<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<itemContainer xmlns="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5 http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5/omeka-xml-5-0.xsd" uri="https://omeka.ppke.hu/items/browse?output=omeka-xml&amp;page=7&amp;sort_field=Dublin+Core%2CCreator" accessDate="2026-04-30T12:55:51+00:00">
  <miscellaneousContainer>
    <pagination>
      <pageNumber>7</pageNumber>
      <perPage>10</perPage>
      <totalResults>284</totalResults>
    </pagination>
  </miscellaneousContainer>
  <item itemId="188" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="382">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/08a4a9821852da139afd01920674ad6e.jpg</src>
        <authentication>4c301a06576ee8d64091caef61f25a4a</authentication>
      </file>
      <file fileId="383">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/c462807fff1a7dc6a29f38c05ea27072.pdf</src>
        <authentication>2cdb9e224690b70cc5ab933590864fc6</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="3338">
                    <text>PPKE tteUt VI 7^OO513-2.O

VL évfolyam, 7. szám

e-mail: itelet01@hotmail.com
honlap: wwiv.jak.ppke. hu/itelet

2003. november 20.

�1
„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,
addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”
(Pázmány Péter)

Deák Ferenc öröksége

IMPRESSZUM

Felelős kiadó:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

„A hatalom csak eszköz, végcél a népek
boldogítása. ”

A kiadó képviselője:
dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár

SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:
Főszerkesztő:
Gulyás Judit

A szerkesztőség tagjai:
Cseri Tímea, Mándics Botond,
Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám,
Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté

Tudományos tanácsadó:
dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd

Megjelenik 1200 példányban
Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk
bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat
lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk!
Köszönettel: a szerkesztőség.

Követve a napi politikai eseményeket, a
Deák-emlékévről inkább különböző botrá­
nyok kapcsán, és nem a valódi emlékezés
okán hallhattunk. Sajnálatos tény ez akkor,
amikor valójában Deák születésének kétszázadik évfordulóját, és őt magát ünnepeljük.
Tetteiért, gondolkodásáért, életművéért, s
azért, amit a hazáért tett. Személyét, nevét
sokszor méltatlanul használják olyanok, akik erre nem érdemesek,
s az egész ünneplés mintha kezdené elveszíteni igazi tartalmát, s
így válik „kampányszagúvá” szép lassan. („Merészség a politikában
csak akkor van helyén, midőn tetemes erőre támaszkodik, enélkül
mindig kocka, mely többnyire vakra fordul.” - Deák.) Az ítélet
hasábjain megpróbálunk méltóképpen emlékezni Deák Ferencre,
remélve, hogy a „haza bölcsének” máig is érvényes szavai így so­
kakhoz eljutnak. Persze nem csak az ítéletben emlékezünk Deák­
ra. A Lippay György-kör és a HŐK szervezésében Deák Ferenc
emlékülés kerül megrendezésre, amelyen többek között Karunk
neves oktatói is részt vesznek majd (lásd 24. oldal). Szeretettel vá­
runk mindenkit!

Gulyás Judit (főszerkesztő)
TARTALOM

Emléktábla gróf Tisza Istvánnak

3

Elvárások újratöltve

14

Master képzés a Pázmányon

3

Azok a boldog szép napok 4.

15

Új irodalmi kávéház nyílt

3

Tanulj és bulizz az ELSA-val!

16

Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak

3

Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán

16

Méltatlan támadás? Az!

4

Filmajánló

16

Az Index cikke

5

Érdekes bírósági esetek

17

Dr. Bándi Gyula dékán válasza

5

Lehetséges nemzedék

18

Parázs a hamu alatt

6

5J
»•,Ki voltunk éhezve a sikerre’

20

Elsőéves előadó, kedd, 20.15

8

Gondolatok a pultnál

21

Valami Amerika

10

15 éve szolgálunk és védünk

22

Ady Endre: A halottak visszatérnek

11

A polgári igazságszolgáltatás európai napja

22

Pázmányosok a jog útvesztőjében 2.

12

Krakkó és környéke dióhéjban

23

e-mail cím: iteletOl @hotmail.com
második oldal

honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

�Emléktábla gróf Tisza Istvánnak
Október 31-én, meggyilkolásának 85. év­
fordulóján felavatták gróf Tisza István, két­
szeres magyar miniszterelnök emléktáblá­
ját a budapesti Hermina út 45. szám alatt
található villa falán, melyben merénylői
megölték. Akár megdöbbentőnek is nevez­
hetnénk, hogy 13 évet kellett várni erre a
pillanatra, de azt mindenképpen jelzi, hogy
Tisza személye még nem került „helyére'95 a
társadalom tudatában és talán a tudomány­
ban sem. Az ünnepség szervezői a Tisza
István Baráti Társaság és a zuglói Fidelitas
voltak. Idézzük meg a miniszterelnök em­
lékét egy gondolatával! „A keresztény fel­
fogásnak és világnézetnek kell megvédel­
meznie az emberiséget egy másik nagy ve­
szélytől: a modern álkultúra és annak min­
den fattyúhajtása ellen, hogy az emberi ész
segítségével fejtsünk meg minden tüne­
ményt, hogy kigúnyoljunk és eldobjunk
magunktól mindent, amit gyarló dialekti­
kánk eszközeivel meg nem fejthetünk.

hogy fellázadjunk az erkölcs azon örök
igazságai ellen, melyek több-kevesebb sár­
ral keverve, be vannak oltva minden ember
leikébe. Ez az emberiség dekadens idősza­
kait jellemző morális anarchiának szánal­
mas martalékává teszi az emberiséget. A
pusztulás, züllés ez útján fel kell tartanunk
az emberiséget, nem az emberi tekintély,
de az igazság és az igaz tudás fegyverével.
Az igazi tudással, mely beigazolja azt, hogy
a mi elménk nyomorúságos, gyenge eszköz
arra, hogy azzal az élet nagy problémáit
megfejthessük, hogy a dolgok mélyére ha­
toló minden törekvés az emberi ész végha­
tárához jut, hogy üres fantazmagória, tudákos mezbe öltöztetett dajkamese az úgyne­
vezett bölcsészet minden világnézete, hogy
a magára hagyott emberi ész reménytele­
nül útvesztőbe visz, melyből csak a lel­
kűnkbe oltott örök erkölcsi igazságok belső
sugallata vezethet az erőt, békét, nyugalmat
adó világnézet biztos révpartjára. 95

j Master képzés a Pázmányon
,Az egyetlen öröm a világon hozzákezdeni
valamihez'^ (Cesare Pavese)

39

Az egyetemek feladata nemcsak az alap­
képzés biztosítása, hanem - amennyiben
igazi szellemi műhellyé kíván válni - ma­
gasabb szintű elméleti és gyakorlati isme­
retek nyújtása is. Ennek a feladatának kí­
vánt eleget tenni a Pázmány Péter Katoli­
kus Egyetem, amikor 2003-ban a milánói
Università Cattolica del Sacro Guore-val
közösen megalapította az Olasz Egye­
temközi
Posztgraduális
Központot
(Centro Inter-universitario Postgraduale
Italiano). A Központ azzal a céllal szüle­
tett, hogy előmozdítsa a Magyarország és
Olaszország, illetve a közép-kelet-európai országok közötti tudományos és kulturális kapcsolatokat.
A Központ elsősorban posztgraduális
kurzusokon keresztül nyújt képzést, így
főleg Master és Phd fokozatok elérését
kívánja lehetővé tenni az olaszországi
egyetemekkel együttműködve.
Az első posztgarduális képzés Master in

European Studies and Global Affairs
címmel 2004 februárjában indul. Az an­
gol nyelvű képzésre elsősorban olyan
magyar és külföldi fiatal diplomások je­
lentkezését várjuk, akik érdeklődnek a
nemzetközi és az európai kapcsolatok
kérdései és problémái iránt, és akik felis­

merik annak jelentőségét, hogy ezen is­
meretek megszerzése elengedhetetlen
egy bővülő Európában és egy globalizáló­
dó világban.
A program célja, hogy átfogó képzést
nyújtson a közgazdaságtan, a politológia
és a jog különböző területein. Az elmé­
leti és gyakorlati tudás, amelyre a hallga­
tók a képzés során szert tesznek, felké­
szíti őket arra, hogy választ találjanak az
új nemzetközi rend kihívásaira és könynyebben érvényesüljenek az átalaku­
lóban lévő világban.
A Központ az oktatás hatékonysága érde­
kében kis létszámú évfolyamokat indít.
A Master képzés tanári kara nemzetközi­
leg elismert külföldi szakemberekből áll,
akik a világ minden táján tanítanak.
A 10 hónapos képzés végén a hallgatók a
magyar állam által is elismert olasz diplo­
mát kapnak, amelyet a milánói Università
Cattolica del Sacro Cuore állít ki.
A Központ tervei között szerepel 2004 ta­
vaszán egyetemi felvételi előkészítő indí­
tása; illetve a későbbiekben a kommuniká­
ció, a ius comune és a nemzetközi jog té­
májában olasz, illetve angol nyelvű képzé­
sek biztosítása.
www.centro.ppkc.hu
info@centro.ppkc.hu

Gyurcsán Judit

Gróf Tisza István miniszterelnök (balról)
és Batthyány Kázmér beszélgetnek a
lóversenytéren 1904

Új irodalmi kávéház nyílt
2003. szeptember 11-én, a belvárosban meg­
nyílt az Arcvonal Irodalmi Kávézó, Masszi &amp;
Püski Könyvesház. Az új kulturális központ
megnyitóján Orbán Viktor volt miniszterel­
nök mondott beszédet.
Az érdeklődőket sok program várja, (a kávézó
vendége volt többek között Dörner György,
Nemeskürty István, Bolberitz Pál, Eperjes
Károly, Für Lajos, Csermely Péter, Tamás Er­
vin és még sokan mások) szinte minden este.
Nov. 21. péntek- 18 h: Vendégünk:Pongrácz
Gergely; Nov. 24. hétfő - 18 h: Jókai Annát
köszöntjük születésnapján; Nov. 25. kedd 18 h Pokomi Zoltán; Nov 27. csütörtök:
18 h: Seszták Ágnes és vendége; Nov. 28.
péntek: filmvetítés: Aki magyar velünk tart Sára Sándor születésnapja
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Kitüntetés Zlinszky János
Professzor Úrnak
Nagy örömmel tudatjuk, hogy Dr.
Zlinszky János, Karunk alapító dékánja ko­
moly elismerésben részesült. Az Országos
Tudományos Diákköri Tanács idén neki
adományozta a „Pro Scientia Honoris
Causa” érmet, amely az oktatásban, után­
pótlás-nevelésben kifejtett munkájáért, ki­
magasló közéleti szerepvállalásért, tudomá­
nyos tevékenységért adható. A díjat két­
évente mindössze 3-3 díjazott kapja meg.
A Professzor Úr november 3-án vette át az
érmet a Magyar Tudományos Akadémia
dísztermében. Szívből gratulálunk!

harmadik oldal

�..

fi

■

■

'Xai.

&amp;

Méltatlan támadás? Az!
Nem dicsőségért, nem tisztességért, „nem, hogy a világnak ütnék vele; cégért”, ha­
nem abban a meggyőződésben, hogy jó ügyet szolgálok, az iQúságot^ az egyháza­
mat és a hazát, vállaltam el egykor a PPKE JAK szervezését. Amit vállaltam, tisz­
tességgel, a magam szigorú mértéke szerinti becsülettel, magamnak, magam köréneksoha nem kedvezve, hanem magamtól, munkatársaimtól inkább többet kö­
vetelve, tettem, amit tettem. E munkám körében nem jelentéktelen eredmény­
nek tartom, hogy sikerült - ahogy Miskolcon is - a magam tárgyának oktatását
magam nevelte, igényes és alkalmas utódok kezébe letenni.
.
Fájdalmasan érintett ezért, mikor leg­
utóbb kezembe jutott az Index október
22-i számában megjelent „információ”,
mely szerint dr. Nadja El Beheiri, utó­
dom a római jogi tanszék vezetésében,
honosított diploma nélkül, magyarán az
előírt minimális előfeltételek híján lett
tanszékvezető egyetemi docens. „A Kar
oktatói között is hosszú ideje ismert,
hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok
nélkül került rangos egyetemi pozícióba.
Nyílt titok, hogy nincs honosított diplo­
mája” - így a hír.
Nadja El Beheiri a kar alapításakor jelent­
kezett nálam, egy miskolci, szintén fiata­
lon tudományos minősítést szerzett, ak­
kor külföldön kutató, tanítványom bízta­
tására, mert római közjoggal akart foglal­
kozni, s erre kevés oktató mellett lett vol­
na lehetősége. Általam jól ismert és jó in­
formációkat adó osztrák kollégák mellett
dolgozott előzőleg, jogi diplomáját, vala­
mint a magyar tudományos minősítéssel
egyenértékű magiszteri fokozatát Ausztri­
ában szerezte. Mindkettő egyenértékűsé­
gét elismerte az Oktatási Minisztérium
Aequivalencia bizottsága. Jogi szakképesí­
tésre (ügyvédi vagy bírói vizsgára) az
egyetemi oktatásban nincs szükség, csak
tudományos minősítésre.
Osztrák ösztöndíjasként került hozzánk,
római közjoggal foglalkozott kutatóként,
közben római jogot és osztrák jogot, va­
lamint német jogi szaknyelvet oktatott a
tanszék keretében, és buzgón tanult ma­
gyarul. Mikor ösztöndíja lejárt, hatósági
engedéllyel szaknyelvi lektorként alkal­
mazta az egyetem. Aztán megszerezte a
magyarországi letelepedési engedélyt,
így külön munkavállalási engedélyre ad­
junktusi kinevezéséhez már nem volt
szüksége. Egyre inkább elsajátította a
magyar nyelvet is, rendszeresen hallgatta
előadásaimat, vett rész szemináriumi

negyedik oldal

munkánkban, és folytatta saját forrásta­
nulmányait, egyéni kutatását, a római
köztársaság közjogának érdekes részét
képező cenzori joggyakorlattal kapcso­
latban. 1995-től néhány évig lektorként
működött, 1999-ben megkapta a végle­
ges letelepedési engedélyt, honosították
diplomáját és tudományos fokozatát, s
így rendes oktatói státusba került, előbb
mint adjunktus. Elvégezte a római jogi
szaktanfolyamot a római egyetemen, a
Corso di perfezionamento di diritto
Romano kurzusát, részt vett és ered­
ménnyel szerepelt több nemzetközi ren­
dezvényen, német, francia és olasz
nyelvterületen. Sikerrel és lelkesen vett
részt az oktatói munkában is, szívesen
foglalkozott a hallgatókkal, és jó kapcso­
latot épített ki a munkatársakkal. 2000ben fejezte be könyvét a cenzori jogról,
amely kiadásra vár, bizonyságát adva ez­
zel annak, hogy nem csak általában a jog
tudományos munkálására rendelkezik
képességgel, de a római jog sajátos terü­
letén is képes tudományosan értékelhe­
tő, egyéni kutatási teljesítményre. E
könyv mindenben megüti a PhD foko­
zathoz megkívánt munkák mértékét,
azonban ezzel kapcsolatos formális eljá­
rásra, a honosítás megtörténte után, nem
volt szükség.
Mindezek után tettem, mint intézetve­
zető, előterjesztést arra, hogy még aktív
jelenlétem alatt a római jogi tanszéken
Nadja El Beheiri docensi státust nyerjen,
és megkapja a tanszék vezetését, az álta­
lam vezetett intézetben. Ennek három
éve. Sem a Kari Tanácsban, ahol az elő­
terjesztés történt, sem azon kívül, egyet­
len oktatótársam sem kérdőjelezte meg
döntésemet, mindez ideig szembe senki
sem támasztott kétséget utódom alkal­
massága, vagy az előterjesztés jogossága
vonatkozásában.

Az előterjesztésért, természetesen, teljes
erkölcsi és tudományos felelősséget válla­
lok. A tudományos alkalmasság kérdésé­
ben egyébként, alkotmányunk szerint, ki­
zárólag a tudomány művelői illetékesek
állást foglalni. E vonatkozásban, a római
jog területén, legfeljebb az azt művelők
körében lehetne döntésem vitatható, ám
erre sem akadt mind ez ideig példa. A jo­
gi előfeltételek meglétéért, mint intézet­
vezető, ugyancsak felelősséggel tartozom.
Az esetleges kételkedők, a „nyílt titok is­
merői” fordulhattak volna hozzám, mint
illetékeshez. Ha már nem tisztelnek meg
bizalmukkal annak ismeretében, hogy a
Kar tudományos színvonala tekintetében
igényes és kényes vagyok, megtisztelhet­
tek volna tájékozódás iránti vágyukkal,
hiszen az előterjesztésnek az ellenkező
bebizonyításáig kijár a jogosság vélelme.
Tőlem pedig, eléggé köztudott, lehetett
és lehet kérdezni.
Nem ezt tették, akik a hírért felelnek.
Nem is tették azalatt, „bár hosszú ideje is­
mert”, amíg dékán, majd intézetvezető
voltam. Csak most, aktív kari tagságom
megszűnte után kerül elő ez a híresztelés,
(megfejelve a véleményt azzal, hogy hi­
szen a távoktatást sem akkreditálták a
PPKE JÁK-on, ilyen már ez a Kar!) hogy
aláássa a Kar színvonalának képét, aláássa
az én tisztességemet és szakmai tekinté­
lyemet, és beletaposson egy ígéretes fiatal
kolléga becsületébe! Szomorú számomra,
hogy a Pázmány egyetemen egyáltalán to­
vábbításra kerülhetett ilyen híresztelés, hogy nem onnét eredt, abban még min­
dig bizakodom.
A hír felreppentésének időpontja is jól
volt választva. Az érintett külföldön, az
egyetem vezetőinek jó része is. Először
nincs is, aki nyilatkozzék, ünnep van,
egyetemi szünet. Mégis, már két nap
múlva, az Indexben megjelent a dékán
tárgyilagos és tömör, tényekre támaszko­
dó cáfolata. Úgy hinnők, az ügy le van
zárva, ha a rossz szájíz marad is.
Am nem így történt. A rágalmakat tartal­
mazó cikk a hallgatók E-mail tájékoztatá­
sában jelent meg újra, a dékán helyreiga­
zításának szövege nélkül (tehát mintegy
cáfolatlan hírként!), méghozzá az intézet

�másik tanszékvezetőjének, Szabó István­
nak neve alatt! Aíig^ lehet kétséges, hogy ez
a második akció a karon belülről indult,
vagy legalábbis kapott tápot. Kicsit úgy
érzem magam, mint a gazda, mikor látja,
hogy termését féreg, jégverés pusztítja!
Ha nem is tartozom már hivatalosan a
Kar kötelékébe, érzelmileg ezer szállal

kötődöm hozzá. És itt már nem csupán a
saját tudományos illetékességem, vezetői
becsületem tétetett kérdésessé, hanem az
előző vád megfelelő megválaszolása után
tudatos további hitelrontás történik. Ab­
ban a körben, amelyből a jövő közélet­
ének erkölcsi alapon áll vezetői kerülhet­
nének ki.

Csak egyet tudok kérni, ha van még vala­
mennyi hitelem hallgatóink körében.
Sújtsák hallgatag megvetéssel a hír ter­
jesztőjét. S vessék ki maguk közül, ha ki­
derül, ki volt, mert olyan az, mint aki ve­
szélyes ragályt terjeszt. Fertőz.

Zlinszky János

Az Index cikke
Jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon?
Az Index információi szerint a magyar jo­
gi előírásokat megszegve, szakképzettségi
igazolás és a külföldi diploma honosítása
nélkül került a katolikus felsőoktatási in­
tézmény egyik vezető posztjára Nadja El
Beheiri, osztrák állampolgár.

Szaknyelvi oktatásra jogosítva
Úgy tudjuk, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Jog- és Államtudományi Kará­
nak oktatói között is hosszú ideje ismert,
hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok
nélkül került rangos egyetemi pozíciókba.
Nyílt titok volt, hogy a római jogi tanszék
vezetőjének nincs honosított diplomája,
és a szakképzettség magyarországi elisme­
réséről sincs igazolása. A dékán- helyet­
tessé kinevezett Nadja El Beheiri az in­
tézmény kérelmére a magyar hatóságok­
tól szaknyelvi oktatóként kapott munka­
vállalási engedélyt.

Hivatalos látogatáson

Nem akkreditálható

Az Oktatási Minisztérium külföldi dip­
lomásokkal foglalkozó Ekvivalencia
Központja 1999-es határozata elismerte
ugyan a jogásznő Bécsben szerzett vég­
zettségét magyar egyetemi diplomának,
de kikötötte, hogy a határozat nem helyettesítheti 5J,a szakképzettség elismeré­
sét, a felsőoktatási intézmény honosító
határozatát”. Az Ekvivalencia Központ­
ban az Index érdeklődésére azt mondták,
hogy személyiségi jogokra való tekintet­
tel nem adhatnak tájékoztatást a honosí­
tásról. Az egyetemen pedig azzal utasí­
tották el kérdésünket, hogy a jogásznő a
katolikus egyház hivatalos delegációjával
az egyetem volt rektorának bíborosi ki­
nevezésre Rómába utazott, ezért csak a
jövő héten adhatnak felvilágosítást.

Mint emlékezetes, az egyetem Jog- és Ál­
lamtudományi Karának 2002-ben is prob­
lémája volt a hatósági engedélyekkel. A
Magyar Akkreditációs Bizottság megtagad­
ta a távoktatásos jogász egyetemi alapkép­
zés elismerését. A testület azért utasította el
beadványt, mert megítélése szerint „a táv­
oktatási forma nem vezeti egyenértékű ok­
levélhez a hallgatót”.

Méltatlan támadás?
Cikkünkre reagálva Szabó Marcel, a Páz­
mány dékánhelyettese az alábbiak közzé­
tételét kérte az Indextől: „Az egyetem
méltatlan támadásnak tartja az Index ol­
dalain vele kapcsolatban megjelenteket,
amelyekre a nemzeti ünnepre tekintettel a
holnapi napon kívánnak részletesebben
reagálni. 5&gt;

Dr. Bándi Gyula dékán válasza
Nem történt jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon
Az ‘Index’ című elektronikus hírújság álta­
lában pontos, gyors és aktuális tájékoztatá­
sáról ismert, egyebek között a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtu­
dományi Kar hallgatói és oktatói körében
is. Örömünkre szolgál, ha karunkra vonat­

kozóan információk jelennek meg a honla­
pon. Éppen ezért meglepő, hogy ellenőri­
zetlen forrásokra támaszkodva, alapjaiban
valótlan híreket közöl „Jogtalan tanszékve­
zetői kinevezés a Pázmányon ?” címmel,
sértve ezzel nem csupán a Kar, hanem egy
oktató kolléga jóhírét.
A tényekre szorítkozva: a Kar tanszékve­
zető egyetemi docense, dékánhelyettese.

El Beheiri Nadja 1994 valóban anyanyel­
vi vendégtanárként osztrák ösztöndíjas­
ként segítette az ELTE jogászképzését.
Ezen ösztöndíjat váltotta fel a római jog
oktatásával. Jogi diplomát a Bécsi Egye­
temen szerzett 1992-ben, amelyet 1999ben ismertek el egyenértékűnek. Ez a
határozat valóban nem helyettesíti az
egyes pozíciók betöltéséhez szükséges
más szakképzettségi elismerést - pl. ügy­
védi gyakorlatot csak szakvizsgával foly­
tathatna.
El Beheiri Nadja ugyancsak Bécsben
1995-ben szerzett magiszteri fokozatot,
melyet 1999-ben a posztgraduális dokto­

ri képzésben megszerzett végzettségi
szinttel egyenértékűnek ismert el a Ma­
gyar Ekvivalencia és Információs Köz­
pont.
A diploma és fokozat egyenértékűsége te­
hát adott, a szükséges oktatói gyakorlat
nem különben - alapítása óta, tehát 8 éve
oktat római jogot a Karon -, így sem szak­
mai, sem jogi akadálya nincs és nem is
volt az egyetemi docensi, illetve tanszék­
vezetői kinevezésnek. A kérdéses doku­
mentumok hozzáférhetők a Kar Dékáni
Titkárságán.

Dr. Bándi Gyula
egyetemi tanár, dékán
ötödik oldal

�Parázs a hamu alatt
Deák Ferenc öröksége
Akkor is Deák-emlékév van, ha ebből semmit nem érzékelünk. Deák Ferenc szemé­
lyét ugyanis időről-időre ugyan előrángatják olyanok, akik politikai hasznot kívánnak
húzni a ráaggatott frázisokból, anélkül, hogj' egyáltalán ismernék politikai hitvallását*: érdemeit, de amikor méltósággal emlékezni kellene rá, zavarba jönnek: a nagy
ember kérlelhetetlen erkölcsiségének, hajlíthatatlan gerincességének már puszta fel­
idézése is olyan kontrasztot von az őt citálók és személye között, mely feloldhatatlan,
így hét maradnak a puszta frázisok, az „Európázás”, a „liberalizraus,»» miközben az
5
igazi Deák rejtve marad. Életútjának összefoglalásává a magunk )módján emlékezünk most rá» kétszáz évvel születése után.
§
sOkí

Magyarország táblabírája, a haza bölcse, a
nemzet prókátora 1803. október 17-én
született Söjtörön. Családja az 1600-as
években szerzett nemességet, birtok nél­
kül, de néhány nemzedék alatt Zala vár­
megye befolyásos családainak sorába
emelkedett. 1854-ig Deák a család kehidai
birtokán élt. Születése anyja életébe ke­
rült, apja rokonokra bízta nevelését, apja
halála után Antal bátyja vette át e felada­
tot. Egész életében széles baráti kör vette
körül (Vörösmarty, Kölcsey, Wesselényi
tartozott bele), mégis zárkózott maradt,
nem nősült meg soha, alig egy-két szerel­
mi kalandjáról vannak ismereteink.
Iskoláit nyugat-dunántúli katolikus gim­
náziumokban végezte, élete végéig hithű
katolikus maradt, aki azonban síkra szállt a
vallásszabadság eszméjéért. Tanulmányait
a győri jogakadémián fejezte be. 1823 de­
cemberében Pesten megszerezte az ügyvé­
di oklevelet, ügyvédi praxist azonban soha
nem folytatott, mint ahogyan soha nem
töltött be fizetett megyei tisztséget sem.
Zala megyében táblabíróvá nevezték ki,
majd nyolc éven keresztül a megye alügyésze volt. Az országos politikába 1830 után
kapcsolódott be. Gondolatvilágát a libera­
lizmus eszméiből merítette, olvasmányai
alapján, külföldre nem utazott. Minden
megnyilatkozásában a fokozatos, törvényes keretek között zajló átalakulás mellett
tett hitet. Érvelésében leginkább a Corpus
Jurisra támaszkodott, amelyet szinte teljes
mértékben fejből ismert - zseniális módon
a régi magyar jogra alapozva érvelt a refor­
mok mellett.
1833 áprilisában Zala vármegye követévé
választották. Ettől kezdve mintegy négy
évtizeden keresztül az országos politika
meghatározó személyisége. Nem volt kü­
lönösebben szorgalmas - szenvedélyem a
hatodik oldal

restség, mondogatta —, de amikor kellett,
hihetetlen energiával és sebességgel tudott
dolgozni. A politikai pályára a haza iránt
érzett kötelességtudat vezette. Mind ma­
gánéletében, mind a politikai pályán rend­
kívül puritán volt. Mindig a realitások tala­
ján maradt, határozott jövőképpel rendel­
kezett, de soha nem álmodozott. A lépés­
ről lépésre haladást kívánó helyzetekben
tudott igazán nagyot alkotni. Olykor hajla­
mos volt a pesszimizmusra, a passzivitásra
is. Kitűnő szónok volt, mindezt az ország­
gyűlésijegyzőkönyvek tanúsítják.
Az ő érdeme, hogy az 1832-36-os re­
formországgyűlésen sikerült az uralkodó
által elutasított egyik úrbéri reformjavas­
latot, a jobbágyok személyi és vagyonbiz­
tonságáról szólót megmenteni. 1835 után
élharcosa lett a szólásszabadság ügyének,
miután Wesselényit perbe fogták, Kossut­
hot pedig letartóztatták. Az 1840-ig tartó
kemény küzdelemben végül az udvar né­
mi meghátrálásra kényszerült, a bebörtönzötteket szabadon engedték, változás
történt a politikai sajtóval szembeni hiva­
talos álláspontban is. Az 1839-40-es dié­
tán Deák végleg a magyar politikai élet
vezéregyéniségévé vált. 1841. novembe­
rétől 1843. márciusáig a büntetőjogi vá­
lasztmány tagjaként Pesten dolgozott,
mely a büntetőjog törvénytervezetet ké­
szítette. Deák nevéhez fűződik az esküdt­
széki javaslat, mely szerint cenzus alapján
választott esküdtek döntöttek volna az el­
járásban a legfontosabb kérdésekről. Ajavaslatból végül nem lett törvény. Deák
azonban később 1848-ban már igazsá­
gügy-miniszterként ennek alapján fogal­
mazta meg sajtó-esküdtszéki rendeletét.
A következő, 1843-44-es országgyűlésről
távol maradt, mint ahogyan az 1847-48asról is. Utóbbi munkájába mégis be-

kapcsolódott
március
utolsó nap­
jaiban. Bat­
thyány március 23-án
már kijelölt
igazságügyminiszter­
ként mutat­
ta be őt. Javaslatára
mondták ki
az ősiség eltörlését, s bízták meg a kor­
mányt egy polgári törvénykönyv kidolgo­
zásával. Deák 1848. májusára megszer­
vezte minisztériumát, elkészítette a jobbágyfelszabadítást kiegészítő, valamint a
A
sajtó-esküdtszéki
rendeletet.
kodifikációs munkák azonban már nem
kezdődhettek el.
Deák aggódva szemlélte a történelmi szi­
tuációt. Egyre feszültebbé vált a magyarhorvát viszony, éleződtek Bécs és Buda­
pest ellentétei is. Az ország fennmaradása
szempontjából a monarchiát tekintette az
egyetlen lehetséges megoldásnak, de látta,
hogy a fegyveres konfliktus már nem ke­
rülhető el. Tudta azt is, hogy a magyar po­
litikusok a törvényesség talaján állnak, te­
hát az országnak vállalnia kell a harcot.
Deák ekkor félreállt: szeptember 11-én
minisztertársaival együtt lemondott, ez­
után képviselőként tevékenykedett. Mivel
távol maradt a debreceni országgyűlésről,
nem érte el a megtorlás sem a szabadság­
harc leverése után.
1850-ben visszautasította Schmerling igaz­
ságügy-miniszter felkérését, hogy vegyen
részt egy magánjoggal foglalkozó tanácsko­
záson, mely válasz tovább erősítette a ne­
mesi vezető réteg széleskörű, ún. passzív
ellenállását. Ez volt a „parázs a hamu alatt’
politikája. Az ország jó része csendben várt
a kedvező alkalomra. Látszólag nyugalom
és beletörődés honolt, de a mélyben feliz­
zott a tettvágy és a nemes indulat.
Deák Pestre költözött a Vigadó mellett ál­
ló (később lebontott) Angol Királynő szál­
lóba, miután 1854-ben életjáradék fejében
eladta kehidai birtokát Széchenyi István
feleségének. Kevesen tudják, de az „őrült’

�*

HIbwWWIBI'
...... -..........

Széchenyi maga szervezte meg Döblingből ezt az akciót, meglátva Deákban az
egyetlen államférfit, aki az ország sorsát
hosszútávon rendezheti, így a nem túl va­
gyonos Deák megélhetését biztosítandó,
jóval áron felül vette meg birtokát. A libe­
rális vezérkarból szinte csak ő kerülte el a
bitót, a börtönt vagy az emigrációt, éppen
ezért személye a folyamatosságot és az új­
rakezdés reményét jelentette. Nyilváno­
san nem politizálhatott, így hát ücsörgött
a szállodában, szivarozgatott, jókat evett,
és közben mindvégig készült a cselekvés­
re, reménykedett a viszonyok kedvező
alakulásában. A közvetlen feladatok közül
a magyar nemzeti öntudat fenntartását
ítélte a legfontosabbnak.
A nyilvános szerepvállalásra 1860 végén
jött el az idő. Deák elfogadta ugyan kiindu lópontnak az Októberi Diplomát, de
továbbra is az áprilisi törvényeket tekin­
tette az alkotmányos berendezkedés
alapjának. Az 1861-ben összehívott or­
szággyűlésen pesti képviselőként jelent
meg. Deák az ország jövőjét a birodalmon belül kereste. a kompromisszum
alapjának az 1848-as törvényeket tekin­
tette. Politikai ellenfelei még mindig a
felszabadító háborúban reménykedtek.
Amikor az e nézetet képviselő Teleki
László, látván a háború tovatűnő esélyét,
a kompromisszum elől az öngyilkosság­
ba menekült, a képviselőház Deákjavaslatát fogadta el, Bécs azonban elutasítot­
ta a feliratot. Deák második felirata már
jóval keményebb volt: bírálta az udvart,
még több engedményt követelt - ezzel
pedig megnyerte a politikai közvéle­
mény java részét. Az országgyűlés fel­
oszlatása után azonban megint csak a ki­
várás taktikáját javasolta híveinek.
1864-re nyilvánvalóvá vált a porosz­
osztrák viszony élesedése, a Kossuthemigráció kilátásai a fegyveres harc
megszervezésére egyre csökkentek,
eközben Deák pozíciója egyre erősö­
dött. Mind többen vélték úgy, hogy az
1848-as, illetve az 1861-es alapokon
már nem lehet építkezni, mielőbb meg
kell egyezni Béccsel. A taktikus Deák
azonban megvárta, míg Bécsből érkezik
a kezdeményezés. Az 1865. áprilisában
névtelenül megjelenő Húsvéti cikk va­
lójában Deák és az udvar közötti bizalmás tárgyalások eredményeit hozta
nyilvánosságra, jelezte Deák nézeteinek
fordulatát, melyekben egy ponton nem
történt változás: a birodalom fennállását
mindig fontosnak ítélte, miként Ma-

gyarország alkotmányos alapokon való nyugvását is.
Az 1865-ös országgyűlésen a
többség Deák mellett állt. El­
kezdődött a huzavona az ural­
kodó és a parlament között a
kormány kinevezésének feltét­
eleiről, az áprilisi törvények
módosításáról. Deák a porosz­
osztrák háború, és az osztrákok
súlyos königgrátzi veresége
után sem növelte igényeit. Mi­
niszterelnöknek maga helyett
Andrássy Gyulát ajánlotta, aki
végül 1867. januárjában Eötvös
Józseffel és Lónyai Menyhért­
tel együtt kötötte meg Bécsben
a Kiegyezés alapjául szolgáló
kompromisszumot. Ezután az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál
országgyűlés megtárgyalta a Kiegyezés alapvető konstrukcióját magában
Zlinszky János szavait: „Deák példája nem
foglaló tizenkét törvényjavaslatot. Elfoga­
csak buzdít, hanem önmagában, léte által,
dásuk után júniusban Ferenc Józsefet
eleven bírálata szinte mindannak, amit
megkoronázták, helyreállt a magyar alegyéni erkölcsiségben, közéleti felfogásban
kotmányosság. Kossuth ún. Kasszandramagunk körül látunk. (...) Valódi türe­
levelében azzal vádolta Deákot, hogy fel­
lemnek, a személyes méltóság elismerésé­
nek, a jog feltétlen tiszteletének, az egyéni
adta a magyar függetlenség ügyét. Deák
érvényesülés és haszon háttérbe szorításáez ellen az országgyűlésben azzal érvelt,
hogy más békés megoldás nem lehetett,
nak útja volna az ő követése. (...) Kell-e
bizonyítanom, hogy hiányozni mai boldo­
egy független Magyarország a monarchia
gulásunkhoz ez a deáki örökség hiányzik?
nélkül, az orosz és a német birodalom kö­
zött nem őrizhetné meg önállóságát.
Ennek alapjaitól fosztott meg már Trianon
Deák a Kiegyezés után nem vállalt kor­
igazságtalansága a maga következményei­
vel, amelyek kivédéséhez magunk erejéből
mányzati pozíciót, minden kitüntetést, cí­
gyengék lévén, szövetségeseket kellett ke­
met elutasított, hogy ezzel is mutassa,
nem személyes érdek vezette. Távol állt
resnünk. Azok kedvéért aztán szent elve­
tőle a nemzeti szűkkeblűség - a horvát ki­
ket, a polgári egyenlőség elveit adtuk fel,
tragikusan, hiába. Ezt a deáki erkölcsi
egyezési tárgyalások során még a pénzügyi
szemléletet irtotta ki szinte teljesen a ke­
autonómiát is felajánlotta Zágrábnak. Ké­
sőbb szembesülnie kellett azzal, hogy a
mény, majd a puha diktatúra időszaka.
Lesz-e erőnk visszatérni a magán- és köz­
Kiegyezés konstrukciójának védelmében a
liberalizmus súlyos engedményekre kény­
életi erkölcs e magasiskolájához? Lesz-e
bátorságunk a Deák által élőnkbe tartott
szerül. A kormány működésével tényleges
tükörbe nézve számot vetni magunkkal,
befolyása csökkenni kezdett.
hibáinkkal, lehetőségeinkkel? Lesz-e
Utolsó éveiben egyre jobban eltávolodott a
erőnk nemzeti értékeinket, amelyeket a
politikától. Ellenérzéssel figyelte azt az új
haza bölcse elénk tár, akár az európai vagy
politikusnemzedéket, mely már nem osz­
tengerentúli irányzatokkal, hamis bálvá­
totta az ő puritán politikai értékrendjét.
nyokkal szemben is, megvédeni?
Mind többet betegeskedett, 1873 után vég­
Nagy és sorsdöntő kérdések ezek. Akár
leg visszavonult a politikai élettől. Életének
nemzeti létünk egésze is helyes megvála­
utolsó hónapjait gyámleánya, Vörösmarty
szolásukon múlhat.
Ilona és annak féqe. Széli Kálmán, későbbi
miniszterelnök pesti belvárosi házában töl­
(Források: Pajkossy Gábor: Deák Ferenc. In:
tötte, itt érte a halál 1876. január 28-án.
Nagy Képes Millenniumi Arcképcsarnok. Bu­
dapest, 2000; ZlinszkyJános: Deák Ferenc erIdőszerű-e ma Deák Ferenc öröksége? A
kölcsisége. Magyar Szemle, 2003/9-10.;
válasz egyértelmű igen. Óriási szükség
Nemeskürty Istuán: Mi magyarok. Akadémiai
lenne ma is erkölcsi alapokon nyugvó po­
Kiadó, 1993)
litizálásra. Hogy ez lehetséges, annak ép­
Koltay András
pen ő adta legékesebb tanújelét. Idézzük

hetedik oldal

�Elsőéves előadó, kedd, 20.15
Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsúfolásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Benneteket!”, A
hallgatók között sok nem katolikus, vagy nem is keresztény fiatal van. Nem hit­
tanórán vagyunk... Pál Ferenc atyát jelenlegi parókiáján, az óbudai Kővi Szűz
Mária Plébánián kérdeztük életéről és a kedd esti „találkozásokról”.
-Atya! Mióta vagy plébános a Kövi Szűz Má­
ria Plébánián?

- Egy éve és két hónapja.
-Előtte hol voltál „szolgálatban”?

- Két évet Rákoskeresztúron káplán voltam,
azelőtt pedig, fölszentelésem után négy évet
a Terézvárosban töltöttem el.
- Egyébként is pesti vagy, itt vannak a gyöke­
reid?

- Igazából, szívesebben mondom magamról
azt, hogy budai vagyok. Nem azért, hogy
Budát Pesttel összehasonlítom, hanem,
mert ha a gyökereimet nézem, akkor azok
kifejezetten Budához kapcsolódnak. A Vá­
rosmajorhoz, a Vérmezőhöz, a Martinovics-hegyhez, a parkokhoz...
-Általános iskolába, középiskolába is ott jár­
tál?

- Igen. A II. Rákóczi Ferenc gimibe jártam,
félig magántanulóként, ugyanis sportosztá­
lyos voltam.
- Atlétizáltál, igaz?

- Igen.
- Magasugrás, vagy futás?

- Kettő dolgot csináltam komolyabban. Az
egyik a többpróba: négypróba, ötpróba,
nyolcpróba, tízpróba; ahogy egyre idősebb
lettem, akkor egyre több próba volt már a
többpróbában. A másik dolog pedig a ma­
gasugrás. Az mindig is jól ment. Ezt a kettőt
általában együtt ’űztem’. Végül szépen, las­
san abbahagytam a többpróbát, és akkor
már csak magasugró voltam.

évesen lettem felnőtt magyar bajnok, mégjunior-korúként. Az érettségi után elvégeztem
egy szakmunkásképzőt. Bútorasztalos let­
tem. Egy kicsit Jézus ihletésére, hogy a fa az
egy jó anyag, azzal érdemes dolgozni. Aztán
főállású sportoló voltam, ebből éltem. És
közben még voltam másfél évet katona.
- Ezt mind együtt?

- Hát igen, ezeket úgy együtt. Közben a ka­
tonaság alatt meg végeztem a teológiát,
levelezőtagozaton. Szerettem több dolgot
egyszerre csinálni.

- Mentünk, igen, utaztunk kifelé. Az akkor,
talán még nagyobb szám volt.
- Európába jártál főként?

- Igen, Európában. Nem voltam a tengeren
túlon.
- Nem is akartál kint maradni sportolónak?

- Ez eszembe sem jutott. Nem. Én nekem
annál fontosabbak a gyökereim, meg a ma­
gyarságom, a budaiságom.
- Hogyan alakult a papi hivatásod, mikor je­
lentkezett? A te ^meghívásod’ egy folyamat volt,
vagy egy gyökeres élményhez kapcsolódik?

-Az elég jó...

- Az akkor jó volt. Európa ranglistán voltam

- Mindez Budán történt?

- 18 évesen ugrottam 218 cm-t.

harmadik, a korosztályos Európa ranglistán,
és az akkor országos csúcs volt.
- Válogatott voltál, gondolom...

-Válogatottvoltam, igen. Mindenféle. Előbb
korosztályos, aztán felnőtt-válogatott. Tulaj­
donképpen a papság az, ami közbeszólt.
-18 évesen?

- Nem. 18 évesen jött ez az eredmény. Húsz

nyolcadik oldal

■mm

■

- Gondolom akkor, amikor válogatott voltál,
külföldre is sokat utaztál?

- Tulajdonképpen mind a kettő. 18 évesen
kerültem életemben először katolikus temp­
lom közelébe. Úgy, hogy nem csak benézni
oda, vagy meghallgatni az orgonát, hanem
egyáltalán mondjuk egy hittan órára elmen­
ni. Érettségi után kerültem ehhez közel.
Húsz éves koromig én életemben egyetlen
misén sem voltam. Húszéves koromig csak
hittan órákra jártam. Eltelt két év így, és ak­
kor gondoltam azt, hogy na most talán elme­
részkedhetek egy szentmisére. Most már ta­
lán lesz némi közöm hozzá.

- Mikor volt legmagasabban a léc?

■

- Igen.
-A Városmajorban?

- Nem. A Zugligeti Szent Család templom­
ban.
- És a megtérésed... megtérésnek mond­
hatjuk...?

- Igen, mondhatjuk, de ha annak mondjuk,
akkor viszont nem tudok arra a kérdésre vá-

laszolni, hogy mikor tértem meg. Halvány
fogalmam sincs. Annyira egy folyamat volt
ez. Alkalmanként hoztam egy-egy döntést.
Mindig azt kellett mondanom, hogy na most
már ebben is olyan vagyok, mint egy keresz­
tény ember. De, hogy mikor lettem keresz­
tény ezt nem tudom.
- Mikor kereszteltek meg?

- Megkereszteltek engem gyerekkoromban.
Igen. Csak aztán ezzel kapcsolatban nem
történt semmi.
- És mikor mondtál a papszemináriumra
igent?

- Na ez a másik fele a történetnek. Tehát van
egyfelől egy olyan folyamat, ami a megtéré­
semmel együtt történik. Nincs egy kiemel­
kedő pillanat, hanem egyszerűen csak megy
előre. De ezen belül viszont a papság mellett
való igenem egy nagyon határozott pillanat­
hoz kapcsolódik. Azt egész pontosan tudom,
hogy ez a pillanat 1988. február 8.-án, 5 óra
50 perckor délután volt.
- Mi történt ekkor?

- Akkor beszélgettem meg ezt a Jó
Istennel...
- És a Jó Isten mellett valamilyen ’segédesz­
közök’, személyek kapcsolódnák ehhez a dön­
téshez, vagy pedig ez a döntés kizárólag egy
’Isten-én’ kapcsolatból’ született meg?

— Nem. Nem. Már arra mondom a nemet,
hogy ez persze egy nagyon személyes döntés,
de hát nem magamnak köszönhetem ezt.
Nagyon meghatározó volt az a közösség.

�i

ahova kerültem. Ott még az utolsó padban
ülő ember jelenléte is hatott rám.
-Ez a zugligeti Szent Család templom?

- Igen, igen...
- Hittános közösség...

- Igénk.
- Fiatal felnőttekből álló közösség?

- Tulajdonképpen én akkor még nem vol­
tam felnőtt, fiatal voltam. 18-20 éves fiatal.
Szóval a magam korosztályában a találkozá­
sok nagyon fontosak voltak. De az is meg­
határozó élményem, amikor húsvétkor 4050 éves férfiemberek, mondjuk harminc­
ötén ministrálnak a nagyheti szertartásokon.
Hogy akkor úgy tűnik, ebbe az irányba lehet
menni! Egy komoly felnőtt férfiember kiáll­
hat öltönyben az oltár mellé és mondhatja
azt, hogy keresztény vagyok. Ez nagyon
meghatározó volt. Tehát ott nem csak a kor­
osztályom, hanem az egész közösség meg­
határozó volt. És persze, ahogy ez ilyenkor
lenni szokott, a papnak a személye is nagyon
sokat jelentett.
- Ki volt ez a titokzatos pap?

— Kozma Imre atya...
-A Máltai Szeretetszolgálatnak a vezetője...

- Igen, de akkor még nem volt Máltai Szere­
tetszolgálat. Egyházmegyés papként szolgált
ott.
-A szemináriumi évek milyenek voltak?

— Egy évet voltam Esztergomban. Jól érez­
tem ott magam. Annak ellenére, hogy lehet,
hogy mondjuk hat évet ott lenni sok lett vol­
na nekem. De egy évet ott tölteni nagy él­
mény volt. Másodévre kerültem ide Buda­
pestre, a Központi Papnevelő Intézetbe, meg
a teológiai karra. És ott nagyon sokféle élmé­
nyem volt.
- Negatív is meg...

- Negatív is, nagyon negatív is, meg nagyon
pozitív is. Életre szóló barátságokat kötöt­
tünk. Nagyszerű volt ott együtt készülni a
papságra. Életemnek meghatározó időszaka.
Közben pedig voltak komoly nézeteltérése­
im, konfliktusok, konfrontációk is.
- Ifjúkori lázadás... ?

- Biztos, hogy benne volt az is, hogy eléggé
szenvedélyesen, lendületesen tudok élni,
vagy képviselni dolgokat. Talán úgy lehetne
fogalmazni, hogy életkoromnak megfelelő
bölcsességgel képviseltem a saját elképzelése­
imet. Ez a bölcsesség nyilvánvalóan nem volt
elegendő ahhoz, hogy mindent úgy csináljak,
ahogy ma csinálnám. De nagyon sok szem­
pontból nem bánom azt, hogy mertem én ott
a véleményemet elmondani, vagy bárkivel
konfrontálódni.

- Lelkes papnövendék voltál?

— Lelkes papnövendék voltam végig. Kifeje­
zetten nagyon szívesen készültem a papi pá­
lyára. Sok energiát fordítottam arra, hogy ne
csak a kötelező dolgokat tanuljam meg, ha­
nem tanuljak még hozzá, olvassak még hoz­
zá, hogy minden nyáron valamiféle gyakorla­
tot szerezzek, és hogy tájékozódjak ne csak a
magyar egyháznak a dolgaiban. Én végig na­
gyon lelkes voltam.
- Mit jelent, hogy tájékozódtál? Külföldön is
jártál nyaranként?

- Igen, minden lehetőséget megragadtam,
amire úgy gondoltam, hogy az engem majd
jobb pappá tesz. És nagyon tudatosítottam
magamban, hogy ezek az évek hatalmas lehe­
tőségek. Hogy most begyűjthetek egy csomó
mindent, amit majd aztán később a munka
miatt kevésbé. Nem lesz már rá idő, most
meg még van!
- Mik azok a fő momentumok, amiket leszűrtél
ezekből a tapasztalatgyűjtési évekből? Akár
odakint, akár az itthoni plébániákon mit lát­
tál? Melyek voltak a legfontosabb tapasztala­
taid?

- Sok minden jut most eszembe. Egyrészt
eszembe jut, hogy minden igazán nagy do­
log, ahogy azt láttam akár itthon, akár kül­
földön, piciben indul. Egy-egy embertől,
néhány embertől, egy kis közösségtől. Az ő
nagyon hiteles Istenkapcsolatukból, és az ő
nagyon hiteles egymással való kapcsolatuk­
ból. Markáns élményem lett, hogy nem a
nagy dolgok felől kell nézni a kereszténysé­
get, hanem a legszemélyesebb, legközvetle­
nebb világunkból kiindulva. Aztán markáns
élményem lett az is, hogy mennyire fontos
az, hogy ne egyedül tegyünk dolgokat, ha­
nem, hogy nyitottak legyünk arra, hogy ki
az, akikkel együtt lehet valamit véghezvinni.
Azt is mondhatnám, hogy nincs minden
kincs nálam. De ahhoz, hogy én a magam
dolgát elvégezzem, ahhoz olyan kincsekre is
szükség van, ami nálad van, vagy a másik
embernél. Aztán azt is nagyon megláttam,
hogy mennyire fontos embernek lenni a szó
teljes értelmében. Kilóg a lóláb az olyan ke­
reszténységből, ahol az emberi hitelességgel
problémák vannak. Ahol valaki már nem
őszinte. Ahol lehet, hogy valaki szép dolgo­
kat csinál, de nem hitelesen teszi már. Mert
már inkább csak szerepeket játszik. Ahogy
Hamvas Béla mondja: „A maga életrajzában
él.” Újból és újból vissza kell térni az Isten­
nel való személyes kapcsolat talajára. Meg
az emberekkel való találkozásnak a talajára.
És ebből fakadnak nagy dolgok.
- És ezt a közösségi, vagy plébániai életben is
megpróbálod megvalósítani? Hogy ki-ki a sa­
ját karizmája szerint próbáljon részt venni a
közösségi feladatokban?

- Igen, hogyne. Valaki azt mondta nekem:
,Feri! Úgy hírlik rólad, hogy te hagyod az
55embert dolgozni.” Ez teljesen így van. Hogy­
ha valaki megtalált magában valamit, amire
érez magában egy Istentől jövő indíttatást,
akkor hülye lennék beleszólni. Természete­
sen fontos, hogy egyeztessünk, hogy beszél­
jünk arról, hogy kinek mi a dolga, vagy, hogy
azt hogy csinálja. De ennél talán még fonto­
sabb, hogy kapjon szabad teret, hogy esetleg
a Lélek úgy tudjon általa működni, ahogy
esetleg én nem is tudom, hogy a Lélek akar
működni, csak, ha hagyom őt.
- Hamvas Béla régi szerelem?

- Annak azért nem mondanám...
- Szóval kik azok az irodalmi életben, akikről
azt mondanád, hogy ’megbarátkoztam velük’?

- Hamvas Bélától tényleg sokat merítettem.
Dosztojevszkij volt rám nagy hatással, na­
gyon nagy hatással. Aztán Hermann Hesse.
Talán, amit még el kellene mondanom - ez­
zel is kapcsolatos, meg a tájékozódással is,
amit kérdeztél -: a szeminárium alatt na­
gyon nagyon élessé vált a hiány, amit a kép­
zésünkben az jelent, hogy nagyon sokat ta­
nulunk az Istenről, és gyakorlatilag semmit
az emberről. És ha én egy klasszikus papi
megfogalmazásban közvetítő vagyok Isten
és az ember között, akkor nagyon elgondol­
koztató dolog, hogy az egyik felét megtanu­
lom, a másikról meg gőzöm sincs. Ahogyan
ezt a Gyökössy Bandi bácsi mondta: olyan
parasztemberekhez vagyunk hasonlók, akik
mindent tudnak a földművelésről, csak a
földről nem tudnak semmit. Ez nagyon ha­
tározottan elindított arra felé, hogy párhu­
zamosan az Istennel való kapcsolatom ki­
munkálása mellett, az emberekkel való kap­
csolatomon is munkálkodjak. Ne bízzak
mindent ’A Kegyelemre, vagy a szerencsére,
a véletlenre. Itt egy csomómindent kézbe
lehet venni, meg lehet tanulni, el lehet sajá­
títani, és akkor én felelős is vagyok, hogy
ezeket megtanuljam. Akkor, amikor a vilá­
gon mindenkitől el lehet várni, hogy a szak­
máját - a szó nemes értelmében- profin vé­
gezze - most a szakma szót tudatosan hasz­
nálom -, akkor a pap sem kivétel. Az embe­
rekhez való viszonyt is tekinthetjük a „szakma 55 - a papság - egy olyan részének, amit jó
kell ám csinálni..
- És mit mondanak: jól csinálod?

- Szerintem pont úgy, ahogy mindnyájan:
van amit jól csinálok, van amit rosszul. Van,
amivel már azóta küszködöm, hogy tíz éve
rájöttem, nem csinálom jól. És azóta sem csi­
nálom jól. Aztán persze van olyan, amit vala­
mennyire megtanultam.
(folytatjuk...)
kilencedik oldal

�Valami Amerika
I^dves barátaim, pázmányos diákok, tisztelt tanáraim!
Először is hadd üdvözöljek mindenkit az Egyesült Államok egy talán kevésbe lá­
togatott, de ai
annál érdekesebb városából, New Orleans-ból. Lassan már fél éve itt
togàtott,
koptatom az iskolapadot, a Tulane jogi egyetemén, amit szerényen csak a dél HarYardjának neve :nek. Engem nemzetközi és összehasonlító jogi LLM képzésükre
vett föl az egye em ösztöndíjjal. Arról, hogy mennyi idő, energia^ és trükk szükséges egy ilyen ösztöndíj megszerzéséhez, külön cikket kellene írnom. Az LLM
egyébként egy Masters (posztgraduális) képzés, ami után le lehet tenni az ameri­
kaijogi szakvizsgát, és lehetőséget ad az Esésűit Államokbeli praktizálásra.
Az oktatásjnliúsban indult (nemzetközi diákoknak kötelező nyári ecetemmel).
és az elmúlt öt hónap élményei ösztönöztek arra, hogy megosszam veletek ta­
pasztalataimat az amerikai jogi egyetemről, életről és emberekről, h
Először is hadd kezdjem azzal, hogy bár­
mennyire is szeretünk általánosítani, nem
minden amerikai tudatlan, naphosszat a
hasát tömő, média által könnyen manipu­
lálható „proud to be american” állampol­
gár. Lehet, hogy Kaliforniát a Terminátor
irányítja, de ezt itteni környezetem éppoly
megrökönyödéssel és mosolyogva figyeli,
mint otthoni barátaim. Amerika külpoliti­
kájának, amibe most nem szeretnék mé­
lyebben belemenni, szintén igen széles el­
lentábora van, és professzoraim egytől
egyik számtalanszor bírálták saját kormá­
nyukat. Számomra a legmeglepőbb mégis
az volt, hogy egy olyan emberrel nem ta­
lálkoztam, aki ne tudta volna, hogy hol van
Magyarország, és senki nem kérdezte meg,
hogy van-e nálunk is mozi, illetve hogy
még mindig lovon közlekedünk-e. Sok di­
áktársam járt Magyarországon, és minden­
ki nagyon pozitívan fogadott.
A professzoroknak sem kellett elmagya­
ráznom, hogy honnan jövök, de az meg­
lepett és egyúttal meg is hatott, amikor
október 23-án az egyik órán a tanárom
váratlanul felkért, hogy beszéljek diáktár­
saimnak az ötvenhatos eseményekről és
mindemellett az ismert 1956-os Times
,Man of the year” fénymásolatát adta
körbe a diákoknak.
Az előadások egyébként az általam meg­
szokottól teljesen eltérő módon folynak, a
diákok szinte többet beszélnek, mint a ta­
nárok. A „Socrates method” lényege,
hogy a professzor a kérdezéssel próbál rá­
vezetni a helyes válaszokra, elméletekre,
míg nálunk mindez pont fordítva zajlik,
előbb halljuk az alkalmazandó szabályo­
kat, elméleteket, és a vizsgán ezeket viszszakérdezik. Itt minden órára föl van ad­
va 50-100 oldal közötti tananyag, általátizedik oldal

ban jogesetek, amiket utána következő
órán a diákoknak kell megvitatni. A pro­
fesszor bárkit felszólíthat, aki nincs jelen
az órán, és felszólítják, ha nem hoz meg­
felelő igazolást, automatikusan 10%-kal
kevesebb pontot kap a záróvizsgán.
A rendszer működik. A tantermek min­
dig tele vannak, és mindenki elolvassa a
feladott anyagot, mert még a bukásnál is
kínosabb az „égés” a barátaink előtt.
Általában más a diákok hozzáállása az ok­
tatáshoz. Nem csak azért járnak előadá­
sokra, mert muszáj, hanem mert minél
többet szeretnének kapni az egyetemi ta­
nulmányaik során. Az egyetem itt való­
ban az életre készít fel, sokkal gyakorlati­
asabb, mint otthon, vagy általánosságban
Európában. A tandíj sem kevés (15 ezer
dollár/szemeszter) és a pénzükért szeretnének is valamit kapni a hallgatók. Ez a
mentalitásbeli különbség eleinte meg­
hökkentett, de valahol van értelme. A
verseny is már itt elkezdődik, igaz ugyan,
hogy itt is születnek barátságok, de az
egyetem elsősorban nem erről szól. Ez
nagyon furcsa volt nekem, csakúgy mint
az, hogy a diákok szívfájdalom nélkül fel­
jelentik egymást puskázásért, és ezt telje­
sen természetesnek tartják. A vizsgák
egyébként mind írásban, névtelenül foly­
nak (mindenki kap egy kódot, és az azo­
nosítja), amit az objektivitás biztosítéká­
nak tartanak. Ezzel nem teljesen értek
egyet, mert szerintem egy jogásznak az
előadóképességét is osztályozni kell, és az
pedig csak szóban lehetséges.
A tantárgyaim leginkább nemzetközi jogi
és környezetvédelmi jogi tárgyak, heti 14
kredit órám van. Kutatásokat végzünk az
amerikai kormány, a Világbank és a Világ­
kereskedelmi Szervezet részére. Ugyan­

csak elvállalhatunk ügyfeleket (ingyen)
környezetvédelmi ügyekben, tanárunk
felügyeletével.
Az órák mellett dolgozom a könyvtárban,
a német jogszabályokat rendszerezem és a
módosításokat figyelem. Időm legna­
gyobb részét itt töltöm, részint dolgo­
zom, részint az otthoni Ph.D kutatási té­
mámhoz keresek anyagokat, illetve itt
rám bízott kutatásokat végzek. Kaptam
egy kutatóasszisztensi állást a nemzetközi
jogi intézetben, ami itt nagy megtisztelte­
tésnek számit, és fizetést is kapok érte.
(10 USD/óra). Most éppen a NAFTA fel­
kérésére végzek kutatásokat, egy hét múl­
va megyek ezzel kapcsolatban egy konfe­
renciára Miamiba.
A Tulane könyvtára és kutatócentruma
Amerika-szerte híres, a tizedik legnagyobb
gyűjteménnyel rendelkezik. Örömmel töl­
tött el, hogy felleltem, itt számos magyar
jogszabályt (az 1960-as Ptk. angolul az egyik
kedvencem) illetve könyvet is (Szladits öszszes). Számos professzorunk művei is meg­
találhatóak itt, legnagyobb számban Varga
Csaba tanár úr képviselteti magát.
A könyvtárban természetesen a legtöbb
könyv már elektronikus úton is hozzáfér­
hető, minden diák ingyen nyomtathat egy
meghatározott keretig. Amit a leggyakrab­
ban használok, az a LexisNexis, illetve
Westlaw keresőrendszerek, a két legna­
gyobb jogi adatbázis, amikben megtalálha­
tóak az uniós jogszabályok, hírek, csakúgy
mint az amerikai, kanadai jogesetek, jogi
tanulmányok, cikkek. Ezeknek a kereső­
rendszereknek a használata 1500USD/óra,
de az egyetem biztosítja nekünk az ingye­
nes használatot a világ bármelyik pontjá­
ról, és az ingyenes nyomtatást, amíg a
Tulane-re j árunk.
Az egyetem alatt egyébként szinte már
mindenki dolgozik, és a diákok nagy ré­
sze az egyetemen keresztül kap állást. A
Tulane-en működik egy úgynevezett
.career sendee”, ami segít felkészülni az
állásinterjúkra, megírni az önéletrajzokat,
tanácsokat ad a jogi irodákról, cégekről,
egyéb állásehetőségekről, kapcsolatot tart
fenn ezekkel, és havi rendszerességgel ál­
lásbörzét tart. Ezek sajnos a nemzetközi
diákoknak nem nyitottak, de nekünk is
van lehetőségünk állásinterjúkra járni.

�- -À . w ti ■iïtetiiiàe.ai»'

«Maiwaii
New Yorkban lesz januárban egy nagy ál­
lásbörze, ahová Amerika 20 legjobb jogi
egyetemének LLM-hal Igatóit hívták meg,
köztük a Tulane-t is.
A career service mindvégig segített min­
ket, ellátott tanácsokkal és lebonyolította
a szervezést. Tagjai egyébként szintén jo­
gászok, akik nem csak a szervezéssel fog­
lalkoznak.
A tanulás és a karrierépítés mellett egy át­
lagos amerikai joghallgató leginkább a saját
egyesületi életével van elfoglalva, illetve
sportol. Az egyetemen több mint 50 egye­
sület van bejegyezve, számos témakörben.
Jómagam a Nemzetközi Jogi, a Környe­
zetvédelmi Jogi Egyesületnek, illetve az
Állatvédő Ligának vagyok a tagja. Mind­
ezek mellett még számos egyesület műkö­
dik, féléves tagdíjakkal, és a szemeszter so­
rán kirándulásokat, bulikat és nem utolsó
sorban előadásokat szerveznek.
Legutóbb a Nemzetközi Jogi egyesület
szervezésében olyan élő legendát hallgat­
tam, mint Rónáid Dworkin. A diákok ak­
tív egyetemi életet élnek, ami nem csak a
közös kávézásról és ivászatról szól. A
Tulane-re járni nagy megtiszteltetésnek
számit, és mindenki büszke arra, hogy
ehhez az egyetemhez tartozik. Először
nem akartam elhinni, hogy egy egyetem­
ből divatot is lehet teremteni, márpedig
lehet. Campus-szerte vannak Tulaneboltok, ahol Tulane feliratú trikót, puló­
vert, kabátot, nadrágot, baseballsapkát, pi­
zsamát, papucsot, bögrét, kulcstartót, tol­
lat, csokoládét és mindent, mi szem száj­
nak ingere lehet kapni, dupla áron, csak
mert Tulane felirat van rajta.
Néha még mindig úgy érzem, mintha egy
amerikai filmet néznék, amikor végigsé­
tálok az egyetem párigain, amikor beme­
gyek a menzára, vagy amikor a Tulanenek futballmeccse van, és az egész
campus az egyetem színeibe öltözik
(zöld-fehér).
Az Egyesült Államokat és az itteni jogi
oktatást lehet szeretni és nem szeretni,
célom nekem csak az volt, hogy egy kis
ízelítőt adjak belőle ezzel az írással. A
.career service”-ük és a diákok aktívabb
részvétele az órákon véleményem szerint
példaként szolgálhat a mi egyetemünknek
is, és most az egyszer talán valami jót is
átvehetnének Amerikától...
Ha valakinek fölkeltette az érdeklődését a
Tulane, bővebb információt talál a
www.law.tulane.edu internetes címen.

Gurbán Györgyi

Ady Endre: A halottak visszatérnek
Bâcher Iván írta az október 31-i Népszabadságban, hogy „a halottakban lehet bízni
még.... Nincs polgári halott, nemzeti érzelmű halott, idegen lelkű halott. A halottak
fegyelmezettek, visszafogottak, méltóságteljesek.
Egyik öreganyám sírján kereszt
van, másikén kehely, egyik öregapámén néhány kő. A feleségemén pedig egy szép
nagy vörös csillag. Jól megférnek egy temetőben együtt. Tanulni kéne a halottaktól.’
Én ezzel szemben mi azt gondoljuk, a halottak élnek. Még annak számára is, aki nem
hisz a túlvilági létben. Tanítanak minket. Vezetik kezünk. Követendő vagy éppen el­
utasítandó példát mutatnak. De idézzük inkább Ady Endre Tisza Kálmán temetésé­
re írt újságcikkét - minden más szónál ékesebben beszél.

,Nem volna érdemes és szabad élnünk, ha
fbltétlen urunknak kellene elismernünk a
halált. Maga a természet örökös tiltakozás a
halál ellen. Az élet pedig mindannyiunknak
nem csupán sorsa, de akarata, célja és joga.
Aki pedig rajongva kapaszkodik az életbe mindnyájan ezt tesszük - az hisz, annak
hinnie kell a megváltásban s észre kell ven­
nie a jobbat, a tökéletesebbet, amit a roha­
nó élet magából kiválaszt... És nincsen ha­
lál, [csak] tökéletesbülés, a halottak pedig
visszatérnek...
Nem a húsvét aktualitása szövette össze ve­
lünk e kis filozófiát. Nem a húsvét aktualitása
- mondjuk -, hanem az eseményeké. A halál
sohse rémítgetett úgy meg bennünket, mint
rémítgetett mostanába. Föl kell emelnünk hát
egymás szíveit s egymás eszébe hozni, hogy
az életnek nincs gyászindulója, csak himnu­
sza, biztató, harsogó, lázas himnusza...
...Nem mondjuk, hogy nem volt semmi
ok a rémületre. Volt és van bizony. A mai
élők rosszkor hullottak ki az élet lottóke­
rekéből. Most készülődik valami istenien
nagy evolúcióra a világ s a mi életünk a ké­
szülődésnek, a lázas, beteges s kissé vesze­
delmes szakára esik. Nem csoda, ha a kao­
tikus jelen kétségekbe űz, kivált ha a halál
látszólagos pusztítását nézzük. Pedig a ha­
lál soha és most sem győzedelmes. Az,
amit mi a halál uraságának sejdítünk, az
életnek az erőgyűjtése a nagy teremtésre.
Amit pedig mi a halál szövetségesének lá­
tunk s amit a sajtóbetűk hétköznapi össze­
tételében reakciónak írunk le, szintén nem
lehet a folyton előretörő életnek megölője,
hiszen ez semmi egyéb, mint a haladó erő­
nek fokozója - a természetnek ismert alap­
törvényei szerint.
Ma - igaz - az ultramontánoké a világ. Va­
gyis úgy látszik, mintha az övék volna. Pe­
dig éppen az ultramontánság veszekedett
merészsége demonstrálja, hogy az élet nagy
változásra készül s nagy győzedelemmel
váltja ki nemsokára magából a jobbat és tö­
kéletesebbet.
lm vonultassuk magunk elé legkedvesebb ha­
lottjainkat, kikre egy jobb, tökéletesebb élet

vár s kik voltaképpen nem is voltak halottak.
Föl kell támadniok a porladó humanisták és
enciklopédisták nagy tanításainak. Föl kell
támadniok a nagy forradalmak eszméinek.
Föl kell támadniok minden igazságoknak,
melyek az ember teljes felszabadítását céloz­
ták s e föltámadásban magukkal kell hozniok
a megtökélétesedést, szurrogátumjait a sza­
badságnak: az élet egyenlő eszközeit.
Ezek voltak a mi legnagyobb halottjaink,
kik - erősítjük újra - voltaképpen halottak
sem voltak. De vannak szívünkhöz jobban
hozzánőtt, kisebb, házi halottaink, kiknek
visszatérését szintén várnunk kell. Mindan­
nak megtisztultan, tökéletesebben kell föl­
támadnia, amit a humanisták, enciklopédis­
ták, a nagy forradalmak magyar földön ha­
tottak és szültek.
Kossuth, Deák, Szilágyi és Tisza visszaté­
résre váró halottak, bár voltaképpen nem
haltak ők meg.
Úgy kell föltámadniok, hogy szabadelvűségük, haladásvágyuk teljesebb és tökélete­
sebb legyen. Erre a nagyszerű visszatérésre
nem várhat s nem is vár már sokáig a ma­
gyar glóbus. Ezek a halottak visszatérnek
mihamar s újonnan öltött alakjuk sokkal
erősebb lesz. A kerepesi temető s a geszti
kripta örökre élő, újra és újra feltámadó,
egyre és egyre tökéletesedő erőket zárt le.
Werbőczi feltámadt Deák Ferencben s De­
ák Ferenc újra tökéletesebb alakot fog ölte­
ni egy bizonyosan eljövendő valakiben, aki
talán a szociális igazságoknak fog adni ma­
gyar formát. Rákóczi föltámadott Kossuth­
ban s az eljövendő új Kossuth még tisztultabb teremtő tüzű lesz.
Teleki uram, a kancellár, Tisza ingeniumában nyert új életet s kellő időben eljön az új
Tisza Kálmán, kiben a konszolidáló zseni
még gyönyörűbb lesz. És így térnek vissza
mind a halottak, akik voltaképpen a legna­
gyobb élők!...
Halljátok tehát az igét és emeljétek föl a szí­
veteket Húsvét napján s a geszti temetés
után: A halottak visszatérnek.^’
Nagyváradi Napló 1902. március 30.

tizenegyedik oldal

�Pázmányosok a jog útvesztőjében 2.
— Élet a doktorrá avatás után —
Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoKs mindegyik út nehéz. Szerinte éppen éz a szép benne. Ő most
tó lesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szokta. Általá­ ■ mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, hogy
nosban focista, gimnáziumban már feltaláló. Utólag visszagon- 7 mi lesz, ha nagy lesz...
dolva, már ő sem tudja, hogyan került a jogi egyetemre... próbál­
Az előző számban indult összeállításunkban a jogi pálya különbö­
ja azt hinni, hogy tudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban
ző területén dolgozó volt Pázmányosokat ismerhettek meg. Cé­
vagy szülői indíttatásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „ki­
lunk, hogy átfogó képet adjunk egy-egy „szakmáról”, az egyetem
zárásos alapon” döntött. Ma már ez mindegj”, hiszen ő is beállt a
után az elhelyezkedési esélyekről, az egyes munkaterületek előnye.doktorok” közé. S hogy mi lesz belőle, talán az egyetemen töl­
iről-hátrányairól, a díjazásról és más fontos kérdésekről. Mindezek
tött öt év, talán a véletlen, talán valami más dönti majd el. Sokan
mellett örömmel mutatjuk be ezeket a tehetséges fiatalokat, akik
sokfelé megyünk majd a jog útvesztőjében, de remélhetőleg az'í Egj^temünkről kikerülve kezdték meg jogi pályafutásukat, és igen
Egyetemünkhöz való kötődés és az emlékek örökre megmarad-; sok mesélnivalójuk akadt. Másodikként egy közjegyző-jelölttel és
nak. Persze a mai versenyhelyzetben dönteni nem könnyű, és ’ az APEH egy jogászával ismerkedhettek meg.

Dr. Molnár Pál
Végzés éve. 2002
Munkahely: Dr. Keresztesi Béláné
Közjegyző Iroda, közjegyző-jelölt.
— Mikor döntötted el, hogy közjegyző szeret­
nél lenni, illetve hogy közjegyzői irodában sze­
retnél dolgozni az egyetem elvégzése után?

— Körülbelül egyetemi tanulmányaim máso­
dik évében döntöttem el, hogy ez érdekelne.
— Mi vonzott benne, miket hallottál erről a
szakmáról, hogy így megtetszett?

— A biztonság, a kiszámíthatóság, és a kiug­
rási lehetőség.
— Hogyan kerültél be az irodába? Igaz az,
hogy ez egy olyan szakma, ahová szinte csak
kihalásos alapon lehet hekerülni?

— Ezt meg kell cáfolnom, hiszen bekerülni
jelöltként nem kihalásos alapon lehet. Én
pályáztam, leadtam az önéletrajzomat, és
így vettek fel. A közjegyzői pálya tekinteté­
ben is téveszme az, hogy reménytelen beke­
rülni, a közjegyző a hivatását hetven éves
koráig gyakorolhatja, utána köteles nyugdíj­
ba vonulni. Jelen pillanatban a magyar köz­
jegyzői kar jelentős része átlagban 55-60
éves nőből áll.
— Téged milyen szempontok alapján válasz­
tottak ki a jelölti állás betöltésére?

— Talán az játszott benne szerepet valami­
lyen szinten, hogy akkoriban már jártam
bankszalqogi képzésre, és a közjegyzői
munka ma főként bankhitelek, kölcsönügy­
letek közjegyzői okiratban foglalásából áll.
— Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a
Pázmányosokat? Mennyire számított, hogy
melyik egyetemről érkeztél?

— Véleményem szerint számított, és kelle­
mes meglepetésként ért, hogy tapasztalatom
szerint a közjegyzőjelölti karban a jelöltek
úgy 60-70 százaléka a Pázmányon végzett.

tizenkettedik oldal

— Mik tartoznak a fő feladataid közé?

— Kölcsönszerződések, banki hitelszerző­
dések okiratba foglalásának előkészítése, ki­
egészítő tevékenységként a hitelesítések és
az aláírási címpéldányok elkészítésénél kell
besegítenem. Ezen kívül jelenleg a hagyaté­
ki ügyeket gyakorlom, hiszen a jelölteknek
a három év során meghatározott területek­
kel részletesebben is foglakozniuk kell: én
első évben az okiratokkal foglalkoztam fő­
ként, most a hagyatékkal. A Közjegyző Aszszony határozza meg, hogy jövőre pontosan
melyik is lesz az a terület, amivel behatób­
ban kell majd megismerkednem.
— Említetted, hogy a bankjogi ismeretek előnyt
jelentenek. Ezen kívül melyek azok a területek,
amelyeket ismerned kell ezen a pályán?

— Öröklési jog, családi jog, és a polgári jog
valamennyi területét, hiszen a közjegyző
szinte minden olyan ügyet elláthat, mint pél­
dául egy ügyvéd, kivétel persze a peres eljá­
rásban való képviselet. így például - lehet,
hogy sokan nem tudják - mi ugyanúgy kö­
tünk adásvételi-szerződéseket is.
— .(4 munkaidő hogyan alakul egy közjegyző-

szerepet kap tehát az oktatás, sokszor a mun­
kaidő rovására, de ezt azért megértik.
— Jelöltség után milyen előrelépési lehetőségek
vannak?

— Szakvizsga után általában a közjegyző­
helyettesi állás következik, ahol az a tapasz­
talat, hogy a közjegyzők a saját jelöltjeiket
szeretik megtartani helyettesként is, hiszen
a leendő helyetteseket „ők nevelték ki” , ami
bizonyos szintű anyagi és egyéb áldozatot is
követel ez alatt az időszak alatt (például az
oktatás díját a közjegyző fizeti).
— Hogy vagy megelégedve a díjazással?

— A fizetés körülbelül a fogalmazói bérnél
egy kicsit magasabb, bár nem törvény hatá­
rozza meg, hanem a közjegyzővel való meg­
állapodás tárgyát képezi, általánosságban a
jelölti fizetések bruttó 120 - 200 ezer forint
körül mozognak. Ehhez persze még kapha­
tók különböző juttatások, például bérlet­
pénz, ebédpénz, vagy karácsonyi jutalom.
— Mik a terveid a jövőre nézve?

— Szakvizsga letétele, illetve azután közjegy­
ző-helyettesként szeretnék tovább dolgozni.

jelöltnél.^

— Csak abból az irodából tudok kiindulni,
ahol én dolgozom, itt szigorúan kötött a
munkaidő, ami fél kilenctől négyig tart, pén­
teken kettőig. Hozzá kell tennem, hogy a
közjegyzőjelölti-rnunkában elég nagy hang­
súlyt fektetnek az oktatásra, így minden héten
egy napon továbbképzés van, kivéve a nyári
időszakot. Ezekre az oktatásokra a bírósági­
fogalmazókkal járunk együtt. Ez főként a
szakvizsgára készít fel, polgári jogot, büntető­
jogot, közigazgatási jogot, és EU jogot is ok­
tatnak. Ezen kívül van még az Országos Köz­
jegyzői Kamarának is egy képzése speciálisan
közjegyző-jelölteknek. Itt főként a három fő
közjegyzői tevékenységre fektetnek hang­
súlyt: hagyaték, okiratok hitelesítése, és maga
a közjegyzői intézmény, történeti résszel,
működési elvekkel, szabályokkal. Elég nagy

Dr. Simon Péter
Végzés éve: 2002
Munkahely: APEH,
Végrehajtási Főosztály, jogász
— Hogyan épül fel az osztály, ahol dolgozol,
hány jogász van és neked mi a feladatod?

— A Végrehajtási Osztály vezetője a főosz­
tályvezető, alatta van 3 csoport végrehajtó,
és két úgynevezett „team”. Ezen belül van­
nak még kisebb ügyintézők, de az egész
osztály ügyes-bajos dolgait a jogászok inté­
zik, például keresetek, feljelentések.
— Mióta dolgozol itt és hogyan kerültél az
APEH-hoz? Tudatosan tervezted vagy véletlen­
szerűen jött, és hogyan pályáztál?

�■llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^^

áíil hrnii n i

— Tudatosan terveztem, az APEH-hoz sze­
rettem volna kerülni, egyébként pedig telje­
sen véletlenül sikerült.
— Már egyetem alatt vonzott az adójogi terület?

— Igazából nem, és azt hiszem, nem is so­
kakat vonz, csak aki teljesen „megszállott”,
hiszen ez a terület - mint tudjuk - eléggé
száraz tud lenni, de pénzügyi jogból min­
dig is elég jó voltam, tőlem nem volt távol
álló terület soha, főleg azért, mert köz­
igazgatáson belül ez az egyik olyan terület,
ami a polgári joghoz leginkább kapcsoló­
dik. Ezért gondoltam úgy, hogy a „kör­
nyékbeli” adóigazgatási szervekhez be­
nyújtom az önéletrajzomat, bár túl sok re­
ményt nem tápláltam, mert ott is szinte
csak „kihalásos” alapon jutnak csak be az
emberek, vagy ismerős által, de végül fel­
hívott a jelenlegi osztályvezetőm, és kö­
zölte, hogy végrehajtási területről lenne
szó, megkérdezte, hogy érdekelne- e a do­
log, mert ezt általában vissza szokták uta­
sítani. Természetesen érdekelt, és behívtak
egy elbeszélgetésre.
— Számított, hogy honnan jössz, illetve vala­
milyen módon tesztelték a tárgyi tudásodat?

— Én voltam előtte már egy pár elbeszélge­
tésen, de sem itt, sem máshol nem tesztel­
ték, hogy mit tudok az adott területről.
—Akkor mit gondolsz, mi alapján kerültél be,
ha ilyen nehéz ide a bejutás?

— Igazából nem tudnám megmondani...
remélem nem hangzik nagyképűen, de véle­
ményem szerint főként a személyes szimpá­
tia döntött, én megpróbáltam a legjobb olda­
lamat mutatni, és úgy látszik, sikerült. Persze
sok helyen nem sikerült, de itt bejött.
— Diploma-minősítés?

— Xhlamennyire számít, de mondjuk, ha na­
gyon rossz valakinek a minősítése, annak
minden bizonnyal nehezebb dolga lesz, de
mivel a végzettek legnagyobb része ,cum
laude”-val végez, így sok esetben ezt meg
sem kérdezik, és annyira nem vizsgálják. Ná­
lam nem nagyon feszegették. Ami még szá­
mított, az a nyelvtudás, nekem van két kö­
zépfokú nyelvvizsgám, illetve az, hogy pálya­
kezdő voltam.
— Mik tartoznak most a főfeladataid közé?

— A munkám kifejezetten előkészítő jellegű
tevékenységet ölel fel, ami a gyakorlatban azt
jelenti, hogy amennyiben a végrehajtási eljá­
rásban tett intézkedéseket megtámadják, ab­
ban az esetben ezeket a kifogásokat az APEH
felső szervéhez én terjesztem fel.
— Nem gondolod úgy, hogy elég „ egysíkú ” ez a
munka, illetve, hogy nem szerzel olyan szerte­
ágazó tapasztalatokat, mint egy jelölt vagy egy
fogalmazó?

— A polgári szinte valamennyi részterüle­
tén tapasztalatot szerzek, ugyanis az adósok
által kötött szerződések felülvizsgálata, eset­
leges megtámadása a másik nagyon fontos
feladatköröm. Eljárásjogi téren tulajdon­
képpen minden olyan eljárás tekintetében
tapasztalatot szerzek, ami követelés behajtá­
sára irányul. A jelöltek nyilván több tapasz­
tatot szereznek olyan téren is, amin én itt
nem fogok.

vizsgát is alapul veszünk - bruttó 170 ezer
forint körül mozog. Az APEH-nél még er­
re rájön úgynevezett „mozgóbér” is, ami
igazából olyasmi, mint egy jutalom, ami
most még jár - annak ellenére, hogy egyre
többet hallunk a médiában az „olcsó köz­
igazgatás” megvalósításának terveiről. Ez
tulajdonképpen háromhavonta kerül kifi­
zetésre, és átlag egyhavi bér összegének fe­
lel meg.

— A munkaidőd mennyire kötött?

— Ez jár mindenkinek?

— A munkaidőm 8-tól fél 5-ig tart, ezt elég
szigorúan veszik, pontosan kell beérkezni,
de tovább maradni is tilos. Az ebédidő elég
nagy rohanás. A nagy túlterheltség miatt
sokszor előfordul, hogy tovább bent kellene
maradni a munkák elvégzéséhez, de ezt
annyira szigorúan veszik, hogy igazgató-he­
lyettesi engedély szükséges hozzá. A bizton­
sági rendszer is hatalmas, nem lehet csak
úgy ki-be járkálni. Hazavinni munkát nem
szabad, ezért ki is rúghatnának.

— Nem, teljesítményfüggő.

— Mik a tapasztalataid, hogyan kezelik az
újonnan érkezett, frissen végzett jogászokat?

— Belevetnek a közepébe, de nekem azért
óriási szerencsém volt, mert engem úgy­
mond „betanított” a jelenlegi osztályveze­
tőm, aki nagyon közvetlen és jó fej. Nagyon
kedvesekés megértők voltak velem. Hallot­
tam viszont, hogy máshol -ha valaki nem
tud valamit - felháborodottan megkérdezik,
hogy „ugyan mondja már meg, azt miért
nem tanulta meg az egyetemen?!” Ilyen is
előfordul, de nem ez a jellemző. Az én
munkakörömben ráadásul nemcsak a jog­
hoz kell érteni, hanem például a számla­
rendszerekhez is, és itt a például a rengeteg
kód elsajátítása elég sok nehézséget jelent,
sokszor tűnik bonyolultnak, de úgy érzem,
már belejöttem.
— Azért ugye nem bántad meg, hogy ezt vá­
lasztottad?

— Nem, cseppet sem! Én örülök, hogy erre
a területre kerültem, mert szerintem érde­
kes, és a magánszférában jövedelmezőnek
mondható. Egyébként szeretem csinálni,
kérdés, hogy meddig, mert lehet, hogy az
ember, ha egy területen mozog sokáig, azt
megunja, és talán - akár az APEH-en belül máshová próbál majd meg elhelyezkedni, el­
sősorban tapasztalatszerzés céljából.
— Említetted, hogy jövedelmező ez a terület.
Hogy értékeled, megfelelő a fizetés, versenyké­
pesnek mondható ilyen végzettséggel és ennyi
tapasztalattal?

— Igen, abszolút versenyképes. Figyelem­
be véve azt, hogy a köztisztviselői törvény
alapján mindenki ki tudja előre számolni a
besorolások alapján, hogy hozzávetőlege­
sen mennyit fog keresni. Ez - ha két nyelv­

— Neked hogy mérik le a teljesítményedet?

— Igazából csak azokon a sikereken, amiket
a főnök értékel. Hajói dolgozik az ember,
azt általában észreveszik.
— Mennyire volt számodra előny vagy hát­
rány, hogy pázmányos diplomával kerültél ki a
munkaerőpiacra?
— hz az igazság, hogy - egyébként téves -

elvárásaink szerint vagy csak egyszerű be­
rögződésből hátrányos megítélésben kellett
volna részesülnöm, pedig szerintem ez csak
egy pázmányos berögződés. A vezetők ré­
széről nagyon is jó híre van a Pázmánynak.
Ez persze köszönhető mindazoknak is, akik
előttünk kerültek be a közigazgatásba és
megállták a helyüket mint volt Pázmányosok. Én úgy tapasztalom, hogyjó híre van az
Egyetemnek.
— Ezt öröm hallani, remélhetőleg ez még több
ambíciót önt a végzősökbe, és a többi hallga­
tóba!

— Igen, az a véleményem, hogy a pletykák­
ra nem szabad adni, bár megjelenik egy-két
negatív dolog is az újságokban az egyetem­
ről, sokan ez alapján ítélnek, de általános­
ságban én úgy látom, hogy pozitív megítélé­
se van a karnak a gyakorlatban.
— Mik a jövőbeni terveid?

— Természetesen a szakvizsga, remélem
addig itt tudok maradni. Érdekel az adójog,
bár nehéz terület, és elég sokan foglalkoz­
nak vele, de úgy látom, nem elegen. Ha
nekem sikerül megtanulnom rendesen,
úgy érzem, a jövőm biztosított, és foglal­
kozhatom a hozzá kapcsolódó magánjogi
területtel is. Talán ez a biztonság az, ami
vezérel mondjuk a jelöltekkel szemben,
hiszen nem kell egy irodában arra várnom,
hogy mikor lehet saját praxisom. Ez rizikó,
és én inkább a biztosabb utat választom.
Nem is beszélve arról, hogy két hónapot
előtte el töltöttem ügyvédjelöltként egy
irodában, és ez az idő csak még jobban
megerősített abban, hogy nem ez az, ami­
vel én foglalkozni szeretnék.

Gulyás Judit

tizenharmadik oldal

�Elvárások újratöltve
Mátrixfolytatások az elvárások
tükrében
(2003. november 4.)
Lehet szeretni és lehet gyűlölni. Azt hi­
szem, ha ennyit elmondok a Mátrix-ról,
már elismeréssel szóltam. Nem hiába;
kevés esemény, személy, vagy bármely
más, esztétikai igénnyel készült alkotás
tudja elérni a mi kis közönytől vezérelt
világunkban, hogy vélemény-nyilvánítás­
ra késztessen, ne adj isten komoly vita fó­
rumot gyűjtsön maga köré.
Tagadhatatlan, hogy ez az 1999-ben ké­
szült Mátrix-nak sikerült, és ez már telje­
sen független attól, hogy a közönség ho­
gyan fogadja a holnap bemutatásra kerülő
befejező részt. Mondhatnám: a film emiatt
máris nyertes; utcahosszal győzött már az
előtt, hogy elkezdte volna futni az utolsó
kört, de ez nem jelenti azt, hogy az elvárá­
sok egy cseppet is alábbhagynának. Sőt,
egy győztestől mindig többet vár az ember.
A film első része ugyanis akarva-akaratlan, tökéletesre, logikai hibáktól mentesre
sikerült. A második rész vonatkozásában
tehát a kérdés korántsem az volt, hogy
tudja-e überelni az elsőt, hanem az, hogy
képes-e tartani a színvonalat. Eleve hátrá­
nyos helyzetből indult: tudvalevő, hogy
minden második rész az eredetije terhét
cipeli a vállán; egyrészt azért, mert meg
kell felelnie egy olyan film színvonalának,
amit alkalmasnak tartottak egy második
rész elkészítésére, másrészt pedig kényte­
len elviselni, hogy elveszti az újszerűség
varázsát, amely minden bizonnyal nagy
szerepet játszott a kiindulópontként sze­
replő előző rész sikerében. Ez azt jelente­
né tehát, hogy egy adott második rész na­
gyobb eséllyel törhet elődje babérjaira, ha
egy kevésbé nívós első rész folytatásaként
tesz rá kísérletet? Az eddigi tapasztalatok
alapján nagyon is így fest a helyzet. Ezt
alapul véve azonban, első ránézésre ham­
vába holt ötletnek tűnhetett egy színvo­
nalában megfelelő folytatást készíteni az
állítólag eredetileg is trilógiának szánt
(hát perrrsze) Mátrix-hoz. Izgalmasat le­
hetett, pörgőset lehetett, színvonalban
megfelelőt azonban nem. Még ha tökéle­
tesre is sikerült volna az újratöltés, az új­

tizennegyedik oldal

donság hatása akkor is oda, s az összhatás
csorbát szenved.
Ahogy szenvedett is. Akárhogy is, a Mátrix
folytatásaként egy tényleg nagyon jó filmet
láthattunk, ami viszont akárhogy is próbál­
kozik, nemhogy nem tudja mesterségesen
újragenerálni az eredetije véletlen összha­
tásbeli tökéletességét, de még az erre való
görcsös igyekezet izzadságszagát sem tudja
eltüntetni magáról. Ám amellett, hogy talán
mindannyian kicsit kétes érzésekkel, netán
határozott csalódással (amire teljes okunk
megvolt - nekem személy szerint, ha le­
vontatták volna a Göncöl szekeret az ég­
boltról, az első rész után azt is teljes termé­
szetességgel hatott volna) álltunk fel a
.Reloaded” után a székekből, azt azért félté­
tel nélkül el kellett ismernünk, hogy bár az
összhatás nem jött össze, a film maga egy
percre sem vált igénytelenné. Az igyekezet
pedig meghozta gyümölcsét: a film méltó
maradt az elődjéhez, és ezzel túlélte önma­
gát is. Ezen túlmenően azonban, ez a szín­
vonalában alulmaradt folytatás csinált vala­
mi hasznosat is anélkül, hogy tudott volna
róla: azzal, hogy megbontotta az első részt
körüllengő kivitelezési tökéletességet, de
mégsem bukott bele, megnyitotta készítők
számára az „überelés” lehetőségét. A készí­
tőkét, akik ha a „Revolutions” esetében
odafigyelnek a kényes pontokra, megvan az
esélyük, hogy véghezvigyék, ami a film má­
sodik részének esetében képtelenség volt:
hogy elődjénél (jelen esetben a Reloadednál) jobb filmet vágjanak a vászonra.
Úgy gondolom, csak ebben az esetben
lesz lehetőség arra, hogy az 1999-es rög­
tön kulttá avatott Mátrix, kulttrilógiává
terebélyesedjen. Viszont ha ez megtörté­
nik, talán még a tökéletességmániások is
elfelejtik a második rész tökéletlenségeit.
Véleményem szerint egy hajszálnyi több­
let is elég lenne ahhoz, hogy a máris
győztes Mátrix mindent vigyen, de ez a
hajszál mindenképpen szükséges. Egy
esetleges további minőségromlás kataszt­
rofális következményeire azonban még
gondolni sem merek.
Az eredményhirdetés a világ össze orszá­
gában egy időben: magyar idő szerint hol­
nap délután három órakor lesz- Ott le­
szünk.

Világforradalmak
(2003. november 05.)
14:40. Az egész világ forradalomra készül.
Egy időben. Los Angelesben reggel 6:00kor, Sydney-ben éjfélkor, kicsiny hazánk­
ban a nap által kimért aranyközépút az
irányadó: 15:00. Az előadást egyszerre hét
teremben vetítik, a mi jegyeink a legna­
gyobbak, annak is pontosan a középső he­
lyeire szólnak - a bő negyed óra múlva
kezdődő előadás akusztikai epicentrumá­
ba. A két és fél hete béreltük ki ezeket a
székeket a mai napra, szűk két és fél óra
erejéig: ha az ember fejében pár vonatko­
zásban eluralkodik az őrület, legalább ad­
juk meg a módját.
Az egy főre jutó kockás ingek és dioptriák
száma Guinniess-rekordot döntöget a
Duna Pláza Hollywood Multiplex részle­
ge előtt. A nemek megoszlási arányából
egyértelműen kivehető, hogy a férfiem­
berek elkötelezettebbek az akció köntös­
be öltöztetett filozófiadömping befejező
részének mielőbbi megtekintése iránt.
A hangulat azonban furcsa. Nem men­
nék olyan messzire, hogy bármilyen vo­
natkozásban is felhőtlennek nevezzem.
Az embertömeg nyújtotta zajszintből,
csak egy-egy kacaj szakad ki ritkán, a fő­
szerep a suttogásé, és a várakozó, sőt ag­
gódó tekinteteké. Az ember azt várná,
hogy a kérlelhetetlen, szúrós szemű film­
kritikusok lesznek többségben, valami­
lyen mindent és mindenkit szétcincáló
újság képviseletében. Nem, egyáltalán
nem így van, ők minden bizonnyal elbúj­
tak a sarokban, tudva, hogy ez most nem
az ő terepük. A terep ugyanis azoké, akik­
től az aggódó, zavart pillantások érkeznek.
Azoké, akik legszívesebben aláírásgyűjtést
szerveznének, és önként eltolnák egy hó­
nappal a bemutatót, ha bármiféle biztosí­
tékot kaphatnának arra, hogy a film egyet­
len hibája is kijavításra kerül, csak így lá­
tatlanban. Mert sajnos ők is tudatában
vannak, aminek mi is: a hiba immár a
Mátrix vonatkozásában sem ismeretlen
fogalom. Es mégis egy-egy súlyos hiba fá­
jó felfedezése az, amit a lehető legtávo­
labb tartanának a mai bemutatótól, ha
lenne rá lehetőségük. Mert ahogy ők, mi

�^ESEs^ami^Mf

íttaH^SiaMHA
■nBrltii^

is ünnepelni jöttünk, de tudjuk, hogy
csak akkor fogunk, ha a film után való­
ban, nyugodt szívvel tehetjük.
így hát elfoglaljuk a helyünket az akuszti­
kai epicentrumban, és drukkolunk a film­
nek. Fejemet tenném rá, hogy mindenki
így tesz a szúrós szemű kritikusok kivéte­
lével.
Te úr ég, valóban nem elsősorban a sze­
replők sorsáért, hanem a film sorsáért iz­
gulok ennyire? - fogalmazódik meg ben­
nem az utolsó gondolat, amint a Warner
Bros, és a Viliágé Roadshow embléma
lassan vibráló, zöldes fénybe borul. A kér­
dést azonban már nem válaszolom meg. S
abba sem gondolok bele, hogy e kérdés
nyugodt szívvel lehetne mottója az internacionális happening-ek természetének
2003 novemberében.

A körforgás végjátéka
(2003. november 6.)
A film tartalmi részéről bűn lenne szól­
nom. Nem is teszem. Egyrészt azért nem,
mert értelmetlen lenne párszáz karakter­
be sűríteni azt, amivel egy különszám is
megtelhetne, másrészt pedig tessék el­
menni és megnézni ezt a filmet, ha má­

sért nem, hát azért, hogy kedvünkre ér­
velhessünk ellene. Viszont annyit elárulok, hogy bár a káposzta megmaradt.
kecskévé lényegült szúrós szemű filmkri­
tikusok is kedvükre lakmározhatnak. Te­
gyék csak nyugodtan, filézzenek igényük
szerint, de én úgy gondolom, hogy el­
mennek a lényeg mellett. Mert igen is
méltó befejezést láthattunk, ami termé­
szetesen nem lett jobb, mint az első rész,
de nem is biztos, hogy itt ez bárkinek is
célja volt.
Hisz ki ne tudta volna a második részben
is a tucatnyi, nyitva hagyott kérdése után,
hogy ez a film szinte evidenciaszerűen
megbukik, ha nem képes kezelni a rápakölt kérdések megválaszolásának terhét,
ugyanakkor szintén megbukik, ha átmegy
következetes magyarázkodásba? Ki ne
tudta volna, hogy a harmadik résznek úgy
kell az életképességet kiverekednie magá­
ból, hogy szinte semmilyen új elemet
nem engedhet meg magának, amely nem
a szálak két és fél óra alatt történő, hiba­
mentes elvarrását szolgálja? Ki ne tudta
volna, hogy ha mindezt megteszi, de a sa­
ját maga által kreált, különböző szálakat
és idősíkokat nem rázza össze egy egysé­
ges egésszé, az összhatás könnyen a „mél­

tó befejezés” gigantikus elvárási alá sülylyedhet? Ki ne látná azt, hogy mindezt az­
zal a tudattal kell a filmnek végrehajtania,
hogy egyetlen orbitális hiba bekerülése
esetén nemi-nemű sár még akár az első
részre is fröcskölődhet? (Szerencsére az
ilyen hibák ez eddig a Mátrix-ot elkerül­
ték, de a filmtörténetből azt hiszem lehet­
ne mit mesélnem)
Még is úgy gondolom, a feladat nehézsé­
gek árán, de sikerült. A szálak elvarrattak,
a logikai réseket pedig viszonylag ügyesen
betömködték. Mi, a korábbi aggódók, pe­
dig elégedetten jöttünk ki a moziból. Fur­
csa, de egyáltalán nem volt kedvünk uj­
jongva örülni. Amit éreztünk az nem volt
más, mint megkönnyebbülés...
Akárhogy is, a Mátrix kiállta a próbát.
Neki azonban a népmeséktől eltérően
nem három volt belőle, csak kettő - a sa­
ját folytatásai.
A sok fáradság és igyekezet azonban meg­
hozta a gyümölcsét. Egy eredeti ötletből
némi filozófiai megtépázás és apróbb lo­
gikai csúsztatások árán ugyan, de három
részes filmlegenda született.

Zsellér Máté &amp; R. Ny.

Azok a boldog szép napok 4.
EIőző számunkban számoltunk be a XVIIL század jogászijainak botrányos
viselkedéséről. Lássuk ezúttal a fegyelmi szabályzatot, mely arra volt hivat­
va, hogy gátat vessen a súlyos fegyelmezetlenségeknek.
Az 1764-es fegyelmi szabályzat szerint.
„Aki a tanulmányok kezdetétől számított
két héten belül nem jelenik meg és távol­
létét nem tudja igazolni, abban az évben
nem vehet részt az oktatásban. Minden
beiratkozottat be kell vezetni a kar
’albumába’. Húsvét után és a tanév végén
nyilvános vizsgát tartanak a directór és a
dékán jelenlétében. Aki erről elmarad,
vagy az előadást háromszöf egymásután
ok nélkül elmulasztja, azt kizárják.
A vallási kötelezettségek előírásával is
akart a prímás a fegyelmezetlenségen javí­
tani: Vasár- és ünnepnapon kötelesek a jo­
gászok misén és prédikáción résztvenni,
köznaponként pedig reggel hét órakor a
tanárokkal együtt az egyetemi templom­
ban misét hallgatni. Látogassák a Mária
kongregációt. Havonként, valamint a na­
gyobb ünnepek, főleg a Mária-ünnepek

előtt végezzenek gyónást, amiről bizo­
nyítványt kell bemutatniuk.
A tanárok járj anak elől a jó erkölcsökben
példával, tartsák be a tanulmányi szabá­
lyokat, s azok alól semmiféleképpen se
mentesítsék magukat. A hallgatók a taná­
roknak, ezek pedig a kari igazgatónak
tisztelettel és engedelmességgel tartoz­
nak.
A jogászok tartózkodjanak a veszekedés­
től, verekedéstől és káromkodástól. Télen
Szent György napjáig este 9 után, nyáron
este 10 után senkinek sem szabad szállását
elhagyni. Általában tilos kocsmák, kétes
hírű házak látogatása, tánc, maskara, éjje­
li kóborlás, veszedelmes társaságok és
gyűlések felkeresése. Az éjjel kóborló ifja­
kat a városi kapitány és a darabontok vi­
gyék a városi tömlöcbe és adják át őket
reggel az egyetemi carcernek.

A nemesi díszkard kivételével tilos kardot
vagy más fegyvert hordani avagy használ­
ni, elkobzás terhe mellett. Este 8 óra után
semmilyen kardot sem köthetnek fel.
Az előadást csendben hallgassák, az utcán
rendesen öltözve járjanak, a polgárokat
nem merjék zaklatni, az utcán ne dohá­
nyozzanak, az erdőben ne vágjanak ki fá­
kat és ne gyújtsanak tüzet.
Ha valakinek kárt okoznak és az iparosok­
nak, akiknél dolgoztatnak, fizessenek ren­
desen, viszont az ellenük elkövetett jogtalanságért ne maguk vegyenek elégtételt,
hanem a kari igazgató ú^án keressék azt.
Az igazgató hirdesse ki a városi tanács­
ülésben, hogy a hallgatóknak szülői bele­
egyezés nélkül senki kölcsönt ne adjon,
mert különben nem tarthat igényt pénze
visszaszerzésére, így az elvész.
(forrás: Eckhart Ferenc: A Királyi Magyar
Pázmány Péter Tudományegyetem története.
IL kötet. Bp. 1936. Rendelkezésünkre bocsá­
totta: dr. Gerencsér Balázs)

tizenötödik oldal

�Tanulj és bulizz az ELSA-val!
Az Európai Joghallgatók Egyesülete (ELSA)
1981-ben alakult, és mára egy brüsszeli szék­
helyű nemzetközi szervezetté fejlődött. Buda­
pesten immáron 8 éves múltra tekint vissza.
A szervezet egyik fő profilja nemzetközi sze­
mináriumok és konferenciák rendezése. Ezál­
tal lehetőséget teremt joghallgatók és fiatal jo­
gászok találkozásához olyan aktuális témájú
rendezvényeken, amelyekre az egyetemi okta­
tás körében kevésbé jut alkalom. Ezeken az
eseményeken bárki részt vehet, azonban az
ELSA tagok kedvezményben részesülnek.
A rendezvények napidíj a ELSA tagoknak át­
lagban ötezer forintnak megfelelő euro. Eb­
ben benne foglaltatik a részvételi díj, a szállás
és esetenként az étkezés, valamint a külön
programokban való részvételi díj is. A részle­
tek felől érdemes minden rendezvénynél
külön tájékozódni, mert egyes helyek ösz­
töndíjakat is meghirdetnek.
Hogy miért érdemes részt venni az ELSA sze­
mináriumokon és konferenciákon?

