https://omeka.ppke.hu/files/original/f63728ea7ad9f42f210feab8d94cccd7.jpg 7e2b77fb1f98080d09e2f8d261c2b0c8 https://omeka.ppke.hu/files/original/7759b943afc043e1e690fbe94ea90ede.pdf 520d30cde96df25cd3692e69425ffcc4 PDF Text Text A PPKE-JÁK la^népfaerűbb lapja PPKE_íteUtJV_7_2.OOl-Oq2.O ÍTÉLET ^eqUü^" A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA DÁVID IBOLYA VALKAY ÁGNES IV évfolyam, 7. szám ERDŐ PÉTER NYÁRI KALANDOK FELVÉTELI ARANYKÖPÉSEK e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. szeptember 20. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: VÉGE! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztők: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely Jancsó Gábor Mándics Botond Szamos Márton Szabó Viktor Szincsák Zsuzsa Németh Adám Aki még esetleg nem vette volna észre, annak elég, ha rápillant a tanév első ítéletének címlapjára, és máris tudatosíthatja magá­ ban, hogy a nyár egyszer és mindenkorra (legalábbis egy évre) véget ért. Nem lehet már romantikus csókokat váltani az éjsza­ kai Balaton-parton, vagy akár rákvörösre sülni valamelyik dél­ európai fürdőhelyen, oda vannak a semmittevés édes napjai is. E fölött azonban csak a buták keseregnek, hiszen mi már tudjuk, hogy fantasztikus új élmények várnak ránk az ősz folyamán is. Újra megtehetünk egy lépést a jogásszá válás útján, újra érezhet­ jük a furcsa bizsergést, amikor a felejthetetlen hangulatú zenéstáncos-mulatós összejöveteleken talán túlságosan is felpörgetjük az anyagcserénket, és majd, a nagyon távoli jövőben egyszer új­ ra ott állunk majd az ajtó előtt, amin előbb vagy utóbb sajnos be kell lépni, és az ott ülő embernek akkor is mondani kell valamit, ha éppen nincs kedvünka társalgáshoz... Élni jó! - mondanám, de ezt a szlogent már ellopták mások, én meg félek a szellemi al­ kotások védelmének esetleges ide vonatkozó szankcióitól. így hát nem mondom. Csak gondolom. Koltay András (főszerkesztő) Munkatársak: Miháltz András Virág Zsolt Ugrón Gáspár Wetzel Tamás Szabó Péter Kelemen Miklós ifj. dr. Kaluber László Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik - sajnos csak - 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal TARTALOM Hírek Felhívs A miniszterasszony Bombariadó harmadszor is A viszontlátásra! Rétvári Bence leköszönő elnök HÖK-értékelő beszéde „Segítsenek katolikussá tenni az egyetemet!” A szakdolgozatírásról Emberek a havason Pár nap Agárdon Esztergomban a Szent Koronával EFOTT 2001. Gólyatábor 2001. Véget ért az ostrom Két perc Olvasói levél Vedd és olvasd! Októbertől indul a Szakkolégium A „szenátor” Mesés esték a szigeten I. A felvételi aranyköpések legjava 1997-2000 3 3 4 5 6 7 8 10 12 12 13 13 13 14 14 14 15 16 17 18 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata - A szorgalmi időszak ezúttal december 14-ig tart, őszi szünet október 29-31., vizsgaidőszak (fúúúj) december 17. és február 1. között. - Demonstrátorok és tutorok jelentkezését vár­ ják külföldi, olasz, spanyol, német, Erasmus ösztöndíjasok patronálására. Jelentkezés a Jogtörténeti intézetben. - Csak erős idegzetűeknek!!! Szeptember el­ sejétől az alábbiak szerint alakulnak a kollégi­ umi költségek. Az „A” épületben 17 ezer forint/hó, a „B” épületben pedig csak 14 ezer havonta. Albérleti lehetőségek az aulában ki­ tett hirdetőtáblákon. - Az előbbiekhez kapcsolódik, hogy a 119/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet alapján lehetőség van diákhitel felvételére. A tájékoz­ tatófüzetek kaphatóak a postahivatalokban. - Doktori Iskolások, figyelem! Az I. és II. év­ folyam hallgatói a beirtkozáskor két állami nyelvvizsgát igazoló bizonyítványt szívesked­ jenek bemutatni. Kettőnél több sem akadály valószínűleg. FELHÍVÁS - Angol nyelvű Európa jogi szakjogász képzés indul. Az előadások péntekenként 13 órától kezdődnek. További információk a Deák Fe­ renc Továbbképző Intézetben. Dr. Varga László, az Országgyűlés kor­ elnöke, aki ügyvédként és keresztény­ demokrata politikusként tevékenyke­ dett mind itthon, mind az Egyesült Ál­ lamokban, és így a II. világháború utá­ ni magyar politikai élet kiemelkedő ré­ szesévé vált speciálkollégiumot hirdet a 2001 - 2002-es tanév első félévére a következő címmel és témákkal: - Új szelek fójdogálnak a Jogbölcseleti intézet háza táján. A félfogadás helye, ideje és módja nem változott. Azonban ha a Bevezetés a jogfo­ galmakba vagy á Jogbölcselet című tárgyakból van kérdésetek, akkor Hajdú Aranka az illetékes, minden más esetben Varga Máriát keressétek. Az összes halasztott vizsga letételére szeptem­ ber 24. és november 30. között van lehetőség. Időpontok a faliújságon. - bérsenyjog szakdolgozati témajóváhagyás leg­ később szeptember 30-ig. A szakdolgozatok le­ adási határideje: január 30. -Jobbik (tudjátok, Jobboldali Ifjúsági Közös­ ség, nálunk is van ilyen!) - tábor volt augusz­ tus 13.-16. között Baján. Több, mint százan vettek részt az eseményen. Meghívott elő­ adók voltak: Eduardo Rózsa Flores, Rogán Antal, Józsa László, Csurka István és Balczó Zoltán (időrendi sorrendben). Szép lassan a Pázmány-Jobbik is újrakezdi működését, fi­ gyeljétek a plakátokat! A „Rerum Novarum” pápai enciklikában megfogalmazott szociális eszmék sorsa a XX. század magyar történelmében 1 .) A két háború közötti keresztény reform­ nemzedék részvétele a keresztény szociá­ lis mozgalmakban. A (Keresztény) Demokrata Néppárt megalakulása a német megszállás alatt. A háború vége: A „háborús bűnösök” fe­ lelősségre vonása. Védelem. 2 .) A (Keresztény) Demokrata Néppárt rész­ vétele az 1945-ös budapesti törvényható­ sági és nemzetgyűlési választásokon. Az 1947-es országgyűlési választásokon a (K)NDP megnyeri a választást. Küzdel­ me, majd 1949-ben a szovjet megszállás és a Magyar Kommunista Párt brutalitá­ sai miatt felfüggeszti működését. 3 .) A New York-i menekült magyar kor­ mány és a kereszténydemokraták mun­ kája az Egyesült Államokban. 4 .) Az 1956-os forradalom és szabadságharc az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén. Is­ meretlen részletek. 5 .) A kereszténydemokrácia az évezred politi­ kai irányító eszméje. Útban az Európai Unió felé , a globalizáció hatásai. A jelentkezéseket a Munkajogi Tanszék ve­ szi át és gyűjti össze. Az időpont és a hely meghatározása a je­ lentkezők létszámától függően történik. Budapest, 2001. július 17. Dr. Radnay József dékán Dénes pályázat 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es terjedelmű pályaművel Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásba részesül. Pályázat célja: egyetemünk jogi karának hallgatói számára fórumot teremteni a keresztény-konzervatív politikai gondolkodás megnyilvánulására. Pályázat kiírója: Dénes Sándor c.egyetemi docens Leadási határidő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. Örömmel tudatjuk, hogy az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által meghirdetett pályázat („A Szentkorona­ eszme időszerűsége”) fődíját (1000 AUD) Pázmányos hallgató, Pomeis And­ rás József nyerte cl. Az ünnepélyes díját­ adás, melyen részt vett Nemeskürty Ist­ ván, Zétényi Zsolt, Tóth Zoltán József, valamintjó páran a tanári karból és maga Dékán Úr is, egyetemünk dísztermében zajlott le június 23-án. A megosztott má­ sodik és harmadik hely is felerészben Pázmányos hallgatóké lett. Ide kapcsoló­ dik, hogy Tóth Zoltán József szemináriu­ mot indít a Szentkorona-eszme téma­ körében, melyre meg lehet jelentkezni (nem csak elsősöknek!). harmadik oldal �A Miniszterasszony Beszélgetés Dávid Ibolya igazságügyminiszterrel urakkal - ma is sok közös munkában, jogalkotási fel­ adatok megoldása kapcsán dolgozunk együtt. E mel­ lett Lábady Tamást a pécsi egyetemről is ismerem, mivel én is a tanítványának mondhatom magam, rend­ kívül jó oktatónak tartom a tanár urat, akinek én is sok emlékezetes órát köszön­ hetek. Seereiner Imre úr, aki tárcám egyik helyettes államtitkára szintén az Egyetem oktatója. Miniszter Asszonynak mi a véleménye a magyarországi jogászképzésről, különös tekintettel a Pázmány Egyetem Jogi Ka­ rára. Általánosságban nem tart-e a túlkép­ zéstől, illetve az egyetemi jogi oktatás színvonalának hanyatlásától? A 90-es évek elejétől kezdődően jól látha­ tó igényként jelentkezett az egyetemekre tartó fiatalok részéről a jogi felsőoktatás számbeli kereteinek kiszélesítése. Úgy gondolom, hogy ebben része volt egyrészt az ügyvédi és jogtanácsosi pálya liberalizá­ lásának, valamint az ügyészségek és bíró­ ságok létszámbeli növelésének. Másrészt a jogrendszer és a gazdaság átalakítása a ko­ rábbinál lényegesen vonzóbbá tette a jogá­ szi hivatást. A gazdasági társaságok töme­ ges létrejötte, a multinacionális vállalatok megjelenése és jogrendszerünk tagoltabbá válása, új jogágak megjelenése egyaránt a jogászok iránti megnövekedett keresletet indukált. A rendszerváltást megelőzően is működő jogi karokon megnőtt a felvett hallgatók létszáma, egy idő után azonban szükségessé vált, hogy újabb egyetemek létesíthessenek karokat, ahol jogászkép­ zést indíthatnak. Napjainkra valóban so­ kan felvetik a túlképzés kérdését és úgy gondolják, hogy a kialakult képzési lehe­ tőségek komoly felülvizsgálatra szorulnak. Erről az a véleményem, hogy elsősorban negyedik oldal az igényekhez igazodva kell megteremteni a képzési lehetőségeket, tehát amíg jelen­ leg is jelentős túljelentkezéssel szembe­ sülve, komoly felkészülés árán lehet be­ jutni a jogi felsőoktatásba addig ezt szem előtt tartva kell meghatározni a képzés számbeli kereteit. Az igazi veszélyt én in­ kább a kérdés második részében említett problémában látom, mivel való igaz, hogy a jogi oktatás színvonala az egyes egyete­ mek jogi karai között kezd eltérővé válni. Nem volna célszerű eljutni oda, hogy az egyes karokon szerzett diplomák „értéke” között a szakma és akár a piac - gondolok itt például a munkáltatókra - különbséget tegyenek, a mögöttük rejlő feltételezett tudás és felkészültség alapján. Úgy vélem, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amely elsők között alapította újra jogi ka­ rát igazán jó példa, hiszen az Egyetem na­ gyon rossz körülmények között elindulva mára az ország egyik legmagasabb színvo­ nalújogi karát mondhatja a magáénak. kánnak-e nálunk oktató egyetemi tanárok, akikkel Miniszter Asszony akár szemé­ lyes, akár munkakapcsolatban áll? Több, a Pázmány Egyetemen tanító okta­ tót is említhetek, hiszen Zlinszky Jánossal, Szabó Andrással, Kilényi Gézával és Lábady Tamással - korábbi alkotmánybíró Az elkövetkezendő időben az Igazságügyi Miniszté­ riumra mely területen vár­ nak a legfontosabb felada­ tok, készül-e valamilyen jelentős törvényjavaslat kidolgozására, il­ letve benyújtására? Bevezetésként elmondhatom, hogy a tár­ ca ez évi jogalkotási programjának egyik súlypontja várhatóan a korrupció elleni küzdelem jegyében folytatott törvényal­ kotás lesz. Kidolgozta a tárca a Korrupció­ ellenes Stratégia tervezetét, melyet a Kor­ mány nemrégiben elfogadott. Maga a program egy igen széles skálán mozgó in­ tézkedési tervben jelenik meg, mely több jogszabályunk módosítását is szükségessé teszi a közeljövőben. A büntető jogsza­ bályok módosításáról szóló újabb nagy teijedelmű tervezet előkészítése során is központi kérdésnek tekintjük - egyebek között - a korrupció elleni fellépés haté­ konyságának fokozását, a szervezett bű­ nözésre vonatkozó szabályozás módosítá­ sát és a jogi személyek büntetőjogi fele­ lősségre vonásához szükséges jogszabályi feltételek megteremtését. A tárca 2001. júniusáig felülvizsgálja a már kihirdetett, de csak 2003. január 1-én hatályba lépő új büntetőeljárási törvényt és az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra fi­ gyelemmel elvégzi a szükséges módosítá­ sokat. Az év első felében készül el a ma­ gánszemélyek adósságkezelésére vonat­ kozó, új törvénytervezet. E sajátos jogin­ tézmény a jóhiszemű - önhibájukon kí­ �vül bajbajutott - adósoknak nyújt segítsé­ get tartozásaik rendezéséhez, szigorúan meghatározott és ellenőrzött feltételek mellett. A millenniumi emléktörvények sorát folytatja a tárca a Magyar Hősök Emléknapjáról szóló törvényjavaslat ki­ dolgozásával, valamint az év második fe­ lében kerülhet a Parlament elé a magyar nyelv használatáról készülő törvényjavas­ lat. A szabályozás célja, hogy a felirat­ okon, reklámokon megjelenő idegen nyelvű szövegek mellett azok magyar megfelelőjét is kötelező legyen megjele­ níteni, közzétenni. Miniszter Asszony véleménye szerint vane értelme, illetve realitása egy új Alkot­ mány megalkotásának? Értelme mindenképpen, realitása már ke­ vésbé van annak, hogy Magyarországnak a közeljövőben új Alkotmánya lehessen. Ha csak alaptörvényünk számát tekintem: szomorúnak és elgondolkodtatónak tar­ tom, hogy az az 1949. évi XX. számot vi­ seli. Többször tettünk kísérletet arra, hogy éppen az ezer éves államalapítás méltó megünneplése kapcsán az Ország­ gyűlés új Alkotmányt fogadhasson el a 2000. vagy a 