20 10 284 https://omeka.ppke.hu/files/original/da5974188837dd35ca9ee29d3f1c4c14.jpg d1c1018458556ec1648f2516f4d9f9a6 https://omeka.ppke.hu/files/original/8dc200ba9db0ffa1d7ec81babca195c1.pdf 2d04c8b09ccbcec5953662510e7f4217 PDF Text Text PPKE 'Mit V 8 2.OOZ1ÍO4- V. évfolyam^ 8. szám e-mail: itelet01@hotmaiLcom honlap: www.itelet.tk 2002. november 4. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt’ !<» (Pázmány Péter) IMPRESSZUM A FRISS ERŐ Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai; Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel; a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Dr. lárr György, személyesen „Színvonalas, igényes, nívós gólyabált rendezünk idén! >? Pázmányos jelöltek a szavazólapon Női szakasz Valami hiányzik... A „Pázmány” Öregdiák Szövetségről Hétköznapi gonoszságok Ki figyel kit? A Sándor-palota Az Ecseri Apor Vilmos üzenete Vedd és olvasd! A forradalmárok rejtélyes halála I. M. 1956 Százéves a kolozsvári Mátyás-szobor e-mail cím: iteletOÍ (§)hotmaiLcom második oldal 3 4 6 7 8 8 9 9 10 12 13 14 16 18 20 20 Bizony, bizony, kedves barátaim...! Ti, aki néha hajla­ mosak vagytok elmerülni az önsajnálat tengerében, Ti, akik hittel hiszitek, hogy „bezzeg a mi időnkben...”, Ti, akik szerint az utánatok jövők egyre és egyre sat­ nyábbak, testileg-lelkileg egyaránt. Ti, akik úgy látjátok, a Világ és az Ember hamarost fölemészti önmagát. Ti, akik csak titokban, magatok elé mosolyogtok, más előtt soha, egy pillanatra sem levéve a komor-felhős tekinte­ tet, Ti, akik szerint a pusztulás már itt kopogtat a ka­ punkon, hírnökéül a szentként tisztelt Tudás testét rá­ gó férgeket küldve, melyek megrogyasztják mindazt, ami az emberiség évezredes öröksége. Ti, akiknek szá­ ja mindig csak panaszra tud nyílni, akinek nem elég sós a só, édes a cukor, színes a virág. Ti, akik mindig feke­ tében jártok, lélekben legalábbis, akik legszívesebben csak temetésre járnátok, és a gyász alkalmával érzitek csak szívetek igazi súlyát, azt, hogy legalább létezik, va­ lahol mélyen bent, Ti, akik nem hisztek már semmi­ ben, főleg nem az Örökben, az Eszmében, a Szellem­ ben, akiknek gondolatai éppen, hogy csak elérnek a holnapig, akiknek nem létezik más Érték, csak az az egy, a disznófejű. Ti, akik régen levetettétek a felelősség súlyát, hisz miért legyek jobb, mint más? Ti, akik minderről talán nem is tehettek, akik szintén áldoza­ tok, eszközök, médiumok vagytok, anélkül, hogy tud­ nátok róla. Ti! Nézzétek meg alaposan a két úriembert, akik címlapunkról néznek le Rátok. Ök Ti vagytok. Helyesebben: akik egykoron voltatok. Nézzétek meg őket. Övék a világ. Az övék lesz egyszer. Mindig van megújulás, mindig jön a friss erő. Mindig van értelme a küzdésnek. Mindig vannak célok, amelyekért érde­ mes küzdeni. Hát küzdjetek, mosolyogjatok... és érez­ zétek a Reményt! Koltay András honlap: www,itelet.tk �■ =.~ .MB aga 81!^ »Ma'aai^'' win iiiS SH wHH SBBBnMK. ^.SAíSyi^.j^SaSJÍÜ D ; Sfc..- í láíj hírek Szabó Zoltán rovata Elsőként néhány közérdekű infor­ máció. Bár még csak egy hónap telt el a tanévkezdet óta, jó, ha tudjátok, hogy a szorgalmi időszak napra pon­ tosan december 13-ig tart. A „vezérigazgatóság” azonban a megerőltető télre tekintettel október 28-31. között erőnléti felkészítő szünetet rendel el. Csendes november után a levelezős versenyzők november 30-tól, a nappa­ lisok december 2-tól kaphatják kézhez leckekönyvüket. Aki esetleg nem tudja mire való, annak 2002. december 17-től egészen 2003. január 31-ig lesz alkalma bepillantást nyernie a kulisszatitkok­ ba. Amennyiben még mindig vannak homályos pontok a jövődet illetően, a decemberben diplomázó jogászok ad­ nak felvilágosítást számodra. >> Az Európa Jogi Tanszék idén is meghir­ deti a „Ki tud több aláírást gyűjteni az in­ dexbe” helyi fordulóját. Az Eu. 11. tantárgy leckekönyvi aláírásának feltétele, a nappali és a levelező tagozaton egyaránt, a tanrend­ ben meghirdetett előadások rendszeres lá­ togatása. Nem ártana komolyan venni. >-A Jogtörténeti Tanszék Egyetemes szekciója 2002. november 6-ra, 9 órai kezdettel szigorlatot hirdetett. A nappalisoknak 2002. november 7-én van lehetőségük elmaradt vizsgáju­ kat pótolni, A jelentkezés a Tanszé­ ken történik, 4000 forintnyi ropogós kék hasú befizetése ellenében. Problémáid támadtak tanulmányi ügyekben? ATO a legjobb szándéka elle­ nére sem tud segíteni? Kihez fordulhatsz? A Tanulmányi Dékán-helyetteshez, Hogy mikor? Október 25-én 15 órakor az iro­ dájában. Amennyiben a Tanulmányi Bi­ zottsághoz lenne kérdésed, október 22-én felteheted. >► A közösségi védjegy rendszeréről a Magyar Szabadalmi Hivatal szemi­ náriumot hirdet, melyen magyar és külföldi előadók ismertetik a legfon­ tosabb idevonatkozó előírásokat. A szeminárium helyszíne a Miskolci Egyetem, ideje 2002. november 12. Minden érdeklődőt szeretettel vár­ nak a szervezők. i fe? I Nincs második nyelvvizsgád? Sebaj! Elkeseredésre semmi ok. A Nyelvi Lekto­ rátus előreláthatólag a november 18-23-i héten rendezi meg az őszi vizsgáit. Jelent­ kezni lehet november 4. és 8. között. A vizsga díja 8000 forint, amit a „nyelvokta­ tási díj” csekken lehet befizetni. Wvabb folytatódnak a Spariban I a rendszeres Pázmányos évfolyam-találkozók a végzettek sza­ mát. Legközelebb november 8án, pénteken 20 órakor találköznak a 2002-ben cs 2001-ben vég­ zett évfolyamok (azért más is jö­ het). Élőzene, kaja, pia, tánc, kultúra is lesz! >► Kari honlap!!! Miért??? Mert min­ dent megtalálsz, szinte napra készen. Vizsgára jelentkezés, tanszéki infor­ máció, tételsorok. Társkeresés, kiadó lakás? Na, az azért mégnem! De min­ den fontos információ igen, ami a ta­ nulmányaiddal kapcsolatos. Elég egy kattintás, be sem kell jönnöd. Csak elő­ adásra! (Ha már itt tartunk, az ítélet is elérhető az interneten. Próbáld ki!) >> Kedves Gólyák figyelem! Idén is lesz Gólyabál. 2002. november 9-én a Masped Event Hall báltermében kerül megrende­ zésre a nagyszabású esemény. Lesz min­ den, mi szem-szájnak ingere, sőt annál is több. Élőzene, diszkó, kaszinó, szivarsa­ rok, bécsi kávézó. Sztárvendég Charlie. Jegyárak: 1500, 2500, 3500 forint. Részle­ teket keresd a plakátokon. Amennyiben elfogytak a tanköny­ vek, és neked már pont nem jutott, vagy a sok lapozástól elrongyolódott volna, eladó tankönyvek listáját talá­ lod az előadók előtti zsibongóban ki­ rakott hirdetőkön. Egyik-másik aján­ lat igen méltányos. Élj a lehetőséggel, az újranyomás után általában az ár is magasabb lehet. > SK 4 elmaradt polgári jogi vizsgád van, és nem tudtad időben befejezni, nem kell a Dunának menni. Dologi, öröklési, kötelmi, különös rész, orvosi jog vizsga­ lehetőség 2002, decemberében, a szor­ galmi időszak utolsó hetében lesz. Még van időd, hogy elkezd bepótolni a hiá­ nyosságot! >- Kriminalexpo-It-Sec 2002 címmel nemzetközi biztonsági, bűnmegelőzé­ si, bűnüldözési, informatikai és ka­ tasztrófavédelmi konferencia lesz no­ vember 4-6. között. Fővédnök Dr. Mád! Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. A konferenciára jelentkezni lehet az Ügyészek Országos Egyesületénél. f W ü ss JiS 1^' w §k;. s »9 Szenvedélygyümölcsök** címmel megnyílt Udvarhelyi Zíuzsanna negyed-< éves hallgató kiállítása olajfestményeí-j bői, A kiállítás megtekinthető a Mohai és Páfrány virággalériában. »' Cím: Budapest, Magyar Jakobinusok tere 1, harmadik oldal �Dr. Tarr György, személyesen Egy pártatlan bíró — Dr. Tarr György Tanár Úr, a Magánjogi Intézet docense majd négy és fél évtizeden keresztül tevékenykedett bíróként, Pécsett végezte jogi tanulmányait. Kérem, meséljen a diákévekről, pályája alakulásáról, miként lett Tanár Úrból bíró? — Dombóváron kezdtem elemi iskolai tanul­ mányaimat, és az első négy év után már a gim­ náziumba kerültem, abban az időben nyolc­ osztályosok voltak a gimnáziumok, így az ak­ kor Dombóváron működő Esterházy Miklós Nádor Római Katolikus Reálgimnázium ta­ nulója lettem. Itt nagyon jó tanári kar tanított minket, latinul, németül és franciául tanul­ tunk, a latintanárunkat csak nagyszerű ember­ ként tudom említeni, nagyon szigorú volt, mégis neki köszönhetem azt, hogy az érettsé­ giig eljutva már latinul beszéltünk. Persze ez a latin beszéd ma már rettenetesen távolinak tű­ nik, de annyi azért megmaradt, hogy a latin jo­ gi szövegeket, mindenféle nehézség nélkül tudtam olvasni. Az egyetemi éveim, mint ta­ nulmányi évek nagyon szépek voltak, csak ép­ pen nekem nem adatott meg, hogy az egyetem székhelyén, Pécsett lakjak, mert amikor le­ érettségiztem, akkor került nyugdíjba az édes­ apám, ’48-ban 320 forint nyugdíjjal. Ó vasutas volt, utazó személyzeti főkalauz minőségben, nem nagy fizetéssel, így a nyugdíja is kevés volt. Én nem is jogász akartam lenni, hanem művészeti pályára szerettem volna lépni, mint festőművész. Amikor éppen hazajöttem Pest­ ről, az eredményes felvételiről, apám mondta, „Édes fiam, te nem leszel piktor, te is leszel jo­ gász, mint a bátyád, mert nyugdíjba mentem.” Bátyám, Tarr József Pécsett, a jogon végzett, neki megadatott a lehetőség, hogy ott lakjon, és nyugodtabban tanuljon, én viszont rákényszerültem arra, hogy az alsóbb osztályú gimnazista diákok­ nak a már gimnazista koromban megkezdett ta­ nítását folytassam. Természetesen naponta kellett az egyetemre bejárni, hajnali négy óra tíz perckor indult a vonatom, fél négykor keltem, délután négy órára érkeztem haza, öttől kilencig pedig a diákokat tanítottam. Dombóvár és Pécs között nagyon jó volt a vonatközlekedés, ez volt a sze­ rencsém, amellett az apám vasutas volt, így in­ gyen utaztam. Ennélfogva az egyetemi évek alatt annyit tanultam, amennyit a professzorok elő­ adásaiból megjegyeztem, lejegyeztem, és azokból Pécs és Dombóvár között utazva sikerült átismé­ telni, ennyi volt, ennyire jutott idő, ennek ellené­ re jeles és jó eredményeim voltak a kollokviumo­ kon és a szigorlatokon is. Kiváló professzoraink voltak, akiknek az előadásán már el lehetett szá­ rítani a tananyagot. Ott nem fordult elő olyan, hogy valaki elaludt volna az órákon. — Kikkel tanult együtt akkoriban Tanár Úr? Evekkel később ugyanis szintén Pécsett tanult Sólyom László és Varga Csaba pro­ fesszor úr, Lábady Tamás és Bagi István al­ kotmánybíró úr. negyedik oldal Egy évfolyamra jártam például Garay Mária tanárnővel, szintén a Polgári Jogi Tanszékről» de évfolyamtársam volt Péteri Zoltán pro-* fesszor úr is, az Allambölcseleti Tanszékről. Ennyi évtized után pedig épp itt, a Katolikus Egyetemen találkozott ismét a pályánk. Viszszatérve az egyetemi évekhez, a diákjaim már akkor mind leérettségiztek, amikor én a har­ madik évet befejeztem, negyedik évfolyamra már nem volt pénzem az egyetemi költségek fedezésére, jegyzetekre, tankönyvekre, tandíj­ ra, ezért bátyám javaslatára kértem az igazság­ ügyi minisztert, hogy nevezzenek ki fogalma­ zónak, ideiglenesen, hiszen negyedéves jog­ hallgató voltam. Ekkor már valójában meg­ szűnt az úgynevezett „mezei jogász” cím, de rektori engedéllyel már nem kellett bejárnom az előadásokra, és a negyedik év vizsgáit és szi­ gorlatait, már mint a Kaposvári Járásbíróság fogalmazója tettem le. Nekem azért volt elő­ nyöm is, nevezetesen az akkori törvények elő­ írásai szerint legalább két évig kellett fogalma­ zóként dolgozni a bíróvá történő kinevezés előtt, nekem már egy évem megvolt, és ezt ki is használták, ki is neveztek mindjárt. Marca­ liba kerültem. Abban az időben bocsátották ki a Bírói-, Ügyészi Akadémiáról az úgynevezett káderbírákat, akik tulajdonképpen egyéves bí­ rói tanfolyamon vettek részt. Az alapfeltétel az volt, hogy a nyolc általános iskolájuk megle­ gyen, írni, olvasni jól tudjanak, és a tanfolyam­ ról kikerülve általában ők töltötték be az elnö­ ki székeket. Mivel a káderbírákat elsősorban büntetőbíráknak képezték ki, a polgári jog te­ rülete jutott nekem. Aztán Bonyhádra kerül­ tem, ott először egy nagyon kedves idősebb, jogvégzett kolléga volt az elnököm, de őt ha­ marosan kitették az állásából, mert egyszer azt akarta a pártbizottság, hogy egy aktát vigyen át hozzájuk, erre ő azt mondta, hogy 6 semmi­ lyen aktát nem visz át, ha akarnak valamit, ők jöjjenek hozzá, így hát leváltották. Ezek után megint egy káderbírónak lettem a beosztott bírája, és így folytatódott a polgári jogi tevé­ kenységem, azonban pártonkívüliségem miatt ismét „persona non grata” lettem. Készültem onnan elmenni, mert akkor megint kezdték, hogy áthelyeznek. így kerültem le Barcsra, Barcson akkor határsáv volt. Ez azt jelentette, hogy a szülők is csak külön engedéllyel jöhet­ tek hozzánk, ez sok nehézséget okozott. Ott egyedül voltam egy darabig, senki nem jött, csak egy beosztott bíró, aki elnök szeretett vol­ na ott lenni. Mégis egy-két hónappal azután, hogy odakerültem, engem bíztak meg a bíró­ ság vezetésével. Három év múlva, a nyári sza­ badság idején hazamentem Dombóvárra, a szüléimhez, amikor valami miatt vissza kellett mennem Barcsra, azt vettem észre, hogy szó­ ba sem állnak velem a beosztottaim, nem is köszöntek. Rosszat sejtettem. Egy hét múlva, a szabadság letelte után visszamentem dolgozni, kijött a megyei bíróság elnöke és közölte, hogy pártonkívüliként nem vagyok alkalmas ellátni az elnöki teendőket, irányítani az alám beosz­ tott bírákat. Áthelyeztek Kaposvárra, pedig én kértem, hogy legalább beosztott bíróként ma­ radhassak ott, hiszen ott az elnöki lakásban laktam, míg Kaposváron nem adtak lakást. Az elnöki lakásból ki kellett mennem, és mivel más lakás nem volt már ott, egy óriási tárgya­ lóterembe tettek be. Akkor a „szobát” - a nagy tárgyalótermet - függönyökkel választottuk el, így az egyik rész lett a konyha, a belépőnél az előszoba, aztán a két gyermekemnek egy kisszoba és a mi szobánk. Itt éltünk, innen jártam be Kaposvárra, Kaposváron a hivatali szobámba felhozattak a börtönből egy ágyat, és azon aludhattam, mi­ vei minden nap nem mehettem haza Kaposvárról Barcsra, A hét elején elmentem, és szombaton - mivel akkoriban szombatonként is volt munka - mentem haza. Ez az állapot semmiképp sem volt jó. Ebben az időben ke­ rült az Igazságügyi Minisztériumba egy volt évfolyamtársam, dr. Vörös József, aki kijött vizsgálatot tartani, majd felajánlotta, hogy va­ lahova áthelyez, ahol lakást is kapok. így ke­ rültem az ő segítségével a Putnoki Bíróságra. A kaposvári munkavégzés alól azonban nem akartak fölmenteni, mert nagyon nehéz re­ szortot vittem: öröklési- és vagyonjogi pere­ ket, az ő közbelépésére volt szükség, hogy ez alól felmentsenek, és átengedjenek az új mun­ kahelyre. Az átköltözésem után azonban a Putnoki Bíróságot megszüntették és áthelyez­ tek az Ózdi Bíróságra. Ekkor viszont nagyon súlyos hangszalaggyulladást kaptam. — ...ami egy jogász esetében különösen kel­ lemetlen lehet... Hát igen, az ítélet indokolása közben ment el a hangom. Egyjó hónapig nem volt szabad be­ szélnem. Mikor pedig átkerültem Ózdra, az ottani vasporos levegő rátett még egy lapáttal. Az orvosom azt mondta, „Hogyha meg akarsz némulni, akkor maradj Ózdon, de ha nem akarsz megnémulni, akkor gyorsan menj el! �- iÄ I& .■i^^waayww^^^^ ngnngHíb Í ......... .. ' •"" “ 1 • •• á* * w — Itt jön a képbe Veszprém? — Igen. 1964-ben, Veszprémben meghirdették az elnökhelyettesi állást, megpályáztam, és Vörös József barátom szakmai felelősségvállalásával át­ helyeztek Vészprémbe, aliol azonban nem ne­ veztek ki mindjárt elnökhelyettesnek, ugyanis a megyei bíróság elnöke szerint „messziről jött emberről azt mondanak, amit akarnak”. Abban az időben az volt a szokás, hogy a legrosszabb embereket, akiktől meg akartak szabadulni, jól feldicsérték, hogy máshol fogadják, és azt hitték, hogy én is ilyen vagyok. Pedig én nem ilyen vol­ tam. Azt mondták, hogy majd meglátják, hogyan dolgozom. Fél évig beosztott bíróként, de ugyanakkor megbízott elnökhelyettesként dol­ goztam, mígnem felhívott a megyei bíróság el­ nöke, és közölte, hogy alkalmasnak találnak a tisztségre és kineveztek 17 évig töltöttem be az elnökhelyettesi állást, amikor rájöttek arra, hogy világnézetem miatt, pártonkívüliként, szakmai­ lag nem vagyok alkalmas a 12 beosztott bírót megfelelően irányítani. Mindjárt fölhívtak a me­ gyei bíróság elnökéhez, aki közölte velem, hogy leváltanak az előbb említett oknál fogva. Délután kértem tőle egy rövid kihallgatást, és amikor ke­ gyeskedett ezt engedélyezni, fölmentem és meg­ köszöntem neki, hogy az elnöklielyettességgel járó nagy terheket levette a vállamról. Ettől ret­ tenetesen elvörösödött, és csak annyit mondott, hogy „Mars ki!” Jellemző volt egész bírói pályám során, hogy mindig háttérbe szorítottak mert nem voltam hajlandó a pártba belépni, sem egyedi kívánalmaik szerint ítélkezni. De a volt állampárt mai maradványainak most sem tet­ szem. Ma is bejárnak ismeretlenek a lakásunkba, profi módon nyitják s zárják a házon a biztonsá­ gi zárakat, még ha cseréljük is azokat. Nem visz­ nek el értéket, csak egy-egy könyvet, máskor megisszák nálunk található italokat. Akkor teszik mindezt, amikor több napra utazunk el. — Ha jól tudom, továbbra is maradt Veszprémben... — 17 év elnökhelyettességet követően a me­ gyei bíróságon beosztott bíróként dolgoztam. 1989-ben, mikor megjelent a társasági jog, ke­ resni kezdték, ki van a bírák közt olyan, aki még az egyetemen tanult kereskedelmi Jogot, Hát én voltam ilyen egyedül, a többiek ugyan­ is mind fiatalabbak voltak nálam. így hát en­ gem bíztak meg a cégbíráskodással, amivel párhuzamosan intéztem a fellebbviteli ügyei­ met is eleinte. Később azonban, amikor fel­ gyülemlett a cégeljárások száma, önálló let­ tem. Ahogy pedig egyre több cég alakult, elő­ ször egy beosztott bírom lett, végül már há­ rom cégbíróval dolgoztam. A 60. életévem be­ töltése után két évet még rádolgoztam, amikor egy újabb méltánytalanság ért, nagyon csú­ nyán megsértettek, s akkor azt mondtam, „Ne tovább!” Nyugdíjba vonultam, és ezzel véget ért bírói pályafutásom. — Majdfolyamatosan áttért az elméleti jog­ tudományra. Gyakorló bíróként is sokat fog­ lalkozott elméleti, tudományos kérdésekkel, jogtudósként pedig azok közé tartozik, akik azoknak kellene ezt elvégezni. Tessék rájuk bízni! A politikusok eseti bizottsági játékai pusztán politikai célzatúak. Ez nem felel meg a törvényességnek. óriási gyakorlati tapasztalatra tett szert. A bírói kar mennyire tartja fontosnak, hogy tu­ dományos kérdésekkel is foglalkozzon? — A többséget ez egyáltalán nem érdekli. Én azonban kezdő bíró koromban sem elégedtem meg azzal az anyaggal, amit a törvénykönyvek tartalmaztak, sőt azzal sem, amit találtam a jo­ gi szaklapokban, tanulmányokban. Láttam, hogy van sok elméleti anyag is, ami az én né­ zetem szerint vagy túlhaladott volt már, vagy nem a legteljesebb mértékben volt jó. A nehe­ zen eldönthető jogeseteknél, amelyeknél vala­ milyen elméleti probléma is van, nagy segítséget nyújthatnak az elméleti jogi munkák. Amikor vezető állást töltöttem be, mindig ma­ gamnak szignáltam ki a legkritikusabb, leg­ problematikusabb polgári pereket, rengeteget merítettem Nizsalovszky Endre vagy Szladits Károly műveiből. Emlékszem, Barcson élt egy ügyvéd, akinek egy jogszabálygyűjteményre volt szüksége, amit végül a feleségemnek sike­ rült megszereznie itt Pesten, cserébe nekem adta a hatkötetes „Nagy Szladitsot”. Eleinte a külföldi irodalomhoz fordultam, majd én ma­ gam kezdtem elméleti kérdésekkel foglalkoz­ ni, és szakmai szempontból írtam egy-egy cik­ ket. Nagyon nehéz volt betömi erre a területre. Amikor az első tanulmányomat láttam megjelenni, nagyon boldog voltam. Nem len­ ne becsületes eljárás tőlem, ha elhallgatnám, hogy a gyakorlati és elméleti munkámban el­ ért eredményeimet jelentős mértékben nagy támogatómnak és önfeláldozó segítőmnek, a feleségemnek köszönhetem, — Hogyan került Tanár Úr a Pázmányra? — Zlinszky János urat én régóta ismertem, amikor ő jogtanácsos volt, én meg bíró, tár­ gyaltam is vele. Kiváló jogász hírében állt, a jo­ gi kar szervezésekor ő hívott meg tanítani a Katolikus Egyetemre. De a szervezési munká­ latokban jelentős szerepet játszó Sólyom Lász­ ló és Jobbágyi Gábor professzor urakat is is­ mertem. Sólyom Lászlót és Kilényi Gézát a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi kutatá­ saim révén ismertem meg, amikor Sólyom László még a Tudományos Akadémia Jogtudo­ mányi Intézetének volt fiatal kutatója, és egy 1980-ban megjelent könyvében többször is hivatkozik az ítéleteimre, indoklásaimra. Erre mai napig büszke vagyok. MÁNDICS BOTOND Szabios Márton 5^' Melletted, ha pihensz i Melletted, ha munkát vcgzcl Melletted nappal, s éjjel — 1994-ben az Országgyűlés Tanár Urat át­ világító bíróvá választotta. Hárman kezd­ ték meg a munkát, de azt olvastam, hogy 1996-ban már csak Tanár Úr mandátumát hosszabbította meg a parlament. Ez azt je­ lenti, hogy egy ideig egyedül töltötte be ezt a tisztséget? — Azért kellett eltávolítani Eigner József és Bo­ tos Gábor kollégáimat, mert komolyan vették hivatásukat és a törvények szellemében kíván­ tak eljárni. Ezért használták fel ellenük azokat az ítéleteket, amiket hoztak, holott nem tettek egyebet, mint azokat a törvényeket alkalmazták, amiket nem ők alkottak, hanem épp azok, akik­ nek útjában álltak. Engem is el akartak távolíta­ ni, de én nem tárgyaltam bűntető pereket, így nem tudtak belémkötni. Valóban egyedül vol­ tam mindaddig, amíg új társakat választottak mellém. Ez alatt az idő alatt előkészítő munká­ latokat végeztem, összegyűjtöttem az eljárás so­ rán nélkülözhetetlen iratokat. — Azóta is gyakran keresik fel Tanár Urat és kérik ki a véleményét az újonnan fellán­ golt ügynökkérdés kapcsán. Niit gondol a je­ lenlegi helyzetről? — Az átvilágítási törvénnyel kapcsolatban ke­ restek meg, de amit ma folytat a Mécs-féle és ama másik bizottság átvilágítás címszó alatt, nézetem szerint jogszabálysértő, ugyanis az át­ világításnak megvan a maga szervezete, a je­ lenleg is működő átvilágító bizottságok, és ? 1 Melletted a hűség : Melletted a türelem j Arcod, hangod átölelem. I I !AlszÍabánat és a könny i 1 I Melletted szelíden j Szíveden, szívemen. BsIé ! Miért szólt 3 trombita? [ Nem mozdultál. Hívtalak. Mi volt ma a rádióban? ; Nem hallottam hangodat. I Hol van szabad íilólaely? I Sötét van. Már nem látlak. ! Kiégett a villanykóite, í Meggyújtom a gyertyákat. í } Előző szamunkban tévesen jelöltük meg a „Koncert” című vers szerző­ i ijei. ■ A verset nem Eiohai Bálint, hanem K. í I Ss'íimos'Míírfo/i írta. érintettektől elnézést kérünk. j I (Szerk.) i : ötödik oldal �«WX'’»« « J.k. Ili IH i „Színvonalas, igényes, nívós gólyabált rendezünk idén! 59 Beszélgetés Gór Csabával, a HŐK rendezvényi alelnökével — Kérlek mondj egy pár szót magadról! nali ötig tartó fix programokkal, szalonze­ nekarral várjuk majd kedves vendégeinket. — 1982-ben születtem Debrecenben. 2001-ben érettségiztem a Fasori Evangé­ likus Gimnáziumban, és most másodéves nappali tagozatos hallgatója vagyok egye­ temünknek. A HŐK Rendezvényi Elnöki teendőim mellett máshol is dolgozom, és e két feladat ellátása ki is tölti napjaimat, persze nem feledkezve meg a legfonto­ sabbról, a tanulásról sem. Azt is mond­ hatnám, hogy a rendezvényszervezés egy­ ben a hobbimat is jelenti, így igazán sze­ rencsésnek mondhatom magamat, hiszen örömmel, szívesen csinálom. — Tavasszal a HOK-választáson a bemu­ tatkozó írásodban azt ígérted, hogy megvá­ lasztásod esetén célod elsősorban több szó­ rakoztató program szervezése lesz. Mit si­ került eddig megvalósítanod ebből a ter­ vedből? — Például az idei gólyatábor megszervezése jól sikerült,,. Ezt nem magamtól mondom, hanem több helyről, illetve forrásból is úgy értesültem, olyan pozitív visszajelzéseket kap­ tam, hogy eddig ez volt talán a legsikeresebb, s legjobban megszervezett tábor a gólyák ré­ szére. Ez természetesen nem az én érdemem egyedül, hanem az egész HÖK-é, ahol mind­ annyian jól össze tudtunk dolgozni, s így a si­ ker is közös. Maga a tábor szervezett volt, sok jó programot találtunk ki, az emberek jól érezték magukat, s ami a legfontosabb: nem volt semmiféle botrányra okot adó magatartás. Munkám során ez a tábor volt az első igazi erőpróba, azóta beindítottunk egy két bulit is, a nótacstet folyamatosan támogaguk, s ezen programok megszervezésében ha minimáli­ san is, de ott vagyok Szeretnénk beindítani egy rendszeres Pázmányos bulit, amit mindig egy állandó helyen tartanánk meg. Azt is sze­ retnénk, ha újra lennének olyan egyetemi elő­ adások, amelyeket közéleti személyiségek tar­ tanának Az ilyen előadások az előző években is már nagy sikernek örvendtek Ennek a terv­ nek a megvalósítása egyelőre még várat magá­ ra, de a gólyabál után már erre a dologra is fo­ gunk összpontosítani. —A lestnevelési Csoporttal együtt szerve­ zitek a sportrendezvényeket? — Igen, teljes együttműködésben dolgo­ zunk, igyekszünk őket támogatni, s ők is ott segítenek nekünk, ahol csak tudnak. Példá­ ul a gólyabálra is ők szervezték meg a tánc- hatodik oldal — Tapasztalatból tudjuk, hogy az eddig megrendezett gólyabálok után többnyire heves támadások érték a HOK-öt, és a rendezvényi alelnököt is. Hogyan kívánod elérni azt, hogy a jelenlevők többsége elége­ detten távozzon majd a gólyabálról? próbákat. Tehát itt sikerült egy jó kapcsola­ tot kialakítanunk, a HÖK-ön belül sincs semmilyen ellentét, s ilyen légkörben tu­ dunk sikeres munkát végezni. — Idén hol, mikor, s milyen körülmények között lesz megtartva a gólyabál? — A gólyabál november 16-án, egy szomba­ ti napon lesz megtartva. Az őszi szünet, és a halottak napja miatt az időpontot nem lehe­ tett előbbre hozni, A bál a Váci úton találha­ tó Maspel Ignatzhol nevű helyiségben lesz megtartva. Ez nem a legreprezentatívabb helyszín, de 600 főt leültetni máshol, — ennyi pénzből gazdálkodva — képtelenség lett volna, léhát ez egy ülős, több fogásos, svédasztalos vacsorás bál lesz. A bál szervezé­ sénél a mind teljesebb igényességre törek­ szünk, minél elegánsabb, kultúráltabb bált szeretnénk szervezni. Ezt a törekvésünket az bizonyítja leginkább, hogy a bál fővédnök­ ének Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Urat kívánjuk fölkérni, A bálon lesz kaszinó, bécsi kávézó, szivarsarok, tombola, hogy csak pár dolgot említsek. Sztárvendégünk reménye­ ink szerint Charlie lesz, aki szerintem beleil­ lik egy báli rendezvénybe. Persze tudom, hogy egy Tankcsapdát többen látnának szíve­ sen, de őket azért mégsem lehet meghívni... Az igazi bulizásra majd ott lesz a felező buli. Tehát egy színvonalas, igényes, nívós bál megrendezésére törekszünk. — Lehet már tudni a jegyárakat? — A jegyárakat a tavalyihoz képest minimá­ lis mértékben meg kellett emelnünk, tekin­ tettel a gazdag menüre, és a sztárvendégünk gázsijára. A gólyák 1500, a felsőbb éves Páz­ mány osok 2500, míg a külsősök 3500 forin­ tért válthatnak jegyet. Ez alá sajnos nem tudtuk lej’ebb szorítani a jegyárakat, a pénz­ ügyi keretünk miatt már így is sok tervünk­ ről le kell mondanunk. Este hét órától haj­ — Ez a kritika fennállt az eddig megtartott összes gólyatábor után is. Idén ilyen problé­ mával nem találkoztam. Ez szerintem annak tudható be, hogy a tábor szervezésébe ren­ geteg időt, és munkát fektettünk. Ugyan­ ilyen mentalitással végezzük a gólyabál szcrvczésbeli munkálatait is. Leült a HŐK tagsága, s igyekeztünk minden használható ötletet beépíteni a bál szervezésébe. Ezek után az én feladatom az, hogy a bál igénye­ sen legyen megszervezve, s lebonyolítva. Én ezen annyit dolgozok, amennyit csak tudok, s így képesek leszünk úgy megszervezni a bált, hogy a kritikus hangokat a minimálisra csökkentsük. — Hogyan lehetne nyereségessé tenni a gó­ lyabált? — Nagyon nehezen. Most ott tartunk, hogy talán nem lesz deficites. Hangsúlyozom, hogy nagyon sok elképzelésünket el kellett vetnünk a pénzszűke miatt, ezen csak úgy tudnánk segíteni, ha sok szponzort talál­ nánk. Vannak már ajánlatok, de hogy ezek­ ből mik valósulnak meg, azt még konkrétan nem lehet tudni. A gólyatábor szervezése­ kor is sok olyan ajánlatot kaptam, amiből később nem lett semmi, ezért nem monda­ nék még konkrét szponzorokat. — A szokásos március Í5-ei hajókirándu­ lásról korai még kérdeznem? — Nem korai, biztosan meg lesz tartva. Úgy gondolom, hogy a tavalyi nem volt kellőkép­ pen hirdetve, de ugyanezt tapasztaltam a töb­ bi rendezvényünkkel kapcsolatban is. Ezzel azt akarom mondani, hogy a PR munkánkon még erősítenünk kell. Ennél a programnál is a kulcsszó az igényesség lesz. Két hajót szeret­ nénk, a gondolatok már összeálltak, de a szer­ vezési munkálatok még nem kezdődtek cl. Még itt szeretném megragadni az alkalmat ar­ ra, hogy megköszönjem mindazok segítségét, akik a HÖK-nek, illetve nekem bármiben is segítségünkre voltak A segítő szándékok nél­ kül nem tudnánk ilyen hatékonyan dolgozni. SZABÓ VIKTOR �4 Pázmányos jelöltek a szavazólapon Hallgatóink az őszi önkormányzati választáson Mire olvasóink riportunkatf már túl leszünk a ne^edik önkormánya ti választáson. E sorok írásakor azonban: még javában tart a kampány, a közvélemcnyjelcntős része a 2002­ es év soron következő nagy erőpróbájára figyel. A hivatalos sta­ tisztikák.szerint a legidősebb induló 1912-ben, míg a legfiatalabb 1984-benrszületett. így nincs is semmi meglepő abban, hogy nem maradtak ki ebből a küzdelemből hallgatóink sem, akik közöl többen is megmérették magukat a kampányban.. Az egész felfog­ ható az itt, az eg^témen allcotmányjogból tamilt választójogi és választási eljárásjogi szabályok gyakorlati megvalósításának, de annak számára, aki komolyabban gondolja, akáFa jogászok oly sokszor hangoztatott^ közéleti szerepvállalásának előszobáját is jelentheti. Ebből az alkalomból a^teljesség igénye nélkül szólal** tattnk meg néhányukat. Somlai Attila — A Hallgatói Önkormányzat elnöke. Talán kevesen tudják rólad, hogy szőkébb hazádban, Gödöllőn bizottsá­ gi tag vagy a városházán. Milyen bizottságról is van szó? — A Jogi- és Ügyrendi Bizottságnak vagyok külsős tagja, ugyanis négy évvel ezelőtt is indultam a választáson, a Gö­ döllői Lokálpatrióta Klub kompenzációs listáján, akárcsak most, de mivel 100 %OS sikert értünk el, azaz 14 egyéni választókörzetből mind a 14-et elvittük, töre­ dékszavazatok híján egyetlen kompenzációs listás mandátumot sem szereztünk. — Miért nem indultál el egyéniben is az idén? — Épp a négy évvel ezelőtti siker miatt Gémesi György Polgármester Úr nem akart változtatni a csapaton. Kádár Tibor B — A főváros V kerületében, az 1-es számú választókörzetben indulok, egyik ellenfelem az ismert énekesnő. Halász Judit, aki egy belvárosi civilszervezet jelöltjeként szállt ringbe, valamint Kende Pé­ ter, aki a kormánypártok jelöltje. — Milyen jelöltként indulsz? — Független jelöltként, bolgár kisebbségi színekben. — A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy nem a kisebbségi önkormányzatba szeretnél bejutni, ugye.^ — Nem, én az V Kerületi Önkormányzat képviselőtestületébe szeretnék bejutni, a törvény által a kisebbségek számára biztosított kedvezmény által. — Hogyan kampányol egy független jelölt, Budapest belvárosában? — Nem könnyű a helyzet. Az állampolgárok meggyőzését nem lehet csu­ pán szórólapok, és plakátok hatására bízni. Ezért fontosnak tartom a köz­ vetlenséget, választókörzetem lakosait személyesen keresem fel, és adom át a programomat. — l^n-e valamilyen frappáns szlogened? — „Ne a pártok, hanem Ön legyen képviselve!” vagy „Nem az önkormányzatnak van kerülete, hanem a kerületnek önkor­ mányzata!” Hont András — Akkor viszont különös helyzetben vagy, ugyanis minél kevesebb egyéni győzelem születik, annál közelebb kerülsz te a bejutáshoz. Akkor minek örül­ nél inkább? — Leginkább annak, ha idén is sikerülne valamennyi körzetben győznünk, így sze­ mély szerint én sem kerülhetnék be listáról. De most még nem is szeretnék bejut­ ni a képviselőtestületbe, úgy érzem, nem vagyok még rá felkészülve, legalább négy évnek el kell még telnie ahhoz, hogy a bizottsági tevékenységen keresztül beleta­ nuljak a képviselői munkába. 1 — 'á. á Rétvári Bence — Egy ideig szintén betöltötte a Hallgatói Önkormány­ zat elnöki posztját. Jelenleg az Ellenőrzési Bizottság elnöke. Emellett az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szö­ vetség elnöki posztját tölti be, de a választásra megsze­ rezte több párt és szervezet támogatását is, akiknek kö­ zös jelöltjeként a főváros V kerületében, Lipótvárosban indul a 8-as számú egyéni választókörzetben. Bence, hova esik a körzeted? — A Szent István Bazilika környékét foglalja magába. — Milyennek látod az esélyeket? — A hét indulóból ketten vagyunk igazán esélyesek a győzelemre, a négy évvel ezelőtti eredményeket figyelembe véve, nagyon kiegyenlítettnek tűnnek az eroviszonyok a körzetben. — Kompenzációs listán nem szerepelsz? — De, a 9. helyen. Akár fölöttem, akár alattam húzzák meg a vonalat, valószínű­ leg közel leszek hozzá. — Neve szintén nem ismeretlen, hajdan a Rendezvé­ nyi Bizottság elnökeként szerzett magának „hírne­ vet”. Hol indulsz a választáson, Tibi? — ff éves hallgató Karunkon. Első diplomáját is a Pázmányon szerezte, a piliscsabai Bölcsészkaron, tör­ ténelem szakon. Ha jól tudom polgármesterjelöltként indulsz az egyik fővárosi kerületben. Melyikben is? 1 — A VII. kerületben, Erzsébetvárosban, ahol 1994-től I 2000-ig voltam önkormányzati képviselő, míg tagja nem lettem a Fővárosi Közgyűlésnek. Fővárosi Közgyűlésbe most nem akarsz bekerülni^ — Nem, viszont én vezetem a kompenzációs listát Erzsébetvárosban. — Milyen esélyeket látsz polgármesteri győzelmedre? — Nem lehet megjósolni, hogy mi lesz a választáson, aki ennek ellen­ kezőjét állítja, az hazudik, vagy tényleg a jövőbe lát. Tény, hogy a fővá­ rosban jelenleg nem nekünk áll a zászló... Sajnos lapzártánkig nem sikerült elérnünk Szabó Bálintot, vagy ahogy mindenki ismeri, „Szaffót”. A Pázmány Pódium egykori el­ nöke egy vas megyei kisvárosban, Csepregen, független jelöltként szállt ringbe a polgármesteri székért, de lévén 10 ezer lélekszám alat­ ti településről van szó, felkerült a képviselőjelöltek kislistájára is. Rajtuk kívül persze nagyon sok Pázmányos hallgató nevével talál­ koztam az Országos Választási Iroda honlapján, egyéni választóke­ rületekben, kompenzációs- és kislistákon. (Lapzárta után: sajnos a megszólaltatott Pázmányos hallgatók közül senki sem szerepelt sikeresen a választásokon.) Akkor esetedben van leginkább miért izgulni? Majd meglátjuk. MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �Sí í: :ií' •í,> ü-í- m "liíííntr Síi! r ’■.... ^xí tHil'A. ,.;......... Női szakasz Beszélgetés Dr. Pelle Andrea ügyvéddel idősebbekre. Ami számomra ijesztő az utób­ bi időben , hogy egyre korábban próbálják ki a fiatalok a kábítószert, tehát most már 12-13 éves fogyasztókról is lehet hallani.: nőtt a 14­ 18 év közöttiek körében is a droghasználat. Véleményem szerint ezek riasztó adatok, az alsó korhatárok nagyon kitolódtak. — Ön a Táraság a Szabadságjogokért egyik ügyvivője. Mikor alakult ez a társaság, és milyen céllal jött létre? — Meséljen a pályája kezdetéről! Hol vég­ zett és hol helyezkedett el egyetem után? — Itt, Pesten végeztem, az ELTE Jogi Karán 1986-ban. Utána - mivel akkor még zárt volt az ügyvédi kamarai rendszer - egy vállaltnál helyezkedtem el Jogi előadóként 1990-ig, majd ebben az évben szakvizsgáztam. Ezután jogtanácsosi munkaközösségben dolgoztam 1991-ig, míg felszabadították az ügyvédi lét­ számot, és azóta ügyvédként dolgozom. — Ön elsősorban a drogjog területén tevé­ kenykedik. Mikor és minek a hatására kez­ dett ezzel foglalkozni? — Még ’88-ban kezdtem el jogsegéllyel fog­ lalkozni, akkor a Demokratikus Ellenzék csi­ nált egy jogsegélyszolgálatot, Független Jogvé­ dő Szolgálatnak hívták. Tehát maga a jogse­ géllyel való kapcsolatom egészen odáig nyúlik vissza az életemben. Ezután 1990-től pszichi­ átriai betegeknek nyújtottam jogsegélyt és 1991-ben jött a drogtéma. Ez tulajdonképpen egy véletlen volt, hiszen akkortáj t gyorsan hí­ re ment, hogy egy jogász úgynevezett „zűrös területen” is vállal jogsegélyszolgálatot, úgy­ hogy megkerestek, hogy nincs-e kedvem ezzel is foglalkozni. Nekem nagyon megtetszett, — Pontosan mit jelent a drogjog? — A drogjog, mint olyan nem számít önálló jogágnak, de a büntetőjog egy nagyon domi­ náns eleme ennek a területnek. Nagyon komplex tevékenység, hiszen lehet munka­ jogi, családjogi vonzata is, ha valaki kábító­ szerezik, gyakran előfordul, hogy munkájá­ nak, családi kötelezettségeinek sem tud ele­ get tenni. A „leglátványosabb” része nyilván a büntetőjogi szankciók érvényesülése. Emel­ lett a betegek jogainak védelme is fő feladat. — Milyen tendencia figyelhető meg most a drogfogyasztásban, mennyire veszélyeztetet­ tek ma a fiatalok? — Általában véve a fiatalokra jellemző a droghasználat, nem a középkorúakra vagy az nyolcadik oldal — 1994-ben alakult a TASZ, alapító tagja is vagyok. Azért hoztuk létre ezt az egyesüle­ tet, hogy a magánszférában előforduló sza­ badságjogokkal foglalkozzunk. Korábban a TASZ alapítói is mind ezen a területen te­ vékenykedtek, így jött a kezdeményezés egy speciálisan szabadságjogokkal foglalkozó egyesület létrehozására, — Mindezek mellett Ön elismert, sikeres ügyvédnő. Személyes tapasztalata szerint nehezebb-e elhelyezkedni és érvényesülni nőként a jogászi pályán? — Nekem nem okozott problémát ezen a té­ ren, hogy nő vagyok Az vitathatatlan, hogy a büntetőjogi területen, ügyvédek között sok­ kal több a férfi, mint a nő. Nem hinném, hogy ennek az az oka, hogy nőként nehezebb betörni, hanem talán, hogy a nők ódzkodnak ettől a témától. Bennem nincsen semmilyen ellenérzés ezzel kapcsolatban, — Ennyi feladat mellett hogyan jut idő a magánéletre, családra? — A családot elég nehéz összeegyeztetni a munkával, de azért az ember megpróbálja vala­ hogy. Nekem is van egy kilencéves kislányom, akivel nem tudok annyi időt tölteni, amennyit szcrcmék, de azt hiszem, sziikscgys kompro­ misszumokat kötni. Abban azért biztos vagyok, hogy a férfiak, akik ügyvédként dolgoznak, sokkal több időt töltenek a munkájukkal, mint én, később járnak haza, clfoglaltabbak. Én azért ezt próbálom kordában tartani, és a lehető leg­ jobban összehangolni, de ez semmiképp sem megy a munka rovására. — Fcgezcítí/ mit üzenne a pályakezdő jo­ gászlányoknak? — Azt, hogy szerintem nyitva a pálya előt­ tük is. Úgy tapasztalom, hogy ügyvédek kö­ zött nincsen semmiféle nemi megkülön­ böztetés, talán az egyes területeken oszlik meg inkább a nemek különböző aránya. GULYÁS JUDIT jr Valami hiányzik. Vegünk egy nagyszerű intézményt a vá-' ros szívében. Egy egyetemet, a tudás tár­ házát. Nézzük meg a történetét, hagyo­ mányait. Büszkék lehetünk, diákok, tana-, rok egyaránt. Vágy mégsem? Mi az, arai miatt elfelhősödik a tekintet? Valami hiányaik... a hz. összetartó erő. Bz a niegíoghatatlan valami, ami közösséggé kovácsolja a ha­ sonló érdeklődési körű embereket. Nem elég az, hogy reggeTmindannyian ugyáti azon a kapun lépünk be', helyiségben hallgatjuk az előadásokat. Esetleg még né­ hány zenés estét töltünk együtt. Kevés ez ahhoz, hogy közösséggé váljunk. "Szinte arctalanná válunk, Barátainkon kívül sen­ kit hém hallgatunk meg. Kis sejtekbe tö­ mörülünk, éljük beszűkült életünket, semmi egyéb nem érdekel bennünket. Tesszük ezt akkor, amikor amúgy is ^ülekeznek a sötiSt fel legek. Rohanó világbanelünk. a kihívásokkal pedig nekünk is :^^embe kell nézni. Kínek-kinekhitc, meg­ győződése szerint ÍEgyedüI' nem megy ^/^gy csak keveseknek. Hol lehetne nagyobb az összetartás, mint azon a helyen, ahol Öt éven keresztül nap, mint nap együtt vagyunk. Barátságok, szerelmek szövődnek, némelyik életünk végéig £bg tartani. Valami ~ mégis Hiányzik... Valami más Jellegű kapcsolat. Isíeked nem hiányzik? £ ismered egyáltalán a tanáraidat? Míndí^iket? Tháktársaidat? Ugye, hogy nem? Szükség lenne újra öntevékeny csoport tokra. Ol^nola^, melyek csak beszélget­ nének, politizálnának, előadást szervez­ nek, közösségi szellemre tanítanak. Végté­ re is jogászok leszünk, a közélet szereplői. Jobb lesz a világ, ha tudjuk hasznosítani az itt tanultakat. És nem csak a jogi tudással, az emberi kapcsolatok terén szerzett tapasztalatok hasznosításával. Vin erre lehe­ tőség? Sajnos nincs, legyünk ez ellen! Több érdeklődést, kedves barátaim. Is-, meijük meg egymást. Ha van lehetőség, akkor az egyetemen belül. Ha nincs, akkor azon kívül Merjünk tenni valamit, cseleí,x:. kedni, hogy ha elli^uk e falakat, légiül mire emlékeznünk. íSfe csak a vizsgák megpróbáltatásira, hanem a közös emlé­ keibe is. ^obh kreativitást! E;: Bíekem hiányzik valami! És nckedr íjjji SZABOZE �A Pázmány Öregdiák Szövetségéről Egyetemünk Öregdiák Szövetsége /mert már ilyen is van az Egyetemen!/ emléktáblát helye­ zett el a Vincés nővérek budai rendházának fa­ lán. Ugyanis tíz évvel ezelőtt ebben az épület­ ben kezdte meg működését az Egyetem Böl­ csészettudományi, majd később Jog- és Ál­ lamtudományi Kara is a nővérek befogadó jó­ ságának köszönhetően. A Vincés Irgalmas rend tagjai, az öregdiákok képviselői — ma már megbecsült bölcsészek és jogászok - előtt az Öregdiák Szövetség elnöke, Dr. Kránitz Mihály, a Hittudományi Kar professzora, rá­ mutatott a Katolikus Egyetem egyre inkább megnyilvánuló egyházi és társadalmi jelentő­ ségére, és szavakban is kifejezte azt a köszöne­ tét a nővéreknek, amelyet az emléktábla hir­ det, Dr, Zimányi Vera az Egyetem tanára fel­ idézte az indulás romantikus és valóban hősi korszakát, majd Szauzer Ildikó és Hernádi Zsolt egykori diákok két költeményt adtak elő, Dr. Erdő Péter püspök, rektor méltatta a nő­ vérek áldozatvállalását, ami egyáltalán lehetővé tette az új karok megindulását, majd leleplez­ te és megáldotta az emléktáblát. De mi is az az Öregdiák Szövetség? Röviden összefoglalva az Egyetemünk teológiát, bölcsé­ szetet, jogot majd pedig a későbbiekben infor­ matikát végzett egykori hallgatóinak közösséget, találkozási és kölcsönös informálódási és akár se­ gítségnyújtási lehetőséget is nyújtó olyan szer­ vezet, amelyet az Egyetem sajágának ismer el és a Rektori Hivatalon keresztül kapcsolódik az Egyetemhez. Mindemellett a Szövetség alkal­ mas lehet arra, hogy az Egyetem társadalmi hát­ terét erősítse, például azzal is, hogy vissz^elzést ad a pályájukon mozgó egykori hallgatóknak az oktatás minőségének javítására alkalmas tapasz­ talatairól, ami visszahat a már végzettek diplo­ májának felértékelődésére. /Ez utóbbi szempont jelentőségét éppen a már végzettek tanúsíthagák - tekintettel a felsőoktatásban résztvevők növek­ vő számára és az egyetemek között kialakuló éles versenyre,/ Nem utolsó sorban a Szövetség éb­ ren kívánja tartani az Egyetem szellemiségét tag­ jai körében, s ezáltal növelni kívánja annak társa­ dalmi kisugárzását. Az Öregdiák Szövetség 2001-ben alakult meg. Azóta rendszeresen tarja összejöveteleit minden hónap első péntekén du. 6 órától ajogi Kar dánári Klubjában. /1088 Bp. Szentkirá­ lyi u. 28./ Ezen alkalmakkor egy-egy közér­ deklődésre számot tartó rövid előadásra is sor kerül. /Az eddigiekben az egyetemek kialaku­ lásának történetéről, a külföldi egyetemek öregdiák /alumni/ szervezeteiről, a vallásos­ sággal összefüggő beteges kórképekről (vallás­ patológia) volt szó, de volt egy jó hangulatú kirándulás is. A következőkben az Egyház és politika, az Egyház és a média, a mai filozófiai irányzatok válsága témák kerülnek könnyen emészthető tálalásban terítékre. A karközi jel­ leggel működő — és ennek előnyeit kamatoz­ tató — Szövetség integrálja a jövőben esetleg kari keretek között szerveződő és azonos célú szervezeteket is. A Szövetségbe való jelentkezések a Rektori Hivatal fenti címére küldhetők a Szövetség megjelölésével. Az Öregdiák Szövetség hon­ lapjának elérhetősége: www.ppke.hu BITTSÁNSZKY GÉZA Hétköznapi gonoszságok „Boldogok, akik üldöztetést szenvednek az igazságért!” Senkit nem kímél, csak elindul. Forrása mindig ismeretlen, de ter­ jesztői szerint biztosak. Tévhit, hogy kizárólag nők űzik, de talán a férfiak diszkrétebbek. Kíméletlenül bekígyózott egyetemünk falai közé is. Nem kímél oktatót, titkárnőt, diákot sem... Emberi kapcso­ latokat tehet tönkre. Rossz emberi szokás, de mióta világ a világ, lé­ tezik ,.. Igen, a pletyka. (Kislexikon: hírközlés útján terjedő, gyak­ ran negatív - s egyben nem hiteles- elemet hordózó hír). A jelenség tehát nem új keletű, sokakat foglalkoztat, hasonló címmel egy amerikai film is készült már, ahol a közeg ismerős lehet: egy pár egyetemi hallgató arra volt kíváncsi, hogy milyen gyorsan terjedhet egy hamis pletyka. A filmben persze a dolog lényegét fel­ nagyítva, és túlzásokba esve emberéletet is követelhetett volna a ter­ jesztett hír által elmérgesedett helyzet. Mindenesetre tökéletesen és tanulságosan- végigvezette az információ útját az egyes embertől a másikig, és rámutatott ennek hatásaira is. Következményei és megítélése mindig az adott társadalomtól, közösségtől függ. Mire a füledbe jut, valóságtartalma meglehetősen kicsi, vagy teljesen hiányzik. Tálán te is egy láncszem vagy, de mire észreveszed, már célponttá váltál. Ellentámadást indíthatsz, de akkor soha véget nem érő harcba keveredsz. Érdemes elgondolkodni, kinekjó ez. Mi számít hírértéknek, mi az, ami személyes tapasztalato­ kon alapuló információ, és melyek azok a dolgok, amiket csak pusz­ ta hallomásból hiszünk el, mert elhitetik velünk. Lehet akár, hogy viszolyogsz egy oktatótól, mert mindenki azt mondja rá, vagy „úgy hallottad”, hogy gonosz, de talán egyszer egy jeles­ sel jössz ki tőle... Ekkor már épp az ellenkezőjét állítod, mert saját ta­ pasztalatból beszélhetsz. A pletykánál soha nem igaz a mondás , misze­ rint „Hiszem, ha látom”. Személyes me^yőződés nincs, csak puszta hit, és ez a hit nagyban függ a teijesztő személy iránt érzett bizalmadtól. Az alaptalan vádaskodások nem csak vizsgáztatók esetében merül­ nek fel... Bármely dolgot, ami nem sikerül, - vagy amelyet nem tu­ dunk megfelelően teljesíteni - hajlamosak vagyunk másokra kenni, a felelősséget elhárítani. Egy általad elejtett mondat is okozhat olyan se­ beket másoknak, amelynek semmi köze az igazsághoz, de erre a har­ madik embernek már nincs lehetősége magyarázatot adni. Megéri? Talán vigyáznunk kellene, hogy mit mondunk ki, kiről és mit állítunk. Ártalmatlan dolognak tűnik, sőt, mindennaposnak. Sokan elmennek mellette, de a legtöbb “unatkozó” hallgatónak hobbijává vált. Mind­ egy kiről, és mit, csak legyen téma. Úgy izgalmasabb az élet. Jerome H, Barkow, az evolúciós lélektan jeles képviselője az em­ ber leküzdhetetlen pletykaéhségét abból az alapállásból magyaráz­ za, hogy őseink a pleisztocén korban kisebb csoportokban éltek, amelyek egyszersmind többé-kevésbé rokoni közösségek is voltak. Az ilyen csoportban élő ember sorsát, a pártalálásra - s ennél fogva az utódnemzésre - való esélyét nagymértékben meghatározza, hogy mennyire van tisztában a közösség többi tagjának pillanatnyi körül­ ményeivel. Ha ismeri vetélytársainak, lehetséges szövetségeseinek, a párjaként szóba jöhető személyeknek az egészségi állapotát, anyagi helyzetét, sőt szexuális tevékenységét is, akkor ez megnöveli annak esélyét, hogy a saját érdekeinek legmegfelelőbb módon cselekedjen. Aki jól tud „helyezkedni”, az sikeresebb lehet a többieknél. Igaz, hogy legtöbbször csak a hozzánk közel álló személyek viselt dolgai iránt bírunk érdeklődéssel, jellemző, hogy a teljesen idegen, vagy sorsunkra semmiféle hatást nem gyakorló emberek iránt az ér­ deklődés meglehetősen kicsi vagy hiányzik... Igen ám, de akkor mi­ ért olyan élénk kíváncsiságunk az általunk személyesen nem ismert médiaszemélyiségekkel, színészekkel, politikusokkal kapcsolatban? Talán ez azzal magyarázható, hogy bclcpóztak otthonainkba, ismerjük arcukat, hangjukat, hajlamosak vagyunk őket „ismerősként” kezelni. Talán még szégyelljük is, hogy ennyire érdeklődünk ismeretlen, sőt talán kitalált alakok (például tévésorozathősök) iránt, de „tehe­ tetlenek” vagyunk. Éppúgy, mint a cukros meg a zsíros ételek irán­ ti vonzalmunkkal kapcsolatban , ami szintén az evolúció során ala­ kult ki... Sokszor legyőzi a józan megfontolás parancsát, így nem állhatjuk meg, pedig tudjuk, hogy az ilyen ételektől tartózkodnunk kell, mert fogyasztásuk egészségtelen,,. GULYÁS JUDIT kilencedik oldal �1 " f7fv437f3í'f3^ ■1 3?t ■-.'.ír^. ;ís '*íSfö i .'Í^ÍÍ'S ■jC .t\; , " ■ ^■\‘ * .5. ■ í.\‘. ^J>:, 1 Ib« :xfír .-■ :„ lTi;(W ■¥?«?«>? .'$4.«f.«<Sh».. '-*íí‘v«*l#“ Ki figyel kit? 1í S A ?1 Nagy Testvér személyiségfejlődése 1984-2002-ig F i^orgé Orwell negyvenes években írt regénye kétségtelenül a 20. satíZíJiíl kö-’ zépének egyik legnagyobb, hatású művévé vált. Az angol író nem csak, hogy zseniálisan veszi észre a torzulásokat, amelyek kora gondolkiodá$ának| részét képezik, de remekbe szabottan ülteti is át azokat egy szűk negyven évvel későBh játszódó ntójjíáBa (1948-B^ írta és 1984-ről ^zói), amely szinte telitalálatlcént mulat torz túlerőt a iilágBáBorű alatt is önfeledten tomboló hvtszadik századi diktatúrák beké|Í2élt|pojácaképébe, Az Updike-i NyúlcipőI átinos amerikai türsadalomábrázolása ide, Sylvia Plath zseniális Üvegbwrája| oda, a történelmi ihletésű orwelli utópia meg mindig erősen tartja az első Helyet a *?'■ modern klasszikusok képzeletbeli bestseller-listáján. KiiKiSi; £■ Ez gyakorlatilag persze nem csak annyit je­ lent, hogy az 1984 a szokásosnál gyakrab­ ban villan elő egy-egy lilahajú világmegvál­ tó tarisznyájából a Szabó Ervin könyvtár eldugottabb zugaiban, és még csak nem is azt, hogy a tömör, de annál célratörőbb címválasztás miatt, még egy erősen reál be­ állítottságú valakit is képes elmozdítani a szépirodalom kimeríthetetlen világa felé, hanem ennél sokkalta többet. Története­ sen azt, hogy a mű beleolvadt abba a bár sok forrásból táplálkozó, de többé-kevésbé egységesnek mondható hagyományba, amelyet sokak szerint találóan, mások sze­ rint nem kis túlzással „civilizált kultúrá­ nak” nevezünk. Ami viszont egy általános műveltség ré­ szévé válik, annak tudomásul kell vennie, hogy ezzel együtt jár a kikerülhetetlenség is. Azaz idézik, hivatkoznak rá, ötletet meríte­ nek belőle, és ha nem vigyáz magára, gyak­ ran a kisiskolások (ha nem is kötelező, de) melegen ajánlott olvasmányai között találja magát. Valószínűleg egy ilyen ötlctmerítésnek lehetünk tanúi akkor is, ha 1997-98 táján Hollandiába látogatunk, ahol egy kis tévés csoport, egy teljesen új, eddigiektől elütő tévéműsor képernyőre tűzését tervezgeti Big Brother néven. Nem show ez még ekkor (ahhoz Amerika is kell), főleg nem „valóságshow”. Az újságok rejtélyesen hallgatnak a pontosabb műfaji meghatáro­ zásokról. Ennek ellenére, talán a műsor megindulása előtti végletekig menő sejtetésnek, talán a jól sikerült beharangozás­ nak köszönhetően a Big Brother egész Hollandia szerte óriási siker lesz. Nap mint nap százezreket vonz a képernyő elé, és meg kell hagyni, teljesen egyedi él­ ményt nyújt, a televíziózás egy soha nem látott lehetőségét villantva meg a tévéné­ zők számára. tizedik oldal „ ___' Pedig az alapötlet első ránézésre nem is olyan bonyolult. Az alkotókat egyetlen cél mozgatja: legyőzni a hazugságot. Tudvalevő ugyanis, hogy a televíziózásban az élő műso­ rok bemondói bakijain kívül a nem játszik sok szerepet a véletlen. De nemcsak itt nem szívesen látott vendég ő, semelyik mestersé­ gesen teremtett világban nem az, ahol a bel­ ső valóságot óráról órára, percről percre „for­ mára szerkesztik”. Lehet a tévét szeretni, és lehet gyűlölni, azt viszont mindenképpen el kell ismerni, hogy a műsorok nagy része (főleg az előre elkészített műsorokról beszélek) egyfajta negatív megközelítésből, nem mások, mint vágások és szerkesztések halmazai, melyek bár a valóságról szólnak, mégis ezt jelle­ gükből adódóan egyfajta, magától a való­ ságtól eltérő, tökéletesre szerkesztett for­ mában teszik. Talán ez a művalóság lehetett az oka, hogy nálam sokkal okosabbak cikkek száza­ it írták a televíziózás személyiségtorzító ha­ tásáról. Itt persze most arról van szó, hogy ha az ember sokat néz tévét (azon is a meg­ felelő csatornákat), akkor hajlamos egy idő után elbutulni, mert ez tény és való. Ami a komolyabb probléma, az nem más, mint a kisebbségi komplexus, amelyet a valóságnak ez a tökéletesre szabott imitációja képes okozni. Ugyanis éppen az a gond a minden­ napokkal foglalkozó szerkesztett műsorok­ kal, hogy bár egy részről minél hatásosab­ bak szeretnének lenni, másik részről pedig minél nagyobb tájékoztatást szeretnének nyújtani arról a valóságból kiollózott szelet­ ről, amivel foglalkoznak, csak nagy igyeke­ zetükben éppen azt felejtik el, hogy közben pont az általuk imitált valóságot csorbítják meg. Ugyanis a valóság pontosan attól válik valósággá, hogy a véletlenek őszintesége „valóság ízűvé” teszi, (anélkül meg olyan, mintha a jó zsíros marhacsülök helyett gép­ sonkát enne az ember). Ez persze nem hi­ bája a szerkesztett műsoroknak, (mert mi­ lyen legyen egy szerencsétlen vetélkedő, vagy autósmagazin, ha nem tökéletesre szerkesztett), csupán egy tény, amivel ha nincs tisztában az ember (és nem tudja he­ lyesen, szétválasztva kezelni a tévé és a való­ ság világát), könnyen eljuthat a komolyabb személyiségzavarokig. Körülbelül ettől a szerkesztett „gépsonka­ világtól” szeretett volna megszabadulni a hollandiai első Big Brother-készítő csoport is, amely már a célját ismerte, az pedig, mint tudjuk a mai világban pillanatokon belül ké­ pes szentesíteni az eszközt is. Először is persze alanyokat kellett talál­ ni, akik vállalják, hogy a mindennapjaik eseményei folyamatosan megfigyelés tár­ gyává válhasson. Ehhez manapság nem kell sok, csak valami jó borsos összegű csaloga­ tó, és máris akad jelentkező bőven, sőt, ha az egészet vetélkedőkeretbe öltöztetik, még csak nem is kell mindenkinek fizetni. De hogyan lehetséges az, hogy az élet min­ den egyes másodperce videó-szalagra ke­ rülhessen? Hogyan lehetséges, hogy min­ den látható, és hallható legyen, a kamerák kijátszásának legminimálisabb kockázata nélkül. A kérdésekre Orwell regényének mindent tudó karaktere, a Nagy Testvér adja meg a választ, akiről később az egész műsor a nevét kapja majd: a mindent tudó, mindent látó Nagy Testvér, a Nagy Testvér, aki figyel téged, akinek virtuális szemei elől nincs menekvés. Nincs mese tehát, szükség van egy beha­ tárolt térre, meg rengeteg kamerára (még a WC-be is, hisz a rest kétszer fárad). Mert a lényeg pontosan ez: hogy a valóság semelyik pillanatra ne iszkolhasson el a szem elől, hogy mindenki belebújhasson a Nagy testvér szerepébe, és mindentudóvá válhasson arra a térre nézve, amely a kamerák által átfogott világot jelenti. A stáb pedig, bár lehet őket egekig magasz­ talni azért, amit tettek, és lehet piszkosul szid­ ni azért, amit tettükkel elindítottak, de min­ denképpen egyedi dolgot visz véghez: sikerül összevegyítenie a televízió szerkesztett világát a valósággal, amelyet eddig a képernyő másik oldalán csak megvágva, beszerkesztve láthat­ tunk; sikerül a képernyő tökéletességét meg­ fertőznie egyfajta csetlő-botló tökéletlenség­ gel, amelyben minden imitáció nélkül úgy folynak a dolgok, mint a kinti világban. �. iisrtír|í*^- ík... . . .U é ...... L í': ■ lí ss ,SÍ4,,..