https://omeka.ppke.hu/files/original/90d26c5dd25fd27cc7335a2596b56f3f.jpg 771fe5300c85bc0291f312f0294e69f3 https://omeka.ppke.hu/files/original/5a7126f8d4a7c5bbd1d52a8adea7aff2.pdf 12397f0715aa8f65ef50a2f9c21273e3 PDF Text Text PPK i-2.7 IL1 ITELET í A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA I 1 X '■"i % ------------------- \: íí* ' ‘^VlQuU«'* s pI CM f 0 E © o c i r. * r F .■“=‘.1 ,T i I 'í* ¥ I Luí’w '^í, & Wi • Jb" IÍ4 CM A ki oX ^p- K jfi iRg lj r*’ íB Brth*í*^ rl <2i W í, r *h ilX Uh E '© N (D fcfa '.W 1 .M *W g«i! 'T 7/ .í <ri (- ■J í ¥ -«Pf -f *j ,, iwfwl k I E © o wn I t ’*** c ■fWTaiAfe ir iB-in wh. <D •% A Szent Korona ezer éve k t �.-.ípWíAí^jí?; gg 'M 3ör^i öiföL í. i 1=JIX'3S! Tartalom Impresszum ítélet Pázmány Jogászlap Kiadja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzata I ! I I A SZENTKORONA-ESZME ÉS TÖRTÉ­ NETE 2-5. oldal Felelős kiadó: Mile Attila elnök JELKÉP VAGY HATALOM? BESZÉLGETÉS DR. KUKORELLl ISTVÁN ALKOTMÁNYBÍRÓVAL /( SZENT KORONA­ TÖRVÉNYRŐL Szerkeszti a szerkesztőíízottság: Richolm György főszerkesztő I II 6-7. oldal Koltay András felelős szerkesztő LEVELEK A MAGYAR GOLGOTÁRÓL IV. Munkatársak: 8. oldal Szabó Zoltán •réíí. Szabó Ferenc íiS' ■t 'XzMÍÍmf'"Í’ÉTEi lllCTETEMEI Szabó Péter RESZia94»<9^^gyj 3. ..*ÍS- Jóna Tibor 9. oldal rí: .. AVeízel Tamás iííe- A Kb'K (aBssmlhaSvéhány problémáról ■ : •• ■ Miháltz András . :• 10-14. oldal Christian László Szerkesztőség címe: Pázmány Péter Katolikus Egyetem ; Jog- és Államtudományi Kar 1088. Budapest, Sz^entkirályi utca 28- 30; Tel./fax: 429-7268 e-mail; itelet^jak.ppke.hu .... aSnnnlk: 3 Q P ><,í7.<.-í'óí: ■'üli 'sí: gRlWÖo^ Ft :x: Kemény Gyula Nyotndájá: Törökbálint, Árpád u. 71.- I I I I I Telefon : 23/335-269 1000 példányban ÍSSS í: 25,000- Ft 1/3: 14.000- Ft iSlisi \ i e- : 7' ■íí- o ma Az újságban megjelenő vélemények nem^ "■ feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét Kérünk mindenkit, aki munkánkban írásaival közre óhajt működni, lehetőség szerint lemezen, Word Dokumentumban mentve jutas­ sa el hozzánk anyagait. Aláírás nélküli cikkeket sajnos nem áll módunkban leközölni. 2 fo •xi Üt !■: 1/1: 30.000- Ft 1/2: 18.000- Ft 1/3: 10.000- Ft ÜL Jil �ítélet tekéletes erkölcsnek és minden jóságos életnek gyökere és kútfeje az Istennek igaz ismérete.” (Pázmán^| I Péter) I ík I I I II J --- iii^l SZÉGYEN! A SZENTKORONA-ESZME ÉS TÖRTÉNETE Szégyelljük magunkat! Mindannyiunk közös szégyene az, ami november elsejére virradó hajnalban a Felvonulási téren történt. Nem máshol, mint Szűz Mária országában döntötte le néhány gimnazista fiatal az egykori Reg­ num Marianum templom emlékére állított keresztet. Tragikus és megdöbbentő, hogy mindez a milleniumi évben. Szent István koronázásának ezredik évfordulója felé közeledve megeshetett. Bizonyítja, hogy azon értékek, melyeket ezt a népet és országot naggyá tették, túlélését biztosították, mára szinte nyom nélkül enyésztek el. Senki ne hárítsa el a felelősséget azzal, hogy néhány részeg fiatal magánakciójának nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Nem! Azt mondom, ige­ nis hatalmas, magán a cselekedeten túlmutató jelen­ tősége van. Mint Pázmány Péter mondotta egykor; “Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt”. Ez a gondolat ma érvényesebb, mint korábban bármikor. A mai Magyarország hosszú történelmének egyik legsúlyosabb erkölcsi válságát éli meg, és ebben döntő szerepe van a katolikus hit megrendülésének. A kereszt ledöntése pedig olyan jelkép, mely ezt a folyamatot tökéletesen szimbolizálja. Ebből a vál­ ságból ki kell lábalni, ha azt akarjuk, hogy a XXL században is éljenek magyarok a Kárpát­ medencében. Hogy a helyzet idáig fajult, az az ismert történelmi okokon túl mindannyiunk közös felelőssége. Senki nem bújhat ki alóla. Tartson mindenki önvizsgála­ tot. Amikor ennyire kevesen vagyunk, és kizárólag egymásra számíthatunk, akkor csakis úgy marad­ hatunk fenn, ha mindenki hozzá teszi a maga kis részét a nagy egészhez, és így újra csatlakozhatunk az európai fejlődés élvonalához, ahogy azt tettük már oly sokszor történelmünk során. Talán még idejében érkezett figyelmeztetés volt a Regnum Marianum keresztjének ledöntése. Figyeljünk oda rá és tanuljunk belőle. A Szentkorona tanáról a legutóbbi időkben nem beszéltek, vagy ha igen, akkor elmarasztalták, mint feudális maradványt, aminek nincs igazán értelme. Vannak, akik valami olyan jelképet vagy ideológiát látnak ebben a tanban, amivel vissza lehetne fordí­ tani az idő kerekét és vannak, akik tiszteletre méltó, de nem aktuális hagyománynak tartják. Igazsága, részigazsága mindegyik csoportnak van. A Szentkorona-tan első csírái valószínűleg vissza­ mennek a magyar államalakulás fejedelmi sza­ kaszára. Amikor a Szent István-i államszervezés Magyarországot keresztény királysággá alakította át, két mozzanatot, nevezetesen az uralkodó kijelölt családból való kiválasztását és a szabadok által való elfogadását, valamint a szakrális megerősítést, azaz az egyház általi felkenést együtt tekintették az államfői hatalom átruházásának. Szent István re­ formjának sikere azon is múlott, hogy a nemzetnek, a szabad fegyverviselö magyaroknak a szabadságát és vezetőiknek az ország vezetésében való részvételét megtartotta. Szent István addig “terhes” öröksége Szent László korában válik újra “vonzóvá”. Ö Istvánt szentté emelte, keresztényi ideálját tudatosan építette rá az istváni ideálra. Hogy ekkor vették-e ki a sírból Szent István koronáját, vagy ekkor esetleg később kombinálták-e ezt a koronát a Géza kapta görög koronával, ez más lapra tartozik. A lényeg az, hogy Szent László korára az alig száz éves hagyományok. Szent István negyven éves uralkodásának ha­ gyományai hivatalosan és egyházilag is szent-kirá­ lyi törvényekké, szent-királyi hagyományokká vál­ tak. A Szent Király alatt élvezett szabadságok olyan eszményi állapotot jelentettek, hogy a belháborúk és szabadságelvonások idején, mint ideálhoz nyúlnak újra és újra vissza a XII. században. Hogy mikor válik a korona a maga nemében olyan szimbólummá, amelyhez a királyi méltóság továb­ badása fűződik, kérdéses. Hogy a koronázás az esztergomi érsek privilégiuma, már III. Béla korában bizonyítottan fennállt. Az első eset, amikor a koronához fűzik a kizárólagosság privilégiumát. Károly Róbert esete, akinek idejében már biztosan létezett a Szent Korona jelképessége (természetesen Koltay András 3 I I �ítélet elképzelhető, hogy már jóval lyének a bárók általi kiválasztása léteztek. Ennek érdekes megnyil­ korábban is létezett). A külön­ és a rendek általi elfogadása, vánulása, amikor I. Ulászló böző trónörökös-jelöltek a Szent majd mindennek a koronázási választásakor és koronázásakor a föurak a maguk prezentációs Koronával akarták legitimálni aktus általi szentesítése. hatalmukat, míg ö csak harmadik A XIV.