2001. évben. Az igazságügyi tárca tavaly elkészítette a módosítás terve­ zetét, melynek célja - a törvény számának megváltoztatásán túl - az lett volna, hogy az alaptörvény olyan preambulumot kap­ hasson, mely megfelelő emléket állítva, utal államalapításunkra és ezer éves törté­ nelmünkre Európában, e mellett a sze­ mélyhez fűződő jogok fejezetét az Alkot­ mány elején helyezi el, továbbá egységes szerkezetbe foglalja a jelenlegi törlések­ kel, üres paragrafusokkal, bekezdésekkel és sajtóhibákkal teli szöveget. Sajnálatos­ nak tartom, hogy ebben a kérdésben nem sikerült az ellenzékkel konszenzust kiala­ kítanunk, holott ezt többször megpróbál­ tuk az elmúlt két évben. Úgy gondolom, komoly lehetőséget szalasztottunk el, hogy a magyar jogrendszernek ezt a csor­ báját kiköszörüljük és egyben egy új Al­ kotmány elfogadásával tisztelegjünk az ezer éves államalapítás előtt. Miniszter Asszony lát-e lehetőséget a 2/3os törvények körének szűkítésére, illetőleg továbbra is tervezi-e a tárca az Ügyészség Kormány alá rendelését? A rendszerváltás óta eltelt immáron 11 év tapasztalata bebizonyította, hogy jó lenne szűkíteni a 2/3-os törvények körét, ehhez azonban olyan - szintén legalább 2/3-os - konszenzus volna szükséges az Országgyűlésben, melynek létrehozására jelenleg nem látok esélyt. Az Ügyészség Kormány alá rendelésére vonatkozó ja­ vaslatot még 1994-98 között a Magyar Szocialista Párt vezette koalíció dolgozta ki. A jelenlegi koalíció ismét elővette a javaslatot bízva az ellenzék támogatásá­ ban, hiszen ez a változtatás is az Ország­ gyűlés 2/3-os támogatását igényli, az MSZP azonban már nem támogatta ja­ vaslatunkat, holott az elképzelés és az alapötlet az MSZP kormányzása idején fogalmazódott meg először. Hogyan tudja összeegyeztetni miniszteri és pártelnöki feladatait? A válasz egyszerűnek tűnik, maga a fel­ adat azonban már nem annyira. Elsősor­ ban úgy, hogy napi 10-14 órát dolgozom és ebben a napi munkában általában minden napra jut olyan feladat, melyet hol miniszterként, hol pedig pártelnök­ ként kell megoldanom. Vonatkozik ugyanez a hozzám intézett kérdésekre és a hozzám érkező felkérésekre is. Ennek a „kettősségnek” pozitív oldala, hogy jo­ gászként és közéleti szereplőként egy­ aránt dolgozhatok. Mindkét hivatás a szívemhez nagyon közel álló és szá­ momra megadatott az a szerencse, hogy mindkettőt gyakorolhatom, a két irány­ ból is érkező kihívásoknak pedig meg­ próbálok megfelelni. A sok elfoglaltság mellett mennyi szabad­ ideje marad Miniszter Asszonynak és mi­ vel tölti azt? A mindennapi feladatok mellett, megpró­ bálok minden lehetséges időt a családom­ mal tölteni. Hobbiként talán a folyamatos testedzést: úszást, tornát és kerékpározást említeném, melyek közül valamelyikre minden nap időt szakítok, hiszen ez a faj­ ta fizikai kikapcsolódás segít hozzá ahhoz, hogy képes legyek sokszor napi 10-14 órát dolgozni. Ezen kívül nagyon szere­ tem a zenét, legyen az könnyűzene vagy komolyzene, minden igényes zenét meg­ hallgatok. GULYÁS GERGELY I Bombariadó harmadszor is - Nem éri meg... 2001. július 6. péntek, Szentkirályi utca 28-30. A rendes vizsgaidőszak utolsó napja. Bár gyakorla­ tilag volt, aki egész nyáron vizsgázott, több tan­ szék is ezt a napot hirdette meg utolsó vizsgale­ hetőségként, így érthető, hogy rengeteg hallgató sündörgött az épületben. Úgy 9 és 10 óra között egyszer csak terjedni kezd a hír: bombariadó van. cl kell hagyni az egyetemet. Hangos kacaj, derű, szitokszavak, düh, kétségbeesés. Kissé vál­ tozatos reakciót váltott ki a hír az egyes vizsgázókból... Az élet persze nem állhat meg, ki tudja, mi­ kor lehet levizsgáztatni azt a sok embert, ha most szélnek eresztjük őket. A Szentkirályi utcát elárasztották a kiözönlő hallgatók. kisebb úttor­ laszt okozva ezzel. Korunk vívmányának, a mo­ biltelefonnak köszönhetően sikerült, persze, ha egyáltalán sikerült megtalálni a vizsgázó társakat, valamint a vizsgáztatót. Jól értesült médiumok segítették útbaigazítani a delikvenseket az utcán cigarettázva; „Kriminológia utóvizsga a pincekocsmában, közigazgatás a Piarista Gimiben, pénzügyi jog az Alkotmánybíróságon, Budán, logika, hú azt nem tudom.." A legaranyosabb a Múzeumkertben történt, ahol a vizsga közben a tételeket - akárcsak Scarlett O’Hara boldogságát, Margaret Mitchell regényében - „elfújta a szél”. Volt olyan ismerősöm, akinek - lévén utolsó vizsganap - három vizsgája torlódott fel, ezek Után már fizikailag is lehetetlenné vált küldetése, hiszen egyiket a Mikszáth téri kerthelyiségben, másikat az Igazságügyi Minisztériumban, har­ madikat pedig az Alkotmánybíróságon kellett volna leraknia. Akadt olyan vizsgáztató is, aki szigorúan értelmezve a Vizsgaszabályzat szavait, nem volt hajlandó a Kar hivatalos helyiségein kí­ vül lefolytatni avizsgát, így hallgatói visszajöhet­ tek a veszély elmúltával. Kedves Öngyilkos Merénylő! Amennyiben karunk hallgatója vagy, ne szá­ míts baráti kézfogásra, hátbaverésre, netán elis­ merő szavakra azoktól, akik aznap szerették vol­ na megmérettetni magukat. Nem igazán tudom, mit lehet ezzel elérni, hiszen a vizsga, akárcsak a show; „must go on!” Másfelől nem ártana tud­ nod, hogy attól még, hogy inkognitóra kapcso­ lod a mobilodat, a számod a központba még ugyanúgy be fog futni, csak épp a hívott fél ké­ szülékén nem fog megjelenni. Információink szerint ugyanis beazonosítot­ ták a titokzatos telefonálót, mert még azt a fárad­ ságot sem véne magiinak, hogy elcsattogjon a sarki telefonfülkéig. A biztonsági szolgálatnál is hallották, hogy elkaptak egy szőke fiatalembert, de őket még hivatalos úton senki sem tájékoztat­ ta minderről, elmondták, hogy nekik feladatuk minél hosszabbra kinyújtani a beszélgetést, hogy utólag könnyen meg lehessen találni a számot, annyit elárultak, hogy fiatal férfi hangját lehetett hallani, aki elég értelmesen beszélt. Szívből kívánom, hogy ne teremtsünk ezzel hagyományt, fölöslegesen ne okozzunk további izgalmat az amúgy is fel paprikázott hangulatú vizsgázóknak! MÁNDICS BOTOND ötödik oldal �A VISZONTLÁTÁSRA! Június 22-én és 23-án immár harmadik alkalommal avattak fel jogászokat egyetemünkön. Ezúttal is rengeteg tettre kész, fiatal és a jog szentségét, önnön becsületét minden áron megőrizni akaró friss diplomástól búcsúztunk tehát. Igaz, akadtak köztük, akik a dolgok hagyományos menete szerint már tavaly, azaz öt le­ hallgatott év után kézbe vehették volna a diplomát, de ragasz­ kodván az egyetem légköréhez, annak szellemiségéhez inkább még egy év „ráadás” mellett döntöttek (némely esetben őszintén szólva inkább tanáraik döntöttek így). Az ünnepség nem sikerült túlontúl elegánsra. Maga a hely­ színválasztás is komoly indulatokat kavart az avatandók körében. Volt, aki (amúgy kamikaze módra) diplomája át nem vételével fenyegetőzött - hiszen a Franklin nyomda egykori szedőtermé­ nél bizonnyal akadt volna méltóbb és megfelelőbb helyszín. Pél­ dának okáért ott a díszterem... Az avatás négy turnusban zajlott. Némileg visszatetsző volt, hogy az első turnus avatása során nem hangzott el köszöntő beszéd a tanári kar részéről. Pedig dr. Zlinszky János alapító dékán, valamint dr. Szabó Ist­ ván és dr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes urak igen megható beszédeket mondtak a többieknek - de az elsők hoppon marad­ tak, ki tudja miért? Két avatandó tévedésből rosszabb minősíté­ sű diplomát kapott, másnak a nevét írták el, hivatalos fényképész nem volt jelen. Ketten pedig egyszerűen se szó, se beszéd, nem jöttekel az avatásra! Talán decemberben... A tanári karból alig néhányan jelentek meg, pedig hát oly sok­ szor hallottunk arról regélni, hogy az egyetem (universitas) a hallgatók és az oktatók közösségét, egységét jelenti... Szóval furcsára sikeredett ez az ünnepség, de természetesen mindez nem csorbította a diplomát magukhoz ragadók boldog­ ságát. Volt nagy elérzékenyülés, család nyakába borulás, este a kocsmában a haverokkal való ünneplés, melynek során a friss diplomás jogász immár alig emlékeztetett friss diplomás jo­ gászra, és minden, ami ilyenkor velejárója egy ilyen esemény­ nek. Az azóta eltelt három hónap azt bizonyítja, hogy a döntő többség könnyen el tudott helyezkedni, legtöbben nagyon jó állásokba. Mi, itt maradók pedig abban reménykedünk, hogy azért néha látjuk még a most távozottakat... KOLTAY ANDRÁS A júniusban avatottak névsora: Albert Katalin Alliquander Tamás Ambrózi András Antóny Zsolt Arató Kinga Árvay Gábor Zsolt Ascsillán Endre Asztalos Katalin Csilla Babosa István Bácsatyai György Baffia Gergely Gábor Balázs Gábor Balkányi Katalin Balogh Zoltán Richárd Bán Gergely Bánki Melinda Bankó Katalin Baruch Gábor Békés Gergely Béres Judit Bertalan Judit Bertényi Imre Bíró Gyula Bisztrai Gábor Bogdán Tamás Imre Bonivárt Beatrix Borbély Kata Boros Dániel Borvendég Zsuzsanna Bucsányi Réka Budai János Gergő Bujdosó Gábor ButenkovJános Csabai László Csákányóczky Éva Csáki Dimitrij Cserháti Anna Bianka Cserne Péter Csillag Attila Csizma Zoltán Miklós Csonka Árpád Csörsz Emese Czeglédi Beáta Czigányik Nóra Czirbus Tamás Czóbel Mária Gyöngyi Dárdai András Ernő DombrádiJudit Dragon Pál Drescher Ivor Dudás Lilian Durczi Zsuzsanna Egyed Éva Egyházi Tímea Endreffy Zoltán Engel Krónika Eperjesi Tímea Erős Emese Esztervári Adrienn Faragó Gyula Farkas Alinka Fedor KristóJ Fehér Diána Fekete Karolina Fekete Noémi Erzsébet Fekete Zoltán Ferenczy Réka Filipovits Viktória Flieg Dóra Horváth Dóra Fodor Katalin Eszter Frídman Róbert Frischjeld Henrik Péter Für István Fűzi Ákos Fűzi Tamás Galó Gabriella Gárdos Zsombor Zoltán Gáspár Andrea Gemela Zsuzsanna Gerencsér Balázs Gettler András Greffné Lex Annamária dr. GruberJudit Gulácsy-Tóth Tamás Gulics Boróka Gyarmati Ágnes Gyenes Viktor GyőriJudit Katalin Hangyási István Heincz Gabriella Hídvégi Katalin Hillier Dorottya Hódi Alexa Viktória Hódsági Kata Horányi Cintia Hornyik Zsuzsanna Horváth Henrik Horváth István Horváth László Horváth PéterJános Horváth Petra Teréz Horváth Teréz Illyés Péter Imre Adrienn Ivanics Gábor Ivanics Zita Ivanovics Georgina Izsa Szabolcs Jakab András Jány Attila Pál Juhász Albin Juhász Zsuzsanna Kacsóh Lilla Kádár Orsolya Kállay Márta Kálló Katalin Kánai Pál dr. Kántor Kinga Kapitány Zsuzsanna Kapronyi Ferenc Karika Márton Karikás Andrea Karkosák Balázs Kelemen Hajnalka Kemenes Csaba Kertész Gábor Király Zsuzsanna Kis Balázs Konkoly Manrikó Kontér Tamás Kosza Yvette Kovács Dorottya Kovács Gabriella Kovács Krisztina Ágnes Kovács László Kozma András Köncse Rita Könyves Rita Körmendiné Kovács Krónika Körtvélyessy Zsolt Kövesdy Viktória Kugler Zsolt Kun Olivér Lambertus Katalin Lancz Attila Landi Balázs Zoltán Láng Eszter László Viktória Lásztity Alexandra Lenke Mirtill Lévai Alexa Lex Andrea Ligeti Artúr Miklós Máj Károly Makai Dániel Makula Gergely Markowszky Eszter Marticsek Dénes Márton Judit Máté Erika Ildikó Máté Viktor Mészáros Gábor Mészáros Réka Miháltz András Mikesy Orsolya Miklós Barna Molnár Anita Molnár Csaba Molnár Gábor Molnár Tamás Morvay Boldizsár Mravinác Andor Murányi Márton Muszatics Péter Nagy Csilla Nagy Krónika Nemes Ákos Németh Szabolcs NisócziJózseJLevente Ott István Pálfalvi László Panker Szilárd Pap Orsolya Papp Dávid Papp Erika Papp Ildikó Pavletits Zsófia Gyöngyi Pelle Orsolya Perényi Nóra Pétervári Orsolya Pletenyik Zoltán Pregun Gabriella Pretsner Kamilla Pusztai Borbála RáczJúlia Rádai Ágota Rapport Gyöngyi Rátkai Balázs Trisztán Rédling Beáta Reményi Bence Richter Richárd RomhányiRita Sándor Péter Selmeczi-Kovács Zsolt Sík Tímea Simon Péter Sípos János Solymár Károly Somorácz Gergely Soproni Zsolt László Sövegjártó Kristóf Staviczky Péter Steján László Péter Steiner Renáta Subái Gáspár Sugár Hajnalka Szabó András Szabó Attila János Szabó Brigitta Szabó Eszter Szabó Klaudia Szabó Péter Szakács Enikő Szakái Györgyi Szalai István Szalai Nóra Szathmári Irma Krónika Szeberényi Lívia Szederkényi Olga Szeghy Balász Dr. Székács Júlia Szénási Viktória Szente Réka Miléna Szmodis István Szokola Ildikó Tamási Artúr Tarjányi Bence Tattay Szilárd Téglásy Péter Ternesi Kinga Tenk László Tokaji Fruzsina Tomaj Balázs Tömcsányi Zsuzsanna Toronyi Kristóf Tóta Áron József Tóth László Tóth Orsolya Tuska Enikő (Koltai Enikő) Türk Zoltán Tüske Gábor Váczy Attila Marcell Vágási Emőke Vámos Andrea Krga Antal Vhrga Aranka Krga Dávid Vhtga László Vhrga Szilvia Várszegi Réka Viskó Gábor Kttay Krisztina Krcseg Orsolya Krmes Zsuzsa Völgyi Andrea Vfitskits Péter Weimann Krisztina Wetzel Tamás Zorkóczy Miklós Zsadányi Nagy Fruzsina Zubriczky Barbara hatodik oldal �Rétvári Bence leköszönő elnök HÖK-értékelő beszéde a Hallgatói Önkormányzat 2001. évi alakuló közgyűlésén Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy - leköszönő elnökként - pár szót szóljak a Hallgatói Önkormány­ zat elmúlt hetekben és hónapokban folyta­ tott munkájáról, és a jövő lehetőségeiről. Elnökségem kezdetén a HŐK a min­ denki