<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<item xmlns="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5" itemId="149" public="1" featured="0" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5 http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5/omeka-xml-5-0.xsd" uri="https://omeka.ppke.hu/items/show/149?output=omeka-xml" accessDate="2026-04-30T07:15:34+00:00">
  <fileContainer>
    <file fileId="303">
      <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/0abe603a15d8757264b407f91e271531.jpg</src>
      <authentication>de970aadc1fa42e4789332f6f450636a</authentication>
    </file>
    <file fileId="304">
      <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/af3ffe22bead84b713cf5c6bfa763a08.pdf</src>
      <authentication>04a6cd49106f41c8a2c13b3e7ee62204</authentication>
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="4">
          <name>PDF Text</name>
          <description/>
          <elementContainer>
            <element elementId="92">
              <name>Text</name>
              <description/>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="2478">
                  <text>IK

FFiC£_itaetJH_:LZJ2.OOO:LZO7

a

ITELET

s
.’NT-

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR
HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA

A*'-

^5'

•*^&lt;íjwun'-‘

%Wáf /M&lt;t

o
ö

jd

MAGYAR
KASTÉLYLEXIKON

£
CJ
o
OJ

r
.*'**^^ te

■ ■

*'C^
N
CG
r4

H

l

•7

t

g
cú
&gt;-»

ÍJi'j'Cíf .

k- '■■
--- ‘

1

I

*
ÍP
-J
’?£. *

■“

&gt;
“O

»*

I

I,
4-

r S

1

i

{V\; inígvc kiMcly’^•'' &lt;5 kUf

■' ■'

MACiYAR ÖRÖKSÉíi: KASTÉl/YOK ÉS KIJRIÁK

lí'.-

^.'i

te
Ä“

í''

1

I

I

’S

�i

II

I

ítélet Pázmány Jogászlap
Kiadja a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem
Jog- és Államtudományi Kar
Hallgatói Önkormányzata

I
«equon'v

I

Tartalom

Impresszum

« E

Eltelt ezer év...

3-6 oldal

Levelek a magyar Golgotáról HL
7. oldal

Felelős kiadó: Mile Attila elnök

Szerkeszti a szerkesztőbizottság:

Richolm György

I

‘*Ki lesz a jobbik?”
Beszélgetés Kovács Dáviddal, a JOBBIK
elnökével

főszerkesztő

I

Munkatársak:

9. oldal

Egyházi oldalak
10-11. oldal

Szabó Zoltan
Szabó Ferenc
Szabó Péter

I

Leuven - Ecce Europa
Élménybeszámoló Belgiumból
12. oldal

Koltay András^

Pázmány Péter egyetemei IL rész
Jóba Tibori

I

I

Wetzel Tamás

I

13-14. oldal

Pázmány Péter élete és kora
15-16. oldal

Miháltz András

I

i

Christian László

Bemutatkozik a Rákóczi l^zóvetség
18-19. oldal

Szerkesztőség címe:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Jog- és Államtudományi Kar

1088. Budapest, Szentkirályi Utca 28- 30.
Tél./te 429- 726^
e-mail: itelet@jak.ppke.h.u

I
I

II
tő

Wetótì itoSOmlks

Készült:
Kemény Gyula Nyomdája
Törökbálint, Árpád tu 7L
Telefon : 23/335-269
1000 példányban

I

I

I

I

I

í

Vit 40.000- Ft
1/2: 25.000- Ft
1/3: 14.000- Ft

I
I
I

(A4).

I

í
I

O

(
I
I

I

ki új Ságban megj elenö vélemények nem
feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét
Kérünk mindenkit, aki munkánkban írásaival
közre óhajt működni, lehetőség szerint
lemezen, Word Dokumentumban mentve jutas­
sa el hozzánk anyagait.
Aláírás nélküli cikkeket sajnos nem áll módunkban
leközölni.

1

0

I
I

1/1: 30.000- Ft
1/2: 18.000- Ft
1/3: 10.000- Ft

í
I

i
I
I
I

I

I

�ítélet
r

'Mivel azért e világnak minden részei ily kimagyarázhatatlan szép renddel, ennyi ezer esztendeig ily nagy állhatatossággal viseltetnek: nem lehet kételkedése az okos embernek, hogy
bölcs gondviselő ura és vezérlő Istene vagyon a világnak.” (Pázmány Péter)

I

J

Egy magyar demokrata
Beszélgetés Bencsik Andrással, a Magyar Demokrata főszerkesztőjével
Tisztelt Főszerkesztő Úr, kérem
mondja el mindazt, amit fontos­
nak tart személyével kapcsolathnn monnfrí/iHt

Inn nlvncnlvnl
•&gt; r •«'kJ* tz » r

1951-ben születtem Budapesten,
Az érettségi után a Kandó Kál­
mán Villamosipari Műszaki Főis­
kolát végeztem el és az volt az il­
lúzióm, hogy ezen a pályán fogok
elhelyezkedni. El is kezdtem dol­
gozni az Egyesült Izzóban. A ’70es évek eleje azonban egy olyan
világ volt, amely abszolút nem
volt alkalmas arra, hogy egy fia­
talembernek műszaki ambíciói le­
gyenek. Nagyon hamar csalód­
nom kellett és egy barátom aján­
lására próbálkoztam meg az új­
ságírással. Döntésemet többek
közt az is befolyásolta, hogy be­
soroztak katonának és egy kato­
nai laphoz helyezkedhettem el,
mint gyakornok. Itt tetszett meg
ez a szakma és a katonaság után
elvégeztem az újságírói iskolát.
Lényeges időszaka volt életem­
nek az az öt esztendő, amikor Ka­
posváron, a Somogyi Néplap me­
zőgazdasági rovatának munkatár­
saként dolgoztam. Akkor kezd­
tem prózákat írogatni, publikál­
tam a Mozgó Világban. Majd öszszerúgtam a port a főszerkesztő­
vel és otthagytam a lapot. Újság­
kihordó lettem. Aztán visszaköl­
töztünk Budapestre, közben meg­
nősültem, gyerekem született. Új­
ságíróként a Csepel Müvek üzemi
lapjánál kezdtem ismét a munkát.
Onnan hívtak a Népszavához, a
Népszavától a Népszabadsághoz,
onnan elmentem az Esti Hír­

laphoz. Az Esti Hírlapnál dolgoz­
tam, amikor elindult az első ma­
gántulajdonú polgári napilap, a
Pesti Hírlap. Oda mentem főmun­
katársnak, ahol fél év után kine­
veztek először felelős szerkesztő­
nek majd főszerkesztőnek. Ez
’94-ben az MDF-kormány buká­
sával együtt megszűnt. A Pesti
Hírlap egy kis csapatával akkor
alapítottuk meg a Demokrata he­
tilapot, amely hol Új Demokrata,
hol Demokrata néven jelent meg.
’97-ben ez is veszélybe került,
mert az akkori tulajdonosok meg­
szűntették a lapot. Akkor a ma­
gunk erejéből újraindítottuk, azó­
ta is a saját újságunkat szerkeszt­
jük Magyar Demokrata néven.
Három könyvem jelent meg, az
első kettő széppróza volt. Ren­
geteg hangjátékom is készült,
ezeket a rádió sugározta. Igazából
prózaírónak készültem, sci-fit,
meséket írtam. Egy lágy, puha
irodalommal kezdtem, de ’90
után, amikor a médiaháború kitört
belesodródtam a politikába és
most már gyakorlatilag ez tölti ki
az életemet.

Honnan származik a
Demokrata név?

Magyar

Nagy Jenő, még a nyolcvanas
években egy szamizdatot szer­
kesztett Demokrata címmel, ami
a rendszerváltozáskor megszűnt.
Amikor mi a hetilapot elindítot­
tuk lapnevet kerestünk és ez a név
szimpatikusnak tűnt. O akkor
hozzájárult ahhoz, hogy Új De­
mokrata néven lapot indítsunk.
Egy év elteltével ismét felkeres­

I

tük és megmutattuk neki az újsá­
got, aminek szellemiségével meg
volt elégedve. Ekkor - mint a név
tiilííirlnnnQí,
rpndpl— - bnpQÁtntta
-------- ------ -------kezésünkre a névhasználat jogát,
így lettünk Demokrata. Egyéb­
ként a hetilap neve azért Magyar
Demokrata mert mi nemzetiek
vagyunk - vagy nacionalisták ha
szabad így mondani -, de emellett
azt gondoljuk, hogy a klasszikus
demokratikus értékek rendkívül
fontosak. Azt gondolom, hogy je­
lenleg a lap neve abszolút mege­
gyezik szellemiségével; Magyar
Demokrata: mi tényleges demok­
ráciát szeretnénk csak magyar
mintára és nem egy nemzetközi
szabásminta szerint.

