https://omeka.ppke.hu/files/original/bba0a6ef0d146c6907088056a749aafa.jpg acfa55beca34509b907758f4e17792d0 https://omeka.ppke.hu/files/original/19580c272c257360b97f9d228e2b114b.pdf 3473e8ac7be53ffca2ed486f80229b7b PDF Text Text A PPKE-JÁK le^nép«K«rfiU> lapja PPKE_úteUt_/V_8-20011004 ITELET ■n W. 4M1 .// A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA EGÉSZSÉGÜNKRE! SOLT PÁL SZABÓ ISTVÁN STBINMBTZ BARNABÁS IV. évfolyam, 8. szám BAGI ISTVÁN KOVÁCS DÁVID e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. október 4. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) impresszum Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Jancsó Gábor (szakkollégium) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Virág Zsolt Ugrón Gáspár Wetzel Tamás Szabó Péter Kelemen Miklós ifj. dr. Kaluber László Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Álmainkban Amerika... Több hete túl vagyunk már az USA elleni terrortámadáson. Az élet kegyetlen és túlságosan is felgyorsult: ma már szinte nem is beszélünK egymás között a történtekről, mondhatni “túl vagyunk rajta”. Pedig az első pillanatokban nagyon kevesen hitték el, nogy valóság az, amit a televízióban látnak. A világ immáron legnagyobb közhe­ lyével élve: megelevenedtek a hollywoodi katasztrófanlmek. Csak éppen Bruce Willis (Harrison Ford, Steven Seagal, stb...) ezúttal nem segített. Döbbenetes, letaglózó képsorokat láttunk, az áldoza­ tok száma iszonyatosan magas volt, a lelkekben végzett pusztítás pe­ dig még nagyon sokáig és nagyon mélyen fog hatni. Hihetetlennek tűnt mindenki számára, hogy ez megtörténhet. Másfelől, miután felocsúdtunk a döbbenetből, és tiszta fejjel lát­ hatjuk az eseményeket, el kell gondolkodnunk azon, hogyan is juthatott oda a világ, hogy mindez megtörténhetett. Nagyon ár­ nyaltan kell megvizsgálnunk mindent, nagyon óvatosan kell „hozzányúlni” a témához. Nem lehet indulatból a felelősökre mutogatni, hiszen, azt hiszem, a történtekért egy kicsit minden­ ki felelős. Igen, éppúgy van oka^önvizsgálatra az egyenlőre isme­ retlen tetteseknek, az Egyesült Államoknak, és az egész úgyneve­ zett nyugati világnak is. Ha pedig a vége egy újabb pusztító há­ ború lesz, akkor szép lassan eltemethetjük minden maradék hi­ tünket az emberiség reményteljes jövőjével kapcsolatban. Éppen itt van az ideje annak is, hogy saját portánkon is szétnéz­ zünk. Vajon nálunk, Magyarországon rendben mennek a dolgok, a mi lelkiismeretünk tiszta? Tudjuk, merre tartunk, vagy csak sod­ ródunk az árral? Van-e egyáltalán más lehetőségünk? Lehetnek-e megvalósítható céljaink, melyekért érdemes küzdeni? Olyan jó lenne választ kapni a kérdéseinkre! Koltay András (főszerkesztő) TA RTA LO M Hírek 3 Egészségünkre — pályázat 3 „A bírói kar képes megfelelni a kor elvárásainak” 4 A felvételi aranyköpések legjava 2001 6 In memóriám... 7 „Aki sohasem hiányozhat” 7 Tiszta vizet a pohárba! 8 Két perc 10 Nostradamus előre megmondta? 10 Dr. Bagi István, személyesen 12 HŐK közgyűlés 13 Ki lesz aJOBBIK? 14 A történelmi Magyarország nemzetiségei 7. 15 Megalakult a Szakkollégium! De mi az? 15 Vedd és olvasd! 16 Magyar örökség: Kastélyok és kúriák — Kalocsa, Érseki Palota I. 17 Emlékezzünk 1849. október 6-ra 18 Mesés esték a szigeten II. 19 Pázmányosok a havason 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Egészségünkre! Pályáza ti felh ívás Szabó Zoltán rovata >■ Bizonyára nagy érdeklődésre tart számoz idén is a Parlament megtekintése. A magyar jogtörténeti tanszék idén két lehetőséget kí­ nál. Az első egy parlamenti „túra”, 30 fő rész­ vételével. Idegenvezető mutatja be a parla­ ment épületét, az Üléstermet, a Szent Koro­ nát, a Kupolatermet. A látogatás tervezett időpontjai: október 9. és november 13. A má­ sik lehetőség a plenáris ülés megtekintése a karzatról. 20 főt kísér cl egy képviselő, aki be­ mutatja a parlament működését. Előrelátha­ tólag október 16-án és november 6-án 13 órakor lesz lehetőség eljutni az ülésre. Jelent­ kezés mindkét programra személyesen, ked­ den és csütörtökön a magyar jogtörténeti tan­ széken Kosztolányi Rita demonstrátornál. Felhívjuk minden kedves hallgató fi­ gyelmét arra az apróságra, hogy a méltá­ nyossági clausula csak és kizárólag a 2001/2002 tanévre vonatkozott. Ezért mindenki gondolja át, milyen lemaradása van, és azt pótolja a mostani illetve a kö­ vetkező szemeszterben. 2002/2003 tanév­ től nincs lehetőség a kedvezmény igény­ bevételér. >»• A Tanulmányi Osztály ezúton is meg­ köszöni mindazok segítségét, akik közre­ működtek a beiratkozás lebonyolításá­ ban. Október 1. után már csak azok tud­ nak beiratkozni, akiknek kérelmük van leadva a Tanulmányi Dékán helyettesnél. Félfogadás hétfőn és szerdán 9 és 12 óra között, kedden és csütörtökön 13 órától 15 óráig tart. Levelezős és számtávos hallgatóknak minden hónap első szom­ batján tartanak félfogadást 10 és 14 óra között (okt. 6., nov. 3., dec. 1.). >»-Ingatlanjog iránt érdeklődő hallgatók fi­ gyelem!!! Személyes konzultáció lehetséges Bagi István Alkotmánybíró úrral a szerdai fogadóóráján, 14 és 15 óra között. Szakdol­ gozati konzultáció is ebben az időpontban. >- A HŐK Gazdasági Bizottsága 2001/2002 tanévre kiírta a tanulmányi, szociális, rendkí­ vüli szociális, lakhatási, jegyzettámogatási ösz­ töndíj pályázatát. Mivel csak a tanulmányi ösztöndíj jár automatikusan az arra érdemes­ nek, a többit meg kell pályáznotok az űrlap­ okon. Leadási határidő október eleje. Mellé­ kelni kell kereseti kimutatást, APEH igazolást, eltartott személyek száma stb. Az első évesek figyelmébe ajánljuk, hogy jó állapotú, de használt könyvek eladóak. A könyvek listája a különböző fa­ liújságokon megtalálhatóak. Talán ol­ csóbb ez a megoldás, viszont érdemes a fontosabb tantárgyak könyveit nem el­ dobni. (Lesz még államvizsga is.) >• A polgári jogi tanszék decembert jelölte meg az elmaradt vizsgák pótlására. Hamarabb tehát nincs lehetőség vizsgázni. Az időpontok véglege­ sítése december elejére várható. És hogy miért most szólunk? A következő hírmorzsából kiderül. >■ A büntetőjogi tanszék kéri azokat a hallga­ tókat, akik ősszel kezdik meg az államvizsgái­ kat, és büntetőjogból írták a szakdolgozatukat, hogy ellenőrizzék, beírásra került-e a szakdol­ gozatuk érdemjegye? Ellenkező esetben félfo­ gadási időben pótolhatják a hiányosságot. Nemzetközi magánjogászok lehetőséget kaptak, hogy pótszigorlaton bizonyíthassák tudásukat ( És pótolhatják elmaradt vizsgáju­ kat.). Következő időpontok vannak még : okt. 4., 5. Aki mégsem akar elmenni vizsgázni, az már csak a második félévben teheti meg, a nullás természetesen jár érte. Azt hiszem, legújabb címlapunk meglehetősen sok olvasónknak nyerte el tetszését Túl határta­ lan jóízlésünkön, ez annak is köszönhető, hogy az általunk elvégzett felmérések szerint az egye­ temen igen sédem barátkoznak rendszeresen a „folyékony kenyér”-rel. A skála széles: a „prole­ tár” jellegű Borsodra, vagy Arany Ászokon ke­ resztül a közepes minőségű Dreheren, Amsrelen, vagy a m'vósabb Heinekenen és Tuborgon, Holstcncn keresztül a kizárólag szupersznobok által fogyasztón Murphy's-ig vagy Kilkenny-ig teljed, de a lényeg ugyanaz: a sörivás mindig adekvát cselekvés, a nap bármely szakában, bár­ kivel, bármilyen okból. Egyelőre ennyit a sörről. Na most akkor itt van az ítélet. A lap. Hihe­ tetlenül népszerű, elképesztően színvonalas, egyaránt kulturális, közszolgálati, humoros, esztétikus, stb. Ha írsz bele, jelentősen nőhet­ nek a csajozási/pasizási esélyeid! Megbecsült hallgatója leszel az egyetemnek, akire diáktársai felnéznek, tanárai pedig felfigyelnek majd. Ép­ pen ezért hirdetjük meg pályázatunkat, mellyel úgy hisszük, mindenki egyformán nyerhet A tervezett közös együttműködés lényege: Ml biztosítunk helyet bárkinek a lapban, végső esetben még a cikkét is közöljük (!!!) AZ ILLETÓ pedig fizet nekünk egy SORT! Mindenkinek külön-külön persze! így a lap is megtelik hamar, meg mi is... Jó kis ajánlat, nemde? Addig is, egészségünkre! >► A jogtörténeti tanszék dokumentumfilm vetítést hirdet Erdődy János de­ monstrátor vezetésével. Csü-törtökönként lesz meg­ tartva és december 6-ig tart. Témája a hatósági önkény a XX. század második felé­ ben. Ajánlatuk: ítéletlenül, Tanú, Csinibaba, Sváb passió... minden érdeklődőt szeretettel várnak. Dénes pályázat 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es terjedelmű pályaművel Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásba részesül. Pályázat célja: egyetemünk jogi karának hallgatói számára fórumot teremteni a keresztény-konzervatív politikai gondolkodás megnyilvánulására. Pályázat kiírója: Dénes Sándor c.egyetemi docens Leadási határidő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. Adózzunk tisztelettel a világ legnagyobb hangja előtt, aki szeptember 22-én a Kisstadionban adott fergeteges koncertet. Éljen minden női szív megkísértője, az örök fenyegetés a férfinem számára, éljen a nagyszerű Tóm Jones! harmadik oldal �„A bírói kar képes megfelelni a kor elvárásainak” Beszélgetés dr Solt Pállal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével Elnök Urnák hogyan telt a gyermekkora? Szentendrei születésű vagyok, de ez nem több mint anyakönyvi adat, mert egészen ki­ csi koromtól kezdve mindmáig Budapesten éltem. Itt a Belváros közepén tanultam a Szent István bazilika oldalában lévő általános iskolában. Máig sem értem, hogy abban az időben, amikor én általános iskolába jártam a 40-es évek végén, 50-es évek elején - ho­ gyan tudta megőrizni a Szent István nevet. Középiskolai tanulmányaimat ugyanabban a gimnáziumban végeztem, de az három he­ lyen volt, így a Lónyay utcában kezdtem, Trefort utcában folytattam, és az Apáczaiban, ott a jogi kar oldalában érettségiztem. Min­ dig jó tanuló voltam, de életemből - mind­ máig - soha nem hiányzott a sportolás sem. vére, aki a bírósági tisztviselő, majd irodaigazgató volt, az ő elmaradt ál­ mát teljesítettem be. Egész egyete­ mi pályafutásom alatt ő pártfogolt, az akkori nagyon szegény körül­ mények között is mindig juttatott nekem néhány száz forintot. így választottam a jogi kart. Elsőre felvettek 1956 nyarán. Nem akarom érdemeimet csökken­ teni, de akkoriban csupán háromszo­ ros volt a túljelentkezés és induláskor 120-an voltunk az évfolyamon. Az egyetemen az első pillanatban rájöt­ tem arra, hogy jól választottam. Res­ tellve be kell vallanom, hogy semmi­ lyen más osztályzatom az egyetemen nem volt, mint ötös. Igaz, akkoriban még nagyon más volt az egyetem, nem volt tömegképzés, személyes kapcsolatunk volt a tanárainkkal, ide­ értve a nagy professzorokat is. Ennek köszönhetően én még közelről is­ mertem Marton Gézát, Nizsalovszky Endrét, Beck Salamont. Szemináriumok, élő tanulócsoportok voltak és ismeretlen volt az írásbeliség. Én tesztet életemben egyszer töltöttem ki, amikor KRESZ vizsgát tettem le a gépkocsivezetéshez. Tanít most valahol? Nem, most nem tanítok. Néhány évvel ez­ előtt az ELTE jogi karán volt egy komplex civilisztikai gyakorlat elnevezésű tárgy, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az anyagi és polgári eljárásjog valamiféle gya­ korlati ötvözetét tanítottuk, de inkább csak kiscsoportos szeminárium formájában. A Pázmány Egyetem indulásához mégis nevét adta. Miért döntött a jogi kar mellett? A humán tárgyak mindig jobban érdekeltek és nem voltam erős a reáliákban. Jogászok sokszor elmondják, hogy kizárásos alapon választottak, mert a reáltárgyakból nem vol­ tak elég jók, és nem akartak orvosok lenni. Ez részben rám is igaz. A családunkban énelőttem senki nem végzett egyetemet. Volt azonban édesanyámnak egy agglegény test­ negyedik oldal Úgy van, a Pázmánynál az induláskor nagy szükség volt arra, hogy minél többen ne­ vünket adjuk az alapításhoz. Akkor ez egy olyan vakmerő vállalkozás volt - tulajdon­ képpen azt kell mondanom, hogy egy hős­ tett Zlinszky professzor részéről -, amiről akkortájt lehetetlen volt megjósolni, hogy lesz-e jövője. Visszaugorva az időben, a jogi egyetem el­ végzését követően hogyan folytatódott El­ nök Úr pályafutása? 