11 10 284 https://omeka.ppke.hu/files/original/f63728ea7ad9f42f210feab8d94cccd7.jpg 7e2b77fb1f98080d09e2f8d261c2b0c8 https://omeka.ppke.hu/files/original/7759b943afc043e1e690fbe94ea90ede.pdf 520d30cde96df25cd3692e69425ffcc4 PDF Text Text A PPKE-JÁK la^népfaerűbb lapja PPKE_íteUtJV_7_2.OOl-Oq2.O ÍTÉLET ^eqUü^" A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA DÁVID IBOLYA VALKAY ÁGNES IV évfolyam, 7. szám ERDŐ PÉTER NYÁRI KALANDOK FELVÉTELI ARANYKÖPÉSEK e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. szeptember 20. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: VÉGE! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztők: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely Jancsó Gábor Mándics Botond Szamos Márton Szabó Viktor Szincsák Zsuzsa Németh Adám Aki még esetleg nem vette volna észre, annak elég, ha rápillant a tanév első ítéletének címlapjára, és máris tudatosíthatja magá­ ban, hogy a nyár egyszer és mindenkorra (legalábbis egy évre) véget ért. Nem lehet már romantikus csókokat váltani az éjsza­ kai Balaton-parton, vagy akár rákvörösre sülni valamelyik dél­ európai fürdőhelyen, oda vannak a semmittevés édes napjai is. E fölött azonban csak a buták keseregnek, hiszen mi már tudjuk, hogy fantasztikus új élmények várnak ránk az ősz folyamán is. Újra megtehetünk egy lépést a jogásszá válás útján, újra érezhet­ jük a furcsa bizsergést, amikor a felejthetetlen hangulatú zenéstáncos-mulatós összejöveteleken talán túlságosan is felpörgetjük az anyagcserénket, és majd, a nagyon távoli jövőben egyszer új­ ra ott állunk majd az ajtó előtt, amin előbb vagy utóbb sajnos be kell lépni, és az ott ülő embernek akkor is mondani kell valamit, ha éppen nincs kedvünka társalgáshoz... Élni jó! - mondanám, de ezt a szlogent már ellopták mások, én meg félek a szellemi al­ kotások védelmének esetleges ide vonatkozó szankcióitól. így hát nem mondom. Csak gondolom. Koltay András (főszerkesztő) Munkatársak: Miháltz András Virág Zsolt Ugrón Gáspár Wetzel Tamás Szabó Péter Kelemen Miklós ifj. dr. Kaluber László Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik - sajnos csak - 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal TARTALOM Hírek Felhívs A miniszterasszony Bombariadó harmadszor is A viszontlátásra! Rétvári Bence leköszönő elnök HÖK-értékelő beszéde „Segítsenek katolikussá tenni az egyetemet!” A szakdolgozatírásról Emberek a havason Pár nap Agárdon Esztergomban a Szent Koronával EFOTT 2001. Gólyatábor 2001. Véget ért az ostrom Két perc Olvasói levél Vedd és olvasd! Októbertől indul a Szakkolégium A „szenátor” Mesés esték a szigeten I. A felvételi aranyköpések legjava 1997-2000 3 3 4 5 6 7 8 10 12 12 13 13 13 14 14 14 15 16 17 18 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata - A szorgalmi időszak ezúttal december 14-ig tart, őszi szünet október 29-31., vizsgaidőszak (fúúúj) december 17. és február 1. között. - Demonstrátorok és tutorok jelentkezését vár­ ják külföldi, olasz, spanyol, német, Erasmus ösztöndíjasok patronálására. Jelentkezés a Jogtörténeti intézetben. - Csak erős idegzetűeknek!!! Szeptember el­ sejétől az alábbiak szerint alakulnak a kollégi­ umi költségek. Az „A” épületben 17 ezer forint/hó, a „B” épületben pedig csak 14 ezer havonta. Albérleti lehetőségek az aulában ki­ tett hirdetőtáblákon. - Az előbbiekhez kapcsolódik, hogy a 119/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet alapján lehetőség van diákhitel felvételére. A tájékoz­ tatófüzetek kaphatóak a postahivatalokban. - Doktori Iskolások, figyelem! Az I. és II. év­ folyam hallgatói a beirtkozáskor két állami nyelvvizsgát igazoló bizonyítványt szívesked­ jenek bemutatni. Kettőnél több sem akadály valószínűleg. FELHÍVÁS - Angol nyelvű Európa jogi szakjogász