A klasszikus politikai hatalmi
ágak rendszerében ma hová so­
rolná a médiát?
Az a véleményem, hogy a média
az első és szinte egyedüli hatalmi
ág. Ha valami, hát a mostani ame­
rikai elnökválasztás tökéletesen
megmutatta, hogy gyakorlatilag
semmi más nem számít csak a
média. Ezt a fejlődési fokot töb­
ben információs társadalomnak is
nevezik. Erre nem számított sen­
ki. A klasszikus marxista, mate­
rialista történelemszemlélet ismét
hatalmasat bukott, hiszen a kapi­
talizmust egy új dimenzió követi
az informacionalizmus. Például
egy nagy nézettségü televíziós
csatornának olyan mértékű befo­
lyása van az emberek véleményé­
re, gondolkodására és életére, ami
messze meghaladja a klasszikus
politikai hatalmi ágak befolyását.
3

II

�I

ítélet
Egyszerűen el tudja dönteni egy
ország sorsát és életét. Ez egy
olyan korszak, amikor a média a
demokratikus struktúrák felé ke­
rült, ugyanakkor erre a médiára a
legkisebb mértékben sem érvé­
nyesek a demokratikus korlátok.
A média vezetői nem választ­
hatók, éppen ezért nem is váltha­
tók le, semmilyen módon nem le­
het hozzájuk férkőzni. Ez a média
a világon mindenhol egy szétválaszthatatlan szövetet képez a
nemzetközi pénzhatalommal, a
multinacionális nagytőkével. Ez
egy nagy gigantikus érdekszövet­
ség, amely fölötte van a társa­
dalom klasszikus struktúráinak.
Amíg a XIX. sz-ban az volt a jel­
szó, hogy szabadítsuk fel a sajtót
az állami cenzúra alól, addig
mostanra a dolog oly mértékben
megfordult, hogy ma már arról
kell beszélnünk, hogy egyáltalán
van-e esély az emberi civilizációt
felszabadítani e média-monolit
diktatúrája alól. Jelen pillanatban
pedig azt kell, hogy mondjam er­
re nincs esély.

diók, a nagy napilapok - hogyan
viszonyulnak a parlamenti ciklu­
sonként a kormányhoz és az el­
lenzékhez . Világosan lehet látni:
az Antall-korszakban ellenzéki
volt a nyilvánosság, a Horn kor­
szakban ellenzéki ellenes volt,
most pedig ismét ellenzéki.
Vagyis a nagy média összességé­
ben továbbra is azt a vörös, poszt­
kommunista struktúrát szolgálja
rendíthetetlenül és monolitiku­
sán, amelyik őt annak idején lét­
rehozta és kiszelektálta. Igaz van­
nak kisebb, magányos csoportok ilyen például a Magyar Demokra­
ta -, amelyik próbál ezzel szem­
beszállni és próbálja ezen hatal­
mas monolit egy részét megtá­
madni, de nagyon csekély siker­
rel. Azt kell hogy mondjam: a
legnagyobb csapás a magyarok
számára az volt, hogy a rendszer­
változáskor nem volt sem akarat,
sem szándék, sem erő, hogy ezt a
struktúrát szétzúzzák. A privati­
zációval pedig ezt a vörös maffiát
hosszú évtizedekre, abszolút biz­
tonságosan bebetonozták.

Mivel masabb a mai magyar mé­
dia a rendszerváltozás előttihez
képest?

Mit vár az újságírói szakma
átvilágításától?

Abban mindenképpen más, hogy
a média kiszabadult az egypártrendszer diktatúrája alól. Privát
lapok vannak, bizonyos mértékig
lehetőség van a vélemények sza­
bad megjelenítésére. De ez csak
elméleti szinten igaz, mert ha az
ember közelebbről szemügyre ve­
szi a magyar médiát, akkor azt
látja, hogy a tényleges rendszer­
változás nem történt meg. Ma­
gyarországra nézve ezt tartom a
legnagyobb csapásnak. Az a mo­
nolitikus médiastruktúra, amit a
diktatúra hozott létre töretlenül
megvan. Elég ha megnézzük pél­
dául azt, hogy a nagy nyilvá­
nosság - tehát a televíziók, a rá­
4

Állunk elébe és örömmel várjuk.
Egyébként a világon semmit nem
remélek tőle. Mert ugyan mi tör­
tént akkor, amikor Horn Gyuláról
kiderült, hogy érintett volt bizo­
nyos ügyekben. Az mondta: “Na
és?!”; és minden maradt a régi­
ben. Körülbelül ekkora ered­
ményt várok ettől is. Egy-két új­
ságíróról mindenki tudja, hogy
eléggé pettyes a múltja. De ezzel
együtt örülök, mert legalább a
nagy nyilvánosság számára is ki­
derül, hogy annak a néhány ro­
vottmúltú személynek, aki ma ve­
zető tisztségben van milyen a
múltja.

Milyen pénzügyi támogatási
rendszer működik ma a hazai

sajtóban?
A “rendszerváltó” politikai elit
magának hozott törvényeket. Azt
mondták a lakosságnak, hogy tes­
sék menni választani, mától köte­
lezően többpártrendszer van. Egy
csomóan naiv módon bedőltek
ennek és pártokat alapítottak, bor­
zasztó lelkesen nyüzsögtek és be­
nyomultak egy akkor még telje­
sen súlytalan politikai dimenzió­
ba. Ezt egyébként Lengyel László
mondta el ’91-’92-ben - azóta
nyilvánvalóan megbánta már. Ez
idő alatt a nomenklatúra a privati­
zációnak nevezett folyamat segít­
ségével a politikai hatalmát átala­
kította gazdasági hatalommá, te­
hát restaurálta az eredeti állapoto­
kat egy más tulajdoni rendszerbe.
A tőke politizál. Ebből követke­
zően ő csak azt a médiát támogat­
ja, amelyik az ő érdekeit szolgál­
ja. Ez pedig nagyon világosan és
eklatánsán megjelenik. A balli­
berális média fürdik a pénzben és
erős. Az úgynevezett progresszív
média - én így nevezném az új
polgári értékeket képviselő és
nemzeti kötődésű médiát - pedig
valahogy vergődik a felszínen.
Az Európai Uniós csatlakozásról
való nyilatkozatokat én éppen
ezért tartom szélhámosságnak.
Az EU tagjai pontosan tudják,
hogy nincs szükség egy poszt­
kommunista struktúrára, mert az
miásodpercek alatt, mint egy vírus
az egész európai gazdaságot meg­
fertőzné. Ök szívesen üzletelnek
vele, mert a profitot szeretik, de
befogadni Magyarországot nem
fogják addig, amíg az érdemi
rendszerváltozás erői nem győzik
le a restauráció erőit. Tehát nem
azért mondják, hogy 2002, 2006
meg 2008, mert szórakoznak ve­
lünk, hanem azért, mert egyelőre
nem lehet tudni, hogy ki győz. Ha
a restauráció győz, akkor az EU

(
1

�&lt;3

I

I

I

az összes csápot visszahúzza,
közhelyek formájában persze
minden szép lesz Ha Orbán győz,
vagyis a polgárosodás folyamata
tovább tart és a rendszerváltozta­
tási törekvés még négy évet kap.
akkor talán-talán meg tudja renditeni ezt a monolit bástyát és Európa nagy valószínűséggel kinyitja
majd felénk kapuit.

dolom, hogy a nyomtatott sajtó­
nak az interneten népszerű csevegő csatornák állíthatnának konkurenciát. Ezek pedig valójában
álnéven működő ócska pletykál­
kodások, amit ember alatti színvonalnak tartok. A nyíltan vállalt
gondolatok közvetítésével ezek
soha nem lesznek képes versenyezni.

Történt-e egyes politikák gazdasági esetleg kulturális csoportok
részéről befolyásolási kísérlet arra, hogy a lapot valamilyen
irányba elmozdítsa?

Mennyire függ össze a média
szerepe és a globalizmus?

Ha valaki gyarapodni akar, akkor
ehhez két út kínálkozik. Az egyik
út úgy vezet, hogy készülök, taEgy politikai újság folyamatos nulok, csiszolom magam és olyan
befolyási zónában él, természetes tudásra teszek szert, hogy annak
módon hatnak rá a különböző segítségével javakat leszek képes
gazdasági és politikai erők. Nagy begyűjteni. Ez sajna a hosszabb
megnyugvással
mondhatom. út. A rövidebb út az az, hogy egyhogy direkt befolyásolási szándék szerűen elveszem a másiktól azt.
nem történt. A Horn korszak nyi- amire szükségem van. Ezen “rötánya ugyan stílusosan azzal kéz- videbb út kísértése” pedig az
dődött, hogy egy szabad magyar egész emberi történelemre jel­
szerkesztőség berendezését szét- lemző. Ezeket világpolitikai szinverték és mind a mai napig nem ten úgy nevezik, hogy impériutudjuk, hogy kik voltak a tettesek. mok. Elindul egy nemzet, egy orEnnek szerencsére nem lett foly- szág és azt mondja, hogy elég
tatása. Egy félreérthetetlen és vi- erős vagyok arra, hogy legázollágos befolyásolást viszont fel le- jam a gyengébbet. Minden impéhet ismerni, ez pedig az úgyneve- riumnak három fejlődési szakasza
zett gazdasági blokád. Ide a már van. A progresszív szakasz, amiszóba került gazdasági érdekkör kor hódít és kizsákmányolja a
soha, semmilyen körülmények megszállt területeket. A centrumközött nem engedett be hirdeté- ba beviszi ezeket a javakat, ott
seket. Márpedig az elektronikus elindul egy hihetetlen szellemi és
és nyomtatott sajtó 70%-ban a kulturális fejlődés. Ennek mindig
hirdetésekből- és csak 30%-ban a határt szab valami. Aztán jön a
lapok eladásából tartja fenn ma- stagnálás, ezt nevezik aranykor­
gát. Ez ugyan az utóbbi időben nak. Még minden szép és minden
egy picit enyhülni látszik, de ez jó, de nincsenek új források és
fennállt tíz évig.
kezd üressé, formálissá, belterjesAz internet egyre inkább történő sé válni a dolog, elmerevedik.
elterjedésével milyen jövőjét látja Majd elindul a hanyatlás, amikor
a nyomtatott sajtónak?
a források elfogynak, elkezdenek
A kor kihívását mi is elfogadtuk, lázadozni a különféle perifériák
így az interneten is jelen va­ és a centrum összeomlik. Ez érvé­
gyunk, ám internetes lapunk olva- nyes a római, a török, a szovjet
sottsága egyelőre nagyságrendek- birodalomra. Most az amerikai
kel kisebb, mint a lapé. Azt gon- birodalomnak a progresszív sza-