- •'■>-«S<líSfSííiW • «* -ííesfs ,í!í^Qí-l' í"; f'í?3 ** Hollandia lázban ég tehát, Amerika pe­ dig hitetlenkedve figyeli a nézettségi inde­ xeket: eddig azt hitte, ilyet csak az ő licenceműsorai képesek produkálni. Előbb-utóbb azonban a határtalan pénzvágy (no meg a sárga irigység) elhatalmasodik a büszkesé­ gen is, és Amerika (nem tudom pontosan, de) talán története először licence-jogot vá­ sárol Európából. Amerikában is végigsöpör tehát a Big Brother-láz, amely a vártnál egy árnyalattal szerényebb ugyan, de még így is dollármillió­ kat jelent a forgalmazóknak. Hogy mi az oka a gyengébb szereplésnek (ami persze egyáltalán nem gyenge, hisz az emberek nagy százaléka az utcán így sem hajlandó másról beszélni.) dalán az, hogy akármilyen furcsa, az eredetileg holland műsor természetes láncszemként épül bele az amerikai szórakoztató-televíziózás evolúciójába (ellentétben a magyarral, amire később kitérek). Itt ugyanis a kilencve­ nes évek elején egyfajta stagnálás figyelhető meg, amely újfajta igények megjelenését hoz­ za magával. Egy idŐ után ugyanis unalmas tud lenni a végelláthatatlan félórás tévésorozatok (akkoriban: Home improvement. Egy rém rendes család, Step by Step, Fresh Prince of Bel Air stb.) arzenálja, és az általuk nyújtotta csökkenő élvezeti érték. Hisz azt még ők is tudják magukról, hogy mind ugyanarról szól­ nak, és enyhe derültséget sugározva végered­ ményben mindannyian azt a kicsit közönyös amerikai „műidillt” sugározzák (nincsenek extrém meghökkentések, nincs túlfeszítettség), amely ma is eredményesen működteti azt az egész társadalmat. Megjelenik azonban egy ezzel ellentétes, másik igény is, amely a puncsmassza mögé el­ bújtatott valóság egy-cgy részének megraga­ dását tűzi ki célul, vagyis „rendben van gyere­ kek, tudjuk, hogy van ez a puncsmassza, de ne hülyéskedjetek már, hisz mindenki tisztában van vele, hogy ez csak látszat, nosza rajta hát, rántsuk le a leplet, és hadd lássuk csak, ami mögötte van”. így születik meg tehát az új szenzáció­ forrás, amely képes arra, hogy újra feltüzel­ je a fél álomban szendergő fogyasztói társa­ dalmat, és az utca emberének többségét új­ ra a televízió elé rángassa. Beköltözik tehát a való világ a képernyő másik oldalára, ha csak időlegesen is, a ki­ lencvenes évek közepén tehát nagyokat de­ rülhetünk a kandi kamerákon, betegre rö­ höghetjük magunkat a „hóm-vidijókon”, és rémülten a szánk elé kaphatjuk a kezünket, amint két nő szitkozódva egymás haját tépi a Jerry Springer show-ban. A képernyőn mű könnyek helyett igazi könnyek folynak, a két Jerry Springeres nő kezében igazi haj­ szálak tapadnak izzadt csomóban. Az ameri- kai társadalom egy „nézettségindexként” áll ki az ekkor még tág értelemben vett valóságshow-k mellett, és mialatt a képernyőn keresztül tömik magukba a valóságot (a tény, hogy később ez a valóság ugyanúgy. mint a tökéletesre szerkesztett műsorok, so­ kak számára a „valódi” valóság helyébe lép, egy külön kétoldalas cikket érdemelne), már erősen gondolkodnak egy következő kérdésen: Elég-e ennyi valóságból, vagy még többet akarunk tőle? A kérdésre, a válasz olyannyira egyértelmű, hogy a holland licenszű Big Brother, bár nagy sírás-rívás és huzavona kö­ zepette, de a nagy profit reményében az .«1 v* ■ 'M h SSf A ■ í « « ,*íf^ ff 4 Egy ország figyeli lélegzetvisszafojtva, mi lesz a nemzet Zsanijával amerikai képernyőkre kerül, és ugyan az előzmények miatt nem képes akkorát ütni, mégis vérbeli „show” válik belőle (szegény Jay Leno). Pár év múlva pedig ugyanez a show atyja lehet annak a máig tomboló reality forradalomnak, amely különböző ötletű „reality show”-kal (Elimidate, Murder in small town X, Fear Factor, The Mole, Meet my Folks) máig uralja az amerikai kép­ ernyőket este nyolc óra tájékában, a filmké­ szítők legnagyobb bánatára. Talán a társadalmi viszonyok miatt is, de más jellegű műsor ez, mint Hollandiában. Kevésbé féktelen, kevésbé vad, kevésbé hat­ ja át az a zabolátlan, szabad(os?) szellem, mint európai iker (Nagy) testvérét. Ki­ egyensúlyozott, józan, taktikus csata folyik a főnyereményért, igazi társasjáték háromdi­ menziós szereplőkkel. Talán az amerikai öntudat egy pozitív arcát vélhetjük felfedez­ ni benne (igen, olyan is van!), ami abban az egyszerű tényben mutatkozik meg, hogy: alapvetően pozitívan viszonyulok a másik- hoz, ha ő is alapvetően pozitívan viszonyult hozzám. Egy ilyen hozzáállással pedig akar­ va akaratlanul a tolerancia válik (legalább formálisan) azzá az alapmértékké, amely mentén a játékos közösség egyfajta ítélő­ székként kiszavazhatja az ettől eltérő magatartású tagjait (tisztára mint a falusi bírásko­ dás a középkorban). Persze lehet azt mondani, hogy minden a játékosok beválogatásától függ, de szep­ temberben a Big Brother 3 fejeződött be az Egyesült Államokban, és véleményem sze­ rint mindvégig meg volt az belső összhang, amelyet az első két játéknál is felfedeztem. És utólag visszagondolva akkor kezdek el csak irigykedni erre a belső összhangra, amikor öt perc után ordítva kapcsolom ki a tévét a magyar változat láttán. Tudvalevő, hogy a ma már az európai országok mind­ egyikében vetített show egy kicsit más sza­ bályokkal indult útjára, de mintha nálunk az egyetlen szabály az lenne, hogy: Felejts el mindent, amit a jó ízlésről és az erkölcsről valaha hallottál! (Valószínűleg tényleg vala­ mi ilyen jellegű arcot akartak adni a Big Brother-nek a magyar készítők, hiszen a weboldalon csak úgy hemzsegnek a szexuá­ lis témák a „Házzal” kapcsolatban, ellentét­ ben Amerikával, ahol ez az elem csak egy szinte elhanyagolható részét teszi ki a ház­ ban történt eseményekkel foglalkozó írá­ soknak, videóknak). Most nem szeretnék mindenkit egyen­ ként földbe döngölni, aki abban a show-ban él és létezik, hisz ennek az írásnak a célja egé­ szen más, és egyébként is megtették (mert sajnos meg kellett tenniük) ezt cikkek száza­ iban nálam sokkal okosabbak, akik tintát és papírt nem kímélve adtak hangot felháboro­ dásuknak az utóbbi hetekben minden lehet­ séges médiumban. Inkább azon gondolkodnék el a Nagy Testvér fejlődésének utolsó, magyar állomá­ sához érve, hogy a nyugati kereskedelmi mé­ diumokat szolgai módon követő hazaiak, akik nyolc év alatt erőltették rá a szórakozta­ tó műsorok „evolúcióját” (a feszített tempó­ jú licence-műsor átvétellel megerőszakolva a természetes fejlődést) a könnyű televíziózást kedvelő nézőközönségre, vajon nem azzal kívánják-e feledtetni azt, hogy valójában tel­ jességgel figyelmen kívül hagyják a valódi igényeket, hogy licence-műsoraikat a sokko­ lás nem titkolt szándékával ordenáré köntös­ be öltöztetik? Vajon nincsenek annak tudatá­ ban, hogy rombolnak ezzel? Vajon nincsenek tudatában, hogy azoknak az erkölcsöknek a maradványain tipornak, amelyet, bár tizen­ három éve megvan a lehetőségünk, mégsem tudunk igazán újjáéleszteni? ZS. M. & R. NY tizenegyedik oldal �Ilir «aHBHb A Sándor-palota A Sandor grófoktól a helyreállításig 77T^'í=^^ Os-Buda várának azon a terén, a hol Haidan Hunyadi Eászlőt lefejezték................... áll j , .. íegy egyszerű, kissé nyomott építésű ház, mely a Felvidéken megjárná kastély-1 ínak, az alföldi magyar városkák valamelyikében talán palotának is neveznék, de a főváros hatalmas épületei között csak azért érdemli ki a fennhéjázó elnevezését, mert tienne lakik Magyarország nagyura, legelső tisztviselőbe, a; Ima^^r miniszter-elnök...'M ti' 1 Vasárnapi Újság, 1890. március íó.): 5 w Î >* A Sándor-palota egy régi metszeten A palota telkét 1803-ben vásárolta meg Sán­ dor Vince gróf és Szapáry Anna grófnő, a rajta lévő épületekkel együtt. Ezt követően, 1805 és 1806 között, valószínűleg Johann Amann, bécsi építész tervei alapján, egy tö­ rök idők alatt romba dőlt ferences kolostor alapfalait is felhasználva épült fel a Sándorpalota. Az épület szobrászati díszeit Antal Kirchmayer bajor szobrász készítette. Az egész palotát a Magyarországon akkortájt még nemigen használt központi fűtéssel szerelték fel, s mint egy 1822-es leírás meg­ örökítette: még az istálló mennyezetét is „toszkánai oszlopsor tartotta, s a lovak ele­ dele márványmedencékben állott”. A palota élete már kezdettől fogva öszszekapcsolódott a politikával. A grófi házas­ pár ugyanis igen jó barátságban volt a Bécsbcn akkor uralkodó Ferenc császár öccsével, József nádorral, aki, miután 1801-ben meg­ özvegyült, udvari kötelezettségeinek barátai lakában tett eleget. Mi több, egyes krónikák szerint 1815-ben vagy 1816-ban itt látták vendégül Budán jártukban a nádor bátyját, Ferenc császárt és annak friss szövetségesét, tizenkettedik oldal I. Sándor orosz cárt is. Talán a nagy vendég­ járás miatt is került sor 1817-ben a palota kibővítésére, amikor is az északi és a keleti, addig földszintes szárnyra is emelet épült, s télikert, a kor nagy divatjának megfel­ elően..,. Am Sándor grófék már nem sokáig élvezhették palotájukat, - 1831-ben eladták azt az itáliai gyökerű. Magyarországra az 1800-as évek elején betelepülő arisztokra­ táknak, a Pallavicinieknek. 1848-ban a pest-budai tömeg mégis az előző tulajdonos miatt próbálta meg fel­ gyújtani az épületet, mert köztudottá vált: Metternich felesége nem más, mint a palo­ ta névadójának, Sándor Vince grófnak a leá­ nya. Ám nagy kár nem keletkezhetett, hi­ szen amikor Albrecht főherceg. Magyaror­ szág kormányzója és főparancsnoka 1851ben beköltözött ide, különösebb ráfordítás nélkül tette politikai centrummá az épüle­ tet. .. .Hogy a Pallavicinick mennyi lakbért kap­ tak Haynau utódjától, arról nem maradt fenn adat, ám azt tudni, hogy a kiegyezéskor Andrássy Gyula miniszterelnök immár kor­ mányrezidenciának szemelte ki a királyi várpalota szomszédságában álló palotát. A miniszterelnökség a teljességgel kiürí­ tett épületet saját - pontosabban a korszak jeles építésze, Ybl Miklós - ízlése szerint rendezte be. Az osztrák udvar a Kiegyezés jegyében a bécsi magyar kancellária kol­ lekciójából mintegy 80 értékes bútort is a miniszterelnök rendelkezésére bocsátott. Ekkor alakította ki Ybl a híres tükörter­ met, a minisztertanácsi saroktermet és a miniszterelnöki dolgozószobát is. 1875ben Ferenc Józseftől Tisza Kálmán is megkapta ajándékát: az egykori bécsi ma­ gyar kancelláriából a Sándor-palotába ke­ rültek - számos barokk bútor társaságá­ ban - azok az óriási méretű gobelinek, amelyeket aztán a szovjet csapatok hadi­ zsákmányként hurcoltak el... Nem sokkal később persze se szeri, se száma a panaszoknak, melyek szerint a palota egyre szűkösebb a miniszterelnök­ ség számára. Végül 1899 májusára kitűz­ ték, majd ideiglenesen el is halasztották az épület bontását. Még megszülethetett azonban Krumpholz Ádám építésznek - utóbb az irattárak mélyére süllyedt - ter­ ve is, amely szerint a miniszterelnöki pa­ lotát előbb 150-200 méterrel arrébb, az ugyancsak lebontásra ítélt Várszínház he­ lyére kívánta tolni, majd a kecses klasszi­ cista épületet négyemeletes monstrummá Ö7 •: 1 ■ ; j- Tárgyaló a palotában, 1940 körül alakította volna, A pénz hiánya miatt ettől is megmenekült Sándor-palotában előbb 1910-ben, majd 1929 és 1931 között zaj­ lottak nagyobb szabású belső átépítési munkálatok, az utóbbi alkalommal Hikisch Rezső építész tervei szerint. Ek­ kor, a harmincas évek elején újították fel a miniszterelnöki lakosztályt is. �A Sándor-palotában természetesen gya­ korta történtek fontos események. Itt fo­ galmazódtak meg például 1921 decembe­ rében a Bethlen-Peyer-paktum passzusai. 1941 áprilisában az épület falai között lett öngyilkos Teleki Pál miniszterelnök, mi­ után megírta nevezetes levelét Horthy Miklós kormányzónak.... Budapest ostroma végzetesen érintette a Várnegyedet, s vele a Sándor-palotát. Az épület rommá lett, de a teljes lebontástól csodával határos módon - megmenekült, így 1955-ben szerkezeti helyreállítási tervek készülhettek, amelyek azonban nem követ­ ték a palota eredeti struktúráját, - hiszen eredeti rajzok nem álltak rendelkezésre. A palota tudományos dokumentációját Czagány György készítette 1961-ben. Falkutatásokra 1982-ben került sor, ame­ lyek alapján elkészülhetett Pusztai László munkája, az épület külső-belső műemlé­ ki dokumentációja. 1985-ben került sor a külső homlokzat helyreállítására, - az ud­ var és a belső terek azonban még mindig a háború nyomait hordozták. A kilencvenes években történt az épület helyén egykor állt ferences kolostor ma­ radványainak feltárása, amellyel párhuza­ mosan falkutatás és művészettörténeti adatgyűjtés is folyt. A Budai Várgondnok­ ság Kht. végül 1999-ben tett tárgyalásos közbeszerzési ajánlatot a teljes, műemléki helyreállítás terveinek elkészítésére, - a miniszterelnök és kabinetirodája elhelye­ zése számára. A tervezés során fő szem­ pont volt az épület eredeti térstruktúrájá­ nak mind hitelesebb rekonstrukciója, összhangban az akkori kívánalom — a min­ denkori miniszterelnökség elhelyezése — támasztotta követelményekkel. Ma a palota emeletének déli termei há­ rom építési idő nyomait őrzik. A legko­ rábbi, kora klasszicista vagy empire stílust a kerek szalon, a kis empire szalon és a tü­ körterem képviseli. A miniszterelnökség­ gé alakítást, Ybl tevékenységét, a klasszicizáló neobarokk Mária Terézia-szalon és a gobelinterem (kék szalon) fémjelzi. Az 1920-as éveknek, s Hikisch Rezső neoempire-jának nyomait a miniszterel­ nöki sarokszoba és a miniszteri váró rep­ rezentálja. A helyreállítás során a díszter­ mek falburkolatai és mennyezetei az ere­ deti szerint készültek. Az udvaron az el­ pusztult Neptún-kút is újjászületett. Szikrázó csillárok, függönyök, cserép­ kályhák, bútorok, szőnyegek és festmé­ nyek teszik teljessé a történeti tereket... BÁLINT GYÖRGY RUDOLF Az Ecseri Hogy miért jó kimenni az „Ecserire”? Nem tudom. Hiszen nem uta- B zom régiségben, s komo- 9 lyabb darabokat - egy- ■ előre - meg sem enged- 8 hetek magamnak. Mert ff régen letűntek már azok 8 az idők, amikor szebb- 8 nél szebb, a szemétből kihalászott tárgyakat P szerezhetett (volna) az i ember bagóért; s becsesebbnél becsesebb kurió- ! zumok jutottak ki az or­ szágból, - a jópénzű nyugati közönség nem kis örömére... •ti ' ■ Ma kőkemény biznisz mind­ ez, s aligha vehetünk itt bár­ mit igazán olcsón. Pedig tényleg nagy a kínálat: nagy­ mama levetett, rongyos cipő­ jétől kezdve, kopott cilinde­ reken át, a legfinomabb kivi­ telű falikarig minden kapha­ Tóramutató. Avatott kezekben tó. Az igénytelenek a legócsményt viszont alig látni valamirevalót, kább giecset, az emberesebb pénztárcájúak nevenincs önjelöltek mázolmányai a leg­ - egy kis jó ízléssel megáldva a legkülön­ legesebb ezüstneműt is megtalálhatják. De gyakoribbak, sőt: minden mennyiségben van itt ’56-os forradalmi újság - a Magyar fellelhetők. A bútorok most jobbak, mint Honvéd - , ami összesen egy ív, azaz négy legutóbb: szépen helyrehozott komód, oldal, s mégis ezrekért várja új gazdáját. varróasztal - ezt vegye, aki akarja — , Akad tranzisztoros rádió; vagy gramofon, smizett, vagy csőbútor a harmincas (!) potom nyolcvanezerért, amelyet a jobb sze­ évekből. De van elegáns dohányzóasztal, műek természetesen nem vesznek meg. Hi­ faragott lábú fotel (az igényesebbeknek: szen aligha lehetséges, hogy ezek a kiglan­ fauteuil), és hajlított fából készült, kecses colt darabok - - eredetileg is furnérlemezből fogas is... készültek volna, vagy, hogy az angol márká­ Persze nem mind arany, ami fénylik: az jú remekekben eredetileg is szovjet szerke­ egyszeri vevő pillanatok alatt válhat az zet tekerte volna a bakelitet... élelmes kereskedők áldozatává. S most Amott egy nem túl szép kivitelű tóramu­ két német hölgyet látunk kézzel-lábbal tatót fogdos valaki, s természetesen fogal­ alkudni egy ametiszt-berakásos, ezüst ma sincs, mit tart a kezében. De lehet, karkötőre, de drágának találják és sarkon hogy megveszi ezt a nem is tudja, de érfordulnak. Egy másik pultnál egy angol dekes Hiszen ezüstből 5,.valamit”. lány dicsekszik barátnőjének, milyen ol­ készült... Igen, az ezüst Magyarországon csón sikerült ezüst cigarettásdobozt ven­ még mindig alulértékelt, az, amit talán nie, s amikor a stanicli rejtekéből előhúz­ még mindig érdemes megvenni, ha vala­ za szerzeményét, - megsajnálom. Az Ál­ ki a befektetés szándékával válogat a pia­ lami Pénzverő néhány év előtti katalógu­ con. S talál is egyet-mást: az elefántcsontsában láttam ugyanilyet. Alpakkából ké­ berakásos, ezüst desszerteskészlet éppúgy szült. Szegényke... megtalálható, mint az ezüsttalpú kristály­ BÁLINT GYÖRGY RUDOLF váza, vagy egy szép bonbonnière. Fest- tizenharmadik oldal �■ .<11— Apor Vilmos üzenete Òt éve avatták boldoggá a vértanúhalált halt püspököt A kereszt erősíti a szelídeket és szelídí­ ti az erőseket Apor Vilmos ' 1997. november 9.-én Rómában i avatta boldoggá 11. János Pál pápá a: Szent Péter téren sok ezer hívő, j köztük közel négyezer tnagyáf zá- ‘ , rándok előtt az 1945 húsvétján már( tírhalált halt^áró Apor Vilmos volt j ' íí^gyar püspököt. De ki is volt ő, és . mit üzen példamutatása nekünk, ma élőknek? Dr. báró altorjai Apor Vilmos törzsökös szé­ kely főnemesei családból származott. A le­ genda szerint Csaba királyfi Upor törzsének leszármazottja. A Háromszék megyei Apo­ rok ősi otthona, a Jókai által is megénekelt Bálványosvár a hasonnevű, cukorsüvegalakú kősziklán állott. Az erdélyi politikai életben állandóan szerepet játszó család tag­ jai a legnehezebb időkben is hűek maradtak katolikus hitükhöz. Miután az egykor nagy­ kiterjedésű családi birtokuk már csak né­ hány száz holdra zsugorodott össze, a család férfi tagjai nemzedékeken keresztül hivatalnokoskodással keresték kenyerüket. Apor Vilmos, mint a kilencgyermekes csaIád egyik legfiatalabb gyermeke született 1892, február 29-én Segesváron. Középis­ koláit jezsuita kollégiumokban végezte, teo­ lógiát az innsbrucki egyetemen tanult, ott is doktorált. 1915-ben szenteltek pappá. Gyu­ lán volt káplán, majd katonalelkész egy kór­ házvonaton. 1918-tól plébános lesz Gyulán. Már ekkor, fiatal papként ismert volt a sze­ gényekért vállalt felelősségérzetéről, akik­ nek otthont is létrehozott. A győri püspöki széket 1941. március 2án foglalta el. Mint püspök bátran szembe­ szállt az a hatalom túlkapásaival, mindent el­ követett az üldözöttekért, fellépett a győri zsidó gettó építése ellen, még Hitlernél is magánlevélben tiltakozott. A frontvonal 1945 húsvét tájékán elérte Győrt. Nagyhétfőn és Nagykedden a mosoni Dunaág és az Öregrába összefolyá­ sának háromszögén álló Püspökvár csonka­ tornyáról már látni lehetett a harcok ke­ reszttüzébe került falvak égő házait. Nagy­ szerdán, 1945. március 28-án délelőtt már Győr ellen is okádták a tüzet az orosz ágyúk. A védők visszavonultak a két folyó északi, oldal ? "3 illetőleg nyugati oldalára. Átkelésük után felrobbantották a hidakat és új állásaikból aknatüzet zúdítottak a belvárosba bevonuló oroszokra. Az ősi vár több méteres falaiban sem az orosz ágyúk, sem a német aknák nem tud­ tak kárt tenni. De ott állott a közelben védelem nélkül - a Szent István által ala­ pított székesegyház. A püspök a becsapó­ dások morajáról próbált a találat helyére következtetni. Amitől félt, délután három órakor bekövetkezett. Egy gyújtóbomba eltalálta a tornyot. Az égő torony rázuhant a templom tetőzetére és azt felgyújtotta. A szörnyű hír annyira megrendítette a püs­ pököt, hogy ledőlt az óvóhely pihenőjére és keservesen sírt. Nem sok ideje maradt azonban a bánkódásra. Az óvóhely ^tájában hamarosan megjelen­ tek a „felszabadítók”. Apor püspök kitörölte szeméből a könnyeket és a szárnyai alá mene­ kült hívek elé állva méltóságteljes nyu^lommal fogadta a betolakodókat. Nagyszerdán jártak első alkalommal szovjet katonák a Püspökvárban: „géppisz­ tolyok, revolverek szegeződtek a mellek­ nek, az értelmetlen kiabálásokra a kezek a magasba lendülnek és kezdődik a motozás. Vilmos püspök sem kivétel. Személyesen áll őrt az ajtóban. Már öt-hat külön erre a célra vett zsebórát leadott, de mindig újak jönnek, követelőznek, s géppisztollyal ha­ donásznak. A püspök türelme határtalan. Jóságos szeme hol mosolyog, hol szikrázik az elszántságtól...” Egész éjjel nem aludt. Nagycsütörtökön reggel korán elmondta - clctc utolsó szentmiséjét az óvóhelyen. A nap folyamán eltávolodott a harci zaj, de egymás után özönlöttek a katonák: „fosz­ togatnak, követelőznek. Vilmos püspök áll­ ja a harcot. Velük megy a pincébe, a torony­ ba, mindenütt ott van, ahol veszély fenye­ get”. Egy igen durván fellépő csoport veze­ tőjével vitába keveredett. A vezető félre akarta lökni az ajtóból. A püspök nem enge­ dett. Erre az egyik szovjet katona nyeglén oda szólt a vezetőnek: „Eressz bele néhány >1 golyót a hasába! Amikor a katonák eltávolodtak, valaki a várba menekültek közül arra kérte a püspö­ köt, hogy ne kerüljön összetűzésbe az oro­ szokkal, mert még baja lehet belőle. A püs­ pök a rá jellemző szelíd határozottsággal azt felelte, hogy azokat, akiket rá bíztak, min­ den áron meg fogja védeni. A Nagycsütörtökről Nagypéntekre vir­ radó éjszakát átvirrasztotta. A nagypénteki csonka mise bemutatásáról már szó sem lehetett, de kora reggel felolvasta Krisztus szenvedésének evangéliumi történetét. w',Sohasem volt az olyan megrázó, mint azon a napon, abban a lelki állapotban”. Úgy tíz óra tájban kisebb vöröskatona csoport érkezett. Végigjárták a pincehelysé­ geket, de nem követelőztek. Ellenkezőleg. Feltűnően barátságosan viselkedtek. Közü­ lük az egyik magyarul is tudott. Az óvóhely lakói még derültek is rajta: „Papa Karcagról, neve Király, háborúban szoldát, maradni oroszban, elvette mama, én félmagyar, kicsi tudni magyar,..”. Akkor még senki nem sej­ tette, hogy a barátságos csoport küldetésé­ nek célja a helyzet kikémlelése volt. A nap folyamán a Győrbe érkezett orosz parancs­ nokság egyik részlege a Városházán, a másik a Tápintézetben ütött tanyát. Amikor a püs­ pök erről értesült, követeket küldött hozzá­ juk, hogy a püspökvár számára védelmet kérjenek a katonák garázdálkodása ellen. Mindkét helyen fogadták őket ugyan, sőt meg is hallgatták a püspök üzenetét, misze­ rint Ő személyesen tartotta vissza alattvalóit az oroszok előli meneküléstől, s most saját házában kell a túlzottnak hitt hírek valódi- �ê;. ï O - A J. ságát átélnie, de végül semmi védelmi biz­ tonságot nem ígértek nekik. A délután végén, úgy hét óra tájban visszajött a délelőtti barátságos csoport, ezút­ tal azonban meglehetősen ittas állapotban. Egy őrnagy vezette őket. Hangos szóval fiatal nőket követeltek, „krumpli-pucolásra és egy kis házimunkára”. A pinccfcljáróban szor­ goskodó asszonyok ijedtükben kiugráltak az ablakon. A kiabálásra a püspök azonnal felsi­ etett a tágas földszinti helységbe. A délceg termetű és vállas főpapnál is magasabb és tes­ tesebb őrnagy megismételte a követelést. A püspök határozott nemmel válaszolt, de megígérte, hogy a házimunkához szükséges csoportot önkéntesen jelentkező idősebb férfiakból és nőkből összeállítja. Az Őrnagy visszautasította az ajánlatot. Ragaszkodott a fiatal nők kiszolgálásához. A tolmács, egy Bé­ késcsabáról menekült és szlovákul gyengén tudó orvos, egyre ijedtebben próbálta vissza­ adni a heves vita mondatait. A katonák percről percre fenyegetőbben viselkedtek. A püspök azonban rettenthe­ tetlen maradt. Végül felhúzott géppisztolylyal kényszerítették arra, hogy lemenjen pincébe. Az őrnagy, miután három katonát az ajtó elé állított, hármat pedig a fiatal nők felkuta­ tására küldött, lement a pincébe. A püspök a lépcső előtt fogadta. A szovjet tiszt egyre go­ rombább lett. A püspök ellökte magától el­ lenfelének hadonászó kezeit és halhatatlanul kitartott eredeti álláspontja mellett, hogy a lá­ nyokat és fiatal asszonyokat nem engedi ki a házból. A minden érvéből kifogyott őrnagy végül olyan dühös lett, hogy kirántotta pisz­ tolyát. Lőni azonban nem tudott, mert a röp­ ke pillanat alatt, amíg kezei a fegyver kibizto­ sításával voltak elfoglalva, a püspök mögéje ugrott és két könyökét hátraszorítva és a lép­ csőn maga előtt tolva, az óvóhely elhagyására kényszerítette. Ettől kezdve villámgyorsan követték egymást az események. Felülről kétség­ beesett sikongatás hangzott. A katonák megtalálták az almáspincében elbújt fiatal nőket és ráncigái iák őket kifelé. A püspök felrohant az előtérbe. Utána a di­ ákkorú Pálffy Sándor gróf Annak nyomában két pap. A saját biztonságával egyáltalán nem törődő főpásztor feltartott kezekkel haragos „Hinaus!... Hinaus!” (Ki innen!) kiáltással kö­ vetelte a katonák távozását. Erre az őrnagy vagy egyik embere tüzelni kezdett. A sorozat első három golyója az elő­ tér mennyezetébe fúródott. A következő hármat a fiatal gróf kapta. Apor püspök is há­ rom golyót kapott. Az egyik jobb kaijánál a reverenda és ing kezelőjét lyukasztotta át. A másik a homlokát súrolta, de csontot nem ért. A harmadik, a halálos, a köldöke felett hatolt a hasüregbe. A homlokáról kiömlő vér vcgigcsorgott az arcán, és vörösre festette a kövezetei. A katonák „hősi tettük” következményét látva elengedtek áldozataikat és kiszaladtak az épületből. A püspököt két papja vitte le az óvóhelyre, ahol a tolmács-orvos elsősegély­ ben részesítette és megállapította, hogy azon­ nali operációra van szükség. Az óvóhely lakói könnyes meghatottságai szemlélték a csodá­ latos, szinte természetfölötti nyugalmat, amely a mindvégig eszméleténél lévő pártfo­ gójuk arcából-szemébŐl feléjük sugárzott. Amikor egyik munkatársa föléje hajolt és megkérdezte vannak-e fájdalmai, szelíden suttogta: „Köszönöm Jézusomnak, hogy Nagypénteken szenvedhetek!” Arra a hírre pedig, hogy a lányok és fiatalasszonyok meg­ menekültek, boldog mosollyal felelte: „Érde­ mes volt!” Még az éjjeli sötetsegben egy sodronyon átvitték a város túlsó oldalán fekvő kórház­ ba, ahol mcgopcrálták. De az orvosok min­ den igyekezete ellenére, már csak két napot élt. A kórházi lelkésznél meggyónt és felvet­ te a betegek szentségét: a Confiteort együtt imádkozta a pappal. Végső perceiben sem önmagára gondolt: »•,Még egyszer üdvözlöm papságomat... Le­ gyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsék romjaiból felépíte­ ni szerencsétlen magyar hazánkat!” Utána hangos imába kezdett: „Istenem, Atyám, a Te kezedbe ajánlom testemet, íelkemet! Jézus szentseges szíve bízom Benned! Felajánlom összes szenvedésemet engcsztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért is, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Is­ tent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes ma­ gyar hazáért és az egész világért! Szent Ist­ ván, könyörögj a szegény magyarokért! Ideiglenesen a győri karmelita templom kriptájába temették el, ahonnan 1986-ban vitték át hamvait a győri székesegyházba, még akkor is teljes titoktartás és a nyilvá­ nosság kizárása mellett. 1996 szeptemberé­ ben II. János Pál pápa is imádkozott sírja előtt. Öt éve avatták boldoggá báró Apor Vilmos püspököt, akinek üze­ nete és példamutatása a mai napig iránymutatásul és reménységül kell, hogy szolgáljon számunkra. (forrás: Horváth József - Apor Püspök élete és halála; az idézetek a szemtanúk visszaemléke­ zései) KOLTAY ANDRÁS első bécsi döntés emlékére S ^64 evvel ezelőtt, 1938. november 2-án szü-^i letett meg az első bécsi döntés. A kompro-j ‘misszumos megoldás szerint a Magyaror-^ jszágtól a trianoni döntés során elvett or-j kzágrészek közül 11927 km2-nyi területj ^tért vissza, 1 millió 60 ezer főnyi lakosság­ I gal, melynek 84^-a volt magyar anyany^l-! ívű„ illetve nemzetiségű (az 1941-es népjszámUfás adatai szerint). Magyarországoni Otörő lelkesedés fogadta a döntést, Babits jfíííhaly versben üch^özolte az eseményt. j i ! \Babits Mihály. Áldás a magyarra j I ^Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. jA haza, a haza egyenlő volt mindig íezer év óta már, és mindig az marad, ?mert nem darabokból összetákolt darab: jegy test a mi hazánk, eleven valami! jNem lehet azt csak ügy vagdalni, toldani. i 4 jMáskor is hevert már ellratözött tagokkal. jZsibbadtan áléit a bal^ erőszakkal. I i jDe mihelyt fölengedt fojtó köteléke, l jbitaai kezdeti a ver elapadt erébe. Visszakapta ami soha el nem veszett. íNagj^bb nem lett avval. Csak egészségesebb. í jLam, igaz jószágunk visszaér kezünkre, jbar 3 miág minden fegyvere őrizze. jMert erős a fegyver és nagy hatalmasság, jde leghatalmasabb mégis az igazság. mint a Dunánk és csillagok üga: mincs ember, aki azt torlaszolni tudja. I lÉl a nagy Isten és semmise megy kárba. I j Magyarok se lettünk pusztulni hiába, í hanem példát adni valamennyi népnek, í mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erős előtt meg nem hunyászkodna. j jErős igazsággal az erőszak ellen: ' jígy élj, s nem kell félned, veled már az Isten, j Kjeinek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok. Re maradsz, te varhatsz, nagy a te zálogod. jZsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, lés jön az igazsági, közelebb, közelebb... ií938. nor. 2-ií.j tizenötödik oldal �. .==if !ft^!^ì0!afiaiiaaftBf^^ ?n4W« a<ft a s ■■ ' . t,!.- -M- i' » £~ ■s ',n ********^^2?.'*''*' .................. ■ ■r-‘fi 'í^'' ■ « ■ ■ ■ÍZ o* . rt'wf íí— ........................... .: S ■ ■ hä »ffi ■ätii-! .fj Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Űr 'eked is szentnei kel : II. Játids'’TPál pápa október 6.-án 1 római Szent Péter térén “szentté! avatta Josemaría Eserivá y dej ^Balaguert (1902-1975), az Opus Dei j alapítóját. Az eseményen a 1több-j f százezer hívő, zarándok között jó J (néhány Pázmányos tanár és diák is jrésatt vett. A négy napos üt után íDr. Molina Istvánnal, az Opus Deii ! Helyi központjának igazgatójával,! ‘ az Orbánbegy líollégium vezető] é’ vei beszélgettünk. :'xfl:í ÍÍJÍS í a » J J - Igazgató Úr! Mit jelent Jőse maria Eserívának, az Opus Dei alapítójának a szentté avatása az Opus Dei, ill. az On éle­ tében? — A szentté avatás fő üzenete, hogy Josemaria Eservá nem csak a mi alapítónk, hanem az egyetemes Egyházhoz tartozik. Nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy még jobban megvalósítsuk az Opus Dei szellemét. - Magyarországon még kevésbé ismert az Opus Dei. Mi az Opus Dei fő mondanivaló­ ja, tartalma, szelleme? “ A lényeg az Opus Dei szellemében, hogy mindenkinek szentnek kell lennie: „Ne fe­ lejtsd el: Neked is szentnek kell lenned!”. Eb­ ből a szempontból fontos, hogy a mindenna­ pi munkában keressük ezt a szentséget. A lé­ nyeg, hogy a saját munkánkban - mindegy milyen munka- találjuk meg Krisztust, és mu­ tassuk fel Krisztust a többieknek. Az Opus Dei csak lelki támogatást nyújt mindenkinek. Fontos, hogy egyre nagyobb, mélyebb legyen a mi benső életünk, és mint a külső életünknek, a belső életünknek is szüksége van a megfelelő táplálékra. Mi ez a megfelelő táplálék? lérmészetesen a szentsé­ gek. Rendszeres, akár heti gyónás, napi szcntáldozás. De ugyanakkor nagyon fontos az imádság, hogy mindenki személyesen be­ széljen Krisztussal. Ezért mindenki naponta 10-20 percet imádkozik, ha lehet templom­ ban, vagy kápolnában, mert Krisztus jelen van a tabernákulumban. - Az Opus Deinek egyedülálló a jogi jellege az Egyházban. Az egyetlen ún. „személyi prelatúra”. Mi ennek a fiatal jogi intéz­ ménynek a lényege? tizenhatodik oldal •■(í ^0 Az Egyetemes Egyház, 2002. Róma (fotó: Jancsó G.) - 1982 óta személyi prclatúra az Opus Dci. Ebben a pillanatban ez az egyetlen az Egy­ házban, de biztos, hogy több is lesz, A sze­ mélyi prelatúrában a világiak és a papok együtt dolgoznak, bizonyos apostoli terv ér­ dekében. Mindenki tudja, hogy egyetemes a hívás az életszentségre. Ez a jogi forma rend­ kívül dinamikussá teszi a működésünket, A prelatúra élén egy prelátus áll, aki püspök. Az ő személyére a konzílium tagjai tesznek ja­ vaslatot a Szentatyának, aki a prelátust kine­ vezi. A kinevezés a prelátus élete végéig szól, A személyi prelatúrának nincsenek saját egy­ házmegyéi, területei. A világi tagok a helyi megyéspüspök joghatósága alá taroznak, akárcsak a többi hívő. - Ezen túlmenően, ebbe a jogi keretbe ho­ gyan integrálódnak a világiak, milyen a kapcsolat, az együttműködés a klerikusok és a laikusok között? - Világos, hogy a papoknak a fő munkája a prédikáció, a misék celebrálása, a szentségek kiszolgáltatása, a lelki vezetés. A papoknak nem kell dolgoznia más területen, mert a világiak minden más területen ott vannak, és „otthon” vannak. Van aki utcaseprő, van aki orvos, van aki miniszterelnök. Az Opus Deiben a világiak a papokhoz fordulnak, hogy megkapják a munkájukhoz szükséges kegyelmi forrásokat, amiről előbb már be­ széltünk. Az Opus Dei központokban is mindig világi személy az igazgató. A pap te­ szí a saját kötelességét, tudja mi a szerepe. Soha nem ő az igazgató vagy a vezető ezek­ ben a helyi központokban. Ha megértjük az első keresztények életét, az első gyülekeze­ tek működését, akkor közelebb jutunk az Opus Dei, ill. a személyi prelatúra intézmé­ nyének a megértéséhez is. - Mióta vannak Magyarországon és milyen apostoli tevékenységet végeznek? - A legfontosabb apostolkodás, mindig az Opus Dci tag saját tevékenysége, személyes munkája. Mi soha nem csoportokban dol­ gozunk. Én orvos vagyok, tehát én az orvos­ kollégáim között apostolkodom. Aki hallga­ tó, a hallgatótársai között apostolkodik. Az apostoli munka Magyarországon 1992ben kezdődött. 1995-től működtetjük az Orbánhegy Kollégiumot, itt az Orbánhegyi úton, ahol egyben az Opus Dci helyi köz­ pontja is van. - Milyen a légkör, a hangulat ebben a kicsi, alig 15 fős kollégiumban, ami azonban na­ gyon otthonosnak tűnik? - Úgy élünk itt, mintegy család. A légkör is családias, hiszen a kollégium nem laktanya, hanem valóban otthon. Éppen ezért, mint egy normál családban nem zárjuk kulcsra az ajtókat. Mindenkinek meg van a saját kis fel­ adata, amivel hozzájárul ahhoz, hogy a kollé­ gium jól működjék. Nagyon fontos a tanu­ lás, mert egy hallgató munkája a tanulás. �iIlii sÍ ’ : XS-Afe-í.: iS-S-S-'î-S'ÏS-'î Sí xxx-ílS-S-SsX&á&í i-î.S'ï.'S'ïS.'ï.'ï-.ïiiSS'Sïl-; J : XSSÍSSS A A A AÍS-íSSíftv.. A A A A A Aj iirïïiïiï-siïiïiïi igs«^5 í Sí-í'íS'» s-sís-ss--;., .. y-i -s s- s -s s -s s- s- s s- s * s < “>íí' .... *.... y A kollégiumban a lelki tevékenységek lehe­ tőségek és nem kötelező jellegűek. Az sem feltétel, hogy valaki katolikus legyen. Van nem katolikus diák is a kollégisták között. Szent Josemaría Eserivá élete - Májusban, a PPKE-JAK-on egy Eserívákonferenciát is rendeztek. Mi volt a konfe­ rencia pontos témája, ill. milyen tapasztala­ tokkal zárult? Josemaía Eserivá 1902-ben született - A budapesti konferencia egyik állomása volt a közép-európai Eserívá-konferenciáknak, melyek az alapító születésének 100. évfordulója alkalmából kerültek megrende­ zésre. Az itteni konferenciának a központi témája Eserívá tanítása volt az egyetemekről, az egyetem, ill. az egyetemista felelősségéről. Eserívá egyébként egész életében egyetemis­ tának tartotta magát. Az egyetem lehet az a hely, ahol az ember igazán fejlődni tud és nem csak az emberi tudományok területén. Az Evangélium szerint szeretnünk kell Is­ tent nem csak szívünkkel, hanem értel­ münkkel is. Ezért tanulunk. Roppant nagy az egyetemista felelőssége, hiszen fel kell készülnie arra, hogy később valamilyen mó­ don, kisebb-nagyobb csoport vezetőjeként - akár, mint családapa, vagy családanya - be­ folyásolja, ill. hatással legyen a társadalomra. - Hogyan élik meg az Opus Deit ért kritiká­ kat, értetlenséget, amelyek már nem annyira az Egyházon belülről, mint korábban, ha­ nem Magyarországon például egy neoprotestáns gyülekezet, a Hit Gyülekezete felől érik önöket? - Egyes emberek mindig kritizálnak, mert nem tudják mi az Opus Dei. Ha valaki ko­ molyan akarja tudni mi az az Opus Dei, milyen a szelleme, a hierarchikus felépíté­ se, kik azok a nume-ráriusok, agregátusok, szupernumerá-riusok, ill. milyen jogai és kötelességei vannak az egyes tagoknak; az ajtónk nyitva áll előtte, itt vagyunk. Van, aki más szempont szerint gondolkodik, mint mi. Természetesen meg kell érteni, hogy az Opus Dei célja, az egy természet­ feletti cél. Egyszerű emberi szempontból nagyon nehéz megérteni mi az az Opus Dei. Bécsben, ahol a regionális bizottság van, van egy szóvivő is, ill. egy informáci­ ós iroda. Aki érdeklődik, a szóvivővel is beszélhet és tájékoztató-anyagokhoz is hozzájuthat. - Végül egy személyes kérdés. Hogyan érzi itt magát Budapesten, hiszen On messziről érkezett ide, Mexikóból? - A nagyszüleim magyarok voltak. Nagy­ mamám sokat mesélt a magyar kultúráról, ételekről. Nem az ismeretlenbe jöttem. A magyar kultúra, történelem nagyon közel áll hozzám. Nagyon jól érzem magamat itt, úgy mint otthon. Barbastróban (Spanyolország). Szülei, minden megpróbáltatás mellett (üzletük tönkremegy, három legfiatalabb gyerme­ kük meghal) az egyszerű vallásos, élet­ erős légkört teremtik meg körülötte. 1918-ban belép a papi szemináriumba, noha még egyáltalán nem látja, hogy mi Isten szándéka vele. Gyakran fordul imádságaiban a Jerikói vak, Bartimeus szavaival ezért Jézushoz; „Domine, ut videam! — „Uram, add, hogy lássak!”. A teológiai tanulmányainak utolsó éveiben jogot is el kezd tanulni, ami miatt a nya­ rakat is keményen végig kell tanulnia. 1925-ben pappá szentelik. Hittant tanít, betegeket látogat, magánta­ nárként római és kánonjogot tanít. 1928- ban látja meg Isten szándékát: minden ere­ jét annak a szolgálatába kell állítania, ami­ ből később az Opus Dei lesz. 1930-ban is­ teni sugallat hatására láqa meg azt, hogy az Opus Dei a nőknek is szól, nemcsak a fér­ fiaknak, ahogy azt korábban gondolta. A polgárháború szétrombolja az első tes­ tületi létesítményeket (diákotthon stb.), ő is menekülésre kényszerül, és csak a há­ ború után tér vissza Madridba és nyitja meg új diákotthonát. A madridi püspök kiáll mellette és támogatja akkor is, ami­ kor egyházi körökből is sokan támadják. 1943-ban létrehozza a Szent Kereszt Papi Társaságot, ami az Opus Dei saját papjait foglalja magában. Az Opus Dei tehát egy teljesen új pasztorációs és jogi alakulat az Egyházban, ami egy új gondolkodásmó­ dot is igényel. A világháború után számos országban ter­ jed el az Opus Dei. Eseriva Rómában te­ lepszik le, ahol felépíti a férfiak és a nők kiképzésére szolgáló központot. Római prelátus lesz, a Pápai Teológiai Aka­ démia tagjává, a Szemináriumok Kongre­ gációjának, majd az Egyházi Törvény­ könyv hiteles értelmezésére alakult Pápai Bizottság konzultánsává nevezi ki őt a pápa. Életének utolsó éveiben sok utazást tesz főként Európában és Dél-Amerikában. 1975-ben, Római dolgozószobájában hal meg. Ébrenjárók (magyar film, 2002) Budapest kezdettől fogva kedvelt fielyszíne 3 magyar filmeknek. iSz ezerareü magyar világ­ város hol lendületes, színes, fejlődő, ugyan­ akkor műemlékekhen gazdag, szökőkutas parkokkal, árnyas, hangulatos utcákkal teli képeslapként, hol elidegenedettsegtől átha­ tott, nyomasztó útvesztőként jelenik meg a mozi tükrében. így van ez különösen az első nagy)átékfilmjüket rendezők esetében. Adott egy változa­ tos épületeket, érdekesebbnél érdekesebb ka­ raktereket rgtö metropolis. Szabadjára en­ gedjük a fantáziánkat: beleoltunk egy izgaímas, fordulatos, de legalábbis tartalmas törté­ netet, és bekapcsoljuk a kamerát. Példákhoz nem kell messzire visszatekin­ teni a múltba. A vidámabb művek közé so­ rolható a Pizzás, a Valami Amerika, de lé­ nyegében itt említhető a Moszkv’a tér is. Rezignált hangvételű alkotás az I love Budapcst, amihez Hasonló szem-léletetű az Ébrenjárók; Miklauzic Bence diplomafilmje is Budapes­ ten játszódik. Főszereplői egyetlen éjszakán veszik nyakukba a várost. Sándor (Gazsö György), a tapasztalt könyvelő; Anna (Márkó Eszter), a cigarettaárus lány; és Bandi (Eászlo Péter), a fiatal villanyszerelő magányosan, re­ ménytelcnúl múl próbálja váratlan feladátát telje* sfteni, sok szerencsétlen helyzetbe kevered­ ve. Nemcsak ők, de a mellékszereplők is ala­ csony életszínvonalon élnek, és viselkedésük valamilyen szinten deviáns, vagy azzá válik. A film érdekessége, hogy központi motívu­ ma a fény illetve az elektromos áram, ami a kihall pesti utcákkal együtt jellegzetes hatást eredményez a vásznon. A cselekmény (a Pindroch Csaba által alakított Anna bátyjá­ val együtt) három és fél szálra oszlik, ami többször keresztezi egymfet, majd végül egybefonódik. Ez a történctvezetcsi stílus is egyedi jelleget kölcsönöz, bár a cselekmérry - a benne rejlő ötletek miatt - lehetne kidol­ gozottabb. Gazdagíg'a a művet, hogy a sze­ replőgárdát erősíti az azóta elhunyt Hunya­ di Eászló és SimÓ Sándor, valamint feltűnik Gothár Péter, sőt, az egykoron népszerű gyerekszínész, Kovács KSsztián is. Az Ébrenjáróknak mondanivalója azon túl, hogy érdekes élethelyzeteket kapcsol össze sajátos hangulatban, nincs. Mégis képes újat adni, eltérő képben ábrázolni Budapestet a fenti filmekhez képest, amit jól jelez, hogy a 33. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb férfialakítás, valamint a legjobb első filmes forgatókönyv díját, továbbá, az internetes szavazók közönségdíj át. Egyébként jogi szempontból is figyelemre méltó, Ugyanis a stábot nem zavarta különősebben a gazdasági reklámtevékenység­ ről szóló 1997. évi LVIII. törvény ami tava­ lyi módosításával megtiltotta a dohányáruk reklámozását... Értékelés: tízből líet SZAM0S MÁRTON tizenhetedik oldal �A forradalmárok rejtélyes halála Az 1956-os forradalom és szabadág-1 ■ harc némely részlete máig tisztázat-:: lan. Szeretném elemezni azt az ü^et, mely máig nem hagyja nyugoH- j ni Salgótarján városának lakosságát. : A két vezető forradalmárnak, Hadady ; Rudolfnak és Har-gitay Lajosnak nc■ ve az összes salgótarjáni koncepciós perben visszatérnek; rejtélyes balálu! kát máig nem sikerült minden kétsé­ get kizárva tisztázni. A két acélgyári ff *dolgozó 1956. december hó 8-án tűnt j lel, tehát a salgótaijání sortűz napja- ’ í nak éjszakáján. Azóta nyughelyük is-1 | meretlen helyen van. Ózv Hadady ' Rudolfné és özv. Hargitay Lajosné se-; j gítségével próbáltam az eseményeket | rekonstruálni. Ax általam készített : videofelvétel, mint primer forrás a í i Birtokában van. . .......... • A december 8-i sortűz után megindultak az emigrá lások, a gyári dolgozók közül sokan elhagyták az országot, köztük Fancsik György is, aki a két forradalmár egyik helyettese volt, és aki szerepet vál­ lalt a forradalom alatt használt fegyverek elrejtésében is. Az emigrációs hullámmal ellentétben, a két forradalmár családjával nem távozott külföldre, hiszen ahogy Hadady Rudolf fogalmazott: „En nem megyek, mert én nem tettem semmit, amiért el kellene mennem.” A külföldre való távozás egyébként korántsem lehe­ tett volna olyan könnyű vállalkozás a két család számára. A Hadady-család ekkor 4 éves fiúcskát nevelt, míg Hargitayné de­ cember 12-én szülte kislányát, és az egész időszak alatt hol otthon pihent, hol a kór­ házban tartózkodott. Ilyen körülmények között igencsak veszélyes lett volna útra kelni, „...ha akartunk volna mehettünk volna, hiszen autó, minden rendelkezésre állt, de a férjem nem akart, Lajos nem akart, Béla bent volt a kórházban...” (dr. Magos Béláról van szó, aki szemműtétje miatt visszatért a kórházba) A két család egyébként nem igen tartotta egymással a kapcsolatot, nem egy baráti társaságba tar­ toztak. December 8-án este fél nyolckor érkezett Hadadyékhoz egy fiatalember, aki azzal a csellel hívta be Hadady-t a gyárba „...hogy Lajos üzent, hogy men­ jen be.,.”. Eközben Hargitayéknál, a már több napja a ház körül ólálkodó Fehér Gyula is megjelent, aki hasonló módszer­ rel csalta be Hargitayt is a gyárba. Arról a Fehér Gyuláról van szó, akinek neve több helyen is előfordul, mind a Magos, mind az Erdődi-perben, mint érdektelen (sic!) tizennyolcadik oldal tanú. Az otthon maradt feleségeknek semmilyen információjuk nem volt férje­ ik hollétéről, csupán másnap jutott bizo­ nyos értesüléshez Hadadyné a gyárban, hogy férjét előző éjjel a pufajkások elvit­ ték. Megindult rögtönzött keresése: ?5 * ..mentem a rendőrségre, utaztam Bu­ dapestre, mentem a Kacsa u-ba... A rendőrségen tagadták a két forradalmár letartóztatásának még a hírét is, Budapes­ ten a Főügyészség mindezt egy hivatalos papírral is megtoldotta. A nagy hazugsá­ gok és rejtélyek innen kezdődnek, kik vit­ ték el őket pontosan, hova vitték, mikor és miért tagadja az állami gépezet még el­ tűnésüknek hírét is. A bürokratikus falak megálljt paran­ csoltak. Az első „igazi” nyom csak hetek­ kel később érkezett egy újsághírben, mi­ szerint kifogtak az Ipolyból két hullát, Hadadyné nyomozása folytatódhatott férje után, míg Hargitayné sajnos nem tudott „bekapcsolódni” a kutatásba, mert néhány hetes csecsemőjét gondozta, A balassagyarmati temetőben némi infor­ mációhoz juthatott két sírásónak kö­ szönhetően, akik közölték vele, hogy az állítólagos tetemeket bevitték a kórházba és ott boncolták is őket, A később meg­ kérdezett kórházi kapus pedig „elszólta' magát, kiderült ugyanis, hogy tényleg behoztak két hullát, akiknek ruházatáról — az elmondottak alapján - Hadadyné kétséget kizáróan meg tudta állapítani, hogy férjéről és munkatársáról van szó. A nyomok újra a temetőbe vezettek, ahol két sírásó segítségével megpróbálták be­ azonosítani a forradalmárok feltételezett sírhelyét. (Az, hogy a két sírásó ugyanaz a két korábban megkérdezett személy volt-e vagy sem, azt nem tudjuk, de ha Igen, a kérdés az, miért küldték Hadadynét a kórházba, ahelyett, hogy egyből megmutatták volna a feltételezett sírt.) A sírásók közül az egyik végül is megmutatta azt a helyet, ahova elvileg ők maguk (!) temették ládákban a holteste­ ket. A lápos kietlen területen nem volt semmijei, nyom, amely a későbbiek so­ rán támpontot biztosíthatott volna az eredményes kutatáshoz. A feltételezett sírhelyen volt ugyan egy öntöttvas ke­ reszt, de az idők során az eltűnt. Nem sokkal később Hadadyné visszatért a te­ metőbe a feltételezett sírhelyhez, ahol néhány gyertyát gyújtott és imádkozott. Ekkor krimibe illő esemény történt. A semmiből előtűnt egy bőrkabátos férfi, aki megfenyegette, hogy az életével ját­ szik, ha többet ide jön, A kommunista megtorlás elkövetkező 30 évében Hadadyné félelmében és még élő család­ tagjait érhető támadásoktól reszketve, soha többet nem kereste fel a feltétele­ zett sírhelyet, 1989-ben a két család kérte az exhumá­ lást, Hadadyné által még 1956-ban készített rajz alapján a megváltozott helyi körülmé­ nyeket is figyelembe véve megkezdték a két forradalmár testének kihantolását. Sajnos az exhumálás eredménytelenül végződött, A területen mindössze egy nagyobb kŐ jelen­ tett bizonyos támpontot, amelynek helyze­ te az elmúlt 35 évben sem változott. Egyéb támpont nem igen állt rendelkezésre a csa­ ládtagok számára. Az exhumálásról készí­ tettek egy filmet (az Engesztelőt), melynek utolsó példánya (a családtagok részére bo­ csátott filmek elvesztek) még megtalálható a filmgyárban. Az, hogy mennyire lassan változnak az idők a rendszerváltozás után is, azt „Az elhallgatott igazságról...” című cikk névtelen írója bizonyítja a leginkább, még 1991-ben, amelyben újra előkerülnek a „ré­ gi” reflexek. A sors iróniája, hogy azt az is­ meretlen személyt, aki Hadady Rudolfot 1956. december éjjelén elvitte, Salgótaijánban Hadadyné 30 évvel később felismerte egy buszmegállóban. Sőt, az ismeretlen is felismerte Hadadynét. Az illető a számonkérő kérdésekre (mint később kide­ rül) ismét hazugságokat válaszolt. 1993-ban kérte a két család a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatalt arra, hogy a rejtélyes gyilkosságot kiderítse. A hivatal által kiadott határozatból kiderül, hogy az eltelt hosszú évek miatt a nyomozás eredménytelen volt, ill. bizonyítékok hiányában a feltételezett tettesek ellen (Pribeli József és Horváth Károly) eljárás „véletlenül” nem is kezde­ ményezhető, vagy éppenséggel ha kezde­ ményezhető is lenne, az már úgyis elévült. Arra a gálád vádra, miszerint Hadady Ru­ dolf SS tiszt (hadnagy) lett volna, kutatá­ som meghozta az eredményt. Nemhogy SS tiszt nem volt, de még katona sem. Az első exhumálási kísérlet tehát ku­ darccal végződött, de azóta újabb bizonyí­ tékok kerültek elő egy feltételezett sírhely­ ről. Idén tavasszal várható, az engedélyek megérkezése után a második exhumálási kísérlet. Ugyanis az eseményeket felpör­ gette Szokács László könyve, aki riportot készített néhány olyan emberrel, akiknek „biztos” tudomásuk van az eltemetett for­ radalmárok feltételezett sírhelyéről. GARAMI GERGELY �AZ OSIRIS KIADÓ OKTÓBERI ÚJDONSÁGAI Hóman Báhnt: A történelem útja 3800 Ft Bloch, Marc; A feudális társadalom 4980 Ft NEMZETKÖZI JOGI OLVA.$ÓkÖNVV A FEUDÁLIS TÁRSADALOM fcr Ml- Ml lY* Sít MEd* fj tUk MAGYAR BÜMTETŐJOG Boyer, Paul - Nissenbaum, Stephen: Boszorkányok Salembei 2480 Ft Sallai Gergely: Az első bécsi döntés 1980 Ft » -v Ars * í s ■ / í -»tXTJSiP EVROPA ---- 1 OK riMlffE^ » CFvdiz^iCiO i’Oi.i riKíÁi KOMAlüNIKzVJÓ Györffy György: A magyarok elődeiről és a boidoglalásról 3200 Ft Nagy Boldizsár - Jeney Petra (szerk.): Nemzetközi jogi olvasókönyv 4980 Ft Erdösy Emil - Földvári József - Tóth Mihály: Magyar büntetőjog. Különös rész 3780 Ft Mazzoleni, GUnpietro: Politikai kommunikáció 2780 Ft Goudsblora, Johan: Tűz és civiUzáció 2280 Ft Gelencsér Gábor: A 'Htanlc zenekara. Stílusok és irányzaíok a hetvenes évek magyar fibnmávész&éb&i 2480 Ft MH i feXJWH Ml MAÍÍVAR TÖRTÉNT r M etió becsi dl & Öítaipöi^öií Tóth István György (szerk.): MOlenntuini magyar történet 6980 Ft Davies, Norman: Európa története 6500 Ft A köletdc m^Aásárolhatók Földes Gábor: Adójog 2980 Ft a PPKE JAK lustitianus Könyvesboltban (1088 Budapest, Szentkirályiu. 