19 10 284 https://omeka.ppke.hu/files/original/df4133d7fe05414f6ada60debbc1e9d9.jpg 5e1b0ed1a58502328f63906aeb6bce94 https://omeka.ppke.hu/files/original/8d69bfadb18ea897e7ed93e102c20678.pdf 601ec2178381228f3032bea145e8bd65 PDF Text Text PP&EJMztJVjl-OJ2.OO11XO5 A PP1®3'^ l*pj« A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA IV. évfolyam, 10. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. november 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Kérdezz! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (inteijú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) váijuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal A legrosszabb emberi tulajdonságok közé tartozik a közömbösség, az érdektelenség. Aki közömbös a világ felé, nem érdeklődik, nem akar­ ja megismerni az újat, az emberi mivoltát tagadja meg. Hiszen ha az embert nem hajtotta volna a szellem ereje, még ma is mindannyian fenn csücsülnénk a fákon, banánt rágcsálva. Természetesen az érdeklődés magasabb dimenzióiról beszélek, az ugyanis nyilván mindenkit foglalkoztat, hogy: „mennyi itt a sör?, vagy: mit játszott a Fradi?, esetleg: kiderül-e végre a mai részben, ki próbálta megmérgezni don Alvarez de Edmundo y Coronilla mos­ tohafiának eltitkolt szeretőjét, Maria Rosamundát? Ennél tehát azért egy kicsit többről lenne szó. Éppen ezért egy kicsit szomorú látni, hogy éppen nálunk, ajogi egye­ temen (hiszen a jogászok komoly társadalomformáló erővel rendelkez(het)nek!) is gyakran ütközik az ember a közömbösség falaiba. Amikor a hajtóerő már csak és kizárólag a pénz, amikor a kötelező, vizsgára megszerzett tudáson kívül már semmi egyéb nem érdekli az embereket, egyedül az olcsó szórakozás, akkor ott nagy a baj (termé­ szetesen TISZTELET akivételnek). Hiszen így válhat egy társadalom, egy nép, egy világ arctalanná, irányíthatóvá, birkaként vezethetővé. Olyanokká, akik nem tesznek fel kérdéseket, akik nem is várnak válaszokat, akikkel mindent meg le­ het tenni, amíg tele van a hasuk. Éppen ezért kérdezz! Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek Szakkollégiumi híradó — Helyzetjelentés „A Pázmány nem marad el az ELTÉ-től” Interjú Györgyi Kálmán miniszteri biztossal Újra álla a Mária Valéria híd Az elfelejtett Szentkirályi Móric Prof Dr. Békés Imre, személyesen Kocsmatörténelem 1996-2001 Két perc Méltatlanul feledésbe merült mozgalmi dalok Egyensúly? A mi kis sirámaink Az egzotikus nyelvek kora lejárt Dr. Kilényi Géza professzor 13 jó tanácsa az élethez Vedd és olvasd! Magyar vagyok nem turista Lendületben a Pázmány Pódium Erkölcsi revízió Heti Hetes és politika 3 3 4 6 7 8 10 11 11 11 12 14 15 16 17 18 19 19 hon lap : w w m. extra. h w/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata >> A tisztelt hallgatóság figyelmébe!!! A kötelezően választható tárgyak és speciálkollé­ giumok beírására lesz lehetőség ( hogy úgy mondjam kötelező jelleggel) a II., III., IV évfo­ lyam részére 2001. november 5-én 1-től fél né­ gyig az I. előadóban. Az I. és V évfolyam novem­ ber 12-én a fent említett időpontban és helyszí­ nen tehet eleget a kötelezettségeinek. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. Kedves diákok és tanárok! Dr. Varga László, az országgyűlés korelnö­ ke, kereszténydemokrata politikus a Páz­ mány Pódium szervezésében előadást tart a Díszteremben 2001. november 21-én 18 órai kezdettel. Az előadás címe: Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a vi­ lágra és a Szovjetunióra. Az előadás az alábbi kérdésköröket érinti. A magyar for­ radalom és szabadságharc tárgyalása az ENSZ-ben, az Egyesült Államok szerepe, a Nagy Imrét megelőző kormány árulása, el­ bukott-e a forradalom és szabadságharc? Dr. Varga László az Országgyűlés korelnöke, a XX. század meghatározó keresztény­ demokrata politikusa volt. Megélte a kom­ munista hatalomátvételt, a keresztényde­ mokrata párt szétverését. Aktívan részt vett az 1956-os eseményekben, emiatt külföldre kellett menekülnie. Tapasztalatait most a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem hallgatóival is meg kí­ vánja osztani, ezért várunk mindenkit, aki érdeklődik a korszak illetve az ese­ mények iránt. >■ Parlamenti látogatás! Örömmel értesítünk mindenkit, hogy még lehet jelentkezni parla­ menti túrára! Időpontok: november 11. novem­ ber 18. A jelentkezéseteket vátjuk személyesen, csütörtökönként a tanszéken vagy e-mailben: sidon@fremail.hu címre. Köszönettel: Koszto­ lányi Rita és Szász Niké >»• írásbeli vizsgalehetőség! Szociális jog­ ból és Tb. Jogból ki lehet váltani a szóbe­ li vizsgát. 10-15 oldalban kell kidolgozni, és 4-es 5-ös érdemjeggyel nem kell szóbe­ li vizsgát tenni. Leadási határidő novem­ ber 20. További információ a tanszéki hirdetőn illetve a jegyzetboltban. >■ Szentmise az Egyetemen!!! Hétfőtől csütör­ tökig reggel fél nyolctól az egyetemi kápolnában. Hétfőn Németh Attila piarista atya, kedden és szerdán Kuminetz Géza atya, csütörtökön Philippe Crossey atya celebrálja a misét. >■ Kedves vizsgázók! A tanszékek kérik a hallga­ tókat, hogy a halasztott vizsgákra időben érkez­ zenek, vizsgáikat lehetőleg ne tolják tovább, mert nem biztos, hogy később még lesz lehetőség pó­ tolni. Továbbá kérik a hallgatókat, hogy a válasz­ tott speciálkollégiumokat tiszteljék megjelenlétükkel, ellenkező esetben megszűntetik. A faliújságra kitett hirdetések a ti érdekeiteket szolgálják, ezért ne vigyétek magatokkal! Utolsó alkalom!!! Pótvizsga lehetőség egyetemes jogtörténetből. Levelezősöknek UV november 8-án 9 órakor az 1-es gyakor­ lóban. Mindenki időben jelenjen meg! Emlékezzünk 1917. november 7-éré! A négy ifjú Romanova hercegnő (balról: Olga, Tatyjána, Maria és Anasztaszja) 1906 szeptemberében. II. Miklós, az utolsó orosz cár lányait családjukkal együtt a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” után fogták el, majd végezték ki 1918 júliusában a bolsevikok. Szakkollégiumi híradó Helyzetjelentés A Deák Ferenc Államtudományi Szakkol­ légium - bár a tervezethez képest néhány hét késéssel - október közepén megkezdte a működését. Az oktatók készen állnak, csupán az a speciális kurzusokat vezető ta­ nárokkal folyik még az egyeztetés. Mint tudjuk, Egyetemünkön a tantermek tekin­ tetében — közgazdasági nyelven szólva - a kereslet meghaladja a kínálatot, azaz a diák­ ság szempontjából elfogadható időben nincs hely. Ebből a problémából egyértel­ műen következik, hogy amennyiben kur­ zusainkat nem kívánjuk a híres pesti éjsza­ kai élet szerves részévé tenni, úgy a szemi­ náriumok, előadások egy részét az Egyetem épületén kívül kell megtartanunk. E célból az Egyetemről könnyen megközelíthető helyen lakást fogunk bérelni. Az ingatlan a kurzusok megtartásán túl néhány személy részére lakhatási lehetőséget is jelenthet. Ez természetesen csak átmeneti megoldás, ke­ ressük azt az ingatlant, amelyben a Szakkol­ légiumnak végleges otthont ad. Október ötödikével lezárult ajelcntkczés, további érdeklődők sajnos már csak jövő­ re kérhetik felvételüket. Mivel a meghir­ detett 20 helyre több mint háromszoros volt ajelcntkczés, a Szakkollégium felvé­ teli vizsgát fog tartani. A vizsga cgyford ulós szóbeli „beszélgetés” lesz, melynek té­ telsora nincs, ezért előre készülni nem le­ het rá. A vizsgán a felvételi bizottság a je­ lentkező közéleti tájékozottságát, és a köz­ életi kérdésekben történő önálló vélcményalakítási képességét fogja vizsgálni. Remélhetőleg sikerül olyan időpontot ta­ lálni, amely minden felvételiző diáknak megfelel, ez esetben a felvételi bizottság rögtön eredményt fog hirdetni. A felvéte­ li bizottság döntése ellen fellebbezés nincs. (Jövőre, a Szakkollégium teljes in­ tézményesülését követően természetsze­ rűleg lesz. Idén még nincs szakkollégiumi közgyűlés, tehát nincs hová fellebbezni.) Minden kezdet nehéz. Mi azon dolgo­ zunk, hogy a Szakkollégiumnak is olyan ütemben fejlődni, mint ahogyan ez a PPKE-JÁK-nak sikerült. Ez viszont csak úgy képzelhető el, ha a szakkollégisták is teljes szívvel kiveszik a részüket a munká­ ból. Ha nem félnék attól, hogy szerzői jo­ gok megsértése miatt beperelnek azt mondanám „Együtt sikerülni fog”. jANCSÓ GÁBOR harmadik oldal �„A Pázmány nem marad el az ELTÉ-től” Interjú Györgyi Kálmán miniszteri biztossal, volt Legfőbb Ügyésszel — Az egyetem elvégzése után hogyan kezdődött Miniszteri biztos úr pályafutá­ sa? — Nagyon boldog voltam akkor, amikor Kádár Miklós professzor úrtól kaptam egy gyakornoki állást, így bennmaradtam a Büntetőjogi tanszéken. Második helyen az ügyészségre jelentkeztem, de mivel az egye­ temen maradhattam, az számomra tárgyta­ lanná vált. Soha nem gondoltam volna, hogy később — egészen más körülmények között — kerülhetek az ügyészségre. Számomra az egyetem csodálatos hely. A varázsát mind a mai napig megőrizte. Mindig, mintha valamilyen pompázatos bazilikába léptem volna be, annyira megilletődve néztem a Jogi Kar épületének elő­ csarnokában magasodó oszlopokra 1964. május 1-én mentem be először gyakornok­ ként, de diákkörösként már 1960. óta be­ jártam a tanszékre. Az idők folyamán kü­ lönféle jogszabályok előkészítésében mű­ ködtem közre. Az első, amelyről eleven emlékeim vannak, az 1961. évi Btk-nak az 1971. évi novellája volt, amelyet törvény­ erejű rendelet formájában bocsátottak ki, és ennek előkészítésébe engem is bevon­ tak. Ehhez a módosításhoz fűződik a bűn­ tett és a vétség fogalmának újbóli bevezeté­ se, az életfogytig tartó szabadságvesztés új­ bóli bevezetése, rehabilitáció új szabályo­ zása, a közlekedési büntetőjog önállósulá­ sa, és egyéb kérdések. Néhány évre rá elin­ dult a Btk. kodifikációja, az 1978. évi Btkt 1974-ben kezdték előkészíteni és én eb­ ben a kodifikációs bizottságban az Igazság­ ügyi Minisztérium meghívására részt ve­ hettem. A büntetőjog számos kiváló elmé­ leti és gyakorlati tudora kapott itt helyet, és ha most közülük nem emelek ki neveket, akkor ezt azért teszem, mert mindazokét, akiket közülük nagyra tartottam, nem tud­ nám felsorolni, s így a kiemelés alighanem önkényes lenne. Az 1978-as Btk. előkészí­ tése nagyon érdekes munka volt, láthat­ tam, hogy hogyan születik egy törvény az akkori politikai viszonyok között. A tör­ vény-előkészítésnek van egy ideológiai és van egy szakmai •—• kézműves része. Én az utóbbiban vettem részt. negyedik oldal mára már talán megmosolyogtató, de ak­ kortájt mégis szimbolikus jelentőséggel bí­ ró események kötődtek. Én kértem meg például, hogy a jogi kari tanácsteremből a Vlagyimir Iljics Uljanovot ábrázoló fest­ ményt távolítsák el és helyette Lippay érsek képét szíveskedjenek visszatenni, amelyet addig a Magyar Jogtörténeti Tanszéken őriztek meg a tradíciók és a jog iránti tisz­ telettel fertőzött jogtörténészek. Negyven esztendőt követően először küldtek ki a karon olyan körlevelet, amelynek megszó­ lítása a „tanszékvezető elvtárs” helyett „tanszékvezető úr” volt. — Hogyan került ezt követően a legfőbb ügyészi székbe? 1979-től 85-ig dékán- helyettesként dol­ goztam a Jogi Karon. Ezek igen érdekes és mozgalmas évek voltak, a közhangulat nagy változások ígéretével volt terhes. Sok re­ formjavaslat született általában a felsőokta­ tásra, de a jogi oktatásra nézve is. A változá­ sok csak úgy mint 'a meg nem valósult re­ form-törekvések elsősorban az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya ak­ kori vezetőjének, Bihari Mihály tanár úrnak a kezdeményezéseire születtek 1984-ben az akkori oktatásügyi minisz­ tertől, Köpeczi professzor úrtól, felkérést kaptam, hogy az oktatási törvény szerkesz­ tőbizottságának a vezetését vállaljam el és 1985-ben meg is született is egy oktatási törvény, ami a jogi felsőoktatás szempont­ jából talán azért is nevezetes, mert az eh­ hez kapcsolódó törvényerejű rendelet tette lehetővé, hogy az egyetemi oktatók ügyvé­ di praxist folytathassanak. 1989-ben aztán az ELTE Allam-és Jogtudományi Karának a dékánjává választottak, amit én azért tar­ tok nevezetes eseménynek, mert 1948 óta ekkor fordult elő először, hogy nem a párt­ bizottság döntötte el, hogy ki lesz az jogi kar dékánja, hanem a Kari Tanács válasz­ totta meg. Az én hivatali működésemhez — 1990. májusának elején kaptam egy aján­ latot, hogy vállalnám-e a legfőbb ügyészi tisztséget. Ekkor én ötvenegy esztendős voltam, és noha az egyetemi adminisztráci­ óban járatosnak számítottam, a gyakorlati jogalkalmazásban soha nem vettem részt. Soha nem dolgoztam se bíróként, se bűn­ ügyi védőként, se ügyészként, de fel kellett ismernem, hogy akkor éppen ilyen embert kerestek. Egy nap gondolkodási időt kér­ tem, aztán „igen”-t mondtam. — Minek köszönhetően került szóba Mi­ niszteri biztos úr neve? — Erről nem engem kellene kérdeznie. En­ gem egy—általam ismert—személy keresett meg a földszinti dékáni szobában. Nem firtat­ tam, ki küldte, mert gondoltam, ha valaki ilyen ajánlattal érkezik, azt olyan személy bíz­ hatta meg, akinek befolyása lehet arra, hogy kit jelöljenek Csak idén, 2001-ben, néhány hónappal ezelőtt kérdeztem meg az illetőtől, hogy annak idején ki küldte őt. így tudtam meg, hogy Antall József küldötte volt. Július 25-én választott meg az Országgyűlés hat év­ re legfőbb ügyésznek Ekkor leköszöntem a dékáni tisztségről és 26-án már a Markó utca 16-ba mentem dolgozni. Ezt követően negy­ ven nap híján egy évtizeden keresztül én vol­ tam a Köztársaság legfőbb ügyésze. 1996-ban újra megválasztottak, bár már akkor erőteljesen foglalkoztatott a vissza­ vonulás gondolata. Ha körülnéztem a régi­ �óban, a szomszédos országokban minde­ nütt azt láttam, hogy a velem egy időben e tisztségbe került kollégák közül már min­ denki másutt dolgozik. Aztán mégis elhit­ tem, amit mondtak, hogy ezt jól csinálom, és vállaltam az újbóli jelölést. Megválasztásom igen meggyőző több­ séggel történt: több mint kétharmados tá­ mogatással nyertem el ismét a tisztséget. Még egy alkalommal elhatároztam, hogy be kell fejezni a működésemet: ez 1999-ben volt, amikor az Országgyűlés előtt az ügyészség és a legfőbb ügyész munkájáról tartott beszámolómat 96,4 százalékkal fo­ gadták el. Ekkor azt gondoltam, hogy ez a megfelelő időpont a leköszönésre, de kü­ lönböző folyamatban lévő ügyek miatt mégis maradtam. 2000 elején viszont már végképp egyértelmű volt számomra, hogy az a fajta motiváció, amely engem ebben a tisztségben ilyen sokáig megtartott, elillant, s ekkor bejelentettem a lemondásomat, amely az ügyészségi szolgálati törvény sze­ rint egyoldalú nyilatkozat. Senkinek a hoz­ zájárulása nem szükséges ehhez. Még elké­ szítettem az Országgyűlés által megválasz­ tott ún. olaj-bizottság számára az ügyészsé­ gi jelentést, és benyújtottam a legfőbb ügyész beszámolóját az 1999. esztendőben végzett munkáról, majd május 15. napjával távoztam a hivatalomból. — Ezek szerint nem igaz az, hogy a média kuratóriumokkal kapcsolatos jogértelme­ zési vita következményeként mondott le? — A lemondás az én nyilatkozatom volt és nem másé. Én is olvastam különféle feltéte­ lezéseket, — ezek egy részét ízléstelennek tartottam, — amelyekhez azonban én is ala­ pot szolgáltattam azzal, hogy indokolás nél­ kül mondtam le. Az én felfogásom szerint a legfőbb ügyészi tisztséget távol kell tartani a politikai csatározásoktól. A legfőbb ügyész a törvény embere, nem a politikáé. Ehhez a felfogáshoz pedig azt tartottam jobban illőnek, hogy az indokaimat tartsam meg magamnak. — A rendszerváltozást követően mennyiben változott az ügyészség helyzete? — 1989-90-ben nehéz volt a helyzet. Egy­ felől Magyarországon a rendszerváltozással egy páratlan bűnözési hullám járt együtt, másfelől az előző rendszerrel valamilyen módon azonosuló vagy azonosítható szer­ vezetekben ebben az időben rendkívül mély erkölcsi válság volt. Az előző rend­ szer bíróságának, ügyészségének, rendőr­ ségének, ügyvédi kamarai tagságának szembesülnie kellett egy széthulló diktató­ rikus rendszerrel és el kellett képzelnie egy új, független demokratikus, jogállami Ma­ gyarországot. Ehhez nem kevés segítséget jelentett az, hogy a jogászi társadalom jobb tagjaiban elevenen élt a jogeszme iránti tisztelet, az igazság szolgálata iránti elköte­ lezettség, és ez az elmúlt rendszerben sem halványult el. Az nyilvánvaló volt számomra, hogy ha én veszem át az ügyészi szervezet vezetését, akkor az ügyészi testület legitimációját vitán felül állóan biztosítani kell, mert az országra zúduló bűnözési hullámmal egy hatékony bűnüldözési- és igazságszolgáltatási szerve­ zetet kell szembe állítani. E tekintetben Balsai István úr, az évtizedek után első de­ mokratikusan választott kormány igazság­ ügy-minisztere is eltökélt volt. Ehhez egy az országgyűlés által elfogadott tisztújítási tör­ vényre volt szükség mind a bírák, mind az ügyészek tekintetében. 1991 végére mind a bírói, mind az ügyészi testületben végbe­ mentek a tisztújítások, minden ügyészi veze­ tő pályázat útján került a tisztségébe. Komoly gondot jelentett a rendszerváltozás időszaká­ ban az, hogy a kitűnően felkészült, kivált­ képp ajó nyelvismerettel is rendelkező ügyé­ szek közül nem kevesen hagyták el a pályát. A magángazdaság, a magántőke, a nemzetkö­ zi nagyvállalatok szakembereket kerestek, s hamar rájöttek, hogy az ügyész kitűnően képzett, fegyelmezett munkaerő. — Hogyan került a miniszteri biztosi tiszt­ ségbe, és milyen feladatokat lát el? — Az elmúlt esztendő első felében kaptam egy ajánlatot az igazságügy- miniszter asszonytól, amelyet elfogadtam, és 2000. május 16. óta az Igazságügyi Minisztérium­ ban dolgozom. Elsősorban a minisztériumi jogszabályelőkészítő munkában veszek részt, többek között én szervezem annak a bizottságnak a működését, amely az új bün­ tetőtörvénykönyv koncepciójának kialakítá­ sán fáradozik. Ebben a bizottságban bírák, ügyészek, ügyvédek, egyetemi oktatók, belügy- és igaz­ ságügyi-minisztériumi szakértők vesznek részt. Részt vettem a most az Országgyűlés előtt fekvő Btk-módosítási javaslat és a jogi személy büntetőjogi szankcionálásáról szóló javaslat előkészítésében. Az Alkotmányügyi Bizottság előtt én képviseltem a Kormányt e két javaslat vitá­ jánál. De adódnak egyéb igen érdekes fel­ adatok is. Gondoljon az izgatás, az ún. gyű­ lölet-beszéd jogi megítélése körül fellob­ bant vitára. — Nem tart-e attól, hogy a számtalan jogi karon, több tagozaton folyó oktatás túl­ képzéshez vezet? — A válaszom rövid: de igen, félek. — A Karunkon folyó oktatásról mi a véle­ ménye? — Az én véleményem bizonyosan elfogult. Nagy tisztelője vagyok Zlinszky János pro­ fesszor úrnak. Ott voltam az alapításkor, így valóban az első lélegzetvételtől kezdve fi­ gyelemmel kísértem az ő működését. Évről évre örömmel tettem eleget a Pázmány gó­ lyatáborába szóló meghívásainak. Láttam, hogy Zlinszky professzor úr a semmiből hogyan álmodta meg ezt az egyetemet. Tud­ ni kell, hogy katolikus egyetem a háború előtt sem volt Magyarországon, hanem volt egy Királyi Magyar Tudományegyetem, amely az első világháború után vette fel a Pázmány Péter nevet és annak volt egy ró­ mai katolikus hittudományi fakultása. Gondolom, hogy a Pázmány Egyetem első időszakát döntően meghatározta Zlinszky professzor úr személyisége és an­ nak a kisugárzása. Azok a nagynevű oktatók, akik odamentek tanárnak, elsősorban azért mentek oda, mert a volt dékán úr hívta őket. Nagyobb rálátásom a büntetőjogi tan­ szék tevékenységére van és amilyen nagy tisztelettel nyilatkoztam korábban Békés Imre professzor úrról, hasonló tisztelettel meg kell említenem Tóth Mihály, Busch Béla, Sinku Pál tanár urakat. Többször vol­ tam államvizsga- bizottsági elnök a Pázmá­ nyon és soha nem volt olyan benyomásom, hogy az ott megismert vizsgateljesítmények elmaradnának az ELTÉ-n tapasztaltaktól. A Kar mostani dékánját is jól ismerem, nagyrabecsülöm. Radnay dékán úr a Leg­ felsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumá­ nak vezetője volt és tudni kell róla, hogy eredetileg büntetőjogi szakíróként vált is­ mertté, mint ahogy legutóbb is egy szép büntetőjogi dolgozatot tett közzé a Békés professzor úr tiszteletére írt ünnepi kötet­ ben, amelyben meggyőzően mutatta ki, hogy mi a jelentősége a büntetés kiszabásá­ nál a tudatos gondatlanság és a hanyagság megkülönböztetésének. Az általam ugyan­ csak ismert és nagyra becsült Jobbágyi Gá­ bor, Kilényi Géza, Péteri Zoltán és Varga Csaba professzor urak a mai jogi felsőokta­ tásban mind-mind olyan nevek, amelyek önmagukban is jól reprezentálják egy kar oktatási színvonalát. GULYÁS GERGELY ötödik oldal �Újra áll a Mária Valéria híd! „A legszomorúbb látvány ez volt: a betörött gerincű néma hidak a két város között, ahogy feküdtek sorban, mint leölt állatok a bűnben és mocsárban ők, az ártatlanok.” (Illyés Gyula) Október 11-én felavatták az Eszter­ gomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hidat. A Ferenc József és Er­ zsébet királyné legkisebb leányáról elnevezett híd, mely most Magyaror­ szágot és Szlovákiát is összeköti, 57 év után épült újra, a legutolsó helyre­ állított Duna-hídként, amely még a második világháborúban pusztult el, és több mint fél évszázadig virított szégyenfoltként, és egyben az embe­ ri butaság jelképeként. A Dunán ezen a helyen már az Árpád korban is átkelő volt található, melyet II. András egy 1215-ös oklevelében említet­ tek először. Később a törökök építettek egy cölöp- és hajóhidat, melyet Eszter­ gom visszafoglalásakor szétlőttek. 1762 után, majd 1842-ben is épült egy-egy híd a két város között. 1893-ban határozták el, hogy állandó vashidat emelnek, mely igen hamar, két év alatt elkészült. Az ava­ tás 1895. szeptember 28-án történt. Az első világháborút sérülés nélkül vé­ szelte át a híd, de 1919 nyarán a csehek, állítólag véletlenül felrobbantották az egyik ívet. A kárt a harmincas években ja­ vították ki véglegesen. 1944 karácsonyán a visszavonuló német csapatok a főparancs­ nokság parancsára felrobbantották. A második világháborút követően a kom­ munista Magyarország és Csehszlovákia között csak látszólag állt fent a „testvéri viszony”, ezért több, mint négy évtizedig nem épülhetett újjá a Mária Valéria híd. Igaz, mit is várhattunk egy olyan rend­ szertől, mely Esztergomot, a magyar ál­ lam „szülőhelyét” Dózsafalvának akarta hatodik oldal átkeresztelni? A híd két, megmaradt íve és a pillérek mindkét állam közös szé­ gyenbélyegeként árván maradtak. Szívbemarkoló látvány tárult szemünk elé, ha a Bazilika melletti bástyáról tekintettünk le, a Dunára. Ugyanezt érezhették a párká­ nyi polgárok is. A meg nem épült híd el­ választotta egymástól a magyart és a ma­ gyart, de a magyart és a szlovákot is. 1999-re érett csak meg a helyzet arra, hogy a két kormányfő, Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda kormányközi megálla­ podást újon alá az újjáépítésről. A mun­ kálatok 11 hónap alatt elkészültek (a két középső, 102 és 119 méter hosszú hídele­ met a Ganz Acélszerkezet budapesti gyá­ rában gyártották), az ötmilliárdos költsé­ gek felét az Európai Unió, másik felét a két állam biztosította. A két elemet május, illetve július végén helyezték el. Az ünne­ pélyes hídavatásra, egyben a híd műszaki átadására október 11-én került sor. Az ün­ nepségen részt vettek olyanok is, akik még átsétálhattak a régi hídon is, megha­ tódva, és talán egy kicsit hitetlenkedve, hogy végre újra felépült. Az avatás során a párkányi oldalon beszédet mondott a két miniszterelnök, Orbán és Dzurinda, valamint Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa. A híd közepén a ma­ gyar és a szlovák történelmi egyházak kép­ viselői megáldották a hidat, majd a magyar oldalon rövid ünnepséggel zárult az ese­ mény Feltűnő volt, hogy a párkányi olda­ lon elhangzott himnuszok során míg a ma­ gyart többtízezer ember énekelte, addig Dzurinda egyedül maradt a szlovák him­ nusz éneklésével. Mindez nem is csoda, hi­ szen Párkány és a környező települések la­ kói 70%-ban magyar nemzetiségűek. A szlovák állam részéről nem is látszott feltét­ lenül a kicsattanó boldogság, hogy a híd végre megépült. Bár a beszédekből áradt az optimizmus, mely szerint a híd egyfajtajelképe lehet ajavuló magyar-szlovák kapcso­ latoknak, azért nem eszik olyan forrón a kását. Még sok víz lefolyik addig a Dunán, amíg a két ország viszonya teljesen ki­ egyensúlyozott lesz. Ennek talán legfonto­ sabb feltétele a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének megnyugtató rendezése. A híd megépülésétől Párkány és környék lakói is gazdasági fellendülést, a kapcsolatok szoro­ sabbra fűzését remélik. Az újjáépített hídon mindenesetre mindezek már nem múlnak. Ötvenhét év után újra áll a Mária Va­ léria híd, mely összeköt magyart és magyart, és talán magyart és szlová­ kot is... KOLTAY ANDRÁS �Az elfelejtett Szentkirályi Móric A Batthyány-kormány lemondása Annak ellenére, hogy Egyetemünk a Szentkirályi utcában áll, az utca után, 1848 októberében Batthyány névadójáról Szentkirályi Móricról és hihetetlenül gazdag, szerteága­ zó életművéről mind az egyetemi polgár, mind a közvélemény igen tervezte egy második kormány meg­ keveset tud. Ez nem egyedi jelenség, hiszen az elmúlt rendszer törté­ alakítását, melyben Szentkirályinak nelemszemlélete miatt számos olyan személyiség van hazánk törté­ ; szánta az igazságügyi tárcát. Ezt az is netében, akit érdemein felül méltattak, ellenben akad, aki nagyobb ■ indokolta, hogy Szentkirályi a mérsé­ keltebb irányt képviselt, például elle­ odafigyelést érdemelne a történelemkönyvek lapjain. Az Egyetemen nezte a Habsburg-ház trónfosztását. 2001. október 18-án megalakult SZENTKIRÁLYI TÁRSASÁG már a Az egyik legfontosabb törvényjavaslat névválasztásával is azt kívánta jelezni, hogy XIX. század ezen elfele­ kidolgozásában és meghozatalában dett személyisége mindenképpen nagyobb megbecsülést érdemelne, és hogy történelmünkben számos olyan személyiség van még, akinek oroszlánrésze volt, ez az úrbéri viszo­ életművét érdemes lenne behatóbban ismerni, hiszen céljai, tetteinek nyok megszüntetéséről és az ehhez kapcsolódó kármentesítésről szólt. mozgatórugói és hatékonysága máig példaként szolgálhatnak. 1848 végén teljesen visszavonult a nika építésének anyagi alapjait is közélettől. Dr. Szentkirályi Móric 1809-ben szü­ Szentkirályi teremtette meg gyűjtés, letett Pesten régi nemesi családban, A Bach-korszak éveiben nem vál­ a korban megszokott „osztálysorsjá­ mely Nyitra vármegyéből szárma­ lalt közéleti szerepet, ezért az orvos­ ték” szervezése révén. zott, a nemesi címet 1582-ben kap­ tudományok felé fordult, majd ezek Az 1836-40-es reformországgyű ­ ták. Apja Szentkirályi László elismert kitanulása után orvosként dolgozott. jogász volt, a Hétszemélyes Tábla bí- lésen már Pest vármegye egyik kö­ A szegényeket ingyen gyógyította, vete volt, és az alsótábla egyik jegy­ nem fogadott el tőlük tiszteletdíjat. rájaként működött. Szentkirályi a korabeli nemesi if- , zőjeként működött. A városok jog­ 1865-ben Pest városa józsefvárosi or­ jóság nagy részéhez hasonlóan jogi állásának rendezéséről szóló törvény szággyűlési képviselőnek választotta megalkotásában igen komoly szere­ tanulmányokat folytatott Pesten, az meg, a parlamentben Deák-párthoz viszont ritkaságszámba ment, hogy pet játszott. csatlakozott. 1847-ben Kossuth Lajossal együtt végig kitűnő eredménnyel végezte 1868-ban Pest város főpolgármes­ az egyetemet. A diploma elnyerésé­ választották Pest megyei követté, bár terévé választották elsöprő többség­ Szentkirályi a mérsékeltebb refor­ gel, mely hivatalában a főváros egye­ hez szükséges értekezését „A magyar mok híve volt, elsősorban társadalmi sítésének előkészítésében oroszlán­ aszszony jogairól” írta, melyet téren képzelte el azokat és ezért a részt vállalt. Miután lemondott a fő­ nyomtatásban is megjelentettek. közjogi követelésekből is hajlandó polgármesterségről, orvosként dol­ 1829. június 29-én avatták fel jo­ lett volna engedni. gászdoktorrá. Ezután hosszabb kül­ gozott tovább. 1848. március 19-én Pest városa földi tanulmányi útra ment, legin­ 1873. február elsején a külföldi díszpolgárává választotta addig kifej­ kább a német egyetemek szellemisé­ magyarság összefogására megalapí­ tett tevékenysége elismeréséül. ge gyakorolt rá hatást. tották az Országos Magyar Szövetsé­ A forradalom győzelme után Sze­ Hazatérése után vármegyei szol­ get, melynek alapító-elnöke Szentkimere Bertalan belügyminiszter az au­ | rályi Móric lett. Ezen szervezet utógálatba lépett - mivel a családi birto­ tonóm közigazgatású Jászkun kerület ■ dának tekinthető a mai Magyarok kok és a kúria Tápiószentmártonban voltak — Pest-Pilis-Solt-Kiskun — főkapitányává nevezte ki, melynek Világszövetsége. négy választókerülete közül a túrvármegyénél lett főjegyző, majd Szentkirályi Móric 1882. január 7-én keveiben országgyűlési képviselővé is meglehetősen fiatalon alispán. Eköz­ megválasztották. A helyi nemzetőrség hunyt el Budapesten. ben 1838-tól a pesti Nemzeti Szín­ ház igazgatói posztját is betöltötte. Széleskörű érdeklődésére jellemző az is, hogy 1836-ban ő volt az egyik kezdeményezője a pesti óvodák, a „gyermekkertek” megalapításának. A ma róla elnevezett utcában álló kli­ parancsnokaként a nyáron a Bácská­ ban teljesített katonai szolgálatot, majd június 22-én a dandár kormánybizto­ saként, július 24-től pedig Bács, Csanád, Csongrád és Torontál vármegyék kormánybiztosaként működött. Irodalom: Hermann Róbert, a Hadtörté­ neti Intézet igazgatója összeállítása a Szentkirályi Társaság számára VIRÁG ZSOLT hetedik oldal �Profi Dr. Békés Imre, személyesen — Arra kérném a professzor urat, hogy a pályán töltött több évtizedes mun­ kásságágának fontosabb állomásait ossza meg az olvasókkal! — Okleveles jogászként 1953-ban fe­ jeztem be tanulmányaimat az ELTE-n. Ekkor már nem voltak doktorrá avatá­ sok, 1952-ben ugyanis megvonták a jövőre vonatkozóan a doktori címeket a jogi - és orvosi egyetemeket végző személyektől. Pályakezdőként tíz hó­ napig bíróságon dolgoztam fogalma­ zóként, majd elnöki titkári munkakört láttam eL 1954. április 13-tól az ELTE Büntetőjogi Tanszékének kikérésére egyetemi tanársegéd lettem. Azótamind a mai napig- főfoglalkozásban egyetemi oktató vagyok. Kezdetben ta­ nársegéd voltam, a következő évtized­ ben adjunktus, majd docens, s végül professzori minősítést szereztem. 1963-ban ösztöndíjat nyertem a Strasbourgban működő Nemzetközi Összehasonlító Jogi fakultásra. Ezt az egyetemet négy ciklus alatt francia nyelven végeztem el, s a végén záró diplomát szereztem. A történet úgy foly­ tatódik, hogy ugyanebben a városban, 1993-ban az Emberi Jogok Európai Bi­ zottságának a tagjává választott az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. 1993. októ­ ber 22 - tői a szervezet megszűnéséig1999. október 31-ig - voltam tagja, ami azt jelentette, hogy tulajdonképpen első­ fokú bíróként dolgoztam. 2000. decem­ ber 31-ével életkoromra tekintettel főállá­ sú munkaviszonyom az ELTE-n meg­ szűnt, és lettem ott választás útján professor emeritus. Sohasem tudtam a munka és a szórakozás között igazán kü­ lönbséget tenni, mert szórakoztatónak éreztem mindig is az egyetemi munkát, az előadásokat, a gyakorlatokat, és néha a vizsgáztatást is — Ha a professzor úr végigtekint a pályá­ ján, akkor mely sikereire a legbüsz­ kébb? — Miután visszakerültem az ELTE-re tanársegédként, váratlanul belecsöppen­ tem egy olyan szervezkedésbe, melyben nyolcadik oldal fiatal egyetemisták- s már egyetemet végzett személyek- azon törték a fejüket, hogy hogyan lehetne a doktori címet visszaszerezni. Több százan összejöttünk az akkori 9-es tanterembe, és engem ott az Intéző Bizottság elnökévé választottak. Két éves küzdelem után 1956. nyarára si­ került egy olyan törvényerejű rendeletet kicsikarnunk, amely visszaállította a dok­ tori címet. Biztos, hogy ez nem csak raj­ tam múlott, de hát mégiscsak én voltam annak a szervezetnek az élén, amellyel vé­ gül is sikerült megvalósítanunk e célt. 1982-88 között az ELTE-n dékán-helyet­ tes voltam. Akkor néhányunknak eszünk­ be jutott: meg kellene szerezni az egyete­ mi oktatók számára azt a jogosultságot, hogy a tanítás mellett ügyvédi gyakorlatot is folytathassanak. A választás megint csak rám esett, így én lettem ennek a bizott­ ságnak is az elnöke. Amikor először leül­ tünk beszélgetni, a többiek azt kérdezték tőlem, hogy sikerülhet-e ezt véghezvinnünk. Azt válaszoltam, ha egyszer már si­ került egy nagy ügyet megvalósítanunk- a doktori cím visszaszerzését-, akkor ezt a célunkat is el fogjuk tudni érni. 1986-ban született meg az a tör­ vényerejű rendelet, amely lehetővé tette az egyetemi oktatók számára a jogi képviseleti tevékenységet. Ez egy másik igen fontos közéleti állo­ mása volt az életemnek, mind a két eseményt jelentős tevékenységként könyvelem el. Az ELTE-n 1982-től ’96-ig voltam tanszékvezető. Erre az időszakra eső közéleti jellegű szerepvállalá­ som volt, hogy 1989. elején a Bün­ tetőjogi Tanszék könyvtártermében kezdett működni az Ellenzéki Kerekasztal. Ennek házigazdájának kértek föl. Ugyanis semleges helyen akartak találkozni, és olyan személyt akar­ tak közvetítőnek, aki sem az MSZMP-nek, sem pedig az Ellen­ zéki Kerekasztal valamely pártjának nem volt tagja. Továbbá úgy érez­ ték, hogy ez a hely valamiféle vé­ delmet jelent a számukra. Ez az együttműködés ’89 januárjában kezdődött, és valamikor júniusban feje­ ződött be. Ebből az Ellenzéki Kerékasztalból lett a Nemzeti Kerekasztal, amely végül is 1989. október 23-án a köztársasági államformához veze­ tett el. Nem vettem részt a tanácskozáso­ kon, s nem váltam politikussá, de a ma­ gyar történelemnek egy olyan „mellék­ szereplője” lehettem, aki 5-6 hónapig ott­ hont adhatott a megbeszéléseknek, visel­ vén annak a kockázatát is, hogyha az ak­ kor még egypártrendszerű állam politiká­ ja visszafelé fordul — esetleg szovjet nyo­ másra- akkor bajba kerülhetek. Ott is­ mertem meg újból Antall Józsefet - egy­ kori kedves iskolatársamat - aki később az ország miniszterelnöke lett. — Az egyetemi diákság körében gyakran felmerülő probléma, hogy kiváló szak­ tekintélyű oktatók nem tudják igazán élvezetessé tenni az előadásaikat. A vé­ lemények és a látogatottság szempont­ jából ön az egyik legnépszerűbb előadó­ ja egyetemünknek. A professzor úr sze­ rint milyen képességek szükségeltetnek �ÍTÉLET ahhoz, hogy valaki igazán jó egyetemi előadó legyen? — A kiinduló tétel az, hogy nekem többet kell tudnom, mint a hallgatónak. Nem is kívánhatom a hallgatótól, hogy ugyan­ annyit tudjon, mert ha ez így lenne, akkor ő ülhetne a helyemre már most azonnal. Ez azt jelenti, hogy már a vizsgakövetel­ ményeket is úgy kell megszabni, hogy az ne azon a szinten kéije számon a hallga­ tót, mint amit az előadó — a professzor tud. Tehát meg kell találni azt az arányt, hogy mi az amit én tudok, s ehhez képest mit, és mennyit kell tudnia a hallgatónak. Az előadásnak nem az a feladata, hogy megtanítsa a hallgatót arra, amit a könyv­ ből, jegyzetből, vagy szemináriumokon majd el tud sajátítani. Az előadás nem tö­ rekedhet a teljességre, hogy én most min­ dent előadok. Abból kell kiindulni, hogy a tanulás érzelmileg színezett, az előadó­ nak elsősorban a tárgyat kell megszeret­ tetnie, és a tárgyon belül a mindenkori té­ mát. Nem szabad a részletekben elveszni, hanem a nagyobb gondolati íveket kell át­ adni, s ehhez az átadáshoz meg kell talál­ ni azt az emészthető szintet, és azt az ér­ dekességet hordozó módszert, amellyel a hallgató figyelme, érdeklődése tartósan leköthető. Ha kell, akkor tréfálkozva fel kell oldani a feszültséget, vagy a fáradtsá­ got, s így kell szinten tartani az óra szín­ vonalát. Azt az előadást, amely szó szerint mindent meg akar tanítani, én azt rossz előadásnak tartom. — Melyek voltak azok a tényezők, amik miatt az ELTE ellenében a Pázmány mellett döntött? a hihetetlen akaratot, és küldetéstudatot. Kezdtem hinni abban, hogy ez az ember meg fogja tudni „csinálni”, és sikerült is neki. Ami magamat illeti, abban láttam az óriási kihívást, hogy hogyan lehet egy egyetemet a nulláról indítani. Én eddig egy olyan egyetemen tanítottam, amely akkor már 360 éve működött. Milyen az, amikor nincs tanszék, hanem az a tan­ szék, amit én a táskámban cipelek, hogy nincs dolgozószoba, íróasztal, meg ilye­ nek. Katolikus emberként óriási megtisz­ teltetést láttam abban, hogy egy katolikus egyetemen lehetek oktató. — A Büntetőjog Tanszék keretén belül ok­ tatókat hogyan sikerült maga köré gyűjtenie a professzor úrnak? — Bárándy Péter, Kiss Zsigmond, Szívós Mária, és Karasszon Dorottya közvetle­ nül Zlinszky János révén kerültek a tan­ székre. A többi oktatót én hívtam. Voltak, akik már az ELTE-n is tanítottak, s már oda is én invitáltam őket. A három leg­ főbb ügyészségi ügyészt- Sinku Pált, Molnár Gábort, és Belovics Ervint - én gyűjtöttem, de még tanítanak az ELTE-n is. Ugyancsak az ELTE-n is tanít Busch Béla. Varga Zoltánt, mint a Fővárosi Bíró­ ság legkitűnőbb bíráját is magam hívtam meg. Tóth Mihályt hosszú becserkészés, és többszöri felkérés után nyertem meg tanszékünk számára. Én hívtam Körinek Lászlót, Lévay Miklóst, Vókó Györgyöt és Pálinkás Györgyöt is. — Sok ügyvéd panaszkodik arra, hogy a hozzá került bojtár kevés gyakorlati is­ merettel rendelkezik. Elegendő-e az az voltam, hogy be kellene vezetni egy négy­ hat hetes gyakorlati képzést' az egyetemi oktatás rendjébe. Elsősorban azért, hogy a hallgató tudjon pályát választani. Lássa meg például, milyen a bíró munkája, éle­ te, tevékenysége. A hallgatóknak ne csak regény, vagy film­ beli élményei legyenek, hanem lássa azt valamilyen módon a gyakorlatban is. Te­ hát a gyakorlatnak elsősorban a pályavá­ lasztás szempontjából van jelentősége. Am ha nem biztosítja a kar megfelelő módon ezt a 4-6 hetes részvételt bírósági, vagy ügyészségi gyakorlaton, akkor fenn­ áll a veszélye annak, hogy a hallgatót el­ vágja a bírói, vagy az ügyészi munkakör elnyerésétől. Az egyetem alattijoggyakorlati tevékenység ugyanis alkalmazási felté­ tel a fogalmazói álláshelyek betöltésénél, később pedig a fogalmazóból lesz az ügyész, illetőleg a bíró. — Amikor afővárosban az ügyvédi kama­ ra taglétszáma lassan a 7 ezer főhöz közelít, megkerülhetetlen a túlképzés kérdése. A professzor úr mit gondol er­ ről? — Én nem hiszem, hogy mindenkinek ügyvédnek kellene lennie, aki jogot vég­ zett. Az biztos, hogy az ügyvédi pálya túl­ telített lett. Lesz-e túltermelési válság? Biztos, hogy lesz. Ugyanis nem oldható fel az az ellentmondás, amely egyfelől a szabad továbbtanulás, másfelől pedig az ügyvédi, bírói és ügyészi pályák létszám kapacitása között fennáll. SZABÓ VIKTOR elméleti tudás, amit öt év alatt itt el — A kettő nem zárta ki egymást, - „ne­ kem két hazám van”. Párhuzamosan le­ hettem mind a két egyetemen oktató. A Pázmányt nagy megtiszteltetésnek, és egy óriási kihívásnak tekintettem. 1994. kará­ csonya előtt az osztrák nagykövet fogadá­ sán Zlinszky János - akkor még nem dé­ kán - hanem kedves, régi gimnáziumi tár­ sam szólt nekem, hogy meg kell alapítani a Pázmány jogi karát. Hihetetlennek tar­ tottam, mert eddigi tapasztalataim szerint egy egyetemhez kell mindenek előtt egy épület, ami akkor még nem volt. Az épü­ leten belül kell egy egyetemi könyvtár hát ez pláne nem volt, de kellenek taná­ rok és diákok is, s ezek sem voltak. Az egész vágyálomnak tűnt, de a Zlinszkyvel való találkozások révén megláttam benne tudnak sajátítani a hallgatók? Nem kellene nagyobb súlytfektetni a gyakor­ lati képzésre? — Az egyetemeknek elvben a gyakorlati képzés nem feladatuk. Amikor a bíróság­ ra kerültem, én is úgy éreztem, hogy ne­ héz elsajátítani a speciális bírósági nyel­ vet, s két hét elteltével mégis sikerült. Ha valaki tudja a jogot, akkor rövid idő alatt bele tud tanulni abba, hogy mi az ügyvéd­ bojtár feladata, — nos ez fordítva nem működik. Ha valaki csak azt tanulja meg, hogy hol van a cégbíróság, a földhivatal, az illetékhivatal, attól még nem lesz jo­ gász. Tehát az egyetemen elsajátított is­ meretek határozzák meg azt a tudást, ami a karrier alapja. Am annak mindig a híve CSÓKOLD ■ nememet M«, Palkó nóta, Trombitái tlb. újdonságokat éld« hOtn IIHm u a hilnlmaa hnnpu hanjperteny gramofon, melyei Wlrw Ingyen ad mlndaxnknik Wiener a „Hanga*crKirály“ Budapest, lórscbköral IS., akik 10 darab vadonatúj hanglemezt 20 forintért vifárolnak. Okvetlen kérjen bővebb fdvUi<oriUat ae ingyenrend axen 61. Előnyös Um excsere. kilencedik oldal �Kocsmatörténelem 1996-2001 Az egyetemi élethez éppúgy hozzátartozik a kocsmai „tanulmányutak” megtétele, akár az előadások, zh-k, vizsgák. Valószínűleg a Pázmányon is ez volt az első igazán lényeges terület, amelyben elértük más, évtize­ dek óta működő egyetemek színvonalát. Ez az írásunk betekintést nyújt a hőskorszakba éppúgy, mint a jelen­ be, inkább boncolgatva a hol, mikor, hányszor kérdése­ it, hiszen a miértre már úgyis tudjuk a választ... Legyünk őszinték: bár az első héten ’96 szeptemberében még mindenki ott volt minden előadáson (ahogy az az elsős év­ folyamokra általában jellemző), a másodi­ kon már ki- kiszökdöstünk jó néhányan, hogy inkább egy sör mellett ismerked­ jünk az egyetem hangulatával. A hely ál­ talában a népszerű Izsáki borozó volt a Szentkirályi utcában, mely csalogató há­ rom betűjével („BOR”) már messziről az oázis ígérete volt a környék hajléktalanja­ inak és alkoholistáinak. Melléjük pedig, úgymond „hiánypótlásként” csodálatos módon tökéletesen beillettünk mi, Pázmányosok. A hely specialitása a málnás fröccs volt, valamint az, hogy akár délelőttől kezdve hosszú órákon keresztül voltunk képesek ülni a teijengő bűzben, minősíthetetlen kiszolgálás és állandóan trutyiban úszó mellékhelyiség mellett. Mindezek ellenére igenis jól éreztük ma­ gunkat! Hűtlenségünkre (és talán megnövekedett igényeinkre /sznobiz­ musunkra) jellemző, hogy évek óta egyi­ künk sem járt az Izsákiban. Egy fokkal feljebb léptünk az igényesség­ ben: következett a Blues Pub a Krúdy ut­ cában. A kísérőzene minőségére, mely poétikus ifjúkorunkat (vagy inkább apu/anyu ifjúkorát) idézte - Hendrix, Hooker, BB King, stb. - nem lehetett pa­ nasz. A sör itt is csak sör volt, de valahogy mégsem lett igazi törzshellyé sohasem. A szomszédos Darshan már inkább. Bár a mosdókban méretes felirat figyelmezte­ tett: „mindenféle kábítószer fogyasztása tilos”, ezt azért már magunktól is tudtuk, és különben sem ránk vonatkozott. Az ár­ színvonal azonban nem engedte meg az egész napi „kihelyezett szemináriumok” helyszínen való megtartását, így hát innen is továbbálltunk. tizedik oldal Ezentúl min­ dennap a Horánszky utcai Gösser söröző felé vettük utun­ kat, csak hogy minden irány­ ból “védve legyünk”, ha esetleg kedvünk támadna egy kis beszélgetésre az igen leter­ helő órák után. Az azóta Vén Pipás néven futó egységben megtaláltuk a számításun­ kat: csendes, nyugodt kis zug volt, finom ételekkel, kedves kiszolgálással. A sör pedig még mindig sör maradt itt is. A Régi Spartacus, melynek egykor ko­ moly neve volt a vendéglátóiparban, egyesítette mindazt, ami ahhoz kellett, hogy jól érezzük magunkat: az egyetem tőszomszédságában, később már az egye­ tem épületében feküdt, szolid árakkal, hangulattal. Ami megfizethetetlen: a sze­ mélyzet ismerősként üdvözölt minket, már előre tudták, mit kérünk, és mindig volt egy kedves szavuk felénk. Szerencsére mindez a most a helyén üze­ melő Spartacus Pizzéria és „Elménycenter”-re is igaz. Történelmi eseményként végre lett saját menzánk, egyben saját, igazi, hamisítatlanul Pázmányos törzshe­ lyünk is, ahová a már végzettek is vissza­ járnak, és inkább már azelőtt betérnek, mielőtt régi tanáraikat üdvözölnék az egyetem másik épületében. Az árak több, mint kedvezőek, a hangulat parádés. Al­ kalom nyílt saját bulik megrendezésére, rendezvények tartására (volt már itt évfo­ lyam-, érettségi találkozó, végzősök „ban­ kettje”, koncertek, ráadásul nem egy, az egyetemre meghívott vendég végezte itt az estéjét az előadás megtartása után - no, nem rosszra gondolni, nem az asztal alatt). Ha valakivel találkozni akarsz, leg­ egyszerűbb, ha a Sparit jelölöd meg hely­ színként, és akad már jó pár hallgató, aki, a hely egyfajta jelképévé válva gyakorlati­ lag itt éli le az életét. Mindennek dacára azért még mindig lehetne fokozni a ki­ használtságot, úgyhogy mindenkit csak arra tudok bíztatni, szervezze bármiféle egyetemi rendezvényeit ide, hisz ez a leg­ egyszerűbb és kétségkívül legjobb megol­ dás. Hozsanna vége. Mint látható, nem lehet minket megvádolni azzal, hogy nem voltunk elég nyitottak, és nem jártuk be ala­ posan a környéket a megfelelő hely után kutatva. Az elmúlt öt évben megszámlálhatatlanul sok időt töl­ töttünk el ezekben a kocsmákban. Első indulatból talán azt mondjuk: időpazarlás volt, de ha jobban bele­ gondolunk, rájövünk, hogy minden percét élveztük. Igazából a kocsma­ asztal mellett volt lehetőségünk megismerni másokat, itt szövődtek a szerelmek éppúgy, mint a barátsá­ gok, és itt alakultak ki az ellentétek is. A hangos „világmegváltók”-ból mára „megfontolt majdnem-jogászok” lettünk, az eltelt öt év pedig örökre elindított minket valahová (egyelőre csak a jó ég tudja, hová, de reméljük, a jó irányba), és ebben bi­ zony a kocsmáknak is elévülhetetlen érdemeik vannak. Egészségünkre! KÚRÁN ANDRÁS �Két perc Budapesten már többször jártam és va­ rázslatos helynek tartom, minden egyes köve a történelméről mesél. Bármikor szívesen jövök ide. (Ralph Fiennes) így hangzik egy külföldi véleménye a magyar fővárosról. Egy világvárosról, ami sokat megért eddigi - más európai fővárosokkal összehasonlítva - rövid története során. Tíz kerülettel, egy állandó Duna-híddal egyesült százhuszonnyolc évvel ez­ előtt Buda, Óbuda, és Pest. Első ötven évét lendületes, gyors fejlődés jellemezte. Elkészült az Andrássy út, a Kisföldalatti, az Országház — néhány meghatározó jel­ képe az európai kultúra egyik központjá­ nak. A két világháború, ezerkilencszázötvenhat, és a szocializmus negyven éve nyomot hagyott rajta, kényszerű korlátok közé szorítva pezsgő életét. Tíz év óta tartó, legújabb korszakában a városépítők száz évvel ezelőtti elődeik munkáját folytatják tovább. Legalábbis, ami a világváros-koncepciót illeti. Ez a fogalom, ahogy bebizonyosodott, rend­ kívül tág. Megférnek egymás mellett a hagyományos, gipszdíszekben pompázó házakkal határolt terek, középen csende­ sen csobogó szökőkúttal, és a nagy, min­ den igényt kielégíteni szándékozó, üveg­ falakkal ékeskedő bevásárlócsarnokok. Harmóniára törekszik a gömbölyű és a szögletes forma, a fa, a tégla, és a beton. Egyre több az angol nyelvű felirat. A hagyományos értelemben vett pol­ gári életfelfogás sokat veszített jelentő­ ségéből. Nehezen férnek össze a kávé­ házi, kerthelységi beszélgetések, a kelle­ mes, szemlélődő séták a nagy iramú közlekedéssel. A pénzkeresés munkatér­ be miatt kevés idő marad a pihenésre. De azért még varázslatos város Buda­ pest. Mindig találni valami szép pillana­ tot. Az épületeken, az utcákon, a par­ kokban, az arcokon. Még mindig megtisztelő a díszpolgá­ ri cím. Idén, november 17-én Illés György operatőr, Jancsó Miklós rende­ ző, Kurtág György zeneszerző, Papp László ökölvívó, és Puskás Ferenc labda­ rúgó részesül elismerésben. Azt, hogy J. V Sztálin megtisztelte­ tésnek érezte-e a kitüntetést 1947-ben, nem tudom. Am, a város még mindig büszke rá. Legalábbis, hivatalosan. SZAMOS MÁRTON Méltatlanulfeledésbe merült mozgalmi dalok írásunkban felidézünk néhány méltatlanul elfeledett mozgalmi dalt. Mellbevágásként hatott számunkra, amikor előkerült az „Antiimperialista szolidaritás, béke, barátság" jelszóvá, Kubában megrendezett Világifiúsági Találkozóra készült kis daloskönyv (a család előrelátóan jól eldugta még 1989-ben). Mily igazságtalan ez a világ! Ezek a remekek már-már teljesen a feledés homályába vesztek, szerencsére akad még néhány tettrekész fiatal, akikfelelevenítik a „régi szép" időket (tudjátok, amikor még 3.20 volt a kenyér...). „Fel kommunista ifjú sereg, Hajnal vezesse léptedet. Higgy terveidben, jó karodban bízz, Melletted elvtárs, a KISZ. Úgy indulunk, mint zúgó vihar És úgy áradunk, mint a dal. Édes hazánkért, a forradalmi pártért, A néppel tűzön-vízen át!” (EGYSÉGBE FORRASZT A KISZ) „A párttal, a néppel egy az utunk, A jelszavunk munka és béke, Mi kommunista ifjak indulunk, Mert bennünk apáink reménye.” (A PÁRTTAL, A NÉPPEL...) „Jöjjetek ezrével állni a sorba, Kardotokat sosem érheti csorba, Gátakat elsöpör, új utat tűz, Burzsoá zsarnokot innen elűz.” (ZENGJÜK A DALT...) Egyensúly? Azt hiszem, egy egyetemistának illik politikusnak lennie. No persze nem hivatására nézve, hanem érdeklődé­ sét, nyitottságát, a közéletben való részvételét tekintve. Különösen a jogi egyetem alkalmas terep erre. Aki fel­ teszi magában, hogy igenis befolyása lesz (akármilyen kicsi is) „a világ me­ netére” (márpedig lehet-e ennél ne­ mesebb célt kitűzni magunk elé?), an­ nak már most úgymond „aktivizálnia” kell magát, na persze azért nem átesve a ló másik oldalára. Ezért is örvende­ tes, hogy vannak az egyetemen „aktív” hallgatók, akik szorgalmasan dolgoz­ nak, előadásokat szerveznek, próbál­ gatják szárnyaikat. Igaz, lehetnének többen is, hiszen a hallgatók 80%-át szinte lehetetlen kimozdítani a teljes érdektelenségből. Ugyanakkor azt gondolom, illene tiszteletben tartani a munka során a Pázmány szellemisé­ gét (vagy inkább megálmodott szelle­ miségét, amely kisebb-nagyobb hiá­ nyokkal valósul csak meg). A Pázmány Pódium lelkes tagságát di­ „Fel vörösök, proletárok, Fegyverünk fenn tündököl, Izmunk a győzelmi zálog, Győz majd a harcos ököl.” (FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK...) „A rablánc a lábon nehéz volt, De széttörte büszkén a nép. Hát éljen a hős, aki értünk Feláldozta hű életét, Lenin!” cséret illeti az elmúlt évek munkájá­ ért. Az utóbbi időben azonban szá­ momra megmagyarázhatatlanul kizá­ rólag az „egyik oldal” képviselői nyer­ tek meghívást általuk egyetemünkre (Havas H., Vágó L, Göncz Á„ Verebes L, és hol a vége?). Ez az oldal, mond­ (LENIN-DAL) juk úgy: nem feltétlenül ugyanazokat „A proli csak láncát veszti, Megmondta „Charlie” Marx. Tessék hát főbe vésni Döntő az osztályharc. amit egyetemünk képvisel (vagy kép­ az elveket vallja, értékeket tiszteli, Győzni fog Chile népe, Az eszme nem halott. Nincs még a harcnak vége, Pinochet lógni fog (A PROLI CSAK LÁNCÁT VESZTI...) Kommentárt nem isfűztünk az idézetekhez, mert úgy hisszük, azok önmagukért beszélnek. Mai szemmel nézve már hihetetlennek tűnik, hogy egykoron mind­ ezeket bárki is komolyan gondolhatta. Sajnos azonban a történelem bebizonyította azt, hogy igenis akadtak ilyenek. Ezért amikorjót derülünk a kétségkívül kacaj­ fakasztó dalocskákon, ugyanakkor emlékezzünk mega kommunizmus által megölt, megnyomorított és tönkre­ tett emberekről is. viselnie kellene). Az esélyegyenlőség jelszavával felvértezve ugyanakkor semmi probléma nem lenne (hiszen a meghívottaknak joguk van bárhol ki­ fejteni álláspontjukat, még ha esetleg az furcsán is hangzik a Pázmány falai között), ha ugyanez a szervezet (ti. a Pázmány Pódium) legalább fele-fele arányban hívná el a másik oldal képvi­ selőit is. Remélem a jövőben helyre­ hozza ezt a hiányosságot a szervezet. (OLVASÓI LEVÉL, NÉV A SZERKESZTŐSÉGBEN) tizenegyedik oldal �A mi kis sirámaink — Az oktatók, és ami bántja őket — Az ítélet 2001. október 18-i számában jelent meg Koltay András főszerkesztő úr „A mi kis sirámaink” — A hallgatók, és ami bántja őket — című írása. Javasoltam a főszerkesztő úrnak, hogy az írást tekintse vitaindítónak, melyhez hozzá lehet szólni, s egyúttal élek az al­ kalommal, hogy első hozzászólásomat megtegyem. Az írás feltétlenül jó szándékú, néhány valós problémát is feszeget, melyben véleményünk lényegében egyezik. Ilyennek tekintem például a jelentkezés a vizsgákra és a beiratkozás című részt, ahol a kritikák teljesen jogosak, s véle­ ményem szerint jobb szervezéssel a Kar részéről orvosolhatók. (Zárójelben azért itt is megjegyezném, ha meghir­ detjük a vizsgajelentkezés időpontját bőséges vizsgaidőpontokkal, akkor a je­ lentkezés megkezdése előtt 1 órával tel­ jesen indokolatlan 200 embernek az in­ tézetek előtt várakozni. Az intézetek többségében teljes bizonyossággal ga­ rantálható, hogy nyugodt körülmények között tudnak jelentkezni vizsgára!) Van a cikknek azonban néhány része, amelyben eltér a véleményünk, illetve hajlamos vagyok a létező problémát más — oktatói — szemszögből megkö­ zelíteni. A részletekben való elmélyedés előtt néhány általános gondolat. Hallgatóságunk előtt bizonyára tudott, hogy Karunk rendkívül nehéz indulási körülmények között jött létre. Nem akarnám részletezni, hogy a Kar létre­ hozása micsoda nehézségekkel járt az alapítók, a Katolikus Egyház részére, akkor, mikor az oktatás megkezdésekor sem épületünk, berendezésünk, sem pénzünk nem volt. Azt gondolom vitat­ hatatlan, hogy a hallatlan nehéz indulá­ si évek után, mára egy működőképes katolikus jogi kar jött létre. Természete­ tizenkettedik oldal sen nehézségek vannak, ezek azonban nemcsak a karindítás máig ható nehéz­ ségeiből következnek, hanem a magyar felsőoktatás mondhatni azt is, korszak­ váltó nehézségeiből. Évtizedeken ke­ resztül egy rendkívül embertelen és ne­ héz felvételi után a középiskolában vég­ zetteknek mintegy 10%-a juthatott be felsőoktatási intézménybe, erre volt méretezve a teljes infrastruktúra és az oktatói kar minden intézményben. Az elmúlt 10 évben a hallgatók létszáma országosan a háromszorosára nőtt — amit alapvetően mélységesen helyeslek —, ugyanakkor az infrastruktúra és a képzett oktatói létszám nem bővült ilyen mértékben. A nehézségeket csak fokozza, hogy míg korábban vitathatat­ lanul csak egy szűk réteg kerülhetett be a felsőoktatásba - amely viszont az adott korosztálynak a legjobbjait jelentette -, addig most tömegesedéssel szerényebb képességű, felkészületlenebb hallgatók is nagy számban bekerülnek. Mindezekre a nehézségekre a magyar felsőoktatás, s közte Karunk is, véle­ ményem szerint nem tudtak még megfelelően reagálni. A régi rendszer­ ben ugyanis majdnem természetes volt, hogy a felvetteknek a döntő több­ sége diplomához jut, mivel a diplomá­ ra alkalmasaknak a kiválasztását nagy­ részt a felvételi már részben elvégezte. Ma viszont az új rendszerben a felső­ oktatási intézmények feladata lenne, hogy a diplomára alkalmasakat kiválas­ sza a saját képzési rendszerében. Véle­ ményem szerint alapvetően ez okoz feszültségeket minden intézményben, így nálunk is a működésben, mivel a beiratkozott nagyszámú hallgató szinte alanyi jogának érzi, hogy minimális erőfeszítése ellenére is diplomához juthasson. (Természetesen ezzel nem akarom csökkenteni a szintén megle­ hetősen nagy számú kiválóan teljesítő hallgatók értékét.) Véleményem szerint az oktatók, a Kar ve­ zetése, illetve a hallgatók között meglévő feszültségek Karunkon is erre a problé­ mára vezethetők vissza. Hallgatóink egy része ugyanis az elmúlt években kemé­ nyen küzdött meglehetős liberális tanul­ mányi és vizsgaszabályzatunk változatla­ nul hagyásáért, illetve keményem ellen­ állt a Kar vezetése részéről bevezetett fel­ tétlenül indokolt változtatásoknak. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak hallgatóink egy részére igaz. A hallgatók jelentős része és az oktatók napjainkra úgy érzem belátták, hogy a Katolikus Egyetem Jogi Karának nem az az érdeke, hogy nagyszámú, az átlagosnál felkészü­ letlenebb jogászt bocsásson a közéletbe, mivel ez az intézmény jó hírét, sőt, a ná­ lunk végzett hallgatók diplomájának érté­ két is alapvetően lerontaná. Az intéz­ ménynek, s hallgatóinknak is az az érde­ ke, hogy a végzettjeink diplomája mögött jobb felkészültség álljon. Ennek alapján nehezen tudom elfogad­ ni, például „a végzősök panaszai” köré­ ben felvetett problémát, mikor a hoz­ zánkjelentkező hallgatók már a jelent­ kezéskor tudják, hogy két nyelvvizsgát kell öt év alatt lerakniuk — többek közt ezzel is növelve diplománk értékét. Ezek után évek óta visszatérő igény az, hogyan lehet a nyelvvizsga kötelezettsé­ geket valamilyen módon kikerülni. Két kérdésről szeretnék viszont ponto­ sabb, határozott véleményt kapni hall­ gatóinktól, mivel mind a két kérdés na­ gyon fontos problémát feszeget. 1. Az oktatás színvonala című részben a szerző kifogásolja „a közelebbi kap­ csolat meglétének hiányát az oktatók és a hallgatók között”. Régi probléma �ez más egyetemeken is, aminek lé­ nyegét soha nem értettem. Az oktató ugyanis alapvetően óráin, a vizsgákon tart „közelebbi kapcsolatot a diákság­ gal”. Ha az órákra bejár a hallgató, ha fölveszi a speciálkollégiumokat, úgy hiszem alapvetően meg tudja ismerni oktatóink egyéniségét, munkáját (ha bejár és fölveszi!). Ezen túl soha nem értettem, miért kell egy oktatóról fel­ tétlenül tudni, hogy a pörköltet nokedlivel vagy tésztával szereti-e job­ ban, illetve melyik futballcsapatnak drukkol. Nem akarom a problémát elbagatel­ lizálni, magunk részéről is érezzük, hogy ha erre igény van, készen kell állnunk külön találkozók, beszélge­ tések megtartására. Teljesen bizo­ nyos vagyok abban, hogy erre min­ den oktatónk készen áll, de a kezde­ ményezésnek a hallgatóktól kell ki­ indulnia. (Magam részéről kb. 20 alkalommal vettem részt az elmúlt 5 évben más felsőoktatási intézmény­ ben rendezett beszélgetéseken.) Mai napig nem felejtem el a Miskolci Egyetemen történteket. Ott is a hallgatóknak visszatérő panaszuk volt a „közelebbi kapcsolat hiánya”. Ezért a Magánjogi Intézet egy közös hallgatói-oktatói kirándulást szerve­ zett, melyet szorgalmasan kihirdet­ tünk, kiplakátoztunk a Kar összes hallgatójának. Meg is jelent a Ma­ gánjogi Intézet 15 oktatója a kirán­ duláson családostól, s kétségtelen a Kar 2000 hallgatójából is megjelent 2fő. Vagyis az oktatók részéről kez­ deményezett hasonló rendezvények valószínűleg nem túl sikeresek, ezért feltétlenül a hallgatók részéről kell kiindulni hasonló kezdeménye­ zéseknek. Kérdezem tehát tisztelettel a HÖKöt Havas Henrik és társai meghívása helyett, miért nem szervez a mi ok­ tatóink részére kerekasztal megbe­ széléseket, személyes jellegű talál­ kozókat. Meggyőződésem, hogy fel­ kérés esetén minden oktatótársunk igent mond, mint ahogy a megújult ítélet részére is kész bárki, bármikor interjút adni a tapasztalatok szerint. 2. A másik lényegi kérdés a „Mitől ka­ tolikus ez az egyetem?” bekezdés­ ben található. Mélyen remélem, hogy Karunk nemcsak attól katolikus, hogy ,Veni Sancte van az évnyitón, kereszt a termekben, tanulunk kánonjogot” — ahogy a cikk írja. Egyetemünket a katolikus egyete­ mek sorába felvették, s ott bizony szigorúak a felvételi követelmé­ nyek, nemcsak annyi, amennyit a cikkíró feltételez. Egyetemünk, Ka­ runk ezeknek a követelményeknek eleget tett és tesz (nem akarnám részletezni). Az viszont számomra elkeserítő, hogy ebből a hallgatóság mindöszsze ennyit vesz észre. Felsorolnék néhány olyan lehetőséget, amely a Kar katolikus jellegéből fakad, de hallgatóink kevéssé vesznek róla tu­ domást: - mindennapos misehallgatási lehe­ tőség; - a tananyag erkölcsi megalapozott­ sága számos tárgyból, erkölcsi ala­ pú órák, speciálkollégiumokjelentős számban; - lehetőség képzett nemzetközileg ismert lelki vezetővel való beszél­ getésre; - részvétel azokon a rendezvénye­ ken, amelyeket hozzánk közel álló egyházi szervezetek rendszeresen rendeznek Karunkon - Havas Henrik és társai meghívása helyett egyházi vezetők meghívá­ sa, katolikus szervezetekkel való kapcsolatkiépítés, egyházi jellegű rendezvények, vitaestek lebonyo­ lítása a Karon. Vagyis a problémát a másik oldalról úgy közelíteném meg, hogy az egy­ ház és az alapító oktatók sikerrel megteremtették egy katolikus jogi kar kereteit, s ennek nagyrészt megfelelő oktatást végeznek. Kér­ désem, mit tesz a hallgatóság és a HŐK az egyetem és a Kar katolikus jellegéért? Nem akarnék reagálni a jó modor csiszolatlansága című részre. Úgy hiszem, sajtó útján felesleges ilyen általános vádakat megfogalmazni. Adott esetben, ha valakit sérelem ér, konkrét intézménnyel és névvel megjelölve célszerű panaszt tenni. E nélkül nem tudjuk „magunkra ven­ ni az inget”. A másik oldalról annyit talán hozzátennék, hogy titkárnőink is könyveket tudnának írni a hallga­ tók modoráról. Bármilyen furcsa, nekik is pontosan ugyanolyan em­ beri méltóságuk van, mint a hallga­ tóknak. Nem akarnám a ,jó modor csiszolatlanságából” fakadó problé­ mát lebecsülni, de sajnos azt is hoz­ zá kell tenni, hogy a külvilágtól sem lehetünk teljesen elszigeteltek; saj­ nos egy neveletlen korban élünk mindnyájan. Szintén nem foglalkozom a sport hiánya című résszel, mivel a követ­ kező évek nagy feladata lesz a Szent­ király u. 26. alatti épület sorsának rendezése. Sajnos a két oktatási épü­ let hatalmas felújítási költségei egyenlőre kimerítették a kereteket, így a 26-os épületben rejlő lehetősé­ geket csak fokozatosan és lassan le­ het megvalósítani: erre már új költ­ ségvetésünk is bizonyos keretet biz­ tosít. Türelmet kérünk! Befejezésül szeretném ismét felhívni hallgatóink és a HŐK figyelmét, hogy a kétségtelenül meglévő - mondhatom azt, hogy országos - gondok megoldásá­ ban a hallgatóság és a HŐK is részt ve­ het felelősségteljesen és öntevékenyen. Mi örülnénk a legjobban, ha nemcsak a vizsgaszabályzat körüli viták jelentenék a HŐK tevékenységének nem kis ré­ szét, hanem kivennék részüket az egyébként kétségtelenül létező gondok megoldásában. DR. JOBBÁGYI GÁBOR Intézetvezető egyetemi tanár fejlesztési dékánhelyettes A válaszra - melyet ezúton is kö­ szönünk —, és természetesen a leg­ utóbbi számunkban megjelent vita­ indítóra is várjuk a hallgatók és az oktatók reagálásait, melyeknek he­ lyet biztosítunk. (A főszerkesztő). tizenharmadik oldal �Az egzotikus nyelvek kora lejárt — Beszámoló a Kari tanácsról — 2001. október 17-én tartotta legutóbbi ülé­ sét a Kari Tanács. Megtudhattuk, hogy fo­ lyamatban van felvételi rendszerünk re­ formja. Rögtön az elején előkerült a leg­ többet forgatott, és éppen ezért a legna­ gyobb figyelmet érdemlő Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat, illetve annak újabb mó­ dosításai. Kilényi Géza Professzor Úr több ponton kifogásolta azt a listát, mely azon nyelveket tartalmazza, melyekből ér­ vényesnek fogadják el a záróvizsgára bo­ csátáshoz szükséges nyelvvizsgákat. Ko­ moly bel- és külpolitikai kérdéseket vet fel szerinte, ha pont a Katolikus Egyetem mely fontos szerepet tölt be a határon túli magyarok érdekeinek képviseletében — ha­ zánk nemzeti és etnikai kisebbségeinek 14 hivatalos nyelve közül csak 10-et fogad el. Ugyanígy sérelmes, hogy a lajstrom annak ellenére nem tartalmazza a hébert, hogy az arabot igen, vagy a baltikumi nyelveket, miközben az ukránt meg igen. Nem kívá­ natos egy ilyen taxatív felsorolás, mert tá­ madási felületet jelent. Külön felhívta a fi­ gyelmet arra, hogy a visszamenőleges ha­ tály tilalma nem azt jelenti, hogy a határo­ zat nem érvényes arra, aki annak megho­ zatala előtt szerzett nyelvvizsgát, hanem hogy a szabály nem alkalmazható senkire, aki ezelőtt iratkozott be, hiszen nem ki­ zárt, hogy valamely hallgató a régi regulák­ ban bízva akár súlyos tízezreket költött már nyelvtanfolyamra. Erdő Péter Rektor Úr egyetértésének adott hangot, egyúttal javasolta, hogy az öt jelentős nyugati nyelvet (angol, német, francia, spanyol, olasz) és az oroszt auto­ matikusan elfogadják, míg a többi nyelv esetén a Dékán vagy a Dékánhelyettes egyedi elbírálás alapján döntene. Szabó István Dékánhelyettes Úr a Nyelvi Lek­ torátus vezetőjével egyetértésben el­ mondta, hogy azért volt szükség a taxatív felsorolásra, mert egyes akkreditált intéz­ ményekben, bizonyos nyelvekből 6 hét alatt lehet középfokú nyelvvizsgát szerez­ ni, ezeket pedig nem akarták külön ki­ emelni, mint nem elfogadható nyelveket, pontosan a diszkrimináció vádjától tartva. ZlinszkyJános Prodékán Úr kifogásolta, hogy a tervek szerint megszűnik a hallgatói tizennegyedik oldal önköltségessé lesz. Ráadásul ezen a vélemé­ nyen van az oktatási tárca is. Vhrga Csaba Professzor Úr kifogásol­ ta a TVSZ tervezett módosítását, mely a szorgalmi időszak előtt kötelezné a tan­ székeket három vizsgahét megadására, amin a hallgatók az egész évből elmaradt vizsgáikat pótolhatnák. Az intézetvezető hangsúlyozta, hogy első félévben négy, második félévben három tárgyból vizs­ gáztatnak, így év végén nem lehet elvár­ ni oktatóiktól, hogy valamennyiből csa­ tasorba álljanak. Csatlakozott vélemé­ nyéhez Jobbágyi Gábor Professzor Úr is, egyben javasolva az intézete által már évek óta folytatott gyakorlatot, mi sze­ rint májusban, a vizsgaidőszak megkez­ dése előtt biztosítanak egy hetet a restan­ ciák pótlására. Dékánhelyettes Úr javas­ rangsoron alapuló költségtérítési rendszer. Elmondása szerint ez 3 szempontból is elő­ nyös volt: egyfelől lehetőséget adott egy gyengébb felvételi korrigálására, másod sor­ ban pedagógiailag is jó módszernek bizo­ nyult, harmadrészt pedig egyfajta szolidari­ tást teremtett a hallgatók között, hisz annak kérdése, hogy az kapja meg az állami támo­ gatást, aki megérdemli, hallgatói szolidaritás kérdése. Szabó István Dékánhelyettes Úr azzal indokolta a döntést, hogy a 2002-ben induló évfolyamon már 315 államilag fi­ nanszírozott hely lesz, így rangsorra szük­ ség nincs. Az is világos, hogy azokra nézve, akik ilyen feltételekkel kezdték meg tanul­ mányaikat (értsd II. III. IV évfolyamok) semmilyen változást nem jelent. A problé­ ma a mostani elsősökkel lesz, akik a Felvé­ teli Tájékoztatóból nem értesültek a rang­ sor alapján történő finanszírozásról. A Dékánhelyettes hozzátette, hogy eddigi ta­ pasztalati alapján elvesztette a rangsorba ve­ tett hitét, mert több tantárgyat is érvényte­ lenített, ezzel meg felborult a kényes egyen­ súly. Rektor Űr elmondta, hogy a hozzá be­ érkező levelek és panaszok 75%-a a Jogi Karral kapcsolatosak, nagy részük törvény­ telennek nevezi azt a gyakorlatot, amely alapján valaki államilag finanszírozottból latát azzal indokolta, hogy félévről átvi­ hető bármely vizsga év végére súlyosabb következmény nélkül, félévismétlést nem ismer a TVSZ, évismétlést ellenben igen. Egyben kompromisszumos megol­ dásként javasolta, hogy a tanszékek a má­ jusi egy héttel mentesülnének a három vizsgahét biztosításának kötelezettsége alól. A hallgatók azt kifogásolták, hogy az egy hét nem áll arányban a hárommal, ezért kompromisszumként két-két hetet javasoltak. Jobbágyi Professzor Űr arra szólította fel a hallgatókat, hogy ne min­ dig a meglévő kereteket igyekezzenek széjjel feszegetni, hanem inkább azokat megtölteni. A hallgatók már tavasszal be sem járnának, ha egyre több hetet enge­ délyeznénk a szorgalmi időszakban, mondván hogy tanulnak. Tájékoztatták a jelenlévőket, hogy bár hivatalos értesítést nem kaptak, de tudo­ másukra jutott, hogy nappali és levelező tagozaton akkreditálták a képzést. Botos Katalin Professzor Asszony pa­ naszának adott hangot, intézetének sze­ rencsétlen elhelyezése miatt a 26-os épü­ letben. Mint mondta kellemetlen az ott teijengő szag- és „illatfelhő” mind a hall­ gatók, mind a nagyszámú külföldi vendég és látogató előtt. Hozzátette, hogy számos általuk szerzett és hozott plusz pályázati pénz épp a fejlesztést hivatott szolgálni, így �pedig könnyen megbénulhatnak azok az erőfeszítések, melyek a Kar egészének fej­ lesztésére irányulnak. Ráadásul karközi funkciókat is betölt intézete, innen intézi például a BTK doktori iskolájának a veze­ tésével kapcsolatos ügyeket, de élenjárnak az Európai Tanulmányok Központjának munkájában és a publikációkban is. Ezzel együtt egyre inkább kezdi úgy érezni, mintha valami „megtűrt funkciót” gyako­ rolna csak itt. Az Egyetemi Tanács és a Nagykancel­ lár döntése értelmében megváltozik az ünnepélyes jogászi eskünk szövege: az „esküszöm” után kimarad „az egy élő Is­ tenre” kitétel, a végén pedig nem kötele­ ző, tehát mindenki saját lelkiismerete sze­ rint teszi hozzá az „Isten engem úgy segéljen!”-t. A frissen létrehozott Kinevezési Bi­ zottság elé terjesztettékDr. BotosJózsef és Dr. Tóth Tihamér egyetemi docenssé va­ ló kinevezését. Dr. Jobbágyi Gábor Pro­ fesszor Úr, és Dr. Adám Zsigmond Tanár Úr mester tanári fokozatot kapott. A Ma­ gánjogi Intézet vezetője az OTDK meg­ szervezésében kifejtett munkájáért kapta az elismerő címet. Tersztyánszky Ödön Dékánhelyettes Űr beszámolt a számítógépes távoktatási tagozat akkreditációs folyamatáról. Mint mondta, egyszer már elutasították, arra hivatkozva, hogy a meglévő anyag a felét sem éri el az összes tantárgyi tananyag­ nak. Azért is elmarasztalást kaptunk, hogy nincs a tagozatnak saját tanterve. Bár dol­ goznak minden tanszéken a Dékán által kinevezett távoktatási felelősök. Folyama­ tos a tapasztalatok átadása a Hageni Egye­ tem távoktatási tagozatának részéről. Mint mondta, még van esély arra, hogy megmaradjon a tagozat. Jobbágyi Professzor Úr felhívta a fi­ gyelmet arra, hogy a számtáv bevételek jelentős részét külső cégek vitték el, eh­ hez képest az ezért nyújtott szolgáltatás gyengének mondható. Szerződést kötöt­ tek az általa vezetett intézetben is két ta­ nársegéddel egy 300 oldalas munka elké­ szítésére. A Professzor elmondta, hogy ez viszont nem tananyag, tananyag a tan­ könyv, a jegyzet és az előadás anyaga. Sajnos több, a hallgatókat közvetlenül érintő kérdés is a következő ülésre toló­ dott, melyre előreláthatólag, november folyamán fog sor kerülni. Természetesen arról is be fogunk számolni. MÁNDICS BOTOND Dr. Kilényi Géza professzor 13 jótanácsa az élethez Még hogy nem folyik az egyetemen felkészítés a való életre! Még hogy csak a tan- és törvény­ könyvek száraz betűit magoltatják be velünk tanáraink, elfeledkezvén az oktatás igazi céljá­ ról, a jövő buktatóinak kiküszöbölésére alkal­ mas módszerek megismeréséről! Ez aljas rága­ lom! Bizonyítékul álljon itt szeretett profeszszorunk, Dr. Kilényi Géza egykori alkot­ mánybíró minden évben megtartott osztályfő­ nöki óráinak summázata, amelyet lelkes egy­ kori hallgatói jegyeztek le az örökkévalóság, valamint az ítélet olvasói számára. Olvassuk és véssük eszünkbe a több évized tapasztalatai által összegyűjtött jó tanácsokat, és használjuk fel magunk boldogulására! A gyűjtés Dr. Gerencsér Balázstól származik. 1. A stílus maga az ember. Kétféle embert ismerünk: az egyik az igazi szerény, a stílusbeli mintakép, a bölcs; a másik pedig az, aki mérhetetlen szerénysé­ ge folytán egyszer sem járult az Isten ele, amikor ő a talentumokat osztogatta. Vi­ gyázni kell, ha valaki a papírjait mutogatja, hiszen Incitatus esete óta tudjuk, hogy a papír nagyon sokat elbír. Leonardo da Vin­ ci mondta: aki vita közben tekintélyére hi­ vatkozik, nem az eszét, hanem inkább a memóriáját foglalkoztatja. 2. Soha nem szabad szétzúzni az ellenfelet, illetve megbántani a hatóságot, mert visszaüt. A vita eszközei között nem csak az érvelést, az agitációt tartjuk számon, hanem az ellen­ félnek egyrészt „menekülési útvonalat” kell biztosítani, mert ha sarokba szorítjuk, azzal magunknak sem teszünk jót. Másrészt di­ csérni kell, mert így ha retorikailag nem is sikerült megfogni, a hiúságán át biztos. 3. Az udvariasság nem gyengeség. Az élet bármilyen helyzetében fontos, hogy tudjuk: nem a harcias fellépéssel és agreszszív modorral fogunk győzni. Mindenkivel a saját nyelven kell beszelni: ez tág utat en­ ged a tiszteletteljes alázattól a tiszteletet pa­ rancsoló szigorig. 4. Adassák meg a főnöknek a sikerélmény. .. .és az Istennek, ami az Istené. 5. A jogszabály szövege többnyire annak előkészítőjén múlik. Ha valakire bármilyen előkészítési munkát bíznak a napi menütől egy jogszabály szabá­ lyozási koncepciójának összeállításáig, több a lehetősége, egyúttal nagyobb a felelőssége, mint annak, aki el fogja fogadni. Ugyanis ki­ egészíthetik, kitörölhetik, de amit egyszer pa­ pírra véstek, az ott marad és hordja annak a kézjegyét, aki egyszer is foglalkozott vele. 6. Próbarendőrrel és államigazgatási ügyin­ tézővel soha nem szabad vitázni! ... egy rossz helyen rossz emberrel elkövetett vita beláthatatlan következményekkel bír­ hat. Vitázni csak megfelelő szinten szabad. 7. AJiatalság sokszor erény, de lehet hátrány is. Vannak olyan főnökök, akiknek szúrja a szemét a fiatalság. Ez olyan, mint egy be­ tegség: túl kell élni, a fiatalság múlandó. 8. Ha egy magasugró versenyt 210 centimé­ terrel meg lehet nyerni, nem kell feltétlenül 230-at ugrani. Nem kell minden áron „nagyot domborí­ tani”, és főleg nem szabad a szellemi fölé­ nyünket éreztetni. 9. A „kis” emberekkel is jóban kell lenni, (lásd: az oroszlán és a kisegér meséje.) Az oroszlán egy nap elkapja a kisegeret. Az sír-rí, könyörög az életéért, hátha egyszer ő is tud segíteni az állatok királyának. Mit tesz Isten, egy nap a sintérek elkapták az orosz­ lánt. Míg az összekötözve búslakodott, a kis­ egér arra osont, elrágta a köteleket és így megmenekült a nagysörényű panthera leo. 10. Nem árt, ha az ember apályát a szamár­ létra alsó fokáról kezdi. A kihagyott lépcsőfokok tudását, tapaszta­ latát nem pótolja sem könyv, sem jegyzet, de még főtanácsadó, internet és személyi titkár sem. 11. A vitában rugalmasnak kell lenni. Ne szégyelljük bevallani, ha álláspontunk megváltozott. (Az egészséges ember vita közben is tud gondolkozni.) 12. A jogászi hivatás közéleti pálya: a ma­ gyar élet minden rezdüléséről tudni kell. Téveszmék elkerülése végett: sem a napi­ lapok, sem a tv-rádió híradások nem ha­ rapnak. Egy jogásznak illik arról tudni, amivel a pénzt fogja keresni. 13. Szervezni tudni kell. ... aki nem hiszi, járjon utána. tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adóm rovata Mádl Ferenc Rómában - Megnyílt a vatikáni magyar kiállítás Rómában a Vatikáni Múzeum külön termé­ ben október 9-től jövő év január 12-ig láto­ gatható. A magyar kereszténység ezer éve című reprezentatív kiállítás. A megnyitón részt vett a kiállítás fővédnöke, Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár, Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint - a harmadik fővédnök, Orbán Viktor miniszterelnök kényszerű távolmara­ dása miatt - Mádl Ferenc köztársasági elnök. Mádl Ferencet a megnyitó nap délelőttjén fogadta II. János Pál pápa is. A köztársasági elnök úr felajánlotta Magyarország közvetí­ tését a pápa és az orosz ortodox egyház ve­ zetőjének a Szentszék által régen vágyott, de mindeddig meghiúsult találkozó elősegíté­ sére. II. János Pál tudatta: kész volna Ma­ gyarországon találkozni Alekszij pátriárkával (kapcsolódó anyag: Philippovits Zsófia: Kele­ ti kapcsolatok - ítélet 2001. május 24.) Mádl Ferenc arra kérte a pápát és Sodano bíborost is, hogy a Szentszék a jelenleginél jobban segítse a határon túli, kisebbségben élő magyarság anyanyelven való lelki gon­ dozását és hitoktatását. A Szentatya nyitott­ nak mutatkozott a kérés teljesítése iránt. A Szentszék első ízben kíván lépéseket tenni annak érdekében, hogy a csángók magyar nyelvű istentiszteleten is részt vehessenek. Nagymaros Október 6-án ismét találkozott a magyar ka­ tolikus ifjúság Nagymaroson. A millenniumi év nagy közösségi esemé­ nyei sokakat összehoztak. Egyre többen ba­ ráti körökbe tömörülve szállnak már le a vonatról a nagymarosi állomáson. A temp­ lomkert, az esemény színhelye felé közelít­ ve meg-megállnak egy kézszorításra, ölelés­ re, pár szóra azokkal, akikkel együtt voltak Rómában, Zánkán, vagy akikkel éppen itt szoktak csak találkozni. Jelen vannak a régi arcok, akik most egyetemisták, esetleg már házasok, és itt vannak a 15-18 évesek. Az előbbiek nosztalgiázva, lelkesen éneklik a „Jenő-dalokat”, az „ifjak” pedig az új Test­ vérek együttes énekeit. Mindegyik dallam az Istenről akar szólni, O a közös pont. Itt van a múlt és az is világos, hogy nem terméketlen. Nagymaros él és van jövője. tizenhatodik oldal Mert úgy látszik Nagymaros nem üres. Szent hely lett. Sokan találkoztak itt életük értelmével: Jézussal. Egymás tekintetében, mosolyában, szavában. De ezt mások is megtehetnék. Azonban a tartalmat az egé­ szen közvetlen, átalakító találkozásból veszszük: sokan sorbaálltunk a bűnbocsánat tisztító forrásainál, hogy fcloldozást nyer­ jünk. Imádtuk Őt a Kenyérben, amikor térdre ereszkedtünk a jelenvaló rejtett Úr előtt. Mcgáldoztunk, követjük Ót. Szebbe és mélyebbé válnak emberi találkozásaink. Ez rügyezik Nagymaroson. Ettől lesz kü­ lönleges illata ennek az atmoszférának. A találkozó témája a Szentatya évezrednyi­ tó enciklikájának a címe volt: „Evezz a mélyre!” Különböző szekciókban arról szólt a beszélgetés, mit jelent ez. Hogyan evezzünk mélyre az Isten jelenlétében, ke­ resésében, a jó és a rossz erők viharában és az apostolkodásban. Kállai Emil piarista atya prédikációjában felidézte a világháborút, a totális diktatúrák megjelenését, kísérteties hatalmát és porrá hullását. Egy kamaszkori olvasmányára hivatkozva, amelyhez élete kétségbeejtő pillanataiban vissza-visszatért, elmondta, hogy keresztényként egy végső kérdés újra és újra előttünk áll: ki az úr, aki gyakorolja hatalmát bennem? Krisztus? Vagy átadom időközben a helyét egy másik hatalomnak? BÁNFI ÁKOS TAIZÉ - BUDAPEST Roger testvérnek nem voltak világra szóló, globális tervei. Nem akart multinacionális céget alapítani, elnök-vezérigazgatóként fo­ gadni az érdekbókokat. A kiengesztelődés egy piciny közösségében szeretett volna in­ kább élni, Isten jelenlétét tükrözni. Mint friss diplomás református teológus keresett egy csöppnyi kis falut Franciaországban. így talált rá Taizére. 1940-et írtunk ekkor, tér­ dig a vérben, távol a békétől, és távol a Zsi­ nattól is. A Kegyelem azonban meg volt. És Roger testvér soha nem lett elnök-vezérigazgató, nem alapított céget. A kis közösség azonban kétségtelenül: multinacionálisra sikeredett. Mára 25 ország fiai tettek örök­ fogadalmat: a közösségi életre, a cölibátusra, az egyszerűségre. Pénzadomány-elfogadás: nincs. Munka, ima, bizalom: az van. És mit tesz Isten: egyszer csak jöttek a fiata­ lok is. Keresők, ateisták, Mária Magdolnák, protestánsok, katolikusok. Lélegezni akar­ tak, bizalommal lenni. Értelmet keresni az élethez. Mi, magyarok különösen büszkék lehetünk, mert - ahogy az országunk tradí­ cióihoz illik - egy magyar család feladata, hogy mindig kerüljön étel-ital a testvérek, ill. a több ezer zarándoknak az asztalára. A fiatalok otthonukban, lakóhelyükön tör­ ténő elköteleződését segítendő a „Bizalom Zarándoklatát” indította útjára a közösség. És a zarándokok 1991 után, most ismét Bu­ dapestre érkeznek. December 28. és január 1. között, több tízezer román, portugál, olasz, francia, indiai stb. fiatal szállja meg a várost. És csoda történik: Budapest világvá­ rossá lesz. Reméljük, hogy a budapesti (kör­ nyéki) polgárok, ezúttal nem mondanak el­ len a megszállók seregének, és lesz hol a fe­ jüket lehajtaniuk a zarándokoknak. A Pázmányra sokan, sokféle szemlélettel, múlttal, politikai hovatartozással, vallási el­ köteleződéssel járó heterogén társaság jár. Noha nem kellene, gyakran elfelejtjük Pi­ linszky szavait: „Csak a fölszínen van egy egyenetlenség, minden és mindenki egy.” Van üzenete a találkozónak nekünk is. És van üzenete a háborúsdit játszóknak is. Job­ ban mondva: csak lenne. A halláshoz ugyanis fülekre is, szívekre is szükség van. „Ó, Taizé, ez a kis tavasz!” - mondta egy kedves kis öregúr, egy életvidám parasztlegény, vagy ha így tetszik: XXIII. János pápa, a II. Vatikáni Zsinat életrehívója. És őt idézte II János Pál is, amikor 1986-ban találkozott Taizében Roger testvérrel: két fehér-csuhás ember, hihetetlen erővel, és karizmával. 1998-ban, a milánói találkozó után a legendás hírű Carlo Maria Martini bíboros a Gergely Egyetem egykori rektora, Umberto Eco levelező, ill. vitapartnere „Egy másik Milánó Taizé után” címmel tette közé gondolatait. Volt alapja a címnek. Remélem, hogy a budapesti találkozó is jó lesz arra, hogy megmutassa, hogy minden híresztelés ellenére: jó együtt lenni embernek és embernek. Nem nagy cél, de éppen elég. Szép lenne „Egy másik Budapest Taizé után” gondolattal kezdeni az új évet. Talán nagyobb lesz a bizalmunk egymás felé. N. Á. + infó: www.taize.fr, ill. minden plébánián; központ Bp.-en: 1056, Váci utca 47., tel.: 486-2700, talalkozo(a>taizebudapest.net ;Új Ember magazin októberi számában külön melléklet. �Magyar vagyok nem turista — Pázmányosok a Bálványosi Szabadegyetemen — Pedig ez már aXII.-ikvolt. Mégis eddig va­ lahogy senkiből nem bújt ki az isteni szikra, hogy pázmányos delegációt küldjünk a Bálványosi Szabadegyetemre. Idén azonban néhány lelkes önjelölt Pázmány-agitátor, a Régiók Szövetsége, na és persze Isten sege­ delmével változtattunk ezen. Csak remény­ kedni tudok, hogy hagyományt terem­ tettünk. .. Július 12-én hajnalban kicsiny ámde lel­ kes csapat volt összeverődőben a Felvonulási tér mellett. Legtöbbjük gondolatait (értsd: kiválasztószerveit) még az EFOTT 2001 tör­ ténései tartották mozgásban, ami néhány plusz megállást jelentett az út magyar szaka­ szán, de egyébként rendben volt minden. A buszt amúgy félig sem sikerült megtölteni, több bejelentett vendéget is hiába vártunk az indulásnál. Ki tudja talán a meglehetősen húzós túraköltségek (8 nap - 8500 Ft) riasz­ tották el a gyengébb idegzetűeket! A kevés kiválasztottaknak azonban az sem szegte kedvét: olcsó és hazafias, ám olcsó hazafias­ kodástól („ha énnékem sok pénzem lesz...”+ „Az a szép az a szép” stb.) mentes hangulatban döcögtek a magyar-magyar ha­ tár felé. Minthogy utizenéről ezúttal vala­ hogy senki nem gondoskodott, a hátralevő nyolc napot két kazetta (István a király ill. egy kitudjamikori Ricse album: Trükkös Béla bá’á) felváltva történő elmélyítgetésével és mélyebb összefüggéseinek boncolgatásával töltöttük... a végelgyengülésig. Az úton egyébként két belhonba szakadt nagy magyar ex-kissebségi pázmányos hazánkfia rögtön­ zött városnézést szervezett Nagyvárad és Ko­ lozsvár ősi román városok latinos ízű közép­ kori kultúrájának megismerésére. (Kár, hogy a nagy román király, Hunyadi Mátyás szülő­ házának megnézésére már nem maradt idő!) A kisebb kitérőknek köszönhetően csak éjfél után értünk be Csíkszeredába, ahol a város főterén álló -helyi viszonyok szerinti- legele­ gánsabb szállodába helyeztek el minket két­ ágyas szobákban. A szellemiekről: Az előadások, híven kö­ vetve a Szabadegyetem hagyományait, most is nagyrészt a határontúli magyarság sorskér­ déseit, az önálló magyar egyetem ügyét, a környező országok többségpolitikáját (Jaj bocs, kisebbségpol.-t akartam írni) ill. a ma­ gyar külpolitika lehetséges irányvonalait állí­ tották célkeresztjükbe, mely utóbbinak külö­ nös aktualitást adott az akkoriban éppen friss meleg státusztörvény. Persze nyilvánvaló, hogy az evvel kapcsolatban kialakult általános geijedelem és kisebb diplomáciai feszültsé­ gek nem kerülték el a Szabadegyetem kör­ nyékét sem, ettől fogva az előadásokat és vi­ tákat sok mindennek lehetett volna monda­ ni, de mondjuk langyosnak, visszafogottnak vagy állóvíznek a legkevésbé... Nyilván ezzel függött össze az is, hogy a román kormányfő végül nem tisztelte meg jelenlétével a „ma­ gyar revizionista törekvések eme főhadiszál­ lását” (idézet: Corneliu Vladim Tudor). Kár! Egyébként szerintem sajnálhatja, tényleg jó buli volt! Szerencsére nem így tett „az első magyar Fidesz-kormány miniszterelnöke” (idézet: Németh Zsolt) aki a zuhogó esőben is több száz embert tudott maga köré gyűjte­ ni, és olyan beszédet mondani nekik, amiért mondjuk önmagában is megérte volna el­ menni! Aki ott volt nyilván tudja miről be­ szélek Az egyebekről: A szervezők nemes és tisz­ teletreméltó erőfeszítéseket fejtettek ki kul­ turális programok (Farkaslaka, Mádéfalva, Csíksomlyó), városnézés (Brassó, Segesvár, Sepsiszentgyörgy stb.- Id. az előző szám hát­ lapján), ill. gyalogtúrák (Parajd, Balánbánya) érdekében, csak hát ugye az ilyesmire nem mindig jutott idő az esti bulik és koncertek, ill. azok másnapi (másnapos?) következmé­ nyei mellett. Mondhatni - az előadásokat le­ számítva - a napjaink kissé szimmetrikusra sikeredtek... Ha tömören próbálnám meg összefoglalni, akkor az valami ilyesmi lenne, hogy: Korai felkelés: Nem !/Délelőtti város­ nézés, művelődés: Fakultatív! / Gyalogtúra: Menjen aki akar! / Esti bulik: Igen!/ Eszeve­ szett tombolás a küzdőtéren: Igen! / Kisebb összetűzés a security-vel: Igen! / Hazafias nótázgatás a sörsátrakban: Ez most kérdés volt? / Józan, mértéktartó viselkedés: Igen (néha)! / Kulturális programok: Ja igen, volt ilyen is!! / István a király + Trükkös Béla bá’: Igen! / Táncos-zenés mulatozás esténként a buszon hazafelé: Erre már sajnos nem em­ lékszem!!! / Szóval az igazi PÁZMÁNYOS HAN­ GULAT ezúttal sem maradt el: Előbbutóbb a helyiek is megszokhatták a kékes csillogású Pázmányos egyen-páncélzatot a dühöngő első soraiban, a kolozsvári Ursus sörgyár soha nem tapasztalt konjunktúra­ ciklusát, a sárga földdel szintet tartani igyek­ vő kedves idegeneket, István a Királyt meg a Trükkös Béla bá’-t, ill. a különféle tippeket arra nézve, ki mihez kezd majd, „hogyha néki sok pénze lesz...” Ez utóbbi persze nem mindig volt népszerű a helyi latin ős­ lakosság körében... Tényleg srácok, lehet, hogy ezért vert meg minket folyton a security ??? Köszönet a rendezőknek a kitűnő szer­ vezésért: Mindenekelőtt Mádly Zoltánnak a helyiek részéről, és persze Tímár Áronnak és Gulyás-Kovács Gergelynek a Régiók Szövetségétől! MIHÁLTZ ANDRÁS tizenhetedik oldal �ítélet Lendületben a Pázmány Pódium Beszélgetés Szabó Bálint elnökkel Szabó Bálint 1982-ben született Szombat­ helyen. Középiskolai tanulmányait a Pan­ nonhalmi Bencés Gimnáziumban végez­ te. 2000-ben, az érettségi után felvételt nyert a jogi karra, melynek jelenleg máso­ dik évfolyamát végzi nappali tagozaton. Mely célok vezérlik a Pódiumot? A Pázmány Pódium a karral majdnem egy­ idős, 1996-ban alakult. Célja és vállalt feladatai a rendezvényein résztvevők általános műveltsé­ gének, látókörének és aktuális ismereteinek nö­ velése, a nemzeti és kulturális hagyományok ápolása, a nemzetközi tudományos és ifjúsági szervezetekkel való kapcsolattartás, hazánkjobb nemzetközi megítélésének, az Európai Unióba való beilleszkedésének elősegítése. Hogy néz ki a szervezet struktúrája? A klasszikus szervezeti felépítés szerint működünk, folyamatos egyetemi ellenőrzés mellett. Az elnök munkáját alelnök segíti. Rendezvényszervező Bizottságunk szervezi a programokat, a Kommunikációs Bizottság tartja fenn a kapcsolatot az Egyetemmel, más intézményekkel, szervezetekkel, és felel weboldalunk frissítéséért. A Gazdasági Bizottság beszámolója alapján a Felügyelő Bizottság ha­ vi jelentést készít a Pódium működéséről, a források megfelelő és szabályos felhasználásá­ ról. Munkánkban külön segítséget jelent, hogy tiszteletbeli elnökünk Dr. Habsburg Ot­ tó, a Páneurópai Unió elnöke. Milyen forrásokkal gazdálkodtok? A HŐK immár hatodik éve biztosít szá­ munkra irodahelyiséget, a rendezvények anya­ gi forrásait pedig egyetemi és HOK-támogatás mellett pályázatok, alapítványok, egyesületek és más szponzorokjelentik. Korábban nem volt túl rózsás a viszony a HÖK-kel... A megújult HÖK-kel felvettük és folyama­ tosan ápoljuk a kapcsolatot, melynek eredmé­ nyeképp mára kifejezetten jónak mondható, konstruktív együttműködés alakult ki. A HŐK anyagi támogatást nyújt, rendszeresen egyeztetünk. A két szervezet viszonyát a közös szervezésben megtartott Nótaestek hangulata hűen tükrözi. Mikola István egészségügyi miniszter a Pódium egyik előadásán. Mellette jobboldalt Szabó Bálint a Pódium elnöke Örömmel jelentem, hogy 2002. augusztu­ sában a Pódium megrendezi az V Nyári Páz­ mány Napok - III. Kárpát-medencei Ifjúsági Jogásztalálkozót! Úgy tűnik, mintha mostanában csak az „egyik oldalról” érkeznének a Pódium-estekre meghí­ vott vendégek, tán ebben tudatosság? A Pázmány Pódium nem kíván politizálni, programjaink a szakmaiságra, a közéleti gon­ dolkodásra épülnek. A Rektor Úr útmutatásá­ nak megfelelően az idei tanév alapgondolata: „A fiatal értelmiség szerepe az Európai Unió­ ban”. Ennek keretében kerül megrendezésre november 14-én az EU-Nap, 26-án pedig Polt Péter tart előadást az EU-ról és az ügyészi re­ formról. Átfogó képet szeretnénk nyújtani kö­ zönségünknek, az egyoldalúságot elkerülendő hívtuk meg pl. annak idején Havas Henriket. A rendezvények összeállításánál alapvető szempontunk, hogy meghívottaink beillesz­ kedjenek egyetemünk szellemiségébe (tájon pl. az előbb említett H. H. beilleszkedlk-e? — A szerk.), ezért az ősz folyamán vendégünk lesz Varga László országgyűlési képviselő, a parla­ ment korelnöke. tésnek érzik a meghívást, pozitív benyomá­ sokkal távoznak. Isépy Tamást idézve: „A jog iránti érdeklődést el nem vesztő, elszánt hall­ gatóknak őszinte tisztelet és nagyrabecsülés.” A Pázmány Pódium szellemiségét jól kifejezi Mikola István vendégkönyvi bejegyzése: „Ha jő az úr, nem azt kérdi, hogy elvégezted-e a dolgod, hanem, hogy úton vagy-e vele.” SZAMOS MÁRTON Novemberben megrendezésre kerülő előadások: November eleje Pintér Sándor: Közbizton­ ság a XXI. században November 7. Doszpot Péter: Közbiztonság és más aktuális kérdések November 14. EU-Nap: A fiatal értelmiség lehetőségei az EU-csatlakozás után (meghívottak többek között: Dávid Ibolya, Stumpf István, Matolcsy György, Fónagy János) November 21. tárga László: Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a világra és a Szovjetunióra November 26. Polt Péter: EU és az ügyészi reform Milyen hangulatban távoznak a meghívottak? Tavaly elmaradt az immár hagyományosnak számító, nagy sikerű nyári tábor. Mire számít­ hatnak a hallgatók az idén? tizennyolcadik oldal Tapasztalatainkra támaszkodva őszintén mondhatom, hogy vendégeink megtisztelte­ (Az esetleges további meghívottak nevei meg­ jelennek majd a hirdetőtáblákon.) www.pazmanypodium.hu �Erkölcsi revízió Ezen a helyen a szokásostól eltérően nem folytatom a nemzetiségek történe­ téről írott cikkeimet, mert az előző, szer­ bekről kiadott iromány tartalmazott so­ kakat sértő vagy bántó, történeti szem­ pontból pedig - el kell ismernem - igaz­ ságtalan passzusokat. Először is elnézést kérek azoktól, akiket ezzel a cikkel meg­ sértettem, higgyék el, egyáltalán nem volt szándékos, sőt, amikor hozzákezdtem a nemzetiségek tárgyalásához, már akkor el akartam kerülni minden ilyes­ fajta nézeteltérést. Éppen ezért határoz­ tam úgy, hogy kizárólag olyan dolgokat írok le, melyeket előttem már más fogal­ mazott meg, hiszen saját ismereteim e témában - mint kiderült - hiányosak. így ebből az esetből is tanulva azt szűrtem le, hogy az ember ne szóljon bele olyan dol­ gokba, melyekben nem biztos, cikket pe­ dig pláne ne írjon róla. Most pedig azo­ kat a mondatokat szeretném korrigálni, melyek tartalma sértő és történelmi szempontból sem igaz. Először is a cikk elején elhangzott igét kell helyesbítenem, mégpedig azt, amit a szer­ bek és a törökök viszonyáról mondtam. Az a tény, hogy a törökök befolyása idáig elért, valóban nem ad okot arra, hogy bár­ ki inkorrekt módon fogalmazzon, márpe­ dig a szóban forgó cikkben ez történt. Eu­ rópában a törökök keze sokáig elért, ugyanígy Magyarországra is, számos nemzet és ország volt kénytelen tűrni be­ folyásukat, melyről - már csak számbeli fölényük miatt is - egyikük sem tehet. Ezért a cikkem által használt - vagyis az ál­ talam használt könyv - kifejezése lényegét tekintve valótlan, és sértő (ti. hogy a szer­ bek „lefeküdtek” volna a törököknek). A második ilyen passzus már a szerbek és a magyarok együtt élésére vonatkozott, ezen belül is a szerbekre, egészen ponto­ san arra, hogy loptak volna, és evvel tar­ tották el magukat. Elismerem azt, hogy ezen állítással is messzire mentem (hi­ szen bármilyen könyvet is olvastam, ez a cikk sajnálatos módon az én nevemmel jelent meg), és az érintett nemzettel kap­ csolatban igazságtalan voltam, hiszen életmódjuk nem sokban különbözött a török hatalom alatt lévő többi nemzeté­ től, és én senkiről nem akarok olyasmi­ ket mondani, ami nem fedi a valóságot. Mindazonáltal az valóban igaz, hogy a két nép viszonya a 18. században elmér­ gesedett, ami valóban a török befolyás­ nak volt köszönhető, de ezért nem lehet, és nem is akarok igazságtalanul hibáztat­ ni senkit sem. Ezúton kérek bocsánatot az érintettektől, hiszen senkit sem akartam megbántani vagy megsérteni. Akik sértve érzik magu­ kat, joggal teszik ezt, a cikket újra olvasva, a tényeknek utána járva én is csak azt tu­ dom mondani, hogy a szóban forgó szö­ vegek indokolatlanul igazságtalanok. Mindenesetre biztos, hogy a jövőben fi­ gyelni fogok erre, még egyszer nem aka­ rok abba a hibába esni, hogy ne figyeljek arra, amit leírok. Kérem ezért, hogy bár­ kinek kifogása van bármilyen - régi vagy új - cikkemmel, jelezze azt a főszerkesz­ tőnek, a hibát pedig korrigáljuk. Végezetül csak annyit szeretnék írni, hogy bármilyen problémánk is akad a jövőben egymással, ne felejtsük el, hogy egyete­ misták vagyunk, ami pedig bizonyos kul­ turális, szellemi és erkölcsi fölényt jelent. Aki itt van, az nem véletlenül van itt. Mindent el lehet intézni egymás között, normálisan, bár tudom azt, hogy az érzel­ mek fölkorbácsolása gyakran az indulatok föllobbanását is eredményezi. Ezért itt, az újság hasábjain, nyilvánosan követem meg őket, és kérek bocsánatot, hangsú­ lyozva azt is, hogy senkit sem állt és áll szándékomban megbántani, a kérdéses cikkre vonatkozólag pedig még egyszer elismerem, hogy az tényleg valótlan dol­ gokat tartalmazott, amiket - remélem megfelelően korrigálni tudtam. VINCZE SZABOLCS Azt hiszem, kultúremberek lévén a vitákat meg kell tudnunk oldani egymás között ki­ zárólag párbeszéd útján. Éppen ezért kérek mindenkit, akinek a jövőben esetleg problé­ mája lenne valamelyik írásunkkal, hogy joghallgatóhoz méltóan, észérvekkel, és nyugodtan, nem „útszéli” módon oldja meg azokat, ahogyan ez esetben sajnos történt. A jövőben nem kívánunk olyan reagálásokkal foglalkozni, melyek nem méltóak se a Páz­ mányhoz, se bármilyen értelemmel rendel­ kező lényhez. Köszönöm. (A főszerkesztő) Heti Hetes és politika 2001. 10. 10, 18 óra, Díszterem. „Színész, filmrendező, publicista...” - kezdte bemu­ tatni Szabó Bálint Pódium-elnök Verebes Istvánt a szép számú hallgatóságnak. „Na, filmrendező azért nem.” - szólt közbe a vendég. „Filmről egyáltalán nem.” - tette hozzá. „Minél kevesebbet beszéljünk ró­ lam, magamat nagyon unom.” Utóbbi kérése csak rövid időre teljesült. Például, amikor az USA elleni támadás ke­ rült szóba. A neves művész Kosztolányi Édes Annájával állította párhuzamba az ese­ ményt: akkor tör ki a feszültség az embe­ rekből, amikor azt mondják nekik, hogy ők nem is léteznek. Az egyik oldalt cinizmus­ sal, önzéssel jellemezte, másrészről viszont elítélően nyilatkozott a terrorakcióról. Bushnak rögtön találkozóra kellett volna hívnia az arab világot, vallási vezetőit. Ha már „Színház és Film” nem lehet (az est meghirdetett témái, előbbiről is csak szűkszavúan beszélt), legyen legalább Heti Hetes - gondolták a jelenlévők, és elindul­ tak a kérdések. „Nem szeretnék vélemény­ formáló erővé lenni, ez egy szórakoztató műsor.” - válaszolta egy, a közszereplői fele­ lősségét firtató érdeklődőnek. Ez a talkshow nagyon jól jövedelmez a kér. tévének, emlí­ tette, majd a magyar médiában folyó pénzhajhászást, korrupciót hozta szóba. Állítása szerint ezért nem is vesz részt szívesen a te­ levíziózásban, de hát, fizetnie kell fia angli­ ai tanulmányait... Bár azokat a részeket ki­ vágják, hangsúlyozta, hogy beszél a “másik” nagy párt ügyeiről is a népszerű műsorban. „Remélem is!” - figyelmeztette egy kérde­ ző, általános derültséget keltve. Minden­ esetre, helyben megígérte, hogy 2002. júliu­ sában abbahagyja a Heti Hetest - akármi­ lyen is lesz a választások eredménye. Politikai hovatartozása sem maradt érin­ tetlen. „Sem jobboldali, sem baloldali nem vagyok.” - szögezte le. Bizonyos területen konzervatívnak, nemzetinek, más helyzet­ ben liberálisnak, kozmopolitának vallja ma­ gát. Elárulta, hogy három évvel ezelőtt Sza­ bó Iván felkérésére az MDNP oldalán kampányolt, majd az országgyűlési képvise­ lőválasztás második fordulójában a FIDESZ-re szavazott. Verebes István nem keltette unalmas személyiség benyomását, kifejezetten őszintének tűnt ezen az estén. „Gondoltad volna...? Szerinted tényleg...? És akkor miért...?” Az előadás után a résztvevők fi­ gyelmét nemcsak a szendvicsek és az üdítők kötötték le. SZAMOS MÁRTON tizenkilencedik oldal �A Hallgatói Önkormányzat Dénes pályázat meghívásából 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Vendégünk lesz Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es tetjedelmű pályaművel DEMETER ERVIN Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásban részesül. Pályázat célja: A titkosszolgálatokra felügyelő' egyetemünk jogi karának hallgatói számá­ ra fórumot teremteni a keresztény- tárcanélküli miniszter konzervatív politikai gondolkodás meg­ nyilvánulására. Idó'pont: november 7., szerda, 18 óra Helyszín: Szentkirályi u. 28., I. emelet, díszterem Pályázat kiírója: Dénes Sándor {.egyetemi docens Leadási határidő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. Szavazzatok a Pázmány szépére! Na ilyen se volt még nálunk! Most meg lesz. Az ítélet (tudjátok, a kedvenc lapo­ tok, amit úgy szerettek olvasni, és kéthe­ tente körömrágva várjátok a megjelené­ sét!) és a Spartacus pizzéria (ahol meg olyan jókat buliztok, esztck-isztok, jót mulattok) közös akciót hirdet: a világtör­ ténelem első Pázmány szépe választását! Most minden kiderül! Megtudjuk végre, ki a legszebb lány az egyetemen! Szavazhat fiú, lány egyaránt, dolgotok mindössze annyi, hogy egy papírcetlin be­ Elállt fülek dobjátok szavazatotokat a Spartacusban (Szent-királyi u. 26., aki még nem tudná) a bejárat közelében lévő pultra helyezett sza­ vazóurnába. A mi dolgunk meg annyi lesz, hogy a szavazatokat összeszámoljuk, és az idei utolsó számban (megjelenés: december elején) pedig kihirdessük az eredményt. Figyelem! Csak lányra lehet szavazni!! Minden egyes évfolyamon megválasztás­ ra kerül a legszebb lány, az összesített sza­ vazatok alapján pedig a PPKE-JAK há­ rom legszebbje. Csak azokat a szavazatokat tudjuk elfo­ gadni, ahol megjelölik az adott személy évfolyamát és tagozatát is! A díjazás: a Spartacus pizzéria részéről az első három helyezett egy-egy két sze­ mélyes vacsorát nyer, az ítélet részéről ugyanőket automatikusan a szerkesztő­ ség tagjaivá fogadjuk! A szavazatok leadási határideje: no­ vember 19. TEREPGYAKORLAT csúnyává és korlátolttá, sőt sokszor nevet* ségessé teszik az arckifejezést. „Rectodor'’ fül-for­ mával azon­ nal odasimul­ nak a fülek anélkül, hogy bárki észreve­ hetőé a keze­ lést. Hatás és ártalmatlan­ ság garantálva. ScMiir-Sckuii, Wln-lMti-Zlrick-InltltM Budapeel, Király u. 12, — Na mi az, fiatalok? Vége a szemináriumnak? — Nem, majd csak most kezdődik! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 10. szám 2001. november 5. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. november 5. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4023kb+897 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_10_20011105 Relation A related resource T00040 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_10_20011105 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/e68d77ed4de681537add449239f686f8.jpg cbfe5b2b12209639872acb14abfdb79e https://omeka.ppke.hu/files/original/a4480f787df8d34ee888e6de5f60fb58.pdf dcc7c9ba5f637ad1a2fce1eb890ce694 PDF Text Text JZOO11Í-Z2. A ppkBjAk 1^í«««íU> uwb IT E L E T A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA BUDAPEST TE CSODÁS ! POLT PÉTER IV. évfolyam, 11. szám BÁNÁTI JÁNOS e-mail: itelet01@Jiotmail.com honlap: yvww.extra.hu/itelet PETŐFI SÁNDOR 2001. november 22. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Mi, jogászok Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Nekünk, jogászoknak mindig is aranyéletünk volt Magyarországon. Tudjuk: ez a föld a jogtudorok igazi paradicsoma volt és lesz is. Hiszen ismerjük a magyar fajtát: imádja a vitát, a civakodást, semmi nem elég jó neki. Ráadásul a történelem viharai is gyakran téptek meg minket, okozva újra meg újra zűrzavart, megoldandó problémák tömkelegét. így aztán amióta világ a világ, Magyarországnak szüksége van jogászokra. Azonban jogásznak lenni nem annyit tesz, mint jól élni, gyorsan meggazdagodni. Pedig de sokszor hallom ezt a választ joghallgatók szájából arra a kérdésre, miért is a jogi egyetemet választották a középiskola után! Nem én vagyok hivatott arra, hogy bárkit is győzködjek az ellenkezőjéről, csupán annyit mondanék: az erkölcs ajog felett kell, hogy álljon. Aki ezt nem fogadja el, nem méltó a jogász névre. Szemere Pál, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Katona József, Bethlen István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Eötvös József Jókai Mór, Széli Kálmán, Apponyi Albert, Baross Gábor, Tisza István - néhány név a jogot végzettek listájáról. Próbáljunk meg méltóak lenni emlékükhöz. Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek 3 „Az ügyészek mind a tarsolyukban hordják a marsallbotot” 4 Legyen igazság 6 A történelmi Magyarország nemzetiségei 7 „Ha minden így marad, néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz 8 Budapest, te csodás! 10 A kivégzés életet menthet 11 Még egyszer a nyelvvizsgákról 12 Zoón politikon helyett Pom-Pom? 13 A Birodalom visszavág 13 Bálok, bulik, megújuló TVSZ 14 Két perc 15 TUSNÁD 2001 15 Ajánló 16 Vedd és olvasd! 17 A mi kis Fradi-Újpestünk 18 Kati, az aerobic-bajnoknő 19 Az egyetemi sportéletről 20 A Szentkirályi Társaság előadásai 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata >- A III. és IV évfolyam hallgatóit érintheti a következő infó. A közigazgatási jog tan­ szék által meghirdetett Gyermekvédelem, gyámügy, An Introductionto Public Administration in the USA, Honvédelmi igazgatás, Vízügyi igazgatás című speciál­ kollégiumok oktatói katalógus bevezetésé­ ről döntöttek. Akik jelentkeztek az alábbi speckolokra, és fontos a félévi aláírás, azok feltétlenül látogassák az előadásokat. Jobb megelőzni a kellemetlenségeket. Számtávos kollégák részére a tanszék Alkot­ mányjogból vizsgát hirdet november 21-re. (elmaradt, halasztott, stb...) A magyar jogtörténeti tanszék szi­ gorlatot és kollokviumot írt ki novem­ ber 23-ra. 12 órakor kezdődik a vizsga, amire befizetett csekkel lehet jelent­ kezni a tanszéki adminisztrációnál. ^Szentmise az Egyetemen!!! Hétfőtől csü­ törtökig reggel fél nyolctól az egyetemi ká­ polnában. Hétfőn Németh Attila piarista atya, kedden és szerdán Kuminetz Géza atya, csütörtökön Philippe Crossey atya ce­ lebrálja a misét. Kedves vizsgázók!!! A tanszékek kérik a hallgatókat, hogy a halasztott vizsgákra időben érkezzenek, vizsgáikat lehetőleg ne tolják to­ vább, mert nem biztos, hogy később még lesz lehetőség pótolni. Továbbá kérik a hallgatókat, hogy a választott speciálkol­ légiumokat tiszteljék meg jelenlétükkel, ellenkező esetben megszűntetik. A faliújságra kitett hir­ detések a ti érdekeiteket szolgálják, ezért ne vi­ gyétek magatokkal! (A tanszékek kérésére újból meg kéne je­ lennie.) A jogelmélet tanszék értesíti min­ den bejelentkezett vizsgázóját, hogy november 30-i dátummal befejeződ­ nek a halasztott vizsgák, pótlásra azon túl nem lesz lehetőség. Ezért mindenki jelenjen meg az általa választott idő­ pontban, és teljesítse kötelezettségét. A tanulmányi osztály kiszivárogtatta, hogy a diákigazolványok érvényessége no­ vember 30-ig kitolódott. Aki még nem ér­ vényesítette, az minél hamarabb tegye meg, ne a kalauz előtt keljen magyarázkodnia. Az úgysem tud olvasni! ^■Végezetül egyjó hír is legyen. Halmozottan hátrányos helyzetű diáktársaim figyelmébe ajánlom, hogy a különféle okokból elmaradt közgazdaságtan szigorlatukat 2001. december 3-án 10 órai kezdettel pótolhatják. Mielőtt azt mondanák, „ej, ráérünk arra még”, elárulom, ez az utolsó alkalom. Éljetek a lehetőséggel! Vizsgajelentkezés >► A tanulmányi osztály az alábbi ké­ réssel fordul a hallgatókhoz: a kiírt félfogadási idő azt a célt szolgálja, hogyha bármilyen problémával talál­ játok szembe magatokat, az évfo­ lyamelőadók a lehetőségekhez mérten segíthessenek. A segítséget pedig csak úgy tudják biztosítani, ha rendelkezé­ sükre áll a munkaidejük. Ez az idő pe­ dig a félfogadási időn túli munkaide­ jük. A hét négy napján van lehetősége­ tek a tanulmányi osztályt felkeresni, délelőtt illetve délután. Értelemszerű­ en aki délelőtt nem ér, rá a másik na­ pon a délutáni időpontot veheti igény­ be. Ahhoz, hogy segíteni tudjanak, kénytelenek dolgozni is. Ezért tiszte­ lettel kérnek mindenkit, hogy az idő­ pontokat feltétlenül tartsátok be, megkönnyítve a gyorsabb ügyintézést. Aki esetleg nem tudna a kiírt időpon­ tokon indexet felvenni, tantárgyat be­ írni, stb., az se keseredjen el, a hivata­ li órákban az előadók készek segíteni a hiánypótlásban. Megértéseteket és pozitív hozzáállásotokat előre is kö­ szönik. Örömmel tudatjuk, hogy november 6-án dr. Bánrévy Gábor Professzor Úr átvette aranydiplomáját. Az ELTE- AJTK Kari Tanácsa döntése alapján ez azoknak jár, akik ötven éve végezték el az egyetemet (a Tanár Úr 1951-ben végzett), és az elismerésre érdemesnek találtattak. Az ítélet ezúton is gratulál az elmúlt ötven év munkásságáért, — Csak sorban, előbb a kétszakosok, aztán a várandós anyák ! egyben további erőt és jó egészséget kíván Bánrévy Professzor Úrnak! harmadik oldal �„Az ügyészek mind a tarsolyukban hordják a marsallbotot” Beszélgetés dr. Polt Péter Legfőbb Ügyésszel gyakorolt, hanem önmagában nézve is izgalmas szakmai kérdés. Egy jogál­ lami berendezkedés lehetősége nyílt meg ezáltal, ennél fogva megnőtt a jogászok jelentősége. Egy egész jog­ rendszert át kellett alakítani. A jogal­ kotásnak olyan hihetetlen távlatai nyíltak meg, amelyek azelőtt nyilván­ valóan elképzelhetetlenek voltak. Ez volt az a szakmai kihívás, ami engem vezetett. Másrészt egy rendszerváltó pártban szakmai tanácsadóként jelen lenni szerintem megtiszteltetés. Hogyan alakult ki a jog iránti érdeklő­ dése? Miért éppen a jogi egyetemre je­ lentkezett? VUll a LdclldUl lllU-lLLd-tdö, illLl L d család több tagja, így édesapám, nagy­ bátyám is jogászként dolgozott. Apám mindig büntető ügyekkel foglalkozó ügyész volt. Ilyen hatások értek az is­ koláim végzése közben, az egyetemet megelőzően. Mégis csak az utolsó pil­ lanatban választottam a jogot, hiszen reálgimnáziumba jártam és egy dara­ big úgy gondoltam, hogy a reáltudo­ mányokban szeretném továbbfolytat­ ni a tanulmányaimat. Végül azért döntöttem a jog mellett, mert úgy éreztem, hogy sokkal szélesebb ké­ sőbbi választási lehetőséget nyújt. 1995-ben az állampolgári jogok or­ szággyűlési biztosának helyettese lett. Az ekkor alakuló új intézményben milyen feladatok álltak Ón előtt? Kik voltak azok az oktatók, akik az egyetemen nagy hatással voltak Leg­ főbb Ügyész úrra? Sokan voltak ilyenek azok közül, akik­ kel én kapcsolatba kerültem az ELTE Ál­ lam- és Jogtudományi Karán és akiket mind a mai napig kiváló szakembernek tartok. Éppen a bőség zavara miatt félek bárkit is megemlíteni, mert most csak az emlékezetemre támaszkodhatom. Mégis kiemelném Brósz Róbertét a Római Jogi Tanszékről, Király Tibort a büntetőeljá­ rás-jogról, aki remek tanárom és szemi­ náriumvezetőm is volt, de ugyanebbe a körbe tartoznak Békés Imre és Györgyi Kálmán tanár urak is. Úgy gondolom, hogy ők nagyon sok hallgatóban - aho­ gyan bennem is - ébresztették fel a bün­ tetőjog iránti érdeklődést. Egy sor nagytudású oktatónk volt, nekik is kö­ szönhetem, hogy nagyon jó emlékeim vannak az egyetemi évekről. A család gyakorlati jogi indíttatása ellené­ re mégis elméleti pályán maradt. Miért alakult ez így? A tudomány és a tudományos munka mindig érdekelt, ezért választottam azt, negyedik oldal hogy az egyetem után Kriminológiai In­ tézetben kezdek dolgozni. A bűnügyi tu­ dományok már az egyetem alatt is érdek­ lődésem középpontjába kerültek és úgy gondoltam, hogy ez az Intézet, amelyet akkor még kriminalisztikainak hívtak, megfelelő teret jelenthet egy bűnügyi tu­ dományokkal foglalkozó kutató számára. Valóban jól döntöttem. Az első időszaknak a kutatási területe a fe­ hérgalléros bűnözés, a számítógépes bűn­ cselekmények voltak, amelyek akkor még Magyarországon nem váltottak ki nagy érdeklődést, de már érzékelhető volt, hogy az ilyen típusú bűncselekmények és a velük szembeni fellépés a jövőre nézve rendkívüli fontosságú. A rendszerváltozást követően szakmai ta­ nácsadóként a FIDESZ-nél dolgozott. Minek köszönhetően vállalta egy párt szakmai szintű képviseletét? Úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás nemcsak politikai értelemben jelentett alapvető fordulatot, amely ajogra is hatást Az ombudsman valóban egy új, is­ meretlen és tradíciók nélküli intéz­ mény volt a magyar jogrendszer­ ben. így ismét egy hallatlan nagy kihívással szembesültem. Nagyon sze­ rencsésnek tartom magam, mert egy jogász életében ritkán adódik ilyen és nekem több is adódott. Az ombudsmani munkáról alkotott elkép­ zeléseimet nagymértékben formálta, hogy még 1990-ben az Európai Emberi Jogi Bizottságnál és Bíróságnál ösztön­ díjas voltam és ezt követően is elég szo­ ros volt a kapcsolatom az Európa Ta­ náccsal, így az Európa Tanács keretében folytatott különböző munkákról is tájé­ kozódhattam. Ennek folytán az Európai Emberi Jogi Konvenció bírósági és bizottsági gya­ korlata ugyancsak ismert volt előttem. Ez nagyon szoros összefüggésben áll mindazzal, amelyet Magyarországon az országgyűlési biztos feladatául a tör­ vény, illetve az alkotmány kijelöl. Ez egy sajátos jogvédelmet foglalt magá­ ban, amely elsősorban az emberi jogok­ ban tükröződő értékek megvalósulásá­ nak elősegítése a társadalomban. Véle­ ményem szerint az emberi jogoknak �ilyen fajta sajátos eszközrendszerrel tör­ ténő védelme gyönyörű jogászi feladat. 2000-ben az Országgyűlés a Magyar Köz­ társaság legfőbb ügyészévé választotta. Vé­ leménye szerint melyek voltak és melyek az Ügyészség legfontosabb feladatai, mi­ lyen szervezeti változtatásokat hajtott vég­ re a hatékonyság javítása érdekében? Az ügyészi szervezet immár 11 esztende­ je meghatározó eleme egy demokratikus jogállamnak. A statisztikai mutatók sze­ rint az igazságügy legjobban dolgozó szervezete. Ezek a statisztikák — minden összehasonlítási nehézség és elfogultsá­ gom ellenére — azt mutatják, hogy az ügyészség a legidőszerűbben dolgozó szervezet. Emellett az ügyészi tevékeny­ ség egyéb mutatói nemzetközi összeha­ sonlításban is kiválóak. Amikor engem legfőbb ügyésszé választott az Országgyű­ lés, felmértem az ügyészi szervezet előtt álló feladatokat és azokat a lehetőségeket, amelyek az ügyészi tevékenység a koráb­ binál is hatékonyabb végzését a szerveze­ ten belül biztosíthatják. Láttam, hogy ezek a kiváló eredmények, csak akkor tarthatóak és fejleszthetőek tovább, ha a kor folyamatosan újuló elvárásainak meg­ felelő változtatásokat végzünk. így a vál­ toztatásokkor figyelemmel voltam az Eu­ rópai Uniós csatlakozásra, a bűnözésnek az immáron nem mennyiségi (hiszen 1998. után évente 50.000-rel csökkent a bűncselekmények száma), hanem minő­ ségi fejlődésére, az informatikai forrada­ lomra. Ezek tették szükségessé az ügyész­ ségi reformot, amely a szerkezetátalakí­ tásra koncentrált. Létrehoztunk új egységeket, amilyen például a Kiemelt Ügyek Osztálya, amely a nagyon bonyolult jogi-ténybeli megíté­ lésű ügyek nyomozás-felügyeleti munká­ ját látja el a Legfőbb Ügyészségen. Ide so­ rolandó a Központi Ügyészségi Nyomo­ zóhivatal, amely a kizárólagos ügyészségi nyomozati hatáskörbe tartozó országos jelentőségű, megyehatárokon túl nyúló ügyek nyomozását látja el. A törvény arra is lehetőséget nyújt, hogy egyes esetekben bármely nagyon fontos ügy nyomozását magához vonja. Ugyanígy az ügyészi szervezet korsze­ rűsítését célozza a Környezetvédelmi Osztály létrehozatala, hiszen a környezet­ védelem mára egy olyan területté fejlő­ dött, amely a jövő szempontjából az egyik legfontosabb része az életünknek. Megújítottuk az Ügyészség kommu­ nikációs stratégiáját is, sajtószóvivői rend­ szert vezettünk be és a megyéknél is tör­ téntek szervezeti változások. Ezen kívül az oktatás terén is változ­ tattunk, mert éppen az uniós csatlako­ zást szem előtt tartva egy olyan Ügyész­ séget képzelek el, ahol a legmagasabb szintű tudással felvértezett ügyészek gyakorolják hivatásukat, akik nyelveket beszélnek és nemcsak a magyar jogot, hanem az uniós országokjogát is megfe­ lelő szinten ismerik. Összefoglalva úgy látom, hogy ezeken a területen szükség volt a változtatásokra és a jelenlegi eredmények vissza is igazol­ ják ezen elképzelések helyességét. Mi a véleménye a Legfőbb Ügyészség kor­ mány alá rendeléséről? Ami az ügyészségi szervezet alkotmányos elhelyezkedését illeti, erről a kérdésről a rendszerváltoztatás óta folyamatosan he­ ves viták folytak. En az első pillanatban kijelentettem, hogy nem a Legfőbb Ügyészség feladata annak eldöntése, hogy egy ügyészség közjogi helyzete milyen le­ gyen. Az uniós országok többségében az ügyészi szervezet az Igazságügyi Minisz­ térium alá rendelten működik, de van olyan ország is, ahol az ügyészség függet­ len. Az Európa Tanács is többször foglal­ kozott ezzel a kérdéssel. A legutóbbi, 1990-ben kiadott ajánlásában mindkét modellt elfogadhatónak és megvalósítha­ tónak tartja. Az egyetlen kritérium, ami e két modellt összefűzi az ajánlásban, hogy akárhol is helyezkedik el az ügyészség, a pártatlan tevékenységet mindenképpen biztosítani kell. Véleményem szerint az ügyészi szervezetnek minden információt meg kell adni a törvényalkotás számára, hogy az dönteni tudjon az ügyészi szerve­ zet közjogi státuszáról. Mekkora az érdeklődés az ügyészi pálya iránt? A végzett jogászok számára mitől lehet vonzó az ügyészi hivatás? Az ügyészi szervezet pályázataira egyre több magasan kvalifikált végzős jogász je­ lentkezik az egyetem elvégzését követő­ en, amely választási lehetőséget ad szá­ munkra, így most már tényleg a végzettek közül a legjobbakat tudjuk felvenni. Az Ügyészség igazi karrierlehetőséget kí­ nál a hozzánk jelentkező jogászoknak an­ nak ellenére, hogy ügyésszé - csakúgy mint bírává - válni az utóbbi években ne­ hezebb lett, hiszen mára ehhez már há­ rom éves fogalmazói munkaidő szüksé­ ges. Azonban ez egy kiszámítható életpá­ lya és aki kiválóan teljesít, az a lassú előre­ lépés helyett nagy ugrásokra is képes le­ het. Erre jó példa, hogy vannak fiatal ve­ zetők, 30. évükön nem sokkal túllépett megyei főügyésztől kezdve legfőbb ügyészségi vezetőig. Tehát az ügyészek között valóban igaz, hogy mindenki „a tarsolyában hordja a marsallbotját”. Az ügyészi szervezet a fiatalok számára azért is lehet vonzó, mert ez több mint egy munkahely, ez egyszersmind egy olyan fórum is, ahol csoportosan és egyé­ nileg is képezzük az ifjú jogászokat, ígyjó munkahelyi közösségek alakulnak ki. Végül egészen biztos vagyok abban — még akkor is, ha szubjektívnek tűnik -, hogy az ügyészi szervezetben lehet legin­ kább megtanulni a jogot, annak minden szépségével együtt. GULYÁS GERGELY Teljesen szétszed­ hető szerezet, leg­ pontosabb belőve, megbízható biztosí­ ték, legkezesebb for­ ma, zavartalanul mű­ ködő ismétlés, min­ den tekintetben a leg­ modernebb javított öpvédelmi fegyver. Nem tart-e a jogász-túlképzéstől? Én úgy látom, hogy bizonyos mértékig már most is jogász-túlképzés van. Ez egy viszonylagos megállapítás, mert a maga­ san képzett jogászok ma még a közigazga­ tásban, az államszervezet-rendszerben el tudnak helyezkedni olyan állásokban, ahol nagyon jól hasznosíthatóak a jogászi ismeretek. Valóban van azonban olyan ve­ szély, ha ezek az álláshelyek is telítődnek, akkor kérdéses, hogy a frissen végzett és igen nagy számú jogászság hol tud majd munkát találni. Ü ' Legújabb ismétlő-pisztolyt JClément 1909. modell .35 kai. ▼▼ ▼ Havi résziét 4 kor. ötödik oldal �Legyen igazság! Miért nem nyugodhat békében Petőfi Sándor? „El nem temettek, mint a holtakat. Nem tudni, hogy leszúrva, letiporva Vésztél-e el, vagy Isten elragadt!” (Reviczky Gyula) A történet, mellyel ezen írás foglal­ kozik, nem új keletű. Több, mint tíz éve húzódik már, időről időre újra a nyilvánosság elé kerül, hogy aztán megint megpihenjen. A Petőfi-ügyről van szó. Mint az köztu­ dott, egy, Morvái Ferenc által finanszíro­ zott kutatóexpedíció 1989-ben megtalálni vélte nemzeti nagy költőnk, Petőfi Sándor földi maradványait Barguzinban, Szibériá­ ban. A Kiszely István antropológus által ve­ zetett kutatás a professzor véleménye szerint 99%-ban bebizonyította, hogy a csontváz tényleg Petőfié. Szerinte az összes általunk ismert, Petőfire jellemző, az azonosítást le­ hetővé tevő ismertetőjel (hiányzó bal térd­ kalács, nőies testalkat, kiálló bal felső szemfog, balkezesség, stb.) megtalálható a maradványokon. Ráadásul más, írott forrá­ sok is valószínűsítik az azonosságot. A hazai médiában azonnal hatalmas tá­ madás indult meg már a felvetés ellen is. Soijáztak a vélemények: „minek megboly­ gatni a mítoszt?”, „nyugodjunk bele, hogy Petőfi Scgesvárott halt hősi halált”, és így tovább. Ezek a vélekedések szinte szétrob­ bantak az indulattól, de tudományosan nem igazán tudták megcáfolni a vizsgálat eredményét. A kívülálló számára egy kö­ vethetetlen, agresszív vita bontakozott ki, amely hamar ízléstelenné vált. Jött a követ­ kező támadás: az ellentábor elterjesztette azt, hogy a talált csontváz valójában női (ez a kérdés sem oldódott meg egyértelműen - legalábbis a nyilvánosság számára). Aztán azt javasolták, vizsgálják meg azt a ránk maradt haj fonatot, mely állítólag Petőfié volt, és amely az eltelt több mint százötven évben jó párszor cserélt már gazdát. Már maga az ötlet is tudománytalan. Ahhoz, hogy 100%-os bizonyosságot kapjunk, elegendő lenne Petőfi valamelyik egyenesági rokonának egyetlen apró csontdarabkája, mellyel összehasonlítva a talált csontokat, feketén-fehéren kiderülne az igazság. A vizsgálat - mely bonyolultsá­ ga okán csakis az Egyesült Államokban hatodik oldal lenne elvégezhető - költségeit magára vál­ lalta Morvái Ferenc. Ahhoz azonban, hogy a Kerepesi-temetőben nyugvó Petőfi csa­ lád valamelyik tagját exhumálják, máig nem érkezett meg az engedély. Nem enge­ délyezte azt az illetékesek közül sem Glatz Ferenc, az MTA elnöke, sem Demszky Gábor, a főváros főpolgármestere. Nem értem: ha az illetékesek teljesen biztosak igazukban, abban, hogy a csontváz női, il­ letve, hogy az nem Petőfié, akkor miért nem járulnak hozzá az exhumáláshoz, melynek szerintük biztos kimenetele egy­ részt bizonyítaná igazukat, másrészt nevet­ ségessé tenné az időközben majdnem szó szerint halálos ellenségükké lett Kiszelyt, illetve Morváit. így a feltételezett Petőficsontok, amelyeket úgy kellett kilopni (!) Oroszországból, egyelőre dobozokban, táskákban hánykolódnak. Megalázó, még akkor is, ha az nem a költőé. Nem tudhatjuk, hogy valójában Pető­ fit találták-e meg a távoli Szibériában. De annyi biztos, hogy a nagy költőhöz, nem­ zetünk egyik legnagyszerűbb hőséhez fi­ noman szólva is méltatlan ez a hozzáállás. Zárójelben jegyzem meg, hogy szintén felháborítónak tartom azt, hogy a székes­ fehérvári királycsontok (a legtöbb magyar király maradványait tartalmazó királysíro­ kat még a török időkben dúlták fel, majd többször is megbolygatták, így teljesen összekeveredve ma már igen nehéz az azonosításuk) is fémdobozokban pihen­ nek a Nemzeti Múzeum picéjében. Mi­ lyen nemzet az, amelyik nem törődik sa­ ját királyai csontjainak rendbetételével és tisztes elhelyezésével? Bár a vizsgálat hosszú évekig tartana, és igen költséges lenne, erre nem szabadna sajnálni sem időt, sem pénzt. Ez ügyben sem történt egyelőre semmiféle előrelépés és sajnos várhatóan a közeljövőben sem fog. Valószínűnek tartom, hogy a döntésho­ zókat a félelem irányítja. Ez a félelem pedig talán önös érdekeken nyugszik. Mi van ak­ kor, ha tényleg Petőfit találták meg? Érde­ mes lenne megvizsgálni, hogy az MTA tag­ �jai közül hányán írtak tudományos munká­ kat éppen ebben a témában. Ezeknek a tu­ dósoknak bizony meginghatna szakmai hi­ telük, szavahihetőségük. Az a felvetés, mely szerint hiba lenne esetlegesen lerombolni a költő mítoszát, megint csakvédhetetlen ál­ láspont. Miért csökkenne bármennyit is Petőfi a szemünkben attól, ha kiderülne, hogy mégsem csatában esett el, hanem ha­ difogolyként elhurcolták Oroszországba, ahol még évekig élt, verseket írt, sőt újra meg is házasodott, és nem vállalta a hazajö­ vetelt annak tudatában, hogy itthon a bitó­ fa válj a? Petőfi ettől még Petőfi maradna. Az pedig, ha minden év március 15-éjén el lehetne látogatni a sírjához a temetőbe, ta­ lán még átélhetőbbé tenné mítoszát. Talán pont ez a baj. A döntéshozók ugyanis tisz­ tában vannak azzal, hogy az újratemetés, melyen többszázezer, talán millió magyar, határon innenről és határon túlról venne részt, a magyar nemzet feledhetetlen, cso­ dálatos ünnepe lenne. A történelem pedig bebizonyította, hogy ahol ekkora tömeg gyűlik egybe, és cselekszik, gondolkodik együtt, ott néha váratlan helyzetek is elő­ fordulhatnak. Azonban a mai politikai helyzet már elég stabil ahhoz, hogy ez a fé­ lelem is alaptalannak minősüljön. Lehet, hogy csak meg akarnak fosztani minket et­ től az élménytől? Ideje már szembenéznünk múltunk­ kal. Ideje beismerni, ha valamiben hibáz­ tunk, és vállalni annak következményeit. Ideje őszintének lennünk önmagunkhoz, arra törekedni, hogy az igazság derüljön ki, ne az, amit annak állítunk. Tudjuk, hogy ami a történelemkönyvekben van, az nem feltétlenül a valóság, hanem csak annyi, amit abból láttatni engednek, en­ gedtek. Néhol egyenesen hamis a köztu­ datba beivódott kép. Ez mindig így volt a világtörténelem folyamán. A folyamato­ san átalakuló Magyarországon, abban az országban, ahol máig nem szabad például Trianonról, a II. világháborúban betöltött szerepünkről, 1956-ról teljes őszinteség­ gel, nyíltsággal beszélni, még inkább szükség van arra, hogy az arra hivatott személyek az igazságot szolgálják. Még mindig nem dőlt el, megtaláljuk-e a min­ ket megillető helyünket újra Európában és a világban, ezért minden hazugság, és kicsinyes érdekek által diktált döntés so­ kat, nagyon sokat árt nekünk. Ezért lenne üdvözítő, ha végre kiderülne: vajon Pető­ fit találták-e meg 1989-ban Szibériában? A történelmi Magyarország nemzetiségei 9. Az elmúlt alkalommal tett kitérőm után szeretnék újra visszatérni eredeti témámhoz, egészen pontosan a szerb nép történetéhez, melyet a 18. század második felétől folytatok Ez tulajdonképpen a szerb nemzeti ébredéssel kezdődik, s a folyamat kezdeti része - mint minden nemzet, nép esetében valamilyen kulturális közösség meg­ teremtése, s ilyen módon összefogása volt. A pópák által használt liturgikus, óegyházi szláv nyelv ezt akadályozta, mégis már az 1794/95. évben négykötetes munka került ki Jovan Rajic ortodox szerzetes kezei alól, 1814-ben pedig Vük Stcfanovic Karadzic gyűjtötte össze a szerb népdalokat, melyek a törökök elleni bátor küzdelmüket mutatta be, s próbált szellemi egységet létrehozni. Erre az időszakra tehető a modem szerb irodalmi nyelv megteremtésének kezdete is, s ugyanő 1814-ben a nyelvtan alapjait rakta le, 1818ban pedig szótárt is készített, bár továbbra is a cirill betűs írást használták Mivel az egyház ragaszkodott a szertartásokon eddig használt nyelvhez, s a konzervatív szerb körök is ellenezték a nyelvújítást, bevezetésére csak később került sor, a 19. század közepére vált általánosan elfogadottá. A században a szerb ellenállás meg erősen függött az orosz támogatástól, bár az 1804ben kirobbant felkelés vége az lett, hogy Karadjordjcvic Bclgrádot is felszabadította a török alól, 1813-ban azonban Habsburg területre kellett menekülniük. Újabb felkelés tört ki, melynek élére Milos Obrenovic állt, megölette Karadjordjevicet cs fejedelemmé választatta magát. Az orosz - török háborút lezáró drinápolyi béke meghozta számukra az immár törökök által is elismert autó-, nómiát, 1833-ra pedig a közös határok is kialakultak, így a független szerb állam létrehozásának lehetősége is. (Még akkor is, ha a török csapatok csak 1867-ben hagyták el Bclgrádot.) 