képzés indul. Az előadások péntekenként 13 órától kezdődnek. További információk a Deák Fe­ renc Továbbképző Intézetben. Dr. Varga László, az Országgyűlés kor­ elnöke, aki ügyvédként és keresztény­ demokrata politikusként tevékenyke­ dett mind itthon, mind az Egyesült Ál­ lamokban, és így a II. világháború utá­ ni magyar politikai élet kiemelkedő ré­ szesévé vált speciálkollégiumot hirdet a 2001 - 2002-es tanév első félévére a következő címmel és témákkal: - Új szelek fójdogálnak a Jogbölcseleti intézet háza táján. A félfogadás helye, ideje és módja nem változott. Azonban ha a Bevezetés a jogfo­ galmakba vagy á Jogbölcselet című tárgyakból van kérdésetek, akkor Hajdú Aranka az illetékes, minden más esetben Varga Máriát keressétek. Az összes halasztott vizsga letételére szeptem­ ber 24. és november 30. között van lehetőség. Időpontok a faliújságon. - bérsenyjog szakdolgozati témajóváhagyás leg­ később szeptember 30-ig. A szakdolgozatok le­ adási határideje: január 30. -Jobbik (tudjátok, Jobboldali Ifjúsági Közös­ ség, nálunk is van ilyen!) - tábor volt augusz­ tus 13.-16. között Baján. Több, mint százan vettek részt az eseményen. Meghívott elő­ adók voltak: Eduardo Rózsa Flores, Rogán Antal, Józsa László, Csurka István és Balczó Zoltán (időrendi sorrendben). Szép lassan a Pázmány-Jobbik is újrakezdi működését, fi­ gyeljétek a plakátokat! A „Rerum Novarum” pápai enciklikában megfogalmazott szociális eszmék sorsa a XX. század magyar történelmében 1 .) A két háború közötti keresztény reform­ nemzedék részvétele a keresztény szociá­ lis mozgalmakban. A (Keresztény) Demokrata Néppárt megalakulása a német megszállás alatt. A háború vége: A „háborús bűnösök” fe­ lelősségre vonása. Védelem. 2 .) A (Keresztény) Demokrata Néppárt rész­ vétele az 1945-ös budapesti törvényható­ sági és nemzetgyűlési választásokon. Az 1947-es országgyűlési választásokon a (K)NDP megnyeri a választást. Küzdel­ me, majd 1949-ben a szovjet megszállás és a Magyar Kommunista Párt brutalitá­ sai miatt felfüggeszti működését. 3 .) A New York-i menekült magyar kor­ mány és a kereszténydemokraták mun­ kája az Egyesült Államokban. 4 .) Az 1956-os forradalom és szabadságharc az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén. Is­ meretlen részletek. 5 .) A kereszténydemokrácia az évezred politi­ kai irányító eszméje. Útban az Európai Unió felé , a globalizáció hatásai. A jelentkezéseket a Munkajogi Tanszék ve­ szi át és gyűjti össze. Az időpont és a hely meghatározása a je­ lentkezők létszámától függően történik. Budapest, 2001. július 17. Dr. Radnay József dékán Dénes pályázat 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es terjedelmű pályaművel Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásba részesül. Pályázat célja: egyetemünk jogi karának hallgatói számára fórumot teremteni a keresztény-konzervatív politikai gondolkodás megnyilvánulására. Pályázat kiírója: Dénes Sándor c.egyetemi docens Leadási határidő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. Örömmel tudatjuk, hogy az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által meghirdetett pályázat („A Szentkorona­ eszme időszerűsége”) fődíját (1000 AUD) Pázmányos hallgató, Pomeis And­ rás József nyerte cl. Az ünnepélyes díját­ adás, melyen részt vett Nemeskürty Ist­ ván, Zétényi Zsolt, Tóth Zoltán József, valamintjó páran a tanári karból és maga Dékán Úr is, egyetemünk dísztermében zajlott le június 23-án. A megosztott má­ sodik és harmadik hely is felerészben Pázmányos hallgatóké lett. Ide kapcsoló­ dik, hogy Tóth Zoltán József szemináriu­ mot indít a Szentkorona-eszme téma­ körében, melyre meg lehet jelentkezni (nem csak elsősöknek!). harmadik oldal �A Miniszterasszony Beszélgetés Dávid Ibolya igazságügyminiszterrel