-XV. század feudális anar­ jogával és az ország nemessége a koronázása után, akkor vált elfo­ chiája, a föurak hatalmának túl­ maga elfogadó jogkörével vélte a gadott magyar királlyá, amikor az zott megnövekedése együtt járt a választás érvényét megadni. Azt esztergomi érsek a Szent Koroná­ köznemesség öntudatra ébredésé­ mondták, mi vagyunk a Szent val koronázta meg. vel. Ennek első ismert megnyil­ Korona, mi adjuk az ország Az Árpád-kor végére a korona a vánulása Zala megyében volt, a hatalmát. Tehát ráruházták a maga tárgyi jellegében hordozott XIII. században, később soro­ koronára a jelképes erőt és hatal­ olyan szimbólum-jelleget, ami az zatosan megmutatkozik máshol mat. Ekkor már világosan megfo­ uralkodó uralkodóvá tételéhez is. A kinevezett királyi biztos, a galmazódik az a rendi egység, elengedhetetlen volt, ezen felül főispán mellé a nemesek maguk­ amely a hivatalban lévő főrendek pedig a nemzeti egységet is nak választottak vicecomest, akié és a tőlük szabad és önkor_____ mányzattal rendelkező jelképezte. Ez a nemzeti™ nemesség egységében. egység a királyt jelölő® mégpedig a Szent főurak és a királyt® megszavazó fegyveres! Korona országainak j. főrangúinak és neme­ szabadok egysége volt,B seinek, azaz a magyar. az esztergomi érsek horvát, szlavón és személyében megnyil-^H H dalmát egységben látja vánuló egyházi ha-fc^ 5^: H a Szent Korona erejét. talommal együtt. in H Tulajdonképpen ekkor A Szent Koronának^B H születik meg Szentkoidőközben országai let-^M tek. Szent László meg-BB H rona-tan, amit aztán H nem egészen száz év hívása révén Horvá-^H tország, Kálmán hódítá-^P H múlva Werbőczy Tri>1 H partitumában rögzít, sa révén Dalmácia, a^S " akként, hogy a király váltakozó öröklések és a nemzet együtt révén időközönként a Szent Korona az 1938-as milleniumi évben viselik a hatalmat. Kárpátokon túli északi tartományok, vagy a Balkán felé nyúló déli bánságok. Igazában azonban HorvátSzlavón és Dalmát országok voltak a Szent Korona igazi országai. Amikor a Szent Korona országairól beszélünk, akkor arról a rendi államjogi egységről beszélünk, amely nem hűbéri tar­ tományokra tagozottsággal, ha­ nem az uralkodásban részt vevő rendi egységgel rajzolta meg ezen országok - időnként más tar­ tományokkal is kiegészülő összetartozását. A vegyesházi királyok alatt pedig hangsú­ lyozottá vált az uralkodó szemé- 4 az igazi hatalom lett a megyében, mert ö kapta a rendfenntartási és igazságszolgáltatási hatalmat. míg a király helytartója csak jelképes rangot hordoz a me­ gyében. A királyi udvar meg­ őrizte a főúri igazságszolgáltatási hatalmat, a helyi átment a megyék, a vicecomes és a nemesség kezébe. Ez az oka annak, hogy a korona országaiban a feudális tagozódás nem állandó­ sult, a horvát bán, erdélyi vajda, temesi gróf, stb. méltósága nem lett örökletes, hanem továbbra is, mint egyes hivatali báróságok A magyar szabadok nem az uralkodónak, hanem koronának, a nemzetnek, a nemzet egységének tartoztak hűséggel. A Szent Korona csak átruházta a hatalmat a királyra, így aki a királyt megsérti, nem felségsértő, hanem hazaáruló, aki a korona által a nemzet jelképezett - egységével fordul szembe. A török hódoltság keserű éveiben a Szent Korona országainak egysége megszűnt létezni. A Szentkorona-tan ebben az időben bizonyítékként szolgált arra, hogy mi mások vagyunk, mint az �Oszmán Birodalomba betagozó­ dott más nemzetek, továbbá nem fogunk betagozódni a császárság­ ba sem. A német császár csak azért magyar király, mert megválasztották és megko­ ronázták, majd esküt tett az ország védelmére. Később, a XVIII. században gyakran nyúltak a koronához újabb jogok, vagy kétségessé vált pozíciók megerősítéséért a felek. Mária Terézia megerősíti a Mária országa, a Szent Korona és a Szent Király országa gondolatát, és az uralkodót, mint ezeknek az örökösét állítja be. Mária Terézia nem lehetett német-római császár, az ő királynői hatalmát a magyar korona adta. így ö nem volt alávetettje a császárnak, hanem uralkodó volt saját országában. Mária Terézia a Szent Korona országainak egységét jó pár lépéssel előre­ vitte. Gondolkodott az erdélyi unió megvalósításán, visszaadta a határőrvidék egy részét, a Temesi Bánságot, Fiúmét. A XIX. század első felének kor­ mányzati elve ismét az abszolút monarchia volt. A nemesi szemé­ lyes szabadság, a helyi önkor­ mányzat, a szabad szólás joga vitatott volt. Az ezekért való küzdelmek ugyan a rendi alkot­ mány megvalósítását tűzték ki célul, de mögé gondolták azt is, hogy ezt a szabadságot ki kellene terjeszteni szélesebb népréte­ gekre is. Az 1848-as áprilisi törvények - megvalósítva ezt az elképzelést - kiterjesztették a nemesi szabadságjogokat. A Szentkorona-tan megmaradt az ország alkotmányos alapgondo­ latának a Kiegyezés után is, azért, hogy abból levezethető legyen, a mi uralkodónk csak a magyar nemzettel együtt uralkodhat. Az a szimbólum, ami ezt a tarka, soknemzetiségű világot összefog­ ta, maradt a magyar Szent Korona, de az ország lakosságá­ nak egy része, ahogy nőttek a fe­ szültségek a magyar nép és a nemzetiségek között. egyre kevésbé érezte azt a sajátjának. A monarchia népeinek egy része felrótta Ferenc Józsefnek, hogy a magyarokat privilegizálja, mert ő a magyar korona hordozója. A magyar Szent Korona egysége, a politikai nemzet gondolata rend­ kívül korszerű, ámde túl korai gondolat volt, és saját hibáink is közrej átszottak megvalósítatlanul maradásában. Ezt a koronát végül szétrobban­ totta a feszültség, és mivel mi megmaradtunk a Szent Korona szimbóluma alatti országnak, egy széles szomszédkör nézett gyanakodva minket, amely tudta, hogy ez a nemzeti államforma megfogalmazás nem királyt jelent, hanem azt az igényt, hogy mi ezt az egységet valamikor vissza akarjuk állítani, és nem nyugodtunk bele abba, hogy egy elveit be nem