kaszában vagyunk - bár a jelenle­
gi elnökválasztási hercehurcát az
első jelentős válságjelnek tartom.
Ezt a folyamatot nevezik most
globalizmusnak. Tehát az én vé­
leményem szerint a globalizmus
nem más, mint az amerikai impérium kísérlete arra, hogy elő­
ször az emberi civilizáció törté­
netében a világállamot megcsi­
nálja. Ez Amerikának sem fog si­
kerülni, hiszen neki is tol kell ál­
doznia a saját identitását bizo­
nyos mértékben. Minden “leigázott” néppel el kell fogadtatnia,
hogy a nacionalizmus egy rossz
dolog és a birodalmi eszme az
egyetlen érték, de amikor az a
“birodalom tele van pogánnyal,
gallal, barbárral, akkor Róma is
elveszti identitását és magától
szétesik”. Ez a multikultúrális mí­
tosz kiválóan alkalmas arra, hogy
elsorvassza a kisebb országokban
a nemzet-tudatot, de ugyanakkor
fokozatosan elsorvasztja a biro­
dalom nemzet-tudatát is. Az ame­
rikaiak így verik a mellüket, hogy
ők milyen nagy amerikaiak és
amerikai zászlóba öltözködnek,
közben meg azt az eszmét pro­
pagálják a világban, hogy tagadd
meg a nemzeti identitásodat. Ez
az ellentmondás őket is meg fogja
fertőzni, hacsak nem fog jönni
egy olyan politikai elit - amit je­
lenleg én nem látok - amelyik azt
mondja, hogy ellen kell állni an­
nak a kísértésnek, hogy Ameri­
kából impérium legyen.

Hogyan diagnosztizálná Magya­
rország jövőjét az elkövetkezen­
dő néhány évtizedre?
A restaurációs erőknek ‘89-‘9Oben muszáj volt bizonyos játékte­
ret biztosítania azok számára,
akik a tényleges rendszerválto­
zást akarták. Ilyen engedményekét egyszerüen legitimációs
okokból kellett megtenniük.

5

�ítélet

I

Jelenleg ez a mérkőzés most fele­
fele arányban áll. Mint optimista
ember azt mondom, hogy az idő a
progressziónak dolgozik. Emellett a restauráció táborában is
vannak már jó néhányan, akik
már megszedték magukat és már
belemennének egy demokratikus
játékba szívesebben vennék már a
szigorú, átlátható struktúrákat. Ha
a következő választáson is nyer a
jobboldal, akkor szerintem már
visszafordíthatatlanná válik a
tényleges rendszerváltozás folya­
mata Magyarországon, aminek
teljes bekövetkezésére még húsz,
harminc év szükséges.

A hosszú évek ‘szélmalomharca” nem kedvetlenítette el?
Ellenkezőleg, borzasztó boldog
és borzasztó lelkes vagyok. Nagy
örömöt okoz az embernek, ha va­
lamiben, amit jónak és értékesnek
tart, kifejtheti a tevékenységét.

Azon kívül a szabadság egy sem­
mihez nem hasonlítható jó érzés.
Az, hogy spéciéi valaki lapot
szerkeszt, vagy könyvet ír, vagy
tanít, vagy vállalkozik az teljesen
érdektelen ebből a szempontból.
Az, hogy te hiszel abban, amit
csinálsz és, hogy szabad vagy az
egy óriási dolog. Ezt úgy kell fel­
fogni, mint amikor egy hosszú tél
után a tavasz elérkezik. Egy kis
virág felbukkan - még minden fa­
gyos és hideg -, aztán még egy és
még több... A fejlődést nem lehet
megállítani. Én nagyon boldog va­
gyok, hogy jól választottam azon
kevesekkel együtt, akik az élet, a
tavasz mellé álltak. Ha visszagon­
dolok, hogy milyen volt tíz évvel
ezelőtt, amikor néhányan ebbe
belekezdtünk, akkor azt kell,
hogy mondjam, hogy állandó
görcs és félelem volt bennünk,
ma pedig azt érzem, hogy egyre

erősebbek és erősebbek vagyunk.
Soha nem volt ilyen jó újságot
csinálni mint most és megmon­
dom Önnek: a gondviselés egyik
legnagyobb ajándékának tartom,
hogy ez a generáció megélhette
ezt, mert most igazi súlya és tétje
van a dolognak. Ma még nagyon
sokan választhatnák a restauráció
oldalát, mert ott van a pénz és a
hatalom. Ma még súlya van an­
nak a dolognak, hogy ki hova áll:
a progresszió, vagy a restauráció
mellé? Akik a progresszió mellé
állnak - ami szerintem a győztes
oldal - azok majd tíz-húsz év múl­
va büszkék lesznek arra, hogy az
egészséges életösztönük bölcsebb
volt, mint a gyarló emberi számí­
tás. A tavasz törékeny, de mindig
legyőzi a telet.

Johny

LEVELEK A MAGYAR GOLGOTÁRÓL V.
Nemzetünk nagy íróinak, mű­
vészeinek, politikusainak müveit,
életútját, tevékenységét alaposan
megismerhetjük a róluk szóló
szakirodalomban. De milyenek
voltak, mint emberek, hogyan
éreztek, mit gondoltak az életük
során történt történelmi esemé­
nyekről? Új, most induló soro­
zatunkban eddig ismeretlen ol­
dalukról mutatunk be néhányat
közülük, olyan forrásokon ke­
resztül, mely különböző okokból
ritkábban szerepelnek a könyvek­
ben.
A sorozat ötödik részében kissé
igazságtalanul kiemelve néhány
müvet a hatalmas (és az elmúlt
években szerencsére újra kiadás­
ra került) Márai Sándor (19001989) életműből, azokat megvizs­
6

gálva keressük a választ a ma­
gyarság XX. századi sorsát meg­
határozó sorskérdésekre. Márai
életútját akár tipikusan magyar­
nak is tekinthetnénk: Kassán szü­
letett, majd a két háború között
bejárván fél Európát, nemzetközi
műveltségre tett szert. Úgy lett a
liberális polgári szellem híve,
hogy közben mindvégig megőrizte
magyarságához való ragaszkodá­
sát. A negyvenes évek sorscsapá­
sai hatására, a nácizmus, majd a
kommunizmus elől emigrációba
menekült. Svájc, majd Olaszor­
szág után az Egyesült Államok­
ban telepedett le, az élettől meg­
keseredve, san diego-i otthoná­
ban önkezével vetett véget éle­
tének 89 évesen.

A XX. század tragédiáiról...

“A világ nem eléggé érett ahhoz,
amit az emberi szellem ilyen
ijesztő és soha nem gyanított
ütemben alkotott.” (Kassai őrjá­
rat, 1941)
“Aki ma ír, mintha csak tanúságot
akarna tenni egy későbbi kor
számára...tanúságot arról, hogy a
század, amelyben születtünk, va­
lamikor az értelem diadalát hir­
dette. S utolsó pillanatig, amíg a
betűt leírnom engedik, tanúskod­
ni akarok erről: hogy volt egy kor
és élt néhány nemzedék, amely az
értelem diadalát hirdette az ösz­
tönök felett, s hitt a szellem el­
lenálló erejében, amely fékezni
tudja a csorda halálvágyát. (...)
Igaz, láttam és hallottam Európát,

l

1

I

�ítélet .
megéltem egy kultúrát...kaphattam-e sokkal többet az élettől?
Úgy, most pontot teszek, s mint
aki vesztett csatából maradt meg
hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni aka­
rok.” (Egy polgár vallomásai,
1934-35)
“A kétely, hogy e civilizációban a
tömegek számára előbb-utóbb
minden unalmas lesz,
i
nem hagy nyugodni
(...) az emberiség,
amely körül látha­
tóan, tapinthatóan és
érezhetően összeom­
lik egy világ, minden
személyes lelkesedés
vagy kétségbeesés
közepette unatkozik,
mert a civilizáció,^
1
melynek rejtő, óvó,’ '