urakkal - ma is sok közös munkában, jogalkotási fel­ adatok megoldása kapcsán dolgozunk együtt. E mel­ lett Lábady Tamást a pécsi egyetemről is ismerem, mivel én is a tanítványának mondhatom magam, rend­ kívül jó oktatónak tartom a tanár urat, akinek én is sok emlékezetes órát köszön­ hetek. Seereiner Imre úr, aki tárcám egyik helyettes államtitkára szintén az Egyetem oktatója. Miniszter Asszonynak mi a véleménye a magyarországi jogászképzésről, különös tekintettel a Pázmány Egyetem Jogi Ka­ rára. Általánosságban nem tart-e a túlkép­ zéstől, illetve az egyetemi jogi oktatás színvonalának hanyatlásától? A 90-es évek elejétől kezdődően jól látha­ tó igényként jelentkezett az egyetemekre tartó fiatalok részéről a jogi felsőoktatás számbeli kereteinek kiszélesítése. Úgy gondolom, hogy ebben része volt egyrészt az ügyvédi és jogtanácsosi pálya liberalizá­ lásának, valamint az ügyészségek és bíró­ ságok létszámbeli növelésének. Másrészt a jogrendszer és a gazdaság átalakítása a ko­ rábbinál lényegesen vonzóbbá tette a jogá­ szi hivatást. A gazdasági társaságok töme­ ges létrejötte, a multinacionális vállalatok megjelenése és jogrendszerünk tagoltabbá válása, új jogágak megjelenése egyaránt a jogászok iránti megnövekedett keresletet indukált. A rendszerváltást megelőzően is működő jogi karokon megnőtt a felvett hallgatók létszáma, egy idő után azonban szükségessé vált, hogy újabb egyetemek létesíthessenek karokat, ahol jogászkép­ zést indíthatnak. Napjainkra valóban so­ kan felvetik a túlképzés kérdését és úgy gondolják, hogy a kialakult képzési lehe­ tőségek komoly felülvizsgálatra szorulnak. Erről az a véleményem, hogy elsősorban negyedik oldal az igényekhez igazodva kell megteremteni a képzési lehetőségeket, tehát amíg jelen­ leg is jelentős túljelentkezéssel szembe­ sülve, komoly felkészülés árán lehet be­ jutni a jogi felsőoktatásba addig ezt szem előtt tartva kell meghatározni a képzés számbeli kereteit. Az igazi veszélyt én in­ kább a kérdés második részében említett problémában látom, mivel való igaz, hogy a jogi oktatás színvonala az egyes egyete­ mek jogi karai között kezd eltérővé válni. Nem volna célszerű eljutni oda, hogy az egyes karokon szerzett diplomák „értéke” között a szakma és akár a piac - gondolok itt például a munkáltatókra - különbséget tegyenek, a mögöttük rejlő feltételezett tudás és felkészültség alapján. Úgy vélem, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amely elsők között alapította újra jogi ka­ rát igazán jó példa, hiszen az Egyetem na­ gyon rossz körülmények között elindulva mára az ország egyik legmagasabb színvo­ nalújogi karát mondhatja a magáénak. kánnak-e nálunk oktató egyetemi tanárok, akikkel Miniszter Asszony akár szemé­ lyes, akár munkakapcsolatban áll? Több, a Pázmány Egyetemen tanító okta­ tót is említhetek, hiszen Zlinszky Jánossal, Szabó Andrással, Kilényi Gézával és Lábady Tamással - korábbi alkotmánybíró Az elkövetkezendő időben az Igazságügyi Miniszté­ riumra mely területen vár­ nak a legfontosabb felada­ tok, készül-e valamilyen jelentős törvényjavaslat kidolgozására, il­ letve benyújtására? Bevezetésként elmondhatom, hogy a tár­ ca ez évi jogalkotási programjának egyik súlypontja várhatóan a korrupció elleni küzdelem jegyében folytatott törvényal­ kotás lesz. Kidolgozta a tárca a Korrupció­ ellenes Stratégia tervezetét, melyet a Kor­ mány nemrégiben elfogadott. Maga a program egy igen széles skálán mozgó in­ tézkedési tervben jelenik meg, mely több jogszabályunk módosítását is szükségessé teszi a közeljövőben. A büntető jogsza­ bályok módosításáról szóló újabb nagy teijedelmű tervezet előkészítése során is központi kérdésnek tekintjük - egyebek között - a korrupció elleni fellépés haté­ konyságának fokozását, a szervezett