1960-ban végeztem, és nyomban a Pesti Központi Kerületi Bíróságra kerültem fo­ galmazónak. Az egyetemen a büntetőjog iránti érdeklődésem volt erősebb, de aztán a bíróságon hamarosan kiderült, hogy inkább a civilisztika felé vonzódom. Három év után tettem szakvizsgát és 1964 augusztusá­ ban neveztek ki polgári bírónak, mégis egy év után büntetőbíróként kellett folytatnom. Manapság furcsa szemmel néznek arra, aki büntetőbíró volt a régi rezsimben, de ne­ kem nincs mit takargatnom: másfél évig a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmé­ nyek területén bíráskodtam. 1966 őszén, mint ígéretes ifjú jogász a Legfelsőbb Bíró­ ság elnöke mellé kerültem titkárságvezető­ nek. Akkor ez még „kis üzem” volt, nem folyt gazdasági ítélkezés, nem volt munka­ ügyi bíróság. Itt öt és fél évet töltöttem el két elnök mellett. A második Szakács Ödön volt, aki az igazságügyminiszternekjavaslatot tett, hogy a Fővárosi Bíróság bírájának nevezzenek ki. Ehhez azonban egy Korom Mihály nevezetű miniszter - aki még egy­ szer az életemben közrejátszott - nem járult hozzá. Területi bíróságra már nem akartam menni, így kerültem a Pénzügyminisztéri­ um igazgatási jogi osztályára, bízva abban, hogy nemsokára megalakul a Legfelsőbb Bíróságon a Gazdasági és a Munkaügyi Kol­ légium, és akkor majd visszahivatnak ide bí­ rónak. Ezt Szakács Ödön 1972 őszén elő is teijesztette több más bíró kinevezési kérel­ mével együtt, amelyeket Korom Mihály mind jóváhagyott az enyém kivételével. Ez a döntés nagyon letört, úgy éreztem, hogy örökre befejeződött a bírói pályafutásom. Csalódottan maradtam a Pénzügyminiszté­ riumban, ahol majdnem kilenc évet töltöt­ tem el. Összességében ugyanakkor ez hasz­ nos időszak volt, sok későbbi pénzügyi „nagyság” kezdte akkortájt ott a pályafutá­ sát. Itt ismertem meg Kupa Mihályt, Medgyessy Pétert, Csillag Istvánt. �Mindeközben hogyan alakult Elnök Úr magánélete? Magánéletem kevésbé változatos. A felesé­ gemmel 42 éve ismerkedtünk meg, 1959-ben ő éppen leérettségizett, én harmadéves egyete­ mista voltam. 1964-ben házasodtunk össze, s azóta élünk együtt. Egy fiunk van, aki ügyvéd, a menyünk ügyész. Feleségem régész és idén történt nyugdíjba vonulásáig az Iparművészeti Múzeum főigazgatója volt. Vin egy kislány unokánk, s remélem még több is lesz. Hogy került ismét a bíróságra? 1980 tavaszán, amikor már álmomban sem gondoltam volna, hogy én még bíró lehetek, Szakács elnök visszahívott. Akkor neki már csak pár hónapja volt hátra a nyugdíjazásáig. Emlékszem, hihetetlen izgalmat okozott ez a telefon. Abban a pillanatban igent mondtam, így 1980-ban visszatértem a Legfelsőbb Bíró­ ságra bíróként, a Polgári Kollégiumba. 1987ben tanácselnöki kinevezést kaptam. Kiváló ta­ nács volt, egyik tagja, Tersztyánszky Ödön, ké­ sőbb alkotmánybíró lett, másik tagja Völgyesi Lászlóné, azóta a személyiségi jogi, az ipaijogvédelmi és a sajtópereket tárgyaló tanács elnö­ ke. Akkor úgy gondoltam, hogy ez a végállo­ más, és ma is azt hiszem, hogy a bírói karrier csúcsa a legfelsőbb bírósági tanácselnökség. Semmilyen egyéb ambícióm nem volt, de azért az események felgyorsulása, a változások szele a 80-as évek végén már érzékelhető volt. Hogyan élte meg a rendszerváltozást? A kerékasztal-tárgyalások során alakult ki az új államberendezkedés, így az is, hogy legyen Al­ kotmánybíróság. Az utolsó állampárti parla­ ment csak öt tagját választotta meg az Alkot­ mánybíróságnak. A jelölés nagyon érdekes volt, tükrözte az akkori politikai viszonyokat. A megállapodás szerint két tagot az MSZMP delegált, két tagot a kilenc szervezetből álló Ellenzéki Kerekasztal, és egyet közösen. Ez utóbbi voltam én. Igazából sohasem tudtam meg, miért pont engem választottak, de nyil­ vánvaló volt, hogy olyan jogászt kerestek, aki a politikai szférában teljesen ismeretlen - hi­ szen én soha nem voltam párttag-de ajogban viszont nem voltam teljesen ismeretlen. Ne­ kem az a meggyőződésem, hogy Sólyom pro­ fesszor vetette fel a jelölésemet, mert a Kerekasztal résztvevői közül egyedül ő ismert. A parlament novemberben választott meg minket. Ekkor megint úgy gondoltam, immár sokadszorra, hogy ez az utolsó állomás az éle­ temben. Nagyon rövid ideig tevékenykedtem alkotmánybíróként. Annyi azonban megma­ radt, mintegy emlékeztetőül, hogy az Alkot­ mánybíróság máig is használt ügyszámozási rendszerét én találtam ki. 1990 nyarán az immáron szabad választás eredményeként megalakult Országgyűlésnek meg kellett választania a Legfelsőbb Bíróság elnökét. Megint csak ismeretlen előttem, hogy került sor a jelölésemre, de én újra Só­ lyom professzorra gyanakszom. Természete­ sen nem azért, hogy engem az Alkotmánybí­ róságról eltávolítson, hiszen Sólyom László­ nak, aki az általam ismert legmagasabb ét­ hosszal rendelkező jogász, ilyen szempontjai sosem voltak. De ez az egész csak találgatás, sohasem beszéltünk róla. Ekkor ismét sikerült az elnökké választáshoz szükséges 2/3-os többséget elérnem. így tértem vissza hét hó­ napi szünet után a Legfelsőbb Bíróságra, s máig emlékszem arra, hogy kollégáim jól fo­ gadtak és elfogadtak. Az első időszakban változtatni kellett a Legfelsőbb Bíróság struktúráján. A vezető­ ség túl nagy volt három elnökhelyettessel, s ez értelmetlennek tűnt; maradt az egy el­ nök, egy elnökhelyettes. Sok európai állam­ ban ismeretlen az elnökhelyettes is, mert ez nem egy hivatali szervezet, de nálunk a Kú­ riának is volt másodelnöke. A közvélemény számára a következő nagy lépés az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (ÓIT) létrehozása volt, melynek ugyancsak elnöke lett. így van, ott azonban az elnöki pozíciót nem lehetett megszerezni, mert az a törvény előírá­ sa, hogy c tisztet mindig a Legfelsőbb Bíróság elnöke tölti be. Az ÓIT létrejötte azért volt nagyon fontos, mert már a 90-ben elindult bí­ rósági reform célja is az volt, hogy minél in­ kább függetlenné válhassunk az Igazságügy­ minisztérium adminisztrációjától. A 97-es törvénnyel a bírósági igazgatás valóban telje­ sen elvált a végrehajtó hatalomtól. Tehát a tar­ talmilag teljesen független igazságszolgáltatás igazgatásilag is függetlenné vált, az OIT-nak igen széles hatásköre lett. Mindig úgy van, hogy az ilyen „forradalmi” változások idején az új intézmények nagyobb hatáskört kapnak, mint a régebbi demokráciákban működő ha­ sonlók. így volt ez az Alkotmánybírósággal is, és így van ez az ÓIT esetében is. Az ítélőtáblák felállítása viszont elhúzó­ dott. Jelenleg hogy áll ez az ügy? Hát, ez nem sikertörténet. 1998 végére, az ak­ kor hatályos törvény alapján mindent létre­ hoztunk az elindításhoz, kineveztük az elnö­ köket, s három tábla kezdte volna meg a mun­ káját 1999. január 1-jével. A felállítás elhalasz­ tásáról 15 nappal korábban, december 16-án döntött az Országgyűlés. Azóta arról is döntés született, hogy nem három, hanem csak egy országos ítélőtábla kezdi meg működését 2003. január 1-jén. Ezzel kapcsolatosan azon­ ban még tisztázni kell ennek pénzügyi vonzatait, hatásköri szabályait. A polgári perrendtar­ tásban is olyan változtatásokra van szükség amelyeknek az a lényege, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak fellebbviteli hatásköre nem lenne, csak jogegységi, és bizonyos esetekben felül­ vizsgálati. Az Európai Unió Bizottsága a ma­ gyar csatlakozás folyamatával kapcsolatos tava­ lyi országjelentésben külön mondatokat szen­ tel annak, hogy a Legfelsőbb Bíróságon nehéz helyzetben van. Ennek az az oka, hogy a Leg­ felsőbb Bíróság a tárgyalt ügyek 62 %- ában mint másodfokú bíróság jár el. Többek között amiatt, hogy a felszámolási, a cég- és csődeljá­ rások k fővárosi, megyei bírósági szinten kez­ dődnek, a legjelentéktelenebb ilyen ügy felleb­ bezése is a Legfelsőbb Bírósághoz kerül. Ez biztos, hogy negatív világrekord. Ezért is bí­ zunk abban, hogy lesz ítélőtábla és nem ismét­ lődik meg a történelem. Mi Elnök Úr véleménye azokról a kriti­ kákról, amelyek szerint a szerény bírói fi­ zetések miatt egyrészt elnőiesedett a pálya, másrészt elég erős a kontraszelekció? Teljesen világos az, hogy egy új bírói kar van ki­ alakulóban. A jelenlegi kar nagy része a rend­ szerváltozás után került ide, ami természetes, hiszen akkor 1600 bíró volt, most 2600 van. Mégsem hiszem, hogy a kiválasztódás ma kontraszelektív lenne. Úgy látom, hogy komoly ér­ deklődés van a bírói pálya iránt, és ma ugyan lé­ nyegesen jobb az anyagi megbecsülése, mint korábban, de még arányaiban sem éri el az eu­ rópai bírák kereseteit. Majdnem mindenütt hi­ hetetlenül nagy számban jelentkeznek bírósági fogalmazónak olyanok, akikről egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a „maradék”. Tehát van választási lehetőség. Az az elszívó erő, ame­ lyet az ügyvédség, a bankszféra és a magángaz­ daság gyakorolt a 90-es évek elején a bírói kar­ ra, szinte teljesen megszűnt. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nemcsak új társadalmi rendszer van, hanem egyszer­ smind új jogrendszer is. A szüntelen változások miatt nagyon nehéz a jogalkalmazó helyzete. Elég csak utalni arra, hogy 1990 előtt senki nem ismerte a társasági jogot, vagy a cégjogot Egy privatizált gazdaság összes jogi konzekvenciája a bíróságokonjelentkezik. A büntetőjogban is na­ gyon sok változás van, a gazdasági bűncselek­ mények új megközelítést igényelnek. Ráadásul az is felerősíti a kritikát, hogy a teljesenjogszerű bírósági döntések sokszor nem találkoznak az állampolgárok igazságérzetével. Mégis biztos vagyok benne, hogy a bírói kar képes lesz meg­ felelni a kor növekvő elvárásainak. GULYÁS GERGELY ötödik oldal �A felvételi aranyköpések legjava 2001 Ahogyan azt előző számunkban ígértük, sike­ rült összegyűjteni az idei év felvételi vizsgái­ nak legszórakoztatóbb mondatait. Ez az év sem okozott csalódást, legalábbis annak, aki megőrizte hitét az emberiség végtelen butasá­ gában, hiszen csak úgy röpködnek az olyan beszólások, amelyek még profi humoristák agyában sem lennének képesek soha megszü­ letni. Mellékesen jegyezzük meg, ez nem ró­ ható fel nekik. Az aranyköpések hitelességéért mi kezeskedünk, TESSÉK TEHÁT ELHIN­ NI, hogy ezek a dumák tényleg elhangzottak az idei felvételiken! Ismét témakörök szerint csoportosítottuk a gyöngyszemeket, és kiválo­ gattuk három kedvencünket. Jó szórakozást! • A Római Birodalomban milyen államfor­ ma következett a királyság után? - A cárság. • Mondjon római császárokat! - Poncius Pilátus. • Mikor alapították a Szovjetuniót? -XVIII. század. - Nem. Mikor szűnt meg? - 1450es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! - .. .Az észa­ kiak! - Például? - Norvégia! • A Cassandra-levél egy megállapodást tar­ talmazott a Habsburgokkal szembeni ma­ gyar ellenállásról • Hunyadi Mátyás várakat hozott létre, meg ilyesmiket POLITIKA TÖRTÉNELEM • Széchenyi fő műve a Tőke • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg • Magyarország a két világháború között köztársaság volt, Horthy Miklós volt a kor­ mányfő • Széchenyi a Lánchíd felépítésére felaján­ lotta egy évi jövedelmét, helyesbítek a Tisza szabályozására • A tatárjárás idején elvesztettük az ellenál­ lási záradékot • A prágai tavasz az volt, mikor a németek bevonultak 1939-ben Csehszlovákiába • Magyarországot a II. világháború után a Kisantant vette körül • Osztrák-Magyar Monarchia az 1660-as években jött létre • A NATO 1944-ben jött létre • A NATO az első világháború előtt jött létre • Mindszenty József neves kommunistael­ lenes aktivista volt • Nem tudom ki volt Horthy Miklós • Horthy Miklós fiát elrabolták az oroszok • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Pé­ ter költő volt és politikus. Gondolom, köz­ tiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? Az SZDSZ és az MDF. • Az I. Világháború előestéjén Szarajevóban lelőtték Ferenc Józsefet. • Mivel ért véget az I. Világháború? - A Var­ sói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! - Göncz Árpád, Fráter György. • Ki volt Szent Imre nevelője? - Várszegi Asztrik. • Istvánt ki követte a trónon? - Fia, és hoszszú ideig uralkodott. • ... és 1686-ban a törökök elfoglalták Bu­ dát. hatodik oldal • Csurka István a Munkáspárt elnöke • A rendszerváltozás után Antall József volt a köztársasági elnök, jelenleg Orbán Viktor • Ki volt kormányon 1994—1998? (három­ diplomás felvételiző) - A MIÉP és az MSZMP VALLÁS • Történelmi egyház Magyarországon a po­ gányság • A keleti kereszténység vezetője a tibeti lá­ ma • Magyarországon nincs ma evangélikus egyház • Mondjon párat a tízparancsolatból! - Fe­ lebarátod feleségét szeresd! • Ki az Ortodox Egyház feje? - A dalai láma. • Mondjon magyar szenteket! - Szűz Mária • A kereszténység a világ egyik legnagyobb válsága. • Mondjon katolikus zarándokhelyet! (óri­ ási aranykereszt a nyakban) - Mekka! • Foglalja össze a keresztény tanítás lénye­ gét! - Hát, ezt így Anschluss nem tudnám megmondani. • A keleti kereszténység abban különbözik a rómaitól, hogy többistenhitű. • Melyik városban van a Vatikán? - San Ma­ rino. • Melyik városban van a Vatikán? - Velence. • Ki volt az első pápa? - VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomta­ tással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szö­ gezett a templomkapura • Krisztussal együtt két apostolt is megfe­ szítettek TERMÉ^ETTUDOMÁNYOK • Magyarország jellemző állatfaja a béka • Magyarország jellemzője az állat- és nö­ vényvilágnál fellépő pénzhiány • Lengyelország és Svájc határosak. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák, Magyar­ országot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? - A Tiszán. Hol ?? - A Maroson! • Mi jut eszébe Bős-Nagymarosról? - Az atomerőmű. • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? - A ví­ ziorgona. • Ha kivágják az őserdőt, megállnak a sze­ lek. MŰVÉSZETEK • Kodály Zoltán 1833-ban született és ő ve­ zette be a zeneoktatást az iskolákban, fő müve a Hungaricum • Pázmány Péter barokk író volt, ő alapítot­ ta meg az ELTE-t • A tcstőrírók az udvarnál dolgoztak • Ki építette a Parlamentet? - A magyar kormány. • Ki írta az Ábel a rengetegben-t? - Arany János. • Latinovits Zoltán színész volt, valamikor a XX. században. • Balassi Bálint a reformkor egyik nagy köl­ tője volt g TÁRSADALMI ÉLET • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegeztőgépen van, ki­ kapcsolja a lélegeztetőgépet • Mi a cigányság vezető rétege? - A maffia. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Al­ kotmányt és belefoglalja az alkotmányos jo­ gokat. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvénye­ ket be kell tartani. • Ki a Legfelsőbb Bíróság elnöke? - A köz­ társasági elnök. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rend­ szerint házasság a vége A SZERKESZTŐSÉG HÁROM KEDVENCE (EZEKET MÁR MI IS ALIG HISSZÜK • Ki volt Szent István felesége? - Bajor Gizi.(H!) • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? - Festegetett.(!!!) • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák.(!!!) Dr. Jobbágyi Gábor, dr. Murányi László, dr. Ádány Tamás, Rétvári Bence, Bene­ dek Elek és mások gyűjtése �HŐK közgyűlés Szeptember 5-én tartotta első ren­ des közgyűlését az idei tanévben a Hallgatói Önkormányzat. Első na­ pirendi pontként a diplomaosztó ünnepség körüli szervezési bonyo­ dalmakat tárgyalták meg. Tomasitz István, a Tanulmányi Bizottság el­ nöke kifogásolta, hogy rá és a HŐK irodavezetőjére, Tóthné Lukács Klárára hárult az egész szervezés, holott ez nem az ő, ha­ nem a Rendezvényi Bizottság fel­ adata lett volna. Rétvári Bence az Ellenőrző Bizottság elnöke beszámolt két örö­ költ ügyről, nevezetesen a tavalyi gólyabálon az akkori HÖK-elnök el nem számolt reprezentációs költsé­ géről, valamint a tavaszi választási visszaélésről. Ezek kivizsgálása fo­ lyamatban van. A Rendezvényi Bizottság nevében Somogyi Áron a sikeres színházjegy-akció folytatásáról és az idei gólyabálról szólt. Utóbbi idő­ pontja egyelőre bizonytalan, és azt sem tudni még, hogy a tavalyihoz hasonlóan, inkább báli, avagy la­ zább buli jellege legyen-e. Szabó Tibor, gazdasági alelnök röviden ismertette a májusban kidolgozott teljesen új ösztöndíj­ rendszerről szóló javaslatát, amelyet a társkarok is átvennének(!). Végső döntés ez ügyben a Kari Tanács ok­ tóberi ülésén várható. A tervezetet részletesen következő számunkban mutatjuk be. Természetesen ezúttal sem maradhatott ki egy újabb botrány, ezúttal a gólyatáborral kapcsolat­ ban: a mosdórombolásról már ír­ tunk, az is tény, hogy az eredetileg tervezett létszámnál többen voltak a tábor területén, főleg a felsőbb éve­ seknek köszönhetően, akik ilyenkor megszállják a lágert. Az igazi felhá­ borodást HÖK-ös berkekben az okozta, hogy a gólyatábor után Agárdon szerintük ellentábor szagú hasonló esemény került megrende­ zésre. Állításuk szerint a szervezők hamisan hivatkoztak “pázmányos hagyományokra”, és magukat HÖK-ösöknek kiadva, jogosulatla­ nul címeztek meghívókat az első­ söknek. Ehhez kapcsolódik, hogy több személyi adatlap is eltűnt a Ta­ nulmányi Osztályról. A Pázmány Pódium elnöke, Szabó Bálint hoz­ zátette, hogy a tavalyi résztvevők névsorát is jogosulatlanul szerezték meg. Ezek után ismét előkerült egy személyi kérdés. Mint ismere­ tes, Molnár Dánielt (III./N) csak ta­ nácskozási joggal delegálták a Ta­ nulmányi Bizottságba, mivel a kampány során összetűzésbe keve­ redett levelezős képviselőtársaival. E döntés újragondolását kérte a közgyűléstől. Ezt azonban 5 igen, 3 nem ellenében, 3 tartózkodás és 1 érvénytelen szavazat mellett elve­ tették. A jövőbeni tervekkel kap­ csolatban elhangzott az évfolyam­ gyűlések rendezésének szükséges­ sége, a TVSZ ellentmondásos és kaotikus részeinek újraszabályo­ zására irányuló indítványok meg­ tétele, az ÁF-RTF-, valamint a doktori képzésben résztvevő hall­ gatók képviseletének megoldása, valamint egy egységes Vélemé­ nyezési Szabályzat megalkotása, a két évvel ezelőtti, emlékezetes tanszék-minősítési botrányból okulva. Aki sohasem hiányozhat Nagypofájú, vállalkozó kedvű átlagem­ ber. így jellemezte a műsorában tipikusan milliomossá váló játékost Vágó István nagyszámú közönsége előtt, 2001. szep­ tember 18-án, a Díszteremben. A Pázmány Pódium ismét nagy érdek­ lődésre számot tartó vendéget hívott Ka­ runkra, aki rögtön felmérte a terepet. „Most azok tapsoljanak, akik legalább 26 évesek”- kérte, utalva a médiában eddig eltöltött idejére. Miután a kb. 300 fős tö­ megben csak néhány tenyeret csaptak össze, széles mosollyal megjegyezte, hogy akkor nyugodtan mondhat bármit. A legtöbb kérdés „természetesen” a Le­ gyen ön is milliomos c. vetélkedőre irá­ nyult. Bár a játékba kerüléshez a végső próba egy nehéz, „saccolós” kérdés meg­ válaszolása (pl. hány őz van Mo-on?”), aki bejutott, egy negyedik segítséget is fel­ használhat. Megnézheti, gondolkozhat a problémás feladványon, mielőtt úgy dönt, megáll. Ez pszichológiailag nagy le­ hetőség ajátékos számára, legalábbis Vágó szerint. Ám gyakran úgy tűnik, mintha ő ma­ ga is befolyásolná a delikvenst. Rávezeti a helyes megoldásra? Elbizonytalanítja? Ezeket - mivel rossz színésznek tartja ma­ gát - nem mindig képes hatékonyan ten­ ni, csak ha ő is tudja a jó megoldást (ami nem ismer automatikusan). Kevés előíté­ lettel bír, de „listáján” jó helyezést ér el az ezoterikus. Nézettségi mutató ide vagy oda, más műsorvezetőkkel ellentétben nem törek­ szik sztárokat hívni vetélkedőjébe. (A VisszaVágó is a kér. tv ötlete volt.) Ha el­ jönnek és rontanak, azt az imidzsük bán­ ja. Másrészt, nyereményüket jótékony célra fordítják a nagy nevek. így pedig jó, ha segít nekik. Ezzel viszont unalmassá válik a játék, elvész az izgalom. Lehet-e köze a Milliomosnak a közszolgálatsághoz? Vágó szerint igen. A ve­ télkedő arra jó, hogy bárki (játékos, néző) már meglévő tudását karban tartsa. A fo­ galomnak amúgy sincs elfogadott definí­ ciója. Miért ne szolgálhatná ez is a közja­ vát? - vonta le a konklúziót. Kedvet kapott valaki a másfél óra végén a játékhoz? Vajon több ismerőst látunk majd a képernyőn? Nem tudom. Kérdez­ zük meg a közönséget. MÁNDICS BOTOND SZAMOS MÁRTON hetedik oldal �Tiszta vizet a pohárba! Beszélgetés a TVSZ-körülifélreértésekről (és sok minden másról) dr. Szabó István tanulmányi dékánhelyettes úrral Dr. Szabó István tanár urat, az Egyetemes Jogtörténeti Tanszék docensét, májusban választotta a Kari Tanács a Bánrévy Professzor Ur lemondása folytán megüresedett általános- és tanulmányi dékánhelyettesi posztra. Az utóbbi időszak tanulmányi változásairól, az átmeneti méltányosságról, ed­ digi intézkedéseiről és tapasztalatairól beszélgettem vele. Dékánhelyettes Úr! Mióta tanítja a jogtanuló ifjúságot? Hajói tudom, Miskolcon kezdte pá­ lyafutását, mióta van a Pázmányon? Pályafutásomat valóban Miskolcon kezdtem, ott is születtem. Édesapám — görögkatolikus lel­ készként — a város környékén lévő falvakban teljesített szolgálatot, így kézenfekvő volt, hogy ott járjak egyetemre is. Ez azonban nem kizáró­ lag földrajzi okok miatt alakult így, mind hallga­ tóként, mind oktatóként kellemes emlékeim fű­ ződnek az intézményhez. Oktatói pályafutáso­ mat is ott kezdtem, amely megelőzte a jogász­ képzés itteni beindítását. A Kar munkájában an­ nak 1995-ös alapítása óta részt veszek, már a Mé­ nesi úton is ott voltam, az ún. hőskorban. Mennyire hálátlan ez afeladat, amire vállalko­ zott? Hiszen egyik oldalon ott vannak a hall­ gatók, akik méltányos elbánást várnak, másfe­ lől pedig a Kar vezetése felől a szigorú elvárá­ sok, a színvonal megőrzésének kívánalma. Mennyire érzi magát két tűz között? Nem hiszem, hogy két tűz között volnék. Kétségtelen, hogy a Tanulmányi- és Vizsgasza­ bályzat ismert módosítása miatt - s gondolom a kérdés erre vonatkozik - a problémák most csúcsosodnak ki. A Kar, indulásakor egy telje­ sen új vizsgáztatási rendszert alkalmazott, ami egy szabadabb légkört biztosított a hallgatók részére. Az eredetei elképzelés számomra sem tűnt rossznak, s előre én sem gondoltam azok­ ra az anomáliákra, amelyek bekövetkeztek. A legnagyobb problémát én abban látom, hogy a jogi oktatásban az egyes tantárgyaknak megvan egy egymásra épülő logikai rendszere. Az in­ duláskor ezt nem vettük figyelembe, minden féle rendszer nélkül lehetőség volt a tárgyak halasztására és új tárgyak felvételére. Egyes in­ tézetek azonban lehetetlen helyzetbe kerültek, hisz például büntetőjogból nem tudnak addig különös részi problémákat tanítani, amíg az általános részből nincsnek elégséges ismeretei a hallgatónak. így intézetenként születtek pontosító szabályok, s ami a legnagyobb gond, menet közben. Ugyanakkor ezek olyan szabá­ lyok, amelyeket alkalmazni kell, még akkor is, ha ilyen módon hozták meg őket. nyolcadik oldal Az eddigi rendszer egyébként elméletben elég jól működött, ha nem tartanék rendszeres kapcsolatot a Tanulmányi Osztállyal talán ne­ kem is ez a benyomásom támadna. A gyakor­ latban azonban több tucatnyi hallgatónak adminisztrálhatatlanná váltak az eredményei, s egyedi állásfoglalásokkal kell eldöntenem, hogy mennyi az átlaga és hányád évre iratkoz­ hat be. Ez különösen nem engedhető meg ak­ kor, ha az állami finanszírozás a tanulmányi eredmény függvénye. Emiatt a Tanulmányiés Vizsgaszabályzat sokat emlegetett módosí­ tásával egyetértek, a rendezett viszonyok meg­ teremtésére ugyanis más módot nem látok. Remélem, hogy hallgatói oldalról is csak azok „össztüze” alatt állok, akik a TVSZ mó­ dosítása miatt most nem tudnak beiratkozni, s a követelményeknek megfelelőek megértik a módosítás szükségességét. Bár a fogadóórái­ mon csak az előző csoportba tartozókkal talál­ kozom, de azért él bennem a remény. Azt sem szabad ugyanis elfelednünk, hogy ebből a rendszerből nemcsak az oktatók szakmai elvá­ rásai szenvedtek csorbát, hanem sok esetben a hallgatókat is hátrány érte. Ezzel igazából csak hivatalba lépésem után szembesültem. A ha­ lasztott vizsgák átlagba történő beszámítása vagy éppen be nem számítása megváltoztatja a tanulmányi átlagot, s így a rangsorban elfoglalt helyet. Itt feltétlenül tiszta vizet kell önteni a pohárba. Az eddigi