■

Lassan megyek a meredek úton,
megismerek huszonöt-harminc
éves fákat. Húszméteres fenyők
merednek itt, melyek együtt nőttek életemmel, s most csodálom
alkotásukat, a létezésnek ezt a néma, céltalan és makacs magatartását, amint nem akartak mást ez
évtizedekben, csak lenni, magasra
nőni, teleszívni magukat nedvességgel és fénnyel, kifejezni az élet

“Milyen jogon akar élni az irigy
népek között a magyar, ha nem
védi a szellemi magasabbrendüség jogcíme, ha levitézlett tojás­
kereskedők árulják, gyártják, ren­
delik és csomagolják az irodal­
mat, ha megszűnt a jóhiszemű és
hozzáértő bírálat tisztító ereje, ha
nem hat többé a tömegek lelkében
a szellemi öntudat erkölcsi fele­
lőssége?” (Kassai őrjárat, 1941)

ti

SS

Rl

élethosszabbító, Márai Sándor akadémiai székfoglalóján, Budapest,
1943. december 14.
gyorsító erejét nem

lehet tagadni, mindenestől unal­
mas. A civilizációban az emberek
hülyék és puhák lesznek, mondja
Alexis Carrel, s kezdek hinni ne­
ki; úgy érti, ez a gépies kényelem
megöli bennünk az élet élmé­
nyének varázsos tartalmát. (...) A
civilizáció unalmas, mert az élet
élményéért nem enged harcolni
többé” (Kassai őrjárat, 1941)

“Nem álmodozhatunk többé be­
ton-paradicsomokról, ahol gépze­
nére andalog az akkordmunka
utáni szabadidőben egy félhülyé­
re civilizált, képes újságok mű­
veltségi szintjére nevelt, csalá­
dokban is elbújtatott önkéntes tit­
kos rendőrök által ellenőrzött és
megfélemlített, igazi és bátor él­
vezetre képtelen, szórakozásra
örökké éhes, félmüveit, indulatait
olcsó bódítószerekkel közömbö­
sítő társadalom.” (Kassai őrjárat,
1941)

miféle értelme számodra hazád
nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne
sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen.
Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami lég­
jobb életedben. Ez a legfelsőbb
parancs. Bitang, aki ezt a parancsőt nem ismeri.” (Füves könyv.
1943)

csodáját azzal a meztelen ténnyel,
hogy vannak. Talán ez a legtöbb.
Nem hódítani akartak, hanem
megmaradni. Nem bebizonyítani,
hanem túlélni. Nem szerezni, hanem teljesnek lenni, és megőrizni
ezt a teljességet. Nincs céljuk...s
néma és sudár szavalattal hirdetik
ezt a gyönyörű céltalanságot,
amely talán maga az élet.” (Kassai őrjárat, 1941)
Magyarországról...
“Jelet kell hagynom (...) hogy
volt egy másik Magyarország”
(Szindbád hazatér, 1940)

Mindegy kik beszélnek hazád
nevében. Mindegy az is, mit
mondanak azok, akik jogosultnak
hiszik magukat a haza nevében
beszélni. Te hallgass hazádra,
Mindig, mindent adj oda hazádnak. A világnak nincsen sem-

“írt, mert ételben, italban, mód­
ban, szemléletben, hangulatban.
magatartásban, jellemben erőket
érzett idehaza Szindbád. írt, mert
sajnálta a magyart, ezt a különös,
hallgatag népet, melynek végzete
talán az volt, hogy idegzete, jel­
leme, ízlése finomabb volt, mint a
környező népek jelleme és ideg­
zete. A magyar tudott szigorú,
szertelen és duhaj lenni, de kegyetlen nem volt soha. A magyar
tudott álmodni; már nagyon ke­
vesen tudnak csak álmodni a vi­
lágban. (...) A magyar magányos
volt; s Szindbád szerette, mert
minden magyart a rokonának
érzett.” (Szindbád hazatér, 1940)
“Hol van az otthon? Múltunkban,
hagyományunkban, emlékeinkben. Itt van, ebben a városban, a
Dómban, melynek északi kapuján
belépek most, e boltívek alatt, s a
mélyben, a sírboltban, ahol Rákóczi hamvait őrzik a kövek és az
emlékezés. (...) A nemzet most
7

�ítélet
idezarándokol, szabadságról, ma­
gyarságról, ellenállásról, harcok­
ról és kereszténységről emlékezik
e kövek és csontok előtt. Veszély­
ben az ember mindig meghitt ke­
zek után nyúl, s ezek az elporladt
kezek néha nyugtatóbb szorítás­
sal üzennek és bíztatnak az idő­
ből, mint a kortársak parolái.”
(Kassai őrjárat, 1941)

Élet és halál
“Minden bölcs, kinek gondolatait
megismernem sikerült, arra taní­
tott, hogy élni és írni úgy kell,
mintha minden cselekedetünk
utolsó lenne az életben, mintha
minden leírott mondatunk végére
a halál tenne pontot. Csak a halál
érzelgés, félelem és gyávaság nél­
küli tudata ad való életünknek és
írásunknak igazi magatartást.
Végzetesen kell élni és írni, tehát
nyugodtan, nagyon figyelmesen,
egyforma erővel figyelve a világ­
ra és önmagunkra, értelmünkre és
szenvedélyeinkre, az emberek
szándékaira és a mindenséghez

való kapcsolatainkra. Ez az
egyetlen emberhez méltó magatartás: többet Isten sem kíván
tőlünk. S nincs nagyobb bűn és
hiúbb kísérlet, mint többet vagy
mást akarni, mint amit Isten kíván
tőlünk.” (Füves könyv, 1943)

“Végül is tudnod kell, mi volt a
dolgod a földön. Semmi esetre
sem az, hogy bizonyos összegű,
állagú és minőségű csontot, húst.
zsiradékot és zsigereket vegyi
üzemben tartsál. Az sem, hogy
címeket, rangokat gyújts, elnök
legyél valamilyen társaságban,
díszes ruhákban sétálj, és rázzad a
csengőt. Az sem - s ez már jobban
fáj
hogy boldog legyél, mert
boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltorzul, s inkább nyűg
már, mint öröm. Ilyen az ember,
Nem, egyetlen dolgod, létezésed
egyetlen értelme a földön, hogy
megismerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az
emberi és világi tünemények
összetartozását, s méltányosan

viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek. Ez
volt a dolgod a földön; nem
több.” (Füves könyv, 1943)

“Utolsó leheletemmel is kö­
szönöm a sorsnak, hogy ember
voltam, és az értelem egy szikrája
világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az
évszakokat. Megismertem a sze­
relmet, a valóság töredékeit, a
vágyakat és a csalódásokat. A föl­
dön éltem, és lassan felderültem,
Egy napon meghalok: s ez is
milyen csodálatosan rendjénvaló
és egyszerű! Történhetett velem
más, jobb, nagyszerűbb? Nem
történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az
emberi sorsot. Más és jobb nem
történhetett volna velem.” (Füves
könyv, 1943)
“Várom a behívót, nem sürgetem,
de nem is halogatom. Itt az ideje.”
(Napló, 1989)
Válogatta: Koltay András

Békés Imre köszöntése
Október 27-én köszöntötték fel
hetvenedik születésnapja alkal­
mából Békés tanár Urat egyete­
münkön. 12. 30-kor kezdődött az
ünnepség a zsúfolásig megtelt
Díszteremben, ahol először Rad­
nay József szólalt fel. A Dékán
Úr röviden vázolta az ünnepelt
életútját, méltatta tudományos
munkáját és kiemelte tagságát a
Strasbourg-i Emberi Jogok Euró­
pai Bizottságában, valamint a
Nemzetközi Büntetőjogi Egyesü­
letben. Ezután Békés Imre meg­
köszönte a gratulációkat, kifej­
tette, hogy mennyire fontos szá­
mára az ifjúság körében eltöltött
majdnem ötven év. Ironikusan

8

jegyezte meg, hogy az ő október
31-i születésnapján kezdődött a
reformáció Luther Wittenberg-i
fellépésével, ezen a napon volt az
őszirózsás forradalom, ehhez a
naphoz köthető a tengerentúli
Halloween ünnepe, és nem mel­
lékesen ez a Takarékosság Világnapja. A Tanár Úr elmesélte.
hogy eredetileg a történelem szeretete miatt diplomata akart lenni.
és egyébként akár a Bölcsészkarra is felvehették volna, így csak a
véletlennek köszönhető a jog
melletti lehorgonyzása. Ezt követően Busch Béla emelkedett
szólásra, aki bemutatta a het­
venedik születésnap tiszteletére

kiadott emlékkönyvet, amelyben
olyan személyiségek írásai jelen­
tek meg, mint Bándi Gyula, Belovics Ervin, Bánrévy Gábor, Bárándy Péter, Botos Katalin, Busch
Béla, Erdő Péter, Gáspárdy László, Halustyik Anna, Horváth Pál,
Jobbágyi Gábor, Kiss Zsigmond,
Körinek László, Kussbach Erich,
Molnár Gábor, Radnay József,
Sinku Pál, Sótonyi Péter, Tamás
András, Tóth Mihály, Varga Csaba. Varga Zoltán, Vókó György,
Zlinszky János és Tóth Dóra,
Végezetül Erdő Péter Rektor Úr
köszöntötte fel Békés Imrét.
- itéletpress -