bű­ nözésre vonatkozó szabályozás módosítá­ sát és a jogi személyek büntetőjogi fele­ lősségre vonásához szükséges jogszabályi feltételek megteremtését. A tárca 2001. júniusáig felülvizsgálja a már kihirdetett, de csak 2003. január 1-én hatályba lépő új büntetőeljárási törvényt és az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra fi­ gyelemmel elvégzi a szükséges módosítá­ sokat. Az év első felében készül el a ma­ gánszemélyek adósságkezelésére vonat­ kozó, új törvénytervezet. E sajátos jogin­ tézmény a jóhiszemű - önhibájukon kí­ �vül bajbajutott - adósoknak nyújt segítsé­ get tartozásaik rendezéséhez, szigorúan meghatározott és ellenőrzött feltételek mellett. A millenniumi emléktörvények sorát folytatja a tárca a Magyar Hősök Emléknapjáról szóló törvényjavaslat ki­ dolgozásával, valamint az év második fe­ lében kerülhet a Parlament elé a magyar nyelv használatáról készülő törvényjavas­ lat. A szabályozás célja, hogy a felirat­ okon, reklámokon megjelenő idegen nyelvű szövegek mellett azok magyar megfelelőjét is kötelező legyen megjele­ níteni, közzétenni. Miniszter Asszony véleménye szerint vane értelme, illetve realitása egy új Alkot­ mány megalkotásának? Értelme mindenképpen, realitása már ke­ vésbé van annak, hogy Magyarországnak a közeljövőben új Alkotmánya lehessen. Ha csak alaptörvényünk számát tekintem: szomorúnak és elgondolkodtatónak tar­ tom, hogy az az 1949. évi XX. számot vi­ seli. Többször tettünk kísérletet arra, hogy éppen az ezer éves államalapítás méltó megünneplése kapcsán az Ország­ gyűlés új Alkotmányt fogadhasson el a 2000. vagy a 2001. évben. Az igazságügyi tárca tavaly elkészítette a módosítás terve­ zetét, melynek célja - a törvény számának megváltoztatásán túl - az lett volna, hogy az alaptörvény olyan preambulumot kap­ hasson, mely megfelelő emléket állítva, utal államalapításunkra és ezer éves törté­ nelmünkre Európában, e mellett a sze­ mélyhez fűződő jogok fejezetét az Alkot­ mány elején helyezi el, továbbá egységes szerkezetbe foglalja a jelenlegi törlések­ kel, üres paragrafusokkal, bekezdésekkel és sajtóhibákkal teli szöveget. Sajnálatos­ nak tartom, hogy ebben a kérdésben nem sikerült az ellenzékkel konszenzust kiala­ kítanunk, holott ezt többször megpróbál­ tuk az elmúlt két évben. Úgy gondolom, komoly lehetőséget szalasztottunk el, hogy a magyar jogrendszernek ezt a csor­ báját kiköszörüljük és egyben egy új Al­ kotmány elfogadásával tisztelegjünk az ezer éves államalapítás előtt. Miniszter Asszony lát-e lehetőséget a 2/3os törvények körének szűkítésére, illetőleg továbbra is tervezi-e a tárca az Ügyészség Kormány alá rendelését? A rendszerváltás óta eltelt immáron 11 év tapasztalata bebizonyította, hogy jó lenne szűkíteni a 2/3-os törvények körét, ehhez azonban olyan - szintén legalább 2/3-os - konszenzus volna szükséges az Országgyűlésben, melynek létrehozására jelenleg nem látok esélyt. Az Ügyészség Kormány alá rendelésére vonatkozó ja­ vaslatot még 1994-98 között a Magyar Szocialista Párt vezette koalíció dolgozta ki. A jelenlegi koalíció ismét elővette a javaslatot bízva az ellenzék támogatásá­ ban, hiszen ez a változtatás is az Ország­ gyűlés 2/3-os támogatását igényli, az MSZP azonban már nem támogatta ja­ vaslatunkat, holott az elképzelés és az alapötlet az MSZP kormányzása idején fogalmazódott meg először. Hogyan tudja összeegyeztetni miniszteri és pártelnöki feladatait? A válasz egyszerűnek tűnik, maga a fel­ adat azonban már nem annyira. Elsősor­ ban úgy, hogy napi 10-14 órát dolgozom és ebben a napi munkában általában minden napra jut olyan feladat, melyet hol miniszterként, hol pedig pártelnök­ ként kell megoldanom. Vonatkozik ugyanez a hozzám intézett kérdésekre és a hozzám érkező felkérésekre is. Ennek a „kettősségnek” pozitív oldala, hogy jo­ gászként és közéleti szereplőként egy­ aránt dolgozhatok. Mindkét hivatás a szívemhez nagyon közel álló és szá­ momra megadatott az a szerencse, hogy mindkettőt gyakorolhatom, a két irány­ ból is érkező kihívásoknak pedig meg­ próbálok megfelelni. A sok elfoglaltság mellett mennyi szabad­ ideje marad Miniszter Asszonynak és mi­ vel tölti azt? A mindennapi feladatok mellett, megpró­ bálok minden lehetséges időt a családom­ mal tölteni. Hobbiként talán a folyamatos testedzést: úszást, tornát és kerékpározást említeném, melyek közül valamelyikre minden nap időt szakítok, hiszen ez a faj­ ta fizikai kikapcsolódás segít hozzá ahhoz, hogy képes legyek sokszor napi 10-14 órát dolgozni. Ezen kívül nagyon szere­ tem a zenét, legyen az könnyűzene vagy komolyzene, minden igényes zenét meg­ hallgatok. GULYÁS GERGELY I Bombariadó harmadszor is - Nem éri meg... 2001. július 6. péntek, Szentkirályi utca 28-30. A rendes vizsgaidőszak utolsó napja. Bár gyakorla­ tilag volt, aki egész nyáron vizsgázott, több tan­ szék is ezt a napot hirdette meg utolsó vizsgale­ hetőségként, így érthető, hogy rengeteg hallgató sündörgött az épületben. Úgy 9 és 10 óra között egyszer csak terjedni kezd a hír: bombariadó van. cl kell hagyni az egyetemet. Hangos kacaj, derű, szitokszavak, düh, kétségbeesés. Kissé vál­ tozatos reakciót váltott ki a hír az egyes vizsgázókból... Az élet persze nem állhat meg, ki tudja, mi­ kor lehet levizsgáztatni azt a sok embert, ha most szélnek eresztjük őket. A Szentkirályi utcát elárasztották a kiözönlő hallgatók. kisebb úttor­ laszt okozva ezzel. Korunk vívmányának, a mo­ biltelefonnak köszönhetően sikerült, persze, ha egyáltalán sikerült megtalálni a vizsgázó társakat, valamint a vizsgáztatót. Jól értesült médiumok segítették útbaigazítani a delikvenseket az utcán cigarettázva; „Kriminológia utóvizsga a pincekocsmában, közigazgatás a Piarista Gimiben, pénzügyi jog az Alkotmánybíróságon, Budán, logika, hú azt nem tudom.." A legaranyosabb a Múzeumkertben történt, ahol a vizsga közben a tételeket - akárcsak Scarlett O’Hara boldogságát, Margaret Mitchell regényében - „elfújta a szél”. Volt olyan ismerősöm, akinek - lévén utolsó vizsganap - három vizsgája torlódott fel, ezek Után már fizikailag is lehetetlenné vált küldetése, hiszen egyiket a Mikszáth téri kerthelyiségben, másikat az Igazságügyi Minisztériumban, har­ madikat pedig az Alkotmánybíróságon kellett volna leraknia. Akadt olyan vizsgáztató is, aki szigorúan értelmezve a Vizsgaszabályzat szavait, nem volt hajlandó a Kar hivatalos helyiségein kí­ vül lefolytatni avizsgát, így hallgatói visszajöhet­ tek a veszély elmúltával. Kedves Öngyilkos Merénylő! Amennyiben karunk hallgatója vagy, ne szá­ míts baráti kézfogásra, hátbaverésre, netán elis­ merő szavakra azoktól, akik aznap szerették vol­ na megmérettetni magukat. Nem igazán tudom, mit lehet ezzel elérni, hiszen a vizsga, akárcsak a show; „must go on!” Másfelől nem ártana tud­ nod, hogy attól még, hogy inkognitóra kapcso­ lod a mobilodat, a számod a központba még ugyanúgy be fog futni, csak épp a hívott fél ké­ szülékén nem fog megjelenni. Információink szerint ugyanis beazonosítot­ ták a titokzatos telefonálót, mert még azt a fárad­ ságot sem véne magiinak, hogy elcsattogjon a sarki telefonfülkéig. A biztonsági szolgálatnál is hallották, hogy elkaptak egy szőke fiatalembert, de őket még hivatalos úton senki sem tájékoztat­ ta minderről, elmondták, hogy nekik feladatuk minél hosszabbra kinyújtani a beszélgetést, hogy utólag könnyen meg lehessen találni a számot, annyit elárultak, hogy fiatal férfi hangját lehetett hallani, aki elég értelmesen beszélt. Szívből kívánom, hogy ne teremtsünk ezzel hagyományt, fölöslegesen ne okozzunk