra, hogy bíró, mégpedig büntetőbíró akarok lenni. Az is lettem. — Mi a bírói hivatás lényege, szépsége? — A bírói hivatás lényege, szépsége tulaj­ donképpen az igazságban, és az igazság­ szolgáltatásban keresendő, ebben a szép­ ségében található a nehézsége is. Ez egy olyan pálya, amelyben nincs olyan, hogy az ember megkerülhessen egy kérdést, itt mindenféleképpen valamilyen módon, valamilyen formában dönteni kell. En­ gem mindig is érdekelt az igazság, már egészen fiatal koromtól kezdve. Nemcsak a két ember közötti igazság keresése, ha­ nem össztársadalmi szinten az igazság kérdése. Nagyon nem szerettem az igaz­ negyedik oldal — A mai magyar büntetőjog a nem­ zetközi összehasonlításban fejlettsége szempontjából hol helyezkedik el? ságtalanságot, s ez volt az a tény, ami erre a pályára motivált. Végül is emiatt lettem én büntetőbíró, hogy a társadalom meg­ sértett tagjainak igazságot szolgáltassak. — Hogy vált egyetemi oktatóvá, és egyete­ münkkel hogy került kapcsolatba? — Az egyetemmel úgy kerültem kapcso­ latba, hogy az általam igen nagyra becsült Békés Imre professzor úr érdeklődött ná­ lam, hogy vállalnék-e szeminárium veze­ tést. Én akkor gondolkoztam ezen, s vé­ gül elvállaltam. Mindez 1997-ben történt. Ezen túlmenően már a fiam érdekelt volt az egyetemen, hiszen itt végzett tavaly, s most itt a lányom másodéves hallgató. — Mi lehet az oka annak, hogy a bírósá­ gokra fogalmazóként a legtöbb esetben csak — Ebben én nem vagyok kompetens nyilatkozni, mivel nincs nagyon nagy összehasonlítási alapom. A magyar bünte­ tőjog — az anyagi jogi szabályokra gondo­ lok— igen alaposan kimunkált büntetőjogi norma rendszer. Igen kiváló jogtudósok foglalkoztak az anyagi büntetőjoggal, és a mai napig is — hála Isten — azt lehet mon­ dani, hogy igen kiváló büntetőjogász pro­ fesszorok tökéletesítik, és csiszolják ezeket a normákat. Az eljárásjog területén már egy kicsit visszásabb a helyzet, ott most egy ka­ otikus állapot tűnik fel a szemeim előtt, ahol a kontinentális és az angolszász jog­ rendszert próbálják most valahogy ötvözni, természetesen belekeverve a régi, a múlt századi büntető perrendtartási szabályokat. Tehát itt már egy kicsit bonyolultabb a hely­ zet. Nézetem szerint a magyar büntető anyagi jog minden tekintetben megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban. protekcióval lehet bekerülni? — Szerintem ennek az oka nem a túlkép­ zésben keresendő. Én már több mint 35 évet eltöltöttem a bíróságon, tehát isme­ rem a helyzetet. Korábban úgy kellett ke­ resni, odacsábítani a fogalmazókat a bíró­ ságokra. Az alulfizetettség és a nagy mun­ kateher miatt nem szívesen jöttek. Később jöttek, de csak addig, amíg az igen magas — Milyen változtatásokra, reformokra van szükség Büntető Törvénykönyvünk­ ben az Európai Uniós jogharmonizációs folyamat tükrében? — Én azt hiszem, hogy a reform homlok­ terében alapvetően a büntetőjogi felelős­ ség kérdése áll. Itt a jogi személyek bün­ �tetőjogi felelőssége az, ami hamarosan ki­ dolgozásra és a Btk. -bán megfogalmazás­ ra kerül. Most ez egy átmeneti állapotban van, de azt lehet mondani, hogy egyre in­ kább tökéletesedik. A jogalkotó menet közben korrigálja azokat a hiányosságo­ kat, ami esetleg az igazságszolgáltatásnak az akadályát képezné. Ehhez nyílván az kell, hogy a komplett gazdasági bűncse­ lekményekkel kapcsolatos szabályozást felül kell vizsgálni. Az alternatív bünteté­ sek terén szükség van előrelépésre, hogy ott is színesíteni tudjuk a büntetési rend­ szerünket, ami most eléggé egyhangúnak mondható. A pénzbüntetésen és a sza­ badságvesztésen kívül más büntetési ne­ met nem nagyon alkalmaznak a bírósá­ gok, itt szándékosan nem említem a köz­ érdekű munkát, ami nem biztos, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. — A Székesfehérváron történt események­ ből kiindulva ön szerint mennyire korrupt a magyar igazságszolgáltatás? — így ezt a kérdést nagyon nehéz megvá­ laszolnom, hiszen a saját házunk tájáról kell, hogy véleményt alkossak. Megítélé­ sem szerint bírónak korábban is, és most is nem meggazdagodni jönnek az emberek. Gondoljunk bele: 35- évi munkaviszony után nettóban 200 ezer forintot sem ér el egy fővárosi bírónak a fizetése. Nyílván tudnék olyan pályákat sorolni, ahol ennek a sokszorosát keresik meg rendkívül rövid idő alatt, most szemben a gyakorlattal itt elsősorban nem az ügyvédi pályára gondo­ lok, hanem a gazdasági, a pénzügyi, s egyéb más olyan szférákra, ahol ugyancsak ezzel a diplomával el lehet helyezkedni. Tehát aki erre a területre jön - s ez a kiin­ dulási pont- az nem meggazdagodni jön, hanem évek szívós munkájával készül erre a pályára, s hivatásának tekinti azt. Aki arra áldozza az életét, hogy az igazságszolgálta­ tással foglalkozzon, az nem kockáztatja né­ hány ezer forintért a becsületét, a bírói tisztességét, az egész életét. A bírónak a munkája egy nyitott könyv. Az utcáról bár­ ki bejöhet, s beülhet a tárgyalóterembe el­ lenőrizni azt, hogy én mit csinálok, egy adott ügyben milyen ítéletet hozok. Azt hiszem, ha más területeken is meg lenne ez a nyitottság, akkor jóval kevesebb lenne országos szinten a korrupció. — Mi a véleménye a halálbüntetés körüli vitákról? — A bíró ne alkosson véleményt arról, hogy ő szeretné-e a halálbüntetés visszaál­ lítását, vagy egyetért annak eltörlésével. Gondoljunk csak bele, ha én valahol azt nyilatkozom, hogy híve lennék a visszaállí­ tásának, akkor ezek után a tárgyalóterem­ ben a vádlott felállhatna, s kizárási indít­ ványt teijeszthetne be ellenem. Nyilván­ való, hogy a bírónak is megvan erről a ma­ gánvéleménye, de azt nem lenne ildomos közzé tenni. Egyet viszont elmondanék: eltörlésével a büntetési rendszerünk sze­ gényebb lett, hogy most jó volt-e vagy sem, arról már nagyon sok vita folyt, s vár­ hatóan még fog is. Volt egy olyan büntetés, amely ugyanúgy, mint egyéb büntetések az elkövető feje felett lebegett mint lehetőség, akkor amikor a bűncselekményt elkövette. — Hogyan látja a magyar jogászképzés jövőjét, nem tart-e a szakma túlzott felhí­ gulásától? — Azt hiszem, hogy a szakma felhígulása nem a képzésben keresendő, hanem an­ nak gyakorlásában. Amikor egy bizonyos területen túlkínálat van, akkor elkerülhe­ tetlen, hogy sekélyesebbé váljon az a munka mennyiségében, és minőségében egyaránt. Gondolok itt az ügyvédek ese­ tére. Az ügyvédek száma többszörösére duzzadt a fővárosban, magam csak hallo­ másból tudom, hogy bizony egyes ügyvé­ dek kénytelenek lényegesen alább ígérni, vállalni a képviseletet. Ez a minőség szín­ vonalát is rontja. Ugyanakkor attól még nem kell félni, hogy alapvető problémák lennének, a társadalom még fel tudja ven­ ni azt a jogásznemzedéket, akik az egye­ temről kikerülnek. — Végezetül arra kérném, hogy mondjon el nekünk egy érdekes esetet, ügyet repertoáijából, melyet érdemesnek tartana meg­ osztani a jövő leendő jogászaival. — Sok érdekes ügyet tárgyaltam, tényleg nem panaszkodhatom, hogy egysíkú lett volna a repertoárom. Ebben a sorban a legérdekesebb talán a Magda Marinko büntető ügye volt, amit 1995 tavaszán kezdtem tárgyalni, s 1995. október 6-án fejeztem be ítélettel. Magyarországon nyolc személyt, míg Szabadkán tíz em­ bert gyilkolt meg. Első érdekessége az ügynek az volt, hogy egészen véletlenül csöppentem bele, mivel az a bíró, aki ere­ detileg ki volt jelölve a tárgyalásra, ponto­ san már nem tisztázható körülmények miatt kimaradt ebből, s én az ügyet egyik napról a másikra kaptam meg Érdekes volt, hogy személyes védelemben részesí­ tettek engem és a családomat, ami azt je­ lentette, hogy napi 24- órán keresztül 3 fegyveres rendőr vigyázott rám és a csalá­ domra. Egy lépést sem tehettünk nélkü­ lük, akik komolyan felfegyverkezve kísér­ ték minden utunkat, bárhová is mentünk. Ez a védelem az egész tárgyalás idejére vonatkozott, tehát a vidéki rokonlátoga­ tástól kezdve a cseresznyeszedésen ke­ resztül végig mellettünk volt a három marcona rendőr. További érdekessége volt az ügynek, hogy a hét minden napján tárgyaltunk váltott jegyzőkönyvvezetők­ kel, a tárgyalások általában reggel 9-től es­ te 6-ig tartottak ebédszünet nélkül. Mag­ da Marinko terhére volt róva a szegedi gyilkosság. A mai napig foglalkoztat, hogy ki, és hogyan követhette el ezt a négyes gyilkosságot. Mind a négy áldozatnak a szemét lőtték ki egyetlen lövéssel. Ben­ nem mindig az volt, hogy ez egy rituális gyilkosság. A gyilkos ezzel valakinek üzenni akart. Ebben az esetben nem álla­ pítottam meg a vádlott bűnösségét. A töb­ bi gyilkossági ügyben viszont a bizonyíté­ kok párosulva a bírói belső meggyőződés­ sel egyértelműen adták, hogy ő volt az el­ követő, ezért kapott életfogytig tartó sza­ badságvesztést. SZABÓ VIKTOR Dénes pályázat 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es tetjedelmű pályaművel Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásban részesül. Pályázat célja: egyetemünk jogi karának hallgatói számá­ ra fórumot teremteni a keresztény- konzervatív politikai gondolkodás meg­ nyilvánulására. Pályázat kiírója: Dénes Sándor c.egyetemi docens Leadási batáridő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. ötödik oldal �Ki, merre, mennyit? - Diplomásaink a nagybetűs életben Szakdolgozat, abszolutórium, záróvizsgák, ránk kerül a talár, sor kerül az es­ kütételre, doktorrá avatnak. Az ünnepi pillanatok azonban gyorsan elszáll­ nak, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a való világban találjuk magunkat, friss diplomával a kezünkben. Hogyan tovább, hol folytathatjuk ezek után? A kinti élet nagyban különbözik attól, amiről az egyetem szólt. Mégis mire elég az a diploma és az a tudás, amit Karunkon szereztünk? Lehet hallani olyan lekicsinylő hangokat, melyek nem tartják valami sokra a Páz­ mányt, és az ott végzetteket. Állítólag olyan ügyvédi iroda is akad, ahol „Pázmányosok kíméljenek!” a jelmondat. Mások kifejezet­ ten elégedetten szólnak rólunk. Az igazság, ahogy általában lenni szokott, valahol a ket­ tő között félúton lehet. Mindkét álláspont­ nak kell, hogy legyen némi igazságalapja. Ezt persze itt és most nem tudjuk feltárni. Mégis azt gondoltuk, egy kis körképet tá­ runk olvasóink elé az eddig végzett két év­ folyam elhelyezkedéséről, sikerekről és ne­ hézségekről az élet különböző területein. Készítettünk egy kis házi statisztikát arról, hogy ki hol, hogyan tudott elhelyezkedni (ezt jeleztük az egyes területek megnevezé­ se után zárójelben), és igyekeztünk mind­ egyik területről megszólaltatni egy-egy ille­ tékest. ból alkalmanként, „beugróként” szokott szi­ gorlatoztatni. Külön kiemeli, hogy csöppet sem bánta meg, hogy teljes állásban az egye­ temen maradt. Ügyvédkedésre nem is gon­ dol, a PhD megszerzése után szívesen bele­ kóstolna a gyakorlati életbe is, de valószínű­ leg csak a nemzetközi jog területén. Dr. Körösi Koppány még elsőévesként került Bécs Város Képviseletére, mint asszisztens, 2000. január elseje óta már ő ve­ zeti az intézményt. Az egyetemen reklám­ jogra szakosodott, idén tavasszal részt vett a Reklám Etikai Kódex kidolgozásában, mely az önszabályozó reklámpiac „Ptk.