tartó, igazságtalan békével a háború végén, még csak nem is a népek önren­ delkezési jogára utalva, és a ma ugyanezen szomszédok által sok­ szor meghivatkozott történelmi jogokra egyáltalán nem figyelem­ mel, törték szét ezt az egységet, amelyet lehetett volna moder­ nizálni is. A két világháború között a kisantant számára a korona tehát egy állandó revíziós igény megtestesülése volt, ame­ lyet egy percig sem titkoltunk. Aztán amikor ezt az egységet forma szerint létrehozták a szo­ cialista testvériségben, a Szent Korona szimbolikus jellege, mely önállóságot adott volna minden nagyhatalommal szemben, tekin- tettel különösen tradicionális voltára, veszélyes volt és ezért el kellett ítélni. Amikor az Egyesült Államok visszaadta a koronát. arra is gondolhatott, hogy felébreszt itt egy gondolatot, ami akár a szovjet birodalom ellen is hathat, hisz az ezen kis népek bizonyos összefogását jelképezi. Tény, kihangsúlyozták, nem a kormánynak, hanem a nemzetnek adják vissza. A gondolat ezáltal megint foléledt, és érdemes azon gondol­ kozni, ma mit is jelent. Ebben az országban ma nyilvánvalóan annyit kellene, hogy jelentsen, hogy az ország minden polgára részese a közhatalomnak, felelős érte, részt kell vegyen benne . A szomszédokra való kihatása e gondolatnak még ma is zavaró. Tapasztaljuk a szomszédos népek érzékenységét a magyar kisebb­ ségekkel szemben. Az, hogy min­ denki járhatna emelt fővel, úgy látszik nehéz elképzelniük. Ma sajnos megoszt a Szent Korona, és nem egyesít. Ha sikerülne a közös hagyományokat kihangsú­ lyozva, a közös érdekeltséget felismerve, egymást segítve valamiféle együttműködést megteremteni itt, a Kárpát­ medencében, akkor tálán a Szent Korona által valaha szimbolizált egység újra létrejöhet. Bőven visszakaptuk már azt a kölcsönt, amit esetleg összegyűjtöttünk a magunk nevére az elmúlt századokban. Lehetne ezen az alapon a tartozások kölcsönös elengedését szorgalmazni. dr Zlinszky János 5 �«ítéleti •IS»: :n :»í»t »lí: ■ »■ »j«« ■'»■■ JELKÉP VAGY HATALOM? II BESZÉLGETÉS DR. KUKORELLI ISTVÁN ALKOTMÁNYBÍRÓVAL A SZENTKORONA-TÖRVÉNYRŐL Dr. Kukorelli István 1976-ban végzett az ELTE ÁJTK-n, 1991-töl az Alkotmányjogi Tanszék vezetője az ELTE-n, 1999-től egyetemi tanár. 1994-2000 az MTA közgyűlési képviselője, 1989-90 az Országos Választási Bizottság titkára, 1994-99 tagja, 1997-99 elnöke. Mintegy 350 alkotmányjogi publikáció szerzője. Az állam- és jogtudományok kandidábjsa (1988), habilitált (1998), Deák Ferenc-díjas (1994). 1999 óta alkotmánybíró. Alkotmánybíróvá választása előtt részt vett a Szent Korona-törvény előkészítésében. I I I I I A Szent Korona országházba történő átvitelével immár deklarál­ tan nem múzeumi tárgy többé. Ezen felül hordoz-e ez az aktus egyéb mon­ danivalót is? A törvény előkészítése során zajlott viták középpontjában ez a kérdés állt, azaz hogy a korona múzeumi tárgy-e vagy sem. Bár kétségtelenül nem játszhat]a azt a szerepet, mint a királyság idején, azért nem szabad múzeumi tárggyá nyilvánítani. hiszen vannak bizonyos közjogi vonatkozásai. Az Parlamentbe való átkerülésével ezek a közjogi vonat­ kozások jelképesen “feléledtek”. Mit jelenthet ma a Korona, milyen közjogi vonatkozásai lehetnek? Az Alkotmány is kimondja, hogy a Magyar Köztársaság címerében szerepel a Szent Korona, ez talán a legfontosabb közjogi vonatkozás. Az Alkotmánybíróság határozatában (26/2000. (VII. 6.) AB határozat) “kettéválasztotta” a Koronát, mint heraldikai ábrázolást és mint tulaj­ doni tárgyat. Az utóbbiról azt mon­ dotta, nincs közjogi jelentősége, míg az előbbiről noha ezt idézik kevesebbszer kimondta, hogy kiemelkedő közjogi jelentősége van. A 2000 évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról megerősítette, deklarálta a Korona közjogi szerepét. Mit őrzött meg napjainkra a Korona közjogi hatalmából? Nehéz a kérdés megfejtése, hiszen 6 sokan attól tartottak, esetleg a Testülettel kapcsolatos kérdéseket törvény hatására felébred a Szentko- szabályozza. rona-tan. Nem volt könnyű az egyen- A hagyományok továbbélésének súlyozás a különböző felfogások fontosságára való tekintettel is, miért között, hogy a törvény egyrészt nem a Koronára esküdnek fel az méltó módon állítson emléket a ország közjogi méltóságai? koronának, másrészt ne legyen Eddig a pontig sokan eljutottak a történelmietlen. A Szent Koronát és törvény előkészítése során, magam is a Szent-korona-tant csak a múltba el tudtam volna képzelni egy ilyen­ visszahelyezve lehet megfelelően fajta szabályozást. Ez összeférne a értékelni. A képviseleti hatalom- hatályos közjogi rendszerrel. Nem gyakorlási konstrukcióban a koro­ könnyü feladat az alkotmányjogá­ nához kapcsolt hatalom-átruházási szok számára állandóan azt vizsgál­ elmélet - mely a maga korában két­ ni, milyen határig lehet elmenni, ségtelenül korszerű közjogi meg- egész más lenne a helyzet, ha oldás volt - elhelyezhetetlen. Azon- történészként, magánemberként kel­ ban mint közjogi és nemzeti tradíció, lene erről szólni. A Koronára felesnéhány eleme igenis megőrzendő. A küdni a hagyományok továbbélése legfőbb kérdés nyilván az, létezik-e lenne, amiről tudjuk, mennyire és ha igen miben áll a közjogi jog- fontos egy nép fennmaradásában. folytonosság? Ebben a kérdésben A törvény szerint a Szent Korona a nem vagyok elutasító és merev. A magyar állam folytonosságát és rendszerváltásokkal tarkított magyar függetlenségét megtestesítő erektörténelemben mindig is nagy jelen- lyeként él. Am a magyar állam tösége volt a jogfolytonosságnak, területében és népességében mást 1989-ben is előjöttek ezek a jelentett 1920 előtt, és mást ma. A kérdések; mi az, ami megőrzendő a Korona azt a függetlenséget szim­ nemzeti közjogi tradíciókból és mi bolizálja, elsősorban területi és az, ami esetleg idejétmúlt, moder­ népességi szempontból, ami 1920 nizálásra szoml? Vissza kellett talál- előtti kilenc évszázadon keresztül oly ni oda, ahonnan a történelem ben- sokszor jellemezte az országot, vagy nünket eltaszított a második világ­ a mai viszonyokat? Mi az erősebb: a háború után. Tehát nem csak szimbo­ Szent Korona ezeréves hagyománya, likus jelentősége van ezeknek a vagy pedig a kisebb megszakitáhagyományoknak, amelyek közé a sokkal alig nyolcvan éve fennálló Korona is tartozik, hanem létezik állapotok? bizonyos szintű jogfolytonosság. Kétségtelenül voltak