további izgalmat az amúgy is fel paprikázott hangulatú vizsgázóknak! MÁNDICS BOTOND ötödik oldal �A VISZONTLÁTÁSRA! Június 22-én és 23-án immár harmadik alkalommal avattak fel jogászokat egyetemünkön. Ezúttal is rengeteg tettre kész, fiatal és a jog szentségét, önnön becsületét minden áron megőrizni akaró friss diplomástól búcsúztunk tehát. Igaz, akadtak köztük, akik a dolgok hagyományos menete szerint már tavaly, azaz öt le­ hallgatott év után kézbe vehették volna a diplomát, de ragasz­ kodván az egyetem légköréhez, annak szellemiségéhez inkább még egy év „ráadás” mellett döntöttek (némely esetben őszintén szólva inkább tanáraik döntöttek így). Az ünnepség nem sikerült túlontúl elegánsra. Maga a hely­ színválasztás is komoly indulatokat kavart az avatandók körében. Volt, aki (amúgy kamikaze módra) diplomája át nem vételével fenyegetőzött - hiszen a Franklin nyomda egykori szedőtermé­ nél bizonnyal akadt volna méltóbb és megfelelőbb helyszín. Pél­ dának okáért ott a díszterem... Az avatás négy turnusban zajlott. Némileg visszatetsző volt, hogy az első turnus avatása során nem hangzott el köszöntő beszéd a tanári kar részéről. Pedig dr. Zlinszky János alapító dékán, valamint dr. Szabó Ist­ ván és dr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes urak igen megható beszédeket mondtak a többieknek - de az elsők hoppon marad­ tak, ki tudja miért? Két avatandó tévedésből rosszabb minősíté­ sű diplomát kapott, másnak a nevét írták el, hivatalos fényképész nem volt jelen. Ketten pedig egyszerűen se szó, se beszéd, nem jöttekel az avatásra! Talán decemberben... A tanári karból alig néhányan jelentek meg, pedig hát oly sok­ szor hallottunk arról regélni, hogy az egyetem (universitas) a hallgatók és az oktatók közösségét, egységét jelenti... Szóval furcsára sikeredett ez az ünnepség, de természetesen mindez nem csorbította a diplomát magukhoz ragadók boldog­ ságát. Volt nagy elérzékenyülés, család nyakába borulás, este a kocsmában a haverokkal való ünneplés, melynek során a friss diplomás jogász immár alig emlékeztetett friss diplomás jo­ gászra, és minden, ami ilyenkor velejárója egy ilyen esemény­ nek. Az azóta eltelt három hónap azt bizonyítja, hogy a döntő többség könnyen el tudott helyezkedni, legtöbben nagyon jó állásokba. Mi, itt maradók pedig abban reménykedünk, hogy azért néha látjuk még a most távozottakat... KOLTAY ANDRÁS A júniusban avatottak névsora: Albert Katalin Alliquander Tamás Ambrózi András Antóny Zsolt Arató Kinga Árvay Gábor Zsolt Ascsillán Endre Asztalos Katalin Csilla Babosa István Bácsatyai György Baffia Gergely Gábor Balázs Gábor Balkányi Katalin Balogh Zoltán Richárd Bán Gergely Bánki Melinda Bankó Katalin Baruch Gábor Békés Gergely Béres Judit Bertalan Judit Bertényi Imre Bíró Gyula Bisztrai Gábor Bogdán Tamás Imre Bonivárt Beatrix Borbély Kata Boros Dániel Borvendég Zsuzsanna Bucsányi Réka Budai János Gergő Bujdosó Gábor ButenkovJános Csabai László Csákányóczky Éva Csáki Dimitrij Cserháti Anna Bianka Cserne Péter Csillag Attila Csizma Zoltán Miklós Csonka Árpád Csörsz Emese Czeglédi Beáta Czigányik Nóra Czirbus Tamás Czóbel Mária Gyöngyi Dárdai András Ernő DombrádiJudit Dragon Pál Drescher Ivor Dudás Lilian Durczi Zsuzsanna Egyed Éva Egyházi Tímea Endreffy Zoltán Engel Krónika Eperjesi Tímea Erős Emese Esztervári Adrienn Faragó Gyula Farkas Alinka Fedor KristóJ Fehér Diána Fekete Karolina Fekete Noémi Erzsébet Fekete Zoltán Ferenczy Réka Filipovits Viktória Flieg Dóra Horváth Dóra Fodor Katalin Eszter Frídman Róbert Frischjeld Henrik Péter Für István Fűzi Ákos Fűzi Tamás Galó Gabriella Gárdos Zsombor Zoltán Gáspár Andrea Gemela Zsuzsanna Gerencsér Balázs Gettler András Greffné Lex Annamária dr. GruberJudit Gulácsy-Tóth Tamás Gulics Boróka Gyarmati