- Az egyetemi oktatás keretébe számos olyan
sokunkat foglalkoztató joggal kapcsolatos tu­
dományterület és téma nem fér be, amelyek
felkeltik az érdeklődést, és amelyek megis­
merése a későbbiekben is hasznos lehet.
- A konferenciák keretében alkalom nyílik
Európa-szinten elismert előadókkal és politi­
kusokkal való személyes találkozásra.
- A kollegalitáson és nemzetközi együttmű­
ködésen nyugvó szervezet kiváló lehetősé­
get nyújt az „ELSA spirit” megismeréséhez,
illetve külföldi diákokkal való megismerke­
déshez, szakmai kapcsolatok kiépítéséhez,
barátságok kötéséhez.
- Végül, de nem utolsó sorban 20. „esti buli”
minden résztvevő számára a legvonzóbb
program. Különösen azért, mert Európa
szebbnél szebb tájain az ELSA helyi szerve-

zete mindent elkövet, hogy megismertesse
a résztvevőket a helyi étel- és italkülönle­
gességekkel is.
Az alábbiakban mindenki figyelmébe ajánlom
a 2003/2004-es tanévben megrendezésre ke­
rülő szemináriumokat és konferenciákat:

„Az emberi jogok de jure és de facto’
2003.12.2-6. Izhevsk, Oroszország
„•,A jog jobb mint a háború!” 2003.11.3012.11 Bukarest, Románia

„A jog és a kulturális demokrácia,5’
2003.12.10-17 Kopaonik Hegység, SzerbiaMontenegró
„rV: ELSA Fresherscamp” 2004.02.8-14
Bécs, Ausztria

„Harmadik Helsinki Nemzetközi-bün­
tetőjogi találkozó” 2004.03.1.-6. Helsinki,
Finnország

„Nemzetközi kereskedelem és korrup­
ció” 2004.04. Oslo, Norvégia
„A szervezett bűnözésről” 2004.041-4.
Zürich, Svájc
»•

orvosi jog korlátái” 2004.04.23-25

Saarbrücken, Németország

„A nemzetközi büntető bíráskodásrólI”’
2004.04.15-18 Varsó, Lengyelország

„ELSA Moot Court Competition’ a
WTO joga a gyakorlatban 2004.04.21-24.
Genf, Svájc
„Nemzetközi sport jog” 2004.05.20.-23.
Luneburg, Németország

,A nem jogi típusú befolyás a bírói dóntéshozatalban' 2004.07.9.-11. Giessen,
„•

Németország
Amennyiben sikerült felkelteni az érdeklő­
déseteket, bővebb információt a www.elsa.
org honlapon találtok, vagy forduljatok biza­
lommal az ELSA budapesti irodájához a
meghirdetett fogadóórákban. Cím: PPKEJÁK, 28-as épület, Il.em.

G.I.

Filmajánló Naqöyqdisi '^ Erőszakos világ
B

A következő’ kisfilmet;^főként azoknak -Párátlanul ábrázolja azt, miképp változtatta
ajánljuk, akik a világot , más aspektusból is
meg életünket a tcchnika, s hogyan alakult
megtekintenék, mint amilyenből ^tálában
át ennek hatására a politika, sport, szórako­
láthatják. De talán olyanok is élvezhetik,' zás; rhűvészet, erkölcs, természet, kultúra.
akik „ha már odakapcsoltam-végignézem'
Képek garmadája vonul el szemünk .előtt,
alapon válogatnak a programok között, s .i: amelyek azt hivatottak megmutatni, mikénti
harcol az ember az egyre tökéletesedő min­
nem kifejezetten ilyenfajta pihenésre vágydennapokban a számítógép, a pénz minnak. Az alkotás egyfajta vízió, az ún.
JQuatsi-triológia
befejező
része a denhatósága, az értékek és az élet szimulá­
ciója ellen. Érdekes csemege mindenki száKoyaanisquatsi és Powaqquatsi után. Főmárá, szánjunk rá néhány percet!
ként a zene és a képek erejével mutatja be a
globalizációtól szenvedő XXI. századunkat,
' M.
kissé talán mellőzve a szavak használatát.
0

■

tizenhatodik oldal

■

■

Harmadévesek
látogatása az
ítélőtáblán
Semmiképp sem hagyományos - de
remélhetőleg hagyományteremtő .kiránduláson” vehettünk részt néhányan október utolsó szerdáján,
amikor látogatást tettünk Lábady Ta­
más professzor úr birodalmában, a
Pécsi ítélőtáblán. (Aki valamilyen
okból még nem tudná, Lábady Ta­
mást nevezték ki az idei év júliusá­
ban munkába álló Pécsi ítélőtábla el­
nökévé.)
A kezdeményezés magától, a Professzor
Úrtól ered; hisz O hívta harmadéves,
nappalis csoportját egy rendkívüli gya­
korlati órára. S mivel még voltunk néhá-

nyan, akik szerettünk volna a többiekkel
tartani, a húsz-harmincfős csapat triplá­
jára duzzadt. Öt egymást követő tárgya­
lást hallgattunk végig, így tökéletes képet
kaphattunk az újonnan felállított ítélőtáblák működéséről, s a bírói hivatás
gyönyörűnek igen, de könnyűnek egyál­
talán nem mondható munkájáról. Hi­
szen a lehető legkülönfélébb esetekkel
találkozhattunk; volt sajtó-helyreigazí­
tás, in integrum restitutiora irányuló ke­
reset, személyiségi jogot sértő My Fair
Lady-fordítással kapcsolatos nem vagyo­
ni (vagy általános) kártérítés kérelme, sőt
még Márai — idézettel tarkított ügyvédi
felszólalás is. Egyszóval, egy délelőtt alatt
a lehető legtöbbet tanultunk arról a pá­
lyáról, amelyre készülünk. A tárgyalások
végeztével még - s ez a házigazda eré­
nyeit és jó hírét öregbíti - terülj-terülj
asztalkám is várt bennünket.
Mindez - ahogy ezt mondani szokás nem jött volna létre Professzor Úr nél­
kül, köszönet mindenért! Természetesen
köszönjük Czigány Áginak is, aki az uta­

zás megszervezésében vállalt szerepet. Ta­
lán mindenki nevében elmondhatom,
hogy nemcsak saját magunk okítására va­

ló, de egyúttal szórakoztató napot is töl­

töttünk Pécsett.

M.

�Érdekes bírósági esetek
Nem veszik le a feszületet az olaszországi iskolákban, miután pénteken fel­
függesztették a keresztény jelkép eltávolításáról hozott bírói döntést, i
J
'Az Olaszországban és a keresztény világban egyaránt nagy vihart kavaró^$
döntést a tantermekben látható feszületek eltávolításáról múlt szombaton]
mondta ki a közép-olaszországi L’Aquilla város bírája,

J

A helyi bíróság elnöke most helyt adott
az olasz oktatási minisztérium fellebbe­
zési keresetének, és felfüggesztette a
határozat végrehajtását. A perben bepa­
naszolt település, a 700 fős Ofena pol­
gármestere november 4-ig elrendelte az
iskola bezárását, hogy megóvja a diáko­
kat a média felfokozott érdeklődésétől.
Az iskolai tantermekben található fe­
szület ellen Adél Smith, az olaszországi
muzulmánok szövetségének elnöke
emelt panaszt, mondván, világi iskolába
járó gyermekeinek vallási érzelmeit sér­
ti a falra kifüggesztett kereszt. Mario
Montanaro bíró első fokon helyt adott a
keresetnek, s az iskolát a keresztek eltá­
volítására kötelezte harmincnapos ha­
táridővel, mivel „a vallási jelkép kifüg­
gesztése felekezeti hovatartozást köl­
csönöz az intézménynek, és sérti a plu­
ralizmus elvét”.
A bírói ítélet politikai vitát kavart, a ka­
tolikus egyház hevesen tiltakozott. A
határozat felfüggesztéséről hozott dön­
tés napján a pápa egy héten belül má­
sodszor foglalt közvetlenül állást a tan­
termekben kifüggesztett feszület körüli
vitában. Giuseppe Pisanu olasz és más
európai belügyminiszterekkel tartott
pénteki találkozóján II. János Pál hang­
súlyozta, hogy nem követelhető meg a
társadalmi összetartás és béke, ha nem
tartják tiszteletben a népek vallási sajá­
tosságait. „Egy társadalom jellegzetes
vallási örökségének elismerése megkö­
veteli jelképeinek elismerését. Amenynyiben az egyenlőség elvének helytelen
értelmezése nevében a vallási hagyo­
mány többé nem juthat kifejezésre, a
többnemzetiségű és multikulturális tár­
sadalom destabilizáló és viszályt okozó
tényezővé növekedhet” - mondta a
szentatya.

Ajobboldali olasz kormány igazságügy­
minisztere vizsgálatot rendelt el annak
tisztázására, hogy az eredeti döntés
összhangban van-e az érvényben lévő
olasz törvényi előírásokkal. Gianfranco
Fini miniszterelnök-helyettes képtelen­
ségnek minősítette az ítéletet. Letizia
Moratti olasz oktatási miniszter egyéb­
ként már tavaly kötelezővé akarta tenni
a szerinte a keresztény kultúra egyete­
mességét jelképező feszület kifüggesz­
tését az iskolai osztályokban, óriási vitát
kavarva akkor is az olasz belpolitikai
életben.

(MTI)

: E Lombardi j érzéké a A^tikáni Rá-1
dió ellen folytatott büntetőjogi eljá­
rás új szakaszáról a feltételezett
^elektroszmog miatt
^4

'

;

Vatikán: 2003. október 23-án, csütörtö­
kön a Római Városi Bíróságon került
sor a Vatikáni Rádió ellen indított eljá­
rás új szakaszának első tárgyalására. Is­
meretes, hogy a Vatikáni Rádió ellen
2001-ben emelt vád szerint a Santa
Maria di Galéria közelében fekvő rádió­
adó-állomás elektromágneses szennye­
zés kibocsátásával veszélyezteti a kör­
nyék lakóinak egészségét. A Római Vá­
rosi Bíróság 2002. februárjában első fo­
kon megszüntette az eljárást a Lateráni
Egyezményre hivatkozva, a fellebbezést
követően azonban a Legfelsőbb Bíróság
visszaküldte az ügyet újratárgyalásra.
Ennek az új szakasznak az első tárgyalá­
sára került sor csütörtökön, ahol a vé­
delem kézbesítési elégtelenségre hivat­
kozva kérte a tárgyalás elnapolását 2003.
december 9-ére.

Köztudott, hogy a Santa Maria di
Galéria rádió-adóállomás ötven éve
működik - az egész katolikus világ szá­
mára közvetítve a Vatikáni Rádió műso­
rait - egy nemzetközi egyezmény alap­
ján, amelyet a Szentszék kötött az olasz
állammal 1952-ben. A helyszínen idő­
közben lakóépület-együtteseket emel­
tek. Az egyezmény értelmében a VR
mindvégig az illetékes nemzetközi
szervezetek előírásait maximálisan be­
tartva működött a lakosság egészségé­
nek megóvása érdekében. 1998-ban
igen erős megszorító intézkedéseket
hozott az olasz fél, amelyet azután a
Szentszékkel megkötött kétoldalú
egyezmény követett. Ennek értelmében
a VR jelentős mértékben csökkentette a
sugárzás hatóerejét. A 2001. szeptem­
berében végzett felmérések kimutatták,
hogy a rádió-adóállomás teljes mérték­
ben tiszteletben tartja az olasz előíráso­
kat, és ezért a környék lakóinak aggo­
dalma megalapozatlan.
A csütörtök délelőtti tárgyalást követő­
en a délután folyamán kiszivárogtatták
azt a hírt, miszerint az új eljárás során a
vád gondatlanságból elkövetett ember­
ölés lesz majd. A VR vezetősége ismét
meggyőződését fejezte ki a vádak meg­
alapozatlanságát illetően. Emlékeztetett
továbbá arra, hogy a VR mindig tiszte­
letben tartotta a nemzetközi előírásokat
- még jóval azelőtt, hogy olasz norma­
tíva létezett volna a kérdést illetően -,
valamint arra, hogy a 2001-es vizsgála­
tok eredménye egyértelműen kizárja,
hogy bármilyen összefüggés lenne a rá­
dió működése és a környéken észlelhe­
tő daganatos megbetegedések között.
Bárhogyan zajlik is majd az új eljárás, a
VR nyugodtan néz elébe, hiszen min­
dig felelőssége tudatában végezte fel­
adatát, ezért nem károsíthatta a rádió­
adóállomás környékén élők egészségét.
Csak azt lehet remélni, hogy a végén
győz az igazság, és nem fogják utólagosan táplálni a megalapozatlan aggodalmakat.

VR/MK
tizenhetedik oldal

�X jh

^K

?

■

Lehetséges nemzedék
Jelképes koccintás Csengey Dénessel
i!ï

i«ÿ«,

Szerencsés esetben' a. gondolkodó ember kap némi visszaigazolást afelől,
hogy a fejében kavargó gondolatok, hitek az igazság magvát némileg mégiscsak hordozzák. Ha például saját aggodalmait, félelmeit, örömeit látja viszont nyomtatásban - másvalaki tollából, megörül: nincsen egyedül, más is úgy érez, ahogyan ő! Úgy jár, mint G. K Chesterton, aki aprólékos gonddal
épített fel magának saját, különbejáratú filozófiai világképet, gondosan elrendezve benne rhindent, és amint műve végeztével nyugodtan hátradőlt,
azon találta magát, hogy tudtán kívül a katolicizmus eszméihez jutott el nem alkotott tehát semmi újat, de legalább odatalált a régihez. Ilyenkor meg
dehet sértődni, vagy, mint ahogyan Chesterton is tette, megörülni annak,
hogy lám, nem vagyunk egyedül, igaz lehet, amit gondoltam, ha már oly so­
kan eljutottak oda, ahová én csak most.
Ezt éreztem Csengey Dénes „Szegényen,
szabadon, szeretetben” című válogatáskö­
tetének olvasásakor. Apró szépséghiba,
hogy alaposan lecsúsztam arról, hogy sze­
mélyesen is elbeszélgessek a szerzővel,
hiszen idén tizenkét esztendeje, hogy túl­
ságosan fiatalon eltávozott közülünk. Ha­
lottakkal vitatkozni pedig ugyan eléggé
sportszerűtlen, de ezúttal nem is volt rá
szükség, mert ámuló egyetértéssel olvas­
tam összegyűjtött írásait. Le is nyúltam
tőle cikkem címét. Mi is az a lehetséges
nemzedék? Az a generáció, amely magá­
ban hordozza az esélyt arra, hogy évtize­
des hátrányt rohamléptekben behozva,
alapjaiban változtassa meg környezetét,
előremozdítva saját és népe sorsát. Mint a
márciusiak 1848-ban, az októberiek
1956-ban. Csengey aggódva figyelte a fo­
lyamatot, amelynek során sokra hivatott
nemzedéke, a hatvanas évek látszólagos
lázadói végeredményben nem tudták be­
váltani az önmaguk által tett ígéreteket.
A „nemzedéki lázadás” csak álca volt,
nem tartalmazott valódi igazságokat, az
enyhülő diktatúrában megnyíló tabudöntögetés lehetősége megnyílt, a tabuk rész­
ben le is dőltek, de helyükbe nem állítód­
tak igazságok. Zűrzavar lett úrrá, amikor
egymásba torlódtak generációk, társadal­
mi csoportok, akik haszonelv alapján el­
fogadták volna az ötvenes évek terrorját
is, mások, akik a korszak enyhülésében
vélték megtalálni az üdvözülést, megint
mások, akik a kommunizmus minden

tizennyolcadik oldal

formáját elutasították. Az évtized végére
nyilvánvalóvá vált, hogy itt. Magyarorszá­
gon kommunizmus van és lesz, aki mást
akar, annak fel is út, le is út. A lázadóknak
ezen kívül még két választásuk maradt:
beolvadni és megalkudni, vagy beolvadni
és a lehetséges kereteket minél szélesebb­
re feszíteni. Aligha kétséges, melyik a
könnyebb út, és melyiket választották
többen. Az igazságok iránti igény pedig
elhalkult.
Egyelőre időzzünk még egy kicsit a hat­
vanas években. ,Az utcasarkokon, az
aluljárókban, a Duna-parton, a Szigeten
’galerik’ gyülekeztek; esténként olcsó és
lezüllött kocsmákban népes vitatkozó
társaságok jelentek meg; a vijjogó elekt­
romos gitárok hangzásával rokonságban
álló verseskötetek, az ’ellenkultúra’ nyu­
gati teoretikusainak munkái jártak kézről-kézre, egymást kergették az államre­
formot vázoló kiselőadások, és a csiklan­
dós, nagy nevetések, hülyéskedő agytor­
nák. Nyaranként pedig csak úgy tarkállott az országutak széle a stopposoktól,
népes utazó rajok - a Kék fény állandó
csodálkozó szereplői - vágtak neki az országútnak, gitár a vállon, húszas a zseb­
ben, szállás vasútállomáson, szénabog­
lyában, ismerősnél vagy ahol kerül. (...)
Mi tette - ha tette — a magyarországi
beatet mozgalommá? Az a hihetetlen el­
lenállás, amit kiváltott. Amikor farmernadrágban senki sem léphetett be vala­
mirevaló szórakozóhelyre, amikor elő-

m—

«
|í

fi-'

gá
g­

1
I-'

t■í

fordult, hogy tvisztelés miatt kitiltottak
egy társaságot Balatonalmádiból, amikor
klubok látogatása miatt az ország összes
középiskolájából kizártak kalandos ked­
vű gimnazistákat, (...) amikor arra a
’botrányos’ tényre, hogy Kóbor János el­
énekelte (elénekelhette!) a televízióban
az Azt mondta az anyukám című dalt,
válaszként nyolc és fél kilónyi levelet ír­
tak a tisztesség, a jó ízlés és az emberies­
ség nevében magukból kikelt kedves né­
zők, (...) amikor minden hivatalos és
nem hivatalos reakció azt a hitet erősítet­
te a ’nemzedék’ tagjaiban, hogy a többi
generáció felvette a kesztyűt, folyik a
korosztályok harca, tehát a legjobb úton
van minden, ki gondolta volna, hogy en­
nél többre van szükség?” - merül fel a
kérdés. Válaszok pedig nem érkeztek,
sőt, a kérdések is egyre halkulva merül­
tek csak fel, a nemzedék lázadói jobb hí­
ján a passzív kívülálló szerepében tündö­
költek egy darabig, majd szépen belesi­
multak abba a rendszerbe, amely fenn­
maradása érdekében bölcsen még enged­
ményeket is tett feléjük. Az 1956 utáni
első, „lehetséges nemzedék” széthullott.

�Miért e kórkép? Mi késztet arra, hogy
könnyeket hullassak erősen kopaszodó,
pocakos, megállapodott mai ötvenesek fe­
lett? Csakis saját nemzedékem feletti ag­
godalom lehet ennek oka. Mi a rendszer­
változás környékén eszméltünk a világra,
elviekben nem érinthetett, ronthatott
meg tehát a régi rendszer. De mégis, nai­
vitás azt hinni, hogy mi, a rendszerválto­
zás első „lehetséges nemzedéke” valójá­
ban nem ugyanúgy a legvidámabb ba­
rakkból jöttünk. A súly, amit mi nyögünk,
ott és akkor már készenlétben állt, majd
vállainkra került, mint előttünk oly sok
más nemzedékére, és ahogyan a majdan
utánunk jövőkre is fog.
Mi ez a súly? Ránk szakadt ugyan a sza­
badság, de senki nem tanított meg minket
bánni vele. Mert a szabadság nem az elkö­
telezettség hiánya, ellenkezőleg, a lehető­
ség az elkötelezettségre. Aki nem kötelezi
el magát valami mellett, soha nem lehet
igazán szabad, mert megfosz^’a magát an­
nak a lehetőségétől, hogy személyisége ki­
teljesedjen, így csak ide-oda hányódhat,
partot soha nem érve, időnként rácsodál­
kozva a világra, de meg nem értve azt.
Szóval, megnyílt a lehetőség az elkötele­
ződésre. Igen ám, de hol voltak a minták,
amelyek alapján egyáltalán megpróbálhat­
tuk volna? A mintákat bizony elvették tő­
lünk - itt ért minket is utol a síron túlról
is a régi rendszer hosszú csontkeze. A
nyolcvanas években - emlékszem - még
többé-kevésbé az elkötelezettség, némileg
az ellenzékiség jele volt óriási U. S. A. fel­
iratú pólóban mászkálni. Aztán sokan ha­
mar rájöttünk, ez is csak a kívülállóság de­
monstrálására alkalmas gesztus, mert az
igazságot, a mi igazságunkat ott nem talál­
juk meg. A nemzedék tagjai közül csak a
kisebbségnek jutott az a szerencse, hogy
azoktól, akik elég idősek voltak ahhoz,
hogy bennük a kommunizmus előtti
minta megtestesüljön, vagy azoktól, akik
már halottak ugyan, de írásaikból, eszmé­
ikből nyitott füllel még kinyerhető vala­
mely követendő példa, megfogadandó ta­
nács, megtanulhassa, néhány generációt
átugorva az öröklési rendben megszerez­
hesse az „iránytűt”, amely életét vezérel­
heti a továbbiakban, amelynek igazságai
mentén szabad választása szerint elkötele­
ződhet. A többség csak a légüres térben

bolyonghatott, felszínes, külső benyomá­
sok, érzékelés alapján tájékozódva. Ilyen
körülmények között szó sem lehetett
nemzedéki öntudat kialakulásáról. A hat­
vanas évek fiaival ellentétben a rendszer­
változás tőlünk már a lázadás lehetőségét
is elvette, pedig a haldokló, ezáltal egyre
puhuló rendszer még mindig bőven tarto­
gatta volna számunkra annak esélyét. Fél­
reértés ne essék, örülnünk kell annak,
hogy mi már csak gyermekkori emlék­
ként, egyfajta nosztalgiával tekinthetünk
vissza Andropov bácsi temetésére, a május
1-i luftballonokra, a piros nyakkendőre, a
kitörő örömre, mikor átvettük az alig
használt 1200-as Zsigulit. A meglévő hi­
ányérzeten azonban ez mit sem változtat.
Annyival vagyunk szegényebbek a hatva­
nas évek nemzedékénél, hogy minket
nem volt, ami összetartson. Ismerve a tör­
ténelmi helyzetet, ezen persze nincsen
csodálkoznivaló. Csupán tétova kísérletek
történtek arra, hogy a nemzedéki összetar­
tás megvalósuljon, majd a próbálkozások
kifulladtak, és végül ugyanott kötöttünk
ki, ahol elődeink: kocsmaasztaloknál el­
töltött mámoros, csillogó szemmel folyta­
tott vitáknál, a pillanat hevében azonnal
történelemmé vált gyönyörű, ritkán meg­
élt csodáknál, amikor úgy éreztük, nem
csak a nemzedék, hanem egy nép java is
alkothat egységet. A különbség „csak’
annyi, hogy mindez már sokkal szűkebb
körben, sokkal kevesebb embert meg­
érintve zajlódon, mint harminc évvel
előttünk - mintha jelentőségét vesztette
volna mindaz, amelyekből azok a bizo­
nyos iránytűk kinyerhetők: a könyvek, a
dalok, az utazások, tán még a bor is. Sok­
ban hasonlítunk tehát egymásra, és nagy­
jából ugyanott tartunk: amit nyertünk a
vámon, elvesztettük a réven, a szabadság
beköszöntével elvesztettük - szabadsá­
gunkat. A lázadás, az elkötelezettség, a kö­
zös akarat szabadságát. A felnőtté érés idő­
szakában pedig javarészt elvesztettük a
gyermeki illúziót, amely elhitette velünk,
igenis tudunk fordítani a világ, de leg­
alábbis az ország kerekén. Azt mondom,
lélekben meghal az, akiben meghal az ide­
alizmus. Amikor ez megtörténik, már
csak egyéni boldogulása maradhat számá­
ra tételezhető célként, akkor pedig a világ
számára meghal, ha pedig ez az eszme

(pontosabban annak hiánya) kerekedik
felül, végül maga a világ is meghal. Re­
ménykedem benne tehát, hogy él még az
idealizmus, sőt, tudom, hogy él még, csak
attól félek, egyre kevesebbekben és egyre
gyengébben. De lám, mindig történik va­
lami, ami kimozdítja az embert a remény­
telenségből, ami újra és újra kimondatja
vele: nem adjuk fel, amíg nem tudunk egy
büszkébb, nyugalmasabb, bölcsebb és
gazdagabb országot felépíteni. Hamarosan
eljön a mi időnk, amikor valóban kézbe
kell venni a vakolókanalat. Talán már itt is
van. Kemény és keserves harc ez, amely­
ben önfeláldozásra is szükség van, amíg
mások ölbe tett kézzel ülnek, vagy éppen
ártanak. Mert a mi nemzedékünk is kitermelte a hőzöngő üresfejű nagymagyarokat, az alamuszi, tétován pislogó
jobboldalit, a sok-sok kaméleont, aki min­
dig azt mondja, amit hallani akarsz, a libe­
ralizmusról fogalmatlan liberálisokat, a
baloldali értékekre hivatkozó, megnevezni
egyet sem tudó baloldalit és a számtalan,
kérdéseket fel sem tevő üresagyú bambát.
De akadnak melléjük igazi keresztények,
igazi magyarok, igazi baloldaliak is. A lé­
nyeg a közös alap, amelyre építkezve a
maradékon vitázhatunk is akár, soha nem
szem elől tévesztve a közös célt. Kérdés,
melyik társaság, a számbeli vagy a minő­
ségbeli fölényben lévő kerekedik felül?
Maradt-e még mozgásterünk, vagy már le
van osztva minden kártyalap? Észrevesz-

szük-e, amikor a világ kereke fordul, ami­
kor nekünk is fordulnunk kell? A mi hite­
ink, eszméink egyáltalán képesek-e a
fennmaradásra, vagy végképp korszerűtle­
nek? Ha azok, érdemes-e sírnunk a világ
után, amelyben mi már nem tudnánk em­
ber, magyar módjára élni? Meddig él még
bennünk az idealizmus?
Képzeletben koccintok Csengey Dénes­
sel. A síron túl is biztat, hiszen ő, élete vé­
géig, egy percre sem adta fel a reményt.
De a második „lehetséges nemzedéket” is
fújhatjuk. Már nem lehetséges. Építkezni
azonban még mindig lehet, alulról, szí­
vós, soha nem engedéssel. Mert mi, akik
még hiszünk, egyszerűen nem tehetünk
mást. Testvér! Vedd már végre Te is ke­
zedbe azt a téglát!

Koltay András
tizenkilencedik oldal

�„Ki voltunk éhezve a sikerre
Interjú Steinmetz Adám vízilabdázóval
Mivelvá;?vízilabda igen népszerű
sportág, bizonyára sokaknak isme­
rosei
rősen cseng a „Steinmetz” név. Mi,
itt a Pázmányon abban a szerencsés
helyzetben vagyun hogy Karunk
hallgátölyközött
az olim— '-í
------ ---------........... '..................... ........................... ...........................
piai bajnok Barnabást, és harmad­
éves föccsét, Adámot is, akik jelenleg
mindketten a Vasas vízilabdacsapatában játszanak. Az interjú apropó­
ját az^^^ hogy a KEK-döntőben
való részvétel és az Európa-bajnoki
után
bronzérem
megszerzése
Adam a nyáron megrendezett
Universiade-n első helyezést ért el
csapa^^íj

■

■■Mi

- Pontosan mit takar az Universiade elneve­
zés?

- Ez egy külföldi kifejezés, magyarra Fő­
iskolai- és Egyetemi világbajnokságnak
fordították le. Ebből következően azok a
sportolók vehetnek rajta részt, akik egye­
temre vagy főiskolára járnak. Ez a ver­
seny legalább fél évszázados múltra te­
kint vissza. Vízilabdában magyar csapat
utoljára 1965-ben nyert aranyérmet,
amikor Budapest adott otthont a játé­
koknak. Az Universiade-t kétévente ren­
dezik meg, s általában kiemelkedő ered­
ményt várnak a magyar csapattól. Ez
nem is megalapozatlan, hiszen mindig a
második vonal, a 5)-,B-válogatott' vesz
részt ezen a versenyen, s mivel a vízilab­
dázók kb. 90%-a valamilyen felsőoktatá­
si intézmény hallgatója, sok jó játékos
közül lehet válogatni egy ilyen esemény­
re. Most is egy nagyon erős, megfiatalí­
tott csapatban játszhattam, ki voltunk
éhezve a sikerre és meg sem fordult a fe­
jünkben az a lehetőség, hogy aranyérem
nélkül térjünk haza. Edzőnk, Kovács Ist­
ván, a Honvéd trénere dönti el, hogy ki
kerül a csapatba. Kemény Dénes előzetes
hozzájárulásával. Gyakorlatilag azok jö­
hetnek szóba az Universiade-válogatottba, akik a 5?-,nagy” csapatból kimaradnak, vagy akiknek esélyük van, hogy
oda bekerüljenek.
huszadik oldal

- Nyilvános, hogy ki melyik egye­
temre jár?

I

- Minden évben csinálnak egy
programfüzettel egybekötött
tájékoztatót, amiben szerepel
az összes résztvevő fényképe
és adatai, többek között az ok- ' tatási intézmény is. A hallgatói
jogviszony igazolást egyébként
el kell küldeni a nemzetközi
szövetségbe is, ez a feltétele a
versenyen való részvételnek.
- A Pázmányon köztudott volt,
hogy ott leszel ezen az eseményen
és az egyetemet képviseled, vagy
utólag szereztek tudomást minder­
ről?

- Mivel az egész felkészülés
és maga az Universiade is
nyáron zajlott, nem nagyon
tudtak róla sem a társaim,
sem a tanáraim. Mikor haza­
jöttem, már sokan gratuláltak
a győzelmünkhöz. Szeptem- |
berben, amikor bementem a |

■

tanulmányi osztályra, hogy a I
beiratkozást elintézzem, akkor mond­
ták, hogy Dékán Ur is szeretne gratulál­
ni. Nagyon jólesett ez a gesztus. Egyéb­
ként ahhoz képest, hogy ez nemzetközi­
leg mennyire elismert esemény. Ma­
gyarországon nem tartják túl sokra. Ezt
nem is nagyon értem, hiszen évről évre
egyre erősebb a mezőny, sok ország
szinte a komplett első csapatát küldi er­
re a versenyre, tehát nem könnyű a győ­
zelem.
- Mindezek mellett, ha jól tudom, nem csak a
Pázmányra jársz, hanem több szakot végzel
egyszerre.

- Most, mivel nagyon sok vizsgám lett
volna, a sportmenedzserin halasztottam
egy évet, a vízilabda szakedzőin viszont
már szakdolgozatírás és államvizsga előtt
állok. Itt a jogon benyújtottam egy kérel­
met, hogy egyéni tanrend szerint vizsgáz­
hassak, ezt még nem bírálták el. Óriási se­
gítség lenne, mert év közben is tudnék
készülni és vizsgázni, hiszen ennyi edzés

mellett nagyon nagy nehézséget jelent két
egyetemen teljesíteni a vizsgaidőszakban.
- Van-e már kialakult elképzelésed arról, hogy
végzett jogászként mivel szeretnél foglalkozni
a későbbiekben?

-Bár mindkettőt rendkívül érdekesnek
tartom, úgy érzem, a polgári jog közelebb
áll hozzám, mint a büntetőjog. Persze ez
az idők folyamán változhat, van még
időm, hogy ezt eldöntsem.
-Most, hogy a Visas még jobban megerősödött,
gondolom fokozottabbak lettek az elvárások is.
Milyen az „új” csapat?

- Tőlünk minden évben kiemelkedő tel­
jesítményt várnak, tavaly viszont nem si­
került első helyet elérnünk, minden dön­
tőt elbuktunk egy góllal. Úgy érzem, a
vezetőség abszolút mértékben mellettünk
áll, nem kaptunk semmi szemrehányást
emiatt, sőt, rendkívüli módon megerősítették a csapatot. Kásás Tamás és
Steinmetz Barnabás személyében két
olimpiai bajnokot igazoltunk, és az összes

�■1
thtfaAuib

meghatározó játékosunkat sikerült meg­
tartanunk tavalyról. Ezzel az én szemé­
lyes kívánságom is teljesült, hiszen hoszszú évek után újra egy csapatban játszom
a testvéremmel. O nem csak a vízilabdá­
ban, hanem a tanulásban is tud segíteni,
hamarosan államvizsgázik. Szívesen cse­
rélnék vele...
- A KEK-döntőben viszont éppen egymás ellen
játszottatok, gyakran a szó szoros értelmében
is...

- Igen, ez elég furcsa szituáció volt. Az
egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen
a Steinmetz családnak lett egy KEKgyőztese. Persze jobban szerettem volna,
ha én vagyok az, de így sem vagyok elé­
gedetlen. Nyilván a testvérem szerette
volna, ha védőként nem neki kellene en­
gem fognia, de azt előre megbeszéltük,
hogy ha szembekerülünk egymással,
megalkuvás nélkül, csak a győzelem ér­
dekében fogunk játszani. Amikor előállt
ez a helyzet, nagyon rossz volt, mert
azért benne van az emberben, hogy
mégiscsak a bátyám... Utólag viszont jó
érzés belegondolni, hogy azért kerültem
Barnával szembe, mert az olasz védő
nem bírt velem. Mindenképpen jó, hogy
egy csapatban játszunk, főleg, hogy itt­
hon, hazai környezetben tudjuk megva­
lósítani az álmainkat.
-Most térjünk át egy kicsit a válogatottra. Mi­
vel indokolta Kemény Dénes, hogy egy nagyon
jól sikerült szezon után az Eb-n alig kaptál já­
téklehetőséget, a Vb-re pedig nem is utaztál?

- Ez jó provokatív kérdés. Nem indo­
kolta, a külvilág felé nem is szokott in­
dokolni, amivel egyet is értek. Rosszul
esett, hogy egy sikeres szezon és egy na­
gyon keményen végigdolgozott nyár
után nekem személy szerint nem mond­
ta meg, hogy miért döntött így, vagy a
vetélytársamat miben látta jobbnak ná­
lam. Ez azért is szomorú, mert szeretnék
bekerülni a válogatottba, de ahhoz tud­
nom kéne, hogy miben kell fejlődnöm,
és ha ennyi segítséget sem kapok, akkor
nagyon nehéz lesz. Az előjelekből nyil­
vánvaló volt, hogy ha engem vitt volna a
Vb-re, akkor sem lett volna meghatározó
szerepköröm. így van egy Eb bronzér­
mem, amire nagyon büszke vagyok, de
ugyanakkor tudom, hogy nem sokat tud­
tam hozzátenni, hiszen alig kaptam lehe­
tőséget a bizonyításra.

I
1'

*-

- Hogyan alakul az idei versenynaptár?

- Év közben is lesznek edzések a váloga­
tottal, a keret nyilvánvalóan mindig vál­
tozik, egyelőre azt sem tudom még,
hogy kik fognak részt venni az első edzé­
sen. A klubcsapatok nemzetközi tornái is
átalakultak, megszűnt a BEK és a KEK,
helyette egy, a futballból ismert sziszté­
mát alakítottak ki, melyet Euroligának
hívnak. Az a lényege, hogy a legjobban
vízilabdázó országokból három csapat
indulhat, hazánkat a BVSC, a Honvéd és
a Vasas képviseli. Nagyon komoly lett a
mezőny, sok a jó csapat, már azért is vért
izzadtunk, hogy a legjobb tizenhat közé
kerüljünk. Mindez nagyon megterhelő a
nemzeti bajnokság mellett, a Magyar
Kupát pedig épp a feszített tempó, az
olimpiai felkészülés miatt jövő augusz­
tusra tették át.

&gt; +t?

« «*' —wMwiiiwgl

Gondolatok a pultnál...

- Lényegében az a célom, ami a Vasasnak:
mindent megnyerni, amit klubcsapattal
lehet. Az olimpia minden sportolónak pá­
lyafutása csúcsát jelenti. Én sem adtam
föl, hogy kijussak Athénba, bár az esélye­
ket illetően az elmúlt évek tapasztalatai
alapján kicsit borúlátó vagyok. Mivel a
Vasas győzelméhez kifogástalan állapot­
ban kifogástalan teljesítményt kell nyújta­
ni, ezért akár azt is mondhatnám, hogy az
olimpiára készülök, ugyanakkor „csak.5&gt;’ a
legjobb formámat hozom meccsről
meccsre. A döntés úgyis a szövetségi ka­
pitány kezében van.

Lemész egy „kocsmába” - vagy nevezzük,
aminek akarjuk - egyedül, csak úgy megin­
ni valamit és egyedül lenni az emberek kö­
zött. Csak azért, hogy körülnézz, hogyan
működik és kik lakják ezt a világtól elzárt : olykor eltaszított - mégis létező „kisvilágot”.
&lt;
Ülsz magadban és anélkül, hogy kér­
néd; megrohamoznak az érzések, amiket
az itt levőktől kapsz... hiszen ez a „kisvilág” hu és pontos mása a Nagynak. Látsz,
hallasz és érzel mindent, ami odakint meg­
történik. Minden betérő hoz le magával
egy darabot az Életből. Te is...
.A pultnál ülnek az igazán magányosok,
akik nem merészkednek beljebb. Általában
^férfiak. Öregek és szakállasak. Eltűnt a lé-'
iiycg az életükből. Elhagyták őket vagy ok.hagytak cl egy nőt, egy társat, valakit. És
most fáznak a magányban, ami a szerető
fkarok helyett öleli őket. Szomorú, de fel­
nek az újabb csalástól vagy csalódástól. A
ítárs utáni vágyat már le tudja győzni az et­
től való félelem.
Beljebb lépsz; az asztaloknál ülők szí­
nes kavalkádot mutatnak. Vannak ott sze­
relmes párok és kevésbé szerelmesek. Lát;ni fogod a testek összhangján - vagy pon;tosan annak hiányán-, az egymáshoz inté­
zett mozdulatokon, az arcokon, hogy mely
: férfi vagy no örül a társának, és mely az, aki
csak örülni szeretne. A boldogság kiül ,az
’arcokra, de éppúgy a boldogtalanság is.
Egyiket sem tudják elrejteni. Te sem...
"
Vannak fiatalok - bandákba verődve akik együtt élik mindennapjaikat. Megoszt­
ják egymással az életük kisebb-nagyobb
problémáit, ismerik és szeretik egymást.
Ezért barátok
Együtt terveznek és álmodnak a jövő­
ről. Jó nekik..
\ - Hátul a homályos sarokban egy költő
ül és dolgozik. ír. Hogy miről ? Talán maga
sem tudná megmondani pontosan. De
nem is kell. Impulzusok érik, amik kivált­
ják belőle az érzéseket, melyek aztán papír­
ra kívánkoznak. Ő csak akkor tud írni, ha
szomorú. És most az...
Történeteket ír. Emberekről. Azokról
az emberekről, akiket tisztel és szeret, ak­
kor is ha miattuk szomorú, ha bántották,
megcsalták. és kitaszították maguk közül.
Mert az emberek különlegesek. Ezt min­
denki tudja, csak kevesen érzik. Hessénél
szebben nem mondhatom; ...minden
"ember nemcsak önmaga, benne van az az
egyetlen, mindenkor fontos és különleges
porit is, ahol a világ jelenségei egyszer és
: mcgismételhetctlenül keresztezik egymást.
’Ezért fontos, örök és isteni minden egyes
ember története. Ezért van az, hogy bárki,
aki él... csodálatos és méltó a legodaadóbb
tiszteletre

Szincsák Zsuzsa

cserit

- Arról mi a véleményed, hogy egy gyakorlati­
lag tét nélküli, alapszakaszbeli meccsre is 1500
forintba kerül egy jegy?

- Ez olyan szinten felháborító, hogy már
mi, játékosok is megpróbálunk lépni
ezügyben, pedig minket nem is igazán
érint ez a dolog. Megpróbálunk hatással
lenni a vezetőkre, hogy találjanak ki vala­
mit, hiszen ez egy lehetetlen állapot, hogy
megvan az igény, hogy az emberek meg­
nézzenek minket, de egyszerűen nem
tudják megfizetni a jegyeket. Ajátékosok
egyébként azt szeretnék, hogy a gyengébb
hazai meccseken ne is kelljen jegyet válta­
ni, mert az egy örömteli dolog, hogy még
az 5?.unalmas” meccs is érdekli az embere­
két és nekünk sem mindegy, hogy hány
ember előtt játszunk. Ez csak egy ötlet, a
megvalósítás a vezetők kezében van.
- Mi a legfőbb célod erre az idényre?

huszonegyedik oldal

�gSHSi

1^

15 éve
szolgálunk és
védünk
15. születésnapját ünnepli a HÖOK
(Hallgatói Önkormányzatok Orszá­
gos Konferenciája). 1989 óta próbál­
ja a szervezet az egyetemek és főis­
kolák hallgatóinak jogait és érdekeit
képviselni. A mostani ünnepi köz­
gyűlés alkalmat adott a visszatekin­
tésre és összegzésre, illetve a régóta
sürgető reformok előterjesztésére.
A HÖOK jogelőde, az OFÉSZ (Or­
szágos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövet­
ség) 1989-ben alakult meg olyan célzattal,
hogy az újjászerveződő országban megfe­
lelő formában képviselhesse a hallgatók ér­
dekeit. Részt vett a felsőoktatási ügyek po­
litikai egyeztetésében^ az ösztöndíj rendszer
kialakításában és a tandíj elleni küzdelem­
ben. A felsőoktatási törvény elfogadásának
évében, ’93-ban HÖKOSZ (Hallgatói
Önkormányzatok Országos Szövetsége)
néven szerveződött újjá. 1994-ben a felső­
oktatási törvény korpuszába foglalták a
hallgatói érdekek védelmét, melyben a
mozgalom tevékenyen részt vett. A szerve­
zet 1996-ban vette fel a ma is használt
HÖOK nevet.
Az ünnepi közgyűlést 2003. október
16-án a Szegedi Tudományegyetem Böl­
csészettudományi Karán rendezték meg.
A program részét képezte ajubileumi ki­
állítás-megnyitó és táblaavatás. A köz­
gyűlésen elhangzott előadások sorát Dr.
Berta Árpád a SZTE-BTK dékánjának
beszéde nyitotta meg. Az előadók között
ott volt Dr. Fábry György, az OFÉSZ
alapító elnöke, Dr. Kiss Tamás, a
MEFESZ alapító elnöke és Dr. Boross
Péter, volt miniszterelnök.
Zárásként a HÖOK jelenlegi elnöke,
Barthel-Rúzsa Zsolt számolt be a moz­
galom aktuális helyzetéről és a célkitűzé­
sekről. Kiemelte a szakmai és jogi segít­
ségnyújtás, a pályázati lehetőségek, a
szakminisztériumokkal való kapcsolat­
tartás és az információszolgáltatás fontosságáti Majd a képviselők elfogadták az
ünnepi közgyűlés zárónyilatkozatát, s a
rendezvény egy állófogadással ért véget.

Fügedi Zsófia

huszonkettedik oldal

A polgári igazságszolgáltatás
európai napja
Az ELSA Budapest tagjaként értesültem,
hogy a Legfelsőbb Bíróságon megrende­
zik A Polgári Igazságszolgáltatás Európai
Napját október 18-án. Mivel elég érde­
kesen hangzott a címe, és a megkapott
ismertető is ígéretes programokat tartal­
mazott, így a Kedvesemmel és egy bará­
tommal ellátogattunk a Legfelsőbb Bí­
róság épületébe. Még nem voltam az
épületben, így nagy érdeklődéssel tekin­
tettem meg az igazságszolgáltatás ma­
gyarországi fellegvárát. A szokásos biz­
tonsági vizsgálatok hamar lezajlottak,
így pillanatok alatt kiderült, hogy nem
kívánjuk felrobbantani az épületet, illet­
ve semmilyen veszélyes fegyvert nem
tartunk magunknál... A bejáratnál az
első percben összefutottunk az egyik
kedves tanárommal, aki büntető-eljárás­
jogot tanított nekem. Egy rövid beszél­
getés után a díszterem felé vettük utun­
kat, azonban mielőtt elfoglaltuk volna a
helyünket, a székünkön gyorsan „lera­
boltuk” az egyes felállított információs
pultokat. Innen lettem gazdagabb példá­
ul egy európai alkotmánytervezettel, az
Európa Tanács, valamint az Európai
Unió reklám tollával, több emberi jogo­
kat és az Emberi Jogi Bíróságot bemuta­
tó publikációval, illetve egy, az európai
legfelsőbb bíróságok történetét bemuta­
tó könyvvel és még számos hasznos do­
loggal. Sajnos a jelen lévő KJKKERSZÖV, valamint a HVG-ORAC ki­
adók nem ingyenes termékekkel voltak
jelen, hanem méregdrága könyvekkel.
Mivel az egyetemi tananyag megvásárlá­
sa is egy kisebb vagyon, így a hazai tudo­
mányos könyvek megvételére nem ju­
tott most keret...
(Nem tudom ilyen alkalmakkor miért
nem tudnak reprezentatív könyvekkel
megjelenni a kiadók. Szerintem marke­
ting szempontból is sokkal jobb
lenne...)

Időközben összefutottam az ELSA Buda­
pest elnökével. Juhász Gergővel és a szer­
vezet marketing alelnökével, Bitai Zsófi­
val, akikkel egy gyors szóváltás után meg­
egyeztünk, hogy a megnyitó után még
beszélgetünk. Hamarosan elkezdődött az
ünnepélyes megnyitó. (A magyar beszé­

deket angolul hallgattuk, mivel egy nagyón szép, brit irodalmi kiejtéssel rendel­
kező tolmács fordított.) A nyitó beszéde­
ket a Legfelsőbb Bíróság elnöke tartotta,
majd az Európai Unióból jövő képviselők
is kifejtették azon reményüket, hogy ez
egy hosszú távú kezdeményezés lesz, és
különböző példákkal próbálták nyomaté­
kosítani, hogy erre a napra miért is van
szükség. (Ezen felül az Emberi Jogok Eu­
rópai Bíróságának magyar bírája. Baka
András röviden összegezte a munkássága
során tapasztaltakat.) A megnyitó alatt fel­
fedeztük, hogy Lábady Tamás tanár úr is
jelen van, aki később az előadásain és az
egyéb alkalmakkor megszokott kedves­
séggel és őszinte örömmel állapította meg
a fiatalság jelenlétét.
Ezután két szekcióban folyt a munka. Mi
az első szekcióban vettünk részt, amely­
ben a következő előadásokban lehetett
volna részünk: a közigazgatási perrend­
tartás tervezete, a polgári törvénykönyv
reformja, a Legfelsőbb Bíróság jogegysé­
gi eljárása, a nép ügyvédje törvény-terve­
zete, és a mediáció Magyarországon.
Ezekből azonban csak ez első kettőt és az
utolsót hallottuk. Az előadásokról el­
mondható, hogy azt hozzáértő szakem­
berek tartották, azonban szerintem elég
kevés idő jutott egy-egy témára, így nem
lehetett mélységeiben vizsgálni őket. A
polgári jogi kodifikációról tartott előadás
például Lábady Tamás tanár úr munkás­
ságának köszönhetően nem sok újdonsá­
got tartogatott, hiszen a katedráról már
majdnem minden említett tényről hal­
lottunk.
Az előadások végén az ebédlő felé vettük az
irányt, mivel megneszeltük, hogy 75 főre
tálalt ebéd vár a résztvevőkre. Nos, legna­
gyobb sajnálatunkra mikor megkérdeztük,
hogy minden résztvevő számára nyitott-e,
azt a választ kaptuk, hogy csak a meghívóval
rendelkezők számára. Igen elszomorított
minket, hogy az ifjú generációt nem enged­
ték be, így egy olasz étterem felé vettük
utunkat, ahol egy nagyon finom “pasta” el­
fogyasztása közben megállapítottuk, hogy
jól éreztük magunkat, csak kár, hogy ilyen
kevés fiatal volt jelen...

Szilágyi Pál

�Krakkó és környéke dióhéjban
Egy kellemes augusztus végi reggelen négy Pázmány-hű barát elindult, hogy
meghódítsa a honi turisták által legkedveltebb lengyel nagyvárost, Krakówot (ejtsd: Krákuv), vagy ahogy idehaza emlegetik: Krakkót...
J

A Mária Valéria hídon keltünk át szlovák
felségterületre, ahol csak egy síparadi­
csomban tartottunk pihenőt. A felvidék
iparvárosai és falvai nem tartogattak szá­
munkra túlzott meglepetéseket, annál in­
kább az első lengyel községek. Érdeklőd­
ve tapasztaltuk, hogy történelmi barátaink
(a patinás rigmus szerint: „Lengyel s ma­
gyar két jóbarát. /Együtt harcol s issza bo­
rát.”) magas területen is magasan építkez­
nek, három-négy emeletes házakat lát­
tunk, egy-két tehénkével a kertekben.
Teltek-múltak az órák, fogytak a kilomé­
terek, és késő délután megérkeztünk
Krakkóba. Rövidesen megtaláltuk szállá­
sunkat, ami főszezonban a Jagelló Egye­
tem kollégiumaként működik (Bursa
Jagellionska). A hatszázezer lakosú város­
sal az egyik nagy nemzetközi szupermar­
ket helyi áruházán keresztül kezdtük az
ismerkedést. Mosolyogva vettük tudomá­
sul, hogy ott úgymond még gazdaságo­
sabban vásárolhatunk, átszámítva átlago­
san másfél-kétszer annyiba kerül minden
itthon, amellett, hogy sűrűn felbukkant a
»j,promocija” felirat... Vettünk is egy vízforralót, így reggelenként kávéval, teával
ébredtünk. Mire mindent átszámolgat­
tunk mobiltelefonnal (fura látvány lehet­
tünk), besötétedett, és kihasználva az al­
kalmat késő éjszakáig sétáltunk a belvá­
rosban. Alig lézengett valaki az utcákon, a
Visztulán átívelő egyik híd igen furcsa lát­
ványt nyújtott méretes pókhálóival. Fá­
radtan, de élményteli, kalandozó magya­
rokként zuhantunk az ágyba.
Megálltunk az ország második legna­
gyobb búcsújáróhelyén, Kalwaria Zebrzydowskán, ahol XVII. századi templomok­
ból, kápolnákból, hidacskákból, szobrok­
ból álló barokk épületegyüttes helyezkedik
el viszonylag nagy, dimbes-dombos terüle­
ten (Bazilikájában található a híres Csoda­
tevő Szűzanya Kegykép). Mindenkinek
nagyon tetszett, az egyik kisebb hegyre fel­
mászva a templomban belehallgattunk a
keresztútba, ahol levontuk a következte­
tést, hogy a lengyel nyelv énekelve egész
kellemes. Itt találkoztunk először Pápánk­
ról készült szoborral... A helyhez közel

van Wadowice, Karol JózefWojtyla szülő­
helye. Elmélyedtünk kicsit a főtéri Szűz
Anya templomban, ahol Öszentségét
megkeresztelték, azután megtekintettük
múzeumként funkcionáló szülőházát. A
kiállítás bemutatja személyes tárgyait, ru­
háit, többek között címerével ellátott tö­
rülközőjét (amit így más bizonyosan nem
kever össze az övével). Bizonyítványai ta­
núsága szerint Szentatyánk szorgalmas di­
ák volt, az általános iskola harmadik osztá­
lyában például az első félévben csak orosz­
ból kapott jó osztályzatot, de a második
félévben már mindenből kitűnő lett.
Örömmel állapítottam meg, hogy azonos
teamárkát (Earl Grey) kedvelek Öszentségével. A főtéren orsó alakú, erősen sós,
sajtból készült finomságot majszoltunk,
majd továbbindultunk Oswieczimbe
(Auschwitz). A három koncentrációs tábor
közül csak Auschwitz I.-et jártuk be. Saj­
nálattal vettük tudomásul, hogy a magyar
barakkot éppen renoválták, zárva volt. Aki
ott jár, mindenki döntse el, mit érez. Szá­
momra megrendítő hatással bírt a hely, bár
korábban már jártam Recsken. Visszatérve
Krakkóba, mivel augusztus 20-a volt, ittam
egy pohárral egy másik jellegzetes lengyel
sörből, a Warkából (íze a Pécsi Szalonsör­
höz hasonlatos) Magyarország egészségé­
re. Mindannyian szeretettel gondoltunk a
kb. négyszáz kilométerre lévő szülőföldre.
Csütörtökre beterveztük Wieliczkát és
Czestochowát. Előbbi Európa legősibb,
világörökség-listás, látogatható sóbányája.
Bányászok kalauzolják a turistacsoportokat
azon a helyen, ami lényegében valóságos
Lengyelország-eszencia: az összes nagy
lengyel hazafit és honleányt megmintázták
sóból, Pilsudski marsaik és Szent Kingát
éppúgy, mint Pápánkat. A százharminc
méter mély, misztikus hangulatú bánya al­
ján többek között ajándékbolt, étterem is
található. Lefelé lépcsők vezetnek, felfelé
bányászlift közlekedik. Czestochowa felé
folytattuk utunkat. A várfallal körülvett
pálosrendi Jasna Góra kolostorban találha­
tó a Csodatevő Fekete Mária képe. A ren­
geteg zarándok között örömmel olvastuk a
magyar feliratot: „Kegy kápolna”. Lenyu- |

göző a főtemplom sok kis kápolnájával:
amíg az egyikben lengyelül folyt a mise, a
másikban olaszul prédikált a pap. Egy ki­
csit rosszul esett viszont a vallási biznisz:
kifelé megállított egy nő és egy férfi, ke­
reszt alakú kitűzőt tűztek ránk, mondván
.szuvenír”. Amikor megköszöntük és az
55'
ajándékozási szerződés ráutaló magatartás­
sal történő megvalósulását felismerni vélve
továbbléptünk, várakozó arccal követtek,
így hát gyanút fogtunk és megkérdeztük:
,how much?” Ó - mondta a férfi és szét­
55 J
tárta a karját - mondjuk két euró. Gyorsan
köszönettel visszaadtuk az árut. Este a
hosszú utazástól elcsigázottan ismét a fent
említett nagyáruházban kötöttünk ki,
mindenféle salátát összevásároltunk, amit
a szálláson betermeltünk. Egy tipp: az ott
kapható lengyel almaié emberi fogyasztása
nem ajánlatos...
Es elérkezett a búcsúzás napja. Vissza­
felé Zakopanéban álltunk meg, kicsit meg­
csodáltuk a Tátra égimeszelő hegyeit,
megpihentünk egy kőből és fából épült
templomban. A lengyel határra végül a
vízforraló mellett két DVD, két kispárna és
egy vasalódeszka alkotta többlettel érkez­
tünk. Meglepő módon simán átjutottunk,
a kocsi tartalma egyik felet sem érdekelte,
csupán a papírokat kérték el a vámosok.
Szlovákiában egy benzinkútnál tartottunk
technikai szünetet, jó, hogy még távol vol­
tam a shop előtt üldögélő lányoktól, ami­
kor megjegyeztem, hogy közöttük sincs
természetes szőke - akiket egyébként
egész lengyel földön nem láttam -, mert
mindenki
beszélt
kiderült,
mint
magyarul... Az Anyaföldet Ózd felől kö­
zelítettük meg, és bár késő este volt, még
megnéztük kívülről a híres bélapátfalvi
templomot, illetve Egerszalók legalább
annyira ismert szabadtéri termálfürdőjét.
Ha több időnk lett volna és ha sikerült
volna tartani a gyakori „na gyerekek most
van éjjel kettő, akkor holnap nyolckor ke­
lünk” - típusú elhatározásainkat, talán töb­
bet láttunk volna Krakkóból, a múzeu­
mokból, Zakopanéban hosszabb időt töl­
töttünk volna, és biztosan elmentünk vol­
na élvezkedni a krakkói Aqua Parkba is.
Am azt hiszem így is tartalmas, élményteli,
tanulságos nyaralást őrzünk emlékül...

Szamos Márton
huszonharmadik oldal

�MEGHÍVÓ
Lippay György-kör és a HŐK szervezésében

Deák Ferenc emlékülés
Emlékezés a jogász Deák Ferencre, születésének 200. évfordulóján

A kerekasztal-beszélgetés résztuei^ói:

Dr. Máthé Gábor, a Magyar Jogász Egylet elnöke
Dr. Mezey Barna, az ELTE-ÁJK dékánja
Dr. Révész T. Mihály, egyetemi tanár
Dr. Szabó István, a PPKE-JÁK dékán-helyettese
Dr. Zlinszky János, a PPKE-JÁK alapító dékánja
A beszélgetést vezeti:
Dr. Horváth Attila, a PPKE-JÁK oktatója

Asz ülést megnyitja:
Dr. Bándi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja
Időpont: 2003. november 26. (szerda) 18 óra
Helyszín: Szentkirályi u. 28., 11. emelet. Díszterem

Az este lezárásaként zenés mulatság lesz a Spartacusban —
fogadással egybekötve!
DEÁK FERE-KCZ,

Gólyabál
november 22-én

a Váci úti
MASPED
EVENT HALL-ban

Jegyek
a HOK-ben!

Mindenkit szeretettel várunk!
Lippay György Kör, Hallgatói OnkormÓnyzat

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="56">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3182">
                  <text>2003</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3359">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3339">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3340">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3341">
                <text>VI. évfolyam 7. szám 2003. november 20.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3342">
                <text>Tartalom&#13;
Emléktábla gróf Tisza Istvánnak&#13;
Master képzés a Pázmányon&#13;
Új irodalmi kávéház nyílt&#13;
Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak&#13;
Méltatlan támadás? Az!&#13;
Az Index cikke&#13;
Dr. Bándi Gyula dékán válasza&#13;
Parázs a hamu alatt&#13;
Elsőéves előadó, kedd, 20.15&#13;
Valami Amerika&#13;
Ady Endre: A halottak visszatérnek&#13;
Pázmányosok a jog útvesztőjében&#13;
Elvárások újratöltve&#13;
Azok a boldog szép napok&#13;
Tanulj és bulizz az ELSA-val!&#13;
Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán&#13;
Filmajánló&#13;
Érdekes bírósági esetek&#13;
Lehetséges nemzedék&#13;
„Ki voltunk éhezve a sikerre”&#13;
Gondolatok a pultnál&#13;
15 éve szolgálunk és védünk&#13;
A polgári igazságszolgáltatás európai napja&#13;
Krakkó és környéke dióhéjban</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3343">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3344">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3345">
                <text>2003. november 20.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3346">
                <text>2003.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3347">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3348">
                <text>A4 (210x297) ; (2029kb+7077kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3349">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3350">
                <text>PPKE_itelet_VI_7_20031120</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3351">
                <text>T00058</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3352">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3353">
                <text>24 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3354">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3355">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3356">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3357">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3358">
                <text>PPKE_itelet_VI_7_20031120</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="262">
        <name>Gulyás Judit</name>
      </tag>
      <tag tagId="209">
        <name>HÖK</name>
      </tag>
      <tag tagId="41">
        <name>Jobbágyi Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="189" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="384">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/a68c07642b6f804cd4e68fdeecbe0eda.jpg</src>
        <authentication>3f420572add21d58a25205e89248e81e</authentication>
      </file>
      <file fileId="385">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/81a63252b109a22e6b90de287ca8543b.pdf</src>
        <authentication>e14741eda5a785067c20222bca2dde0a</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="3360">
                    <text>A PPKE-JAK legnépszerűLL lapj a

A

I

c
&lt;5.

o
u

S

%
^®guu’C&lt;''

V

A PÁZMÁNY PÉTBE KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR
HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA

íi

»1

íi

íJ

1b*
4

M:
)

/

i
I

. &lt;
**

iC
■w**

■ji

. :í

&lt;**»&gt;•' •*
•*!

■ ■*
S.4*

* ílr^l

SZERKESZTŐSÉGÜNK TAGJAI BÚCSÚZTATJÁK
AZ ÓÉVET, ÉS MINDEN KEDVES OLVASÓNAK
BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS
SIKERES VIZSGAIDŐSZAKOT KÍVÁNNAK!
HÖK-VÁLASZTÁS
LIPPAY GYÖRGY DEÁK-EMLÉKÜLÉS
GYŰLÖLETBESZÉD
LÁBADY TAMÁS
P/. évfolyam, 8. szám

e-mail: itelet01@hotmail.com
honlap: ivwmjak.ppke.hu/itelet

2003. december 11.

�i

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,
addig volt országunk,
míg az mi hitünk virágjában volt”
(Pázmány Péter)

Vizsga kontra Karácsony

IMPRESSZUM
Felelős kiadó:

Pázmány Péter Katolikus Egyetem
A kiadó képviselője:

dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár
SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:
Főszerkesztő:

Gulyás Judit
A szerkesztőség tagjai:

Cseri Tímea, Fügedi Zsófia, Mándics Botond,
Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám,
Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté,
Tudományos tanácsadó:

dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd

Megjelenik 1200 példányban
Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk
bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat
lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk!
Köszönettel: a szerkesztőség.
Á.j à

Szerintem valahol alapjaiban elszúrta azt va­
laki, aki kitalálta, hogy az egyetemeken többek között - december-január legyen a
megfeszített tanulás és vizsgázás időszaka.
Mert bár a december az ünnepi készülődés­
ről szól, sajnos az átlag egyetemista fejében
ilyenkor legfeljebb csak az időpontok sokasá­
ga kering. „Jaj, csak két napot hagytam erre
tárgyra, még nincs jegyzetem abból...” Ehhez hasonló dolgok
foglalkoztatják az embert ilyenkor, és sajnos, nem sok idő marad
a karácsonyi előkészületekre. Bár elsőben sokan megkapjuk,
hogy az öt év alatt se Karácsony, se Szilveszter, azért próbáljunk
meg ez ellen küzdeni. Talán a család is örülne annak, ha huszon­
negyedikén szépen megterített ünnepi asztalnál nem egy „fél­
holt” bóbiskol kényszeredett mosollyal, görcsölve az előző nap
megírt zh eredményén, hanem az ünnep igazi lényegét átérző
ember, aki örül annak, hogy (jobb esetben) a családjával töltheti
az .ünnepeket. Bár elég nehéz a decemberi „tanulási dömpingben” lenyugodni, és minden héten meggyújtani az adventi ko­
szorú gyertyáját, a nagy vizsgázás! láz közepette se felejtsük el az
Ünnep igazi üzenetét. Ehhez, illetve a vizsgákhoz is sok sikert és
kitartást, és áldott, békés Karácsonyt kívánok mindenkinek az
egész szerkesztőség nevében:

Gulyás Judit (főszerkesztő)

TARTALOM
3

Könyvtárunkba látogattunk

10

Hírek

3

Pázmányosok a jog útvesztőjében 3.

12

A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon

3

Azok a boldog szép napok 5.

13

Pázmányos áldozat Irakban

3

A Kultúr-Közélet Társaságról

13

Régi jó táblabírák

4

Gyűlöletbeszéd és jog

14

6

Amnézia

A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003

Deák Ferenc-emlékülés

16

.Akinek nótája nincsen...

Megalakult a Lippay György Kör

&gt;5

16

Lippay Györgyről

8

Mit ér ma egy jogi diploma?

17

Az Aranybulla rejtélye

8

Elsőéves előadó, kedd 20.15

18

Körkérdés az egyetemről

9

Sportélet karunkon

20

e-mail cím: iteletOl @hotmail.com
második oldal

honlap: wioio.jak.ppke.hu/itelet

�r bfamlh
A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003
A 2003. novemberében tartott HÖK-választás eredménye a következő (a felsoroltak bejutottak a testületbe):
I. évfolyam, nappali tagozat:

1. Fábián Bertalan 110 szavazat
2. Mikuska Zoltán 99 szavazat
3. Pádár Dávid 64 szavazat
I. évfolyam, levelező tagozat:

1. Kollmann Gergely 98 szavazat
2. Ugrai Gábor 87 szavazat
3. Nyéky Boldizsár 65 szavazat

V. évfolyam levelező tagozat:

3. Bodolay Ádám 97 szavazat
4. Gomány Csaba 93 szavazat

senki nem jutott be

III. évfolyam, nappali tagozat:

Arra, hogy nem minden évfolyamról jutott be
azonos számú képviselő a testületbe, az a ma­
gyarázat, hogy azon évfolyamok, amelyeknél a
választási részvétel nem érte el az 50%-ot (IIL,
IV, V évfolyamok), csak minden leadott ötven
szavazat után egy választmányi tagságra jogo­
sító helyre lesznekjogosultak.
A Dr. Tersztyánszky Ödön által vezetett
Választási Bizottság megállapította a vá­
lasztás érvényességét és eredményességét.
A HŐK választmány lapzártáig még nem
ült össze. A választmányi tagok első ülésü­
kön maguk közül választják majd a testület
új elnökét.

1. Ujfalussy Márk 45 szavazat
III. évfolyam, levelező tagozat:

1. Bende Noémi 46 szavazat
IV évfolyam, nappali tagozat:

II. évfolyam, nappali tagozat:

1. Nagy Szabolcs 36 szavazat

1. Dobos Tibor 122 szavazat
2. Nedeczky Anna 116 szavazat
3. Károlyi Vilmos 78 szavazat

IV. évfolyam, levelező tagozat:

1. Teleki László 57 szavazat
V. évfolyam, nappali tagozat:

II. évfolyam, levelező tagozat:

1. Dorogi Zsolt 172 szavazat
2. Ordas Eszter 137 szavazat

1. Ujfalussy Zsolt 73 szavazat
2. Szilvássy György 58 szavazat

X" Dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, az MTA
levelező tagja, a PPKE-JAK egyetemi tanára 2003. október 23-án
magas állami kitüntetésben - Nagy Imre-díjban részesült. E
rangos elismerést korábban Göncz Árpád és Kosáry Domonkos
akadémikus kapta meg. Szívből gratulálunk!

&gt;- Ezúton szeretnénk megköszönni Kerecsanin Máté másodéves hall­
gatónak, hogy segített eloltani a díszterem környékén keletkezett tüzet.
Bizalmas információink szerint nem volt egészen véletlen, hogy egyik
szombaton tüzet fogott egy szemeteskuka. A felcsapó lángok eredmé­
nyét még mindenki megtekintheti a díszteremtől jobbra eső fa lambéri­
án. Ez az esemény és az immáron sorozatos bombariadók is egyre in­
kább megviselik az idegrendszereket. Ezúton is üzenjük: Te, sötétben
bujkáló, kínai piaci al-kaida hamisítvány, reszkess!
Koppány Gergely V éves hallgató a nemzetközi „Ki volt Ge­
orge Orwell?” című vetélkedőn I. helyezést ért el.

&gt;- „Jogtörténeti tanulmányok” címmel megjelent egy ünnepi kötet, dr.
Horváth Attila tiszteletére, annak örömére, hogy megszerezte a Ph.D
fokozatot. A könyvben legkedvesebb tanítványai írtak egy-egy tanul­
mányt. Kapható a jegyzetboltban!

A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása

a Pázmányon
Viszonozva a tavalyi látogatást, egy mintegy 15 fős pécsi külö­
nítmény tette tiszteletét Karunkon. A Nemessányi Zoltán ta­
nársegéd úr vezérletével érkező csapat sokrétű programokban
gazdag két napot töltött nálunk. A közös konferencián kívül lá­
togatást tettek az Alkotmánybíróságon, a Legfelsőbb Bíróságon,
a parlamenti könyvtárban és a Szent Koronánál is. Esténként
pedig némi lazítás következett, a Living Room-beli első estét
másnap a Szeged vendéglő megtekintése követte, mely prog­
ramponthoz immár csatlakozott Kecskés László, pécsi tszv.
professzor is. A hangulatos folklórműsor és a mellé csatlakozó
magyaros ízek, valamint a társsá szegődött amerikai turistacso­
port, illetőleg a valóban európai szintű kiszolgálás emlékezetes
lezárását biztosította a közös programok sorának.

Pázmányos áldozat Irakban
November 17-én, hétfőn életét vesztette
Irakban Varga-Balázs Péter, Karunk ne­
gyedéves hallgatója. A 27 éves, győri ille­
tőségű áldozat egy cég alkalmazásában
állt a háborús övezetben. Halálát csak há­
rom nap késéssel jelentették, ekkor is
egymásnak ellentmondó híresztelések
jutottak eT hozzánk, miszerint autóbal­
eset áldozata lett, míg más források iraki
orvlövészeket tettek felelőssé. A követke­
ző verzió szerint amerikai katonák lőtték
le, mert állítólag nem állt meg egy ellen­
őrzési pontnál. Szó esett arról is, hogy
egyes források szerint két, mások szerint
négy iraki állampolgár is az autóban uta­
zott, akik közül többen meghaltak, illetve
megsebesültek. Ráadásul mindez nem is

'h

ellenőrzési pontnál, hanem egy autó­
baleset során történt, amikor gépkocsijuk

belerohant az előttük haladó, karambolo­
zó autóba. Egyes források szerint hátba
lőtték, a legújabb elmélet szerint nem is
lövés, hanem repeszdarab okozta a halá­
lát. A háború első magyar áldozata halálá­
nak körülményei tisztázatlanok, értetle­
nül állunk a számos, egymásnak ellent­
mondó információ előtt, nem értjük,
hogyhogy nem lehet kideríteni az igazsá­
got, és azt sem értjük, miért kellett egy
magyar fiúnak meghalnia egy olyan
konfliktusban, amelyhez az égvilágon
semmi közünk nincs...
A Kar részvétét fejezte ki a hozzátarto­
zóknak, Kuminetz Géza atya a kari ká­
polnában november 25-én gyászmisét
celebrált.

harmadik oldal

�K

ti

fe.

*11)1 w

Régi jó táblabírák
Beszélgetés dr. Lábady Tamással, a Pécsi Ítélőtábla elnökével, a Magánjogi Intézet docensével
- Tekintsünk vissza a gyökerekhez. Mikor és
milyen feladatkörrel, hatáskörrel alakultak
meg az ítélőtáblák jogtörténetünkben?

- Az 1708-as úgynevezett „labanc” ország­
gyűlésen felpanaszolták azt, hogy az 1650es évektől kezdve elintézetlen ügyek vannak
a királyi bíróságok előtt. Ez az az országgyű­
lés, amely először fogalmazta meg az igaz­
ságszolgáltatás reformjának szükségességét.
Ezek között első helyen azt, hogy az utazó
ítélőmesterek helyett állandó bíróságokra
van szükség, amelyek bírósági fórumot je­
lentenek az ismétlődően felmerülő büntető
és polgári perekben. Ezalatt természetesen
azt kell érteni, hogy itt a nemesek feletti
ítélkezésről van szó, mert a jobbágyság felett
az úriszék, illetőleg a vármegyék jelentették
a törvényhatóságot. A királyi bíróságok
azonban az utazó ítélőmesterek voltak, bár
már működött a Királyi Kúria. A reform
szükségessége alapján az országgyűlés bi­
zottságai összegyűltek, és elkezdődött egy
reformtörekvés, amelynek eredményeként
1723-ban két törvény is született. A törvé­
nyek négy kerületi ítélőtáblát, mint állandó
bíróságot hoztak létre. Ezek a királyi ítélke­
zést most már állandó törvényszékek, ítélő­
táblák, úgynevezett kerületi bíróságok, ke­
rületi ítélőtáblák alapján folytatták. Az, hogy
itt nemesi bíróságokról van szó, nem külö­
nösebb jelentőségű, hiszen az ország egész
földterülete körülbelül 30 ezer nemesi csa­
lád birtokában volt. Ezeknek a büntető­
ügyeit, örökösödési ügyeit, vagyonjogi
ügyeit tárgyalták ezek a királyi bíróságok.
Természetesen ez nem oldotta meg az egész
igazságügyi reformot.
- Hány ítélőtáblája volt hazánknak? Miért ép­
pen öt ítélőtábla létrejöttéről döntöttek? Szék­
helyük kiválasztásában mi játszott szerepet?

- A 19. században a Kiegyezés körüli idő­
szakban - tulajdonképpen először a hazai
törvényhozásban - különválasztották a
közigazgatást és a bírói hatalmat. Ennek
alapján indultak meg azok a reformtörek­
vések, melyeknek eredményeként 189091-ben létrehoztak összesen 11 ítélőtáblát
az akkori Nagymagyarországon. Ebből Tri­
anon után 6 az ország területén kívülre ke­
rült. így 5 ítélőtábla maradt, amelyeknek
székhelye: Budapest, Pécs, Szeged, Győr
és Debrecen. Ugyanezekkel a székhelyek­
kel hozta létre most a 2002-es törvényho­
zás az ítélőtáblákat.
negyedik oldal

S-OS

a

'r

Ml

1”
F,5* 4^«

1

2002-ben a Trianon utáni állapot a magyar
igazságszolgáltatásnak megfelelően ezen az
5 székhelyen létrehozták az ítélőtáblát. Pon­
tosabban két ütemben hozzák ezt létre.
Egyelőre 3 ítélőtáblát, és 2005. január 1-jével 2 további ítélőtábla fogja megkezdeni
működését Győrben és Debrecenben.
- Az ítélőtábla mely ügyekben, ügycsoportok­
ban hoz jogerős ítéletet?

L

í

,

I

1^1
Áz ítélőtábla megnyitó ülésén

Hagyományosan, az 1890-1891-cs tör­
vényhozással és az ítélőtáblák létrehozásával
a magyar igazságszolgáltatás rendszere, fel­
építése négyszintűvé vált. Az első fokon a
helyi bíróságok, járásbíróságok, vagy városi
bíróságok különböző elnevezéssel szerepel­
tek. A második lépcsőfokon helyezkedtek cl
a megyei törvényszékek. Regionális bíró­
ságként több törvényszék felett a királyi íté­
lőtáblák, és végül a Királyi Kúria, a mai Leg­
felsőbb Bíróságnak az elődje volt. Az ítélő­
táblákat az 1950-es törvényhozás szüntette
meg. Ekkor ugyanis átvettük a szovjet
rendszert, amely az igazságszolgáltatást há­
rom lépcsőben szabályozta: helyi bíróságok,
megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság. A
rendszerváltás után vált nyilvánvalóvá, a bí­
rói hatáskör megsokszorozódása következ­
tében, hogy a háromlépcsős „háromszéki”
bírói fórum nem alkalmas az igazságszolgál­
tatást megfelelő, európai színvonalon tarta­
ni. Ezért különösen az 1990-cs évek köze­
pén induló igazságügyi reformtörekvések­
kel összhangban már 1997-ben, első lépés­
ben az ítélőtáblák visszaállításának gondola­
ta jelent meg. Ezzel kapcsolatosan törvény
is született. Később az Országgyűlés politi­
kai vita tárgyává tette, hogy elegendő lenne
egy országos ítélőtáblái fórum létrehozása,
vagy pedig ezt decentralizáltan, tehát régi­
ónként kell felépíteni. Ennek a politikai vi­
tának lett végül is az eredménye, hogy

- Az ítélőtáblák felállításának célja és remél­
hetőleg eredményessége is abban lesz, hogy
egyfelől tehermentesíti a Legfelsőbb Bíró­
ságot, amely az ítélőtáblák felállításával,
mint fellebbezési bíróság megszűnik mű­
ködni. A Legfelsőbb Bíróság ezáltal teljesí­
teni tudja azt az alkotmányos feladatát, hogy
az ítélkezési gyakorlat jogegységét irányítsa.
Megfelelő számú, mennyiségű és értékű
jogegységi határozat meghozatalára lesz ké­
pes felszabadult energiájával. Ugyanakkor a
Legfelsőbb Bíróságnak megmarad a kizáró­
lagos hatásköre az úgynevezett rendkívüli
perorvoslat, a felülvizsgálati kérelmek elbí­
rálására. Ezek kizárólag jelentős elvi jogkér­
dések esetén teszik lehetővé a már jogerő­
sen befejezett ügyek felülbírálását.
Ugyanakkor az ítélőtáblák létrehozásával
egy bizonyos fokú hatásköri átalakítás követ­
kezik be, amely jelentős mértékben teher­
mentesíteni fogja a helyi bíróságok működé­
sét is. A nehezebb megítélésű, bonyolultabb
ügyek elsőfokú elbírálását ugyanis mind bün­
tető-, mind polgári ügy kategóriában az új ha­
tásköri szabályok a megyei bíróságok elsőfokú
hatáskörébe utalják. Ezáltal a helyi bíróságok­
nak nemcsak a mennyiségi, számszerű meg­
terhelése fog csökkeni, hanem a városi bíróság
egyben a legtöbb kezdő bíró munkahelye is.
Itt tehermentesítés következik be a jogilag na­
gyobb súlyú ügyeket illetően. Ezáltal feltéte­
lezhető, és ezt várhatja a társadalom az ítélő­
táblák beindulásától, hogy a helyi bíróságok
működése is gyorsabb, operatívabb lesz.
Az ítélőtáblák kizárólag fellebbezési bíró­
ságként működnek. Ez azt jelenti, hogy az
ítélőtáblákhoz a megyei bíróságok, mint el­
sőfokú bíróságok előtt induló ügyek kerül­
nek fellebbezés folytán. Ezek az ügyek a ha­
tásköri szabályok változása folytán azok,
amelyek korábban többségükben a helyi bí­
róságoknál indultak. Kisebb részükben ko­
rábban is a megyei bíróságok voltak ezekben
az ügyekben az első fokú bíróság. A megyei
bíróságok döntései ellen azonban a fellcbbc-

�zési jog a Legfelsőbb Bírósághoz tevődött át.
Az ítélőtáblák felállításával annak az európai
elvárásnak, amely az igazságszolgáltatással
szemben megfogalmazódik, hogy ésszerű ha­
táridőn belül fejeződjenek be a perek, komoly
esélye van a magyar igazságszolgáltatásban is.
Az új hatásköri szabályoknak köszönhetően
büntetőügyekben elsősorban az élet elleni
cselekmények azok, amelyek megyei bírósá­
gok előtt indulnak, és másodfokon az ítélőtáb­
lán kerülnek elbírálásra. Ide tartoznak azon­
ban azok az új, nagy súlyú bűncselekmények,
amelyek például a terrorcselekményekkel,
pénzmosással, a nagy szubsztrátumú pénz­
ügyi bűncselekményekkel, a nagy értékű va­
gyonjogi bűncselekményekkel kapcsolatosak.
A polgári ítélkezés elsőfokú hatóságai lettek a
megyei bíróságok a szerzői jogi perekben, a
személyiségi jogsértéssel kapcsolatos perek­
ben, szabadalmi perekben, az 5 millió forint
feletti pertárgy értéken indult vagyonjogi pe­
rekben. Ezen felül még számos olyan perben,
amelyek súlyosabbak, rendszerint bonyolult
tényállásúak, és amelyeknek az elbírálása már
első fokon a megyei bíróságon működő bírák
kezébe került. Ok nagyobb tapasztalattal, nyil­
vánvaló hosszabb bírói múlttal rendelkeznek,
és ennek megfelelően biztosabb és gyorsabb
lesz várhatóan az ítélkezés.
- Bírói gyakorlatunk az új szint beiktatásával
nyilván még gazdagabbá válik. Segítséget
nyújt ez a Legfelsőbb Bíróság határozatainak
megszületésénél?

- A magyar igazságszolgáltatásban soha enynyirc nem volt szervezetileg megoldva a kü­
lönböző bírósági szintek szakmai együttmű­
ködése. A bírósági szervezeti törvény szerint
az ítélőtáblák büntető-, illetve polgári tárgyú
szakági kollégiumainak tagjai a megyei bírósá­
gok illetékes kollégiumvezetői. A Legfelsőbb
Bíróság szakmai kollégiumainak tagjai az íté­
lőtáblák kollégiumvezetői. Ehhez még hozzávehetjük, hogy a megyei bíróságoknak joguk
van arra, hogy bizonyos létszámkeretben a sa­
ját kollégiumukba beválasszák meghatározott,
6 éves időszakra azokat a helyi bírósági bírákat,
akik a legnagyobb tapasztalattal rendelkeznek,
akik a legkiválóbbak. így tehát a helyi bíróság­
tól kezdve egészesen a Legfelsőbb Bíróságig
szakmailag egy nagyon szoros kapcsolat van az
egyes szakági kollégiumok között. Ez koráb­
ban soha nem volt így, és ilyen körülmények
között már maga a szervezeti felépítés egy
nagyfokú jogegység biztosításának a garanciá­
ja. Ehhez járul hozzá még az a tény, hogy az
ítélőtábláknak, az ítélőtáblák kollégiumveze­
tőinek kezdeményezési joga van a Legfelsőbb
Bíróságnál a jogegységi határozatok meghoza­
talában. így ez egy további garanciája annak,
hogy az országban az ítélkezései gyakorlat har­
monikus és egységes lesz. Ezért a jövőben fel­
tétlenül várható, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál

olyan jogegységi eljárások megindítására is sor
kerül, amelyeket nemcsak a Legfelsőbb Bíró­
ság kezdeményezett, hanem amelyeket az ille­
tékes ítélőtáblák kezdeményeznek. Az ítélő­
táblák pedig a jogegységi eljárásokat a megyei
bíróságok gyakorlataiból merítik, tehát a for­
rás a helyi, vagy megyei bíróságok gyakorlata.
Ezek alapján én úgy látom, hogy a jogegység
biztosítása messzemenően garantált. Termé­
szetesen ez idő kérdése, ez nem történhet
meg egyik napról a másikra. Azt gondolom,
két-három év múlva jutunk el oda, hogy az
ítélőtáblák fel fogják dolgozni azt a hátralékot,
amelyet a legfelsőbb bíróságtól örököltek, és
megindul valóban egy átfogó jogegységi gya­
korlata is a Legfelsőbb Bíróságnak.
- Milyen hatása van a társadalomra az ítélő­
táblák létrejötte?

- Az új büntetőeljárásjogi törvény július 1jén lépett hatályba. A polgári perrendtartási
törvényt és még néhány más jogszabályt
ugyancsak július 1-jével módosította a jogal­
kotó. Pillanatnyilag még nem mérhető az,
hogy statisztikailag, szociológiailag mit fog ez
jelenteni ajövőben, tehát mennyiben tolódik
el az elsőfokú ítélkezés a helyi bíróságokról a
megyei bíróságok felé, és ennek megfelelően
a megyei bíróságok ítéletei, határozatai ellen
az ítélőtáblához való fellebbezés. Szükséges
legalább egy-két évi átfutási idő, amikor meg
lehet állapítani az arányokat is. Pillanatnyilag
pusztán az eljárásjogi rendelkezésekből
aránytalanságot megállapítani nem lehet. Ez
nyilvánvalóan empirikus, szociológiai, sta­
tisztikai vizsgálatot fog majd igényelni az íté­
lőtáblák működösének első, második és har­
madik éve után, hogy milyen változásokat je­
lentett a hatásköri szabályok módosulása
ténylegesen a társadalomban előforduló
büntető- és polgári ügyeket illetően.
- Az ítélőtábla ügyei közül ki tudna emelni
egyet, amely érdekes, elgondolkodtató volt ami valami miatt nagyon megfogta?

- Kz. ítélőtábla július elsejével úgy kezdte el
működését, hogy a legfelsőbb bíróságtól
vett át ügyeket, amik a Legfelsőbb Bíróság­
hoz egy éven belül érkeztek. Ezen fellebbe­
zett ügyek elbírálása az ítélőtáblákhoz ke­
rült. A Pécsi ítélőtábla például 590 ügyet
vett át a Legfelsőbb Bíróságtól, ebből 100
ügy volt büntetőügy, 490 volt polgári ügy,
amellyel elkezdtük a működésünket. Ezek
között az ügyek között a büntető ügyszak­
ban a legtöbb az élet elleni ügy volt, ezek a
szokásos emberölés, emberölés kísérete,
életet veszélyeztető cselekmények, melyek
között egészen kiemelkedő vagy közérdek­
lődésre számot tartható eset nem volt. A
polgári ügyek közül a jellemző nagy össze­
gű gazdasági ügyek, szerződések érvényte­
lensége, 100 milliót meghaladó kártérítési

ügyek. Egy nagyon érdekes polgári perünk
is volt, amely részben érintette a Habsburgház örökösödési kérdéseit. Itt az uralkodó­
ház tulajdonában lévő és a Baranya Megyei
Múzeum részére ajándékozott miniatúrák
jogi sorsáról kellett döntenie az ítélőtáblá­
nak. Egyébként az ügyek nagy része gazda­
sági szervezetek közötti vagyonjogi ügyekre
koncentrálódik. Nagyon sok kártérítési per
van, amely bírói jogkörben eljáró kártéríté­
si pernek minősül. Ilyen a jogtalanul fogva
tartottak kártérítési pere. A közigazgatási
jogköri kártérítési perek összegszerűségre
tekintet nélkül a megyei bíróságok előtt in­
dulnak. A felmentéssel vagy megszüntetés­
sel végződő büntetőügyekben az előzetes
fogva tartás miatt a gyanúsítottak kártérítési
pert érvényesítenek a bíróságok, ügyészsé­
gek, illetőleg az állam ellen. Ezeknek a kár­
térítési pereknek a száma nagy, mert elég
sok a nyomozást megszüntető, vagy fel­
mentő ítélettel végződő büntetőügy. Ilyen­
kor nagy összegű kártérítéssel marasztalja el
az ítélőtábla az államot, illetve a vonatkozó
bíróságokat.
- Tanár úr az egyetemünk oktatója és a pécsi
ítélőtábla elnöke is. Mennyire okoz nehézséget,
hogy időben egyeztesse ezeket?

-hz időtényező természetesen az életem nagy

kihívása. Időben egyeztetni a két feladatot na­
gyon sokszor nehéz. Ugyanakkor nem hall­
gathatom cl azt, hogy azzal hogy elméleti és
gyakorlati szakember is vagyok, időben na­
gyon sokat tudok megspórolni. Mondok egy
nagyon egyszerű példát: a bíróknak az üggyel
kapcsolatos idő ráfordítása két dologból tevő­
dik össze: meg kell ismerni a peranyagot, te­
hát megtanulja az aktát, és az arra vonatkozó
joganyagból fel kell készülnie. Én ezt a máso­
dikat meg tudom spórolni azzal, hogy egyete­
mi oktató vagyok, és folyamatosan készülök
az egyetemi munkáimra. Tehát addig, amed­
dig egy bíró kollégám egy aktában a ténybeli
felkészülés, vagyis az iratok tanulmányozása
mellett jogilag is felkészül, én az esetek 90 %ában nem kell, hogy külön készüljekjogilag is
az ügy elbírálására, mert folyamatos oktatói,
elméleti munkám folytán ezekkel az ismere­
tekkel fel vagyok vértezve. Ez a tény időmeg­
takarítást jelent számomra. Ugyanakkor két­
ségtelenül még is nagy kihívás az, hogy tejesítsem ezt a két feladatot. Fel is merült az ítélő­
táblák felállításakor, hogy legalább egy sze­
meszterre az oktatói munkámat szüneteltet­
ném. Szerencsére erre nem került sor, és re­
ményeim szerint már nem is fog sor kerülni.
Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy
munkám igazi támasza szerető hitvesem, két
gyermekem és kilenc unokám.

Czigány Ágnes
ötödik oldal

�Deák Ferenc-emlékülés
A Lippay György Kör első rendezvénye
T

A nemrégiben magalakult Lippay György Kör első rendezvénye a 2003. no­
vember 26-án megrendezett Deák-emlékülés volt, amelyet a kétszáz eszten­
deje született Deák Ferenc emlékére rendeztek, a díszteremben.

i

’jj

e

£

Zlinszky János, Szabó István, Máthé Gábor,
Mezey Barna és Révész T. Mihály feszülten
figyel

A zsúfolásig megtelt terem előtt elsőként
a szervezők nevében Koltay András kö­
szöntötte a megjelenteket, majd Bándi
Gyula, a Kar nemrégiben kinevezett dé­
kánja nyitotta meg az emlékülést. Beszé­
dében dicséretes önkritikával emelte ki.
hogy valójában akadtak „fehér foltok.55’ a
számára Deák Ferenc munkásságában, de
a felkérés okán igyekezett kitölteni a hiá­
nyokat. Köszöntőjével ezt azonnal igazol­
ta is. Ez a hozzáállás és őszinteség ritka, és
talán példaértékű lehet. A környezetjog
szakértőjeként megpróbálta Deák életpá­
lyáját a környezetvédelem szempontjából
láttatni, ez szinte teljes mértékben sike­
rült is - csak a rosszindulatúak és akadékoskodók fedezhettek fel némi „belemagyarázást” szavaiban.
Ezután kezdődött maga az emlékülés,
melyen részt vett Máthé Gábor egyetemi
docens, a Magyar Jogász Egylet elnöke,
Mezey Barna egyetemi tanár, az ELTEAJK dékánja. Révész T. Mihály, tanszék­
vezető egyetemi docens. Szabó István, a
PPKE-JAK dékán-helyettese és Zlinszky
János, a PPKE-JAK alapító dékánja. A kerekasztal-beszélgetés moderátora Hor­
váth Attila, a PPKE-JÁK és az ELTE-ÁJK
oktatója volt. A rendezvényen - akárcsak
májusban - tiszteletét tette a Kar számos
oktatója is, üdvözlő levelet küldött Erdő
Péter bíboros, prímás-érsek.
A szervezők egy új műfajt próbáltak meg-

hatodik oldal

honosítani: a megszokott, egymást köve­
tő előadások helyett egy pörgős, vitára is
helyet adó beszélgetés zajlott le, amely­
ben mindenkinek csak rövid ideje maradt
gondolatai kifejtésére. Ez egyfelől érté­
kelhető egyfajta alkalmazkodásként a mo­
dern kor - és a modern hallgatóság - el­
várásaihoz, másfelől Deák jószerével be­
láthatatlan méretű életműve, illetve a ren­
delkezésre álló idő behatároltsága is ezt a
megodást tette indokolttá. Nem mond­
ható, hogy ne okozott volna némi problé­
mákat ez az újfajta metódus: Mezey Bar­
na például mély csalódottsággal élte meg,
hogy nem szentelhet több időt az 1843-as
büntető törvényjavaslatnak (azon belül is
a börtönügyi javaslatnak). Úgyszintén,

Fodor György rektor és Bándi Gyula dékán
a hallgatóság sorai közt

bár Máthé Gábor összefoglalása a Kiegye­
zés közjogi rendszeréről szinte tökélete­
sen precíznek és összefogottnak hatott jócskán akadt volna még elmondani való­
ja. Zlinszky János inkább Deák jogászi
pályájára is kiható személyiségjegyeit, ki­
magasló erkölcsiségét, valamint pályakez­
dését elemezte, Révész T. Mihály az
1848-as, a sajtótörvényt kiegészítő sajtóesküdtszéki eljárásról és Deák, a szólás­
szabadság érdekében tanúsított érdemei­
ről, míg Szabó István Deák közjogi mun­
kásságáról beszélt.
A rendelkezésre álló két óra hamar eltelt,
az emlékülést a szervezők részéről Ge­
rencsér Balázs zárta le. A megemlékezés immáron hagyományosnak nevezhető
módon - a Spartacusban zárult, ahol a

h

#11
■

*(f "í

t

i

9»^

A megtelt díszterem

résztvevőket zenés mulatság és szerény
fogadás várta.
2003-ban, amikor egyszerre ünnepeltünk
Rákóczi- és Deák-évfordulót, újfent meg­
győződhettünk afelől, hogy ünnepelni nem
is olyan egyszerű, sem országos, sem helyi
szinten. A szervezők ennek ellenére meg­
próbálták a Pázmány Jogi Karának hallgató­
ságát a közösen megélt ünnephez hozzáse­
gíteni. Remélhetőleg még számos hasonló
összejövetelben lesz részünk, lesz alkal­
munk méltóképpen megünnepelni a ma­
gyar történelem jeles eseményeit, emlékez­
ni kimagasló jogászegyéniségeire, és idővel
egyre többen gondolják majd úgy, hogy ak­
tív munkával is bekapcsolódnak az egyete­
mi közéletbe - hi^yük el, ez mindenkinek
csakjavára válhat. Ha pedig mindez megva­
lósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az
igazi Universitas, mely minden hallgató és
minden oktató közössége. A Lippay György
Kör ebben szeretne segítséget nyújtani.

Koltay András - Gerencsér Balázs

Mezey Barna, Révész T. Mihály és Horváth
Attila jó hangulatban

�Megalakult a Lippay György Kör
Kei év után újra indulhatnak a hallgatói öntevékeny csoportok
Végétért a két szűk esztendő. Újra megnyílt a lehetőség, hogy hallgatói önte­
vékeny csoportok jöjjenek létre, fel van hát adva a lecke, itt a lehetőség, az oly
sokszór szidott-átkozott-kritizált, tetszhalott állapotban lévő egyetemi közé­
letet némileg előre mozdítani. Az első fecske már ki is repült, ez pedig a
Lippay György Kör, egy újonnan létrejött hallgatói öntevékeny csoport (ez a
nehézkes megfogalmazás szerepel a Kar szervezeti- és működési szabályzatá­
ban, ezért ragaszkodunk hozzá), amely már túl van a jó hangulatú alakuló
i üdülésén”, és első programján, a Deák Ferenc Emlékülésen. Jelenleg kb. 30 tagot
számlál, ez tovább bővíthető és bővítendő.
Bár most igencsak nyakunkon a vizsgaidőszak réme, a nehéz idők elmúltával,
a februári zimankóban újra indulhat a munka! Minden érdeklődőt szeretettel
várunk majdani programjainkon, a kissé behatóbban érdeklődők pedig jelent­
kezzenek a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mail címen, esetleg dr. Koltay
Andrásnál (Magáiyogi Intézet).

Bevezető gondolatok
a Lippay György Körről
Vannak közöttünk, akik az első perctől
kezdve végigkísérték a Pázmány Jogi Ka­
rának indulását, megerősödését. Elkerül­
ve a nosztalgikus érzelemkitöréseket és a
gyönyörű egyetemi évekről történő csa­
lóka ábrándozást, elmondható, hogy a
jogi kar ígéretesen és nagy lehetőségek­
kel indult. Korántsem érkeztünk el arra a
szintre, hogy jelenlegi szakmai színvo­
nalát felelősen bírálhassuk, de nyugod­
tan kimondhatjuk, hogy a jogtudomány­
ok megalapozott átadásán túl tételezett
másik cél elérésében, a keresztény és
nemzeti alapokon nyugvó jogászképzés
megvalósulásában némi akadozás fedez­
hető fel az elmúlt években. Annál is in­
kább feltűnő ez, mert korábban színes
közösségi élet, oktatáson felüli progra­
mok sora, oktatók és hallgatók közötti
baráti viszony és számos nagyszerű kez­
deményezés gondoskodott minderről,
amely kezdeményezések mára kivesztek.
Az okok összetettek és elemzésük sok ta­
nulsággal Járhat, de előre is kell tekinte­
nünk. Elkerülve az önmagunk esetleges
szerepének túlzott felnagyításával és a
körülöttünk lévő világ azonnali megvál­
tásának igényével járó csapdákat, egy ke­
délyes, laza szervezeti keretek között
működő társulást kívánunk létrehozni,
amely - a korábban működő öntevékeny

csoportokhoz hasonlóan - a hallgatói
közösségi élet színesítését tűzi ki célul
önmaga elé.
Sokszor estünk mi is abba a csapába,
amelybe ezer év óta is elődeink, azaz­
hogy néhány üveg bor mellett, az ürese­
dő poharakkal egyenes arányosságban
nőtt hangunk is, amely aztán másnapra
általában elhalkult. Hiszünk abban, hogy
a világról alkotott, és természetesen fo­
lyamatos fejlődésre és formálódásra szo­
ruló képünk sok igazságot hordoz. Hi­
szünk abban, hogy érdemes azokért az
eszmékért tenni, amelyek számunkra
fontosak: a hit, a barátság, a nemzet és a
közösség eszméi ezek. Tudjuk azt is,
hogy olyanok is szájukra veszik szavain­
kat, akik csupán jól megfontolt érdekből,
egyéni boldogulást könnyítő eszközként
tekintenek rájuk, mint ahogyan tisztában
vagyunk azzal is, hogy a körülöttünk
élők többségéhez szavunk, hitünk, vilá­
gunk nem juthat el. De hiszünk abban
is, hogy akadnak olyanok, itt, ezen az
egyetemen, akik hozzánk hasonlóan
gondolkodnak. Őket akarjuk megszólí­

tani, számukra kívánunk lehetséges fó­
rumokat teremteni, ahol egymásra talál­
hatnak gondolatok, emberek egyaránt.
Ha valóban őszintén átérezzük az álta­
lunk hangoztatott eszméket és elveket,
akkor nem maradhatunk passzívak! Egy
ilyen belátható méretű közösségben,
mint egyjogi kar, igenis van lehetőség az

1»

__
építkezésre, egyénileg és társaságban
egyaránt. Mert ne felejtsük el, önma­
gunk további építésére is szükség van, de
azzal is jobban haladunk, ha együtt pró­
báljuk meg.
Meg kell próbálni a már létező fórumo­
kat (mint amilyen a HŐK vagy az ítélet)
minél hatékonyabban felhasználni célja­
inkra. De meg kell próbálnunk új fóru­
mokat is életre hívni. Ennek első lépcső­
je lehet a Lippay György Kör megalaku­
lása. Tudnunk kell azt is, hogy nem va­
gyunk egyedül: neves professzorok, ok­
tatók és jó pár hallgató is mögöttünk áll.
De minden újabb tenni akaró emberre is
szükség van!
Ezennel mindenkit szeretettel invitá­
lunk körünkbe - a Lippay György Körbe
-, abban a reményben, hogy a közös
munkálkodással elindíthatunk valamit,
amely a Pázmány Pétét névadójául vá­
lasztott, vágyaink szerint szellemiségét
tovább örökítő jogi karon mindannyiunk
közös javára szolgálhat.

A Lippay György Kör alapítói
Budapest, 2003. november 19.
hetedik oldal

�Lippay Györgyről (1600-1666)
Lippay György esz­
tergomi érsek, bíbo­
ros neve manapság
kevesek által ismert,
de nemes és méltó
cselekedet lenne is­
mertségét legalább a
jogászhallgatók számára újra megalapozni, hi­
szen nevéhez fűződik az első jogi kar megala­
pítása Magyarországon, a Nagyszombati
Egyetemen. A Pázmány Péter által 1635-ben
megalapított egyetem két (bölcsész és hittudo­
mányi) fakultással indult. Az esztergomi szék­
ben utódja, Lósy Imre (1637-1642) végrende­
letében tizenötezer forintot hagyott a jogi kar
felállítására, de ez az összeg akkor még nem
tette lehetővé a kar elindulását.
Lippay György 1600-ban született Pozsonyban.
Iskoláit szülővárosában, Bécsben, Grazban és
Rómában végezte. Rómából 1625-ben tért ha­
za, immár felszentelt papként. Még ez évben
esztergomi kanonok, két év múlva pedig tornai
esperes lett. 1631-ben pécsi püspökké nevezték
ki, 1633-ban átvette a veszprémi egyházmegye
vezetését. 1637-től egri püspök, majd 1642-től
esztergomi érsek.
Az alig negyvenkét évesen érsekké lett Lippay
György nevéhez legjelentősebb eredményeként
az 1648. évi nagyszombati zsinat fűződik, ahol
döntöttek a nagyszombati jezsuita szeminárium
felállításáról, mely a katolikus papnevelés legran­
gosabb intézménye lett.

Lippay az 1658 és 1664 közötti. Várad és Érsek­
újvár elvesztéséhez vezető török támadások mi­
att, Erdély megmentése és rekato-lizációja ér­
dekében kétségbeesetten (és sikertelenül) for­
dult VII. Sándor pápához, közbenjárását kérve.
Később élenjáró tagja lett a Wesselényi--fele öszszeesküvésnek. Ennek kirobbantó oka az 1664es megalázó vasvári béke volt, ahol a bécsi ud­
var a magyarok számára elfogadhatatlan békét
kötött a Szentgotthárdnál tönkrevert törökkel.
A török kiverésére irányuló, minden bizonnyal
sikeresnek bizonyuló hadjárat így elmaradt, ez
pedig békétlenséget szított a magyar főnemesek
és az udvar között. A Bécshez egészen addig lo­
jális Lippay György érsek kijelentette: inkább a
bőrét nyúzatja le, mintsem ezt a békét elismer­
je. „Sine nobis de nobis” - jellemezte a vasvári
békét („nélkülünk döntöttek rólunk”). Az
összeesküvés leleplezése után alighanem ő is
annak vezetőinek sorsára jutott volna, és nem
úszhatta volna meg a kivégzést - időközben be­
következett halála folytán felelősségre vonása
elmaradt.
Lippay élénken érdeklődött a természettudo­
mányok iránt, nevéhez fűződik az első magyar
kertészeti szakkönyv megírása. Hátrahagyott
egy alkimista kéziratot is, amelyben az aranycsinálás lehetséges útját írja le.
így írt végrendeletében: „Nagyszom-batban az
akadémián a jogtudományi kar alapítására ha­
gyok tizenötezer forintot; tartassék ebből a pol­
gári jognak egy, a kánonjognak egy doktora.