1844-ben ez konkrét formát is öltött Ilija Garasanin belügyminiszter ter­ vezetében, mely megfogalmazta az egyesíteni kívánt területek névsorát is. Az 1878-as berlini kongresszus hiva­ talosan is független államnak ismerte el Szerbiát, ami rövid időre nyugalmat teremtett a térségben, csak a két bolgár állam 1885-ös egyesülése hozott katonai konfliktust, amiből azonban a bolgárok kerültek ki győztesen - annak ellenére, hogy a szerbek indítottak offenzívát. A 20. század elején, miután a trónra Karadjordjcvic unokáját, Pétert hívták meg, miniszterelnökével, Nikola Pasiccsal együtt láttak hozzá a szerb nemzeti program további ki teljesítéséhez. 1907-ben barátsági szerződést kötöttek Bulgáriával, fegyvereket rendeltek Franciaországtól, irredenta nézeteket is terjesztettek a monarchián belül élő délszlávok körében, mire a Habsburg Birodalom 1908. október 5-én annektálta Bosznia - Hercegovinát. A viszony köztük így véglegesen megromlott. Titkos szerb társaságok alakultak (Narodna Odbrana, Fekete Kéz), melyek felforgató akciókat hajtottak végre - ennek célpontja természetesen a fent említett vitás terület volt, ahol gcrillaháború kirobbantását is tervezték. Az elkövetkezendő évek a történelemből ismert első és második balkáni háborúval teltek el, amiből Szerbia győztesként került ki, s így figyelme Bosznia - Hercegovina és a Habsburg - Birodalom felé fordult. Ennek keretein belül történhetett meg az a sajnálatos esemény is, mely az első világháború kitörését eredményezte. (Egészen pontosan Gavrilo Princip merénylete a Szarajevóban tartózkodó Ferenc Ferdinánd ellen.) A világháború után a délszláv igények azaz a Szerb-Horvát-Szlovcn Királyság igényei - túlzásnak minősültek szomszédai ez alól csak a görögök számítottak kivételnek , elsősorban Ausztria, Magyarország, Románia és Albánia szemében. Sokat nyomott a latban az a tény is, hogy Románia a győztesek csoportjához soroltatott, s így leginkább ő érvényesítethette elképzeléseit, közös határvonaluk kérdése cl is húzódott 1923-ig (ez a határvonal, illetve a vitára okot adó terület sajnos az egykor Magyarországhoz tartozó Bánságot érintette). Az eredmény összességében annyi volt, hogy Szerbia megháromszorozta területeit, lakosságát pedig megkétszerezte, Közép — Kelet Európa negyedik legnépesebb állama lett. Következő alkalommal végleg be akarom fejezni Délkelet-Európa, ezen belül is Jugoszlávia rövid történetét, a délszláv háborút már elkerülve, hiszen annak tárgyalására jóval nagyobb hely és idő kellene. Talán majd egyszer. VINCZE SZABOLCS KOLTAY ANDRÁS hetedik oldal �„Ha minden így marad, néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz” Beszélgetés Dr. Bánáti Jánossal, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökével — Az Elnök Úr egy korábbi előadásában azt mondotta, hogy a jelenlegi jogi oktatá­ si rend nem felel meg a szakma mai gya­ korlati kihívásainak. Pontosan mire gon­ dolt? — Egy alapvető problémát látok ajelenlegi jogi oktatásban, ez abból adódik, hogy a joghallgatók száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, ami önmagában véve egy nagyon helyes törekvésnek az ered­ ménye. Szeretném leszögezni, hogy elfo­ gadom azt a tételt, hogy minél magasabb legyen a felsőfokú végzettségűek aránya. Igen ám, de ezekben az években nem tu­ datosult sem a fiatalokban, sem a karok létesítéséért felelős vezetőkben, hogy ennyi jogászra, ahányj oghallgató végez az elkövetkező években Magyarországon, a szorosan vett jogi szakmában nincs szük­ ség. Szorosan vett jogi szakmák alatt ér­ tem az ügyészséget, az ügyvédséget, a közjegyzőséget, a közigazgatásban kifejezettenjogi munkakörben dolgozókat, és a cégeknél, vállalatoknál dolgozó jogtaná­ csosokat. Ez könnyen felmérhető, hiszen 3000-3500joghallgató végez évente az or­ szág összes jogi karán - 10 év alatt 30 ezer fő. Ezt továbbgondolva nincs miről be­ szélni akkor, amikor a bíróság és az ügyészség évente 100 főt tud fogalmazó­ ként fölvenni. A közjegyzőség létszámát tekintve nem játszik szerepet, marad a közigazgatás és az ügyvédi szakma, amely képtelen ennyi jogászt magába szívni. A jogi egyetemek a világon létszámukban a legnagyobb kibocsátók, hiszen ad egy ál­ talános műveltséget, a világlátásnak egy speciális aspektust, s ezen túl egy olyan logikai készséget, amely nagyon jól kon­ vertálható ezer féle más hivatásban. Jogi végzettségű személyekkel lehet találkozni a politikai életben, az újságírás területén, a gazdasági élet kulcspozícióiban, a bank­ szférában, azaz a pénzügyi világban is. Hangsúlyozom, hogy itt nem ajogi mun­ kakörre gondolok, ebből az következik, hogy ajogi oktatásnak is úgy kéne átren­ deződnie, hogy a jogi diploma egy alap nyolcadik oldal ben látnám a megoldást. Ha minden így marad, ahogy most van, akkor én attól fé­ lek, hogy néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal lesz, akik hosszú évekig járnak egyetemre, kapnak egy képzést, és nem fogják tudni hasznosítani a megszer­ zett tudásukat jogi munkakörben. — A gyakorlat szerint az ügyvédjelöltek döntő többsége szakosodott ügyvédi iro­ dákban tölti le a három éves gyakorlatát, ezzel kapcsolatban felmerülő probléma, hogy a szakvizsgákon a jogi gyakorlat szinte teljes területéről számot kell adni. Az Elnök Úr milyen megoldást lát erre a problémára? diploma lenne. Adott esetben a képzés­ nek valamilyen, - akárcsak egy féléves lerövidítésével kapna valaki egy jogi dip­ lomát, feljogosítván arra, hogy jogi dok­ tor, és ezzel a diplomával végzettek jelen­ tős része nem a szorosan vett jogi pályák­ ra menne, hanem a gazdasági életbe, és a maga részéről a tanulmányokat itt befe­ jezné. Aki a szorosan vett jogi pályára ké­ szül, az pedig valamilyen módon, akár az egyetemi képzés keretében folytatná még egy ideig a tanulmányait, vagy pedig a há­ rom éves gyakorlat alatt a jelenleginél szervezettebb további képzést kapna, amely sikeresebben fel tudná őt készíteni a szakvizsgára. Ez azt jelentené, hogy az egyetemi képzésben nagyobb hangsúlyt kapnának az általános jogászi gondolko­ dást elősegítő tárgyak. A túlzottan elméle­ ti szintű, tudományos igényű oktatás egy picit visszaszorulna. Tehát átrendeződne a dolog, s azt mondanám, hogy aki utána jogászi pályára készül, annak még úgyis lesz három éve a tételes jog megtanulásá­ ra, aki pedig a jogtudománnyal kíván fog­ lalkozni elméleti szinten, az még megta­ lálhatná erre a lehetőséget. Tehát én eb­ — A probléma jelenleg elsősorban a fővá­ rosban dolgozó ügyvédjelölteknél jelenik meg. Ugyanis úgy adódott az élet, hogy jelenleg a fővárosban nagyon éles a speci­ alizálódás, amely egy pozitív folyamat, hi­ szen az ügyfelek minél magasabb színvo­ nalú kiszolgálására így van lehetőség, és az ügyvéd így tudja biztosítani maga szá­ mára hosszú távon a biztos klientúrát. A jelölt szempontjából azonban ez nem biz­ tos, hogy jó tendencia, hiszen nála egyál­ talán nincs arra garancia, hogy amikor már végzett, akkor azzal a jogterülettel tud majd foglalkozni, amit három év alatt a legapróbb részletekig elsajátított. Vi­ szont van egy szakvizsga, ahol a jog min­ den területéről számot kell adni. S itt kö­ vetkezik a baj : a vizsgázó míg egy terüle­ tet magas szinten ismer, addig a többiből esetleg kevesebbet tud, mint amikor az egyetemről kikerült. Ebben a szobában, ahol vizsgáztatunk, ilyenkor derül ki az, a büntetőjogról beszélek, - hogy a vizsgá­ zó három év alatt egyetlen tárgyaláson sem volt. A rendszerváltozás előtt az ügy­ védek úgy érezték, hogy a kamarának úgymond több jogosítványa volt, mint amennyi feltétlen kellett volna, így a ’91utáni időket mindenki a szabadság jegyé­ ben éli meg. Az ügyvédek azt mondják, hogy ők alkalmazzák az ügyvédjelöltet, s a kamara ebbe a kapcsolatba ne nagyon �szóljon bele. Ennek a dolognak rende­ ződnie kell, s én remélem, hogy néhány éven belül rendeződni is fog. Ma ott tar­ tunk, hogy minden hónapban jelöltokta­ tásra kikérjük a bojtárt a munkaadótól. Ez kevésnek tűnik, s valahogy meg kell olda­ ni, hogy ajelölt azokból a tárgyakból is amelyekkel abban az ügyvédi irodában kevésbé találkozik -, szervezettebb mó­ don részesüljön további képzésben. Pél­ dául elő lehetne írni, hogy valamennyi számú büntető tárgyaláson kötelező jel­ leggel részt kell venni. Ez jelentős szerve­ zési feladatokat róna a kamarára, s ehhez a kollegáktól is kicsivel több kompro­ misszum készség szükségeltetik. Erre a kérdésre megoldást kell találnunk. —A Budapesti Ügyvédi Kamara kívánjae - akár a távoli jövőben- korlátozni az ügyvédek taglétszámát? — Nem tudjuk, s nem is kívánjuk. Nu­ merus Claususban szerintem nem gon­ dolkodik egyetlen kamarai vezető sem. Azt nem mondhatom, hogy senki nem gondol rá, hiszen 9 ezer ügyvéd van országszerte. Olyan próbálkozás nincs, hogy x létszám felett ne lehessen bekerülni a kamarába. Ezt a kérdést bizonyos értelemben az élet úgyis megoldja, mert például 15- ezredik­ nek talán mindenki rá fog jönni, hogy nincs is értelme jelentkezni. Talán ekkora létszámot el sem fogunk érni, mivel ez már teljesen irreális lenne. Tehát tényleges létszámkorlátozásban nem gondolkodunk, ilyen elképzelés nincs. — Mi a kamara véleménye az ügyvédi tör­ vény megváltoztatásáról, amelyben vizs­ gálnák az ügyvédek előéletét? — Ezzel kapcsolatban van egy írásbeli ha­ tározatunk, így viszonylag könnyű hely­ zetben nyilatkozhatom. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége hozott egy olyan egyhangú határozatot, amely ki­ mondja, hogy ezt a javaslatot nem tudjuk elfogadni. Ezt a véleményünket nagyon részletesen kifejtettük abban a levélben, amit az államtitkár úrnak küldtünk el. Nekem lehetőségem volt szóban is érvel­ ni az Alkotmányügyi Bizottság előtt, amely meghívott a törvényjavaslat vitájá­ ra. Azt semmiképpen sem tudtuk támo­ gatni- egyszerűen alkotmányossági okok folytán-, hogy ez a javaslat visszamenőle­ ges hatályú legyen. Ez ugyanis nemcsak azt írná elő, hogy aki ezután a kamarába kéri a felvételét, annak vizsgáljuk meg az előéletét, hanem azt is, hogy a már be­ jegyzett 9 ezer ügyvédnél utólag vizsgál­ juk meg ezt a feltételt, és akinél valami probléma merül fel, azt töröljük a kama­ rai névjegyzékből. Ez a kamara álláspont­ ja szerint tipikusan visszamenőleges hatá­ lyú jogalkotás lenne. Sólyom László pro­ fesszor, az alkotmánybíróság volt elnöke a felkérésemre készített egy szakvéleményt, és teljes egyértelműséggel úgy fogalma­ zott, hogy ez a törvény alkotmányossági aggályokat vetne föl. A feltételeket lehet utólagosan is szigorítani egy hivatás gya­ korlásánál, de utólag csak olyan feltétele­ ket lehet előírni, amit elméletileg min­ denki teljesíteni tud. (Pl. ilyen volt a kö­ telező biztosítás bevezetése). Azt nem le­ het előírni, hogy valaki változtasson az előéletén. — Az Elnök Úr mit vár az Európai Uni­ ós csatlakozástól? kább néhány vidéki nagyvárosban jel­ lemző, ott is elsősorban egyetemi szék­ helyeken, ahol arányaiban sokkal többen akarnak elhelyezkedni, mint amit a vá­ ros ténylegesen elbír. Etikailag abszolút elítélem azt, hogyha egy fiataltól, egy le­ endő kollégától pénzt kér az ügyvéd, ahelyett, hogy ő fizetne egy tisztességes bért a munkájáért. Rögtön hozzátenném azonban, hogy a társadalom nagy több­ sége a piacgazdaságot akarta. A piacgaz­ daságnak bizony vannak olyan kinövé­ sei, amelyeket etikailag természetesen el lehet ítélni, de a gazdasági racionalitása nyilvánvaló. Tehát ha piacon a munka­ erő olyan nagy mennyiségben áll ren­ delkezésre, mint ma, s ezzel együtt a ke­ reslet jóval kevesebb, hát akkor érdekes dolgok alakulnak ki. Ezt elítélem, de et­ től ez a gyakorlatban sajnos még létezik. Ajövőben ez hogy fog alakulni, azt nem lehet előre tudni, de én félek ettől a fo­ lyamattól. — Pozitív és negatív hatásai egyaránt lesz­ nek. Természetesen pozitív hatása lesz an­ — Mit tanácsolna a mostani egyetemi nak, hogy ajogi kultúráknak egy ilyen ke­ hallgatóknak, a szakma mely ága rejti a veredése felpezsdíti a magyar jogi kultú­ jövőt? rát is. A magyar ügyvédek és jogászok szá­ mára is jobban ki fog nyílni a világ, — Egyértelműen nem az úgynevezett ugyankkor a „ negatív” hatás alatt értem, hagyományos jogágak azok, amelyek ké­ hogy mindenkinek fel kell majd kötnie az pesek ilyen mennyiségű jogásznak „alsóneműjét”. Gondolok itt arra, hogy munkát, és becsületes megélhetést biz­ néhány éven belül olyan joganyaggal kell tosítani. A gazdasági, a társasági, a cég­ majd megismerkednünk, ami egy hihe­ jog, a kereskedelmi jog, s ezek nemzet­ tetlen feladat lesz mindenki számára. Az közi vonatkozásai felé kell irányulni. A Európai Uniós jog „kilóra” is borzalma­ másik út pedig az, hogy ki kell választa­ san sok, a nyelvezetével is meg kell barát­ ni egy nagyon speciális jogterületet, ahol kozni. Önmagával azzal a feladattal, hogy ma talán még kevesebb a képzett jogász. összevessük a közösségi jogot a belső jog­ Például legyen az a környezetvédelmi gal, ez majd másféle jogászi gondolkodást jog, vagy a médiajog, de ezer mást is le­ fog megkívánni. Szakmailag ez egy óriási hetne még mondani. kihívás lesz, és másodsorban a belső lét­ számnövekedés mellett a határok teljes SZABÓ VIKTOR átjárhatósága után, a munkaerő szabad áramlásakor bizony számolni kell azzal is, hogy nemcsak ma­ A LEGOLCSÓBB MUNKÁSCIPÓ gyar végzett joghallgatók akar­ Szenzációs újdonság I! ++ Nagy nak ügyvédi gyakorlatot folytat­ pénzmegtakarítást jelent a svéd: ni, hanem adott esetben külföl­ diek is. ACÉLTALPU CIPŐ — Mi a véleménye az Elnök Úr­ nak arról, hogy egyes ügyvédi irodák pénzt kérnek a jelöltektől azért, hogy azok ott dolgozhas­ sanak. Ez a gyakorlat nem vet fel erkölcsi aggályokat? — Erről pletykaszinten van tu­ domásom, mint jelenség in­ ««Mr « ■>** cipM kibír. Évekül viselhető javítás és tai- ■mUs oéW&L Vízhatlan bagarlabőrból és acélbői van készítve, Vlselete és egészséges. mert a lábat szárazon és «cyenletesen melegben tartja. Gnz> Salk«4ékBak, Ipari, mezei inonká«aiurak, Mayászekaak stb. nclkü«tsbetctien.. Rendelésnél a -Jáb kosszá :c«Btiméterekbcn vagy a •tpőazám megadandó. * — Párja a . koma. Szállítja utánvéttel vscva pénz-előzetes beküldése «MUelt a magyarországi főraktár: Siti N UVH ti njdonsáflokat terjeszti vállalat Bud^pest, VI. kér., VjlmM esászár-ut 19. sz. kilencedik oldal �Budapest, te csodás! Képzelt utazás 1901 Budapestjén 1901-et írunk. Egy új évszázad kezdete. Az utókor majd úgy hívja ezt a kort: „a boldog békeidők”. És boldogok is vagyunk. Ismerjük hibáinkat. Tudjuk, hogy az országban még mindig sok ember nyomorog. Nem is sejtjük azonban azt a tragédiasorozatot, mely ebben az új században sújtani fog minket talán a mi hibánkból is. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy Magyarország jó úton jár. Gyarapodik, saját erejéből teremti meg magának a i ólétet, mely egyre több és több ember mondhat magáénak. Életkép a híres Centrál-kávéházból Tavaly temették el Munkácsy Mihályt, a legnagyobb magyar festőt. Én is ott men­ tem a tömegben, mely a Hősök terén fel­ állított ravataltól a Kerepesi úti temetőig kísérte. Az Erzsébet körút egyik házának erkélyén megláttam az idős, fehér szakállú Jókait. A maga módján ő is elbúcsúz­ tatta a nagy embert. Jelenleg pedig már mindenkit a közel­ gő választások foglalkoztatnak - állítólag ismét a Szabadelvű Párt a legnagyobb esé­ lyes. Ha a Dunaparton sétálok, látom az épülő új Országházat, kicsit távolabb a még szintén beállványozott Erzsébet-hidat. Tényleg szép lesz, ahogy ígérték. Ma olvastam az újságban, hogy Milánóban meghalt Giuseppe Verdi, Stockholmban pedig a svéd király egy újonnan alapított kitüntetést adott át, úgy hívják: Nobel- tizedik oldal díj. Mi végre megint egy újabb díjat alapí­ tani, nincs még elég belőlük? Ok tudják. Nekünk csak az a fontos, hogy Magyaror­ szág halad tovább a maga útján. Az ország ékköve pedig Budapest. A város, mely rohamosan fejlődik. Az el­ múlt huszonöt évben lakossága meghá­ romszorozódott, épületeinek száma a kétszeresére nőtt. Természeti adottságai, épületei, sokszínű kultúrája, lakosságának száma akármelyik világvároséval vetek­ szenek. A budapesti polgárok egytőlegyig büszkék városukra, és azt hiszem, van is mire büszkének lenniük. A társasági élet színhelyei a kávéházak és a vendéglők. Délutánonként néha, ha nem túl nagy a forgalom, a tulaj megen­ gedi, hogy egy félórácskára beüljek a Há­ rom Hollóba és igyák egy feketét. Az Andrássy úton áll, nem messze a laká­ sunktól, egyébként mostanság Pest egyik legfelkapottabb kávéháza. A szomszéd asztalnál gyakran tűnik fel egy ideges fia­ talember. Néhány év múlva meglepve is­ merem fel fotográfiáját az újságban: Ady Endrének hívják, költő. Szeretek végigsétálni az Andrássy úton. Azt mondják rá, ez a magyar Champs-Élysées. Lehet, nem tudom, még nem jártam Párizsban. De tényleg szép. A lányok odavannak érte, ha titokban elviszem őket sétálni az Okto­ gontól a Hősök teréig. Néha-néha még mesélek is nekik a téren felállított szob­ rokról. Csodálkozva hallgatják Szent István vagy éppen Könyves Kálmán le­ gendáját. Szegény anyám sóhajai ellenére néha­ napján elmerészkedek a kétes hírű Ta­ bánba is. Rengeteg ott az olcsó és jó kis­ kocsma. Nem árt egyszer-egyszer kirúg­ ni a hámból barátaimmal. Egy nehéz nap éjszakáján édes a mulatás egy kancsó bor mellett. Istennek hála, drága jó apám megte­ remtette a család anyagi biztonságát: ne­ kem és öcséimnek már kizárólag a tanu­ lással kell törődnünk. Nővéremnek pe­ dig csak a megfelelő férj kiválasztásával. Ahogy gyakran hallom apám szájából az ajtón kiszűrődő beszélgetések során, ha vendégeket fogadunk: immáron mi is “a polgárság tagjai vagyunk”, “manapság végre már megbecsülnek minket is”, meg csupa ilyesmi. Igen, megbecsülnek minket. De ki ne becsülné meg a tisztes­ séges munkát? Igaz, az arisztokrácia pa­ lotái még nem nyíltak meg előttünk, de az igazat megvallva nem is vágyom közé­ jük. Vidáman megvagyok nélkülük is. Ok csak igazítsák el az ország dolgait, amíg azok jól mennek, nincs okom pa­ nasszal élni feléjük. Az élet olyan egyszerűnek és boldog­ nak látszik. Kinek fordulna meg a fejében az, hogy száz esztendő elteltével egy egé­ szen másik világot élünk majd? KÚRÁN ANDRÁS �A kivégzés életet menthet Egy tanulmány szerint kivégzésenként átlagosan 18 ártatlan ember menekül meg a haláltól az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban minden korábbi­ nál hevesebb vita folyik a halálbüntetésről. Az ellenzők és a támogatók tábora közti fcszültég felerősödéséhez hozzájárult idén júniusban az oklahomai robbantó Timothy McVeigh és a drogcézár Juan Raul Garza kivégzése, rájuk ugyanis az állam szabta ki a halálbüntetést - 1963 óta először. Az ifjabb George Bush első európai út­ ján is előkerült a téma, amely többszörösen is kényes az amerikai elnök számára; az Egyesült Államok egyike annak a tíz állam­ nak, amely nem írta alá 1999 áprilisában az ENSZ Embeijogi Bizottságának a kivégzé­ sek eltörléséről szóló rendeletét, maga Bush pedig megválasztása előtt Texas állam kormányzója volt, ahol a halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta elrendelt összes kivégzés egyharmadát végrehajtották. Ohióban pedig vallásos konzervatív tör­ vényhozók egy csoportja hitére hivatkozva indítványozta a halálbüntetés eltörlését. Az Amerikai Egyesült Államokban 1608 óta hajtanak végre kivégzéseket. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1936-ban került sor, azóta a halálos ítéletek végrehajtása kizáró­ lag az állam által kijelölt szemtanúk előtt történik. A legtöbb kivégzésre az 1930-as években került sor; évente közel 200-szor hajtottak végre halálos ítéletet. 1972-ben az állam alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést, de a moratóriumot 1976ban feloldották. Jelenleg 38 állam él a halál­ büntetés jogával, ebből 34-ben halálos in­ jekcióval végzik ki az elítélteket. Már csak két államban - Alabama és Nebraska - hasz­ nálnak kizárólag villamosszéket. Jelenleg közel 3500-an várnak sorsukra a siralom­ házban. A bűnügyi és igazságügyi statisztikákat elemző Iáin Murray úgy látja, a jelenlegi légkör alaposan próbára teszi a halálbünte­ tést támogatók érveit. Indokrendszerük alapját, mely szerint a halálbüntetés igazsá­ gos, az ellentábor azzal a felvetéssel próbál­ ja kikezdeni, hogy a kivégzettek között ár­ tatlanok is vannak. Bár a halálbüntetés 1976-os visszaállítá­ sa óta az Egyesült Államokban ténylegesen ilyen jogi balfogásra nem derült fény, ennek elméleti lehetősége is elég volt ahhoz, hogy egyes államokban fontolóra vegyék mora­ tórium elrendelését a halálbüntetésre (Illinoisban meg is tették). Azt az érvet, hogy a halálbüntetés leg­ alább megakadályozza a gyilkost újabb gyil­ kosságok elkövetésében, az életfogytig tartó börtönbüntetés hívei túlreagálásnak minő­ sítették. A gyilkosokra jellemző legkevésbé, hogy újra elkövetik ugyanazt a bűnt - bár tény, hogy előfordul. Erre jó példa Lcroy Schmitz esete, aki 11 évet ült egy massachusetts-i börtönben, mert megfojtotta barátnőjét, majd 1999 jú­ niusában Montanában hasonló módon vég­ zett feleségével. De a visszaeső gyilkosok többségét nem ítélik el gyilkosságért, és ha­ lálbüntetéssel sem kell szembenézniük. A halálbüntetést támogatók legnagyobb aduja a kivégzés elrettentő hatása, amely azonban mostanában kevéssé hangzik meg­ győzően. A USA Today McVeigh kivégzé­ sének idején végzett közvélemény kutatásá­ ból kiderül, hogy a válaszadók 66 százaléka nem hiszi azt, hogy a halálbüntetés vissza­ rettentene bárkit „leendő erőszakos csele­ kedetek és gyilkosságok elkövetésétől”. Mario Cuomo, New York egykori kor­ mányzója többek között az öt gyermekét le­ mészároló Andrea Yates esetét hozza fel példának arra, hogy sok esetben a gyilkos­ ság irracionális cselekedet, ebből követke­ zően az elriasztás értelmetlen. Mások azzal érvelnek, túl kevés kivégzést hajtanak végre ahhoz, hogy visszatartó ereje lenne. Egészen mostanáig azok, akik a kivégzés visszarettentő hatásában hisznek, híján vol­ tak a nézeteiket alátámasztó ütőképes bizo­ nyítéknak. A hetvenes években a neves közgazdász, Isaac Ehrlich e témában vég­ zett kutatása jelentős elrettentő hatást mu­ tatott ki, ám, mint Murray írja, tanulmánya a jelenlegi vitában nem mérvadó, mivel megállapításai 1972, vagyis a halálbüntetés felfüggesztése előtti adatokon alapulnak. De a halálbüntetést támogatók számára megérkezett a segítség. A Georgia állambe­ li Emory University három közgazdásza, Hashem Dezhbahsh, Paul Rubin és Joanna Mehlhop Shepherd idén januárban tanul­ mányt jelentetett meg ,Van-e a halálbünte­ tésnek elrettentő hatása? - Új bizonyíték esküdtszék! adatok alapján” címmel. Vizs­ gálataik eredménye meghökkentő. Minden egyes kivégzés csökkenti a gyilkosságok számát: legkevesebb nyolc, legfeljebb hu­ szonnyolc - vagyis átlagosan tizennyolc emberéletet ment meg közvetve. A szerzők matematikai módszerrel azt vizsgálták, milyen hatással vannak bizonyos tényezők, mint a letartóztatás valószínűsé­ ge, a halásos ítélet kiszabásának, valamint a halálos ítélet végrehajtásának esélye, a gyil­ kossági ráta alakulására. Számításaik azt mutatták, hogy a kivégzés eshetősége az a tényező, amely leginkább mérséklőén hat a gyilkosságok számára. A számításoknál 3054 megye 1977 és 1992 közötti adatait vették figyelembe. Számos külső tényező is növeli a gyil­ kossági rátát. Ezek közé tartozik a kábító­ szer csempészet, a fegyverek beszerezhe­ tősége, vagy a potenciálisan erőszakra haj­ ló fiatal férfiak száma. A tanulmány készí­ tői ezért egyenletükben bevezettek egy olyan elemet, amely tartalmazza ezeket a külső tényezőket. Beszámították a bűnügyi kategóriák kö­ zül a tettleg bántalmazás és a rablás rátáit (mivel ezek néha gyilkossághoz vezetnek), továbbá a jövedelmi és a jóléti szinteket, a népsűrűséget, hat demográfiai kategóriát fajok és nemek szerint, a fegyver tartókat tö­ mörítő szövetség, a National Rifle Asso­ ciation tagságának számát, valamint néhány országosan is vizsgált tendenciát, mint pél­ dául az erőszak térhódítását az amerikai popkultúrában. Mindezek mellett külön változóval jelölték az összes egyéb esetleges tényezőt. Végkövetkeztésük elemzésekor Murray megállapítja, hogy ez a tanulmány Ehrlich korábbi munkájának megfelelően finomí­ tott, naprakész folytatása, amely azonban még mindig nem elég meggyőző ahhoz, hogy végső érv legyen a halálbüntetés tá­ mogatóinak kezében. „De az eredményül kapott számadatot még a halálbüntetés legelkötelezettcbb ellenzői sem hagyhatják fi­ gyelmen kívül” - írja Murray. NEITTMÁSSZ tizenegyedik oldal �Még egyszer a nyelvvizsgákról — Egy jogintézmény története intézményünk történetében — Petőfi sítja, négyes metró, az Országgyűlés létszámának csökkentése, az adatvédelmi biztos személyének kérdése. Csupán néhány azon szakállas viták közül, melyek már hosszabb-rövidebb ideje zajlanak a magyar közvélemény előtt. Melyekbe már rég belefáradtunk mindannyian, és melyekről már nem is szeretnénk beszélni. Valahogy sikerült elérni oda, hogy már nem is igazán érdekel senkit, hogy miként, de tegyünk már pontot örökzöld vitáink végére. Kicsiben ugyan, de valahogy így érzünk a Pázmányon is egy bizonyos kérdéssel kapcsolatban, nevezetesen az örökké fel­ fellángoló nyelvvizsgavitával. Noha a fen­ ti példákhoz nem mérhető, látszólag tényleg bagatell ügyről van szó, ráadásul már mind az oktatók, mind a hallgatók könyökén jön ki, mégis úgy érzem, mu­ száj róla beszélni, mert a rendelkezésünk­ re álló statisztikák alapján igen sokakat érint. A kiindulópont talán egy induló fiatal jogi kar, mely igen kemény akadályokkal kell, hogy szembenézzen. Ezért mindent elkövet, hogy valamivel többet nyújtson hallgatóinak, ennek pedig nyilván ára van, többet is követel meg tőlük. így születik a döntés, hogy a záróvizsgára bocsátásnak két nyelvvizsga a feltétele. Az alapító év­ folyam azonban komoly generációs prob­ lémával küzd: nagy részük még oroszul tanult, későn és nehézkesen indult be a nyelvoktatás az új szelek beköszöntekor. Szélsebesen közeleg a záróvizsga, itt-ott meg még hibázik egy-két certifikát, ezért a Kari Tanács nagylelkű gesztust gyako­ rolt, a két nyelvvizsga követelménye átke­ rült a TVSZ 23.§-ából a 27.§-ba, azaz a záróvizsgára bocsátás feltételéből az okle­ vél kiállításának feltételévé vált. Boldog­ ságra minden oka megvolt tanáraink ked­ venc évfolyamának. Elvégre szép nyu­ godtan lerakhatták a záróvizsgájukat, az­ tán érdekükben állt minél előbb pótolni lemaradásukat a nyelvtudományok terü­ letén. Hogy szegények nehogy lemaradja­ nak a doktorrá avató ünnepségről, újabb engedmények születtek: lektorátusi vizs­ ga stb. Ekkorra egyébként megszűnt a „Rigó utca” monopóliuma is, így egyre több magániskola szerezte meg az akreditációt a bizonyítvány kiadására. Közben megszületett egy, ajogi felsőokta­ tizenkettedik oldal tás egyes kérdéseit szabályozó, válva várt kormányrendelet, mely kimondta, hogy a jogi diplomának feltétele egy középfokú, államilag elismert nyelvvizsga. Ez újabb bizakodásra adott okot azok számára, akik még a fentiek alapján jelentősen engedé­ kenyebb feltételeknek sem tudtak megfe­ lelni. „Ha itthon zajlik olyan eljárás, melyben idegen polgár is érintett, úgyis kötelező tolmács igénybevétele... ha meg nemzetközi jogász akarsz lenni, a két kö­ zépfokú úgysem elég semmire!” - mond­ ták ők. De mivel e kérdésben az intézmé­ nyi autonómia érvényesül, azt nem csor­ bítja a jogszabály, mely csak a minimumot írta elő, maradt tehát a kettő. Ekkor jött a Kari Tanács hírhedt, 2001. évi februári ülése. Itt született meg többek között az a döntés, melynek értelmében a kérdés ismét visszaköltözött a 23.§ alá, va­ gyis az oklevél kiállításának feltételéből újfent a záróvizsgára bocsátás feltétele lett, két hónappal azok megkezdése előtt. Ek­ kor hangzott el Kilényi Géza Professzor Úr elhíresült figyelmeztetése: „Ajátéksza­ bályokat menetközben megváltoztatni nem ildomos.” így hát újabb átmeneti en­ gedmények születtek, például jelentkez­ hettek záróvizsgára olyanok is, akiknek csak az első volt meg, de egy héttel az utol­ só záróvizsga előtt be kellett mutatni a má­ sodikat is, stb. Ezekből rögtön értelmezési problémák születtek: Varga Csaba Profeszszor Úr a Kari Tanács májusi ülésén felve­ tette, hogy vajon alkalmazhatóak-e a ked­ vezmények azokra az ötödévesekre, akik esetleg csak az utánuk következő évfo­ lyammal együtt fognak végezni. A nyelvvizsgapiac fent említett liberali­ zációjával, a megsokasodott magániskolák széles kínálatában lehetőség nyílt például a különböző roma nyelvekből akár hathetes kurzusok után a középfok megszerzésére. Arról nem is beszélve, hogy a XX. század­ ban egy lengyel tudós által kifejlesztett, mesterséges eszperantó nyelvből már évekkel ezelőtt is igen egyszerű volt meg­ ütni a mércét. Mint azt pedig mindannyi­ an tudjuk, a hallgatói leleményesség nem ismer határokat... Mivel nem volna túl szerencsés a roma kisebbség nyelveit ki­ zárni épp a mi Karunkon, melyet egy a ba­ rátai által TGM-nek becézett filozófus, mint “szélsőjobboldali pártfőiskolát” em­ leget a Népszabadság hasábjain. Ezért hát a Tanulmányi Dékánhelyettes Úr kiadott egy körlevelet, mely pozitívan egy taxatív felsorolásban tartalmazta az elfogadandó nyelveket. Támadni természetesen ezt is lehetett: miért nincs köztük a héber, ha az arab igen, miért maradtak,ki a baltikumiak, ha az ukrán bekerült, miért hiányzik egykettő a 13 hazai kisebbségé közül... A kazuisztika csapdája elkerülhetetlennek lát­ szott. Megszületett hát a döntés: az egyiket az öt nagy nyugati nyelv vagy az orosz kö­ zül kell letenni. A másodikat pedig a Dé­ kán vagy a Dékánhelyettes egyedileg fogja elbírálni. Vagyis akkor hol tartunk? Nem, azért nem ugyanott. Nincs kényes lista, nincs támadási felület, és talán csak remél­ hetjük, hogy az egzotikus nyelvek kora le­ járt. Érdemes elgondolkodni Bánrévy Gá­ bor Professzor Úrnak, a Nemzetközi Jogi Intézet vezetőjének a szavain, aki több éven keresztül töltötte be a tanulmányi dékánhelyettesi posztot, és ez idő alatt igen sok hallgatóval, valamint a legkülönfélébb esetekkel és problémákkal találkozott, és aki arra hívta fel legutóbb a Kari Tanácson jelen lévők figyelmét, hogy vajon az-e a cé­ lunk a két nyelvvizsga megkövetelésével, hogy a hallgatók mindenképp felmutassa­ nak két valamilyen papírt, vagy hogy olyan nyelveket beszéljenek, melyek egy jogász számára hasznosak lehetnek. MÁNDICS BOTOND U.i.: Mielőtt a Tanulmányi Osztály részé­ ről engem is azzal vádolnának meg, hogy csupán személyes indíttatásból írtam meg a cikket: ’97 óta rendelkezem két „nyugati nyelvből” szerzett nyelvvizsgával. �Zoón politikon helyett Pom-Pom? A közelmúltban felmerült, hogy a politi­ kának, illetve politikusok, politikához kö­ zel állók meghívásának nincs helye az egyetemen. Miért kellene a politikát száműzni? Hiszen Arisztotelész zoón politikonja természetes képességeinek és hajlamainak kibontakozását a városállami létben látja kiteljesedni. Az ember rá van utalva a közösségre, amelyben él - legyen az polisza, Alma Matere, avagy országa akár -, ezért gondolkodik annak javáról. Természetesen határt kell szabni a politi­ kai csatározásoknak, nem szabad, hogy az egyetemi közélet ennek áldozatául essék. Éppen ezért tiltja hatályos jogunk a parla­ menti pártoknak az oktatási intézmények­ ben történő jelenlétet. Itt merül fel az újabb kérdés: Mi a poli­ tika, hol húzódnak annak határai? Politika­ elméletet oktatók közül néhányan olyan nézeteket vallanak, miszerint emberi lé­ tünknek minden mozzanata politikai ha­ tással bír. Az, hogy „forint-szavazatainkat” mire adjuk, hogy hol szórakozunk, sőt még az is, hogy melyik egyetemre járunk! Nem osztom ezt a szélsőséges nézetet, de biztos vagyok abban, hogy egyetemünkön vannak olyanok, akik nem Jobb híján” ke­ rültek ide, hanem azért mert olyan közös­ ségbe akartak tartozni, amely segít nekik teljes értékű életet élni. Rektor Úr lapunkban korábban olvas­ ható interjújában arra kért minket, hogy aktív alakítói legyünk egyetemünknek, hiszen az a miénk is. Számtalanszor hall­ hatjuk azt a közhelyet, hogy hiányzik ha­ zánkban az erős civil szféra, mindent a pártok alakítanak. Szükség van keresztény értékeket valló közéleti személyiségekre, mind a politikai, mind a civil szférában, de politika nélkül az egyetemen elég ne­ hezen tud az ember személyisége ebbe az irányba „kifejlődni”. A választások közeledtével személyes kötelességünknek tartom, hogy megfele­ lően tájékozódjunk a politikai palettáról és nyugodt lelkiismerettel adjuk le szava­ zatunkat. Erre pedig nem tudok jobb ke­ retet, mint hogy a politika résztvevőitől természetesen súlyuknak megfelelően — első kézből, előadásaik révén kapjunk in­ formációt. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a média áttételén keresztül nagyon sokszor deformálódik az eredeti üzenet, sőt sokan tudatos politika — alakító szán­ dékot is felfedeznek egyes esetekben. Sokszor hallhatjuk: Ti vagytok a jövő, majd ti másképpen, jobban csináljátok, amit a mi nemzedékünk elrontott. Szeret­ nénk. De ha Pom-Pom módjára az iskola előtt kell hagynunk zoón politikon létün­ ket, nem példamutató értelmiségi és köz­ életi személyek válnak belőlünk, hanem a múlt skizofrén létformáját kell újraélnünk. E sorok írója reméli, hogy a felmerült kérdésekre - amelyek nem csak sajátjai választ kaphat. Hiszen a párbeszéd révén tanulhatunk és mi ezért választottuk ezt a katolikus egyetemet. SZABÓ PÉTER A Birodalom visszavág — helyzetelemzés a másodéves előadóban — Szokatlanul nagy mennyiségű, többször pontosított plakáttal felvezetett vitaestre került sor Karunkon, az Egyetemes Jogtör­ ténet Tanszék szervezésében, október 18án. A téma: az afganisztáni események. A meghívott vendégek három szempont sze­ rint tekintettek vissza az elmúlt hónapra. Pachmann Péter a TV2 külpolitikai tu­ dósítójaként a médiát „képviselte”. A tér­ ségben szerzett tapasztalatait videofelvéte­ lekkel illusztrálta. így látható volt extázis­ bán tüntető tömeg, lebombázott utca, sebe­ sültekkel teli kórház, háborús biznisz. Utóbbi lehetőségét neki is felajánlották: megfelelő pénzért levegőbe lövöldöző af­ gán katonák, mint originál háborús háttér, kényelmes tudósítók számára. Említett egy felmérést, amely szerint az Egyesült Álla­ mokban, a megkérdezettek 80%-a nem tudta, hol helyezkedik el Afganisztán. Politikusi minőségben elemezte a történ­ teket Körösi Csaba, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. A világ vezető hatal­ ma másként éli meg ezt a konfliktust hangsúlyozta. Megváltozott a fegyver fo­ galma: ezután már repülőgépet is jelenthet. Álláspontja szerint a terroristák támadása nem a globalizáció, vagy éppen, a szegény­ gazdag ellentét, hanem hatalomféltés miatt történt. Oszama bin Ladcn ki akaija szorí­ tani az USÁ-t és minden más hatalmat a térségből. Látta az USA sokat emlegetett és a széles nyilvánosság számára hiányolt bi­ zonyítékait, amikről nem kívánt nyilatkoz­ ni, de meggyőzőnek tartotta azokat. „Ez a történet rólunk is szól.” - mondta. Említést tett a magyar kormány készülő „segélycso­ magjáról”: várhatóan magyar élelmiszerek­ ből, illetve a menekülttáborok infrastruk­ túrájának kiépítésében vállalt részvételből áll majd. Reményét fejezte ki, hogy a diplo­ mácia, a hírszerzés, a gazdasági szankció, és a katonai erő együttesen megoldásként szolgálhat a helyzetre, de egyetértett abban a mellette helyet foglaló két társával, hogy a terrorizmus nem szüntethető meg. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egye­ temen tanító Dr. Matus János biztonság­ politikai szakértő következett. Felvázolta a nemzetközi élet jelenségeinek háromfajta értelmezési módját: moralista, a nemzet­ közijogra épülő, és realista/politikai kate­ góriát különböztetett meg. Sajnálattal mu­ tatott rá az első kettő helyességével szem­ ben az utolsó célszerűségére, az államok nemzetközi kapcsolataira tekintve. Szep­ tember 11. előzményei közé sorolta a globalizációs tüntetéseket, a közel-keleti békefolyamatok akadozását, és a dél-afri­ kai széleskörű konferenciát. Ezek mind hozzájárultak az USA-ellenes érzelmek­ hez, talán úgy gondolták a terroristák, hogy ez az alkalmas idő a támadásra. Ki­ emelte a helyzethez való nehéz alkalmaz­ kodást a hadsereg szempontjából is: az el­ lenségnek nincs diplomáciája, nem lehet vele tárgyalni, nem tudni, hol van. Vége­ zetül, a kollektív javak közé sorolta a nem­ zetközi pénzügyi rendszer normális mű­ ködését, aminek fenntartásában nyílván nagy szerep jut az Egyesült Államoknak, de ha e rendszer sérül, az minden ország­ ra kihat. Az események lényegét illetően sok újat nem nyújtott, ám a rendkívül sok feltett kérdéssel élvezetessé vált rendezvény iga­ zolta Zlinszky János Prodékán Úrnak, a megnyitóban elmondott szavait: „Ráébred­ ni a problémára, már elég az induláshoz.” SZAMOS MÁRTON tizenharmadik oldal �Bálok, bulik, megújuló TVSZ — Lendületben a HŐK — A magamfajta szerkesztő néha kényes helyzetben van. Két irányból is szoron­ gatják: egyfelől a HÖK-ösök olykor eszé­ bejuttatják, hogy az ítélet bizony a Hall­ gatói Önkormányzat lapja, így nem kéne ellenük hangolni a diákságot egy-egy sze­ rencsétlen megfogalmazással vagy gúnyos iróniával, arról nem is beszélve, amikor „miért nem készül velem interjú, ha a másik HÖK-össel igen?”-típusú kérdése­ ket szegeznek nekem. Másik oldalon vi­ szont a hallgatók gyakran azt vetik sze­ münkre, hogy a lap elsősorban hozzájuk szól, s nem egyfajta „HÖK-ösökről HÖK-ösöknek magazin”, ráadásul a Hallgatói Önkormányzat úgysem csinál semmit, és különben is, ők érdeklik az ol­ vasókat legkevésbé. Kettős adósságot pró­ báltam ezúttal törleszteni, megadva a le­ hetőséget választottjainknak, hogy megncc'rnL' f rrx 1 1 i n Vvviuinx. vi vumviiy virwt, tvivvuwi, elképzeléseiket, közben olvasóink infor­ mációéhségét is csillapítani olyan kérdé­ sekben, amelyek érdekesek lehetnek szá­ mukra (is). Szabó Tibor gazdasági alelnök elmond­ ta, hogy a Kari Tanács elfogadta a TVSZnek a hallgatói juttatásokról szóló fejezet módosítására irányuló javaslatát, így a jö­ vőben sávos rendszerű ösztöndíjak lesznek nálunk is, mely az évfolyamátlag felett mindenkinek járna, igénylés nélkül. Evfolyamátlagról azonban egyelőre nincs tudo­ másuk, és arra kér mindenkit, hogy ne is bombázzák kérdéseikkel, amíg nem ren­ deződött az összes kérdés, hiszen egyéb szabályok megváltozása miatt módosítani kénytelenek több pontban is korábbi javas­ latát. A jövőben például több juttatásra is jogosultak a határon túli hallgatók is. Hódy Gábor rendezvényi alelnökkel együtt beszámoltak az egyébként lapzár­ tánk után megrendezésre kerülő gólyabál szervezéséről is. Az utolsó pillanatban szakadt nyakukba a feladat, miután a ko­ rábbi rendezvényi alelnök nem sok konk­ rét lépést tett az ügy érdekében. Somlai Attila, HÖK-elnök 7-én, szerdán kapott egy telefonhívást a piliscsabai campusról: a létesítmény vezetője afelől érdeklődött, hogy másnap számíthatnak-e a joghallga­ tizennegyedik oldal tók gólyabáljára... Ezzel együtt sikernek értékelték, hogy megkaptuk az Iparművé­ szeti Múzeumot a gólyabál színhelyének. A Rendezvényi Bizottság azonban nem állhat itt meg: idén is megrendezésre ke­ rül a tavaly nagy sikert aratott felező buli, mely természetesen nem csak a harmad­ évesek bulija, noha az ő tiszteletükre szól. A helyszín várhatóan az E-Klub vagy az egykori E-Play lesz, az időpont pedig elő­ reláthatóan a téli vizsgaidőszakot követő szorgalmi időszak második hetén, csütör­ tökön. Még a böjti időszakot megelőzően (egy katolikus egyetemen ez magától értetó'dó') kerül megrendezésre a jogász bál, mely­ nek az Óbudai-sziget egyik vendég­ látóipari egysége adna otthont. - Higgyétek el, nem olyan, amilyennek elsó're tűnik, láttam a képeket. (M.B.) Nyáron pedig hagyo­ mányteremtő szándékkal rendeznék meg a végzősök bálját. Somlai Attila megnyugtatta a minden bizonnyal forrongó kedélyeket a IV évfo­ lyam levelező tagozatán: nem fog sor ke­ rülni időközi választásra Poldauf Gábor lemondása után, mivel mindössze 150160 levelezősnek sikerült beiratkoznia, így a szabályok értelmében Mile Attila egyedül is elláthatja képviseletüket. Sokadszorra is felhívta diáktársai figyelmét — ezek szerint van, amit nem lehet eléggé hangsú­ lyozni (M.B.) - hogy ne próbáljanak alá­ írásokat, de még dátumokat sem hamisí­ tani, mert biztos a lebukás. Ismét több fe­ gyelmi eljárás van folyamatban karunk egyes hallgatóival szemben indexhamisí­ tási ügyek miatt, miközben újabb és újabb esetekre derül fény. Tényleg nem éri meg... Több pontban is módosítás alatt áll a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat. Jövőre bevezetésre kerül nálunk is a kreditrend­ szer, mely azonban felfutó rendszerben fog történni, vagyis a mostani évfolyamo­ kat nem érinti. Vitatott, hogy a jelenlegi elsős évfolyamnál mi alapján fogiák meg­ állapítani a finanszírozás módját (állami­ lag támogatott vagy önköltséges), ugyanis a beiratkozásukkor hatályos szabályok nem szóltak a vonalnak a rangsor alapján történő megvonásáról. így Dékán Úr és Rektor Úr értelmezése szerint a státusz 5 éven keresztül változatlan maradna. Az eddigi gyakorlat miatt egyébként rengeteg kritikát kapott a Kar, többségük a jogbiz­ tonságra hivatkozott. Sokan problémá­ jukkal a minisztériumhoz fordultak... A jövőben pedig megszűnne az önköltséges képzés nappali tagozaton, de ez az eddig felvette két már nem érinti. A képviselők a fenti értelmezést alkalmazva szeretnék el­ érni, hogy szintén a beiratkozásunkkor hatályos szabályok értelmében három (szigorlatok + záróvizsgák + szakdolgo­ zat) és nem két(szigorlatok + záróvizsgák és szakdolgozat) tényező átlagából szá­ mítsák ki a diploma minősítését, mivel a 2000-es TVSZ módosítás aránytalan hát­ rányt jelentett a későbbi években végző évfolyamok számára. Elmondták, hogy várhatóan megszűnik az ún. 10 ezer fo­ rintos vizsga - Nem, ez most nem az, amire gondoltok, az különben is sokkal többe kerül.. .(M.B.) - vagyis a jövőben nem le­ het vizsgázni beiratkozás, és ebből kifo­ lyólag jogviszony nélkül, még emelt vizs­ gadíj mellett sem. Úgy néz ki, van végre esély arra, hogy tényleg ne számítson az átlagba az elégtelen, ha sikeres az utóvizs­ ga. Egyelőre nem tudni, mi lesz az év fo­ lyamán elmaradt vizsgák pótlását szolgál­ ni hivatott nyári vizsgahetek sorsa. Má­ jusban, a szorgalmi időszak utolsó egy vagy netán két hetében, esetleg augusztus végén a szorgalmi időszakot közvetlenül megelőző két vagy három hét során... Ezekben a kérdésekben a Kari Tanács fog­ ja kimondani a végső szót, a terveknek megfelelően még idén, a téli vizsgák meg­ kezdése előtt, hogy az új szabályok már e szemeszterben alkalmazhatóak legyenek. Akárhogy is, mi, az ítélet szerkesztői és munkatársai természetesen ott leszünk, hogy első kézből tájékoztathassunk Tite­ ket, lelkes olvasóinkat. Nos, nem tudom mennyire sikerült... Nehéz megtalálni azt a pontot, ami mind olvasóink, mind választott képviselőink igényeinek megfe­ lel, hisz mint azt már néhányszor hallot­ tuk: mindenkinek megfelelni lehetetlen. De azért érdemes volt megpróbálni... MÁNDICS BOTOND �Két perc „Az élet szép, de én még szebb vagyok” (Rapülők) Minden emberben van valami ősi igény az ellenkező nem testalkatával kapcsolat­ ban arra a sugárzó, nagy titokra, amit úgy hívunk: szépség. A párválasztásnál ez a férfiakban erősebb, mint a - mit tegyek, ez jutott eszembe - szebbik nemben. Előbbiekben a versenyszellem is nagyobb. Ezért aztán nem meglepő, hogy kivetítve azt a nőkre, a tökéletesnek mondott külső nyomába eredve időről időre megrende­ zik az un. szépségversenyt. Ez a nemes cselekedet páratlan izgal­ makkal kecsegtet. A közönség soraiban maga a sóvárgó, kiválasztásra váró „hal­ maz” is jelen van. Az esztétikai katarzis egyre nő. Elérkeznek az eredményhirde­ tés embert próbáló pillanatai. Kiderül, kit illet a korona, a virág, a könny, és a férfi­ szem. Az emberek mindig feloszthatok két csoportra. így a szépségkirálynő megvá­ lasztása után is. Van, aki egyetért a döntés­ sel, van, aki fellebbezne (de inkább legyint egyet). Tekintve a nagy nemzetközi verse­ nyek jelenlegi outputját, a morcoskodóknak lehet több érvük. Sok­ szor „beépített szépség”-gel nyernek a ta­ karos lányok. Emellett, a zsűri szeret ked­ vezni a notórius fogyókúrázóknak. Úgy érzem, itt az ideje, hogy feltegyem a szükségszerű kérdést: vajon mi teszi széppé a nőt? Szerintem egy másik nagy titok, a természetesség. Ebbe a vidámság, a szorgalom, a gondoskodó anyai ösztön mellett belefér a kócos tincs, a makacs szeplő, még a fogszabályzó is. Ezzel fel­ vértezve jönnek szembe az utcán a gyöngyhajú, illetve angyallányok. Kicsiny hazánkban hivatalosan 1929ben választották meg először az ország szépet. Most nálunk, a Pázmány jogi ka­ rán is sor kerül erre a nemek (a harca szót szeretném kerülni) játékára. Itt, a mi üde világunkban, ahol remél­ hetőleg még nem vertek gyökeret a szép­ ségipar vadhajtásai, ahol elkerülhető a sár­ ga irigység. Majd meglátjuk. Azt is, miben áll a szépség, a természetesség. SZAMOS MÁRTON TUSNAD 2001 Az. ítélet előző számában az erdélyi Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Szabadegyetem egyik résztvevője már beszámolt arról, hogyan érezte magát a rendezvényen, milyen be­ nyomásokkal gazdagodott az egy hét során. Ebben a számban inkább a programok oldaláról közelítjük meg a témát, hogy mindenki képet alkot­ hasson arról, hogy valójában miről is szólít) ez a rendezvény. Július 22-én reggel indult el a pázmányos busz a biharkeresztesi határátkelő felé, melyen sikeresen átjutva nagyváradi és kolozsvári városnézés következett. Annak ellenére, hogy a legendásan rossz erdélyi útviszonyok terén - legalábbis a főútvo­ nalak tekintetében - örvendetes javulás volt tapasztalható, a buszút így is 13 órát tett ki első napi úticélunkig - és állandó szálláshelyünkig -, mely Csíkszereda volt. Itt a Ceausescu által felépíttetett mo­ numentális tapstér szélén álló, a diktátor jellegzetes építészeti stílusát idéző egyko­ ri Hargita szálló épületében laktunk. Az épület belsejét távozásunk után nem sok­ kal kezdték el viharos gyorsasággal átala­ kítani az erdélyi magyar magánegyetem itteni kara számára, hogy a szeptember elejei tanévnyitóra elkészüljön. Másnap, hétfőn kezdődött a Bálványosi Szabadegyetem, aznapi programjának gerin­ cét a szemináriumok jelentették, melyek kü­ lönböző tematikák alapján - néprajz, szocio­ lógia, gazdaság, média - a határon túli ma­ gyarság életesélyeit vizsgálták. Délután a kör­ nyék legmagasabb hegyének megmászása következett. Mivel a csapat nagy része most járt először Erdélyben, vagyjobban meg sze­ rette volna ismerni az itteni nevezetessége­ ket, a délelőttök általában kirándulásokkal teltek. Távirati stílusban: kedden Sepsiszentgyörgy (az egyik legnagyobb magyar város, Kovászna megye székhelye), Sinaia (királyi kastély, ez már Órománia területén találha­ tó), Pojána (a magashegyi fekvésű „román sí­ paradicsom”), illetve Brassó - esti és éjszakai - belvárosának megtekintése következett. (Az egykori szász városnak kiváló éttermei vannak - a magyar árak harmadáért.) Este el­ kezdődött az egész hetes bulisorozat első fel­ vonása a Nagyszínpad előtt. A harmadik nap volt a magashegyi túráé, a bezárt bányáiról híres bányászvárosból, Balánbányáról (melynek életszínvonalához képest Ózd Monte-Carlonak számít) az Egyeskő sziklájához másztunk fel, onnan ereszkedtünk le a havasi rétek és fenyvesek között, röpke 22 kilométert magunk mögött hagyva a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tó­ hoz. Este a temesvári Quo Vadis játszott a nagyszínpadon, meglepően jó színvonalon. Szerdán a parajdi sóbánya következett, majd az Erdély egyik leghíresebb üdülőterületé­ nek számító Szováta, ahol a hegyektől körül­ vett termálvizű tóban áztattuk magunkat - a néha zuhogó esőben. Este a P Mobil játszott, amely hozta a megszokott profi színvonalat. A negyedik napba csak egy gyors délelőtti program, a Bálványosvár megmászása (Id. Jókai-regény), az ottani büdösbarlag (hihe­ tetlen fíling), illetve a Szent Anna-tó követ­ kezett (ezúttal medvék nélkül), mivel dél­ után volt a Tőkés László, Németh Zsolt ne­ vével fémjelzett vitafórum, melyet a zuhogó eső ellenére is több száz ember hallgatott meg a sátor ponyvái alá bezsúfolódva. Ro­ mán részről Vasile Dincu tájékoztatási mi­ niszter jelent meg a fórumon, a kisebbségi ügyek a tárcájához tartoznak. Este az elma­ radhatatlan koncert (Ferenczi György és a H. D.) következett. Utána még volt egy közös nótázás hajnali kettő körül az egyik sátorban néhány kormányzati tényezővel, majd a szo­ kásos éjszakai út következett a szállásra. Az utolsó napon reggel a csíksomlyói búcsú­ járó helyet látogattuk meg, Tusnádon a mi­ niszterelnöki látogatás jelentette a legfonto­ sabb programot, Orbán Viktor előtte tárgyalt Kolozsváron a román miniszterelnökkel, Adrián Nastaséval. Utóbbi sajnos nem jelent meg a rendezvényen, korábbi ígéretei ellené­ re. A fórumon Markó Béla, Tóró T. Tibor és Adrián Severin vett még részt. Hazafelé még megnéztük Segesvárt, ahol külföldi tőkéből akkor kezdték el építeni az Európa egyik legnagyobb kalandparkjának szánt, a Disncyland-es alapokat kissé brutalizálva átértelmező Draculaland-et. Hazafelé az út már jóval lassabban telt, a sokrétű program, a napi négyórás alvások (és az egyéb megpróbáltatások) sokat kivet­ tek az ekkor már kissé passzív társaságból. A határon volt még némi incidens - és pár órás várakozás - mivel a buszt nem akartuk alávetni a román jogszabályok által előírt fertőtlenítésnek, és ennek a megváltási öszszegét sem igazán akartuk a helyi hatósági közegek életszínvonalának emelésére fel­ ajánlani. Végül azért csak átjutottunk, és éj­ fél körül befutott a busz Hősök terére. VIRÁG ZSOLT - KOLTAY ANDRÁS tizenötödik oldal �Ajánló Torzók (magyar film, 2001) Magyarország Oscar-dijra jelölt filmje ha ezzel a címmel találkozik mostanában az ember, bizony csak egy alkotásra gon­ dolhat: ez a Torzók. Nem vígjáték. Talán mindennél jobban kifejezi a mozi lényegét a rendező-forgatókönyvíró, Sopsits Árpád egyik nyilatko­ zata: “Nagyon szeretném, ha megrázó él­ mény lenne a nézők számára.” Ezt nem nehéz elérnie. A történet egy állami nevelőintézetben játszódik. Ott mindenki torzó. Azaz, “átvitt értelemben:...emberi élet vagy életmű, amely a halál, vagy más ok miatt nem ju­ tott el a kiteljesedésig.” - ezt a frappáns megfogalmazást le kell ide írnom (Tótfa­ lusi István: Vademecum - szokatlan sza­ vak szótára). Sérült lelkűek a nevelők, különösen a szadista módszerekre hajlamos Csapó (Mácsai Pál), de hasonlóan agresszív ter­ mészetű az igazgató (Fodor Tamás) is. Testi, de főleg lelki terror alatt tartják a bentlakó ötvenkét, 9-11 év közötti srácot, köztük a főszereplőt (Mészáros Tamás). Valamelyest enyhít helyzetükön a dikta­ túra által bebörtönzött, megtört matekta­ nár (Gállfy László), illetve ajószívű, anyai melegséggel feléjük forduló, kiszolgálta­ tott nevelőnő (Létay Dóra). Ám, az inté­ zet helye (romos, egykori kastély), és a je­ ges tél is inkább fokozza a hideg légkört. Ilyen a kor (1960) is, amelyben a film játszódik. Jelen van 1956. Jelen van a hi­ vatalos vallásellenesség. Jelen van az el­ nyomás. A magyar filmszemlén (legjobb rende­ ző, legjobb mellékszereplő), a montreáli (megosztott legjobb film, ökumenikus zsűri különdíja), illetve a berlini (Special Prix Europe 2001) fesztiválokon elnyert elismeréseken kívül Sopsits és a magyar film vajon azt a bizonyos kis, aranyozott szobrot is magáénak mondhatja majd? Értékelés: tízből nyolc és fél SZAMOS MÁRTON tizenhatodik oldal Corelli kapitány mandolinja Vademberek (2001, feliratos, amerikai romantikus film) Jókedvűen mosolyog a járókelőkre Cser­ halmi György a film plakátjáról. Van rá elég oka. Ismert, népszerű, Kossuth-díjas színész, akinek 175. (!) filmje a Vadembe­ rek. A barátságos arc azonban megtévesztő. A produkció egy drámai történetet dolgoz fel. Négy fővárosi fiatalember tettlegességig fajuló konfliktusa egy szerb matrózzal - röviden ennyi a cselekmény. Ebben a dióhéjban van szabadság, kánikula, alko­ hol, előítélet, erőszak, és egy kis erkölcs is. Ezekhez járul egy szelet Szentendre, meg egy kis dunai sziget, szép hátteret biztosít­ va a szárazföldi és vízi izgalmaknak. A rendező, Szurdi Miklós neve szinte egyet jelent az egykori Família Kft-vel. Az emtévében tíz évig vetített sorozat bizo­ nyosan mély nyomot hagyott benne. Erre utal, hogy a stáb tagjai között megtaláljuk Spáh Dávidot, mint ügyelőt (vajon mi le­ hetett a feladata?), és szerepel a filmben Xantus Barbara, egy közel felesleges mel­ lékszál erejéig. Ezúttal Kamarás Iván nem lett húzó­ ember, pedig az egykedvű, flegma srác karaktert ezúttal talán jobban alakítja, mint eddig. Nála azonban sokkal többet nyújt Cserhalmi: remekül töri a magyart szerb akcentussal, és egyébként, lubickál a vagány tengerész szerepében. Képi minőségben bizony nehéz felven­ ni a versenyt a honi konkurenciának ezzel az alkotással. A Dunakanyar természeti szépsége önmagában is páratlan, de az ügyes operatőri megoldások a látványt még megfejelik. A mű számomra szorosan kapcsolódik a mozihoz, ahol láttam. Kb. harmadosztá­ lyú hely, párhuzamos árakkal. Változatos ülőhelyek a kanapétól a fatámlás székig, érkezési sorrendben. Bölcsész és egyben klubhangulat. Mindez a multiplexek vilá­ gában. Ez a Kultiplex. A helyre külön adok egy nyolcast. Mi lehet érdekes egy csöpögős, amerikai romantikus filmben? Elsőre semmi. Sze­ relmi háromszög, forró pillantások, még forróbb jelenetek? Talán ennyi elég is len­ ne a közönségsikerhez. Az alkotók azon­ ban semmit sem bíztak a véletlenre. Meg­ nyerték a filmhez Nicolas Cage-t, vala­ mint az elbűvölően bájos, ámde nem oly szép Penelope Cruzt, aki mostanában a facér törpe, Tóm Cruise oldalán tűnik fel a magazinok címlapján. A történet a II. vi­ lágháború idején játszódik, egy festőién szép görög szigeten. Főhősünk, Corelli kapitányt és egységét helyezik ide helyőr­ ségként. A szigetlakok eleinte bizalmatla­ nok a megszálló olaszokkal szemben, de a déli népekre jellemző életstílus legyőzi ezt az akadályt is. A két főszereplő közöt­ ti kezdeti feszültség hamar átcsap min­ dent elsöprő szerelembe, és még a koráb­ bi lovag felbukkanása sem állhat az útjuk­ ba. Sőt, az ellenségekből barátok lesznek, a közös cél érdekében, a gaz és gálád né­ metekkel szemben. Akik párjuk unszolá­ sának engedve lemondtak egy akciófilm megtekintéséről, azok sem csalódnak, csatajelenet is van a filmben. ( Olyan Ryan közlegényes) A végkifejletet illetően talán nem árulok zsákbamacskát, ha el­ árulom beteljesül a szerelem, mindenki boldogan hajthatja álomra a fejét. Igazi amerikai lőve story, sok érzelemmel, csókkal és könnyel, megtekintését csak felnőtt kísérettel ajánlom. (magyar film, 2001) Értékelés: tízből nyolc Értékelés: tízből hét SZABÓZÉ SZAMOS MÁRTON �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Pázmányos öregdiákok szövetsége Sok, a Pázmány Péter Katolikus Egyete­ men végzett egykori diák kívánsága telje­ sült az egyetem Öregdiák Szövetségének megalakulásával. Néhány gondolat az alapszabályból: - elősegíteni az egyetem szellemiségének érvényesülését a társada­ lomban - egy-egy közérdekű téma megvi­ lágítása az egyetemen művelt tudomány­ ágak nézőpontjából, s ezáltal az egyes karo­ kon és szakokon végzett tagság általános tájékozottságának növelése -, az egyetem számára szellemi, társadalmi, illetve anyagi támogatás nyújtása. E célok elérése érde­ kében a szövetség tisztségviselői rendsze­ res kapcsolatot tartanak az egyetem veze­ tőivel, s ennek keretében nem csupán az egyetemről, hanem az egyetem felé is köz­ vetítenek hasznosítható információt. így a szövetség elnöke Kránitz Mihály profeszszor, ügyvezető elnöke Kránitz Mihály, tit­ kár Schlett András - mindketten bölcsészdoktoranduszok. Őket az elnökség tagjai­ val együtt Erdő Péter püspök, rektor úr megerősítette tisztségükben. Az Öregdiák Szövetséget az egyetem sajátjának ismeri el, és a kezdeti szervezési teendőkben a Rektori Hivatal segítséget nyújt. A szövetség váija a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomát szerzettek csatlakozását, nevük, címük, munkahelyük és diplomaszer­ zésük évének feltüntetésével az alábbi címen, írásban: Öregdiák Szövetség Rektori Hivatal PPKE 1088 Bp., Szentkirályi u. 28. Drótposta: rga@jak. ppke.hu. Készülőben van az Öregdi­ ák Szövetség honlapja is, amely a PPKE Interneteimén lesz megtalálható. (Új Ember) Az adózók fontosnak tartják... A katolikus egyház gazdálkodásáról A Ma­ gyar Katolikus Püspöki Konferencia képvi­ selői október 17-én - az idén második alka­ lommal - sajtó tájékoztató keretében tárták nyilvánosság elé a magyar egyház gazdálko­ dásának mutatóit. Veres András püspök, a MKPK titkára ez alkalomból köszönetét mondott annak a 356.796 állampolgárnak, akik személyi jövedelemadójukból a Ma­ gyar Katolikus Egyházat összesen 1.212 millió forinttal támogatták. A pénzügymi­ nisztérium adatai szerint az előző évhez ké­ pest 22.416 fővel többen (az összes felaján­ ló 63,6 százaléka) jelölték meg kedvezmé­ nyezettként egyházunkat. "Véres András rá­ mutatott, hogy az adatok nem tükrözik az egyházhoz tartozók számát, pontosabb tájé­ koztatást majd a népszámlálás eredményei szolgáltatnak. (Új Ember) M- KERESZTÉNYEK fe Ahogy élnek. Mosoly és könnyfér meg arcukon. Amit tesznek. Hurrikántfékez meg ezer szív. Amit várnak. A remény mustármag. Jól terem. SZ. M. PPKE-JÁK teken 18 óra a Magyar Szentek Templomá­ ban (Szigeti Szabolcs) (Infó: - A lelkészség címe: 1052.Bp. Pesti Barna­ bás utca 1., telefon/üzenet/fax: 318-56-64 - Piarista Kápolna: Pesti Barnabás utca 1., Magyar Szentek Temploma: a Petőfi híd budai hídfőjénél van a volt EXPO területen. Megközelíthető a 4-6 villamossal, illetve a 12-es autóbusszal.) Szemezés Programok - A Lelkészség! Tanács ülése: dec. 2-án, a vasárnapi szentmise után a Piarista Kápolna­ sekrestyéjében - Egyetemi oktatók lelkinapja November 17-én, szombat, IQ óra, a Magyar Szentek Templomában - Latin nyelvű szentmise November 25-én, vasárnap, 19 óra, a Piarista Kápolnában - Adventi ökumenikus istentisztelet December 6-án, csütörtök, este 6-kor a Magyar Szentek Templomában “ Jegyesiskola indul a II. félévben, jelentkez­ ni lehet máris az egyetemi lelkésznél Szentmisék Vasárnap-. - Este 7-kor a Piarista Kápolnában, előtte 6tól az Egyetemi Lelkészség Schola -ja ének­ kari próbát tart a sekrestyében - Olasz nyelvű szentmise minden vasárnap 10 órakor, a budai Kapucinus templomban (Fő u.) Szerda: - Reggel 7-kor a Magyar Szentek Templo­ mában Péntek: - Reggel 7-kor a Piarista Kápolnában, előtte 1/2 7-töl gitáros énekpróba (a szentmisék után szerény AGAPÉ) Lelki beszélgetés: - Hétfő délután 3-6, Péntek délelőtt 8-11, vagy előzetes megbeszéléssel, a Lelkészség irodájában. Bibliaóra: - Hétfő este 6-tól a Piarista Kápolnában, Dr. Jeleníts István O.Sch.P atyával - Hétfő este 7-től a Magyar Szentek Temploma Hittantermében (egyetemközi kisközösség) Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész atyával - Ifjúsági hittan: Szerda este 7-től a Mária utca 20-ban Sebestyén Ottó vezetésével - Egyetemközi Szt.Agoston Közösség: Pén­ - "VIGÍLIA 2001/10: - A folyóiratban tanul­ ságos beszélgetést olvashatunk Fejtő Ferenc történésszel. Érdekes életút, érdekes ember. A történész, ill. a kérdező (Bodnár Dániel) dialógusa sok, értékes gondolatot ébreszthet bennünk. Olvasásra mindenképpen aján­ lott, mégha a tanár úr nem minden megál­ lapításával ért is egyet az ember. Olyan rop­ pant leegyszerűsítő kinyilatkoztatást példáiil vii, J-írxrrvr AAV/t/y Ac'yta/i kvnvfvvn ol cA^cm'ly Zita uwi v zi n ive resztény kurzus híve volt, és emellett érdeklődött a szociálpolitika iránt.”, bizonyosan nem fogad­ hatunk el, ha ismerjük Prohászka írásait, ill. tevékenységét. Az egykori püspököt egyéb­ ként sokan a XXsz. legjelentősebb, legna­ gyobb hatású magyar katolikus alakjának tartják, akitől nagyon távol állt a ’katolikusbarokk’, annál közelebb a puritán­ ság és a gyári munkás... - a NÉPSZABADSÁG október 3O.-ai szá­ ma közli „hívő értelmiségiek” egy csoportjá­ nak levelét, melyet az értelmiségi hölgyek/urak Seregély Istvánhoz, Bölcskei Gusztáv­ hoz és Szebik Imréhez, a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőihez címeztek. Amikor a nagybetűs címet elolvastam („Kö­ zös lelkiismeretvizsgálatra van szükség / Ér­ telmiségiek egy csoportjának levele egyházi vezetőkhöz”) megörültem. Amikor a levelet olvastam el, akkor elszomorodtam. Amellett, hogy az iromány stílusa meglehe­ tősen kioktató, cinikus, csupán 1 megjegy­ zés: ez a levél nem az őszinte lelkiismeretvizsgálat miatt íródott meg, hanem azért mert jövőre választások lesznek. Teszem hozzá: kár, hogy nem az őszinte lelkiismeretvizsgálat volt az ihlető... (Akit a részletek is érdekelnek, olvassa el a levelet. Az aláírók névsora mondhatnók impozáns, pl.: BoórJános, Horányi Özséb, Görgey Gábor, Fejtő Ferenc, Szabó Iván, Kamarás István, Mécs Imre, Esterházy Péter stb.) tizenhetedik oldal �A mi kis Fradi-Újpestünk Mit tegyen egyjoghallgató, ha nyitott szemmel akar járni a világban? Ha társadalom­ tudományok sokaságával pallérozott szellemét a gyakorlati élet tükrében kívánja to­ vább ragyogtatni? Ha tudásszomjtól ittas lelke még újabb és újabb nagyszerű ismere­ tek és felfedezések elsajátítására sarkallja? Ha rajta akarja tartani kifinomult tapintá­ sát korunk társadalmának dinamikusan lüktető ütőerén??? Valami ég a Fradi táborban... A válasz egyszerű: látogasson ki egy vérbeli, hamisítatlan, hazai futballmeccsre!!! Nem fogja megbánni. De ha már meccs, legyen rangadó: ami Argen­ tínában a Boca Juniors - River Plate, ami Spa­ nyolországban a Barcelona - Reál Madrid, ami Olaszországban a Lazio- Roma, vagy az Internazionale - Milán, az Magyarországon a Fradi -Újpest! Vágy azt is mondhatnánk: ami Ibériában egy Roberto Carlos - Rivaldo csata, az minálunk mondjuk egy Nagy Norbert - Tokody Tibor küzde­ lem! Micsoda nevek! Micsoda küzdelem! Micsoda különbség... De elég a lekicsinylő véleményből az örökké pesszimista hozzáállásból! Nézzük azt, ami szép, ami jó, ami a miénk: az egész rangadót körülve­ vő, és azt át- meg átszövő, ezerszínű, szociológi­ ailag és filológiailag egyaránt rendkívül ingergazdag környezetet: a közönséget, a hangu­ latot. Ezt múlt hónapban, rövid idő alatt kétszer is alkalma nyílt tanulmányozni a tudósítónak, először a zöldek, másodszor a lilák oroszlánbar­ langjába látogatva, és ott olyan tapasztalatokat szerezve, amelyek ehelyütt való közreadása nem nélkülözi a tanulságot sem szakmai, sem általá­ nos emberi aspektusból vizsgálva sem. Ha a többszörös ellenőrzésen, motozáson, a számos motoros- , kutyás-, lovas- és fekvő rendőrön át végre bejutottunk a stadionba egy dolog azonnal szemet szúr: a modern hadvise­ lés szabályainak megfelelően a polgári lakossá­ got szinte már teljesen kivonták a veszélyzó­ nából. Vagyis a stadion két oldalán a két tábor tizennyolcadik oldal fanatikusai helyezkednek el, a köztük lévő szektorokban (amelyek a pálya befogadóké­ pességének 60-70% -át teszik ki) pedig ott lé­ zeng néhány statiszta, az egykori meccsre járó polgárok mai céltalan csökevényei. Már éppen elhatalmasodna az emberen a két­ ségbeesés, amikor a pályán látható gyötrődés helyett figyelme a lelátóra összpontosul, és ez­ által végérvényesen elkötelezett hívévé válik az NB I- es meccsek látogatásának: Még csak valami finom, alig észlelhető bizser­ gés futja át a szemlélőt, amikor megpillantja azt a ferencvárosi szurkolót, aki úgy kíván sza­ vainak nagyobb nyomatéket adni, hogy a kor­ látra állva „Adám kosztümben” mutat be lát­ ványos kunsztokat az ellenfél szurkolóinak bosszantására, és egyúttal társai örömére. Kicsit csalódott lehettem volna, amikor egy kalapos fiatalember, ha centikkel is, de elhi­ bázta egy vízfestékkel élénk lilára festett, hús­ boltból származó kopasztott libával a szöglet­ rúgáshoz készülődő újpesti játékost, de lássuk be végre: nem sikerülhet minden! E kis gikszerért bőséges kárpótlás a rendőrség speciális alakulatának benyomulása a szektor­ ba: ahogyan a surranok csosszanása, a gumi­ botok puffanása, diszkréten összefonódik a gázspray halk szisszenésével, és mindez elvá­ laszthatatlanul belevegyül egy igazi, kora őszi, didergős pesti alkonyatba... Tartsanak szenti­ mentálisnak a tisztelt olvasók, de vállalom: igazi férfias romantika volt ez a javából! De az igazi öröm egy a szakmájára készülő jogász számára: a retorikai finomságok, a választékos szókincs, a finoman cizellált nyelvi megoldások, a kijegecesedett stilisztikai bravúrok. Ezek túl­ nyomó többsége e keretek között idézhetetlen, de tegyük hozzá, hogy amúgy is az adott szituá­ cióban és kontextusban fejthetik ki igazán hatá­ sukat, nem pedig öncélúan kiragadva. Van azonban egynéhány dolog ami rögtön fel­ kelti a laikus, de ismeretekre szüntelenül vá­ gyó egyetemista érdeklődését, és beindítja fan­ táziáját: Ezek pedig azok a versikék, mondókák, dalok, amelyekkel a két csapat szurkolói egymáson kö­ szörülik a nyelvüket. Egyfajta különleges évődés lehet ez köztük, melynek során egyfolytában tö­ rekszenek egymásra licitálni úgy a szexuális de­ vianciák szemléletes felsorolása, mint a másik tábor családi- és etnikai hovatartozásának pon­ tos meghatározását illetően. így például: Az új­ pestiek dalban adnak hangot annak a kollektív, szilárd meggyőződésüknek, hogy valamennyi zöld fehér szurkoló édesanyja prostitúcióval ke­ reste a kenyerét /álé - álé/, édesapjuk pedig a földművelő hivatást választotta /álé/, és e felme­ nők nászából származnak a fradisták /álé/. Ezzel szemben a ferencvárosiak egy pattogó ritmusú mondókában foglalnak össze egy rövid epizódot a lila fehér fanatikusok életéből, mely­ nek tartalmi kivonata a következő: Egy (felte­ hetően korábban elhunyt) újpesti szurkolót kí­ sérnek végső útjára, miközben zúgnak a haran­ gok, és mély fájdalommal búcsúznak tőle mind a saját nemükhöz vonzódó férfiak, mind pedig azok, akik a náluknál lényegesen fiatalabb, többnyire koruknál fogva cselekvőképtelen személyeket részesítik előnyben érzelmi téren. A versike jövendölése szerint azonban ha még egy lila hívő búcsúzik el az élők sorából, akkor érte már e speciális személyi kör se hullajtson könnyeket, csak az újpesti szurkolók azon cso­ portja akinek tagjai földműveléssel, állatte­ nyésztéssel hivatásszerűen foglalkoznak, és akik egyébként azonosak a növények földfelszín alatt elhelyezkedő tápanyagfelvételre specializá­ lódott szervével /álé-álé-álé-álé-ó/. Végül, jogászi gondolkodásunk nem mehet el szó nélkül amellett a vagyon elleni bűncselek­ mények körében tett kollektív, egybehangzó beismerő vallomás mellett, amely a Megyeri úti mérkőzés második félidejében hangzott ugyan el, de csak valamilyen rejtélyes összefüggésben állhat akár a legcsekélyebb fokban is a futballal, vagy a rangadó bármely szegmensével: „Nem is tudja ’tán a rendőrkapitány, hogy lopott az ingem, s lopott a gatyám" {Az általam át nem látott összefüggés világos feltárására irányuló észrevételeiket kérem jut­ tassák el a szerkesztőségbe). Remélem mindenki kedvet kapott arra, (ha eddig nem volt) hogy írásom nyomán kilátogasson egy magyar bajnoki mérkőzésre, vagy akár a tavaszi Fradi - Újpest meccsre. Addig már csak kb. 137et kell aludni, azt már akár fél lábon is... KÉSZÉI GERGELY �I Kati, az aerobic-bajnoknő Név: Kelemen Katalin Született: Veszprém, 1982. április 22. Kedvenc étel: pizza Kedvenc ital: saját házi bor, vagy Tramini Kedvenc állat: ló Kedvenc ország: Spanyolország Példakép: Tuuli Matinsalo (finn aerobic-versenyző) Legjobb eredményei: fitness: junior országos bajnok 1999-ben aerobic: 1999 Hollandia amatőr világbajnok 2000 Hollandia felnőtt világkupa második 2001 Várpalota országos bajnok (Szloboda Évát sok év után ő verte meg elsőként) 2001 San Francisco vb. egyéniben 10., párosban 8. 2001Japán vb. 6. hely — Mi is igazából az aerobic, mint sportág? Köszönő viszonyban voltunk azelőtt. A mindig mosolygós arcú lány látszólag ugyanúgy tette a dolgát, mint társai, is­ kolába járt, zh-t írt, vizsgázott. Aztán egy véletlen beszélgetés folytán elárul­ ta, hogy ő még valami mást is csinál az egyetem mellett: sportol, amint látni fogjátok, világszínvonalon. Kelemen Katalin - ugyanis róla van szó - egyete­ münk másodéves hallgatója, mellesleg pedig szeretett sportágában, az aerobicban, többek között junior világ­ bajnok és felnőtt világkupa második. — Kati! Mesélj nekünk a kezdetekről! — Általános iskolában elsőtől nyolcadikig szertornáztam, és imádtam ezt csinálni. Sajnos a feltételek nem voltak kellően adottak, ezért abbahagytam. Ekkor egy ba­ rátnőm lehívott aerobic edzésre. Nagyon tetszett az egész. Nem sokkal később egy versenycsoporttal edzettem, sőt egy na­ gyon fontos verseny előtt megbetegedett az egyik lány Az edző megkért, és én be­ szálltam a megüresedett helyre, és másodikok lettünk. Ott ragadtam közöt­ tük. A középiskolában a különös szabályok miatt az egyénivel kellett megbarátkoz­ nom, azóta mind egyéniben, mind csapat­ ban versenyzem. rohangálni. Egy aerobic harisnya például 5 000 forint, ami ha nincs, a művészi ha­ tás bíró levon a pontokból. Eddig Várpa­ — Sokan összekeverik a lotán versenyeztem, ott könnyebb volt tá­ fitnessel. A fitnessnél a verseny háromfordulós. Az első egy es- | mogatókat találni. Most egy átmeneti ál­ lapot van: hétközben Budapesten a télyi ruhás, ahol a kisugárzást és Lurdy-házban edzek, de még várpalotai­ a mozdulatokat figyelik a pon­ tozóbírók. A második a fürdő- ' ként versenyzek. Átlagosan hetente 4-5 edzéssel készülök, de versenyidőszakban ruhás forduló, itt az izmok ará­ ez több is lehet. Egy-egy edzés után haza­ nya az elsődleges szempont, míg a harma­ menni is alig tudok. dik rész egy másfél perces show-szerű, ve­ gyes elemekből álló gyakorlat, nevezhet­ — Miért a paragrafusok világát választot­ nénk „színpadi táncnak” is. Egyébként én tad, és hogyan képzeled el a jövőt? is megpróbálkoztam a fitnessel, 1999-ben — Ez érdekes. Általános iskolás koromban junior magyar bajnok voltam. Na most az a legjobb barátnőm apukája „ügyvéd bácsi” aerobic gyakorlatok sokkal keményebbek, nincsenek bennük meg a lágyabb elemek. volt. Emlékszem, nekem nagyon okosnak Itt az erő és a lazaság dominál együttesen, tűnt, mindig szépen öltözött volt, és egy­ ezt pontozzák a bírók. Az egyébként nép­ szerűen olyan jó volt vele beszélgetni. szerű sportágra jellemző, hogy azért nem Mondtam is anyukámnak, hogy én is jo­ szerepelhet olimpián, mert egyszerre négy gász leszek. Aztán a későbbiekben is legin­ nemzetközi szövetség van, és ezek képtele­ kább ez érdekelt, és a jogi egyetemre je­ nek egyezségre jutni. Ez azt is jelenti, hogy lentkeztem, amit nagyon nem bántam egy évben négy világbajnokság van, ame­ meg. A jog tetszik, mostanában a büntető­ lyek nagyjából egyenértékűek. A szövetsé­ jog fogott meg nagyon, lehet, hogy majd gek közötti nézetkülönbségek egyébként ezzel szeretnék foglalkozni. Remélem, új­ árnyalatnyiak. ra megkapom az egyéni vizsgarendet, hisz — Mennyire ideálisak a feltételek számodra, csak így tudom összeegyeztetni a sportot és hogyan készülsz a versenyekre? és az egyetemet. És az aerobic? Mostaná­ ban nagyon fáradtnak érzem magam, kel­ — A magyar szövetség sajnos szinte alig lene egy kis pihenő, de tudom, nem lehet, tud segíteni, hogy csak egy példát említ­ mert nagyon jól indult ez az év felnőttben. sek: Japánban, ahol idén áprilisban világ­ Most egy hullámvölgy alján vagyok, de bajnokság volt, nyolcán voltunk kint, és majd jön az új cél, például a decemberi vi­ nemcsak a repülőutat kellett nekünk fi­ lágkupa itthon Magyarországon, és ez kel­ zetni, hanem az egyen melegítőt is mi vettük magunknak. Vannak versenyek, lő erőt ad majd a folytatáshoz. amelyek pénzdíjasak, de ez az összeg ele­ IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ nyésző, így állandóan szponzor után kell tizenkilencedik oldal �Az egyetemi sportéletről A Szentkirályi Társaság előadásai Sok panaszt lehetett hallani az egyetemi sportélet hiányáról, hogy miért is nincs egyetemi sportélet, miért nincsenek sport­ rendezvények? Vannak! Csak egy kicsit — nem túl nagy energiaráfordítással - utána kellene nézni. Bárki, aki felfárad a Szentki­ rályi u. 26. épületben a Testnevelési Cso­ port irodájába részletes felvilágosítást kap­ hat az aktuális sportrendezvényekről, ame­ lyek nagyrészt teljesen ingyenesek az egye­ tem hallgatói számára. Azok kedvéért azonban, akik elfoglaltságaik miatt érdek­ lődésre mégsem tudnának időt fordítani alább közlöm a jelenleg folyó összes sport­ rendezvények időpontját és helyét. Azon­ ban akiknek ezen hosszú lista nem kielégí­ tő, azoknak a Testnevelési Csoport vállalja, hogy 10 fő jelentkezése esetén bármilyen sportfoglalkozást megszervez. A Testneve­ lési Csoport érdeklődésemre elmondta, hogy jelenleg igen nehéz helyzetben van, mivel még nem készült el egyetemünk legnagyobb tornaterme, a labdajátékcsar­ nok, amely felújítására már pályázatok út­ ján megszerezték a szükséges pénzeszkö­ zöket és reményeik szerint már a 2002/03 tanévben használatba veheti az egyetem hallgatósága. így sokkal egyszerűbbé és könnyebbé válik az oly népszerű foci és kosárlabdameccsek megrendezése. H-Sz-P 17h H-P 18.30hminden nap 17h-20h H-Sz 16.30-17.30 H-Sz-P 19h-21h K-Cs 18h-20h H-Sz 16.30-17.30 K-Sz-Cs 17.30-18.30 minden nap 19h-21h minden nap 13h-15h K-Cs 16h-17.30 P 17higény szerint natra megrendezi a PPKE-JAK Focibaj­ nokságát. Jelentkezni lehet: 2001. decem­ ber 1-től 2002. február első hetéig. Szeptember 1-től 2 hetente szomba­ tonként turisztikai gyalogtúrák indulnak a Szentkirályi u. 26. elől (pl.: Piliscsabára, Pannonhalmára, Szilvásváradra). Ezen kívül 8 fő jelentkezése esetén vállalja önköltségi áron a hallgatók szállí­ tását gyalogtúrákra, városnézésekre és el­ sősorban katolikus zarándokhelyek felke­ resésére. Télen a Testnevelési Csoport sítúrákat szervez. Nyáron gyalogtúrák, lovas tábor, evezős és vitorlás táborok lesznek. HÓDY GÁBOR FAIX NIKOLETTA Esemény Helyszín Kosárlabda Foci kondi-terem használat Gyógytestnevelés Szertorna (férfi-női) Szertorna (férfi-női) Callanetics torna Aerobic Aikido Ökölvívás Judo Táncház (görög, szerb, magyar...) Sakk klub BEAC pálya Orczy kert Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. November 22-én, csütörtökön (gy. k.: a megjelenés napján) frenetikus hangulatú, iga­ zi, hamisítatlan, 100%-os Pázmányos jogászbuli lesz a Spartacus Pizzéria és Él­ ménycenter Kultúrműintézményben! Szóval a Spariban! Élő zene nem lesz, de nem baj, mer’ lesz Dizsi! Lányoknak ingyér’ a beugró! A Szentkirályi Társaság csütörtök esti előadássorozatának keretében októ­ ber 25-én vendégünk volt Bereményi Géza - a Hídember című film forga­ tókönyvírója és rendezője valamint Eperjes Károly - aki a filmben Szé­ chenyi Istvánt alakítja. A film elkészítésének elsődleges célja, hogy az emberek megismerjék Széchenyi életművét. Arra a kérdésre, hogy miért kell Széchenyiről filmet készíteni, Epeijcs azt a választ adta, hogy az a szégyen, hogy mos­ tanáig kellett várni arra, hogy film készül­ jön róla! Talán nem is kellene indokokat keresni arra, hogy miért készítették el ezt a filmet, csak vissza kell idézni Kossuth La­ jos szavait: „Ujjait a kor ütőerére téve és megértette annak lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak...!” Eperjes Károly bevallotta, hogy már fi­ atalkorától tiszteli Széchenyi személyét és tevékenységét. Véleménye szerint rajongása arra vezethető vissza, hogy a gróf egykori birtokán született és később a Széchenyi István Gimnáziumba járt, és rendkívül so­ kat olvasott a gróf életéről. Arra a kérdésre, hogy miért Eperjes Károly játssza Széche­ nyi szerepét Bereményi Géza válaszolt. Mi­ vel a filmben 30 éves korától 70 éves korá­ ig kell játszani, olyan embert kell keresni, aki ezt a folyamatot hitelesen tudja ábrázol­ ni. Eperjes Károly számára természetes volt, hogy elvállalja ezt a szerepet. Digitális technikát alkalmaztak annál a résznél, mely a Lánchíd megépítéséről szól. A több nehéz és nehezen fölvehető jelenet mellett a rendező és a színész ajclmezek korhű elkészítését tartották a legne­ hezebb feladatnak. Ha máshonnan nem is, a középiskolai tanulmányainkból mindannyiunknak van­ nak ismeretei Széchenyi életéről, de aki többet szeretne tudni az nézze meg a fil­ met, s aki még Széchenyi levelezésébe is szeretne betekintést nyerni, annak lehető­ sége nyílik erre a Logod Bt. gondozásában megjelent CD tanulmányozásával, amely Széchenyi teljes életművét tartalmazza. Egész évben: Időpont Eperjes Károly és Bereményi Géza a Hídemberről A Testnevelési Csoport és a Hallgatói Önkormányzat 2002. tavaszára közkívá­ � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 11. szám 2001. november 22. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. november 22. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (9193kb+2386 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_11_20011122 Relation A related resource T00041 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_11_20011122 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/0c828f85e0c298dd45a7f26f80600e7d.jpg 8ad798456e3aadac8192a9baf7ea5888 https://omeka.ppke.hu/files/original/2be4cbff2420a4b534a48853b61b11dd.pdf 485df56f3ae41f44d5b82439cddd947c PDF Text Text FK évfolyam, 12, szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001, december 12, �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) I MPRESSZU M Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (interjú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Adám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Húszforintos Big Mac A McDonald’s a miénk. Néhány év alatt életünk része lett, elválaszthatat­ lanul. Hogy hozzánk tartozik, olyannyira természetes, mint ahogy a villa­ mosjár a körúton, mint hogy a Fradi a legnagyobb csapat, vagy a tény, hogy rohanni kell este haza, különben lekéssük a „Barátok közt”-et. A McDonald’s jelkép. Egyfajta azonosító bélyeg, mint a beleégetett bil­ log az állat bőrén: amely országban megvan, ott „nagy baj már nem le­ het”: bizonnyal a fejlett nyugati kultúrához tartozik, vagy éppen oda igyekszik, de az is lehet, hogy tudtán kívül oda tart. Örülhetünk hát: mi már majdnem ott vagyunk. Ilyenkor, decemberben már nagy a hideg. A Nyugati téren található McDonald’s előtere pedig tágas is, meleg is. így hát több tucat lakásnél­ küli rendszerint ott találja meg az éjszakai nyugodalmat. Különös látvány: ha jobbra nézek, előttem a Nyugat és a gazdagság. Ha balra nézek: ötven ember, aki a fagyhalál elől menekül. Valami nincs rendben. Szeretjük, vagy sem, egy-egy görbe este után nekünk is jólesik néhány hamburger. Míg bent habzsoljuk a darabonként 450 Ft.-os szendvicse­ ket, kint egy húszasért koldulnak. Távozáskor a kért apró helyett egy ezerráncú nő kezébe nyomom a megmaradt Big Mac-et. Ma este Ame­ rika végre neki is megérkezett. Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek „Nem személy szerint bin Ladent kell legyőzni” Gólyabál 2001 Búcsú és üdvözlet „Korunk gondolkodó, közéleti szerepre alkalmas jogászokat akar nevelni C’estlavie! Devictus vincit EU-fória a Pármányon A terror joga - terror a jog ellen? Krisztus Légiója Mária Országában Két perc Ajánló A történelmi Magyarország nemzetiségeinek története 10. Eljött az idő... „Népek Krisztusa, Magyarország” Vedd és olvasd! Nagy lehetőségek szobája Az elitképzés hiányosságairól - 1. rész Némi kommentár gyanánt Pázmány szépe 3 4 6 7 8 9 10 12 13 13 14 14 15 15 16 17 18 19 19 20 honlap: www.extra.hu/itelet �vizsgák eredménylistáját vitte magával emlékbe. Névtelenül írja már meg nekem, mire is kellhet neki ama dokumentum. Köszönöm, hogy türel­ mesen végigolvastátok, remélem emlékezni is fog­ tok rá. HÍREK Szabó Zoltan rovata ^A tanulmányi osztályra beférkőzött informá­ tor jelenti, hogy a TVSZ. eredeti verziója szerint az államvizsgákra valójelentkezésfeltétele az ab­ szolutórium, és a két nyelvvizsga ( egy C típusú és egy lektorátusi, vagy két C típusú, vagy há­ rom...). Ettől eltérni érvényesen nem lehet. Elő­ fordulhat, hogy valaki csak márciusbanfog nyelv­ vizsgázni, az eredménye pedig nem érkezik meg időben. Ezértjelentkezni csak úgyfog tudni, hogy kérvényezi a tanulmányi dékánhelyettesnél és mellékeli hozzá a vizsgáztató intézet igazolását arról, hogy a vizsgán részt vett. A 2001/2002 tanév kezdetétől, vagyis szep­ tembertől nem érvényes a méltányossági klau­ zula. Ezek szerint tehát év végéig minden vizsgát teljesíteni kell, enélkül nem lehet be­ iratkozni. Félévben azonban a beiratkozáshoz elég, ha a kötelező vizsgák fele megvan és/vagy az átlag eléri az 1,51-et. Elmaradt vizsgákat a tanév végéig pótolni kell, hiányzó vizsga évis­ métlést eredményezhet. Mivel már nem találkozunk a beiratko­ zás előtt, ezért tudatom veletek, hogy a vizsgaidőszak szigorúan február 1-ig tart. (Értelemszerűen az ezután letett vizsgák a második félév átlagába számítanak.) Febru­ ár 4-től lehet beiratkozni. Ez úgy történik majd, hogy délutánonként az évfolya­ melőadókban, az évfolyamfelelősök segít­ ségével kitöltitek az indexet, lepecsételtetitek a diákigazolványotokat stb., szóval úgy, mint eddig. A lényeg az időpont és a hely. >>-Minden hallgató figyelmébe ajánlom, hogy a vizsgákra való jelentkezés december 14-ig tart. Azután már csak valami ellenszolgáltatás fejében lehet jelentkezni. Mindenki el tudja dönteni, mikor akar vizsgázni, illetve mikor nem akar. Ha már egyszer feliratkozott, ne szúrjon ki magával azzal, hogy sportot űz a vizsgahalasztásokból. Hiába pénzdíjas a ver­ seny (halasztott vizsga 1000 pénz, szigorlat 2000 fityula alkalmakként), a győzteseket meglepetések is érhetik. Lásd mint fent. Kedves hallgatótársaim! Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy az alábbiakat jigyelmesen olvas­ sa el! A tanszékek kérnek minden hallgatót, hogy a faliújságra kitett hirdetéseket ne vigyék maguk­ kal, a tételsorokat ne tépjék le, mert nem áll mód­ jukban újabb példányokat kifüggeszteni. Gondol­ jatok arra, hogy ti is érhettek oda másodikként, és találhattok üres falakat, az életbevágóan fontos infor-mácókat barátaitok otthon őrzik a falba rej­ tett széfjükben. Külön köszönet és egyéb jókíván­ ság annak, aki a közigazgatási jog hirdetőjéről a Dr. Bassola Zoltán tanár úr konzultációt tart december 15-én 14 órai kezdettel a 21-es gyakorlóban. Munkajog vizsga előtt állók fi­ gyelmébe különös tekintettel ajánlom. Ebben az évben utoljára találkozhat­ tunk. Engedjétek meg, hogy békés, bol­ dog ünnepeket kívánjak nektek, sikeres vizsgaidőszakot, egy ennél is jobb évet, a Mikulástól sok virgácsot, húsvétra sok locsolót.... Több most nem jut eszembe. Helyreigazítás Legutóbbi számunkban megjelent egy írás „Meg egyszer a nyelvvizsgákról” címmel. Abban szerepelt egy kitétel, mely esetlege­ ízsen téves következtetésekre adhatott okot, így szól az idézet: „mielőtt a Tanulmányi Osztály részéről engem (ti. a szerzőt) is az­ zal vádolnának meg, hogy csupán szemé­ lyes indíttatásból írtam a cikket...”. Ezúton szeretnénk leszögezni, hogy nem állt szán­ dékunkban semmilyen formában negatívan véleményt formálni a Tanulmányi Osztály­ ról, annak működéséről. A Tanulmányi Osztály - joggal - értette a fent említett ki­ tételt alaptalan vádaskodásnak. Elnézést ké­ rünk minden érintettől, és további Jjó mun- II kát kívánunk. A Szerkesztőség. While my guitar gently weeps... Csak néhány kiválasztottnak adatik meg, hogy megváltoz­ tassa a világot. Szerencsés történelmi pillanat, kimagasló te­ hetség vagy egyszerűen a véletlen - ki tudja már, miért is alakult minden úgy, ahogy. A mi világunkat négy fiatal liverpooli is alakította. A Beatles maga volt a forradalom - tetszik, nem tetszik, cl kell fogadni, mint tényt. Zenéjük a legtökéletesebb világnyelv, melyet min­ denhol értenek. Immár a sokadik generáció eszmél a világra az ő “zenei kíséretükkel”, örökségül kapva dalaikat. Először szülé­ ink, késeibb mi is. És akár tetszik nekik majd, akár nem, a mi gyerekeink is őket fogják hallgatni. Ott voltak velünk minden osztálykiránduláson, az clséi csóknál, az első pohár bornál. Mi­ kor apám s anyám, meghallván a hírt, gyanúsan clcsukló han­ gon, hosszú szünetekkel a mondatok között, fiatalsága elmúl­ táról beszélt, felkaptam a fejem. Állj! Hiszen az én fiatalságo­ mat is a Beatles jelentette! Ezért érezzük most úgy mindannyi­ an, mintha egy családtagot vesztettünk volna cl. November 30-án, ötvennyolc éves korában meghalt George I Tarrison, minden idők legnagyobb zenekara, a Beatles tagja. Köszönjük, George! Az első csókot, az első pohár bort és minden osztálykirándulást! Csak néhány kiválasztottnak adatik meg, hogy megváltoz­ tassa a világot... -KA- harmadik oldal �„Nem személy szerint bin Ladent kell legyőzni” Beszélgetés Demeter Ervin polgári nemzetbiztonsági szolgálatokatfelügyelő tárcanélküli miniszterrel Milyen változásokon mentek keresztül a rendszerváltozást követően a nemzet­ biztonsági szolgálatok? forrásra, nagyobb támogatásra van szükségetek, hogy a feladataitokat jól tudjátok ellátni. Tulajdonképpen segít­ séget, erőt kapott a CIA és utána az FBI is ahhoz, hogy a terrorizmus ellen fel­ vegye a küzdelmet. Megítélésem sze­ rint ez volt a helyes magatartás, hiszen a terrorizmus miatt nem lehet most a szolgálatokat úgymond szétverni, ha­ nem szorosabban éppen jobb munka­ végzésre kell őket ösztönözni. Az a feladat állt a rendszerváltozáskor Magyarország előtt, hogy a korábbi tit­ kosszolgálatok helyett nemzetbiztonsá­ gi szolgálatokat hozzunk létre, hiszen minden magára valamit adó, szuverén államnak szüksége van erre saját bizton­ sága megóvása miatt. Nehéz helyzetünk volt, mert a nemzetbiztonsági szolgála­ tokat az egykori titkosszolgálatok ma­ radványaiból, romjaiból kellett felépíte­ nünk. Ez a folyamat tulajdonképpen ebben a kormányzati ciklusban fejező­ dött be, talán egy-két éve eljutottunk oda, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a magyar demokratikus in­ tézményrendszer hasznos, fontos ré­ szei, amelyekjól és eredményesen szol­ gálják az ország biztonságát. Jelentős fi­ atalítás történt a szolgálatok vezetésében az elmúlt három esztendő során. Ezek a fiatal vezetők általában fiatal munkatársakat vá­ lasztottak maguk mellé. Tehát a rendszer­ változást követő átalakulási folyamat egy generáció- és szemléletváltással ért véget. Engedjen meg egy nem aktuális, de talán érdekes kérdést. Utólag visszatekintve mennyi az igazság abban, hogy a taxisblo­ kádban jelentős szerepet játszottak a rend­ szerváltozást követően a titkosszolgálat­ októl távozott tisztek, aki közül állítólag sokan kezdtek taxizni? Ha utólag visszatekintünk, szervezettség­ ét nézve, akár titkosszolgálati akció is le­ hetett a taxisblokád. Az azonban nyilván­ való, hogy ebben csak a hatalomból távo­ zott, régi titkosszolgálatok emberei vehet­ tek részt. Valóban sokan elmentek, soka­ kat elbocsátottak a szolgálatoktól, olyano­ kat is, akik rendelkeztek ilyen jellegű tu­ dással. Arra a kérdésre, hogy a szervezők negyedik oldal Mennyire látja bizonyítottnak az al Kaida és Osama bin Laden bűnössé­ gét? Az Ón által látott bizonyítékok alapján, amelyet a szövetségesek állító­ lag rendelkezésünkre bocsátottak, ki le­ het-e egyértelműen jelenteni, hogy a bűnösök kiléte nyilvánvaló? felhasználták-e őket a taxisblokád során, nem tudok konkrét választ adni, de nem tartom kizártnak. Szeptember 11-e óta az érdeklődés közép­ pontjába kerültek a nemzetbiztonsági szolgálatok. Ki lehet-e mondani, hogy a sokat dicsőített amerikai hírszerzés csődjét jelentette az akkori merényletsorozat? Az biztos, hogy a támadás megrázta az Egyesült Államokat és a biztonsági szolgá­ latokat, de alapvetően megrázta az ameri­ kai társadalom egészét is. Hosszasabb elemzést igényel, hogy milyen mértékben tartoznak felelősséggel ezért a biztonsági szolgálatok és elsősorban Amerikában kell levonni a konzekvenciákat. Egy nagyon ér­ dekes - az amerikaiakra jellemző - reakci­ ót lehetett tapasztalni. Ahelyett, hogy a tör­ téntek után, elmarasztalták, vagy szidták volna a szolgálatokat, elment Bush elnök a CIA-hoz, megerősítette az első számú ve­ zetőjét, azt mondta, hogy szükség van rá­ tok, azt mondta, hogy úgy látom, több erő­ Egy hosszasabb elemzési folyamat vé­ gén vagyunk. Előadásomban is igyekeztem összefoglalni, hogy a két hónappal ezelőtt történt terrorcselekménnyel kapcsolatosan melyek voltak azok az elsődleges értékelé­ sek, amelyek már rögtön a terrortámadás napján abba az irányba mutattak, hogy isz­ lám fundamentalistákról van szó. A cél­ pontok kiválasztása, a World Trade Center elleni nem előzmény nélküli támadás, az Afrikában két amerikai követség elleni több mint száz halálos áldozatot követelő robbantás, egy amerikai hadihajó öngyil­ kos terroristák általi felrobbantása mind­ mind olyan terrorakciók, amelyeket az Egyesült Államok biztonsági szolgálatai a Szenátus előtti beszámolójukban már évek óta bin Ladennek és az al Kaida csoportnak tulajdonítottak és őket már évek óta az Egyesült Államok legveszélyesebb ellensé­ geként tartották számon. A terrorakciót el­ követő személyek, kapcsolatrendszerük és a rendelkezésükre álló pénzforrások be­ azonosítása megerősítette az első felvetést. Tehát közvetett bizonyítékok sokasága és �néhány közvetlen bizonyíték is nagy való­ színűséggel azt mutatja, hogy a bin Laden vezette csoportosulás szervezte és hajtotta végre ezt a terrorakciót. Ránk milyen közvetlen, vagy közvetett ha­ tást gyakorolt ez a terrorista merénylet? Je­ lenthetünk-e mi is potenciális célpontot a terroristáknak? A biztonsági szolgálatoknak az a felada­ tuk, hogy Magyarországon az élet to­ vábbra is a normális kerékvágásban ha­ ladjon. Ez a kitűzött cél és ennek a kihí­ vásnak mindezidáig eleget tudtunk ten­ ni. Magyarországot közvetlen veszély nem fenyegeti, a terroristáknak nem Magyarország az elsődleges célpontja, de természetesen meg kellett tenni azo­ kat a biztonsági intézkedéseket, ame­ lyek a kockázat veszélyét a lehető legki­ sebbre csökkentik. Megfigyelhető-e az, hogy a térségben, vagy világviszonylatban felerősödött a hírszer­ zés és a hírszerzők mozgása? Kap-e a ilyen irányú tájékoztatást a nemzetbiz­ tonsági szolgálat? A hírszerzők száma, mozgása talán nem erősödött meg, hanem az országok hír­ szerző szolgálatai közötti együttműkö­ désben állt be jelentős és szükséges vál­ tozás. Ez azt jelenti, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben egy nemzetközi összefogásban a biztonsági szolgálatok információikat átadják egymásnak. Ez eddig egy kényes terület volt. Mindenki félteni szokta a saját információit azért, mert abból esetleg következtetni lehet a módszerre és a személyre, amellyel és akitől azokat beszerzik. Most úgy gon­ dolom, eljött az az idő, amikor minden­ kinek félre kell tudni tenni a saját érde­ keit és egy erőteljes nemzetközi össze­ fogás keretében szükséges az informáci­ ókat összesíteni, értékelni és közösen fellépni a terrorizmus ellen. Én ebben látom a hírszerző szolgálatok szerepé­ nek változását. Milyen eredményre vezethet a katonai megtorló akció? Ezen a téren lehet-e nyer­ ni, vagy hathatós eredményt elérni a terro­ rizmus elleni háborúban? A terrorizmus elleni küzdelem jelenleg 3 síkon zajlik: a politikai, katonai és titkos­ szolgálati síkon. Ha ezek között rangsort kell felállítani, - lehet, hogy én elfogult vagyok - úgy gondolom, hogy ezt a küz­ delmet legjobb eséllyel a titkosszolgálatok területén lehet és kell megvívni. Itt van a legnagyobb esélyünk arra, hogy valódi eredményt mutassunk fel. Csak katonai eszközökkel nem biztos a siker. Afganisz­ tán területén már nem nagyon vannak ka­ tonai célpontok, barlangokba bújt embe­ rek vannak, őket nagyon nehéz katonai célpontoknak tekinteni. Véleményem szerint a konfliktus önmagában katonai­ lag nem oldható meg. Ennél sokkal nehe­ zebb és bonyolultabb a probléma, mint­ hogy egy egyszerű katonai csapással el le­ hetne intézni. Ön szerint a katonai konfliktusnak lehet az a vége, hogy bin Laden élve, vagy halva, de egyértelműen bizonyíthatóan amerikai kézre kerül, vagy erre csekély az esély? Itt a fő ellenség a terrorizmus. Ha úgy kerül bin Laden az igazságszolgáltatás kezére, hogy belőle olyan mártír lesz, aki követői számát megtöbbszörözi, ak­ kor az akció nem érte el célját, tehát itt nem személy szerint Oszama bin Laden kell legyőzni, hanem magát a terroriz­ must, amit. Világos, hogy ebből a szem­ pontból sokkal nehezebb a kérdés, minthogy konkrétan egy személyhez lenne köthető. érvényesülhessen, mert csak ezáltal le­ het teljes a demokrácia. Milyen információi vannak Miniszter Úr­ nak az Egyesült Államokban tapasztalha­ tó lépfene-megbetegedésekről? Lehet-e en­ nek még rosszabb folytatása? Eddig talán 4 vagy 5 ember halt meg eb­ ben a fertőzésben és anélkül, hogy ezt nem kellő súllyal kezelném, kisebb bal­ esetekben is szoktak ennyien áldozatul esni. Én a hisztéria- és pánikkeltést még veszélyesebbnek tartom. Ha racionális oldalról nézzük, akkor nem érthető, ill. indokolatlan, hogy ezeket a lépfene-spórákat miért levél útján terjesztik. Ha va­ laki ezt terroreszközként próbálja fel­ használni, akkor - anélkül, hogy tippeket adnék - minden más módszerrel hatáso­ sabban lennének terjeszthetők. A mi ol­ vasatunkban ez inkább a félelemkeltést szolgálja, a félelem érzetét akarja megho­ nosítani, ezért nehéz ellene eszközöket találni. GULYÁS GERGELY Sokan mondták már, hogy a XXI. század­ ban a civilizáció legnagyobb ellenfele a ter­ rorizmus lesz. Megnyerhető-e ez a háború és a háborúban felhasznált eszközök nem jelenthetik-e a nagy nehezen kivívott sza­ badságjogok sérelmét? A dolgok könnyebbik része Magyaror­ szágot érinti. Magyarország egy szabad, biztonságos, dinamikusan fejlődő or­ szág. Ezek együtt érvényesülő értékek. Az, hogy szabad és biztonságos, annak a kettőnek együtt kell érvényesülni. Az a feladata a nemzetbiztonsági szolgálatok­ nak, hogy ez a két feltétel együtt telje­ sülhessen. Eddig Magyarországon nem történtek és nem is tervezünk olyan in­ tézkedéseket, amelyek bármilyen formá­ ban korlátoznák az emberi szabadságjo­ gokat. Voltak és különösen az Egyesült Államokban vannak ilyen hangok, de Magyarországon - hála Istennek - egy­ két parlamenti képviselőt kivéve nem hallottam ilyen követelést. Külföldi vo­ natkozásokról még korai nyilatkozni, de mi itt fontosnak tartjuk, hogy két fő ér­ tékünk, a szabadság és biztonság együtt ötödik oldal �Gólyabál 2001 Ezúttal az Iparművészeti Múzeum adott otthont Karunk elsőévesei báljának. Az impozáns épületet 7 órakor kezdték elárasztani a Pázmányosok, gólyák és nem gólyák egyaránt. Némileg szakítást jelentett az eddigi gyakorlattal szemben, hogy nem csütörtökön, hanem szombaton, november 17-én került megrendezésre a mulatság. A rendezvényt a cercmóniamcstcr, Gáspárdy László Professzor Úr, a Szt. György Rend lo­ sabb lenne az alkoholt kitiltani a jövőben, de hogy egy ilyen döntésnek milyen fogadtatása vagja nyitotta meg. Majd Dávid Ibolya igaz­ lenne, nem tudhatom... ságügyi miniszter asszony és Bándi Gyula A fentiek következtében volt is némi Professzor Úr köszöntötte az egybegyűlte­ rendbontás (i kísérlet), néhányakat kissé ne­ ket. Jelenlétével tisztelte meg a bált a tanári héznek bizonyult meggyőzni arról, hogy kar részéről Tersztyánszky Ödön, Varga Csa­ szerencsésebb volna odakint folytatniuk a ba, Jobbágyi Gábor és Szabó István dékánhe­ mulatságot, de a rendezők elég sikeresnek lyettes Urak, Vasadi Éva alkotmánybíró aszbizonyultak. És persze nem maradhatott el szony, Frivaldszky János tanár úr. (Ezúton a mosdó-vandalizmus sem, elvégre Pázmá­ kérek elnézést, ha valakit kifelejtettem.) A nyosok vagyunk, ragaszkodunk hagyomá­ háziasszony a tavalyi Miss Universe Hunga­ nyainkhoz. Csak abban reménykedem, ry cím viselője volt, aki a Seychelleshogy a jövőben is folytatódik a befogadá­ szigeteken rendezett világversenyen aló. he­ sunkra alkalmas létesítmények építése, mert lyet szerezte meg a világranglistán. De azért a különben félő, ha ez így megy tovább, hogy Pázmányos lányoknak sem volt okuk szé­ nem lesz hely Budapesten, ahol szívesen gyenkezni. látnának minket viszont. Bár megvallom, A vacsorát általános elégedettség fogadta, abban is van valami szép, hogy minden év­ mindenki megtalálhatta az ízlésének megfe­ ben máshol jövünk össze, elvégre ahogy a lelő hideg- vagy meleg ételt, húsfélét, salátát, latinok is mondták: „varietas deleetat”. öntetet, mártást, tésztát, franciás tálat, édes­ A vacsora után divatbemutatót láthatott a séget. Problémát talán csak az ingyenes pezs­ nagyérdemű közönség, a fiúk legnagyobb gő illetve bor jelenthetett, legalábbis a szer­ örömére, persze a lányok is nyerhettek né­ vezők szerint. Néhányan már eleve kellő ala­ hány tippet, hogy jövőre milyen öltözékben pozással érkeztek, ehhez jött aztán a vacsorá­ jelenjenek meg a bálon. Néhányukra rá is fér­ hoz dukáló itóka, ráadásul kikérték azok por­ ne, gondoljunk csak arra az elsős leányzóra, cióit is, akik vezettek vagy eleve nem isznak, aki igen nagy feltűnést keltett kissé rövidre így azt tervezik a rendezők, hogy jövőre elte­ szabott fekete ruhácskájával. Azért mégiscsak kintenek az árban foglalt nemes nedűtől. katolikus egyetem... A fiúk megnyugtatására Más kérdés, hogy a bárban ki-ki pénztárcájá­ közöljük, hogy lapunk információi szerint fe­ nak és persze májának megfelelően korlátla­ hérnemű bemutatót is láthatunk a jövőben, nul fogyaszthatott. így lehet, hogy hatáso­ valamelyik rendezvényen, ugyanis többen je­ lezték szombaton, hogy a báli ruhák he­ lyett szívesebben vet­ ték volna a Triumph vagy a Palmers cég legújabb kollekcióját. Meglepően kevés (8) pár vett részt az elsősök nyitókeringőjében, nem tud­ juk, mi lehetett en­ nek az oka a korábbi években tapasztalt tömegek után. Talán, hogy a HŐK csak a tánctanár kifizetését, valamint az ingyenes Az elegáns vendégsereg méltóságát feledve rohant a „vályúhoz” belépőket vállalta, és hatodik oldal Nem maradt el a hagyományos keringő sem mint tudjuk, a ruhák kölcsönzési díja sem két fillér. Bezzeg a mi időnkben!! A HŐK fi­ zetett, mint a katonatiszt. De persze még ilyen árak mellett is érdemes volna belegon­ dolni, hogy csak egyszer vagyunk gólyák, szerencsés esetben... Láthattunk egy szóló flamenco táncot is, karunk egyik hölgy hall­ gatójának előadásában. Ezek után kezdetét vette a party. Különös, hogy az eddigi gya­ korlattal szemben idén nem választottunk bálkirálynőt, ráadásul elmaradt a beígért tombola is, amin a fődíj egy kétszemélyes sí­ túra lett volna. Úgy hajnali kettő óra magas­ ságában kezdett elnéptelenedni Lechner Ödön szecessziós alkotása, vagy ahogy kor­ társai gúnyolták: a cigánybáró palotája. Végre nyugovóra térhet, egy ideg biztos nem fog ilyen társasággal találkozni. Hogy jó vagy rossz értelemben, az döntse el mindenki maga... MÁNDICS BOTOND Rengeteg hozzászólás érkezett be hozzánk a gó­ lyabálról. Ezeknek tartalmi okok miatt nem tu­ dunk helyet biztosítani. Általában egyébként el­ marasztaló véleménnyel voltak a hallgatók az idei bálról. Kritizálták a helyszínválasztást, a műsort, a rendezvény arculatát. Annak ellenére, hogy ter­ mészetesen voltak - néhol igen komoly - hiányos­ ságok, annyit azért megjegyeznénk, mindig a bí­ ráló fél van könnyebb helyzetben... (a szerkesztő). �Búcsú és üdvözlet Éves jelentés az ítélet házatájáról Eltelt egy év. Az évek sajátossága pedig, hogy gyorsan telnek. Túl gyorsan is talán. Cserébe egy év alatt is sok minden történhet. Történt is egy s más: beléptünk egy új évezredbe, bajnok lett a Fradi, tanultunk is egy kicsit, nyaraltunk is, és az is el­ dőlt, hogy nem nyitunk diploma után egyből irodát a WTC-ben. Ami egyáltalán nem a legfontosabb, viszont cikkünk apropóját adja: az ítélet életében is leper­ gett egy év, mely komoly változásokat hozott szeretett lapunk életében, és köze­ leg egy másik, amely szintén hozhat némi újat. Bölcsész Újsággal, mely az ELTE-BTK-n működik. A már végzett Pázmányosok (szintúgy cgy-cgy oktató) is olykor fontos­ nak éreztek, hogy írjanak a lapba, megtartva ezzel valamennyire kötődésüket az egye­ temhez a diploma után is. Természetesen — és ezt a szerkesztőség nevében mondhatom - egyikünk sem lehet elégedett maradékta­ lanul a végtermékkel: mindig vezet felfelé út, mindig lehetne jobbá és jobbá tenni az újságot. A mi erőnkből ennyi tellett. Állandó, magunkkal szemben támasztott el­ várás volt, hogy a tartalom döntő többsége az egyetemhez kötődjék. Mindezt sikerült is megvalósítani, bár az információk be­ gyűjtése néha-néha talán még egy profi új­ ságírónak is becsületére vált volna. Ezen kí­ vül igyekeztünk minden hallgató számára teret biztosítani, sajnos azonban a „kívülről” érkezett cikkek száma igen kevés volt. Búcsúzóul mindenkinek köszönöm a szín­ vonalas munkát, olvasóinknak a kitartást. Sok sikert kívánok az utánam jövő főszer­ kesztőnek és az új szerkesztőségnek a mun­ kához! KOLTAY ANDRÁS Örömmel mondhatom, hogy az ítélet meg­ lehetősen kelendő: néhány óra leforgása alatt mindig elfogy a kitett ezer példány. Saj­ nos, anyagi lehetőségeink nem tették lehe­ tővé, hogy emeljünk a példányszámon, bár az igény felmerült. Az elején nem volt könnyű dolgunk. Nem, hiszen egy teljesen megújult lapot kellett létrehozni, mert az előző alapra nem lehe­ tett építeni. Egy-két kivétellel szinte nem is ismertük egymást, közös ismerősök ajánlá­ sai alapján találkoztunk. Mára már azonban csapattá értünk össze - talán ez a munkán­ kon is meglátszott. Remélhetőleg sikerült egy egységes kon­ cepció által vezérelt lapot teremtenünk, ál­ landó rovatokkal, aktuális híranyagokkal, kulturális és könnyed tartalommal egyaránt. Van saját, állandóan frissülő honlapunk is az Interneten, és jól bevált az c-mailcn keresz­ tül történő kapcsolattartás az olvasókkal is, hiszen sokan írtak nekünk. Gyümölcsöző együttműködést hoztunk létre más egyete­ mi lapokkal, közülük is elsősorban a Pesti Beszélgetés készült többek között: Solt Pál­ lal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével, Polt Péter jelenlegi, valamint Györgyi Kálmán egykori Lcgféíbb Ügyésszel, Dávid Ibolya igazságügyminiszter-asszonnyal, Demeter Ervinnel, a Polgári nemzetbiztonsági szol­ gálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter­ rel, Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíró­ ság egykori elnökével, Kukorelli István, Bagi István alkotmánybírókkal, Lábady Tamás volt alkotmánybíróval, Bánáti Já­ nossal, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnö­ kével, Kónya Imre egykori belügyminisz­ terrel, Pokomi Zoltánnal, a Fidesz-MPP elnökével, Erdő Péter rektorral, valamint karunk más oktatói közül Jobbágyi Gábor­ ral, Szabó Istvánnal, Varga Zoltánnal, Bé­ kés Imrével és Virga Csabával. A zenészek közül készült interjú Schuster Lóránttól (P Mobil), Nagy Feróval (Beatrice) és Cipő­ vel (Republik) is. A sportolók közül riportI alanyaink voltak: Kiss Gergő, Steinmetz Barnabás és Kásás Tamás olimpiai bajnok vízilabdázók, Valkay Ágnes Európa-bajnok vízilabdázó hölgy, valamint Fűzi Ákos és Zavadszky Gábor válogatott labdarúgók. hetedik oldal �„Karunk gondolkodó, közéleti szerep­ re alkalmas jogászokat akar nevelni” Beszélgetés Prof Dr. Várga Csabával — A jogi diplomához rendelt tárgycsoportok tanulmányi számait s arányait jogszabály rög­ zíti, és saját tanrendünk is minden részleté­ vel ehhez az országos mintához igazodik. — Azt olvastam a Professzor Úrról, hogy egyetemi tanulmányainak megkezdése előtt egy évig a pécsi kőszénbányában csillésként dolgozott. Melyek voltak azok az inspiráci­ ók, amik segítségével a „mélybéíl” egészen az egyetemi katedráig tudott eljutni? E cél eléré­ séhez elegendő volt-e a szorgalom és a kitar­ tás, vagy társulnia kellett mindehhez a kivé­ teles tehetségnek is? Tudvalévő, hogy a szocializmusban minden életrajzot egy személyzeti osztály pártközeli ha­ tósága véglegesített, rásütve a delikvensre a „munkás”, „paraszt”, „értelmiségi”, „kizsákmá­ nyoló” vagy „osztályellenség” származási bé­ lyegét - amivel persze sorsát is eleve eldöntöt­ ték Autókarosszéria- és kocsigyárunk révén is­ mert, tehetős polgári család lévén (nagyapám igényes megrendelőknek gyártott hintót, benzinkutunk a magyar vidék elsőként üzembe helyezett töltőállomása volt, és gyermekko­ romban még apáméktól épített buszon utaz­ tam, ugyanolyan bőrű táskával kezemben, mint a jármű üléshuzata), az egyetemre beju­ táshoz úgy kíséreltem meg a rám égetett új „származással” felváltani, hogy tizenhárom hó­ napra valóban a mélybe szálltam. Jól választot­ tam, hiszen az István-akna saját „kádereként” felvételizhettem - Miskolcra, bányaművelő­ nek Külön történet, hogy fél év múltán miként sikeredett visszatérnem Pécsre, ráadásul a jogi karra. Középiskolás konstrukciós (Marklinfémépítés), zenei (orgona), majd irodalmi (köl­ tészet) érdeklődéssel a politikai megfélemlítcttség légkörében nehezen találtam helyemet. Fi­ lozófia érdekelt, de csakis kommunisták mű­ velhették; évekig hát esztétikában elmélyülve rejtezkedtem, míg végül tanszékvezetőnk ön­ gyilkossága hozott felszínre egy gondolkodásra kész, fiatal elméleti jogászt, akivel fogódzva sa­ ját utamat meglelhettem. —A Professzor Urat is Zlinszky fános, ala­ pító Dékán Úr invitálta egyetemünkre? — Kormányfőtanácsosként dr. Antall József tanácsadó testületében magam is lelkesen tet­ tem azért, hogy miniszterelnökünknek a püs­ pökkari elnök, egri érsek úrral találkozása egyetemkezdeményezéssel végződjék, és az egyházi elgondolások kormányzati elfogadta­ tása, szükséges finomítása is sikerrel záruljon. Kormányváltás után mesélt Zlinszky Profcszszor Úr karalapítási szándékáról, s akkortól, alkotmánybírósági hivatalában kezdtünk kö­ nyolcadik oldal — Hasznosítható-e a gyakorlatban az itt megszerzett jogbölcseleti tudás? zösen operatív lépéseken munkálkodni együtt Jobbágyi Gábor, Bagdy Gábor és Vasadi Éva későbbi tanártársaimmal. — Egyetért-e a Professzor Úr azzal a véle­ ménnyel, hogy a jogi egyetemek közül ná­ lunk a legszínvonalasabb a jogbölcseleti tár­ gyak oktatása? — Eszményem szerint ahhoz kell segíte­ nünk hallgatóinkat, hogy a jogi gondolko­ dás nagy teljesítményeivel élményszerűen találkozhassanak. Annak számára, akiben ez létrejön, a tételekben rejlő esetleges adat­ szerűség már nem több, mint legfeljebb egy dilemma, vagy értékvállalás szükségképpeni hordozója, megnyilatkozási terepe. Inkább figyelmes, elmélyedő olvasást feltételezünk hát több könyvből, semmint lelketlen tanu­ lást egyetlen tankönyvvé desztillált tételsor­ ból. Ennek tudatosságában valóban igen igényesek és felkészültek vagyunk. — Arra kérem a Professzor Urat, mondja el, miképpen szerveződött a fogbölcseleti Intézet keretén belül az oktatók „csapata”! — A jelen oktatói együttes úgyszólván már a kezdő időponttól felállt: Chcrtcs, Frivaldszky és Hörchcr kolléga urak az első pillanattól az alapító Dékán Úr kijelölésével szintén intézctalapítók lettek, Péteri Pro­ fesszor Úr, valamint Szilágyi és Győrfi tanár urak pedig alig valamivel később. — A Professzor Úrnak mi a véleménye arról a felvetésről, hogy arányaiban soknak mond­ ható a jogbölcseleti tárgyak a karon? — Egyetemünk, Karunk nem szűk látókö­ rű, pusztán másoktól elhatározottak végre­ hajtására alkalmas technikusokat, hanem közéleti perspektívában gondolkodásra, jö­ vő tervezésére, mindennapi rutinon túli helyzetekben is felelős döntésre képes szak­ embereket kíván nevelni. Egy adott jogren­ den belüli eljárás módozatait valóban nem a mi tárgyunk tanítja, de azt igen, hogy mi­ lyen egy jogi kultúra, és azon belül a jogász miként gondolkodik. Mihelyt tehát gyakor­ latunkat meg kell alapoznunk, vagy a szoká­ sos rutin korlátozott technikalitásából ki kell lépnünk - új kihívást megválaszolva, követendő irányt vagy politikát meghatá­ rozva -, a fenti viszony már megfordul, és a tételes jogokban megtestesülő technika lesz háttértudás, elsődlegesként pedig az a gon­ dolkodási készség lép elő, amit mi tanítunk. Nem véletlen hát, hogy amint a konkrét el­ járásunkat megszabó szolgálati közlönyök­ től a Magyar Jog vagy Jogtudományi Köz­ löny folyóiratához, avagy jogsegédképzésből Oxford doktori stúdiumaihoz közelítünk, mindenütt egyre nagyobb teret, s hangsúlyt nyer az elméleti jogi képzés. — Mit gondol a Professzor Úr a Jogbölcsele­ ti Intézetben a vizsgajelentkezések kapcsán tavaly tapasztalt „zűrzavarról”? — Sajnálatos egyszeri, féléves kudarc volt, amikor a tanrend és a tanulmányi rend egy­ idejű reformjával annyi felsőbb évfolya­ mosnak, illetve halasztott vizsgásnak lett nálunk hirtelen pótolnivalója, hogy a vizs­ gajelentkezések száma - ráadásul dékáni rendelkezés folytán a nálunk széthúzott je­ lentkezési időt egy hónappal megkurtítot­ tam - hét és félezerre emelkedve hirtelen megháromszorozódott. A feldolgozás elhú­ zódására számos hallgató szabálytalanul, is­ mételt vizsgajelentkezésscl válaszolt, s gépi programnélküliségtől, idegen beavatkozás­ tól is súlyosbítottan a gyors és megbízható gépi feldolgozás reménye összeomlott. A feldolgozott adattömeg nyomása ugyanak­ kor más eljáráshoz folyamodást nem tett �már lehetővé. Nos, végleges megoldásul a jelen félév szorgalmi idejére 0-ponttól mentes halasztott vizsgalehetőséget hirdet­ tünk minden tárgyunkból, korlátlan vizsga­ hellyel. Mostanra pedig elértük, hogy a Ka­ ron ismét a miénk a legkorszerűbb vizsgaje­ lentkeztetés: saját programmal kikísérlctczetten, hetente lezárt teljes dokumentáci­ ónk (vizsgaidőpontok, elfogadott jelentke­ zések, betelet csoportok vizsgalapjai) bárki számára hozzáférhető a Kar honlapjáról. — Mi lehet az oka annak, hogy a Professzor Úrhoz kevesen mernek bemenni vizsgázni? — Intézeti vizsgaátlagaink rendkívül kiegyenlí­ tettek, vagyis a tanári szigorúság szórása csekély, visszatérően néhány tizedesjegyen belüli. Rá­ adásul az érdemjegyek átlaga nem is feltétlenül a vezető tanárnál a legalacsonyabb. Viszonylag kevésszer vizsgáztatok, jókedvűen és figyelme­ sen. Hallgatóink viszont személyes benyomá­ sokban egyre szegényebbek. Tanrendünk akár nappali hallgatóknak is lehetővé teszi, hogy szinte csak vizsgázással szerezzenek diplomát. A kezdő jelenlét a tanulmányok félidejére csak­ nem cgytizedére kopik Kescrédcs mcllékkövetkezmény csupán, hogy a tanár ekkor már jobbára valóban érdeklődő, együttgondolkozásra kész hallgatókkal találkozik, akikben per­ sze örömét leli. Viszont a többiekhez esetleg cl sem jut üzenete, hogy ráérősen, megéretését célozva dolgozzák át magukat néhányszor év közben az anyagon, mert fogyaszthatatlanul utálatos gombócként akad fenn a torkán annak, aki mindezt egy-két nappal a vizsga előtt, egy­ szerre gondolja behabzsolni. — Miért van az, hogy a 4-es, 5-ös érdem­ jegyért plusz anyagot kell elsajátítania a hallgatóknak? 10-12 vizsga mellett nem túl nagy elvárás ez? — A végleges Kari tanterv kialakulásával jövő­ re valószínűen csökken azon tárgyaink száma, amelyeknél esetleg még egyáltalán megmarad ilyen kettős követclményszint. A másik oldal­ ról egyidejűleg növelni kívánjuk proszeminá­ riumi csoportjaink számát, hogy mind több hallgatónkat befogadhassuk azok közül, akik készek az évközi folyamatos munkára. — Nem visszatetsző-e az a gyakorlat, hogy frissen végzett tanársegédek pár hónapos dip­ lomával vizsgáztathatnak, sőt záróvizsgá­ kon bizottsági tagok is lehetnek? — A jogásznak kell tudnia leginkább, hogy minden szerepjátszásunk olyan, mintha pa­ rókában s talárban történnék, hiszen szemé­ lyünktől elvonatkoztatott külső szerepnek kell megfelelnünk. Kollokváltatásban, vizs­ gabizottsági tagságban a professzor teljes ér­ tékű segédei ők, akiknek szabályzatunk csu­ pán évfolyamszintű előadás önálló tartására nem biztosít jogot. SZABÓ VIKTOR C’ est la vie! Habár a vizsgaidőszak küszöbén már nem túl ildomos tovább tépázni az amúgy is megviselt hallgatóság idegzetét, a mazochista beállítottságúak számára mi mégis lehetőséget nyújtunk, hogy a mostani ügyvédjelölti di­ lemmák megismerésével ismét hódolhassanak szenvedélyüknek. A diploma kézhezvételekor valószínűleg néhányan - említésre méltó „hátszél” nélkül - az ügyvédi hivatást választják. Egy vidéki számára az első nagy kérdés: maradni a nagyobb lehetőségekkel ke­ csegtető Budapesten, vagy érdemesebb a szülőotthon talán szerényebb perspektívájú biztonságát választani? A döntésnél sok egyéb mellett mindenképpen figye­ lembe veendő a specializálódás aspektu­ sa. Tény, hogy a fővárosi irodák többsége mindinkább a jog egy-egy területére koncentrálnak, míg az ország többi terü­ letén szélesebb a paletta. Ha ezt már az elején számba veszi az ember valószínű­ leg jó néhány kellemetlen pillanattól kí­ mélheti meg magát a majdani szakvizs­ gákon. Az sem elhanyagolható szem­ pont, hogy három esztendő múltán szüksége lesz-e egyáltalán „világváro­ sunknak” újabb és újabb ügyvéd-generá­ ciókra. Ha már Budapest mellett dönt a „dol­ gozó”, valamint önbecsülése és/vagy pénztárcája tanácsára nem olyan irodába megy, ahol a „gazdasági racionalitás” (idézet dr. Bánáti Jánostól, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökétől) következté­ ben pénzt kérnek munkájáért tovább bo­ nyolódik helyzete, amely a specializáció és a munkabér alábbiakban kifejtendő el­ lentétében rejlik. A nemzetközi ügyvédi irodák ugyanis kvázi hivatalokként néhol már olyan cizellált munkakörökbe keres­ nek munkatársat, amely az átlaghoz ké­ pest is specializált feladatokat, ám jelen­ tősebb bért kínálnak. Ha valaki ez utób­ bit választja jó ha tisztában van vele, igen nagy esélye van arra, hogy az alkalmazott ügyvédek sorát fogja gyarapítani, ugyan­ is az itt megszerzett tudásával maximum egy másik nemzetközi ügyvédi irodát vá­ laszthat, de az egyéni ügyvédek klasszi­ kus feladatainak ellátásához nem fog kel­ lő rutinnal rendelkezni. Gondolatkísérletünk főszereplőjének megpróbáltatásai azonban itt korántsem érnek véget. Tegyük fel, hogy ő - a meg­ fogalmazás egyszerűsége kedvéért - egy nem-nemzetközi ügyvédi irodában sze­ retne dolgozni, valamint minden előze­ tes elrettentés ellenére egyszer majd önállóan, a maga lábán kíván praktizálni. A felvételi elbeszélgetéskor hasznos kö­ rültekintően megtudakolni, hogy esetle­ ges munkaadója milyen jövőképet vázol fel számunkra, mert ha ő egy leendő al­ kalmazott ügyvédet lát lelki szemei előtt, de számunkra szimpatikus az állás érde­ mes abszolút lojalitásunkról biztosítani legalább retorikai szinten. Természetesen az, hogy a bojtár és patrónusa között egy mester-tanítvány viszony jöjjön létre csupán egy messze­ ségbe tűnő rózsaszín álomkép lesz csu­ pán, amibe a jelölt akkor kénytelen té­ vedni, mikor már a kávéfőzés és a pári­ zsiért szaladgálás - stb, stb... - következ­ tében saját maga előtt is ég az arca. Mostanság divatos téma feszegetni, hogy milyen mértékben rontja az igaz­ ságszolgáltatás társadalmi képét a politi­ ka, a fentiekben szó esett már egy-két negatívumról, amit nem politikusaink­ nak köszönhetünk. Mégis ha netán vala­ ki azt tapasztalná, hogy a korábbi megál­ lapodásukat felrúgva „lenyúlják” ügyfe­ lét, vagy a folyamatos túlóráit lakonikus nyugalommal - és semmi mással nem veszik tudomásul, esetleg titkárnői mi­ nőségében olyan üzenetet kell átvennie, amely az ő munkakörének más általi be­ töltéséről szól - természetesen minden előzetes tájékoztatás nélkül, netalán-tán olyan választás perspektíváját csillogtat­ ják meg előtte, hogy dönthet a két havi fizetésének összegét kitevő tandíjú köte­ lező szakvizsga-felkészítés közül melyi­ ket választja; egy ügyvédtől származó magvas idézet lebegjen mindig vérben forgó szemei előtt: Ilyen az élet! DR. SZABÓ PÉTER kilencedik oldal �Devictus vincit Mindszenty Józsefpéldája, a messze világító fáklya „Csak nem azt akarja mondani, hogy az a sok templombajáró mind vallásos? Ez politikai demonstráció, vegye tudomásul... Az a sok ember mind ellenem tüntet!” (Rákosi Mátyás, 1948) Devictus vincit. Legyőzetve győz. Ez a felirat állt azon a Krisztus-képen, mely Mindszenty József bíboros érseket, hercegprímást végigkísérte szenvedései során. Ott volt vele az Andrássy út 60-ban. A börtönökben, az amerikai követségen e kép előtt misézett. A felirat igazsága rajta is beigazolódott: legyőzték, de győzött. Győzött, mert messze világító fáklyaként utat mutatott minden katolikusnak és minden ma- Mindszenty József a tárgyaláson (1948) Mindszenty József 1892-ben született földműves szülők gyermekeként. 