Ágnes Gyenes Viktor GyőriJudit Katalin Hangyási István Heincz Gabriella Hídvégi Katalin Hillier Dorottya Hódi Alexa Viktória Hódsági Kata Horányi Cintia Hornyik Zsuzsanna Horváth Henrik Horváth István Horváth László Horváth PéterJános Horváth Petra Teréz Horváth Teréz Illyés Péter Imre Adrienn Ivanics Gábor Ivanics Zita Ivanovics Georgina Izsa Szabolcs Jakab András Jány Attila Pál Juhász Albin Juhász Zsuzsanna Kacsóh Lilla Kádár Orsolya Kállay Márta Kálló Katalin Kánai Pál dr. Kántor Kinga Kapitány Zsuzsanna Kapronyi Ferenc Karika Márton Karikás Andrea Karkosák Balázs Kelemen Hajnalka Kemenes Csaba Kertész Gábor Király Zsuzsanna Kis Balázs Konkoly Manrikó Kontér Tamás Kosza Yvette Kovács Dorottya Kovács Gabriella Kovács Krisztina Ágnes Kovács László Kozma András Köncse Rita Könyves Rita Körmendiné Kovács Krónika Körtvélyessy Zsolt Kövesdy Viktória Kugler Zsolt Kun Olivér Lambertus Katalin Lancz Attila Landi Balázs Zoltán Láng Eszter László Viktória Lásztity Alexandra Lenke Mirtill Lévai Alexa Lex Andrea Ligeti Artúr Miklós Máj Károly Makai Dániel Makula Gergely Markowszky Eszter Marticsek Dénes Márton Judit Máté Erika Ildikó Máté Viktor Mészáros Gábor Mészáros Réka Miháltz András Mikesy Orsolya Miklós Barna Molnár Anita Molnár Csaba Molnár Gábor Molnár Tamás Morvay Boldizsár Mravinác Andor Murányi Márton Muszatics Péter Nagy Csilla Nagy Krónika Nemes Ákos Németh Szabolcs NisócziJózseJLevente Ott István Pálfalvi László Panker Szilárd Pap Orsolya Papp Dávid Papp Erika Papp Ildikó Pavletits Zsófia Gyöngyi Pelle Orsolya Perényi Nóra Pétervári Orsolya Pletenyik Zoltán Pregun Gabriella Pretsner Kamilla Pusztai Borbála RáczJúlia Rádai Ágota Rapport Gyöngyi Rátkai Balázs Trisztán Rédling Beáta Reményi Bence Richter Richárd RomhányiRita Sándor Péter Selmeczi-Kovács Zsolt Sík Tímea Simon Péter Sípos János Solymár Károly Somorácz Gergely Soproni Zsolt László Sövegjártó Kristóf Staviczky Péter Steján László Péter Steiner Renáta Subái Gáspár Sugár Hajnalka Szabó András Szabó Attila János Szabó Brigitta Szabó Eszter Szabó Klaudia Szabó Péter Szakács Enikő Szakái Györgyi Szalai István Szalai Nóra Szathmári Irma Krónika Szeberényi Lívia Szederkényi Olga Szeghy Balász Dr. Székács Júlia Szénási Viktória Szente Réka Miléna Szmodis István Szokola Ildikó Tamási Artúr Tarjányi Bence Tattay Szilárd Téglásy Péter Ternesi Kinga Tenk László Tokaji Fruzsina Tomaj Balázs Tömcsányi Zsuzsanna Toronyi Kristóf Tóta Áron József Tóth László Tóth Orsolya Tuska Enikő (Koltai Enikő) Türk Zoltán Tüske Gábor Váczy Attila Marcell Vágási Emőke Vámos Andrea Krga Antal Vhrga Aranka Krga Dávid Vhtga László Vhrga Szilvia Várszegi Réka Viskó Gábor Kttay Krisztina Krcseg Orsolya Krmes Zsuzsa Völgyi Andrea Vfitskits Péter Weimann Krisztina Wetzel Tamás Zorkóczy Miklós Zsadányi Nagy Fruzsina Zubriczky Barbara hatodik oldal �Rétvári Bence leköszönő elnök HÖK-értékelő beszéde a Hallgatói Önkormányzat 2001. évi alakuló közgyűlésén Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy - leköszönő elnökként - pár szót szóljak a Hallgatói Önkormány­ zat elmúlt hetekben és hónapokban folyta­ tott munkájáról, és a jövő lehetőségeiről. Elnökségem kezdetén a HŐK a min­ denki által jól ismert érdekképviseleti mély­ ponton volt. Megítélésünk és a hallgatók­ nak az Önkormányzat iránti bizalma igen­ csak hagyott kívánni valót maga után. Leg­ fontosabb feladatunk egyértelműen a TVSZ szigorításának enyhítése kellett, hogy legyen. Örömmel mondhatom a ma már közismert tényeket, melyek szerint az ötöd­ évesek még a vizsgajelentkezési határidő le­ járta előtt egy nyelvvizsgával is jelentkezhet­ tek záróvizsgáikra, feltéve, ha vállalták a má­ sik igazolás határidőig történő megszerzé­ sét. Ezt a könnyítést a Kari Tanulmányi Bi­ zottságban