olyan elképzepéldául a koronás címer tovább­ lések, melyek szerint a terület és a élésében. Meg kell találni azokat a népesség felől gondolkozva más kapcsolódási pontokat, ahol a nem­ jelentése is lehet a Koronának. Én zeti tradíció és a modernizáció alapvetően a főhatalom fontosságát emelném ki az állami szuverenitás ötvöződhet. A Szent Korona közjogi funkcióját három összetevője közül, hiszen a tehát nem vesztette el, az csupán áta­ területe és népessége már nem ugya­ lakult. Meg lehet-e egyáltalán fogal­ naz az országnak, mint régen, ezért csak a föhatalom az, ami a régi ma­ mazni ezt a funkciót? A Szent Korona története szim- gyar állam összetevőiből modem forbolizálja az állam függetlenségét, mában tovább élhet. Minden egyéb szuverenitását. A Korona erek­ elképzelés ütközne a hatályos Alkotlyeként él a nemzet tudatában. A mánnyal, mely kimondja, hogy védi törvény deklarálja e hagyományok az ország függetlenségét és területi meglétét. Igazából a preambulum az, épségét, ez pedig nyilván a mai ami ezekről a kérdésekről szól, a nor- területre és állapotokra vonatkozik. matív rész főleg a Szent Korona valamint tiszteletben tartja a �103 iiaítRizst, nemzetközi jog normáit. Itt tehát már nincs jogfolytonosság. Mindezt közjo­ gászként mondom, magánemberként mindenkinek lehet más véleménye. Tíz évvel a rendszerváltás után miért vannak még mindig olyan sötétfoltok a magyar történelemben, melyekről nem mindig lehet széles nyilvánosság előtt beszélni, és melyek oly nagy viharokat kavarnak, mint például a Szent Koroná­ val kapcsolatos kérdések Ls? A kérdésre a válasz talán történel­ münkben keresendő, hiszen az állam számos közjogi típusú rendszerváltáson esett át, amely igencsak megnehezíti a jogfoly-^^B^^^I tonossági kérdések meg-y||^^H||ÍI közelünkben a horvát, szlovén, szlovák alkotmányok preambuluma. Sajnos a miénkből ez a megemlékezés kimaradt, pedig véleményem szerint ott lenne a helye. így most a 2000. évi 1. törvény preambuluma látja el ezt a feladatot. Voltak olyan elképzelések, hogy alkot­ mánymódosítással az Alkotmány ré­ szévé kellene ezt tenni, de a konszenzus hiánya miatt mindez elmaradt. A törvény előkészítése soránfigyelembe kellett-e venni a környező országok és Nyugat-Európa reakcióit, vagy volt egy határozott, magyar érdekű álláspont? tekinthető. Külső szempontból azonban már csak a nagyhatalmak tekinthetők teljesen szuverénnek. A többiek külső szuverenitásának mértéke változó. Magyarországot a pénzügyi függések miatt a középső mezőnybe sorolnám. Természetesen ez a függés a törvény­ hozásban is érezteti hatását. Még egyszer mondom, mindez egész mai világunkra j ellemzö. Mit lehet tenni ez ellen? Létezik bizonyos mozgástér. Szuverenitásunkat őrizve kell ebben a mozgástérben a számunkra legideáliIsabb helyzetet, lehetőségeket I megtalálni, lehetőség szerint azt kell kibőviteni. Kérdés, i van-e egyáltalán más lehetőség egy olyan ország számára, mint Magyarország, azaz ki lehet-e tömi I ebből a relatív függetlenség­ oldását. Szerencsésebb^ országokban nincsenek: ilyen szakadékok a köz­ 1^' gondolkodásban. Foko­ zottan érvényes ez XX. századi történelmünkre.| ből? Az én véleményem sze-l \Mí lehet annak az oka, hogy rint is néha túlságosani a világon egyedül nálunk félősek vagyunk, nemi \ alakult ki ilyen Korona-kulmindig tudunk szégyen-l \tusz? lősség nélkül ünnepelnii Nem tudom, van-e hasonló I ereklye, mely ezeréves nemzeti ünnepeinken. Nyíltabban kellene be­ államiságot szimbolizál, szélni múltunkról, hogy] olyan államiságot, amelyre felegyenesedve tudjunk az jellemző, hogy a A Szent Korona visszahozatala Magyarországra1978-ban járni és ünnepelni, megtörténelem során az állam beszélni, mi az, ami hagyományainkból A jogalkotásunk “egyensúlyozónak” gyakran nem volt szuverén, az ország megőrzendő. mondható, hiszen általában nyitottak pedig szabad. Félelmetes és fan­ A rendszerváltás után, a köztársasági vagyunk más országok megoldásaira. tasztikus, hogy a Korona ennyi hányat­ államforma mellett miért került be az Ez a törvény is egy kiegyensúlyozott tatás után a legutóbbi időkig meg tudta állam címerébe a Szent Korona? alkotás ilyen szempontból. Az alkal­ őrizni e képletes hatalmát. Mindig A rendszerváltás idején kulcskérdés mazkodóképességünk véleményem fogódzót jelentett, és a szuverenitás­ volt, hogy minek van nagyobb tradíció­ szerint nagy szerepet játszott abban, mentes korszakokban - melyekből jócs­ ja, úgymond “megtartó ereje” a köz­ hogy megmaradtunk az elmúlt ezer kán akadt történelmünk során - a gondolkodásban, vagy akár a közjogi évben. Ugyanakkor nem jó látni, hogy Korona, más nemzeti jelképekkel gondolkodásban. Magyarország 1946- néha feltett kézzel, elvtelenül alkal­ együtt jelképezte az ország fenn­ ig királyság volt, a Koronának nagyon mazkodunk másokhoz, ahelyett, hogy maradását, létezését. Egyet jelentett a nagy tradíciói voltak, ha csak a XX. kiállnánk a magunk igazáért. magyar államisággal, a legfőbb legi­ századot vizsgáljuk, akkor is. Ezek a Tekinthető-e a magyar törvényhozás timáló tényező volt. Ha a Szent Korona hagyományok győztek 1990-ben és így önállónak, vagy pedig a nemzetközi beszélni tudna, aligha leime nála hitele­ került be a címerbe a Szent Korona. folyamatok oly mértékben befolyá­ sebb krónikása egy nép történelmének, Létezik-e hasonló törvény más ország­ solják, mely csorbítja az ország szu­ örömeinek, bánatainak, tragikumának, ban, mely egy bizonyos ereklyének állít verenitását? megmaradásának. A Korona számom­ emléket? A folyamat, amelyről beszélünk, az ra e megmaradás jelképe is, amely erőt Tudomásom szerint vannak ilyen egész világon zajlik. Az állam belső és hitet ad. törvények. Általában azonban az alkot­ szuverenitása teljesnek mondható, mányok tartalmaznak ehhez hasonló szabad választások vannak, Ma­ mondanivalót, mint például a közvetlen gyarország tehát önálló államnak Koltay András 7 �r ==: Itéleü PG. ai LEVELEK A MAGYAR GOLGOTÁRÓL IV. I íróinak, Nemzetünk nagy politikusainak művészeinek. müveit, életútját, tevékenységét alaposan megismerhetjük a róluk De szakirodalomban. szóló milyenek voltak, mint emberek, hogyan éreztek, mit gondoltak az életük során történt történelmi eseményekről? Új, most induló sorozatunkban eddig ismeretlen oldalukról mutatunk be néhányat forrásokon közülük. olyan keresztül, mely