tapasztalatok azonban egy szem­ pontból nagyon hasznosak lesznek. A kredit rendszerű képzés jövő évi elindításakor ugyanis újra megnyílik a szabad tárgyválasztás lehetősége, de mostmár - legalábbis reménye­ ink szerint - tudni fogjuk, hogy milyen előhallgatási és párhuzamos hallgatási kötelezett­ séggel tartsuk megfelelő keretek között a rendszert. Ezzel persze nem szeretném a kredit rendszert reklámozni, azt ugyanis nem igazán a jogász képzésre találták ki. Szó esett az ún. átmeneti méltányossági klau­ zuláról, melynek átmenetijellegét az adja, hogy csak a mögöttünk álló vizsgaidőszakra teijedt ki a hatálya. Hogyan tovább? Várható-e újabb méltányossági klauzula, vagy pedig minden egyes hallgatónak egyenként kell majd Dékánhelyettes Úrhozfordulnia, hogy ne kell­ jen esetleg évet ismételnie egyetlen hiányzó vizsga miatt, ha az összes többi jegye legalább közepes? Az előző válaszomból azt hiszem nyilvánvaló, hogy semmilyen újabb méltányossági klauzu­ lát nem támogatok. Ezek szerint elképzelhetőnek tartja, hogy vala­ ki egyetlen tantárgy miatt ismételjen évet? Mert ha szó szerint értelmezzük a szigorított TVSZ szövegét, abból ez következik. Nem szeretnék kitérő választ adni, a jövőben egyetlenegy tantárgy miatt is lehet évet ismétel­ ni. Hozzászoktunk ahhoz, hogy itt nagyon sok vizsgát lehet halasztani, azután már egy szinte természetesnek tűnik. A bevezetett rendelkezés szerint azonban nem lehet vizsgát halasztani, tehát egy tárgy miatt is évet kell ismételni. Ez természetesen egy átgondoltabb rend­ szert kíván a vizsgáztatás és a félévzárás rendjé­ ben is. Ezen utóbbinál feltétlenül rendezettebb körülményeket szeretnék teremteni az eddigi­ eknél. Az elsőre azonban csak közvetett befo­ lyásom van, az elsősorban a tanszékeken múlik. Az indexleadások határidejét már a szorgal­ mi időszakban közzé fogjuk tenni, pontosan meghatározva a határidőket. Itt azonban két időpont pregnánsan szét fog válni. Lesz egy olyan időpont, amikor még be lehet kerülni a tanulmányi rangsorba, s egy olyan határidő is, amikor még be lehet iratkozni, de a rangsorba már nem kerül be az illető, vagyis költségtérí­ téses lesz. A rangsor ez évi meghatározásakor �ugyanis több problémával szembesültem. Sok hallgató ugyanis nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a beiratkozásig legalább egy ideig­ lenes rangsort el kell készíteni. Ehhez pedig a Tanulmányi Osztálynak legalább egy hét szük­ séges, mert egyébként töménytelen mennyi­ ségű panasz érkezik, hogy rosszul számolják az átlagokat. Ez indokolt, de az idő rövidsége miatt nem orvosolható panaszokhoz vezet. Ezeket feltétlenül szeretném elkerülni. Ugyanakkor a vizsgahalasztás kizártsága miatt a szorgalmi időszak első két hetében indokolt­ nak tartom a vizsgázási lehetőséget, de ekkor­ ra a tanulmányi rangsort meg kell állapíta­ nunk, így az ide halasztókat ki kell belőle hagynunk. Elképzelhető, hogy a finanszíro­ zott helyek egy kisebb töredékét esetleg tarta­ lékoljuk a számukra, de ezt még alaposabban át kell gondolni. A Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat szól a kö­ telező szakmai gyakorlatról. Mit lehet erről tudni? Mely évfolyamokra vonatkozik? Gon­ dolom a mostani végzősökre már nem. Az egye­ tem biztosítja-e a lehetőséget, vagy magunknak kell megszervezni? A szakmai gyakorlatot személyszerint fontos­ nak tartom. Ennek lehetőségét azonban a Kar idén nem tudta korlátlanul biztosítani, így az államvizsgára való jelentkezésnél a Tanulmá­ nyi Osztály nem fogja kérni az erről szóló iga­ zolást. A későbbiekről szóló döntés meghoza­ talában Dékán Ür kompetens, de gondolom ő is csak akkor teszi az államvizsgára való jelent­ kezés feltételévé, ha azt valóban mindenki szá­ mára tudjuk is biztosítani. Hallotta-e Dékánhelyettes Úr, hogy a Magán­ jogi Intézet az általa korábban ugyan nem ja­ vasolt, de engedélyezett összevont kollokviu­ mokra a jövőben nem kíván lehetőséget adni? Amennyiben ez így van, miképp pótolhatják el­ maradt vizsgájukat, akik összevont vizsgáju­ kon az elsőfélév anyagából megbuktak, így a másodikat sem tudták lerakni? A problémát ismerem, Jobbágyi Gábor Pro­ fesszor Úrral, az intézet vezetőjével több alka­ lommal beszélgettem erről a kérdésről. Amint már említettem, ezek a szabályok menet köz­ ben születtek így több esetben nehézségeket okoznak, de ennek ellenére be kell őket tartani. Az intézet a restanciák pótlására az augusztus 20-át követő héten rendkívüli lehetőséget bizto­ sított. Jobbágyi Professzor Úr több oldalas kimu­ tatást készített arról, hogy minden igényt igye­ keztek teljesíteni, s így Polgári jogból ezer körüli hallgató jelentkezését fogadták. A bejelentkezet­ tek fele azonban nem ment el vizsgázni. Később jöttek panaszok, akik úgy értel­ mezték a méltányossági klauzulát, hogy az a Polgári jog tárgyfelépítési rendszerét is „rob­ bantja”, így jövő évben bármely részéből vizsgázhatnak. Ez azonban nem így van. A panaszok csak azoknál indokoltak, akik a TVSZ februári módosítása után minden le­ hetőséget kihasználtak elmaradt polgári jogi vizsgáik pótlására és ennek ellenére jövő év­ ben félévismétlésre kényszerülnek. Azokkal nem tudok mit kezdeni, akik nem mentek el vizsgázni, és a méltányossági klauzula egyedi értelmezésével próbálnak továbblépni. Előbb szó esett egy igen súlyos problémáról, mégpedig a vizsgán való nem megjelenésről. Ezzel kapcsolatban kitérnék arra, hogy a hall­ gatók nagy része örömmel fogadta Dékán-he­ lyettes Úrnak azon határozatát, melynek értel­ mében a fogbölcseleti Intézet keretébe tartozó le nem rakott tantárgyakatfigyelmen kívül hagy­ ták az átlagszámítás során, azaz nem járt ér­ tük „0”-ás. Többen viszont kifogásolták, hogy ezzel kedvező helyzetbe kerültek olyanok is, akiket kiírtak az adott vizsganapra, mégsem jelentek meg. Ezzel szemben megint az járt rosszul, aki becsületesen bement vizsgázni és esetleg megbukott, mert az egyes természetesen beleszámít az átlagába. Miért nem tett különb­ séget azok között, akiknek a jelentkezését az intézeti adminisztráció egyszerűen elkeverte, és azok között, akik pusztán hanyagságból, nem éltek a lehetőségükkel? E problémával július óta bombáztak a hallga­ tók, rengeteg kérelem érkezett orvoslására. Sajnos egy igen nehéz probléma elé kerültem, ahol nem lehetett jó döntést hozni. Varga Csaba Professzor Úr elmondta, hogy valóban voltak adminisztrációs hibák a jelent­ kezésnél, de ezek pontos személyi körét nem tudtuk beazonosítani. Javasoltam az augusztus utolsó harmadában való vizsgáztatást, de ez az intézet jelentkezési rendszerében nem volt megvalósítható. Remélem megértik a hallgatók, hogy egy nem általam előidézett problémát kellett va­ lamilyen módon orvosolnom. A fogadóórá­ kon emiatt is többen megkerestek. Igyekez­ tem minden megoldási módozatra nyitott lenni, de jobb javaslatot nem kaptam. Min­ den panaszos abban látta problémájának megoldását, ha osztályzataikat egyedileg ér­ vénytelenítem. Ez viszont egy beláthatatlan folyamat kezdetét jelentette volna, amelyet nem indíthattam meg. Másik nagy sikert aratott intézkedése a krimino­ lógia elégtelenek érvénytelenítése volt, a TVSZ-be ütköző írásbeli összevont kollokvium miatt. Sikernek semmiképpen sem nevezném a dön­ tést. A kriminológia kapcsán kialakult helyzet örökölt probléma volt. A vonatkozó szabályok kétértelműek: a TVSZ kimondja, hogy az öszszevont kollokviumot szóban kell letenni, ha pedig valaki megnézi a tanrendet, ott azt látja, hogy kriminológiából írásbeli kollokvium van. Az aláírás megszerzése nagyobb számú hallgatónak nem sikerült. Erre született egy olyan döntés, hogy aki nem szerezte meg a fél­ évi aláírást, az a tárgyat töröltetheti. Én ezt kö­ vetően léptem hivatalba. Ekkor már nagyon sokan jöttek azzal a problémával, hogy ők is szeretnék a tárgyat töröltetni, miért kerüljenek hátrányosabb helyzetbe csupán azért, mert ők megszerezték az aláírást. Ebből a kétértelmű szabályból született az a döntés, hogy legyen minden vizsga érvénytelen, ebbe beleegyezett az új tanszékvezető, Lévay Miklós Professzor Úr is, nagy terhet vállalva ezzel magára, hisz ezeket az embereket nekik a szorgalmi idő­ szakban újra le kell vizsgáztatni. Amennyiben korábban nem születik meg az a döntés, hogy az aláírást nem szerzettek tö­ röltethetik a tárgyat, nem biztos, hogy ezt a megoldást választottam volna. Én is felmér­ tem, hogy ebben a helyzetben megint azok jártak rosszul, akik valamit teljesítettek. Hogy a helyzet legalább ebben az esetben igazságos legyen - ha már a jogbölcselet kapcsán nem si­ került ilyen megoldást találni -, aki nem meg­ felelő jegyet szerzett, az a szorgalmi időszak­ ban vizsgázhat, tehát nem kell a tárgyat újra le­ hallgatni. Akinek kiütötték a tárgyat, tehát nem szerzett aláírást, annak újra le kell hall­ gatni. Ki mint teljesített, úgy került kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe. Akkor hát egyik döntése sem volt jó megoldás? Ez teljes mértékben így van, az adott kény­ szerhelyzetben született döntések voltak. A kriminológia esete egyszerűbb a jogbölcselet­ nél, mert az egy évfolyamot érintett és min­ denki szabadon dönthette el, hogy milyen kombinációval számoltatja az átlagát. A jog­ bölcseleti tárgyak halasztásából azonban sú­ lyos igazságtalanságok keletkeztek. Ezekkel én is csak a hallgatói rangsor megállapításakor szembesültem, amikor - mint már említettem - nagyszámú hallgató keresett meg, hogy ha a teljesített vizsgáját nem számolnánk bele a ta­ nulmányi átlagba, államilag finanszírozottá válna. Ez mindenképpen azt erősítette meg bennem, ha az állami finanszírozás a tanulmá­ nyi eredmény függvénye, átlátható és előre meghatározott szabályok alapján kell a rend­ szert működtetni. Ezen ugyanis több tucat hallgató sorsa függ, hogy a következő tanév­ ben kell-e 200-250.000 forintot fizetnie vagy nem. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az per­ sze még a jövő zenéje, s az is biztos, hogy a jogbölcseleti tárgyakkal kapcsolatban megho­ zott döntés nem ebbe az irányba mutatott. Itt ugyanis a játszma végén kényszerültem a já­ tékszabályokon módosítani. Remélem a ké­ sőbbiekben nem kerülök ilyen helyzet elé. MÁNDICS BOTOND kilencedik oldal �Két perc Itt vagyunk. Ne is firtassuk hol. Te is, én is. Hát beszéljünk egymással. (Várady Szabolcs: Esély) Alig kezdődött el a harmadik évez­ red, amikor szembesülnünk kellett azzal, hogy az elmúlt száz évből nemcsak technikai vívmányokat hoztunk át, hanem konfliktusokat is. Van rádiónk, tévénk, telefonunk, internetünk, de ezek, úgy' tűnik, nem hoztak nagy változást az embe­ ri kapcsolatok terén. Az USA-ban történtek felhívták arra az emberiség figyelmét, hogy noha a számítástechnika egyre na­ gyobb „pókhálót” sző a Földön, a kultúrák közötti távolságokat még mindig nem tudja lebontani. A leg­ kisebb arab és amerikai településnek is lehet honlapja a világhálón, de ez nem helyettesíti az érdeklődő tekin­ tet varázsát. Ténylegesen megismerni, való­ san értékelni a másik álláspontját, ahogy ezer évvel ezelőtt, még ma is csak élőszóban, szemtől szem­ ben lehet. Nehezen sikerül meg­ győzni embertársunkat, ha nem látjuk, nem halljuk egymást, csak standard betűk továbbítják gondo­ latainkat. De vajon képes-e a terrorista és célpontja személyesen leülni, meg­ hallgatni az eltérő véleményeket, és kompromisszumot kötni az akció előestéjén? Nincs kizárva, válaszolhatnánk rá. Am aligha valósul meg. Azon­ ban a fájdalmas támadás utáni ér­ tetlenség, és kemény válaszcsapás helyetti folyamatos bizalom, és egyezségre („szelídebb” globalizá­ cióra) való törekvés hétköznapi és állami szinten, több eredménnyel járhat. Csökkenhetnek a távolsá­ gok, nőhet az esély. SZAMOS MÁRTON Nostradamus előre megmondta? A WTC lerombolása után SMS-ek és e-mailck ezreit küldték az emberek egymásnak: „Az új évszázadban és még kilenc hónap, Az égből jön a Szörnyűségek (Terror) hatalmas Királya A menny lángol 45 fokon Tűz közelít a hatalmas új városhoz” „A nagy víz másik oldalán alászáll két nagy madár, a királynéi kinek keze tüzet