!

i

�Karunk tanárai: dr. Békés Imre
Gratulálunk mindenekelőtt Békés Mégis végig kell járni ezt a
Úrnak a születésnapja és a tisz- bizonyos racionális utat, hinni
teleiére kiadott tanulmánykötet kell abban, hogy hosszú távon a
alkalmából! Hogyan érzi magát munka és a becsületesség
ezen az ünnepi napon?
kifizetődik. Rövid lejáratú előMeg kell mondanom, hogy a nyöket esetleg ki lehet eszközölni
megelőző hetet nehezen éltem a sorstól, de önmagával megmeg, mert sok helyen köszöntőt- békéivé egy szép életutat csak
tek fel és ez tudatosította bennem becsületesen futhat be az ember,
az életkoromat. Felköszöntött a Mit tud különösen kiemelni a
Budapesti Ügyvédi Kamara El- pályafutásának
eredményei
nöksége, írt hozzám egy gyö­ közül?
nyörű verset az egyik barátom. Először is tudni kell, hogy 1951talán szabad megneveznem, Szi- ben a jogászoktól és orvosoktól
lágyi Tibor színművész, most megvonta a Rákosi-korszak a
köszöntött fel a Pázmány Péter doktorátust, mégpedig nem viszKatolikus Egyetem, és tudomá- szamenőleges hatállyal, hanem az
som szerint november 3-án lesz azt követő időkre. így magam is,
ünnepség az Eötvös Lóránd Tu- sok kiváló kollégámmal együtt
dományegyetemen, valamint még okleveles jogász lettem 1953-ban.
ezt követően a Békés-Németh- Egy évig voltam bírósági fogalVékás és Társai Ügyvédi Iroda mazó, amikor visszakerültem az
fog köszönteni. Úgy éreztem, egyetemre. Valamikor 1955 tahogy ez sorozatban emlékeztet az vaszán gyűlést szerveztem a dok­
életkoromra, és ez az életkor az. torátus visszaállításáért, ezen a
amellyel az ember nem túl opti- gyűlésen az akció-bizottság
mistán néz szembe. Ez a mai elnökévé választottak. Sorozatos
ünnepség mégis annyira szép tárgyalásaink eredményeként és
volt, annyi melegséget és sze- nem utolsósorban az 1956. évi
retetet láttam magam felé áramol- forradalom okából 1957 februárni, hogy mégiscsak jól éreztem jában állították vissza a doktorámagam, és remélem, kijutok tust a jogászok és az orvosok
ebből az érzelmi hullámvölgyből. számára, ebben tehát szerepem
Milyen érzésekkel tud visszatekin- nekem is volt. A nyolcvanas évek
teni az életművére?
végén az ELTE Büntetőjogi Tan­
Számomra az egyik tanulság. székén alapítottuk meg a halál­
hogy az életben a megter- büntetés elleni ligát, amely eredvezhetőnek nagy jelentősége van. ményeképpen az AlkotmányÉn ezt racionális szférának bíróság ezt a büntetést alkotnevezném. Ám az ember sorsát mányellenesnek
minősítette
gyakran igencsak irracionális 1990-ben. Fontosnak tartom,
helyzetek alakítják. Soha sem hogy én adtam 1989-ben helyet
tudtam volna megtervezni pél- az Ellenzéki Kerekasztal tanácsdául azt, hogy a Strasbourg-i hozásainak az ELTE Büntetőjogi
Emberi Jogok Európai Bízott- Tanszékén. Több hónapig ott
ságának tagja legyek. Erre nem tanácskoztak, tárgyaltak, amíg ki
tudja képezni magát az ember, nem derült, hogy Bush elnök
egy ilyen helyzettel véletlen- Magyarországra látogat és az
szerűen találkozik, jelölik és a ellenzék vezető személyiségeivel
jelölés alapján választhatják meg. is találkozni fog. Ekkor keresett

fel Mark Palmer, az akkori ame­
rikai nagykövet, aki a tanszéken
ismerkedett meg az ellenzék
vezetőivel. Később kapott helyi­
ségeket az ellenzék a Parlament­
ben, de az első, legkockázatosabb
időszakot nálunk töltötték, szóval
sokat segítettünk az ellenzéknek.
1990-ben politikai részvételre
kért fel Antall József, de ezt nem
fogadtam el.
Milyen érzés egy ilyen ünnepi
kötetet kézben tartani, amelyben
ennyi kiváló kolléga írt?
Mindenképpen felemelő, bár még
nem tudtam átnézni. Nagyon
szépen köszönöm a szerzőknek,
valóban illusztris a névsor, bár
csak egy-két pillanatra nézhettem
eddig bele.
Önt kiváló előadónak tartják, a
hallgatók körében népszerű. Mi
ennek a titka?
Ahogy a Díszteremben is mond­
tam, nekem nagyon fontos, hogy
életem legnagyobb részét az
űQúság körében tölthettem el.
Soha nem a népszerűség haj­
szolása volt a célom, hanem
próbáltam mindig olyan előadá­
sokat tartani, amelyek egyfajta
szemléletet sugároznak. Hisz az
elmondott anyag legnagyobb
része kiesik a fejekből, a tudata­
lattiba kell bizonyos információk­
nak beépülniük. Ahogy a kínai
mondja: “Ha jövőt akarsz, nevelj
i^úságot.”
Gyakran
csak
évtizedek múlva jön elő a hall­
gatóban az a gondolat, meg­
győződés vagy döntés, amely
most kerül elvetésre.

Wetzel Tamás
9

�E'
A' "

Í..-.VÍ
Ás

I

A
‘O

Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Jog- és Államtudományi Kar
Rendezvényi és Kulturális Bizottság
Bankszámla: OTP Rt.
11707024-20357751

1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.
1428 Budapest 8. Pf. 6.
Telefon: 42-97-268 Telefax: 42-97-269___________________________

A közvélemény kutatást név nélkül kérjük kitölteni.

Évfolyam:

Lakhely:

Vidék

Budapest

Ha vidéki vagy kollégiumban

albérletben laksz?

vagy

Milyen gyakran jársz szórakozni: hetente egyszer

hetente többször

Hova jársz szórakozni: mozi, színház, discó, pub, koncert, söröző.

Milyen zenét szeretsz: rock, funky, dance, rave, soul, rap, techno, magyar nóta,

Mennyi pénzt költesz egy alkalommal: 1000 Ft-ig
1000-2000 Ft között

2000Ft felett
f

Milyen tanácsokkal segítenéd a bizottság munkáját:

Köszönjük, hogy kitöltötted a kérdőívet! Reméljük sikerül a jövő félévben
színvonalas rendezvényekkel szolgálnunk benneteket.

�ítélet
Pázmány Péter élete és kora V.
Bethlen halála után, Pázmány
arra törekedett, hogy az új vi­
szonyokat elismertesse az ural­
kodóval, és erdélyi ügyekben rá­
vegye a be nem avatkozás politi­
kájára. I. Rákóczi Györggyel
igyekezett a korábban Bethlennel
fenntartott jó viszony folytatni.
Baráti ajánlással küldte el vaskos
beszédgyüjteményét: “lm azok­
ban az prédikációkban, melyek­
kel az Úristennek tisztességére
harminc esztendőtől fogva taní­
tottam a községet, kinyomtattam
egynéhányat és egy exemplárt
nagy böcsülettel és szeretettel
Kegyelmednek küldöttem, kér­
vén azon, hogy mikor fejedelmi
gondjaitól üressége lehet, ne
restelje átolvasását. Azt hiszem,
hogy kegyelmed pápista prédi­
kációt talán nem is hallott.”.
Rákóczi válaszlevele hasonlóan
barátságos volt: “A Kegyelmed
új esztendei ajándékát becsülettel
és szeretettel vettük Kegyelmed­
től. Úgy vagyon, pápista prédiká­
ciók hallgatására nem érkezhe­
tünk, de Kegyelmednek ilyen sok
munkáját olvassuk és Kegyelmed
jó emlékezetére több könyveink
között megtartjuk.”. Pázmány
egy másik levelében, szinte féltő
gonddal őrködve Erdély felett
fordult
Rákóczihoz:
“A
jövendőről bizony igen méltó
gondolkodni
Kegyelmednek,
mert ha Erdélyre, ez darab földre
vonsza Kegyelmed az császár
őfelsége hadát, másfelől pedig a
török segítségét veszi, annak a
vége mi leszen, csak Isten tudja.
Az bizonyos, hogy ez az szegény
maradék haza mind elpusztul,
mert eddig úgy tapasztaltuk, hogy
az oltalom is szinte csak rontója
szegény hazánknak. És ki tudja,
ha nem más kezébe esik-é Erdély
is.”. Amikor a fiatal és vehemens
Esterházy Miklós nádor meg