30 Tel,: 327-0781) az OSUaS KÖNYVESHAzbAN (1053 Budapest. Veres Pálné u. 4-6. Ttel./fajc 318-2516, 266-4999), és a nagyobb könyvesboltokban vagy megrenddhetfik az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODATÖL (1133 Budapest, Váci út 100 Tel. 452-0594,452-0595. fax 452-0596) ívunuősirístöa/la fai ostrí^iaíio@>maiLiiabina hu bahjsi&maiLdattinet fai Földes Gábor (szerk.): Pénzügyi jog 2980 Ft Shaw, Malcolm N.: Nemzetközi jog 4980 Ft Bánd! Gyula: Környezetjog 3800 Ft Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények 2980 Ft Tarkovszkij, Andrej: A megörökített idő 2480 Ft Munkás, paraszt, értelmiség munkauerseny lazában ég! - 1. rész Az ítélet előző (2002/7.) szá­ mában esett szó arról a nem­ rég megjelent antológiakötet­ ről, mely a fenti címet viseli, és az agitatív költészet 194556 között megjelent remekei­ ből válogat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak felveté­ sére, milyen felelősséggel ren­ delkeztek az írók, költők, mű­ vészek a kommunista diktatú­ rában. Az ítélet eljövendő számaiban pedig ezentúl minden alkalommal bemuta­ tunk egy-egy költeményt a kö­ tetből - egyszerre kedvcsiná­ lóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpen. Lukács Imre: yörös csillag arany kalásszal (részletek) Hazám: e föld és dolgos népe, a szívem érted ver, dobog. Érted épülnek házak, gyárak. hidak, iskolák, traktorok. Érted harsog a munkaverseny; a bő vetés néked terem, téged köszönt ujjongva versem a szabad magyar földeken. Hazánk: népem és drága Pártom, zászlós jelvényed közepén vörös csillag aranykalásszal utat mutat, ragyog felém. Te lüktetsz rég szívem verésén, húsz éve bennem él a hit: a kommunisták harcos pártja a győzelemre megtanít. Utad börtön, bitó jelezte, de vasbetonként állt a Párt. Sallai, Fürst, Ságvári, Rózsa s a többi mártír száz halált vállalt: szabad legyen az ország, a nép, a munkás és paraszt. Mire gyengék voltunk magunk­ ban. Szovjet Sereg meghozta azt. Hároméves tervünk naponta újabb és újabb győzelem, két és fél év alatt elvégzik a gyárakban és földeken. S mire tíz évig csak titokban gondolhattunk párom meg én: megszületett Marika lányunk a Terv első esztendején. Ezt mondja minden, ami szép itt s minden kacagó kisgyerek... és mi szülők megvédj ük nékik jövőnk: a boldog életet. (me^elent: 1951) Hogy országunkat, szép ha­ F.’» zánkat urak országává tegyék, hogy a munkásnak és paraszt­ nak r-'b. újból megláncolják kezét. Trockisták, kémek, szabotőrök törtek reánk - de itt a Párt és dolgozó népünk nevében kiáltott harsányan megálljt! Ezt érzem lányom nevetésén s kacagásán is érzem ezt, erre kéri Rákosi Mátyást Kistelek, Miskolc, Budapest, tizenkilencedik oldal �In memóriám 1956 Nagy Imre miniszterelnök felhívása a magyar néphez m 11 Í956. november 4. »/fi Nagy Imre beszél, a Magyar Nép­ köztársaság minisztertanácsának elnö­ ke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demok­ ratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! ~ a kormány a helyén van! - ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” A szovjet csapatok november 4-én, vasár­ nap hajnalban kezdték meg „Forgószél” hadműveletnek nevezett támadásukat Bu­ dapest ellen. A miniszterelnök közlemé­ nyét először reggel fél hat körül sugározta a Szabad Kossuth Rádió, nyolc óra hét percig többször megismételte, majd örök­ re elnémult. A beszéd tartalmával ellentét­ ben a magyar honvédség a sokszoros túl­ erő láttán visszavonult. A felkelők Buda­ pesten azonban nem tették le a fegyvert, hanem szembeszálltak a szovjet túlerővel. A körút és az Üllői út sarka a harcok közben ÁVH-s katonák holtteste a Köztársaság téren a Pártbizottság épülete előtt 1 " h 1 : 'Ai Felkelők a Bródy Sándor utcában az első harcok után . -ra : .* .X' —* » 1 I Egy mozi homlokzata Százéves a kolozsvári Mátyás-szobor 2002. október 12-én volt a Fadrusz János J román felirattal látták el. A város vezetése által készített kolozsvári Mátyás-szobor j az utóbbi néhány évben is tett kísérleteket felavatásának százéves évfordulója. Bár a a jelképerejű szobor ellehetetlenítésére. szoborállítás terve már 1882-ben felme­ Ez természetesen nem véletlen, hiszen rült, a pályázat kiírására csak 1894-ben ke- I Kolozsvár a magyar kultúra egyik legfonrült sor. A szobor alap­ kövét 1896-ban rakták le, időközben az alkotó a !^* í ' párizsi világkiállításon ï' nagydíjat nyert művével, * mely 1902-ben érkezett 1 meg Kolozsvárra. Az $ avatási ünnepségen az 1.1 uralkodót József Ágost « főherceg képviselte. A Mátyás-szobor 1918 után természetesen vál­ lalhatatlanná vált az új urak szemében, de - sok más alkotással ellentét- J ben - megúszta az el- 3 pusztítást vagy áthelye- s zést, csupán a Hunyadi- k címert távolították el a B talapzatról, valamint azt " tosabb központja volt, főtere pedig egy­ ben képletesen szólva Erdély főtere is volt. Csak az utóbbi néhány évben több­ ször megpróbálták elvinni a szobrot (res­ taurálás címén), ásatásokat kezdtek a tö□ vében a dákó-román el­ B mélet igazolására, a polB gármester népszavazást .. sQi t II 1 ' ’ í ■* >1 ■ X 'tx H sugallja, Mátyás valójá■ 'd ban román volt. A hely- ff I 'ár:. B kezdeményezett a beol­ vasztására, a talapzatára H került új tábla pedig azt 1 béli magyarság többször is tüntetett a tervek és O döntések ellen. Minden kísérlet ellenére a szobor még ma is áll, túl fogja élni azokat, akik összeU rezzenek puszta látváK nyától, és néma ŐrszemIH ként kíséri figyelemmel a M magyar kultúra elpusztí­ ts tásán faradozókat. —Kúrán — � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 8. szám 2002. november 4. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. november 4. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1509kb+5527kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_8_20021104 Relation A related resource T00049 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_8_20021104 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/617b092c6455f3b31a82933bc5cc1b7a.jpg 2e3fabb19d549c08eb23fb934f537394 https://omeka.ppke.hu/files/original/413d40fd353871d608d7af2010848a7b.pdf bb6b8899d1486b71bd2e433dab75cecc PDF Text Text J2.OO2.12-2.5 V. évfolyam, 9. szám e-mail: itelet01@fiotmaiLcom honlap: wwyv.itelettk 2002. november 25. �I A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 55 A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) vájjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle «•,Kis szeleburdi voltam’ Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem ér véget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban Iájuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata >-A nagy sikerre való tekintettel idén is megrendezésre kerül a kari TDK, November 25-én, fél kettőtől, a Dísz­ terem falai között kerül sor a meg­ mérettetésre. Az előadott dolgozato­ kat és az opponálókat egyaránt mi­ nősítik. A legjobbak pénzjutalomban részesülnek. A kari TDK felkészülés a 2003. április 17-18-án sorra kerülő OTDK-ra, amely Debrecenben lesz megrendezve. A TDK-ra minden ér­ deklődőt szeretettel várnak a szerve­ zők. ">■ A Jogbölcselet Tanszék ismét elsőként hirdette meg a vizsgaidőpontokat a 2002''2003, I, félévére. Lehetőség van elő­ vizsgára december 9, és 13. között. „Rendes vizsga” december 16. és 2003. január 31. között tehető le. Utó- és javító vizsgalehe­ tőség február 3-15-ig. Telefonos jelentkezésű vizsgák: január 31., február 1., február 3. A vizsga díja 1000 forint. A vizsgákra de­ cember 14-ig lehet jelentkezni. >- Lassan itt a vizsgaidőszak, ezért es­ sen pár szó a „technikai” részletekről is. Mint bizonyára mindannyian tudjá­ tok, az idei vizsgaidőszak 2002. de­ cember 16-án kezdődik, és 2003. ja­ nuár 31-ig tart. Az UV Időszak 2003. február 3-tól 14-ig tart. Február 17-e után vizsgázni nem lehet. Vizsgára jelentkezni december 13-ig lehet. Ha a kedves versenyző ezt elmulasztja, vagy a megadott vizsganapon nem jelenik meg, az illetékes tanszék nem köteles újabb vizsganapot biztosíta­ ni. És most a feketeleves; a vizsga el­ mulasztása félévismétlést von maga után. Jól gondoljátok meg! 3^ A Karon idén mutatkozik be a Neptun számítógépes rendszer. Sokan közületek már ismerhetik. A jelentősége elsősorban abban van, hogy ezáltal a vizsgára jelent­ kezéssel együtt járó sorbaállás megszűnik. Minden hallgató kap egy kódot, amivel beléphet a rendszerbe. A Neptun bonyo­ lítja a vizsgára jelentkezést, a tárgyak fel­ vételét, az adminisztrációt. Az utolsó vizsga után pár perccel megvan a hallgató átlaga, várhatja a beiratkozást. A gépben minden hallgatóra vonatkozó adatot tá­ rolnak (felvett tárgyak, speciálkollégium­ ok, aláírások, jegyek, vizsgakötelezettsé­ gek). A rendszer a Ti érdeketekben jött létre, célja a gyorsabb adatkezelés. És még valami. A rendszer már él. >> Rendkívüli közlemény! A Tanul­ mányi Osztály, átalakítás miatt, a jö­ vő hónaptól ideiglenes helyre költö­ zik. Az új objektum a következő ko­ ordináták alapján fedezhető fel: 28­ as épület, büfé szint, lépcsőtől balra. Aki így nem találja, az keresse a Ta­ nári Klubbot. Megértéseteket és tü­ relmeteket kéri a TO. Nekem jutott a 3J.megtisztelő” feladat, hogy közöljem, vizsgát halasztani idén félévkor sem lehet. Aki mégis megteszi, arra félévismétlés vár. Polgári jogból pél­ dául egy félévben legfeljebb két vizsga teljesíthető, akinek ennél több kollokviu­ mot kellene letennie, a félévet nem tudja teljesíteni. Aki minden kötelezettségének eleget tesz, azt szeretettel váija a „beirat­ kozás” 2003. február 1-én (levelezős, számtávos), 3-án, 4-én, 5-én, illetve 17én, 18-án, 19-én. Március 17-e után semmilyen jogcímen nem lehet beiratkozni. Az idén nyáron végzettek első­ ként kaptak ajándékot - nevezete­ sen egy kitűzőt az egyetem címeré­ vel - diplomaosztójuk emlékére az egyetemtől. Hogy ne érezzék kire­ kesztettnek magukat azon többiek sem, akik korábban végeztek és ajándék nélkül távoztak, lehetőség van arra, hogy a HÖK-irodán 500.HUF ellenében magukhoz ragadja­ nak egy ilyen csecse-becsét (igen mutatós egyébként). Hogy ez így már nem is ajándék? Nyugalom, a többiek is kifizették az árát - csak éppen félig-meddig a diplomázás­ kor befizetett csekk összegébe épí­ tetten. Egy szó, mint száz: aki már végzett, és akar magának Pázmánycímeres kitűző-jelvényt, menjen a HÖK-be (8h-tól 16h-ig)! Még élünk Kergetett a tatár... túléitük Hozzánk költözött a török röpke százötven évre... kibírtuk. Osztrák sógoraink még tovább maradiak.., ezt is átvészeltük Ilákóczi szabadságharcát leverték... talpra álltunk. Világosnál letettük a fegyvert... mégis meg­ maradtunk. A vesztes oldalon álltunk az első válógbáborúbaii... megfogyatkozva bár, de össze­ szedtük magunkat. A vesztes oldalon áUnink a második világhá­ borúban is... újra felépítettük az országot. Együtt éltünk szovjet „barátainkkal” negyven ívig... úgy hisszük, most újra szabadok va­ gyunk. Megannyi tragédia és sorscsapás, melyek kö­ zül bármelyik az ország, majd a nemzet eltű­ néséhez vezethetett volna. Mégis itt va­ gyunk. Csodálatos bizonyítéka ez szívóssá­ gunknak, tűrőképességünknek, toleranciánk­ nak, Ezek a különleges képességek (is) segí­ tettek minket abban, hogy ma, 2002-ben még magyarként, magyarul. Magyarországon él­ hessünk. Azonban újabb viharfelhők gyülekeznek a láthatáron, mit gyülekeznek, már zuhog és villámlik is cgyszenc. Hiszen bár a képessé­ geinket ősidők óta génjeinkben hordozzuk, nem enyészhettek el évtizedek alatt, de ha nem tudnak napvilágra jutni, nem is segít­ hetnek nekünk. A kulturális Alzheimer-kór rohamosan sú­ lyosbodó tüneteire pedig mihamarább vála­ szolnunk kellene. Minden fronton támad az Olcsó, a Talmi, a Gagyi. Ez a liároin tábornok vezényli az eszünk és lelkünk elleni totális offenzívát. Sajnos, mint általában a történelem­ ben, most is a legtöbbet az árulók segítenek nekik, A sajtóbán, a televízióban, a rádióban, az irodalomban, a zenében és a képzőművé­ szetben is ők diktálják már a tempót. Alapos haditervvel és mindent elsöprő sereggel pusz­ títják évszázadok alatt felépített kultúránkat, teszik nevetségessé megtartó erejű nemzeti mítoszainkat, adnak nekünk cserébe színes, látványos, könnyen hozzáférhető értéktelent, rosszabb esetben gyorsan ható agysejtirtószert, Ifáadásul mi csak a bábokat látjuk, akik végrehajrák a kiszabott feladatokat. Muhit, Mohácsot, Majtényt, Világost, Tria­ nont, és Jaltát túléltük. Most itt van nekünk Fásy Ádám, a Big Brother, a Mai Blikk, a Pa-Dö-Dö, Mónika, Dopeman, Terry Black, Kóvi, az RTL Klub, Boetikor Gábor, Sas József, Fehér Anett és a többiek. Még élünk. De vajon meddig? CSERESZNYÉSSY ROLAND harmadik oldal �Dr. Sélley Zoltán, személyesen — On már karunkon szerzett diplomát a legel­ ső évfolyam hallgatójaként. Az érettségi után hogyan esett a választása egy teljesen új, és is­ meretlen egyetemre? — Ez egy elég érdekes és hosszú történet, mert nekem a gimnáziumi tanulmányaim ideje alatt eszembe sem jutott, hogy jogászi pályára lépjek. Én ugyanis a családi tradíció­ kat követve mindig is biológusnak, illetve orvosnak készültem. Biológia-kémia szakos gimnáziumba jártam, s ez a tény eleve arra predesztinált engem, hogy biológus, vagy orvos váljon belőlem. Nem sikerült a felvé­ telim, és ekkor az éppen induló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet választottam. Nekünk, mint első évfolyamnak nem is tar­ tottak felvételit, hozott pontok alapján ju­ tottunk be. Mondhatjuk, hogy úgy kerül­ tem ide, mint Pilátus a Credóba. Megjegy­ zem, annak ellenére, hogy sokan mondták a mi évfolyamunkra, hogy az egy „kontrasze­ lektált banda” volt, bátran mondhatom, hogy közülünk a nagy többség igenis meg­ állta a helyét. Büszke vagyok arra, hogy eb­ ben az évfolyamban végezhettem! — Végzett hallgatók elmondása alapján az el­ ső időkben még elég kezdetleges körülmények között folyt az oktatás. Ön diákként milyen ta­ pasztalatokat szerzett a korai időkről, és ho­ gyan emlékszik vissza a diákévekre? — Állítom, hogy életem eddigi legszebb idő­ szaka az egyetemi éveim voltak. A Ménesi úti időszak különösen kedves a számomra, talán azért, mert egyedüli évfolyamként mindenki ismert mindenkit, családias volt a hangulat, és volt abban valamiféle varázs, hogy mi va­ gyunk az elsők. Még minden olyan kipróbálatlan volt, talán kicsit ad hoc jellegű, de iga­ zából én káoszt sohasem éreztem. — Az alapító évfolyam közül került ki eddig a legtöbb saját nevelésű oktatónk. Van-e valami igazság abban, hogy a kezdeti nomád körülmé­ nyek ellenére némi előnyt élvezett az Önök év­ folyama? — Nem akarok elfogult lenni, de mégiscsak azt kell mondanom, hogy a mi évfolya­ munk egy elég jól sikerült társaság volt, és nem hiszem, hogy azért került ki tőlünk olyan sok tanársegéd, illetve doktorandusz, csak mert mi voltunk az elsők, hanem azért, mert mi egy valóban tehetséges, jól felké­ szült évfolyam voltunk. — Hogyan történt az Ön tanársegéddé történő kinevezése? negyedik oldal Cum Laude minősítésű diploma, két nyelv­ vizsga, és egy felvételi elbeszélgetés. Ez utóbbit eddig Sólyom László Professzor Úr koordinálta. Ha én itt szeretnék maradni ta­ nárként, akkor nekem mindenféleképpen valamilyen tudományos fokozatot kell sze­ reznem, s a PHD az első olyan tudományos fokozat, amit nekem el kell érnem. Nem mondom, hogy ez egy könnyű feladat. Só­ lyom Professzor Úr elég magasra tette a mércét, - ami persze nem baj -, és elég ne­ héz a féléveket abszolválni, de hát ez egy tu­ dósképzés. — 1998-ban nyertem egy ösztöndíjat Lon­ donba. Egy féléves, az értékpapírokról szóló stúdiumon vettem részt, és londoni kutatá­ saim összegzéseiről írtam egy tanulmányt ,Az Eurodirektívák hatása az értékpapírtör­ 3>vényre” címmel. Ekkor keresett a kereske­ delmijogra Fazekas Judit tanárnő demonst­ rátorokat, én beadtam a pályázatomat, és a je­ lentkezők közül engem választottak ki. Gon­ dolom ebben szerepe volt a tanulmányom­ ban foglaltaknak is. Már negyed évvégén megkérdezte, hogy lenne-e kedvem maradni a tanszéken, a diplomám megszerzése után. Úgy döntöttem, hogy maradni szeretnék. — A polgári jog, s azon belül a kereskedelmi jog a hallgatók többségének nem áll a szívéhez épp a legközelebb. Hogyan esett a választása épp ezekre a jogterületekre? — Az első évben Zlinszky János Professzor Úr előadásai után éreztem, -hogy egy klasszikust, Lábady Tamást idézzek-, nekem inkább civiljo­ gi vénám van. Ez az érzés csak megerősödött bennem a második év során, amikor először ta­ nultunk igazából polgári jogot. Hozzám a polgári jogon belül a kötelmi jog áll a legköze­ lebb, ezt a részt tartom a legszebbnek. A keres­ kedelmi jog területén belül tanultuk az értékpapíijogot, s mivel ez volt az egyik kedvenc té­ mám, ezért is választottam a kereskedelmi jo­ got. És bár a hallgatók sokat panaszkodnak, hogy a kcijog nehéz tárgy, és sok az anyag, én azt szoktam erre mondani, hogy ha már végeztek, nagy részük ebből fog megélni. — Ön karunkon mégPHD-s hallgató. Sokunk azt sem tudja, hogy ez a képzési forma ponto­ san mit is jelent. Kérem erről beszéljen! — Külföldön ez a bevett, elfogadott dokto­ ri címszerzési mód a Jogi egyetem elvégzé­ se után. Nálunk a feltételek minimum — Úgy tudom, a polgári jogon belül a fogyasz­ tóvédelem érdekli igazán. Ki lehet már jelente­ ni, hogy ez lesz a kutatási területe? — A PHD-s témám mindenképpen erről a területről szól. Köszönhető ez nagyjából an­ nak is, hogy Fazekas Judit tanárnő fogyasz­ tóvédelmi szakértő, és ezért nagyon sokat tud nekem segíteni e törekvésemben. Pél­ dául ilyen irányultságú konferenciákra kül­ dött, illetve ezek szervezésében is tevéke­ nyen részvállaltam. Ettől függetlenül nem biztos, hogy én csak ennél a területnél sze­ retnék maradni, engem az értékpapírjog, és a csődjog is kifejezetten érdekel. — A tanársegédi munkája mellett máshol is dolgozik. Mondana erről valamit? — Csak megbízási jogviszonyban vállalok másféle munkát. Alapvetően felkérés alap­ ján dolgozom. Közbeszerzéseket írok, fo­ gyasztóvédelemmel foglalkozom stb. Eze­ ket főként a szakmai fejlődésem érdekében vállalom el, és mellesleg így a tanársegédi fi­ zetésemet is ki tudom egészíteni. Megjegy­ zem, az ilyen jellegű munkákat mindig úgy végzem el, hogy az ne menjen a tanári munkám rovására. — Ön Felvételi Bizottságokban elég sokat vizs­ gáztatott. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Lehangoló tapasztalatokat szereztem. Azt vettem észre, hogy a most végzett gim­ náziumi diákok tudásanyagából messzeme­ nően hiányzik azaz alapvető műveltség, il­ letve tudásszint, ami megkövetelendő lenne ahhoz, hogy valaki egyáltalán érettségit sze­ rezhessen. A felvételizők olyan hiányossá­ gokról tesznek tanúbizonyságot, elsősorban az irodalom, zene, történelem, politika, il­ letve általában a kultúra teréről, hogy e ta­ pasztalataimból merítve kétségbeejtőnek ta­ lálom a gimnáziumok tanítási színvonalát. Természetesen tisztelet a kivételnek. �— Van esetleg olyan emlékezetes felvételi vizs­ gán esett sztorija, amit megosztana velünkí — Két kedvencem is van! Fábián tanár úrral voltam egy bizottságban, amikor az egyik jelöltet arról kérdeztük, hogy mi a vélemé­ nye az akkori Fidesz-kormány oktatás poli­ tikájáról, azaz arról, hogy egyre többen je­ lentkezhetnek egyetemre-főiskolára, s így egyre nehezebbé válik a diplomások elhe­ lyezkedése. Mit lehet velük majd kezdeni? Erre az volt a válasza, hogy igen-igen, ez va­ lóban nagy probléma lesz, mert akkor ki fog majd dolgozni? Ez a válasz egy elég érdekes megvilágítása a diplomás túlképzés veszélyének... A másik esetet Pálinkás tanár úrral éltük át. Egy igen attraktív hölgy azt a tételt húzta, hogy mely mostani államok fekszenek az egykori Római Birodalom te­ rületén? Nem nagyon ment a válaszadás, pedig próbáltunk még további kérdésekkel is segíteni. Én azt a mentőkérdésként tettem fel neki, hogy legalább azt mondja meg, hogy a honfoglalás előtt milyen népek éltek a Kárpát-medencében? A hölgy feszengett, és segélykérőén nézett rám, én meg is sajnáltam,- hátha tényleg túl nehezet kér­ deztem- így hátradőltem,- hogy a többi bi­ zottsági tag lehetőleg ne lásson- és tátogtam neki, hogy például az avarok. Erre a hölgy­ nek felcsillant a szeme, és kivágta, hogy a rovarok. Ennyit a középiskolás érettségi színvonalról... — Idén rengeteget vizsgáztatott Kereskedelmi jogból és Polgári jogból is. Megterhelő munka a vizsgáztatás? — Rendkívül. Nagyon nehéz összpontosí­ tani hosszú időn át arra, hogy a hallgató mit mond, és abból mit is ért. Tehát a feleletből nemcsak azt kell leszűrni, hogy mit sajátí­ tott el, hanem azt is, hogy érti-e is az általa elmondottakat, illetve azok összefüggéseit. Ez egy fárasztó, és igen nagy összpontosítást igénylő munka. — Népszerű társasági emberként nagyon soka­ kat ismer egyetemünkön. Hogyan tudja ügye­ sen elválasztani ezt a szerepet a „szigorú vizs­ gáztatóétól”? — Nehezen, de muszáj! Két problémát ér­ zek ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy na­ gyon sokan a hallgatók közül nem érzik azt, hogyha én megengedem nekik, hogy tegez­ zenek, akkor hol van a tegezés, és a pofát­ lanság határa. Ezt a problémát nagyon ne­ héz kezelnem, azaz úgy fegyelmezni őket. hogy ez a két dolog ne csússzon össze. A másik furcsa helyzet, ha egy hallgatóval az egyetemen kívül találkozunk. Ezek után a vizsgán néha furcsán viselkednek velem szemben, ha ismeijük egymást, néha egy kis ” várnak tőlem. ”.pluszt 1 SZABÓ VIKTOR Szükségszerű generáció­ váltás a Pázmányon Ihlán keveset! tudják, hogy hamarosan generációváltás következhet be az ecetéin oktatói karában. Annak idején, a Kar alapításakor más jogi karoktól eltérően nem támasztottak korhatárt korlátozást az egyetemi oktatókkal szemben. Míg máshol 70 év felett nyugalomba kellett vonulniuk, és mint professor eme rí tus taníthattak esetleg tovább, addig nálunk ilyen megkötés nem volt, és a 70. életév betöltése után nem csak egyetemi tanárok maradhat­ tak, de vezető tisztségeket is betölt hettek az oktatók. Az eltérő megoldás ész­ szerűnek bizonyult, hiszen egy oktató képességeit általában nem csorbítja önmagában az a tény, hogy elérkezik egy szép jubileumhoz - nevezetesen 70. életéve betöltéséhez. A tavaly, 20Ö1. szeptember 18-án jóváliagyott Egyetemi Statútum szerint ez az eltérés meg­ szűnik, hiszen: „38. § {!) Az egyetemi tanárok és docensek megbízása (jogviszonya) 70. életévük betölté­ sekor, az adott tanév lezárásával megszűnik. Ez a szabály a címzetes egyetemi tanárokra és docensekre is vonatkozik. (2) A 70. életév betöltésekor a kari és a kari szervezeti egységek vezetői megbízatá-sait vissza kell vonni (jogviszonyát meg kell szüntetni). Amennyiben a vezetői kineve­ zés nem a Nagykancellártól származik, akkor azt az azt kiadó vezetőnek, illetve tes­ tületnek kell visszavonnia. (3) Az (l)-(2) bekezdésben említett szabály alól - indokolt esetben - a Nxigykanccllár kivételt tehet, de csak határozott idejű, legfeljebb két évre szóló hosszabbítással. Ez a hosszabbítás a Nagykancellár által ismételhető. (4) E § hatálybalépésekor már kinevezett egyetemi tanárra és docensre c kinevezéssel létesült jogviszony kötelező megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket csak 2003, december 31-e után kell alkalmazni. Eddig az időhatárig vezetői beosztást i.s betölthetnek (5) A nyugállományba vonult vagy' tisztségéről lemondott egyetemi tanárnak a Kari Ta­ nács a professor emeritus címet adományozhatja." Mint látható, az újonnan meghozott szabály csak bő egy év múlva lesz alkalmazható azok­ ra nézve, akik a hatálybalépéskor már kinevezett egyetemi tanárok, vagy docensek voltak. Ezenkívül a Nagykanecliár két évre - kivételes esetben - meghosszabbíthatja a korhatárt bctöltők jogviszonyát. Mégis valószínűsíthető azonban az, hogy a jövő évben több, a Kar alapításában résztvevő, és abban érdemeket szerző, nagy tekinrélyfí oktatótól elbúcsúzunk. Olyan oktatók találhatóak az éritttcctek között, akik nélkül jelenleg még elképzelni is nehéz az egyetemet, akik köztiszteletnek és közszeretetnek örvendenek, és az eltelt hét év alatt úgjTnond „szimbólumaivá” váltak a Karnak, Kérdés, mekkora problémát fog okozni a megfelelő utánpótlás megoldása, hiszen nem biztos, hogy jelenleg mindenhol megtalálható a megfelelő leendő vezető, illetve elképzelhető, hogy lesznek olyan pozíciók melyekért többen is versenybe szállnak majd. Reméljük hogy már minden­ hol „dolgoznakaz ügyön”, és á váltás - ha egyáltalán bekövetkezik- zökkenőmentesen zajlik majd. Néhány oktató, akikre a döntés vonatkozik; - Garay Mána egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Péteri Zoltán egyetemi tanár, az Állambö lese len Tanszék vezetője - Zlinszky János egyetemi tanár, alapító dékán (Római Jogi Tanszék) - Horváti] Pál egyetemi tanár (Jogtörténeti Tanszék) - Békés Imre egyetemi tanár, a Büntetőjogi Tanszék vezetője - Pálinkás György c. cgj’ctemi docens (Büntetőjogi Tanszék) - Bánrévy Gábor egyetemi tanár (Nemzetközi Magánjogi és Eljárásjogi Tinszék) - Kussbach Erik egyetemi tanár (Nemzetközi Közjogi Tanszék) - Boytha György c. egyetemi tanár, az Európajogi Tanszék vezetője - Tarr György egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Radnay József egyetemi docens, dékán, a Munkajogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetője Cs. R. ötödik oldal �Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? Elöjáróban megköszönöm a Szerkesz­ tőségnek, hogy cikket kért tőlem a lap számára, s így újból módot adott arra, hogy lelkes olvasói minőségem mellé a szerzőit illeszthessem. Annyiban bizo­ nyára hasonlítok Luciferhez, hogy mást én sem adhatok, csak mi lénye­ gem. Avégett ragadtam tollat, mert na­ gyon szeretnék segíteni abban, hogy növendékeink hatékonyan, lehetőleg szellemi élvezettel, a tananyag betűi mögé is látva jó, sőt nagyon jó jegyeket kapjanak ebből a tárgyból /isZ. Az alábbi eszmefuttatásom sikerét esetleg több körülmény is nehezíti, illetve korlátoz­ za. Hagyományos vélemény és nemzetközi tapasztalat szerint a polgári eljárásjog egyike a legnehezebb stúdiumoknak. /A karunkon nemrég értékes könyvadományt átadó olasz nagykövet, \brderame úr, hasonló álláspont­ jának adott hangot./ Nem gondolhatom te­ hát komolyan, de nem is akarom, hogy e tan­ tárgyat illetően elhitessem a t. Olvasóval Kosztolányi Dezső szavait: „Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek”. Minthogy a szóban forgó diszciplínában is az ismeretek átadása tagozatról-tagozatra eltérő módszerekkel, illetve időkeretben történik, a túlzott/s így lapos/ általánosságok helyett ez­ úttal főleg az érdekelt nappali tagozatos jog­ hallgatók figyelmét szeretném lekötni. /Érdcmje-gyet a szakdolgozat szerzője is kap. E tárgyban talán némi haszonnal olvasható röpke írásom, mely a Diáktudós 1990. évi 2. számában a 16-20. oldalon jelent meg./ A polgári eljárásjogi ismeretek elsajátítá­ si folyamatában az első támpontot a tan­ anyag adja. Ezt az igencsak összetett matéri­ át több szempont együttes alkalmazása ré­ vén lehet bemutatni. Létezik mindenek előtt a polgári eljárásjogi ismereteknek egy olyan standard-je, amelyeket minden, kol­ lokviumra, illetve szigorlatra jelentkező hallgató ismerni tartozik. Ennek a standardnek az írásos forrásai a kötelezően ismeren­ dő tansegédletek. /Ilyenek jelenleg a 7. fél­ évben a jelen sorok szerzője által írt „Mo­ dern magyar peijogtörténet”, mely bővített kiadásban hamarosan megjelenik, továbbá a 9. szemeszterben a polgári nemperes eljárá­ sokról szóló, valamint a „Bírósági végrehaj­ tásijog” címet viselő egyetemi jegyzet, mely gyökeresen átdolgozott kiadásban úgyszin­ hatodik oldal tén a közeljövőben lesz kapható. Ezeket a jegyzeteket a jelen sorok szerzője szerkesz­ tette, s kis részben írta is./ A „megmagyarázós” tansegédletek mellé - sőt fölé, mivel­ hogy érett jurátuskorban lévő olvasókról és tételes jogi tárgyról van szó - sorakoznak a vonatkozó jogszabályok. A Polgári Eljárás­ jogi Tanszék - az óesztendő utolsó negyedé­ ben - már 2003-ban gondolkozik: azt tanít­ juk, s kérjük számon a vizsgákon, ahogyan polgári eljárásjogunkat a jogalkotó hatalmak a soron következő esztendőre /esetleg esz­ tendőkkel előre/ meghatározták. Az ismeretközlés szóbeli formái a jo­ gászképzésben /kell-e ezt bizonyíta-nunk?/ mintegy „holtversenyben” rivalizálnak az ismeretközlés írásbeli formáival. Önérdekét sérti meg, aki nem látogatja az in aula elő­ adásokat. Önrontás az is, ha valaki - noha köteles rá - nem vesz részt rendszeresen a polgári eljárásjogi gyakorlatokon. Milyen sokan nehezményezték korábban ennek a formának a hiányát, s mire - úrrá lévén a nehézségeken - beindítottuk: szomorúan látjuk egyesek közönyét. E sorok írója ke­ gyelettel idézi fel dr. Varga Gyula, az ELTE /első/ főtitkárának, egy balatoni sportbal­ esetben elhunyt kiváló practiseur-nek sza­ vait: „A jogászi szakmát nem valamiből, ha­ nem valakitől lehet megtanulni”. Most és itt is vannak „valakik”, akik a standard-en felülemelkedve osztják meg sa­ játos szaktudásukat az érdeklődőkkel. A Polgári Eljárásjogi Tanszék - működésének első s eleddig egyetlen lustrum- ában - vi­ szonylag szűkén, de fontos területeken /s mindenkor élénk érdeklődést kiváltva/ kínálgatta, s kínálja „menűkár-tyáját az ínyen­ ceknek”. Korábban az olasz jogi kurzus és perjogi repetitórium, újabban pedig alterna­ tív tárgy is választható. Az egyik a polgári el­ járásjogról szól a gyakorlatban, a másiknak a címe: „Az ügyvédi hivatás és gyakorlása”. Hála az Alma Mater anyagi nagyvonalúsá­ gának és talpraesett munkatársaimnak, akik ezt a mecenatúrát a joghallgatók nyilvános­ sága elé olyan profikkal léphetünk, akik na­ gyon is tudják, hogy mi fán terem az élő jog. A bölcs joghallgató a szóbeli közléseket szorgosan lejegyzi. Az így keletkező iratanyag olykor mint “szamizdat” sokszorosíttatik, s jut el a kevésbé bölcs/vulgo: renyhe/ évfolyamtár­ sakhoz. Nem tudom, hogy oktatói elvétés /ezt azért mégsem gondolnám/, vagy inkább az .íródeák” figyelmetlensége az oka annak, hogy - nagyon ritkán — futószalagon készülnek, s futótűzként regednek el téves tudomások is. Az ember végül is egy személyben szem­ besül az általa megoldandó feladatokkal. /Megjegyzendő, hogy a megoldandó felada­ tok meghatározása is - részben - egyéni dön­ tés eredménye./ Goethe írhatta ugyan, hogy életműve egy kollektivitás alkotása, amely a ».Goethe” nevet viseli, de joghallgatóként ő sem hurcolhatta magával a vizsgáira ezt a né­ pes seregletet. A vizsga: egyéni tett és teljesítmény Felkészülni arra lehet egyénileg is, másokkal közösségben is. /E sorok írója az előbbi módszerre adná a szavazatát./ A felső­ oktatási szokványhoz igazodva, s hódolva a közigénynek. Tanszékem is bő példányszám­ ban rendelkezik tételsorokkal. Egyfajta »•.Eselbrücke” /„sorvezető”/ ez: irányít, de nem adja ki a tudásanyag teljességét. A polgári eljárásjog a jogrendszernek va­ lószínűleg az egyik leginkább környezetfüg­ gő ágazata. Ez következik e jogágazat szolgá­ lati szerepéből. Felhívom tehát a polgári eljá­ rásjogra felkészülő tanuló ifjúság figyelmét arra, hogy biztos anyagi jogi alapokon álljon. Minthogy a polgári a polgári eljárásjog- nem győzöm hangsúlyozni - a jogi összefüggések keresztútján fekszik: annak szabályaiban módfelett sok az u.n. heteronóm, utaló nor­ ma. Ezeknek tartalmát más, „idegen” jog­ ágak, illetve jogterületek adnak. Önmagában, mint valaminő izolátumot szemlélve, a pol­ gári eljárásjog „bemagolható” ugyan, de meg nem érthető. A magasabb szintű elsajátítás­ hoz szükséges komplexitásnak van azonban egy másik vetülete is, ahol az elvi jelentőségű bírósági határozatok találhatók. Fontos ada­ lékkal szolgálhat a vizsgákra való felkészülés­ hez az a felismerés, mely szerint a polgári el­ járásjogi berendezkedés - bár nyitott rend­ szer - de rendszer, amelynek alapja a Pp. el­ ső tizenkét fejezete. E fejezeteknek mintegy parafrázisai a jogorvoslati eljárások /„föl­ felé”/, a speciális peres modellek pedig az említett alaptól „oldalvást” helyezkednek el. és végül a nemperes eljárások ezen alapnak egyfajta „nyúlványai”, hiszen azokban - ha a jogalkotó hallgat - a perrend általános szabá­ lyai alkalmazandók. Prof Dr. Gáspárdy László �A doktorokrúl A minap azt találta mondani egy nem joghallgató ismerősöm, hogy a jogi egye­ temek nagyon könnyedén osztogatják a díszdoktori címeket, olykor teljesen megalapozatlanul, pillanatnyi diplomáciai vagy politikai megfontolástól vezérelve. A jogászok különben sem érdemlik meg, hogy az egyetem elvégzése után automatikusan megkapják nevük elé a jól csengő doktori címet, a doktor orvost jelent - mondta. A díszdoktori címek odaítéléséről elmondot­ takkal nem kívántam vitatkozni, mert nincs igazából rálátásom e kérdésben más egyete­ mek gyakorlatára, de gondolom mindazoknak, akik akár a Pázmány, akár más egyetemek jogi karán ilyen kitüntetésben részesültek, volna mit hozzáfűzniük az elhangzottakhoz, mint ahogy remélem lesz is, épp e cikk kapcsán. Az állítás második fele azonban, vagyis hogy nem érdemeljük meg, hogy az egyetem el­ végzésével automatikusan doktorokká vá­ junk, igen gyakran hangzik el vádként. Biz­ tos, hogy a kiérdemeltség áll e gyakorlat hát­ terében? Nem lehet, hogy egy oktatás- és tu­ dománytörténeti sajátosságról van inkább szó? A doktor szó eredetileg a kiváló hittu­ dósok jelzőjeként szolgált, majd a XII. szá­ zadtól egyetemeken szerezhető tudományos fokozat volt, mely önálló egyetemi oktató­ munkára jogosított. Kezdetben jogi és teoló­ giai, később egyre több tudományterületen lehetett megszerezni. A középkori egyházi egyetemeken eleinte teológiát és kánonjogot, míg a császári egyetemeken római jogot ok­ tattak. így volt ez kishazánkban is, ahol az or­ szág első egyetemén (ki sem merem monda­ ni, ki által alapított egyetemről is van szó) eleinte teológiát, jogot és keresztény filozófi­ át tanítottak Kétszáz évvel később Mária Te­ rézia orvosi karral bővítette az időközben Nagyszombatról Budára, majd Pestre költö­ ző egyetemet, lévén korábban sebészi mun­ kát csak a borbély céhek tagjai végeztek, or­ vos végzettséget pedig csak nyugaton szerez­ hettek hazánkfiai, ez az állapot pedig a 18. századra tarthatatlanná vált. Azért a felvilágo­ sult abszolutisták számlájára is írható jó né­ hány pozitívum... Már ekkor megindult azonban a felsőoktatás­ nak egy másik szintje is, az akadémiai szint (leginkább a mai főiskolához hasonlítható). A robbanásszerű fejlődésnek indult műszaki tu­ dományokat és a mindig is inkább gyakorlati szakmának, és a legprofibbak szerint nem is tanítható gazdaságtudományok oktatása kizá­ rólag akadémiai szinten történt. így hát ter­ mészetes volt, hogy itt nem alakult ki a dokto­ ri cím viselésének hagyománya. Érdekesség­ ként jegyzem meg, hogy egy intézmény kere­ tében zajlott mérnökeink és kereskedőink ok­ tatása: József Nádor Királyi Műszaki- és Gaz­ daságtudományi Akadémia. Nem volt tehát minden előzmény nélküli az egyetemi integ­ ráció idején pár éve felmerült ötlet, miszerint összevonnák a műszakit és közgázt, ezt vi­ szont nem fogadták osztatlan sikerrel. Azon­ ban hozzátartozik a valósághoz, hogy a jogász­ képzésnek is beindult a másik szintje: számos vidéki városban ún. jogakadémiákat alapítot­ tak, a Katolikus Egyház például Egerben, a re­ formátusok Márama-rosszigeten, majd drianont követően Kecskeméten, az evangéliku­ sok pedig Epeijesen létesítettek ilyen intéz­ ményt. Utóbbi, szintén 1920-ban Miskolcra költözött) Ezekben az intézményekben a kép­ zés időtartama 3 év volt, azonban itt természe­ tesen nem lehetett doktori címet szerezni, miután a szigorlati rendszert nem sikerült meghonosítani. Általában közülük kerültek ki a jegyzők, de vállalhattak jogi képviseletet is. Tehát a doktori cím hagyománya alkalmas volt a kétféle jogvégzettség egyszerű megkülön­ böztetésére. 1945 után felszámolták a jogaka­ démiákat, és az egyetemi jogi karok közül is csak 3-at hagytak meg: a pestit, a szegedit és a pécsit. Tehát igazán nem volt már értelme a megkülönböztetésnek, annál is inkább, mert a politikai természetű koncepciós perekhez szükség volt egy új, a pártállammal garantáltan szimpatizáló, hűséges kádertömegre, akiknek azonban nem voltak kimagasló képességeik, ezért számukra létrehozták a mindössze kétéves(!!), gyorstalpaló jellegű Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiát, ahol megtanultak he­ lyesen írni és olvasni, valamint beléjük suly­ kolták a büntető- anyagi és eljárásjogot. (Lásd Tarr György tanár úr által legutóbbi számunk­ ban elmondottakat). No ezek után pláne nem volt kívánatos, hogy az emberek különbséget tudjanak tenni a különböző végzettségű jogá­ szok között, ezért eltiltották őket a dr. haszná­ latától. Innen már csak egy lépés volt, hogy hasonlóan tegyenek az orvosokkal, majd az ál­ latorvosokkal is, lévén ezek a címek nem vol­ tak több holmi „burzsoá csökevénynél”. Az idősebb orvosok azonban nem cserélték le a névtáblájukat, a később végzettek pedig eleve JJ,dr.” nélküli táblát kaptak. Az egyszerű betegek pedig bizalmatlanok voltak a nem doktor doktor urakkal szemben. Miközben kígyózó sorok álltak az őszülő orvosok ajtaja előtt, ad­ dig az ifjú titánok félpercenként szóltak ki a folyosón várakozóknak: „Hozzám is lehet jönni...” Az ehhez hasonló helyzetek után vé­ gül visszaállították az eredeti állapotot. Éioktori cím használatára jogosultak a külön­ böző tudományos fokozatok viselői is. Há­ rom ilyen volt: egyetemi doktor (doctor universitatis), tudomány kandidátusa (candidatus scientiae) és a tudomány doktora (doctor scientiae). Ez utóbbi kettőt a Magyar Tudományos Akadémia adományozta, és ezek mögött többnyire komoly kutatómun­ ka állt. Egyetemi doktori cím adományozásá­ ra minden egyetem jogosult volt, ám a mai PhD-sek szerint ennek nem volt túl nagy ér­ téke. Gyakorlatilag 2-3 évvel a diploma meg­ szerzése után volt adható. Ezt mára meg­ szüntették, de megszüntették a kandidátusi fokozatot is, jelenleg e kettőt helyettesíti a PhD. A kandidátusok szerint azonban a PhD a néhai egyetemi doktorinál ugyan komolyabb, de a kandidátusinál jóval könnyebb megszerezni (alapdiploma megszerzése után három éves doktori iskola sikeres elvégzése szükséges), mégis gyakorlatilag ugyanarra jo­ gosítja viselőjét (pl. egyetemi docensi kine­ vezés). Ami továbbra is változatlanul megbe­ csült fokozat, az a DSC, vagyis a tudomány doktora, más néven akadémiai doktorátus, közkeletűbb nevén nagydoktori. Megnyug­ tattam azonban ismerősömet, hogy mi, leen­ dőjogászok nem kapunk a diplománkkal au­ tomatikusan semmilyen tudományos foko­ zatot, ugyanis a doctor iuris továbbra sem minősül tudományos fokozatnak. Erdő Pé­ ter Rektort Úr szerint, ami doktoravatás né­ ven zajlik évről évre Karunkon, valójában diplomaosztó, és mint ilyen nem igényelné az Egyetemi Tanács ünnepélyes ülését. Dok­ toravatásnak legfeljebb majd első sajátneve­ lésű PhD-seink lehetnek részesei. Ha ilyet akarunk megszerezni, ugyanúgy kell érte megdolgoznunk, mint bárki másnak. Annyi csupán a különbség, hogy a diploma meg­ szerzésével pusztán a dr. használatára válunk jogosulttá a nevünk előtt. Én viszont nem hi­ szem, hogy a tudományos munkát végző emberek csupán annak reményében írják meg értekezésüket, kutatnak annyit, hogy a végén nevük elé biggyeszthessenek két betűt. Persze az is igaz, hogy sok jogász egyébként teljesen olvashatatlan aláírásából csupán egy hatalmas nagy D betűt vélek felismerni, de találkoztam már olyan jogásszal is, aki csajágaröcsögei vityillójának farostlemezből összetákolt, majd’ széteső postaládájára is fontosnak tartotta fehér írógépkifestővei kiír­ ni neve elé doktori címét, mert ha valahol, ott aztán óriási jelentőséggel bír. Villamosmérnök hallgató barátom azonban kitüntetést érdemelne az orvostársadalom­ tól, hisz továbbra is kiállt amellett, hogy a doktor szó mai fogalomvilágunkban orvost is jelent, különben is, az orvosok sokkal többet tanulnak, és lényegesen rosszabbul keresnek, mint a jogászok... MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �I I A környezetvédelmi előadássorozat első állomása Száz eve született Illyés Gyula Johannesburgról a Zöld Körben Vedd példának... Voltunk, - leszünk... Vedd példának őt. Hogyha vért szomjaznak fenn az istenek: a népedé helyett nyújtsd némán nékik fel a magadét. Yoltunk, - leszünk magyarok? Én már csak megmaradok. Hol üköm is félve szült, ülök, ahol dédem ült. Mert olyan a kor, mint midőn Zeusz bitorolta még a Fiú helyét, itta a bort és zabálta a húst. Midőn tivornya-hely volt még az ég. Barbár idő. De ilyenkor terem Sárkányölőt a föld és Tűzlopót. Barbár idők. De hősök s áldozok ilyenkor győzhetnek a végzeten. Települt vagy menekült, vagy jajongva elterült. Fájt a szív és fájt a talp. Eb megy innen, azt zavard. Száll a boglya és kazal, hej de kicsi egy vihar. Viszi a víz a búzám, ezt tudod csak, egy komám? Ilyen volt ő is, aki most kimúlt. Nem összeroppant, de fölmagasult. Körülnyal az áradat, beljebb húzom lábamat. Lejjebb húzom fejemet, ketten volnánk, förgeteg. Rom, rom és rom. S úgy érleli magát rommá a ház, a város, a világ, ahogy gyümölccsé érik a virág. Jön a tatár, a tokos, megy az örmény az okos. Ki Kocsin megy, ki gyalog, ki meg faron vánszorog. Hazám: jövendőnk, Déva vára vagy? Elég a vér, hogy megkösse falad? Szorong a szív; bár hajnalod hasad! Jön az örmény, az okos, megy a tatár, a tokos. Indulnak a házfalak, nagyobb lesz hát az ablak. Népünkjövője? Szó, te semmi rongy! Az beszél ma, ki semmit se felel. És nemzetét ma az emeli fel, ki hangtalan lerogy. Tokos, pohos, potrohos, összebékül, mind okos. Az lesz csak a jó világ. Akkor van, ha nincs hazád. Ég a pajta, ég a ház, hajdú sógor, mit csinálsz? Cigarettát, füzemen gyújts te is rá ügyesen. Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat. 194Í 1941 Hontalanul A nagyapám visszatért a Partiumba, leoldotta kardját, leszaggatta mundérját, belelökte a Berettyóba. De „fehér lovas” kulàk fiú volt, és elvitték kövekét rakni a Békás-szorosba. Másik nagyapámat kardos nagyanyja nevelte fönn a havasokban. Párnája alatt karddal aludt, mén vad világ szakadt csillogó, ősz fejért, miután kimentek az oroszok és visszajöttek az oláhok a hegyeken túlról, A Maniu-félék. A hadak útját hiába leste fagyos-éjszakán, Csaba királyfi nem jött, A másik nagyapám, akit húsz év barátság után legjobb barátja súgott be, a világ Icmsztességescbb, legbecsületesebb, legnagyvonalúbb magyaija. Bárcsak én is ilyen lehetnék Aztán lelőtték a Con-ducatort. Egynapos félelem és várakozás várakoz................ a sötétben, meg a zöldhatár, az a sok kocsi, az a sok elfolyt könny. Reggel ébredtem az Alföldön. Lapos volt és unalmas. Meg fagyos, fagyosabb szel fújt, mint bármikor a hegyekben valaha is. Anyám azt mondta, jobh lesz. Apám nem mondott, hallgatott, Tudta, láttám a szemén és a KOrmányt görcsösen markoló kezén, csak akkor lesz jobb, ha megkapaszkodunk és gyökeret ereztünk a Pannon földben, és egymásban. A Pannon föld nem Kánaán, nagyon érzékeny, ha egyszer sziket kap, sok emberöltő munkája sem teremthet ott gyümölcsöt. De most kiszik^dt, a kezek cicrnyedtók, a hadak ú^át eltakarta sötét fcllcg, és talán máshol kell meg­ próbálni, talán sikerülhet is, akár Izráél népének, de én nem akarom, én itt akarom... HERMANN SZILÁRD nyolcadik oldal Október 17-én délután, a másodévesek előa­ dótermében a Környezet- és Versenyjog Tan­ szék keretében működő Pázmány Zöld Kör meghívására „A fenntartható fejlődés és Jo­ hannesburg” címmel tartott előadást a kon­ ferencia magyar tárgyalóküldöttségének egyik tagja, Feiler József Az augusztus 26 - szeptember 4. között, a dél-afrikai Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó megje­ lölt témája nem a környezetvédelem, hanem a fenntartható fejlődés volt - hangsúlyozta a környezetvédelmi szakember -, ám a kettő természetesen szorosan kapcsolódott egy­ máshoz, mint rész az egészhez. Hasonló ket­ tősség volt megfigyelhető az ülésterem és a folyosók között: a kinti, nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) önkéntesei fontos kérdésekben képesek voltak hatást gyakorol­ ni az egyes államok képviselőire. Azaz, rajtuk keresztül az egymással ténylegesen tárgyaló hat országcsoportra. ,Közülük is az EU valamint az USA és érdekszférája küzdelmére voltak kihegyezve a konferencia” — mondta a vendég. Elmon­ dása szerint a tizenötök uniója általában progresszív álláspontot képviselt, konkrét számokat törekedett rögzíteni a konferencia záró dokumentumában. Céljai elérésében azonban dán elnöksége gyenge koordinálá­ sán kívül az Egyesült Államok is sajnos sike­ resen gátolta. Ráadásul, amikor világossá vált, hogy Bush elnök nem utazik el Johan­ nesburgba, érződött, hogy a tárgyaló felek számára a találkozó veszített jelentőségéből. A világtalálkozó megítélésekor kb. százfős hallgatósága figyelmét Feiler felhívta az ott uralkodott szemléletre: az EU a fenntartható (tehát bolygónk szempontjából „fontolva ha­ ladó”) fejlődés, míg a szegény államok cso­ portjai az ehhez (is) szükséges támogatások iránt érdeklődtek, az USA pedig mindkettő­ höz negatívan viszonyult. “Johannesburgban nem a szegények tárgyaltak, hanem a sze­ gény országok elitjei, így az országok képvi­ selt érdekei nem biztos, hogy az ország sze­ gényeivel voltak azonosak” - tette hozzá, „Túl sok pozitívumot nem lehet elmondani, ha a deklarált célt nézzük, akkor kudarc a konferencia, de lehetett volna ennél roszszabb is” - értékelte az eredményt. „Rio mi­ nőségi változása tehát itt nem jelent meg. 5> Elvi előrelépés csupán, hogy a kömyezettársadalom-gazdaság összefüggésrendszer megjelent a tárgyalások során. Bár, ez ütkö­ zött a politikai realitással, ami szerint a sor­ rend éppen fordított... Szamos Márton �Vén Pipas forever „Megismerni a jogászt, ékes járásáról” '„Élet, élet, jogász élet...” -Igen, .a nem létező - vethetné óda bárki fut­ va az egyetem folyosóin, és be kell vallani,: sok igazság lenne abban, amit mond. Nagy valószínűséggel fogalma sem lenne ar­ ról, ht^ épp a jogászinduló refrénjét kezd­ tem cl dúdolni, mielőtt félbeszakított. ! Nagy valószínűséggel nem lenne fogalma arrról sem, hogy mennyire kiérződik a hangjá|bÖl a tehetetlen elkeseredés, amit valószínűJleg mondata igazságtartalma miatt érezhéL „Megismerni a jogászt”? teszem fel magam­ ban a kérdést. Ugyan miről lehet megismer­ ni? Arról, hogy a dialógus kezdeményezési készsége kizárólag a mellette ülő jegyzetének megszerzése érdekében történik, mintegy „körítésként”? Arról, hogy tíz évfolyamtársá­ nak a nevét sem tudja felsorolni, és még csak nem is szándékozik ilyesfajta „felesleges” in­ formációkkal terhelni az agyát? Arról, hogy ha esetleg megtetszik neki egy lány az évfolyam­ ból, és (ne adj isten) a megismerkedés szándé­ kától vezérelve megkömyékez egy nagyszabá­ súnak hirdetett, az orra alá dugott, kiplakátolt bulit, (aminek a szervezésével kapcsolatban semmit sem kell tennie, éppen csak el kell rá fáradnia -hetente egyszer csupán, mondjuk csütörtökön), akkor még csak véletlenül sem találja ott a lányt, akinek a kedvéért ilyen alan­ tas helyre tette be a lábát? No meg talán arról lehet megismerni még, hogy nagyítóval kell keresnie azokat a bulikat, amelyek ténylegjól sülnek el a nagyrészt sajnos csupán ötven-száz főt jegyző „mega”-partik közül? (Úgy látszik, tényleg nem vesszük észre, hogy passzív ma­ gatartásunkkal még azoknak a kedvét is el­ vesszük a buli szervezéstől, akik netán-talán alkalmilag magukra vállalják ezt a meglehető­ sen hálátlan feladatot.) Szerintem, bár lehet, hogy nagyítóval kell keresnünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem is találunk, ha nagyon akarjuk a dolgot. Sőt az is lehet, hogy nem jó helyre irányijuk azt a bizonyos nagyítót, vagy talán éppen csak azt nem vesszük észre, ami a szemünk előtt van. Ugyanis mostanában nem is kell olyan messzire fókuszálnunk. Elég ide a szom­ széd utcában leledző Vén Pipás nevű kis­ vendéglőbe (aki a Pázmányos pályafutása során most hallja ezt a nevet először, az jobb, ha önként felfárad a szerkesztőségbe egy jó alapos szellemi elnáspángolásra), amely két hetente csütörtök esténként va­ rázslatos átalakuláson megy keresztül. Az ok pedig nem más, mint mi pázmányosok... ... Ahogy befordulunk a Horánszky utcába, már is megkörnyékez az a furcsa, semmilyen más „intézményes buli” hangulatával össze nem hasonlítható érzés, amelyet csak Nóta­ estek képesek kölcsönözni a Pázmányos hallgató számára, aki a csütörtök esti (meg)szokásához híven menetrendszerűen nekiindul a nagy, budapesti éjszakának. Pedig hol van még az éjszaka? Addigra már le is fut itt minden. Az éjjeli órák tévképzetét csak a lecsökkent fényviszonyok táplálják, teljes szintézisben az óramutatókkal, amik pár he­ te már egy órával előrébb kattognak. A távol­ ból jóízű kacajok, fél hanggal félresiklott dal­ lamkígyók kúsznak felénk a hétórai vaksötét­ ségben, körénk gyűlnek, és kifinomult indi­ kátorként muta^ák az utat a szűk lejáróig. amely a pincehelységhez vezet. Amint kinyílik előttünk az ajtó, a hegedűmuzsika és az énekhangok nóta ízűvé erő­ södnek; valósággal mellbe vág az a hangulat, ami miatt a csütörtök esti bemelegítés ürü­ gyén (este tízig, aztán meg jöhet valamelyik zsákbamacska „megaparty”) valahogy min­ dig itt kötünk ki. Testvéri hangulat ez, az öszszetartozás hangulata, amiről itt „megismer­ ni” egy utcával arrébb pedig „meg kellene is­ merni” a jogászt. (Vagyis azt a jogászhallga­ tót, aki ha másért nem, legalább amiatt tarto­ zik magának és hallgatótársainak is azzal a bi­ zonyos „összetartozással”, mert állítólag, azért választotta ezt az egyetemet, hogy a kö­ telező tananyag mellett a többiekkel együtt tudatosan felvállalja annak értékrendjét is.) „Meg is ismerem” az állandó arcokat, no meg látok néhány újat is, akikjövő héten már szintén ismerősként köszönnek majd vissza. Még be se léptem, és már is látszik, hogy itt nem kell, hogy a hangulat a tetőfokára hág­ jon. Ott volt az mindig is, időtől vagy a hely telítettségétől függetlenül. Ajó kedve pedig mindenkinek ugyanabból a forrásból szár­ mazik: egyfajta örömből, ugyanis nincs töb­ bé szükség arra, hogy „száműzetésben” tölt­ sük a „koraéjszakát” valami más egyetemi klubban. Ez a mi helyünk, itt, egymás közt érezzük jól magunkat, mi, pázmányosok... .. .Talán kevesen tudják, pedig nem érdemes elfelejteni, hogy a Nótaest ötletének érdemi szerzője Boros Balázs (alias Boros profeszszor) és Horváth Gellért (alias Lila), akik a tavaly hirtelen halált halt, és sokak által ma is visszakívánt Pázmány Pódium égisze alatt szervezhették meg az első csütörtök estét. mondanom sem kell, hogy osztatlan siker­ rel. Ma már ugyan zsíros kenyér nincs, az ingyenélők legnagyobb bánatára (ezúton megjegyzem, hogy e cikk írói is ide sorolják magukat), és az sem tölt el sokunkat felhőt­ len boldogsággal, hogy a Nótaest, a kemény anyagias világ diktálta feltételekhez idomul­ va, kénytelen volt valóságos „intézményi” kereteket ölteni ahhoz, hogy életben ma­ radhasson. Mégis úgy gondolom, hogy a Nótaintézetbe felvételizők a fényképes bi­ zonyítványon kívül, amit a sikeres felvételi esetén vehetnek át a Vén Pipás Tudomány­ egyetem tanszékeinek vezetőitől, rengeteg vidám élménnyel (és persze új ismerőssel) távozhatnak, ha úgy döntenek, hogy a csü­ törtök esti bulikra való „bemelegítést” a Vén pipásban ejtik meg. A közös nótázás ugyan­ is (jelen esetben Lila és Boros mesterdal­ nokok házfalnyi betongerendával felérő hang-alátámasztásával ) már a régi időkben is komoly közösségteremtő erővel rendel­ kezett. Egy olyan erővel, amellyel, ha elég sokan akaijuk, akár buzogánynyi rés is üt­ hető az egyetemi társadalmat jellemző lan­ gyos közöny bizánci kapuján. Csak akarunk e nagyot ütni, mi, Pázmányosok? ... ...az ajtónállóban máris egy egyébként is­ meretlen, de ismerős arcú hallgatótársat vé­ lünk felfedezni. Én máris heves zsebkotrás­ ba kezdek azzal a fanyalgó arccal, ami min­ den embernek sajátja, ha elválasztják né­ hány petákjától. Am azzal vigasztalom ma­ gam, hogy itt a bor decijét negyven forintért mérik, így még az is lehet, hogy teljesen megtérül a belépő ára. Amikor azonban elő­ veszem a pénztárcámat, az ismeretlen isme­ rős megveregeti a vállam: - Mindegy, csak adj valamennyit. Mégis jobb szívvel pengetem ki a vasakat, mint bármelyik marcona bőrkabátosnak tenném egy fél órás várakozás után valame­ lyik budapesti szórakozóhely előtt (ami tu­ ti, hogy két hét múlva megváltoztatja a ne­ vét, vagy a város másik végébe költözik). Amikor belépek a nagy terembe, arra gondolok, hogy mi a 5J.marcona bőrkabátos''’ szórakozóhelyekkel ellentétben nem me­ gyünk sehová, és a nevünket sem változtat­ juk meg. Aki nem tudná ugyanis, kétheten­ te csütörtök este Nótaestet tartunk. (Mi, pázmányosok...) Zsellér Máté & A Rózsaszín Nyúl kilencedik oldal �K' OS a. « K ib Hó^rúd Mo^cl Rond^rfőlmpitáiivsá^ mzm. A 1 a a a t á1 y . Sztgorucn UtkoBl Tárgyi Salgótarjáni ITaói allonsógae tartat Brtónt -1^ JolontóB. SalKÓtarJáa. 19ó5j aoHM: 19fi5, augusztus 11. -án o3.2o b-kor^WfeóRkánon a Salgótarjáni Acéláru­ gyár Uzoorondiszotl osztály vezotCJoI jft^onon bojolantetta, hogy az Acálárugyór vas'dntdde én TMX. 1« Ztirn VC-jóban Ismeretlon tottea kózÍrásától Bzáraazó kosnunlstákotBB Mzó feliratot találtak. Bgyuttal kSzölta azt is, hogy a holyazlnt ao^ BciZÓaUnklg a rendészet egyik dolgozóJ« utján biztosítja. A Salgótarjáni Acóláruu^b^^czkó László r.czds. vizsgálati aloaztály_----------rezetS‘ elTtársoat axá^ kW taolyazla oegtoklntásúr*. KssárkasisUnkkor Rá^|O a{1|B|laondotta, hogy s koaaanletákat gyalázó felIratról az Uzooraa^m:izutro^BóS. augusztus 11.-ón o7.45 h-kor Megy János TttK. Ozesl dolgo^^^ b^elentóst, akit a bejolontós oegtételéra Szaadróó ^/Salsótarján. 