1915ben szentelték pappá, 1919-ben zalaeger­ szegi plébános, 1944-ben veszprémi püs­ pök lett. 1945-ben, Serédi Jusztinián ha­ lála után a pápa (XII. Pius) személyes ké­ résére érsek, hercegprímás, majd 1946ban bíboros lett. A pápa 1946-ban azt jö­ vendölte róla, hogy a 32 új bíboros közül „te leszel az első, akinek vállalni kell a bí­ bor színnel jelzett vértanúságot”. Mindszenty József 1944-45-ben veszpré­ mi püspökként többször is felszólalt a nyilas uralom ellen, végül le is tartóztat­ ták. A megjelent rendőröket főpapi dísz­ ben fogadta. Mikor a rendőrautóba akar­ ták betuszkolni, a kispapok elöljáróikkal körülvették a püspököt. így vonultak vé­ gig gyalog a főutcán, elől a rendőrautó, utána a kispapok sorfala között az áldást osztó püspök, mögöttük a menetet köve­ tizedik oldal tő járókelők. Sopronkőhidára vitték őket, ahol misézés közben hallották a kivégző sortüzeket (Bajcsy-Zsilinszky Endrét is itt végezték ki). A háború után továbbra is minden jogta­ lanság és igazságtalanság ellen felemelte a szavát. Elment internálótáborokba miséz­ ni, táviratot küldött az angol királynak és az amerikai elnöknek a magyar nemzetisé­ gűek üldöztetése okán Csehszlovákiában, levelet írt a párizsi békekonferenciához. Mindszenty József hercegprímás, akit a pápa 1945. augusztus 16-án nevezett ki esztergomi érsekké, elődeinél jóval na­ gyobb aktivitással vett részt a politikai életben. 1944-45-öt a Muhi, Mohács, Majtény, Világos és Trianon okozta ka­ tasztrófához hasonlította, 1945. október 18-ai körlevelében arról írt, hogy “...a magyar közéletben sok, nagyon sok olyan jelenséget tapasztalunk, amelyek a tiszta demokrácia elveivel ellentétben vannak”, s „úgy látszik, mintha Magyarországon az egyik totális szellemű zsarnokságot a má­ sik váltotta volna fel”. Röviddel újév előtt, 1948. december 26-án börtönözték be a rendszerrel szem­ ben legtöbb ellenállást tanúsító egyházi vezetőt. Az Andrássy út 60-ban a rabot ál­ landóan verték, de vallomást nem tett. Éj­ jelente nem hagyták aludni, arra kénysze­ ríttették, hogy meztelenül fusson körbekörbe a szobában. És ez csak néhány a tes­ ti és pszichikai kínzások legváltozatosabb fajtái közül, amelyeket vele szemben al­ kalmaztak. Később kábítószerrel befolyá­ solták. A beadott injekciók hatására végül beismerte „tetteit”. Kémkedés, valuta­ üzérkedés, valamint összeesküvés, szer­ vezkedés a köztársaság megdöntésére és a királyság visszaállítására vádjával életfogy­ tiglani börtönbüntetésre ítélték. Mondani sem kell, a bizonyítékok egytől-egyig ko­ holtak voltak, a kirendelt védőügyvéd megbízható kommunista volt, a per a le­ hető legtöbb eljárási szabály megsértésé­ vel zajlott le. A koncepciós perben egyéb­ ként még hatan kaptak börtönbüntetést. A börtönben régi betegsége (Basedowkór) is kiújult, majd övsömört kapott, 82 kilóról 44-re soványodott. Engedménye­ ket is kapott: cellájában misézhetett, és nem verték azzal a gyakorisággal, mint a többi rabot. Minden felé tett gesztust el­ utasított, amnesztiát sem kért, mert nem akarta a látszatát sem kelteni annak, hogy megalkuszik a rendszerrel. Később Püspökszentlászlóra került, házi őrizetbe. Az egyházak, illetve a vallások puszta lé­ tükkel is fenyegetést jelentettek a kommu­ nista berendezkedés, ideológia számára. Az egyházak befolyásának visszaszorítását szolgálta a fakultatív hitoktatás bevezetése. A vallásos ünnepek egy részét eltörölték, másik részét új tartalommal töltötték meg. így lett a Mikulásból Télapó, a karácsony­ ból fenyőünnep, augusztus 20-ából az új kenyér és az alkotmány napja. Az állam el­ várta azt is, hogy a lelkészek esküt tegye­ nek az 1949-es alkotmányra. A református és az evangélikus egyház püspökei ezt 1950 januárjában megtették, a Mindszentyvel szolidáris püspöki kar azonban csak az állami fizetésben részesü­ lő alsópapság részére engedélyezte az es­ kütételt. A politika ezért elrendelte az „im­ perialisták ötödik hadoszlopának szerepét játszó”, a „nagybirtokos és nagytőkés osz­ tályok uralma visszaállítására” törekvő, s a „mezőgazdaság szocialista átalakulásával” szembeszegülő „kulákokat” is támogató „klerikális reakció elleni harc” fokozását. Különböző eszközökkel, a szerzetesek egy részének deportálásával, a békepapok mozgalmának támogatásával az állam vé­ gül rákényszeríttette a püspököket a rész­ leges behódolásra. Az 1950. augusztus 30án aláírt megállapodásban, amelyre a Vati­ kán hozzájárulása nélkül és neheztelése el­ lenére került sor, a katolikus felsőpapság kinyilvánította, hogy elismeri és támogatja �1I———■» azonban VI. Pál pápa minden unszolása el­ lenére sem volt hajlandó lemondani, sőt előadásaiban és nyilatkozataiban az egész világ lelkiismeretére apellálva igyekezett az enyhülés folyamatát morálisan aláaknázni. Híven ígéretéhez a pápa ezt követően egy­ oldalúan nyugállományba helyezte a ma­ gyar főpapot, és 1973 végén üresnek nyil­ vánította az esztergomi érseki széket. Mindszenty alig egy év­ vel élte túl a megaláztatását, 1975. május 6-án hunyt el Bécsben. Máriacellben temet­ ték el, de 1991 óta már az esz­ tergomi bazilika altemplomá­ ban nyugszik. Rehabilitálásának körülményei egyébként nem voltak egyértelműek, de ez már egy másik írás témája lehetne. Egyelőre késik boldoggá és szentté avatása is. A pápa 1976. februárjában Lékai Lászlót nevezte ki esz­ tergomi érsekké. Lékai az egy­ házat, Mindszentytől eltérően mokkal és a hatalmas orosz birodalom­ nem politikai-hatalmi ténye­ mal egyaránt”. Amikor az orosz táma­ zőnek, hanem vallási funkciók dás megindult, a Parlamentből ment át ellátására szorítkozó szerve­ az amerikai követségre, az orosz tan­ zetnek tekintette. Jelmondata kok oszlopai között. Utasításait is on­ így hangzott: „a megnyesett fa nan adta híveinek, ebbéli tevékenysé­ kizöldül”, tehát a zöldellő fa gében a Vatikán is támogatta. 1956. no­ nem kívánja, de nem is kíván­ vember 5-én kiadott Datis nuperrime hatja a „metszés” előtti állapo­ kezdetű enciklikájában a pápa elítélte a tát. Ezzel az állam és a katoli­ magyar felkelés véres leverését, majd kus egyház békét kötött. november 10-ei rádióbeszédében is­ Habsburg Ottó így emléke­ mételten tiltakozott a szovjet hadsereg zett Mind-szentyről: „Ha ma beavatkozása ellen. A Szentszék és igazi magyar hajnalról beszélhe­ Mindszenty 1957 januáijára mindazo­ II. János Pál pápa tisztelgése az esztergomi bazilika kriptájában tünk, a szabadság, a jogbiztonság kat a helynököket és irodaigazgatókat és a demokrácia diadala mindenekelőtt A Szentszék, a magyar vezetés és az elmozdította állásából, akik részt vettek a pa­ Egyesült Államok között folytatott titkos azoknak köszönhető, akik akkor is kitartot­ pi békemozgalomban. Későbbiekben a ki­ tak az Isten és haza mellett, amikor az éjsza­ tárgyalások eredményeként kötött komp­ közösítés terhe mellett megtiltották, hogy ka a legsötétebb volt. E magyar és keresztény romisszumos megállapodás értelmében az katolikus papok az új rendszerben bármi­ hősök és vértanúk körében egyik legelső Elnöki Tanács 1971-ben végül kegyelem­ lyen politikai szerepet vállaljanak, beleértve hely országunk volt hercegprímását, ben részesítette a bíborost. Ez előfeltétele az országgyűlési képviselőséget is. A katoli­ Mindszenty József bíboros érseket illeti volt az országból való távozásának. VI. Pál kus egyház és az állam közötti feszült vi­ meg. A gyávaság és a megalkuvás idején ő pápa ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy szony normalizálására irányuló tárgyalások testesítette meg a bátorságot, hűséget és Is­ 1972-ben, amikor 80 éves lesz, lemondásra 1957 februáijában kezdődtek. Ezek ered­ tenbe vetett bizalmat”. búja Mindszentyt, és ezzel lehetővé teszi a ményként alakult meg 1957 májusában az hercegprímási méltóság kölcsönösen elfo­ Országos Béketanács Katolikus Bizottsága, gadható betöltését. E megállapodás alapján az Opus Pacis, amely a korábbi papi béke­ (források: Mindszenty József: Emlékirataim, Mindszenty 1971. szeptember 28-án el­ mozgalomhoz hasonlóan, azzal szervezeti­ Szent István Társulat, 1989; Romsics Ignác: hagyta Magyarországot. Dorog, Komárom, leg is egyesülve vállalta az általános béke­ Magyarország története a XX. században, Győr útvonalon haladt a lassú autósor, a gondolat képviseletét. Az elmozdított béke­ Osiris, 2000; A magyar katolikusok szenvedé­ nép néma sorfala között (a nyugati rádiók papok hivatalba való visszahelyezése azon­ sei 1944-1989 dokumentumgyűjtemény, szerközölték a prímás távozását, innen tudtak ban továbbra is váratott magára, néhány álla­ zői kiadás, 1990) az emberek róla). Rövid római tartózkodás, mi funkciót vállaló vezetőjüket pedig a Zsi­ illetve amerikai és kanadai előadó körút nati Szent Kongregáció 1958. február 2-án KOLTAY ANDRÁS után Bécsben telepedett le. Érseki tisztéről kiközösítette. Ekkor az állam változtatott, fi­ a Magyar Népköztársaság államrendjét. A papság jó része azonban bizalmatlanul fo­ gadta a megállapodást, ezért, hogy az ellen­ állást megtörjék, 1951 júliusában koholt vádak alapján letartóztatták, és 15 év börtönbüntetésre ítélték Grősz József kalocsai érseket, a megállapodás aláíróját. A prímást 1956. október 31-én egy pán­ célos alakulat szabadította ki, és hozta a fővárosba, miközben az új kormány is elrendelte szabadlábra helyezését. No­ vember 3-ai nyilatkozatában - az egy­ házjogainak helyreállítása és a „bukott rendszer örököseinek” felelőssége mellett - arról is beszélt, hogy „.. .demokratikus vívmányokat fejlesz­ tő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni”, s hogy „...mi, a kis nemzet, barátságban, zavartalan, békés, kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Álla­ nomított a módszereken, és különbséget tett a vallásos világnézet elleni ideológiai harc, valamint a politikai szembenállás elleni küz­ delem között. Előbbivel szemben a „felvilá­ gosító és nevelő munka eszközeire” helyez­ te a hangsúlyt. A kölcsönös közeledés 1959re az állam és az egyház kapcsolatának nor­ malizálódásához vezetett. tizenegyedik oldal �EU-fória a Pázmányon A konferenciát több Pázmányos oktató is megtisztelte jelenlétével. Külön öröm volt, hogy a BME egyik tanára is megje­ lent, feltéve egy, a csatlakozás árnyoldalára irányuló kérdést. A szellemi örömökhöz testi táplálék is járult: a svédasztalok ez alkalommal is vonzóak voltak. Az alapvetően hasznos, színes elő­ adásokat tömörítő rendezvényen szó esett a hazánkról készült friss országjelentésen, és az eddig ideiglene­ sen lezárt csatlakozási fejezeteken ala­ puló tervekről, álmokról. Többször említették a meghívottak a bíztató, 2004-es évet. Úgy tűnik, a gazdag múlttal rendel­ kező Pódium az idén alapított, fiatal jo- November 14-én kicsit felpezsdült Ka­ runk közösségi élete. A gólyák előadójá­ ban az összes aznapi eloadas, gyakorlat, speckoll. elmaradt. A pompázó Díszte­ rem ismét megnyílt a nagyközönség szá­ mára. Még a Deák Akadémia birodalmá­ ba is behatolt a változások szele. A mozgolódás okait nem lehetett nem ismerni. Temérdek, különféle méretű és színű plakát került a három kari épület legváltozatosabb helyeire. „A fiatal értel­ miség lehetőségei az EU csatlakozás után” című Pázmány Pódium-U=ROPE Egyesület szervezésben megrendezésre kerülő konferenciának követelték a fi­ gyelmet. A fő célközönség, az egyetemi polgár­ ság nagy számban és érdeklődéssel foglalt helyet a Rektor Úr, Dávid Ibolya Miniszterasszony, és Dienes-Oehm Egon Helyettes államtitkár Úr nevével fémjel­ zett megnyitón. Ehhez fogható, színvo­ nalát tekintve, talán a kora délutáni rész volt. Antonio Bellver Manrique spanyol, és Wilfried Gruber német nagykövet an­ gol (néhol német, sőt magyar) nyelvű előadására sokan szakítottak időt. A nap későbbi programjain már sok sor maradt üresen. Erre számítani lehetett, hiszen kezdődtek pl. a teljes jelenlétet megkívá­ nó gyakorlatok, nyelvórák. A széleskörű ismeretek megszerzését azonban a konferencia gyakorlati megva­ tizenkettedik oldal gászokat tömörítő, U = ROPE Egyesü­ lósulása is gátolta. Több meghívott elő­ let támogatásával közel került a konfe­ adó nem jelent meg, így a beharangozott renciát megelőző közgyűlésén megfo­ sokszempontúság csorbát szenvedett. galmazott két céljához. Egyrészt, bizo­ Nem képviseltette magát, pl. a MÉH, a nyítani fiatalos lendületét az egyete­ Malév Rt., és a Zwack Rt. Különösen a men, másrészt nyitni az ország nyilvá­ közlekedés és az uniós csatlakozás viszo­ nossága felé. (Utóbbit az Ml és a Duna nyát elemző késő délutáni programrészen TV aznap esti híradójában sugárzott tu­ borult a „papírforma”: a kilenc meghí­ vottból mindössze hárman jöttek el sze­ dósítás valószínűleg nagyban segítette.) mélyesen. Sajnos, a kényszerű csúszások, és a he­ SZAMOS MÁRTON lyenként eredetileg is szűknek bizonyult keretidők miatt kérdésfeltevésre alig jutott idő (és erő). A válaszok, mondani sem kell, hasonló sorsra jutottak. Ezért a közigaz­ gatás, a magán­ szféra, az EU jo­ ga, a gazdaság, és a közlekedés té­ mája köré cso­ portosuló Pódi­ umbeszélgetések a korábbi, egy vendégre épülő esteken megszo­ kott interaktív — Légy türelemmel, már csak két hét van hátra a vizsgaidőszak­ jellegüket szinte ból. Ezek az én nehéz napjaim. elvesztették. Egyenjogúság �A terror joga - terror a jog ellen? Azt hiszem, szeptember 11-én és azt kö­ vetően nem én voltam az egyedüli, aki az átlagosnál több időt töltött TV előtt. Ke­ reskedelmi és közszolgálati médiumok­ ban egyaránt sűrűn ismételgetett, sokkoló képsorok között, szakértők próbáltak megfejteni kószán felröppenő konkrét hí­ reket, értesüléseket. Nehéz lett volna eb­ ben a helyzetben a kialakult helyzet jogi vonatkozásairól beszélni, hiszen még a helyzet maga sem volt tisztán látható. Mostanra már legalább a felmerülő kérdé­ sek konkretizálódtak, némelyekre talán választ is lehet adni. Már aznap, több ország több hírműsorá­ ban, megjelentek a “Háború ... ellen” fel­ iratú öles, sokkoló főcímek A háborúhoz azonban Montecuccoli triászán kívül kell még hadviselő Fél is, amely minőség jogi követelmény-és következményrendszere több annál, mint hogy tudjuk kit kell tá­ madni. A repülőgépeket eltérítő terroristák azonban nem felelnek meg e feltételek né­ melyikének, például az akciót megelőző felfejlődés során nem viselik nyílun fegy­ vereiket és nem urják be a nemzetközi hu­ manitárius jogi szabályokat. Amíg tehát az első néhány napban az USA kereste a el­ lenfelét, aki ellen háborút lehetett indíuni, addig szó sem lehetett - volna - nemzetkö­ zi vagy nem nemzetközi fegyveres konflik­ tusról, egyszerűbben kifejezve háborúról. A háború kezdete tehát az első afganisztáni célpontok elleni amerikai katonai csapások ideje. Ha azonban nem minősítjük a ter­ rorcselekményeket nemzetközi katonai ak­ ciónak, hanem pusztán köztörvényes bűn­ cselekménynek, akkor azt hiszem egyértel­ mű, miért válik kétségessé az USA afga­ nisztáni beavatkozásának legitimitása. Ha pedig katonai akció, akkor jelenti-e ez a ter­ roristák hadviselő Félként való elismerését? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonban eny­ hített e gondokon, feljogosítva az USA-t a katonai akciókra. Kérdéses marad azonban - legalábbis számomra -, hogy a nemzetkö­ zi jog szerint az adott esetben meddig űrt az állami önvédelem időuruma Az amerikai katonai csapásokkal kapcso­ latban az északi világban is több olyan to­ vábbi kritikai megjegyzés hangzott el, amelyekben a protestálók kissé sarkítotun azt állítják, hogy ha egyetlen afgán civil is meghal ezekben, az USA ugyanolyan terrorisu, mint a gépeltérítők. Sarkítás nél­ kül is érezhető, hogy ez jogilag nem így van, meggyőződésem szerint erkölcsileg sem lenne helyes egy ilyen egyenlőségjel. Bármely támadással kapcsolatos hasonló kérdéseket az a tény dönti el, hogy a táma­ dás ki ellen irányult. A polgári lakosság el­ leni intézett támadás - még ha békeidőben követik is el - emberiesség elleni bűncse­ lekménynek minősül, de egy legitim cél­ pont támadásakor megsérülő vagy életü­ ket vesztő polgári áldozatok ennek megál­ lapítására nem adnak lehetőséget. Nehe­ zebb a Pentagon elleni támadás jogi minő­ sítése. Egy álulam teljes mértékben elfo­ gadható érvelés szerint ebben az esetben nem a támadás célja, hanem a módja volt jogellenes, vagyis így ez a háború jogának és szokásainak megsértése, és mint ilyen háborús bűncselekmény. Ennek megálla­ pításához viszont már el kell ismerni, hogy háborús támadásról beszélünk, ame­ lyekért egyének felelősek, és legjobb tudá­ som szerint államok csak közvetve. Érthető tehát, hogy a sajtó hirtelen felkapu azt az ötletet, miszerint Bin Laden-t Hágá­ ban kéne bíróság elé állíuni. Ez azonban fogalmilag kizárt, hiszen nincs az a nem­ zetközi bíróság, amelyik felelősségre von­ hatná a szeptemberi terrortámadások elkö­ vetőit, bárkik legyenek is azok. Hágában van ugyan néhány nemzetközi bíróság, de ezek közül sem a Nemzetközi Bíróság, sem a Jugoszláv és Ruandái Törvényszékek nem járhatnak el ebben az ügyben, az első azért nem mert peres ügyeiben csak álla­ mok vehetnek részt, utóbbi kettő azért, mert joghatóságuk a két nevezett konflik­ tusra korlátozódik. így az is világos, miért is került le ez az ötlet a délutáni és az esti ki­ adás között a főcímből. A kompetens nemzetközi bíróság hiánya azonban nem teremthet jogalapot arra, hogy az Egyesült Államok egymagában ál­ lítson fel - utólag - katonai törvényszéke­ ket az Afganisztánban elfogott terroristák megbüntetésére, ahogy az egy múlt heti rövid kis hírből kiderült, kommentár nél­ kül. Személyes véleményem szerint e lé­ pésével az Egyesült Államok a jogot, mint olyat csúfolja meg, és degradálja vissza ős­ kori önmagába: a bosszú eszközévé téve újra. Ez a bután nagyvonalú nagyhaulmi nemtörődömség sokat árthat a terroriz­ mussal szemben épített, valóban igen szükséges nemzetközi koalíció és együtt­ működés jövőbeni alakulásának. ÁDÁNY TAMÁS VINCE Krisztus Légiója Mária Országában A harmadik évezred első karácsonyára készülve szeretnénk veletek megis­ mertetni a Krisztus Légiója szerzetes­ rendet és a köré csoportosuló lelkiségi mozgalmat a Regnum Christit. A rendet 1941-ben Marcial Maciéi atya alapította Mexicóban, hogy munkálkod­ jon Krisztus Országának eljövetelén. Ok a világ számos országában tevékeny­ kednek, immár öt éve hazánkban is. Tud­ nunk kell, hogy a légiósok nem egy nem­ zeti jellegzetességek nélküli világért küzdenek, hanem azt vallják, hogy a világ­ nak és a népeknek meg kell tartani sokszí­ nűségüket. 1965-ben jött létre a Regnum Christi, mely egyrészt egy női szerzetesrendet, másrészt egy laikusokból álló lelkiségi mozgalmat foglal magába. A mozgalom arra sarkallja tagjait, hogy kü­ lönböző apostoli tevékenységekkel hir­ dessék az evangéliumot és aktív szerep vállaljanak az egyház küldetésében. Magyarországon az ír származású Michael atya (tel.: 20/9341747) és az amerikai János testvér, aki még kispap, dolgozik. Fontosnak tartjuk, hogy a gyer­ mekek és ifjak felfedezzék hivatásukat Jé­ zus Krisztusban. E cél előmozdítására if­ júsági csoportfoglalkozásokat tartunk heti rendszerességgel (Liszt Ferenc tér 2.), ahol a hittel kapcsolatos dolgok mellett, beszélgetünk korunk problémáiról is. A mozgalom lelkiségét hazánkban fiú és lány csoportok élik. A lelki neveléssel párhuzamosan a testi nevelés a sporton és kiránduláson keresz­ tül zajlik, az atyák részvételével. Jelentős tevékenységeink közé sorolandók még a missziók (Felvidéken, Kárpátalján, Er­ délyben és itthon), hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozások; lelkigya­ korlatok és táborozások szervezése. BUDAHÁZI ÁRPÁD SZABO-M. BÁLINT tizenharmadik oldal �Két perc Mégiscsak hasznos ez az ócska vekker. Szemtől szemben a hétfővel. Ma kellene megírni azt a ZH-t. Toll, füzet, egy kis kaja. Az álmosan pislákoló lámpafényben nagy pelyhekben hull a hó. A busz megint késik. Nő a forgalmi zaj. Etelka néni. Mondja, nem unja még, hogy min­ dig találkozik velem? Képzelje, most egy szürkehályog-műtétem volt. Még min­ dig egész jól tartja magát. Mínusz öt fok körül lehet. Kovács Emese megint nem akar óvodába menni, pedig milyen ele­ ven kiscsaj. Jó reggelt, egy Nemzetet ké­ rek. Végre megszavazták. Most újra ol­ csóbb lett. Kiállítás a Várban. Jól szere­ peltünk. Mikor húzzák már ki végre? Van valami nyugalom abban, ahogy a hó bele­ pi a várost. A téren már árulják a fákat. Ó, boldogság szeretet él, újra él... De szép ez a dal. Dacolni a hideggel, figyelni az arcokat, ez melegít. Nahát, szia, merre mész? Igen? Jó, akkor nem tartalak fel. Ez a kolléga mintha mindig vidám volna, ra­ gadós a jókedve. Nézze, adok egy ötve­ nest, itt van a zsebemben. Köszönöm, vi­ szont kívánom. Mit ábrázolhat ez a pla­ kát? Jól néznek ki rajta az égő gyertyák, a nagy kandalló, az ölelés. Csak az árak nem illenek oda. Mennyire üzletiessé vált az ünnep. Pedig nincs szebb annál, mint amikor este összegyűlik az egész család Az az MQvéoíl eszmei érték nem kifej ezh e t ő . A szemközti nagy házból énekhangok szállnak, ke­ verednek a pelyhekkel. Valaki szívet rajzolt a ko­ csi szélvédő­ jére. Fura, de kicsit könnyebbek a ropogó lép é s e k . Lampionok, léghajók, bÖO, boldogság, véai- is tréfát nlkkak nagy választékban szeretet él... Tűzijáték 4 * ZAUBERKLINGL IN0YIN 4. Wien I. FOhrlohgaiM ♦. » Onero mögött ét bermentve küldöm nagy szimu árjegyzékemet tizennegyedik oldal SZAMOS MARTON Aj ánló Tattay Levente: A bor és agrártermékek eredetvédelme Még a legolcsóbb és legnépszerűbb pony­ vaszerzőknél is ritkán fordul elő, hogy egy szerzőnek egy hét leforgása alatt két köny­ ve is megjelenjen. Hát még egy jogi egye­ tem oktatójánál! Márpedig Tattay Leventé­ vel most pontosan ez történt. Negyedéves hallgatók, figyelem: a tanár úr tollából megjelent az új szellemi alkotásokjoga tan­ könyv, mely nélkülözhetetlen alapmű (már annak legalábbis, aki át akar menni a vizs­ gán)! Most azonban a másik, szintén fris­ sen megjelent műről ejtenénk pár szót. A könyv, a cím által megjelölt témakör­ ben az első összefoglaló mű Magyarorszá­ gon. Négy részre tagolódik: a földrajzi árujelzők oltalma és a bor eredetvédelem hazánkban, a földrajzi árujelzők oltalma külföldön, valamint a földrajzi árujelzőkre és bor eredetmegjelölésekre vonatkozó bejelentések előkészítése és megtétele. A könyv egyes fejezetei egymásra épülnek, de azok önmagukban is érthetőek, ezért akit csak egy-egy részterület érdekel, az is megfelelő információhoz juthat a teljes mű végigolvasása nélkül is. Érdekes a több külföldi állam szabályozását bemutató rész is. De a legfontosabb az, hogy a könyv bemutatja a téma jogi szabályozásá­ nak teljes vertikumát, ideértve ajelképtörvény, reklámtörvény és a fogyasztóvédel­ mi törvény vonatkozó előírásait is. Fontos üzenete a műnek, hogy nem elég ajó bor, ugyanolyan fontos a származás jogi oltal­ ma, valamint a korszerű reklám és marke­ ting tevékenység. Olvassa hát el mindenki, aki érdeklődik e speciális jogterület iránt, vagy aki csak egyszerűen szereti ajó bort (sokan vagyunk így) és többet akar tudni a kapcsolódó jogi szabályozásról! A Pázmány nagy elismerése Idén első ízben mestertanári címekkel és Pro Scientia aranyéremmel gazdagodott az egyetem Nagy, országos szintű megtiszteltetésben ré­ szesült egyetemünk Magánjogi Intézete. No­ vember 6-án az MTA dísztermében adta át Pálinkás József oktatási miniszter, Glatz Fe­ renc, az MTA elnöke és Szcndrő Péter, az OTDT elnöke a Mestertanár kitüntetést dr. Jobbágyi Gábornak, az Intézet vezetőjének és dr. Fazekas Judit tanszékvezetőnek, valamint a Pro Scientia aranyérmet dr. Landi Balázs ta­ nársegédnek. A mestertanári cím a kiteijcdt és eredményes témavezetői és tudományszervezői tevékeny­ ségért jár, kétévente legfeljebb 50-ct adomá­ nyoz az Országos Tudományos Diákköri Ta­ nács. A Pro Scientia aranyérem, mely szintén kétévente kerül kiosztásra, és mindössze 45 felsőoktatásban résztvevő hallgató kapja meg, odaítélésekor figyelembe veszik a tudomá­ nyos munkát (Landi Balázs kétszer is nyert OTDK-t, először két évvel ezelőtt Miskol­ con, idén áprilisban pedig a Pázmányon), a megjelent publikációkat és a tanulmányi ered­ ményt is. Szeptembertől, immár dr. Landi Ba­ lázs a Magánjogi Intézet tanársegéde lett. Nagy elismerés ez a három díj Karunk szá­ mára, hiszen a megalakulás óta most először értékeltek Pázmányos oktatókat és hallgatót ezzel a kitüntetéssel. Legyünk büszkék rá! Gyere velünk Te is Szlovákiába síelni, ajó hangulat garantált! Időpont: 2001. február 24-től március 2-ig (7 nap, 6 éjszaka). Szállás: Liptószentmiklós belvárosában, a Hotel Lodenica 2-3 ágyas szobáiban, fél­ panziós ellátással. A hotelben szauna, a szomszédban pedig uszoda ésjégcsarnok ta­ lálható. Sízés: Szlovákia legnagyobb síterepén, Jasnán - Chopok északon. Részvételi díj: 28.000 - Fi. mely tartalmazza az utazást, a szállást, a félpanziós ellá­ tást és a síoktatást is. A síbérlet kb. 10.000 — Ft. Jelentkezés legkésőbb december 20-ig!!! Jelentkezés és felvilágosítás: Christián Lászlónál 06-70-210-9793, illetve Molnár Györgynél: 06-30-9-129-563. �A történelmi Magyarország nemzetiségeinek története 10. Az első világháborút követően a szerbek története mellett már más délszláv nemze­ tekre is ki kell térnünk, természetesen az új délszláv állam miatt, melyet Szerb - Horvát - Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia elne­ vezéssel illettek. Ebben az országban persze mindig is vezető szerepet játszottak, hiszen 23 éves fennállása alatt - öt hónapot kivéve - mindig szerb politikus volt miniszterel­ nöke, általában külügy-, és hadügyminiszte­ re is, de a fontosabb kulcspozíciókat is ők töltötték be. Különösen igaz ez a hadsereg­ re nézve, melyben például 1938 - bán a 165 tábornok közül csak kettő volt horvát nem­ zetiségű, ugyanennyi szlovén. A nem dél­ szláv lakosság csak kevés hányadát tette ki a népességnek, így példának okáért a magyar kisebbség aránya is csak 4 % volt (ez körül­ belül félmillió embert jelentett). 1921. június 28.-án, Szent Vitus napján alkotmányt bocsátott ki, mely különösen s horvátok körében váltott ki ellenérzést, s így 1939 - ig a kormány részéről a centralizmus megszilárdításáért folyt a harc, mely végül is kudarcot vallott. Ennek az időszaknak külö­ nösen a második szakasza (1929 - tői) fegy­ verkezett föl abszolutista módszerekkel. 1939 azonban pár dolgot megváltoztatott. A kialakult helyzet (a második világháború ki­ törése, Jugoszlávia háborús lerohanása) a föderalizmust választotta, a háború első évében pedig létrejött egy önálló Horvát Bánság, így 1941 áprilisáig kevés volt ehhez az idő. (ti. április 6 - án - három nappal Te­ leki Pál magyar miniszterelnök öngyilkos­ sága után, melyben ez is szerepet játszott megindultak Adolf Hitler csapatai Jugoszlá­ via és Görögország ellen.) A háborút lezáró békerendszer egyik cél­ ja a délszláv egység visszaállítása volt, ami sikerrel is járt, de kérdés volt már 1944 ben, hogy a Vörös Hadsereg csapatai hol lesznek megállíthatók, mely területek ke­ rülnek Moszkva, a Szovjetunió gyámsága alá. Ehhez kapcsolódik a magyar -jugoszláv megegyezés is, mely magával hozott egy - a köztudatban kevés helyet kapott - népcsere-egyezményt is. Ez 1946 - ra datálható, bár nem született konkrét, kézzel fogható egyezmény, mint a magyar - csehszlovák la­ kosságcsere esetében, de ez a - békekonfe­ rencián napvilágot látott - megegyezés az átmenekültekkel együtt több mint hatvan­ ezer embert érintett (annak ellenére, hogy a szerződésben negyvenezerről volt szó). Te­ rületük a háború után kismértékben gyara­ podott is, lakosságuk nőtt. Az állam összetétele heterogén volt, sok népcsoport élt ezen a területen, melyek va­ lóban rokonságban álltak egymással - több évszázadon át egymás mellett éltek-, de sok mindenben különböztek is egymástól. Egy 1981 - cs felmérés szerint a szerbek aránya 36 % - os volt, a horvátoké 20 %, a szlové­ neké 8 %, az albánoké szintén 8 %, a mace­ dónoké 6 %, a montenegróiaké kb. 3 %, a magyaroké pedig 2 - 3 % között mozgott, inkább az utóbbihoz közelítve... Láthatjuk tehát, hogy mennyire soknemzetiségű ál­ lam volt ez, a világháború után az etnográfi­ ai leírások 18 különböző népcsoportot em­ lítettek. Az 1948 - as, Szovjetunióval történt szakítás után a népek iránti tolerancia fel­ erősödött egy föderatív struktúra felállításá­ val. Több szintet alakítottak, s ezekbe sorol­ ták ba a területen élő népeket. Fontos megemlítenünk, hogy igen széles­ körű jogokat biztosítottak például a bácskai magyarok számára, az általános iskolás korú gyerekek több, mint 80 %-a anyanyelvű osz­ tályokban tanult, a helység-, és utcaneveket is az ott élő nép nyelvén írták ki, földjeiket nem államosították. Más nemzetek esetében - pl. az albánokéban - nem így történt, igyekeztek őket távol tartani a fontos posztoktól, az elé­ gedetlenkedőket pedig eltávolítani az ország­ ból (ez mintegy 200 ezer albánt érintett). 1966 - bán és 68 - bán ez nyílt ellenálláshoz vezetett, aminek következtében engedmé­ nyeket tett nekik a szerb vezetésű kormány (pl. saját egyetem felállítása Pristinában, saját himnusz éneklése), az albánokat azonban már nem lehetett megszelídíteni, és Jugo­ szláviába olvasztani őket. Ez 1981 - ben vé­ res tüntetésekhez vezettek, melynek számos halálos áldozata is volt. Tito 1980 - as halála után az irányítás már nem c föderatív szervek kezében volt, a gazdasági válság is mélyülni látszott, s ez a nemzeti érzéseket is felébresztette. 1987 ben Slobodan Milosevic szerb kommunista vezető került hatalomra, s korlátozta - a nagyszerb eszmékkel összhangban - a Vaj­ daság és Koszovó jogait. Emiatt az utóbbi térségben zavargások törtek ki 1989 - ben, ami összecsapáshoz vezetett a szerb katona­ ság és az albánok között. Ebből - mint tudjuk - egy több évig tar­ tó háború bontakozott ki, melynek során a szerbek a jugoszláv állam fenntartását, a többi nemzet pedig az elszakadást és a füg­ getlenedést tűzte ki céljául. Eljött az idő... Igen, sajnos eljött. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy be fog következni. Igyekeztünk nem gon­ dolni rá. Még van két hónap, még egy. még néhány hét, ej, ráérünk arra még... Mostantól ennek vége. Itt az idő, hogy újra megmérettes­ sünk. Amikor újra be kell men­ nünk azon a bizonyos ajtón, ahol ki tudja milyen szörnyűségek történ­ hetnek velünk. Mint a szépséges királylányért harcba induló hős lo­ vag a sárkány ellen, úgy vesszük fel a harcot a megfelelő osztályzatért (hm, ez persze kinél-kinél külön­ bözhet) a vizsgáztatóval. A tét szá­ munkra egy szemernyivel sem ke­ vesebb, mint az elképzelt mesehős számára, hisszük a nagy Összecsapás előtt. Hogy aztán a kivívott diadal után boldogan, megkönnyebbülve, kicsit flegmán vessük oda foghegy­ ről a még tömött sorokban, resz­ ketve kint várakozóknak: „Ettől fél­ tek annyira? Nyugi, semmiség az egész!”. Persze legbelül még min­ dig remegünk egy kissé, és a fe­ szültség majd csak a harmadik sör után kezd oldódni. Szóval eljött az idő. Mi, akik ezzel bevégeztük életünk utolsó szorgal­ mi időszakát, és könnyes búcsút vettünk tőle, különösen nehéz helyzetben vagyunk. A többiek szá­ mára azonban ott a remény: febru­ árban, a vizsgák után újra kezdődik majd eddigi, nyugodt életük. Ez a remény azonban csalfa: a béke és nyugalom újra csak májusig tart majd, és ez így megy tovább és tovább... mindörökké. TOTTI VINCZE SZABOLCS tizenötödik oldal �„Népek Krisztusa, Magyarország” Nekünk, magyaroknak nem mindig adatott meg a vidám karácsony, hiszen a tör­ ténelem viharai gyakran még az ünnep szentségét is beárnyékolták. Ezért szüle­ tett meg ez az írás, a XX. század nagy tragédiáinak felidézésével, az emlékezés je­ gyében. Nekünk, utódoknak ugyanis kötelességünk emlékezni a múltra, okulni annak hibáiból, de egyben értékelni erényeit is. Ejtsünk szót tehát néhány szomo­ rú magyar karácsonyról. így találkozik össze Jézus története a mi sorsunkkal... „Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az o anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egy­ bekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lé­ lektől. Józsefpedig, az őférje, mivelhogy igaz em­ ber vala és nem akaró őt gyalázatba keverni, el akarta őt bocsátani. ” 1916. december 30. IVKároly megkoronázása Reggel indult a menet a budavári palotából a Mátyás-templomba. Ágyúdörgés és ha­ rangzúgás mellett vonult be Károly és fele­ sége a templomba, ahol Tisza István nádorhelyettes tette a király fejére a Szent Koronát, miközben az érsekek és püspö­ kök áldást mondtak. A hercegprímás át­ nyújtotta Károlynak a jogart és az országal­ mát, majd a főméltóságok a trónhoz vezet­ ték és beiktatták. Mindezek után Tisza fel­ kiáltott: “éljen a király!”, amit a jelenlévők visszhangoztak. A koronázás után a király a Szentháromság téren esküt tett. Rendkívül nehéz politikai helyzetben lett uralkodó, amikor az országnak egy nagy formátumú egyéniségre lett volna szüksége. „Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Úrnak angyala álomban megjelenik neki, mond­ ván: József Dávidnak fia, nefélj magadhoz ven­ ni Máriát, a tefeleségedet, mert a mi bennefogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedigfiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. ” 1918. december 24.-26. A román hadsereg bevonul Kolozsvárra, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megszállják a Muraközt, a csehszlovák ka­ tonaság pedig elfoglalja Eperjest. A történel­ mi Magyarország szétesik. ,Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek le­ vágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sa­ jogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gon­ doltam.” (Karinthy Frigyes) „Józsefpedig az álombólfelserkenvén, úgy tőn, a mint az Ür angyala parancsolta vala neki, és fe­ leségét magához vévé. És nem ismerő őt, míg meg tizenhatodik oldal nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevező annak nevétJézusnak. ” 1944. december 24. Sopronkőhidán kivégzik Bajcsy-Zsilinszky Endrét és ellenálló társait. Bajcsy-Zsilinszky Endre: politikus, újság­ író. Az 1930-as évektől kezdve fokozatosan jut el a demokrata ellenzéki, németellenes, antifasiszta meggyőződésig. 1944-ben a fegyveres ellenállási mozgalom vezetésére alakult Magyar Nemzeti Felkelés Felszaba­ dító Bizottságának elnöke. A nyilasok elfog­ ták és kivégezték. „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé nap­ keletről bölcsek jövőnek Jeruzsálembe, ezt mond­ ván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövőnk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egészJeruzsálem. ” 1948. december 23. A belügyi szervek hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémke­ dés és valutaüzérkedés vádjával letartóztatják Mindszenty József hercegprímást. Mindszenty 1945-48 között szembehelyez­ kedett a diktatórikus törekvésekkel. Vezér­ alakja lett a vallásszabadságért, az egyház működési szabadságáért küzdő, nemzeti függetlenséghez ragaszkodó erőknek. A Bu­ dapesti Népbíróságon zajlott koncepciós per során Mindszentyt 1949. február 8-án életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. A magyar katolikus egyház negyed századig vezető nélkül maradt. „És egybegyűjtve mindenfőpapot és a nép írástudó­ it, tudakozódik vala tőlük, hol kell Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának neki: ajúde­ ai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta." 1951. december 21. Leleplezik a Sztálin-szobrot a Felvonulási téren. A lerombolt Rcgnum Marianum templom helyén álló monstrum, Mikus Sándor alko­ tása J. V Sztálin 72. születésnapja alkalmá­ ból készült. A diktatúra nyomasztó jelképe mindössze öt évig állhatott a helyén. „És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, azlzráelt. Ekkor Heródes tit­ kon hivatván a bölcseket, szorgalmatosán meg­ tudakoló tőlük a csillag megjelenésének idejét.” 1956. december 8. A salgótatjáni tüntetésen a karhatalom sortüzet ad le a tüntetőkre. Körülbelül nyolcva­ non halnak meg. „Mondd cl, mert ez a világ csodája / Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éj­ ben égni kezdett/És sokan vetnek most ke­ resztet / Földrészek népe nézi, nézi / Egyik érti, másik nem érti / Fejük csóválják, sok ez, soknak / Imádkoznak vagy iszonyodnak / Mert más lóg a fán, nem cukorkák / Népek Krisztusa, Magyarország.” (Márai Sándor) „És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: elmenvén, szorgalmasan kérdezősködjetek a gyer­ mek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek neki, ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg oda­ érvén, megálla a helyfölött, a hol a gyermek vala.” 1989. december 21. Budapesten gyászmenet vonul a román nagykövetség elé, a romániai megmozdulá­ sok áldozataira emlékezve. December 15-én tüntetések kezdődtek Te­ mesváron a fennálló Ceaucescu-rendszer ellen. A tüntetések többször fegyveres öszszetűzésbe csaptak át. Tőkés László refor­ mátus lelkészt elhurcolták. Temesvár pédáját követve 21-étől más városokban is felkelések törtek ki. A diktátor végérvénye­ sen megbukott. „És mikor meglátták a csillagot, igen nagy öröm­ mel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találók a gyermeket anyjával, Máriával; és lebo­ rulván tisztességet tőnek neki; és kincseiket kitár­ ván, ajándékokat adónak neki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba." (Máté evangélioma) Boldog karácsonyt mindenkinek! KÚRÁN ANDRÁS �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata ❖❖❖ HÁLÓ — hallottál már róla? Vágyak Szeretem a falusi legendákat. Pali bácsi nem volt éppen szószátyár. Csendben-rendben végezte a munkáját, tisztelték és szerették a tsz-ben. Egyszer félrehívta őt a Sánta-Tóth Karcsi felesége, a Manci: - Pali bácsi, a Karcsi már nagyon iszik, meg ve­ rekszik. Visszaköltöznék anyámhoz. - Az öreg nem szólt semmit, csak ránehezítette kérgesnagy kezét az asszony vállára és elballagott. Este aztán kiült a ház elé a padra, s várta a Karcsit. Jött is az, nagyon. A kocsma felé húzta egy szilaj erő. Pont mint valami zombi az osztrák egyen. - Karcsi, te, figyelj csak ide. - Pali bátyám, a dolgomra megyek, hagyjon most. - Adnék valamit, gyere csak. - s egy régi faj­ ta üveget húzott elő. Valami átkattant a Sánta-Tóth Karcsi agyában, s csendben odatelepedett az öreg mellé. - Fiam, ezt az üveget még a nagyapámtól örö­ költem. A borok bora van benne. Nálam is vé­ nebb, nemes ital. - Karcsi nagyot nyelt. Tudata egészen az üvegre szűkült. Hatalmas vágy lob­ bant fel szívében a bor iránt, s mindenét oda­ adta volna akár egy cseppjéért is. Aki volt már szenvedélybeteg, az tudja, miről beszélek. - De sora van ám annak, Karcsi, hogy ebből igyál. - A Sánta-Tóth képe bambára kerekedett, az öreg meg nagy akkurátusán így folytatta: - Semmi más alkoholt nem tűr meg maga mellett a nagyapám bora. Ha most egy álló hónapig megállód az ivást, akkor jöhet a kóstoló. - Karcsi elgondolkodott, majd föl­ állt és hazament. Eltelt egy kemény hónap. Karcsi izzadt, resz­ ketett, állandó fejfájás és hányinger gyötörte, éjszakánként alig-alig aludt, de bizony tartot­ ta magát s egy korty nem sok, annyit sem ivott. Lassan-lassan tisztulni kezdett a teste s a lelke. Észrevette, hogy van egy kedves és szép felesége. Észrevette, hogy van két szép kislánya. Ráérzett egy másik élet, egy szebb élet ízére, s szépen rendbe szedte a dolgait. A hónap leteltével aztán beállított az öreghez: - Innál-e az óborból, Karcsi? - Nekem nem kell már a kend bora. Tegye csak vissza a polcra. Új ember lettem. Áldja meg az Isten magát meg a borát. Ilyen jót még sosem ittam. - Mondta tréfálkozva Kar­ csi, aztán elindult. Hazafelé. Az öreg egy darabig csak üldögélt magában, majd dúdolni kezdett: - Borban az igazság, borban a vigasz... Györgyi Csaba, PPKE-HTK A HÁLÓ célja a magyar katolikus közösségek hálózatának kialakítása határon innen és túl, itt, a Kárpát-medencében. Az őszi Nagytalálkozó (október 26-29.) házigaz­ dája ezúttal Székelyudvarhely volt. Erdélyből, a Vajdaságból, a Felvidékről egyaránt képviseltet­ ték magukat a közösségek. A család —ill. ifjúság­ szekció meghívott előadói Bíró László püspök úr, valamint Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát voltak. A hallottakat a résztvevők tíz fős csopor­ tokban vitatták meg, és sor került tapasztalatcse­ rére is. A találkozó végén, az országonkénti meg­ beszélés után közös célként fogalmazódott meg, hogy mindenki saját környezetében próbáljon meg nyitni másik katolikus közösségek felé az összefogást, kölcsönös segítést, közös programo­ kat szorgalmazva. Ha érdekel a HÁLÓ törekvése, látogass el hozzájuk: www.halobog.hu Schnörch Rita, PPKE-JÁK m.évf. mány tett rabszolgává, az ország déli részén élő keresztény állampolgárok elleni irányuló „szent háború” (dzsihád) részeként. A kiszabadított rabszolgák közül 500-zal interjút készítettek. A beszélgetésekből kiderült, hogy szinte mind­ nyájukat testileg bántalmazták. A 12 év fölötti rabszolganők kétharmadát megerőszakolták. VR/MK Iszlám terrorista támadás Pakisztánban ke­ resztények ellen Bahawalpur: II. János Pál pápa államtitkára, Angelo Sodano bíboros aláírásával október 28-án táviratot intézett Alessandro D’Errico érsekhez, pa­ kisztáni apostoli mmciushoz a bahaivalpuri katoli­ kus templomban végrehajtott vérengzés kapcsán, amely során 18-an meghaltak, sokan pedig megsebe­ sültek. A szentatya táviratában élesen elítéli „az in­ tolerancia eme újabb megnyilvánulást", részvétét fe­ jezi ki a gyászoló családoknak, imáiról és lelki kö­ zelségéről biztosítja a tragédiában érintett minden személyt. Október 29-én, hétfőn tízezren vettek részt a bahawalpuri áldozatok temetésén. A rendőr­ ség száz iszlám harcos szélsőségest vett őrizetbe. VR/MK ITTHON Rockenbauer Zoltán és SemjénZsolt november 19.én megbeszélést folytatott Seregély István egri érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnö­ kével és Vres András püspökkel, a főpapi testület titkárával. Veres András a. Magyar Nemzet tudósí­ tása szerint jónak nevezte az új-egyházfinanszírozási rendszert, amelyet a Parlament a zárszám­ adási törvény egyik fejezeteként fogadott el, és örömmel fogadták a vidéki papság fizetés-kiegé­ szítéséről hozott határozatot is. Mindezt a vidék megtartása érdekében hozott, fontos lépésnek tekintjük - mondta. Az egészséges élet védelmében körlevelet tett közzé a Magyar Katolikus Püspöki Kar. A körlevél az Egészségügyi Minisztérium tízéves egészségügy programjára reagált. A körlevél üdvözli a programot és kifejezi a megvalósítás­ ban való részvétel szándékát. A püspöki testü­ let szerint a keresztényeknek mindenekelőtt a szép élet példájával kell segítséget nyújtaniuk a fiatal nemzedéknek. HÁBORGÁSOK Szudánban kiszabadítottak négyezer ke­ resztény rabszolgát Zürich: Egy svájci székhelyű emberjogi csoport 4041 szudáni rabszolga szabadságát vásárolta meg a múlt hónapban egy hétnapos mentőak­ ció során. A zürichi Nemzetközi Keresztény Szolidaritás nevű csoport olyan nőket és gyer­ mekeket szabadított fel, akiket a szudáni kor­ Izraelben zsidó fiatalok keresztény diákokat támadtak meg Jaffa: Izraelben a jaffai keresztény iskola diák­ jait egy csoport zsidó fiatal megtámadta és üt­ legelni kezdte. A FIDES missziós vatikáni hír­ ügynökséget P Arturo Vasaturo ferences, jaffai plébános és az iskola igazgatója tájékoztatta a súlyos esetről. Az incidensre október 25-én egy Negevben tett iskolai kiránduláson került sor. A kiránduláson a szentföldi ferences kusztódia jaffai katolikus iskolájának 42 nö­ vendéke vett részt, akiket 60 zsidó gimnazista miután meghallották, hogy arabul beszélnek előbb sértegetni kezdett, majd botokkal ütle­ gelt és kövekkel megdobált. A támadás során sem az arab, sem a zsidó diákokat kísérő őrök nem léptek közbe, hogy megállítsák a vereke­ dést. Amikor megérkezett a rendőrség, azt a fáradtságot sem vette, hogy megérdeklődje: a támadó zsidó diákok melyik iskolához tartoz­ nak, azzal a kifogással, hogy nem veszik ma­ gukra ezt a felelősséget. Amikor a katolikus is­ kola tanárai kihívták a mentőszolgálatot, az ápolók arra hivatkoztak, hogy a sérült diákok­ nak nincs szükségük kezelésre. Ezután öt sú­ lyosabban sérült fiatalt maguk a tanárok a houloni kórház ügyeletére vittek és hármat közülük azonnal felvettek kezelésre a kórház­ ba. A ferences igazgató, P Vasaturo a FIDESnek elmondta: rendkívül súlyos incidens tör­ tént, egyúttal igazságtalannak minősítette az izraeli oktatási rendszert, amely nem tartja tiszteletben a kisebbségek jogait. VR/MK tizenhetedik oldal �Nagy lehetőségek szobája A Szpari második emeletén, a HÖK-rezidenciától balra, kicsiny Szerkesztősé­ günkön is túl található a 305. szoba. Sokan nem is sejtik, hogy itt van a joghallga­ tók és a fiatal jogászok legnagyobb nemzetközi szervezete budapesti tagcsoport­ jának székhelye. Engedve növekvő kíváncsiságomnak, bekopogtam. Boné Beat­ rix (Vévf./N), az ELSA Budapest megbízott elnöke készségesen fogadott. Mi mindent rejt az ELSA elnevezés? A The European Law Students’ Association rö­ vidítése (Európai Joghallgatók Szövetsége). Köz­ pontja Brüsszelben van, immár több mint hu­ szonötezer hallgató a tagja. Különböző progra­ mokat foglal magába. Például különböző külföl­ di joghallgatók közötti kapcsolatokat, diákcseré­ ket bonyolít le. Ezen kívül tudományos tevé­ kenységet folytat társadalmi szervezetekkel, ala­ pítványokkal. Válogatott Európajogi Tanulmá­ nyok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget nyújt tehetséges jog­ hallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekinté­ lyes és elismert tudósok írásai mellett publikálják az európai közjog, az európai integráció, vala­ mint az EU és harmadik országok kapcsolatai té­ makörében, nemzetközi szinten. Perbeszédmondo versenyeket, illetve jogi témákban kon­ ferenciákat szervez. A Külföldi Tanulmányok Program (Studies Abroad Programme, SAP) célja a hallgatók bátorítása külföldi tanulmányok végzésére. Ezen terület legfontosabb tevékeny­ sége az Útmutató Jogi Tanulmányokhoz Euró­ pában (Guide to Legal Studies in Europe, GLSE) című ezeregyszáz oldalas kézikönyv, mely a hallgatók által külföldi tanulmányaik szervezése során gyakorta feltett kérdésekkel foglalkozik. Ami a diákokat leginkább szokta ér­ dekelni, az a Gyakomokcsere Program (Student Trainnee Exchange Programme, STEP), aminek keretében lehetőségük van arra, hogy külföldi jogi, ügyvédi irodáknál, társadalmi szervezetek­ nél, illetve egyetemeken általában egytől három hónapos időtartamra, nyári gyakorlatra mehes­ senek. Általában márciusban szoktak erre pá­ lyázni, és elmondhatom, hogy eddig mind a Pázmányról, mind az ELTE-ről többen is részt tudtak venni ezeken a gyakorlatokon. Hogyan kapcsolódik a szervezet Magyaror­ szághoz? 1981-ben alakult az ELSA Bécsben. Büszkék le­ hetünk rá, hogy Magyarország alapító tagja volt Ausztria, Németország, illetve Lengyelország mellett. így tavaly volt a szervezet húszéves szü­ letésnapja, aminek keretében Bécsben ünnepi bált rendeztek. Brüsszelben van az International Board, ami az egész tevékenységet összefogja, ez alá tagozódnak be az egyes országokban lévő National Board-ok. Ez nálunk az ELSAHungary-t jelentené, ami tudtommal éppen tizennyolcadik oldal ramszervezéssel. A múltunkból, amit ki tudnék emelni a két konferencián kívül, az, hogy kü­ lönböző egyetemekkel felvettük a kapcsolatot diákcserével. így 2000-ben az olasz Salemoban működő kollégákkal volt cserekapcsolatunk. Mi áprilisban jártunk náluk, ők augusztusban látogatták meg az egyetemeket. Most pedig, két hete járt nálunk az ELSA-Wasa képviseletében hét fmn diák. Ezt meg is hirdettük az egyete­ men, de csekély érdeklődés kísérte estünket. Tavaly, amikor három szemináriumunk kereté­ ben meghívtuk a Budapestre akkreditált oszt­ rák, svéd, illetve szlovén nagyköveteket, úgy kellett toboroznunk a hallgatókat, hogy ne valljunk szégyent. Ám továbbra is törekszünk kü­ lönböző programok szervezésére. Jelenleg köz­ gyűlés előtt állunk, mert az elnökség tagjai kö­ zül többen is külföldön vannak. így teljesen ak­ tív működésünket, remélem, meg tudjuk kez­ deni jövőre, a vizsgaidőszak után. Lhi közötök az Informatika teremben időnként felbukkanó, idegen nyelven társalgó diákokhoz? nem működik. A National Board alá tartozik a Local Group. Magyar részről ilyen az ELSABudapest - ami a Pázmány és az ELTE joghallga­ tóiból áll össze - és a Miskolcon, Szegeden, illet­ ve Debrecenben működő szervezetek. Úgy tűnik, hogy annak idején a Pázmány jó befogadónak bizonyult, hiszen 1997. szeptem­ ber 17-én alakult egy csoport... Igen, ez volt az ELSA-Pázmány Diákkör. Hallga­ tói öntevékeny csoportként bírósági bejegyzésre sem került sor, ám 1998-ban szervezett egy kon­ ferenciát Csillebércen „Diplomácia és Joghar­ monizáció aXXI. század küszöbén” címmel. Egy évvel később alakult meg az ELSA-Budapest, aminek szintén volt egy nagy eseménye, a Nem­ zetközi Emberi Jogi Konferencia, Visegrádon. A mostani elnökség tavaly decemberben alakult meg, az előző ELSA-Budapest jogutódjának ve­ zetőségeként. Az ELSA-Budapest bejegyzésére pedig idén nyáron került sor, a Fővárosi Bírósá­ gon, úgyhogy a tagtoborzást újra kezdtük. Immá­ ron, a szeptemberi és októberi kampányunk eredményeképpen a Pázmány jogi karáról negyven-ötven taggal rendelkezünk. Továbbra is vár­ juk lelkes tagok jelentkezését! „Átlaghallgatóként” hozzám ritkán jutottak el a programjaitok. Utána néztem a szegedi és a miskolci szervezetnek: egymást érték a rendez­ vények. Mi a helyzet Budapesten? Amíg a bírósági bejegyzésre nem került sor, nem lehetett aktív programokat szervezni, ezért egy időre le kellett állnunk mindenféle prog­ Nem. Ők az ERASMUS-hoz kapcsolódnak. Ahhoz nincs közünk, külön áll tőlünk. Mennyire felel meg azon szerepének az ELSABudapest, hogy tagjai megismerhessék a külön­ böző külföldi joghallgatókat, az EU-t? Az irányvonalak, amit képviselünk, mind lefe­ dik a külföldi diákokkal való kapcsolattartást. Például minden tagunk felkerül egy e-mail lis­ tára, amin megkapják az összes információt a külföldön megrendezésre kerülő konferenciák­ ról. Ezeken teljes joggal részt vehetnek. A jövő év során lesz a lausanne-i és a prágai testvér­ szervezettel kapcsolatunk. Másrészt, a STEP programon keresztül is képet kaphat a hallgató arról, hogy más országokban a jog miként áll. Szerinted, mégis mi lehet az oka a csekély ér­ deklődésnek, ami körülveszi az ELSA-t, itt a Karon? Nem vonzóak a külföldi lehetőségek? A külföldi lehetőségek érdeklik a hallgatókat, örömmel vettük, hogy eddig is felkerestek minket az irodában. Úgy vélem, közvetlen a kapcsolatunk a hallgatókkal, mert mind az öt évfolyamot végigjártuk, és elmeséltük az elő­ adások után, hogy miről szól az ELSA. De le­ het, hogy a mi oldalunkról is többet kellene tennünk, hogy többször, például az ítéletben is, hírt adjunk magunkról. SZAMOS MÁRTON Ajánlatunk szörfözőknek: www.freeweb.hu/elsabudapest www.elsa-online.org �Az elitképzés hiányosságairól - 1. rész Hát nem is tudom, hol kezdjem... Talán ott, hogy valószínűleg nagyon sokan utálni fognak majd minket azért, amit most leírok, viszont megmondom őszintén, ők azok, akik kevésbé érdekelnek! Az élet már csak ilyen, mindenkinek nem lehet megfelelni. (Olcsó közhely #1.) Teljes egészében egyetértünk Jobbágyi pro­ fesszor úr kijelentésével miszerint „Ma viszont az új rendszerben a felsőoktatási intézmények felada­ ta lenne, hogy a diplomára alkalmasakat kiválassza a saját képzési rendszerében. Véleményem szerint alap­ vetően ez okozfeszültséget minden intézményben, így nálunk is a működésben, mivel a beiratkozott nagy­ számú hallgató szinte alanyijogának érzi, hogy mini­ mális erőfeszítése ellenére is diplomához juthasson. „ ezért aztán kérdésünk csupán arra irányulna: Miért tesz ilyen keveset az egyetem fenti célok megvalósítása érdekében?? Azt mindenesetre már most szeretném elő­ rebocsátani, hogy én (legalábbis saját meglátá­ somban) a becsületes, keményen küzdő több­ ség érdekeit képviselem a kisebbséggel szem­ ben. Költői kérdés No. 1: „Miért van az, hogy a PPKE JÁK-ról nem lehet kirúgódni?” Annak idején amikor elindultunk, a hallgatói létszám 10%-os leépítése volt kilátásba helyezvv-. a va ic XTrvlt- n rrn ivio íj vvjiv a rí L- Ác n^nnnnl = a^uuuai iU hantunk a TO-ra meg a Dékániba különböző garanciákért... Persze teljesen feleslegesen, le­ építés uis (szöges ellentétben Lenin elvtárssal) nem volt, nincs, és talán nem is lesz?! Az Egyetem tiszteletre méltó következetességgel fenyegetőzött a 10%-kal, de negyedév végén már mi is csak nevetgélni tudtunk az ilyen hí­ reken. („Lupus in fabula”) Hogy miért? Mert rangsor szerinti 0,0 és 1,6 között teljesítő sorstársaink újból és újból ugyanazzal a csábos, ártatlan mosollyal fogad­ tak minket szeptemberenként az előadóban! Vagy ha nem ott, akkor az eggyel alatta lévő­ ben! A 10%-os elbocsátás tehát klasszikus lex imperfecta, hat év alatt az egyetem egyszer sem szerzett még érvényt neki, ettől fogva fe­ nyegető, ösztönző hatás kiváltására is teljes­ séggel alkalmatlan; sokkal inkább nevetség tár­ gya a hallgatók között. A másik ilyen, kissé harmatosnak tűnő pró­ bálkozás volt a hiányzó vizsgák számának li­ mitálása: Ez szép dolog, és valahol követendő is, egyetlen baja, hogy eddig kizárólag elméle­ ti síkon létezett. Talán az idősebbek emlékeznek még rá, an­ nak idején a hőskorban (1996-98) a beiratko­ zás feltétele max. 4 hiányzó vizsga volt, átlag­ tól függetlenül. Ez a rendszer egyensúlyosnak mondható, sem túl szigorú, sem túl elnéző a diákokkal szemben, vagyis pont megfelelő (lett volna ha betartják). Később ezt a rend­ szert váltották fel az összes félévi aláírás + az adott szemeszterben teljesítendő vizsgák felé­ nek felmutatása követelményével: A félévi alá­ írás -jól tudjuk- szimbolikus jelentőségű. 2001-ben aztán sikerrel estünk át a ló má­ sik oldalára. Egy februári kari tanácsi döntés értelmében bármilyen bukás, hiány, halasztás stb. évismétlést kell, hogy maga után vonjon. Az akkori HŐK kitartó munkája következté­ ben átmeneti könnyítésként a „null toleran­ cia” elvéből lett a 3 engedélyezett hiány + a min. 2,51-es átlag feltétele. Hogy-hogynem azonban, a 3 engedélyezett hiányból - külön­ böző tanszéki anomáliák miatt- néhány évfo­ lyamon újracsak 6 lett az idén szeptemberre... Költői kérdés No. 2: „Mi a helyzet a méltá­ nyosságokkal?” A méltányosságokkal kapcsolatban csak a ki­ sebbik baj az azok alapjául szolgáló dokumen­ tumok meglehetősen elnéző /hanyagé elbírálá­ sa. Ha mondjuk valaki szívműtétről hoz iga­ zolást, de nincs a mellkasán egy árva karcolás sem, az azért legalábbis érdekes, nem?! Csak a korrektség kedvéért: A példa nem légből ka­ pott, nagyon is valóságos, ám nevet nem fo­ gok, és a jövőben sem kívánok adni mellé, az uis tényleg gonoszság lenne. Az is a kisebb baj, hogy a hivatalosan egyszer, nyomós indokkal odaítélhető kérelmet egyesek háromszor sze­ rezték meg, (példa ismét van, név nincs), de könyörgöm, egyáltalán milyen alapon engedé­ lyezzük valakinek a köv. évre való beiratkozást tizenvalahány, különböző évfolyamokról öszszeszedett hiányzó vizsgával ??? (Pl. van, név nincs.) Az ilyen méltányosságnak van egy sokkal közkeletűbb elnevezése: Kivételezés. Fenti gyakorlat eredményeképpen juthat­ tunk el odáig, hogy az egyszeri megbotlás le­ hetőségét a hallgatók többsége kvázi alanyi jo­ gosultságként mostanra egyszerűen beépítette tantervébe, és azzal mint egyévnyi lazítás lehe­ tőségével már tanulmányainak megkezdése­ kor számol... Költői kérdés No. 3: „Miért nem volt eddig szabályozva az egyetemi tanulmányok befeje­ zésének ideje ?” Tudom, tudom, ez egyfajta magyar népszokás, amit ápolnunk kellene, meg, hogy az úri Ma­ gyarországon jópofa sikk, nemesi passzió volt jo­ gi egyetemre járni, (bocs ha ez is közhelyesen hangzott, bár én nem annak szántam), csakhát ugye azóta azért történt egy s más! Nem azok­ ról beszélek akik egy, neadj' Isten két évet meg­ csúsztak a tanulmányaikkal vagy évhalasztást kértek, hanem azokról, akik mondjuk tavaly előtt lettek volna végzősök, ám idén a szentké­ pekről kölcsönzött, jóságos, mennyei derűvel iratkoztak be a negyedévre... Vajon van valaki is ezen az Egyetemen, aki komolyan gondolja, hogy ezek az emberek a jogi pálya iránti elköte­ lezettség, a tudásvágy, a fejlődni akarás eszméje miatt vannak itt ? Ha viszont nincs, akkor nem nagyon kéne dobálóznunk olyan fogalmakkal, mint az elitképzés ?! Mert hát ugye magunk asszisztálunk hozzá, hogy a hallgatók egy része kizárólag anyagi megfontolások, a diploma nyúj­ totta státusz, ill. a jól hangzó két betűs előtag mi­ att végezzen nálunk! És végül egyetlenegy nem költői, (bár az lenne) kijelentés az eddig elhangzottakhoz: A PPKE JAK -ról eleddig tudtommal egyet­ lenegy embert sem bocsátottak el tisztán tanul­ mányi okokból !!!!\ (Igen, voltak akik elmentek, belátván küzdel­ mük kilátástalanságát, de ha ilyet tettek is, ön­ szántukból tették, nem pedig bármilyen tanul­ mányi szankciórendszer hatására.) Egy picit azért megijedtem amikor leírtam ezt a monda­ tot! Picit azért ijesztő ez a mondat úgy ahogy van, nemde?? Pokorni miniszter úrnak a kö­ zelmúltban tett kijelentése szerint: Magyaror­ szágon 4-5 év múlva már nem az lesz a kérdés, hogy van-e valakinek diplomája, hanem az, hogy hol szerezte a diplomáját. Nyolc párhu­ zamosan működő jogi egyetem, valamint a fenti kijelentés fényében vajon tényleg meg­ engedhetjük magunknak ezt a fajta „nagylel­ kűséget”? Vajon tényleg így szolgáljuk hosszú távon a hallgatói érdekeket? MIHÁLTZ ANDRÁS BALOGH ANDRAS ARVAY GÁBOR ..... ■■■..... ........ Némi kommentár gyanánt „Változnak az idők és mi változunk azokban” - tanította a bölcs római mondás, mely felrémlett előttem a hozzászólás olvasásánál. A cikk tartalmával egyetértek, stílusával nem teljesen. A hozzászólás írói engedjenek meg három halk észrevételt; 1. Nem a Balogh András vezette HŐK küz­ dött kőkeményen éveken át a TVSZ ész­ szerű szigorítása ellen? 2. Nem a Balogh András vezette^ HŐK és a Miháltz András szerkesztette ÍTÉLET végez­ te el, illetve közölte azt a botrányos tanszékmi­ nősítést, ahol több, az átlagról némileg szigo­ rúbb oktatónkat nemes egyszerűséggel, a név­ telenség homályából le „legrosszabb”-ozták? 3. Ha az első két kérdésre „igen” a válasz, nem arról van-e szó, hogy „méltányossági diplo­ más” hallgatóink egy része visszaszól; „Jó-jó, hogy velünk szemben példátlanul liberálisak voltatok, de most már szíveskedjetek abba­ hagyni, s mindenkinek értékes, átlag feletti tu­ dást takaró diplomát adni, mert a további „méltányossági diplomák” már az én üzlete­ met sértik. Ha ez így megy tovább, esetleg „Dr. Pázmány Benzinkutas” lehetek csak mint Pokorni Miniszter Úr nagyon helyesen rávilágított a jövőbeli diplomák tagozódására. Szóval jobb lett volna, ha ez a cikk három év­ vel ezelőtt születik meg, s szerzőik a TVSZ körüli csatározások és méltányossági kérel­ mek bonyodalmai helyett, esetleg tankönyve­ iket forgatták volna ilyen buzgalommal. így is nagyon örülök a cikknek. Bizonyítja a fejlődést, s azt, hogy „túlsó partról” másként festenek a dolgok. Ha így haladunk, még tíz év, és szerzők teljesen belátják, hogy mégiscsak igazuk volt némileg szigorúbb tanáraiknak. DR. JOBBÁGYI GÁBOR tizenkilencedik oldal �PÁZMÁNY SZÉPÉ 2001 Mindenkit megemlítettünk, aki szavazatot ka­ pott, de azok se keseredjenek el, akik nem ta­ lálják nevüket a listán. A tudomány és a tech­ nika mai állása mellett könnyedén elvégezhe­ tőek olyan beavatkozások, melyek segítségével a jövőben estlegesen az illető hölgy nagyobb eséllyel indulhat egy hasonló versenyen. Rá­ adásul a jogászpálya is tartogathat még másfaj­ ta, de legalább ekkora örömöket... Komolyra fordítva a szót: a közjegyző által el­ lenőrzött szavazatszámláláson írásszakértő se­ gítségével kiszűrtük a hamis, érvénytelen, év­ folyam megjelölés nélküli, valamint a Sparta­ cus felszolgáló hölgyeire leadott szavazatokat. Ezeken kívül is akadtak még azért meglepő öt­ letek: egy lelkes egyetemi polgár már idejeko­ rán, több, mint fél évvel a választások előtt a Fideszre szavazott. Kapott szavazatot Natalia Oreiro, Zámbó Jimmy, Pamela „Anderszen”, valamint az egyetem oktatói karából többen is. Jó néhány jelölés Dettire is érkezett, akiről megtudtuk, hogy „nem Pázmányos, de a ba­ rátnőm, és nagyon szép”, „Valamilyen” Juli-ra, és a szerkesztőség több férfi tagjára is (a hízel­ gő véleménynyilvánítást ezúton köszönjük). A fiúkra érkezett szavazatok meglepően magas száma miatt érdemes elgondolkodni a jövőben egy, a számukra is megrendezésre kerülő ha­ sonló megmérettetésen. A dobogósok nyereményüket (kétszemélyes vacsi) a Spartacusban vehetik át, de a lekes ön­ ként jelentkezők várhatóan meginduló roha­ ma miatt nem árt, ha minél hamarabb eldön­ tik, ki is lesz a szerencsés kiválasztott, aki tár­ suk lehet a nyeremény elfogyasztásában... 1. Balogh Dóra (IV./N) 203 szavazat 2. Melegh Anna (V./N) 189 szavazat 3. Hornyik Annamária (IIL/N) 153 szavazat No, ezzel is megvolnánk! Az ítélet és a Spartacus közös úttörő akciója, a világ­ történelem első Pázmány Szépe választá­ sa lezárult. Az egyetemet hetek óta láz­ ban tartó kérdésekre végre választ kap­ tunk. Megválasztottuk tehát a legszebb lányokat, mostantól a helyezettek immá­ ron hivatalosan is tudhatják, ők a kivá­ lasztottak, az egyetem férfi-hallgatósága csodálatának tárgyai. 6. Kovács Orsolya (II./N) 56 szavazat 7. Mezey Franciska (V/L) 48 szavazat 8. Magyar Barbara (IL/N) 43 szavazat 9. Grósz Dóra (III./L) 36 szavazat 10. Szilágyi Dorottya (IL/N) 29 szavazat 4. Fodor Bernadett (III./N) 81 szavazat 5. Pallós Nikoletta (IV./N) 72 szavazat Szavazatot kapott még: Balázs Katalin (I./N), Balogh Gabriella (I./N), Bakos Réka (V/N), Baumgartner Agnes (V/L), Berecz Tímea (V/N), Berényi Diána (V/N), Berta Aliz (II./N), Békési Zsófia (V/N), Bíró Katalin (V/N), Bodonovics Klára (I./N), Bogi Viktória (I./N), Boros Emese Judit (V/L), Boros Linda (V/N), Csörgei Zsuzsa (L/N), Dekovics Zsó­ fia (V/N), Dénes Lilla (II./L), Domány Katalin (II/N), Egyed Annamária (III./N), Far­ kas Marianna (I./L), Fábián Adrienn (II./L), Fábián Erika (II./L), Franczia Mercédesz (V/N), Fülöp Hilda (V/N), Gerendás Anna (V/N), Gergely Ágota (L/N), Gyulai Judit (V/N), Horváth Katalin (V/N), Horváth Réka (V/N), Horváth Zsuzsanna (V/N), Illy Dorottya (II/L), Imre Melinda (III./N), Jakab Izabella (V/L), Karsai Orsolya (V/N), Káposztás Ágnes (IL/N), Kegyes Anna (V/N), Kiss Virág (V/N), Kozák Nikolett (L/N), Kozma Zsuzsanna (V/N), Kurka Csilla (I./N), Kürthy Gabriella (V/L), Laczkó Anikó (I./N), Mihályi Réka (II./N), Mihályka Márta (IL/N), Miklovicz Renáta (V/N), Mikó Adrienn (IL/N), Nagy Krisztina (IL/N), Nemeskéri Kiss Zita (IIL/N), Orosz Ju­ dit (IL/N), Orosz Yvette (IL/N), Papp Eszter (IIL/N), Pogácsás Ánett (IL/N), Puskás Renáta (V/N), Rajkai Viola (V/N), Ratatics Zsuzsanna (IIL/N), Rá­ kos Nikoletta (II./L), Sándor Katalin (IV/L), Seereiner Márta (V/N), Seprényi Andrea (IL/N), Simon Emese (I./N), Stefka Annamária (V/N), Surányi Kata­ lin (IV/N), Szabó Petra (IIL/N), Szenei Ildikó (V/N), Szincsák Zsuzsa (IIL/N), Takácsi-Nagy Eszter (I./N), Tóth Eszter (L/N), Tündik Henrietta (III7N), Valter Zsuzsanna (IIL/N), Vator Zsuzsanna (III/N), William Edina (L/N), WolfJudit (V/N), Zsolnai Edit (IV/N). � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 12. szám 2001. december 12. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. december 12. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (10068kb+2515 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_12_20011212 Relation A related resource T00042 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_12_20011212 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/380e5ce255f452fd23de0053edd23751.jpg 7d2e65d55c5f5c330c485019a4a54f03 https://omeka.ppke.hu/files/original/68eef5b5cafc61eef5361f5880c8da79.pdf 1fe9e3eedf63fffaf83758673fdd08aa PDF Text Text rFtC£_itxUtJILíZJZOOÍOIIS « * 4 ♦- ITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 't . vks . ‘"Li'> "rx?; s A'" J / t w* U) '03 □ c Cö 5 o CM » r E *03 r í E s * > I 9 w :í^’’ Q « '® « *■ Mindenkinek boldog ünnepeket kíván a HŐK és az ítélet szerkesztősége J»- t r- �ítélet * ■ Impresszum Tartalom ítélet Pázmány Jogászlap Kiadja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzata Az igazságot keresni és szolgálni? Interjú dr. Farkas Attila érseki tanácsossal 3. oldal .íí* Felelős kiadó: Mile Attila elnök Szerkeszti a szerkesztőbizottság; “Isten és a felebarátok szeretete” Beszélgetés Schweitzer Józseffel, a napokban lemondott országos főrabbival 4-5. oldal Richolm György főszerkesztő Szabó Zoltán Egyetemi professzorok jubileuma 11. János Pál pápa beszéde a világ professzo­ raihoz 8-10. oldal Szabó Ferenc A Kari TDK eredményei Munkatársak: 12-13. oldal Szabó Péter Kollay András •lóna Tibor Wctzel Tamás Miháltz András Christian László Szerkesztőség címe: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar 1088. Budapest. Szentkirályi utca 28- 30. Tel./fax: 429- 7268 e-raail: itelet@jak.ppke.hu A Karon tapasztalható problémákról - válasz Jakab András nyílt levelére 16. oldal RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL 17-18.OLDAL Vers - Mindenkinek 19, oldal r «S Készült: Kemény Gyula Nyomdája Törökbálint. Árpád u. 71. Telefon : 23/335-269 1000 példányban olvasóink hogy kqpwmk 17. es 11. oldalM Rendelkező Nyifetkozstot telálhaitoak a adó egy lókéról Az újságban megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. Kérünk mindenkit, aki munkánkban írásaival közre óhajt működni, lehetőség szerint lemezen, Word Dokumentumban mentve jutas­ sa el hozzánk anyagait. Aláírás nélküli cikkeket sajnos nem áll módunkban leközölni. A Nyilatkozat a lapból kivágható és érvényes ren= delkezésí lehet temi általa, 2 k í 0 ‘i •i11 �’— t t I' r AZ IGAZSÁGOT KERESNI ÉS SZOLGÁLNI? í í .1 1 n (■ I I 5 c 5 3 i I 1 1! .j II ‘1 n 1 1 1 j Karácsonyi beszélgetés dr. Farkas Attila érseki tanácsossal, a Budapesti Szent István Bazilika lelkészével - Mi a véleménye a karácsony és vált gyakorlattá az egyházban. A katolikus egyház szerepét mai, a jórészt magát katolikusnak val­ mostani jubileumi évet három modern világunkban? ló magyar társadalom mai viszo­ előkészületi esztendő előzte meg, - Nem vagyok jós, nem vagyok az ezredfordulóra pedig több jövendőmondó. Egy dologban nyáról? - Az a társadalom, amely a XX. százezer zarándok kereste fel azonban biztos vagyok: a kereszténység, és kiemelten a Katoszázad végén, hűségesen a gen­ Rómát, lépett át az ősi bazilikák erációk hosszú sorától átörökölt Szent Kapuin és hallgatta meg az likus Egyház csak akkor maradhitvalláshoz kereszténynek és idős, betegségeinek terheit hő- hat hatékony az új évszázadokkatolikusnak vallja magát, a Bet­ siesen viselő II. János Pál pápa bán, ha nem alkuszik meg, és lehemi Kisded születését történel­ buzdításait. A Magyar Katolikus továbbra is magasan tartja erkölmi tényként fogadja el. Annak Püspöki Konferencia az idén esi értékrendjének mércéjét. Ha ellenére, hogy hazánkban év­ Nemzeti Zarándoklatot vezetett kihangsúlyozza az ember szemétizedeken át a társadalomra kény- mind az Örök Városba, mind lyi méltóságát, amelyet Istentől szerített ateista ideológia Jézus Jézus szülőföldjére, a Szentföld­ eredeztet, és a szabadságot nem személyét a legendák világába re. Ezekkel a zarándokutakkal cseréli fel a szabadossággal. A utalta. A hit Jézusban a közénk föpásztoraink a Magyar Miilen- globalizáció veszélyt jelenthet a testesült isteni szeretetet látja, az nium jelentőségét is kihangsú- vallásosság területén is, hiszen Istenembert, aki sorsközösséget lyozták, hiszen már Szent István azt a konzum kínálat szintjére sül­ vállalt velünk. Ezért a keresztény király szorgalmazta ezen két lyesztheti. A valódi karizmák karácsony középpontjában Jézus szent hely felkeresését, zárán- helyett pedig pótcselekvésekkel, Krisztus áll, mint Isten ajándéka, dokházakat építve Szent Péter felszínes érzelmi gesztusokkal elégítheti ki a tömegek vallásos minden ajándék ősmintája. Ez az sírja közelében Jeruzsálemben. isteni gesztus még a hit nélkül - Hordoz e számunkra, magyarok igényét. való társadalomban is tovább él: a számára valamiféle üzenetet az. - Végezetül, miért Mórus Tamás szeretet ünnepeként és a kará­ hogy a 2000. évforduló egybeesik lett a jogászok védöszentje, illetve csonyi ajándékozás mindmáig élő államalapításunk ezredik évfor- milyennek kell ma lennie egy erkölcsös, katolikus jogásznak? szokásában. dulójával? - Milyen módon készült az egyház - A mának szóló üzenet: István - Mórus Tamás a tántoríthatatlan Jézus születésének 2000. évfor­ király bölcsessége és előrelátása, következetesség és az erkölcsi Az 1000-dik év karácsonyán feddhetetlenség szentje. Egész dulójára? - Az egyház a középkor óta ne­ megkoronázott uralkodó véglege- személyiségét eltöltötte a hivatás­ gyedszázadonként és a századfor­ son és egyértelműen elkötelezte tudat, az igazság keresése és a dulókon örvendező szívvel jubi­ magát a kereszténységnek és törvényességhez való ragaszkolál. A keresztény élet és a ke­ Európának. Ezért hazánk az új dás. Katolikus meggyőződését és resztény időszámítás origójára. évezred fordulóján nem ide- az egyházhoz való hűségét vérJézus születésére emlékezik, és a génként kopogtat az Európai tanú-halálával is igazolta. Ő a lelki megújulás eszközeivel a Unió kapuján. Hazánk ezer éve mindenkori példaképe a jog pabünbánattal, a bünbocsánattal és a elkötelezettje annak a kultúrának, ragrafusai mélyén az igazsábúcsúk elnyerésének különböző amelynek bölcsője Betlehemben gosságot kereső és a keresztény formáival élve, tudatosítja ma­ ringott. Ebből a bölcsőből eszmeiséget vállaló jogászoknak. gában keresztényi elkötelezettsé­ cseperedett és nőtt fel az európai A Katolikus Egyetemnek is az gét. Az idei 2000. év rendkívüli nemzetek sora és a népek ha- igazságot kereső és az igazságot jelentőségű, hiszen az egyház gyományainak sokszínűségével szolgáló, igaz embereket kell először lép át az ezredfordulón vált karakterisztikusan európaivá. nevelnie. jubileumi ünneplés közepette. Ha Európa meg akarja őrizni öna­ Ismeretes ugyanis, hogy az első zonosságát, akkor keresztényi jubileumi évet VIII. Bonifác pápa múltját is át kell mentenie a jövő 1300-ban hirdette meg, így a évezredre, befogadva a hozzá tar­ jubileumok szokása csak a tozókat. második évezred ajándékaként - Miként lehetne megfogalmazni a Koltay András 3 �BRI#' rfi M- “ISTEN ÉS A FELEBARÁTOK SZERETETE” Beszélgetés Schweitzer Józseffel, a napokban lemondott országos főrabbival - Kérem foglalja össze eddigi legfőbb különbség, hogy a azt a melléknevet adták, hogy életútját! zsidó vallás szerint még nem makkabeus. Makkabi pörölyt 1922-ben születtem. Tanul- jött el a Messiás, van persze jelent, tehát pörölyként veri az mányaimat a Zsidó Gimná- más különbség is, de ez a ellenséget. A makkabeusok ziumban, utána a Rabbi- döntő. Ami azonban az előbb gerilla-harcban győztek, képzőben végeztem. Tanul- összekötő dolog; az Isten és a majd szabályos hadsereggé mányaim alatt, már 1945-ben, felebarát szeretető, mert amint fejlődtek, több ütközetük volt az 1944-ben ismert tragédia az Evangéliumban is ez és ezen ütközetek során 164után elszenvedett súlyos vesz- főparancs, a zsidóságnak is ben az egykori jeruzsálemi teségek miatt mi, idősebb hall- parancsa ez. Úgyhogy az Isten- szentélyt felszabadították, újra gatók megbízást kaptunk val- és emberszeretet a legfőbb alkalmassá tették az egyetlen lástanári feladatokra és egyes összekötő kapocs közöttünk. és láthatatlan Isten tiszteletére. lelkészi feladatokra. Mond- - Az ünnepek közeledtével Ez esemény emlékére kehatom azt, hogy 1945-töl kérem meséljen a hanuka és a letkezett a hanuka ünnepe. 2000-ig folyamatosan vé- karácsony kapcsolatáról! Valószínű, hogy a harcok geztem oktatói és lelkészi A hanuka korábbra datálható, következtében a sátoros tevékenységet. Budapesten a mint a karácsony, az idő- ünnepet, amely ősszel van. Zsidó Polgáriban, utána az számításunk előtti második nem tudták idejében megünneakkor létesült Zsidó Általános századra. Palesztina akkor pelni, ezért amikor már a szenIskolában és Gimnáziumban szír-görög uralom alatt állt, télyt felavatták és az áldozatok tanítottam. 35 éven keresztül Ennek a szír-görög országnak bemutatására, a zsidó liturgiára voltam Pécsett rabbi. Ebben az a legdélibb tartománya Pa- alkalmassá tették, ekkor ünneidöszakban már rendkívüli lesztina volt. Az uralkodó poli- pelték meg. Ez is nyolc napos, tanár voltam a Rabbiképzőben tika nemcsak politikailag, az is nyolc napos. Jeruzsálemmesterem, Scheiber Professzor hanem ideológiailag is ben pedig nagy kivilágítás volt Úr megbízásából. Utána egységesíteni akarta a birodal- annak tiszteletére, hogy a szenmeghívtak Budapestre rab- mát, és ezért Júdeábán a hiva- tély ismét zsidó kézen van, binak. Scheiber professzor talos monoteizmust ki akarta ezért Josephus Flavius, ta fotahalála után meghívtak az igaz- szorítani és oda is a politeiz- nak, vagyis a fény ünnepének gatói tisztségre, amit 75 éves must akarta ennek helyébe nevezte ezt az ünnepet. Ehhez koromig el is láttam.Nyolc bevinni. Ez az irányzat sokféle az ünnepkörhöz csatlakozik az évig voltam országos főrabbi, küzdelemmel járt, a dolog a legenda, hogy a főpap által erről most mondtam le. Fogok lényege az lett, hogy a hitelesített olajból, amelyen a még rabbiként működni tér- jeruzsálemi templomból főpap pecsétje volt, és amely a mészetesen itt, a Rabbiképző Zeusz-templomot csináltak, felavatáshoz kellett, csak egyZsinagógájában. Kutatásokkal Az uralkodó pedig dekrétumot napi olaj maradt meg, azonban szeretnék foglalkozni a legú- adott ki, amelyben végül a csodás módon nyolc napra elejabbkori magyarországi zsidó zsidó vallás gyakorlását ural- gendö volt. Ezért nyolc napos hitközségek vonatkozásában, kodói fogva olyan módon a hanuka ünnepe. hatalmánál Sokat publikáltam, előadá- eltörölte. A dekrétumra egy hogy minden nap eggyel több sokat tartottam Belgrádtól Jeruzsálem közelében lévő lángot gyújtunk meg. Érméi a Jeruzsálemig. Más vallások kisváros. Módin papja és fiai csodánál nagyobb csoda volt a képviselőivel, úgy érzem jó fellázadtak és kezdetét vette kis makkabeus sereg győkapcsolatot alakítottam ki. előbb egy gerilla-harc, amely- zelme, az ősi szentély visszaRészt vettem a Keresztény- nek vezére a modini papnak foglalása a sokkal nagyobb zsidó Társaságban is. A Júda nevű fia, akinek később ellenséges seregtől. Összefüg4 �ítélet gés annyi a karácsonnyal, hogy Kiszlév hó 25-ével kezdődik a hanuka, december 24-ével a karácsony. Általában a zsidó időszámítás szerint a dátumot nem reggeltől, hanem az előző nap estétől számítjuk. Ennek az emléke, gondoljuk, megvan a karácsonyban, amely nem 25-én, hanem 24-ike estével kezdődik. Sok közös vonásról nem lehet beszélni, azonban van egy lényeges alapkérdés, amelyben azt kell mondanom, hogy ez a makkabeus harc több volt, mint egyedül csak a zsidó nép vallásszabadságának harca, amelyből kifejlődött egy nemzeti szabadságharc, amely aztán egy rövid időre ismét egy zsidó királyság, a Makkabeus Királyság megalapításához vezetett. Ez nem volt hosszú életű, mert jöttek a rómaiak. Ami a zsidóság és a kereszténység közötti kapcsolat tekintetében, úgy gondoljuk a leglényegesebb, hogy ez az üimep az egész monoteizmusé. Egy olyan korban, amikor a monoteizmus még egyedül a zsidóságnál állt ferm, tehát, ha akkor a makkabeusok a monoteista hitért, amely a zsidó vallásban nyilatkozott meg, nem küzdöttek volna, legalábbis emberi szempontból kétséges, hogy mi lett volna a monoteizmus további sorsa. Nem nyomták volna-e el? Hogy alakulhatott volna a kereszténység, ha nincs a törzs, a zsidó monoteizmus? Ilyen a szempontból makkabeusok nemcsak a zsidóságnak, hanem az egész monoteista világnak a harcosai voltak. Ezt elismerte a Római Katolikus Egyház, ugyanis a régi egyházi naptárban van egy nap, azt hiszem valamikor a augusztusban, amelyet makkabeus vértanúk emlékének szenteltek. Tessék egy egyházkatolikus római történészt megkérdezni! Ez az egyetlen alkalom, amikor. legalábbis tudtommal, zsidó hősök. mártírok, akik a monoteizmusért vívott harcban elestek, a katolikus naptárba bekerülnek, mert az egyház is tudta jól, hogyha a makkabeus hősök nem harcoltak volna a monoteizmusért, akkor kétséges, utána mi lett volna... Emberi szempontból persze, Isten hatalma végtelen, tehát biztos valamiképpen, ha akarta, akkor a monoteizmusnak utat nyitott volna másképp is. A történeti fejlődés azonban azt mutatja, hogy a zsidóság kertjében nyílott a monoteizmus és ez a kert a harcok ellenére sértetlen maradt. Ennyi a kereszténység és a hanuka ünnep közötti legmélyebb vallástörténeti kapcsolat. Azután mindkettő ajándékokbán, az örömszerzésben nyilatkozikmeg. Van-e valamilyen kapcsolata a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel? Míg egészségem engedte. Frölich Ida professzorasszony felkérésére tanítottam egy rövid ideig a bölcsészettudományi karon, a Hebraisztikai Intézeten belül liturgiát, de aztán életkorom előrehaladásával és egészségem ezzel kapcsolatos gyengülésével ezt most meg kellett szüntetnem. Megtiszteltek azzal, hogy Frölich professzorasszony egy nagyon jeles müvét a Kumrán-i tekercsekről lektorálhattam. Áttételesen a kapcsolatom az is, hogy egy ideig Gábor fiam is a Pázmány Egyetem meghívott előadója volt. A bölcsészkar előző dékánjával is jó kapcsolatban voltam, az Egyetem teológiai tanárai közül is a hebraista és biblikus Professzor Urakkal jó kapcsolatban vagyok. Az Egyetemről nekem nagyon jó benyomásaim vannak. Az Egyetem hallgatóit, tanárait és Hallgatói Önkormányzatának lapját sok szeretettel üdvözlöm, és az Egyetem minden hallgatójának sikeres tanulmányokat kívánok. Wetzel Tamás ^^[f[ir(át©ií©sfl toirnMSiiiiIk; (A4))s 1/1: 40.000- Ft 1/2: 25.000- Ft 1/3: 14.000- Ft MM 1/1: 30.000- Ft 1/2: 18.000- Ft 1/3: 10.000- Ft rí -te ti 5 �ítélet í A* ik. JL “NÉPEK KRISZTUSA, MAGYARORSZÁG” “Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselösnek találtaték a Szent Lélektöl. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt bocsátani. ” 1916. december 30. IV. Károly megkoronázása és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. ’’ Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke. A nyilasok elfogták és kivégezték. 1918. december 24.-26. “Amikor pedig megszületik vaia Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jó­ vének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. ’’ A román hadsereg bevonul Kolozsvárra, a Szerb-HorvátSzlovén Királyság csapatai megszállják a Muraközt, a csehszlovák katonaság pedig elfoglalja Eperjest. A történélmi Magyarország szétesik. “Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok meg fogod tudni, mire gondoltam.” (Karinthy Frigyes) Reggel indult a menet a budavári palotából a Mátyástemplomba. Ágyúdörgés és harangzúgás mellett vonult be Károly és felesége a templomba, ahol Tisza István nádorhelyettes tette a király fejére a Szent Koronát, miközben az érsekek és püspökök áldást mondtak. A hercegprímás átnyújtotta Károlynak a jogart “József pedig az álomból és az országalmát, majd a felserkenvén, úgy tőn, a mint főméltóságok a trónhoz vezet- az Úr angyala parancsolta ték és beiktatták. Mindezek vala neki, és feleségét magáután Tisza felkiáltott: “éljen a hoz vévé. És nem ismeré öt, király!”, amit a jelenlévők míg meg nem szülé az ö visszhangoztak. A koronázás elsőszülött fiát; és nevezé után a király a Szentháromság annak nevét Jézusnak. ” téren esküt tett. Rendkívül nehéz politikai helyzetben lett 1944. december 24. uralkodó, amikor az országnak Sopronkőhidán kivégzik Baiegy nagy formátumú egyéni­ csy-Zsilinszky Endrét és ellenálló társait. ségre lett volna szüksége. "Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Úrnak angyala álomban megjelenik neki, mondván: József, Dávidnakfia, nefélj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedigfiat, 6 1948. december 23. A belügyi szervek hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányúló bűncselekmény, kémke­ dés és valutaüzérkedés vádjával letartóztatják Mindszenty József hercegprímást. Mindszenty 1945-48 között szembehelyezkedett a diktatórikus törekvésekkel. Vezéralakja lett a vallásszabadságért, az egyház működési szabad­ ságáért küzdő, nemzeti függet­ lenséghez ragaszkodó erők­ nek. A Budapesti Népbírósá­ gon zajlott koncepciós per során Mindszentyt 1949. feb­ ruár 8-án életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. A magyar katolikus egyház negyed századig vezető nélkül maradt. Bajcsy-Zsilinszky Endre: politikus, újságíró. Az 1930-as évektől kezdve fokozatosan jut el a demokrata ellenzéki, németellenes, antifasiszta meg- “És egybegyűjtve minden gyözödésig. 1944-ben a fegy- főpapot és a nép írástudóit, veres ellenállási mozgalom tudakozódik vaia tőlük, hol kell vezetésére alakult Magyar Krisztusnak megszületnie? ál �3; Azok pedig mondának neki: a júdeai Betlehemben; mert így írta vaia meg a próféta. 1951. december 21, Leleplezik a Sztálin-szobrot a Felvonulási téren. A lerombolt Regnum Marianum templom helyén álló monstrum, Mikus Sándor alkotása J. V. Sztálin 72. születésnapja alkalmából készült. A diktatúra nyomasztó jelképe mindössze öt évig állhatott a helyén. . "És te Betlehem, Júdánakföldje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi váro­ sai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakoló tőlük a csillag megjelenésének ide- 1956. december 8. A salgótarjáni tüntetésen a karhatalom sortüzet ad le a tüntetőkre. Körülbelül nyolcvanan halnak meg. “Mondd el, mert ez a világ csodája / Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett / És sokan vetnek most keresztet ! Földrészek népe nézi, nézi! Egyik érti, másik nem érti ! Fejük csóválják, sok ez, soknak / Imádkoznak vagy iszonyodnak / Mert más lóg a fán, nem cukorkák ! Népek Krisztusa, álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne men­ Magyarország. jenek, más úton térének vissza (Márai Sándor) hazájokba. ” “És elküldvén őket Betlehem- (Máté evangélioma) be, monda nékik: elmenvén, szorgalmasan kérdezősköd- Boldog karácsonyt mindenjetek a gyermek felől, mihelyt kinek! pedig megtaláljátok, adjátok Koltay András tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek neki. Ők Kedves Katolikus pedig a király beszédét megTestvéreim! hallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind A közeljövőben meg­ addig, a míg odaérvén, megálkezdődik a népszám­ la a hely fölött, a hol a gyerlálás. A kérdezöbiztos mek vaia. ” Önnek is felteszi majd 1989. december 21. Budapesten gyászmenet vonul a román nagykövetség elé, a romániai megmozdulások ál­ dozataira emlékezve. December 15-én tüntetések kezdődtek Temesváron a fennálló Ceaucescu-rendszer ellen. A tüntetések többször fegyveres összetűzésbe csap­ tak át. Tőkés László református lelkészt elhurcolták. Temesvár pédáját követve 21étöl más városokban is felkelések törtek ki. A diktátor végérvényesen megbukott. “És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találók a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván tisztességet tőnek neki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adónak neki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel a kérdést, milyen vallású. Több évtized után mód­ ja lesz megvallani a kereszteléssel elnyert egyháztagságát. Bár a nyilatkozat ön­ kéntes, és sehol nem tartják majd nyilván név szerint, ne feledje Jézus ígéretét: “ Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt “ ( Mt 10,32 ). Seregély István egri érsek, a Püspöki Konferencia elnöke J 7 �ítélet I i » Egyetemi professzorok jubileuma II. János Pál pápa beszéde a világ professzoraihoz Kedves Professzor Urak! Örülök, hogy a kegye1. lemnek ebben az évében találkozhatom Veletek, amikor Krisztus erősebb hitre és életünk alapvető megújítására hív minket. Különösen azt az elkötelezettséget köszönöm Nektek, amit a lelki és kulturális gyűléseken mutattatok ezekben a napokban. Rátok tekintve gondolataimmal az egész világ egyetemi oktatóihoz fordulok, valamint a diákokhoz, akiket Ti segítetek az előrehaladás útján, egy fárad­ ságos, de örömteli úton - szívélyes üdvözletemet küldöm mindannyiuknak. Köszöntöm Ortensio Zecchino szenátor urat is, aki az egyetemekért felelős miniszter és aki itt most az olasz kormányt képviseli. Az imént felszólaló kiváló professszorok beszédeiből kitűnt, milyen gazdag és tiszta elképzeléseitek vannak. Őszintén köszönöm nekik. Ez a jubileumi találkozó mindannyiatok számára alkalmas pillanat volt arra, hogy végiggondoljátok: Isten igéjének megtestesülése, a nagy esemény amit éppen ünnepiünk, mennyire elfogadott az emberek között, mint életadó forrás, amely az egész életet irányítja és átalakítja. Igen, hiszen Krisztus nem valami meghatározhatatlan vallásos létnek egy jelképe, hanem sokkal inkább ő az a biztos pont, amiben Isten, a Fiú által, teljesen a magáévá 8 teszi emberségünket. Krisztussál “a Végtelen belép az időbe, a Teljesség elfedve marad a részben. Isten emberi arcot ölt” (Fides et Ratio. 12). Istennek ez az “önkiüresítése”, méghozzá egészen a Kereszt “botrányáig”(cf. Fii 2:7), képtelenségnek tűnhet annak, aki csak önmagáért él. Ez az önkiüresítés tulajdonképpen “Isten ereje és bölcsessége” (1 Kor 1:23-24), azok számára, akik nyitottak az ö váratlan szeretetére. Mindezt tanúsítani vagytok Ti most jelen. 2. Az egyetem egy új humanizmus számára. az alapvető téma, amit átgondoItatok, jól beleillik a jubileum újrafelfedezésébe, ami Krisztust állítja a középpontba, Valóban, a Megtestesülés eseménye a legmélyebben érinti az emberiséget, megvilágítja gyökereinket és sorsunkat. valamint képessé tesz a reményre, amiben nem kell csalódnunk. Mint tudós hölgyek és urak. Ti soha nem szűntök meg kutatni az emberi értéket. Az ókori filozófussal együtt Ti is mondhatnátok: “Keresem az embert!” A sok válasz közül, amit erre az alapvető keresésre adtak. Ti a Kriszusit fogadtátok el. Ez a válasz az Ö szavaiból válik nyilvánvalóvá, de már azelőtt elhangzott, mielőtt az arcán ragyogott volna fényesen, Ecce homo: íme az ember! (Jn 19:5). Amikor Krisztus elgyötört arcát az őrjöngő tömeg felé fordította, Pilátus nem gondolta, hogy bizonyos értelemben a kinyilatkoztatás szavát mondta. Akaratlanul mutatta meg a világnak az Egyetlent, akiben minden egyes ember felismerheti a gyökerét és akiben mindenki re-ménykedhet, hogy megtalálja a megváltását. Redemptor hominis: ez az a kép Krisztusról, amit már az első enciklikám óta próbálok a világba «1 'kiáltani”, és amit ez a jubileumi év is újból elő kíván segíteni, minden emberi ész és szív számára. 3. Krisztustól - aki kinyilatkoztatja magát az embernek (cf. Gaudium et Spes. 22) nyert késztetés által ezekben a napokban megerősítettétek a találkozókon, hogy igenis szükség van olyan egyetemi kultúrára, ami valóban “emberi”, elsősorban abban az értelemben, hogy a kultúrának összhangban kell lennie az emberrel. Ezen kívül pedig a kultúrának túl kell lépnie a csábításon hogy olyan tudást adjon, ami pragmatizmushoz vezet vagy ami elveszik a tudományos képzettség végte­ len folyamaiban. Az ilyen tudás képtelen értelmet adni az életnek. Éppen emiatt hangsúlyoztátok, nem hogy ellentmondás. hanem sokkal inkább logikus kapcsolat van a kutatás szabadsága és az igazság felismérésé között. Bár az emberi értelem korlátozott és elfárad, f B I 1 3 1! �Ítélet?'« í minden fejlődés az igazságot keresi. Ezt a szempontot hangsúlyozni kell, hacsak nem akarjuk megadni magunkat a légkörének, relativizmus aminek a mai kultúra nagy része áldozatul esik. Ha a kultúra nem az igazságra irányul - amit alázatosan, de határozottan kell keresni -, akkor menthetetlenül el fog tűnni, elveszik a bizonytalan vélemények között és átadja magát a legerősebbek uralkodó bár gyakran álcázott akaratának. hogy az a felsőbb Titok veszi körül, amit mind az ész, mind a hit Istennek hív. Egy olyan humanizmusra van szükség, amelyben a tudomány és a hit távlatai nincsenek többé egymással ellentétben. dent, ami Benne keletkezett (cf. Jn 1:3) és amit Ö megváltott. Ezért nekünk újra fel kell fedeznünk a Teremtés eredeti és világ végéről szóló jelenté^, tisztelnünk kell minden belső elvárását, de élveznünk is kell a belőle fakadó szabad­ ságot, felelősséget, alkotókészséget, örömöt, “pihenést” és szemlélődést. A II. Vatikáni Zsinat egyik kiváló szakasza is erre emlékeztet: “mivel az Isten a lelki szegénységben és szabadságban élvezi a teremtményeket. az ember egy igazságban való világ birtoklására hivatott, mintha egyszerre nem lenne semmije és minden az övé volna. ‘Minden a tietek: de ti Krisztushoz tar­ toztok és Krisztus Istenhez tartozik’ (1 Kor 3:22-23)” (Gaudium et Spes, 37). Nem elégedhetünk meg egy félreérthető megnyugvással, amelyet egy olyan kultúra támogat, ami kétségbe vonja az ész alapvető képességét az igazság felismerésére. Félő, hogy ez az út a hit félremagyarázásához vezet, mivel csak egy érzésre, érzelemre, Kultúra igazság nélkül nem művészetre csökkenti azt: és a biztonságot nyújt a szabadság- végén megfosztja a hitet minnak. hanem veszélyezteti azt. den lényeges alapjától. De ez Már több alkalommal említet- így nem keresztény hit lenne, tom a következőt: “Az igazság ami inkább egy ésszerű és és erkölcs követelményei nem felelősségteljes elfogadását - csökkentik, sem nem törlik el kívánja mindannak amit Isten szabadságunkat, hanem éppen Krisztusban kinyilatkoztatott. ellenkezőleg, lehetővé teszik, A hit nem az ész hamvaiból A mai legpontosabb ismehogy létezzen és megszaba- származik. Nagyon bátorítalak retelméleti magyarázat fontosduljon saját belső fenyege- mindannyiatokat, hogy sem- nak ismeri el annak szükségét, tettségeitöl” (Discorso al Con- miféle erőfeszítést ne sajnálja- hogy a humán- és természetvegno ecclesiale di Palermo, in tok az Igazságra és az tudományok ismét párbeszédre Insegnamenti, XVIII, 2, 1995, Abszolútumra nyitott tanulás találjanak. Ezáltal a tanulás p. 1198). Ilyen értelemben újraépítésében. újra egy mélyen egységes Krisztus szavai döntőek ma­ indíttatásból fakadhat. Napradnak: “Az igazság megsza­ 5. Világosnak kell lennie, jaink tudományos és technolóbadít benneteket” (Jn 8: 32). hogy ez a “függőleges” tan- giai fejlődése nagyszerű és ulási dimenzió nem jelent sem- egyben ijesztő lehetőségeket 4. Az igazság távlatából miféle becsukódást. Ellen- ad az ember kezébe. A táplálkozó keresztény huma- kezőleg, legalapvetőbb ter- tudomány határainak elisnizmus elsősorban nyitottságot mészete által az egész teremtés mérésé, az erkölcsi követelméjelent a Transzcendens felé. Itt különböző dimenzióira lesz nyék figyelembevételével. az igazság és az emberi nyitott. Hogyan is lehetne nem valaminek az elfedését kiválóság együtt jelennek meg. másképp? A termtmények jelenti, hanem éppen ez a bizAz ember lényege, hogy ő az értékét ismeri fel az ember a tosítéka annak, hogy a fejlődés egyetlen olyan teremtény a Teremtő elfogadásával. Az méltó lesz az ember számára látható világban, amely képes emberré lett igére nyitottan az és az élet szolgálatát fogja az öntudatra és a felismerésre, ember egyben el is fogad min- segíteni. 9 �ítélet 1! t r I I I (• II 11 í t i 1, I. 1 r ► i- ( I 4 í i Nektek, kedves Barátaim, akik tudományos kutatásokat folytat­ tok, segítenetek kell, hogy az egyetemek “kulturális labora­ tóriumokká” váljanak, ahol a teológia, filozófia, humán- és természettudományok gyümöl­ csöző párbeszédben vehetnek részt. Az igazság keresése köz­ ben természetesen szem előtt kell tartani az erkölcsi törvényt, mint a kutatás egy belső köve­ telményét és teljes értékének egy feltételét. 6. A hit által megvilágosült tudás nemhogy nem hanya­ golja el a mindennapi élet kü­ lönböző területeit, hanem a re­ mény és az ígéret erejét adja meg. Az általunk kívánatosnak tartott humanizmus olyan társa­ dalom kialakulását szorgalmaz­ za, amely az embert és elidege­ níthetetlen jogait, az igazság és a béke értékét, az egyének kö­ zötti helyes viszonyt, társadal­ mat és az államot, a szolidaritás és a szubszidiaritás logikáját állítja a középpontba. Ez egy olyan humanizmus, amely ké­ pes lélekkel megtölteni magát a gazdasági fejlődést, hogy az ‘minden egyes ember és a teljes személy kiteljesedésére” irá­ nyulhasson (cf. Populorum Progressio. 14; és Sollicitudo Rei Socialis, 30). Különösen fontos azon dolgoz­ nunk, hogy a demokrácia valódi értelmének, a kultúra egy hiteles eredményének, teljes védelmet biztosítsunk. Ebben az értelem­ ben aggodalomra okot adó irányvonalak jelentek meg. A demokráciát csupán egy ügyren­ di kérdéssé csökkentették, vagy 10 :Í; sokan azt gondolják, hogy a emberekkel történik. Remélem, többség akarata önmagában ele- hogy ez az irányvonal egyre gendő egy törvény morális elfő- jobban ki fog bontakozni a gadhatóságát eldönteni. Valójá- világtalálkozók alkalmával, ban azonban a demokrácia amelyeken hamarosan rektorok, értéke az általa képviselt és tá- egyetemek tanulmányi igazmogatott értékeken áll vagy gatói, egyetemi lelkészek bukik... Ezeknek az értékeknek vesznek részt valamint a diákok az alapja nem lehet feltételes és nemzetközi “fórumaival”. változó ‘többségi’ vélemény. Az alapnak egy objektív erkölcsi 8. Ti, kiemelkedő oktatók! törvény elfogadásának kell len- Az Evangéliumon nyugszik a nie, hiszen az ember szívébe világ és az ember létének mavésett ‘természeti törvény’ a gyarázata, ami nem szűnik meg kötelező hivatkozási pont a pol- támogatni a kulturális, humagári jog számára is” (Evangeli- nista és etikai értékeket, hogy az um Vitae, 70). életet és a történelmet helyes irányba segítse. Őszintén higy7. Kedves Barátaim, az gyetek ebben és ez állítson egyetemnek csakúgy, mint más mértéket elkötelezettségeteknek intézményeknek, szintén szem­ is. be kell néznie korunk kihívá­ saival. A kultúrában betöltött Az Egyház, ami a történelem szerepe azonban nélkülözhetet­ során elsőrangú szerepet játszott len, feltéve persze, hogy nem az Egyetemek létrejöttében, veszíti el eredeti jellegét. Ez pe­ továbbra is nagy figyelemmel dig azt jelenti, hogy az egyetem kíséri őket, Tőletek pedig el­ olyan intézmény, amely a szánt közreműködést kíván. kutatásnak él és ugyanakkor egy Ezáltal válhat lehetővé, hogy az lényeges, formáló - méginkább Egyetem úgy lépjen az új Milleazt mondanám “nevelő” - niumba, hogy teljesen rátalált funkciót is betölt, elsősorban a ismét önmagára, mint egy fiatal generációk számára. Ezt a helyre, ahol figyelemre méltó funkciót a reformok és új módon bontakozhat ki a tudásra irányok középpontjába kell állí­ való nyitottság, az igazság tani, hiszen ez segíthet egy régi keresésének szenvedélye és az intézménynek, hogy lépést emberiség jövője iránti érdek­ lődés. Hagyjon ez a jubileumi tudjon tartani a korral. találkozó kitörölhetetlen nyo­ A szemléletű mot mindarmyiatokban és indít­ humanista keresztény hit eredeti módon son Titeket új erővel erre a nem tud hozzájárulni az Egyetem könnyű feladatra. életéhez és nevelő feladatához. Hiszen a keresztény tanúságtétel Ezzel a kívánsággal. Krisztus élénk gondolkodásból és az élet nevében, aki a történelem Ura következetességéből fakad, egy és az emberiség Megváltója, bíráló és építő dialógus által, nagy szeretettel áldalak meg ami más nézőpontot képviselő Titeket. �r ;:bí - Mindennapi küzdelmeink. Nem könnyű saját életünkről, és benne harcainkról írni az isme­ retlen olvasónak, hiszen mind­ nyájunknak meg kell vívnia min­ dennapi küzdelmeit. Mindenki éli saját életét, armak boldogságaival. szomorúságaival, kudarcaival, sikereivel. Mindenki írhatna saját magáról, sorsáról, hiszen senki el nem ke­ rülheti azt a keresztet, amely saját­ ja és ami így a legnehezebb mind­ egyik közül. Barátunkról és így állandó társunkról írni talán még ennél is nehezebb. Az elmúlt 10 év gyorsan elmúlt. Diploma szerzések, szakvizsga, társadalmi kapcsolatok itthon és külföldön, egzisztencia teremtés, pénzkereset, szakmai és közéleti presztízs, könyvek, tanulmányok írása, nagy tanulmány utak külföl­ dön, szerelmi boldogságok, kiáb­ rándulások. Tételesen felsorolva sokunk sorsa hasonló. Különössé és sikeressé - nemcsak a világ, a környezet szemében és magunk számára is akkor lehetünk, ha céljaink mellett meg­ találjuk az Úr akaratát is. Ered­ ményeink, valamint bűneink, gyengeségeink mellett Krisztus­ ban megtaláljuk a barátot, a mér­ cét és az erőt. Hogyan tudunk „érvényesülni”, úgy hogy ne veszítsük el ma­ gunkat? Hogyan legyünk szelídek, jók, de ugyanakkor ravaszak is, nemcsak bölcsebbek, de okosab­ bak is, mint a világ fiai? Mikor és hogyan vagyunk egymás vetélytársai és testvérei is? Lehet-e egyszerre szeretni barátnőnket és Krisztust? Fontos-e ezekkel és hasonló kérdésekkel foglalkoz­ nunk, vagy e nélkül is jól meg­ vagyunk? Ha valaki katolikusnak érzi, vagy tudja magát ezekkel a problé­ mákkal mindeimap találkozik, és nem kerülheti meg őket Istennek tetsző válasz nélkül. Ugyanakkor a naponta vívott harchoz lelki erő is kell, tartás és jó tanács. Philip Crossey Atyát immáron több mint 7 éve ismerem. Finom eleganciájával, klasszikus művelt­ ségével, határozott hétköznapi ter­ mészetességével, mély és meg­ győző hitével, kedves szeretetével minden jó indulatú érdeklődővel hamar őszinte és bizalmas vi­ szonyt tud kialakítani. Elsődlege­ sen magyar és angol nyelven (de olasz, spanyol, francia és esetleg német nyelven is). Philip Atyával az ismeretséget azoknak az egye­ temista kollégáknak és kollegináknak ajánlom elsősorban, akik hitüket is szeretnék élni, vagy azt megerősíteni, ugyanakkor reá­ lis és égető problémáikra szeretné­ nek választ kapni, vagy baráti támaszt nyerni. Vannak olyan kérdések, amelyre egyedül, vagy barátunk, szerelmünk, szüléink bevonásával sem feltétlen kapunk megnyugtató választ, megoldást. Ajánlom a kapcsolatfelvételt azoknak is, akik egy nagy nem­ zetközi és diplomáciai tapasztala­ tokkal rendelkező, mély hitü, nagy műveltségű igazi katolikus pappal kívánnak megismerkedni. Philip Atya hosszabb papi szolgálatot teljesített már Olaszországban, Spanyolországban, Japánban. Képviselte a Vatikánt az EBESZ értekezletein is. Jelenlegi magyarországi misszió­ jának része a PPKE Jogi Karának lelki pasztorációja, amelyre Ft. Erdő Péter rektor úr kérte fel öt. Philip Atyát Karunkon minden kedden és csütörtökön délután 4 óra és fél hat között lehet meg­ találni a 216-es szobában. Tóth Zoltán József egyetemi oktató Megalakult a Pázmány- Job­ bik Hallgatói Öntevékeny Csoport. Keresztény, illetve nemzeti gondolkodású hallgatóként egyrészt klubszerű vitafóru­ mokat, másrészt előadásokat kívánunk szervezni. Mint ismeretes már már közhe­ lyesen az “értelmiségi em­ ber” fogalma nem az értel­ mes és művelt embert jelen­ ti, hanem azt az értelmes és müveit embert, aki érdeklő­ dik a közélet iránt és tudását a köz érdekében hasznosítja. Célunk, hogy aktuális és tör­ ténelmi kérdésekben előadá­ sokat és vitafórumokat szer­ vezzünk. Még a kari bejegyzés előtt a HŐK Tanulmányi Bizottsá­ gával közösen szerveztük meg a külföldiek budapesti ingatlanvásárlásáról szóló (közigazgatási jogi) előa­ dást, melyre előadónak az e kényes témában érintett Dr. Grespik László urat, a Fő­ városi Közigazgatási Hiva­ tal vezetőjét kértük fel. Terveink között szerepel to­ vábbá két előadás: meg kí­ vánjuk hívni Semjén Zsolt helyettes-államtitkár urat szekta- és felekezeti jogsza­ bályozási témában, valamint a Magyar Jogtörténet Tan­ székkel közösen magyar rocktörténeti előadást kívá­ nunk szervezni: az egypártrendszer által cenzúrázott zenekarokról (Illés, Beat­ rice, Európa Kiadó, A.E. Bizottság, stb...) Nos, nem szaporítom a szót: még hallhattok felölünk! Balogh András József (BAJ) Ik 11 �ítélet A kari TDK eredményei Szerző(k): Sz, Dolgozat címe; C, Témakör: T, Opponens: O, Pontszám: P, Összesen: Ö, OTDK-ra javasoljuk: J 1 Sz: Gerencsér Balázs, Juhász Albin C: A Kár­ pát-medencei magyar autonómiák lehetősége az ezredfordulón T: Közjog O: Koltay András P: 29+28+30 Ö: 87 J: 1. igen 2 Sz: Kertész Gábor C: Az abszolutista állam egyházügyi rendelkezései Magyarországon a XVIII. században T: Jogtörténet O: Vadász Viktor P: 29+28+30 Ö: ^7 J: L igen 3 Sz: Koltay András C: Sajtószabadság és személyiségi jogok az angolszász és a magyar jogrendszerben T: Magánjog O: Mécs Katalin P: 29+26+30 Ö: 85 J: II. igen 4 Sz: Boll Gábor C: A Vkf/2 története a legújabb kutatások tükrében T: Jogtörténet O: Török Bemát P: 26+27+30 Ö: 83 J: III. igen 5 Sz: Jakab András C: “Jogszabályok érvényessége, hatálya és alkalmazhatósága (különös tekintettel a közösségi jog és a tagállami jog viszonyára)” T: Jogbölcselet O: Mikecz Tamás P: 23+23+30 Ö: 82 J: igen 6 Sz: Landi Balázs C: Az orvos polgári jogi felelősségének kérdései T: Magánjog O: Mészáros Renáta P: 27+25+30 Ö: 82 J: igen 7 Sz: Vígh Annamária C. “A kánoni házasságjog szerinti “’’dolus”” T: Kánonjog O: Fekete Szabolcs P: 28+24+30 Ö: 82 J: igen 10 Sz: Fekete Szabolcs C: Az egyház legfőbb hatóságának szabályozása a régi és az új Egyházi Törvénykönyvben T: Kánonjog O: Kállay Márta P: 28+24+28 Ö: 80 J: igen 11 Sz: Elő Gábor C: A hangfelvételek védelme a mai magyar magánjogban T: Magánjog O: Goda Tamás P: 24+27+28 Ö: 79 J: igen 12 Sz: Csapiáros Ágnes C: A jogkimerülés elméleti kérdései és nemzetközi gyakorlata (Különös tekintettel a hazai joghannonizációs kihívásokra) T: Magánjog O: Horváth Alexandra P: 25+25+28 Ö: 78 J: igen 13 Sz: Lomnici Zoltán C: A köztestület történeti és összehasonlító jogi elemzése T: Magánjog O; Szabó Dávid P: 25+25+28 Ö: 78 J: igen 14 Sz: Dr. Magyar Attila István C: Magyar választójog és parlamenti választások 1945-töl 1985-ig T: Jogtörténet O: Zsolnai Edit P: 22+25+30 Ö: 77 J: igen 15 Sz: Jakab András C: Az EU csatlakozás az osztrák alkotmányjogi változtatások tükrében T: Nemzetközi jog O: Török Bernát P: 26+25+26 Ö: 77 J: igen 16 Sz: Pusztai Borbála C: “A munkaerő szabad áramlása, munkaerőpiac és foglalkoztatáspolitika a kibővítendö Európai Unióban” T: Nemzetközi jog O: Landi Balázs P: 25+26+26 Ö: 77 J: igen 17 Sz: Tóth Dóra C: “Büntetőjogi és közgázdasági vizsgálódások a bankvezetés 8 Sz: Cserne Péter C: “A jog gazdasági felelősségének kérdésében, avagy a banki elemzése, mint jogelmélet, jogpolitika és működés problémái” T: Büntetőjog O: Molnár jogszociológia” T: Jogbölcselet O: Szabó Anita P: 24+26+27 Ö: 77 J: igen Zoltán P: 25+26+30 Ö: 81J: igen 18 Sz: Tóth András C: A távközlési piac liber9 Sz: Tattay Szilárd C: A népszuverenitás és a alizációjának szabályozási kérdései T: Magántermészetes jogok eszméinek középkori kezde- jog O: Gombás Georgina P: 23+24+29 Ö: 76 tei. Antiuchrónia két részben T: Jogbölcselet O: J: igen Keszthelyi Alajos P: 26+26+29 Ö: 81 J: igen 12 �1 19 Sz: Balogh András József C: A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának hazai és európai viszonyai T: Büntetőjog O: Németh András P: 27+22+26 Ö: 15 J: igen 28 Sz: Harangi Gabriella, Tari Fruzsina C: Betekintés az Európai Unió jogába T: Jogtörténet O: Lomnici Zoltán P: 25+13+18 Ö: 56 J: feltételesen 20 Sz: Szabó Sarolta C: “Alkotmánytervezetek hazánkban 1988-tól napjainkig, különös tekintettel az államszervezet csúcsán álló intézményekre és az alkotmánybíróságra” T: Közjog O: Kovács György P: 22+25+28 Ö: 75 J: igen 29 Sz: Pólik Cecília C: “A cégeljárás, mint nemperes eljárás” T: Polgári eljárásjog O: Brehószki Márta P: 16+18+15 Ö: 49 J: feltételesen 21 Sz: Kállay Márta C: Ökumenizmus a katolikus Egyház szentség]ogában T: Kánonjog O: Vígh Annamária P: 21+23+28 Ö: 72 J: igen 22 Sz: Kovács György C: “A véleménynyilvánitás szabadsága, különös tekintettel a ma­ gyar Alkotmánybíróság gyakorlatára” T: Közjog O: Horváth Katalin P: 24+24+24 Ö: 72 J: igen 23 Sz: Esztervári Adrienn C: A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályozása hazánkban T: Büntetőjog O: Szabó Zoltán P: 25+22+23 Ö: 70 J: igen 30 Sz: Németh Nóra C: A német polgári törvénykönyv (Das bürgerliche Gesetzbuch) T: Jogtörténet O: Tömpe Márton P: 13+14+15 Ö: 42 J: feltételesen 31 Sz: Novák Csaba C: Magyarország és Horvátország T: Jogtörténet O: Brehószki Márta P: 13+15+10 Ö: 38 J: feltételesen 32 Sz: Horváth Katalin C: Elkövetői alakzatok. Társas bűnelkövetés T: Büntetőjog O:__ P:__ Ö: J: nem Zsűri: Dr. Jobbágyi Gábor Dr. Tarr György Dr. Horváth Attila 24 Sz: Christián László, Fischera Anett C: Regionális politika és területfejlesztés a csat­ lakozás fényében T: Közjog O: Dely Gergely P: 22+20+27 Ö: 69 J: igen A Kari TDK-n szereplő dolgozatokat neveztük az OTDK-ra. A szerzők 2001. február 10-ig vál25 Sz: Csapó Orsolya C: “Az ingatlan tulaj- toztatást hajthatnak végre dolgozataikon. donjogának megszerzése, különös tekintettel az A megváltoztatott dolgozatokat eddig az elbirtoklásra” T: Magánjog O: Gláser Júlia P: időpontig három példányban kérem leadni 22+22+25 Ö: 69 J: igen nekem, ill. a Titkárságon. Ennek hiányában a Kari TDK-n szereplő dolgozat indul az OTDK26 Sz: Kövesdy Viktória C: A házasság n. megszűnése a polgári jogban és a kánonjogban Az opponensek közül a megjelölt hallgatók T: Magánjog O: Goda Tamás P: 22+27+20 O: kiváló opponensi teljesítményükért dicséretben 69 J:igen részesültek. 27 Sz: Arató Kinga C: Sztereotípiák a jogá­ szokról Franciaországban és hazánkban T: Büntetőjog O: Németh Zoltán P: 22+17+26 Ö: 65 J: igen Dr. Jobbágyi Gábor 13 �t I ítélet A HOOK Egy kiállítás üzenete ií Európa közepe 1000 körül “ címmel népszerű kiállítást hozott Budapestre az Európa Tanács. Ritkán, s talán Magyarországon még soha nem volt látható olyan gazdag kiállítási anyag, amelyet sok-sok európai múzeumi gyűjtemény­ ből válogattak össze. A kiállítás rólunk ( is ) szól, Bemutatja a magyarok, csehek, lengyelek államalapítását és integrálódását a keresztény világba. Az előzményeket is igen szemléletesen megjelenítve a kiállítás szinte logikus következményként tárja a látógató elé a történteket. A rendezés tudatosan mutatja be a kétségtelenül meglévő párhuzamosságot a három állam megAz Árpádok, születésében. Piastok, Premyslek történelmi értelemben ugyanakkor döntöttek a kereszténység felvételéről és a nagykárolyi értelemben vett államalapításról. Ugyanúgy kellett megküzdeniük a visszahúzó törekvésekkel, sőt mindhárom dinasztia közel azonos időtávon teljesítette be mindmáig meghatározónak bizonyult történélmi küldetését. A kiállítás rendezői nagy tapintattal kerülték el a nemzeti érzékenységet bármely részről esetlegesen sértő történelmi elemeket, pl. az állami szuverenitás kérdését. S ha ezt mi magyarok észre is vesszük, jól tudnunk, hogy régiónkat miként látja, lát­ tatja Európa. Másrészt éppen ezáltal erősödnek meg az össze­ tartozásunkat erősítő momentumok. Az összetartozás gondolata különösen fontos üzenetet hordoz a régió népei számára ma, 14 amikor az Európai Unió bövítésének halogatását a régió országai azonos módon szénvédik el. Vitathatatlan, hogy a Hatok Európáját jelentő közösséghez képest a mai Európai Unió más minőséget jelent, s a további bővítéshez hiányzik az a nagylelkűség, amely úrrá le­ hetne a tehetetlenségen. A valós nehézségeket és a hipokratikus elhallgatásokat érzékelve elengedhetetlen a régió, a “ visegrádi országok “ összefogása. Ha amint ez valószínűsíthető Európa jövőjét a régiók Európája, a Régiók Közössége jelenti, akkor ez visszatérést jelenthet az európai egység ötven évvel ezelőtt lerakott közösségi alapjaihoz. Ehhez azomban a régiókon belül kell megvalósítani a szolidaritás, a szubszidiaritás és a nemzeti méltóság és megbecsülés elveit. A kiállítás ezt üzeni számunkra, s ezért szól rólunk, maiakról. A kiállított anyaghoz kapcsolódik az a ( sajnos közel tízezer forintos árát tekintve szó szerinti értelemben is ) értékes háromkötetes kiadvány. amely tanulmányaival és színes illusztrációival kínál maradandó emléket és elmélyülési lehetőséget a kiállítás témájában, A kiállítást vándorkiállításként Krakkóban, Berlinben, Mannbeimben, Prágában végül Pozsonyban is bemutatják. Bittsánszky Géza (Az Új Emberben 2000. novembér 5-én mejelent cikk másodközlése) idén a HÖOK Debrecenben tartotta a tisztújító közgyűlését, melyen karun­ kat Balogh András József /további­ akban B.A.J./ és Tomasitz István képviselte. B.A.J. immáron ötödik éve képviseli az egyetem jogi karát országos szinten. A képviselők megérkezése után szin­ te azonnal feszült légkör alakult ki. Érthető módon, hiszen eredetileg csak egy jelölt volt az elnöki posztra, név szerint Jancsák Csaba! Szeged /. A sors fintora viszont úgy hozta, hogy október elején egy újabb jelölt is akadt. Almássy Kornél a Műszaki egyetemről. November 10-én a nem állami intézmények régióülésén többé-kevésbé kialakult az-az álláspont, hogy Almássy Kornél a támogatott. A közgyűlés kezdetén a jelöltek kb. 50-50%-os tábort tudhattak a hátuk mögött. Ez a felállás nagyon hasonlitott az Amerikai Egyesült Államok­ ban zajló elnökválasztásra. A válaszvégeredménye itt is csak egy-két szavazaton múlott. Az igazi lobbyzás az első nap estéjét, éjjelét lezáró kötetlen beszélgetés ill. sörözgetés alatt kezdődött, ami egy külső szem­ lélő számára csak egy kellemes „bu­ linak” tűnhetett. Érvek és ellenérvek különös csatáját hallgathatták a résztvevők. Ennek eredményeként Almássy Koméi esélyei megnőttek. de a versengés kiélezett maradt. Másnap, az előző esti „lobbynak” köszönhetően kis csúszással, megkezdődött az ülés, mely délelőtt 11tői egészen este 11-ig tartott és a leköszönő elnökség beszédével nyílt meg. Mindenki beszámolóját elfo­ gadták, kivéve Gajda Tibor dokto­ randusét ( ELTE-jog ), ezt a 135 képviselőből csak négyen tartották hitelesnek. Ezután következett a fontos napirendi pontok taglalása, mint például az alapszabály módosítás, ahol az amúgy megosz­ tott közgyűlés teljesen egységes volt. Ezalatt a fent említett doktorandus, leszavazása után érvek híján elhagy­ ta az üléstermet. Maga a tisztújítás du. 4 -kor kezdődött. Mindkét jelölt ismertette programját 7,5-7,5 percben. Majd 60 �y Közgyűlés percnyi össztűz zúdult mindkét jelöltre kérdések formájában. A jelöltek si­ keresen állták az ostromot, és zár­ szóként még egymáshoz is intéztek kérdéseket. B.A.J. szerint már két éve nem volt ilyen jó hangulat HOOK közgyűlésen és sértegetések sem hangzottak el. Ami igen nagy szó egy ilyen ka­ liberű választáson. A választás eredménye végül mindenkit meglepett, hiszen ha hajszállal is de Jancsák Csaba tűnt esélyesebbnek, mégis 71-64 arányban Almássy Komél győzedelmeskedett. Itt szeretnem megemlíteni, hogy az egyetemek között már évek óta van egyfajta érdekszövetségi rendszer, Egyrészről Szeged- Pécs- DebrecenSopron, a másik oldalon pedig Mis­ kolc-Budapest illetve a vidéki fois, ,,, , . „ kolak es karok „allnak szemben egymással, nagyjából kiegyenlítve az erőviszonyokat. Az ELTE megosztott, de a mérleg nyelvét mégis az egyházi és alapítványi intézmények adják. így alakulhatott ki ez a minden résztvevő számára meglepő ered­ mény. Megkérdeztem B.A.J.-t, hogy ő mint egyetemünk képviselője hogyan szavazott. Én a szavazatomat Almássy Kornélra adtam le. Bár mindkét jelöltet ismerem, döntésemben a mérvadó az volt, hogy még Almássy Kornél személyesen is felkeresett, hogy programját és elnökségi tagságát bemutassa, addig Jancsák Csaba nem ke­ resettjól, de még külön kérésem után sem volt hajlandó programjáról nyi­ latkozni. Almássy Koméi mellett elnökségi tagjelöltként indult Vincze Tibor (Károli Gáspár Református Egyetem), akinek feladata a nem állami egyetemek ügyeinek országos szintű intézése. A tisztújítás közvetlenül is érintette a kart, mivel BAJ személyében a PPKE JÁK adja a HÖOK-ba a felü­ gyelő Bizottság egyik tagját, és vár­ hatóan a Magyar Akkreditációs Bi­ zottságba delegált hallgató-kép­ viselőjét. Jóna Tibor A HÖOK javaslata a hallgatói támogatási rendszer reálértékének emeléséről A hallgatók állami támogatottságának előirányzatát a Felsőoktatási Törvény 9/A§ (l)-(2) definiálja, a juttatások és térítésck mértékéről és jogCÍméröl az Ftv 30-31§ és a 144/96 j^orm. Rend rendelkezik. Ah- hoz, hogy a támogatási rendszer betöltse a Kormány által neki Szánt funkcióját egyfelől hatékony elosztási rendszerre van szükség, másfelől gondoskodni kel kell1 aa támogatások támogatások értékálértékál° lóságának megőrzéséről is. A támogatási rendszer módosítása során a HOOK a múltban is aktívan részt vett a módosítást , ,, megelőző szakmai egyeztetés° ben és a jövőben is jelentős szerepet kíván vállalni. (A javaslatokat eljuttattuk az OM illetékeseinek.) A hallgatói támogatási rendszer elemei: Hallgatói normatíva Doktori képzésben resztvevők támogatási normatívája Lakhatás támogatás Tankönyv- és jegyzettámogatás Kollégiumi elhelyezés. A támogatási rendszer fenti elemei közül jelenleg csak a doktori képzésben résztvevők támogatási normatívájának és a köztársasági ösztöndíjnak az értékállósága valósult meg, hiszén ezek Összege folyamatoemelkedő bázisszámhoz igazodik (pl. minimálbér). A sorból kilóg természetszerűleg a kollégiumi elhelyezés, mivel ez nem pénzbeli, hanem természetbeni juttatás. A támogatási rendszer több elemének értékkövetése az utóbbi években elmaradt. Az elmaradás mértékét leginkább úgy vehetjük sze- mügyre, ha a támogatási öszszeg alakulását a fogyasztói ár­ index változásával vetjük öszsze: 1992-1999 között az árin­ dex 421,9%-al nőtt, azaz a támogatások értékállóságának megörzése érdekében azok no­ minálértékének is ennyivel kellett volna emelkednie. A hallgatói normatíva a hallgatói támogatási rendszer legfontosabb eleme, mely a tanulmányi ösztöndíjak és szociális sej j gélyeknek is a forrása. A haligatói normatíva 1992-ben 65.000 Ft. volt, ezen összeg azóta csak egyszer emelkedett mno v t-in/ i 1998-ban 7,7%-al, így a noroj matíva összege 2000-ben is 70.000 Ft/fö/év. A fent említett fogyasztói árindex alakulásávai Összevetve látható, hogy a támogatás 1992-es reálértékének meghatározásához most 275.000 Ft/fő/év összegűnek kellene lennie. A HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) 2000 november 10-i választmányi ülésén javasolta, hogy a hallgatói támogatások reálértéke az elkövetkező években emelkedjen. Természetesen belátjuk, hogy ez gazdasági okokból nem valósítható meg egy év alatt, így ezt fokozatos, több éven át tartó, az inflációt meghaladó emelésével tartjuk lehetségesnek. A támogatási rendszer egyéb elemeit így a jegyzettámogatás- és a lakhatási támogatás forrását - a HÖOK elnöke javasolta bevonni a normatív támogatásba. Balogh András József 15 �ítélet >r. A Karon tapasztalható problémákról - válasz Jakab András nyílt levelére A Tanulmányi osztály valóban ada­ tokat tárol és dolgoz fel. / Egyéb­ ként az Egyetem egy sor más rész­ lege is./ A hallgató az egyetemmel tanulmányai idejére közreműködést vállalt. Ehhez szükséges adataiba az egyetemi szerveknek betekinteni. Szeretném itt is oszlatni azt a fél­ reértést, hogy bármely törvényes jog a jogszerűtlen eljárások pa­ lástjául használható. A hallgató beiratkozásával veti alá magát az Egyetem szabályainak. Nem igé­ nyelheti, hogy ha pl. díjbefizetési elmaradása van, ha oktató ta­ lálkozni kíván vele a tanulmányi feladatok keretében, ha kölcsön könyvet nem hozott vissza, stb. akkor az ő címe adatvédelem cí­ mén ne legyen kiadható. A hall­ gató beiratkozásakor a jóhiszemű és szabályszerű együttműködést vállalta. Beiratkozás előtt tehetne fenntartásokat - de akkor erre a Karra nem vermék fel. Tény, hogy hallgatótársak magáncéljaira, vagy bárkinek magáncélra nem adható ki személyes adat a fel­ használó tudta nélkül. Azt azon­ ban, hogy az egyetem adatait fel­ használásra kéri a beiratkozáskor, a hallgató tudja, ehhez a bei­ ratkozással hozzá is járul. A jegyek, pontok, eredmények nyilvánosak. Ellenkező esetben a hallgató nem tudná ellenőrizni, nem érte-e öt az elbíráláskor sé­ relem. A jegy nem személyes adat, hanem az egyetemi munka mérésének eszköze, közérdekű az adott testületen belül. Jellegében adatként a sporteredményekhez hasonlítható. A rangsor szerinti besorolás rend­ jéről a beiratkozáskor tájékoz­ tatást adunk. Utólag nem kifogá­ solható. Ha sérelmesnek tartja valaki, ne járjon hozzánk. Az eredményt ugyanis a testületen belül érik el, s ösztönző hatása 16 van nyilvánosságának. A törvényt érteni kell és aztán betartani. Cikke végén a levélíró mondja, hogy a Kar a hallgatók és oktatók kara. Igaza van, de ezen belül együttes létezik. Ez tájé­ kozódás nélkül nem megy. A korábbi és mai létszámról annyit, hogy én 1947-ben 800-ad magammal kezdtem el a stúdiu­ mot. Ez volt a helyzet koráb­ ban... Az előadás a mi elgondolásunk szerint szükséges többlet: noha nem lehetetlen anélkül sem el­ sajátítani az anyagot. Ámde sza­ bályzatunk “elvárja az előadások hallgatását”. Ez tehát kötele­ zettség, amelyet lehet ellenőrizni. Az előadások anyaga egyébként a számonkérésnek is része. Könyvtár: a tudományos munka az egyetemen elsősorban az inté­ zetekben folyik. A hallgató egye­ lőre nem tudományos munkát vé­ gez akkor sem, ha dolgozatot ír. A TDK munka is közvetlen oktatói irányítást igényel. Lehet vitatni, hogy intézeteink ennek eleget tesznek-e. Ám az anyagiak hiá­ nyát e téren felróni túlzás. A Kar - abból az ellátmányból, amelyből más karok eladósodnak a könyvtárfejlesztés érdekében so­ kat tett. Ám nem a titkárnőkhöz kell ez ügyben fordulni. A tanszéki könyvállomány / nagy részben professzorok rendelke­ zésre bocsátott magántulajdona, amelyet tán jogosak ott tartani, ahol akarják ! a könyvtári nyil­ vántartásban szerepel, ott keres­ hető és szükség szerint az in­ tézetben elkérhető. Vizsganapok: az a szabály, hogy az elmaradt! halasztott í vizsga a következő félév vizsgaidőszakáig - tehát a szorgalmi idő alatt pótolandó. Ettől eltérés esetén a HÖK-nek a tanulmányi dékán­ helyettesnél van panaszjoga. Bár hadd jegyezzem meg, a szabály­ zatokat az azokat betartó, együtt­ működni kívánó, éber hallgatókra szabtuk. Felnőtt emberekre, amint ezt a levélíró is szeretné. Baj mindig a hanyagokkal és szabályt be nem tartókkal van. Vizsgák: az intézet, sőt a tanszék is meghatározhatja a maga vizs­ gagyakorlatát. Furcsa nekem, hogy valaki követeli egy rendszer bevezetését és ha azt valahol bevezetik, felpanaszolja. A Kari Tanács egyébként a vizsgáztató szerv hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy az elmaradó vizsgázónak ugyanazon vizs­ gaidőszakban ad-e másik időpon­ tot. A Szabályzat tartalmazza, hogy erre az intézet / tanszék ! nem kötelezhető. Igaza van a levélírónak abban, hogy a szabályszerűen megjelent, de a tanszék hibájából nem vizs­ gázó hallgatónak lehetőleg akkor rögtön, vele egyeztetett időpont­ ban kell másik terminust adni. Ugyancsak szabályellenes, ha a vizsgaidőszak elején megadott időpontot utóbb azért törlik, mert nincs elég vizsgázó ! bár ez több­ nyire visszalépő hallgatók miatt következik be /. Ennek azonban a visszalépőre van anyagi terhe, a megjelenőt emiatt nem érheti hátrány. Az index-aláírás kérdésének kiigazítása a kért formában szere­ pel a következő Kari Tanács napirendjén. A hallgatói kezdeményezés, még ha itt-ott melléfog is, mindenképp üdvözlendő. Remélem, a válasz érdemi, még ha nem is a dékántól származik. Dr. Zlinszky János �T B,.. £ A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton kéri a hallgatókat és hozzátartozóikat, hogy a Katolikus Egyetemi Alapítvány cél­ jaira a személyi jövedelemadó meghatározott 1 %-ról, az 1996. évi CXXVI. törvény szerint, az alábbi nyilatkozat alapján rendelkezzenek az Alapítvány javára: Tudnivalók Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abban a nyilatkozat elhelyezhető legyen. Fontos! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. 2000-ben is az összevont adóalapját terhelő kedvezményekkel csökkentett és befizetett adója 2x1 százalékáról rendelkezhet. Az egyik 1 százalékot a külön törvényben meghatározott alapítvámy, társadalmi szervezet vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára juttathatja. A másik 1 százalékot valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a 2000. évi költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat javára adományozhatja. A lezárt borítékot a 2000. évről szóló személyi jövedelemadó bevallásával együtt, azzal egy borítékban küldje meg az adóhivatalnak. Ha adójának 2x1 százalékáról rendelkezik, akkor mindkét nyilatkozatot egy borítékba tegye bele. Ha az Ón 2000. évi személyi jövedelemadóját a munkáltatója számolja el, akkor a nyilatkozatát tar­ talmazó lezárt, a szükséges adatokkal ellátott borítékot 2001. március 25-éig a munkáltatónak adja át, aki azt az elszámolásról szóló adatszolgáltatással együtt továbbítja az adóhivatalnak. Ebben az esetben a borítékot a ragasztott felületére átnyúlóan saját kezűleg írja alá! Budapest, 2000. ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ( ITT KELL LEVÁLASZTANI! ) RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: 19636027-1-13 A kedvezményezett neve; rr Ennek kitöltése nem kötelező KATOLIKUS EGYETEMI ALAPÍTVÁNY 17 �í RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: 19636027-1-13 A kedvezményezett neve: Ennek kitöltése nem kötelező KATOLIKUS EGYETEMI ALAPÍTVÁNY ( ITT KELL LEVÁLASZTANI! ) A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton kéri a hallgatókat és hozzátartozóikat, hogy a Katolikus Egyetemi Alapítvány cél­ jaira a személyi jövedelemadó meghatározott 1 %-ról, az 1996. évi CXXVI. törvény szerint, az alábbi nyilatkozat alapján rendelkezzenek az Alapítvány javára: Tudnivalók Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abban a nyilatkozat elhelyezhető legyen. Fontos! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. 2000-ben is az összevont adóalapját terhelő kedvezményekkel csökkentett és befizetett adója 2x1 százalékáról rendelkezhet. Az egyik 1 százalékot a külön törvényben meghatározott alapítvány, társadalmi szervezet vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára juttathatja. A másik 1 százalékot valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a 2000. évi költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat javára adományozhatja. A lezárt borítékot a 2000. évről szóló személyijövedelemadó bevallásával együtt, azzal egy borítékban küldje meg az adóhivatalnak. Ha adójának 2x1 százalékáról rendelkezik, akkor mindkét nyilatkozatot egy borítékba tegye bele. Ha az Ön 2000. évi személyi jövedelemadóját a munkáltatója számolja el, akkor a nyilatkozatát tar­ talmazó lezárt, a szükséges adatokkal ellátott borítékot 2001. március 25-éig a munkáltatónak adja át, aki azt az elszámolásról szóló adatszolgáltatással együtt továbbítja az adóhivatalnak. Ebben az esetben a borítékot a ragasztott felületére átnyúlóan saját kezűleg írja alá! Budapest, 2000. ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL 18 �R- Vers - Mindenkinek Diplomázás Il.felv. Dec. 15.-én, pénteken de. másodszor került sor egyetemünk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog - és Államtudományi Kar legújabbkori történetében a diplomaosztásra. A ta­ nulmányait 1995-ben kezdő és 2000ben lezáró legelső PPKE JÁK év­ folyam második részének búcsúz­ tatásának lehettünk tanúi. Ezúttal azok ölthették magukra a talárt és a fehér kesztyűt, akik a megelőző meg­ próbáltatások valamelyikének foly­ tán abban a kivételes szerencsében részesülhettek, hogy eredetileg öt évesre tervezett jogi egyetemi pálya­ futásuknak a hatodik évére is beje­ lentkezhettek... Legnagyobb részü­ ket a tavaly tavaszi államvizsgaidőszak során győzték meg profeszszoraik a maradás szükségességéről, de akadtak olyanok is akiket a szuikdolgozat-védés ill. a kötelező nyelv­ vizsgák hiánya kényszeríteltck ön­ ként jelentkezőnek az idén ősszeli új­ bóli rajthozállásra. (És persze akad­ tak olyanok is akik ezúttal seni tar­ tozhattak a szerencsés kevesek kö­ zé.) Habár az ily módon prolongált tanulmányi idő, és az államvizsgatárgyak megfelelő elmélyítését célzó sorozatos újbóli próbálkozások nagy valószínűséggel nem kizárólag kel­ lemes emlékeket hagytak az embe­ rekben, a múlt pénteken diplomázottak mégis, remélhetőleg, ugyanolyan kellemes ízzel búc.súzhattak el az egyetemtől mint a tavaszi csapat, és véleményem szerint - az avatási ce­ remónia sem csillogott semennyivel sem kevésbé, mint a fél évvé! ezelőt­ ti. A doktorrá avatás most is a szokásos, illő, ünnepélyes külsőségek közölt, az egyetem kapuin, ill. korlátozott anyagi lehetőségein belül zajlott, en­ nek következtében a kb. száz dip­ lomázó ill. hozzátartozóik ( a Dísz­ terem szűkössége folytán) két cso­ portba osztva várhatták sorsuk betel­ jesülését, míg a kintrekedtek óriás kivetítő segítségével követhették az eseményeket. Ennek köszönhetően idén a tumultusnak is sikerült gátat szabni, és a rendezvény most valóban az azt megillető rendben és - ünnepélyes keretek között zaj Ihatott. A teljes létszámmal felvonuló Egye­ temi Tanács (a négy kar négy dékán­ ja valamint a rektor, ill. a rektorhe­ lyettes) a pédum és az egyetemi zász­ ló kellő méltósággal vezette fel a ce­ remónia megkezdését ill. az ünnepé­ lyes eskütételt, majd ezt követően a „summa” minősítést elért hallgatók­ nak az egyetemi pédumra letett, ezál­ tal mintegy a többieket is képviselő eskütétele következett. Majd a szo­ kásos, diplomaminősítéshez igazodó sorrendű egyenkénti átadást és gratu­ lációkat követően, ill. a végzős év­ folyam nevében felszólaló diákok (a kb. hét és fél perce dr. dr. Kiss And­ rea és dr. Szanka Alckszandra) elölt, a kar korábbi ill. új dékánja emel­ kedett szólásra. Bár a beszédek tartalmának ismer­ tetése jelen esetben azt hiszem mind feladatomat, mind pedig képessé­ geimet jelentősen meghaladná, azért mégis - a tartalom és a retorika csorbításá nélkül is - megkísérelném kiragadni azt a néhány gondolatot, melyre beszédében mindkét dékán kitért, és amelyek a diplomázók mel­ lett talán az egyetem valamennyi hallgatója számára üzenet értékkel bírhatnak. Ezek pedig; Figyelmez­ tetés a jogászi hivatás valódi szere­ pére és természetére, mindezek nap­ jainkban egyre inkább feledésbe merülő voltára és visszásságaira, az életfogytig tartó tanulás jelentősége, és végül, figyelmeztcté.s és tuda­ tosítás az éppen felesküdött, friss diplomás jogászdoktorok hatahnas és megkerülhetetlen felelősségére, hogy tudniillik tevékenységükkel, fellépésükkel, szakmai é.s emberi teljesiunénjáikkel, saját sorsuk mellett az egyetem sorsának, jövőjének is évtizedekre meghatározóivá válhat­ nak, (A beszédek teljes tartalmát remélhetőleg egy későbbi számban teljes terjedelemben tudjuk majd megjelentetni.) MA József Attila A Dunánál (részletek) A rakodópart alsó kövén ültem Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj Alig hallottam, sorsomba merültem Hogy fecseg a felszín, hallgat a mély Mintha szívemből folyt volna tova Zavaros bölcs és nagy volt a Duna Anyám kún volt, az apám félig székely Félig román vagy tán egészen az Anyám szájából édes volt az étel Apám szájából szép volt az igaz Mikor mozdulok, ők ölelik egymást Elszomorodüin néha emiattEz az elmúlás. Ebből vagyok. Meglásd, Ha majd nem leszünk!.. .-megszólí­ tanak. A világ vagyok - minden, ami volt, van: A sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan S a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád é.s Zalán, Werbőczi és DózsaTÖrökj tatár, tót, román kavarog E szívben, mely e múltnak már adósa Szelíd jövővel- mai magyarok! 1 I ...És dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen és jövendő. Egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, Békévé oldja az emlékezés S rendezni végre közös dolgainkat, Ez a mi munkánk és nem is kevés. 19 I �c 1 Felhívás Katolikus Egyetemi Alapítvány Hallgatói Önkormányzat Magyar Jogtörténeti Tanszék Pályázatot hirdet perbeszédversenyre Batthyány Lajos perének témakörében A pályamunkákhoz segítséget, illetve felkészítő anyagot a Magyar Jogtörténet Tanszéken, vagy a HŐK Irodában lehet igényelni februártól. Esteleges konzultációs időpontot dr. Horváth Attila tanár úrral kell egyeztetni. A beérkezett munkákat értékelve a 3. legjobbat választja ki a Bíráló Bizottság: vád és védőbeszédet. A nyertesek pénzjutalomban részesülnek I. helyezet: 40.000,-Ft 11. helyezet 35.000,-Ft III. helyezet: 30.000,- Ft Leadási határidő:2001. február 15. Pályázati feltételek: - hallgatói jogviszony - sikeres Magyar Jogtörténet kollokvium cmnl 4 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2000 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource III. évfolyam 13. szám 2001. január 15. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. január 15. Date Created Date of creation of the resource. 2000. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1163kb+2194 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_III_13_20010115 Relation A related resource T00028 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_III_13_20010115 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/12ff5eb9c670bea9fb17d6526188eecf.jpg 94cea102cff8aa3edeb769f5992bead9 https://omeka.ppke.hu/files/original/0acd254c79e5b1728c12a66fc8908d85.pdf 2f70a3100696f3f17494fc22d18fa8f5 PDF Text Text PPkE Mzt V í 2.002.0-507 V. évfolyam, 1. szám e-m ail: iteletOl@h otm ail. com honlap: www.extra.hu/itelet 2002. március 7. �ILJ9 ITELET „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Újra itt vagyunk! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport) Gulyás Gergely (inteijú) Németh Ádám (egyház) Szabó Zoltán (hírek) Szabó Viktor (inteijú) Szamos Márton (két perc) Igen, végre megjelentünk, itt vagyunk Minden rémhírteijesztés ellenére megmaradtunk. Mégis kinek állhatott érdekében azt terjeszteni, hogy meg­ szűnt a Pázmány legnépszerűbb lapja, az ítélet? Tönént ugyanis, hogy még az előző szemeszter legvégén Dékán Úr határozatában oszlatta fel a Karon működő hallgatói öntevékeny csoportokat. Közülük az ELSA sorsa később rendeződött, de felröppentek olyan hírek is, melyek szerint bekerült ebbe a kalapba az ítélet is. Nos megnyugtatunk mindenkit, hogy nem. A Szer­ kesztőség a helyén van! De hogy kinek állhat érdekében betelefonálni és azzal fenyegetőzni, hogy felrobbantja az universitast, azt végképp nem tudom! Mert hogy ezzel sem­ milyen vizsgakötelezettség alól nem lehet mentesülni, az több mint való­ színű. De hogy mennyi bosszúságot, előre Id nem számítható nehézséget okozhat ez, azt tudjuk December 18-án például volt olyan vizsgáztató, aki nem ért rá délután visszafáradni az egyetemre, ezért a hozzá kiírtakat egy másik időpontra osztották be függetlenül attól, hogy az nekik megfelelt-e vagy sem, de az a vizsgázó sem repesett az örömtől, akinek másnap is lett volna vizsgája, és úgy kalkulált, hogy még a délelőtt folyamán letudhatja az első megmérettetést, és mehet folytami a tanulást másnapra, ehelyett jó, ha koracstére hazavergődött. De néni volt elég Karácsony előtt. Nem, a nagy sikerre való teldntettei a Bombariadó című szuperprodukciót meg kellett ismételni január 14-én is. Kedves Öngyilkos Merénylő! Vannak helyek ahol tárt karokkal várnak ahol sok hozzád hasonlóra van szükség, ahol ennél sokkal nagyobb sikere­ ket érhemél el. Erre még nem gondoltál? Mándics Botond (főszerkesztő) TARTALOM Munkatársak: Bálint György Rudolf Kurka Csilla Christián László Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak ÍOOO példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-tnail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Hírek Isten veled Nándi bácsi! Az Alkotmánybíró Emlékezzünk 1848. március 15-ére! Kari Tanács A HŐK háza tájáról Újabb Pázmányos légió a nagyvilágban A hetedik In memóriám Farkas József Két perc Nyílt levél az egyetemen dolgozó egyes titkárnőknek A Gyűrűk Ura Művelődési jogok Punnyadó csikk Vedd és olvasd! Szakmája: jogász és sportriporter Koltay András volt főszerkesztő méltatása HŐK választások 2002 Elitképzés hiányosságairól ‘49 alkotmány 3 3 4 4 5 6 7 8 9 10 10 10 11 13 14 15 15 16 20 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata Mindenkit nagy szeretettel üdvözlök az újbóli találkozás alkalmával! Tovább­ ra is folyamatosan próbálunk tájékoztat­ ni benneteket a Kar aktuális híreiről, lét­ fontosságú információiról, pletykákról. Közreműködő segítségeteket ezúton is előre köszönjük. A legfontosabb, hogy a Kar honlapján minden aktuális információt naprakészen megtaláltok. Ez azért Jó, mert nem kell fi­ gyelni a tanszékek félfogadási idejét, elkerüli­ tek a sorbaállást, és különben is gyorsabb. El­ érhető az internetről vagy az egyetem hálóza­ táról. Aki ezt a formát mégsem veszi igénybe, az a faliújságokon elhelyezett hirdetésekből tájékozódhat. >^Nem árt, ha tudjátok, hogy a 2001/2002 tanév végéig minden elmaradt illetve nem abszolvált vizsgátokat le kell tenne­ tek, mert a méltányossági klauzula már nincs hatályban. Áki esetlegesen nem tesz eleget a követelménynek, az félévis­ métlésre kötelezett, ami jelentős hát­ rányt eredményezhet. A legtöbb tanszék lehetővé teszi a hiánypótlást, éljetek a le­ hetőséggel! A megszigorított TVSZ a honlapon teljes terjedelmében olvasható. Az V évesek záróvizsgárajelentkezése már­ cius 11-én kezdődik, az általatok által ismert fel­ tételek alapján. ( 2 nyelvvizsga, abszulotórium, stb.) Előre gondoljátok végig a sorrendet, mert változtatásra csak a legutolsó esetben kerülhet sor. További információk a honlapon. Imádkozzunk a választások Isten aka­ rata szerinti megvalósulásáért. 9 héten át minden csütörtökön este 8 órától a Szent István Bazilikában, Kemenes Gábor atya vezetésével. Időtartama 1 óra, 9-től szent­ mise. Imával, önmegtartóztatással, böjttel készítsük elő a magyar jövőt! Sportolni vágyók figyelem! Karok közötti fo­ cikupa 2002. március 21-én, csütörtökön, aJákBtk-Htk hallgatói között. 1 napos kispályás kupa a népligeti Építők csarnokában. 5 + 1 fős lány és fiú csapatok Jelentkezését várják a szervezők. Nevezés március 18-án 16 óráig a Testnevelési Csoportnál. Minden érdeklődőt résztvevőként és szurkolóként egyaránt szeretettel várnak. A Deák Ferenc továbbképző intézet félfogadási ideje megváltozott, ezután 14-től 16 óráig lehet az intézetet kérdé­ sekkel bombázni. >> Pázmányos szónokok sikere. Technikai okok miatt sajnos csak késve jelenthetjük, hogy nagy sikerrel szerepeltek versenyzőink a III. országos egyetemi-főiskolai Kossuth szó­ nokversenyen! A három Pázmányos induló (Frenyó Edit, Ország Ilona és Lakatos Mária Csilla) a házi elődöntő alapján Jutott el a ver­ senyre, ahol Frenyó Edit a “Legjobb jogászje­ lölt” elismerő oklevelet kapta! Hallgatói fórumot tartott 2001. De­ cember 6-án Szent Mikulás napján Szabó István Dékánhelyettes Úr az I. előadóban a TVSZ módosításainak gyakorlati következményeiről, jelentő­ ségéről. Ezt követően a felmerült kér­ dések megválaszolásával állt a mind­ össze a hallgatóság rendelkezésére. Szomorú, hogy mindössze 10 hallgató jelent meg. Ennek ellenére a dékán­ helyettes azt tervezi, hogy a jövőben is fog tartani ilyen és ehhez hasonló fóru­ mokat, az egyes vitás kérdések tisztá­ zásának érdekében. Addig is, kísérjétek figyelemmel a hirdetőtáblájára kiírt közleményeket! Komolyság skála szerinti 0 fokozatú bombariadó rázta meg Karunkat 2001. de­ cember 18-án és 2002. Január 14-én vizsgá­ zók és vizsgáztatók legnagyobb örömére... Ezzel összesen 5-re emelkedett a PPKEJAK elleni majdnem robbantásos merényle­ tek száma. Isten veled, Nándi bácsi! Február 14-én elhunyt Hidegkúti Nán­ dor, minden idők egyik legnagyobb ma­ gyar labdarúgója. Ma, amikor futballunk legfeljebb Európa harmadik harmadába tartozik, egyszerűen elképzelhetetlen az a hajdanvolt dicsősó mely egykor a micnk- volt. Az ötvenes években a magyar válogatott végigverte a fél világot, majd minden idők talán legnagyobb sportbéli igazságtalanságaként „csak” második he­ lyen végzett a svájci világbajnokságon. Sokan nem szeretik a futballt, sőt, egyre ke­ vesebben. De ők sem tagadhatják azt, hogy a focinak - népszerűsége folytán - hatalmas társadalomformáló ereje van, vagy - ná­ lunk - inkább csak volt. Egy-cgy komo­ lyabb tétmérkőzés idején elnéptelenednek az utcák, eleganciájukat feledve tombolnak a képernyő előtt komoly, öltönyö.s urak, sőt, maga a pápa is óriási focirajongó. reknek. Az a csapat, melynek I lidegkuti Nándor is tagja volt. Nándi bácsi, vagy. ahogyan barátai emlegették, az öreg” volt annak a bizonyos Aranycsapatnak a középcsatára, a világon először játszva úgynevezett „hátravont centcrt”-t, ame­ lyet ma, ötven évvel később (!) a világ legjobb csapatai alkalmaznak. t FA. 1 ’J” I Az ötvenes évek terrorjában éppen a lab­ darúgás adott erőt és reményt az embe­ O az MTK örökös gólkirálya, sokszoros magyar válogatott, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, három gól szerzője a legendás 6-3-on Londonban az an­ golok ellen. A nagy csapatból már csak Grosics, Buzánszky é.s Puskás lehet velünk, míg Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Gzibor é.s most már Nándi bácsi is máshol játsszák kedvenc játékukat. -KA- harmadik oldal �Az Alkotmánybíró ünnepi ülést tartott február 18-án a Marton Géza Polgári Jogi Diákkör, mégpedig abból az alkalomból, hogy Dr. Sólyom László, a Polgári Jogi Tanszék professzora, az Alkotmánybíróság alapító elnöke most ünnepelte 60. születésnapját. Komáro­ mi László a Római Jogi Tanszék ta­ nársegédje Sík Sándor versével kö­ szöntötte a jogtudóst, majd egykori alkotmány­ bíró kolléga. Karunk ala­ pítója, Zlinszky János Prodékán Úr hívta fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy a 60 éves kor fizikai munka esetén ugyan a munkaképesség végét jelenti, ezzel szem­ ben a jogászi és egyéb tudományos tevé­ kenység körében a pálya csúcsát. Kiemelte, hogy az ókori népek a politikában ennek a kornak tiszteletet, megbecsülést tulajdoní­ tottak, ezt mutatja a szenátus és a vének ta­ nácsának példája. Visszaemlékezett, hogy a Jogtudományi Közlönyben találkozott elő­ ször a mesterének Benedek Ferenc római jogászt tartó, és az alapjogokkal, valamint a személyiség- és környezetvédelem kérdé­ sével egyre hangsúlyosabban foglalkozó Sólyom László nevével. Prodékán Úr el­ mesélte azt is, hogy Sólyom Professzortól kapta a telefonhívást, melyben felajánlotta az ellenzéki jelöltséget az alkotmánybírói posztra, amint épp Firenzében vett részt egy tudományos konferencián. Mint mondta, nagy az irodalma a magyar Alkot­ mánybíróság „Sólyom-korszakának”, ahol a vitákat a türelem és a kölcsönös szakmai és emberi elismerés jellemezte. Az egyete­ mi tanárságot hivatásnak és nem címnek tekintette, elsők közt mondott igent a szer­ veződő katolikus egyetem hívószavára, majd németországi ösztöndíja lejárta után is visszatért tanítani. A diákság nevében Sélley Zoltán dokto­ randus hallgató szólt, aki az Alkotmánybí­ róságot Sólyom László 12. életévébe lé­ pett, életrevaló gyermekének nevezte, mely megfogalmazása szerint úgy formál­ ta a jogállamiságot, mint Arany János Tol­ dija a magyar irodalmat. Noha a nagy mű, mint mondta, még nincs és nem is lehet negyedik oldal befejezve, de a gép forog, az alkotó pihen. Am a mandátumának lejártát követő idő­ szakban nevéhez fűződik két monográfia megírása, egy év Kölnben, diplomáciai te­ vékenység, valamint a Doktori Iskola indí­ tása. Tanári érdemeiről szólva pedig kiemel­ te, hogy alkotmánybíróként nem állhatott ki a széles közönség elé, és nem mondhat­ ta cl véleményét az eléjük került kérdések­ ről, de letéve a talárt, mint tanár igen, és meg is teszi a katedráról az MTA, az Euró­ pa Tanács Velencei Bizottságának a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett tagja. Erdő Péter Rektor Úr arra a hivatásra emlékeztetett, amellyel a Kart alapították, hogy szolgálja a hitet és a tudományt. Ezt a hosszú időre megszakadt hagyományt olyan személyek, katolikus jogtudósok in­ díthatták újra, mint Sólyom és Zlinszky Professzor Urak, akiknek szemlélete kisu­ gárzik az egész munkájukra. A Püspök Úr külön szerencsénknek nevezte, hogy eb­ ben a munkában alkotmánybírák vettek részt. Az Alkotmánybíróság köszöntőjét az egykori egyetemi diáktárs, Bagi István Al­ kotmánybíró Úr közvetítette, aki a mai testület tagjai közül még együtt dolgozott Sólyom Lászlóval. Végül a Marton Géza Polgári Jogi Diák­ kör nevében Landi Balázs tanársegéd Thomas Mann Ének a kisgyermekről című könyvét ajándékozta Professzorának, mely ajándékot több mint 100 hallgató írt alá. Mint Landi fogalmazott, ez már önmagá­ ban több mint 100 érv amellett, hogy Só­ lyom Professzor Úr még évekig tanítson minket, egyúttal abbéli reményének adott hangot, hogyha 10 év múlva kinyitva a könyvet, abban a közéletben és a tudo­ mányban sok ismert név legyen, hisz eb­ ben nemcsak a polgári jogi diákkörnek, de személy szerint Sólyom Lászlónak is nagy szerepe lenne. Adjon az Isten még sok alkotásban gazdag évet Sólyom László Professzor Úrnak! MÁNDICS BOTOND Emlékezzünk Í848, március 15-ere! A forradalom százötvennegyedik évfordulóján Pet^i Sándor Magyar vagyok Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan mcssze-messzc nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem; Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát. Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk. S mienk nem volt a legkisebb szerep; ügy rettegé a töld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? ÉTolt dics Őség halvány kísérteié; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar — Ha vert az óra - odva mélyibe. Hogy hallgatunk! A második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Elolott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet. Mert szeretem, hÖn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! 1^7. február �Kari Tanács Kétszer is ülésezett a közelmúltban a Kari Tanács: 2001. december 13-án, majd 2002. január 30-án. Ismét jelentős mértékben módosult a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat. Egy régi vita végére került pont azáltal, hogy a jövő tanévtől vizsgaidőszakon belüli sike­ res U.V esetén az elégtelen nem, csak a ja­ vított érdemjegy számít be az átlagba. Annál is inkább érdemes lesz kijavítani a bukást, mert a TVSZ szövegének módosításával tanegységnek nem a tanév, hanem a sze­ meszter fog minősülni. A TVSZ tavalyi módosításával, közismert nevén a nulla tolerancia klauzula bevezetésé­ vel nem lehet beiratkozni a korábbi tanévről bármilyen okból hiányzó vizsgával. Az úgyne­ vezett átmeneti méltányossági klauzula pedig csak az elmúlt év szeptemberi beiratkozásra vonatkozott. Azáltal pedig, hogy a szemeszter vált tanegységgé, nemcsak szeptemberenként, az új tanév kezdetén lesz feltétel a vizsgák hi­ ánytalan megléte, hanem a második félévre történő beiratkozásnak is. Mivel azonban ka­ runkon nem ismert a keresztfélév lehetősége, a félévismétlésre kötelezett hallgatónak valójá­ ban egy egész évet kell majd kihagynia. Töb­ ben úgy fogalmaztak, hogy a félévismétlés tu­ lajdonképpen egy burkolt évismétlésként fog­ ható fel. Mindkét módosítás azonban csak a következő tanévben lép hatályba. A határozat ellen csak a Kari lánács hallgatói képviselői szavaztak, mondván hogy a HÓK beleegyezik a szigorításba, ha másutt sikerül engedménye­ ket kialkudni, szerették volna elérni például, hogy a tanszékek az utóvizsga időszakban is az arra rászorulók (értsd: bukottak) 150 százalé­ kának biztosítsanak vizsgahelyet. Ezt a javasla­ tot kivitelezhetetlennek nevezte Varga Csaba Professzor Űr, de ellene foglalt állást Jobbágyi Gábor Professzor Űr is, aki felhívta a hallga­ tók figyelmét arra, hogy ne próbálják meg szigorításnak beállítani az olyan módosítást, amely csupán a többi, állami egyetemen alkal­ mazott rendszert vezeti be. lérsztyánszky Ödön Dékánhelyettes Űr beszámolt arról, hogy míg a Kar akkreditációja jogerőre emelkedett, a távoktatási tagozatot tovább fogja vizsgálni a MAB. A bi­ zottság ajánlásában felhívta a figyelmet a ta­ gozat külön tanrendjének szükségességére, és a meghosszabbított tanulmányi idő bizto­ sítására. Példaként a német rendszert emlí­ tette, ahol a távoktatásban résztvevő hallga­ tók szabadon választhatják meg a tanulmá­ nyaik időtartamát, és bár - mint mondta nálunk is van egyéni tanulmányi rend, ennek lehetősége igen szűkre szabott. Ezért Tersztyánszky Tanár Űr javaslatára a Kari Tanács a TVSZ II. fejezetének 5/A.5(2) c) pontját kiegészítette azzal, hogy ha valaki távoktatási tanulmányokban vesz részt. A kérdést egyébként a kredit rendszer meg fogja ugyan oldani, de szükségesnek látták a tanulmányok clnyújtásának biztosí­ tását az Akkrcditációs Bizottság irányába, A tanulmányi dékán helyettes kifejtette, hogy nem híve az egyéni tanrendnek, ha az a vizsgaidőszakon kívül történő vizsgázásra biztosít lehetőséget. Határozati javaslat született a jelenlegi óraszám csökkentéséről. Ezzel kapcsolatban Botos Katalin Professzor Asszony felhívta a Kari Tanács figyelmét, hogy a szigorlaton ugyanúgy az eddigi teljes anyagot fogják számon kérni közgazdaságtanból, elvégre a kevesebb kötelezően hallgatandó óra nem jelent kevesebb számon kérhető anyagot. Varga Csaba Professzor Űr az ilyen és ehhez hasonló vitás kérdések gyakorisága miatt egy oktatásszervező tisztség bevezeté­ sének lehetőségét vetette fel. Bánrévy Gábor Professzor Űr a szerin­ te már örökzöldnek számító nyelvvizsga­ kérdéssel kapcsolatban javasolta, hogy az elfogadandó nyelveket ábécé szerint tün­ tessék fel, mert köztük fontossági sorren­ det megállapítani nem lehet. Nem tartotta szerencsésnek, ha a TVSZ szövegébe beke­ rülne, hogy az 5 világnyelven és az oroszon kívül a “Dékán méltányosság alapján” mást is engedélyezhet, mert ez nem érinti a tényleges dékáni méltányosság intézmé­ nyét, azt nem is meríti ki, ezért indokoltnak látta helyette a »,Dékán egyedi merlegelése alapján” - kifejezést. Természetesen személyi kérdésekről is született határozat: a Kinevezési Bizottság nem támogatta Tóth Tihamérnek, a Ver­ senyjogi Tanszék oktatójának egyetemi do­ censi kinevezését, ezzel szemben 28 igen és 2 tartózkodás mellett, a bizottság ajánlásá­ nak megfelelően elfogadták Botos József címzetes egyetemi docens egyetemi do­ censsé történő kinevezését. Nem lesz többé egyedül a női nem képviseletében a pro­ fesszori karban Botos Katalin dánárnő, mi­ után Fazekas Juditot, a Kereskedelmi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét egyetemi tanárrá nevezték ki. Átalakult a Magánjogi Intézet belső szerkezete: össze­ vonták az eddigi három Polgári Jogi Tanszé­ ket, és beintegrálták az intézetbe a Polgári Eljárásjogi Tanszéket is. Lemondott a kül­ ügyi dékánhelyettesi posztról Várga Csaba Professzor Űr, feladatát átmenetileg Szabó István tanulmányi dékánhelyettes látja el. Megszűnik az informatikai és távokta­ tási dékánhelyettesi poszt, a feladatot to­ vábbra is Tersztyánszky Ödön Tanár Űr látja el, intézetvezetői minőségében. Tá­ vozott a Karról Benedek András Tanár Űr, a Logika Tanszék vezetője, valamint Horányi Özséb Professzor Űr a Kommu­ nikáció Tanszék vezetője. Utóbbi szemé­ lyesen búcsúzott el a Kari Tanács - mint mondta - általa nagyra becsült tagjaitól. MÁNDICS BOTOND A magyar jogalkotás leghorrorísztikusabb megnyilvánulásai (1.) Mottó: „a szocialisták javítani akarják a világot, de csak rontani tudják (...) mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy émbercsinálta pótszer annak az űrnek a betöl­ tésére, ahonnan az igazi keresz­ tény erkölcsiség hiányzik” (Wass Albert, 1964) Az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának eredeti preambuluma (kiemelések tölünk) A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a fol­ desurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés úyát. A régi rend urai és vé­ delmezői ellen vívott kemény küzdel­ mekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgo­ zó parasztsággal, a Szovjetunió ön­ zetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban ineged ződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szoci­ alizmus felé. E küzdelem és ország­ építő munka már megvalósult ered­ ményeit, országunk gazdasági és tár­ sadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a to­ vábbi fejlődés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. ötödik oldal �A HÓK háza tájáról Közgyűlést tartott a Hallgatói Ön­ kormányzat választmánya 2001. janu­ ár 7-én, február 14-én és február 19én. Lejárt Legeza Dénes, Kovács György és Kosztarab Ibolya mandá­ tuma, akárcsak a két korábbi HŐK elnöknek, Mile Attilának és Rétvári Bencének, miután háromszor is in­ dokolatlanul maradtak távol az ülé­ sekről. Legeza Dénes helyére Deák Andreát hívta be a testűiét Rétvári Bence helyére Ujfalussy Zsoltot vá­ lasztották az Ellenőrző Bizottság el­ nökévé. FŐtíszielendo és Excellenáás Püspök, Rektor Ur! A Testnevelési Csopon vezetője, Draskóczy Imre beszámolt a .Spartacus Székliázbaii lévő sportlétesítmények ter­ vezett felúj ítisáról. Idén szeptemberben megnyílik a III. emeleti labdacsarnok, ahol kosárlabda- és focimérkőzésekre nyílik majd lehetőség. Ugyanakkor hozzátette - elkeserítő az a passzivitás, amit a hallgatók tanúsítanak a sportlehetóségek iránt. Lapzártánkig egyetlen csa­ pat sem jelentkezett a megliirdctett egye­ temi íoeibajnokságra. A Vili, kerületi ön­ kormányzattól pályázat úpán elnyertek egy kilencfős mikrobuszt, amivel sporto­ lóink utazhatnak a versenyekre, de alkal­ mas zarándoklatokra is, akár Róniába, akár Esztei^omba, bár legutóbb is a meg­ hirdetett velencei karneválra kétszer is el­ látogattak, ám a rendelkezésre álló lÖ helyre csak 5 hallgató jelentkezett. Az idei évre tervezett rendezvények közül említésre méltó a hagyományos március 15-i hajókirándulás, aminek úti célja ezúttal Visegrád lesz, a nyári végzős bál, az őszi gólyabál és a gólyatábor, me­ lyet idén hosszabbra teiveznek (áz eddigi 2 éjszaka, három nap helyett 3 éjszaka, négy nap lenne), cz2el az egykori póditimrendezvénynek, a jogász tábornak a szerepét is átvéve. Ezzel kapcsolatban Somlai Attila HŐK elnök ^jelentette, vallású hallgatóinak korábbi panaszát — ti., hogy nekik meggyőződésükkel ellentétes hogy semmilyen közük nincs a Pázmány Pódium megszűnéséhez, csupán a döntés végreliajtásában vettek részt, együttmű­ ködve a Műszaki Osztály vezetőjével. A február 12-én a FÉSZ-ben megren­ dezett felező bulit sikerült nullszaldósra kihozni. MÁNDICS BOTOND hatodik oldal dS. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkor­ mányzata a következő tiszteletteljes kéréssel fordul a Főtisztelendő Rektor úrhoz. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyetemi Tanácsa határozatot hozott, mely­ ben a Jog- és Államtudományi Karra kötelezően megváltoztatatta az ünnepélyes jogá­ szi eskü szövegét, kivéve abból az „élő Istenre” szavakat, ill. fakultatívvá téve az „Is­ ten engem úgy segéljen!” záradékot. A FIÖK Választmánya úgy véli, hogy intézmé­ nyünkben igenis helye van a korábbi, teljes szövegnek. Álláspontunk szerint egy ilyen fontosságú eskü nem üresíthétőki csak világi tartalomra, hasonlóan a házassági eskü­ höz. Méltó igénye a krisztushívők közösségének, hogy szakmai pályájuk kezdő aktu- .sánál hitükre alapozva esküdjenek. Nem urguk elfogadhatónak a Kar ateista és más- szöveget kell mondaniuk —, hiszen a Jog- és Államtudományi Kar Kari Tanácsának korábbi javaslata alapján a nem hívő hallgatóknak lehetőségük van az említett részek kihagyásával mondani ez előolvasott szöveget. Ha erről a diplomaosztó ünnepség előtt vagy alatt pontos tájékoztatást kapnak, nem kerülhetnek visszás helyzetbe és a hívőket sem sértheti esetleg a nem hívők es­ küje. Kérjük ezért a Főtisztelendő Rektor urat, az ünnepélyes jogászi eskü szövegé­ nek újra teljessé tétele érdekében képviselje véleményünket az Egyetemi Tanács előtt. Maradunk Tisztlettel: HŐK VÁLASZTMÁNY Hat és fél év prodékdni értékelése Zlinszky János Professzor Ür, karunk az etika, a logika, az ismeretelmélet vagy alapítója és prodékánja tartott előadást a Szent István Társulat 2001. december 3- a kommunikáció bevezetésével a gyen­ gébb középiskolai képzés hiányait kíván­ ták pótolni. Az éppen születő piacgazda­ ai közgyűlésén a kar eddigi hat és fél évé­ ről, az alapítás óta eltelt időszak tapaszta­ latairól. ságra tekintettel pedig megduplázták a közgazdaságtan anyagát. Fontosnak lát­ Az oktatói kar megalakulásával kap­ csolatban elmondta, hogy lévén a jog gyakorlati tudomány, igyekeztek annak idején minél több gyakorló jogászt meg­ ták bővíteni az oktatott szakjogi tárgyak körét. Azonnal kívánták megkezdeni az hívni, a ma a Karon oktató tanárok % ré­ sze már ’94 őszén igent mondott a meg­ hívásra. Mint mondta, akkori felmérések igazolták, hogy szükség volt a magasabb létszámú jogászképzésre, az állampolgári ismeretek minél szélesebb körben törté­ nő terjesztésére. Hallgatóiknak többet és jobbat szeret­ tek volna nyújtani ugyanabból vagy eset­ leg még kevesebb anyagi eszközből. Az úgynevezett nem jogi tantárgyak, mint mot. Jelentkezőben már a kezdetekkor sem volt hiány. Zlinszky Professzor Úr utódképzést, ezért szervezték meg a doktori iskolát és a szakjogász progra­ alkotmányos gondolkodásával úgy véli, hogy a művelődéshez való jog központi­ lag nem korlátozható. Felvételi rendszerünket pedig az ál­ talánosan elterjedtnél jobbnak nevezte, és ebben látja okát annak is, hogy éppen ezt szeretnék velünk megváltoztatni, el­ ismerte azonban, hogy vannak szubjek­ tív szempontjai is. Az oktatók körében �feltűnően sikeres volt a meghívás, ezek után az MKPK rögtön kart alapított, pont a Felsőoktatásról szóló Törvény módosítása előtt, amikor is nem állami egyetem engedélyezésre nem, csupán bejelentésre volt köteles. A kultusztárca éléről ’95 novemberében leköszönő mi­ niszter azonban utolsó hivatali napján megtiltotta a Kar működését, és utódá­ nak rugalmasabb hozzáállása nélkül a felvételi tájékoztató kötetbe sem kerül­ hettünk volna be. Bíboros Úr felaján­ lotta az esztergomi papi szeminárium egykori épületét, később ezt mégsem vette igénybe a Kar. Az intézet, mint szervezeti egység alapgondolata Mis­ kolcról származik, ahol a műszaki egye­ temi háttér nagyobb egységeket igényelt, ezért a tudományos területek összehangolására nyolc intézetet állítot­ tak fel. Ez a rendszer bevált, tette hozzá a Prodékán. E nem kis munka a Millen­ nium évében, az első diplomaosztón ér­ te be gyümölcsét. Zlinszky Professzor Űr elmondta, hogy minden ellentétes híresztelés elle­ nére, létszámunkhoz képest a bíróságo­ kon és ügyészségeken túlreprezentáltak hallgatóink. Szó esett a jogászi eskü szövegének módosításáról is. Isten nevének kikerü­ lését az Egyetemi Tanács utasításszerű határozatának nevezte, mely - mint mondta - megalkuvásszerű álláspontot tükröz. A hallgatók részéről felmerült alkot­ mányossági panaszt nem a fejünk felett kell eldönteni, annál is kevésbé, mert összesen 7 volt és jelenlegi alkotmánybí­ ____ Újabb Pázmányos légió a nagyvilágban Már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy kezdünk belejönni a diplomák Osztoga­ tásába, hiszen december 21-én immá­ ron negyedik alkalommal történt meg,a Pázmányon az i^ú jogászok felavatása. Bár természetesen a nyári eseménynek már csak az időjárás miatt is jobb han­ gulata volt, azért itt is fülig ért a szája minden felavatottnak, annál is inkább, hiszen ők legalább fél évvel tovább él­ vezték az egyetem vendégszeretetét nyáron kiröppent társaiknál, és a nagy többség véleménye szerint már éppen elég volt nekik belőle. Maga az ünnepség (mely végre viszszaköltözött a Díszterembe) menete a szokásos volt: bevonulás. Himnusz, kö­ szöntés, eskütétel, diplomák átvétele, beszéd, Szózat. A felavatottak boldogan ismerkedtek a kötelezően viselt talárral, mely többségüknek ezentúl munkaruha lesz. A felhőtlen öröm perceit kissé be­ árnyékolta az a tudat, hogy így, együtt most utoljára volt együtt ez a „csapat”, és bizony nem telik el majd sok idő, mi­ kor felocsúdva az eufóriából vissza-visz- szasíija mindenki a gondtalan egyete­ mista-éveket, melyeknek ezennel örök­ re vége. Kezdődhet a nagy-nagy munka időszaka, melynek a Pázmányon való megalapozása a siker magabiztos remé­ nyével kecsegteti a „kalandnak” nekivágót. Nagy számban gyarapodik tehát a .kinti világban” a Pázmány-légió. akik Ti' valami máat, újat, állhatatos keresztény erkölcsiségen nyugvó elmélyült tudást, esküjének megtartását saját önös érdekei elé helyező, egészséges világszemléletet visznek magukkal útravalónak, amely ki­ emeli Őket a többiek közül - reményked­ jünk mindebben legalábbis. KOLTAY ANDRÁS A decemberben felavatottak névsora: Albert Erika Orsolya, Baltay Tímea Krisztina, Bácsi Éva Judit, Bartha Gábor, Bereczky Orsolya, Bisztray Zsolt Márton, Bittsánszky Géza, Budavári Krisztina, Benkó Balázs, Benő László Tamás, Berényi Diána, Birher Nándor, Boros Ildikó, Botos András Gábor, Búzás Melitta, Csabai László, Csala Győző, Csonka Szabolcs, Dancs Judit, Dobos József, Éliás Krisztina, Élő Gábor, Fakó Beatrix, Farkas Roland, Fekete Eszter, Ferenczi Brigitta, Filipszky Tamás, Fodor Anetta, Forgács Gábor, Galó Gabriella, Gámán Tünde, Gebe Zoltán, Gerencsér Gábor, Gergely Dorottya, Gyarmati Franciska Kata, Gyurcsó Judit, Haidegger-Nagy Ágnes Éva, Hauberl Emőke, Herpy Miklós, Horányi Cintia, ró oktat a Karunkon, vagyis az Alkot­ mánybíróság is túlreprezentált... Csupán mert 1-2 hallgató viszolygást érez Isten nevének hallatán, ne erőltes­ Horváth Viktória, Jávor Ágnes, Juhász Andrea, Juhász Zsuzsanna, Kele Mária, Kemény-Beke Ádám dr.. Keresztes Orsolya, Kontér Tamás, Kovács Eszter, sük rá akaratukat a többségre. Ilyen ki­ Mihálffy Angéla, Mina András Attila dr.. Molnár László Zsolt, Molnár Tamás, sebbségijog nem ismert - fogalmazott a taláros testület egykori tagja. Nemes Tamás, Neményi Réka, Néráth Andrea dr.. Nógrádi Mária, Órai Győző Zoltán, Ötvösi Orsolya, Palanovics Dorottya O., Paluch Tünde, Kovács Anett Éva, Kovács Melinda, Kovács Rita Edit, Kriston István, Lenkei Mirtill, Márton Bernadett, Medve Richárd Ákos, Mészáros Zsófia, Pápay Zoltán Szilárd, Perbíró Gábor, Petróczky Anna, Péceli Ádám, Pikali Petra, Összefoglalva megállapította, hogy az alapok, amiket leraktak, jók, a keretek, amiket meghatároztak, használhatók. A Magyar Akkreditációs Bizottság ugyan rangsorában a többi Jogi kar alá sorolta a Pázmányt, de a gyakorlati élet visszajelzé­ Pile Klára, Pohl Petra Mercédesz, Reichert Péter, ifj. Récsényi Attila, Silling Ákos, Sípos Attila, Stefán László Péter, Sóki Anett Rita, Sümegh Attila, StumpfAdrienn Ramóna, Szabó Ágnes, Szabó Sarolta, Szanyó Edina, Szemes Róbert, Szenei Ildikó, Szentes Katalin Dóra, Szepesi Andrea Éva, Szutrély Gergely, lénk László, Tili Annamária, Tòta Áron József, Tóth Dóra, Tóth István, Tóth László, Tóth Orsolya, Tóth Zoltán, sei pozitívak. Virga Zsigmond, Vámossy Andrea Eveline, Vig András Gergő, Virág Zsolt, MÁNDICS BOTOND Virágh Attila, Vörös Almos András, Zsigmond György, Zubornyák Emília hetedik oldal �A hetedik Interjú Somlai Attilával, a Hallgatói Önkormányzat hetedik elnökével i' ■ í. Az új HÓK első nagy feladata volt a ren­ dezvények tekintetében. A szűkös anyagi­ ak ellenére úgy gondolom, hogy sikerült egy igen nívós gólyatábort létrehoznunk, amelynek legnagyobb újítása, hogy sok sztárzenészt hívtunk és a Balaton-parton egy hatalmas nyitott színpadon nagy buli­ kat lehetett rendezni. Ott volt a únited, a Chrystal, egyetemi zenekarok, sztár dj-k. Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyete­ mi zenekarok jobban lázba hozták a gó­ lyákat, mint a híres tánczenekarok, akik nem egy-két fillérbe kerültek. A tábor jó hangulatát egyetlen esemény árnyékolta be: egy szívemhez közel álló, kedves cso­ port fergeteges lábtechnikával átrendezte a mosdókat. Az Önkormányzat szokatlan összhangját a mondhatni szokványos költségvetési vi­ Kérlek, mondj egy pár szót magadról! 1978. július 6-án születtem Budapesten, de amióta az eszemet tudom, Gödöllőn élek. Egy éve költöztem külön édes­ anyámtól, a kedvesemmel élek néhai nagyszüleim parasztházában. Szabad­ időmben ha tehetem, borászkodom. 1993 óta behatóbban foglalkozom a poli­ tikával, ekkortól vagyok tagja az MDF If­ júsági Tagozatának, három éve pedig a gö­ döllői alapszervezet elnöke, és az országos választmány tagja. 1998-tól kezdve a Gö­ döllői Városi Önkormányzat Jogi, Igazga­ tási és Úgyrendi Bizottságában is tevé­ nyékét. A legfontosabb eredménynek tar­ tom, hogy a tavalyi „nulla tolerancia sza­ bály” mellé majd egy kötelező, kéthetes utóvizsga-időszak kerül bevezetésre szep­ tembertől. Az első félévben február első két hetére szorítkozik majd, míg nyáron megosztva: júliusban, illetve augusztusban lehet majd a bukott, elmaradt vizsgákat pótolni, hiszen sajnálatos módon, már nem lesz lehetőség tárgyat átvinni a következő fél­ évre. Tavalyi választási programodban szerepelt az ösztöndíjrendszer reformja. Ez megva­ kenykedem. lósult. Mile Attila és Rétvári Bence után - eddig példátlan módon - egy éven belül harma­ dikként, májusban kerültél a HŐK elnöki Az ösztöndíj szerkezet új megoldása Sza­ tisztségébe, lérhes örökségként hárult rá­ tervezetet a Kari Tanács is elfogadta. A legfontosabb változtatás szerint már nem csak a korábban rögzített - egyéb­ ként elismerésre méltó - magas, 4,51-es átlag felett ját a támogatás, ehelyett egy sávos rendszert vezettünk be. A minden­ kori évfolyamátlag fölött alanyi jogon mindenki jogosult tanulmányi ösztön­ díjra. tok a februári TVSZ-módosítás. Mit sike­ rült azóta elérni? Valóban, nagyon ingoványos és zűrös alapról indultunk, hiszen a TVSZ-t a ko­ rábbi HŐKjóváhagyásával igen negatívan bó Tibor Gazdasági Alelnök Úr érdeme. Ö dolgozta ki és hajtotta végre, miután a változtatták meg a hallgatóság nem kis morgolódására. Ezt a csorbát kellett kikö­ szörülnünk, amennyire lehetett, ezt meg Evezzünk más vizekre. A Balatonbogis tettük. Szabó István Tanulmányi Dé­ kán-helyettes Úrral folyamatosan egyezláron rendezett gólyatábor miben nyújtott tetve, sikerült elérni bizonyos engedmé- | újat? nyolcadik oldal tán kívül csak a gólyatábor törte meg... Igen, szeretném elmondani, hogy ebben a ciklusban keveset hallhatott a hallgatóság a HÖK-ről. Ez valahol jó is, mert eddig botrányoktól volt hangos a szervezet. Idén úgy látszik, sikerült egy olyan elnök­ séget felállítani, aminek tagjai valóban a szakmai munkára helyezték a hangsúlyt. Hál’ Istennek, nem volt ellentét. A gólyatábor ügyében sem hangos vita volt, hanem inkább az érvek korrekt egy­ másra vetítése. Az összeütközés abban je­ lent meg, hogy néhány képviselő „I.H.Bbulit” akart csinálni, mások pedig - köz­ tük én is — olyan bált akartunk, ami mél­ tó a Karhoz, tehát egy bál jellegű gólya­ bált. Persze, azért az előbbi típusú, könynyedebb bulik sem maradnak m^d el. Ezzel együtt sajnos be kell vallani, hogy a mostani HŐK egyik hiányossága volt, hogy a Választmányban nem volt poten­ ciális rendezvényszervező, így elég súlyos hiányosságaink voltak, de azért mindig próbáltunk kedvező megoldást találni. Tulajdonképpen túlnyomó részben nem a Rendezvényi Bizottság dolgozott a ren­ dezvények szervezésén, az oroszlánrészt az Elnökség vállalta. A jövőre nézve a mi­ nap tárgyaltam Kávássy Pál Tanár Úrral, hogy milyen úton-módon lehetne kiala­ kítani az egyetemen egy igazi közösségi �szellemet. Arra gondoltunk, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók bevonásával folyamatos rendezvényeket fogunk szer­ vezni. Talán ezáltal közelebb kerül egy­ máshoz a két réteg. Itt szeretném elmon­ dani, hogy a választásokig még megren­ dezésre kerül a hagyományos március ti­ zenötödikéi hajózás. Lehetséges, hogy 16án rendezzük meg, mert a kari vezetésnek az a kérése, hogy az állami ünnepségeken részt vehessenek a hallgatók. Sajnos nem új jelenség Karunkon a lopá­ sok gyakorisága. Hogy vélekedsz erről? Igen, rendkívül kellemetlen jelenség. Annyival tudnám vigasztalni kárt szenve­ dett hallgatótársaimat, hogy egy elsős rendőrhallgatónknak sikerült rábukkanni egy erősen gyanús, koszos joggingban és sísapkában a Karon kolbászoló ápolatlan egyénre, akit előző nap is látott a Kánon­ jogi Intézet előtt, ahonnan akkor tűnt el tizenötezer forint és két mobiltelefon. Magam is jelen voltam az esetnél, így meg tudom erősíteni, hogy illető a Nem­ zetközi Tanszéken kereste a büfét. Kide­ rült, hogy már szerepel a nyilvántartásban lopásért és orgazdaságért. Nem lehet elégszer mondani, így én is figyelmeztet­ nék mindenkit, hogy vigyázzon értékeire. Mi a véleményed a Pázmány Pódium megszüntetésérdi? Sajnálom, mert nívós rendezvényeket bo­ nyolítottak le, azonban el kell ismerni. hogy az elmúlt időszakban nem volt egyensúlyban a mérleg két serpenyője, és a szervezés tekintetében nem mindig a megfelelő gondossággal jártak el. A Blikk­ ben megjelent cikk sem éppen javított a helyzetükön. Sajnos részükről többen megvádoltak minket, hogy mi is negatí­ van közrehatottunk. Hadd szögezzem le: semmi közünk a Pódium megszűnésé­ hez. Ellenkezőleg, a korábbi gyakorlat az volt, hogy a két szervezet egymás konku­ renciája volt. Nos, ehhez képest pozitív elmozdulás volt tapasztalható, hiszen a Szabó Bálint elnöklete alatt megújult Pódiummal a HŐK sikeresen együtt tudott működni. Nyitottak voltunk egymás felé, eljártunk egymás közgyűléseire. így közéletünk egy árnyalattal szürkébb lett. A tiltó dékáni határozat után felajánlottuk Bálintnak, hogy a HŐK keretein belül, az Önkor­ mányzat neve alatt tovább folytathatják tevékenységüket. Pozitív visszajelzést azonban még nem kaptunk. Kérlek, foglald össze röviden az Önkor­ mányzat személyi ügyeit. Az elmúlt háromnegyed év munkájára jellemző volt, hogy az elnökség vette vál­ lára a gondokat, ezzel párhuzamosan töb­ ben a megkívánt mértékben nem vettek részt a HŐK munkájában. Poldauf Gábor önként lemondott. Néhány képviselőnek azonban áz SZMSZ-ünk értelmében szűnt meg a mandátuma, ugyanis három közgyűlésen nem vettek részt. Ez a szabály érintette Mile Attilát, Kovács Györgyöt, Rétvári Bencét, Kosztarab Ibo­ lyát, és Legeza Dénest. Utóbbi helyett ke­ rült a testületbe Novák Andrea. Rétvári Bence Alelnök Úr helyét az Ellenőrző Bi­ zottság élén Újfalussy Zsolt vette át. So­ mogyi Áron Rendezvényi Alelnök Úrtól a közgyűlés megvonta a bizalmat a gólya­ bál szervezése miatt, helyére Hódy Gábor került. Ezek eredményeként a HŐK tag­ jainak száma 18-ról 13-ra csökkent. Hogyan alakult a kapcsolat a testvérka­ rokkal? Harmadszor is vállalnád a felelősséget a hallgatói érdekek képviseletéért? Jól. Felvettük a HTK, a BTK, és az ITK HÖK-elnökeivel a kapcsolatot. A Spari sörözőjében rendszeresen megbeszélést tartunk. Eljárunk egymás bulijaira is. Bár csak papíron létezik az EHÖK, lépéseket tettünk az irányba, hogy a gyakorlatban is fölállhasson az Egyetemi Hallgatói Ön­ 1 kormányzat a karok HÖK-jeiből. l Évfolyamom eddig kétszer szavazott bi­ zalmat nekem. Indulok a választáson, ha továbbra is méltónak tartanak évfolyam­ társaim, az utolsó évre is elvállalom kép­ viseletüket. SZAMOS MÁRTON In memóriám Farkas József Dr. Farkas József Egyetemünkjog- és Ál­ lamtudományi Karának címzetes egyete­ mi docense 1926-ban született Budapes­ ten, középiskoláit a hírneves győri bencés gimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig 1944-195()-es években a budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudo­ mányi karán végezte. 1950-1959. években jogi előadóként, majd jogtanácsosként az államosított festékiparban tevékenykedett. 1959-ben lett az akkor épülő Tiszai Vegyi Kombi­ nát jogtanácsosa, majd vezető jogtaná­ csosa. 1975-től pedig a MÓL jogelőd­ ének vezető jogtanácsosaként működött nyugdíjazásáig. Azt követően ügyvédi iroda tagjaként állt az ügyfelek rendel­ kezésére. Dr. Farkas József széles körben ismert és tisztelt jogász volt, egyik társszerzője a Gazdasági Jog című többkötetes tan­ könyvnek, intéző bizottsági tagja a Magyar Ipaijogvédelmi Egyesületnek stb. Karunkon 1999. óta adta elő az Iparjog tárgyat, amellyel főleg a gyakorlati élet­ ben sokféle ismeretet közvetített. Dr. Farkas József csendes, halk szavú, ér­ tékes egyéniségével a vele találkozók elis­ merését és megbecsülését érdemelte ki, Karunk oktatói és hallgatói körében is. ‘b‘ Ezért iic feledkezzünk meg róla, tartsuk meg őt jó emlékezetünkben és búcsúz­ zunk tőle Isten hozzáddal. kilencedik oldal �Két pere Ezen a földön találtam kincset. {Republic) Álmok álmodói - Világraszóló magya­ rok. Egy tavaly decemberben meg­ nyílt, az országban egyedülálló nem­ zeti kiállítás címe ez. Színhelye, az egykori Ganz-gyártelepből kialakított Millenáris remekül megközelíthető, csupán néhány percnyire található a Main műtöktől. Megálmodói a teljesség igényével törekedtek bemutatni azt a számbavchetetlen kultúrkincset, amit kiemel­ kedő magyar személyiségek hoztak lét­ re. Nehéz felsorolni a rengeteg ábrá­ zolt témát, amik maguk is újabb gon­ dolatokat ébresztenek. Például, a szó­ táraktól a hidakon át a borokig juthat a kalandozó magyar. Többek között megtekinthető a Ford T Modell, tele­ fonkagylóból szól Pilinszky, és az eme­ leteken kívül csigalépcsőn panelháznyi magasságba lehet jutni. Elgondolkod­ tató, hogy az idegen nyelvű szövegek általában hiányoznak, de ez itt nem is annyira meglepő. Nem tudom, vajon az ábrázolt dolgok által kiváltott ámulat, vagy a műveltség hiányos voltára ébredés juttatja el a hon­ polgárt a tárlat szándékolt céljához: a büszkeség érzéséhez. Az ismeretterjesztés mintegy lezárása­ ként korunk magyaqa csábító feladatot kap: üzenjen a Millenniumi Kódex lap­ ján ezer év múlva élő utódainak. Úgy tűnik, én is azok közé tartozom, akik az élet ilyen nagy kihívásai előtt ta­ nácstalanná válnak. Némi töprengés után, saját magvas gondolatra nem lel­ vén, a fenti idézetet jegyeztem be. Vannak olyanok is, akik ilyen esetben is határozottan nagyvonalúak tudnak lenni. Miután kikapcsoltam toliamat (ami egyébként a Bíró László által feltailált golyóstoll modernebb változata), Ineni álltam meg, hogy ne lapozzak visziSza. Mindig legyen feltöltve a mobilod! - figyelmeztette egy köbüki távoli utódját. Nyílt levél az egyetemen dolgozó egyes titkárnőknek Tisztelt hölgyeim! Egy réges-régi, az egyetem hőskorába vissza­ nyúló problémával szeremék a következőkben foglalkozni. Pontosabban szeretném, ha a problémára végre-valaliára - közösen - meg­ oldást tudnánk találni. Mindannyian, önök is, mi is ugyanazon épületben töltjük napjainkat. Néha-néha össze is találkozunk egymással általában sajnos inkább csak számunkra krízis­ helyzetekben, mint például a vizsgajclentkczés, aláírások begyűjtése, órákra jelentkezés. Amikor éppen nem v^yunk krízisben, és jól megy a sorunk, nem jelentkezünk önöknél. Amikor viszont igen, akkor persze mindanynyia) egyszerre, és ez kellemetlen helyzeteit okozhat. Azonkívül némelyikünk néha tény­ leg rosszkor (értsd: félfogadási időn kívül), rossz helyen (tehát mondjuk s büfében, és nem az irodában), rossz kérdést (tehát nem az önök hatáskörébe tartozót) tesz fel. Töredel­ mesen bevalljuk, ilyesmi bőven előfordul. Sőt, akár tömegesen is, ami időnként jogos fclliáborodást eredményez, persze ahogy az lenni szokott, rendszerint ártatlanokon lecsapódva. De létezik egy másik oldala is a történemek. Bizonyos intézetekben (és itt most szándéko­ san nem írok neveket, annak ellenére nem akarván megbántani senkit, hogy oly sokszor bántottak meg minket - úgyis tudjuk mind­ annyian, melyekről van szó) tényleg rendsze­ resen minősíthetetlen a hallgatókkal szembeni hangnem, a segítőkészség teljes hiánya. Ha egy vendéglőben így viselkedik egy pincér, oda egyszerűen nem megyünk többet. Az egyete­ men ezt nem tehegük meg. Amikor a félfoga­ dási idő rendszeresen öt perccel később kez­ dődik, de tíz perccel korábban végződik, áltól nem írnak ki a faliújságra a hallgatókat érintő információkat, ahol kulcsra zárják az ajtót, és ennek néha áldozatul esik a Kar egy-egy okta­ tója is, akik kétségbeesett dörömbölésükre a "takarodjon, lejárt a félfogadási idő" választ kapják, ahol egy indexaláírás is szinte megold­ hatatlan feladat, aliol nyolc napon túl gyógyuló testi sértés a hallgató jutalma talán túlzott rámenősségéért (volt ilyen!), ahol már az ^tóban való puszta megjelenésünkkel is okot adunk egy felénk villantott fintorra („mit keres ez itt, csak azért jött, hogy az én sorsomat keserítse”) ott komoly gondok vannak. Hölgyeim, sokan önök közül talán hitetlen­ kednek e sorok olvasásakor, hiszen sok helyütt elképzelhetetlen ez a bánásmód. Tisztelet azoknak, akik mindig mosolygósán, akár félfo­ gadási időn kívül is, mindig örömmel állnak rendelkezésünkre, velünk együtt örülnek egy sikeres vizsga után. A levél azokhoz szól, akik állandóan hadat viselnek a hallgatósággal. Mint azt már említettem, ebben persze a hallgatók is hibáztathatók. De mindent nem lehet az ő „nyakukba varrni”. Mindenkiiiek megkeseríti a napjait, ha ilyen légkör uralkodik az ecetemen. Éppen ezért kérem önöket, ássuk el a csatabárdot, vagy, ha már jogi karon vagyunk: kössünk egyezséget peren kívül! Csupán annyit kérünk, próbálja­ nak meg velünk ember módjára bánni, és mi megpróbálunk akként is viselkedni. Tisztelettel: SZAMOS MÁRTON tizedik oldal KÚRÁN ANDRÁS, Vévf., nappali tagozat A Gyűrűk Ura Tolkien tündérmeséjének történetéről a; jfilm megtekintése előtt semmit sem tud­ jam. „Egyszerű” módon csupán arra vol­ tam kíváncsi, hogy a film előzetesében részletként bemutatott háborús tömegje­ lenet veri-e az általam etalonként tisztelt! Gladiátor döbbenetesen valósághű ütkö­ zeteit. Ebből a szempontból a Gladiátor fényévekkel jobb, viszont maga a törté­ net nagyon ötletes, szinte orkánszerűen ragadt magával... Középfölde fantáziabirodalmát Peter Jackson új-zélandi filmrendező álmodta vászonra, aki cirka 300 millió dolcsiból; forgatta le a Gyűrűk Urának három ré-: szét. A történet maga a jó és a rossz örök harcáról szól. Megjelennek az ilyenkor jSZokásos kellékek; ajó oldalán a bátorság, a segítőkészség, a kitartás, s mindez egyesül a Szövetségben, melynek célja, íhogy megsemmisítse az Egy Gyűrűt, s ezáltal a gonosz Szauront. Dramaturgiailag a film legfontosabb pontja a Szövetség létrejötte. Emberek, hobbitok, tündék és törpök szövetkeznek egymással. A gonosz oldalt a kíméletlen­ ség, az álnokság, az árulás és az örök sötét­ ség jellemzi. A film mesterien ábrázolja Mordort, a gonosz világát. A legjobban az örkök és a trollok tetszettek, félelmetesen élethűekre sikeredtek, a maszkmestermár most magáénak tudhat egy' Oscart. Trilógiáról lévén szó a közel három órás film a történetet nem fejezi be, így a nézőnél erős hiányérzet lép(het) fel an­ nak kiderítésére, hogy a film végére fel­ bomlott Szövetség GyűrűhordozójaFrodó, s annak segítője Samu, véghez tudja-e vinni a küldetést. Nekik taná­ csolnám, hogy szerezzek be a könyvet, s olvassák el. Nagy meglepetés fogja őket érni, mi­ vel a könyv letehetetlen, s maga a film hozzá képest csupán színes képeket fel­ vonultató olcsó utánzatnak tűnik. A film nagyonjó, míg a könyv tökéle­ tes olvasmány. Várom a folytatást! A Gyűrűk Ura — úi-zélandi-atnerikaijilm, rendezte: PeterJackson — 178 perc — 2001 SZABÓ VIKTOR �jtüT M TI Művelődési jogok Adalékok a tudományszabadság ügyéhez Szerves fejlődésünk útjait keresve communis opinio ma is, hogy a tudomány szabadsága záloga lehet az előrehaladásnak, a történelmi lemaradások leküzdésének. Nem vitás tehát, hogy a szabadságjogok triásza (a politikai, a gazdasági, ill. tudo­ mány szabadsága) csak együtt és elszakít­ hatatlanul szolgálhat eszközül a modem társadalom megteremtésének. Ennek az egységnek a kialakulásához vezető utak és módozatok összetettsége nyilvánvaló, a különböző kényszerpályákat, terelőutakat megjárt modern társadalmak mégis érthe­ tő módon éppen a kitörési pontokat keres­ ve vonzódnak a felidézett hármas egység­ ben implicite bennerejlő lehetőségekhez. Érthető, hisz nemzedékek mentek el anél­ kül, hogy a modern társadalom szerves fej­ lődésének a gyümölcseit elvárható ered­ ményességgel felhasználhatták volna. In­ nen van ma a kulturális jogok, ill. a tudo­ mány szabadságának a helyreállításához ta­ padó felfokozott várakozás és az a lázas igyekezet, hogy a történelmi előképek, a létező társadalmi tapasztalatok számbavé­ tele nyomán jussunk közelebb az oly sok­ szor elszalasztott lehetőségekhez. Ilyen értelemben a tudományos élet levegőjét szaturálja nálunk is az ismert porosz-német eredetű Lehrfreiheit­ System (a tanszabadság) helyreállításában bennerejlő lehetőség, a tudományszabad­ ság valóban maradéktalan megvalósulása (legalább az universitas falain belül). Ismert ma már, hogy minálunk a polgár­ ság politikai, ill. gazdasági felszabadítása is megkésett történelmi folyamatként jelent­ kezett. Nem véletlen tehát, hogy a mi kés­ leltetett polgári átalakulásunk után még nem kis időnek kellett eltelnie, hogy a kul­ turálisjogok intézményesüljenek. Pedig ha­ zánkban már az 1848/49-es átalakulás meg­ hozta e téren az áttörést, amidőn az utolsó rendi országgyűlés legiszlálta azt a porosz­ német, osztrák mintákból átplántált eszme­ rendszert, amely most már modellt képez­ hetett szélesebb értelemben is a kulturális jogok, ill. a tudomány felszabadításának leg­ alizálására. Eleink a libertás Magna Chartá­ jaként (Vécsey lámás) tekintettek ilyen ér­ telemben az 1848. évi 19. tc.-ben foglalt tanszabadságra, amely - lakonikus keret- kontinentális régiójával (tehát a szom­ normatíyákkal bár - megadta az indítást a kulturális jogok kiépítésére. Sőt, e téren ta­ szédnépekkel) egyetemben részesei vol­ lán azt is joggal mondhatnánk, hogy a hazai tunk és vagyunk a kulturális jogok kiépí­ reformjogalkotás már ekkor a társadalmi tését célzó progresszív törekvéseknek. haladás élvonalába került a kulturális jogok A kulturális jogok, ill. a tudomány sza­ alapozásában. Csak a külső tényezők, ill. a badságának az intézményesítéséről van itt nemzeti függetlenségi harc elbukása tette szó, amely mint ismeretes, csak a polgári átmenetileg lehetetlenné a szerves jogfejlő­ átalakulások harmadik (megkésett) törté­ dést e téren. Valójában azonban a győztes el­ nelmi etapjában válhatott valósággá. Rá­ lenforradalom szellemi irányítói sem tér­ adásul az aposztrofált történelmi helyzet­ hettek ki most már a tudomány szabadságá­ ből természetszerűen folyt (és folyik), nak az intézményesítése elől. hogy az idevágó legiszláció szinte kivétel Az un. osztrák-magyar Lehrfreiheit­ nélkül a fokozatosság, ill. a megtorpaná­ System történelmi vizsgálata tette érthető­ sokkal tarkított reformjogalkotás útján reavé számunkra, hogy az Eötvös József nevé­ lizáltatott. Nincs tehát semmi különös ab­ vel fémjelzett 1848. évi 19. te. valóban ban, hogy az Ember és Polgár Jogainak nem múlt el nyomtalanul. A Leo Thun Deklarációját követő évszázadban bonto­ Hohenstein báró, birodalmi vallás- és köz­ gatja csak a szárnyit az a porosz-német, oktatásügyi miniszter által behozott (okt­ osztrák-magyar mintákba burkolt eszme­ rojált) tanügyi reformok is jellegükben rendszer, amely valóban egyf^ta modellt azonos tőről fakadtak, Eötvös második mi­ képezett a kulturális jogok, ill. a tudomány szabadságának meghonosításához. íme, nisztersége, ill. Trefort egész életműve pe­ dig elszakíthatatlanul visszanyúlt a 48-as innen fakad, hogy a térségben zajló kései keregogszabály adta lehetőségekhez. A bo­ forradalmak sem tagadták meg a kulturális nyolult történelmi helyzetben persze egy­ jogok történelemformáló szerepét. Sőt a fajta sajátos, Janusz-arcú magyar tansza­ nevelésügy egyfajta sajátos missziós szere­ badság kiépítésére kerülhetett csak sor, és péhez is minálunk közel két évszázados ez egyben a kulturális jogok kiterjedésének várakozások tapadnak. a lehetőségeit is behatárolta. Találó tehát a Távolról sem vált teljessé ezáltal per­ gondolat, hogy megannyi súlyos megpró­ sze az emberi jogok katalógusa és még báltatás ellenére valóban azon népek köré­ kevésbé az e jogok megvalósulása, az be soroltunk be, amelyek a modern állam előrelépés azonban elvitathatatlan ma­ emberi jogok triásza ezzel vált és jogrendszerek alapozásával egyidejűleg ( radt. megismerkedhettek a kulturális jogokkal, teljessé a modern társadalmakban. Nem ill. — bár gyötrelmes útkeresések árán - kö­ véletlen tehát, hogy az idevágó termézel másfél évszázada részesei lehettek az szetes emberi elvárások az állampolgári idevágó reformtörekvéseknek. (politikai), a gazdasági-szociális, ill. a A megkésett polgári átalakulásunk ko­ kulturális jogok szerves egységeként te­ rától datáljuk ugyanis azokat a reális tör­ kintenek ma már az emberi jogok ügyé­ ténelmi lehetőségeket, amelyek a kulturá­ re. Sőt, a hármas egység kialakulása elő­ lis jogok megalapozásának cselekvő része­ feltétele volt az Emberi Jogok Nemzet­ seivé tehettek volna bennünket. Tehát va­ közi Törvényének. Témánkat tekintve lóban azok közé a nemzetek közé sorol­ pedig ez utóbbi hat ma igencsak kreatív tunk be, amelyek már vagy két évszázada módon a nevelésügy, ill. a kulturális jo­ a ,jövő zenéjének a partitúrájába is bete­ gok kiteljesedésére. Fel kell idéznünk te­ kinthettek”, ill. nagy ritkán bár, de a droits hát az Egyesült Nemzetek ismert 213. de l’homme alapintézményeinek a gazda­ számú határozatában foglalt ajánlásokat gításában is részt vehettek. A Déclaration (az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­ des droits de l’homme et du citoyen szü­ zatát), ill. az ennek nyomán megszülető letésének a 200 éves évfordulóját meg­ egyezségokmányok rendelkező szakasza­ idézve joggal mondtuk tehát, hogy már a it, amelyek ma már kogens jogtételeivé késleltetett polgári átalakulás szélesebb lettek a felgyorsult reformjogalkotásnak. tizenegyedik oldal �Fíjílí 4. V- Kötelmeink az Emberi Jogok Egyetemes Törvénye alapján A világszervezet (az ENSZ) alapozását ké­ pező kútfőkhöz tapad az a törekvés, amely végülis az Emberi Jogok Nemzetközi Tör­ vényének az elfogadásához (1966) veze­ tett. Az is nyilvánvaló, hogy ez a törekvés már a magyar államiság és jogrend újjászü­ letése idején (az első koalíciós korban) közvetlen hatást gyakorolt a hazai közálla­ potok miként történő alakítására. Még in­ kább így van ez természetszerűen az egyezségokmányok becikkelyezése után, amely - mint ismeretes - számunkra tejes­ sé lett azáltal, hogy immár az ún. Fakulta­ tívjegyzőkönyv rendelkezéseit is elfogad­ tuk (1988). Nyilvánvaló tehát, hogy a kul­ turális jogok kiteljesedését célzó minden­ fajta törekvés ma már szervesen összefo­ nódik az Emberi Jogok Egyetemes Törvé­ nyében megfogalmazott elvárásokkal. Elvitathatatlan, hogy az Emberi Jogok nemzetközi Törvénye a nevelésügy, ill. a kulturális jogok vonatkozásában is a meg­ valósulás feltételeire helyezte át a hangsú­ lyokat. Az egyezségokmányokat becikkelyező államoknak tehát nem pusztán mo­ rális kötelezettsége, hogy a különböző sza­ badságjogok az adott államhatalom keretei között jogilag is garantáltassanak. Ebből fakad nyilván az a felgyorsult legiszlációs munka, amely hazánkban is követi az egyezségokmányok elfogadását, mert a Nemzetközi Törvényt elfogadó államok ily módon vállalták magukra az ún. „ál­ lampolgári (politikai), a gazdasági-szociá­ lis, ill. az ún. kulturális jogok” törvényes szabályozását. Nem csak az adott jogok meghonosítását szolgáló legiszlációt jelen­ ti ez, hanem azt a kötelezettséget, hogy minden idevágó „emberi megaláztatást, önkényt és jogfosztást” a törvény erejével kell elhárítani. A felgyorsult társadalmi­ gazdasági átalakulások jogilag rendezett feltételeinek megteremtésével egyidejűleg tehát le nem becsülhető erőfeszítésekre köteleztük el magunkat a kulturális jogok, ill. a tudomány szabadságának a legiszlálásában. Egyáltalán a kulturális jogok alapját képező modern alsó-, közép- és fel­ sőfokú nevelési rendszer megteremtését feltételezik az egyezségokmányok, hogy az állampolgár tudatában legyen elidegenít­ hetetlen jogainak és szabadságának. Erről szólt már az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) mondván, a cél „e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása...” hazai és nemzetközi jogi nor­ tizenkettedik oldal matívák útján. Az Egyetemes Nyilatkozat 26. cikkelye pedig a nevelés ügyét eleve összekapcsolta a kulturális jogok megvalósulisával, amely nem öncél, hisz a >3-,nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, vala­ mint az összes faji és vallási csoportok kö­ zötti megértést”. Új szemléletet követelnek az egyezség­ okmányok a kultúra és a tudomány sza­ badságát csorbító akadályok elhárításában. Miként már az Egyetemes Nyilatkozat is mondja, a hatályos jognak garantálni kell, hogy „senki ne szenvedjen zaklatást” véle­ ménye (meggyőződése) kifejezésre jutta­ tásáért, ill. vallási hovatartozan-dósága mi­ att. Ezt a komplex szabadságigényt pedig csak a törvényben megállapított korlátozá­ soknak (közbiztonság, közegészség, közer­ kölcs), ill. „mások alapvető jogai és szabad­ ságai védelmének” lehet alárendelni (Id. a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmá­ nya 18. c.). Igencsak munkaigényes legiszlációs munkát követel nyilván a Pol­ gári és Politikai Jogok Egyezségokmánya akkor is, amidőn az ettől való eltérés ren­ .33 dezettségére utal. Csak a „nemzet létét’ fenyegető veszedelem és a „hivatalosan ki­ hirdetett szükségállapot” idején lehet jog­ alapja ugyanis a vállalt kötelezettségektől történő eltérésnek. Nemzeti nevelésügyünk permanens va­ júdásában is iránymutató lehet tehát, hogy olyan feltételek létrehozására köteleztük el magunkat, amelyek révén mindenki élvez­ heti a gazdasági-szociális jogokkal minden­ ben egyenlő értékű kulturális jogokat. Ezért kell minden személyt képessé tenni a kul­ túra és a tudomány megőrzését, fejlesztését és terjesztését biztosító intézkedésekre is. Nem puszta óhaj tehát a „tudományos ku­ tató és alkotó tevékenységhez nélkülözhe­ tetlen szabadság legiszlálása, ill. a tudomány és a kultúra területén történő nemzetközi együttműködés feltételeinek a biztosítása. Végezetül az ún. Fakultatív Jegyzőkönyv rendelkezéseinek az elfogadása (becikke­ lyezése) által sajátos kötelmeket vállaltunk olyan törvényhozási, ill. törvénykezési gya­ korlat irányában, amelyek az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényében rögzítettek megvalósítását garantálják. A végrehajtás felügyeletének a garantálását hordozzák ezek a kötelmek, mondván, hogy a csatla­ kozó államok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, ill. az egyezségokmá­ nyoknak a rendelkezéseivel összhangban alkotmányos és más törvényhozási garanci­ ákat kell, hogy kiépítsenek az emberi jogok védelme érdekében. Összegezve azt látjuk tehát, hogy az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye ma egyfajta sajátos ősforrása a kulturális jogok kiépítését célzó reformjogalkotásnak. Az emberi jogok kiteljesedésének a reményét ébreszti ez a törekvés, és ez is fokozza fele­ lősségünket a jogalkotási garanciák hézag­ mentes feltérképezésében. A megélt társa­ dalmi tapasztalatok felidézésével ezt a célt kívántuk szolgálni. Vagyis egyfajta sajátos ösztönzet mindez számunkra, hogy való­ ban a kultúrhistória révén jövőt formáló konzekvenciákhoz jussunk el. Mert jogos várakozással tekintenek ránk pl. az új okta­ tási reformok, az egyetemi törvény, az in­ tézményi autonómia és sok más kérdés kapcsán. Megcsalatott és ismét várakozá­ sokkal telt nemzedékek kérdezik, hogy lesz-e végre modern értelemben vett tudo­ mány- ill. tanszabadság, lehet-e egyáltalán a modern világ feltételei közt egyetemi auto­ nómia, valóban jövőt formáló habilitáció. Még a tárgyi feltételek irdatlanul nehéz problémáit viselők is kérdően tekintenek ma a kultúrhistória által feltárható társadalmi ta­ pasztalatokra. Van-e visszatérés ilyen érte­ lembe az autonóm egyetemi szabadsághoz, az alapítványi javakra épülő önállóságához, el egészen az egyetemi tulajdonlás által megte­ remthető autonóm szabadsághoz. Nem so­ rolom tovább a venia legendihez, a tanár, ill. a tan szabad választásához, a diploma ekviva­ lenciájának biztosításához, a nézetek és a tu­ dományos eredmények szabad áramlásához, az állami felügyelet racionális keretekbe szo­ rításához, stb. fűződő mai várakozásokat. Mindaddig tartani fog a zavar és a bizonyta­ lanság, amíg üres szlogenekké degradáljuk a kultúr-história ilyen legalapvetőbb eredmé­ nyeit. Nekem persze az a szerény meggyő­ ződésem, hogy nem felülről és nem elsősor­ ban megint a legiszlációtól (pl. az új egyete­ mi törvénytől) kellene várni a tudomány szabadságát. Sokkal inkább kellene, hogy va­ lóban alulról, intézményi szinteken és csak a hallgatóval együtt végzett kreatív munka kapjon végre erkölcsi és anyagi elismerést, hogy a tudományos eredmények szabad áramlását, egyáltalán a megújulás igényét a meghaladott idő téveszméi ne akadályozzák. Mindezt a gondolkodók új nemzedékének meggyőződésévé kell formálnunk, hogy a szukreszcencia természetes útjait járva graduáljuk, hogy az Universitas tagjainak, ill. testületéinek a jogait, a vezetők rotálását, sőt magát az egyetem alapításához fűződő jogo­ kat is korszerű értelemben akceptáljuk. HORVÁTH PÁL �Punnyadó csikk — auagy gondolatok Bacsó Péter Hamvadó cigarettavégéró'l Decemberben végre a mozikba került Bacsó Péter legújabb mozija, a Hamva­ dó cigarettavég. írásom célja nem egy új mozifilm reklámozása, így elsősor­ ban azoknak szól, akik a filmet már lát­ ták, vagy legalább egy kicsit tudnak fő­ hőseiről: Karády Katalinról, Újszászy Istvánról, G. Dénes Györgyről. Akik nem fiktív alakok. S ezzel már el is érkeztem az okhoz: minek is akarok én erről az új filmről néhány sort idevetni. Nos, valahogy mindig viszolyogva fo­ gadom az úgynevezett fikciós játékfilme­ ket. Sajnálom, én szeretem pontosan tud­ ni, hol a képzelet és a valóság határa. Nem bánom, csinálhatunk FJ-ket, - egy kitalált világba helyezve. Ha már egyszer fikció, akkorvelejéig legyen az, mondhat­ nék: ha már lúd, legyen kövér. Olykor azonban elviselhetetlen torzításnak hat, ha az FJ-t élt alakok tetteinek megmásításával csinálják, és az imigyen kreált cse­ lekményt a történelem valós fogaskerekei közé illesztik. Bacsó Péter lelkiismeret nélkül sáfárko­ dott a remek alaptörténet - Karády és Újszászy kapcsolata - kínálta lehetőségek­ kel. Vértelen, rózsaszínű szerelmecskét si­ került ábrázolnia, amit talán Nagy-Kálózy Eszter játéka ment meg olykor-olykor. Ö ugyanis - bár karaktere nem igazán pre­ desztinálja erre a szerepre, - meglepően jól veszi az akadályokat (-lehet, hogy a tanulság az, Nagy-Kálózy jó színésznő?). Az Újszászyt alakító Cserhalmi György szerepe annyira kidolgozatlan és átgondolat­ lan, hogy valószínű, a színész rutinból for­ málta meg az egész alakot. Ami persze nem mindig sikerült jól. Cserhalmi olykor képte­ len elhitetni a nézővel, hogy akit látunk, az egy magyar katonatiszt, méghozzá a máso­ dik világháború kellős közepén. Játéka sok­ szor suta, hanghordozása kellemetlen, az egyenruha pedig úgy áll r^ta, mint tehénen a gatya. Helyzetét olykor Nagy-Kálózy menti meg, ő képes elhitetni velünk, hogy akit látunk: Újszászy István. Maga Cserhal­ mi erre a lehető legkevesebbszer képes. Rudolf Péter jó színész — komikus gyermekhanggal. Ezzel ő maga is tisztá­ ban van; nem véletlenül halljuk, hogy fo­ lyamatosan „rekeszt” — s ezzel inkább sa­ ját fogyatékosságára hívja fel a figyelmet, semmint a munkaszolgálat súlyának érzé- « ■ ví keltetésével foglalkozna. De nem. Inkább — a rendezővel egyetértésben — a komi­ kum felé közelít, fittyet hányva arra, hogy a cselekmény valójában itt nem komikus lesz, - hanem blőd! Rengeteget írtak arról, milyen érdekes, ahogy Bacsó tragikum és komikum között kötéltáncot jár. Nos, valóban kötéltánc ez, csak azt felejtik el egyesek, hogy Bacsó er­ ről a kötélről le is esett. Képzeljük csak el: Zsüti éppen munkaszolgálatot teljesít, ami­ kor luxusautóján elénk gördülve megérke­ zik Karády, aki prozódiai kérdéseket akar megbeszélni a félholt zsidó muszossal. Majd mikor mindent megbeszéltek, a mű­ vésznő elégedetten távozik. Égbekiáltó marhaság. Pardon: Fikciós Játékfilm. Karády ne lett volna tisztában azzal, mi történik valójában? Akinek Újszászyja a hírszerzés-kémelhárítás magyar vezére volt? Aki nem egy embert' hozott ki Kistarcsáról és aki nem egy embert bújta­ tott lakásaiban? Nem valószínű. ’44. március tizenkilecedike után maga Karády is megjárta a Pestvidékit, és a Zrí­ nyi utcát. Naponta vitték föl vallatni a Svábhegyre, a háború után Vörös Csillag szállónak keresztelt hírhedt Majestic szál­ lóba, ahol akkoriban a Gestapo főhadi­ szállása volt. S hogy ott mi minden tör­ tént, arról kérdezzük meg magát Karádyt: w (...) Ütöttek, vertek naponta agybafőbe. Fogaimat kiverték. Hajamat tép­ ték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak, hiszen ilyesmire nem emlékszik vissza az ember szíve­ sen. De én ebben sem voltam kivétel. 55 hiszen mindenkivel ezt tették. (...) Nem egy csúsztatás van a filmben, amit semmiféle dramaturgiai ok nem magyaráz. Például a nevek kicsavarása. Zsütiből rövidúton Sütit faragtak. Hogy miért, azt nem nagyon értem, különös tekintettel arra, hogy a „Zsűrinek” törté­ nete van. Ezt a nevet ugyanis Karády ta­ lálta ki. Egyik fellépése alkalmával fel kellett konferálnia következő dalának szerzőjét. Bizony, ekkor a Gutmann név bemondása nem lett volna jó lépés - így lett belőle egy franciás Zsütman, utóbb ez rövidült Zsűrivé. Karády apját pedig nem a filmbéli Kasztnernek, hanem Kanczlernek hívták, ahogy korábban természetesen a színésznőt is. Ebből lett később a jobb hangzásúnak vélt „Karády”. A film befejezése sem mentes a remek Fikciótól. Karádyt itt összevert arccal, nyilas gyűrűben láthajuk, amint azok fegyverrel kényszerítik: énekelje már el a kedves rádió­ hallgatóknak a Jó éjt, Budapest! című dalát. Nos, ez is bátor kalandozás - a tények meg­ kerülésével. Karády, miután ’44 nyarának végén kiszabadult a németek fogságából, az oroszok bejöveteléig folyamatosan bujkált. Talán leírni is fölösleges: amint márciusban a németek letartóztatták, dalait azonnal le­ vették a rádió műsoráról, - mondván, azok „deferisták”, „lélekrombolók”, „a magyar lé­ lektől idegenek”, s „különben sem buzdíta­ 55 nak eléggé a végső győzelemre' Igaz, egyszer valóban megtörtént, hogy néhány nyilas betört Karádyhoz, ám céljuk nem a nóta, sokkal inkább a Dunába lövés volt. Karády az utolsó pillanatokban mene­ kült meg, néhány üveg, a testvérek által le­ döntött konyaknak és néhány ezer pengő anyagi támogatásnak köszönhetően. Igen, a valóság filmrevitele talán sokkal fordulatosabb és drámaibb történetet ered­ ményezett volna, mint a Fikció. így történ­ hetett, hogy Bacsó, Karády izzó-parázsló Hamvadó cigarettavégét - Punnyadó csik­ ké alakította. BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! Németh Addm rovata Noé balladája Amerika ege alatt angyalokat hallottam énekelni. Amerika ege alatt démonokkal viaskod­ tam. Amerika ege alatt, a nagy füves fennsíkok ébredő terében, kolbászt vaesorillam. De so­ kat meneteltem a lélek balladáit dudorászva, viszonzatlan szerebnek poklain át Amerika ege alatt nem termett nekem édes gyümölcs. Amerika ege alatt békét leltem egy ma­ gános szikla tövében. Onnan kiáltottam szerteszét: — Hajókon menjetek, jó széllel menjetek, a szabad világba menjetek, az egekbe menjetek! - S mentek a hajók, libegtek, re­ pültek a hajók, zsúfolt hajók. Amerika cgpn liajók úsztak, Amerika egén angyalok énekeltek, viszonzott szere­ lemről énekeltek. Amerika egén, egy csuda kis ladikkal, egy falat kolbászt kergettem én, hej, a szél­ ben egy falat kolbászt kergettem én. képviselők amellett döntöttek, hogy ajövőben en­ gedélyezik az embriókon végzett kutatást. A tör­ vényt még a szenátusnak is el kell fogadnia, majd pedig a következő ülésszakban a második olvasa­ tot is meg kell vitatni. A löivény alapján tofábbra is tiltják a szaporodásra felhasznált klónozást. Az ún. „terápiás klónozás" is tiltott marad. Lionel Jospin francia miniszterelnök még hajlott ez utóbbi lehetőség engedélyezésére, de végül elfogadta az Etikai Bizottság és Jacques Chirac ál­ lamfő tiltakozását. Z képviselőik az új törvényben engedélyezni kíván­ ják a mesterséges megtermékenyítésfolyamán nyert és „fölöslegben" megmaradt embriókon végzett kísérle­ teket. Létre kívánnak hozni egy embriológiai hu­ mángenetikai ügynökséget, mely dönteni fog a kutatási tervekről Az ügynökség feladata továbbá tanácsot adni a politikusoknak. A törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az em­ beri szervezet bármely részét, génjét szabadal­ maztatható feltalálásra használják Ezzel Francia­ ország szembe helyezkedett az EU irányelvvel, mely a biotechnológiai feltalálásokat szabadal­ mazni engedi. KAP/MK Györgyi Csaba A pápa szenvedélyes hangú felhívást intézett a jogi szakemberekhez, hogy ne szolgáljanak ki mindenféle érdekeket, kerüljék el, hogy foglalkozásukat az igazságossággal ellentétes cél, így például a válás szolgálatába állítsák. Szakmai tudásukat inkább használják fel arra, hogy a válságban lévő házastársak megbékélésén fáradozzanak, támogatja ezzel az egyház házassági paszta rációját is.(...) VR/MK ÁLLAM-EGYHÁZ Pápai Lajos győri megyéspüspök február 13án sajtótájékoztatóján többek között kifejtette, hogy az egyház és állam szétválasztása azt je­ lenti: az állam nem szól bele az egyház életé­ be, például abba, hogy mit prédikáljanak, az egyház pedig papjain és püspökein keresztül nem gyakorolhatja a közhatalmat (például nem utasíthat önkormányzatot, rendőrséget, parlamentet. Továbbá: „Ha tehát cn a szószék­ ről politizálnék - amit nem teszek -, az sem­ miféle alkotmányossági problémát nem vetne fel, hiszen ugyanolyan jogokkal rendelkező magyar állampolgár vagyok, mint bárki más. Mi önmagunk miatt - az egyház belső törvé55 nyc miatt - nem politizálunk a templomban; Semmiségek (IWOAL4NY-POÍJTÍK4-7OGTörzssejtek nyerésére lehetőség van az embrió el­ pusztítása nélkül is; fürgén Hescheler kölni kutató szerint lehetőség van törzssejtek nyerésére az embrió elpusztítása nélkül is. Hescheler szerint a német parlamentben folyó törzssejt-átültetés vita azért problematikus, mert az aktuális tudo­ mányos eredményeket figyelmen kívül hagyja. A kölni egyetem kutatócsoportja kifejlesztett egy eljárást, mellyel az embrió sejttömegéből ki­ nyerhetők sejtek az embrió károsítása nélkül. Ezt az eljárást azonban még nem teszteltek em­ beri sejteken, ezért még nem tekinthető bizo­ nyítottnak nyilatkozta a kutató. Rámutatott azonban arra, hogy megvan az esély az „etikai kockázat” csökkentésére. A jelenleg eljárások során az embrió elpusz­ tul a sejtek kinyerésekor. Ezért a kutatás ezen módját sokan helytelenítik. Gebhard Fürst, rottenburgi püspök, a Nem­ zeti Etikai Tanács tagja esélyt lát arra, hogy meg­ találják azt az utat, mely sem az etika törvényeit nem sérti, ugyanakkor a tudomány fejlődését sem korlátozza. Arra szólított fel, hogy a szigorú magzatvédelmi törvényt egyelőre ne változtassák meg, várják ki a kutatók eredményeit. KAP/MK Franciaország engedélyezi az embriókon végzett kutatást: yd Francia Nemzetgyűlés jelentős többséggel elfo­ gadta az új bioetikai törvény első olvasatát. Ezzel a tizennegyedik oldal „Tisztelt választópolgárok! 1. Felbúg alattam a busztest. Minden rendben. ’daérck. is azután? a 2. Keserű félelem forrasztja torkomra a szót. Magányom köre bezárul, mint virágl«;hcly az első fagyban. Tóth Franciska A szentatya a házasságfelbonthatatlanságáról: II. János Pál pápa január 28-án hétfőn délelőtt fogadta az egyházi törvényszék, a Rota Romana dékánját, majd közösen annak bíráit, ügyvédjeit és tisztségviselőit. A találkozóra minden év januárjában kerül sor, a Törvénykezési Év megnyitása alkalmából. A szentatya beszédének középpontjában a házasság felbonthatatlansága, mint a társadalom és a család javának elsődleges feltétele állt. (...) A szentatya a válást a társadalom súlyos sebének minősítette, azokkal a kísérletekkel együtt, amelyek az együttéléseket még homoszexualitás vagy egyéb esetben is a valódi házasság rangjára akarják emelni. (...) A teendők meg\'álaszLísa. a körülmé­ nyekhez alkainrazoct keresztülvitele a legne­ hezebb feladat, amihez nemcsak tapintat, oemesak megfontolás, hanem, mint az em­ ber minden cselekedetéhez az ég áldása és szerencse is szükséges. A visszatekintés a múltra ne tegyen, nem te­ het bennünket elbizakodottá. Sokkal, igen sokkal több még a teendő, mint ami már meg van téve, mert az, mi eddig történt, inkább csak az alapot vetette meg. inkább csak lehe­ tővé tette, hogy jövőre azon alapon tovább működhessünk. Ne el bizakodóttakká tegyen ez berniünket, hanem inkább ösztönül szól­ aljon, erőt és ingert adjon. Hú Isten eddig megsegített bennünket, ma­ gunk iparkodása és Isten segítsége talán to­ vább is visz azon a pályán, melyen a íiaza jövöjét biztosítani és a iiaza minden lakójának jobblétét elérni akarjuk. (,.,) Csak azt adja Isten, hogy ellenfeleink leCTcnek e hazában, de a pol^ polgártársának, na ellenfele is, ellensége ne; legyen. Magyarország föivirágzása csak akkor biztos, hú a politikai működésnek, az ellenkező irá­ nyú eljárásnak keserűségeit nem visszük át a magánéletbe; ha azokkal kik más véleményen vannak, ellenfelek vagyur ink, határozottan ramlkjól megfontolt nézeté­ gaszkodunk a magmikjól hez, de ellenségek sohasem leszünk. (Hoszszasan tartó élénk íetszésnyiivátiíiások.) {,,,)" (DEÁK FERENC beszéde országgyűlési képvise­ lővé választásakor, Pest, 11172. június 19.) �» Szakmája: jogász és sportriporter Borbély Zoltán látszólag egy, az egyetemünkön tevékenykedő okta­ tók között. Bár még harminc éves sincs, már most megannyi érdekes és tanulságos élményben volt része az életben. Hamar jó nevű sportriporter lett, de soha nem felejtette el igazi szakmáját, a jogot sem. Jelenlegi munkahelyén, a Fővárosi Főügyész­ ségen beszélgettem az egykori Be s z em inár i umve z etőm mel. — Hogyan alakult ki a jog és a sport ket­ tőssége az életedben? — 1990-benjelentkeztem az ELTE-re, aho­ vá fel is vettek Azon a nyáron láttam egy hirdetést „Sportriporter kerestetik” címmel. Mivel érdekelt a téma, gondoltam elme­ gyek, később azonban kiderült, hogy a meg­ hallgatás a gólyatáborral egy időben van. En a gólyatábort választottam, ott azonban a sors úgy hozta, hogy egy srác rábeszélt, menjünk fel Pestre mi is a meghallgatásra. Emlékszem, borostás voltam, és a vonaton kezdtem borotválkozni. Mondanom sem kell, hogy legalább harminc helyen sikerült elvágni az arcom, így eléggé bizarr külsővel érkeztem a meghallgatásra, ahol már renge­ tegen voltak. Ennek ellenére sikerült a rám bízott vívóversenyt úgy leközvetítenem, hogy felvettek, aminek köszönhetően a Sportriporter Stúdió első évfolyamaként többek között Faragó Ricsivel és Hajdú B. Pistivel együtt - ösztöndíjjal végeztünk. Ezek után a kedd reggeli TeleSportokban kaptunk kisebb-nagyobb szerepeket. Az első feladatunk Hajdú B.-vel az volt, hogy egy tájékozódási búvárúszó versenyről kellett anyagot készítenünk. Mi azonban annyira poénosra vettük az egészet, hogy m^dnem ki is rúgtak minket. Önállóan először egy Osztrák-Magyar parlamenti focimeccsről készítettem riportot, ami viszont olyan jól sikerült, hogy a Parlament külön köszönet­ nyilvánító levelet küldött a TeleSpormak — Hogyan folytatódott a riporteri pályád? — Pályafutásom során, abból a szerencsés helyzetből kifolyólag, hogy három nyelven beszélek (angol, finn, orosz), rengetek sztár interjút készíthettem Felétől Hakkinenen keresztül Szergej Bubkáig. Összességében öt-hatszáz riportot készíthettem, én mégis Kovács KOKO olimpiai győzelmének köz­ vetítését tekintem a pályám csúcsának. Leg­ alább ilyen sikeresnek érzem a Papp Laciról készült filmemet, amit másfél millióan láttak (2001. március). Miután 1997-ben eljöttem a TeleSporttól, főként filmeket forgattunk. Búcsú Koltay András volt főszerkesztőtől! Radnay József dékán úr2(W. decemberében megbízott azziii, hc^ az ítélet kiadásánál le­ gyek a kiadó képviselője. Utólag bevall ha­ tóm, nem kis aggodalommal és szorongással vállaltam cl a feladatot; az újság korábbi szín­ vonalával, cikkeinek egy részével nem volt megelégedve a tanári kar és az Egyetem veze­ tése, sőt az újság a lullgatók körében sem volt különösebben népszerű, mivel a frissen megjelent példányok hosszú napokig álltak a porta mellett, annak ellenére, hogy a kiad­ — Ért-e valami kínos helyzet a mikrofon­ vány ingyenes volt. Emellett időnként meg­ nal a kezedben? jelentek olyan írások is az újságban, amelyek vaskos botrányt kavartak, vagy a hallgatóság, — Soha nem fogom elfelejteni a Békéscsaba vagy az oktatók körében. Vagyis szerepköröm - Vardar Skopje kupameccsen történteket. ingatag volt egy kényes helyzetben; megpró­ Az egész azzal kezdődött, hogy útépítések bálni jó irányba irányítani, finom módsze­ miatt késve értünk a mérkőzésre, amely már rekkel az ítélet kissé díieögős szekerét. javában folyt, a közvetítő állásban pedig szin­ iEkkor nyerte el az ítélet főszerkesztőt posztját te már nem is volt hely. Ráadásul a nagy ro­ Koltay András. Ót régebbről ismertem, jő ta­ hanásban a szemüvegemből kiesett a lencse, pasztalataim voltak róla, így örültem szemé­ így a meccsből gyakorlatilag semmit nem lát­ lyének, de láthatóan ő is némi aggddalpiiinial tam. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy vette át nsztét. K'zdetbcn két alLilommal is minden nyelvtudásomat összeszedve beáll­ tam a macedón rádióriporter mögé, és gya- '| hosszan beszedettünk arról, hogyan is lehet­ korlatilag őt közvetítettem le. A bökkenő i' ne az újság színvonalát növelni. Úgy érzem Koltay András az elmúlt több mint 1 évben csak a csabai gólnál jött, mégpedig azért, síkénél oldotta meg kényes és nehéz felada­ mert én a kollega nyomán a közvetítésben tát Az ítélet úgy érzem javult, az újság sokkal végig Szarvas Jánost éltettem, mint gólszer­ infonnatívabb lett, s kiszorultak belőle a bán­ zőt, holott azt igazából Csató lőtte. Monda­ tó, támadó írások. Mitidcz történt úgy, hc^ nom sem kell milyen kellemetlen volt, ami­ laz újság tényleges szerkesztésébe, a megjelent kor fény derült a bakira. cikkekbt' jófonnán soha nem szólom bele. Egy év alatt mindössze két-három olyan írás — Hogyan jutottál el jogászként a Fő­ volt, melynek megjelenését nem jasosoltani. ügyészségre és az egyetemi katedrára? (Némi enyhe konfliktusunk csak egy-két — 1995-ben végeztem, 1996-ban kerültem a képanyag miatt támadt; a bennem lakozó bi­ PKKB-ra, mint fogalmazó, ahol is közleke­ zalom alapján az újságban megjelenő képeket déssel, házassággal, ifjúsággal kapcsolatos először nem kértem megmutatni, ennek köügyekkel ismerkedtem meg. Bírói példaké­ vetkezinénye lett, hogy a címlapon kezdtek pem mindig is Pálinkás Gyuri bácsi volt, aki elszaporodni a szép, fededen keblű hölgyek, egyedülálló tekintéllyel bírt a tárgyalóterem­ amiből voltaképpen nagy botrány is kereked­ ben, ítéletei pedig nem csak helytállóak, ha­ hetett volna, tekintettel egyetemünk kattílikusi nem olvasmányosak is voltak. 1997-ben ösz­ voltára. A második ilyen címlap után azonban töndíjasként egy évet Finnországban töltöt­ ez a kerdás is szerencsésen rendeződött) tem, ahol a finn jog tanulmányozása mellett Koltay Andrásnak és a szcrkesztőbiz.oHsága finn tévénél is dolgozhattam. 1999-ben ke­ nak így véleményem szerint sikerült színvo­ rültem a Pázmány Egyetemre, ahol Tóth nalas, jó lappá átalakítani az ítéletet, mely a Mihály eljárásjogi szemináriumot bízott hallgatók körében is lényegesen népszenlbb rám. Meg kell mondanom, hogy azóta is óri­ lett, s a Kar oktatóinak sem volt ellene külö­ ási megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen kol­ nösebb kifogása —sőt, gyorsan és szívesen az. legák mellett tevékenykedhetek, és nem egy­ oktatók is elolvasták a lapot Mindezért sze­ szer én is tanulok a közös államvizsgáztatá­ retném köszönctemet kifejezni Koltay And­ sok alkalmával. 2001. márciusában kerültem rásnak, s az új főszerkesztőnek és szerkesztő­ a Fővárosi Főügyészségre, Polt Péter meghí­ ségnek kívánom, hogy hasonló színvonalon, vására. Félállásban az ügyészség sajtó szóvi- | koriÜiktus nélkül lássa el nem csekély böl­ vője vagyok, míg a maradék időmben csességet, megfencoltságotés műveltséget kí­ ügyészként tárgyalok közlekedéssel kapcso­ vánó feladatát. latos ügyeket. így többek között képernyőre került egy Pá­ linkás Gyuri bácsiról („A Köztársaság nevé­ ben!”) és Hidegkuti Nándorról (Az Öreg) készült riportfilm is, valamint több sportos témájú film is. Ezen tekintetben a jövőre nézve is van néhány konkrét elképzelésem, így például Vitray Tamás hetvenedik, míg Szepesi György nyolcvanadik születésnapjá­ ra szeretnénk életüket a képernyőre vinni. ÜR. JOBBÁGYI GÁBOR IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ A Kiadó képviselője tizenötödik oldal �HŐK választások 2002 - újra választjuk. Újraválasztjuk? Ismét, újfent. Karunk történetében im­ már hetedik alkalommal járulhatnak az urnák elé hallgatóink. Mindez ugyan jog és nem kötelesség, mégis általános elvá­ rásként fogalmazódik meg minden egyes választással szemben a minél magasabb részvételi arány. Mint ahogy nem vet túl jó fényt országunkra, ha esetleg Lajtán tú­ li társaihoz képest nagy számban marad­ nak otthon polgárai, ugyanúgy nem vet jó fényt pont egy jogi karra, hogy épp azok bojfcottálják a voksolást, akiktől a köz iránti elhivatottságot várná el a társada­ lom, miközben például a SOTE-n 90%hoz közelít a sok mindenről árulkodó. Az elmúlt évekből vett száintalan példa bizonyíga, hogy a Hallgatói Önkormány­ zat igenis képes volt eredményt felmutat­ ni a Hallgatók érdekében; az ún. átmeneti méltányossági klauzulával hozzájárultak az új, hosszútávon ugyan célravezető sza­ bályokhoz történő felkészüléshez, gördü- Ickcnycbb alkalmazkodáshoz. Az állam­ tan elgörgetésének lehetőségével valame­ lyest sikerült enyhíteni a tanrend módosítás aval a tavalyi harmadikosok jelentős mértékben megnőtt vizsgaterhét, és mármár kilátástalannak tűnő helyzetét. Azzal, hogy sikeres U.V esetén az elégtelen töb­ bé nem számít be az átlagba, egy több szempontból igazságtalan gyakorlatnak vetett véget a Kar. Az ösztöndíjrendszer átalakításával lehetővé vált, hogy például negyedik évfolyamon ne csupán húsz hallgató részesüljön benne, ahogy az a ko­ rábbi szabályokból következett volna. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna semmit jobban csinálni, sőt.,,de ez is an­ nak bizonyítéka, hogy a HÖK-nek min­ dig van mozgástere, mindig vannak lehe­ tőségei, amiket érdemes kihasználni. Ezért igenis van jelentősége annak, hogy kik jutnak be a testületbe, kiknek a kezé­ ben lesz a döntési jogkör számtalan. mindannyiunkat érintő kérdésben. Emiatt nem csak az aktív-, hanem a passzív választójogukkal élők csekély száma is el­ szomorító. Lapzártánk idején ugyanis több évfolyamon, illetve tagozaton volt bizony­ talan, hogy egyáltalán meg lehet-e tartani a fordulót. így az ön kormányzat egészen a választás hetéig meghosszabbította a je­ lentkezési határidőt. A ,yaskancellárnak”, Bismarcknak tulaj­ donítják az alábbi aforizmát: „Az emberek életükben háromszor hazudnak a legtöb­ bet; vadászat után, udvarlás közben és vá­ lasztás előtt...” Mindennek szemelőtartá­ sával kívánok jó olvasást a jelöltekkel és programjukkal ismerkedő ' • ■.................... választóknak, tanulságos kampányt és sok sikert a ver­ senyzőknek és egy bizalomra méltó, szava hihető Hallgatói Önkormányzatot az egész Karnak. MÁNDICS BOTOND I. évfolyam, nappali tagozat Szabó Krisztina 1982. június 4-én születtem Budapesten. Édesapám dr. Szabó János, ügyvéd; édesanyám Széplaki Ágnes ötdiplomás tanár, ere­ detileg okleveles programtervező matematikus, Nyolc évig jártam a Batthyány Lajos Általános Iskolába, végig kitűnő eredmény1 nyel zárva éveimet. 7. Osztályban az I. kerületi kémiaversenyen első helyezést értem el, és ugyanennek az évnek végén koren­ gedménnyel alapfokú OKJ képesítést szereztem számítástechnikából. Az utolsó két évben az iskolaújság főszerkesztőjeként kezd­ tem újságírással és-szerkesztéssel foglalkozni. 1997-ben a Soros Alapítvány országos diákújságíró pályázatán osztott 3. Díjat nyer­ tem, melynek jutalmaként részt vehettem egy egyhetes gyakorlaton az MTV Natura szerkesztőségében. Az újságírást a Szent Margit Gimnáziumban is folytattam. Ezen kívül három évig voltam tagja a gimnázium színjátszó-körének Az iskolai szavalóver­ senyen 11. osztályban második, a 12. osztályban első helyezést értem el, s ugyanebben az évben a XI. kerületi szavalóverseny 2. helyezettje lettem. Budapesti illetve országos versíró pályázatokon ígéretes, illetve díjazott pályamunkákkal vettem részt. 1999ben három versem megjelent egy antológiában. Humán és reál érdeklődésem azonos szintű. A gimnáziumban biológia tagoza­ tos diákként végeztem. Az angol és német nyelv mellett latint is tanultam. A középiskolában kedvenc tantárgyaim a magyar irodalom és filozófia mellett a fizika, biológia, matematika, számítástechnika voltak; de lenyűgözött a művészettörténet is. Célom minden erőmmel és tehetségemmel a diákság érdekeinek képviselete, egyetemünk hatékonyabb és teljesebb működésének elősegíté­ se a Hallgatói Önkormányzatban való tevékenységgel. Ujfalussy Márk 1982. augusztus 25-én születtem Budapesten. Általános iskolai tanulmányaimat a II. kerületi Pitypang utcai általános iskolában végeztem. Majd a szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam, tavaly érettségiztem, kitűnő eredménnyel. Családunkban sok ajo­ gász illetve joghallgató, így szinte természetes, hogy én is a jogra jelentkeztem. Drámai küzdelmek (kinek nem volt az?) árán sikerült elsőre bekerülnöm. Persze célom, hogy ne kelljen megismételnem ezt... Ha már bent vagyok akkor viszont célom, hogy maradandóbbat alkossak és tevékenyebben vegyek részt az egyetem életében, minthogy csak bejárjak előadásra (?), illetve vizs­ gázni. Mivel megszűntek a különböző társaságok az egyetemen, ezért nem maradt más hátra. Sokan mondják, hogy nem valami bizalomgerjesztő a HŐK, de szerintem a remény hal meg utoljára. Ösztönzőleg hat, hogy bátyám, Ujfalussy Zsolt már 3. éve HÖK-ös. Szeretnék családi hagyományt csinálni (remélem a jó HÖK-össég genetikailag van kódolva...). Céljaim között szere­ - pel, hogy valahogy a HŐK és a diákság kapcsolatát javítsam. Mielőtt kinevetnétek, közlöm, hogy naiv persze nem vagyok, de va­ lamit azért lehet tenni. Egyrészt felétek azt, hogy megpróbálnám bizonyítani, van értelme a HÖK-nek, mint érdekképviseletnek, még ha kevesen is hiszik. Másrészt a HŐK felé azzal, hogy elérném, hogy egy kis bizalom legyen iránta (kezdésképp azzal, hogy legalább gyertek el a vá­ lasztásra), mert az, hogy is mondjam, most eléggé nulla közeli... (érdekes folyamat ez: régebben még csak azt mondták, hogy a HŐK nem csinál semmit, manapság meg már keményebb kritikákat lehet hallani) lóvábbá a diákság és a tanári kar, egyetemi dolgozók kapcsolatára is ráférne egy kis frissítés. Gon­ dolom mindenkinek vannak ’érdekes’ vizsga-, de legfőbbként vizsgajelentkezési élményei. Teljesen új rendszer persze nem képzelhető el, de egy kis hu­ mánumot bele lehetne vinni. Ezért célom, hogy megválasztásom esetén a Tanulmányi Bizottságba kerüljek Szeretném, hogy évközben is mindenféle ta­ nulmányi problémával fordulhatnátok hozzám, a megoldás elérésének valós reményével. ígérgetni, főleg egy választáskor, könnyű, ezért én nem is teszem (tovább...), csak annyit mondok, hogy megpróbálnám minél jobban képviselni az érdekeiteket. ■' tizenhatodik oldal 1 �Fehér Tamás 1983. március 25-én születtem Komáromban. Szülővárosomban jártam általános iskolába. Hetedik és nyolcadik osztályos koromban a Diákönkormányzat elnöke voltam Középiskolai tanulmányaimat a tatai Eötvös József Gimnáziumban végeztem. Sajnos a bejárás és a különböző versenyek kevesebb időt és energiát hagytak az iskolai életben való aktívabb részvételre, így inkább csak az osztályközösségen belül fej­ tettem ki „áldásos tevékenységemet". Szeretek együtt dolgozni olyan emberekkel, akiket nemcsak saját, hanem más embe­ rek boldogulása is motivál. Az elmúlt két év nyarán néhány helyi fiatallal tábort szerveztünk három egyházközség hittanosainak. Jónak tartom, ha vannak olyanok, akik tudnak közös célok érdekében együttműködni, legyen az a cél akár pár kis­ iskolás kikapcsolódása vagy az egész egyetem hallgatóinak képviselete. Sajnos rövid Pázmányos pályafutásom során is talál­ koztam olyan problémákkal, amelyek nemcsak nekem, hanem jó néhány hallgatótársamnak is bosszúságot okoztak. Nem hiszem, hogy járható út, ha ha mindenbe belenyugszunk. Esetenként talán nincs is szükség óriási erőfeszítésekre egy-egy probléma megoldásához, egyszerűen csak szót kellene emelni értük. Ez csak úgy lehetséges, ha szorosabbá válik a viszony az évfolyam és képviselője között. Az évfolyam­ képviselő egyedül nem tud csodát művelni, akkor várhatjuk a változást, ha nem csak morgunk, hanem teszünk is érte. Bathó Ferenc Bathó Ferenc vagyok. (De talán ha azt mondom „Franky”, akkor így talán többen felismertek!) 1979-ben születtem Budapes­ ten, és itt végeztem cl mind az általános iskolát, mind a gimnáziumot. 1993-ban felvételt nyertem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karára, történelem-szlavisztika szakpárra. Ott jelenleg 111. éves vagyok, szintén nappalin. Már a bölcsészkaron kapcsolatba kerültem a Hallgatói Önkormányzat munkájával, de nem jelöltettem magam egyszer sem, mivel ed­ dig még nem éreztem magamban elég elszántságot és tetterőt, hogy jól tudnám csinálni, ha megtálaszcanának. De nem akarlak tovább untami Titeket az „élettöncnetemmel”! Mint aliogy az ilyenkor lenni szokott, minden jelölt összefoglalja, hogy megválasziása esetén mit is szándékozik kezdeni mandátumával. Mivel már volt szerencsém egy-két egyetemi választást megérni, dsztában vagyok vele - ilyenkor gyakorlati!:^ mindent m^ szoktak ígérni... Most, hogy jelöltettem magam, úgy döntöttem, nem fogok felelőtlenül a levegőbe ígérgetni, abban bízva, hogy a következő választásig úgy is mindenki elfelejti, mi is volt tavaly. Igyek­ szem csak olyan dolgokat megígérni, amit úgy hiszem, hiánytalanul tudok majd teljesíteni. Icliát mellőzném az olyan fogásokat, mint könnyítem a vizsgaterheket, olcsóbbá teszem a büfét, cltörlöm a Róma szigorlatot, vagy jaj az olyan tanároknak, akik sok egyest adnak...) Amit viszont fel tudok ajánlani: az, több mint 3 év egy egyetem falain belül! (Tisztában v^ok vele, hogy az egy másik kar, de bibétek cl az alapvető problémák mindenhol ugyan azok...) Már egyszer volt szerencsém tapasztalni (a saját bőrömön), milyen nehézségekkel, kemény problémákkal kell szembesülni egy elsősnek! Ha meg­ választotok, biztosak lehettek afelől, hogy megfelelő felkészültséggel fogom cllámi feladataimat. Ha bárkinek bármi problémája van, azt nyugodt szívvel megoszthaga velem! (Azt szintén nem ígérem meg, hogy minden problémát, nehézséget meg fogok majd teljesen oldani, de a tőlem elvárható ma-ximális odafigyeléssel és odaadással fogom érdekeiteket képviselni, minden elérhető és számbavehető fórumon. De nem akarom tovább szaporítani a szavaim (illetve betűim), mert most már, úgy is minden Rajtatok múlik! '■ Stipter Orsolya Ajnácska Születési hely, idő: Budapest, 1982. Gimnáziumi tanulmányaim során 7 éven keresztül képviselhettem a diákok érdekeit és 1 évig diákpolgármes­ ter lehettem. A HÖK-ös választáson azért indulok, mert foglalkoztat a hallgatók egyetemi élete és lehetőségeik Fontosnak tartom a hallgatók és a HŐK közötti folyamatos és személyes kapcsolattartást, a nappali tagozaton érdekképviseletét. A rendszeres kapcsolattartás folytán lehetőség nyílik az évfolyam tájékoztatására a szociális, ösztöndíj és pályázati ügyek felől. Célomnak tekintem a diákélet felpezsdítését rendszeres és szezonális ren­ dezvényekkel, úgymint teaház, fórum, kirándulás szervezés. Céljaim között szerepel még a sportolási lehetőségek fejlesztése és bővítése is. Célki­ tűzések programpontokban: 1. Az I. évfolyam nappali tagozatos hallgatóinak érdekképviselete 2. a hallgatók tájékoztatása a szociális támogatások­ ról, a pályázatokról, az ösztöndíjakról 3. az egyetemi diákélet felpezsdítése különböző programok szervezésével: pl. teaház, kerek asztalbeszélgeté­ sek, fórumok, kirándulások, sportlehetőségek... 4. folyamatos kapcsolatfenntartás a Hallgatói Önkormányzat és a hallgatók között. Szeretnétek jól járni? Szeretnétek többet tudni a HŐK munkájáról? Szeretnétek jobban érezni magatokat az egyetemen? Ha a válasz IGEN, akkor ragadjátok meg a lehetőséget! Ha ötleteim elnyerték tetszéseteket, remélem a márciusi választáson számíthatok támogatásotokra L évfolyam levelező, számtáv tagozat F I KoUmann Gergely I , . . TI éves, első évfolyamos SZAM-TA\t>s hallgató vagyok Az IBS-ben (Nemzetközi Üzleti Főiskolán) folytatott tanulmányaim ’ során szereztem tapasztalatot a hallgatói érdekképviselet, érdekérvényesítés területen. Két éves munkám során kidolgoztam az IBS HŐK SZMSZét, amit a Hallgatói Önkormányzatunk képviselőtestülete álta­ li elfogadás és a Főiskolai Tanácsnak történt bemutatást követően a mai napig hatályosan szabályozza a fenti szervezet mű­ ködését. Képviselővé választásom esetén tapasztalataimon túl a HÖOK-ban (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konfe. rcnciájában) és a NAFIOR-ban (Nem Államilag Finanszírozott Felsőoktatási Intézményi Régióban) meglévő kapcsolatai­ mat szeretném intézményünk, évfolyamunk és számtávos egyetemi társaim javára is kamatoztatni. Jójárt Borbála Gyöngyi Pl Alii lírottJójárt Borbála Gyöngyi, első éves -számtáv.-os hallgató vagyok, választási felhívásotokra nélrány személyes adatomat sze­ retném közölni. Gimnáziumi éveim alatt az iskolai i^úsági szervezet ritkára voltam, a megyei és országos választmány tagja, majd vezetőségi tagja. 1982-ben érettségiztem Temesváron. Ifjúkori szerelmem beteljesüléseként féijhcz mentem, egy 12 és egy 15 éves gyermek édesanyja vag>'ok, mindkét fiam a Fazekas Mihály Fővárosi Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium tanulói. Egy várat­ lan baleset átgondoltatta életemet, így jelentkeztem felvételizni, most azon igyekszem, hogy eddigi munkámat átszervezzem, tel­ jes egészében egyetemi tanulmányommal foglalkozhassak- s ebben féljem, gyermekeim támogatnak- melyért hálával tartozom Nekik.. Látogatom a nappali és levelezős előadásokat egyaránt- félévi eredményeimet mellékelem fénymásolatban. Egy állandó _______ _ ________ kapcsolatot szeretnék Idcpíteni a nappalis, levelezős és számtávos Irallgatők valamint a tanárok, tanszékek között, az aktív HŐK élet bonyolításában és szervezésében szívesen hasznosítanám ödeteiteket, igényeiteket és tapasztalataimat. Gór Csaba. 1982-ben születtem Debrecenben. 2001-ben érettségiztem a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. I. éves számtávos hallga­ tó va^ok de mindennap bejárok az egyetemre így látom a felmerülő problémákat és igényeket. Úgy látom, hogy az egye­ temi életből hiányoznak a közösséget építő rendezvények és a sok embert megmoz^tó sportolási lehetőségek. Á számtá­ vos és levelezős hallgatók tájékoztatása hiányos és nehézkes. Ha megválasztotok, HŐK képviselőként célom lesz, hogy a HŐK szervezzen több szórakoztató programot. Gondolok itt a rendszeres bulikra, kirándulásokra, sportrendezvényekre. A HÖK-nek segítenie kell az Egyetem és a levelezős hallgatók közötti hatásosabb információáramlást. Kérlek benneteket, hogy 3 választáson minél többen vegyetek részt, hogy egyetemi éveinket kellemesebben tölthessük el! tizenhetedik oldal �Czudar Balázs ri Szeretném az első évfolyamot képviselni a Hallgatói Önkormányzatban. Tekintve, hogy volt középiskolámban a Diákönkormányzat elnöke tisztségét láttam el, illetve számos országos diákfórumon vettem részt ezen pozfdóban, rendelkezem bizonyos alapvető „diák-közéleti” tapasztalatokkal (hozzáteszem; természetesen elisme­ rém a középiskolai és egyetemi lét közötti lényeges és alapvető különbségeket). Programomat, terveimet, elképzeléseimet — a teljesség igénye nélkül — a következő pontokban fogalmazom meg; A jelenleginél jóval aktívabb, mozgalmasabb közösségi élethez szeretnék (több) lehetőséget biztosítani. A hallgatók és tanszékek közötti kommunikáció gyakran tapasztalt nehézségein kívánok hatékonyabb megoldások bevezetésével segíteni. Az évfolyamon belüli információáramlást (jegyzetek, hasznos dokumentumok, vizsgatippek...) ugyancsak javítani kívánom. Tervem továbbá hallgatói jogaink teljes mértékű és feltétel nélküli érvényesülésének elősegítése, ...és ami a legfontosabb: komoly hallgatói érdekképviselet. Végül, de nem utolsó sorban: jól szervezett, színvonalas évfolyambulik. �11. évfolyam nappali tagozat Thuss Balázs 1980. szeptember 24.-én születtem Budapesten. Gimnáziumi tanulmányaimat a Pannonhalmi Benccsek-nél végeztem, a hatosz­ tályos évfolyamban. Utána egy évig a németországi Schaftlam bencés gimnáziumában tanultam, mint vendéghallgató. Német­ ből és latinból középfokú nyelvvizsgán van, jelenleg angolt és franciát tanulok. Fél éve egy Európa parlamenti képviselőasszony­ nak dolgozom, alti lelkes támogatója Magyarországnak. Az évfolyamot tavaly óta képviselem, biztos vagyok benne, hogy az új fel­ állású testület kitartó és eredményes munkát végzett a korábbi évekhez képest, amit a tanulmányi és vizsgaszabályzat reformja, az ■ ............................... ■ ...bevezetése .... ösztöndíjrendszer újraformálása, az egyéb kedvezmények jellemez. Munkám során a szervez&ekkor,, támogatásokkor _ fellépő pénzhiány miatt újabb források feltárására, és a külföldi intézményekkel való kapcsolatok bővítésére helyeztem a hang­ súlyt. , Remélem,, hogy logy ebben az évben is ezen a vonalon folytathatom műn) munkámat. A kezdeti tanulmányi , nehézségek ellenére erős , évfolyamunk van, biztos vagyok benne, hogy a kitartó munka meghozza eredményét, A későbbi cUielyezkedés megkönnyítésé­ re egy Állásbörzét szerem ék szervezni, ahol lehetőség nyílna a munkalehetőségek, továbbképzési lehetőségek megismerésére. Remélem hogy a program elnyeri tetszéseteket, továbbra is várom az építő észrevételeket, megjegyzéseket, javaslatokat Ivanics István Ivanics István, nappali tagozatos hallgató vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy kizárólag e tagozat érdekeit szeretném képviselni a HÖK-ben. Csapatmunka lévén természetesen, mint saját eredmény nem számolhatok be semmiről. DE biztatónak érzem, hogy az eddigi sajnálatos gyakorlattal szemben egyjól, és botrányoktól mentesen működő képviselet tudott felállni. Remélem ti is hoz­ zájárultok szavazatotokkal, hogy ez így is maradjon. A tanulmányi ügyekkel foglalkoztam alapvetően eddig is, szeretném ezt foly­ tatni. Magától értetődően támogatnám az egyetemi életet és a sportéletet. Képviselném évfolyamomat, tagozatomat a Kari Tanács­ ban. Köszönöm az eddigi bizalmat remélem rászolgálok idén is. III. évfolyam nappali tagozat Ujfalussy Zsolt „óvodás korom óta arra készülök, hogy a Pázmányon HÓK tag legyek Sőt, már csecsemő koromban is GŐGicsélés helyett HÖKicséltem.” Már harmadik alkalommal kezdem így a pályázatomat, hiszen ismét szeretnék a Hallgatói Önkormányzat tagjaként segíteni Nektek, mint évfolyamtársaimnak, továbbá az Egyetem többi hallgatójának A HÖK-ben eltöltött két év alatt - úgy érzem - sokat tapasztaltam, sok új ismeretségre tettem szert az Egyetem munkatársai és tanárai között is, és jobban megismer­ I tem az egyetemi szervezetek, bizottságok, tanácsok működését is. Remélem ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a felmerülő prob­ lémákat, kérdéseiteket - legyen az tanulmányi, ösztöndíjjal kapcsolatos, vagy bármilyen egyéb - meg tudjam oldani, meg tudjam válaszolni. Nagyon örültem annak, hogy eddig is bizalommal fordultatok hozzám. Szeretném, ha ez a későbbiekben is így lehet­ ne. Nem szeretnék semmilyen konkrét „programot" előre ígérni, hiszen nem tudom, hogy - megválasztásom esetén - milyen feladat áll majd elém a HÖK-ben a következő év során. Ám azt megígérhetem, hogy a legobb tudásom szerint fogom képvisel­ ni az érdekeiteket és teljesíteni a képviselőségből származó kötelességeimet. Továbbra is szívesen vennék részt a tanulmányi ügyekés az Ellenőrző Bizott­ sághoz kapcsolódó feladatok intézésében. Remélem az előző két évhez hasonlóan ismét megtiszteltek bizalmatokkal, és bízom benne, hogy minél többen részt vesztek a választásokon! 1981. március 19-én születtem Budapesten. Az előző két tanévben az évfolyamomon — évfolyamtársaim bizalmának kö­ szönhetően - megnyertem a Hallgatói Önkormányzat választást; mindkét alkalommal a HŐK Ellenőrző Bizottságiak tagja lettem, de sokat foglalkoz­ tam tanulmányi ügyekkel is. Ezen kívül az Egyetem Kari Tanácsának és Tanulmányi Bizottságának a tagja, továbbá a Magyar Jogtörténet tanszék demonst­ rátora vagyok. Tavaly a szóbeli felvételiken a felvételiztető bizottságok hallgatói tagjaként segítettem a Kar munkáját. Molnár Dániel 1980. szeptember 19-én születtem Budapesten. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségiztem 1999-ben. 1990-1998-ig a 344. sz. Szent István Király Cserkészcsapat tagja voltam. 1997-től a Független íróság Egyesület tagja, 1999től a II. kerületi alapszervezet szervezet elnöke vagyok. Tavaly budapesti társelnökké választottak. Az elmúlt években sokan megkerestek különböző gondokkal, ezeken igyekeztem lehetőségeimhez képest segíteni. A Tanulmányi Bizottságban te­ vékenykedtem, bár kétségtelen, hogy a Hallgatói Önkormányzaton belüli különböző ellentétek miatt e testületben csak ta­ nácskozási jogot kaptam. Ha jövőre is bizalmat szavaztok nekem, továbbra is igyekszem küzdeni a hallgatók egyébként el­ várható, a jogbiztonság elvével összhangban lévő igényéért, a hiteles tanszéki és tanulmányi tájékoztatásért, melyért többek között például a Tanulmányi Osztály is felelős. Saját sikeremnek is érzem, hogy szeptembertől a javított elégtelen érdem­ jegy nem számít az átlagszámítás során. Ennek érdekében többször felszólaltam a bizottsági üléseken. Meggyőződésem, hogy ezzel a vizsgahalasztás iránti tömeges igény rohamosan csökkenni fog. Mivel a Tvsz. folyamatosan változik, fontos, hogy legyen valaki a Hök-ben aki a különböző anomáliákra felhívja a figyelmet! Közös érdek, hogy a Pázmány jó egyetem legyen! Ennek érdeké­ ben fogok küzdeni továbbra is, ha alkalmasnak ítéltek e feladatra! Somogyi Eszter Egyetemi éveimet Kecskeméten, a Károli Gáspár Református Egyetemen kezdtem, ezért közületek a legtöbb embernek fogalma sincsen róla, hogy ki biztatja szavazásra ezen az úton. Bevallom, jelentkezésem meglehetősen spontán, kiváltó oka pedig roppant egyszerű: döbbenetén értesültem ar­ ról, hogy a mi évfolyamunkat idén senki sem óhajtja képviselni. Ezt azért talán mégse kéne... Úgy érzem, a múlt év szeptemberében életbe léptetett új vizsgaszabályzat, nem éppen a hallgatók életének könnyítését segítette elő. Bevallom, en­ gem a Hallgatói Önkormányzat számos feladata közül egy mifcroterülct érdekel kiemelten, ez pedig az egyetem és a hallgatók közötti adminiszt­ ratív kapcsolatrendszer javítása. Amit én szeremék: 1. A jövőbeni vizsgaszabályzat- módosítások vegyék méginkább figyelembe a hallgatók típusos problémáit. 2. A tanszékek közötti információs rendszer javítása, kiemelten a vizsgaidőszakokban. 3. Vizsgajelentkezések, átiratkozások, pótvizsgák lehetőségeinek bővítése. . 4. Kérelmek elbírálásának gyorsítása, az egyetemi menetrendhez igazítása. 5. Az Egyetem biztosítson megfelelő jogi gyakorlatra lehetőséget a hallgatók életre való felkészítésének érdekében. HÖK-kentsük meg a feleket; alkalmazzuk a kis lépések taktikáját hátra, előre a nagyot! De szökőévek is vannak... tizennyolcadik oldal �Szilvásy György Péter Szilvásy György Péter vagyok, harmadéves, nappali tagozatos hallgató. 1981. március lY-én születtem Budapesten, “Elóéletcmrór - amely persze itt kis jelentőséggel bír — annyit elegendőnek tartok bemutatni, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban is több évig képviseltem osztályomát a diákönkormányzatban, illetve a középiskolában szerepeltem még a felvételiző diákokkal folytatott beszélgetésekben. Szintén érdekes lehet. hogy a harmadik osztályban - amikor erre az új rendelkezések lehetőséget adtak - részt vehettem egy negyedikes osztály érettségi vizsgabizottsá­ gában (persze csak megfigyelőként). Tulajdonképpeni „cér-ként néhány kérdést szeretnék felvetni, melyekre úgy érzem, eddig nem kaphattam ki­ elégítő választ - de nem ártana megtalálni: — Van-e kellően szoros kapcsolat az évfolyam és az őt képviselők között? Mindig mcgtalálhatjuk-c képviselőinket, ha kérdésünk volna hozzájuk (például az évfolyam-előadóban, mondjuk előadások között, netalán alatt)? - Minden fontos, bennünket érintő döntésről időben értesülünk-e? Ugyan be lehet menni a HÖK-irodába vagy a Tanulmányi Osztályra (hiszen a fogadókészséget mindenki ismeri), de nem volna-e megoldható, hogy közvetlenül az általunk választott képviselő tájékoztasson bennünket? - Nem lenne-e hamarabb megismerhető a meglepetés erejével bíró egyik-másik döntés, hogy ne a tűzoltás folyjék, miután szembesültünk vele? (Lásd pl.: 0 vagy nem 0 az elmaradt polgárijog-vizsga; félévente csak egy lialasztott vizsga lehetséges, amibe a szigorlat javítása is beleszámít; aki­ nek az év végén nincs meg minden vizsgája, az évet ismétel stb.) Egyáltalán: mindenki tisztában van vele, hogy hol olvashatóak az új tanulmányi és vizsgaszabályzat rendelkezései, és ezek mikor lépnek hatályba? Mert a tanulmányi dékánhelyettes mellett a HOK-képviselők is ismertethetné­ nek néhány új rendelkezést. - Kiválóan ismerjük-e a „ködbe burkolózó” HÖK-gyüléseken hozott döntéseket, a Kari Tanács által elfogadott fontos - vagy legalábbis ránk vonat­ kozó - rendelkezéseket? Azt, hogy hogyan zajlik a tanulmányi, jegyzet- stb. támogatások kiosztásának rendje? Hogy mikor kereshetjük fel HOKképvisclöinket? Hogy valóban egy személy sem jelentkezett-e évfolyamunkon képviselőjelöltnek? Aki kíváncsi a válaszokra - mert én például az vagyok -, és rám szavaz, annak megpróbálok találni néhányat. I Paál Gabriella Paál Gabriellának hívnak, harmadév levelező tagozatos hallgató vagyok. Harmadszorra indulok a HŐK választáson. Ez idő alatt megismertem lehetőségeimet, mint HŐK képviselő, s e kereteken belül próbáltam, próbálok meg a legtöbbet tenni a levelező/számtáv tagozat hallgatóiért. Nem írok jól hangzó, de teljesíthetetlen ígéreteket. Segítek eligazodni tanulmányi- és vizsgaügyekben, s igyekszem mindig elérhető lenni. Sokan azt sem tudják, hogy én az ő HŐK képviselőjük vagyok, csak azt tudják, hogy engem megkereshetnek problémájuk­ kal, kérdéseikkel. Ezzel a választással döntőtök ti most arról, hogy kívántok-e továbbra is hozzám fordulni segítségért. ív évfolyam nappali tagozat Rétvári Bence Első év óta tagja vagyok a HŐK Választmányának. Előbb tanulmányi alelnök, majd elnök, a legutóbbi időkben pedig az Ellenőrző Bizottság elnöke voltam. Legfőbb célom a hallgatók tanulmányi érdekeinek képviselete, azon belül pedig különösen a mi évfolya­ munk érdekeinek érvényesítése volt. Érdekképviseleti tevékenységem részeként - többek között - sikerült elérnem, hogy harmad­ év első félévében nem vált kötelezővé a munkajog és a nemzetközi közjog kollokvium (a mai harmadikosoknak már az), hogy év végén az államtan vizsgát el lehetett görgemi (ez volt az utolsó ilyen lehetőség a Kar történetében), és hogy közepes átlag mellett három vizsgát vagy utóvizsgát át lehetett hozni negyedévre, és nem kellett évet ismételni (az ún. átmeneti méltányossági clausula). Mindezt szerencsére a Kar vezetésével egyetértésben, velük megegyezve sikerült elérnem. Ezen felül a Kari Minőségbiztosítási Bi­ zottságban és a Kari Tanulmányi Bizottságban képviseltem a hallgatói érdekeket, adtam a hozzám fordulóknak tanácsot. Utolsó évünkben is fontos érdek­ képviseleti feladatai lesznek a HÖK-nek, így kérek mindenkit, jöjjön el szavazni, hogy minél többen kerüljenek be közülünk az új testületbe! Somlai Attila Újból eltelt egy év, választanotok „kell”. Kell mert fontos, hogy szavazatotokkal képviselőt juttassatok a Kar vezetésébe, hogy az kellő szorgalommal és odafigyeléssel képviselhesse közös érdekeinket. Bizalmatokból két éve képvisellek benneteket a Hallgatói Önkormányzatban. Az elmúlt évben a Választ­ mány egyhangúlag megbízott a HŐK elnöke lehettem. Most, hogy lejárt a mandátumom számot kell adnom mindarról, amit „cselekedtem”. A HŐK mélyrepülése után vettem át a vezetését. Viszály, visszaélések, “nulla tolerancia”. Elsődleges feladatom az önkormányzat hitelének visszaállítása volt. Be­ hatóbban két területtel foglalkoztam. Kifelé képviseltem az önkormányzatot az országos fórumokon, illetve a TVSZ számunkra minél kedvezőbb korri­ gálását próbáltam elérni. A jövőben továbbra is e két területtel szeretnek foglalkozni. Köszönöm az elmúlt két év bizalmát Szabó Tibor Aki ezek után és fénykép nélkül nem tudja ki vagyok, és nem emlékezik semmi olyan dologra, amit a HŐK ebben az egy-két évben elért, az ezért szavazzon rám és társaimra, hogy ebben az utolsó évben ezen változtassunk, aki fel tudja frissíteni a memóriáját és a sok nagyon vastag és most már érthetetlennek tűnő könyv között esetleg ráakad valamire amit nekünk tulajdonít az pedig ezért szavazzon ránk. Mivel tisztában vagyok vele én is, hogy ez utóbbit így a vizsgaidőszak után elég nehéz megdolgoztatni, ezért íme néhány elért eredmény: Hajói emlékszem (hú ez így most nekem ts nehezen megy) akkor az elmúlt évben 100%-al emelkedtek az ösztöndíjak, és majdnem 100%-al nőtt az ebben részesülők száma. Hajói emlék­ szem az eddigi 1 fajta ösztöndíj helyett mostanra legalább 4 félét vehetsz igénybe (Tanulmányi-, szociálistámogatás, lakhatásitámogatás, jegyzettá­ mogatás) Végre sikerült elérni azt hogy az átlagszámításnál nem veszik figyelembe az egyest. Tudom ez így rajtunk már nem sokat segít. Habár ezt hajói nézem minden olyan jelölt leírta, aki újra jelölteti magát mégolyán is aki veletek együtt értesült erről és a tárgyalásokon ott sem volt azt sen­ ki nem írta le mekkora árat fizettünk érte nem évet hanem félévet kell zárni. Most mindenki döntse el megértc-c. Véleményem szerint drága árat fizettettek az alsóbb évfolyamos hallgatókkal. Most hogy így kutatok az emlékeimben egyre inkább észreveszem, hogy mindig a mi évfolyamunk­ nak jutott ki a ,jó"-b6!. Nézzük csak sorba . Az első és egyetlen évfolyam, ahol nem adtak pontot a hittanra. Az első évfolyam akinek szigorlatoz­ nia kellett egyetemesből, az első évfolyam akinél Körinek és Vókó tanár úr úgy döntött „kicsiveí” nehezebb lesz a vizsga. Az első és egyetlen évfo­ lyam arnclynck előadás nélkül kellett vizsgáznia államtan 3-b61, a tárgy évi jogbölcseleti tárgyak mellett és mindezek után a legutolsó Kari Tanács után már azt is elmondhatjuk, hogy ha nem teszünk valamit akkor az első évfolyam akinek a diplomaminősítését már az un. „kettes-osztó” alap­ jai! számolják. Kérlek benneteket gyertek el minél többen hogy 3 jelölt képviselje az évfolyamot és remélem megtiszteltek bizalmatokkal. ámogatom Somlai Attila és Rétvári Bence jelölését. tizenkilencedik oldal �Kt. elitképzés hiányosságairól - 2. rész Eszmefuttatásunk előző (első) részében a szigorítás, a fegyelem, és az egyenlő el­ bánás megerősítésének igényére helyez­ tük a hangsúlyt, jelen számunkban - a kiegyensúlyozottság jegyében - az okta­ tói vizsgafegyelemről szeretnénk né­ hány gondolatot megosztani. A cikksorozat folytatásának szándékát már előző számunkban is jeleztük, és annak célját az egyetemi képzés minőségi fejlesztésében, színvonalasabbá tételében, az egyetem hírne­ vének ’öregbítésében’ határoztuk meg. Ép­ pen ezért nem szereménk senkivel sem hoszszantartó vitákba bonyolódni különféle rész­ letekről, hiszen a fenti cél azt hiszem (remé­ lem) mindannyiunk számára közös. Evvel együtt néhány szóban szeretnék azért kitérni Professzor úrnak a múltkori cikkünkre tett reagálására. Szóval a Prof Úrnak részben igaza van, részben viszont nincs: Tény és való, hogy nagy valószínű­ séggel többet is forgathattuk volna könyve­ inket az egyetemi évek alatt, és valószínűleg tényleg könnyebb “méltányos rendszerben szerzett” diplomával a zsebben a túlpartról kiabálni, hogy: - Nagyobb szigorúságot aka­ rok !!! mint akkor, amikor az ember még az egyetem falain belül ténfereg. Ezzel a megállapítással azonban három ap­ róbb probléma van: Az első ezek közül igen egyszerűen megérthető, a cikk írói közül ket­ ten ugyanis továbbra is az egyetem PhD. hall­ gatói, vagyis egyelőre még nem a túlpartról ki­ abálnak, hanem az innensőről, és ha egyszer szigorítások, komolyabb minőségi szűrések mellett agitálnak, akkor ezzel többek között maguk alatt is fűrészelnek. A második gond az, hogy lehet ugyan, hogy mi tényleg a sze­ rencsés “méltányos rendszerben” végzettek közé tartozhattunk, csakhogy ezt alapvetően nem mi akartuk így, sőt nem is nagyon profi­ táltunk belőle. (Mi, a cikk írói uis soha nem igényeltünk sem méltányosságot, sem évha­ lasztást, sem semmilyen egyéb kivételes elbá­ nást, melyekről az előző cikk íródott, mivel egészen egyszerűen nem szorultunk rá.) Vé­ gül, hogy még mindig az eredeti szóképnél maradjak, “ a kiabálást sem csupán most kezd­ tük el”. A cikk egyik írója még hallgatóként — mint a hallgatói önkormányzat elnöke- több ízben egyeztetett Varga Csaba Professzor úrral a vizsgafegyelem helyreállítása érdekében. A cikk írói közül ketten, mint a HŐK tisztség­ viselői, részt vettek a Kar Minőségbiztosítási Bizottságának munkájában, ahol ugyancsak véleményt formáltak a múltkori ítélet szám­ ban leírtakról. Említhető ugyancsak megannyi kari tanácsi ülés, ahol a cikk írói - akkor még hallgatók - több ízben szólaltak fel igen ke­ mény kritikával illetve a tanulmányi rendszer nagyon is elnéző, talán túlzottan is “emberba­ ráti” voltát. (Az ülések jegyzőkönyvei azóta is rendelkezésre állnak, így állításainkat bárki el­ lenőrizheti aki kívánja.) Szóval, mint azt a bevezetőben említet­ tük, most a “másik” oldalt kívánnánk ele­ mezni, mindezt hangsúlyozottan a Kar iránti szeretetből, sőt féltésből. (Ismételten utalnék rá, hogy a cikk írói közül ketten a PhD.