akarta támadni Erdélyt, meggyen­
gítendő Rákóczi fejedelmi hatal­
mát, Pázmány azonnal közbe­
lépett, és tető aláhozta az ún. kas­
sai egyezményt, amelyben a ki­
rály elismerte I.Rákóczi György
uralmát Erdély és a kapcsolt
részek felett, a fejedelem pedig
vállalta, hogy nem támadja meg
Magyarországot. Ez a megál­
lapodás teljesen beleillet Páz­
mány politikai elképzeléseibe,
melyek szerint, keresztény orszá­
gok ne háborúzzanak egymással,
magyar földön ne folyjék háború,
és inkább fogjanak össze a tö­
rökök ellen. Európai szinten
ugyanígy gondolkodott, és meg­
adatott neki, hogy ezt a Pápának
is kifejtse. 1632-ben Ferdinánd
Rómába küldte rendkívüli kö­
vetként, hogy Őszentsége támo­
gatását és jóindulatát megnyerje a
Habsburgok számára, gyengítve
ezzel a francia befolyást a pápai
udvarban. Március 27-én, pom­
pás külsőségek (hatvan darab hat­
lovas fogattal, nemzeti viseletbe
öltözött lovascsapattal, az An­
gyalvár ágyúi és a svájci gárda
díszlövései) mellett érkezett
Rómába, ahol fogadta VIII.
Orbán pápa. Pázmány itt előadta
elképzelését, egy nagy európai
török ellenes összefogásról,
amelyben a részes államok vállal­
nák, hogy egymás javait és tar­
tományait nem támadják meg.
VIII. Orbán érdeklődését nem
csigázta fel különösebben az el­
képzelés, inkább azt kifogásolta,
hogy Pázmány főpapként hogyan
lehet egy uralkodó követe, és
mivel nem szívlelte a Habsburg
császárt, küldetése eredményte­
lenül zárult.
Pázmány egész érseki tevé­
kenysége egyik legfontosabb
feladatának, az ifjúság nevelését,
iskolák alapítását és a hazai pap-

képzés színvonalának emelését
tekintette. Mint a Zrínyi árvák
(Miklós és Péter) patrónusa, kü­
lönösen szívén viselte a jövő
nemzedékének oktatását és ne­
velését. Számtalan kollégiumot
alapított, ezek közül a nagyszom­
bati volt a legjelentősebb, amely­
ben 1615-ben indult meg a ta­
nítás, háromszáz növendékkel. A
gimnáziumként és szeminárium­
ként működő intézmény tizenöt
év múlva, már csaknem ezer
diákkal rendelkezett. Pázmány
egyik legfontosabb iskolaalapítá­
sa, a bécsi Pazmaneum létreho­
zása volt. Az 1623. szeptember
20-án alapított intézmény a ma­
gyar papnövendékek bölcseleti és
teológiai oktatására volt hivatott.
A növendékek a Bécsi Egyetem
előadásait hallgatták de a lelki ne­
velés a könyvtárral felszerelt kol­
légiumra hárult. Pázmány másik
fő törekvése, a római Collegium
Germanicum Hungaricum ma­
gyar diákoknak fenntartott he­
lyeinek teljes feltöltése volt. Az
1580 óta működő intézményben,
XIII. Gergely tizenkét helyet írt
elő a magyar alumnusoknak, de
Pázmány érsekké választása ide­
jén egy magyar növendék sem
tartózkodott Rómában. Minden
módon támogatta a kiutazókat (a
diákok utazási költségeinek fede­
zésére egy jelentős összeget he­
lyezett letétbe Rómában) és kü­
lönféle beadványokkal igyekezett
minél jobb feltételeket teremteni
a magyar növendékeknek. Az or­
szág minden részéből igyekezett
összeszedni a tanulni vágyó és
tehetséges ifjakat, de főleg a bécsi
Pazmaneum legtehetségesebb nö­
vendékeit próbálta kijuttatni Ró­
mába. Törekvései pozitív vissz­
hangra találtak Rómában is, mert
1634-ben a Collegium négytagú
protektortesületének
bíborosi
11

�$

ítélet
tagjává választották.
A megtisztelő cím elnyerése után egy
évvel, Pázmány megalapította élete
egyik főmüvét. 1635. május 12-én
kétszázezer forintos költséggel életre
hívta a Nagyszombati Egyetemet.
Célként, a vallás teijesztését, az
ország kultúrájának szolgálatát, a
&lt;6
‘nemes magyar nemzet” tekinté­
lyének emelésé!, és, mind a magyar
egyház kormányzására, mind pedig a
magyar állam szolgálatéra alkalmas
emberek képzésé! jelölte meg, akik
képesek vallásuk és hazájuk együttes
képviseletére. Az átépítés nem vol!
zökkenőmentes, mivel az induláskor a
szükséges négy kar (bölcsész, teoló­
giai, jogi, orvosi) közül csak az első
kettő vol! megszervezve, így a Pápa
vonakodott jóváhagyni az átépítés!. A
problémái Ferdinánd oldotta meg, aki
a birodalmi egyetemekkel egyen­
rangúnak ismerte el az univerzités!.
Az oktatók Európa különböző kato­
likus egyetemeiről (München, Köln,
Mainz, Augsburg, Ingolstadt, Dillin­
gen, Graz) érkező jezsuita szerzetesek
voltak. A Hittudományi Karon dogmatikát,
szentírásmagyarázatot,
hiívitózó irodalma!, etiká! és héber
nyelvían!, a Bölcsészettudományi
Karon logikái, fizikái és metéfízikál
lanílolték. A ludományos fokozaloka! nyilvános vitókon lehetett meg­
szerezni. A korabeli oktatósi rendszer­
ben a bölcsész slúdiumoka! minden­
kinek el kellett végeznie, ez! lanúsílolla az ún. baccalaurealus (babérko­
szorús) cím, mely elnevezéssel - az
európai oklalási rendszer álalakulásá­
nak megfelelően - a későbbi szá­
zadokban a leérettségizett diáko! illet­
ték. A másik három kar elvégzése
utón járt az ún. magisler fokozal, vé­
gül, akinek ez sem vol! elég, az meg­
szerezhette a doktori címet.
Pázmány politikai és iskolaszervező
tevékenysége mellett sem mulasztotta
el, hogy reagáljon a személyét vagy
müveit bíráló iratokra. A “Rövid
felelet’’-ben (1620, Bécs) Milotai Nyi­
las István és Alvinczi Péter, a
12

“Kalauz”-! bíráló vi!aira!aira vála­
szol! igen magabiztosan: “az Kalauz­
nak efféle dib-dáb iralocskák semmi!
sem árthataak”. Hé! évvel később
pedig reagál! a “Kalauz” legszínvona­
lasabb bírálaíára. Miu!án a hazai
pro!es!ánsok nem !ud!ak mi! kezdeni
Pázmány fő müvével, Thurzó
György, majd később özvegye, lalinra
fordílatták és elküldték Wittenbergbe
Fridericus Baldvinushoz, aki 1626ban kiadott müvében, a “Phosphorus
veri catholicismi”(Az igazi katoliciz­
mus hajnalcsillaga) fejtette ki a
protestáns teológia álláspontját.
Pázmány egy évre rá válaszolt, “A
setét hajnalcsillag utón bujdosó
lutheristák veze!ője”címmel, melyben
megszokott stílusában felet: “Zsibong!ak”már a “Kalauz” ellen a
lutheránusok, de “az igazságnak ereje
zabolán hordozta őket”, és bár “a
Baldvinus pennáját megélesíté az
magyar arany”, megírván így ellene a
cáfolásra hivatott írást, de szegény
Baldvinus “a saxoniai ser füstiben
szédelegvén nem értheti a mi tanítá­
sunkat”.
Két évvel később lefordította, majd
kiadta a kor egyik legjelentősebb
katolikus írását, Kempis Tamás
Krisztus követése”-!, melynek elő­
szavában korát megelőző fordítói ars
poetica-t
fogalmazott
meg:
“Igyekeztem azon, hogy a deák bötünek értelmét híven magyaráznám, a
szólásnak módját pedig úgy ejteném,
hogy ne láttatnék deákból csigázott
repedezettnek,
homályossággal
hanem oly kedvességgel folyna,
mintha először magyar embertül,
magyarul íratott volna." Újabb két év
elteltével jelentette meg a “harcoló
iratok” utolsó darabját. ‘Bizonyos
okok, melyek erejétől viseltetvén sok
főember az új vallások köréből
kifeslett és az római eklézsiának
kebelébe szállott” címmel, melyet Batthyány Ferenc özvegyénekLobkovitz Poppel Évának ajánlott,
hogy ha “figyelmetesen olvassa, nem
csudálkozik ezután, ha az értelmes

emberek kimosdanak a Luther és
Kálvin mételyéből”.
Halála előtt egy évvel adta ki utolsó
müvét, beszédeinek válogatott gyűj­
teményét, melyből pontosan kitűnik
világszemlélete. A konszolidáció, a
hierarchikus társadalmi rend híve volt.
Indokoltnak tartotta a nemesség
vezető szerepé! és hangsúlyozta a
különböző társadalmi helyzetű
emberek jogait és kötelességeit, de
ncnzanakt'^’’ tnrxzpnvep bf^tar+ásánaV
szükségességét is, amely köti az
uralkodókat, a fejedelmeket, a bírá­
kat és a vitézeket egyaránt. A közel
száz beszéd alapján, egy olyan gon­
dolkodó képe bontakozik ki, aki egy
rendi államban hitt, de a reneszánsz és
a reformáció hatása alól nem tudta
kivonni magát és ez érződik esz­
méiben. 1636 karácsonyán prédikált
utoljára, már súlyos betegen. Szívós
szervezete a következő tavaszig bírta
a kórral folytatott küzdelmet. Hatvan­
hét évesen, 1637. március 19-én adta
vissza lelkét a teremtőjének. Pozsony­
ban temették el a Szent Márton széke­
segyház kriptájában.