által jól ismert érdekképviseleti mély­ ponton volt. Megítélésünk és a hallgatók­ nak az Önkormányzat iránti bizalma igen­ csak hagyott kívánni valót maga után. Leg­ fontosabb feladatunk egyértelműen a TVSZ szigorításának enyhítése kellett, hogy legyen. Örömmel mondhatom a ma már közismert tényeket, melyek szerint az ötöd­ évesek még a vizsgajelentkezési határidő le­ járta előtt egy nyelvvizsgával is jelentkezhet­ tek záróvizsgáikra, feltéve, ha vállalták a má­ sik igazolás határidőig történő megszerzé­ sét. Ezt a könnyítést a Kari Tanulmányi Bi­ zottságban sikerült elérnünk, ahol a HŐK adja a bizottsági tagok felét. A többi évfolyamot testközelből érintő nulla tolerancia clausulával kapcsolatban is megkezdtük a tárgyalásokat. Kezdetben a Dékán úrral egyeztettünk, majd ő küldött minket Sólyom László professzor úrhoz, akivel sikerült a részleteket is pár hét alatt kimunkálni. Az így megszületett átmeneti méltányossági clausula három vizsga idei halasztását teszi lehetővé legalább közepes átlag esetén. Ez az egyszeri kedvezmény nem fogja Karunk ún. notórius halasztóit kedvező helyzetbe hozni, ugyanakkor a le­ maradásukat pótolni igyekvő, valamint az egy-kétszer megbotló hallgatók sem fognak méltatlanul szigorú elbírálás alá esni. A clausula a Kari Tanácson is bejelentetett. Becsléseink szerint ezen két nagyobb horderejű változtatás hallgatók tucatjai­ nak nyitotta meg idén az államvizsgázás lehetőségét, és hallgatók százait mentet­ tük meg az évismétlés rémképétől és a negyedmilliós tandíjtól. Egyes számítások szerint ez a szám akár az ezret is elérheti. Ezen felül persze rendre folytak az egyéb ügyek is, melyek közül csak az érdekeseb­ beket emelném ki. A rendezvényszervezés területén a felező buli, mely reméljük ha­ gyományt teremt, és a március tizenötödi­ kéi szokásos hajókirándulás. Az érdekkép­ viselet eredménye a harmadéves államtan vizsga halaszthatóságának engedélyezése is. Ezen felül a HŐK részt vett a fővárosi HOK-ök hosszabb könyvtári nyitva tartást célzó mozgalmában, a nagysikerű OTDK rendezésében (a Pázmányos hallgatók messze a legtöbb - 33 — díjat nyerték el), a felvételi lebonyolításában, illetve a HÖŐK tevékenységében, ahol egyik képviselőtár­ sunk a FB elnöke. Mondhatjuk tehát, hogy ezek az ered­ mények nagy előrelépést jelentenek a hall­ gatóság bizalmának visszaszerzése tekinte­ tében. Szintén a hallgatók felé való nyitás jegyében hirdettük ki a faliújságokon jelen alakuló közgyűlés időpontját, hogy a hallga­ tók ténylegesen a Hallgatói Önkormányzat tagjainak érezhessék magukat. Úgy vélem, a nyilvánosság a tisztesség leghatékonyabb fegyvere. Az esemény egyetemi közéleti rangját hivatott érzékeltetni a dísztermi helyszín megválasztása is. Mindezen események mellett a közel­ múlt árnyékosabb oldala a választások története. Elszomorító volt látni a kevés számú pályázót, de szomorúságunkat a sajnálatos csalás növelte a leginkább. Re­ méljük karunk vezetése megtalálja az el­ követőt vagy elkövetőket, és megteszi s szükséges intézkedéseket. Az Önkor­ mányzat becsületén esett csorbát az Egye­ tem közösségének kell kiköszörülnie! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez hát a múlt, de nézzük a jelent és a jö­ vőt. Jelen testület képviselőinek nagy része - 11 fő - már nem először lett megvá­ lasztva, s így tőlük méltán várható el ta­ pasztalt, megfontolt és okos tevékenység. Az újak - 7 fő - azonban lelkesedésükkel teszik még teljesebbé a munkát. Fontos a HŐK munkájában az egység, én azonban ezt nem helyezném mindenek fölé. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenkivel mindenáron vállalni kell a kö­ zösséget a testületen belül. Lényegesebb, hogy a hallgatókért cselekvő józan többség hangosabb legyen a kétes megítélésű tagok­ nál, s egyértelműsítse minden hallgató és oktató számára: a HÖK-ben igenis találha­ tójó néhány polgári gondolkodású, keresz­ tény és demokrata vezető, akik hajlandók áldozatot hozni a Pázmány Egyetemért, akik megfontoltan és legjobb képességeik szerint a valódi universitas, a valódi oktató­ hallgató közösség megteremtésében part­ nerek. Legyünk egységesek, de még inkább egyértelműek Itt szeretném mindenkivel megosztani elnökségem legfontosabb tapasztalatát. Semmit nem oldhat meg a HŐK önma­ gában az Egyetem ellenében, de az Egye­ tem részéről se bölcs dolog a hallgatók képviselőinek véleménye nélkül fonto­ sabb kérdésben dönteni. Egy okos testü­ let megtalálja a tanárok és vezetők között azokat, akik nem ódzkodnak a hallgatók­ tól, akik képesek a hallgatói párbeszédre és akikkel előre lehet lépni. Nagyon fon­ tos a folyamatos párbeszéd, mert tapaszta­ latom, hogy a konfliktusok harmada egy­ más álláspontjának hiányos ismeretéből ered. Tisztázni kell tehát a félreértéseket, és el kell kerülni azokat a személyeket, akik biztosan nem hajlandók a párbeszéd­ re. Mindig lehet más utat találni. A Hallgatói Önkormányzatnak pedig fo­ kozottan ügyelnie kell hogy kiket választ ve­ zetőinek, vezetőit folyamatosan ellenőriznie kell, hisz azok előbb utóbb biztosan ellustul­ nak. Fontos, hogy megfelelő és eléggé lelkes emberek kerüljenek vezető posztokba. En pedig azt is hozzátenném, hogy fontos a tisztviselők viszonylag gyors forgatása is, hi­ szen a HŐK elsősorban mégiscsak gyakorlás a valódi közéletre, úgyhogy minél többeknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy kipróbál­ ják magukat. Reméljük, ajövő Magyarorszá­ gának több vezetője ül ma itt e teremben. Rendezendő az új testület számára a HŐK és a Pázmány Pódium viszonya. A magam részéről fontosnak tartom, hogy e két csoport közösen dolgozzon, megszűnje­ nek a fölösleges megkettőződések és az a hi­ deg-rideg távolságtartás, ami eddig jellemző volt. Ezt demonstrálandó mint HŐK elnök jómagam, is beléptem a Pódiumba, s min­ den képviselőtársamat is erre buzdítom! Úgy gondoltam, hogy a Testület egyete­ mi közéletben betöltött rangjához minden­ képpen méltó, ha alakuló közgyűlésünk egy kicsit kiemelkedik a mindennapok sorából, ezért hát a dísztermi környezet és az emelkedettebb hang. Ne feledjük, a Hallgatói Önkormányzat a Kar nélkülözhetetlen ré­ sze, a hallgatóság legmagasabb szintű képvi­ selete. Mindenki igyekezzék tehát méltó lenni ezen tisztségéhez! Ezúton is megköszönöm a jelenlévő vezetőknek és oktatóknak, hogy fontos­ nak tartották az alakuló ülést, és megtisz­ telték a háromezres hallgatóság képvise­ lőit jelenlétükkel. Budapest, 2001. május 15. hetedik oldal �„Segítsenek katolikussá tenni az egyetemet!” Beszélgetés Dr. Erdő Péter rektorral Rektor úr talán az egyik legfiatalabb tagja a Magyar Püspöki Konferenciának. Mi­ nek köszönhető, hogy ilyen hamar magas egyházi méltóság tisztét tölti be? Van azért a Püspöki Konferenciában több olyan kolléga is, aki fiatalabb nálam, olyan is, aki majdnem tíz évvel, úgyhogy ezt azért nem mondanám. Az tény, hogy a legutóbb kinevezett három-négy püspök közé tartozom, de ez nem a természetes életkorra jellemző, hanem a ki-nevezés időpontjára. Püspökszentelésem kb. két­ évi rektorkodás után, 2000. január 6-án történt Rómában. Hogyan látja Rektor úr az egyetemfejlődé­ sét, elismertségét karonként és egészében? Úgy látom, hogy kisebb-nagyobb belső gyermekbetegségeken túlmenően, az egyetem a konszolidáció felé tart és már eléggé előrehaladt ebben mind méreté­ ben, mind jogi elismertségében. Nem­ csak arra gondolok, hogy mekkora presz­ tízse van, mit jelent a szentszéki alapítás, hanem a Jogi Kar végleges akkreditáció- nyolcadik oldal jára, amely, reméljük, most már hamarosan meglesz. Jelenleg az a szabály már, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottságnak a munka­ módszere is belső határoza­ tok nyomán néhány évente, sőt gyakrabban változhat. Egy olyan hajóba vagy vo­ natba kell beszállni, ami közben mozog, tehát a játék­ szabályok mindig változnak, és ehhez kell alkalmazkodni. Ezzel együtt is úgy gondo­ lom, hogy ebben is körülbe­ lül 80%-os szinten tartunk. Az Informatikai Karnak a szakindítási engedélye, a szak hallgatóinak a finanszírozása már döntési szinten megvolt az előző évben, most nyáron az állam önálló karként elis­ merte. Ezzel a szerkezetünk teljes köre bezárult, befejező­ dött. Amit a Magyar Katoli­ kus Püspöki Kar mint fenntartó tudott és akart ennek az egyetemnek a méreteiben, azt elértük. Te­ hát sem további kart, sem a karokon több új, eddig nem kezdeményezett alapképzé­ si szakot nem kívánunk nyitni. Pillanatnyilag hány hallgatója van az egyetemnek? Jelenleg az egyetem hallgatói létszáma - bár ez évközben is változik és az egyes karok adatszolgáltatása néha bizonytalan, ezzel együtt - 7.200 és 7.500 között mozog, 8.000-nél mindenképpen meg akarunk áll­ ni. Tehát nem tömegegyetemet kívánunk létrehozni. Egyébként is az államilag finan­ szírozott létszámoknak az intézményen­ kénti felosztása, mivel az egész felsőoktatási reformnak az íve a végéhez közeledik, már lassanként megtörtént. Tehát kb. lehet azt látni, hogy mennyi az a finanszírozott keret, ami nekünk ebből az országos nagy tortából jut. Magyarán, teljesen értelmetlen lenne további karok és szakok alapításán fáradoz­ ni, hiszen azokra már úgysem lehetne álla­ mi finanszírozást szerezni. Annak azonban, hogy a Püspöki Konferencia határozata alapján nem kívánunk nőni, két további oka is van. Egyrészt az, hogy a Magyar Katoli­ kus Egyház mint szervezet egyszerűen nem képes ennél nagyobb intézményt elviselni, ugyanis az állami finanszírozás ellenére, mindig lehetnek olyan működési nehézsé­ gek (pl. energiaár-emelkedés), amely éssze­ rű működés mellett is több százmillió fo­ rintos kilengést eredményez egy ekkora in­ tézmény pénzügyeiben. Bármikor előadód­ hat ilyen, és ha az intézmény túl nagy, akkor egyszerűen a fenntartó, esetünkben a Püs­ pöki Kar, képtelen ezt a kockázatot vállalni. Másrészt az újabb alapítások beruházási kényszerekkel járnának (újabb épületek, stb.) és erre nézve a Magyar Katolikus Egy­ háznak a kapacitása kimerült. Annak az öszszegnek, amelyet a Püspöki Kar az államtól 8 éve azért kap, hogy a katasztrofális állapot­ ban visszakapott oktatási és egyéb, bevételt nem hozó épületeit tatarozza, rendbe hoz­ za, a 30%-át folyamatosan egyetemünk kap­ ja. A Püspöki Kar részéről ez nagyon ke­ mény áldozatvállalás volt és ennek időben és megértésben is van határa. Még egy fontos körülmény van, ez pedig a munkánk lényegét érinti. Képesek vagyunk-e a világi tudományokat oktató ka­ rokon valóban katolikus szellemben vé­ gezni munkánkat. Ha Magyarországon Dunát lehetne rekeszteni az olyan pro­ fesszorokból, akik a saját szakmájukat ka­ tolikus szellemben tudják művelni, tehát nem pusztán keresztények és emellett más területen járatosak, hanem akik ilyen szellemben tudják a saját tudományukat kutatni és oktatni, akkor gondolkozhat­ nánk merészen. De sajnos nagyon kevés van. így nálunk nem az a probléma, mint egyes nyugat-európai egyetemeken, hogy az intézmény katolikus szellemiségét mindenféle elvilágiasodással szemben meg kell védeni, hanem az a jövőkép a szemünk előtt, hogy egyszer majd az ok­ tatásnak, a képzésnek és a kutatásnak a ka­ tolikus jellegét ki kell alakítani. Kívülálló ezt nem érzékeli, csak az, aki belülről né­ zi az egyetemet. Éppen ezért, ha az intéz­ mény tovább növekszik, akkor a katolikus szellemi identitás megteremtése, amely ma a legfőbb feladat, nemcsak nehéz lesz, hanem lehetetlenné válik. Tehát mindaz a fáradozás és erőfeszítés, amelyet az egyetemre fordítottunk, hiábavaló lesz. Ezért parancsoló szüksége a kornak, hogy �kb. 8.000-s létszámnál és a felfutott lét­ számú Informatikai Kar befejeztével me­ gálljon a mennyiségi növekedés és most már a minőségi tökéletesedés ideje követ­ kezzék el. Hazánkban éppen az a gond, hogy a tömegképzés mellett gondok van­ nak az emelt szintű, kutatóegyetemi kép­ zés megvalósításában. Konkréten a Jogi Kar intézményi állomá­ nyával és a képzés különböző formáival kapcsolatosan mi Rektor úr véleménye? A Jogi Kar esetében a két épület tatarozá­ sa befejeződött, vannak oktatásra alkalmas helyiségek, kialakult egy kari könyvtár is, de be kell rendezni, korszerűbbé kell ten­ ni mindegyiket. Ami a képzés különféle formáit illeti, tudni kell, hogy aki jelen pillanatban nem nappali tagozatos a Jogi Karon, az levele­ ző tagozatos. Hiszen de iure csupán en­ nek van pillanatnyilag akkreditációja. Most kísérelte meg a Kar, hogy önálló szakként akkreditáltassa a számítógépes távoktatást, remélem, hogy ez sikerülni fog. A két megoldás közül azt választot­ tuk, hogy nem mondunk le a Számtáv külön akkreditálásáról a levelező tagozat­ ba építve azt, hanem egy újabb erőfeszí­ téssel és nagyobb professzionalizmussal megteremtjük azokat a fel-tételeket, ame­ lyek alapján számítógépes távoktatási ta­ gozatként ez akkreditálható. Most tehát újra kérni fogjuk a Magyar Akkreditációs Bizottság elismerését. Nem tart attól rektor úr, hogy a számítógé­ pes távoktatásra való felvétel