Az Aranybulla rejtélye
(avagy aranyköpések az elsősöktől)

Hogyha a kánonjogtudomány tanításának ter­
hét a jezsuita-atyák magukra akarják vállalni,
adassék nekik évi háromszáz forint; a többiből
tartassék a hazai jog tanára”.
Lippay tizenötezer forintos alapítványa - Lósy
Imre korábbi tizenötezer forintos hagyatéká­
val együtt harmincezerre növekedvén - lehe­
tővé tette az egyetem bővítését, és halála után
néhány hónappal (immáron Szelepcsényi
György érseksége idején), 1667. január 17-én
megnyílhatott a jogi kar. A kar programjában
jelentős súllyal szerepelt a hazai anyagi és eljá­
rási jog oktatása, a kánonjog és a római jog
mellett. Kitűzött célja volt az egyetemnek a
közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és ér­
dességét orvosolni, tehát a jog tanításán ke­
resztül a recepciós-jogegységesítő törekvések
érvényre j uttatása.
Személyét azért választottuk névadóul, mert hi­
szünk abban, hogy a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem nemcsak részben jogutódja, hanem
teljes egészében szellemi örököse a Pázmány,
Lósy, Lippay és Szelepcsényi által megalakított
és bővített nagyszombati egyetemnek. Lippay
György nevével és a róla lenevezett társulással
ezt a felvállalt örökséget szeretnénk képviselni
azáltal, hogy szerény képességeinkhez és lehető­
ségeinkhez mérten hozzájárulunk a közösség
megerősödéséhez, a napjainkban teret vesztő,
egyre gyengülő eszmék, a keresztény, konzerva­
tív, nemzeti értékrenden alapuló gondolatrend­
szer és világkép erősödéséhez.
tonai szolgálattal szemben foglalt állást.)
,A nemesek nem tartóztathatók le háború
esetén.” (Ez költségkímélés, hiszen így nincs sziikség katonai bíróságokra.)
Gazdasági szabályok:

Talán nem véletlen, hogy immáron évek óta, úgy október magasságában, felmérendő az első évfolyam (jog)történeti alapműveltségét, a Jogtörténeti Tanszék arra vetemedik, hogy e^ rövidke tesz­
tet írasson a friss egyetemistákkal. Idén felcsillant a remény, hogy - tekintettel az első ízben megrendezett írásbeli felvételire - nem gyarapodik tovább a pázmányos folklórkincs, a hagyományos arany­
köpés-gyűjtemény. Már éppen
ién elkeseredtünk volna, amikor egyszer csak derült égből záporozni
kezdtek a remek beszólások - váratlanul éppen a történelemből (is) felvételiző - és felvételt is nyert
- hallgatóság részirűl, az imént említett teszt alkalmával. Néhány szorgos hallgató - nyílván hosszas
kutatassa! - felderítette az Aranybulla eddig nem ismert pontjait, hogy a dolgozatában ezzel is kimu­
tassák elhivatottságukat a tantárgy iránt. E kutatási eredmények fényéiben nyilván új irányt vesz majd
a teljes középkori alkotmánytörténetünk megítélése... Lássuk tehat témák szerint csoportosítva II.
András kevés híján feledésbe merült rendelkezéseit!
Eljárásjogi kérdések:

- „A nemeseket nem lehet elfogni és felelős­
ségre vonni, vagy perbe fogni.” (A magyar ne­
messég tehát Európában egyedülálló módon teljes fe­
lelőtlenséget élvezett.)
- „A nemest ítélet nélkül nem lehet perbe fog­
ni.” (Ez a szabály napjainkban is Jelentősen csök­
kenthetné az igazságszolgáltatás költségeit, hiszen
minek eljárást kezdeményezni, ha annak nem biztos
a kimenetele!)
- „Nemest nem lehet bírói végzés nélkül perbe
fogni.” (Az előbbi szabály nyilván több szövegválto­
zatban is fennmaradt. A bírói végzés kifejezés a kora
középkori eljárásjog rendkívülifejlettségét tükrözi.)
- „A nemes bírói engedély nélkül nem ítélhe­
tő el.” (Fontos garanciális szabály, persze ha a bíró
már meghozta az ítéletet a perbehívás előtt, úgy nyil-

nyolcadik oldal

ván az engedélyt is megadta hozzá magának...)
- „N nemesek ügyeiket kérvény nélkül intéz­
hették.” (Szemben a Jobbágyokkal, akiknek még a
szántáshoz is pecsétes engedélyre volt szükségük.)
Néhány pont a honvédelemről:

,A nem hadköteleseknek nem kell harcolniuk.” (Logikusnak tűnik ez a keretszabály...)
- „A nemesek nem hadkötelesek.” (Itt a tarta­
lommal való megtöltése.)
- „A földesúr nemes nem hívható hadba, csak
ha önszántából megy. 5J
,Hadjáratban csak a király kérésére vettek
részt.” (Tehát a hadba lépés két konjunktív feltétele
a szándék és a királyi invitálás.)
,A. nemesek nem hívhatók hadba békeidőben.” (l^gyis az Aranybulla egyértelműen a sorka-

- „A nemeseket megillette az adófizetés joga.'»
(Ami mára Jogból kötelezettséggé vált.)
- „Az Aranybulla rögzíti a nemeseknek járó
adókedvezményt...” (A visszaéléseket pedig nyilván
a Pénzügyi Szervek Királyi Felügyelete derítettefel.. .)
- „Nemesi birtokot nem lehet feldúlni.” (lAgyis a királyi és egyházi birtokokat igen?)
Királyi hatalom:
- „A király ún. tévedhetetlenséggel is rendel­
kezik.” (A magyar királyok nem is hoztak téves
döntéseket...)
- „A királynak joga volt az egyházi főméltóság­
ok kiosztásához.” (Jól ki is osztotta, előbb az esz­
tergomi érseket, aztán a pápát is...)
- „A király visszahívható, ha nem megfelelően
irányítja az országot.” (Bár ezt a Jogot később
trónfosztás néven gyakorolták...)
Öröklési jog:

- „Ha a nemes fiúgyermek nélkül hal meg, a
leánygyermek örökli a földjei 1/3-át.” (Nyilván
a leánynegyedről van szó...)
■ ■■■ ff/f
A király özvegyét a fia veszi feleségül.” (Ez
manapság mintha jó erkölcsbe ütközne...)
(Hajdú Gábor gyűjtése)

�Körkérdés az egyetemről
sV

Érdekes ötlet született a Pázmány-Nap megrendezését követően, annak szellemében.*
Vajon a hallgatóság miként vélekedik Egyetemünkről? Mit jelent „PÁZMÁNYOSNAK”
(lenni? Min változtatnának, mit szeretnének és miként a jövőben egy kollektíva része­
ként elérni? Egy kisebb hallgatói csoport „vallott” erről (tea és sütemény vonzásában).
Két kérdésben rótták papírra gondolataikat, ezáltal lehetőségük nyílt leírni azt, amit
fontosnak éreznek. Néy nélkül közzétettük, tanulságos
i

Kérdések:
,1 1. Mit jelent számotokra a szó: „egyetem”?
&gt; 2. Mit kívánnátok a PPKE-JÁK jövőjének?
Válaszok:
1. Jövő, lehetőség, tudás.
2. Mégjobban ismerjék cl az Egyetemet, ne
legyen ekkora káosz, rendezettség, nagyobb
korrektség, a visszaható hatály tilalmának
betartása.
1. Az önmegvalósítást; azok között az em­
berek között lenni, akiket hasonló dolgok
érdekelnek, mint engem. Barátságok szövé­
se, és persze sikerélmény.
2. Sikerüljön nyitott fülekre találnia (már­
mint az Egyetemnek).
1. Olyan intézmény, ahol az ember saját el­
határozásától, lelkiismeretességétől függ,
hogy a felkínált lehetőségekkel él-c.
2. Saját kollégium. A katolikus szellemiség
erőteljesebb kidomborodása a diákok köré­
ben.

1. Magas szintű szakmai tudást adjon; na­
gyon sok gyakorlat. Olyan oktatók, akik
tudnak oktatni. Közösségi élet.
2. Az oktatók nagy részét (kb. 80 %-át) ki kell
cserélniük. A titkárnőket ki kell rúgni.
1. Lehetőség, tanulás, bulik, vizsgák, titkár­
nő-uralom.
2. A jogi kart más jogi karok is fogadják cl
.egyenrangúnak”.
1. Számomra tudást jelent, pontosabban an­
nak megszerzésének lehetőségét.
2. Talán széleskörű elismertség, jó hírnév.

1. Universitas, tanulmányok színhelye, isme­
retségek, kapcsolatok tanárokkal, hallgatókkal.
2.-

1. Az egyetem idcérkezésem előtt olybá
tűnt, hogy olyan szintű ismeretekre teszünk
szert, amelyet az életben és a munkában ki­
válóan kamatoztathatunk, másrészről, pedig
a bulizást és a barátokat. Ez most, közel há­
rom és fél év után is tartja magát.
2. Előzze meg az ELTE-ÁJK-t.
1. Önállóság + kötetlenség. Tandíj (a fentiek
hiánya esetén), diploma (hipotetikusan), ké­
pességfejlesztés (feltétlen következmény),
ismeretségek (humán tőke).

B

i

2. Tornaterem.
1. Felnőttek közössége. A felnőttként visel­
kedés iskolája, az emberi kapcsolatok terén
is.
2. Legyen több közösségi program, rendez­
vény, sport, stb.
1. „Szervezett önképzés helye”. Önkéntes rajtam múlik.
2. Kapcsolatok, a rangja meghatározó le­
gyen.
1. Felsőoktatási intézmény; az egyetem el­
végzése után a diplomás hallgatónak képes­
nek kellene lennie arra, hogy tudásának kö­
szönhetően elhelyezkedjen a szakmában.
De a mai képzés ezt nem segíti elő, főleg ki­
zárólagos elméleti volta miatt.
2. Legyen minden jogi egyetemen azonos
szintű oktatás, legyen minden egyetem a
szakmában általánosan elismert.

1. Korábban: „misztikus intézmény”, aki
odajár az már felnőtt, okos ember. Gimná­
zium után közvetlenül; a középiskola után
hatalmas szabadságban folyik az oktatás,
ahol végre nem kell reál tárgyakat tanulni.
Most: egy jó hely, ahol mindenki azt tudja
elérni, amit akar; egy csomó dolog a hallga­
tón múlik.
2. Egy kicsit nagyobb rendezettséget úgy ál­
talában, főleg az adminisztrációban.
1. Tanárok és hallgatók közössége, amit a
vizsgák kivételével a mellérendelt diskurzus
jellemez. Cél: az adott szakma magas szintű
utánpótlás nevelése.
2. Legyen a legelismertebb jogi műhelye az
országnak (ami persze növelné a diplomám
értékét).
1. Ismeret- és társadalmi háló, egyenlő mér­
tékben. Csomópontról csomópontra halad­
va, számtalan irányban, kiszámíthatatlan
eredménnyel. Egy kiindulópont.
2. Ha Magyarországon először példát mu­
tatna, milyyen egy „nagy családként” műkö­
dő egyetemi város. Egy közösség.

1. Baráti köröm nagy része az egyetemhez
kapcsolódik.
2. Szervezettség.
1. Egy hely és egyben egy közösség, ahol
közösen törekszünk a jövő generációjának
alakításában és egyben saját magunk fejlesz­
tésében, alakításában.
2.-

1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­
sának helye, ahol helye van a különböző né­
zetek összevetésének, és saját vélemény ki­
alakításának.
2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­
latban vannak a tanárokkal.
1. Egyetemes tudás megszerzésének lehető­
sége. Szellemi, erkölcsi nevelés. Közösség.
2. Az iskola által kibocsátott diploma szak­
mai körökben elismertebb legyen.
1. Tudás, tapasztalat, fiatalság, barátság.
2. Meg nagyobb elismerést számára.
1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­
sának helye, ahol helye van a különböző né­
zetek összevetésének, és saját vélemény ki­
alakításának.
2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­
latban vannak a tanárokkal.
1. Összetartozás érzést biztosít, és olyan kö­
zösség, ami különlegesebb, mint más jelle­
gű közösségek (haveri, család). Ez is a szo­
cializáció alappillére.
2. Az innen kikerült jogászok elismertségén
keresztül az Egyetem hírneve is gyarapodik.
1. Egy olyan intézmény, ahol az ember a jö­
vőjét valójában megalapozza, ami felkészíti
az Életre; ahol már szinte felnőtt emberek
vannak jelen, de még mindig vannak védő­
szárnyak.
2. Egy igazi nagy Pázmány-szellemiség kialakítása, ami segíti a hallgatókat abban.
hogy tényleg büszkék legyenek arra: ők
Pázmányos-diákok.
Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy
a Pázmányos diákok bizakodva tekintenek a
Jövőbe, s Egyetemünk értékeinek nagy részét
magukénak vallják. Az elképzelések megfontolandóak, a tervek figyelemre méltóak, azonban
bármelyik megvalósítása csak együtt, közös
akarattal sikerülhet.
Ezért a cikk elolvasása után a „házi feladat”
csupán annyi lehet:

Válaszold meg a két kérdést! S ha Neked is
fontos, tégy Te is valamit Universitasunk
jövőjéért és ezzel sajátodért is!

- lelkes résztvevők kilencedik oldal

�Igjr jiaHMW

I

Könyvtárunkba látogattunk!
Beszélgetés Kalocsai Ilonával, a könyvtár újonnan kinevezett vezetőjével

A könyvtár először, mint könyvgyűjtemény 1996-ban jött létre a Kar Dísztermének a
jobboldali karzatán. A törzsállományát a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, valamint
a Budapesti Ügyvédi Kamara egykori könyvtára, és a különböző hagyatékokból szár­
mazó könyvek adják. A folyamatos állománygyarapítás és katalogizálás eredménye­
ként megszületett könyvtár 1999. januárjától működik, akkori elhelyezése a 28 sz.
épületben volt. 2000. októberétől működik a jelenlegi helyén a Szentkirályi utca 30 sz..
épület I. emeletén. Az olvasóteremben a könyvtári szolgáltatás 2001-ben indult.
Az olvasóterem nyitva tartása: H. - Cs. 10-18 óra, R - 10-16 óra
Az informatikai labor nyitvatartási ideje eltér a könyvtárétól: H. - R 8-18 óra

munka, mert csak így lehet pontosan feltár­
ni és megismerni a könyvállományunkat.
De nem kívánom bolygatni a múltat, én ezt
az új megbízatásomat egy kihívásként fo­
gom fel, s ennek megfelelően láttam mun­
kához. Kinevezésemkor volt egy bemutat­
kozó beszélgetésem a Dékán Úrral, s ekkor
megbeszéltük, hogy a Kari Könyvtárat a jö­
vőben erőteljesebben fogjuk propagálni a
hallgatóság felé, ami eddig talán az állandó
személyi változások miatt nem történhetett
még meg kellőképpen.

- Szeptembertől a hallgatók már egy
szép könyvtárat, és az ehhez tartozó
korszerű informatikai labort látogat­
hatnak. Hogyan sikerült megvalósítani
a fejlesztéseket?

- Mint karuk könyvtárának új vezetője,
kérem mutatkozzon he!
- Kalocsai Ilonának hívnak. Az ELTE böl­
csészkarán végeztem 1970-ben történe­
lem- könyvtár szakon. Az egyetemen
nagyszerű oktatói gárda tanított, történel­
met például Szabad György adott elő. 33
éves könyvtári gyakorlattal rendelkezem,
25 évig a Műegyetem Könyvtárában
könyvtáros majd osztályvezető voltam,
majd hat évet a Néprajzi Múzeum
Könyvtárában dolgoztam vezetőként. A
Néprajzi Múzeum könyvtárában eltöltött
évek a vezetői gyakorlat megszerzése
szempontjából eddigi legfontosabb szak­
mai állomáshelyem volt, az a könyvtár a
mi mostani könyvtárunkhoz viszonyítva
egy jóval nagyobb országos szakkönyvtár,
s ott a könyvbeszerzésért, és a kiadvány­
tizedik oldal

cseréért voltam felelős. A Néprajzi Mú­
zeum után - még mielőtt ide kerültem
volna - az első magán felsőoktatási intézménynek, a Gábor Dénes Főiskola
könyvtárosa voltam, ami ugyancsakjó fel­
sőoktatási gyakorlat volt számomra. A fő­
iskola könyvtára még egy kialakulófélben
lévő kiskönyvtár, de a miénkkel ellentét­
ben itt már működik a könyvkölcsönzés.

- Egyetemünkkel mikortól áll munkavi­
szonyban?
-Az idén június 23-ával Jöttem a Pázmány­
ra, s augusztus elsejével vagyok kinevezve a
könyvtár vezetőjének. A könyvtár fennállá­
sának hét éve alatt én vagyok itt a negyedik
vezető, és az, hogy másfél évenként változik
a vezető személye, sajnos az itteni munkára
is negatív kihatással volt. Eliszen célszerű
az, hogy stabil gárda irányítása alatt folyjék a

- Igen, igazán széppé a nyáron vált a
könyvtár, mikor is az Oktatási Minisztéri­
umtól kapott pályázati pénzből vehettünk
lámpákat, készítettünk polcokat (ilyen új
polcrendszer ad helyet az eddigi szakdol­
gozatoknak), és az új polcokra a történe­
lemmel kapcsolatos könyveket lehoztuk a
karzatról, hogy jobban elérhetőek legye­
nek. Most csak a folyóiratok vannak a ga­
lérián. Itt található egyik legértékesebb
külföldi szakfolyóiratunk, a Harvard Law
Review, amely a megjelenésétől, 1. vol.
1887-88 - hiánytalanul megvan, s jelenleg
is jár.
Az Informatikai Labor megteremtéséhez
még az elődöm, Koltay Tibor nyújtott be
egy sikeres pályázatot az Informatikai és
Hírközlési Minisztériumhoz, aminek kö­
szönhetően kaptunk 10 millió forintot, és
ebből a pénzből sikerült márciusban ki­
alakítani a labort a könyvtár előterében.
Itt tíz korszerű számítógép szolgálja az
oktatást, s ősszel már itt is be lehetett irat­
kozni a Neptunon keresztül.

- Idekerülésekor milyen hiányosságo­
kat, elmaradásokat fedezett fel a könyv­
tár működésével kapcsolatban?
- Volt itt egy külső szakértői vizsgálat ta­
vasszal, ami megállapította, hogy eddig
még nem volt nálunk állományrevízió,
pedig egy ilyen nagyságú könyvtárban 3
évenként leltározni kell! Ezen kívül elma­
radások voltak a könyvek bedolgozásánál

�JHHHS

11

i !

is, így idekerülésem után ezt, és a leltáro­
zási munkát már az én irányításommal
kezdtük el. Egész nyáron itt voltunk a
munkatársaimmal délután négyig, s öszszesen 14.600 kötet könyvet leltároztunk
be. A munkafolyamat úgy zajlott, hogy a
könyvet kézbe vettük, kipipáltuk a leltár­
könyvben, majd lepecsételtük, és a sza­
badpolcon helyeztük el szakrendünk sze­
rint, s beírtuk a könyv lelőhelyét a számí­
tógépes katalógusunkba.

- Hogyan kell keresni egy kiadványt?
-A könyvállomány 70 % az olvasóterem­
ben szabadpolcon szakrendben található.
(A szakok a kari oktatási struktúrát köve­
tik). Raktári számokat ragasztottunk a
könyvekre, hogy így ezek megtalálása
könnyebb legyen. Hogyha a hallgató az
Online-katalóguson keresztül keres egy
könyvet, pld. a könyveim alapján megta­
lált kiadvány lelőhely adatainál feltüntet­
jük az olvasóterem melyik szakrendjében
van a kiadvány. Segítségül elmondanám,
hogy a leltári szám a raktári szám is egy­
ben, így e szám alapján könnyen meg lehét találni a téma szerint elhelyezett
könyvek között. így most elvileg szoros
számsorrendnek kellene uralnia egy sza­
kon belül a könyvespolcokat, de néhol
előfordul, hogy rossz helyre kerülnek
vissza a könyvek. A tankönyvek külön
szakrendben találhatók az olvasóterem­
ben. A szakdolgozatokat külön polcon
évek szerint betűrendben tartjuk. Itt most
megjegyezném: igaz, hogy kevesen dol­
gozunk itt a könyvtárban, de ezt a rendet
az olvasóteremben folyamatos korrigáló
munkával fenn tudjuk tartani.

- A raktárban található könyvállo­
mányt sikerült-e már teljes egészében
felmérni?
- A raktárban található állományt folya­
matosan mérjük fel, s ezzel a kérdéssel
kapcsolatban jegyeznék meg egy nagy hi­
ányosságot: nincs raktárosunk, s ez egy
igen nagy baj! Igaz, volt könyvtári raktá­
rosunk, de ő 2002 februárjától személyi
okok miatt átkerült a műszaki osztályra.
Rengeteg olyan munka van itt a raktár­
ban, amihez egy férfi erejére lenne szük­
ség. Még az ősszel úgy gondoltam, hogy
esetleg majd egy polgári szolgálatos sze­
mélyt találunk erre a munkára, de azzal,
hogy ennyire lecsökkentették a kötelező
sorkatonai szolgálatot, sajnos ilyen jelent­
kezőnk sincs, így most átmenetileg napi 4
órás segítséget kapunk év végéig.

- A könyvtár 2002-ben felkerült a nyil­
vános könyvtárak jegyzékébe. Mit je­
lent ez?
— Ez egy nagyon fontos esemény volt a
könyvtárunk életében, mert ettől az időtől
fogva nyílt több lehetőségünk pályázni, s
ahogy erről már esett szó, igazából az így
megnyert pénzekből tudjuk a könyvtári
szolgáltatásainkat folyamatosan bővíteni.

- A hallgatók részéről nagy igény mu­
tatkozik arra vonatkozóan, hogy lehes­
sen kölcsönözni is. Teljesíthető-e ez a
kérés?
- Tudom, hogy nagyon szeretnének köl­
csönözni a hallgatók, de sajnos ezt a ké­
rést ebben a tanévben még biztosan nem
tudjuk teljesíteni. Egyébként az egyetem
véleménye volt eddig az, hogy ne lehes­
sen kölcsönözni a Kari Könyvtárban. A
kölcsönzésnek technikai akadálya is van,
mert csak a katalogizálási modulunk van
meg, és ahhoz, hogy a jövőben lehessen
majd kölcsönözni, meg kell vennünk a
kölcsönzési modult is. Várhatóan egy új
integrált könyvtári rendszerre, a „Hunté­
kára” fogunk áttérni, a jelenlegi Tinlibről
- de ez a kérdés még tárgyalás alatt van.
Tehát ha lesz is olyan, hogy lehet majd
kölcsönözni, az nem rajtunk, hanem az
egyetem vezetésén fog múlni, de ennek a
technikai előfeltételét is leghamarább a
nyáron tudjuk biztosítani, mert ahogyan
az összes nagy könyvtárnál ma is van,
minden egyes könyvnek kapnia kell majd
egy vonalkódot.

- A könyvtár működésével kapcsolat­
ban milyen újításokat vezetett be kine­
vezését követően?
— hz olvasószolgálat rendjét megváltoz­
tattam, mert eddig egy kolléganő tájékoz­
tatott az olvasóteremben hat órát egyvégtében, ami azért elég fárasztó dolog, de
mostantól négyóránként váltjuk egymást.
Hat felsőfokú végzettségű könyvtárosunk
vesz részt az olvasószolgálati munkában.
Az olvasójegyet az eddigi megszokottól
eltérően nem a ruhatárosnak, hanem a
könyvtárosnak kell leadni, ami valame­
lyest plusz kontrollt jelent, hogy a köny­
vek ne tűnjenek el.

- A könyvtárállományunk mennyi
könyvből, s folyóiratból áll?
- 25.391 könyvből áll most az állomá­
nyunk, ebből sok könyv, 7.100 db a tanszé­
keken található, ami azért problematikus
dolog, mert így ezek a könyvek a hallgatók

számára gyakorlatilag nem hozzáférhető­
ek. Ezeket nem is tudtuk leltározni a nyá­
ron. így azt is mondhatnám ironikusan,
hogy a hallgatók számára nem, de a Tan­
székek részére kölcsönzünk könyveket. 95
külföldi és 48 belföldi folyóiratot járatunk.
A folyóiratok nagyobb része kötött.

- Hány fő a könyvtárba beiratkozott
hallgatók száma?
- A hozzánk beiratkozott hallgatók száma
3.202 fő, és a 2002/2003-as tanévben
17.849 könyvtárhasználónk volt, ami igen
nagy szám, 2928 egyetemi hallgató pedig
az előtérben található labort használta,
ami annak is köszönhető, hogy ott na­
ponta 10 órát tartunk nyitva.

- Karunkon működik Könyvtári Bi­
zottság. Mit kell erről tudnunk?
-A jelenlegi Könyvtárbizottság elődje szé­
lesebb tagsággal 2002 márciusáig műkö­
dött. Majd másfél év szünet következett, s
most alakult újjá október 8-án. A taglét­
szám szűkebb, mint volt, vezetője Radnay
József prodékán úr, tagjai Varga Csaba pro­
fesszor úr, intézetvezető. Szabó Marcel dé­
kán-helyettes úr, s a könyvtárvezető. Örül­
nék, ha a tagok között tudhatnánk a HŐK
képviselőjét állandó meghívottként, hiszen
itt is szükség lenne a hallgatói érdekképvi­
seletre. Az úgynevezett Honlap-bizottság,
amely a Kar honlapjának a tartalmát és ar­
culatát tervezi megújítani, alakulóban van.
Itt jegyezném meg, hogy szeretném elérni,
hogy a kari honlapon lévő könyvtárról szó­
ló link a főmenüben kapjon helyet a jövő­
ben, s ne a Tanulmányi ügyek között meg­
bújva. Az elektronikus szolgáltatásaink kö­
re bővült, mivel a NKÖM lehetővé tette a
felsőoktatási könyvtáraknak az EBSCO
folyóirat-adatbázisok országos körű hasz­
nálatát. (Az Internet-böngészőbe beírt
http://search.epnet.com URL automatiku­
san a keresőoldalra irányítja a használót.)

- A könyvtár milyen forrásokból tud
gazdálkodni?
- 12 millió Ft éves költségvetésből gaz­
dálkodunk, a Kar intézetei 500.000 Ft ke­
retet kapnak szakkönyvrendelésre. Plusz
öszszeg még amit pályázatok útján tu­
dunk szerezni. Megjegyzem: most is kap­
tunk egész váratlanul 900.000 Ft-ot a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri­
umától, amit már el is költöttünk könyv­
tári dokumentumokra.

Szabó Viktor
tizenegyedik oldal

�Pázmányosok a jog útvesztőjében 3.
✓

— Elet a doktorra avatás után
Ő most mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre,
Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoltó
flesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szoktasÁltalánosban a hogy mi lesz^harnagy lesz...
^focista, gimnáziumban már Eltaláló. Utólag visszagondolva,smár ő
sem tudja, ho^an került a jogi egyetemre... próbálja azt hinni, hogy
Összeállításunkban a jogi pálya különböző területen dolgozó volt Páztudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban vagy szülői indíttamányosokat ismerhettek meg. Célunk, hogy átfogó képet adjunk egytásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „kizárásos alapon” dönegy „szakmáról”, az ecetem után az elhelyezkedési esélyekről, az
^^töttí Masmár ez mindegy, hiszen ő is beállt a„doktorok* közé. S hogy isi«egyes munkaterületek előnyeiről-hátrányairól, a díjazásról és más fbnmi lesz belőle, talán az egyetemen töltött öt év, talán a véletlen, talán J tos kérdésekről. Mindezek mellett örömmel mutatjuk be ezekét a te­
valami más dönti majd el. Sokan sokfelé megyünk majd a jog útveszhetséges fiatalokat, akik Egyetemünkről kikerülve kezdték még jogi
tcyébenfde remélhetőleg az Egyetemünkhöz való kötődés és az emlé­ * pályafutásukat, és igen sok mesélnivalójuk akadt. Jelen számunkban az
kek örökre megmaradnak. Persze a mai verseriyhelyzetbén dönteni
egyetem után a már „klasszikus” választásnak számító ügyvédjelölti
nem könnyű, és mindegyik út nehéz. Szerinte éppen ez a szép benne. i^gmunkát mutatjuk be.

Dr. Szabó Péter
Végzés éve: 2001
Munkahely: egy budapesti belvárosi ügyvédi iroda,
ügyvédjelölt
- Mikor jött az elhatározás, hogy ügyvédjelölt­
ként szeretnél tevékenykedni?

- Körülbelül harmadévesen döntöttem el.
hogy ez az, ami a leginkább megfelelő lenne
számomra.
- Mi vonz leginkább az ügyvédi pályában?

- Legfőképpen az önállóság. Én otthonról azt
a mintát kaptam - vállalkozók a szüleim -,
hogy jó az, hogyha az ember a saját lábára tud
állni, és nekem az a hosszú távú tervem, hogy
ügyvédi irodát alapítsak majd egyszer, mert
úgy gondolom, az ügyvédség valahol vállalko­
zás is egy kicsit.
- Az irodában milyen ügyekkel foglalkozol, il­
letve mi az iroda fő profilja?

- A fő profil az inkább a büntetőjog, de hozzá
kell tennem, hogy amikor engem felvettek ebbe
az irodába, már az állásinterjú alkalmával meg­
kérdezték, hogy inkább a polgári vagy a büntető
ügyekkel foglalkoznék-e szívesebben. Én akkor a
polgári jog mellett döntöttem, és tulajdonkép­
pen szinte csak azokat az ügyeket viszem.
- Mit gondolsz, mi alapján választottak ki Té­
ged? Sokat hallani, hogy sajnos ismerősök nélkül
nem nagyon boldogul az ember ezen a területen...

- Nekem ez már a harmadik munkahelyem.
Megtapasztaltam azt is, hogy milyen az, ami­
kor az ember „utcáról” próbál bekerülni vala­
hova, és a másik oldalt is, hogy milyen, mikor
segítenek. Azt gondolom, hogy ezen a pályán
sokat számít, hogy az embernek milyen kap­
csolatai vannak, és jelenlegi munkahelyemre
úgy kerültem már, hogy ismerős szólt, én pe­
dig szívesen váltottam. Azért hiszek benne,
hogy a személyes „kisugárzásom” is szerepet
játszott abban, hogy engem válasszanak.
- Sokat hallani, olvasni mostanában arról,
hogy az ügyvédi pálya mennyire telített. Nem
érzed reménytelennek a jövőt, ha erre a pályá­
ra adod a fejed?

- Erre csak azt tudom mondani, amit a szüle­
im is mondogatnak gyakran, hogy ha az ember
jól csinál valamit, akkor annak előbb-utóbb si­
kere lesz. Én azt tapasztaltam az elmúlt másfél
évben, hogy elég sok rossz ügyvéd van, és úgy
gondolom, hogyha viszont jól csinálja az em­
ber, akkor visszatérnek hozzá. Különben ha
nem így gondolnám, nem is lett volna érde­
mes elkezdeni ezt a pályát.

tizenkettedik oldal

- Sokak fejében talán egy olyan kép alakult ki er­
ről a munkáról, hogy Földhivatalban, Cégbírósá­
gon kell sorban állni, „lóti-fűti” ügyeket intézni,
és igazából érdemijogi munkára csak 1-2 év eltel­
tével kerül sor. Mennyire igaz ez szerinted?

- Én a saját tapasztalatomból csak azt tudom
mondani, hogy nekem az egy elég nagy törés
volt, miután az egyetemet elvégeztem, és úgy
érzem, bizonyos ellentmondás is feszült ben­
nem; hiszen az ember megszerzi a diplomát, a
doktori címet, mindenki büszke rá a családban.
Ugyanakkor úgy érzi, hogy amit megtanult, azt
már elfelejtette, és nagyon sok mindent meg
sem tanult az egyetemen. Van egy olyan érzése,
hogy semmilyen kérdésre nem tud válaszolni,
és nagyon nehéz feldolgozni ezt. Tulajdonkép­
pen az egész ügyvédi szakma arról szól, hogy új­
ra kell tanulni a dolgokat, újra és újra át kell néz­
ni a tankönyveket és a paragrafusokat. Az ügyin­
tézés pedig természetes velejárója az ügyvédje­
lölti tevékenységnek, fontos persze, hogy legyen
érdemi munka. Az első munkahelyemen én azt
tapasztaltam, hogy amikor jártam Cégbíróságra,
Földhivatalba, és kezdő voltam, akkor az ember
nagyon büszke, szépen kiöltözik, öltönyben
.bevonul” a Cégbíróságra, és ez még imponál is
az első két alkalommal. De amikor abból telik a
napja, hogy mindig odajár, bélyegzi a postát, és
illetékbélyegért szaladgál, akkor azért nagyon ki
tud üresedni, és ezt én elég keményen megta­
pasztaltam. Most már szerencsére sikerült to­
vábblépnem, ezen a munkahelyen érdemi mun­
kákat is rám osztanak, és ennek nagyon örülök,
hiszen gondolkodni kell, és az eredményektől
azért az ember önbecsülése is helyreáll. Most
már kijelenthetem, hogy élvezem, amit csiná­
lok, a jog egy nagyon „hajlékony” dolog, és jó
érzés megtalálni benne a különböző lehetősége­
ket, utakat. Ettől szép.
- Mint frissen végzettet bedobtak a mélyvízbe
vagy azért kaptál segítséget az elején?
- ki első munkahelyen egyáltalán nem voltak

segítőkészek, eléggé magamra maradtam, mert
éreztették, hogy abszolút kezdő vagyok. A je­
lenlegi helyemen sok segítséget adnak, megbe­
szélik a problémákat, de megadják az önállósá­
got is. Egy-egy beadvány elkészítését önállóan
végzem, és ha az megfelel az ügyvédnek, akkor
az úgy kerül beadásra, ahogy azt elgondoltam,
és ez nagyon jóleső érzés.

- Szerinted mennyire igaz az a „mondás”, hogy a
szakmában az „ügyvédjelölt nem ember”, olyan
értelemben, hogy reggeltől estig dolgozik, és nincs
ideje másra, csak a munka létezik és létezhet szá­
mára? Része ez valamiféle küzdelemnek, mely­
ben az ember ügyvéd (és jó ügyvéd!) lesz?

- Való igaz, hogy a hétköznapok úgy telnek el,
hogy az ember reggel kilenc körül bemegy a
munkahelyre és este csak kilenc körül vetődik
haza, ezután persze az ember próbál kicsit re­
generálódni. A hétköznapok valóban nem arra
valók, hogy bulizzunk és „ereszd el a hajam” partikat szervezzünk, de azért a hétvége meg­
marad, akkor van lehetőség kikapcsolódni.
- Szerzel tapasztalatokat tárgyalásokon is?

- Igen, szoktak küldeni, ez is a munkám része.
Az említett első munkahelyen az ügyvédnő ki­
rendeléseket végzett, akkor naponta jártam vé­
dőként tárgyalásra.
- A fizetéseddel hogy voltál, illetve vagy meg­
elégedve? Igaz, hogy három évig, míg jelölt az
ember, elég nehézkes megélni belőle?

- Valótlant állítanék, ha azt mondanám, hogy
nagyon jól keresek, de azért nem panaszkodom.
Hozzá kell tenni, nekem nagyon nagy segítsé­
get nyújt a családom, hiszen még otthon lakom,
ők mindenben támogatnak, így azért elég sok
tehertől megszabadulok. Meg kell említenem
azt is, hogy ha sikerül saját ügyfelet szerezni,
akkor az ügyvéd nálunk abszolút közreműkö­
dik, és a megbízási díjat is megkapom. Koráb­
bi munkahelyemen ez 60% (ügyvéd)-40%
(ügyvédjelölt) oszlott meg, itt viszont akár az
egészet megkaphatom. Ez nagyon nagy motivá­
ló erőt jelent, hogy van külön pénzszerzési le­
hetőség, ami igazából csak rajtam múlik.
- Foglalkozol-e még mással is a jelöltködés
mellett?

- Igen, a Deák Intézetbe járok társasági-szak­
jogász képzésre, bár sajnos az államvizsga után
elég hosszú időt kihagytam, mert nem tudtam
tankönyvet a kezembe venni... Ettől függetle­
nül tervezem, hogy ezt a szakjogi képesítést
megszerzem.
- Említetted, hogy már több állásinterjún jár­
tál. Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a
frissen végzett Pázmányosokat?

- Tervezed-e, hogy váltasz, más területet is ki­
próbálsz , vagy úgy érzed, hogy jól döntöttél?

- Én a gyakorlatban is azt tapasztalom, hogy a
Pázmány - és akkor nem akarom dicsérni tú­
lontúl Egyetemünket - biztos, hogy nem roszszabb, mint az ELTE Jogi Kara, és akkor azt hi­
szem, mindent elmondtam ezzel.

- Ha lehetőségem lesz rá, szakvizsgáig szeret­
nék itt maradni.

Gulyás Judit

�.&lt;3S|öBiíi

Azok a boldog szép napok 5.
Tovább haladva a régmúlt jogászijainak fegyelmi problémáinak bemutatásában,
újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszer­
zett bölcsességekre, jótanácsokra lelhetünk...

A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest
előrelépés történt a fegyelem terén:
..Áz,
hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­
jobban kitűnik abból, hogy az újak az egye­
tem elvégzése után egészen más erkölcsi vi­
szonyok között élnek most, mint régebben.
Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen
életmódot folytatott, az egyetemen sem lehe­
tett angyal. Ha megvizsgálják a mai gyakor­
nokok, ún. juratusok és patvaristák életét és
erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előtti­
ekével, meg fognak győződni arról, hogy
mennyit javult a helyzet. Ki ne ismerné az ak­
kori juratusok naponként elkövetett kihágá­
sait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az ut­
cákon kóborolt minden kihágást megengedve
magának, a járókelőket különösen éjjel meg­
támadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, ut­
cákon és köztereken gyakran verekedéseket
keltettek, melyek a lakosság nagy veszedel­
mével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkossá­
gokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők
zavargásainak lecsillapítására és megfékezésé­
re katonaságot is kellett a városba hívni, ame­
lyek eltartási terhét a pestiek, akik azelőtt at­
tól mentesek voltak, ma is viselik? Nemde
ebből a kicsapongó és féktelen i jóságból né­
melyeket javító büntetéssel, a városból való

kiűzéssel, másokat megint másként kellett
megfenyíteni. Másfelől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai
nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartóz­
kodnak, hanem bizonyos komolyságot, külö­
nös jellembeli és erkölcsi sérthetetlenséget
mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeik­
nek legnagyobb részben ismeretlenek vol­
tak.
No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk,
alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­
ben) új rendszabályok bevezetésére lett szükség: &gt;5 ...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és
más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket
szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­
tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szórako­
zó helyeket látogatták és az ott talált hallgató­
kat hazatérésre szólították fel. Még szülők tár­
saságában sem volt szabad ezeket a helyisége­
ket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulaj­
donosai, aki már ismerték a felügyelő szemé­
lyeket, ezeket nem engedték be helyiségeikbe,
amiért is egy ízben az egyetemi hatóság a vá­
roskapitányt kérte beavatkozásra.
Tovább haladva, egy-két életkép a pesti egyete­
misták hétköznapjaiból: „...A pesti városkapi­
tány jelenti 1815-ben, hogy az elsőéves jogá­
szok felügyelőjét egy másodéves bölcsésszel

többek társaságában egy kocsmában a tiltott
Halber-Zwölfjátéknál találták, miért is a váro­
si őrök elfogták. A pénztárban ugyan csak 30
kr volt, ami mutatja, hogy csak szórakoztak, de
erélyesen kellett eljárni, mert az ifjúságnak
minden szerencsejáték tiltva van.
Egy harmadéves joghallgató, miután a ’Hét vá­
lasztónál’ megebédelt, az ugyancsak e házban
lévő kávéház ablakait beverte, ezért három na­
pi carcert kapott, de nagybátyja kérésére, hogy
ez beteg anyját nagyon lesújtaná, két napra
szállították le büntetését.
1815-ben rájöttek arra, hogy több joghallgató
gimnáziumi bizonyítványát egy-egy tárgyból
meghamisította. A tettesek közül legtöbben
megszöktek az egyetemről, de kerten jelentkez­
tek és a hamisításért 8 napi carcert kaptak. Az
egyik közülük betörte a career ablakát, állítólag
azért, hogy több levegője legyen, de a pedellus
szerint azért, hogy társaival könnyebben beszél­
gethessen. Ezért még egy napi elzárást kapott.
Ezzel a fegyelmi esettel kapcsolatban megállapí­
tást nyert, hogy a kari pedellus napi 1 frt-ot sze­
dett be a bezártaktól az ellátás fejében, holott csak
a fele, 30 krajcár beszedésére volt feljogosítva. Et­
től az időtől kezdve a kar határozata szerint a 30
kr-okat a dékánnak kellett fizetni a visszaélések
elkerülése végett és az juttatta el a pedellusnak.'

(forrás: Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Pázmány
Péter Tudományegyetem története. II. kötet. Bp. 1936.
Rendelkezésünkre bocsátotta: dr. Gerencsér Balázs)

A Kultúra-Közélet Társaságról
Az értékőrzés, értéktisztelet feladatát vállalta fel az a kötetlen baráti társaság, melynek tag­
jai a XI. kerületben immáron 5 éve megalakították a Kultúra-Közélet Társaságot. Célként
tűzték ki, hogy közelebb hozzák a XI. kerületi polgárokhoz a magas kultúrát, hétköznapja­
ik, ünnepeik részévé tegyék. A helyi szellemi erők így szolgálhatják legjobban a közjavát.

A csoport eddig semminemű anyagi támo­
gatást nem kapott, mindent önkéntes ala­
pon szervez - ennek ellenére igen sikeres­
nek mondható esteket rendezett már az el­
múlt években és idén is.
Az év élénk eszmecserével indult, XI. kerü­
leti írók, újságírók, építészek, szociológu­
sok részvételével. Szóba került többek közt
a kerületi társasági élet (vagy annak hiánya),
megvitatták, vajon létezik-e még a régi ká­
véházak meghitt, beszélgetést elősegítő at­
moszférája avagy hogyan lenne ez vissza­
hozható.
Az ezt követő összejövetelkor Feith Bence
művelődés-szociológus tartott vitaindítót
„Európai Unió, globalizáció, magyar kultú­
ra” címszó alatt, m^d Babiczky László tv­
rendező korreferált.

Egy másik alkalommal Kiss Gábor mutatta
be a közkedvelt „Magyar Szókincstár”-at,
sokéves munkájuk gyümölcsét, beszélt anya­
nyelvűnk szépségeiről és közkinccsé tett né­
hány korunkra jellemző szociolingvisztikai
jelenséget is, melyet élénk eszmecsere köve­
tett.
Tavasszal Arthur Phillips Prága c. frissen
megjelent könyve volt a „főszereplő”, me­
lyet a műfordító, M. Nagy Miklós, (Európa
Kiadó) ismertetett az egybegyűltekkel.
Egy nyári délután tartott családias hangula­
tú találkozón Dr. Locsmándi Gábor, a Mű­
egyetem Urbanisztikai 'Tanszékvezetője Amszterdam, London, Berlin, stb. város­
építészetének kitűnő ismerője - tartott igen
érdekes előadást „A tervező városa55’ cím­
mel, mely után a hallgatóságból kérdések

özöne árasztotta el a tanár urat, hisz óhatat­
lanul is Fővárosunk villámgyors átalakulá­
sának aktuális kérdési kerültek előtérbe.
A rendezvények célja a kerületben lakó
írókf művészek, tudós tanárok megismerte­
tése, az itt működő nagyhírű egyetemek ki­
sugárzásának közvetítése, a helyi kiemelke­
dő egyéniségek bemutatása. A találkozások
- melyek díjmentesek - két-háromheti gya­
korisággal zajlanak. A Társaság szeretettel
vár a köreibe minden érdeklődőt, gondol­
kodni és beszélgetni szándékozót.
A helyszínt, a Szt. Margit Gimnázium han­
gulatos termét az igazgató, Sümegh László
úr biztosítja - aki, nem mellékesen, fizikus,
kémikus, matematikus (!), a Szt. István Lo­
vagrend lovagja valamint profi (és hobbi-)
zenész, fotográfus-filmes. Az ő segítsége
felbecsülhetetlen, hisz e nélkül valószínű­
leg illetve majdnem biztos, hogy nem jö­
hettek volna/jöhetnének létre ezek az estek.

Hovanyecz Tünde
oldal

�Gyulöletbeszéd és jog
Jogerősen felmentették ijj. Hegedűs Lórántot
^Az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében^ hozott jogerős ítélettel összefüggésben magasra
csapnak az indulatok. A bíróság döntését erősen kritizáló hangok azonban általá­
ban mellőzik a jogászi érvelést, gondolkodásmódot (holott annak ismerete egyné­
mely nem jogász kritikustól is elvárható lenne). Ha azonban elsődlegesen a jogtól
várjuk a megoldást a gyűlölködő beszéddel szembeni fellépésre, ezzel mintegy le­
kicsinyelve az oktatás, kulturális nevelés fontosságát, akkor nem árt, ha megismerkedünk az ügy jogi hátterével.

I^. Hegedűs Loránttal szemben közösség
elleni izgatás miatt indult büntető-eljárás.
O az emlékezetes mondatokat a MIEP
XVI. kerületi szervezete által megjelente­
tett, Ébresztő című lap 2001. évi 3. szá­
mában írta. A vád szerint ezzel megvaló­
sította a közösség elleni izgatást.
De mi is az a közösség elleni izgatás? A
hatályos Büntető Törvénykönyv (269. §)
szerint a közösség ellen izgat: „Aki nagy
nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b)
valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási cso­
port vagy a lakosság egyes csoportjai ellen
gyűlöletre uszít”.
A bűncselekmény nevében szereplő „iz­
gatás” és a tényállásban megjelenő „gyű­
löletre uszítás” nem szinonim fogalmak.
Az izgatás a gondolat olyan nyilvános ki­
fejtése, amely meghatározott jelenségek­
kel kapcsolatosan tudat- és érzelemfor­
máló, s ebből következően esetenként in­
dulatébresztő hatást gyakorol mások pszi­
chikumára. Ez megnyilvánulhat akár raci­
onális érvek általi meggyőzésben is, akár a
társadalom többsége által károsnak ítélt
jelenségekkel szemben is.
A közösség elleni izgatás azonban a gyű­
löletre uszítással valósul meg, ami olyan
feszültséget gerjesztő magatartás, amely
alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb
tömegében a szenvedélyeket oly mérték­
ben szítsa fel, amely gyűlölet kiváltására
és ezzel a társadalmi béke, a harmonikus
és toleráns emberi kapcsolatok megzava­
rásához vezethet. A bírói gyakorlat alap­
ján tehát mindez aktív tevékenységet, re­
akciót eredményező, kiváltó, azaz aktív,
tevékeny gyűlöletet, izgatást jelent. A
bűncselekmény tárgya lehet a magyar
nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji,
vallási csoport, illetve a lakosság egyes
csoportjai. Általános nézetként elfogad­
ható, hogy a magyar jogrend hagyomá­
nyai és jelene alapján is a közösség elleni

tizennegyedik oldal

izgatás bűncselekménye a véleményszabadság alkotmányosan is védett alapjogánakjogos korlátozását jelenti.
Egyre jobban elterjedőben van a „gyűlö­
letbeszéd” kifejezés, amelyet általában a
közösség elleni izgatás, olykor a korábban
szintén büntetni rendelt „gyalázkodás'5J
megfelelőjeként szoktak használni. Az
beszél gyűlöletkeltő módon, aki egy adott
közösségről (a közösséget képviselő sze­
mélyről) tényt, értékítéletet oly módon
hoz nagyobb nyilvánosságra, amely alkal­
mas e csoport tagjainak megfélemlítésére,
illetve a vele szemben ellenséges, kire­
kesztő környezet kialakítására. Halmai
Gábor szerint a kommunikációnak ebbe a
csoportjába azok a beszédek tartoznak,
amelyekkel a beszélő - általában előítélet­
től vagy éppen gyűlölettől vezérelve — a
társadalom faji, etnikai, vallási vagy nemi
csoportjairól, vagy azok egyes tagjairól a
csoporthoz tartozásukra tekintettel mond
olyan véleményt, ami sértheti a csoport
tagjait, és gyűlöletet kelthetnek a társada­
lomban a csoporttal szemben.
A gyűlöletbeszéd és a közösség elleni izgatás nagyon hasonlatos tehát egymáshoz,
de nem minden értelmezésben szinonim
fogalom, hiszen az előbbi, annak szimpla
.gyalázkodás” értelmében nem jogelle­
nes. 1992-ig a közösség elleni izgatás két,
eltérő tényállással is elkövethető volt - az
imént idézett magatartás tanúsítóján kívül
büntethető volt, aki nagy nyilvánosság
előtt „a magyar nemzetet, valamely nem­
zetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő
vagy lealacsonyító kifejezést használt,
vagy más ilyen cselekményt követ el”.
A magyar Alkotmánybíróság 30/1992. (V
29.) számú határozatában az utóbbi tényál­
lást (a „gyalázkodást”) alkotmányellenes­
nek minősítette, azon az alapon, hogy az
aránytalanul korlátozta a véleménynyilvá­
nítás alapjogát, amennyiben a tényállás

megvalósulásával bekövetkező értékek sé­
relme (a köznyugalom, a közösségek biz­
tonsága) csak közvetett, és a szankcionálás­
nak nem feltétele a valós veszély megléte.
A véleményszabadságot tehát - a konkrét
sérelem bekövetkeztének feltételes, közve­
tett volta miatt - elsősorban a kifejtett vé­
lemény tartalma alapján korlátozta, ez pe­
dig szükségtelen és aránytalan korlátozás.
Az Országgyűlés 1996-ban módosította a
tényállást. Ekkor a korábban megsemmisítetthez igencsak hasonlatos újabb tény­
állás került be a jogszabály szövegébe. E
szerint: aki nagy nyilvánosság előtt a ma­
gyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai,
faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes
csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve
gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselek­
ményt követ el, büntetendő. Várható volt,
hogy a „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb
cselekmény” nem állja ki az Alkotmány­
bíróság előbbi próbáját. A bírák a 12/1999.
(V 21.) számú AB-határozattal semmisí­
tették meg a vonatkozó rendelkezést,
visszaállítva az 1992-es állapotot. Azóta a
jogszabály szövege változatlan, bár újabb
módosítására több kísérlet is történt már.
Az izgatás tényállása alapján sikerrel lehet
fellépni az uszító kijelentések ellen. Szabó
Albertét 1997-ben a Fővárosi Bíróság ez
alapján elítélte, ezt a döntést a Legfelsőbb
Bíróság is jóváhagyta, korábban egy másik
tényállás alapján felmentette. A bírák
mindkét esetben következetesen alkal­
mazták a gyűlöletre uszítás mércéjét. Oszszességében elmondható, hogy a hatályos
szabályozás megfelelő eszköz arra, hogy az
uszító kijelentéseket szankcionálni lehes­
sen, anélkül, hogy a véleményszabadság
alapjoga aránytalan korlátozást szenvedjen;
a 55.csak” gyalázkodó kifejezések nem bün­
tethetőek, az uszítók már igen. így például
nem büntethető sem a futballmeccsen
gyalázkodó személy, de ifj. Hegedűs
Lóránt sem, mert kijelentései nem jelen­
tettek konkrét, közvetlen veszélyt az emlí­
tett társadalmi csoportra nézve.
Hangsúlyozandó, hogy az a beállítás, mi­
szerint a vonatkozó szabályozás teret ad a
gyalázkodó kijelentések használatára, tehát
a demokrácia rendjével ellentétes, igencsak

�egyoldalú. A demokrácia rendjébe ugyanis
az is beletartozik, hogy olyan álláspontok
kifejtését is engedjük, amelyek köztudot­
tan hamisak, sértőek, felháborítóak, egé­
szen addig, ameddig nem kerül összeütkö­
zésbe egy magasabb rendű, jogszabályok
által óvott értékkel. A szólásszabadság pedig vitathatatlanul az egyik legfőbb demokratikus érték, amelynek igen kevés
más joggal szemben kell csak engednie. Az
aktív, tevőleges gyűlölet absztrakt veszélye
pedig nem tartozik ezek közé.
Gyakran idéznek perdöntő érvként példákát egy-egy vitában a miénknél bejáratottabb demokráciák gyakorlatából. Én is így
teszek tehát. Az Egyesült Államok azon ál­
lam, ahol talán a legszélesebben húzzák
meg a szólásszabadság határait. Az 1969-es
Brandenburg v. Ohio ügyben hozott legfel­
sőbb bírósági döntés nem korlátozta a KuKlux-Klan szélsőséges fajüldöző kijelenté­
seit, mondván, nem áll fenn valós veszélye
annak, hogy a szervezet olyannyira megerő­
södjön, amely a kijelentésekben foglaltakat
meg tudná valósítani. Az 1978-as Skokie v.
National Socialist Paity of America ügyben
a Legfelsőbb Bíróság engedélyezte az amerikai náci párt
SA-egyen-ruhában, horogkeresztekkel történő felvonulá- ■gpEySgffi
sát egy olyan városkában,
amelyben a holokauszt számos túlélője lakott. A felvonuláson ugyan egyértelmű
fenyegetések hangzottak el,
de a bíróság indoklása szerint
azok csak akkor jelentenének
igazi veszélyt, ha a párt bevál­
tásukhoz elégséges hatalom­
mal bírna. Az 1992-es R. A. V
V. City of St. Paul ügyben a
bírák többsége szerint a véle- ||
ménynyilvánítás azon forrná- ö
ja, hogy egy fehér férfi égő I
keresztet helyez el egy fekete M
család kertjében, nem bűntethető.
Mint látható, az USA szabá- a
lyozása némileg liberáli- ■
sabb, mint a miénk. Ez per- g
sze korántsem jelenti azt, L
hogy teljes egészében át­
emelhető lenne. Az eltérő
történelmi-kulturális ha­
gyományokat ugyanis nem
lehet figyelmen kívül hagy­
ni itt, Európában.
A nemrégiben az igazság­
ügy-minisztérium által be-

nyújtott, a közösség elleni izgatást módo­
sítani igyekvő tervezet szövege a követke­
ző:
55 (1) Aki nagy nyilvánosság előtt valamely
nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai,
faji, vallási csoport avagy a lakosság egyes
csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erő­
szakos cselekmény elkövetésére hív fel,
(2) aki nagy nyilvánosság előtt az emberi
méltóságot azáltal sérti, hogy
a) mást vagy másokat a nemzeti, etnikai,
faji vagy vallási hovatartozás miatt becs­
mérel vagy megaláz,
b) azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai, faji
vagy vallási hovatartozás alapján valamely
személy vagy a személyek egy csoportja
alsóbb- vagy felsőbbrendű. 55
Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt
elnöke és Kis János filozófus közös meg­
állapítása szerint ez a javaslat „szinte min­
den pontján alkotmányossági aggályokat
ébreszt”. Alkotmányellenes, mert az oko­
zott sérelem veszélye csupán feltételezett,
holott csak a jogsértés tényleges veszélyét
lehet büntetni. A szövegben szereplő fo­
galmak nem definiáltak, ezért önkényes

'S*

.Wj

bírói értelmezéshez vezethetnének, a szó­
lásszabadságot pedig a javaslat indokolat­
lanul korlátozná. A javaslatot kezdetben
csak a nagyobbik kormánypárt támogatta,
de éppen a Hegedűs-ügy felmentő ítéle­
tének kapcsán immár elképzelhetővé vált
a kormánypárti konszenzus. Azonban hi­
ába a törvénybe iktatás, ha az alkotmány­
bírák következetesen alkalmazzák eddigi
mércéiket, a jogszabály megbukik.
Mint látható, az ifj. Hegedűs Lóránt
ügyében hozott másodfokú ítélet úgy
tűnik, megfelelt mind a bírói gyakorlat­
nak, mind a törvények szellemének,
mind az Alkotmánybíróság álláspontjá­
nak. (Bár a hírek szerint az Ügyészség
felülvizsgálati kérelmet nyújt be.) Nem a
jelenlegi, immáron hosszabb ideje állan­
dó, illetve az állandósághoz visszataláló
szabályozást és gyakorlatot kellene kriti­
kával illetni, hiszen az mindenben meg­
felel a liberális demokráciák követelmé­
nyeinek. Elgondolkodtató felvetés, hogy
vajon nem okoztak-e azok a médiumok,
közszereplők, akik az elmúlt két évben
folyamatosan napirenden tartották a kérdést, nagyobb kárt, mint
maga az írás szerzője. Hi­
szen a minimális példány­
számú kerületi lapban kö­
zölt cikk tartalma így sok­
szorosan felerősítve hat­
I hatott.
De a megoldás máshol van.
Olyan közéleti stílust és
hangnemet kellene meg­
honosítani, amely a köz­
szereplők számára egyfajta
önkorlátozást jelenthet (és
persze ez mindkét oldalra
egyformán vonatkozik, hi­
szen Tamás Gáspár Miklós
tel
az ítélet kapcsán írt cikké­
ben máris kimerítette az új
javaslat egyik tényállását,
tehát nem kizárólag egyes
.szélsőjobboldali” elemek
55'
tűrhetetlen viselkedéséről
van szó), és segíthet abban,
hogy a magyar társadalom
tagjai által a valóban felhá­
borító gondolatok a közbe­
széd perifériájára helyeződ­
jenek.

Koltay András
A-.

A véleménynyilvánítás szabad...

Lapzárta után értesültünk,
hogy az izgatás új szabályozá­
sát elfogadta az Országgyűlés.

tizenötödik oldal

�Amnézia
Görög eredetű szó, jelentése: emlékezőké­
pesség meggyengülése vagy elvesztése. Akár
rövid, akár hosszú távon. Joggal kérdezhetik,
hogy kerül a csizma az asztalra? Talán azért,
mert tipikusan magyar betegség. A kialakulá­
sa, eltelj edése a távoli homályba vész.
Kezdődött ugye 1526-ban. Egy kisebb nem­
zeti katasztrófát követően az ország egysége
felbomlott, 150 éves megszállás vette kez­
detét. A történetírás szerint ezreket hurcol­
tak rabságba, országrészek néptelenedtek el,
a Magyar Királyság tetszhalott állapotba ke­
rült. Pár száz év elteltével romantikus regé­
nyek formájában elevenedik meg a kor, a
végvári vitézek hőstettei mellett a török
agák és basák képe „megszépül”, inkább ke­
délyes alakok képét ölti. Szigetvár hős védő­
inek leszármazottai pedig megkoszorúzhat­
ják a dicső II. Szulejmánt ábrázoló szobrot.
Aprócska ugrást követően elérkezünk a fel­
szabadulás várva várt pillanatához. Ne tessék
megijedni, ez még nem a Vörös Hadsereg
diadalmenete. Még csak 1686-ot írunk, Bu­
da visszavételénél járunk. A hálás ország le­
mond a szabad királyválasztásról, a Habsburg-birodalom területe jelentősen megnö­
vekszik. Pár elégedetlen ember szava pedig
nem sokat nyom a latban. Még szerencse,

hogy olyan államférfiakat köszönhetünk en­
nek a fordulatnak, mint Thököly Imrét, vagy
a nagyságos fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet.
A Habsburg hatalom ellen nem lehet sikerrel
felvenni a harcot. Sajnos ezt bizonyítja 184849. történelmi példája is. Hiába egy nagysze­
rű nemzet önfeláldozó harca, ha az ellenfél
nemtelen eszközöket bevetve, egy állandó el­
lenséggel hirtelen megbékélve, összefogva
vérbe fojtja a szabadságharcunkat. Elindul­
hattak az első transzportok Szibériába, utat
törve a később érkezőknek. Elmúlik majd
száz év, a Habsburg uralomra nosztalgiázva
emlékszünk, boldog békeidőkről olvasunk,
csak arra nem emlékszünk, hogy a nemzet a
szabadságtól igen messze volt, a jóságos Fe­
renc József szerint minden nagyon jó, min­
den nagyon szép, köszöni szépen, minden­
nel meg van elégedve. Jött Trianon, egy Ta­
nácsköztársaság, egy rövid román megszállás,
majd még egy világégés. Mi mosolyogva és
hálásan vártuk a felszabadítókat, a haza megmentőit. Tettük ezt 1945-ben is. Az ered­
mény ismert, még akkor is, ha nem szabad
róla beszélni. Mint ahogy tabu lett 1956. „el­
lenforradalma”. Éljen a boldog békeidő, a
béketábor, a mi sorsunk a nyájas megbocsá­
tás. Nagy tapasztalatunk van benne.

Nem telt cl száz esztendő, a „legvidámabb
barakkban” újra divat lett a szocializmus.
Ne a napi politikára gondoljunk, azt úgyis
nagyon jól ismerjük. Sokkal inkább arra,
hogy manapság Lenin és Sztálin kedves me­
sehősök lettek, az NDK nagy sikert aratott
iparcikkei már az interneten rendelhetőek, a
bolhapiacok legkedveltebb árucikke a vörös
hadsereg egy-cgy itt felejtett relikviája.
Nem az AK-47-esre gondoltam.
A szocialista realizmus fénykorát éri.
Emblematikus figurái ma pólókról, bögrék­
ről mosolyognak vissza ránk, műveik a si­
kerlisták élére kerültek, lassan szobrot eme­
lünk Kádár apánknak.
Ez a mai valóság? Itt mindenki megőrült?
Az egész társadalom kollektív amnéziában
szenved? Nagyszerű, akkor lehet, hogy a
kenyér 3,60? Dőzsölünk, sört és virslit min­
denkinek! Meddig lehet egy nemzetet az
orránál fogva vezetni? Úgy látszik, bármed­
dig. Még minket, fiatalokat is. Nem akarjuk
megismerni a múltunkat, elhiszünk min­
den demagóg ostobaságot, az arcunkba mo­
solyogva kérdezhetik: Na és? Világ proletár­
jai egyesültetek! Valaki ébresszen fel!
Szabózé

„Akinek nótája nincsen...”
„Mindenik embernek a lelkében dal nan,
&amp; a saját lelkét hallja mindeni dalban,
'
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek."

/Babits Mihály/
Sokak számára ismert, hogy 2000-ben meg­
alakult a Vén Pipás Tudományegyetem, de
az ehhez vezető útról már kevesen tudnak.
Szűk baráti társaságban alakult ki az a tradí­
ció, hogy csütörtökönként összegyűlve a
Ho-ránszky utcában egy kis lélckmelegítő
és hangszáljavító fogyasztása mellett beszél­
gessenek és dalolgassanak. Ebbe körbe tar­
tozott Boros Balázs (alias Boros professzor)
és Horváth Gellért (alias Lila), akikben ké­
sőbb felébredt a felebaráti szeret, hogy az
ilyen kellemes estéket még több emberrel
kéne megosztani. A Pázmány Pódium kere­
tein belül próbálták intézményesíteni a nó­
taesteket, de a még kiforratlan koncepció
miatt és a barátok kedvéért visszatért a régi
kerékvágásba, s a társaság ahol éppen járt sa­
játszórakoztatására énekelgetett. Ilyen alka­
lom volt egy buli a Rádayban, ahol miután
elment az áram Lila elkezdett dalolni a vak­
sötétben, s olyan jó hangulat kerekedett,
hogy hajnalig nem ment haza senki.
A 2002-es Balatonakalin rendezett gólyatá­
borban igen nagy sikere volt a nótázásnak, s

tizenhatodik oldal

így újra felmerült a gondolat, hogy szerve­
zett kereteken belül folytatódjon a mulat­
ság. Ráébredtek, hogy remek közösségko­
vácsoló alkalmak lennének ezek az esték,
mikor mi, Pázmányos joghallgatók egymás
közt baráti hangvételben elbeszélgethetünk,
ismerkedhetünk, nótázhatunk. Először csak
poénszinten kezdték egyetemként emleget­
ni a Vén Pipást, majd egyre inkább kirajzo­
lódott egy kép, ami már nem is tűnt olyan
balgaságnak. így szeptemberben munkához
láttak, s megszületett a Preambulum: „A
Vén Pipás Tudományegyetem Sör, Bor, Rö­
vid tanszékét 2002. szeptember 1-jén alapí­
totta újjá az egyetem Egyetemi Tanácsa.

Az egyetem célja, hogy a magyar és külföl­
di, valamint hazánk történelmét közvetle­
nül érintő bor, sör és rövid kultúrát, és szel­
lemiségét követve magas szakmai és erköl­
csi színvonalú képzést nyújtson a fiatalok
számára, a magyar nemzet szolgálatára. 59
Szép lassan kezdett kialakulni az intézményi
rendszer: a tanári gárda megszervezése; a ta­
lárok, a pecsét és az érmék beszerzése; a haligatói igazolvány, a felvételi éljárás megálmo­
dása; a hallgatók megfelelő tájékoztatása. Az
eredeti baráti társaságból nem mindenki tá­
mogatta az ötletet, féltek, hogy az ily módon

szervezett csütörtökök elvesztik varázsukat,
de szerencsére egy szülinapi party során si­
került rendezni a nézeteltéréseket, mielőtt
tönkre ment volna a barátság. Voltak még vi­
ták, de már csak a szervezést illetően, pl.: le­
gyen-e belépő, ha nincs miként oldják meg a
finanszírozást. Az új javaslatot is fedezni kel­
lett valamiből, hisz megjelent az igény, hogy
a viszonylag korán záró Vén Pipás után se
szakadjanak szét az egybegyűltek, hanem in­
kább együtt folytassák a bulit. Volt hát három
nagyszerű alkalom, mikor a Károli Pince
adott otthont a nótának és a táncnak egyben.
Az idei tanévben szintén a Horánszky utcá­
ban, de már a Stúdió kávézóban zajlottak az
egyetemi gyűlések. Újra kezdődtek a íclvétclik, ajóízű beszélgetések^ s újra szálltak az éter­
be a jogászinduló dallamai a már állandó kísé­
rő zenekarral (Kardos István és társai). Ajókedv a régi, a társaság bővül, a cél megmaradt:
az, hogy együtt jól érezzük magunkat, egyre
több embert ismerjünk meg, barátokat szerez­
zünk és a Szentkirályi utcában is egymásra
mosolyogjunk, ha találkozzunk. Hiszen „egy
hivatás nagyság elsősorban talán abban van,
hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen iga­
zi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.'
Fügedi Zsófia

�Mit ér ma egy jogi diploma?
avagy sok az eszkimó, s kevés a fóka
Ahogy az egyetemi hallgató egyre világosabban látja az alagút végén pisláko­
ló fényt, azaz egyre közelebb kerül ahhoz a naphoz, mikor jogi diplomát kap
a kezébe, bizony fel kell tennie magának a kérdést: akkor most merre tovább?
Szép-szép, hogy jogász lettem, de mikor lesz mindebből kenyér? Úgy gondo;lom, ezt a húsbavágó kérdést mihamarább fel kell tennünk magunknak, hiszén napjainkra a jogász-túlképzés országos jelenséggé vált.
Idén szeptemberben került nyilvánosság­
ra az az adat, miszerint a felsőfokú vég­
zettségűek aránya a pályakezdő állásnél­
küliek körén belül 15%-ra emelkedett.
Ilyen magas diplomás munkanélküliségre
itthon még nem volt példa: tíz évvel ez­
előtt ez az arány még csupán 3% volt. Az
ok természetesen a túlképzés, ami a fris­
sen végzett jogászokat és közgazdászokat
érinti a legérzékenyebben.

De, hogy csak a jogász szakmánál marad­
junk, a probléma forrása igen nyilvánva­
ló: az ország nyolc jogi karán évente kb.
3-3,5 ezer friss diplomás végez. Ilyen lét­
számot egyszerűen képtelenség elhelyez­
ni akkor, mikor az ország bíróságai,
ügyészségei évente maximum száz új főt
tudnak foglalkoztatni, a közjegyzőség ki­
halási alapon nyugszik, és vállalati jogta­
nácsosként is igen szűk körben lehet
elhelyezkedni, - itt pályakezdőket nem is
szívesen alkalmaznak -, tehát ezek a jogi
szakirányultságok a felvetett problémára
nem szolgálnak megnyugtató megoldás­
ként. így aztán marad az ügyvédi és a köz­
igazgatási pálya, amely szintén képtelen
ennyi jogászt magába szívni. További ne­
hézséget jelent, hogy a közigazgatásban
napjainkban több ezer fős létszámleépí­
tésben gondolkodnak, az ügyvédek pedig
egyre inkább konkurenst látnak bennünk,
mintsem segítségre szoruló pályakezdő
kollégát. Tehát a piac kezd telítődni...

Ajelenség okát a szakemberek az oktatási
rendszer hiányosságaiban látják. A kilencvenes éveket megelőzően az egyetemek
és főiskolák megszűrték a jelentkezőket,
és alacsonyan tartották a felsőoktatásba
bekerülők létszámát, ezáltal a jelenleginél
jóval nagyobb értéke volt a munkaerő-pi-

acon egy-egy diplomának. Természetesen
önmagában véve egy nagyon helyes tö­
rekvésnek az eredménye az, hogy a jog­
hallgatók száma ugrásszerűen megnőtt a
rendszerváltozást követően, de sajnos az
elmúlt években nem tudatosult sem ben­
nünk fiatalokban, sem a karok létesítésé­
ért felelős vezetőkben, hogy ennyi jogász­
ra, ahányan végzünk az elkövetkezendő
években Magyarországon, a szorosan vett
jogi szakmában nincs szükség. Tehát a
hallgatók számának megtöbbszörösödése
az egyetemeken a diploma értékvesztésé­
hez vezetett.
A fő probléma Mang Béla, az oktatási tár­
ca felsőoktatási helyettes államtitkára sze­
rint az, hogy nincs érdemi kapcsolat a
képzési kínálat, és a munkaerőpiac között.
A felvételi keretszámokat sokkal inkább a
jelentkező diákok igényei, semmint a
munkaerőpiac elvárásai határozzák meg.
Mi, pályakezdő jogászok a nyugati típusú
felsőoktatás hatására először a munkaerő­
piacon kerülünk versenyhelyzetbe, tehát
nálunk az első szűrést nem az oktatási in­
tézmények, hanem a munkaadók végzik.
A továbbtanulók pedig csak akkor szem­
besülnek azzal, hogy diplomájuk esetleg
értéktelen, amikor már legalább öt évet
belefektettek a megszerzésébe.
Mi lehetne a megoldás? Biztos recept
nincs, viszont az leszögezhető, hogy egy­
re inkább általános elvárás az napjaink­
ban, hogy a munkaerő-piacon korábban
jól felhasználható diploma társuljon mi­
nimum két idegen nyelv tudásával, meg­
felelő szakmai gyakorlattal, számítógépes
ismerettel, s nem utolsó sorban empati­
kus készséggel. Itt nálunk a karon- a ta-

nárjaink többsége- köztük Bándi Gyula
Dékán Úr is- a jog valamely szegmensé­

re való specializálódására hívja fel figyel­
münket. Azaz már itt az egyetemi évek
alatt többet és részletesebben kell foglal­
koznunk egy-egy adott témával, mert így
majd valószínűleg könnyebben fogunk
tudni munkát találni. Ilyen szakterület
lehet például a bankjog, a médiajog, a
kereskedelmi jog, a környezetvédelmi
jog, és még hosszan lehetne sorolni.
Halustyik Anna Professzor Asszony egy
szemináriumon azt tanácsolta, hogy 55',szerezzünk minél több papírt”, tehát a diplo­
ma megszerzése után se hagyjuk abba a
tanulást, folyamatosan képezzük magun­
kat, legyünk szalgogászok, járjunk dokto­
ri képzésre stb.

A Professzor Asszonynak bizonyára igaza
van. de mi huszonéves fiatalok
tizenegynéhány évnyi tanulás után valahogy nem így képzeltük el a jövőnket.
Közülünk sokan nem azért igényelték
például a diákhitelt, hogy modernebb te­
lefont vegyenek, vagy hogy abból (is) tud­
janak tankolni, hanem mert ténylegesen
abból élnek, mert már nem tudnak, vagy
nem kívánnak a szülői támogatásra tá­
maszkodni.
Tehát sokak számára létkérdés az, hogy
minél hamarább munkát tudjon találni
képesítésének megfelelően, hiszen nem
túl szerencsés az, ha az ember huszon­
évesen még mindig a szüleivel lakik, s az
ő segítségükre szorul.
Mivel a túlképzés folyamatos, és hatásai
ma még be láthatatlanok, ezért a frissen
diplomázottakra nehéz, míg a mostani
hallgatókra még nehezebb idők várnak a
jövőben. Egyre inkább bebizonyosodik az.
amit Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi
Kamara elnöke fogalmazott meg: „ha min­
den így marad, akkor néhány éven belül
nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz! 55

Szabó Viktor
tizenhetedik oldal

�Elsőéves előadó, kedd 20.15
(2. rész)
Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsú­
folásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Bennete­
ket!”. A hallgatók között sok nem katolikusyvagy nem is keresztény fiatal van.
Nem hittanórán vagyunk... Pál Ferenc atya múltkori számunkban életéről,
hivatásáról vallott. Most főként a kedd esti egyetemi ,;találkozások” fejlődés­
történetéről kérdeztük.
"
- Hermán Hessét, Hamvas Bélát, Doszto­
jevszkijt sokszor idézed az egyetemi előadáso­
kon is keddenként. Hogy kerültél az ifjúsággal
ilyen szoros kapcsolatba? Mikor indultak ezek
az előadások? Hogyan születtek meg ezek a fó­
rumok vagy minek mondanád egyáltalán eze­
ket a kedd esti találkozásokat? Katekézisnak,
hittannak, vagy előadásnak? Hogyan fogal­
maznád meg a lényegét?

— Legszívesebben nem mondanák rá sem­
mit. Tetszik, amit mondasz, hogy „kedd es­
ti találkozások”. Ez jól hangzik, ebbe bele
férhet az, amiről itt szó van, amiről igazá­
ból nem tudom, hogy mi, és félnék is vala­
milyen szóba, vagy keretbe gyömöszölni.
Nem is szeretném, ha ez pusztán csak elő­
adás lenne. Furcsán hangzik nekem, hogy
azt mondod, hogy a „fiatalokkal való kap­
csolatom”. Én sosem felejtettem el azt,
hogy milyen fiatalnak lenni. A lelkemnek
van egy olyan része, ami sosem lesz öreg.
Meg talán sose volt más csak fiatal. Szóval
különösebben nekem nem kellett mit ten­
ni, hogy ez a kapcsolat megmaradjon. In­
kább nem elfelejteni, hogy ki is vagyok.
Hogy fiatal vagyok, mégha most már kö­
zépkorúnak számítok is. Ha hetven-nyolcvan éves emberekkel beszélgetek ők is azt
mondják, hogy furcsa nekik mindig, ha a
tükörbe néznek. Van bennünk valami kor­
talan, valami időtlen. Nem biztos, hogy ép­
pen fiatal, de fiatalos. Valahogy amiatt, hogy
kortalan, hogy nem öregszik meg. Ez a va­
lami bennem van. Ezt nem is tudom, meg
nem is akarom elfelejteni. Amivel inkább
dolgom van, hogy azért most már 37 éve­
sen nem biztos, hogy én értek egy 17 éves
fiatalt. Ahhoz nekem hallgatnom kell őt,
meg figyelni, tapasztalni. Nem akarom el­
dönteni, hogy milyen egy tizenhét éves fi­
atal. Azt gondolom, hogy sok szempontból
fogalmam sincs. Szeretném őt megismer­
ni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen és ez már
kialakít egy kapcsolatot köztünk. De ezt el­
tudnám mondani a ti korosztályotokra is.
Én nem tudom, hogy ti hogy éltek, fogal­
tizennyolcadik oldal

I—

-4

i

mám sincs, de ezért nagyon kíváncsi va­
gyok. Ezért egy csomó mindent megtanu­
lok tőletek.
- És maguk az előadások, találkozások mikor
kezdődtek és hol? Rögtön a Pázmányon?

- Nem. Egy sajátos története van ezeknek a
kedd esti találkozásoknak. Mert a terézvárosi négy év káplánságból született az, hogy ott
az első ifi hittanon tizenheten voltunk.
Négy év után, amikor eljöttem, ott voltak
kétszázan. Ezzel a majd kétszáz emberrel ös­
szeültünk nyáron, amikor engem Rákoske­
resztúrra helyeztek. Elkezdtünk arról be­
szélgetni, hogy mit és hogyan lehetne és kel­
lene folytatni abból, ami elkezdődött Teréz­
városban. Nagyon kértem őket, hogy ne jöj­
jenek utánam, mert hogy minden erőmmel
azon voltam, hogy ott egy közösség alakul­
jon ki, ne pedig pap függő történet legyen, és
ők ezt elfogadták, értették is, hisz négy évig
ebben a gondolatban voltunk. Tehát ők azt
mondták, hogy érgük Feri, nem megyünk
utánad. De akkor én meg hetenként tartsak
nekik valahol valamilyen előadást, ahol vala­
mi azért mégis csak „tovább tud menni” és
ami őket adott esetben megerősíti, hogy a
közösségben tovább maradjanak, ott megta­
lálják a saját feladatukat. Én ez ellen nagyon
berzenkedtem! Azt gondoltam - ezért sem
szeretem ezt a szót, „előadás” -, hogy a ke­
reszténység nem előadás kérdése, a keresz­
ténységet nem lehet előadni. Ha valaki a ke­
reszténységet előadja, akkor már eleve nem
tudom, hogy micsoda az, amit ő ott előad.
Úgy láttam ez a műfaj, valahogy nehezen
össze a kereszténységei. Egé­
szen más helyzet, amikor én egy közösség
papjaként a közösség tagjainak beszélek vala­
miről, mint nem a közösség papjaként, akár­
honnan jövő embereknek beszélek valami­
ről. Emiatt nekem ez nem tetszett. De sze­
rettük egymást anynyira, hogy tettem egy
kísérletet. Egyszerűen csak azt hiszem, hogy
komolyan vettem a kérésüket. Valaki azt

mondta, hogy neki van kapcsolata a XI. ke­
rületi MDF székházzal; és akkor azt kibérel­
tük. Akkor úgy voltunk ott egy évet, hogy
minden negyedik alkalom után fizetni kel­
lett azért, hogy kifizethessük a terembért.
Kezdtünk szeptemberben százan, és lettünk
háromnegyed év után kétszázan. Ezek az es­
ték teljesen nyitottak voltak, oda bárkijöhe­
tett, és azt a termet akkor mi kinőttük. Kí­
nomban fölhívtam Várnai Péter atyát, akivel
évfolyamtársak voltunk a szemináriumban.
Es akkor mondtam neki, hogy mi itt va­
gyunk kétszázan, de nincsen helyünk. Ak­
kor ő mondta, hogy ajogi karon most éppen
nincsen egyetemi lelkész és jöhetnénk ide,
de akkor én tegyem magam nyitottá ajogi
karosok számára. Mondom jó, ha ez azt je­
lenti, hogy én engem ők elérhetnek, és talál­
kozhatunk, és bárki beülhet ezekre a találko­
zásokra, akkor nagyon szívesen. Ekkor ő azt
mondta, hogyjó. Szóval így kerültünk oda a
jogi karra.
- És „lészen” 500...

- Hát igen, szerintem úgy 400-450-en le­
hetünk.
- Az előadások témáit hogyan válogatod ki,
amikor előre megtervezed - gondolom - nyá­
ron, hogy miről fogsz beszélni?

- Szeretnék a hitről beszélni, ill. arról.
hogy hogyan tudjuk az Isten-kapcsolatunkat itt Pesten, vagy Budán, Budapes­
ten vagy vidéken, ebben a szűkebb vilá­
gunkban megélni. Amiről nagyon sajátos,
és nagyon hasonló élményeink, vagy ta­
pasztalataink vannak. Tulajdonképpen én
talán csak annyit szeretnék, hogy ott a ti
közreműködésetekkel, az együttes jelen­
létünkben „történjen valami”. Eltöpren-

�geni azon, hogy lehet gazdaggá tennünk
az Istennel való kapcsolatunkat. Termé­
szetesen szedem elő azért a különböző té­
mákat. Jó, hogy ha van valamilyen anyag
a kezünkben. De valójában azt másodla­
gosnak tekintem.
- Idén mi ez a vezérfonál, ez a „másodlagosáp”
sag
’y?

- Több éven keresztül beszéltünk arról,
hogy a hit hogy írható le, milyen összete­
vői vannak. Hogyha a hitet egy jelenség­
nek tekintem, ami minden emberre jel­
lemző, akkor a hitnek milyen összefüggé­
sei vannak a gondolkozásmódunkkal, a
racionalitással, az érzéseinkkel, az érzel­
meinkkel? Milyen összefüggései vannak a
hitnek a tapasztalással, az észleléssel, az
érzékeléssel? A hitnek milyen összefüg­
gései vannak az akarattal, a döntéseinkkel,
az életformánkkal? Erről beszélgettünk
sok éven keresztül. Aztán ezek, amikor
összeállnak egy rendszerré, akkor annak a
rendszernek milyen sajátosságai vannak?
Ha a hitről úgy beszélünk, mint egy fo­
lyamatról, akkor ennek a folyamatnak mi­
lyen sajátosságai vannak? Az erkölcs és a
hit milyen viszonyban áll egymással?
Ezekről beszéltünk két-három évig, most
pedig eljutottunk oda, hogy hogyan tud­
nánk a hitünket elmélyíteni. Hogyan tud­
juk azt személyessé tenni? Hogyan tud a
hit bennünk elevenné válni? Ez most
nem annyira a jelenségnek a leírása, ha­
nem inkább annak a gyakorlati megköze­
lítése, hogy, ha már van valamilyen hi­
tünk, akkor azt hogyan lehet megerősíte­
ni, elmélyíteni, gazdagítani?
- Mit gondolsz, ha kicsinek bizonyul ez a te­
rem mi lesz? Van valamilyen vészforgatóköny­
ved, erre az esetre?

-A teljes tanácstalanság állapotában vagyok
ezzel kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy
hova mehetnénk. Jól érzem itt magam, meg
úgy látom, hogy jól vagyunk itt, jó helyünk
van. Másfelől pedig azt látom, hogy tényleg
olyan sokan vagyunk már, hogy kinőttük
ezt a termet, ami a befogadásnak, az ott lét­
nek a rovására kezd válni. Vannak olyanok,
akik belépnek, szívesen maradnának, de
már annyira nem tudnak hol lenni, hogy
inkább hazamennek. De hogy hova lehetne
tovább menni, azt nem tudom.
- Az imádság milyen szerepet játszik a min­
dennapi életedben? Mondjuk a szentmise, a
gyóntatás, magának a papi munkának a köz­
ponti elemei...

- Ilyen szempontból nem szűntem meg
nagyon örülni annak, sőt élvezni azt hogy

pap vagyok. Beleértve a gyóntatást, a vasár­
napi szentmisét, a legklasszikusabb papi
dolgokat. Ezeket kifejezetten szeretem csi­
nálni. Nekem a vasárnapi mise az kihívás.
- Hogy érted ezt?

- Képtelen lennék rutinból misézni,
vagy előszedni valami régi beszédet.
Vagy valakinek a gondolatait szolgai mó­
don elmondani nyolc percben, és túl
lenni rajta. Egyszerűen rosszul lennék
már a gondolatától is, hogy valami ilyes­
mit kövessek el.
- Szóval sokat készülsz a vasárnapi prédikáci­
óra?

- Több órát készülök, ami nem tudom,
hogy sok-e. Fél nappal kezdtem. Most már
egy pár óra alatt kész vagyok. De, hogy ez
sok-e vagy kevés, azt nem tudom. Azt
gondolom, hogy vasárnap fontos, hogy
történjen valami velünk, meg bennünk,
meg köztünk és az Isten között. Valami,
amire este az ágyamban azt mondhatom,
hogy ma volt egy komoly találkozásom Va­
lakivel. Ezért nekem ezek nagyon fontos
dolgok. A gyóntatás is nagyon fontos. Az
imádság is nagyon fontos. Ezeknek a sze­
mélyesjellege. Vagy az, hogy abban az tör­
ténjen, ami az Isten szándékának megfele­
lő. Ez is egy nagy kihívás. Hogy ne az tör­
ténjen, ami az én szándékomnak, vagy az
én elgondolásomnak megfelelő. És ezt so­
sem adják olcsón. Nekem legalábbis nem.
Nem kapom ingyen. Mindig, minden nap
- ezért is jó szó a kihívás - meg kell küz­
denem ezért. Vagy a magam izzadságával
jön az csak ki.
- Mondtad, hogy sokat jártál külföldön, itthon
plébániákon. Összehasonlítva a tapasztalatai­
dat, hogyan látod a hazai egyház, a plébániák
életét? Mik azok a fő problémák, vagy gondok,
amik ott kint nincsenek, de itt vannak és vi­
szont? Milyen szerinted a Magyar Egyház jö­
vője? Kicsit általános a kérdés, de talán érthe­
tő. Szóval milyen irányba haladunk, mint
Egyház, mint közösség?

- Nagyon sokfelé látok jó kezdeménye­
zéseket. Sőt olyan jó folyamatokat, amik
már ki is nőtték a kezdeményezés szint­
jét. Ahol élő, eleven közösségek vannak.
Nyilván annak nyomán, hogy élő, eleven
Isten-kapcsolatú papok, meg világi em­
berek, laikusok vannak. És abból lesz va­
lami. Nem gondolom, hogy különöseb­
ben aggódni kéne a Magyar Egyház jö­
vőjéért. Mert ennél sokkal jobb dolgot is
csinálhatunk, minthogy aggódjunk a
Magyar Egyház jövőjéért. Mondjuk,
rögtön neki lehet állni valamit csinálni.

Akkor nem azzal töltöm az időmet, hogy
valamiért aggódom. Ezt tehát én sokkal
egyszerűbben látom. Persze, föl kell tár­
ni az okokat, a tendenciákat, mi miért
van, mit rontottunk el, mi a jó irány. Per­
sze, erre időt kell szánni. De a lényeg azt
hiszem, hogy azon van, hogy csináljunk
valamit, ami az Isten tervébe, az Isten or­
szágába beleillik. Aztán azon csiszoljunk,
finomítsunk, ami így szépen, lassan
megteremti a jövőt. Ha az Isten az egy­
házban jelen van és mi vagyunk az egy­
ház, akkor csináljuk a dolgunkat és lesz
egyház, és kész. Kifejezetten értelmetlennek tartom a panaszkodást, a
hujjogást, a nem tudom én micsodát.
Ennél sokkal értékesebb a mi időnk,
minthogy ilyesmivel foglalkozzunk!
- Mi a legnagyobb örömöd a saját ténykedé­
sedben? Másrészt: Jézus mit mondana arról,
hogy mi az O legnagyobb öröme a te papi mű­
ködésedben?

— Hűha.... Talán a legnagyobb örömet az
jelenti nekem, amikor, ...nem az.
amikor,.. .talán nem is az, amikor sikerül
közvetítenem valamit Isten szeretetéből,
vagy a jelenlétéből, hanem amikor én
már nem is vagyok, nem is vagyok ott.
Szóval, amikor megszűnők lenni. Ami­
kor már úgy tudok valamit közvetíteni,
hogy az én szerepem, vagy jelenlétem
egyszerűen el is tűnik ott. Már nem szá­
mít. Amikor valakinek az én jelenlétem­
ben lesz egy Istennel való találkozása.
Amihez én már tulajdonképpen nem is
kellek. Amiből szépen lassan elhúzódha­
tok. No egy ilyesmit megélni, talán az a
legnagyobb öröm énnekem.
-És a kérdés másik fele?

- Jézus mit mondana, mi a legnagyobb
öröme az én papi működésemben? Azt
képzelem - mert hát ezt nem tudhatom,
de azt képzelem -, hogy az, amikor
mondjuk egy beszélgetés után, vagy egy
gyóntatás után, vagy akárcsak néhány
mondat után Jézus odalép mellém, meg­
veregeti a vállam, és azt mondja, hogy
J5,valahogy én is így csináltam volna. Na,
egy kicsit jobban, de ez se volt rossz!
Szóval ezek a pillanatok...
- Sok ilyen pillanat van?

- Van, vannak ilyen pillanatok. Hogy soke? Ezt nem is tudom; de vannak, vannak
ilyen pillanatok...
- Köszönöm a beszélgetést!

Németh Ádám
tizenkilencedik oldal

�sportélet karunkon
Az idei tanévtől kezdve már nemcsak szellemünket, de testünket is rendsze­
res edzés alá vetjük. A Testnevelési Csoport vezetőjét, Draskóczy Imrét kér­
deztem hogyan alakult ez az elmúlt félévben.
- Miként zajlott a jelentkezés, voltak-e
gondok a határidő betartatásával?
- Mivel nagyon új ez az egész, a hallgatók
körében sem volt elterjedt. Mi megtettünk
mindent: hirdető táblákon. Interneten rajta
volt. Úgy érzem nem is volt vele problé­
ma, a hallgatók közel kilencven százaléka
időben regisztráltatta magát. A maradék
valóban próbált kicsúszni a kezünk közül,
s mi azért harcoltunk olyan lelkiismerete­
sen, mert nem szerettük volna, hogy ebből
félévkor problémája legyen a hallgatónak.
Több időpontot is megadtunk, ebből az
első október 15. volt, eddig kellett min­
denféle választást leadni a Testnevelési
Csoportnak. Már előtte is elkezdődtek a
foglalkozások, de addig lehetett változtat­
ni. November 12-ig adtuk meg a határidőt
azoknak, akik valamilyen okból végleg ki­
csúsztak. Ez olyan harminc-negyven fő el­
sős és másodikos évfolyamon egyaránt.
Közülük már többen rendezték soraikat.
Való igaz van még pár hallgatóval lezárat­
lan ügyünk, de ez bármely tanszékkel elő­
fordulhat.

- Milyen a statisztika: hányán jöttek
orvosi papírokkal vagy igazolással,
hogy máshol sportolnak?
- Először annyit hadd jegyezzek meg,
hogy már több éve itt van a Testnevelési
Csoport, s aki szeret sportolni, az eddig is
szívesen lejárt ide. Van most egy rész, akik
szeretnének kibújni ez alól. A másik, amit
megemlítenék, hogy van egy szabályzat,
ami kiadásra került, melyben tisztáztuk a
feltételeket. A kérdésre pedig a válasz az,
hogy van egy jelentős hányad, aki az orvo­
si igazoláshoz fordult, ez közel harminc
százaléka a hallgatóknak.

- Ezek tényleges orvosi problémák vol­
tak vagy inkább kiskapuk?
- Amikor valaki csecsemőorvostól hozott
igazolást, akkor az kicsit elgondolkoztató
volt, de a többség természetesen nem
ilyen. Éppen azért ragaszkodtunk a rend­
szeres sport bevezetéséhez, hogy egészsé­
gesebbek legyenek a fiatalok. Egy katonai
behívónál is ilyenek az arányok, ezzel
szembe kell nézni, s ha lehet, javítani raj­
ta.

- Mennyien sportolnak az egyetem fala­
in kívül?
- Mi igazából az úszást próbáltuk előny­
ben részesíteni. Erre nem tudtunk lehető­

séget biztosítani, de vannak olyan előrelé­
pések, hogy az ELTE-vel kötnénk megál­
lapodást az uszoda használatára. így jóval
egységesebb lehetne, könnyebben ellen­
őrizhetővé válna, hisz igen nagy munkát
ró rám ennek betartatása.

- Melyik volt a legnépszerűbb a felkí­
nált lehetőségek közül?
- Nem teljesen vártam ezt a végered­
ményt, de a tánc. Sokan jelentkeztek nép­
táncra és a gólyabáli nyitótáncra egyaránt.
Aminek nagyon örülök, hogy ezzel igen jó
közösségi élet valósul meg.

- Mivel ilyen nagy sikernek örvend,
nem tervezik-e más fajta táncoktatás
bevezetését?
- Természetesen szeretnénk bővíteni, de
helyhiánnyal küszködünk. A gólyabálra
való felkészülés az elsős előadóban folyt,
ilyen pótmegoldásokhoz kell fordulnunk.

- A 26-os épület III. emeletén található
tornatermet, mely alkalmas lenne lab­
darúgásra és kosárlabdára, mikor lehet
használatba venni?
- A tetőszerkezet renová­
lása már megtörtént, a
belső felújítás várat még
magára, de nyugodt szív­
vel mondhatom, hogy az
egyetem vezetősége min­
dent megtesz ennek ér­
dekében. Konkrét idő­
pontot nem tudok mon­
dani. Addig is biztosí­
tunk helyet a tömeg­
sportnak az Orczy kert­
ben, s két másik termet
bériünk a női és férfi ko­
sárlabdának.

- Hat-e a versenyeken
való részvételre, hogy
bevezették a kötelező
testnevelést?
- Valamelyest hat, de
döntően azért nem vál­
toztatja meg, mert aki
akart, eddig is megtalálta
a módját, A mi kezdemé­
nyezésünk fő célja, hogy
mozogjanak a hallgatók
legalább heti egy alka­
lommal. Tény, hogy az
ökölvívással, a tornával.

a judoval bővült ez a kör. A Magyar Egye­
temi és Főiskolai Sportszövetség tagjaként
egyetemünk az ő általuk felsorolt sport­
ágaknak és iránymutató elveknek, ver­
senykiírásoknak próbál megfelelni. Ez
egyrészt infrastruktúra kérdése, másrészt
szeretném, ha összhang alakulna ki a többi
karral. Gondolok itt arra, hogy Piliscsaba
rendelkezik szabadtéri lehetőségekkel, mi
pedig tornatermekkel, így egy jól koordi­
nált, összehangolt munkával egymást ki­
egészíthetjük. Amiket még szeretnék, ha
rendszeressé válnának, az a fittségi felmé­
rések és a kirándulások, melyek szintén
beszámíthatóak az óraszámba.

- Még egy kérdésem lenne: milyen öszszegből gazdálkodik a Testnevelési Cso­
port?
- A kötelező testnevelést az egyetem biz­
tosítja, így az térítésmentes. A nevezési dí­
jakat, az edzések pótlását és a felsőbb­
évesek sportolási lehetőségeit a Hallgatói
Önkormányzat által megszavazott keret­
ből kell fedeznünk. Erre minden évben
készítünk egy pontos költségvetést, amit
benyújtunk a Gazdasági Bizottságnak.
Idén 1,7 millió forintot kaptunk.

Fügedi Zsófia

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="56">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3182">
                  <text>2003</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3381">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3361">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3362">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3363">
                <text>VI. évfolyam 8. szám 2003. december 11.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3364">
                <text>Tartalom&#13;
A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003&#13;
Hírek&#13;
A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon&#13;
Pázmányos áldozat Irakban&#13;
Régi jó táblabírák&#13;
Deák Ferenc-emlékülés&#13;
Megalakult a Lippay György Kör&#13;
Lippay Györgyről&#13;
Az Aranybulla rejtélye&#13;
Körkérdés az egyetemről&#13;
Könyvtárunkba látogattunk&#13;
Pázmányosok a jog útvesztőjében 3.&#13;
Azok a boldog szép napok 5.&#13;
A Kultúr-Közélet Társaságról&#13;
Gyűlöletbeszéd és jog&#13;
Amnézia&#13;
„Akinek nótája nincsen...”&#13;
Mit ér ma egy jogi diploma?&#13;
Elsőéves előadó, kedd 20.15&#13;
Sportélet karunkon</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3365">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3366">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3367">
                <text>2003. december 11</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3368">
                <text>2003.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3369">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3370">
                <text>A4 (210x297) ; (2448kb+5655kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3371">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3372">
                <text>PPKE_itelet_VI_8_20031211</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3373">
                <text>T00059</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3374">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3375">
                <text>20 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3376">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3377">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3378">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3379">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3380">
                <text>PPKE_itelet_VI_8_20031211</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="262">
        <name>Gulyás Judit</name>
      </tag>
      <tag tagId="209">
        <name>HÖK</name>
      </tag>
      <tag tagId="41">
        <name>Jobbágyi Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="193" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="392">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/6db720df47b94a78e244e8d88a943c46.jpg</src>
        <authentication>27aa25d38c609a48ef7e3d3e6a280456</authentication>
      </file>
      <file fileId="393">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/c72a23e51eb9aaf0c34351e7ecee8af5.pdf</src>
        <authentication>531b0e1c6e2a8916b35d8233a103a5aa</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="3449">
                    <text>íT
VII. ÉVFOLYAM, 1 SZÁM

2004. OKTÓBER 20.

A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja

ITELET

bW

y1

^equufl''

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM

JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR

HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA

1

I

I

. A

lilHEÍCzIQItai
■sigr^

Seereiner Imre interjú
A tokaji bor

ELSA-Tiibingen

Filmajánló: Kontroll

Egri Gólyavér
Pro facultate díj 2004

honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu

�ítélet
Tartalom
Hírek
Felmérés oktatóinkról
..............
Interjú Seereiner Imre Tanár Úrral,
...... . .
Kémiadolgozat és történelemóra (Október 23.)
Október 6....................
Néhány tudnivaló a HŐK választásokról
Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek
Hagyomány és tiszteletadás
............
Pázmány szalon
Szofi Egyetemi Színjátszó kör
Egri gólyavér......................... ............. ............
Eger, Bor, Buli = Gólyatábor!
A tokaji bor
.
Gasztrókultúra
........................
A szobor
........ .............
............
Elsa Tübingen
............
Az ellenőrök Amerikában

Impresszum
ítélet
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Hallgatói Önkormányzatának lapja
Megjelenik 2000 példányban
Felelős Kiadó:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A kiadó képviselője:
Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyetemi
tanár

Főszerkesztő:
Lukács Tamás
Főszerkesztő helyettes:
Vargha Bálint Tamás
A szerkesztőség tagjai:
Fügedi Zsófia, Gyökeres Zoltán, Juhász
Gábor, Mavrák Hedvig, Mikó Adrienn,
Oláh Viktória Klára, Pozsgay-Szabó Péter,
Szalay Beatrix, Tokody Klára, Zsellér Máté
Akik munkákat segítik:
Fekete Borbála, dr. Koltay András, Szilvásy
György, Teleki László
Nyomdai Előkészítés:
TomArt Reklámstúdió

Kivitelezés: Alumni Kiadó Kft.

2

3
4
5
8
8
9
11
11
13
14
16
17
18
19
20
22
23

Az ítélet
szerkesztősége szeretettel várja
írásaitokat.
Úgyszintén várunk
mindenkit, aki részt venne a
szerkesztőség munkájában.

E-mail cím:
itelet@lectio.jak.ppke.hu

i telető 1 @hotmail.com

Kedves olvasó!
Olyan ez a szám nekünk, mint egy újszülött. Bár évek óta olvashatjátok a kari lapot,
mi csak most kezdjük el szerkeszteni. Van egy-két régebbi motoros köztünk, de a
társaság nagy része most ismerkedik az újságírás kulisszatitkaival. A lelkesedés
megvan, a csapat kezd összeállni, jönnek az ötletek és a kézzelfogható eredmény is.
(épp a kezedben tartod)
LEHET. Az egyik legbizonytalanabb szó, amit ismerek! Benne van valami
izgalommal teli várakozás. Most, hogy ezeket a sorokat írom, még nem tudom, hogy
mi lesz a végeredmény. Nem tudom, hogy hányán fogják azt mondani egyszerűen
csak, hogy tetszik és hányán merik majd megmondani azt, amit valóban gondolnak.
Mi, akik szerkesztjük ezt az újságot arra fogunk törekedni, hogy minden egyes
számmal egy kicsit felülmúljuk önmagunkat. Lehet, hogy mire átadom a stafétát, azt
fogom gondolni, hogy sikerült! LEHET.
Az eddigi szokásoktól eltérően nem rakunk be képet (még) rólam erre az oldalra.
Van rólam kép és nem is akarok inkognitóban maradni, de az ítélet szerkesztése sok
ember áldozatos munkája. Ezért úgy gondoltam, hogy közös képen mutatkozunk be
a következő számban. Ha szeretnél te is felkerülni erre a képre (a szerkesztők közé)
nincs más dolgod, mint írni egy e-mailt, vagy hívj engem!

E-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu, vagy lukacs.tamas@chello.hu
Tel: 06 30 6166 007
Lukács Tamás
(főszerkesztő)

�ítélet

hírek
Tabló és évkönyvfotózás: október 20-21 és 30-án,
9 órától 18 óráig a 26-os épület!
Várjuk azon zenekedvelő, megfelelő
hangszeres tudással bíró lelkes
hallgatók jelentkezését, akik
szeretnének részt venni a most

alakuló JÁK KAMARAZENEKAR munkájában.
Jelentkezni és érdeklődni lehet:
lippaygyorgykor@hotmail.com
ekiraly@freemail.hu
30/3110039
Király Éva Mária

A Szofi Egyetemi Színtársulat (SZESZ)
mindenkit nagy szeretettel vár október
26-án 18.00 órától egy fergeteges
előadásra a Díszterembei

ALKOTMÁNYJOGI VERSENY
A Magyar Köztársaság Alkotmány­
bírósága és Igazságügyi Minisztériuma
alkotmányjog tárgyból háromfordulós
versenyt hirdet a 2-5. évfolyamon
tanuló jogász hallgatók számára.
Részletes versenykiírás az Alkotmány­
jogi tanszék hirdetőtábláján és a kari
honlapon található.
Az Alkotmányjogi versennyel kapcso­
latosan felmerülő kérdésekre

dr. Szüts Korinna
koriszuts@freemail.hu és
dr. Sepsi Tibor sepsit@im.hu válaszol
e-mailben.

A Magyar Keresztény Szövetség és a
PPKE JÁK Hallgatói Önkormányzata
2004. november 17-én 14 órai
kezdettel a PPKE JÁK Dísztermében
Templom és iskola címmel kerekasztalbeszélgetést szervez. A kerekasztalbeszélgetést állófogadás követi.

A szervezők minden kedves érdeklődőt
szeretettel várnak!

Mi a Pázmány Szalon?
Egy műhely, ahol korok, korszakok
irodalmával, zenéjével, divatjával és
műveltségével ismerkedhetsz.

I. félév: romantika
hz Aktív Részecskék környezetvédelmi öntevékeny

csoport

kirándulást szervez október 23-24-én Dobogókőre.
További információ és jelentkezés:
Botos Éva 70/508-3152
Magyar Csaba 70/293-2521

a házigazdák:
a történész és a művész
Dr. Horváth Attila egyetemi
docens
és
Szilasi Alex zongoraművész
helyszín:

Pázmány Bulinaptár
A LIVINGROOM-ban

Október 21.
Táncverseny

A (i
November 4. ’/i
Párkereső buli
December 2.
Party fotó
díjkiosztó gála

€
November 18.
Rock &amp; Roll party

íí

December 9.
4"
Szemeszter záró
Legis Actio koncert f i

a Díszterem
időpont:
2004. október 27.,
november 17.
és december 1.

mindhárom alkalom szerdai napon
18-tólveszi kezdetét

3

�ítélet

Felmérés oktatóinkról
A (HŐK részéről) tavasszal az oktatói
munka minősítését célzó felmérést
végeztünk. 50 ötöd- / 30 negyed- / 10
harmad- / 5-5 másod- és első éves
hallgatót kérdeztünk meg. A meg­
kérdezettek a hallgatói közösség közel
5%-os arányát képviselik.

A hallgatókat nem csupán a vizsga­
tapasztalatokról nyilatkoztattuk, tudni
illik, kérdéseink összeállításakor
hangsúlyt fektettünk az oktatók szak­
mai rátermettségének minősítésére,
továbbá, az irányukban megnyilvánuló
tisztelet fokára.
A hallgatók válaszaiból egyértelműen
kiderült: hallgatóink fontosnak tartják
a hallgató és az oktató közti személyes
kapcsolat meglétét. A hallgatókkal
figyelmes oktató a hallgatók szemében
sokkalta kedvesebb.

A hallgatóink között kiemelkedő
népszerűségnek örvend Dr. Zlinszky
János és Dr. Bánrévy Gábor alapítók,
Pacem in Utero életvédő egyesület
elnöke, Dr. Jobbágyi Gábor professzor
úr. Dr. Horváth Attila és Dr. H. Szilágyi
István docens urak, továbbá, a teljesség
igénye nélkül, a tavasszal Pro Facultatedíjjal kitüntetett Dr. Kilényi Géza és Dr.
Péteri Zoltán professzor urak. az
ugyancsak idén Pro Facultate-díjjal
elismert, nem rég elhunyt Dr. Pálinkás
György bíró úr.