-ja, vagy Btk.-ja”. Emellett második éve vesz részt az egyetemen a PhD képzésben, kutatási terü­ letként is a reklámjoggal kíván a jövőben is foglalkozni. KÖZHIVATALOK (27%-a végzetteknek) EGYETEMI TANÁRSEGÉD, PHDHALLGATÓ (5%-a a végzetteknek) Dr. Arvay Gábor, mint mondja személyes Először az egyetem háza táján néztem körül. Mondhatni, egyre több „saját nevelésű” ok­ tatóval rendelkeznek már az egyes tanszékek. Dr. Adány Tamás a Nemzetközi Közjogi Tanszéken tanársegéd. Felhívja a figyelme­ met arra, hogy hivatalosan kizárja egymást a PhD nappali képzési formája és a tanársegé­ di állás, de gyakorlatilag olyan minimális a jogállásbéli különbség a doktorandus és a ta­ nársegéd között, hogy az elnevezésben en­ nek nincs igazán jelentősége. Elmeséli, hogy annak idején szervezetten ellátogattak Hágá­ ba, a bősi perre, majd részt vettek a Telders nemzetközi jogi versenyen, amin 14. helye­ zést értek el. Következő évben lett demonst­ rátor, és mint mondja, innen már a szokásos út következett. Jelenleg második éve vesz részt a doktori képzésben, az előző félévet a Milánói Katolikus Egyetemen töltötte egy olyan kurzus keretében, amin mesteri foko­ zatot lehetett szerezni közgazdaságtan, kül­ kereskedelem, valamint nemzetközi kapcso­ latok területen. Hosszú távon is egyértelmű­ en tudományos munkában gondolkodik, szí­ vesen folytatja a munkát a tanszéken. Nem­ zetközi közjogból rendszeresen, magánjog­ kapcsolat révén helyezkedett el a BRFK-nál. Állományba nem vették, hivatalosan közal­ kalmazotti státuszban dolgozik a rendőrsé­ gen. Kvázi jogtanácsosként, mivel ezt a kife­ jezést rá hivatalosan nem használják. Ma már a fegyveres erőknél elhelyezkedett jo­ gászok 99%-át nem veszik állományba, ha­ nem közalkalmazottként foglalkoztatják. Kivételt azok a rendőrök képeznek, akik időközben végezték el a jogot. Saját évfolya­ máról szólva hozzá teszi, hogy a legkülönfé­ lébb területeken helyezkedtek el ismerősei. Szembeötlő azonban a közigazgatásiak nagy száma. Mint mondja, kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen bírói, ügyészi vagy ügyvé­ di pályára lépni. Felhívta a figyelmet a köz­ alkalmazott és a köztisztviselő közötti kü­ lönbségre, mivel mint mondta, ez még sok kolléga előtt sem világos. Utóbbi az állam közhatalmi tevékenységével kapcsolatos, és sokkal kedvezőbb a bérezés és egyéb elő­ nyök szempontjából. Az egyetemen máso­ dik éve vesz részt a szakjogász képzésen, in­ gatlanforgalmi szakirányon. Bár ez jelenlegi tevékenységével szorosan nem függ össze. Úgy tervezi, a szakvizsgáig marad a BRFKn, bár nem érzi magát rosszul ott sem. hatodik oldal Hasonló státuszban tevékenykednek a Honvédelmi Minisztériumnál is jogászaink. Például Dr. Balogh Andrást, aki emellett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanul tovább egy három éves kurzus kereté­ ben, sem vették állományba. O is beiratko­ zott itt a Pázmányon a PhD képzésre, a kuta­ tási területként a büntetőeljárási-, büntetés­ végrehajtási jogot tűzte ki magának. ■ ÜGYÉSZSÉGEK (5%-a a végzetteknek) Dr. Szmodits Zoltán ügyészségi fogalmazó. A rotációs rendszernek megfelelően tavaly egy évet töltött a X.-XVII. Kerületi Ügyész­ ségen, idén pedig a Fővárosin dolgozik. Az ügyészségi munka igen izgalmas, kihívások­ kal teli, és igen fejlett erkölcsi érzéket kíván. A jogot újra kellett tanulnia munka közben, hiszen egy dolog az oktatott tananyag, és egy másik a munka közben felhasznált jog­ szabályok. I BÍRÓSÁGOK (8%-a a végzetteknek) Dr. Nyirály Zsuzsa bírósági fogalmazó a PKKB-n. Jelenleg büntetőjoggal foglalkozik, a munka igen érdekes, de igényel egyfajta el­ hivatottságot. Csak az élvezheti igazán, akit tényleg érdekel a jog minden apró rezdülése, hiszen a bíróságnak mindenre még jobban oda kell figyelnie, mint mondjuk egy ügyvé­ di irodának. Nem egy túlfizetett állás, de an­ nál izgalmasabb és felelősségteljesebb a bírói hivatás. Egy bíróságon dolgozva a jog teljes részletességgel tárul fel a dolgozó előtt, ellen­ tétben más jogi pályákkal. I ÜGYVÉDI IRODÁK (45%-a a végzetteknek) Korábbi szerkesztő kollégám, Dr. Szabó Péter, bár még csak idén végzett, máris belekóstolt két különböző területbe. Először a Közigazga­ tási Hivatalnál helyezkedett el, majd átnyar­ galt egy ügyvédi irodába. A hivatalban, mint mondja, egy szűk területen ugyan, de kiváló speciális szakmai ismereteket lehetett szerez­ ni. Elsősorban azoknak ajánlja a közigazgatást, akiknek fontos az anyagi biztonság és kiszá­ míthatóság, valamint a fix, délután véget érő munkaidő. A politikának szerinte célja vonzó­ vá tenni a köztisztviselői életpályát, ezt szol­ gálta a köztisztviselői bérek felemelése is. Az ügyvédi irodában ezzel szemben gyakran elő­ �fordul, hogy estig is dolgoznia kell. Ráadásul némi anyagi áldozattal is jár az ügyvédjelöltség például a közigazgatásban általános bérekkel szemben. Ami miatt azonban cseppet sem bánja, hogy váltott, az a nagyobb önállóság, mert ezen a területen könnyebb a magunk urává válni, még ha ennek kemény munka is az ára. Az előnyökről szólva hozzátette, hogy az ügyvéd tényleg a maximumot képes kihoz­ ni a jelöltekből, és ez mindennél többet ér. Dr. Kaluber László is ügyvédi irodában dol­ gozik. Munkája során rengeteg érdekes, kü­ lönleges emberrel ismerkedett már meg, akikkel amúgy nagy valószínűséggel soha­ sem lett volna lehetősége erre. Elmondása szerint nagyszerű érzés, amikor egy tárgyalá­ son úgy képviselheti ügyfelét, hogy tudja, az igazság az ő oldalukon áll, és bármit mond is a másik fél, ha nem történik semmi váratlan, megnyerik a pert. Ez az érzés megfizethetet­ len. De az ügyvédjelölti munka nem csak ilyen diadalmas pillanatokból áll, hanem vannak árnyoldalai is. Gyakran olyan ügyet is képviselnie kell, amit talán nem szívesen tesz. Összességében azonban a jogászi hiva­ tást nemesnek tartja, de hangsúlyozza, hogy a rafináltság és a tehetség mellett az erkölcsi érzék is szükséges (lenne) hozzá. Az ügyvédi irodákban tevékenykedők el­ mondták, hogy kissé megnehezítették pálya­ kezdésüket. A három éves gyakorlati idő de facto minimum három és fél év, de nem rit­ kán négy évig is elhúzódhat. Ez tulajdonkép­ pen a tanulóévek kitolódását jelenti. Az Ügy­ védi Kamara létszáma erőteljesen felduzzadt az utóbbi években, ezért ők szeretnék húzni az időt az EU csatlakozásig. A szakvizsgáig terjedő egyre elnyúló időt csak az tudja vál­ lalni, akinek elegendő tartalékai vannak, vagy szülei támogatják, ugyanis egy óránként 15 ezer forintot megkereső ügyvéd is gyakran 30-40 ezer forintot fizet a jelöltjének havon­ ta. Ezzel párhuzamosan a kormányzat egyre kedvezőbb feltételeket teremt a közigazga­ tásban. Tehát komoly dilemma elé állítják a végzett jogászokat: belevágjunk-e négy szűk esztendőbe, avagy válasszuk inkább a csábító köztisztviselői életpályát? MUNKANÉLKÜLIEK (10%-a a végzetteknek) Sajnos, és ez nem a Pázmányra jellemző egyedüli eset, jónéhányan egyelőre képtele­ nek elhelyezkedni. Csak Budapesten pl. 6500 ügyvéd dolgozik, csak hogy érzékeltes­ sük a pálya telítettségét. Sok esetben a friss diplomásnak kellene komoly összegeket fi­ zetnie (!) egy-egy irodának az alkalmazás fe­ jében. Azonban reménykedjünk abban, hogy akiben van némi tehetség és kitartás, az előbb-utóbb el tud majd helyezkedni. MÁNDICS BOTOND A történelmi Magyarország nemzetiségei 8. A szerbek és a magyarok tehát nagyobb konfliktusok nélkül, mondhatni egyetér­ tésben éltek egymás mellett egészen a 17. - 18. századig. A viszony megromlásának oka elsődlegesen a törökjelenléte volt és az, hogy a szerbek - bocs a kifejezésért „lefeküdtek” a Török Birodalomnak, rá­ adásul a Habsburgok is támogatták őket, de erről később és bővebben. A konfliktusok alapja mint mondtam a török volt, és az adófizetés kérdése. Tolna megyében már a 16. század óta él­ tek szerbek, akik vagy török zsoldban ál­ ló katonák voltak, vagy jobbágyi állapot­ ban éltek. Mivel katonai szolgálatuk fejé­ ben adómentességet élveztek, ez nyil­ vánvaló ok volt egy, a magyar őslakosok­ kal kibontakozó konfliktushoz. Ráadásul ezek a szerb segédcsapatok nem egyszer, nem kétszer, de nem is háromszor, ha­ nem sokkal többször végigdúlták a ma­ gyarok által lakott vidékeket. A Habsbur­ gok pedig azért támogatták őket, mert úgy látták, ha a törököt a Balkánról is ki akarják űzni, szükségük lesz a szerbekre, mint a Balkán legnépesebb népcsoport­ jára. így 1690 - ben felhívást intéztek hozzájuk segítség reményében, cserébe ígéretekkel halmozták el őket, még a tel­ jes vallási autonómiát is kilátásba helyez­ ték! Mivel a török ellen indított háború vereséggel végződött, a szerbek egy ré­ sze az ipeki pátriárka vezetésével ha­ zánkba menekült. Ez mintegy 150 ezer szerbet jelent, akik Szentendrén, Pomázon, Budán, Csobánkán és Érden telepedtek le. Szerbek korábban is éltek Budán, Komáromban, Győrben, Esz­ tergomban, Vácott, Pápán, Tatán, Ba­ ján, Debrecenben, Kalocsán, Székesfe­ hérváron, Temesváron, Szegeden és Szombathelyen, ahol szinte külön vá­ rosnegyedük volt. Ezután 1691 - ben a szerbek kiváltságlevelet kaptak I. Lipóttól, ami később nemzetiségi mozgal­ muk alapjául szolgált. (Az uralkodó fel­ mentette őket a hadiadó, a tized