relatív könynyűsége rontja az egyetem színvonalát? Eddig az a benyomásom, hogy az igény erre a tagozatra is jelentős. AJogi Kar már tavaly is túllépte a Püspöki Kar által meg­ követelt határt és 3.500 helyett felfutatták a hallgatói létszámot 4.000-re. Ez nincs rendjén, mert kifejezett püspökkari ren­ delkezés volt, hogy ne növeljék tovább a meglévő karokat, de azért is, mert könynyű azt mondani, hogy az önköltséges hallgató csak fizet és ez tiszta haszon, de ennek a feltételeit is meg kell teremteni. Végezetül pedig azzal nem lehet kény­ szerhelyzetbe hozni a fenntartót, hogy a megengedett keretszámnál több hallgatót veszek fel, és utána követelőzöm a fenn­ tartó felé, hogy milliárdokért építsen újabb épületet, vagy engedélyezze újabb és újabb épületek vásárlását - növelve a fenntartási kockázatot -, mert nincs hely. Tehát máris túlpörgetett a létszám, ennek nem látszik, hogy megvolna a kellő alap­ ja. Egyébként a túljelentkezés jelenleg is igen nagy. Mi a véleménye Rektor Úrnak a Magyar Katolikus Egyház közfeladatairól? Az egyetem működésének tükrében vizs­ gálható a katolikus egyház feladatvállalása is Az utóbbi tíz év az intézményeinknek a mennyiségi növekedését hozta és nem el­ sősorban az egy-házi, hanem inkább az állami akaratnak megfelelően azoknak az intézményeknek a száma növekedett leg­ inkább, amelyek közszolgálatot látnak el. Tehát nem elsősorban a hitéleti alaptevé­ kenység intézményei. A papság életkörül­ ményei a tíz évvel ezelőttihez képest semmit sem javultak, sőt bizonyos szem­ pontból még nehezebb lett az életük. Szá­ muk azóta is csökkent és mégis mindenki azt várja tőlük, hogy még aktívabb tevé­ kenységet folytassanak a közéletben és vállalják a felelősséget az egyházi közin­ tézményekért. A megoldás pedig nem az, hogy civil pályákon is megpróbáljuk fel­ használni az amúgy is túlterhelt papságot. Ráadásul nem kellően megoldott a papság társadalombiztosítása, az életkörülmé­ nyeinek a biztosítása, a nyugdíjas papok lakhatása és ellátása. Túlságosan gyorsan nőtt az intézmé­ nyeink mennyisége. Véleményem sze­ rint az általunk el-vállalt intézmények hasznosak és szükségesek, hiszen fon­ tos, hogy az egyháznak legyenek iskolái, részt vehessen a felsőoktatásban, legye­ nek szociális intézményei, nemcsak azért, hogy segítsen az embereken és a betegeket ápolja, hanem azért is, mert így több lehetőség nyílik a társadalom­ mal való párbeszédre. Azonban a menynyiségi növekedés gyorsult és nem nőt­ tünk fel a feladathoz. Erőink határához értünk nemcsak anyagi, de intézményi szempontból is. Szintén nehezen tud­ juk már megoldani a szükséges admi­ nisztrációt. Az is fontos, hogy olyan emberek dolgozzanak nálunk, akik ezt szívesen, hitbeli meggyőződéstől ve­ zérelve teszik. Azt hiszem figyelemreméltó, amit az egyik evangélikus előadó mondott a Par­ lamentben az egyházi oktatásról szóló összejövetel alkalmával. Azt mondotta, ha most 6 és fél százalékon áll az egyházi közintézmények aránya valamennyi egy­ házat figyelembe véve, akkor ez esetleg még 8 százalékra emelkedhet az évek so­ rán, de tovább már nem. Nem mintha a társadalomnak vallásos nevelést adó isko­ lákból ne kellene akár több is, de ha a va­ lóban vallásos szellemben dolgozni tudó oktatók és nevelők számát nézzük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a már egyházi fenntartású intézmények is túl nagy fel­ adatot jelentenek. Hogy viszonyul a társadalom az Egyház küzdelméhez? A társadalom nem ismeri az egyháznak - mint szervezetnek a nyomorúságát. Szisztematikusan kipusztították azt a személyi állományt és azt a kulturális réteget, amelyre támaszkodva a háború előtt és után az egész rendszer műkö­ dött. Sokan most megint leadják a ren­ delést az egyháznak, hogy tegye ugyan­ azt, mint annakidején, de az eszükbe sem jut, hogy arra gondoljanak, hogy abból a tízezer szerzetesből, aki akkor ezt a munkát végezte, hány van életben, vagy munkaképes korban. Majd ha új­ ra lesz elég hívő ember, aki az ilyen fel­ adatok ellátására meggyőződésből az életét áldozza és már olyan sokan lesz­ nek, hogy a jelenlegi intézményeket nemcsak hogy megtöltik, hanem több ilyen intézményt is tudnának katolikus szellemben működtetni, ez a kérdés majd akkor aktuálissá válik. Ahogy azonban a nyugat-európai fejleménye­ ket látom, ez kevéssé valószínű. Ezért a reális célkitűzés az, hogy a mostani in­ tézményeinket minél jobban működ­ tessük és tényleg azt adjuk, amit az em­ berek remélnek tőlünk. Mit kér, illetve vár el Rektor úr az egyetem hallgatóitól? Azt szeretném, hogy azok, akik ide je­ lentkeznek, nem társadalmi presztízs­ ből, vagy kényelemszeretetből tennék ezt, hanem elsősorban azért, mert éppen katolikus egyetemre szeretnének járni. Ha ez a szándék a hallgatóban megvan, akkor ez visszahat a tanári karra, az egyetem egész légkörére. Ezért azt ké­ rem a hallgatóktól, hogy segítsenek ka­ tolikussá tenni az egyetemet. Másrészt ne pusztán fogyasztóként tekintsenek az egyetemre, hanem szeressék azt és érez­ zék magukat az egyetem oktatóival és munkatársaival egy közösségnek és pró­ báljunk meg közösen egyre jobb egyete­ met kialakítani. GULYÁS GERGELY kilencedik oldal �A szakdolgozatírásról egy perjogtanár tapasztalatai Sikerrel védett szakdolgozat nélkül a jog­ hallgató nem bocsátható záróvizsgára. Ez a siker tehát nem megkerülhető esemény annak a joghallgatónak az életében, aki jo­ gászdoktor óhajt lenni. Itt egy olyan jog­ szabályi követelmény teljesítéséről van szó, amely általában ró terhet a felsőfokon iskolázódó polgárokra: a dolog tehát meg­ lehetősen általános. Ajogászi hivatás maj­ dani gyakorlói esetében sajátosságot je­ lent mindenek előtt a téma, hiszen a tár­ gyat az állam- és jogtudományok köréből kell választani. Jó hír, hogy a jog- és ál­ lamtudományok, mint bármely más tu­ dományszak, rendelkeznek határterüle­ tekkel is, azaz a témaválasztásnak „úszó határai” vannak. További sajátosságot je­ lenthet/egyes más tudományterületekhez képest/ a dolgozat „dísztelensége”, a pusz­ tán betűkből felhalmozott tartalom. Ez azonban még sincs egészen így. Ajoghallgató is élhet - sőt adott esetben élnie is kell - ábrákkal, grafikonokkal, térképek­ kel és más Jogásziatlan” módszerekkel, eszközökkel. Végül a joghallgató diplo­ mamunkájának harmadik - de a rangsor­ ban mégsem utolsó - vonása a terjedelem elvárt bősége. Az elvárt terjedelem bősége mögött ter­ mészetesen az az alapvető követelmény munkál, mely szerint a terjedelmes kéz­ irat tartalma legyen jó minőségű /vagy még ennél is jobb/. Az ilyen értekezés be­ nyújtását azonban bizonyos tényezők elő­ segíthetik, más tényezők pedig gátolhat­ ják, sőt ki is zárhatják. Essünk túl hamar ez utóbbiak tárgyalásán. A másoktól másolt, „idegenkezű alkotás” - az én praxisomban nem volt rá példa biztosan kizáró ok. Felületességre vall a könyvészeti igényesség mellőzése. A le­ írási hibák pedig - vérmérsékletétől füg­ gően - bosszanthatják fel az olvasót. Nem vall udvarias szerzőre, ha megfeledkezik konzulenséről, akit illendő megemlíteni. Kerüljünk át azonban a napfényes oldalra. Ragyogó szakdolgozatot is lehet közöm­ bös lelkiállapotban írni, de ez módfelett valószerűtlen. Általános lélektani szituá­ tizedik oldal cióként veszem számításba, hogy a szak­ dolgozat-író szereti azt a tárgyat, amelyet választott. Fontos, hogy a téma érdekelje, izgassa őt, tegye kíváncsivá. Szeretet, ér­ deklődés, kíváncsiság, sőt az eddigi ered­ mények meghaladásának igénye /ez ritka szép bravúrt tud produkálni!/ olyan motí­ vumok, amelyeket a tanszékek, intézetek intézményesen serkentenek a „megadott” és a „szabadon választható” témák meg­ hirdetésével. Munkatársaim és jómagam - Budapesten és Miskolcon - közel két évtizede „művezetjük”, illetve bíráljuk el az V év­ folyamos joghallgatók szakdolgozatait, melyeket polgári eljárásjogi tárgykörben írtak. A „megadott” témák is, a „szabadon választható” tárgykörök is igen korán fel­ kerülnek a hirdető-táblákra. A választékot időről-időre felfrissítem, nemcsak a „varietas delectat” ősi tapasztalata alapján, hanem a jogi-állami élet időszerű impul­ zusainak is engedve. Kari szinten szabá­ lyozott, hogy mikor szabad utoljára beje­ lentkezni szakdolgozat írásra. Aki valóban igényes, kötelezze el magát idejekorán egy téma mellett. Néhány hónap ugyanis nem elegendő egy szakdolgozat megírá­ sára, feltéve persze, hogy ezen joghallga­ tói „mestermunka” presztízsét minden érdekelt komolyan gondolja. /Szerintem ez oktatói oldalról is így van./ Külföldi ta­ pasztalataim a joghallgatók felkészültsé­ gét, illetve teljesítményét tekintve a mér­ leg serpenyőjét a magyar joghallgatók ja­ vára billenti, „nyomják le”, ámde honi fi­ ataljaink általában hátrányban vannak, ha a szakdolgozatok színvonalát nézem. Ezt a hátrányhelyzetet főleg azok a hazai szakdolgozatírók dolgozták le, akik a szó­ ban forgó „mestermunkát” nem előzmé­ nyek nélkül tették le az asztalra: évfo­ lyamdolgozatra építve, tudományos diák­ köri dolgozatot fejlesztve jutottak el a végkifejlethez. Példa persze van az ellen­ kezőjére is. Örvendünk, ha ezek száma is szaporodik. A téma iránt meglévő előszeretet és a hosszabb „kihordási idő” együtt járója szokásosan az átlagosnál szélesebbre mé­ retezett és imponálóan mély információs bázis. A szakirodalom és az elvi határoza­ tok mellé /mögé és elé/ így sorakozhatnak kérdőívek tanulságai, interjúk, statisztikák /nem feltétlenül országosak!/ és termé­ szetesen a ritkábban alkalmazott kitekin­ tés külföldre, továbbá a visszapillantás a múltba. Ezek bevonása kétséget kizáróan értéknövelő tényező. Van egy szellemi magaslat: a jogszabálybí­ rálat és a jogfejlesztő javaslat megtétele. Ezt a szellemi csúcsteljesítményt joghall­ gatótól senki el nem várja. Örömünk oka, ha egyre többen jutnak fel idáig. Csak­ hogy ne övezze ezt a kísérletet olcsó de­ magógia, hevenyészettség, közhelyes szó­ lam! A Tanítvány sikerét - legalábbis részben szavatolja a Mester / és fordítva /. Mi ok­ tatók szeretjük annyira hivatásunkat és vagyunk is annyira rátartiak, hogy a szak­ dolgozatok „művezetésébe” minden mozgósítható erőnket beleadjuk. A kon­ zulens válj a, hogy elérje őt a szakdolgo­ zat-író. Itt az etikett alig számít: iroda, dolgozószoba, utca, könyvtár, fax, távbe­ szélő, villamosmegálló is a kapcsolatfelvé­ tel, illetve - tartás színhelyei lehetnek / szerintem /. Az érdemi konzultációk ré­ vén egészen biztosan jobb lesz a szakdol­ gozat. Nem annyira az oktatói hiúság jelének, hanem inkább lojalitásnak nevezném azt a tényt, amely szerint a szakdolgozatokra adott érdemjegyek jobbak az átlagosnál. Hasznos lenne ezen a téren valamennyi jogi karnak egy közös módszertani levele a jogtanuló ifjúsághoz szakdolgozatírás tárgyában. Megfontolandó még az is: mi­ ként hasznosítható, illetve jutalmazható utóbb egy-egy briliáns szakdolgozat. Azon állapot mégsem tűrhető, hogy a szakdolgozatok visszhangtalanul süllyed­ nek el félévszázados időre az irattárakban. Ezen én úgy próbálok segíteni, hogy fel­ kérem a szakdolgozatírókat: vegyék ala­ pul, érdekes előzményként az azonos tárgyban már megvédett szakdolgozato­ �kát. Végtére a fiataloknál is vannak kevés­ bé fiatalok. Úgy vélem, hogy a hallgatói önkormány­ zatok is részt vállalhatnának a szakdolgo­ zat-írás körül. /Pl. jutalmazási javaslatok megtételévél, kellő szakmai egyetértés mellett. / Az elismerés az én szótáramban sem egyjelentésű a pénzben kifejezett el­ ismeréssel. Volna még mondanivalóm a szakdolgo­ zat-írás problémakörének egyes részlet­ kérdéseiről is íme: A konzulens és a szakdolgozat-író között bizalmi viszony alakul ki, illetőleg a már meglévő együttműködés elmélyül. Ezért nemcsak az a fontos, hogy a téma legyen „testhezálló”, hanem az is, hogy a konzu­ lens egyfajta „előszereteti értékkel” ragasz­ kodjék az adott joghallgatóhoz és viszont. Formailag a konzulenst a tanszékvezető bízza meg, eszményi esetben háromsze­ mélyes konszenzus alapján. A konszen­ zusnak azonban korlátja lehet az arányos munkamegosztás sosem lényegtelen tan­ széki szempontja. A távoktatásban résztve­ vők sajnos a nappali tagozatos növendéke­ inkhez képest különösen, de a levelező ta­ gozatosokhoz viszonyítva is némileg hát­ rányos helyzetben vannak akkor, amikor a konzulens személyére nézve téveszthet­ nének elő kérelmet, hiszen az oktatókat személyesen alig ismerik. /Ismerhetik azonban a munkásságukat./ Ilyenkor a tutor, illetve a tanszéki távoktatási felelős nyújthat előzetes tájékoztatást, ideértve természetesen a szakdolgozat-írással kap­ csolatos minden más kérdést. A konzultációknak nemcsak az időpont­ ját, hanem az egyes konzultációk konkrét rendeltetését is előre meghatározni, ter­ vezni szükséges. Az a kívánság, hogy a konzulens az elkészített egész anyagot előzetesen ellenőrizze, véleményezze, nem látszik járható útnak. A konzulens­ nek ugyanis nincsenek sem lektori, sem korrektori, még kevésbé “cenzori” felada­ tai, a jelöltnek pedig bátor öntudattal kell vállalnia értekezését. Az irodalmi apparátus összegyűjtése fá­ radságos, de a sikert szavatoló műveletek egyike. Szűkén értelmezett jogászi meg­ közelítésben a források lehetnek jogsza­ bályok, elvi határozatok és szakirodalmi alkotások. A jogszabályok összegyűjtésé­ ben és bemutatásában világosan különb­ séget kell tenni a hatálytalan, az érvényes és a hatályos rendelkezések között. Az el­ vi határozatokat illetően tudni kell, hogy azok meghatározott normatív bázisra épülnek, s vonatkozik azokra a latin mon­ dás: „Ruente fundamento ruit sententia”, azaz: ha megdől az alap, megdől az ítélet is. Az elvi határozatoknak ezt a kötöttsé­ gét jogi normához, időhöz, helyhez elvi­ leg minden joghallgató tudja, de mégsem mindig alkalmazza szakdolgozatában. A vonatkozó jog- és államtudományi szakirodalom „lelőhelyei” szerteágazób­ bak, látszólag „rejtettebbek”, mint a jog­ szabályok és az elvi határozatok feltalálási forrásai. Felhívom a figyelmet az Ország­ gyűlési Könyvtárra, s ennek kapcsán arra is, hogy ezen becses nemzeti intézmé­ nyünk nyaranta rövid időre bezár. Külö­ nösen ajánlom a szakdolgozat-írók figyel­ mébe a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárát, ahol évtizedek óta hiánytala­ nul gyűjtik a különféle tudományos foko­ zatok elnyerése érdekében megírt mo­ nográfiákat. Közülük nem mindegyik je­ lent meg nyomtatásban! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomá­ nyi Karának Polgári Eljárásjogi Tanszé­ kén /Budapest, VIII., Szentkirályi utca 30. II.em. 202. szoba, telefon: 06-14297200/239. mellék/ hivatalos időben megtekinthető az a bibliográfiai összeállí­ tás, amely 1990-től 2000-ig tartalmazza azon polgári eljárásjogi tárgyú közlemé­ nyeket, amelyek itthon jelentek meg. /A III. évezred publikációit tehát kinek-kinek még egyénileg kell összegyűjtenie./ A szükséges szakirodalom begyűjtése, fel­ használása és az azokra történő hivatkozás során számos problémára bukkantam. Gyakran tapasztalható a szakirodalom felü­ letes, olykor „másodkézből” vett, ismerete. /Pedig a polgári eljárásjogi téren a magyar nyelvű szakirodalmi termés igazán nem bőséges. /A polgári eljárásjogi tárgyú szak­ irodalmi források felhasználásánál olykor tapasztalható, hogy a diplomamunkába „beépített” auctor-ok véleményét a disszertáns helytől-időtől-körülményektől függetlenül mutatja be, holott ezek a „responsum”-ok is-bár kevésbé mint az el­ vi határozatok-ritkán élnek meg matuzsá­ lemi kort. Való igaz, hogy azt a szokványt, amely a szakirodalom „meghivatkozására” szolgál, intézményesen nem tanítja senki. Mégis meg kell tanulni még akkor is, ha kortól, időtől, helytől, kiadótól függően tá­ volról sem lehet egységes sablonról beszél­ ni. Azt ajánlom, hogy a jelölt először ta­ nulmányozza forrásainak hivatkozási gya­ korlatát, majd kötelezze el magát egyetlen szokványhoz, és emellett következetesen tartson ki. A felhasznált források, irodalom jegyzéke a szakdolgozat végén álljon az alábbi sor­ rendben: 1/jogszabályok, 2/elvi határoza­ tok, 3/szakirodalom. A jogszabályok a közjogi hierarchia és kelet szerint, az elvi határozatok a kibocsátó szerv szerinti ta­ golásban, típusonként, időrendi sorrend­ ben, míg a szerzők nevei alfabetikus egymásra-következésben álljanak. Egyre meghatározóbbá váló követelmény szerint a jó minőségű szakdolgozatnak külföldi, nemzetközi elemeket is tartal­ maznia kell. Ennek az elvárásnak egyre több szakdolgozat-író eleget tesz. Bár az idegen nyelvek ismerete jogtanuló tanít­ ványaink körében örvendetesen gyarapo­ dik, az ismeretszerzésnek lehetnek, sőt vannak korlátái. Szép példája a fiatalok együttműködésének, amikor valamely idegen nyelv tudója-esetleg a kölcsönös­ ségjegyében - „besegít” annak a szakdol­ gozat-írónak, aki az adott nyelvet nem is­ meri. Idegen nyelvű forrásokat a kari könyvtárak egyre gazdagabban tartalmaz­ nak. Az Európai Emberi Jogi Bíróság jog­ gyakorlata magyar nyelven olvasható a Bírósági Határozatok című havilapban. Tanulni nemcsak Tanár-Diákviszonylatban lehet. Tanulni Diák-Diák viszonylatban is lehet. Ahogyan „kitár­ gyalják” a fiatalok egymás között egy-egy sportesemény vagy buli tapasztalatai, ér­ dekességeit, talán mód nyílhat arra is, hogy egyéb közös dolgaikról, jelesül a szakdolgozat-írásról is, eszmét cserélje­ nek. Mégpedig avégett, hogy - Babits sza­ vaival élve - „egymást lendítsék diadalra”. Prof Dr. jur. habil. GÁSPÁRDY LÁSZLÓ tanszékvezető /ME és PPKE/, az MTA doktora Budapest, 2001. május 19, Szent Ivó napján tizenegyedik oldal �A történelmi Magyarország nemzetiségei 6. Akik önmagukkalfogtak kezet A világháborút lezáró békerendszer többé-kevésbé ismert valamennyiünk előtt, így tudhat­ juk azt is, hogy a nyugati hatalmak az új hatá­ rok kijelölésénél elsősorban stratégiai szem­ pontokat vettek figyelembe. Ennek köszönhe­ tően mintegy 1 millió magyar lett csehszlovák állampolgár. Az új államban azonban a szlová­ kok sem élvezhettek teljes körű autonómiát, pedig számítottak valami hasonlóra. 1919 áp­ rilisában aztán a románok megtámadták ha­ zánkat, északról pedig - a demarkációs vonalat átlépve - a csehek is egyre délebbre lopakod­ tak. A sebtében verbuválódott Vörös Hadsereg válaszként ellenoffenzívát indított, és elfoglal­ ta Kelet - Szlovákia nagy részét. Bízva azon­ ban Párizsban, a területet önként adtuk vissza korábbi tulajdonosainak. (Közben a románok azért nem vonultak ám vissza, sőt, elfoglalták Budapestet is!) Aztán jött Párizs, Versailles, Kis - Trianon palota... A vadonatúj államban a cseheké lett a do­ mináns szerep, a szlovákok kissé becsapva érezték magukat, az ott élő magyarok túlnyo­ mó többsége pedig változatlanul Magyaror­ szágot tartotta hazájának, s így irányadónak Budapest politikáját. Mindezt az „uralkodó” cseh vezetés intézkedéseinek ellentmondva, ami területi szempontból el akarta szakítani egymástól a magyar kisebbséget. Idővel azon­ ban az ott élő magyarok több mint fele kény­ telen volt engedni. A II. világháború is alakított valamelyest a térség etnikai térképén. A magyarok aránya - a kitelepítéseknek és a lakosságcserének is kö­ szönhetően - az 5 % - ot súrolta, ami csak to­ vább csökkent. Mikor ismét a csehek kereked­ tek fölül, a szlovák oldalon ez természetesen el­ lenállásba ütközött. Az 1968 — as prágai tavasz után a szovjetek a szlovákokat kezdték el támo­ gatni, a cseheket megbízhatatlannak tartották, 1969 - ben pedig új az új alkotmánytörvény ér­ telmében az állam föderatív jellege erősödött, 1989 - ig pedig az 1963 - bán rehabilitált Gustáv Husák lett a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára. Márpedig ő szlovák. A világháború után kb. 100 ezer magyart telepítettek ki, 40 ezret Csehországba vittek, és választás elé állították őket, vagy szlováknak vallják magukat, vagy tovább nélkülöznek (persze azért nem ebben a formában kérdez­ ték őket), helyzetük 1948 - tói azonban javul­ ni látszott. Ez 20 évig tartott. Utána visszaszo­ rult a magyar oktatás és könyvkiadás, a magyar diákok száma 1977 - re 70 ezerre csökkent, az iskoláké 376 - ra. (A miheztartás végett, 1960 - bán még 496 volt a számuk.) A csehek és a szlovákok viszonya nem volt annyira rossz, bár az utóbbiaknak legfőbb vá­ gyuk az autonómia volt, amit aztán 1993 - bán meg is kaptak, január 1.-én Csehszlovákia hi­ vatalosan is felbomlott, létrejött az új, függet­ len szlovák állam. A szétválás meglepően bé­ kés módon ment végbe. Az új államon belül 11 % volt a magyar kisebbség aránya (közel 600 ezer ember), s bár 1995 - ben szerződést írtak alá Magyarországgal (ti. a szlovákok), lépten- nyomon akadályozták a magyar nyelv használatát. A helyzetet tovább rontotta a bős - nagymarosi vízerőmű kudarca, és az erősen nacionalista Meciar magyarellenes politikája. A mai helyzetet ismerjük, bár a státusztör­ vény még magyarázatra és korrigálásra szorul, de az idő biztosan megoldja ezt is, és elfogad­ ják nyugaton is. Én elhiszem, hogy „az EU - n kívül is van élet”, de én azért kipróbálnám. Ehhez azonban még sok minden kell, többek között egy nemzetközileg is elfogadott, jól át­ rágott, működő státusztörvény. Ismét elröpült egy évfolyam, ismét megható a diplomaosztó, szépek a talárok, mega diplomák, elérzékenyülés, csattogó fényképezőgépek.. És egy kis üresség. Nemcsak az ismeretlen jövő mi­ att, hanem mert egyetlen alsóbb évfolyamtól vagy a Hallgatói Önkormányzattól nem kaptunk se vállveregetést, se „szép volt fiúk”-at, se „mi­ lyen érzés?”-t, de még csak egy „szasztok”-at se. így jött, hogy az elfelejtett évfolyam (remélem nem „navégrehogyelmenetek” évfolyam) elha­ tározta, hogy illő módon megünnepli saját ma­ gát. Kis éji cikkem fő célja, hogy beszámoljak azon tapasztalatokról, amelyek bármikor példa­ ként szolgálhatnak mind a mindenkori HŐK, mind a lelkes rendezvényszervezők és közösség­ kovácsok számára. Alig két héttel a bankett előtt a Spari teraszán kávézgatva a friss doktorok („b.a.” toldattal) keseregtek Úgy magyarosan. Szó szót követett, majd mindenki hazament to­ vább pihenni az államvizsgák gyötrelmeit. Más­ nap már három lelkes el is kezdte szervezni a rendhagyó önbúcsúztatást. (Ezúton is minden köszönet a két háziasszonynak: Szente Réka Milénának és Székács Julcsinak!) És innentől Rendezvényszervezők figyelem! Az Egyetem történetékek egyik legolcsóbb buliját rendezte meg az évfolyam, méghozzá kb. 400 fő részvéte­ lével, belépő nélkül, éjfélkor pezsgős köszöntő­ vel, 600 db pogácsával, valamint a (most már) V éves Melegh Anna énekesnőnk és egy DJ közre­ működésével... És mindez 70 ezer forinból?! — - így is lehet. (Majdnem gesztus értékű volt, hogy pár nappal a rendezvény előtt felajánlotta a HŐK, hogy állja ezt a költséget. Némi árnyékot borított ugyan a dologra, hogy a kifizetések a sürgős nyaralások miatt egy hónapot csúsztak és ezalatt a non-profit szervezők folyamatosan kap­ ták a noszogató telefonokat.) Reméljük példa volt ez az év arra, hogy az igény mentén kialakul­ jon a Pázmányon is végre egy olyan szokás, hogy a frissensült doctor iurisok is megérdemel(né)nek — minden szinten! — egy kis oda­ figyelést, és egy (akár negyedolyan) cécót, mint az első és a harmad évesek... de legalább a hamubasült pogácsát ne maguk süssék..... VINCZE SZABOLCS GERENCSÉR BALÁZS Pár nap Agárdon Tőkés László, Várhegyi Attila, Dr. Gál András Levente, akik a jogászi hivatásról, szépségé­ ről, vagy annak buktatóiról beszéltek. Kü­ lönösen nagy érdeklődésre tartott számot a „média napon” megrendezett pódiumvita Bayer Zsolt, Lovas István, Kert Attila és Havas Henrik részvételével. A hallgatóság alig akart vacsorázni menni, annyira beleélték magukat a vitába. A fárasztó szakmai munka után neves elő­ adók gondoskodtak a felhőtlen szórakozásról. Előadást tartott Gál József világutazó, Hohó, Ferenczi György, Maksa Zoltán. Aki ezek után is talpon tudott maradni, az hajnalig rop­ hatta Dj. Titusz vagy Dj. Ozsváthtal. A résztvevők nem csak passzív részesei voltak az előadásoknak, hanem aktívan A tavalyi tanév tavaszi szemeszterében elkezdett, nemzetiségi témájú cikkeket a szlo­ vák nép tárgyalásánál hagytam abba, de sajnos az I. világháború kitörésénél megakad­ tam, amikor is meglepetésszerűen közbejött egy újabb évszak. Bár túl gyorsan telt el a nyár, de eltelt, úgyhogy a legjobb szerintem az lesz, ha ott folytatom, ahol abbahagytam. 