193J. XII. ó., Loezkó Mária/ Uzaalototos HSzlP-i^ bkásór kórt meg. lí halzzl ;áláaa után az alábbiakat állapítottuk aeg: J I * i t. í l' l í 1 vosOn^ ’t/t. kózbs térti VO-ben e. kovács tenulózUhely falóll be­ Járattól sz'M nt bansadlk VC> fülke funór losszból készített Jobboldali ^fnJ 'o grafit-coruzával az Isaoretlen tottoa az alábbi azbvealsó * 4 Vniunlsták, oocskoo placllegyck, alndeat odaadtak a ouszkánok, koptok rövidcEon." A ha.yazinoa talált szcSvei; olholyozfisűbSl orra lobot kSvetkoztetnl, boss ^^^^yttan a szövegot o uc-n ülve a padlószinttól kb, 7o ca. nagasságbon ^^^Tllko szólótól /bojúrotl/ 16-17 cm,-re, kissé olSredólve isocafolé dóivá fia allctto. Kdzbeo tntózksdóct tettünk arra, hogy a kooannlstákat gyalázó szöveget ei-edetl foraóbon a VC. oldalfaláról kivágják, aslt később magunkkal hoz­ tunk. »/* l t �- 2 - /k fsltrntoo tsI4Ibat4 U«a4rt£kU elaasutoládáa áltál ssárssalJi, asktalos karjc klvicis kSabsn a sstfrse^ássfaai tiri,/ a Kivágást A helasla aegteklatáse után SaondrSdl Liazló olvtáraat as Uz«sraad4sx«tl veaetS Irodájába hivattuk. SsendrSdl olrtárs olaoodotta, bog 19C5> Vili, ll.-ón reggel kb. e7.7o b-kor a 7MK. bldaárleg-Javltók BQbelyáben tartózkoilott, ahol V 1 1 e s a k László /talassacrareat, 1937. 1^21... Uesik Marsit, pk. KISs.-tac, TMX. fósSotÓ/ aakl ós az ott dolcOBÓ<*^'áeSylenS, Bolla Lajos, Vadas latvóa ós Tózsór Parsae dolsozótórsalaak aM it W14*« ealltóst, hogy a fenti VC.fUlkóbea aaár ezlttett konualí azBvoset litta felírva. SseadrSdl et. eaekutón a VC.ftllk' ^ta, bog Vllesek Liazló által elaondottak a valóságnak aagfalj SseadrSdl et. az általa ászleltakrSl a 7MI. aSveMt* tri ki akart b«» ^«sal IraokJalaatást tanai az Usearoodásastra, kSzbaa Begy Ja9 vlsssaasatak nak Is elaandta as általa ásxleltaket, akivel agyUtt 1 Qtsaló /Ssurdoka VC. fUlkóbe. a rulkáboa ebben az Idában B o pUspSkl, 1978. II. 2^., Boháti Márta pk. TMB. «WWIBipt»/ tartózkodott. Vtlesak László 7NX, fóabatO a vels folytati ta, hoG7 a nap.aalosaasxak kasdato után a ve. fUlkóbea, s ntr ekkor a kQa«int«<flB volt Írva. /enenSrzóskóppen Vllesaklflblri báBsálgatóallakkor elaoadot— ■«óMo b-kdzSttl Idábea Járt hstizS szSveg a VC. falóra Httát vettunk/ rtUbk b & t t Lássl« TMÁ, OcjancMk «Ibetziilsattaiik 4s tráaaÍB< 49 RS^'3táas~ 'slvt{rs«k ai os■T: fáaUbely »zter{cílyonitól, akit, ifiéit VC. fUlkeien'találtak. ■kassá, sort a bsljszlot sassi« soíohttl L4st)4 sx^aáljs as4rt vált ribi Is a VC-hon tartáskodott, Bohítvarra bt«atkosott, hojy erős hassoVC-ra. A oUssak kezdete után e6.7o-o7 b-kSBísa van 4a ozárt c^rakni Bár ekkor látta a feliratot. Bebátlt sBttl t4$b«n ts volt a ^tsj^ I^Bu szBvec volt kiírva, oalro ez alábblsoogkárdaEtUk, fao^sr alü inlsták odaadtok alndent a noezfcákaak, rSvldi kát vAlascoltat "Pian BB fel lesstek aMMtita." ItfMlatban nogj egy sondò, hogy a IW(.. VasSatSds, IKlbntSda egy rósse, o fUtSbás, bldagbaageraU roenUatabbóB kb. l.üoo fó. a WC. baszaólstl' huzalall patantli dolgozót hao^^l uolatban eztoltásba JábotS steoólyak kSzCl elleaártstea ul as enorglánll dolgozik, a aegállapltottea, begy 22 b trilszakban. 1 ripai Jakab Bj tót eűl K Ld^ló Bobátl LáezlÓ 7HK. Qsenl dolgozók elaondásatból az ál­ ható Bog, hogy a feliratot a 11.*4 nappalos aUssakot acgslázáen HRo el az Isneretlen tettes. . »1 JCiíiCi^y t. Sándor Perone r.bdgy. In SF/BB. Il.o.tl. Ki 2 pld. 1 " Kovács Pál r.szda. 1 • 0O-222O. t ÍÍl. . I �I I -'5 Szocializmus, vagy amit akartok,.. Sokat gondolkoztam azon, hogy a baloldalt olvasható történelmi dokumentumhoz, mi­ lyen magyarázatot, kommentárt íijak, vagy csak egyszerűen igám azt: No commenL Bizonyára ez a kérdés a dokumentum átol­ vasása után másban is megfogalmazódik, fő­ leg azokban, akik azt a bizonyos korszakot közelebbről is átélték. Apáink generációja magyarázat nélkül is érteni foga, miről szól, miről szólt a magyar történelem c dicstelen korszaka: 1965, a Kádár-rezsim fénykora, amikor még állítólag Jobb volt fiatalnak lenni”, \bjon ismeri-c ezt az időszakot az egyetemi polgárság legifjabb generációja is? Akik most, vagy néhány évvel ezelőtt fejez­ ték be a középiskolát, akik nem voltak úttö­ rők, lemaradtak Zánkáról, - arról aZánkárÓl - kimaradlak az Úttörő Vhsútból, meg Csil­ lebércből, nem hordtak piros nyakkendőt, nem énekelték a Szovjet himnuszt, - a ma­ gyar után - és nem iivöltötték teli torokból, hogy a hazáért: ,Előre, Rendületlenül!'’, Fogják-e ők érteni valaha, hogy ez, a véres valóság volt? 1965 nyara, 9 évvel a forradalom, 3 év­ vel az első amnesztiák után, amikor is az ENSZ levette napirendi pontjáról a ma­ gyar kérdést. Amikor „Ká” KISZ-eskéiit építette az Intemacionálét, meg a világforradalmac Prágában - 3 evvel bevonulásunk előtt (sic!). Amikor még teljes gőzzel dol­ gozott a UVIU, a legapróbb ügyiekben is. az ilyenekben is. A barbarizmus kora volt ez. Nem számított semmi, csak a Párt, meg a Rendszer. Még az sem, ha nevetség tárgyá­ vá válnak, bár akkor ez, bizonyára nem volt nevetséges. Nem történt más, csak valaki titokban nemtetszését nyilvánította a rend­ szerrel szemben, négy &1 között, abszolút magányában, elkeseredve. Csak egy meg­ tört ember, egy felirat, egy - mai szóval él­ ve - grafiti, egy szimpla WC felirat, amivel nap, mint nap találkozhatunk. Ez a felirat „felborította” eg\' 4Q0Í) főt ft^lalkoztató gyárnak az életét, megmozgatta az clhárft^t, a ni/IU-t, talán még a Szovjet kémclhárítást is; biztos, ami biztos alapon. Miután az olvasó végigolvasta a doku­ mentumot mosolygás nélkül, - már ha bír­ ta — kérem, gondolkozzon el azon, hogy ennek a korszaknak és rendszernek a lia(Szonclvezői máig a politikai paletta résztve­ vői. Álljon itt e dokumentum okulásként . mindazok számára, akik nem tudják meg­ különböztetni a vöröset a fehértől. Garami Gergely Ajánló — Vörös Sárkány Mi vonzza az embereket a rettegés felé? Miért szeretünk borzongani, miért szeretjük az őrült sorozatgyilkosokat? Nem sokkal jobb a nevetés, a vidámság? De, minden bizonnyal jobb. Mégis, van egy ösztönös, veleszületett reakciója az embernek, hogy érdeklődjön a bizarr dolgok iránt. Ezt a fajta érdeklődést jól példázza Hannibál Lecter elképesztő sikere. Thomas Harris trilógiája (Vörös sárkány, A bárányok hallgatnak, Hannibál) világszerte nagy sikert aratott. A mozi nézők a „második” és „harmadik” részt már láthatták, és most a hollywoodi szokásoknak megfelelően elké­ szült az első rész is. A főszerep most nem Hanibal Lecteré, hanem zseniális, ám súlyo­ san elmebeteg követője, D-é. Tipikus skizof­ rén személyiség, fcüldetéstudattal felszerelve. Át kell alakulnia a „vörös sárkánnyá”. És az át­ alakulás útját lemészárolt emberekjelzik. Ebben akadályozza őt a kiégett nyomozó, aki hjszál híján úszta meg a találkozást Hanibal Lecterrel. Talán nem árulok zsákbamacskát azzal, ha elárulom, meglepő befejezésre szá- míthatunk. De ezt már megszoktuk korábban is. Sir A. Hopkins ismét zseniálisan játssza az ördögi Lecter professzort, a nyomozót alakító E. Norton nem különben. R. Finnes, mint a „vörös sárkány”, elég rémisztő ahhoz, hogy az éjszaka álmatlanul teljen. Á rendező és az operatőr gondoskodott róla, hogy A bárányok hallgatnak hangulata ismét rabul ejtsen két órára. A krimiken nevelkedett nézők a végén előre fogják tudni a megoldást, de ez nem rontja el a szórakozásukat. Sajnos nem reménykedhetünk folytatásban, mert a trilógia véget ért. Ismerve azonban az amerikai trendet, elképzelhető hasonló filmek felbukkanása. Ezek azonban csak gyenge utánzatok lehetnek. Személy szerint nekem továbbra is A bárá­ nyok hallgatnak az etalon ebben a kategóriá­ ban, de ez persze csak magánvélemény. Kellemes borzongást! Értékelés: tízből nyolc -szabózé- Magyar magány, magyar Biblia É2. ember társas lény, mégis magányos, magtoyosabb Áriámnál. \6n egy félelmünk, egy ősi: egyedül maradni a Paradicsomban. Aztán jön Éva, a test, a szerelem, a bűn. Hisszük Istent, megvaílani csak bajban tudjuk, mert a fájdalomból való első rezzenés, mikor beszélni, sírni akarsz és nincs ki meghallgasson, meglátod öt, vállára borulsz, könnyeidből új remény sarjad, és talán föl­ veszed a kesztyűt. És akkor megint Ádám vagy megint születsz és megint élsz. Tudsz és akarsz is. Akarsz, mint a kisgyerek járni, beszélni, kitárul kozni az egész kedves világnak. De megbot­ lasz, beszélsz és nem értenek, mindenkit szeretsz és nem mindenki szeret. Majd megtanulszjár­ ni, beszélni, talán szeremi azt is, aki gyűlöl, talán felemeled magzatod, meglátod benne magad, mint párod benned, magát egykoron és már nem félsz, csak véried azt, ami a tiéd és azt ami a tieidé, magyaroké. Amen. HERMANN SZILÁRD Ajánló — Hukkle Az év legmeglepőbb magyar filmje. Az utóbbi évek legötletesebb, legszebben fényképezett, legvalósághubb magyar filmje. A Légy és a Mephisto óta az Oscar-dijra legesélyesebb ma­ gyar film. Bízva a Kedves Olvasó türelmében, folytatom, most már középfokban. Életszerűbb, mint egy krimi. Izgalmasabb, mint egy termcszctfilm. Változatosabb, mint egy dokumentum­ film, Krimi, termeszetfilm, és dokumenmmfilm egyszerre - így tudom alapfokban jellemezni. A műfaji sokszínűségre magyarázatképpen: szerepel benne ember, állat, növény egyaránt bőségesen, főszereplője mégsincs. Mindhárom szinten közösséget mutat be, egy kis magyar fa­ luban. Gyorsan hozzáteszem a Hukkle igazi kü­ lönlegességét: szavakat, mondatokat egy-két ki­ vételtől eltekintve nem hall a mozi íáizönségc, annál inkább hangokat, zörejeket. Kattogás, za­ katolás, berregés, zizegés, susogás, csuklás és még rengeteg ehhez hasonló nesz kíséri a képi cselekményt. A csuklás Ideinelkedik közülük ez a film címe is: „Hukkle”, szószerinti kiejtés­ sel. (Azért nem csak simán hukk, mert egy nye­ lés követi.) Az egyik szereplő csuklására válaszol a többi élőlény és a gépek hangja. Ez a ritmus, ez az eredeti hangulatot teremtő, bravúros film­ nyelvijáték tarfia lendületben a művet. Mindössze három profi színész jelenik meg a vásznon (Margitai Á, Ónodi E., lúszás A), és csak mellékszerepekben. A többiek egy valódi falu (Ozora) valóságos lakói, többnyire hajlott korúak A moziban is hétköznapi tevékenysége­ iket végzik A csukló öreg bácsi (Bandi Ferenc) ha nem vigyáz, könnyen a népszerű újhullámos popsztárhoz, Uhrin B.-hez hasonló imázst nyerhet a honi sztárkultúra tervezőasztalán. A történet - egy titok - mozaikszerűen alakul ki, megértéséhez a néző aktív figyelme szükséges. Nem elég kényelmesen hátradőlni a székben, ez a film gondolkodásra serkent. A cselekményt nem lenne helyénvaló ismertet­ nem, mert egyrészt nem nagy sztori, másrészt a varázstalanítás veszélyével járna. Ez a hetvenöt perc a rendező-forgató­ könyv író, Pálfi György számára két évnyi, va­ lóban igényes, aprólékos, befektetett munkát, és első nagyjátékfilmjét, a mozi közönségének pedig tapasztalatom szerint tartalmas, felejt­ hetetlen szórakozást jelent. A februári filmszemlén - többek között a legjobb el só fi lm díját (ahogy tavaly a Moszkva tér) kapta, és jelölték a jövő évi, leg­ jobb nem angol nyelvű film Oscar-díjára. Az amerikai filmes szakma gj'akorlata alapján lé­ vő sovány esélyét mégis erősíti, hogy elvileg külföldiek is megérthetik, a beszédhiány és az univerzális gesztusok révén. Értékelés: tízből tíz Szamos Márton tizenegyedik oldal �n rí LET 5? Kis szeleburdi voltam Interjú Vàri Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval — Mi a fő cél a klubcsapattal, illetve mi lesz a program a válogatottal? Egyetemünk újabb kiváló sportolóval büszkélkedhet. Talán nem véletlen, hogy egy vízilabdáz óról van szó, hi­ szen, mint mondják, ez az intelligens emberek sperma. A 26 esztendős válo­ gatottjátékos Vári Attiláról van szó, aki jelenleg a Domino-BHSE csapatában játszik és karunk első évfolyamának le­ velező tagozatos hallgatója. Kiemelke­ dő eredményei: junior világbajnok, Ma­ gyar Kupa-győztes, KJEK-győztes, Vi­ lágkupa-győztes, Európa-baj nők, világ­ bajnoki ezüstérmes, olimpiai bajnok — Mindenhol döntőt szeretnénk játszani, de a BEK-trófea talán a legfontosabb. Ne­ kem nagyon nagy dolog lenne a bajnoki győzelem, mert felnőtt csapattal még soha nem voltam bajnok. A válogatott program nyáron következik, de erre nem szeretek még gondolni se, mert annyi mérkőzésünk lesz, hogy az valami borzasztó. A nemzet­ közi szövetség megint három vagy négy vi­ lágversenyt sűrített be a nyárra, még szep­ temberben is játszani fogunk. A BEK né­ gyes döntő után lesz egy hetünk, aminek elégnek kéne lennie a felkészülésre, pihe­ nésre, formába lendülésre... — Hogyan alakult a sportpályafutásod? — Először öttusázni kezdtem, aztán szüle­ im tanácsára mentem el vízilabdázni, mert nagyon nem szerettem futni. A KSI-ben kezdtem, 18 évesen mentem a Vasasba, ahol nyolc évig játszottam. Idén igazoltam a Honvéd Dominóhoz. —Miért éppen most váltál meg a Vasastól? Az örökös második hely a bajnokságban, a biztosabb anyagi háttér vagy az a bizonyos botrányos verekedés váltotta ezt ki? — Eddig még nem tudtam bajnokságot nyerni, ötször voltam második a Vasassal. Ez mindenképpen motivált, úgy éreztem, el­ jött a váltás ideje, és jól döntöttem. Pont rosszul jött ki, hogy azzal a verekedéssel zá­ rult a bajnokság, de sok minden közreját­ szott a döntésemben, nem elsősorban emi­ attjöttem el. — Hogyhogy nem külföldre igazoltál? — Lett volna rá lehetőségem, de az iskola miatt úgy döntöttem, hogy egyelőre itthon maradok. — Amikor új csapattársaiddal kilátogat­ tál egy Visas meccsre, volt csapatod szur­ kolói durván szidalmazni kezdtek... — Igen, bizonyos mértékig föl voltam rá készülve, hogy pár dolgot a fejemhez fog­ nak vágni, ez mindig így volt, ha az ember átment egy konkurens csapatba. Ettől füg­ getlenül nagyon rosszul esett, hogy ezt olyan emberektől kaptam, akiket személye­ sen ismerek. — A verekedésről mit tudsz mondani? — A vízilabda nem kisasszonysport, mindig is nagyon kemény meccseket játszottunk, de az elmúlt bajnokság nagy elvárásokkal, különösen felfokozott hangulatban zajlott. A kiélezett küzdelemnek sajnos ez a „látvá­ nyos”, csúnya nagy verekedés lett a vége. Ennyit tudok mondani így belülről, már amennyit játszottam... tizenkettedik oldal — Ezt elég keserűen mondod. Ezek sze­ rint nem voltál megelégedve az edző tevé­ kenységével? — Á2. biztos, hogy a döntőn elég keveset játszottam, többek között ez is belejátszott a váltásba. — Mit szólsz az ítéletekhez? — Szerintem ennek az egésznek akkor lett volna értelme, ha közvetlenül az események után egy-két héten belül hoznak egy olyan döntést, ami végleges, ami ellen nincs helye fellebbezésnek. Az, hogy ilyen sokáig húz­ ták a dolgot, hogy most ezen csámcsog min­ denki, senkinek nem tett jót, különösen a sportágnak nem. Most már túl kellene ezen lépni. — Hogyan hat a magyar bajnokság szín­ vonalára, hogy a Westel jóvoltából a fél válogatott a Dominóban játszik, a többi csapatban viszont azért nincs ennyi ki­ emelkedő személyiség? — Ezzel az a baj, hogy van négy olyan csa­ pat, akikkel viszonylag kiegyenlített mérkő­ zéseket tudunk játszani, de a többi mérkő­ zést sima győzelemnek kell venni. Már nin­ csenek meg azok a régi nagy vidéki csapa­ tok, akikhez ha lement az ember, ugyanúgy háromesélyes mérkőzést vívhatott. Remé­ lem, szép lassan felzárkóznak a fiatalok , mert a vidéki póló mindig nagyon sokat adott a válogatottnak is. — Mi a véleményed arról, hogy a Westel a szövetség támogatásából is részt vállal? — Szerintem ez mindenképpen jó, és nem azért történik, hogy a Dominót mégjobban segítsék.' A szövetségnek iszonyú nagy ki­ adásai vannak, a válogatottak és az utánpót­ láscsapatok utaztatása, felkészülése sokba kerül, ezért minél több a támogató, annál jobb. — Ha jól tudom, máshová is jártál már egyetemre. — Igen, Szegeden a JATE-ra, de az utazás miatt nehéz volt a sporttal összeegyeztetni, ezért jöttem át a Pázmányra. Érdekel a jog, a nagypapám ügyvéd, és miután a TF-en el­ végeztem a négyéves szakedzőit, úgy gon­ doltam, a nagybetűs élethez jól jön még egy diploma. —Hogyan viszonyulsz a népszerűséghez? — Ez a kellemesebb része, de például az egyetemen egyáltalán nem keltek feltűnést, pedig szombatonként bejárok. Örülünk ne­ ki, ha minél többen jönnek a meccsekre, jobb úgy játszani. Ha sokan szurkolnak ne­ künk, a nehéz pillanatokon is könnyebben átlendülünk. — Kovács Zolival való legendás barátsá­ god mikorra nyúlik vissza? 1995-ben Fukuokában volt az Universiade, ott játszottunk először egy csapatban. Azóta nagyon jó barátom. Sok emlékezetes csínytevésünk volt, de mosta­ nában már nagyon nehéz a felkészülési szakasz, annyi mérkőzés van, hogy az em­ ber örül, ha egy percet is pihenhet. Fárad­ tak vagyunk már ehhez, meg talán időseb­ bek is. — Felnőttetek? — Azt azért nem, de kicsit megkomo­ lyodtunk. .. — Miért Kutya a beceneved? — Amikor a Vasasba mentem. Faragó Tamás kiskutyának hívott, mert olyan kis szeleburdi voltam még, de mivel a kiskutya túl hosszú, ezért maradt csak Kutya. így ragadt rám. Szincsák Zsuzsa �'ïi í T ÉrF Igazgató: Jordán Tamás I lEz valami borzasztó. Már megint nem I értem a dolgokat. „A szakmai zsűri Jordán Tamás program­ jában és személyében látta leginkább a Nemzeti Színliáz vezetésére alkalmas, integrativ művészegyéniséget, aki egy XXI. századi, nyitott színház tervét vázol­ ta fel(..- áll abban a kuratóriumi állás­ foglalásban, amelyet az a miniszteri felké­ résre összeállt, szakmai grémium alkotott, amely Jordán lámás nemzeti színházi direktorkodása mellett tette le a voksot. A csapat tagjai voltak: Harsányi László közgazdász, a NKA elnöke, Blaskó Péter, a Nemzeti Színház művésze, Konrád An­ tal, a Színházi Dolgozók Szakszervezete részéről, Bálint András, a Radnóti Szín­ ház igazgatója, Konter László, a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, Szakonyi Károly író. Tarján Tamás kriti­ kus, Henye Nándorné kulturális-igazga­ tási szakértő. Kállai Ferenc, színművész, Meczner János, a Magyar Színházi Társa­ ság, Hegedűs D. Géza, a MASZK orszá­ gos színészegyesület részéről. Aztán to­ vább olvasom a híreket, s látom: Jordánt 9:1 arányban választották meg. Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Hiszen akárhogy számo­ lok, a zsűri 11 tagú volt!?... De ez még mind semmi. Bekapcsolom a tévét, nézem a reggeli közszolgálatot. A vendég Jordán Tamás, aki egyébként az általa vezetett Merlint színes, mozgalmas életet élő színházként ismertette meg a nagyérdeművel. Beszélgetőtársa Mélykúti Ilona, akitől megtudom, a pocsék építésű nemzeti teátrumban nem hallani sehol semmit, ráadásul folyton műsoron kell tartani ezt az ósdi tragédiát, amit ez a vacak társaság már meg is buktatott... Tény, a tragédia rendezése és újszerűség­ re törekvő megfogalmazása sokak ellenér­ zését váltotta ki, de hogy megbukott vol­ na, nos, ezt először az a Mélykúti mond­ ta ki, aki főállása mellett, olybá tűnik, au­ diovizuális benyomásai - köztudomású tényként való kimondásának mesterségét is űzi! Hát bizonyosra vehetjük: lepelle­ rántása korszakos jelentőségű axióma lesz majd a következő évtizedek színi- Pl ;á ? ifi ÄI Hí- A Nemzeti Színház vezetésére alkal­ mas integrativ művészegyéniség dása után. Lehet, hogy ez nem ,XXI. szá­ zadi”, lehet, hogy nem „nyitott” - de most ez van, ezt kell szeretni. Aztán Verebes István szörcsögtével, új napra ébredek. Kállai a vendég. Szóba ke­ rül a széksorok kipaterolása, s minden, ami most ott aktuális. Kállai elmondja: ott volt, kipróbálta, s szerinte nem olyan tra­ gikus az akusztika, mint amilyennek le­ hordják. És félénken ugyan, de felveti a gondolatot: - Nem lehet, hogy színésze­ ink nem tudnak beszélni?! - S most egy pillanatra megáll bennem az ütő. Itt ül Kállai Ferenc, s ott ül Verebes István, aki teljesen beszédképtelen - színész! Aztán felrémlik Jordán, aki szájmozgatási tech­ nikáját maholnap odáig fejleszti, hogy minden harmadik-negyedik szavát meg­ közelítőleg azonosítani tudom... Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Lehet, hogy Kállainak igaza van, s Jordán a gombhoz varrja majd a kabátot?! világában... Am téljünk vissza az ominó­ zus beszélgetéshez. Jordán szavaiból ugyanis egyáltalán nem hallom azt, amit partnere szeretne hallani tőle. Kiáll a mindenkori nemzeti színház hagyomá­ nyos repertoárja mellett, amely bizony, kénytelen-kelletlen műsoron tartja a tragédiát! Aztán témát váltanak, s Jordán terveiről esik szó: széksorok megnyir­ bálása, a színház nappali meg­ nyitása, kávézó kialakítása... Ez valami borzasztó. Már megint nem értem a dolgokat. Amikor még az Erzsébet téri nemzeti megépítése volt napi­ renden, már akkor nyílt vita zajlott arról: meg kell-e, meg lehet-e nyitni a nemzetit nap­ BeszUtechnlkal gyahorialth pal, kellenek-e oda kávázók, matiné, satöbbi. Az Erzsébet tér helyett a Ferencváros egyelőre nem a legelőkelőbb részén megépült színház esetében viszont már nincs helye disputának: a színház nem a jordáni koncepció igényei sze­ rint épült. Egy belvárosi szín­ ház kávéztathat nappal, de Fe­ rencváros közepén ezt aligha tudom elképzelni, különösen most, a színházat környező épületek felhúzásának lefulla- Ajánlott irodalom... Bálint György Rudolf Montágh Imre TISZTA BESZÉD tizenharmadik oldal �A kő marad Kiegészítés az irodalomkönyvhöz A világ gyorsabban változik, mint ahogy a tankönyvek ezt a változást követni tud­ ják. Ha már el is tűntek azok, akik a taukönyveket írták, a könyvek attól még vál­ tozatlanok maradnak. Ha pedig már va­ lami évtizedek alatt - tévesen - rögzült az emberek fjében, azt nagyon nehéz átformálni. Talán ez az oka annak, hogy számos jelentős író és költő a mai napig nem kapja meg a nekik járó figyelmet. Nézeteik annak Ideien idején nem illettek bele a hatalom által siiulykolt egyetlen lehetséges értelmezésbe, az eltelt tizenkét esztendő alatt pedig nem fordult akkorát a világ, hogy őket újra a megérdemelt tisz­ telet övezze. Az egyik ilyen félig-meddig elfeledett óriás Wass Albert, a múlt század egyik legnagyobb magyar írója, a nyelv igazi művésze, akinek minden sora tanítás az emberiességről, a lélekről és az érté­ kesről. Wass Albert erdélyi főnemesi családban szü­ letett 1908. január 8-án a Kolozsvár közelé­ ben fekvő Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánfíy Ilona gyermekeként. A Wass család nemesi címét a legenda szerint még Szent László királytól nyerte, annak érdeméül, hogy a család egyik őse, Buzátfia Lób 1081ben a kun betörés ellen harcoló királyt az ál­ tala egy, az orrán nyíllal megsebzett, felbő­ szült bölénybikától megmentette azáltal, hogy a bikát szarvainál fogva bedobta a czegei tóba. A király neki adományozta a ta­ vat, a körülvevő dombokkal együtt. Ezeknek a domboknak az egyikén állt a vasasszent-gotthárdi udvarház, melybe ma­ ga az író is beleszületett. A család régi kasté­ lyát már lerombolták, helyén ma konzerv­ gyár éktelenkedik. Wass Albert a neves kolozsvári Farkas Utcai Református Kollégiumban 1926-ban tett si­ keres érettségi vizsgát, azután, hogy az elő­ ző évben a román hatalom által kirendelt felügyelőbiztos közreműködése révén az érettségizni kívánó tanulók 86%-a elbukott. Ezután Magyarországon, a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián ta­ nult tovább. Az apja tanácsára Bukarestben eltöltött katonaidő után Németországban (Hochenheim-ben) és Franciaországban (a Sorbonne-on) fejleszti tovább erdészeti és kertészeti ismereteit. A tanulmányok végez­ tével hazatért a családi birtokra, ahol erejé­ nek megfeszítésével még az akkori, szűkös lehetőségek közepette - a nagybirtokok java részét a román állam elvette — is mintagaz­ daságot rendezett be. A megmaradt birtoko­ kon úgy kellett gazdálkodni, hogy a család boldogulásán túl megteremtődjön a lehető­ ség az erdélyi magyar kultúra fenntartására, támogatására is. Nehéz, összetartásra köte- tizennegyedik oldal lező idők voltak ezek, amelyekben az erdé­ lyi arisztokrácia java képes volt összefogni, és az elnyomás éveiben is létrehozni a ma­ gyar kultúra létének alapfeltételeit. Az egyensúlyra és megbékélésre épülő igazi erdélyi, „transzilván” szellemiség segített ebben, A transzszilvanisták az erdélyi ma­ gyarság önálló lelki alkatát és jellegét téte­ lezték fel, ennek a különbözőségnek a vizs­ gálata révén igyekeztek meghatározni az er­ délyi lélek fogalmát, amelynek főbb köz­ ponti elemei: a történelmi szükségszerűség révén megvalósult önálló erdélyi történe­ lem, az erdélyi táj a gondolkodásra is kiha­ tó, azt formáló igen nagy szerepe, valamint az együtt élő népek közötti tolerancia elve, mely az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségéből fakad. A transzszilvanizmus eszméjét hirdető erdélyi írók hitvallása Wass Albcrtbcn egy éle­ ten keresztül megmaradt, s műveinek állan­ dó eszmei vázát alkotta. Életének utolsó szakaszában is szilárdan kiállt a transzszilva­ nizmus létjogosultsága mellett. Az író igen magas, misztikus szintre emeli gondolatvilágában Erdélyt és az erdélyi szel­ lemiséget. Mert Erdély számára nem csak földrajzi egység. Ebben a szóban nála benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztcsscgcs. Nem véletlen - tartja -, hogy a vallásszabadság is el­ sőként Erdély leikéből fakadt. Nem lehetett véletlen, hogy a válságos időkben a magyar szellemiség utolsó mentsvára volt Erdély, a magyar kultúra menedéke, „ahol viharban is virágzott a lélek”. Meglátása szerint az erdélyi ember, legyen az magyar, szász vagy román, nem téveszti össze a kultúrát a civilizációval, a valóságot a látszattal, a hazafiságot az elfog­ laltsággal, az igazat a hamissal, a jót a rosszal. Úgy érzi, Erdély levegőjében van valami lát­ hatatlan, megnevezhetetlen transzcendentális erő, mely mintha a földből sugározna elő, be­ lenő a fába, a hegyekbe, de legfőképpen az emberi leiekbe és gondolkodásba. Ez az erő az erdélyi lélek, az erdélyi szellem, melynek révén - ha idegen tényezők nem avatkoznak közbe - Erdély az „emberi lélek virágos kert­ jévé” válhatott volna. ,yannak a világon szebb vidékek, magosabb hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok - írja —, de békésebb esték, szelídebb szel­ lők, kékebb égbolt, színesebb virágok, béké­ sebb emberek sehol sincsenek Isten szabad ege alatt. De a hangsúly a szabadságon van. Ideje hát, nagyon is ideje, hogy helyrebillenjen a szabadság mérlege Erdély vérrel és könnyel öntözött földje fölött.” Ez volt az az - erdélyi népek között valaha fennállt - egyensúlyi állapot, mely eleddig nem állt helyre, melyet a történelem vihara elsöpört, felborulása teret engedett az em­ berben megbúvó gonosznak. „Egyik ősöm íija Wass Albert - az 1600-as évek derekán Moldovából hozatott munkaerőt a földek művelésére, miután a sok háborúság során a Mezőség magyar jobbágyai kipusztultak. Pa­ pot is hozatott velük, templomot is építtetett nekik, s még a Szentírást is lefordíttatta szá­ mukra az oláhok nyelvére. Kétszáz esztendő­ vel később ezeknek a moldovaiaknak a le­ származottai fölgyújtották a kastélyt, lerom­ bolták a magyar templomot, s hiába billent helyre az idő múltával a világ: a magyar templomot már nem építette föl senki”. Az író minden keserű élménye ellenére is ren­ dületlenül hitt az emberi jóságban. Nem en­ gedi, hogy írásait indulatoktól feszülve te­ gyük le kezünkből, hanem békét teremt ott, ahol az érzelmek viharai dúlnak, a szeretet és a megbocsátás örökérvényű igazságával. Wass Albert első verseskötete 1927-ben je­ lent meg, de igazi feltűnést 1934-ben meg­ jelent első regényével, a Farkasveremmel keltett. A gazdálkodás és a kultúra támoga­ tása mellett később is mindig maradt ele­ gendő ideje az írásra. Az erdélyi magyar iro­ dalom megszervezésében a legjelentősebb szerepet a Helikon írói munkaközösség töl­ tötte be, mely 1926-ban báró Keményjános (1903-1971) kezdeményezésére jött létre a báró marosvécsi kastélyában. A közösség 1928-ban önálló folyóirattal jelentkezett Er­ délyi Helikon címmel, kiadója, az Erdélyi Szépmíves Céh pedig 1924-44 között összesen 166 művet jelentetett meg, olyan nagyságokét, mint Bánffy Miklós, Berde Mária, Dsida Jenő, Gulácsy Irén, Kós Kár­ oly, Keményjános, Karácsony Benő, Kuncz Aladár, Moher Károly, Nyíró József, Reményik Sándor, Szabó Dezső, Szemlét Ferenc, Székely Zoltán, Tamási Áron, Tom­ pa László és a fiatal Wass Albert. A marosvécsi kastélyban történő rendszeres találkozásokkor, a Kós Károly által faragott, a kertben álló nagy kőasztal mellett örökre meghatározó élmények érték az írót, me­ lyek közül egy igen emlékezetes alkalom �I T E TE T idős korára is tisztán megmaradt benne, er­ ről a következőképpen mesélt: .Minden este valamelyikünknek fel kellett ol3>J vasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933-ban vagy 34-ben le­ hetett -, Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felol­ vasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. Tudod, abban az évben bejárta Fran­ ciaország legszebb vidékeit, és valahányszor szép vidéket látott, mindig Magyarország és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly — barázdás arcán hul­ lottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: ’le taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!’ Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép ii napokra, amiket ott eltöltöttünk.,; Folyamatosan jelentek meg regényei, majd 1940-ben, munkássága elismeréseként Baumgarten-díjat kapott, ez azonban csak egyike volt azon szakmai és társadalmi elisme­ réseknek, amelyekben részesült. 1942-ben Klebelsberg-díjat, 1944-ben pedig Zrínyi iro­ dalmi díjat nyert. 1938-ban tagja lett az Erdé­ lyi Helikonnak, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak, végül pedig 1944-ben a Magyar Tudományos Aka­ démia is tagjai sorába választotta. 1943 márciusában az Ellenzék című lap fő­ szerkesztője lett, majd amikor e minőségében nem volt hajlandó együttműködni a német Gestapo embereivel, és megjelenésükkor egyszerűen kisétált a szerkesztőségből, csak úgy úszta meg a felelősségrevonást, hogy ap­ ja régi barátja. Veress Lajos tábornok az ukrán frontra „menekítette”. Veress egyik vezetője volt a titkos náciellenes mozgalomnak, Hor­ thy Miklós kormányzó parancsára létesített kapcsolatot a szövetséges erőkkel, megpró­ bálván alkut kötni velük, felajánlva a németek elleni harcot, ha garantálják azt, hogy nem a szovjetek, hanem az angolok és az amerikaiak fognak bevonulni Magyarországra. A próbál­ kozások eredménytelenek maradtak, a válasz mindig ugyanaz volt: ,^fegyék fel a kapcsola­ tot Sztálinnal. Magyarország Oroszország ér­ dekkörében van”. Veress tábornokot és számysegédjét, Wass Albertét 1944 szeptem­ berében végül letartóztatták a németek Az írót néhány nap múltán szabadon engedték, azonnal visszament a frontra harcolni. A harcokban szerzett érdemeiért I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntették ki, a háború legvégéig folyamatosan harcolt az előrenyomuló orosz és román csapatok el­ len. 1945 húsvétján végül alakulatával együtt Sopronnál hagyta el az országot. So­ ha többé nem térhetett vissza szülőföldjére, Erdélybe. így mesélt a szülőföldtől való el­ válás utolsó emlékképeiről: ,Az orosz tankok ott dübörögtek már a feleki J,' úton, zúdult a halál Kolozsvárra. (...) Az utcák üresek voltak, halálosan üresek, mint éjfélkor a temetők. A Mátyás-szobor megett ott állt komoran, gyönyörű szépen a Szent Mihály templom, s szemben vele a Bánfíy-palota, mellette mindjárt az apácák gondozásában le­ vő Központi Szálló és Étterem előtt két szür­ ke apáca térdelt a szennyes járdán imára tett kezekkel, s néztek fel a templom tetején csil­ logó aranykeresztre némán, mozdulatlanul. Két apró kis megrettent emberi lélek a nagy üres térségben, ágyúszó és tankdübörgés kö­ zepette. (...) Abban a pillanatban éreztem, tudtam, hogy az a világ, az én világom, ami­ ben felnőttem, menthetetlenül összedűlt, elti pusztult, befejeződött; A román népbíróság a háború után, heve­ nyészett vádirat alapján, néhány román egy­ másnak is ellentmondó tanúvallomására alapozva, távollétében halálra ítélte. Azzal vádolták meg, hogy bosszúvágytól vezérelve két ízben is felbujtott magyar katonáiét ro­ mánok meggyilkolására 1940-ben, ÉszakErdély visszatérése után. A vádiratra jellem­ ző, hogy több eltérő adat szerepel benne, például az áldozatok számát, illetve nevét il­ letően is, sőt, még az író és szintén halálra ítélt apja nevét is háromféleképpen írták le! Egyértelmű, hogy az ítélet az erdélyi ma­ gyar arisztokrata írónak szólt. Az író időközben Németországba került (a halálos ítéletről is csak évekkel később érte­ sült), ahol erdőmérnökként alkalmazták, később, Hamburgban csak éjjeliőrként tu­ dott elhelyezkedni egy építkezésen, ahol, kihasználva idejét, éjjelente írta regényeit, köztük egyik legismertebb művét, az Adjá­ tok vissza a hegyeimet!. Az 1951-es esztendő már Amerikában találta, ahol előbb egy farmon dolgozott, majd egy katonai akadémián algebrát tanított, 1957-től nyugdíjazásáig (1970) pedig a Floridai Egye­ temen tanított történelmet, európai irodal­ mat, valamint német és francia nyelvet. Né­ hány évig a Szabad Európa Rádió munkatár­ sa is volt. Lakóhelyéül — mivel végtelen szeretete és vágyódása az erdő után változatlan maradt - a négyszázhuszonötezer holdnyi la­ katlan erdőségben, az Okala National Forest területén található Astor-villát választotta, melyben egészen haláláig élt. Amerikai élete kezdetétől fogva célul tűzte ki maga elé az emigráns magyarság meg­ szervezését, példaként a két háború közötti Erdély magyarsága lebegett szeme előtt. Bár Észak-Amerikában mintegy másfélmillió magyar emigráns élt akkoriban, egységbe forrasztásuk mégis csak jelentős nehézségek árán haladt. 1962-ben megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot. Ezek a vállalkozások könyveket, újságokat adtak ki, melyek feladata Magyarország és Erdély megismertetése a külvilággal, a ma­ gyar kultúra bemutatása, a magyarságról teijengő hazugságok cáfolata volt. Elképesz­ tő szívóssággal és elhivatottsággal, szűkös anyagi lehetőségek közepette végezte ezt az olykor sziszifuszinak tűnő munkát. A szer­ vezőmunka mellett még az írásra is futotta erejéből, újult erővel mesélt a lelkében kitéphetetlenül tovább élő régi világáról, Er­ délyről. Soha nem lanyhult szívében a hazá­ ja iránti szeretet: „Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha réges-régi fényké­ pes albumban lapoznál. Ma már semmi sem ii azonos azzal, ami benned fáj. Munkája persze nem maradt visszhang nél­ kül Romániában sem. 1979-ben az újságok hasábjain indítottak hajszát ellene, újra fel­ idézve a régi „ügyet”, mely alapján halálra ítélték, a román állam kiadatását kérte, me­ lyet bizonyítékok híján az amerikai állam ter­ mészetesen megtagadott. Saját elmondása és közvetlen környezetének vallomása szerint még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek fegyvereiből származó golyónyomo­ kat még a vele készült, 1996-ban forgatott ri­ portfilm során is meg tudta mutatni. Wass Albert 1996-ban nyújtotta be kérelmét a Belügyminisztériumhoz, melyben magyar állampolgárságért folyamodott. Az író, aki egész életében a magyarság sorsának jobbra fordításán munkálkodott szinte emberfelet­ ti erőfeszítéssel, szeretett volna magyar ál­ lampolgárként, magyar földön meghalni. A Belügyminisztérium 1998 elején azonban elutasította a kérelmet! Tar Sándor tisztelet­ beli washingtoni főkonzul és Csoóri Sán­ dor, a Magyarok Világszövetsége elnökének közbenjárására állítottak ki végül egy doku­ mentumot, azonban Wass Albert életében már nem térhetett haza, hiszen betegséggel küzdve, magányosan, megkeseredve, ráadá­ sul a magyar állam általi elutasítás irtózatos csalódottságával a szívében úgy döntött, „a kivénült harcos leteszi a fegyvert” és 1998. február 17-én floridai otthonában önkezéyel véget vetett életének. Életútja és hitvallása erősíti a mi lelkünket is, hiszen példamutatás arra, hogyan lehet és kell a legnehezebb helyzetben is megtartani a Reményt, hinni az eljövendőben és min­ den elénk tornyosuló akadály ellenére sem elfelejteni, hogy mindannyiunk közös fel­ adata: együtt munkálkodni közös jövőnk, a magyarság közös jövőjének jobbra fordulá­ sán. Hiszen, ahogy íija „Üzenet haza” című versében: ii ...Es lészen csillagfordulás megint / és miként hirdeti a Biblia: / meg­ méretik az embernek fia / s ki mint vetett, azonképpen arat. / Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad. Wass Albert halála után végre hazatér­ hetett, a marosvécsi kastély kápolnájá­ ban, egykori házigazdája. Kemény Já­ nos síijának közelében temették el. A kertben ott áll domborműve is, egy, a Marosból kiemelt hatalmas kövön. A kastély hivatalosan zárt státuszának dacára egyre többen és többen jönnek leróni tiszteletüket a század egyik leg­ nagyobb magyar írója előtt. Hi^yünk neki, amikor azt írja, sosem szabad elveszíteni hitünket, hiszen: „...Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja el­ veszni a népeket sem, akik benne hisz­ nek”. (forrás: Fráter Olivér - Tündöklő csillagunk, Hunnia, ii9. szám; Szűcsné Harkó Enikő-Is­ mertessétek az igazságot.,,; A vádlott neve: Wass Albert (dokumentumgyűjtemény)) Cseresznyéssy Roland I tizenötödik oldal �Olvassatok Chestertont! Micsoda egy hülye helyzet, amikor az ember önbizalmának túlzottra dagadásával kitalálja magában, hogy ő most ezennel bemutat egy irodalmi alkotást vagy egy szerzőt Honnan ve­ szi a bátorságot ahhoz az általában műkedvelő laikus, vagy áltudós illető, még ha a legjobb szándékú is, hogy néhány sorral és elnagyolt, felületes gondolattal elintéz egy jelentős mű­ vet és vele egy jelentős alkotót?! Ezt a kínos szituációt csak abban az eset­ ben lehet megúszni, ha valami neo­ avantgarde, esetleg poszthippi, neta­ lán new-age-surrealist stílusban író­ dott, mintegy többtucat mazochista olvasó által elolvasott, tökéletesen és méltán ismereüen műről és szerzőről van szó. Ilyenkor nincs nagy kockázat, kevesebb az esély a leégésre, és még újat is lehet mondani az embereknek, hiszen úgysem olvasták a művet és várhatóan nem is fogják. Na de mi a helyzet akkor, amikor például az előbb említett ember, a némileg túl­ zottnak tűnő önbizalmával kitalálja, hogy ő márpedig most arra fog buzdítani egy lap hasábjain, hogy az emberek olvassa­ nak Gilbert Keith Chesterton-t? Hát tel­ jesen ostobának nézi olvasóit, és tényleg azt hiszi, hogy rajta kívül nem sokan is­ merik eme írózseni műveit? Mit lehet még elmondani róla, amit még nem mondtak el? Hogyan lehet elemzően be­ szélni a műveiről, amikor legtöbben csak arra vagyunk érdemesek (és képesek), hogy a legnagyobb tisztelet hangján szól­ junk írásairól (a tudományoskodást meg inkább hagyjuk a tudósokra)? Chesterton (1874-1936), aki már meglett férfiként katolizált a XX. század elején Angliában, szinte egymaga képes volt megújítani a katolikus hitet, „leporolni n a kétezer éves dogmákat, és elmagyarázni az embereknek, hogy a kereszténység nem csupán holmi idejétmúlt, jelentősé­ gét vesztett megszokás. Tette mindezt mindössze az írás erejével. Saját bevallása szerint: „Én is tízpercnyi előnyt akartam szerezni az igazság felszaglászásában. Kí­ nos ifjonti erőlködéssel feszítettem meg a hangomat, hogy igazságaimat világgá ki­ áltsam. Aztán a legmegfelelőbb és leghu­ morosabb módon bűnhődtem, mert tizenhatodik oldal K megtartottam igazságaimat, fölfedeztem nem ám azt, hogy nem igazságok, hanem, egyszerűen, hogy nem az enyémek. Egy­ szer azon nevetséges helyzetben találtam magam, hogy az egész kereszténység van mögöttem”. Álláspontja szerint (és ebben mélységesen egyetértek az Öreggel”) a konzervativizmus egy olyan történelmi helyzetben, amikor a hagyományos érté­ kek súlyos válságba kerültek, és az embe­ riség lába alól “kihúzták a szőnyeget’ (idézet tőlem), nemhogy nem egy unal­ mas, fáradt, elmaradott valami - ahogy azt sokan állítják -, hanem egyenesen magá­ val a forradalommal, az újítással, a virtus­ sal egyenlő. Talán legfontosabb üzenete szerint: a modern ember tragikus válsága abban áll, hogy felül a harmincéves igaz­ ságoknak, de retteg a kétezer éves igazsá­ goktól. Hiszen: „Képzeljük el, hogy vala­ mi okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönte­ ni. Előkerül egy szürke csuhás szerzetes, aki nem más, mint a középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz mo­ dorában elkezd magyarázni: ’Minde­ nekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a világosság értéke! Mert ha a világosság jó önmagában..S ekkor, némiképp menthető okokból a szerzetest leütik. Az emberek mind a lámpaoszlop­ hoz rohannak, tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez. Am ahogy múlik az idő, ki­ derül, nem is olyan egyszerű a dolog. Vol­ tak, akik azért döntötték le a lámpaoszlo­ pot, mert villanyvilágítást akartak; mások­ nak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé. Mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akarták zúz­ ni a helyhatóság gépezetét, mások meg azért, mert össze akartak zúzni valamit. És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy kit csépel. így azután fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap vagy holnapután, visszatér a meg­ győződés, hogy a szerzetesnek végered­ ményben igaza volt, mert attól függ min­ den, hogy miben áll a világosság filozófi­ ája. Csakhogy: amit megvitathattunk vol­ na a gázlámpa alatt, azt most a sötétség­ » ben kell megvitatnunk. A műveiből elemi erővel áradó derű és öngúny teszi a mély bölcselkedéseket könnyen befogadhatóvá. Érvelése kris­ tálytiszta, ma is ugyanúgy - ha nem még jobban - megállja a helyét. Szűk száz év­ vel ezelőtt is képes volt felismerni azokat a hamarosan bekövetkezendő problémá­ kat, amelyekkel az emberiség ma is szem­ benéz. Megoldást is ajánlott rájuk: a hit, a szeretet, a megértés erejét. írásainak ma is érzékelhető modernsége, magával ragadó stílusa, tisztánlátása valamint érvekkel va­ ló alapos alátámasztottsága a bizonyíték a sokszor kigúnyolt. arra, hogy ezen idejétmúltnak ítélt - értékek mentén építhető csak fel újra az emberiség. Na látjátok, ez történik, amikor valaki nem hír az önbizalmával, és azt hiszi, hogy képes né­ hány bekezdésben összefoglalni egy alkotóóriás jelentőségét. Mivel az előbb bemutatott rossz példa csak illusztrálása volt annak, amit talán jobb elkerülni, ezért mi, akik képesek va­ gyunk kordában tartani magunkat, és tisztában vagyunk korlátáinkkal, csak ennyit mondunk: OLVASSATOK CHESTERTONT! (köszönet Pozsonyi Ádámnak) Cseresznyéssy Roland �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata NYUGALMI NAPOK - PÁR-KAPCSOLAT Az ítélet előző számában egy cikk jelent meg Valami hiányzik címmel. Az írás címe nyo­ mán gondolkodóba estem. Valami tényleg hiányzik az egyetemi életünkből. Jómagam azon­ ban, nem beszélgetős, politizálós alkalmat vagy fórumot hiányolok, hanem olyan helyet és ritka alkalmat, amikor rövid időre távol lehetek a világ zajától és kicsit befelé figyelhetek. Rohanó egyetemi világ: évfolyamdolgozat, szakdolgozat, zh, nyelvvizsga, közelgő vizsga­ időszak, Csupa olyan kihívás, ami súlyos teherként nehezedik ránk. Ki ne vágyna néhány nyugodt napra, mikor mindezt leteheti és kimenekülhet a világból? Ez a vágyunk teljesült. mikor maroknyi csapatunk, az őszi szünet utolsó napjaiban lelki töltekezés céljából Nógrádmegyerbe utazott. Budapest forgatagából egy nógrádi falu mindenszentek ünnepére készülő, csendes áhítatába csöppentünk Hála Istennek a település fekvésének köszönhetően se forgalommal, se térerővel nem bír. Egy piarista szerzetes barátunkat kértük meg arra, hogy legyen velünk ebben a pár nap­ ban és adjon szempontokat az elmélkedéshez. Babits Örökkék ég a felhők mögött című próza­ verse és Pilinszky Ének a kőszívű királyról című verse alapján kaptunk kapaszkodót az elmélyü­ léshez. Néhány vers, jó szempontok, kérdések, befelé-fordulás, őszinte vallomások... Ennyi elég volt számunkra ahhoz, hogy a hétköznapok szürkeségébe belefásult (leendő vagy már vég­ zett) jogászokból álló társaságunk kicsit megpihenjen és új erőre kapjon. Ha fáradt vagy, ha eleged van mindenből, ha egy kis egyedül létre vágysz, ne sajnáld az időd: vonulj vissza néhány napra. Meglátod a fejedben zakatoló sok gondolat a helyére kerül, életedbe pedig nyugalom költözik. Vatikáni családértekezlet - A fiatal házasok problémáinak megoldására - állítja 11. János Pál pápa — a szentségek jelentik a legjobb orvosságot. A pápa a vatikáni palotában fo­ gadta a Család Pápai Tanácsának XV plená­ ris ülésére összegyűlt résztvevőket. A pápa felszólította a fiatalokat, ne hátráljanak meg a problémák elől, inkább az imádságból me­ rítsenek erőt: „Az imádságban egyesült csa­ lád egységes marad” - majd hozzátette, a 1,.tudományok” ugyan segíthetnek, ám semmi nem pótolhatja a bizalommal teli szemé­ lyes, erős hitet. A Szentatya emlékeztetett a szentségek szük­ ségességére, mint lelki vezérfonálra a háza­ sok életében, egy olyan korszakban, ahol a házasság értékét a különböző életvezetési stí­ lusok megkérdőjelezik. A pápa egy másik ajánlása szerint fontos lenne, hogy a lelkileg és morálisan megerősödött családok segítsék fiatal társaikat. Végül a Szentatya felhívja a figyelmet a szü­ lő-gyermek kapcsolat fontosságára, különös tekintettel neveltetésükre. „Ha a szülők nem beszélgetnek eleget gyermekeikkel, azok máshol fogják keresni boldogulásukat, ne­ megyszer az emberhez és az igazi szeretethez nem méltó, hamis értékek közvetítésével. A szexualitás hétköznapi szinten való kezelése egy minden etikai alapot nélkülöző társada­ lomban ártalmas lehet a gyermekek és fiatal­ korúak számára” - folytatta a pápa. (Zenit) Spengi, V éf. NYÍLT LAPOK Hamarosan nyilvánosságra hozzák a Szent-szék és a náci rezsim közötti kapcsolatok­ ra vonatkozó dokumentumokat Xhtikán: Pierre Blet francia jezsuita, aki a Szentszék és a náci rezsim közötti kapcsolatokra vonatkozó Vatikáni Titkos Levéltár legjobb ismerője, örömmel üdvözölte a címben jelzett hírt. A napokban Jorge Maria Mejía bíboros, a Szentszék főkönyvtárosa megerősítette, hogy 2005 január elsejétől kezdve a Vatikán megnyitja archívumának szóban forgó részlegét. A bíboros azt is bejelentette, hogy 2003. elsejétől kezdve konzultálni lehet azokat a dokumen­ tumokat, amelyek a németországi apostoli nunciatúrára vonatkoznak, ahol, mint ismeretes, Eugenio Pacelli érsek, a későbbi XII. Pius pápa dolgozott. P Pierre Blet az egyetlen, aki még él annak a történészcsoportnak négy tagja közül, amelyet VI. Pál pápa bízott meg a Vatikáni Titkos Levéltár tanulmányozásával és azzal, hogy a legfon­ tosabb dokumentumokat tegyék közzé 12 kötetben. A jezsuita történész szerint az archívum megnyitása hozzájárul ahhoz, hogy világossá váljon, milyen segítséget nyújtott a kérdéses idő­ szakban a katolikus egyház a zsidóknak P Blet elmondta: a második világháború egész időtar­ tama alatt, XII. Pius pápa külön rendeletére, a Szentszék gondjaiba vette a menekülteket és a konfliktus miatt szenvedőket. Ennek érdekében információs központot hoztak létre, hogy begyújtsék a segélykéréseket és megpróbálják megkeresni az eltűnt személyek hozzátartozóit. A hivatal három és félmillió kérvénnyel foglalkozott. Ez a kevéssé ismert tevékenység óriási se­ gítséget nyújtott, különösen a zsidókat segítette. Az információs központ német szekciójában külön részleg foglalkozott velük, hogy tudjanak válaszolni avilág minden részéről érkező szá­ mos kérésre, amelyek a Németországban élő zsidók sorsára vonatkoztak. Ezek száma 1941-45 között 102 026 volt. A vatikáni hivatal által végzett nyomozás összesen 36 877 esetben járt si­ kerrel. A két szám közötti különbség abból adódik, hogy Németországban nem használhatták a felkutatás normális eszközeit, mivel ezáltal súlyosan kockáztatták volna a keresett személy életét. Ennek ellenére 1943-ban 20 375 kérésre tudtak válaszolni. 1944-ben ez sokkal nehe­ zebbé vált. Ezeket az információkat hamarosan hat CD-ROM, illetve hatkötetes könyvfor­ májában teszik közzé - mondta P Blet, hangsúlyozva, hogy fontos kezdeményezésről van szó. Egyrészt napvilágra hozza az egyház által nyújtott segítséget, másrészt tanúskodik arról a kész­ ségről, ami a titkos levéltárban őrzött anyag teljes feltárására irányul. VR/MK Csökkenő abortusz az Egyesült Államokban - Az Egyesült Államokban a művi vetélések száma 1994 és 2000 között 11 százalékkal csökkent. Amint a washingtoni AlanGutmacher Intézet közölte, 2000-ben a ter­ hességek 25 százalékát megszakították. Az érintett nők egynegyede volt katolikus. A legtöbb abortusz a kisjövedelmű társadalmi rétegben történt. (Kathpress) Latin-amerikai püspökök a liberalizmus el­ len - Santo Domingó-i Nyilatkozat címen vonul be Latin-Amerika történetébe a latin­ amerikai püspökök Vatikánban nyilvános­ ságra hozott nyilatkozata a család- és gazda­ ságpolitika „liberális” elveiről. A család a kontinens több országában veszélyeztetett helyzetben van. „Erős ideológiai nyomás',55 érvényesül abban az irányban, hogy a férfi és nő hagyományos házasságát fokozatosan lebontsák. Ugyancsak élesen bírálják a fő­ pásztorok „a szélsőségeskapitalizmust, a pi­ ac diktatúráját.” (Kathpress) tizenhetedik oldal �álmok útján PázmányOS résztvevők a Mountainbike Világjátékokon Különös dolog ha egy álom megvaló­ sul, amíg az ember részese, amíg sod­ ródik az eseményekkel fel sem fogja, mennyire fognak hiányozni ezek a percek, egyszerűen csak boldog. De amikor véget ér, elmúlik valami nagy üresség keletkezik szívében, nem is ér­ ti miért, hisz boldognak kéne lennie, az álma megvalósult, de O mégis szo­ morú, mert tudja, hogy egy céllal ke­ vesebb, amiért küzdött, hajtott. Igazán csak utólag érti meg az ember, hogy nem akkor volt boldog, amikor álma betel­ jesült, hanem akkor, amikor robotolt, har­ colt álmai megvalósításáért, s hogy álma megvalósításával keletkezett űrt kitöltse új célt kell maga elé tűznie, hogy újra küzdhessen és harcolhasson. Szeptember 12-15 között rendezték meg Saalbach-Hinterglemm-ben az amatőr mountainbike világbajnokságot, vagyis hi­ vatalos nevén, a Mountainbike Világjátéko­ kat hisz a sportág valamennyi számában (cross-country, maraton, dual, freefride) vi­ lágbajnokot avattak. A versenyre már több hónappal korábban el­ kezdtük készülni - persze a több éves edzés­ munkát nem számítva- fizikailag (fogyasztás, magas hegyi edzések, formaidőzítés) és persze anyagilag is, a kihagyhatatlan szponzorvadá­ szattal. Talán már a magyar cégek is kezdik megérteni, hogy a sport szponzorálása nem kidobott pénz az ablakon, hanem anyagilag is megtérülő beruházás. Ez úton is szeretnénk megköszönni támogatóinknak, nagylelkű hozzájárulásukat (Suzuki Benkő, Nv Motor­ kereskedés, Big Bike, Ks Kerékpárbolt. Kistarcsai Önkormányzat, Kemecsei Sándor). Csütörtökön este 24 ország 1462 versenyzőjé­ vel vette kezdetét az ünnepélyes felvonulás, megnyitó. Az elkövetkezett napokban 4 ver­ senyszámban, 4 korcsoportban avattak világ­ bajnokot. Másnap a mountainbike olimpiai számában a cross-countryban két selejtezőben került sor a kvalifikációra; szerencsére a ma­ tizennyolcadik oldal gyár küldöttség valamennyi résztvevője kivív­ ta az indulás jogát (nekem a 27, helyet sikerült megcsípnem) a vasárnapi döntőben. Szombat korán reggel már élesben mentek a dolgok, ekkor rajtolt el a maraton kb. 1000 résztvevő­ vel két távon (40 és 80 km). Az előzetes meg­ beszélések alapján mindenki tudta melyik tá­ von indul, mégis akadtak, olyanok közöttünk, akik a táv közben a hihetetlenül kemény terep és az Alpok adta viszontagságok miatt a hoszszabb távról a rövidebb mellett döntöttek. Nekünk a hosszabb távon 4000 m szintkü­ lönbséget kellett leküzdenünk (a példa kedvé­ ért ószor Gyöngyösről a Kékesre vagy pestiek kedvéért 14 szer a Duna partról a HármasHatár-Hegy tetejére fel) — a magyar maratonok 100 km hosszúak 2000 m szintkü­ lönbséggel-. Kétszer kellett 2000 m-es hegyre felküzdenünk magunkat, s egyszer egy 2113 m-es magas hegyet másztunk meg. A „beve­ zető” 1610-es és a „két levezető” 1445 és 1728 m magas hegyet nem is említve. Nem volt rit­ ka a 20-25 %-os emelkedő, ahol igazán vicces ),*.schieben” táblák voltak kirakva, s mindez 90 %-ban terepen, s csak 10 % aszfalt úton. Iga­ zán csak a 2000-cs hegyek tetején értettem meg, hogy miért is érkeztünk 2 nappal koráb­ ban, mint a többi ország fiai, míg ők rendre légszomjjal, fejfájással küzdöttek, addig mi akklimatizálódva ezeket a bajokat elkerültük. Azonban nem kerülhettük el az Alpok szeszé­ lyes időjárását az egyik percben 25 °C fokban tekersz fölfelé, majd becsapa két hegy közzé a szél és fagypont közeli hőmérséklet lesz. Per­ sze, aki egyszer felment a hegyre annak le is kell jönnie, s ehhez az egy nyomtávos turista utak nem igazán alkalmasak, különösen akkor nem, ha hideg alpesi patakokat, szakadékokat és megkerülhetetlen teheneket keresztez. A táv egyik legnehezebb szakasza volt, amikor 10 percen keresztül, jó pár szakadékkel tarkí­ tott 20 %-os lejtőn a nyereg mögé beülve egyensúlyoztunk lefelé. De végül sikerült 6:06:49 alatt beérni az abszolút 95. helyen, ami az U23-ok között a 7. helyre volt elég. Másnap rendezték meg a Cross-Country döntőt, de előtte még mindenki örömére hajnali 2 kor elkezdett szakadni az eső és ki­ sebb megszakításokkal a verseny végéig ki­ tartóan mintha dézsából öntötték volna ömlött az eső. Ennek következtében (nem is beszélve az 5 °C fokos hőmérsékletről) a 130 kvalifikált versenyzőből csak mintegy 80-an álltak rajthoz. Összesen csak 8 ember akadt, aki az előző napi nagy maratont telje­ sítve rajthoz mert állni, tényleg nagy őrült­ ség volt fáradtan a regenerálódás hiányában, enerváltan rajthoz állni, s ez az eredményen is megmutatkozott az abszolút 51. helyet tudtam megszerezni, ami az U23-as kategó­ riában a 9. helyhez volt elég. Összesítésben a csapat 5 aranyérmet, 1 ezüstöt és 1 bronzérmet szerzett főként fi­ ataljainknak köszönhetően. Sajnos nem tudtuk megismételni az olimpiai számban a tavalyi teljesítményünket: egy ezüst a lá­ nyoknál, (melyet a szintén nálunk tanuló, másodéves Simon Emese szerzett) és egy bronzérem a fiuknál; de így is emelt fővel, büszkén távozhatunk Saalbach-Hinterglemmből. Kőhalmi „Sly” Attila �AZ OSIRIS KIADÓ NOVEMBERI ÉS DECEMBERI ÚJDONSÁGAI 1"BoldtKSár- Jeiicj' Petra (srerls.)