különböző okok­ ból ritkábban szerepelnek a könyvekben. Ezúttal azt vizsgáljuk meg, hogyan vélekedtek a manapság oly divatos fogalomról, a globalizációról nemzetünk nagyjai a múlt században. A probléma és a kérdéskör nem új keletű tehát, az összeválogatott idézetek pedig kivétel nélkül hordoznak a ma embere számára is értékes gondolatokat. A globalizációról - a múlt században... “Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. (...) Minden, ami szer­ feletti sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el. így a szeretet. Hol az ember, ki magát a tőid minden országainak szentelni akarván, forró szerelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidas csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halbatottmeg.” (Kölcsey Ferenc, 1837) “Én kozmopolita nem vagyok; mindazon szépen hangzó beszédek, mikkel néhányan a közöm- 8 bösséget, mellyel hazájok iránt viseltetnek, nagy emberszeretet leplével takargatják, engem meg nem indítanak; (...) mert erősen hiszem. Hogy attól, ki hazája iránt felhevülni nem tud, az emberiség éppen oly keveset remélhet, mint a haza attól, ki családi vonzalmakat nem érez...” (Eötvös József, 1840) “Mi meg vagyunk győződve arról. hogy a hazafiság nincs ellenében a világpolgárságnak, sőt hogy ez csak annak erényéből fejlődik ki. Volt tán már hazafi, ki világpol­ gári tettekkel nem ragyogott; de rossz hazafi világpolgár nem lehetett.” (Hunfalvy Pál, 1839) Ki egy állodalom- és vallás, egy uralkodó nép- és nyelvről beszél az természet ellenit beszél, isten örök akarata ellen szegül és az ő rendét törekszik megzavarni, szegénnyé egyhangúvá tenni az ő változatosnak és sokszerünek teremtett világát. Az ilyen egy célra dolgozik a hódítóval és népeket ki a zsarnokkal. összeigázni és a szellem szabad mozgalmait bilincseivel fékezni akarja.” (Bajza József, 1846) “Nemzetiségünk nem elidegeníthető. Ára nincs, melyen kártéríttethetnék; mert maga az élet, maga a létezés. S valamint az egyén nagy blazírozottság és nyomor mellett is meghalni ritkán haj­ landò, szintúgy tapasztaljuk, hogy a nemzetek “fór ever” élni akar­ nak, sőt virágozni és terjedni is. A világpolgársági közöny, az anyagi érdekek csábja és a míveltség ingerei együtt hatva sem értek el egy nyelv megszüntetésére nézve oly sokszor célt, mint szeretik képzelni azok, kik nem szeretik a történelemkönyveket forgatni.” (Kemény Zsigmond, 1853) Ady Endre - A magyar jakobi­ nus dala (1908) Ujjunk begyéből vér serken ki. Mikor téged tapogatunk. Te álmos, szegény Magyarország, Vájjon vagy-e és mink vagyunk? Vájjon lehet-e jobbra várni? Szemünk és lelkünk fáj bele, Vájjon felébred valahára A szolga-népek Bábele? Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme barrikádokon? Dunának, Oltnak egy a hangja. Moraj OS, halk, halotti hang. Árpád hazájában jaj annak. Aki nem úr és nem bitang. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot. Mi, elnyomottak, összetörtek. Magyarok és nem-magyarok? Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had mi, a milliók? Magyarország népe meddig lesz Kalitkás seregély-fiók? Bús koldusok Magyarországa, Ma se hitünk, se kenyerünk. Holnap már minden a mienk lesz. Hogyha akarunk, ha merünk. Szerkesztette: Koltay András �isasi^é'let fi PÁZMÁNY PÉTER EGYETEMEI - 3. RÉSZ (1949-1992) A felekezeti iskolák 1948-as államo­ sítása nem sok kétséget hagyott a magyarországi demokratikus állapo­ tok felől. A Hittudományi Kar egye­ nesen gerenda a hatalom urai szemé­ ben. A teológia mint tudomány nem létezhetett tovább, s ennek kifeje­ zésre kellett jutnia. A Vallás- és Köz­ oktatási Minisztérium Egyetemi Fő­ osztálya 1950. május 24-én vette kézhez Bánk József dékán aláírásá­ val a Teológiai Kar következő évi tan-rendjét, amit az illetékes tiszt­ viselő június 2-án jóváhagyott. Jú­ nius 15-én azonban az aktán már ez állt: a kar kiválása az egyetemből na­ pirenden van. A tanterv jóváhagyása nem indokolt. A teológia tudomá­ nyának az egyetemekrőli kizárása eldöntött tény lett. Az Elnöki Tanács 23/1950. számú rendelete a teológiai karok leválasztásáról és az illetékes egyházaknak történő átadásukról intézkedett. Ebben az időben kerül­ tek eloszlatásra a szerzetesrendek is, ezért az egyetem körüli huzavona nem kapott akkora visszhangot. A Kar átköltöztetése is felmerült, új néven, mint Budapesti Pázmány Pé­ ter Hittudományi Kar. Ez sem segí­ tett, augusztus 23 án a minisztérium az összes professzort felmentette, és így az alapító fakultás megszűnt. Augusztus 30-án az Egyházra kényszerített egyezség alapján a leválasz­ tott kar Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia néven újra szerveződött, és szeptember 20-án az egyetemi templomban felhangzott az évnyitó Veni Sancte éneke. A taní­ tás csak a professzorok áldozatos munkájának köszönhetően volt folyamatos, ugyanis az illetékes álla­ mi hatóság, a hírhedt ÁEH / Állami Egyházügyi Hivatal/ megszervezé­ sének első pillanatától fogva figyelte az Akadémia működését, és az egye­ temi autonómiát figyelmen kívül hagyva minden alkalommal beavatko­ zott az egyetem ügyeibe. Odáig merészkedtek,hogy a világhírű Takács József dogmatikai professzort egyszerűen elbocsátották. 1950. Ebben az évben változik a név is. Majd 300 év után Pázmány Péter püspök neve irritálja a hatalom képviselőit,ellenséget látnak benne. Elnevezik Eötvös Lórándról, a méltán híres tudósról. Legalább annyi jóizlés még szorult beléjük, hogy nem valamelyik kétes hírű kalandorukról nevezték el az egyetemet. De a szellemi örökséget nem lehet egy egyszerű tollvonással eltörölni, a hit utolsó csíráját elfolytani. Hiába adták az intézménynek egy világi tiirlAc lUUUü ivét, mondván így elszakíthatják az egyháztól, a hagy­ ományokat nem tudták elpusztítani, akkor, sem pedig évtizedek múlva. Mert soha nem a név a fontos, hanem a cselekedet, hívhatnak bárhogy, úgy ítélnek meg ahogy cselekszel. 