Dr. Bándi Gyula dékán úr és Dr. Tábik
Ferenc adjunktus úr, tanársegédeink
közül, mint fent jeleztem, másokkal
egyetemben, Dr. Ivicz Mihály és Dr.
Schlett András (Heller Farkas KI),
továbbá, Dr. Koltay András és Dr.
Landi Balázs neve is szerepel a fenti
névsorban. (A határozat a hallgatók
által legtöbbször megnevezett 15 oktató
nevét tartalmazza.)
Teleki László

4

15/2004. (VL 29.)
közgyűlési határozat

sz. HŐK

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Jog- és Államtudományi Karának
Hallgatói Önkormányzata 2004. június
29-én megtartott közgyűlésén meghozta
a következő határozatot:

A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX.
Törvény 67. § (1) bek. h) pontja alapján
a Hallgatói Önkormányzat jogai közé
tartozik különösen, hogy a Kar
oktatóinak munkáját véleményezze.
A Hallgatói Önkormányzat közgyűlése
a fenti keretek feladatát teljesítve a
2003/2004-es tanév befejeződésével a
hallgatók körében a tanév során végzett
széleskörű tájékozódás, valamint a
Hallgatói Önkormányzat által a tanév
végén meghatározott szempontok
alapján meghatározott egy listát, mely
a hallgatók körében legnépszerűbb.
oktatási-tudományos szempontból is
elismert és megbecsült, mind szín­
vonalas előadásai, mind objektív
vizsgaértékelése folytán a Kar legkiválóbb tanárainak értékelt oktatóinkat
tartalmazza.

A listán szereplő nevek ábécésorrendje:
Dr. Bándi Gyula
Dr. Bánrévy Gábor
Dr. Békés Imre
Dr. Busch Béla
Dr. Hajas Barnabás
Dr. Horváth Attila
Dr. Jobbágyi Gábor
Dr. Kilényi Géza
Dr. Koltay András
Dr. Landi Balázs
Dr. Pálinkás György posztumusz
Dr. Péteri Zoltán
Dr. Tábik Ferenc
Dr. Vasadi Éva
Dr. Zlinszkyjános

A Kar hallgatósága nevében a Hallgatói
Önkormányzat közgyűlése külön
megköszöni a listán szereplő oktatóink
színvonalas munkáját és reményét fejezi
ki, hogy mindannyiuk megtiszteli még
a jelenlegi és jövendő hallgatókat azzal.
hogy eredményes és a jövő nemzedék
jogászképzésének szempontjából
nélkülözhetetlen tevékenységét hosszú
ideig a felnövekvő jogászság javára
fordítja.
A Hallgatói Önkormányzat közgyűlése
a meghozott határozat hitelesítésére
felkérte Szilvásy György Pétert, aki
végzett hallgatóként és a Hallgatói
Önkormányzat korábbi tagjaként a
jelen és a jövő jogászsága közti kapcso­
lat biztosítását kifejezve, a közgyűlésen
meghívottként vett részt.

Budapest, 2004. június 29.
Dobos Tibor László
a Hallgatói Önkormányzat elnöke

Szilvásy György Péter
a határozat hitelesítője

Nyilvánvalóan oktatóink ismert­
sége is meghatározza népszerű­
ségüket. Az alsóbb évfolyamos
hallgatók még nem találkozhattak a
4. és 5. évfolyamot tanító professzo­
rainkkal előadáson, vagy vizsgá­
kon, ezért nehéz megítélni és még
nehezebb objektív sorrendet fel­
állítani tanáraink között. Úgy
gondolom, hogy tisztelet, megbe­
csülés és köszönet jár mindenkinek,
akik azért dolgoznak egyetemünkön, hogy a mi tudásunk
bővülhessen.

Lukács Tamás

�ítélet

Beszélgetés Dr. Seereiner Imre
Tanár Úrral
Tanár Úr jelenleg a Legfőbb Ügyészség ügyésze, egyúttal
egyetemünk oktatója. Kérem, ossza meg velünk, milyen
állomások vezettek idáig, a jogi pálya mely területein
tevékenykedett?

»e

è

M

1977-ben végeztem az ELTE Állam- és
Jogtudományi Karán, de azt is
mondhatnám, hogy a Pázmányon
végeztem, hiszen az Eötvös jogelődje a
Pázmány volt, az egyetemet csak a 11.
világháború után vette át az Eötvös.
Ezután elmentem dolgozni
noha
budapesti vagyok egy 1500 fős faluba,
Rétságra, mert abban az időben a fiatal
diplomásoknak úgy lehetett lakáshoz
jutni, hogy elmentek vidékre és ott
vállaltak állást. így kerültem a Rétsági
Járási Hivatalhoz, majd Salgótarjánba
hívtak, a Megyei Tanácshoz. Ezeknél a
szerveknél mindig igazgatási kérdések­
kel foglalkoztam, és ezen hét éves
Nógrád megyei kitérő után kerültem
vissza Budapestre, ahol előbb a
Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál,
majd a Legfőbb Ügyészségen dolgoz­
tam.
Ezt követően 1989-ben az Országgyűlés akkor formálódó hivatalához
kerültem. Ez egy rendkívül érdekes
időszak volt, mert korábban az
Országgyűlés mellett nem volt
komolyabb szakmai szervezet, csak egy
postázási feladatokat végző iroda
létezett. Nekünk egy „profi” hivatalt
kellett létrehozni, ennek keretében egy
olyan jogi főosztályt felállítani, ami a
többpárti parlamentet ki tudta szolgál­
ni.
Ez egy nagyon fontos és szép időszaka
volt az életemnek, láthattam a
leköszönő utolsó parlamentet a
rendszerváltás előtt, majd a megalakuló
új parlamentet. a jogállam kezdő
lépéseit. Rengeteg munkánk volt, de
szép volt...

1995 a következő fontos időpont, ekkor

hívtak az Alkotmány­
bíróságra, ahová szíve­
sen mentem, hiszen
újabb, most már elmé­
leti területen tevékenykedhettem, előbb
dr. Szabó András, majd dr. Bagi István
alkotmánybíró urak munkatársaként.
2000-ben újabb feladatként felkérést
kaptam Dávid Ibolya miniszter
asszonytól, hogy az Igazságügyi
Minisztérium közjogi helyettes állam­
titkára legyek. Ennek megfelelően
feladatkörömbe tartozott
többek
között a Közjogi Kodifikációs Főosztály, az Alkotmányjogi Titkárság
munkájának irányítása, valamint a
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal
felügyeletében való közreműködés. A
kormányváltást követően munka­
körömből Bárándy miniszter úr
azonnal felmentett... Bevallom, nagyonnagyon jól esett, hogy Tamás András
professzor úr rögtön felvett a Tan­
székre, s így nyugodtan kereshettem új,
családom megélhetését biztosító állást.
Úgy érzem, ezt a szép gesztust viszonoznom kell, lelkiismeretes és jó
munkával.
2002 decembere óta pedig ahogy már
említettem a Legfőbb Ügyészség
Közigazgatási Jogi Főosztályán dolgo­
zom közigazgatási ügyészként.

- Tanár Úr nem kizárólaggyakorlatipályán
tevékenykedik...
Valóban, 1995-től tehát az indulástól
kezdve részt veszek az Egyetem oktatási
munkájában, a Közigazgatási Jogi
Tanszék adjunktusaként tanítok. Nagy
örömmel oktatok -úgyszintén a
kezdetektől a Deák Ferenc Tovább-

képző Intézetben, ahol a
jogi szakokleveles közgaz­
dász képzés két tárgyának
is tantárgyjegyzője va­
gyok (államszervezeti
ismeretek, illetve állam­
igazgatási jog). Továbbá
tagja vagyok a Jogi
Szakvizsga Bizottságnak,
valamint az Országos
Közigazgatási Vizsga
Bizottságnak is.

- Csuldd?

A feleségem szintén jogász, a Szociális és
Családügyi Minisztériumban dolgozik.
Úgy tűnik, jogászdinasztia leszünk.
mert Márta lányom már végzett a
Pázmányon, bírósági fogalmazó, és
most júliusban az EU szakjogászi
diplomát is megkapta a Deák Inté­
zetben. A nagyobbik fiút, Ádámot,
most vették fel az Államigazgatási
Főiskolára, s majd ő is jogász szeretne
lenni. Van még két kisebb fiú, Ákos
középiskolába jár, és van egy egészen kis
fiunk, Marci, ő még óvodás, s egyelőre
autómentő szeretne lenni.

- Hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel?
A 95-ös indulás újraindulás idején- az
Alkotmánybíróságon dolgoztam, és
Zlinszky János alkotmánybíró úr volt
az, aki az egyetem oktatói gárdáját elég
nagy részben az ott dolgozó alkotmánybírákból és azok munkatársaiból
szervezte meg. így nyílt meg számomra
is a lehetőség, mellyel örömmel éltem.

- A tanítás, a tudományos munka szépsége
mellett szerepet játszott-e Tanár Úr
döntésében az egyetem szellemisége?

Katolikus neveltetésben részesültem,
így rendkívül jónak és fontosnak
tartom, hogy újra működhet az
egyetem. Ezért is különösen megtisztelt
Zlinszky dékán úr felkérése. Mindemellett máshogy is kötődöm a
Pázmányhoz. Én ugyanis Piliscsabán

5

�ítélet

születtem, sőt még az alsó tagozatot is
ott végeztem, és mint tudjuk, ezen a
településen a volt szovjet laktanya
helyén működik a Bölcsészet- tudo­
mányi Kar. En nagyon jól emlékszem
arra az időre, amikor még orosz
katonák állomásoztak ott. Kisgyer­
mekként a fa mögül lestük a szovjet
tankokat... Számomra tehát nagy
élmény volt, hogy egyrészt a szovjet
csapatok kimentek, másrészt pedig
katolikus egyetem költözhetett a
laktanya helyére!
Az eredendően is létező kötődés mellett
szeretném hangsúlyozni az alapító
dékán úr személyét. Zlinszky dékán úr
egy olyan egyéniség, aki az életemre és
már felnőtt
gondolkodásmódomra
emberként is nagyon nagy hatással
volt. Többek között az írásai, amiket
olvastam tőle, például a jogász
erkölcséről, de leginkább azt értékelem
nagyra, ahogyan ezt az egyetemet
újraszervezte. Rendkívüli módon
tisztelem őt, és úgy érzem, hogy sokat
tanulhattam tőle: szemléletmódot,
hozzáállást, elkötelezettséget, önzet­
lenséget, stílust.

- Mint azt személyes tapasztalatból is
tudhatom, Tanár Ür szemináriumokat
vezet a KözigazgatásiJogi Tanszéken.
Igen, ez is a feladataim közé tartozik, de
az oktatói munka ennél lényegesen
sokrétűbb! Mivel kezdettől fogva részt
veszek az egyetem munkájában, ott
voltam már az első szóbeli felvételin is,
Iván László professzor úrral ültünk egy
bizottságban, ez még a Ménesi úton
zajlott. A következő években is
rendszeresen számítottak rám a szóbeli
felvételiken, aminek a megszüntetését
én nagyon sajnálom, és nagy hibának
tartom.
A jogászképzésben döbbenten tapaszta­
lom azt, hogy kizárólag írásbeli tesztek
alapján minősítenek egy jelöltet a jogi
pályára, ami képtelen helyzet! Egy
jogásznak kell, hogy fellépése legyen,
hogy beszédkészsége, közéleti tájéko­

6

zottsága legyen, kell, hogy vitakultúrája
legyen, vagy legalábbis annak a csíráit
fel lehessen fedezni a személyiségében.
Nekem az a véleményem, hogy egy
személyről egy félórás alapos beszél­
getés alapján igenis lehet bizonyos
képet nyerni, sőt az írásbeli teljesít­
ményével együtt nagyjából meg lehet
ítélni, hogy mennyire alkalmas erre a
pályára.

A Közigazgatási Jogi Tanszéken meg
kellett várni, amíg elérkezik az első
évfolyam a harmadik évhez, hiszen
harmadik évtől kezdve van közigaz­
gatási jog. A feladatom itt valóban az,
hogy szemináriumokat vezessek, de
ezen kívül az én szakterületemen az
építésügyi és területfejlesztési igazgatás
terén meg kell tartani a nagyelőadást, s
az utóbbi években több speciális
kollégiumot is szerveztünk. így például
Ugrón Gazsi kollegámmal az országos
hatáskörű szervek vezetői közül
hívtunk meg többeket: pl. Szász
Károlyt, a PSZÁF elnökét. Mellár
Tamást, a Központi Statisztikai Hivatal
elnökét. A sors különös fintora, hogy
akiket mi meghívtunk, azok hamarosan
elveszítették az állásukat... Egy másik
ilyen speciális kollégium ezt Gerencsér
Balázzsal szerveztük a köztestületekkel,
közalapítványokkal, közintézetekkel
foglalkozott.
- De Tanár Ür a szorosabb értelemben vett
tanításon túl másképpen is kapcsolatba
kerül a hallgatókkal, hiszen mint köztudott
a tutori rendszer egyik kulcsembere. Most
már szinte egyedülálló az egyetemen, hogy
oktató vállaljon tutori feladatkört,
tutorcsoportot. Egyáltalán, maga a tutori
rendszer sem mindennapos a magyar
felsőoktatásban.
A tutori rendszer bevezetésének gondolatát az én ismereteim szerint
Zlinszky dékán úr vetette fel a
kezdetekkor. Dékán úr úgy gondol­
kodott, hogy egy egyházi, katolikus
egyetemnek bizonyos területeken
többet kell adnia, mint egy állami

egyetemnek. Ezt a többletgondoskodást
hivatott megvalósítani a tutori rend­
szer. Ennek az intézménynek vannak
magyar hagyományai, de persze vannak
külföldi példák is, elsősorban Angliá­
ban.
- A rendszer összefogásával az egyetem
vezetése Bittsánszky tanár urat bízta meg ő
a gazdája ennek a témakörnek. Mi ennek a
rendszernek a lényege, mi a tutor
legfontosabbfeladatai
A kezdet kezdetén úgy gondoltuk, hogy
a tutor feladata elsősorban az, hogy ha
egy hallgató a tanulmányaiban elakad,
valamilyen jogi kérdést nem ért igazán,
akkor a tutor szakmai téren segítsen
neki, azt magyarázza el, vagy éppen
keresse meg azt a tanártársát, aki a
kérdést meg tudja világítani a hallgató
számára. Volt egy olyan elképzelés is,
miszerint a legfontosabb a közösségi
szellem kiépítése, a csoportos foglal­
kozások.
Aztán persze az élet alakította ki ennek
a rendszernek a valódi tartalmát. Ennek
nagyon fontos része a tutori gon­
doskodás, az, hogy a tutor összekötő
kapocs legyen a diák és az egyetem
között olyan értelemben is, hogy ha a
hallgatónak van valamilyen prob­
lémája, amivel kapcsolatban ő az
egyetem vezetéséhez kellene, hogy
forduljon gondolok itt a dékánra,
dékánhelyettesekre, tanszékvezetőkre
és az érdekeit saját maga nem tudja kellő
módon képviselni, mert például
bátortalan, akkor a tutor a problémákat
közvetíteni tudja, az ilyenfajta terheket
le tudja venni a diák válláról.

- Mennyire lesz személyes a kapcsolat tutor és
tutoráltja között?
Az is kiderült már az első tutori
csoportomnál, hogy a tutornak van egy
olyan feladata is, illetve egy olyan
hallgatói igény felé, hogy figyelemmel
kísérje a hallgató tanulmányait. A
vizsgaidőszakban a lelket is tartani kell

�ítélet

több hallgatóban, nyugtatni, biztatni,
kitartásra buzdítani, ez pedig már egy
kicsit másfajta gondoskodást is jelent. A
tutor egy olyan személy, akit a hallgató
közelállónak érez magához ráadásul én
úgy érzem, hogy stílusomban, élet­
korban sem vagyok túl távol álló a
hallgatóktól de mégis elfogad ta­
nárnak.
A közelebbi kapcsolat miatt a hallgató
inkább megnyílik a tutor felé, többet
elmond neki, és ezután a tutor
intelligenciájára, emberségére van
bízva, hogy ezekkel a bizalmasan
elmondott információkkal hogyan
gazdálkodik, és hogyan próbál segíteni
a tutoráltnak.

Van azonban még egy tutori feladat,
amire én különösen nagy hangsúlyt
fektetek: megmutatni a hallgatóknak,
hogy amit a tankönyvekben olvasnak és
amit az órákon hallanak, tanulnak,
hogyan néz ki a valóságban. Különböző
szakmai programokat szervezek tehát a
számukra, általában havonta egy
alkalommal.
Igyekszem a tananyaghoz igazodni, és
ennek megfelelően megmutatni a
különböző állami intézményeket. így
például másodévben, amikor alkot­
mányjogot tanulnak, én mindig
elviszem a tutori csoportomat az
Országházba, az Országgyűlés ülésére.

- Milyen intézményekkel ismerkedhetnek
meg közelebbről a csoportok az
Országgyűlésen kívüli

Rendszeres programmá vált mostanra
az Alkotmánybíróság, ezt az intéz­
ményt mindenféleképpen meg szoktam
mutatni a hallgatóknak. Ide akkor
látogatunk el, amikor valamilyen nagy
jelentőségű határozatot hirdet ki a
testület, gondolok például az abortusz­
határozatra, az eutanázia-határozatra.
A mostani tutori csoportommal jár­
tunk a Sándor-palotában, a Köztársa­
sági Elnöki Hivatalban, ahol a Hivatal
jogi főosztályának a vezetője ismertette

a köztársasági elnök és a Hivatal
tevékenységét. Ezeket a tankönyvből is
tanulták a hallgatók, de itt élőszóban
halhatták, és persze lehetett kérdéseket
is feltenni.
Az Országgyűlés és az Alkotmány­
bíróság mellett a harmadik állandósult
esemény egy büntetőbírósági tárgyalás.
Előfordult olyan szerencsés eset,
amikor Kiss Zsigmond tanár úr,
egyetemünk oktatója volt a tárgyalást
vezető bíró, és a határozat kihirdetése­
kor rendkívül didaktikusán magyarázta
el, hogy miért az az ítélet született.
Tavaly a Clodó-ügyet kísértük figyelem­
mel.

Ha már a büntetőjognál tartunk, itt
említeném, hogy meg szoktuk tekinteni
a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási
intézetet, hiszen egy jogásznak ezt is
ismernie kell, tisztában kell lennie
azzal, hogy milyen is egy börtön.

Azután, ahogyan haladunk előre a
tanulmányokban, következik az
Országgyűlési Biztosok Hivatala, az
ORFK vagy a EREK a Teve utcai
Rendőr-palotában”, majd olyan
helyek, mint az Országos Rádió és
Televízió Testület Hivatala, a Magyar
Távirati Iroda. A hallgatókkal voltam
már a Nemzetbiztonsági Hivatalban és
a Történeti Levéltárban is. Nemrégiben
jártunk a Miniszterelnöki Hivatal
kabinetirodáján. a kormányzati
kommunikációról tájékozódni (meg­
jegyzem, azóta az ottani vendéglátónkat
is menesztették...). A programok
megszervezéséhez volt kollégáim,
ismerőseim segítségét szoktam kérni.
vagy egyszerűen írok egy levelet. s
kérem, hogy fogadjanak bennünket.
Egy könyvet, csokor virágot, vagy a
Pázmány Egyetemet bemutató könyv­
ecskét szoktunk vinni köszönetünk
jeléül, szóval adunk is magunkra...
35

- Mekkora az összetartás egy-egy ilyen
csoportban? Találkoznak a tagok
Vannak nem kifejezetten
55 civilben

szakmaiprogramok isi
Természetesen. Egyrészt vannak
összejövetelek, melyek egyáltalán nem
szakmaiak. Erre példák az immár
hagyománnyá váló tanév végi közös
kirándulásaink. Másrészt olyan prog­
ramokat is szervezek, melyek nem
kapcsolódnak közvetlenül magához a
jogi pályához, mégis úgy érzem,
rendkívül fontosak a hallgatók sze­
mélyiségének alakulása szempontjából.
Ezért vittem el csoportomat például a
Nyírő Gyula Kórházba, ahol a droggal
foglalkozó központ működik. Ott
Fűnk Sándor drogbetegségekkel foglal­
kozó, széles körben ismert orvos beszélt
nekünk a drog ártalmas következményeiről, gyógyítási esélyeiről. Úgy
gondolom, nem baj, ha egy egyetemista
fiatal ilyen problémákkal is foglalkozik,
szembesül.

- Mégis mi az oka annak, hogy ezt a sok időt,
energiát igénylőfeladatot évek óta vállaljai

Röviden válaszolva: sikerélményt ad
számomra. Sikernek érzem ugyanis azt,
hogy 4-5 év alatt a hallgatók rengeteget
fejlődnek tudásban és közösségi
szellemben. Ráadásul most már azt is
látom, hogy a végzettek a jogi pályán is
megállják a helyüket. Több volt
tanítványom részben az én segítségemmel komoly munkát végez: van,
aki már tanártársam a Tanszéken, mint
Patyi Gergő, Ugrón Gazsi. Van. aki az
Országgyűlésnél dolgozik, s elismerik a
munkáját.
Az első tutori csoportom tagjai a mai
napig összejárnak, én is kapcsolatban,
baráti viszonyban vagyok velük.
Összetartanak, segítik egymást, mint
volt Pázmányosok...

�ítélet

Kémiadolgozat és Történelem
Pár évvel ezelőtt külföldön tanultam. Családomtól messze, Kanadában éhes voltam
minden szóra, ami otthonróljött. Szüleim, nővérem, barátaim tudták ezt, így nem maradt
olyan hét, amikor levél nélkül maradtam volna. Az alábbi levelet édesanyámtól kaptam.

,Ma szombat van, és október 23.
A rádióban panaszkodnak, hogy a
fiatalok nem igazán tudják, hogy ez mit
jelent.
Hogy az ötvenhatosok ahányan van­
nak, annyi pártra szakadnak.
Én igazán furcsán érzem magam, mert
elsős gimnazista voltam, és fölfogtam
már akkor, hogy történelmi időket
élünk.
Kár, hogy nem írtam naplót. Most már
sajnálom.
Azt tudom, hogy október 22-én este
tánciskolában voltunk a fiúgimnázium­
ban. Az egyik osztálytársnőnk már
akkor mondta, hogy az egyetemisták
tüntetnek (a bátyja bölcsész volt).
Természetesen ez nem érdekelt
bennünket: vihogtunk tovább. Végefelé
egy kicsit ugyan már szorongva, mert
másnap kémia dolgozat várt ránk.
Kedden hajnalban már kémiát
tanultam és imádkoztam: Édes Istenem,
de jó lenne, ha valami közbejönne. Egy
kis földrengés. Nem nagy, csak épp
akkora, hogy Vali néni (kémia­
tanárnőnk és osztályfőnökünk) ne
tudjon kijönni Pesterzsébetre. Vagy egy
kis háború. Háborúban nincs iskola.
Erről már sokat olvastam.
Vagy egy miniszteri rendelet. Hogy a
kémia oktatás a gimnáziumok első
osztályában azonnal országosan meg­
szűnik.
Érdekes, az eszembe sem jutott.
hogy Vali néni megbetegszik. Nem
emlékszem ugyanis, hogy tanári
betegség miatt elmaradt volna egy
dolgozat.
Közben tanultam a Pascal-tételt.
Egyszercsak jött a barátnőm. Mari az
anyukájával. Mari édesanyja azért
jött, hogy megbeszélje Anyuval, hogy
forradalom van, és ne engedjenek el
iskolába.
Anyu rájuk förmedt, hogy Mari találta
ki az egészet a kémia dolgozat miatt.
Mari persze lapított. Gondolom,

8

ugyanúgy ábrándozott a dolgozat
elmaradásának kényszerítő körül­
ményeiről, mint én, de ő már biztos volt
benne, hogy a Jóisten meghallgatta.
Aztán a két édesanya úgy döntött, hogy
elkísérnek a villamosmegállóba
bennünket, ha jár villamos, megyünk
dolgozatot írni, ha nem jár, otthon
maradunk.
Nem járt.

»5

‘

«fTk &gt;■

I

Aztán bementünk a Belvárosba. Pest
egy romhalmaz volt. Igaz, a betört
kirakatokból senki sem vitt el semmit.
Fiatal gyerek volt a kapualjban kiterítve.
Gyertyák és virágok között. Igen
felemelő, magasztos érzés volt, hogy
meghalt a magyar szabadságért. De
azért szörnyű volt tudni, hogy halott.
Én is harcolni akartam. De Anyu persze
nem engedett el. Nagyon haragudtam
ezért a „majomszeretetért.” És aztán ott
álltam Gábor díszes temetésén, aki
felettem járt két évvel az általános
iskolában, és meghalt a forradalomban.
Ekkor azért kicsit megértettem Anyut.
Aztán láttam az utcán egy halott orosz
katonát. Egy tankban sült meg. Én őt is
sajnáltam. Minek kellett idejönnie.
És aztán, amikor mindennek vége volt,
mindent megmásítottak. Mindent
meghamisítottak.
Sok időnek kellett eltelni, hogy Pozsgay
Imre kimondhatta: 56-ban népfelkelés
»
volt.
T. K.

A dolgozat elmaradt.
Helyette nagydolgozatot írtunk törté­
nelemből, illetve éltünk át. Tizenöt
évesen. Amikor az ember feje tele van
hazaszeretetettel.
Harc volt. A katonák átálltak a mi
oldalunkra. Azért írom, hogy ,mi ,
mert akkor úgy látszott, hogy egységes
az ország. A munkás, a paraszt, az
értelmiségi, a diák. És persze egy kicsit
buta voltam. Az ország függetlensége
cél volt számomra, nem ábránd. Most
már tudom, hogy ilyen pici ország nem
lehet független. A nagyok nem engedik
meg. Pedig akkor nagyon bíztunk az
ENSZ-ben. Állandóan azt vártuk, hogy
segítenek. Akkor még nem ismertem
annyira a történelmet. Nem tudtam,
hogy a második világháború előtt is volt
Népszövetség, amely nem akadályozta
meg a náci terrort.
Közben a rádióban Beethoven V.
Szimfóniája szólt. A Sorsszimfónia
nekem már mindig 56-ot fogja
jelenteni.
55-

Október 6.
Október 6.-a nem ünnep számunkra,
hanem a Nemzetünk egy gyásznapja.
Talán egy tanárom mondhatta a
gimnáziumban. Pedig én mindig
kiraktam a kokárdát. 14 ember halt
mártírhalált e napon. Hősök!
Megküzdöttek a hazáért; életüket,
vérüket adták csupán egy esküért.
Hiszen jórészt nem voltak magya­
rok. Ilyenkor arra gondoltam, hogy
ma ki vállalná ezt a Nemzetért? Azt
hiszem nagyon kevesen, talán senki.
Talán, pont egy katolikus egyetemen
lesz másképp, és tényleg képesek
leszünk az önzetlenségre felebaráta­
ink, de legalább hallgatótársaink
irányába. Addig is Október 6.-a az
önfeláldozás. a hazáért való
áldozathozás ünnepe!

Gyökeres Zoltán

�ítélet

Néhány tudnivaló a Hallgatói Önkormányzat új
választási rendszere kapcsán
Karunk Hallgatói Önkormányzatának
Választmánya 2004. szeptember 24-ei
ülésén elfogadta a HŐK új Szervezeti és
működési szabályzatát. Ennek igen
lényeges része egy új választási rendszer,
melynek előzményei és legfontosabb
elemei az alábbiakban foglalhatók össze.

A kreditrendszer bevezetése és folyama­
tosan, néhány éven belül minden
évfolyamra történő alkalmazandósága
folytán szükségessé vált az eddigi,
évfolyamokra lebontott választási rend­
szer átalakítása. Az eddigi rendszer
lényege az volt, hogy az egyes évfolyamok
s azokon belül külön-külön az egyes
tagozatok (nappali-levelező, korábbi
számtáv)
mind-mind önállóan
választották meg saját képviselőiket.
Adott évfolyamon-tagozaton csak az abba
tartozók szavazhattak, és jelölt is csak
azokból kerülhetett ki. Ez tehát lényegét
tekintve hasonlított az országgyűlési
egyéni választókerületi rendszerhez.

A kreditrendszer alkalmazásával azonban
egyre nehezebb összetartozó évfolya­
mokról beszélni, hiszen az eddig kötött
órarendektől eltérve természetesen az
egymásra épülés korlátáival, de jóval
szabadabban vehetők fel az egyes
tantárgyak. így pl. előfordulhat, hogy
valaki az egyetemre történő első
beiratkozásakor rögtön felveszi az
„Alkotmányjog 1; c. tantárgyat, s ő
ebben a „másodévesekre” hasonlít. De
persze megteheti ezt későbbi években is,
ekkor esetleg az egyetem elvégzése
túlnyúlik az ötéves időtartamon. Nyilván
előfordul ez azokkal is, akik pl. sikertelen
teljesítés miatt későbbi években újra
kényszerülnek felvenni egy-egy tárgyat.
Ezáltal „létrejönnek” „hatod-heted” stb. éves hallgatók is. Az évfolyam szó eddigi,
valójában a kötött tárgyak felvételével és
teljesítésével kapcsolatos értelme így tehát
jelentősen átalakul(t).
55

Habár jelenleg még nem az egyetem
összes hallgatója érintett a kreditrendszer
alkalmazásában, a HŐK döntése alapján

olyan új választási rendszer kialakítása
jött létre, mely mindenkire vonatkoz­
tatva, ehhez igazodva, a jelenre és a jövőre
nézve is folyamatosan alkalmazható lesz.
Ezzel összefüggésben pedig két eltérő
választási rendszer a régi megtartása a
nem kredites, az új bevezetése a kredites
hallgatók számára helyett célszerűbbnek
tűnt az új rendszer alkalmazása a teljes
hallgatóság tekintetében.
Ezen új elképzelés lényege most már az,
hogy megszűnő, vagy nehezebben
értelmezhető évfolyamok helyett a teljes
hallgatóság válassza meg a HŐK
képviselőit, az úgynevezett Választmány
tagjait. Az eddigi ,egyéni választókerületi” rendszer helyett pedig az
országos, valamint a fővárosi közgyűlési
listákon alkalmazott d'Hondt-féle
rendszer szolgál a mandátumkiosztás
példájául némi korrekcióval; s ehhez
értelemszerűen listás rendszerű választás
társul.

Mindenekelőtt változást jelent, hogy nem
képviselőjelöltek versengenek, hanem
elnökjelöltek által állított listák. s a
hallgatók a listák közül egyre szavaznak.
Aki tehát a HŐK elnöke szeretne lenni.
pályázatát a megfelelő legitimáció
érdekében legalább 150 támogató
aláírással a HÖK-irodában egy lista
kíséretében adja le. S mivel a Választmány
létszáma 12 lesz, a listán legalább de nem
legfeljebb tizenkét névnek kell szere­
pelnie, mégpedig a következő sorrend­
ben:
első helyen az elnökjelölt; második­
ötödik helyen az alelnökjelöltek; hatodiktizenkettedik helyen a további választmányi tagok; végül a tizenharmadik­
tizennyolcadik helyre választmányi
póttagok vehetők fel.
Ez utóbbi „egység” két szempontból lehet
előnyös: egyfelől azért, mert esetleges
visszalépés esetén előreléphet egy póttag­
jelölt; másfelől azért, mert ez segíthet
megoldani azt a régi problémát, hogy mi
a teendő akkor, ha év közben „esik ki' a
Választmány egy tagja így ugyanis a
55

helyére a listáról addig mandátumot nem
szerzett jelölt léphet. s kisebb va•
lószínűséggel fordul az elő, hogy' a
Választmány a tanévkezdésre szinte
„csontig lesoványodik”, vagyis létszáma
alaposan lecsökken.
Természetesen az első hat névben
biztosítani kell a levelező tagozat
képviseletét is.

A választások lebonyolítása egyebekben
nem változik, pusztán annyiban, hogy
nem kell évfolyamonként és tagoza­
tonként külön szavazni mindenki
jogosult bármelyik szavazóhelyen leadni
a voksát. Az eljárás szabályosságáért
továbbra is Választási Bizottság felel,
melybe az elnökjelöltek is delegálhatnak
majd egy-egy tagot. A választásokat
október Tjéig kell kiírni, és november 15.
és december 15. között kell megtartani.
Az érvényességi küszöb 25 %-nyi
részvétel, illetőleg az, hogy legyen
legalább egy, legalább 12 főt tartalmazó
lista. Ezek bármelyike nélkül természe­
tesen meg kell ismételni a választást,
hiszen az elvárható részvétel vagy a
Választmány felállása nem lenne bizto­
sítva.

Ami a rendszerben kissé bonyolultabb
lesz, az a mandátumkiosztás szabályo­
zása. A HÖK-választás sajátosságainak
megfelelő rendszer kidolgozásában
köszönetét kell mondanunk Nagy Imre
matematikusnak, aki észrevételeivel és
javaslataival nagyban segítette a megfelelő
számítási mód megalkotását.
Az új módszer lényegét ugyanis két fontos
dolog adja: egyfelől az, hogy az
évfolyamokra és tagozatokra vetített
eddigi „kvótáid vagyis a hallgatói létszám szerinti képviseleti arányok meg­
szűnnek. Ez természetszerűleg követ­
kezik az új választási rendszer lényegéből.
a Választmány kötött létszámából.
(Egyébként a 12 fős Választmány bőven
megfelel a mintegy 4000 fős hallgatósághoz viszonyítva, így ugyanis
lényegesen
nagyobb
az
arány.
55

9

�ítélet

mint pl. az ország 10 milliós lakosságához
viszonyított 386 képviselő, vagy
önkormányzati példát alapul véve a
főváros 2 milliós lakosságához mért 66
fős Közgyűlés esetében.) A másik fontos
tényezőt pedig a következő adja: a
választás egyik legfontosabb, lényegi
elemét jelenti az, hogy az a lista, amelyikre
a legtöbb érvényes szavazatot adják le (ún.
első helyezett lista), mindenképpen
,elviszi” az első hat választmányi tag
helyét, azaz az első helyezett listán szereplő első
hat jelölt fogja alkotni az ún. Elnökséget (ők
lesznek az elnök melletti öt alelnök által
alkotott operatív testület tagjai). Ennyi­
ben tehát ez a lista kiemelt szerepet játszik
a többihez képest.
55

A további hat hely elosztásában jut
szerephez az említett d'Hondt-féle
számítási módszer. Ennek lényege
egyelőre az általánosság szintjén ismer­
tetve a következő: számoszlopokat kell
képezni, melyek élén a lista sorszáma áll
(ezt a Választási Bizottság előzetesen
sorsolja), ezek alatt pedig a listára adott
szavazatok száma. Minden egyes oszlop
következő sorait pedig úgy kapjuk, hogy a
legfelső számokat (a szavazatok számait)
elosztjuk 1,5-del, hárommal, öttel, héttel,
kilenccel és így tovább (ez egyébként teljes
egészében megegyezik a Fővárosi
Közgyűlés választásakor alkalmazott
rendszerrel). Ezt követően a legfelső
megkeressük a
számsort kihagyva
létrejött táblázatban a legnagyobb
számot, s az ahhoz tartozó lista kap egy
mandátumot. Majd tovább keresünk, és a
második legnagyobb számhoz tartozó
lista kap egy újabb mandátumot. Ezt
folytatva kell kiosztani mind a hat, az első
helyezett lista által „le nem foglalt
mandátumot.
Az alkalmazott osztószámok és a legfelső
sor kihagyása egyébként azt célozza, hogy
a csekélyebb szavazatszámot elért listák is
juthassanak esetleg egy-egy mandátum­
hoz.
Kérdés természetesen, hogy az első
helyezett lista rész vehet-e és ha igen.
milyen mértékben ebben a mandátumkiosztási számításban. Hiszen egyrészről
igen komoly előnyhöz jut azzal, hogy
bármilyen csekély fölénnyel győz is.
55

10

mindenképpen róla kerülnek ki az
Elnökség tagjai; másrészről azonban
indokolatlan lenne, hogy ha pl. 95 %-os
többséget szerez, csupán 6 tagja legyen a
Választmányban. Ezért tehát az első
helyezett lista is részt vehet a mandátumkiosztási, listák közti számo­
lásban, de csak akkor, ha a rá leadott
szavazatok meghaladják az összes
érvényes szavazat felét (tulajdonképp
ennek felel meg a választmányi tagsági
arány, hiszen az az összes mandátum
fele), s ekkor is csak azokkal a
szavazataival, amelyeket ezen az 50 %-nyi
arányonkapott. Ez az a szabály, amely
igyekszik kiegyenlíteni az első helyezett
lista privilegizált helyzetét, hiszen így
végső soron előfordulhat, hogy a
választmányi tagok fele más listá(k)ról
fog kikerülni.
íme egy gyakorlati jellegű példa a
számítási módszerre:
1) 2000 érvényes szavazat érkezett
összesen öt listára. A szavazatok
megoszlása a következő volt:
1. sorszámú listára: 800 szavazat;
2. sorszámú listára: 420 szavazat;
3. sorszámú listára: 610 szavazat;
4. sorszámú listára: 165 szavazat;
5. sorszámú listára: 5 szavazat.
Rögvest nyilvánvaló, hogy az 1. sorszámú
lista nyert, így övé az első hat
választmányi hely. Mivel azonban
szavazatainak száma nem haladta meg az
1000-et, a további hat helyet a másik négy
lista közt kell elosztani. Lássuk a
táblázatot:
sorszám

2.

3.

4.

szav.szám

420

610

165

5

/1,5

280

406,6667

110

3,333333

/3

140

203,3333

55

1,666667

/5

84

122

33

1

n

60

87,14286

23,57143

0,714286

5.

46,66667

67,77778

18,33333

0,555556

/II

38,18182

55,45455

15

0,454545

/13

32,30769

46,92308

12,69231

0,384615

/15

28

40,66667

11

0,333333

/17

24,70588

35,88235

9,705882

0,294118

Az osztást a „/1,5” jelű sorból kell tehát
kezdeni. A sorrend:
az első mandátum a 3. listáé
(406,6667);
a második mandátum a 2. listáé (280);

a harmadik mandátum ismét a 3. listáé
(203,3333);
a negyedik mandátum ismét a 2. listáé
(140);
az ötödik mandátum ismét a 3. listáé
(122);
végül a hatodik mandátum a 4. listáé
lett (110).

A végeredmény tehát:
1. lista: 6,
2. lista: 2,
3. lista: 3,
4. lista: 1,
5. lista: 0 mandátum.

Ez a számítási módszer egyébként jobb,
mintha pusztán a szavazatok százalékos
arányát vizsgálnánk, s aszerint próbál­
nánk elosztani a mandátumokat, hogy az
arányt a 6-hoz viszonyítanánk. Ugyanis a
mandátumszámban is törtek jönnének
létre (pl. 4,5 mandátum), és a
szükségszerű kerekítések torzíthatnák a
végeredményt. Ezzel a számítási mód­
szerrel viszont minden mandátum
kiosztása egyértelműen biztosított. a
mandátumok számát nem szükséges
többfelé osztani.
Kérdésként felmerülhet, mi a teendő, ha a
táblázatban több mezőben azonos szám
szerepel? Ilyenkor ugyanis előfordulhat,
hogy már pl. csak egy mandátum volna
kiosztható, de három lista is „jogosult
lenne rá. Ekkor a teendő a következő: a
mandátumot
egyfajta. a nemzetközi
magánjogból is ismerős „lépcsőzetesség’
szerint az a lista fogja megkapni, amely
még eddig nem kapott egyet sem; ha ilyen
nincs, az, amelyiknek addig kevesebb
mandátum jutott; ha pedig ez a jellemző
is megegyezik, akkor a kisebb sorszámú
lista (itt már a szerencse dönt). Természetesen ez a megoldás sem „légből
kapott”, a vonatkozó jogszabály ezt a
megoldást alkalmazza.
Előfordulhat még az az inkább elméleti
lehetőség is, hogy több első helyezett lista
lenne szavazatazonosság miatt. Ekkor a
választást meg kell ismételni, hiszen nem
volna eldönthető, melyik lista adhatná az
Elnökség tagjait (legfeljebb a szerencsével.
itt azonban igen komoly a 55,tét”, nem
55

55

�ítélet

indokolt, hogy így szülessen meg a
döntés).
A rendszer próbája természetesen a
gyakorlat lesz, amikor kiderül majd,
megfelelő-e az új igények számára,
Mindenesetre; a kialakítás igyekszik a
lehetőség szerint igazságos” (mely
fogalom egyébként Kilényi professzor úr
szerint nem a választójog terrénuma, lásd
pl. a brit ,a győztes mindent visz”rendszert) mandátumelosztást, de lega­
lábbis kiegyenlítést lehetővé tenni. A
55

55*

demokrácia „megtanulásáf a jog- és
államtudományi képzésben jó már az
egyetemen megkezdeni!
Az alapul szolgáló számítási rendszer és a
listás mandátumelosztás idevonatkozó
részletes szabályait mindenki tanulmá­
nyozhatja a következő jogszabályhelyen:
1990. évi évi LXIV. törvény a helyi
önkormányzati képviselők és polgármes­
terek választásáról, 45. § (4) bekezdés.
Összeállította: Szilvásy György Péter

Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek
(2004. április 29., Pro Facultate-díjátadás)

Az ünnepi pillanat ellenére is nagy
szomorúsággal tölt el, hogy az idei
esztendő utolsó Pro Facultate díját
megkésve kell átadnunk. A díjazott
ugyanis
testében
már nem lehet
köztünk. Pálinkás György tanár úrról
beszélek, mindenki Gyuri bácsijáról.
Nagy szeretettel köszöntöm körünkben
családját, feleségét és leányát.
Két hónap telt el azóta, hogy Gyuri
bácsi itt hagyott minket, és ez az időszak
nagyon nehéz volt számunkra. Nem
vígasztalok senkit: később sem lesz
sokkal könnyebb.
Hálás vagyok, hogy láthattam Őt itt, a
Pázmány jogi karán. Nélküle és a
fájdalmasan kevés hozzá hasonló tanár
és ember nélkül nehéz fogódzót találni
ebben az egyre inkább elsiváruló.
elszürkülő, értékeket vesztő világban.
Mi jórészt tőlük és Gyuri bácsitól
tanultuk meg, mit jelent jogásznak, az
erkölcsi értéket megőrző, az igazra
törekvő embernek lenni, maradni.
Nem véletlenül emeltem ki az elején,
hogy Ő csak testében nem lehet itt ma
velünk. Nehéz megbarátkozni ugyan a
gondolattal, hogy már
sohasem találkozunk össze a folyosón
vagy a Szentkirályi utcában, de
kénytelenek vagyunk megtenni. Azon­
ban azt gondolom, hogy amit tőle
kaptunk, tovább él. Higgyék el, nem az

ilyenkor szokásos üres szólam ez. Gyuri
bácsi itt van velünk, akárcsak az elmúlt
években, és most már velünk is marad.
A szívünkben, a lelkűnkben, szava­
inkban, gondolkodásunkban. Úgy,
ahogyan mindig is láttuk csendesnek,
szerénynek, emberségesnek, de lán­
golóan szigorúnak és eltökéltnek, ha az
igazát kellett védelmeznie. Velünk van
tehát, de hogy meddig, az elsősorban
rajtunk múlik.
Felépíthető-e még egy olyan világ, ahol
Ő is otthon érezné magát, egy olyan
Kar, amely tovább tudja plántálni az Ő
szellemét az újabb nemzedékekbe?
Képesek leszünk-e továbbadni akár csak
a töredékét is annak, amit Tőle
kaptunk? A kérdések egyetlen helyes

megválaszolása a mi felelősségünk is, de
nem szabad felelőtlen ígéreteket ten­
nünk. Cselekednünk kell. És emlékezni
Rá, mindig, minden percben, nem csak
az ehhez hasonló ünnepi alkalmakkor.
Az örökséggel akkor sáfárkodunk jól,
ha azt a mindennapok gyakorlatává
tesszük.
Az idei esztendő utolsó Pro Facultate
díja Pálinkás Györgyöt illeti. Elkéstünk,
de reménykedek abban, hogy velünk
töltött ideje alatt elégszer fejeztük ki
hálánkat, elégszer mondtunk Neki
köszönetét.
Azt kívánom mindenkinek, próbálja
meg úgy szeretni ezt a Kart és annak
közösségét, ahogyan Ő tette még akkor
is, ha olykor talán nehéz. Szeresse és
próbálja meg tovább javítani. A tét
nagy. Annak az eszmerendszernek,
világnézetnek, egyszerűbben szólva:
emberiességnek, tudásnak, szeretetnek,
hitnek, igazságosságnak az átörökítése,
továbbélése, amit Tőle is tanultunk.
Ha itt, magunk között nem sikerül,
máshol miért sikerülne?
Gyuri bácsi e percben is itt van velünk.
Hangja, szavai fülünkbe csengenek.
Figyelmeztetnek, ha kételkednénk,
eligazítanak, ha nem leljük utunkat,
biztonságot adnak, ha menedékre van
szükségünk, megerősítést nyújtanak, ha
úgy véljük, rátaláltunk az igazságra.

Gyuri bácsi, köszöntlek!

Hagyomány és tiszteletadás
Visszatekintés a 2004. évi Pro Facultate-díjátadásra

2003. májusában indult útjára a díj története, néhány tanársegéd és
doktorandusa kezdeményezésére minden évben (igaz, még csak egy volt azóta)
kiadásra kerül(nek) aProFacultate-Díj(ak), a Kar azon oktatói számára, akik az
eltelt esztendőkben a legtöbbet cselekedték egyetemünk előrejutása, a
hallgatóságszakmai-szellemi-lelkiokítása és nevelése érdekében.
A hagyományteremtő szándékkal
létrehívott díjat első ízben, 2003. május
7-én Zlinszky János alapító Dékán Úr

vehette át, ahogyan arról annak idején
lapunk is részletesen beszámolt (Id.
ítélet 2003/4. és a Pázmány-Nap után

11

�ítélet

szeptemberben megjelent különszám).
Az ötletgazdák azóta végigjárták a
hivatalos utat, így ez év tavaszán Bándi
Gyula Dékán Úr támogatásával a Kari
Tanács döntése hivatalos szintre emelte
a kitüntetést, mely jelenleg a Kar
egyetlen ilyen jellegű elismerése.
Az első évtől eltérően ezúttal
az
elfogadott kiírásnak megfelelően
minden egyetemi polgár (tehát hallgató,
oktató és egyéb alkalmazott) szavaz­
hatott odaítéléséről. A Hallgatói Ön­
kormányzat aktivistái egy álló hétig a
főépület aulájában álltak lesben és
gyűjtötték a szavazatokat. A Lippay
mely civil hallgatói
György Kör
öntevékeny csoport az átadási ünnepség
megszervezését is vállalta a Pro
Facultate-Nap programjain belül
kommandói az előadásokat és a
tanszékeket járták a szavazócédulákért.
Az egyhetes procedúra alatt közel ezer
szavazat gyűlt össze, mely erősen
megoszlott több tucat oktató között, de
az első három helyezett kiemelkedő
szavazatszáma miatt a szervezők
döntése alapján idén három díj került
kiosztásra.

IJ ll

A 2004. április 29-én megrendezett Pro
Facultate-Nap kiváló alkalmat nyújtott
arra, hogy immáron másodízben is

12

átadásra kerüljenek a díjak. A nap során
sokirányú és élményekben teljes
programok várták a gesztenyefa alá, a
Kar kertjébe özönlő hallgatóságot. A
díjátadásra azonban megtelt a díszterem
(még olyan is akadt, aki képes volt
otthagyni ezen jeles esemény miatt mm
a sörét!).
mH
A Lippay György Kör tagjai
köszöntötték az egybegyűlteket, Lmmi
mindhárom díjazott pedig a
köszöntőt mondó (jelenlegi avagy
egykori) hallgatójától tudta meg
az eredményt. A közönség
számára is újdonságot hozott e
közlés (a szavazóurnát szigorúan
lezárták és a számláló-bizottságot
teljes titoktartásra kötelezték
korábban).
Először is Selyem-Tóth Sándor negyedéves hallgató köszöntötte Kilényi
Géza Professzor Urat, aki tehát ezzel a
Pro Facultate-Díj 2004. évi kitüntetettje
lett. Ezután Ádány Tamás egykori
hallgató, jelenlegi tanársegéd köszön­
tötte kedves tanárát, Bánrévy Gábor
Professzor Urat, aki lett így a következő
díjazott. Harmadszor, de korántsem
utolsósorban Takács Veronika negyedéves hallgató mondta el Péteri
Zoltán Professzor Úr felé címzett
köszöntőjét, aki tehát szintén díjazott
lett.
A fentiekben azt állítottam, hogy a
szervezők idén három díjat osztottak ki.
Nos, ez valóban igaz a szavazatok
alapján odaítélt díjakra, de ezen felül az
a döntés született, hogy Karunk
tavasszal eltávozott kedves tanára.
Pálinkás György posztumusz megkapja
e kitüntetést. Gyuri bácsi köszöntését
Koltay András tanársegéd tartotta, a
díjat a tanár úr felesége és leánya vette
át.
Mindenki egy-egy díszes oklevelet
kapott, magyar és latin szöveggel. A
magyar szöveg így szólt: ‘‘Mi, a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­
tudományi Kar oktatóinak és hallgatóinak
universitasa PRO FACULTATE oklevelet
adományozunk ... -nak, akinek a Karért
végzett munkáját ezzel is elismerjük és

megköszönjük, őt példaképként állítjuk az
Universitas minden tagja elé. Kelt
Budapesten, 2004. április 29-én.
Radnay József Prodékán Úr is köszön­
tötte az ünnepeiteket. Ezek után a
díjazottak egyenként szóltak a közön-

P 6 "«»Í- A.

r** ii
Ilin III ^'llL

i

séghez, és egyaránt elérzékenyülve,
büszkén, az elvégzett sokévi munka
örömével és elégedettségével, de felvér­
tezetten a jövő feladataira köszönték
melynek fényét
meg az elismerést
számukra külön emeli, hogy a rájuk
adott szavazatok döntő többsége a
hallgatóságtól eredt.
Az ünnepélyes díjátadást kerekasztalbeszélgetés zárta, melyen az ünnepelteken kívül részt vett Bándi Gyula
Dékán Úr, Bittsánszky Géza Tanár Úr,
valamint Horváth Attila Tanár Úr.
Ennek zárultával a közönség pedig
visszatérhetett a kertbe a szabadtéri
mulatsághoz, és talán elkezdte törni a
fejét, vajon kire is adja majd szavazatát
2005-ben.

A Pro Facultate-Díj eddigi kitünte­
tettjei:

20Q3-.

Zlinszkyjános Prodékán Úr

2004‘.

Bánrévy Gábor Professzor Úr
Kilényi Géza Professzor Úr
Péteri Zoltán Professzor Úr
Pálinkás György Tanár Úr
(posztumusz)

Gerencsér Balázs

�ítélet

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának

SZABÁLYZATA
A Pro Facultate-díjról
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa,
azon gondolattól vezérelve, hogy a Kar tudományos, erkölcsi és szellemi
épüléséhez kimagasló áldozatvállalással hozzájárult oktatóit méltó
elismerésben részesítse, az arra érdemeseket a Kar egésze elépéldaként állítsa,
ezen elismeréssel hagyományt teremtve, az alábbiak szerint határozott.

1. § A Kar tudományos, szakmai, er­
kölcsi és lelki épülését kimagaslóan
szolgáló, a Karért a legtöbb áldozatot
hozó oktatókat a Kar minden évben
díjazásban részesíti.

universitasa PRO FACULTATE
oklevelet adományozunk ... -nak,
akinek a Karért végzett munkáját ezzel
is elismerjük és megköszönjük, őt
példaképként állítjuk az universitas
minden tagja elé. Kelt.'
(2) Az oklevél szövege latin nyelven:
,Nos communitas professorum et cives
academic! facultatis scientiae Juris et
Politicae Universitatis Catholicae de
Petro Pázmány Nominatae, diplomám
,PRO FACULTATE' donamus ...
Cum qua. hoc modo quoque
agnoscimus suum laborem pro
facultate, gratias agentes pro negotio
SUO. Tamquam exemplarem ad
imitandum proponimus coram omni
membro universitatis. Anno Domini.'
5J

2. § (1) A díj elnevezése Pro Facultate.
Formája díszes kivitelű, magyar és latin
nyelvű oklevél.
(2) A díj névválasztásában is kihang­
súlyozásra került a szellemi folyama­
tosság az egykori Királyi Pázmány Péter
Tudományegyetemmel, így a díj
mintája és előképe az ott 1936-ban
létrehozott Pro Universitate díj.
3. § (1) Az oklevél szövege magyar
nyelven: „Mi, a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­
mányi Kar oktatóinak és hallgatóinak

55

keretek között, egy vagy több oktató
számára, a Kar oktatóinak, hallgatóinak
és alkalmazottainak nyilvánossága előtt
kerül átadásra.
5. § A díj odaítéléséről a Kar oktatói,
alkalmazottai és hallgatói együttesen
döntenek.
6. § A szavazásra egy, minden évben
előre kijelölt hét áll rendelkezésre,
amely idő alatt mindenki élhet
szavazati jogával. A Kar minden
oktatója, alkalmazottja és hallgatója
rendelkezik szavazati joggal. A
szavazás lebonyolítása a Kari Tanács
felügyelete alá tartozik.

55

55-

A Kari Tanács döntése
alapján

Dr. Bándi Gyula
dékán

55

2003. december 19.
4. § A díj minden évben ünnepélyes

Pázmány szalon
TL: Mikor és hol született meg a Pázmány
Szalon gondolata?

•X - »Ar .

. -IH

Dr. Horváth Attila docens úr
(Jogtörténeti Tanszék): Gyakorlatilag a
kar és az egyetem alapítása óta
igyekszünk a kari és egyetemi szellemi
életet (oktatói és hallgatói összefogás
mellett) felpezsdíteni. A Pázmány
Szalon e törekvés részét képezi.
TL: Milyen célt szolgál a Pázmány Szalon
HA: A kari és az egyetemi közösség
építését. Az egyetem, tudniillik, nem­
csak szakembert, jelen esetben jogászt,
vagy Dr. Zlinszky János szavaival, jó

t;

A házigazda

jogászt kell, hogy képezzen, hanem
gondolkodni képes polgárt is. A
Pázmány Szalon a kari és egyetemi valós
és hagyományos célokkal, tettekben is,
azonosuló oktató és hallgató számára
nyújt értékes kikapcsolódást. Célunk
továbbá a tájékozottság és az általános
műveltség fejlesztése. Ennek jegyében
ősztől a Pázmány Szalon keretein belül
zenéhez kapcsolódó előadás-sorozat
indul. A Pázmány Szalon újabb és újabb
lehetőséget teremt és várjuk oktatók és
hallgatók, közös jövőnket építő,
gondolatait.
Szilas Alex művész úr segítségével jutottunk
hozzá a Díszteremben elhelyezett

13

�ítélet

zongorához. Egyik HÖK-ös hallgatónk (aki
személyét nem kívánja felfedni) hat havi
fizetését áldozta efelettéhh nemes célra.
TL: Hogyan kerültél kapcsolatba a
Jogtudományi KarraE
Szilas Alex művész úr: Nyéky
Boldizsárral régóta tervezzük közvetí­
teni a zene szeretetét. Elsősorban a
fiatalok számára. Mi Boldival sze­
rencsés helyzetben vagyunk. Zene­
szerető közegbe születtünk. A közönség
az elmúlt 15-20 évben fokozatosan
eltávolodott a zenétől. Egykor a
zeneértés az írni-olvasni tudáshoz
hasonló szerepet töltött be. Ma a
fiatalok gyakorlatilag semmiféle zenei
oktatást nem kapnak sem otthon / sem
az iskolában. A társadalom tagjai
(főként a fiatalok) nem értik a zenét. A
baj: e tényt még bevallani sincs merszünk.

TL: Miről szól a Pázmány Szalon ?

SA: A Pázmány Szalon keretében kisebb
lélegzetű műveket fogok előadni (híres­
neves vendégművészekkel kart karba
öltve). Ismertetni fogom a mű
jellegzetességeit. De, kérem, senki ne
ijedjen meg, nem kívánom terhelni a
hallgatóságot! Ügyelek arra, hogy min­
dig, minden körülmények között,
közérthető legyek.
A Pázmány Szalon berkein belül
mindig egy-egy korszak alkotásai
kerülnek majd terítékre. Első alkalommai: a romantika. A romantikának
komoly magyar vonatkozásai vannak
gondoljunk csak Liszt Ferencre vagy
Erkel Ferencre / és ne feledjük el
Mosonyi Mihályt és így tovább. Célunk
továbbá a kapcsolatos történeti ese­
mények felelevenítése is.
TL: Mit értesz kapcsolatos történeti
eseményen?
SA: A kulisszatitkokat és anekdotákat,
amelyek nem tartoznak (közvetlenül) a
lexikális ismeretek közé, és amelyeket.

14

ki tudja, réges-régen elfeledtek.
Terveink között szerepel, mint utaltam
rá, vendégelőadók meghívása a
Pázmány Szalon előadásaira; lehetősé­
get teremtve a hallgatók számára, hogy
kötetlen beszélgetések során ismerjék
meg e neves művészeket.

TL: Óhatatlanul felmerül bennem: miért
szalon a Pázmány Szalon?
SA: A társaság, tudni illik, egymás
megismerése céljából jön össze. A szalon
tagjai társasági életet élnek. A szalon,
továbbá, tagjai részére fórumot biztosít.

A szalon az aktuális problémák
felvetésének és megvitatásának helye. És
nem utolsó sorban a szalon (kifejezet­
ten a Pázmány Szalon) a fiatalok előtt
ismeretlen területet tesz hozzáférhe­
tővé: a zene világát (és megértését).

TL: Mikor és hol lesz az első Pázmány
Szalon?

SA: Október 27-én este fél 7-től a
Díszteremben. Mindenkit nagy-nagy
szeretettel várunk!

Teleki László

SZESZ
Barkóbázzunk! Egy korsó finom barna sör? Nem! Akkor talán egy jó évjáratú
száraz vörösbor? Nem! Akkor nem lehet más, mint a Szofi Egyetemi Színtársulat!
Igen! Fügedi Zsófival, a SZESZ vezetőjével készült beszélgetésen keresztül
bemutatkozik egyetemünk színtársulata.
IT1

Honnan jött az ötlet, hogy színjátszó
kört alapíts?
Gimnázium alatt amatőr színjátszó
körben játszottam, ezt szerettem volna
folytatni, de mivel itt nem volt,
gondoltam, hogy nekilátok és én
alapítok egyet.
Ilyen egyszerű lenne?
Nem volt az olyan könnyű. Először is
már azon stresszeltem, hogy jó csapat
jöjjön össze, azután nehéz volt az
időpontválasztás, teremkeresés és még
csak a próbáknál tartunk. Ez kispályás
volt az előadáshoz képest. Terem,
díszlet, jelmezek, hangosítás, plakátok...
és még sorolhatnám. Az egyik kedvenc
sztorimat ezzel kapcsolatban te is

ismered.
Igen? Melyik az?
Nem emlékszel milyen nehéz volt az az
ajtó?
Dereng valami, de azért meséld el te!
Amikor a Színművészetiről díszletek
hiányában csalódottan tértünk vissza az
egyetemre, észrevettük, hogy lomtala­
nítás van a Vass utcában. Először csak
mosolyogtunk rajta, hogy mi lenne, ha
a lomokból válogatnánk össze a
díszletet, de utána megakadt a szemünk
egy nagyon jó széken, ami illett a darab
hangulatába és némi latolgatás után
égés ide, égés oda, elindultunk vele az
egyetem felé. Már ez is elég viccesen
nézett ki, de amikor visszamentünk

�ítélet

még egy ajtóért is, az már inkább nehéz
volt, mint szórakoztató. Utána tettünk
még pár kört, de már csak egy pofás
rádiót sikerült szereznünk.
Szemet szúr a társulat neve: SZESZ. Ez
hogy keletkezett?
Olyat szerettem volna, ami egyszerre
figyelemfelkeltő és könnyen megjegyez­
hető.
Mikor alakultatok és hányán vagytok?
Ez egy jó kérdés, soha nem tudom, hogy
hányán vagyunk. Ez különben is
képlékeny dolog, épp most váltottunk.
Elutazott egy alapító tag és jött helyette
egy elsős lány. Ha így összeszámolom,
három másodéves, hat harmadéves
velem együtt és egy negyedéves az
állomány.
Ez sok, vagy kevés?
Ahhoz képest, hogy mennyien
jelentkeztek az első felhívásra, ilyen
kevesen maradtunk és sajnos az idei
hirdetésre sem tolongtak az emberek.
Tulajdonképpen az a legnagyobb
problémánk, hogy fiúhiány van.
Ilyen nehéz afelvételi?
Nem volt felvételi. Az egyedüli elvárás a
lelkesedés és persze az, hogy mindenki
teljesítse a vállalt feladatát.

Tudom, ez így nagyon komolyan
hangzik, de valójában nem ennyire
vérmes, hiszen élmény a színen lenni,
csak azzal nincsenek tisztában, hogy a
szöveget meg kell tanulni és a próbán
meg kell jelenni.
Nem vagy elég szigorú rendező?
Ez nem szigor, hanem belátás kérdése.
Mindenkinek elmondtam a legelején,
hogy mit várok el, lásd szövegtanulás és
próba ez az a minimum, ami nélkül

nem lehet színdarabot előadni.
És betartják?
Zömében igen. Értelmes, felnőtt
emberekkel van dolgom. Azok már
lemorzsolódtak, akik rájöttek, hogy
nincs elég idejük, a megmaradtak
viszont némi ösztönzés és ostorcsa­
pások közepette szépen helyt álltak.
Mesélj az előadásról! Hogy sikerült?
Elégedett vagy?
Elégedett vagyok. Voltak meleg helyze­
tek, hiszen mindenki amatőr színjátszó,
így az előadás felfokozott izgalmában
kimaradt egy-egy szövegrészlet. ami
nagy galibákat okozhatott volna, de
szerencsére mindenkinek megvolt a
lélekjelenléte és nem csúszott hiba az
előadásba.
Hogy esett a választás a három
komédiára?
Olyan darabot szerettem volna, amiben
lehet variálgatni a szereposztást, emellett a próbanapokat is, valamint
könnyed kezdést jelent mind a
szereplőknek, mind a nézőknek.
Vannak valódi tehetségek is?
Ösztönös tehetség mindegyikük.
Említetted, hogy amatőrök, Te
rendeztél már?
Nem, számomra is új kihívás volt ez a
feladat. Eddig én is csak a színészi oldalt
ismertem.
És melyik a jobb? Érdemes volt
váltani?
Hát én inkább maradnék a játéknál, túl
komoly nekem ez a rendezősdi. Mivel a
Pázmányon nem volt eddig hagyo­
mánya, sok szervezőmunkát igényelt.
Van esetleg valamilyen szerepálmod?
Konkrétan nincs, inkább én is szeretnék
kilépni a saját sablonomból. Azt hiszem

drámaibb beállítottságú vagyok, ezért
megpróbálnék más jellegű szerepeket.
Komédiákkal folytatjátok, vagy
tervezitek, hogy más műfajban is
szerencsétpróbáltok?
Szeretnék most váltani és kipróbálni
magunkat drámában. Jó lenne egy kicsit
más stílus és más kor is.
Gondolom idén is előálltok valamivel.
Lehet erről valami közelebbit tudni?
Nem titok, Boccaccio Dekameron és
Wass Albert színművek vannak a
palettán ebben az évben. Egészen
konkrétan október végén előadunk
kettőt a tavalyiak közül. Molnár Ferenc:
Ibolya és Heltai Jenő: Nagy Nő című
darabokat.
Neked melyik a kedvenced?
Ezeket a darabokat már régebbről is
ismertem és megváltozott róluk a
véleményem, mióta ezzel a csapattal
adtuk elő. Sokkal inkább a szívemhez
nőttek, mint eddig. Ez mindegyikkel
így van, éppen ezért nincsen kedven­
cem.
Vannak távolabbi célok is?
Semmi sem fix még, minden azon
múlik, hogy tudjuk-e bővíteni a
csapatot és főképpen fiukkal.
Úgy tudom az őszi ünnepekre is
készültök.
Pontosan. Október 6-ra és október 23-ra
is egy-két szép verssel.
Lehet, hogy március 15-én is látunk
majd titeket?
Ez még a jövő zenéje, de semmi sem
lehetetlen.

15

�ítélet

Egri Gólyavér
Egy leendő egyetemistának számtalan
akadályt kell legyőznie, mire beülhet az
első, - várva várt előadására. Felvételi, az
azutáni idegtépő várakozás és a kissé
kaotikus beiratkozás. Mind ezek sikeres
abszolválása után a nyár megkoroná­
zásaként a gólyatábor.
Igazi megpróbáltatásaink augusztus
27-én a délelőtti órákban kezdődtek a
keleti pályaudvarnál, és 30-án a déli
órákban fejeződtek be, ugyanitt. Azok
közé a szerencsések közé tartoztam,
akik már fényképről látták a tutorukat,
így csak negyed óra kellett, hogy
kiszúrjam őt a 400 fős tömegből. Mivel
a vonat több mint 1 óra múlva indult,
volt idő az ismerkedésre. Tutor- cso­
portonként, látványosnál látványosabb
játékokkal szórakoztunk, minek
eredményeként az arra járó turisták
helyi látványosságnak néztek minket,
majd indulás előtt extra bónuszként
400-an kört alkottunk, hogy. Hála az
égnek a vonatút nyugisán telt, épségben
megérkeztünk Egerbe.
Ez volt az első gólyatáborom, de azt
hiszem, mondhatom az ilyenkor
szokásos procedúra következett: regisz­
tráció, beiratkozás, megnyitó. A meg­
nyitón név szerint bemutattak minden
jelenlévőt, aki élt és mozgott, a dékán
urat, a helyetteseit, a pro-fesszorokat, a
HŐK tagjait. Végül a nap zárásaként
egyetemi életünk első buliját éltük át.

pedig leendő jogászként és tör­
vénytisztelő állampolgárként kéré­
süknek eleget tettünk. Nem nagyon
csüggedtünk, hiszen hátra volt a
gólyaavatás, aminek keretében letettük
a gólya esküt és attól a pillanattól a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem teljes
jogú első éveseivé váltunk, most már
minden szempontból.
De ne gondoljátok, hogy csak éjszakai
életet éltünk, napjainkat is igen
hasznosan töltöttük. A szombati nap az
aktivitás jegyében lett meghirdetve,
idézem: „sportvetélkedő a Testnevelési
Csoport vezetésével az udvaron (ha az
idő engedi)”. Nos az idő engedte. Volt
focibajnokság, amiben inkább a fiúk
jeleskedtek egyetemi tanárainkkal
karöltve. De azért, hogy a lányok is
aktivizálhassák magukat kötélhúzásban
mérték össze erejüket. Érthető módon
előző este buli, hajnali kelepelés -, a
délutánt a többség aktívan pihenéssel
töltötte.

De jutott idő, hogy tutorainkkal is
összeüljünk egy kicsit beszélgetni az
egyetemi életről. Mire figyeljünk oda,
mitől rettegjünk és mitől ne, tanácsokat
kaptunk, és válaszoltak a kérdéseinkre.
Vasárnap a városi akadályverseny

s.'í U

16

keretén belül megismerkedtünk Eger
látványosságaival. Bejárva a várost,
különböző feladatok vártak ránk.
Legnagyobb népszerűségre a Dobó
téren tettünk szert, ahol a beépített
ember keresve minden férfinak „Tested
55
mint Spartacus-é' vallomást tettük.
Innen pár lépésnyire a sétáló utcában 20
Ft-ért cipőt tisztítottunk, majd célba
vettük a Szépasszony Völgyet.

Ha már arra jártunk, a bórkóstolást
kaptuk feladatul. 4 különböző italt
kellett felismerni, persze tudtuk, hogy a
4. nem bor. De mégis mi lehet? T.
gazdaságos barackpálinka. Én ilyen
rosszat még soha életemben nem ittam,
még most is zsibbad tőle a nyelvem. A
visszaúton még kitöltöttünk egy tesztet,
hogy vacsorára kapjunk az udvaron
bográcsban főtt gulyásból.

Sok emlékkel lettünk gazdagabbak,
jókkal, kevésbé jókkal, de azért nyugtat
a gondolat, jövőre is lesz gólyatábor, és
akkor már nem mi leszünk a gólyák.
Már korábban említettem, ez volt az
első gólyatáborom és nem tudom mi a
szokás és a hagyomány, de biztos
vagyok benne, hogy minden volt
Egerben, ami kellett. Ajándékként, egri
emlékként stílszerűen mi mást
kaphattunk volna, mint nekünk
palackozott és címkézett. Egri Gólya­
vért.
Mavrák Hedvig

is

Azt gondoltuk, hogy ezzel vége a
napnak... Persze, hogy tévedtünk! Ha jól
sejtem a hajnali gólyakelepeltetés
minden gólyatábor szerves kellékének
számít, tehát ez alól ez az évfolyam sem
lehetett kivétel. Szerencsére ez csak
egyéjszakás program volt, a bulizással
Szombat éjszaka Lean
ellentétben.
Dubh és Legis Action koncert volt,
amire esti fürdőzéssel alapoztunk az
egri strandon. A vasárnapi parti része
volt a karcoké, amit sajnos idő előtt
abba kellett hagynunk. Túl hangosnak
bizonyultunk, ezért a helyi szervek
megkértek minket, hogy fejezzük be, mi

■a

rí»*

1-

r

�ítélet

Eger, Bor, Buli = Gólyatábor!

2004.08.26-29. Eger. Sok ember. Bor.
Buli. Gólyatábor! Persze, hogy az! Idén
Egerben volt és meg kel hagyni, nagyon
jól sikerült. De kezdjük az elején!
Augusztus 26. Péntek. Tényleg rengeteg
ember és nagy része a Keleti Pálya­
udvarnál található „Gödörben” ücsö­
rög... Ott kezdődött. Aztán jött a vonat
és ment és egy hosszú út után... Eger.
Egy rövid út a koleszba, ahol eligazítás
után megkaptuk az ágyneműt és a
szobaszámot. A szobákban (legalábbis a
fiúk részén) kb. minden harmadik
emberre jutott egy komplett takaró­
párnaszett. Ennek ellenére (talán mert
nem aludni mentünk ) általános volt a
jó hangulat, ami az esti első bulin is
meglátszott. Az első nap tiszteletére már
hajnali 4-5 felé aludni mentek az
utolsók is, de nem sokáig fekhettek
nyugodtan, mert érkezett pár nagyon
ötletes tutor-kollega, akik „Gólyák!
Kelepeljetek!” kiáltásokkal nézték meg,
ki bírt már aludni... Ennek osztatlan
sikere lett természetesen. A másik
napon (aránylag jó reggeli után) azok a
lelkes palánták, akik képesek voltak
felkelni az ágyból, néptáncot tanultak a
díszteremben az egyetem néptánc­
osaival, akik előtt egy szép bemutatóval
ajándékozták meg a közönséget. A napi
program ezután lányoknak kötélhúzás,
fiúknak (és pár lánynak is!) foci­
bajnokság volt. A tiszta és élvezhető
meccsek után vacsora várt mindenkit,
majd pedig uszodába mentünk (már aki
hozott magával fürdőruhát, illetve akit
annak hiánya nem zavart...) Este
koncertet adott a Lean Dubh és a Legis
Actio, amelyek nagyon jól sikerültek.

Ezek után diszkó következett.
A vasárnap volt a „hab a tortán”. Tutor­
csoportokként (amelyek jó része már
összeszokott, jó társasággá alakult az
elmúlt napok alatt) akadályversenyen
vettünk részt a belváros különböző
pontjain, illetve a Szépasszonyvölgyben egy jól meghatározható
ponton. Este egy nagyon jó karaokeparty volt a focipálya mellett a
szabadban, (a környékbeliek nagy
örömére) majd utána következett az
ünnepélyes eskütétel, azután megint
buli.
Másnap nehezen ment az ébredés, hát
még az ágyból való kikelés és pakolás.
Reggeli, az ajándék borok kiosztása,
vonat és már vége is volt. Azért nagyon
sok minden megmaradt. Ebből a három
napból az egész társaságnak: barátok, jó
emlékek, vagy ha más nem, legalább a
másnaposság semmivel sem összeha­
sonlítható érzése, plusz amit még rátett
a napi 3-4 óra alvás. Úgy érzem,
mindenkinek aki ott volt kellemes
emlékként maradt meg ez a pár nap
Egerben. A környezet jó volt, a feltételek
adottak voltak ahhoz, hogy mindenki
ól érezze magát.
Itt kell megemlítenem, hogy mindez
nem lett volna így, ha a HŐK nem
szervezi meg, és ha a tutorok nem ilyen

Î* 1
Mi

‘S-

1

segítőkészek és kreatívak. Ezért köszö­
net jár nekik, és reméljük, a következő
években is hasonlóan jól fog sikerülni a
gólyák „landolása”.

Sirius

17

�ítélet

A tokaji bor
A tokaji bor egyértelműen hungarikum, amelyre büszkének kell lennünk.
Tokaj-Hegyalja az egyetlen történelmi
borvidék Magyarországon. A borvidék
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
fekszik a Zempléni-hegység keleti, dél­
keleti és dél-nyugati nyúlványain.
Elsősorban azért egyedülálló a bor­
vidék, mert a világ legészakibb olyan
bortermő területe, ahol a természet
képes az édes bort előállítani. Ez
köszönhető a vulkanikus talajnak és a
mikroklimatikus viszonyoknak, melyek a pincékben is biztosítják az
állandó 11-13 Celsius fok hőmérsék­
letet, valamint az ezen körülmények
hatására kialakuló nemespenész
(Cladosporium cellare), mely a bor
érlelésében játszik fontos szerepet.
Messze századokra tekint vissza a tokaji
borok, borkülönlegességek készítésének
módja.

Borkülönlegességek között leg­
ismertebb az aszú, de mellette számos
olyan híres és zamatos nedű is
megtalálható, mint az aszúeszencia, az
eszencia, tokaji fordítás, a tokaji máslás
és a szamorodni. Ezen különlegességek
részben az aszúból eredeztethető
származékok, részben az aszútól is
édesebb, töményebb, magas cukor­
tartalmú borkülönlegességek.
Alábbiakban a tokaji aszúról írok pár
gondolatot. Az első aszúborokat már a
XV-XVl. században elkezdték készíteni
Hegyalján, de az első letisztázott
eljárással előállított nedűt Szepsi
Laczkó Máté -református prédikátor­
áldásos tevékenységének köszönhetjük
az 1620-as évekből. 1631-ben Sáros­
patak fejedelem asszonyát -Lórántffy
Zsuzsannát- is megajándé-kozta. Hogy
milyen mértékben volt ismert ital a
tokaji aszú a fejedelmi és királyi
udvarokban, arra bizonyítékul szolgál
azon tények ismerete, hogy XIV.
Lajostól, Katalin cárnőn keresztül
egészen Goethéig Európa nagyjai
fogyasztották 'Hegyalja aranyát'.

18

Sajnos a népszerűségnek számos
hátránya is akadt. Először Lengyel­
országból jelezték a királyi udvarokból,
hogy már nem azt a minőséget kapják,
mint, amit eddig megszoktak. Aztán
ezen kiábrándító híreket egyebek is
követték Európa más országaiból.
Nyilvánvalóvá vált: a tokaji aszút
hamisítják. Görög és zsidó kereskedők a
gazdákat uzsoraszerződésekbe belekényszerítve, sokszor harmad áron
számították fel szüret után a jó
minőségű tokaji bort s aszút, valamint
más területekről felvásárolt borokat
öntözgettek össze és azt adták el.

ni

*
?

A hegyaljai borászok összefogásának
eredményeként a nemesi elöljárók
elérték, hogy Királyi Helytartó Ta­
nácsot hívjanak össze a tokaji bor
védelme érdekében. 1736-ban Sáros­
patakon tartotta meg első ülését nem
kevés eredménnyel. Zemplén vármegye
hozta akkoriban a leg-szigorúbb
rendelkezéseket a tokaji 'pancsolásának'
megakadályozására. Egyebek mellett
ekkor terjedt el a 'gönczi hordó' is, mely
mind a mai napig az aszú készítésének
alapvető tartozéka és mértékegysége. A
gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a
'gönczi hordó' 135,7 liter, amibe
beleönthető 3-6 puttony aszú (egy
puttony kb.28 kg aszú) és ugyanolyan
szőlőből készült borral felöntik, majd
ezt kipréselik és érlelik. így készül az
aszú és a palackon jelölt puttonyszám
azt jelenti, hány puttony aszút öntöttek
a 'gönczi hordóba'. Az aszú pedig
bonyolult kémiai folyamatok útján,
megfelelő időjárási körülmények
közepette a Botrytis cinerea penész
hatására keletkezik. Gyakorlatilag

elrothad, vagyis töpped a szőlőszem a
tőkén. Az aszúszemet a mindennapi
életben mazsolaként ismerjük.
A XIX. század második feléig - kisebbnagyobb hamisításoktól eltekintve - a
tokaji aszú hírneve töretlen volt. A
Habsburg császári udvar által bevezetett
vámterhek, az ültetvényeket teljesen
elpusztító gombás fertőzés (filoxéra) és
a hideg évek az 1860-as években egyre
gyengébb évjáratú terméseket hoztak,
mely ismét megkönnyítette a hamisítók
dolgát. Édes borokat könnyebb
hamisítani, mit szárazát és TokajHegyalja az édes borokkal lett világhírű
miközben az édes borok iránti kereslet
nem csökkent.
A XX. században a kereskedelmi
viszonyok oly mértékben és akkora
dinamizmussal fejlődöttek, hogy rövid
idő alatt eljutott a tokaji a világ
eldugottabb sarkaiba is. Míg a XVIXVII. századokban az ország pontosabban a Kárpát-medence területén belül kellett védekezni a
'pancsolás' ellen, azt követően egész
Európában is nagy méreteket öltött a
hamisítás. Manapság már ott tartunk,
hogy körülbelül a világ 15 országában
állítanak elő 'tokaji aszút', mely mind
egyértelmű hamisítvány. Nem ritka,
hogy szlovén, svájci, francia, olasz,
kaliforniai, dél-afrikai, üzbég, ausztrál,
izraeli és szlovák 'tokaji aszúk' kerülnek
kereskedelmi forgalomba. A franciák
például olyan történelmi tényre
hivatkoznak az előállítás megalapo­
zására, miszerint a török dúlás idején itt
harcolt magyar földön Lazarus de
Schwendi báró, aki egy szekér TokajHegyalján őshonos szőlőfajta (főleg
furmint és hárslevelű) oltványát vitte
magával és ott telepítettek be dűlőket.
Igazából ezt ők sosem tudták
bizonyítani. Számos ilyen és ehhez
hasonló 'történelmi tényekre' hivat­
koznak a többi ország képviselői is.
Olaszország szerint a napóleoni
korszakban felvett katonai térképeken

�ítélet

van egy domb az Alpok tövében a Pósíkságtól északra, melyet 'Toccai' néven
tüntetnek fel. Jelenleg az olaszokkal
való vitánk az Európai Közösségek
Bírósága előtt van, mivel az olaszok
nem óhajtják betartani a Magyarország
és a Közösségek között 1993-ban
megkötött bor-eredetvédelmi megálla­
podást. Eszerint franciák és az olaszok
kötelesek felhagyni a 'Tokay D'alsace és

a Toccai Friulano' elnevezések használatával 2006. december 31-ig.
A
hegyalján adatott természeti viszonyok
és tradíciók egyedülállóak, azokat nem
lehet csak úgy átvinni másik ország
területére.
A Megállapodás szerint Magyarország
számára védett a tokaji elnevezés
minden származtatott formája. Hogy
ezt milyen mértékben nem képesek

betartani az államok arra a legjobb
példa az 1970-ben kezdődő magyar­
szlovák tokaji vita. De erről a következő
számban kívánok részletesebben
beszámolni.

Pocsai Tamás

Gasztro - kultúra
Általános bevezető a cikksorozathoz
Talán kicsit fennköltnek tűnik a cím, de
nem kell megijedni, nem valami
tudományos írással szeretnélek traktálni benneteket; arra megvannak a
speciális, kiváló szakemberek által
szerkesztett kiadványok.
Az írásaim inkább nektek, felsőoktatási
intézményben tanuló diákoknak
szólnának, és csupán néhány praktikus
tanáccsal szeretnék szolgálni bennük,
főleg a konyha területén.
S hogy miért is van szükség minderre?
Egyetemistaként az ember előbb vagy
utóbb szembesül vele, hogy pár nap
elteltével kiürülnek az otthonról
fáradságos és kimerítő cipekedéssel
hozott műanyag bödönök. Ilyenkor
következik a pizza rendelés vagy a
zacskós leves ötlete, ami azonban pár
hét, esetleg hónap után unalmassá
válhat.
Én is hasonló problémákkal küzdőttem. Gondolom, nem vagyok vele
egyedül. Aztán ahogy telt az idő,
kezembe vettem a fakanalat.

beszereztem az alapvető fűszereket, és
elkezdtem „főzni”. Persze valaki inkább
jobban telepakolja az így is több mázsát
nyomó utazótáskát, de higgyétek el:
hatalmas meglepetéseket szerezhettek
magatoknak, és a barátoknak, ha
alkalmanként ti kíséreltek meg valamit
az asztalra keríteni.
Akik a hátizsákos megoldás hívei.
gyakran azzal a kifogással érvelnek.
hogy manapság nincs idő főzni.
Ez nincs így. Saját tapasztalat.
Higgyétek el, a szervezettség a legjobb
tanár az idő-lerövidítésben, és az sem
biztos, hogy a legfinomabb falatok
mindig embertelen előkészületek árán
születnek
A kezdethez nem kell más, csak
vállalkozó kedv. S meglátjátok: egy kis
gyakorlás után már a barátokat is meg
lehet hívni. Jó társaságban, fesztelen.
otthonos környezetben fogannak a
legmaradandóbb ízek, és a desszert
elfogyasztásához is egy kanapé a
legideálisabb környezet.
őszi sokszínűség: a tök

k
Díj tr

p

?

Itt az ősz, megkezdődött a szüreti
időszak. Minden évszaknak megvannak
a jellegzetes ízei, melyeket felhasználva
igen változatos, különleges ételeket
készíthetünk.
Az ősz jellegzetes ízeire leginkább a
szőlő, a dió, a gesztenye, vagy a tök

felhasználásával készült ételek kapcsán
gondolhat az ember. Ezek közül, talán a
legutóbbi elkészítési módjai a legváltozatosabbak, bár furcsa módon a
legkevésbé elterjedtek.
A tököt nálunk leginkább főzelékként,
esetleg rétesként, ritkábban levesként
alkalmazzák, de . azt kevesen tudják,
hogy számos fajtája létezik. Elsőként a
hagyományos értelemben vett tököt
érdemes megemlíteni, ami élénk színű
húsáról ismeretes, és általában kisütve
fogyasztjuk. Egyre gyakrabban talál­
kozhatunk azonban a nemesített társa­
ival is, melyeket elsősorban őszi
dekorációk készítéséhez ajánlanak.
Nem messze a városomtól, Burgenlandban, a töknek óriási hagyománya van. A
főutak mellett hatalmas, roskadozó
állványokon kínálják portékáikat a
termelők, alig győz közülük válogatni
az ember. Legalább húsz féle, külön­
böző méretű, színű és formájú tökféle
sorakozik az arra járók kegyeiért
esdekelve.
Az egyik legsokoldalúbb zöldség.
Jellegzetes, narancsszínű húsát leg­
többször sütve fogyasztjuk, de magja és
a virága is felhasználható. Ez utóbbit
túróval töltve, megsütve, vanília
szósszal tálalhatjuk.
Az ún. spagetti-tök kinézetre semmiben
sem különbözik társaitól. Főtt, meg­
puhult húsát héjából kikaparva
fogyasztják. Különösen jól érvényesül

19

�ítélet

az íze vajjal és frissen reszelt parmezánnal, vagy olíva olajból és citrom­
léből készült mártással, de jól kombi­
nálható pirított gombával is. Magjából
kemény munkával olajat is préselnek.
Érdekes íz-kombinációkat kapunk, ha
salátánkat öntözzük meg vele, vagy
sütemény készítésénél használjuk fel.
Igazi különlegességnek számít alma és
petrezselyem mellet megsütve, esetleg
ha chutneyt főz belőle az ember és egy
kis körtével ízesíti, de kompót
készítéséhez is ideális. Vadak, és
szárnyasok mellett szintén zseniálisan
érvényesül.

A tökből készült ételek elkészítése alig
negyed óra, ami szó szerint életmentő
tud lenni egy felkészületlenül ért
vacsora esetén. Segítségével egyszerű,
ám annál nagyszerűbb finomságokat
kreálhatunk. Merjünk hát belevágni!

Ha bármilyen kérdésetek, ötletetek van
a leírtakkal kapcsolatban, bátran
forduljatok hozzám a szerkesztőségen
keresztül!

Mikó Adrienn

A szobor
A Római Birodalom egy eldugott
városának tágas főterén állt egy
csodaszép fehér márvány Justitiaszobor. Gyönyörű volt az istennő,
Vénusz sem lehetett volna nála szebb:
finom metszésű arca, nemes homloka,
sudár, szűzi alakja az Igazság legyőz­
hetetlenségét hirdette. Bűnözők rá sem
merték emelni tekintetüket, mert már a
szeme is sugározta a kérlelhetetlenséget. Egyik kezében mérleg. a
másikkal a tér déli felén magasló
bírósági épületre mutatott.

A tér homályos északi sarkában egy
másik szobor állt. Fából volt csupán, s
nem is volt olyan gyönyörű, mint
Justitiáé. Egy fiatal nőt ábrázolt, ki
lepleibe gyermekét takarta. Egyszerű
mester faraghatta, mert az alak
elnagyolt volt, s karjában oly együgyűnek tűnt a gyermek.

Justitia büszkén nézett le a fiatal
anyára, s némán mutatott a lábai előtt
álló oltárra, hol ajándékok, virágok
százai hirdették dicsőségét, az Igazság
diadalát. Bizony a másik szobor előtt

20

csupán egyszerű mezei csokor hevert,
mit egy öreg koldusasszony rakott
mindennap oda. De az édesanya
szelíden mosolygott Justitiára, s csak
még szorosabban ölelte gyermekét.
Justitia gőgösen elfordította tekintetét,
s ránézett a bíróság épületére.

Onnan épp akkor lépett ki a város
nagy hírű, köztiszteletben álló főbírája.
Igazságos volt a főbíró, bár ítéleteit sok­
szór túlzottnak érezték, s emiatt
rettegték nevét. De a városban béke
honolt, a bűnözők messzire kerülték el
a környéket, alig akadt komolyabb
bűneset. A főbíró előtt ezért földig
hajolt a város népe, még a leggazda­
gabbak is meghajtották fejüket, ha
találkoztak vele az utcán, amit ő néma
biccentéssel viszonzott. Hanem Justitia
szobra előtt ő is mélyen meghajolt,
sosem mulasztotta el megköszönni az
istennőnek, hogy megmutatta neki az
igazságot.
A főbírónak egyetlen gyermeke volt
csak, de nem sok öröme telt benne. A

fiú hiú volt, de nem tehetségére vagy
tudományára, hanem apja hírnevére és
gazdagságára. Ha ismeretlen helyen
nevét kérdezték, sosem mulasztotta el
apja nevét is megemlíteni, és elégedettséggel töltötte el, hogy a szemek
kikerekedtek, a fejek tisztelettel megha­
joltak. A néppel kegyetlenül bánt, a
koldusokba belerúgott, az idősebb
asszonyokat mintegy véletlenül meg­
lökte az utcán, s élvezte, hogy senki sem
mer felszólalni ellene, senki sem mer
visszaütni.

Apja figyelmét nem kerülte ez el,
sokszor megfeddte fiát:

- Vigyázz, fiam, mert Justitia
igazságos, és meg fogja ezt még torolni
rajtad!
De a fiú csak nevetett csúfondárosan:

- Justitia csak egy szép szobor, apám,
hogy tudna engem bántani?
- A szobor csak szobor, fiam, de az
Igazság létezik! - mondta ekkor
édesanyja, de a fiú már oda sem

�ítélet

hallgatott.

Nagy ünnepségre készült a város: a
helytartó jött el, s hozta magával a
császár üdvözletét. Napokig díszítették
az utcákat, tisztára seperték, virággal
borították a tereket, mindenki sürgöttforgott, lázban égett. A nagy napon
szikrázóan sütött a nap, Justitia
fehérebb, sugárzóbb, fenségesebb volt,
mint valaha. Az egész város kint volt az
utcákon, a nép elözönlötte a főteret is,
az ünnepre emelt tribünön a város
előkelősége pompázott legdrágább
ruháiban. Ott volt a főbíró fia is,
büszkén, délcegen, gőgösen. Hamarosan megharsantak a trombiták.
bevonult a helytartó a főtérre, s kezdetét
vette az ünnepség. Szónoklatok,
táncosok, színészek mulattatták a
vendéget s az egész város népét napestig.
Akkor a helytartó a tiszteletére ren­
dezett lakoma helyszínére indult, hová
a gazdag meghívottak követték.
Miközben az előkelők lassan a helytartó
után haladtak, egy öregember tola­
kodott oda a főbíróhoz:
- Főbíró uram, kegyelem egyetlen
fiamnak! Tudom, hogy bűnös, de ő az
én egyetlen fiam, mi lesz velem, ha
végrehajtják ítéletedet? Irgalmazz
nekem!

- Menj innét, vénség - rivallt rá a
főbíró fia -, nem hallod apám döntését?

- Ne Justitiához fordulj, mert ő
kérlelhetetlen, hanem Máriához!

- Főbíró úr! Könyörgök...

- Máriához? - kérdezte zavartan a
főbíró.

Ekkor a fiú durván meglökte az öreget.
Az nekiesett Justitia szobrának, s az éles
márványtalapzat erős ütésétől holtan
rogyott össze. Az elszörnyedés moraja
futott végig a népen. A menet megállt.
Mindenki ismerte a főbíró flát,
mindenki gyűlölte őt kegyetlenségéért.
S ekkor elrepült az első kő. A fiú karját
találta csak el. De a többit már jobban
célozták. Édesanyja fia teste elé vetette
magát, de már késő volt: a fiú halott
volt. A tömeg megrémült, s menekülni
kezdett, a katonák pedig üldözőbe
vették őket. A tér kiürült. Nem maradt
más, mint a zokogó anya, maga is több
sebből vérezve, fia testét ölelgetve,
csókolgatva. S ott állt az apa is, szemét
Justitiára szegezve:

- Miért tetted ezt velem? Miért vetted
el egyetlen fiamat? Tudom, hogy ő
igazságosan bűnhődött, de nem
tekintesz az én ősz fejemre? Egyetlen
fiam volt! Justitia...

- Ki vagy Te, Gyermek, ki nagyobb
vagy az Igazságnál? Ki vagy Te, ki
legyőzöd a halált?

A vénasszony felelt:

- Ez a Gyermek maga a Szeretet. A
Szeretet pedig hatalmasabb az Igaz­
ságnál, mert ismeri a kegyelmet. Ez a
Gyermek maga az Élet. Az Élet pedig
hatalmasabb a Halálnál, mert legyőzte
azt.
Évek, évtizedek, évszázadok múltak el.
A Római Birodalom összeomlott,
Justitia szobra megcsorbult, karja
letörött, s aztán el is vitték valahová. A
tér közepére Mária és a Gyermek
faszobra került, melyet arannyal vont
be a bíró hálája, aki asszonyával s fiával
együtt a Gyermek követője lett. De még
jobban ragyogott a szobor attól a
csodálatos, múlhatatlan fénytől, melylyel a nép szeretete vonta be.

A főbíró ránézett. Látta az öreg,
roskatag embert, az ősz hajat, a mély
ráncokat az arcán, az esdeklő tekintetet,
s azt a könnycseppet, ami végiggördült
a barázdákban. Fiára gondolt, arra,
hogy mennyire szereti ő is, pedig
méltatlan a szeretetére, s megsajnálta az
öreget. De aztán feltekintett Justitiára,
aki büszkén, rezzenéstelenül nézett el
fölötte. Szomorúan szólt:

írta: Tokody Klára

Sajnállak, jó öreg. de nem
segíthetek. Justitia, az Igazság fiad ellen
szól.
- Irgalmazz szegény fejemnek! Főbíró
úr! Segíts rajtam, mert...

A koldusasszony a fiatal anya szobrára
mutatott a tér sarkában. A főbíró és
felesége ránézett a szoborra, s látták a
szelíd mosolyt az egyszerű arcon. Ekkor
a szobor megmozdult: kitárta karjait, s
féltve őrzött gyermekét a földre tette. A
Gyermek odaszaladt a halott fiúhoz,
rálehelt, majd ezt tette az öregemberrel
is, visszament anyjához, s mindketten
megmerevedtek megint. A fiú és az
öregember megmozdult. Az édesanya
most már az örömtől zokogott. A
főbíró letérdelt a szobor elé:

Illusztrálta: Orbán Előd

Ekkor egy vénséges vén koldusasszony
érintette meg a karját:

21

�ítélet

Az ELSA Tübingen
elnökének köszöntő szavai
Herzliche Grüße nach Budapest
von ELSA-Tübingen!

Szívélyes Üdvözlet Budapestnek ELSA Tübingenből!

Wie sagte Jean Monnet,
der Visionär eines ve-einten
Europas, einst? „Nous ne
coalisons pas les Etats, nous I»
unissons les hommes.“ Ich
bin überzeugt, dass ELSA
einen wichtigen Beitrag zu
einer solchen Völkerverständigung leistet
nicht
durch Staatsverträge, son­
dern durch unzählige persönliche
Kontakte und Freundschaften über alle
Grenzen hinweg.

Amint Jean Monnet, az egyesülő Európa szellemi
atyja megfogalmazta: „Nem
államokat egyesítünk, hanem embereket kötünk
55
Össze”.
Meggyőződésem, hogy az
ELSA fontos szerepet játszik
abban, hogy az államközi
szerződéseken túl személyes
kapcsolatok és határokon átívelő
barátságok létesüljenek.

Seit dem 1. Mai 2004 sind mit Ungarn
insgesamt 10 Länder neue Mitglieder
der EU Europa ist politisch so stabil
und friedlich wie nie zuvor. Jetzt ist es
wichtig, dass sich auch die Menschen
gegenseitig kennen- und verstehen
lernen.
Ich bin sehr gespannt auf Besuche im
.Neuen
Europa“. Wie denken junge
55Studenten dort über die EU? Was sind
die Erwartungen, was die Ängste? Wie
funktioniert die Rechtsharmonisie­
rung? Und gibt es trotz aller Gemein­
samkeiten auch Unterschiede?
Vor uns liegt eine interessante und
spannende Phase des zusammen­
wachsenden Europas. Besonders freue
ÍC
ich mich deshalb auf ein „study visit'
zwischen ELSA-Tübingen und ELSABudapest, das wir für das nächste Jahr
planen. Ich hoffe, dass sich daraus ein
intensiver Kontakt entwickelt! Mit
herzlichen Grüßen aus Deutschland,

2004. május 1-je óta Magyarországgal
együtt tíz új taggal bővült az Európai
Unió, így Európa a korábbinál egysége­
sebbé és politikailag stabilabbá vált.
Fontos, hogy az Unió polgárai
kölcsönösen megismerjék és megértsék
egymást, egymás kultúráját.
Lelkesen várjuk, hogy egy új tagállam.
Magyar ország joghallgatóival személye­
sen is megismerkedjünk.
Kíváncsiak vagyunk, miként látják a
magyar fiatalok az Egyesülő Európa
jövőjét. Milyen elvárásokat és aggodal­
makat fogalmaznak meg vele kapcsolat­
ban? Miként működik a jogharmoni­
záció? Milyen különbségek, eltérések
vannak?
Külön öröm számunkra, hogy jövőre
55
megvalósulni látszik egy „study visit: a
Tübingen és a Budapest ELSA között.
Remélem, hogy a cserelátogatás egy
intenzív kapcsolat megalapozója lesz.
Üdvözlettel, szeretettel Tübingenből,

Dierk Wahlen

Dierk Wahlen

Präsident von ELSA-Tübingen 2003/04

Tübingen, 2004. augusztus 10.

Tübingen,
Hölderlin városa

À
ï

píl

'jr

II

Tübingen az egyik legrégibb és
leghíresebb német egyetemi város. A
Baden-Würtenbergben, Stuttgartól
délre fekvő egyetem Eberhard Karls
herceg nevét viseli, alapításának dátuma
1477.
A Neckar partján fekvő városkában ma
22.000 hallgató tanul 14 karon. Az
egyetem arról is híres, hogy kiterjedt
nemzetközi kapcsolatokat ápol, számos
külföldi diák tanul kint. A nemzetközi
kapcsolatok az ELSA révén most egy
magyar láncszemmel is bővülnek.
Ennek keretében jövő tavasszal
tübingeni diákok látogatnak el
Budapestre, majd a magyar diákok
meghívását viszonozzák még ugyan­
ebben az évben az ELSA tagok számára.

Aki többet szeretne megtudni az ELSA
Tübingenről, látogasson el a www.elsatuebingen.de honlapra. Aki szívesen
részt venne a tübingeni diákok útjának
a szervezésében, jelentkezhet Czumpf
Eszternél, az ELSA Budapest cserekap­
csolatokért felelős koordinátoránál,
eszter.czumpf@elsa-budapest.hu .
Ez ELSA Budapestről a
www.elsabudapest.hu honlapon
juthattok több információhoz.
Kovács Orsolya Zsuzsanna (PPKE,
tübingeni ösztöndíjas)

Czumpf Eszter (ELTE, ELSA)

22

13

�ítélet

Az ellenőrök Amerikában
Sikertörténet Kontroli-módra
Azt hiszem, csak az Apám beájulna
mániákusok, a Magyar Vándor
rajongók és a frissen kelt Argo
szerelmesei hördülnek fel azon, ha
Antal Nimród pazar stílus-sziporkáját
2004 legjobb és legsikeresebb, nagy­
közönség előtt is ismert magyar film­
jének nevezi az ember. Tekintettel arra
azonban, hogy az első gumi-börleszken
az apák mellett minden jóérzésű
mozirajongó is beájult; a nagy hévvel
vándorló magyarok története képtelen
volt kikeveredni az egymásra dobált,
harmatgyenge helyzetkomikumok
rengetegéből; az Argo pedig Guy
Ritchie és Tarantino filmjeinek gát­
lástalan másolását nyilvánvalóan belül
értelmezi a szabad felhasználás fo­
galmán, (csak éppen az esszenciájukat
nem képes az istennek átmásolni a
vászonra,) az előbbi hördüléseket az
embernek valahogy nincs késztetése
komolyan venni.
Több, mint nyilvánvaló azonban, hogy
a Kontroll nagyszerűsége (hibái
ellenére) nem csak az előbbi három film
viszonylatában tűnik ki. Annak
ellenére, hogy stílusában távol áll a
mainstream-től, egy erősebb populáris­
mezőnyben (bár hol vagyunk mi attól?)
is bátran pályázhatna az előbbi címre. A
való élet elől a föld alá bujdokolt Bulcsú
történetének ugyanis van egy érdeme,
amit többnyire keveset emlegetnek: ez a
film anélkül tudott közönséget vará­
zsolni magának, hogy a tetszhalottságból ébredező populáris magyar film
stíluskényszerének engedett volna, akár

témában, akár megvalósításban.
Sőt! Antal Nimród amellett, hogy egy
eddig kevéssé ismert/szeretett/magyar
részről megszokott stílussal tudta
elfogadtatni magát szélesebb körben
(teszem hozzá, első filmes rendező­
ként), olyan egyediséget is elkapott a
filmjében, amiért nem lehet külföldre
ugrani kölcsönbe, (inkább ők jöhetné­
nek hozzánk érte). Keresett, és modern
magyar eredetiséget talált. Ezt sikeresen
elfogadtatva pedig, méltán lett próféta a
saját hazájában.
A filmbemutató óta majd egy év telt el.
Az ellenőröket azon túl, hogy hónapo­
kon keresztül nem lehetett kiszorítani a
magyar mozikból. Magyarország hiva­
talosan is nemzeti színekbe öltöztette: a
Kontrollnak jutott a megtiszteltetés.

közönség kitörő örömmel, felállva
éljenzett a könnyektől meghatódott
rendezőnek, Antal Nimród a fiatal
rendezők számára odaítélt, „Award of
the Youth” díjat is átvehette.
A következő próbatétel a Toronto
Filmfesztivál volt, amely közismerten
az amerikai és az európai filmgyártás
legfontosabb találkahelyének számít. A
filmet odakint
ha másért nem, hát
.minden szentnek maga felé hajlik a
keze” alapon a magyar származású
Robert Lantos - András Hámori kettős
(az utóbbi a pénz nélkül maradt
Sorstalanság anyagi megmentője)
vezette Think Film Company vette a
szárnyai alá. Vetítési jogait a déli
szomszéd is megvásárolta; a jövőben hét
amerikai nagyvárosban kerül majd
bemutatásra.
A történetnek azonban koránt sincs
vége. Megfelelő irányítással és promócióval (meg persze rengeteg rangos
szakember megnyerésével), akár a
csillagos eget is be lehet mérni azzal a
fránya célkereszttel. Bármeddig jusson a
Kontroll, az eddigiekért is őszinte
elismeréssel tartozunk neki. Nagyon rég
nem jutott magyar film ilyen közel
ahhoz, hogy bekerüljön az Oscar-gála
döntőjébe, és ahhoz, hogy negyed­
magával ringbe szálljon a .Legjobb
Külföldi Film” Oscar-díjáért.
Szívből drukkolunk neki!
55-

hogy képviselje hazánkat a 2005-ös
Oscar gálán.
Aztán jött a nyár, no meg a fesztiválok
ideje. Az évenként Németországban
megrendezésre kerülő, horror-pszichothriller-sci-fi témájú filmek Fantasy
Filmfest elnevezésű nemzetközi
megmérettetésén a nyitó gála dísz­
filmjeként vetítették (az összes német
városban
azonos kezdési idővel.)
Minden valamire való európai fesztivál
műsorra tűzte; többek között a Karlovy
Vary-ban, az Amszterdami film­
fesztiválon valamint Edinborough-ban
ismerhette meg Európa filmszerető
közönsége. Emellett Cannes-ban, a
legrangosabb európai filmünnepélyén
is bemutatták, ahol amellett, hogy a

55

zs.m.