2001. augusztus 28. és szeptember 2. között került sor a Régiók Szövetségének szerve­ zésében a Kárpát-medencei Jogász Találko­ zóra. Több mint kétszáz joghallgató láto­ gatta meg a tábort, pár felhőtlen nap remé­ nyében. A szervezők igyekeztek mindenki­ nek megfelelő programokat találni. A na­ pokat két részre osztották. Az első rész a szakmai munkáé volt, míg a második a szó­ rakozásé és a pihenésé. Megtisztelte a talál­ kozót jelenlétével többek között Dr. ZlinszkyJános, Dr. Solt Pál, Dr. Kilényi Géza, tizenkettedik oldal részt vettek a vitákban kérdéseikkel pár­ szor zavarba hozták az előadókat. Aki azonban azt hiszi, hogy itt minden véresen komoly volt, az téved. Azok az előadók, akik egyetemünkön is oktatnak, eddig so­ ha nem látott oldalukról mutatkoztak be. Talán nem is náluk vizsgáztunk? Aki ott volt, élményekkel gazdagabban tért haza, ebben biztos vagyok. Aki nem tudott eljönni, annak vigasztalásképpen mondha­ tom, jövőre ismétlés. SZABÓZÉ �Esztergomban a Szent Koronával Néhány Pázmányos hallgatónak megadatott az az élmény, hogy részt vegyen az vár északi rondelláján. Bitskey Tibor szín­ Esztergomban tartott Nagyboldogasszony-napi (augusztus 15.) ünnepségen. művész Sík Sándor-drámarészletet, Módi Az ünnepségre a Szent Korona kora haj­ nalban indult el a Parlamentből a Buda­ pest hajó fedélzetén, hogy megérkezzen a fél tizenegykor az esztergomi Bazilikában tartandó ünnepi szentmisére, melyet Paskai László bíboros celebrált. A helyszű­ ke miatt csupán ezer meghívott, köztük a politikai, kulturális és társadalmi élet ve­ zetői, foglalhatott helyet a Bazilikában, kí­ vülről pedig több ezren figyelték az ese­ ményt a kivetítőkön. EFOTT 2001. Idén nyáron is volt EFOTT. Az az Egyete­ misták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója. Ennyi a gyorshír. Bővebben: idén nyáron egy olyan brigád ragadta kezé­ be az EFOTT szervezését, melyben jócs­ kán akadtak Pázmányos hallgatók is. Meg­ van tehát a Pázmányos kötődés a rendez­ vényhez, és ha az ember végignéz magán és azt látja, hogy egyetemista, akkor megvan a személyes kötődés is a rendezvényhez (Id. az elnevezést). Tehát: ott a helyünk! Első meglepetés: Ha ez a sok ember, aki Kismaroson öt napra letáborozott, mind végignézett magán, és azt látta, hogy ő egyetemista, vagy főiskolás, akkor nagy bajban van a magyar felsőoktatás. Második meglepetés: (előzmény: kényelmes ember révén a sátrazás helyett jó előre bizto­ sítottam magamnak egy ágyat a kőházban legalábbis azt hittem) ha egy három ágyas szo­ bában nyolcán alszunk, azt még az sem könynyíti meg, ha az ember szerelmes. Harmadik meglepetés: ha hajnali öt órakor azon veszi észre magát az ember, hogy nincs pénze a dzenharmadik Unicumra (Hubertusra, vod­ kára, Vilmosra, sörre, borra, pálinkára stb.) az csak akkor tragédia, ha én vagyok az illető. Szóval igazából minden rendben volt, a kon­ certek (különösen a Bili meg a Rice meg a Mobil meg a Csapda) királyak voltak, renge­ teg rövid, ám annál intenzívebb ismeretség alakult ki. Kismaros és polgárai is épségben átvészelték e számukra erőt próbáló, vészter­ hes időszakot, csak alig néhányan kaptak al­ koholmérgezést vagy rosszabbat, ez volt tehát idén nyáron az EFOTT. KÚRÁN ANDRÁS Torokszorító pillanat volt, amikor a Szent Korona, „megmaradásunk és nem­ zeti egységünkjelképe” megérkezett a Ba­ zilikába, majd a díszőrség tagjai lassú me­ netben az oltár előtti emelvényhez vitték. A szentmise során a bíboros - megemlé­ kezve Szent István felajánlásáról - újra Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyar­ országot és a magyar nemzetet. A mise után felavatták Melocco Mik­ lós István megkoronázása című szobrát a Ferenc köztársasági elnök ünnepi köszön­ tőt mondott. Közben az eddig kintreked­ tek köszöntötték a Bazilikában a Szent Koronát. Délután négy órakor indul vissza a ha­ jó, kétszáz meghívottal a fedélzetén. A Duna-parti települések lakói különböző ötletes mutatványokkal üdvözölték az előttük elhaladó hajót, mely estére ért vissza a Kossuth-térre. A millenniumi év egyik utolsó eseménye igazi, méltó ünne­ pe volt ezeréves államiságunknak. Faültetés, mosdórombolás — Gólyatábor 2001. — Az időre nem lehetett panaszuk az augusztus 25-én Balatonboglárra érkező ifjú jogászpa­ lántáinknak és felnőni nem akaró felsőbbéveseinknek, egy napsütéses hétvége biztosított még lehetőséget egy utolsó nyara­ lásra az egyetem megkezdése előtt. A szállás elfoglalása után a csoportvezető tutorok osztották meg gólyáinkkal élmé­ nyeiket, számoltak be a „legsötétebb rém­ tettekről”: „van olyan vizsgáztató, aki rendes... a családjával, ne is számítsatok ar­ ra, hogy ebből a tantárgyból át fogtok men­ ni stb. stb.” Hogy ezek után mégis el tudott indulni az első évfolyam, minden elismeré­ sem az övék! Délután Somlai Attila HÖK-elnök végül össze tudott verbuválni egy elég szép kis csapatot, mely egy kis késéssel ugyan, de tisztességgel képviselte hallgatóinkat a Szentmisén. Estére jó hangulat alakult ki. Szabó Mar­ cell tanár úr 15 amerikai vendégdiákot is el­ hozott a táborba. ír népzenével örvendezte­ tett meg minket a Lean Dubh zenekar, majd fellépett karunk rock csapata, a Legis Actio, végül kifulladásig az Alpha Bánd. Vasárnap délelőtt környezetvédelemről tartott előadást Dr. Bándi Gyula Professzor Úr, karunk intézetvezetője, majd a Környe­ zetvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke. E témával az ismerkedést nem lehet elég ko­ rán kezdeni a Pázmányon. Erről, valamint a város főterén történt faültetésről a Duna TV is beszámolt. Mostantól 28 fa és egy réztábla öregbíti hírnevünket a somogyi vá­ rosba érkezők előtt. Délután Horváth Attila tanár úr mutatta be egyetemünket, ettől nyilván visszajött a kedve az ifjú titánoknak: mégsem lehet olyan szörnyű hely ez a Pázmány! Majd sor kerülhetett a régóta nagy sikernek örvendő tanár-diák mérkőzésre, ahol az oktatók, a szervezők és a gólyák csapatai küzdhettek meg egymással. Az esti vetélkedők után, amelyen kide­ rült, hogy mely gólya ember a gáton, a Chrystal, a United, valamint Náksi és Brunner adott koncertet. A gólyatábort egyedül az utolsó éjszakán a női mosdóban történt pusztítás árnyékol­ ta be. Hát erre megint csak nem lehetünk büszkék... A hétfői reggeli után elindultak haza jo­ gászcsapataink, mármint akik a végsőkig ki­ tartottak, így is voltak, akik még maradtak a magyar tengerparton, élvezve az idei év utolsó igazi nyári napját. MÁNDICS BOTOND Ezúton szeretném megkö­ szönni annak a bizonyos öt­ fős felsőbbéves „csapatnak”, hogy széttörtek 7 db wc kagy­ lót a gólyatáborban, és ezzel többtízezer forint kárt okoz­ tak az egyetemnek. A szemtanúk hivatalos ki­ hallgatása után megtesszük a kellő intézkedéseket. SOMLAI ATTILA HÖK-ELNÖK tizenharmadik oldal �Véget ért az ostrom Két perc - Változások a Jogbölcseleti Intézet körül - Reggeli életkép az Intézet II. emeleti ajtaja előtt: vizsgázó lány próbál bebocsátást nyerni, ahogy azt a ma szokásos módon fejezi ki egy illedelmes (mert ilyen is van) joghallgató: kopogtat... Kissé idegesen toporog, majd ki­ megy a lengőajtón, megpróbál bekukucskálni a függőfolyosóra nyíló ablakon az adminiszt­ rációs helyiségbe, csalódottság ül az arcán, mi­ kor visszajön, kezdi elveszíteni türelmét: „En­ gedjenek be, bent van az indexem, másból vizsgázom, nem megy anélkül!” Egyre embertelenebbül veri az ajtót - melyen kívülről kilincs helyett csak gomb található — dübörög, káromkodni tán csak a mellette álló Péteri Professzor Úrra való tekintettel nem kezd, aki a tőle megszokott humorral próbálja lecsilla­ pítani a kolleginát: „Nyugodjon meg kisaszszony, én csupán fél órája próbálok bejutni a saját tanszékemre. Többeknek egyszerűen elkeverték a je­ lentkezését a postaládás rendszer útvesztői­ ben, szerencsésebb esetben csak egészen más időpontra írták ki. Mivel a harmadikosoknak nem kellett letenni az államelmélet IIL-at, többen szerették volna magukat kihúzatni időpontjukról, hogy azt átengedhessék a hop­ pon maradt másodikosoknak: „Azt kérem nem lehet! Szó nem lehet róla! - De nekünk nem kell lerakni, miért nem lehetne mást írni a helyemre? - Nem érdekel, kérem!” A lába­ mat sikerült még kirántanom a rácsukódó aj­ tó elől. „Azt szeretném csak megkérdezni... Olvassa el a faliújságon!” Végül a Tanulmányi Dékánhelyettes kivette az átlagszámítás alól a Jogbölcseleti Intézet tantárgyait, amennyiben azok hiányoznának valamely hallgatónak, azaz nem jár értük nullás érdemjegy. Lehetett hallani, hogy a titkárnőt bántal­ mazták, a folyosón rángatták meg hallgatók, mások szerint meg az volt az utolsó csepp, hogy valaki nem volt elég fürge, hogy elugorjon a rácsapódó ajtó elől, minek következté­ ben eltört az orra. Ezek után feljelentést tett súlyos testi sértésért. Nem tudhatjuk. Tény, hogy a világtörténelem leghosszabb ostroma Leningrádot sújtotta, 1941 augusztusától 1944 januáijáig. Világrekordot tehát nem sikerült döntenünk, az áldozatok számát sem lehet összehasonlítani, végül is „csak” egy orr törött el, azonban azt hiszem, egy ideig nem felejt­ jük a reménytelen próbálkozásainkat, az elka­ vart jelentkezési lapjainkat, a 40 fokos lázban lerakott vizsgákat, mert csak klinikai záróje­ lentést fogadtak el, esetleg a proszektúráról, a telefonos vetélkedőn kiosztott maradék he­ lyeket, valamint a félrerakott és faxra állított telefont. Egy ostrom véget ért. Kezdődik egy újabb, vagy netán eljő az oly régóta áhított viíágbéke? MÁNDICS BOTOND tizennegyedik oldal Az egyetlen baj a semmi(levéssel, hogy sohasem tudod, mikor végeztél. (graffiti) Kedvenc nyári vizsgáinktól eltekintve talán helytálló volt (?) ránk nézve a fen­ ti idézet. Szeptember azonban magával ragad­ ja az embert. Új előadó, új ismeretek, új könyvek, és egyéb dijak, valamint a visszatérő kérdés: hogyan lesz a hallga­ tóból milliomos? Most valószínűleg úgy, hogy előtte milliárdos volt... A lendület elindul, ami persze kelle­ mesebb gondolatokat is ébreszt. Kézről kézre járnak a fényképek, szájról szájra a történetek Jóleső csókok, kézszorítások. Szerény fogadalmak, hogy most aztán tényleg, jobban, és szebben. Egyre bő­ vülő, Szentkirály utcai birodalmunk is­ mét megtelik ismerős arcokkal, han­ gokkal. A viszontlátás öröme egyúttal mun­ kára sarkall. Ahogy a közmondásban, (még) mindig van mit tanulnunk. Sőt, bizonyítanunk, hogy Intézményünk­ nek némi nehézség ellenére igenis, jó híre van. Igazán jó érzés lesz majd olvasni-hallani, hogy már megint ott voltunk, részt vettünk, megnyertük... és egyébként, ránk ugyan lehet számí­ tani. Budapest is tartogat újra felfedeznivalót. A színházak, mozik ismét készen állnak, lesznek koncertek, és főleg, iz­ galmas tárgyalások. Még állnak a kevés­ bé ismert és a jól bevált törzshelyek... (Az „örökifjú” Vén Pipásról nem is szólva.) Tehát van épp elég lehetőségünk, hogy elkerüljük az idézett bölcsesség csapdáját. Talán időnk is, az egyelőre jótékony távolságba vesző (de azért felsejlő) elkövetkező, ismert szóöszszetétclben használatos „időszak”-ig. Mindenesetre, abban a falfirkában is van fantázia. Ha csak az az egyet­ len baj... SZAMOS MÁRTON Olvasói levél Távoktatás - a tolerancia és rugalmasság kulcskérdései Tisztelt Oktatóink és ügyintézői testületünk! Miért gondolják, hogy a számtávos egy lusta, naphosszat otthon henyélő, ráadásul gyengén tanuló diák, akinek más dolga sincs, mint szórakozni a számítógépével; akinek anyuci és apuci úgyis mindent kifizet, így a tandíját is a végsőkig lehet emelni. Miért hiszik ezt? A valóság merőben más! Sokan keményen dolgoznak azért, hogy tandíjukat fizetni tudják, amit mellesleg az egyetem inkorrekt módon évről évre emel. Elsőben ugyanis meghirdetésre került egy összeg. Gondolom velem együtt, sokan előre kikalkulálták, hogy egy ilyen összegű tandijjat öt éven keresztül hogyan fognak fizetni, és csak ezután jelentkeztek a szám távra. (Ha ezt előre tudjuk...) Az induláskori feltételek időközben az egyetem részéről és vélhetőleg gazdasági érdekéből megváltoztatásra kerültek. Mit is tanultunk polgári jogból egy szerződés feltételeiről? Persze tudjuk mind. A jogi oldalát nem is lehet vitatni. De korrekt eljárás ez? Ez generális probléma, de mi van a minden­ napok apró-cseprő dolgaival: pl. indexek aláírása. Vegyünk egy diákot, aki vidéken lakik és rendes munkaidőben dolgozik (ez általában jellemző a távoktatásban résztvevőkre). Figyelembe veszi ezt valaki? Nem. Megjelölnek néhány napot, melyeken az adott tanszéken az indexeket alá lehet íratni. Természetesen ez munkanapra esik. Szóban forgó diákunknak így ki kell vennie egy fizetés nélküli szabadnapot, kifizetni az útiköltséget oda-vissza, és mindezt miért: EGY ALÁÍRÁSÉRT, hiszen azon a napon másik tanszéken nincs lehetőség aláíratni az indexet. Vissza kell tehát jönni másnap, vagy két nap múlva, vagy épp akkor amikor majd a Tisztelt Ügyintézőnek lesz ideje foglalkozni számos egyéb teendője mellett a diákokkal is. Nagy kérés lenne egy kevés rugalmasság illetve tolerancia? Merem állítani, hogy a távoktatásos hallgatók többségének sokkal nehezebb dolguk van, mint a nappali tagozatosoknak. Bárki kipróbálhatja: nyolc-tíz óra munka után egy számítógép előtt kinek van ereje még este kinyitni a tankönyvet? Mégis megtesszük, mert ezt vállaltuk. De azt nem vállaltuk, hogy nényány egyetemi titkárnő kedvéért kidobassuk magunkat a munkahelyünkről, leutazzunk pár száz kilométert vagy lemondjunk fizetésünk egy részéről ... egy aláírásért. (NÉV A SZERKESZTŐSÉGBEN) �Vedd és olvasd! Németh Adóm rovata NYÁRUTÓ I. egyetemi (kis)polgári etűdök Kétségtelenül szükség van (lenne) a határo­ zott állásfoglalásokra, a nyílt beszédre. Egy­ értelműség, nyíltság, dialógus. Azt hiszem , legyen bármilyen nagy ellenszél a média te­ rületén, lelkiismeretünk korántsem lehet nyugodt. Szürkék vagyunk, langyosak, sok­ szor bátortalanok. Egymással is képtelenek a párbeszédre. (Persze, azért ez csak „költői túlzás”. Vagy mégsem?) A médiaguruk teszik, amit tesznek, hir­ detik, amit hirdetnek. Lelkűk rajta. Előbbutóbb úgyis kapnak finom vajas süteménye­ ket a fejükre. A nyár „botrányai” (juj!), ill. valóban lé­ lekemelő, fontos eseményei alkalmat kínál­ nak némi „elmélkedésre”. Hogyan tovább a krisztusi úton, a médiában, a társadalom­ ban, az újkori szerepeink definiálása során? Sokat sejtetető pillanatok, események, moz­ zanatok. A kép töredezett. Mert még krízis van. Lesz-e katarzis? *** Szóval Sziget: homoszexuális felvilágosító prog­ ramok, interaktívjátékok + Tarlós polgármes­ ter + Juhász Géza + néhány repülő madaras és piros szegfus polgártárs + egy már felvilá­ gosult EU nagykövet, de leginkább sok félre duma, gagyizás. Alszeretet. Ami nem volt: SZERETET „Lapozzuk fel” az IGEN1 című katolikus fo­ lyóirat honlapját (vagy kutakodjunk a Szabó Ervinben), ahol egyértelmű, világos állásfogla­ lást, őszinte, krisztusi gyógymódokat, javaslato­ kat olvashatunk az Andreas Laun-nal készült interjúban a homoszexualitás-sal, homoszexu­ ális kollégáinkkal, keresztjükkel , annak krisz­ tusi módon való megélésével kapcsolatban. Nem idéznék, mert sokat kellene. Inkább csak ajánlom. Magunknak is. A homoszexuálisok­ nak is. A szegfűvel repülő madaraknak is... Egy ilyen alkalom mindenképpen jó lehe­ tőség arra (minden negatívuma ellenére), hogy mi is minél szélesebb körben elmond­ juk a véleményünket. Lehet, hogy hülyeség amit mondok, de egy körlevél a Püspöki Kar­ tól, egy Új Ember különszám a témáról, meg hasonló dolgok sokat jelenthetnének. És nem csak a nem katolikusok számára. A téma nagyon rázós és nagyon aktuális. Nem baj, sőt! *★* A szálkakeresés nagy, és fáradságos nyomozati munkát igényel. Nos: A HÉT című műsor nyomozói, ezúttal rossz ösvényen indultak el. (És haladnak máig rendületlenül... Nem ilyen a dialógus, a nyílt, egyértelmű, építő út...) „Csak itt! Csak most! Csak Önöknek!”