tart, trónja vízből emelkedik, s látja, mint a két ördögi torony leomlik.” „York városa összeomlik Két ikertestvért szétszakít a káosz Mialatt az erőd ég, a nagy vezető beadja derekát A harmadik nagy háború kezdődik, mikor a nagyváros lángol” Nostradamus - 1654 Az első „prófécia” valóban tartalmaz néhány elemet az eredeti jóslatok közül, a másik kettéí ezzel szemben koholmány (a középséi még a látszatot sem tartja fent, hiszen a híres látnok négysorosokban írta meg vízióit). Nostradamus 1566-ban halt meg. Nostradamusnak valóban voltak a támadásra vonatkoztatható versei, de ezek ko­ ránt sem ennyire pontosak: 1. Centurie 87. Quartrain: „Föld-rengető tűz a Föld közepéből (az eredetiben centre de térré!) Megrázza a tornyokat az Új Város körül Két hatalmas szikla hosszú ideig csatázik, Majd Arethusa egy új folyót fest vörösre" 5. Centurie 65. Quartrain: „I lirtelen érkezik, a rémület elhatalmasodik A helyzet legfőbb játékosai rejtőzködnek És a hölgy a forró szénben nem látszik már így apránként a hatalmasok feldühödnek.” Ezek mellett Nostradamus leveleiben többször is megemlíti a harmadik nagy hábo­ rút, melyet az ezredforduló környékére tesz. Többször említi a Mars közelségét: a WTC elleni támadás Mars napon, Mars órájában történt, ráadásul a planéta a Skorpió csillagjegyben állt, amely erősíti a hatását. Miért van hát szükség arra, hogy eltorzítsuk a jóslatokat? Ttlán belső késztetés, hogy megerősítsük a természetfelettibe vetett bizalmunkat? Szükségünk van a bizonyosság­ ra, hogy mindez már elrendeltetett, és nem tudunk semmit tenni ellene? Könnyebb megemészteni egy megjósolt dolgot? Ki tudja. Ami biztos: Nostradamus szerint a har­ madik nagy háború után, melynek végét 2024-re teszi, ezer évnyi békét jósol: Epistles: „A harmadik Antikrisztust hamar elpusztítják, I láborúja 24 véres éven keresztül tart majd. Az eretnekek megsemmisülnek, a foglyokat száműzik, A vizek az emberek vérétől vöröslenek.” „Az öldöklés elcsitul, a tolyók megtisztulnak A hatalmasok vérükkel esküsznek A fegyverekből szerszámot olvaszt a nép Béke köszönti az új évezredet is” SADDIE (A PBÚ munkatársa) tizedik oldal �„Föld-rengető tűz a Föld közepéből Megrázza a tornyokat az Uj Város körül Két hatalmas szikla hosszú ideig csatázik Majd Arethusa egy újfolyót fest vörösre” tizenegyedik oldal �Dr. Bagi István, személyesen A nádasbeli indiántábortól az alkotmánybíróságig apámat újra „B-lis-tázták”. (Nem volt semmi „bűne”, így most akkor sem dicse­ kedhetnék apám forradalmi múltjával, ha éppen ehhez lenne kedvem.) Éppen ezért Pécsett a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem. A Balassinál búcsúestet ren­ deztek nekem, sőt, a koreográfus segítsé­ gével bekerültem Mecsek Népi Együttes­ hez. Amikor kiderült, hogy havi három­ száz lesz a járandóságom, írtam is rögvest szüleimnek, hogy rám mostantól anyagi­ lag nem lesz gondjuk. Sosem látott gaz­ dagságban éltem, viszonyításként annyit, hogy egyhavi kollégiumi teljes ellátásom 180 forint volt. Miért éppen a jogi pályát választotta ilyen zenei érdeklődéssel és előképzettséggel? Bagi István 1942. augusztus 7-én, Szege­ den látta meg a napvilágot. Komoly ze­ nei tehetsége ellenére végül jogi pályára adja fejét. Pécsett jó nevű, keresett ügy­ véd lesz, országosan is megismerik, majd addigi bő három évtizedes lelkiis­ meretes munkája elismeréseként 1997ben alkotmánybíróvá választják. Fordu­ latokkal teli életútjáról, jövőbeli elkép­ zeléseiről és a jogi pálya lehetőségeiről beszélgettem a mindig közvetlen és se­ gítőkész bíró úrral. Az alkotmánybíróval fiatalko­ ráról kezdünk társalogni, sorra jutnak eszébe az egykori élmények... A Békés megye nyugati kapujának neve­ zett Békésszentandrást tekintem szülőföl­ demnek, ahol csodálatos gyermekkorom volt, hisz a Körös körbefonja a települést, így indián tábort építettünk a nádasban, hatalmasakat fürödtünk, csónakáztunk, és persze rengeteget pecáztunk. Elemista ko­ romban Békéscsabára jártam be zeneisko­ lába, ahol két év alatt négy évet végeztem el. Talán ennek köszönhetően ért az a megtiszteltetés, hogy tizenhárom éves ko­ romban állásom volt a Balassi Népi Együt­ tesnél, mint korrepetitor. Ez a szerepe olyasmi, mint az opera előadások próbájá­ nál a zongoristáé, akivel a darabot betanul­ ják. Az elemi után a Rózsa Ferenc Gimná­ ziumba iratkoztam, de a család a Dunán­ túlra költözött, mivel 1957-ben szegény tizenkettedik oldal Én eredetileg újságíró akartam lenni. A kol­ légiumi nevelőtanáraim mondogatták min­ dig - akik egyébként politikai okokból kirú­ gott jogászok voltak -, hogy válasszam a pa­ ragrafusok világát. A felvételin öt-öt pontot lehetett szerezni magyarból és történelem­ ből egyaránt, amit én hibátlanul teljesítet­ tem. Csakhogy akkoriban a harmadik öt pontot a származásért adták. Most is, mint már oly sokszor a zene segített, a Pécsi Jogi Kar Dixieland zenekarának nem volt zon­ goristája. így kerültem be a jogi egyetemre, ahol aztán havi 700 forintos népköztársasá­ gi ösztöndíjjal végeztem. Az egyetem mel­ lett sem szakadtam el a zenétől, többek kö­ zött saját együttesem is volt. Miként lépett a „nagybetűs" életbe? A diplomával a kezemben a Siklósi Járás­ bíróságon lettem fogalmazó. Számtalan üggyel találkoztam, és így a gyakorlatban rengeteget tanultam. Siklós környékén furcsa volt az ott élő népcsoportok tekin­ tetében megszokni azt a szokásjogon ala­ puló jogrendet, amely szerint például a Dráva menti horvátoknál, a volt katonai határvidéken házingatlan nem kerülhetett a nők nevére, minden a férfiakat illette. 1965-től ügyvéd lettem, bár ez abban az időben szinte csak kihalásos rendszerben történhetett. Később, gyakorló ügyvéd­ ként részt vettem ügyvédjelölti posztgra­ duális oktatásban is. 1989-ben elfogadtam a Pécsi Egyetem sokadik invitálását, dologi és öröklési jogot kezdtem el oktatni a pra­ xisom mellett. A 80-as évektől tisztséget vállaltam az ügyvédi kamarában. Az évek során mind előrébb lépegettem, országo­ san ismertek a tanítás és az ügyvédi kama­ rai szolgálatomon keresztül. Sokat utaz­ tam, nemzetközi kapcsolatokat szereztem, hivatalos megfigyelő voltam, például Dél Afrikában az ottani első és szabad választá­ sokon, a Canadian Bar Association (Kana­ dai Ügyvédi Kamara) pedig tiszteletbeli tagjává választott. 1997-ben, az alkot­ mánybírák választásával kapcsolatos patt­ helyzet már-már nemzetközi botrányt idé­ zett elő. Hosszas huzavona után valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene kérdezni a szakmai szervezeteket. Ekkor merült fel az én nevem. Elfogadtam a felkérést, és 32 évnyi ügyvédkedés után az irodámat az ál­ talam leginkább rátermettnek tartott volt jelöltemre hagyva, 1997-ben alkotmánybí­ ró lettem. Legkisebb fiam jogot végzett, és az egyetem befejezése után elkezdett dol­ gozni a Bagi ügyvédi irodában Pécsett. Mennyire valósult meg az amit az alkot­ mánybírói munkától várt? Miként telnek a dolgos hétköznapok? Nyugodtan mondhatom, hogy megvaló­ sult az amit előzetesen vártam: érdekes, mozgalmas, ugyanakkor rendkívül fele­ lősségteljes munkáról van szó. Elég arra gondolni, hogy a testületben akár egyetlen szavazaton múlhat egy törvény sorsa (6-5), mivel döntéseink nincsenek minősített többséghez kötve. A mozgalmas jelző nem csak a feszített tempóra utal, hanem arra is, hogy számos konferencián veszünk részt a világban, melyek az alkotmánybíróságok közötti egyre intenzívebb munkakapcsolat színterei. Itt általában mindenkit érintő kérdéseket tárgyalunk meg és országoktól független elvi állásfoglalásokat fogadunk el. Ősszel és tavasszal szinte minden két hétben vannak ilyen konferenciák, ame­ lyeken felváltva veszünk részt a testület­ ből, hogy aztán teljes ülésen beszámolhas­ sunk az itthon maradottaknak a szerzett tapasztalatokról. Egy delegáció éppen most van Kínában. Én legközelebb Moszkvába készülök előadást tartani, majd pedig Kijevbe az öt éves Ukrán Alkot­ mánybíróság ünnepi ülésére utazom. Ed­ dig és ezek után is nagy örömmel és szere­ tettel teszek eleget megbízatásomnak a ta­ láros testületben. Közben Zlinszky János volt alkotmánybíró meghívott oktatni az �önök egyetemére. Az invitálást elfogad­ tam, de az, hogy végül mit fogok oktatni csak egyik első látogatásom alkalmával ol­ vastam el az egyetemi hirdetőtábláról. Ön, aki az imént hallottak alapján volt bírósági fogalmazó, ügyvéd most pedig al­ kotmánybíró, milyen kilátásokat jósol a jövőjogászai számára? Ügyvédi praxist kiépíteni manapság egyre nehezebb, annál is inkább mert az ügyvéd táblára az utcáról nem jönnek be. Úgy ér­ demes próbálkozni, ha van az embernek 2-3 állandó céges megbízása. Aki viszont erre vállalkozik vagy jogtanácsosként céget képvisel, mindenképp javaslom, hogy fo­ lyamatosan foglalkozzon a büntetőjogi gyakorlattal is. Egyre többször hallok ugyanis, olyan vállalat vezetők elleni bün­ tetőeljárásokról, amelyek oka a tájékozat­ lanság. Nagyon komoly perspektívát látok viszont a közigazgatásban. Majdhogynem kapkodnak a több nyelvet beszélő és való­ ban felkészült jogászok után. Több ko­ moly érv is alátámasztja azt, hogy érdemes lesz ebben a szférában elhelyezkedni. Egy­ részt rendkívül sokszínűvé, érdekessé vált a munka a közigazgatásban. Másrészt a köztisztviselők anyagi megbecsülése és azon tendencia, mely szerint székükből csak akkor lesznek elmozdíthatok, ha „ezüst kanál lopáson érik őket”, egy tisztes megélhetést és nyugodt élet lehetőségét kínálja. Ezzel együtt továbbra is nagyra ér­ tékelem a bírói és ügyészi pályát, csakhogy ezek lényegében telítettek, ilyenformán nagyon nehéz bekerülni. Milyen további tervei vannak az elkövet­ kezőkre? Az alkotmánybírói mandátumom 2006ban jár le. Amennyiben egészségem enge­ di, s a közjogban már nem lesz szerepem, talán jogi tanácsadó irodát nyitok. Úgy gondolom, a több évtizedes tapasztalatom segítségére lehet a fiatal kollegáknak. A szívem viszont visszahúz Békésszentandrásra, ahol még az ük szüleim sírja is meg­ van épségben. Fontosnak tartom, hogy ez három fiamnak, s egyelőre négy unokám­ nak is valós kötődést jelentsen. Talán ért­ hető, hogy egyik otthoni ünnepségen szí­ vem összeszorult a meghatottságtól, ami­ kor hallgattam a békéscsabai zeneiskolába járó falumbeli gyerekek muzsikálását, utó­ daimként látva őket. . . Természetesen az egyetemi hétköznap­ okon is őszinte örömmel adom át a jövő jogász nemzedékének az útravalóimat. IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ In memóriám... In memóriám... Erre odafigyel­ nek az emberek. Idejárt egyetemre. Kedves srác volt, barátságos. Második végére összeve­ rődött egy kisebb társaság, hatannyolcan. Egymás mellett ültünk elő­ adáson, utána elmentünk, ittunk egy sört, dumáltunk, ilyesmi. Túl sokat persze nem tudtunk egymásról, tud­ játok ilyen az a „megismerős” idő­ szak, amiből aztán idővel akár igazi mély barátság is születhet. Második után, nyáron prob­ lémái támadtak. Nem sikerültek a vizsgák, munkahelyén is rosszul ala­ kultak a dolgok. Családjától külön élt barátnőjével albérletben, a lány nem dolgozott, gyűltek a kifizetetlen számlák. Szakítottak, a lány elköltö­ zött. A fiú maga alatt volt. Se szere­ lem, se pénz, se semmi. Pár hétig bírta az egyedüllétet. Idegösszerop­ panás, bekerült a pszichiátriára. Négy-öt hétig tömték gyógyszerrel, aztán hazaengedték, mondván, hogy meggyógyult. Édesanyjának, - aki 17 éves korában kirúgta otthonról -, megesett a szíve rajta és magához fo­ gadta. Az anya élettársával azonban nehezen jött ki, egyszer össze is ve­ rekedtek, szóval otthon sem volt jobb a helyzet. Az egyetemet nem bírta folytatni, halasztást kért. Tartozásai a kórházban töltött idő alatt egyre csak nőttek. Visszakerült a pszichiátriára, ismét hetekre. Miután kijött, szinte már csak gyógyszerek tartották benne a lelket. Időközben az anya öngyilkos lett, ő ismét vissza­ került a kórházba. Talán ez idő tájt, mikor hazajött, követte el az első si­ kertelen öngyilkossági kísérletet. Ezalatt mi szorgalmasan oko­ sodtunk az egyetemen. Előadások után beszélgettünk, esetleg beültünk