és a be­ szállásolás kötelezettsége alól!) 1694 — ben a Duna - Tisza közét jelölte ki lak­ helyük gyanánt, így rác telepek jöttek létre több megyében is. Mária Terézia később újabb enged­ ményt tett a szerbeknek, kivonta őket a főúri és vármegyei fennhatóság alól, és a városoknak szabad királyi városi címet adományozott, így már a magyar földes­ urak is összeütközésbe kerültek velük. A letelepedett szerbek nagy része sem dol­ gozni, sem katonáskodni nem akart. A földjeiket nem művelték, a szőlőter­ mesztéshez már nem értettek, boruk „semmirevaló” volt. Sok helyen - pl. Tolna és Baranya megyében - lopásból tartották el magukat, és a nádor, Ester­ házy Pál ki is kötötte, hogy a Nagykónyi nevű falu betelepítésében csak magyarok vehetnek részt, rácok nem. A 18. század első felében véres hábo­ rúk robbantak ki a Dunántúlon a magya­ rok és a szerbek közt, utóbbiak menekü­ lésre fogták a dolgot, ezek voltak az ún. „rácjárások”, de a Rákóczi - szabadság­ harc után visszatértek falvaikba. Később felhívásra Oroszországba települt sok szerb, ahol a cár uralkodott, mint „Pravoszláviának Istene után egyetlen reménysége”. A vallás minden téren központi szerepet játszott, de elsősorban nemzeti mozgalmuk fokozatos térnyeré­ sében, az anyanyelvi oktatás elterjedésé­ ben és iskoláik fenntartásában. A magyar nemesség is csak mint vallást ismerte el a szerbet, nemzetiségként nem. Pedig az eddig tárgyalt nemzetiségek közül talán a szerbnek volt a legerősebb polgársága, amely fogékony volt a nemzeti eszme és a vallás iránt is. Jelentős hányaduk élt a Vajdaságban, ahol nagy többségben magyarok laktak. Úgy döntöttem, a délszláv nemzetek közül kizárólag a szerbekkel fogok fog­ lalkozni, utánuk pedig a hazai roma és zsidó népcsoport tanulmányozását fo­ gom az ítélet lapjaira feldolgozni. Akkor egy hét múlva. VINCZE SZABOLCS hetedik oldal �„A kapitalista rendszer kiöli az em­ berekből a közösségi tudatot.” - beszélgetés Cipővel, a Republic együttes frontemberével feleségével és két pici lányá­ val. A beszélgetés során szá­ momra megdöbbentő volt az az őszinteség, szerénység és közvetlenség, ami személyé­ ből sugárzik... — Az emberek sokkal érde­ kesebbnek gondolják az éle­ temet és azoknak az életét, akik előtérben vannak, mint amilyen valójában. Ez így is van hétvégenként amikor koncertünk van, de amikor itthon vagyok, akkor ugyan­ olyan az életem mint bárki másnak. Itt a ház körül teszek-veszek és mindent ugyanúgy csinálok, mint bárki más. Az én életemnek az a nagy szerencséje, hogy bizonyos dolgok lelepleződ­ tek előttem, amit gyerekko­ romban másképp gondol­ tam. Azt hittem, hogy létezik egy olyan világ, amelybe minden gyerek vágyódik és az teljesen más. Mivel szere­ tek a valósággal szembenéz­ ni, ezért szerencsés, hogy ez lelepleződött előttem.. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a mai magyar könnyűzenében egyetlen egy olyan együttes van, amely amellett, hogy népszerű, kulturális értékeket is hordoz a zenéjében, ez pedig a Republic. Hagyományőrző és nemzeti kultúrát ápoló zenéjüket jól jellemzi az, hogy a rockzene hangszerei mellett szimfonikus zenekar, mezőségi tekerőlant, hegedű és néptáncegyüttes is közreműködik kon­ certjeiken. Zenéjük jól ötvözi a népzene, a popzene és a komolyzene elemeit is. Ez az egyedülálló hangzás teszi igazán érté­ kessé a Republicot. Elmondásuk szerint ez a zenekar nem úgy működik mint a mai világ, mert a tagok között teljes az egyenlőség, mind anyagilag, mind szelle­ mileg, attól függetlenül, hogy ki mennyi dalt ír. Sikerült megvalósítaniuk e kis kö­ zösségben azt, amire Bódi László, vagyis Cipő a világ egészében vágyik: a teljes egyenjogúságot. Az együttes vezetője egy kisfalu tornácos parasztházában éli életét nyolcadik oldal — Ez aztjelenti, hogy már a Republicot se veszitek olyan komolyan? — Mi ezt nagyon komolyan vesszük, de én ezt régebben valami nagy szent külde­ tésnek éreztem, ma már nem érzem így. Sokan azt hiszik, hogy olyan nagy hatással van a világra, de nincsen olyan nagy ha­ tással mint ahogy korábban gondoltam. —Jól látom, hogy egyre kevésbé hiszel ab­ ban, hogy amit ti csináltok az inkább po­ zitív, mint negatív? — Remélem, hogy a Republicban van po­ zitív is, de én már úgy vagyok vele, hogy remélem nem ártottunk olyan sokat. — Szerintem biztos, hogy sokkal többet használtatok vele. — Örülök neki, hogy ezt mondod, de én belül tudom, hogy ártottunk is. — Ha megnézzük azt, hogy nem rétegze­ nét játszotok, minden korosztály előfordul a koncerteiteken a 4 éves kisgyerektől a 65 éves nagypapáig, akkor ez minősíti azt amit csináltok. — Nem csalódtam, csak pontosan tu­ dom, hogy a világ mindenhol ugyan­ olyan. Érdekesebbnek gondoltam magát az életet. — Ha annyit mondok, hogy az emberek kapnak valamit egy Republic koncerten amin el lehet gondolkodni és jól érzik ma­ gukat, akkor remélem, hogy ez jó hatással van rájuk. A Republic egy speciális zenekar, de furcsa lenne, ha azt mondanám, hogy mi kivételek vagyunk és csak pozitívan hatunk az emberekre. Bennünk is vannak negatív vonalak, mint ahogy minden emberben vannak. — Mi az ami más volt néhány évvel ez­ előtt? — Milyen negatív hatásokat látsz a zenétek­ ben? — Két-három évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy még minden előttem van. Ma már nincsen. Már nem érzem olyan nagy dolog­ nak amit csinálunk és nincsenek olyan vá­ gyaim, hogy ezt vagy azt elérjek, amit ebben a szakmában el lehet érni. Különböző díjak stb. Bár tudom, hogy bizonyos dolgok ak­ kor is meg fognak történni a zenekarral, ha nem akaijuk. Két-három évvel ezelőtt ez olyan nagyon fontos és véresen komoly volt de ma már nem. Volt például, hogy fogunk játszani a Népstadionban, tudom, hogy fo­ gunk játszani, de ez mostmár nem olyan fontos. — Megnyilvánulnak azok a negatív hatá­ sok, amik bennem is megvannak. Van kettősség mindenkiben, de remélem, hogy több bennem és a Republicban a jó, mint a rossz, de néha ez is kétséges szá­ momra. Szerintem még a Republicnak sem egyér­ telműek a hatásai. — Csalódtál a világban? — Ezek a hatások konkrétan, hogy nyil­ vánulnak meg? — Én ezt érzem belül, mert a lemezein­ ken vannak olyan mondatok és olyan irá­ nyultságú dalok ami a keresztény érték­ �rend szerint nem kifejezetten pozitív irá­ nyultságú, mert például dühös vagy asztalcsapkodós. — Hogy tudod összeegyeztetni a zenélést a családi élettel? Nem okoz gondot, hogy ke­ veset vagy itthon? — Szerintem az embernek néha valahol ki kell engednie a gőzt. — Mi általában úgy játszunk, hogy péntek-szombat-vasárnap ezért hétközben itthon vagyok és tudok a gyerekekkel fog­ lalkozni. — Ez igaz, de ezt nem biztos, hogy meg kell fogalmazni dalban, mert otthon az udvaron is kiordíthatom magamat és ak­ kor azt nem hallja senki. Az biztos, hogy ösztönösen születtek ilyen dalok és sem­ mi manipuláció nem volt benne, de való­ színűleg nem túl pozitív. Ezt vállalnunk kell, mert ez is hozzátartozik a zenekar­ hoz, ahogy pozitív irányultságú dalok is. Republicon belül van olyan, hogy „kicsi vagyok, beléd rugók”, meg van olyan is, hogy „szeretni valakit valamiért”, „felejts el minden háborút”, tehát megvan ez a kettősség. Valószínűleg akkor lenne ha­ mis a zenekar, ha ez nem lenne, mert bennem is megvannak ezek, sokszor dü­ hös tudok lenni, agresszív. — Minek köszönhető, hogy szélmalom­ harcotfolytattok ebben a műfajban? — Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert a Republic együttes úgy működik, ahogy egyetlen zenekar sem az országban. Annyi koncertünk van mint senki más­ nak, annyi nézővel mint senki másnak és aranylemezeket adunk el a mai napig an­ nak ellenére, hogy nem vállalunk el min­ dent és amit nem vállalunk el azzal kifeje­ zünk valamit. Néha meg kell alkudni, mert már nem feszíthetjük tovább a húrt, mert akkor azt mondja a kiadó- hozzáte­ szem jogosan-, hogy nem tudja eladni a lemezünket ha mi nem vállalunk el sem­ mit. Például a lottóshowba elmegyünk, mert ott nem kell vigyorogni, de egy olyan helyre ahol vigyorogni kell akkor is ha nincs hozzá kedvünk oda nem me­ gyünk el. Több együttes is megérdemel­ né, hogy úgy működjön, ahogy mi, de je­ lenleg mi vagyunk az egyetlenek. Ha pa­ naszkodnék, akkor az az Isten ellen vétek lenne, Istenkísértés. Amit be lehetett fut­ ni ebben a műfajban azt mi befutottuk, ha holnap vége lesz, akkor sem lehet egy sza­ vunk sem. — Azok után, hogy mindent elértetek a saját műfajotokban mi az ami motivál? — Az motivál, hogy ezt nagyon jó így csi­ nálni ilyen közönség előtt. Amíg ez így megy, addig csináljuk, ha pedig nem akkor abbahagyjuk, mert egy ilyen történetet nem rontunk el. Számomra hihetetlen, hogy ed­ dig eljutottunk úgy, hogy nem vállaltunk el mindent, hogy nem mindigjátszottak min­ ket a rádióban, hogy mi ezt így éltük túl az egy kész csoda. Két perc Én a legbékésebb ember vagyok, mégis sze­ retném, ha Magyarország az egész világot meghódí­ taná. (Szent-Györgyi Albert) —Az új lemezetek, ami október elején jelent meg „A REKLÁM UTÁN” címmel mi­ lyen üzenetet hordoz a mai világ számára? — Minden megfordult a világban, mert a reklámért, a pénzszerzésért alakulnak te­ levíziók és önös érdekeket képviselnek. Szerintem ezzel az egész rendszerrel baj van. Minden a reklámért van és amíg használható egy figura addig használják, hogy ott tartsák az embereket a tv előtt, de ha már nem vonz tömegeket akkor ki­ dobják az ablakon. Az egész arra megy, hogy minél több pénz, pénz, pénz legyen, de hát miért? Ez egy teljesen öncélú hozzáállás... Azért érdekes ez az új le­ mez, mert a dalszövegekbe betettem egyegy bibliai idézetet vagy utalást. A Bibliá­ ból az derül ki, hogy a jézusi elvek telje­ sen ellentmondanak a kapitalista elvekkel. A forradalomnak nincsen előjele, mert nem csak akkor nemes és nagy dolog ha egy kommunista rendszer ellen irányul, hanem akkor is lehet nemes ha egy kapita­ lista rendszer ellen irányul. Ezt nagyon so­ kan elfelejtik. Azt nem tartom igazságos dolognak, hogy előjeleket teszünk a forra­ dalmak elé. Mindent nagyon sok szem­ pontból kell vizsgálni, ezt is üzeni az új le­ mez. Nem szabad könnyen ítélkezni. A Kádár rendszert azzal