! Nciiiretliözi jof^i tjlvasóköuyv 4980 FL NEMZETKÖZI JOGI OLVASÓKÖNYV WÉVuDm^woK. uaMSiVùrrn. MAGYAR BÜNTETŐJOG Frdosy Emil — Földvári Jójgef — Tótk Mihály: Ma^ar Lüidctójo^. /Cfi/fyntífi r0i‘2 378í) Ft Bíró Gáspár: Bovczvtcs a. iiciiizutkőzi politikai viszonyok 1 «1 n o 1 tu ált y oz.á »«á ka 32 00 F l Sliawi Mikolm N,í Ncínxetközi 1 fii A Kiwi A Wh («.«h ‘ I caiuzAch} eA ] iitAca A feudAijs TÁRSADALOM » 'T,./.- v' : Tpf.íe ,Íi» i Ml lApkO'* .Sh/a.tikrt I ( Lxuló aARÉGI BUDAPEST I [ : ERKÖLCSE I [ j POLtITKM KOAÍMCNIKÁCrt) 4980 Ft B*iníli Gyula; Köruyczctjo^ 3800 I’t Vesiíprónii l^szló (üzerl'Vj: Szent lijtván 'án c>cj ax állat II ti tapitás 79SÖ Fi Dnwsoii, Raymond: A kínai civilizáció világa 3980 Ft Davis, R. FL C.; A normannok. és vű/ásíít? 2500 Fi Ríme imán, Sir SteVen: A keresztes kari járatok története 5980 Ft Cook, Jiitncs: IJtnzasoU a vil.ág körül 2980 Ft J^lc1_nren, Ajigns: Szexnfilitás ,i 20. száziidkan 24S0 Pl l^rjés Géza: Zrínyi Miklós és kora 3600 Ft Ckir Vilmoíí: Mag’ynr párkaj 4960 Ft SíklóÉwy T^íii:lú’: A ró»?! RuJapusit erkollese 4980 Ft Tíilírits SáiiJör: A rc^i M^igvarorszá^ jókedve 246t) l'í nlock, Mare: A feucláli« táiídJakini 498,0 Fi fiiillai GurgUy: Av, uLű bvtsi ilünléii 2280 Ft A U4>Ltf(«-li íim^.WndliAtób GyftrfÉy György: A tnagynrolí cJödeirSl és a lioiifoglalásról 3200 Fi Küsáry Domokos: Kossuth Lajos a reform korkan 3S00 Ft * PPKIá JÁK luntìLiArtHH boll Imim fiUSS ItbJapLvt. ^zúttlirifdl/i u. jU. lut: 3Z?.07$]| cl OSIRI:? KÖNYl'H:?HÁZBAN | IU5B Bmlcpcci. Xtres Pátnéu. 4-6 T4./Í.1X4. 266-40W}. é« * IftliiyveflttíhoLlun t(H»gr«tt4(tlhu1űU » OSíRIS ^lÍVÖSZOLCÁLA'l'l lKOÍ)Á'I'Út:(tU3 líniUrt'vt* Vxer úi UH). Lraknói Vii;Inios; Gróf Szécliéiivi Jrcrenc 3SÖ0 Ft Szűcs Jenő; Az utolsó Árpádok 3Ó00 l't TuI. 452*Ü^4. 452-0595. Eciif 453-11596} Mazzoleni, űiaiipietro: Politikai kominunikáctó 2780 Ft Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! - 2. rész Az ítélet 2002/7. számá­ T Ve ban esett szó arról a nem­ rég megjelent antológia­ kötetről, mely a fenti cí­ költészet 1945-56 között megjelent remekeiből vá­ logat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak fel­ séggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a diktatúrá­ számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy köl­ teményt a kötetből - egy­ szerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpIen. ( Nézd, ó Sztálin! Már épül Szegeden a gyapjú- és fonaléhes kombinát. A villamosság bonQa rügyeit, s többé Mohács sosem lesz pusztaság. Az ózdi tüzes bendők izzanak, vas-szürke é^g száll füstoszlopunk: tekintsd a müveink, ó nagy Sztálin: a magyaroknak végre van hónuk. A nép atyának hívja, kit szeret, s szavát figyelve, várva dolgozik; ezért köszönt most fiad; a világ, a nagyvárostól mind a kolhozig. vetésére, milyen felelős­ ban. Az ítélet eljövendő Sztálinhoz S hogy van hónuk, azt néked köszönik! Az üzemek s a tágas iskolák, az egész munkás-paraszt hatalom magit növelve dolgozik további A nép idéz: tanulja szavad, s megtudja, amit soha nem tudott, s mint apja képét látja szüntelen, derűs szemed és szárnyas bajuszod. met viseli, és az agitatív kommunista Vészi Endre I Ezért köszönt növekvő technikánk, szövetkezetben dolgozó paraszt, s az ipar fiistös, vasas ágam a munkásosztály mondja ugyanazt: csak hetven év? Hét évszázadnyi tett! Százmilliók erős, nagy fénye vagy. Kis népünk is boldogan néz feled; egy akarattal járja ia utadat. utadat, lód a népeket, A válladon hordod . úgy látlak én most tégedet nagy Sztálin, mint óriást, ki áll a hegytetőn s galambsereg pihen a váilain. Me^elent: 1953 tizenkilencedik oldal �Gólyabáli őrület Vigyázz, kész, hulizzi Szende elsősként alig várja az ember áz első gólyabált... Egyetem, új környezet, új emberek, buli, ismerkedés, jókedv. Most azért is aktuális a téma, mert idén: sem fog kimaradni ez az őrület, sőt; ezen számunk me^elenési idöponqához na­ gyon is közel van már, és reméljük, a szervezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy felejthetetlen legyen a gólyáknak az első bál a Pázmányon. Köztudott, hogy a nők az ilyen alkalmakra „gerjednek”... Egyesek szerint kitűnő fórum az ismerkedésre, mások inkább a kiöltözés egyik legjobb lehetőségének tekintik és presz­ tízskérdést csinálnak viseletűkből. Nagyon is bonyolult rendszert alkot ez a folyamat a nők agyában, kimutathatjuk egyéniségünket, vil­ logtathatjuk szépségünket... és egyébként is, egy bálnál jobb alkalom nincsen arra, hogy fel­ vegyük az egyetlen estélyi ruhánkat, amit már százezerszer felpróbáltunk unokatestvérünk esküvője előtt. Reményeink szerint a ruha nem túl szűk vagy bő, mert itt bevenni, ott ki­ engedni elég problémás, és igazából nem sze­ rencsés egész este lélegzetvisszafojtva ülni, hogy szét ne repedjen rajtunk a varrásnál a kedvenc kis fekete (piros, lila, zöld, kék). A klasszikus „hasat be, mellet ki” szlogent mindenki ismeri, testtartására kénytelen is al­ kalmazni az, aki legalább egy Catherine Zeta­ Jones külsővel szeretne megjelenni. Persze ki­ sebb trükkökhöz is folyamodhatunk, ilyen­ olyan „leszorító-csodák” segítségével.... min­ denesetre könnyű annak, akinek nincsen mit leszorímia, de azt hiszem, egy-egy készülődés során mindenki szembesül valóságos méretei­ vel. Természetesen nem mindenki kerít ekko­ ra feneket a báli előkészületeknek, de szépít­ kezésünk idejének hossza általában egyenes arányban áll hódítási szándékunk erősségével. Kénytelen-kelletlen a nő, - ha tényleg nő- ele­ get tesz az elvárásoknak , magas sarkút húz, estélyit vesz fel, és elindul a harcba... A leg­ jobb dolog a szórakozás kedvéért résztvenni egy ilyen bálon, de a feszengés azért minden­ kiben megvan, és talán ez teszi különlegessé (kényelmetlenné) az ilyen estéket. Az első típus, a rákészülős leányegyed, aki már hetekkel a bál előtt készülődik, ruhát választ (a fanatikusabbja varrat), bejelentkezik fodrász­ hoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, szoliba, egyebek... Elvégre a bál az bál, megjelenésünk legyen makulátlan.. Ebben a típusban elsődle­ ges cél személyiségünk megismertetése más hímnemű egyedekkel, valamint a többi női résztvevő halálra bosszantása tökéletes kül­ sőnkkel. Ismertető jele, hogy úgy néz ki, mintha most lépett volna ki valamelyik divat­ lapból, kedvenc mondata pedig a „Kérek még egy pezsgőt, kezdek kiszáradni...”. lüdjuk, hogy a ruhaválasztás elsődleges... Saj­ nos még mindig megfigyelhető, hogy a lányok többsége a csordaszellemet követi, hiszen je­ lenleg is fontosabb szerepet játszik a ruha ki­ választásánál a divat, mintsem az, hogy kinek mi áll jó, mi áll közel az egyéniségéhez. Egyjól megválasztott estélyi, ékszerek és smink sokat tud dobni egy amúgy még kicsit előnytele­ nebb külsejű hölgyön is (de tudjuk, hogy ilyen a Pázmányon egyszerűen nem létezik!), amúgy még a mai tömegkultúrában is fontos az „egyediség”... Mikor már a tizedik lányt lá­ tom végigvonulni ugyanolyan kreációban, ak­ kor kicsit elképedek, hogy tulajdonképpen mivel is szeretnének ők kitűnni. Bár manap­ ság a séma a divat, a divatot pedig divat követ­ ni, úgyhogy nincs is min csodálkoznom. A második típus, a bulizós, aki inkább az est második felére kíváncsi, az mindig merészebb, dögösebb szerelést választ, érezve a „dizsifílinget”. Ismertető jele a legkivágottabb felső­ rész, kedvenc mondata pédául a „Komolyan, a Géza rámnézett?... Esküdj! Ilyen nincs!'I” Harmadszor, ismerünk olyanokat is, akik nem fektemek energiát a bálba, de számuk elenyé­ sző. Ismertető jelük a „hanyag elegancia”, ked­ venc mondatuk pedig az „Engem nem érdekel, ki mit szól, ha nem tetszik, ne nézzen ide...” Egyszóval a „tökéletes estére” a legtöbbünk na­ gyon is rákészül. A lényeg persze mindig a jó­ kedv, a társaság, de fentebb említett kiegészítők ilyenkor sokat dobhamak megítélésünkön... a legideálisabb az lenne, ha nem köveménk sémá­ kat, csak magunkat adnánk, de sajnos manapság a legtöbb női (és a többi) lap, reklám, film, stb. a tökéletes női képet sugározza felénk, aminek kö­ vetésében egyéniségünk elvész. Ne hagyjuk Végül jöjjön egy ideális este forgatókönyve a Júlia-romantikusfüzetek alapján. A történet nem valós eseményen alapul, ha bárki magára ismer, az kizárólag a véletlen műve. Kő kóla? - avagy egy gólyabál forgatókönyve kétfelvonásban 1. felvonás: A lányos zavar a jegy, sms, barátnők, haverok. n.Megvan ‘ mindenkiottlesz, juhééé. Várakozás. Ruhavá­ sárlás, tortúra, nem jó a színe, nem jó a mére­ te, kövérvagyok, 3 napos expresszfogyókúra, jajistcnemhogynézekki, rondavagyok, nincs ruhám, nincs cipőm. Nem jó a tavalyi, vásár­ lás, kompromisszum, idén se leszek miss hungary, belenyugvás, már csak 2 nap. Egyez­ tetés a barátnőkkel, fodrász, kozmetikus, ma­ nikűr, szoli, fodrász újból, mert elrontotta a színét. Úristen, ma este!!! Készülődés, fürdés, hajmosás-de-minek... már csak két óra, se haj, se smink, se ruha. Tükör, zilált, arc, pattanás, miértma?, nem tűnik el, jézusom, smink. Hajhab, zselé, lakk, csatt. Ruha, harisnya, ci­ pő, kistáska, rúzs, fésű, parfüm, mehetünk!... Ja, ajegyek, vissza, késés eddig 20 perc... Havaseső, mínusz öt fok, szétmegy a hajam, megfagyok. Hol vagyunk már, elkésem, kilo­ méteres sor, bejutok Ruhatár, sor. Várakozom, idegbaj. Nyugi, nyugi, nyugi. Emberek, isme­ rősök, haverok, buli, fanta. 'Vacsora, jó zene, tánc pörgés, k^a, pia... pörgés, hangulat, terep­ szemle. Fiú közeledik, felkér, keringő, vicces, aranyos, helyes, kinti séta, tökéletes este, csók, nagy O? Tclefonszám, búcsú, várakozás, re­ mény, remény, remény Nem csörög. Nem meglepő. Újra suli, Spari, kávé, irtván, úristen, rámnéz, nem hívott, nem köszön, átnéz rajtam. Kiborulás, barátnők, előadás, miért nem fi­ gyelsz, ne gondolj rá, hess, hess, hess. Két nap­ ja semmi, szünet, óra, szünet, óra. Hol van, mit csinál, hol a telefonom, miért nem hív, mobil csekkolás, még egyszer, két percenként. Elő­ adás, telefon, csipog, sms, ő az! úristen, ő az, felfogom, elolvasom, boldogság, válaszolok. megvár. Randi, randi, hepiend?1»’ 2. felvonás; Félénk vagyok, de hódítani akarok Lesz ez a gólyabál vagy micsoda, a haverok hív­ tak, hogy menni kéne, elvégre közösségi életet is kéne élni, meghát buli meg minden. Ja, hogy ma este? Ok, otthon még szólnom kell, de me­ hetünk. Este 7, már készülődni kéne, hol az öl­ tönyöm, kicsi rám, elkésem, elvágtam az ar­ com, hol egy tiszta zokni. Fiam, hogy nézel ki, így sose találsz egy rendes kislányt, öltözz fel rendesen, ne igyál, ne cigizz, viselkedj jól, gye­ re haza. Jó anya, ne nyaggass. Elindulok, találka, haverok, a Géza megint késik Nem jön be ez a várakozás, mert iszonyat hideg van. Nagy a sor, sose jutunk be, kár volt eljönni, nem tudom, mire ez a nagy érdeklődés. Ja, itt egy haver, bevisz minket, kezdődhet a party. Kaja, pia. mennyi jó nő. Lötyögés, pia, lötyögés, kaja... hoppá...! Száj tátva, szem kiguvad... te, Géza, ki az a lány ott? Géza stíröl, de nincs infója... Ne már, most mit tegyek, tényleg, ami jó az jó... Barátnők gyűrűjében álldogál, édes mo­ solyt dob, na jó, felkérem... Egész jól táncol, nem tudom, bejövök-e, kimehetnénk ebből a pörgésből, séta, nem próbálkozom be, lehet, hogy nem vagyok jó nála. Elszállt az este, haza, alvás, alvás, alvás. Be kéne nézni a suliba is, Spari,jövés-menés... ja, ő volt az? Mekkora ba­ lek vagyok most már nem megyek vissza... Rágődás, hülyének néz, ezt elbuktam.... Géza szerint dobjak rá egy sms-t, hátha reagál... pró­ ba, szerencse, visszaír... hú, mi lesz ebből? Randi. Lehet, hogy beleestem. Iszonyat jó nő. A Géza is megmondta.” I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 9. szám 2002. november 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. november 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (733kb+3562kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_9_20021125 Relation A related resource T00050 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_9_20021125 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/6fa8c1062ce0132a393171313cda97c5.jpg cc7213146a7671144dd5219139d16f61 https://omeka.ppke.hu/files/original/f740efcae98866abd99c11d72f88c0ac.pdf bd3551b78d4e7411bad0b5fb79105abb PDF Text Text A PPKB-JÁK le^tfpsvnflUi lapja S .■5 '®9üu^' A EÁ224ÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Ili >■ ►? ’Ml W (I k 11 “1 í. y 2003: UGRÁS AZ ISMERETLENBE? KARI TDK HÖRCHER FERENC ADY ENDRE ROUTE 66 UDVARHELYI ZSUZSANNA K évfolyam, 10. szám e-mail: itelei01@liotmail.com honlap: www.itelet.tk 2002. december 13. �A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 5? A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle „Kis szeleburdi voltam" Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: iteletOi@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem érvéget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban látjuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �Tiszteletadás Az előző számunkban megjelent „Szük­ ségszerű generációváltás a Pázmányon’’ című írásunk, melyben ismertettük az Egyetemi Statútum új szabályait, esetle­ gesen fclrcéncsrc adhatott okot. A lehető' legtávolabb állt tőlünk a szándék, hog\' „vészharangokat kongassunk”, hogy a korhatárt betöltő professzorok esetleges távozási szándékát sejtessük. Az írásban szereplő professzorok mint ahogy azt le is írtuk - valóságos szim­ bólumai a Kanuk, esetleges távozásukkal a Pázmány soha többé nem lenne az, ami egykor. E szavak pedig valóban nent üres frázisok, hanem az egész szerkesztőség és hitünk szerint a teljes jelenlegi és egykori hallgatóság őszinte vélcniényc. Ezúton is elnézést kérünk mindazoktól,■ akik félrccnették szándékunkat. Kívánunk mindenkinek kitartást és erőt az előttük álló feiadatuklioz. Magunk, hallgatók szá­ mára pedig azt, hogy az írásban említettek minél tovább vetünk maradjanak itt, 3' Pázmányon. Szükségünk van rájuk. Cs. R. Búcsú az olvasótól A december, minden évben az ítélet főszer­ kesztőjének leköszönését is jelenti egyben. Idén sincs ez másképp, miután januárban választott e tisztségre a Hallgatói Önkor­ mányzat Közgyűlése, a megbízatásom pedig egy évre szólt. A kezdeti időszak komoly nehézségekkel járt, annak ellenére, hogy elődömmel szem­ ben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy beindított, jól működő lapot vehet­ tem át tőle. Volt tehát mire építeni, vagy talán lett volna, többen ugyanis kiszálltak a szer­ kesztőségből, visszavonultak az újságírástól, új embereket toborozni pedig akkor sem volt könnyű. Ehhezjött a lap választási melléklete, amelyben szerepelni szándékozó HŐK kép­ viselőjelöltek elsöprő többsége évek óta tarpák jó szokását, és a legapróbb részletekig kiterje­ dő önéletrajzát, vaskos programját még vélet­ lenül sem lemezen, hanem jobh esetben gép­ pel, rosszabb esetben macskakaparással írt pa­ pírokon adja le. De hogy teljes legyen a kép, az ünnepek alatt ellopták számítógépünket, így a szerkesztők hol hosszas sorbaállások után a gépteremben, hol Internet kávéházakban, hol éjszakánként otthoni gépük előtt görnyedve írták lázasan, hogy a lelkes kandidánsok általá­ nos iskolás korukban hányadik helyezést értek el a kerületi fizika versenyen. Később szeren­ csére eltekintett az egyetem attól az elképzelé­ sétől, hogy csak akkor kapunk másik gépet, ha .a teljes felelősséget mi vállaljuk érte,., Áprilisban aztán nehéz volt hadra fogni bárkit is, mármint hogy nekem, mert szer­ kesztőim közül többre is igényt tartottak má­ sok, a kampányban. Tálán mindannyiunkban elevenen él még az akkori hangulat.. Nyáron megjelentettük jubileumi számunkat, mely­ nek kettős apropója volt: a tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyeternet köszöntötte az 50. alkalommal megjelent ítélet. A nagy sikerre való tekintettel sikerült elérni, hogy ha csak ki­ sebb mértékben is, de megemeltük a példány­ számot, és örömmel jelentem, hogy az ítélet ugyanolyan kelendő maradt. Idővel új embe­ rek csatlakoztak hozzánk, és tettek ezt az utol­ só szám megjelenése előtt is. így fordulhatott elő, hogy mostani számunkból több írás is ki­ maradt, amiket azonban az új főszerkesztőnek annak reményében adok majd át, hogy a feb­ ruárban megjelenő számban helyet kapjanak És ahogy az lenni szokott, akkor kell ab­ bahagyni, amikor már éppen kezdtem volna belejönni. Tavasszal államvizsgázni készü­ lök, így hát leteszem a lantot. Még mielőtt azonban átadnám a stafétabotot, szeretnék köszönetét mondani mindenkinek, aki színvonalas munkájával, építő kritikájával segítette a lapot, különösképpen elődöm­ nek, Koltay Andrásnak, aki nélkül valószí­ nűleg nem is vállaltam volna ezt az egészet. Sok sikert kívánok az utánam jövő főszerkesz­ tőnek és az új szerkesztőségnek a munkához! -MB- Örömmel tudatjuk, hog az egyetemek és főiskolák közötti bajnokságon a tavalyi gyengébb szereplés után, idén, az őszi idény végén a negyedik helyen áll karunk focicsapata. Hajrá fiúk! Győri TDK kábitószer-bűnözés témakörében 2002. október 17-19 között Győrben került megrendezésre a kábitószerbűnözés témakörében meghirde­ tett országos diákkonferencia. A verseny szervezői között voltak: A Magyar Jogászegylet Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, A Győri Kábítószerügyi Egyez­ tető Fórum Kínálat-csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűnügyi és Igazságügyi Szakértői Alapítvány, illetve a Széchenyi István Egye­ tem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudomá­ nyok lánszéke. A konferenciára számos neves szakember volt hivatalos, így külön izgalommal készült egyetemünk kriminológia tanszéke a meg­ mérettetésre. Két dolgozat is indult, az egyik az elterelési lehetőségekkel, a másik a drogprobléma jogi, szociológiai vonatkozá­ saival foglalkozott. A két napos rendezvény első napján hivatalos megnyitón vettünk részt a Győr-Moson Sopron Megyei Leg­ főbb Ügyészség és Munkaügyi Bíróság dísztermében, ahol örömmel láttuk, hogy a verseny zsűribizottságában van dr. Sinku Pál és Dr. Molnár Gábor is. Am a beküldött dolgozatokat tizenöt zsűritag olvasta, s a ja­ va még hátra volt, hiszen a legtöbb pontot a szóbeli szereplésre és az érvelésre lehetett szerezni. Az este folyamán a győri egyetem fogadással kedveskedett a vendégeknek , sőt sokan Győr remek hangulatú belvárosának pezs­ gését is élvezték hajnalig. A verseny napján Frech Ágnes ismertette a bírói gyakorlat leg­ fontosabb tapasztalatait a kábítószer-bűnö­ zés kapcsán illetve a Büntető Törvény­ könyvbe beépíteni kívánt változtatásokat. Két hallgatónk: Véghely Anita és Bolyky Orsolya a sors keze révén egy csoportba ke­ rült, ami számunkra nem okozott gondot, viszont a szegedi, debreceni egyetemisták­ nak annál inkább és nem könnyítette meg a zsűri dolgát sem a két kiemelkedő szereplés. Izgatott volt mindenki, de az eredményhir­ detés felülmúlt minden várakozást. Véghely Anita első helyezést ért el a „Drog probléma jogi, szociológia és kriminológiai vonatko­ zásai” című dolgozatával, Bolyky Orsolya pedig kiemelt ügyészi különdíjat vehetett át egyedi hangvételű dolgozatával, amelynek címe: „Elterelési lehetőségek a kábítószer­ bűnözés joggyakorlatában , különös tekin­ tettel a kábítószerfüggő elkövetőkre.” Külön öröm volt számunkra, hogy mindkét hallga­ tó a Pázmány Egyetem Kriminológia Tan­ székének egyébként is színvonalas szakdol­ gozatai sorát gazdagította. Sok sikert kívá­ nunk nekik az egyetem falain kívül is. Kriminológia Tanszék harmadik oldal �„Megalapozatlan, és indokolatlan, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum”! Dr. Horcher Ferenc, személyesen — On, mint a filozófia tudományok kandidá­ tusa, mikor, s milyen élmény hatására döntött úgy, hogy a későbbiekben a politikai filozófiá­ val kíván behatóbban foglalkozni? — 1987-ben az ELTE-n bölcsészként végez­ tem. A diploma megszerzése után rögtön adó­ dott egy olyan lehetőség, hogy Oxfordban tölthettem egy évet a Soros-alapítvány ösztön­ díjával. Itt ismerkedtem meg Edmund Bürke munkáival, ez az élmény alapvetően meghatá­ rozta gondolkodásmódomat, és ennek hatásá­ ra fordultam a politikai filozófia felé. — Közvetlenül a rendszerváltás előtt fiatalem­ berként milyen tapasztalatokat szerzett a kül­ földi demokratikus viszonyokról? — Egy fellazuló diktatúrának a gyakorlatát kellett összevetnem egyjól működő demokrá­ ciáéval. Itt egy érdekes epizódot elevenítenék fel, amely jól érzékelteti ezt a kontrasztot. Ak­ koriban még tanított Oxfordban, Isaiah Ber­ lin, a jeles XX. századi politikai filozófus. Mi­ vel ő is kelet-európai származású volt, így őt kerestem fel, hogy mondja el, hogyan látja a világpolitikát, és adjon tanácsot nekem, egy ugyancsak kelet-európai származású fiatalem­ bernek. Elég kiábrándítóan, cinikusan vála­ szolt, annyit mondott, hogy különösebb taná­ csa nincsen, mindenkinek saját magának kell megvívnia a harcát, s mi, különösen itt KeletEurópában, ne nagyon számítsunk semmiféle külső segítségre. Amikor külföldre mentem, akkor igazából harmadik utas megoldásokkal szerettem volna foglalkozni, mondván, hogy a szocializmus nem jó, de mint tudjuk, a kapitalizmus sem hi­ bátlan, így egy köztes megoldáson gondolkoz­ tam. Ezt felvetettem egy Péter László nevű lon­ doni professzornak, aki erre azt válaszolta, hogy ahhoz, hogy az úgynevezett harmadik utas megoldásokon egyáltalán elgondolkozhassunk, ahhoz meg kell ismernünk a másik értékrend hagyományait is. A szocializmussal többé-kevésbé tisztában volt az ember, mivel az egyete­ men muszáj volt tudományos szocializmust, dialektikus materializmust és politikai gazda­ ságtant is tanulnunk, így marxista képzettsé­ günk megfelelőnek volt mondható. Ennek el­ lensúlyozására kellett megismerkednem az eu­ rópai kultúra értékeivel ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozhassam e két szemlélettől eltérő, azok pozitívumait felsorakoztató harmadik utas megoldáson. — Nem gondolt arra, hogy valamilyen útonmódon külföldön kellene maradnia? — Érdekes módon a szüleim gondoltak erre, ők tulajdonképpen még bíztattak is, hogy vá­ lasszam ezt az utat. Bár lett volna rá lehetősé- negyedik oldal vizsgáltam, hogy ez az egész eszmeáramlat hogy került át a kontinensre, azt hogyan fo­ gadta a német-, s majd azon keresztül a ma­ gyar kultúra. — Kinek a hívására érkezett karunkra, s ho­ gyan történt a docenssé történő kinevezése? gük, de ’56 után egyikőjük sem ment ki, nem is lett könnyű az életük, mivel édesanyámat kirúgták az egyetemről, és édesapám is elvesz­ tette az állását. De én - mondhatni buta fejjel - semmiképpen sem gondoltam erre a megol­ dásra. Már megismerkedtem a leendő felesé­ gemmel, és ez jó ok volt arra, hogy az ember ilyesmin ne is töprengjen. Egyébként, ha vala­ ki egy hónapnál többet tölt külföldön, akkor tapasztalja, hogy annyira nem is várnak min­ ket odakint. Az embernek egy hazája van, s le­ gyen az bármilyen, ahhoz ragaszkodnia kell. — A Magyar Tudományos Akadémia ösztön­ díját hogyan sikerült kiérdemelnie? — Amikor hazajöttem Oxfordból, akkor kö­ rülnéztem, hogy az országban ki foglalkozik még politikai filozófiával. Ludassy Mária volt az, aki az angolszász politikai hagyományt Ma­ gyarországon feldolgozta, és vele sikerült egy olyan munkakapcsolatba kerülnöm, ami en­ nek az ösztöndíjnak az elnyerését lehetővé tet­ te. Ekkor került kiadásra Edmund Bürke Töp­ rengések a francia forradalomról című mun­ kája, amiben én a fordítás kontrollszerkesztőjeként működtem közre. — Cambridge-ben és a Bécsi Egyetemen is folytathatott kutatómunkát. Milyen kérdések foglalkoztatták, s milyen eredménnyel zárul­ tak e kutatásai? — Az én kutatási területem az eszmetörténet volt. Tehát azt vizsgáltam, hogy a politikai gondolkodásnak a szellemi áramlatai hogyan kapcsolódnak egymásba, s hogyan alakulnak ki azok a nagy viták, amelyekben valamiféle kö­ zösen is elfogadott álláspont ki tud kristályo­ sodni. Bürke volt az egyetemi doktori disszer­ tációm tárgya, utána a skót felvilágosodás irá­ nyába fordultam, mivel úgy gondoltam, hogy Burke-re Adam Smith és Dávid Hume hatha­ tott. Az ilyen célú kutatások központja akkori­ ban Cambridge-ben volt, és ide sikerült egy Tempus ösztöndíjjal kikerülnöm. Utána Skó­ ciába is kijutottam, és itt dolgoztam fel azt a témát, amit A skót felvilágosodás című köny­ vemben összegeztem, ami egyben a kandidá­ tusi disszertációm is volt. Bécsben pedig azt — En a Pázmány bölcsészkarán kezdtem el dolgozni. Maróth Miklós volt az, aki fölkért az Esztétika fiánszék létrehozására. Igazából én politikai filozófiát szerettem volna tanítani, de ez ott nem jöhetett létre, amit azóta is sajnálok. Amikor megalakult a jogi kar, akkor Zlinszky János Dékán Úrral beszélgettünk arról, hogy egy hagyományos államtani oktatás mennyire hiányzik a magyar jogi képzésből, és így kerül­ tem ide rögtön a kezdet kezdetén, és amikor megszereztem a kandidátusi tudományos foko­ zatot, akkor kaptam tényleges státuszt. — Miért nem oktat ebben a félévben karunkon? — Egy könyvet írok. Több féléven át tanítot­ tam már spec. kol. keretében a konzervativiz­ mus kérdéskörét, és ezt a témát szeretném most megírni. Úgy gondolom, hogy a hazai po­ litikai helyzet jól mutatja azt, hogy mennyire hiányzik az elméleti megalapozottsága a jobbol­ dali politikai szférának. Ezt a munkát próbálom a magam tehetsége szerint elvégezni. — Önnek publicisztikái jelennek meg a Heti Válasz című kulturális hetilapban. Hogyan kapott kedvet az újságíráshoz? — Azt gondolom, ha valaki elméleti szinten foglalkozik politikával, akkor nem teheti meg azt a luxust, hogy gyakorlatban ne fejtse ki róla a véleményét. A publicisztika az a köztes terü­ let, ahol az elmélet a gyakorlattal tud szembesülni, úgyhogy én ebből a megfontolásból kezdtem el először a Magyar Nemzetbe írni, és az itteni írásaim játszottak közre abban, hogy a Heti Válaszhoz kerültem, ahol valóban elég gyakran vállalkozom politikai publicisztikákra. — Elek István főszerkesztő úr nyilatkozta, hogy a lapot finanszírozó közalapítvány az új kormánytól sokkal kevesebb költségvetési tá­ mogatást kap, s így akár veszélybe is kerülhet a lap további megjelenése. Valamilyen megnyug­ tató megoldás született már az ügyben? — A Természet- és Társadalombarát Fejlődé­ sért Közalapítványt Elek István hozta létre még az elmúlt kormányzati periódusban. Hogy pillanatnyilag miként áll a helyzet, azt őszintén szólva szerintem senki sem tudja pontosan. Az világosan érzékelhető, hogy a baloldalról erős nyomás nehezedik a kor­ mányra, hogy ezt a lapot valamilyen úton-módon lefejezze, kisajátítsa, vagy egész egyszerű­ en megszűntesse. A szerkesztőség eltökélt ab­ �bán, hogy ezt a lapot tovább kell vinni, mert úgy gondoljuk, hogy erre a lapra szüksége van a magyar sajtópalettának. — Mint újságírót kérdezem, létezik ma Ma­ gyarországon „médiaterror”? — Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a média­ háború még nem zárult le, a háborúskodás to­ vább folytatódik, és sajnos nem úgy látom, hogy a közeljövőben bekövetkezhet a megbé­ kélés. Eléggé elmérgesedett a helyzet, azt kelle­ ne látniuk azoknak, akik a média felett a hatal­ mat gyakorolják,- jelesül a baloldali média­ hatalmasságoknak,- hogy az a helyzeti előny amivel ők rendelkeznek, az megalapozatlan, és nem indokolja semmi, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum. — Egyik professzorunk megállapítása szerint májusban a nép többsége újból Barabást kiál­ tott. Ön szerint is ennyire drasztikus a kiala­ kult helyzet a polgári oldal számára? — A polgári oldal alapvető jelentőségű csatát vesztett el. De itt sem ér véget a küzdelem, a politikában az a jó, hogy minden negyedik év­ ben újrakezdhető. Az lenne az igazán nagy baj, ha végső győzelmet tudhatna magáénak bár­ mely politikai oldal. Ajobboldalnak meggyőző­ désem szerint újra kell gondolnia cselekvési stratégiáit. Egyrészt naiv volt, másrészt pedig bizonyos fokig úgy viselkedett, mint az elefánt a porcelánboltban. Ezt a szélsőséges naivitást, és azt a szélsőséges jobboldali hangnemet, amit egyes sajtótermékek az egész jobboldalt lejárató módon engednek meg maguknak, nem szabad­ na tovább folytatni. Egy olyan elméleti alappal kell a jobboldalt megalapozni, amely végre megmutaga, hogy mi vagyunk azok, akik az igazi európai hagyományokat át tudjuk örökíte­ ni a jövő számára, és meggyőződésem, hogy ezeket az ismereteinket az aktuálpolitikában is sikeresen tudnánk kamatoztatni az európai csatlakozás idején. A konzervativizmus nem zárkózhat el a jövő kihívásai elől. — Sokan hangoztatják, hogy a média a XX. században a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Ön egyetért ezzel a véleménnyel? — Tökéletesen. — Önt a tudomány és a publicisztika mellett a költészet is foglalkoztatja, hiszen már több ver­ seskötete is megjelent. Honnan ered a költészet iránti vonzalma? — Nem szégyellem, hogy verseket is írok. Úgy gondolom, hogy az emberi élet teljessé­ géhez ez is hozzátartozhat, s ha olyan példá­ kat veszek, mint Heidegger, vagy Cári Schmitt, akkor látjuk, hogy filozófusok, sőt jogászok is szívesen foglalkoztak esztétikai kérdésekkel. Egyébként, ha Arisztotelészre hivatkozunk, akkor látjuk, hogy a klassziku­ soknál sem zárta ki az egyik a másikat. Amel­ lett, hogy az Esztétika Tanszéken is tanítok, nekem a versírás lényegében egy fontos önis­ mereti formát jelent. Szabó Viktor Munkás, paraszt, értelmiség mun­ kaverseny lázában ég! - 3. rész Az ítélet 2002/7. számában esett szó arról a nemrég megjelent antológiakötet­ ről, mely a fenti címet viseli, és az agitatív költészet 1945-56 között megjelent remekeiből válogat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak felvetésére, mi­ lyen felelősséggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a kommunista dik­ tatúrában. Az ítélet eljövendő számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy költeményt a kötetből - egyszerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpen. Hajnal Anna r 1 Óvoda (részletek) Negyven veréb egy kalapban csirreg-csipog szakadatlan, olyan ez az óvoda majd felrepül a szoba. (•••) Böske néni megjelent: K-,Ejnye, napos, ez a rend? Ide, ide gyerekek körbe-körbe üljetek, mai kérdés-felelet érdekes lesz, gyerekek! Körbe-sorba, Jancsi, Pál: édesapád mit csinál? hidat? házat? kalapot? Hajót? lámpát? fapadot? varr? vagy gyalul? ír? vagy sző? Kezdjük, Miska, lépj elő!” (•••) .Bánhida már rég nem romos, 5Jott az apám elektromos, erdőn, mezőn, réten át ülteti a villanyfát. Fenn a pózna tetején utazik a villanyfény. Az én apám küldi szét, egy falu sem lesz sötét, az ötéves terv során elintézi az apám!” (...) lápsol, örül mindenik Jánoska következik. „Az én apám a kovács, a kezében kalapács, körülötte szikra száll jó munkáért síkra száll. Kilenc kovács egy brigád el nem szívna egy pipát, éjjel-nappal kalapál, kétszáz százalékra áll!” (...) Erzsi a következő fényes szemű felelő. »-,Én pedig traktoros leszek. apámhoz falura megyek. * ’ 1 A,'-'* te* nPMUÉM K M305M/1MHJ’ Szántunk éjt-napot akkor is, ha kifárad a traktor is: lesz búzahegy, meg krumplihegy, amerre a traktor megy, s élcsillagunk lesz! mekkora? akár a Göncöl, akkora. n (•••) Nem Gyurika, Kemény György kiáll büszkén, fnint a tölgy: Az én apám katona. engem nem ver meg soha. de hajön az ellenség, szétveri ám mindenét! Énnekem is tankot vett, hogyha kell, hát segítek!1» (...) Kis Ferkó még előáll, pedig vonzza már a tál. .Napköziből délután Mhazamegyünk négy után, én a Katival megyek, ő is kalauzgyerek. Busz-kalauz az apám, jegytáska az oldalán, én is kalauz leszek, de én repülőn megyek, Budapest-Moszkva vonalon. indulunk minden hajnalon! megjelent: 1954 ötödik oldal �ITELET Fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés fogalma többféle jelentéssel bírhat. Lehet fenntartható fejlődésről beszélni a tanulmányi átlaggal, a vizsgákra való fel­ készülés időtartamának növekedésével kapcsolatban (de inkább ezt most mellőz­ zük, mert egyáltalán nem is jópofa). A büfében árusított csokoládé bevonatú, „fánk” típusú étel árszínvonalára, illetve ízminőségére, esetleg a benne megtalálható, a halálos adag sokszorosát kitevő (az EUszabványnak teljes bizonyossággal nem megfelelő) kalóriamennyiség némileg tör­ ténő csökkentésére vonatkoztatva is értel­ mezhető a fenntartható fejlődés fogalma. Kilépve az egyetemről, fenntartható lehetne például a fejlődés a városban a kutyajellegű élőlények által állandó jelleggel hatalmas mennyiségben újratermelt, az utcát egy kelet-boszniai aknamezőhöz, a megmérettetést vállalók séta közbeni kényszerű mozdulatait pedig egy félré­ szeg, elfuserált Ered Astaire-hoz némileg hasonlatossá átalakító járulékos anyagtól való megtisztulásban. Fenntartható a fejlődés a „szőke Béjvaccssztár hasonmás” megnevezésű hölgyek művi úton kicsinosított testrészeinek még jobban és még művibb úton történő kicsi­ nosításában, legalábbis egy darabig, amíg véglegesen ki nem durrannak egy rázósabb repülőút során a pilóta merészebb, hogy ne mondjam, sportosabb startjának hatására. Talán fenntartható lenne a fejlődés regná­ ló miniszterelnökünk egyéni rekordjának megdöntésében is, ha például eljutna a ,hat szóból álló bővített és értelmes jelentést is hordozó mondat hiba nélküli elmondásá”-ig, átadva ezzel a múltnak ed­ digi, ötszavas csúcsát (mely viszonylago­ san szerény teljesítményt bőven ellensú­ lyozza kizárólag Kazinczyhoz mérhető nyelvújító tehetsége, gondoljunk csak az önkormányzati választások éjszakáján a magyar nyelvben a bátor újítókhoz méltó módon váratlanul, előkészítés nélkül be­ vezetésre került „nyügtet” szóra). Fenntartható lenne a fejlődés a kereskedel­ mi televíziók sztágainak (Prof Dr. Ábel Anita, DsC. Habil. Liptai Klaudia, dr. Bár­ dos András PhD., Herr Obersturmführer Máté Krisztina és tsai) szellemi képességeiben/szakmai rátermettségében is, különös hatodik oldal Tóth Emese szeret olvasni. Lé teteme az ;o!va.sás. Úgy érzi, hogy minden­ könyvben van valami, amit az író neki szánt. Amivel neki, egyedül neki akart lüzenni. Emesének mint minden olvasónak megvan a legkedvesebb írója. Az író, akit a legközelebbinek érez. A lány magába forduló típus. Sokan félnek Itőle emiatt és távol maradnak. Félnek az emberek, hogy nem lehetnek vele langyos viszonyban. Vagy belemerítik magukat [teljesen a lány lényébe, vagy messze elkerülik őt. A legtöbben ezt az utóbbit válaszgák. Egyszerűbb ugyan, de szegényesebb Imegoldás. ■Vannak persze, akik szeretik őt és [megérkeztek hozzá. De nem sokan. [Mondtam már, félnek tőle. Vagy csak tartózkodóak a mélységgel szemben? [Emesének társak kellenek, de túl távol van az emberektől. Emese szótlannak tűnik, (csendesnek mások számára. Túl nagy a jszakadék? A könyv, melyet a lány legkedvesebb írójával Idedikáltatott, ott állt a polcon. Az író csak ennyit |írt bele; ”Tóth Emese, zengj!” És ezzel valóban icsak neki üzent. Vilamit, valami igazat. I tekintettel a „még tovább tartó értelmetlen heherészés, ráadásul előzetes poén nél­ kül”, a „fontosságunk teljes tudatában köz­ lünk általunk magvas életbölcsességeknek vélt bődületes baromságokat”, illetve a „drámai arccal jelentem be a taktaharkányi bika esetét, akinek a szarvából kivirágzott a tök” kategóriákban. A fenntartható fejlődés a környezetvéde­ lemmel kapcsolatban is értelmezhető. Körülbelül annyit tesz, hogy: olyan fejlő­ dés, amely úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következő generációk ugyan­ azon igényeinek kielégítését, olyan tevé­ kenység, amely a mai generációk életmi­ nőségének (életszínvonalának) emelését teszi lehetővé anélkül, hogy elvenné a jö­ vő generációitól a lehetőséget legalább ugyanilyen életszínvonal elérésére, törek­ vés arra, hogy megtanuljunk földi kör­ nyezetünk megszabta határok között élni, megtanuljunk törődni azzal a világgal, amit mi már soha nem fogunk meglátni. ír**«»*-* I Cseri Tímea Ennek fényében szeretném egyszer meg­ érdeklődni a lenti képen látható hajó tu­ lajdonosától: ő vajon hogyan értelmezi a fenntartható fejlődés fogalmát? A Török Szultán �VI. Kari Tudományos Diákköri Ülés 2002. november 25-én megtartottuk a sor-j rendben hatodik Kari Tudományos Diákkörij Ülést a Díszteremben, melyen 18 kiváló dol-| gozat versengett egymással. A most megren-| dezett - és már az ezt megelőzően, áprilisban' tartott - kari TDK ülésen a 2063. tavaszán! Debrecenben megrendezésre kerülő XXVI, ■Országos Tudományos Diákköri Konferenci­ án való részvételre tekintettel javasolták azi intézet és tanszékvezetők a kimagasló ered-' ményeket és tudományos munkát felmutatni! képes hallgatóikat a kari megmérettetésre. A kari TDK szerepe ugyanis nemcsak cg}' for­ mális és szükséges előzetes ,3negtnérettetés” az OTDK-án való részvétel felé vezető úton,' lianem egyben lehetőség a hallgatók előtt, 'hogy kipróbálják magukat és előadó képessé­ güket a nyilvánosság, valamint a bíráló bi­ zottság „figyelő tekintete” előtt L Erre tekintettel már a kari TDK-án is igyekez­ tünk az OTDK-ához hasonló feltételeket és szabályokat biztosítani, hogy a hallgatók minél hitelesebb környezetben mutassák be dolgo­ zataikat. Ezt szolgálta a szűkös időkeret, mely­ nek betartására a bíráló bizottság - az OTDK szabályoknak megfelelően - szigorúan figyelt; továbbá ezt szolgálta a tudományos dolgozatot bíráló opponens, mely a szerző vita-képessé­ gének felmérésére adott lehetőséget; termé­ szetesen a dolgozatot nyilvánosság előtt kellett bemutatni, ami a szerző előadó-képességét tette próbára; és a bíráló bizottság mindezen szempontokra figyelemmel értékelte a dolgo­ zatot és az előadást. A bíráló bizottság tagjai, az eddigi gyakorlat­ hoz hasonlóan, a Polgári Jogi Tanszék oktatói közül kerültek ki, ami egyfelől - természete­ sen - számos problémát, a bíráló bizottsággal szembeni kritikai lehetőséget valószínűsített, másfelől azok kiküszöbölését és megelőzését szolgáló és a bíráló bizottság önön magát kor­ látozó szabály felállítását tette szükségessé, így többek között a bíráló bizottság csak az egyes tanszék, vagy intézetvezetők személyes ajánlásával nevezett dolgozatokat fogadta a versenyen, ezzel biztosítva egyfajta előzetes szakmai bírálatot, ami mintegy sugallta a bí­ ráló bizottság felé, hogy az adott dolgozat szakmailag kiváló és méltó arra, hogy a Kart az OTDK nagy nyilvánossága előtt is - kép­ viselje. Hasonlóan „önkorlátozással” élt a bí­ ráló bizottság azon esetekben is, amikor az egyes versengő polgári jogi dolgozatok kon­ zulense egyben a bíráló bizottság tagja is volt. Ez esetekben az érintett bíráló bizottsági tag nem rendelkezett sem szavazati joggal, sem pontozási lehetőséggel, helyette a többi bírá­ ló bizottsági tag szavazatának és pontozásá­ nak átlaga szerepelt. Összességében a tavaszi és most novemberi kari TDK-án bemutatott dolgozatok ismét azt a képet alakította ki a bíráló bizottság tag­ jaiban, hogy a hallgatók a kötelező ismerete­ ket messzemenően meghaladó, komoly és alapos elmélyültséget mutató, gyakran egyéni kutatásokon alapuló tudományos igényű dol­ gozatokat írtak, amely egyaránt dicséri a szer­ zők és a tanszékek munkáját is. A most be­ mutatott dolgozatok kiválóságát csak tovább növeli, hogy számos szerző a jog egészen új, különleges területéről választott magának kutatási témát és dolgozta azt fel, dacolva a jogszabályi kidolgozatlansággal és a vonatko­ zó irodalmi források hiányával. A bíráló bizottság a bemutatott dolgozatok magas színvonalára tekintettel a tervezetthez képest több díjat is osztott ki, melyek idén je­ lentősebb anyagi elismeréssel is járnak, hiszen az első helyezés 30.000.- Ft, a második helye­ zés 20.000.- Ft, a harmadik helyezés 10.000.Ft pénzbeli díjazással jár. A szerzők és konzulens oktatóik munkáját őszinte tisztelettel köszöni, és a 2003. évi XXVI.OTDK - rajó szereplést kíván a bíráló bizottság nevében: dr.Landi Balázs, kari TDK titkár A Kari TDK eredménye: I. helyezés: Lomnici Zoltán: \z orvosi jogviszony konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor n. helyezés: Ritter Eszter: A munkáltató kártérítési felelőssége a német, az angol és a magyar jogban konzulens: Dr. Radnay József II. helyezés: Korányi Sarolta: Az ingatlan - különösen a termőföld tulajdonjogá­ nak szerzése Magyarországon és Euró­ pában, a magyar uniós csatlakozás előtt konzulens: Dr. Bagi István II. helyezés: Máthé Csilla: A tokaji borok eredetvédelme konzulens: Dr. Tattay Levente II. helyezés: Németh Nóra: A gyermek- és fiatalkorú depriváltság következmé­ nyei - Egy anya halála konzulens : Dr. Tamási Erzsébet III. helyezés: Arvay Dóra: A földrajzi jel­ zések és eredet-megjelölések hazai sza­ bályozása az Európai Unió eredetvé­ delmi rendszerének tükrében konzulens: Dr. Tattay Levente III. helyezés: Várady Gergely: Az 1849-es nemzetiségi törvény (határozat) kiala­ kulása 1790-től, különös tekintettel az 1848-49-es szabadságharc időszakára konzulens: Dr. Horváth Attila Felettébb nyomorúságos ábrázolatja az magyar emberek mostani állapotjának A fenti archaizáló cím nem véletlen. Az ötlött az eszembe minap, hogy ha valami csoda folytán megt'alósulna a hollywoodi B-movic (tudatosan szupergagyi) rendezők titkos vágyálma, és lehetségessé válna az időutazás, majd mondjuk Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, esetleg Mikes Kelemen, vagy bármelyik regi nagyarc köztünk teremne, mit gondolna rólunk? Mit gondolna a magyar szellem jelen állapotáról (tudjátok, arról, amelyért ők olyan sokat küzdöttek, meg harcoltak, meg minden)? A kérdés, melyet ezúttal meglepő módon nem a szokásos álértelmiségi nyavalygás követ, a következő valós, megtörtént (de tényleg!) eset után Jutott eszembe, melyet most e rövid, de drámai felvezetés után meg is osztanék veletek. Akkor most osztom. Az egyik kereskedelmi adón a vetített filmhez kapcsolódóan sms-játék (az sms magyarul valójában: rövid üzenő rendszer, azaz rür) zajlott. Aki beküldi sms-en (tehát rür-ön) a helyes választ, nyerhet. A búgó, enyhe erotikával finoman átitatott férfihang felteszi a kérdést: “Mi a híres 007-es ügynök, James Bond azonosítási száma?” (értitek!), ezalatt a képernyőn a következő választási lehetőségekjeleutek meg: a) 211 b) 007 c) 853 Végül a telefonszám, ahová az smseket váiják: 06 709 007 007 (ül). Kész, vége, sakk-matt. A magyar ember szellemi állapota 2fX)2-ben, a TV2 elképzelése szerint. Remélem soha nem találják fel az időutazást. Nem szívesen hallgatnám rég elhunyt honfitársaink megvető röhögését. A Török hetedik oldal �„Mindig is rajongtam az egyetemért” Beszélgetés dr. Hajas Barnabás egyetemi tanársegéddel Az alkotmányjogi tanszéken tanársegédként dolgozó Hajas Barnabás bizo­ nyára sokatok számára ismerős, mint sdzsgáztató. Most új oldalát ismerhet­ jük meg, hiszen szabadideje egy részét egy igen komoly sportnak szenteli: a másodosztályú magyar ralibajnokságban szerepel navigátorként. — Hogyan került kapcsolatba az autó­ sporttal? — Négy éves voltam, amikor édesapám először elvitt egy autóversenyre. Pécsett lakunk, ami mindig is a magyar autósport fellegvára volt, és már gyerekkoromban megragadott a versenyek hangulata. Egye­ temista éveim alatt is szinte kivétel nélkül kint voltam a magyar bajnoki futamokon, és megfogalmazódott bennem, hogy ki ké­ ne próbálni ezt a sportot. Végül megada­ tott a lehetőség és sikerült beülni egy ver­ senyautóba, most decemberben lesz egy éve, hogy első versenyünkön elrajtoltunk. — Hogyan zajlik egy ilyen verseny? — A raliversenyek két részből állnak. A gyorsasági szakaszokon az a cél, hogy le­ zárt pályán a lehető leggyorsabban telje­ sítse a versenyzőpáros az adott távot. A gyorsasági szakaszok között pedig normál közúti forgalomban, ennek szabályait be­ tartva kell közlekedni. Az egyes időellen­ őrző állomások között percnyi pontosság­ gal kell érkezni, és ami meglepő lehet, hogy a korai érkezést Jobban büntetik, mint a késést. Ez egy nagyon összetett szakág, melynek sokrétűsége abból áll, hogy a közúti és a gyorsasági szakaszok egymástól Jelentősen eltérő követelményeket támasztanak a versenyzőkkel szemben. A két versenyző mellett ugyan­ olyan súllyal esik latba a szervizcsapat, a szakmai háttér, ami elengedhetetlenül szükséges hozzá, hogy az ember egyálta­ lán célba érjen. a hangulat a magyar ralisportban, mennyire segítőkészek egymással a versenyzők? — Aíilyen — Nagyon családias a hangulat, kifejezet­ ten Jó a légkör. Sok segítőkészséget ta­ pasztaltam, bármi műszaki problémája van az embernek, rögtön segítenek, mint ahogyan mi is kérés nélkül megállunk, ha egy versenyautóval probléma van. Fan­ tasztikus érzés, amikor az ember beül a versenyautóba a gyorsasági szakasz rajtjá­ nyolcadik oldal nál, és a sportbíró bemutatja neki, hogy már csak tíz másodperc van vissza a rajto­ lásig. Ilyenkor megszűnik a külvilág, csak hárman vagyunk: a pilóta, az autó és én. Tökéletesen meg kell bízni a másikban, és hinni kell, hogy minden úgy fog mű­ ködni, ahogy az ember azt eltervezte. So­ sem gondoltam, hogy ennyire fogom él­ vezni ezt a sportot. Személyiségfejlesztő hatása van, nagyon sok alázatot kíván. — Volt-e már valamilyen balesete, vagy olyan szituáció, amikor komolyan félt vagy megijedt? — Eddig egy komolyabb balesetünk volt Szombathelyen. Érdekes volt a helyzet, hibátlan összhang volt köztünk, szerettük azt a pályát és nagyon mentünk. Aztán ki­ jött a rutintalanság, a kanyar után bees­ tünk az árokba. Műrepülő nyelven szólva legyezőből félorsóba landoltunk. Bár meg nem ijedtünk, de bevallom férfiasán, hogy elpityeredtünk, mert nagyon szeret­ tük volna befejezni a versenyt. Szörnyű tehetetlen érzés volt, hogy nem tudunk továbbmenni. — Mi volt ekkor az első gondolata? — Abban a pillanatban, amikor megáll­ tunk tetőn, én elkezdtem ordítani a né­ zőknek, hogy borítsanak vissza. Egy fejen álló autóban az ember tényleg elég védte­ lenül érzi magát, de szerencsére hajunk szála sem görbült. Közben kommunikál­ tam öcsémmel, kiderült, hogy ő is Jól van, leállította a motort, áramtalanította a ver­ senyautót, majd visszaborítottak minket. Érdekes érzés lógni a hatpontos biztonsá­ gi övön, nem szeretném mostanában újra kipróbálni. — A médiában néha hallunk nézőbal­ esetekről is... — Az ilyen balesetekjelentős részében ál­ talában maga a néző is felelős, mert sokan nem állnak a kijelölt helyen , alkoholt fo­ gyasztanak, nem vigyáznak magukra kel­ lően. Tudni kell, hogy a lezárt pályán a versenyzőnek kutya kötelessége a képes- ségeihez mérten a leggyorsabban végig­ menni, amiben benne van olykor a kicsú­ szás lehetősége. Vannak nézők, akik sze­ retnek renitensen nem az elszalagozott rész mögött állni...Ismerek olyan ver­ senyzőt, akinek volt halálos nézőbalesete és azóta nem versenyez, mert nem tudta feldolgozni a helyzetet, pedig teljesen vétlen volt a dologban. A „szenzáció” mi­ att a magyar média a rali kapcsán hosszú ideig szinte csak a balesetekkel foglalko­ zott, pedig a személyi sérüléssel Járó bal­ eset nem Jellemző erre a sportra. — Hogyan zajlik a felkészülés egy-egy versenyre? — A felkészülés lényegi eleme a pályabe­ járás. Ez azt Jelenti, hogy néhány alka­ lommal a verseny előtt át lehet haladni a pályán, ilyenkor szerezzük meg azokat az információkat, amikre a pilótának szüksé­ ge lehet. Ilyen például, hogy mikor mi­ lyen ívű kanyar jön, mennyi a távolság két kanyar között. Magához az autószerelés­ hez annyira kell érteni, hogy az ember ki tudjonjönni a gyorsasági szakaszból és el­ jusson a szervizig. Tehát föl kell ismerni, ha valami nem stimmel az autóval. — Mi a navigátor feladata? — A pályabejárás során általunk közösen megírt ún. itinerből mondom el a pilótá­ nak az általa megkívánt információkat, le­ hetőleg a kellő ütemben. Odafigyelek rá, hogy mindig pontosan érkezzünk az időel­ lenőrző állomásokhoz, én kezelem a me­ netlevelet, bizonyos szinten koordinálom a szervizcsapatot. Nekem kell elirányíta­ nom a pilótát az egyik gyorsasági szakasz- �tói a másikig, valamint a közúti forgalom­ ban én figyelek a traffipaxokra is. Aj ánló — Km-e valamilyen célja, álma, amit el szeretne érni a sporttal kapcsolatban? — Nincsen különösen nagy vágyam ezzel kapcsolatban, nekem ez kikapcsolódást je­ lent, az a célom, hogyjól érezzem magam. Amióta versenyzek, az életszemléletem sok szempontból változott, vannak szituációk, melyek kifejezetten megerősítik az embert. Öcsémmel azt beszéltük meg, hogy amikor már nem élvezzük, akkor abbahagyjuk a ra­ lizást. Egyelőre még folyamatosan tapaszta­ lunk új dolgokat magunk körül. — Nem érzi-e úgy, hogy ezzel a sporttal kísérti a sorsot? — Azt szoktuk inkább érezni, hogy „vi­ gyáznak ránk”. Lehet, hogy sokkal jobb eredményeket érnénk el, ha bátrabban közlekednénk, de az embernek ismernie kell saját határait. — Most téljünk át egy kicsit az egyetem­ re. Miért választotta a jogi pályát, és mi­ értpont a Pázmányt annak idején? — Egyesek szerint monomániás voltam, mivel annak ellenére jogász szerettem volna lenni, hogy háromszor nem vettek fel Pécsre. Eléggé el voltam keseredve, de eszembe sem jutott, hogy máshová felvé­ telizzek. Azon a nyáron indult a Pázmány, ahová az elért eredményeim alapján ke­ rültem be, és az első pillanattól kezdve imádtam ide járni. Ebben az első évfo­ lyamban sok emberben munkált egy jó értelemben vett bizonyítási kényszer, hi­ szen bizonyos szempontból mi azért egy „szedett-vedett” társaság voltunk. Ehhez képest, ha a tudományos diákköri ered­ ményeket, vagy a publikációkat megnéz­ zük, „nem tűnik ez annyira rossz évfo­ lyamnak”. Nálunk mindenki igyekezett jól tanulni, az ember renoméjához hozzá­ tartozott, hogy ott legyen az évfolyamrangsor elején. Szerettem azt, hogy ben­ sőséges kapcsolatban voltunk az oktatók­ kal, egymással, nagy volt az összetartás, mindenben segítettünk egymásnak, ami­ ben lehetett. Mindig is rajongtam az egyetemért, hatalmas megtiszteltetésnek értékelem, hogy itt taníthatok. — Hogyan került a közjogi intézethez? — Kilényi Professzor elindította az alkot­ mányjogi tudományos diákkört, aminek többedmagammal tagja lettem. Aztán Morvái Attilával elkezdtük vizsgálni a közigazgatási vezetők stabilitását-mobilitását, hogy ezt milyen hatások befolyásol- |A megszokottól eltérően ezúttal nem filmről lesz szó. Vagy legalábbis illem közvetlenül. ják, mennyire köthető esetleg kormány­ változásokhoz stb. Ezzel 1999-ben az OTDK-n első helyezést értünk el a szek­ ciónkban. Amikor a Professzor Úr kiírta a demonstrátori pályázatot, 1998-ban, első demonstrátorainak egyikeként bekapcso­ lódhattam a tanszék munkájába. Később a Professzor Úr meghívott, hogy szívesen lát a tanszéken tanársegédként. Tehát itt maradtam, szeretek tanítani és vizsgáztat­ ni is, az egyetem nélkül nem lenne teljes az életem. Mindent megteszek, hogy jó oktató legyen belőlem, igyekszem megfe­ lelni az egyetem elvárásainak. — Milyen vizsgáztatónak tartja magát? — Engem sosem érdekel, hogy milyen jegyekkel jön hozzám a vizsgázó, mert az számít, hogy akkor éppen milyen teljesít­ ményt nyújt. Egy dologra nagyon háklis vagyok, felháborít az, hogyha jegyért kez­ denek el alkudozni. Szerintem ez egy­ részt tisztességtelen azokkal a hallgatótár­ sakkal szemben, akik ezt nem csinálják, másrészt mind a vizsgázó, mind a vizs­ gáztató számára megalázó helyzetet te­ remt, ha valaki könyörögni kezd a jobb jegyért. Nem szeretek buktatni, de azért sor kerül rá, nem ritkábban, mint mások­ nál. Nem tudom, hogy a hallgatók mi­ lyen vizsgáztatónak tartanak. Igyekszem több témakört érintve átfogóan számonkérni a tudást, és konzekvens maradni, hogy hasonló teljesítményért hasonló eredmény szülessen. — Mi a célja az életben? — Cél az, hogy minden szempontból mi­ nőségi ember legyek. Hogy Adolf Kolping elképzelésére utaljak, szeretnék jó család­ apa, tisztességes állampolgár, jó keresztény ember lenni, emellett pedig kiválóan telje­ síteni a hivatásom során. Úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem lehet egymás­ tól elválasztani, és nem pozíciókban vagy beosztásokban nyilvánulnak meg. Ez csak úgy valósulhat meg, hogy amit csinálok, azt tisztességesen csinálom, és minden szempontból igyekszem a saját képessége­ imhez mérten a lehető legtöbbet nyújtani. Szincsák Zsuzsa Bizonyára mindannyian egyfajta nosztal­ gikus emlékeket őriztek egy-egy amerikai kukuszfilm kapcsán. Száguldás nyitott ■autóval a 66-os