valahova. Kíváncsi voltam, mikor kér­ dezi már meg valaki közülünk, hogy „hová lett az a szőke srác a suliból, tudjátok, hogy is hívják?” Nem kér­ dezte senki. Fura. Vajon ha én se jár­ nék be többet szombatonként, utá­ nam sem érdeklődne senki? Én is csak úgy elvesznék az emlékezetük­ ből, mintha ott sem lettem volna? Aztán egyszer mégiscsak megkér­ dezte valaki. Elmeséltem. „Szörnyű” - mondta - „sajnálom”. Szerintem is szörnyű - gondoltam — és én is saj­ nálom. Eszembe jutott, hogy meg­ adom az illetőnek a srác számát, az­ tán arra gondoltam, majd elkéri, ha föl akarja hívni, hogy mégis mi van vele. Nem kérte. Azóta sem kérdezte senki, hogy hol van. Talán egy kicsit jobban oda kellett volna figyelni. Sokat gon­ dolkodtam ezen, tudom sokszor nem is segít, de azért jó az, ha néha rácsörögnek az emberre, hogy „mi van veled, gyere dumáljunk már egy kicsit”. Vagy valami ilyesmi. Bármi. Vagy, hogy megkérdezzük egymás­ tól: nem tudsz valamit róla. Hová tűnt? Merthogy eltűnt. Végleg. A többszö­ ri öngyilkossági kísérletek közül az utolsó sikeresnek bizonyult. Zsoldos Alpárnak hívták és 23 évet élt. In memóriám... Erre odafigyel­ nek az emberek. MÁTHÉ GERGELY tizenharmadik oldal �Ki lesz a JOBBIK? Beszélgetés Kovács Dáviddal, a JOBBIK elnökével A Pázmány jogi karán tavaly novemberben alakult meg a JOBBIK alapszer­ vezete. Az azóta eltelt időben a tagság hat nagysikerű előadást szervezett (sorrendben: Grespik László, Horváth Attila, Schuster Lóránt, Nagy Feró, Csáky Pál és Kovács Miklós), valamint egyéb módon - beszélgetés egy sör mellett a kocsmaasztalnál, részvétel mások rendezvényein, stb. - is igyekezett kifejezésre juttatni céljait, elképzeléseit. Mivel a legtöbb tag immár elbúcsú­ zott az egyetemtől, lévén, hogy lediplomáztak, vérfrissítésre volt szükség. Mindez a szeptember 12-i tisztújító ülésen következett be. Az új elnök Sza­ bó Tibor harmadéves hallgató lett, mígjó pár új, főleg elsőéves taggal is gya­ rapodott a tagság. így immár 28 taggal büszkélkedhetünk! Aki érdeklődik a szervezet iránt, az hívja a 20/ 377 57 68-as telefonszámot, vagy figyelje a pla­ kátokat az egyetemen! Kedvcsinálóként pedig olvassátok a JOBBIK országos elnökével készült beszélgetést. Ügy gondolom, hogy sokan most hallanak először erről a szervezetről. Bemutatnád ne­ künk pár szóval? AJOBBIK (Jobboldali Ifjúsági Közösség) el­ sődleges célja, hogy a közéleti szerepvállalás­ hoz fórumot biztosítson azok számára is akik nem rendelkeznek konkrét pártkötődésekkel. Azt hiszem, hogy a hagyományos politi­ kai szervezetek ebben a közegben nem iga­ zán eredményesek. A fiatalokban még nem alakultak-, nem alakulhattak ki az egyértel­ mű pártpreferenciák, csupán irányokról, irányzatokról beszélhetünk Mindemellett a mai magyar parlamenti pártok sem rendel­ keznek mind a mai napig egy tradicionális, jól kiszámítható eszmeiséggel. Mikor alakult a JOBBIK és milyen a szer­ vezetifelépítése? 1999 novemberében volt az alakuló gyűlé­ sünk, jelenleg közel nyolcszáz regisztrált taggal rendelkezik a JOBBIK. A közösség alapszervezetek országos hálózatából épül fel, jelenleg Budapesten öt vidéken pedig nyolc működik belőlük. A szervezet napi ügyeit az elnök és egy tizenkét fős elnökség végzi. A legfőbb döntéshozó szerv a havon­ ta összehívott Választmány, amely az alap­ szervezetek három-három küldöttjéből áll. Működtetünk egy Hírlevelet is, amelyben tagjainkat tájékoztatjuk a szervezet országos és helyi híreiről. Milyen társadalmi szervezetekkel, illetve pártokkal tartotok fenn kapcsolatot? Elsősorban azokkal a szervezetekkel műkö­ dünk együtt, amelyek hasonló elvi alapokon állnak velünk. Gondolok itt a már említett tizennegyedik oldal Tiszta Kezek Alapítványra, de kapcsolatban ál­ lunk a MAFIKkal, a Rákóczi Szövetséggel és egyes egyházakkal is. A jelenlegi négy jobbol­ dali parlamenti párt között igyekszünk „egyenlő távolságot tartani” - ez a kifejezés ne tévesszen meg senkit - és ezt a „pártsemleges­ séget” tükrözi a jelenlegi budapesti előadásso­ rozatunk is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen pártok ifjúsági szervezeteinek tagjait ne látnánk szívesen körünkben. Mi lehet a következő lépés a JOBBIK szá­ mára? Az igazi munka még csak most következik, hiszen amit mára elértünk, az nem más, mint egy hatékonyan működő, kiaknázatlan szürkeállomány-háló. Ekkora, és ilyen jól szerve­ zett tömeget az egyetemisták és főiskolások­ ból még senkinek nem sikerült korábban mozgósítania. Ha valóra akaijuk váltani ál­ munk, és ténylegesen bele akarunk szólni or­ szágunk, nemzetünk sorsába, akkor ezt a szel­ lemi tőkét a nemzet javára kell fordítani. Most, amikor a politikát meghatározó ténye­ zők közül immár mindenki ismer és elismer bennünket, itt az ideje, hogy valóban kilép­ jünk a közélet nagyszínpadára. Miként foglalnád össze néhány mondatban leendő programotok lényegét? Végigtekintve történelmünkön, gyökere­ inknek, melyek életben maradásunkat ga­ rantálták és garantálhatják a jövőben, két fő eredőjük van, a magyarság és a keresztény­ ség. Ez az a két abszolút megtartó erő, amely mentén bízhatunk a magyarság meg­ maradásában. Szándékosan beszéltem meg­ maradásról, mert nem lehet más célja egy nemzetnek. A megmaradás végső soron a fejlődéssel, a nemzetnek a változó korok változó kihívásaira adott életigenlő válaszá­ val egyenlő. A III. évezred elején, amikor idegen kezekbe vándorol a magyar föld, a gazdaság, a média, amikor a keresztény egy­ házak nem képesek megfelelő társadalom­ formáló erővé előrelépni, amikor a globalizmus, a fogyasztói társadalom, a materi­ alizmus, a beteges devianciák és az önpusz­ títás fekélyei borítják nem csak a magyarság, de a nyugati világ testét, akkor komolyan felmerül a kérdés, mennyi esélye van a ma­ gyar megmaradásnak. Mindezek miatt egyre inkább erősödött bennem az érzés, markáns, radikális prog­ ramot kell kiadnunk, mert a veszély na­ gyobb annál, mint azt közvetlenül érzékel­ jük, vagy érzékeltetik velünk. Markánsan kell képviselnünk a keresztény magyarság érdekeit, mert senki más nem fog ezekkel törődni, ha mi nem. Csak egy erősebb ál­ lam tudja megakadályozni azt, hogy elke­ rüljük a huszadik század tragédiáinak meg­ ismétlődését. Nem szabad a szabadságkul­ tusz csapdájába esnünk, és elfelejtenünk, hogy a legfőbb érték az ember, minden ez­ utánjön, meg a szabadság is. Elő lelkiisme­ retévé kell válnunk a nemzeti gondolkodá­ sú politikai erőknek, mert hatékony és egységes jobboldalt akarunk. SZABÓ PÉTER �A történelmi Magyarország nemzetiségei 7. Az eddigiekben - a románok cs a szlovákok tárgyalásával - a történelmi Magyarország keleti és északi régióit tárgyaltuk, de szintén nagyobb helyen kell említenünk a déli ré­ szek népeinek történetét. Azt tehát, hogy milyen népek éltek azokon a területeken a magyarok szomszédságában. A ma is hasz­ nálatos „délszláv” kifejezés ugyanis több mára már nemzeteket alkotó - népet takar. Ilyenek a horvátok, a szerbek - más néven rácok -, a szlovének, bolgárok, macedónok stb. Közülük legnagyobb számban a szerbek telepedtek le Magyarországon, ezért kez­ dem velük a cikket. A honfoglaláskor itt talált délszláv ele­ mek gyorsan beleolvadtak az új hazára talált magyarságba, a később a Délvidékre betele­ pült népek nem ezek rokonai voltak. Az Ár­ pád-házi uralkodók baráti - nem egyszer családi - kapcsolatokat is ápoltak a szerbek­ kel, akik az 1044. évi ménfői csatában is részt vettek. Jelentőségük és befolyásuk II. Béla idején kezdett növekedni, hiszen a ki­ rály felesége Urosa Ilona, a raskai szerb zsu­ pán lánya volt. A délszlávok betelepítése a 14. században öltött tömeges méreteket, ér­ kezésük több hullámban történt, nagyjából a török térhódításnak megfelelően. A 15. században a szerb fejedelmek többször is kértek segítséget a magyar királyoktól, gyak­ ran területi engedmények fejében. Fontos Zsigmond királyunk 1404-ben kötött meg­ állapodása a szerb fejedelemmel, aki hűberurának ismerte őt cl, ezért megígérte, hogy megvédi Szerbiát a töröktől. A szerbek 1427-ben átadták nekünk Nán­ dorfehérvárt, valamint a macsói bánság terü­ letén lévő várakat, a szerb fejedelem pedig belépett a magyar arisztokrácia kötelékébe. A 15. század elejére már Szabolcs megyét is el­ érték, ide 1411 és 1430 között érkeztek ki­ sebb létszámmal. A legrégebbi ismert hazai szerb település Kcvcvára, ahonnan is később a Csepel-szigetrc költöztek, és megalapítot­ ták a mai Ráckevét ( akkor még Kiskcvét). Szerbek nagy számmal költöztek be a Duna - Száva közti területekre, ahol ez a települé­ sek nevén is látható, valamint Mátyás király idejében Nagylak környékére, és a Maros­ hoz. Betelepítésüknek ekkorra már katonai szerepe volt, hiszen jó haderőt képviseltek. (A Fekete Seregben kb. 5000 szerb harcolt.) Közösségi privilégiumokat egészen a 17. szá­ zadig nem szereztek. A szerbek szívesen telepedtek le folyók mentén, ami a kereskedelem és a szállítás mi­ att volt fontos. Eltek Tolnán, Dunaföldváron, Ráckevén, Budán, Pesten, Vácon és Szent­ endrén is. A Balkánon folyó kereskedelmet szinte monopolizálták, kisebb - nagyobb tár­ saságokba tömörültek. A ráckevei rév a 16. század egyik legfontosabb dunai átkelőhelye volt! Később, a 17. századtól, a török vissza­ szorításának köszönhetően a szerbek egyre nagyobb számmal özönlöttek a Délvidékre, sőt a Tolna és Baranya megyei szerbek egy ré­ sze is visszaindult a Balkánra. A17 -18. száza­ dig tehát a két nép békésen élt egymás mellet, ekkortájt fordultak szembe egymással. Ettől kezdve, szinte az I. világháború idejéig minden korszakot végigkísért az örökös civódás és vádaskodás, ami a magya­ rok és a szerbek kapcsolatát jellemezte. Hogy miért alakult ilyen viszony, hova ere­ deztethető ez vissza, azt majd a következő számban boncolgatjuk. Sajnos tudom azt, hogy elsősorban a 1920. századi rész az minden nemzetiség, itt a történelmi Magyarország területére gondo­ lok) történelmében, ami leginkább fel tudja kelteni érdeklődésünket irántuk, a korábbi történéseket, eseményeket elbeszélve azon­ ban sokkal tisztább képet kaphatunk róluk, könnyebben érthetővé válnak konfliktusaik, reakcióik. VINCZE SZABOLCS Megalakult a Szakkollégium! De mi az? Az ítélet legutóbbi számában Jancsó Gábor kla­ viatúrájából napvilágot látott egy írás a Deák Fe­ renc Államtudományi Szakkollégiumról, illetve annak megalakulásáról. A cikk megjelenését kö­ vetően láttuk, „hogy ez jó”, ám éles szemünket az sem kerülte el, hogy bár e konkrét kezdemé­ nyezésről kezdenek képben lenni a diákok, de a „Szakkollégi-umiságróí” magáról nem teijeng elég ismeret az Egyetem levegőjében. Ha szakkollégiumról beszélünk, akkor elő­ ször is azt kell tisztázni, hogy mitől „szak” egy diákszállás. A válasz lényege: attól, hogy az első­ sorban nem diákszálló, hanem „collegium”, an­ nak eredeti, a szakmai közösségre mutató jelen­ tésével. A mai viszonyok között meg kell külön­ böztessük magunkat az „ágy, asztal, TV” típusú tucatlakoktól. Ha még tovább beszélgetünk róla, akkor arra is fény derül, hogy ez sok más következményt is magával hoz, amelyek mind elkerülhetetlenek, ha az átlagnál többet tenni akaró, vagy legalább is mélyebb szakmai ismeretekkel rendelkező diá­ kokról beszélünk. A szakkollégium sok minden­ re megtanít mitjelent egy közösseget építeni, ve­ zetni, szolgálni. Hogyan lehet komolyan dönteni, azt végrehajtani, s mindennek következményeit a saját bőrünkön nap, mint nap érezni. Mert a szakkollégium együtt élő közösség. Önkormány­ zattal magát kormányzó szakmai közösség, akiket azonban meghatározott, az alapítók által kijelölt cél tart össze. A Szakkollégiumok közvetlen története nem tekint vissza túl hosszú múltra. E néven először a Rajk Kollégium alakult meg 1970-ben, majd a sort a szintén híressé vált Bibó Szakkollégium folytatta a nyolcvanas évek elején. Közélet felé va­ ló érdeklődésüket mi sem mutaja jobban, mint a mai kormánynévsor... Ezután a következő „új irányt” az egyházi szakkollégiumok megjelenése jelölte ki. A sort a Szent Ignác Szakkollégium nyi­ totta 1990-ben, ám követte