-képzés keretében továbbra is a karon kívántak maradni. A vizsga kérdésekről... Sajnálatos módón visszatérő jelenség az, hogy az oktató, pontosabban a vizsgáztató vizsga közben gyújga meg és szívja el a napi betevő cigarettá­ ját. lérmészetesen Öt is megértjük és belátjuk, hogy neki sem könnyű, de úgy hisszük nem szükséges megmagyarázni miért nem targ’uk helyesnek a fenti gyakorlatot. Ez azon­ ban (mármint, hogy dohányfüstben vizsgáztamak) néha akár külön kegynek is tekinthető, miután nem egyszer fordul elő az is, hogy a vizsgáztató különösebb indok nélkül egysze­ rűen eltávozik a vizsgáról... miközben a ki­ végzésére váró, lelkes, berregő pészmékerű vizsgázó-különítmény egy elegáns “jöjjenek máskor” -ral kénytelen megelégedni. Egy ön­ magára adó tanszék nem tűrheme ezekhez hasonló magatartást. Mint ahogyan nem en­ gedhetné meg egyetlen tanszék sem, hogy az oktatói által írt jegyzetek—melyeknek anyaga, tartalma a vizsga anyagát képezi- túl kevés pél­ dányszámban, és természetesen a vizsgaidő­ szak kellős közepén jelenjenek meg. Ugyanígy visszatérő, csaknem minden­ napos jelenségnek tekinthető az is, hogy a hivatalosan két személyes szigorlati bizott­ ság “mono” bizottsággá szűkül a vizsga fo­ lyamán. A kétszemélyes bizottság alapvető célja szerint a nagyobb objektivitást, ezáltal közvetve a hallgató érdekeit hivatott képvi­ selni, azért annak egyszerű negligálása nem feltétlenül méltányos dolog. Végül valószínűleg mindannyian talál­ kozhattunk már -ha nem személyesen, hát akkor valamely évfolyamtársunk előadása alapján- azzal a kissé groteszk, kissé poszt­ modern helyzettel amikor a hallgató a vizs­ gáztatóval történő pár perces ütésváltás után végül tankönyvét volt kénytelen levágni az asztalra a hivatkozott résszel. Nem szeret­ ném nagyképű életbölcsességekkel perme­ tezni a köztudatot, de ha egy vizsgázó ilyet tesz (mer tenni), akkor annak általában iga­ za van. (Már csak azért is mert 92%-uk egy­ általán meg sem teszi, hanem szemet lesüt­ ve, meghajlott derékkal és kiegyenesedett osztályzattal távozik a vizsgaszobából. Azt hiszem mindannyian nyugodtabbak len­ nénk, ha ezek a jelenségek a mi egyetemün­ kön is egyre ritkábbakká válnának. A hallgató megítélése... E kérdés ugyan­ csak meglehetősen kényes. Sajnálatos módon Karunkon sokan mintha nem ismernék az egyetemi polgárság fogalomkörét. Az egyete­ mi polgárság ugyanis a hallgatók és oktatók közössége. Am sokan az oktatók közül kis­ gyermekeknek tekintik -ezáltal gyermekként kezelik- a hallgatóságot. Tisztában vagyunk azzal (és tisztában voltunk ezzel 18 évesen is), hogy a 18 életév betöltésével nem válik valaki éretté. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a csendőr-pertu, tehát az “egyik tegez másik magáz) megoldás nem szerencsés. A tegezés kérdése azonban eltörpül amellett, ami az ehhez kapcsolódó gondolkodásbeli problé­ mákat illeti. Egy hallgatói kezdeményezést gyermekded játéknak tartani, vagy hallgatói ügyeket felülről, hatalmi szóval eldönteni, nem biztos, hogy bölcs magatartás. Következő részünk tartalmából: Érdemes lenne megvizsElbocsátás... gálni, hogy az évfolyamok létszáma hogyan változik az évek során... És érdemes lenne azt összehasonlítani más jogi karokkal... A mi esetünkben az évfolyamok létszáma nem igazán csökken az öt év alatt... A leg­ több jogi karon viszont nem egészen ez a helyzet... - A következő részben erről, il­ letve a hallgatói keretszámok kérdéséről szeretnénk majd érte(tlcn)kezni. Fenti írás nem pusztán folytatása a szerzők által megkezdett cikksorozatnak, hanem egyben reflektálás is fobbágyi Professzor Úr kommentárjára (a Szerk.). MIHÁLTZ ANDRÁS BALOGH AND RAS ARVAY GÁBOR A hallgatói öntevékeny csoportok vége Hát, úgy tűnik, hiába volt minden. Hiába mutattuk be tavaly ősszel az egyetemen működő hallgatói Öntevékeny cso­ portokat. Pázmány Pódium, Elsa, Szentkirályi Társaság, Rákóczi Szövetség, Jobbik - egyik sem működhet immár a Pázmány falain belül. Mindegyik csoport vezetőjéhez megérkezett ugyanis december folyamán a rövid levél, mely szerint; „a (szervezet) Rektor Úr utasítása értelmében 2001. december l9.-től kezdődően az Egyetem területén szer­ vezési tevékenységet nem folytathat és működést nem fejthet ki.”, aláírás: dr. Radnay József, dékán. Ezek a száraz tények Hogy mi válthatta ki ezt a döntést, azt csak találgatni tudjuk. Megkerestük a Rektor Urat, re­ mélhetőleg hamarosan elkészülhet vele a beszélgetés, amelyben fény derülhet mindenre. Addig is előadások, közös­ ségi programok, igazi egyetemi élet nélkül maradunk. huszadik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 1. szám 2002. március 7. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. március 7. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (662kb+3281 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_1_20020307 Relation A related resource T00043 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_1_20020307 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/48bc4d5015d47cc656ed639edb1c2ea4.jpg 284ae30af60d5982534753895cb854fb https://omeka.ppke.hu/files/original/af22386d5f73b90a46d31e4c1a354806.pdf b157440a40aa1680e83d67dc45499d94 PDF Text Text PPKE iteUt V 2. 2.002.052.5 K évfolyam^ 2. szám e-mail: itelet01@Jtotmail.com honlap: yvww.extra.hu/itelet 2002, március 25. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.; 30//914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport) Bálint György Rudolf (kultúra) Németh Ádám (egyház) Szabó Viktor (interjú) Szabó Zoltán (hírek) Szamos Márton (két perc) Közös biz tons águnkról Szinte szégyellem, hogy házunk tájával untatlak benneteket, de továbbra sem tudom felfogni, hogy kinek állhatott érdekében meglovasítani szer­ kesztőségi számítógépünket, minek köszönhetően újságíróink kénytele­ nek voltak hol a gépteremben, hol a HŐK irodában, vagy a Millenáris Parkban, nyilvános számítógépen megírni cikkeiket, mert az ugye min­ denki előtt világos, milyen „egyszerű” napközben bejutni az infóba. Időközben kaptunk egy tapasztalt korú gépet, amit a HŐK használt átmenetileg, miután január 11-ére virradóra hozzájuk is betörtek. Azaz csak hozzunk. Mert a szerkesztőségi iroda ajtaján erőszaknak nyoma sem volt. így hát valahányszor intézkedem az ügyben, úgy állnak hoz­ zám, mintha én és munkatársaim keze volna a dologban. Nem egy cik­ ket kellett újra legépelnem, mert hiába adták le nekem, elkallódtak a megszámlálhatatlan lemez között. Nem fogok azonban nyugodtan aludni, míg a felelősséget én viselem, a kulcsot pedig az veszi fel, aki csak akarja, és amíg úgy lehet kivinni egy számítógépet a HŐK irodá­ ból, át az Informatikai Csoporthoz - igaz teljesen hivatalosan - hogy senki meg nem kérdezi, mi az ott a hóna alatt. A két géplopás nem volt minden előzmény nélküli. Még az ősz fo­ lyamán vitték el a Jogász Szalon irodájából, szintén a 26-os épületből az egyesület PC-jét. De eltűnt számtalan mobiltelefon is. Ezzel kapcsola­ tos legújabb hírünk is, mely szerint a VIII. kerületi Rendőrkapitányság elfogott egy fiatalembert, aki beismerte egy 3310-es telefon ellopását a Pázmány épületéből. Arra kérik a hallgatókat, hogy vagyontárgyaikat a HŐK irodában jelentsék be, hogy az önkormányzat az összegyűjtött adatokat továbbíthassa a rendőrség felé. A történet ezzel még nem ért véget: legutóbb a Magánjogi Intézet lett szegényebb egy telefaxszal. Kedves olvasóink, jobb lesz vigyázni! Mándics Botond (főszerkesztő) Munkatársak: Kurka Csilla Christián László Gulyás Gergely Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal TARTALOM Hírek Terror vagy megbékélés Prof Dr. Botos Katalin, személyesen Két perc Az Unió alapja a közös kultúrális örökség .Kettes osztó”: jövő évtől! »• A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (2.) ,a Quaestor; Személyes sikeremnek is érzem a fejleményeket’ Elég már a langyos vízből! Amelie csodálatos élete Imázsváltás az Unióban? Mindenki sztár Az ELSA Budapest Finnországban Vedd és olvasd! .Nekem ez az életcélom5?’ Bemutatkozik a Józsefvárosi Torna Egylet Új szuperhatalom, régi értékrendek... ,6.45” faludi filmklub 3 3 4 5 6 8 9 10 12 12 13 14 15 16 17 18 19 20 honlap: wivw.extra.hu/itelet �hírek Szabó Zoltán rovata Engedjétek meg, hogy új találkozásunk alkalmával ismételten felhívhassam a fi­ gyelmeteket a Kar honlapjára. Informáto­ raim arról tájékoztattak, hogy a folyamatos frissítésnek köszönhetően egyre több in­ formáció jelenik meg a honlapon. Már nem csak a Tanulmányi Osztály, hanem a tanszékek is igénybe veszik a lehetősége­ ket. Azt javaslom, hogy a felesleges sorbaál­ lás helyett inkább „lapozzatok” az oldalak­ ra, sokkal gyorsabb, mint végigállni a sort. Kari Perbeszédversenyt rendeznek 2002. március 22-én az egyetemünkön, 14 órai kez­ dettel. Az első helyezettek részt vehetnek az Országos Perbeszédversenyen, április 19-én, ahol tovább öregbíthetik egyetemünk hírnevét. ^A Magyar Jogtörténeti tanszék tudatja minden érintett hallgatóval, hogy az év végi szigorlat csak azok számára enge­ dett, akik a kollokviumot eredményesen abszolválták. Akik félévkor nem, vagy eredménytelenül vizsgáztak( esetleg megbuktak), azoknak a szigorlatra való jelentkezés előtt kell a kollokviumot pó­ tolniuk. Még van idő bőségesen. V évfolyamosok figyelem! A Polgári jogi tanszék a korábbi évek gyakorlatának megfele­ lően V évfolyamos hallgatók részére csak a IV évfolyam I. félévében elmaradt polgári jogi vizsga letételét tudják biztosítani, vizsgaidő­ szakon kívül, előre meghatározott időpontok­ ban. Figyeljétek a hirdetőt. >►2002. február 22-ével a polgári jogi záró­ vizsga tételsor megváltozott. A módosított tételsorok a tanszéken valamint a számító­ gépen megtalálhatóak. Érdemes lesz idő­ ben beszerezni. >^A Magyar Jogtörténeti tanszék április 9-én látogatást tervez az IMEI-be. Jelentkezés még korlátozott számban a tanszéki titkárságon, Szabó Petra demonstrátornál. >► Imádkozzunk a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáért. 9 héten át minden csütörtökön este 8 órától a Szent István Bazi­ likában, Kemenes Gábor atya vezetésével. Idő­ tartama 1 óra, 9-től szentmise. Imával, ön­ megtartóztatással, böjttel készítsük elő a ma­ gyar jövőt! Megér egy kattintást. Szeretnék bíztatni mindenkit arra, hogy szörfözzön el a www.ppke.cjb.net címre, az ismeretlen webmestert pedig arra, hogy fejlessze mű­ vét. A hölgy/úr ugyanis létrehozott egy Pázmányos hallgatói fórumot a hálón. >► A megszigorított TVSZ a honlapon teljes ter­ jedelmében olvasható. A tanulmányi dékán he­ lyettes úr szobája melletti faliújságon is megtalál­ játok az információkat. Következő számunkban, reményeink szerint, már a szeptemberi beiratko­ zásra vonatkozó szabályokat is olvashat átok Leg­ alább lesz idő teljesíteni az ismert feltételeket. Február 20-án Karunkra látogatott Dr. Se­ regély István egri érsek, a MKPK elnöke, hogy előadást tartson a XXI. században az Egyházra váró feladatokról. A Díszteremben a kari polgárság nagy számban hallgatta a vendég rövid, frappáns beszédét. „Számolni kell a tömegek nagykorúvá válásával” - emel­ te ki, ugyanakkor a Taizé-alapító Roger test­ vért idézte: „olyan kétéves korban jár az em­ beriség sorsának alakításában”. Megváltoztak a kommunikációs eszközök, amiket alkal­ mazni kell, ugyanakkor még mindig nagy je­ lentőséggel bír, hogy „a pápa útra kel és min­ denhol hallják a szavát, mindenki kénytelen megismerni.” Elismeréssel szólt arról, hogy a tavalyi népszámláláson a vártnál többen val­ lották meg hitüket. „Nem mondhatok mást, mint amire az életemet feltettem.” - fejezte be előadását. A jogászok védőszentje. Szent Ivó ünnepe al­ kalmából május 18-án, szombaton, 18 órai kez­ dettel szentmisét celebrál Erdő Péter Rektor Úr. A szentmise helyszíne Óbuda, a Szent Péter Pál főplébánia. Mindenkit szeretettel várnak. >► Legutóbbi számunkban megjelent hí­ rekkel ellentétben, elsőéveseink egybe­ hangzó elmondása szerint Benedek And­ rás Tanár Úr továbbra is a helyén van, és tartja előadásait. Nem árt, ha tudjátok, hogy a 2001/2002 tanév végéig minden elmaradt illetve nem abszolvált vizsgátokat le kell tennetek, mert a méltányossági klauzula már nincs hatályban. Aki esetlegesen nem tesz eleget a követelménynek, az félévismétlésre köte­ lezett, ami jelentős hátrányt eredményez­ het. A legtöbb tanszék lehetővé teszi a hi­ ánypótlást, éljetek a lehetőséggel' Terror vMgy Megbékélés « let falához az emlékezés'gyertyáit. emlékezés’'gyertyáit-100 ezer nctévcl. Szocrcál dolgozószoba, ahogy a teljember áll némán, méltóságteljesen. Emlékezhatalmú elvtársak ottliagyták, képek a tablón, nck azokra, akik az emberi brutalitás, aljasság kellemetlen mementó az élőknek. Lift a pináldozataivá váltak, j^cok egy komor falon, céhe, Félhomály veríték, sikóly, szenvedés. A . megfakult fényképek emlékeztetnek családfalak mesélnek. Eltorzult vonásokról, állati apákra, testvérekre, gyerekekre. Ennyi maradt üvöltésről, az utolsó kívánságról. Sötét terem, belőlük a hozzátartozóknak. Emlékeztető a pislákoló fények, gyertyák, az áldozatok névszörnyuségekre, amit ártatlanul kellett clszen- jsora. Faltól falig. Sokan voltak. /...L ZF Pár --r-lépés. -o/ Egy vedniüL Tisztelgés az áldozatok előtt, á tömeg rövid folyosó, nevek a falon. Sokan vannak A órákig áll, nem akaródzik hazamenniük tettesek Még mindig közöttünk, emelt fővel. Andrássy út 60. Verőfenyes napsütés, türel­ bűnbánat nélkül. mes sorban állók Nyílik á kapu, és mi álamé' Visszatérés a jelenbe, sehol egy fekete autó, „ ;A’Terror Háza most múzeum, , de a XX. rülünk a pokolba, hogy 2 óra múlva visszatér, egy karszalag vagy géppisztoly. Nem kell fél­ században a magyar történelem két széhessünk a jelenbe. XXI. századi technika, pronünk, nem figyelnek' nem jönnek értünk gyenteijes és tragikus korszakában valóban a fesszionálís rendezés; korabeli relikviák bol- , Nem h^t a bosszú, mégbocsátenánk Dé feterror háza volt.”; dog 50-es évek Néhol már-már komikus fel- , lejteni hém fogunk. Enilékezni \ akarunk Andrássy út, csendes délután, felhők a fejünk iratok, de csak, pillanatnyi' feszültségoldás, , mindenkire, aki valaha megjárta a földi pokfelett. "Vhlami van a levegőben. Valami furcsa Nyilas egyenruhák a falon, régi filmhíradók lot. Méltóságai, némán! izgalom jáija át az ember belsőjét. Órák óta » képei az. üldözésről. Száguldó vonat a tömegek közelítenek egy szürke, Jellegtelen' SZABÓZÉ Gulágra, megfakult képeslapok a remény üzeépülethez, majd csendben elhelyezik az épü- 1 harmadik oldal �Prof. Dr. Botos Katalin, személyesen — Gimnáziumi barátnője írta, hogy önt az iskolás évek alatt leginkább irodalomta­ nárként tudta elképzelni, de mint tudjuk, a “történelmi kényszer’^ másként határo­ zott, és közgazdasági pályára lépett. Arra kérném a Professzor Asszonyt, hogy első­ ként erről a politika által erősen befolyásolt pályaválasztásáról meséljen. — Nagyon egyszerű a válasz. Azt mond­ ták nekem, hogy tanár abban az esetben lehetek, ha azt állítom, hogy a szüleim kényszerítettek egyházi iskolába. Ez nem volt igaz, a döntés a sajátom volt. Egy na­ gyon kitűnő paptanárral hozott össze a sors, aki felhívta a figyelmemet, a Patrona Hungáriáé leánygimnáziumra, ennek ha­ tására ide akartam jönni. Szüleim ezt nem ellenezték. Következésképpen, azt mondtam, hogy nem tudok olyat állítani, ami nem igaz. Az akkori hatalom azt mondta erre, hogy nem baj, hogy nem igaz, csak mondjam. Ez annak a világnak a skizofré­ niája volt, amely tulajdonképpen a dörgölődzéssel helyettesítette a meggyőződést, s én ezt sosem vállaltam fel. Úgy gondo­ lom, hogy ezt jól tettem, mert végül is a sors mindent megadott számomra, amit elképzeltem, igaz, jókora késéssel, mert ehhez meg kellett várni a rendszerváltás bekövetkezését. — A Professzor Asszony életpályáját bön­ gészve arra lettem figyelmes, hogy sok, igen fontos munkakört töltött be. Szakma­ ilag mely munka volt a legkomolyabb, s a legkeményebb összpontosítást igénylő? — Értelemszerűen a legnagyobb horde­ rejű munka a kormányzásban való rész­ negyedik oldal vétel volt. Miniszteri megbízásom az volt, hogy egy olyan bankrendszer fel­ építését segítsem a 40 éves tervgazdál­ kodás csökevényesítő hatása után szinte a semmiből, amely nagyon gyorsan al­ kalmas arra, hogy a magyar piacgazda­ ság átmenetét segíteni tudja. Mind mi­ niszterként, mind a kormány felelős szakembereként részt vettem egy évig a kormány ülésein, és három éven ke­ resztül a Gazdasági Kabinetnek is a tag­ ja voltam. Természetesen ezekben a posztokban az ország egészét érintő döntéseket hoztunk. Ilyen értelemben a felelősség közvetetten igen nagy volt, de ez a felelősség elsősorban politikai természetű. Ha az ember rosszul hozza meg a döntéseket, akkor a választók ki­ szavazzák a következő választáskor. Mégis azt kell mondanom, hogy a Bankfelügyelet vezetőjeként álltam olyan kihívás előtt amilyen előtt egész életpályám alatt szinte soha. Olyan fel­ adatokat kellett megoldanom, olyan döntéseket kellett hoznom, amelyek emberek százezreinek egzisztenciáját Az Állami közvetlenül érintették. Bankfelügyeletnél - amelyet ma Pénz­ ügyi Szervezetek Állami Felügyeletének neveznek - olyan döntéseket kellett hoznom, hogy becsukjunk-e bankokat, vagy hogy börtönbejuttassunk (csalárd) embereket. Ha a döntés nem volt he­ lyes, akkor vagy az embereknek veszett el a pénzük, vagy az államkasszát érte olyan károsodás, amely közvetetten szintén a polgárok pénzének elvesztését jelentette. Harmadrészt fontos volt e poszt azért is - s ezt jogászoknak aligha kell magyarázni -, mert államigazgatási jogkörben okozott kárért pert lehetett indítani a Felügyelet ellen. (Megjegy­ zem; volt is nem egy per, de hála kitűnő jogász kollégáimnak s a megfontolt kol­ lektív döntési mechanizmusunknak, mind megnyertük.) Tehát ez a munka szakmai és személyes presztízsemet közvetlenül érintette. — Első ízben, 1965-ben lépett katedrára a Professzor Asszony. Azóta már több egye­ temen tanít, de mindenek előtt itt nálunk, a Pázmányon. Hogy került kapcsolatba a tanítással, s egyetemünkkel? — Első munkahelyemen az akkori igaz­ gatóm tanított a Közgazdasági Egyete­ men, és rögtön oda vett maga mellé ta­ nársegédnek. Pénzügytant, illetve átfogó közgazdasági - gazdaságpolitikai kérdése­ ket tanítottam. A pénzügytan olyan volt számomra, mint egy krimi. Láttam azt, hogy egy elméleti kérdésnek a politikai összefüggései nem egyszer olyanok vol­ tak, hogy a szakmai vitában legyőzött el­ lenfél kiugrott a harmadik emeleti abla­ kon - öngyilkos lett. Vagy egy esetet tud­ nék mondani, hogy amikor a Közgazdasá­ gi Egyetemen átvettem a KGST-pénzügyi rendszerének az oktatását, akkor a KGST helyzetét, mechanizmusát és távlatait fej­ tegető professzornak lettem a tanársegé­ de, aki miután rámutatott a KGST műkö­ désének gyengéire, és ezt az igen kiváló munkát lefordították angolra és oroszra, valamilyen csodálatos véletlen folytán a Dunába esett, és Paksnál fogták ki. Ilyen eset után az ember végig érezte magán azt a hallatlan felelősséget, amely munkájával járt. ’81 környékén megdöbbentő volt számomra hallani, hogy Andropov „elv­ társ” - aki 56-ban magyarországi követ volt — egykori tolmácsa, aki ismerte a szovjet akció részleteit, Andropov buda­ pesti látogatásakor - belefulladt a Bala­ tonba, egy félméteres vízbe. Különösen azért volt ez aggasztó, mert éppen aznap kaptam egy figyelmeztetést a miniszte­ remtől, hogy Havasi „elvtárs”, a párt köz­ ponti bizottságából felhívta a figyelmét személyesen rám. Felszólítottak, hogy ne közöljek negatív kritikát a rubel pénz­ funkcióiról, mert már nagyon elegük van belőlem a szovjet elvtársaknak. Három évig nem publikálhattam, mindaddig, míg el nem kezdtek fújdogálni az új idők szelei, Gorbacsov színre lépésével. Ez a politikai szorongás végig kísérte az ember életét, és emellett kellett szakmailag jó színvonalon tejesíteni. Ezekben az idők­ ben nagy karriert nem futhattam be, de vigaszágon, a tudomány berkeiben odafi­ gyeltek szavamra. Olyan hamar talán csak egy kolléga lett kandidátus Magyarorszá­ gon, mint én, s elérhettem az akadémia doktori fokozatát is. Egyetemünkkel úgy kerültem kapcsolatba, hogy részt vettem a Kar alapítás körüli munkában. Rabár Fe- �?=• renc egykori miniszter társam engem ajánlott az intézet élére. A modern világ­ ban két dolog nagyon fontos: a jog- és a gazdaságismeret. A gazdaságismeret a jo­ gászok, míg a jogismeret a közgazdászok számára. A Szegedi Egyetemen kissé ko­ rábban már felkértek a Pénzügyi Tanszék vezetésére. Ezt se mondtam le, hogy fo­ lyamatos maradjon a kapcsolat a szakmá­ val, de főállásom a Pázmány maradt. E párhuzamos munka gyümölcseit a jog­ hallgatók abban érzékelhetik, hogy min­ dig naprakész pénzügyi-, gazdasági isme­ reteket kapnak. — Hogy került a rendszerváltás politikai elitjébe? — A féljem az MDF alapító tagja volt, ne­ ki az 56-os múltjából fakadóan ott volt a helye. Amikor az Egyesületi Törvényt megalkották, együtt alapítottuk meg az Eötvös József Társaságot. Itt a szabadelvű, keresztény gondolkodásnak a keretét te­ remtettük meg. A 12 alapítóból tíz az Antall-kormány minisztere, államtitkára vagy főtanácsadója lett. Amikor az MDF - ke­ rületi szervezete megalakult, több gyűlésre elmenvén, hozzászóltam a gazdasági kér­ désekhez, és az ottani kerületi vezető azt mondta, hogy igen kiváló jelölt lennék a budapesti listán. így jutottam be a Parla­ mentbe. Rabár Ferenc visszavonulása kö­ vetkeztében az első költségvetést nekem kellett benyújtanom, mint az ügyvivője a pénzügyminisztere a tárcának. Ennek kap­ csán elmondhatom, hogy az államháztar­ tás minden apróságát átláttam, hiszen ko­ rábban húsz évet töltöttem el a pénzügy­ minisztérium állományában. Nem volt olyan ember a szakmában, akit ne ismer­ tem volna. Az a humán tőke, amely sze­ mélyes kapcsolataimból adódott, nagyon Két perc Számomra mindannyian közel vagytok. (11. János Pál) Két évfolyamtársam is részt vett a március 2-án, a pápa által szervezett Imádság a bé­ kéért találkozón, úgyhogy este leteleped­ tem a fotelbe, és bekapcsoltam a tévét. Egyedi találkozás volt ez, hiszen több nagyvárossal együtt Budapest is bekapcso­ lódott a különleges élő televíziós közvetí­ tésláncba. Különböző országok fiataljai gyűltek össze egy-egy templomban, így a lágymányosi Magyar Szentek Templomá­ ban is. Kivetítővásznon jelentek meg a tá­ sokat segített az első időszak konszolidálá­ sában. Magyarország államcsőd nélkül el­ kerülte az első, rendkívül nehéz pénzügyi helyzetet, noha nagyfokú volt az eladóso­ dás. Miénk volt az egyetlen a rendszervál­ tó országok közül, amelynek kormánya a négyéves ciklust ki tudta tölteni. Azt hi­ szem, hogy ebben nem kis szerepe volt an­ nak az első két évnek is, amíg a pénzügyi területen, a kormányon belül dolgoztam. — Egyetemünkön kialakított közgazda­ sági kutatóközpont az önkéntes és kötelező elosztási rendszerek vizsgálatára összpon­ tosít. Hol tart ma ez a munka? — Számtalan sikeres hazai és nemzetkö­ zi pályázattal igyekszünk megalapozni az oktató-kutató munka egységét. Éppen most nyújtunk be egyet az MTA-hoz, akadémiai kutatócsoport támogatásához. Ez a szegényes pénzügyi kereteket te­ kintve annak a lehetőségét adná meg, hogy az oktatás mellett, a kutatásra is tudjunk elegendő energiát fordítani. A kötelező és önkéntes elosztási rendszer témája azt takarja, hogy a globalizációs világ kihívásai közepette a gazdasági gon­ dolkodás egyre inkább behatolt a köz­ szférába. Ezt próbálja a modern gazdasá­ gi irányítás visszatuszkolni a “magán­ megoldások” keretében. Vagyis, az az igyekezet, hogy ne a kötelezően besze­ dett pénzt fordítsák bizonyos feladatokra, hanem azt szabadon, mint megtakarítást helyezzék el a pénzügyi közvetítő rend­ szerbe. A bank-biztosítási és értékpapír­ piac úgyis gondoskodik arról, hogy ezek a pénzek tovább forogjanak. A pénz és tőke közvetítésének az apparátusa itt Ke­ let-közép Európában is emelkedjen olyan szintre, mint a világ többi részén, hogy az érzékeny műszerként - mint az voli helyszínek, ahol az egy közös cél meg­ többszörözte az ima erejét. Milyen nemes cselekedet. Vij on csak ilyen nagy gondolat érdekében; tudunk összefogni, mi katolikusok? Akadnak kisebb lehetőségek is. Össze tudunk fogni; a mindennapi aprónak tűnő dolgokban, mi, katolikus egyetemisták? Egyedivé tudjuk tenni egyetemi napjainkat? A hallgatói öntevékeny csoportok, akár­ hogy is, de nagy részt vállaltak az ún. egye­ temi életből. Talán paradox módon hangzik, de ha egyoldalúan, az „egyik oldalról” érke­ zett is meghívott vendég az előadásokra, mégis többen, nagyobb érdeklődéssel voltak kíváncsiak rá („nem bírom, de elmegyek, meghallgatom a sületlenségeit”). Eötvös inga - találja meg azt a helyet, ho­ vá kell mennie a pénznek, ahol jól tud kamatozni, és ily módon hatékonyan tudjon működni a gazdaság, hatékonyab­ ban, mintha bürokratikus elosztást való­ sítanának meg. Ezt természetesen nem lehet abszolutizálni, a mértéket kell meg­ találni, ennek a feladatnak a megoldása a kutatócsoportunk célkitűzése. Tehát nem lehet azt mondani, hogy csak a magán­ megoldás a célravezető, de nem lehet azt se mondani, hogy mindent vállaljon át az állam magára. Egyik helyen bürokraták, míg a másikon mohó érdekeltségű tulaj­ donosok döntenek. A kettő között egy optimum pontnak kell kialakulnia, és azt hiszem, e feladat megoldásának legideáli­ sabb helye az Egyetem jogi karának Köz­ gazdasági Intézete. Hiszen az egész kér­ dés a jogi szabályozáson nyugszik. ----Sok diplomás lányt foglalkoztatja e kérdés: hogyan lehet összeegyeztetni a kar­ riert a gyermekvállalással? A Professzor Asszony - mint kétgyermekes családanya­ mit gondol erről, s tudna-e tanáccsal szol­ gálni? — Még azt is mondanám, hogy ötunokás családanya, ami azért fontos, mert a mai életszakaszban nagyon sok feladat hárul úgy is rám, mint nagymamára, és a férjemre is, aki szintén nagyon szerető nagyapja a gyerekeknek. A nőnek olyan társ kell, aki tisztelettel viszonyul a má­ sik azon igényéhez, hogy önmagát meg­ valósítsa. Vállaljon át tőle feladatokat, és ugyanazt a tisztelettudó alázatot várja el társától, hogy így “tandem”-ben tudjon előrehaladni a férfi és a nő. Üzenem a lá­ nyoknak, hogy válasszanak jól férjet! SZABÓ VIKTOR Vajon öntevékeny csoportok nélkül nem tudjuk kiszínezni a vizsgaidőszakok közötti „rést^? Vajon ráfoghatunk-e min­ dent a tanulmányi- és vizsgaszabályzat szi­ gorúságára? Mennyit ér egy-egy jó színhá­ zi előadás, élvezetes film, szórakoztató ki­ rándulás, vagy egy gitáros mise a kápolná­ ban? És van türelmünk megérteni egymás gondjait? Ne engedjünk gépesített korunk annyira divatos, lappangó elidegenedésének. Mi közel vagyunk egymáshoz? Számít­ hatunk egymásra? SZAMOS MÁRTON ötödik oldal �Unió alapja a közös kulturális örökség Dr. Roberto Formigoni, Lombardia Tartomány elnökének február dF-ei előadása Egyetemünkön Rektor Úr, Professzor Urak, Hölgyeim és Uraim! Köszönöm ezt a meghívást és a lehetősé­ get, hogy itt és ma olyan témákról beszél­ jek, amelyek mindannyiunk szívéhez közel állnak. Az Európai Unió előtt álló intézményi, gazdasági és társadalmi kihívásokkal kap­ csolatban rendkívül fontos, hogy újra vé­ giggondoljuk az identitás kérdését, amely képes elismerni kontinensünk kulturális és történelmi gyökereit és ebből kiindulva felvázolja a jövőbeni fejlődést. Maga a vendéglátó intézmény, ahol előadá­ somat tartom nem véletlenül olyan hely­ szín, amely segít nekünk közelebbről újra felfedezni - és ezt már most hangsúlyozni kívánom - az ezeréves katolikus hagyomá­ nyokban és kultúrában gyökerező európai identitás eredetét. Épp ezért biztos vagyok benne, hogy, ha most Önökkel végigjárhatjuk közös európai identitásunk néhány fontos állomását, ez se­ gíteni fog minket az összhang jelentős ele­ meinek újrafelfedezésében, felismerve, hogy az Önök egyetemi intézménye értékes szerepet játszhat abban, hogy újra felvegyük a keresztény hagyományok és a szabadság hagyományainak fonalát és egyetemük je­ lentős mértékben hozzá tud majd járulni a közös kulturális újjászületéshez. Az európai identitás témájának megköze­ lítéséhez egyrészt mélységében meg kell vizsgálnunk a kulturális és történelmi gyökereket, másrészt meg kell néznünk, hogy ezek ma hogyan képviselhetik az Európai Unió perspektívái és eseményei által kivetített területi és intézményi bőví­ tés közös alapját. EURÓPA AZ EURÓPAI UNIÓ SZÜLŐANYJA Mindenekelőtt fontosnak tartom egy alap­ vető tény hangsúlyozását: Európa az Euró­ pai Unió szülőanyja és nem gyermeke. Európa nélkül, az európai civilizáció és identitás nélkül - a gazdasági szintet is be­ leértve - semmilyen szinten semmiféle nemzetek fölötti intézményt nem lehetett volna elképzelni és nem lehetett volna ki­ alakítani sem, ha igaz az - mint ahogy igaz -, hogy a gazdasági kapcsolat lényegében hatodik oldal arányos visszatükröződése a kulturális kap­ csolatnak. Tehát, ha egyik oldalról ma már minden európai ország számára szükséges, hogy az Unió részévé váljon, másik oldalról az Unió számára ugyanannyira szükséges, hogy perspektivikusan minden európai or­ szág részt vegyen benne. Amennyiben tudatosodik ez a kölcsönös szükséglet az Unió és a felvételre váró or­ szágok kapcsolata is kiegyenlítettebbé vá­ lik. Egy az Unióba való belépést kérő euró­ pai ország nem olyan, mint az ajtón beko­ pogó vándor: inkább egy családtag, aki raj­ ta kívül álló okokból hosszú ideig távol volt és kéri, hogy hazatérhessen. A szó igazi ér­ telmében vett elővigyázatosság indokolhat­ ja, hogy óvatosan történjen a belépés, de hazatérése vitathatatlan. AZ EURÓPAI UNIÓ KIALAKULÁSA 1. Egy az Unió megszületését behatároló hátrány” még ma is az egyikét jelenti azon tényezőknek, amelyek egy egyébként következetesebben végbemenő folyamat bizonyos mérséklését követelik. Az Uniónak van egy alapvető korlátja: A Berlini Fal leomlása előtt született és fejlő­ dött, amikor Nyugat-Európában sok em­ ber számára úgy tűnt, hogy a Vasfüggöny­ ön túli Európa többé nem létezik. A dolgok ezen állása szerint nemcsak az úgynevezett Nyugat-Európa volt elzárva lé­ nyegi elemétől, Közép-Európától, hanem a „Vasfüggöny” egyik oldalán Bajorországgal és Ausztriával, a másik oldalán Magyaror­ szággal - a Dunamenti Európa is ketté lett vágva. Mivel a „]/hsfü^öny” katonai események és az akkori két szuperhatalom stratégiai megállapo­ dásának eredménye volt, ezért nem ott „ereszke­ dett le", ahol pontosan kettéválasztotta volna Nyugat- és Kelet-Európát, vagyis Róma örökö­ sét és Bizánc örökösét. Miközben egy tipikusan görögkeleti és bizánci örökséget hordozó ország, mint Görögország Nyugaton maradt, „Keletre” kerültek olyan tipikusan nyugati, latin örökséget hordozó katolikus és protestáns országok ponto­ san, mint Magyarország, Lengyelország, Cseh­ ország, Morvaország, Szlováki, Szlovénia, Horvátország. Az érthető közvetlen indokokon túl, ha hosszabb történelmi időtávlatból tekintjük mindazt a há­ 55-.kulturális borgást, amely a régiJugoszlávia felbomlását kö­ vette, olyan ez jelenségként tűnik fel, amely mi­ att mindmáig késlekedett a dunamenti területek felé történő teljes nyitás, vagy másképpfogalmaz­ va kikapcsolva maradt Dél-Európa növekedésé­ nek és felvirágozásának egyetlen lehetséges mo­ torja. Ezen felül a Maastrichti Egyezmény is igaz, hogy 1991-ben kötötték - még ezen a szűk horizonton belül marad, és ennek a határnak az árnyéka mostanáig rávetült az egyezmény alapján született minden megál­ lapodásra. Ma végre megvannak az anyagi feltételei annak, hogy mindezek a törések újra összeforrjanak. De félreértés ne essek, ez nem azt jelenti, hogy a dolgok maguktól helyreállnak. A korábbi helyzet hatalmas akadályokat hagyott ránk és ezeket csak mind kulturális, mind politikai síkon óriási energiák befektetésével lehet elmozdítani. Ma egy ilyen irányú vállalkozás nem lenne hiábavaló. 2. A korábban említetteken kívül az Unió­ nak van egy másik alapvető korlátja, ez nem áll fenn a kezdetektől, hanem a 70-es években alakult ki; az az igény, hogy szinte kizárólag gazdasági realitásként menjen végbe a konszolidáció és a fejlődés. Az eu­ rópai intézmények alapítói tisztán látták, hogy - amint korábban emlékeztettem er­ re - Európa sokkal előbbre való az ilyen in­ tézményeknél és széleskörű, mély gyöke­ rekből táplálkozik. Annak felismerése, hogy Európának keresztény gyökerei van­ nak nem követelmény és még csak nem is elvcsúsztatás: egyszerűen az intellektuális tisztesség megkívánja, hogy ezt elismerjük. Evvel kapcsolatban az alapítók egyértelmű­ en egy történelmi mintát vettek alapul: Nagy Károly Európáját, a Szent Római Bi­ rodalmat. A tegnap még az EGK-nak, ma már az Uniónak helyet adó brüsszeli szék­ ház neve, a Nagy Károly díj (melynek át­ adási ünnepségét Aachenben tartják, ott, ahol az ókori császár relikviáit őrzik) mindmáig egyértelmű bizonyítékai ennek. Egyértelmű, hogy széles értelemben vett analógiáról volt szó, egyértelmű, hogy ész­ szerű módon ma senki nem gondolhat a Szent Római Birodalom újjászületésére, és az is egyértelmű, hogy az elvi elképzelés és a realitás között óriási távolság volt. Mind- �ezzel tipikusan európai, tipikusan nemzetek feletti és tipikusan a különállás és az egyete­ messég pozitív összekapcsolásával jellem­ zett valóságként a Szent Római Birodalom megfelelő viszonyítás és szimbólum volt. A Nagy Kárloly császárrá koronázásának 1200. évfordulója alkalmából (2001. de­ cember 16.) tartott konferencián II. János Pál felszólította a résztvevőket, hogy: ... gondolkozzanak el azon az értéken, amelyet a Nagy Károly által támogatott kulturális és vallási reform még ma is őriz: jelentősége jóval túlmutat ténykedésén, azon, hogy materiális értelemben egyesí­ tette a kor különféle politikai realitásait. A klasszikus antik, elsősorban római kul­ túra és a germán és kelta népek kultúrái­ nak nagyszerű ötvözése. Jézus Krisztus Evangéliumán alapuló egyesítése az, ami Nagy Károlynak a Kontinens formálásá­ hoz való jelentős hozzájárulását jellemzi. Es valóban, az az Európa, amely földrajzi szempontból nem alkotott egy meghatá­ rozott egységet, csak a keresztény hit elfo­ gadásával vált olyan kontinenssé, amely az emberiség javát szolgálva az évszázadok folyamán szinte a világ összes egyéb terü­ letén el tudta terjeszteni értékeit. Ugyan­ akkor muszáj felvetni a kérdést, hogy a XX. század folyamán könny- és vérfolya­ mokat okozó ideológiák egy olyan Euró­ pából származtak, amely el akarta feledni keresztény alapjait. A 70-es évektől kezdődően - talán egy rosszul értelmezett laikus elv miatt - pró­ bálták elhanyagolni mindennek a jelentő­ ségét. Mivel azonban büntetlenül nem lehet el­ rugaszkodni a dolgok realitásától, a bünte­ tés egy egyszerű vákuum volt. Mára már evidens, hogy az Unió, annak ellenére, hogy egy gazdasági óriás, mindmáig politi­ kai törpe maradt és megvan a kockázata, hogy kulturális torzszülötté váljon - az utóbbi időben újra előtérbe került az Unió elvi alapjainak kérdése. Egyelőre úgy próbálják ezt megoldani, hogy ezen a „cenzúrán” belül maradnak, vagyis nem lépnek ki ebből a vákumból, ahogy azt az EU elvi alapjai újrafogalmazá­ sának első gyümölcse az „Alapvető jogok kartája”. Ezt a helyzetet mutatta be II. János Pál a már idézett üzenetében: A kötelezettség, amelyet az Európai Unió magára vállalt az n-.Alapvető jogok kartája” megfogalmazá­ sával azt jelenti, hogy az új évezred küszö­ bén megpróbálják újra összefoglalni azo­ kat az alapvető jogokat, amelyekre az eu­ rópai népek együttélésének törekednie kell. Az egyház fokozott figyelemmel kö­ vette a dokumentum kidolgozását. Evvel kapcsolatban nem titkolhatom csalódott­ ságomat, hogy a Charta szövegébe még csak egy utalást sem vettek be Istenre vo­ natkozóan, akiben pedig az ember méltó­ ságának és alapvető jogainak felsőbbrendű forrása található. Nem lehet elfeledni, hogy Isten és parancsainak megtagadása vezetett a múlt században a bálványok ön­ kényuralmához, amely az élő és igaz Isten helyett egy faj, egy osztály, az állam, a nemzet, a párt dicsőítésében fejeződött ki. Pontosan a huszadik századot ért csapások kapcsán érthetjük meg, hogy Isten és az ember jogai hogyan erősítik egymást, vagy hogyan hanyatlanak együtt. (...) Nem elég nagy szavakkal hangoztatni az embe­ ri méltóságot, - folytatja II. János Pál - ha azután a jogrendben azt súlyosan megsértjük. J, A KULTURÁLIS KIHÍVÁS, AMELY MEGNYITJA AZ UNIÓ BŐVÍTÉSÉT Ha igaz - mint ahogy igaz - az, amit Emmanuel Mounier mondott: vagyis, hogy „a politikus elfordíthatja a villanykap­ csolót, de nem ő állítja elő a villamos ener­ giát”, akkor a politika szereplőinek felelős­ ségvállalása mindenképpen szükséges, de nem elégséges. Az ilyen szintű kérdéseknél a kultúra most még inkább a politika előfutára, és ilyen ér­ telemben a Magukéhoz hasonló egyetem hozzájárulása mindehhez egyértelműen rendkívül fontos. Az Unió bővítésének kihívásában csak ak­ kor lehet győzni, ha a kérdést sokkal széle­ sebb körben vetik fel, mint ahogy azt ma­ napság szokás. Ha csak a gazdaságot veszik számba, és, ha az Unióba való belépés mindig azzal kelle­ ne, hogy járjon, hogy az újonnan érkezők­ re kiterjesztik a régi tagok összes jogát és kötelezettségét, akkor - egy megerőltető közelítési eljárás árán, amely gyakran túl drága is - a kapu csak körülbelül tíz állam számára nyílna meg, köztük Magyarország számára is, olyan államok számára, melyek a tervek szerint 2002. év végéig elvi síkon szabad jelzést fognak kapni. Viszont, ha elsősorban a kultúrát és a poli­ tikát veszik figyelembe, akkor változik a bővítési eljárás ritmusa és perspektívája is. Az egyetlen szükséges nagy cél többé nem az egységes piacra történő azonnali bejutás lenne. Előzetesen elég lenne egy közös biz­ tonságos területre való bejutás, amely ma­ gában foglalná a belső és nemzetközi, egy­ mással kompatibilis gazdasági és szociális törvényhozást, átjárható iskolarendszert és egyetemi oktatási rendszert, valamint az úgynevezett fenntartható gazdasági integ­ rációt. Bizonyos országok esetében ehhez logikusan kapcsolódhat a a közös piacra va­ ló bejutás is. Más országoknál ez a lépés nem lenne azonnali, sőt esetleg fel sem merülne a belátható jövőre vonatkozóan. MAGYARORSZÁG POZÍCIÓJA A magyar politikai és gazdasági rendszer fejlődése az utóbbi években jelentős ered­ ményeket mutatott fel, amelyek lehetővé tették az ország számára, hogy szilárd ala­ pokon építse fel a jogállami, a piacgazdasá­ gi és a politikai demokrácia intézményeit. Az Európai Unió bővítése szempontjából Magyarországot mindig a startnál első helyről induló nemzetként emlegetik, amely számára az európai integráció a té­ nyek szintjén már valóság. MÉG NYITOTT KÉRDÉSEK Mindezzel együtt léteznek még kényes kérdések, annak felfogásában is, hogy a polgároknak, valamint a társadalmi és gaz­ dasági erőknek a közösségi integrációból előnyeik és hátrányaik is származnak. Újra fel kellene tenni a kérdést, mik az Unió sajátosságai. •Véleményem szerint a jelenlegi nehézsé­ gek és félreértések nagy része abból a tény­ ből fakad, hogy az Uniót fokozott mérték­ ben felruházták avval a gazdaságot felülről támogató és irányító szereppel, amelyet a nemzetállamok a XX. század folyamán fo­ kozatosan magukra vettek, ami azután olyan túlzott mértéket öltött, hogy felülke­ rekedett magukon az államokon. Ahelyett, hogy ebből a bukásból a megfelelő tanulsá­ got levontuk volna, elvárás, hogy az Unió végezze azt, amire az államok nem voltak képesek. A Maastrichti Egyezmény ennek az illúzi­ ónak a Magna Chartája. Az Unió nem várhat sikereket olyan terü­ leten, ahol az államok megbuktak és ennek objektív oka van: ahogy a XX. század törté­ nelme bebizonyította, a gazdaságirányítás nem politikai feladat. A bővítés gondviselő jellegű mindenkinek a számára, ha törek­ szik arra, hogy ez az igény megszűnjön és még az Unió jogi reformja előtt filozófiája egészséges reformját megvalósítja. hetedik oldal �„Kettes osztó”: jövő évtől! Felvételi: egyelőre bizonytalan 2002. február 25-én tartotta legutóbbi ülését a Kari Tanács. Néhány kérdés, mint például a mellékállásban alkalmazott oktatók bére vagy a professzori szobákra fordítandó pénzösszeg megvitatása után elfogadták a Kar költség­ vetését. Ezek után következett a felvételi rendsze­ rünk reformja és az oklevél minősítésének számítási módja körüli vita. Szabó István Dékánhelyettes Úr arra a kormányrende­ letre hívta fel a Kari Tanács tagjainak fi­ gyelmét, amely előírja, hogy 2003-tól egy­ séges írásbeli rendszert kell bevezetni az ország valamennyi jogi karán, valamint hogy a hozott pontok számításánál csak a kötelező tantárgyakat lehet figyelembe venni. A kormányrendelet egyébként azt is előíija, hogy az alkalmassági vizsgát nem lehet pontozni, csupán annyit lehet megál­ lapítani, hogy a jelentkező alkalmas-e az általa kiválasztott intézményben való tanulásra vagy sem. E szabály megalkotásakor azonban - mint mondta - nem ránk, ha­ nem például a rendőrtiszti főiskolára vagy a művészeti egyetemekre gondoltak. A Dékánhelyet-tes beszámolt az oktatási jo­ gok biztosának hallgatói panaszra írt leve­ léről is, amelyben aggályosnak tartja nem magát az oklevél minősítésének számításá­ nál alkalmazott kéttényezős képletről a há­ romtényezősre való áttérést, hanem ennek módját. A biztos szerint ugyanis a vissza­ ható hatály tilalmának elvébe ütközik, ha a hallgatók oklevelét nem a beiratkozásuk­ kor hatályban lévő szabályok szerint minő­ sítik. Zlinszky János Professzor Úr rámuta­ tott, hogy a felvételi eljárást törvény sza­ bályozza. Az alkotmánybíróság értékelése szerint az oktatás és kutatás autonómiájá­ ból következően az intézmény jogosult felvételi eljárását önállóan szabályozni. Lévén, hogy ez egy autentikus alkot­ mányértelmezésnek minősül, a benne foglaltakat kormányrendelettel nem lehet módosítani. Emellett nem mehet el egyetlen jogi kar sem pusztán a kényelem kedvéért, ezért a Prodékán szerint a he­ lyes magatartás az volna, ha nem vennénk tudomást a rendeletről. Ugyancsak alkot­ mányossági kérdésnek nevezte, hogy nyolcadik oldal minden érettségizettnek alkalmasnak kell lennie felsőoktatási tanulmányokra. Olyat, hogy valaki abszolúte alkalmatlan, megfontolt ember nem mond. Zlinszky Professzor azt javasolta, hogy opponáljuk a döntést, ha szükséges pedig, az autonó­ mia sérelme miatt forduljunk Alkot­ mánybírósághoz. Bánrévy Gábor Professzor Úr az előz­ ményekről szólva, annyit fűzött hozzá, hogy semmilyen válasz nem érkezett hi­ vatalos részről Rektor Úrnak a még terve­ zet stádiumában lévő kormányrendeletre írt határozott hangnemű reagálásaira. Emlékeztetett arra, hogy még a Hornkormány művelődési miniszterével álla­ podtak meg abban, hogy be lehet számí­ tani a hozott pontok közé a hittan érettsé­ git, cserébe annyit engedett a Kar, hogy más hitoktatási formákért nem jár nem jár pont. Jobbágyi Gábor Professzor Úr ritka al­ kalomnak nevezte, hogy nem ért egyet Zlinszky és Bánrévy Professzorokkal, hisz velük szemben évek óta állítja, hogy felvételi rendszerünk rossz, Dr. Sólyom Lászlóval együtt az állami egyetemeken alkalmazott rendszer bevezetését szorgal­ mazta. Hivatkozott arra a felmérésre, amely szerint a bejutás nehézsége szerint az ország 8 jogi kara közül a 7. helyen ál­ lunk, ez pedig - mint mondta - kihatással van a későbbi vizsgák, sőt az egész kar színvonalára. Javasolta, hogy ne fordul­ junk semmilyen fórum elé, mert ezzel csak azt fejeznénk ki, hogy a mi rendsze­ rünk tökéletes, holott jelen helyzetben az állami egyetemeken alkalmazott jobb. Professzor Úr kérte is, hogy ne osszák be felvételiztetni, mert alkalmatlan embere­ ket nem hajlandó vizsgáztatni, másfelől nem szeretné, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön az a jelentkező, aki hozzá kerül, ugyanis jelentős eltérések voltak az egyes bizottságok, valamint az írásbeli javítást végző oktatók pontozási módszerei kö­ zött. Ha ragaszkodunk egy rossz felvételi rendszerhez, annak következményei beláthatatlanok lesznek. A két-, illetve há­ romtényezős számítási mód alkalmazása kapcsán elmondta, hogy fölösleges újra elővenni a kérdést, csupán a bevezetési időtartamot kell megállapítani. Erdő Péter Rektor Úr szerint nem volna szabad feladni a még Magyar Bálint minisztersége idején szerzett pozíciónkat, másfelől szükségesnek látja a szóbeli vizs­ ga fenntartását, mert legalább a vallási kultúra felmérésére egyedüliként nyújt lehetőséget. Kilényi Géza Professzor Úr utalt rá, hogy legutóbbi felszólalásában élesen bí­ rálta a visszamenőleges hatállyal hozott döntéseket, de itt szerinte egészen másról van szó. A tilalom ugyanis nem általános, hanem két irányban áll fenn; egyfelől nem lehet kötelességet utólag megállapí­ tani, másrészt tilos valamely magatartást utólag jogellenessé nyilvánítani. Nem üt­ közik azonban a visszamenőleges hatály tilalmába minden a beiratkozást követően hozott módosítás. Az oklevél minősítés számítási módjának megváltoztatása nagyjából akkortól ütközik tilalomba, amikor a hallgató a szakdolgozatával ko­ molyabban el kezd foglalkozni, ez pedig a 4. év elejére datálható. Bánrévy Professzor Úr arra hívta fel kollégái figyelmét, hogy legalább a kétté­ nyezős számítási mód alkalmazására a jogszabály által kötelező jelleggel előírt 2005-ös időpontig ne hozzuk hátrányo­ sabb helyzetbe hallgatóinkat a többi kar hallgatóihoz képest. Elmondta, hogy még tanulmányi dékánhelyettesként, az első végzős évfolyam záróvizsgái előtt, a Ta­ nulmányi Osztály akkori vezetőjével el­ végzett számítások bizonyítják, hogy sok­ kal rosszabb eredményű okleveleket eredményez a kettes osztó alkalmazása. A hallgatói képviselők szerették volna elérni, hogy az idén végző évfolyamra még ne alkalmazzák az egyébként a Kari Tanács által még 2000 júniusában elfoga­ dott kéttényezős számítási képletet, mivel �az nagy mértékben megnehezítené a summa cum laude, illetve a cum laude oklevél megszerzését. A kérdésben egyébként a HOK-nek nincs vétójoga, mert nem a TVSZ módosításáról volt szó, pusztán egy technikai kérdésről, neveze­ tesen arról, hogy mikortól lépjen életbe a két évvel ezelőtti módosítás, amikor is az akkori HOK-elnök nem élt a vétójoggal. Jobbágyi Professzor Úr szerint a gya­ korlati életben egyetlen egy bíró, ügyész, vagy ügyvéd sem az oklevél lapján értéke­ li a frissen végzett ifjú jogászt, tudását e nélkül is azonnal fel tudja mérni. Ezért arra kérte a hallgatókat, hogy ne kössék magukat olyan példákhoz és elvekhez, hogy minél jobb minősítésű diplomát kapjanak, hanem tanuljanak többet. Kéringer Csaba (VN) ezzel szemben arra emlékeztetett, hogy ma, amikor csak Budapesten évente közel ezer jogász vé­ gez, egyre több helyen előírás a jeles mi­ nősítésű oklevél. Azt a javaslatot, hogy az idén végző év­ folyamra már alkalmazzák a kéttényezős számítási módot, a Kari Tanács végül 11 igen, 10 nem és két tartózkodás mellett nem fogadta el, mivel a szabályzat szerint egy határozat elfogadásához több igen szavazat szükséges, mint ellenszavazat és tartózkodás összesen. Ezek után azonban továbbra is nyitva maradt a kérdés, hogy mikortól lehessen alkalmazni az új számí­ tási módot. Szabó István Dékánhelyettes Úr szerint, ha a Kari Tanács nem fogad el erről határozatot, akkor csak a kormány­ rendelet által előírt módon 2005-től. Dé­ kán Úr azonban figyelmeztetett, hogy ilyen késői időpontot még a HŐK sem kért. Mire a Klári Tanács elfogadta Zlinszky János Professzor Úr javaslatát, miszerint az új módszert először a 2001 őszén negyedikbe beiratkozott évfolyam­ ra fogják alkalmazni. MÁNDICS BOTOND Hármas osztó kettes osztó 4. háramtényezQs számítási mád: a 4 záróvizsga tárgy értékéből alkotott át­ lag (a), a 11 szigorlat átlagából (b), valamint a szakdolgozat eredményéből (c) alkotott egyszerű számtani átlag; (a+b+c):3 , .4 kéttényezds számítási mád: 2.4 záróvizsga tárgy és a szakdolgozat 5 érté­ kéből alkotott átlagból (a) mint egyik tényezőből, másrészt all kötelező szi­ gorlat átlagából (b), mint másik tényezőből számolt egyszerű számtani átlag; (a+b):2 ' • # i Az ily módon számított átlageredmény alapján a doktori cím megszerzését tanúsító oklevél minősítése lehet; O: .Praeclare « .Summa cum laude » iCum laude»’ 5,00 4,51-4,99 3,51-4,50 2,00-3,50 A háromtényezős módszer, bírálói szerint túlságosan felértékeli a szakdol­ gozatot, hiszen a tapasztalatok szerint általában jobb jegyek születnek, mint a szigorlatokon vagy a záróvizsgákon. Az országban működő jogi karok gyakorlata e téren nem egységes, néme­ lyiken már évek óta a kettes osztót használják, de például az ELTE-n egészen a jogszabály áltál végső határidőnél?megjelölt 2005-ig megtartják a hármas osztót, ami általánosságban kétségtelenül jobb minősítésű okleveleket ered­ ményez. A magyar jogalkotás leghorrorisz tikusabb megnyilváiiixlásai (2.) Mottó: „a szocialisták javítani akarják a vilá­ got, de csak rontani tudják (...) mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy embercsinálta pótszer annak az űrnek a betöltésére, ahon­ nan az igazi keresztény erkölcsiség hiányzik” (W^s Albert, 1964) 1953, évi I, törvény Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítéséről Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, gene­ ralisszimusz, a Szovjetunió Minisztertaná­ csának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából. Azok közé a világot átalakí­ tó nagy férfiak közé tartozott, akik a legtöb­ bet tettek nemcsak saját népük és államuk elvirágoztatásáért, hanem az egész emberi­ ség haladásáért, a világ minden dolgozójá­ nak felszabadításáért és boldogulásáért. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya ki­ mondja: ■A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a fbidesurak és nagytőkések népelle­ nes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés ú^át. A hazánkat felszabadító Szovjetuniót és fegy­ veres erejét Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs vezette. Elsősorban neki köszönhet­ jük azt az önzetlen segítséget, amelyben a nagy Szovjetunió szakadatlanul részesítette a Magyar Népköztársaságot. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy népünk, a Szovjetunió támogatásával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon. Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs neve, műve és tanítása eltéphetetlenül összeforrt hazánk történelmével. A magyar nemzet füg­ getlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók felemelkedése eltéphetetlenül öszszeforrt azzal, amit Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs a szovjet nép, az egész haladó emberiség számára alkotott Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hűség kifejezéséül az Országg\''űlés a következő törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felsza­ badítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedé­ se körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanú­ bizonyságául törvénybe iktatja. kilencedik oldal �„A Quaestor: Személyes sikeremnek is érzem a fejleményeket” Beszélgetés Szabó Tiborral, a HÓK Gazdasági Alelnökével a hallgatói támogatásokról Milyen előzmények tették lehetővé az új hallgatói támogatási rendszer bevezetését? A kezdeti elképzelés olyan támogatási rendszer volt - akkor még tandíjas volt a tanulás - amely megpróbál mindenkinek, ha nem is maximális, de minimálás támo- , ' ' gatást nyújtani a tandíj mellett. 1998-ban r szüntették meg a tandíj-kötelezettséget, megvalósult az áttérés a fizetős-nemfizetős |H normahatárra. Ebben a struktúrában H8 ugyanúgy megmaradt az általam „segítőosztó”-nak elnevezett rendszer: mindenki, aki pályázatot nyújtott be, akár nappalis- IR ként, akár levelezősként, akár számtávos- Hh ként, továbbá önköltségesként vagy nem ilyen minőségben, az egyetem által kapott hallgatói normatívában részesülhetett. Négyféle normatívát különböztetünk BE meg: elsőként fenntartásit, ami teljesen az egyetemet illeti. Továbbá szociális és tanul- H| mányit, ezt a legnagyobb összegű normatí- fin vát a hallgatók után kapja az egyetem. Megkülönböztetünk még lakhatási, valamint jegyzettámogatási normatívát. Az első normatí­ va elosztásába a HÖK-nek nincs beleszólása, a többi viszont a hallgatókat illeti, nekik kell oda­ adni. A rendszert fokozatosan alakították. Kez­ detben még úgy hívták, hogy szociális és tanul­ mányi támogatás, nem volt lakhatási támogatás, mivel a kollégiumi bérelt férőhelyeket bárki igénybe vehette, mindenkit el tudtunk helyez­ ni. Tehát a lakhatási normatívát a kollégiumra fordították. Ennek köszönhetően, noha bérelt kollégiumunk volt, viszonylag olcsón tudtak a hallgatók hozzájutni. A jegyzettámogatási nor­ matíva pedig a könyvtár fejlesztését szolgálta. Úgy érezte a HŐK, hogy az, hogy csak tanul­ mányi és szociális ösztöndíjat oszt, és ráadásul minimális összeget, ezt a többi egyetemhez ha­ sonlítva, azt leszámítva, hogy épül-szépül a kar, nagyon kevés. A hallgatók részéről pedig egyre többször érte a vád a HÖK-öt, hogy csak isme­ rősök, barátok, haverok kapnak támogatást, és teljesen szubjektív az elbírálás - ami tény és va­ ló, így volt. A következő átmenetben bevezetés­ re került a súlyozásos rendszer. Kétfajta tanul­ mányi kategóriát állítottunk fel: 4,00-4,5 és a fi­ zetős küszöbtől 4,00-ig. Ezek mellett létezett három szociális kategória: hajói emlékszem, 15 ezer ft. alatt az 1/1-es, 15-25 ezer ft. között az 1/2-es, 25 ezer ft. felett az 1/3-as kategória. Ezt az osztályozást kívülről is lehetett követni: min­ denki pályázatára ráírtuk a kategória-számot. Azonban ezt azért nem tartottuk jónak, mert ha valaki jól tanult, de szociális helyzete nem tette tizedik oldal ■■ térően a korábbi helyzettől, amikor ezen átlag felett a tanulmányi ösztöndíj automa­ tikusan illette meg a hallgatót, míg e határ­ tól az önköltséges küszöbig tanulmányi és szociális támogatásra lehetett pályázni. Az új rendszer sávokból áll. Sáv alatt azonban kétfélét lehet érteni. Az eredeti terv szerint az átlagarányos sáv került volna bevezetés­ re. Ez azt jeleni, hogy az önköltséges kü­ szöb helyett az évfolyamátlagra emeltük fel az alsó határt, ami kicsivel magasabb volt, mint az évfolyamátlag. Előfordult egy pj kis átlagszámítási galiba is: pár hallgatót nem rangsoroltak, aztán utólag mégis... így át kellett számolni, és utólag megálla­ pítani a határokat. Ez tehát az átlagarányos te rendszer, amiben egy sávba tartozhat, t'Vv mondjuk 130 ember, míg egy másikba le­ het, hogy csak 3. A másik alternatíva a lét­ Hte ( számarányos sáv, ahol minden sávba ugyanannyian kerülnek. A tervezetünk mindig a félévi átlagtól teszi fűtővé az ösztöndíj nagyságát. Most azonban még lehetővé az első kategóriát, akkor nagyon kevés évben számolunk. így nem az átlagarányos. egy pénzt kapott. Ez az igazságos elosztórendszer­ hanem a létszámarányos sávokat választottuk. nek megfelelt, de úgy gondoltuk, érje meg a ka­ Viszont mindenkit szeretnék arra figyelmeztet­ ron tanulni. Tehát véleményem szerint a maga­ ni, hogy a 2002. szeptemberétől folyósítandó sabb tanulmányi ösztöndíjak a hallgatókat ösz­ tanulmányi ösztöndíj már a mostani második tönzik arra, hogy jobb tanulmányi eredményt félévi átlag alapján kerül megítélésre, és ezt fél­ érjenek el. Nagy eredmény volt, hogy a jegyzet­ évente fogjuk felülvizsgálni, amikor már átlag­ támogatási normatívát - miután nagy részét a arányos sávokat alakítunk ki. A következő része könyvtárra fordítottuk - végre, először 1999 az új megoldásnak: a szociális rendszer. Erre a nyarán sikerült kiosztani, akkor még készpénz­ hallgatói normatíva 20 %-át fordítjuk. A HŐK ben (20 ezer ft.) Sajnos, mivel a vizsgaidőszak­ készített egy pontozásos kérvényt, amiben a ban került meghirdetésre, kevesen pályáztak rá. hallgatóknak véleményem szerint kellően ob­ 2001 első felében kiosztásra került a lakhatási jektív és szubjektív pontokat tudunk meghatá­ támogatás is, amit az indokolt, hogy a kollégiu­ rozni. Vannak benne a szubjektív részt erősítő mi árak rohamosan emelkedtek. Már kevesen megfogalmazások („egyéb szociális indoka­ választották a kolit, de ugyanúgy szükségük volt im”), a pontozásos rendszer pedig az objektivi­ támogatásra. A fejlődés során így alakult ki a je­ tást szolgálja: a hallgató tudja, hogy mire szá­ lenlegi, négykategóriás támogatási rendszer, míthat. A mi feladatunk a ponthatárok megha­ ami nem tökéletes, de hát nincs tökéletes rend­ tározása, hogy mitől részesülhet valaki szociális szer, mindegyikben vannak hibák. ösztöndíjban, és azon belül is a két-három sáv­ nak a meghatározása, tehát ne ugyanannyit kap­ Miben áll az új megoldás? jon egy rosszabb szociális helyzetű, mint a sáv­ Az új megoldás tervezetében különválasztottuk ba éppen becsúszó hallgató. A jegyzettámogatás a lakhatási, a szociális, tanulmányi, és a jegyzet­ sajnos rajtunk kívül álló hiba miatt csúszott. A támogatást, ahogy már említettem. A normatí­ hónokon is látható, hogy mi úgy terveztük, vák pénzösszegei szintén máshogy került meg­ hogy november végén már lejár az akció, és ép­ határozásra. A tanulmányi és szociális támoga­ pen november végén adtuk ki őket, mert egy tást egy összegben kapjuk, aminek 75 %-a ke­ kis félreértés támadt az egyetem vezetése és rült a tanulmányi ösztöndíjak finanszírozására, köztünk a szerződés aláírása körül. Nem sze­ 20%-a jutott a szociális ösztöndíjakra, 5%-a pe­ retnék ezzel untatni senkit, lényeg, hogy sikere­ dig a rendkívüli és egyéb szociális támogatások sen megoldódott. A lakhatási támogatás immár fedezetéül szolgált. A tanulmányi ösztöndíj je­ kétéves múltra tekint vissza, nagyjából kifor­ lenleg már nem csak 4,51-es átlag felett jár, elrott. Lakhatási támogatásban nem mindenki ré­ ■ eW �(» ss ■ szesül, a 147/2000 sz. kormányrendelet szerint lakhatási támogatás egyhavi összege vidéki hall­ gatóként 3300 ft. Most ha valaki megnézi, tíz­ ezer forint havonta. Tehát a beadott pályázatok nagyjából 33 %-a, azaz majdnem minden har­ madik pályázó nyeri el a támogatást. Itt ugyan­ is szintén választanunk kellett, hogy sok em­ bernek adunk támogatást, ami inkább kis segít­ ség, vagy kevés, jobban rászorulónak adunk tá­ mogatást, amit én már támogatásnak hívok. Ha a tízezer forintot leveszed az albérleti díjadból, vagy ha nem a Griffben, hanem más koliban laksz, a kollégiumi díjadból, már jelentős könynyebbséget jelent, míg háromezerből lehet, hogy nem lennél kint a mélyvízből. Mennyiben zárja ki egyik támogatási forma a másikat? A szabályzat általános rendelkezései meghatá­ rozzák, hogy melyik támogatási forma alanyi hatálya kire terjed ki. A szociális és tanulmányi­ ban csak nappali tagozatos, államilag finanszí­ rozott hallgatók részesülnek. Itt a levelezősök szenvednek hátrányt, utánuk ilyen normatívát nem kapunk. A lakhatási támogatásban viszont csak nappali tagozatos, de nem kizárólag álla­ milag finanszírozott pályázó részesülhet. Ez az egyetlen támogatási forma, amit önköltségesek is jogosultak igénybe venni. A jegyzettámoga­ tást szintén csak államilag finanszírozott és nap­ pali tagozatos hallgató veheti igénybe. Nem tar­ tom etikusnak, hogy valaki mindhármat meg­ kapja, amennyiben jogosult lenne mindegyikre, mert ha kiszámoljuk, ez már elég szép támoga­ tási formát jelentene. Viszont mégis előfordul, főleg olyannál, aki nagyon rossz szociális hely­ zetben él, és nem vállalkozó, aki be tudja ha­ zudni a jövedelmét, hanem épphogy „megélő”. Esetükben a HŐK mérlegelés alapján megadja mindhármat. Általában a háromból egy, netán két támogatási formában részesülnek a pályá­ zók. így tudjuk korrigálni, hogy nagyjából a szociális helyzetének megfelelően kapjon tá­ mogatást. Itt ragadom meg az alkalmat, és szó­ lok a határon túli, nem magyar állampolgárok­ ról. Nem véletlenül nem említettem őket ed­ dig. Amikor ugyanis a szabályzat 2001 nyarán elkészült, még érvényben volt az a rendelet, hogy a határon túli hallgatók tandíjkötelesek, nem részesülhemek semmilyen támogatásban. Aztán szeptemberben kijött egy kormányren­ delet, ami szerint a határon túli hallgatókat ugyanolyan elbánásban kell részesíteni, mint a magyar állampolgárságúakat. Személy szerint egyet értek a rendelettel, de megemlíteném, hogy egy romániai átlagkeresetet nem lehet összehasonlítani egy magyar átlagkeresettel, mert ilyen alapon a magyar árszínvonalhoz ké­ pest jóval alacsonyabb jövedelmet tud kihozni az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai hallgató. Ezért részükre, áthidaló megoldásként találtuk ki, hogy - ha nem is ítéljük meg nekik a szociális, rendkívüli lakhatási, és egyéb támogatásokat - a már kész támogatási rendszert átalakítjuk úgy, hogy egy külön támogatásra pályázhassanak. Véleményem szerint nagyjából egy árszínvona- Ion vannak az említett országok, így mindenki­ nek elfogadható lesz, de amennyiben nem, vá­ rom az építő ötleteket. Összegezve, szerintem méltánytalan lenne a határon túli hallgatókat össze rakni azokkal a magyar hallgatókkal, akik­ re egyenként mondjuk csekély 25 ezer ft. jut, amihez képest egy romániai hallgató lazán ki tudja hozni a 7 ezer ft-ot az ottani árszínvonal­ hoz képest, ami lehet, hogy ott annyit ér, mint a magyar 25 ezer, csak hát, lényegesen nagyobb szociális támogatást kapna, noha ugyanazon a szociális szinten él. Milyen tipikus problémás esetek merültek fel? Például, a tanulmányi ösztöndíjnál az átlagszá­ mítás. A szabályzat világosan rendelkezik arról, hogy csak azokat az átlagokat tudjuk figyelembe venni, amik teljesített vizsgakövetelmények után, valamint időben leadott indexek alapján keletkeznek. Nagyon sokan jöttek, hogy később adtál le az indexüket, és utólag kerültek be abba a rangsorba, amit én már nem kaphattam meg, mert valamikor el kellett kémem a Tanulmányi Osztálytól. Ekkor szoktuk azt alkalmazni, hogy méltányossági alapon kapja meg a támogatást. Sokan nem önhibájukon kívül adták le késve az indexüket - hiszen sokak kérvénye még elbírá­ lás alatt volt - hanem saját trehányságuk miatt, netán aláírásuk hiányzott. Ilyen esetben nem fo­ gunk méltányosságot gyakorolni a jövőben, ezt mindenkinek üzenem. A szociális támogatások pontrendszerét kellően objektívnek tartom. Ki­ írtuk, hogy csak azokat a pontszámokat tudjuk elfogadni, amiket kellőképpen, megfelelő ira­ tokkal igazol a kérelmező. Valaki beikszelte, hogy a szülők elváltak (volt egy ilyen pont) - er­ re adtunk x pontot - ám odaírta, hogy nem vál­ tak el, de külön élnek. Ezért jöttek később rek­ lamálni. A lakhatási támogatásoknál a bírálási szempont váltott ki kérdéseket. Sokan érdek­ lődtek, mi a támogatási küszöb. Nos, ez a 80 km. Ennél messzebb kell lakni, hogy valaki lak­ hatási támogatásban részesüljön. Nem megye­ határt jelöltünk meg, mert pl. Pest megye észa­ ki határa jóval közelebb van Bp.-hez, mint a dé­ li határa. Az esetek 90 %-ában belátták, hogy igazunk van. Nagyon nem tetszik, hogy néha olyanok hívnak fel, akik nem tájékozottak. Úgy reklamálnak, hogy nem ismerik a felsőoktatási törvényt és a kormányrendeleteket. Az önbe­ csülésükben megsértett szülők gyermekük ne­ vében telefonálnak, és közlik, hogy rablóbanda ül az Irodában. Bezzeg a szomszéd Pistike meg­ kapta, ugyanolyan helyzetben. A HŐK jogköre a bevallott adatokon túl csak az iratok ellenőrzé­ séig terjedhet. Maximum kimegyünk és meg­ nézzük az ott megjelölt lakcímen lévő házikót, de nem kötelesek minket beengedni. Felvetet­ ték, hogy csak vennem kellene a fáradtságot és megnéznem ezt vagy azt a házat. Nos, erre én azt mondom, hogy a több mint kétezer pályázat alapján hadd ne kelljen kimenni, és megnézni minden egyes házat. Az előforduló csúszásokkal mennyiben hozható kapcsolatba a Pénzügyi Osztály, illetve milyen nehézségek adódtak a HÖK-ön belüli ügyinté­ zés során? A Pénzügyi Osztály nem hibáztatható. A Sza­ bályzat szerint a tanulmányi és egyéb ösztöndí­ jak folyósítási rendje: a HŐK által javasolt listát jóvá kell hagynia a Pénzügyi Osztály vezetőjé­ nek, a HŐK Gazdasági Alelnökének, a Gazda­ sági Menedzsernek, és utána a Dékán Úrnak. Remélem érthető, hogy ennyi személytől az aláírást néha igen nehéz beszerezni. Hogy mi­ ért nem havi összegben utaljuk a pénzt? Azért, mert mi sem havi, hanem esetenként három­ négy hónapnyi ösztöndíjat kapunk egyszerre. Szeretném megköszönni a segítséget Tóthné Lukács Klárának, a HŐK Iroda vezetőjének, valamint a Pénzügyi Osztály szívét-lelkét kite­ vő munkatársainak: Rébeli Szabó Gézánénak, az Osztály vezetőjének. Újhelyi Lászlóné, Térjék Ottóné, és Bottá Gabriella pénztárosok­ nak. Amint a lista megérkezett hozzájuk, tőlük telhetőén, a legrövidebb úton igyekeztek elin­ tézni a hallgatói utalásokat. Am, az utalásnak gyakran gátját jelentette, hogy a hallgatóról nem minden adatot tudtak. Ahhoz, hogy valaki hallgatói juttatásban részesüljön, szükséges a neve - amit mi megadunk, így ez nem hiányoz­ hat - valamint ha van, bankszámlájának száma, továbbá az adószáma. Ha ezek nem állnak ren­ delkezésre, nem tudják átutalni a pénzt. Ilyen­ kor a hallgató vegye a fáradtságot, és lássa el a Pénzügyi Osztályt a szükséges adataival. A szo­ ciális, a lakhatási és a jegyzettámogatás elbírálá­ sát - a tanulmányit nem kell bírálni - az egyes évfolyamok képviselői végezték az én felügye­ letemmel. Ennyi embert összeegyeztemi vi­ szont nehéz volt. Az a két-három hét, amíg ez­ zel foglalkoztunk, nekem gyakran okozott reg­ gel 8-tól este 8-ig tartó munkát, és óralátogatá­ si hiányt jelentett, de gyorsabban nem ment. Egyedül nem végezhetem el az egészet, mert az a szabályzatba ütközne. Szerintem egy HÖKön belül ne az legyen a legnagyobb gond, hogy leültessem és hajtsam a többieket. Ha valaki el­ vállalja a hallgatói érdekképviseletet, szépen ke­ resse meg a munkát és dolgozzon rajta, ez a kö­ telessége. A tervezet elkészítése során felmerült, hogy a pázmányos társkarok is átveszik a döntő rész­ ben általad kidolgozott új megoldást... Igen, rajtuk kívül a Semmelweis Orvostudo­ mányi Egyetem is érdeklődött. Az átvételnél az okoz gondot, hogy a tervezet jogi karra, egy szakra, és nem kreditre épül. Ugyanakkor váz­ nak szerintem tökéletes a megoldás, amiből el lehet venni, hozzá lehet adni. Megnézték, tet­ szett nekik, és felkértek arra, hogy a törvé­ nyességi hátterét (Ftv, kormrend.) nézzem át, segítsek nekik a saját viszonyaikra alkalmazni. Nyilván karunknak is nagy siker, hogy a többi kar is átvenné a megoldásunkat. Talán nem hangzik szerénytelenül, ha azt mondom: sze­ mélyes sikeremnek is érzem a fejleményeket. SZAMOS MÁRTON tizenegyedik oldal �u jsn. W" - s Elég már a langyos vízből! A közömbösség az úr a Pázmányon Adott egy egyetem, legyen ez a Pázmány, annak is a jogi kara, mely elindult 1995-ben, az évek során a semmiből felépülve, korlátozott lehetőségekkel. De már az indulásnál, a káosz és zűrzavar közepette megfogalmazódtak a bátor célkitűzések. Zlinszky János alapító Dékán mondta ki: az egyetemnek elitegyetemmé kell lennie, mely mást, többet ad hallgatóinak, mint a többi jogi kar, úgy tudományban, mint erkölcsiségben-szellemiségben. A keresztény értékrend és tradíciók mentén kell felnevelni egy új jogásznemze­ déket. A magasztos célkitűzés megvalósítása (remélhetőleg) még mindig folyamatban van, legalábbis mindmáig elérni nem sikerűit. Elsősorban nyilvánvalóan anyagi okokból a hallgatók olyan tömege áramlik manapság a felsőoktatásba, mely óhatatlanul „felvizezi’ az oktatás színvonalát. Mindenki szeretne diplomát szerezni, és az is természetes em­ beri ösztön, hogy mindenki szeretné a lehe­ tő legkevesebb energiabefektetéssel meg­ szerezni azt. De valahol azért nem ártana meghúzni a határt, hiszen így az oktatás színvonala romlik, és ezzel - hosszú távon mindenki rosszul jár. A másik hozadéka ennek a felhígult álla­ potnak, hogy nemcsak az oktatás minősé­ ge romlik, hanem az erkölcsi-világnézeti nevelés is lehetetlenné vált. Nyilván nem arról beszélek, hogy az oktatóknak és az egyetem vezetőinek rendszeres „fejtágí­ tást” kellene folytatniuk a hallgatók felé, de nevében katolikus és elviekben a ke­ resztény értékek iránt elkötelezett egye­ tem lévén talán valamilyen formában erre a nevelő munkára is szükség lenne. A hallgatók nagy része ugyanis közömbös. Nem igazán különbözik más egyetemek hallgatóitól. Pedig annak idején nem erről volt szó... Nyilván, szegény ember vízzel főz, „ezek a mai fiatalok”, de véleményem szerint nem kellene abba beletörődni, hogy egy büfébeli társalgás kizárólag a dél-ameri­ kai szappanoperák, a mobiltelefonok illetve a pasik/csajok/sör/buli problémakörben mozogjanak. Ez ugyanis minősíti a hallga­ tók, így az egyetem színvonalát. Nem áll szándékomban megsérteni senkit, nem is állítom, hogy a hallgatók többségé­ ről beszélek, de bizonyosan jó részéről. A Pázmányos hallgatók közömbösek a kö­ zösség és a közügyek iránt. Láttuk ezt a leg­ utolsó HOK-választáson is, ahol alig indult el jelölt. Igaz, a HŐK nem mindig műkö­ dött megfelelően, a hallgatók java része „zsigerből HÖK-ellenes”, de addig min­ denki mondja a magáét, szidja a testületet, amíg nem kell tenni semmi egyebet. Ahogy megnyílik a lehetőség, javítani valamin, kö­ vetkezik a néma csend. Ja kérem, az mun­ kával is jár! tizenkettedik oldal A legtöbb ember nyilvánvalóan megelég­ szik a baráti körével, azon belül él és virul, nem is kíváncsi másra. Természetes és tel­ jességgel normális, hogy a legtöbben így gondolják. A gond az arányokkal van; hogy több ezer hallgatóból csupán ilyen csekély létszám aktivizálja magát az egye­ temi közéletben (és itt nem csak a HÖKválasztásra gondolok, hanem minden egyéb lehetséges hallgatói fórumra), az már súlyos probléma. A hallgatókjelentős része passzív, nem fo­ gékony arra, ami nem a szórakozással függ össze. Hogy a tankönyv is csak a le­ hető legszükségesebb mértékig kerül fel­ használásra, közvetlenül a vizsga előtt, ta­ lán még a legkisebb baj, annál nagyobb, hogy a Pázmány egykoron megálmodott szellemisége csak igen csekély mértékben valósul meg (ha egyáltalán...). Persze nem könnyű dolog jogilag felnőtt (nagykorú) embereket bármire is rávenni, bármerre is irányítani, de talán nem is tel­ jességgel lehetetlen. Csak éppen rengeteg pluszmunkával, vesződséggel jár. Éppúgy feladata lenne ez az oktatói karnak és talán még inkább a hallgatói önszerveződések­ nek. Sajnos azonban az öntevékeny cso­ portok mára már nem léteznek, de amíg voltak, sem igen töltötték be ezt a funkciót. Mindezektől függetlenül úgy vélem, a Pázmánynak igenis másnak kell lennie, mint a többi jogi kar. Ez az egyetem talán tényleg hivatott arra, hogy többet, jobbat, különbözőt nyújtson hallgatóinak, úgy a jogtudomány, mint a magáénak vallott ér­ tékek terén. Ha ez megvalósulna, azzal mindenki nyerne. A lehetőség erre még mindig megvan, csak tenni kell érte. (Szánom ezt az írást vitaindítónak, kérve mindenkit, aki nem ért velem egyet, hogy szán­ jon rá egy kis idó't, és írja meg nekünk vélemé­ nyét, melyet szívesen leközlünk!) KOLTAY ANDRÁS Amelie csodálatos élete (francia-német szinkronizáltfilm, 2001) n-,Két Malom kávéház. Általában négytől ott vagyok. - üzen a főszereplő az egyik jelenetben. Ez a mondat sajátos módon utal a mű lényegére. Amelie Poulain, a valóságban is létező párizsi kávéház elképzelt pincérlánya egy sze­ retnivaló modern mesében csal mosolyt az emberek arcára. Miután az utolsó kocka is lepereg, ez a mosoly varázslatos módon átragad a nézőre, és elkíséri az utcán... . A rendező, Jcan-Pierre Jeunet életvi­ dám filmet álmodqtt a vászonra, A könnyed francia stílust beoltotta a hét­ köznapok apró örömteli mozzanataiba. A fiatal színésznő, Audrey Tautou nagy szemeivel és-gesztusaival A. Hepburn ártatlan pajkosságát idézi. Hollywood hatása azonban szerencsére itt ki is me­ rül. Öreg-kontinensünkön olyan filrn készült, ami lenyűgözően nemes és­ szerűséggel utasítja el az elnagyolt, unott sablonokat. Bravúros ötletek és karakterek gazdagítják. Bámulatosan il­ leszkedik az aláfestő zene a képi hangu­ lathoz. Amikor Amelie kikacsintgat a meséből, jó adag derűt lop a mozi leve­ gőjébe. Háromféle érzés fogott el, miután megnéztem; eljutni újra Párizsba,"felér­ tékelni néhány jóleső, jelentéktelen hétköznapi pillanatot, és egyszerűen, segíteni felebarátaimnak megoldani a gondokat. ... Ajánlom mindenkinek ezt a szóra­ koztató, kétórás kikapcsolódást. Mond­ juk ezen a hétvégén, esetleg egy isméte­ lendő tanegység után. ' " Érdemes megismételni! SZAMOS MÁRTON �Imázsváltás az Unióban? a Konvent munkájáról — Nemrégiben kezdte meg működését a Konvent, az Európai Unió intézményi reformját előkészítő tanácskozó gyűlés. A magyar felet Szájer József (FideszMPP) és Vastagh Pál (MSZP) képviseli. Tapasztalataikról, gondolataikról mindketten a Parlamenti Európa-klub ötödik találkozóján, az Országház Delegációs Termében számoltak be. A konvent, az Unióhoz való csatlakozásunk történetében az első olyan intézmény, amely­ ben majdnem teljes jogú tagként vehetünk részt - hangsúlyozta Szájer József A konvent tevékenysége intézményes keretek között fo­ lyó, ugyanakkor nem szűk körű tárgyalás Eu­ rópa jövőjéről. Célja, hogy az Európa jövőjét meghatározó alapokat rakja le, így nélkülöz­ hetetlen a konszenzuális döntések létrehoza­ tala - amint azt Giscard d’Estaing is hangsú­ lyozta. Ezt segíti elő, hogy működésében a tagjelölteknek is széles körű beleszólási joguk van, hiszen olyan kérdésekben kell dűlőre jutni, amelyek annak az Európának a jövőjét érintik, amelyben már Magyarország is teljes jogú tag lesz. Még nyitott kérdés, milyen ha­ tása lesz a konvent-béli tárgyalásoknak az Unió jövőjére, születik-e egyáltalán valamifé­ le európai alkotmány, s ha igen, annak nor­ matív tartalommal kell-e bírnia, vagy csak úgymond - iránymutatóul szolgál a feleknek. Szájer József az esetleg létrejövő alkotmány tekintetében a nemzeti kisebbségek jogainak deklarálását hangsúlyozta, különös tekintettel arra, hogy ez nem csupán magyar, hanem számos európai országot érintő ügy A kon­ vent munkája nem tekinthető közvetlenül a bővítési folyamat részének — emelte ki Vastagh Pál. Sokkal inkább a “demokratikus deficit”, az európai unió életében felmerülő nehézségek hozták létre ezt: szerveinek mun­ kája az unió polgárainak szemében sokszor áttekinthetetlenné, bürokratikussá vált. E problémák megoldására már korábban szü­ lettek elképzelések, amelyek szintén előreve­ títették a Konvent megszületését, előképe már az Alapvető Jogok Chartájának megszö­ vegezésekor megjelent. Utóbb a laakeni kon­ ferencia tette még egyértelműbbé feladatait. Persze félelmek is vannak a konvent működé­ sével kapcsolatban: hiszen az európai alkot­ mányozási folyamat akár a bővítés lassítójává is válhat; ugyanis a Koppenhágai Kritériumok mellett újabb követelmények is megszület­ hetnek. Magyarország érdeke tehát, hogy a konvent működése 2003 végére fejeződjék be, körvonalai egyértelműen kirajzolódjanak, s 2004-ben a magyar polgárok is az Európai Parlament választói lehessenek. A konvent-béli pozicionálás is problemati­ kus: jelentsen-e a tagjelölti státusz egy olyan csoportképző ismérvet, amely szorosabb együttműködést eredményezhet ezen orszá­ gok között, avagy azok önállóan képviseljék magukat. Magyarország nem akar válaszfalat építeni a tagjelöltek és az uniós országok kö­ zé, így az előreláthatóan az önálló fellépés út­ ját választja - fejtette ki Vastagh Pál. A helyze­ tet színesíti, hogy az európai politikai paletta képviselői a jövőben mind komolyabban fog­ nak együttműködni az eszmerendszereikben rokon, hazai politikai erőkkel. Valószínű, hogy a konvent munkája az egyes országok belső fejlődésére is komolyan visszahat: em­ líthetők itt az “európai kormányzás elvei”, amelyek Európában a legkülönbözőbb szintű kormányzati tényezőket hatják át: mind a nemzeti, regionális, mind a helyi kormányzás szintjén érvényesülnek. Az átláthatóság, rész­ vétel, elszámoltathatóság, koherencia elve ál­ talános európai elvekké válnak. A tagjelölteknek még mindig kevés tapasz­ talatuk van arra nézve, az egyes nemzeti parlamenteknek milyen feladatot kell betöl­ teniük a jövőben, hiszen ha azoknak nincs komolyabb szerepe az integrációban, ez az egész csatlakozási folyamat demokratikus legitimációját csökkentheti. ★ Dr. Szent-Iványi István, Vastagh Pál kon­ vent-béli helyettese személyesen állt lapunk rendelkezésére. A konvent kialakulásának kontextusáról, előzményeiről, kimondott és kimondatlan céljairól kérdeztük. — Az Európai Unió gondolata az európai politikai elit nagy álmaként fogalmazódott meg, amelynek célja a nemzetek közötti bé­ kés, feszültségmentes együttműködés kiala­ kítása a. Ezt a gondolatot a gazdasági elit, akadémiai értelmiség is felkarolta. Am so­ hasem sikerült ugyanezt az álláspontot az állampolgárok gondolkodásába építeni. Az 1990-es évekig ez a helyzet nem okozott problémát, ám ezt követően egyértelműen megfigyelhető jelenség az átlagos európai polgár és a (politikai) elit közötti távolság növekedése. Ezzel egyidőben jelentkeznek a populizmus kihívásai, s az euroszkepszis terjedése nyomán, egyes politikai tényezők ma már nyíltan vonják kétségbe a közös Eu­ rópa kialakításának szükségességét. Ilyen­ formán az Európai Unió mára legitimációs válságba került - ugyanezt mások demokra­ tikus deficitként említik. A két kifejezés mondanivalója azonban egy: az emberek úgy érzik, a döntések a fejük fölött szület­ nek, nem tudják azokat befolyásolni. Eddig az Unió intézményi reformjának megvaló­ sítására is kevés rálátása volt az állampolgár­ oknak, s a nemzeti választott képviselőknek is: a kormányközi konferenciákat ismert politikusok készítették elő, azokon hivatal­ nokok tárgyaltak, s az eredményre az államés kormányfők bólintottak. A Konvent ma ezen kíván változtatni: jelezve, hogy a folya­ matoknak az állampolgárok is részesei, mindez értük történik. Ezért hirdették meg a teljes átláthatóságot (transzparenciát); s így a folyamatok, dokumentumok ma hoz­ záférhetők, akár az Interneten követhetők. — Ma Európa kiemelt feladata, hogy a vi­ lágban végre komolyabb pozíciót vívjon ki magának. Az Egyesült Államokkal éppúgy fel kell vennie a versenyt, mint Japánnal. A kialakítandó európai imázsban vajon expli­ citté tehetők-e az állampolgárok számára az ilyen megfontolások is? — Ez nem közvetlen cél, de természetesen - közvetve - megfigyelhető folyamat. Sike­ res állomása az euró bevezetése, amelyet, bár eleinte szkeptikusan ítéltek meg, mára a nemzeti valutájukhoz legerősebben ragasz­ kodó államok is elfogadtak. Egyértelmű, amennyiben Európa meg akarja őrizni ver­ senyképességét, minél nagyobb fokú integ­ rációra van szükség, - nemcsak gazdasági, hanem védelmi, külpolitikai tekintetben is. Természetesen senki nem akarja azt a látszatot kelteni, amely szerint a világok harca lenne kialakulóban; sokkal inkább hangsú­ lyos az említett három nagy térség uralkodó politikai nézeteinek hasonlósága. Itt említ­ hetők a demokrácia, a jogállamiság elveinek betartása. A fejlődés fő iránya így remélhe­ tőleg a békés gazdasági verseny fejlődése. Ennek pedig alapvető feltétele az egységes, európai belső piac kialakulása - ne feledjük, a korlátlan belső piac az Egyesült Államok­ nak is erőssége. Az európai folyamat utolsó állomása várhatóan a ténylegesen közös kül- és védelmi politika kialakulása lesz. BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tizenharmadik oldal �Mindenki sztár Tombol az alpáriság „A jövőben mindenki híres lesz... tizenöt percre. ” (Andy Warhol) Akárhogy is vesszük, Andy Warhol (a hat­ vanas-hetvenes évek amerikai pop-art kép­ zőművésze) túlzottan optimista volt. Ma már tényleg mindenki híres, de csak né­ hány percre, legyen mondjuk úgy öt-tíz. Manapság töménytelen mennyiségben ömlik ránk az információ, többtucat tele­ vízió-társaság, újságok tömege, rádió. Internet, óriásplakát, zene, könyv, kiállítás és minden egyéb eszköz hivatott arra, hogy minket kiszolgáljon. Persze ez a kiszolgálás csak a szép csomagolásba hivatott elbújtat­ ni azt, ami ezen információhordozók való­ di célja. A mozgatórugó mindenhol, mint a mai világban a legfőbb értékmérő, a pénz. Vegyél, költsd el a pénzed, lehetőleg nálunk, a mi reklámainkat nézd, hallgasd, olvasd, hiszen nekünk az a jó. Ennek el­ érésére, a népszerűséghez vezető legegy­ szerűbb út pedig az alpáriság. Minden, ami színes, könnyen fogyasztható, lehetőleg van benne erőszak vagy némi erotika, jö­ het. Az átlagember ezt „eszi”, de nem kizá­ rólag azért, mert szellemi színvonala csu­ pán erre jogosítaná fel, talán inkább mert ,nem kap mást”, legalábbis nem ilyen könnyen fogyasztható formában. Az egyik legnépszerűbb napilap külpolitikai rovat­ vezetője mondta nekem egyszer, amikor megkérdeztem, milyen írásokat is vár, hogy, idézem: „minden, amiben van szex, erőszak, botrány”. Még egyszer mondom, ő egy külpolitikai rovatvezető! Ami tartalmában talán nívós is lehetne, elsősorban a közszolgálati médiumok műsoraira gondolok, azt néha az elkészí­ tés amatőrizmusa teszi fogyaszthatatlanná, ráadásul mára már bekövetkezett a tö­ megek olyan mértékű átnevelése, hogy sokan már eleve nem is kíváncsiak másra, csak a bóvlira. A kereskedelmi jellegű televízióadók, a reklámokból megélni kívánó lapok kizáró­ lag az olcsó szórakoztatásra törekednek. Jó-jó, a médiatörvény ró bizonyos kötele­ zettségeket, bizonyos „kötelező közszolgálatiságot” rájuk is, de ez kevés. Példátlan, tizennegyedik oldal hogy nagy nemzeti ünnepeinken is hu­ szadrangú gagyi amerikai filmeket vetíte­ nek főműsoridőben, és talán nagy kegye­ sen bepasszírozzák a műsorba A kőszívű ember fiait - mondjuk 23.30-as kezdettel. Most kanyarodnék vissza a címben megfo­ galmazottakhoz: ma tényleg mindenki sztár! A tehetség meglétének minimális látszatát magukról elhitetni képtelen egyedek vezetnek show-kat, hírműsornak álcá­ zott formedvényeket, szerepelnek tévéso­ rozatokban. A műsorokban, írásokban las­ san sztárnak nevezik a negyedvonalbeli vi­ déki színészt, csak mert a „Barátok közt”ben ő volt mondjuk Misi legújabb pasija (mert neki az van). Liptai Claudia (szigo­ rúan c-vel) sminkesének az unokaöccsét, mert ő ugrott ki a boltba egy kis alapozó­ ért, amikor az elfogyott, Mónika show-jában szereplő Gipsz Jakab villanyszerelőt, mert elmondta, hogyan dobta ki a barátnő­ jét, Kozsó legújabb örökzöldjét a falusi dizsiben eltátogó szerencsétlen mitugrászt, aki úgyis repül, ha már megunják (ez el­ tarthat azért néhány hétig, addig ő is sztár), szegény Jimmy teljes családját (csak azért, mert ők voltak szegény Jimmy teljes csa­ ládja), Németh Istvánt, aki éppen, hogy megúszta az akasztófát (igaz, Gyuri bá­ csi?), és sikeresen letöltötte börtönbünte­ tését (ez aztán!), és így tovább. Mindenki szerepelhet napilap borítóján, mindenki neve elé oda lehet biggyeszteni az állandó eposzi jelzőt („sztár”), és ami a legviccesebb az egészben, hogy mindenki el is olvassa ezeket (nem ám kizárólag a műveletlen, iskolából kibukott társadalmi rétegek, hanem rengeteg állítólagos értel­ miségi, diplomával - újabb ékes példája annak, mennyit ér manapság a felsőfokú végzettség). Talán eljön az idő, amikor a mi közvetlen környezetünkben is mindenki sztár lesz. Az egyetemen például lesznek „sztártitkár­ nők” (akik a legkedvesebbek a hallgatók­ kal), talán egyszer lesz „sztárdékánunk”. .sztár.sztáradjunktusaink”. meg konyhásnénink” (mert nagyobb adagot ad a menzán) is. Otthon a nagymama lesz a sztár, mert süteményt sütött a hétvégén, meg anyu, aki megvette nekünk a legújabb ,sztármobiltelefont”, amilyen csak a sztá­ roknak van (így hát mi is azok lettünk). Az olcsó szórakoztatásnak az a lényege, hogy mindig újat kell mutatni. Mindegy, milyen a színvonal, amíg jól bereklámo­ zott az áru, és sikerül felkelteni a figyel­ met iránta, addig lehet rajta kaszálni. Leg­ többször maga az „áru” (mint az előbb említettek például) is csak bábfigura, aki addig kell, amíg eladható, utána szépen megköszönik neki a részvételt. Persze így sem jár rosszul, hiszen neki is csepereg a haszonból. Mindig kell tehát az új és még újabb gagyitermék, ami újra és újra beadható az embereknek. Ezért van az például, hogy a két legnépszerűbb kereskedelmi tévéadó szinte havonta cserélgeti egymással .sztárjait”, akik mindig új műsorral állnak elő, ami aztán megy néhány hétig, hóna­ pig, majd jöhet az újabb csere. Odáig rendben is van minden, hogy szó­ rakoztatni kell, de nem mindegy, hogy hogyan és milyen arányban. Mert a szóra­ koztatás színvonaltalansága (az amúgy nagyszerű komikus, Gálvölgyi János sem képes már összehozni egy épkézláb paró­ diát, hiszen a kiparodizált műsorokban annyi egyediség sincs, amennyit ki lehet­ ne figurázni) mellett sajnos meg kell em­ líteni - a legnépszerűbb médiumokban az .építő”, tanító-nevelő célzattal készült. ismeretteljesztő műsorok, írások égető hiányát. Újak egyáltalán nem készülnek, a régieket meg nem szedik elő. Talán el­ adható lenne, de nem is akaiják az ilyen jellegű műsorokat eladni. Talán, mert ki­ csivel nehezebb lenne, nem akkora a „tu­ ti profit”, talán néha politikai megfontolá­ sok is állnak a háttérben, nem tudom. Ami biztos: az átlagember műveltsége évről-évre zuhan lefelé (nézzétek meg a fel­ vételi aranyköpéseket), magyarán: butul az ország. És ez nem jó. Nekünk leg­ alábbis. Az „áruk” előállítóinak annál in­ kább. Hiszen minél kisebb az igényszint, annál egyszerűbb a feladat: eladni, eladni és eladni... KOLTAY ANDRÁS �Ax ELSA Budapest Finnországban Bár Karunkon a hallgatói öntevékeny csopor­ tok száma az utóbbi időben nagymértékben lecsökkent, az ELSA Budapest továbbra is lé­ tezik; nagy lelkesedéssel szervezünk újabb programokat. Az ítélet korábbi számaiban már olvashattatok rólunk, és többeket érde­ kelhet, milyen programokat tervezünk a kö­ zeljövőben, illetve mit csináltunk eddig. A lap hasábjain igyekszünk majd bemutatni az ELSA tevékenységi köreit, és persze azt is, hogy a Pázmányos ELSA-tagok miként vehet­ nek ebben részt. Az ELSA mindenhol igyekszik lehetőséget biztosítani a különböző európai országokban ta­ nuló jogjiallgatóknak, hogy csereprc^ramok ré­ vén is megismerhessék egymást, a másik ország (jogi) kultúr^at, ajogászképzés módját és persze a diákéletet Az ilyen cserék eléggé kötetlenek, a programot általában a mindenkori vendéglátók állítják össze, ők gondoskodnak a szállásról, étke­ zésről, állják a helyi utazás költségeit. Ebben a tanévben két ELTE-s hallgató (Steinhof Katalin, Kis Attila) és négy Páz­ mányos diák (Bóné Beatrix, Erdélyi Dóra, Pfeifer Péter és e sorok írója) vett részt egy csereprogramban, amit Vaasa-i ELSAtagokkal közösen szerveztünk. Vaasa egy hatvanezer lakosú kisváros Finnországban, a fővárostól kb. ötszáz kilométerre. Az ott működő jogi kar nem önálló, hanem a Hel­ sinki Egyetemhez tartozik. Finn barátaink tavaly októberben egy hetet töltöttek Buda­ pesten, mi pedig februárban utaztunk el. Szerencsénk volt az időponttal kapcsolat­ ban, mert éppen február végén rendezett a Pykkala (a helsinki joghallgatók szervezete) és a finn ELSA egy konferenciát ’On The Way To The Hague’ címmel a Nemzetközi Büntetőbíróság időszerű kérdéseiről, ame­ lyet természetesen nem hagytunk ki, és így az eredetileg tervezettnél kissé hosszabb időt, tíz napot töltöttünk kint. Négy napig voltunk Vaasa-ban, ahol lát­ tuk az egyetemet, megnéztük a helyi bírósá­ got és egy éjszakát töltöttünk egy hétvégi házban. Mindemellett voltunk finn szauná­ ban, meg helyi klubokban, éttermekben is gyorsan eltelt az a pár nap. Vaasa-ból átmentünk Helsinkibe, ahol a konferencia kezdete előtti két napon megnéz­ tük a város nevezetességeit, köztük az Egyete­ mi Könyvtárat is, ahol gazdag gyűjtemény van magyar könyvekből. Helsinki egyébként igen barátságos város, bár mindenki azt mondta, hogy nyáron érdemesebb odautazni, hiszen akkor legalább nincs ennyire hideg. A csereprogramot lezártuk egy búcsúest­ tel, majd másnap bejelentkeztünk a konferen­ ciára, ahol még egy Pázmányos hallgató. Per­ laki András is csatlakozott hozzánk. Egyéb­ ként tizenhat országból érkeztek résztvevők, jórészt diákok, de voltak gyakorló jogászok is közöttünk. Maga a rendezvény négy napon át tartott, a Helsinki Egyetem tanárai (köztük Martti Kosken-niemi, a Nemzetközi Jogi Bi­ zottság tagja), holland és norvég szakemberek tartottak előadásokat, ’workshop’-okban jog­ eseteket oldottunk meg. A záróesemény pedig egy vitafórum volt, ahol többek között a finn külügyminiszter is részt vett. Esténként a Pykkala klubjában voltunk, ami egy igazi közösségi hely bárpulttal, könyvtárral, szaunával és úszómedencével. (A diákélet egyébként a mi viszonyainkhoz képest teljesen más dimenzióban folyik, például a joghallgatók szervezete tulajdono­ sa egy bérháznak Helsinki belvárosában, és a befolyó bérleti díjjal szabadon gazdálkod­ hatnak.) Rövid összefoglalása ez a cikk a Finnor­ szágban velünk történteknek, de remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést az ELSA cserekapcsolatai iránt: idén tavasszal a Lausanne-i és a prágai jogi fakultások diák­ jait lesz lehetőség fogadni Budapesten, és folyamatban van egy kapcsolatkiépítés az újvidéki egyetemmel is. Mindezzel, valamint az idén szerte Európá­ ban rendezett ELSA konferenciákkal kapcso­ latban bővebb felvilágosításért bátran fordul­ jatok hozzánk, személyesen vagy e-mailen! (elsa@jak.ppke.hu; http://elsabudapest. freeweb.hu) JUHÁSZ GERGELY The European Law Students’ Association BUDAPEST pályázatot hirdet Az ELSA Válogatott Európajogi Tanulmányok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget biztosít tehetséges joghallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekintélyes és elismert tudósok írásai mellett publikál­ ják az európai közjog, az európai integráció, az Európai Unió és más országok kapcsolatai, valamit internetjog témakörében, nemzetközi szinten. A SPEL-t több, mint 30 európai ország jogi karaira juttatják el. Az ELSA-Budapest ezúton pályázatot hirdet a fenti témakörökben. A pályázatra angol nyelven írt, maximum 20 oldal terjedelmű értekezésekkel lehet jelentkezni. A dolgozatok leadási határideje: május 10. Az első három helyezett számára lehetőséget teremtünk a SPEL-ben való megjelenésre. További információkért írj a bebe@jak.ppke.hu címre, vagy gyere az ELSA irodába. tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata S.'•'.í' K Meleg este, melé^^hori2ont alig látliatÓ^^ falu illemtudó illától won nélküli falu sok-: zsong mögötteb^^-e lőre. Besötétedett mcgin^l^S/ :me^rödni tud a számokról. az este az este kep^J^*^ ' Be megkongatnék W»Vcgy'tólem' távoli harangot. Be rínék, be nevetnék teli S2^[j^^zívvel, szemmel. Térdig cr valami végtelenbe nyújtózkodó késő nyári Szél fúj, fel a hegyekbe. Almozza;;,l:^ambóh fel, a még nem estébe. Fel,’slítíi^tni, fel, Ölelgetni, fel, meghalni, nagy-nagy szeretettel, gyöngédséggel, türelemmeL., Örcg-borba-fulladóst játszik,két, )^atlan. elaggott kéz, festett szemű kezeid Magáról beszél a kút mellett a dió .i. A sötétben Rá­ adásul már régen ki is vágták. Mé^ ott áll. Engem is kivágtak. Jüfceat/qtelb^ ülök a pén és ropit eszek lecsóvalH II» GYOS köze- iSABA A HETI VÁLASZ március eleji számában (II. évfolyam, 10. szám 2002. 03. 08.) HORKAY HÖRCHER Ferenc tanár úr ajánlja az olvasó figyelmébe MÁRAI Sándor Röpirat a nemzet­ nevelés ügyében c. írását (első kiadás: 1942 Bu­ dapest; mostani kiadás: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2001. Ára: 990Ft). Részlet a könyvből: „... vérpezsdítő bódulatában a legjobb elmék is haj­ landók időlegesen megfeledkezni arról, hogy egy nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberi­ séggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös em­ beri verseny méltányos szolidaritása. (...) .. .a min­ dig spekulatív szellemű hazafiasság éppen olyan bűn a nemzet ellen, mint a közösséggel minden együttérzést megtagadó, a nemzet nyelvét, múltját, tagadhatatlan egyéni képessé­ geit ócsárló, igen, a nemzet történelmi és missziós létezési jogát végül is megtagadó 5> szemlélet. Mindkettő ellen küzdeni kell... tizenhatodik oldal MAGYAR NEMZET (2002.03.09): VÉGH ALPAR Sándor: Helyén fű sem nő azóta - Mi­ ért lett annyiak reménye a Regnum Marianum c. írását H. GY-nak, az elszánt .hitnyomozónak” ajánlja. Most a Prohászka »• Ottokárral is kapcsolatos részek egyikéből idé­ zünk egy rövid, de minden ma élő katolikus joghallgató számára is tanulságos részt - re­ méljük egyre több ítélet-olvasó előtt lesz is­ mert a „szociális apostol” neve, emberi-papi helytállása: J, ...A huszadik század elején Prohászka Ottokár ráébredt, hogy a katolikus egyháznak meg kell újulnia. Felismerte a veszélyt, amelyet a kiegyezés utáni változások hoztak. Pest-Buda egyesült, növekedni kezdett, százezrek özön­ löttek vidékről a fővárosba csodát remélve. Csoda helyett borzas-szakállas igehirdetők jelentek meg az ócska munkásnegyedekben. Liberalizmusról, Marxról beszéltek, s azt mondták, a kommunizmus igazságosabb éle­ tet hoz majd. (....) Prohászka is járt a nyomornegyedekben. Ut­ cára csapott gyerekeket látott, teli kocsmákat, kurválkodó asszonyokat. Mindenük üres volt: a zsebük, a lelkűk, a tekintetük. Gazdátlanul tengődtek Tenni kellett valamit. (...) A Damjanich utcai házban első az Úrjézus volt, második a gyerek, és csak messze mögöt­ tük következtek az atyák. A fontosságnak ezt a sorrendjét Prohászka állította fel. ,5 Az IGEN (XTV évfolyam, 2.szám, 2002. febru­ ár) MOLNÁR Tamás filozófussal (aki meg­ fordult már néhányszor a Szentkirályi utcában is) közöl interjút, Az egyház nem lobbiszervezet címmel (A felvetett gondolatok­ kal, látásmóddal persze lehet egyet érteni, meg .ellene mondani” is, de egyet azért nehezen lehét: nem elgondolkodni r^tuk...). Kedvcsiná­ lásképpen: ,, ...Kultúrtörténetünk tele van annak jeleivel. hogy az egyház elvesztette (ideiglenesen?) ha­ talmát - vallási befolyását és jelenlétét is - az emberek felett. Annak, aki vagy ami az embe­ reket befolyásolni akarja, politikai hatalmat is szereznie kell - olyat például, mint amilyen a mai médiának van. Úgy tűnik, mintha a fran­ cia forradalom idején az egyház „szerződést’ kötött volna a világi hatalommal, és ennek kö­ vetkezményeként a sok száz lobbi egyikévé vált volna. Egyik fő jele ennek a változásnak, hogy a vallás nem domborítja ki korábban markáns esztétikai oldalát, aminek viszont az lett a következménye, hogy a szakrális elem eltűnik az életünkből... 5, (Katolikus lapok -Új Ember, Magyar Kurír..alapján) 4” A Magyar Szentek Templomában március 2án nemzetközi televíziós körkapcsolás keretében hat európai nagyváros egyetemistá­ ival együtt, II. János Pál pápával közösségben a budapesti fiatalok is bekapcsolódtak az idén másodszor rendezett közös imádságba. Orbán Viktor miniszterelnök március elsején megnyitotta a magyar kereszténység évez­ redét megörökítő kiállítást, amely tavaly októbertől idén januárig a Vatikánban volt lát­ ható. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Edmund Casimir Szoka bíboros, Vatikán Vá­ rosállam kormányzóságának elnöke is. A püspöki konferencia tavaszi ülésén Er­ dő Péter rektor tájékoztatta a testületet a PPKE működéséről. Á püspök-rektor szerint az egyetem a magyar felsőoktatás szerves és meg­ becsült részévé vált. Négy karon folyik a kép­ zés, és már szinte teljes létszámmal működik az intézmény. A megfelelő ingatlanok kialakí­ tása után most az egyetem katolikus jellegének erősítése a legfőbb feladat. A Szegedi Fegyház és Börtönben, a „Csillag­ ban” február 22-én emlékeztek meg a Szent Jobb Latorról, a börtönlakók védőszentjé­ ről. (36 ember jár odabent rendszeresen szent­ misére és 10 fő alkotja a „kemény magot”) Homoszexszuálisok nem fogadhatnak örökbe - Az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban február végén példaértékű döntést hozott, mely homoszexszuális személyeknek megtilga gyermekek örökbefogadását. Egy párizsi férfi fordult jogorvoslatért az európai bírósághoz, akinek megtagadták, hogy örökbe fogadjon egy gyermeket. A bíróság hangsúlyozta, hogy a tetszés szerinti szexuális élethez való jogot nem szabad összekeverni a gyermekek jogaival. ❖ A Szentszék ENSZ-missziójának, Martino Rento Raffele érsek szerint elfogadhatatlan, hogy kü­ lönbséget tesznek a kétfajta (reproduktív és gyógyászati) klónozás között. Bármilyen eszköz­ zel, és bármilyen cél érdekében is történjék a klónozás, annak betiltását szeretné elérni a Szentszék. A javaslata szerint a tiltás nem vo­ natkozna a nem emberből származó biológiai egységek (molekula, sejt, szövet), a nem kimerikus (félig állat, félig ember), illetve a nem emberi embriók és növények előállítására. II. János Pál pápa február 28-án fogadta a Pápai Életvédelmi Akadémia tagjait, és hozzájuk in­ tézett beszédében arról szólt, hogy a termé­ szetjog az élethez való sérthetetlen jog alapja, de az nem statikus, hanem dinamikus. (...) �h í „Nekem ez az életcélom 55 Beszélgetés Bognár Krisztiánnal ■MM Karunk harmadéves számtávos hall­ gatója, Bognár Krisztián 2001-ben az országos bajnokságon bronzérmet nyert. A sportág hivatalos neve ma­ gyar Kyokushin Karate. Feketeöves, elérte a mesterfokozatot, immár 1. Dan-osnak mondhatja magát. Am nem elégszik meg ennyivel, tovább szeretné folytatni a sportolást, a jogi diploma megszerzését életcéljának tekinti, és mindemellett még dolgo­ zik is. — Mikor elkezdtél sportolni, miért dön­ töttél küzdősport mellett? — Édesapám is sportolt, de azt szerette volna, ha valamelyik akkoriban divatos sportot, a futballt vagy a bokszolást vá­ lasztom. Nekem ezek nem voltak szim­ patikusak, a karate teljesebb sportág, kéz és lábmozdulatok összehangolásáról, for­ magyakorlatokról, önvédelemről szól. Eleinte, amikor 13 évesen elkezdtem, mindenben az utolsó voltam. Most én va­ gyok az egyetlen abból a csoportból, aki edzésre jár, én lettem egyedül mester. In­ kább a kitartásomnak, mint a hatalmas te­ hetségemnek köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Megkérdőjelezhetetlen volt, amit az edzőm mondott, szinte hitvallásszérűén jártam az edzésekre. — Hogyan alakult a sportpályafutásod? — Második lettem az országos bajnoksá­ gon, aztán ötödik egy világbajnoki váloga­ tóversenyen. A mostani bronzérmemmel pedig kvalifikáltam magam az Európabajnokságra, ami 2002 márciusában lesz Amszterdamban. Ritkán járok versenyek­ re, mert szerintem nem éri meg sem az anyagiak, sem pedig az elismertség tekin­ tetében. Arra jók ezek a versenyek, hogy felméijem hol tartok, meg tudom-e állni a helyem országos szinten is. — Magáról a sportról, a versenyszabá­ lyokról mit kell tudni? — Ez egy szokatlan mozgásrendszer, amely szokatlan gondolkodásmóddal és 4-' ; I edzéssel párosul. Külön van kezdő, hala­ dó és mester fokozat, korosztályonként mindenki a saját szintjének megfelelő csoportban dolgozik. Az egyes övfokoza­ tok színeinekjelentése szimbolikus; a fe­ hér például a tisztaságot, a barna az érést, a fekete az elmélyülést jelképezi. Tíz-tíz fokozat van tanuló és mesterszinten is. A verseny 11 percből áll, ami küzdelemmel kezdődik. Ez védőfelszerelés nélkül, tel­ jes erővel történik, de Ízületekre, szemre, nyakra, térdre, ágyékra nem szabad ütni és rúgni. Ez egy kitartásra ösztönző sport, a fizikai tűrőképességet, az állóképességet méri. A versenyeken egyenes ági kiesés zajlik, a tizenhatos döntőben kerül sor a töréstechnika felmérésére (ki hány desz­ kát tud eltörni). Ebben a hosszú távú, fo­ lyamatos küzdelemben nagy szerepe van a gyorsaságnak is, ezért a versenyeket álta­ lában a viszonylag kisebb, de gyors embe­ rek nyerik. — Mekkora hangsúlyt fektetnek a keleti filozófiák tanításaira, és ezt hogy lehetfel­ használni a „civil életben”? — Ez egy életforma. Fizikai, szellemi kondíciót ad, segíti az életben való helytállást. Szigorú rendszabályok van­ nak, az edzések katonás fegyelmet és rendszerességet kívánnak, úgy is lehet­ ne mondani, hogy az emberek „megta­ nulnak viselkedni”. Érezhetően más a légkör, az edzőknek tényleges tekinté­ lyük van. A másik nagyon fontos dolog, hogy kitartásra nevel. Összesen huszonháromszor vizsgáztam, tehát jó sokszor megbuktam, míg erre a szintre eljutottam. E tekintetben hasonlít is az egyetemhez, hiszen ott is sokat kell vizsgázni, míg az ember eljut a diplo­ máig. Eközben persze sok kudarc is ér­ heti az embert, és a sport megtanít eze­ ket jobban kezelni. Ilyenkor nem sza­ bad megtörni, újra fel kell állni és neki­ menni ugyanannak az akadálynak akár sokadszor is. Nekem ez a sport nem el­ sősorban az eredményekről szól, az a célom vele, hogy segítse a tanulást, a munkát, az egész életemet. — A továbbtanulás is ilyen természetes volt számodra? — Igen, édesapám mindig azt mondta, hogy sportolni és tanulni kell. Bár felső­ fokú tanulmányaimat a Számviteli Főis­ kolán kezdtem, a humán tárgyak, a jog mindig közelebb álltak a szívemhez. 1999-ben vettek fel a Pázmányra, szám­ táv tagozatra. A kis vállalkozásomban dolgozom annyit, hogy a tandíjat ki tud­ jam fizetni, mert a szüleim ebben nem tudnak támogatni. Sokan mondják, hogy ennyi pénzért rengeteg más dolgot tud­ nék csinálni, de mindig azt mondom, hogy nekem ez az életcélom, a lehetősé­ get, hogy itt diplomát szerezzek, nem cserélném el semmivel. A mindennapi munka mellett nem olyan könnyű előre tanulni, de azért a fontosabb tárgyakból igyekszem bejárni a nappalisok előadása­ ira. így könnyebb a felkészülés is, ha az ember rendszeresen bejár az egyetemre, nem esik ki a ritmusból. Azt kicsit ne­ hezményezem, hogy a magas tandíj elle­ nére nem nyújtanak valami sokat a számtávosoknak. Ha már létezik ez a ta­ gozat, akkor azon kívül, hogy ennyi pén­ zért el lehet jönni vizsgázni, foglalkoz­ hatnának többet az emberekkel, például konzultációs lehetőségeket biztosítva. SZINCSÁK ZSUZSA tizenhetedik oldal �Bemutatkozik a Józsefvárosi Torna Egylet Már-már közhelyszerű, hogy az egyetemen nincsen semmi közös­ ségi- és sportélet. Ugyan ezt már többen igyekeztek megcáfolni, még az ítélet hasábjain is, de kár tagad­ ni, hogy hallgatóink részéről elké­ pesztő méreteket ölt a passzivitás. Ezúttal egy újabb kezdeményezést szeretnénk bemutatni, a frissen ala­ kult JTE sport klubot, mely ha másról nem, az étterméről jól is­ mert Spartacus épületben kezdte meg működését, és amely legutóbb hadat üzent az édes Pázmányos semmittevésnek. Ennek kapcsán beszélgettem Fraknói Andrással, az egyesület egyik életre hívójával. András, mit kell tudni a JTE-rdl? A Józsefvárosi Torna Egylet idén január 17-én lett bejegyezve, és 4 szakosztállyal kezdte meg műkö­ dését: torna, labdarúgás, kosárlab­ da, ökölvívás, a szakosztályveze­ tők sorrendben Draskóczy Imre, Fraknói András, Pintér Ákos és Kiss Tamás. Kosarasaink tavaly megnyerték az egyetemi bajnok­ ságot. A tornaszakosztály az or­ szágban a második legeredménye­ sebb, versenyzőik között egészen kis gyerekeket és Atlantát megjárt olimpikonokat egyaránt találunk. Említést érdemel a Karunk három hallgatója, Fahn Gábor, Incze Ádám és Kiss Tamás által március 3-án a Kőér utcai Sporttelepen szervezett ökölvívó csapatbajnoki forduló, mely nagy sikert aratott a nagy számú közönség előtt, és ki­ vívta az Ökölvívó Szövetség elnö­ kének és a szakma több jelen lévő képviselőjének elismerését. Boksz edzések naponta kétszer vannak. tizennyolcadik oldal reggel és este a Spari földszinti kis edzőtermében, a klub alkalmazá­ sában álló hivatásos ökölvívó edző közreműködésével. l^n jövője a labdarúgásnak a Pázmá­ nyon, miután tavaly egyetlen csapat sem képviselte Karunkat az egyetemi bajnokságon? Annak idején megrendezték a 2000 perces focimeccset a Margit­ szigeten és voltak mérkőzések a Czakó utcában is, de ezek a kezde­ ményezések idővel elhaltak. Való­ ban, tavaly nem indult csapatunk bajnokságon, maradt az immár ha­ gyományos tanár-diák összecsapás, de igenis megfogalmazódott az igény arra, hogy hivatalosan is indúljon a Pázmány jogi kara a bajnokságon. Az egyetemi csapat játé­ kosai ugyanis különböző klubokba szétszórva játszottak. Augusztusra verbuválódott össze a társaság mag­ ja, és szeptemberben meg is kezd­ hettük a bajnokságot. Most akkor Pázmány egyetemi csapat vagy Józsefvárosi Torna Egylet? Hogy is van ez? Az egyetemi és főiskolai bajnoksá­ gon (MEFOB), mint a Pázmány Jo­ gi Karának csapata veszünk részt, de szerettünk volna indulni a Budapes­ ti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) bajnokságán is, de mivel az egyetem nem adta beleegyezését, hogy a neve alatt induljunk, kénytelenek vol­ tunk bejegyeztetni egy tornaegyle­ tet. Ez a JTE. Indultok esetleg valami más hajnoksá- gon is? tsr A MEFOB őszi idénye kieséses rendszerben zajlott, mivel bejutot­ tunk a legjobb 10 csapat közé, ta­ vasszal folytathatjuk a küzdelmet. A BLASZ-ban március 16-án játssza első tavaszi mérkőzését a JTE csapa­ ta. Ezen kívül részt veszünk az ESFA (European Student Football Association), belga székhelyű szer­ vezet által immár negyedik alkalom­ mal megrendezett tornáján, melyre Európa összes országából összesen 130 csapatot hívtak meg, és amely­ nek Antwerpen, Párizs és Amszter­ dam után idén Barcelona ad ott­ hont. Magyarországot egyébként csak a Pázmány fogja képviselni. Ki finanszírozza ezt a kiruccanást? 24-en utazunk Barcelonába, saját szervezéssel, busszal. Az Igazság­ ügyi Minisztérium 200 ezer forint­ tal támogat minket, mint jogi kar hallgatóit, de csak a barcelonai tor­ nán való részvételünket. A JTE foci szakosztályát pedig állandó szpon­ zorként a Pro Corona Bt., az uhlsport magyarországi kizárólagos képviselője támogatja. Amúgy vala­ mennyi szakosztály saját forrásból gazdálkodik, ami éves szinten egy főre bontva átlagosan mintegy 30 ezer forint kiadást jelent. A labdarúgás egyheti költsége el­ éri a 25 ezer forintot, hiszen 15 hé­ ten keresztül heti két edzést tartunk az Orczy-kertben, hétvégenként pedig mérkőzést. Ehhez jön még a BLASZ nevezési díja, valamint a já­ tékjog megváltása. A HOK-től kap­ tunk 20 ezer forintot focilabda vá­ sárlásra. �Uj szuperhatalom, régi értékrendek... (önismereti teszt szuperhatalom olvasóink részére) 1. Végy egy ásványkincsekben gazdag ismeret­ len kontinenst, irtsd ki a teljes őslakosságot, majd hurcolj be párszázezer rabszolgát a harmadik világból... Ha ezzel megvagy, már nyugodtan tündökölhetsz a demokrácia és az (í pont) emberi jogok bajnokaként ! 2. Magyarázz minél többet a világbékéről meg a pacifizmusról, miközben költségvetésed (1 pont) 27%-át fegyverkezésre költöd ! 3. Magyarázz sokat az esélyegyenlőségről meg a szabadversenyes kapitalizmus szépségeiről olyan országoknak, melyekben a GDP 1.4%a a tiédnek ! (1 pont) 4. Ne dolgoztasd túl sokat a népedet mert ak­ kor nem fognak szeretni téged ; Inkább tedd ezt a külföldiekkel !!! Építs tornacipőgyárat Malajziában, ahol a 40.000 dolgozó együtt fogja majd kb. a felét keresni annak, mint az a kosárlabdázó akiről a tornacipőt elnevezték... (1 pont) 5. Tartsd meg a lakosságodat a 12 éves gyerme­ kek szintjén, így nem fognak kellemetlen, idegesítő kérdésekkel traktálni ! (1 pont) *' • ....... ' r Folk és vallás ság és emberi jogok nehézsúlyú bajnokára uis ezek nem vonatkoznak... (1 pont) 9. Két „Éljen a szabadversenyes gazdasági vi­ lágrend !” diadalkiáltás között függeszd fel a bírósági eljárást a világ legnagyobb szoftvercé­ ge ellen, az ugyanis nem létezik, hogy az a cég, (aki a világpiac 92%-át birtokolja) megsértette volna a versenyszabályokat! (í pont) 10. Szúrd lejól a sunyi kis Magyarországot, szórass rá minél több mocskot a washingtoni postá­ saiddal, mondván „nem teljesíti a tagságából adódó kötelezettségeit”, csak mert nem a te re­ pülőgépeidet vásárolta, holott alig kétszer annyiért adtad őket mint mások... (1 pont) ÉRTÉKELÉS: Sajnáljuk, de az Ön országa jelen í-5 pont: pillanatban teljességgel alkalmatlan szuperha­ talmi pozíció betöltésére ! 5-9 pont: Önök ígéretes fejlődést mutatnak, de persze még igen sok tennivalójuk van az igazi szuperhatalmi pozíció eléréséhez. 10 pont: Gratulálunk ! Ön nagy valószínű­ séggel éppen a világ vezető szuperhatalma !!! Az OSIRIS KIADÓ márciusi újdonságai J A» gmgiii td 6. Bizonyos időközönként szórj le minél több bombát (esetleg atomot) mindenfelé a világ­ ban, akkor is, ha per pillanat épp magad sem Ha tudod, hogy éppen miért bombázol !!? aztán valamelyik hülye honfitársad mégis megkérdezné, hogy: „Most tulajdonképpen miért is bombázunk ??” akkor nyugodtan mondd meg, hogy hát azért, mert ők a rosszak. mi pedig a jók... (1 pont) 7. A világ leggazdagabb hatalmaként annyival tartozhatsz az ENSZ-nek amennyivel akarsz, nyugodtan vegyél a tagdíjhátralékodból is bombákat; Csak közben el ne felejtsd behajta­ ni Közép-Kelet Európától a kommunista ter­ ror alatt összeszedett adósságait, meg a háborús bűnökért való kártérítést... (1 pont) 8. Kössél minél több nemzetközi környezet­ védelmi egyezményt, hogy aztán pénzhiányra hivatkozva felmondhasd őket!!! Tégy ugyan­ így a nközi vámtarifa-egyezményekkel is !!! Olyan idült marhaságokkal pedig, mint a ha­ difoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi Egyezmény végképp ne foglalkozz, a szabad- JÓZSEF ATTILA ÖSSZES VERSEI 3200 Ft Horvát Jenő: AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE NAPRÓL. NA PRA, yJW ' :: « banxWpoliQ NEMES NAGY ÁGNES ÖSSZEGYŰJTÖTT 1945-2000-IG. KRONOLÓGIA 2980 Ft VERSEI 2800 Ft Mczei Géza: HELYREÁLLfrOíT EURÓPA, ntirópa-épüés RADNÓTI KÍÍKLÓS ÖSSZEGYŰJTÖTT ' Mki. itiu és egpségstratégiiík a Miirshiill-terotdí a Nizzai PHAREkézikönyv VERSEI ÉS VERSFORDÍTÁSAI 3200 Ft TÓTH ÁRl’ÁD ÖSSZEGYŰJTÖTT’ VERSEI szerződésig 29S01’t ÉS VERSFORDÍTÁSAI 3200 Ft Rapcsák János - Heil Péter; PIIARE-KÉZIKÖNYV 1480 Ft Tamaroa ♦ ■ FIGYELEM! Gazdag Ferenc: AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁJA 1580 Ft óví alábbi könyvek új kiadásának megjelenése: április eleje Hegyi Dolores: lOUS ÉS VALLÁS. KukoRTli ísB^án (szerk.): ALKOTMÁNYI’AN Bevezetés a ^öriig vallástörténetbe 1980 Ft Kukorelli István (szerk.); ALKOTMÁNYJOG Rockenbduer Zoltán: TA'AROA. Tahiti mitológia 2280 Ft ;:' Kende Tamás (szerk.): EU RÓPAl KÖZJOG ÉS POLITIKA OsMíCrtijiönviRat A kötetek megvásárolhatók az OSIRIS KÖNYVESHÁZBAN (10.53 Budapest, Veres Pálné u. T-ó. Tel./fax: 318-2516, 266-4999), c, PPKE JÁK liistitiauus Könyvesboltion (1088 Budapest, Szén tkirályi utca 30. Tel: 327-0781) és a nagyobb könyvesboltokban vagy megrendelhetők az OSIRIS VEV(55ZOLGÁLz\TI IRODÁTÓL (11.33 Budapest, Váci xít 100. Tel: 4.52-0594, 452-(í;95, fax: 452-0596); rpWj^siriskiditoJni osiri$kit}ito®)niiil.íJutanetJm liiihisi®i!uiil.dattinet.hii tizenkilencedik oldal �99 6.45 9* faludi filmklub A filmklubot a „Látható és láthatatlan” alcímmel indítjuk el. Vetítésekre kéthetente, szer­ dánként kerül sor. A klubot Vidovszky György filmesztéta vezeti, és alkalmanként meghí­ vott vendégek is jelen lesz-nek. A választott filmek és az utánuk következő beszélgetések azt a kérdést vizsgálják, hogy a kézzel-fogható világ mellett, azzal korrelálva, egyáltalán felvet­ hető-e, és ha igen, akkor hogyan jelenik meg, hogyan értelmeződik a film nyelvén életünk­ nek az a távlata, amely érzéki módon többnyire megragadhatatlan. A részvétel ingyenes. A klub Helye: Pázmány Péter Egyetem, Jogi Kar, Szentkirályi utca 30. fszt. 02. Vetítések ideje: 18.45. 2002 - Tavaszi Program április április május május május június 03. 17. 01. 15. 29. 12. Ingmar Bergman Carl Theodor Dreyer Robert Bresson Andrej Tarkovszkij John Cassavetes Ingmar Bergman A hetedik pecsét Az ige Egy falusi plébános naplója Stalker Premier Suttogások és sikolyok 2002 - Őszi program szeptember 18. október 02. október 16. Akira Kuroszava Robert Bresson Carl Theodor Dreyer Szaladják István október 30. Robert Bresson november Tarr Béla Selyem Tóth13. Sándor (Humán) Lars von Trier november 27. december 11. Ingmar Bergman A vihar kapujában A vétlen Baltazár Jeanne d’Arc szenvedései Aranymadár A pénz Werckmeister harmóniák Hullámtörés Csend PANEM ET CIRCENSES A Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói számára talán már nem ismeretlen a Spartacus étterem. Étterem? A kiváló olasz konyha re­ mekei mellett a galérián kellemes hangulatú kávézó nyújt kikapcsolódási lehetőséget. A nemdohányzó terem könnyen átalakítható táncparketté, ahová szeretettel várjuk táncolni vágyó barátainkat . Péntekenként remek jazz muzsikával várjuk kedves vendégeinket. Az étterem mostantól új akcióval bővíti eddegi szolgáltatásait: Egyes napokon csupán 350 Ft­ ért ihatsz whiskey-colát. Guba Libre-t, vagy gin-tonicot. Ha a tavaszi napsütésben egy korsó hideg sörre vágysz, ezt mostantól tera­ szunkon is elfogyaszthatod, mindössze 200 Ft-ért. Esetleg megéheztél? Eleged van a menzakajá­ ból? Unod már anyu szalvétába csomagolt párizsis szendvicsét? Térj be a Spariba, és kapj be egy óriáspalacsintát, ami bizonyos napokon csak 350 Ft. Téged is sok szeretettel vár a Spartacus étte­ rem! „Belzuglói, zöldövezeti, 2 szobás 52 nm-es bútorozott összkomfortos lakás egyetimista lányoknak hosszú távra kiadó 70 000 Ft/hó+rezsi. Tel: 06120-36-22-962 l^lkó Lilla • 1982-ben születtem Budapesten. Általános- és középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem 11. osztályig, majd az Amerikai Egye­ sült Államokban fejeztem be és érettségiztem le. Hazaérkezésem után a Budapest Média Intézetben tanultam Havas Henriknél, műsorvezető és tudósító szakon. Továbbá külföldön tartózkodásaim alatt fejlesztettem tovább, a már 16 éve, a táncművészeti élet­ ben való jeleskedésemet. Egyetemünkre jelentkezésem és felvételi vizsgám után, első úton vettek fel. 2001 decemberében, a buda! pesti ELSA (European Law Students’ Association) tagjaként, a STEP csoport elnökévé választottak. A Pázmány Péter Katolikus j Egyetem Jog- és Államtudományi karának egyetemi diákszervezete, a diákok számára ad lehetőséget, az egyetem életének irányítáj sába való bekapcsolódáshoz, melyet nagyon fontosnak tartok és úgy gondolom, hogy a Hallgatói Önkormányzat munkájának teret kell adni és színesíteni kell a diákok életet és tudást a lehetőségeiken keresztül. Szeretnék a HŐK munkájába bekapcsolódni, a szer­ vező készségemet, melyet általános és középiskolában is igénybe vettek, (többek közt: 7 éven keresztül tagja voltam az Iskolai DiI ák Bizottságnak, valamint különböző kirándulások és rendezvények szervezésében vállaltam szerepet), azt itt is hasznosítani tud­ nám és segítségére lennék a szervezetnek. Nemzetközi tanulmányaim során tapasztalatokat szereztem és betekintést kaptam a kül­ földi diákélet terén is. Fontosnak tartom a színvonalas diákéletet, az „egy családként” való összetartozást, jó programok szervezését, a d van tartását különböző szórakoztató és tudományos programokkal. Nem csaplak be Titeket teljesíthetetlen, de hatásos ígéretekkel, hiszen ahogy Ti és az Egyetem, én is hosszú távon gondolkodom. Mások nagy valószínű­ séggel az adataik ismertetésére pazarolták a helyet. Én a programomat mutatom be Nektek. Előéletemet tekintve (büntetlen:)) rengeteg tapasztalattal és sok szakértelemmel tudom támogatni a HŐK munkáját, valamint az ésszerűség keretein belül érvényesíteni évfolyamom érdekeit. 1994-től önkéntes segítő­ ként megismerkedtem a közösségért végzett munkával. Jelenleg is az Egyetem mellett fiatalokkal, diákokkal foglalkozom, így meglátom a problémáikat és eddig szerzett gyakorlatomnak köszönhetően a megoldást is gyorsan megtalálom. Eddig sok témával találkoztam, ami foglalkoztat Benneteket, íme a leg­ fontosabbak: A vizsgákra jelentkezés egységessége, a jelentkezésetek megkönnyítése: a vizsgák úgyis elég stresszt okoznak! Nagyobb összhang a diákok és a tanszékek között: a tájékoztatás fejlesztése, a sorban állás csökkentése. (Álljatok inkább sörben, vagy aki amit szeret!) A sportprogramok mennyiségi és mi­ nőségi növelését, az igényeiteknek megfelelő sportolási lehetőségek biztosítása: jobb fizikai állapot hatékonyabb tanulást tesz lehetővé! Az Egyetem szelle­ miségét és a Ti elképzeléseiteket ötvöző kulturális programok szervezése: nem érzel kényszerűséget a tudás megszerzésekor. Javaslataitokkal, ötleteitekkel bármikor megkereshettek, hiszen a HŐK a Ti érdekeiteket képviseli! Ràdi Vilmos Gábor II. év nappali tagozatos hallgató vagyok, 1981-ben születtem Budapesten. Szentendrén élek, ott is jártam a Ferences Gimnáziumba. Életrajzi adatokkal nem is untatlak tovább titeket, inkább rátérek programom lényeges részeire. Tisztában vagyok vele, hogy egymagámban nem tudok változtatni a fennálló hely­ zeten, de a reális lehetőségek határai közt szeretnék az egyetem diákságáért tevékenykedni. Mindenek előtt a legfontosabbnak tartom egy kiszámítható, a gyakori változtatgatásoktól mentes Tanulmányi és Vizsgaszabályzat megalkotását, hogy így elkerülhetőek legyenek az idegtépő meglepetések. Továbbá szük­ ség volna az egyetemen a sportolási lehetőségek megteremtésére és a tanárok, a tanszékek és diákok közti kommunikáció lehetőségeinek bővítésére. Az egyetemi élet frissítését néhány közös kirándulás, bulik szervezésével gondolnám frissíteni. Ha megválasztotok, problémáitokkal nyugodtan fordulhattok hozzám, amennyiben képes vagyok rajta segíteni, mindent meg is teszek érte. Ahogy itt körülnézek, nem ártana néhány új számítógép is a gépterembe... � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 2. szám 2002. március 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. március 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2020kb+5788 kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_2_20020325 Relation A related resource T00044 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_2_20020325 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/1eac6db4b4a0d9dc4e5732b060d1b6b5.jpg c324797b1e9bb901c96a6fb630e7df10 https://omeka.ppke.hu/files/original/8764c60681fb6683311e671dd91109b5.pdf cdf231d6d75b7651a608015fdb7a97e2 PDF Text Text PPKH ÍMM: V 4 ZC>OZO5‘.t K évfolyam, 4. szám e-mail: itelet01@jiotmail.com honlap: wyvw.extra.hu/itelet 2002. május 17. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Éljen a kerékpár, IMPRESSZUM Felelős kiadó: éljen a kerékpártároló! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: P n c *7 Aí* K A c 'y • Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport), Bálint György Rudolf (kultúra) Németh Adám (egyház). Szabó Zoltán (hírek). Szabó Viktor (interjú), Szamos Márton (két perc) Munkatársak: Zsellér Máté, Miháltz András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Azon a bizonyos áprilisi napon Hírek Dr. Farkas Péter, személyesen Hát, választottunk A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (4) Országos Perbeszédverseny Kari TDK Egy (kampány) csendes jogászbál Vendégünk volt az ELSA-Lausanne Miért hagyjuk, hogy így legyen? Hungaroring - egy kicsit másképp Vedd és olvasd! Moziles Két perc Nem vérre megy Subkégel Irodalmi s(ar)okkk Itt a nyár! Pázmányos sporttáborok !!! e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 6 7 8 9 10 12 13 13 14 15 16 16 17 18 19 Nem kell tovább várni, itt a tavasz, végre visszatért felhők mögötti száműzetéséből a Nap, vége a téli depressziónak. A verőfényes idő­ ben joghallgatók árasztották el az Egyetem udvarát, miközben a földszinti előadókban és gyakorlókban már nem is lehet széket ta­ lálni. Micsoda élet zajlik a gesztenyefa árnyékában, micsoda gondo­ latok, bölcsességek, tisztára, mint egykor az ókori görögök a ligetek­ ben! Van, aki nem társalog, inkább elmerül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában. Vitathatatlan tény, a nyár beköszönte mind­ annyiunkat rádöbbent: „Hurrá, vizsgázhatunk! Hátrébb, a Tanulmányi Osztály irodái mögött, kissé eldugottan állnak a kerékpártárolók. Biciklit azonban mégsem látni. Vajon mi lehet ennek az oka? Hisz látszólag minden akadály elhárult: hosszas huzavona után sikerült rendeltetési helyére juttatni e vasszerkezete­ ket, elolvadt a hó, és mégis... Mi lehet az oka, hogy hallgatóink nem pattannak nyeregbe és te­ kernek be egészen szeretett műintézményükig? „Jogász egy kerék­ páron? Hogy festene már?” - kérdik erre lustitia papnövendékei. Összhangban a jogászinduló szövegével: „mert a jogász délig alszik, egyetemre nem jár...” Ennél azonban mélyebb gyökerű problémá­ ról van szó. Elsőre a kerékpározás népszerűsítése szinte mindenki­ ből pozitív reakciókat vált ki. Egészséges testmozgás, kalandos bi­ ciklitúrák, levegő tisztaságának megőrzése, véges energiahordozó­ ink kimerülésének fenyegető veszélye stb. A kérdés csupán az, hogy hol. Mert ha az úttesten, akkor az mérhe­ tetlen izgalmat jelent mind a kerékpáros, mind az autós számára. Külö­ nösen, ha olyan kerékpárosokkal találkozunk, mint amilyenekhez ne­ kem is volt szerencsém legutóbb: egymás mögött haladtak az út jobb szélén, amint észlelték, hogy autó közeledik, egymás mellé zárkóztak, elfoglalva az egész sávot, és mondanom sem kell záróvonal volt felfestve... De ne számítson túl nagy elismerésre az sem, aki a járdán a gya­ logosok között szlalomozva szeretne eljutni a Szentkirályi utcába, népharagra annál inkább. Kézenfekvőnek látszik: Építsünk bicikli utakat! Igen ám, de miből? Az autótulajdonosokjoggal háborodnak föl, ha belőlük akarják kisajtolni ennek fedezetét, hisz fizetik a súly­ adót, az amúgy sem olcsó üzemanyag árába beépített útalapot, az autópálya díjat, parkolási dijat lassan mindenütt. A kerékpározás még oly magasztos kérdése, úgy látszik, ma még - ahogy ezt mostanság állandóan szajkózzák - kettéosztja a társadal­ mat. Addig pedig... üresen állnak biciklitárolóink! Mándics Botod (főszerkesztő) Az ítélet történetében kiemelkedő jelentőséggel bír majd a következő lapszám (W5). Hogy miért, hadd maradjon egyelő­ re meglepetés. Mindenesetre, már most szeretnénk Nyájas „ Olvasóink eddigi hűségét e szerény módon megjutalmazni. honlap: www.extra.hu/itelet �Azon a bizonyos áprilisi napon Sikeres pázmányos szereplés az Országos Büntetójogi Perbeszédversenyen 1330. április 17-én, azon a bizonyos áprilisi napon. Károly Róbert Visegrádon, a királyi pa­ lotában, „midőn húsvét napján ebédhöz ült volna mind feleségével, gyermekeivel, egyik szolgája, Felícián nevű, az asztalhoz szolgál­ ván, kirántá dákosát...” (Heltai Gáspár). A merénylet eredménye: Erzsébet királyné el­ veszítette jobb kezének négy ujját. 2002. április 19-én, azon a bizonyos áprilisi napon, Budapesten, a Szentkirályi utca 28. szám alatt, a Büntetőeljárásjogi Tanszék ren­ dezésében megkezdődött az Országos Bünte­ tőjogi Perbeszédverseny döntője. A hét ma­ gyar jogi karról érkezett tizennégy versenyző páronként előadta perbeszédét, polemizálva egymással a hatszázhetvenkét évvel ezelőtti jogeseten - a hatályos magyar büntetőjogi ren­ delkezések alapján. Az ezúttal tárgyalóteremként funkcionáló Díszteremben a talárba bújt joghallgatók szám­ ba vették a bizonyítékokat (félméteres penge­ hosszúságú, kétélű kard, véres királynői palást, főurak vallomásai, stb.), hogy azok segítségével minősítsék a már több, mint kilenc hónapja előzetesen fogva tartott Zách Felícián tettét, amit állítása szerint a királynő öccse által Klára lánya becsületében okozott sérelem motivált. Valóban ki akarta oltani királya életét? Előre ki­ tervelte-e tettét? Bizonyítást nyert-e Kázmér herceg erőszaktevése? A király iránti hűség meg­ szegésével szemben méltányolható-e a család iránti hűség? Az ügyészi oldalon fellépők a kirá­ lyi méltóság, mint hivatalos személy elleni em­ berölés kísérletére helyezték a hangsúlyt, míg a védők a súlyos testi sértést választották kiinduló­ pontként. A modem köntösbe öltöztetett jog­ esettel kapcsolatban előterjesztett indítványok értelmi és érzelmi érvei tanulságos és szórakoz­ tató perceket nyújtottak a hallgatóságnak. A zsűri elnöke, Dr. Szeder Gyula, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze szerint né­ melyik versenyzőnek „mintha sokéves gyakor­ lati tapasztalata lett volna”. Elismerő szavakkal méltatta a résztvevők jogi felkészültségét, hatá­ rozott fellépését, színészi hajlamát. Utóbbival kapcsolatban Dr. Bánáti János, a Magyar Ügy­ védi Kamara elnöke arra bíztatott, hogy majdan a tárgyalóteremben még ennél is jobban hasz­ nálják ki a meggyőzés érzelmi eszközeit. Az Egyetemünket képviselő páros közül Petia Csaba védőbeszédével második helye­ zést ért el, míg Bézsenyi Balázs vádbeszédét a zsűri a Legfőbb Ügyész által felajánlott különdíjjal jutalmazta. Az eredményhirdetés után, még a versenyt alig fél órával követő bombariadó előtt sikerült beszélgemem velük. Hírek Magyar Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot vtuásban Számítottatok ehhez fogható jogesetre? B.B.: A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan mindenki napjainkból származó példára számí­ tott. Olyanra, amely már előfordult a bírósági gyakorlatban, tehát van megoldása. Ehhez képest meglepetésként ért, hogy egy történelmi példát kellett a mai joganyag alapján feldolgozni. PCS.: Az eset történelmisége mindenkit meg­ lepett, de amikor ezen sikerült felülemelked­ ni, olyan jogesettel kerültünk szembe, amelyik tág mozgásteret biztosított, védő és ügyész számára egyaránt. Mennyi időt töltöttetek a felkészüléssel? Mi­ lyen segédanyagot vettetek igénybe? B.B: Tegnap, csütörtökön három órakor kaptuk meg a versenyfeladatot, és péntek reggel kilenc óráig, a verseny kezdetéig állt rendelkezésre a felkészülési idő. Minden résztvevő először a tár­ sával próbálta megbeszélni az esetet, az általános tapasztalatokat levonni: melyik a helyes irány, amerre el lehetne indulni. Ezért tárgyi tévedé­ sek nem nagyon fordultak elő. Sokkal inkább kellett a körülményeket, a bizonyítékokat mér­ legelni. Vilamivel kevesebb alvással tehát tegnap délutántól ma reggelig, szerintem, mindenki a lehető legjobban fel tudott készülni. Újabb Pázmányos siker A Vili. Országos Felsőoktatási Környe­ zettudományi Diákkonferencián Ka­ runk hallgatói óriási sikert arattak. Stágel Bence, V évfolyam nappali tago­ zatos hallgató első helyezést ért el, Goda Tamás, Süveges Antal és Zakar Gergely pedig különdíjat kapott pályamunkájá­ ért. Szívből gratulál eredményükhöz az ítélet szerkesztősége. beszéd elkészítéséhez vezető úton icipici se­ gítséget kaptunk Dr. Tóth Mihálytól, aki ki­ tűzte az útjelző zászlókat, anélkül, hogy magát az esetet helyettünk megoldotta volna. Ezt megelőzően szisztematikus felkészítésen vet­ tünk részt, korábbi perbeszédeket kaptunk, szerkezetüket vizsgáltuk. E mellett elolvastam Szitás Benedek: A védőbeszéd című könyvét. A díjakon kívül milyen plusz élményt nyúj­ tott számotokra a megmérettetés? P.CS: Számomra egyáltalán nem a díj volt a motivációs erő, hanem az a lehetőség, hogy ki­ állhatok, szerepelhetek, és előadásomat a jogi szakma ismert képviselői fogják elbírálni. Amennyiben pozitív értékelést adnak mun­ kámról, az a jövőben jó fényt vethet a karrie­ remre, valami pluszt bele tudok írni az önélet­ rajzomba, ami csak egy üres lapként fekszik majd valamelyik cég H.R-es munkatársa előtt. B.B: Annak megkoronázása ez, amit az öt év folyamán itt megtanultam. Aki bejárt előadá­ sokra, figyelte a tanárok gondolatmenetét, gesztusait, nagyon sok tapasztalatot szerezhe­ tett. Annak ellenére, hogy nem tárgyalóter­ mekbe jártam elsődlegesen, úgy vélem, jó is­ meretanyagot szereztem, amelyek alapján ki­ próbálhattam: milyen érzés szerepelni bírósá­ gi perbeszéd-szimuláción. PCS: Mindketten szeretnénk köszönetét mondani azoknak, akik a verseny megszerve­ zésében és színvonalas lebonyolításában részt vettek, valamint hallgatótársainknak, akik megtisztelték a versenyt és minket azzal, hogy eljöttek, meghallgatták a beszédeket, és mind szereplésünk előtt, mind az után támogatást nyújtottak nekünk. Gratulálok a ragyogó eredményhez! SZAMOS MÁRTON Tőr A Testnevelési Csoportunk 2002. már­ cius 24-én nagy sikerrel rendezte meg egyetemünk karok közötti labdarúgó baj­ nokságát ás a Pázmány sport napot. A lab­ darúgó bynokságon karunkról közel 200 hallgató, egyetemünkről összesen 340 hallgató vett részt. A hagyományos tanár­ diák labdarúgó bajnokságot szinten a sportnap keretein belül rendeztek meg. Nagy örömünkre a JÁK csapata nyerte a Egyéni: III. Kenese Attila (III. évf) 10. Mórotz Gábor (1. évf) 13. Kapronyi Ferenc (V évf) Csapat: III. Kapronyi Ferenc (V évf) Kenese Attila (III. évf) Mórotz Gábor (1. évf) Az ítélet szerkesztősége elnézést kér a szervezőktől és résztvevőktől, amiért elő­ ző számunkban nem számoltunk be er­ ről az eseményről. y A Tanulmányi Osztály köszö\ netet mond mindazoknak a hallgatók­ nak, akik közreműködtek a felvételi V írásbeli lebonyolításában. PCS.: Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a per­ Az idén is megrendezték a Magyar Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot vívásban. A részt­ vevő tizenhét intézmény közül összesítés­ ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a nyolcadik helyen végzett. Az eredmények: Női tőr Egyéni: 1. Baittrok Borbála (11. évi) karok közötti labdarúgó bajnokságot. harmadik oldal �ki .jA» 4ig‘ í I ’ ^5'- Dr. Farkas Péter, személyesen — Mikor, s minek hatására kezdett el ko­ molyabban foglalkozni a környezetjoggal, és a környezetvédelemmel? ményi anyagot. A baj az, hogy az alapta­ pasztalat szerint az igazán komoly abszo­ lút szennyezést adó nagyhatalmak ezt az egyezményt nem tartják be. Ekkora szennyeződés mellett hiába járna el pél­ dásan egy kisebb állam, mint például Ma­ gyarország. Csak a csalódottságomnak tu­ — Környezetvédelemmel kezdtem el előbb foglalkozni. Földrajz, biológia, geo­ lógia szakon végeztem eredetileg. Első­ ként a Földrajztudomány Kutatóban, majd a Földtani Intézetben dolgoztam, és előbb-utóbb rájöttem arra, hogy a szakte­ rületeim olyanok, amiknek a környezet­ védelemben való megjelenése a földrajz­ nak, a biológiának, és a geológiának egy­ szerűen kényszerű követelménye. A tár­ sadalomtudománnyal pedig azért kezd­ tem el foglalkozni, mert a környezetvéde­ lemhez nem elég például csak a biológia, hanem szükséges politológiai, jogi, szoci­ ológiai, és etikai látásmód is. Ezt felismer­ ve kezdtem el módszeresen tanulni kü­ lönböző egyetemi szakterületeken, s ami­ kor én azt mondom, hogy humánökoló­ gia, akkor éppen ezt a komplex látásmó­ dot képviselem. Tehát ma már nem létez­ het környezetügy a jog, a társadalomis­ meretek, - vagy az etika nélkül. Ehhez pe­ dig az igazi ösztönzést az adta, hogy ’90ben megpályáztam a Parlament Környe­ zetvédelmi Bizottságának szakmai titkári állását, ahol már intenzíven kellett alkal­ maznom a jogot. Később pedig a Környe­ zetvédelmi Minisztériumban helyezked­ tem el, ahol intenzív környezeti jogalkotó munka folyt, illetve a környezetvédelmi szakmai feladatokért felelős helyettes ál­ lamtitkár voltam rövid ideig. — Az 1992-es Rio de Janero-i Környezet­ védelmi Konferencia Eghajlatváltozási Keretegyezményét nagyon kevés ország tartja be. Válóban képesek az államok mindent alárendelni gazdasági fejlődésük, szintjük fenntartása érdekében? dok hangot adni, hiszen tapasztalataim alapján a fogyasztói társadalomszemlélet talán még a nyugatinál is jobban hódít Magyarországon. Ezért a környezetvéde­ lemnek a szempontrendszere itt kitolódik a távoli jövőbe az emberek szemléletében, és nincs is olyan súlya, mint amilyennel egyébként rendelkeznie kellene. Meg kell mondanom, hogy ez a tudat a kormány­ politikai szinten sincs meg sokszor. — Melyek a szakember számára a legfon­ képesek lesznek a nemzetek megérteni, és orvosolni. A hazajövetel után keserű csa­ lódás ért, mert hamarosan bebizonyoso­ dott, hogy a nemzetek közti megállapodá­ sok csupán papíron léteznek. Ezt követő­ en kormánybiztosnak kívántak kinevezni, a feladatom az lett volna, hogy a különbö­ ző szaktárcáknál a fenntartható fejlődés elveinek szempontjait ellenőrizzem. Te­ hát helyettes államtitkári beosztásban kormánybiztosként a XXI. századi kör­ nyezetvédelmi témáért feleljek az akkori Antall- kormányon belül. Azonban látha­ tó volt az első pillanattól kezdve, hogy eb­ ben a munkában bizony a többi tárca nem lesz partner. Ezért velük együttműködni nem nagyon lehetett, ekkor lemondtam. Úgy éreztem, hogy nincs fogadókészség a munkámra. A Riói Konferencián hozott Éghajlatváltozási Keretegyezményben — Nekem módom volt ennek a környe­ zetvédelmi világkonferenciának az előké­ szítésében is részt vennem, és a Magyar­ országról készült jelentés megfogalmazá­ megfogalmazottakkal kapcsolatban az a döbbenetes, hogy az abban foglaltakat nem nemzeti, s nem nemzetközi, hanem helyi szinteken értették meg. Kecskemét­ től Csömörig egy sor település elkészítet­ te ezt a helyi környezetvédelmi anyagot. Ez talán az alulról építkező környezetvé­ delem lehetőségét hordozza. A Riói Kon­ sáért is felelős voltam. Volt egy óriási él­ ményem, mégpedig az, hogy mi, a konfe­ rencia résztvevői nagy reményeket fűz­ tünk ahhoz, hogy a globális problémákat ferencia után később a Kiotói egyezmény bontotta volna le az államokra, a már vég­ rehajtási kötelezettséggel járó globális fel­ melegedéssel kapcsolatos éghajlati egyez- negyedik oldal tosabb környezetvédelmi problémák? — Én azt gondolom, hogy önmagukban nem értelmezhetőek ezek a gondok. Glo­ bális szinten a tudósok felállítottak egy fontossági sorrendet. Manapság a biodiverzitás kérdésével, a globális felme­ legedéssel, s a szegény országokon belüli túlnépesedés problémájával érdemes ki­ emelten foglalkozni. Magyarországon ez úgy néz ki, hogy a hazai környezeti tőke megőrzése érdekében a biodiverzitásért elég sokat teszünk, ezért a természetvéde­ lem az egyetlen szegmens, amellyel én szubjektíve elégedett vagyok. A túlnépese­ déssel szembehatóan nálunk pont a népes­ ségcsökkenés és az elöregedés a probléma. Végső soron, ha „összerakom” a folyama­ tokat, akkor velünk kapcsolatban három témát említenék meg: a levegőtisztaságot, a közlekedéssel összefüggésben a hulladékgazdálkodást, és a víztisztaság védelmét. Ezek jelenleg a problémás területek Ezek az egészből nem ragadhatóak ki, a lé­ nyeg az értékrenden van. A jogi szabályo­ zás mellett a legfontosabb kérdés ma a kör­ nyezetvédelemben nemcsak a szabályok, akciók végrehajtása, hanem a tudatformá­ lás, és az értékrend helyes irányban történő átalakítása. Nagyon komoly vészharango­ kat kongat az ENSZ is ma már, s ha a �1 I! iff. 2002-es Johannesburgi Világkonferencián nem születik valami féle áttörés, akkor 30-40 éven belül összeomolhat a földi fenntartórendszerek jelentős része. Azt már csak én jósolom hozzá, hogy eddig a Földön, ha valami nehéz helyzet alakult ki, akkor az emberiség rossz válaszaként a há­ borúhoz nyúlt. Gondoljunk bele az egyre éleződő észak-déli ellentétbe - egyre keve­ sebb gazdag, egyre több szegény. Túl kell lépnünk a fogyasztói társadalom mítoszán, ezen a „Barbie”-tudaton. A „plázás” Buda­ pest szembehalad minden környezeti kul­ túrával és értékkel, ezért én az értékrendet, s az erkölcsi tudatformálást tartom a leg­ sürgetőbb feladatnak. S hozzátenném, hogy az itt felvetett problémákra egy he­ lyes megoldás létezik: a keresztény-erköl­ csi értékrend. — Mikorra válhat jelentős ökológiai gon­ dok forrásává a demográfiai robbanás? — Ezzel kapcsolatban nagyon ambivalens a véleményem, mert ma már számos helyen a világban nem a demográfiai robbanás az igazi veszély Már több mint 40 országban csökken a lakosság létszáma, vagy legalább­ is stagnál. Ez nemcsak az euro-atlanti fejlett régióra jellemző. Az igazi problémát abban látom, hogy túlnyomórészt a szegény or­ szágokra jellemző a robbanásszerű népes­ ségnövekedés. Ha a gazdasági trendekben nem áll be változás, ha a globalizáció így folytatódik, akkor egyre inkább nehezebb lesz ezekre az égető problémákra meg­ nyugtató megoldásokat hozni. Ezért nem önmagában a demográfiai robbanást tar­ tom az elsődleges problémának, - bár az igaz, hogy véges a Föld eltartó képessége, hanem azt, hogy ez állandóan a szegény­ séghez kapcsolódik. A Földön egyszerre kell a békét, a társadalmi igazságosságot, és a környezetvédelmet összhangba hozni egymással! Riónak pont az volt az igazi üzenete, hogy nem szektorális környezet­ védelem kell, hanem egyszerre kell a társa­ dalmi igazságosságot, és a környezeti szem­ pontokat érvényesíteni. — Mikorra válhat tényleges globális prob­ lémává a természeti források kimerülése? — Ha ezt olyan szempontból nézem, hogy lesz-e jövő energia forrása, akkor én még bizakodó is lehetek. Egyre több a tiszta „energia” megoldási mód. A Riói Konfe­ rencia technológiai struktúraváltást hang­ súlyozott, tehát, hogy az energiafaló struk­ túrákat csökkentsük, s ne újabb atomerő­ művekben gondolkodjunk, hanem első­ sorban környezetbarátabb technológiák­ ban. Míg a nyugati országok az olajválság után képesek voltak a technikai váltásra, addig mi az elavult ipari technológiánkkal .beleragadtunk” a régi szakosított tömeg­ termelésbe. Ezeknek az iparágaknak nincs jövőjük. Ma pedig a megnövekedett lakos­ sági energiafogyasztási növekmények mi­ att egyre inkább előtérbe kerül egy újabb atomerőmű építésének gondolata. Én ma­ gam nem vagyok híve egy újabb atomerő­ APAI K€TS€G€K lOl öt kell és műnek, azt hiszem, hogy sokkal fontosabb lenne végre megvalósítani az eddig elodá­ zott technológiai struktúraváltást. Ez az energiaigények egy részét fedezné, más­ részt pedig addigra már kialakulnának azok a lehetőségi körök, amelyek képesek lennének csökkenteni az energia vesztesé­ get. Ez a probléma a globális felmelegedés okaként végül is 30-40 éven belül itt lesz a nyakunkon. Míg van elegendő időnk, ad­ dig kellene cselekednünk. — Tudom, hogy kissé naiv a kérdés, de mégis felteszem: Hogyan lehetne meg­ szüntetni a további környezetszennyezést, vagy legalábbis ezt a folyamatot hatásosan lassítani? — Most nem globális szinten válaszolnék a kérdésre, hanem szűkebb hazánkat né­ zem. Egy olyan független és erős környe­ zetvédelmi tárcára lenne szükség, amely integráló jelleggel képes lenne az összes szakterületen a környezeti érdekeket ha­ tásosan érvényesíteni. Maga a fenntartha­ tó fejlődés elve sem jelent mást, mint a környezetvédelmi szempontok integrálá­ sát a gazdaságba, infrastrukturális fejlesz­ tésbe, oktatásba. Magyarországon a ter­ mészeti tőke még gazdag. A humántő­ kénk értéke is fontos. Egy új közgazdasá­ gi szemlélet, kell, hogy áthassa a magyar gazdaságot is, ennek az elméleti alapjai már lerakódtak. Tehát a természeti tőkét, és a humántőkét is integráló mutatókként kellene a gazdasági szférát kezelnünk. Ezt úgy is lefordíthatom, hogy a GDP helyett mondjuk az emberi erőforrás fejlesztési indexet kellene alkalmaznunk. A lakossá­ gi fogyasztási mítosszal szemben haladó, az utódnemzedékek érdekeit is figyelem­ be vevő gondolkodásmódot szeretnék. Itt a médiumok felelősségét nagyon hangsú­ lyoznám, amelyek egyelőre éppen ezzel ellentétes irányba próbálják meg a folya­ matokat generálni. Én nagy bizalommal nézek a magyar környezeti helyzet javulá­ sa elé, de ehhez a következő kormánynak egy sokkal erősebb döntési kompetenciá­ jú környezetvédelmi tárcát kellene létre­ hoznia. E tárca neve lehetne: Természeti Erőforrás Gazdálkodó Minisztérium. Emellett személyes életében mindenki sokat tehet a környezeti gondok enyhíté­ séért. Mindez a túl individuális társada­ lomban a helyi közösségeket is erősítené. SZABÓ VIKTOR ötödik oldal �ISHbJ íii Hát, választottunk... Nemcsak új Országgyűlést, hanem új Hallgatói Önkormányzatot is. Az idén nem jellemezték különféle botrányok, visszaélések a választást, mármint a HÖK-ét. Talán csak annyi, hogy majd egy hónapot késett a procedúra, mivel több évfolyamon lasszóval sem sikerült kellő számú indulót összeszedni, ezek szerint egyre kevésbé ígéretes perspektívát nyújt a HŐK képviselőség, ráadásül nehezen állt össze a választási bizottság is, immár vitathatatlan tény: «a Pázmányon a közömbösség az úr”. Erről árulkodnak a szomorú részvételi adatok is, úgy tűnik évről évre kevesebben járulnak az urnák elé, ha a Hallga­ tói Önkormányzatról van szó. Ahelyett, hogy most ennek okát kezdenénk boncolgatni, lássuk az eredményeket! A mandátumot nyert jelöltek nevét vas­ tag betűvel szedtük. I.évfolyam nappali tagozat: 1. UJfalussy Márk 2. Sipter Orsolya Ajnácska 3. Bathó Ferenc 4. Fehér Tamás 5. Idilkó Lilla 6. Selyem Tóth Sándor 7. Czudar Balázs 8. Szabó Krisztina Választásra jogosult: Választáson részt vett: 53 szavazat 41 szavazat 28 szavazat 24 szavazat 20 szavazat 13 szavazat 11 szavazat 9 szavazat 310 hallgató 99 fő (32%) I.évfolyam levelező tagozat 1. Gór Csaba 2. Jójárt Borbála Gyöngyi 3. Kollmann Gergely « 4 Választásra jogosult: Választáson részt vett: 55 szavazat 45 szavazat 35 szavazat 531 hallgató 77 fő (14,5%) II. évfolyam nappali tagozat 1. Ràdi Vilmos Gábor 2. Thuss Balázs 45 szavazat 28 szavazat (mivel a jelölt azóta sem iratkozott be, hallgatói jogviszony hiányában a mandátumot nem nyerhette el) 1 ; . 4 3. Ivanics István 25 szavazat Választásra jogosult: Választáson részt vett: 336 hallgató 54 fő (16%) IL évfolyam levelező tagozat Induló hiányában a választás nem került megrendezésre. III. évfolyam nappali tagozat 1. Ujfalussy Zsolt 2. Szilvássy György Péter 3. Somogyi Eszter 4. Molnár Dániel Választásra j ogosult: Választáson részt vett: 89 szavazat 64 szavazat 47 szavazat 44 szavazat 390 hallgató 119 fő (30,5%) III. évfolyam levelező tagozat 'Y Y I,«' hatodik oldal 1. Paál Gabriella 2. Petras Dieu Róbert 30 szavazat 10 szavazat Választásra jogosult Választáson részt vett: 349 hallgató 32 fő (9,1%) �IV évfolyam nappali tagozat 1. Rétvári Bence 2. Szabó Tibor 3. Somlai Attila 119 szavazat 111 szavazat 109 szavazat 11. § (5) Minden évfolyamon tagozaton­ ként minden századik beiratkozott hallga­ tó után egy képviselő választható. 18. § A választás érvényes, amennyi- ben Választásra jogosult: Választáson részt vett: 305 hallgató 151 fő (49,5%) IV évfolyam levelező tagozat 1. Lehótai Péter 54 szavazat Választásra jogosult: Választáson részt vett: 207 hallgató 55 fő (26,5%) A Választási Bizottság a HŐK Választmá­ nyának létszámát 17 főben állapítja meg. Tekintettel az induló jelöltek alacsony szá­ mára, továbbá az alacsony választási rész­ vételre, valamint a HŐK működőképessé­ gére, nem célszerű megismételni a válasz­ tást. A tapasztalat szerint, ismételt választá­ si forduló esetén is ugyanazokat a hallgató­ kat lehetne csupán rábírni a részvételre. Budapest, 2002. április 19. Bittsánszky Géza s.k. VB elnök Szamos Márton s.k. VB tag Tóthné Lukács Klára s.k. VB tag Részlet a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Államtudományi Kar Hallga­ tói Önkormányzatának Szervezeti- és Működési Szabályzatából: ...és a.) minden évfolyamon és tagoza­ ton legalább a képviselői helyekkel egyenlő számú jelöltre lehet szavazni. b.) a választáson évfolyamonként a jogosultak legalább 25%-a részt vett. 20. § Amennyiben a választáson az ar­ ra jogosultak kevesebb, mint 25%-a jele­ nik meg, a választást meg kell ismételni. Az az évfolyam, amely az 50% részvételi limitet nem érte el, minden 50 leadott szavazat után lesz jogosult választmányi tagra. A tagok választására vonatkozó to­ vábbi szabályok az érvényes választás sza­ bályaival megegyezők. A Hallgató Önkormányzat Választmánya május 2-án megtartotta alakuló ülését, és megválasztotta tisztségviselőit. Az elnöki posztot továbbra is Somlai Attila (IV/N), a gazdasági alelnökit Szabó Tibor (IV/N) tölti be. Nem történt változás az Ellenőr­ zési Bizottság élén sem, ennek elnöke ugyanis Rétvári Bence (IV/N) maradt. A mandátumuk megszűntével leköszönő ötödéves képviselők helyére három új alelnököt is választottak: Ujfalussy Zsoltot (III./N) tanulmányi-, Ivanics Istvánt (II./N) külügyi- és Gór Csabát (I./SZT) rendezvényi alelnökké. MÁNDICS BOTOND A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (4.) Mottó: „a szocialisták javítani akaiják a világot^ de csak rontani tudják mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy em­ bercsinálta pótszer annak az űrnek a be­ töltésére, ahonnan 'az igazi keresztény erkölcsiség hiányzik^^ (Wass Albert, 1964) 1959. évi V törvény a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybé iktatásáról (A megerősítő okiratok kicserélése Bu­ dapesten, az 1959. évi november hó 2. napján megtörtént;) 1. § Az Országgyűlés a Magyar Nép­ köztársaság és a'Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműkö­ dési szerződést az ország tön/ényei közé iktatja. 2. § Az 1. §-ban említett szerződés hite­ les magyar szövege a következő: »^BARÁTSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS A KÍNAI NÉPKÖZTÁR­ SASÁG KÖZÖTT” " A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Kínai Népköztársaság El­ nöke a nemzetköziség eszméjétől vezé­ reltetve, a szuverenitás kölcsönös tiszte­ letben tartása, az egymás belügyeibe va­ ló be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szilárdítani és fejleszteni kívánja a Magyar Népköz­ társaság és a Kínai Népköztársaság bará­ ti, testvéri együttműködését. Eltökélt szándékuk, hogy minden erejükkel megvédik és erősítik a világ­ békét, minden lehető módon hozzájá­ rulnak Európa és Ázsia népei biztonsá­ gának megőrzéséhez. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Kínai Népköztársaság Elnökének szilárd meggyőződése, hogy a két ország baráti együttműködésének erősítése és fejlesztése megfelel mind a magyar, mind a kínai nép érdekeinek, egyszersmind megfelel a világ vala­ mennyi népe érdekeinek is. hetedik oldal �Országos Perbeszédverseny I2QQ2. április 19./ A Tudomány Egyetemek Állam- és Jogtu­ Kamara elnöke és még egy ismert bűn­ vád-egy védőbeszéd/, -két harmadik he­ dományi Karainak bűnügyi tanszékei /ügyi védő. Az öt tagú zsűri zárt tanácsko­ lyezés /egy vád-egy védőbeszéd/. büntetőjog, -büntető eljárási jog/ az 1970zásban hozta meg döntését. A rendes díjakon felül a Legfőbb Ügyész es évek elejétől rendezÚr 50.000 Ft. különnek -karonként felvált­ díjat tűzött ki az H va, kétévente- büntető­ ügyész szerinti leg­ jogi tárgyú perbeszéd■ jobb vádbeszéd elis­ Vádbeszéd kategória versenyt. Az ezt meg­ merésére. Az Igazság­ előző Országos Perbe­ Gaider Bálint ELTE 40.000 Ft. Miniszter úgy szédverseny /2000-ben/ 1. 2. Dr Tucsekné Horváth Antónia Miskolc 30.000 Ft. 20.000-20.000 Ft. küMiskolcon volt. Tóth Muity Klára Pécs 20.000 Ft. löndíjat ajánlott fel Mihály Professzor Úr 3. Eredmények: ■ ■ M egy vád, illetőleg egy és én 2001 tavaszán, a A Legfőbb Ügyész különdíja Bűnügyi Oktatók Talál­ védőbeszéd díjazásá­ PPKE-JÁK kozóján /BOT/, Szege­ ra. Az Országos Ügy­ Bézsenyi Baláz.s 50.000 Ft. den jelentettük be, hogy védi Kamara 30.000 2002 tavaszán a Páz­ Miniszter különd^a Ft. különdíjat ajánlott mány Péter Katolikus Novotny Petra Szeged -, 20.000 Ft. fel a legjobban érvelő Egyetem Bűnügyi Tu­ védő díjazására. dományok Intézete vál­ Védőbeszéd kategória lalkozik az Országos A versenyre nem neve­ Perbeszédverseny meg­ zett be a Debreceni Jo­ 1. Skita Erika Szeged 40.000 Ft; rendezésére. gi Kar. A benevezettek Az a tény, hogy 2001 0 PPKE-JÁK Petia Csaba 30.000 Ft. közül egyetlen díjat tavaszán a Pázmány Jánoshalmi Gábor ELTE 20.000 Ft. sem szerzett meg a rendezte meg az Károli Gáspár Refor­ OTDK-t, 2002 tavaszán Az Országos Ügyvédi Kamara különdíja mátus Egyetem. Ka­ pedig az Országos Perrunk versenyzői közül beszédversenyt, mutat­ Pfeifer Tamás' Pécs 30.000 Ft. ja, egyetemünk elis­ Bézsenyi Balázs vád­ mertségét és érdemi beszédével a legmaga­ Igazságügyi Miniszter különdíja szerepvállalását. sabb összegű pénzdíjat Kovács Melinda Győr 20.000 Ft. Az Országos Perbeszerezte meg szédversenyeknek hala Legfőbb Ügyész gyományosan az az előzménye, hogy a Ka­ A legtöbb karról a versenyzőket egye­ különdíja/, Petia Csaba pedig védőbeszéd rok hónapokkal, vagy hetekkel korábban temi oktatók kísérték. A verseny népes kategóriában második lett. „házi” perbeszédversenyt rendeznek, még­ hallgatóság előtt a Pázmány Péter Katoli­ pedig két kategóriában: a vádbeszéd és a vé­ kus Egyetem dísztermében folyt. A hagyományok szerint a jogesetet a dőbeszéd kategóriájában. Hagyományosan A perbeszédeket a versenyzők talárban rendező kar bocsátja a versenyzők rendel­ a kétféle perbeszéd első helyezettéit, vagyis tartották. Mindenki ugyanazt a jogesetet kezésére, a mostani Országos Perbeszéd­ két főt neveznek be az Országos Perbeszédkapta, sorsolás alapján kialakított sorrend verseny jogesetét Tóth Mihály Professzor versenyre. szerint párosával /ügyész-védő/ jelentek Úr készítette. Az egyedülállóan szellemes Ebben az esztendőben az ország nyolc meg a zsűri, illetőleg a közönség előtt. jogeset: Zách Felicián főúr 1330. évi me­ jogi kara közül velünk együtt hét kar Minden versenyző 10-10 percet kapott a rénylete Károly Róbert magyar király el­ nyújtotta be a nevezését. Értelemszerűen perbeszéd elmondására. len. A feladatot a mai jog szerint kellett mind a hét kar két-két versenyzővel sze­ A versenyzők díjazására összesen tíz megoldani. ... repelt, így a versenyen összesen tizennégy hallgató vett részt. A versenyt pártatlan zsűri bírálta el. A zsűri elnöke a Legfőbb Ügyészség egyik főosztályvezetője volt, tagjai pedig a Legfelsőbb Bíróság két tanácselnök bírája, a Budapesti Ügyvédi nyolcadik oldal díj állt rendelkezésre. A tíz díjból hat dí­ jazásának összegét a karoktól, illetőleg a PPKE-JÁK dékánjától kértük. Budapest, 2002. április 22. A hat díj: -két első helyezés /egy vád-egy DR. BÉKÉS IMRE védőbeszéd/, -két második helyezés /egy egyetemi tanár �Kari TDK — 2002. április 29. — Szerző/Opponens 1. Bónis Péter Dolgozat címe Intézet/Tanszék Ossz. Jogtörténeti Intézet 117 Hely. L Környezeti og és Versenyiogi Tanszék 105 1. Jogtörténeti Intézet 103 11. Az utópiák lényeges kérdései és kritikája Dr.Péteri Zoltán néhány kiemelked m összehasonlítása alapján A véleménynyilvánítás szabadságának polgári Dr.Sólyom László jogi kérdései Jogbölcseleti Intézet 101 II. Magánjogi Intézet 98 II. Közösség és társadalmi kontroll Dr.H.Szilágyi István Jogbölcseleti Intézet 97 III. A könyvvizsgálat magánjogi vonatkozásai Dr.Jobbágyi Gábor Dr.Nagy Lajos Magánjogi Intézet 96 III. A házasság érvénytelenségének kérdései a kánonjog és a polgári jog összehasonlításában Dr.Lábady Tamás Magánjogi Intézet 95 III. A tulajdonszerzés korlátái, különös tekintettel Dr.Bagi István a külföldiek ingatlanszerzésére Magyarországon Az úi-Asszír Birodalom nemzetközi szerz dései Dr.Szabó Marcel Magánjogi Intézet 94 III. Nemzetközi Jogi Intézet 93 Kincstalálás a magyar jogban Dr.Horváth Attila Jogtörténeti Intézet 92 elektronikus dr. Lándhidi Péter Környezeti og és Versenyjogi Tanszék 91 Az igazság megállapításának eszközei és korlátozó feltételei a polgári perben Az Európai Unió b vítésének intézményi feltételei Az összehasonlító iogtudomány mint a iogtársadalom tudománya Regionális politika és területfejlesztés a csatlakozás fényében; A film jogok és a merchandising Dr.Gáspárdy László Magánjogi Intézet 89 Dr.Dienes-Oehm Egon Dr.Péteri Zoltán Nemzetközi Jogi Intézet Jogbölcseleti Intézet 89 Dr.Kilényi Géza Közjogi Intézet 87 Dr.Tattay Levente Magánjogi Intézet 85 Feltétlen alkalmazást kívánó normák a nemzetközi magánjog európai gyakorlatában Dr.Burián László Nemzetközi Jogi Intézet 85 Hulladékprobléma Lépések a szelektív hulladékgy ités irányába A gyógyszerek által okozott károkért való felel sség A szoftver iogi szabályozása Dr.Bándi Gyula Nagy György Dr.Lábady Tamás Környezet jog és Versenyjogi Tanszék Magánjogi Intézet 83 Dr.Tattay Levente Magánjogi Intézet 81 A nemzetközi vízjog és Magyarország Dr.Prehoffer Elemér Nemzetközi Jogi Intézet 81 Közjogi Intézet 81 Munkajogi Tanszék 77 Környezet jog és Versenyjogi Tanszék 68 Konzulens A ius commune kezdetei Európában Dr. Zlinszlcy János opponens: Váczi Zoltán 2. Tóth András opponens: Szántó Tibor 3. Tamás Csaba A távközlés szel<torspecifil<us szabályozásának Dr.Boytha Györgyné jellegzetességei a távbeszél szolgáltatási piac vonatlmzásában A modern kori japán jogfeji dés Dr.Szabó István opponens: Pálvölgyi Andrea 4. Molnár Olga Borbála opponens: Fekete Balázs 5. Wiedemann János opponens: Somogyi Áron 6. H s Hajnalka opponens: Matisz Márk 7. Brehóvszki Márta opponens: Nyéki Renáta 8. Harmat Anita opponens: Domány Katalin 9. Nagy Izabella opponens: Perlaki András 10. Palotás Csongor opponens: Kratochwill Éva 11. Tomasitz István opponens: Rétvári Bence 12. Polony Gergely opponens: dr. Lánchidi Péter 13. Forstóber Gábor opponens: Kádár Eszter 14. Traser Julianna Sára opponens: Syposs Csilla 15. Rostás! Szabó Csilla opponens: Kovács Luca 16. Christián László opponens: 17. Stefka Annamária Internet és versenyjog kereskedelem területén az opponens: Csapiáros Ágnes 18. Várady József opponens: Hete Norbert 19. Szarka Eszter opponens: Pécsi Zsolt 20. Káplár Orsolya Csilla opponens: Szilágyi Pál 21. Bolla Zsófia 88 82 opponens: dr. Dévényi Péter 22. Deák Bertold Szamos Márton opponens: Veres Dóra 23. Bíró Ágnes opponens: 24. Lantos Veronika opponens: Kádár Tibor 25. Szacsky Borbála opponens: Szepesi Kinga Dr. Landi Balázs s.k. Az Európai Uniós Pénzügyi Szabályozás Dr.Vasadi Éva megielenése a magyar bankrendszerben A munkavállalót terhel versenytilalmi Dr. Radnay József kötelezettség a munkajogban, a munkaviszony megsz nését követ en A környezetvédelem a és versenyjog Dr.Péter Judit kapcsolódási pontjai Dr. Tattay Levente s.k. Dr. Tarr György s.k. Dr. Jobbágyi Gábor s.k. * Feltételesen javasoljuk kilencedik oldal �Egy (kampány)csendes jogászbál Április 20-án, szombaton este került megrendezésre a Pázmány Pé­ ter Jogászbál. Az eseménynek a Váci úti Masped székház rendezvé­ nyi terme (Masped Events Hall) adott otthont. A szervezők célja egyrészt a Pázmányos ál­ lóvíz felkavarása, másrészt pedig egy ha­ gyomány feltámasztása volt, hisz utoljára három évvel ezelőtt lehettünk tanúi hason­ ló eseménynek a Pázmányon. Éppen ezért szomorú, hogy ilyen nagyfokú érdektelen­ ség övezte a jogászbált, ami végül családias légkörben ___ lasztások másnapi második for­ dulójára és a szerte az országban kitört kampánycsendre tekin­ tettel. Az oktatói gárdát Seereiner Imre, Kávássy Pál és Tóth Zoltán Tanár Urak képviselték. Elnézést kérek, ha valakiről megfeledkeztem. Az est fővédnöke Dávid Ibolya Igazságügyi Miniszter Asszony aki személyesen is megjelent, a bált Jobbágyi Gábor Úr, Professzor dékánhelyettes nyi­ totta meg, a cere­ móniamesteri fel­ adatokat pedig a Jeruzsálemi Szent Lázár Rend lovagjai láttákéi. Csak a miniszteri köszöntő maradt el, nyilván az országgyűlési vá- tizedik oldal A lovagrend asztali áldása után vacso­ rához kezdett a báli közönség. Mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő konyhai remekművet. A Várkert Casino ■M jóvoltából lehetőség nyílt rulett és black jack játék folytatására, a győztesek két darab kétszemélyes vacsorára kaptak meghívást a kaszinóba. Azok számára, akik valami maradandót is szerettek volna hazavinni a bálból, meghívtak egy profi karikatúristát Késő este az Új Színház I A 'X színésznői adtak elő egy revüválogatást „A nő öccör' címmel. Nem kell félni, katolikus egyetemmel még összeegyeztethető stílus­ ban, nem úgy mint a pár évvel ezelőtti jogászbálon az emlékezetes Fábry- �show... A talpalávalót az egyetemen már nem ismeretlen Alpha Bánd szolgálta. Hajnali 1 óra magasságában feltűnően elnéptelenedett e nagy hagyományokkal rendelkező nemzetközi szállítmányozási társaság székháza. Hogy vajon mi állhat az alacsony érdeklődés mögött, azt egyelőre csak találgatjuk, a vizsgaidőszak közeled­ te, a választások, netán a jegyár, ami egyébként nem haladta meg a három év­ vel ezelőttit, vagy az erőtlen reklámkam­ pány? Nem tudhatjuk. Csak remélhetjük, hogy „a Pázmá­ nyon mégsem a közömbösség az Úr”, és >> hogy jövőre talán lesz folytatás, amin esetleg még Pázmányos hallgatók is részt vesznek, mert idén összesen hetet szá­ moltam. MÁNDICS BOTOND tizenegyedik oldal �Vendégünk volt az ELSA-Lausanne Április elején egy bilaterális cserekapcsolat (BSV-Bilateral Study Visit) keretében meglátogattak minket a lausanne-i egyetem joghallgatói. A gondos előkészületek során igyekeztünk minél több mindent felölelő és élvezhető programtervezetet készítem, ami minden előzetes várakozásunkat felülmúlva — sikerült. ■1 lilll ■ ■ Az ELSA tagjai Dékán Úrnál A városnézés során minket is elkáprázta­ tott régóta, ámde talán mégsem eléggé is­ mert nevezetességeink, mint a Széchenyi fürdő, az Opera, a Bazilika, Városliget, vagy a Várnegyed patinás szépsége. Erdekés kihívás volt számunkra az is, hogy előzetes felkészülés után többnyire mi magunk mutathattuk be gyönyörű fővá­ rosunkat idegen nyelven. Az egyhetes programba egy szentend­ rei hajókirándulás is belefért. A hétvégi hűvös idő ellenére jókedvünk továbbra is töretlen maradt, amihez talán egy kissé a forralt bor is hozzásegített. Múzeumláto­ gatás keretében megnéztük a — vélemé­ nyem szerint - európai színvonalú Terror Házát, ami nemcsak a mi számukra tarto­ gatott megdöbbentő tényeket, hanem külföldi barátainknak is, mert olyan dol­ gokat tudhattak meg az elmúlt évszázad magyar történelméről, ami-sajnos- a nyu­ gati világ embere számára többnyire is­ meretlen. Azt hiszem ez után még inkább megérlelődött bennük az a meggyőződés, hogy sokkal több dolog rejlik ebben az országban, mint amire számítottak. tizenkettedik oldal Persze külön figyelmet fordítottunk ar­ ra is, hogy külföldi kollégáinknak lehető­ ségük legyen betekinteni a magyar jogi kultúrába is. Látogatást tettünk a Legfel­ sőbb Bíróságon, ahol a sok érdekes infor­ mációval szolgáló idegenvezetés mellett kipróbálhatták a fogdát, illetve a Magyar Királyi Kúria idejében használatos bírói székbe is beülhettek. Egyetemünkön is körbekalauzoltuk őket, majd-nagy örö­ münkre- a Dékán úr is szívélyesen fogad­ ta a svájci delegációt. Az ELSA- Budapest elnökségével való találkozás során a szakmai eszmecsere bará­ ti diskurzusba torkollott, melynek során kedves vendégeink megkínáltak minket ab­ ból a méltán híres svájci bonbonból is... Nagy csodálkozással figyelték a választás el­ ső fordulójával járó izgalmainkat is- náluk, ugyanis ez a gyakorisága miatt korántsem ilyen nagy közéleti esemény-. Volt, akit még az urnához is elkísért svájci vendége. Az esti koncertek és bensőséges hangu­ latú beszélgetések mind-mind hozzájárul­ tak ahhoz, hogy olyan tartós barátságok kö­ tődtek, ahol már nem jelenthettek nehézsé­ get a nyelvi különbségek. Külön megörven­ deztettük őket azzal, hogy egy sportszerű bowling- mérkőzés során is összemérhette a két csapat az erejét. A nyolcfős magyar fo­ gadó csoport gyakran bővült ki érdeklődők­ kel, így barátaink valóban részesei lehettek az igazi magyar vendéglátásnak. Egy vacso­ ra során pedig kipróbálhatták a világhírű magyar konyhát is. A program nemcsak nekik nyújtott le­ hetőséget arra, hogy minket-magyarokatmegismeijenek, hanem nekünk is, hogy a hétköznapok zűrzavarában elhanyagolt ba­ rátainkat, kicsit jobban, kicsit máshogy is megismeijük. Ugyanezt a kellemes él­ ményt éltük át a budapesti kalauzolás so­ rán is, amikor is olykor-olykor lenyűgözve álltunk olyan épületek előtt, mint a Nem­ zeti Múzeum, vagy a Parlament, melyek mellett máskor észrevétlenül elrohanunk; fel sem mérve, hogy igazán lenne és van is mire büszkének lennünk... A búcsúzás fájdalmas pillanatában - a jóleső fáradtság érzése mellett- mindanynyiunk fejében az járt, hogy ebben az egy hétben, nemcsak svájci barátainknak, ha­ nem magunknak is a vártnál jóval több és gazdagabb felejthetetlen élményben lehe­ tett részünk. Biztosra veszem, hogy ez ugyanígy fog majd folytatódni október­ ben svájci viszontlátogatásunk alkalmával is, amikor is már ők kalauzolnak bennün­ ket végig szép hazájukban. Ezúton is szeretném megköszönni mindazok lelkes munkáját és részvételét, akik tevékenyen részt vettek a hét program­ jaiban és hozzájárultak ahhoz, hogy ők is, mi is élményekkel gazdagon térhettünk haza. Jelenleg több ország helyi szervezetei­ vel is folyamatban van hasonlójellegű bi­ laterális cserekapcsolat kiépítése, így töb­ bek között az ELSA-Brno, ELSA-Prága és ELSA- Nápoly hallgatóival is. További jó hír, hogy a külföldi gyakor­ nokcsere programokról is tudunk már az érdeklődőknek információkkal szolgálni. Ez ügyben felkereshetitek homepageünket az elsa-budapest. freeweb.hu címen, vagy bizalommal fordulhattok STEP (Students’ Exchange Programme) illeté­ keseinkhez; Valkó Lillához és hozzám. TAKÁCS ZITA �Miért hagyjuk, hogy így legyen? Több hallgatótól is hallottam azt a véle­ ményt, miszerint az Egyetemen bántó a személytelenség. Magam is így látom, sőt folyamatában szemlélve egyre növekszik a személytelenség. Mintha intézményünket az újabb és újabb évfolyamok hallgatói egy­ re inkább olyan automatának tekintenék, amelybe belépve és egy megadott technoló­ giai folyamaton végighaladva diplomássá válik a... Ki is? Az ember? De hiszen az ember társas lény, amely kisebb nagyobb közösség­ be ágyazottan kommunikál, ad és kap a kö­ zösségtől, jogai vannak a közösséggel szem­ ben, és felelősséggel tartozik a közösség iránt. Netán szimpátiát és unszimpátiát érez a közösség egyes tagjaival szemben. A kom­ munikáció, az adni és kapni, jogokkal élni és felelősséggel viselni, érezni nem asz au­ tomaták sajátja, nem is szólva a kölcsönös megbecsülésről! Persze a nagy létszámú évfolyamok, a Kar egésze nem hasonlíthatók egy kisközös­ séghez, azonban itt is megteremthetők, fenntarthatok az ilyen nagyközösséghez il­ lő, és elvárható, tartalommal megtölthető konvenciók, haladó hagyományok, például a köszönés. Ez utóbbi a legminimálisabb je­ le, kinyilvánítása az összetartozásnak. A hallgatók jelentős része egyáltalán nem, vagy nehezen, esetleg csak időszako­ san él ezzel. Az időszakok periódusosak: vizsgaidőszak előtt, alatt hirtelen megnő a velem köszönőviszonyban lévők száma! Az ilyenkor sem köszönök olyanok lehetnek, akik egyetlen előadásomra, vagy konzultáci­ ómra se jártak, így eleve nem lehetek szá­ mukra ismerős. A nehezen köszönőknek több válfaja is azonosítható: ■ akik várják, hogy előre köszönjek/hiába már csak azért is, mert minden igyekeze­ tem ellenére a több száz hallgatót csak idővel sikerül arcról azonosítanom /, ■ akik elnéznek felettem, ■ akik mereven földre szegezik szemüket. ■ akikben rémlik valami a konvenciókból, miszerint zsebre dugott kézzel nem il­ domos köszönni, viszont a köszönésért nem éri meg zsebükből kivenni a kezü­ ket, ■ akik válluk fölött hátranézve köszönnek /ők többnyire a járdát elfoglaló és társal­ gást folytatók közül kerülnek ki! ■ akik leereszkedően és foghegyről mor­ molnak vajh’ mit is? Persze a köszönés terén mutatkozó fogyaté­ kosság nem csupán az oktató-hallgató vonat­ kozásban jelentkeznek. Ugyanígy tetten ér­ hetők a hallgatók egymásközti viszonylatában is, legyenek azok azonos, vagy más évfolyam­ ok hallgatói. Pedig a már végzett hallgatóink a megmondhatói, hogy milyen sokat jelenthet, jelent a pályán segítségnyújtásban az ismert­ ség, az összetartozás, persze csak akkor, ha hajlandók vagyunk azt ápolni, fejleszteni. Vé­ gül is mindannyian egy hajóban evezünk! BITTSÁNSZKY GÉZA HUNGARORING - egy kicsit másképp 2002.04.20. A helyszín: Hungaroring, perzse­ lő nap, tavaszt meghazudtoló hőség. Forma 1es autó sehol, Palik Laci sehol, nincsenek né­ met drukkerek, s bájaikat mutogató hölgyek sem. Mégis miért van kint ilyen sok ember? Az ok: hagyományaihoz híven, idén is meg­ rendezésre került a Tavaszi Futófesztivál. Volt itt minden, ami egy futó „szemének, szájának ingere”; 42 km-es táv, 21 km-es táv ( melyet magam is sikeresen teljesítettem) ilL 1 kör a Hungaroringen táv (4 km). Ez egy olyan nap volt, amikor mindenki egyenlő, s mindenki egyvalamiért fut: önma­ gáért. Az akaratért, kitartásáért, a célért. Itt nem az számított, mennyi pénzed van, milyen kapcsolataid vannak, hanem itt minden rajtad múlt. És nem máson. Itt egyvalami számított: akarod-e és ha igen, végig tudod-e csinálni az általad kitűzött távot. Mi is volt az indító ok, amiért pennát fog­ tam kezembe, hogy mind azt mit tapasztaltam leírjam egyetemi lapunkba? Nem a feltűnésvágy vezérelt, egyáltalán nem. Szerintem az ember nem másért, ha­ nem önmagáért csinálja. Önmagát teszi pró­ bára önmagáért. Kíváncsi, mire lehet képes. Hiszen mindenki feltette már magában azt a kérdést: vajon mire vagyok képes? Egyrészt azért írtam e cikket, mert úgy érez­ tem, megérdemli az a sok ember, aki szombati tévézés, pihenés helyett eljött és lefutotta nem kis hőségben, esővel tarkított időjárásban az álta­ la kitűzött távot. Úgy éreztem, s érzem most is: kivétel nélkül tisztelem ezeket az embereket, mert valljuk be őszintén, kell némi lelki erő (nem kevés) hogy valaki teljesítse a távot. Ami­ kor forróság van, fáradsz, fáj a tüdőd, kicsit már szédülsz, és úgy érzed nincs már sok és véged van, szidod magad, minek is kellet idejönnöd, minek álltái egyáltalán neki. De amikor vége van, és a hányinger kerülget, mert teljesen kiszáradtál, fáradt vagy és fájnak a lábaid, de VEGE, úgy ér­ zed érdemes volt megcsinálni. Ebben a pillanat­ ban masnak érzed magad. Kicsit talán tóválasz­ tottnak Az emberiség egy kis részének érz0 ma­ gad, aki teljesítette a távot, itt és most! És más nem érdekel abban a pillanatban. És ez jó érzés. Másrészt azért fogtam e cikk megírásába, mert kevés fiatalt láttam, Pázmányost egyálta­ lán nem. Tudok néhány Pázmányosról, akik voltak pl. a tavalyi Nike Félmaratonon, de nem ez jellemző az egyetemünkre. Nem is kell, hogy ez legyen a jellemző! (És nem is lesz ez a jellemző.) És nem is toborzás e cikk célja! De lehet hogy van egy kis mag, akit ez érdekelne, de nem tud ezen rendezvényekről. Nekik írnám elsősorban a cikket. Információ­ közlésből, kedvcsinálásból. Hangsúlyozom: nemcsak komoly futóversenyek vannak, meg IS ragadnám a lehetőséget, és adnék egy címet, ahol mindenki válogathat kedvére a rendezvé­ nyekből; 5vwwbpsportiroda.hu. S már most felhívnám figyelmeteket egy nem komoly versenyre, a neve; Dreher Maraton Váltó, amely június 2-án lesz, ahol én még nem futottam, de akár már most ke­ resnék jelentkezőket a Pázmányról. Itt csapat­ ban futnak az emberek, vicces nevekkel. Jö­ hetnek lányok is! Április 20-án is meglepő­ déssel tapasztaltam, hogy mennyi kedves hölgy futott. Zárójelben jegyezném meg, akár fogyókúrának is kiváló (ismered az érzést, mi­ kor barátnőd azért nem eszik, mert fogyózik. Persze nem fogy le, csak sanyargatja magát. Legalább is ezt mondja) Pároknak kiváló program lehet, kapcsolatuk erősítésére. Meg­ ható volt számomra, milyen féltéssel, szere­ tettel támogatta egy pár férfitagja párját, hogy tartson ki, és csinálja végig! És milyen boldo­ gok voltak, hogy sikerült, és együtt csinálták végig! Abban a pillanatban azt éreztem, hogy az ilyen pillanatokért érdemes élni! Azt mondanám befejezésként, hogy azért érdemes egy ilyen versenyt megnézni, druk­ kolni, s az érdeklődő embereknek jelezném, nézzék meg a wwwfutobolondok.com című oldalt, s lehet hogy rájönnek miért tisztelem e kitartó embereket... kicsiket és időseket. Köszönöm az ítélet szerkesztőségének, hogy lehetőséget adtak e cikkre, mindenkinek eredményekben gazdag vizsgaidőszakot kívá­ nok! . ■ ■■■.. •, . : SHELBAUER BALÁZS selbi@freeniail.htt tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! 11. ZSOLTÁR Segíts meg Uram, mertfogynak a szentek.... Segíts meg Uram, mert fogynak a szentek, JÉs kiveszett a hűség az emberek között. Ál nők ajakkal hívságot beszélnek. Kétféleképen szól szívök. Veszítse el az Úr az álnok ajkakat S a nagy szavaktól hangos szájakat, Jök így szólnak: „Nyelvünkben az erő, lés vélünk van az ajkunk! Kicsoda úr mirajtunk? 1” .Gyengék nyomorúságáért, Szegények sóhajtásáért - Úgymond az Isten - immár fölkelek, És megmentem; aki ezért eped. “ Az Isten szava tiszta szó: Agyagkemence lángja közt 1 íétszer megpróbált színezüst. Utam, te őket megvédelmezed, ; E Nemzedéktől minket megvédesz mindorökkön, Hiába jár körül a bűnös oly kevélyen, S hiába úr a hitványág a földön. Sík Sándorfordítása Kapálózol. - Kinek fogod a kezét? Az élet egy folyó. Örvény. És te nem vagy elég bátor, hogy belevesd magad. Csak menekülsz, vagy csak ülsz, és azt hi­ szed, hogy az idő nem akar előrébb menni. Hogy nincs mit csinálni, és te csak vársz, hogy majd csak elindul egyszer. És aztán észrevesz, hogy már elindult, és nemcsak hogy megy, hanem rohan, szinte utol sem érheted, de arra is rájössz, hogy nem is ne­ ked kell utolérned, hanem, hogy neked kell elkapnod egy ágat, mert mire rájössz, már késő, hogy te sodródsz az árral, és már nincs időd!! Már nincs is több időd, hogy megva­ lósítsd..., hogy építs valamit! Már csak szá­ guldasz az árral, kapkodsz az ágak után, pró­ bálod elérni az egyiket, („talán nekem sike­ rül”), hogy mindent újból kezdj, hogy újra kezdhess mindent. Akkor talán elkezdheted építeni a te szép új világodat, leteheted az új-alapjait, aztán meg felhúzhatod a falakat, meg a tetőt, és a végén benépesítheted, (a csak neked való szörnyekkel) tizennegyedik oldal de rájössz, hogy még a tervrajzod sincs kész, és mire kész, már 24, és akkor már csak ma­ ximum ötven. a legjobb esetben hogy fel­ építs egy embernek való életet... Akkor még az ellenség katonáiról nem is beszéltünk. Akik a hullámok, akik a betegség, a nem-tu­ dás, (a megtanulhattam volna, a szüleimigazán-megtaníthattak-volna-rá, a tanára­ imnak kellett volna megtanítani.), a lehető­ ség, a kitartás, a folyton folyás, a beleugrás. Ami az idő, a szemét, a folyton folyó idő: ez az ami neked nincs. Meg aztán hirtelen eszedbe ötlik a neked kellett volna megta­ nulnod, meg a hiába már úgysincs idő stb., stb. és hogy miért nem. Let there be light! Pokomyi KLatalin Egyetemisták látogatása a börtönben A budapesti Egyetemi Lelkészség két fiú­ kollégiumának tagjai tavaszi, soproni kirán­ dulásuk során április 27-én Pákozdi István igazgató lelkésszel látogatást tettek a sop­ ronkőhidai fegyházban. A majd egész dél­ előttöt igénybe vevő alapos vezetést az inté­ zet parancsnok-helyettese irányította. Rész­ letes történeti bevezető hangzott el a XIX. század második felében épült börtönről, an­ nak bővítéséről és mai átépítéséről, a mint­ egy 700 fogvatartott jogairól és napirendjé­ ről, a börtönben lezajlott korábbi szökési kí­ sérletekről, valamint arról, mennyire fontos szolgálatot tölt be a börtönlelkész, akit sze­ mélyesen is megismerhettek a fiatalok. Szekeres János atya a beszélgető szobájában fogadta a látogatókat, és lelkesen mesélt ne­ héz és fontos munkájáról. Az egyetemisták, akik közül többen fővárosi joghallgatók, nagy érdeklődéssel és megrendüléssel néz­ ték végig a cellákat, a sétáló udvart, a muze­ ális emlékeket és az épülő, modern szár­ nyat. A hely érdekessége, hogy 1944-ben két bíboros is volt a letartóztatottak között: Mindszenty József és későbbi utódja, akkor fiatal munkatársa: Lékai László (vö. EmMK lékiratok, 52. lap). Ferencesek felhívása a zsidó közössé­ gekhez — A Szentföld ferences rendi szer­ zetesei felhívásban fordultak a világ zsidó közösségeihez. Azt kérik, járjanak közbe az izraeli kormánynál a betlehemi Születés- bazilikában víz és áram nélkül maradt fe­ rencesek érdekében. A rend vezetőségének sajtóirodája többszö­ ri, az izraeli kormány részéről válasz nélkül maradt kérés után írta meg felhívását. Eb­ ben kiemelik a zsidó testvérek felé irányuló baráti érzelmeiket, a beléjük vetett bizalmu­ kat, és emlékeztetnek a ferences szerzete­ seknek a zsidók megmentéséért tanúsított hősiességére. ,Most nekünk van szükségünk a segítségetekre” — szól az üzenet. Szentföldi kusztódia — A ferencesek a szentföldi közössége, )5'Szentföldi kusztódia” (őrség) 32 országból származó, mintegy 300 szerzetesből áll. A kusztos (la­ tinul custos, azaz őr) „Sión hegyének őre”, akit a rend általános tanácsa választ, és a Szentatya erősíti meg tisztében. Assisi Szent Ferenc fiai már 1217-ben megalakították szentföldi tartományukat (provinciájukat). Maga Ferenc is több hónapot töltött a Szentföldön 1219-1220-ban, és találkozott Melek el-Kamel szultánnal is. 1263-ban a tartomány kisebbedett, és a missziós munka érdekében kisebb körzetekre, kusztódiákra osztották. A ferencesek jelenléte tette lehetővé 1847-ben a jeruzsálemi latin patriarkátus helyreállítását. (KIPA) 12. ZSOLTÁR Nagy elhagyatottságban. Meddig feledsz Uram egészen el? Arcod tőlem meddig fordítod el? Meddig forgassak új-új terveket, Hogy nappal új gondomra legyenek? Meddig engeded, hogy föl ebem Fölmagasodjék ellenségem? Nézz rám Uram, hallgass meg, Istenem, Világosságot adj, hogy a halálos álom Erőt ne vegyen lelkemen. Ne mondja bán tóm, hogy erőt vett rajtam, Szorongatóm ne örvendezzen, ha megingok a bajban. Én pedig Uram irgalmadban bízom, Örvendez szívem üdvösségeden. Áldom az Urat, ki jót tett velem S a magasságos Isten nevét énekelem. Sík Sándorfordítása �Moziles — Eperjes Krisztián rovata — Üdv az olvasónak! Első alkalommal (és remélem nem utoljára) itt a Moziles rovat, amelyben, az aktuális filmeket mutatom be röviden. A mozik filmkíná­ lata az utóbbi években egyre bővül, sajnos ez a mennyiségi növekedés nem jár együtt a minőség javulásával, ezért úgy gondoltuk nem árt, ha tudjátok mire vesztek jegyet, már csak azért sem, mert a hétvégi jegyek egyes helyeken már átlépték az 1000 (!) forintos „lélektani” határt. Minden premierfilmről technikai okok miatt nem tudok beszámolni, (nem az ítélet megjelenéséhez igazodnak a bemutatók) ezeket (x)-el jelölöm. Ennyit előjáróban, jöjjenek a filmek. 8 Nő, Kate és Leopold — feliratos, francia film. Francois Ózon rendezésében egy pergő ritmusú, kifejezetten jó humorú, igen cselekményes és szövevényes vígjátékot láthattok. A film meseszerű képpel indul. Behavazott vidéki kúriánál őzike téblábol, miközben ’60-as évekbe illő autón meg­ érkezik az Angliában tanuló Suzon, hogy karácsonyi szünidejét családjával töltse. A házban fogadja őt a rokonság: a félig rokkant nagymama, a kissé zilált, de leg­ inkább hárpia típusú nagynéni, a teenager húgocska, az „úriasszony” édesanya, a csi­ nos cselédlány és a termetes szakácsnő. Egy valaki hiányzik a papa. A papa még ágyban van, de többé már nem kel fel, mert kés van a hátában. Ki tehette? Valaki a családból, mert tegnap még élt, az utak alig járhatóak, a kutyák sem ugattak az éj­ jel (pedig, ha idegen jön mindig szoktak). Nincs más hátra, ki kell deríteni ki a gyil­ kos. időközben beesik a papa ledér életű húga, csak azért, hogy még egy gyanúsí­ tott legyen. A telefonzsinór elvágva, a bir­ tokról kijutni nem lehet, maguknak kell kideríteniük kinek volt útjában a derék családfő. Indíték van bőven: a feleség, a lányok, a testvér az örökség miatt, a nagyi a részvények miatt, a nagynéni a puszta utálat okán, a cseléd féltékenységből, a szakácsnő pedig csak úgy. De lehet, hogy összekevertem a szereplőket és pont for­ dítva. Az is lehet, hogy senki sem az, mint akinek látszik. Ki tehette? NÉZZÉTEK — feliratos, am., vígjáték (x). MEG és kiderül. Ennyi legyen elég, csak a kiváló poénokat lőném le. Mellesleg a szereplők néha rázendítenek egy-egy dal­ ra, ezzel fejezvén ki valódi, mély és őszin­ te érzéseiket. Kiváló, színes, remek ko­ média. Feltétlenül ajánlom mindenkinek! A film főszereplői Meg Ryan és Hugh Jackman. Amit biztosan tudok a filmről, hogy Meg Ryan itt újból ugyanolyan a magánéletben boldogtalan (egyébként tündén és elbűvölő) nőt játszik amilyet Showtime — feliratos, am., vígjáték. Robert de Niro és Eddie Murphy olyan rendőröket alakítanak, akiknek minden lépését követi a TV és így egyenes adás­ ban nyomoznak. A film nem túl izgalmas, sőt kissé unalmas. Mindkettőjüktől lát­ tunk már jobbat is. Mullholland Drive — feliratos am. film. David Linch (Twin Peaks) rendező Cannesi díjnyertes filmje. A film mottója: „Old meg a rejtélyt”. Rejtély azonban nincs, blöff az egész film (jó értelemben), a rendező így akaija bemutatni az őrületet és az illúziót. már A Szerelem Hálójában, vagy a Szere­ lem Hullámhosszán c. filmjeiben is alakí­ tott. így látatlanban is biztos vagyok ben­ ne, hogy ez a filmje is egy kellemes, könnyed, romantikus vígjáték, végén ter­ mészetesen „happy enddel”. Pihentető esti mozi, másfélórányi kikapcsolódással. Pánikszoba — feliratos, am., thriller. A Hetedik és A Harcosok Klubja rende­ zőjének új filmje Joddie Fosterrel a fősze­ repben. Anya és lánya beköltöznek új ott­ honukba, már az első éjszaka betörők je­ lennek meg, akik elől az un. biztonsági szobába menekülnek. A probléma az, hogy amiért amazok jöttek az pontosan ott van. A story nem túl izgalmas, a film annál inkább. Végig pontos tempójú, fe­ szült, izgalmas thriller. Egész jó. Skorpiókirály — szinkr. am. fantasy A Múmia sorozat harmadik része, mely­ Fújd szárazra édes — feliratos angol-am.-német vígjáték. A történet egyszerű Kightly városka ren­ dezi az angol fodrászbajnokságot, min­ denki eljött, aki név a szakmában, de a polgármesteren kívül egyelőre senkit sem érdekel a verseny, még Allent sem az egykori bajnokot, aki még mindig azon tépelődik, hogy felesége tíz éve le­ lépett egykori modelljével. Fia azonban szeretne indulni, de a csapat négy tagból áll. Végül összeállnak így négyen apa, fia, a feleség, és az exmodell. A fiú köz­ ben beleszeret a rivális lányába, a feleség halálos beteg, és a polgármester is egyre Elvisesebben öltözködik. A film KIVÁ­ LÓ, roppantul mulatságos, ugyanakkor mélyen emberi. Azt mutatja be, hogyan zavarodik meg egy kisváros, és hogyan jön össze egy család újra a verseny alatt, mindezt olyan fordulatosán teszi, hogy nem tudjuk a következő pillanatban sír­ ni, vagy nevetni fogunk. Mindenkinek ajánlom. ben Rock a pankrátorsztár próbálkozik mindannyiunk Arnoldját túlszárnyaló drá- maisággal, egy három Xena hosszúságú „opus”-ban, megvillantani izmait, és a ve­ leszületett színészi képességeit, mindeköz­ ben a negatív főhős műbőr zekében feszít úgy Kr.e. 2000-ben. PÉNZKIDOBÁS!!! A múlt héten voltak a francia filmna­ pok, ezért májusban több a francia film a mozikban, máris itt van három (8 no. Angyalok Végállomás, Ez a Szere­ lem). Minden olvasónknak jó szórakozást kívánok! tizenötödik oldal �i Két^^c M Az emher csak akkor, nem dadog, Nem vérre megy amikor énekel. (Ancsel Éva) A dadogós külön erőfeszítéssel keresi; a szavakat. Akit nem érint ez a kellemetlen szépséghiba, az is gyakran belebonyolódik egy-egy végeláthatatlannak tűnő mondat­ ba, ahol keverednek a kifejezések, rejtőz­ ködik a lényeg. Legbelül á gondolatok pe­ dig nagyobb zavarban vannak. . a. „ Valami hasonló helyzetet él át az énC' kés és közönsége az elhangzó dalok alatt. Á dallam kiemeli a szavakat hétköznapi környezetükből, és fokozott érzelmi ha­ tást kölcsönöz számukra. Az egyik kifeje­ zetten kellemes színt ad a szövegnek, a másik felszínes, erőltetett “eredményt , ér el. Végső soron, ajó dalt az jellemzi;- hogy évtizedeken keresztül ismételgetik. /' ’í;, / Nem feltétlenül a rádióban, hanem egy-egy buliban, tábortűznél, a fürdő­ szobában, avagy félhangosan dúdolva;’ az utcán - puszta emberi hangon. Igaz a mondás: a legszebb hangszer az emberi hang. Erre talán jó példa Bobby Mcferrin örökzöld klasszikusa, a,Donf t worry be happy. A zene, legyen akár könnyű, akár ko­ moly, különösen, ha énekkel párósul; az egyik legősibb emberi találniányt jelen­ ti. Kifejez, egyben kezelhetővé tesz talá­ nyos, mindennapi problémákat,^ vagy ellenkezőleg, nem mindennapi, túl­ csordult örömöt. -, . A daloknál is megfi^elhetők foko­ zatok. Van gyenge, felejthető, ami nem haladja meg a „slágergyanús” jelzőt. Lé­ tezik jól megkomponált mű, amit érde­ mes újra és újra meghallgatni. Ha van csúcs, akkor az szerintem az egyes országok himnusza. Nálunk is, nagy kezdőbetűvel, ahogy Alkotmányuk rögzíti. Kölcsey és Erkel tehetségéből lét­ rejött egy számomra megmagyarázhatat­ lan hatású dolog. Ez a megzenésített ima rendkívül nehezen meghatározható ér­ zést foglal magába, amit úgy hívnak: haza­ szeretet. Ismeretlen mélységeket rejtő fo­ galom. Egymástól különböző, sokféle el­ vet valló magyart kapcsol össze, földrajzi határokat nem ismerve. Amikor többedmaganimal éneklem ezt a csodálatos szerzeményt, jóleső borzongás fog el. Szerintem ez egyfajta belső dadogás. E szerint énekelve is ké­ pes dadogni az ember? SZAMOS KÖKrÖN tizenhatodik oldal Vajon tökéletesen egy véleményen kell lennünk valakivel, hogy kom­ munikálni tudjunk vele? — tettem fel a kérdést magamban a minap. Éppen azzal a céltalansággal róttam az egyetem folyosóit, amely egy lyu­ kas óra alkalmával könnyedén meg­ környékezi az embert, és akár a bü­ fébe, akár a gépterem elé vetődtem, kis csoportokban álló, hevesen vitat­ kozó fíatalokkal találtam szembe magam. egyezik a másik fél politikai beállítottsá­ gával. Elgondolkozom azon, hogy vajon nem vitatkozni felejt-e el az ember akkor, ha érzelmi kötődései, melyek a politikai csoportokhoz fűzik, elragadják a vita higgadt, a másik fél véleményét tisztelet­ ben tartó jellegétől? Nem ölik-e ki ezek a túlfűtött érzelmek az intelligenciát a diskurzusból, amikor az észérvek egyezményes kereteit szét­ vetve a vitát óvodásszintű veszekedéssé alacsonyítják? Nem válunk-e olyan buz­ Első ránézésre nem volt ebben semmi gó zoon politiconokká ilyenkor, hogy rendellenes. Bár a szellemi csatározások éppen csak a másik véleményét felejtjük kétségkívül kísérőjelenségévé váltak az el tiszteletben tartani, azt a véleményt, egyetemi életnek a választások közeledté­ amely által a másik is egyenrangú félként vel, ez a tény egyúttal - az egyetemen kí­ elismert zoon politiconná lesz a sze­ vüli közélet keresztmetszetét adva - hűen münkben? tükrözi a kiemelkedő érdeklődést is, ame­ A baj ugyanis nem a nézőpontok közti lyet az utca embere ezekben a napokban különbségek között van, hanem azzal, mutat az ország jövőbeli sorsa iránt. ahogy kezelni próbáljuk őket végletekig Amint azonban közelebb léptem egy kis leegyszerűsített (többnyire mostanában csoporthoz, megéreztem, hogy nem kis két) skatulyában gondolkodva. A problé­ feszültség van a levegőben. Egy széles ma az, hogy manapság könnyebb és baritonnal megáldott úriember vehe­ hangzatosabb valakit megbélyegezni mens, karmesteri kézmozdulatok kísére­ (bármelyik oldalról!) és jelzővel ellátni, tében, láthatólag jobb akusztikai adottsá­ annál, mint hogy gondolkodni kelljen gait teljes mértékben kiaknázva magya­ azon, hogyan is cáfoljuk meg az általa rázott egy megszeppent, nála két fejjel alacsonyabb lánynak. Érzelmektől túlfű­ felhozott érveket. Szerintem ugyanis tött néhol mosdatlan szavakkal nyoma­ tékosított mondatait, amelyek dialógus nem a véleményeket és a cselekedete­ ket. (Épp ezért nem mondom, hogy kezdeményezésének minden kísérletét marha vagy, legfeljebb csak azt, hogy élből elvetően értek körmondatokká, öt szerintem most marhaságot mondasz. ) lépés távolságból szinte még bedugott Mert az utca embere dicséretre méltó nem embereket kell megítélnünk, ha­ füllel is hallani. lelkesedésről tett tanúbizonyságot, ami­ Egy hét távlatából tekintve eltűnődöm kor véleményt alakított közügyek mi­ azon, hogy pontosan úgy érzem magam kénti alakulását illetően, ugyanakkor ezekben a napokban, mint ahogy az a egyúttal a szegénységi bizonyítványt is kislány érezheti. Bele gondolok abba is, kiállította magáról azzal, ahogyan ezt a hogy ahányszor arra az elhatározásraju- tok mostanság, hogy megnyilvánulok véleményt kinyilvánította. így a választások második fordulója után egy adott politikai kérdésben, mindig pedig még mindig érzem azt az áporo- egy kisebbfajta félelemmel teszem azt, a dott szagot, amelyet a gyengébb felekre mártír, számomra igen kellemetlen sze­ ráerőszakolódni kívánt akaratok izzad­ repét magamra öltve, minden pillanat­ ságbűze hintett szét a levegőben. ban attól tartva, hogy véleményemért felkoncolnak, csak azért, mert nem ZSELLÉR MÁTÉ �Subkégel Subkégel. tele derűlátással — írta a The New York dulás tér két oldalán a zöldséges stando­ Ha valakinek ez a szó nem mondana Times.” Hol ezt ír, hol azt. Menjünk to­ kon banánt árultak a minap. Apró, törő­ semmit, annak elárulom: nekem sem vább. Vissza a kádáros oldalra, nyilván dött, félig rothadt, félig zöld banánt — mond! Talán mindketten bugrisok va­ ott vannak az előkelő helyre, jobb oldal­ 75 forintért kilóját.” Tekintetem elho­ gyunk? Fogalmam sincs, ki lehetett az a ra szedett hírek. Megvan. Az alant fekvő mályosul: hol vannak már azok a szép, Subkégel. Mindenesetre ez az illető cikk, háromhatvanas-kenyeres és hetven- jegyzi azt a selyemfestést, amelyre nem­ Csók-képtár-béli kiállítás megnyitójáról. ötös-rothadtbanános idők! rég otthon bukkantam, egy legalább A cikk címe: „Medgyessy Péter: Megta­ Szédítő utazásomban már a szemem és hatvanéves bőröndben. A kép meglehe­ láltuk az egyéni szabadság örök érvényű tősen szirupos: két hölgyet ábrázol, igazságát. tudósítás egy székesfehérvári 5J agyam is felmondja a szolgálatot. A kö­ vetkező cikk címét csak második neki­ amint azok valami negédes táncot lejte­ Meg. futásra sikerül helyesen elolvasnom: nek lenge öltözetben. Gondolom, ezért A hetedik oldalon színikritika a Vidám JJ is nem a falon lógnak, hanem a bőrön­ Színpad vadonatúj kabaréjáról: ,yolt szememnek. Ahá: új favédő! Kedvesen döt boldogítják. Nálunk, perditák és egyszer egy Wadkelet”. Mocsokkal és bújtatott reklám az Álba Regia építőipa­ giccsek csak egy kiszuperált bőröndben vacakkal, ri vállalat külföldről szerzett licencéről, fordulhatnak elő. A kép másik életre se­ bugyutizmussal teletömött televízió­ amelyet most a magyar olvasók is meg­ gítője Váradi képkeretező, aki a Paulay műsorainkat és a remek bulvársajtót ismerhetnek. Persze, ma már óriáspla­ Ede-utca (sic!) 51. szám alatt fejtette ki nézve-bújva ma már csak mosolygunk kát hirdetné a céget, s megtudhatnám, tevékenységét, a pesti közönség nem azokon a kifogásokon, amelyeket a ko­ hogy az új eljárással akár cirka ötezer kevés megbecsülésére. A remekbe sza­ rabeli író még említésre méltónak tar­ évig sem kellene törődnöm a fából ké­ bott keretről és Váradi mesterről a ké­ tott. „Nem prüdériából, inkább a jó íz­ szült nyílászárók védelmével. Már rég pet hátul borító papírra nyomott pöcsét lés okán vált ki belőlem ellenérzést né­ elporladtam volna, de ablakaink és a vé­ zengedezik. hány szexjelenet, különösen az, ame­ céajtó még mindig zengenék Álba Sokkal érdekesebb azonban az a vala­ lyikben Kabos Lászlót Navarro bikájá­ Regia dicsőségét. mi, ami a kép és a bőrönd találkozását val téveszti össze a molett Csala Zsuzsa van hivatva megakadályozni. Ez a va­ a „Szexklinika és a vadász” című blüett- lami egy újság: a Magyar Nemzet ben. Ugyancsak lapos helyzetkomi­ 1989. július 14-iki száma. Ebbe teker­ kumra épül az a dialógus, amelyben a Elismeréssel nyúlok Subkégelhez. Újra gette be családom valamelyik tagja a tehetséges Kibédi Ervin szexuális vá­ átadom a jólábú hölgyeket a Magyar hölgyeket, mielőtt a koffer mélyén le­ gyában egy hajót vél nőnek; a nő ezút­ Nemzet ölelésének. töltendő szabadságvesztésre ítélte vol­ tal is Csala Zsuzsa.” Ugyan kérem, ez Mert Subkégel állandó. na őket. Talán 13 éve megint felme­ ma már természetes, s a cikkíró logikai marhaságokkal és rült Subkégel falra helyezése, - nem attrakcióján sem csodálkozunk. Nyil­ tudom. Talán megsejtettünk valamit ván még tartott szédülete, a Vidám abból a konjunktúrából, amely ma a Színpad katartikus élményt nyújtó elő­ régiségek piacát jellemzi, s falra kí­ adásától. Hiszen nő és hajó igazán egy­ vántuk volna a táncosnőket? A döntés re megy. Egy rezzenés sincs már vastag­ mindenesetre ez volt: már eleget ló­ ra edzett arcunkon. Aztán némi magya­ gott a kép egy ősünk hálószobájában - rázat: „Tévedés ne essék: nem a téma pihenjen csak továbbra is! ellen van kifogásom, hiszen az ezen a Lapozzunk bele a lapba. — Sárga és színpadon vélhetően először látható törődött. — A címlapon cikk Bushról sztriptíz igazán kellemes látvány, amiért (no nem az ifjabbról), aki akkoriban lá­ már nem kell Bécsbe utazni.” Hja ké­ togatott Magyarországra. Csak egy lapo­ zás kell és megtudjuk: „Tízezrek vettek rem, ma már nem kell. De gondolom, nem a hajó csinálta, — bár akkor is kel­ megrendült búcsút Kádár János ravatalá­ lemes lehetett volna. nál.” Lapozzunk. ,)Vashingtoni tudósí­ Aztán rövid önmarcangolást olvasha­ tónk téléig elentése: Budapest csordultig tunk egy másik cikkben: „A Felszaba- ,Uj fajvédő eljárás” — nem hiszek a ★ BÁLINT GYÖRGY RUDOLF ★★★X cikket, és a benne szereplő szalagcímeket olvasva, felrémlett hennem, hogy a Magyar Nemzet 1989. július 14-iki számával egészen véletlenül én is talál­ koztam, jó másfél évvel ezelőtt az Or­ szággyűlési Könyvtárban, miközben irodalmat gyűjtögettem akkori évfo­ lyamdolgozatomhoz, ugyanis nevezett lapszámban olvasható Kilényi Géza Professzor Úr cikke a választójogi tör­ vény előkészületeiről. Egyáltalán lehet­ nek ilyen véletlenek ? (Mándics Botond, főszerkesztő) tizenhetedik oldal �IRODALMI S(AR)OKKK Örömmel tapasztaltuk, hogy némelyeknek megjött (az ihlete). Előbújtak az eddig rej­ tegetett “írói vénák”, és nem egy, némi jóindulattal akár irodalminak is értékelhető al­ kotásjutott el hozzánk. Arra ösztönözzük a szerzőket és bárkit, aki ilyesfajta ambíci­ ókat táplál magában, hogy bátran jelentkezzen nálunk, ha átjut szigorú műítészeink rostáján, akkor szívesen elindítjuk irodalmi karrierjét (talán még az ES-be is bekerül­ het - de jó lenne neki!). Legalább még néhány jogásszal kevesebb lesz! Ezúttal egyetemünk hallgatója, Vaclav Borovicka (talán nem tévedünk nagyot, ha ar­ ra gyanakszunk, írói álnévről van szó - vajon kit takarhat?) és a nem Pázmányos, de ennek ellenére (éppen ezért?) szintén igen tehetséges György Milán verseit közöljük. György Milán: Napnyugta Napnyugta-egymagam vagyok hidegen-néma kabátban ballagok mint ti Január, Február rideg-percek fáradt-pillanatok. Mióta itt sétálok-megyek Nincsenek se madarak, se legyek tartalmatlan töltik az órát a másodpercek (a tikk-takk) Mint midig végtelen halhatatlanul kísértek, beszéltek puhán-illattalanul majd vadul ordították, tekintettel vert néma gondolatuk. György Milán: Alma Álmos, szép napok emléke álmomban hatalmam olyan. Mint a gyenge fáradt Rügy ki szirom létbe toppan. Robban és szárnyra kel kibontott szirmokkal, libben, perdül s törpül a nagy forgó alomban. Vitorlák dagadnak, ott fent pirosán, sárgán nyugodtan fodrozza az eget a langyos FényOceán . Zárul lassan minden. pillám lelkem enyhült-eltört a cigarettám. Pipál az Angyalkapitány... tizennyolcadik oldal Megtaláltam. Megtaláltam. De keresem még, és lehet, így veszítek el mindent. Akarom és nem én egyedül, de köztünk valami láthatatlan feszül Hazudjuk, hogy a tisztesség és nem más de tudjuk mindketten, hogy csak a félelem az. Pedig mindenki jól járna, csak belül egy kicsit fájna, hogy mégsem olyan vagyok, amilyennek hisznek (ahogyan ő látja). Megmondták sokan, nevettem rajtuk. 95-.miért, ki mondja?”, már tudom, mindenki ott hordja. Feledi a múltat mikor még kis rügy volt szeszélye a lombnak... Mára Egy virág lett egyike a soknak, kik a lét mezején versenybe porolnak. Majd Mind Alma lesz szeszélye a sorsnak. A szépet megeszik. Még egyszer felnézek, érzem a csodát a bárkák eltűnnek s-sötét lesz minden, minden tarkám. Messze int egy fény­ szele piros parázs... Megérint ÉRZEM-ÉRZEM!!!!! Boldog vagyok. Boldog és telhetetlen. Még akarok! Úgy is, ha szükség nincsen. Nincs még megállás, nincs egy perc pihenő, kényszer a vállamon, mit én helyeztem oda. Én meg nem értem, s kérdőn bólogatok... Sokat mentünk ketten, de elrepült a Malom... akkor voltunk s lettünk egymásnak Nagyon-Nagyon-Nagyon Ma megint leszek mára már vagyok magamban újra, egymagám vagyok. Leülök s nézem a Napot minden apró szem hol pislákol, hol ragyog. Vaclav Borovicka: R. - nek, ő tudja A csúfat elteszik. mindet szépen sorban, Én és én meg a bennem élő valami, akár jó is lehet, más joga eldönteni. Most is, mikor a papírra görnyedek, van, aki nevethet rajtam, aki csak rendel, de sohase fizet. De létezik az egyensúly, nincs okom panaszra, még ha nem is értjük, mindennek van oka s ára. Miért, hogy annyi év után még forog a föld és vele az ember? Uvöltsük már: Elég! Most jó, tovább nem kell! úgy mint én álmomban. Egy fának, alvó rügye voltam.... Nem lehet egyszerre minden az enyém, és ezt nagyon-nagyon rossz néven ve­ szem. �L' "'—j ALKOTMÁNYTAN Az OSIRIS KIADÓ, áprilisi újdonságai ■ .Id^ KÍ'KOÍtIXLí isr\ is Szvlrííí CvLiU RÖVID MAGYAR TÖRTÉNET kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan 3880 Ft Bosworth, A.: Nagy Sándor. Kukorelli István (szerk.): Alkotmányjog 5500 Ft , Pesti Sándor; Az újkori magyar parlament 3200 Ft Canning, JosepÉ?^Á középkori politikai gondolkodás története 300-1450 2980Ft Kende Tamás (szerk.); Európai közjog és politika 4500 Ft NAGY SANÍXJK A h(jd«h» PK hiriKÍ.íjmj s ! I Szekfu Gyula: Nép, nemzet, állam 3980 Ft n II i A hódító és birodalma 2580 Ft Schopenhauer, Arthur; A világ mint akarat és képzet 3800 Ft Szekfu Gyula; Rövid magyar történet 1606-1939 3800 Ft Mályusz Elemér: Magyarország története a felvilágosodás korában 3480 Ft Huszár Tibor (szerk.): Kedves, Jó Kádár Elvtárs! Válogatás Kádár János levelezéséből 2954-2989 4800 Ft Wajda, Andrzej: A film és más hívságok 2180 Ft Körösényi András: A magyar politikai rendszer 3280 Ft A kötetek megvásárolhatók n 1 az OSIRIS KÖNYVESHÁZBAN (1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6. Tel./fax: 318-2516, 266-4999), A PPKE JÁK JUSTITIANUS KÖNYVESBOLTBAN (1088 Budapest, Szentkirályi u. 30. Tel.: 327-0781) és a nagyobb könyvesboltokban vagy me^endelhetők az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODÁTÓL (1133 Budapest, Váci út 100. Tel.: 452-0594,452-0595, Fax: 452-0596); www.osiriskiado.hu osiriskiado@maildatanet.hu balasi<^nail datanet.hu Itt a nyár! Pázmányos sporttáborok!!! A PPKE-JÁK Testnevelési Csoport nyári sporttáborokat hirdet a következők szerint: ^8 s S^s július 29 - augusztus 2. augusztus 12.-16. Az 5 napos vitorlástáborok rész­ U.900.-Ft A vitorlás sportágban azonban csak a kö­ vetkező időpontokban áll módunkban tá­ borokat indítani; június 24 - 28. július 1-5. július 8 - 12. július 22 - 26. 8 5. 6. vételi díja: Bármely sportágban indul tábor, a jelent­ kezőkkel előzetesen egyeztetett időpont­ okban, legalább 8 fő jelentkezése esetén. A részvételi díjakról a jelentkezéskor tu­ dunk felvilágosítást adni. 1. 2. 3. 4. ■ '3» k A jelentkezőknek alkalma nyílik megis­ merkedni ezzel a gyönyörű sportággal, megtanulni a vitorlázás alapfogásait és ki­ pihenni az egyetemi szemeszterek szelle­ mi megterhelését. Nincs felüdítőbb az aktív pihenésnél! A táborok túra jellegűek, szállás a hajón (6 kényelmes ágy 2 kabinban, mosdó, WC, felszerelt konyha, 220 Y Hi-fi, TV). Az 5 nap alatt körbevitorlázzuk a Balatont. tizenkilencedik oldal �MULAT VALAHOL — Plébános Atya, ugye ön mondta, hogy a szolgálati lakásom kőhajításnyira van a templomtól? - kérdi az új kántor a főnökét. — Igen, én. — Szeretném, ha megmutatná azt az embert, aki a követ dobta. — Miért? A kántor válaszát a keresztrejtvény (függőleges 3. és vízszintes 47.) adja. A megfejtést 2002. május 24-ig váijuk a Spartacus Étteremben elhelyezett dobozba. Három nyertest sorsolunk ki, akik az Étterem által felajánlott háromezer, kétezer, illetve ezer forint értékű vacsora utalványt vehetnek át a Szerkesztőségben. Nevüket a következő számban közöljük. Ajánlatunk a Kar hallgatói, oktatói, dolgozói részére egyaránt nyitva áll. VÍZSZINTES: 1. A kultúra kezdete! 3. Munkás csoport 7. Ókori nép tagjai 13. Zellweger, színésznő 15. Muta­ tó szó 16. Hivatali helyiség 17. A nyelv érzi 18. Kellemetlen kerti képződmény 22. Betű, ki­ ejtve 23. Tömör fizika! 24. A rejtvény egyik jellemzője 27. Levegővel működő bontóesz­ köz 31. Német névelő 32. Re­ pülőgép-üzemanyag 33. Újszö­ vetségi személy 38. Polgári Per­ rendtartás, rövidítve 40. Ady egyik írói álneve 41. Pohármé­ ret 43. Dánia autójelzése 44. Fejfedő 47. A megfejtés máso­ dik része 50. ... John, angol ze­ nész 51. Magyar koronázási kel­ lék 52. Síremlék 54. Ezt teszi Munkácsy egyik festményének alakja 55. Angolszász katonai rendőrség, rövidítve 56. Légi­ posta-megjelölés, francia 58. ... György, legendás fradista labda­ rúgó volt 61. Spanyolország, Németország, Thaiföld, Kuba, Portugália autójelzése 63. Árad SS 1 2 5 4 SS 3 6 SS 7 8 9 10 11 12 13 14 SS §§ 15 SS 16 §s 17 18 19 20 21 22 §§ §§ §§ 23 27 28 SS §§ 24 29 30 38 39 44 45 46 26 33 34 §§ §§ 35 42 36 SS SS 43 48 49 §§ 51 50 SS §§ 56 57 52 §§ §§ 54 62 §§ 63 68 SS §§ SS 69 73 74 75 67 70 76 SS 77 81 82 §§ §§ 83 85 86 s§ 78 SS §§ §§ §§ 58 §§ 72 §§ 71 37 §§ 53 §§ 61 SS 66 §§ 41 47 §§ SS §§ 40 25 SS §§ 31 §s §§ 32 SS §§ §§ 59 55 60 SS SS 64 65 SS 80 §§ 79 84 §§ 87 §§ 88 §§ SS 64. Ellenérték 66. Jogszabályré­ szek 69. Attila, becézve 70. Kül­ 89 90 91 földi együttes 71. Nemzetközi kamion-jelzés 72. Ezért is érdemes rejtvényt fejteni 76. Az egyik hazai gyógyszergyár rövidítése 77. Rejtve figyelted 79. Csípős fűszernövény 81. Hátramenetben van a gépkocsi 83. Ezt teszi veled a rosszul sikerült zéhá. 85. Elvét. 87. Ez, régiesen 88. Egyezség 89. Ilyen a gyenge rím (és rejtvény­ meghatározás :) 90. Gratulálunk, a fődíjat Ön ... ! 91. A szoros ábécé 11. és 12. betűje. §§ s§ §§ FÜGGŐLEGES: 1. Kezdi, régiesen 2. ENSZ angol rövidítése 3. A megfejtés első része 4. EU-szabvány 5. Pap teszi 6. D.E.T.U.C 7. ... István, a Matáv Sopron labdarúgója 8. Hegység Oroszországban 9. Ruhatisztító hely 10. Ékszer Dóra monogramja 11. A tete­ jére 12. A fű előbukkan a földből 13. Sír 14. Éva, becézve 19. Középkori fenyítő eszköz 20. Aznapi utasítás 21. Noszogatás 22. Név­ elő 25. Rockkocsma a Millenáris közelében 26. Középen hűsít! 71. Pillangó 28. Gépkocsi, rövidítve 29. Végtelenül laza! 30. Aromás fűszernövény 34. Felszínes kapcsolat (2 szó) 35. Népszokáshoz kapcsolódó tárgy 36. Páros vándor! 37. Indián trófea 39. Töltetlen pulyka! 42. ... András, színész 45. Computer tomográf, rövidítve 46. Bútorfajta, németül 48. Például, rövidítve 49. Kása egynemű betűi 51. Fotó és látszerészeti cikkekkel foglalkozó magyar cég 53. Zsidó nyelv 55. Imádság neve 56. Serdülőkor 57. Ősi magyar női név 59. A zene egyik alkotóeleme 60. Kétbetűs helyeslés 62. Hosszú ing, régen fehérneműként hordták 65. Rizs fele! 67. Tehát, la­ tinul 68. Kenyérben van! 69. Magyar miniszterelnök volt 73. Isten teremtménye 74. Emese zavarban van! 75. Az egyik égtáj 77. Fagy­ lalt fele! 78. Betű, kiejtve 80. Hiányosan írtuk! 82. Növény 84. Országos Műszaki Tanács, rövidítve 86. Érdekegyeztető Tanács, rö­ vidítve. SZAMOS MÁRTON � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 4. szám 2002. május 17. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. május 17. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2377kb+6660kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_4_20020517 Relation A related resource T00045 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_4_20020517 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/d0bb5a899f27e8dc431d972d1dd0dfcd.jpg 27047ba8e4ea35e787abd8aa2a466c76 https://omeka.ppke.hu/files/original/1343a54db34e262fdb717f5cd2733cae.pdf 122adac89a2ec0e5bd8b818f8b362fd9 PDF Text Text K évfolyam^ 5. szám e-mail: itelet01@}iotmail,com honlap: www.extra.hu/itelet 2002, szeptember 1, �I IMPRESSZUM Kettős jubileum Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 3 5 8 12 15 16 Pénteki nap Wít, Zlinszky Dékán hír épp csak befejezte római jog előadását, mikor a zsúfolásig megtelt előadóba - ne feledjük, lelkes elsősök között járunk, akik frissen váltak Egyetemünk pol^raivá ~ tapsvihar közepette (mely természetesen Zlinszky János Professzornak szólt) belépett Tímár Áron, akkori HŐK elnök, valamint a szerkesztőség több tagja, hogy bemutassák nekünk a fiatal kar akkor induló lapját, az ítéletet. Mely a korábban ku­ darcba fulladt kísérlettel, a Jog-Ászok című láppal ellentétben si­ keres vállalkozásnak bizonyult, hiszen olvasóink az ötvenedik számot tarthatják kezükben. Persze sok minden történt azóta, a főszerkesztői s:^kben megfordult . Érdi Gábor, Éried Balázs, Richolm György, Koltay András.' Ezúton szeretném megköszön­ ni nekik, hogy én már egy beíratott lapot vehettem át. Valószí-■ nűleg sokan emlékeznek még a tanszékminősítési Botrányra vagy a Hallgatói Önkormányzat és a szerkesztőség közötti konfliktu­ sokra, de olykor előfordult, hogy személyes ellentétek, éles viták kaptak nyilvánosságot a lap hasábjain. Bizonyos szintű súrlódás természetesnek mondható mind a lapot fenntartó HÖK-kel, mind a kiadást felügyelő egyetemi vezetéssel, de a nagy skanda­ lumok semmiképp sem szolgálhatják a lap érdekeit. Kettős a jubileum, hisz nemcsak az ítélet ünnepel, hanem az egész Egyetem, melyet épp 10 évvel ezelőtt, 1992. január 30-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozott létre azzal, hogy az 1635 óta fennálló Hittudományi Kar mellé Bölcsészettudományi Kart alapított, melyhez előbb a Jog- és Államtudományi-, majd az Információs Technológiai Kar is csatlakozott^ Tíz éves tehát térsé­ günk egyetlen elismert katolikus egyetemé, melynek igénye már a két háború közötti Magyarországon is megfogalmazódott. Azonban jelen lapszámunk, melyben megpróbáljuk bemutat­ ni az eddig eltelt tíz év történéseit, nem elfeledve a XVII. század­ ba visszanyúló „gyökereinket” sem, nem csupán jubileumi-, ha­ nem gólyatábori különkiadás is egyben, így elsősorban Nektek, újdonsült elsőseinknek szol. Nektek, akik túl vagytok egy sikeres felvételin, akik joggal erzitek, hogy ez az év a Ti évetek volt, majd akikre alaposan ráijesztettek a gólyatáborban feszítő felsőévesek, és akik most még kissé ügyetlenül csetletek-botlotok ebben az új világban; A kezdeti nehézségeket könnyen legyőzitek, és ebben segítségetekre lehet az ítélet című újság is, mely a kari informá­ cióáramoltatás revén megkönnyítheti eligazodásotokat az egye­ tem útvesztőiben. Az 50. lapszámot megélt ítélet szerkesztősége köszönti a gó­ lyákat, és egyben minden hallgatót és oktatót, de mindenekelőtt magát a tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyetemet! 18 Mándics Botond (főszerkesztő) A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG; Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton Munkatársak: Bálint György Rudolf, Gulyás Gergely, Zsellér Máté Honlap: Gettler András Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM „Ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, a Pázmánynak is példát kell mutatnia” Jubileumi beszélgetés dr. Zlinszky Jánossal, a kar alapító dékánjával Pázmány Péter (1570-1637) élete és műve Pázmány Péter egyeteme (1635-1950) Tíz éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelem falaink között Ötvenesek lettünk! Kezdődhet a lelkek építése' »■ Beszélgetés Koltay Andrással, az ítélet volt főszerkesztőjével .Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal (Pázmány Péter) honlap: www.extra.hu/itelet �„Ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, a Pázmánynak is példát kell mutatnia” Jubileumi beszélgetés dr, Zlinszky Jánossal, a kar alapító dékánjával Ai ítélet 50. száma, valamint az egyetem indulásának tízéves évfordulója alkalmából ter­ vezett beszélgetés nem mindennapi körülmények között készült el Zlinszky János pro­ fesszor úrral, aki nélkül talán egyikünk sem lenne (lett volna) Pázmányos hallgató, mint­ hogy nagymértékben neki is köszönhetjük a kar létrejöttét. Az anyag a volt Dékán Úr au­ tójában ülve, a csütörtök délutáni budapesti csúcsforgalom közepén, a labdarúgó-világ­ bajnokság Olaszország-Mexikó mérkőzésének második félideje alatt talán még izgalma­ sabbra sikerült, mint egy hagyományos körülmények között elkészített interjú. (Következő számunkban megszólaltatjuk Radnay Józsefet, a kar jelenlegi dékánját is.) — Meséljen a kezdetekről! Hogyan, milyen körülmények között alakult meg a jogi kar í995-ben? ■—A terv konkrét formában az 1994-es eszter­ gomi zsinaton merült fel, ahol vezetésemmel alakult egy öttagú szervezőbizottság, tagjai a Rektor Úr, Jobbágyi Gábor, Varga Csaba pro­ fesszor urak, illetve Tersztyánszkiné Vasadi Éva voltak. Mi állítottuk össze az eredeti tan­ rendet, melyet a Püspöki Kar jóváhagyott. De­ cemberben összehívtuk az általunk megkere­ sett oktatókat, akiket szerettünk volna meg­ nyerni az új kar részére. Ok szinte kivétel nél­ kül vállalták a feladatot, így 1995 májusában megalakítottuk a jogi kart. Az akkori kor­ mányzat támasztott ugyan bizonyos nehézsé­ geket velünk szemben, de 1995 szeptemberé­ ben, jó egy évvel a gondolat felmerülése után elkezdődhetett az oktatás a Ménesi úton. — Sokan önt, mint a jogi kar első dékánját karalapítóként aposztrofálják. Hogyan értékeli saját szerepét a kar létrejöttében? — Én azt vallom, hogy a kar létrehozása kol­ lektív munka volt. A gondolat már megszüle­ tett, amikor megkaptam a felkérést a szervező­ munka vezetésére. 1982-tŐl tanítottam Mis­ kolcon, így tudtam támaszkodni a felsőokta­ tásban szerzett tapasztalataimra, ugyanúgy, mint a gyakorlati munkám során - ügyvéd­ ként, alkotmánybíróként - szerzett ismerete­ imre. Nagyon sokat segítettek a szervezésben részt vett kollégáim tanácsai, észrevételei is. Minket nem kötött semmiféle szervezeti struktúra, magunk szabhattuk meg az oktatás rendjét, általunk helyesnek ítélt irányban el­ térve az országos átlagtól. Néhányan emlék­ szünk még az 1949-es változásokig létezett Pázmány Péter lüdományegyetemre, így az onnét hozott tapasztalatainkat is megpróbál­ tuk felhasználni az új kar létrehozása során, léhát részben a régi alapokhoz való visszaté­ rés, részben a nagyobb tanszabadság alkotmá­ nyos gondolata, részben az átalakuló társada­ lomban felmerülő igények jelölték ki szá­ munkra az irányt. A máshol használatos tan­ tervtől való eltérés azonban kizárólag az egyik irányban működött: mindig megpróbáltuk emelni a szintet. Elvünk volt, hogy a középis­ kolai oktatás hiányosságai miatt meg kell erő­ síteni az alapokat, így kaptak nagy hangsúlyt az első évben oktatott történeti és elméleti tár­ gyak mellett a filozófiai jellegű tárgyak, vala­ mint a kánonjog is. Említhetném még a ná­ lunk meglévő erős gazdasági irányultságot (közgazdaságtan, pénzügyi jog, versenyjog, iparjog), a szociális gondolat, értékek hangsú­ lyos szerepét, vagy a nemzetközi jog igen szé­ les körű bemutatását. Elsőként mi követeltük meg hallgatóinktól a két nyelvvizsga meglétét. — Az oktatott tárgyakban való eltérésen kívül az egyetem szellemisége, eszmeisége miben kü­ lönbözik, vagy különbözött volna a tervek sze­ rint az állami egyetemekétől? — Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben politikai szempontok alapján volt összeválogatva, amely egy politikai tárgynál természetesnek is mondható. Nekünk viszont szabad kezünk volt a tanári kar kiválasztásában, és ebben döntő szempont volt - természetesen a szak­ mai kvalitáson túl - az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos értékek, vala­ mint a keresztény gondolkodás társadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz összegyűjteni az oktatókat. Az induláskor már tulajdonkép­ pen több képzett oktató kötelezte el magát hozzánk, mint az ország bármely más jogi ka­ rán, azzal az eltéréssel, hogy mi nem támasz­ tottunk korhatárt, így számos, máshol már számításba nem vehető tanár érkezett hoz­ zánk. Éppen a viszonylag idős tanári kar mi­ att fektettünk kezdettől fogva komoly súlyt a tudományos utánpótlás nevelésére. így jó né­ hány fiatal oktatót is megnyertünk a kar szá­ mára. Immár működik a doktori iskolánk is, amelynek indulását a minisztérium annak idején kis híján megakadályozta. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem ki­ tűzött szellemisége tükröződik az általunk ki­ adott tankönyvekben, az előadásokon is. A hall­ gatók kiválasztásában érvényesülnek ezek az ér­ tékek, mind a felvételi rendszer sajátosságai, mind az egyházi iskolákból érkezettek számára biztosított bizonyos kedvezmények révén. — Milyen - az állami karoktól eltérő - szerepe lehet a Pázmánynak a jogásznevelésben? Mi az a többlet, amit az egyetem adni kíván a hallga­ tóinak? — A keresztény értékek, az etikai alapon tör­ ténő, felelős gondolkodás egy keresztény „Az tekéletes erkölcsnek és minden jóságos életnek gyökere és kútfeje az Istennek igaz ismérete.” (Pázmány Péter) harmadik oldal �,i’’í,'í. n egyetemnél fokozott súllyal esnek latba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen értékek úgy­ mond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellemben oktasson. A ta­ pasztalat az, hogy a társadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy ki­ csit, és szívesen alkalmazzák őket. Nagy örö­ mömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. — Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hall­ gatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszervezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbáljanak valami többle­ tet is hozzáadni az egyetemi léthez? — Az én felfogásom szerint az egyetem egyik legfontosabb feladata lenne ennek a közélet­ nek a lehetővé tétele. Fontos, hiszen a majda­ ni közéleti szerepre lehet az egyetemen is ké­ szülni. Dékánként minden hallgatói kezde­ ményezést támogattam, igyekeztem önállósá­ got adni a hallgatóknak, noha természetesen néha én is beleszóltam a dolgokba, ha valamit nem helyénvalónak ítéltem. Az egyetem mai vezetőségének, úgy tűnik, nem éri meg az eb­ be belefektetett munka. En úgy látom, hogy nemcsak megérné, hanem nagyon fontos is lenne, hozzátartoznék a tanári munkához. — A témához kapcsolódó kérdés: hogyan érté­ keli a hallgatói öntevékeny csoportok Rektor Úr által történt, tavaly év végi megszüntetését? — A döntés közvetlen indítékait nem isme­ rem. Annyit azonban tudok, hogy ezekkel a csoportokkal dékánságom alatt problémamen­ tesen együtt lehetett működni, lüdom, hogy a velük való foglalkozás időigényes, de úgy vé­ lem, hogy aki életét az oktatásra szánta, annak elvben ez kötelessége lenne. Sajnálom, hogy így alakult. — Miért ilyen elenyésző, ráadásul évrŐl-évre csökkenő az érdeklődés a hallgatók részéről az egyetemi közügyek iránt? Ennek legtökélete­ sebb példája talán az utolsó HOK-választás tragikusan alacsony részvételi aránya, kan-e ebben az egyetemnek is felelőssége? — Kezdetben az érdeklődés igen nagy volt. Amikor a hallgatók úgy érezték, hogy valóban van helyük a kar ügyeiben, akkor felelősen és komoly formában hajlandók voltak foglalkoz­ ni a dolgokkal. A csökkenő érdeklődés, külö­ nösen annak fényében, hogy egy jogi karnak a ■ közéletre kell nevelnie, nagyon szomorú. A folyamat egyre súlyosbodik, elképzelhetően azzal összefüggésben, ahogy sorra megvonják a lehetőségeket a hallgatóktól. — Milyen felelőssége lehet egy egyetemi tanár­ nak a hallgatók nevelésében? kán-e szükség az anyag leadásán túl többre is? — A felsőoktatásban is szükség van nevelő­ munkára. Egy egyetemi tanár egész magatar­ tásával, annak bemutatásával, hogy ő milyen elvi felelősséggel áll hozzá kötelezettségei teljesítéséhez, példát mutat. Ezen túl olyan tárgyak oktatásával is lehet nevelni, melyek az egyéniséget formálják. Ilyen például az ál­ talam oktatott jogászi etika. Igenis van tehát egy egyetemnek nevelő hatása, és nevelő kö­ telezettsége, éppen egy olyan társadalomban, amely jó ideig erre nem fektetett súlyt. Az oktatók vannak a hallgatókért, azért lettünk egyetemi tanárok, hogy felvállaljuk az ezzel járó kötelezettségeket. A rómaiak azt raondták, hogy aki pedagógus lesz, arra haragusznak az istenek. Én máshogy gondo­ lom, szeretem ezt a pályát, és fontosnak íté­ lem. Ahhoz, hogy ez a társadalom átformá­ lódjék, meg kell mutatni a példát, gyakorlat­ ban és elméletben, azáltal, hogy komolyan vesszük a saját elveinket. Ennek a keresztény fakultásnak ezen a téren jelentős szerepe van. Más kérdés, hogy az Egyház által taní­ tott alaptételekben benne lenne a szabad aka­ rat, tehát a választási lehetőség és a döntési pozíció biztosítása, benne lenne a humánus elbánás, ami azt jelenti, hogy az embereket meghallgatom, választ adok kérdéseikre, le­ hetővé teszem a korrigálást. Ezen tételek beleillenének abba az erkölcsiségbe, amire az egyetem alapul, ezért ezek betartására, érvé­ nyesítésére az intézmény vezetőinek kellene időt szánnia. — Az egyetem Pázmány Péter nevét viseli. Vé­ leményem szerint az ő személyének bemutatá­ sa, emlékének ápolása nem kap megfelelő súlyt, a hallgatók többsége alapinformációkkal sem rendelkezik róla. Márpedig egy olyan intéz­ ménynek, amely az ő nevét viseli, és szellemisé­ ge szerint kíván működni, talán jobban oda kellene figyelnie erre. — Ezzel a felvetéssel némileg vitába szállnék. Egyfelől az ő tanításait elsősorban a Teológiai Kar és a Bölcsészettudományi Kar közvetíti. Ott Pázmányról, mint teológusról, vagy író­ ról számos tanulmány, könyv jelent már meg. Az ítéletben is többször szerepelt napirenden az ő bemutatása. Persze kérdés, elolvassa-e ezt minden hallgató? Nem kérdezheti meg a portás reggel a hallgatót, hogy mikor szüle­ tett Pázmány Péter. Ilyen értelemben szabad­ ság és önállóság van. Aki érdeklődik, utána­ nézhet. Tudományos szinten egyébként a Jogtörténeti Intézet foglalkozott a személyé­ vel. A lépcsőházban látható Pázmány Péter domborműve, az egyetemi tanácsteremben egy róla készült festmény. Kétségtelenül nem létezik mondjuk egy róla szóló speciálkollé­ gium, elsősorban azért, mert az ő munkássá­ ga a nálunk oktatott tudományszakba nem il­ leszthető bele, minthogy nem jogász volt. Az oktatáson felül egyébként nem tudunk és nem is lehet bizonyos egyéb dolgokat megkö­ vetelni a hallgatóktól. Ugyan mindenki aláírta beiratkozáskor azt a nyilatkozatot, mely sze­ rint elfogadja az egyetem szellemiségét, elveit, de azt már nem ellenőrizhetjük, vajon tényleg betartja-e azokat. Amit mi megtehetünk, az annyi, hogy megpróbálunk valami többletet adni, amely lehetőséggel aztán a hallgató sza­ bad akarata szerint élhet. —A Kari Tanács fél évvel ezelőtti ülésén töröl­ ték a jogászi eskü szövegéből az “esküszöm az egy élő Istenre" és az “Isten engem úgy segéljen" kitételeket. Mi áll e - egy katolikus egyete­ men - meglehetősen furcsa döntés hátterében? — A Rektor Úr álláspontja szerint, ha olya­ nokkal is kimondatjuk Isten nevét, akik nem tisztelik őt kellően, tulajdonképpen vétkezésre buzdítjuk őket. A magam részéről nem értet­ tem egyet ezzel a döntéssel, ellene is szavaz­ tam, fel is szólaltam ellene. Nehezményez­ tem, hogy a kérdést egyfajta alkotmányjogi I»,ízzel” vetették fel, de nem kérdezték meg a Kar alkotmányjogászait. Az volt a vélemé­ nyem, hogy aki nem akarja mondani, az álljon ki a véleménye mellett, adja azt tudtunkra, és akkor tehet külön fogadalmat. Nem lett volna ennek semmilyen hátrányos következménye. \ágy ha nem áll ki a véleményéért, egyszerűen nem mondja ki hangosan az említett részeket. Egy eskü úgyis csak annyit ér, amennyit betar­ tanak belőle. Amikor ez a kérdés felmerült, ahelyett, hogy megfontoltan, súlyának megfe­ lelően értékelték volna, azért, hogy az esetle­ ges külső elvárásoknak megfeleljünk, egysze­ rűen kihagyták, és adnak most ehhez egy sze­ rintem hamis ideológiai alapot. Magánvéle­ ményem szerint az eskü fogalmában eleve benne rejlik, hogy az Istenre esküszünk, de a mai embernek ez már nem természetes, ezért kellene külön is kihangsúlyozni. — Hol van a helyünk az egyetemek rangsorá­ ban? Milyennek ítéli meg a színvonalat immár hét év tapasztalata alapján? .Mert minekutána szüntelen veszedelmekben epedett, és csaknem hamuvá lett szerelmes hazánkban. a keresztyéni egyességnek kötele elszakadd, és minden gonoszság elárada: oly temérdek vakságra jutának az emberek. hogy utolsó és legkisebb dolgoknak tartják immár az igaz hitnek isméretit, és a keresztyéni tökéletességre való igyekezetei.” (Pázmány Péter) negyedik oldal �— Úgy vélem, hogy a színvonal más karok­ hoz képest jó, a Pázmány az élvonalban van. Ugyan a hallgatóság a számos jogi kar miatt kissé felhígult, ráadásul mi az állami egyete­ mek számára engedélyezett létszámon felül a levelezés és távoktatásos hallgatók bevonásá­ val több hallgatót is veszünk fel, és ebbe nyil­ ván bekerülnek gyengébbek is. De úgy vé­ lem, hogy ha valaki vállalja az oktatás terheit, akkor joga van azt tanulni, amit akar. Annak idején, a Miskolci Egyetemen 100-150 főt vettünk fel egy évfolyamra, de azoknak csak kb, 10%-a bizonyult valóban odavalónak. Az én tárgyamból a bukási arány 40% volt. Most a Pázmányon ez az arány 20% körül van, pe­ dig változatlanul ugyanúgy vizsgáztatunk, mint akkor. Ameddig az egyetem a vizsgázta­ tási szigorán nem enyhít, addig nem baj, ha sokan próbálkoznak. A színvonallal meg va­ gyok elégedve, az erre vonatkozó kritikákat nem tartom komolynak, azt pedig kifejezet­ ten irigységnek tartom, hogy az akkreditáció során elégséges jelzést kaptunk szemben az ELTE, vagy a pécsi jogi kar jelesével, mert hogy ezeknél nem vagyunk gyengébbek, azt felelősséggel állítom. — Ilyennek álmodta az egyetemet annak ide­ jén, 1994-ben? — Nyolc évvel ezelőtt én lényegesen szaba­ dabb oktatási rendben gondolkoztam. Az ál­ lam, a központi igazgatás sajnos bürokratikus eszközökkel megköti az egyetemi oktatók ke­ zét. Az évtizedek alatt lezüllesztett társadalmi felelősségérzet újraképződésének nehézkes üteme miatt újra egyre centralizáltabb az élet, és ez érződik az egyetemi oktatásban is. Emi­ att egy sor dologban a mi nem állami egyete­ münket is irányítani próbálják. Nem tudtuk igazán az általunk megálmodott szabadabb egyetemi életet teremteni. A központosításra utaló törekvések ugyanakkor az Egyház ré­ széről - pozíciójánál fogva elsősorban a Rek­ tor Úr által - is mutatkoznak. Az előző rek­ tor, Gál Ferenc azt vallotta, hogy az egyete­ met az önálló karok képezik. Ez mostanra megváltozott. Sok dologba - ilyen az anyagi források felhasználása is - belebeszélnek központi emberek, akiket egyáltalán nem foglalkoztat az, hogy mi mit és hogyan taní­ tunk. Mindezek ellenére ez az egyetem ma még azt csinálja, amit annak idején elképzeltünk. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képvi­ selnek. Ebben reménykedtünk annak idején. KÚRÁN ANDOR Pázmány Péter (1570-1637) élete és műve osztályosak voltak, és tanul­ mányi rendjüket egységesen a Rómában kidolgozott ún. Ratio Studiorum szabályoz­ ta. Az ötéves alapozó szakasz után, három éves filozófiai stúdium (logika, fizika és metafizika) következett, és csak ez után lehetett meg­ kezdeni a felsőfokú tanul­ mányokat. Pázmány csak az első évet végezte el Kolozs­ várott, majd 1588. októberé­ ben társaival együtt Krakkó­ ba indult, a kötelező novícius évek letöltésére. A novíciusi éveket a Krakkótól kelet­ re lévő Jaroslawban fejezte be, ahonnan Bécsbe küldte a tehetségére felfigyelő rend. A bécsi jezsuita iskola az egyik legjobb ilyen intéz­ mény volt a korabeli Euró­ pában. Pázmány - újrajárva az első évet - itt végezte el a hároméves filozófiai stúdiu­ mot. Az oktatásban nagy hangsúlyt fektettek a leadott anyag megvitatására. Ez ki­ sebb vagy nagyobb csopor­ tokban történt, ünnepnap­ Pázmány címere és kézírása a Pázmány-könyvben okon közönség előtt, így Pázmány Péter 1570. október 4-én, Nagyvá­ szoktatva hozzá a növendékeket a későbbi radon született egy kálvinista családban, Páz­ éles hitvitákhoz. Pázmány már ekkor kiváló mány Miklós bihari alispán és Massai Margit vitázó volt és elsősorban - mint későbbi éle­ gyermekeként. Pázmány korán elvesztette az tében is - sziklaszilárd logikájával fektette két édesanyját, aki nyolc évvel fia születése után vállra ellenfeleit. Pázmány már Kolozsvárott elhunyt. Pázmány Miklós újból megnősült, és Krakkóban megmutatkozó tehetségének és a buzgó katolikus Tbldy Borbálát vette nő­ híre - hála a rendszeres és szokásos tanári jel­ ül. Pázmány - talán nevelőanyja hatására - 13 lemzéseknek és jelentéseknek - a rend köz­ évesen katolizált és egy évvel később apja a pontjába is eljutott, így Claudio Aquaviva, a kolozsvári jezsuita iskolába íratta be. A ko­ rend generálisa, 1593-ban kikérte őt, hogy a lozsvári jezsuita kollégiumot Báthory István rend főiskolájában, Rómában folytassa tanul­ erdélyi fejedelem és lengyel király alapította mányait. és az általa behívott lengyel szerzetesek egy A jezsuita oktatás „zászlóshajóját”, a jól szervezett iskolát hoztak létre hat tanárral Collegium Romanumot Loyola Ignác alapí­ és közel kétszáz diákkal. A jezsuita iskolák öt totta negyven évvel korábban. A tekintélyes „Mivel azért e világnak minden részei ily kimagyarázhatatlan szép renddel, ennyi ezer es2rtendeig ily nagy állhatatossággal viseltetnek: nem lehet kételkedése az okos embernek, hogy bölcs gondviselő ura és vezérlő Istene vagyon a világnak.” (Pázmány Péter) ötödik oldal �méretű intézmény ötven tanteremmel, negy­ ven tanárral, a rendházban kétszáz szerzetes­ sel és közel kétezer diákkal működött. A ta­ nanyag alapját a skolasztikus keresztény filo­ zófia, így mindenekelőtt Aquinói Szent Ta­ más Summa Theologiae-ja képezte, a triden­ ti zsinatnak az ellenreformáció jegyében ké­ szült „finomításaival” egységben. A tanárok nagy pedagógiai rutinnal rendelkező, főként olasz és spanyol rendtagok voltak, Pázmány jó tanulmányi előmenetelének köszönhetően 1595-96-ban a Collegium Anglicanum (a Collegium Romanum egyik intézménye) filozófiai receptora lett, ami leginkább a mai tanársegédnek, vagy gyakornoknak felel meg. Tanulmányai befejeztével, 1596. április 13-án szentelték pappá a Lateráni Bazilikában, miu­ tán megvédte teológiai doktori címét. Ezután következett az ún. harmadik probáció eszten­ deje. Miután ezt is letöltötte, a rend utasításá­ nak megfelelően Grazba ment, hogy meg­ kezdje a tanítási gyakorlatát. Graz ekkoriban egyfajta közvetítő szere­ pet töltött be Magyarország és Róma között, és nem kizárt, hogy a rend későbbi magyar­ országi szerepvállalásának előkészítése miatt küldte a stájer városba. Grazban a jezsuiták Károly főherceg - I. Ferdinánd fia - támoga­ tásával 1571-ben alapítottak kollégiumot, majd tíz évvel később egyetemet, amely Károly neve után - az Alma Mater Carolina nevet kapta. Itt lett Pázmány a konviktus prefektusa és filozófiai kurzusvezető. Miu­ tán végigtanította a három éves filozófiai kurzust és számos tanítványa sikeresen ab­ szolválta vizsgáit, a rend Vágsellyére, a ma­ gyar nyelvterület egyetlen jezsuita iskolájába küldte tanítani. Egy év elteltével Forgách Ferenc nyitrai püspök mellé rendelték, hogy az ellenreformáció előkészítésében segéd­ kezzen. Ekkoriban jelent meg Magyari Ist­ ván protestáns prédikátor könyve, a „Az or­ szágban való sok romlásnak okairul” címmel, amelyben - a kor protestáns szokásának megfelelően - a katolikusokat nevezi meg minden rossz okozóinak, ami az orszá­ got érte Mohács óta. Forgách felkérte Páz­ mányt, hogy válaszoljon a vitairatra, amit meg is tett, így 1603-ban Nagyváradon meg­ jelent a „Felelet”, az első magyar nyelvű és nyomtatásban is megjelenő válasz a protes­ táns vádakra. Ezzel kezdetét vette Pázmány hitvitázó-írói munkássága, amely egész éle­ tén át végigkísérte, és amely remekművek­ kel gazdagította a 1hazai hittudományt és szépprózát egyaránt. ■ öl & Pázmány Péter megalapítja az egyetemet - Temple János festménye Még ebben az évben visszahívták Grazba, hogy a teológiát is végigtanítsa az egyetemen, miután a doktori cím elnyeréséhez szükséges volt a meghatározott idejű tanítási gyakorlat. Pázmány igyekezett minél szélesebb tudást átadni a tanítványainak, így különösen jel­ lemző volt rá az álláspontok széles bemutatá­ sa és ütköztetése. Tanítási stílusának egyik markáns vonása volt, hogy nem érdekelték a tekintélyek, így csak a legmeggyőzőbb tétele­ ket fogadta el. Miután 1607. április 29-én letette negyedik szerzetesi fogadalmát, elöljáróinak utasítása szerint visszatért Magyarországra, ahol II. Ru­ dolf uralkodása alatt felerősödött az ellenrefor­ máció. Ennek jegyében lett Pázmány korábbi mentora, az ellenreformáció harcos híve, Forgách Ferenc esztergomi érsek 1607. július 4-én. Pázmány hazatérvén Forgách jobb keze lett és minden fontosabb útján elkísérte. Elein­ te Forgách feltétlen híve volt, de hamar felszín­ re kerültek a felfogásbeli különbségeik. Páz­ mány bár határozottan támogatta az ellenrefor­ mációt, ezt sohasem rendelte a nemzeti érde­ kek fölé. Egyértelműen különbséget tett a po­ gány törökök és a protestánsok között, amivel nem minden katolikus kortársa értett egyet. O mindvégig tisztában volt azzal, hogy protes­ táns vallási ellenfelei jó része ugyanolyan ma­ gyar, mint ő, és az ország tragikus állapota nem teszi lehetővé, hogy ettől a ténytől bárki elte­ kintsen. Az Országgyűlésben is a kompro­ misszumokat kereste, és a jezsuita birtokok vé­ delmében, arra a bécsi békére hivatkozott a protestánsok ellenében, amit a katolikusok többsége el sem ismert. A harcot a protestán­ sok ellen csak szellemi fegyverrel látta megvívhatónak, meggyőzéssel, érveléssel, szóval és tollal, papok nevelésével és iskolák alapításával. 1611 augusztusában részt vett a Nagy­ szombatban összeülő katolikus zsinat előké­ szítésében, mint a jezsuita kézen lévő túróci prépostság küldötte. A zsinat legfontosabb feladata, a tridenti határozatok kihirdetése — amely új lendületet adott az ellenreformáci­ ónak - és a legégetőbb problémák orvoslása (paphiány, alacsony képzettség, erkölcsi romlás a kléruson belül) volt. Pázmány en­ nek jegyében úgy döntött, hogy - szemben az eddigi, részletkérdésekkel foglalkozó írá­ saival — egy nagy összefoglaló művet ad köz­ re, amelyben a katolikus vallás egész tan­ rendszerét összefoglalva nyújtja a kor bi­ zonyságot és igazságot kereső olvasója elé. így született meg - tíz évi érlelődés után — a magyar egyházi irodalom máig egyik legki­ válóbb alkotása, az 1613-ban Pozsonyban ki­ adott „Az Isteni igazságra vezérlő kalauz”, amelyet már a kortársak is csak „Kalauz”nak hívtak. A „Kalauz” mind stílusa, mind mondanivalója tekintetében korszerű alko­ tás, mivel a kort leginkább foglalkoztató kér­ „Adja az mennynek földnek ura, hogy (...) egy szívvel, egy lélekkel szolgálhassunk az mi Istenünknek. Enyhíthessük az 6 mireánk felgerjedt haragját; az ő éles és megköszörült kardját rejtse el.” (Pázmány Péter) hatodik oldal �déseket taglalja, többszörösen alá- és mellé­ I pápa elfogadott, és odaítélte számára a meg­ rendelt mondatai, metaforái, fokozásai és I tisztelő címet. felsorolásai pedig tipikusan barokk eszkö­ I Pázmány kiváló kapcsolatban volt az ural­ zök. Nem véletlen, hogy a hazai irodalom­ j kodóval, és ezt elsősorban az országban dúló történet a magyar kora barokk próza egyik I békétlenség felszámolására, a katolikusok és a mérföldkövének tartja. I protestánsok közötti közvetítésre és terméI szeresen az ország újraegyesítésére igyekezett Miközben rendületlenül hitvitázott, Páz­ mány szép lassan Forgách Ferenc esztergo­ I felhasználni. Pázmány alapvetően Habsmi érsek egyik legesélyesebb utódjelöltjévé I burg-párti volt, de kizárólag a magyarság ér­ vált. Nem vitás, hogy dédelgetett ilyen ter­ I dekében. Mivel a „két császár” közül a néveket, és az sem, hogy a legfőbb akadály el­ I met-osztrákot érezte erősebbnek, úgy vélte bontása (jezsuita szerzetes nem vállalhatott I az a kisebbik rossz, ha az ország Bécs kegyeit főpapi tisztséget), a rendből való kilépés I keresi. Ferdinánd még diákéveinek helyszígondolata is megérett benne. 1616. október I néről, Grazból ismerte Pázmányt, így külö15-én Forgách Ferenc elhunyt. Mivel mind nősen nagyra becsülte az érseket, Magyar a bécsi, mind a prágai udvari körök és a ma­ i ügyekben szinte csak rá hallgatott, és miután gyar katolikusok is Pázmányt látták volna í 1619-ben német-római császár lett, európai legszívesebben az esztergomi érseki szék­ I ügyekben is sűrűn kikérte a véleményét. Fer­ ben, a helyzet rendezése nem tűrt halasztást. i dinánd távollétében Pázmány állt a kormány­ A Pápa engedélyezte, hogy kilépjen a Jezsu­ i zótanács élén, így aligha volt elszólás Bethlen itáktól és átlépjen a — kevéssé ismert I Gábortól, amikor egy alkalommal „Magyarszemmaszk rendbe. Ezzel párhuzamosan II. I ország helytartójának” nevezte. Mátyás előbb túróci prépostnak nevezte ki, i Bethlen halála után, Pázmány arra töre­ majd fél évvel később aláírta az érseki kine­ kedett, hogy az új viszonyokat elismertesse Pázmány Péter képmása a kalocsai érseki vezését. Utolsó felvonásként, november az uralkodóval, és erdélyi ügyekben rávegye palotában található festményen 28-án, a Quirinale dombon emelkedő palo­ a be nem avatkozás politikájára. 1. Rákóczi tában összeült a Pápai Titkos Tanács, és úgy Györggyel igyekezett a korábban Bethlennel rával szemben érvényesítette az egyház ér­ döntött, hogy megerősíti az uralkodói kine­ fenntartott Jó viszony folytatni. Amikor a fi­ dekeit. Elérte a pápánál, hogy a magyar fő­ vezést. atal és vehemens Esterházy Miklós nádor papok - tekintettel a háborús állapotokra, és Pázmány Péter egy olyan történelmi kor­ meg akarta támadni Erdélyt, meggyengíten­ így a nagy szegénységre - csakjelképes kine­ szakban lett esztergomi érsek, amit talán dő Rákóczi fejedelmi hatalmát, Pázmány vezési díjat fizessenek. Az érseki Jószágok nem túlzás a magyar katolicizmus mély­ azonnal közbelépett, és tető aláhozta az ún. ügyének rendezése után újabb pénzforrások pontjának nevezni. A helyzet a királyi Ma­ kassai egyezményt, amelyben a király elisután nézett. Először a XV Gergely pápa által gyarországon volt a legjobb, de a protestán­ merte I. Rákóczi György uralmát Erdély és a létrehozott, és a katolicizmus térnyerésének sok még itt is nagyon erős pozíciókkal ren­ kapcsolt részek felett, a fejedelem pedig vál­ támogatásával megbízott állandó bizottság­ delkeztek, Erdélyben és a hódoltsági terüle­ lalta, hogy nem támadja meg Magyarorszá­ hoz fordult, és elérte, hogy minden évben got. Ez a megállapodás teljesen beleillett teken pedig mindössze néhány ferences anyagilag támogassák törekvéseit. Ezután a „tartotta a frontot”. Pázmány érseki fellépé­ Pázmány politikai elképzeléseibe, melyek spanyol királyt is sikerült meggyőznie a ma­ sét katolikus részről fokozott várakozás, szerint keresztény országok ne háborúzza­ gyar egyház támogatásáról, így onnan 1626 protestáns részről viszont fokozott aggoda­ nak egymással, magyar földön ne folyjék há­ januárjától évi háromezer aranyat kapott a lom előzte meg. Pázmány nem okozott csa­ ború, inkább a törökök elleni összefogást tridenti zsinat szellemében való munkálko­ lódást híveinek, és a hitviták során tőle meg­ kell megteremteni. dásra. Határozottságának és a leleményessé­ szokott határozottsággal és hozzáértéssel lá­ Pázmány egész érseki tevékenysége egyik gének köszönhetően, másfél évtized alatt tott munkához. legfontosabb feladatának az ifjúság nevelé­ megháromszorozta a bevételeit. Első lépésként az egyházi Javak állapotá­ sét, iskolák alapítását és a hazai papképzés Ennél határozottabban és keményebben nak rendbetételéhez fogott hozzá. A legna­ színvonalának emelését tekintette. Számta­ csak az egyházon belül észlelt szabálytalansá­ gyobb gondot az érseki Jószágok jelentették, lan kollégiumot alapított, ezek közül a nagy­ gok és visszásságok ellen lépett fel. A tridenti Pázmány először is a meglévőket szedte szombati volt a legjelentősebb, amelyben zsinat eszméinek megfelelően az 1629-es ráncba, megszüntetve a tized-bérbeadást és 1615-ben indult meg a tanítás, háromszáz nagyszombati zsinaton megszigorította az könyörtelenül behajtva a tizedet, még az növendékkel. Pázmány egyik legfontosabb egyházi rendszabályokat, amelyeket ki is egyháziak magánvagyonát sem kímélve. Két iskolaalapítása a bécsi Pazmaneum létreho­ nyomtattatott. A tridenti szellem meghonosí­ évvel később visszaszerezte az előállított zása volt. Az 1623. szeptember 20-án alapí­ tása és a szabályok szigorítása mellett papne­ pénz negyvennyolcad részét kitevő, ún. tott intézmény a magyar papnövendékek velő intézetek sorát alapította, főként a Du­ pisetum-jövedelmet. 1625-ben egy főpapi bölcseleti és teológiai oktatására volt hivanántúlon, de az ország más területein is. Ér­ konferenciát hívott Össze, a főpapi végren­ tott. Pázmány másik fő törekvése, a demei elismerése végett, II. Ferdinánd 1629delkezés szabályozására, ahol ismét a KamaCollegium Romanum kebelében működő, ben felterjesztette a bíborosi címre, amit a .A keresztyén ember lelke is, semmi jószágban nem gyarapodbatik, semmi gyümölcsöt nem teremthet, semmi állhatatos tökéletességet nem nyerhet (Pázmány Péter) könyörgés és imádság nélkül.” hetedik oldal �Collegium Germanicum Hungaricum ma­ gyar diákoknak fenntartott helyeinek teljes feltöltése volt. Minden módon támogatta a kiutazókat (a diákok utazási költségeinek fe­ dezésére egy jelentős összeget helyezett le­ tétbe Rómában) és különféle beadványokkal igyekezett minél jobb feltételeket teremteni a magyar növendékeknek. Az ország min­ den részéből igyekezett összeszedni a tanul­ ni vágyó és tehetséges inakat, de főleg a bé­ csi Pazmaneum legtehetségesebb növendé­ keit próbálta kijuttatni Rómába. 1635. május 12-én, megkoronázva az okta­ tás terén kifejtett munkásságát, kétszázezer fo­ rintos költséggel életre hívta legmaradandóbb művét, a Nagyszombati Egyetemet. Célként a hit terjesztését, az ország kultúrájának szolgá­ latát, a „nemes magyar nemzet” tekintélyének emelését, és mind a magyar egyház kormány­ zására, mind pedig a magyar állam szolgálatára alkalmas emberek képzését jelölte meg, akik képesek vallásuk és hazájuk együttes képvise­ letére. Az oktatók Európa különböző katolikus egyetemeiről érkező jezsuita szerzetesek vol­ tak Alapításkor - a szükséges négy helyett csak két karral (bölcsész és teológiai) rendelke­ zett az egyetem, de Ferdinánd a birodalmi egyetemekkel egyenrangúnak ismerte el az in­ tézményt, így ez a probléma rendeződött. Az egyetem teljessé válásához szükséges orvosi és ajogj kar később került megszervezésre (utób­ bi 1667-ben). Halála előtt egy évvel adta ki utolsó művét, beszédeinek válogatott gyűjteményét, mely­ ből pontosan kitűnik világszemlélete. A kon­ szolidáció, a hierarchikus társadalmi rend hí­ ve volt. Indokoltnak tartotta a nemesség ve­ zető szerepét és hangsúlyozta a különböző társadalmi helyzetű emberek jogait és köte­ lességeit, ugyanakkor a törvények betartásá­ nak szükségességét is, amely köti az uralko­ dókat, a fejedelmeket, a bírákat és a vitézeket egyaránt. A közel száz beszéd alapján egy olyan gondolkodó képe bontakozik ki, aki a rendi államban hitt, de érződik eszméiben, hogy a reneszánsz és a reformáció hatása alól nem tudta teljesen kivonni magát. 1636 karácsonyán prédikált utoljára, már sú­ lyos betegen. Szívós szervezete a következő ta­ vaszig bírta a kórral folytatott küzdelmet. Hat­ vanhét évesen, 1637. március 19-én adta vissza lelkét a teremtőjének Pozsonyban temették el a Szent Márton székesegyház kriptájában. ÁRVAY GÁBOR Pázmány Péter egyeteme (1635-1950) A Pázmány Péter alapította egyetem 1635-ben kezdte meg működését Nagy­ szombatban, a már fennálló jezsuita kollégiumra alapozva, hittudományi és bölcsészeti karral. 1635. november 13-án a Szent Miklós-székesegyházban Dobronoki György rektor átvette a királyi oklevéllel megerősített alapító okle­ velet. A teológiai fakultás hivatalosan 1638. november 3-án nyílt meg. HUS nyitója 1667. január 16-án, vasárnap volt az egyetemi templomban bemutatott szentmise után. Az egyetem 1769-ben or­ vosi karral egészült ki. Az intézményt Mária Terézia HVjM 1773-ban - a jezsuita rend feloszlatása után — királyi magyar egyetemmé alakítot­ ta, mely 1777-ben Budára 1« költözött. Kempelen Farkas kamarai tanácsos szervezte < meg a költöztetést tutajokon J Ííill' és hajókon. Az egyetem a ki­ rályi palota épületét kapta meg, míg a teológiai kar a fu-iü . i , volt jezsuita kolostorba köl­ tözött. A költözéssel járó építkezések Mária Terézia Az egyetem első épülete a felvidéki Nagyszombatban sürgetésére is csak lassan haladtak, és csak 1780-ra feje­ A jogban jártas egyháziak és világiak hiá­ ződtek be. Március 15-én az uralkodónő nya az egyetemalapító közvetlen utódát, kiadta az egyetem második alapitó levelét. Lósy Imrét arra indította, hogy 1642-ben A királynő uralkodásának negyvenedik tizenötezer forintot hagyjon végrendelet­ évfordulóján Buda királyi várában ünne­ ében az egyetem jogi karának alapítási pélyesen megnyílt az egyetem, avatása al­ költségeire. 1667. január 2-án Szegedi Fe­ kalmából a kor egyik legnagyobb szabású renc, váci püspök, pozsonyi prépost és ünnepségét rendezték. Pongrácz György esztergomi kanonok, az 1784-ben II. József - Budát igazgatási központnak jelölve ki — az egyetemet elhalálozott esztergomi érsek végrendele­ Pestre költöztette. A jogi és bölcsészeti te alapján, kellő formában írásba adták, hogy a nagyszombati egyetemen jogi kar kar a volt pálos kolostorba került (V Pap­ szerveződjön. Ehhez megszerezték Szenövelde u. 7.). 