1956 őszi napjai a szabadság érzését hozták el egy egész nemzet számára, többek között az egyházak­ nak is úgy tűnt, vége a zsarnokság­ nak. Mindszenty Józsefet november elsején köszöntötte az egyetem vezetősége is visszatérése alkal­ mából. Mindszenty megbízta a kispapokat, vigyázzanak az AEH épületében levő irattárra, ahol az egyházellenes ténykedések hivatalos bizonyítékait tartották. Részt vettek továbbá a sebesültek gondozásában, a menekülők biztonságba helye­ zésében. A forradalom leverése után számosán ezért súlyos börtönbün­ tetést kaptak. A kar vezetői az egyetem további működését szem előtt tartva kénytelenek voltak bizonyos kompromisszumokra. Az ellenszegülő k’spapora a hatalom nyomása nehezedett, töbségüket kizáratták a szemináriumból. A hat­ vanas évekre viszonylag helyreállt a rend, de az ÁEH továbbra is szem­ mel tartotta az intézményt, egy perc nyugtot sem hagyva az oktatóknak és a hallgatóknak. A II. Vatikáni Zsinat 71962-1965/ eredményei azonban enyhítették a kapott sebeket. Megszűnt a nemzetközi elszigetelt­ ség és felvehették a kapcsolatot külföldi egyetemekkel is, többek között a bécsi egyetem teológiai karával kezdődött tudományos kutatómunka. A kitartó, küzdelmes munka meghozta a gyümölesét, az egyetem megérhette az elnyomó rendszer bukását, és látta, hogy van létjogosultsága az egyházi felsőoktatásnak.A hetvenes évek változásai automatikusan az egyház életében is fordulatot jelentettek.A hatalom is jobbnak látta, ha enged. 1989-ben Paskai László bíboros bejelentette a Szentatya látogatását. Ez újabb len­ dületet adott a hazai egyházi élet és kultúra felvirágozásának. Felmerül­ hetett az a kérdés is, hogy visszatér­ het-e a Pázmány érsek által alapított egyetem az egyházi felsőoktatás élé­ re? A magyar állam 1990-ben elis­ merte a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia egyetem-jellegét a többi egyházak hasonjellegű intézmé­ nyeivel párhuzamosan. Ez év őszétől felgyorsultak a tárgyalások az Akadémia termeiben. hivatalos Az 1990. évi IV. törvény garantálta az egyház részéről végzett közszol­ gálati tevékenység állami finanszíro­ zását. Az oktatás helyének kiválasz­ tása, a tárgyalások folytatása, az egyeztetések egészen 1991-ig tartot­ tak. Ekkor a Magyar Katolikus Püs­ pöki Kar elérkezettnek látta az időt a hivatalos kérelem megindítására. A Szentszék pozitív válasza után a MKPK az Apostoli Szentszék előze­ tes engedélyével megalapította a korábban is létező Hittudományi Kar kibővítésével a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Ezek után a Magyar Köztársaság Kormánya az 1032/1993. számú kormányhatáro­ zattal ismerte el a Bölcsészettudo­ mányi Kart.A hivatalos egyházi elis­ merésre 1999-ig kellett várni. A szentszéki alapítólevél kiadása azt jelenti, hogy a Szentszék sajátjának tekinti az intézményt, a szabályzatát jóváhagyta.A Bölcsészettudományi Kar 1992 tavaszán fölvételiztette a hallgató sereget, akik először a Méne­ si úton kezdték meg a tanulást, majd hatalmas munkákat követően az egyenlőre csak félg kész piliscsabai Campusba költözhettek. - a befejező rész következik Szabózé 9 �A Karon tapasztalható néhány problémáról Adatvédelmi jogsértések A Tanulmányi Osztály az adatvédelmi törvény [1992. évi LXIIL törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekü adatok nyilvánosságáról (a továbbiakban: Avtv.)] értei- mében vett adatfeldolgozó [Avtv. 2. § 1. b); vö. Kari SZMSZ 29. § (1) bek.]. Az adatokat (személyes adatokat) elsősorban a beiratkozás alkalmával szerzi meg. Általános gyakorlat a Karon, hogy ha valakinek szüksége ván egy telefonszámra, akkor bemegy a Tanulmányi Ősztályra, esetleg leadva valami mesét, és minden további nélkül megkapja azt (a telefonszám személyes adat, Avtv. 2. § 1.). Természetesen ésszerű, hogy bizonyos esetben kiadják pl. a telefonszámot, erre azon- bán a törvény csak az érintett hozzájárulása esetén ad lehetőséget (Avtv. 3. § (3) bek.). Mi lehet a megoldás az ilyen esetekre? Az, ami más egyetemeken már bevált: a beiratkozáskor a beiratkozási adatlapon vagy egy külön lapon meg kell jelölni, hogy 1. Adatokát kiadhatnak-e tanároknak (igen/nem) 2. Adatokat kiadhatnak-e hallgatóknak (igen/nem) 3. Megjegyzések (kőnkrét adatok kiadhatósága, kőnkrét személyek, akiknek igen vagy akiknek nem). Ha az illető ezt nem tölti ki akkor természetesen nem adhatók ki az adatok (Avtv. 3. § (3) bek. második mondat: ‘'"Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy 10 az érintett a hozzájárulását schutzgesetz (BGBl 1978/565)]. )• A következő probiéma-csoprobléma-cso- helvetneto Felvethető problémaként, magot a jegyek vagy pontok hogy a Tanulmányi és vizskifüggesztése jelenti. Ezek gaszabályzat (a továbbiakban: ugyanis személyes adatnak mi- Tvsz.) 16. § (2) bek. szerint a nősülnek, azaz senkinek sem- szóbeli vizsgák nyilvánosak. mi köze hozzá, hacsak az érin- így ezáltal sérülhet a szeme­ ^^^t nem adja hozzájárulását lyes adatok védelme, [ugya(pl. a dolgozat alján: Ered- néz: Felvételi szabályzat 14. § kifüggeszthető: (3) bek.] A szóbeli vizsga ményem igen/nem). Az eredmények azonban a látszat ellenére telkifüggesztése esetén tehát né- jesen más, mint az írásbeli melyeknek majd ott szerepel a vizsga. Míg az előbbi esetben pontszám/jegy, másoknak az, az adat (jegy) műfajilag a nyil­ hogy nem nyilvános, megint vánosan keletkezik, addig az másoknak, hogy nem írt stb. utóbbi esetben egy meglévő Ez esetben arra is figyelni kell, adatot hoznak nyilvánosság­ hogy amennyiben a hallgató ra. Az adat ezekben az eseteknem adta hozzájárulását a nyil- ben a nyilvánosság (lehetvánosságra hozatalhoz, azért séges) jelenléte által keletkeneki még joga van megtudni zik, ha azt (megfelelő ok néleredményét, tehát pl. a titkárnő kül) kizárnák, adat sem kelet^^t köteles vele kérésére kezne (érvénytelen vizsga), közölni. ezért védeni sem lehetne mit. Hasonlóan jogellenes, hogy Azáltal pedig, hogy nyilváórán felolvassák a dolgozatok nosak a szóbeli vizsgák, már jegyeit. Ez esetben vagy az nem lehet a nyilvánosságra hoelőző megoldást kell válasz- zataltól védeni annak eredmétani (dolgozaton jelölni a nyil- nyét. A nyilvános vizsgák (és a hozhatóságot), végén az együttes eredményvánosságra ^agy a felolvasás alkalmával hirdetés) tehát nem sértik az minden egyes hallgatótól meg adatvédelmi törvényt. kell kérdezni, hogy felolvas- A legsúlyosabb probléma ható-e az eredménye, esetleg azonban az évfolyamrangsor egyenként kihívni a katedrá- kifüggesztése: az ugyanis nem hoz és a “fülébe súgni” ered- “csak” egyszerű törvénysértő ményét. Ausztriában például, gyakorlat, hanem a Tvsz. 11. § ^hol volt szerencsém egy évet (5) bek. azt kötelezővé teszi. A tanulni. pont adatvédelmi Tanulmányi és vizsgaszaokokból nem olvassák fel az bályzat ezen a ponton tehát órán a zárthelyik eredményét törvénysértő. A megoldás az (oh a “fülbesúgós” módszert lenne, hogy csak a “küszöbátalkalmazzák) [az adatvédelmi lag”-ot tennék ki, és aki ez szabályozás hasonló, Id. külö- alatt van, azzal közölnék, hogy nősen §§ 1, 3, 7 és 18 Daten- fizetnie kell. Nem tartozik �’4feí^^a;«StíiíiSs!