úton, a szabadság érzése lengi be a tudatot. Megéhezel, félrehúzol a poros benzinkúthoz, a neonreklám ál­ mosan viliódzik. Az atlétatrikós, izzadt szakács nem sokat teketóriázik, készíti a jsonkás tojást, hamburgert, vagy a pala­ csintát juharsziruppal. Ha minden jól megy, még egy kis bunyó i,s kinéz a helyi­ ekkel, amiből természetesen a főhős megigy'őző fölénnyel kerül ki. Kellemes gonjdolat, még akkor is, ha nem ez a kultúrái 'netovábbja. És hogy miért került szóba? íLétezik Budapesten egy Sunny Diner ne­ vű étteremlánc. Hamisítatlan amerikai jdesign, neonreklámmal, hamburgerrel, ‘sült krumplival. Klasszikus értelemben véve nem túl emelkedett kulturális él­ mény, de nem is ez a lényeg. Ízelítő az amerikai multikultúrából. Igaz, hogy a hangszóróból nem country zene szót, de ez talán nem is baj. Az étlap elég változatos, az árak azonban kissé maga­ sak. De nem is minden nap kell ott ét'keznünk. Amit kifejezetten ajánlanék, az a hamburigerük. A hús nem vetélkedik a mikro■szkoptkus élőlények méretével, szépen kikág a tenyérnyi zsemléből. Marha- és csir­ ke hús, remekül fűszerezve. Köretként friss sült krumpli. A shake választék le­ nyűgöző, kimondottan ínyenceknek talál-' ták ki. Aki nem kultiválja a húsételeket, szintén talál magának valami finomságot. Habár nem olcsó a hely, azért egy próbát megérdemel. Már csak azért is, mert íze­ lítőt kapunk abból a kultúrából, amely lassan behálózza a világot. Filozofikus gondolatok helyett inkább azt tanácso­ lom, ugorjatok be valamelyik étterembe, tegyetek egy próbát, ahogyan én is tét-’ tem, és próbáljátok megérteni, miért si-' ikcrült az egész világot behálóznia ennek .az életstílusnak. Nem biztos, hogy min-; denkinek tetszeni fog, de azon túl, hogy■gasztronómiai kirándulás, talán gondo­ la [ébresztő is lehet. Értékelés: Tízből hét — szabózé — kilencedik oldal �A mi Amerikánk „Get your kicks on Route 66” Az ember ősidőktől fogva ösztönös vág)’at érez a kötötlségcktói való megsza­ badulásra, az ismeretlen meghódítására. Mára már nem maradt túl sok felfedez­ ni való terület bolygónkon, mégis sok­ szor érezzük azt, hogy ,jó lenne bepat­ tanni egy autóba, és csak menni, csak menni'’. Elkerülvén minden tudomá­ nyos szociológiai okoskodást, annyi bi­ zonyosnak látszik, hogy ezt a vágyat a mai társadalmi berendezkedésűnk okozta csömör, bezártságérzés, a sza­ badság utáni vágy váltja ki. Egy út könnyedén válhat a szabadságjelképévé. Egy olyan út, mely Chicagótól Los Angelesig keresztülvezet Amerikán, még könnyebben. Ma, amikor minden lehetséges médium ontja az USA-ról szóló információkat, erről az útról, a Route 66-ről kevesebb szó esik. Az egész kontinenst átszelő utat 1926-ban kezdték építeni, nyolc államot érint, vadregé­ nyes, mesebeli tájakon halad, visszaidézve a XIX. századi pionírok útját. Szerepet kapott az állandó. Keletről Nyugatra tartó népvándor­ lásban, a II. világháború alatti óriási hadgya­ korlatokban. Eközben pedig ikonná válik, a szabad Amerika ikonjává. John Steinbeck egyik regényében (The Grapes of Wrath) az utak anyjának („The mother road”) nevezi. Filmek, irodalmi alkotások, zeneművek szülemek róla és az állandóan úton lévők életfor­ májáról. Jelentőségét 1970-re teljesen elveszí­ tette, amikor is leváltotta az időközben fel­ épült modernebb és nagyobb, városokat elke­ rülő, nyílegyenes, romantikától mentes Interstate autópálya-hálózat. Ma már a térké­ pek sem jelölik, az út menti települések kísér­ tetvárosokká váltak, néhány szolgáltató azon­ ban még megél a turizmusból. A Route 66-et nálunk a köztudatba emelő egyik alkotás egy dal, melyből az ezen írás al­ címében szereplő idézet is származik (annyit tesz: „tedd a lábad a 66-os útra”). A dal Bobby Troup szerzeménye 1946-ból, később Chuck Berry rockosította, de Magyarországon mint az első Rolling Stones lemez első dala lett iga­ zán ismert. Amerika szereti mitizálni önmagát. Óva­ tosan, gyanakvással közelítsünk e mítoszok­ hoz, és próbáljuk megkeresni a bennük mé­ lyen vitathatatlanul megtalálható igazságma­ got. Az egyik ilyen amerikai mítosz a szabad­ ság mítosza. Nem kívánom ezt a mítoszt most elemezni, ezúttal inkább azt vizsgálom, mit je­ lentett és jelent számunkra. Magyarországon. A szocializmus éveiben Amerika maga volt az elérhetetlen szabadság, a paradicsomi tizedik oldal világ. A mítosz furcsa tulajdonsága, hogy anynyit ér, amennyire az emberek lelkében „jelen van”, tehát a mítosz elválik a valóságtól, ezáltal igazi értékét az adja meg, mennyien hisznek benne és ez a hit milyen összetartó erőt jelent. Ez a - divatos szóval - „virtuális” igazság oly­ kor erősebb is lehet a valódi igazságnál, a kö­ zös hit, és az általa közösen átélt élmények ér­ téket képviselnek, még akkor is, ha a valóság egészen más. Ilyen volt a mi viszonyunk is Amerikával. Mivel nem tudtunk semmit róla, az emberek­ hez valahogyan mégis elérő apró információk­ ból állt össze egy közös álomkép, amely hitet és megnyugvást adott arra nézvést, van még hely a világban, ahol az emberek szabadok és venes évek végétől nagyjából az ötvenes évek közepéig virágzott, tehát még a rock and roll korszak előtt. A beamikek jazz-t hallgattak, bandákba verődtek, megteremtették ma már inkább csak szociológiailag jelentős kultúráju­ kat (íróik: Kerouac, Burroughs, Ferlinghetti, Corso, Ginsberg; alapfilmjeik: Ok nélkül lá­ zadó, Utolsó mozielőadás). A Route 66 gyakorlatilag a főszereplő Jack Kerouac híres regényében, az Uton-ban, hi­ szen a társadalomból való kivonulás - mely a mozgalom alapfilozófiája volt - legfontosabb jelképe az út. A konzumtársadalom elleni ezt a fajta lázadást, mely a beatmozgalomban teste­ sült meg, több tényező váltotta ki. A fiatalok egy része megunta a mindent uniformizáló I V/ fif I I jól élnek. Különösen a fiatal generációk bá­ multák Amerikát, ahol állandóan tombol a rock and roll, Cadillac-ek suhannak az utcá­ kon, ahol Matyiin Monroe és James Dean sé­ tál. Mai szemmel mulatságos lehet ez az álom­ kép, de akkor sokaknak a reményt jelentette (és nem csak az USA, hanem az egész „nyuga­ ti világ”). Ami lopva bekerült hozzánk (egyegy farmernadrág, lemez, fénykép, emlék­ tárgy) mitikus erővel hatott - már csupán tiltottsága okán is. A vágy a szabadság után, melynek szimbóluma Amerika lett, hatalmas erővel tombolt a fiatalokban. A szabad Amerika egyik legfőbb jelképe pedig a híres Route 66. A szimbólummá válás kezdete az ún. beat-kultúrához kötődik, mely nálunk meglehetősen összemosódik a hippikultúrával, pedig másról van szó. A beat is egy „i^úsági mozgalom” volt, mely a negy­ társadalmi életet, a vagyonközpontú szemléle­ tet, a tekintélyuralmi, képmutatóan konzerva­ tív közmegegyezéses társadalmi szabályokat. Ez az alapideológia, melyet azután nyilvánva­ lóan átvettek olyanok is, akik egyszerűen csak képtelenek voltak dolgozni, beilleszkedni, bármit is kezdeni magukkal. A lázadáshoz kapcsolódott az állandó drogfogyasztás, és sok egyéb olyan jelenség, mely a mozgalom egé­ szének értékét jelentősen megkérdőjelezte. Mindenesetre számos olyan problémát vetett fel, mellyel a ma emberének - időközben im­ már a felszabadult Magyarországon is - szem­ besülnie kell. A felszín alá hatolva felfedezhe­ tőek értékes gondolatok a beatnikek ideológi­ ájában: az egyén tényleges felszabadítása a hi­ vatalosan szabad, valójában a pénz uralmával mindent felügyelő állam, illetve tőkés csopor­ tok alól; a pénz és az anyagi javak „Istenné ma- �gasztalásának” tagadása; a képmutatás és az ál­ szent konzervativizmus leleplezése. Az értékes gondolatokba természetesen számos „vadhajtás” is került (az ideológia ki­ dolgozottsága és egységessége a mozgalom sa­ játosságai és szétaprózottsága miatt szóba sem kerülhetett), és a problémák felvetésén túl megoldási módozatokat nem is állítottak a kri­ tizált jelenségek ellenében. A hippikorszak, mely itthon gyakran összemosódik a beatmozgalommal, a hatvanas évek második felében kezdődött, és virágzása az évtized végével véget is ért. Jelképerejű filmjei többek között a Szelíd motorosok és az Eper és vér. Szimbolikus eseménye a woodstock-i fesztivál. Eszmeiségében hasonló volt a beatmozgalomhoz: tagjai a társadalmi problémákra az abból való kivonulással vála­ szoltak. A békét és a szeretetet hirdették, mely ugyan mára már elsilányult fogalmakká váltak (részben éppen az őket zászlójukra tűző moz­ galmak, jelentősebb részben viszont a hagyo­ mányos értékrend általános válsága miatt), de azért nehezen vitatható, hogy kiveszőben van­ nak a modern társadalmakból, és hogy égető szükség lenne rájuk. Másfajta megközelítésből feltehető a kérdés: miért érdemes, ha röviden is, de foglalkozni ezen mozgalmakkal, hiszen a jóléti társadalmak legfejlettebbjében alakultak ki, és ezért állandó „nyavalygásuk” hiteltelen. Próbáltak volna mondjuk nálunk, a kommu­ nista diktatúrában panaszkodni a rendszerre! Háborodtak volna fel itt egy-egy pofon miatt, melyet a rendőröktől kaptak! A felvetésekben van igazság. De az is igaz, hogy az általuk fel­ vetett gondolatok nem csak azért érdemesek az áttekintésre, mert az itteni diktatúrában ezen mozgalmak, pontosabban inkább az álta­ luk létrehozott, és hozzánk eljutott alkotások úgymond mentőövet jelentettek a fiataloknak, hanem mert jelenleg, immár szabad ország­ ként Ilii is ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mint a II. világháború után ki­ alakultjóléti társadalmak - szokásunk szerint néhány évtizedes késéssel. Az előbb említett Szelíd motorosok című film volt az egyik legpontosabb összefoglalása annak az ideológiának, melyet a mozgalmak magukénak vallottak. A két főhősnek csak annyi pénze van, amennyi a minimális létfenn­ tartásra elég, azért mennek bele piszkos ügyle­ tekbe, hogy motort tudjanak venni maguknak. Miután ez megtörtént, a film eleji szimbolikus jelenetben Dennis Hopper eldobja az aranyórá­ ját, Peter Fondával együtt kivonulnak a lelkűket megfertőző társadalomból, a szabad ég alatt al­ szanak, fölkarolják az elesett, alkoholista ügyvé­ det (Jack Nicholson). A végén mind a három utazó gyilkosság áldozatává válik, hisz a társada­ lom nem képes elviselni különállásukat. A filmben főszereplő az út, nem tudjuk meg me­ lyik, nincs is jelentősége. Azóta is számtalan ún. road-movie készült, melyek mindig újra- és új­ rafogalmazzák az emberiség a bevezetőben már említett örök vágyát az utazásra és az út közbe­ ni kalandokra. Nagy autók, szép nők, állandó balhék - felületes kép, de sokak tudatalattijában ott motoszkáló vágy. Amerika mítosza Magyarországon sokak­ ban tartotta a lelket, míg végül egyszer csak el­ érkeztünk a rendszerváltozáshoz. Az azóta le­ játszódó folyamatok tragikus képet festenek az egykoron bámult-irigyelt világról és egyben saját magunkról is. Ma szabadok vagyunk, úgymond „mindent lehet”. Kiderült már, hogy Amerika nem az, aminek hittük, ami nem is baj, ébredjünk fel az álomból, és járjuk immár a magunk útját. A baj csak az, hogy leg­ többen a valódi Amerikával is beérik. Amióta nem tiltott, és mindenről tudhatunk, ami ott történik, látjuk a jóléti társadalmak visszássá­ gait is (azokat is, melyek ellen a beat- és hippikultúra fellépett!), a gazdagságot, de a lel­ keket béklyóban tartó mechanizmusokat, a haszon mindenek felettiségét, a hagyományos értékek, a lélek, a szeretet, a hagyomány, az er­ kölcs, a család, a kultúra, a hit megszűnését, elüzletiesedését, eljelenték-telenedését, ál­ szentté válását. Sajnos úgy látszik, ezen negatí­ vumok orvoslásának fontossága jócskán eltör­ pül a várt előnyök mellett. Döbbenjünk rá: nagyon sokat veszíthetünk, ha fenntartások nélkül, az 1945-ben megszakadt folyamatos­ ság újra megkeresése nélkül indulunk el egy új irányba, és fogadjuk magunkba azt a világren­ det, mely máshol szerves fejlődéssel alakult ki, de amely mindenhol hatalmas problémákkal küszködik. A mítosz mára már meghalt, lehullt a le­ pel, Amerika nem az, aminek hittük. Az is, de csak egy kicsit, nem annyira, nem úgy, szóval valahol nem stimmel az egész. A régi emlékek töredékei tovább élhetnek lelkűnkben, le­ gyünk hálásak azért, mert az elnyomás évei alatt is élhetett bennünk a remény, tudhattuk, hogy máshol másmilyen a világ. Ha pedig a mi Amerikánkat szeretnénk újra viszontlátni, te­ gyük fel a Stones lemezt, csukjuk be szemün­ ket, és gondolatban menjünk végig Chicagótól Los Angelesig a 66-os úton. Hiszen még tud­ juk: „Getyour kicks on Route 66”! A Török Szultán tizenegyedik oldal �Spanyolországi élmények az Erasmusszal „Fiesta, siesta, estudios” Homung Ágnest (V évf.), Láncos Pet­ rát (V), és Szilvássy Zsófiát (TV), azaz három Erasmus-ösztöndíjast küldött a Pázmány jogi kara az év első félév­ ben I. Juan Carlos birodalmába. Ezút­ tal tőlük kértem élménybeszámolót. A két végzőst sikerült faggatnom. — Mit szóltok? E tanévben tart az egymilliomodik résztvevő hallgatónál az Erasmus ösztöndíj program létrehozása, 1987 óta. Szerintetek mi a siker titka? — Hornung Ágnes (H. A.): Mindenkép­ pen hasznos az európai diákok számára. Egyéni tapasztalatom is azt mutatja, érde­ mes megnézni egy másik ország kultúráját, ahol kívülről lehet szemlélni, hogyan gon­ dolkodnak rólunk, magyarokról. Igen, én is hallottam erről a számról, kaptam egy érte­ sítést, mert bekerültem a program nyilván­ tartásába. — Láncos Petra (L. P): Ezúton szeretnék gratulálni ehhez az eredményhez! — Pontosan hol töltöttétek a 200112002-es tanév második félévét? — L. P: La Riója tartományban, annak is Logrono nevű fővárosában, az Universidad de La Riója, éppen idén tízéves, sok - a jogi mellett például orvosi, bölcsész, közgazdaság­ tudományi - karból álló egyetemen. A város egyébként, ahhoz képest, hogy székhely, elég kicsi, kevesen lalgák. — H. A.: A tartomány az ország északi ré­ szén helyezkedik el, a többivel összehason­ lítva pici. Legismertebb tulajdonsága, hogy a legjobb spanyol bortermelő vidék. A Camino dél Santiago (Szent Jakab Útja) népszerű zarándokút pedig áthalad Logrono-n, ez az egyik állomása, így időn­ ként hátizsákos-túrabakancsos fiatalok ér­ keznek a városba. — L. P: A vallás a társadalmi élet, a nevelés integráns része, rengeteg vallási ünnep, ha­ gyomány él Spanyolországban. Náluk a húsvét talán a karácsonynál is fontosabb ünnep, annyira, hogy egy hét munkaszüne­ tet tartanak. Nagy felvonulásokat tartanak a vallási ünnepeken, furcsának ható öltöze­ tekben. Szintén hasznos információ lehet az utánunk következőknek, hogy az élelmi­ szer, és a mindennap használatos termékek ára nagyjából azonos a hazai árakkal, ese­ tenként alacsonyabb. Sőt, érdekes, hogy itt- tizenkettedik oldal hon is működnek az ajándékozási reklám­ akciók, de a spanyoloknál annyira megszo­ kott, hogy egy-egy termékhez egy rakás ajándék (pl. egy dezodorhoz egy testápoló) jár, de nem termékminta. — H.ÁEzzel együtt a fizetések viszont a hazaiaknál magasabbak, ami elég szomorú. — Van-e valami különbség a két ország jogi oktatása között? — L. P.; Igen, a gyakorlati oktatás. Minden héten legalább egy órát szánnak rá, vannak külön felvehető, gyakorlati előadások. Az elmélet nagyon fontos - itthon főleg azt ta­ nuljuk - ott viszont a gyakorlati képzés is, ami szerintem ajogászi szemléletmód, a lo­ gikus gondolkodás megalapozásában nagy szerepet játszik. Egyszer megkérdeztem itt a Karon, hogy miért nincs, illetve annyira kevés a gyakorlati órák, előadások száma. Azt mondták: nincs rá akkora igény, a hall­ gatók nem választották, nem jártak ilyenek­ re. Ezt elfogadom, de ehhez képest nekünk amellett, hogy nem tudtunk elég jól spa­ nyolul, nagy gondot okozott, hogy felve­ gyük a jogesetmegoldások ritmusát. — H. A.; Tényleg, minden tárgyból volt gyakorlat. Én felvettem a nemzetközi jogot és megnéztem a tb-szoc. jogot, ott is az volt a szokás, hogy a heti három órából egy a gyakorlatról szólt (pl. hivatali papírok kitöl­ tése), de ugyanilyen volt a helyzet az EU joggal is. Tehát kint egyszerűen kötelező, hogy a gyakorlatot is megtanulják a hallga­ tók, legyen szó akár polgárjogról vagy ép­ pen nemzetközi magánjogról. — L. P; Elvárták, hogy mindig ott legyünk az órákon, különben szóltak érte. Azt taná­ csolom mindenkinek, hogy kevés órát ve­ gyen fel, legyen ideje utazni, egyéb elfog­ laltságra, stb. Mondjuk, tíz vizsga helyett csak négyre kelljen tanulnia, de arra aztán rendesen. Emlékszem, a legvastagabb, EU jog könyvben az elején egy csomó szót, amit nem értettem, kiszó-táraztam, és utá­ na már gyorsan ment a tanulása, mert is­ métlődtek a kifejezések, szakszavak. — H. A.; Az EU jog elméleti és gyakorlati része mindkettőnknek nagyon élvezetes volt. Életem egyik legjobb professzorával találkoztam, talán ő segített abban, hogy na­ gyon megszeressem a tárgyat. — Mennyire okozott gondot a spanyol nyelv hiányos ismerete? Azt olvastam, hogy Spanyolországban a diploma meg­ szerzésének nem feltétele idegen nyelv is­ merete. — L. P: Az egyetemisták tanulják és tudnak is angolul, de nem beszélik, félnek használ­ ni. — H.Á.: Nálunk ugye fontos nemzetközi nyelvek ismerete, ami főleg a magyar nyelv „világszerte széleskörű alkalmazhatóságá­ ból ered”. Azt tapasztaltuk viszont, hogy a spanyolok hozzánk viszonyítva nem tud­ nak idegen nyelveket. Tavaly nyáron InterRail-el voltam Spanyolországban. Pél­ dául, turistaszezonban, a barcelonai vasút­ állomáson ismerőseim, akikkel voltam, nem tudtak spanyolul, angolul próbálkoz­ tak, és nehezen tudták magukat megértetni. �ifir- mert az információs ablakoknál ülő höl­ gyek csak anyanyelven értekeztek. — L. P.: Ez egyébként a franciáknál is így van. Viszont, mentségükre szolgáljon, hogy lelkesek, emlékszem, amikor hat éve elő­ ször ott voltam, és csak kezdtem spanyolul tanulni, kézzel-lábbal törekedtek értésemre adni, amit mondani akartak. Amúgy érde­ kes, hogy a spanyolnak tartományonként sok változatát beszélik: castellano, katalán, andalúz, baszk, gallego, stb. így egy-egy tar­ tományban a spanyol (castellano) mellett a helyi nyelven is kiírják az információkat. — H. A.: Most kiutazás előtt kb. félközép szinten tudtam spanyolul, és már előre fél­ tem, hogy fogok megszólalni a vizsgákon. De ha ott élsz négy hónapot, azzal kelsz és fekszel, akkor belerázódsz, végül már folyé­ konyan tudsz jegyzetelni az órákon is. Igaz, hogy a tanárok egyrészt elnézték a nyelvi hi­ báinkat, másrészt a vizsgákon már nem sok nyelvi problémánk volt. — Milyennek láttátok a diákéletet? — L. P.: Volt néhány diáksziget jellegű bu­ li: egy-egy kar hallgatói elkezdenek zenélni, iszogatni az épületek előtti füves részen. Mivel kisvárosról van szó, a belvárosban ta­ lálható sok bár, igaz, nagyon kicsik, de ott zajlik az élet. — H. A.: Sokszor mondják, a spanyolokat más nem érdekli csak a bulizás. Valóban, könnyebben veszik az életet, mint mi. Ké­ szült kint egy Erasmus-póló, aminek az elején nagy betűkkel áll a fiesta szó, majd alatta kisebb betűkkel, hogy siesta, végül legalul alig olvasható: estudios (tanulmá­ nyok). A tanárok egyébként ismerik a diá­ kokat, közvetlenebb a kapcsolatuk. Ez ab­ ból is adódik, hogy kisebb egy évfolyam, mint nálunk és ez még ketté is van osztva az előadásokon. — L. P: Azt hittem, hogy a spanyolok laza nép, de nekik is van egyfajta rendszerük. Ha kell, felkelnek reggel nyolckor, bemen­ nek a suliba. Aztán jön a szieszta, ami alatt pont annyi idejük van, hogy haza menjenek ebédelni, nem elég viszont alvásra, mert kb. két óra. Utána viszont folytatódik a munka, az oktatás. Előfordult, hogy egy-egy nap es­ te tízig tartottak az előadások. Megnézik es­ te tízkor az esti filmet - mert csak akkor kezdődik — és éjfél körül találkoznak a bará­ tokkal, elmennek bulizni kora reggelig. — Igaz, hogy a spanyolok kedvenc szava a manana (holnap)? — L. P.; Észak-Spanyolországban ezt nem tapasztaltam, azt mondják inkább a déli vi­ dékekre és Dél-Amerikára jellemző. En­ gem eleinte nagyon zavart a spanyolok azon tulajdonsága, hogy tiszteletben tartják min­ denki életritmusát, így ha egy hosszú sor elején valaki az eladóval megbeszéli a csalá­ di életét, türelmesen megvárják, nincsenek rosszalló tekintetek, mint itthon. Alapvető­ en türelmetlen típus vagyok, és úgy gondo­ lom, hogy mindennek megvan a maga ide­ je, de azért többé-kevésbé sikerült hozzá szoknom ehhez a felfogáshoz. Szóval, nem szabad őket sürgetni. — H. A.; Délen a szieszta is sokkal jobban érvényesül, lévén gyakorta harminc-negy­ ven fokra kúszik fel a hőmérő higanyszála. Ilyen melegben nem lehet sok mindent tenni... — L. P: Az étkezési szokásaik is ennek meg­ felelően alakultak. Ott tapas-nak vagy pinchos-nak hívják a kis „falatkákat”. Ezek nagyon népszerűek, két-háromóránként fo­ gyasztják. A nagy evések ideje inkább késő este van, kilenc-tíz órakor vacsoráznak, ami nekünk szokatlannak tűnik. — H. A.: Az éttermi vacsorái asztalfoglalás sem hét-nyolc órára történik, mint nálunk, hanem este tíz féltizenegy körül, hatkor meg még zárva is vannak az éttermek. Tehát annak ellenére, hogy hivatalosan nincs idő­ eltolódás a két ország között, érezhető egy­ két órányi különbség. — Mennyire hagyománytisztelők a fia­ talok? Milyen hagyományos ünnepeket ismertetek meg? — L. P; A kollégiumban volt egy baszk származású barátnőm, ezért többször jár­ tam Baszkföldön. Ott is voltak helyi ünne­ pek. Ezeken az alkalmakon népviseletbe öl­ töznek, és szinte az egész település rést vesz a felvonulásokon, vagy a helyszínen figyeli az eseményeket. Ugyanígy fontos a nép­ tánc, a népzene. — H. A.; Nálunk is ismertebb szokás pél­ dául, Pamplonában az egy hétig tartó San Fermines nevű parádé, amit mi talán arról ismerünk, hogy hős férfiak fehér ruhában, nyakukban piros kendővel, a bikák elől fut­ nak az utcákon. Ennek az egy hetes ünnep­ nek azért mélyebb tartalma van, aki csak te­ heti egyszer mindenképpen vegyen részt rajta, mert nem mindennapi látvány. — L. P: Vannak azért fura, tréfás hagyomá­ nyok is: szintén Baszkföldön szoktak ron­ gyos, elnyűtt ruhában az utcákon szaladgál­ ni, miközben a belvárosi házak ablakaiból vízzel öntik le őket. Rengeteg hagyományt tartanak számon, minden falunak, városnak van legalább egy sajátja. — Bikaviadal? — L. P: Én nem voltam egyen sem, annyit tudok róla, hogy nem egész évben, hanem nyáron és ősszel rendeznek bikaviadalt. Szi­ gorú szabályai vannak, és a torreádorok hí­ res, köztiszteletben álló személyek, fontos társadalmi státusszal bírnak, még a királyi család tagjai is házasodtak velük. — H. A.: Az ország mégis kétfelé oszlik a megítélésével kapcsolatban: vannak, aki saj­ nálják a bikát, ezért egyfajta állatkínzásnak tartják, és vannak, akik izgalmas, rangos, hagyományos társadalmi szórakozásként gondolnak rá. Ha egy torreádor megsérül, a lapok címlapjára kerül. Azzal senki nem tö­ rődik, hány bika pusztul el, amiket ugyan­ akkor sokszor kifejezetten erre a célra te­ nyésztenek. Mindkét oldalról hallottam vé­ leményt. Mindenképp a spanyol tradíció előkelő része, így a külföldiek sokszor nem értik a mögöttes tartalmát. Nekem nem igazán tetszik. — L. P: Én régen nagyon ellene voltam, de most már úgy gondolom, ez a kisebbik rossz, sokkal ellenszenvesebbnek mondha­ tó kulturális szokásaik is vannak, ám egyál­ talán nem tudok rajongani érte. — Milyen tapasztalattal, élménnyel lette­ tek gazdagabbak hat spanyolországi hó­ nap után? — L. P: A gyakorlati oktatással és a türel­ mes életmóddal mindenképpen. — H. A.: Egy kis lazaságot sem ártana át­ vennünk tőlük. Spanyol barátaim, akik hosszabb ideig éltek nálunk, azt mondták, nagyon szép az országunk, nagyon szere­ tik, nagyon jól érezték magukat, de a ná­ lunk tapasztalható pesszimizmus elkeserí­ tő. Lehet, hogy a spanyolok a ló túloldalán vannak, de érezhetően optimistábbak. —L. P; Ennek ellenére érdekes, hogy náluk a spontán ismerkedés nehezen megy. Ebből a szempontból is ketté lehet osztani az or­ szágot; délen nyitottak, északon kevésbé, in­ kább zárkózottabbak. Itthon egy fiú egész könnyen megszólít egy lányt bárhol, ha is­ merkedni akar, de ez ott nem működik, il­ letve esetleg úgy, ha ismeri az illető barátait. Ott olyan nincs, hogy egy vadidegennel csak úgy leállnak ismerkedni. Furcsa kettősség ez. Nem értem, miért, pedig laza spanyolok­ ként emlegetik őket. — H. Á.: Igen, sőt a déli „oh, amigo mio'}) típusú viselkedést sem kell szó szerint ven­ ni; fűt-fát megígérnek, és abból később a fele sem lesz igaz. Északon viszont, nehe­ zebben ugyan, de ha megismersz valakit, az a viszony valódi mély barátságot is eredmé­ nyezhet. Szamos Márton tizenharmadik oldal �Svájci óra, csokoládé, sajtok és hófedte hegycsúcsok Kinek mi jut eszébe Svájc hallatán? Néhányunknak egy élményekben gazdag hét, amelyet lausanne-i barátainkkal töltöt­ tünk. Új kalandok reményében, izgatottan vágtunk neki az útnak és örömmel vártuk, hogy újra láthassuk egymást, mivel Budapesten tett tavaszi látogatásukról mindannyi­ an szép emlékeket őrzünk. Kezdettől fogva lenyűgözött bennünket a természet, és az a nyugalom, amely a min­ dennapok hangulatából áradt. Utazásunk célpontja Lausanne volt, de szívélyes ven­ déglátóinknak köszönhetően ellátogattunk Bernbe, Montreux-be, Vevey-be, Genfbe is. Hazautazásunk előtt rövid látogatást tettünk az ELSA-Zürichnél, ahol szintén páratlan élményekkel gazdagodtunk. Svájcot 1291-ben alapították eredetileg három kantonnal, amelyeknek száma mára huszonhatra bővült. Az ország lakossága hétmillió, de még a legnépesebb város- Zü­ rich- is kicsinek mondható világviszonylat­ ban, ennek ellenére ugyanazokkal a dolgok­ kal büszkélkedhet, mint bármelyik világvá­ ros. Zürichben mozgalmas az élet. Végigsé­ táltunk a híres Bahnhofstrassen, ahol meg­ csodáltuk a bankok lenyűgöző épületeit, és az őszi öltözetbe borult fákat, amelyek végig sorakoztak az út két oldalán. Megtalálhatjuk itt a meghitt hangulatot sugalló utcácskákat, a várost szimbolizáló Grossmünster temp­ lomot, és sokáig üldögélhetünk a tóparton, ahol hattyúkat, kacsákat, sirályokat szemlél­ ve gondolatainkba mélyedhetünk, vagy ép­ pen elfeledkezhetünk az élet nagy dolgairól. Svájc alapvető jellegét három, egymástól lényegesen eltérő alaptermészetű nép, a fran­ cia, a német és az olasz határozza meg, s ez a hármas ötvözet törvényszerűen tovább gaz­ dagodik helyi sajátosságokkal. A három fő nyelvterület a nemzeti konyhában is kifeje­ tizennegyedik oldal zésre jut. A helyi specialitások közül mi is megkóstoltuk a fondue-t (olvasztott sajtba mártott kenyérdarabok), a papét vaudois-t (kolbász, káposztás, krumplis körettel), és egyéb jellegzetességeket. Minden egyes nap emlékezetes marad számunkra, de most mégis a számomra leg­ kedvesebbről írnék. A Genfi tó mellett emelkedő hegyoldalakon teraszosan kapasz­ kodnak a szőlőtőkék. Itt hallhattunk egy rö­ vid előadást a svájci borvidékekről, a szőlő­ termesztés hagyományairól, amelyet egy gyakorlatias borkóstoló egészített ki. Dél­ után Bernbe látogattunk, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvání­ tott. Einstein itt alkotta meg relativitáselmé­ letét, Tobler pedig a világhírű Toblerone csokoládét, valamint innen indult útjára az ementáli sajt. Számtalan történelmi és épí­ tészeti különlegességgel találkozhatunk a város berkeiben. Színes szobrokkal díszített szökőkutak, óratornyok, muskátlival díszí­ tett ablakok árasztanak meghitt hangulatot. De ne feledkezzünk meg a régi idők lég­ körét idéző Chilloni Kastélyról sem. Az egyedülálló erődből, amely valaha börtön volt, gyönyörű kilátás nyílik a tóra, és a szomszédos hegyekre. Kiemelkedő jelentő­ ségét bizonyítja, hogy megfordult itt JeanJacques Rousseau, Shelley, Victor Hugó, Alexandre Dumas, William Turner, Gustave Courbet, és még sokan mások. Montreux nemcsak a jazz fesztiváljáról híres, hanem a legnaposabb helyek egyikeként, a svájci riviéra megtestesítője. A városka történetét fémjelzi, hogy hosszabb-rövidebb látogatást tett itt Charles Chaplin, Freddy Mercury, Igor Stravinsky, Ernst Hemingway, és nem utolsó sorban Lord Byron, akiket szintén csodálattal töltött el a táj szépsége. Vevey barátságos belvárosa melegséggel tölti el a látogatók szívét, és nem elhanyagol­ ható, hogy itt található a Nestlé csokoládégyár. A Genfi tó partján elterülő Lausanneban nem mindennapi műemlékkel találkoz­ hatunk. Mindenképp említésre méltó a XIII. századi, gótikus stílusban épült székes­ egyház. A város számtalan lehetőséget kínál az érdeklődő utazóknak mind a múzeu­ mok, mind a kulturális élet terén. A kozmopolita Genf kiváltságos helyze­ tet élvez Európa szívében, ahol számos szervezet, bank és nagyvállalat telepedett meg. Aki erre jár, ne felejtse el lefényképez­ ni a híres szökőkutat, amelynek vízsugara 140 méter magasra emelkedik, ötszáz liter vizet lőve ki másodpercenként. Genf sétá­ nyoknak, parkoknak is otthont ad, ahól néhányan szíves-örömest sakkoznak, mal­ moznak. Három név személyesíti meg a genfi gondolkodásmódot: Jean Calvin, re­ formátor, után a várost „protestáns Rómá­ nak” nevezik, Jean-Jacques Rousseau, a genfi állampolgár, akinek köszönhetően az emberek öntudatra ébredtek, és Henry Dunant, aki részt vett az 1863-as egyez­ mény munkálataiban, és a Nemzetközi Vö­ röskereszt útját egyengette. Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy a tanulmányaink során már megismert ENSZ-nél látogatást tehettünk, és az elméleti ismereteket személyes tapasztalatainkkal bő­ víthettük ki. Ellátogattunk a Vöröskereszt Múzeumba, az Olimpiai Múzeumba, a Szö­ vetségi Bíróságra, és bepillantást nyertünk az egyetemi életbe is. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy közelebbről megismeijük a jogi kar dékánhelyettesét. Az utazás vitatha­ tatlan előnyei között kell megemlítenem, hogy lehetőségünk nyílt külföldi professzo­ rokkal konzultálni, és érdeklődési területünk­ nek megfelelően anyagot gyűjteni. Hasznos információkkal gazdagodtunk a külföldi ta­ nulmányutak, és a posztgraduális képzésben rejlő lehetőségek terén. Örülünk, hogy lausanne-i, és zürichi joghallgatókkal ismerkedhettünk meg, ta­ pasztalatot cserélhettünk. Reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk új kapcsolatok felvételére, és a régiek ápolására, elmélyítés­ re. Bognár Szilvia �Az Ezeregyéjszaka meséi avagy az ELSA XLII Nemzetközi Közgyűlése Törökországban világ legkülönbözőbb részeiből ér­ keztek, a Sarkkörtől Máltáig, Portugáliától Grúziáig. Mindez pedig .. egy gyönyörű tengerparti városban, ahol a turistacsalogató ’Itt mindig The European Law Students’ Associaüon süt a nap!’ szlogen valóság, még no­ Ì BUDAPEST vemberben is. A Egy mesés hét a kelet kapujában: novem­ A Workshopokon kívül plenáris ülé­ ber 2-9 között került megrendezésre az sekkel és konferenciákkal színesí­ ELSA (The European Law Students’ tett, meglehetősen feszített tempójú Association) XLII nemzetközi közgyűlése program fáradalmait a résztvevők . a törökországi Alanya városában. Az sajátos módon pihenik ki: fergetege­ ELSA Budapest képviseletében az elnök­ sen jó hangulatú bulik és éjszakába Marketing workshop ség két tag a. Perlaki András és Dudás nyúló beszélgetések, hogy a kipiDalma vettek részt az Egyesület ezen Remélem, hogy ez a kis élménybeszámoló hentség ismeretlen fogalom legyen, ám a nagyívű, évente két alkalommal megtar­ hozzájárul majd ahhoz, hogy Ti is, elhiva­ munka alól senki sem vonja ki magát, kez­ tott eseményén. tottságból vagy pusztán kíváncsiságból, désre mindenki pontosan jelenik meg. Eh­ Röviden összefoglalva: fantasztikus él­ csatlakozzatok hozzánk, hogy az ilyen ta­ hez persze hozzájárulhat az a csábítás is mény volt. 35 országból érkezett a több pasztalatokat együtt szerezhessük meg, il­ amit a legkülönbözőbb nemzeti italok mint 200 résztvevő, akiknek a szíve ezen letve az élményeket együtt élhessük át. megkóstolása jelent, természetesen az ital a héten különösen együtt dobog, a legen­ történetének és tradicionális fogyasztási dás ’ELSA-Spirit’ itt valóban kézzel fog­ ELSA Hungary - Informális Közgyűlés módjának megismerésével egybekötve, va­ hatóvá válik. Az ELSA tevékenységének lamennyi Workshop alkalmával. hét területét felölelő Workshopokban ke­ Összefoglalva tehát elmondhatom, hogy 2002. november 29-én került megrende­ mény munka zajlik: új célok, prioritások zésre itt, az Egyetemen az ELSA Hunga­ mindamellett, hogy felejthetetlen élmé­ kijelölése, az eredmények értékelése, a ry informális közgyűlése, ahol a debrece­ nyekben volt részünk, barátságok köttet­ problémák megtárgyalása mind fontos ni, a szegedi és az újonnan bejegyzett pé­ tek, rengeteget is tanultunk arról hogy elemei annak, hogy az Egyesület mindig csi helyi tagszervezetek képviselői jelen­ miként kell nemzetközi színtéren egy or­ megújulva, friss energiával föltöltődve tek meg. Péteri Zoltán professzor úr szágot képviselni, milyen - adott esetben tudjon tovább lépni és tudjon megfelelni megnyitóját követően -akinek megtiszte­ lobbi - technikákat kell alkalmazni ahhoz a jövő kihívásainak. lő részvételét ezúton is szeretnénk meg­ hogy eredmények szülessenek, és milyen Csodálatos élmény egy cél érdekében jelentőséggel bír egy határokon átívelő, köszönni- vette kezdetét a munka mely­ együtt dolgozni olyan emberekkel, akik a nek során érdekes beszélgetés bontako­ regionális együttműködés. zott ki több, az Egyetemeket és a hallgató­ kat egyaránt érintő kérdés kapcsán. Az tö­ rökországi közgyűlésről tartott beszámo­ lót követően a valamennyi tagszervezetet érintő lényeges kérdéseket tárgyaltuk meg, melynek során természetesen a jó hangulat sem maradhatott el. Ezt foko­ zandó megérkeztek külföldi vendégeink is, ELSA Austria elnöke, ill az ELSA United Kingdom két képviselője. A mun­ kák végeztével és egy közösen elköltött vacsora után, egy nem is olyan rövid vá­ rosnézés következett: az ELSA Budapest tagjai kísérték végig a Hősök terétől a Vá­ rig, lelkes külföldi vendégeinket az esős pesti éjszakában. Ismét egy csodás ELSAs élmény, immár saját házunk táján. I A magyar delegáció Dudás Dalma tizenötödik oldal , �Csodálatos Prága, avagy egy képzeletbeli séta a cseh fővárosban (nemcsak) sörivók figyelmébe! „Arany Prága”, „varázslatos Prága”, „barokk Prága” ...talán nincs még egy európai város, amelyet ennyi jelzővel illetnének. Vonzereje, remek folyópar­ ti fekvése, épületeinek varázsa mindig is arra ösztönözte az embereket, hogy egy hasonlattal vagy jelzővel ragadják meg a lényeget. Olykor azonban lehe­ tetlennek tűnik ennyi szépséget egy­ szerre kifejezni! Mondják, hogy aki már járt Prágában, az visszavágyik, aki még nem, az odavágyik... Szórakozás, kultúra, művészet, a sör hazája... megannyi szépség, melyet az oda­ látogató szeretne magába habzsolni, s ame­ lyek varázsától nehéz elszakadni. Hosszú, andalító séták, otthonos, meleg kiskocsmák, knédli, sör. Zavaros elménk kitisztul, és át­ adjuk magunkat a város hangulatának... Te­ gyünk hát egy gondolatbeli sétát Európa egyik legszebb városában! A cseh főváros évszázadok során hosszú, di­ csőséges és tragikus eseményekben egyaránt gazdag története alatt bőkezű hajlékot jelen­ tett a művészetek és kultúra számára. Hi­ szen hogyan lehetne elfelejteni Mozart itt­ létét, a Prágai szimfóniát vagy a Don Giovannit, amelyet itt állítottak először színpadra? A látszatra egységes és festményszerűen tökéletes város azonban nagyon is összetett. Tekinthetjüka város jelképes köz­ pontjának a Károly-hidat, melyet Szentek ölelnek, s amely köré egyenként tapadnak történelmi negyedek, az egészet pedig felül­ ről a Hradzsin, vagyis a Vár uralja. A barokk és rokokó Prágát a Moldva bal partján talál­ juk, rögtön a világ minden részéből ideér­ kező fiatalok találkozóhelyétől, a Károlyhídtól kiindulva: itt olasz barokk stílusú épületek - a nagyszerű Wallenstein-palota és arany csillogású templomok sorakoznak. Az Óváros tér a Károly híddal alkotja a vá­ ros legelevenebb magját, ahol a történelem szinte megelevenedik. A tér közepén álló szobor Húsz Jánost, a cseh egyház legna­ gyobb reformátorát ábrázolja, akit Konstanzban 1415-ben máglyára küldtek. Látunk itt még gyönyörű palotákat és templomokat... Igazi „kihagyhatatlan" ne­ vezetesség a prágai Városháza harangjátéka, amelyet mindig áhítattal figyelő turisták és járókelők várnak.. Ha belegondolunk, hogy Prága egy olyan or­ szág fővárosa, melynek egy író, Václav Havel az elnöke, talán könnyebben megérjük e vá­ ros lelkét és hangulatát. A demokratikus sza­ badságeszmékbe vetett hite mellett, amelyért tizenhatodik oldal I i I iW I " ti i jí l t i I ........... - a szocializmus idején többször be is börtönözték, az elnököt főként karizmatikus egyé­ nisége tette népszerűvé honfitársai körében. 1989-ben, a bársonyos forradalommal egy irodalmárt választott elnökének.,. ez azért is érdekes, mert Prágában még a forradalmak­ nak is költői nevük van, hiszen nem szeretik a véres felkeléseket. Mégsem gondolhatunk erre a városra csak­ is úgy, mint egy idealizált helyre, mely a művészet és szépség ketrecébe van szorítva... Prága egyúttal az életöröm váro­ sa is, ahol az élet élvezeteinek is bőséggel hódolhatunk: Ezek közül egyik a sör élvezete, valójában a söröző, a „pivnice” sok prágainak inkább második otthona: itt találkoznak a barátok, itt születnek a nagy gondolatok. Az idegen turista persze sosem - vagy csak nagyon hosszú bolyongás után - találhatja meg az igazi, eldugott, házi sörfőzdéket, amelyek olyannyira rejtve vannak a nagyközönség elől, hogy némelyik helyen felirat nélküli kis házban, kopogtatásra engedik csak be az odatévedő, sörre szomjas vándort. Prágában a sör jóval több, mint egy alkohol­ tartalmú ital. A sör hagyományok és a társa­ dalmi érintkezések fontos része, ami nélkül sokak számára nem is lehet élni. Egyes fel­ mérések szerint a csehek évi 160 liter sört isznak meg fejenként, azaz a csecsemőktől az aggastyánokig mindenki átlagosan napi egy korsót. Nem véletlen, hogy mindenhol lehet kapni, talán az egész világon itt a leg­ olcsóbb, és még egy kormány sem merte je­ lentősen emelni az árát. Vigyázat: nem egy antialkoholista jött már rá Prágában, hogy tulajdonképpen szereti a sört. A sör lehet világos (svitlé) vagy barna (éerné vagy tmavé). Érdemes mindkettőt kipróbálni; a világos sörök télen-nyáron jól oltják a szomjat, a barnák pedig hideg idő­ ben emelik különösen a hangulatot, és kel­ lemes ízt hagynak maguk után. A sör fon­ tos jellemzője az erőssége. Az igazi sörba­ rátok számára ez legalább olyan fontos tu­ lajdonsága, mint a márkája. A legtöbb sör 10 vagy 12 fokos, de alkalmanként lehet inni ennél erősebb, 14 fokos sört is. A fo­ kozat nem az alkohol-, hanem a malátatar­ talmat jelöli. Az alkoholtartalom 3 % körül van. A sör ideális hőmérséklete 7-10 További fontos szempont lehetne a menynyiség, de ez ritkán vetődik fel: sört az em­ berek korsóval isznak, és általában nagy mennyiségben. Jobb (más szempontból nézve: rosszabb) kocsmákban a rutinosabb törzsvendégek hat-nyolc sört is legurítanak egy este alatt. Ha ehhez nem vagyunk hozzászokva, jobb, ha nem kísér­ letezünk. A felszolgálók automatikusan hozzák az újabb korsókat, de ezeket termé­ szetesen bármikor vissza lehet utasítani. A sör csapolva az igazi (és a legolcsóbb), de üveges sört is árulnak mindenhol. A leg­ fontosabb prágai sör a Staropramen, amit Smíchov negyedben gyártanak (a sörgyár címe: Pivovarská, azaz Sörgyár utca). ízle­ tes, könnyen iható, jó minőségű sör. Mivel a legtöbb kocsma csak egyféle sört mér, kénytelenek vagyunk több kocsmát végig­ járni, ha valamennyi típust ki akarjuk pró­ bálni. Nem cseh sört szinte csak turisták isznak, de ne is számítsunk arra, hogy mondjuk kőbányai világost találunk vala­ melyik prágai kocsmában. A sörözők némelyike egyenesen mitikus hely, mint például a Kehely vendéglő, mely a város irodalmi hősének, Svejknek egykori kedvenc helye, vagy az „U fleku”, az egyik legősibb sörfőzde-söröző, ahol évszázadok óta változatlan hangulatban élvezhetjük az 1499 óta helyben főzött barnasört. Ennyi ízelítő után remélhetőleg sikerült mindenkinek az érdeklődését felkelteni e csodás város iránt... Hiszen valóban lehe­ tetlen Prágát egyetlen szóval leírni: csak sze­ retni lehet olyannak, amilyen, átengedve magunkat varázslatos hangulatának. Mert Prága valóban az utolsó mágikus városok egyike...! Gulyás Judit �Időre létezem Részletek egy büfében talált naplóból ...Megint hétfő, de ez már valahogy nem tud szürke lenni. Bár monotonon má­ szom be nyolcra állandóan, de mégsem ugyanaz, mint pár héttel ezelőtt. Ha a ha­ todik, vagy a hetedik hét lenne a tizenakárhányból, az rohadtul nem számítna, de azokon rég túl vagyunk már. Egyre kellemetlenebbül kezdem érezni magam, egyre jobban erősödik a ketyegés a tor­ komban, amit részben az ösztönös féle­ lem, részben többiek egyre gondterheltebb arca geijeszt. Erősödik, és tudom, hogy alig két hét múlva ez a dobogás fog­ ja atomjaira bontani a bejárós hetek lan­ gyos, biztonságot adó nyugalmát ...és azt nem bírom az egészben, hogy már tényleg nincs mivel takarózni. Arra a kérdésre, hogy tanulsz-e már, egyre töb­ ben mernek őszintén igenlő választ adni, s lassan már azok is igent mondanak, akik szeptembertől titkolták, nehogy túlságo­ san strébernek tűnjön a dolog. Persze, ok­ tóber elejétől én is be-beültem a Szabó Ervinbe, nézni a jó pasikat, meg haladni pár oldalt a polgárral is, de ha most beül­ nék, a könyvvel együtt kinyitnám azt a lelkiismeret furdalást is, ahhoz meg már egyjó hete semmi kedvem sincs ...s a december közeledtével megnyílik az időérzék is, hirtelen elkezd érdekelni, hogy hányadika van. A minap azon vet­ tem magam észre, hogy máris két hétre előre tervezgetek, és olyan röhejesen de­ rékszögnek kezdem magam érezni, hogy az már fáj. Talán lenézhetnék csütörtökön a Fever-be, vagy a Living Roomba is, de persze a múlt héten megint nagyon halovány volt a dolog, ugyanis az összes haveija ott volt, csak éppen ő nem volt ké­ pes eljönni. Ezzel együtt már nyolc és fél napja nem láttam ...Hétvégén otthon voltam, amolyan kötelességtudat-féléből, de olyan ritkán va­ gyok anyuékkal, hogy egyszerűen nem tudok kötetlenül a tanulásra koncentrál­ ni. Ha meg otthon vagyok, igaz a ketyegés nincs annyira, de nem tudom elhesseget­ ni magam mellől az érzést, hogy kimara­ dok valamiből. És hopp, megint volt nincs három nap, pedig ha csak napi kéthárom órát ültem volna neki, máris elő­ rébb tartanék egy hangyányival ...Ezen a héten már belevágok rendesen, nincs mese, hisz ez a ketyegés rosszabb, mint ha ávós jéghideg vízcseppek csepeg­ nének a meztelen tarkómra. Egyszerűen nem tudom teljesen kiiktatni, hiába tanu­ lok, hiába próbálom elhallgattatni, nem enged egy hangyányit sem. Mintha arra lenne hívatva, hogy az idő vasmarkát a nyakamba kulcsolja, mintha csak azért lé­ tezne, hogy szüntelen emlékeztessen: a negyedik dimenziót már nem hagyhatom figyelmen kívül, novemberben vége felé már időre létezem... (szerk.) Zs. M. & R. Ny. Miért jó a liberális drogpolitika? Felháborodva olvastam, hogy bódult poli­ tikusaink a jelenlegi szigorú szabályozás helyett egy enyhébb változatot akarnak beadni nekünk. Mint bizonyára tudjátok, bizonyos politikai pártok már korábban is ellenezték a szigorú büntető intézkedése­ ket. Némelyikük még saját gyermekének sem tiltaná meg a tudatmódosító szerek kipróbálását. Szívjunk együtt, mondták. Lelkűk rajta. A többség azonban nem ért egyet ezzel a liberális felfogással. És most úgy tűnik, ez a többség lesz a kisebbség. Számtalan tudományos kutatás bizo­ nyította, hogy a drogliberalizáció nem ve­ szi elejét a kábítószer fogyasztás terjedésé­ nek, sőt, inkább elősegíti azt. Én még jól emlékszem a közelmúlt egyik műsorára az egyik kereskedelmi csatornán, ahol egy édesapa fiataloknak mesélte el gyermeke haláltusáját. Könynyes szemmel, a sorsba beletörődve magyarázta a drog halálos ha­ tását. Meglepődve láttam, hogy ez a kereske­ delmi adó hétvégi adásában olyan kutatási adatot közölt, mely szerint a szigorú drogpolitika többet ártott, mint használt. A fiatal kutatónő azt állította, hogy nem csökkent a kábítószer fogyasztók száma, felesleges a komoly büntetés kilátásba he­ lyezése. Arról persze nem beszélt, hogy a kemény fellépés a kábítószer fogyasztás növekedését csökkentette, ami jó kiindu­ lópont lehetett volna a későbbi eredmé­ nyes küzdelemben. A tudatmódosítás pe­ dig már megkezdődött, példa erre a köz­ szolgálati televízióban sugárzott, társadal­ mi célú hirdetés is. Megértem én, hogy egyes felelőtlen politikusok népszerűségük érdekében bármire hajlandóak. De ezt saját kontó­ jukra tegyék. Kíváncsi lennék, tisztelt liberálisan gon­ dolkodó politikus urak, akkor is nevetgél­ ve ecsetelnék a várható következményeket. ha saját gyermekük lőtte volna be magát a halálos adaggal. Bizonyára nem. Az így gondolkodók azt sem veszik fi­ gyelembe, hogy a többség, a jelentős többség nem ért velük egyet. A szakmai szervezetek szintén nem támogatják az el­ képzelést. No de sebaj, megszokhatjuk lassan, hogy a döntéseket azok hozzák, akik a legkevésbé értenek hozzá. Bízom azért abban, hogy a józanész emelkedik felül a vitában, és nem születik olyan döntés, amely elősegíti mások romlá­ sát, és egyes bűnözők anyagi jólétét. Gon­ doljon minden döntéshozó a következő ge­ nerációkra, fiatalokra úgy, mint a még meg sem születettekre. Felelősen döntsenek! Te pedig, kedves olvasóm, emeld fel szavad minden lehetséges fórumon, ha átérzed a felelősség súlyát. Tehetsz érte valamit. Jogász leszel. A jövő a le kezed­ ben is van. Dönts tiszta fejjel. Szabózé tizenhetedik oldal �„lus est ars... 99 Beszélgetés Udvarhelyi Zsuzsannával festészetről, jogról Udvarhelyi Zsuzsanna Karunk negyed­ éves hallgatója. Sokan nem is tudnak mű­ vészi ambícióiról, vagy arról a két kiállí­ tásról, mely festményeiből nyílt, és ame­ lyek a hónap végéig tekinthetők meg a Fregatt Art Galleryben (V kerület Molnár I u. 26.), valamint a Moha és Páfrány Virág­ galériában (XII. kerület Magyar Jakobi­ nusok tere 1.). Ez utóbbi helyszínen be­ szélgettem vele. Egy óra van még hátra nyitásig, de minket azért beengednek, keskeny tyúklétra vezet fel a galériára, ahol elénk tárulnak maguk a „Szenvedél>'gyüniilölcsök”, mert ez a kiállítás címe. balról egzotikus virágok Közben jobbról, jt körülöttünk. f ■ « . I .Mt tík Judit ' là ‘ .’’y -"5?^ *í Sí —Nem jelentett különösebb nehézséget an­ nak idején a pályaválasztás és továbbtanu­ lás? — Meggyőződésem, hogy jól választottam, bár azért, másodéves koromban elvégeztem egy évet az ELTE bölcsész kar művészettörté­ net szakán. — És egyébként, hogy egyezteted össze a fes­ tészetet a jogi tanulmányokkal? Sayma (felszántott föld) — Nem szokatlan, hogy virágüzlet ad ott­ hont egy festménykiállításnak? — Itt régóta ismernek, sokat jártam ide, ami­ kor orchideákat festettem. Tudtam, hogy szoktak festménykiállításokat berendezni a ga­ lérián, így amikor megkérdeztem tőlük, hogy érdekelnék-e őket a képeim, nagy örömömre igent mondtak. — A párhuzamosan zajló tárlatodról is mondanál néhány szót? — A másik tárlatomnak a Fregatt Art Gallery ad otthont. Ehelyütt már lassan 4 éve folyik egy kiállítássorozat „Festészet és költészet.»’ címmel. Legutóbb éppen Jeremiás Mária fes­ tőművész képeit tekinthette meg itt a közön­ ség. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy ki­ állításomat Szikszai Károly grafikusművész nyitotta meg. — Mióta foglakozol a festészettel? —Egészen kicsi korom óta, de úgy komolyab­ ban, magasabb szinten három éve. Nagy ha­ tással volt rám és festészetemre Aida Cui nevű amerikai festőművész, akinek expresszív képei mély benyomást tettek rám. tizennyolcadik oldal —■ Vizsgaidőszakban el kell pakolnom mindent, a vászontól kezdve, az állványon át az összes ecsetet, olajat és minden kelléket. Különben túl nagy lenne a kísértés. Ha egyszer hozzákezdenék egy újabb munkához, azt nem lehet csak úgy fél­ beszakítani, felfüggeszteni, ekkora időkiesést nem engedhetek meg magamnak. Vázlatokat ké­ szítek, ötletek természetesen ez idő alatt is szü­ léméit. A vizsgaidőszak végén már alig bírom ki­ várni, hogy ismét elővehessem a vásznat, és viszszatérhetek a festéshez. — Milyen terveid vannak a jövőre né2»je? — A legfontosabb számomra az egyetem el­ végzése, de természetesen a festészetet sem kí­ vánom elhanyagolni. Következő kiállításomat Érden rendezem. — Mit éreztél, amikor a kiállításod megnyi­ tójának meghívóján a neved alatt a festőmű­ vész megjelölést olvastad? — Először Kommá László, a Fregatt tulajdo­ nosa mutatott így be ismerőseinek, de még a mai napig nem tudom elhinni... Mándics Botond — Ezek szerint a vizsgaidőszakot leszámít­ va a szobád úgy néz ki, mint egy műterem? — A szobám úgy néz ki, mint egy raktár. Rendszerint több kép is szárad egyszerre, mert az olajfestményeknek több hétre is szükségük van, hogy végleg megszáradjanak. A padló pe­ dig rendszeresen újságpapírokkal van leborít­ va. — Leginkább olajjal szoktál festeni? Akvarellel kevésbé? — Alapvetően olajjal dolgozom, de van né­ hány akvarell képem is. — Mások is kitűntek családodból a képző­ művészetek terén? — Rokonságban álltam a nemrég elhunyt fes­ tővel, Fischer Ernővel, de vele az utóbbi évek­ ben nem sok kapcsolatom volt. Society Lady �N agyvizit Szócreai agónia Szeretem Gyurkovics Tibor stílusát. Szeretem ezt az örökké elégedetlen, morgó-zúgó, smirglihangú írót. Elégedetlensége csak krinolin- és szafaládéfalás közben csillapodik egy-egy pillanatra; boldogsága azonban ilyenkor sem lehet teljes, hiszen - mint tudjuk — már a szafaládé sem a régi, azelőtt sokkal ízesebb volt, ma csak csupa műanyag. Na meg a téliszalámi. Az vál­ tozott meg csak igazán, ma már olyan az íze, mint a szappannak, mert nincs benne elég szamárhús... De tényleg! Na mindegy; most nem is ez e leglényegesebb. várásában. Egyetlen esélyük van csak a gyógyulásra, egyet­ len esélyük van csupán arra, hogy történik velük még vala­ mi ebben a rongyos életben. Egyetlen történés a világ, Hogy mi ez?! Hát nem Zalatnay Cini koncertje, vagy Korda Gyuri önimádó giccssláger-estje! Nem is az, hogy kimehetnek bevásárolni a rumba-rumba-a-centrumba; - ja, pardon, ez akkor még nem is volt, csak valahogy mára összekuszálódott ez az egész. Na: az esemény a Nagyvizit, mindenki álma, a kórház egyetlen eseménye. Ekkor csillanna meg a szaba­ dulás, vagy a kórházi végítélet reménye, - legalább valami biztos! Az Esemény főaktora, vezére a főorvos. Aki min­ denben fő, első. Míg ki nem derül róla a való. Az, hogy te­ Aczél György és Lukács György az Akadémián hetetlenül hülye, szerencsétle­ nebb, mint betegei, valójában A lényeg a Nagyvizit. A groteszk tragi­ ő szorulna leginkább kezelésre. Elag­ komédia. Már a hetvenes években szín­ gott, elhasznált, mint egy otthagyott re került, és már akkor is mindenki tud­ halvacsora, - másnap reggel. ta, miről szól. Vizeslepedő a szocialista langyosvízre. Hogy a hetvenes évek közepén Brezsnyewel, Kádárral azonosította őt a Kórterem a hetvenes évek módjára, vájt fülű néző, - az csak természetes. De t-MZií-r veszélyesebb rrarrra !