1782-ben az egyetem lepcsényi György érsek beleegyezését, va­ mérnöki intézettel és állatgyógyintézettel bővült. A reformkorban két évtizedig lamint az esztergomi káptalan, a jezsuita tartományfőnök és a nagyszombati rektor folyt harc a magyar tanítási nyelvért (a la­ tin és a német helyett), mely végül csak támogatását. Az új kar ünnepélyes meg- * t í U I fmrr-' I „Mit használna világra születnem, ha igaz hitnek fényességével nem világosítanál engem? Mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm.” nyolcadik oldal (Pázmány Péter) �1 15 anyag is igazodott az új, kommunista szemléletű „világ- T'"' rendhez”. Termé­ szetesen Pázmány Péter is „nemkívá­ natosnak minő­ sült”, így az egyetemet 1950-ben » Eötvös Lorándról nevezték el. Az 1635-ben alapított intézmény mely ma is az ország leg­ nagyobb egyete­ me, azóta is az ő nevét viseli. A Hittudomá­ nyi Kar önállósult, és egyházi intéz­ ményként folytatta tovább tevékeny- Az egyetem alapító oklevele 1635-bó'l ségét, felkészülve a túlélésért folytatott harcra. Az ellenfelek legfőbb magyarhoni tudományos műhe­ az országot idegen uralomnak alávető po­ lyének szétzúzásáért. A hatvanas évekre litikai hatalommal karöltve mindent nagyjából konszolidálódott a helyzet, de a megtettek a keresztény hit és szellemiség vallási-egyházi kérdésekben illetékes Állami Egyházügyi Hivatal m továbbra is ellenőrzése B alatt tartotta az intézg ményt. A IL Vatikáni zsiS nat (1962-1965) hatására 3 megszűnt a nemzetközi elszigeteltség és létrejöheB tett a kapcsolat külföldi 1 egyetemekkel. A rend­ kJ I szerváltozás után nyilvánI valóvá vált, hogy van létjoI gosultsága az egyházi felL r, sőoktatásnak. A magyar állam 1990-ben elismerte a Pázmány Péter Hittudo­ mányi Akadémia egye­ tem-jellegét, a többi egy­ H ház hasonló intézményei­ vel párhuzamosan. Hama­ ( rosan pedig elkezdődött az önálló katolikus egye­ i tem szervezése. De ez már egy másik történet... Tanévnyitó ünnepség a Pázmány Péter Tudomány egy etemen, 1927. szeptember 26. Balról az első SZABÓ ZOLTÁN gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor 1868-ban vált általánossá. A forradalom és a szabadságharc alatt a mintegy ezer hall­ gató többsége kivette részét az esemé­ nyekből, míg a tanítás természetesen szü­ netelt, A kiegyezés után Eötvös József és Trefort Ágoston miniszterek nevéhez fű­ ződik az egyetem megújulása. 1874-ben készült el a központi épület Szerb utcai szárnya, majd az elkövetkezendő években számos új épületet emeltek, melyek el­ szórva helyezkedtek el a városban. Az Egyetem téri épület, melyben ma az ELTE-ÁJK található, a századfordulón épült. A XIX. század utolsó harmadában a hallgatók száma 3200 körül volt, több mint felük jogász. Az intézmény 1921-ben — az alapító előtt tisztelegve - Pázmány Péter nevét vette fel, így lett hivatalos neve Páz­ mány Péter Tudományegyetem. Az 1930­ as évek átlagosan 6000 hallgatójának egyébként egyharmada volt jogász. A II. világháború után, a változások hatására 1949-ben indult meg az egyetem teljes átszervezése. Az oktatói kar jelentős része távozott, valamint az oktatott tan- „Kövesse, Uram, az én lelkem a te igaz tudományodat, e tudatlanságnak setét völgyében, hogy ezáltal örök boldogságnak napjára juthassak." (Pázmány Péter) kilencedik oldal �<<ï \ \’ �sí s IH £ o Ál 1 Wv' i\ V ,V,’4 •3 V-.i fe I I I �A tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyetem szék sajátjának tekinti az intézményt, és szabályzatát jóváhagyta. A Bölcsészettudományi Kar először 1992 tavaszán fölvételiztette a jelentkezőket, akik a Ménesi úton kezdték meg a tanu­ lást, majd a folyamatosan, azóta is épülő, ;«■ impozáns piliscsabai campusba költöztek. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1995ben alapította az egyetem jog- és állam tu­ dományi karát. Zlinszky János akkori al­ kotmánybíró, a kar első dékánjának iro­ dájában gyűltek össze azok az egyetemi oktatók, akik ma már meghatározói az egyetemnek. Kivétel nélkül állítják: az egyetem megszervezése elejétől kezdve a végéig izgalmas és romantikus vállalkozás volt... Az első jelentkezőket a más karo­ kon tett felvételijük alapján válogatták ki, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Zlinszky János dékán és Sólyom László, hiszen nem volt idő önálló felvételire. Az az Alkotmánybíróság elnöke az első Pázmány bálon 1997-ben első gólyatábor mindössze harmincezer A rendszerváltozás után az 1990. évi ■■ forintból jött létre, majd 1995 szép­ IV törvény garantálta az egyház részé­ ül temberében megkezdődött az első ről végzett közszolgálati tevékenység tanév. állami finanszírozását. Megteremtőd­ A kar az első évben a Ménesi úti épü­ tek a feltételei egy önálló katolikus letben működött (abban a rendszer­ egyetem létrejöttének. Az oktatás he- H változás óta újra apácazárdaként funklyének kiválasztása, a tárgyalások le- H cionáló épületben, amely a nyolcvafolytatása, az egyeztetések 1991-ig H nas években az ELTE Bibó Szakkollé­ tartottak. Ekkor a Magyar Katolikus B giumának első székhelye volt, és ahol « » t Püspöki Kar elérkezettnek látta az H gyakorlatilag a Fidesz 1988-ban meg­ !i időt arra, hogy benyújtsa a hivatalos fl J alakult), ahonnan a Bölcsészettudo­ kérelmet a Vatikán irányába, A Szent- B mányi Kar Piliscsabára költözött. szék pozitív válasza után a MKPK az H Amikor 1996-ban a Püspöki Kar viszApostoli Szentszék előzetes engedé- n szakapta az egyházi ingatlanok tulaj­ lyével megalapította a korábban is lé- H donjogának rendezése során a Szent tező Hittudományi Kar kibővítésével B István Társulat egykori székházát — a Pázmány Péter Katolikus Egyete- B azaz a Szentkirályi utca 28. számú met. Ezek után a Magyar Köztársaság j épületét, valamint a mellette elhe­ Kormánya az 1032/1993. számú korlyezkedő 30-as számú épületet is mányhatározattal ismerte el a Bölcsé- í azonnal felmerült a gondolat, hogy itt szettudományi Kart. A Vatikán általi | kerüljön elhelyezésre ajogi kar. A száhivatalos egyházi elismerésre 1999-ig mos felmerült egyéb elhelyezési ja­ kellett várni, A szentszéki alapítólevél állott, most kőhalom — majd pedig egyetemi vaslat (Esztergom, Piliscsaba) ellené­ kiadása azt jelentette, hogy a Szent- ^Idadó (a II. előadó 1998-ban) ben Budapest VIII. kerületében tele- „Sokan az eltébolyodtak és töretlen utakra szakadtak közül haraggal fenik és agyarkodva köszörülik fogókat ellenünk. Oltalmazzák a keresztyénség egyenetlenségének gyújtogatóit; (Pázmány Péter) mardossák azokat, kik oltani akarják az égó tüzet/’ tizenkettedik oldal I �lyezkedése (idén júliusban már a harmadik végzős évfolyamot búcsúztattuk), a tudo­ mányos versenyeken való sikeres szereplés. Az 1. előadó eredeti állapotában 1996-ban 1999. áprilisában érkezett meg az Apos­ toli Szentszék régóta várt határozata, amely alapján szentszéki alapítású egye­ temmé lett az intézmény Az alapítólevél kiadása azt jelentette, hogy az Egyház sa­ játjaként ismeri el az egyetemet. A leg­ magasabb elismerés annak szól, hogy az intézmény az elmúlt években jelentősen fejlődött, az oktatók együttese, a fakultá­ sok tudományos minősége, a pénzügyi háttér folyamatos biztonsága miatt a Szentszék garantálva látja a szabályszerű, tudományos szellemben történő műkö­ dést. Részlet az alapító határozatból; .Különböző súlyos körülmények okozták, hogy a Hittudományi Kar a világi egyetemnek nem lehetett része. Az idők változása indokolttá tette, hogy a Hittu­ dományi Karhoz más felsőoktatási egy- pedtünk meg véglegesen. Az elhúzódó rekonstrukciós munkálatok végeztével immár újra régi fényében pompázik mindkét épület. Később az egyetem meg­ vásárolta a Szentkirályi u. 26. szám alatti ingatlant is, ennek teljes felújítása azon­ ban még várat magára. Az első időben bi­ zony szükség volt a hallgatók és az okta­ tók türelmére is, hiszen az oktatás szinte ,nomád” körülmények között zajlott, fél­ kész termekben, elhasznált bútorokkal, büfé nélkül, teljes felfordulásban. Aztán szép lassan helyreállt a rend, és ma már szinte minden olajozot­ tan működik. A kezdeti nehéz­ ségek persze egytől-egyig ked­ ves emlékké nemesedtek, az első j HÖK-választások, a focikupák, a I bulik az elsős előadóban örök él- 1 a Pásmány JSgyeíön mények maradnak azok számá- ? t' - < * ■ Jog- és /Qxrdnofc ra, akik egykor hallgatói voltak í 1996, 20 órai az egyetemnek. Az első végzős évfolyam 2000 kesKÚtttí tatiándó júniusában hagyta el az alma mater falait. GÓLYABÁLJÁRA A kar immáron kétséget Gím: Kertészeti Egyetem, 1118 Budapest, VÜlányi út 29-35. I kizáróan bizo­ I nyitotta, hogy I színvonalában Program: I felveszi a ver­ 3 Nyitótánc Gólyaavatás j senyt az or- ■ Bál Maksa-mix I szág bármely | Koncertek Általános Rocktörténet I más jogi ka- ’ Disco M.É.Z, ( BfUnJGtJL CSÖTÖRTÖKÖN I rával. Tanú- í Cigányzene sítja mindezt I többek között I a végzett hall­ gatók gond Felhívás bulira — a jogászok mindig is tudtak mulatni nélküli elhe- A kar első gólyabáljára szóló meghívó ( 5 i GRAN ) 1997 SZEPTEMBER MH W „Nincs olyan vad, goromba ember, ki Istent nem látná a teremtett állatok tükörében; mivel a mennyei és földi állatok nem egyebek szép renddel egybeszerkesztett garádicsoknál, melyeken a nagy Isten isméretire juthat az értelmes embernek okossága.” (Pázmány Péter) tizenharmadik oldal �I ft oktatási segédeszközöket, '-s amelyekkel az egyetem ren-Í delkezik, valamint azt a biztos pénzügyi hátteret, amely az egyetemi életnek garanciája, ' tekintettel Magyarország püs­ pökeinek egyetértésére, akik biztosítják az egyetem gyűmöícsöző fejlődését a katolií* kus nevelés elvei szerint, hogy i,*1 ” az műhelye és vezetője legyen i>' a térségben mindazon törek- | véseknek, melyek a magasabb i tanulmányok terjesztését i & y IL szolgálják az Evangélium fé' nyében az Egyházi Tanítóhi vatal vezetésével, a jelen hatá- 1 rozattal, a Codex Iuris | Canonici 807, kánonja, vaia- 1 mint az Ex corde Ecclesiae 1 kezdetű apostoli rendelkezés I általános szabályai 3. cikkelyé- 1 « i nek 1, paragrafusa szerint a ] Pázmány Péter Katolikus * «"!• '1 • í Egyetemet Budapest városáA helyreállított lépcsőház a 28-as épületben bán kánonilag megalapítja és A felújított oszlopcsarnok a 28-as épületben megalapítottnak nyilvánítja. ségeket is kapcsoljanak, úgy, hogy az em­ Az Egyetem Hittudományi Karból, Böl­ dern zászlóvivőjének, az idén tíz éves lített kar katolikus egyetemmé alakuljon. csészettudományi Karból, Jogtudományi Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek! Ezt a szándékot a Magyar Katolikus Püs­ Karból, Informatikai Karból és a fakultás KÚRÁN ANDOR pöki Konferencia szívesen fogadta, és jellegű Kánonjogi Intézetből áll.” I 1992. január 30-án Budapesten megala­ pította a Pázmány Péter Katolikus Egye­ Röviden átte­ temet, mely az évek során egyre növeke­ kintve ez a kato­ dett és különböző karokkal és intézetek­ likus egyetem kel bővült. A nevezett katolikus egyetem eddigi története, főtisztelendő rektora 1998. június 15-i mely felvállalva kérvényében arra kérte KongregációnPázmány Péter kát, hogy jóindulatúan mérlegelje az örökségét, foly- g egyetem kánoni alapításának alkalmassá­ tatja azokat a gát a kérdésre vonatkozó szabályok sze­ hagyományokat, rint. Ezért a hely és idő különböző kö­ amelyek egészen L*; k rülményeit mérlegelve, figyelembe véve 1635-ig, a nagymind az egyetem tanulmányi struktúrá­ szombati egyeit, mind karainak és intézményeinek fel­ tem alapításáig K építését, az oktatók számát és tisztségük­ nyúlnak vissza. R ben való előmenetelét, valamint a hallga­ Kívánjunk hát a boldog születés- [ tók felvételét és azokat az egyetemi ta­ f nulmányokat, melyeket a különböző napot a XXI. is akadémiai fokozatok elnyerésére el kell században végezniük, szem előtt tartva továbbá időszerű pázmá- A kari zászló minden egyetemen hagyomány — ez itt az azokat a tudományos felszereléseket és nyi eszmék mo- egyetem alapításának 300. évfordulójára készült 1935-ben ÍÍ „Noha Isten semmiből teremthette volna a mi testünket, de azt akarta, hogy földből légyen kezdeti: avégre, hogy a föld, melyet szünetlen tapodunk, megemlékeztessen kicsiny fPí3ZOTíí«y Péter) állapatunkrúl, és fel ne fuvalkodjunk javainkban.” tizennegyedik oldal �tó ■ fa ■«I llír Történelem falaink között ■ épület, 1898. december 11-én az építte­ tők birtokba vehették a három emeletes neogót stílusú palotát. A díszes épület át­ vétele az 1850-ben alapított Szent István Társulat addigi működésének megkoro­ názása volt. A korszerű nyomdaüzem a 11. világháborút követő államosításig műkö­ z« dött, ezután vette át az épületet a Franklin nyomda. A Szent István Társulat az épü­ let újbóli egyházi tulajdonba kerülése után (1996) nem jelezte szándékát a viszii' szaköltözésre, ezért születhetett meg a Pl döntés, miszerint a PPKE jogi kara itt r’ffd megtelepedve folytassa az oktatást. Ifi Érdemes külön szólni az ún. „királyterém -ről, mely néhány éve még gyakorló teremként szolgált, ma sajnos zárva tart. A különleges helységben falfestményként a magyar történelem nagyjainak arcképei I díszítik a falakat, Attilától, Almostól kezd­ J ve a királyokon át az erdélyi fejedelmekig Az egyetem épülete ma és az aradi tizenháromig. Az alkotás 1873ban készült, Gaál Lajos munkája által. Le­ nyűgözően szép a díszterem is, mely sze­ Végezetül illik szólni néhány szót az utca névadójáról: Szentkirályi Móric neves rencsére viszonylag épségben maradt. történelmi személyiség Pest utolsó pol­ A Szentkirályi utca 26. alatti, szintén az gármestere, az egyesített főváros első al­ egyetemhez tartozó épület 1870-ben polgármestere volt, stílszerűen jogi egye­ épült. Itt, a Nemzeti Torna Egylet akkori székházában alapították a Magyar Olim­ temi végzettséggel rendelkezett. piai Bizottságot 1895-ben. Később a Spar­ tacus sportegyesület szék­ házaként szolgált, a benne tHHgjiwl található vendéglő ma is a klub nevét viseli. n I A 30. szám alatti ingatlant 1871-ben építette Amon Jó­ zsef A házban Bucsánszky H tá Lajos nyomdája működött, O mely később Rózsa Kálmán **‘N és neje tulajdona lett. Tőlük ^,1 1911-ben vásárolta meg a Szent István Társulat, így az .íís-íSI államosítás után mindkét 1 Ik V’’ i^í ház a Franklin Nyomdáé Magyar királyok arcképei a királyteremben lett. [9 A Szent István Társulat székháza 1899-ben Az 1890-es években lehetővé vált, hogy a Szent István Társulat a pesti belváros kül­ ső részén, a Szentkirályi utca 28. szám alatt telket vásároljon az új székház építé­ sére. A választmány 1896 májusában az elnökséget felhatalmazta a telek megvá­ sárlására, A katolikus könyvkiadás repre­ zentáns, tekintélyes palotájának tervezé­ sét Hofhauser Antal műépítész, egyetemi tanár vállalta el. A Szentkirályi utcai tel­ ken 1897. május 1-én kezdődtek meg a földmunkák. Másfél év alatt elkészült az A díszterem a 28-as épületben í( „Az embert az Isten urává tette minden oktalan állatoknak. Azért minden tehetségünkkel azon legyünk, hogy állapatunk méltóságát megtartsuk. (Pázmány Péter) és oktalan állatokhoz hasonlók ne légyünk erkölcsűnkben.” 11, ir tizenötödik oldal �•• Ötvenesek lettünk! Már a kar alakulásakor, 1995-ben felmerült a hallgatók között a gondolat, hogy saját lapot kellene készíteni. így született meg a néhány számot megélt Jog-Ászok című hallgatói lap. Majd pedig hosszú csönd; egészen 1998-ig, amikor is a Hallgatói Önkormányzat kezdemé­ nyezésére és finanszírozásával szeptember 10-én megjelent az ítélet első száma! A lap min­ dig meg-megújuló formában azóta is létezik, immár a sokadik szerkesztőség készíti azt, hi­ szen évről évre pályázni kell a HÖK-nél a főszerkesztői pozícióra. Az eddigi hagyományok szerint minden év végén váltás történt (no nem azért, mert egyik társaság sem dolgozott jól), így a pályázni vágyók már készülhetnek is, hiszen decemberben újra lesz főszerkesztő választás! Nagy-nagy örömünkre eljutottunk az ötvenedik lapszámig, melynek megjelenése az egyetem indulásának tízéves évfordulójával is egybeesik. Nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy e két okból is jubileumi számot szerkeszthessük. Ezúton is köszönjük mindenki munkáját, aki az elmúlt években a szerkesztőségekben tevékenykedett, reméljük, a jövőben is mindig lesz ki­ nek átadni a stafétát. Ezen ünnepi számunkban pedig az emlékezés szellemében megszólalta­ tunk három korábbi főszerkesztőt, akik visszaidézik emlékeiket a lappal kapcsolatban. Tiszteletadásunkjeleként felsoroljuk az ítélet eddigi munkatársainak listáját: Főszerkesztők; Érdi Gábor (1998), Fried Balázs (1999), Richolm György (2000), Koltay András (2001), Mándics Botond (2002). A szerkesztőség tagjai (1998-2002): Árvay Gábor, Bálint György, Ghemlar Fanni, Christián László, Cserey Gyula, Csorba Judit, Csordás Ágoston, Frivaldszky Gáspár, Gerő lámás, Gettler András, Gulyás Gergely, Gulyás Judit, Gyorgyevics Bence, Hajdú István, Horváth Ádám, Jancsó Gábor, Juhász Péter, Kaluber László, Kosa Ádám, Kóti Réka, Miháltz András, Németh Ádám, Nikolics Réka, Papp Dávid, Szabó Ferenc, Szabó Zoltán, Szabó Péter, Sza­ bó Viktor, Szamos Márton, Szebényi Dániel, Szerémi Szabolcs, Szénégető Adrienn, Szincsák Zsuzsa, Tomaj Balázs, Ugrón Gáspár, Veress Orsolya, Vincze Szabolcs, Virág Zsolt, Wetzel lamás, Zsellér Máté, Az ítélet szerkesztőségének vidám hangulatú évzáró bankettje (2002) Fried Balázs — 1999 — Hogyan lettél az ítélet főszerkesztője? — Amikor új főszerkesztőt kerestek, még csak két hónapja dolgoztam a lapnál, nem láttam bele teljesen a dolgokba. Eleinte nem is gondoltam rá, hogy induljak a pályázaton, de megkerestek rész­ ben a HÖK-től, részben az újságtól, hogy próbál­ jam meg. Tényleg csak próba-jelleggel indultam, nem számítottam arra, hogy győzök, hiszen mel­ lettem olyanok indultak, akik már kezdettől fog­ va ott voltak a lapnál. Az, hogy mégis engem vá­ lasztottak, úgy érzem egyfajta kompromisszum volt az akkori HŐK két része között, A munka nagyon érdekes és izgalmas volt. Abban az idő­ ben minden arról szólt, hogy itt van egy új egye­ tem új lehetőségekkel, tehát ha mi megteszünk valamit, arra a későbbiekben lehet építeni. Ha nem teszünk semmit, lehet, hogy csak évek múl­ tán lesz valami. A játékszabályok is félig-meddig még kialakulatlanok voltak, tehát mi is alakíthat­ tuk a körülményeket, A csapatot tul^donképpen megörököltem Érdi Gabótól, Ez nagyon jó volt, biztos alapra építhettem. Gondolok például Papp Dávidra és Szénégető Adriennre, akik teljesen képben voltak a tartalmi részt tekintve, illetve Ju­ hász Petire, aki a tördelésben volt gyakorlott, és persze mindenkinek megvolt a maga szerepe, ab­ ban, hogy ment a lap. Nélkülük nagyon nehéz lett volna. Ok vitték igazából a lapot, és ha volt szerepem abban, hogy sikerült fejlődnünk - én úgy érzem, sikerült - az az volt, hogy azokat a személyeket és feltételeket, amiket Gabó biztosí­ tott, rendszerezni tudtam. A csapat hozott olyan helyzetbe, hogy végezni tudtam a dolgom. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdened? — Az elején gondokjelentkeztek a tördeléssel, amikor Mácsik Zolinál tördeltünk, nem ment teljesen simán a dolog, mert nem voltak meg a megfelelő körülmények. Zolinál nem ülhet­ tünk ott egész hétvégén, mert a családjával la­ kott. Ez a munka ugyanis egész hétvégét igé­ nyelt. Az indulás után rögtön jött a HÖKválasztás, ez is gubancos időszak volt. Alapve­ tően két fő tábor volt akkor, és mindkét oldal­ ról próbáltak nálunk valamilyen előnyt szerez­ ni. Mivel akkor még nem ismertem eléggé az embereket, nem tudtam, hogy kitől mit várha­ tok. Különösebb nehézség a HÖK-kel csak az év végén volt, de ezt inkább hagyjuk. Közben az idővel küzdöttünk, elsősorban ez jelentett frászt: mindig éppen csak el tudtunk készülni. „Nincs Istennek, sem magunkra, sem javainkra szüksége: csak azért kívánja szeretetünket, hogy áldomásit velünk közölje és javaiban részeltessen: mert isteni gazdagságának tárháza kulcsa a szeretet, és minden javaival teljesíti az őtet szeretőket.” (Pázmány Péter) tizenhatodik oldal �Ennek ellenére - erre vagyok legbüszkébb mindig pontosan kéthetente megjelentünk. Rieholm György — 2000 — Mi az, ami miatt esetleg csalódást érzel? “ A legfontosabb, amit szerettem volna és nem sikerült, hogy hirdetőket szerezzünk. Ez nemcsak rajunk múlt, hanem az egyetemi la­ pok helyzetéből adódott. Egyrészt, nem volt nálunk olyan, aki hirdetésszervezőként vállal­ ta volna a feladatot, másrészt egy egyetemi lap annyira kis közösséghez szól, hogy a hirdetni vágyók nem nagyon foglalkoznak vele, pedig jó lett volna, ha az újság legalább harmadrész­ ben saját bevételeire támaszkodik. A becsület­ kasszából mindig bejött egy kis pénz, ami se­ gítséget jelentett. így a kassza nem volt telje­ sen haszontalan: sőt, eredményeként az utolsó számnak már színes volt a hátlapja. Egy évre terveztük a lapot, amit elérni törekedtünk, azt egy hónap híján elértük, de még rengeteg dol­ got lehetett volna kihozni az ítéletből. Hoszszabb távú gondolatunk volt, hogy a többi kar lapját közelebb hozzuk egymáshoz. Ez a terv, ha közös kiadást nem is, de a többi kar hallga­ tóit is érdeklő híranyagcserét, információ­ áramlást jelenthetett volna. Például, ha már tíz ember eljön az egyik helyen megtartott ren­ dezvényre, már megérte volna. — Hogyan lettél az ítélet főszerkesztője? — Mint Pilátus a Krédóba, úgy kerültem be­ le az egészbe. Akkoriban a HÖK-nek kemény problémái voltak az előző szerkesztőséggel, amibe nem láttam bele teljesen. Az Önkor­ mányzat úgy gondolta, hogy egy másik szer­ kesztőséget kell életre hívni. Éppen a Spartacusban tanyáztam többedmagammal, amikor Szebényi Daninak eszébe jutott, hogy én va­ lamikor két lapot is vittem. Az egyik a Pilisszentiváni Önkormányzat lapja, a másik - ha­ bár rövid ideig - a Hallgatói Önkormányzat­ ok Országos Konferenciájának lapja, a HÖOK Tükör volt. Nem értem az egy ideig a nevem mellé írt megbízott főszerkesztő megjelölést, mert az előbbi felvetés után pá­ lyázaton vettem részt, amit megnyertem. Ezen Fried Balázs újra elindult. A HŐK meghallgatott mindkettőnket, de értelemsze­ rű volt, hogy nem Balázs kapja a főszerkesztői titulust, az előzményekből kifolyólag. Ezért becsülöm, hogy el mert indulni, mert a körülmények arra utaltak, hogy bárki, de más lesz a lap következő vezetője. Ez a másvalaki lettem én. Remélem, e miatt nem maradt tüske Balázsban. Egyik pillanatról a másikra kellett összehoznunk egy számot, úgy hogy már rendelkezésre állt sok Balázs-féle anyag. Mivel nem akartam a határidőket elvéteni, és egyébként is már régóta nem jelent meg a lap, ezen írások felhasználásával, három nap alatt dobtuk össze első, úgymond botrányos számot, aminek többek között, nem volt címlapja. Az az igazság, hogy azelőtt nem dolgoztam színes címlappal, úgyhogy tekint­ ve a következő számokat, messze az én időm­ ben volt a legpocsékabb címlap. Akik velem dolgoztak, a baráti körömből kerültek ki. Mindegyiküket megkérdeztem, lenne-e ked­ ve az újságnál dolgozni. A válasz ez volt: mi­ ért ne?! Tehát ennyire volt profi a társulat. Egyesek kiváltak, többnyire személyes okból. Rossz főnök vagyok, tudom. Beosztottnak kellett volna lennem, de én voltam az egye­ düli, aki korábban készített lapot. Fél év alatt sikerült egy másik szerkesztőséget létrehoz­ ni, az előző csapat zöme elhagyott. Megértem őket. Ennek ellenére egy pillanatig nem gon­ doltam arra, hogy feladjam. Úgy éreztem, hogy akkor nem akad más, aki azt a fajta té­ maválasztást és hangnemet szeretné megütni. — Mi volt a legjobb sztori, ami veletek megesett az egy év alatt? — Hát, abból sok volt. Elsősorban az idő szo­ rításában történtek vicces dolgok. Hármannégyen, akik a legaktívabbak voltunk, minden második hétvégén bevettük magunkat Juhász Peti lakásába, és tizenkét-huszonnégy-harminchat órán át tördeltük a lapot. Peti egyma­ ga lakott, ehhez képest volt felszerelve a lakás. Előfordult, hogy már tíz órája ott voltunk, mindenkinek kiesett a kezéből a toll és a bil­ lentyűzet, leépültünk. Felvetődött a kérdés: Peti, lehet valamit enni? Volt otthon liszt, cu­ kor, olaj, fél kiflicsücsök. Éjjelnappali bolt nem volt a környéken, csak egy benzinkút, ott vettünk kólát és cigit. így másnap délig kólán, meg cigin nyomtuk. Amikor leadási határidő volt, rohanni kellett. Vblt, hogy buliból jöt­ tem, és másnap hétkor le kellett adni az anya­ got a nyomdába. Akkor kollégiumban laktam két másik sráccal együtt, akik rendszeresen ar­ ra ébredtek, hogy hétkor, fél nyolckor kiug­ róm az ágyból: Nem igaz, elkéstem! Elkéstem! Amikor valamilyen eredményt sikerült elérni, például, megjelent a lapszámok fele, próbál­ tam egy kis ülést tartani, ahol vidáman poharazgattunk. Ajó társaság meghatározta az újság készülését. Számíthattam rájuk, nekik éppúgy fontos volt az ítélet, mint nekem. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdened? — O, nehézségek! Először is, a számítógépünket nem tudtuk tördelésre használni. Végül vala­ hogy felszenvedtünk rá két konvertáló progra­ mot. Később vettem egy számítógépet otthonra, amin tördeltem a lapot. Egy kiforratlan, de lelkes csapat élén dolgoztam, így a kezdeti időben gyakran a legalsó szintig kellett kiadnom az inst­ rukciókat. Ez egyrészt fárasztó volt, másrészt fél­ reértésekre adott lehetőséget. Tömpika barátom, becsületes nevén Wetzel Tamás egész mandátu­ mom alatt mellettem maradt, ezért külön ki sze­ retném emelni, sokszor segített ki a pácból. — Mi az, ami miatt esetleg csalódást érzel? — Szerettem volna az egyetem segítségével nyomdai háttérrel rendelkező gépparkot létre­ hozni (szkenner, nyomtató, két számítógép, stb.), amin a következő szerkesztőség is jó kö­ rülmények között dolgozhatott volna. Terveim között egy közös diktafonon kívül szerepelt még egy digitális fényképezőgép, hogy a fénykép-előhívási költségeket megspóroljuk. Ha rendelkezésre állt volna a fent említett infrast­ ruktúra, könnyebben lehetett volna szponzori hátteret szervezni. Személyes hibám volt, hogy miután nem valósultak meg az elképzeléseim, amilyen időintervallumban szerettem volna, magam is leálltam ennek forszírozásával. így nem kerestem szponzort. Tehát inkább a tárgyi oldal képezte a megvalósítatlan tervek sokasá­ gát. Örülök, hogy sok tanárral jó munkakap­ csolatunk alakult ki. Említeném itt Bánrévy Gábort, Varga Csabát, Horváth Attilát. — Mi volt a legjobb sztori, ami megesett veletek az egy év alatt? — Amikor még fent volt a szerkesztőség a Spari hátsó lépcsőházából nyíló harmadik emeleti helyiségben, egy ideig a mögöttünk lévő szobában működött a Pázmány Pódium. Szegény Nagy Laci gyakran megszenvedte ve­ lünk ezt az időszakot. Ahogy mondtam, egy baráti társaság vitte a lapot, ennek megfelelően sokszor bizony harsányak voltunk. Az irodánk ráadásul hasonlított egy hardware-bolthoz. Ha valamelyikünknek gondja akadt a számítógé­ pével, akkor behozta, mi pedig nekiestünk, amíg bírtuk. Addig dögönyöztük őket, amíg elkezdtek működni, vagy többé nem működ­ tek. Csavarok, gépházak hevertek szanaszét. Aztán egyszer csak a számtáv egyik vezetője került a szemben lévő szobába. Megijedtünk, hogy minden megváltozik, de az úriember olyan kapcsolatot épített ki velünk, hogy bár­ mikor beülhettünk hozzá egy kicsit pipázni, beszélgetni. Egyébként teljesen hibrid, Monthy Python-féle csapat volt a miénk. Rendszeresen idéztünk is tőlük (pl. a Creative Soundblaster hangkártyát lefordítottuk Találé­ kony Hangrobbantóra). Ez a baráti társaság re­ mekül együtt tudott működni, bár sokszor megromlott a munkakapcsolatunk, ami főleg miattam történt. Ezzel is megkövetem azokat, akik végig kitartottak volna, ha nem ennyire félőrült a főszerkesztő. SZAMOS MÁRTON „Minket igyenesen fennálló termettel azért teremtett Isten, hogy ebből hitessék életűnk célja és hivatalunk kötelessége. Mert az egek felé igyenes felserdült állapotot avégre adott Isten, hogy elménket, gondolatunkat, akaratunkat és minden kívánságunkat Istenhez, mennyei jókra igazítsuk; és ne nézzük csak a földet, mint az oktalan állatok.” (Pázmány Péter) tizenhetedik oldal �„Kezdődhet a lelkek építése 95 Beszélgetés Koltay Andrással, az ítélet volt fó'szerkesztójénei nyékről is beszámolunk. Ne feledjük el, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hall­ gatói vagyunk, és ha ez a min­ dennapokban nem is mindig tudatosul mindenkiben, ez a tény számunkra, hallgatókra nézve is kötelezettséget jelent. Kötelez minket Pázmány Péter neve, és éppúgy kötelez minket az egyetem katolikus, keresz­ tény mivolta is. — Hogyan kerültél annak ide­ jén az ítélet élére? — 2000 őszén tértem vissza egy év külföldi 5J,száműzetés ” ‘ után, amikor is éppen jó isme­ rőseim dolgoztak a szerkesztő­ ségben. így azonnal adódott a lehetőség, hogy velük együtt én is részt vegyek a munkában. Néhány hónap elteltével aztán lejárt az akkori főszerkesztő mandátuma, így a pályázatom alapján én nyertem el a főszer­ kesztői posztot 2000 decembe­ rében. — Mi volt a motivációd ahhoz, ftogy részt vegyél a dologban? — Milyen elképzelést nem sike­ rült megvalósítani? ‘ I- I — Mindannyian tudjuk, hogy a ? sajtónak, de főleg az elektroni- bk kus médiának milyen - sajnos túlzott - befolyá­ sa van az emberek gondolkodására. Egy egyete­ mi lap befolyása nyilvánvalóan nem mérhető egy országos napilapéhoz, de úgy gondoltam, a megcélzott olvasórétegnek, azaz a néhány ezer Pázmányos hallgatónak igenis lehet és kell is újat mondani. Az újságírás egyfelől alkalmas önkifejezési mód, másrészt igazi közszolgálati tevékenység. Hiszek abban, hogy bár az egyete­ mista polgár általában még burokban él, tehát keveset tapasztalt, lehet önálló, markáns véle­ ménye a világról, aminek hangot is kell adnia. — Mi okozott az elején igazi nehézséget? — A legnagyobb nehézséget az okozta, amivel előttem is minden addigi főszerkesztőnek szem­ be kellett néznie, azaz, hogy a semmiből az elő­ zőhöz gyakorlatilag csak a címében hasonlító la­ pot kellett készíteni. Sajnos az újságnál, ahogy a HÖK-ben is, gyakorlatilag lehetetlen megte­ remteni a folyamatosságot, évente váltják egy­ mást az emberek. A szerkesztőség is kicserélő­ dött, illetve a technikai megvalósítás is megválto­ zott. Szerencsés voltam, mert kevés kivétellel mindenki bevált, jól végezte munkáját, és ezt ez­ úton is köszönöm nekik. Néha érkeztek mind oktatói, mind hallgatói kritikák, de minden igénynek nem lehetett és nem is akartunk meg­ felelni, megvolt a saját koncepciónk, azt szeret­ tük volna megvalósítani. Az elégedetlenkedő hangok szerencsére jelentős kisebbségben ma­ radtak a pozitív visszajelzésekkel szemben. — Mi volt a legfontosabb megvalósítandó célod a lappal kapcsolatban? — Szerettem volna, ha az újságnak megte­ remtődik egy egészséges, mértéktartó, de mégis egyértelmű arculata, anélkül, hogy mindez a hallgatók irányában fennálló tájé­ koztatási kötelezettségeink rovására menne. Egy olyan értékrendnek próbáltunk teret ad­ ni - szerény lehetőségeink keretein belül persze - az ítélet lapjain, amely normális vi­ szonyok között nem lehetne vita tárgya, amely értékrend magában foglalja a magyar­ ság és a magyar kultúra évszázadok alatt fel­ halmozódott hagyományainak és értékeinek ma is fontos és időszerű elemeit. Nem kell itt világmegváltó dolgokra gondolni; csupán szerettünk volna bemutatni fontos történel­ mi személyiségeket, nemzeti ünnepeinknek méltó emléket állítani, ápolni a keresztény hagyományokat - persze mindezt amellett, hogy az aktuális hírekről, egyetemi esemé­ — Csak az anyagi lehetőségekre és a tárgyi feltételekre lehet némi panaszom, amely gondok az , 3 egyetem forrásainak szűkösségébői adódtak. Úgy gondolom, a ’ — * tartalmi elképzeléseket döntő többségében sikerült megvalósítani. Ugyanak­ kor önkritikusan megjegyezném, hogy bár a lap egyfelől igen komoly írásokat, interjúkat, elem­ zéseket tartalmazott, de mindez néha talán kicsit a könnyedség rovására ment. Minden egyetemi lap alapvető sajátossága kell, hogy legyen a hu­ mor, a lazaság. Természetesen próbáltuk mind­ ezt megvalósítani, úgy gondolom, talán nagyobb sikerrel, mint korábban, de az arány még tovább javítható lett volna. Persze, ha figyelembe veszszük, hogy jogi egyetemisták vagyunk, akik re­ mélhetőleg egyf^ta elitréteget képeznek majd a társadalomban, akkor úgy helyes, ha az egyetemi és az országos „közéletiség” teszi lő a lap java ré­ szét. — Mennyire vehet részt egy hallgató az egyete­ mi közéletben? — Mindig jót nevetek azon, ha valaki egy be­ szélgetés során, vagy akár az ítélet hasábjain egy interjúban felnagyítja saját szerepét az egyetemi közéletben, hősies helytállásként tüntet fel a vezetéssel folytatott jelentéktelen vitákat. Tudomásul kell vennünk, hogy a hall­ gatók lehetőségei korlátozottak, talán egy fok­ kal még korlátozottabbak, mint máshol. A hallgatók az egyetemi élet csak egy szűk és „Különbség vagyon az isteni és világi szeretet között; hogy isteni szeretettel Istent; magunkat, felebarátunkat. Istenért kedveljük. A világi szeretet, melyet Isten tilalmaz, magunk, felebarátunk és egyéb állatok kívánságában nem Istenre néz, hanem haszonra vagy gyönyörűségre.” (Pázmány Péter) tizennyolcadik oldal �A nem is olyan jelentős szegmensét tudják befo­ lyásolni, a Karon a döntéseket nem mi hoz­ zuk, és ez így is van rendjén. Ettől függetlenül lehet és kell is, hogy legyen véleményünk, és kellenek formai keretek ahhoz, hogy azt ki is fejtsük. Ilyen keret például az ítélet is. Az új­ ság sem lehet azonban teljes mértékben füg­ getlen: néhány korábban elkövetett vétség mi­ att az elmúlt két évben minden egyes lapszám átesik a hivatalos ellenőrzésen, csúnya szóval cenzúrán. Más jellegű formai keretek voltak a - felsőbb döntés alapján - megszüntetett hall­ gatói öntevékeny csoportok is, melyek a kö­ zösségi élet építését tűzték ki célul. Vélemé­ nyem szerint szükség lenne némileg nagyobb hallgatói szabadságra, no nem a tanulmányok, hanem az önszerveződés terén. Az egyetem talán hagyhamá, hogy a hallgatók megszervez­ zék magukat, sőt, támogathatná is őket, amennyiben kitűzött céljaik egybeesnek a Pázmány megálmodott szellemiségével. A meglévő és egyelőre elvett hallgatói jogokkal persze meg is kellene tanulni megfelelően él­ ni, megelőzve a múltban néhányszor valóban előfordult rossz szájízű eseteket. Mivel a hallgató nem hozhat súlyos döntése­ ket, felelőssége is korlátozott. Ezért én úgy te­ kintek minden hallgatói szervet, legyen az a HŐK, vagy az ítélet, vagy bármi más, mint jó felkészülést az igazi erőpróbákra. Ezért is elszomorító, hogy manapság mennyi­ re kevés hallgatót érdekelnek az egyetemi köz­ ügyek. Mondhatni teljes az érdektelenség, és ezért nagy kár, hiszen egyrészt szükség lenne valóban aktív, hadra fogható, és nem elsősor­ ban szerepelni vágyó emberekre, másfelől az, aki ebben a munkában részt vesz, szintén ren­ geteget tanulhat, tehát mindenkinek csak hasznára válhat az „extra” vállalás. Az évrőlévre növekvő érdektelenségnek persze meg­ vannak az okai, de azok elemzése hosszabb terjedelmet venne igénybe. — Szerinted milyen is ma a Pázmány? — Túlzás nélkül mondható, hogy történelmi esemény volt annak idején az egyetem, a kar elindulása. Gondoljunk csak bele, tizenegynéhány évvel ezelőtt egyszerűen elképzel­ hetetlen lett volna egy katolikus egyetem működése. Mi tiszta lappal indulhattunk, an­ nak minden előnyével és hátrányával. Éppen ezért örömmel jöttem ide 1996-ban, tudato­ san a Pázmányt választva, mert hittem abban, hogy itt megvalósulhat egy másfajta, ugyan­ olyan hatékony, vagy még hatékonyabb, még­ is emberközelibb, értékközpontúbb oktatás és - ez nagyon fontos - nevelés. Igen, azt hi­ szem, a gimnáziumból frissen kikerült hall­ gatókat nevelni is kell. Megtartva az egyetemi rendszer liberalizmusát, azon felülemelked­ ve, előadásokon, szemináriumokon, oktatá­ son kívüli programok során kell felmutatni a hallgatók felé egyfajta - természetesen itt, a Pázmányon katolikus, keresztény - világké­ pet, világnézetet, mást, többet nyújtani nekik, mint amit az állami egyetemek hallgatói kap­ nak. Persze ennek sikeréhez elengedhetetlen feltétel, hogy mindez találkozzon a hallgatók befogadókészségével. — Mi valósult meg mindebből véleményed sze­ rint? — Mint az előbb említettem, hatalmas diadal, és óriási erőfeszítésbe tellett, hogy a kar ma már hiánytalanul működik, színvonalában fel­ veszi a versenyt az ország bármelyik egyete­ mével, amit a már végzett hallgatók elhelyez­ kedése és teljesítménye bizonyít a legjobban. Ezért hálásak lehetünk mindenkinek, aki eb­ ben az építésben részt vett. De azt gondolom, nem szabad itt megállni. Tovább kell folytatni a munkát. Ma már állnak a falak, mindenünk megvan, ami egy egyetem működéséhez elen­ gedhetetlenül szükséges, így hát talán már egy kicsit többet lehet foglalkozni az előbbiekben már említett, „lelki építéssel” is. Továbbra is hiszek abban, hogy a Pázmány sokra, másra hivatott, mint a többi egyetem vagy jogi kar. Olyan intézménynek kell lennie, amely éven­ te százszámra bocsátja ki magából az egészsé­ ges lelkületű, érzületű, emellett hivatásukban is elsőrangú színvonalat képviselő leendő ér­ telmiségi, jogászi elitréteget. Akik pontosan tisztában vannak felelősségük súlyával, tudják, milyen nehéz feladat előtt állnak az életben, de képesek felvállalni munkájuk és mindennapi életük során a már megszerzett értékeiket. Akik mentesek tudtak maradni minden káros, lélekpusztító befolyástól, többek között azért is, mert az egyetem védőszárnyai megóvták őket. Akiket nem kizárólag az anyagi jólét el­ érése vezérel, hanem akarnak, és képesek is tenni azért a közösségért, amelyben élnek. Ám ennek eléréséig, és az előbb említett célok megvalósulásáig még igen hosszú út vezet. — Egy mostani Pázmányos hallgató hogyan felelhet meg e magasztos elképzeléseknek? — Ami szabadidőnk a véget nem érő mulato­ zások és az évi kétszeri vizsgaidőszakbéli totá­ lis pánik után marad, azt önmagunk felépíté­ sére kell fordítani. Az ember egyénisége, ér­ deklődése többnyire az egyetemen alakul ki igazán. Ezért kell mindenre odafigyelni, utá­ nanézni a dolgoknak, részt venni az egyetemi közéletben, és főleg rengeteget beszélgetni, vi­ tázni. A legfontosabb, hogy barátokat szerez­ zünk. A barátokkal eltöltött számtalan este, lé­ lekemelő beszélgetés, vagy néha akár tettlegességig fajuló vita építi legjobban az ember egyé­ niségét. Ahogy azt Sólyom László professzor úr is elmondta éppen az ítélet hasábjain, élni kell azzal a szabadsággal, ami az egyetemi évek sajátja, és ami soha többé nem jön vissza. Ke­ vesen tudják hallgató korukban eldönteni, a jog mely területe is érdekli őket igazán, de ezt a döntést talán ráér később is meghozni. Azt hiszem, az lehet a mindenki számára elérendő cél, hogy mire az öt év eltelik, rendelkezzen szilárd nézőponttal, saját válaszokkal a legalap­ vetőbb kérdésekre, találja meg úgymond a he­ lyét a világban, legalábbis tudja, hová akar majd egyszer tartozni. — Végezetül mesélj el egy vicces epizódot a szerkesztőség életéből! — Számomra a leginkább tréfás történet az a „vihar” volt, ami a tavalyi második szá­ munk megjelenése után tört ki, amelyben megírtam egy rövid történetet, mely ELTÉs barátaimmal esett meg. Ebben szót ejtet­ tem arról a botrányos esetről, amikor is né­ hány héten belül ugyanaz a személy vezette a „Vörös Október Klub” és a „Hungária Igazságáért Mozgalom” soros gyűlését is. A megjelenés után néhány nappal telefonhívás érkezett a Baloldali Ifjúsági Tömörülés ve­ zetőjétől (ők üzemeltetik az egyik előbb em­ lített klubot), aki felháborodva sajtóperrel, kártérítési perrel, és ki tudja még, mi min­ dennel fenyegetett meg. Hozzátette, hogy jogi osztályuk már dolgozik az „ügyön”. Először elcsodálkoztam, hogyan kerülhetett a kezébe az ítélet, majd büszkeség öntött el, látván, milyen széles körben olvassák lapun­ kat. Ha már megtörtént ez az árulkodó inci­ dens, miért nem lehet elismerni az igazsá­ got? Jellemző módon ezután persze semmi nem történt. Végezetül hadd fejezzem ki abbéli örömömet, hogy az ítélet „megérte,5’ az ötvenedik lapszá­ mot. Reménykedem abban, hogy mindig akad majd, aki az újság készítését felvállalja, mert én ezt nagyon fontos feladatnak tartom. Minden magára valamit is adó egyetemnek kell, hogy legyen egy színvonalas hallgatói lapja. SZAMOS MÁRTON ,A szeretet abban áll, hogy akit szeretünk, annak jót kívánunk; örülünk javain; bánkódunk és szomorkodunk ellenkező dolgain. Mert noha a szeretetből sok jótétemények és kedves nyájaskodások származnak; de a szeretet természetes mivolta nem ezekben áll, hanem hogy annak jót akarunk, akit szeretünk.” (Pázmány Péter) tizenkilencedik oldal �Jogászélet — régen és most V^4^s>Wlk^^^S^^5?W ,1' )ÍIÍ^I!^SIE^SÉ^^S^V Előadás alatt. i-t. ■ÍÍÍ 3?’ !•'* ’ 1' I, I 1 b?r^' Tapogatódzások a t'i '''-!?í- családi jog terén. ^•l\ y V (f’Í' R "fii í'.l á f •' r*' -•rx* í>. fifiM Kezd belemélyedni a váltójogba. ,*a.'A>iwV3\ 4 jC®' ■W ttó'l IL R oy/ níL t If: ?» lib Hl? n' 11. rl t (Ili '•ih 7!h !f ’ í A V \j / "ál 'K H'Ii: <i, .? Wb ' t<l- ■"'^y^j^ llWM|Wtrf»-,.i [i. ‘í; ,L «1 , I • !. '1 X^d Csakhamar megismerke­ dik a zálogjoggal is. lll 1, .'4^ — Látod, pajtás, ez itt jó Forrástanulmány lenne a doktori dissertatiómhoz. j cW / ? — Hát miről akarsz dis-^ > sertálni ? — fi. személyes kerese­ tekről. < i r Sőt — horrible dictu I — olyan is akad köztük, a ki — tanul. A Magyar Figaró című lapból, Linek Lajos rajza � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 5. szám 2002. szeptember 1. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. szeptember 1. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1690kb+5664kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_5_20020901 Relation A related resource T00046 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_5_20020901 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/8926b5f1e4b1b8db7bcf111250c196c0.jpg 3286d80bf43d301a44623b3d676e638a https://omeka.ppke.hu/files/original/7f2cf3f04b4bfeecc1fb67ae70a6888c.pdf 07b10be5807eed87197bc7df4d123a24 PDF Text Text FFKE-,(XeXzt-V 6J2.OOZO9Z5 l*pja A PPKfi-JÁK I 1 c ML £ A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA I 1 rS ■l I f 'Sj 4 «fx Sí**-' a - Vv 7* X' ->^1 %; &MI « VISSZA A DOLGOS HÉTKÖZNAPOKHOZ! BEST OF ARANYKÖPÉSEK DIPLOMÁZÁS EL-BEHEIRI NADJA FOCIVÉBÉ BALATONI LA2 SZIGET 2002 MODERN FORRADALMISÁG K évfolyam, 6. szám e-mail: itelet01@fiotmaiLcom honlap: www.extra.hu/itelet 2002. szeptember 25. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Vissza a dolgos hétköznapokhoz! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: ,yége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van 5J most a jogászpalántának... ” sírva húzza a zenekar a Jogász­ Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) induló legkeserűbb, ismeretlen strófáját... Ismét eltelt egy A szerkesztőség tagjai: nyár, megint öregebbek lettünk egy évvel, de legalábbis egy nyárral. Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf Első dolgunk, hogy számba vegyük magunkat, számba vegyük egymást, miután a teljes egészében most életbe lé­ Munkatársak: pett szabályok következtében több hallgató kényszerült Oberfrank Olivér, Zsellér Máté évismétlésre vagy kihagyással kombinált félévismétlésre. Honlap: Gettler András Hogy pontosan mennyi embert érintenek a szankciók, egyelőre lehetetlen megmondani. Annyi bizonyos, a jövő­ Megjelenik 1200 példányban ben jobb lesz odafigyelni. Nyáron kirepült immár harma­ dik végzős évfolyamunk, ötödik alkalommal tartottak ava­ Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén vámnk tóünnepséget Karunkon. Utánpótlásban sincs hiány: is­ bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Gólyatábor Akaiin Dr. El Beheiri Nadja, személyesen Kari Tanácson történt A kezdet vége, avagy a vég kezdete Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Női szakasz „Sicc itur ad astra” - vagy még sem? Öt perc A jogbölcselettel való találkozásomról A HŐK Ellenőrző Bizottságának levele Modem forradalmiság A foci vébé és a Nő Dubrovnik Law School Multikultúra, megarészegség — Sziget 2002 Adolf az állatbarát Két perc Vedd és olvasd! e-tnail cím: itelet01@hottnail.com második oldal 3 3 4 5 6 8 9 10 10 11 11 12 14 15 16 17 17 18 mét gólyák árasztották el szép számban Egyetemünket. Rendezvényekben sem volt hiány a nyár folyamán, lapszá­ munkban beszámolunk a végzősbálról, a gólyatáborról, valamint az ELSA horvátországi rendezvényéről is. Az új tanév azonban magában rejti az új találkozás lehe­ tőségét. Régi barátok, évfolyamtársak, professzorok és ma­ ga az egyetemi élet, a jogásszá válás hosszú útja, annak minden szépségével együtt. Egyelőre nem gondolva azok­ ra a napokra, amikor a kezdetekben idegesen, majd idővel rutinosabban, de kicsit mindig izgatottan, fehér ingben vagy blúzban ott találjuk magunkat a vizsgáztató ajtaja előtt, és ahol számot kell adnunk a megszerzett tudásról. De addig is, ahogy a jogászinduló közismert refrénje szól: „a jogász délig alszik, egyetemre nem jár, szerényen ül meghúzódik, mégis ő a császár... » Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.extra.hu/itelet �hírek Szabó Zoltán rovata >- Eljött a szeptember, a tanévkezdés ideje, megjelent az őszi szám. Ezen alkalomból üdvözlöm az olvasókat, különösen az elsőéveseket. Állandó rovatvezetőként továbbra is a hallga­ tók tájékoztatása a feladatom. Meg­ köszönöm az eddigi segítségeteket, és továbbra is várom a híreiteket, ak­ tuális információkat, pletykákat. ható tárgyak. Tanulmányi ügyekben kiadott körlevelek Dr. Szabó István dékán-helyettes úr szobája előtti hir­ detőn. (Ezzel kapcsolatosan a követ­ kező számunkban részletes ismerte­ tőt adunk.) helyszínen megvásárolhatóak. A fényké­ pek ára a pletykák alapján 400 HUE Ér­ deklődj, hátha rólad is készült felvétel. (A megtekintése ingyenes!) >- A hagyományoknak megfelelően az idén is a hűli hónap a szeptember. Rendezvényszervezők csábítanak a szigetre (ezúttal a Margitszigetre), a természet lágy ölébe (Zöld Pardon), vagy csak úgy a Spariba (mert nem kell messze menni, hogy találj egy jó helyet). Ne feledd, bulizz, amíg lehét, mert közeleg a (Erről majd egy későbbi számunkban.) >> Nem jutottál kollégiumi helyhez? Nem szereted a tömegszállást? Nincs hol laknod? Albérleti ajánló a földszinti aulá­ ban. Lányoknak, fiúknak, vegyesen, do­ hányzó, nem dohányzó, kacsalábon forgó paloták mindenkinek. >> Kezdjük a legfontosabbal. A beiratko­ zás már lezárult, de az indexbe be kell ve­ zetni az általatok választott speciálkollégi­ umokat, kötelező tantárgyakat is. Erre ok­ tóber elején kerül sor. Addig kell eldönte­ ni, mit kívántok felvenni. Az index lezá­ rását jelölő pecsét alá beírt tantárgyakból szerzett eredmény (jegy, vagy megfelelt minősítés) azonban nem számít bele az átlagba, ezért jól gondoljátok meg, mit választotok. Inkább többet, mint a kötele­ ző óraszám által előírt, abból még mindig lehet töröltetni, mint ha kevesebb lenne. Felhívom minden érdeklődő figyeimét, hogy a Kar honlapja továbbra is tájékoztatást ad a tanszé­ kekről, a leendő vizsgákról, a tan­ anyagról, valamint a Tanulmányi Osztály által kiadott körlevelekről. Ha nincs kedved a faliújság előtt sor­ ban állni, kattints az egyetem hon­ lapjára. Folyamatosan frissítve. >- Ehhez kapcsolódó hír, hogy a tan­ széki hirdetőkre kerülnek fel a speci­ álkollégiumok, kötelezően választ­ >- Idén végzett doktorok, figyelem! Elké­ szültek a diplomaosztó fényképei. Megte­ kinthetőek a HŐK irodán. A képek a Másfél év után kisebb probléma adó­ dott a HÖK-ben. A HŐK elnöksége (6ból 5 tag) azzal a kérelemmel fordult Radnay József dékán úrhoz, hogy Tóthné Lukács Klárát - a HŐK iroda­ vezetőjét - mozdítsa el a HÖK-ben be­ töltött állásából, tekintettel arra, hogy közte és a HŐK vezetősége közötti vi­ szony annyira megromlott, hogy az a további eredményes munkát veszélyez­ tetné. Gólyatábor Akaiin Balatonakali adott idén otthont Karunk gólya­ táborának. Az esemény augusztus 17-20. kö­ zött került megrendezésre. Egy kisebb, szerve­ zőkből álló portyázó előőrs már péntek este a helyszínre, azaz a Dörgicse felé vezető út men­ tén található tatabányai önkormányzati gyer­ meküdülőbe érkezett, ahol azonban ekkor még szegedi medikushallgatók töltötték utolsó esté­ jüket. Vòlt ott minden a jogászindulótól a me­ dikusindulóig. Jogászaink tanúbizonyságot tet­ tek konfliktuskezelő képességükről, miután bölcsen felismerték, hogy kevesebben vannak medikus társaiknál. így aztán elkerülhetővé vált, hogy a mulatság egy Újpest-Fradt meccs elő- illetve utójátékára hasonlítson. Másnap délután aztán megérkeztek tör­ vényszék] gólyáink, és azon nyomban fészket is raktak. A névsorolvasás - két felsőévesünk jóvoltából - inkább bokszolók felkonferálásá­ ra emlékeztetett. Este remek hangulatot te­ remtett az immár elmaradhatatlan cigányze­ nekar, mely hajnalig húzta a talpalávalót, melyhez a szintén elmaradhatatlan Horváth Gellert, vagy ahogy mindenki ismeri, „Lila” és örökzöld nótái társultak Másnap délelőtt kötetlen beszélgetésre nyílt lehetőség a tutorokkal, ahol nyilván SO- kakra sikerült alaposan ráijeszteni, hiába, gó- 1 kásabb talán az állatok bemutatása volt. A lyák közt a felsőéves már csak ilyen. Szemé- [ zsűri is meglepődött, amikor egy szamárral lyesen látogatott el a táborba Bittsánszky Gé­ jelentek meg a strandon. Sérülésektől sem za Tanár Úr, Kari Főtitkár, aki az egyetemről volt mentes a „ kétpercalattkitudtöbbtartott előadást újdonsült elsőseinknek. Ebéd vizetkihozniacóból” szám, ugyanis a nagy si­ etségben kissé élesnek bizonyultak eg^'es kö­ után csoportos vetélkedő színhelye volt a vek, erre megindult a katasztrófa turizmus: » Községi Strandfürdő”, ahová az önkor­ mányzat jóvoltából pázmányos csuklópánttal német vendégek kamerázták a kétségbeesett ingyen lehetett bemenni, külön köszönet a „árvízi mentőket”. Polgármester Asszonynak! Itt aztán megmu- I Este fergeteges koncertet adott a két egye­ tathatták a csoportok, mennyire rátermettek temi zenekar, a Legis Actio és a Lean Dubh. erre az igenis összetett, komplex szakmára, Egybehangzó vélemények szerint azonban a elvégre „egy jogásznak mindenhez értenie legemlékezetesebb a hétfői (utolsó) este volt. kell”. A csapatoknak valamelyik fiúból kellett Kedd reggel elcsigázott gólyaseregek vették a legszebb lányt faragni, majd következett a útjukat a főváros felé. Egyszer minden véget ér, még egy ilyen felhőtlen és felszabadult „Senior Club”, vagyis a strand legidősebb nyár is, de minden vég egyúttal valami újnak a emberének előállítása- Ha a legidősebbel megvoltak, a következett a legjobb nő, azt hi­ kezdete: gólyáink Pázmány Péter Egj'etemészem, itt néhány versenyző megtanult futni a nek újdonsült polgáraivá váltak. féltékeny férfi partnerek elől. Ki tud többet Mértékadó körök - Klári néni minden el­ lentétes irányú, erőteljes kísérletének dacára a Akaiiról? A település bizony igen nagy múlt­ ra tekint vissza, és hogy mint azt mindenki gólyatáborba évről évre vissza-visszatérő sejthette, a lakosság nagy része a nyári ide­ „evergreen” felsőévesek - megállapítása sze­ genforgalomból él. Szintén kiderült, mint rint az elmúlt évek legjobban sikerült gólyatá­ borát rendezték meg idén a Balatonon. hogy a fent említett Polgármester Asszony bizony igen régóta áll a település élén, elein­ MÁNDICS BOTOND te még tanácselnöki minőségében. A legmó- I harmadik oldal �I Dr. El Beheiri Nadja, személyesen „A római jog lehet az egyik alapja az új közös európai jognak.” — Kérem meséljen származásáról, s gyer­ mekkoráról! kezdődött. — Mit érzett akkor, mikorfelkérték a Ró­ maiJogi Tanszék vezetőjének, hiszen köz­ tudott, hogy Prof. Dr. ZlinszkyJános a té­ ma talán legnagyobb magyarországi tudó­ sa? Hogyan történt a kinevezése? — Én tulajdonképpen osztrák-egyiptomi származású vagyok. A nevem egyértel­ műen egyiptomi. Ausztriában születtem, s Egyiptomban nőttem fel. Gyermekko­ romat Egyiptomban töltöttem, s miután édesapám meghalt, utána költöztem viszsza Ausztriába. Az iskolai tanulmányai­ mat is ebben az országban folytattam. — Hol teltek egyetemi évei? I I — Bécsben tanultam jogot, itt is végez­ tem. Egyetemi éveim teljesen átlagos módon teltek el. Tanulmányaim kezde­ tén szerettem meg foglalkozni a nem­ zetközi kapcsolatokkal, s később a pro­ fesszorom mellett dolgozhattam is a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése te­ rén. Ezen kívül néhány évfolyamtár­ sammal, barátommal nagy vállalkozásba fogtunk. Szerettünk volna egyetemi ta­ nulmányaink ideje alatt lexikont készí­ teni társaink számára, amelyben fel akartuk dolgozni a társadalom összes lé­ nyeges kérdéseit, problémáit keresztény megközelítésből. A témák feldolgozásá­ ban segítséget kértünk híres szakembe­ rektől, akik készségesen közreműköd­ tek. A lexikonból elkészült a családdal, a múlttal foglalkozó rész (1988-ban), míg később a környezetvédelmet tárgyaló részt, és Ausztriának az EU-hoz való csatlakozásával kapcsolatos tanulmá­ nyunkat készítettük el. Én ekkor má­ sodéves joghallgató voltam, a munkát szerettük volna tovább folytatni, de saj­ nos megszűnt az anyagi fedezetünk. — Minek hatására, s mikor döntötte el, hogy Ön szakterületeként a római jogot válassza? I I — Első vagy másodéves hallgató lehet­ tem, amikor úgy döntöttem, hogy a ró­ maijog az, amely engem Jobban érdekel. Részben azért is, mert Selb tanár úr egyiptomi és szíriai joggal foglalkozott, s úgy gondoltam, hogy én ezen a téren is tovább tudnék vele lépni. Voltak olyan negyedik oldal idők is, amikor ezek a tervek kissé háttér­ be szorultak — azért is mert a professzo­ rom beteg lett—, s én mindinkább az al­ kotmányjog felé fordultam. A doktori munkámat is alkotmányjogból írtam. Az­ tán Magyarországra kerültem, s itt már az első pillanattól fogva a Római Jogi Tan­ székekkel kerültem kapcsolatba különbö­ ző nemzetközi kapcsolatok keretében. Ekkor kezdtem el komolyabban foglal­ kozni a római joggal. — Mikor, s kinek a hívására jött karunk­ ra? — A legelejétől fogva itt vagyok. Én tulaj­ donképpen Magyarországra egy nemzet­ közi program keretében érkeztem 1994ben. Először az ELTE-n dolgoztam, s egy ottani adjunktuson keresztül ismerked­ tem meg Zlinszky János professzor úrral, aki akkor a kar alapításával volt elfoglalva. Amikor találkoztunk, kérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem segíteni a karon, s én rögtön biztosítottam támogatásomról. A karalapítás évében úgy dolgoztam, hogy a nemzetközi munka tovább folyt az EL­ TE-n, s ezzel egy időben kezdtem el ok­ tatni római jogot Zlinszky János profeszszor úr mellett, még a Ménesi úton. Elő­ ször német nyelven oktattam, majd több speciálkollégiumot is tartottam. Tehát így — Természetesen nagyon örültem, és a felelősséget is átéreztem. Nagyon hálás voltam, és vagyok is Zlinszky tanár úrnak, aki mellett nagyon sokat tanulhattam, és nem csak a Római jogra gondolok, és ugyanakkor hálás vagyok még a csalá­ domnak, barátaimnak, és munkatársaim­ nak is, hiszen ilyen eredményeket sosem lehet egyedül elérni. Maga a felkérés szá­ momra egy kicsit váratlan volt. Említet­ tem már, hogy a doktori munkámat oszt­ rák alkotmányjogból írtam, ezt Ausztriá­ ban megvédtem, s az itt megszerzett cí­ mem egyenlőségét kellett megállapíttat­ nom Magyarországon miniszteri úton keresztül. Mikor ez megtörtént, Zlinszky professzor úr azt mondta, ha valóban ró­ mai joggal szeretnék foglalkozni, illetve a római jog keretén belül akarok továbblép­ ni, akkor neki az az elvárása, hogy készít­ sek egy nagyobb monográfiát a tárgyból. Ez el is készült, ami még nem lett kiadva, de kéziratban megvan, és jelenleg a kiadá­ sán dolgozom. A censor működéséről, a jog és erkölcs összefonódásáról szól. Amikor a munka elkészült, akkor Zlinszky professzor úr javasolta a docensi kinevezésemet, s ezzel együtt a tanszék­ vezetői kinevezésemet. — A Prodékán Úr nyilatkozta korábban, hogy a tárgyból a bukási arány a legutóbbi vizsgaidőszakban 40%-os volt. Mi lehet az oka annak, hogy a tárgyat a hallgatók nagy része nehezebben tudja elsajátítani? — A tárgy olyan, hogy a hallgató itt talál­ kozik először kifejezetten jogi kifejezé­ sekkel. A római jog megkövetel bizonyos jogászi gondolkodásmódot, ezért már az első pillanattól fogva komolyan kell ven­ ni. Ehhez a hallgatók nincsenek hozzá­ szokva, bizonyára ez az egyik ok, míg a másik az lehet, hogy a tárgyat a hallgatók �későn kezdik el tanulni, s nem már a leg­ elejétől fogva. S bizonyára nem lehet ezt a gondolkodásmódot, és hatalmas anyagot rövid idő alatt elsajátítani. megint azt lehetett tapasztalni, hogy a római jogászoknak igenis van mondani­ valójuk egy új közös jog kifejlesztésével kapcsolatban. — Az előadásokon való részvétel mennyi­ re fontos a tárgy szempontjából? — léhát a római jog lehet az alapja az új közös európai jognak? — Tényleg nagyon hasznos dolognak tartom az előadásokon való részvételt, hiszen itt nemcsak leadom az anyagot, hanem igyekszem azt el is magyarázni, illetve kiemelném itt a gyakorlatokon való aktív részvétel fontosságát is. A gyakorlatokat idén az előző évektől egy kicsit eltérően elsősorban doktorandus­ ok, illetve a gyakorlatban dolgozó jogá­ szok tartják, mellettük továbbra is szá­ mítunk néhány kiváló fiatalabb hallgató segítségére. Közösen készülünk fel, mi­ vel a doktorandusok különböző tanszé­ keken dolgoznak, és a gyakorlat is más nézőpontokat ad, így reméljük, hogy az egyes témákat tényleg átfogó módon fel lehet dolgozni. Én az előadásokon egy­ re inkább igyekszem kiszélesíteni az eszmecserét a hallgatókkal, ami azt je­ lenti, hogy írásban teszek fel kérdéseket a hallgatóknak, ezeket megnézem, s így egy kicsit jobban le tudom mérni, hogy a hallgatóim mit, s mit nem értettek meg az előadásokon elhangzottakból. Ezt a gyakorlatot tavaly már el is kezd­ tem, s idén is folytatni szeretném. Eb­ ben a munkában számítok a hallgatók pozitív hozzáállására, s így a közös munkával talán jobban el tudjuk érni, hogy a hallgatók már a kezdetektől ko­ molyan vegyék a tárgyat, s ne érje őket majd meglepetés a szigorlati vizsgán. — Az egyik alapja. Egyértelműen alkal­ mas arra, hogy fel lehessen használni az alapgondolatait. Nyílván a társadalmi vi­ szonyok állandóan változnak, de a min­ denkor érvényes alapelveket ki lehet dol­ gozni a római jogból. — Gondolom ez az inteijú főként a gó­ lyák körében fog nagyobb népszerűségnek örvendeni, ezért kérném a tanárnőt, hogy a lap hasábjain keresztül adjon tanácsot, illetve útmutatást számukra, hogy ho­ gyan is kezdjenek hozzá a tárgy elsajátí­ tásához? — Tehát egyrészt aktívan részt kell venni az előadásokon, másrészt azt tanácsol­ nám, hogy mindenki lépjen kapcsolatba a gyakorlatvezetőjével, s közösen beszéljék meg az előadásokon elhangzottakat. Ké­ szüljenek a gyakorlati órákra, s ha bármi­ lyen kérdésük merül fel, azt próbálják meg egymás között megbeszélni, illetve nyugodtan fordulhatnak segítségért a tan­ szék munkatársaihoz. SZABÓ VIKTOR A Kari Tanácson történt Különlegesnek mondható a Kari Tanács legutóbbi, június 26-ai ülése. Egyrészt mert először került sor az új Egyetemi Statútum szerinti összetételében történő összehívására, melynek lényege, hogy a legfeljebb 20 fős testület tagjai a Dékán, a gazdasági igazgató, Kar dékánhelyettesei, intézetvezetői cs más egyetemi tanárai közül a Rektor álul kinevezett 11 fő, a teljes munkaidejű oktatók közül a karral munkaviszonyban álló oktatók által vá­ lasztott 5 fő, a Hallgatói Önkormányzat­ nak, valamint a Kar nem okutói munka­ vállalóinak 1-1 kép\'iselqe. Másrészt kü­ lönlegesnek mondható napirendi ponqa miatt, lúszen aznap került sor a dékánvá­ lasztásra. Szabó István Általános Dékánhelyettes Úr, a Dékánjelölő Bizottság elnöke az alábbi javaslattal állt elő: mivel a Dékán megbízatása három évre szól, és Dr. Radnay József Dékán Urat csupán két éve választották meg, mandátumát hoszszabbítsák meg egy évvel. De más személyi döntésekre is sor ke­ rült, jóváhagyták többek közt Busch Bé­ la és Győrffy Tamás tanár urak egyetemi docenssé történő kinevezését. MÁNDICS BOTOND Kellemeset a hasznossal — Kutatási területe is a római joghoz tar­ tozik? — Igen, egyértelműen. Főként a ius publicummal, az államjog kialakulásával foglakozom. Tehát a fő kutatási területem még mindig a római államjog, ami meggyőződésem szerint a köztársaság idején fejlődött ki. Azt hiszem, s az volt a tapasztalatom az utóbbi időben, hogy a római jogászoknak fontos feladatuk lesz az új közös európai jog kifejlesztésében. Ennek létrehozatalában meggyőződésem szerint a római államjog is fontos szere­ pet fog betölteni. Több ízben részt vet­ tem nemzetközi kongresszusokon, ame­ lyeken Európa jövőjét tárgyalták— most legutóbb Rómában voltam —, ahol ... és mi ötödik oldal �A kezdet vége, avagy a vég kezdete Már a harmadik évfolyam búcsúzott az egyetemtől 2002. július. Átlagos nyári nap, árnyékban pilledő turisták, hívogató balatoni nyár, a megérdemelt pihenés ideje. Ilyenkor ki­ ürül a város, az utcák minta kihaltabbak lennének. De van egy belvárosi utca, ahol nagy a nyüzsgés. Ünneplőbe öltözött em­ berek sokasága téblábol egy impozáns épület előtt, kezükben virágcsokor. A ka­ puban időnként feltűnik egy fekete ruhás fiatal, mosolyogva integet, körülnéz, konstatálja, hogy minden rendben, majd siet vissza az épületbe, ahol már csak per­ cek vannak hátra addig a pillanatig, amire oly hosszú évekig készült. Kitalálta a drága olvasó, diplomaosztó a végzett jogászoknak. Öt év minden szép­ sége, gyötrelme lepereg a jelenlévők ar­ cán. „Emlékszel, mintha tegnap lett • volna... 35 35-.Bocsánat, hol találom a logika tanszéket?” Mindenkinek van egy emlé­ kezetes története, sérülésnyom a sorban állásból eredően, ráébredés a vizsgáztató személyére, elveszett indexek a történe­ lem útvesztőjében. Vér és verejték. Ezt ígérték azon a szep­ temberi napon, mikor először kellett be­ ülni az iskolapadba. Mindenki a végét várta, a napot, amikor hivatalosan is elis­ merik a tudását, kézhez kapja a hőn áhí­ tott diplomát. És most eljött a pillanat, innen nincs viszszaút. Még egy fél óra, hogy hivatalosan is a jogászok családjába tartozzanak. De nem ilyen egyszerű a dolog. Drága Bittsánszky tanár úr instrukciói mellett még egy utolsó sorban állás, csak a rend kedvéért. Mindenkinek megvan a helye, amit nem is olyan könnyű megtalálni. Már nincs sok hátra, és tényleg ki kell lépni a nagybetűs ÉLETBE, megkezdeni a néha robotnak tűnő munkát, felvértez­ ve azzal a tudással, amelyet e falak között gyűjtöttek össze. Ez alatt a teremben izgatott szülők zsibonganak, élesítik a kamerákat, mindenki a felemelő pillanatra vágyik. Feszülteb­ bek, mint azok, akiknek a tiszteletére öszszegyűltek. Jönnek, jönnek, kiabálja egy elfúló női hang. És valóban, fekete talárban érkez­ nek a végzősök, arcukon megkönnyeb­ bült, szinte már fensőbbséges mosoly. „Most már semmi sem állhat az utunk­ ba”. Pár pillanat múlva bevonul az Egye­ temi Tanács. Méltóságteljesen, büszkén, képviselve az Egyetemet, tanárokat, okta­ tókat. Jól tudják, van mire büszkének len­ niük. Ismét képzett jogászok hagyják el az iskolát, az életben az itt elsajátított tudás alapján kell boldogulniuk. Ahogy tették ezt elődeik, és méltó követőik. Himnusz, köszöntés, eskütétel, és a hőn áhított dip­ loma átvétele. Pillanatoknak tűntek, min­ denki valamilyen emléket idéz fel magá­ ban. „Hosszú volt ez az öt év. Végre nem kell többet... Már olvassák is a nevem”. I •i Áttörés az udvaron az ünnepség helyszíne felé hatodik oldal ffl Nincs más hátra, fogadni a gratulációkat, elérzékenyülve, diadalittasan, ki-ki vér­ mérséklete szerint. „Állj oda, még egy fényképet a sógorral is...”. Kilépve a ka­ pun, még egy utolsó pillantás a falakra, egy könnycsepp elmorzsolása titokban, hiszen mégsem jáija, hogy pont én érzé­ kenyüljek el. Sikerült, kisujjamban a tudás, majd én megmutatom a világnak. De addig is irány a jól megérdemelt pihe­ nés. Példának okán a végzős bál. Mert er­ re is gondoltak valakik, köszönet érte. A meghívón szereplő címet el sem lehet téveszteni, irány a Vár, ott is keresd a pa­ lota udvarát, ahol terített asztal, étel-ital várja a nap hőseit. Üröm az örömben, hogy a meghívón szereplők közül csak kevesen tisztelték meg jelenlétükkel az estét. Kár érte. A Palota közelébe érve el sem lehet té­ veszteni az irányt, csak követni kell az es­ télyibe öltözött hölgyeket, akik fáklyaként mutatják az utat. A szokásos, nem hivata­ los vetélkedő idén sem maradt el, az ön­ jelölt zsűri elismerően nyilatkozik a le­ hetséges bálkirálynőkről. Belépéskor egy pohár pezsgő a megfáradt jogásznak, már a hagyomány kedvéért is. Most már csak meg kell találni a barátokat, és semmi nem állhat a jókedv, a mulatozás útjába. Talán csak az időjárás, mivel komor fel­ hők gyülekeznek az égen, nem sok jót ígérve. Látva azonban az összegyűlteket, meggondolják magukat és mint a hívatlan vendégek, egykedvűen odébbállnak. A vacsora tálalásáig hátralevő idő a csen­ des poharazgatás jegyében telik, minden­ kinek van egy igazán frappáns története az államvizsgával kapcsolatosan, jó is, rossz is. De már nincs jelentősége, hiszen vége, befejeződött. Rövid várakozás után az asztalok megtelnek minden földi jóval. a kiéhezett jogászsereg ráveti magát a finom falatokra. A vacsora hangulatát kellemesebbé teszi az élőzene, ami a tánctér felől szűrődik az asztalok felé. Táncbemutató nélkül nincsen bál, nem is kell csalódnia a vendégeknek. Köztudott, hogy a jogásznemzet kedveli a táncot, így alig vonulnak el a profik, máris átveszik a �terepet az amatőrök, akik hajnalig kitarta­ nak, féktelen jókedvűknek csak a kelő Nap szab határt. Na meg a fáradtság. Hosszú nap volt, megérdemlik a pihe­ nést. Nemsokára úgyis más világ köszönt rájuk, vége könnyed hétköznapoknak, komolyabb kihívások várnak rájuk. A vég kezdete, korán kelés, idegesség, feszült­ ség, megfelelni akarás. Hol vannak már azok a napok, amikor csak előadásra, sze­ mináriumra kellett menni, könnyed zh írás volt a legnagyobb feladat. De tanáraitok nem hiába fáradoztak, bosszankodtak, mégiscsak sikerült a kitű­ zött célt elérni, benneteket elindítani a jo­ gászi élet rögös útján. Ennek az útnak a végigjárásához kívánunk sok sikert, kitar­ tást mindannyian, akik utánatokjövünk. SZABÓZÉ Vidám jogászok kicsiny csoportja a ceremónia után A 2002. tavaszán dipiomázottak névsora Abay-Nemes Orsolya, Abraham Judit, Aján Anita, Alberti György, Andrási Gergely, Antal Veronika, Antalóczy Péter, Aszalós Györgyeié Dr., Bácskai László, Bagaméry-Szalay Róbert, Balla Gábor, Balogh Tímea, Balsai Csaba, Bara Emőke, Bárdos Szonja, Barkó Péter, Bazsó Bernadett, Békés Orsolya, Békési Zsófia, Bekk Mária, Belákouics Eszter, Bencsik Dávid, Berecz Tímea, Bézsenyi Balázs, Birhemé Szabó Adrienn Dr., Birkás Györgyi, Biró Adám Péter, Biró 7ámás, Blalnyák Zoltán, Bogdán lámás Imre, Bohn Eszter, Bokor Adrienn, Bolla Zsófia, Bollók Szilveszter, Bólya Boglárka, Barbára Marcell, Boros Árpád, Boros Márta, Brindza Renáta, Bugyi Csaba Béla, Búkor Beáta, Christián László, Csákó Gergely, Csapiáros Ágnes, Czakó Mónika, Czímer István, Dalmy Júlianna Mária, Darus Ferenc, DarusJudit, Dekovics Zsófia Mária, Dely Zsófia, Desics Pétéi; Detrich Zsuzsanna, Dévényi Márton, Dienes Orsolya Katalin, Dobai Zsófia, Drágán Gyöngyvér, Erdélyi E>orottya, ErdódyJános, Erdösi László, Faix Zsófia, Farkas Norbert, Fazekas Dóra, Fehér Kinga, Fekete Erzsébet Edina, Fekete Imre, Fekete László, Fodor Bea, Fodor Krisztina, Forstóber Gábo^ Frank Ágnes, Frivaldszky Gáspár, Ftiglovics Gabriella, Fülöp Hilda, Gaál Péter, Gaál Tbor, Gáspár lámás, Gáti Anikó, Gegus Eszter, Geiger Nóra, Gerendás Anna, Cembardi Katalin, Conda Marietta, Conda Mónika, Cönczy Andrea, Gregttska Péter, Gresa Katalin, GrinitiszAdám, Grósz András, Gulrith Zsófia, Gulyás Noémi, Gurbán Gyöigyi, GyulaiJudit, Hajnal Gábor, Halmai Miklós lámás. Haraszti Anikó, Flamtat Anita, Haveria Ditta, Hegedűs Ákos, Hegedűs Magar Miklós, Hete Norbert Béla, Hidetmayer Csicsman Judit, Hlacsok Krisztina, Hódy Gábor, Holdampf Gusztáv, Horváth András, Horváth Bence István, Horváth Ferenc, Horváth Melinda, Horváth Réka, Horváth Zsolt, Horváth Zsuzsanna, Hós Hajnalka, Hrapka Judit, Hruby Attila, Hutusik Gyöngyi, Igaz Iván Dr., Imreh Borbála, Inokai Balázs, Istella Csilla, JávorszkiJózsefJuhász Orsolya, Jurida Petra Natália, Kálnoki-Gyöngyössy Zsófia, Kancsár Anita, Kántor István Zoltán, Karászi Margarita, KárpátiJúlia, Kárpáti Krisztina, Karsai Krisztina, Kegyes Anna Kinga, Kelemen Zsolt, Kemény-Beke Pál, KendeJúlia, Kenézi Diána, Kerdtes Gábor, Kéringer Csaba, Kbgyörgy Orsolya, Kiss Balázs, Kiss Károly Miklós, Kiss Krisztina, Kliment Géza Péter, Koch Tímea, Kókány Csaba Gyózó", Koltay András, Koiusekné Kovács Ágnes, Kondor Bence Barnabás, Korcsmáros Aliz, Kása Mónika Szidónia, Kovács Adrienn, Kovács Benedek Márton, Kovács Eszter Adrienn, Kovács György, Kovács Róbert, Kováts Dénes, Kozma Zsuzsanna, KunAnnamária Éva, Lakos István Sándor; Lásztity Dusán, Lévai Mariann, Lindmayer István, Lovas Márta, Lukács Krisztina, Lukács Zoltán, Majoros Márta, Máltcsics Eszter, Manhertz Zita, Marton Bernadett Ibléria, Mátyás Krisztina, Mécs Katalin r^nes, Medveczky Gábor, Medveczky Viktória, Mtgyeri Andrea, Mészáros Gergely, Mészöly Dóra, Micskey István, Mihályi Rita, Mikié Sándor, MikloviczJudit Renáta, Minárotdts Zsuzsanna, Mohos László, Molnár Csaba Imre dr.. Molnár György, Molnár Olga Borbála, Molnár Pál, Molnár Tbtricia Rita, Móricz György, Mosolygó Sára, Muhari Nóra, Mustilin Kata Aliz, Nádor-Nikiiiis Grácia, Nagy Adám Dániel, Nagy Gábor Bálint, Nagy Gergely Tamás, Nagy Katalin, Nagy Orsolya, Nagy Péter, Nagy Szabolcs, Nagy Szilvia Andrea, Nagyné Feckó Beatrix, Nedwed Mária Berrtadett, Németh Anita, Németh Doris Tímea, Németh Ildikó, Neumann Attila, Nyári Péter, Oláh László Zoltán, Onczay Gábor, Orbán Péter, OroszJános, Orosz Krisztina, Oszkó Rita, Östör Balázs, Pálné Vörös Nikoletta, Ibp Tamás, Pátzay Álám, Penzids Dávid, Peterdi Anikó, Petrássy Miklós dr., Peireczky Krisztina, Pfeifer Péter, Pintér Andrea, Pintér Evelin, Pluhár Hajnalka, Pócza András, Polony Geigely, Pomeisl AndrásJózsJf Pongor Lilla, PongráczJudit, Potrák Inez, Pózna Viktória, Pozsgai Petra, Presser Zoltán, PuruezkyJózsef László, Puskás Renáta, Rábai Mónika, Rácz Balázs, Rácz Margit dr., Rácz Zsuzsanna, Rádonyi Dénes, RadvánszkiJános, Rajkai Viola, Rapai Teodóra, Regős Norbert, Reisz Mónika, Rétháti Viktória, Révész Margit, Rosdy Tamás, Rostási Szabó Csilla, Sáray András, Sári Zoltán, Sárközy Gergő, Sárvári Tamás, Sas Máinda, Say Viktória, Schlosser Annamária, Schmeck Richárd, Schmidt Erika Ibronika, Schmidt Zoltán, Schmidtné Iváncsics Cecilia, Schümeky Zsombor, Seereiner Márta, Sefer Iván Dávid, Sidorow Károly, Siller Imre, Sinku Emese, Skarka Cecília, Somogyi Árpád, Somogyi Szilvia, Somojai-Döfeín Richard, Soóky Saul Márk, Soós Mihály, Spanga Zsuzsanna, Stágel Bence, Steffel Boglárka, St^a Annamária, Sugár Balázs, Surányi Eszter, Süslecz László, Sütő Katalin, Sydó Zoltán Dr., Szabó Endre Győző, Szabó Szilvia, Szabó Zorica, Szacsky Borbála, Szalai Nóra, Szalay Adrienn, Szalay Klára Gabriella, Szaniszló Brigitta, Szarka Eszter, Szász Bertalan Ákos, Száz Ágnes, SzénégetőAdrienn, Szentesi Mária, Szentkláray Bence, Szeremlei Andrea, Szeremlei Zsófia Eszter, Szilágyi Andrea, Szilágyi Beáta, Szinessy Péter, Szobonya Gergő Miklós, Szőkefalvi Nagy Gábor, Szövényi Márk, Szuhács Renáta, Szűcs Katalin, Szűcs Viktor, Takács Eszter, Takács Péter Attila, Takács Rita, Tamás Csaba, Tamás Gabriella, Tár György, Tarján Zoltán György, Tarlós Mónika, Tauber Szilvia, Tébeli Izabella, Tésenyi Renáta Edit, Tészársz Anna, Tòma Vinda, Tömasitz Ltván, Tóth András, Tóth Balázs Miklós, Tóth Gyula Ferenc, Tóth Judit Viktória, Tóth KrisztiánJózsef Tóth Péter, Tóth Szandra, Töpler Eszter, Török Petra, Tőrök Rózsa, TraserJulianna Sára, Trieb Getgriy, Uhel Gábor, Újvári Zoltán, Urbátt Kristóf, Ükös Gabriella, Üveges Sándoi; Vácz Gergely, l^jda Zoltán, lűller Hilda Zstizsanna, VáradyJózsef Vtr^a Edina, Váry Viktória, Ibressné Borovszky Titnea, VikorÁron Dávid, íűrág Benedek, Vitályos Áron László, Vízi László Tamás dr., íárkov Antal, Winbrenner Ágnes, lábrderits Krisztián, WiedemannJános, Windísch László, Winkler László, WofJudit, Zakar Gergely, Zakariás Andrea, Zalán Benedek Gáspár, Zarka Szilvia Ilona, Zsákos Szőke Melinda, Zsjkó Mariann, Zsilvölgyiné Tóth Szilvia, Zsíros Zoltán hetedik oldal �I Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételi­ zők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudattal kinyilatkoztatott, valami elké­ pesztő tudatlanságot, ép ésszel szinte fel­ foghatatlan ostobaságot bizonyító felele­ tein (ráadásul egyre több és egyre nagyobb hülyeségeket képesek mondani az új jelöl­ tek). Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gya­ korlatilag értékwlen. Most az eddig össze­ gyűjtött aranyköpések kirívóan Icgnag)'obb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idézett megszólalók közül senki nem hallgatója az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges felelősségre voná­ sának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítottuk. Vé­ gezetül olvashaqátok öt kedvencünket, melyek — kiemelkedve a többi, szintén örökbecsű darab közül — szinte új távla­ tokat nyitnak a butaságot művészetté, sőt, tudománnyá fejleszteni kívánók számára. TÖRTÉNELEM • Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez. • Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg. • A zsidó vallás szent könyve a Korán — És a Tóra? —Ja, az is! • Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Magyar Monarchi­ ából. • Thököly arról híres, hogy összeszedte a hegyi népet. • Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pá­ paság. • Széchenyi fő műve a Tőke. • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg. • Mindszenty József neves kommunistael­ lenes aktivista volt. • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Pé­ ter költő volt és politikus. Gondolom, köztiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? — Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? — Az SZDSZ és az MDF. • Mivel ért véget az 1. Világháború? — A Varsói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! — Göncz Árpád, Éráter György nyolcadik oldal • Ki volt Szent Imre nevelője? — Várszegi Asztrik. • A Római Birodalomban milyen államforma következett a királyság után? — A cárság. • Mikor alapították a Szovjetuniót? — XVIII. század. — Nem. Mikor szűnt meg? — 1450-es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! — .. .Az északiak! — Például? — Norvégia! • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. EGYHÁZ • A pápák közül II. János Pál tevékenységét emelném ki, aki sokat utazik. • A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. • A pápa református vallású. • A Vatikán hadserege papokból és bíboro­ sokból áll. • Történelmi egyház Magyarországon a po­ gányság. , * A keleti kereszténység vezetője a tibeti lá­ ma. • Mondjon párat a tízparancsolatból! — Fe­ lebarátod feleségét szeresd! • Mondjon magyar szenteket! — Szűz Má­ ria. • Foglalja össze a keresztény tanítás lénye­ gét! — Hát, ezt így Anschluss nem tud­ nám megmondani. • Ki volt az első pápa? — VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomta­ tással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szögezett a templomkapura. TÁRSADALMI ÉLET • Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni. • A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt. • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegcztetőgépen van, kikapcsolja a lélegcztetógépet. • Mi a cigányság vezető rétege? — A maf­ fia. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvé­ nyeket be kell tartani. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége. POUTTIKA • Az RMDSZ egy román alapítvány, a kura­ tórium elnöke Tőkés László. • Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan. • Csurka István a Munkáspárt elnöke. • Ki volt kormányon 1994-1998 között? (háromdiplomás felvételiző) — A MIÉP és az MSZMP JOG • Milyen jogi pályákat ismer? — Van a jo­ gász, az ügyvéd és a védőbíró. • Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Al­ kotmányt és belefoglalja az alkotmányos jogokat. • Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Al­ kotmánybíróság, a zászló, a címer. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK • Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. • Magyarország szomszédai: Északon Ro­ mánia és Szlovénia, Kárpátalja Csehor­ szágban (!!) és Koszovó Délen. • Magyarországjcllcmző állatfaja a béka. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák. Magyar­ országot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? — A Tiszán. - Hol ?? — A Maroson! • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? — A víziorgona. • Ha kivágák az őserdőt, megállnak a sze­ lek. ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK ÖT UEGJOBBJA; • A Vatikán egy halász tetemén (!!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária lérézia alapított (!!!). • Szent István kért egy koronát (!), majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!), • A Rákóczi-szabadságharc végén Károlyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegy­ vert (!!!). • Ki volt Szent István felesége? — Bajor Gizi (!!!). • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? — Festegetett (!!!). Dr. Jobbágyi Gábor, ár. Murányi László, ár. Adány Tamás, dr. Balogh András, dr. Bárándy Gergely, Rétvári Bence, Benedek Elek és mások gyűjtése Következő számunkban megtalálhatóak lesznek a várva várt 2002-es aranyköpé­ sek!!! lártsatok ki! �z. > TTEL'ET Női szakasz Bícs, parti, kafé Sütkérezem a Balaton parton és elképedem...hová tűntek a régi nyarak, mikor még a szabadstrandon, feltűnés és „iniidzs” nélkül tölthettük a jól megérdemelt pihenésünket...? Akár tetszik, akár nem, a Balaton hosszú évek alatt nagyon sokat változott... Azzal már kezdünk megbékélni (?), hogy az árak az égbe szökkentek, de valaki nehezebben veszi be a bícsháuzfílinget, a kigyúrt macsók nyomulásait, és a tinik szórakozási kultúráját... mert ugye megyünk a Nyugat felé... És min­ denben alkalmazkodnunk kell! Emlékszem még a nyarakra, mikor úgynevezett gimis „építőtáborokban” vagy kis baráti társaság­ gal nyugiban élveztük a vakáció örömeit. Gyere­ kek zsivaja törte meg a part csendjét, és Feri bá­ csit is ismerte mindenki, mert nála ő árulta a leg­ finomabb lacipecsenyét. Azóta sok minden megváltozott, a vendéglátósok és kereskedők egy nyár alatt akarnak meggazdagodni. A felnövekvő új generáció is belekapcsolódott az aktív fogyasz­ tói társadalomba, és a szabadstrandok kellemes nyugalma helyett megérkezett hozzánk is a mes­ terséges homokos föveny (lásd Beach House), az ott elvárt viselkedésforma és kellékei: dübör­ gő zene a parton, tenyérnyi ruhában és téli csiz­ mában táncoló lánykák a café mellé felépített to­ ronyban, vízimentőlányok piros fürdőruciban csak nem tudom, kit mentenek ki a bokáig érő vízből... Hódít a kockahas, a lazulás, a monokini...és persze a tömegkultúra, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de talán nem vagyok egye­ dül azzal a véleménnyel, hogy hiányzik a régi, megszokott balatoni hangulat.... a nyugis pi­ henés, a csend, az igényes szórakozás lehető­ sége. A diszkógeneráció tehát berendezkedett a parton, és - valljuk be őszintén - a szolgálta­ tók nagy része is ezt az igényt elégíti ki. A kül­ földi megítélést csak rontja, hogy szeptember első napjaiban, a nyarat elemezve a Die Presse című osztrák lap is lesújtóan írt hazánk legna­ gyobb turistarégiórájól, a Balatonról. A balato­ ni turisztika sokat vesztett színvonalából, a strandok koszosak és ápolatlanok, külföldről is már csak a szerényebb keresetűek látogatnak ide... vagyis hódít az igénytelenség. Bár az árak a németeknek még vonzóak lehetnek, de az idegenforgalmi kínálat minősége nagyon gyenge. Ez talán azzal is magyarázható, hogy igényesebb programokat nem kínálnak a hazai utazásszervező központok. Egy kis helyzetjelentéssel illusztrálva nem is olyan nehéz ezeket a tényeket alátámasztani! A Tó fellegvára. Siófok mindig is a fiatalok ked­ venc helyei közé tartozott... Sokunk tölti itt évről évre a jól megérdemelt pihenését a vizs­ gaidőszak megpróbáltatásai után. Ha sikerül végre valami jó és olcsó szállást szerezni (AJózsi mamájának a barátnőjének az unokaöccsé­ nek az ismerőse révén...vagyis protekcióval. mert a kis pénzünket nem kőig ük ám holmi utazási irodára!), akkor indulhatunk is! Megérkezünk a napsütésbe, és akkor már csak 3 dolog lebeg a szemünk előtt: haverok, buli, fanta... Később persze majd nagyot csalódunk, de ne siessünk ennyire előre! Ha jó az idő, irány a strand, meleg van, fürödni kéne. Ilyen­ kor érkezik az első meglepetés: csobbannánk, de nincs mibe... arról hallottunk már valamit, hogy nincs víz a Balatonban, de hogy kilométe­ res túrázásra kell felkészülnünk ahhoz, hogy derékig érő vízzel hűsítsük habtestünket, arra legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. így hát az elkeseredett diák(lány) elhatá­ rozza, hogy vízibiciklit bérel...potom hatszáz per óráért birtokba is veheti, és ha sikerül betol­ ni a sík vízen, akkor már csak arra kell ügyelni, hogy a heringként nyomuló embertömeg kö­ zött valahogy ellavírozzon a bójáig. Ha megéhezünk, semmi gond, remélhetőleg egy pár ezressel felkészültünk aznapra, hiszen a megszokott árakat még jó, ha csak kettővel kell megszorozni. Ilyenkor sokféle kis bódé közül választhatunk, emitt egy sajtos-tejfölös lángos négyszázötven, amott egy gyros hat­ száz. A menü lángos és palacsinta, és ha sze­ rencsénk van, 15 perc átlagos várakozási idő után falatozhatunk az isteni, égett olajban sült finomságokból, a bódéban repkedő legyekről ilyen idegállapotban már tudomást sem ve­ szünk. Ezek után még egy feladatot teljesíteni kell, hogy ebédünket nyugodtan elfogyaszt­ hassuk: helyet keresni a ragadó kerti székek egyikén. Étellel a kezünkben egyensúlyozva haladunk a kiszemelt üres asztal felé, egyszer csak egy férfitenyér durva tapintását észleljük testünk hátsó fertályán...az eset nem egyedi, ha hátranézünk, rögtön felismerhető a HansJürgen képű tipikus egyed, aki éppen egy n.ungarische menyecskét” próbál becserkészni! Ismertető jele, hogy korsószámra vedeli a sört, kuijongat, hiszen ő, az egyszerű gyári munkás DDR-Rostockból ilyenkor csak mulat... nem kell rá haragudni, ó az, aki az éttermekben a megbecsült első számú vendég, aki mindig Gulaschsuppét enne, akitől a vendéglátósok elájulnak. O a fizetőképes vendégek egy biztos magja, miatta már magyar feliratokat sem iga­ zán olvashatunk sehol a Balaton környékén. Keletnémet hagyományőrző turisták bemutatója a siófoki strandon ezért nem csoda, ha az egyszerű magyar turis­ ta néha eltéved, mert nem biztos benne, átlép­ te-e már a határt, vagy még itthon van! A nyúlkálós módszer persze felettébb felháborít, de nem tehetünk semmit, hiszen még a végén nyakunkba varrnak egy testi sértést... pedig csak egy jól megérdemelt pofon lett volna! És egyébként is: nyár van és semmi baj! Miután kihevertük az ebéd fáradalmait, a tűző napon rákvörössé égünk, hiszen a vizsgaidőszakban fehérré csoffadt testünknek még ide­ gen az erős napfény... persze irigykedve figyel­ jük a parton fekvő csinibabákat, akik már júni­ us elején olyan barnák voltak, hogy a kémény­ seprő mellettük világított volna. Mindenesetre reménykedünk, hogy a pár nap alatt sikerül va­ lami színt magunkra csalni anélkül, hogy mentőautószínű egyetemista libáknak lennénk titulálva. Hiszen a bícsen hozni kell a formát. Este persze jöhet a buli, az alkoholszint növe­ lésének érdekében ilyenkor minden sarkon nyitva egy bár vagy szórakozóhely Mi is beté­ rünk az egyikbe...Tizennégy éves kamaszlány mellettem furakszik, hogy az asztal tetejére mászhasson táncolni, német fiúk egy hada ép­ pen egy barátot támogat kifelé a mellékhelyiséghe, valószínűleg megártott a sok sör...hiába, a Freundschaft mindenek felett. Egy percre megáll az idő és elgondolkozom: a hely szelleme azt sugallja, hogy itt ilyenkor mindent szabad. Aztán kapcsolok, hogy a buli az én elmélkedésem nélkül is nagyon jól pö­ rög hajnalig. És ha kikeltünk az ágyból, más­ nap újra részesei lehetünk a balatoni fílingnek...a zsúfolt partnak, az egyre fogyó vizű Balatonnak, a kurjongató német turisták­ nak, és a romló színvonalnak. De akármilyen is, a miénk. Lesz még valaha a régi a magyar tenger? - felteszem a kérdést magamban, és sütkérezem tovább... G.J. kilencedik oldal �I „Sic itur ad astra 55 " vagy mégsem? Hajói emlékszem, Horányi Özséb profeszszor úr fogalmazta meg találó módon, hogy az „egyetem” nem más, mint a szervezett módon megvalósított önképzés helyszíne. Véleményem szerint mi hallgatók, akik eb­ be a PPKE-JÁK-féle önképzésbe kapcsoló­ dunk legalább két tekintetben változáson megyünk keresztül itt töltött éveink során. Az egyik mennyiségi jellegű: az elsajátított, és memóriánkba eltárolt ismeretanyag mennyiségére vonatkozik. A másik változás személyesen és egyénileg talán fontosabb is; az oktatóink példamutató magatartásában, az előadások, tankönyvek szemléletében. állásfoglalásaiban, közösségi vallásgyakorlat és más programok lehetőségében, adott esetben konkrét tantárgyakban is jelentkező kereszténynek mondott életfölfogás indít valamennyiünket az erkölcsi eszmény éle­ tünkbe való beillesztésére, magatartásunk hozzáigazítására, megváltoztatására. Neve­ lés az egyetemen? Bizony lehetséges, mert az emberi lény, amíg életben van, mindig képes az erkölcsi élet-átalakításra, megúju­ lásra. De ez mindenkinek személyes ügye, és ezen kérdés súlyánál és bonyolultságánál fogva nyilván nem vállalkozhatok arra, hogy szükségszerűen felületes és könnyen akaratlanul is igazságtalan módon akár a legcsekélyebb mértékben is megítéljem, hol tart ez a mi intézményünk a léleképítés in­ tézményesítése terén. Azonban az ismere­ tek nyújtásának tárgykörében a legutóbbi változások fényében szeretnék néhány megjegyzést tenni. Megszűnt a jogászi praxisban alapvető gyakorlati jelentőségű Logika, Deontika, Retorika, Stilisztika, Kommunikáció 1. és II. oktatása (és velük értékes spec. koll.ok vesztek el), csökkent a manapság egy­ általán a hozzávetőleg értelmes világ­ szemlélet kialakításához nélkülözhetetlen közgazdasági tárgyak oktatási ideje, súlyo­ san megnyirbálták a küszöbön álló globá­ lis ökológiai katasztrófa fenyegetésére fi­ gyelmet fölhívó Környezet és fejlődés tárgy lehetőségeit. És hogy el ne felejt­ sem: ismeretelméleti problémák, s más, nem jogi szakfilozófiai kérdések megol­ dásán sem töprenghetnek az utánunk jö­ vő Pázmányos jogásznemzedékek. Minél több tantárgy követelményének felel meg egy hallgató, annál alaposabban tizedik oldal képzett lesz. Ha ennek az állításnak az igazságát elfogadjuk, következik-e ebből, hogy a lényegesen könnyített követel­ ményrendszerben végzők lényegesen ki­ sebb tudással rendelkeznek majd? Aki ta­ nult logikát, az tudja a választ. (A helyes válasz az, hogy nem következik! Hiszen lehetséges, hogy a hallgató önállóan át­ hallgat más egyetemekre, karokra, szak­ könyvekből vagy más módon megszerzi a hiányzó ismereteket - stilisztikából, logi­ kából stb. Lehetséges - de nemhogy tö­ meges méretekben, de még egy-két hall­ gató esetében sem sokkal nagyobb ennek a megoldásnak a valószínűsége a nullánál.) Éppen ezért aggodalom tölt el, ami­ kor karunk képzési színvonalának alaku­ lására gondolok. A fentebb vázolt változások nyilván alaposan megfontolt elhatározások követ­ kezményei. Semmiképp nem kívánom a kar döntéshozóit a magam szerény véle­ ményével bírálni, vagy támadni. Éppen ellenkezőleg: szeretném, ha az itt megfo­ galmazott kétségekre kölcsönös bizalmon alapuló párbeszéd révén mindannyian megnyugtató választ kaphatnánk. Végül néhány záró gondolat, mely alapvetően világítja meg álláspontomat. Nagy eredményeket csak akkor érhe­ tünk el, ha magasra tesszük a követel­ ményszintet. Ha keveset követelünk, kicsi lesz a teljesítmény És ha valami nem úgy működik, ahogy kellene (gondolok itt pél­ dául bizonyos kevésbé szükséges kompli­ kációkra, célszerűtlenségekre mondjuk Stilisztika vagy Kommunikáció tárgyból), akkor nem az a megoldás, hogy a gond elől megfutamodva megszüntetjük az adott tárgy oktatását, hanem egyszerűen jobban kell csinálni. Magam is sokat panaszkod­ tam a magas óraszám és a zárthelyik terhe alatt nyögve. Rám is vonatkozik tehát: nyafogók mindig lesznek, de most visszate­ kintve már sok mindennek látszik a célsze­ rűsége, hasznossága, értelme. Nekünk hallgatóknak is ez a szempont a legalapve­ tőbb: a magunk területén nekünk is egy­ szerűen minél jobban el kell végeznünk állapotbeli kötelességünket. (Vagyis tudás­ ban, lelkiségben épülni, gyarapodni.) KÉRI ZOLTÁN Ot perc Téri néni a szomszéd utcában lakik és 78 éves. Eljárt már felette az idő, házának ódon falai helyette is be­ szélnek. Történetesen minden nap ez előtt a ház előtt ballagok cl, a ko­ ra őszi napsugár rásüt szépen virág­ zó kiskertjére. Olyan jó a szemnek. Teri néni csak futólag ismer, én sem tudok róla sok mindent, de mindig köszön és megállít, ha épp kint van. Vele nem beszélget senki. Gyerme­ kei már rég otthagyták, nem járnak vissza. Tehát sétálok, élvezem a kül­ város csendjét, és örömmel látom Teri néni reménnyel teli arcát. Sze­ meiben ott csillog minden szép em­ lék, de megbújnak az elszenvedett évek gyötrelmei is. Kis beszélgetéseink során elmesé­ li aznapi élményeit... fáj a háta, fel­ ment a gyógyszer ára, elromlott a vízóra, és a szomszéd kutyája is egész éjjel ugat... Serényen sepregeti a lehullott leveleket, portája mindig tiszta. Néha nagyokat hall­ gat, ilyenkor csak figyelem őt. Örül, ha meglát, ha panaszkodhat, és sze­ reti a fiatalságomat. Kedvesen és szeretetet sugározva néz rám, és ez jó érzéssel tölt el... mosolyogva bú­ csúzom. Nem tettem semmit, haza­ felé véve az irányt mégis megelége­ dettséget érzek. És megrémít, hogy néha egy idős ember pár mondatá­ val is milyen sokat adhat nekünk... Ezek az öt percek olyan jól esnek. Még ha számunkra most oly hihetet­ len is, egyszer mindenki megöreg­ szik. Szeretnék majd akkor Ièri né­ nire hasonlítani. Sokat tapaszulni, és megnyugodni. Virágokat ültetni és bölcsnek lenni. És talán az én házam előtt is elhalad majd egy olyanforma diák, mint én most, akiből merítlietek, és aki tőlem is kaphat valamit. Bármit. Egy mosolyt, egy bíztatást, egy kedves szót. íánultam tőle. Azt hiszem, azt a tiszteletet, amivel az idősekre kellene tekintenünk. Mert nem maradunk örökké húszévesek. Köszönöm neki ezeket az ötpcrccket. �A jogbölcselettel való találkozásomról (A történet 2001. december 20-án, Varga Csaba professzor úr kollokviumi vizsgáztatása keretében kerültfelidézésre.) I l Számomra, aki negyvennyolc éves múltam, mai napig pontosan visszaidézhető az a nap, amikor a jogbölcselettel, mint elsajátítható ismerettel találkoztam. Ez a „találkozás” döntően befolyásolta érdeklődésemet, vég­ ső soron életemet is. 1973-ban, húsz évesen házasodtam. An­ nak érdekében, hogy - a legtöbb fiatal párra jellemző - anyagi gondjainkon enyhítsek, (egyetem mellett) délutántól késő estig mun­ kát vállaltam egy vegyipari szövetkezetben. Az egyik este a szentendrei úti terpentin-kiszerelő telepen Sajószentpéterről vártunk üvegszál­ lítmányt, hogy kirakodhassuk. Várakozás köz­ ben beszédbe elegyedtem egy „Báró úr”-nak nevezett 60 év körüli, szikár alkatú segéd­ munkással. Már a „Báró úr” tartásán és be­ szédstílusán is látszott, hogy „deklasszált elem”, azaz egy olyan társadalmi rétegből — osztályból - érkezett, amely felszámolódott a szocialista Magyarországon. A beszélgetés perceken belül a politika­ tudományra terelődött. Pontosabban én te­ reltem ebbe az irányba, miután (sok más ak­ kori fiatalra jellemző módon) éppen lelke­ sen tanulmányoztam a marxizmust. Elő­ nyöm másokkal szemben az volt, hogy szár­ mazásom és neveltetésem okán a német szerzőket eredetiben olvastam. így figyel­ hettem csak fel arra, hogy Maix a „die Basis” és a „dér Uberbau” szavakat messze nem azzal a jelentéstartalommal használja, mint ahogy halálát követően rá hivatkozva, ezt más ideológusok (Engels, később Lenin, Sztálin és a többiek) tették. Fiatalos hévvel és önteltséggel beszéltem a szocialista ál­ lameszményről és a „Báró úr” tanácsát, vé­ leményét kértem minderről. Ö hűvös tá­ volságtartással jegyezte meg, hogy napjain­ kig tart az öncélú kisajátítása néhány alapve­ tően helyes gondolatnak, majd pár szót szólt a pluralizmus, az ideológiai sokféleség szükségességéről. Már tolatott az üvegekkel megrakodott teherautó az udvarra, amikor hozzátette: Ha holnap esete is itt kell üveg­ re várnunk, hozok neked kölcsönbe egy könyvet, amiből többet megtudhatsz arról, valójában milyen egy állam felépítése. Szerencsém volt, másnap is üveget ra­ kodtunk. A „Báró úr” természetes mozdu­ lattal, kedvesen mosolyogva adott át egy vé­ kony kis könyvecskét csomagolópapírban. A könyv Hans Kelsen - 1927-ben, Moór Gyula kérésére és fordításában a magyar ol­ vasók számára rövidített - általános államtanát tartalmazta einer » Grundriß allgemeinen Theorie des Staates” címmel. A könyvet olvasva az állami rend statikus és dinamikus vonásai mellett megismerked­ tem egy egyéb szempontból fontossal is: a más véleményeket sem kizáró érvelés mód­ szerével. Attól a naptól kezdve néztem kri­ tikusabban a világot, és kerestem a máskép­ pen gondolkodók (logikusok, filozófusok, jogbölcselők) könyveit. A „Báró lírtól" kölcsönbe kapóit könyo ex libris­ éből tiiátam meg ki is Ó valójában. A családi címer alatt ott állt a név: Báró Wlassics Gyula. A Politúr Vegyipari Szövetkezetben 1913. tava­ szán nyugdíjáért dolgozó, gondolkodásomat a leg­ jobbkor befolyásoló üvegrakodó segédmunkás, a századforduló táján a korjogbölcsészeivel kitünte­ tetten törődő vallás- és közoktatásügyi miniszter fia volt. DÚS JOHANN-GEORG (III. éves hallgató) A HŐK Ellenőrző Bizottságának levele Az új tanév közeledtével a Hallgatói Önkor­ mányzat Ellenőrző Bizottságának elnökeként tontosnak tartom megkeresni a Választmány tagjait jelen levelemmel. Teszem ezt azért is, mivel a HŐK SZMSZ 45. § (1) d) alpontja ér­ telmében a Bizottság feladata a Választmány­ nyal történő folyamatos írásbeli kapcsolattartás. Az Ellenőrző Bizottság több szempontból is a HŐK leginkább bizalmi, leginkább érzékeny szerve. Ezt jelzi a bizottsági tagokra vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi szabályozás, ill, a bizottság elnökének megválasztásához szüksé­ ges - a szabályzatban csak itt előforduló - minő­ sített többség is. A Bizottság a HŐK SZMSZben leírtaknak megfelelően és a kari szabályza­ tokkal összhangban rendszeresen és időszako­ san ellenőrzi az Önkormányzat működését, gazdálkodását, nyilatkozik összeférhetetlenségi és etikai kérdésekben, valamint eseti ellenőrzési feladatokat végez. A Bizottság jelenleg is folytat ilyen vizsgálatot. Itt hívom fel mindenki figyel­ mét, hogy a HŐK SZMSZ 45. § (2) alapján a Bizottság jogosult az Önkormányzat vezetőihez és képviselőihez kérdéseket intézni, iratokba be­ tekinteni, írásbeli beszámolót és nyilatkozatot kérni. Amennyiben szabályzatban rögzített kö­ telességének a felhívott nem tesz eleget, úgy a Bizottság joga az illető felelősségre vonásának felvetése, végső esetben a Kar Fegyelmi Bizottságálioz fordulás. [44-'1-6. §] Mindezek a jogosítványok azt biztosítják, hogy karunk hallgatói bizalommal fordulhas­ sanak az általuk választott Hallgatói Önkor­ mányzat felé. Akkor betölti feladatát az Ön­ kormányzat, hajói körülhatárolt és mindenki által tiszteletben tartott kontroli-mechaniz­ musokkal biztosítjuk a HŐK szabályszerű és hallgatóközpontú működését. Ezért mond­ hatjuk, hogy a hallgatók felé az egyik legfonto­ sabb biztosíték maga az Ellenőrző Bizottság. Kérek ezért minden tisztségviselőt és képvise­ lőt, hogy legjobb képességei szerint működjön együtt a Bizottsággal. Mint a HŐK működésének jogszerűségét ellenőrző személy, és mint évek óta képviselő­ ként tevékenykedő hallgató fontosnak tarom a fentieken túl felhívni minden HŐK képviselő figyelmét néhány további előírásra. Első feladata minden hallgatónak, de a HŐK képviselőknek különösképpen a kari sza­ bályzatok (elsősorban a TVSZ), ill. a HŐK SZMSZ alapos ismerete. Képviselőktől - és egyben joghallgatóktól — joggal várliató el ezen felül a Felsőoktatási törvény, valamint az egye­ temi szintű képzésről és a felsőfokú jogi kép­ zésről szóló kormányrendeletek ismerete. Ezek a normák a kar belső számítógépes rendszerén online formában mindenki számára elérhetőek Korábbi közgyűlési határozatok rendelkez­ nek a képviselők fogadóóráiról és az évfolyam­ gyűlésekről. Ezek értelmében felszólítok min­ den képviselőt, hogy szeptember 21-ig jelezze a HŐK Irodavezetőjénél, hogy' a hét mely napján, milyen időpontban, a HŐK melyik helyiségében tartja fogadóóráját. Ezt a hirdetőtáblán, ill. a HŐK lapján ke­ resztül tesszük közzé. Felszólítok továbbá minden képviselőt, hogy a fenti határidőig je­ lezze, mikor tartják az adott évfolyam képvise­ lői a szabályzatban rögzített évfolyamgy'űlésüket. Felkérem az Önkormányzat Elnökét, hogy az első évfolyam évfolyamgyűlését az El­ nökséggel együttműködx'e még szeptember­ ben tartsa meg. Felkérek továbbá minden vá­ laszmányi tagot, hogy a kezdeti időkben kép­ viselő nélküli első évfolyam tagjaival vegt'ék fel a kapcsolatot, érdekükben járjanak el. Szintén szabályzati kötelezettség a Választ­ mány, az Elnökség, iU. a bizottságok rendszeres ülésezése. Ezek eredményeiről célszerű a FIÓK lapján keresztül tájékoztatni a hallgatókat. Mindezek a fent vázolt kötelességek azt segí­ tik elő, hogy a Hallgatói Önkormányzat valóban betölthesse feladatát a Karon, vagyis hatékonyan képviselhesse a hallgatók racionáhs érdekeit. Eh­ hez pedig a HÖK-nek kötelessége élni a Felső­ oktatási törvény nyújtotta lehetőségeivel is. RÉTVÁRI BENCE tizenegyedik oldal �fTE t E T Modem forradalmiság „Vilami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, valami nagy-nagy, ős tanulság” (Ady Endre - Szép magyar sors) Ez elmúlt időszakban az ítélet oldalam több írásban is megpróbáltuk körüljár­ ni az egyetemista polgár lehetséges sze­ repvállalásainak témáját. Felvetettük a kérdést, környezetünk alakításában, a (egyetemi) közéletben való részvétel­ ben milyen lehetőségeink vannak jelen pillanatban, hallgatóként, és milyen fel­ adatok várnak ránk, ha fel akarunk ké­ szülni a jövő erőpróbáira, azaz lehető­ ségeinkhez képest a társadalom és a tár­ sadalmi élet erőnkhöz mérten történő alakítására. Egyáltalán, van-e szükség minderre? Érdemes-e azért küzdeni, hogy egy kicsit mi is beleszólhassunk a dolgokba, vagy minden jó úgy, ahogy van? Van-e a jogi egyetemistának, ké­ sőbb a jogásznak némi többletfelelőssé­ ge, ezáltal többletfeladata, kell-e köz­ életi szerepet vállalnunk, ha adódik rá lehetőség? A JOGÁSZSÁG ÉS A KÖZÉLET A válasz nyilvánvalóan igen, ellenkező esetben ez az írás sem született volna meg. Sorolhat­ nánk a mindenki által ismert neveket (Szemere Pál, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Katona József, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Eötvös József Jókai Mór, Széli Kálmán, Apponyi Albert, Baross Gábor, Tisza István és így tovább), akik jogászi vég­ zettséggel váltak jelentős államférfiakká, vagy vállaltak komoly közéleti szerepet az elmúlt századokban. Ez a hagyomány ma is erősen él. A jogászok jelentős részéből válik közéleti ember, politikus. Ez nem a véletlen műve, hi­ szen ajogi tanulmányok és ajogi pálya a közéletiségre nevel, afelé tereli az embert. Ideális esetben a (jo^) egyetem tökéletes terep arra, hogy mindenki kibontakoztathassa a közösség érdekében való munkavégzésre irányuló egyéni ambícióit. Akinek minden szempont­ ból megvan a lehetősége arra, hogy a saját ja­ ván túl a közösségért is tenni tudjon, bűnt kö­ vet el, ha nem, vagy nem helyesen él e lehető­ séggel. Aki tanulmányai után egész életében a szűk értelemben vett jogi pályán marad, an­ nak is megvan a kötelezettsége, erkölcsi-etikai alapon végezni munkáját, de ha valaki a köz­ ügyek felé fordul, ez a felelősség még fokozot­ tabb súllyal esik latba. tizenkettedik oldal A PÁZMÁNY SPECIÁLIS SZEREPE A mi egyetemünk, a Pázmány különleges helyzetben van. Megvolt a lehetőségünk, a nulláról építkezni, kötöttségektől többé-kevésbé mentesen. Az oktatás rendje és a kö­ vetendő eszmeiség szabadon meghatároz­ ható volt. így született meg a katolikus egyetem. A társadalom átformálódása nem mehetett végbe tizenkét év alatt, mindez jó­ val bonyolultabb, hosszabb, akadályozott folyamat, A munka azonban elkezdődött. Ennek a kezdetnek vált egyik szimbólumá­ vá, kicsiny építőkövévé a Pázmány Egye­ tem, melynek feladata, hogy minden évben olyan fiatalok sokaságát bocsássa ki magá­ ból, akik új erőt és régi-új szellemiséget tudnak becsempészni a társadalomba. Újra fel kell ébreszteni az emberek lelkében az erkölcsi alapokon megélni kívánt életre való vágyat, hiszen minden, ami időtálló és érté­ kes, csak erkölcsi és hitbéli alapokon nyu­ godhat. Ebben az olykor kilátástalannak tű­ nő munkában pedig a családon túl az okta­ tásnak van a leghangsúlyosabb szerepe. A közügyek iránti elkötelezettség számtalan esetben jóval később tudatosul, vagy válik egyáltalán lehetővé az egyes emberek életé­ ben. Ellenben mindig komoly hagyományai voltak az egyetemista ifjúság aktív történel­ mi szerepvállalásának (Id. 1848, 1956). A fi­ atalok együtt jelentős erőt képvisel(het)nek. Ezért nem szabad ezt az erőt eltékozolni, él­ ni kell vele. Erre valóak például az egyetem által biztosított lehetőségek az egyetemi közéletben való részvételre. AZ „ALULRÓL ÉPÜLŐ" SZERVE­ ZŐDÉSEK ESÉLYE Sokan szeretnék tehetségükhöz mérten hozzátenni a maguk kis részét a nagy egész­ hez. Ez általában csak elhatározás kérdése. Nem kell feltétlenül a politikai élet csata­ mezején hadakozni ahhoz, hogy befolyá­ sunk legyen közös életünk alakítására, sőt! Kiegyensúlyozott állami berendezkedés mellett nem feltétlenül a politika dönt az ál­ lampolgárok személyes sorsa felől. Az alul­ ról épülő kezdeményezés, nyomásgyakorlás utat törhet és győzhet, ha megfelelő menynyiségű - és minőségű - ember képviseli azt. Ezért van nagy szükség a társadalmi ön­ szerveződésekre, melyek, ha megfelelő sú­ lyúak, elérhetik kitűzött céljukat. Ezt a munkát pedig már az egyetemen el lehet kezdeni, hiszen természetesen az egyete­ mista polgárnak is lehetnek közösségi céljai, közösségben megoldandó problémái, rá­ adásul az önszerveződés egy ilyen viszony­ lag zárt és homogén közösségben jóval egy­ szerűbb. Nincs könnyű helyzetben az, aki ma ilyes­ féle szervezőmunkát kíván végezni. Igaz, hogy egyfelől teljes a szabadság, tehát min­ denki jobbára azt tehet, amit akar, de talán éppen ez a kontrollálatlanság vezet a káosz­ hoz, a közösségek széteséséhez, mindenfaj­ ta kohéziós erő megsemmisüléséhez. Azok számára, akik a szabad rendszerbe „nőttek bele”, nem léteznek már a saját generáció­ juk egészével, vagy legalább túlnyomó többségével együtt megélt közösségi élmé­ nyek, elolvasott könyvek, meghallgatott le­ mezek, megnézett filmek - ha mégis akad­ nak néha-néha ilyenek, azoknak már korántsincs igazi jelentősége. Nincsenek kö­ zös eszméik, hitük, akaratuk. Elvesztették még a lázadás lehetőségét is, hiszen ma már nincs mi ellen lázadni (talán mégis lenne, de még a felismerése is nehéz, nemhogy a megvalósítása). A régi, sokat és legtöbbször joggal átkozott rendszer alatt — pontosan diktatórikus jellegénél fogva - legalább még léteztek kohéziót biztosító alkotások, jelké­ pek, cselekvési formák (ilyen volt már ön­ magában a rendszer ellen való „lázadás”, egy-egy indexen lévő mű elolvasása, egy rock and roll lemez meghallgatása). A BENNÜNK ÉLŐ REND A jövő remélhetőleg az alulról történő épít­ kezésé. Eleve elhibázott dolog politikai pár­ tokban gondolkodni, melyek nem feltétle­ nül a rájuk szavazott embertömeg akaratát képviselik. Ha valamit el akarunk érni, ne pártokat támogassunk, hanem szervezzük meg a velünk hasonlóan gondolkodók tábo­ rát, mely, ha elég erős, végigviheti akaratát. Mostanában tapasztalható tragikus jelenség, hogy bárki képes összeveszni bárkivel, csak mert az illető más párttal szimpatizál, mi­ közben egy szó sem esik arról, milyen mö­ göttes tartalom és érték található a vitázó fe­ lek és az általuk védett/támadott párt világ­ felfogásában. Először magunkban kell rendet tennünk. Az évek, évtizedek alatt bennünk bekövet­ kező lelki érés, fejlődés során szert kell ten­ ni egy (számunkra legalábbis) támadhatat­ lan értékrendszerre, világképre, amelybe természetesen bele kell, hogy férjen a má­ sok által valóban képviselt értékek tisztelete �is. Nem kell feltalálnunk semmi újat: bősé­ gesen elegendő, ha az előttünk járt jó pél­ dákból merítünk. Az általunk megalkotott rendszerhez tudjuk aztán magunkat és környezetünket mérni, illetve benne tudunk elhelyezni minden megtörtént eseményt. Aki nem rendelkezik ilyen rendszerrel, az vagy elveti az erkölcsi­ etikai alapon történő gondolkodást, vagy pedig képtelen arra, hogy helyesen értel­ mezze a világban történteket és abban saját szerepét. Azon többiek számára, akik felépítették sa­ ját különbejáratú „rendszerüket” (mely ujjlenyomatszerűen mindenkinél más és más lehet), a politikai pártok (melyek óhatatla­ nul is eltorzítva képviselik a mi álláspontun­ kat) szerepe mindössze arra korlátozódik, hogy négyévente kétszer kiválasszák az ér­ tékrendszerükhöz legközelebb állónak vélt „legkevésbé rosszat”, és odaíiják neve mellé az x-et. ÉRTÉKEK Fel kell vállalnunk az elcsépelten hangzó, néhol bizony lejáratódott értelmű, sokszor „nem korszerű”-nek ítélt alapvető értéke­ ket, amelyek alapjain az emberiség—jelen­ tős vargabetűkkel, de - eljuthatott fejlett­ ségének ezen fokáig, és amelyeken a mi or­ szágunk is - igaz, rengeteg buktatón, akadá­ lyon, áruláson át - felépült: hit, becsület, szeretet, alázat, a közösség érdekének való önkéntes alávetettség. Egyszer és minden­ korra (legalább önmagunkban) számoljunk le azzal a ma élő bevett „eszmé”-vel, misze­ rint kizárólag az egyéni boldogulás lehet az egyes ember legfőbb célja, az ehhez vezető egyetlen út pedig a pénz megszerzése. Ha ez a vezérelv általános lett volna az emberi­ ség egész történelme során, alighanem már évezredekkel ezelőtt sikerült volna véglege­ sen kiirtani önmagunkat (talán ma nem is állunk annyira messze ettől). A teljes életet élni kívánó embernek elen­ gedhetetlen, hogy legyenek közösségben elérni kívánt céljai, hiszen az igazi boldog­ ság az, amikor másokkal együtt tudunk akár csak pillanatokra, de - boldogok len­ ni. A halál pillanatában békét és nyugalmat adhat (ki kívánhatna ennél többet?), ha tudjuk, hozzátettük a magunk apró részét az egészhez, tehát volt értelme az életünk­ nek. Mi lehet az az apró rész? Bármi, ami a közösség javát szolgálja. Mi is az a közös­ ség? Tágabb értelemben az egész emberi­ ség, de minthogy ilyen messzire csak keve­ sen pillanthatnak, elégedjünk meg annyi­ val, hogy kijelentjük: a mi közösségünk a magyar nép, bármely országban éljenek is tagjai. VÁLASZRA VARÒ KÉRDÉSEK 1100 év alatt felhalmozódva Magyarországon rengeteg nyitott kérdés vár „alulról kezde­ ményezett” megválaszolásra. Ezek között számos erkölcsi alapon felmerülő kérdés is szerepel, hiszen hiába a gazdasági és életszín­ vonalbeli fejlődés, ha mindez nem párosul szellemi-lelki megtisztulással. Ezen kérdé­ sek, melyek elsősorban a közös múltunk he­ lyes megismerése, feltárása és értékelése té­ makörei köré csoportosulnak, nem „válaszo­ lódnak” meg maguktól. Azokat először fel kell tenni, kikövetelni a válaszokat, majd azok ismeretében helyesen cselekedni. Csak úgy építkezhetünk a jövőnek, ha együtt, mindenre kiteijedően válaszokat kapunk azon kérdésekre, kik vagyunk, honnan jöt­ tünk, hová megyünk, mit is akarunk. A vála­ szokhoz való eljutás késedelme sajnos akár puszta létünk veszélybe sodródásához is ve­ zethetnek. Egy nép, amely nem tud egység­ ben fellépni érdekeiért (talán mert nem is is­ meri fel azokat), amely nincs tisztában azzal, mi különbözteti őt meg a többi nemzettől, amely nem tud azonosulni múltával, felvál­ lalva annak minden átkát és jótéteményét, nem sokáig őrizheti meg önállóságát. Furcsa helyzetben vagyunk, hiszen múltun­ kat egyszerre, párhuzamosan kell megis­ mernünk és lezárnunk. Fel kell tárnunk, új­ ra meg kell tanulnunk, majd immár ezzel a tudással a fejünkben tiszta lapot kell nyit­ nunk, és a bűnök felhánytorgatása helyett azt vizsgálnunk, kinek a munkája és meny­ nyire lehet hasznos számunkra az elkövet­ kezendőkben. KÖZÖS FELADATUNK Nekünk, magyaroknak meg kell találnunk saját jogon szerzett helyünket a világban. egy olyan történelmi korban, amikor az egész világ rohamléptekben halad az egysé­ gesülés felé. Az egyelőre meggátolhatatlannak tűnő folyamat, mely egyszerre zajlik a gazdaság, a kultúra, a politika és a média frongán, számos áldásos hatásán túl kétség­ kívül veszélyeket is rejt magában. A kisebb nemzetek számára a bekövetkező „túlfejlett” egység akár az elsorvadáshoz is vezet­ het. Ne merjünk kicsik lenni! Azt láthatjuk, hogy még a nagy európai nemzetek is kézzel-lábbal tiltakoznak az egységesülés bizo­ nyos következményei ellen, ráadásul nem is mindig sikerrel. Nekünk is meg kell húz­ nunk valahol a határt. Amellett, hogy élvez­ zük a szűkülő világ minden áldását, meg kell őrizni sokarcúságát, egyenetlenségét is. Miért? Mert mindez érték. Az értéket pedig nem szabad veszni hagyni, még ha látszólag ez is lenne a pillanatnyi érdekünk. A magyarság, a magyar kultúra is érték, me­ lyet minden eszközzel meg kell őriznünk. Bármely ország szülötte, aki megfelelő mű­ veltséggel rendelkezik, tudja, hogy a magyar szellem nem csak a maga számára és nem kérészéletűén tett le sokat az egyetemes kultúra asztalára (méltatlan lenne oldalakon keresztül sorolni a mindenki által ismert neveket, írókat, Nobel-díjasokat, történel­ mi személyiségeket, sportolókat). Hinnünk kell abban, hogy az ezen írás mot­ tójául választott sorokban igazat mondott a költő, hogy nekünk, magyaroknak együtt van feladatunk ezen a földön. Ravasz Lász­ ló azt írta, mi nagy egyéniségekből összete­ vődő kis nép vagyunk. Talán igaza volt, és csak a közvetlenül fenyegető veszély tudatá­ ban vagyunk képesek együtt cselekedni, ahogy azt számos történelmi példa is igazol­ ja. Nem erényünk az egység, az alázat a kö­ zös érdek iránt, talán pontosan emiatt is vál­ hattunk és válunk ma is oly sokszor erősebb nemzetek játékszerévé. Néhol már olybá tűnik, kizárólag nekünk fontos a megmara­ dásunk. Legalább nekünk legyen még az! Ha a kérdést magasabb dimenziókba he­ lyezzük, ha elfogadjuk egy felsőbb rendező erő létét, lehet, hogy szükségszerű az eltű­ nésünk, mint ahogy már annyi nép tűnt el a történelem süllyesztőjében. Lehet, hogy már bevégeztük, vagy hamarosan be fogjuk végezni feladatunkat. De minthogy nem tudhatjuk a felsőbb akarat ránk kiszabott határozatát, magyarként egyetlen feladatunk maradt: minden erőnkkel a közös megma­ radásért, majd a gazdagodásért küzdenünk. MODERN FORRADALMISÁG Amint arról már szó esett, a fiatal generációk létének mindig is szükségszerű velejárója volt a lázadás, a forradalmiság. Időnként nagyszerű, nemes tettek, alkotások születtek ily módon. Ma azonban kissé anakroniszti­ kusnak hatna a „lázadás”. Miért, hiszen demokráciában élünk? Miért, hiszen éppen most csatlakozunk (ki tudja, hányadszor) a fejlett Nyugathoz? Ha a lázadás hagyomá­ nyos formáit el is vegük, mindez nem jelen­ ti azt, hogy bele kell nyugodnunk jelenlegi állapotunkba. Bármennyire ellentmondásos­ nak is hangzik, ma a forradalmiság, az újítás, a reformok nem abban az irányban keresen­ dők, amelyben hagyományos értelmük alap­ ján gondolnánk. Ma az igazi forradalom a szétrombolt történelmi folyamatosságunk megtalálása és «•,meggyógyítása” lenne. A visszatalálás egykori értékeinkhez, gyökere­ inkhez. A mai, arctalanná váló, a hagyomá­ nyos értékektől mentes, kultúránkat és az egyént is semmibe vevő, haszonelvű világ­ ban ez lenne az igazi lázadás. KOLTAY ANDRÁS tizenharmadik oldal �I A foci vébé és a Nő J, 2. A koleszban úgyis ordít a tv, tanulni Ki tudja, hány napig folyt már ez a min­ ezek után „Z” a kapuba rúgott. denkit (?) lázba hozó őrület... hány mér­ nem lehet, így - jobb híján - mi is odave­ V X, y és Z tetszés szerint helyettesíthe­ kőzésnek, és mennyi gólnak voltunk tanúi tődünk. tők az aktuális meccs játékosaival. Abszo­ idén nyáron.. .Igen, ez a jelenség az idén 3. Az okok között nem elhanyagolható lút laikusoknak néhány alapvető név: Totti, megrendezett Futball Világba’nokság, de tényező a társaság sem, bár, mint tudjuk, Ronaldo, Beckham, Kahn. Profibbak is­ ha nem szűkígük le ennyire a tárgyalandó a férfiak ilyenkor teljes hipnózisban van­ meretlen nevekkel is próbálkozhatnak, kört, akkor általánosságban is kijelenthető, nak, így bárminemű kontaktus kizárt, be­ időmilliomosok pedig készüljenek fel hogy ilyen-olyan liga, kupa, selejtező, vagy szélgetés kezdeményezése tilos... Ilyen­ kedvenc j átékosának élettörténetéből. — Második példamondat: „Én is mélysé­ barátságos meccs mindig akad majd, amit kor ugyebár ismerkedésre sincs lehető­ túl kell élnünk! Mi, akik az úgynevezett ség, ha pedig kiszemeltünk két félidő kö­ gesen fel vagyok háborodva amiatt, hogy zött esetleg mégis észrevesz, jó, ha felké­ „X” ország új szövetségi kapitánya nem »i.gyengébb nem” képviselői vagyunk, talán most jutottunk el odáig, hogy foglalkozni szültek vagyunk a csapatok összetételéből állítja be ,y”-t kezdőjátékosnak a csapat kell a dologgal. Mondhatni, a „Z” elleni meccsén.” A lényeg a Szpariba (is) bekígyózott őrület téma iránt érzett teljes áhitat, szí­ mindenkit célba vett. Ki lelkesebb, nésznői képességekkel rendelke­ ki pedig unottabb arcot vág, ha a zők előnyben. — És az utolsó, kicsit vagányab­ téma szóba kerül. Nos, az ember lánya - még ha egy baknak: „Képzeld, én vagyok az első nő az Arany Ászok szurkolói pici érdeklődést is mutat a téma iránt - sosem nyer teljes elismert­ klubban!” séget e téren, ,.rajongását” a szak­ Próbálkozhatunk még avatott és a foci rejtelmeiben jára­ Victoria Beckham külsővel, a tos férfiak nem fogadják szívesen, sportosabbjának ez bejön, ilyen­ elintézik, egy „Te úgysem értesz kor megszólalni sem kell, elég, ha hozzá, szívem”, vagy ehhez ha­ szépek vagyunk... a kettő együtt sonló hozzászólással. Meg kell cá­ sokak szerint úgysem menne! folnom azt az elteijedt nézetet is, Ezekkel a tippekkel nem garan­ miszerint a nők rajongása a futball táltan, de megszerezhető a foci­ iránt kizárólag a meglehetősen ki­ mámorban úszó kiszemelt. sportolt testű játékosok miatt len­ De téljünk vissza indokainkhoz, ne megalapozott. Az tény, hogy melyek rávihetnek arra, hogy a plusz esztétikai élményt nyújtanak foci miatt a tv elé telepedjünk.... nekünk, „futballanalfabétáknak”, 4. A „kedvenc okunk”, a már em­ de azért mégsem elsődleges szem­ lített, játékosok által okozott esz­ pont. (Hamarosan kiderül, miért tétikai élmény is ide sorolható, nem csak ez okból mutathatunk valljuk be, góloknál reményke­ némi érdeklődést...) dünk, hogy kedvencünk megsza­ Akkor nézzük csak, mi vihet arra badulva mezétől elővillantja egy lányt, hogy meccsnézésre >,vefelsőtestét.. .Rajongásunknak fiútemedjen”. Azt hiszem, a kérdés a A brazil válogatott csapatkapitánya, Cafu kezdeményez társaságban ne adjunk hangot, és lezajlott vizsgaidőszakban pláne kapcsolatot a világbajnoki trófeával tartózkodjunk például az olyan el­ aktuális volt, hiszen a foci vb fel­ szólásoktól is, hogy ,jajj, ez az öleli azt az időt, mikor karunk összes hall­ és VB történetből, és előny, ha „véletle­ Owen olyan, de olyan cuuuuuuuuuki! JJ gatója — nemtől függetlenül — éppen ke­ nül” annak a csapatnak szurkolunk, ame­ S, Az is előfordulhat, hogy egy leányzó ményen tanul. lyiknek O. Esetleg bevethetők az alábbi tényleg komoly érdeklődést és elkötele­ 1. Barátunk/féijünk/apukánk/hím nemű szövegek: (A teljesség igénye nélkül né­ zettséget érez e sport iránt, esetleg maga is szobatársunk stb. a távirányító elbirtoklá­ hány példamondat kezdőknek... haladók tagja valamelyik lányfoci szövetségnek, és sával azt a jogot is megszerezte, hogy na­ lehetnek merészebbek is): a jogi egyetemre is csak azért jár, hogy pi programunkat 8:30-tól 15;15-ig teije­ — „Igen, szerintem is gyönyörű volt, mi­ majdan Dávid Beckham jogi képviselője dő időszakban meghatározza, így nincs kor „V” a 44. percben egy becsúszással lehessen... más lehetőség, mártírként tűrünk (vagy szabályosan szerelte „X”-et, aztán egy 6. A hölgy családjában a nők jogai soha­ menekülőre fogjuk...). ügyes csellel ,y’’ mögé tette a labdát, amit sem érvényesültek, így ha megpróbált tizennegyedik oldal �T esetleg átkapcsolni a ,Végtelen szerelem'53 vagy „Nyári kaland Rióban” című kedvenc brazil sorozataira, rögtön önzőnek és gagyi szappanoperaimádónak lett titulálva. 7. „A fiúk lementek a SMATCH-ba bevásárolni, így ma este meccset nézünk! 33 8. Szeretjük Hevesi Tamás vagy Ganxta Zoli zenéjét, számunkra mellékes, hogy értenek-e a focihoz. 9. Tanulás helyett bármi jó, ami mentesít a könyv felett való gubbasztás alól. Nem elhanyagolható, hogy megmagyarázhat­ juk, mennyit is tanulhatunk ebből: hiszen a játékbíró is bíró, precedens értékű ítéle­ tei vannak, mérlegelhetjük az esetleges szabálysértések miatt hozott ítéletek jo­ gosságát, tanulmányozhatjuk ajátékra vo­ natkozó joganyagot is. Ha még nem tudtuk volna, ez bármely tantárgyra kivetíthető. Egy - egy tantár­ gyon belül, a teljesség igénye nélkül most megemlítjük a kiemelt témákat, önszor­ galomból esszé beadható. — Büntetőjog - A 11-es. Sárga, ill. piros lap a játékvezető megítélése alapján. Egyéb szankciók a pályán. — Közgazdaságtan - Üzlet és profit a VB-n. A legtöbb jegyet eladó cég, a leg­ eredményesebb sportruházat- gyártó. A csapatok versenyében: a legjobb PR, ill. marketingtevékenység, csődhelyzet és ve­ zetőváltás egy-egy vereség után. Tanács­ adás a győztes csapat játékosainak befek­ tetéseihez. — Kánonjog: Vallási sokszínűség és tole­ rancia a VB-n. — Környezetjog: Hogyan őrizzük meg a pálya szép zöld füvét? - kertészek versenye. Öntözési gondokjapánban. A szurkolók ál­ tal termelt hulladék újrahasznosítása. — Egyetemes Jogtörténet: A foci története a világon kezdetektől napjainkig. A játék­ vezetői jogkör fejlődése a modem korban. — Polgári jog: A játékos pályán ért halála esetén kialakult jogi helyzet rendezése. A bíró személyiségi jogainak védelme egy meg nem adott gól után. Nagyvonalakban ezek lennének az indo­ kok, melyek engem és nőtársaimat ráve­ hetnek egy focimeccs megtekintésére. Azért remélhetőleg ez, a nyáron lezajlott focimámor nem ment a tanulás rovására, és mindenki sikerrel vette a vizsgaidőszak akadályait... A következő vb-ig is sok tü­ relmet, a focirajongóknak pedig jó szur­ kolást kívánok! GULYÁS JUDIT Dubrovnik Law School 2002 Az Elsa Zágráb idén nyáron is rendezvényről lévén szó, a hallgatók megszervezte immár hagyományosnak I nemzetisége is hasonlóan változatos nevezhető konferenciáját Dubrovnikban. j képet mutatott, egyetemünkről három Hagyományos, hiszen ” ' 1 az első ilyen ; Elsa-tag volt kíváncsi arra, milyen is rendezvény az Elsa égisze alatt 1987-ben । lehet a Horvátország talán legszebb volt, majd négy évig minden nyáron városában tartott egyhetes nyári megrendezésre került, azonban a egyetem. délszláv válság és a város elleni jugoszláv ! Nos, csalódást semmiképpen sem okoz, agresszió miatt fenntartása a kilencvenes j Dubrovnik már önmagában egy olyan évek közepén lehetetlenné vált. hely, amit mindenképpen látni kell, ha Maga a kezdeményezés azonban nem ! pedig valaki a város egyik legjobb hervadt el, a Dubrovnik Law School hotelében harmadáron kap szobát, akkor 1997-ben újraindult. Köszönhető ez j biztosan elégedett lehet. Mindezen túl egyrészt a mindig lelkes zágrábi i azonban a rendező zágrábiak kitettek diákoknak, valamint azoknak az egykori ' magukért: a színvonalas és érdekes résztvevő hallgatóknak, akikből azóta , délelőtti akadémiai program mellett egyetemi tanárok lettek és oktatóként gondoskodtak a szórakozásról is, amihez térnek vissza minden nyáron a dalmát a keretet az éppen kezdődő nyári fesztivál tengerpartra. Az idei konferencia a nyújtotta. hangzatos „Humán Rights and Egy újságcikk sajnos nem lehet elégséges Globalisation Challenges” címet viselte. ' arra, hogy részletesen bemutassuk egy Előadók érkeztek az Egyesült ■ ilyen Elsa konferencia eseményeit. Ha Államokból (Williám Mitchell Law ! azonban komolyan érdeklődtök az Elsa School), Britanniából ' rendezvényei iránt, váijuk leveleiteket az Nagy vagy (Southbanks Law School, London), Il info@elsabudapest.hu címre. Portugáliából (Nova Universidade de H nézzétek meg weboldalunkat: Lisboa), Ausztriából, valamint a Zágrábi ( 3w.elsabudapest.hu Egyetem jogi fakultásáról. Elsa tizenötödik oldal �Multikultúra, megarészegség Megint volt Sziget Ha magunkra valamit is adó újság va­ gyunk, nem engedhetjük meg, hogy első őszi számunkban ne foglalkozzunk a nyár legnagyobb szabású eseményével, a Szi­ gettel (Pepsi? Diák? Hyógyári?). A média és minden résztvevő kulturális (!) rendezvényként kezelte az eseményt, ahol az unió előszeleként van minden, ami kell: internacionalitás, szellemi épü­ lés, tolerancia, plusz még sör és virsli is. A kultúrát néhány felvert katonai sátor jelentette, ahol jobb esetben fotók (pl. a szept. 