Záráskén! álljon itt néhány páratlanul
szép sor, melyben Pázmányra
jellemzően egyszerre található meg a
hazaszeretet és a hit: “Szemem előtt
viselvén, hogy abban az országban
lakom, melynek oltalmazó aszszonyává rendelte Szent István király
Bóldog Asszonyt és halála óráján testamentomban hadta nemzetünknek
Asszonyunk tiszteletit, kire nézve az
mái napig költő pénzünkön, a Bóldog
Asszony képe körül arra szokott
bötükkel, Patrona Hungáriáé, Ma­
gyarország Asszonyának valljuk a
Szent Szüzet, megemlékezvén arrul
is, hogy Váradon lettem a világra,
mely várost Asszonyunk hagyásából
épített és Bóldog Asszony templomá­
val ékesített Szent László király.”.
- vége Árvay Gábor

�r

ICL *
(í)

T?'Zb

PÁZMÁNY PÉTER EGYETEMEI - 4. RÉSZ (1992-2000)

I

1999. áprilisában megérkezett az
Apostoli Szentszék régóta várt ha­
tározata, amely alapján szentszéki
alapítású egyetemmé lett az intéz­
mény. Az alapítólevél kiadása azt je­
lentette, hogy az Egyház sajátjaként
ismeri el az egyetemet. A legmaga­
sabb elismerés annak szól, hogy az
intézmény az elmúlt években jelentő­
sen fejlődött, az oktatók együttese, a
fakultások tudományos minősége, a
pénzügyi háttér folyamatos biztonsá­
ga miatt a Szentszék garantálva látja
a szabályszerű, tudományos szellem­
ben történő működést. Részlet az alapító határozatból: ‘Különböző súlyos körülmények okozták, hogy a
Hittudományi Kar a világi egyetem­
nek nem lehetett része. Az idők változása indokolttá tette, hogy a Hittu­
dományi Karhoz más felsőoktatási
egységeket is kapcsoljanak, úgy,
hogy az említett kar katolikus egyetemmé alakuljon. Ezt a szándékot a
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szívesen fogadta, és 1992. ja­
nuár 30 -án Budapesten megalapította a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, mely az évek során egyre nővekedett és különböző karokkal és
intézetekkel bővült.
A nevezett katolikus egyetem fő­
tisztelendő rektora 1998. június 15- i
kérvényében arra kérte Kongregá­
ciónkat, hogy jóindulatúan mérlegel­
je az egyetem kánoni alapításának al­
kalmasságát a kérdésre vonatkozó
szabályok szerint. Ezért a hely és idő
különböző körülményeit mérlegelve.
figyelembe véve mind az egyetem tanulmányi struktúráit, mind karainak
és intézményeinek felépítését, az ok­
tatók számát és tisztségükben való
előmenetelét, valamint a hallgatók
felvételét és azokat az egyetemi ta­
nulmányokat, melyeket a különböző
akadémiai fokozatok elnyerésére el
kell végezniük, szem előtt tartva to­
vábbá azokat a tudományos felsze­
reléseket és oktatási segédeszközö­
ket, amelyekkel az egyetem rendel­
kezik, valamint azt a biztos pénzügyi
hátteret, amely az egyetemi életnek
garanciája, tekintettel Magyarország
püspökeinek egyetértésére, akik biz-

tosítják az egyetem gyümölcsöző fej­
lődését a katolikus nevelés elvei sze­
rint, hogy az műhelye és vezetője le­
gyen a térségben mindazon törekvéseknek, melyek a magasabb tanulmányok terjesztését szolgálják az Evangélium fényében az Egyházi Tanítóhivatal vezetésével, a jelen hatátozattal, a Codex luris Canonici 807. ká­
nonja, valamint az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés ál­
talános szabályai 3. cikkelyének 1.
paragraftisa szerint a Pázmány Péter
Katolikus Egyetemet Budapest váro­
sában kánonilag megalapítja és megalapítottnak nyilvánítja.
tem Hittudományi Ka^óí,
ifíanyÍ''Karból, Informatikai Tarból,
és íákultás jellegei Kánonjogi IpfézetÉol álki Ezzel a szentszéki
alapítással a ^mány Péter Katolikus Egyetem elnyerte azt az elismerést, amely a további működését hatékonyan segíti. Történeti sorozatunk
végén pedig szólnunk kell a Jogi karról is, hiszen nap mint nap ide jövünk, itt készülünk az előttünk álló
jogászi pályára. A Magyar Katolikus
Püspöki Kar 1995-ben alapította az
egyetem Jog- és Államtudományi Karát, amelynek célja a jogállam felépítéséhez nagyszámú keresztény szelle­
miségű, jogot végzett szakember kibocsátása a társadalom legkülönbözőbb
területeire. A Jogi Kar az első évben a
Ménesi úti épületben működött, ahon­
nan a Bölcsészettudományi Kar Piliscsabára költözött. Amikor a Magyar
Püspöki Kar visszakapta az egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezése
során a Szent István Társulat egykori
székházát -amely a Szentkirályi utca
28-30. számú épületegyüttes -, azonnal
felmerült a gondolat, hogy a Jogi Karnak méltó elhelyezése valósulhat meg
itt. Zlinszky János szervező munkája az
új tanári kar egybefogásán túl kiterjedt
a Franklin Nyomda által elfoglalt épü­
letre, és elkezdődött az a rekonstrukciós
munka, amely még a mai napokig is
tart, korszerűbbé téve az egyetemünket.
Az 1890-es években lehetővé vált.
hogy a Szent István Társulat a pesti
belváros külső részén, a Szentkirályi
utca 28-30 szám alatt telket vásároljon

az új székház építésére. A választmány
1896. májusában az elnökséget felha­
talmazta a telek megvásárlására. A ka­
tolikus könyvkiadás reprezentáns, tekintélyes palotájának tervezését Hofhauser Antal műépítész, egyetemi tanár
vállalta el. A tervvázlatok és előzetes
költségvetés áttekintése, ellenőrzése
Czigler Győző műegyetemi tanárra
várt. O csekély módosítással azt jóvá­
hagyta, és a költségek megállapításá­
nál is kellő módon gazdaságosan járt el.
A Szentkirályi utcai telken 1897. május
1-én kezdődtek meg a földmunkák.
Másfél év alatt elkészült az épület,
1898. december 11-én az építtetők bir­
tokba vehették a három emeletes neogót stílusú palotát. A díszes épület az
ekkor ötven éves Szent István Társulat

működésének megkoronázása volt. A
korszerű nyomdaüzem az államosításig
működött, ezután vette át a Franklin
nyomda. A Szent István Társulat az
épület egyházi tulajdonba kerülése után
nem jelezte szándékát a visszaköltözésre, ezért születhetett az a döntés.
hogy a Jogi Kar itt folytathassa az oktatást. Az épületben kapott helyet a
Rektori Hivatal is. Jelen pillanatban is
folynak a rekonstrukciós munkálatok.
hogy az épület újra régi fényében tündökölhessen. A tanári kar és a diákok
közös erőfeszítéseit siker koronázta.
2000. májusában az első végzős haligatósereg elhagyhatta az Alma Mater
falait, hogy az életben is hasznosíthas­
sák az egyetemen szerzett tudásukat.
Sok sikert kívánunk nekik. Beérett újra
az a gyümölcs, amiért oly sok éven át.
fáradtságot nem kímélve dolgoztak
együtt professzorok, tanárok és nem
utolsó sorban a hallgatók. Az egymásba
vetett hit erőt adott, hogy a legnehezebb
körülmények közepette is folytatni
tudják a megkezdett munkát, megvalósítsák azt az álmot, ami Pázmány
Pétert 365 évvel ezelőtt egy hatalmas
vállalkozás megkezdésére ösztönözte.
Most rajtunk múlik, mivé lesz ez az
álom, és találkozik-e a mi álmainkal?
Reméljük, hogy hosszú évek múlva az
utódaink is büszkén írhatnak majd e
nagymúltú Egyetem életéről!
vége Szabózé

13

�Vers - Mindenkinek
Sodrásban

Párbeszéd

“Serceg a láng a sötétben. A csillag lassan gyullad.
Látod? Gyertyát gyújtanak értem az égen.”
ií'
Tévedsz. Azt hiszed érted fénylik a csillag?”
66
'...vagy csak azért, hogy
egymást lássuk
a fényben...”
“Álmodozó. Csak azért
gyullad ki, hogy
égjen...”

Virradó este
Lángot fon ma az
est, lágy fény szava
festi fehérre a fákat.
Percet íuz fel a
tűz fonalára,
szél rezzent! az ágat.

Zümmög zöld zizegés
és száz remegés
borzolja a csendet.
Porzik az apró
Barna sugár, csupa
Csengő zsongást penget.