íK,'4í: EíKisK í- :í ii" üm ugyanis senki másra, csak az érintettre, hogy hányadik a rangsorban, kell-e fizetnie, és milyen átlaga volt (személyes adatok). A Felvételi szabályzat 12. § (1) bekezdése előírja az írásbeli felvételi eredmények kifüggesztését. Ez csak azért nem törvénysértő, mert azt egy másik törvény írja elő (a Felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény [a továbbiakban: Ftv.] 83. § (7) bek.), márpedig az Avtv. 3. § (3) bek. más törvény által is korlátozhatónak ismeri el az adatvédelemhez való jogot (más tekintetben a Ftv. tartalmaz egyébként nem olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé tennék az Avtv. fent említett megsértéseit). Az, hogy eddig senki sem fórdult az adatvédelmi biztoshoz (Avtv. 24.-27. §) vagy a bírósághoz (pl. nem vagyoni kártérítés, Avtv. 18. §), csak a Kar szerencséjének köszönhető. Lehet persze azt is mondani, hogy felesleges a törvényt betartani. A törvény meghozása lehet, hogy felesleges volt (szerintem nem), de a törvény betartását feleslegesnek mondani meglehetősen sajátságos (cinikus) lenne egy jogi karon, ^*(}ogi) egyetem^^ minimum-feladatai napjainkban és az ezzel kapcsolatos hiúnyosságok Míg korábban az egyetem elsősorban arról szólt, hogy a professzorok viszonylag 1. kevés hallgatónak (elitoktatás) 2. előadásokon adták át az ismereteket, addig manapság az egyetemen 1. tömegoktatás folyik, és az ismereteket nem elsősorban előadásokon, hanem 2. írott tananyagból szerzik a hallgatók. A fejlődés ilyen leírása természetesen sematizált, de azért a lényeget mégis megragadja. Nyilván technikai okai is vannak, hogy az előadások jelentősége csökken: viszonylag rövid idő alatt ki lehet adni egy jegyzetet, sőt a számítógépes rendszerekre pillanatok alatt fel lehet tenni a tananyagot. Az előadások természetesen továbbra sem fölöslegesek: egyrészt segítenek az anyag átlátásában, másrészt szimbolikus jelentőségűek (egy előadások nélküli egyetem tabunak számítana). Azt azonban már nem állíthatjuk, hogy egy “egyszerű (jogi) alapképzéshez” nélkülözhetetlenek: ezt bizonyítja az egyébként rendkívül előremutató módon beindított számtáv-oktatás. Természetesen, ha az egyetem feladatát leszűkítenénk az “egyszerű jogi alapképzésre”, azaz nem tekintenénk a tudományos munkát központi kérdésnek, akkor hibát követnénk el. Nézzük, mik tehát az egyetem minimum-feladatai: az egyszerű jogi alapképzéshez a tananyagot és vizsgalehetőséget kell biztosítani; a tudományos munkához szemináriumokra és könyvtárra van szükség; ötödikként pedig megemlíthetö az előadás. Nyilván meg lehetne említeni még a konferenciák szervezését, hallgatói sportolási lehe­ tőséget stb., ezek azonban véleményem szerint már nem tartoznak ahhoz a “maghoz”, amit az egyetemnek feltétlenül biztosítania kell. Nézzük egyenként a feladatokát: A tananyaggal nincsenek különösebb problémák, mert egyrészt a Kar jelentetett meg számos tankönyvet és jegy­ zetet (ill. használja más jogi karok kiadványait), másrészt pedig a hallgatók maguk készítették el írott formában azt (előadások legépelése). A szemináriumokkal is nagyjából minden rendben van: a legtöbb tanszék viszonylag jó kurzuskínálatot nyújt, s ez a PhD.-képzés beindulásával remélhetőleg tovább fog javulni. A többi feladatról azonban ki­ csit részletesebben írnék. A könyvtár Amivel valóban komoly probléma van, az a könyvtár - pontosabban annak hiánya. Nyilván a Kar nem állhatott fel rögtön egy kész könyvtárral. de az építkezések lezárulásával a legtöbb anyagi forrást feltétlenül erre kellene fordítani. A főleg ajándékokból származó, erősen antikvár jellegű és szűkös állomány nem ad lehetőséget tudományos munkára. Nem csupán magyar, 11 nsnasEBcaHn �I ítélet .rtíí 'ííi«ííííf: I hanem német, osztrák és más külföldi jogi 1. folyóiratokra is szükség lenne; méghozzá nem csupán mostantól fogva kellene megrendelni, hanem (lehetőleg a lapalapításig) visszamenőleg is be kellene szerezni a folyóiratpéldányokát. Ugyancsak égetően szűkséges lenne legalább a külföldi egyetemi 2. tankönyvek beszerzése (azt, hogy nincsenek friss megjelenésű külföldi monográfiáink, már nem is említem). A beszerzések során érdemes lenne a Pázmány Péter Tudómányegyetemen (sic!) a két háború közt bevált módszert felújítani, nevezetesen azt, hogy a professzorok (és nem a könyvtárosok vagy csupán egy professzor) állítanák össze a beszerzendő könyvek és folyóiratok listáját [esetleg tanszékénként megadott anyagi keret alapján]. Ha a Kar nem akar diplomagyárrá süllyedni, akkor mindenképpen a könyvtár fejlesztése az elsőrendű feladat az elkövetkező években. A könyvtár anyagi hátterének hiánya mellett azonban szervezési problémák is vannak: Az intézeti (tanszéki) könyvtárak. Ezek olyan intézményék, ahova egyszerű hallgató nem juthat be (esetleg nem is tud róla, hogy milyen jó kiadványok vannak ott; esetleg az amúgy is rövid félfogadási időben a titkárnő nem hajlandó beengedni őket, mert más dőlga lenne), nem lehet böngészni; gyakran még a demonstrá12 toroknak is nehézséget jelent az intézeti könyvtár használata. Az intézeti könyvtárnak nincs nyitvatartási ideje, ezért az embernek be kell könyörögnie magát, hogy ott olvashassón (így olvasni persze meglehetösen kellemetlen dolog, mert érzi az ember, hogy gondót jelent titkárnőknek, és azok szívességet tettek neki); kölcsönözni természetesen nem nagyon lehet. Az intézeti könyvtár tehát egy csökkent használati értékű könyvtár; a meglévő állományhoz sokkal többen jutnának hozzá, ha az a “központi kari” könyvtárban lenne: ezért ésszerű lenne a könnyebb hozzáférhetőség érdekében az intézeti könyvtárak jelen formában való megszüntetése, és az intézetekben (tanszékeken) csupán másodpéldányok meghagyásénak - vagy legalább a központi kari könyvtár nyitvatartási idejével megegyező (és nem csupán napi egy-két órás) nyitvatartás előírása. [Harmadik lehetőségként megemlítem, bár csupán részleges megöldást jelentene, ha a kívánt könyveket az intézeti könyvtárákból a központi kari könyvtárba legalább helyben olvasásra át