11. emléksátor), rosszabb esetben a nagy semmi, még rosszabb esetben az eredeti funkció megvalósítását ellehetet­ lenítő félájult ittas egyedek voltak talál­ hatók. Az ismeretterjesztés nemes fel­ adatát ezúttal is a saját nemükhöz vonzó­ dók, a gyermekáldás ellen védekezők, a drogot megfizetni már nem tudók (őket hívja a köznyelv „leszokottak”-nak) vál­ lalták magukra. Nem sokkal azután, miután elhangzott a kijelentés, hogy a politika keze nem tehe­ ti be a lábát a helyre, megjelent a fél kor­ mány. Aggodalomra semmi ok; a politi­ kusok is csak mint magánemberek (!) les­ ték meg, mi is ez az egész. Olyannyira si­ került elvegyülniük a tömegben, hogy például az egyik miniszterasszonynak si­ került egy nehezen félreérthető ajánlatot is begyűjtenie egy lilahajú. Sex Pistolspólós fickótól. A lelki épülést az egyházak részéről né­ hány minden bizonnyal csak és kizárólag nálunk megtűrt szekta biztosította, pár hevimetál-rajongó krisnatudatú kopasz csávó, valamint egy rabbi, aki tíz forintért osztogatta tanácsait (csak ilyenekre tudok gondolni, hogy pl.: egyél is valamit fiam, mielőtt ledöntöd azt a fél liter vodkát, hogy majd felszívja azt). Ha valaki már eleget épült, sebtiben házasságot is köthe­ tett egy sátorban. Nagy baj nem lehetett egy esetlegesen elhamarkodott döntésből, hiszen reggeli fénynél nagy valószínűség­ gél már egyik „házastárs' sem ismerte meg a másikat. tizenhatodik oldal A táncdalfesztivál sátorban néhány mél­ tán elfeledett, fénykorában is megkérdő­ jelezhető színvonalú karelgott hamisít­ vány lépett színre, akik talán aggkori elbutulásuk okán nem vették észre, hogy a sokszáz atomrészeg fiatal nem azért csápol nekik, mert leborul örökérvényű munkásságuk előtt, hanem azért, mert amit csinálnak, az már az „annyira gáz, hogy már szinte jó” kategóriába tartozik. Kivétel ez alól dr. Soltész Rezső, akinek már nincsenek illúziói, mert egy alkalom­ mal, midőn pacsizni akart a rajongóival, valaki úgy lerántotta a színpad előtti dü­ höngőbe, hogy hirtelen elfelejtette a „Szóljon hangosan az ének!” refrénjét. Volt szerencsém látni az eseményt legin­ kább szimbolizáló, egyébként csinos lányt, aki az egyik kocsma előtt, a hangos­ kodó tömeg lábainál, angyali arccal, kisi­ mult vonásokkal, édesdeden aludt. Arcán és előtte a földön megszáradt hányásfolt bizonyította, méltán lehetne ő a „Sziget arca”. Az még rendben is van, hogy „mulatnak a fiatalok” egy hétig. Még az is elfogad­ ható, hogy itt nem terem meg a kultúra, mert hiszen kinek? hova? miért? De kell-e multikulturálissá hazudni egy egyhetes össznépi berúgást, amely a pián kívül kizárólag az üzletről szól? Miért kell azzal etetni a népet, hogy itt vár rá­ juk egy hét szabadság (kitől? mire?), ahol annyit vedelhetnek, amennyit csak akar­ nak? Ezen az alapon Magyarország leg­ szabadabb emberei a körtéri „Gödör » kocsma ajt^ában már nyitás előtt, reggel fél hétkor a féldeciért könyörgő szomja­ sak. Ráadásul ők legalább egész évben szabadok lehetnek. — koltay — Felvétel a megvalósult, valóban kulturális értéket képviselő programokról �tT É Lr T Adolf, az állatbarát Két perc „Talán semmi nem vesztett annyit a rang­ jából, mint a taps." Történeti nyalánkságra lehettek figyelmesek nemrégiben azok, akik valamilyen okból a közszolgálati rádió adását hallgatták. Érdekes ember ült a rádió mikrofonja elé; Rákosi Mátyás eg^'etlen élő testvére. Ajóízű inteijúban elfogulatlanul valló fivér mondókája érthetetlen okból - elsősorban bátyja ifjú­ korára összpontosított. Egy állatbarát, me­ legszívű Rákosit sikerült a hallgatók elébe tárnia... Figyelemreméltó. Szedtem hát a sátorfámat és addig mentemmendegéltem, míg nem kevésbé történel­ mi idők egyik utolsó tanújára leltem, aki kellő hitelességgel emlékezett egy másik történelmi személyiségre... egymáson, majd az orromat kedvesen a ha­ jába túrtam. Senkinek nem volt olyan kelle­ mes szagú a teste, mint Neki. A haja sem volt soha zsíros, büdös, - mégis: én méte­ rekről éreztem a közelségét... Igen, ez volt a legszebb karácsonyunk. —Tétjünk vissza az akkori mindennapok­ hoz. Hogyan indult annak idején egy nap? tapsot kap, mint valamilyen elképesztő bravúr. Persze, az erősség é.s az időtar­ ★ — A hálószobánk természetesen nem volt közös, de ma már elmondhatom, bizony sok­ szor lopóztam az ágyába. Csak odabújtam, Ö pedig lágyan a combomra tette a kezét. Egy­ más minden rezdülését éreztük. Szóval, együtt ébredtünk... Reggel aztán, kávézás után, gyakran tettünk nagy sétákat a hegyek­ ben. Délelőtt a munkájával volt elfoglalva, de az ebédnél megint találkozhattunk. Csodála­ tos volt, ahogy a terítő alatt a lábai közé nyomakodtam, ő pedig a fejemre tette a kezét... Bizony, ilyen intim kapcsolat volt közöttünk! Délután aztán megint dolgozott, de az estéket újra egymás mellett tölthettük. tam tekintetében azért akad különbség. Az írást olvasva elgondolkoztam, vajon Blondie valamikor csodálatos volt. Alakja pompás, szinte valószerűtlenül tökéletes. Aranybarnán csillogó szemeire rőtes szem­ pillák borultak - a másik nem képviselőinek nem kis borzongására. Fogai ragyogtak, mint a napsütötte hó. Körmeinek ápoltsága a legfinomabb kivitelű manikűrt sejttette, s ha csak végigment az utcán, az emberek össze­ súgva fordultak utána; - Nézd, itt megy Blondie! Milyen szép!... Az ítélet tudósítójával való beszélgetés idején azonban, Blondie már nagyon rossz fizikai ál­ lapotban volt. Egyik lábát még negyvenötben otthagyta Berlinben, fél szemét orosz katonák verték ki. fiálán meg is erőszakolták. Fogai ki­ hullottak, beesett szája szétnyitásakor hatal­ mas nyáloszlop képződött ajkai között. Hang­ ja megfakult, a régi zengésből szinte már sem­ mit sem engedett sejtetni. Csontporcogói be­ száradtak, kötőszövetei elvesztették rugalmas­ ságukat, mi több, az anyagcsere sem ment már neki egykönnyen. Mentségére legyen mondva: az ő korában ez már természetesnek mondható... De mozgása sem őrzött meg semmit abból a sikkből, amely valamikor olyan ellenállhatatlanná tette... — Kedves Blondie, vissza tud emlékezni a Fííe való első találkozásra? — Hogyne. Sohasem fogom elfelejteni. Már az első pillanatban tudtam: megtaláltuk egy­ mást. Senki sem tudott Neki ellenállni. Ha­ tározott volt, tudta mit miért tesz... S min­ dig csak jót akart... — Milyen kedves történetet őriz a tarsolyá­ ban, amely lile kapcsolatos? — Emlékszem, sűrűn hullott a hó, nagyon hideg tél volt akkor... ’40 karácsonyán nap­ hosszat a kandalló előtt heverésztünk. Iga­ zán idilli órák voltak: O a mellemet cirógat­ ta, mialatt én a nyelvemet húztam Rajta fel s alá. Fáradt tagjainkat jólcsőcn nyugtattuk — Aztán nehezebb évek következtek. — Igen, bár ő mindvégig igyekezett kézben tartani a dolgokat. Tudom, ma sokan rosszat gondolnak Róla, pedig nagyszerű ember volt... Sohasem jött például hozzánk annyi vendég, mint akkor. S a legtöbben olyan jól érezték magukat, hogy többé haza sem men­ tek. De sokaknak segítettünk a külföldre ju­ tásban is, s mégse köszönte meg soha senki! — Szorgalmasan dolgozott? — Természetesen. Nem kelt túl korán, de a munkáját mindig kötelességtudóan elvégez­ te. Ebben kérlelhetetlen volt. Mindig nagy tervei voltak, s ehhez megállás nélkül kellett dolgoznia. S a szép eredmény sem maradt el. (Kellér Dezső) A neves konferanszié egy' alkalommal így kezdte elmélkedését egyik könyt^ében, amiben életére tekint vissza, 1974ben. Ironikusan állapította meg: ma - vagyis már akkor is - nem kiemelkedő, arra ér­ demtelen esemény, mondjuk egy magá­ tól értetődő vetélkedői válasz ugyanúgy mi változott azóta. A taps mai gyakorla­ tát ugyanúgy - ha nem pejoratívabban lehetne jellemezni. Eltávolodott viszont egymástól a sztár és a taps. Úgy érzem, az eltelt idő alatt, különösen az elmúlt évtizedben, mindkét fogalom jelentése rendkívüli módon kitágult. Oda jtitottunk, hogy minden előadó, aki főleg az elektronikus média szágul­ dó vonatára valahogy felkapaszkodott, mintegy alanyi jogon tart igényt tenyércsapkodásra. Pedig, a még létező, de egyre süllyedő művészeti mércék sokuk számra magasnak bizonyul(ná)nak. És — A helyzet azonban hamarosan válságosra fordult... mennyit ártott a tapsgcp a tetszésnyilvá­ nítás eme ősi formájának, figyelemmel a — Igen, ’45 tavaszán már mindennek vége volt. A nyakunkon voltak az oroszok, Ber­ lint folyamatosan bombázták. Mindannyian rettegtünk. Már az óvóhelyen sem lehettünk teljes biztonságban. média közvélemény-formáló erejére! Az előbbi sorok esetleg borúlátónak — S mióta nincsenek együtt? — Azokban a zivataros időkben veszítettem Öt el. Azóta egyre csak keresem a helyemet a világban, de nincs egy hely, ahol befogad­ nának. Évekig bújdostam, éheztem, senkit sem találtam, aki egy tányér levest adott vol­ na. Mióta Ö nincs, magam keresem a ke­ nyeremet... ★ A cikk megírása óta Blondie elment, magá­ nyossá lett élete szomorú véget ért. Sírja szülőhazájában domborodik. Saját kérésére, a hantot fedő kőlapon csak ennyi áll: „Hitler kutyája voltam” BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tűnnek, ami azért nem célom. Szerin­ tem ugyanúgy találni ma i.s olyan esetet, amiben a taps valóban a tctszé.s pillanat­ nyi fokát fejezi ki. Csekély és talán kis.sé meredek példa az egyetemi előadás utá­ ni taps, ami nálunk, a Pázmányon ta­ pasztalható, másutt azonban korántsem gyakori. Ugyan, csak egy'szerű megszo­ kás - mondhatja bárki. Lehet, hogy' a felső évfolyamokon már az, de emlék­ szem arra, amikor annak idején Péteri tanár úr két perces tapsot kapott az első évfolyamosoktól... SZAMOS MÁRTON tizenhetedik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Európai mozaikok — élni es élni hagyni — khllásszabadság Európában - Szeptember 2-tól 4-ig jelentős konferenciára került sor a lengyel parlamentben Vallásszabad­ ság az Európai Unióban címmel. A kong­ programjának szer­ resszus tudományos prograrmanak vezői a varsói Stefan Wyszynski Egyetem, a Lublini Katolikus Egyetem és a trieri Jogpolitikai Társaság voltak. Az előadók között szerepelt Marék Borowski, a len­ gyel parlament elnöke. Kari Lehmann bí­ boros, a Német Püspöki Konferencia el­ nöke, Józef Zycinski érsek, a Lublini Ka­ tolikus Egyetem nagykancelláija. Román Herzog, ig^ volt német köztársasági elnök, elnök. Attilio Nicora püspök, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Tanácsának alelnöke, aki az Apostoli Szentszék álláspontját ismertette, valamint Józef Krukowski professzor, a lengyel állami egyhá^og nemzetközi hírű szakértője is. Erdő Péter püspök, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Az európai uniós jog ha;gyházak belső jogában címmel, Schanda Balázs pedi^ Egyházfinanszírozás Európában címmel tartott előadást. (Zenit) Az abortusz szabadságáért - Az Európai Parlament - szerencsére csak ajánló és nem kötelező erejű - állásfoglalása szerint az Európai Unióban „biztosítani kell a nők jogát a törvényes, biztos és mindenki számára lehetséges terhességmegsza­ kításhoz”. Ezt a határozatot 280:240 arányban, 28 tartózkodás mellett fogadták el július elején. A kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt módosító javaslatai és szavazatai kisebbségben maradtak. Az EU-országok püspöki bizottsága, a COMECE szerint az ilyen „határozatok” erősítik a bizalmat­ lanságot az Európai Parlamenttel szem­ ben, és fokozzák az Európai Unió elleni közhangulatot - többek között - a katoli­ kus Írországban. (KNA) Európai életvédő koalíciót! - Joachim Wanke erfurti püspök felhívást tett közzé európai koalíció létrehozására az élet vé­ delmében. A keresztényeknek a társada­ lom minden rétegében „az élet ügyvédei­ nek” kell lenniük, az egységesülő Európá­ ban is. Társadalmi hasznosságától függet­ lenül minden embernek Istentől kapott méltósága van. Azoknak is, aki' _ ' akik ’betegek vagy korlátozottak. (Kathpress) Katolikus hívők az európai értékekért - Az Európai Laikus Fórum elnöke, Róbert D. Comns Erfurtban újságírók előtt kijelen­ tette: az európai vilá^ hívők be kívánnak kapcsolódni az európai értékrend vitájába, tizennyolcadik oldal mely az Európai Unió alkotmányának megszövegezése körül folyik. A katolikus szociális tanítás érvényesítésére van szük­ ség. Tizenkilenc ország világi szervezetei­ nek százhúsz küldötte tartott Erfurtban ta­ nulmányi konferenciát ezzel a mottóval: Az értékek Európájának építése.(Kathpress) Amerika (h)arcai Halálos ítéletek törlése - Az Egyesült Álla­ mok Legfelsőbb Bírósága halálos ítéletek százait semmisítette meg azzal a döntésé­ vel, hogy csak az esküdtbíróságok halálos ítéletei jogerősek, az egyes bírák által ho­ zott ítéletek semmisek. Ez a döntés az el­ ső komoly jele annak, hogy az Egyesült Államokban is el fogják törölni a halál­ büntetést. (Kathpress) Amerika az abortusz ellen - Miközben az Európai Parlament ajánlást fogalmazott a kormányok számára az abortusz teljes szabaddá tételére, az Egyesült Államok­ ban éppen ellenkező felismerés látszik előtérbe kerülni. Bush elnök programjá­ nak megfelelően az USA megtagadta anyagi hozzájárulását a világnépesedési alaphoz (UNFPA), mivel abból abortusz­ programokat támogatnak. Az ENSZ vo­ natkozó alapja eddig évente 34 millió dollárt kapott az amerikai kormánytól. (Kathpress) További lépés az abortusz ellen - George Bush amerikai elnök aláírt egy újabb tör­ vényt az emberi élet védelmében. Ennek értelmében a késői abortuszt elszenvedett magzatot teljes személyiségi jogokkal rendelkezőnek kell tekinteni. „A törvény szándéka annak tudatosítása, hogy a még meg nem született gyermek is tagja az emberi családnak” -jelentette ki Bush egy pittsburghi beszédében. (Kathpress) Munkát mindenkinek! - Az Egyesült Ál­ lamok katolikus püspöki kara mindenki­ nek munkát és igazságos bért követel szeptember 2-ra, az amerikai „munka napjára” kiadott nyilatkozatában. Ha vala­ ki az öt euró, tehát 1250 forint értékű mi­ nimális amerikai órabérért dolgozik heti 53 órát (ez 66 250 Ft heti és 265 000 Ft havibérnek felel meg), az a szegénységi küszöbnél van - íiják a püspökök. De so­ kan csak részidőben tudnak dolgozni. (Kathpress) Egyház - politika Az egyháznak politizálnia is kell Francis Arinze bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai lánácsának elnöke szorgalmazta, hogy a katolikus ewház jobban kötelezze el magát a politikában. Nem elég imádkozni - mondta a bíboros a münsteri egyházi hetilapnak adott inter­ jújában - a politikusokat figyelmeztetni kell a javak igazságos elosztására. A gyer­ mekmunka, a nők jogai és a menekültek ügyének kérdésében jobban együtt kell működni. Az iszlám országokban a vallás­ szabadságot biztosítani kell. (Kathpress) Tbmas Halik a politikáról - Tomas Elaíik cseh teológus, a prágai Keresztény Akadé­ mia elnöke a közelmúltban adott nyilat­ kozatában nagyobb társadalmi elkötele­ zettségre buzdította honfitársait. A csehek a kommunista korszakban és most, az árvízi katasztrófa idején is rendelkeztek „tartalékokkal emberségből, szolidaritás­ ból”. A hétköznapokon sem engedhetik át a politizálás feladatát a hatalmon lévők­ nek. A teológus Vaclav Havel államelnök egyik lehetséges utódja, a magánéletbe vaíó visszahúzódás helyett a közügyekkel való törődést, jobb politikai kultúrát tart szükségesnek. ’ ' ’ " Szomorú ' ' jelenségm ' lek tartja, hogy a katolikus egyháznak az állammai szembeni anyagi követelései nagyobb hangot kaptak a mMiában, mint az, nogy mit IS kíván adni az embereknek és a társadalomnak az egyház. (Kathpress) Enteriőr szeletekre osztott világ kínálja hívó érveit egyre keveselíbet alszom emlékek láza részegít egyre több az ősz lujszálaini tétlen telnek itt az évek hegyet mozdító némaságban élni kősúlyos ítélet Az elmúlás ez csak a csend lépte a biztos a színüket vesztett házak hátul a kert a gyerekkori éden is egyre kopárabb a lélek elhagyja mindenét lezárt vonal a szája az elmúlás ez a süppedés a fényből a félhomályba Both Balázs versei �Hóman Bálint Atörténdeni útja 3800 Ft OSIRIS KIADÓ szeptemberi újdonságai MAGYAR ALKOTMÁNYlÜRltNtT Krlstó Gyula; Magyar historiográíia I. Történetírás a középkori Magyarországon 2780 Ft Utármvomások. 1 Fazekas Marianna - Ficzere Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog. Általános rész 3980 Ft I I , Kengyel Miklós Magyar polgári eljárásjog 3980 Ft Mezey Barna (szerk.); Magyar alkotmánytörténet 3780 Ft MAGYAR KÖZJOAZGATÁSIJOG Mezey Barna (szerk.); A magyar jogtörténet forrásai 4800 Ft I :3' MAGYAR ■ HISTORIOGRÁFIA 1, MAGVAK liÜhíTErÖJOG Földvári József; Magyar büntetőjog Általános rész 3200 Ft Földes Gábor; Adójog 2980 Ft I Földes Gábor (szerk,); Pénzügyi jog 2980 Ft h'- s* ' Kiss J. László; A tizenötök Európái 4480 Ft Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények 2980 Ft MAGYAR BÜNTETŐJOG 414 Ilit Shaw. Malcolm N.: Nemzetközi jog 4980 Ft Engel - Kristó - Kubinyi; Magyarország története 1301-1S26 3880 Ft /'I HalinL ■ ■ í 4 . U TÖRTÉNELEM liTJA Adler et al.: Kriminológia 3800 Ft Romsics Ignác; Magyarország története a XX században 3880 Ft Kósa László (szerk.) Magyar művelődéstörténet 3800 Ft Valuch Tibor; Magyarország társadalomtörténete a XX század második felében 3500 Ft A kötelek megvd&áralhalók az OSIRIS KÖNYVESHAZBAN (1053 Budapest, Vers Pálné u. 4-6. Tel /fax 318-2516, 266-4999). az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODÁTÓL (1133 Budapest. Vád út 100 Tel 452-0594,452-0595, fax 452-0596) wivuzosIrtstiadaAu oslriskladoig>TnailíÍatana.hu. baiasi&maE.datan£thu 9, Tisztelt oktatok és hallgatók! Alföldy Géza: Római társadalomtörténet 2980 Ft Tóth István György (szerk.); Millenniumi magyar történet 6980 Ft és a nagyobb könyvesből tokban va^ megrendelhetők Németh György (szerk.): Államéletrajzok 1980 Ft felhívás -•>*7 Ki ÖSÍRIS KIADÓ hagyományaihoz híven ismét megrendezi évi kedvezményes könyvárusítását. 2002. október 7-12-ig rendkívüli készpénzes akció keretében, egyszeri alkalommal, kiadványaink nagy része 50%-90% -OS kedvezménnyel vásárolható meg! Szeretettel várjuk az OSIRIS KÖNYVESHÁZ galériáján 1053 Bp. Veres Pálné u. 4-6. Nyitva tartás; hétfő-péntek 8-18 óráig szombat 10-16 óráig Október 15-én (kedden) délelőtt a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az Országos Vérellátó Központ véradást szervez az összes katolikus felsőoktatási intézményben, így Karunkon is. Minden, jó szándékú, segíteni kész hallgatónkat várjuk a másodéves előadó és a Tanulmányi Osztály közötti zsibongóban. Dr. Erdő Péter püspök, rektor Szeptember 25-én (szerdán) és 28-án (szombaton) akciós tankönywásárt szerveznek a felsőéveseknek, jelentős árengedménnyel. A 7-es busz végállomásánál, a Bosnyák térhez közel, két szobás lakás kiadó 2-3 fő részére. 65.000 Ft/hó + rezsi. Érdeklődni: 06 20 460 31 04 tizenkilencedik oldal �MI IS AZ ÍTÉ L B Ti -ET OLVASSUK ! I • X* o'. Axl Rose Bill Gates Eric Cartman (Guns N' Roses) (Microsoft) (South Park) zi Shaquille O'Neal Prince Charles (Los Angeles Lakers) (Nagy-Britannia) Mint egyre szélesebb olvasótáborunkból is láthatjátok, az ítélet immár kinőtte saját, ed­ digi kereteit, és rohamléptekkel halad a globális média nagyhatalmává válás útján. Ép-; ' pen ezért bátorítunk és egyúttal nyomatékosan felkérünk arra minden olvasónkat 9-99 éves korig, hogy ha úgy tartja úri kedve, csatlakozzon hozzánk, és legyen ő is a világ egyik meghatározó közvéleményformálója (ez szinte automatikusan jár azáltal, hogy valaki a munkatársunk lesz). Tehát arról lenne igazából szó, hogy mivel ez a lap elsősorban mégis csak a HALLGA­ TÓKÉ (utánuk jöhet a világ többi része), mindenkinek alapvető joga megnyilvánulnia benne. Ez a cseppet sem elhanyagolható dicsőségen túl kamatozhat majd a felmérhetet­ len kincsnek számító kapcsolati tőkében, nem beszélve arról, hogy a munkatársaknak csak úgy dől a lé (mindennap kétökrös szekér kell hozzá, hogy elvigyük a bankig). Egyszóval: ha van kedvetek, gyertek, segítsetek nekünk! , A globális média császárai ri í' Obelix Michael Ballack Shakira Vlagyimir Putyin Woody Allen (Gallia) (Bayern München) (Shalúra) (Oroszország) (USA) A PPKEJAK legnépszerűbb lapja � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 6. szám 2002. szeptember 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. szeptember 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (883kb+3238kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_6_20020925 Relation A related resource T00047 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_6_20020925 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/ccd528c47b8f93a284c0067198e2d1e0.jpg 657d4d65bbf2bccdab273984af9f9334 https://omeka.ppke.hu/files/original/8b9115b731e1ac7096afc51ffd90844b.pdf 6a28e3bcbd045ce7546bdae6679dbef1 PDF Text Text PPKE 'Mjzt V 7 2.002.^009 I I V, évfolyam, 7. szám e-mail: itelet01@hotmaiLcom honlap: yvww.itelet.tk 2002. október 9. �Címlap és közszolgálat IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf Munkatársak: Oberfrank Olivér, Zsellér Máté Honlap: Gettler András Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) váijuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Karunk CD lemezen Dr. Radnay József személyesen Veni sancte és doktoravatás a Campuson „Engem itt nem szeremek” - beszélgetés Murán Lilivel Felvételi aranyköpések Emlékezés 1849. október 6-ra Női szakasz Lehull a lepel, megnyílik az ajtó — beszélgetés Budai Ildikóval „Bombát vetünk, gránátot a múltra...” A kiakasztottak „Szuper buli!” — Hollandiában az Erasmussal Ajánló Gyuri bá, az utolsó mohikán Vedd és olvasd! Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről 3 3 4 6 8 10 11 12 13 14 15 16 18 18 19 20 Mi, az ítélet szerkesztői még a hagyományos (értsd: idejétmúlt) módon viszonyulunk az újságkészítéshez. Legfőbb feladatunknak a köz szolgálatát tekintjük, minden egyéb, beteges perverzió csak c kötelességünk teljesítése után következhet. A mai világban eme magasztos célkitűzés, és ennek értelmezési lehetőségei is népszerű témák. Mármint abban az értelemben, hogy mindenki csak beszél róla, lehengerlőén érvel fontosságáról, hogy aztán a valóságban kinyilatkoztatásával homlokegyenest ellenkezően sütögesse saját pecsenyéjét a közösen őrzött tűznél. Mivel a hatályos Sajtótörvényünk (1986. évi 11.) nem határozza meg a közszol gála ti s^ fogalmát, kénytelenek vagyunk a Médiatör­ vényhez (1996. évi 1.) fordulni. Tehát: „Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (or­ szágos, körzeti, helyi) elő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, ál­ lampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám” Szuper. Csak azt mondja meg valaki, ki dönti cl, mi szolgálja ezen szükscglctckct, ükscelctckct, igényeket? icényeket? A kereskedelmi televíziók bugyuta, idió idió-­ ta, vagy éppen az infarktuskockázatot jelentősen növelő hírműsora­ ira sikerült ráhúzni a fogalmat. Pedig nagy valószínűséggel lehetne hatékonyan szolgálni a közt anélkül is. hogy nem értesítenek min­ ket szinte azonnal a „Mart néni legszebb malaca megdöglött, és most dfsztcmctcst kap, de előbb persze mcgcsszük", „szeretem a fe­ leségem, de nem engedte, hogy kocsmába járjak, ezért kikötöztem a fához”, „banánültctvényt szerettem volna, de a kecske megzabálta a helyette kiserkent gazt is”>, „nő létemre szőrös vagyok, de büszkén tudok együtt élni vele, sőt, most divatos Kossuth-szakállat szeret­ nék", esetleg a „kiskunlacházi láncfűrészcs fojtogató újra visszatért, és elképzelhető, hogy újra használni fogja a láncfűrészét” típusú hí­ rekről. A híradókban pedig úgy tudják tálalni és összeválogatni a hírcket, hogy az ember maradék életkedve is nyomtalanul párolog cl (felrobbant, kidurrant, felfújódott, leesett, nem esett le, lemondta, ellopta, adófizetőket megkárosította - jellegű hírek). Mi azonban elöl járunk a jó példává. Legújabb címlapunk által sugalmazott Legúi jótanácsok is példák a köz szolgálatára. zolgáL Ichát: 1. Járjatok be az órákra, mert indexaláíráskor való clőszöri fel­ bukkanás esetén ez lesz a következménye, ha nem. 2. Szabadságvesztésre ítélésetek esetén tartsátok be a házi őrizet szabályait, mert nálatok már az első alkalommal ez lesz a következ­ ménye, ha nem. 3. Barbár keleti mivoltotokat levetkőzve mulassatok igazi (leen­ dő) ajropécr módjára a Pázmányos bulikon, mert ez lesz az eredmé­ nye, ha nem. 4. Vágátok be az enyhített Btk. szabályait, mert ha a vizsga vi­ szont szigorodni fog, ez lesz a következménye, ha nem. 5. Ne akarjátok kifúrni a Sobri Jóskát alakító B. Willis-t a készü­ lő hollywoodi szuperprodukció főszerepéből, mert a statiszták köz­ belépnek, és ez lesz belőle, ami. Reméljük, sikerült elhitetni Veletek, hogy mi csak a javatokat akarjuk (adjátok ide!), és tényleg komolyan vesszük a közszolgáiatiság értelmét. Mándics Botond (főszerkesztő) e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: inww.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata A Magyar Jogászegylet Győr-MosonSopron Megyei Szervezete, a Győri Ká­ bítószerügyi Egyeztető Fórum Kínálat­ csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűn­ ügyi és Igazságügyi Szakértői Alapít­ vány, illetve a Széchenyi István Egyetem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudo­ mányok Tanszéke a jogalkalmazás ha­ tékonyabbá tétele érdekében diákkon­ ferenciát szervez joghallgatók számára a kábítószer-bűnözés témakörében. A konferencia ideje 2002. október 17-19., helye a Széchenyi István Egyetem. Minden hónap második szerdáiián alkotmán^jogi TDK ____ kerül _____ megrendezésre megrendi 16 órai kezdettel a 22-es gyakorlóban. Mindenkit szeretettel várnak a rendezők. >- Még nincs meg a második nyelv­ vizsgád? Sebaj, aggodalomra semmi ok. A nyelvi lektorátus november második felére tervezi a vizsgákat. A jelentkezés feltételei és a vizsgák pontos ideje október elején kerül kihirdetésre. Figyeld a faliújságot! >• A Polgáijogi Tanszék értesíti a kedves érdeklődőket, hogy az évfolyamdolgozat témaválasztási határideje október 16, ek­ kor kell jelentkezni, a választott témát be­ jelenteni. A kész dolgozatok leadási határ­ ideje későbbi számunkban lesz közzétéve. A büntetőjogi évfolyamdolgozatok téma­ választására október 31-ig van lehetőség, a végleges változat benyújtási határideje de­ cember 13. — Nem Karunk CD lemezen Az Intézet az ítélet rendelkezésére bocsá­ tott egy példányt, így Pázmány Péter alkalmunk nyílt bete­ Katolikus Egyetem kinteni az információ­ gyűjteménybe. Jog- és Állam!udomónyi Kar Az anyag középpontjá­ ban természetesen Ka­ 1 runk és azon belül a '2 CM távoktatás áll, de áttei kiütést nyújt Pázmány Péter egész egyetemé­ j bCM ről. Nemcsak a távok­ tatás, hanem a többi □ képzési forma hallgatói 2 számára is nyújt némi ITl - InfoírnütilKJí és Torvoktatásl Intézet újdonságot — a szintén beiratkozáshoz járó Btciuesi „zöld könyv”-höz ké­ pest. A tartalom ugyan­ is lényegében abból táplálkozik. A távoktatási tagozat (JÁKTÁV) hallga­ Az adathordozón videó-fájlban megszólal tói számára, a Jog- és Államtudományi — többek között — Radnay dékán úr, Karról készült CD-ROM az Informati­ Tersztyánszky intézetvezető úr. Somlai kai és Távoktatási Intézetben (ITI) a nyáron, aminek egy-egy példányát a be­ Attila, a HŐK elnöke és egy első éves iratkozáskor vehették át a JÁKTÁV hall­ JÍAKTÁV-os hallgató. Török Hajnalka, írásban szerepel a Rektor úr köszöntője. gatói. A tervek szerint visszajelzések után kibővített formában, kari informá­ Olvasható az Egyetem és Karunk történe­ ciós CD-ként szeretnék megjelentetni te, Karunk megközelítési lehetőségei, a még ebben a tanévben, illetve folyamaTVSZ, az évfolyamok tanrendjei, az ös­ tosan, az elkövetkező tanévekben, A ke­ szes tantárgy rövid ismertetése, a kari tele­ reskedelmi forgalomba bocsátás azon­ ban egyelőre nem szerepel az elképzelé­ fonkönyv. A legrészletesebb menüpont érthetően sek között. - tudtuk meg Groma Sarolt­ a távoktatásé és az informatikáé, ahol pél­ tól, a CD készítésének koordinátorától. dául, elsajátítható a távoktatásban alkalma­ zott programok (pl. Neo Mail) használata. Érdekesség, hogy a felhasználó megis­ merkedhet a Szentkirályi utca és a Mik­ száth tér nevezetesebb épületeivel is. Összességében igényes a kiadvány, aminek valóban jót tenne bizonyos bő­ vítés. Tartalmazhatna lényegesen több fényképet, kínálatát színesíthetnék jogi internet-címek, jogászviccek, aranykö­ pések. Néhány oktatói/hallgatói publi­ káció is valószínűleg emelne a színvo­ nalán. Az alkotók bárkitől, bármilyen észre­ vételt, javaslatot szívesen fogadnak, ami­ ket az Intézet részéről Bállá Pál gyűjt (28as épület, 128/a szoba, 326-os mellék, balla@jak. ppke.hu). A CD megtekinthe­ tő az Informatika Laborban. kispapok járnak... SZAMOS MÁRTON harmadik oldal �Dr. Radnay József, személyesen 1927. június 2-án született Farmos községben. Jogi tanulmányait 1946-ban kezdte a Pázmány Péter Tudományegyetemen, diplomát 1950-ben szerzett. A Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának munkájában - a Munka­ jogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetőjeként - 1995-ös alapítása óta vesz részt, A munkajog rendszeres oktatása az 1997/98-as tanévben indult, amikortól kezdve a tárgy előadójaként tevékenykedik. 2000 tavaszán a Jog- és Államtudomá­ nyi Kar Tanácsa a Kar dékánjává választotta, amely tisztséget 2000. július 1-e óta tölti be. Dr. Radnay József a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének a szervezet megalakulása óta elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Tágja a Magyar Bírák Országos Egyesületének, az európai munkaügyi vezető bírák testületének, és rendszeresen részt vesz a Magyar Jogászegylet munkaügyi szekciójának munkájában is. Meghí­ vás alapján közreműködik az illetékes mirúsztérium mellett megalakított, az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottságban. A Gazdaság és Jog című folyóirat munkajogi rovatának vezetője. — A Dékán Úr még a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. Hogyan teltek egyetemi évei a második világhá­ borút követő zavaros években? — Annyiban pontosítanám a kérdést, hogy én a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdtem meg jogi tanulmányaimat és jó részt ott is fejeztem be, de már a végzés az ELTE-n történt. Mi első évesként 700-an kezdtük meg a tanévet, ám az évvégére csu­ pán 200-an maradtunk. A professzor urak nagyon szigorúan vették a tanulmányokat, és akit úgy ítéltek meg, hogy a terhelést a későbbiekben nem fogja bírni, azt már az első évben - főleg a római jog közbejötté­ vel- „kihajózták”. Az igazi jéghideg áramla­ tot akkor érzékeltük a karon, amikor a kar dísze, Moór Gyula professzor úr részére a további előadások tartását nem tették lehe­ tővé, s aki 1947. őszén az utolsó szeminári­ uma végén azzal búcsúzott, hogy nem egészséges ember, de egy évet adna a hátra­ lévő életéből, ha svájci útlevéllel rendelkez­ ne. A háború után a közösségi élet kevésbé nyilvánult meg. Igaz jogászbál már ekkor is volt, egyesek októbertől mással sem foglal­ koztak. Gyakorlatilag nálunk kettéváltak a hallgatók, egyrészt voltak, akik rendszere­ sen bejártak, s másrészt létezett a „mezei jo­ gászok” köre, akik közül sokan dolgoztak, s ezért látogatták gyérebben az előadásokat. — Kinek a hívására kapcsolódott be karunk alapításának munkálataiba? — Az alapításkor még gyakorló legfel­ sőbb bírósági bíró voltam. Ismertem ko­ negyedik oldal rábbról is Zlinszky János professzor urat, ő alattam járt az egyetemen, és ő invitált engem. — A munkajog oktatása egyetemünkön a harmadik tanévben kezdődött el. A tárgy oktatása során milyen tapasztala­ tokat szerzett? — Egyrészt itt is tapasztalható az, ami a töb­ bi tárgynál, hogy a tanév elején az órákon egy kicsit többen vesznek részt, majd las­ sacskán megfogyatkoznak. Az régen is úgy volt, hogy a vizsgaidőszak előtt közvetlenül sokan azt mondják, hogy most már tanulni kell, s azért nem járnak órára. A magyar szo­ kásnak megfelelően a hallgatóság jó érte­ lemben véve passzív, 'léhát a magyar hallga­ tó úgy gondolja, hogy eleget tesz kötelességének, ha az előadást figyelemmel kíséri. Nálunk az nem szokás, - mint az USA-ban - hogy megállíga, beleszól, ellentétes véle­ ményt nyilvánít, vagy nem tar^a meggyő­ zőnek az indokot, s emiatt kér további kifej­ tést a hallgató. Én az első órán mindig felhí­ vom a figyelmet, hogy nem veszem rossz néven, ha valaki megjegyzést, vagy kérdést tesz fel nekem. A kivételnek a tiszteletet megadva, úgy ér­ zékelem, hogy nem mindenkinek elégsége­ sek az ismeretei a mydani jogászkodáshoz, például nem kevés hallgatónak nem elégsé­ gesek a történelmi ismeretei. A legutóbbi órán foglalkoztunk a két világháború közöt­ ti időszak munkajogával külföldön, és fel­ merült az a kérdés, hogy ezt az időszakot Németországot illetően lehet-e tagolni és hogyan. E kérdés megválaszolását kértem a hallgatóktól, és nem könnyen jutottunk el oda, hogy igen, nem egységes ez az időszak, meg kell különböztetni a weimari és a nem­ zeti szocialista Németországot. Ezért az egyetemi évek során nemcsak a kötelező tu­ dás-anyaggal kell foglalkozni, hanem a jö­ vőben szükségessé váló ismereteket pótolni, illetve tökéletesíteni kell. Ezért a könyvtár látogatása és használata elengedhetetlen, és kölcsönzéses könyvtárt is kell látogatni. Mint hallgató is sűrűn látogattam a Lukács uszodát. Egy professzorunk is járt oda, így rendszeresen előfordult, amint éppen a me­ dencébe akartam ereszkedni, hogy megszó­ lított, és addig nem engedett tovább, amíg be nem számoltam neki arról, hogy most éppen milyen szakkönyvet olvasok, és ab­ ban mi ragadott meg. A másik tapasztalatból adódó fontos igény - egyebek mellett - a nyelvtudás megszerzése és tökéletesítése. Enélkül néhány éven belül nehéz lesz állást kapni, illetve megtartani. — A Dékán Úr kinevezését követően milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munkához, s ebből mit sikerült megva­ lósítani? — Azt hiszem — kerülve a nagy szavakat hogy az egyetem, illetve a kar megalapítá­ sát követően nagyon sok mindent megtett annak érdekében, hogy sorai rendeződje­ nek, kialakuljanak a megfelelő szabályok. s ezek alapján a megfelelő gyakorlat. Én forradalmi gondolatokkal nem foglalkoz- �uí tam, inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a kialakuló alapokat megerősítsük, és ahol szükségét éreztük, ott bizonyos módosításokat hajtsunk végre. Összessé­ gében tehát azt tartottam fontosnak, hogy az egyetemen mind az oktatói kar, mind a hallgatók pontosan tudják, hogy mik a jo­ gaik és a kötelezettségeik, s annak megfe­ lelően tudjanak dolgozni. — A Kar életében, s az oktatás során hogyan tud érvényesülni a katolikus szellemiség? —• Ha úgy fogjuk fel a kérdést, hogy ho­ gyan kell érvényesülnie, akkor erre azt tu­ dom mondani, hogy mindenkinek a munkájában, magatartásában kell tényle­ gesen érvényesülnie. Ha pedig arról az ol­ dalról közelítem meg, hogy e szellemiség ténylegesen hogyan érvényesül, akkor lá­ tok javítási lehetőségeket. Egyebekben a katolikus szellemiségnek egész életünk­ ben kell érvényesülnie. Nem hiszem, hogy lenne olyan része életünknek, amelynek során ennek nem kell megnyil­ vánulnia. Kis példa: nem felel meg az el­ várt magatartásnak az, ha a hallgató ké­ születlenül vizsgára jelentkezik, ezzel esetleg elveszi más elől a kívánt időpont­ ban történő vizsgázás lehetőségét, majd megjelenik a vizsgán és a tétel átvétele után rövid időn belül közli, hogy kéri bi­ zonyos jegy bevezetését az indexébe. — Mennyire ítéli fontosnak az egyete­ mi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszer­ vezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbáljanak valami többletet is hozzáadni az egyetemi léthez? — Föltétlenül az a véleményem, hogy szükség van rá, hiszen az egyetem, mint Universitas nemcsak a tanárok közösségét jelenti. Amit hiányolok fiatal egyetemünk életéből, az az, hogy még a kevés végzett hallgatót figyelembe véve is, nem elég in­ tenzív a kapcsolat a végzettek, az egyetem, és az itt tanuló diákok között. Ezen a kap­ csolatrendszeren mindenképpen javítani szeretnék. Külföldi nagy egyetemeknek az az egyik fő jellegzetességük, hogy nagyon szoros kapcsolatrendszer áll fenn a végzet­ tek, a hallgatók, s az egyetem között. Hiszen a végzett diákok tudják a legjobban meg­ győzni a hallgatókat arról, hogy mire ké­ szüljenek, s az így megszerzett tudással mi­ lyen szakterületet érdemes választaniuk... — A témához kapcsolódó kérdés: ho­ gyan értékeli a hallgatói öntevékeny csoportok Rektor Úr által történt, ta­ valy év végi megszüntetését? — Ezek a hallgatói öntevékeny csoportok legjobb tudomásom szerint hatékony mű­ ködést nem fejtettek ki, ezért a kikapcsoló­ dásuk nem érzékelhető. A kérdés annyiban pontosításra szorul, hogy a szóban forgó intézkedés egy öntevékeny diákszervezet működését nem engedélyezte a továbbiak­ ban az Egyetemen. Az intézkedés megje­ lölte annak indokát is, így a programok egyeztetésének elmulasztásában, stb. (Eb­ ben dékán úr téved, hiszen az összes hallgatói ön­ tevékeny csoportot (összesen 4 db) megszüntette a döntés, minden indoklás nélkül - a szerk.) — A Kari Tanács fél évvel ezelőtti ülé­ sén törölték a jogászi eskü szövegéből az „esküszöm az élő Istenre”, és az „Is­ ten engem úgy segéljen” kitételeket. Mi áll - egy katolikus egyetemen - megle­ hetősen furcsa döntés hátterében? — A kérdésben bennfoglalt minősítést nem tartom helytállónak. Az Egyetem és annak jogi kara katolikus intézmény, amelynek értékrendjét minden hallgató­ nak el kell fogadnia, illetve tiszteletben kell tartania. Ebből és a katolikus hitünk­ ből következik, hogy utóbbi esetben a hallgató nem köteles az élő Isten segítsé­ gét kérve, a kötelezettségeinek megtartá­ sát esküvel megfogadni. Egyébként a gya­ korlatban - amint azt legutóbb is módom volt megfigyelni — szinte mindenki mondta a befejező szövegrészt. — A Kar mely külföldi egyetemekkel tart fenn nemzetközi kapcsolatot? — Mint fiatal egyetemnél a kapcsolattar­ tás nem olyan széleskörű, mint az kívána­ tos lenne. Ennek ellenére hat német, két osztrák, két olasz, és egy-egy spanyol, holland, illetve francia egyetemmel tar­ tunk fenn szorosabb köteléket. Az Euró­ pai Tanulmányi Központ oktatási tevé­ kenységével kapcsolatban hét állandó meghívott vendégoktatónk van. — Pontosan mit is jelent a hallgatók számára kötelezővé tett négy hetes szakmai gyakorlat? — A szakmai gyakorlat az életre való fel­ készülést szolgálja. Külföldön - például Németországban - ennek ideje még hosszabb is. Ez is olyan dolog, hogy iga­ zán akkor van értelme, ha ezzel a lehető­ séggel ténylegesen élnek a hallgatók, és nem olyan helyre kérik magukat, ahol hagyják békében készülni őket a záróvizs­ gára. Magyarország egyszerűbb változatot alkalmaz, amely szerint itt elég egy helyen letölteni a gyakorlatot, míg más országok­ ban ügyvédnél, bíróságon, és esetleg még máshol is kell szakmai tevékenységet folytatni. A hallgatók így több oldalról tudnak tapasztalatokat gyűjteni, s így job­ ban, biztosabban választhatnak szakterü­ letet. Ez a jövőben úgy módosul, hogy el­ ső ízben a 2000/2001 tanévben volt első évfolyamnál 6-12 hetes igazságszolgálta­ tási, illetve közigazgatási szakmai gyakor­ lat megléte kötelező lesz. — Ót év alatt kell az összesen 4 hetes gyakorlatot eltölteni, s ennek időpontját a hallgató bármikor megválaszthatja? — A gyakorlatnak akkor van értelme, ami­ kor az illető szakmai tevékenységet tud vé­ gezni az adott munkahelyen. Az a gyakor­ lat amit sokan folytatnak, hogy a záróvizs­ ga időszak alatt kívánják letölteni a szakmai gyakorlatukat, az nagyon meggondolandó. Hiszen igen nagy megterhelést jelent a két hónap alatti négy záróvizsga letétele, és gondolom nagyon kevesen vannak olyan helyzetben, hogy amikor megkezdődik a záróvizsga időszak, akkor már tulajdon­ képpen mindent tudnak. — Pontosan mit is tartalmaz az Egyete­ mi lánácsnak az a határozata, amely a 70. életévüket betöltött oktatókról szól? — A PPKE közreadott Statútuma szerint az egyetemi tanárok, docensek és címzetes docensekjogviszonya 70. életévük betölté­ sekor az adott tanév lezárásával megszűnik és az ilyen személyek vezetői megbízatását vissza kell vonni. E szabály alól - indokolt esetben — a Nagykancellár legfeljebb két évre szóló hosszabbítással, mely hosszab­ bítás ismételhető, kivételt tehet. E rendel­ kezések a már kinevezett oktatókra csak 2004. január 1-től alkalmazandók (38.§). — Mostanság sok szó esik a túlképzés­ ről. Mit gondol erről a Dékán Úri' — Talán pillanatnyilag még nem beszél­ hetünk túlképzésről, de kétségtelen, hogy bizonyos idő múltán, legalábbis az eddig jogászok által betölthető helyeket figye­ lembe véve számolni kell egy ilyen lehe­ tőséggel is. Ezért nagyon fontos, hogy a hallgató és a fiatal jogász annak tudatában legyen, - amit főleg Amerikában hangoz­ tatnak-, hogy sok a jogász, de az igazánjó jogász mindig keresett. SZABÓ VIKTOR ötödik oldal �Veni Sancte és doktoravatás Tanévnyitó a piliscsabai Campuson Idén a Bölcsészettudományi Kar, annak is Stephaneum épülete adott otthont a szokásos, minden ősszel megrendezendő Veni Sancténak és Egyetemünk évnyi­ tójának szeptember 22. esős va­ sárnapján, miután az időjárás nem volt valami kegyes a rende­ zőkhöz. A nem mindennapi ün­ nepséget, megtisztelte jelenlété­ vel Karl-Josef Räuber pápai nuneins képviseletében Mons. Miroslaw Adamczyk titkár, Hans-Friedrich Solemacher (a budapesti Hanns Seidel Alapít­ ványtól), Rolf Kaiser, német kö­ vet, Rafal Wisniewski, lengyel nagykövet. Kovács István krak­ kói főkonzul, Erdődy Gábor, ki­ jelölt szentszéki nagykövet. Há­ mori József, volt kulturális mi­ niszter, és karunk számos pro­ fesszora is. A szentmise főcelebránsa Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek volt, koncelebránsként vett részt Zenon Grocholewski bíboros, a Ka­ tolikus Nevelési Kongregáció prefek­ tusa, Seregély István egri érsek, Tadeusz Pieronek püspök, a krakkói Teológiai Akadémia rektora. Bíró László és Erdő Péter püspökök, Jozef Lucyszyn lazarista tartományfőnök és Várnai Péter egyetemi lelkész. Seregély István Érsek Úr, az MKPK elnöke. Egyetemünk nagykancellára az elmúlt 10 évet értékelte, és arra emlé­ keztetett, hogy egy egyetem 35 év alatt szilárdul meg. Köszönetét mondott a 10 évvel ezelőtti alapításkor hivatalban hatodik oldal 7, ífy iy it •SS'**' » Franciszek Macharski krakkói érsek celebrálja a misét lévő kormánynak és valamennyi utód­ jának, valamint a társegyetemek veze- tőinek az általuk nyújtott segítségért. Erdő Péter Püspök Úr, egyetemünk Fröhlich Ida, a PPKE-BTK dékánja avatja fel a kar első doktorát �Hjrywaiifc rektora évnyitó köszöntésében áldást kért az új tanévre. Szomorú látványt nyújtott, hogy a szentmise után kissé elnéptelenedett a Stephaneum, mivel az ünnepély még messze nem ért véget, a szünet után tanúi lehettünk, amint ünnepélyesen bevonult az Egyetemi Tanács: Sere­ gély István nagykancellár. Erdő Péter rektor. Fodor György rektorhelyettes, valamint Rokay Zoltán a Hittudomá­ nyi-, Radnay József a Jog- és Államtu­ dományi-, Roska Tamás az Informá­ Franciszek Macharski veszi át a díszdoktori oklevelet Erdő Péter rektortól ciós Technológiai- és Fröhlich Ida a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Beszédében méltatta Egyetemünket és az elért eredményeket Zénón Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa, a Vatikán „ok­ tatási minisztere”. Ezek után került sor a díszdoktoravatásra: Franciszek Macharski bíboros úr - akit a krakkói ‘'riúr érsekség élére maga a pápa nevezett ki utódjául - és Alfréd Bayer államtitkár í *í úr személyében újabb taggal bővült a Hittudományi- valamint a Jog- és Ál­ lamtudományi Kar díszdoktorainak köre. Történelmi pillanat következett a Alfred Bayert avatja díszdoktorrá Erdő Péter rektor Bölcsészettudományi Kar életében: summa cum laude minősítéssel dok­ torrá avatták a tízéves Kar legelső dok­ torát, történelemtudományból. Tíz év. Egy ember életében jelentős idő, egy egyetem történetében csupán egy pillanat, de esetünkben nagyon is meghatározó pillanat, maga a kezdet, az indulás, és nagyon is lényeges sza­ kasz azok életében, akik megteremté­ sén annyit fáradoztak, akik szívükön viselték és viselik ma is sorsát. A Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem vitat­ hatatlanul meghatározó része lett éle­ tünknek, történelmünknek, az egész magyar felsőoktatásnak és az európai katolikus kultúrának. Hámori József volt kultúrális miniszter beszélget Erdő Péterrel és a meghívott vendégekkel MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �„Engem itt nem szeretnek Születésnapi beszélgetés Murati Lilivel Muráti Lili a háború vége előtti mozi- és színházi élet vitathatatlan sztárja volt. Emigrációját követően, személyét megszámlálhatatlan mendemonda, gyanúsítás övezte, s övezi a mai napig. A Madridban még a hazainál is nagyobb karriert befu­ tott „Lili Murati” születésnapja alkalmából látogatott haza, Magyarországra. — Hogyan emlékszik vissza a szüleire, s mi­ lyen volt az a háttér, amelyből elindult? — Nagyváradon születtem. Két bátyám volt, az egyik vegyész, ő Amerikában élt, a másik ma Hamburgban élő ügyvéd. Katonai állomáspa­ rancsnok édesapám harminc évvel volt idősebb édesanyámnál. Rengeteget utaztunk, még Bul­ gáriában is laktunk egy ideig, de a gimnázium első két évét Szegeden végeztem. S mert rossz tanuló voltam, egy németországi intézetbe adott édesapám, ahol életem első szerepét isját­ szottam: a Szentivánéji álom Puckját. Ezen fel­ buzdulva írtak az engem nevelő apácák apám­ nak, mondván, tanulmányaimat egy színiisko­ lában folytathatnám, — így került a kor híres színészpedagógusá­ hoz, Rákosi Szidihez. Kikkel tanult itt együtt? — Tolnay Klárival, Mezey Máriával és Turay Idával... Aztán jött Bárdos Artúr, aki egy lebe­ tegedett színész helyére keresett valakit - s vé­ gül Zilahy Lajos Tűzmadarában játszhattam Marietet. Nagyon jó darab volt, s a nagy siker sem maradt el. S mivel Bárdos új felfedezettje voltam, komoly reklámom is volt. — S aztán nemsokára jött is az elsőfilmszerep: az 1935-ben forgatott Csúnya lány, amelyben ket­ tős szerepe szerint hol csúnyának, hol gyönyörű­ nek kellett lennie. Egy mai színikritika, erről az alakításáról a következőket írja: „...hízeleg, hogy bánthasson, dühöngve bánt, ha szeret, s amikor végül leteríthetné, beleszeret „áldozatá­ ba.”- mi a véleménye ezekről a sorokról? — A férjem, Vászary János nagyszerű darabo­ kat írt, s persze minden vicc nekem volt kihe­ gyezve, a bejöveteleim mindig a legjobb pilla­ natokban voltak, amikor már mindenki dolgo­ zott. — Ezek szerint a férje volt, akinek köszönheti, hogy... — Száz százalékig! — Egy másik méltatás szerint „Muráti Lili a modem, fiús, sportos, önálló nőtípust adta a magyar színpadnak. "Ezt az imázst is Vaszary János alakította ki? — Én valóban rengeteget sportoltam: nagyon jól úsztam, lovagoltam, ugrottam, teniszez­ tem. Autóztam és motoroztam is. Szinte min­ den létező sportot űztem... Csupa sznob dol­ gokat, de nagyon jókat! nyolcadik oldal y — Olyan színészekkel játszott együtt, akiket a mai néző legfeljebb filmjeik alapján ismerhet. Nem egy szerepében volt partnere Jávor Pál... — Akkor Pali volt a sztár. Nagyon csinos és nagyon beképzelt volt. És sokkal sármosabb annál, mint amilyen jó színész! '0. — Szeleczky Zita? A többiek? — Szeleczky bűbájos, nagyon kedves ember volt. De, tudja, nagyon sok függ a hangtól. S ha valakinek nagyon szép, de egész vékony hangja van, amelyen úgy beszél, mint egy kisgyerek, az egészen más, mint például Karády orgánuma... Tolnay Klári nagyon ügyes, s már a háború előtt is nagyon sikeres színésznő volt. 1998-ban, mikor itthon vol­ tam, meglátogattam, s mikor visszaértem Madridba, fogadott a hír, hogy a Klári meghalt... De jó barátnőm volt Turay Ida is. — Páger Antal? — Talán 6 volt a legjobb színész abban az idő­ ben, de őszintén, talán egész Európában. Ere­ detileg egy parasztfiú volt, aki úgy játszott egy grófot, mintha annak született volna! Fantasz­ tikus színész volt... Ráday Imre viszont nem játszott olyan jól, mint amilyen csinos volt. Majdnem szép! — Habos Gyula és Gombaszögi Ella... — Kabos csúnya kis ember volt, de csodálatos színész. Gömbaszögi is nagyszerű volt, de mögötte ott állt az egész Vígszínház... — Csortos Gyula? — Hát, ugye... A Csortos egy külön szám volt; — azt mondott, amit akart, úgy játszott, ahogy akart, s mégis mindig, mindenben fantasztikus.... Nem is tudom, hogy tudtak ezek a színészek velünk játszani, mikor olyan híresek voltak.... — Tasnády Németországban is nagyon híres volt, az UFA-nak dolgozott. Szép, komoly úrilány volt... Makay, Ajtay, Mezey is a leg­ jobb művészek közül valók voltak. — Sztárok? — Igen, akik ma már nem léteznek. — Valóban, mintha kevesebb lenne... — Nem kevesebb, egyáltalán nincs! Azelőtt úgy mentek az emberek színházba, hogy meg­ nézték: hol játszik Somlay, hol a Muráti, vagy hol a lólnay. Sohasem a darab után mentek, hanem mindig a színészt keresték! — Ahogy Szörényi Évát, Simor Erzsit, Lukács Margitot is. — Vagy Gózon Gyulát, Rajnay Gábort, Vaszary Pirit. — kiiszary Piri egyszersmind a sógornője volt. — Igen, nagyon szeretett engem. — Kiss Manyi, Sennyei Ura, Bulla Elma? — Tudta, művésznő, hogy Somlay Artúr 1951ben öngyilkos lett? — Bulla tulajdonképpen német színésznő volt: egészen precíz, s nem olyan könnyelmű, mint mi, „normális színészek”. — Somlay Artúr?! Megfoghatatlan... De nemcsak ő. Bajor Gizi is. — Szilassy László... — Sohasem volt ilyen ruhám! — Hát, .. .nem akarok fölvágni, de azt hiszem, szerelmes voltam belé. Hogy viszonozta vol­ na? Nem hiszem. Egyébként csak mostanában hallom, hogy mindenki szerelmes volt bele, de én nem hiszek el semmit! — Térjünk vissza a pályatársakra. Hogyan emlékszik Tasnády-Fekete Máriára, Makay Margitra, Ajtay Andorra, Mezey Máriára.^ — Szilassyról a háború után azt terjesztették, hogy ’44 októbere után. Szabó László néven, benne volt... — Állítólag cigányasszonynak öltözve itthon járt akkor, hogy elmehessen Bajor Gizi és férje. Germán Tibor orvosprofesszor temetésére... �A ÉEE — Hogy nyilas volt... lüdom! Mit gondol, én miért nem voltam itthon, miért nem játszot­ tam, miért voltam kitiltva mindenhonnan? Mert azt mondták rám, hogy nyilas vagyok. A hetvenes évek közepén például, mikor itt­ hon voltam, bár meghívtak, nem engedtek fel a Jókai színpadára... Egyszercsak berontott egy férfi, s azt kiabálta, hogy „Ez a fasiszta nő nem mehet fel a színpadra!” Hát fogtam ma­ gam, és felugrottam a színpad szélére. Ott ül­ tem le, s beszélgettem a közönséggel, a férfit pedig kivezették... Egy biztos: egy színésznő­ nek, akinek sikere van, semmi nem árt úgy, mintha azt mondják, hogy jobboldali vagy baloldali... Azzal meg is ölték. Nem is kell mást mondani. — Hogyan esett a választás végül Madridra? — Először San Sebastianba kerültünk, a fér­ jemnek volt ismerőse egy ottani orvos. Onnan mentünk Madridba, ahol az egyik színházban éppen Jani darabját játszották! Kiderült, a szer­ ző is ott van, a férjem, akin éppen egy kimo­ sott, összement zakó volt, szóval rémesen né­ zett ki... — így indult el Muráti Lili spanyolországi karrierje is... — Az első darab, amiben felléptem, Michel Durand darabja volt: a Francia szobalány, ami­ ben még nem kellett jól tudnom spanyolul. Nagyon nagy siker volt. — És 1948-ban következett a két évig tartó munka a spanyol rádió magyar nyelvű adásá­ nál, amit Magyarországon szintén bűnéül rót­ tak fel. Azt mondták. Magyarország ellen uszít. — A híresztelések kiindulópontja ezek szerint irigység lehetett? — Nem tudom, egyáltalán miért kell irigynek lenni egy színésznőre, aki nincs is itt?! — Emigrációja előtt verseket is írt, regénye je­ lent meg, sőt a Petőfi Irodalmi Társaság is tag­ jai közé választotta. — A regény címe „Szeretni kevesen tudnak” volt... — A mai nézők filmjeiről ismerhetik: Csúnya lány; Elnökkisasszony; Fizessen, nagysád!; Százhúszas tempó. Mindig jó kritikákat ka­ pott? — Dehogy. Egyszer például azt írták: úgy já­ rok, mint egy hintáslegény! Persze, hogy úgy jártam, hiszen agyon voltam sportolva. Ha ke­ resztül kellett menni a színpadon, vagy a ka­ mera előtt, én szépen keresztülmentem, csak nem úgy, ahogy kellett volna. Hanem ahogy én járok! —A Megálmodtalak, és az Egy nap a világ cí­ műfilmje, hajói tudom, elveszett. — Azt hiszem, az Egy nap a világból Oroszor­ szágban van egy kópia, persze felirattal... Még nem hozták haza. — Castilglione Henrik 1941-es filmlexikona szerint két filmre Berlinbe is szerződött. Ho­ gyan kapta ezeket a felkéréseket? — Látták a filmjeimet és láthattak színpadon is! — „Ez történt Budapesten”. — Ez volt itthon az utolsó filmem, ’44-ben készült. untalan kihallgattak, s összeegyeztették az el­ mondottakat azzal, amit a másikunk vallott. S ha véletlenül volt köztük valamilyen eltávolo­ dás, akkor ordítottak. Egyébként semmi külö­ nös nem történt... Végül énekelve „mondtam el” Janinak, mi hangzott el a kihallgatáson, hogy tudja, pontosan mit kell vallania. S per­ sze az orosz őrök azt hitték, valamilyen slágert énekelek... — Az Andrássy út hatvanat is megjárták. — Voltunk mi mindenütt! Pasaréten is, egyik pincéből a másikba... — Végül Ausztriába kerültek, s onnan mentek tovább Franciaországba, ahol ismerősök segí­ tettek. — Igen: Lucien, aki hadifogságba esett, ina­ sunk volt, Párizsban tartott el bennünket, Pierre pedig, aki a birtokunkat vezette, Normandiában segített. S olyan boldogak vol­ tak, hogy elmentem, s hogy még élek... — Bemondó voltam, aki felolvasta azt, amit elé tettek. De nem igaz, hogy Magyarország ellen beszéltem, én a Rákosi-kormány ellen beszéltem! — Spanyolul könnyen megtanult? — Egy újság egyszer azt írta: Lili Murati a leg­ szebben beszélő spanyol színésznő! Igaz, na­ gyon tisztán beszélem a nyelvet. — A Doktor Zsivágóban is szerephez jutott, Omar Sharif partnere volt. Az egyik felvétel alatt azonban egy kisebb baleset történt... — Szerepem szerint a vonat mellett futottam, várva, hogy Sharif felránt a mozgó vonatra. De rosszul fogta meg a kezem, a peron és a vágány közé estem, s a ruhám széles övét elkapták a kerekek. Ahogy forogtak, úgy forogtam velük, s végül teljesen levetkőztettek! De nem tör­ tént semmi bajom, — nem úgy, mint a moz­ donyvezetőnek, aki idegösszeomlást kapott! ...Igen, volt néhány ilyen borzalmas dolog az életemben, és a Jóisten mindig olyan jó volt hozzám, hogy nem kellett meghalnom egyik­ nél sem... —i4 Spanyolországban eltöltött étiek alatt ma­ radt kapcsolata az itthon maradt, esetleg a többi emigráns magyar színésszel? — Nem. — S a mai magyar színészek közül ismer vala­ kit? — Kik voltak a partnerei ezekben a filmekben? — Mindig a legjobbak: Hajmássy Miklós, Páger, Petényi László... A féljem választotta a színészeket. És sokszor a történetet is ő írta, mint például a Kölcsönadott élet című filmét is. — Aztán jött ’44 vége... — S mi együtt mentünk a százezer emberrel, akik a front elől menekültek. Aztán a férjem azt mondta: - Hova megyünk? Nem tudom!válaszoltam neki, s indultunk is vissza Pestre. Persze rengetegszer fogtak el bennünket az oroszok, hol engem, hol a férjemet... Mind- — Eszenyi Enikővel találkoztam, s Sztankay Istvánnal, akinek gyönyörű hangja van. Bács Ferencet láttam a József Attila Színházban. — Nem gondolt még arra, hogy esetleg haza­ költözne Magyarországra? — ...Engem itt nem szeretnek. És az egész más. Nem szeretnek. Folyton kritizálnak en­ gem, akármit csinálok. Mindenben, minde­ nért kritizálnak... I BÁLINT GYÖRGY RUDOLF kilencedik oldal I �Felvételi aranyköpések 2002 Hát persze. Idén is megjöttek. Már nagyon vártuk őket. Régi hagyomány nálunk a Pázmányon az aranyköpésgyűjtés. Szórakoztató, de egyben szomorú is. Szo­ morú, hiszen - és ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni, mi magunk is hitet­ lenkedve - az emberek, akiknek szájából mindezek elhangoztak, egytől-egyig érettségivel (!) rendelkeznek. Ennyit a szomorúságról, most pedig jöhet a vidá­ mabbik rész, amikor is befogadjuk a 2002-es év felvételijének gyöngyszemeit, amelyek cseppet sem gyengébb az eddigieknél, tehát várhatóan hozzájuk hason­ lóan be fognak vonulni a Pázmányos „legendáriumba”, hogy aztán az idők vége­ zetéig emlegetve legyenek, és sok-sok év után is mindig, mindenkiből ugyanazt a hatást váltsák ki. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is megválasztottuk a szerkesztőség három kedvencét, amelyet különös szeretettel ajánlunk figyelme­ tekbe. (Csak remélni tudjuk, hogy nem éljük meg az időt, amikor már nem lesz, aki nevessen rajtuk, mert senki nem érti, hogy hol a poén.) TÖRTÉNELEM POLITIKA • Szent István valahol azt hallotta: azé a föld, aki megműveli. • Milyen tisztségeket töltött be Cromwell 1685-ben bekövetkezett haláláig? Vizsgázó 1: életfogytiglani diktátor Vizsgázó 2: lord-processzor • Julius Caesar magáévá tette Galliát, myd behatolt Angliába. • Az 1200 körüli krónika szerzője: Drogérius. • A pun háborúban nagyon sok római elpusz­ tult. Ezek mind Rómába költöztek és prole­ tárok lettek belőlük. Athénban azonban kitört a pestis, amelynek az idős Periklész is áldozatául esett, ez kissé megviselte a várost. • Mi a hosszú kések éjszakája? Vizsgázó 1: Hitler megnyirbálta saját pártját. Vizsgázó 2: Lenin parancsba adta, hogy va­ lakit öljenek meg. Vizsgázó 3: Az ókori spártai államban a rab­ szolgákat egy napra szabadon engedték, és a férfiak szabadon legyilkolhatták őket. • A háborúnak már Jaltában végének kellett volna lennie. • Magyarország 1943-ban lépett be a háborúba. • A világháborúnak nem kellett volna ennyi áldozatot szednie. • A Rákóczi szabadságharc, aminek nagyon sok történelmi háttere van. • 11. András a zsellérek munkavállalást lefek­ tette az Aranybullában. • - Milyen származású volt az Anjou család? - Lengyel. • - Melyik évszázadban indultak a keresztes hadjáratok? - A 15.-ben. • - Magyarország tagja a NATO-nak? - Nem. - Miért? - Magyarország a Varsói Szerződés révén lett tagja az ENSZ-nek, de később úgy döntöttek, hogy mégsem csatlakozunk a NATO-hoz. • - Hány tagja van jelenleg a NATO-nak? - Több mint 30. Nem, nem, nem, 51. • - Ki Irak elnöke? - Arafat. - Na! Arafat melyik ország elnöke? - Irán. • - Olyan téren jó az Unió, hogy megszünte­ ti a halom macerát. • - Mely pártok vannak ma a magyar parla­ mentben? -A kereszténydemokraták és a szociál­ demokraták. .. EGKÍMZ • Az esztergomi püspök lett a prímás. • Az unitáriusok Erdélybe menekültek, miu­ tán anabaptistaként üldözték őket. tizedik oldal IRODALOM • - Mit tud a népi írók mozgalmáról? - A népi írók a 18-19. században Magyar­ ország önállóságáért harcoltak. • - Ki írta Az elsodort falu című regényt? - Mikszáth Kálmán. • - Melyik vidéken, melyik országrészen ját­ szódnak Mikszáth regényei? - Dunántúl. • - Mikor élt Mikszáth? - A 19. század elején. • Leginkább Aranyt szeretem és Petőfit, mert nekik nem volt annyi aberrációjuk, mint a többi költőnek. • — Radnóti Miklós miért volt kénytelen Sze­ geden folytatni egyetemi tanulmányait? - Radnóti Miklós eredetileg jogász szeretett volna lenni, de végül a könnyebb utat vá­ lasztotta, ezért ment a szegedi egyetemre. • - Hollandia mely országokkal határos? - Svájc. - Nem, nem. - Svédország? -Juj! - Olaszország. • - Melyik az az államalakulat, amit Kína csú­ nyán elfoglalt és bekebelezett? - Sri Lanka. • - Melyek voltak Jugoszlávia tagállamai, és ezek milyen vallásúak voltak? - Dalmáciát muzulmánok, katolikusok, ortodoxok lakták • - A muzulmánon kívül milyen vallás volt még Boszniában? - Az iszlám. TÁRSADALOM • - Mi az eutanázia? • - Az egy betegség, egy tudathasadásos állapot. • - A Duna TV és a Magyar lélevízió nekem nagyon nem jön be! - Mégis mi alapján szokták csoportosítani az elektronikus médiumokat, mondjuk a tévécsatornákat? Ugye egyik oldalon ott van a Magyar 1, a Magyar 2, a Duna TV... - Na nekem ezek nem jönnek be!! - Úgy érti, hogy vételi problémák adódnak a térségben, ahol lakik? - Nem. Egyszerűen azok a műsorok olyan blődek, amiket sugároznak. És VÉGEZETÜL AZ IDEI ÉV HÁROM LEGJOBBJA: • - Kinek ajánlotta fel Szent István Magyarországot? - Hmmmm.... - Mit mond önnek a kifejezés: Mária Országa? - Megvan! Máriának! - Mégis, milyen Máriának? -Öööööö... Szent Máriának! • - Ki az a 17. századi magyar hadvezér, aki a Birodalomban is elismerést vívott ki magának? - Kölcsey. (Ott is hagyta a fél szemét a Waterlooi csatában - a szerk.) • - Miről szól Katona József Bánk Bán című drámája? - Arról szól, hogy van Bánk, aki egy bán... FÖLDRAJZ • - Hol található Baszkföld? - Afganisztánban. Gyűjtötte: sok mindenki, még Benedek Elek is �Emlékezés 1849. október 6-ra Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos egy nemzet életében az, hogy közös tudatában méltó helyet foglaljon el bőseinek tisztelete, A mai. meghasonlott világban, ahol a feje tetejére állni látszik minden, évszázadok óta létező értékrend és hagyomány, még inkább fontos az emlékezés, amely általában csendes, egs'szeri alkalom évente, támaszunk és segítségünk azon* bán csak abban az esetben lehet, ha az előttünk járt nagyszerű és nemes példák a hétköznapokban is elkísérnek. Példamutatónak kell lennie számunkra az aradi tizenhárom sorsában annak, hogy más nemzetiségű, különböző sorsú kato­ nák azonos célért, a magyar szabadságért tudtak harcolni, azért életüket áldozni. Az osztrákok dühét nem kis mértékben fo­ kozta az, hogy egy zászló alatt küzdött a milliomos földesúr (Kiss Ernő), a gazdag főúr (Vécsey Károly), az elszegényedett német arisztokrata (Leiningen-Westerburg Károly), a szerb és horvát nemzetiségű hivatásos katona (Damja­ nich János), a republikánus demokrata (Nagysándor Jó­ zsef), a vasúti főtisztviselő (Lázár Vilmos), az osztrák nemességet kapott őrnagy (Schweidel József), a kitűnő mérnök (Török Ignác), a magyar arisztokrata (Dessewfy Arisztid), a tehetsé­ ges iparszervező (Láhner György), az osztrák közép­ osztály tagja (Poeltenberg Ernő), a horvát származású katonatiszt (Knezic Károly), vagy a pozsonyi fogadós gyermeke (Aulich Lajos). Október folyamán kivégezték Csányi László közlekedésügyi minisztert, báró Jeszenák János kormánybiztost, báró Petényi Zsigmondot, a felsőház elnökét, Szacsvay Imre képviselőházi jegyzőt, Ka­ zinczy Lajos honvéd tábornokot, Peter Giron honvéd ezredest, a német légió pa- Nem szabad azonban elfe­ ledkeznünk azokról sem, akik ugyan nem pontosan B ezen a napon, de szintén S vértanúhalált haltak a ma- L gyár szabadságért. Október Kivégzés „lőporral és golyóval”. hatodikán, szimbolikusan A térdelő Kiss Ernővel csak a második sortűz végzett. Latour táborszernagy meggyilkolásának évfordulóján (pedig azt a rancsnokát, Mieczyslaw Woronieczki her­ bécsi nép követte el!) Pesten agyonlőtték ceg honvéd ezredest, Abancourt Károly Batthyány Lajos grófot, volt miniszterel­ honvéd századost, Csernus Manót. nököt. Már előbb, 1849 augusztusában Lenkey János tábornok a börtönben megkötélre küldték Ormay Norbertét, Kos­ tébolyodott, majd 1850-ben öngyilkos lett. suth szárnysegédjét. Novemberben újabb kivégzések követ- keztek. Ezerötszáz honvédtisztet ítéltek halálra, ezen ítéletek nagyobb részét ké­ sőbb húszévnyi várfogságra változtatták. A külföldre menekülteket távollétükben ítél­ ték halálra, nevüket akasztófára vésték fel (többek között Andrássy Gyula, Guyon Richárd, Horváth Mihály, Jósika Miklós, Kmety György, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Perczel Móricz, Szemere Bertalan, Táncsics Mihály, Teleki László neve került fel így a bitófára). Összesen hatvanöt em­ bert lőttek főbe és száztizennégyet akasz­ tottak fel, az összes osztrák börtön magyar rabokkal telt meg. Schwarzenberg minisz­ terelnök így nyilatkozott: „Ugyan, mi a magyar nemzet! Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni, és egyszer s min­ denkorra ártalmatlanná kell tenni. Az aradi kivégzések helyszí­ T 't nétől nem messze 1881-ben emlékoszlopot avattak, mely azóta is zarándokhely. 1932ben a Maros áradása után, a § víz visszahúzódásakor a gátat javító kubikusok emberi csontvázakra bukkantak. A vizsgálatok után nyilvánvalóvá vált, hogy a mártírok marad­ ványait találták meg. 1979ben - kettő kivételével - az emlékoszlop mellé temették el a vértanúk csontjait. A szabadságharc leverése után egész Európa rokonszenvét bírta a magyar nemzet. Heine dicsőítő verset írt, Nietzsche Petőfi-verseket zenésített meg a Felhők ciklusból, Dickens kora legjelentősebb külföldi regényeként méltatta Eötvös József A falu jegyzője című művét. Victor Hugó így írt 1853-ban: „Átok azokra, akik Magyarországon e pillanatban lábbal tiporják az emberi jogokat és isteni törvényeket. E hős nemzet hóhérait megátkozva, a mártírokat vi­ gasztaljuk meg gyászos sorsukban. Átok a zsarnokokra és áldás a nemzetekre!”. » KO LTAY ANDRÁS tizenegyedik oldal �Női szakasz Esélyegyenlőség, karrier Mit jelent manapság nőnek lenni, amikor munkahelyet, szakmát kell válasz­ tani? Mire számíthat egy közeljövőben végző egyetemista vagy főiskolás lány? A kérdést nehéz objektiven megválaszolni, az alábbiakban arra keresíink választ, vajon létezik- e diszkrimináció, s milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy nőnek karrierépítése során. A nőket érő hátrányokról több kötetnyi szakirodalom jelent meg az utóbbi években. Ezek általános megál­ lapítása, hogy a nők hátrányos helyzetének legfőbb oka elsősorban a mélyen rögződött társadalmi előítéletekben gyökerezik. Sajnos el kell ismerni, még mindig él az az általánosan elfogadott nézet, mely sze­ rint a nők számára elsődleges fontossággal a család bír, a keresőtevékenység pedig ki­ egészítő jellegű, míg a férfiak életének középpontjában a munka áll. Adódik hát a kérdés, hogy mi magyaráz­ hatja azt a tényt, hogy a nők azonos szak­ mai képzettség esetén is lényegesen ki­ sebb eséllyel futnak be szakmai karriert, mint a férfiak? ludjuk, hogy egyes vezetői szerepekhez kifejezetten szükségesek az olyan tulaj­ donságok, mint az agresszivitás, racionali­ tás, magabiztosság és függetlenség. A nő­ ket azonban a nemi szerepek elsajátítása során éppen ezekkel ellenkező tulajdon­ ságokra nevelik. A nők magatartása, céljai és a munkához való viszonya is épp ellen­ tétes azzal, amit a felső vezetői pozíció megkíván. A vezetői szerepet vállaló nők­ ről elmondhatjuk tehát, hogy a magatar­ tások férfi modelljét alkalmazzák, és ke­ vés helyet engednek nőiességüknek. Sok „női főnök” panaszkodik, hogy nemük miatt teljesítési kényszer alatt állnak, nem tudnak olyan tekintélyt és elismertséget kivívni, mint férfi kollégáik. A siker ára sokszor a családi háttér kiegyen­ súlyozottsága, mert a hagyományos szere­ pek szerint a nő feladata a nyugodt háttér biztosítása félje előmenetele érdekében. A kérdés az, hogy megvalósítható-e ugyanez fordítva, vagyis elvárható-e a férfiaktól, hogy egyenrangú társként tekintsenek a nő­ re, és ugyanúgy vegyék ki a részét az ottho­ ni teendőkből. A ma elfogadott társadalmi szerepek szerint ez csak nagyon ritkán való­ sulhat meg. A női karrier legfőbb akadályá­ nak rendszerint azt a többes terhet említik, ami felöleli a feleség és az anya szerepét is a keresőtevékenységen túl. A kérdésnek véletizenkettedik oldal ményem szerint nem úgy kell felvetődnie, hogy a nőknek választaniuk kell a gyermek­ vállalás és a szakmai pályafutás között. En­ nek összehangolása persze nagyon nehéz feladat, statisztikai adatok alátámasztják, hogy a női vezetők között magasabb az el­ váltak, míg a férfi vezetők a házasok aránya. A mai sikerorientált lányok tervei között alig szerepel a féijhezmenetel, a gyer­ mekvállalás. Ez elgondolkodtató jelenség, hiszen tudjuk, hogy a társadalom alapegy­ sége a család. A tudatos nő hiába sokolda­ lú, akkor is csak ritkán tud eleget tenni anyasági, feleségbeli szerepének, ha töb­ bet van a munkahelyén, mint otthon. Úgy tűnik hát, feszül itt egy látszólag fel nem oldható ellentét. A nőktől elvárt többes szerep egy „láthatatlan üvegfalat',5) húz eléjük karrierépítésük során. Nem is kell messzire menni, elég, ha „házon be­ lül” vizsgáljuk a problémát: igaz ugyan, hogy a jogászi szakmában a nők már egyenjogúságot vívtak ki, mégis elmond­ ható, hogy a ranglétrán már nehezebben jutnak fel. Nézzünk csak egy egyszerű példát! A következő álláshirdetést egye­ temünk hirdetőtábláján olvastam: „Bel­ városi ügyvédi iroda keres férfi ügyvéd­ jelöltet.” Az említett ügyvédi irodának joga van férfit alkalmazni, erre bizonyára meg is van az indoka. Egy női munkavál­ laló ezek szerint számukra „problémá­ sabb”, valószínűsíthető egy szülési sza­ badság, ilyen-olyan családi kötelezettsé­ gek. Munkaadói szempontból tehát biz­ tosan jobban „megéri” férfi munkaerőt alkalmazni. Nem jellemző ez a tenden­ cia azokra a szakmákra, melyeknél úgynevezett 1, elfeminizálódás” figyelhető meg. Ezek általában az egészségügyi ápo­ lói vagy pedagógusi pályák (bár az isko­ laigazgatók zöme már férfi). A nők közéleti szerepvállalása még min­ dig nagyon alacsony, e tekintetben talán az európai uniós csatlakozás hoz majd előrelépést. Az EU politikája nem kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek közötti diszkriminációt tiltja. így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhet­ nek ezekkel a jogokkal, mint a nők, bár a gyakorlatban őket sokkal kevesebb hátrá­ nyos megkülönböztetés éri. A legtöbb tagállamban még mindigjelentősek a bér­ különbségek, elvétve találni csak női mi­ nisztert vagy magas szintű gazdasági veze­ tőt. Mindennaposak a diszkriminatív ál­ láshirdetések. Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalko­ tási és intézményi feladatokat vállalt fel az EU annak érdekében, hogy ténylegesen érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség elve. így mára a Római Szerződés 141. Cikke és nyolc irányelv alkotja az erre vonatkozó közösségi jogot. Olyan elveket szabályoz többek között, mint az egyenlő munkáért egyenlő bér el­ ve, jogot biztosít az egyenlő előmenetel­ hez, képzéshez és munkafeltételekhez. Az EU egyes esetekben lehetővé teszi a pozitív diszkriminációt is a nemek ki­ egyenlítése érdekében. A terhes anyáknak széles körű jogok biztosításával oldja meg a szülési szabadság problémáját, hiszen kimondja, hogy minden terhes nőt meg­ illeti a 14 hetes, egybefüggő szülési sza­ badság. Terhesség miatt nem bocsátható el egyetlen női munkavállaló sem. Mindezen alapvető jogok biztosításával csak remélni tudjuk, hogy Magyarorszá­ gon is javuló tendenciát fogunk megfi­ gyelni a női munkavállalók esélyegyenlő­ ségének vizsgálatakor. Aggasztó jelenség, hogy a magyar nők aránya riasztóan ala­ csony mind a parlamentben (387 képvise­ lőből 33 nő), mind pedig a helyi önkor­ mányzatokban. Érdekes adat, hogy az EU tagállamok közül csak a görög parlament­ ben van kevesebb nő, mint a magyar or­ szággyűlésben. Európai integrációnk érdekében tehát mindenekelőtt a közvéleményt kell érzé­ kenyebbé tenni a vázolt előítéletek vissza- �szorítására és az esélyegyenlőség társadal­ mi megítélésének javítására. Úgy gondo­ lom, nem szabad belenyugodni a kiala­ kult helyzetbe, igenis van járható út, amely során a nők érvényesíthetik önma­ gukat és kiteljesedhetnek a munka által. Nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmaz­ hatnánk, hogy nyilvánvalóan nem azért jár karunkra a legtöbb lány, hogy majdan egyetlen feladata a konyhában a puding kevergetése legyen. Persze itt is fontos hangsúlyozni, hogy a tudatos karrierépítés mellett szükséges megtalálni azt az egyensúlyt, ami a társa­ dalomban megkívánt szerepünknek is eleget tesz. Nagyon visszatetsző tud lenni egy arrogáns, kemény, túlságosan is karri­ erista nő, akiben egy csepp érzékenység vagy nőiesség sem lakozik. Látjuk tehát, hogy a fentebb feszegetett téma igen komplex, a kérdésre tökéletes választ sosem kaphatunk. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet egy picit javuljon, több szinten szükséges a változás: a család­ karrier összehangolása megvalósíthatat­ lan egy olyan társ nélkül, aki hagyja a nőt érvényesülni, és ugyanakkora teret munkája számára. A második szint már nehezebb, a munkaadók gyakran rejtett diszkriminációt alkalmaznak, így ezek feltárása már nehezebb. Társadalmi szinten pedig az előítéleteket kellene megszüntetni a hagyományos szerepek felrúgása nélkül. Ezért úgy vélem, hogy inkább kiegyenlítődésre lenne szükség, mintsem forradalmi változásra. A ne­ gyedik szint az EU csatlakozással kapott szabályok gyakorlatban történő érvénye­ sítését jelentené. Ezek a gondolatok, feladatok persze még nagyon távlatinak tűnnek, de azt hiszem, elkeseredésre nincs ok, hiszen jó irányba haladunk. Reméljük, a Ka­ runk falai közül kilépők sorában a jogá­ szok mellett sok neves jogásznőt is üd­ vözölhetünk majd, legalább olyan szak­ mai elismertséggel, mint hírnevet szer­ zett férfi kollégáik. A rögös úton azért ne felejtsünk el nőnek maradni és a vállalt feladatokat teljesíteni. Sok sikert és kitartást. GULYÁS JUDIT Ezzel a témával és még sok minden mással is foglalkozik a Dr. Pelle Andre­ ával készült inteijú, amit a következő számban olvashattok. Lehull a lepel, megnyílik az ajtó Beszélgetés Budai Ildikóval, a Tanulmányi Osztály vezetőjével A törzsgárdához tartozik ez vitathatatlan. A kezdetektől fogva vesz részt a Kar éle­ tében, eleinte a Tanulmányi Osztályon dolgozó évfolyamelőadóként, 2001 janu­ ! árja óta pedig mint a hivatal vezetője. Ta­ lán nem mindenki tudja, hogy az első év­ folyammal együtt ő is 2000 nyarán vég­ zett. A megbeszélt időpontban a zárt ajtó előtt várakozom. Talán rosszkor jöttem? De mégsem. Nyílik a bűvös ajtó, szívélyesen fogad és körbevezet az irodahelyisége­ ken, hogy láthassák az olvasók, a To nem valami titokzatos boszorkánykonyha. — Bocsánat, talán rosszkor jöttem, nem volt nyitva a Tanulmányi Osztály. Tanács, a Dékán és a Dékán- helyettes hozhat. Nekünk marad a hálátlan feladat, hogy a döntéseket betartassuk a hallgatókkal. Sajnos nagyon sok esetben annyit mond a hallgató, hogy a „Tanulmányi Osztály nem engedte meg...” Nem jut eszébe, hogy nekünk az a feladatunk, hogy adott esetben „ne engedjük meg”. Azt gondolom, ez egy feloldhatatlan probléma mindaddig, amíg meg nem ér­ ti mindenki, a beadott kérelmeket nem mi bíráljuk el, még akkor sem, ha kifeje­ zetten nekem címezik. Természetesen el­ olvasom és attól függően, hogy ki bírál­ hatja el, továbbítom. Nos, az ajtó. Igen, ez egy probléma, । — Mi az oka annak, hogy néha az emvalamilyen rejtélyes ok miatt mindenki , kér túl magasnak ítéli a népsűrűséget a akkor akar bejönni, airiikor záiva van. A I TO előtt? félfogadási idő változatlanul hosszú ide­ — Sajnos a Tanulmányi Osztály iroda jű, hétfőn és szerdán délelőtt, kedden és méretei adottak, ezért néha elkerülhetetcsütörtökön délután. Vizsgaidőszakban ' len a sorban állás. Próbáljuk úgy szerr'ezebédidőn kívül folyamatos a „nyitvatar- i ni, hogy kevésbé rossz legyen, de amíg a tás”, ne kelljen a hallgatóknak külön be- ! beiratkozás a tanítás megkezdése után jönniük, mi többek között ezzel tudjuk ' van, addig kizárólag az évfolyam előadó segíteni a nyugodt vizsgaidőszakot. előtti „zsibongóban” tudunk iratkoztatni. Reményeim szerint a Neptun számító­ — Sok hallgató panaszkodik, hogy né­ gépes rendszer bevezetésével könnyebb hány fontos információról a tanulmá­ lesz mindannyiunk helyzete. nyi ügyekben nem kap tájékoztatást. Hogyan orvosolható a probléma? — Végszó? I — Minden közérdekű információ a fali- 1 — Engedjék meg nekem, hogy itt kér­ újságon - amióta Szabó István Úr a Dé­ jem a hallgatókat a Tanulmányi Osztály kán-helyettes, hónapokkal hamarabb hivatali rendjének betartására, valamint az interneten (www. pontosan tudom, hogy mindenkinek a jak.ppke.hu) megtalálható. Többen idő­ saját problémája a legfontosabb - vala­ ben tudomást szerezhetnének a közérde­ mint, hogy a kolléganőket partnernek kű információkról, ha néhány hallgató tekintsék gondjaik megoldásában, és ne nem szedné le a hirdetőről. Azon kívül ellenfélnek, akit meg kell g^'őzniük. A félfogadási időben a kolléganők is a hallzárt ajtók azt jelentik, hogy az irodában munka folyik, ilyenkor keresik az ott gatók rendelkezésére állnak. dolgozók a megoldást azokra a problé­ — A „rettegett” Tanulmányi Osztály, mákra, melyek a félfogadási időben az sokak szemében élet és halál ura. De ha asztalukra kerül. jól tudom, az igazság odaát van. — Talán megengedi nekem, hogy itt az újság hasábjain tisztázzak néhány dolgot. A Tanulmányi Osztály végrehajtó és nem döntéshozó szerv. A döntéseket a Kari I Ehhez kérem a hallgatók segítségét é.s megértését. MÁNDICS BOTOND tizenharmadik oldal �„Bombát vetünk, gránátot a múltra... JJ Az írástudók felelősségének kérdése a terror idején r; /M Nehéz lenne vitába szállni a címben szereplő idézettel, főleg, ha tudjuk, hogy Szüdi György Felszabadulás című verséből származik, mely 1950-ben, a „Szabadság énekei” című antológiában jelent meg, és a versben a hős szovjet katonák szájából hangzik el. A bomba valóban lehullt, elsöpörte a múltat, elpusztítva jót és rosszat egyaránt, megsemmisítette irodalmunkat is. Majd kétszáz hasonló hangvételű mű található a nemrég megjelent „Munkás, pa­ raszt, értelmiség munkaverseny lázában ég!” (alcím: Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956) című gyűjteményben (kiadó: Korona Kiadó, Budapest). A A kötetet mindenkinek érdemes kézbe vennie, hiszen egyfelől értékes kordokumentum, vala­ mint a magyar irodalom egy korszakának töké­ letes lenyomata. Történelmünk során talán először fordult elő, hogy az irodalom (és vele együtt minden művészeti ág) teljes mértékben a hatalom irányítása alá került, a szólásszabad­ ság megszűnt, minden mű csak és kizárólag egy célt szolgálhatott. Nevetnénk az otromba, erőltetett verssor­ okon, szerzőjük és az egész rendszer paródiáivá züllött műveken, ha nem tud­ nánk, hogy e vidám évek alatt emberek tízez­ reit ölte, nyomorította meg az állam, és szá­ zezrek hagyták el hazájukat. Az irodalom - mely társadalmi szerepénél fog­ va mindig némileg ellenzéki kellene, hogy le­ gyen - sem maradhatott ki a központosításból. Megjelentek a Párt által megbízott új dalno­ kok, kik szintén szép számban szerepelnek e kötetben, de kiknek munkásságára nem érde­ mes szót vesztegemi. Érdekes és tanulságos vi­ szont lámi azt, miként reagáltak erre az új helyzetre azok a költők, akik tehetségüknél fogva tényleg érdemesek voltak „a lant pengetésire”. 1945 és 1956 között számos költő és író is elhagyta az országot. De mihez kezdtek azok, akik itt maradtak? A kötetben szerepel költőnagyjaink közül például Csoóri Sándor (az Aranyos madaram... című verssel), Illyés Gyula (Cserepező; Az építőkhöz). Juhász Ferenc (Dal a traktorról; Szögecselők; Téged köszönt most), Nagy László (Ifjúság dala; A mindent látó szempár; Faluban), Szécsi Margit (Ün­ nep Sztálinvárosban; Munka után), Weöres Sándor (Épül az ország), de rajtuk kívül is számos neves költő és író írt a rendszert di­ csőítő műveket. Hogyan lehet értékelni az ő szerepvállalásukat? Mi vezette őket? Megtévesztettség? Megalku­ vás? Félelem? Élni, alkomi akarás? Legtöbbjük­ nél valószínűleg mindez együtt hatott. Mielőtt kényelmes fotelünkből könnyelműen elmarasztalnánk őket, meg kell kísérelnünk megérteni a dolog emberi oldalát, megpróbál­ ván beleélni magunkat abba a gyötrelmes lelki vívódásba, mely végigkísért minden gondolko­ tizennegyedik oldal dó és érző embert, aki becsületesen akart élni és dolgozni itt. Magyarországon, ahol akkoriban erre nem nyílt esély A kötet elolvasása után a következő, nehezen megválaszolható kérdések merülhetnek fel bennünk: 1. Ne felejtsük el, az ország valóban meg­ könnyebbült a háború befejeztével, és sokak­ nak csak később hullott le a hályog a szemé­ ről a kommunista hatalom természetét illető­ en. Sokan talán tényleg hittek az eszme meg­ valósíthatóságában, hogy aztán keservesen csalódjanak. Bűnös-e ezért valaki? 2. Sokakat a félelem vezérelt, hiszen parancs­ ba kapták: „törjenek be új idők új dalaival”, azaz dicsőítsék az új rendszert, különben sa­ ját és családjuk léte, megélhetése sínyli meg nemleges válaszukat. Aki ennek ellen tudott állni, az becsületre méltó, de elenyésző ki­ sebbségben maradó példa. Bűn-e, ha valaki nem vállalta önként a mártíromságot? 3. Mit tehet az ember, aki élni és alkotni akar, még akkor is, ha a történelmi helyzet nem kedvez neki? Válasszon más hivatást? Kezd­ jen új életet? Vagy próbáljon meg megbékél­ ni a rendszerrel, elfogadva a játékszabályokat, mégis megőrizve legalább az esélyét annak, hogy majd egyszer olyan művet is alkothat, mely nem központi megrendelésre készült? A megbékélés meddig tekinthető szükséges kompromisszumnak, és mikortól kezdve nem menthető? 4. Elválasztható-e egymástól az alkotó szemé­ lye és az általa alkotott mű? Csupán azért, mert valaki életével rossz példát mutatott, hi­ teltelenné teszi-e ezzel műveit? Egyszerűb­ ben: számít-e a mű megítélésénél, hogy vala­ ki milyen ember? Kivonhatóak-e egyes mű­ vek egy életműből, mely nélkülük hiánytala­ nabb és egységesebb lenne? Tudunk-e példá­ ul Tamási L^osra, a Piros a vér a pesti utcán költőjére, mint a forradalom hiteles megéneklőjére tekinteni, miután elolvassuk a kö­ tetben szereplő Esküszünk néked, Sztálin elvtárs című versét? 5. Magyarországon, ahol kevés példától elte­ kintve mindenki aktív, vagy néma cinkosa volt J msií, imsts f - 2’ s (■ a rendszernek (mert nem is lehetett más), ki |M képes meghúzni a ,tettes’ és a „bűnsegéd’ közti vékony határvonalat? Nem kétséges, szembe kell néznünk múltunkkal, de vajon le­ hetséges lesz-e ez valaha, vagy örökre átlátha­ tatlan érdekek és hatalmi körök saklgátszmájává válik minden erre irányuló kísérlet? 6. Mi volt az ára annak, hogy 1956 után, az ún. „puha diktatúrá”-ban a keleti blokk országai közül nálunk volt a legbékésebb az élet és a legmagasabb az életszínvonal? Ez vajon a Ká­ dár-korszak becsülendő erénye, vagy az embe­ ri gondolkodás, és az esetleges lázadás leghatá­ sosabb akadályozója („üres a fej, tele a gyo­ mor”), melynek átkát - a szellemi, lelki meg­ tisztulás esélyének elvesztését - ma is nyög­ jük? Lehet, hogy mindkettő egyszerre igaz? 7. Megbocsáthatóak-e az elkövetett bűnök, amelyek elkövetői részben még ma is élnek? Megbűnhődtek-e ők tetteikért? Jóvátehető-e bárhogy is az, ami történt? Le tudjuk-e zárni múltunkat és közben egyszerre előre is tekin­ teni, adott esetben együttműködve a múlt rendszer aktív részeseivel? Csak remélni lehet, hogy a kérdésekre lesz vá­ lasz valamikor. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a múlthoz való közeledést csak igen óva­ tosan szabad egyáltalán megkísérelni, mindig minden oldalt és körülményt a mérlegre he­ lyezve. A bűnöket meg lehet bocsátani, de nem lehet elfelejteni, ítélkezni viszont csak alapos megfontolás után szabad. (A kötetből az ítélet soron következő száma­ iban közreadunk alkalmanként egy-egy mű­ vet, egyszerre okulásul és elrettentésképpen.) KOLTAY ANDRÁS �A kiakasztottak Plakátkiállítás a Felvonulási téren Valahogy mindig büszkeség tölt el, ha az aluljáróból ki­ lépve elém tárul a Hősök tere. Ahogy fölém tornyosul térszerkezetileg tökéletes kivitelezésű alal^a, azt kép­ zelem, hogy turista vagyok, aki most jár erre először és gyönyörködöm a magyar főváros egy kétségkívül cso­ dálatos pontjában, elisme­ rően bólogatva. Ha valóban külföldi volnék, minden bi­ zonnyal most közelebb is lépnék a monumentális szoborcsoport­ hoz, majd egyből elkezdenék hezitálni, hogy vajon először a Műcsarnokba, vagy a Szépművészetibe vessem-e be magam. Ezen a napfényes szeptemberi délután azonban meghagyom a Hősök terét a gördeszkásoknak, és három évfolyamtár­ sam társaságában másfelé veszem az irányt: történetesen a Felvonulási tér felé indulok, amiről kinek az évenkénti elma­ radhatatlan sörfesztiválok, kinek pedig a téli vizsgaidőszakot követő legendás egyetemi sítáborok kezdete ugorhat be elsőnek. Három éve azonban szeptember-október tá­ jékán is érdemes volt kilátogami a Városliget melletti macskaköves térrészre, ami bár jócs­ kán elhíresült arról, hogy előszeretettel nyújt gravitációs élményt a magas sarkú cipőben topogó lányok számára, mégsem tartja vissza őket sem: összességében több ezer fiatalt vonz az @rc társulat szervezésében kiállított óriásplakátok köré. Érdeklődőkben idén sem lehetett hiány. Az ingyenesen megtekinthető kiállítást raj­ tunk kívül is rengeteg fiatal és kevésbé fiatal találta remek programnak, és mindenképpen pozitívnak mondható, hogy az óriási alapte­ rület előnyei miatt anélkül élvezhették a pá­ lyamunkákat, hogy egymás hegyén hátán kel­ lett volna topogniuk. Minden adott volt hát ahhoz, hogy egy po­ zitív élménnyel távozzunk plakát formátumba öltöztetett ötletbombák sokkoló hatásától megrészegedve, ám bármennyire is meresztet­ tük a szemünket, ilyennel csak kevéssel talál­ koztunk. Ezek között a viszonyok közt tehát erőlködhettünk mi bármennyire, a fényesre polírozott kényszermosolyokon kívül sajnos nem sokra futotta. Először persze magamat okoltam a várttól jócskán elmaradó katarzis miatt, ám a buzgó oldalra pillantgatások ered­ ményeként hamar rá kellett döbbennem, hogy a többiek arcán is a „kiakasztás” első jelei he­ lyett leginkább az unalom tükröződik Örök szkeptikus révén ekkor az idegen arcok bur­ kolt megfigyelésébe kezdtem, és amikor itt sem tapasztaltam egyebet, mint nagy néha egy mosolyt, amely unalom fala mögül vánszorgott elő, aztán rekordsebességgel semmivé foszlott, akkor kezdett el erősödni bennem az a furcsa érzés, mintha ez az egész kiállítás egyenesen azért lett volna megrendezve, hogy kiábrándítson magából. Másként érezhet valaki, akinek idén volt elő­ ször alkalma kilátogatni az óriásplakátok közé, ám az előzmények tükrében úgy tűnik, mintha az idei anyag alkotói jól megnézték volna a ta­ valyi műveket, és inkább azok hangulatát, mint a saját egyéni képzelőerejüket tartották volna el­ sődleges szempontnak a képek megalkotásakor. Lehet, hogy épp ennek tudható be, hogy bár a kiakasztani valókat kiakasztották, de minket nem sikerült igazán. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy meghökkentésre, sokkoló hatás eléré­ sére építő kiállítás (kiakasszunk?) csakis úgy tud hiteles maradni, ha mindig egyedi irányokba mozdul el az ötletek, maga az ötletesség terén. Egy magát ismételgető „meghökkentő” ugyan­ is pontosan arról tesz tanúbizonyságot, hogy mermyire nem ismeri, hogyan is működik meghökkentés érzése, (azé a meghökkentésé, amire állítólag apellálni kíván.) Tudvalevő ugyanis, hogy a meghökkentésnél nincs „újran’ tábla: ez csakis egyszer működik, és kész. Az ideiek pedig, tisztelet annak a két kezemen megszámolható kivételnek, amelyeket többékevésbé jónak tartottunk, nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy néha ez a plakáttal való meghökkentés-kísérlet is olyan, mint a kivénhedt, stagnáló szókincsű Ganxta Zoli, vagy a ti­ zenkét éve futó Jerry Springer show: a csökkenő határhaszon törvénye szerint működik Azaz, ha nem képes új oldalakról épít­ kezni, akkor épp olyan elveszett, mint az a bizonyos cirkáló Rejtő regényében. Arról már nem is be­ szélve, hogy ha a bizonyítani vá­ gyó fiatal művésznek, (aki termé­ szetesen azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az egész magyar társadalmat megbotránkoztatja és kifordítja mind a négy sarkából) nem sike­ rült odáig eljutnia, hogy az általa hőn áhított katarzist a mai fiatalok edzettségét ismerve nem fogja tudni elérni pusztán azzal, hogy a plakát közepére egy óriás rhéretű frivol jelenetet tesz (az avantgárd egyébként már száz éve eljutott idáig), akkor valószínűleg nem fogja megérteni azt sem. hogy erőtlen próbálkozása a nagyérdeműből miért csak szánakozással vegyes szürke közönyt képes kiváltani egy jókora ásítással megtoldva. Továbbá azt is nehezen tartom hihetőnek, hogy valaki, aki úgy vélekedik a Hősök teréről, mint én, különösebben szellemesnek találná azt a szerző szellemi színvonaláról is tökéletes hely­ zet elentést nyújtó erőlködményt, amelyet a „Heroes Square ...it sucks!” című állítólagosán kétértelműnek szánt plakáton véltem felfedez­ ni. ( A kép egyébként két, egymást a kelleténél szimpatikusabbnak találó hölgyet ábrázol egy kisebb helyiségben, a szoba hátsó falán a Hősök tere látható ) Ilyenkor azon gondolkodom: tényleg megéri-e degradálni a Hősök terét egy ilyen vérszegénynek is csak három transzfúzió után mondható poén kedvéért? Én minden­ esetre úgy gondolom, ezt művészinek nevezni elég vicces lenne. Viccesnek nevezni meg egye­ nesen nevetséges. Nevetségesnek egy kicsit erőltetett. Erőltetettnek mondani talán lehetne, csak nem tudom pontosan mit is akar erőltetni. A negatív tapasztalatokkal együtt mégis úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes volt idén is ellátogatni a felvonulási térre. Már csak azért a pár munkáért is, amelyek megérdem­ lik, hogy minél több szem láthassa őket. Azért a pár munkáért, amelyek lehet, hogy nem gusztustalanságukkal és egyoldalú politizálá­ sukkal próbáltak kitűnni, mégis megmutatták azt az utat, amerre ennek a szedett-vedett, né­ hol ötletes, néhol csapnivalóan gyenge plakátötletkavalkádnak haladnia kéne a művészetté válás útján. ZSELLÉR MÁTÉ tizenötödik oldal �55 Szuper buli!” Hollandiai élmények az Erasmusszal Évente-félévente sok Pázmányos joghallgató dönt úgy, hogy körülnéz egy ki­ csit Európa uniós részén, ahol tanulmányok folytatásába is kezd, mindezt ösztöndíjjal. Hartwig Beáta, Kontár Ágnes, és Nemeskéri-Kiss Zita, jelenlegi V, illetve ív évfolyamosok is összekötötték a kellemeset a hasznossal: a 2001/2002-es tanév második félévét Erasmus-ösztöndíjasokként Hollandiában töltötték. Közülük kettejükkel sikerült beszélnem. Mivel „megérte?” kérdé­ semre egyértelmű igennel válaszoltak, kértem, részletezzék. — Miért pont Hollandiába pályázta­ tok? — Hartwig Beáta (H. B.): Olyan orszá­ got akartam választani, ahol angol nyel­ ven tanulhatok, a tavalyi évben csak Hol­ landiában adódott ilyen lehetőség. — Kontár Ágnes (K. Á.): Én azért válasz­ tottam, mert nagy szerelmem. Fél évet már éltem ott, meg is tanultam hollandul, így vissza akartam menni. hasonló más külföldiekkel, részben hol­ landokkal. Az európajogon kívül a jogfi­ lozófiától a versenyjogon át a nemzetközi adójogig mindenféle óra volt, többféle összehasonlító jogi kurzussal fűszerezve, ez utóbbi terület nagyon népszerű, sok professzor foglalkozik vele. ■ Zita, Bea és Ági Kortmann úrral, a jogi kar dékánjával +J — Mennyiben tehető különbség a két ország jogi oktatása között? I — K. A.: Nálunk inkább paragrafusokat Hol és milyen képzés szerint tanulta­ tok? — K. A.: Nijmegenben voltunk, Hollan­ dia egyik legrégebbi városában, ahol római romokat is találtak. Ez a kisváros az ország keleti, nyugalmasabb felében fekszik a Waal folyó partján. Nem túl nagy (kb. 150 ezer lakos), így gyorsan oda lehet érni bár­ hova biciklivel. A egyetem hivatalos neve: Katholieke Universiteit Nijmegen. Na­ gyon barátságos helyen van, és az emberek is nagyon kedvesek. A tanárok és az admi­ nisztrátorok nagyon segítőkészek, bármi­ kor meg lehet keresni őket. A jogi kar dé­ kánja pedig meghívott minden külföldit egy italra és beszélgetésre (lásd fotó). A nemzetközi diákoknak külön holland órá­ kat is szerveznek, Bea is így kezdett el hol­ landul tanulni. Az egyetemen nagyon pezsgő a diákélet, és sok a külföldi a világ minden tájáról. Több diákszervezet van, amelyek rengeteg programot szerveznek, például bevezető hetet, kirándulásokat, minden szerdára nemzetközi bulit. — H. B.: Hollandiában azoknak a diá­ koknak, akik európajogra akarnak szako­ sodni, kötelezően angol nyelvű előadáso­ kat is fel kell venniük, amiből angolul kell vizsgázniuk, esetleg külföldi professzorok előtt. Minket hozzájuk helyeztek, így az órákon együtt voltunk részben hozzánk tizenhatodik oldal tanítanak, ott pedig azt, hogyan kell alkal­ mazni azokat. A vizsgán is jogeseteket kellett megoldanunk, egyáltalán nem azt kérdezték, tudjuk-e a törvényszöveget. Könyvet, jegyzetet lehetett használni, ha nem ismertük volna a jogszabály alkalma­ zását, úgyis hiába kerestük volna ki. — H. B.; A tanév ugyanúgy szeptember­ ben kezdődik, mint nálunk, és két félévből áll, bár egyes esetekben vannak hármas ta­ golású évek is. Az írásbeli vizsgák túlsúlya jellemző, a szóbeli vizsga kifejezetten kü­ lönlegesnek számít. Egyébként érdekes, ahogy a szóbeli vizsgajelentkezések zajla­ nak. Sorban állás nélkül bejelentkezem a titkárnőnél, és ha a tanszék módosítja az időpontot, akkor telefonon személyesen felhívnak, és rendkívül udvariasan meg­ kérdeznek, hogy áttehetjük-e esetleg a vizsgát más időpontra. Még a nagy előadá­ son sincsenek többen negyven-ötven fő­ nél, így viszont folyamatos kapcsolat, pár­ beszéd van az oktató és a hallgatók között, akár közbe is lehet kérdezni. Tehát az órák kötetlenebbek a nálunk megszokottaknál. Ugyanakkor, a baráti jellegű hangvétel nem jelenti azt, hogy a tanár felé nem nyil­ vánulna meg a tisztelet. — K. A.; A tanárok valóban visszakérdez­ nek, hogy értjük-e az anyagot, sőt, kíván­ csiak a véleményünkre. s FiA A j 1 A jogi kar épülete Nijmegenben — Megtapsolják őket az előadások vé­ ért? gén.' — Együtt; Nem. — Milyen a holland diákélet? — K. A.; Először is, a hollandok tizen­ nyolc éves korukban, amint a felsőokta­ tásba kerülnek, elköltöznek otthonról kollégiumokba, diákszállásokra. Maguk mosnak-főznek, önállóvá válnak. — H. B.; Sőt, a folyamat már korábban kezdődik, mert tizennégy-tizenöt évesen elkezdenek dolgozni, kisebb-nagyobb munkát vállalnak (pl. éttermi munka, szá­ mítógépes adatbevitel, szórólap-osztoga­ tás). Az, hogy az egyetem alatt mindenki dolgozik, már természetes. —Akadt esetleg olyan körülmény, ami­ ben hátrányban éreztétek magatokat hozzájuk képest, vagy olyan, amit ép­ pen megmosolyogtatok? — Együtt (a kérdés első felére): Nem, egyáltalán nem. �— K. A.; A diákok a főzésre nem fordíta­ nak túl sok időt, az kimerül olasz jellegű, tasakos, porból készíthető ételek megal­ kotásában. (Úgy is néznek ki.) A hollan­ dok egyébként rendesen reggeliznek, ebédre csak szendvicset esznek, csak este hat-hét óra körül vacsoráznak meleget. — H. B.: A hollandok és a többi külföldi is érdeklődött a magyar nyelv iránt, végül már egész sok kifejezést megtanítottunk nekik. Olyanokat, mint „hazakísérhet­ lek?”, vagy „csinos lány/fiú vagy”. Volt, hogy keverték a kifejezéseket, például, egy olasz srác odament Ágihoz és kedve­ sen azt mondta neki, „csinos fiú vagy”. Ugyanez a srác, hajói érezte magát, min­ dig azt ismételgette: „Szuper buli!”. — A sajtokon és a tulipánokon kívül tudnátok említeni más jellegzetességet? — H.B.: Nijmegenben, ahol mi voltunk, nem láttunk tulipánokat, hanem sok nár­ ciszt. Meg is kérdeztem a lakótársam, hogy hol vannak a tulipánok?! Azt vála­ szolta, hogy a külföldieknek megvan az a rögeszméjük, hogy ott mindenütt tulipá­ nokba botlanak, ehhez képest sok város­ ban nem is ültetnek tulipánokat. — K. A.; Inkább Leiden és Amsterdam környékére jellemző a tulipán. És persze mindenhol rengeteg bicikli van. Bárhol lehet olcsó használt biciklit venni, mi is ilyen „pacikkal” száguldoztunk. Ugyan­ akkor nagyon gyakori a biciklilopás. Az összehasonlító büntetőjogi professzor mesélte, hogy huszonöt éve van az egye­ temen, és már a huszonötödik biciklinél tart. Továbbá, sokan úgy gondolják: náluk mindenki kábítószerezik, ez így nem igaz, bár valóban gyakori a füvezés. Ám nem erőszakolják rá senkire, nem kényszer. Házon belül egyáltalán nem, inkább buli­ kon fordul elő a füves cigi. Főleg a dél­ európai és a francia diákok kedvelik. — H. B.: Egyéb jellegzetességük, hogy kissé zsugoriak. Amellett, hogy hamar megtanulják beosztani a pénzt, egy-két eurós tételeken képesek összekapni, és olyan, hogy meghívnák egymást ebédre, vagy vacsorára, nem létezik. Kereskedő nép, vagy legalábbis megvan bennük vala­ hol a „kereskedői véna”. Minden épületet hasznosítani akarnak, talán ez a tulajdon­ ságuk el is fajult. Maastrichtban saját sze­ memmel láttam egy, már nem templom­ ként funkcionáló épületet, amiben jelen­ leg diszkó működik. A hágai Nagytemp­ lomot évente kétszer-háromszor nyitják ki, egyébként ki lehet bérelni. Amikor ott voltunk, éppen vizsga volt, nem mehet­ tünk be. Nijmegenben a Nagytemplom­ ban pedig kávézó van, azzal együtt járó hangoskodással. A hasznosítás lehet vásár, vagy bolhapiac is, mivel keveset járnak templomba, az számít, hogy az épület ne álljon üresen. Tehát már olyan szintre ju­ tottak, ami szerintem sokakat bánt. — Ez utal vallási életük intenzitására? — Együtt; Igen. — K. A.; Nagyon csodálkoztam a misé­ ken, mert én voltam a legfiatalabb, a töb­ biek legalább ötven évesek voltak... — Magyarországról milyen képük van? — H. B: Azt lehet mondani, hogy általá­ ban semmilyen, ha pedig mégis, akkor nem konkrétan Magyarországról, hanem Európának erről a részéről. Tényleg nem sokat tudnak rólunk. Első este a lakótár­ saim előadták, hogy tudnak egy magyar szót: peresztrojka... Ezután próbáltam tá­ gítani a fejüket, vittem nekik itthonról bort és képeskönyvet a magyar tájakról, és persze főztem nekik gulyást, meg rakott krumplit. Azt hiszem, sikerült megvál­ toztatni az elképzelésüket. — K. A.; Gyakran balkáni állapotot kép­ zelnek el, vagy pedig már nyaraltak a Ba­ latonnál, Budapesten, és akkor tudnak va­ lamennyit. — Hogyan működik a holland toleran­ cia? — H. B.: Beszélgettem erről lakótársaim­ mal, és elég nagy volt a szórás a vélemé­ nyek között. Van, aki szerint tényleg bár­ mit lehet, ami csak elképzelhető, van, aki az ellenvéleményt képviseli, akad, aki ki­ fejezetten a könnyű kábítószerek legalizá­ lása ellen érvel. De általában véve tolerán­ sak a hollandok. — K. A.: A kérdés jól érzékelhető Pim Fortuyn esetében. A hollandok a második világháború óta félnek a megkülönbözte­ tés minden formájától, inkább elnézik a dolgokat. Ezért jöhet annyi bevándorló, akikkel túlságosan elnézőek és jóindulatúak. Mostanra pedig iszonyatosan túlné­ pesedtek, ami társadalmi feszültségekhez vezetett, erről azonban a politikusok in­ kább nem beszélnek. Fortuyn nevén ne­ vezte ezeket a társadalomban megbúvó problémákat, ezért nagyon népszerű lett. Azzal, hogy lelőtték, sok szavazatot szer­ zett a pártja, de holland ismerőseim azt mondják, hogy nem fognak annyira erős pozíciót elfoglalni, mert elvesztették ve­ zéregyéniségüket. Gyakorlatilag rá épült a párt, már jelentkeztek belső ellentétek. — H. B.: Hozzátenném, Fortuynnak vol­ tak kemény megjegyzései. Például, a ká­ bítószer-gondot szerinte úgy kellett volna megoldani, hogy minden drogfüggőt túl kell adagolni, és így eltűnik a probléma. Februárban alapította saját pártját. Előző pártjából kirúgták, mert a muzulmánok­ ról azt mondta: ki kell toloncolni őket az országból, az ő kultúrájuk nem kultúra. Populista volt, de így csak a nép nem be­ vándorló részét tudta megragadni. — K. A.: Ez így nem igaz, mert Rotter­ damban - ahol sok bevándorló lakik - a temetésén a tévé mutatott olyan résztve­ vőt, akiről látszott, hogy török, hollandul alig tudott. Sírva mondta: Pim Fortuyn volt az ő embere, megölték a vezérét. — Ha már itt tartunk, milyen a politi­ kai élet? — K. A.; A politikai élet állítólag nagyon unalmas volt eddig. Az említett jelenség azonban mindent megváltoztatott. Ez volt az első politikai merénylet Hollandi­ ában. — H. B.; Másrészt, májusban lemondott a kormány, ami ott ritka. Ráadásul, talán a körülményekhez tartozik az is, hogy feb­ ruárban volt Willem Alexander, holland trónörökös esküvője - ez szintén külön­ leges esemény. Tehát ez a félév kifejezet­ ten izgalmas volt. — Milyen, nálunk is megvalósításra ér­ demes dolgot láttatok, tapasztaltatok? — H. B.; Talán az oktatás gyakorlati jelle­ gét kellene erősíteni, annak ellenére, hogy sokan mondják: az egyetem nem a gyakorlati ismeretek megszerzésének a helye, hanem arra vannak a végzést köve­ tő évek. Hollandiában túlzottan is gya­ korlatias az oktatás, és hiányzik az elméle­ ti alapozás, léhát az ideális megoldás a kettő között lenne. Egyébként, az egyete­ mi sport odakint gazdagabb, rengeteg sportot lehet választani a szinkronúszástól a műhavon síelésig. Nagyon népszerű a bewegen op muziek (BŐM), azaz a zené­ re mozgás. Egy nagy teremben középen, egy emelvényen áll a tornatanár, aki mu­ togatja a mozdulatokat, amiket legalább száz lány és néhány fiú követ. Az jutott eszembe, milyen jó lenne itthon is ehhez hasonló sport-féle. SZAMOS MÁRTON tizenhetedik oldal �Aj ánló Asterix és Obelix, a két rettenthetetlen gall Talán nem mindannyian emlékszünk az "Alfa című újságra. Jó ideje eltűnt már az Iújságos standokról. Eme nagyszerű sajtó­ I termék hozta le hónapról hónapra Asterix, Obelix, és barátaik kalandos történetét. Már első nézésre is magával ragadó volt, a J rajzokban rejlő apró részletek is órákra próbára tették a nevetőizmainkat Ehhez jött a zseniális fordítás, a nyelv és a szavak mesteri használata. Nem lehetett letennL Amikor a nyugat kapui megnyíltak, az egyes történetekről szóló képregény-füze­ teket is be lehetett szerezni. Igaz néha csak idegen nyelven, de kit érdekelt. Eltelt jó pár év... A francia filmesek úgy érezték, szükség van a nagyszerű képregény megfilmesítésére. A recept egysze­ rű, vágy’ alapul egy' elronthatatlan törté­ netet, remek színészeket, Hollyx^'oodot megszégyenítő technikát. Csak ennyi 'lenne? Közel sem. A filmet az egykori hangulat újraélése teszi fog)'asztlratóvá. ■Az első Asterix filmadaptáció még min­ den várakozásnak megfelelt, hűen adta vissza a gy'ermekkori élményt. De jött a kötelező folytatás, a Cleopatra küldetés. Sajnos csak a közepesnél alig jobbra sike^rült. Nem C. Clavier vagy G. Depardieu I tehet róla, nem is a gyönyörű Bellucci kisasszony. Valahogy az eredeti történet bája nem jött elő. A technika még jobb volt mint az első részben, a számítógép csodákra képes. A poénok jöttek sorban, a színészek pedig tették a dolgukat, szívből játszottak, a werkfilmből kiderült, mennyire élvezték a forgatást. Mégis, valami hiányzott. Nem állt össze a történet, kissé gyorsan történtek az események, a képregény hangulatát mégsem sikerült visszaadni. De ha elvonatkoztatnánk az eredeti mű­ vektől, és csak a filmet nézzük.... Kitűnően alkalmas arra, hogy kikapcsol­ junk. 107 perc tömény szórakozás. Poé­ nokban nincs hiány, bár néha leereszke­ dik az amerikai humor szintjére. Ettől függetlenül fogyasztható. Azért ha hazaérek újra előveszem a ron­ gyos újságokat, és átadom magam a haj­ dani élvezetnek, biztos ami biztos. Tízből hét SZABÓ ZOLTÁN tizennyolcadik oldal Gyuri bá, az utolsó mohikán Biztosan sokan olvastatok olyan regényeket, novellákat, melyekben fel- felsej lenek a „régi” Magyarország vendéglői, kiskocsmái (példának okáért Karinthy, Krúdy, Kosztolányi, Márai műveiben). Ezen írások legendás alakjai voltak a pincérek. A pincérek, akik minden törzsvendég összes rigo­ lyáját ismerték, adtáklí ' vették a legújabb híreket, sőt, akár cgy-egy kézirat­ példánnyal még be is sza­ ladtak a szerkesztőségek­ be előlegért, ha az újság­ író vendégnél éppen nem volt készpénz. Ma már inkább csak a flegma, M mérsékelten udvarias faj- Sra K ta jut nekünk, akinél K örülni kell, ha egyáltalán kegyeskedik kiszolgálni minket. Az igazi, régi vágású felszolgálók a kihalt fajok közé sorolandók - hihetnénk, ha nem lenne nekünk az egyetemen, egé­ szen pontosan a Spartacusban egy eleven példányunk belőle! Bizonyára sokatok kedvence Gyuri bá, aki az elmúlt immáron két év alatt a Spari, és ezáltal az egyetem egyik „szimbólumá”-vá nőtte ki magát. Egész asztaltársaságokat lehengerelni képes modora, sajátos humora, elegáns megjele­ nése csak néhány azon tulajdonságai közül, amelyek őt toronymagasan kiemelik a mai fclszolgálótársadalom tagjai közül, és a Spari alkalmazottait a háttérből, csendes szóval is irányítani képes „tekintéllyé” emelik. Más ízű a kávé, ha Gyuri bá szolgálja fel, akár a nap hát­ ralévő óráinak hangulatára is hatással lehet egy-egy kedves megjegyzés, jó idő­ ben elejtett tréfa. Egy bizalmas beszélgetés során árulta cl lapunknak, hogy gyermekkori álma tel­ jesült azzal, hogy felszolgáló lehet. Az előbb említetteken túl egyébként szakmai karrierje is lenyűgöző: évtizedeket átívelő pá­ lyafutása alatt többek között dolgozott az Etoile francia vendéglőben, Budapest első, legendás kínai éttermében, a Vörös Sár­ kányban és a Hotel Korda-villában is. Karrierje zenitjén aztán viszszatért régi kol­ légáihoz a Spartacusba, hogy átadja tapasz­ talatait az új nemzedékeknek. Becsüljük meg hát Gyuri bát, aki ebben a mai, őrült és elembertelenedő világban vis­ sza tud csempészni számunkra valamit a régmúlt idők hangulatából! - KA - köd Koncert Kedvesem, hallod a zongorát? Szerintem a tél szól hozzád Aliogy pelyhek hullnak a kottára Az ablakon látni a zúzmarát. Kedvesem, hallod a zongorát? dalán a tavasz szól hozzád Aliogy szellő suhan a billentyűkön Virágillat lengi be a szobát. Kedvesem, hallod a zongorát? Azt hiszem, a nyár szól hozzád Ahogy izzad a tenyered Csókod oltja ajkam szomját. Kedvesem, hallod a zongorát? Úgy érzem, az ősz szól hozzád Ahogy álmosan meghajlunk Kedvesem, játszunk tovább! ridegen csillognak távoli csillagok orromat megcsapják vidéki illatok kimondom büdös van titkon beszivárgott a buszba most terjeng ez a szag leváltott hármasba fülmegyünk a hegyre nézném a szép tájat de a köd ellepi a néma csendet csak a busz zaj töri minden hallgat lelassítunk hússzal megyünk minden gallyat mi a busz oldalán megkoppan letörném s az arcodba vágnám -ATk-* Vhgy ez? A csend lépte tépte kopár lelke száját keskeny vonallá döglődő éden a horizonton megy le a nap helyén megjelenni látszik az ében éjszaka holdezüst szárnyán nyugalmát vadászó kisbalázs a villamos álmát alussza mélyen a süppedés félhomályában, vagy mi (Dohai Bálint versei) �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata ÖSSZKÉP Dsidajenő (1907-1938); Legyetek őszinték Lássátok, fáradt vagyok már s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. Szeretem a nyugodt, nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat, mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzetek a hátam mögé: az nyugtalanít. Állítástok legyen: igen, igen és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk. Esik a hó, itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten. + Bánk József érsek (1911-2002) Életének 91. évében szeptember 7-én el­ hunyt a legidősebb magyar főpásztor, Bánkjózsef egykori egri érsek és váci püs­ pök. A Heves megyei Adács szülötte volt. Teológiai tanulmányait Budapesten vé­ gezte. 1936-ban szentelték az Esztergomi Főegyházmegye papjává. Rómában foly­ tatott egyházjogi tanulmányokat. 1939-től Serédi bíboros aulájában szolgált, 1943-tól pedig a kánonjog budapesti tanára lett. Az egyházjog avatott tudósa és professzo­ ra volt egész életében. Püspökké 1964-ben szentelték. Jelmon­ datául ezt választotta; ))•,Pie severus, graviter mitis”, ami azt jelenti: Szelídség­ gel párosult határozottság. Győri segédpüspökként részt vett a II. va­ tikáni zsinaton, és többször fel is szólalt. 1966-ban VI. Pál pápa kinevezte a Kódex­ revíziós Bizottság konzultorává. Az ő munkája is hozzájárult az 1983-as új egy­ házi törvénykönyv létrejöttéhez. Európai alkotmány és a vallás - II. János Pál pápa az új szlovén nagykövet fogadásakor is­ mét állást foglalt azok ellen a törekvések ellen, hogy az Európai Unió készülő új alkotmánya említést se tegyen a világrész keresztény gyö­ kereire. E nélkül az európai egység és béke elveszti legfontosabb szellemi forrását. (Kathpress) kállásszabadság az EU-ban - A harmadik nemzetközi konferenciát \hrsóban tartották szeptember első napjaiban a vallásszabadságról az Európai Unióban. Jozef Zycinski lublini érsek megnyitójában hangsúlyozta, hogy egyetlen politikai irányzatnak, társadalmi cso­ portnak, a neoliberálisoknak és másoknak sincs joga kisajátítani az európai egységet irá­ nyító eszméket. (Kathpress) „Először gyónni, aztán ígéreteket tenni” - Bu­ enos Aires: Az argentin főváros érseke, Jorge Mario Bergoglio bíboros az új parlamenti vá­ lasztások előtt egyik prédikációjában kemény hangon fordult a politikusokhoz: „Először menjenek gyónni és csak utána tegyenek ígé­ reteket! Ajelenlegi gazdasági és politikai válsá­ got minden bizonnyal nem külföldi varázslók és nem is az ’aranyszájú’ politikusok fogják le­ győzni, akik hihetetlen könnyelmű ígéreteket tesznek választási beszédeik során.” Bergoglio bíboros az ország katolikusait felszólította: áll­ janak a szükséget szenvedők mellé. „A szoli­ daritás minden egyes cselekedetével új életet adhatunk Argentínának.” VR/MK Katolikus-evangélikus párbeszéd - A katoli­ kus-evangélikus nemzetközi dialógusbizottság nyolcnapos ülése szeptember 6-án ért véget Würzburgban. Az 1967 óta folyó teológiai pár­ beszéd során most a papság fogalmáról, jegye­ iről volt szó. Közös teológiai nyilatkozatot e kérdésben 2004 előtt valószínűleg nem tudnak kiadni. (Kathpress) A pápa levele az izraeli elnökhöz - Vatikán: II. János Pál pápa is közbelépett az újabb közelkeleti konfliktus megszüntetése érdekében, arra kérve Ariéi Sáron elnököt, hogy legalább átmenetileg oldja fel Arafat ramallahi főhadi­ szállásának zárlatát. Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő közlése szerint az izraeli akció felfüggesztését a pápa Angelo Sodano bí­ boros, államtitkáron keresztül kérte, aki leve­ let küldött Sáron elnöknek. A bíboros, állam­ titkár ezzel párhuzamosan biztosította Arafat elnököt, hogy a Szentszék továbbra is védel­ mezni fogja minden népnek azt a jogát, hogy biztos államhatárain belül békében élhessen. Navarro-Valls azt is közölte: a pápát mélységes aggodalommal tölti el a közel-keleti helyzet és kifejezi reményét, hogy a két fél mielőbb újból megkísérli egymással a párbeszédet. (VR/MK) Lelkipásztorkodás bevásárlóközpontban - Nyugat-Ausztria legnagyobb bevásárlóközponpában, az innsbrucki Dezben ökumenikus lelkipásztori központot nyitott meg Alois Kothgasser püspök és Luise Müller tiroli evan­ gélikus szuperintendens asszony „Az egyház ott akar lenni, ahol az emberek vannak. Ebben a helyiségben semmit sem lehet venni, de sokat lehet kapni. Csendben találkozni Valakivel. A bevásárlóközpontban naponta 25 ezer ember fordul meg. (Kathpress) IGEN — 2002. szeptember: „.. .Baráti beszámolóból tudjuk, hogy az Or­ bán Viktort Erdélyben a Széki napokra kísé­ rő Tőkés püspök két dolo^al is megnyerte a szíveket: nagy hatású beszédével, de leginkább azzal, ahogyan a legprofibbakat megszégyení­ tő ügyességgel járta a táncházban a széki né­ gyest.” Késmárki Zsolt: Egyháztáji (részlet) i Budapesti Katulikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség 2002^03 I. félévi programok (PK=Piarista Kápolna; MSZT= Magyar Szen­ tek temploma) - Keresztelés, bérmálás és elsőáldozásra való fel­ készítés: Jelentkezés szept. 23-ig az egyetemi lel­ késznél! A Katekumenátus időpontjai: szept. 25., okt. 2., 9., 16., 30., nov 6., 13., 20., 27. 19 szerda este 19 óra (MSzT) - Lelkészségi kirándulás: nov. 9. (felelőse Sza­ bó Sándor) Részletekért figyeld a faliújságot! - A Lelkészségi Tanács ülései: okt. 6-án, nov. 3-án és dec. 1-én, a vasárnapi szentmise után a PK-sekrestyéjében - Lelkészségi hétvége: október. 18-20. (pént. du. - vas. du-ig, Kecskeméten) Jelentkezés az egyetemi lelkésznél! - Egyetemi oktatók ökumenikus lelkinapja: november 23-án, szombat, délelőtt 10 óra MSZT-ban - Latin nyelvű szentmise: november 24-én, vasárnap, este 19 órakor, PK-ban - Lelkészségi gyűlés: december 1-én, a vasár­ napi szentmise után a PK-sekrestyéjében. A jövő félévi programok megbeszélése. - Adventi ökumenikus istentisztelet: Decem­ ber 6-án, péntek, este 7-kor az evangélikusok­ nál (1117. Magyar tudósok körútja 3.) -Jegyesiskola indul a II. félévben, jelentkezni lehet máris az egyetemi lelkésznél tizenkilencedik oldal �Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről Feladatként tűztük ki magunk elé, hogy az ítélet hasábjain lehetőségeinkhez mérten be­ mutassuk az egyetem névadójának, Pázmány Péternek életútját, műveit, munkásságát. Mint azt már korábban is tapasztalhattátok, többször és rendszeresen jelentek meg róla szóló írások az újságban. Ez a célkitűzésünk nem minden esetben találkozott a tömegíz­ lés által diktált igényekkel, ennek némelyek időnként hangot is adtak A tömegizlés mi­ lyenségéről való vitát ezúttal mellőzve, csak annyit szeretnénk leszögezni, hogy véleményünk szerint a mesebeli, ideális állapot az lenne, ha minden Pázmányos hallgató bírna legalább alapvető ismeretekkel a magyar tör­ ténelem és irodalom egyik legmeghatáro­ zóbb alalgáról (ha már úgyis a róla elnevezett intézménybe jár). Ennek szellemében adunk közre ezúttal egy részletet Kosztolányi De­ zső; A magyar próza atyja című írásából, mely a Nyugat nevezetű irodalmi folyóirat­ ban jelent meg, 1920-ban. „A próza hamarább megfakul és kirojtosodik, mint a vers. Balassa Bálint költeményeit könynyebben olvassa mai olvasó, mint báró Eötvös József prózáját. Onnan származik ez talán, hogy minden vers magasabb síkban lebeg, egyformán távol a mai és holnapi hétköznapi beszédtől. De Pázmány Pétert most sem ér­ zem idegenszerűnek, még csak régiesnek sem. Az a stíl, mely már több háromszáz évesnél, üdítően hat szememre és fülemre. Ha valame­ lyik könyvtárban előveszek egy harminc év előtti magyar lapot és vezércikkét olvasom, melyet írója bizonyára a közvetlen hatás céljá­ val a napi élet közkeletű nyelvén írt, szépelgő­ nek, avultnak és repedezettnek találom ezzel az ódonnal is élénk, háromszáz évesnél is vé­ nebb prózával szemben, melyen az örökkéva­ lóság lehelete lebeg. Maga vallja, hogy «felmelegített tintával» ír. lóllán forró tinta csordogál, kalamárisában pe­ dig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is. Füstölgő állapotban kotorja ki szava­ it, melyeken még érzik egy barbár élet nyerse­ sége, s minden tő és gyök messze-messze idő­ ről regél. Ó a magyar próza atyja és törvény­ hozója, öntudatos stílművész, aki már aXVII. század elején becsüli a művészi gondot, inti a prédikátorokat, nehogy rögtönözzenek. Min­ dig leírja szentbeszédeit, gyalulgatja a monda­ tokat. Elődje nincs, senki. A protestáns harco­ sok, kik annak idején lándzsát törtek az új hit mellett, csak az igazsággal akartak hami, a szép szavakat megvetették, képzeletüket, rokonér­ zésüket, vagy gyűlöletüket pórázon tartották, a szóképeket éppúgy nem szerették, mint a ka­ tolikusoknak templombéli, «bálványos» szent­ képeit. Pázmány Péter az első, aki egy ember lüktető gondolatait ágyazza a magyar prózába. Milyen személyes és személyeskedő, milyen egyéni minden ízében. Ideges száján szinte meggyulladnak az igék. A reneszánsz felszaba­ dult egyéniségét érezzük, aki nem szégyenli különvalóságát. Azon a nyelven, melyen még csak enni és inni lehetett kérni és meghányni-vetni a családi élet történéseit, a földműve­ lés kezdetleges műveleteit, egyszerre lehelet­ nyi gondolatárnyalatot bűvöl elő, váratlanul hangot ad a harag, szeszély, önkívület és rész­ vét minden rezzenésének. Nincs többé lehe­ tetlen ezen a nyelven. Még csak néhány húrja van, de azért úgy játszik rajta, mint hangsze­ ren. Csodát művel. Irásközben keresi a kifeje­ zéseket, szemünk előtt formálja, amit mond, mindig feljebb és feljebb hágva az éscalier d’esprit-n. Ebben van nagy közvetlensége. Mintegy bőségszaruból önti a rokonértelmű szavak zuhatagát, tiszaháti népi szólásokat és magaalkotta terminus technikus-okat, ellenté­ teket tornyoz és lerontja, vitázik önmagával, hamis gáncsok és látszat ellenvetések özönével mesterségesen dühíti és az ellenfelére uszítja magát, hogy aztán a haragszülte rajongás tüzében annál tündöklőbben és lázasabban ra­ gyogjon fel egyetlen igazsága, az, ami az ő lel­ kében igazság. Egyedülvaló mestere a magyar szónak, alkotó lángelme. Ha őt forgatom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, mely­ re egy század múlva, a XVIII. század elején döbbentek rá azok, akik tővel-heggyel új fel­ adatokhoz akarták törni nyelvünket. Nem akarom kisebbíteni e mozgalom érdemét. Tu­ dom, hogy nélküle ma is dadogni kellene so­ kunknak, stílünk hézagos, fogyatékos lenne. De bizonyos, hogy előtte gyökeresebb, velősebb volt prózánk és a könnyítés, mely a tö­ megek javára vált, megakadályozta, hogy igazi művészek a szükség gyötrelmében és sugalla­ tában leljék meg a nyelv szelleme szerinti való megoldást. Pázmány e könnyítés nélkül is sza­ badon mozog. Amit mások kétkézzel végez­ tek, azt ő félkézzel végzi. Játékosan dobálja az irdatlan szavak szikláit, titàni kedvvel. Kell gyorsanölő gúny, újságírói nyílméreg? íme: a protestánsokat hitcsáválóknak, új-hitreszelőknek nevezi, akik egymást taréjozzák, azaz olyan nevetséges viadalra kelnek, mint a kaka­ sok. Kell szemléletes kép, mely mintegy meg­ állítja az időt és láttatja velünk, amit képzel? Azt írja; étszakállott az imádságban, vagy: ha­ ragot kincsez a fejére. Mondatok szükségesek. 1’5 hogy felbontsuk e lelemények tömör tartal­ mát. Kell új szó köznapi foglalkozások megje­ lölésére? Az adószedő: ravó. Kell megrázó és döbbenetesen- festő-jelző? Az éhes bendőt ugató gyomornak hívja. Kell szójáték, majd­ nem diákos és majdnem kabarés, durván talá­ ló, fricskázó és taglózó? Unió - unni jó, és: Luther Márton - Lator Márton. Vagy kell olyan tudományos szakkifejezés, mely a fogal­ mak csatájában értékeli az ellenfél lelketlen és mesterkedő csűrés-csavarását? A harag ihleté­ ben a rationalismust dib-dáb agyaskodásnak kereszteli el. Micsoda pazarsága a szabatos, merész rátapintásoknak. Pázmánynak nem volt szüksége a nyelvújításra, mert maga újí­ totta a nyelvet, még pedig helyesen, szőrmen­ tében, nem erőszakkal, a népnyelv gazdagsá­ gából és saját termőerejéből. Aliol ő szólalt meg, ott világosság támadt. A Csepregi szé­ gyenvallás című munkáján ez áll; «verőfényre hozta Pázmány Péter.» NYUGAT FŐSZERKESZTŐ: lONOTUS »s<srl6».. JAftlTS AKHAlY, CSVAT EK.IÓ, ►ÓMU.'iAM’tk'inM hLEKAKI'Úl?, Ht/ltó MIKSA. Ol,l-ÉKI ÜSZAAk.LőCIíXC GÍZA,. MbÓRICZlSHiMOflD, SCHÓr*Lia íZlNi OVULii. TARTPiLOM; ■ »V» « KOtzxr.sJízivi * »*(1*1 ■ IT* (O2VAnTI VII ^1*- üli» Kj' ■ Ib «MJI •WCÍ LA.WS fc/Kr.ó iö«n ificrni ZalLíT: C.«ll tk t O.SAiA». *»* r ZiaiXO.-Xl: Ltw ' Fjore^i ö, M CiHtt. 1 ».11 ntcvení»» M "-b 'ta* vi VILMOS •tiAkz'ig lü II: loaa oKTOubK. Kettős síám ; 30 koroiva, I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 7. szám 2002. október 9. Subject The topic of the resource PPKE HÖK Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. október 9. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (921kb+3583kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_7_20021009 Relation A related resource T00048 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_7_20021009 HÖK