vádoljuk, hogy felél­ te ajövőt, ahogy fel is élte, de szerintem ez a kapitalista rendszer sokkal gusztustalanabbul és durvábban éli fel ajövőt. Telje­ sen ellentétes mindenféle keresztény elv­ vel. A világban olyan hatásokra lenne szük­ ség, ami az embereket szerénységre neveli és nem a fogyasztásra ösztönöz... A kapitalista rendszer kiöli az emberekből a közösségi tudatot. Nem a szerénységre ösztönöz vagy az önvizsgálódásra, vagy arra, hogy ne élj vissza a tehetségeddel holott erre kéne. Nem jár több annak aki okosabb, aki erősebb. Számomra Jézus ta­ nításai, az emberek egyenlőségének hir­ detése és a baloldalnak az egyenlőségről vallott nézetei a legelfogadhatóbb irányel­ vek. Azért vannak az új lemezen bibliai utalások, hogy akiknek kell azok szembe­ süljenek ezekkel. Ez egy provokáció vala­ hol, alapvető igazságok, amikkel én sze­ mély szerint egyetértek és tudomást sem vesznek róla azok, akiknek kéne... IJJAS BALÁZS Inventas vitám iuvat excoluisse per artes Szép dolog az életet találékony művésze­ tekkel nemesíteni. Ez a mondat Vergilius Aeneis című eposzában található és olvas­ ható azon az érmen, amit az emberiség tu­ dományos, kulturális örökségét jelentősen gyarapító személynek (szervezetnek) ítél­ nek oda évente. Az idén száz éves Nobel-díj tizennégy magyarországi gyökerű hírességet is meg­ illet (sorrendben: Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Isidor Isaác Rabi, Békésy György, Wigncr Jenő, Gábor Dénes, Milton Friedman, Elie Wiescl, John Charles Polanyi, Oláh György, Harsányi János). Ez a szám tizenötmilliós népünkhöz viszonyítva kiemelkedően jó arányt jelent. Különösen, ha hozzáveszszük, hogy Eötvös Lórándot háromszor is sikertelenül jelölték a medálra. És még hány tudósunk szolgált volna rá a magas elismerésre Szinte közhely, hogy sokat tettünk le a világ “asztalára”. Igaz, a múlt században sokszor más ország állampolgáraként mél­ tatták a találékony magyarokat. Díjazottja­ ink az irodalmi kategória kivételével kémi­ ai, fizikai, orvosi, és közgazdasági érmet egyaránt gyűjtöttek. Vajon mi lehet az oka ennek a tizen­ négy kitüntetésnek (és egyáltalán, a ma­ gyar kreativitásnak)? Dicsérhetjük például iskolarendszerünk hagyományait (pl. pia­ risták), de nehéz egyértelmű magyarázatot találni. Tréfásan válaszolta meg a kérdést Szilárd Leó: mi, magyarok, tulajdonkép­ pen más égitestről származunk, különle­ gesen fejlett civilizációkból. Ha a tudományt tekintjük, nagy lépése­ ket tettünk a világ meghódítása felé. Arra kell ügyelni, hogy ezt a magas szintet meg­ őrizzük fiatal demokráciánkban is. Jó len­ ne hazai forrásokból finanszírozni a kuta­ tásokat, de úgy tűnik, más területek (pl. egészségügy, mezőgazdaság) jobban szom­ jazzák a támogatást. Sajnos így találmánya­ ink főleg a Tengerentúlon születnek. Vigyázzunk, nehogy Amerika hódítson meg minket. SZAMOS MÁRTON kilencedik oldal �Újra itt van a nagy csapat... - Kissé megko­ pott gyorsaságát a baloldalon óriási tapasztalatával pótolja az elmé­ leti síkon is nagy­ szerű védő, min­ denki „Pajája”. 4 HORVATH PAL (hátvéd, Általános jogtörténet) -Végy egy jó ka­ pust! - hangzik az alapszabály. A kiváló hálóőr re­ ceptje a sikerre: munka, munka, és még több - A hátvédsor parancsnoka, a csupaszív védő­ játékos, a csapa­ ton belüli legna­ gyobb tekintély, becenevén „Az - A csapatért való lelkes és önfeláldozó já­ tékával stabili­ zálja a védelem néha ingadozó munka (jog). Alapító”. alkotmányát. 1 RADNAYJÓZSEF 3 ZLINSZKYJÁNOS 6 KILENYI GÉZA (kapus, Munkajog) (hátvéd, Római jog) (középpályás, Alkotmányjog) - Az ellenfél min­ den próbálkozását megakasztja a hát­ véd, kinekjátéktudása szintje nem­ zetközi, magán viseli azonban a sajátos magyar futballiskola ismerte­ tőjegyeit is. 2 BANREVY GABOR (hátvéd, Nemzetközi jog) I A CSERÉK HORVATH ATTILA (Magyar J ogtörténet) tizedik oldal I GASPARDY LASZLO (Polgári Eljárásjog) GERICS JÓZSEF (Magyar Jogtörténet) HORANYIÖZSÉB (Kommunikáció) TAMAS ANDRAS (Közigazgatási Jog) �Igaz, hogy a magyarfoci jelenleg korántsincs jó passzban, azért mégis akad egy csa­ pat, amelyik becsülettel vitézkedik afutballpályán. Ez a csapat pedig éppen nálunk, a Pázmányon található. Ismerkedjetek meg most a nagy csapattal! - Igazi csapat­ ember, a hangu­ latfelelős, aki tréfáival még a legfeszültebb helyzetet is olda­ ni tudja egy-egy sorsdöntő mér­ kőzés előtt. - Taktikailag igen érett, vér­ beli csatár, aki nevéhez híven, vércseként csap le az ellen­ fél kapujára. 8 PÉTERI ZOLTÁN 11 SÓLYOM LÁSZLÓ (középpályás, Jogelmélet) (csatár, Magánjog) - A kiismerhe­ tetlenül cselező irányító, akit né­ ha bizony még saját csapattársai is alig ertenek, ettől függetlenül igazi közönség­ kedvenc, meg szakálldivatot is teremtett! ) — Igazi (vizsga) befejezőcsatár, fejjel és bal- vagy jobb lábbal is egyaránt gólve­ szélyes, beceneve sokatmondó: „a Hátvédek Ré­ me”! 10 VARGA CSABA 9 JOBBÁGYI GABOR (középpályás, Jogelmélet) (csatár, Magánjog) Nem éppen égi­ meszelő termetét keménységével kompenzálja a rutinos szélső, aki az ellenfél min­ den próbálkozá­ sát szigorúan - Jó cselezőcészségéről elhíresült, életveszéyes csatár, talán egy kissé hangu­ latembernek mondható, ha rossz napot fog ki, ne álljanak az útjába... bünteti. 5 BEKES IMRE 7 LÁBADY TAMAS (középpályás, Büntetőjog) (csatár, Magánjog) A HUSEGES HOLGYSZURKOLOK BOYTHA ENIKŐ FAZEKAS JUDIT BOTOS KATALIN LADÁNYI ERZSÉBET HALUSTYIK ANNA tizenegyedik oldal �A mi kis sirámaink - A hallgatók, és ami bántja őket Szeretünk ide járni. Azt hiszem, a többség nevében mondhatom ezt. Na­ gyon kevesen bánták meg azt, hogy annak idején ide kerültek, és aki egyszer bekerült, annak döntő többsége el is végzi majd az egyetemet. Ugyanakkor vannak problémák is szép számmal (igaz, hol nincsenek?). Általában nem is a gondok megléte a legfőbb baj, hanem az azokat keletkeztető okok ho­ mályban maradása, hogy a hallgatók általában nem tudják, mi miért törté­ nik, melyik döntést ki hozza meg. Ebben az írásban megpróbáltam össze­ gyűjteni a legsúlyosabb problémákat, bízva abban, hogy azok hamarosan orvoslásra találnak. Az írást vitaindítónak szántam, várva a reagálásokat. AZ OKTATÁS SZÍNVONALA Nagyon nehéz feladat lemérni az oktatás színvonalát egy egyetemen. Objektív mér­ céje ennek elsősorban talán az elismert szaktekintélyek száma az egyetem oktatói között, a leadott tananyag nehézsége, a szá­ monkérés milyensége lehet. E téren jól ál­ lunk: úgy hiszem, a Pázmány színvonala semmivel sem gyengébb bármelyik más jo­ gi karnál az országban. Mindezt évek szívós munkájával sikerült elérni. Ugyanakkor ez még nem feltétlenül elég: amit nagyon hiá­ nyolok, az a közelebbi kapcsolat megléte az oktatók és a hallgatók között. Az „universitas” igazi jelentése (az oktatók és a hallgatók közössége) már csak a történe­ lemkönyvek lapjaira tartozik. Az oktatót gyakorlatilag csak az előadáson és a vizsgán látja az ember, ezen felül kapcsolatba bár­ melyik oktatóval csak a hallgatók elenyésző száma kerül. Pedig, mondanom sem kell, hogy a tudás megszerzése, a tapasztalat át­ adása szempontjából mennyire fontos lenne a személyes ismeretség, találkozás. Aki elismert szaktekintély, az nem biztos, hogy élvezetes előadó: így fordulhat elő, hogy országos hírű professzorok előadásain tucatnyinál is kevesebben vesznek részt (persze ehhez azért hozzájárul a hallgatók teljes érdektelensége is egy-egy téma iránt). A HALLGATÓK SZÍNVONALA Ami az oktatókra igaz, az igaz a hallgatókra is: e téren is felvesszük a versenyt más egye­ temekkel. Bizonyíték erre például a fényes OTDK-szereplés, a friss diplomások vi­ szonylag könnyű elhelyezkedése. A gond azzal a réteggel van, aki csak azért van itt, „mert valahol lenni kell”. Aki a jogászi pá­ lyát kizárólag a majdani könnyebb megél­ hetés miatt választotta. Vagy azok, akik évek óta bukdácsolnak, tizenvalahány elmaradt tizenkettedik oldal vizsgával, minden beiratkozásnál tele gatyá­ val, a „vajon engednek-e beiratkozni?” iz­ galmával. Ok az újabb és újabb méltányosság-ismeretség-utolsó lehetőség-isteni kegyelem miatt még mindig hallgatói a Páz­ mánynak. A számtáv tagozat talán túlságo­ san is alacsony ponthatára szintúgy nem vet ránk jó fényt. Minden évben felteszem a kérdést a Tanul­ mányi Osztályon, de választ soha nem kap­ tam még: miért változik, sőt csökken évrőlévre a támogatott hallgatók száma évfolya­ monként? A tandíj eltörlésekor még úgy tudtuk, hogy minden évfolyamon 250 hall­ gató fog ingyenesen tanulni, de ez a szám évről-évre csökken, saját évfolyamomban tavaly 232-nál volt meghúzva a határ, idén már csak 223-nál. Arról már nem is beszé­ lek, hogy 1996-ban még azt ígérték (és én akkor még hittem az ígéretekben), hogy akinek az átlaga meghaladja a 3,00-át, az a támogatott kategóriába kerül, a rangsortól függetlenül. Mindannyian aszalódtunk már órákig az iszonyatos embertömeg közepén, melynek egyik tagjaként mi is próbálunk feliratkozni egy vizsgára, vagy éppen beiratkozni a kö­ vetkező félévre. Az évek óta használatos módszer egyszerűen óhatatlanul felesleges feszültséget kelt, gyakorta egyszerűen em­ bertelen. A Jogbölcseleti Intézet ugyan pró­ bálkozott már más módszerrel, melynek so­ rán írásban lehetett jelentkezni, de ott meg számtalanszor keverték el a cédulákat, írtak fel hallgatókat más napokra, stb... Mikor jön el annak az ideje, hogy mondjuk az interneten keresztül is lehessen vizsgákra jelentkezni, amely nem igényelné a szemé­ lyes megjelenést a feliratkozáskor, ezáltal megszüntetné az “idegbaj” fő okát, az órá­ kon keresztüli sorban állást? A VÉGZŐSÖK PANASZAI Most ne beszéljünk arról, hogy az eddigi diplomaosztó ünnepségek mennyire voltak méltóak az esemény rangjához. Beszéljünk csak arról, hogy az idei évtől megváltoznak a feltételek a végzős évfolyam számára. A diploma minősítését immár csak két jegyből (a szigorlatok átlaga, valamint a szakdolgo­ zat és az államvizsgák átlaga) számolják ki, ami komoly minőségi romlást fog előidézni az eddigiekhez képest, amikor is három je­ gyet vettek figyelembe (azaz a szakdolgozat jegyét külön számolták), hiszen hagyomá­ nyosan a szakdolgozatra a legkönnyebb jó jegyet