23

�PÁZMÁNY NAP
PÁZMÁNY NAP tervezett programja
2004. október 20.
10.00-10.45

Címzetes egyetemi tanárok kinevezésének ünnepélyes átadása;
- Dr. Bánáti János / Dr. Horváth Éva / Dr. Lomnici Zoltán plenáris üléssel összekapcsolva
helyszín: Díszterem

10.45-12.00

Kerekasztal-beszélgetés
Dr. Gáspárdy László / Dr. Vókó György/ Dr. Botos Katalin professzorokkal
helyszín: Díszterem

12.00-13.15

Megemlékezés az

1956. október 23-i nemzeti ünnepünkről

Színjátszó Társulat

1956 tudományos kerekasztal-beszélgetés
Dr. Botos József / Dr. Kiszely Gábor / Dr. Wittner Mária / Dr.
Zinner Tibor
moderátor: Völgyesi Levente
helyszín: Díszterem

13.15-14.30

Faültetés az udvaron
Aktív Részecskék (zöld öntevékeny csoport)

helyszín: udvar

Filmvetítés Mikrokozmosz
helyszín: 1. gyakorló

15.30-16.30

Filmvetítés rövidfílmek a börtön világáról
Dr. Vókó György
helyszín: 1. számú gyakorló

16.30-17.30

Felelősségünk a teremtett világért
etika

kereszténység és környezeti

előadók: dr. Jávor Benedek, ifj. dr. Zlinszkyjános
helyszín: 1. számú gyakorló

17.30-18.00

Közös átvonulás az Egyetemi Templomba

18.00-19.00

Szentmise
helyszín: EgyetemiTemplom

2004. október 20.

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="57">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3382">
                  <text>2004</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3470">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3450">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3451">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3452">
                <text>VII. évfolyam 4. szám 2004. október 20.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3453">
                <text>Tartalom&#13;
Hírek&#13;
Felmérés oktatóinkról&#13;
Interjú Seereiner Imre Tanár Úrral&#13;
Kémiadolgozat és történelemóra (Október 23.)&#13;
Október 6.&#13;
Néhány tudnivaló a HŐK választásokról&#13;
Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek&#13;
Hagyomány és tiszteletadás&#13;
Pázmány szalon&#13;
Szofi Egyetemi Színjátszó kör&#13;
Egri gólyavér&#13;
Eger, Bor, Buli = Gólyatábor!&#13;
A tokaji bor&#13;
Gasztrókultúra&#13;
A szobor&#13;
Elsa Tübingen&#13;
Az ellenőrök Amerikában</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3454">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE&#13;
HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3455">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE&#13;
HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3456">
                <text>2004. október 20.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3457">
                <text>22004.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3458">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3459">
                <text>A4 (210x297) ; (1022kb+3338kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3460">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3461">
                <text>PPKE_itelet_VII_4_20041020</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3462">
                <text>T00064</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3463">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3464">
                <text>24 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3465">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3466">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3467">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3468">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3469">
                <text>PPKE_itelet_VII_4_20041020</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="209">
        <name>HÖK</name>
      </tag>
      <tag tagId="41">
        <name>Jobbágyi Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="265">
        <name>Lukács Tamás</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="194" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="394">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/d8c70c461fa07a0ead3d80ece83bedc5.jpg</src>
        <authentication>bb92fef13623a598345e4c26da7b01ea</authentication>
      </file>
      <file fileId="395">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/60a8d298b6be2758f5983d9208e1281a.pdf</src>
        <authentication>61afd60112478d7e84d78b9dad2b2448</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="3471">
                    <text>S'J2.OO411
A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja

VII. ÉVFOLYAM, VsZÁM

2004. NOVEMBER.

/

*

«ITELET
^®quutt'’

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR

HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA

isJH
■ -W.

,f

■

y.

i-s

L 12

•

¥
a

** »

X

t

J'

Interjú Dr. Bandi Gyula Dékán Úrral

új Eldorádó

HŐK választás
Sajt és bor

A Pázmányon járt Liszt Ferenc

83 tonna haltetem

Orwell

Falu a ködben

honlap; www.iak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu

�ítélet

Tartalom
Hírek
Nézőpont.
...............
Interjú Schanda Balázs Docens Ürral
33
‘Város lelke az egyház'
Kalendárium
......................
A Pázmányon járt Liszt Ferenc...
Képriport
.
33
ít
'A szerelem beteljesülése maga a házasság'
HŐK választás
Szertefoszlott remények......................
Függöny fel
Az arany ára
Új Eldorádó
...............
83 tonna haltetem
Interjú Dr. Bandi Gyulával
Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza
Hallgató-oktatóviszony a Karon
A magyar-szlovák Tokaji vita
Sajt és bor
Falu a ködben
Pázmány rejtvény
Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval
Orwell
Diáktársaink tündöklése és bukása

2
3
4
5
6
7
8
9
10
13
13
14
15
15
16
18
18
20
21
22
24
25
26
27

Hírek
November 24-én 18.30-tól

Vad Fügefa - MEGLEPETéSSEL!
Minden érdeklődőt szeretettel

várnak a Tanári klubban.

Pázmány Szalon
Horváth Attila docens Úrral
és Szilasi Alex
zongoraművész Úrral
december 1-én
18.30-tól a Díszteremben

Marton Géza PolgáriJogi Diákkör Ünnepi Ülése, melyen köszöntik Dr.Lábady Tamás
tanár urat és Dr.Tattay Levente tanár urat születésük 60. évfordulója, valamint Dr.Garay
Mária tanárnőt az oktatói pályáról való visszavonulása alkalmából.

Hajó, ha nem jó, QÓlvahajÓ
Gólya beavatás
Félévbúcsúztatás
Gólya Szalon

Meglepetészenekar!

November 30. este 6 óra
Budapest Hajó
PARTY, DJ
Gólyafilm
Lánchíd kikötő
Házigazdák:
Horváth Attila tanár úr és
Szilasi Alex zongoraművész

2

Jegyek:
elővételben a HŐK irodában 800.- Ft
korlátozott számban a helyszínen: 1000 Ft

Impresszum
ítélet
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Hallgatói Önkormányzatának lapja
Megjelenik 1500 példányban
Felelős Kiadó:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A kiadó képviselője:
Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egye-temi
tanár
Főszerkesztő:
Lukács Tamás

Főszerkesztő helyettes:
Tokody Klára
Vargha Bálint Tamás
A szerkesztőség tagjai:
Balogh Zsolt
Budaházi Árpád
Fügedi Zsófi,
Juhász Gábor
Mikó Adrienn
Oláh Viktória Klára
Pozbai Viola
Ràdi Vilmos Gábor
Zsellér Máté

Berényi Hajnalka
Cseri Tímea
Gyökeres Zoltán
Mavrák Hedvig
Milisits Barbara
Pásztor Veronika
Pozsgay-Szabó Péter
Szalay Beatrix

Akik munkákat segítik:
dr. Koltay András, Teleki László, Pocsai
Tamás
Nyomdai Előkészítés:
TomArt Reklámstúdió

Nyomda:
Alumni Kiadó Kft.

Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja
írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit,
aki részt venne a szerkesztőség
munkájában.
E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu
Itelet01@hotmail.com

�ítélet

Nézőpont
Vargha Bálint Tamás vagyok a lap „zógenánnte” főszerkesztő helyettese , csupán ebben a szerény minőségemben
szeretnék egy pár szót szólani arról, mi az új „csapat „ mi­
lyen tervekkel, szándékokkal, reményekkel csinálnánk a la­
punkat. Lukács Tamást páratlan szelídsége és demokratikus
modora talán megakadályozta abban, hogy saját vízióival
terheljen benneteket, nos én nem leszek ilyen kíméletes.
A legelső probléma amivel bármilyen idealista a jogi
diszciplínától megcsömörlött, akinek emberi minőségei
úgymint kifejezés vágya, „értelmezői közösség” kialakítása
nem múlott el és írni szeretne a kari lapba, szembesül azzal, hogy igen vékony réteg
az, aki őszintén vevő lenne mélyebb tartalmakra, így sokan el se olvassák Cseri Tímea
lírai esszéit. Dohai Bálint Parti Nagy Lajost szégyenbehozó avantgárd verskísérleteit,
csak példálózva kiváló szerzőinkből. Ez fájdalmas és kiábrándítja a próbálkozókat.
Ez ne legyen így! Ez a lap humanizálni szeretne, itt a koszos büdös Pesten, itt a
jogtudomány „sivatagja” közepette. Egy kis nyitottságot tehát!
A másik amit hosszú távon károsnak látok, hogy sok írás hangvétele konformitást,
így őszintétlenséget és modorosságot tükröz. Talán sokan úgy gondolják akkor írnak
jól, ha valamilyen „szellemiségnek' .pázmányosságnak” megfelelve módszeresen
kerülnek minden érdekes, problematikus kérdést, minden a húsunkba vágót.
megfelelni igyekezve ugyanakkor külső megbélyegző hatalmak indirekt nyomá­
sának. Mint említettem úgy a témaválasztásban, mint a hangvételben. így nem lehet,
ez megbéklyózza azt, aki ír és azt is aki olvassa. Azt, hogy milyen egy pázmányos lap
nem egy előzetesen adott minta követéséből érjük el, hanem a kitűzendő feladat
kialakítani a météket, amilyennek egy pázmányos lapnak lennie kell. Mi tesszük
olyanná amilyen, Wir sind das Volk!
Nem bizonyos „szellemiségnek” megfelelni igyekezve, gyanakvó külső megbélyeg­
zéstől rettegve, hanem magunknak írjuk a lapot azért, mert közösségként nézünk
magunkra és a közösségnek tere kell, hogy legyen ahol működhet. Másképp mi
értelme van?
Péteri tanár úr még elsőben beszélt a jogász éthoszáról, ami nem politikai
véleménynek hajolva, de meggyőződése és hivatása iránytűjét követi. Bárki
megszólalhat ennek szellemében, bármilyen közéleti, Ízlésbeli választása legyen is .
Ez a mi felellőségünk, de szabadságunk is.
Vargha Bálint Tamás

Előző számunkban két
interjú készítőjének neve
lemaradt a cikk végéről.
Seereiner tanár úrral

Azt hiszem, Bá­
lintnak VAN iga­
za, ugyanakkor
azt nem állíta­
nám, hogy IGA­
ZA van. Nem
tudom felmérni,
hogy mekkora az
a réteg, aki vevő a
mélyebb tartalmakra, de az biztos, hogy vannak, akik
szívesen olvassák az általa említett
szerzők írásait. Nyilvánvalóan minden­
kinek megfelelni teljes mértékben nem
lehet, (nem is ez a célunk) de ha min­
denki, aki kezébe veszi az újságot, talál
valamit, amit szívesen elolvas, akkor azt
hiszem jó úton járunk.
A másik kérdés, amit Bálint felvetett,
hogy az írások meg akarnak felelni
valamilyen szellemiségnek. 5).,pázmányosságnak”. Véleményem szerint az,
hogy a kar szellemiségének meg
akarunk felelni, nem jelenti, hogy
kerülnünk kellene a problematikus
kérdéseket. Sőt! Kifejezetten várom az
olyan jellegű írásokat, melyek akár a
karral kapcsolatban, akár más kérdések­
ben problémákat vetnek fel, s melyekre
talán e lap hasábjain is kereshetjük a
választ. De ettől függetlenül meg kell
felelni egyfajta értékrendnek, melyet
egyetemünk közvetít, s melyet ha nem
tudunk vállalni, akkor kétségbe vonom,
hogy helyünk lenne e falak között.
Az újságot szerintem nem csak ma­
gunknak írjuk, hanem mindenkinek,
aki olvassa - legyen az egyetemünk okta­
tója, dolgozója, hallgatója, vagy bárki az
egyetemen kívül - és éppen ezért nagy a
felelőségünk abban, hogy milyen kép
alakul ki a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem jogi karáról.

Németh Borbála

beszélgetett, a Szesz
interjút pedig Tóth
Polina készítette. Az
érintettektől ezúton
elnézést kérünk.

Lukács Tamás

A szerkesztők (egy része)

3

�ítélet

Beszélgetés Schanda Balázs Docens Úrral,

a Kari fegyelmi bizottság elnökével
A PPKE Jog- és Államtudo­
mányi Karának immár min­
den tanévben megjelenő Tájé­
koztatója (a „zöld könyv”)
tartalmazza a Kar Fegyelmi
Szabályzatát. Milyen fegyel­
mi ügyek fordulnak elő a
Karon? Schanda Balázs Do­
cens Úr a Dékán Úr felkéré­
sére tavasszal vette át a Fegyel­
mi Bizottság elnöki tisztét.

sek) és a Dékáni Hivatal veze­
tője tehet javaslatot.
'tí?-,,*;;; A Bizottság három tagból áll:
két oktatóból, és egy, a HŐK
által delegált tagból. A
bizottság
tárgyalást tart, szük­
7
.
ség esetén bizonyítást folytat
le, azaz kicsit egy bírósági tár­
gyalásra emlékeztet az eljárása, természetesen azonban
‘ \ ff- h rV tI O
I
nem bíróságról van szó. A
kiszabható fegyelmi büntetések tárháza nem túl széles; a Fegyelmi
ítélet: Milyen kérdésekkel foglal­
Bizottság megrovásban részesítheti a
kozik a Fegyelmi Bizottság?
vétkes hallgatót, csökkentheti vagy
megvonhatja az Egyetem által nyújtott
Schanda Balázs: A Fegyelmi Bizottság
kedvezményeket és juttatásokat, legfel­
fegyelmi ügyekben hoz első fokú hatá­
jebb két évre eltilthatja a hallgatót
rozatot, ami ellen a Rektorhoz lehet
tanulmányai folytatásától, és kizárhatja
fellebbezni. Fegyelmi vétséget az a hall­
a hallgatót az Egyetemről. Nem kell
gató követ el, aki a hallgatói jogviszony
magyarázni, hogy ez az utóbbi szankció
keretei között, vagy azzal összefüg­
igen súlyos: nincs tehát sokféle szank­
gésben bűncselekményt, vagy szabály­
ció, míg a megrovás igen enyhe bünte­
sértést követ el, vagy a jogszabályokban,
tésnek
tűnik, a kizárás valóban komoly
az Egyetem, vagy a Kar szabályzataiban
büntetés.
foglalt kötelezettségeit vétkesen meg­
Annál kellemetlenebb, hogy a Fegyelmi
szegi.
Bizottságnak az elmúlt hónapokban is
Az is fegyelmi vétséget követ el, aki
nem egy esetben ezzel az eszközzel
életmódjával, magatartásával az Egye­
kellett élnie.
tem erkölcsi tekintélyét súlyosan sérti,
illetőleg életmódja, magatartása össze­
Megtudhatunk többet ezekről az
egyeztethetetlen az Egyetem hallgató­
esetekről?
jával szemben támasztható fokozott
erkölcsi elvárásokkal, azaz tulajdon­
Mint mondtam, az Egyetem, vagy az
képpen az Egyetem katolikus jellegét,
Egyetem oktatói sérelmére elkövetett
elkötelezettségét kezdi ki. Szerencsére
bűncselekménnyel vagy etikai vétséggel
az utóbbi körbe sorolható esetekkel
szerencsére még nem találkoztunk. Ed­
még nem találkoztunk.
dig valamennyi ügyünkben leckeköny­
vekkel
kapcsolatos visszaéléseket kellett
Ki tehetfeljelentést?
elbírálnunk. Meglepő, hogy joghallga­
tók aláírásokat hamisítanak, sőt egyes
A Fegyelmi Bizottságnak nincs „önin­
esetekben vizsgajegyeiket is „kijavít­
dítási” joga: eljárást a Rektor vagy a
ják”.
Dékán rendelhet el. Amennyiben a
Előfordul, hogy beiratkozáskor észlelik,
fegyelmi vétség bűncselekményi tény­
hogy az előző félév valamely tárgyának
állást valósít meg, a Dékánnak nincs
teljesítését igazoló aláírás hiányzik, és
mérlegelési joga: a fegyelmi eljárást el
ezt saját kezűleg pótolják. Lehet, hogy
kell rendelnie. Eljárás indítására a ve­
olyan aláírást pótol a hallgató, amit
zető oktatók (egyetemi tanárok, docen-

4

n.k

megkapott volna, ha a félév utolsó
óráján jelen van,
ha félfogadási
időben felkeresi az érintett tanszéket.
Úgy tűnik, az ilyen cselekmények
csekély, mégis tudniuk
55,tárgyi súlya”
kell, hogy a leckekönyv közokirat. Azaz
minden jogosulatlan bejegyzés köz­
okirat-hamisítás. Milyen jogászi pálya­
ívre számíthatunk azoktól, akik joghall­
gatóként ilyesmit tesznek? Súlyosabb
eset, amikor valaki a felvett tárgyait
módosítja szabálytalanul talán költség­
takarékossági okból.
A legsúlyosabb esetek szinte érthetet­
lenek; vannak, akik néha meglepően
bárgyú módon érdemjegyeiket korri­
gálják. Ugyanakkor az ilyen esetek
kiszűrése igen egyszerű: a hallgató
szüleit esetleg meg tudja téveszteni egy
átkapart szigorlati érdemjeggyel, azon­
ban a vizsga jegyzőkönyve és a Neptunrendszerben rögzített eredmény ettől
nem változik. A Dékáni Hivatal tehát az
ilyen visszaéléseket könnyen ki tudja
szűrni, hiszen minden vizsgaidőszak
után minden leckekönyv tartalmát
egyeztetik.

Lukács Tamás

Ha bármilyen kérdésetek,
észrevételetek van

a fegyelmi szabályzattal
kapcsolatban, írjátok

meg nekünk, és
továbbítjuk a
Docens Úrnak!

�I

1

i
I

;i

ítélet
ff
1

VÁROS LELKE AZ EGYHÁZ"

Szakmai konferencia a Piliscsabai Campusban
I

Vajon a XXL század valóban az önkormányzatok, az
önkormányzatiság évszázada lesz? És ebben az új világban lesz
szerepe az egyháznak? Ezen kérdések is felvetődtek azon a
szakmai konferencián, melyet a Piliscsabai Campusban a
Keresztény Közéleti Akadémia(KKA) szervezett.

van, függetlenség van, demokrácia van. Az egyházaknak óriási
lehetősége lesz ezekben a városokban. Az egyház feladata az új
városban a lélek gondozása.

I

J

í

i

1

í

f

Az egyesület 2004 elején alakult meg a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem volt hallgatóinak és jelenlegi
oktatóinak közreműködésével, mondta Dr. Kránitz Mihály a
KKA vezetője. Egyetemünk rektor-helyettese. Az egyesület
céljának tekinti, hogy a magyar közéletben, társadalmi
kérdésekben és viták során megfogalmazza a keresztény
társadalmi elveket, és érvényre juttatássá a keresztény
értékeket. Mindezt szigorúan szakértői, szakmai alapon
teszik.
Matolcsy György, a Szövetség a Polgári Magyarországért
Alapítvány elnöke a huszonegyedik századtól a városok újbóli
megerősödését várja. Ahogy a Római Birodalom idején a
civilizációt a városok jelentették, úgy most, az új Római
Birodalom, az 'Amerikai Birodalom" idején újból a globális
térben megerősödnek a városok. Hogy milyen városok lesznek
ezek? Matolcsy szerint más városok, mint amelyeket most
látunk. Sok falu lesz egy városban. Most úgy tudjuk, hogy
Budapest egy város. Budapest azonban 300 faluból áll:
Víziváros, Erzsébetváros, Terézváros...

Magyarországon is sok-sok kisebb saját lélekkel, szívvel,
aggyal, múlttal feltöltött falvak lesznek. Falvakból, élhető
településekből szerveződő városok lesznek a huszonegyedik
században. Azonban nem falanszterek. Mindez azért fontos,
mert az önkormányzatok, az önkormányzatiság szintén
reneszánszát éli századunkban. Önrendelkezünk, szabadság

*

Trrr

Li f'T ‘ t t

53

tv

■

*

1

ni
"r

■

■
I

■
S
Bemutatták Budaházy Gábor és Szalay Kornél Géza
Önkormányzat és egyházak Az egyházak szerepe a település
életében című közös művét. Hogy az önkormányzat helyi
egyházi közösségekkel a korábbiaknál hatékonyabban legyen
képes tevékenykedni, új együttműködési forma, az egyházi
tanács intézményének meghonosítására lenne szükség a
szerzők szerint. A tanács tagjai a polgármesterből illetve a
helyi egyházak vezetőiből állna. Úgy vélik, hogy a társadalmi
arányokat az tükrözné megfelelően, ha a nagy történelmi
egyházak mindegyike külön-külön lelkésszel, a kisegyházak
azonban egy közösen kiválasztott lelkészükkel képviseltetnék
magukat a tanácsban. A lelkipásztorokat pedig tanácskozási
joggal rendelkező önkormányzati ügyekkel megbízott
világiak segítenék.
Elsőként Zuglóban jött létre egyházi tanács, de ez a testület
nem tekinthető hivatalosnak, mivel a polgármester képviselő­
testületi felhatalmazás nélkül hívta össze. A tanácsról szóló
rendelet még várat magára. Másként alakult az egyházi tanács
sorsa a XV. kerületben. Hajdú László polgármester
konszenzusra törekedett. Ennek eredménye az volt, hogy
ellenszavazat nélkül fogadta el a képviselő-testület az egyházi
tanácsról szóló rendeletet. Az egyházak papjai illetve lelkészei
is támogatták a kezdeményezést, ezt támasztják alá a számok.
Tizennégy lelkipásztorból tizenhárom tagja lett a tanácsnak,
mely 20 millió forintból gazdálkodhatott az idei költségvetési
évben. Az anyagi támogatásokon kívül ez a testület határozza
meg például az egyházak helyi médiumokban való szereplését
is.
Dr. Mészáros Ferenc főosztályvezető (Egyházi Kapcsolatok
Államtitkársága) fontosnak nevezte, hogy még véletlenül se
alakulhasson ki egy olyan helyzet, hogy az éppen hatalmon
lévők az egyházakat saját érdekek mentén instrumentalizálhassák, függőségi viszonyt alakíthassanak ki az egyházakkal,
sértve ezzel az állam semlegességének elvét, az egyházak

*

5

I

1
I

�ítélet

autonómiáját, a lelkiismereti és vallásszabadságot. Az
Alkotmány tartalmazza az állam és az egyház szétválasztását.
A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a kormánynak
kötelessége támogatni az állam és az egyház harmonikus
együttműködését.
Navracsics Tibor politológus hangsúlyozta, hogy szülőváro­
sának, Veszprémnek a lelkét nem a hetvenezres város adja,
melyet tíz-tizenöt év alatt teremtettek a hatvanas-hetvenes
években, hanem a hatvanas évek előtti húszezres Veszprém, a
Veszprémi Érsekség székhelye, ahová előbb érkezett a
kereszténység, mint a magyarság, illetve a régen ott élő
emberek, akik őrzik és továbbadják a város lelkét az újonnan
betelepülőknek. Navracsics szerint nem fogadható el az a
szemlélet, mely az egyházban csupán hitéleti szolgáltató
központot lát, és oda próbálja visszaszorítani az egyházi

tevékenységeket. A magyar történelem és az európai
történelem is azt bizonyítja, hogy az egyházak rendre
túllépnek ezeken a kereteken és nem azért lépnek túl, mert
agresszívek lennének, hanem azért, mert a közösségek életben
tartása megköveteli azt, hogy az egyházak túllépjenek a
pusztán hitéleti tevékenységen. Erkölcsi támaszt és hátteret
jelentenek a közösségeknek, nem pusztán hitéleti
szolgáltatást. Emellett közművelődési illetve jóléti funkciókat
látnak el. Az egyházak nélkül ma. Magyarországon az
elesettek és hátrányos helyzetűek ellátása nem létezne. Az
állam csak erősen fogyatékosán képes ezeket a funkciókat
ellátni. A kormányzati politikának nem csupán az egyház és
állam elválasztását kell emlegetni, hanem aktívan együtt kell
működni az egyházakkal és támogatni kell őket tiszteletben
tartva az egyházak autonómiáját.
Budaházi Árpád

Novemberi, decemberi események kalendáriuma
- 4S8 éve, 1516-ban hunyt el Giovanni
Bellini velencei festő, kinek tanítvá­
nyai közé tartoztak Giorgione, Tiziano
és Palma Veccio. Legismertebb képe Az
Úr színeváltozása.
- 425 éve, 1579-ben hunyt el Sir Thomas Gresham angol pénzügyi
szakértő, a londoni Királyi Tőzsde
alapítója.
-310 éve, 1694-ben született Voltaire,
eredeti nevén Francois Marié Arouet
francia költő, író, filozófus.
- 200 éve, 1804. decemberében Bona­
parte Napóleon saját, valamint fele­
sége, Josephine fejére helyezte a császári
koronát.
- 200 éve, 1804-ben épült fel Budán a
Sándor-palota, Pollack Mihály tervei
alapján.
-150 éve, 1854. decemberében készült el
Liszt Ferenc „Hungária” c. szimfoni­
kus költeménye.
-110 éve, 1894. decemberében hunyt el
Xantus János író, természetkutató.
néprajztudós. Részt vett a budapesti
Állatkert létrehozásában, majd első
igazgatója lett.
-109 éve, 1895. novemberében született
Öveges József Kossuth-díjas fizikus, a
kísérletezőfizika-oktatás legkiemelke­
dőbb alakja, akit leginkább televíziós
sorozata tett népszerűvé.

6

-104 éve, 1900-ban született Margaret
Mitchell amerikai írónő. Egyetlen
művével vált világhírűvé, az Elfújta a
szél című regényével, melyért Pulitzerdíjat kapott.
-100 éve alakult meg a Magyar Femi­
nisták Egyesülete, Glücklich Vilma
vezetésével.
- 100 éve, 1904. novemberében a Lex
Dániel-t a szabadelvű párti képviselők
puccsal, az ún. „zsebkendőszavazás­
sal” elfogadták (Lex Dániel: technikai
obstrukció kiküszöbölése házszabály
szigorítása, állami szükségletek (költség­
vetés, újoncmegajánlás) záros határidőn
belüli elintézése)
- 100 éve, 1904-ben mutatták be a
budapesti Király Színházban Kacsóh
Pongrác „János vitéz” című daljátékát.
- 100 éve, 1904-ben Theodor Roosevelt győzött az amerikai elnökválasz­
táson.
- 100 éve, 1904-ben az USA 40 millió
dollárért megvásárolta a Panama
Társaságtól a csatornaépítkezés minden
jogát.
- 75 éve, 1929. novemberében megszüle­
tett Grace Kelly amerikai filmszí­
nésznő, aki 1954-ben A vidéki lány
című filmben nyújtott alakításáért
megkapta a legjobb női főszereplőnek
járó Oscar-díjat. 1956-ban feleségül

ment III. Rainier monacói herceghez, és
ettől kezdve a Gracia Patricia nevet
használta.
- 75 éve halt meg Georges Clemanceau francia államférfi.
- 50 éve, 1954-ben országos tanács­
választásokat tartottak. Az előtte
folytatott „korteskedésről
készült
MDP-jelentésből: „Az ellenjelöltek nagy
száma miatt nem biztosítható a
tanácsoknak az eredeti elgondolás
szerinti összetétele”. Az eredmény mást
mutat: a választók 97,9%-a a Hazafias
Népfront jelöltjeire szavaz....
- 50 éve, 1954-ben kezdődött el az

algériai háború.
- 50 éve, 1954-ben Jean Monnet
bejelentette lemondását a Montánunió
főhatóságának elnöki tisztéről.
- 50 éve halt meg Henri Matisse
francia festő.
T eheránban
- 25 éve., 1979-ben
irániak megrohamozták és elfoglalták
az USA nagykövetségét.
- 10 éve, 1994-ben hunyt el Fónay
Márta Jászai Mari-díjas színésznő.
Legismertebb filmjei: Dollárpapa,
Hintónjáró szerelem. Szent Péter
esernyője. Isten hozta, őrnagy úr!

BH

�ítélet

A Pázmányon járt Liszt Ferenc...
Október 27-én, szerdán feledhetetlen estén vettünk részt a Díszteremben: a Pázmány Szalonban. Horváth Attila tanár úr
és Szilas Alex zongoraművész segítségével megismerkedtünk a romantika több nagy alakjával.

Személyesen is találkoztunk Liszt Fe­
renccel, aki ugyan némiképp emlékez­
tetett Szilas Alexra, de valójában
mindenki tisztában volt vele; a
romantika magyar zsenije személyesen
látogatott el hozzánk. Magas alakja,
dús, hosszú haja (melyből olasz
„menedzsere” jóvoltából már koncertjei
előtt 3 nappal is lehetett vásárolni).
Összetéveszthetetlen stílusa, ahogy a
színpadot megközelítette, arcán az igazi
művész áhítatával, végül hihetetlen
virtuozitása, mellyel a zongorát kezelte,
mély benyomást tett a hallgatókra.
Mindazonáltal a zongoravirtuóznak és
kísérőjének meg kellett állapítania,
hogy a huszonegyedik század hölgyei­
nek bizony kőből van a szíve. Saját korá­
ban ugyanis a zongorában és „show”ban egyaránt kiemelkedő tehetséggel
bíró zeneszerzőnek csupán 5-6 évig
kellett fizetett elájuló-hölgyeket ültetni
a koncert első soraiba, később az
elbűvölt hölgyek spontán is elaléltak az
élménytől. Ezzel szemben a Pázmány
Szalon hölgyei egy ájulást sem tudtak
produkálni. Más korban élünk. A régi

időkben a mozdulat, mellyel Liszt
kigombolt frakkjában leült a zongora­
székre, miközben a frakk szárnyait
hátravetette, s melyet George Sand is
megörökített naplójában, még erősen
erotikus gondolatot ébresztett a höl­
gyekben.

Mégis volt hatása a művésznek; a terem
néma áhítattal hallgatta az előadást.
Liszt úr el is mesélte, hogy ez nem min­
den koncertjén volt így. Amikor példá­
ul az orosz cár előtt adott elő, a cár öszszesúgott a cárnővel. Hősünk, aki
megkövetelte, hogy tiszteljék benne a
művészt, abbahagyta a darabot, és így
szólt;
-Amikor a cár beszél, a zene hallgat.
És még a cárnak kellett bocsánatot
kérnie. Amikor ezt másodszor is
eljátszotta, nem kapott többet útlevelet
Oroszországba.
A zongora ezúttal egyben maradt, ami
igencsak szokatlan volt Liszt részéről,
hiszen rendkívül dinamikus előadás­
módja átlagban 3 zongorát fogyasztott
el koncertenként. Hihetetlen koncertkörutakat is tett korábban vendégünk.
Egy kéthetes körút során 52 különböző
műsort adott, vagyis napi 3-4-et. És este
sem volt pihenő. Liszt úr beszámolt
róla, hogy a lovakat is kifogták rajongói
a hintóból, és maguk vontatták a szál­
lodához, ahol beszédet kellett tartania
az erkélyen, majd amikor lefeküdt
volna, fáklyás zenével lepte meg népes
hallgatótábora. Innentől művészünk
már nem tudott aludni, mert ekkor
felébredt benne a zeneszerző, és a
fáklyás zene inspirálására zenét kezdett
szerezni. Kialudtnak számította magát,
ha 5-6 órát volt ideje aludni.
Megtudtuk azt is, hogy milyen sokat
köszönhet a magyar zene Chopin-nak.
A Párizsban élő lengyel zeneszerző
legnagyobb sikereit ugyanis mazurkái-

nak és polonézeinek köszönhette, amit
35
„megirigyelt a külföldön felnevelkedett Liszt. Chopin hatására fedezte fel
saját hazáját, ekkor ismerte meg a
dalokat, és ennek kö55,magyarosch”
szönhetjük például 15 rapszódiáját vagy
a Történelmi Arcképcsarnokot.

Liszt volt az is, akivel Erkel Ferenc meg­
konzultálta a Himnusz hangfekvését.
Az eredetileg verbunkos zene ebben a
két zeneszerző által megbeszélt
hangnemben teljességgel énekelhetetlennek bizonyult, és Dohnányi Ernő­
nek köszönhetjük, aki az 1910-es
években megszabadította a verbunkos
elemektől, és lejjebb vitte a hangfekvést,
hogy nem csak zongorán lehet leját­
szani, hanem el is lehet énekelni. így
született meg az a gyönyörű ima, ami
egyedülálló a világon, hiszen a him­
nuszok vagy indulók, vagy az adott
ország uralkodójáról szólnak.
Az előadás végén Chopin is ellátogatott
hozzánk, de ő csak egy percre, amíg
eljátszotta Perc-keringőjét, és elmesélte,
hogy mi ihlette a művet. George Sand
szalonjában ült egy kedves társaság.
Liszt, Delacroix, Sand, Chopin, csak
hogy a színvonalat érzékeltessük, és a
jelenlevők nagy derültségére Sand
kiskutyája egy labdát kergetett körbekörbe. A vendégek távozása után Sand
így szólt Chopinhez; Ha én olyan
tehetséges lennék, mint Ön, erről zenét
szereznék. Chopin aznap éjjel megírta a
darabot.

7

�ítélet

■
4

■■

j

■
■i

I

ílBi

Ezúton is köszönjük Horváth Attila tanár úrnak és Szilas Alex
zongoraművész úrnak, hogy ilyen emlékezetes estét szereztek nekünk,
melynek sem hangulatát, sem teljes tartalmát nem lehet visszaadni
írásban. Kimaradtak a pozsonyi harangok, melyek Erkel lelkében
zúgtak a Himnusz megírásakor, kimaradt Schumann, aki pár
taktus erejéig becsempészte Bécsi Karnevál című darabjába a
Marseillest, hogy borsot törjön a bécsi udvar orra alá, és ami
észrevétlenül átcsusszant a cenzúrán. Kimaradt Pété)fi, akit a
Történelmi Arcképcsarnokból idézett elénk a zongora, és kimaradt a
nagy találkozás: Liszt és Széchenyi sorsdöntő találkozása a Magyar
Kaszinóban.
Továbbá köszönjük a HÓK-nek, (és azon belül ü Nyéki
Boldizsárnak) hogy a Szalon kitalálásával és megszervezésével
gazdagítják egyetemün kulturális életét.
Mindezek miatt nagyon várjuk a következő Pázmány Szalont,
várjuk, hogy november 17-én melyik zeneszerzők fogják tiszteletüket
tenni a Díszteremben.
Tokody Klára

KÉPRIPORT
SZESZ előadás október 26.

�ítélet

„A szerelem beteljesülése maga a házasság.”
A Vad Fügefa vendége volt a Lábady házaspár
Egy szerda este. Olyan, mint sok másik gondolom, miközben a Tanári Klubba tartok, ahová a Vad Fügefa szervezői meghívták a
Lábady házaspárt, hogy tartsanak előadást a „Házasság misztériuma” címmel. Lementem az alagsorba, és csodálkoztam, hogy micsoda
tömeg gyűlt össze azon a pici helyen. Rengeteg volt az ismerős arc. „Nahát, te is itt vagy?
-Hát persze! A világért sem hagynám ki ezt az előadást!” Ilyen és hasonló jellegű párbeszédek zajlottak a teremben és a terem előtti
kicsiny folyosón, ahová a későn jövők szorultak ki. Aztán eljött a pillanat: Megjöttek!! A termen halk morajlás és erőtlenül össze-össze
csattanó tenyerek hangja futott végig, mindenkinek volt valami megjegyeznivalója. Ilyen a tömeg...
A Professzor Úr és felesége leült az előre elkészített székekre és meghallgatták a szervezők rövid bevezetőjét, amelyben felkérték a Lábady
házaspárt előadásuk megtartására.
Ekkor a tömegben mindenki elhallgatott és feszülten koncentrált arra a két emberre, akik azért jöttek el, hogy megmutassák nekünk,
hogy minden negatív példa ellenére és a világ minden rettenete ellenére igenis sikerülhet! Együtt maradni szeretve egy életen át...
Nem volt megszokott az előadás menete. Nem, az előadás talán nem is a legmegfelelőbb szó. Inkább egy párbeszéd volt Férj és Feleség
között, egy dialógus, ami egyszerre szólt a nyilvánosságnak és egyszerre szólt a hitvestársnak. Egyszerre volt általános, mindenkire
érvényes, ugyanakkor tele apró rejtett utalásokkal, amit csak a másik érthet meg.
Lábady Tamást - ahogy az elején felesége is kérte - nem egyetemi professzorként ismertük meg mélyebben. Nem is bíróként, egyáltalában
nem jogászként. Hanem emberként, sőt FÉRJKÉNT. Férjként, aki ugyanolyan rajongással, szenvedéllyel szereti a NŐT, Évát, ahogy
bármely évfolyamtársam vagy barátom szereti a kedvesét..
Olyan este volt ez, amelyen úgy érzem mindenki gazdagodott. Ők ketten is, miközben arról az érzésről beszéltek, mely már hosszú
hosszú évek óta összefűzi őket. A szerelemről, a házasságról és a kettőről együtt: a hitvesi szerelemről. Mert létezik ilyen. Ők ezt a csodát
élik meg nap mint nap.
Lábady Professzor Úr kezdte gondolatainak előadását. Az egyik alapfogalom, amelyre többször is utalt az este során, az „eldobhatóság'JJ
fogalma. Véleménye szerint a jelen kor embere eltárgyiasult és fogyasztóvá ugyanakkor fogyaszthatóvá vált emberi kapcsolataiban. A
mai ember, ha házasságot köt, a legtöbb esetben el is válik, mert úgy érzi, hogy „eleget fogyasztott a társából” és ideje tovább állni.
De Kezdetben ez nem volt így. Kezdet az eredeti ártatlanság állapotát jelöli. Isten felismerte, hogy egyetlen értelmes teremtménye
magányos. Megteremtette a hozzá illő segítőtársat, és felbonthatatlan egység alakult ki kettejük között. „Az ember a teremtés
misztériumában lett férfivá és nővé, azért hogy megszűnjön eredeti magányossága és kölcsönös és örök egymásnak ajándékozásban
5J
kapcsolatuk által legyenek az Isten képmása. Ennek a kapcsolatnak a forrása a szerelem. A szerelem beteljesülése maga a házasság.
(L.T.)
Itt megszakadt Lábady Tamás gondolatsora, hogy helyet adjon hitvesének, hogy hallgathassuk Őt is, a Nőt, aki méltó segítőtársa a
Férfinak.
Éva Asszony első gondolata, amire aztán a későbbiekben is sokszor utal, hogy' a szerelem nem egyszerűen szeretet, hanem szenvedélyes
szeretet, amely egy életen át ajándékozni akar, mindig azt, amire a szeretett lénynek éppen szüksége van. A legteljesebb esetben önmagát.
Ő feleségként igyekszik megvalósítani ezt az olykor nehéznek tűnő ajándékozást, hiszen a mindennapok szürkeségében és
szárazságában az ember sokszor önzővé és szeretetlenné válik, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. Meg kell próbálni felidézni
azokat a perceket vagy akár csak pillanatokat, amelyek annyira kedvesek. A megismerkedés, a szerelem fellángolásának hullámzó
szépségét. És visszatér a láng, visszatér a kihűltnek tűnt érzés.
Engem és a körülöttem levő hallgatóságot egyre inkább magával sodort a házasságról valló férfi és női hang, mely teljes harmóniában
olvadt össze. Hiszen „... a férfi elhagyja apját, anyját, feleségével tart és a kettő egy test lesz..
ők ketten egyek lettek. A gondokat, az örömöt, és ami a legfontosabb; a másik érzelmeit együtt élik meg. Kettejük kapcsolata a
házasság és az abban kibontakozó egyre mélyebb szerelem nemcsak egyszerűen hűség és feltétel nélküli elkötelezettség, hanem naponta
újra és újra kimondott IGEN a társ mellett.

Végezetül csak pár sort idéznék Lábady Tamástól:
Amikor egy házaspár a szeretetben lakozik, akkor Istenben lakozik. Amikor egy házaspár egymásnak időzik, akkor Krisztusnak
időzik. És amikor egy házaspár öleli egymást, akkor az Istent öleli. Amikor egy hitvesi, szerelmi együttlét megvalósítja a házastársak
belső pszichikai, szellemi és egyúttal testi egységét, akkor ez a két lény tökéletesen eggyé válva lesz alkalmas a Teremtő képmásának a
megvalósítására. Ha ez az aktus az egész férfit és az egész nőt minden területen, minden dimenziójában teljes személyiségében
mozgósítja, akkor túllépnek minden földi nehézség korlátján és belépnek a Szentháromság extatikus boldogságába.'
Cseri Tímea

9

�ítélet

HŐK VÁLASZTÁSOK
A PPKE-JÁK 2004-es hallgatói
önkormányzati választásán induló
2-es számú, Bodolay Ádám vezette
Választási listájának
Programja
• Irányelvek
- A Választmány kijelenti, hogy feledatát a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem szellemiségében, komolyan és
felelősségteljesen fogja teljesíteni. Ennek során a
Választmány legfőbb célkitűzése: az Egyetem és a
hallgatóság érdekeinek eredményes képviselete.
- Célunk annak elősegítése, hogy a PPKE-JÁK-ot az
ország első számú jogi egyetemévé tegyük.
- A HŐK képviselői kötelezettséget vállalnak arra, hogy
lehetőségeik szerint megoldást keressenek a hallgatók
problémáira.

• Elnök jelölt: BodoIayÁdám
1983 február 20. án születtem Budapesten A Corvin
Mátyás Gimnáziumban érettségiztem 2002 ben A
középiskolában aktív részt vállaltam kulturális
rendezvények szervezésében . Egyetemünk harmadéves
Tanulmányi
levelező tagozatos hallgatója vagyok
bizottsági tagként egy éve veszek részt a Hallgatói
Önkormányzatban.

DOBOS TIBOR és Csapata
Nem ígérgetünk:
tettünk és teszünk!
- a tapasztalat AMIT TESZÜNK:
- Beiratkozást megkönnyítjük

• Hallgatói érdekképviseletet tovább erősítjük
• Támogatási lehetőségeket keresünk a jól tanuló, nehéz
körülmények között élő nem államilag támogatott és
levelezós hallgatóknak
• A levelezós hallgatóknak vizsgajelentkezéskor megnyitjuk
szombaton is az informatika termet és a könyvtárat
• Az egyetem többi karával közös programokat szervezünk,
egységesen lépünk fel a hallgatók érdekében

• Öreg Diák szervezetet hozunk létre
• A kar megítélését tovább javítjuk iskola-látogatások­
kal, média megjelenésekkel
■ Válasszák a legjobbak a mi karunkat márciusban

* Konkrét programpontok
1. A Választmány célja, hogy a hallgatókat a
korábbinál jobban bevonja a Hallgatói Önkormányzat munkájába és ügyeibe.
- Ennek során kötelezettséget vállalunk arra, hogy a
hallgatóságot rendszeresen és kellő mértékben
tájékoztassuk a HŐK tevékenységéről.
- Rendszeres párbeszéd biztosítása a HŐK tisztségviselői
es a hallgatók között panasznap keretében, ahol
mindenkinek lehetősége nyílik a HŐK tevékenységével
kapcsolatban egyéni véleményét kifejteni.
- Azt szeretnénk, ha ezen tevékenységünk eredménye­
képpen egy pezsgőbb és öntudatosabb hallgatói közélet
jönne létre.
2. Szükségesnek látjuk, hogy az eddigieknél
szorosabb - folyamatos és kétirányú
kapcsolatot alakítsunk ki a Kar szerveivel.
- Ennek keretében kiemelten kezelnénk a Dékáni
Hivatallal való kapcsolatot. A kari szervek

10

• wwwcppke-jak-atw.hu oldalra további jegyzeteket, infokat
helyezünk
• Középiskolásoknak előkészítőt, alkotmánytani és emberjogi
kurzusokat indítunk

• Irodalmi szalon februártól

• Állásbörze tavasszal
• Gólyabált (február) és gólyahajót (még a vizsgaidőszak előtt)
szervezünk

és AMIT TETTÜNK:
■

lOOOFT/HŐVAL EMELTÜK AZ ÖSZTÖNDÍJAKAT,
HAVONTA FIZETJÜK

•

ELSŐSÖK IS
ELŐSZÖR

KAPNAK

ÖSZTÖNDÍJAT,

IDÉN

�ítélet

véleményéről tájékoztatjuk a hallgatóságot.
- A tájékoztatás érdekében létrehozunk egy új
kommunikációs csapatot, amely heti rendszerességgel
a faliújságra kihelyezett Hírlevélben fog beszámolni a
legfontosabb tudnivalókról.
- A Hírlevél tervezett legfontosabb témakörei; a Dékáni
Hivatal és a tanszékek hirdetményei, a pályázatok, a
meghirdetett álláslehetőségek, a különböző hallgatói
szervezetek tevékenysége, és az egyetemi szervezetek
által meghirdetett programok.
- Az InfoHÖK Program keretében a Hírlevél anyagát emailben továbbítjuk a HŐK levelezőrendszerére
feliratkozók postafiókjára. A szolgáltatás ingyenes.

■ A TÁMOGATÁST KÉRŐK 95%-A MEGKAPTA a kért
támogatást

• JEGYZET- ÉS TÉTELBÖRZE, FÓRUM a WWW.PPKWJAK-ATW.hu oldalon

•

FOGADÓÓRÁINKon tájékoztatunk benneteket,
lehetőséget biztosítunk, hogy véleményt nyílvánítsatok,
ötleteiteket elmondjátok, panaszaitokat orvosoljuk

■ ÜGYELETet tartunk pénteken és szombaton a levelezős
hallgatók számára
■ ÍTÉLET példányszámát emeltük, költségeit csökkentettük

3. A Választmány célja, hogy a PPKE karaival
szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki.

4.

Programot indítunk a PPKE JÁK külső
megítélésének javítása érdekében.
Elsősorban a jog iránt érdeklődő gimnazistákkal
szeretnénk megismertetni egyetemünk jogi karát.
Ezért létrehozzuk a Pro Università te Programot,
aminek keretében olyan hallgatók jelentkezését várjuk,
akik felveszik a kapcsolatot volt középiskolájukkal, és
ott elmondják saját tapasztalataikat - mit jelent
számunkra a jog, az egyetemi élet, és milyen a
Pázmány jogi kara.

5. A rendezvényszervező bizottság koordinálásában
szeretnénk a korábbinál több kulturális, szóra­
koztató rendezvényeket szervezni és sporto­
lási lehetőséget biztosítani.
6. Szeretnénk elérni, hogy a HŐK egyes bizottságai és
a hallgatói szervezetek önálló költségvetéssel
rendelkezzenek.
- Ezzel biztosítanánk az egyes bizottságok önállóságát és
a demokrácia jobb érvényesülését.
7.

Az elsőéveseknek és a levelező tagozatos
hallgatóknak szeretnénk megkönnyíteni az
egyetemi ügyintézést a HŐK és a tutori rendszer
segítségével.
- Az új tutori szervezet egyéves működése lehetővé teszi
az elsőévesek egyre eredményesebb segítését; illetve
szeretnénk kiterjeszteni a tutorok tanácsadó
tevékenységét a levelező hallgatók részére is.
- A tutorok anyagi és technikai háttértámogatása.

8. Együttműködés a hallgatói öntevékeny csoportok­
kal, az egységes kari közélet érdekében.
9. Az eredményes érdekképviseleti tevékenység
érdekében készen állunk az érdemi együttműkö-

• TÁMOGATTUK az öntevékeny csoportok működését
• KÖZÉPISKOLÁKAT látogatunk a és bemutatják karunkat
október 6.-a óta

• MÉDIÁBAN KARUNK IMAGE-T ERŐSÍTETTÜK (napi
mozaik,stb.)
■ KÖZÉLETET teremettünk, KULTÚRÁT hoztunk rendez­
vényeinkkel:
TANÁRAINK EMBERKÖZELBEN
MÁRCIUS 15-1 HAJÓKIRÁNDULÁS
PRO FACULTATE NAP;
LIVINGROOM bulik
GÓLYATÁBOR
PÁZMÁNY SZALON

Egy kedves kolléga (aki szerepel Dobos Tibor
listáján és eddig is tevékenyen részt vett a
közösségi élet szervezésében) 6 havi fizetését
áldozta a Dísztermi zongorára!
2 db PING-PONG asztalt vásároltunk klubélet indítása
céljából és bográcsokat stb.stb.!

III. Külügyi Bizottság.
Kiutazási támogatással segítjük:
- a Péteri Zoltán jóvoltából félévről félévre a Strasbourg-i
Egyetemen ösztöndíjasként tanuló hallgatóinkat;
- az ERASMUS-ösztöndíjasainkat;
- és az egyéb (pl. a Rotary Club által biztosított) tanulmányi
ösztöndíjjal külföldön tartózkodó hallgatóinkat!
Szoros kapcsolatban állunk az ELSA Budapesttel és több
külföldi ELSA szervezettel mint pl. Tübingen!

11

�ítélet

désre a HŐK valamennyi korábbi tagjával.

Célunk, hogy tevékenységünk révén a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem
Jog- és Államtudományi Karán a Hallgatói
Önkormányzata ténylegesen a hallgatóságért
legyen és ne önös célok érvényesítésére
szolgáljon.

A testvér karokkal napról napra erősebb az együtt­
működésünk!

ÁTLÁTHATÓ GAZDÁLKODÁS
és IGAZSÁGOSSÁG
KULTÚRA

1. Bodolay Ádám III/L ( Elnök)
Budapesten 1983 február 20.án születtem a 2002 ben Corvin
Mátyás Gimnáziumban érettségiztem ahol az iskola kulturális
rendezvényeinek szervezésében vettem részt. Egyetemünknek
harmadéves levelező tagozatos hallgatója vagyok. A Hallgatói
Önkormányzat Tanulmányi Bizottságának tagja .

2

2. Gilyán Júlia III/N (Rendezvényi Bizottság)
Budapesten 1983. július 7-én születtem. Újpesten a Babits
Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Egyetemünkön jelenleg
harmadéves nappali tagozatos hallgató vagyok.
Évek óta foglalkozom rendezvényszervezéssel, amely során
számtalan rendezvényszervező cég bízott meg nappali és
éjszakai rendezvények szervezésével.
3. Nagy Tamás II/L (Gazdasági Bizottság)
1983. február 16-án születtem Ungváron, 2000-töl Budapesten
élek. Pályafutásomat pénzügyi területen kezdtem, 2001 töl saját
vállalkozásom van. Tapasztalataimat a könyvelés, számvitel
területén szereztem.

VÁLASSZ!
ELÉRHETŐSÉGEINK (túl a HŐK irodán és így tovább):
http://ppke-jak.atw.hu
tdobos@lectio.jak.ppke.hu
K t2004@freemail.hu
DOBC3S TIBOR LAaZLÓ ÉS CSAPATxj

HlK Elnök jelölt

lem ígérgetünk: tettünk és teszünk
4. Keller Kata IV/N (Külügyi Bizottság)
Veszprémben, a Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem
2001-ben, ahol kulturális tevékenységemért díjazásban
részesültem. Tanulmányaimat 2001-ben kezdtem meg
egyetemünkön, ahol jelenleg negyedéves hallgató vagyok. A
kari életben tavaly kezdtem el tevékenységemet, amely során
Király Éva évfolyamtársammal megújítottuk a tutorrendszert,
amelynek első sikeres állomása az idei gólyatábor volt.

5. Molnár Zsombor I/N (Tanulmányi Bizottság)
Idén érettségiztem a budapesti Piarista Gimnáziumban. Az
egyetem mellett egy szakkollégiumnak (Matthias Corvinus
Collegium) is a tanulója vagyok, ahol személyes kapcsolatban
állok több egyetem hallgatóival és HÖK-képviselőivel.

6. Hutflesz Krisztina II/N (Ellenőrző Bizottság)
1984. november 6-án születtem. Budapesten a Babits Mihály
Gimnáziumban érettségiztem 2003-ban. Másodéves hallgató
vagyok. Középiskolás koromban is részt vettem a
diákönkormányzatban, ahol a rendezvények gazdasági ügyeit
intéztem.
7. Balog Zsolt II/N (kommunikációs megbízott)
2003-ban érettségiztem a budapesti Babits Mihály
Gimnáziumban. Külkereskedelmi ügyintéző tanfolyamot
végeztem. Másodéves nappali tagozatos hallgató vagyok. A kari
közéleti tevékenységben a tutori szervezet tagjaként és az ítélet
munkatársaként veszek részt. Barátaimmal segítettünk az
elsősök beiratkozásánál.

8 Miklos Csaba II /N
9 Ostorházi László III/L

10 Král Diána III/L
11 Balogh Lóránt II/L
12 Mezei László IV/L

Beiratkozést
Hallgatöi
lovébb erösíljük
A levelező« hailgatöknak vizagajetenlkezéskor megnyiljuk
az informatika termet és a könyvtárat
A jói lanulö. nehéz körülmények között élő nem álla mitag
támogatott és levalazös hallgatóknak témogslési '»hrsrL:
Az egyelem többi karával köi^a ^■/'3’gf ffinrickSí sj-'c-rvg.
ísú a hailgalók irdaktttan
öfíj® SítiU szervezalel hozunk léire

, .
_ , hogy a jogi kai
válasszák alsókéni márciusban
i viii 11 i
&lt; oMolt te ttrametiindiiünM
Középiakalésokaak
vyj/l
alkotmáRylini áa
« &lt; Wl

II

'k I

jji

■ Amit még eddig tettünk:
A hailgalók erdskeil képviseljük, ezért fogadóóráinkon tájékoztatunk
barsnetaksE. lahelöséget biztosítunk, hogy véleményt nyílvá­
nítsatok öiietoiíeket elmondjátok, panaszaitokat orvosoljuk
A www.ppke-jak-atw.hu oldalon jegyzet és tételbörzét indítottunk,
melyeit folyamatosan bővítünk.
A ieveiezös hallgatók-számára pénteken és szombaton ügyeletet
tartunk a HÓK irodában
Október 6 óta hailgátóink látogatják' a középiskolákat és
bemutatják karijnkat, az egyetemi életet, erősítve karunk image ét
Közéletet íeretmejtünk rendezvényeinkkel
Tanáraink emberközelben
MÁRCIUS 15 I HAJÓKIRÁNDULÁS
PRO FACüLTAte-Nap;
GÓLYATÁBOR
Pázmány Szalon
Living Room bulik
ÁTLÁTHATÓSÁG, IGAZSÁGOSSÁG
KULTÚRA

12

i

-

«

J

�ítélet

Szertefoszlott remények...
HÖOK tisztújító közgyűlés Eger 2004. nov. 5-7.
Hosszú hónapokkal ezelőtt
megfogant az akarat.
Apró tevékeny csapat bábás­
kodott fölötte. Kicsiny csa­
patunkat sok-sok munka és
küzdelem fogta egységbe.
Minden sulykolt törésvona­
lat semmibe véve vettünk
magunk mellé újabb és
újabb remek fiatalt. Csapa­
tunk nőttön-nőtt.
Majd eljött a kampány; és
támadtak bennünket intéz­
ményen belül és kívül egya­
ránt.
Szcientológiát és pártpo­
litikai összeesküvést emle­

gettek, mondanom sem kell,
csak informális fórumokon.
Jaj, neked, fegyverek sokat
hangoztatott egyenlősége!
Mi pedig, elnökjelöltünk ké­
résére, összeszorított fogak­
kal tűrtünk.
(Az elnökválasztás után tá­
mogató tagönkormányzata­
ink képviselőinek többsége
kivonult. A közgyűlés hatá­
rozatképtelenné vált és fel­
oszlatta önmagát. Csoda?)
Ám, lépjünk tovább, immár
november első hétvégéjét
írjuk...
Ó, a nagy nap, mennyi-

mennyi reménykedés! Hit és
szorgalom; hoztok-e gyü­
mölcsöt?
Mit is akar(t)unk? A megosz­
tottság felszámolását; az ere­
deti gyökerekhez való vissza­
térést. Az egy és oszthatatlan
hallgatói érdekvédelem és
jog alapján emelt erős
HÖOK-ot. Mi nem szemé­
lyekben és a tekintély kétes
hitelű uralmában hiszünk.
Mi a tetteket és a szakértel­
met valljuk.
A NÁFIOR kellő súlyát és
HÖOK Karrier Központot
akar(t)unk; és hallgatóköze­

li HÖOK-ot! A HÖOK
újjászületését!
De az újjászületés megbu­
kott 69:82 arányban...
Vagy mégsem? Winston
Churchill szavaival élve: so­
ha ne add fel\ Dolgozunk
tovább! Ez a legkevesebb; ez­
zel tartozunk minden tagön­
kormányzatnak, különösen
pedig, támogatóinknak, és
persze önmagunknak, no
meg, nektek, kedves hallga­
tótársaink, kedves kollégák!

Teleki László

Függöny fel!
Kz Oktogontól nem messze, a Nagy­
mező utcában bújik meg a főváros egyik
méltán leglátogatottabb színháza a
Budapesti Operettszínház.
Nemcsak a kiváló színészi gárda, de a
színpadon felcsendülő dallamok is év­
ről évre magukhoz láncolják a szíveket.
A siker útja eddig is jobbnál jobb da­
rabokkal volt kikövezve, mint a LévayKunze szerzőpáros darabjai az Elisa­
beth és a Mozart!, A muzsika hangja, a
Mágnás Miska, a Bál a Savoyban, a
Kabaré...
Ám ez év januárjában mutattak be egy
olyan előadást, ami nem várt gyorsaság­
gal hódította meg a közönséget. Mind a
mai napig a színház favoritjának, a
nagyérdemű kedvencének számít a
Rómeó és Júlia.
Gérard Presgurvic francia szerző ezzel a
művel robbant be Párizsban, s a viharos
lelkesedés hamar áthozta hozzánk is.
Érdekesség, hogy a szomszédos Ausztria
ezzel szemben csak most próbálkozik a
színrevitellel.
Bevallom, először szkeptikusan tekin­
tettem a semmi újat nem ígérő címre.
Az járt a fejemben, mit lehet még ki­

hozni ebből a „lerágott csontból”. Ám
Kerényi Miklós Gábor rendező valami
brilliánsan ötvözte a Shakespeare-darab
ódon témáját a jelen ízlésvilágának
igényeivel.
A zene kettőssége magával ragadó, nem­
csak a sanzonok letűnt világába repít el,
de a modern pop-rock kultúrának is
utat tör. Ezzel egy időben kezdték el ját­
szani a zenecsatornák is az azóta már jól
ismert „Les Rois du Monde”, vagyis Le­
hetsz király című francia slágert, ami
ugyancsak felkorbácsolta az érdeklődést.
A premier fő szereposztásában Dolhai
Attila és Szinetár Dóra hangjában
gyönyörködhettünk. Ám hibát követ­
nénk el, ha a darab sikerét „csak” a pará­
dés szereposztással magyaráznánk.
Mert a Rómeó és Júlia él a színpadon.
A színészi játékok egy­
sége, könnyedsége, ter­
mészetessége a legfőbb
bizonyíték arra. miszerint maguk is fölöt­
tébb élvezik, hogy akkor
és ott e sodró lendületű
musical szereplői lehet­

nek. A ruhák forgataga, a dinamikus
mozgásvilág szemernyi kétséget sem
hagy affelől, hogy ezúttal nem egy híres
szerelmespár unalmas szenvedéséről
van szó, hanem hús-vér emberek által
átélt érzelmekről, a gyűlöletről. a
szerelem hatalmáról.
Miután a francia szerző tiszteletét tette
az egyik előadáson, őszinte csodálatát
fejezte ki, mennyire magára talált és
ismert ez a szenvedélyes nép ebben a
darabban és ezekben a dallamokban.
Ennek jeléül pedig meghívta a magyar
rendezőt, hogy Párizsban a francia
társulattal is próbálja meg színpadra
vinni ezt a „lüktető csodát”.
Ezen elismerésnek és persze a töretlen
érdeklődésnek hála november 25.-étől
hazavihetjük a mi magyar Rómeó és
Júliánkat is, hogy esetleg egy csöndes
estén. Kedvesünk mellett
ismét átélhessük, hogy
,Szívből szeretni mámor
Elvész közel, s a távol
És érezd, s a szíved lángol
Eltűnt a múlt a mából”.
Pozbai Viola

13

�ítélet

Az arany ára
A verespataki aranybányá­
ban hamarosan újra megin­
dul az arany kitermelése, a
kibővített terv szerint a
íí.továbbfejlesztett” technoló­
giával. A Kárpátok ormai
közt fekvő csöndes kis falu
pár éve még egy múlt századi
időutazás képzetét keltette
az ide látogatóban. Az
utóbbi időben azonban még
csendesebb lett itt az élet. A
lakosok nagy része elhagyva
házait más településre kény­
szerült. Az itt maradókat
sem sok jóval kecsegteti a
jövő, folyik a földek és a
lakóházak erőszakos felvá­
sárlása. A Gold Corporation
óriáscégnek csak az erdélyi
történelmi egyházak egysé­
ges fellépése próbál megálljt
parancsolni. A református, a
római katolikus és az uni­
tárius egyházi vezetők nem
hajlandóak átengedni temp­
lomaikat és temetőiket, hogy
lerombolják és a helyüket
ciános-savas zaggyal borítsák
be. Ha azonban a nagytőke
győz. Verespatak, Aranyos­
bánya, Bucsony, Zalatna,
Abrudbánya és Nagyság
eltűnik a föld színéről.
A tervdokumentáció tanú­
sága szernint a bánya alap­

területe (vagyis a külszíni fej­
téssel holdbélivé változtatan­
dó terület) tízszerese lesz az
eddiginek. Az alkalmazásra
váró technológia elavult,
semmilyen Uniós irányelv­
vel össze nem egyeztethető és
jelentős tájcsonkítást ered­
ményez.
A 2000-es tiszai tragédia
volt a legnagyobb környezet­
szennyezés Csernobil óta.
Az ezt okozó Aurul azonban
kisüzem a jelenleg beindí­
tásra váró Gold Corporationhoz képest.
Az Erdélyi Erchegység nagy
mennyiségű de gyenge mi­
nőségű aranyat és ezüstöt
rejt. A tervezett működési
idő alatt (17 év) 300 t arany
és 1000 t ezüst kerül majd a
felszínre. Tonnánként 1,4 g
arany és 7,5 g ezüst nyerhető
ki a földből. Ezzel a
mennyiséggel meglehetősen
közel áll a gazdaságosság
alsó határához, így a beru­
házás tőkeigényét a minimá­
lisra igyekeznek leszorítani.
A ráfordításokat 20 millió
dollárral csökkentették a bá­
nya élettartamát pedig 13-ról
17 évre emelték. A gát, a de­
rítő és a zagytároló bizton­
ságos kiépítése valamint a

■ -

*1;

i-.

il

14

nem elegendő ércet tartal­
mazó meddő elhelyezése a
jelenlegi költségvetés duplá­
ját igényelné.
A kőzetből kinyert érc
felszíni környezetben savat
termel, mely a tartalmazott
nehézfémekkel együtt (ólom, cink, higany) bekerül a
felszíni és felszín alatti vi­
zekbe. A savas szivárgást
megindulása után szinte
lehetetlen teljesen leállítani.
A savas kémhatás a bányá­
szati tevékenység megszű­
nése után is fennmarad a
helyreállítási költségeket pe­
dig már nem állja a vállalat.
Az érc kinyerése évente 15,6
millió kg cianiddal történik.
A G. C. előnyöket is hoz a
térségnek. 300 új munka­
helyet teremt. A jól fizető
pozíciókat azonban külföldi
szakembereknek tartja fenn,
így a helyi bányászok végez­
hetik a külszíni fejtést egy
olyan hegyoldalon ahol
előtte föld alatti munkála­
tok folytak, így nagy az
omlásveszély. Valamint ők
lesznek azok, akik ismét
munkanélkülivé válnak, ha

a piaci ingadozások hatására
a költségek csökkentésére
kerül sor.
A román kormány még inga­
dozik, a G. C. pedig mindent
megtesz, hogy teljes legyen
az arany- és az agymosás.
A Román Tudományos Aka­
démia kifejtette, hogy a
káros hatásokat a gazdasági
haszonnal sem lehet ellen­
súlyozni. Különösképpen,
hogy a 2 milliárd dolláros re­
mélt haszonból mindössze 2
% illeti meg a román álla­
mot.
Mindezek tükrében úgy tű­
nik, hogy EU tagság felé igyekvő Románia nem érez
elkötelezettséget azon euró­
pai környezetvédelmi irány­
elvek betartása iránt, melyek
az elérhető legjobb technoló­
gia alkalmazását, valamint
pénzügyi garanciákat írnak
elő a rehabilitáció költségeire, 2005-től pedig a jelen­
leginél alacsonyabb ciánkon­
centrációt engedélyeznek a
bányászati hulladékban.

Pásztor Veronika

�ítélet

Uj-Eldorádó
1

1

Kocsis Tibor Üj-Eldorádó című filmje nem árul se kólát, se puskát, se sültkrumplit: így sajnos esélye
sem volt, hogy a multiplexekbe, s így a szélesebb közönség elé kerülhessen. Pedig az óriás-mozikat
elárasztó divatos ál-dokumentumfilmek tengerentúli kampánytémáival ellentétben egy hozzánk
magyarokhoz mind földrajzilag, mind pedig lelkiismeretileg közel álló problémára hívja fel a
figyelmet. Segélykiáltás az letűnőfélben lévő Verespatakért.
Segélykiáltás, de szerencsére közel sem néma. A lelkes underground-egyetemista kampánynak és az emailben terjedő tömeges felhívásoknak köszönhetően rengetegen látták már (és látják is egyelőre) a
mozikban ezt a megdöbbentő romániai környezetvédelmi helyzetjelentést. A filmnek Európa-szerte
híre ment, a közeljövőben több filmfesztiválon és környezetvédelmi tárgyú konferencián is vetítik
majd. Meg van rá az esély tehát, hogy a film hatására a létesítendő bányamonstrum ügye az EU-ban
nemcsak, hogy kellő odafigyelést kapjon, de aktív, kényszerítő erejű lépések is történjenek egy
környezetvédelmi szempontból is kedvező megoldás felé. A kósza hírek szerint a Bizottság már
ígéretet is tett arra, hogy a probléma megfelelő orvoslása híján nem lesz hajlandó lezárni
Romániával a környezetvédelmi fejezetet az előrehozni kívánt csatlakozási tárgyalások keretében,
ám a környezetgyilkos-ciánproject sorsa továbbra is kérdéses.
Kérek tehát mindenkit, aki fontosnak érzi, hogy tegyen keleti szomszédunk legősibb, részben ma is
magyarlakta településének megmentéséért, látogasson el a moziba az Új-Eldorádó kapcsán (ha még
teheti). Ezúttal azonban ne használja ki a diákkedvezményt, s hagyja a zsebében az 50%-os
kuponokat is: minden mozijegyért fizetett összeg 10%-a egyenesen a nemes cél érdekében kerül
felhasználásra.
A kezdő képsorokban egy idős helyi bácsika Verespatak helyzetét az óriásvállalattal szemben dávidgóliát szituációhoz hasonlítja. Ha kitart a mozi-látogatási kedv, a bizakodás talán benne is tovább
erősödhet, s végül Dávid győzelmet arathat a globalizáció rémképeként vicsorgó óriásvállalat
Góliátja fölött.
zs.m.

83 tonna haltetem

(•'

■í

!*

— ■

K" 'if

*íS.

*'

B
«

1

2000-ben a romániai Nagybányán átszakadt az Aurul bányavállalat ciántározó tavának gátja és 100
ezer köbméternyi ciánvegyület került egy patakba, majd onnan a Szamosba és a Tiszába. A méreg
elpusztította a folyó élővilágának jelentős részét, a halaktól kezdve az alacsonyabb rendű apró
állatokig és növényekig. Romániában már 1999-ben, amikor a vegyes vállalat megkezdte működését,
tiltakoztak ellene a környezetvédők, mégis tovább működhetett. Ennek hátterében valószínűleg az
állt, hogy öt román állami vállalat összesen több mint ötven százalékban érdekelt volt az Aurul
cégben. Ugyanebben az évben történt még egy Romániából induló tömeges halpusztustulást okozó
szennyezés a Tiszán, ami ugyancsak a bányászattal és a felelőtlen gazdálkodással volt összefüggésbe
hozható.
Bár a Tisza vize fürdésre, turizmusra mára már alkalmas, azonban az élővilág egyensúlya még
mindig nem állt teljesen helyre. Ennek többek között az az oka, hogy a halak ezerszer érzékenyebbek
a ciánszennyezésre, mint az ember. Már 0,005mg/l ciánra a halak ívása leáll. Az érzékeny fajok közül
több, már 0,03mg/l cián hatására (ha az tartósan megmarad) elpusztul. Tömeges halpusztulást
0,2mg/l cián okoz, ezt már a legellenállóbbak sem bírják.
A katasztrófát követően a román vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium Costan
Marant, a nagybányai környezetvédelmi ügynökség főfelügyelőjét leváltotta tisztségéből. Maran
hatáskörébe tartozott a Szamos és a Tisza ciánszennyezéséért felelős Aurul felügyelete is. Pepò Pál, az
akkori környezetvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a magyar vízügyi hatóságok szakemberei
már négy-öt órával azelőtt, hogy a román szervek értesítették volna Magyarországot a szennyezésről,
megtették a szükséges intézkedéseket, továbbá a környezet rehabilitációjának megkezdésére 750
millió forintot különítettek el. Ugyanakkor számos kritika érte a minisztériumot, miszerint nem a
helyzet súlyosságának megfelelően járt el, és hozta meg döntéseit. Egy évvel később már jól látható
volt, hogy a katasztrófa mértékét alábecsülték, amiket az akkori mérések is alátámasztottak.
Juhász Gábor

15

�ítélet

Interjú Dr. Bandi Gyulával, karunk Dékánjával
Tisztelt Dékán Úr! Mi­
ért kezdett érdeklődni
a környezetvédelem iránt?
őszintén?

,korszellem” miatt sem vonhatta ki magát a kormány a
környezetvédelem további alakítása alól. A csatlakozás
minden párt célkitűzése volt, és így a jogharmonizációs törek­
vés is alakította a jogalkotásunkat. Ha megnézzük, milyen jog­
szabályokat alkottak az elmúlt 11-12 évben, azok többsége ki­
fejezetten valamilyen közösségi követelményhez kapcsolható.
55-

Csakis...

Mi az oka annak, hogy a meglevő szabályozás a
gyakorlatban csak nyomokban érvényesül?

Nagyon őszintén nem ma­
gamtól kezdtem érdeklőd­
ni. Az első munkahelyem a
Gödöllői Agrártudományi
Egyetem Jogi Tanszéke
volt, és a tanszékvezető kér­
dezte 78-ban, nem érdekelne-e ez az új téma. Én azt mondtam, nem tudom miről van
szó, de meg lehetne próbálni. Nem kellett hozzá sok pár
hónap- és beleszerettem a témába. Ennek már 26 éve.

Az, hogy nem látszik... Ugye az előző kérdés volt, hogy az
emberek hozzáállásában mi változott. Nos, nem sok, és akkor
még finoman fogalmaztam. (Viszont több lehetőség jutott, a
társadalom és az egyének szerepvállalásának nagyobb jogi
keretei lettek.) A politikusok ezzel nem törődnek, mert
népszerűséget nem hoz, az állampolgárok pedig a TV-ből,
rádióból szerzik az ismereteiket, és innen csak kataszt­
rófákról, botrányokról fog értesülni, átfogó változásokról
nem.

Tapasztalt érzékelhető változást a rendszerváltozás
után a környezetvédelmet érintően? Volt fordulat az
állami hozzáállásban, vagy a társadalom, az emberek
szemléletében?
Önmagában a rendszerváltás se jót, se rosszat nem hozott. A
'90 előtti időszakban már volt Környezetvédelmi Minisz­
térium már voltak környezetvédelmi jogszabályok - ha nem is
sok-, felálltak a hatósági rendszer, az alapokat már meg­
teremtették. A rendszerváltás tényszerűen hozott változást, a
gazdaság egyes részeinek, melyek addig túlzottan nagy állami
befolyással működtek, szembesülniük kellett a piaccal, és
kiderült, hogy nincs rájuk szükség. így sok nehézipari,
vegyipari létesítmény ment csődbe- és ezért a környezet
állapota jelentősen javult. De ez nem szándékos hatás volt,
inkább a rendszerváltozás mellékterméke. Nagy csalódás is
volt, mert azt reméltük, a környezetvédelem szerepet kap a
pártpolitikai csatározásokban, de nem így történt. Egyik párt
sem tartotta olyan fontosnak, hogy a zászlajára tűzze. Ez azóta
se változott, tessék megnézni a pártprogramokat. A másik
oldala a kérdésnek az, hogy ez nem egy olyan terület, ahol
szerepet kaphat a pártpolitika. nincs baloldali, vagy
jobboldali környezetvédelem. Aki környezetvédelmet
programot csinál, annak látnia kell, ez együtt jár azzal, hogy
korlátozásokat kell bevezetni a piacgazdaságban. Komoly
előrelépést jelentett, hogy az Alkotmánybíróság is elkezdett
foglalkozni a környezetvédelemmel, és felvetődött, hogy mit
is jelent ez. Az emberek joga van az egészséges környezethez, és
ennek biztosításában hangsúlyozott szerepe van az államnak.
Azon kívül a nemzetközi és európai tendenciák. a

16

Ami a végrehajtást illeti, itt sokrétű problémával állunk
szemben. A környezetvédelmet együtt kezelik más
kérdésekkel, a költségvetésben „fűnyíró-elv” érvényesül, ha
valahol csökkentik a költségeket, akkor mindenhol
csökkentik, mondván, ez így igazságos. Azt nem gondolják át,
hogy van ahol nagyobb lehetne a megszorítás, máshol viszont
nem lehetne ezt megtenni. A 90-es években a hazánkról szóló
úniós környezetvédelmi jelentések azt mondták: ez is jól
alakul, az is jól alakul, de a közigazgatást erősíteni kellene, a
létszáma kevés. Ezek után állandóan csökkentjük. Miközben
újabb hatásköröket adunk neki. Például a hulladékkezeléssel,
levegőszennyező tevékenységekhez, stb. ma már engedélyezési
eljárás kell. Ha a hatáskörnöveléshez létszámcsökkentés járul,
nagyon könnyen ki lehet számolni, mekkora túlterheltséghez
vezet ez.
A közigazgatás fejlesztésén munkálkodó döntéshozók nem
megfelelően állnak hozzá a kérdéshez. Például itt van a
parlagfű esete. Azt mondjuk, hogy a tőle való megszabadulás
2-3 évben x milliárd forintba kerül. Hú, ez nagyon sok pénz,
nincs erre keret. De mennyibe kerül, ha nem szabadulunk
meg tőle? Minden évben több allergiás, ami több
társadalombiztosítást, gyógyszerár-támogatást jelent. a
munkahelyén nem tudnak ezek az emberek rendesen
dolgozni, nincs értéktermelés. Egy évben többszörösét adjuk
ki annak az összegnek, amennyibe az egész program kerülne.
És itt jönnek olyan kérdések, amelyekbe már bele se merek
gondolni. Hiszen mindannyian tudunk a lobbytevékenységről, megjelennek a különböző érdekek. Például a
gyógyszergyárak nem érdekeltek abban, hogy csökkenjen az
allergia-gyógyszerek iránti kereslet. Az éves bevételük

�1

ítélet

bizonyosan többszöröse annak, amibe a megoldás kerülne. Ez
a hátránya annak, ha piacgazdaságban vagyunk, mert ezek az
érdekek jobban működnek. A környezethasználók, környezet­
szennyezők érdekérvényesítő képessége gyakran jobb, mint a
környezetvédőké, mert a mögött kevesebb az anyagi bázis. Ez
jogalkotási akarat kérdése, ha van egy jogszabály, amely
kötelezővé tenné például a környezetvédő csomagolásokat,
akkor bizonyosan még a vállalatok dicsekednének azzal,
mennyire védik a természetet. Hiányzik az állami elhatározás.
Nem törődnek vele, mert a százalékokat nem hozza ez a
kérdés. Ha azt mondom, hogy minden ma született állam­
polgárnak 1 évvel több esélye van, azt hogy lehet lemérni? Meg
ki hiszi el? Én azt mondom, egy normális környezetvédelmi
tárca minden kormányzatban ellenzéki kell, hogy legyen. Egy
normális környezetvédelmi tárcának ugyanis az érdekei nem
lehetnek azonosak a pénzügyi kormányzat által vezérelt összkormányzati érdekekkel, A környezetvédelmet is úgy lehetne
védeni, mint a kisebbségeket, hogy pozitív diszkriminációban
részesítjük, nem pedig úgy, ha mindenhol leépítés van, a
környezetvédelem területén is.

kezdett munkálkodni, de ekkor a közérdekű
érdekérvényesítés még csak a mellékvizein volt. Két nagy
alapítvány, a MOTT És a Rockefeller támogatott minket majd
tíz éven át olyan támogatással, amellyel el kellett számolni, de
nem volt célhoz kötve. Nagy bizalmat jelentett ez, és így nyílt
alakalmunk jogászokat felvenni, hogy ellássák a közérdekű
jogi képviseletet, akik önálló ügyvédek és szerződés köti őket
az egyesülethez. A Gazdaságilag Fejlett 24 Ország adott
felkérést '94-ben a Magyarországi környezetvédelem
tendenciáival kapcsolatos tanulmány felkérésére. Később
hasonló felkéréseket kaptunk a kormányzat részéről az Euharmonizációs törvény-előkészítéseknél, hogy vegyünk részt a
szakmai vitában, vagy oktassuk a kis- és középvállalkozókat
környezeti menedzsmentre. Egyre nagyobb az érdeklődés a
közérdekű jogi képviseletre is, amelyet nyújtunk. Szakmai
háttér szempontjából nem mindegy, hogy valaki ezzel az
ügycsoporttal foglalkozik, vagy csak beugrik éppen egy ilyen
ügyre.

Az Egyetemi
érdeklődést?

hallgatóság részéről tapasztalt

A jövőre nézve mi az állam feladata?
Ez is összetett feladat. Nagyobb szankcióalkalmazás, szigo­
rúbb, következetes jogalkotás, és minden eszköz alkalmazása,
nem csak a bírságoké. Egy erősebb, nagyobb szakmai háttérrel
és műszaki felszereltséggel rendelkező környezetvédelmi
igazgatás, amely képes gyorsan reagálni és nyomon követni az
eseményeket. Az is ugyanolyan rossz, ha valakit nem érnek
utol, mint ha egy amúgy nem kifejezetten elítélendő
beruházás évekig húzódik, mint például a tokodi üveggyár.
Kiszámítható kell legyen a közigazgatás ügyintézésének ideje.
Fontos megkísérelni a megegyezést is a szankcióalkalmazás
helyett, mert az emberek kevésbé akarnak kijátszani egy olyan
megegyezést, amelynek meghozatalában részt vettek, mint egy
rájuk kényszeríttet büntetést. Ha adótámogatást adnak, mint a
biztosításnál, vagy a beteg gyerekek támogatásánál, könnyebb
lenne eredményeket elérni.

Mesélne a EMLA (Környezetvédelmi Menedzsment és
Jog Egyesület) nevű szervezetről, melynek ön az
elnöke?

Az ELTÉ-n van egy környezetvédelmi diákkör, amely a
közigazgatási és agrárjogi tanszék közös gyereke, ami most
már teljesen önállósodott, ma már én is csak a meghívókat
kapom, hogy mikor van rendezvényük. A Pázmányon pedig
nagy eredmény volt, hogy egyáltalán elindult egy ilyen
Tanszék, amely foglalkozik a környezetvédelemmel.
A Tanszék méretéhez képest rengeteg szakdolgozatot,
évfolyamdolgozatot írnak hozzánk, és a közigazgatási tan­
székhez írt szakdolgozatok több mint fele is környezet­
védelmi témájú. Ma már a Pázmányon is megkezdte
működését az Aktív
Részecskék, amely
éppen most tart
programot a napok­
ban. Jó érzés, hogy
lehet számítani a
hallgatók önszerve­
ződésére.

■

Ràdi Vilmos Gábor
Ezelőtt tizenvalahány évvel tanulmányi körúton jártam az
USA-ban találkoztam szakmai egyesületekkel, akik környezeti
jog és közérdekű jogérvényesítés témakörében munkálkodtak.
Volt, amelyik oktatással, kutatással foglalkozott, volt amelyik
pereskedéssel. Arra gondoltam, milyen jó lenne ezt itthon is
megcsinálni, és a jogi részhez hozzátenni a környezeti
menedzsmentet is.'92 őszén jött létre a egyesület és '93-tól

17

�ítélet

Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza
Tisztelt Főszerkesztő Úr,

Körkérdéseire - ezek sorrend­
jében- a Polgári Eljárásjogi
Tanszék részéről az alábbi
válaszokat adom:

1. Van-e minden tanszéken
tudományos diákkör? Ha
nincs: lesz-e?
- A Tudományos Diákkör
időről-időre létrejön, majd
feloszlik. A diploma felé
tartó hallgatókkal, akik
közül a legjobbak esetleg
már alsóbb évfolyamon el­
kötelezték magukat vala­
mely diákkör mellett, nehéz
diákkört építeni. Ez nem­
csak karunkra áll. Talán az
alternatív tárgyak bősége és a
leterhelés is a diákkör ellené­
ben hat. Annyi bizonyos,
hogy az a két tanársegéd
(volt tanítványaim), akik
gondozzák ezt az ügyet,
maximális mértékben tettre
készek.
2. Van-e elég (olyan) speciál­
kollégium, ahol a kisközösségi

munka hatékonyan megvalósít­
ható?
'Speciálkollégium'It nincsen, van azonban alternatív
tárgyakból bőséges tanszéki
választék. Itt a kisközösségi
munka hatékonyan megva­
lósítható.
3. Tényleg szeminArium-e a
gyakorlat (hallgatói-oktatói
párbeszéd helye), vagy inkább
előadáspótlék?
- Objektív okokból a Polgári
Eljárásjog című tantárgyból
összevont gyakorlatokat
tartunk. A népes hallgatóság
egyetlen tagja sincs meg­
fosztva az aktív részvételtől,
amit számosán ki is aknáz­
nak. Mindamellett a munkatársaim a saját szakmai
gyakorlatukból, főleg a
felsőbíróságok ítélkezési
gyakorlatából vett példák
megbeszélése révén kapcso­
lódnak az előadások témái­
hoz.
4. Van-e mód arra, bog' a
tehetségesebb hallgatók bekap­
csolódjanak a tanszékek mun-

kajába?
- A tanszéki munkába tör­
ténő bekapcsolódás szervezett formája a demonstrátorkodás. Szerencsére erre
a feladatkörre mindig volt
jelentkező, mégpedig olyan
jelentkező, aki a csúcson
teljesített.
5. Vannak-e olyan informális
rendezvények, ahol a hallgatók
és az oktatók kötetlenebb for­
mában beszélgethetnének?
- Informális rendezvény pél­
dául a Szent Ivó- misét kö­
vető társalgás az óbudai ka­
tolikus közösségi házban.
Az írásbeli és szóbeli hírve­
rés ellenére ezen joghallgató
alig jelenik meg.
6. Egy oktató hány hallgatója
nevét ismeri egyáltalán??? (és
viszont...)
- Azt nem tudom, hogy egy
oktató hány hallgatója nevét
ismeri. Azt viszont tudom,
hogy nem egyszer előfor­
dult, hogy hallgatók tőlem
tudakolták: ki a Polgári
Eljárásjogi Tanszék vezetője.

7. Kezdeményez(het)nek-e a
hallgatók bármit is, vagy ma­
radjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél
a
hallgatásnál?
- A hallgatói kezdeményezés
területe a diákköri munka,
továbbá a szakdolgozatok
tárgyára nézve tett (legtöbb­
ször tetszéssel fogadott)
javaslat. A kezdeményezés
indirekt esete, ha egy alter­
natív tárgy iránt elégtelen az
érdeklődés. Ilyenkor ezt a
tárgyat le kell venni a kíná­
latból. Ez nálunk kivételes
eset.
8. és legfőképp: mi a teendő????!!
- Szerintem az, hogy egymás
értelmes javaslatait karoljuk
fel, és minél nagyobb
számban tegyünk eleget a
ti
'másik fél" meghívásainak.
Budapest, 2004. április 20.

Tisztelettel:
(Dr. Gáspárdy László)
tanszékvezető egyetemi
tanár

Hallgató-oktatóviszony a Karon
Sajátos helyzetben van a Közgazdasági
Intézet. Mivel nem jogi tárgyat oktat,
kissé háttérbe szorul az államvizsga­
tárgyakhoz képest. Minden bizonnyal
formai dolog, de kieső elhelyezésünk, a
többi tanszékhez viszonyított elhanya­
golt környezetünk is szerepet játszik e
perifériára kerülésben. Pedig nem győz­
zük hangsúlyozni: a modern jogászélet
aligha kerülheti meg a közgazdasági
kérdésekkel való találkozást.
A Kar alapítóinak elképzelésében szere­
pelt, hogy a közgazdasági képzést is
fejleszteni fogják.
Magam ezzel a szándékkal jöttem ide, s
éppen ezért nagy lelkesedéssel foglal-

18

koztunk a gazdasági kérdések iránt
fogékony hallgatókkal. S hogy milyen
eredményesen, azt bizonyítja, hogy
határterületi dolgozatunkkal /jog és
gazdaság határán/ Pro Sciencia díjat
sikerült elhódítanunk a közgazdász /!/mezőnyben, tehát nem is a jogászok kö­
zött!! Azzal a bizonyos első csapattal.
amelyben a díj birtokosa, Nemescsói
András is tartozott, több első és
különdíjat hoztunk el az országos
versenyen. Mindez annak a lelkes
tudományos diákköri munkának volt
az eredménye, amelyet az első 4-5 évben
folytattunk. Nem tagadom, az utóbbi
években egy kissé megcsappant a

lelkesedés. Ennek okát mind a tanárok,
mind a diákok oldalán kereshetjük. A
tananyag - racionalizálás tantárgyainkat
is csökkentette, s a diákok is gyakran
megkérdőjelezték, hogy miért kell nekik
számvitelt, vagy vállalatgazdaságtant
tanulniuk. Nem mulasztom el az alkal­
mat, hogy itt is ne reklámozzam: aki
nem tudja, hogy mi van a mérleg aktív,
és mi a passzív oldalán, az nem fogja
tudni számviteli törvényt sem, pedig az
a jog része. Emellett nem fogja érteni az
élet minden területét át-meg átszövő
gazdasági folyamatokat, amelyekben
nem mindegy, hogy milyen forrásokból
mit valósíthatunk meg, milyen eszkö-

�ítélet

zökre tehetünk szert. Ha valaki tudatá­
ban van, hogy a magas kamatok a koc­
kázat magas szintjét is jelzik, az kevésbé
ugrik be vonzó befektetési ötleteknek, s
nem kell a nemzetközi bíróság előtt
tüntetnie a hazai jogrend hiányosságai
miatt...
Igen, mi az oktatási anyagainkat
korszerű szellemben, a főkollégiumok
iránti tisztelettel állítottuk össze.
Tárgyaink éppúgy segítséget nyújtanak
az államtan vagy a közjog tanulmányo­
zásához, mint a pénzügyi, kereskedelmi
vagy munkajog tanulásához. A nemzet­
közi gazdasági ismeretek a nemzetközi
jog alaposabb megértését segítik. S ha
arra gondolunk, hogy a szerződéses vi­
szonyok egyre fontosabbakká válnak a
gazdasági folyamatokban, a polgári jog­
gal való kapcsolat is teljesen világos.
Ehhez csak érdeklődő, tanulni vágyó di­
ákok kelle/ né/ nek..

Nézzük a kérdéseket!
1. Diákkör: Volt, és talán lesz is.
Megjegyzem, az Intézetünk oktatói által
létrehozott Metaökonómia alapítvány
évek óta segíti szerény ösztöndíjak
nyújtásával tehetséges, gazdasági
kérdések iránt érdeklődő hallgatóinkat.
2. Speciálkollégium:
Van kínálat, korábban még több volt.
Akkor úgy gondoltuk, hogy akár egy kis
SS-,másod- diplomát” össze lehetne szedni
belőlük, de legalább is megalapozni
lehetne a majdani szakjogászképzést.
Ne értsük félre: nem jogszabályellenesen. párhuzamos szakjogász! diploma
megszerzésére gondoltunk, csak arra,
hogy olyan ismereteket lehetne plusz­
ban megszerezni, amelyeket be lehetne
számítani a képzésbe, s az elfoglalt
kezdő jogász a szakképzésben időt
nyerne magának. Ezzel egyértelműen
előnybe kerülhetnének a volt Pázmányosok, ha az alma materben képeznék
tovább magukat. Időt, esetleg pénzt
spórolva meg. Természetesen csak azok.
akik a kötelező kollégiumokkal jól
megbirkóznak, hiszen nem a jog

helyett, csak mellett szeretnénk a
többletet kínálni. Ezekhez a speciálkol­
légiumokhoz gyakorló szakembereket
is meghívtunk, akik annak az igénynek
is segítettek eleget tenni, hogy „vitae
discimus”. Példa egy érdekes korábbi
sorozatunkra: A bankcsődök okai,
kezelése, következményei, a szabályozás
,lyukai”- esettanulmányok. Vagy egy
lehetséges kínálat: Agrárgazdaság- EU és
hazánk. Ehhez agrár-szakjogász képzés
elindulása kellene, no meg az, hogy
érezzék hivatásuknak a Pázmány jogá­
szai, hogy e sokat szenvedett ágazat ügyét felvállalják. Sikerkurzusunk az EUismeretek magyarul és német nyelven.
Érthető, hogy ez iránt már a csatlakozás
előtt is komoly érdeklődés volt.
Ahhoz, hogy hasonló kurzusokat meg­
szervezzünk, ki kell alakítani egy
szorosabb együttműködést a Deák-Inté­
zettel, aminek elvi lehetősége reménye­
ink szerint adott.
Reklámozom továbbá a keresztény szel­
lemiség szempontjából fontos Biblia és gazdaság c. kurzusunkat is, hason­
lóan az Egyház szociális enciklikáit be­
mutató kurzusunkhoz. A Szentatya lel­
künkre kötötte, hogy ezt minden kato­
likus iskolában tanítani kell- s eléggé saj­
nálatos, hogy még nem vált évfolyam­
kötelezővé.
3. Sajnos, nincs terünk szemináriumok
tartására - pedig nagyon kellene-, ezért
hívjuk fel a figyelmet a repetitóriumokra, ahol az érdeklődő hallgató kérdezhet
is.

4. Mint mondtuk, a demonstrátor! in­
tézmény és a tudományos diákkör szép
múlttal bír nálunk. De többet is lehetne
tenni. Intézetünk több kutatást végez talán a legaktívabb a karon a pályázatokat tekintve, s ezekbe lehetne bele­
kapcsolódni. Jó nyelvtudás és mate­
matikai készség ehhez kívánatos lenne.
5. Informális lehetőség viszonylag kevés
van, a tanárok borzasztóan leterheltek,
de Bittsánszky tanár úr egyszemélyes

intézményként viselte szívén mindig is
a hallgatók ügyes bajos dolgait.
6. Botos tanár úr - bár névtelenül - de
statisztikai felméréseivel igyekszik meg­
ismerni az évfolyamot, s ezt megosztja
tanártársaival. Kik a hallgatók példaké­
pei, mi jelentette számukra a legnagyobb örömet és bánatot, milyen az
irodalmi történelmi ismeretük, milyen
mobilitást élt meg családjuk, milyen
szakmával, hivatással rendelkeztek a
szülők - mennyire erősek a gyökerek,
kik az általuk legtöbbre tartott közéleti
személyek. Tanulságos kép alakult ki.
Nagyon inhomogén a kar, vannak, akik
valóban világnézeti alapon jönnek ide,
vannak, akik csak azért, mert ide
sikerült felvételt nyerni... így, noha sze­
mélyesen, név szerint csak keveseket
ismerünk, van képünk a hallgatókról.
Fordítva talán csak a spec-kollégiumos
hallgatóink ismerkednek meg velünk
közelebbről.

7. Jó kérdés. Az élet azonban frap­
pánsan megválaszolta, lásd: kari nap si­
kere. Az öntevékeny kezdeményezésnek
van tere. Igaz, hogy a kari tanácsi össze­
tételben a hallhatói képviselet jelképes,
de a vezetést most nyitottnak látom
minden ésszerű felvetésre.

8. Látni való, hogy a Karon szerveződ­
nek különböző körök, csoportok, s ezek
rendezvényeket is szerveznek. Mi is
gondoltunk egy klubszerű összejöve­
telre, ahol „irodalomról és más efféle
lomról”, művészetről és mindezeknek a
közélettel való kapcsolatáról beszélget­
ni lehetne. Ez az, amit a legfontosabb­
nak tartok: a közéletre való felkészítést.
A jogász pálya nem szakma: hivatás. A
jogász diploma több mint puszta
kenyérkeresetre feljogosító bizonylat. A
jogászra úgy tekint a társadalom, mint
aki segít eligazodni modern életünk
bonyolult útvesztőiben - de ehhez
először saját magának kell tudnia,
milyen úton is jár.
Dr. Botos Katalin

19

�ítélet

A magyar-szlovák Tokaji vita
ígéretemhez híven folytatom a Tokaji
borral kapcsolatos beszámolót. Amint
jeleztem, hamis Tokaji bor végett nem
szükséges kimennünk a Kárpátmedencéből.
33
Az eredeti Tokaji és a szlovák „Tokaji'
körüli bonyodalom köztudott. Az
33
1920. évi trianoni „békediktátum'
végett módosultak Magyarország hatá­
rai. Az ezt megelőző időszakban az
1908. évi LXVII. Törvénycikkely volt ha­
tályban, mely részletesen felsorolta,
hogy Tokaj-Hegyalján mely települések
tartoznak a történelmi borvidékhez. A
,békediktátum” végrehajtása után, há33'
rom település (Kisújhely, Szőllőske, Kistoronya) került át a határ másik olda­
lára. A törvény a településeket a hozzá­
juk tartozó körülbelül 170 hektáros
területtel Tokaj-Hegyalja integráns ré­
szeként határozta meg. A szlovákok e
történelmi tényre hivatkozva közel
1000 hektáros területen folytattak sző­
lőtermesztést és bortermelést ez év júni­
usáig. Viszont nem tartották be az előírt
normatív kötelezettségeket, valamint a
technológiai és tradicionális eljáráso­
kat. Ezen termékek (borok) aszúborok
azonos megnevezéssel, bár messze nem
olyan minőséggel jelentek meg a
külpiacokon.
1964-ben a csehszlovákok Ausztriába
kezdtek exportálni „Tokajit”. A magyar
tiltakozás hatására az osztrák élelmi­
szerkutató intézet nem engedte „eredeti
jelzéssel eladni, csupán desszert bor­
ként”. A tiltakozás nyilvánvaló és jogos
volt, mivel 1964-ig csak Magyarország
szállított külföldre ilyen megnevezéssel
borokat.
A két ország tárgyalásokba kezdett, bár
párhuzamosan a megállapodások kiesz­
közlésével, óriási „borháború” dúlt.

i essKosiovfií^es osiasti
samorodné sucbé
Vioúiske xóvotíy o. p. Bfalisiaví;
jcwd Kcíce
MC 0" i 2!).5ö x;.’»
CSN ssrr«

20

A csehszlovák,
illetve a szlo­
vák fél állás­
pontjában el­
sődleges szere­
pet játszik az

1908. évi LXVII. Törvénycikkely és ren­
delkezéseire való hivatkozás. (Bár egy­
szer sem sikerült betartaniuk.) 1920 után a Felvidék gazdaságilag kettésza­
kadt. Az egyetlen megélhetési forrása az
ott élőknek csak a Tokaji bor maradt.
Nyilván elvetették a magyar fél azon
ajánlatát, hogy valamilyen új fantázia­
néven hozzanak forgalomba bort. Az
ismeretlenség és az azonosíthatatlanság
csak kudarchoz vezethet.
1992-től nem létezik Csehszlovákia. Bár
számos megállapodást államközieket
kötöttek a kommunista vezetők, azok
mára gyakorlati szerepüket elvesztették.
A szlovákok nem elégednek meg azzal,
hogy kizárólag Magyarország számára
szállítsanak boralapanyagot (mustot),
mi magyarok pedig nem ismerjük el e
kommunista vezetők által kötött meg­
állapodások érvényét.
Mind ezentúl a legnagyobb problémát
az eredet-megjelölés használata iránti
igény jelenti. Nem megalapozott ez a
szlovák fél részéről, hiszen eredet­
megjelölésnek olyan ország, táj, vagy
helység földrajzi neve használható,
melyet az onnan származó termék
megjelölésére alkalmaznak és a termék
minőségét vagy jellegét kizárólag vagy
lényegében - a földrajzi környezet
határozza meg a természeti és az emberi
tényezőket is beleértve. Továbbá szár­
mazási országnak pedig azt az országot
kell tekinteni, amelynek neve a terméket
híressé tette, vagy ahol az eredetmegje­
lölés hírnevét adó vidék, vagy helység
fekszik. Nyilvánvaló, hogy miért agi­
tálnak a szlovákok nemzetközi borver­
senyeken olyan reklámokat magában
foglaló prospektusokkal, melyekhez a
tokaji szlovák eredetét, Tokaj, mint ősi
szláv területen fekvő települést ábrázoló
térképeket mellékeltek, illetve mellé­
kelnek. (Már csak hab a tortán az a szél­
sőséges érvelés - a Benes-i álom koncep­
ciója - miszerint a „Vác-Gyöngyös-Tokaj-Sátoraljaújhely vonaltól északra fek­
vő terület ősi szláv föld, melyet vissza
kellene csatolni az anyaországhoz”.)

Azon tör­
ténelmi
tény, hogy ■
Nagy-Ma- ■
gyarország I
idején há-1
^OVENSKg
XÍJ
rom telepü- B
lés egyértelműen magyar föld volt
kétségtelen. A probléma abból fakad,
hogy a szlovákok nem tartják be a
Tokaj-hegyaljai borvidék bővíthetetlenségére vonatkozó elsődleges alapelvet.
Zárt terület és a külső határait nem lehet
kitolni. 1995-nem már 500 hektárról,
2000-ben pedig 1000-1100 hektáros
területről beszéltek, amin termesztés is
folyt. Az általuk hivatkozott 1908. évi
LXVII. Törvénycikkelynek a birtok­
rendszer felosztására vonatkozó rendel­
kezéseit 1924-ben a Magyar Országgyű­
lés hatályon kívül helyezte. Erre
Csehszlovákia majd csak 1959-ben
alkotott törvényt A Tokaji borvidék
fejlesztéséről, melyben több járást is
kijelölt és kibővítette a borvidék
területét (nem egy helyen a Bodrog
folyó árterületén engedett a jogalkotó
szőlőtelepítési jogosultságot). 1996-ig
kellet várni egy új bortörvényre,
melynek megmosolyogtató rendelke­
zése: a Szlovák két puttonyos Tokaji
aszú aTokajske vyber.
2004. május elsejéig a Közösségek
szerint rendeznie kellett a magyar és a
szlovák félnek a vitát. Június 3-án a
sajtóban jelent meg: megállapodás
született a Tokaji borról. A magyar fél
odaadományozott 565 hektárnyi terü­
letet, elismerve, a szlovák oldalon ennyi
tartozik Magyarország első és egyetlen
zárt, történelmi borvidékéhez. Továbbá
a szlovák fél kötelezettséget vállalt, hogy
a mindenkori hatályos magyar bor­
törvény rendelkezéseit átveszi és alkal­
mazza.
Sajnos erre nem sok esély van.
Az idén megszületett megállapodás
ellenére még mindig nincs tiszta és
33
egyértelmű helyzet a 33',szlovák Tokaji'
körüli bonyodalomban. Sajnálatos,

iTOkiijóku uóbrr

�ítélet

hogy a magyar Tokaji nem, tud elérni
nagyobb sikereket, pedig az adottságok
megvannak hozzá, viszont nincs pénz
Hegyalján (legalábbis, ami van az nem a
miénk). S míg egy komoly ismertséget
nem vív ki magának a Tokaji, addig
számolnunk kell az ilyen és ehhez ha­
sonló problémákkal. Számos lehetőség
adott, s azt hiszem némi remény meg­
csillant az elmúlt évek tendenciái során.

de mindenképpen védekeznünk kell,
nehogy a Tokaji fajtaelnevezéssé
degradálódjon.
Meg kell óvnunk kincsünket, melyre
méltán lehetünk büszkék, s azt hiszem
mi jogászok tudjuk a legjobban: borban
az igazság.

.»í
'i

TOKHJSKE
STOtOVÉ

2 CESKOStOVENSKEI O8LASTI

Pocsai Tamás

1 i; J.S,- Kfs
SMC 0,7 It 14,50 Kfs

CSN 56 7742

VINÁRSKE 2ÁVODY,O.P.. BRATISLAVA, ZÁVOD KOÍICE

Sajt és bor
Szikrázó, élénk színek, friss
levegő. Ez az ősz.
A természet mégegyszer
megmutatja legszebb olda­
lát, az étlapon minden meg­
található, ami szem-szájnak
ingere. Egy hosszú séta után
hazatérve jólesően forró teát
kortyolgatunk, vagy a ke­
mény szüreti munka ered­
ményével, a könnyű, fiatal
borral tesszük ugyanezt, amelyhez íz fokozóként sült­
gesztenyét, vadhúst netán egyszerűen sajtot csemegézhetünk.
Ha ez utóbbi mellett döntünk, látvány szempontjából nem
utolsó, ha dióval, körtével vagy egy kis szőlővel színesítjük a
sebtiben összedobott sajttálat.

Természetesnek vesszük manapság, hogy elmegyünk a boltba,
leemeljük a polcról a sajtot, mindenki az ízlésének leginkább
megfelelőt, majd megesszük, anélkül hogy tudnánk, hogy a
kezünkben ékeskedő, ínycsiklandozó finomság milyen
régmúltra visszanyúló kultúrával rendelkezik.
Bár nincsenek konkrét írásos emlékek arról, hogy mikor
készítették az első sajtot, erre utaló jelek igenis vannak.
Líbiában már i.e. 5000-ből származó barlangrajzok mesélnek a
sajtkészítésről. Egy Mezopotámiában talált levélpecsét szerint
a sumérok már i.e.3500 körül felhasználták a tejet, de
Egyiptomban is találtak az ásatások során olyan edényeket,
melyek sajtmaradványokat tartalmaztak.
A sajt az Odüsszeiában már egyértelműen megjelenik, hisz a
küklopsz barlangjába vetődött görögök lelkesen figyelik,
amint az „... megaltatván a felét a fehérszínű tejnek, átsajtolta
íí
és a túrót font kosarakba helyezte.
Érdekesség a leírtakkal kapcsolatban, hogy maga a sajt szó
(franciául fromage) a görög kosár (formos) szóból származik.
Az Iliászban pedig már arról olvashatunk, hogyan vendégelte
meg Hekamédé Nesztort és Makháont:

Sí Édes italt ebben vegyített amaz isteni asszony, pramnéi jó
íí
borból, amelyhez most rézreszelővei kecsketúrót morzsolt..?