. Ez más TV csatornák műsoraihoz jobban illik. Kritizálni okosan, intelligensen persze lehet is, kell is. Csak nem mindegy, hogy az ostor me­ lyik végét fogjuk meg. Annak, aki nyomoz, nem csak A-t, hanem B-t is illik, illene kiderítenie, ismertetnie: Fhskai László meghívására, kérésére december végén, Magyarországon lesz a Taize-i találkozó. Akit ér­ dekel, érdeklődjön. Solt Pál elnök úr biztosan ott lesz. Mert így is lehet elnök valaki... A hetes nyomozók módszeréinek „lesztálinozása”, meg „lenácizása” (minden ostobasá­ guk mellett) persze a lehető legrosszabb, elha­ markodott reakció volt. (Az emberben legyen önkritika: a „bűnvallás” nem egy rossz dolog. Más kérdés: az átvilágítás egy rossz módszer. Farizeuskodásra jó lenne.) Javaslatom: ma többet segítene, és előbbre mutató lenne egy délutáni teára, vagy egy reg­ geli kávéra való meghívás a prímási lakhelyre. Csöndes, személyes beszélgetés az ifjú, önje­ lölt nyomozókkal. (Rosszra - jóval. Ősi re­ cept. Legalább 2000 éves. És ez mindenkinek szól...) A közös teázgatást persze országossá is lehetne szélesíteni. Jót tenne az idegrendszer­ nek, ha másnak nem is. A szeptember elsejei Magyar Hírlapban Kamarás István, nagyszerű vallásszociológus a következőket nyilatkozta A HÉT műsorá­ val kapcsolatban: „Keresztény körökben többen arra gondolnak, az adás szervesen egy pártkampány része. Ionnak olyan vélekedések, hogy a gazdasági vezetők megnyerése után a kormány neki tetszőegyházigarnitúrát szeret­ ne összeállítani, néhány püspökcserével. Fogalmam sincs, ez valóbanfedi-e a valóságot, de ilyen vélekedé­ sek is vannak. (...) A nagy barátkozás mellett esetleg a kormány érezhet indíttatást a beavatkozásra, de is­ métlem, én nem tudom, mint szociológus csak a kü­ lönféle értelmezéseket gyűjtöm egybe.” Minden tiszteletem a Tanár Úré, de áll­ janak már elő ezek a „keresztény körök”, és mint szociológus, aki „csak a különféle ér­ telmezéseket gyűjti egybe”, a Tanár Úr a sokféle értelmezés közül, miért pont ezt az egyet tartotta említésre méltónak? És per­ sze, mint nem szociológus, hanem mint ke­ resztény ember is lehet véleményt monda­ ni, ha az embert kérdezik. Saját véleményt is lehet mondani... Meggyőződésem, hogy ha valaki nem sze­ retne 8 hónappal a választások előtt a „klérus­ sal” konfrontálódni, akkor az éppen a Kor­ mány Mellesleg nem O. V szokása a sunyi, és alattomos módszerek használata. Teszem hoz­ zá: nem hiszem, hogy párt állna a „nyomoza­ ti akciók” mögött. Egyszerűbb az ok: oktalan­ ság, hiúság, tudatlanság, sőt megeshet: rossz felé transzformálódott hiányérzet. **★ Most nem egymás mószerolásának van itt az ideje (egyébként soha sincs itt az ideje). Sok­ kal inkább az egyrészről csöndes, közös épít­ kezésnek (jórészt megvan), másrészről a társa­ dalmi kérdésekben igenis nagyon határozott, aktív megszólalásnak (jórészt nincs meg). Pár­ beszéd, párbeszéd, és párbeszéd. Egymással is, másokkal is. És ez bizony nem csak a Püspöki Kar felelőssége. És persze nem is elsősorban az egyetemi (kis)polgároké. A képzett, bölcs tanároké, professzoroké (ha csak az egyetemet tekintem) már sokkal inkább. Persze, ha em­ ber kell a gátra, azért mi is itt vagyunk. Mert azért még vagyunk néhányan... Folyt, köv. Üdvözlettel: NÉMETH ÁDÁM minutus@ffeemail.hu UL: Azért az a „bűnvallás” nem hagy nyugodni...Na mindegy. Ha nem megy ma, hát megtesszük holnap... Soha sem késő. 1 IGEN - www.igen.hu AZ IRGALOM Ha kiveszne belőled az irgalom, a szív együttérzése, mindent elveszítenél. Engeded-e, hogy magával ragadjon ez a mérhetetlen szeretet: a felhívás arra, hogy hetvenszer hétszer, azaz mindig újra és újra megbocsáss? Könnyűvé váló léptekkel így haladsz majd felfedezésről felfedezésre. Akik szeretnek és megfeledkeznek önmagukról, azoknak az élete szelíd szépségbe öltözik. Minden barátság belső harccal jár. És gyakran a kereszt világítja meg a szeretet kifürkészhetetlen mélységét. Ahelyett, hogy ragaszkodnál önmagadhoz, rossz lelkiismeretet keltve magad körül, vagy pedig átváltanál ironikus hangnembe, engeded-e, hogy elárasszon a jóság? Ebben az áttetsző szeretetben egyszerűen ismerd be hibáidat, és ne vesztegesd az időt azzal, hogy testvéred szemében szálkát keress. Boldog az a közösség, amelyik a jóság forrásává válik. Krisztus jelenik meg általa, mindent felülmúlva. ROGER TESTVÉR, TAIZÉ tizenötödik oldal �Októbertől indul a Szakkollégium A „Deák Ferenc” Államtudományi Szakkollégium hazánkban egyedülál­ ló közéleti, tudományos műhely, amely alulról jövő hallgatói kezdemé­ nyezés eredményeként jött létre. A Szakkollégium létrehozása érdekében összefogott egykori és jelenlegi hallga­ tók célkitűzéseit a PPKE -JÁK számos professzora támogatta, ezért a hallga­ tók által megkezdett munka ma már intézményi keretek közt folyhat. Az oktatók és a hallgatók közt olyan konstruktív együttműködés alakult ki, melynek eredménye a Deák Ferenc Ál­ lamtudományi Szakkollégium meg­ alapítása lett, kielégítve ezzel a hallga­ tók által támasztott igényt egy magas szintű tudományos tevékenységet foly­ tató államtudományi szakkollégium létrehozására. A Szakkollégium a 2000/2001-es tanév során próbafélévet tartott, melynek során négy kurzus került beindításra. A Választási rendszerek - választói magatartás c., a Politikai pártok szerveződése a rendszerváltás idején c., a Gazdasági rendszerváltás főbb kérdései c., valamint aJogállami átmenet dilemmái c., szak­ kollégiumi kurzusokon olyan neves pro­ fesszorok és közéleti személyiségek tartottak előadásokat, mint például Botos Katalin, Kövér László, Hegedűs Tamás, Nagy Gábor, Navracsics Tibor, Tóth Zsolt, Csurka István, és Virga Csaba. Az előadásokon nem egy­ szer több mint 250 hallgató jelent meg, ez­ zel is kifejezve az érdeklődésüket a Szakkol­ légium által felvetett témakörök iránt. Szakkollégiumunk egy olyan közéleti műhely, amely magas fokú önkormányzati­ sággal rendelkezik, és a szakkollégisták nagy mértékben maguk alakítják saját működési rendjüket. A szakkollégium tagjainak száma közel 30 fő, amely külsősökből és belsősökből tevődik majd össze. A belsősök igényes körülmények között, kedvezményes szál­ láslehetőséget vehetnek igénybe. A Deák Szakkollégium tagja lehet minden másod- vagyfelsőbb éves hallgató, aki sikeres felvételi vizsgát tett, és a tanul­ mányi átlaga is megfelelő. A Szakkollégi­ um 2001/2002-es tanévben két, indexbe felvehető kurzust indít. A kurzusok jelle­ güket tekintve csoportos beszélgetések, vitakörök, melyekben a tagok saját néze­ teik kifejtésére is lehetőséget kapnak. A szakkollégiumi képzés hat féléves tanrendre épül, amelynek témái az alábbi kérdéskörök köré csoportosíthatók: tizenhatodik oldal - Üjabbkori európai politika- és alkotmány­ történet - az amerikaiforradalomtól 2000-ig - Jelenkori politikai és jogállami rendsze­ rek - a 20. század végéig, kitekintéssel a várható fejlődésre. - Hazai politikai és társadalmi formációk - a kiegyezéstől napjainkig. Kísérő tantárgyak: a) A kísérő tárgyak egyrészt a közéleti gya­ korlatot szolgálják, évenként váltakozva - Stilisztika - írásbeli kommunikáció - Retorika - szóbeli kommunikáció - Vitatechnika és vitakultúra - csoportos kommunikáció. b) Másrészt a társadalometikai szemlélet megszilárdulását, a helyes értékrend kialakítását: - Egyéni értékmegvalósítás - Közösségi értékmegvalósítás - Társadalmi szolidaritás és fenntartható fejlődés - Havonta egyszeri vitaest aktuális politi­ kai vagy társadalmi kérdésről - előrefelve­ tett, éppen a társadalmat foglalkoztató kérdés tárgyalása, vitavezetővel. A szakkollégium tagjainak aktív közre­ működésével a kurzusokon kívül egyéb programokat is szervez: - Külföldi és belföldi tanulmányi ösztöndíj - Konferencia szervezése - Szűk körű vitaest meghívott közéleti sze­ mélyiséggel - Nyilvános előadások - Közösségi programok A szakkollégiumi kurzusok és programok 2001. októberében indulnak, ezt megelő­ zően kerül sor a felvételi elbeszélgetésre várhatóan 2001. szeptember végén. Bő­ vebb információ érdekében forduljatok a Római jogi tanszékhez. JANCSÓ GÁBOR Részlet a „Deák Ferenc” Államtudomá­ nyi Szakkollégium preambulumából: „Szakkollégiumunk egy konzervatív szellemi­ ségű, minőségbiztosítási követelményeken alapuló, magas szintű szakmai kritériumokat támasztó államtudományi szakkollégium... melynek célja egy olyan szakképzett, konzer­ vatív eszmeiségű, a társadalmi problémákra érzékeny és az államtudományokat magas szinten művelő fiatal réteg megteremtése, amely alkalmas mind a jogi mind a közéleti szerepvállalásra. A Szakkollégium hallgatósága demokratikus alapelvekre épülő közösséget al­ kot, vezetőit maga választja. A Szakkollégium célkitűzéseinek megvalósulásában a hallgatók közössége öntevékeny munkájával elsődleges szerepet játszik.” �A „szenátor” Balogh András négy mandátumot töltött ki az elmúlt években a HÖKben, ezzel karunk eddigi rövid kis története során ő az egyetlen, aki minden lehetséges alkalommal tagja volt az Önkormányzatnak. Az elmúlt évek tapasztalatairól az új választmány alakuló ülését követően beszélgettem vele a Spartacusban. A hallgatók szemében a HŐK elmúlt évei csak botrányokról és viszályokról szóltak. Hogyan emlékszel vissza ezekre Te? A vita minden esetben egészséges. Nincs túl kellemes íze, ha minden egyes kérdésben tel­ jes egyetértésben születnek a döntések, beta­ nított szavazógépek módjára. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a szabályo­ kat a vita közben is be kell tartani. Külön él­ vezetet jelent, ha szabályok betartásával pró­ bálunk érvényt szerezni akaratunknak. A HÖK-kel kapcsolatos botrányok oka szerin­ tem - és ezt már számos fórumon, többek közt mindkét Dékán előtt kifejtettem - első­ sorban az, hogy a HŐK túl sok pénzből gaz­ dálkodik. Az évi 10 millió forint túlzott, bő­ ven elég kellene, hogy legyen 3 millió is. Az egyetlen viszálymentes HŐK egyébként a Patyi Gergő elnöksége alatti volt, igaz ekkor csupán 4 millióból gazdálkodtunk. Ha most felvételiznél, ugyanezt az intéz­ ményt választanád? egyetem számára a Pesti Est című kulturális ajánlót, de gondolhatunk a biciklitárolóra is, ami most két év után végre elhelyezést nyert az ud­ varon, szintén ’97 tavaszán sikerült elérni, hogy az akkori büfét kibővítsük a Szent István Társulat könyv raktárával, mely hallgatói klubbá lett átalakítva. Természetesen az ér­ dekképviselet tudnám előtérbe he­ lyezni, a Kari Tanács előtt elért eredményeket. Itt hívnám fel a fi­ gyelmet arra, hogy a HŐK nem csupán a hallgatók érdekképviselet­ ét látja el, hanem az egyetemnek is szerve, ennél fogva pedig az egye­ temmel együttműködve szellemi­ leg és fizikailag kell építkeznünk. Ezért szükséges a HÖK-ben part­ nert látni és nem csupán „gyerekeket”. Úgy érzem ennek megfelelően sikerült tevékeny­ kedni külügyi elnökként és elnökként is. Mennyire igazolt téged az idő? Egyértelműen. Az elmúlt években azonban sok mindem megváltozott. Mi igencsak mos­ toha körülmények között kezdtünk. Ahhoz képest, most itt ülünk egy hangulatos egyete­ mi klubban. A Spartacus székházért is egyéb­ ként elsősorban Zlinszky Dékán Úrnak tarto­ zunk köszönettel, az épület megvásárlása na­ gyon jó ötletnek bizonyult, a Hők mindvégig támogatta ebben a volt Dékánt és a Kari Taná­ csot. Nem hiszem, hogy a hallgatók között volna, akinek ne lenne kedvére mindaz, amit nyújt a Spari: étkező, sportlehetőségek, próba­ terem az egyetemi zenekarnak, de itt kapott helyet a Közgazdasági Intézet, a HŐK, a Páz­ mány Pódium, az ítélet szerkesztősége. Az elmúlt évek eredményei közül melyekre gondolsz vissza a legszívesebben? A legapróbbakra is ugyanolyan szívesen em­ lékszem vissza. Farkas Péter Tanár Űr emlí­ tette, hogy a Fővárosi Közgyűlésben eltöltött éveiből arra a legbüszkébb, hogy egyszer ke­ resztülvitte, hogy zebrát fessenek egy iskola elé, ezzel is elérve, hogy jobban vigyázzanak a gyerekekre. 