•» ♦-»párosítás »-z-\ r> , í-n volt a kórLr-z-viédes kis Magyarországon. Itt játszódik a még Nagyvizit; főszereplői kik lehetnek má­ sok, mint a funkci, az eltiport ellenzéki, és az átlagember. Akik egyben össze­ forrnak: halálos betegek, s akik minden valószínűség szerint csak szállított for­ mában hagyják el legközelebb a kórhá­ zat. Agóniájuk egyesíti őket a vég nehéz házba időnként ellátogató, minisztériu­ mi főfő és Aczél György hasonlóságá­ nak érzékelése. Amely a darab vesztét is okozta. így nem jutott el Gyurkovics műve a firenzei fesztiválra, így tűnt el a groteszk szépen lassan a hazai színpad­ okról is. Hát nem baj. Az nevet, aki utoljára ne­ vet. Gyurkovics nevet utoljára. És a Madách stúdiószínpada, merthogy az meg színpadra vitte Gyurkovics recsegő nevetését. Koncz Gábor rendezésében. aki munkáját nem úgy végezte rendezőként, mint a főfő - főorvosként! Az üldözött Reviczky Gábor, a funkci Némethy Ferenc, a átlag Pusztaszeri Kornél. És itt a bájos Tóth Enikő, mint ápolónő; és a remek-gonosz takarítónő. Pásztor Erzsi. Akihez a gonoszkodás szépen hozzánőtt, mára szinte elvárt, hogy legalább egy kicsit romlott legyen. Dózsa László a minisztériumi eeetárs, Horesnyi László a kórházi borbély és a halálangyal kettős szerepében ragyogó. A vég az öngyilkosság szándéka. A volt főfő el akarja hagyni a kórházat. De nem ám úgy, ahogyan illik, hanem az ablakon körösztül. Az egykori ellenzéki fogja vissza, menti meg az életét. O az, aki igazán tudja, ezt az értéket nem le­ het csak úgy eldobni. Mellesleg: ez mintha nem is a mi reszortunk lenne... Taps. Bálint György Rudolf 't! mn;!Wc 1 tizenkilencedik oldal �Tér-képek Emlékeztető 2002-es sajtófotó-kiállításról ...már a mesterséges paraváii-Iabírintus szorítása is nyomasztja az embert. Mielőtt eljöttem, bárkit kérdeztem, hogy tetszett neki az idei, mindenki csak meg­ vonta a vállát, és annyit mondott: — A tavalyi jobb volt. Ez már csak így van. A tavalyi mindig jobb. Tulajdonképpen rendben is volna ezzel minden, leszámítva, hogy a tavalyihoz sem volt szerencsém. így úgy gondoltam, már csak azért is érdemes lesz elmenni, hogy tudjak mire hivatkozni, ha jövőre megke­ resnének valamilyen hasonló kérdéssel, ilyen könnyelmű megfontolások vezettek tehát, amikor magam mögött hagyva a Kos­ suth téri metrómegállót, a Néprajzi Múze­ um felé vettem az irányt. A régies stílusú szürkés épület oldalán modern tervezésű tarka-barka ponyva fe­ szül ,^orld Press 2002” felirattal. El akar ütni. Sikerül is neki. Bent ez az elütés már nem jön össze annyira, legalábbis a kiállítás összhatásában nem, bár ennek egyáltalán a képek színvo­ nala, hanem a rendezés az oka. Az egyéb­ ként nem nagy kiállításanyagot, ugyanis egy még kisebb helyre zsúfolták, így ahelyett, hogy élvezni tudnánk a fotókat, kénytele­ nek vagyunk minduntalan a kollázs-él­ ménnyel hadakozni, amelyben a sorukat ki­ várni képtelen szomszédos fotók próbálnak részesíteni azáltal, hogy minduntalan látó­ terünk perifériájára pofátlan-kodnak. Egymást érik tehát a világ tavalyi ka­ tasztrófái, szép soijában, egy-egy szemvilla­ nással kontinensről kontinensre ugrunk, tűzvészek, véres felkelések tájait barangol­ juk be. Először az amerikaiakat robbanják, aztán ők robbantanak, lehetőleg mindent, ami az újukba kerül; afgán kisiskolások sza­ ladnak hatalmas puskákkal, egy pár paraván­ nal (és egy földrésszel) arrébb, pedig az éh­ halál miatt hasonló korú gyermekeket te­ metnek. Néha a szánalom érzése kap el, amolyan kétdimenziós-féle, de csak egy pil­ lanatra fonódik össze a tekintetem kuncogó, rongyokba öltözött kislányéval, aztán megint a pöffeszkedő katonai parancsnokok foncsorozott napszemüvegéé a szó. Az irdatlan pusztítást (mind tevéssel, mind nem tevéssel) egy-két katasztrófa-, és katonamentes kép szakítja meg csupán, megvillantva a gazdag emberi kultúra kü­ huszadik oldal lönbözőségének zsenialitását, a kultúráét, amit egy kis szerencsével sikerülni fog belátható időn belül a földdel egyenlővé va­ rázsolni. Az anyag végén „no-ezzel-is-megvolnánk” arcok indulnak a kijárat felé, és jó­ magam is felteszem a kérdést: Csak ennyi? Ennyi lett volna az egész? Csak most vagyok képes átérezni, hogy amikor ez a kérdés az eszembe villan, öntu­ datlanul is egy legalább akkora emberi kataszt­ rófát testesítek meg, mint amekkorákat a ké­ pek próbálnak tülekedve felém közvetíteni. Elcaplatok ugyanis ide a néprajziba, kifi­ zetem a pár száz forintos, diákkedvezmé­ nyes beugrót, majd közönyösen elrágózgatok a világ katasztrófái közt, és közben roszszallóan csóválom a fejem. Az információ­ áradattal bombázott, indifferenssé vált tár­ sadalom mintapéldányaként fordítok egyet a rágón a számban és az empátia félreismer­ hetetlen jeleként, hümmögök egy sort a lá­ tottak hatására. Oda-odapillantgatok a többi mintapéldányra is, és mintegy saját maga­ tartásom helyességének visszaigazolásaként, még egy adag hümmögéssel no meg kimért fejcsóválással találkozom. Ha éppen olyan kedvünk van, hazafelé még egyszer meghümmögjük az egészet a többiekkel, aztán csá, csókolom, alásszolgája. Ti, kedves olva­ sók valószínűleg szintén ezt teszitek a cikket olvasva, de higgyétek el, az egész kiállítás kislányostul, tálibostul, éhhalálostul el lesz szépen felejtve, annak rendje és módja szerint. így működik a tehetetlen szánalom [>| protokollja a H művelt nemzetek” gyakorlatában. Erről a folyamatról miért nem csinál ké­ pet senki? Valószínűleg azért nem, ez azért nincs olyan látványos, no meg aztán túl so­ kat kéne magyarázni. Most, hogy két hét múlva felidézem a látottakat, kezdem csak átérezni az egésznek a borzalmát, és most döbbenek csak rá, hogy bár a kiállítást nézve az emberiség öszszes bűne a fejemre olvastatott, szinte észre sem vettem semmit az egészből. Kifelé pe­ dig, továbbra is az indifferens társadalom „mintapéldányaként”, valószínűleg szintén a „no-ezzel-is-megvolnánk” arckifejezés „mintapéldányát” öltöttem magamra. És úgy gondolom, megérdemlem, hogy úgy érezzem magam, mint ahogy szerintem a foncsorozott napszemüveges tábornoknak kellene. És el fogok jönni jövőre is, mert igen is szükségem van arra, hogy fejemre olvassák a J5.bűneimet”. Ha pedig valaki akkor meg­ kérdezi, hogy mi volt a véleményem róla, eszem ágában sem lesz „atavalyijobbvolt”-ot felelni. Ehelyett azt mondom: - Menj el és szembesülj vele, hogy mi folyik nap mint nap az emberiség égisze alatt, és örülj, hogy Nostradamus felé haladva a tavalyi évre csak kevesebb jutott. Menj, és tedd meg a mini­ mumot, amit a kuncogó, rongyokba öltözött kislányért megtehetsz, azt, hogy megtanulod nem elveszteni az érzékenységed iránta. Hisz van még mit tanulni érzékenység­ ből mindannyiunknak. Zsellér Máté l 1 ’ 1 'J FI] íí It �Született július 4-én egyszer az Erzsébet-hídról Már nem emlékszem biztosan, hogy egé­ szen pontosan miért is adtam ezt az idétlen címet ennek a mostani írásnak, mert véle­ ményem szerint idén, 2002. július 4-én semmi új nem született, sokkal inkább meghalt valami, legalábbis Magyarorszá­ gon... Valami, ami minden valószínűséggel már előtte is halott volt, legfeljebb bennem léteztek még bizonyos gyermeki, ártatlan elképzelések arról, hogy valaha is létezett ilyesmi Magyarországon. A halva született gyerek neve pedig: Független és pártatlan magyar tömeg-tájékoztatás. Esetleg ide so­ rolhatnánk még a sajtószabadság intézmé­ nyét is mint olyat, feltéve persze, hogy azon többet értünk, mintsem hogy szabadon el­ dönthetjük: Andira kívánunk szavazni avagy Lorenzóra a Való világban... Tévedések elkerülése végett. a július 4-nekjelen összefüggésben semmi köze sincs Tóm Cruisehoz, az amerikai függetlenségi há­ borúhoz, nyálkás agresszív földönkívüliekhez, meg ahhoz a debilségbe oltott vér-nacionaliz­ mushoz, ami a függetlenség napja alkalmából rendre elboríga a tengerentúli gyógypedagó­ giai központot, (ami ha nem lenne ennyire fé­ lelmetes mint amennyire mostanság az, iga­ zán röhejes lenne!) Szóval ajúlius 4-vel az Erzsébet-hídi blokádra és a kapcsolódó esemé­ nyekre gondoltam... Nem magukat az eseményeket kíván­ nám mindenféle szempontokból értékelni, nem is valamiféle kétes kimenetelű politikai agitációba kezdenék valamelyik oldal mellett/ellen, csupán azt szeretném érzékeltetni, milyen iszonyatos szakadék tátonghat néha a saját szemünk és a „független és elfogulatlan” magyar média „szeme” között. Magamból kiindulván: hogy tudniillik lassan tudathasa­ dásos állapotba kerülök már attól, hogy az ál­ dott magyar elektronikus médiában valahogy soha nem azt sikerül látnom, amit a saját sze­ memmel láttam... Annyit azért előrebocsátanék, hogy a most ismertetni kívánt tények, értesülések mindegyikét saját szememmel láttam/hallottam akár a helyszínen, akár a Magyar TV/Rádió műsorában. Meggyőződésem egyébként, hogy hasonló ellentmondásokra bárki rálelhet, aki rászánja a fáradságot, hogy a fent említett intézmények híradásait’ (külön emelném kalapom a kereskedelmi médiának) összevesse saját tapasztalataival, esetlegesen egyéb hírforrásokkal. A tétován agresszív rendőrök esete De nézzük akkor július 4-ét: Verőfényes nyári napsütés, csivitelő madarak, a Páz­ mány jogi karán még javában zajlik a szóbe­ li felvételi, amikor dékájban befutnak az el­ ső SMS-ek az Erzsébet-hídról. A rendőrök, bár gyakorlatilag a kezdet-kezdetétől jelen vannak (tényleg, hogy kerültek oda olyan gyorsan ??), nem avatkoznak be, noha mint tudjuk - bejelentés nélküli demonst­ rációról van szó, amely ráadásul jelentős forgalmi fennakadást indukál, (vagyis sze­ mélyes szabadságot, azaz alkotmányos jogo­ kat korlátoz). Vajon miért? Vajon miért és kinek jó az, ha tovább zajlik egy olyan de­ monstráció, amely már a kezdet-kezdetén kudarcra lett ítélve, hisz alig száz ember vesz részt rajta, és mintájára - a szervezők feltehető szándékával ellentétben - sehol sem alakulnak ki további, a demonstrálókkal szolidaritást vállaló útblokádok. Vajon kinek jó az, hogy feleslegesen bőszítjük az autóikban kuporgó embereket egy olyan meccsel, amely igazából már az induláskor le lett játszva, meg lett pecsételve. A rend szilárd közegei mégis kb. 4-5 órán keresztül mozdulatlanok maradnak. Majd délután - mintegy varázsszóra - akció­ ba lépnek, és megkezdik a tüntetőknek a híd­ ról való leszorítását. A varázsszó persze a BM-ből érkezik, ahol éppen - talán a sors fintoraként - most éppen azok a politikusok ülnek, akik pont 12 évvel ezelőtt, amikor Ep­ én a körzeti patikáig sem lehetett lehajtani anélkül, hogy felhecceit, dühös taxisok állják az ember útját, szóval azok, akik akkor tapsi­ koltak örömükben és egymást túllicitálva gyönyörködtek a „polgári engedetlenség” és a 5J,választói öntudat” eme csodájában. Vajon mi változhatott meg annyira, hogy ezek a po­ litikusok most a szögmérővel kimért ellenté­ tét képviselik annak, amit 12 évvel ezelőtt nyilatkoztak. (Túl azon persze, hogy hajói emlékszem, akkoriban éppen nem ők ültek a fent említett Minisztériumban.) A valódi el­ képedést azonban nem ekkor érkezik, hisz efféle pálfordulások szerte Európában bár­ merre előfordulnak, csakhogynem megen­ gedettek is... A kérdés csupán annyi, hogy lehet az, hogy a tiszteletre méltó „független és elfogulatlan” magyar közmédia egyetlen riportere, egyetlen újságírója sem szegezte a fent említett és nagyon is magától értetődő kérdést az ügyben többször is nyilatkozó bel­ ügyminiszternek, főpolgármesternek, továb­ bi illetékeseknek, mikor erre számtalan lehe­ tősége lett volna ? Az összevert újságírók esete A tüntetők kiszorításáról hírt adó tv-s/rádiós híradások először a késő délutáni órákban láttak napvilágot, ám ezekben egy árva szó sem esett rendőri erőszakról, testi sérülések­ ről. A véresre vert újságírók esete legkoráb­ ban is csak másnap délután kapott nyilvános­ ságot, tegyük hozzá, akkor is igen szűk kör­ ben. Az újabb kérdés, ennek megfelelően te­ hát a következőképpen hangozhatna: a „füg­ getlen és pártatlan” magyar elektronikus mé­ diának ezek szerint nem érdeke, hogy a hely­ színen tartózkodó kollégáikat ért sérelmekről időben, objektív tájékoztatást nyújtson? Vagy esetleg a kérdésben ők is Wiesinger István MUOSZ-elnök álláspon^’át teszik maguké­ vá, aki az újságírók érdekvédelmi szervének elnökeként egy elegáns „Minek mentek oda?” -val állt ki a véresre vert kollégái mel­ lett? És végül - bocs, de nem bírom nem megkérdezni - : Ha egyszer így sikerült a fel­ lépés a helyszínen tartózkodó újságírók el­ len, akkor kb. mennyire lehetett civilizált, európai a tüntetőkkel szemben, amiről már esetleg felvétel sem készült... Az aranypisztolyos férfi esete És íme a legsiralmasabb: Kossuth Rádió 18.00 Esti Krónika: Elhangzik, a tüntetők egyike azzal vádolja a rendőröket, hogy azok fegyvert fogtak rá. Következő híradás: (19.00 Kossuth rádió) Magas rangú rendőr­ ségi illetékes határozottan cáfolja a vádakat. ilyesmiről az adott helyzetben szó sem lehetett....A2 ember megnyugszik, kifújja a levegőt, elvégre mégiscsak jogállamban élünk, ahol az ilyesmi, mint tudjuk, elképzelhetetlen... Kifújom én is, ez talán már tényleg túlzás, gondolom........ egészen a 9.45-ös Duna Híradóig, ahol viszont - láss csodát - hogy-hogynem mégiscsak előkerül a tokjából az a pisztoly! (Talán nem figyelte eléggé a híradásokat szegény?) De ez mind hagyj án, a tragikomédia még csak ezután kezdődik: A Rendőrség vizsgálatot indít az ügyben, majd kevesebb, mint egy napos nyomozást (!!!!) követően megállapításra kerül a jogszerű fegyverhasználat kilátásba helyezése... Anélkül, hogy párhuzamot akarnék vonni, azért hadd jegyezzem meg. huszonegyedik oldal �hogy valahány esetet hallottam eleddig a médiában, a bűnözőkkel szembeni fegyver­ használat jogszerűségének vizsgálata min­ den alkalommal több hétig/hónapig tartott... (Emlékezzünk például egy bizo­ nyos, a volt miniszterelnök családjához tar­ tozó gépjárművet őrző kormányőrnő eseté­ re, akit fegyverrel támadott meg egy rabló a nyomozás több mint egy hónapig tartott.) Magánál a döntésnél - ha lehet - akkor már csak annak indoklása volt a röhejesebb, tud­ niillik, hogy: 1. a fegyver nem volt kibiztosítva 2. A fegyvert a rendőr nem emberre fogta, hanem a földre szegezte 3. A fegyver elővételét a tüntető fenyegető magatartása indokolta Megegyezhetünk abban, hogy ennél szánal­ masabb indoklást nem hiszem, hogy valaha valakinek is sikerült volna összehoznia, de azért annyit megér, hogy pár szót foglalkoz­ zunk vele: 1. Aki az esemény után 3-4 órá­ val megállapította, hogy az előhúzott majd utána eltett fegyver ki volt-e biztosítva egy adott pillanatban, azt hiszem, elég komoly szakember lehet... 2. A felvétel ugyan há­ tulról készült, ám a váll mozgásából és a rendőr lendületéből nagyon is megállapít­ ható, hogy merre nézett a fegyver csöve (mindenesetre nem a földre - aki nem hiszi, nyugodtan töltse le az mno.hu-ról vagy más webhelyekről). 3. A fenyegető közeledést, ha nagyon akarnám, még képes is lennék el­ hinni, csak hát ugye az a gond, hogy tud­ tommal a hídon tartózkodók közül egyetlen ember ellen sem indult eljárás hatósági sze­ mély veszélyeztetése, stb. miatt. (Ilyesmire csak a későbbiekben, a Kossuth téri tünte­ tőkkel szemben került sor) Na most akkor a rendőr per pillanat fenyegetve érezte az éle­ tét, ám utólag nem tett feljelentést az illető ellen ???? Másrészt bocs, de kicsit életszerűtlennek tűnik az egész egy olyan élethelyzetben, amikor történetesen a hí­ don kb. ugyanannyi rendőr tartózkodik mint tüntető, támadó eszközként max. nemzeti lobogókkal felszerelkezve... Persze milyen könnyű is elbeszélgetni erről, meg még sokáig el lehetne vitatkozgatni, hogy mi hogyan történt, és néhány nap múlva már senkit nem is érdekel a dolog. Az eset érdekes módon egyetlen nagy nem­ zetközi jogvédő szervezet figyelmét sem keltette fel. A „független és elfogulatlan>í’ sajtó pillanatok alatt napirendre tért felette, csendben maradtak az újságíró-szövetségek, a civil szerveződések, emberi jogi fórumok. A Magyarország ellen hiányzó tejfogú ro­ magyerekekkel kampányoló Amnesty International is csendben maradt, miért ér­ dekelné őt, hogy itt nálunk a rendőr pisz­ tolyt fog egy fegyvertelen tüntetőre. Ho­ gyan??? Váljunk egy percet, nem biztos, hogy jól értettem, inkább elmondom még egyszer: Pisztolyt fogott egy fegyvertelen tüntetőre. Lehet, hogy nem volt mindenki­ nek világos, meg amúgyis eltelt azóta egy fél év, és sok minden egyéb is azóta, úgyhogy megismétlem: Pisztolyt fogott egy fegyver­ telen tüntetőre ! Akárhogyis emlékszem a fiatal magyar de­ mokrácia lassan 13 éves történetére, akárhogyis visszagondolok bármely jelen­ tős, rendszerváltáshoz kapcsolódó ese­ ményre, egyetlen hasonló eset sem jutott az eszembe... Hát, kb. ennyi! elomi 125 éve született Ady Endre Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta. Cigány-népek langy szivű sihederje. Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon. Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk. Mert akkor végünk, végünk. Valami nagy-nagy, ős tanulság. Amely kis népeket tanít. Jöttünk, mert hitt a nyugati Vagyon, De erőnk nincs a küzdelemre S nyilaktól vérezünk agyon. S mégis szívesen áldozunk velőt. Mert tragikusabb és szebb sors nincs Isten és emberek előtt. Más fajta nép roboghat tova. De ily szép, álmos, láncolt fajnál Poétább faj nem élt soha. Í9Í2 1908 Hát ahogyan a csodák jönnek Szép magyar sors Nem álldaltak bús bölcsőink körül Sem bölcsek, sem rokkant királyok. Mert nekünk senki sem örül. Magyar életünk kezdtük tétován. Nem láttunk hét kövér esztendőt. De minden esztendőnk sovány. Szorongóknak sohsem adtunk kezet. Becsméreltük a jól tevőket S örültünk, ha ki vétkezett. Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt. huszonkettedikdik oldal Hát ahogyan a csodákjönnek, Úgy írtam megint ezt a könyvet. Se nem magamnak és se másnak: Talán egy szép foltámadásnak. Se nem harcnak, se nem békének: Édes anyám halott nénjének. Ö tudta, látta, vélte, hitte. Hogy ez a világ legszebbikje. És úgy halt meg, hogy azt se tudta: Mi lesz itt az okosság útja. S ha késlekedik az okosság, Nem poéta fajták okozzák. Jönnek rendjei a csodáknak, Kiket eddig tán meg se láttak. Jönnek mindenek, jönnek, jönnek. De a hiteim elköszönnek. 1918 �K E nagy tivornyán S volt kurta szoknyás lány szerelmem... Terítve a Föld: lakni tessék. Tombolj, Világ, most szabadult el Pokloknak minden pokla rajtad. Ha akartad vagy nem akartad. Hollókkal és kóbor kutyákkal Kész a lakoma, kész az egység. Volt... volt. Ez a másodvirágzás. Ez már csak az álmoknak álma A cél nem cél, a babér nem zöld. Nem pálma már többé a pálma. Rövid szoknyás lány mit sem adhat. Nekem sincs már semmim, csak lázam. Ilyen olcsó lelket nem kapnak: Csak egy forint, kérem alássan!... Véres bor koponya-pohárban. Hajtsd föl. Világ, idd ki fenékig. Idd ki hősiesen és bátran: Most már mindegy, most rohanj végig. Végig a Téboly zöld-vér-útján. S Téboly, most már ne szemérmeskedj. Szakadnak a vásznak, szakadnak. Eljött az álmodt minden-mindegy. Esküdjünk a mindent-szabadnak. Bőrünk úgyis ördögök bőre: Lakomázzunk s aztán — előre. Ha tivornya, legyen tivornya. Olyan mindegy, élni, nem élni S gyáva-e az ember vagy hérosz. Olyan mindegy: van-e tán még rossz S van-e még tán megbecsülendő? Herold-csizmám egy kicsit sáros. De jövök vígság-hirdetéssel: Ordíts, kapu és kiálts, város. Kárhozzatok, most van a napja S akinek van még virradatja. Ne haljon meg kárhozás nélkül. Egész világ szőttje kibomlott, S én egy nyomorék fonál hurkán Még mindig csak bénán zsibongok? Mit törődjünk elmúltak voltján? Terítve a Föld, lakni tessék: Éljünk dögig e nagy tivornyán. Ì918 Még egyszer Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága: Piacra vont az i^u évek Álmodni vágyó i^usága... Mikor először szőttem álmot. Beteg, de szűzi volt a lelkem. Nem volt, mit el ne hittem volna. Nem volt, mit meg nem érdemeltem. Volt istenem, volt szépről álmom Csak egy forint... Piacon volnánk!... Mit szégyenkezzem, ez a vásár. Eladom még a megvetést is. Az én lelkem már úgyis lázár, A piacról hulljon még rá sár! lm, bevallom, hogy nyomorultan. Mit sem remélve, mit se várva, Még mindig van az én lelkemnek Szárnyakat adó büszke álma. És bár előttem vak sötétség És bár előttem mit se látok: Még mindig meg tudok én vetni Egy nálam is bénább világot! ím, bevallom, hogy nem hiában Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem. Megleltem az igaz világot. Megleltem az én dölyfös énem. Megleltem, ami visszaadja. Amit az élet elragadt: Annyi szenny közt a legtisztábbat: ím, megtaláltam magamat!... ím, megtaláltam s a piacra Kivonszoltam, hol áll a vásár: Ez én vagyok, hitvány és büszke. Érints, vevő és hullj reám, sár! ... Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága. Piacra vont az i^u évek Bénán is büszke i^usága... Mikor maradék magyar mit se forral. Ritkult, romlott s neki már minden más: jobb. Már nincs, kit leverjenek az urak, Már csak vonaglás a mi lázadásunk, Hálát nem adott s már nem is mutat Bécs. Késő a mi úr-virtuskodásunk. Hős uraink Majtényt is elaludták. Harcra készítni elő a magyart. Védő-bástyául megintelen Bécsnek? Az én népem már rút halálba tart És németet majd csak talál a német. Régen és másként lett volna itt: ország. Ì914 Alszik a magyar Most alszik a magyar a magyarban. Minden nációnak van terve. A magyar azt mondja, ha tönkrejut: így akartam. Élet-e ez? lássuk meg végre egyszer: Egyszerűen magyarnak lenni. Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzett Szerelemmel? Nagy dolgok folynak, fújnak, keserednek. De — holott láttam egyet és mást----Nem láttam még fajtám rosszaságait Kerekebben. Minden fajtát szeretek s áldva áldok. De ha fölébresztik a magyart. Ha bennem is ébresztik a bestiát: Ütök és vágok. 19Í4 Í9Í9 Nincs itt ország Petuel fia. Jóéi jóslata: Városok, mezők elpusztulnak itten S lélekbéli s való vetéseinken Zsebrák-láb vagy a kozák ló-pata Taposnivalót egyként nem talál majd. Bús föld, hogy >> mentő <<-d olyan eszelős: Kötődik Gesztért duhajul a Sorssal S Bécsért és Gesztért ő akkor erős. huszonharmadik oldal �ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK! ggiBí ■b< Ke'rj 1“ iíö í »w J K 4: r ?1 a k. V h I i I < Aranyosmaróti mester:Királyok imádása (1460 körül, Esztergom, Keresztény Múzeum) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 10. szám 2002. december 13. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. december 13. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (664kb+3670kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_10_20021213 Relation A related resource T00051 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24. pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_10_20021213 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/786da8256d4de6d1be19cf4377b63d7b.jpg 8f504e235c256b1328ad9c10ee4e88f9 https://omeka.ppke.hu/files/original/2d451cba9c9aab919723716579227cfa.pdf 022d5da089fa0ecfeea825addf30ea30 PDF Text Text Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának lapja (tanulmányi alelnök) �GÓLYATÁBOR 2005 FONYÓDLIGET www.pazmanyonline.hu/gallery �TARTALOM IMPRESSZUM PÁZMÁNY ALAPÍTVÁNY VATIKÁNI FŐÜGYÉSZ OKTÓBERI PROGRAMOK DOROGI ZSOLT GONDOLATOK OTDK NYÁRI ÉLMÉNYEINK eCÉGBÍRÓSÁG SZESZ A NEMZET SZÍNHÁZA EFOTT 2005 AZ ESKÜ 4 4 4 5 6 7 8 9 10 11 12 12 13 GÓLYABLOKK GÓLYAKÖSZÖNTŐ ÉN IS VOLTAM GÓLYA! GÓLYÁKNAK TANULMÁNYI BIZOTTSÁG MI IS AZ A JOGELMÉLET? TUTOR INFORMÁCIÓK A VAD FÜGEFA 14 14 15 16 17 17 18 18 �A Pázmány Péter Alapítvány bemutatkozik A Pázmány Péter Alapítvány a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia által a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem támogatására létrehozott ala­ pítvány. Ezért tevékenysége szorosan illeszkedik az Egyetem szellemiségéhez és munkájához. Az Alapítvány 2005-töl már nem csak katalizátori szerepet kíván betölteni, hanem önálló prog­ ramokat is szervez. Ezzel kívánjuk támogatni az egyetemen belüli tudo­ mányos és közösségi életet. Az Alapítvány működése egyedülálló az Egyetem életében, hiszen program­ jai, pályázatai mind a négy karnak, azaz Egyetemünk valamennyi polgárának szólnak. Az Alapítvány évente lebonyolít egy nagyszabású tudományos pályázatot. Ennek keretében a különböző karok és szakok hallgatói ugyanazt a témát a saját szakterületüknek megfelelően dol­ gozzák ki, majd a legjobb pályamunkák díjazásra kerülnek. A díjazott alkotók pályamunkáikat konferencián adják elő neves hazai és külföldi tudósok társaságában. A konferencia előadói könyvben is megjelentethetik tudomá­ nyos értekezéseiket. Az Alapítvány segíteni kívánja az Egyetem társadalmi életét is, ezért megszervezi az Egyetem egészét érintő, évenként megrendezésre kerülő Páz­ mány Péter Bált. Találkozási lehetősé­ get biztosítva az egyetem oktatóinak, hallgatóinak, öregdiákjainak és támo­ gatóinak. Az Alapítvány fontos célnak tartja, ezért minden eszközzel támogatja, hogy fiatal, tehetséges oktatói és hallgatói elindulhassanak a tudomá­ nyos pályán. Az Alapítvány honlapján található pályázatfigyelővel segíti a hallgatókat, hogy eljussanak hozzájuk a meghirdetett pályázatok, ösztöndíjak. Az Alapítvány támogatja az Öregdiák Szövetség munkáját, hogy kialakuljon az Egyetem Alumni hálózata. Az Alapítvány elnöke: Dr. Becker Pál. Kuratóriumi tagok: Dr. Fodor György, Dr. Kránitz Mihály, Dr. Frölich Ida, Dr. Rokay Zoltán, Dr.Bándi Gyula, Dr. Roska Tamás. Az Alapítvány titkára: Klausz Boriska, elérhetősége: info@pazmanyalapitvany.hu. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék hálás köszönetét mondani a Dékáni Hivatal dolgozói nevében azoknak, akik segítettek felvételt nyert hallgatóink iratkoztatásában 2005. augusztus 24 és 27 között, és akik áldozatos munkája nélkül nem tudott volna gördülékenyen lezajlani az iratkozás! Köszönettel Mátéffy Györgyné a Dékáni Hivatal vezetője Vatikáni főügyész a Pázmányon GL Ritka szellemi élményben lehetett része annak a több száz érdeklődőnek köz­ tük Dr. Kapás Katalin, a Magyar Közjegyzők Országos Kamarájának elnöke, és Prof. Dr. Bándi Gyula dékán is, akik április 29-én Egyetemünk dísz­ aulájában meghallgatták Nicola Picardi, Vatikánváros Állam főügyé­ szének előadását a miniállam jogszol­ gáltatásának újkori történelméről. Gounod szerzeménye, a vatikáni, és a magyar himnusz elhangzása után Picardi professzor aki a római La 4. Sapienzia Egyetem mellett mintegy mellékesen látja el Tiberisen túli hivatalát a nálunk tartott előadásában kifejtette, hogy az egyházi és a világi jellegű bíráskodás miként különölt el egymástól a több évszázados fejlődés során. A bőven záporozó kérdésekre adott válaszaiból kitűnt, hogy a múzeumi lopások és a joghatósági kérdések okozzák a legtöbb fejtörést a Pápai Állam jogászainak. A vatikáni főügyész előadása után az általa már jól ismert abaúji tájakra indult, ahol Szikszón szívélyesen fogadta őt a város esperes-plébánosa. Picardi professzor előadása prof. Dr. Gáspárdy László fordításában már nyomtatásban is olvasható, mert azt a Kánonjog c. folyóirat rekordgyor­ sasággal megjelentette. �HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT OKTÓBERI PROGRAMJAI OKTÓBER 6. MEGEMLÉKEZÉS AZ ARADI VÉRTANÚKRÓL OKTÓBER 13. HÖKTOBERFEST OKTÓBER 13. LIVINGROOM PARTY OKTÓBER 19. PÁZMÁNY SZALON OKTÓBER 21. ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS OKTÓBER 25-27. 10 ÉVES AZ EGYETEMÜNK! OKTÓBER 27. DIÁKBÖRZE OKTÓBER 27. LIVINGROOM PARTY további programok: www.pazmanyonline.hu �Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkormányzat dawe Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkor­ mányzat tanulmányi alelnöke, 23 éves, IV. éves levelezős hallgató. A HŐK irodában sikerült utolérni, itt tettem föl neki néhány kérdést. Mi motivált, hogy bekapcsolódj a Hallgatói Önkormányzat munká­ jába? Sajnos, amikor először kapcsolatba kerültem a Hallgatói Önkormányzat­ tal, akkor még munkáról nem nagyon lehetett beszélni. A korábbi vezetés, ér­ zésem szerint, nem kellő odafigyeléssel kezelte az ügyeinket. így, mondhatni, muszáj volt bekapcsolódni. Kritikát fogalmaztam meg, és amikor ennek nyilvánosan hangot is adtam, azt mondták: csináld jobban! Az, hogy ez sikerült-e, remélem, a felsőbb éves hall­ gatók véleményében megmutatkozik. Milyen eredményeket értél el a tisztséged alatt? Nehéz erre válaszolni. Sok hallgató fordul hozzám segítségért, és éppen ezért, az egyes esetek között nehéz lenne különbséget tenni. Vannak és voltak is javaslataim a Tanulmányi és Vizsgasza­ bályzat kapcsán, de talán a legnagyobb eredmény az a közös munka, amit a Kar vezetésével sikerült kiépíteni. Úgy érzem sikerült elérni, hogy partnerként kezeljenek, és a kollegiális viszonynak megvannak az előnyei. Ez abban mu­ tatkozik meg, hogy tanulmányi jellegű módosításoknál, például, kikérik a véleményemet. Több Kari és Egyetemi bizottságban is dolgozom, ahol a gyakorlati munkában jó látni, hogy van lehetőséged arra, hogy segíts. Sokan kissé akkurátusnak tartanak, de igyek­ szem lelkiismeretesen ellátni a felada­ tomat. Ez időnként kisebb vitákba is torkollhat. A munkámnak akkor van eredménye, ha nincs tanulmányi probléma. A feladatomnak inkább megelőzésnek kéne lennie, de mostanában a legtöbb esetben tűzoltás. 6. Hogy érted a „tűzoltást”? Sok hallgató úgy érzi, hogy csak jogai vannak, de kötelességei nincsenek. Ha valami problémája van, megkeres, de sajnos sokszor már nem tudok neki segíteni, bárhogy is szeretnék. Miért akarsz jogász lenni? Amikor ezt a kérdést utoljára feltették nekem a szóbeli felvételin, a válaszom után nem akartak felvenni. Én akkor is és most is azt mondom, Magyarorszá­ gon csak jogszolgáltatás van, az igaz­ ságszolgáltatás csorbul. Azért szeretnék jogász lenni, hogy ezen változtassak. Folytatsz valamilyen közéleti tevékenységet? A kérdés kissé provokatív, hiszen tudod, hogy mivel foglalkoztam koráb­ ban. Az egyik parlamenti pártnál dol­ goztam, főként ifjúságpolitikával és kisebbségpolitikával foglalkoztam. Jelenleg nem vagyok tagja egyetlen poli­ tikai pártnak sem, és a jövőben sem kívánok ezen változtatni. Több nemzet­ közi szervezettel állok kapcsolatban. Ezek főként jogi szakmai, de van közöttük politikai szervezet is. Mik a jövőbeni céljaid? A legnehezebb kérdésed eddig. Szeret­ nék végre elég időt szánni magamra és a kutatási területemre. Sajnos ezt kissé el­ hanyagoltam. Jó lenne beülni egy köny­ vtárba és forró tea mellett estig ott lenni úgy, hogy közben nem csörren meg a telefonom, hogy gyere vissza a Karra. Mi a kutatási területed? Elég sajátságos, de a muszlim jog érdekel és ezen belül is a közigazgatás és az igazságszolgáltatás eljárási garanciái, illetőleg az afrikai államok demokrácia megalapozását célzó jogi szabályozása. Több nemzetközi konferencián vettem részt előadóként és hallgatóként is ebben a témakörben és úgy érzem, ebben vagyok otthon. Hogyan képzeled el a saját jövőd? Ha tudnám, akkor már nem itt ülnék. Nagyon sok jogász van hazánkban és a tömegképzés veszélye mellett nemcsak az objektív szempontok, hanem a pro­ tekció az, ami meghatározza a lehető­ ségeidet. Nem elég, hogy jól tanulsz. Nyelveket kell beszélned anyanyelvi szinten, szakmai tevékenységet kell folytatnod és kell rendelkezned egyfajta habitussal, amit nem lehet megtanulni, hanem érezni kell. Van olyan, aminek a híján vagyok a felsoroltakból, és igyek­ szem ezt pótolni. Végezetül engedj meg egy személyes kérdést. Minden fórumon hangoz­ tatod, hogy erősíteni kell Egyetemünk katolikus jellegét. Miben nyilvánul­ hatna meg ez szerinted? Szerintem ez egy összetett kérdés és sajnos sokan nem gondolkoztak el erről korábban. Egy egyetemnek nem attól kell katolikusnak lennie, hogy a nevében szerepel a katolikus szó, és régen rossz, ha már arról beszélünk „kell, vagy kellene”. A hallgatóknak, oktatóinknak magukénak kell érezni az evangélium igéit, és annak megfelelően élni mindennapjaikat. Lehet, hogy azért vagyok erre érzékeny, mert én görög-katolikus vagyok, és a nevelte­ tésemből kifolyólag szükségszerű mini­ mumként érzem magaménak az egyház tanítását és etikai normáit. Ezeket köve­ tendő értékeknek tartom és szeretném, ha ez hangsúlyozottabban venne részt az oktatásban és nevelésben egyaránt. Mindamellett az egyetem egy közösség. A nemzetiségi vagy vallási hovatarto­ zástól függetlenül tagjai vagyunk és egységet alkotunk. Ha ez az összetarto­ zás az egymás iránt érzett felelősségben és kölcsönös segítségnyújtásban meg­ nyilvánulna, már elégedett lennék. Ez pedig mentalitásbeli, nem hitbélikérdés. �Gondolatok közelmúltról és jelenről Szilvásy György Péter Nemrégen egy ötletet kaptam, hogy miről is volna érdemes írni az ítéletbe. Mint végzett hallgató, egyfajta rövid történeti összeve­ tést próbálnék tenni, hátha a je­ lenlegi hallgatóknak is hasznára válhat. A téma összetett: pázmányosnak lenni, jogásznak lenni Pázmányon végzett jogásznak lenni. Feltehetőleg szinte mindenki számára közhely, és valójában már a mi jogi ta­ nulmányaink kezdetén is az volt: frissen végzett jogásznak lenni ma már nem feltétlenül leányálom. A jogászság tömegességéről, jogászok túlképzéséről lehet úton-útfélen hallani. Hadd tegyek rögtön itt egy megjegyzést: én Radnay professzor úrral értek egyet, aki dékán­ ként azt hangoztatta, hogy nem kell megijedni a „túlképzésének nevezett rémtől, érdemes jogásznak lenni, még­ pedig JÓ jogásznak. Mert jogászból va­ lóban sok van, de igazán jó jogászból csak kevés. Az persze már megítélés kér­ dése, ki az igazán jó jogász talán szakte­ rülettől, talán hivataltól is függ. Un. sztárügyvéd (amit manapság gyakran hallunk), sztárügyész, sztárbíró (akik­ ről viszont ilyen összefüggésben nem hallunk)? Legfőbb ügyész, a legfelsőbb bíróság elnöke, alkotmánybíró? Igen, ez utóbbiak például bizonyára jó jogá­ szok hiszen másképp ebbe a rangos hi­ vatalba sem bekerülni, sem abban érde­ mi munkát végezni nem lehetne. Egye­ temi oktatók, professzorok? Ők is nyil­ vánvalóan jó jogászok. Köztársaságunk mai és előző elnöke? Ki vitatná, hogy e nemzetközi hírű professzorok, akadé­ mikusok is jó jogászok? Igen az ő he­ lyükben bizonyára szívesen lennénk. Csak hát nincsenek túl sokan. Ezért kell törekedni arra, hogy hozzájuk ha­ sonlítsunk, vagy legalább megpróbál­ junk ennek megfelelően dolgozni. És mi lesz a „szürke” tömeggel? A kö­ zépszerűekkel, akik garmadájától Lábady tanár úr óvott bennünket? A több ezer ügyvéd, a rengeteg ügyész, bíró, jogtanácsos, közigazgatásban dolgozó stb. ők a középszerűek? ők nem JÓ jogászok? Azt hiszem, ezt így nem vol­ na helyes kimondani. A „jóság” nem pusztán a hivatallal jár (sőt, nem is jár mindig a hivatallal). És mit mondjon a kezdő jogász az ügyvédjelölt, a fogal­ mazó, a kezdő oktató, minisztériumi al­ kalmazott és így tovább? Ő középszerű, ő az arctalan tömeg egyik eleme? Hi­ szen még alig volt ideje bizonyítani! Én azt hiszem, jó jogász mindenki, aki felállít magának egy magas mércét, és igyekszik megfelelni neki. Jó jogász le­ het már az is, aki egy keresett állásba be­ kerül, és ott megfelelően helytáll. Jó jo­ gász lehet az ügyvéd, aki százak vagy ez­ rek életét teszi könnyebbé; az ügyész, a bíró, akinek köszönhetően emberek tucatjai nem szenvednek egy elkövető tetteitől; a közigazgatási szerv dolgo­ zója, aki naponta akár százaknak segít; az oktató, aki generációkat segít a tudás elsajátításában és így tovább. Azt hi­ szem, aki ennek megfelel, már örülhet, talán elégedett is lehet. No persze, el is kell jutni idáig friss doktorok esküt tesznek, s jöhet az állás­ keresés. Segit-e ebben minket, ha pázmányosok vagyunk? Úgy vélem, igen. Ha valaki hallotta a gólyatáborban, mit mondott Lomnici és Polt tanár úr, ka­ runk két neves oktatója (egyéb tisztsé­ güket talán nem kell említenem), min­ denképp bizakodhat. A bírói és ügyészi kar utánpótlásában nagy szerepet kap­ nak a pázmányosok. De persze ez az ál­ talánosság kevés megfigyelhető ugya­ nis, hogy jellemzően annak nincs gondja az álláskereséssel, aki pl. summa cum laude végez és van két felsőfokú nyelvvizsgája. Ez nem utópia, nekem (legalább) három évfolyamtársam telje­ sítette. Persze nem kívánom tagadni, a kapcsolatok sem „ártalmasak” enyhén szólva. Sokan mondják és nyilván iga­ zuk is van , könnyű annak, akinek szü­ lei, nagyszülei stb. ilyen vagy olyan mó­ don ismertek, illetve olyan helyzetben vannak, hogy nem okoz gondot az ifjú doktor úrnak/kisasszonynak állást an, szerezni. Am tegyük hozzá: általában egy állás betöltésekor elvárások is meg­ fogalmazódnak a dolgozóval szemben, s az azért nem jellemző (reméljük), hogy Ismertnevü úr vagy kisasszony éveken-évtizedeken át ugyanott dol­ gozzon, ha alkalmatlan feladatára. To­ vábbá jelentős terhet jelent sokakra néz­ ve az állandó összemérés is: hát nem rossz, nem rossz, de azért apu/ anyu/ nagybácsi stb., hát ő azért más volt. Van, aki emiatt elmenekül még a szak­ mától is... Miért nem baj még az ún. túlképzés? Véleményem szerint távolról sem jelent gondot, ha ismét „jogásznemzet” le­ szünk, ha az emberek jelentős része ren­ delkezik jogi ismeretekkel, művelt­ séggel. Sokak élete könnyebb lehet ezáltal s mivel a jogi szakma szükség­ szerűen igen kiterjedt társadalom­ tudományi ismerethalmazt feltételez, ez talán egy jobb kulturáltsági, művelt­ ségi igényt is magával hozhat. Vannak olyan vélemények, melyek szerint talán nem kellene minden televíziós műsor­ vezetőnek, táncdalénekesnek, labda­ rúgónak, vízilabdázónak, ökölvívónak, újságírónak stb. jogi végzettséget szereznie. No de ha valaki rászánja ide­ jét, energiáját nemegyszer munka és család mellett, ugyan, miért is ne lehet­ ne jogi doktor ő is? Sőt, legyen ő csak igazán! Ha pedig jogászként szeretne majd dolgozni is, a szakmában fény fog rá derülni, alkalmas-e, megfelel-e a követelményeknek. Ebben a verseny­ ben mi is nap mint nap kénytelenek vagyunk megmérkőzni egymással. Úgy vélem tehát, a pázmányosok általában előnnyel indulnak. Minda­ zonáltal a név mögé „bújni” persze kevés nem árt már az egyetemen felké­ szülni a jogászok nagy versenyére, ami az egyetemre bejutás, a vizsgadol­ gozatok és vizsgák után nemhogy lanyhulna, hanem fokozódik a végzés után. Végül néhány szót hadd „szóljak” arról, ami sokunkon segít, bár gyakran nem tehetünk róla a szerencséről. Nekem 7. �Gondolatok közelmúltról és jelenről 1 Szilvásy György Péter volt szerencsém a főállású oktatók sorába lépni, amit sajnos évfolyam­ társaim közül másról nem tudok elmondani (de persze nem mindenki álláshelyét ismerem, mindazonáltal akikről tudok, PhD-hallgatóként kap­ nak lehetőséget oktatási-vizsgáztatási feladatok ellátására). Persze én nem jogi karra kerültem, azokon ugyanis jelen­ leg általában „telt ház” van (és abban sem lennék megingathatatlanul biztos, hogy minden tekintetben megfelelnék egy jogi kari oktatóval szemben támasz­ tott követelményeknek). A Rendőr­ tiszti Főiskolára azonban épp kerestek tanársegédet, ez azonban nem jelent meg máshol, csak egy tanszék ajtajára felragasztott cédulán (ráadásul az ELTE jogi karán). Nos, én észrevettem nem sokan voltunk ilyenek. Ezután már a Széchenyi-hegy (ott van az RTF) Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatói döntöttek mellettem. Szóval olykor az is sokat számíthat, ha nyitott szemmel járunk. OTDK szereplés szükségessége Szolnoki András Többször szóba került már az OTDK szereplés szükségessége, illetve hasznos­ sága, engedtessék meg azonban, hogy pár szót én is szóljak e témában. Mint azt tudjuk, a legutóbbi OTDK-ra a le­ hetséges 40 helyett mindössze 27 dolgo­ zatot tudott nevezni Karunk, és bár ehhez viszonyítva remekül szerepelt, a keretet kitölteni képes Karok azonban eredményesebbek voltak. Tévedés ne essék: senkit nem bíztatok arra, hogy a létszámkeret kitöltése végett „muszájból” nevezzen egy esetleg alkalmatlan dolgozatot (hogy erre is van példa, arra bizonyítékul szolgáljon a következő eset: egy másik fiatal jogi kar valószínűleg ilyen céllal engedett tovább egy olyan dolgozatot, amelynek 99°/o-a idézetekből állt). Azonban a mennyiség itt nem feltétlenül megy a minőség rovására! Ugyanis a Kari TDKn bárki elindíthatja dolgozatát, és minél nagyobb itt a választék, annál nagyobb az esély arra, hogy arra alkalmas dolgozatokat szerepeltethet­ ünk az OTDK-n. Az elmúlt évek tanul­ sága szerint azonban nem sok lehetőség van a Kari TDK-n „szanálásra”, hiszen oly kevesen indulnak, hogy minden dolgozat továbbjut az OTDK-ra. Ezek után még kevesebbnek érezzük azt a bizonyos 27-es számot: Karunk több ezer hallgatójából mindössze 27 vette magának a fáradságot, hogy kicsit belemerüljön abba a témába, ami érdekli. 8. Mert bizony a „kutatás” így működik. Ez nem az általános iskola alsó tagozata, ahol a tanító néni megmond­ ja a jó matekosoknak, hogy tessék in­ dulni a városi matematika versenyen. Itt én kitalálhatom, hogy engem az első éjszaka jogának késő középkori angol szabályozása érdekel, majd ha már egy kicsit belelapoztam a témába vágó irodalomba, felkeresem az adott Tanszék egy jeles oktatóját, hogy merre tovább. És mivel Tanáraink nem mi­ tikus szörnyetegek, akiket csak holdtöl­ tekor lehet megidézni, fogadóórájuk alkalmával könnyedén rájuk akadhat­ unk „barlangjukban”. Ha pedig abban kételkednénk, hogy segítenek nekünk, egyszerű halandóknak, mindenkit biz­ tosíthatok: Karunk oktatói, amenynyiben idejük engedi, szívesen segíte­ nek, de legalábbis a témánkkal kapcso­ latban a megfelelő konzulenshez irá­ nyítanak bennünket. Ha elfogadjuk a fent leírtakat, akkor nem Tanáraink magatartásában kere­ sendő a dolgozatok alacsony számának az oka. És így jutunk el hozzánk, a Hallgatókhoz. Lehet, hogy mi vagyunk lusták? Lehet, hogy minket nem érdekel Karunk (és ezáltal diplománk) megíté­ lésének javítása? Lehet, hogy még saját karrierünk sem érdekel minket annyira, hogy végiggondoljuk, esetleg jól mutat az önéletrajzban, hogy „a 200X. évi OTDK-n, I. helyezést értem el, Z-jogi szekcióban”? Persze ilyenkor mindenki úgy van vele, hogy biztos lesz majd más, aki elindul, nekem nincs erre időm, én ehhez nem vagyok elég okos stb. De ha mindenki arra vár, hogy majd az a szemüveges srác az első sorból meg­ nyeri az OTDK-t, akkor ne csodál­ kozzunk, hogy az ELTE „tarol”. Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó: hány tanszéki TDK ülésen vett részt az elmúlt tanévben? Ha a válasz legalább 1, akkor azon is gondolkodjon el há­ nyán voltak ott? Ugye nem sokan... Ha pedig a nyájas Olvasó vissza méltóztat kérdezni, hogy miért csak néhány Tans­ zék szervez 2 heti rendszerességgel TDK ülést, akkor a válaszom az, hogy ha ő hiányolja X Tanszék TDK ülését, hát próbáljon segíteni a megszervezésében. És ez nem cinizmus! Az Egyetem ismét csak nem általános iskola, ahol az osztályfőnök megszervezi a néptánc szakkört, ha van legalább 15 érdeklődő. Biztos vagyok benne, hogy ha néhány hallgató felkeresi a célba vett Tanszék bármely oktatóját, megkapja a megfele­ lő útbaigazítást. A következő OTDK 2007-ben a Károli Gáspár Református Egyetem szervezé­ sében kerül megrendezésre. Addig még tudomásom szerint két Kari TDK-n is lesz rá lehetőségünk, hogy kvalifikál­ hassuk magunkat e jeles eseményre. Én megpróbálom. Remélem bőven lesz konkurencia. �Nyári élményeink 1 jg A vizsgaidőszakban, amikor igazoltan senki nem akar olyan betűket látni, amiknek elolvasása nem kecsegtet egy sikeres(ebb) vizsgával, fenáll annak a veszélye hogy kimaradunk hazánk és a világ eseményeinek sodrásából, tájékoz­ atlanok maradunk, és későbbi beszélge­ tések során egy kissé bizonytalan „ühm”-mel tudunk hozzájárulni a dol­ gokat megvitandó diskurzusokhoz. Ezt az időszakot pedig követi a nyár, a gondtalan megérdemelt pihenés, ami­ kor se gyakorlat, se szeminárium, aki pedig tud, ünnepel vagy búfelejt és csak a legelvetemültebb hír-bubusok forgat’ nak újságot. Éppen ezért szükségét láttuk a teljesség igénye nélkül össze­ gyűjteni a nyár azon főbb történéseit, amiknek ismeretében immáron újra fö­ lényesen magabiztosak lehetünk, hi­ szen a tájékozottság ugye. Itt van például az az eset, hogy megvál­ tozott idén a felvételi rendszer, ami ha­ sonló hatást váltott ki, mint amikor valaki Martens bakanccsal beletapos egy hangyaboly közepébe. Az idegesen rohangáló kis pontok ezúttal az idén felvételizők voltak illetve becses hozzá­ tartozóik, valamint tanáraik, szerel­ meik, értük szolid alitásból drukkolok, egyszóval mindenki, aki a mi kis közös bolyunkban, Magyarországon él. Ezen esemény kapcsán zajlott egy külön meccs az idén érettségiztek és a nem idén maturáltak között is, amit egyesek szerint utóbbiak fix kettesre hoztak, mások szerint az eredmény x lett. Ami viszont abszolút bizonyos, hogy a ponthatárok az egekig kúsztak és jó hogy 2002-ben felvételiztem. De hogy ne legyen az élet olyan egysze­ rű, ezidőtájt még azon is kellett (volna) aggodalmaskodnunk, vagy netán bosszankodnunk, hogy a mi legna­ gyobb vitézünk szőlővesszeivel ponto­ san mi is a helyzet. Máig tisztázatlan, hogy ki mit hol és milyen hanglejtéssel mondott, illetve hogy ezt ki hallotta és mire használta fel. De mielőtt azon kapnám magam, hogy alperes vagyok egy perben és a terem másik oldalán ott ül maga Orbán Viktor, vessük pillantá­ sunkat külföldre, hiszen ott jóval tragikusabb dolgok történtek. Egészen pontosan Londonra, ahol öngyilkos arab merénylők bombát robbantottak a rendkívül forgalmas londoni metró­ ban. Az egész tragédia kiváltó okairól hosszasan lehetne értekezni és vitat­ kozni, személyes megjegyzésként csak annyit fűznék hozzá, hogy elkép­ zelésem sincs, mit lehet kezdeni olyan emberekkel, akik normálisnak tűnő életüket azzal fejezik be, hogy bombát aggatnak magukra. Azokkal a gyere­ kekkel viszont tudom mit kéne kez­ deni, akik a londoni események hatá­ sára hirtelen belülről fakadó jópofaságukban bombariadóval fenyegetőztek, mint az a mi kis hazánkban meg­ történt. Közben paranormális tevékenységek ütötték fel a fejüket a BKV-nál és sorra öngyulladtak ki a kék buszok. De nem csak a tömegközlekedési eszközök lán­ goltak fel, hanem az indulatok is a Gyurcsány-Orbán vitán, valamint derék szurkolóik között. A nagybetűs vita, ahol két jeles államférfink végül leültek, hogy eszmét cseréljenek szá­ mokról, gondolatokról, nemzetünk vég/aranynapjairól illetve miegymás­ ról, végül vérontás nélkül végétért. A roppant útfelújítások viszont csak most kezdődtek, és a tavasz elmúltával du­ gókba borult egész Budapest; relax and take a deep breath, ami akár jópofa tu­ ristacsalogató szlogen is lehetne, csak hát valahogy mégsem így képzeli az ember. De ne akadékoskodjunk, ha kátyú van az a baj, ha utat csinálnak az a baj, hogy se kátyú ne legyen, se dugó, az nem lehet de nyilván az is baj (lenne). Közben új államfőnk, Sólyom László költözne, de ő nem a dugók miatt nem tud, hanem mert nincs neki hova. A helyzet azóta megoldódni látszik és mégsem kell a spájzban fogadnia kül­ földi államférfiakat. Az azonban máig nem oldódott meg, hogy Robi gidáját a Magyar Szigeten miféle inzultus is érte, ha egyáltalán érte ugye, és nem csak valamiféle női szeszély okán nem támadt kedve éne­ kelni. Az események még Szikora Úr előtt sem tisztázottak, a történések hite­ les rekonstrúálását szolgáló beszámo­ lón a mai napig dolgozik, jelenleg a 78. számú lehetséges alternatívánál tart. De a Művész Úrra ezen a nyáron más okból is rájárt a rúd: több száz elmor­ zsolt imafiizér ellenére is eljött hazánk­ ba az Anrikrisztus, ráadásul még fel is tudott lépni pár ezer elkóborolt bárány előtt a Budapest Arénában. Reméljük Marilyn Manson művésznő (MTI hír alapján) egyikük lelkét sem vitte magá­ val a távoli Amerikába. A pokolba, no. De reméljük nem csak a rajongók úszták meg sértetlenül, hanem Kulcsár is, és végül nem esett rá. Azt még nem tudni pontosan, hogy mi, az ügyet vizsgálják, a szálak messzire nyúlnak, az ügy bonyolult, sok ember érintett, egy napon remélhetőleg választ kapunk, az ügyészség is beszélget Andriskával, sok sikert kívánunk. Közben az ügyészség tekintélyével párhuzamosan, sorozat­ ban zuhantak le utasszállító repülőgé­ pek, és ejtették gondolkozóba az utazni vágyókat. Nem csoda, hogy sokan in­ kább a Sziget Fesztivált választották, ahol nyugalmukat legfeljebb csak a Korn nevű zenekar tudta megzavarni, netán az utolsó napra keletkezett láp, aminek faunáját javarészt részeg német turisták tették ki, akikből végre előtör­ hetett az eddig titkon bennük rejlő víziló. De nem csak az eső, hanem a kapitalizmus is ledöntötte a lábáról a Szigetet, és hogy nem jut a Fesztivál sorsára egész Magyarország, azt mi csak remélni tudjuk, és remélhetőleg ráébredve korunk visszáságaira, a külföldi tőkés bácsik zsíros könny­ cseppek közepette szépen becsoma­ golva visszaadják azt, amit oda se kellett volna nekik adnunk. 9. �Nyári élményeink ig Pénz helyett adhatnánk nekik viszont egy nagyszerű illuzionistát, a mi Dávidunk ugyanis itthon úgy látszik már nem kell. A magyar ugyanis racionális nép, ezt már több ízben bebizonyította, az RTL Klub pedig közismerten jóízlésű, így aztán Merlini szuperszonikus rakétájából csak pár közeli rokonának jelenlétében szaba­ dulhatott ki. Nem lesz szüksége szaba­ dulásra viszont Michael Jacksonnak, aki megintcsak ártatlannak bizonyult, ami teljesen rendjén való, hová is jutna a világ ha ennyi pénzzel még ezt se lehetne elintézni. W Segal viszont kevésbé volt szerencsés, és hiába dugdosta valaki ismeretlen a kocsiját tele droggal, újra visszakerült oda, ahonnan elindult, egy bekamerázott, zárt épü­ letbe. A hírek végén pedig, miképpen az szokás, álljon itt egy kis sport. Debre­ cen Hajdúk Split súlyosan 1, Debrecen Mán U td fix 2, Válogatott Aranylábúak Reál Madrid fix 2, Válogatott Argentinok íppeghogy 2, Válogatott Málta pusztító 1, Válogatott Svédek hogyaza 2. De mint tudjuk nem az eredmény, hanem a magyarázat a fontos. Sípszó. tóságtól, a statisztikai hivataltól vala­ mint a hitelintézetektől az adatok és az adatok változásának továbbítása a bí­ róság számára. Továbbá szintén január­ tól a Cégbíróság elektronikusan is kö­ teles az érintett gazdasági társaságtípu­ sok adatait nyilvántartani; és minden papíron beküldött adatot rögzíteniük kell 8 napon belül elektronikus formá­ ban is. létesítő okirat és annak módosításai is közlésre kerülnek. eCégbíróság Országh Axel Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk azzal, hogy eddig jól megszokott szolgáltatások a világhálón is elérhetővé válnak, majd idővel teljesen odaköltöz­ nek. Egy-egy ilyen átállás mindig hordoz magában pozitív és negatív változásokat egyaránt. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy gyermekeink és unokáink jogászgenerációi már csak történe­ tekből fogják ismerni a gyakornokként a cégbíróságon végigállt órákat, mert addigra bizonyára kizárólagossá válik az eCégbíróság rendszere. 2005. szeptember 1-vel egy komoly lépés történt ebben az irányban, ugya­ nis két új elektronikus szolgáltatással bővült a Cégbíróság rendszere, amelyet az Igazságügyi Minisztérium üzemel­ tet. Az egyik ezek közül az illetékek elektronikus befizetése, a másik pedig, a korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok, illetve a változások elektronikus bejegyzése. Az elektronikus ügyintézés korántsem új keletű a Cégbíróság életében, ugyanis már az év eleje óta az Országos Cég­ nyilvántartó és Céginformációs Rendszeren keresztül zajlik az adóha­ 10. Az elektronikusan beadott okiratokat a fent említett esetekben nem kell elkül­ deni, ugyanis a minősített elektronikus aláíráshoz az a vélelem kötődik, hogy az azzal benyújtott dokumentumok a papíralapúval megegyeznek. Ilyen mi­ nősített elektronikus aláírással kell ren­ delkeznie a cég jogi képviselőjének, ha ezt az utat veszi igénybe. Az új rendszer a közjegyzőket és az ügyvédeket is újabb feladattal látja el. Eszerint a feltételek megléte esetén ők kötelesek a céges dokumentumokat elektronikussá alakítani. Az elektronikus adattárolás egyik érdekes következménye, hogy a Cégközlöny a jövőben csak elektroni­ kus úton jelenik meg. Ennek köszönhe­ tően a társaságokról sokkal több adat tudható majd meg, így például a A világhálón történő adattovábbítástól okkal félnek az emberek. Ha minden­ féle biztonsági eljárás nélkül továbbí­ tunk például akár egy okiratot elektro­ nikus levélben, az kb. olyan, mint ha egy cetlin adnánk a terem elejéből hátul ülő évfolyamtársunknak a „6-kor az aulában!” tartalmú levelet. Könnyen beláthatjuk, hogy a teremben végigha­ ladva bármelyik „jóakarónk” a 6-ost könnyen 8-asra változtathatja. A világhálón hasonló a helyzet. Ezért találták ki pl. az elektronikus aláírást, amely voltaképpen egy biztonsági eljá­ rás és a hamisítók dolgát hivatott meg­ nehezíteni. Mintha a fenti példában szereplő cetlit egy olyan kis páncélka­ zettában adnánk hátra, amelynek egyik kulcsa nálunk, a másik pedig, ismerő­ sünknél van. A világháló lassan végképp beszökik a jogászok mindennapjaiba is. Bár min­ den bizonnyal kevesen fognak az infor­ mációbiztonság és -áramlás jogi kérdé­ seivel foglalkozni, a változó ügyintézés kapcsán mégis egyre inkább kénytele­ nek leszünk megismerkedni az elektro­ nikus adattovábbítással. �SZESZ Tóth Máté Élet, élet, jogászélet, ez aztán az élet! Ha jogásszal találkozol, holtbiztos, hogy... Kár folytatni, mert a SZESZ nem erről szól. Ha nagyon röviden akarnánk meghatározni a Karunkon negyedik „aktív félévét” kezdő Szofi Egyetemi Színtársulat fő jellegzetességét, akkor az talán a kötöttségek hiánya. Nem véletlen a könnyed névválasztás sem. A egyetlen fix pontot az egyetem adja. Ez a színtere, kiszolgálója és befogadója a színtársulat munkájának, de nem kizárólag a jogi kar, és nem kizárólag ez az egyetem. Megmutatkozik ez abban, hogy szívesen vesszük új tagok jelent­ kezését más karokról és más egyete­ mekről is, illetve keressük a kapcsolatot más egyetemek hasonló csoportjaival, amelynek eredménye lehet egy darab bemutatása egymás egyetemén, vagy a távoli jövőben akár az egyetemi szín­ társulatok találkozója is. Másfelől nálunk nincsenek kizárólagos szempontok, minden testületi döntés eredménye. A hatékony munka érde­ kében természetesen szükség van egy rendezőre, aki kívülről látja a darabot és nem szerepel benne, de ez nem az alapító rendező, Fügedi Zsófia privi­ légiuma, bárki kipróbálhatja magát bármilyen feladatkörben, amelyre alkalmasnak érzi magát. Konszenzuson alapul a következő darab kiválasztása is, azt a művet adjuk elő, amelynek szereplőivel a tagok azonosulni tudnak. A SZESZ irodalmi színpad. Nincsenek kizárva a repertoárunkból sem az ókori, sem a modern színművek, azt azonban fő profiljának tekinti a tár­ sulat, hogy első sorban a dráma­ irodalom kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert darabjait tűzi műsorra. Henrik Ibsent például nem kell bemutatni senkinek. John Gábriel Borkman című színművét azonban nagyon kevesen ismerik, pedig semmivel sem rosszabb, mint a Peer Gynt, vagy a Vadkacsa. A XX. század drámairodalma pedig már csak mennyiségében is akkora, mint a megelőző koroké össze­ sen, jobbnál jobb kortárs drámák áll­ nak előadatlanul a könyvtárak polcain. A múlt félévben Alfonso Sastre A szájkosár című művét mutattuk be, ősszel pedig Ibsen fenti darabja mellett Manzari Pablito Nővérei című drá­ májának színre vitelét tervezzük. Utób­ bi érdekessége, hogy csak nők szere­ pelnek benne, férfiak csak a színfalak mögül hallhatók. A leírt szöveg sem köt minket túlsá­ gosan. Sokan mondják manapság, hogy nem fogadják el a „modern” rendezé­ seket, mert azok látásmódja túlságosan eltér attól, ami a nem létező nagykönyv­ ben meg van írva. Pedig a szöveg csu­ pán egy útmutatás ahhoz az interakció­ hoz, ami néző és színész között zajlik színház címén. Nem szabad vissza­ riadni a darab ésszerű mértékű lerövidí­ tésétől, vagy egyes, ma már értelmezhe­ tetlen utalások átírásától, ha az kellő körültekintéssel történik és élvezhetőb­ bé teszi a darabot. A jó drámát többek között az is megkülönbözteti gyengébb társaitól, hogy minden korban talál magának aktualitást, ami élővé teszi. Ennek megtalálása az egyik legérdeke­ sebb részfeladat a színjátszásban. A fenti koncepció megvalósításához azonban egy jó csapatra is szükség van. Az alapítás óta eltelt rövid idő alatt egy kis létszámú, de jó hangulatú társaság jött össze, amely azzal a kellemes gond­ dal küzd, hogy több tagja ősztől több­ kevesebb időre ösztöndíjjal külföldre utazik. Ezért mint minden félévben idén is tagfelvételt hirdetünk min­ denki számára, aki kedvet érez a színját­ száshoz. Az egyetlen, de annál komo­ lyabb feltétel, hogy a vállalt munkát végig is kell csinálni, hiszen egy darab­ ban mások ideje és energiája is benne van, de idáig a lelkesedéssel sosem volt probléma. Az első próbák a szorgalmi időszak második hetében kezdődnek, pontos hely és idő olvasható lesz a Kar számos hirdető tábláján. Hogy miért érdemes heti kétszer két órát áldozni az életünkből a színjátszás­ ra? Talán mert a jó társaság mellett itt részesei lehetünk az alkotó folyamat­ nak is. Irodalom nélkül okos emberek lehetünk, de műveltek nem. És mert színház az egész egyetem, és színész benne minden tanár és hallgató... fjöhtoberfeát helyszín: Spartacus és udvara 2005. október 13-14., 14-22 óra ii. �A Nemzet Színháza Radich Orsolya 1837-ben nyílt meg Pesten a közadakozásból felépített Pesti Magyar Színház. A színház veze­ tőinek fő célja a magyar dráma felvirágoztatása, a magyar nyelv pallérozása és az erkölcs neme­ sítése volt. Az 1840-es ország­ gyűlésen az épület a Nemzeti Színház nevet kapta. Lujza térre költözött. 