A sajt azon élelmiszerek egyike, melynek felhasználási
módjaiban mindössze fantáziánk szabhat határt.
Tehetjük rántottába, tölthetünk vele gombát, paradicsomot,
vagy akár grillezhetjük is. (Ehhez az utóbbihoz a kecskesajt az
egyik legalkalmasabb, bár érett, robosztus íze miatt sokan csak
az igazi ínyenceknek ajánlják.) Csinálhatunk belőle továbbá
levest, felfújtat, sajttortát. Igazi különlegesség, ha marinirozva
fogyasztjuk. Mégis talán az a legegyszerűbb, ha sajttálat
készítünk belőle, ehhez azonban elengedhetetlen a különböző
sajtok felsorakoztatása. Ilyenkor általában keményebb,
félkemény és lágy sajtok kerülnek egymás mellé, hogy
mindenki biztosan megtalálja közülük a kedvére valót.
Társasági összejövetelek egyik legkedveltebbike a sajtfondü.
amit számtalan formában élvezhetünk. Létezik a hagyományos svájci, vagy a currys fajta, de megbolondíthatjuk
egy kis sörrel vagy akár olajbogyóval is. Svájci jellegzetesség az
érett (elsősorban ementáli) sajt felkockázása és kerámiaedény­
ben való felolvasztása, amit végül fehérborral hígítanak meg­
felelő sűrűségűre. Teendőnk vele csupán annyi, hogy a fok­
hagymával bedörzsölt edényben megolvasszuk a sajtkockákat.
Aztán már indulhat is a közös kulimászás.
Egy kedves ismerősöm írta egyszer: „Gyere testvér, hódolatom
borod kellett nagyon és kelleni fog még örömre bánatra, kér­
désre válaszra a mára és holnapra...”.
Ez a bor, mely egy falat sajttal biztosan melegséget cserkész
nektek a hűvös, őszi
estéken. Kellemes időtöltést hozzá!
í

Mikó Adrienn

1■ M'

A

-

-

21

�ítélet

Falu a ködben
(M. Night Shyamalan: A Falu elemzés)
t

•&gt;■

\

A.
Elnyomott félelmek démonai ttájon miként emésztenek?
(foaqián Phoenix - A Falu)

Az elátkozottakfaluja
Milyen film az, ami egy tökéletesen
működő, amishi-bukolikus közösség
belső kapcsolatrendszerét szörny­
történeten keresztül szemlélteti? Olyan
életviszonyokat mutat be, melyekben a
béke záloga és a rend végső szankciója a
természetfelettivel, a „megnevezhetetlen”-ség borzalmával való fenyegetett­
ség maga? Milyen film az, ami kulcs­
jelenetnek hitt részeit horror elemekből
építi fel, ám a történések fő motiváló­
jaként olyan magasztos emberi tulaj­
donságokra hivatkozik, mint a közjó
önzetlen szolgálata és jövő nemzedéke
iránti féltő gondoskodás? Milyen film
az, ami absztrakt környezetbe helyezés­
sel ad új jelentést az ókori dráma-prob­
lémának, s fő mondanivalóját a törvény
ereje és az egyéni érdek közti ellentétre
helyezi?

Ez a film M. Night Shyamalan filmje.
Sorban a hatodik, és sokak szerint a sze­
rencsés forgatókönyv ellenére megint
nem sikerült. Szokatlan, máig meg nem
értett új rendezői hangról vagy rosszul
kommunikált rendezésről lenne szó?
Az igazság valahol a kettő között la­
pulhat...
Legyen ugyanis bármilyen meggyőző a
Falu fent leírt jelentéstartalommal tör­
ténő értelmezése, a mindezt rávetítésnek gondolóknak épp annyira igazuk
lehet. Ahol nem egyértelmű a rendezői
szándék és a végletekig meno

n

ködösítésből még a történet fő irányvo­
nala is nehezen bogozható ki, a mély
dimenziókat felvonultató elméletek
bizonyítóereje könnyen egyenértékűvé
válhat a kézlegyintéssel. így van, aki
kastélyokat lát a ködfátyol mögé és a
rendezőt filmmágushoz hasonlítja, s
van, aki Shyamalanra mint Ózra, a
hatásvadász díszletei mögé bújt kisem­
berre tekint. A legújabb viták azonban
már nem is a ködfátyol mögött meg­
búvó tartalomról folynak a korábbi
filmjei kapcsán, hanem arról, hogy vane mögötte valami egyáltalán.

■i

•í

Ködlovagok... (M Night Shyamalan és Adrien Bmdy - halról)

Ezért a Falut megelőző várakozások
legalább annyira a filmnek, mint az újabb lehetőségnek szóltak, ami közelebb
vihet a shyamalani filmkoncepció
megértéséhez. Egy olyan filmkoncepcióéhoz, amely, ha egységesen és tu­
datosan létezik a korábbi filmjeire vo­
natkozóan, a Hatodik Érzék óta nem
engedi, hogy lerántsák róla a leplet.

A shyamalan-probléma
Az indiai származású rendező várat­
lanul robbant be a köztudatba. Azon
kevesek közé tartozik, akik fiatalon
eljutottak a karrierjük csúcsára, s ő ráa­
dásul mindezt anélkül tette, hogy a ren­
dezői székben különösebb bravúrokra
lett volna szüksége. Két legkorábbi,
gyengébb próbálkozása után ugyanis
lehetőséget kapott a Hatodik Érzék cí­
mű saját forgatókönyv filmre vitelére,
amelynek középszerű, de gondosan ki­
munkált megvalósítása bőven elég volt

ahhoz, hogy a filmet minden idők
leghatásosabb pszicho-thrillerjei sorába
emelje.
55,Ilyen forgatókönyvvel könnyű!”, mondogatták a rosszmájúak akkoriban.
Nem volt igazuk. A Hatodik érzék ren­
dezői fogásai tétova időhúzásnak tűn­
nek, ám épp annyira a direktori munka,
mint a forgatókönyv érdeme, hogy a
film csattanója alaposan tarkón vágja a
legedzettebb mozilátogatót is. Álltak is
a sorok a jegypénztáraknál, a korábbi
rekordok pedig hangyaszámokká zsugorodtak a másodszori mozi látoga­
tások tekintetében. A korabeli cikkek
által kelt mondák a pszicho-vonal
megújulásáról beszéltek, Shyamalan
karrierje pedig nem is 55-,ívelt fölfelé”.
hanem egyenesen teleportálta magát a
csúcsra. A film sikere kapcsán rég nem
kényeztettek fiatal rendezőt ennyire
producerek, de rég nem is nehezedett
valakire ilyen mértékben a siker te­
kintetében áldásos, de az elvárásokéban
átkos aranytojást tojó tyúk-szerep.
Az óriási füst kísérte újabb shyamalanprodukciók azonban halovány lángo­
kat eredményeztek. Hiába az újabb
remek alapötletek, A sebezhetetlen és a
Jelek, a forgatókönyvi érdemek és a
változatlan elemekkel dolgozó rendezés
ellenére sem tudtak az átlag fölé emel­
kedni. Bár a dollármilliókat felemésztő
promóció kapcsán a shyamalan-mítoszon kelt első repedések többé-kevésbé
észrevétlenek maradtak. a közönség
többnyire rossz szájízzel jött ki a mo­
ziból. Megmagyarázhatatlan defektről,
rossz mederben folyó rendezésről és
elpuskázott lehetőségekről pusmogott.
Mintha Shyamalan a rendezői tehetségét újabban nem tudná a filmjei javára fordítani.
A kétszeres bicsaklás okát azonban
mindenki máshogy magyarázta.
Sokan mondták, hogy a rendező meg­
gyengült, és beadta a derekát Holly­
woodnak, de az a derék mindig is ott

�ítélet

volt, a két későbbi film pedig szintén
saját forgatókönyv-feldolgozásból szü­
letett. Mások a gyengébb szereplés okát
a hirtelen jött sikerben, meg a rend­
szerint vele járó „megrészegedés”-ben
keresték, hisz a fiatalos lendület és a bi­
zonyítási vágy könnyen alább hagyhat
bárkiben, akire idejekorán géniuszt
kiáltanak.
A pénzforrás azonban nem apadt el,
Shyamalan pedig a negatív kritikák
ellenére elhitte, hogy van olyan jó
rendező, amilyen zseniálisak a forgató­
könyv-alapötletei. S ezt a gomba módra
szaporodó történetvezetés- és alapötletklónok is igazolni látszottak. (Hetedik
érzék, Félelem, com, Más Világ, Szitakötő)

A legtöbb kritizáló mégis ezt a tényt kér­
dőjelezte meg leginkább. Úgy gondol­
ták, hogy a shyamalan-filmek problé­
mája újabban Shyamalan, mint rendező
maga, a még nagyobb promócióval útjá­
ra indított A falu sikerét pedig az utóbbi
két filmre fölöslegesen nehezedő, s azo­
kat konzekvensen megfojtó rendezői
stílus elhagyásában látták.
Ök is elismerték azonban, hogy bármi
is legyen a megmagyarázhatatlan defekt
oka, az nem az egyéni hang hiányával
van összefüggésben. Inkább azzal, hogy
a nagyon is túlhasznált rendezői knowhow elemei mennyire képesek csata­
sorba állni az összhatás oldalán.

Falu a ködben
A Falu-t látva egy dolgot leszögezhe­
tünk: M. Night Shyamalan egyenlőre a
korábbi stílusában kíván dolgozni és ezt
az irányt nem hajlandó feladni sem­
milyen kritika kedvéért. Elhamar­
kodott azonban az újabb, hasonló stí­
lusban készült filmjét halva született­
nek nevezni, hisz a Faluban, bár a shya­
malan íz még nem úgy, és ott hat, ahogy
és ahol kellene, egyfajta stílusfejlődés(
/finomodás) nyomai kétségkívül felfe­
dezhetők.

A műfajok közti határok irgalom­
mentes lezúzása, az okosan használt
szubjektív kamera és a klasszikus,
digitális eszközöket nélkülöző félelem­
keltő eszközök a Falu kapcsán is egy
saját útját járó, önállóan gondolkodó
rendező munkáját dicsérik. A külön­
böző tempójú stílusok továbbra is
jelenet-szükséglettől függően kerülnek
alkalmazásra, s a szokatlan esetlenséggel
megoldott összefűzésük szintén a
korábbi shyamalani eszköztár haszná­
latát mutatja.
Am a shyamalan-íz mégsem ezekben, s
talán nem is az elhíresült csattanókban
keresendő. Hanem - mint ahogy az
ördög - a részletekben, jelen esetben a
filmjeinek minden pórusát átható
ködfátyolban van.
Egy erőteljes sarkítás után elmondható
ugyanis, hogy a shyamalani előadásmód a történések egy kerekre göm­
bölyített rétegét készen tálalja a néző
számára, ám hiányzó, sokszor lényeges
elemnek sejtetett részek köré ködfátylat
von. Ezáltal minden filmje egyfajta
katyvasz-sfumatoban tántorog, ami az
ábrázolni kívánt viszonyoknak sajátos
ingatagságot kölcsönöz. A szerencsét­
len, történetbe csöppent néző pedig lépten-nyomon rejtélyekkel találja szembe
magát.
Ez eddig rendben is lenne, hisz a
rejtélyek ismeretes filmbéli tulajdon­
sága, hogy a történet végére valamilyen
formában megoldásra kerülnek. A
shyamalan-filmekben azonban bár­
merre fordul is a kamera, ott újabb
tisztázatlan, homályos viszonyokkal
találkozunk, s ezeknek a film végére
csupán egy meghatározott százaléka
kerül kifejtésre.
A szinte kiismerhetetlenné tett fő szál mentén elmázolt,
egymás felé is rendezetlen, homályos
eseményfoltok nála nem a végső meg­
oldás csatlósai mind, szerepük sokszor
pusztán a felismerni kívánt össze­
függések sejtelmessé tételére, ho­
mályban tartására koncentrálódik. Aki
ezeket a történet elvarratlan szélein

elszórt, lelkiismeret-furdalás nélkül
megválaszolatlanul hagyott viszonyokat (kijelentéseket, történéseket)
akarja egytől egyig megérteni, ne adj
isten, bennük Agatha Christie-sen
felépített, színtiszta logikát keres, az
másodpercek alatt megkavarodik. S
mivel nagy valószínűséggel nem a
kibontani kívánt vonatkozásokon töri
a kobakját, menthetetlenül letéved a
rendező által kijelölt, sárga köves útról.
Sőt, a filmek végén elhelyezett csattanó
is többnyire csak egyetlen utat, a fő
nyomvonalat teszi világossá; az azt
közrefogó többi viszony továbbra is
magyarázat nélkül marad.
Nemhogy nem kapunk tehát egyér­
telmű kapcsolódási pontokat, amelyek
mentén a film közben elindulhatnánk
az értelmezésben, de a bizonyos
összefüggéseket továbbra is homályban
tartó befejezés miatt úgy tűnik, mintha
a teljes, lényeges szempontokra terelő
belső dinamika hiányozna a törté­
netekből.
Csakhogy ez a ráhagyatkozásra ösztökélő rendezői megoldás bármennyire
is segítsen látszólag Shyamalanon,
legalább annyira káros a filmet élvezni
kívánó nézőközönség szempontjából is.
A végletekig ködösített felvezetés szolgálja bármilyen jól a történéseket
végül más összefüggésekbe helyező
fordulatot -, mivel a film túlnyomó
részét jelenti, nem lóghat teljesen a
levegőben, nem maradhat önállóan
értelmezhető tartalom nélkül. A
csattanóra felébredő nézőt ugyanis rég
nem érdekli egy olyan történet
fordulata, ami fél órával ezelőtt
kellemes délutáni alváshoz segítette.
Ha Shyamalan Hatodik Érzékét rende­
zési szempontból véletlenül eltaláltnak,
az azt követő két filmjét pedig pusztán a
keresgélésnek tudjuk be, a Falu minden­
képpen fejlődésként értelmezhető. Elő­
ször érezzük, hogy a felvezetés (amely
bármennyire is fájjon az előzetes alapján a horrorrajongóknak, többnyire

23

�ítélet

pusztán egy elzárt közösség belső
viszonyainak ábrá-zolását jelenti) nem
pusztán csattanó-késleltető szerepet tölt
be, a fordulatnak számító ponttal jóval
egészségesebb viszonyban van a történet
előre vitele szempontjából. A lényeg­
adagolás korábbi egyensúlytalanságát
kívánja ellentételezni az egy helyett két
csatta-nóval dolgozó történetvezetés is,
amely miatt lehet, hogy a befejezés nem
akkorát, de legalább nem is
53',szól”
roskad össze a csaknem két órán

keresztül halmo-zódó kérdések súlya
alatt.
A pozitívumok ellenére a változatlan
rendezői hozzáállás miatt a Falut
mégsem valószínű, hogy összhatásában
bárki is az év legsikerültebb darabjai
közé sorolja majd. Egy fejlődési irányt
azonban mindenképpen mutat a film,
amelynek mentén Shyamalan újra
elindulhat páratlan alapötletek még
szerencsésebb megvalósítása felé.
S hogy rendező a jövőben készülő

filmjeiben megtanul-e kommunikálni
velünk történet közben is? Ez sajnos
továbbra sem valószínű, de mostanra
legalább tudjuk, hogy változatlan stílus
mellett mire számítsunk nála.
Azt azonban ne is várjuk, hogy
kevesebb füstöt fújjon a színpadra.
Ezzel ugyanúgy lerántaná magáról a
leplet, ahogy a filmjei végén szörnyeiről
teszi.

Zsellér.máté

Pázmány rejtvény
Készítette: Tokody Klára

1

2

3

4

5

16

6

7

8

9

10

11

12

20

21

F

25
31

30

29

44

Vízszintes: 1. Megfejtés; a környezetvédelem egyik
nemzetközi alapokmánya a széndioxid-kibocsátásról 16,
Murr: mesebeli macska 17. Építészeti elem 18. Oxigén vegyjele
19. A Négyszögletű kerek erdő írója 21. Juttat 22. Sok 23.
Társadalmi szabály, irányelv 25. Mohamedánok által
hitetlenekre alkalmazott szó fordítva 26. Kérdőszó 27. A
gyerekek ezt a főzeléket általában nem szeretik 29. Spanyol
autójel 30. Sőt angolul 31. Sav egyneműi 33. Azonos betűk 34.
Kettős 36. In das röviden 38. Veszekedések 41. Bűnügyi film
43. ... Misi, regényhős 45. Tojás régiesen 46. Csodálkozást
kifejező szó 48. Hosszúság jele

24

24

28

34

33

41

38

37

15
18

23

43

14

17
19

36

13

45

46

35

42
48

Függőleges: 1. Központi Metafizikai Intézet 2. Ittrium és
szűz 4. Talaj
jód vegyjele 3. Szent Johanna, az
termékenységét segíti elő 5. Osztály rövidítve 6. Rettenetes... orosz cár 7.... Hemingway író 8. Kegy betűi keverve 9. Toyota
modell 10. EBV 11. A Kar egyik alapítója 12. Apró
teremtmények 13. Díszítés 14. Nitrogén vegyjele 15.
Yedimester 20. Magyar folyó 21. Mamut betűi keverve 22.
Tehén mondja 24. Médium 25. Tiszta németül 28. Mesebeli
varázsló Smaragdvárosban 32. Áruk határátlépésekor
fizetendő díj 35. Angol olaj 37. Kettősbetű 39. Ismétlést
kifejező szócska 40. Kiütés 42. Sugár jele 44. Liter jele 46.
Nano

�ítélet

Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval
Vári Attila olimpiai bajnok vízi­
labdázónkkal a Kőér utcai uszodá­
ban beszélgettem.

- Egy igen sablonos kérdés­
sel kezdenék. Amikor Athén­
ban a válogatott a döntőt
játszotta, mi éppen a gólya­
tábori akadályverseny lebo­
nyolításával foglalatos­
kodtunk. Szinte természetes
volt, hogy a gólyák beültek
valahova, és végig izgulták a döntőt. Te hogy élted
meg az olimpiai győzelmet?
- Először is nagyon szépen köszönöm nektek. Nagy öröm,
amikor telt ház előtt játszhatunk külföldön is és a közönség jó
része magyar! Az emiber ilyenkor nem száz százalékkal, hanem
kétszázzal pörög. Az igazság az, hogy természetesen feszültség
volt bennünk, de mindenki higgadtan tette a dolgát. Miután
mi már a nyolc év alatt igen sok döntőt megéltünk, így
nagyobb volt a tapasztalatunk ellenfelünknél, meg hát jobbak
is voltunk.

-Mi volt az Olimpia utáni első dolgot?
- Természetesen felhívtam a családomat. Az Olimpia után egy
hónap szünetet kaptunk. Road Show-kon vettünk részt, hogy
megköszönjük a szurkolóknak, amit tőlük kaptunk. Roppant
sok hivatalos rendezvényen kellett részt venni, meg interjúk
hada... A győzelemmel együtt kell élni!

- Áttérnék a konkrét lényegi kérdésre. Mióta vagy
a Pázmány hallgatója?
- 2002ben vettek át a Szegedi jogi karról. Jelen pillanatban
passzív félévem van, de nagyon szeretném folytatni. Már
rendelkezem egy sport-Manageri diplomával és most egy
Rekreációs sulit végzek. Amint befejeztem ottani tanulmá­
nyaimat folytatom.

- Említetted, hogy a családodat hívtad először.
Mondanálpár szót a családodról?
-Van egy gyönyörű szép 14 hónapos kisfiam, akit mindennél
jobban szeretek és természetesen egy csodálatos feleségem. A
sportban és az életben nagyon fontos, hogy legyen egy hely,
egy közeg, ahol megnyugvást talál. Ez volna a család, amely
minden előtt áll. A családom nélkül nem is menne.

-Mik a pillanatnyi céljaid?
- Pillanatnyilag elkezdődött a bajnokság, ahol mindenképpen
helyt kell állnunk. A Vasastól kikaptunk a Barcelonát
elvertük. Ilyen az élet. Megnyertük a Szuper kupát és ez
nagyon nagy erőt ad az Euroliga küzdelmeire, ahol Domino,
mint címvédő vesz részt a küzdelmekben.

- Asr átlag ember szerint, aki egy élsportban
kiválóan szerepel, az csupán a sportra kon­
centrál. Te viszont több diplomát kívánsz
megszerezni az elkövetkező évek során. Hogy
tudod egyeztetni a sportot a tanulással és
természetesen a családdal?
- A mai világban több lábon kell állni. A sport rendkívül
fontos, viszont azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy
35 éves korában az ember kiöregszik. Muszáj, főként egy
családos embernek a jövőjére is gondolnia. A csapattársaim
célja is több diplomának a megszerzése.

- Mit gondolsz, mint hallgató, miben kellene
változnia ajogászképzésnek?
- Szerintem a Pázmányon jó az oktatás, viszont általános
hibának tartom a gyakorlati oktatás hiányát.
Gyökeres Zoltán
1

liti:

»
tf

I

-Mi az érdeklődési körödjogon belül, illetve mi a
célod ajogi tanulmány végeztével?
- Egyértelműen a büntetőjog. Régi vágyam, hogy bíró legyek.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de ugyanolyan, mint a sport.
Bizonyos szorult és nehéz helyzetekben, borzasztó fontos
döntéseket kell hozni és lehetőleg jól! A különbség, hogyha a
bíró* téved, egy ártatlan személy szenved.

í
?

25

�ítélet

Orwell
55.Nagytestvér mindent lát!”. Erről először sokaknak a valóság-show jut eszébe, főleg
azoknak, akik nézik, nézték, és talán többségük be is költözött volna a „villába”... Talán
bele se gondolnak, honnan vették a játék kitalálói ezt a „szlogent”. Igen, ezt sokan tudják,
ez valóban George Orwell „1984” című művéből való idézet, de abba már kevesebben
gondolnak bele, miközben esetleg jót derülnek a műsoron, hogy miféle világot takar ez a
mondat az Orwell-kreálta világban. Aki olvasta ezt a könyvet, amely minden bizonnyal a
huszadik század egyik legjobb, halhatatlan könyve, (Fura, hogy Orwell nem sokkal halála
előtt fejezte be megírását.) az már nem találja annyira vonzónak ezeket a szavakat...
ORWI í 1
Ha valaki azt mondja: Orwell; rögtön az „Állatfarm (Tündérmese)” és
az „1984” jut eszünkbe, joggal. Mindkét könyv önkényuralmakat mutat
be, bár az „Állatfarm” egy valós eseménysorozatot követ, az írótól
megszokott cinizmussal. a szovjetrendszer kiépüléséről. Ha jobban
megfigyeljük, a különböző szereplők vagy szereplő csoportok valós
szervezeteket, társadalmi rétegeket mutatnak be...
' ‘T' -.!!
Az „1984” ellenben sokkal megrendítőbb, mert ugyan egy fiktív, de &lt;
annál gyilkosabb rendszert állít elénk. (Ami sokban hasonlít a
kommunista rendszerekhez, mégsem egyetlen forrása a műnek, bár emiatt
egészen a rendszerváltozásig be volt tiltva...) Mindenre kiterjedő állami,
vagy inkább „Párt” felügyelet, lakások, amelyekben nem lehet elbújni a
falba épített adó-vevő, állandóan bekapcsolt „telekép” elől, melyből
folyamatosan árad a propaganda, viszont a másik oldalon nézik is rajta
keresztül az embert, egyen-overallok, bennük magányra ítélt gép-emberek, folyamatosan
változó történelem, (a Pártnak éppen megfelelőre faragva, néha az abszurditás határait is
átlépve...), a szerelem tiltása, a családon belüli rettegés és gyanakvás világa, amelyben
sokszor a gyerekek jelentik fel büszkén, „gondolatbűnöző ” szüleiket. Igen, már a
gondolat is bűn. Sőt! Az se baj, ha még az sincs... egy világ, ahol nem létezik nyugdíj, mert
mindenkit „elgőzösítenek” egy idő után. Elgőzösítik. És akkor nem csak testi halott az
ember, hanem totális halott, mert kötelezően nem is létezett, neve sem marad meg, még
az utolsó nyilvántartásban sem...
A főszereplő, Winston Smith, az Igazság-minisztériumban dolgozik, ahol feladata a
különböző újságcikkek „nyomdahibájának” kijavítása, tehát a hazugság kitalálása... Ez
után nem is meglepő, hogy a Szeretet-minisztérium a kínzásokkal, a háború vezetésével, a
Bőség-minisztérium a megszorító-intézkedésekkel foglalkozik...
Háború. Igen, folyton háború van, a világot uraló három szuperhatalom között,
(Óceánia, Eurázsia, Kelet-Ázsia) amelyek sosem érintenek stratégiai fontosságú helyeket,
csak a nyersanyag és az emberek tudatának felemésztésére szolgál. Természetesen minde­
gyik államban ugyanaz a rendszer működik, csak más néven... Elolvasván a könyvet,
kibontakozik szemünk előtt egy rendszer, amelyből szemmel láthatólag nincs kiút...
Orwell ezen két könyve még meglepőbben hat, ha tudjuk, ő maga sokáig elkötelezett
kommunista volt, hitt a proletariátusban (A köztársaságiak oldalán, önkéntesként har­
colt a spanyol polgárháborúban, ahol megsebesült), de aztán kiábrándult belőle. Utána
nem tért vissza a „másik véglethez”, ahonnan látszólag indult, és aminek részese volt, (6 évig volt Burmában rendőrtiszt), hanem megtalálta józan, polgári önmagát.
Több könyve is megjelent már magyar nyelven, lassan az összes,
nnJnTílcílhíin Kiemelném
Ki&lt;»mplní»m íia „Légszomj
„Imznm?” („Corning
LCnminí^nn
w
különböző kiadók gondozásában.
up
fór air”), „Csavargóként Párizsban, Londonban”, „Burmái napok” és
.Hódolat Katalóniának” című könyvit, melyek ugyancsak mesterművek.
55
George Orwell századunk, és az irodalom egy sajátos, kiemelkedő alakja,
akit főleg a kommunizmus beletaposott a feledés mocsarába, és csak lassan
sikerül újra visszatérnie az őt megillető köztudatba.
Pozsgai-Szabó Péter

26

Eredeti név: Eric Blair
Született: 1903.Motihari,
Bengal, India
Meghalt: 1950.London
- indiai, brit gyarmati tisztviselő
család gyermeke
- királyi ösztöndíjas Etonban,
Angliában
- 1922-27, az Indiai Birodalmi
Rendőrségnél rendőrként
szolgál
- megcsömörlik a gyarmati való­
ságtól, hazamegy és író akar
lenni.
- 1928-29. Csavarog Franciaor­
szágban és Angliában.
Csavargás, koldulás, alkalmi
munkák...
- 1930-tól tanárként is dolgozik,
folyamatosan ír a New Adelphibe
- tudósító, majd harcol a spanyol
polgárháborúban (a POUMban)(katalán trockista szervezet),
megsebesül
- Hódolat Katalóniának című
könyvét a nemzetközi baloldal
támadta II. világháború.:
tudósító és tárcaíró a BBC-nél,
Tribune-nál, Observernél. A
Home Guard őrmestere.
- 1945: Állatfarm a háború után a
megszállt német területeken
tudósító
- 1945-ben meghal első felesége,
'49-ben újraházasodik
- 1948: 1984
- 1949: Tuberkolózisban meghal,
46 éves korában.

�ítélet

Diáktársaink tündöklése és bukása
Azt nem tudhatom, hogy milyen eredménnyel szerepeltek azok a hallgatók a vizsgákon, akiktől az alábbi örökzöld (ségek)
származnak, de nekünk most okoznak néhány derűs percet. Az alábbi aranyköpéseket Dr. Jobbágy i Gábor Professzor Úr jegyezte fel
az utókor számára.
1. Elévülés az, hogy miden úgy marad, ahogy van.
2. Rengeteg hatalmas gazdagsága van a védjegyjognak.
3. A Code Civile bebetonozta a nemességet, de a
polgárságnak is engedményeket adott.
4. Irnerius munkája nyomán a római jog ismét
emészthetővé vált.
5. Az ALR a maga 20 ezer paragrafusával meglehetősen
rémisztő volt.
6. Azt akartam burkoltan megfogalmazni, hogy egy
képzőművészeti alkotásnál nem feltétel, hogy szép legyen.
1. Nem kell görcsösen ragaszkodni a föld és az épület
egységéhez.
8. Szomszédjog: a tilosban talált állat és a közös bokor
9. Olyan mélységig nem tudom a polgári jogot, hogy a Csjt.
jogforrás-e.
10. A süketnéma csak szóbeli végrendeletet tehet.
11. A méhmagzat öröklési szerződésben félként szerepelhet.
12. A jogosulti késedelem az emberi gyarlóságból fakad.
13. Irnerius volt a glosszátorok fő atyja.
14. A későbbiek is Werbőczi Hármas könyvéből táplálkoztak.
15. Örököst meg lehet nevezni a becenevével.
16. A magyar jogban nincs parlagon heverő vagyon.
17. Kábítószer forgalmazására koncessziós társaságot lehet
létrehozni.
18. Apasági vélelem azzal szemben állhat fenn, aki potens.
19. Szerv- és szövetátültetések problematikáját Ulpiánusszal
szeretném kezdeni.
20. A céget törlik a nyilvántartásból, ha ismeretlen helyen
tartózkodik.
21. Van, aki úgy gondolja, hogy a haszonélvezet nehezékként
jelenik meg.
22. Előadásra azért jó járni, mert mindig ragad valami az
emberre.
23. Az apasági vélelem azt jelenti, hogy az apa elismeri az
apaság mibenlétét.
24. Ingó dolog az, ami nem bír értékkel és mozdítható
25. Nem lehet tudni, hogy az örökös milyen értéket szerez az
örökhagyó elhunyása esetén.
26. Jelenleg a földhivatalba utalják az ingatlant.
27. Eredeti szerzésmódnál tulajdonképpen egy szűz tulajdon
keletkezik.
28. A tulajdonosok a lakást uralmuk alá keríthetik.
29. Telki szolgalom a fényhez való jog.
30. A találó találói jogdíjra tarthat igényt.
31. A birtokper a bíróság előtt lefolytatott szabályszerű
eljárás, ahol a bíró hoz döntést a vitás ügyben.

32. A művi megtermékenyítésnek akkor van helye, ha
természetes úton nem lehetséges teherbe ejteni a
célszemélyt.
33. A kisebb fontosságú mellőzhető testrészekről lehet
rendelkezni az embernek.
34. A földtulajdonosnak és az épülettulajdonosnak vicaverza
elővásárlási joga van.
35. A hatályosság sérülése kihat az egész végrendeletre.
36. A házasságkötést megelőző eljárás egy olyan idő, amikor a
felek még meggondolhatják a dolgot.
37. Az orvos-beteg szerződése hasonló a szerencsejáték
szerződésekhez.
38. A bíróság felbonthatja a házasságot, ha a felek a bíróságon
megjelentek és kijelentik szándékukat.
39. Az emberi személy és a részvénytársaság között az a
legnagyobb különbség, hogy az Rt-t nem illeti meg az
élethez való jog.
40. Az örökhagyónak alapesetben négy nagyszülője van.
41. Cselekvőképtelen halottból törvényes képviselő
engedélyezheti a szervkivételt.
42. Az alapítványt az alapítványi hivatalba jegyzik be.
43. Művi megtermékenyítésben részt vehet az élettársi
kapcsolat női oldala.
44. A házastársi munkaközösség házastársak között áll fenn.
45. Tulajdonos érdeke, hogy tulajdonát mindenki tisztában
tartsa.
46. Szomszédjog az ereszjog.
47. A végrendeletre a végrendeletre vonatkozó szabályok
érvényesek.
48. Az egyik szülő kiesése esetén a többi szülő örököl.
49. Vannak monográf végrendeletek.
50. A csomagküldő kereskedelemnél meg kell jelölni
katalógus székhelyét.
51. Az orvosi műhibás perekben az orvos-szakértők kéz-kezet
mos alapon kimossák az orvost.
52. Mindenkinek tartózkodnia kell a másik tulajdonától.
53. Állami vállalatoknál az igazgatónál van a legeslegnagyobb hatalom.
54. Részvénytársaság tagjainak hierarchikus a felépítése.
55. Az örökös kötelezettsége az örökhagyó szokásos mértékű
eltemettetése.
56. Telki szolgalom az élelmiszerre nem állhat fenn.

27

�s

«equum’

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szentkirály utcai Dísztermében

A romantica
világa

«r
4--

Zenés beszélgetés a
romatikáról, az első világ- j
sztárokról, a forradalmak |
koráról, zongorakísérettel, J
három felvonásban
1

A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák

Dr. Horváth Attila - egyetemi docens
Szilasí Alex - zongoraművész
Az estek kezdete:

2004. október 27., szerda este 18.30
2004. november 17., szerda este 18.30 és
2004. december 1., szerda este 18.30.
A szalon vendégeit egri hungaricumokkal lepjük meg.
Helyszín: PPKE JÁK Díszterem (1082 Bp. Szentkirályi u. 28-30.)
Szervező: Hallgatói Önkormányzat. A belépés díjtalan.

Szereted az izgalmat?

Légy romantikus!
A romantika izgalmassá tesz!

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="57">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3382">
                  <text>2004</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3492">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3472">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3473">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3474">
                <text>VII. évfolyam 5. szám 2004. november</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3475">
                <text>Tartalom&#13;
Hírek&#13;
Nézőpont&#13;
Interjú Schanda Balázs Docens Úrral&#13;
„Város lelke az egyház”&#13;
Kalendárium&#13;
A Pázmányon járt Liszt Ferenc&#13;
Képriport&#13;
„A szerelem beteljesülése maga a házasság”&#13;
HŐK választás&#13;
Szertefoszlott remények&#13;
Függöny fel&#13;
Az arany ára&#13;
Új Eldorádó&#13;
83 tonna haltetem&#13;
Interjú Dr. Bandi Gyulával&#13;
Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza&#13;
Hallgató-oktatóviszony a Karon&#13;
A magyar-szlovák Tokaji vita&#13;
Sajt és bor&#13;
Falu a ködben&#13;
Pázmány rejtvény&#13;
Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval Orwell&#13;
Diáktársaink tündöklése és bukása</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3476">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE&#13;
HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3477">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE&#13;
HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3478">
                <text>2004. november</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3479">
                <text>2004.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3480">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3481">
                <text>A4 (210x297) ; (701kb+3912kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3482">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3483">
                <text>PPKE_itelet_VII_5_200411</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3484">
                <text>T00065</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3485">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3486">
                <text>28 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3487">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3488">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3489">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3490">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3491">
                <text>PPKE_itelet_VII_5_200411</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="209">
        <name>HÖK</name>
      </tag>
      <tag tagId="41">
        <name>Jobbágyi Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="265">
        <name>Lukács Tamás</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="195" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="396">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/79c8a7281e68e6d4326c119d487f73e0.jpg</src>
        <authentication>7cd7ff62b43ab97596de65a202450b41</authentication>
      </file>
      <file fileId="397">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/9ab6416e3f2fb66121958b50ad6d4a4e.pdf</src>
        <authentication>6d8506eeeb3b64f88b3c8981e0135826</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="3493">
                    <text>VII. ÉVFOLYAM, í SZÁM

A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja

2004. DECEMBER

ÍTÉLET
A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR
HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA

ÁÍSott, Béftés karácsonyi ünnepeket és
boíőog új essten6ót kívánunk

minőén olvasónknak!
honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu

�ítélet

Tartalom
Hírek
„Ez nagy szentség valóban”
Sáska Zoltán Attila versei
„A szellemóriások fénye rám ragyog.”
.......................................
Marton Géza Polgári Jogi TDK.................
. .
A Zengő-ügy .............................................................
Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével
Vizsgán innen................................................................
Első hónapok a Pázmányon
Le az érdektelenséggel!........................................................
Karácsonyi hagyományok............................................
Advent első vasárnapja
..................................................................
Elmaradt havazás
.
Karácsony nálunk és másutt
........................................................
A Kari TDK Eredménye
Kísért a fantom...
........................................................
Magyarország és az Európai LJnió.......................................................
Néhány sor egy barátról....
........................................................
Pázmány rejtvény
Gólyák, ki a fészekből!
.......................................................
Csodaváros.........

2
3
3

Impresszum

4

6
7
8
8
9
10

14

Hírek

TVSz-módosítás:
Afélévvégi aláírás megszerzése kötelezően és szabadon választott tárgyaknál és
a gyakorlatoknál köthető feltételhez.
A feltételeket a szorgalmi időszak kezdetén a tanszéki hirdetőtáblán és a
NEPTUN rendszeren közzé kell tenni és a Dékáni Hivatalnak és a HÖK-nek
meg kell küldeni. Ha a közzé tétel nem történik meg: a tantárgyjegyző nem
teheti feltételtől függővé az aláírás megadását!
A kötelező előadásoknál az aláírás nem köthető feltételhez. Félévvégi aláírás
helyén: 'vizsgára bocsátva' bejegyzés.

Az UV-időszak: a rendes vizsgaidőszakot közvetlenül követő 2 vagy 1 hét.
Az évfolyam- és szakdolgozatot 12-es betűmérettel és 1, vagy 1.5 sorközzel kell
megírni. A kötelező karakterszám nem változik! Témák megadása: megelőző
félév április 1. és május 1. között.

A záróvizsga-időszak: márciustól júniusig; ill. szeptembertől decemberig tart.

ítélet
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
6
Hallgatói Önkormányzatának lapja
Megjelenik 1500 példányban
Felelős Kiadó:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
12
A kiadó képviselője:
12
Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egye-temi
13
tanár

15
Főszerkesztő:
16
Lukács Tamás
18
18
Főszerkesztő helyettes:
19
Tokody Klára
19
Vargha Bálint Tamás

A szerkesztőség tagjai:
Balogh Zsolt
Budaházi Árpád
Fügedi Zsófi,
Juhász Gábor
Mikó Adrienn
Oláh Viktória Klára
Pozbai Viola
Rádi Vilmos Gábor
Zsellér Máté

Berényi Hajnalka
Cseri Tímea
Gyökeres Zoltán
Mavrák Hedvig
Milisits Barbara
Pásztor Veronika
Pozsgay-Szabó Péter
Szalay Beatrix

Akik munkákat segítik:
dr. Koltay András, Teleki László, Pocsai
Tamás

Nyomdai Előkészítés:
TomArt Reklámstúdió
Nyomda:
Alumni Kiadó Kft.

2005. január 21-én 15 és 17 óra között
a Díszteremben díszdoktorrá avatja Karunk

James Crawfordot,
a Cambridge-i Egyetem jogi karának dékánját.
Mindenkit szeretettel várunk!

2

Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja
írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit,
aki részt venne a szerkesztőség
munkájában.
E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu
Itelet01@hotmail.com

�ítélet

„Ez nagy szentség valóban”
Az Eucharisztia éve

Sáska Zoltán Attila versei
Nem-bűvész?
Elnémulnék,
S mint madár,
Ki vissza sosem röppen,
Eltemetném magam -

Csak az én életem lennék! De egy ázott félálomban
Én lelkem nyugalmát
Eszik „más-kereszt” papjai.

Már menőben lennék,
S vagyok útra-kész maradásod Nem-bűvész, csak egy költött,
Eszme-vén poéta -

Ómen
Ha érteném hangját a bokornak'
s ha ég, táplálni tudjam lángját -

Ha érteném útját csillagoknak,
kísérni kék-szemmel tudnám Ha érteném jászolnak sírását,
térdet hajtanék előtte - keresztet cipelnék helyette minden helyre vele mennék - vele lennék,
ha magához vesz, megtagadnám Magam -

Ha érteném tettét, a kék-Végtelent vágynám,
bár függenék keresztjén úgy!, - köztetek csüggenék Ha érteném Őt megkérdezném,
harmadnapra én is felépíteném,
majd elmennék, hol üveg-kék hintóval
kék-ének olvadnak eggyé' s minden
márvány-fehér csillagokon kúszik
felém-feléd, ha mind-mindnyájan értenénk...

ámen

Idén ünnepli Egyházunk az Oltáriszentség misztériumát. Ebből az alka­
lomból országszerte tartottak megem­
lékezéseket egyházmegyéinkben. Azt
azonban, hogy valójában mit is jelent
a szó: Eucharisztia, talán nem mindig
tudjuk pontosan. Mint ahogyan azt
sem sejtjük a legtöbbször, milyen sok­
fajta üzenetet hordoz ez az egyetlen
kifejezés. Lássuk tehát röviden, mire
is emlékezünk az idei évben.

A szó maga, görög eredetű, jelentése: „jó
hálaadás . Az ősegyházban a Didaché — A tizenkét apostol tanítása
című irat tanúsága szerint ezt az elnevezést használták Jézus utolsó
vacsoráját megismétlő, valamint Krisztus kereszthalálát meg­
jelenítő cselekmény megnevezésére. Lukács evangélista szerint
ugyanis Jézus az utolsó vacsorán hálát adott, mielőtt átváltoztatta a
kenyeret és a bort. Ismeretes még további két kifejezés - az
úrvacsora, illetve a kenyértörés—az említett szertartásra.
Az Oltáriszentség — mint azt már láthattuk — egyszerre több jelen­
téssel bír, s többfajta történésre vonatkozik. Egyfelől Eucharisztiának nevezzük az utolsó vacsorára emlékező szent cselek­
ményt. S miképpen a nagycsütörtöki “vacsora” is elővételezte a
keresztáldozatot, úgy jeleníti meg napjainkban is a szentmise a gol­
gotái engesztelő- es halaaldozatot. Az utóbbi áltál a Teremtés
művéért adunk hálát. Az úrvacsora kifejezésünk pedig a Jézus
testévé és vérévé vált kenyérre és borra emlékeztet bennünket. A
szentáldozással Jézus Krisztus lelki táplálékunkká válik, az
áldoztatás szertartása után pedig az oltáron marad, “megőrzése és
imádasra kerül. (Innen ered az oltáriszentség szavunk.)
Egyes hittudósok újabban — az átváltozást helyezve előtérbe — más­
fajta megközelítésből vizsgálják az Eucharisztia szentségét. Szerin­
tük az aranygyűrű metaforáján keresztül érzékeltethető a legtisz­
tábban az átváltozás. E tárgy értékét első szemlélődéskor csupán aranytartalmaból és árából vonhatjuk le; de az ajándék mennyit vál­
tozik, ha valaki szeretete jeléül úgy ajándékozza kedvesének, mint­
ha saját magát adná.
Az Eucharisztia szentsége is olyan isteni misztérium, amelyet az
emberi elme csak alig érhet fel. Mégis hiszünk abban, amit Jézus
Krisztus maga mondott:
„Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, a világ életéért. ” (Jn 6,51)
Az Oltáriszentségről Magyarországon 1938-ban emlékeztek meg
először. Ebben az évben szervezték meg Budapesten a Nemzetközi
Eucharisztikus Kongressztust. Ünnepségek, körmenetek vették
kezdetüket, melyeket pápai legátusként Eugenio Pacelli, a későbbi
XII. Piusz pápa vezetett.

Milisits Barbara

3

�ítélet

„A szellemóriások fénye rám ragyog.”*
Megalakult a Szászy István TDK
Milyen ember volt Szászy István...?
Mit jelentett a XX. század első felében nemzetközi magán­
joggal foglalkozni...?
Honnan jöttek, és miként váltak „szellemóriásokká” az akkori
fiatalok...?

Ezeken a kérdéseken gondolkodtunk, és erről kérdeztük a
Szászy István Tudományos Diákkör alakuló ülésén egyete­
münk három jeles professzorát: Dr. Bánrévy Gábort, Dr.
Boytha Györgyöt, és Dr. Burián Lászlót.
2004. november 10-én tartotta alakuló ülését a Nemzetközi
Magánjogi Tanszék által szervezett Szászy István Tudomá­
nyos Diákkör. A zsúfolásig telt Tanári klubban, egy szerény
fogadás mellet gyűltünk össze. Szervezőkként úgy gondoltuk,
hogy egy tudományághoz, jogághoz annyira szervesen hozzá­
tartoznak azok, akik maguk is „alkották” a tudományágat,
hogy nélkülük lehetetlen elmélyedni benne, vagy legalábbis
sokat veszít az ízéből az, aki csak tankönyvekből kíván
tanulni. Ezért magától értődött: pillantsunk bele a múltba, és
ismerjük meg azt a különleges embert, akit még a mi
professzoraink ismertek, és akiről hírt tudnak adni nekünk.
Tanítványai elmondása szerint Szászy István hatalmas tudású,
filozófiai műveltségű, jó humorérzékkel megáldott, igazi
kamáslis úriember volt, akire nem lehetett nem tisztelettel
nézni. Tanárként és tudósként meghatározó személyiség, aki
életre szóló hatással tudott lenni diákjaira. Boytha és Bánrévy
professzor urakat is ő térítette el eredeti pályájukról.
Bánrévy professzor úr elmesélte, hogy ő mindig is diplomata
szeretett volna lenni, s csak Szászy személyisége és intellektusa
hatására kezdett a nemzetközi magánjog iránt érdeklődni.
Boytha professzor úr szintén nem jogásznak készült, hanem
orvosnak, s a jogi karon, első éven keltette fel érdeklődését
Szászy 1938-as Nemzetközi Magánjog c. könyve, olyannyira,
hogy magánjog általános részi vizsgáján beleszőtte feleletébe
az olvasottakat, mire Szászy felajánlotta neki, hogy legyen a

4

demonstrátora.
Bánrévy és Boytha professzor urak is Szászy demonstrátorai
voltak.
Zlinszky János prodékán úr, aki egyébként jelen volt a TDK
ülésen, ismerte, és nagyon becsülte Szászyt, de ő már akkor
Marton Géza mellett, a Római Jogi Tanszék berkeiben
tevékenykedett.
Boytha professzor úr elmesélte, hogy hogyan fogadta be őt
Szászy nemcsak tanítványként, hanem kedves barátként is
családja körébe. Mesélt a Szászyéknál elköltött vacsorákról, a
„rendkívül csinos és bájos” feleségéről, a lánya papagájáról, és
külföldi utazásairól, amikor is Szászy állítólag szívesebben
beszélgetett a külföldi professzorok szép feleségeivel, mint
magukkal a professzorokkal...
Tudósként és előadóként Szászy az egész egyetemi
hallgatóságot lenyűgözte előadásain. Boytha tanár úr mesélte
el, milyen világos és kristálytiszta logikával vezette be a hall­
gatókat a nemzetközi magánjog rejtelmeibe. „Az előadásain
mindig legalább hat elméletet felsorolt és azt mondta, ennek
az elméletnek ez a hibája — így az asztalra hajolva, hogy min­
denki lássa az egyiptomi királytól örökölt zöld skarabeus gyű­
rűjét, arra nagyon büszke volt — és egy kis hallgatás után azt
mondta: „A helyes álláspont pedig a következő...” — és akkor
hátra dőlt, és elmondta, mi követke-zik most logikailag, hogy
az összes többi rendszer az hibás.”
Hatalmas és rendszerezett tudására vall, ahogyan könyveit
írta: leírásuk pillanatában kiadásra kész állapotban voltak
(nem volt szüksége szövegszerkesztőre...). Mások — sőt saját
korábbi — írásait is aláhúzta, és rengeteg jegyzettel látta el.
Próbáltuk összeszámolni, hogy hány nyelven tudhatott
Szászy, művei és külföldön tartott előadásai alapján, s az
angol, német, francia, spanyol, olasz, latin, orosz után elbi­
zonytalanodva, inkább nem is folytattuk.
Jogösszehasonlító munkájáról mondta el egy miskolci egyete­

�ítélet

mi tanársegéd, hogy amikor olvasta Szászy műveit, sokszor
még annak a népnek a neve sem volt ismerős, amelynek jogát
Szászy elemezte...

Burián professzor úrtól megtudhattuk, hogy ő dolgozza fel
Szászy István hagyatékát, s néhány relikviát is hozott magával
belőle az alakuló ülésre, amit mindenki megnézhetett. Köztük
volt Szászy indexe, amely egy kutató elme kezdeti kanyargó
útjának bizonyítéka; egy 1917-ből való filozófiai jegyzeteit tar­
talmazó kötet (gyönyörű szép kézírással), mely Goethe idézet­
tel kezdődik és Kant filozófiájának tárgyalása van az első la­
pon; korabeli újságcikkek, tankönyvek, valamint summa cum
laude diplomája.
Az '50-es évek világáról, a diktatúra éveiről beszélve, Zlinszky
professzor úr mondta el, hogy hosszú távon Szászynak végső
soron szerencséje volt abban, hogy 1950-ben nyugdíjazták.
Bár nem taníthatott, de ellentétben számos pályatársával,
szinte zavartalanul alkothatott, és a rendszerhez csak kife­
jezésmódjában elegendő volt alkalmazkodnia, egyébként nem
kellett elköteleznie magát.
Szászy a szó szoros értelemben élete végéig alkotott: éppen egy
nemzetközi munkajogi tárgyú előadást ment tartani, amikor
balesetet szenvedett.

Ezúton szeretnénk megköszönni a Professzor Uraknak, és
minden részvevőnek, hogy eljött. A tudományos diákkör
alakuló ülését egy tudományos műhely felé vezető első lépé­
sének szántuk, a célból, hogy teret bizto­
sítsunk annak, hogy hallgatók összeálljanak és megpróbáljanak Szászy István
szellemi termékeivel megismerkedni, és —
ahogy Bánrévy professzor úr megfogal­
mazta — bűvöletébe kerülve az általa tanítottakat továbbfejleszteni. Reméljük, hogy
akik eljöttek, közelebbről is megismerték
azt az embert, aki megalapozta, és nemzet­
közi hírűvé, elismertté tette a huszadik
század magyar nemzetközi magánjogát.
Terveink szerint a tudományos diákkör
következő ülését már a tavaszi félévben
tartjuk, amelyre nagy szeretettel várunk
mindenkit!

képviselői is tartoztak. Gimnáziumi tanulmányait a Trefort
utcai Gyakorló Főgimnáziumban végzi, majd rövid katonai
szolgálat után kis ideig orvosi és böcsészeti tanulmányokat
folytat, végül a Ma-gyar Királyi Tudományegyetem Jogi Kará­
ra iratkozik be, és 1922-ben „egyhangú kitüntetéssel” végzi el.
Két évig Párizsban folytat diplomáciai tanulmányokat, majd
hazatérve a Magyar Királyi Külügyminisztériumban helyez­
kedik el, de hamar átkerül az Igazságügyi Minisztérium nem­
zetközi jogi osztályára. A húszas évek végén kezdi meg tudo­
mányos tevékenységét, érdeklődése egyre inkább a nemzet­
közi magánjog felé fordul. 1930-ban az International Law
Association new york-i konferenciájára hívják meg előadást
tartani a szerzett jogok védelméről. Előadása, hatalmas tudása
és jogösszehasonlító módszere révén nemzetközileg is ismert­
té, elismertté válik, ezután többször is hívják külföldre,
többek között a Grotius Society, és a Hágai Akadémia is, 1934ben. 1931-ben a budapesti egyetem jogi karán egyetemi ta­
nárrá nevezik ki, évente tucatnyi tanulmányt és publicisztikát
ír. 1938-ban Egyiptom kormánya felkéri, hogy legyen a Nem­
zetközi Vegyes Bíróság tagja. Szászy négy éven át él családjával
Egyiptomban, miközben Edouard Lambert professzorral együtt az új egyiptomi Ptk tervezetét, felkérésre, egy év alatt
elkészítik. A második világháború vet véget egyiptomi külde­
tésének, és kalandos úton hazatérve a kolozsvári Ferenc József
Tudományegyetemen kezd magánjogot előadni, majd 1945től korai nyugdíjazásáig, 1950-ig a budapesti egyetemen az
összehasonlító magánjog és nemzetközi magánjog profeszszora. „Nyugatimádata miatt, valamint amiatt, hogy nem ír­
ja alá a Mindszenty hercegprímást elítélő nyilatkozatot, pro­
fesszori állásának elhagyására kényszerül. A megváltozott tár­
sadalmi és politikai helyzetben szakfordí­
tói munkát végez, később újra publikál, re­
cenziókat ír. 1964-ben ismételten meghív­
ják a Hágai nemzetközi jogi Akadémiára,
ahol a nemzetközi magánjog fejlődésének
szocialista országokbeli jellemzőiről tart
nagy sikerű előadássorozatot. Életének utolsó pillanatáig fiatalos lelkesedéssel és
hittel alkot. Szászy István azon kevés tudós
közé tartozik, aki ma is, minden általa leírt
mondatot vállalhat. 1976. április 10-én
hunyt el egy baleset következtében.

Pfiszter Tamás és Csókay Anna

Szászy István életrajza,
Szászy István 1899. december 1-én született
Budapesten. Családjába nagy tudású jogá­
szok, és más tudományágak kiemelkedő
’'Reményik Sándor: Templomok

5

�ítélet

Marton Géza Polgári Jogi TDK
November 22-én, hétfő délután a Marton Géza Polgári Jogi
TDK keretében egyszerre ünnepeltünk és búcsúztunk. A
Magánjogi Intézet három oktatója miatt gyűltünk össze a
Díszteremben azért, hogy professzoraink iránti tiszteletünket
és megbecsülésünket fejezzük ki. Azt hiszem, értették az
üzenetünket...
A délután három főszereplője Garay Mária Tanárnő valamint
Tattay Levente és Lábady Tamás Professzor Urak voltak.
Az ünnepélyes TDK Landi Balázs Tanársegéd Úr megnyitó
szavaival kezdődött, melyekkel felkérte fiatal kollegáját,
Koltay Andrást, hogy búcsúzzon el a hallgatóság nevében Dr.
Garay Mária Tanárnőtől, a Kar olyan „Alapítójától”, aki a
kezdetektől fogva részt vett az oktató- és tudományos
munkában. Koltay András rövid laudatiojában mind
tanítványként, mind pedig kollegaként is őszinte szavakkal
búcsúzott a Magánjogi Intézet nagy tudású Professzor
Asszonyától, akinek e tiszta „vallomás” hallatán, mélyről
feltörő könnyek szöktek a szemébe a meghatottságtól. De
nemcsak búcsúztunk ezen a délutánon, hanem ünnepeltünk
is. Az ünneplés oka, hogy Tattay és Lábady Professzor Urak e
napokban töltötték be 60. életévüket.
Tattay Levente Professzor Urat és több évtizedes jogászi pálya­
futását egy volt tanítványa méltatta rövid köszöntőjében,
melyben sokszor elhangzott az „emberséges tanár” kifejezés.
Tanítványként nap mint nap találkozhatott Tattay Tanár Úr

Lábady Professzor Úr 60. születésnapján túl 30 éves oktatói
múltját is idén ünnepli. Külön örömnek és igazi tisztelet­
adásnak érezte, hogy egykori tanítványai (köztük sokan már
maguk is gyakorló egyetemi oktatók) egy meglepetés-kötettel
üzentek egykori tanáruknak 60. születésnapja alkalmából.
Elérzékenyülve súgta meg a TDK hallgatóságának, hogy na­
gyon ritka, hogy a volt hallgatók ilyen módon tisztelegjenek
egy tanáruk előtt.
A kötetbe belelapozva és olvasva az egykori hallgatók néhány
soros vallomását, megbizonyosodtam arról, hogy egy profészszor, egy tanár vagy bárki, aki valaha tanított és továbbadott
valamit, igenis halhatatlanná tud válni... a tanítványok által.
Mi — a hallgatók — ezt üzentük a három ünnepeknek azon a
novemberi délutánon...
Cseri Tímea

segítőkészségével és most — immár diplomásként és a doktori
iskola hallgatójaként is — bizalommal fordul egykori oktatójá­
hoz.

A Zengő-ügy
Az elmúlt hónapokban a média infor­
mációk sokaságát közvetítette szá­
munkra a zengői lokátor körül kiala­
kult problémákról. A Dr. Láng István
akadémikus által vezetett Zengő-bizottságnak egyetemünk két tanszékvezető

6

egyetemi tanára is tagja, Dr. Bándi
Gyula dékán úr és Kilényi Géza profeszszor úr. Az AKTÍV RÉSZECSKÉK által

rendezett beszélgetésen oktatóinkon
kívül Kosiczky Attila nyugálományú al­
tábornagy, Dr. Schiffer András, a Véd­
egylet jogásza, valamint Vay Márton, a
Védegylet programvezetője vett részt. A
beszélgetést Jávor Benedek, a Környe­
zetjogi Tanszék munkatársa moderálta.
A kilenc taggal felálló független szakér­
tői bizottság a magyar légtérellenőrzést
biztosító lokátorrendszer dél-dunántúli
egysége telepítésének lehetséges helyszí­
neit vizsgálta. Kilényi Géza professzor

úr elmondta, feladatuknak tekintették,
hogy az összes felmerülő érdeket azo­
nos gondossággal vizsgálják meg, és
nyújtsanak alternatívákat a kormány­
nak, hogy mi szól a lehetséges hely­
színek mellett, illetve ellen. Bándi Gyu­
la dékán úr szerint nagy lépés, hogy egy
katonai lokátor ügye a társadalmi szem­
benállás miatt megakadhatott, és az,
hogy ez az eseménysorozat rákényszerítette a döntéshozókat a lokátor építési
feltételeinek alaposabb vizsgálatára.
Budaházi Árpád

�ítélet

Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével
Mondj néhány szót magad­
ról. ..
1981-ben születtem — és
Angyalföldön nőttem fel. A
Ferences Gimnáziumban vé­
geztem. Érettségi után felvet­
tek a teológiára, de azt nem
kezdtem el, egy évet halasz­
tottam, és tavasszal a jogra
felvételiztem.

továbbá a műszaki egyete­
meken végzett. Gyermekko­
romban többször előkerült e
téma. Azt hiszem ez is nagy­
ban szerepet játszott.

En most kezdem ezt az egye­
temet, te pedig most végzet.
Mit tudnál tanácsolni ne­
kem, a kezdőnek?
Tanácsot nem adhatok, mi­
vel nagyon különbözőek va­
gyunk, különböző célokat
tűzünk ki magunk elé.

Neked mennyiben változ­
tak a céljaid, terveid az
egyetemi évek alatt?

Hogyan jellemeznéd három
szóban önmagad?
Ez nehéz kérdés. Az ember
nem tudja kellő biztonsággal
— akár kedvezően akár elma­
rasztalóan — önmagát meg­
ítélni. Nem vagyok tehetsé­
gesebb, mint bárki más, de
dolgozom, dolgozom és dol­
gozom.

Miért választottad ajogászi
hivatást?
Két ilyen dolog volt. Az egyik — ki kell mondani — a
jo-gászi szakma társadalmi
megbecsülése; amely alatt az
anyagi megbecsülést is
értem. A másik pedig az,
hogy édesapám minden vá­
gya az volt, hogy jogász le­
gyen, ám a közgazdasági,

Egyáltalán nem változtak.
Másodéves korom óta azt a
vágyat dédelgetem, hogy
ügyészségre megyek. Annak
ellenére, hogy a HÖK-ben a
külügyi ügyeket irányítom,
soha nem vágytam külföld­
re. A hallgatók jó része pá­
lyázik külföldi ösztöndí­
jakra, és ez így van jól! Egé­
szen más világ nyílik meg a
nyugati sok száz éves univer­
zitásokon. Ki kell menni, cél
a tapasztalatszerzés, de utána
irány haza! Alkalmazni kell
a megszerzett tudást! Ezt
rendkívül fontosnak tartom,
annak ellenére, hogy mind­
ezekkel kapcsolatban nincs
személyes élményem.

Ha azt mondom, hogy 2010
novembere, akkor éppen
hol vagy, és mit csinálsz?
Bízom benne, hogy akkor
már talárt viselhetek — hiva­
tásszerűen — és főállású ügyészként tevékenykedemvalamelyik kerületi ügyész­

ségen, itt pedig, megbízott
oktatóként taníthatok.
Utóbbira azért mondom,
hogy álom, mert a felsőok­
tatás igen komoly problé­
mákkal küzd, és nem csak a
szakmai felkészültség dönti
el, hogy ki taníthat. Egész
egyszerűen az anyagi keretek
nem teszik lehetővé.

A kérdés magánéleti részét
kicsit elsumákoltad!
Ha magánéletről van szó,
csak annyit tudok mondani,
hogy abból az elmúlt 1/másfél évben nem nagyon jutott,
tekintettel arra, hogy a HŐK
külügyi alelnökeként tevé­
kenykedem, és a Jogbölcse­
leti Intézet demonstrátor (is)
voltam.
Munkatársaimmal a HÖOK
tevékenységét is figyelemmel
kísérjük. Ezek mind-mind
teljes embert igényelnek. Ezek után mi lehetne a leg­
főbb hobbym: mint az alvás.

Mi az a három dolog, amit
kérnél aJézuskától?
Szeretnék valódi rendszer­
váltást Magyarországon!
Nemcsak a Kádár rezsimet
leváltó, hanem a sok évszá­
zados tévutat és vakvágá­
nyok sorát, a zsákutcás tör­
ténelmet váltó új és igazsá­
gos társadalmat. Hiszem azt,
hogy ez lehetséges, mert
mindig van rá lehetőség,
hogy az emberek és a kö­
zösség sorsa jobbra fordul­
jon, még ha ez lehetetlennek
is tűnik azok számára, akik
az eddigi tapasztalatokat ve­
szik csupán figyelembe. A
második kívánságom a sze­
retet, mégpedig a tevékeny
szeretet, mert ez az első
kívánság teljesüléséhez elen­
gedhetetlen.
A harmadik talán egy új öv
lenne, ami átér, mert a
mostani már a végét járja,
mindig meg kell ereszteni.

Megéri?
Azt hiszem: igen. Ma azt
mondom igen, bár nyilván
van olyan helyzet, amikor az
ember elbizonytalanodik.
Ha kudarc ér, én is felteszem
magamnak a kérdést: való­
ban megéri-e. De hiszek ab­
ban, hogy csinálni kell, most
és később is, mert hallga­
tóként felelős vagyok a hall­
gatótársaimért. Tudom,
hogy jelenleg kevesen van­
nak, akik részt vesznek a
hallgatói közéletben, de az
elmúlt időszakban azon
fáradoztunk, hogy minél
több embert bevonjunk a
munkába.

Oláh Viktória Klára

7

�ítélet

Vizsgán innen...
Jó pár akadály abszolválásával a hátunk mögött 2004.
szeptemberében beülhettünk az első egyetemi előadásunkra.
Alig 1 hét lefolyása alatt, minimum 5 definíciót kaptunk arra
a kérdésre, hogy “ Mi a jog ? ”, és az elmúlt 3 hónapban még
legalább háromszor ennyit. Most, hogy eltelt a kezdetekben
nehézségekkel teli 3 hónap, akár élvezhetnénk is az egyetemi
életet, de nem! Vizsgaidőszak!!!
Kezdetben nem kis nehézséget okoz egy gólyának eljutni A
pontból B pontba egységnyi idő alatt. Azért negyed év
elteltével ezt a feladatot egyre könnyebben veszi. Most már
nem késik el a délutáni óráról, és legfeljebb csak egyszer fordul
rossz irányba. Lássuk be, ennek is meg van a hátránya, most új
indokot kell találnia, hogy miért késik el az óra eleji 10 perces
latintesztről. Mostanra azt is belátja, hogy ez nem a Roxfort —
Harry Potter iskolája — ahol a lépcsők gyakran váltogatják a
helyüket, a tanszékek sem költöznek egyik emeletről a másik­
ra, majd vissza, bár valljuk be, korábban ez azért szent meggyő­
ződése volt.
Ahhoz 2 hét elég volt, hogy kitapasztalja kitől érdemes elkérni
a jegyzetét, ha netalán-tán úgy adódna — ami ugye teljesen
kizárt —, hogy kihagy egy előadást, mert a macskát vitte orvos­
hoz.

A gólyatábornak hála nem úgy érkezett, hogy nem ismer
senkit, és ha mégis, 3 hónap elég ahhoz, hogy új
kapcsolatokat, esetleg új barátságokat kössön. Ezek
elmélyítéséhez remek alkalmat kínálnak az egyetemi bulik.
Gimnazista évei alatt az tartotta életben, hogy ha ezt

végigcsinálja egyetemre járhat, amivel ugye együtt járnak a
híres-hírhedett egyetemi bulik. A Living Room az a hely, amit
elsőre megtalált és soha többet nem téveszti el.
Szóval minden adott ahhoz, hogy jól érezze magát, de a már
emlegetett vizsgaidőszak Demoklész kardjaként lebeg a feje
fölött. Mivel még nem próbálta nem tudja mi vár rá. Próbál
szelektálni a jelentkezéssel kapcsolatos tanácsok között. Ami
biztos, az az, hogy reggel 6-ra legyen az infóterem előtt, bár
úgysem lesz hely. Miután sikerült feljelentkezni izguljon,
hogy ki lesz a vizsgáztató. Kapja az infot, kitől féljen, kitől ne,
de legjobb, ha mindent tud és akkor kizárt, hogy ne menjen át.
Persze a gólya azzal kapcsolatban is kapja a jó tanácsokat,
hogy hogyan ütemezze a vizsgáit. Ezekből a tanácsokból még
nehezebb szelektálni mert 6-an 8 félét mondanak. “Könnyűt
elsőnek, hogy belerázódj!” . ’’Nehezet, mondjuk a romát
elsőnek, mert ha azon túl vagy nincs mi megállítson!”. “Erre
elég 3-4 nap, arra egy hét kell, valamire egy élet is kevés.”
Minden mentornak jó tanácsa, hogy az Ő vizsgájával

kezdjünk. A gólya mindenkit meghallgat, és csak fogja a fejét,
hogy mit is csináljon. 13-szor írja át az előre kitalált vizs­
garendjét, de persze egyik sem jó. Csak egyet kíván: “Legyek
már túl rajta!”
És még hányszor fogja ezt kívánni?!

Sok sikert!!!

-mavrák-

Első hónapok a Pázmányon
Ha belegondolok, hogy mi is történt
velem szeptember óta az egyetemen...
így nem tudnék mondani sokat. Mert
valóban, nem is történt semmi különös,
de épp ez az, ami új! Amikor a lelkes
gólya először megtapasztalja, hogy
direkt következmények nélkül lóghat az
előadásokról, ha nem tud felkelni
időben, nem harapják le a fejét, nincs
felelés, vagy „röpi”... Akkor bizony
meglepődik, és sokan nem is tudják,
mire használják ezt az égből pottyant
szabadságot.
Pedig, ha jól látom, most fog követ­

8

kezni a böjtje, amikor beköltöznek
életünkbe a lassan elfeledett éjszakai ta­
nulások. A vizsgaidőszak, azt hiszem,
minden egyetemista mumusa, pláne az
elsősöknek, mivel mi még nem ren­
delkezünk tapasztalattal, jószerivel azt
se tudjuk, hova kapjunk a nagy zűrza­
varban...
Ettől eltekintve én például egy viszony­
lag csöndes félév végéhez közeledek, és
bár tetszik az egyetem, a kar, mégis
semleges érzelmekkel vagyok teli, talán
pont az eseménytelenség miatt. Persze
sokaknak eseménydús lehetett az elmúlt

időszak, főleg azoknak, akik eljártak a
Livingroom-os bulikba, és ott jól is érez­
ték magukat. Meg itt volt ez a válasz­
tás... Azt hiszem, mi elsősök, nem sokat
tudtunk vele kezdeni, elmentünk,
szavaztunk, ki hogyan érezte, de nem
ezen járt az agyunk 2 hétig, az biztos.
Mindent összevetve szerintem a több­
ségnek tetszik a hely, talán pont a gim­
náziumi, napi hajszolások hiánya mi­
att. Remélem a vizsgák azért jól sikerül­
nek, így a lazítás ellenére is.
Pozsgay Szabó Péter

�ítélet

Le az érdektelenséggel!
Aktív Részecskék néven új hallgatói
öntevékeny csoport született Egyete­
münk falai között. A szervezetet olyan
diákok hozták létre, akiket fokozottan
érdekel a környezetvédelem, a környe­
zetjog és figgyelemmel kísérik bolygónk
sorsát.
A részletekről a tagokat kérdeztük:

Milyen terveitek vannak a jövőre néz­
ve?

Mikor alakultatok és milyen körülmé­
nyek között jött létre a diákkörötök,
hányán vagytok?
Az Aktív Részecskéket már 2 évvel eze­
lőtt is szertettük volna létrehozni, de
csak idén májusra sikerült elképzelése­
inket megvalósítani, ekkor adta ki az
Egyetem vezetősége az engedélyt műkö­
désünkre. Mindezért külön köszönet­
tel tartozunk Péter Juditnak, Jávor Be­
nedeknek és Stágel Bencének, valamint
a HOK-nek az együttműködésért, és sze­
retnénk továbbra is a segítségüket kérni
a folytatáshoz. Jelenleg a csoport kb. 10
állandó tagból áll és ehhez kapcsolód­
nak a „megfigyelők”, akik még csak ba­
rátkoznak a csatlakozás gondolatával.

Milyen célokat tűztetek ki magatok
elé?
A Természet széleskörű pusztulásával az
emberek a világ minden táján kezdik
megérteni, hogy a Föld javainak hasz­
nálata nem folytatható úgy, ahogyan
azt a múltban tettük. Szakítanunk kell
tehát az utilitarista természetfelfogással,
és be kell látnunk, hogy a természeti
erőforrások pusztán ésszerűbb felhasz­
nálásával nem tudjuk megoldani a
globális méretű problémákat. Mind­
annyiunk feladatának érezzük e tudat­
váltás szorgalmazásában való részvételt,
mint emberi mivoltunkból eredő kö­
telességet, amelynek célja a Föld meg­
óvása a jövő generációi számára, és egy
„ténylegesen fenntartható Élet” kiala­
kítása. Hiába tervezzük meg életünket,
ha nem lesz hol megvalósítani.
Elsődleges célunk a nevelés és a tájékoz-

tatás, amelyhez tudományos állásfogla­
lásokat és jogi forrásokat használunk
fel; mindamellett gyakorlati jogászi
munkánkkal hozzá szeretnénk járulni
az illetékes szakmai szervek tevékenysé­
géhez.
Elképzeléseinket nemcsak az érdeklő­
dőkkel szeretnénk megosztani, hanem
az ún. érdektelenekkel is. Félreértés ne
essék, nem vagyunk idealisták, de
legalább annyit szertnénk elérni, hogy
aki idáig nem figyelt oda a környeze­
tére, talán egy picit ezután körbetekint
és a végén még talán el is gondolkodik,
(nem nagy kérés!)

Miből állt eddigi munkásságotok?
Mivel kevés időnk volt még „ aktív”
tevékenységet kifejteni, ezért nem sok
programot könyvelhetünk el magunk
mögött, de azért egy kirándulást és
néhány filmvetítést sikeresen megszer­
veztük. Április közepén a Wonderful

Days című mangát néztük meg, amely
bolygónk lehetséges sorsával foglalko­
zott. A hónap végén pedig közel 20
diákkal leutaztunk Pécsre 2 napra, ahol
megtekintettük Pécs belvárosát, majd
este csapatépítő jellegei meglátogattuk a
pécsi borozókat, másnap pedig
felmentünk a Zengőre, azonban a viha­
ros időjárás következtében sajnos nem
mindenki tehette meg. Képviseltettük
magunkat a Gólyatáborban utánpótlás
keresés-nevelés céljából.

Szeretnénk aktuális környezetvédelmi
problémákkal foglalkozni, ennek érde­
kében az őszi szemeszterben előadá­
sokat szándékozunk szervezni, továbbá
szeretnénk publikációkat megjelentetni
az ítélet hasábjain. Terítékre kerülne a
Zengőre tervezett katonai lokátorál­
lomás ügye, amelyre Lányi András már
el is fogadta meghívásunkat, továbbá
részt venne néhány olyan oktatónk is, akik véleményükkel színesíthetnék az
előadást. Ezen kívül terveink között sze­
repel, hogy a dorogi szemétégető kap­
csán is össze lehetne hívni egy nyilvános
fórumot.
Valószínűleg a Pázmány Napon, csapa­
tunk létrejöttének örömére a Szentki­
rályi 26. sz. alatti épület belső kertjében
fát fogunk ültetni.
Újra szervezünk kirándulásokat, ezúttal

februárban Bánkúira megyünk, amely­
re természetesen lehet majd jelentkezni.
Szeretnénk több kirándulást is, de en­
nek terve még nem készült el.
Filmvetítéssel is készülünk a következő
időszakra, elképzeléseink szerint 3-4
hetenként néznénk meg egy filmet az
ismeretterjesztés és a szórakoztatás je­
gyében.

Mit üzentek a Pázmányos diákoknak?
Ha valakinek felkeltette érdeklődését az
Aktív Részecskék, akkor bátran jelezze
programjainkon, hogy szeretne csatla­
kozni, annál is inkább, mivel környezet­
védelmi elképzeléseink mellett az
egyetemi közélet fejlesztése is kiemel­
kedő szerepet játszik. Ráadásul tagjaink
jelentős része végzős hallgató, így szeret­
nénk megbízható kezekbe átadni az
öntevékeny csoportot, úgyhogy min­
denkit szeretettel várunk sorainkba és
programjainkra, amelyek mindig ki
lesznek plakátolva az Egyetem hirdető­
tábláin az érdeklődőknek és az érdek­
teleneknek egyaránt!
,,
,
Magyar Csaba

9

�ítélet

Karácsonyi hagyományok
Közeledik a karácsonyi láz! Tallózni kezdtem az Interneten s
a csábító ajándék ajánlatok mellett sok érdekes hagyomány
| hátteréről találtam cikkeket. Ezekből válogattam össze itt
P néhányat.

«T

Advent
A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent,

A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a
reménykedés időszaka. András napjához legközelebb
h eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes
■ "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje.
* Advent első vasárnapja legkorábban november 27én, legkésőbb december 3-án lehet.
X A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent,
r
valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6.
századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek
h szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali
» miséket tartottak, amelyeket "angyali misének",
- "aranyos misének" is neveztek. 1611-ben a nagyRk szombati zsinat advent első vasárnapjától vízké­
pp resztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatsá-

r

r

gokat. Egyes elméletek szerint Advent négy hete a
Krisztus eljövetele előtti négyezer éves sötétséget
k szimbolizálja. Ennek az elméletnek nincs igazolása a
M liturgiában.
- Az adventi koszorú hagyománya az ősi időkbe
Rk nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló
szokásaival; viszonylag új szokás, a 19. századból
eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók észa­
kon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában
k találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és
m örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később
Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi
Rk adventi koszorú készítése a 19. században jött
lg divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába egy
pr
hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre,
melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egyk egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyera
tyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasár™ napon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A
HL
gyertyákat vörös és aranyszalagokkal díszítették, az

élet és fény jelképével.

Karácsony napjai
k A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani
S időpontra esett. Sokáig a természet megfigyelése
alapján számították az időt. Ezért eleinte a téli
■k napforduló ideje, december 25. környéke volt az új
év kezdete. A régi rómaiak a hosszabbodó nappaLr
lókat, a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap

10

istenének, Mithrásznak a születésével azonosították. Decem­
ber 25. a Legyőzhetetlen Nap születésnapja lett. A keresztény­
ség a rómaiaktól és más vallások szokásaiból is sokat átvett,
hogy népszerűbbé váljon. így a sok ezer éves, a téli napfor­
dulóra eső ünnepet is belevonta a keresztény vallás ünnep­
körébe. A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: a Megvál­
tónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a
születésnapját. I. (Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította
december 25-ét a Megváltó születésnapjává.

December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör leg­
jelesebb napja karácsony "vigíliája", adventi időszak utolsó
napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz:
tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát.
Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevé­
kenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, moso­
gatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hoz­
hatott a családra.
Az eladó lányok ha az esti harangszókor a kútba tekintettek,
megláthatták vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad
zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak.
December 25. - karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe, a
kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknap­
ja, az életet adó fény megszületésének napja. A hagyományos
magyar paraszti életben a család ünnepe. Ez a nap munka­
tilalommal járt, csak a legszükségesebb munkákat végezték el.
Ez a nap a betlehemezés ideje. Ekkor mutatta meg eredményét
advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja
andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli "misevégző"
harangozással fejeződött be a napforduló, a születés szent
időszaka. Az ekkor megterített karácsonyi asztal, a házi oltár a
hálaadás és a könyörgés eszköze volt.
December 26. - karácsony másodnapja: István napján zabot és
sót szenteltetett a régi falu népe, regősök járták a házakat.
Istentisztelet után "istvánoltak": zeneszóval, rigmusokkal
köszöntötték fel az Istvánokat.

Karácsonyfa
Ma már el sem tudnánk képzelni
a karácsonyestét karácsonyfa
nélkül. Talán ez a legszebb és
leglátványosabb ünnepi szokás.
A karácsonyfa állítása nem
számít régi szokásnak. A külön­
böző ünnepek során a fák, örök­
zöld növények szerepe minden
népnél nagy volt. A magyar népi
hagyományokban a karácsonyi
életfa vagy termőág tekinthető a
karácsonyfa elődjének. A kará­

�ítélet

csonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa
jelentéssel bír; eszerint ez a fa, Jézus családfáját is jelenti.
Valamint kapcsolatba hozzak a bibliai tudás fájával is, hiszen
karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik.
A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században
terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli
napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei
kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísér­
tetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet
örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther
Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő
azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és
számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.
A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és
édességekkel díszítették. Az első, történelmileg is megala­
pozott adat 1605-ből származik. Egy strasbourg-i polgár jegy­
zetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt,
hogy fenyőfákat állítanak.
Magyarországon csak a múlt szazad második felében kezdett
elterjedni ez a szokás a becsi udvar ösztönzésére. Eleinte csak a
nemesi csaladoknál először Brunswick Teréz, martonvásán
grófnő állított karácsonyfát 1824-ben -, később a módosabb
polgároknál is elterjedt. A parasztok körében csak ebben a szá­
zadban, sokaknai csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa­
állítás.
Angliában ma sem szokás fenyőfát állítani, helyette fagyöngy­
ből készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van, ahol az
a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli
lény hozza.
A karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített
sütemények, mézeskalács volt. Az 1880-as években jelent meg
az üvegdísz. Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdí­
szekkel, szaloncukorral, színes égőkkel.

Magyar népszokások
Hazánkban december 13-ához, Luca napjához kapcsolódik az
egyik legelterjedtebb szokás. Ezen a napon elkezdenek egy
széket faragni, amit karácsony előestéjére fejeznek be. Aki a
templomban az éjféli misén rááll, az meglátja, hogy ki a
boszorkány. A lányok szívesen jósolnak lucakor, hogy ki lesz a
jövendőbelijük.
A karácsonyi népszokások sok újévet köszöntő elemet is
megőriztek a régi időkből. Ilyen szokások a különböző
zajkeltések: kolompolás, kiabálás; az alakoskodás: jelmezek,
álarcok, állatbőrök viselése, melyek a gonosz, ártó szellemek
elűzésére szolgáltak.
Falun házról házra járnak a legények regölni, köszönteni.
Kifordított bundában, kezükben bottal, csengővel kopognak
be a házakhoz, hogy jó termést, sok állatot, bőséget kívánjanak
az új esztendőben.

December 27-én Szent János napjához kapcsolódik a
borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt
tulajdonítottak, beteg embert, állatot gyógyítottak
vele. Öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne ro­

moljon el a bor. December 28. Aprószentek napja, a
Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek
emléknapja. Ezen a napon vesszőből kis korbácsot
fonnak, és a gyerekeket vagy az egész háznépet
megveregetik, hogy frissek, egészségesek legyenek.
Hazánkban a két legfontosabb dramatikus szokás: a
betlehemezés és a regölés. Időpontjuk végigvezet az 4
egész karácsonyi tizenketteden. A betlehemezés fő
alkalmai karácsony és vízkereszt, a regölésé pedig
István protomártír ünnepe. Az ünnepsor vége
január 6-a, vízkereszt napja. A vizek megszentelé­
sének, és Jézus keresztelésének ünnepnapja.
A bábtáncoltató betlehem főleg a Balaton-felvidéken
szokás, ugyanazt a történetet kis bábszínpadon
bábfigurákkal adják elő. A középkorban ezt a játékot
az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek
is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból.
Ugyancsak a Dunántúlon terjedt el a Szállást keres a
szent család elnevezésű szokás. Egy-egy faluban 10-15
család vesz részt a játékban, egy festett szentcsalád­
képet december 15-től kezdve minden nap hangos
énekszóval más-más házba kötöztetnek.
A karácsonyi ünnepnek már régóta része ez a
dramatikus játék, amelyet eredetileg a templomok­
ban vagy azok előtt adtak elő. A játék Jézus születésé­
nek fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján.
Ez a szokás idővel elszakadt a templomoktól és szá­
mos változatban népszokásként élt tovább.
A legrégibb ismert magyar nyelvű betlehemes játék
szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő.
Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és
1694 között.
Betlehemezni általában karácsony délutánján indul­
tak a fiatalok, s késő estig sorba járták a falu portáit.
Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismeretes: az
egyik, az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal ját­
szott változat. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játszák, azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok,
,

f &gt;«4 2
; h

Mária, József). A betleheI mezés fontos kelléke a kis
templom, melynek belsejét a
| bibliai történet szereplői né« W pesítenek be, egyikből sem
W hiányozhat a királyokat Bet-

lehembe vezető csillag.

Fügedi Zsófia

11

�ítélet

Advent első vasárnapja
Felébredek. Álmosan, pizsamában lemegyek a konyhába, ahol már édesanyám sürög-forog, az éppen adódó dolgával
foglalatoskodik. Elkezdek reggelizni, lassan édesapám és bátyám is felébrednek. Az asztalon már tegnap óta kint van az az adventi
koszorú, amit én készítettem. Igen, nálunk ez már hagyománnyá növi ki magát, hogy adventét megelőző szombaton a
plébániához tartozó iskolában összegyűlnek a hívők - kisiskolástól a felnőttekig -, és ki-ki néhány órán keresztül a maga adven ti
koszorúját készíti, és persze készül egy nagy, a templomba.

így volt ez tavaly is. Estefelé a sok olló, ragasztó, és fel nem használt anyag közt rákerültek az elkészült koszorúk egy nagy kerek
asztalra. Melléjük állt a plébános, és megáldotta őket. Azt hiszem, ettől lettek igazán adventiek azok a koszorúk. A „műveken”
látszott, hogy az Úrnak szánták őket, látszott bennük az a sok egyéniség, akik ott álltak körülöttem. Mindenféle színű gyertyák,
szalagok, díszek, és mégis mindegyik ugyanolyan szép. Búcsúzás és népi takarítás után büszkén állítottam haza alkotásommal,
amin néha elfordult a gyertya, és olyankor ferdén állt, de úgy gondoltam és ma is így gondolom, hogy Istennek nem ez a fontos.
Legszívesebben már meg is gyújtottam volna az első gyertyát, de tudtam, hogy várnom kell vasárnapig. Amikor este lefeküdtem, a
koszorúkészítés élményei voltak szemem előtt, az a sok mosolygós arc, a kisebb gyermekek ügyetlenségei és a plébános öröme,
hogy idén is sikerült. Idén is sikerült megszólítania a híveket, összehívni az emberek apraja-nagyját az Úr nevében. Már három éve
rendelte hozzánk Isten ezt a papot, volt időm megfigyelni, hogy mikor boldog. Aznap este boldog volt. Ilyen élményekkel
feküdtem le aludni, és nem tudtam szabadulni az irgalom gondolatától, amivel Isten nekem ilyen csodálatos együttlétet adott.
Vasárnap van, reggelizem, a család lassan ébredezik. Az asztal közepén ott áll a koszorú, ahogy azt tegnap odatettem. Iparkodom,
mert tíz órára misére megyek. A nagy koszorún a templomban már ég az első gyertya. Sokszor odanézek mise közben. Tizenegy
óra van, újra itthon vagyok, és már ott állok gyufával a kezemben a mi koszorúnk mellett. Leülök, és elgondolkozom. Nem az élet
nagy dolgain, csak úgy egyszerűen Istenre gondolok. És megnyugszom. Ebédre meglátogatjuk a nagyszülőket, este már újra ott ül
a család a láng mellett. Csak ne menne már annyit az a TV! Tudom, fontosak a hírek, de megenyhül a szívem, mikor a
bemondónő mellett az asztalon szintén ott pislákol advent jelképe. Érzem a fenyő illatát. Kellemes és szeretetteljes érzés tölt el.
Ilyenkor nincs kedvem tanulni. Nem, ezt át kell élni, ennek időt kell hagyni! Adventnek nem jellemzője a gyorsaság.
Ebben a négy hétben megpróbálok többet gondolni Istenre, a hitemre, a családomra. Megpróbálok kevesebbet vitatkozni,
kevésbé makacs lenni, többet olvasni a Bibliát. És akkor azt hiszem, hogy minden vasárnap, sőt minden nap nyugodt
lelkiismerettel fekszem le aludni.

Mindenkinek hittel és várakozással teli adventét kívánok!

Elmaradt havazás
Hideg, őrült dalokat zengő szél hozta idén a karácsonyt.

Sáhó Eszter

Vártad a havat, hogy méltó legyen az ünnep,
eltakarja a hétköznapok sötétlő bűneit.
Nem jött, más a hangulat, egy kellék hiányzik.
Fa, ajándék, gyertya, kalács...csupán díszletek.
Elfelejted közben a lényeget: Megváltó született!
Ha összeomlanak a színfalak, akkor neked mi marad?
Tudsz akkor is örülni, látni a fényeket?
Nem hamis ragyogást, hanem az igaz életet.
Látni a Megváltót, ki fehérre mosta bűneid,
hogy ne kelljen se hó, se fagy, se konok indulat.
Csak az öröm mindenek felett, hogy eljött érted,

megtisztított téged is!
Tégy hát meg annyit, hogy meglátod Őt a
fényekben, a boldog arcokon, s este,
hálát adva elmormolsz egy álmos imát.

Fügedi Zsófia

12

�ítélet

Karácsony nálunk és másutt
Karácsony ünnepét mindig nagy készü­
lődés előzi meg. Persze itt az egyetemen
az Adventnek sajátos hangulata van, ahol a vizsgák okozta izgalmak színes
egyveleget alkotnak a várakozással.
Európában, sőt az amerikai és ausztrál
kontinensen is Jézus születése a legszen­
tebb ünnep. Az ajándékozási és étkezési
szokások azonban országról országra
különbözőek. Kis országunkban ma­
radva, mely mérete ellenére hatalmas
hagyományokkal rendelkezik, ma is je­
len vannak régi táplálkozási szokásaink,
ami nemcsak egyfajta ínyencség, hanem
bölcsesség is, mely belátja, hogy az, amit
annyi koron át a tapasztalat összevá­
logatott, nem szabad elherdálni. De mi
is kerül az asztalra? Tájanként külön­
böző. Karácsonyt megelőző időszakot a
szegényesebb bojtos ételek, az ünne­
peket gazdag, többfogásos étrendek jel­
lemzik. A böjt szenteste ér véget, az est
fénypontja a lakoma. Innen ered, hogy
december 24-én ebédre böjti bablevest,
tojáslevest, mákosgubát, általában
hústalan ételeket fogyasztottak. Számos
családnál ma is halászlé, halleves, vagy
borleves, rántott hal, estleg más halétel
szerepel a szenteste ünnepi étrendjén. A
szokások eltérőek, sok helyen már ilyen­
kor az asztalra kerül a pulykasült vagy
töltött káposzta. „Nagykarácsony nap­
ján az ebédet általában a pompás, erő­
teljes, aranyszínű húsleves nyitja meg.
Ez a leves készülhet tyúkból, pulykából
is, gombával, finommetélttel és zöldség­
gel gazdagítva. Az ételsor fénypontja
azonban a pulykapecsenye, tűzdelve
gesztenyével, mandulával töltve, vörös­
borban párolt szilvával körítve. Régen a

miailag egyébként puritán országok­
ban, a menü akár 38 fogásos is lehet.
Eredete abba a korba nyúlik vissza, ami­
kor a parasztok és halászok az év min­
den napján heringet és bogyókat ettek, a
család egyetlen libáját vagy kacsáját ka­
rácsonyra tartogatták. A történelmi
múlt mai maradványa, hogy az év, ezen
legnagyobb ünnepén csakis a legjobb
minőségű, különleges ételek és italok
kerülhetnek az asztalra. Ezt hideg büfé
formájában teszik (svédasztal), jellegze­
tes a habos tejberizs, melybe mandulát
rejtenek és a megtalálót ajándékkal ju­
talmazzák. Franciaországban 24-e mun­
kanap, a gyerekek itt ilyenkor teszik a
csizmáikatt az ablakba, hogy a Mikulás
valami finomságot rejtsen bele, s család
este étterembe megy.

karácsonyi pulykát dióval is hizlalták,
hogy ízletesebb legyen a húsa. Vidéken
ilyenkor van a nagy disznóvágások ide­
je, amikor is orjaleves és disznótoros éte­
lek kerülnek az ünnepi asztalra. Kará­
csonyi ételeink rendjében fontos szerep­
hez jut a dús töltelékű diós és mákos
beigli, s a töltelékhez lehet mazsolát, al­
mát, datolyát, csokoládét, mézet, birsal­
masajtot keverni. Karácsonyunk egyik
elengedhetetlen szereplője, a szaloncu­
kor. Már a múlt században készítettek a
cukrászok, de igazán a századfordulón
vált divatossá, s csak nálunk maradt ha­
gyományos ünnepi édesség. A reform­
korban — francia minta nyomán — jött
divatba a polgári lakásokban a fogadó­
szoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát ál­
lítottak, és így lett a fán lévő díszesen
csomagolt csemege neve szaloncukor.
Érdekes hagyományt követnek Lengyel­

országban, ahol az ünnepi vacsora kez­
detét a kenyeret szimbolizáló ostya
elfogyasztása jelenti, majd következik a
12 fogásos vacsora, a tizenkét apostol
nyomán. Jellegzetes étel a céklaleves, hi­
deg töltött tojás, s az est fénypontja a
halleves, melynek mágikus erőt tulajdo­
nítanak. Skandináviában, a gasztronó-

Az igazi ünnep dec. 25-e. Jellegzetesség a
libamáj és a híres francia karácsonyi
süti: buche de noel, amit mi csokis
fatörzsként ismerünk.
Mint láthatjátok, a vallási ünnepeknek
meg van a sajátos hangulatuk, kialakul­
tak az ünnepi szokások, és az ünnep
nyújtotta örömök között fontos helyen
szerepel mindaz, ami az asztalra kerül.
A jó étel elkészítésének azonban van egy
nagy titka: nem elég hozzá a recept, jó
szív is kell hozzá!
Kívánok mindenkinek finomságokban
gazdag, békés ünnepeket!

Mikó Adrienn

13

�ítélet

A Kari TDK Eredménye
2004. november 12-én került megrendezésre a Tudományos Diákköri verseny válogatója karunkon Az alább közölt dolgozatokat - egy kivételével a bírálóbizottság az OTDK-ra továbbküldeni javasolta. A dolgozatok bírálói: Dr. Jobbágyi Gábor a bírálóbizottság elnöke, a kari TDK vezetője, Dr. Landi
Balázs a kari TDK titkára, ésDr. Koltay András
Szerző

Dolgozat címe

Tanszék

Konzulens

Opponens

Pontszám

Takács Gábor

A jogos védelem egyes kérdései

Büntetőjogi

Dr. Újvári Ákos

Bognár Júlianna

42

Dukai Miklós

Eutanázia - A „kegyes halál”
büntetőjogi problémái

Büntetőjogi

Dr. Kiss Zsigmond

Kiss Gergely

55

Boytha Dóra

Az imperatív szabályok alkalmazása
a francia magánjogi joggyakorlatban

Nemzetközi Magánjogi

Dr. Bánrévy Gábor

Dr. Fekete Balázs

74

Dámossy Bálint

Az Európai Unió tervezete a
szerződésen kívül okozott károkért
való felelősségre alkalmazandó jogról

Nemzetközi Magánjogi

Dr. Burián László

Császár Dániel

-

Páll Balázs

Az egyháznak az államtól való
elválasztása az állam (világnézeti)
semlegessége tükrében

Alkotmány-jogi

Dr. Schanda Balázs

Czilli Máté

75

Domahidi Ákos

Határtalan jogfejlesztés? A bírói jog jog­ Jogbölcseleti
elméleti problematikájának vizsgálata
a Luxemburgi Bíróság gyakorlatában

Dr. Györfi Tamás

Szilágyi Dorottya

68

Szilágyi Dorottya

A politikai kötelezettség és polgári
engedetlenség problematikája

Jogbölcseleti

Dr. Györfi Tamás

Domahidi Ákos

60

Csuha András

Bányajog és bányaművelés a magyar
középkorban - Körmöcbánya és tér­
ségének bányászata a kezdetektől
a XVI. Század végéig

Jogtörténeti

Dr. Horváth Attila

Dr. Ruszthi Hunor

69

Pásztor Bernadett

A környezetben okozott károkért fenn­
álló felelősség a polgári és a
környezetvédelmi jogban

Környezetvédelmi és
Versenyjogi

Dr. Lomnici zoltán

Siroki Krisztina

56

Navratyil Zoltán

Polgári jogi
Az asszisztált reprodukciós eljárások
a jogi szabályozás tükrében - különös
tekintettel az in vitro embrió helyzetére

Dr. Jobbágyi Gábor

Tóth Áron László

81

Pocsai Tamás

A tokaji bor hamisítása

Polgári jogi

Dr. Tattay Levente

Varga Dániel

77

Nagy Gergely
Vittay Dániel

Az információs társadalom és a magán­ Polgári jogi
jog - A személyiségvédelem aktuális
kérdései az információs társadalomban

Dr. Tattay Levente

Végh Luca Karolina

60

Pogácsás Anett

Szerzői jogi kérdések a televíziózásban
- az információs társadalom kihívásai

Polgári jogi

Dr. Tattay Levente

Dobos Lilla

72

Mód Kristóf

A pszichiátriai betegek jogi helyzete

Polgári jogi

Dr. Landi Balázs

Kardos Andrea

76

Lakatos Mária Csilla

A szerződésen kívüli károkozás jogi sza­ Polgári jogi
bályozásának összehasonlítása a római­
germán és a common law jogcsaládban

Dr. Lábady Tamás
Dr. Landi Balázs

Kéri Zoltán

64

14

�ítélet

Kísért a Fantom...
A körúton villamosozva megakad a
szemünk egy titokzatos fehér maszkon.
Azt adja tudtunkra, hogy a Fantom a
Madách színházban kísért.
17 évvel azután, hogy Az Operaház Fan­
tomját a londoni Her Mejesty's Theatreben bemutatták, Andrew Lloyd Webber
misztikus dallamai hozzánk is eljutot­
tak. A darab formátumához mérten az
idáig vezető út is szinte „heroikus” volt.
Ugyanis még két másik budapesti szín­
ház is versengett a színpadra állítás
jogaiért. Ezen nem is csodálkozhatunk,
hiszen ez a musical maga a lehetőség.

Már a világ 20 országában és 109 városá­
ban játszották. Szinte megszámlálhatat­
lanul sok színházi díjat söpört be, köz­
tük 3 Olivér és 7 Tony díjat, valamint a
Legjobb Musical elismerést. Népszerű­
ségét mi sem mutatja jobban, minthogy
versenyben van a Broadway legtöbbet
játszott musicalje címért. (Pikáns finto­
ra a sorsnak, hogy a zeneszerző egy ko­
rábbi sikerművét, a Macskákat készül le­
lökni trónjáról.)
Mindezek mellett bizony komoly jogi
és gazdasági akadályokat győzött le a
Madách Színház mindaddig, míg 2002
augusztusában a jogtulajdonos The
Really Useful Group Ltd. hozzájárult a
budapesti produkcióhoz. A siker ízét
pedig csak növelte, hogy — mivel a ma­
gyarországi körülmények egy színház­
ban sem alkalmasak ahhoz, hogy a lon­
doni előadás hű másolata elevenedjen

meg a színpadon — a magyar gárda
szabadkezet kapott egy önálló művészi
változat megálmodásában.
Szirtes Tamás talán már rá is szolgált er­
re a „különös kegyre”, hiszen 1983-ban
a Macskák, 1991-ben a József és a színes
szélesvásznú álomkabát, valamint 1996ban A szerelem arcai című Webber da­
rab rendezőjeként bizonyította tehetsé­
gét — természetesen a Madách berkein
belül. Maga köré gyűjtötte többek kö­
zött Kentaur díszlettervezőt, Vágó Nelly jelmeztervezőt, Seregi László koreog­
ráfust és Kocsák Tibor zenei vezetőt,
majd rögvest gondos munka vette kez­
detét.
A történet persze már ekkor sem volt
teljesen ismeretlen a hazai közönség előtt, mégis méltánytalanul kevesen
tudják, hogy a zeneszerző Gaston Leroux Az Operaház Fantomja című regé­
nyéből merített, aki megdöbbentően
furcsa író volt, és minden művében
szembesíteni kívánta Olvasóit a halál
misztériumával, a sötétség erőivel, a
csúf és a gonosz bizarr igézetével, az utá­
lat és a szerelem közötti vergődéssel.
Andrew Lloyd Webber pedig „csak” reinkarnálta a sötétség teremtményét. A
Fantom a musical kulcsfigurája.
Az alkotók többfordulós válogatás so­
rán döntöttek a szereplőgárdáról. Sike­
rét jelzi, hogy nehezen lehet pusztán 1-2
nevet kiemelni. Hiszen estéről estére
más-más kiválóságok lépnek színpadra,
mint Sasvári Sándor, Miller Zoltán, Ki­
rály Linda, Mahó Andrea, Homonnay
Zsolt, Bot Gábor.
A 2003. május végi premiert Lady és
Lord Andrew Lloyd Webber is megtisz­
telte, aki roppant elégedett volt az
eredménnyel. Bár a londoni színvonal­
lal lényegében lehetetlen lépést tartani,
nekünk ismét sikerült sajátságos színt
vinni a darabba. A Galambos Attila for­
dításában felcsendülő dallamok szinte
önállóan is elszórakoztatnák a nézőket,
de az impozáns látványtechnika, az
egyedi, különleges díszletezés végképp a
színpadra szögezi a szemeket.

Az előadás a mai napig kasszasiker, a
jegyekre szinte „vadászni” kell. Minden­
ki látni akarja...
Vajon mi áll e lelkesedés hátterében?
Feláll ugyebár a klasszikus szerelmi há­
romszög: Raoul, a romantikus gróf, aki­
nek heves érzései az ösztönösen tehetsé­
ges és káprázatosán szép énekesnőt,
Christine-t ostromolják, akinek varázsa
még valakit rabul ejt, az Operaház Fan­
tomját.
Meggyőződésem, hogy az ő karaktere
„viszi” a darabot, misztikussága hat át
majd minden jelenetet. Ez a különleges
lény hol legenda, hol zseniális zenész,
tudós, építész, feltaláló, s míg az egyik
percben lángoló szerelmes, a másikban
már szörnyszülött zsaroló gyilkos.
A musical zenei betetőzéséből egyben
végső kicsengése is kihallható, melyben
az ének, az emberi hang elsöprő erővel
elfoglalja misztikus trónját...

„Jöjj hát és énekelj
így kell legyen!
Énhozzám tartozol

Egy vagy velem.
Nem küzdhetsz ellenem
Mert hív az éj,
A Fantom, ez a titokzatos lény
Rég benned él...
Énekelj Angyal!
Énekelj nekem...”
Kétségtelen tény, hogy Az Operaház
Fantomja, a műfaj királynője, „leigázta”
a magyar közönséget is.
Nem csoda, hogy feszült izgalom előzi
meg a Webber-Bródy szerzőpáros 2005
májusára ígért közös produkcióját.
De addig is kísért a Fantom...

Pozbai Viola

15

�ítélet

Magyarország és az Európai Unió
Érdemes volt-e csatlakozni az Európai Unióhoz, figyelemmel a régebbi tagállamok tapasztalataira? Milyen következmé­
nyekkeljár(t) ez afolyamat a különböző gazdasági és társadalmi szektorokban? Mi Magyarország szerepe az uniósforga­
tagban?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ jelen lapszámtól kezdve
minden hónapban. Tartsatok velem, ígérem hasznos és érde­
kes lesz!

Európai összefogás!?!
Az európai egység ideája nem a XX. Század szüleménye; az már
sokkal korábban megfogalmazódott olyan filozófusok,
tudósok elméjében, mint Dante, Rotterdami Erasmus, Immá­
nuel Kant, sőt 1849-ben Victor Hugó merészen az Egyesült
Európa megteremtődésének lehetőségéről szólt.

ezekre lenne szükség —
kézzel fogható, kitapint­
ható előnyöket lehet él­
vezni, profitra lehet szert
tenni a tagságból, és itt
most nemcsak a financiá­
lis pozitívumokra gon­
dolok.
Kis hazánk számára a
legjobb, leginkább követendő példa Írország esete:

Az ír példa, avagy a kelta tigris nagyot ugrása
A konkrét elképzelések megfogalmazódásához azonban olyan
történelmi kataklizmák bekövetkezésére volt szükség, mint az
I. világháború, az 1929-33-as világgazdasági válság, végül pedig
a II. világháború. Ilyen forrongó légkör vezetett ahhoz, hogy
előbb Coudenhove Kalergi gróf, majd Monnet, Schuman és de Gasperi lefektessék egy azonos gazdasági elveken
és közös eszmerendszeren nyugvó Európa alapköveit.
A cél kezdettől fogva, tehát már a Római Szerződések létrejöt­
tekor az volt, hogy a közös piac keretein túllépve egy gazdasá­
gi unió, a távolabbi jövőben pedig — az együttműködés
kicsúcsosodásaként — egy politikai unió teremtődjék meg. E
magasztos célkitűzések úgy tűnik, egy ponton megrekedtek, és
amelyen nagy valószínűséggel nem is tudnak továbblendülni,
legalábbis nem hatékonyan.
A közösségben már az is komoly problémákat okozott, ami­
kor a '80-as években olyan szegény országok nyertek felvételt,
mint Görögország, Spanyolország és Portugália.
Személyes és közvetett tapasztalataim szerint, hazánkban a
csatlakozási tárgyalások éveiben — köszönhetően többek kö­
zött egyes politikusoknak és médiumoknak — téves kép ala­
kult ki az emberekben integrációnk lényegéről és annak vár­
ható következményeiről. Sokán gondolták, hogy végre eljön a
tejjel-mézzel folyó Kánaán, az Unió zsákszámra küldi Magyar­
országra a pénzt, így minden problémánk megoldódik. A va­
lóság ezzel szemben korántsem ilyen rózsás; elég ha azt jelzem,
hogy a korábban csatlakozott országok szinte mindegyikében
tetemes negatív hatása volt az integrációnak, különösen az el­
ső években.