több más kollégium több más Egyetemen, sőt, mára elmondható, hogy minden komoly felsőoktatási intézmény rendelkezik legalább egy ilyen műhellyel. Kivéve a Pázmány jogi Karát - a nyár végéig. E mára magát mozgalommá kinövő hálózat igen heterogén, lévén itt alulról építkező kiskö­ zösségekről van szó. Maguk a kollégiumok ak­ tuális képviselői is sokat vitatkoznak, mi is teszi őket hasonlóvá, s az eddigi alapvető választ legsi­ keresebben az 1993-ban elfogadott Szakkollégi­ umi Charta alapelv-triásza adta meg: magas ; szinten művelt szakmai munka, kiterjedt hatás­ körű önkormányzatiság, illetve a társadalom szociális problémái iránti érzékenység, A beszélgetést tovább folytatva nyilván min­ denkiben felmerül, hogyan is lehet egy kollégiu­ mi kisközösség szakmai, amikor a jogi pálya igen kiterjedt? A válasz két oldalról közelíthető meg. Az első kulcs a diákok öntevékenysége, ami ga­ rantálja, hogy olyan témák maradjanak felszínen, I amelyek őket közösen érdeklik. Emellett az ala­ pítás szándéka is határozott elképzeléssel együtt fogalmazódott meg, s utat mutat. A Deák Ferenc Szakkollégium államtudományi szakkollégium. Érdemes itt azonban az államtudományokat ki­ csit szélesebb értelemben definiálni, mint a 1 konkrét közigazgatási anyagi és eljárási jog kate­ góriáival. Itt elsősorban közéletről van szó, i olyanról azonban, amely művelésének alapja va­ lóban a szakmai tudással végzett közszolgálat. Erre törekszünk, s erre keresünk társakat, akik helyet kémek maguknak, s főleg az általuk képviselt szellemiségnek a közeljövő társadal­ mának vezetői közt. Folytassuk együtt e beszélgetést! SERES TAMÁS tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata HÍREK • EGYHÁZJOGI VILÁGKONGRES­ SZUS Budapesten: Szeptember 2. és 7. között Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Egyházjogi Társaság és a Keleti Kánonjogi Társaság közös világkongresszusát, melynek központi témája volt a területiség és a szemé­ lyi elv érvényesülése az egyház szervezetében. A kongresszus házigazdája a PPKE Kánonjo­ gi Posztgraduális Intézete volt. II. János Pál pápa Erdő Péter püspök, rektornak, a szerve­ zőbizottság elnökének címzett külön üzeneté­ ben köszöntötte a kongresszust. • Joseph Anthony Fiorenza püspöknek, az USA katolikus püspöki konferencia elnöké­ nek írott levelében Seregély István - egri ér­ sek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a PPKE nagykancellárja - együttérzé­ sének adott hangot az USA-ban történt ter­ rortámadással kapcsolatban. • Szeptember második hétvégéjén 10. alka­ lommal tartotta országos találkozóját a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás mozgalma az FTC Üllői úti pályáján. A rendezvényen több ezren vettek részt, a püspökök közül Beer Miklós és üres András mondtak beszédet, kö­ szöntőt. • Grzegorz Piotrowski, az egykori lengyel kom­ munista rezsim politikai rendőrkapitánya, aki 1984-ben meggyilkolta Jerzy Popieluszko atyát - a SZOLIDARITÁS káplánját, Walesa gyóntatóját-, 15 éves börtönbüntetése letölté­ se után most szabadon engedték. Szabadulása­ kor elmondta, hogy tettét egyáltalán nem bán­ ta meg, nincs lelkiismeret-furdalása. Hozzá­ tette még: egy antiklerikális hetilap riportere­ ként áll majd munkába. • A PPKE legújabb karán, az Információs Technológiai Karon mintegy nyolcvan elsőéves hallgató számára szeptember 8-án tartották az évnyitó ünnepséget. Sok sikert a fejtágításhoz! • A Rocco Buttiglione olasz Európa-miniszter ve­ zette kereszténydemokrata párt az olasz abor­ tusztörvény 194. Paragrafusának megváltoztatá­ sát követelte a Riminiben tartott „Népek barát­ sága” fórumon. Ezt nem mint miniszter, hanem mint kereszténydemokrata tette, de adott eset­ ben a miniszteri tisztéről való lemondást is kilá­ tásba helyezte. Javaslata szerint azok az anyák, akik a törvényben előírt „megfontolási időt” töl­ tik, kapjanak állami segélyt, és így évente leg­ alább tízezer élet megmenthető. Az 1978-ban hozott olasz abortusztörvény bizonyos feltételek és meggondolás esetén az első 90 napban enge­ délyezi a terhesség-megszakítást. (Kathpress) tizenhatodik oldal AJÁNLÓ Vigília 2001/7: • Zlinszky János: Az egyházak költségvetési támogatása és állami semlegesség • Schanda Balázs: A vallási közösségek jogi szabályozásáról Vigília 2001/9: • Paul Poupard (francia bíboros, a Kultúra Pá­ pai Tanácsának elnöke, a PPKE díszdokto­ ra): Kereszténység és kultúra • FrivaldszkyJános: A természetjog változásai korunkban (I. rész) NYÁRUTÓ II. egyetemi (kis)polgári etűdök Most döbbenek rá: szeptember 20-a van. Pont egy hónapja, hogy véget ért a millennium. Au­ gusztus 20-án mi, egyetemi kispolgárok is hallgathattuk a beszédeket, részt vehettünk a valóban nagyon színvonalas rendezvényeken, a körmeneten, és csodálhattuk végül a tűz esti játékát (talán nem ártott volna azt is megemlí­ teni, hogy a napi kiadásokat minden valószí­ nűség szerint meghaladták a napi bevételek, hiszen a „nézelődés” mellett eszik is, iszik is az ember. Persze, hogy a kocsmáros adózik-e tisztességesen, azt nem tudhatom.). És igaza volt O.V-nak is, amikor azt mondta, hogy „...A Jövő elkezdődött...”. Katolikus, és nyugodtan mondhatom, hogy keresztény/ keresztyény szemszögből biztosan így van. Mi­ ért? Mert kezd egyre inkább tudatosodni ben­ nünk: a konstantini komák vége. Valójában Ma­ gyarországon már 1948-ban végleg véget ért. ‘56-ban rövid hattyúdal, aztán kész, ennyi volt. És ha valaminek vége van, akkor valami új szokott kezdődni. (Persze általában folyama­ tokról beszélhetünk inkább, mint dátumszerű cezúrákról...) Épp így volt ezzel István is egykor: mert ha ő beszédet mondott volna 1000 éve, akkor való­ színűleg ő is nyugodtan mondhatta volna, hogy a magyarok számára „...A Jövő elkezdő­ dött...”. Pontosan felismerte - amellett, hogy őszintén hívő lett-, hogy az akkori társadalmi, politikai viszonyok között, jócskán benn a konstantini korban mi a releváns (bocs...) ma­ gatartás, a helyes, a megfelelő út, ami nem a biztos halálba, hanem a jövőbe vezet, még ha ez a jövő bizonytalan is. A millenniumi év szerintem szükségszerűen erről a konstantini korról is szólt. Erre emlé­ keztünk. Erről szóltak a szimbólumok, az ün­ nepek, a megemlékezések. Mondom: szerintem ez a korszak ‘48-ban vég­ leg véget ért számunkra. Ekkor belénk döfték a nagymennyiségű altatót (ezért aludtuk át ‘65öt, amikor a II. Vatikáni Zsinaton tulajdonkép­ pen deklarálták is e kor végét), és mikor, mint Csipkerózsika a hercegtől megkaptuk a hom­ lokcsókot a rendszerváltáskor, és felébredtünk, nem igazán láttuk világosan, hogy ez már egy másik világ. Mint oxigénmaszkért a fuldokló, úgy nyúltunk korábbi életünk értékeihez, ke­ restük a fundamentumot. Az elmúlt év is megmutatta: van mire építe­ nünk nekünk, katolikusoknak is. De legfő­ képp: van KIRE! Biztos: a „HOGYAN?” kér­ désére ma nem ugyanazok a válaszok, mint a konstantini korban. Ez az ébredés utáni 10 év, és az elmúlt év tapasztalata is. Ha így tetszik: KONSTANTIN HALOTT!!! DE KRISZ­ TUS ÉL!!! Hát ezért kezdődött el számunkra, kereszté­ nyek számára a Jövő már jó ideje, még ha las­ san is vesszük észre. És Istvánhoz hasonlóan nem állhatunk meg a múltnál, nem mondhatunk a Jövőre ‘nem’-et mi, katolikusok, protestánsok sem. Új kor, új feladatok, új válaszok. És akkor 3001-ben, augusztusban, megint lesz 20-a! Remélem nem egy álmos, ködös regge­ len, hanem fényes nappal fogunk újra ta­ lálkozni. Üdvözlettel-. NÉMETH ÁDÁM minutus@freemail.hu u.i: Ebben az új korban a közéleti szerepre készü­ lőjoghallgató kollégák azért ne feledjék Szabó Ferenc S.J. szavait sem: „...Az a szekularizmus, amely mindent úgy akar berendezni a társadalomban és politikában, „mintha Isten nem létezne”, az a liberalizmus, amely a val­ lást magánügynek tekintve teljesen ki akarja azt szorítani a közéletből, kultúrából, politiká­ ból, elfogadhatatlan a katolikus szociális taní­ tás szempontjából és ellentétes a jézusi üze­ nettel: Isten és a felebarát szeretete elválaszt­ hatatlan egymástól...” (Távlatok, 1992/3) �Magyar örökség: Kastélyok és kúriák KALOCSA - ÉRSEKI PALOTA I. hazánk egyik eredeti állapotában fennmaradt rezidenciája Egyetemünk hallgatója, Virág Zsolt nagy fába vágta a fejszéjét tavaly: elkezdte a 19 ré­ szesre tervezett könyvfolyamának megjelentetését, mely a Magyarországon található összes kastély és kúria sorsát dolgozza fel. 2000 októberében jelent meg az első kötet, a Pest megyei épületekről, 5000 példányban, mely szinte teljesen elfogyott, júniusban meg is jelent az utánnyomás! 2001. májusában már a második kötet jelent meg, BácsKiskun megye kastélyai és kúriái címmel. Ebből adunk most ízelítőt! Az épület története Kalocsa város és az itt székelő főpapok törté­ nete szorosan összefonódott az évszázadok folyamán. A kalocsai püspökség egyike volt a Szent István által alapított tíznek, melyek kö­ zül másodikként nyerte el az országban az ér­ seki rangot. A város első érseke Asztrik volt, aki hosszú élete folyamán sokat segített a fris­ sen alapított magyar államnak mind külső ügyekben (diplomácia), mind belső ügyekben (térítések). Életének legismertebb eseménye az, hogy - a legenda szerint - még pécsváradi apát korában ő hozta el a koronát II. Szilvesz­ ter pápától Szent István királynak. A hagyomány szerint ő építtette az első ér­ seki lakot is, melynek anyaga fa volt, és a város legmagasabb pontján állt. Benedek érsek ide­ jén ennek helyén épült fel, a már kifejezetten védelmi funkciót szolgáló, víztől körülölelt kő várkastély (Háromemeletes lakótornya ma is megvan a mostani kastély nyugati szárnyába beépítve.) Károly Róbert idején az erődít­ ményt kiépítették és - országos védelmi célok­ ra hivatkozva - királyi őrséget helyeztek el benne. Zsigmond király törvénye a város fallal történő körülvételét is engedélyezte. 1526-ban a mohácsi csatában meghalt Tbmori Pál kalocsai érsek — egyben a ma­ gyar seregek vezére -, így nem volt aki a várkastély védelmét megszervezze és irá­ nyítsa. A török hadsereg 1529-ben foglalta el a kiürített erősséget, melyet a hatvani, majd a szegedi szandzsákhoz csatoltak. 1686-ban szabadult fel Kalocsa is a török hódoltság alól, a romok eltakarítása gróf Kollonich Lipót érsek (1691-95) nevéhez fűződik. A középkori érseki lakóépület a tö­ rökök kiűzésével járó harcok során komoly károkat szenvedett, ezt Széchényi Pál érsek (1696-1710) új szárny felépítésével lakható­ vá tette. A következő főpásztor, gróf Csáky Imre (1710-32) már visszakapta az érsekség régi bir­ tokait, így megvolt az anyagi fedezet az építke­ zésekhez. Erre szükség is volt, hiszen a rezi­ denciát a Rákóczi-szabadságharc idején fel­ gyújtották. Csáky 1728-ban állíttatta helyre az épületet, melyet új szárnnyal is bővíttetett. Ez az egyemeletes palota magában foglalta a már említett - akkor órával díszített — nyugati tor­ nyot és az újonnan kialakított keleti részen el­ helyezett kápolnát, amely beépítve ma is áll. Az érsek uradalmi gazdasági épületeket és új bás­ tyákat is emeltetett Kalocsán. Ez az épület a mai rezidencia felépítéséig nem változhatott számottevően. Mivel a XVIII. század közepén a toldozott-foldozott rezidencia már nem reprezentálta eléggé az ér­ seki rang tekintélyét és idővel szűknek is bizo­ nyult, Mária Terézia az új főpap, gróf Batthyá­ ny József (1760-76) kinevezési okmányában kötelességévé tette az érseknek egy új érseki palota felépítését. Batthyány 1773-ban kezdte meg az egyeztetést a tervek elkészítése végett Oszwald Gáspár piarista szerzetes­ építésszel. 1775. május 24én az ünnepélyes alapkőleté­ tel után megkezdődtek az új kastély építési munkálatai. Amikor 1776. január 1-én Batthyány József kalocsai érse­ ket kinevezték esztergomi ér­ sekké és hercegprímássá, az át­ építési munkálatok még folya­ matban voltak. Utóda, báró Patachich Ádám (1776-84) lett, aki a kalocsai érseki székbe a nagyváradi püspökség éléről került, ahol ő építtette fel a ma is fennálló nagyszabású püs­ pöki palotát. Patachich komoly változtatásokat hajtott végre az épülő kalocsai rezidencia terve­ in, melynek köszönhetően az itteni kastély gya­ korlatilag a váradi palota egyszerűsített, kicsi­ nyített, több klasszicista elemet hordozó válto­ zatának tekinthető. (A váradi érseki székhely terveit Franz Anton Hillebrandt készítette.) Az ily módon átdolgozott tervek alapján folytatott építkezés, melynek során a fő­ szárnyat és a (keleti) könyvtárszárnyat épí­ tették fel, 1780-ra be is fejeződött. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a könyv­ barát főpap saját könyvgyűjteményének és a főszékesegyházi könyvtárnak méltó he­ lyet akart biztosítani. (Az érseki hálószoba a könyvtárterem mellett kapott helyet, a két szobát titkosajtó kötötte össze; így Patachich éjszaka is egyszerűen megköze­ líthette a könyvtárat ha olvasni akart.) Az 1799-ben elkészült nyugati szárny felépítése már gróf Kollonich László érsek (1787-1817) nevéhez fűződik. A 1848-49-es szabadságharc második évében az osztrák csapatok megrongálták az épületet: belőttek a kapualjba és a díszte­ rembe. Amikor 1945 után Grősz József érseket koncepciós perben elítélték, komoly káro­ kat szenvedett az épület, hiszen ekkortól öt éven keresztül katonaság állomásozott ben­ ne. A kastély kezelése végül visszakerült az érsekség hatáskörébe, azóta is a főegyház­ megye központjaként működik. VIRÁG ZSOLT tizenhetedik oldal �Ajánló Emlékezzünk 1849. október 6-ra! A magyarság emléknapján Petőfi Sán­ dor versével tisztelgünk a 152 évvel ez­ előtt kivégzett hősök emléke előtt. WASS ALBERT: ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Petőfi Sándor: Szörnyű idő... Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? Villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb. Mi hátul áll, a döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, o hon, Folyvást arat határidőn Két kézzel az enyészet. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, ki ennyi bajt Higyjen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? (1849. július 6-17., Petőfi utolsó ismert verse) AULICH LAJOS DAMJANICHJÁNOS DESSEWFY ARISZTID KISS ERNŐ KNEZIC KÁROLY LÁHNER GYÖRGY LÁZÁR VILMOS LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY NAGYSÁNDOR JÓZSEF POELTENBERG ERNŐ SCHWEIDEL JÓZSEF TÖRÖK IGNÁC VÉCSEY KÁROLY BATTHYÁNY LAJOS tizennyolcadik oldal (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001; 1200.- Ft., első kiadás: 1969) „Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdé­ seitek, sem a nagyszabású elgondolá­ saitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem ér­ dekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a he­ gyeimet! Mert bármit mondjanak a tudósok, a fiskálisok, és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az abla­ kon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré. Adjá­ tok vissza a hegyeimet! Nézzétek, urak: idestova ötven esz­ tendeje már, hogy belerángattatok eb­ be a játékba. Játszottatok az én bőrö­ mön háborút és országosztást, ideoda ajándékozgattatok engem s a he­ gyeimet, mint ahogy gyermekek aján­ dékozzák a játékszereiket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomást, üldözte­ tést nyelvem és fajtám miatt, fölsza­ badulást és katonásdit. (...) Urak, ne­ kem elég volt. Én nem játszom to­ vább. Adjátok vissza a hegyeimet!” MOSZKVA TÉR (magyar film, 2001) „Én nem tudom, hogy a mai budai tinik hol találkoznak, lehet, hogy ők már a bevásárlóközpontokban, de mi mindig a Moszkva térről indítottuk a bulizást.” - nyilatkozta a rendező, Török Ferenc, nem sokkal a 32. Magyar Filmszemle után. (Budai Polgár, X./ 4.) Nem véletlen ez a személyes megjegy­ zés. Ezen kívül az elsőfilmes alkotó ma­ ga is 18 éves volt, “megizzadt” az érett­ ségin, járt Párizsban, ahogy a főszerep­ lők a történetben - 1989-ben. Mindez erősíti a film hitelességét, amin egyéb­ ként is nagy súly van (pl. korabeli sláge­ rek, szleng). A szerelmi főszál háttere a rendszervál­ tás éve. Híradó Glatz Ferenc művelő­ dési miniszterrel, utcán az egykori Esti Hírlap, sugdolózás a demokráciáról, “legtutibb kaja” a hamburger. Life is life, csók a Zsiguliban, hamis jegyek. Ez utóbbi három szintén felmerült több mint húsz (!) másikkal együtt lehetsé­ ges címként. Ezek is kifejezik a film hangulatát. Ahogy Petyát és Zsófit nem köti le Nagy Imre újratemetése, úgy a műnek sem a politika áll a középpontjá­ ban. Célja inkább bemutatni az akkori, nagy optimizmussal fogadott szabadsá­ got a mai harmincasok, húszasok szem­ szögéből. Egyfajta dokumentum a nagy évről, nagy várakozásokról. Kíváncsi vagyok, tőlünk nyugatra mennyit értenek majd a filmből. A mű angol nyelvű feliratozása ugyanis szegé­ nyesen adja vissza a beszédstílust, sok személy- ill. helységnevet nem tartal­ maz. Mindenesetre, a Moszkva teret nem vé­ letlenül díjazták a szemlén. Jól kidolgo­ zott karakterek, kellemes zene, színes történet. Első filmnek nem rossz. Mit is csináltunk mi 1989-ben? Értékelés: tízből kilenc KOLTAY ANDRÁS Értékelés: Tízből hét SZAMOS MÁRTON �Mesés esték a szigeten II. Beszélgetés Steinmetz Barnabással, a vízilabda válogatott centerével Vártárták, készültek rá, mégsem sikerült, hosszú évek óta most először nem. Hiába a fan­ tasztikus hangulat, a nyolcezer hihetetlenül lel­ kes szurkoló, a csapat a budapesti Európa-bajnokságon „csak” a kisdöntőben, a bronzérem­ ért vívott harcban tudott győzedelmeskedni. Aztán jött az eddig elképzelhetetlen: a világbaj­ nokságon az elődöntőbe sem jutottak be, s vé­ gül ötödikek lettek Az olimpia óta méltán ked­ venc csapatról kiderült, emberekből áll, nem időzített „sportgépekből”, s bebizonyosodott a tétel, hogy nem lehet mindig, mindenhol nyer­ ni. Ez az év nem úgy sikerült, ahogy szerették, szerettük volna. Eddig elért eredményeiket azonban senki nem felejtette el, a hazai közön­ ség talán minden eddiginél jobban érezteti ve­ lük ragaszkodását, szeretetét. A sokat megjárt csapat tagja, Steinmetz Barna egyetemünk ne­ gyedéves hallgatója, jelenleg az olasz Posillipo Napoli játékosa. A családban mit szóltak az idei évetekhez? Mivel édesapám és a testvérem, Adám is vízi­ labdázik, ezért pontosan át tudják érezni a helyzetet. Tudják, milyen nyerni, és azt is, hogy néha óhatatlanul becsúszik egy-egy vere­ ség is. Szomorkodtak persze, de megbeszéltük a dolgokat, papa szereti elemezni a meccseket, most is voltak jó meglátásai. Szokatlan helyzetben vagytok, hiszen a csapat fennállása óta most először kell „magyarázkod­ notok” az eredmény miatt... Igen, már az Eb harmadik hely is kudarcnak számított, de legalább érem volt, elmondhat­ tuk magunkról, hogy egymást követő nyolc világversenyen mindig nyertünk valamilyen érmet. Az önmagunkkal szembeni elvárás persze aranyat követelt, de az igazán furcsa és elszomorító az a Vb ötödik helyezése szá­ munkra. Rengeteg összetevője van, hogy mi­ ért nem ment úgy a szekér, ahogy kellett vol­ na, de azt nem lehet mondani, hogy a kellő motiváció hiányzott volna. A világbajnoki cím elég vonzerőt jelentett, hiszen azt még soha nem nyertünk, azzal lett volna teljes az éremgyűjtemény. A fáradtság már nagyobb szerepet játszott, hiszen az olimpiai felkészü­ lés, tehát tavaly nyár eleje óta egyikünk sem tudta magát normálisan kipihenni. Tulajdon­ képpen 1997 óta nézünk szembe azzal az el­ várással, hogy tőlünk csak az aranyérem jó, ami azért hosszú távon fizikailag és idegileg is lefárasztja az embert. Nem azt mondom, hogy ez nyomaszt minket, de tud negatívan hatni egy csapatra. bajnokságban jó pár rivális válogatott kulcs­ emberei játszanak, más a játékstílus, sokat le­ het tanulni, a körülményeket, játékfeltételeket tekintve pedig abszolút profi szemlélet ural­ kodik. Nekem egyelőre a válogatott érdeke az elsődleges , fontos, hogy olyan csapatban tudjakjátszani, amelyik esélyes mind a bajnokság­ ban, mind a bajnokok ligájában a végső győze­ lemre, nem pedig egy közepes csapatban, ahol viszont esetleg többet fizetnek. Lehet, hogy később, ha válogatott szinten már abbaha­ gyom a játékot, ez lesz a szempont, de most nem az. Az egyetem elvégzése is az elsődleges célok közé tartozik, vagy inkább háttérbe szorul a sport mellett? Várható-e változás a csapat összetételében, mi­ lyenek a mostani fiatalok és például a testvéred esélyei arra, hogy bekerüljenek a felnőtt váloga­ tottba? Úgy gondolom, Kemény Dénes marad a szö­ vetségi kapitány, és hajói tudom, év vége felé kell keretet hirdetnie jövő nyárra. Mi is úgy kerültünk annak idején a válogatottba, hogy az akkori csapat fele kicserélődött, és a kapitány most is bármikor változtathatna az összetéte­ len. Gondolom, ilyen sikerek után azért nehe­ zebb lenne neki megválni az emberektől, de ez is bármikor előfordulhat, mert az utánpót­ lás jó, helyet követelnek maguknak, mind az ifi, mind a junior csapatunk ott van a világ él­ vonalában. Nincsen fix keret, aki benn van a válogatottban, annak is újra meg újra meg kell küzdenie a helyéért. Ami az öcsémet, Adámot illeti, nagyon örülnék neki, ha egy csapatban játszhatnánk, képességei alapján szerintem ott a helye a válogatottban. Most nyáron is együtt készült velünk, ügyes volt, jól teljesített, min­ den esélye megvan rá, hogy kerethirdetéskor bekerüljön a világversenyre utazó csapatba. Meddig szeretnél még külföldön játszani és megfelelő ajánlat esetén hazajönnél-e? Erre az évre szól még a szerződésem, de terve­ im szerint a kinti vezetőséggel leülünk tárgyal­ ni a meghosszabbításáról. Amíg sikeres va­ gyok, jó csapatban, jó edzővel és legfőképp jó körülmények között játszhatok, addig nincs értelme változtatni. Itt nem csak a szorosan vett anyagiakra gondolok, hiszen itthon is vannak próbálkozások, szponzorok segítségé­ vel idén a Vasas és a Honvéd Domino is haza­ csábított egy-két olimpiai bajnokot. Az olasz Azon vagyok, hogy a lehető legkevésbé szorul­ jon háttérbe a tanulás. Nappali tagozatra járok, csak egyéni tanrenddel. Ez számomra azt jelen­ ti, hogy most lesz vége a negyedik év első félév­ ének, és a következő évre elnyújtvajön a máso­ dik félév. Nem könnyű, kint is tanulnom kell, hiszen télen, mikor hazajövök, a tizenöt-húsz napos „szabadságba” kell belesűríteni minden egyéb mellett a vizsgákat is. Panaszra ennek el­ lenére nem lehet okom, maximális megértést és segítőkészséget tapasztalok vizsgáim során, a legtöbb oktató tolerálja azt, hogy élsport mellett is tanulok. Hozzáteszem, nem azért végzem az egyetemet, hogy legyen „valamilyen papír” a kezemben, hanem mert úgy gondolom, diplo­ mával, több nyelv ismeretével könnyebb a jö­ vőbe tekinteni. Határozott elképzelésem még nincsen, de a jog sok mindenre lehetőséget ad a későbbiekben. Érdekel a polgári jog, a büntető­ jog és a nemzetközi jog is, de hogy melyik lesz a szakosodás tárgya, azt még nem tudom. Hogyan élitek meg, hogyan tudjátok kezelni azt a hihetetlen népszerűséget, ami körbevesz benneteket? A világbajnokság utáni fogadtatás és az au­ gusztusi világválogatott elleni meccsen tapasz­ talt hangulat még minket is megdöbbentett. Számítottunk rá, hogy nem lesz üres a néző­ tér, de az, hogy a meccs előtt két órával már nem lehetett jegyet kapni, a bemutatásnál pe­ dig egyszerűen alig akarták abbahagyni a tap­ sot, megmutatta, hogy annak ellenére, hogy ez az év nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, szeretnek minket az emberek. Nem csak a si­ kerekben, hanem a kudarcokban is kitartanak mellettünk, és ezt nagyon meg kell becsülni. SZINCSÁK ZSUZSA tizenkilencedik oldal �Pázmányosok a havason Egy busznyi Pázmányos egy hetet töltött a nyáron Erdélyben, összekötve a Bálványos! Szabadegyetemen való részvételt és a turistáskodást. Csodálatos helyeken jártunk, íme némi fényképes ízelítő! e , ,- Szent Anna to Gyereyószentmiklós 1 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 8. szám 2001. október 4. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. október 4. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4115+836 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_8_20011004 Relation A related resource T00038 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_8_20011004 HÖK