lehetne kérni, amenynyiben azt igényli valaki; je­ lenleg azonban még ennek sincs gyakorlata]. A központi kari könyvtárral is problémák vannak: 2.1 nem lenne egy különleges követelmény, hogy a német, az osztrák és a svájci könyveket válasszák el egymástól (ma- gyárul ne nyelv, hanem jogrend szerint csoportosítsanak), s ugyancsak hasznos lenne, ha 2.2 a hallgatók számítógépen kereshetnének a könyvtár állományában, méghozzá az Interneten keresztül is. Az előadások Mint említettem: véleményem szerint az előadás ma már nem nélkülözhetetlen az egyszerű jogi alapképzéshez, hisz olyan könnyű írott tananyagot adni a hallgatók kezébe (Id. számtáv), de továbbra is az egyetem szimbóluma. Ezzel kapcsolatban csak egy kérdésre térnék ki: a katalógusra. Érmek tartása a Tvsz. 7. § (1) bek. szerint ez ma jogos: ezt a lehetőséget azonban meg kellene szüntetni az előadások tekintetében, mert egy egyetemhez méltatlan az (egyéb­ ként nyilvános) előadásokon a névsorolvasás. Javaslatom ellen szólhat az a paternalista érv, hogy “ez a hallgatók érdekében” történik. Ez azonban nem helytálló, hiszen az egyetemi hallgatót felnőtt embernek kell tekinteni (hisz az is), aki maga dönt a saját érdekéről. A vizsgák Komoly problémák vannak a vizsgáztatási rendszerrel kapcsolatban is. Nézzük, mire gondolok konkrétan. Vizsgák a szorgalmi időszak- �Wíífe =:73 i». ?f' 'Íiíí^'^fei.í, Ezzel kapcsolatban csupán arra térnék ki, hogy szerencsés volna, ha a hallgatóknak lehetőségük volna elmaradt (halasztott, görgetett) vizsgáik­ nak a szorgalmi időszakban történő pótlására. Erre sajnos ma nem minden intézet ad le­ hetőséget. Különösen furcsa, hogy van olyan intézetvezető, aki kifejezetten megtiltja ilyen vizsganapok meghirdetését, mégha akadna is vizsgáztató, aki időt szakítana erre. Szerencsés volna továbbá, ha ezeket a vizsgaidőpontokat nem csupán a vizsganap előtt néhány nappal hirdetnék meg, hanem jóval (mondjuk két hét­ tel) előre - így megkönnyítve jelentősen a hallgatók életét. Ezek persze jelenleg csupán kegyes óhajok, de kívánatos volna a Tvsz.-t ennek megfele­ lően módosítani. t l .1 I I Naphosszat várni I I i I I tíi Az első probléma, hogy a hall­ gatóknak gyakran tíz (!) órát is várniuk kell a vizsga előtt, míg bejuthatnak. Bár a Tvsz. 15. § (3) bek. kimondja, hogy “töre­ kedni kell arra, hogy a vára­ kozási idő ne legyen túl hosszú”, azaz a vizsgaidőpon­ tot “órára vagy de-du megosz­ tásban” kell megadni, ezzel sok tanszék nem foglalkozik. Mellesleg a délelött/délután megosztás sem segít sokat a helyzeten, hisz ha valaki délután kettőkor megjelenik és csak este kilenckor (nem ritka!) jut be, akkor nem nyer­ tünk túl sokat. A hosszú vára­ :hss-í kozás nem egyszerűen kényeimi okokból vetendő el, hanem azért is, mert jelentős mértékben negatívan befolyásolhatja a hallgató teljesítményét. Az óra szerinti beosztást pl. előző vizsganap reggel tízig kellene kifüggeszteni, hogy másnap az illetőnek csak vizsgája idő­ pontjára kelljen bejönnie. Á2 egyik ok, amiért a tanszékék nem határozzák meg órára pontosan a vizsgaidőpontot, az az, hogy sok hallgató nem jelenik meg a vizsgákon. Ezért azonban nem azokat kellene büntetni, akik megjelentek. Hogyan lehetne büntetni a meg nem jelent hallgatókat? Pl. abban a vizsgaidőszakban nem vizsgázhatnak abból a tárgyból (ez igen könnyen megtehető, csak vizsgaidőszakonként és tantárgyanként egy listát kell készíteni a meg nem jelent hallgatókról). Amennyiben ennek nem lenne elegendő az elrettentő hatása, természetesen elképzelhető más szankció bevezetése is. Mit javaslok tehát: 1. a vizsgaidőpontot órára pontosan kelljen meghatározni és 2. ennek megvalósíthatósága érdekében a meg nem jelenést büntetni kell. Ennek érteimében volna szükséges a Tvsz. módosítása is. Ezzel kapcsolatban kell kitérjek arra, hogy a Kar két intézete saját hatáskörben gondolta megoldani a meg nem jelenés büntetését, s ennek megfelelően “saját” kis vizsgaszabályzatot adtak ki, amelyet az intézet hirdetőtábláján ki is függesztettek. Az alkalmazott büntetés teljesen egyezik az ál­ talam javasolttal, a baj csupán az, hogy a Ftv. 51., 53. és 60. § értelmében vizsgaszabályzatot csak a Kari Tanács adhat ki, s ezt a jogát a Ftv. 53. § (4) bek. szerint nem is ruházhatja át más szervre (mellesleg ezen jogosultságot még csak meg sem kísérelte átruházni a Kari Tanács az illető intézetekre), Az illető intézetek ezt bizonyára a Tvsz. 15. § (1) bek.-re hivatkozva gondolják jogosnak (“A vizsgaidőszakban leteendő vizsgákra az időpont kitűzése (jelentkezés) a vizsgáztató által [...] meghatározott rendben és módon történik”}. E rendelkezésnek a törvény értelmében azonban csak az az értelem adható, hogy a vizsgáztató csupán a jelentkezés technikai részleteit (mikortól, kinél lehet jelent­ kezni) határozhatja meg, de semmiképpen sem olyan lényeges tartalmi kérdéseket, hogy mondjuk a vizsgáról megfelelő ok nélkül távol maradt hallgató az adott vizsgaidőszakban már nem jelentkezhét vizsgára. Ilyen kérdésekben ugyanis csak a Kari Tanács határozhat (a Tvsz. módosításával). A Tvsz. idézett sza­ kasza egyébként pedig nem az intézetekről (ill. intézetvezetökről) szól, hanem a vizsgáztatókról, tehát intézeti vizsgaszabályzat kiadására az már csak ezért sem jogosíthatna [mellesleg szerencsésebb volna a tantárgyjegyző meg13 �FELHÍVÁS Mint a Kari Lap Felelős kiadója, a HÓK november 9.-1 Elnökségi ülés döntése értelmében az alábbi pályázatot hirdetem ki az ítélet Főszerkesztői posztjára: A pályázatnak tartalmaznia kell: - önéletrajz - elképzelések - terjedelem (oldalszám) - megjelenés gyakorisága - javasolt munkatársak - költségek (számonként, egy évre vetítve) - referencia Leadási határidő: zárt borítékban 2000 november 27-én, a HŐK Irodában Pályázat elbírálása: HŐK Közgyűlés 2000 november 30. í í Mile Attila elnök � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2000 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource III. évfolyam 11. szám 2000. november 27. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2000. november 27. Date Created Date of creation of the resource. 2000. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1587+18kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_III_11_20001127 Relation A related resource T00026 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_III_11_20001127 HÖK