kapni. Most már két nyelvvizsga megléte az államvizsgákra való jelentkezés feltétele, szemben az eddigi két év gyakorla­ tával. Ráadásul a Nyelvi Lektorátus, mely­ nek nyelvvizsgáját szintén elfogadja az egyetem, és ahol kézenfekvő dolog letenni a második nyelvvizsgát, csak márciusban fog vizsgáztatni, amikor már késő jelentkezni az államvizsgákra. Hogy ez a helyzet hogy ol­ dódik meg, egyelőre kérdéses (állítólag utó­ lag elfogadják majd a márciusban sikeresen letett lektorátus! vizsgákat), mindenestre a mostani végzős évfolyam számára nem fel­ tétlenül méltányosak ezek a megváltozott feltételek (hiszen az eddig végzett két évfo­ lyam kedvezőbb elbírálásban részesült, és senki nem érti, miért). A SPORT HIÁNYA Igencsak szembetűnő az egyetemen a spor­ tolási lehetőségek gyakorlatilag teljes hiá­ nya. Habár az ítéletben is olvashattunk egyetemi sportolóink sikereiről, azért mindez csalóka: a valóban nagyszerű, főis­ kolai bajnokságot nyert kosárlabdacsapat, a futballcsapat, a sakkcsapat, a tornász- és dzsúdócsapat összesen néhány emberből áll, akik sikereit ugyan értékeljük, de talán mégiscsak minél több ember sportolási le- �hetőségének megteremtése lenne az igazi cél. A 26. épületben két tornacsarnok áll üresen: talán fel lehetne legalább az egyiket újítani, vagy, ahogy régen, máshol állandó pályát bérelni. A sport hiánya pedig nagyon sokunkat bánt, főleg azokat, akik még emlé­ kezünk a régi jó hangulatú Pázmányos foci­ bajnokságokra. Sajnos az a tapasztalat, hogy a karon nagyon kevés az olyan „tettrekész” hallgató, aki már az egyetemi évek alatt szeretne valamilyen alkotó-szervező, úgymond „plusz”-t nyújtó munkát végezni. Léteznek ugyan hallgatói tömörülések (Rákóczi Szövetség, Jobbik, Pázmány Pódium), melyek szerveznek né­ ha igen sikeres előadásokat, de az aktív rész­ vétel ezekben a szervezetekben legtöbbször néhány ember belügye marad. Hozzáte­ szem: ez nem mindig az adott szervezet hi­ bája, hanem inkább a hallgatók érdektelen­ ségének a fokmérője. A HŐK - ezt be kell látni - gyakorlatilag egyáltalán nem érdekli a hallgatókat, leg­ többször még a saját évfolyam képviselői sem ismertek a nyilvánosság előtt. Mind­ ezért pedig nagy kár: a HÓK ugyanis talán alkalmas lehetne jó pár probléma megoldá­ sára (egyébként teljesen visszhangtalanul ugyan, de meg is oldott már jó pár problé­ mát az évek alatt). így viszont nincs még igazi versenyhelyzet sem egy-egy HOKválasztáskor (az idei választáson gyakorlati­ lag majdnem mindenki bejutott, aki jelent­ kezett képviselőnek). Mindegyikünk került már olyan helyzetbe az egyetemen, amikor egyszerűen nem vet­ ték emberszámba, akár ok nélkül üvöltöttek vele, vagy éppen az ajtót csapták rá. Embe­ rek vagyunk: valljuk meg, mindannyian vi­ selkedtünk már így, éppen ezért néha-néha menthető ez a fajta viselkedés. Baj csak ak­ kor van, ha mindez ismétlődő jelleggel, so­ kadszor történik meg. Nevesítés nélkül: né­ hány intézet, és az egyetem egyéb szervei (akinek nem inge...) bizony néha ok nélkül bánnak úgy a hallgatókkal, ami nem teljesen méltó a Pázmányhoz: mindannyian örül­ nénk, ha ezek az esetek megszűnnének. A KATOLIKUS EGYETEM Sokaknak tettem fel a kérdést: szerintetek mitől katolikus ez az egyetem? A válaszok: Veni Sancte az évnyitón, kereszt a termek­ ben, tanulunk kánonjogot... Mindez pedig elkeserítő. Ennek az egyetemnek missziója kell hogy legyen: valami mást, többet nyúj­ tani azoknak, akik itt járták le az öt évet. Hogy ne csak a külsőségekben (sőt, néha azokban sem eléggé) nyilvánuljon meg az egyetem „katolikussága”, hanem valaho­ gyan, ügyesen „belopni” a tananyagba, a hétköznapokba, a közösségi programokba (amelyek nem nagyon vannak) is a katoli­ kus szellemet, értékrendet. Hogy a tizen­ nyolc éves korukban még igencsak formál­ ható fiatalok az egyetem elvégzése után azokat az elveket és értékeket vallják majd magukénak, mint az a katolikus egyház, amely az egyetemet alapította. Meg kell különbözetnünk magunkat másoktól, ha nem akarunk csupán egy lenni a sok közül. Szeretném búcsúzásul leszögezni, hogy csupán a jóindulat vezérelt: senkit megbántani nem állt szándé­ komban, csupán szerettem volna rá­ világítani néhány, általam és a hallga­ tók többsége által fontosnak ítélt problémára, annak reményében, hogy a döntéshozók hamarosan meg­ oldják azokat. KOLTAY ANDRÁS HŐK közgyűlés Október 4-én tartotta legutóbbi közgyűlését a Hallgatói Önkormányzat. Napirendre tűzték az AF-RTF-képzésen részt vevő hallgatók HÖK-béli képviseletének megoldását, de vé­ gül elnapolták a döntést, mivel az Akkreditációs Bizottság döntése értelmében alapképzéssé minősítették át, és minimum 8 félévre emelték fel időtartalmát, ezért a jövő­ ben nincs akadálya, hogy a többi évfolyammal együtt szavazzanak. Rétvári Bence (IVN) javasolta, hogy töröljék el a kötelező jelleggel megtartandó évfolyam­ gyűlések intézményét, mivel a tapasztalatok szerint teljes érdektelenségbe fulladtak. Erre Tomasitz István (VN) ironikusan kezdemé­ nyezte, hogy az állandó alacsony részvétel mi­ att töröljék el a HÖK-választást is, a mostani képviselők mandátumának megtartásával. Rétvári indítványát végül elvetették. Legfontosabb és legsürgősebb a gólyabál szer­ vezésének értékelése és megvitatása volt. Az elnökség nem tudott dűlőre jutni abban a kér­ désben, hogy inkább báli, vagy inkább kötet­ lenebb buli jellege legyen az október végére (!) tervezett eseménynek. Éles támadások ér­ ték a rendezvényi alelnököt, Somogyi Áron Mátyást (III.N), aki egészen a közgyűlésig nem sokat tett a szervezés érdekében. Az idő szorításában végül Szabó Tibor (IVN), gazda­ sági alelnök elkészített egy lehetséges progra­ mot költségvetéssel. A tervek szerint a két véglet között, vagyis az igénytelenség neto­ vábbját szimbolizáló két évvel ezelőtti, Open Royal Music Hali-béli és a tavalyi OIT-béli, túlzott fényűzéséről, hivalkodásáról és méreg­ drága belépőiről elhíresült bál közti “arany középutat” megtalálva, egy éjfélig tartó, ele­ gánsabb, és a bálkirálynő megválasztása utáni bulizósabb részből állna. Kapunyitás este 6kor, majd 7-kor dékáni köszöntő, fél nyolckor nyitótánc, 8 órakor vacsora és spanyol tánc, majd egy 25 perces divatbemutató következ­ ne. A már említett bálkirálynő választás után a hölgyek választhatnának maguknak táncpart­ nert, aztán következne a diszkó, egészen haj­ nali 4-ig. Várhatóan a Duna TV ismét készíte­ ne összefoglalót az eseményről. Szabó számí­ tásai szerint a költségek 1,1 millió Ft-ra rúg­ nának, de a jegybevételekből 1 milliót kalkulál a gazdasági alelnök. Ajegyek ára tervei szerint a következőképp alakulnának: gólyáknak 1000,- Pázmányosoknak 1500,- külsősöknek 2000 Ft. Az árba benne lenne egy vacsora is, mely hideg és meleg ételből, valamint deszszertből állna. Felállítanának még egy koktél­ bárt is, ahol mindenki ízlése és pénztárcája szerint fogyaszthatna. Bár örvendetes, hogy legalább egy terv elké­ szült így három héttel a gólyaparty előtt, a sze­ mélyi konzekvenciákat nem lehetett elkerül­ ni. Az elnökség egyhangúlag kezdeményezte Somogyi visszahívását a Rendezvényi Bizott­ ság éléről. Mile Attila (IVL) kifogásolta, hogy a közgyűlés az alelnök távollétében szavaz ró­ la. Az idő szorításában azonban égetővé vált egy új alelnök megválasztása. A közgyűlés vé­ gül 9 igen, 3 nem és 1 tartózkodás mellett visszahívta tisztségéből Somogyi Áront. Mindeközben kézről kézre járt egy ige nagy érdeklődésre számot tartó erotikus magazin... dolgoznak választottjaink... Kéringer Csaba (VN) évfolyamtársát, Hódy Gábort jelölte a megüresedett posztra, annak ellenére, hogy az alakuló ülésen Bittsánszky Géza tanár úr arra vonatkozó javaslatát, hogy ne vállaljanak tiszt­ séget a HÖK-ben azok, akik csak a Dékán Úr értelmezése következtében jutottak be a tes­ tületbe, a jelenlévők hallgatólagosan elfogad­ ták. Molnár Dániel (III.N) pedig Thuss Ba­ lázst (II.N) kandidálta. 6-an szavaztak Hódyra, 3-an Thussra, 4-en pedig tartózkod­ tak. Mivel egyikük sem szerezte meg a szava­ zatok több, mint 50%-át, egyelőre betöltetlen marad a poszt, illetve a bizottságnak korelnö­ ke lesz a rangidős tag személyében. MÁNDICS BOTOND tizenharmadikoldal �Vedd és olvasd! Németh Adam rovata AJÁNLÓ Az évente négyszer megjelenő MÉRLEG az egyik, ha nem a legszínvonalasabb folyó­ irat ma Magyarországon. A katolikus lapok közül mindenképpen kiemelkedik (persze azért vannak még hasonlóan nagyszerű kato­ likus folyóiratok, mint pl. a Távlatok, a Pan­ nonhalmi Szemle, vagy az időt álló Vigilia,). Miért? Mert érti, ill. próbálja megérteni a kort, amiben élünk. Témaválasztása igényes. Nyitott az egyházban napjainkban felmerülő problémák, kérdések felé. Nem akar szőnyeg alá söpörni, felszínes lenni. Szereti a párbe­ szédet, de nem szereti a párbajt. Ugyanakkor nem is szürke. Határozott értékek felé mutat utat. Maga is: érték. Nyelvezete pedig? Sze­ rencsére nem szükségesek paleográfiai isme­ retek a megértéshez. Néhány főcím a 2001/2 szám borítójáról: „Vita a kereszténységről”; „A könyv magyar ün­ nepei”; „Palaver: Villásos nacionalizmus?”; „Shannon-Wolter: Magzat és etika”; Sárdy: Akart-eJézus egyházat?” (A lap főszerkesztője: Boór János; Laptulaj­ donos: Mérleg Egyesület Budapest) A hallgatásról 1. A hallgatás? Hitvallás. 2. A hallgatás? Hitvallás is lehet. +1. A hallgatás? Hazugság. +2. Hallgatnom Neked? Az országban keresztény körök évek óta próbálják elérni, hogy állami iskolákban és más közintézményekben függesszék ki a Tízparancsolat szöveget. Legutóbb Bush el­ nök is támogatásáról biztosította ezt a törek­ vést. A Legfelső Bíróság döntése - amelyet három bíró különvéleményével fogadott el 3 testület — erteImében azonban ez sérti az állam és egyház szétválasztásának elvét. (Egyházfórum 2001/3) séggel és tapintatos szeretettel fordulni azokhoz, akik ebben az állapotban élnek. (KNA) A Mérleg 2001/2 számának Jegyzetében, a 72. Ünnepi Könyvhét előtt kezdetű rész­ ben (Boór János jegyzi ezt a részt) olvasható a következő érdekesség: „Új kezdeményezés a „Katolikus világiak a magyar közéletben” című kötet Huszty Adám szerkesztésében (VSZE Koordinációs Iroda/Corvinus), nem csodálkozhatunk tehát a hiányosságokon. Kettőt mégis megnevezünk: Horányi Ozséb [kiemelés: N.