Nem akarom természetesen, hogy valamifajta mély szkepticiz­
mus tűnjön ki soraimból, hiszen megfelelő politikai akarattal
és szervezéssel — meggyőződésem ugyanis, hogy elsősorban

16

Sokak meggyőződése, hogy az ír gazdasági növekedés akkor
indult útjára, amikor 1973-ban — az Egyesült Királysággal és
Dániával egyetemben — felvételt nyertek az Európai Közös­
ségbe. A felvétel megtörténte tény, de az azt követő tizenöt év­
ben rosszabb lett a helyzet. Nem közeledés, hanem távolodás,
nem növekedés, hanem komoly visszaesés volt tapasztalható
az integráció utáni másfél évtizedben.
1989-et követően azonban megindult a felzárkózás, ami nem
kis részben (de önmagában véve nem lett volna elegendő!) an­
nak köszönhető, hogy az EK kétszeresére növelte Írország
pénzügyi támogatását. A támogatások egyharmadát
fordították a fizikai infrastruktúra (utak, hidak, kikötők,
repülőterek, víz és szennyvíz) fejlesztésére, további egyharma­
dát oktatásra és képzésre, a maradék egyharmadot pedig végle­
ges beruházási támogatásként, pályázatok révén szétosztották
a hazai ipari, mezőgazdasági és szolgáltató vállalkozások
részére.
A pénzügyi stabilizáció hatására, az egységes belső piac meg­
nyíltával a külföldi befektetők is kezdtek bemerészkedni a kel­
ták földjére

Egy neves ír tudósok által jegyzett tanulmánykötet azonban
nem elégszik meg az „ír csoda”-ként emlegetett jelenség ily
kurta magyarázatával. Az 1999-ben kiadott, Understanding
Ireland's Economic Growth címet viselő munkájukban arra a
következtetésre jutnak, hogy azért nem sikerült korábban a
felzárkózás, mert a külföldi cégek mellett nem támogatták a
belföldi vállalkozásokat. Hiába jöttek a külföldi befektetők,
ameddig a hazai vállalkozók nem kaptak vissza nem térítendő
beruházási támogatást, addig az ország csak vergődött. A
sikeres előretörés onnantól lett megfigyelhető, hogy egyidőben támogatták a multinacionális cégeket és a hazai vállalko-

�ítélet

zókat, az infrastruktúra-fejlesztéseket és a turizmust, az okta­
tást és a lakásépítést. Eme intézkedéseiknek köszönhetően,
minden gazdasági mutatójuk egyszerre javult.
Azt is fontos megemlíteni, hogy az írek kiemelten kezelték az
állampolgárok tájékoztatását. Bár akkor még nem létezett, eu­
róbán mérve százmilliókat fordítottak arra, hogy a társada­
lom különféle szegmenseit - a kis-és középvállalkozóktól
kezdve, a banki alkalmazottakon át, a mezőgazdaságból élő
emberekig bezárólag — kellően felkészítsék, megtanítsák, mi­
ként lehet minél több támogatást szerezni az EU-tól ahhoz,
hogy elképzeléseiket megvalósíthassák. Tény, hogy ez a prog­
ram sok pénzt emésztett fel, de azóta többszörösen megtérült,
hiszen az írek azok, akik az összes tagallam közül a legügyeseb­
ben és a leghatékonyabban képesek lehívni a közösségi pénze­
ket, legyen szó akár a szociális és kohéziós alapokról, akár egyéb uniós forrásról.

í HAND

£N0RGF

V N H t D
AN1&gt;
tIRf

OANMARK

LATVIJA

m ruvA
R

«incbom

BUARUS

RUSSHA

POiSKA

UKRAJNA

FRANCI
w&amp;s*

RfPUBttKA
StöVfNUO
&lt;Mt*RRtiaf

AOÖOVA

ROMÁNIA

FQRWGAL

«(KU't
jcomx
&amp;8HAI RMcariu

AWRMUS
KÁUSfAN

MPÁNA

HUN
I

Ü

R

f A'A A á A

HLAÖA

«»«*«««

ti ojAraiR

WVRIYA

nxU
KIRR^ I

Az írek röviden összefoglalt esete tehát eklatáns példája annak,
hogy Magyarországnak - pontosabban a mindenkori magyar
kormánynak — el kellene végre jutnia arra a pontra, amikor
felismeri: a történelem viharai által megtépázott, ám rend­
kívül tehetséges nemzet többre hivatott annál, minthogy a
külföldnek való, már-már kényszeres megfelelésre építsen. A
különbség csupán annyi, hogy míg régen Moszkva szava volt
az úr, addig napjainkban a brüsszeli, illetve a washingtoni gyakran egymással ellentétes - érdekeknek való megfelelés
rögös útjain lavírozgatunk.

egyéni boldogulásunk és nemzeti jövőnk felé.
Az európai identitástudat, amelyet oly gyakran emlegetnek
egyes közéleti szereplők, csak akkor alakulhat egy európai
nemzet polgáraiban, ha tisztában vannak múltjukkal,
kulturális értékeikkel, ismerik gyökereiket, el tudják magukat
helyezni a történelem nagy színpadán, és van merszük
felemelt fejjel járni, feledve a semmiért érzett kollektív
bűntudat beléjük sulykolt gondolatait.
Ez tehát a kiindulópont, a nemzeti identitástudat: ahogy a
hazra sem lehet alapozás nélkül tetőt építeni, úgy nem lehet
egészséges nemzeti öntudat hiányában egy komplexebb
európai eszmerendszert hinni és befogadni. Gróf Széchenyi
István mondta: „Tisztességes emlékezet nélkül nem lehet
nemzetet építeni!”

Érdemes lenne a hazai hangokra, panaszokra és ötletekre fi­

gyelni, mert amíg ez nem következik be, amíg a határainkra
önhibájukon kívül szakadt honfitársaink részére történő ket­
tős állampolgárság megadását vagy meg nem adását nem er­
kölcsi, hanem financiális alapon szemlélik, addig esélyünk
sincs arra, hogy bizakodva és némi megnyugvással tekintsünk

(a következő számban folytatom, az Európai Unió szociálisés foglalkoztatáspolitikájával.)
Szalay Beatrix

17

�ítélet

Néhány sor egy barátról...
Közületek, közülünk kevesen tudják milyen nehéz is tanulni.
Megteremteni a feltételeket, küzdeni az életben maradásért és
mindemellett harcolni az előítéletek ellen. Egyetemünk egyik
hallgatója, dacolva a sorssal sorba veszi az akadályokat és min­
denkihez van néhány kedves szava.
Küzdenie kell sokszor ellenünk is. Sajnos néha mi sem veszszük észre, hogy az előítéletek, melyek bennünk vannak észre­
vétlenek számunkra, de szembe jövet vele, mégis kiülnek az ar­

alkotunk, és habár ezen közösség tagjai a vallási és felekezeti
hovatartozása, a kulturális közeg és a családi hagyományok
alapján különböző, mégis egy és oszthatatlan. Az ilyesfajta at­
rocitások ellen pedig küzdenünk kell! Nem. szabad másodran­
gú embernek tekinteni a tőlünk különbözőket. Merjünk
kedvesek lenni és úrrá lenni a bennünk lévő kétkedésen esélyt
adva ezzel másoknak.

cunkra.
Ez a hallgató egy roma származású fiatalember, akiről kevesen
tudják min kellett keresztül mennie ahhoz, hogy idáig eljus­
son. Azt kívánom, hogy az a szenvedés és megaláztatás, ami őt
érte, minket sohasem érjen, de ha mégis akkor sikerüljön
annyi erőből táplálkoznunk, hogy kitartsunk.

Ha valaki még mindig nem tudná kiről is szól ez a pár sor,
akkor ahogy minden évben eddig is, így várhatólag jövőre is
jöjjön be Nők napján Karunkra és nézze meg, hogy ki oszt
virágot a bejáratnál. Kinek fontos a női nem tisztelete, hogy a
megélhetéséhez szükséges pénzből még arra is áldozzon, hogy
kifejezze nagyrabecsülését a több száz szál virággal példát
mutatva férfitársainak, így nekem is.

Feltehetitek a kérdését, hogy ez a cikk miért most íródott?! Saj­
nos ez a téma mindig időszerű, és néhány ember megnyil­
vánulásai miatt minket is érint. Minket is, mert közösséget

Dorogi Zsolt
a Hallgatói Önkormányzat Tanulmányi alelnöke

Pázmány rejtvény
Készítette: Tokody Klára
ékezettel 47. Jól van — latinul 48. Autóversenyző
kiejtve 51. Lilás betűi keverve 53. Életre keltett
agyagszobor vége! 54. Művész 55. Társasházban
élő 57. Római három 59. Végtelen ostya! 61. Női
név 65. Nem jól elkevert 68. Gyógynövényt 69.
Szájvízmárka végtelenül 70. Részeges 72. Oklevél
74. Görög autójel 75. Borkülönlegesség 76.
Katonai rang 79. Shrek népe végtelenül

Vízszintes: 1. Megfejtés első része: idézet Ady Karácsony című verséből 18. Biztonságtechnikai eszköz 19.
Bambán mafla 20. Teherautó márka 21. Azonos atom eltérő tömegű változata 22. A pápa hármas
koronája 24. Gonosztevő 26. Korlátlanul gyengéden! 27. Sebre tesszük 29. A bűnbánat színe 31. Dagály
32. Végtelen altatóorvos! 33 Smink 35. Lett főváros 37. Angol abc utolsó betűje 38. Kis János 40. Végtelen
árleszállítás 42. Megvéd 43. Higany vége! 45. Egyiptomi napisten 46. Amerikai Egyesült Államok

18

Függőleges: 1. Kálium 2. Méreg 3. Brazil város
4. ÁAT 5. ízeltlábú ékezethiánnyal 6. Talál­
kozóhely a Pázmányon 7. Állóvíz fordítva 8. Sok
dalt ismerő 9. Ittrium 10. Térdeplő 11. Német
szénvidék fonetikusan 12. Elájulnak 13.
Kettősbetű 14. Angol rang 15. Hidrogén 16.
Tűzálló anyag eleje! 17. Ilyen fegyverletétel is volt
21. A megfejtés második része 23. ízisz temploma
végtelenül 25. Zara betűi keverve 28. Picike
egyneműi 30. Ikebana fele 34. Aeneis
szülővárosa 36. Jód vegyjele 39. Felejtéssel járó
betegség 41. Madár 44. Angol zselé 45. Keresztül
46. Utál egyneműi 48. Szolmizációs hang 49. így
beszélnek Moszkvában 50. Töltelékszó 52. Ki­
lenc... híd: Hortobágy nevezetessége 56. Oxigén
és cink vegyjele 58. Madár 60. így ül az, aki
türelmetlen 62. Angol jósnő 63. Kölcsön
biztosítékául lekötött tárgy 64. Svéd, thai,
luxemburgi és görög autójel 66. Valamit fel...:
felöltözteti 67. Országos Szennyvízkutató
Állomás 68. Lapátolna 71. Időmérő 73.
Menyasszony 75. Római pénz 77. Végtelenül
avult! 78. Duplán regény hősnője

�ítélet

Gólyák, ki a fészekből!
Akik figyelemmel kísérik az egyetem közéletét, azoknak fel­
tűnhetett egy maréknyi csoport lelkes működése a karon. Még
a múlt tanév végén ismerkedtek össze azok a szinte minden
évfolyamról jövő diákok, akik tenni szeretnének a hallgatói
légkör felpezsdítéséért.
Igen, rólunk, a tutorokról van szó...
Ugyanakkor már a nyári, Egerben tartott csapatépítés alatt
tisztázódott, hogy megfontolva kell előrehaladnunk.
Legfontosabb célként egy végre valóban élvezhető gólyatábor
lebonyolításában vállaltunk szerepet. így minden gólyát egyegy tutor gondjaira bíztak, hogy az első és minden bizonnyal
egyik legnehezebb év alatt kellő segítséget kapjanak. De a
lendületünk itt nem ért véget.
Alapgondolatunk, miszerint nem mindegy, hogy a mostantól
egyetemünkre kerülő hallgatók milyen élményekkel kezdik
meg itteni „szárnybontogatásaikat”.
Ezért kiállításokra (Miro, World Press) szervezünk turnuso­
kat, a kisebb csoportok színházi előadásokon vesznek részt. A
kulturális programokkal párhuzamosan pedig „szakmai
vonalon” bírósági tárgyalásokra és börtönlátogatásokra is
bejuthatnak az érdeklődő gólyák.
Tudatos fejlődésünk eredményeként lassan a technikai

hátterünk is üzemkész, így a www.tutorok.hu honlap láto­
gatói első kézből értesülhetnek a legfrissebb hírekről, aktua­
litásokról.
Többünknek feltették már a kérdést, mi értelme „izgága mű­
ködésünknek”. Nos, a válasz egyszerű.
Adva van számos ötletdús fiatal, akik feles energiáikat
feltétlenül pozitív és építő célba akarják befektetni. Akik
éreznek kötődést a Pázmány felé, s a diákok összetartásának
erősítésével az egyetemért akarnak dolgozni.
Szeretnénk ezúton is üzenni mindazoknak, akik eddig
kételkedtek bennünk, hogy mi már egy csapat vagyunk.
Hisszük, hogy az alapokat már leraktuk, és továbbra is
segíteni szeretnénk.
Szeretettel várunk Mindenkit programjainkon. Bár hamaro­
san „felvételivel” bővítjük gárdánkat, ám észrevételeiteket,
ötleteiteket személyesen a tutoroknál, vagy a

tutorok@piarsoft.com

e-mail címen addig is jelezzétek.

a tutorcsoport

Csodaváros
2004. decemberéig látogatható a Mille­
náris Parkban az Ability címet viselő
különleges rendezvény az Értelmi Fo­
gyatékosok és Segítőik Országos Érdek­
védelmi Szövetségének (EFOÉSZ) a
szervezésében, ahol a fogyatékkal élők
életét ismerheti meg a látogató.
Többek között a vakok és mozgás­
sérültek hétköznapjaiba nyerhetünk
bepillantást, megismerve és megtapasz­
talva hogyan lehet kerekes kocsival
közlekedni ott, ahol nincs akadálymen­
tesítve a járda vagy kinyitni egy ajtót,
ami felénk nyílik. Próbára tehetjük a
kézügyességünket is, amikor a vaksötét­
ben kell meglelni az előzetesen kiválasz­
tott ruhát.
A rendezvény részeként tekinthető meg
Csodaváros, ami az értelmi fogyatéko­
sok világa. A kérdésemre hogy miért jó,
ha az emberek belehelyezkednek ebbe a
környezetbe és átélik a fogyatékosok

mindennapi nehézségeit, Gönczi Rita
az EFOÉSZ munkatársa válaszolt.
Elmondta, hogy közhelynek számít
manapság az, hogy nehéz az életük,
segíteni kell a beilleszkedésüket, el kell
fogadni és nem marslakóként bámulni
őket. De hogyan illeszkedik be egy
világtól elszeparált intézményben nevel­
kedett sérült, és hogyan fogadja a társa­
dalom a furcsán viselkedő embereket? A
probléma alapja, hogy nem sejthetjük,
hogy mi is jár a fejükben, ők pedig nem
értik azt, hogy miért viselkedünk a
számukra olyan bonyolultan. Csodavá­
rosba egy értelmi sérült kalauzolja a
látogatót, ahol ő az, aki ismeri minden
titkok nyitját, és mi csetlünk-botlunk esetlenül a világban. Ez a világ is
törvények szerint működik. A városi
üzlet, posta, disco és könyvtár egy-egy
kihívást jelent, ahol feladatokat kell
megoldanunk. Melyik látogató jön rá

arra milyen szabályt kell követni ahhoz,
hogy például sikerüljön a boltban vásá­
rolni. A mi világunkban ezen nem kell
gondolkodni, mert a válaszok magától
értetődőek. Pedig Csodavárosban is van
logika! Sokszor olyan banálisán egysze­
rű, hogy a városi könyvtárban a „sza­
bálykönyvet” böngészve a játékosok
keze csattan a homlokukon: „Ja! Ez volt
a megoldás? Ilyen egyszerű? Amikor
odabenn káosznak tűnt minden!”
A kalandok átélése nem elborzaszt, ha­
nem együttérzővé tesz, oly módon,
hogy már nem okoz gondot felismerni,
hogy szóljunk egy sérülthöz és mikor
kell segíteni és mikor csak csodálni,
milyen fantasztikus ügyességgel és lele­
ménnyel oldja meg az élet nehézségeit.
Itt az ideje hogy ne csak sajnálkozzunk!

Pásztor Veronika

19

��</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="57">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3382">
                  <text>2004</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3514">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3494">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3495">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3496">
                <text>VII. évfolyam 5. szám 2004. december</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3497">
                <text>Tartalom&#13;
Hírek&#13;
„Ez nagy szentség valóban”&#13;
Sáska Zoltán Attila versei&#13;
„A szellemóriások fénye rám ragyog.” &#13;
Marton Géza Polgári Jogi TDK&#13;
A Zengő-ügy&#13;
Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével&#13;
Vizsgán innen&#13;
Első hónapok a Pázmányon&#13;
Le az érdektelenséggel!&#13;
Karácsonyi hagyományok&#13;
Advent első vasárnapja&#13;
Elmaradt havazás&#13;
Karácsony nálunk és másutt&#13;
A Kari TDK Eredménye&#13;
Kísért a fantom&#13;
Magyarország és az Európai Unió&#13;
Néhány sor egy barátról&#13;
Pázmány rejtvény&#13;
Gólyák, ki a fészekből!&#13;
Csodaváros</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3498">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE&#13;
HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3499">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE&#13;
HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3500">
                <text>2004. december</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3501">
                <text>2004.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3502">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3503">
                <text>A4 (210x297) ; (969kb+7867kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3504">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3505">
                <text>PPKE_itelet_VII_6_200412</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3506">
                <text>T00066</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3507">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3508">
                <text>20 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3509">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3510">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3511">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3512">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3513">
                <text>PPKE_itelet_VII_6_200412</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="209">
        <name>HÖK</name>
      </tag>
      <tag tagId="41">
        <name>Jobbágyi Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="265">
        <name>Lukács Tamás</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="199" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="401">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/14d75a681f54ee333a558e70fb66c4ad.jpg</src>
        <authentication>6d56dfcf0c38b056d7f331fef2337b24</authentication>
      </file>
      <file fileId="402">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/b3b52ca1adeb2c03a1ea263e4bac9147.pdf</src>
        <authentication>f64ddcf5f973a2d959188ac4c2991b2c</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="3541">
                    <text>A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja

VII. ÉVFOLYAM, 6.

2005. FEBRUÁR

0ITELET
4equum&lt;

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR
HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA

Tanulmányi bizottság

Dr. Láng Péter, személyesen

Gólyabál

Elhunyt Kulcsár Anita

Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból
Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel
Karunk új díszdoktora: James Crawford
honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu

�Újdonságaink
KIADVÁNYOK

Kereszty Béla

A magyar közlekedési büntetőjog kézikönyve
A könyv a témakör általános ismertetése mellett alaposan elemzi a közlekedési büntetőjog általános és különös
részét. Részletesen ismerteti és analizálja a közlekedési büntetőjog ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait, vala­
mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait. A klasszikus tényállási elemek megvizsgálása mellett kitér
olyan további fontos kérdésekre, mint pl. a veszély fogalma, az okozatossággal kapcsolatos elméletek, az egység­
többség problémaköre stb.
Ára: 4200 Ft + áfa

Farkas Ákos (szerkesztő)

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi
együttműködési rendszerében
Az Európai Unió egyik legfontosabb feladatának a közösségi pénzügyi érdekek védelmét tekinti. Ennek a kiemelt
problémakörnek a felügyeletét látja el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Miskolci Egyetem Állam- és Jog­
tudományi Karának tanárai a közösség pénzügyi érdekeit érintő legjelentősebb területek - költségvetés, verseny­
felügyelet -, valamint a felelősség kérdéskörében - közigazgatási jogi védelem, bűnügyi együttműködés, az OLAF
és más bűnüldöző szervek kapcsolata, a gazdasági vezetők felelőssége - írtak a szakmai és a nem szakmai, érdek­
lődő közönség számára is figyelemreméltó esszégyűjteményt.

Ára: 4800 Ft + áfa

Geller Balázs

Legalitás a vádlottak padján
Az anyagi büntetőjog legalitásának elméleti analízise

A 90-es évek elejétől a klasszikus büntetőjog számos tétele megkérdőjeleződött a nemzetközi büntetőtörvényszé­
kek, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, és a társadalmi változásokon áteső országok nemzeti bíróságainak íté­
letei következtében. Ezen ítéletek és a kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával a nullum crimen elveket, a jog­
értelmezést és a bírói jogalkotás szerepét gondolja újra e mű.
Ára: 4800 Ft + áfa

Varga Zoltán

A tanú a büntetőeljárásban
A szerző, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája több évtizedes tapasztalatait gyűjtötte össze. A kiadvány három
nagy egységre tagolható. Az első rész a tanú fogalmának és perjogi helyzetének meghatározásával foglalkozik.
A második egység a leggyakrabban felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Ebben a részben a kihallgatás
szabályaitól a vallomástétel kérdésein át a vallomások értékeléséig terjed a megválaszolandó kérdések köre.
A harmadik fejezet a tanúvédelem helyzetét elemzi.
Ára: 4500 Ft + áfa

�ítélet

Tartalom

Impresszum

Hírek.................................................................................................................

3

Tanulmányi bizottság......................................................................................

4

Februári események kalendáriuma

5

.............................................................

Dr. Láng Péter, személyesen............................................................................

6

Ungváry Krisztián: A magyar honvédséga második világháborúban.

11

Boldogító séta................................................ ............................ ................... 12

ítélet
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Hallgatói Önkormányzatának lapja
Megjelenik 1500 példányban
Felelős Kiadó:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A hazaváró Isten, ................................................................................................ 13

Kertész Imre: Sorstalanság.....................................................................

14

. ......................................

15

Karunk új díszdoktora: James Crawford

Elhunyt Kulcsár Anita.......................................

A kiadó képviselője:
Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyete­
mi tanár

16

Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel................................................. 17

Főszerkesztő:
Lukács Tamás

Konferencia a drogtörvényről......................................................................... .19

Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból
Farsang

20

...................................................

22

.........................................

Gólyabál................................ .............................

Főszerkesztő helyettes:
Tokody Klára
Vargha Bálint Tamás

. 23

Hírek
Bandi Gyula dékán úr
a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány
Pázmány Péterfelsőoktatási díjban részesült.
Az alapítvány az oktatás, a kutatás, a művészetek különböző ágainak
támogatása, a közművelődés megújítása, valamint a környezetvédelmi
szemlélet kialakítása ésfejlesztése céljábóljött létre. A díjat olyan személyek­
nek ítélik oda, akik a fent említett területek valamelyikén kimagasló telje­
sítményt nyújtanak. Ezúton isgratulálunk a dékán úrnak.

A szerkesztőség tagjak
Balogh Zsolt
Búd aházi Árpád
Fügéd i Zsófi,
Juhász Gábor
Mikó Adrienn
Oláh Viktória Klára
Pozbai Viola
Rádi Vilmos Gábor
Zsellér Máté

Berényi Hajnalka
Cseri Tímea
Gyökeres Zoltán
Mavrák Hedvig
Miiisi ts Barbara
Pásztor Veronika
Pozsgay-Szabó Péter
Szalay Beatrix

Akik munkákat segítik;
dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy
György Péter
Nyomdai Előkészítés:
TomArt Reklámstúdió, www. tomart.cc

HAJÓKIRÁNDULÁS MÁRCIUS 15-ÉN
A HŐK idén is megrendezi a hagyományosnak mondható

március 15.-i hajókirándulást
Budapestről Visegrádra és vissza.
További információt a HŐK irodában vagy az
info@pazmanyonline.hu címen kaphattok!

Nyomda:
Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu
Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja
írásaitokat. Úgyszintén várunk
mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség
munkájában.
E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu
I tele tO 1 @ho tmail.com

3

�ítélet

Tanulmányi Bizottság
A Tanulmányi Bizottság a Kari Tanács által válasz­
tottnégytagú testület, melynekjelenlegtagjai:

tervet. Ez utóbbi esetben pontosan fel kell tüntetnie a
tantárgyi ütemezést, e nélkül a Tanulmányi Bizottság
kérelmét automatikusan elutasítja.

-dr. Frivaldszkyjános (elnök)
- dr. Szívós Mária (oktatói tag)
- Dobos Tibor (hallgatói tag)
- Dorogi Zsolt (hallgatói tag)

■ Azon hallgatók, akik külföldi tanulmányaik miatt
kaptak egyéni tanulmányi és vizsgarendet a külföldi
tartózkodást meghaladó egy félévnyi tartalommal
hosszabb időre, azok hazatérve itthon ezen a jogcí­
men nem kapnak lehetőséget a gyakorlatok, szeminá­
riumok látogatása alóli felmentésre.

A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó tanul­
mányiügyek:
- egyéni tanulmányi és vizsgarend/kedvezményes tanrend
- évhalasztás/passzív félév
- halasztott beiratkozás/halasztotttárgyfelvétel
áthallgatás
- tantárgyfelmentéssel kapcsolatos panasz

B

Évismétlésre kötelezett hallgató ha különös mél­

tánylást érdemlő okból egyéni tanrendet kap, tantár­
gyi tervében nem vehet fel tárgyakat a következő félé­
vekről.

Néhányfontosabb szabály, mely a kérelmek benyúj­
tásánálfontos lehet:

B

Új szabályozás a külföldi tanulmányokat folytató

hallgatók egyéni tanulmányi- és vizsgarendjéről szóló
rendkezésekben: az egyéni tanulmányi rend iránti ké­
relemben jelezni kell, hogy a hallgató kéri-e vala­
mely gyakorlat vagy kötelezően választott tárgy osz­
tályzatának a hozzá tartozó kötelező tárgyból történő

B A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1től a tanulmányi kérelmek elbírálásáról szóló határo­
zatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki,

amelyért 500 forint különeljárási díjat kell fizetni.
A kérelmeket a Tanulmányi Bizottság csak akkor
bírálja el, ha benyújtásukkor a különeljárási díj
befizetéséről szóló csekket mellékelték. /12/2004.
(XII.3.) tanulmányi hirdetmény/

B Egyéni tanulmányi és vizsgarendet a tárgyi félév­
ben már módosítani nem lehet.

■ A kérelmet benyújtott hallgatónak minden eset­
ben leckekönyvét le kell adnia a Dékáni Hivatal­
ban, anélkül a Bizottság érdemben nem dönt.

H Amennyiben a hallgató a szorgalmi időszakban
kap vizsgázás! lehetőséget, akkor is vizsgára a Neptun
rendszeren keresztül köteles jelentkezni, olyan vizs­

átszámítását, melyet a félév végén a Dékáni Hivatal
fog elvégezni./1/2005. (1.13.) tanulmányi hirdetmény/

ganapra, amelyet a tanszékkel előzetesen egyezte­
tett. Amennyiben a tanszék meghatározza, hogy utó­
vizsgaidőszakban csak utóvizsgás hallgatók vizsgáz­
hatnak, annyiban ez értelemszerűen vonatkozik az
egyéni tanrendet kapott hallgatókra is.

■ Minden tényt, hivatkozást — a leckekönyvben sze­
replő adatok kivételével — igazolni kell, kivéve azo­
kat, amelyek a dolgok természetéből fakadóan nem
igazolhatók.

■ Egyéni tanulmányi és vizsgarend iránti kérelem
benyújtásánál a hallgatónak pontosan meg kell jelölnie, hogy egyéni tanulmányi és vizsgarend címén mi­
lyen kedvezményeket kér, a tantárgyi terve vonat­
kozásában pedig nyilatkoznia kell, hogy vagy nem
kíván eltérni az adott évfolyam adott félévére vonat­
kozó tantárgyi tervtől, vagy pedig a szabályoknak
megfelelően maga kívánja összeállítani a tantárgyi

4

,
!

B A Tanulmányi Bizottság határozatait postán, aján­
lott levélben kézbesíti; a Titkárság tájékoztatást az el­
bírálás alatt álló kérelmekről nem ad, az elbírált kérel­
mekről pedig kizárólag fogadóórában ad.

B

Évhalasztás iránti kérelmet csak annak a hall­

gatónak kell benyújtania, aki korábban már négy,
vagy annál több félévet halasztott. Az évhalasztást

�ítélet

kérő hallgatók státuszuk pontos tisztázása érdekében
kétség esetén feltétlenül érdeklődjenek illetékes elő­
adójuknál. /I0/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény

2.pontja/
A kreditrendszerben tanuló hallgatóknak a passzív
félévet a tárgyfelvételi időszak végéig a Dékáni Hiva­
talban be kell jelentenie. Ez tartalmilag megegyezik
a hagyományos rendszer évhalasztásával. /10/2003.

■ Beiratkozott hallgatók esetében évhalasz­
tást, illetve a félév utólagos passzívvá nyilvání­
tását legkésőbb az adott félév szorgalmi időszaká­
nak végéig lehet kérni./ZVSz 8.§ (2) bekezdés/

Budapest, 2005. január 31.

(VIIL22.) tanulmányi hirdetmény 6. pontja/

Tanulmányi Bizottság

Februári események kalendáriuma
- 405 éve, 1600. február 17-én égették meg nézetei

várának restaurálásában és az ő tervei szerint épült

miatt Giordano Brúnó itáliai természetfilozó­

a lillafüredi Palota Szálló.

fust, dominikánus szerzetest.
- 125 éve, 1880. február 15-én hunyt el Fischer
- 355 éve, 1650. február 11-én hunyt el Stockholm­

Mór porcelánfestő, porcelángyáros, a herendi por­

ban René Descartes francia racionalista filozó­

celángyár alapítója, aki nemesi címet kapott a ma­

fus és matematikus, „a modern filozófia atyja”.

gyarországi kerámiaipar fejlesztése terén szerzett
érdemeiért.

- 320 éve, 1685. február 23-án született Georg

Friedrich Handel német-angol zeneszerző. Nagy

- 120 éve, 1885. február 7-én született Sinclair

sikerű szerzeményei oratóriumai (Messiás, Sala­

Lewis amerikai regényíró, aki 1930-ban irodalmi

mon), operái (Agrippina, Julius Ceasar) és szvitjei

Nobel-díjat kapott. Fő műve, egyben legjobb alko­

(Vízizene).

tása az Arrowsmith című regénye. Ismert művei

még a Férjek és feleségek és a Sólyom útja.
- 215 éve, 1790. február 20-án hunyt el Bécsben II.

József német-római császár, a magyarok „kalapos

királya”.

- 110 éve, 1895. február 1-jén hunyt el Lázár Jakab
erdész. Ő írta Erdészeti kézikönyv címmel az első,
magyar nyelven megjelent erdészeti szakkönyvet.

- 155 éve, 1850. február 23-án született César Ritz,
„a királyok szállodása és a szállodások királya”. A

- 95 éve, 1910-ben vezették be Svédországban az ál­

nizzai, a luzerni és a londoni Savoy Szállodák igaz­

talános választójogot.

gatója volt. A nevét viselő párizsi Ritz Szálló ma is
a világ legfényűzőbb szállodája.

- 60 éve, 1945. február 22-én hunyt el Schenk Ja­

kab zoológus, ornitológus. 1908-ban ő vezette be a
- 150 éve, 1855. február 15-én hunyt el Lilla, azaz

költöző madarak gyűrűzését.

Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály szerel­

me, Lilla-verseinek ihletője.

- 60 éve, 1955. február 8-án született John Gri­

sham amerikai író, akinek legismertebb műveiből
- 125 éve, 1880. február 14-én született Lux Kál­

(A cég, A Pelikán-ügyirat, Az ügyfél, Esőcsináló)

mán építész, restaurátor. Részt vett Vajdahunyad

sikeres filmek készültek.
BH

5

�ítélet

Dr. Láng Péter, személyesen
- Tisztelt tanár úr, az Ön nevétjelenleg
a Nemzetközi Közjogi Tanszék egyete­
mi adjunktusai közt olvashatjuk. Ha
megengedi, hadd tegyekfel először egy
technikai jellegű kérdést: mit jelent
neve előtt a „DDr. ” megjelölés?
- Ez a „duplex doctor” rövidítése. Arra
utal, hogy két egyetemi doktorátussal
rendelkezem. Az elsőt 1975-ben filozó­
fiából szereztem —döntéselméleti téma­
körből —, a második a jogi. Van egy har­
madik is, a tudományos fokozat, a PhD
doktorátusom, mely multidiszciplináris, azaz több tudomány terület téma­
köréből tevődik Össze. Erre azért is va­
gyok büszke, mert az országban első­
ként szereztem meg, 2002-ben.

- Ebből, ha jól sejtem, levonható az a
következtetés, hogy az Ön életét a
tudományos tevékenység végigkísérte.
Bemutatná nekünk gyermek- és ifjú­
korát?
- Szívesen. Bár valóban igaz, hogy egész
életem során folyamatosan igyekeztem
tanulni, képezni magam, erre sajnos
nem mindig volt megfelelő lehetősé­
gem. 1941-ben születtem Pécsett, az
akkori fogalmak szerint előkelő család­
ban, ami nem is olyan sokára inkább
hátrányt, mint előnyt jelentett. Szárma­
zásom miatt már a középiskolába is
nehezen vettek fel, és korán meg kellett
tapasztalnom, mit is jelent a diszkrimi­
náció, a kitaszítottság, a sorstalanság.
Édesapám, aki kiváló jogász, az össze­
omlás pillanatában a magyar hadsereg
katonai bíróságának megbízott vezető­
je, a vezérkar igazságügyi referense volt,
a hadifogságból hazatérve kubikosként
és segédmunkásként tudott csak életben
maradni. Az ötvenes években családom
három tagját végezték ki származása
miatt, elmondhatom, szinte állandó
rettegésben éltünk. Az érettségit Pécsett
szereztem meg az ottani művészeti gim­
náziumban. Ezzel párhuzamosan hege­
dű és karvezető szakot végeztem a pécsi
Konzervatóriumban. Itt ismerkedtem

6

meg Varga Csabával, akinek neve, azt
hiszem, minden hallgató számára isme­
rős. ö orgonázott, én hegedültem. Máig
megmaradtak bennem akkori, elmé­
lyült, meghitt beszélgetéseink, nagy öröm volt sok év után ismét viszontlátni.
Kézsérülésem miatt különben zenei
tanulmányaimat megszakítottam és
édesapám nyomdokait követve én is jo­
gász szerettem volna lenni. A jogászko­
dás nemes hagyomány nálunk, ügyvé­
dek, kúriai bírók, híres büntetőjogászok
is voltak a családban. A pécsi jogi egye­
temre jelentkeztem, de papírjaimat a
gimnázium nem merte továbbítani, ne­
hogy az a gyanú támadjon, hogy egy
„osztályidegent” támogatnak. Valamit
tanulni szerettem volna, így hát a Buda­
pesti Református Theológiai Akadémiá­
ra jelentkeztem, ahol, kiváló eredmény­
nyel, 1965-ben szereztem lelkészi okle­
velet. Egy évig lelkészkedtem, s bár máig
mélyen hívő keresztyén vagyok, nem a
lelkészséget választottam eleve hivatá­
somnak. Ezt az első pillanattól tudták
kedves professzoraim rólam. Azt hi­
szem, rövid egyházi tevékenységem ide­
jén lelkiismeretesebben szolgáltam,
mint nem egy, hivatását könnyebben
vevő társam. A mások iránti segitőkészség, hányatott életem miatt, gyermek­
korom óta megvolt bennem, s ezért arra
gondoltam, politikától mentes hivatást
gyakorolva orvos leszek. Orvosasszisz­
tensként egy évet a Semmelweis Orvos­
tudományi Egyetemen dolgoztam,
hogy utána felvételizzem. Sajnos abban
az évben hunyt el édesapám is, árván
maradva nem mertem nekivágni az or­
vosi tanulmányoknak. Öt évig azonban
az Országos Orvostudományi Könyv­
tár és Dokumentációs Központban dol­
goztam, végül már egy tudományos kis
kutatócsoport vezetőjeként, majd újabb
három év következett a SOTE-n, tudo­
mányos segédmunkatársként. Ezekben
az években szereztem meg a szakkönyv­
tárosi végzettséget, és volt szerencsém
megismerkedni Antall Józseffel, aki a
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum,
Könyvtár és Levéltár munkatársa, majd

főigazgatója volt 1990-ig. Barátságunk
erre az időre nyúlik vissza, hiszen az
orvosi egyetemen főnököm volt az
Orvostörténeti Társaság elnöke, Antall
József a főtitkára, én pedig a tudomá­
nyos közleményeink szerkesztője. A
rendszerváltás után ismét együtt dol­
goztunk, Antall József miniszterelnöksége idején a kormány főtanácsadója
voltam, a csehszlovákiai és nemzetbiz­
tonsági ügyek voltak a működési terü­
letem. De idáig hosszú, nem könnyű út
vezetett...

- Mikor nyílt lehetősége az első állami
diploma megszerzésére?
- A tudományos munka mellett 1969ben iratkozhattam be az ELTE Bölcsé­
szettudományi Karára, a filozófia szak­
ra. Igazi elit képzésben részesülhettem,
tizenegy fős osztályomnak Hársing
László professzor volt a vezetője, aki
maga is valamikor katolikus teológiára
járt és korántsem marxista szellemben
oktatott minket. Legendás évfolya­
munk egyik tagja, Palló Gábor ma az

�ítélet

Akadémia Filozófiai Intézetének tudo­ mia mindig kegyes volt hozzám, az Aka­
mányos igazgatója, a Mindentudás démia gondozásában megjelent Fejlődő
Egyetemének ünnepelt előadója. Ko­ Országok Lexikonának egyik cikkírója
moly volt annak idején a filozófuskép­ lehettem, és erre különösen büszke va­
zés, a természettudományi tárgyakat a gyok. Ezzel egyidejűleg érdeklődésem
TIK hallgatóival együtt tanultuk, és fokozatosan kiterjedt a politika, a jog
igen nehéz vizsgákat kellett tennünk, világára is, és megkezdődött életem
például matematikai logikából, fiziká­ másik nagy „szeletének”, az újságírói
ból, biológiából. 1975-ben szereztem a
munkának az időszaka. 1972-től 1990-ig
diploma után első, egyetemi doktori fo­ folyamatosan dolgoztam újságíróként.
kozatomat. Témavezetőm Hársing pro­ Először az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat
fesszor volt, disszertációmat tudomány­ felelős szerkesztője voltam, majd 1977
elméleti kérdéskörben, a döntéselmélet | és 1984 közt a Magyar Távirati Iroda
filozófiai kérdéseiről írtam. Ez annak külpolitikai rovatszerkesztője. 1984-ben
idején veszélyes vállalkozás volt, hiszen hívtak át a Magyar Nemzethez, ahol
amikor ugyanebből a témából kandi­ külpolitikai szerkesztő, szemleíró let­
dátusi képzésre jelentkeztem, a bizott­ tem. Én voltam a lap közel-keleti szak­
ság elnöke enyhe megvetéssel kérdezte értője, e minőségemben jártam riporttőlem: ilyen burzsoá tudományból akar kőrúton a térségben. Elmondhatom,
kandidálni? Természetesen álmodnom
hogy a közel-keleti politika vezető fi­
sem lehetett, hogy elfogadják jelentke­ guráit jól ismertem, beleértve a nemrég
zésemet. A döntéselmélet azóta megha­ elhunyt Jasszer Arafatot is. A róla írt
tározó tudománnyá vált, a rendszerel­ cikkeim igen élénk visszhangot keltet­
mélettel és játékelmélettel együtt, ame­ tek. Mivel elismert közép-európai, egye­
lyek szintén kutatási területemnek szá­ bek között lengyel és csehszlovákiai
mítottak. Azért voltak, akik értékelték szakértő is voltam, ezért én lettem, 1986
tudásomat, alapító tagja lettem a Ma­ és 1990 között, a Magyar Nemzet törté­
gyar Tudományos Akadémia döntésel­ netének egyetlen állandó prágai tudósí­
méleti munkacsoportjának, barátom­ tója. A múltkoriban számítottam össze,
mal, a Corvinus Egyetem nemzetközi j; hogy több mint másfélszáz cikkem jehírű professzorával, Kindler Józseffel j; lent meg ebben az időszakban. Mint
együtt. Neki köszönhetem, hogy akkori- ji ellenzéki újságírót nem igazán jó szem­
bán a mérnöktovábbképzésben több
mel néztek Gustav Husák Csehszlová­
éven át matematikai logikát, rendszer- kiájában. Szoros kapcsolatot tartottam
és döntéselméletet oktathattam.
a Charta '77 vezetőivel, így Vaclav Havellel és harcostársaival. Még az ellen­
- Mondhatjuk tehát, hogy Ön már zéki mozgalom illegális korszakában én
ekkoriban elkötelezte magát a tudo­ készítettem az első interjút Václav Klaus
mány mellett?
későbbi miniszterelnökkel, mostani
cseh államfővel. Ő akkor Havel gazda­
- Ügy érzem, ezt megállapíthatjuk. Az sági fő szakértője volt. A kommunista
említett időszakban vontak be a Buda­ csehszlovák külügyminisztérium több­
pesti Műszaki Egyetem környezetvédel­ ször is behívatott és megfenyegettek,
mi munkacsoportjának tevékenységébe írásaim miatt kiutasítanak az országból.
is, ahol Szabó Mátéval, az ELTE mos­ A büntetés nem maradt el. A bársonyos
tani politológus professzorával együtt forradalom évében Deutsch Tamás pe­
tevékenykedtem. Azt is elmondhatom, rében én tudósítottam a magyar sajtót,
hogy Magyarországon először foglal- j■ és talán ennek köszönhetően is szaba­
koztam humánökológiával és pályáz­ dult a husáki börtönből a FIDESZ-politunk meg e területen akadémiai kutatási tikus. A csehszlovák rendszer emiatt,
célprogramot. A Tudományos Akadé­ ; két nappal a bársonyos forradalom ki­

robbanása előtt „példásan” megleckéz­
tetett, a nyílt utcán a politikai rendőrség
majdnem félholtra vert. Emiatt az egész
prágai tudósítói kar, köztük a CNN is
tiltakozott, itthon pedig tüntetést tar­
tottak a csehszlovák nagykövetség előtt.
Életem nagy elégtétele volt, hogy az ot­
tani rendszerváltás után az új kormány
belügyminisztere személyesen kért elné­
zést tőlem az előző rendszerben ért atro­
citás miatt, amely, mint hangsúlyozta,
egyben a helsinki megállapodás súlyos
megsértése is volt. Nyilatkozatát az
egész prágai sajtó közzétette.

- A rendszerváltást hogyan élte meg,
milyen változásokat hozott a tanár úr
életében?
- 1990-ben tértem vissza Magyarország­
ra. Barátaim addigra már. a különböző
pártok vezetői lettek. Antall József mi­
niszterelnök, István József, akivel a te­
ológiára jártam, a Kisgazdapárt helyet­
tes elnöke, Kulin Ferenc az MDF parla­
menti frakciójának vezetője, Gáspár
Miklós a kereszténydemokraták egyik
vezetője. Ezidőben kértek fel, hogy a
Kormány mellett dolgozzam. Én lettem
az első szabad magyar kormány kultu­
rális tárcájának a szóvivője, főosztály­
vezetőként, majd egy év után a kormány
tanácsadója. Érdekes volt részt venni a
kormányzati munkában, a formálódó
Köztársaság első éveiben — nem csak a
hazai körök, hanem a külföld előtt is
meg kellett állni a helyünket. Én ma­
gam is számtalan külföldi delegációt
fogadtam, és úgy érzem, mindig jó élmé­
nyekkel távoztak tőlünk. A legizgalma­
sabb ilyen találkozó az Anjou királyi
család közvetlen leszármazottjaival
volt. Szívembe zártam ezeket az idős
urakat és hölgyeket, akik mellesleg a
Loire-völgyi kastélyok tulajdonosi szö­
vetségének a tagjai...

- A kormányzati munka mellett is volt
idő a tudományos tevékenységfolyta­
tására?

7

�ítélet

-Nem volt sok idő, de igyekeztem szakí­
tani. Szokták mondani, ha az ember na­
gyon akar valamit, tudja úgy alakítani
az idejét, hogy jusson mindenre, ami
fontos. Szorgalom, önfegyelem, kitartás
kérdése elsősorban. Az 1990-es évek ele­
jén a társadalomtudomány egy másik
területe, a közgazdaságtudomány felé is
fordultam. A Közgazdaságtudományi
Egyetemen nemzetközi kapcsolatok
szakon európai tanulmányokat folytat­
tam és végül külügyi szakértői diplomát
szereztem. Az Európai Unió második
pillére, a közös kül- és biztonságpoliti­
ka, illetve a Nyugat-európai Unió volt a
disszertációm témája.

fokozatról.

- Úgy gondoltam, megpróbálom az ad­
digi, sokféle tudományágból szerzett
tudást hasznosítani, ezért beiratkoztam
a Budapesti Közgazdaságtudományi és
Államigazgatási Egyetem Multidiszcip­
lináris Doktori Iskolájába. A multidiszciplinaritás arra utal, hogy a képzés és a
tudományos fokozat több társadalom­
tudományt foglal magába. Az iskola
akkreditációja kiterjed a jog- és állam­
tudományok, valamint a közgazdaság­
tudományok körére. A most Corvinus
nevet viselő közgazdaságtudományi egyetemen olyan nagy hírű gazdasági jo­
gászok oktatnak, mint Sárközy Tamás
- És még mindig nem esett szó a talán - és sokan mások, és az Államigazgatási
legalábbis, szubjektiven a mi szem­ Főiskola is részévé vált az egyetemnek.
szögünkből - legkomolyabb teljesít­ Az én személyes kutatási területeim a
ményekről: hiszen a tanár úrral mi is következők voltak: nemzetközi jog,
nemzetközi gazdaságtan, nemzetközi
kollégák vagyunk/leszünk!
kapcsolatok története és elmélete, euró­
pai uniós jog. Természetesen mindeb­
- Köszönöm a kedves utalást. Valóban,
ahogy haladt az idő, úgy éreztem, hogy ből szigorlati vizsgákat is kellett tenni.
a már régóta meglévő érdeklődésemet ki A disszertációm témája pedig az euró­
pai uniós jog és politika, konkrétan az
kell teljesítenem a tanulmányok terén
is. Ezért, régi vágyam megvalósítása­ Unió második pillére volt, mellyel a
ként, amelyet a történelem egy ideig Nyugat-európai Uniótól a közös biz­
megakadályozott, újra beiratkoztam az tonság- és védelmi politikáig terjedő
ELTE-re, a jogi karra, és nappali tago­ történeti, jogi és elméleti folyamatot
zatos hallgatóként megszereztem a jogi mutattam be. Talán azt mondhatom,
diplomát is. Természetesen nem hagy­ végzettségeim közül ezt volt a legne­
hezebb teljesítenem: folyamatos jogi és
tam fel a több évtizedes hagyománnyal:
folyamatosan foglalkoztam a nemzet­ oktatói munka mellett, három éven ke­
közi joggal. Már a közgazdasági egyete­ resztül heti három foglalkozáson kellett
men igen alapos nemzetközi és európa- jelen lenni az egyetemen, majd a kiter­
jogi tanulmányokat folytattam, ezt csak jedt anyagból letenni a szigorlatokat, és
gazdagították a jogi egyetemi évek. Vég­ megvédeni a disszertációt. Hát ezért is a
zés után tehát természetes volt, hogy az büszkeség. És ha megemlítek még né­
ELTE-n európai szakjogászi képesítést hány nevet, akik bírálóként vagy vizs­
is szerezzek Annak érdekében pedig, gáztatóként részt vettek a fokozatszerzé­
hogy a gyakorlattal is megfelelően is­ semben, talán még jobban meg tudom
merkedjem, háromévi ügyvédjelöltség mutatni az értékét. Ott volt többek közt
Blahó András akadémikus, PhD-progután a jogi szakvizsgát is letettem.
ramigazgató; Valki László professzor;
- Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, Bokorné Szegő Hanna professzor aszmár az eddigi életút is hatalmas szony, Prandler Árpád, az ENSZ-jog
teljesítmény egyetlen embertől. És európai hírű művelője; Palánkai Tibor
nem beszéltünk még részletesen az akadémikus, a ,Jean Monnet profeszemlített „büszkeségéről", a PbD- szor” cím birtokosa; Szentes Tamás aka­

8

démikus; Rostoványi Zsolt professzor;
Nógrádi György professzor; Gedeon
Péter; a nemzetközi, az európai jog,
gazdaság és kapcsolatok tudományte­
rületeinek legnagyobb képviselői.

- A tudományos munka részét képezi a
kutatás mellett a publikálás és az
oktatás is. A tanár úrnál e tevékeny­
ségek hogyan alakultak?
- Ez természetesen így van. Nálam ez is
több évtizedre nyúlik vissza. A már em­
lített számtalan újságcikk mellett korán
volt szerencsém néhány tudományos
munkát is megjelentetni. Szerencsés vol­
tam és vagyok, mivel a nyelvtanulás
terén is jól tudtam előrehaladni — ter­
mészetesen sokat segítettek a külföldi
utak is. És mivel rendszeresen olvastam,
olvasok tudományos közleményeket
angolul, németül, franciául, ezeket jól
tudom hasznosítani kutatásaimban.
Származásom miatt még ismerem a
holland nyelvet is, ezenkívül tanultam
oroszul, latinul, görögül, héberül; a
cseh, szlovák, arab nyelveket pedig éve­
kig a munkám miatt is használtam.
Mindezek folytán, ahogyan azt már em­
lítettem, az akadémiai Fejlődő Orszá­
gok Lexikonának társszerzője voltam, a
második pillér témakörében pedig több
munkám is megjelent a '90-es években,
illetve 2000-ben is. Legújabban a cotonou-i egyezmény feldolgozása körében
jelent meg két munkám a Bánrévy pro­
fesszor úr tiszteletére összeállított
emlékkönyvben, illetve a Magyar Jog­
ban. A Külügyminisztérium felkérésére
pedig a múlt év őszén Bassa Zoltán
barátommal együtt mi készítettük el
angol nyelven az ENSZ Millenniumi
Fejlesztési Céljainak (Millennium De­
velopment Goals 2004) teljesítéséről
szóló magyar jelentéstervezetet az EU
Bizottságának, ami gyakorlatilag az eu­
rópai uniós fejlesztési politikához való
nemzeti hozzájárulásunkról szól. Ami
oktatói pályafutásomat illeti, az is elég
régen kezdődött. Az orvostudományi
egyetemen szakszemináriumot tartót-

�ítélet

tam, mint említettem, a mérnöktovább­
képzésben is részt vettem. Az egyetemi
képzésben először a Zrínyi Miklós
Nemzetvédelmi Egyetemen tartottam
előadásokat, ahol kutatási témám, a
második pillér köréből kértek fel erre.
Itt ezt követően éveken át nemzetközi
jogot, védelmi igazgatási, illetve közi­
gazgatási jogot oktattam a biztonságpo­
litikai szakon, illetve a posztgraduális
kurzuson.

- És mikor kezdődött a pázmányos
„pályafutás”?
- Egyetemünkre 1998-ban kaptam elő­
ször meghívást Bánrévy Gábor profeszszor úrtól, akinek azóta is nagy hálával
tartozom, hogy felkarolt és segített ez
ügyben. A második pillér, illetve a
NATO témakörében tarthattam egy-egy
kurzust akkor, megbízott előadóként.
Szakjogászi végzettségem megszerzése
után felkértek a Deák Ferenc Tovább­
képző Intézet részéről, hogy az európai
szakjogász képzés magyar és angol nyel­
vű oktatásában részt vegyek. Speciál­
kollégiumokat indítottam az európai
külkapcsolatok dokumentumainak elemzése, valamint a humanitárius nem­
zetközi jog témaköréből is. A Kar inter­
netes európajogi jogfogalmi szakfóru­
mának szakmai vezetője is vagyok. Saj­
nos az órakeret-szűkítés több más kollé­
ga mellett engem is érintett, jelenleg egy
kötelezően választható alternatív előa­
dásom maradt. 2002-től viszont főállá­
sú egyetemi adjunktusnak neveztek ki.

- Jól érzékelem, hogy az eddigi tudo­
mányos-szakmai életút jelentősen
segíti Önt abban, hogy a korábbi Nem­
zetközi Jogi Intézet által gondozott
szinte minden területen kutatói­
oktatói tevékenységet végezhessen?
- Hát nem akartam ilyen szerénytelen­
nek tűnni, de köszönöm, hogy említi.
Valóban, abban a szerencsés helyzetben
vagyok, hogy speckollok, főelőadások,
és vizsgáztatás terén is részt vettem már

mind a Nemzetközi Közjogi, mind a
Nemzetközi Magánjogi, mind pedig az
Európajogi Tanszéken. Én mindig jól
éreztem magam, függetlenül attól, ép­
pen melyik területről kértek fel.

- Ha már a vizsgáztatást említi,
engedje meg, hogy kérdezzek valamit,
ami talán kellemetlen. Önt sok táma­
dás érte a tavaly végzettek részéről az
európajogi szigorlatok eredményei
miatt.
- Ez igaz, még internetes fórumokon is
„megjelentem” többször. Nem érzem
igaznak az ellenem felhozottakat, mivel
most van rá mód, hadd tegyek néhány
megjegyzést ezzel kapcsolatban. Először
is: mindenki tudja, hogy az európajog a
mi jogrendszerünknek is éppúgy része,
mint bármely más jogág szabályai. En­
nek ismerete tehát — különösen vég-zős
joghallgatóknál — nélkülözhetetlen,
ezért szigorúan kell számon kérni. Ezt
különben még az interneten „chat-elők”
jelentős része is belátta. Ami a bukási
arányt illeti, az sem extrém módon kie­
melkedő — maga Bándi dékán úr utalt
több más egyetemen jelentkező sokkal
rosszabb eredményekre. Ugyebár az is
világos mindenki számára, hogy a szi­
gorlatot bizottság előtt kell tenni, tehát
a megszületett eredmények mindig ob­
jektív mérlegelés, és megegyezés által
jönnek létre. És ami a legfontosabb: sen­
ki nem említi meg, hogy az elégtelent
kapott hallgatók jelentős része meg sem
kísérelte elmondani a tételét, hanem
visszaadta — rajtuk nyilvánvalóan nem
lehet segíteni, ha arra módot sem adnak
a tanárnak. Én azt hiszem, egyfajta bűn­
bak lettem, talán azért, mert a vizsgázta­
tás legnagyobb része azon bizottságokra
hárult, ahol én voltam az elnök. Remé­
lem, azóta sokan felülvizsgálták állás­
pontjukat — már csak azért is, mert az
utóvizsgák végére csak néhány hallgató
maradt, akik nem tudták eredménnyel
zárni a szigorlatot. Azt hiszem, ez is bi­
zonyítja, hogy a sok gyenge eredmény
főleg annak volt a következménye, hogy

sokan alábecsülték a tananyag megtanu­
lásához szükséges időtartamot. Aki tu­
dott még egy-két hetet tanulni, február­
ban már sikerrel teljesített. Sajnos, azért
is nehéz az oktató helyzete, mert azok,
akik például jelest kaptak, nyilván nem
terjesztik olyan széles körben vizsgaél­
ményeiket, mint azok, akik kevéssé jól
szerepeltek. Végül pedig: sokan kár­
hoztattak azért, mert „mertem” az álta­
lános műveltség körébe tartozó kérdé­
seket feltenni. Én úgy vélem, a végzős
joghallgató, a leendő jogász felé állandó
elvárás, hogy megfelelően művelt, kul­
turált legyen — ez része a jogászi étosznak, az emberekkel való megfelelő kap­
csolattartásnak is. És meg kell jegyez­
nem, az e téren tapasztalt hiányosságok
egyébként sosem eredményezték az érté­
kelés lerontását.

- Tisztelt tanár úr, családjáról,
szabadidejéről, hobbijairól ritkán
hallhatunk. Megosztana velünk
néhány személyes információt? Mivel
magam is több évig látogattam az Ön
óráit, elmondhatom, úgy érzem, mű­
veltsége, tudományokban és a művé­
szetekben valójártassága igen széles­
körű - és ezt mindig beleszövi előadá­
saiba is.
- Örülök, ha valóban így látszik. Tény,
hogy kevés szabadidőmben is hosszú
évtizedek óta igyekszem elmélyülni az
irodalomban, a művészetekben, sőt
nem telik el úgy nap, hogy valamilyen
módon a kondíciómat is karban ne
tartanám. Azt hiszem, ez is sokat segít
elviselni az élet nehézségeit, illetve
erősíti a kitartást, az önfegyelmet. Az
egyik legnagyobb öröm számomra, ha
egy-egy hétköznapon, akár az esti órák­
ban is hallgatók tömegei látogatják az
előadásaimat. Ez már évek óta megy így,
s érzem ezáltal, érdemes csinálni. Remé­
lem, még sokáig folytathatom ezt és azt
is remélem, a hallgatók szívesen hallgat­
ják, ha nem csak a száraz tananyaggal,
hanem irodalommal, filmművészettel,
filozófiával, történelemmel, olykor kül­

9

�ítélet

politikával és megannyi mással is fog­
lalkozunk az órákon. Ami családomat
illeti, arról valóban ritkán beszélek —
sajnos szomorú élményeim is voltak.
Nejem csak későn, és csak egyetlen
gyermeket szülhetett — kisfiam 17 éves
jelenleg, féltő gonddal óvom és neve­
lem. Remélem, egyszer sokkal nagyobb
sikerei lesznek az életben, mint nekem.

- Fogalmazott-e meg a tanár úr vala­
milyenhitvallást, vezérlő életelvet?
- Több komoly cél is vezérli az életemet,
s ezektől sosem tágítottam. Az egyik
igen fontos a tolerancia — családom is
abszolút ökumenikus, jól megférünk
egymással több egyház tagjaiként is. A
másik, amiről már beszéltem: önfegye­
lem, szorgalom, kitartás — és, lehet,
hogy olykor keménynek tűnök, de ezt
elvárom hallgatóimtól is. Mindazon­
által úgy látom, sokan érzik, ha megfe­
lelnek ennek, kiváló kapcsolatot tu­
dunk kiépíteni. Sokan írnak hozzám
évfolyam-, szakdolgozatot — igyekszem
folyamatosan segíteni őket, de terhelni
is. Sokan vannak, akik bírják! Kitartó
igyekszem lenni a munkámban: szinte
minden nap bent vagyok az egyetemen,
konzultálok a hallgatókkal, akinek le­
het, igyekszem segíteni. Nekem már ez
az életem, a hivatásom: kutatni, oktatni,
a hallgatókkal napi kapcsolatban lenni.
Szerencsére könnyen tehetem, hiszen
nekem ez az egyetlen állandó munkám
— én már elkötelezett „Pázmány-lakó”
lettem! Remélem, még sokáig lehetek a
hallgatók segítségére. Nekem is nagyon
fontos ez; bizonyára sokaktól hallotta
már: az tartja őket lélekben fiatalon, ha
fiatalokkal dolgozhatnak nap mint
nap. Nos, ezzel én is így vagyok. Végül,
de nem utolsósorban el kell monda­
nom, milyen fontosnak tartom, hogy
valakiről csak akkor alkossak véle­
ményt, ha már megfelelően megismer­
tem. Pletykák, szóbeszédek alapján
megítélni valakit: nagyon helytelennek
tartom. Gondoljuk csak meg, hogy esett
egyetemünk egyes oktatóinak, hogy

10

különböző elbeszélések, vádaskodások
alapján egyesek bulvárlapok hasábjain
próbálták befeketíteni őket — egészség­
telen, káros folyamatok ezek, melyek
nem csak az érintettek számára kelle­
metlenek, de rongálják az egyetem hír­
nevét is. Csak néhány beszélgetés is ele­
gendő, hogy ezeknek elejét vegyük. Ez,
azt hiszem, alapvető elvárásnak tekint­
hető általában is.

- A múltat, a jelent, azt hiszem,
kellően megismerhettük. Hogyan ala­
kul ajövő? Kérdezem ezt azért is, mert
ha a politika is úgy akarja, egyik pro­
fesszorunk remélhetőleg nagyon ko­
moly elismerésben részesülhet.
- Amíg csak bírom, folytatni szeretném
az oktatást, a kutatást. Ahogy már utal­
tam erre, ez az életem — talán ez is tart
egy kicsit életben. Nem szeretnék persze
patetikus lenni, de bizony sokszor ér­
zem úgy, hogy meggörnyedek az élet
egy-egy csapásának súlya alatt. Ilyenkor
azonban mindig örömet szerez, hogy a
hallgatók szívesen jönnek hozzám, be­
szélgethetünk; ha egy-egy tanulmányt
eredményesen megírok, befejezek; s ha
újraolvasom egy-egy kedvenc költemé­
nyemet. Amire pedig On is utalt, való­
ban, azt hiszem, minden kollégám és
hallgatóink nevében is mondhatom:
nagy öröm és dicsőség volna, ha Kovács
Péter professzor úr elnyerné az alkot­
mánybírói talárt. Kettős sikert jelentene
ez: egy jogászi életpálya méltó megkoro­
názása, de éppúgy dicsőség az egyetem­
nek is. Szívből remélem, a közeljövő el­
hozza ezt: talán mire olvassák e sorokat,
már meg is valósult. És ezzel kapcso­
latban is nyugodt vagyok, mert ami a
jövőt illeti: Kovács professzor kiváló
oktatás- és tudományszervezése folytán
tanszékünkön csak olyan oktatók van­
nak, akik már rendelkeznek tudomá­
nyos fokozattal, vagy annak elnyerése
érdekében folytatják tanulmányaikat. A
feltörekvő fiatalok, nagyon helyesen,
biztosítják a megfelelő oktatói utánpót­
lást is. így hát bizonyos, hogy a tanszék

oktatói gárdája továbbra is a Kar iránt
elkötelezett, kiemelkedő szakmai szín­
vonalú tanárokból áll. És ez megnyug­
tató mind a Kar belső, mind külső —
azaz az akkreditációs szempontokat,
illetve a Kar megítélését figyelembevevő
—helyzetét tekintve is.

- Tisztelt tanár úr, engedje meg, hogy
személyes életében, tudományos, ok­
tatói pályafutásában további sikere­
ket kívánjak! Köszönöm a beszélge­
tést!
Szilvásy György Péter

Sírnak a babok
Szabó Beatryxnak

(Valentin, s napokkal előtte)
Vigasztalást nem lelek már
Csókra nyílt viharos dühben,

S vak ájulással harmatozom,
Mintha égnék a hang felé,

Mert újra-mosom a habokat
Az őrök köd halkuló függönyében
A lugasban az Élet világa;

S a tavasz kékszínű ködét ölelem,
De nyirkos marad minden markolásom
És egymásra akasztjuk az álmokat,

És halkan ballagunk,
Mert sírnak a habok
Sorban állok; fényes reggelen
A sokszor tört varázs sóhajtva köszönt

S az ócska szavakat
Egymásban vetkőzünk,
És műiden angyal
Már összegyűjti a rémeket
Aldtalak álmodban és áldalak mostan is

Atkozott nyugalmam vérén

Talán az örök köd felé,
Míg valaki úgyis eltemet
Most a némaság az,

Mi rágömyedt a ködre
Mintha égne: bele a szívedbe!
Sáska Zoltán Attila

�ítélet

Ungváry Krisztián:
A magyar honvédség a második világháborúban(Osiris Budapest 2004)
Ungváry Krisztián fiatal történész, hadtörténész,
Budapest ostroma című könyve tette talán ismertté.
Ennek a közelmúltnak a történetével foglalkozó szer­
zőknek éppen az elvarratlan szálak, a történet „mito­
logikus” vagyis jelen értelmezési mezőinkkel interferáló természete miatt állandó politikai kisülésekkel
kell számolniuk. Ebből a szempontból megnyugtató
lehet, hogy Ungváry középen álló gyerek, ugyanúgy
vitázik Eörsivel az Ésben mint Schmidt Máriával,
vagy foglal állást éppen a Teleki szobor ügyében. Mos­
tani szerencsétlen közéletünkben akár ez is lehetne
megnyugtató, de a „középen állok, mindenki utál” te­
hát jó srác vagyok eljátszható ripacskodása helyett
megnyugtatóbb Ungváry pártatlan humanizmusa.

Mi is az a háború?
A háború egy politikai közösség egzisztenciális küz­
delme. De mi az a politikai közösség? Az valamilyen
nyelvi, kulturális, azonosságok involválta illúzió, mely
akár nem létező azonosságot is képes azonossággá
átértelmezni. Ráébredés arra, mi egy közösség va­
gyunk, de mint ilyen illúzió a legkeményebb realitás,
huszadik századunkban főleg. A háború tehát politi­
kai cselekedet (jó öreg Clausewitz) tehát közösségi,
tehát céltételezéseiben — jóllehet a tényezőkkel is kal­
kulálva — a közösségé, önérdekű.

Belesodródás vagy igazi háború?
Az első világháború után a legtöbb európai ország­
ban, így nálunk is egy egész frontot megjárt generáció
került a hatalom közelébe. Magyarországon ahol a
tisztikar társadalmi státusa mindig igen magas volt
ezt még tetézte a hamis elvárás, egy tisztnek minden
ügyben meg kell szólalnia inkompetens emberek ír­
tak dolgozatokat a gazdasági világválság „megoldá­
sáról” a Magyarországnak kívánatos földbirtokrend­

szerről stb.
A katonák elkezdtek politizálni ráadásul konkurálva
a magyar kormánnyal. A londoni katonai attasénk,
amikor Magyarország a fegyveres semlegesség álla­
potában volt célhelyesbítéseket küldött a német bom­
bázóknak. Amikor sem német részről nem érkezett
felkérés sem magyar részről felajánlkozás a Barbarossában való részvételre Werth Henrik vkf. mind a
német mind a magyar vezetőknek hazudva hajszolta
ki a gyorshadtestet Ukrajnába, nehogy szomszédaink

előtt lemaradjunk. Ami­
kor a kiugrási beszéd ar­
ra szólította föl a kato­
nákat álljanak át, a tisz­
tek szabotálták a pa­
rancs végrehajtását. Ma­
gyarország tehát nem sa­
ját céljaiért, hanem a né­
met célokhoz minél in­
kább igazodásban látta
saját háborús részvételé­
nek értelmét, aminek
csak derivátumaként
közvetve voltak nemzeti céljai, köszönhetően a
németbarát megfelelési és kisebbségi komplexusoktól
gyötört tisztikarnak.

A megszállás.
A leginkább újdonságnak, a magyar megszálló erők
orosz levéltári források alapján rekonstruált tevékeny­
sége mondható. A hadseregcsoport hátsó területekből
és Korückből 40000 négyzetkilométernyit a magyar
honvédség tartott megszállva, a leginkább partizán­
háború sújtotta Brjanszki erdőt is beleértve. Először is
a honvédség de még németek is megdöbbentek azon a
kegyetlenségen amivel nem is elsősorban az ellenséget
hanem a saját lakosságot sújtotta a visszavonuló szov­
jet hadsereg és pártvezetés. Börtönök foglyainak kiir­
tása, kollaboráló civil lakosság büntetése, visszavo­
nulók saját tüzérséggel lövetése. A védett státusú hadi­
fogoly lengyel tisztek katyni kivégzése csak epizódja
volt ennek a barbarizmusnak. Mindennek a bánás­
módnak a tapasztalása olyan erőszakspirált alakított
ki ami lehetetlenné tette a megadást, a németek in­
kább több száz kilométeren is vissza a Rückkampfot
választották a saját vonalakig mint a fogságot. A
bolsevik NKVDs terror megszűnte a helyi lakosság­
ban nagymértékű együttműködési hajlandóságot vál­
tott ki. A helyi milíciákat hadifoglyokból, helyi lako­
sokból lehetett kiállítani, egyes helyeken földosztást
hajtottak végre négyosztályos oktatást indítottak
meg. Érdekes versengés volt a német hatóságoktól

támogatott ukránok és a magyarok szimpátiáját élve­
ző lengyelek nemzeti törekvései között. Nemritkán
lengyel partizánok irtották az ukrán partizánokat
míg az utóbbiak a szovjetektől támogatott kommu-

11

�ítélet

nistákkal álltak harcban, mindkét katonai közigaz­
gatás bizalmát és támogatását élvezve hajtottak végre
pogromokat a zsidóságon akit a bolsevik terrorban
közreműködőnek találtak. A helyzet tehát jóval bo­
nyolultabb volt mint a németek-oroszok háborúja.
Amikor a szovjetek pedig visszafoglaltak valamit,
nem sok érzékenységgel mindenkit kollaboránsnak
tartottak. A helyi lakosság bizalmát aztán a német
polgári közigazgatás fajelmélettől indoktrinált veze­
tőinek sikerült elszúrni. Nem kerülhetők meg a
„bandaharc” során elkövetett magyar háborús bűn­
cselekmények, melyek elsősorban a kombattáns nem
kombattáns megkülönböztetés nehézségeiből adódó
frusztráció következményeként bekövetkező civileket
is súlytó bosszú volt. Végső soron ugyanezekkel a
problémákkal szembesültek az amerikaiak Vietnam­
ban, sokkal kevésbé fegyelmezetten emberségesen és
hatékonyan megoldva azt. Összehasonlítva a terület

nagyságát és a német megszállók létszámát messze a
hatékonyabb volt az amerikaikénál, amiből az a kö­
vetkeztetés is adódik a Szovjetunió közelebb volt az
összeomláshoz mint feltételezték. Német, magyar be­
számolókból pedig az is kiderül tudtukon kívül pre­
ventív háborút vívtak, az utolsó adandó alkalommal,
a szovjet támadó csoportosítás a határon ugyanis
védekezésre alkalmatlan volt.

képtelen saját sorsát irányítani több százezer magyar
állampolgárt megvédeni, a Honvédséget harcképes­
ként egyben tartani legalábbis a hazaáruló puccs után.

Epilóg.
A szenvedés, amit az ország emberben infrastruktúrá­
ban elszenvedett hatalmas.
Még szörnyűbb, hogy az egységes politikai közösség
mindezt különböző sorsközösségekbe (sorstalanságokba?) kényszerítve élte meg. Gyökeresen mást élt meg
az elhurcolt magyar zsidóság, mást a meghalt honvédeink, a malenkij robotra elhurcolt de még egy dél
vagy észak erdélyi is. Ezek a különböző sorsközös­
ségek (sorstalanságok?) a politikai közösség elméleti
helyreállítása után is reprodukálták magukat gene­
rációkon átívelve. Mai politikában is kisülve. Ezért
nem lehet róluk racionálisan, a kauzalitásokat föltár­
va, tehát a történettudomány nyelvén szólni. És attól

még mert egyes szenvedések nincsenek a köztudatba
vagy amorfak, kevésbé megragadhatók, még nem
jelenti azt nincsenek.
A szenvedés ténye az ami egy, ez összeköthet.

Vargha Bálint Tamás

Összeomlás.
Az ország ipara teljesítőképességét messze felülmúló­
an tudatosan készült a háborúra ám ez is kevésnek
bizonyult. Megsemmisült egy egész hadsereg, angol­
szász bombázók támadták az országot, a német szö­
vetséges pedig még Romániát sőt Bulgáriát is többre
értékelte fegyverek szállításában. Werth szervilis alkal­
mazkodása és a véráldozatok dacára úgy bántak az
országgal mint egy utolsó kapcaronggyal. Amikor a

harcok az ország területére értek kiviláglott, egyedül
Németország vívja azt a háborút, és veszti el, amit
akart, amire teljes erőforrásait koncentrálta, olyan
célokért amiért a hadsereg kohéziója még a hatalmas
veszteségek dacára sem züllött szét és hideg fejjel tette
amit tehetett, nem esett pánikba nem hisztériázott. A
debreceni tankcsata pedig megmutatta a német pán­
célos fegyvernem a háború utolsó évében is jelentős
teljesítményekre képes. Most látszott a tisztázatlan és
rosszul felfogott célokkal háborúba keveredett ország

12

Boldogító séta...
Eljött a fagy szelében szeretni rosszaságom

Itthagyni engem szíve sóhajára: hamis életem Védelmem ellen bal majd jobb karomra
Törzsem bal felét s az övét ölelénk.
Nő-szívében szeme-színezte szárnyaló idő,

Mi életét ékesítő némasággal meglelé Séta, csak báját dicsérő vétek...
Oly kevés, mi bölcs bolondos éjben ég
S birodalma: azt szeretni, kitől búcsúzni fél -

Székesfehérvár-Budapest, 2005. február 12-13.

Sáska Zoltán Attila

�ítélet

A hazaváró Isten
Volt már olyan érzésed, mikor valahonnan távolról, főleg hosszú idő után hazaérkeztél, hogy mintha az ismerős
házak, az utcák, a templom, a saját nyelveden beszélő emberek állandóbbak lennének a Föld bármely pontjánál?
Pedig ugyanúgy több száz vagy ezer éve a helyükön vannak Prága, Krakkó, Róma vagy Szentpétervár falai is. De
mégis. Ezek az utcák a te gyermekkorodra emlékeznek, az emberek ismerik a családodat, a tablóképed kint van az
iskolád falán. Ezeknek az embereknek ismered a történelmét, a hagyományaikat, érted reakciójukat egy-egy új
dologra vagy változásra. Otthon vagy.
Azt hiszem, valami ilyesmit élsz át, amikor megtérsz. A hosszú vándorút után megérzed, hogy otthon vagy. De
hogy lehet ez? Hiszen még sosem láttad Isten országát! Azt sem tudod, hogyan képzeld el. Az Evangéliumokban
találsz rá néhány utalást, de ez korántsem elég a pontos „feltérképezéshez”. Úgy gondolom, pont emiatt HISZEL,
de még nem TUDSZ. És azért tudod magad otthon érezni, mert benned van a Szentlélek. Ó irányít, sugalmaz,

közvetíti az Űr üzenetét. Nem szqkséges látnod Istent ahhoz, hogy tudjad, ő a Teremtő, te pedig a Teremtmény.

És a felismeréssel, hogy tartozol valakihez ott fönt, megérzed azt is, hogy Isten mindig is a helyén volt, csak
valahogy elkerülte a figyelmedet. Mikor valaki a hitedről kérdezett, csak legyintettéi, hogy megvagy te Isten
nélkül is, meg különben sem segített a múltkor, mikor szükséged lett volna rá. Ez utóbbi megjegyzés is mutatja
azonban, hogy tudat alatt, valahol mélyen elismerted azt, hogy valaki vigyáz ránk. Aztán mikor rendbejöttek
körülötted a dolgok, ugyanúgy nem foglalkoztál Vele, mint azelőtt. Azt hiszem, a Nélküle töltött évek sem voltak
értelmetlenek vagy céltalanok, de a hit által utólag megvilágosodik előtted hiányosságuk. A fehér foltokat Isten
most betölti. És erre csak ő képes...
Fantasztikus dolog, ha bekerülsz egy hívő közösségbe. Olyan barátokra tehetsz szert, akik már hamarabb
felfedezték Öt. Hívő szemmel néha egy fél mondattal meg tudnak oldani egy olyan problémát, amin te esetleg

már évek óta rágódsz.
Egy pap egyszer azt mondta a prédikációjában, hogy a szeretet helyére mindig be lehet helyettesíteni Isten nevét.
Mindenkinek ajánlom ilyen megközelítésből elolvasni Pál korintusiakhoz írt első levelének egy részletét, az ún.

Szeretethimnuszt(lKor 13,4-8).
És végül hadd ajánljam minden kételkedő (ezt nem negatív jelzőnek szántam, hiszen Tamás apostol is kételkedő
volt) figyelmébe az alább olvasható történetet arról, ami a hit lényege.

A nagyböjti időszak remek alkalom arra, hogy átgondold, te miben hiszel, mi a legfontosabb cél, amit életedben

el szeretnél érni.
Sáhó Eszter
Vad Fügefa
Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fo­
gantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem

megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelt a másik -, hogy tartózkodásunk
ebben a világban a végéhez közeledik.

csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor
megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljutatta hozzájuk a táplálékot, éne­

- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszo­
nozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik.

keltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja ve­

lünk saját életét!
Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből
hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire

Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. El
fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és
anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is
elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide
vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés
után. Nem, a születés a vég!

13

�ítélet

Egyikük mély bánatba merült, és így szólt:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme
van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész.

gunknak, mert így jobban megérthetjük életünket.

Talán még anya sem létezik.
- De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. Külön­
ben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan marad­

dések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérke­
zett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták
addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből
felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb
elképzelésüket is.

hattunk volna másképpen életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. Talán
csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki ma­

így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kér­

Kertész Imre: Sorstalanság
A Sorstalanság a legnagyobb költségből megrendezett filmként vonult
be a magyar filmtörténetben, már-már feledésbe me-rítve Kertész Imre
eredeti regényét. A film, ha lehetne egy szóval jellemezni remek, de kissé
más, mint a regény. Más ugyanis a mondanivalója! A XXI. századi film­
technikai lehetőségek megengednek néha túlzásokat, és a megjelenítés
az első. A láttatás. így, ha meghallgatják a tanácsomat, először olvassák
el a regényt írott formában, és amikor felocsodunk a felismerésből,
hogy amit már eddig is tudtunk a történelemkönyvekből, azt leírva egy
kisfiú szavaival még borzalmasabb, menjenek el és nézzék meg a filmet
is.

A korábbi statisztikai adatok testet öltenek és a szenvedés stádiumainak lehetünk tanúi. A művet „fekete-regény­
nek” szokták nevezni „műértő körökben”, amivel nem érthetek egyet. Ennél magasztosabb és az emberek által va­
laha elkövetett legnagyobb borzalmat, az író a lehető legautentikusabb forrásból egy túlélő elbeszéléséből szerez­
te. A túlélő, pedig nem egy felnőtt férfi, vagy egy vallását megválasztó ember, csupán a családja hagyományait
követő és abba belenyugvó fiúcska, aki kezdetben a jó szándékot feltételezve a Birodalom építésébe fogott, majd
amikor rájött, hogy a munka nem munkát, hanem rabságot jelent, férfivá cseperedve változtatott. Azonosult tár­
sai szenvedésével, legyenek azok zsidók, vagy nem zsidók. Megtanulta túlélni és kitapasztalni a rendszer lehe­
tőségeit. Anélkül, hogy a regény csattanóját lelőném, a mű olvasása alatt a katarzist nem a végén, hanem többször
közben éljük át. A szereplők beolvadnak a szenvedők sokaságba és az író által kiemelt tulajdonságaikkal azono­

síthatjuk őket. A tulajdonságok azonban elrejtőznek a csíkos, hiányos ruházat és a sárga csillag vakító fénye alatt.

A könyv üzenete egy mondattal összefoglalva: Soha többé nem aka­
runk félni! Az üzenet így nem a „fekete-regény” szenvedéseibe való
belenyugvás, hanem az örök félelem a szélsőségek
ellen. A mű így az egyik legfehérebb regény a ma­
gyar irodalomban.

Dorogi Zsolt

14

�ítélet

Karunk új díszdoktora: James Crawford
2005. január 21-én az Egyetemi Ta­
nács nyitott ülésén a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem díszdoktorrá avatta James Crawford professzort - a
Cambridge-i Egyetem jogi karának
dékánját.
A zsúfolásig megtelt díszteremben a
tanácsülés megnyitását követően dr.
Bandi Gyula dékán köszöntötte a
cambridge-i professzort. James
Crawford, a nemzetközi jog szakér­
tője 1996-ban került először kapcso­
latba Egyetemünkkel, amikor elő­
adást tartott a Nemzetközi Bíróság
előtt zajló szlovák-magyar jogi vitá­
ról, melyben ő a magyar fél érdekeit
képviselte. A professzor aktív közre­
működője volt a Cambridge-i Egye­
tem és a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem közös szervezésében létre­
jött brit és európai jogi diploma
programjának.
A tanácsülést állófogadás zárta.

Te hallottál már
a Cambridge-i képzésről?
A képzés távoktatásos jellegű, négy fél­
éves, angol nyelven folyik és sikeres ab­
szolválása esetén a résztvevők „Diplo­
ma in English and European Union
Law” végzettséget szereznek. A képzés
teljes egészében Budapesten, a Szent­
királyi u. 28-as szám alatt folyik, a

Curriculum Vitae
James Crawford

Született:
1948. november
Ausztrália

14.

Adelaide,

Tanulmányok:
1971 BA és LLB fokozat az Adelaide-i Egyetemen (angol, történe­
lem és politikatudomány)
1972-74 posztgraduális képzés az
Oxfordi Egyetemen
1974-77 doktori fokozat az Oxfordi
Egyetemen

Pályafutás:
1974 Adelaide Egyetem — tanársegéd
1983 Adelaide Egyetem — tanár
1986 Sidney-i Egyetem — nemzet­
közi jog professzora
1990-92 Sidney-Egyetem jogi kará­
nak dékánja
1992 Cambridge-i Egyetem nemzet­
közi jogának professzora
1995-2003 Cambridge-i Lauterpacht
Nemzetközi Jogi Kutatóintézetének
társaigazgatója, majd igazgatója '
2003- Cambridge-i Egyetem jogi
kará-nak dékánja

Tudományos szervezeti tagság:
Nemzetközi Jogi Társaság—igazgató
Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia —

Cambridge-i Egyetem és a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem professzo­
rainak részvételével.

tag
Brit Akadémia — tag

A program vezetője dr. Szabó Marcel, a
program koordinátora dr. CsepelyKnorr Tamás, akikhez a képzéssel öszszefüggő bármilyen kérdésben biza­
lommal fordulhattok. A képzésről to­
vábbi részleteket a kari honlapon ta­
lálsz.

World Trade Review — szerkesztőbi­

További tudományos tevékenység:
zottsági tag
ICSID Reports and Cambridge Studies in International and Comparative Law—társzerkesztő
British Yearbook of International
Law—vezető szerkesztő

15

�ítélet

Elhunyt Kulcsár Anita
A magyar sportélet egyik legsikeresebb sportága, a női kézilabda elvesztette egy ragyogó
csillagát, Kulcsár Anitát. A sportoló sukorói otthonából tartott klubja, a Dunaferr
délelőtti átmozgató edzésére, amikor a végzetes baleset érte. A tragédia pontos okát még
szakértők vizsgálják, az azonban biztosnak látszik, hogy a sportolónő biztonsági öve
nem volt bekapcsolva.
Anita 28 évesen már 165szörös válogatott volt, ezen alkalmakkal összesen 403 gólt
szertett a nemzeti együttesben. És pont ennyiszer láthattuk, feltartott ujjal és szívet

r

melengető mosollyal hátrafutni a hatos vonalhoz. Egyszerűen felfoghatatlan érzés, hogy
nincs többé! A válogatott motorja volt. Lelkesedése és akarata soha nem lankadt. Az
utolsó percig harcolt és lelkesedésével csapattársait is átsegítette a holtpontokon. Aki
pedig ismerte tudta, hogy Anita a magánéletben is nagyszerű ember volt. Boldog
/SYMA
házasságban élt férjével, akivel a közeljövőben gyermeket szerettek volna, imádta labradorát, és mindenkihez volt
pár kedves szava. Szerény ember volt, soha nem éreztette szurkolóival, hogy ő a sportág egy kiemelkedő alakja,
kézséggel állt a rajongói rendelkezésére a fárasztó meccsek után is az öltöző bejáratánál. És ezért szerették sokan.

Sportpályafutásában idén bajnoki győzelmet, magyar kupa győzelmet és bajnokok ligája győzelmet szeretett
volna szerezni. Sajnos ez már soha nem adatik meg neki. De gondolt a pályafutása utáni időkre is. Egyetemünk
első éves jog hallgatója volt. Ezért Kulcsi (ahogy barátai nevezték) halála egyetemünket is feketébe borítja.
A család, a barátok és a szurkolók soha nem fogják elfelejteni ezt a csodálatos embert.
Rajongói és csapattársai fáklyákkal és gyertyákkal vonultak szerdán a dunaújvárosi
sportcsarnokhoz, így emlékezve a nagyszerű sportolóra. Csapata, a Dunaferr
természetesen elhalasztotta a szerdai (jan. 19,-ei) Hódmezővásárhely elleni bajnoki
mérkőzést valamint a szombati (jan. 22.) Podgorica elleni bajnokok ligája mérkőzést. A
csapat legközelebbi mérkőzése jan. 29-én Valenciában lesz. A hazai mérkőzések egyperces
gyászszünettel kezdődnek Anita tiszteletére, a játékostársak könnyes szemmel kezdik a
játékot. Sok időnek kell eltelni, míg enyhül a fájdalom. Anita a válogatottban és klubjában
is pótolhatatlan volt, nagy űrt hagyott maga után. Ha áttekintjük pályafutását láthatjuk,
mennyit tett a magyar sport sikereiért.
Pályafutását a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban kezdte, amivel NB1 B-be jutott, majd 1995-ben a Győr együttesébe
szerződött, ahol két bajnoki ezüstöt és két bronzot szerzett, valamint 1999-ben EHF kupadöntőt játszott. 2001ben a székesfehérvári Cornexi csapatába igazolt, majd onnan 2004-ben a Dunaferrhez, ahol megszerezte élete
első és sajnos utolsó bajnoki aranyérmét.
Emellett persze a válogatott oszlopos tagja volt hét évig. 1998-ban EB-bronzot szerzett a csapattal, majd a 2000ben az olimpián ezüstöt ért el csapattársaival és ugyanebben az évben Európa-bajnok lett. A 2003-as
világbajnokságon második helyezett magyar válogatott tagja volt és a tavalyi hazai európa-bajnokságon

csapatával teltházas Arénában bronzérmes lett.
Sok örömet okozott a szurkolóknak, családja büszke lehetett rá, erre az örökké mosolygós, szerény játékosra.
Nincs szó, ami megfelelő lenne arra, hogy kifejezze a fájdalmat, amit most sok ezer ember

érez.
Végezetül álljon itt pár sor, amivel a rajongói búcsúztak Anitától:
„Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szélzúg,a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. “

NYUGODJ BÉKÉBEN ANITA!!!
Hutflesz Krisztina

16

�ítélet

Aequo-loco
Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel
A Semmelweis Egyetem rektor emeritusával, a Büntetőjogi Tanszék igazságügyi orvostanának egyetemi tanárával

Hogyan emlékszik vissza pályája kezdetére? Mindig is ezt
ajövőt álmodta meg, vagy másfelé is kacsintgatott?
Nos ez érdekes, ugyanis orvos az én családomban nem volt.
Édesapám vegyészmérnök, édesanyám iparművész volt.
Visszagondolva az orvosi pályára való jövetelemre, egy fia­
talkori élményem befolyásolta. A diákköri szerelmem a Szi­
lágyi Gimnáziumba, én pedig a Petőfi Sándor Gimnázium­
ba jártam. A szülők, főleg az édesanya, mindenképpen azt
akarta, hogy egy általuk kiszemelt orvostanhallgató ud­
varoljon a lányuknak. Az igazat megvallva, ez akkor sok
bosszúságot okozott nekem. Szükségszerű volt, hogy be
akartam bizonyítani, én is el tudom végezni az orvosi
egyetemet. Az érettségi után felvettek az egyetemre és orvos
lettem. Kapcsolatunk egyetemista korunkban is folytatódó,
nagyon szép diákszerelem volt. A másik meghatározó
tényező az volt, hogy osztályfőnököm Nemes Nagy Ágnes,
az ismert költőnő is ez irányba ösztönzött, felismerve a
természettudományok iránti érdeklődésemet.

A művészetek iránt nem érzett különös vonzalmat, márcsak az örökség miatt is?
Édesanyámtól nagyon jó rajzkészséget örököltem. A családi
háttérből és a rajzkészségemből adódóan, természetesen fel­
merült édesanyám pályájának folytatása is. Szerettem rajzol­
ni és vonzódtam az ötvös művészethez. Egy, az akkor még
főiskolai hallgató barátom, Muharos Lajos — neves ötvös­
művész — be is avatott a művészeti ág műhelytitkaiba. A Ná­
dor utcába egy orvos kiállítást is szerveztünk, ahol szobrá­
szattal, festészettel és rajzzal foglalkozó barátaimmal közö­
sen mutattuk be munkáinkat. Ma is szeretek rajzolni kedv­
telésből, különösen a karikatúrákhoz vonzódom. Egyébként
a művészetek iránti vonzalmam említésre méltó megnyil­
vánulása, hogy egy balett-táncosnőt vettem feleségül.

Mikor volt az igazságügyi orvostannal való nagy találkozás?
Érdekes találkozás volt, mert a II. sz. Kórbonctani Intézet­
ben voltam Tudományos Diákkörös és átjárhattam az Igaz­
ságügyi Orvostani Intézetbe. Mindig érdekelt a morfológia
és a patológia. Mikor befejeztem az egyetemet Somogyi End­
re professzor (Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet
igazgatója 1969-1992.) keresett egy végzős orvost, akit érde­
kel az igazságügyi orvostan. így kerültem az Intézetbe. Az
eredeti tervem az volt, hogy a szakvizsgák után váltok a klinikum felé, de 1971-ben kaptam egy két éves ösztöndíjat Kana­
dába. Amikor hazajöttem végleg eldöntöttem, hogy ezt a
szakterületet, az igazságügyi orvostant választom szakmai
élethivatásomnak.

A mindennapos - enyhe kifejezéssel élve - negatív benyo­
másokat hogyan lehet leküzdeni?
Emberi szomorúságok és bonyolult, nehéz helyzetek, nap

mint nap érnek minket. Meggyőződésem, hogy azok lelki
megoldása csak egy biztos családi háttér mellett lehetséges.
Hihetetlenül fontos, talán a legfontosabb.

Milyen egy orvosszakértő hétköznapi élete, hogyan lehet
érvényesülni?
A hétköznapi életet kitölti a felelősségteljes, szakmailag meg­
alapozott orvosszakértői munka. Az igazságügyi orvostan
szemlélete és gyakorlata óriásit változott. Rendszeressé vált a
boncolás kivételével, az erőteljes szakértésen kívüli tevé­
kenység. Megkezdődött tehát ezen a területen is a privatizá­
ció. A működést illetően, a sikeres szakvizsga után, az orvos,
pályázással felkerül a szakértői névjegyzékre. Ez azt jelenti,
hogy szakértői tevékenységre kijelölhető. Az orvosszakértők
egy része intézményben, más része vállalkozóként tevékeny­
kedik. Sajnálatos tény, hogy intézményi kertek között a szak­
értő díjazása lényegesen kevesebb, mint a vállalkozói szférá­
ban. A kedvezőtlen helyzet egyelőre azt eredményezte, hogy
egyre kevesebben választják élethivatásként az igazságügyi
orvosszakértést.

Nemrégibenfogadták el az új kábítószer törvényt. Hogyan
látja a kialakult helyzetet?
A kábítószer probléma óriási gond. Az orvostársadalom, ha
nem történik kedvező változás pár éven belül, nem tudom
hogyan fogja megoldani, ezt az egyre bonyolultabb helyze­
tet. Véleményem szerint úgynevezett könnyű- és nehézdrog
valójában nincs, ez szójáték, csak drog van! Az ún. könnyű
drogoknak is ismerjük már az agyban elhelyezkedő felfogó
készülékeit.
A drogok közös tulajdonsága, hogy a központi idegrendszer
meghatározott területére hatnak, annak következményeivel.
A társadalom egyelőre még mindig nem szembesült a valós
problémával. A prevenció számos kívánni valót hagy maga
után. A rendszerváltással, a maga valóságában ránk zúdult, a
droggal összefüggő társadalmi, szociális és orvosi probléma­
kör. Valójában a rendszerváltás előtt is létezett a drogkérdés,
de általános felfogásként uralkodott az ún. szocialista társa­
dalomban „amivel nem foglalkozunk az nincs” képmutató
elv.

Mit gondol azokról a médiumokban elhangzó vádakról,
hogy az orvosi műhibák esetében az „orvosszakértők ki­
mossák az orvosokat”?
Az igazságügyi orvosszakértők tapasztalataim szerint, a té­
nyek és a szakma szabályai szerint végzik tevékenységüket.
Az orvosszakértő elsődleges feladata, a büntető illetve a pol­
gári eljárás egyes szakaszaiban, az orvosi szakkérdésben való
véleményadás. Felelősségteljes feladat. A médiákat elsősor­

17

�ítélet

bán a hírérték és nem mindig az eset objektivitása érdekli.
Szó sincs arról, hogy az intézményesített orvosszakértők, elv­
telenül valamelyik oldalt képviselik és főleg nem az orvosok
oldalát, a betegekkel szemben. Áttekintve az Országos Igaz­
ságügyi Orvostani Intézet vonatkozó anyagát, a büntető ügyek 53%, a polgári ügyek 48°/o- bán az egézségügyi intéz­
mény és az orvos ellen foglaltak állást. Nem tudom elfogad­
ni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket néhány ismert ügy­
véd állít, az egézségügyi intézményekkel szembeni peres
ügyekben. Azt lehet tehát mondani, hogy az előterjesztett
szakértői vélemények polgári és büntető ügyekben, felperes
és alperes vonatkozásában, gyakorlatilag: aequo-loco! A hiba
a tévedés lehetősége, benne van az orvoslásban. Az orvos pol­
gári jogi felelőssége a jogellenes károkozás, míg büntetőjogi
felelőssége — foglalkozása körében — gondatlanság formájá­
ban állhat fenn. Társadalmunk morálisan nagyon rossz álla­
potban van. Sajnos őszintén meg kell mondani, hogy az or­
vostársadalomnak is vannak olyan tagjai, akik tevékeny­
ségük során, felróható magatartásformákat valósítanak meg.

Miben látja az egézségügy legnagyobbproblémáját?
Az 1997. CLIV. Eü. tv. jelentős esemény volt, mert az orvosi
- egézségügyi működést új alapokra helyezte. A gyakorlatban
egy törvény akkor jó, ha megvalósításának feltételei is adot­
tak. Ha nincsenek meg a feltételek, akkor nehéz a törvény
szelleméből adódóakat teljesíteni. Az orvostársadalom nagy
része jelentős és folyamatos terhelés alatt van. Jó lelkiismeret­
tel mondhatom úgy fizikai, mint pszichikai teljesítőképessé­
gének határához érkezett. Azt szoktam mondani, csodának
tartom, hogy a magyar egézségügy minden gondja ellenére,
még mindig tud teljesítményt is felmutatni. Az egézségügyben a rendszerváltás óta gyakorlatilag, folyamatos pénzelvo­
nás történt. A jelen finanszírozása, korrekcióra szorul. Meg­
győződésem, hogy nyugalomra, átgondolt konszenzus alap­
ján született reformokra és természetesen, további pénzfor­
rásokra lenne szükség. Az egézségügy nem viseli el a gyors,
ötletszerű, spontán döntéseket.

Egyre nagyobb méreteket ölt, az eutanázia és az abortusz
kérdésköre. Mitgondol afelmerülőproblémákról?
A feltett kérdések mélyen foglalkoztatják a társadalmat és a
részletes véleményem kifejtéséhez az idő kevés. Azt látom,
hogy a passzív eutanázia és a teminális medicina fogalmai
keveredtek. Ez utóbbi az orvosi tevékenység sajátos területe.
Célja, a végstádiumban lévő, gyógyíthatatlan beteg testi és
lelki fájdalmainak maximális enyhítése. Ez az orvosi tevé­
kenység fokozatosan lép a passzív eutanázia helyébe. Az ak­
tív eutanáziát megengedhetetlennek ítélem, itt az orvostársa­
dalom jelentős részének egyetértő véleményével találko­
zom. Fő problémának látom azt is, hogy a mi véleményünk
e kérdésben, nem kap kellő hangsúlyt. A Magyar Orvosi

18

Kamara az eutanázia- kérdésben világos állásfoglalást alakí­
tott ki. Az aktív eutanáziát az orvosnak kell végrehajtani.
Hozhatnak bármilyen törvényt az orvos nem kényszeríthető
arra, hogy az eutanázia valamelyik formáját hivatalból gya­
korolja. Ha az, az orvos lelkiismeretével nem egyeztethető
össze. Az tény, hogy Európa néhány országában, így pl.
Hollandiában az aktív eutanázia jogi és orvosi feltételeit
megteremtették, de egyre több adat ismert, hogy a helyzet
nem problémamentes. Ellenpélda Németország, ahol az eu­
tanázia minden formáját elvetették és a terminális medicina
gyakorlásának széleskörű feltételrendszerét biztosították.

A társadalom másikfontos kérdése az élet abszolút védel­
me, vagy az abortusz? Napjainkban is vitatott orvosi, erköl­
csijogi, bioetikai,filozófiai és vallási kérdéskörtfog át.
Ellentétes vélemények vannak, hogy a magzat élethez való jo­
gát, vagy az anya önrendelkezési jogát kell-e védelemben ré­
szesíteni. Úgy látom, hogy a kérdés nincs nyugvóponton,
nem látom a kompromisszumos megoldás lehetőségét. Azonban, nem tudok egyetérteni azzal, hogy amikor a fogam­
zásgátlás széles lehetőségei állnak rendelkezésre hazánkban,
európai összehasonlításban is rendkívül magas az éves abor­
tuszok száma. A kérdésben magam, konzervatív nézeteket
vallók. Az orvosi diplomám átvételekor 1963-ban az élet vé­
delmére tettem esküt.

Meséljen arról, hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel
és mik a benyomásai róla?
Békés Imre és Somogyi Endre professzorok baráti viszony­
ban voltak. Korábban Somogyi profeszor tartotta az ELTE
joghallgatóinak az igazságügyi orvos tan választható kollé­
giumot, majd nyugdíjba vonulása után nekem azt átadta.
Békés Imre professzor idő közben átvette a Pázmány Péter
Katolikus Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszéket és fel­
kért, hogy itt is tartsak speciálkollégiumot. Természetesen
ennek a felkérésnek is örömmel tettem eleget. Az igazságügyi
orvostan néhány fejezetét egy-egy szemeszteren adom elő
munkatársaimmal, a két egyetem érdeklődő joghallgatói
részére. Általában kedvezőek a benyomásaim, a hallgatók

érdeklődését örömmel veszem.

Mitjelent Professzor Úrnak a tanítás élménye?
Az egyetemi pálya legizgalmasabb, talán legfelelősségteljesebb része a tanítás. A tanítás örömét az adja, ha azt látom,
hogy őszinte a hallgatók érdeklődése és sikerült az előadá­
sokat olyan párbeszéddé alakítani, amelyben őket tevőleges
részvételre tudom ösztönözni. Nem tagadom jó érzés, ha
előadásomon megtelnek az előadóterem padjai, ez azonban
csak másodlagos szempont.

Takács Veronika

�ítélet

Konferencia a drogtörvényről
Február 19-én az Űjszínházban egész napos drog-konferencia volt. A konferencián megjelennek a kormány és a
parlamenti pártok képviselői (illetőleg azok ifjúsági szervezetei), valamint a tevőlegesen is résztvevő civil

szervezetek. Az új drogtörvény elvi kérdéseinek megvitatásában egy kompromisszumos határozat született.
A konferencia és a normaalkotás előzménye, hogy az Alkotmánybíróság 2004 december 13.én a hatályos
szabályozás számos pontját alkotmányellenesnek találta, s ezeket részben azonnali hatállyal, részben határidő
tűzésével megsemmisítette. A testület számos esetben nemzetközi szerződésbe ütköző, illetve alkotmányellenes
mulasztást is megállapított. Többek között kimondta, hogy a Btk. és az alkalmazását behatároló kormány­
rendeletek közötti összhang hiánya a jogbiztonság követelményébe ütközik, ezért kötelezte a jogalkotót az ezzel
kapcsolatos mulasztások megszüntetésére. (A Btk 283-285§ hatályon kívül helyezte.)
így ma kizárólag a csekély drogot termesztő, előállító, megszerző, illetve magánál tartó személy kerülheti el a

büntetőeljárást. Ha viszont, ezt a kábítószert akár a közös fogyasztás érdekében is átadja valaki másnak, már nem

bújhat ki a felelősségre vonás alól.
Az ezzel kapcsolatos törvényt Mádi Ferenc köztársasági elnök 2003 januárjában elfogadta és szentesítette.
Méghozzá azon okból, hogy törvény jogilag nem támadható, ezért az előzetes alkotmánybírósági normakontrol
értelmetlen lenne. Ezt erősítette meg Zlinszky János volt alkotmánybíró is, aki a köztársasági elnök felkérésére
véleményezte a törvényt. Mádl a törvény elfogadásának fontolgatását azzal indokolta, hogy számos jelzést
kapott, miszerint nem veszélytelen az ifjúságra a korábbi elrettentő szigor enyhítése. Zlinszky professzor
szakvéleménye után azonban elfogadta a törvény módosítását.
Részben új helyzetet teremthet, hogy az Európai Unió tanácsa nemrég kerethatározatot fogadott el a
kábítószerekről. A tagállamoknak egy év áll rendelkezésükre, hogy a határozat követelményeit jogrendszerükbe
beépítsék. A határozat szerint az egyes pszichotróp anyagokra vonatkozó előírásokat azok egészségre gyakorolt
hatására való tekintettel kell megfogalmazni. Ez gyakorlatilag azt jelenti: más megítélés alá esnek a könnyű
drogok, illetve a gyorsan függőséghez, valamint a rohamos testi és mentális leépüléshez vezető szerek.
Az esedékes új drogtörvényben pontosabban meghatározzák, kik és milyen magatartással követik el a
kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a kiskorúak védelmére is. Például
súlyosbító körülmény lesz, ha valaki fiatalkorúnak adja el kábítószert vagy akárcsak megkínálja, vagy az iskolák
közelében árusítja. Emellett szabályozzák a különböző ártalomcsökkentő programokban résztvevő egészségügyi
és szociális szakemberek büntetőjogi felelősségét. Májusig törvényben hirdetik ki a kábítószernek minősülő
anyagok pontos listáját is. A jogszabályt kidolgozó szaktárca fontosnak tartja, hogy a saját használatra történő
kábítószer-tartás, illetve a fiatalok által elkövetett bűncselekmények kriminalizálása elkerülhető legyen.
Abban a szerencsés helyzetben részesültem, hogy idő előtt megismerhettem a normaszöveget, amely a
pszichotróp anyagoknak gyakorlatilag 3 fokozatát ismeri. A könnyű és kemény drogok mellett gyakorlatilag a
füves cigaretta új kategória lesz. A lényeg, hogy szabálysértésnek és nem bűncselekménynek minősít egyes
méltányolható eseteket. Például, ha valaki átnyújtja a füves cigit valakinek, (bár amennyiben ez a személy
fiatalkorú, már bűncselekménynek minősül) Úgy gondolom a DROG-legalizáció elfogadhatatlan. Erősíteni kell
a prevenciót és a rehabilitációt. Ezen kérdésekre a törvény kitér, illetőleg az aktív fogyasztókat kötelezi is a
rehabilitációra, másrészt széles körben alkalmazza a közhasznú munkára való kötelezést. Véleményem szerint
nem egy rossz törvény, hiszen a legfontosabb, hogy a fiatalok életét megóvjuk. A drog-kérdés összefügg a
fogyasztói társadalommal. Hiába büntetjük a fogyasztókat, igény
akkor is lesz rá. Egészen más kellene, de nem az én tisztem, hogy

vázoljam.