1997 tavaszán például nagy do­ lognak tűnt, hogy sikerült megrendelni az Saját évfolyamom négyszer választott meg képviselőjének, az első alkalomtól eltekintve, a legtöbb szavazattal. Ráadásul úgy érzem, ha a Kari Tanács a hallgatókat elszavazta, 1-2 hét mégis a mi álláspontunknak megfelelően ala­ kították a döntéseket. Mire gondolsz? Például a nyelvvizsgákkal kapcsolatos sza­ bályozásra. Itt szeretném eloszlatni azt a hí­ resztelést, hogy csupán a barátnőm miatt re­ videáltam álláspontomat ebben a kérdés­ ben. Ugyanis a kezdetektől fogva a két nyelvvizsga mellet álltam ki, tavaly nyáron is ezt hangsúlyoztam több fórumon is, ami­ kor az új kormányrendelet értelmében úgy nézett ki, hogy mindössze egy nyelvvizsga szükséges a jogi diplomához, szerintem ugyanis ez jelentheti a diplománk magasabb értékét. Mindössze a bevezetés módját nem tudtam elfogadni, hogy nem biztosítottak kellő felkészülési időt az új szabályhoz való alkalmazkodáshoz. Abszurdum, hogy más­ fél év után jöttem volna rá, hogy a barát­ nőmnek egy nyelvvizsgája van. Kik azok a tanárok és diákok, akikkel a leg­ inkább tudtál együttműködni? Elsősorban Zlinszky János, Bánrévy Gábor és Péteri Zoltán Professzor Urak, mert minden esetben egyenrangú partnerként kezelték a hallgatókat. Kiemelném Benedek András Ta­ nár Űr konstruktivitását is, aki a tanszékminősítési ügy kapcsán keresett fel bennünket, hogy hallgatói szemmel mi az, amiben nem felelt meg a diákok elvárásainak, mi az, amiben változtatni kellene módszerein. A HÖK-ben egy-két kivételtől eltekintve mindenkivel szívesen dolgoztam, bármelyi­ kükkel el tudnék képzelni kollegiális viszonyt ajövőben is. Akivel nem, azt úgyis érzékelhet­ ték a hallgatók is. Árvay Gábor volt az, akiben mindig és mindenkor feltételek nélkül meg­ bíztam, Virág Zsolttal valósult meg az ideális „HÖK-ös viszony”, ami abban nyilvánult meg, hogy miután kijöttünk a HŐK közgyű­ lésről, barátként tudtunk leülni és egymást meghívni akár egy sörre. Hogyan tovább? Mit tervezel, ha kilépsz az egyetem kapuján? Egyelőre nincs konkrét ötletem, jelenleg továbbtanuláson gondolkodom, esetleg valamilyen kiegészítő képzést választok. MÁNDICS BOTOND tizenhetedik oldal �Mesés esték a szigeten I. Interjú Valkay Ágnes válogatott vízilabdázóval Júniusban a Margitsziget adott otthont a vízilabda Európa-bajnokságnak, melyen a női válogatott aranyérmet nyert. Külön büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a hölgyek között ott tempózott egyete­ münk másodéves hallgatója, Valkay Ági is, aki a hozzáértők szerint a női vízilabda egyik legnagyobb tehetsége. Ezt nemcsak az Eb-n, hanem az azt pár héttel követő fukuokai világbajnokságon is bebizonyí­ totta, ahol fantasztikus játékkal járult hozzá ahhoz, hogy a csapat a döntőbeju­ tott és végül ezüstéremmel térhetett haza. Nálatok a vízilabda szinte családi hagyomány, hiszen édesapád egyben edződ is volt a kecskeméti női csapatban... Igen, mondhatni, hogy mi ilyen „vizes” csa­ lád vagyunk, anyukám úszott, apukám pe­ dig vízilabdázott, úgyhogy nem véletlen, hogy a testvéreimmel mi is ennél a sportág­ nál kötöttünk ki. Apu megalapította a fiú után pár évvel a női csapatot is, ahol sokáig együtt játszottam nővéreimmel, Erzsivel, aki most a válogatottban is csapattársam, és Ancsával, aki már felhagyott a versenysport­ tal. Mióta játszol külföldön? Az előző idény óta, tehát egy éve játszom az olasz bajnokságban, Palermóban. Most kint is egy csapatban leszek a nővéremmel, Er­ zsébettel. Neki olasz félje van, akivel sokat segítettek, hogy könnyebb legyen a beillesz­ kedés. Nagyon jól éreztem magam, tetszik az ottani életstílus, a csapatban is jó a han­ gulat, hamar befogadtak. Mi a fő különbség a férfi és a női játékstí­ lus között? Mindenképpen lassabb a női játék, talán ezért is mondják, hogy nem annyira élveze­ tes. Ezenkívül a fiúk ügyesebbek, taktikailag is többet tudnak, bár az utóbbi pár év során változott a helyzet, egyre inkább „felzárkó­ zunk”. Faragó Tamás, az edzőnk, például ki­ fejezetten ezt a pörgősebb, gyorsabb játékot várja el tőlünk. A női válogatottba bekerül­ ni is könnyebb, akár egész fiatalon is, mert sokkal kisebb a mezőny, hamarabb felfede­ zik a tehetséges játékosokat. A mai vízilabda gyakran durva, erősza­ kos játékot követel, sokan kimondottan férfias sportnak tartják. Mint női játékos mit gondolsz erről? Régen sokan csodálkoztak, hogy lány létem­ re vízilabdázó vagyok, de most már egyre népszerűbb ez a sport a lányok körében is, nem utolsósorban a fiúk olimpiai győzelmé­ nek és a mi Eb elsőségünknek köszönhetően. Tény, hogy sok pólós lány, de főleg a tenge­ rentúliak nagyon magasak, szélesek, férfias testalkatúak. Mi magyarok egész nőiesnek számítunk a mezőnyben. Maga a játék kéttizennyolcadik oldal rögni, mert már annak is borzasztóan örül­ tünk, hogy bejutottunk a négy közé, majd a döntőbe is. Ennek így kellett lennie, hogy mi hazai közönség előtt nyerjünk aranyér­ met; a Margitszigeten csalódás lett volna az ezüst, a japán érdektelenség mellett nem volt az. Semmi pénzért nem cserélném el az Eb-aranyat a világbajnokira. Mennyire fájó pont a csapat életében, hogy nem jutott ki az olimpiára? Nagyon rossz emlék az a selejtező, ráadásul csak egy góllal csúsztunk el... Lehetne azon sopánkodni, hogy vajon miért kanadai bíró vezette az amerikaiak elleni meccset, de nincs értelme, mert tényleg nem játszot­ tunk jól. Persze az más kérdés, hogy az amerikaiak se... A budapesti győzelem vala­ mennyire azért kárpótolt az akkori kudar­ cért, de Athénban mindenképp ott leszünk. ségkívül durva, ez a víz alatti felvételeken is látszik. Lányok ritkán ütnek ököllel, de rú­ gás, fördőruha-letépés, karmolás, csipkedés gyakran előfordul. Sőt, a nők egy kicsit alat­ tomosabbak is, mint a férfiak. Azért nincs mindenben teljes egyenran­ gúság; mind az Európa-bajnokság előtt, mina utána aránytalanul több szó esett a férfiválogatottról... Ez teljesen érthető, mert a fiúk mostanában mindent megnyertek, mi pedig semmit nem mutattunk, legfeljebb junior-szinten. Mivel nem nagyon voltak eredményeink, így volt rendjén, hogy velünk nem sokat foglalkoz­ tak. Talán ezért is tudtunk felszabadultan ját­ szani, mert senki nem számított rá igazán, hogy akár nyerhetünk is. Miután a fiúk nem jutottak döntőbe azt mondtuk, hogy nekünk már csak azért is nyerni kell, az nem lehetsé­ ges, hogy hazai közönség előtt ne legyen leg­ alább egy aranyérmünk. A döntő előtt azt hallottuk, hogy minden jegy elkelt, ezért ki­ csit csalódottak voltunk, hogy nincsen telt- 1 ház, de a hangulat így is fantasztikus volt. Én még életemben nem játszot­ tam ennyi ember előtt. A világbajnokság előtt a cél a négy közéjutás volt. Ezt teljesítve a döntőben azoktól az olaszoktól kaptatok ki, akik ellen az Eb-döntőt játszattá­ tok. Egy kis csalódás sem vegyült az örömbe? Nyugodtan állíthatom, hogy nem, mind nagyon örültünk az ezüstérem­ nek is. Talán pont az volt a vesztünk, azért nem tudtunk kellően felpö­ Mikor lesz a következő világverseny és mi lesz az? Junior világbajnokság lesz decemberben, de még nem biztos, hogy ki tudunk jutni, ugyanis a szövetség anyagi helyzete elég la­ bilis. Egyelőre a köszönő leveleken kívül még az idei teljesítményünkért sem kap­ tunk semmilyen anyagi elismerést, és az Eb győzelem ellenére sem tülekednek a szpon­ zorok, hogy esetleg a női klubcsapatokat is támogassák. Főleg ez az oka, hogy a női me­ zőnyből is viszonylag sokan játszanak kül­ földi csapatokban. Én sem szeretnék Olasz­ országban letelepedni, de pár évig még biz­ tos, hogy kint fogok játszani. Hogyan boldogulsz így az egyetemen? Most éppen kicsit nehézkesen... Az utóbbi évben nagyon keveset tudtam bejárni az egyetemre, jó pár elmaradt vizsgám is van, de mindenképpen szeretném folytatni, akár halasztással is. Fontosnak tartom a tanulást, a jog mindig is tetszett és a szüleim is támo­ gattak abban, hogy továbbtanuljak. SZINCSÁK ZSUZSA �Na, ki van a képen ? Na ? •WANTED-: i dead or alive í» REWARD * $50000» (A körözvényt maga a körözött személy bocsátotta rendelkezésünkre) tizenkilencedik oldal �A felvételi aranyköpések legjava 1997-2000 Sajnos minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételizők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudat­ tal kinyilatkoztatott, valami elképesztő tu­ datlanságot, ép ésszel szinte felfoghatatlan ostobaságot bizonyító feleletein. Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gyakorlatilag értékte­ len. Most az eddig összegyűjtött aranyköpé­ sek kirívóan legnagyobb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idé­ zett megszólalók közül senki nem hallgató­ ja az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges fe­ lelősségre vonásának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítot­ tuk, a zárójelekben olvasható megjegyzések a szerkesztőség hozzátoldásai. Végezetül ol­ vashatjátok három kedvencünket, melyek mind annyira csodálatosan frappáns hozzá­ szólások az adott témában, és olyan új távla­ tokat nyitnak a történelmet esetlegesen ha­ gyományos megközelítésben tárgyalók szá­ mára, hogy... nagyon! TÖRTÉNELEM: — Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez (a Biblia újraértelmezése) — Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg (hiába, a hiúság...) —■ A zsidó vallás szent könyve a Korán - És a Tóra? - Ja, az is! (Jól össze lehetnek zava­ rodva!) — Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Magyar Monarchiá­ ból (az előrelátó magyarok!) — Szent László azonos Kun Lászlóval (És még Papp Lászlóval, valamint Lőrincz L. Lászlóval is) — A II. világháború egyenes következmé­ nye Trianon (Vissza a jövőbe IV rész, fősze­ replő újra Christopher Lloyd és Michael J. Fox) — Thököly arról híres, hogy összeszedte — Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pápaság (Élén pedig: Zinedine Zidane, Erős Ramazotti, valamint Vladimír Putyin) EGYHÁZ — A pápák közül II. János Pál tevékenysé­ gét emelném ki, aki sokat utazik. — A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. — Az ökumenizmus szerintem valami kör­ nyezetvédelemmel vagy gazdasággal kap­ csolatos kifejezés lehet. — A pápa református vallású. — Milyen nemzetiségű a pápa? - Római. — A Vatikán hadserege papokból és bíboro­ sokból áll. — A vallás politikailag befolyásolható töme­ get jelent. KÖZÉLET — Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni (???) Egészséges jogtörténet Fiatalember ott hátul, nem láttam zsebkendőt ? Ki fogom küldeni! —- A gödöllői önkormányzat nagyon jól működik, legutóbb is volt tűzijáték (Panem et circenses - 2000) — A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt (azért akad, aki többet hasznosított a Káma Szutrából!) POLITIKA — Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Al­ kotmánybíróság, a zászló, a címer (megvan a leendő demonstrátor a Közjogon!) — Az RMDSZ egy román alapítvány, a ku­ ratórium elnöke Tőkés László (feladatuk pedig az elnyomott magyarországi román­ ság felemelése az őket oda züllesztett terror ellenére) — Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan (íme a leendő po­ litológus-szociológus növendék!) JOG — Milyen jogi pályákat ismer? - Van a jogász, az ügyvéd és a védőbíró. (És a ügyészbíró, fut­ ballbíró, bíróbíró hol marad?) — Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát (kellemeset a hasznossal...) FÖLDRAJZ — Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos (végül is: hegyek, meg hó, meg minden egyéb hasonlóság... lehet, hogy Svájc AZONOS Svédországgal?) — Törökország fővárosa Tunisz (Tunéziá­ nak pedig Kiskőrös) — Magyarország szomszédai: Északon Ro­ mánia és Szlovénia, Kárpátalja Csehország­ ban (!!) és Koszovó Délen (na itt tegyen va­ laki rendet!) ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK HÁ­ ROM LEGJOBBJA - KOMMENTÁR NÉLKÜL: — A Vatikán egy halász tetemén (!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária Terézia alapított (!!!) — Szent István kért egy koronát, majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!) — A Rákóczi-szabadságharc végén Káro­ lyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegyvert (!!!) Következő számunkban megtalálhatóak lesznek a várva várt 2001-es aranyköpé­ sek!!! Tartsatok ki! Balogh András, Bárándy Gergely, dr. Job­ bágyi Gábor, Benedek Elek és mások gyűjtése huszadik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 7. szám 2001. szeptember 20. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. szeptember 20. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4036+1005 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_7_20010920 Relation A related resource T00037 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_7_20010920 HÖK