Ringat halkan a
hang, elzsibbad a
láng, mit az est leterít,
árad lágyan a
pára, fárad a vágy.
A sötét melegít.
Suttog, siklik a
csend, selyem álom
leng, lebegő kék fátyol,
tűzben izzik az
ég, a sötétség fény.
Ma az éjszaka lángol.

18

Betűm szívek közé írom.
Szíved szóval el nem érem,
szavam, szívem elcserélem.
Árad álom, átjár áram,

szó pezsdíti fel a vérem.
Szavam pereg, mint a homok,
illatos, mint édes borok,
belepnek lágy álomporok,
átölelnek idő-karok,
messze visz az élő kerék.
Lassan mindent megláthatok:
mint változnak korok, körök,
kerek percem forog, pörög.
Jövőt szőve leszek örök.
Minden szó az élet torka,
vizet ejtek tarka porba,
kancsóm törött, kincsem csorba
száz darabból embert varrva
égi földi vihart verve,
elmét, álmot eltakarva,
ringást, rengést, fényt akarva
leszek saját magam terve.
Észbe, szóba szívet merve.

Minden lángot felemelek,
minden lángon elámulok,
benned tüzet, jelet lelek.
Minden jelre ráakadok.
Körülöttem arcok, testek,
feketék a harcok, füstök,
por és hamu, izzó üstök.
Míg ok álmokat keresnek,
szemeikre látást festek.
Bár felettem ember ködök,
szavam felett én őrködök.

Megszeppent kicsi
Csillag bomlik az
Égen, csillog a teste.
Ébred halkan az
Omló éjszaka.
Halkan pirkad az este.

Ezeket a verseket a minap kaptuk a
HŐK egyik tisztviselőjén keresz­
tül. Sajnos a forgatagban elfelejtet­
tük megkérdezni a hölgy nevét aki
ezeket a verseket írta. A következő
számban szeretnénk tőle egy ka­
rácsonyi verset is leközölni, kérjük
ezért, vegye fel velünk a kapcso­
latot.
Tisztelettel:
a szerk.

�ítélet

I

I
I

II

I
Sport házon belül

I
I
I

I

“A sport a nemzeti egység és a hazafiság
része”
■‘szolgáljon e csarnok mindenkor a nemzet
javára”
Matolay Elek

Kedves hallgatók!
Nap, mint nap meglátogatjuk egyetemünk új
épületét, de észrevesszük-e, hogy rögtön a
bejáratnál az emléktáblákon ezek a sorok
fogadnak minket. Tudom, hogy a vizsgák és a
rohanó egyetemi életben kevés idő jut arra,
hogy elgondolkozzunk azon, vajon hova
tévedtünk”, vajon e falak között az elmúlt lOG
évben mi is történhetett.
.
26-os épület rövid története.
.
'
(ahova étkezni jársz, vagy problémáiddal a
HÖK-re, vagy éppen sportolni indulsz az a 26-

I

OS épület):
A millenniumi megemlékezések részét képezi a
sportban Magyarország 1000 éves sporttörténeti áttekintése» melyben Matolay Elek
1863-ban
oroszlán
szerepet
vállalt.
közadakozásból felépült az ország első tornácsarnoka és ezzel teret hódított a német
sportirányzatnak, mivel hagyományosan országunkban a görög (olimpiai) és az angol-szász

sportirányzatok uralkodtak. A 26-os épület volt
a Magyar Olimpiai Bizottság első székháza,
melyet 1895-ben alapítottak dr. Kemény Ferenc
kezdeményezésére. A székházzal együtt
felépült az ország első tornacsarnoka, mely
otthont adott a Nemzeti Torna Egylet
tornászainak. A Szentkirályi u. 26-os épületben
zajló tevékenység a századfordulót követően
gyökeresen megváltoztatta a magyar sportoktatást, mivel itt indult el a testnevelő
tanárképzés, ezzel tudományos alapot teremtve
a sportnak. A testnevelő tanárképzés 1925-ig
folyt, majd minisztériumi rendeletre jogutódként létre jött a Testnevelési Főiskola (TF).
Matoíay Elek által vezetett Nemzeti Torna
Egylet (NTE) nem csak olimpiai bajnokáról,
Pataki Eerehcről, hanem a sport, a hazaszeretet
és a nemzeti egységéről volt híres. Az NTE a
második világháborút követően 1949-ben fel­
számolás alákerült A Szentkirályi utcában újra
a tesíncveiőtanárképzés zajlott 1952-ig, majd
ezt követéi a Budapesti Spartacus tornászai
vették birtokba az épületet 1999-ig. A tomászok jogutódjaként a Vili, kerület Tornasportjáért Alapítvány jött létre,

I

I

II
I

I

II
I

I

I

I

í

I

I

Draskóczy Imre

Figyelem!
I

íI

Sajnos - az ország többi egyeteméhez hasonlóan - nálunk is újra felütötte a fejét a vizsgaidőszak
rohanásában viszonylag biztonságosan elkövethető tolvajlás.
Szerkesztőségünkhöz az elmúlt hét folyamán három teljesen friss esetet jelentettek be.
Az elkövetők szeretik a nem forgalmas' helyeken lerakott tárgyakat elemelgetni. Különös elő­
szeretettel viseltetnek a mobiltelefonok, táskák, pénztárcák, kabátok iránt.
Ebből amit az ember viszontlát az az iratokkal teli brifkója amelyet azonban bankjegyek nem
tarkítanak. Jobbik esetben a diákigazolványát is megleli a tárca alján.
Tehát, ha nem akartok fázva, egy vas nélkül, iratok nélkül egy szál indexben hazamenni egy vizs­
ga után a Karról, a következőt tegyétek:
- kabátot, táskát nem kinnhagyni az előtérben ( meg fogja érteni a vizsgáztató )
- mobiltelefont kikapcsolva bevinni, vagy otthonhagyni.
Fentiek figyelembevétele fakultatív.
Jelszó: szép dolog a bizalom, de a szarkák közöttünk járnak.

i

I

I
I

3?

b
I

I
I
I
I

I

Ì

- a szerk. -

Ì

19

I

�o

r

Színházjegyek
r

az Uj Színházba, a Pesti Magyar Színházba (exNemzeti) és a Madách Színházba!

Jegyek 225-900 Ft-ig a hónap összes előadására,
bérletváltási lehetőség 1950 Ft-tól.

A Pesti Magyar Színházba és a Madách Szín­
házba 8, az Új Színházba 1 nappal az előadás
előtt kell legkésőbb jelentkezni.

Jelentkezés és részletes műsor a HŐK irodában
Somogyi Áron Mátyásnál.

�</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </file>
  </fileContainer>
  <collection collectionId="38">
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="2501">
                <text>2000</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
  </collection>
  <itemType itemTypeId="1">
    <name>Text</name>
    <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
    <elementContainer>
      <element elementId="1">
        <name>Text</name>
        <description>Any textual data included in the document</description>
        <elementTextContainer>
          <elementText elementTextId="2498">
            <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
          </elementText>
        </elementTextContainer>
      </element>
    </elementContainer>
  </itemType>
  <elementSetContainer>
    <elementSet elementSetId="1">
      <name>Dublin Core</name>
      <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="50">
          <name>Title</name>
          <description>A name given to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2479">
              <text>Ítélet</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="52">
          <name>Alternative Title</name>
          <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2480">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="41">
          <name>Description</name>
          <description>An account of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2481">
              <text>III. évfolyam 12. szám 2000. december 07</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="39">
          <name>Creator</name>
          <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2482">
              <text>PPKE HÖK</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="37">
          <name>Contributor</name>
          <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2483">
              <text>PPKE HÖK</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="40">
          <name>Date</name>
          <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2484">
              <text>2000. december 07</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="56">
          <name>Date Created</name>
          <description>Date of creation of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2485">
              <text>2000.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="79">
          <name>Medium</name>
          <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2486">
              <text>papír (sz + ff)</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="42">
          <name>Format</name>
          <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2487">
              <text>A4 (210x297) ; (1859+1563 kb)</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="51">
          <name>Type</name>
          <description>The nature or genre of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2488">
              <text>Folyóirat</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="48">
          <name>Source</name>
          <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2489">
              <text>PPKE_itelet_III_11_20001127</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="46">
          <name>Relation</name>
          <description>A related resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2490">
              <text>T00027</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="81">
          <name>Spatial Coverage</name>
          <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2491">
              <text>Magyarország</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="78">
          <name>Extent</name>
          <description>The size or duration of the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2492">
              <text>20 pp.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="44">
          <name>Language</name>
          <description>A language of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2493">
              <text>magyar</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="45">
          <name>Publisher</name>
          <description>An entity responsible for making the resource available</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2494">
              <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="47">
          <name>Rights</name>
          <description>Information about rights held in and over the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2495">
              <text>PPKE</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="91">
          <name>Rights Holder</name>
          <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2496">
              <text>PPKE</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="43">
          <name>Identifier</name>
          <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="2497">
              <text>PPKE_itelet_III_11_20001127</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </elementSet>
  </elementSetContainer>
  <tagContainer>
    <tag tagId="209">
      <name>HÖK</name>
    </tag>
  </tagContainer>
</item>