Kérem, hogy senki ne maradjon tétlen és alakítsa ki a véleményét
és ezt a véleményét közölje is a k_t2004@freemail.hu-n.
Gyökeres Zoltán

19

�ítélet

Glosszátor - feljegyzés a nagyvilágból
A hegyi pap
Nem azzal védjük a magyar
nemzetet, hogy rázzuk a triko­
lór zászlót — hanem, hogy ráz­
zuk a pelenkát! vallja Bordi Já­

nos atya
Az erdélyi Pálpataka község ti­
zenöt kilométerrel Korondfelettfek­
szik a hegyoldalban. Köves út visz
oda. Igazi békés, nyugodt, csendes
hely. Becsületes, csupaszai székelyek
lakják. Ha a vándor bekopog a plébániára, Bordi János
atya rögtön kávéval meg csíki sörrel kínálja. Sjóízű, eredeti
történetekkel vendégeli mega betérőt.
Az alább olvasható beszélgetést még tavaly ősszel rögzítet­
tem szalagra, mielőtt a kettős állampolgársággal kapcsolatos
viták kirobbantak volna. Nem erről szólt az a kellemes,
anekdotázós délután hanem a pálpatakai hétköznapokról,
a hitről a tettrekészségről... az életről magáról. Kevésbé inter­
jú ez a szöveg mint inkább egy egyszerű pillanatkép, mely
hűen tükrözi minek fordítottak oly sokan hátat 2004 vé­
gén.

Atya, meséljen kicsit afaluról!
Pálpatakára az 1700-as években kezdtek kitelepülni
az atyafiak Korondról. Tudod, minden plébánián
megvan egy könyvben az egyházközség története,
amit a pap jegyez le. Azt írja az egyik elődöm a kezde­
tekről, hogy a hegyre először a köröndi rosszfiúk
mentek fel. Elmenekültek a rosszfiúk! Valamit építet­
tek maguknak, s aztán vittek asszonyt is, s családot
alapítottak. Mikor ezt elmondtam itt az embereknek,

egy páran a helyi asszonyok közül kérdezték: „hogy
mondhat plébános úr ilyet”? De megmutattam, hogy
le van írva az egyházi könyvben. Nyugi — mondtam ,
nem magukra vonatkozik, hanem a régiekre! Ők a

rosszfiúk!
Pálpataka teljesen magyar község, s persze Korondon sincs román - csak a rendőr.
Az egyházközség beleértve a hozzá tartozó szom­
széd falut, Fenyőkutat is — összesen 20 kilométeren
fekszik. Úgy néz ki az összkép, hogy egyik háztól két­

20

száz méterre van egy másik, aztán háromszáz méterre,
négyszázra megint egy másik. S ahol van az atyafinak
a háza, meg gazdasági épülete, ott van a földje is. A
hegyiek állattenyésztéssel foglalkoznak, kerámiát égetnek, és hozzák az erdőből a fát.
Érdekes nagyon, hogy nincsen közös temető, min­
denki a saját földjébe temetkezik, ott van a sírja a háza
mellett. Amelyik kollégám nem ismeri a falut, mindig
meglepődik, ha elmondom neki, hogy tíz éve vagyok
a hegyen, de a temetőben még nem jártam. S akkor
kérdezik: „Hogyhogy? Nem halnak meg az emberek?”
Aztán elmagyarázom a helyzetet, közben jót nevetek

belül.

Hány lélekfölött őrködik?
Ötszázharminc hívem van, ezek katolikusok. De
van még a faluban unitárius is, s református. Úgy volt

ez Erdélyben, ahogy mindenütt másutt: ahol a refor­
mátoroknak jól sikerült megállniuk, azok áttértek
más hitre, míg máshol megmaradtak katolikusnak.
Csíkban, Gyergyóban nincsen protestáns. Udvarhely
környéke már vegyes.
Nemrég hallottam, hogy Csíksomlyón lakik egy re­
mete, kinn a hegyen. A Jézus Szíve kápolna mellett ta­
nyázik az atyafi. Az ágya olyan, mint egy koporsó, ab­

ban alszik. Csak azért, hogy emlékeztesse magát: most
vagyunk, aztán holnap már feladják ránk a deszka­
dzsekit! Tudod-e, mi a deszkadzseki? Hát a koporsó!

Sokfiatalt láttam afaluban. Szép számmal lehet­
nek.
Pálpatakán olyan hétszázötvenen laknak, s köztük
úgy nyolcvan-kilencven gyerek. Az iskolában nyolc

osztály tanul. Hála Istennek, van 9 gyermekes család
is. Csak mostanság sok az etykés párocska. Mondtam
is egy fiatalasszonynak, akinek kettő gyereke van (meg
ezt jegyesoktatáson is mindig szóvá teszem), hogy van
az a mondás: egy gyermek - nem gyermek, két gyermek
- fél gyermek, három gyermek - no az már gyermek!

Ezt kell követni! Ez a helyes irány!
Szerintem úgy szól a nagy igazság, hogy nem azzal
védjük a magyar nemzetet, hogy rázzuk a piros-fehérzöld zászlót — hanem, hogy rázzuk a pelenkát!

�ítélet

Persze, most modern világban élünk, „pempörszt”,
vagy mit használnak, nem azt a régi jó textilpelenkát...
Pálpatakán a gyermekek iskolába járás mellett dol­
goznak is. Dolgoztatják őket, mint a felnőtteket. Ál­

lattartás, traktorvezetés, minden egyéb. Mondtam a
csóróknak, vasárnap a mise után maradjanak! Fociz­
hatnak egyet az iskolaudvaron. Minek a sok munka,
úgyis egyszer orra buksz! Nem lehet csak dolgozni, pi­
henni is kell! Eljönnek a templomba vasárnap, aztán
mennek haza ebédelni, s utána máris rohannak a
földet túrni. De minek? Úgyis itt marad minden a föl­
dön. A parancs is mondja: az Úr napját meg kell szen­
telni pihenéssel.

Külön kuriózum a templom története. Merthogy
nemrég épült, engedélyek és tervek nélkül...
Amikor ide kerültem, még nem volt templom a fa­
luban. Korábbról indítva a történetet, 1948-tól vált
külön Pálpataka Korondtól. Addig a köröndi plébá­
nos időközönként járt fel misézni. 1947. május 10-én
maga Márton Áron jött a hegyre bérmálni. A helyiek
képviselője köszöntötte a püspök urat, s megkérte,

hogy adjon egy papot. Márton püspök úr betartva
ígéretét - egy éven belül küldött egyet. Én vagyok im­

máron a hetedik papja a hegyieknek.
Csak a plébánia épült meg hajdanán — abban mi­
séztek.
Miután idekerültem, meggyőzködtem kicsit az
atyafiakat a faluban, hogy építsünk templomot. El­
mentünk az erdészeti hivatalba, vittem egy kis mise­
bort nekik. A főnök ott azt mondta: Plébános úr, amennyi fa kell, annyit adok! Lovak húzták a fákat
télen, hóban, meg húzták traktorokkal is! Olyan volt
a falunk, mint egy fatelep.
Aztán hívtunk tervezőmérnököt Udvarhelyről. Ő
nézte ki, hogy hol legyen a kicsi templom, s az alapot
milyen mélyre kell ásni. Az asszonyokkal főzettem ne­
ki ebédet, s megkérdeztem közben tőle: na, mennyibe
kerül a tervrajz? Azt mondta: 150 ezer lei. Akkor az
nagyon sokat jelentett, nekünk összesen 15 ezer lei­
ünk volt. Többet nem is hívtam mérnököt! Nem lett
sem tervrajz, de engedély sem az épületre. Máig nin­
csen. Fogok nekik könyörögni?! Félt a polgármester
ettől, de mondtam neki: ne féljen, mert ha akasztanak
ezért, úgyis engem fognak akasztani!

’

Ez aztán költségtakarékosság! Minden engedélyt
megspóroltak!
Nem fizettünk a román államnak semmit. Ez itt
nem presszó, bár, vagy üzlet. Ez, kérem, nonprofit vál­
lalkozás! Nem kell nekem engedély, meg, hogy a po­
litikus beleszóljon. Egyébként meg, tudod-e, milyen
valójában a politika? Hát olyan, mint a ringlispiel fö­
lül forgatják, és alul szédülsz. Sötét dolog, no. Az
ember tegye meg, amit a szíve diktál - de ami az egyiknek nem jó, az a másiknak sem jó.
No, vissza a templomhoz... Két év alatt készült el
('92-től '94-ig), mert télen állni kellett. (Nálunk fél
évig tart a tél. November elejével kezdődik, s aztán
májusig hó van. Hideg olyankor az idő, de nagyon
szép.)
Az építkezéshez a pénzt a hegyieknek kellett össze­
szedniük, mert a központ nem adott semmit. Szegény
az egyház. Mindent a pálpatakaiak fizettek!
A templomunk idén múlt tíz éves.

Ahogy korábban említette, a községen belül való­
ban nagyok a távolságok a házak között, ráadásul
kétfaluért isfelel. Mivel közlekedik mostanság?
Sokáig nem volt papírom, nem vezethettem, így ti­
zenkét évig gyalogoltam. A másik templom - a fenyő­
kúti - négy és fél kilométerre van. Oda is át kellett jár­
nom mindig.
Amikor megszereztem a papírt, vettem egy régi, de
nyugati autót. Jó állampolgár módjára fizettem utána
a kötelező biztosítást. Egyszer csak egy sorsoláson a
román biztosító kihúzta a nevemet! Bejárta az orszá­
got a hír, hogy a hegyi pap nyert egy egymilliárdos
BMW-t! Ez 25 ezer euró volt akkor. Tiszta új kocsi, de
azonnal eladtam, mert itt a hegyen, a köves úton nem
tudom használni. Nem ide való az! Tehát túladtam a
gyönyörű sportkocsin. Abból vettem a motoros
szánt, amivel télen a havon a faluk között tudok köz­
lekedni. Masszív járgány. Futott még a plébánián egy
új tetőre is, meg új ablakokra, s egy terepjárót is vet­
tem. Fizetést úgysem veszek fel mióta itt vagyok, hát
legalább fejlesszek egy kicsit a házamon! Meg az Ür ú-

gyis bepótolja utólag a juttatást, nem-e?!

Zalai Péter

21

�ítélet

Farsang
Milyen jelmezt vegyek fel az idén? | meg is dobálhatták uraikat — igaz,
Tavaly angyalnak öltöztem, előző év­ csak apró rózsaszirmokkal. Talán in­
ben pedig kalóznak. Érdekes is le­ nen ered a ma is kedvelt konfetti hin­
gyen, no meg egyedi is. Hiszen meg­ tése.
lehetősen kellemetlen élmény, mi­ Hazánkban - elsősorban német hatás
kor a fantasztikusnak gondolt, hatal­ eredményeként - a középkorra tehe­
mas titkolózás közepette elkészített tő a színes ünneplés szokása. A far­
jelmezköltemény szembe sétál veled sang zajos mulatságait egy ősi hiede­
a bálon. Hatalmas dilemma... Még lem hívta életre. Régen a gonosz szel­
az általános iskolai farsangi bálok e- lemek elűzésére bújtak ijesztő jelme­
lőtt. De nem mostanság. Azok az i- zekbe.
dők már elmúltak. Nekünk minden- :
képpen. Most a legnagyobb küzde­ Hogy valójában mit is fogyasztottak
a régi farsangi lakomákon, hogy vollem a vizsgákkal és a jegyekért folyik.
Azért semmiképpen nem mondha­ tak-e kizárólag erre az ünnepre készí­
tom unalmasnak ezt a farsangi idő­ tett ételek — sajnos nem sok ismeret
szakot, így egyetemista szemmel, sőt. áll rendelkezésünkre. Az biztos,hogy
Mi is felvesszük a jelmezünket — sokat és sokfélét ettek, s hogy az erendje, módja szerint — ami éppen gyik jellegzetes étele ezen időszaknak
egy öltöny vagy egy kosztüm, esetleg a fánk, aminek mágikus erőt tulajdo­
egy ing. Nem is olyan rossz, bár talán nítottak.
egy kicsit egyhangú, és bár egy bálon Farsang idején, a fánk sütésekor for­
nem is biztosítja a dobogós helye­ ró, édeskés olajszag terjeng a kony­
zést, a vizsgán még hozhat ered­ hában. Ha magam készítem, közvet­
lenül utána képtelen vagyok enni be­
ményt. Ott meg nem ez számít.
Alig pár hetünk maradt ünnepelni. lőlük, mert annyira eltelít a nyers
keltészta és a sütés illata. Egy jó órá­
Remélem mindenkinek van valamit.
Hiszen ez mégiscsak a móka, kaca­ val a sütés után, különösen a szabad­
gás, no meg a bőséges evés, ivás, álar­ ból betérve, már egészen más a hely­
cosbálok, táncos mulatságok idősza­ zet. A még langyos fánkokat megszó­
ka. Hogy mi is pontosan a farsang? rom házi készítésű vaníliás porcu­
Maga a szó a bajor-osztrák vaschang- korral, és indulhat a jól megérdemelt
ból származik, németül Faschingnak lakomázás. Ismert a szalagos változa­
mondják. így nevezték a középkor­ ta, ez az eredeti farsangi fánk, továb­
ban a „bolondosán beszélők gyüleke­ bá a rózsafánk, a forgácsfánk, a cseh
fánk, más néven talkedli, vagy a töl­
zetét”.
tött fánk, csakhogy néhányat említ­
A szokás az ötezer évvel ezelőtti E- sünk.
gyiptomba, azaz Izisz istennő tiszte­
letére tartott lakomákra nyúlik visz- Kis kutatás után akadtam rá erre a
sza. Ilyenkor eltűntek a társadalmi kedves történetre a fánk eredetével
rangkülönbségek, a rabszolgák is az kapcsolatban.
uralkodók asztalánál foglaltak he­ A legenda szerint a fánk története
lyet. A görögök Dionüszoszt, a ró­ Bécsben kezdődött. Amikor ugyanis
maiak pedig Saturnus gabonaistent egy Krapfen nevű pék meghalt, fele­
tisztelték. Aszaturnáliáknak nevezett sége vette át a pékműhely vezetését.
ünnepnapokon a római rabszolgák A pékség híres volt ízletes kenyeré­

22

ről, így a város másik végéből is ér­
keztek az emberek, hogy megvegyék.
Egyik nap azonban nem készült el időben a kenyér. Ki mérgesen, üres
kézzel távozott, ki pedig szitkozód­
va, türelmetlenül várta, hogy a ke­
nyér elkészüljön. A várakozó tömeg
addig-addig zúgolódott, türelmet­
lenkedett, hogy a pékné kijött a sod­
rából, és egy darab kenyértésztát, ami
éppen a kezében volt, valakinek a fe­
jéhez akart vágni. Mivel elvétette a
célzást, nem találta el kiszemelt áldo­
zatát, így a keltészta a kályhán lévő
lábasba pottyant, amiben zsír forrdogált. A tészta pedig néhány perc alatt aranysárgára sült, így a véletlen­
nek köszönhetően megszületett az
első fánk. A bécsiek azóta is Krapfennak hívják.
Egy másik forrás szerint a fánk fran­
cia eredetű édesség. XVI. Lajos hitve­
se, Mária Antoinette királyné, a Tuileriákban rendezett farsangi bál al­
kalmával kiszökött a palotából, álru­
hába öltözött és elvegyült a tömeg­
ben, mely a karneváli éjszakán az ut­
cákon kavargott. Az esti séta közben
a királyné megéhezett és egy mézes­
kalácsmestertől vásárolt egy fánkot.
Ami annyira elnyerte a tetszését,
hogy a bál után behívatta az árust, aki megosztotta velük a recept titkát.
Ettől kezdve vált a királyi lakomák
kedvelt finomságává a fánk.
Most, hogy így szóba került, nem is
lenne rossz, falatozni egy kicsit. Egy
kis liszt, tojás, vaj, tej, élesztő meg
cukor, és indulhat a munka. Jobb
híján pedig marad a sarki cukrászda.

Jó étvágyat
mindenkinek!

Mikó Adrienn

�Február 6-án került megrendezésre
karunk Gólyabálja a BM Duna Palo­
tában. Az eseményt — több professzo­
runk mellett — megtisztelte jelenlété­
vel Dr. Kránicz Mihály rektorhelyet­
tes, Dr. Bánáti János a Budapesti Ügy­
védi Kamara elnöke és Dr. Lomniczi
Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke
is.

Impozáns környezetben, finom va­
csora, élő zenekar, bűvészmutatvá­
nyok. Kell ennél több a jó hangulat­
hoz? Igen, kell még a gólyák szépen
koreografált és előadott nyitótánca és
a tombolán megnyerhető olyan érté­
kes ajándékok, mint a két személyes
repülőjegy a WizzAir jóvoltából.
Luki

��</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="59">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3563">
                  <text>2005</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3562">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3542">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3543">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3544">
                <text>VIII. évfolyam 1. szám 2005. február</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3545">
                <text>Tartalom&#13;
Hírek&#13;
Tanulmányi bizottság&#13;
Februári események kalendáriuma&#13;
Dr. Láng Péter, személyesen&#13;
Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban&#13;
Boldogító séta&#13;
A hazaváró Isten&#13;
Kertész Imre: Sorstalanság&#13;
Karunk új díszdoktora: James Crawford&#13;
Elhunyt Kulcsár Anita&#13;
Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel&#13;
Konferencia a drogtörvényről&#13;
Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból&#13;
Farsang&#13;
Gólyabál&#13;
</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3546">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE&#13;
HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3547">
                <text>Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3548">
                <text>2005. február</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3549">
                <text>2005.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3550">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3551">
                <text>A5 (148x210) ; (498kb+3388kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3552">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3553">
                <text>PPKE_itelet_VIII_1_200502</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3554">
                <text>T00067</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3555">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3556">
                <text>24 pp</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3557">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3558">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3559">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3560">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3561">
                <text>PPKE_itelet_VIII_1_200502</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="209">
        <name>HÖK</name>
      </tag>
      <tag tagId="41">
        <name>Jobbágyi Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="265">
        <name>Lukács Tamás</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="263" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="507">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/44288772dfcb7230cbf0b63f70484a87.jpg</src>
        <authentication>010ffa51658e90bc1382d530a4db2840</authentication>
      </file>
      <file fileId="508">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/cdd7339c34d170a1205ede95a6c7bc7b.pdf</src>
        <authentication>d58aff03200c40427afa7ae019fce99d</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4574">
                    <text>JLOOGO2
2006. augusztus

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

Hallgatói Önkormányzatának lapja

�GÓLYAGÁLYA
AD. 2006. szeptember 20.

további info: www.pazmanyonline.hu

�KÖSZÖNTŐ
Kedves Gólya!

Idén (2006-ban) már 11. alkalommal kerül megrendezésre a gólyatábor. Célunk, hogy olyan
összetartó csapat jöjjön létre itt, Balatonlellén, amely meg fogja határozni az egész évfolyamot (és
valamennyire az egész egyetemi életet)!
Mi (HÖK-ösök, Tutorok, valamimnt a többi szervező) megpróbálunk mindent megtenni annak
érdekében, hogy ez megvalósuljon, de mindehhez szükség van rátok is: aktívan vegyetek részt a
programokban és ha bármi ötletetek vagy észrevételetek van, jelezzétek!
Az a pár nap, amit a Gólyatáborban fogtok tölteni, legyen az ismerkedésé, barátkozásé és gyűjtsetek minél több információt Karunkról. Kérdezzetek bátran!

Amit most a kezetekben tartotok, az ítélet újság gólyatábori különszáma. Ennek a kiadványnak
az a célja, hogy körvonalaiban bemutassa az elkövetkezendő évet.

Kalandra fel, ismerjétek meg évfolyamtársaitokat és érezzétek jól magatokat!

Lóci

3

�TARTALOMJEGYZÉK

Kari vezetők bemutatása .................................

5.

Hallgatói Önkormányzat ..................................

6.

Tutela .................................................................

7.

Milyen volt gólyának lenni? .............................

8.

2006/2007. évi 1. féléves programok ............. 9.

Mit érdemes tudni a PPKE JÁK-ról? ..............

10.

Vad Fügefa ........................................................

13.

Szakkollégium ................................................... 14.

Órarendek .........................................................

16.

IMPRESSZUM

ítélet újság gólyatábori különszáma (2006. augusztus).
Kiadó: Prof. Dr. Bándi Gyula dékán és
Kovács Lóránt (Lóci) a Hallgatói Önkormányzat elnöke
Főszerkesztő: Dorogi Zsolt Pál
Általános főszerkesztő-helyettes: Teleki László

4

�KARI VEZETŐK BEMUTATÁSA
Ennek a pár sornak az a célja, hogy tudjátok kivel, mit lehet, kinek, mit
lehet, és ki, hogyan fog reagálni, ha mertek.;)
Karunk Dékánja Prof. Dr. Bánd! Gyula tanszékvezető egyetemi tanár.
Dékán Úrral csak a negyedik évfolyam előadásain fogtok találkozni; és
talán ebédidőben. Ha esetleg valaki hamarabb találkozik vele, az vagy
nagyon jól tanul, vagy nagyon nem. Dékán Úr nagyon jó kedélyű férfiú,
úgyhogy bátran keressétek meg, kérdezzetek tőle, nem fogja leharapni
senkinek a fejét. Szakterülete a környezetjog.
Dékán Úr munkáját helyettesei segítik, akiknek feladatköre a külügyek, a
tudomány és tanulmányi ügyek intézésre oszlik.

Dr. Szabó Marcel tanszékvezető úr a kar külügyi dékánhelyettese, aki
egyben az Európa Jogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék vezetését is el­
látja. Öt is csak negyedévben fogjátok megismerni, kivéve, ha külföldre
szeretnétek utazni ösztöndíjjal, vagy külföldi egyetemen szeretnétek
párhuzamosan jogot vagy más tudományt hallgatni. Utóbbi két esetben ö
lesz, aki fel kell keresnetek, hiszen neki van a legnagyobb rálátása hol,
mit lehel, és hol érdemes tanulni a nagyvilágban. Dékánhelyettes Úr is
mindig jó kedélyű, talán ezért is van az, hogy a sorok mindig kígyóznak
Dékánhelyettes Úr irodája előtt. Azt tanácsolom, előre kérjetek időpontot.
Dr. Szigeti Magdolna dékánhelyettes asszony a tanulmányi ügyekért
felelős dékánhelyettes. Ö lesz, akivel már első évben találkozni fogtok a
jogtörténeti előadásokon; valamint minden egyes alkalommal, amikor
tanulmányi problémátok van, tanulmányi ügyben kérdésetek merül fül, ő
az, akitől kérdezni lehet, és akitől kérdezni kell és érdemes. Jómagam két
különböző tárgyból is szigorlatoztam/alapvizsgáztam nála, és habár tudni
kell az anyagot, nem kell - az összevont szemöldökön kívül - semmi más
szankcióra számítanotok. Számtalan tanulmányi problémátok lehet az
évek folyamán, és amit meg kell tanulnotok, hogy a jogszabály tudása, bi­
zony, nem mentesít a következmények alól! így mindenki olvassa el a
Tanulmányi- és Vizsgaszabályzatot, és ha bármit nem ért, keresse fel a
Dékánhelyettes Asszony.
Prof Dr. Jobbágyi Gábor a kar tudományos dékánhelyettese. Professzor
úr a Polgári Jogi Tanszék vezetője. Nem kell mindent elhinni a felsőbb
évesek meséit illetően. Kevés olyan tárgyilagos ember, és vizsgáztató van,
mint ő. Csak készülni kell; ez a recept! A polgári jogot öt féléven át fogjátok
tanulni, és államvizsga tárgy lesz. Szóval higgyétek el érdemes becsülettel
készülni. Ha valakinek van humora, az ö, még akkor is, ha ezt ritkán csil­
logtatja. Hobbija, hogy gyűjti a vizsgán a hallgatók szájából elhangzó
tévedéseket, blődségeket. így ha a vizsgán rosszul feleltek, nemcsak a
rossz jegyet kapjátok meg, hanem, igaz név nélkül, de az ítélet újság
hasábjain is megjelentek.:)

Dorogi Zsolt

5

�HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT
Ml AZ A HŐK?

Ahogy a nevében is benne van, egy olyan
szervezet, ami a hallgatókért van, segítséget
nyújt, és programokat szervez számukra. El­
sődleges célunk, hogy az egyetemen belül a
hallgatók hatékony érdekképviseletét ellás­
suk, és emellett, ezzel összhangban az
egyetemi életet, közéletet kialakítsuk. Ehhez
a Ti közreműködésetekre is számítunk! Veg­
yetek részt programjainkon, segítsétek
személyesen is a HŐK munkáját!

MIT CSINÁL A HŐK?

Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül,
lássunk néhány tevékenységet, amiben
közreműködünk:
1. az egyetemi és kari szervek előtt
képviseljük a hallgatók érdekeit (pl.
Szenátus és Kari Tanács);
2. egyetértési jogot gyakorlunk és
véleményezzük/kialakítjuk a hallgatókat
közvetlenül érintő szabályzatokat (pl.
Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat);
3. működtetjük a támogatási rendszert
Diákjóléti
Bizottságban
való
közreműködésünk által (pl. ösztöndíjak
és támogatások elosztása);
4. rendszeres rendezvényeket sz­
ervezünk:
a.) 2004 óta a II. János Pál Teremben
(korábban Díszterem) havonta ko­
molyzenei és kulturális esteket, sza­
lonokat (Pázmány Szalon);
b.) minden évben kari napot, ahol
sütögetés és borozás keretében
kötetlen beszélgetésre nyílik lehetőség
az oktatókkal, barátokkal, vagyis min­
denkivel (Pro Facultate nap); a kari nap
keretében kerül kiosztásra a Pro Facul­
tate díj (e díjat azok az oktatók kapják,
akik a hallgatók szavazata alapján a
legtöbbet tették a Karért);
c.) minden évben gólyatábort és
gólyabált;

6

d.) hallgatóinknak minden héten kikapc­
solódási és szórakozási lehetőséget;
e.) sportbajnokságokat;
f.) minden évben hagyományos március
15-i kari hajókirándulást Esztergomba;
g.) DiákEXPO-n diplomaták és cégek
részvételével mutatjuk be, hogy milyen
lehetőségek vannak a külföldi továbbtan­
ulásra,
illetve
elhelyezkedésre
és
munkavállalásra.
5. kapcsolatot tartunk a Kar más hallgatói
- és nem csak hallgatói - (öntevékeny) cso­
portjaival (pl. a kari színjátszó-csoport, tu­
torok, Vad Fügefa kari kisközösség,
Szakkollégium, demonstrátorok);
6. diplomaátadó
ünnepségek
sz­
ervezésében segítünk (évkönyv- és
tablókészítés, talárosztás stb.).

KIK A HŐK TISZTSÉGVISELŐI?

elnök
gazdasági alelnök
rendezvényi alelnök
tanulmányi alelnök
külügyi alelnök
Ellenőrző Biz. elnöke
belső koordinátor
PR referens
sport referens
Repr of Foreign Affairs

Lóci (Kovács Lóránt)
Kerék István
Nyéky Boldizsár Dr.
Ziegler László
Kormányos Szilvia
Pádár Dávid
Gyökeres Zoltá
Juhász Gábor
Majoros Gábor
Pölös Csaba

Várjuk mindenki jelentkezését, aki szívesen
dolgozna a hallgatókért!

HOGY LEHET A HÖK-ÖT ELÉRNI?

• személyesen: a 26-os épület hátsó rész
• interneten: www.pazmanyonline.hu
• e-mailen: info@pazmanyonline.hu
• telefonon: 06 1 429 7269

GYZI

�TUTELA
Tutela, vagyis: gyámság; amely a római jog

Független szervezetként igyekszünk jó kapcsola­

tankönyv definíciója szerint az önjogú, de

tot ápolni a Kari szervekkel (különösen a Hall­

cse­

gatói Önkormányzattal és a Dékáni Hivatallal,

lekvőképességében korlátozott vagy ilyen

ahol Emese Asszony és munkatársai folyam­

képességgel egyáltalán nem rendelkező

atosan segítik a munkánkat).

kora

vagy

neme

miatt

személyeknél e képesség pótlására irányuló

intézmény.

Munkánk leglátványosabb része a gólyatábor sz­

Nos, Kedves Gólyák, a Ti esetetekben ez

fázisa, hogy az új tutorokkal kiegészülve csap­

annyit jelent, hogy bár a beiratkozással ön­

atépítő hétvégén veszünk részt, hogy megismer­

jogú, egyetemi polgárrá váltok, akik nem

jük egymást.

cselekvőképtelenek ugyan, de azért jól jön

A

egy gyám (a tutor), aki segít eligazodni az

érkezünk. A vizsgaidőszak után minden évben

egyetemi élet útvesztőiben, egy kinyújtott

leutazunk a gólyatábor helyszínére, terepszem­

kéz, amelyet meg lehet fogni bármikor, ha

lére, hogy az ottani körülményekhez igazíthas­

szükségét érzitek.

suk a vázlatosan korábban elkészült, már

ervezésében való közreműködés, amelynek első

gólyatáborra

összeszokott

csapatként

meglévő programot. A nyár további részében
Egyetemünkön a tutorok Bittsánszky Géza

folyamatosan kapcsolatot tartunk a tábor többi

védnöksége alatt a Varga Gergő által

szervezőjével. Amint megkapjuk a felvett gólyák

vezetett Vad Fügefával karöltve kezdték

névsorát, beosztjuk a csoportokat, és a tutorok

meg működésüket. Keller Kata és Király Éva

személyre szóló levélben veszik fel Veletek a

vezetésével váltunk igazi kis közösséggé, és

kapcsolatot. Ez azért is szükséges, mert a tár­

immár két sikeres gólyatábort tudhatunk ma­

gyfelvételre a gólyatábor előtt kerül sor, és

gunk mögött. 2005 tavasza óta Scharle

tapasztalataink szerint egy „ifjú” hallgatónak ez

Zsuzsi és jómagam igyekszünk helyt állni e

okozza

remek csapat élén.

előrelépésnek tartjuk, hogy tavaly már szervezett

a

legnagyobb

problémát.

Nagy

NEPTUN oktatást is tudtunk tartani.
Jelenleg 34 aktív tagot számlálunk, 25 nap­

palis, 2 levelezős és 7 szeptemberi tutorunk

A tutorok egész évben ellátnak különböző - sza­

van. Az új tutorokat két szempont alapján

kmai és kulturális programok tekintetében - fe­

válogatjuk ki:

ladatokat; segítői és szervezői minőségben.

• vizsgáljuk a Karral és a tanulmányok

Radich Orsi

menetével kapcsolatos ismereteiket, a
rátermettségü két, kreativitású kát;

• továbbá azt is, hogy mennyire képe­
sek csapatban dolgozni.

7

�MILYEN VOLT GÓLYÁNAK LENNI?
„Huhh... felvettek!” Ez volt az első gondo­

solom, legyetek mindig egy kicsit szkeptikusak.

latom az egyetemmel kapcsolatban. Túl

Aki már átment, az könnyen beszél, úgyhogy

voltam az érettségi fáradtságos megpróbál­

vagy lódít, vagy egy olyan pályatévesztő, akinek

tatásain, és tudtam, valami új, valami

most az egyszer szerencséje volt.

egészen más vár rám. Az érettségit addigi
életem legnagyobb kihívásának, és egyben

Ám természetesen nem csak a tanulásból áll az

legnehezebb

meg.

egyetem. A karon, zsenge kora ellenére (tavaly

Kedves Gólyák! Ne aggódjatok, ennél csak

ünnepeltük alapításunk tizedik évfordulóját) -

rosszabb jön!

örömmel mondhatom - izgalmas diákélet alakult

feladatának

éltem

ki. A Hallgatói Önkormányzat (HŐK) rengeteg
Már-már patológiás félelmeim voltak a góly­

szórakoztató és hasznos programot szervez,

atábor kapcsán is, hogy hát nekem biztos

mint a Gólyabál, a Pro Facultate nap, a

lesznek

nagy

Pázmányszalon, a Pázmány Péter Kulturális

tévedés volt. Felejthetetlen buli volt, ahol

Klub, vagy a Fiatal Jogászok Tudományos

rengeteg új arcot ismertem meg és mindenki

Találkozója. Kéthetente szerdánként pedig hatal­

meglepően jófej volt.

mas bulik várnak Titeket különböző kedvelt

nem

barátaim.

Nagyon

szórakozóhelyeken. Ha marad energiátok, és

Az egyetemtől sem kell megijedni. Belejöt­

van kedvetek, ne habozzatok, hanem gyertek és

tök. Óriásinak tűnik a megtanulandó anyag

segítsetek Ti is a programok szervezésében. Mi

(és az is), de amint látjátok, meg lehet

mindenkit szívesen látunk. Ha esetleg az

csinálni, (még én is megcsináltam). Előadá­

újságírás érdekel jobban Titeket, jelentkezzetek

sokra járjatok, mert rengeteget tanulhattok

a kari lap, az ítélet szerkesztőségében, Dorogi

egyetemünk

Zsolt főszerkesztőnél.

oktatóitól,

mind

szakmai

értelemben, mind emberileg. Szorgalmi
időszakban se hanyagoljátok tanulnivalói-

Sok sikert!

tokat, mert vizsgaidőszakban egyszerűen

nincs elég idő arra, hogy becsületesen el­

sajátítsátok a tananyagot, és mindig tartsá­

tok szem előtt azt, hogy miért is jöttetek jogi
egyetemre: nem elsősorban azért, hogy he-

donisztikusan dőzsöljetek, és a nap 24
órájában bulizzatok, hanem hogy jogászok

legyetek, és ahhoz nagyon sokat kell tanul­

notok! Sokszor fogjátok hallani: „ahh, én
semmit sem tanultam, mégis átmentem, he­

he”. Az ilyenekkel kapcsolatban, azt tanác­

8

Ziegler László

�2006/2007. ÉVI 1. FÉLÉVES IDŐREND

szeptember 11.

első tanítási nap

szeptember 20.

Nyitó party (Gólya Gálya)

szeptember 29-30.

Paintball hétvége

október 4.

Party

október 18.

Pázmány Péter nap

október 23.

szünet

november 1-4.

őszi szünet

november 25.

(Katalin napi) Gólyabál

november 29.

Záró party

december 1. (1500)

vizsgajelentkezés kezdete

december 4.

leckekönyvek felvétele

december 11-16

elővizsga időszak

dedcember 18-tól

vizsgaidőszak

Állandó prorgamunk:

9

�MIT ERDEMES TUDNI A PPKE JAK-ROL? (dióhéjban)
- az épület bemutatása A Pázmány Péter Katolikus Egyetem - és a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Kar - központi telefon­
száma: 06-1-429-7200; a portaszolgálaté:
06-1-429-7205.

A 26-os épület. 1863 és 1870 között épült;
közadakozásból. Ebben az épületben alakult
meg 1895-ben a Magyar Olimpiai Bizottság
Dr. Kemény Ferenc kezdeményezésére;
hosszú évtizedekig itt volt a MOB székhelye.
Az épület földszintjén található Matolay Elek
mellszobra. Ö volt a Nemzeti Tornaegylet el­
nöke; tulajdonképpen ők építették az
épületet. Ez volt a Nemzeti Sportcsarnok; a
Népstadion előtt. Továbbá itt működött a TF
elődje. 1870-ben Habsburg Ottó adta át.
2000. jan. 1-től mi működtetjük az épületet.
Az eligazító táblán találhatók az intézetek és
előadók szobaszámai. Ebben az épületben
van a földszinten a Spartacus étterem
(menza lehetőség; minden nap kétfajta
menü kapható 550 Ft-os egységáron). A rés­
zletekről (szociális étkeztetés stb.) a HŐK
irodában kaphatnak felvilágosítást az érdek­
lődő hallgatók. A földszinten férfifodrász is
működik. A második emeleten található a tel­
jesen felújított labdajátékcsarnok (teremfoci,
kézilabda, kosárlabda, röplabda, tenisz). A
Testnevelési
Csoport
a
félemeleten
található. A Testnevelési. Csoport vezeti a
Kar hagyományőrző néptánccsoportját. Az
épület társtulajdonosa (10%-ban) az Erkel
Ferenc Néptánc Együttes.

intézetek és gyakorlók szobaszámai. Aföldszinti
oszlopcsarnokban tanulmányi információs iroda
működik. Itt foglalkoznak a diákigazolványok ki­
adásával is. Az Informatika Labor szobaszáma
101-es; nyitva tartása hétfőtől csütörtökig 800-tól
16°°-ig; pénteken 800-tól 1330-ig. Az Informatikai
Labor szombaton zárva tart. Látássérültek és
vakok számára is van számítógép! Ebben az
épületben található a Rektori Hivatal a második
emeleten. Idei terveink szerint rövidesen
térhatású információs táblákat szerelünk fel a
28-as és 30-as épületekben. A bejáratok
akadály-mentesítése augusztus folyamán befe­
jeződik.

A 30-as épület. A Porta normál esetben zárva
van; az épületbe a 28-as portán, az udvaron
keresztül lehet bejutni. A lift mellett lévő eligazító
táblán láthatók a 30-as épületben található
előadók és tanszékek szobaszámai. A 30-as
épület első emeletén található a KÖNYVTÁR.
Nyitva tartása: hétfőtől csütörtökig 9°°-tól 18°°-ig;
pénteken 9°°-től 16°°-ig. A könyvtár előtere, ami
informatikai laborként szolgál, pénteken is 1800ig nyitva van. A KÖNYVTÁRBAN CSAK HELYBENOLVASÁS LEHETSÉGES; a könyvtárban
térfigyelő kamera van elhelyezve, amely rögzíti
az adatokat. Az előtérben van fénymásolási
lehetőség: 8 Ft/oldaL A számítógépekről lehet
nyomtatni is. A kinyomtatott oldalakat a 101-es
szobában (28-as épület; számítógépes labor)
lehet átvenni 20 Ft/oldaL A fizetés csak
készpénzben lehetséges. A ruhatár ingyenes. A
könyvtárban szigorúan tilos a mobiltelefon
használata! Aföldszinti nagyelőadó mellett, és a
könyvtárban mozgássérültek részére WC, mos­
dóhelyiség található.

■ kápolna -

A 28-as épület. A Kar hétfőtől szombatig 7°°től 20°°-íg van nyitva; vasárnap a Kar
épületei zárva vannak. A28-as épületben 24
órás portaszolgálat működik. A bejárattal
szemben az eligazító táblán találhatók az

10

28-as épület bejárat mellett jobbra található. A
Szentmisék reggel fél nyolckor kezdődnek. A
lelkész! hivatal aktuális hírei a kápolna előtti fal­
iújságon találhatók.

�- munkavédelem -

- rendészeti ajánlások -

Az orvosi rendelő a 28-as épület fsz. 28-as
szobában található (rendelési idő hétfőtől
péntekig 900-től 1200-ig van; elsősegély­
nyújtási helyek az orvosi rendelőben és a
Portákon vannak (kötszer és eü. doboz). A
sérüléseket és baleseteket a Portán kell
jelezni; a továbbiakban ők intézkednek. A
lépcsőkön fokozottan ügyeljenek a bale­
setveszélyre (elcsúszás, elbotlás). Sport­
tevékenységnél a tanárok utasítását be kell
tartani. Gépkocsi bejáratoknál fokozottan fi­
gyeljenek a gépkocsikra.

• Ne hagyják őrizetlenül értékeiket.
• Vizsgák alkalmával a kabátot vigyék be a vizs­
gaterembe.
• Vizsgára jelentkezésnél a tumultusok elk­
erülése végett rendezett sorokban álljanak.
• Kerékpár tárolásra engedélyt a Műszaki Os­
ztály ad ki.
• Hallgató gépjárművel nem állhat be az udvarra
(motorral sem).
• Kábítószer fogyasztás és ittas állapot azonnali
kizárást von maga után.

- tűzvédelem! előírásokat be kell tartani -

- általános információk • Az előadókban ne étkezzenek; ne vigyenek
be magukkal poharas italt sem.
• Rágógumit ne dobják el, és ne ragasszák a
székekre.
• Az épületben általános dohányzási tilalom
van, kivételt képeznek a kijelölt helyek: 26os épület bejárata (szélfogó); 28-as épület
(a függőfolyosók végén); 30-as épület
(tetőtér).
• A cigarettacsikkeket ne dobálják el.
• A székeket és padokat ne hurcolják ki a
folyosóra és az udvarra.
• A lift használat: csak az engedélyezett lét­
szám szállhat be; túlterhelés, vagy más baj
esetén ne feszegessék az ajtót, használják a
vészcsengőt.
• A bérmásoló-gépeket rendeltetésszerűen
kell használni.
• A berendezési tárgyak szándékos
rongálása következményekkel jár. A hibákat
jelezzék a Portaszolgálaton, illetve a
Műszaki Osztályon.
• Hirdetéseket csak a hirdetőtáblákon lehet
elhelyezni a Hallgatói Önkormányzat en­
gedélyével. Külön kérem, hogy se a csem­
pékre, se az ajtókra ne ragasszanak semmit!

• A tűzriadó sziréna megszólalásakor fel kell
készülni az épület elhagyására. A konkrét cse­
lekvésre külön utasítást kapnak. Ugyanez
vonatkozik a bombariadó esetére is; negyed óra
múlva folytatjuk a vizsgáztatást másik teremben!
• A tűzjelzés szabálya, lehetőségei: tűzlárma, a
Porta és a Műszaki Osztály értesítése.
• A menekülési útvonalak mindenütt ki vannak
táblázva; a menekülés a lépcsőházakon
keresztül történik.

- Kari informatikai szolgáltatások -

• kari honlap (www.jak.ppke.hu) - elsődleges
célja a hallgatók informálása; a hallgatói
oldalakra a Hallgatói Ön kormányzaton keresztül
információ tölthető fel;
• hallgatói honlap (www.pazmanyonline.hu) - a
Hallgatói Önkormányzat kezelésében működő
portál, aktuális hírekkel.
• elektronikus levelezés: hallgatói postafiók (25
MB tárhely); hallgatói webmail (felhasználói
azonosító az Informatika Laborban igényelhető)
• kari levelezőlisták (hallgatok@jak.ppke.hu);
egyéb hallgatói levelezőlisták megnyitására és

11

�használatára is van lehetőség
• kari intranet-felhasználói azonosító az In­
formatika Laborban igényelhető
• Students Fórum: intranetén keresztül a
hallgatói azonosítóval is használható osztott
tárhely, az oktatók által kiajánlott anyagok in­
ternetes elérése
• DVD Jogtár: kari intranetről (a hallgatói ter­
minálokról is) elérhető
• HUNTÉKA: könyvtári állomány elérhető az
internetről, a honlapon keresztül (eKÖNYVTÁR)
• NEPTUN rendszer a kari honlapon
keresztül is elérhető; a rendszerrel kapcso­
latos információs oldalakkal együtt
• nyomtatás: 20 Ft/oldal költségtérítés el­
lenében mindkét hallgatói laborból lehet ny­
omtatni, a nyomtatást átvenni az Informatika
Laborban lehet
• Karunkról az EISZ szolgáltatások elérhetők
(www.eisz.hu)
• Karunkról a HeinOnline jogi adatbázis
elérhető
• az udvaron és az aulában a 2006/2007
tanév kezdetétől WIFI internet-csatlakozási
lehetőség áll rendelkezésre
Felhívjuk a hallgatók figyelmét a HIK (Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ)
szolgáltatásaira
és
közelségére
(www.hik.hu).

Informatika Labor
Helye: 101. szoba. HelpDesk: 260-as mellék
helpdesk@jak.ppke.hu 2006. augusztus 21től nyitva tartás hétfőtől csütörtökig 8°°-tól
16°°-ig és pénteken 800-tól 1330-ig!

Könyvtári Informatika Labor
Helye: KÖNYVTÁR. 2006. szeptember 4-től ny­
itva tartás hétfőtől péntekig 9°°-től 18°°-ig! Ok­
tatóterem: Informatika Gyakorló (106-os terem).
A kari informatika leírása és az Informatika Labor
működése a kari honlap INFÓHÁTTÉR
rovatában megtalálható.

Útmutató hallgatóinknak
a DAXON diákhívó rendszer használatához
1.
Sorszám
nyomtatása
érdekében
először érintse meg a képernyőt.
2.
A megjelenő nevek közül érintéssel
válassza ki az Ön tanulmányi előadóját. (Ha
tévedésből másik előadó nevet jelölt meg,
érintse meg a mégse gombot, és kezdje elölről.)
3.
Ha a megfelelő előadó van kiválasztva,
érintse meg a "mehet" gombot, és a sorszámki­
adó automatából vegye ki a sorszámát.
4.
Ezután várjon türelemmel, amíg a
Dékáni Hivatal bejárati ajtaja melletti képernyőn
az Ön sorszáma jelenik meg. (Várakozás
közben Ön mindig láthatja a kis ugráló né­
gyzetekben, hogy előadójánál hányadik
sorszámú hallgató van bent.)
5.
A hívó hangjelzésre fáradjon be tanul­
mányi előadójához.
6.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a
sorszám visszamenőleg nem érvényes, így ha
lekési a behívást, kérjük, húzzon új sorszámot.
7.
Kérjük, hogy a diákhívó rendszert a ren­
deltetésének megfelelően, az útmutató szerint
használják, hogy sokáig segíthesse közös
munkánkat.

Szikora Gyula - Műszaki Osztályvezető

12

�VAD FÜGEFA egyetemi katolikus közösség
avagy hiányzó szócikkek a Magyar Értelmező Kéziszótár legújabb kiadásából

fügefa

füge-honlap

(Id. még: Vad Fügefa): Minden ellenkező

a közösség honlapja - képek, információk, pro­

híreszteléssel ellentétben a fügefa nem egy
fás szárú növény. Ez egy ökumenikus elhi­

gramok; www.pazmanyonline.hu - Vad Fügefa
menüpont (itt mindent/legalábbis majdnem min­
dent / megtudhatsz rólunk)

vatottságú katolikus közösség, ami három
éve működik az Egyetemünkön. Tagjai a
fügék. Megtalálható hetenként egyszer a
PPKE JÁK alagsorában, a Tanári Klubban.

füge

• A fügefa gyümölcse.
• Olyan katolikus, református, evangélikus
stb. leendő jogászok, bölcsészek, műszak­
isok, akik voltak már fügén.

füge-lista

a közösség levelezőlistája, ahol az információk
gazdát cserélnek, és amire a füge-honlapon
iratkozhatsz fel

füge-plakát

a hirdetőtáblákon kéthetente megjelenő plakát­
jaik, amiről kiderül, hogy mikor és hol lesz és
fügézik

miről fog szólni a következő füge-alkalom

aki több-kevesebb rendszerességgel jár a
közösségbe, avagy aki részt vesz egy füge­
alkalmon
Fülöp Emese

füge-alkalom
heti egy este imával, énekkel, megosztással
(Szt. Ignác szellemében), lehetőség a
feltöltődésre,
elmélyülésre,
kapcsolat­
teremtésre

A- • *
***

*
•s

.SS»'
füge-kirándulás:
örömteli esemény (félévente egy-két alka­
lommal), amikor a fügék kitörnek kies főváro­

fi

sunkból, és két lábon, avagy két keréken
megtámadják hegyeink egyikét

13

�SZAKKOLLÉGIUM
TÁJÉKOZTATÓ
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karán a 2006/07 tanévben
induló szakkollégiumról

megszűnéséről, az önálló szakkollégium sz­
ervezeti és működési szabályzatának elfo­
gadásáról,
a
szakkollégium
szakmai
programjáról és az ahhoz kötődő szakmai tel­
jesítményekre vonatkozó követelményekről.”

Mi az a szakkollégium?

a szakkollégiumi mozgalomról; röviden
Magyarországon a szakkollégiumi mozga­
lom több mint három évtizedes múltra tekint
vissza. Időrendi sorrendben az első szakkol­
légium az akkori Marx Károly Közgazdaság­
tudományi Egyetem (ma Corvinus Egyetem)
mellett szerveződött meg Rajk László Sza­
kkollégium néven, majd a kezdeményezést
számos más szakkollégium megalapítása
követte. Számunkra az ELTE Állam- és Jog­
tudományi Kara mellett működő, későbbi
Bibó
István
Szakkollégium
1983-as
alakulása érdekes. A Bibóban a minőségi
szakmai munka mellett egyre jelentősebbé
vált az aktív részvétel a közéletben külön­
böző előadásoknak és vitáknak köszön­
hetően. A rendszerváltozással a hangsúly
egyre inkább a színvonalas szakmai
tevékenységre helyeződött át, és a szakkol­
légium feladatának a magas fokon képzett,
társadalmilag érzékeny, tájékozott, kreatív
jogászok képzését tekintették. A Felsőok­
tatási Törvény a szakkollégiumokat a
következőképpen határozza meg:

66. §. (4) „A szakkollégium célja, hogy saját
szakmai program kidolgozásával magas sz­
intű, minőségi szakmai képzést nyújtson,
segítve a kiemelkedő képességű hallgatók
tehetséggondozását, közéleti szerepvál­
lalását, az értelmiségi feladatokra történő
felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek
megteremtését, a társadalmi problémákra
érzékeny, szakmailag igényes értelmiség
nevelését. A szakkollégium az önkor­
mányzatiság elvére és a szakkollégisták ön­
tevékenységére épül, a szakkollégium
tagsága dönt különösen a kollégiumi tagsági
jogviszony
keletkezéséről
vagy

14

- a PPKE Jog-és Államtudományi Karán
induló szakkollégium célja -

Napjainkban a nagy létszámú évfolyamok és
szemináriumi csoportok - azaz a tömegképzés nem teszik lehetővé az elmélyülését egy adott
jogterület részleteiben, ezáltal a joghallgatók
specializációja is nehezen valósul meg, és az
ötesztendös tanulmányi struktúra természetsz­
erűleg nem nyújthat betekintést a jogtudomány
melletti diszciplínákba sem. A rendszerváltást
követően a jogi karok számának növekedésével
jelentősen megnőtt a végzett jogászok száma,
ami idővel a klasszikus jogászi szakmák (bírói,
ügyészi, ügyvédi) telítődésével járt, a diplomá­
sok ezért kénytelenek a hagyományos jogi
triászi munkakörökön kívül elhelyezkedni. Szám­
szerűleg kimutatható, hogy nagymértékben
növekszik a közigazgatásban dolgozó jogászok
aránya. Jelenleg azonban hazánkban sehol sem
képeznek jogász végzettségű közigazgatási
szakembereket; úgy véljük azonban, hogy a
közszféra igenis igényli a speciális szak­
ismeretekkel rendelkező jogászok jelenlétét.
Célunk továbbá felelősen gondolkodó, tár­
sadalmilag érzékeny és szakmailag magasan
képzett szakember jogászok nevelése. Tanul­
mányi struktúránk segítségével a hallgatók
elmélyült ismereteket szerezhetnek az általuk
választott szakterületen; valamint a kollégiumi
élet kiváló alkalmat nyújt számukra a közéleti
és/vagy jogászi pályára való felkészülésben.

- a PPKE Jog-és Államtudományi Karán in­
duló szakkollégium szervezeti felépítése -

• a Szakkollégium működéséért felelős
oktató;
• Szakkollégiumi Ellenőrző Bizottság;

�• Szakkollégiumi Védnöki Testület;
• Szakkollégiumi Alapító Testület;
• Igazgató;
• Választmány;
• Bizottságok;
• Közgyűlés;
• a szakkollégisták;
Szakkollégistának minősül a Kar azon hall­
gatója, aki sikeresen teljesítette a felvételi
vizsgákat. Két, azonos jogállású szakkol­
légiumi tagság létezik: „belsős” és „külsős”
státuszú. A „belsős” diákok a Szakkollégium
épületének lakói, ezt leszámítva a „külsősök”
ugyanazokkal
a
jogokkal
és
kötelezettségekkel rendelkeznek, mint bent­
lakó társaik.

• kurzusvezetők;
• tutorok.

- a PPKE Jog-és Államtudományi Karán in­
duló szakkollégium tervezett tanulmányi
struktúrája -

- a szakmai műhelyek által oktatott
tárgyak -

3 szakirány indul: Nemzetközi Jogi Sza­
kirány, Gazdasági Szakjogok Szakirány és
Közigazgatási Jogi Szakirány. Mindegyik
műhely első félévében a szakkollégisták a
műhelyben oktatott tárgyakat megalapozó
„Bevezető foglalkozásokon” vesznek részt,
azt ezt követő „Szakirányú kurzusokon” az
adott területhez tartozó szakjogok és
részterületek ismereteit sajátítják el kellő ala­
possággal. E kurzusokon az átlagos létszám
15-20 fő körüli. Különösen nagy hangsúlyt
kívánunk helyezni a gyakorlatközpontú ok­
tatásra, illetve 3-5 fő körüli kiscsoportos
foglalkozásokra a tutorok vezetésével, ahol
a hallgatók elsajátíthatnák a csapatmunka
módszereit szakmai kérdésekben, továbbá
kötelező jelleggel előadásokat tartanának
egymásnak
az
aktuális
kurzus
részterületeiről.

- felvételi az intézménybe Minden tanévben az őszi szemeszter során
kerítünk sort a felvételi eljárásra, amelynek sz­
abályait külön szabályzat tartalmazza. A Sza­
kkollégiumba
pályázó
hallgatóknak
egy
kétfordulós - írásbeli és szóbeli - felvételi eljárás
során kell bizonyítaniuk alkalmasságukat a sza­
kkollégista
státuszra.
Jelentkezésük
benyújtásakor csatolniuk kell egy önéletrajzot,
ami a felvételi bizottságot segíti a jelentkezők
megismerésében. Az írásbeli fordulón a jelen­
tkezők számot adnak érvelési képességükről,
logikus gondolkodásukról és általános művelt­
ségükről. A szóbeli megmérettetés egy kötetlen
beszélgetésből áll a kijelölt bizottság előtt.

- a 2006/07 tanév programja ■

Tekintettel arra, hogy a hallgatók különféle gim­
náziumukból jönnek, ezért valamilyen közös kiin­
dulási alapra van szükség. A szakkollégisták
részére az alábbi, bevezető programokat sz­
eretnénk szervezni:

• bevezetés a kutatás alapjaiba;
• diplomáciatörténet;
• művészettörténet jogászoknak;
• általános stilisztikai, okirat-szerkesztési,
retorikai és protokoll kurzus.
Szakkollégiumi nyílt napot tartunk a félév
meghatározott hétvégéjén, ahol bemutatkozhat­
nának más szakkollégiumok (ezáltal jobban
megismerhetnék a hallgatók a szakkollégiumi
mozgalmat is).

Bp. 2006. augusztus 15.

Dr. Horváth Attila
egyetemi docens
Jogtörténeti Tanszék

Dr. Ruszthi Hunor
doktorandusz
Jogtörténeti Tanszék

15

�Hétfő

Szerda

Kedd

Csütörtök

8°° _ guu

Bevezetés a
goo . •] QW

A katolikus hit alapjai

közgazdaságtanba

10ÜU - 11uu

Keresztény erkölcs

Alapvető etika*

Bevezetés a

Egyetemes állam- és

jogfogalmakba

jogtörténet 1.

11^ -12^
és jogászi etika*

12UU- ^uu
1

- *]

jogtörténet 1.

Római jog 1.

15uu _ 16ou

Informatika gyakorlat 1.
Jogtörténeti gyakorlat 1.
Latin 1.
Római jog gyakorlat 1.
Testnevelés 1.
Szabadon választható tárgy

Groma Sarolt
gyakorlatvezető
Dzsida Orsolya
gyakorlatvezető
Draskóczy Imre
tárgyvezető

0 + 1 óra
0 + 2 óra
0 + 3 óra
0 + 1 óra
0 + 2 óra
0 + 2 óra

beszámoló
beszámoló
beszámoló
beszámoló
aláírás
beszámoló

ÓRARENDEK

Magyar állam- és

14uu- 15uu

�goo _ 1 -| 00

9-szept.

Római jog 1.

Bevezetés a közgaz­
16-szept.
daságtanba

1 *| 00 _

400

14°o _ 17°°

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Latin 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

Keresztény erkölcs és
jogászi etika*

23-szept.

Magyar állam- ésés
jogtörténet 1.

30-szept.

Római jog 1.

Egyetemes államés jogtörténet 1.

7-okt.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Latin 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

14-okt.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

A katolikus hit alapjai

Alapvető etika*

21-okt.

Római jog 1.

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Római jog gyakorlat 1.
140°_1600

28-okt.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Bevezetés a jogfogal­
makba

11-nov.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

A katolikus hit alapjai

Jogtörténeti gyakorlat
1 I400.1600

18-nov.

Római jog 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

Keresztény erkölcs és
jogászi etika*

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Latin 1.

25-nov. Informatika gyakorlat 1.

A katolikus hit alapjai Informatika gyakorlat 1.

2-dec.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

A katolikus hit alapjai

Alapvető etika*

9-dec.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

16-dec.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

Római jog 1.

17

�gOO

1 'l 00

1

00 _ ^400

1 400 _ 1700

Bevezetés a közgazdasáqtanba

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Magyar alkotmány- és
16-szept. közigazgatás-történet 1

Egyházjogi alapis­
meretek

Gazdaságföldrajz

9-szept.

23-szept.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Európai alkotmány- és
integráció-történet 1.

Alkalmazott jogi infor­
matika 1.

30-szept.

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Szociológia

Magyar alkotmány- és
7-okt. közigazgatás-történet 1

Egyházjogi alapis­
meretek

14-okt.

Alkalmazott jogi infor­
matika 1.

Európai alkotmány- és
integráció-történet 1.

21-okt.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Gazdaságföldrajz

Magyar alkotmány- és
közigazgatás-történet
28-okt.
1.

Egyházjogi alapis­
meretek

11 -nov.

Szociológia

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Alkalmazott jogi infor­
matika 1.

18-nov.

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

Európai alkotmány- és
integráció-történet 1.

Gazdaságföldrajz

25-nov.

Gazdaságföldrajz

Szociológia

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

2-dec.

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Bevezetés a közgaz­
daságtanba gyakorlat

Szociológia

Magyar alkotmány- és
közigazgatás-történet Európai alkotmány- és Alkalmazott jogi infor­
matika 1.
integráció-történet 1.
9-dec.
1.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba
16-dec.

18

Egyházjogi alapis­
meretek

�www.pazmanyonline.hu

�GÓLYÁTABORT PROGRAM
AUGUSZTUS 28. (hétfő)

H00
1230
1530
16oo
18oo
1900
2100

regisztráció
tutorfoglalkozás
HÖOK (téma: tandíj)
dekanátus
mise
vacsora
nyitó party

AUGUSZTUS 29. (kedd)
730
8oo

10°°
1200
13°°
19°o

20°°
2200

ébresztés
reggeli
tutorfoglalkozás
ebéd
akadályverseny
vacsora
néptánc
party

AUGUSZTUS 30. (szerda)
730

8°°
930
10°°
1130
12o°
1300
1400

18°o
2100
22°o

ébresztés
reggeli
tutorfoglalkozás
kerekasztal beszélgetés
tutorfoglalkozás
mintaper
ebéd
sport programok
vacsora
gólyaavatás
záróparty

AUGUSZTUS 31. (csütörtök)

930
10°°
1200
1300

ébresztés
reggeli
szobák elhagyása
indulás haza

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="62">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4507">
                  <text>2006</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4595">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4575">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4576">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4577">
                <text>IX. évfolyam 8. szám 2006. augusztus</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4578">
                <text>Tartalom:&#13;
Kari vezetők bemutatása&#13;
Hallgatói Önkormányzat&#13;
Tutela&#13;
Milyen volt gólyának lenni?&#13;
2006/2007. évi 1. féléves programok&#13;
Mit érdemes tudni a PPKE JÁK-ról?&#13;
Vad Fügefa&#13;
Szakkollégium&#13;
Órarendek</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4579">
                <text>Kiadó:&#13;
Bándi Gyula; Kovács Lóránt&#13;
Főszerkesztő:&#13;
Dorogi Zsolt Pál&#13;
Általános főszerkesztő-helyettes: Teleki László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4580">
                <text>Kiadó:&#13;
Bándi Gyula; Kovács Lóránt&#13;
Főszerkesztő:&#13;
Dorogi Zsolt Pál&#13;
Általános főszerkesztő-helyettes: Teleki László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4581">
                <text>2006. augusztus</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4582">
                <text>2006.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4583">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4584">
                <text>B5 (175x250) ; (1725 kb+378kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4585">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4586">
                <text>PPKE_itelet_5_200608</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4587">
                <text>T00077</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4588">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4589">
                <text>18 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4590">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4591">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4592">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4593">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4594">
                <text>PPKE_itelet_5_200608</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="285">
        <name>Dorogi Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="292">
        <name>Kovács Lóránt</name>
      </tag>
      <tag tagId="289">
        <name>Teleki László</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="13" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="28">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/94cf4c09caed98fdf3c18102a3da829a.jpg</src>
        <authentication>98d96961aaf34998448e67ec351d6e76</authentication>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="3">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="36">
                  <text>Kilényi Géza gyűjtemény</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
            <element elementId="43">
              <name>Identifier</name>
              <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="37">
                  <text>ppke-kilenyi-geza-gyujtemeny</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="113">
                <text>Kilényi Géza névjegykártyája</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="114">
                <text>Géza Kilényi DSc. Professur, memmbre du Conseil Constitutionnel du Parlamaent Hongrois</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="49">
            <name>Subject</name>
            <description>The topic of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="115">
                <text>Kilényi Géza névjegykártyája</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="116">
                <text>Kilényi Géza</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="117">
                <text>Kilényi Géza</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="118">
                <text>papír</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="119">
                <text>kártya</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="120">
                <text>Központi Irattár</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="38">
            <name>Coverage</name>
            <description>The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="121">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="122">
                <text>105x64 mm</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="123">
                <text>francia</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="124">
                <text>Kilényi Géza</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="125">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="126">
                <text>JAK_kilenyi_geza_nevjegykartya</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="1">
        <name>Kilényi Géza</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="1" public="1" featured="1">
    <fileContainer>
      <file fileId="7" order="1">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/fef986f3d5fd919996ffcd723f05364c.jpg</src>
        <authentication>aa743828e31cf7dce31aef7dc13e7ab1</authentication>
      </file>
      <file fileId="8" order="2">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/62c510ca162ce4738ddfa86bfa87275c.jpg</src>
        <authentication>f460c4bdccea10211cf6a5b2dc305f73</authentication>
      </file>
      <file fileId="9" order="3">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/e95adcf014f6ecfa59b2a1b19dc09799.jpg</src>
        <authentication>8df0f7dc93bc35ec73a9afa068ea29c2</authentication>
      </file>
      <file fileId="2" order="4">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/82ce23eb0970422597b0435c92fbbe08.pdf</src>
        <authentication>075578f18f231c0a976e2011836c5b97</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4">
                    <text>2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

A Magyar Érdemrend középkeresztje a
csillaggal
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal a magyar állam által adományozható
egyik kitüntetésnek, a Magyar Érdemrendnek 3. fokozata. 2011-ig a Magyar Köztársasági
Érdemrend középkeresztje a csillaggal néven adták oda.
Az Érdemrend fokozatait olyan személyeknek ítélik oda, akik, akár a kultúra, a tudomány, a
művészet, továbbá saját szakterületük terén – Magyarország érdekeinek előmozdítása, az
egyetemes emberi érdekek gyarapítása érdekében – példamutató tevékenységet folytattak. A
kitüntetéseket minden esetben a köztársasági elnök adományozza a miniszterelnök vagy az érintett
miniszter felterjesztése és ellenjegyzése mellett.
A kitüntetéseket általában valamilyen nevezetes – Magyarország történelme szempontjából
lényeges esemény tiszteletére tartott – ünnepen, többnyire nemzeti ünnepen, így március 15-én,
augusztus 20-án vagy október 23-án adják át.[1]

Leírása
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) leírása:
A kereszt külalakja megegyezik a „nagykereszt a lánccal”
fokozatnál leírtakkal. Azonban a kereszt előlapján középen
zöld babérkoszorúval körülvett kerek sötét smaragdzöld mező
van. Anyaga: aranyozott ezüst, zománc. Mérete: 52 mm.
Magyar
Köztársasági
Érdemrend
középkeresztje
a csillaggal
(polgári)

a polgári
tagozat
szalagsávja

A keresztet 40 mm széles szalagon a nyakban viselik. A
szalagon levő 34 mm széles sötét smaragdzöld sávot jobbról-balról 1,5 mm széles
fehér és 1,5 mm széles piros sáv szegélyez. A csillag nyolcágú, négyzetes
csillagtest, amelyet a kissé domborított formájú kereszt ékesít. Hátlapjának kör
alakú középpajzsán „1946/1991” évszám, tűjén félhold, „PV” és „925” beütés van.
Anyaga: ezüst, zománc. Mérete: 80 mm.

Tartozékai: kisdíszítmény, szalagsáv, gomblyukjelvény (rozetta). A kisdíszítmény
a vállszalaggal megegyező színű háromszög szalagon függő zöld szegélyes lovagkereszt, szalagján a
csillag miniatűrjével. A lovagkereszt szalagján a 34 mm széles sötét smaragdzöld sávot jobbrólbalról 1,5 mm széles fehér és 1,5 mm széles piros sáv szegélyez. A kisdíszítmény anyaga: aranyozott
ezüst, zománc. A kereszt mérete: 42 mm, a csillag miniatűrje 20 mm. A szalagsáv zöld fehér
szegélyes, 40 mm széles, a rajt levő csillag mérete: 10 mm. A gomblyukjelvény kerek zöld zománcos
mezőben a csillag miniatűrjét ábrázolja. A gomblyukjelvény mérete: 15 mm.
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (katonai tagozat) leírása:
A kereszt külalakja megegyezik a „nagykereszt a lánccal” fokozatnál leírtakkal. Anyaga: aranyozott
ezüst, zománc. Mérete: 52 mm. A keresztet 40 mm széles szalagon a nyakban viselik. A szalagon
levő 34 mm széles vörös sávot jobbról-balról 1,5 mm széles fehér és 1,5 mm széles zöld sáv

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

1/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

szegélyez. A csillag nyolcágú, négyzetes csillagtest, amelyet a kissé domborított
formájú kereszt ékesít. Hátlapjának kör alakú középpajzsán „1946/1991” évszám,
tűjén félhold, „PV” és „925” beütés van. Anyaga: ezüst, zománc. Mérete: 80 mm.

a katonai
tagozat
szalagsávja

Tartozékai: kisdíszítmény, szalagsáv, gomblyukjelvény (rozetta). A kisdíszítmény
a vállszalaggal megegyező színű háromszög szalagon függő vörös szegélyes
lovagkereszt, szalagján a csillag miniatűrjével. A lovagkereszt szalagján a 34 mm
széles vörös sávot jobbról-balról 1,5 mm széles fehér és 1,5 mm széles smaragdzöld sáv szegélyez. A
kisdíszítmény anyaga: aranyozott ezüst, zománc. A kereszt mérete: 42 mm, a csillag miniatűrje

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

2/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

20 mm. A szalagsáv vörös fehér szegélyes, 40 mm széles, a rajt levő csillag mérete: 10 mm. A
gomblyukjelvény kerek vörös zománcos mezőben a csillag miniatűrjét ábrázolja. A
gomblyukjelvény mérete: 15 mm.[2]

Díjazottak
Díjazott

Foglalkozás

Év

Bánáti János

ügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Budapesti Ügyvédi Kamara volt
elnöke, az Országos Bírói Tanács tagja, az Igazságügyi Miniszter Tudományos
Tanácsadó Testületének tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karának címzetes egyetemi tanára, a Magyar Büntetőjogi
Társaság elnökhelyettese, a Bánáti Ügyvédi Iroda tagja, a Magyar Jogászegylet
alelnöke

2023[3]

Béres József

vegyész, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke

2023

Faragó Tamás

a nemzet sportolója, olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, edző

2023

Parragh László

vállalkozó, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a KAVOSZSzéchenyi Kártya Igazgatóságának elnöke

2023

Schmidt Mária

Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum, a XX. Század Intézet és a
XXI. Század Intézet főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
egyetemi tanára, volt kormánybiztos

2023

Buda Ferenc

a nemzet művésze, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar
Művészeti Akadémia rendes tagja[4]

2022

Bíróné Keleti Ágnes

a nemzet sportolója, ötszörös olimpiai bajnok tornász, edző, nemzetközi
versenybíró[5]

2021

Bogárdi Szabó
István

Széchenyi-díjas teológus, a Dunamelléki Református Egyházkerület volt
püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának volt lelkészi elnöke[5]

2021

Arsenios
Kardamakis

Ausztria metropolitája, Magyarország és Közép-Európa exarchája[5]

2021

Kató Béla

az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a Sapientia Alapítvány elnöke[5]

2021

Szergej Viktorovics
Lavrov

az Oroszországi Föderáció külügyminisztere[6]

2021

Gyenyisz
Valentyinovics
Manturov

az Oroszországi Föderáció ipari és kereskedelmi minisztere[6]

2021

Mihail Albertovics
Murasko

az Oroszországi Föderáció egészségügyi minisztere[6]

2021

Pásztor István

a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke, a Vajdasági Magyar
Szövetség elnöke[7]

2021

Szakonyi Károly

a nemzet művésze, író, drámaíró[7]

2021

Vlagyimir
Nyikolajevics
Szergejev

az Oroszországi Föderáció magyarországi rendkívüli és meghatalmazott
nagykövete[8]

2021

Vang Ji

a Kínai Népköztársaság államtanácsosa, külügyminisztere[6]

2021

Bíró Zoltán

irodalomtörténész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum
egykori főigazgatója, a Hitel című folyóirat alapító főszerkesztője

2020

Balog Zoltán

politikus, miniszter, református lelkész

2020

Stumpf István

jogász, politológus, szociológus, miniszter, alkotmánybíró

2019

Réthelyi Miklós

orvos, anatómus, egyetemi tanár, miniszter

2019

Schöpflin György

történész, politikus, európai parlamenti képviselő (2004-2019)

2019

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

3/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Roger Scruton

angol konzervatív filozófus, esztéta

2019

Dózsa Imre

Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas táncművész, érdemes és kiváló művész, a
Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze, a Magyar
Táncművészeti Egyetem rector emeritusa

2019

Gerard Albert Louis
Mourou

Nobel-díjas fizikus, az International Center for Zetta-Exawatt Science and
Technology igazgatója, az Haut College de l’Ecole Polytechnique tagja és
professzora

2019

Gyulai József

Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és
Informatikai Kara Elektronikus Eszközök Tanszékének professor emeritusa és a
Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontja Műszaki
Fizikai és Anyagtudományi Intézetének tanácsadója

2019

Kahler Frigyes

jogtörténész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum kutatója,
az egykori Veszprém Megyei Bíróság nyugalmazott büntetőkollégium-vezetője

2019

Max Vuyisile Sisulu

a Dél-afrikai Köztársaság Nemzetgyűlésének volt elnöke

2019

Szalay Károly

József Attila-díjas író, irodalomtörténész

2019

Halász Béla

Széchenyi-díjas orvos, anatómus, neuroendokrinológus, a Magyar Tudományos
Akadémia rendes tagja, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi
Kara Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének professor emeritusa

2017

Jávor András

a Magyar Kormánytisztviselői Kar nyugalmazott elnöke, a Népjóléti Minisztérium
és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium volt közigazgatási államtitkára, a
Népegészségügyi Programiroda volt igazgatója, a Semmelweis
Orvostudományi Egyetem volt igazgatója

2017

Nász István

Széchenyi-díjas mikrobiológus, virológus, a Magyar Tudományos Akadémia
rendes tagja, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi
Mikrobiológiai Intézetének professor emeritusa

2017

Vissi Ferenc

a Gazdasági Versenyhivatal nyugalmazott első elnöke, az egykori Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docense

2017

Kozák Danuta

Ötszörös olimpiai, tizenegyszeres világ-, és tizennégyszeres Európa-bajnok
kajakozó

2016

Cseh László

Kétszeres világ-, és tizennégyszeres Európa-bajnok úszó

2016

Hosszú Katinka

Háromszoros olimpiai, ötszörös világ-, és tizenháromszoros Európa-bajnok
úszónő

2016

Csurgay Árpád
István

Széchenyi-díjas villamosmérnök, nanotechnológus, az MTA rendes tagja, a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa

2016

Horn Péter

Széchenyi-díjas agrármérnök, az MTA rendes tagja, a Kaposvári Egyetem
örökös rektor emeritusa

2016

Thomas Faustmann

az Audi Hungaria Motor Kft. ügyvezető igazgatója[9]

2015

Peter Munk

üzletember, a Southern Pacific Hotel Corporation és a Barrick Gold Corporation
alapítója és volt elnöke, a Trizec Hahn Corporation volt elnöke, a Peter Munk
Jótékonysági Alapítvány alapítója[10]

2015

Karlheinz Kopf

az Osztrák Nemzeti Tanács második elnöke[10]

2015

El Hassan Bin Talal

jordán herceg[10]

2015

Abdelmalek Sellal

az Algériai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke[10]

2015

Király Károly

közgazdász, politikai közíró, romániai magyar politikus[11]

2015

Kutrucz Katalin

az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgató-helyettese

2014

Mocsai Lajos

kézilabdaedző, egyetemi tanár

2014

Nemes Attila

az orvostudomány doktora

2014

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

4/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Pálinkás Gábor

fizikus

2014

Szilágyi István

író

2014

Tomcsányi Pál

agrármérnök

2014

Weiss Emília

jogász

2014

Bihari Mihály

jogász

2013

Csete György

építészmérnök

2013

Erdélyi Zsuzsanna

néprajztudós

2013

Hamari Júlia

énekművész

2013

Jankovics Marcell

rajzfilmrendező, grafikus

2013

Kun Zsuzsa

táncművész

2013

Zaid Naffa

a Jordán Hasemita Királyság magyarországi tiszteletbeli konzulja[12]

2013

Polgár Judit

sakkozó

2013

Sárközi Mátyás

író, kritikus, műfordító, szerkesztő

2013

Széles Gábor

üzletember

2013

Végh Ferenc

(katonai tagozat) nyugalmazott vezérezredes

2013

Dusev-Janics
Natasa[13]

háromszoros olimpia bajnok

2012

Falus András[14]

Széchenyi-díjas immunológus[15]

2012

Fónagy János

államtitkár, országgyűlési képviselő

2012

Gazsó Ferenc, dr.[16]

a szociológiai tudomány kandidátusa, a Budapesti Corvinus Egyetem professor
emeritusa

2012

Gera Zoltán

színművész

2012

Horváth Tihamér

üzletember

2012

Kovács Katalin

háromszoros olimpia bajnok

2012

Michelberger Pál

gépészmérnök

2012

Sipos Ete Álmos

nyugalmazott református lelkész

2012

Valerie Solti,
Lady[17]

a szociológiai tudomány kandidátusa, a Budapesti Corvinus Egyetem professor
emeritusa

2012

dr. Michael
Spindelegger[18]

az Osztrák Köztársaság nemzetközi és európai ügyek szövetségi minisztere

2012

Tőkés István

református lelkész

2012

Benkő Tibor

(katonai tagozat) vezérezredes

2012

Viktor Zubkov[19]

az Oroszországi Föderáció Kormányának első miniszterelnök-helyettese, a
Gazprom Igazgatótanácsának elnöke

2012

Olivier Chastel[20]

a Belga Királyság fejlesztési, együttműködési és Európa-ügyi minisztere

2011

Laurent
Wauquiez[21]

a Francia Köztársaság felsőoktatási és kutatási minisztere

2011

dr. Gottfried Péter[22]

volt államtitkár, a miniszterelnök külpolitikai tanácsadója

2011

Krzysztof
Kwiatkowski[23]

a Lengyel Köztársaság igazságügyi minisztere

2011

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

5/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Remigijus
Šimašius[23]

a Litván Köztársaság igazságügyi minisztere

2011

Mustafayev
Shahin[24]

azerbajdzsáni gazdaságfejlesztési miniszter

2011

Csáky Pál[25]

a Magyar Koalíció Pártja volt elnökének, volt miniszterelnök-helyettes

2011

Bereczky Loránd[26]

Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum volt
főigazgatója

2010

Berényi Lajos[26]

a Közbeszerzések Tanácsa volt elnöke

2010

Görgey Gábor[26]

Kossuth-díjas író, költő, rendező, volt miniszter

2010

Hernádi Zsolt

üzletember

2010[27]

Jordán Tamás[26]

Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, színigazgató

2010

Knoll József

orvos

2010

Kovács Álmos[26]

a közgazdaságtudomány kandidátusa, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára

2010

Kukorelli István

jogtudós

2010

dr. Majtényi
László[26]

az állam- és jogtudomány kandidátusa, az Országos Rádió és Televízió Testület
volt elnöke

2010

Roska Tamás

villamosmérnök

2010

Timár Sándor

koreográfus

2010

Rubik Ernő

feltaláló

2009

Ilia Mihály

Széchenyi-díjas irodalomtörténész

2009

Fischer Ádám

Kossuth-díjas karmester

2009

Soltész István

Országgyűlés főtitkára

2009

Kósáné Kovács
Magda

Európai parlamenti képviselő

2009

Sándor György

Jászai Mari-díjas előadóművész

2009

Marosi Ernő

Széchenyi-díjas művészettörténész

2009

Marton László

Kossuth-díjas rendező

2009

Méray Tibor

Kossuth-díjas újságíró

2009

Szendrő Péter

gépészmérnök

2009

Tandori Dezső

Kossuth-díjas író, költő, műfordító

2009

Vásáry Tamás

Kossuth-díjas zongoraművész

2009

Angyal Zoltán

a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya

2008

Benedek Tibor

a vízilabda-válogatott tagja, háromszoros olimpiai bajnok

2008

Ritoók Zsigmond

filológus, nyelvész

2008

Biros Péter

a vízilabda-válogatott tagja, háromszoros olimpiai bajnok

2008

Hargitai Géza

a Bartók vonósnégyes tagja

2008

Kásás Tamás

a vízilabda-válogatott tagja, háromszoros olimpiai bajnok

2008

Kiss Gergely

a vízilabda-válogatott tagja, háromszoros olimpiai bajnok

2008

Kiss László

az úszóválogatott szövetségi kapitánya

2008

Komlós Péter

a Bartók vonósnégyes tagja

2008

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

6/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Molnár Tamás

a vízilabda-válogatott tagja, háromszoros olimpiai bajnok

2008

Sári Nándor

a Kőbánya SC edzője

2008

George Pataki

New York állam korábbi, magyar származású kormányzója

2008

Szécsi Zoltán

a vízilabda-válogatott tagja, háromszoros olimpiai bajnok

2008

Ormos Mária

Széchenyi-díjas történész

2008

Vékás Lajos

Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár

2008

Németh Géza

Kossuth-díjas brácsaművész

2008

Mező László

a Bartók vonósnégyes tagja

2008

Kende Péter

szociológus, politológus

2008

Erdős Tibor

Széchenyi-díjas közgazdász

2008

Avar István

a Nemzet Színésze, a Magyar Színház Kossuth-díjas színművésze, kiváló
művész

2007

Bagi István

volt alkotmánybíró

2007

Erdei Árpád

volt alkotmánybíró

2007

Harmathy Attila

volt alkotmánybíró

2007

Kornai János

Széchenyi-díjas közgazdász

2007

Lámfalussy Sándor

a Louvaini Egyetem Európa Tanulmányok Intézete vezetője, professor emeritus

2007

Portisch Lajos

a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok sakkozó, mesteredző

2007

Sárközy Tamás

az állam- és jogtudomány doktora, egyetemi tanár, állami díjas

2007

Solt Pál

bíró, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, a Magyar Bíróképző Akadémia
vezetője

2007

Bárdy György

Jászai Mari-díjas magyar színművész

2006

Haumann Péter

Kossuth-díjas magyar színművész

2006

Fekete János

a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott alelnöke

2006

Gombár Csaba

szociológus, politológus

2006

Gregor József

operaénekes

2006

Havril András

nyugállományú vezérezredes

2006

Oláh György

Nobel-és Széchenyi-díjas kémikus

2006

Szőllősy András

Kossuth-díjas zeneszerző, zenetörténész

2006

Tersztyánszkyné
Vasadi Éva

Jogász, az első női alkotmánybíró

2006

Edmund P.
Giambastiani

Admirális, a NATO norfolki átalakítási parancsnokságának volt vezetője

2006

Plácido Domingo

Operaénekes

2005

Bokorné Szegő
Hanna

a Budapesti Corvinus Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára

2005

Gál Meir

a Hitachdut Ole Hungária ügyvezető igazgatója

2005

Kovács András

filmrendező

2005

Makk Károly

filmrendező

2005

Stefán Géza

a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatója

2005

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

7/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Zoltai Gusztáv

A MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója

2005

Puskás Ferenc

Labdarúgó

2005

Giovanni Lajolo

érsek, vatikáni külügyminiszter

2005

Leonardo Sandri

Érsek, helyettes vatikáni államtitkár

2005

Novák Ferenc

Kossuth-díjas koreográfus

2005

Petrovics Emil

kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző

2005

Strausz János

Az Alkotmánybíróság egykori tagjának

2005

Avram Hersko

Nobel-díjas kémikus

2005

Nikolaus Michalek

Egykori osztrák igazságügy-miniszternek

2004

Illés György

Operatőr

2004

Szabó István

Mezőgazdász

2004

Kemény Dénes

A férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya

2004

Szabó Miklós

az MTA rendes tagja, a ZMNE volt rektora /katonai tagozat/

2004

Heller Ágnes

Széchenyi-díjas egyetemi tanár

2004

Láng István

Széchenyi-díjas agrokémikus

2004

Seregi László

Kossuth-díjas koreográfus

2004

Orbán István

a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnöke

2004

Wilfried Seipel

A bécsi Kunsthistorisches Museum főigazgatója

2004

Jiří Menzel

Filmrendező

2004

Szuzuki Oszamu

A Suzuki Motor Corporation elnök-vezérigazgatója

2004

Kányádi Sándor

Író, költő

2004

Jürgen Köppen

EU budapesti képviseletének vezetője

2004

Judith Varnai Shorer

Izrael Állam nagykövete

2004

Kroó Norbert

A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára

2004

Rolla János

Kossuth-díjas hegedűművész

2004

Bitó László

a New York-i Columbia Egyetem nyugalmazott kutatóprofesszora

2004

Günter Verheugen

Az Európai Unió bővítési biztosa

2004

Maurice André

Trombitaművész

2003

Philip Kaiser

Az Amerikai Egyesült Államok egykori nagykövete

2003

Kádár Béla

rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, volt miniszter

2003

Kovács László

volt külügyminiszter

2003

Martonyi János

volt külügyminiszter

2003

Juhász Endre

rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Magyar Köztársaság EU mellé
akkreditált képviseletvezető

2003

Szentes Tamás

Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár

2003

Fejes Endre

Kossuth-díjas író

2003

Juhász Ferenc

költő

2003

Konrád György

Kossuth-díjas író

2003

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

8/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Köpeczi Béla

Irodalomtörténész

2003

Marton Éva

Kossuth-díjas operaénekes

2003

Melis György

operaénekes

2003

Tom Lantos

Amerikai politikus

2003

Nancy Goodman
Brinker

Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete

2003

Msztyiszlav
Leopoldovics
Rosztropovics

Gordonkaművész

2003

Waldemar Pawlak

Lengyelország volt miniszterelnöke

2003

Hubay Miklós

Író

2003

Balogh Sándor

Történész

2003

Fodor Lajos

vezérezredes, vezérkari főnök

2003

Joseph W. Ralston

Tábornok, a NATO európai főparancsnoka

2002

Takács Jenő

Zeneszerző

2002

Otto Graf Lambsdorff

Német politikus

2002

Zimányi Tibor

A Recski Szövetség elnöke

2002

Jurij Ljubimov

A moszkvai Taganka Színház főrendezője

2002

Hannu Tapio Halinen

Finnország nagykövete

2002

Agárdy Gábor

Kossuth-díjas színművész

2002

Bacsó Péter

Kossuth-díjas filmrendező

2002

Békesi László

közgazdász

2002

Bojár Gábor

Fizikus

2002

Faludy György

Kossuth-díjas költő, műfordító

2002

Garas Dezső

Kossuth-díjas színművész

2002

Hetényi István

Közgazdász

2002

Jancsó Miklós

kétszeres Kossuth-díjas filmrendező

2002

Kállai Ferenc

Kossuth-díjas színművész

2002

Litván György

Történész

2002

Nagy Erzsébet

a Nagy Imre Társaság örökös elnöke

2002

Sára Sándor

Kossuth-díjas magyar operatőr, filmrendező

2002

Somogyi Ferenc

a Magyar Atlanti Tanács elnöke, nagykövet

2002

Surányi György

a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke

2002

Szabó István

Oscar- és Kossuth-díjas filmrendező

2002

Macuura Kóicsiró

Az UNESCO főigazgatója

2002

Guido Venturoni

Admirális, a NATO Katonai Bizottság elnöke

2002

Bronisław Geremek

Lengyelország volt külügyminisztere

2002

Wladyslaw
Bartoszewski

Lengyelország külügyminisztere

2001

John Bourn

A Brit Számvevőszék legfőbb számvevője

2001

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

9/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Kurtág György

Zeneszerző

2001

Max van der Stoel

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi
főbiztosa

2001

Grzegorz Lubczyk

Lengyelország nagykövete

2001

Fernando PerpináRobert Peyra

Spanyolország nagykövete

2001

Peter Tufo

Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete

2001

Hannes Porias

Ausztria nagykövete

2001

Madeleine Albright

Amerikai külügyminiszter

2000

Zbigniew Brzezinski

Amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó

2000

Balogh János

Akadémikus, zoológus

2000

Cseh-Szombathy
László

Akadémikus, szociológus

2000

Szunyogh Károly

A Köztársaság Elnöki Hivatal volt hivatalvezetője

2000

Varga László

Országgyűlési képviselő

2000

Edmund Stoiber

Bajor miniszterelnök

2000

Csoóri Sándor

Költő, író

2000

Franz Fiedler

Az osztrák számvevőszék elnöke

1999

Jean-Louis Tauran

Érsek, a Szentszék államközi kapcsolataiért felelős vezetője

1999

Giovanni Battista Re

Érsek, a vatikáni államtitkárság helyettes vezetője

1999

Fehérváry István

A Politikai Elítéltek Közössége elnöke

1999

Ádám Antal

az Alkotmánybíróság egykori tagja

1999

Kilényi Géza

az Alkotmánybíróság egykori tagja

1999

Lábady Tamás

az Alkotmánybíróság egykori tagja

1999

Tersztyánszky Ödön

az Alkotmánybíróság egykori tagja

1999

Vörös Imre

az Alkotmánybíróság egykori tagja

1999

Sinkovits Imre

Színművész

1998

Pungor Ernő

Kémikus

1998

Raymond Barre

Franciaország volt miniszterelnöke

1998

Szabó András

jogász, kriminológus, egyetemi tanár

1998

Michael Haup

Bécs főpolgármestere

1998

Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

1998

Fazakas Szabolcs

ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter

1998

Tadeusz Mazowiecki

Lengyelország volt miniszterelnöke

1998

Kiss Elemér

A Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára

1998

Szabó Magda

Író

1997

Francois Nicoullaud

A Francia Köztársaság nagykövete

1997

Schmidt Péter

Alkotmánybíró

1997

Lord Rothermere

Az Associated Newspapers Holding tulajdonosa

1996

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

10/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Erich Kussbach

Az Osztrák Köztársaság nagykövete

1996

Pablo Benavides
Orgaz

Spanyolország volt nagykövete

1996

Ivan Aboimov

Az Oroszországi Föderáció nagykövete

1996

Fejtő Ferenc

1996

Simándy József

Kossuth-díjas operaénekes

1996

Jimmy Carter

az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke

1996

Pertti Torstila

A Finn Köztársaság követe

1996

Deák János

Vezérezredes

1996

Alexandar Solc

A Horvát Köztársaság nagykövete

1996

Mészöly Miklós

Író

1996

Fritz Marsch

Az Osztrák-Magyar Baráti Társaság elnöke

1996

Robert Badinter

Volt francia igazságügyminiszter

1995

Juan Antonio
Samaranch

A NOB elnök

1995

Szalim
Almagambetovics
Kurmanguzsin

Kazak nagykövet

1995

Darvas Iván

kétszeres Kossuth-díjas színművész

1995

Király Béla

katona, hadtörténész

1995

Vásárhelyi Miklós

történész

1995

David Krausz

Izrael Állam volt nagykövete

1995

Ivan Velloso Da
Silveira Batalha

Brazil nagykövet

1995

Luciano Joublanc

Mexikó nagykövete

1995

Gábor Miklós

Kossuth-díjas színművész

1994

Fischer Annie

háromszoros Kossuth-díjas zongoraművész

1994

Guillermo Jorge
McGough

Az Argentin Köztársaság nagykövete

1994

Soros György

1994

Kobajasi Kenicsiró

Karmester

1994

Gerő László

Építész

1994

Krzysztof
Skubiszewski

Lengyel Köztársaság volt külügyminisztere

1994

John F. Smith

A General Motors elnöke

1994

Pintér Sándor

Országos rendőrfőkapitány

1994

Cornelius van
Niekerk Scholtz

A Dél-afrikai Köztársaság nagykövete

1994

Keresztury Dezső

Író, akadémikus

1994

Andrásfalvy Bertalan

Volt művelődési és közoktatási miniszter

1994

Lőrincz Kálmán

Honvéd vezérezredes

1994

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

11/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

Díjazott

Foglalkozás

Év

Teller Ede

Atomfizikus

1994

Michael Sika

Az Osztrák Köztársaság Belügyminisztériumának főigazgatója

1993

Günther Bögl

A bécsi rendőr-főkapitányság vezetője

1993

Alexander Arnot

Németország volt nagykövete

1993

Pierre Brochand

A Francia Köztársaság volt nagykövete

1993

Harri Holkeri

Volt finn miniszterelnök

1993

Solti György

Karmester

1993

Nemeskürty István

Filmtörténész, író, egyetemi tanár

1993

Annus Antal

A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára

1993

Jelenits István

A Piarista Rend Magyar Tartományfőnöke

1992

Szentágothai János

A SOTE Anatómiai Intézet kutatóprofesszora

1992

Hans Stercken

Német Bundestag külügyi bizottságának elnöke

1992

Thorvald
Stoltenberger

A Norvég Királyság külügyminisztere

1992

Kada Lajos

Érsek

1992

Mistéth Endre

volt építésügyi miniszter

1992

Futó Dezső

Újságíró

1992

Han Tak Cse

A Koreai Köztársaság első magyarországi nagykövete

1992

Risto Hyvarinen

A Finn Köztársaság volt budapesti nagykövete

1992

Makovecz Imre

Építész

1992

Joseph Nitti

Az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete

1992

Pertti Salolainen

finn külkereskedelmi miniszter

1992

O’sváth György

Közgazdász, jogász, politikus

1992

Yves de Daruvar

A franciaországi magyar emigráció egyik vezéralakja

1992

Kővágó József

Budapest volt polgármestere

1991

Pártay Tivadar

Az FKgP alapító tagja

1991

Jegyzetek
1. Héri Vera Makkai Ágnes. Kereszt, érem,
csillag - Kitüntetések a magyar
történelemben (http://webshop.animare.h
u/kereszt_erem_csillag_kituntetesek_a_m
agyar_tortenelemben+133698.html).
Helikon kiadó (2002). ISBN
9789632087580. Hozzáférés ideje: 2010.
május 9.
2. Köztársasági Elnöki Hivatal kitüntetések (h
ttp://www.keh.hu/kituntetesek_allami.html).
keh.hu. (Hozzáférés: 2010. május 9.)

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

3. Ők kaptak Magyar Érdemrendet (https://inf
ostart.hu/belfold/2023/03/14/ok-kaptak-ma
gyar-erdemrendet) (magyar nyelven).
Infostart.hu. (Hozzáférés: 2023. március
19.)
4. Baán Lászlót és Ókovács Szilvesztert is
díjazták a nemzeti ünnepen (https://papag
eno.hu/intermezzo/2022/03/baan-laszlot-e
s-okovacs-szilvesztert-is-dijaztak-a-nemze
ti-unnepen/) (magyar nyelven). Papageno,
2022. március 14. (Hozzáférés: 2022.
március 14.)

12/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

5. Kitüntetés adományozásáról szóló
117/2021. (III. 15.) KE határozat. In.:
Magyar Közlöny. 2021. évi 42. szám,
1768-1769. oldal (2021. március 15.,
hétfő)
6. A köztársasági elnök 282/2021. (VI. 2.) KE
határozata. In.: Magyar Közlöny. 2021. évi,
101. sz., 4331. o.
7. A köztársasági elnök 419/2021. (VIII. 23.)
KE határozata. In.: Magyar Közlöny. 2021.
évi, 157. sz., 7389. o.
8. A köztársasági elnök 106/2021. (III. 10.)
KE határozata. In.: Magyar Közlöny. 2021.
évi, 39. sz., 1692. o.
9. (2015. augusztus 6.) „A köztársasági elnök
346/2015. (VIII. 6.) KE határozata
kitüntetés adományozásáról (http://www.k
ozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK1
5119.pdf)”. Magyar Közlöny (119), 18925.
o. (Hozzáférés: 2015. november 26.)
10. (2015. augusztus 26.) „A köztársasági
elnök 347/2015. (VIII. 26.) KE határozata
kitüntetés adományozásáról (http://www.k
ozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK1
5119.pdf)”. Magyar Közlöny (119), 18928–
18931. o. (Hozzáférés: 2015. november
26.)
11. Magyar állami kitüntetést vehetett át Király
Károly erdélyi magyar politikus (https://we
b.archive.org/web/20160305133143/http://
erdely.ma/kozeletunk.php?id=194795#).
erdely.ma, 2015. november 2. [2016.
március 5-i dátummal az eredetiből (http://
erdely.ma/kozeletunk.php?id=194795)
archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november
3.)
12. „az Öböl menti országokkal folytatott
gazdasági együttműködés fejlesztése
érdekében végzett munkája
elismeréseként”, 2013. szeptember 4.
13. Archivált másolat (https://web.archive.org/
web/20120920000202/http://www.korman
y.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/az-egesznemzetnek-szolgaltak-peldaval-a-magyarolimpikonok#). [2012. szeptember 20-i
dátummal az eredetiből (http://www.korma
ny.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/az-egesz
-nemzetnek-szolgaltak-peldaval-a-magyarolimpikonok#) archiválva]. (Hozzáférés:
2012. szeptember 20.)

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

14. Archivált másolat (https://web.archive.org/
web/20140109171746/http://www.korman
y.hu/hu/hirek/atadtak-a-legrangosabb-alla
mi-kitunteteseket#). [2014. január 9-i
dátummal az eredetiből (http://www.korma
ny.hu/hu/hirek/atadtak-a-legrangosabb-alla
mi-kitunteteseket#) archiválva].
(Hozzáférés: 2014. január 9.)
15. 2016-ban tiltakozásképpen Bayer Zsolt
kitüntetése miatt kitüntetését visszaadta.
16. Kitüntetés adományozásáról szóló
262/2012. (X. 11.) KE határozat. In.:
Magyar Közlöny. 2012. évi 134. szám,
22680. oldal
17. Kitüntetés adományozásáról szóló
263/2012. (X. 11.) KE határozat. In.:
Magyar Közlöny. 2012. évi 134. szám,
22680. oldal
18. A köztársasági elnök 37/2012. (II. 10.) KE
határozat. In.: Magyar Közlöny. 2012. évi,
15. sz., 813. p.
19. Kitüntetés adományozásáról szóló
260/2012. (X. 11.) határozat. In.: Magyar
Közlöny. 2012. évi 134. szám, 22677.
oldal
20. A köztársasági elnök 297/2011. (XI. 17.)
KE határozat. In.: Magyar Közlöny. 2011.
évi, 134. sz., 32650. p.
21. A köztársasági elnök 298/2011. (XI. 17.)
KE határozat. In.: Magyar Közlöny. 2011.
évi, 134. sz., 32651. p.
22. A köztársasági elnök 276/2011. (XI. 10.)
KE határozat. In.: Magyar Közlöny. 2011.
évi, 131. sz., 32417. p.
23. A köztársasági elnök 277/2011. (XI. 10.)
KE határozat. In.: Magyar Közlöny. 2011.
évi, 131. sz., 32418-32419. p.
24. A köztársasági elnök 205/2011. (IX. 14.)
KE határozat. In.: Magyar Közlöny. 2011.
évi, 106. sz., 28388. p.
25. A köztársasági elnök 192/2011. (VIII. 31.)
KE határozat. In.: Magyar Közlöny. 2011.
évi, 100. sz., 27672. p.
26. Magyar Köztársasági Érdemrend
kitüntetések (http://www.nefmi.gov.hu/mini
szterium/kituntetettek/magyar-koztarsasag
i). Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2010.
március 15. (Hozzáférés: 2015. október
23.)

13/14

�2023. 11. 03. 11:03

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – Wikipédia

27. hirszerzo.hu: Demjén Rózsitól a Molvezérig - ők kaptak kitüntetést Schmitt-től
(https://web.archive.org/web/20160305070
956/http://hirszerzo.hu/belfold/20101022_o
ktober_23_kituntetesek?s=hl#), 2010.
október 22. [2016. március 5-i dátummal
az eredetiből (http://hirszerzo.hu/belfold/20
101022_oktober_23_kituntetesek?s=hl)
archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október
23.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?
title=A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal&amp;oldid=25929733”

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal

14/14

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="3">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="36">
                  <text>Kilényi Géza gyűjtemény</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
            <element elementId="43">
              <name>Identifier</name>
              <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="37">
                  <text>ppke-kilenyi-geza-gyujtemeny</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="15">
      <name>Physical Object</name>
      <description>An inanimate, three-dimensional object or substance. Note that digital representations of, or surrogates for, these objects should use Moving Image, Still Image, Text or one of the other types.</description>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="1">
                <text>Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="71">
            <name>Is Referenced By</name>
            <description>A related resource that references, cites, or otherwise points to the described resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3">
                <text>&lt;a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_%C3%89rdemrend_k%C3%B6z%C3%A9pkeresztje_a_csillaggal" target="_blank" rel="noreferrer noopener"&gt;https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Érdemrend_középkeresztje_a_csillaggal&lt;/a&gt;</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="15">
                <text>JAK_kilenyi_geza_koztarsasagi_erdemrend</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="35">
                <text>A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal a magyar állam által adományozható egyik kitüntetésnek, a Magyar Érdemrendnek 3. fokozata. 2011-ig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal néven adták oda.&#13;
Az Érdemrend fokozatait olyan személyeknek ítélik oda, akik, akár a kultúra, a tudomány, a művészet, továbbá saját szakterületük terén – Magyarország érdekeinek előmozdítása, az egyetemes emberi érdekek gyarapítása érdekében – példamutató tevékenységet folytattak. A kitüntetéseket minden esetben a köztársasági elnök adományozza a miniszterelnök vagy az érintett miniszter felterjesztése és ellenjegyzése mellett.&#13;
A kitüntetéseket általában valamilyen nevezetes – Magyarország történelme szempontjából lényeges esemény tiszteletére tartott – ünnepen, többnyire nemzeti ünnepen, így március 15-én, augusztus 20-án vagy október 23-án adják át.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="49">
            <name>Subject</name>
            <description>The topic of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="72">
                <text>Kilányi Géza kitűntetése</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="73">
                <text>1999. augusztus 20.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="74">
                <text>Magyar Köztársaság Elnöke</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="75">
                <text>Köztársasági Elnöki Hivatal</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="76">
                <text>érme</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="77">
                <text>kitüntetés</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="78">
                <text>Központi Irattár</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="79">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="80">
                <text>&lt;a href="https://omeka.ppke.hu/items/show/10" target="_blank" rel="noreferrer noopener"&gt;JAK_kilenyi_geza_koztarsasagi_erdemrend&lt;/a&gt;</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="38">
            <name>Coverage</name>
            <description>The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="81">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="82">
                <text>52x52 mm</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="1">
        <name>Kilényi Géza</name>
      </tag>
      <tag tagId="95">
        <name>Magyar Érdemrend középkereszt</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="10" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="25">
        <src>https://omeka.ppke.hu/files/original/ffa61ff5f9ade07e5e08b5fc578f59eb.jpg</src>
        <authentication>783ca138854a6d73b8848be1023dab8e</authentication>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="3">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="36">
                  <text>Kilényi Géza gyűjtemény</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
            <element elementId="43">
              <name>Identifier</name>
              <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="37">
                  <text>ppke-kilenyi-geza-gyujtemeny</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="57">
                <text>Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje oklevél</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="49">
            <name>Subject</name>
            <description>The topic of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="58">
                <text>Kilényi Géza kitűntetése</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="59">
                <text>Magyar Köztársaság Elnöke</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="60">
                <text>1999. augusztus 20.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="61">
                <text>színes pergamen</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="62">
                <text>kitüntetés</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="63">
                <text>JAK_kilenyi_geza_koztarsasagi_erdemrend_oklevel</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="64">
                <text>Fiatal magyar demokráciánk Első Alkotmánybírói Testületében a Magyar Alkormányos Rend kialakításáért é megszilárdításáért végzett munkájáért.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="65">
                <text>Köztársasági Elnöki Hivatal</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="66">
                <text>Kilényi Géza, Göncz Árpád</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="67">
                <text>Központi Irattár</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="68">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="69">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="38">
            <name>Coverage</name>
            <description>The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="70">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="71">
                <text>410x280 mm</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="3">
        <name>Göncz Árpád</name>
      </tag>
      <tag tagId="1">
        <name>Kilényi Géza</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
</itemContainer>