Á], a Magyar Pax Romana el­ nöke Szöllössy Ágnes és Mikulás Domonkos alelnökkel együtt nem szerepel az életrajzi is­ mertetésekben (Horányi Ozsébet talán szer­ zetesnek hitte a szerkesztő ?). Aggasztó azon­ ban és sajnos jellemző a szellemi zűrzavarra, hogy szélsőjobboldali radikális politikusok bekerülhettek a Ki kicsodába, és katolikusok­ nak minősülnek akkor, amikor pártjuk szá­ mos alkalommal semmibe veszi a II. Vatiká­ ni Zsinat időszerű társadalmi tanításait....” (Mérleg 2001/2) Diómagányba költözöl, Esti bánat A vízcsepp magánya érint engem. Ázom. Egyedül az esőben. SZELETEK Az USA Legfelsőbb Bírósága döntésével jó­ váhagyta az illetékes kerületi bíróságnak azt a múlt évben hozott döntését, mely alkot­ mányellenesnek minősítette egy, a Tízpa­ rancsolatot ábrázoló emlékmű közterületen való elhelyezését. A kérdéses emlékmű egy amerikai város polgármesteri hivatalával szemben helyezkedik el és kormányzati pénzből lett fölállítva. Az emlékmű az első sorban a következőket emeli ki nagy betűk­ kel: „TÍZPARANCSOLAT - ÉN VAGYOK AZ ÚR, A TE ISTENED”. tizennegyedik oldal II. János Pál pápa az uruguayi főpásztor­ ok „ad limina” látogatásakor szeptember elején arról is szólt, hogy a lelkipásztori munkának ki kell terjednie a házasságkötés nélkül együtt élő párokra és családjaikra is. A Te­ remtő akarata ellen való a házasságon kívüli együttélés vagy az azonos neműek együtt­ élése és ezeknek a polgári jog szerinti házas­ sághoz hasonló elismerése. Az is tény azon­ ban, hogy a házasság természetes és vallási jelentősége ma széles körben ismeretlenné vált. Éppen ezért kell lelkipásztori bölcses­ Zöld ifjú Minden lobbanás: Egy eltévedt titok. Feléd nyújtom, de Te ellököd a kezem. Nyersen adod magad a Végtelen áramnak, Melynek szerelem a neve. Az osztrák katolikus hírügynökség megem­ lékezett arról, hogy Hitler vazallusállamá­ ban, Szlovákiában már hatvan évvel ez­ előtt, 1941 szeptemberében törvényt hoztak a zsidók internálására és deportálására. Az úgynevezett „Zsidókódex” volt a II. világ­ háború idején az egyik legszigorúbb. Het­ venezer szlovákiai zsidót a Kathpress szerint sem a püspökök, sem a Vatikán nem tudta megmenteni. Arról az osztrák katolikus hír­ ügynökség nem tesz említést, hogy Ester­ házy János volt az egyetlen képviselő az ak­ kori szlovák parlamentben, aki nem szavaz­ ta meg a „Zsidókódexet”. Arról sem, hogy Slachta Margit elsőként hívta fel XII. Plusz pápa figyelmét a szlovákiai zsidóság sorsára. (Kathpress, ill. Új Ember) A nigériai Jós városban öt napig tartó mu­ zulmán-keresztény összecsapásokban 500 személy vesztette életét. Keresztény és muzulmán fiatalok vitájából robbant ki a harc. A nigériai feszültségek oka a muzul­ mán kánonjog bevezetése több tagállamban a világi jogszolgáltatásba. (Kathpress) < ^*^**$* Egy elmenőnek Utolsót nyikordul a malomkerék, Az érkező vizet nehezen csobban tja tova. Alul rohan az ár, féktelen robaja ismeret­ lenül hív. Elnyel Téged. Elnyel mindent. Ég Veled! Tóth Franciska (PPKE-HK) �AJÁNLÓ Márai Sándor: Kassai őrjárat (Helikon, 1999; 1100.-Ft., első kiadás: 1941) „Nem álmodozhatunk többé beton­ paradicsomokról, ahol gépzenére andalog az akkordmunka utáni szabad­ időben egy félhülyére civilizált, képes újságok műveltségi szintjére nevelt (...), igazi és bátor élvezetre képtelen, szórakozásra örökké éhes, félművelt, indulatait olcsó bódítószerekkel kö­ zömbösítő társadalom. Ha a civilizá­ ciót nem tudjuk megtölteni egy ősré­ gi örökség, az európai keresztény mű­ veltség és erkölcs tartalmával, elhal benne a nemesebb emberi becsvágy és az élethez való jogunk.(...) ...értelemmel tudom, ideggel és ösz­ tönnel érzem, hogy a szellem sorsa egyértelmű a haza és a nemzet sorsá­ val. Milyen jogon akar élni az irigy népek között a magyar, ha nem védi a szellemi magasabbrendűség jogcíme? (...) A kétely, hogy e civilizációban a tö­ megek számára előbb-utóbb minden unalmas lesz, nem hagy nyugodni Leonardo da Vincinek, aki az első re­ pülőgép-kísérletek egyikét szerkesz­ tette, s természetesen soha nem re­ pült, több köze volt a repülés élmé­ nyéhez, mint Lindberghnek (...) - él­ ményről beszélek, nem pedig kilométer-zabálásról. (...) A civilizációban az emberek hülyék és puhák lesznek, mondja Alexis Carrel, s kezdek hinni neki; úgy érti, ez a gépies kényelem megöli bennünk az élet élményének varázsos tartalmát.” Értékelés: tízből kilenc és fél A majmok bolygója Pizzás (magyarfilm, 2001) Szeretnék jót írni végre egy amerikai filmről (hiszen annyi nagyszerű film készült már Hollywoodban is), de er­ re még egy kicsit várni kell. Ez a majmos nem az lesz, amiről jót lehetne írni. Nem is baj, hogy kissé késve írom a kritikát, hiszen így legalább a nagy részét az alkotásnak már el is fe­ lejtettem. Ne nézzétek meg! Az egyetlen dolog, ami színvonalas benne, az unalomig is­ mert profi kivitelezés, meg az űrhajósmajommaszkos-robbantós-digitálistrükkös látvány, de ki kíváncsi ma már mindezekre? A karakterek kidolgo.zottsága maximum egy képregény színvo­ nalát üti meg, a feltűnően jóképű főhős meg talán maga sem érti, hogy került a filmvászonra (ennyire nem is rossz szí­ nész Mark Wahlberg, mint itt, ebben a filmben). A befejezés totális zűrzavar, az egyetlen, ami talán egy kicsit feldob­ hat minket, hogy megtudjuk: Abraham Lincoln valójában egy majom volt. Nem ismerhetjük a múlt századi ame­ rikai népet, de a mait elnézve akár... Na hát és akkor még egy gyomor­ forgató pénzhajhász fogás: az a beis­ merő vallomással felérő hálivúdi gya­ korlat, miszerint az elmúlt években szép lassan a filmtörténet szinte öszszes klasszikusát újraforgatták, új fent sikeresen lerombolhatja az eredeti, klasszikus film mítoszát. Szegény Charlton Heston (az eredeti majom­ kaszaboló hős) forogna a sírjában, ha nem lenne még életben Hogyan lehet Amerikát megjeleníteni magyar filmben? Például úgy, hogy a rendező „elhelyez” néhány felhőkarcolót a Lánchíd környé­ kén. Vagy úgy, hogy a főhős amerikai rendszámú Musthanggal száguldozik a pesti utcákon. És miért ne lehetne az egykori Átrium mozitól nem messze napfényes tengerpart? Az eredetileg jogi pályát fontolgató, de azt a római jog vizsgánál feladó Balogh György filmje, a Pizzás bizonyítja, hogy ez is járható út. Talán a fenti bevezető önmagában is leültetne néhány nézőt a székekbe, ám a rendező nem elégszik meg ezzel. így megjelenik egy sor ismert arc is a vász­ non. Szacsvay László, a házikabátos Pontos úr, aki egy váratlan fordulattal showmanként jelenik meg. Haumann Péter, mint éltes korú szobrász, akinek jól esik egy kis dörgő szélvihar. Szere­ pel továbbá a színészházaspár, Rékasi Károly és Détár Enikő. Előbbi média­ szakembert (kap is egy fricskát a rek­ lámipar), utóbbi jósnőt alakít. Még Csisztu Zsuzsa is felbukkan: egy talál­ mányt reklámoz. Itt kapcsolódik be a főszereplő, Piz­ zás (Kovács-K. András). A fekete nap­ szemüvegben nyomuló mácsó futár látja el a fura városlakókat a népszerű étellel. Szemléletesen készíti el a pizzát, és amúgy, tűrhető hullámlovas. Mindez éppen elég ahhoz, hogy elnyerje a pizzázóban dolgozó Mannácska (Kreiter Éva) szerelmét. A filmben, (ami egyéb­ ként lefolyócsőben kezdődik és metró­ aluljáróban ér véget) talán az eddigiek­ ből is érezhetően kétszázzal szárnyal a fantázia. A kavalkádhoz még hozzájárulnak a honi alternatív zene képviselői is (pl. Nyers, Publo Hunny), akik közül néhányan maguk is bekerültek a műbe. Értékelés: Értékelés: (amerikaifilm, 2001) na, tízből mennyi? tízből hét KÚRÁN ANDRÁS SZAMOS MÁRTON tizenötödik oldal �„A politika szolgálat, és nem érvényesülési lehetőség” — Beszélgetés Kónya Imrével — felkelők. Mi is kisodródtunk a tömeg­ gel és láttuk, hogy egy bőrkabátos karhatalmistát két nemzeti színű karszala­ gos fiatalember vezet karonfogva és az egyik felénk fordulva így szólt: „Nem bántjuk, elvisszük és majd a független magyar bíróság fog ítélkezni felette.” Másnap hajnalban, ágyúdörgésre éb­ redtünk. A minden korábbinál hatalma­ sabb szovjet túlerő elsöpörte ezt a csodá­ latos szombatot, de számomra a forrada­ lom ma is ugyanazt jelenti, amit akkor megéreztem: nemzeti összetartozást, egyetértést, bizalmat, tisztességet, törvé­ nyességet. Hogyan nyilvánult meg a rendszerválto­ zásig az Ön politikai érdeklődése? Melyek voltak azok a gyermekkori élmé­ nyek, amelyek későbbi pályafutását megha­ tározták? Szerencsém volt, mert a szüleim gyakran beszélgettek a világ dolgairól és engem kis­ gyerekként sem küldtek ki olyankor, annak ellenére, hogy amit ők mondtak, távolról sem egyezett meg azzal, amit az ember az iskolában hallott. Kilenc éves voltam 1956-ban. Tehát gyer­ mekfejjel éltem át a forradalmat, mégis úgy érzem egész életemet, mentalitásomat meg­ határozta. Október 23-án édesapám egy oldal­ kocsis motorkerékpárral vitt végig a fontosabb helyszíneken. Ott voltunk a Sztálin szobornál majd átmentünk a rádióhoz, ahol az első lövé­ seket hallottuk. Apám csak ekkor döntött úgy, hogy mindez már nem gyereknek való. November 3-án, azon a csodálatos szombati napon, amikor már elhallgattak a fegyverek és béke volt, amikor azt hittük, győzött a forradalom édesapám be akart menni a munkahelyére, és magával vitt en­ gem is. A Keleti pályaudvarnál laktunk, vé­ gigmentünk a Rákóczi úton, a Körúton, mindenütt kilőtt, kiégett orosz tankok ma­ radványai, a házakon belövések nyomai, de a betört kirakatüvegek mögött érintetlenül ott voltak az áruk, a járókelők arcán felszabadultság, öröm és bizalom. Bementünk a Rózsa presszóba, ahol már állva is alig fértek el az emberek, mégis mindenki türelmes és udvarias volt. Egyszercsak kintről bekiabált valaki, hogy az utcán egy ávóst vezetnek a tizenhatodik oldal Fiatalkoromtól fogva egyértelmű volt az ál­ láspontom, hogy a rendszer hazug és tartha­ tatlan. A kommunizmus magyar változata még a térség más országaival összevetve is el­ lenszenves volt számomra, mert pl. a Szov­ jetunió, Lengyelország, Románia legalább némi nemzeti tartalommal vegyítette a kom­ munizmust, nálunk pedig ez csak a Szovjet­ unió kiszolgálásának eszköze volt, minden­ fajta nemzeti szempontot mellőzött. Mivel mindez számomra eleve kizárta a közéleti szerepvállalást, a bennem mindig meglévő igényt - hogy egy kicsit tágabb kör­ ben is segíteni tudjak az embereken - az ügy­ védi pályán valósítottam meg. Hogyan került a rendszerváltozás élvonalába? 