1935-1944 között ismerkedett meg a közönség Németh László, Márai Sándor és Tamási Áron darabjaival. A második világháború alatt súlyos károk érték a teátrumot, a legnagyobb tragédia mégis 1965 tavaszán érte, amikor a metróépítésre hivatkozva felrobbantották a patinás épületet. A város egyetlen magyar nyelvű színházaként működött, s a tisztelt publikum népszínműveket és operaelő­ adásokat élvezhetett benne. De láthatta itt jeles színészgárda közreműködésével (Déryné Széppataki Róza, Egressy Gábor...) Katona József Bánk Bánját, a Liliomfit és Jókai műveit is. A század második felében két alapmű is bemu­ tatásra került: Vörösmarty Csongor és Tündé-je, valamint Madách Az ember tragédiája. A milleniumot követő évek­ ben szerződött a színházhoz többek között Bajor Gizi, Tímár József, Ódry Árpád. Több „átmeneti otthon” után (Nagy­ mező utca, Hevesi Sándor tér) a Nem­ zet Színháza 2002 márciusában végle­ ges helyére került, a lágymányosi Dunapartra a budai dombokkal szemben. Az impozáns épület rekord gyorsasággal készült el, mintegy 15 hónap alatt. Mé­ reteit tekintve a szabadtéri színpaddal együtt 20844 m2 területtel és 619 nagy­ színházi férőhellyel büszkélkedhet. A színházat körülölelő Bajor Gizi park­ ban sétálva találkozhatunk színészóri­ ásaink bronzba öntött képmásaival és a lerombolt színház jelképes romjaival is. 1908-ban a Nemzeti a megüresedett Népszínház épületébe, a mai Blaha A 2002. március 15-i nyitóelőadás óta (Az ember tragédiája) olyan darabok kerültek műsorra, mint a III. Richard, Mester és Margarita, Pesti szín, Czillei és a Hunyadiak, Holdbéli csónakos, Gyévuska, Revans, Peer Gynt. Aki velünk tart október 3-án, megtekintheti Szomory Dezső 1912-ben íródott színművét, a Györgyike, drága gyermek c. darabot, amelyben többek között olyan művészek lépnek színpadra, mint Törőcsik Mari, Hollósi Frigyes, Molnár Piroska, KulkaJános. A szerzőről (aki önironikusan így ír magáról: „mindenki roppant örült amikor, megszülettem, és egészen rózsaszínű voltam, mint egy kövér barack az élet fájáról...”) tudni érdemes, hogy társadalmi drámáiban a budapesti és vidéki polgári életet ábrázolja, né­ melykor a nyelvi zengzetességek játéká­ ba menekülve, máskor a nagy szenvedé­ lyek tragikumát és a korabeli polgári világ kicsinyességét festve. Epikus drá­ maszerkesztési módszere, hőseinek fel­ fokozott, lobogó szenvedélyessége, sok­ oldalúan megrajzolt nőalakjai, fanyar iróniája, néha kissé dagályos stílusa jelentős helyet biztosít Szomorynak a kor magyar irodalmában. 1-1 impresszió EFOTT 2005 - a harmincadik... Teleki Laci 2005-ben Velencén került megrendezésre az Egyete­ misták és Főiskolások Országos Turisztikai Találko­ zója. Hogy mi köze van a hallgatóknak a Fesztiválhoz? Lássuk csak! Az elmúlt közel 10 évben mindig 1-1 egyetemi vagy főiskolai kar szervezte meg - al/vállalkozók segítségét (is) igénybe véve - a Fesztivált; mindig más-más helyszínen. Persze utóbbi önmagában még édes kevés... A hallgatók kötődését a rendezvényhez leginkább a civilsátrak gazdáin lehet lemérni. Hallgatók és közösségeik minden évben megjelennek a Fesztiválon. Színes programokkal várják az érdeklődőket. Most sem volt másképp: 2005-ben - a teljesség igénye nélkül - Velencén velünk sátrazott a Régiók Szövetsége és a Közös Pont; remek programokat és műsort hoztak bölcsészkarunk hallgatói. Jelen voltunk a Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója révén. De 12. az ELTE és Szegedi Tudományegyetem hallgatói is szép számmal szolgálták a nem csak szórakozni vágyó fiatalokat. Az EFOTT még ma is a hallgatókhoz köthető rendezvény; többé-kevésbé. Ki kell emelnem egy szintén a hallgatók - az Esterházy Károly Főiskola Hallgatói Egyesülete - által az EFOTT keretében megszervezett rendezvényt. Amely keretében sok-sok fogyaté­ kossággal élő barátunk látogatott el a velencei Fesztiválra. Volt pantomim-előadás és sportbemutató; beszélgetések. És éjszakába nyúló csocsó-csaták. És még 1-2 apróság... Deák Bili Gyula és D. Nagy Lajos nemcsak nekünk zenélt; hanem: minden magyarnak - határon innen és túl. Jó érzés volt meg- és átélni az évezredes közösséget. És nagyon-nagyon sok pázmányos fcsztivállátogatóval találkoztam; remélem - adja a Jóisten - jövőre mindketten ott leszünk! �Az eskü -TLMinden záróvizsga-időszakot követően a záróvizsgákat sikerrel teljesítő jelölt­ jeinket jön össze ünnepelni az Egyetem polgárait képviselő Egyetemi Tanács. Az Egyetemi Tanács az ünnepélyes eskütétel szertartásában doktorrá fo­ gadja a Kar jelöltjeit. A szertartás a jog­ hallgató emberke életének csúcspontja; az ünnepség öt-hat-hét végigszenvedett évet koronáz meg. Mert lehet, hogy a szorgalmi időszak­ ban olykor-olykor egy-egy, vagy sok-sok este-éjszaka lazítással telik, de minden jogász tudja, hogy az oklevelet, és a vele járó doctor iuris címet nem adják ingyen. A Katolikus Egyetem pedig: különösen kemény! A mi érdekünkben - de megkérik az árát! Csoda hát, ha nemcsak a szülők és hozzátartozók sírnak, hanem a mégoly komoly férfiemberek is, akik a LivingRoom táncos összejövetelein a legna­ gyobb fenegyerekeknek számítanak? Megcsillan a könnycsepp: MEGCSINÁLTAM - HÁLA a JÓISTENNEK! Az a megszámlálhatatlan tanulással töltött éjszaka! Az izgalom! A kifutó képzés izgalmai! Ha csak egy vizsga hiányzik: jöhet a félévismétlés. Mese nincs! A levelező tagozat izgalmai! Nem hi­ bázhatok - nincs több szabim; a főnök nem kegyelmez. Öt a vizsgakudarc nem hatja meg. Vérbeli kapitalista! Mi lesz velem? A családommal? Akiket eltartok? Aztán, egy szép reggelen arra ébred a hallgató, hogy jelöltként áll az Egyete­ mi Tanács elé, talárban. Talárban; a jogi pályán először! És ha szó esett az Egyetem polgárait megtestesítő Egyetemi Tanácsról, nem feledkezhetem el azokról a lelkes emberkékről sem, akik a Kar polgárai­ ként a diplomaátadó-ünnepségeket megszervezik, saját személyes munká­ jukat, erejüket és idejüket nem sajnálva! Hallgatók ők, Dobos Tibor László és kicsiny csapata, akik idővel szintén ott állnak majd az Egyetemi Tanács előtt, ők végzik a kitűzők megrendelését, a talárok átadását és átvételét, a jelöltek sorba állítását stb. De nem lenne teljes a felsorolás, ha kihagynám a Dékáni Hivatal és a Műszaki Osztály munkatársait. így tel­ jes! Köszönet a sok-sok segítségért! Ebből a szerény írásból is kitűnik, hogy ez is csapatmunka, de nemcsak a diplomaátadó-ünnepségek előkészítése és lebonyolítása. Alapképzésén részt vevő egyetemi polgárként, legyél akár levelezős, akár nappalis, mindegy, a tanul­ mányok elsajátításától a vizsgakövetel­ mények teljesítésén át, a polgári közös­ ség alakításáig és megéléséig, minden, minden csapatmunka! Hinni akarom, és hiszem, hogy a Kar erre is nevel... „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) Üdvözöllek benneteket a kari lap új rovatában! Egész évre szóló elmélke­ désre hívlak meg benneteket. A hegyi beszédet szeretném kicsit körüljárni, mert szerintem Jézus ezzel a tanítással az egyik legfontosabb kulcsot adta a kezünkbe az élethez. Kezdjük mindjárt az egyik legnehezeb­ ben érthető mondattal: „Boldogok a lélekben szegények”. Első ránézésre két kérdés vetődik fel bennünk. A boldog­ ság és a szegénység szinonim fogalmak lennének? Mit jelent az, hogy lélekben szegények? A másodikkal kezdem. Szeretném megemlíteni, hogy van egy másik evangélistánk is, aki lejegyezte a hegyi beszédet, Ö pedig Lukács. Ő így írta: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa”. Nincs ben-ne a lélekben szó, vagyis úgy tűnik, Jézus egyértelműen a szegény emberek­ re gondolt. Miért? Nézzünk körül kör­ nyezetünkben, és számoljuk meg, hány gazdag és hány szegény boldog roko­ nunk, ismerősünk van. Az eredmény (sajnos) önmagáért beszél. De nem kellene ennek törvényszerűen így lennie! Nem azzal van a baj, hogy valaki gazdag, hogy megpróbál jólétet biztosítani a családjának. A probléma ott kezdődik, ha a pénz és az ezért beszerezhető javak elkezdik telíteni lel­ künket. Elkezdünk túlságosan ragasz­ kodni dolgainkhoz. Próbálj meg egyszer pénztárca, mobil­ telefon és úgy egyáltalán táska nélkül sé­ tálni. Lehetőleg a természetben. Egy ide­ ig még zavarni fog, hogy nincsenek ve­ led kedvenc dolgaid. Kis idő múlva már nem keresed az addig szükségesnek hitt eszközöket. Elkezded környezetedet fi­ gyelni. Látod a zöldet magad körül, hal­ lod a madarakat. Mosolyogsz. Szabad­ nak érzed magad. Az lenne jó, ha ezt az érzést meg tudnád őrizni, mikor vissza­ térsz a városba. Nyitott szemmel és lélekkel járnál. Itt nem a fákat és a ma­ darakat kell észrevenned, hanem embertársaidat. Hányszor mentél végig úgy egy utcán, hogy nem emlékeztél, hogy mi történt körülötted? Őrizd meg az üres szív szabadságát! És így lesz a (lelki) szegénység egyenlő a boldogság­ gal. Isten ilyen befogadni képes embe­ reknek teremtette a Földet, ezért „övék a mennyek országa”. A cikk írásához segítséget nyújtott Ne­ meshegyi Péter SJ Hogyan lehetünk boldogok? c. füzete. Tőle idézem záró mondatomat: „Nem könnyű elhinni Jézus tanítását a boldogságról, de lehetséges”. Sáhó Eszter - Vad Fügefa 13. �Gólyaköszöntő (2005 őszén) Kedves új első éves hallgatóink! A felvételi időszakának aggódó vára­ kozása után azon szerencsés kiválasz­ tottak közé kerültek, akik tanulmánya­ ikat Karunkon folytathatják. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kara - alapításának formális időpontját tekintve - ugyan az ország új karai közé tartozik, de alapítója és fenntartója révén egy olyan intézményhez kapcso­ lódik, amelynek hagyományai és külde­ tése évezredes múltra tekint vissza. Mindezek okán reméljük, hogy ezen az Egyetemen a szikár jogi ismereteken túl ebből az értékrendből is meríteni tudnak - és pályájuk során ezt irány­ tűként használják. Ennek pedig az a lényege, hogy tudjanak a jó és a rossz között különbséget tenni, ismerjék fel az igazságot. A jogászi működésük so­ rán az elérendő célokat mindig eszerint tűzzék ki, és ne azt az elvet kövessék, miszerint a jogásznak az a dolga: hogy minden pert megnyerjen. Aki ezt az elvet követi, ott az erkölcsi mértékek határai egyre inkább elmosódnak, köd­ be vesznek. Mécs László szavai mindig csengjenek a fülükbe: „Ki a betyár? Ki a szent?/... / Ha a Mérték tönkrement, / senki semmi meg nem ment.” Mindahhoz persze, hogy jó jogászok legyenek, a tárgyi tudás sem mellőz­ hető. Mert bizony az érettségi és a felvé­ teli aggódásai után most minden félév­ ben vizsgaidőszakok következnek. De azért az egyetemi életnek vannak vidám napjai is, amelyből - a Mérték megtar­ tásával - minél többet kívánok. A gólyatábor, a verőfényes kora őszi nap­ sütés, mindig szép emlékként maradjon meg Önökben. Most még ismeretlenek az arcok, az évfolyamtársak idegenek, de hamarosan barátságok szövődnek, amelyek a jogászi hivatás gyakorlása során is biztost támaszt jelenthetnek. Azért zárszóként újra arra hívnám fel a figyelmüket, ami elsősorban a feladatuk, s ez egyetemünk alapítója, Pázmány Péter szavai által maradjon meg emlékezetükben: „Aki pipál pök is az, aki tanul tud is az”. 2005. augusztus havában Barátsággal és gondtalan egyetemi éveket kívánva: Dr. Szabó István általános dékán-helyettes Kedves Gólya! Mindenekelőtt, gratulálni szeretnék Neked ahhoz, hogy a Kar polgárává fogad, közénk lépsz - sikeres felvételidnek köszönhetően! Minden kezdés izgalommal teli; a tanév megkezdése pedig, különösen is az. A Gólyatábor, ami egyben Karunk tizedik gólyatábora volt, alkalmat biztosított számodra a találkozásra új egyetemi polgár- és évfolyamtársaiddal, valamint a Közösség idősebb tagjaival, oktatókkal és hallgatókkal. Már most, a pálya kezdetén, kívánok összességében eredményes utat! És soha ne feledd, hogy a jogász felelőssége, másokéhoz képest, hatványozott! Üdvözlettel, Dobos Tibor László Én is voltam gólya! Arra kértek írjak valami ’’biztatót” az elsősöknek. Tavaly voltam gólya, tu­ dom, mit éreztek. Már most ezer bajo­ tok van - beiratkozás, nép tun, index felvétel/leadás, mit hol találtok stb. -, pedig még egy előadásotok sem volt. Ezer helyről kapjátok a jobbnál jobb tanácsokat, és mindenki mást mond - te meg döntsd el, melyiket fogadod meg, melyiket nem. Csak kapkodod a fejed, pár hete tudod, hogy felvettek de már most égnek áll a hajad. Pontosan tudom, hogy nincs szüksé­ getek az ezeregyedik jó tanácsra, ne aggódjatok, nem én leszek az, akitől ezt megkapjátok. De törődjetek bele, lesz ezeregyedik tanácsadó. Tehát azt már tudom, mit ne írjak, de azt én se tudom, mit szerettem volna akkor hallani. Mi lehetett volna elég ’’bíztató”? Először arra gondoltam, írok a kari életről, a 14. szervezetekről, programokról, arról, hogy mit lehet csinálni az egyetemen - a tanuláson kívül. Aztán elvetettem az Ötletet - ezt a gólyatáborban már úgyis végighallgattátok. Akkor mégis mit ír­ jak, amit még nem hallottatok, érdekel­ het titeket, és még bíztató is? Ezért úgy döntöttem írok egy pár szót az első évem tapasztalatairól. Az első időkben ugyanúgy kapkodtam a fejem, mint ti: ki? mi? hol? mikor?... és, hogy miért pont én! Aztán idővel persze belerázódtam, már nem éreztem kívülállónak magam. Megtaláltam a helyem az egyetemen, az egyetemi élet részévé váltam, de az is lehet, hogy az egyetemi élet vált az én részemmé. Aztán télen jött az első vizsgaidőszak. Na, az kicsit betett nekem, de aztán mint mindenki más - túljutattam rajta. A tavaszi félévet már magabiztosan k. A kezdtem. Ez a szemeszter nagyon gyorsan telt és már megint egy vizsga­ időszak előtt voltam. Ha őszinte aka­ rok lenni ezt az akadályt nehezebben vettem, de ez is sikerült és munkát is kaptam a nyárra, csak mert a Pázmány­ ra járok. A római jog szigorlatom után egy kávézóban a barátnőmnek épp él­ ménybeszámolót tartottam, a mellet­ tünk ülő srác hallotta, miről beszél­ getünk és elkezdett velünk beszélgetni. Kiderült, hogy pár éve végzett a Pázmá­ nyon és ezért „Mi Pázmányosok tart­ sunk össze” címszó alatt munkát aján­ lott nekem. Nehéz év áll mögöttem, de megol­ dottam. Tudom, hogy ti is meg fogjá­ tok oldani, mint ahogy előttetek és utánatok is jó páran. Lehet, hogy ezt most nem így érzitek, de én tudom! Ha nehézségetek adódik, nyugodt szívvel kérjetek segítséget bárkitől... Mi Pázmányosok tartsunk össze! �Amit egy elsős hallgatónak tudnia kell... । Dorogi Zsolt - HŐK tanulmányi alelnök Kedves Gólyák! Először is gratulálok Nektek a sikeres felvételihez! Ezt követően pedig, tájé­ koztatni szeretnélek Benneteket Ka­ runk útvesztőiről. Ahhoz, hogy hallgatóvá válj nem elég, hogy sikeres legyen a felvételid, be is kell tudnod iratkozni. Mindenek előtt, meg kell találnod a Dékáni Hivatalt, ami a 28-as épület földszintjén, hátul talál­ ható. Aki nem találná meg elsőre, az a főkapun belépve, szemben talál egy in­ formációs pultot, ahol a hölgyek alig várják, hogy segíthessenek. A Kar többi helyiségét ne is próbáljátok megkeresni elsőre, mert az épület olyan, mint egy la­ birintus, és a helyiségek számozásában alig akad rendszer. Amit még minden­ képpen tudnotok kell: a Dékáni Hivatal nem azonos a Dékáni Titkársággal. A beiratkozás egy több mozzanatból álló folyamat. Magában foglalja a NEPTUN kód felvételét, a tárgyak NEPTUN rendszerben való felvételét, a hitelesített Leckekönyv (= Index) kitöl­ tését, és az esetleges kérelmek elbírálása utáni véglegesítést. Olvassátok el fi­ gyelmesen a Dékáni Hivatal által megküldött tájékoztatót! A NEP­ TUN rendszer egy olyan pénzügyi­ informatikai rendszer; amiből mi csak az informatikai részét használjuk. Cél­ ja, hogy megkönnyítse az admi­ nisztrációs feladatokat, ill. követhetővé és naprakésszé tegye ismereteinket. Saj­ nos ez nem mindig sikerül. Ezért kér­ lek, figyeljetek oda minden egyes törté­ nésre, mert a saját ügyeiteket a leg­ jobban csak Ti tudjátok figyelemmel követni. A felvehető tantárgyak mintatantervbe vannak foglalva. A mintatanterv egy iránymutatás, ami 5 évre, azaz 10 félév­ re szól. Lehetőség van a képzési idő csökkentésére és fordítva, annak növe­ lésére is, ha a tárgyaitokat eltérő ütem­ ben veszitek fel. Ezt azonban nem javas­ lom Nektek, mert a tapasztalat azt mu­ tatja, hogy ez egyet jelent a jegyeid rom­ lásával. Szépek az egyetemi évek - sem­ mit sem kell siettetni. Ti már kredites rendszerben tanultok, ami azt jelenti, hogy a teljesített tárgyak után kredit pontokat kaptok. Ezek fel­ tételei a diploma megszerzésének, to­ vábbá alapjai sok egyéb rendelkezésnek, ezért ügyeljetek arra, hogy meglegyen a 30 kredit pontotok az első két félévben! Ha ugyanis nincs meg, az okot ad az elbocsátásra! A tanulmányaitokra vonatkozó rendelkezéseket a kari Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban (TVSZ) találjátok meg. Figyeljetek arra, hogy a hagyomá­ nyos képzésben tanuló hallgatókra vonatkozó TVSZ Rátok nem hatályos! A TVSZ nyomatatott formában az ún. zöld könyvben, illetőleg digitalizált formában a kar hivatalos honlapján a www.jak.ppke.hu/hir/index.html oldalon található meg. A TVSZ rendel­ kezései a szemeszter alatt, a jövőre vonatkozóan módosulhatnak, ill. Ta­ nulmányi Hirdetmények jelenhetnek meg. E módosításokat, kiegészítéseket megtalálod a Dékán-helyettesi Titkár­ ság melletti hirdetőtáblán, ill. a Kar honlapján: www.jak.ppke.hu. Ösztöndíjra, támogatásra CSAK az államilag finanszírozott, nappali tago­ zatos hallgatók jogosultak (51/2002. Korm. rendelet). Az első félévben lakhatási támogatás vehető igénybe első évfolyamon. Második félévtől ösztön­ díjat és egyéb támogatást is kaphattok. Tudnotok kell, hogy a Hallgatói Ön­ kormányzat elsődleges feladata a hallga­ tói érdekvédelem, továbbá a hallgatói képviselet biztosítása a kari és egyetemi bizottságokban és testületekben, a hallgatóknak adható támogatások elbí­ rálása, rendezvények szervezése és külkapcsolatok biztosítása más felsőok­ tatási hallgatói szervezetekkel. A Gólyatábor sok mindenre jó, de arra nem, hogy mindent megismerjetek, ezért kérlek, figyelmesen olvassátok el a TVSZ rendelkezéseit. Ha bármi tanul­ mányi problémátok van, több helyre is fordulhattok. Ne tévesszétek össze az űrlapokat! Ha bármi problémátok van, fordul­ jatok hozzám bizalommal a Hallgatói Önkormányzat irodájában, a 26-os épület mögötti nyári lakban. Figyelmetekbe ajánlom még a www.pazmanyonline.hu oldalt! Remélem sikerült valamennyit segítenem... Ijöktoberfeöt korsó sör: 200.- Ft sült kolbász, sörsátor szervezi: HŐK 15. �Tanulmányi Bizottság bemutatása Tisztelt Hallgatók! A Tanulmányi Bizottság a Kari Tanács által választott négytagú testület, amely­ nek tagjai közül kettő oktató, kettő pe­ dig hallgató. A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó tanulmányi ügyek a követke­ zők: •egyéni tanulmányi és vizsgarend/kedvezményes tanrend •évhalasztás/passzív félév •halasztott beiratkozás/halasztott tárgyfelvétel •áthallgatás •tantárgyfelmentéssel kapcsolatos panasz Néhány fontosabb szabály, amely a kérelmek benyújtásánál fontos lehet: •Kérjük a kérelmi formanyomtat­ ványban foglaltakat alaposan elolvasni és értelemszerűen kitölteni. •A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1-től a tanulmányi ké­ relmek elbírálásáról szóló hatá­ rozatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki, amelyért 500 forint különélj árási díjat kell fizetni. A kérelmeket a Tanul­ mányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a külön eljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték (12/2004. (XII.3.) tanulmányi hirdetmény) •A kérelmet benyújtott hallgatónak minden esetben a leckekönyvét le kell adnia a Dékáni Hivatal­ ban, anélkül a Bizottság érdemben nem dönt. •Minden tényt, hivatkozást a lecke­ könyvben szereplő adatok kivéte­ lével igazolni kell, kivéve azo­ kat, amelyek a dolgok természeté­ ből fakadóan nem igazolhatók. •Egyéni tanulmányi- és vizsgarend irán­ ti kérelmet benyújtó hallgatók ké­ relmét a Tanulmányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha a tárgyi félévre már érvényesen beirat- 16. •kozott. Egyéni tanulmányi és vizs­ garend iránti kérelem benyúj­ tásánál a hallgatónak pontosan meg kell jelölnie, hogy egyéni ta­ nulmányi és vizsgarend címén mi­ lyen kedvezményeket kér; a tantárgyi terve vonatkozásában pedig nyilatkoznia kell, hogy vagy nem kíván eltérni az adott év­ folyam adott félévére vonatkozó tantárgyi tervtől, vagy pedig a sza­ bályoknak megfelelően maga kívánja összeállítani a tantárgyi tervet. Ez utóbbi esetben pontosan fel kell tüntetnie a tantárgyi üteme­ zést, e nélkül a Tanulmányi Bizott­ ság kérelmét automatikusan eluta­ sítja. •Azon hallgatók, akik külföldi tanulmányaik miatt kaptak egyéni tanulmányi- és vizsgarendet, a kül­ földi tartózkodást meghaladó egy félévnyi tartalommal hosszabb időre, azok hazatérve itthon ezen a jogcímen nem kapnak lehetőséget a gyakorlatok, szemináriumok lá­ togatása alóli felmentésre. •Évismédésre kötelezett hallgató, ha különös méltánylást érdemlő ok­ ból egyéni tanrendet kap, tantárgyi tervében nem vehet fel tárgyakat a következő félévekről. •Új szabályozás a külföldi tanulmányo­ kat folytató hallgatók egyéni tanul­ mányi- és vizsgarendjéről szóló rendelkezésekben: az egyéni tanulmányi rend iránti kérelem­ ben jelezni kell, hogy a hallgató kéri-e valamely gyakorlat vagy kö­ telezően választott tárgy osztály­ zatának a hozzá tartozó kötelező tárgyból történő átszámítását, amelyet a félév végén a Dékáni Hi­ vatal fog elvégezni. (1/2005. (1.13.) tanulmányi hirdetmény) •Egyéni tanulmányi- és vizsgarendet a tárgyi félévben már módosítani nem lehet. •Amennyiben a hallgató a szorgalmi időszakban kap vizsgázási lehető­ sséget, akkor is a NEPTUN rend­ szeren keresztül köteles a vizsgára jelentkezni, olyan vizsganapra, amelyet a tanszékkel előzetesen egyeztetett. Amennyiben a tanszék meghatározza, hogy utóvizsga-idő­ szakban csak utóvizsgás hallgatók vizsgázhatnak, annyiban ez érte­ lemszerűen vonatkozik az egyéni tanrendet kapott hallgatókra is. •A Tanulmányi Bizottság határozatait postán, ajánlott levélben kézbesíti; a Titkárság tájékoztatást az elbírá­ lás alatt álló kérelmekről nem ad, az elbírált kérelmekről pedig kizá­ rólag fogadóórában ad. •Évhalasztás iránti kérelmet csak annak a hallgatónak kell be­ nyújtania, aki korábban már négy, vagy annál több félévet halasztott. Az évhalasztást kérő hallgatók stá­ tuszuk pontos tisztázása érdeké­ ben kétség esetén feltétlenül érdek­ lődjenek illetékes előadójuknál. (10/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 2. pontja) A kreditrendszerben tanuló hallga­ tónak a passzív félévet a tárgy­ felvételi időszak végéig a Dékáni Hivatalban be kell jelentenie. Ez tartalmilag megegyezik a hagyo­ mányos rendszer évhalasztásával. (10/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 6. pontja) •Beiratkozott hallgatók esetében évhalasztást, illetve a félév utó­ lagos passzívvá nyilvánítását legkésőbb az adott félév szorgal­ mi időszakának végéig lehet kérni. (TVSz 8.$ (2) bekezdés.) • A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó kérelmek benyújtási határideje: - halasztott beiratkozás iránti kérelem esetén: 2005. október 7. (péntek); - minden más kérelem esetén: 2005. szeptember 10. (péntek). A benyújtási határidők zárosak, felmentés ez alól nem adható! [Lásd 7/2005. (VILI.) sz. tanulmányi hirdetmény.] Bp. 2005. augusztus 8. �Mi is az a jogelmélet? - tantárgyismertető (dawe) Amikor az elsős emberfia először la­ pozgatja a beiratkozásnál kapott zöld könyvet - szemébe ötlik a következő tantárgy: jogelmélet. Hát ez meg mi le­ het? teheti föl a kérdést. A Jogelmélet (így, nagy kezdőbetűvel) egy 2 féléves tantárgy, amit a Jog­ bölcseleti Tanszék oktat, és szigorlattal zárul. Először a második félévben kerül majd elő, azok számára, akik sikerrel teljesítették a Bevezetés a jogfogal­ makba c. tárgy - nem éppen csekély követelményeit. Azután egy év szünet után ismét Jogelmélet, immár a kurzus második fele, az egyetemi tanulmányok 5. félévében. Lássuk tehát, mit érdemes tudni ajogelmélet 1-ről! Néhány gyakorlati tudnivaló a tárgy­ ról. 3 kreditet ér, ez a második félév kredit-zuhatagában nem mondható rendkívülinek, hiszen a három szigor­ lati tárgy mindegyike többet ér, de ha hozzáveszzük, hogy tavaly óta már gyakorlat is tartozik hozzá, ami plusz 1 kredit, akkor semmiképpen sem lebe­ csülendő a dolog, sőt! A gyakorlat ter­ mészetesen itt is arra szolgál, hogy az előadáson leadott anyagot, kisebb cso­ portokban, ismét megtárgyalják - az ok­ tató és hallgatók közösen. A tantárgyjegyző Dr. Varga Csaba pro­ fesszor. Az előadások csütörtök délutá­ nonként vannak. Ezeken általában nem tolonganak túl sokan, többnyire csak azok vesznek rajta részt, akiket a tan­ tárgy valóban érdekel. Amikor én hall­ gattam e stúdiumot, még nem létezett Jogelmélet gyakorlat, így aztán a több­ ség pusztán a vizsgaidőszakban próbált ismereteket szerezni ami pedig nem mindig sikerült. Ezért nagyon hasznos a gyakorlat, hiszen itt az ember megis­ merkedhet ezzel az egyszerűnek csöppet sem nevezhető tárggyal. A tan­ anyag gerincét Varga Csaba professzor: A jogi gondolkodás paradigmái c. könyve alkotja - néhány egyéb szöveggel kiegészítve. A könyv mindenképpen ne­ héz, főleg elsőévesek számára, hisz a gondolkodás, a jogi gondolkodás misz­ tériumára próbál ablakot nyitni. Min­ denképpen érdemes elolvasni; inkább többször, mert ha az ember megérti, a tananyag máris könnyebb. Sajnos a legtöbben nem veszik a fáradtságot, és inkább csak a kidolgozott tételekkel próbálkoznak, helytelenül. Az előadásokon a Professzor Úr a tan­ könyv anyagában halad, abból szemez­ get. Átvesz részeket, és megvilágítja azok lényegét. Teszi ezt megszokott, sa­ játos rajzaival - és stílusában, ami sze­ rintem (az egész jogelmélettel együtt) inkább felsőbb évesek számára érthető. De kialakít egy hozzáállást, (jogi) gon­ dolkodást, szemléletet, ami az összes többi tárgynál használható később valamilyen módon. Gyorsan hozzá­ tenném, az életben sem éri nagy hát­ rány azt az embert, aki nem csak reagál, de némi gondolkodásra is képes. A tárgy a jogról alkotott fogalmak külön­ böző alapállásait, táborait mutatja be. Mit gondol a kontinentális Európa em­ bere a jogról? Mit egy angol? Egy kínai? És hogy kapcsolódik ehhez Einstein, Euklidész vagy Leibniz? A gondolkodás módszertanait és paradigmáit tanul­ mányozva mi is előrébb haladunk eb­ ben a nemes művészetben. És ha az em­ ber megtanul gondolkodni (és e tárgy éppen erre próbál ösztönözni), az egye­ tem elvégzése nem is tűnik oly nehéz fe­ ladatnak. És gondolkodás nélkül? Ma­ rad a magolás... ATUTORokról dióhéjban Radich Orsolya Egyetemünkön a TUTOR mozgalom Bittsánszky Géza tanár úr védnöksége alatt a Vad Fügefával karöltve kezdte meg működését. Munkánk célja, hogy az elsőévesek számára megkönnyítsük az egyetemi élet megkezdését, átadjuk tapasztalatainkat; nőmén est ómen - a TUTOR szó a római jogban gyámot jelent. Szervezett formában 2004 tavasza óta működünk - átlagban 30 fővel. Tavaly a gólyatábort előkészítendő csapatépí­ tésen (Eger) Keller Kata és Király Éva Mária vezetésével váltunk igazi kis közösséggé. Az első akadályt (egri gólyatábor, 2004. aug. 27-30.) szerény­ telenség nélkül mondhatom, sikeresen vettük. Év közben sem tétlenkedünk, hiszen koncertek, színház és kiállítások látogatása mellett első évvégéig fogjuk gólyáink kezét. Bármilyen kérdéssel fordulhatnak hozzánk, ezen kívül az ötleteket és javaslatokat is szívesen fogadjuk. Idén tavasszal szükségét éreztük csapa­ tunk bővítésének, ezért márciusban fel­ vételit tartottunk; ezúttal két összerázómunkahétvégénk volt (Királyrét és Balatonszepezd - fényképek a honla­ punkon: www.tutorok.hu). Kis közösségünk vezetését illetően 2005-től Scharle Zsuzsanna és jóma­ gam vettük át a végzős lányoktól a stafé­ tabotot. 17. �Információk A kari Kápolna miserendje: Nap: Időpont: Kedd: reggel fél nyolc (730) Szerda: reggel fél nyolc (730) Csütörtök: reggel fél nyolc (730) Celebrál: Kuminetz Géza Szuromi Szabolcs Anzelm Philip Crossey A kari Könyvár és kari Könyvtári Informatikai Labor nyitva tartása: hétfő - csütörtök: péntek: olvasóterem: Informatikai Labor: 9°°és 1800 között 9°°és 16M között 9°°és 18°° között Dr. Bandi Gyula Dékán Úrral és Dobos Tibor László HŐK elnök úrral egyeztetve a levelező tagozatos hallgatók érdekében - próbaképpen - szeptember 24-én és október 1-én (szombati napokon is) nyitva tartunk 9°° és 1300 között. Informatikai Labor nyitva tartása: hétfő - csütörtök 800 és 1600 között; péntek 8°° és 1330 között. Az informatikai órák az informatikai gyakorlóban lesznek (106-os gyakorló); zárva CSAK alkalomszerűen lesz! Cultura Facultatis honlapja (Lippay György Kör): jobbulas.privatplace.com/lippay/ Karunkon működik kamarazenekar - érdeklődni lehet a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mailcímen! A VAD FÜGEFA... •egyetemünk ökumenikus elhivatottságú, katolikus KÖZÖSSÉGe. (vagyis vannak köztünk pápisták, kálomisták, trappisták... fő a változatosság ); •egy olyan közösség, amit az ima, a zene, az ének, a nevetés és legfőképp a SZERETET tart össze; ■egy olyan nyitott, jó kis TÁRSASÁG, ahol otthon erezheted magad. LEGYÉL TE IS VAD FÜGE! VADULÁS SZERDA ESTÉNKÉNT A TANÁRI KLUBBAN! 18. A Dékáni Hivatal tájékoztatja a hallgatókat: 2005. június 1-től a Dékáni Hiva­ tal belső irodáiban (fszt. 045) az ügyfélfogadás (a hivatalvezetői fél­ fogadást kivéve) e diákhívó rend­ szer segítségével - CSAK sorszám­ mal történhet. A rendszer haszná­ lata nagyon egyszerű; a használati útmutatót megtalálhatják a Dékáni Hivatal hirdető tábláján és a Honlapon.Az ügyfélfogadás 2005. június 1-tŐl a nappali és levele­ ző tagozat részére hétfőn és szerdán 9°°-1200-ig és kedden és csütörtökön 1300-1500-ig tart. (Az ügyfélfogadási időn kívül a Dé­ káni Hivatal ajtaja zárva lesz. Ha­ laszthatatlan ügy esetén, kérjük, te­ lefonon keressék meg előadójukat.) Különél járási dij: A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1-től a tanulmányi kérelmek elbírálásáról szóló határozatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki - amelyért 500 forint különeljárási díjat kell fizetni. A kérelmeket az illetékes szerv csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a különeljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték. Dr. Szabó István sk. általános dékán-helyettes fügének lenni... •OROM, mert egységben lehetsz Istennel és a testvéreiddel. •JÓ, mert erőt ad és színt visz a szürkeségbe. •EGESZSEGES, mert gyakran járunk kirándulni vad regényes hegyeinkbe. •mindenképp MEGÉRI, mert szerda esténként velünk vacsizhatsz. SZERETETTEL VáRUNK MINDENKIT... •szombat este itt a TÁBORBAN egy kis ismerkedésre! •aki hisz és szeretné MEGÉLNI a hitét! •aki keresi és meg is akarja TALÁLNI Istent! •aki még sosem volt közösségben, de él benne a KALANDVÁGY és eljönne! •aki mer a MELYRE evezni! �ig3 nyitva 22-ig asztasLIehetóseggekJÜQE ^ Szentkirályi u. 26. Pázmány Péter Katlikus Egyetem Jogi Karának épületében �a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szentkirályi utcai Dísztermében Ez komoly? Zene és irodalom? Zeneirodalom! Zenés beszélgetések melyekből megtudhatjuk van-e kölcsönhatás a zene és irodalom között? • íTlotiválnak-e a nagy szerelmek? • mi a közös a nagy írókban és a nagy zeneszerzőkben? • Hogyan mutatták be az érzéseket és hangulatokat az elmúlt kétszáz év szalonjaiban? fi rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész fi zenei hangulatokat bemutatják a SZOFI Egyetemi Színjátszókor tagjai Az első félév estjeinek kezdési időpontjai: í005. október 1Q„ szerda este 1830 3005. november Q., szerda este 1830 3005. november 33., szerda este 1830 fi szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JÁK díszterem [1083 Bp. Szentkirályi u. 38-30.] Szervező: Hallgatói Önkormányzat. A szalonba a belépés díjtalan. Információ: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu,www.zeneszalon.hu info@pazmanyonline.hu partnerünk: � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 4. szám 2005. október Abstract A summary of the resource. Tartalom IMPRESSZUM PÁZMÁNY ALAPÍTVÁNY VATIKÁNI FŐÜGYÉSZ OKTÓBERI PROGRAMOK DOROGI ZSOLT GONDOLATOK OTDK NYÁRI ÉLMÉNYEINK eCÉGBÍRÓSÁG SZESZ A NEMZET SZÍNHÁZA EFOTT 2005 AZ ESKÜ GÓLYAKÖSZÖNTŐ ÉN IS VOLTAM GÓLYA! GÓLYÁKNAK TANULMÁNYI BIZOTTSÁG MI IS AZ A JOGELMÉLET? TUTOR INFORMÁCIÓK A VAD FÜGEFA Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. október Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (472kb+2510kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_4_200510 Relation A related resource T00070 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_4_200510 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/ae87ed90a131b8653bb331ecc708b5d8.jpg 17a1bba3c6e9b4ababc4ec00437806f8 https://omeka.ppke.hu/files/original/7fc7e4e228546a5f0c4d93adf296e156.pdf b92dcde2fa27534304811f5209366b3b PDF Text Text c i J A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM Hittudományi Kara ALTAL SZERVEZETT Gál Ferenc emlékkonferenciára Budapest, 2008. május 16. Központi Papnevelő Intézet díszterme (Budapest V, Papnövelde u. 5-7.) A GÁL FERENC EMLÉKKONFERENCIA PROGRAMJA 9.30 9.40 MEGNYITÓ • Fodor György rektor A' ELŐADÁSOK • Kiss-Rigó László: Gó/ Ferenc életműve: a pap és a teológus • Rózsa Huba: Gál Ferenc és a Szentírás 10.45 11.00 SZÜNET ELŐADÁS // • Bertram Stubenrauch: A Szentháromságról szóló teológiai beszéd megújításának nehézsége és szükségessége 11.45 12.15 13.30 HOZZÁSZÓLÁSOK EBÉD ELŐADÁSOK • Bolberitz Pál:/l„Spe salvi" pápai enciklika és Gál Ferenc eszkatológiájának összevetése • Puskás Attila:/! Szenf/é/efcrdZ szóló tanítás Gál Ferencnél és a mai teológiában 14.30 14.50 15.45 HOZZÁSZÓLÁSOK ZÁRSZÓ BUSSZAL INDULÁS ff * Erdő Péter bíboros, prímás, érsek SZEGEDRE f’-í/i. Y 'ti- Kérjük a részvételi szándék visszajelzését 2008.05.09-ig e-mailen a marta@htk.ppke.hu címre vagy a 06-1-518-1597 telefonszámra. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Gál Ferenc emlékkonferencia - Meghívó a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara által szervezett Gál Ferenc emlékkonferenciára Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Gál Ferenc emlékkonferencia Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Meghívó a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara által szervezett Gál Ferenc emlékkonferenciára Description An account of the resource A Gál Ferenc emlékkonferencia programja: 9.30 Megnyitó - Fodor György rektor 9.40 Előadások - Kiss-Rigó László: Gál Ferenc életműve: a pap és a teológus - Rózsa Huba: Gál Ferenc és a Szentírás 10.45 Szünet 11.00 Előadás - Bertram Stubenrauch: A Szentháromságról szóló teológiai beszéd megújításának nehézsége és szükségessége 11.45 Hozzászólások 12.15 Ebéd 13.30 Előadások - Bolberitz Pál: A "Spe salvi" pápai enciklika és Gál Ferenc eszkatológiájának összevetése - Puskás Attila: A Szentlélekről szóló tanítás Gál Ferencnél és a mai teológiában 14.30 Hozzászólások 14.50 Zárszó - Erdő Péter bíboros, prímás, érsek Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HTK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE; Fodor György; Kiss-Rigó László; Rózsa Huba; Bertram Stubenrauch; Bolberitz Pál; Puskás Attila; Erdő Péter Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. május 16. PPKE HTK Központi Papnevelő Intézet díszterme (Budapest V., Papnövelde u. 5-7.) Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 297x420 mm (A3) Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_gal_ferenc_emlekkonferencia_20080516 Relation A related resource Központi irattár 009 009/sz/6 Extent The size or duration of the resource. 1 pp Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE-JÁK; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_gal_ferenc_emlekkonferencia_20080516 Bertram Stubenrauch Bolberitz Pál Erdő Péter Fodor György Gál Ferenc Kiss-Rigó László Központi Papnevelő Intézet Puskás Attila Rózsa Huba https://omeka.ppke.hu/files/original/831b4e733025bb3f1366e83fa4a2f919.jpg 30ef26b58a151be442586824802f93ad https://omeka.ppke.hu/files/original/114571a680b2c518e58d1f8e1f830f65.pdf 9b9921dfcd310cd9b8d4f16042d37119 PDF Text Text PP zrMv PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR 1053 Budapest, Veres Pálné u. 24. Telefon: (1)318-1597 Fax: (1) 318-4124 Honlap: www.htk.ppke.hu Dékáni Hivatal: Farkas Balázsné email: ppke_htk@htk.ppke.hu �A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁ­ NYI KARÁN három szakon alapképzés, egy szakon kiegészítő alap­ képzés is folyik. Az alapképzést nyújtó mindhárom szakon, illetve a doktori kurzuson ugyanaz a 12 tanszék látja el az oktatást. A TEOLÓGUS szak célkitűzése hármas: a teológia tudományos ku­ tatása, s ezzel a magyar nyelvű teológia előmozdítása és irodalmának gazdagítása; a hallgatók tudományos felkészítése doktori fokozat megszerzésére; s végül a hallgatók (papnövendékek és világiak) ma­ gas szintű képzése, hogy a katolikus tanítás alapos ismeretében felké­ szülten vegyenek részt az Egyház evangelizációs tevékenységében. A KÖZÉPISKOLAI ÉS AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI HITTANÁR szak célja olyan hittanárok képzése, akik teológiailag jól felkészültek, és a katolikus tanítást az Egyház hitéhez és tanításához hűségesen, ugyanakkor korszerűen képviselik a magyar fiatalság előtt. A TEOLÓGUS ÉS KÖZÉPISKOLAI HITTANÁR szak a nappali ta­ gozaton (10 félév tanulmányi idő), az általános iskolai hittanár szak a levelező tagozaton (8 félév tanulmányi idő) működik. A középiskolai hittanár szak kiegészítő alapképzés (4-6 félév tanulmányi idő) formá­ jában is elvégezhető azoknak, akik már nappali tagozaton szereztek főiskolai hittanári diplomát. EMBER-, ERKÖLCS- ÉS VALLÁSISMERET SZAKIRÁNYÚ TO­ VÁBBKÉPZÉST indít a Kar a 2004/05-ös tanévtől kezdődően vala­ mely pedagógus, hittanár vagy teológus diplomával rendelkezők szá­ mára. A képzés ideje: 4 félév. �A KAR LEGFONTOSABB KUTATÁSI TERÜLETEI: dogmatika, biblikum, keresztény bölcselet, erkölcsteológia, egyháztörténelem és a patrologia egyes részterületei. A Kar kitüntetetten építi be kutatási tevékenységébe a doktori képzést. Az Egyház hagyománya szerint a teológiai bakkalaureátus után a doktori fokozatot megelőzi egy köz­ benső fokozat, a licenciátus. A doktori fokozatot három specializálódási területen lehet megszerezni: Isten és az O megismerése; Krisztológia; az Egyház misztériuma és élete. A doktori program ka­ tolikus hittudományi doktorátussal zárul, ami államilag elismert PhD. ELHELYEZKEDÉSI LEHETŐSÉG: teológiai tudományos kutatás­ ban, a katolikus általános- és középiskolai hitoktatásban, a plébániai hitoktatásban, lelkipásztori kisegítőként, a katolikus sajtó, rádió és te­ levízió munkatársaként. FELVÉTELIVEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK: jelentkezni a Kar nappali, illetve levelező tagozatának Tanulmányi Osztályán le­ het, kizárólag a Kar jelentkezési lapjának kitöltésével. Életkori felté­ tel: nappali tagozaton 35, levelező tagozaton 60 év alatti életkor. A felvételi hittan tárgyból írásbeli és szóbeli vizsgából áll. A hittanár szakos kiegészítő képzésre a nappali tagozaton katolikus hittudomá­ nyi főiskolát végzettek jelentkezhetnek. 1053 Budapest, Veres Pálné u. 24. Telefon: (1)318-1597 Fax: (1) 318-4124 Honlap: www.htk.ppke.hu Dékáni Hivatal: Farkas Balázsné email: ppke_htk@htk.ppke.hu �KÁNONJOGI POSZTGRADUÁLIS INTÉZET Az Intézetben háromfokozatú képzés folyik: KÁNONJOGI BAKKALAUREÁTUS (EGYETEMI DIPLOMA) Akik főiskolai szintű teológia végzettséggel jelentkeznek intézetünk­ be, 2 év elvégzése után (mely kiegészítő alapképzésként, első egyete­ mi diploma megszerzése esetén államilag finanszírozott), államilag is elismert egyetemi szintű diplomát szerezhetnek. KÁNONJOGI LICENCIÁTUSI FOKOZAT Megszerzéséhez az előképzettség függvényében további, legalább 1 év elvégzése szükséges, amely már része a PhD-képzésnek. KÁNONJOGI DOKTORÁTUS (PhD) A doktori képzésbe egyetemi szintű teológiai, kánonjogi (bakkalaureátusi), illetve jogi diplomával lehet jelentkezni. A Kánonjogi Posztgraduális Intézet fő feladata az egyházjogászkép­ zés. Az oktatás nappali tagozatos, hétfői és keddi napokon zajlik, mellette a lelkipásztori szolgálat is ellátható. 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30. Telefon: (1)429-7217 Fax: (1)429-7218 e-mail: folia@jak.ppke.hu honlap: www.kjpi.ppke.hu � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource HTK (Hittudományi Kar) Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Hittudományi Kar - általános tudnivalók Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Hittudományi Kar - általános tudnivalók Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Hittudományi Kar - általános tudnivalók Description An account of the resource A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KARÁN három szakon alapképzés, egy szakon kiegészítő alapképzés is folyik. Az alapképzést nyújtó mindhárom szakon, illetve a doktori kurzuson ugyanaz a 12 tanszék látja el az oktatást. A TEOLÓGUS szak célkitűzése hármas: a teológia tudományos kutatása, s ezzel a magyar nyelvű teológia előmozdítása és irodalmának gazdagítása; a hallgatók tudományos felkészítése doktori fokozat megszerzésére; s végül a hallgatók (papnövendékek és világiak) magas szintű képzése, hogy a katolikus tanítás alapos ismeretében felkészülten vegyenek részt az Egyház evangelizációs tevékenységében. A KÖZÉPISKOLAI ÉS AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI HITTANÁR szak célja olyan hittanárok képzése, akik teológiailag jól felkészültek, és a katolikus tanítást az Egyház hitéhez és tanításához hűségesen, ugyanakkor korszerűen képviselik a magyar fiatalság előtt. A TEOLÓGUS ÉS KÖZÉPISKOLAI HITTANÁR szak a nappali tagozaton (10 félév tanulmányi idő), az általános iskolai hittanár szak a levelező tagozaton (8 félév tanulmányi idő) működik. A középiskolai hittanár szak kiegészítő alapképzés (4-6 félév tanulmányi idő) formájában is elvégezhető azoknak, akik már nappali tagozaton szereztek főiskolai hittanári diplomát. EMBER-, ERKÖLCS- ÉS VALLÁSISMERET SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉST indít a Kar a 2004/05-ös tanévtől kezdődően valamely pedagógus, hittanár vagy teológus diplomával rendelkezők számára. A képzés ideje: 4 félév. A KAR LEGFONTOSABB KUTATÁSI TERÜLETEI: dogmatika, biblikum, keresztény bölcselet, erkölcsteológia, egyháztörténelem és a patrologia egyes részterületei. A Kar kitüntetetten építi be kutatási tevékenységébe a doktori képzést. Az Egyház hagyománya szerint a teológiai bakkalaureátus után a doktori fokozatot megelőzi egy közbenső fokozat, a licenciátus. A doktori fokozatot három specializálódási területen lehet megszerezni: Isten és az Ő megismerése; Krisztológia; az Egyház misztériuma és élete. A doktori program katolikus hittudományi doktorátussal zárul, ami államilag elismert PhD. ELHELYEZKEDÉSI LEHETŐSÉG: teológiai tudományos kutatásban, a katolikus általános- és középiskolai hitoktatásban, a plébániai hitoktatásban, lelkipásztori kisegítőként, a katolikus sajtó, rádió és televízió munkatársaként. FELVÉTELIVEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK: jelentkezni a Kar nappali, illetve levelező tagozatának Tanulmányi Osztályán lehet, kizárólag a Kar jelentkezési lapjának kitöltésével. Életkori feltétel: nappali tagozaton 35, levelező tagozaton 60 év alatti életkor. A felvételi hittan tárgyból írásbeli és szóbeli vizsgából áll. A hittanár szakos kiegészítő képzésre a nappali tagozaton katolikus hittudományi főiskolát végzettek jelentkezhetnek. KÁNONJOGI POSZTGRADUÁLIS INTÉZET Az Intézetben háromfokozatú képzés folyik: KÁNONJOGI BAKKALAUREÁTUS (EGYETEMI DIPLOMA) Akik főiskolai szintű teológia végzettséggel jelentkeznek intézetünkbe, 2 év elvégzése után (mely kiegészítő alapképzésként, első egyetemi diploma megszerzése esetén államilag finanszírozott), államilag is elismert egyetemi szintű diplomát szerezhetnek. KÁNONJOGI LICENCIÁTUSI FOKOZAT Megszerzéséhez az előképzettség függvényében további, legalább 1 év elvégzése szükséges, amely már része a PhD-képzésnek. KÁNONJOGI DOKTORÁTUS (PhD) A doktori képzésbe egyetemi szintű teológiai, kánonjogi (bakkalaureátusi), illetve jogi diplomával lehet jelentkezni. A Kánonjogi Posztgraduális Intézet fő feladata az egyházjogászképzés. Az oktatás nappali tagozatos, hétfői és keddi napokon zajlik, mellette a lelkipásztori szolgálat is ellátható. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HTK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Farkas Béláné - dékáni hivatal Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 148 x 210 mm (a5) ; (553 kb + 411 kb) Type The nature or genre of the resource tájékoztató Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_htk_kjpi_tajekoztato Relation A related resource T00107 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország ; Budapest ; Veres Pálné u. 24. Extent The size or duration of the resource. 4 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE ; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_htk_kjpi_tajekoztato Farkas Balázsné https://omeka.ppke.hu/files/original/f6a30d6b8387c22c34a7e3e2d74533d3.jpg e7f507cef1234c0ea2f61d0aa8efc6ac Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2023 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource VI. Magyar Versenyjogi Fórum Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. VI. Hungarian Comeptition Law Forum Description An account of the resource A Versenyjogi Tanszék által szervezett VI. Magyar Versenyjogi Fórum felhívása Subject The topic of the resource Versenyjogi Fórum Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE JÁK PPKE JÁK Versenyjogi Tanszék Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Pázmány Péter Katolikus Egyetem Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023. november 21. PPKE JÁK Szent II. János Pál Pápa terem Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource papír Type The nature or genre of the resource színes Source A related resource from which the described resource is derived JÁK Központi irattár Extent The size or duration of the resource. 420x297 mm Language A language of the resource magyar angol Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE JÁK Versenyjogi Tanszék Rights Information about rights held in and over the resource PPKE JÁK Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context JAK_VI_ magyar_versenyjogi_forum https://omeka.ppke.hu/files/original/f8e564807999f5b4e05f2ccc882a0a70.jpg 8250234c4d2502d7283dd2c0e7d03926 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2023 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource PPKE JÁK nyílt nap Subject The topic of the resource PPKE nyílt nap JÁK Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE JÁK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.november 16. Type The nature or genre of the resource plakát Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource papír Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_nyilt_nap_2023_XI_16 Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE JÁK Source A related resource from which the described resource is derived Központi irattár Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Description An account of the resource PPKE JÁK nyílt nap leirata, időbeosztása, programtervezete 2023.november 16. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Steiger Anita Orsolya, Erdődy János, Bérces Viktor, Szilágyi Pál, Papp János Tamás, Hajas Barnabás, Kovács Krisztián, Ujhelyi Dávid, Varga Ádám, Komáromi László Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 420x297 mm Bérces Viktor Erdődy János Hajas Barnabás Komáromi László Kovács Krisztián Papp János Tamás Steiger Anita Orsolya Szilágyi Pál Ujhelyi Dávid Varga Ádám https://omeka.ppke.hu/files/original/15861f9ddac290f109223dad4da21853.jpg 51ecf6502e13d6649ad2d92ad1997511 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2023 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Geopolitikai változások küszöbén Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ahol a Gondolat születik - Pázmány kerekasztal Description An account of the resource Geopolitikai változások küszöbén, Pázmány kerekasztal beszélgetés 2023. december 6. Subject The topic of the resource Pázmány Kerekasztal Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE JÁK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Salát Gergely; Péri Márton; Schlett András; Érszegi Márk Aurél Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023. december 6. 17.00 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource papír Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived Központi irattár Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország; Budapest Extent The size or duration of the resource. 420x297 mm Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE JÁK Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context JAK_geopolitikai_valtozasok_kuszoben_2023_XII_6 Érszegi Márk Aurél Péri Márton Salát Gergely Schlett András https://omeka.ppke.hu/files/original/8b59d8bc45ce18fde0e2180c41c65773.jpg 30a9fa56b650ce1993bf74946d1c17d0 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2023 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Hallgatói lehetőségek a Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodás területén: Perbeszédverseny és OTDK Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Hallgatói lehetőségek a Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodás területén: Perbeszédverseny és OTDK Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Szászy István TDK Description An account of the resource Dudás Márk; Muraközy Balázs; Kozma Gábor Levente előadása 2023. november 20. 18:00 Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE JÁK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Dudás Márk; Muraközy Balázs; Kozma Gábor Levente Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023. november 20. 18:00 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource papír Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived Központi irattár Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország; Budapest Extent The size or duration of the resource. 420x297 mm Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE JÁK Nemzetközi Magánjogi Tanszék Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context JÁK_hallgatoi_lehetosegek_2023_XI_20 Dudás Márk Kozma Gábor Levente Muraközy Balázs