1988-ban már világos volt, hogy tenni kell valamit, nehogy az ország végleg leszakadjon a világ fejlettebb részétől. Azt is látni lehetett, hogy a Szovjetunió meggyengült és a ránk kényszerített rendszert nem fogja még egy­ szer fegyveresen megvédeni. Tudtuk, hogy szovjet támogatás nélkül a hatalom képtelen a fennmaradásra, ugyanakkor tudtuk azt is, hogy kellenek emberek, akik tesznek azért, hogy a rendszer megváltozzon. Ekkor kezdtem el szervezni a Független Jogász Fórumot, mert úgy vettem észre, hogy a jogászság, amely mindig élére állt a progresszív folyamatoknak, alig van jelen az akkor szerveződő pártokban, mozgalmak­ ban, holott egy vér nélkül végbemenő jogál­ lami forradalmat jogászok nélkül aligha lehet véghezvinni. A társadalmi rendszer békés, de radikális megváltoztatására volt szükség. Vi­ lágos volt, hogy a kommunista hatalom ap­ parátusa az ehhez szükséges jogszabályokat nem fogja elkészíteni. Erre a feladatra szer­ veztük meg a Független Jogász Fórumot. Nagyon fontos volt, hogy a szervezet való­ ban független maradjon és nemcsak a hata­ lomtól, hanem az új politikai szervezetektől is. Volt ugyan olyan javaslat, hogy a Magyar De­ mokrata Fórumon belül szerveződjünk meg, mivel az számunkra is védemyőt jelentene. Magam is MDF-tag voltam és a Függetlenjogász Fórom többi szervezője is leginkább az MDF-hez állt közel. Mégis kitartottunk a füg­ getlenség mellett. Ez jó döntésnek bizonyult, mert a Független Jogász Fórum csak így tölt­ hette be azt a szerepet, amelyet a különböző ellenzéki pártok összefogásában játszott. AJogász Fórum kapocs volt az ellenzéki szerveze­ tek között. Ezt az élet nagy ajándékának tekin­ tem. A pártok csak a társadalom egy részét tudják képviselni. Nekünk viszont olyan sze­ rencsénk volt, hogy néhány hónapon át, ami­ kor az Ellenzéki Kerekasztalt megszerveztük és működését összehangoltuk egy rövid ideig, közvetlenül az egészért dolgozhattunk. Mi volt az Ellenzéki Kerekasztal létrehozá­ sának közvetlen kiváltó oka? Az 1989, március 15-i ünnepségeken nyilván­ valóvá vált, hogy az ellenzéki szervezetek öszszességükben lényegesen nagyobb társadalmi támogatást élveznek mint a hatalom, ugyan­ akkor legitimitásukat egyenként kétségbe le­ het vonni. A hatalom persze meg is próbálta az ellenzéki szervezeteket egymással szembe­ fordítani. Csak az ellenzék egységes fellépése lehetett valódi ellenerő a hatalommal szem­ ben. Az ellenerő megjelenése pedig a rend­ szerváltozás előfeltétele volt. Máskülönben lehet, hogy az MSZMP néhány párt működé­ sébe belenyugszik, de gyökeres átalakulást, következetes demokráciát és piacgazdaságot magától nem fog létrehozni. Ezek együttesen elegendő okot szolgáltattak ahhoz, hogy a Független Jogász Fórum március 22-re szóló meghívására az összes szervezet elküldje kép­ viselőit. Kezdettől fogva nagyot lendített a Kerekasztal munkáján, hogy az MDF részéről �Szabad György vett részt a tárgyalásokon. Az ő kemény és egyértelmű ellenzékisége, más­ részt kompromisszumkészsége rendkívül so­ kat segített a tárgyalások során. A Kerékasztalban való részvétel egyébként is az MDF részéről jelentette a legnagyobb áldo­ zatvállalást, mert ez volt az egyetlen szervezet, amely nagysága és ereje folytán jó eséllyel tár­ gyalhatott volna egyedül is a hatalommal. Rá­ adásul ezzel az eshetőséggel az MDF akkori vezetőségének egy része is számolt. Az egységes fellépésnek köszönhetően há­ rom hónap alatt sikerült az MSZMP-t tárgya­ lóasztalhoz kényszeríteni és további három hónap alatt megszületett a megállapodás. A szeptember 18-i aláírással a tárgyaló felek elfo­ gadták a sarkalatos törvényeket, amelyek a rendszerváltozás alapjául szolgáltak. Ezzel végbement a megegyezéses forradalom. Az akkor elfogadott törvények közül Ön szerint melyek állták ki leginkább az idő próbáját? A módosított alkotmány a párttörvény, a vá­ lasztójogi törvény, és a BTK-módosítás egy­ aránt alkalmas volt arra, hogy egy szabad vá­ lasztáshoz törvényi garanciát jelentsenek. Per­ sze a szükséges politikai kompromisszumok ritkán eredményeznek jogi remekműveket. Figyelembe kell venni azt is, hogy sok­ szor hihetetlenül rövid idő állt rendelkezés­ re. így pl., hajói emlékszem, az Alkotmány­ bíróságról szóló törvény Tölgyessy Péter és Sólyom László aktív közreműködésével egyetlen éjszaka alatt született meg. Általánosságban mégis elmondható, hogy ezek a törvények a lehetőségekhez mérten a legjobbak lettek. Amennyiben korrekciót igé­ nyeltek, azt az első szabadon választott Or­ szággyűlés végrehajtotta. A kompromiszszumként az Alkotmányban bennemaradt ré­ szeket nyomban kigyomláltuk és a 2/3-os tör­ vények körének szűkítését is sikerült elérni. Nemzeti Kerekasztal, az első, de még a má­ sodik Országgyűlés is. A jelenlegi parlamen­ ti ciklusban pontot lehetett volna tenni e fo­ lyamat végére, de a kormányzat és az ellen­ zék sokszor teljesen értelmetlenül kiélezett viszonya eleve illuzórikussá tette a rendszer­ változásnak egy ilyen szimbolikus aktussal történő lezárását. így ez a feladat a következő ciklusra marad. Kiket emelne ki a Kerékasztal-tárgyalások résztvevői közül? Szabad Györgyről már korábban beszéltem. Mellette Antall Józsefet említeném, aki az Ellenzéki Kerekasztal működésének máso­ dik részére vált vezető személyiséggé. Vele együtt vettem részt az 1/1-es alkotmányo­ zással foglalkozó albizottságban, ahol raj­ tunk kívül az SZDSZ-t Tölgyessy Péter, a FIDESZ-t Orbán Viktor, a Kisgazdákat Boross Imre képviselte. Antall mély benyo­ mást tett rám. Noha közülünk ő volt az egyetlen, aki nem volt jogász, mégis látniva­ ló volt, hogy hihetetlen ismeretanyaggal rendelkezett. Nemcsak a történelem, ha­ nem az alkotmánytörténet körében is és minden mondatát áthatotta a közjog iránti mélységes tisztelet és elkötelezettség. Kétségkívül jelentős szerepe volt a tár­ gyalások sikerében Tölgyessy Péternek, aki kivételesen felkészült jogász volt, a szöve­ gek jelentős részét ő dolgozta ki. Élmény volt tapasztalni Orbán Viktor szellemi fris­ sességét, Fodor Gáborral és Kövér Lászlóval együtt ők képviselték a FIDESZ-t és ugyan az azóta történtek ezt nem igazolják ez tűnt a legegységesebb csapatnak. Ugyan­ csak ki kell emelnem Boross Imre szerepét, aki a Kisgazdapártot képviselte, és aki ter­ mészetesen nem azonos azzal a Boros Im­ rével, aki a mai Kisgazdapárt színeiben vált ismert politikussá. A Kerekasztal tárgyalások lezárása után Ön Ön szerint szükséges egy új Alkotmány elfo­ gadása? Lényeges tartalmi változtatásokra nincs szükség. Más kérdés, hogy új formába öntve és új preambulummal, egy hasonló alkot­ mányszöveget érdemes lenne elfogadni. Már csak azért is, hogy az Alkotmányt ne kelljen 1949. évi XX törvénynek nevezni, és ezen az alapon se lehessen „sztálini” jelzővel illetni, hiszen, az eredeti szövegből mára talán csak annyi maradt, hogy Magyarország fővárosa Budapest. Egy ilyen szimbolikus gesztus le­ zárhatná azt az évek óta tartó vitát, hogy ki csinálta meg a rendszerváltást (azokról a ve­ szélyesen demagóg véleményekről nem is beszélve, amelyek szerint nem volt rendszer­ váltás). Ne feledjük, hogy a mára kialakult al­ kotmányszöveg létrejöttéért sokat tett a is pártpolitikai szerepet vállalt. Hogyan lett a Független fogász Fórum elnökéből az MDFfrakcióvezetője? Mint említettem, én korábban is MDF-tag voltam, de a pártpolitikához nem sok kedvem volt, és úgy gondoltam, hogy a tárgyalások si­ keres lezárása után visszatérek a civil életbe. 1990. januáijában azonban megkeresett Sza­ bad György, aki ezt megelőzően Antall József­ fel is egyeztetett és rábeszélt arra, hogy to­ vábbra is vegyek részt a politikában. Akkori­ ban még úgy tűnt, hogy az MSZMP-nek ko­ moly esélye van a választási győzelemre. Ott gyakorlott öreg rókák voltak, a mi oldalunkon pedig lelkes amatőrök. így nekünk, akik a tár­ gyalásokon részt vettünk és mégis csak vala­ milyen politikai gyakorlatra tettünk szert, er­ kölcsi kötelességünk volt az indulás. Antall Józsefet gyakran vádolták azzal, hogy nem tűri az ellenvéleményt és feltétlen lojalitást kíván. Hogy ez mennyire nem így volt, arra az én jelölésem fényes bizonyíték. A Kerekasztal-tárgyalások idején és a négy igenes népszavazáskor sokat vitatkoztam Antall-lal, mert - talán a közöttünk lévő kor­ különbségből adódóan - számos esetben én sokkal radikálisabb véleményt alkottam, mint ő. Ezek az állásfoglalásaim a sajtóban is megjelentek, ami időnként ugyancsak a ké­ sőbbi miniszterelnök rosszallását váltotta ki. Mégis minden feltétel nélkül abszolút befu­ tó helyre kerültem az MDF listáján. Ezt kö­ vető első találkozásunkkor megköszöntem Antall bizalmát, mire ő azt felelte: „Kérlek, lehet, hogy köztünk voltak nézeteltérések, de én mindig tudtam, hogy alapvetően egyfor­ mán gondolkodunk.” Ezt követően egyenes utam volt a frakció­ vezetésig. Ez sajátos helyzetet teremtett, mert olyanok felettese lettem és sokszor olyanokkal kerültem szembe, akiket régóta nagyon tisz­ teltem. Ráadásul akkoriban a frakción belüli viták sem voltak előre lefutottak. Valamennyi képviselő odahaza szembesült a rendszervál­ tozásból adódó nehézségekkel és előfordult, hogy a frakción belül is nehéz volt egy, a kor­ mány által beteijesztett törvényt (pl. költség­ vetést) elfogadtatni. Összefoglalva, miben látja az első négy évje­ lentőségét? A XX század tragikus eseményei, az I. világ­ háború, Trianon, a II. világháború, a szovjet megszállás, 56. vérbefojtása. Magyarország történelmét kibillentették a rendes kerékvá­ gásból. 1989-90-ben a megegyezéses forra­ dalommal a történelem visszazökkent a ren­ des kerékvágásba. De a lehetőséget valóra váltani, 90 és 94 között kellett. Egy egész rendszert mindenestül átalakítani, új intéz­ ményeket a semmiből megteremteni és na­ gyobb fennakadás nélkül működtetni. És mindezt erőszak alkamazása nélkül, úgy, hogy fennmaradjon a társadalmi béke. Az 1990-94 közötti koalíció érdemeit mind­ ebben ma már politikai ellenfeleink is elis­ merik. De van itt még valami, amit én a leg­ fontosabbnak tartok. Annak felismerése, hogy a békés átalakulásban és Magyarország történelmének sikeres fordulatában fontos szerepe volt az akkori kormánykoalíció mérsékeltének és kompromisszumkészsé­ gének, annak a politikai magatartásnak, amelyet a néhai miniszterelnökről szívesen nevezünk antallinak, amely a politikát szol­ gálatnak és nem érvényesülési lehetőségnek tekinti. Ez a politikai magatartás az etalon, olyan viszonyítási alap, amellyel ezt követő­ en - akarja, nem akarja - szembesülnie kell minden kormányzó koalíciónak. GULYÁS GERGELY tizenhetedik oldal �Magyar örökség: Kastélyok és kúriák KALOCSA - ÉRSEKI PALOTA II. — hazánk egyik eredeti állapotában fennmaradt rezidenciája — Egyetemünk hallgatója, Virág Zsolt nagy fába vágta a fejszéjét tavaly: el­ A kastély földszintjén a személyzet a szállása, az kezdte a 19 részesre tervezett könyvfolyamának megjelentetését, mely a érseki irodák, a konyha és a vendégszobák helyezkedtek el Magyarországon található összes kastély és kúria sorsát dolgozza fel. 2000 októberében jelent meg az első kötet, a Pest megyei épületekről, és helyezkednek el ma is. A fő szint az emeleti rész, a középre helyezett, 5000 példányban, mely szinte teljesen elfogyott, júniusban meg is jelent az utánnyomás! 2001. májusában már a második kötet jelent meg, Bács- monumentalitásra törekvő díszterem falait sárgás rózsa­ Kiskun megye kastélyai és kúriái címmel. Ebből adunk most ízelítőt! A kastélybelső, a könyvtár és a park Hazánkban rendkívül ritka az a kastély és kúriaépület, melynek berende­ zése többé kevésbé eredeti állapotában fennmaradt. Az érseki, püspöki rezidenciákról viszont általánosságban elmondható, hogy a többi épület­ hez viszonyítva kevés kár esett bennük. A kalocsai palota alapján képet al­ kothatunk ezen épületek egykori pompájáról, a falaik közt zajló életről. tizennyolcadik oldal színű műmárvány borítja, melyet szürkéskék pilaszterek tagolnak. Itt eredetileg egy 1784-ben készített Maulbertsch-freskó kapott helyet, mely Szent Istvánt és a Rómából koronát hozó Asztrik apátot ábrázolta. A fest­ mény az állandó beázások miatt tönkrement, ezért le kellett verni. A díszteremtől keletre az ún. „kisebédlő” helyez­ kedik el, a szárny végén pedig a gazdagon díszített érseki magánkápolna és az oratórium. A keleti szárnyban az érsekek egykori téli lakosz­ tálya és a könyvtár található, a nyugati részeken a rózsa­ szín, a zöld és a vörös szalon, az érsekek nyári lakosztálya, valamint a hercegi lakosztály kapott helyet. A második emeleten a vendégszobák helyezkednek el. A főszékesegyházi könyvtár báró Patachich Adám érsek alapította a nagyváradi püspök korában összegyűjtött magánkönyvtára, valamint a kalocsai székeskáptalani gyűj­ temény egyesítésével. Az akkor 17 000 kötetes gyűjte­ ményt Mariosa Jakab olasz pap, a vatikáni könyvtár mun­ katársa rendszerezte. A könyvtáros utóda, Katona István kanonok (egyik első történetírónk) 1790-1811 között az ál­ lományt duplájára növelte, így az ország legnagyobb biblioté­ káinak egyike lett. A könyvtár töretlen fejlődésének eredmé­ nyeként ma már 140 000 kötetes, ennek fele hittudományi mű. 57 kódex, 504 ősnyomtatvány és 169 hungarica található benne, melyek egy része unikumnak számít. Két nagy terem­ ből és kilenc könyvtárszobából áll, a legnagyobb a Patachichterem, melynek copf stílusú könyvállványain sorakoznak az egységes barokk kötésű kötetek. A kastélyhoz szervesen hozzátartozik a park, melyet Kollonich László érsek az 1790-es években kez­ dett el kialakítani az addig sáros, vizenyős, zsombékos te­ rületen. Az U-alakú kastély előtt, valamint a belső udvar­ ban szimmetrikus barokk kert található, míg a palota te­ repszintjétől mintegy három méterrel mélyebben fekvő hátsó park a franciakertből fokozatosan angolkertté ala­ kul át. A kert sorsát Haynald Lajos bíboros, kalocsai ér­ sek (1867-1891), aki botanikusként a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia Természettudományi Bizottságának is a vezetője volt, különösen a szívén viselte. 1930 körül a hátsó parkrészt egy két méter magas kerítéssel kettévá­ lasztották. VIRÁG ZSOLT �„Az öttusa nagyon szép sport” Beszélgetés Balczó Barnabással Balczó Barnabás azon túl, hogy egye­ temünk másodéves hallgatója, aktí­ van sportol, méghozzá nem is akár­ mit. Édesapja, Balczó András nyom­ dokaiba lépve nemrég O is a hagyo­ mányosan magyar sport, az öttusa mellett döntött. Hogyan alakult a sportpályafutásod, mi­ kor kezdtél sportolni? Először vívni szerettem volna, de édes­ apám azt mondta, hogy 10 évesen nem érdemes elkezdeni párbajtőrözni, ezért atletizálással kezdtem a Vasasban. Aztán öt év múlva áttértem a vívásra, a BSE-be kerültem. Nagyon jó volt az edző és a hangulat is, csak kevés asszópartnerem volt, ezért egyesületet váltottam. Az OSC-nél viszont nem volt elég alkalom iskolázásra, ami a vívásnak az a része, amikor a tanítvány az edzőjével gyakorol meghatározott instrukciók alapján. Nem versenyeztem aktívan, bár egyébként nem is rendeznek sok versenyt vívásban. Olyan fél éve találkoztam azzal az edző­ vel, aki nem csak párbajtőrvívást, hanem öttusát is oktat; ő kérdezte, hogy nincs-e kedvem elkezdeni öttusázni. Tehát nem is édesapád, Balczó András ha­ tására döntöttél az öttusa mellett? Nem, soha nem kérdezte, hogy nem akarok-e én is öttusázni. Szerintem azért, mert tudja, milyen Balczó névvel bármit sportolni, nemhogy öttusát. Ezért min­ denképp el szeretnék jutni egy olyan szintre, hogy úgy tudjak odaállni egy ver­ senyre, hogy tudom, jól fog menni a do­ log. Nehéz lesz így, nagyobb elvárásokkal versenyezni. Most, hogy már elkezdtem az öttusát, szakmailag sokat segít, gyakran megbeszéljük, hogy mi volt az edzésen. Régebben kicsit más volt ez a sportág... Igen, a legnagyobb változás az, hogy most már egynaposak a versenyek, és a távok is rövidebbek lettek valamivel. Nagyon jól meg kell tanulni a váltást, egészen másfaj­ ta odafigyelést igényelnek az egyes sport­ ágak, és így az embernek csak fél órája van a melegítés alatt, hogy ráhangolódjon a következő számra. Az ötnapos versenyek nem voltak „eladhatóak” , ma sokkal lát­ ványosabb ez a sport, különösen a váltó örvend nagy népszerűségnek, amit az itt­ hon rendezett világbajnokság is jól bizo­ nyított. Melyik a kedvenced az öt sportág közül, egyeztetni, nem telnek el naponta hosszú órák várakozással, utazgatással. A sport vagy a tanulás foglalja el az első helyet az éltedben? Sokat gondolkodtam már ezen, de még nem tudtam eldönteni. Legalább egy év kell még hozzá, hogy kiderüljön, tudome az öttusát komolyan csinálni, vagy in­ kább az egyetemi tanulmányaimra érde­ mesebb fektetni a hangsúlyt. Egyelőre próbálom a kettőt valahogy összeegyez­ tetni, de néha elég nehezen megy, mert nappalis vagyok, mindennap be kell jár­ nom az egyetemre. Estére szellemileg és fizikailag is nagyon elfárad az ember, fő­ leg vizsgaidőszakban. Amíg csak vívtam, még zökkenőmentes volt a dolog, de az­ tán döntenem kellett, hogy vagy felha­ gyok egy időre a sporttal, vagy pedig ott vagyok minden edzésen és amellett pró­ bálok meg felkészülni a vizsgákra. Végül az utóbbi mellett döntöttem, aminek ugyan rosszabb átlag lett az eredménye, de mivel az öttusa nagyon szép sport, fontos volt számomra, hogy ne hagyjak ki sok edzést, ne mondjak le a sportolásról. melyik megy a legjobban? Mi a véleményed az egyetemi sportéletről? Hogy melyik a kedvenc, az mindig válto­ zik. Szeretek lovagolni és lőni is, de azt hiszem, a futás megy a legjobban. Az úszás a leggyengébb számom, az öttusázás előtt nem voltam aktív úszó, elég sok a le­ maradásom. Ettől függetlenül ezt is sze­ retem, csak ne kéne fölkelni olyan korán... Hallottam róla, hogy létezik vívásban egyetemi bajnokság, el is akartam rajta in­ dulni, de lebetegedtem, úgyhogy végül ez nem sikerült. Szerintem szükség lenne testnevelésre, akár még tantárgyszerűen is, és úgy látom, igény is lenne rá, hiszen az egyetemek között zajló foci- és kosárbaj­ nokságok eléggé népszerűek a hallgatók körében, jó a hangulatuk és jó a társaság is. Hogyan oszlanak el az edzések hetente? Hogyan szoktál kikapcsolódni? Ez attól is függ, hogy épp milyen felké­ szülési időszakban vagyunk. Télen, ala­ pozáskor sok edzés van, heti öt úszás és vívás, három futás és lövészet, meg a lo­ vaglás. Versenyidőszakban kevesebb az edzés. Szerencsére az edző egymaga fog­ lalkozik az összes sportággal, tehát nem külön szakedzőkkel dolgozik, így könynyebb volt az edzések időpontjait össze­ Talán azért, mert az öttusa elég fegyelme­ zett, pontos időbeosztást igényel, szabad­ időmben kicsit lazábban veszem a dolgo­ kat. A hétvégéim általában szabadok, ilyenkor van időm, hogy egy-két buliba elmenjek, de aktív pihenésre nem igazán futja az energiámból. SZINCSÁK ZSUZSA tizenkilencedik oldal �IN MEMÓRIÁM 1956 Mondd el, mert ez a világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak, vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert O sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. Egy ismeretlen hős sírdombja a mai Ferenciek terén 1956 novemberében Márai Sándor: Mennyből az angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vígasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Es a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mi végre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt”. Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik Ők, akik örökségbe kapták - : Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most ők is vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik mennyből az angyal. New York, 1956 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 9. szám 2001. október 18. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. október 18. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (10843+2101 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_9_20011018 Relation A related resource T00039 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_9_20011018 HÖK