sikerült elérnünk, ahol a HŐK adja a bizottsági tagok felét. A többi évfolyamot testközelből érintő nulla tolerancia clausulával kapcsolatban is megkezdtük a tárgyalásokat. Kezdetben a Dékán úrral egyeztettünk, majd ő küldött minket Sólyom László professzor úrhoz, akivel sikerült a részleteket is pár hét alatt kimunkálni. Az így megszületett átmeneti méltányossági clausula három vizsga idei halasztását teszi lehetővé legalább közepes átlag esetén. Ez az egyszeri kedvezmény nem fogja Karunk ún. notórius halasztóit kedvező helyzetbe hozni, ugyanakkor a le­ maradásukat pótolni igyekvő, valamint az egy-kétszer megbotló hallgatók sem fognak méltatlanul szigorú elbírálás alá esni. A clausula a Kari Tanácson is bejelentetett. Becsléseink szerint ezen két nagyobb horderejű változtatás hallgatók tucatjai­ nak nyitotta meg idén az államvizsgázás lehetőségét, és hallgatók százait mentet­ tük meg az évismétlés rémképétől és a negyedmilliós tandíjtól. Egyes számítások szerint ez a szám akár az ezret is elérheti. Ezen felül persze rendre folytak az egyéb ügyek is, melyek közül csak az érdekeseb­ beket emelném ki. A rendezvényszervezés területén a felező buli, mely reméljük ha­ gyományt teremt, és a március tizenötödi­ kéi szokásos hajókirándulás. Az érdekkép­ viselet eredménye a harmadéves államtan vizsga halaszthatóságának engedélyezése is. Ezen felül a HŐK részt vett a fővárosi HOK-ök hosszabb könyvtári nyitva tartást célzó mozgalmában, a nagysikerű OTDK rendezésében (a Pázmányos hallgatók messze a legtöbb - 33 — díjat nyerték el), a felvételi lebonyolításában, illetve a HÖŐK tevékenységében, ahol egyik képviselőtár­ sunk a FB elnöke. Mondhatjuk tehát, hogy ezek az ered­ mények nagy előrelépést jelentenek a hall­ gatóság bizalmának visszaszerzése tekinte­ tében. Szintén a hallgatók felé való nyitás jegyében hirdettük ki a faliújságokon jelen alakuló közgyűlés időpontját, hogy a hallga­ tók ténylegesen a Hallgatói Önkormányzat tagjainak érezhessék magukat. Úgy vélem, a nyilvánosság a tisztesség leghatékonyabb fegyvere. Az esemény egyetemi közéleti rangját hivatott érzékeltetni a dísztermi helyszín megválasztása is. Mindezen események mellett a közel­ múlt árnyékosabb oldala a választások története. Elszomorító volt látni a kevés számú pályázót, de szomorúságunkat a sajnálatos csalás növelte a leginkább. Re­ méljük karunk vezetése megtalálja az el­ követőt vagy elkövetőket, és megteszi s szükséges intézkedéseket. Az Önkor­ mányzat becsületén esett csorbát az Egye­ tem közösségének kell kiköszörülnie! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez hát a múlt, de nézzük a jelent és a jö­ vőt. Jelen testület képviselőinek nagy része - 11 fő - már nem először lett megvá­ lasztva, s így tőlük méltán várható el ta­ pasztalt, megfontolt és okos tevékenység. Az újak - 7 fő - azonban lelkesedésükkel teszik még teljesebbé a munkát. Fontos a HŐK munkájában az egység, én azonban ezt nem helyezném mindenek fölé. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenkivel mindenáron vállalni kell a kö­ zösséget a testületen belül. Lényegesebb, hogy a hallgatókért cselekvő józan többség hangosabb legyen a kétes megítélésű tagok­ nál, s egyértelműsítse minden hallgató és oktató számára: a HÖK-ben igenis találha­ tójó néhány polgári gondolkodású, keresz­ tény és demokrata vezető, akik hajlandók áldozatot hozni a Pázmány Egyetemért, akik megfontoltan és legjobb képességeik szerint a valódi universitas, a valódi oktató­ hallgató közösség megteremtésében part­ nerek. Legyünk egységesek, de még inkább egyértelműek Itt szeretném mindenkivel megosztani elnökségem legfontosabb tapasztalatát. Semmit nem oldhat meg a HŐK önma­ gában az Egyetem ellenében, de az Egye­ tem részéről se bölcs dolog a hallgatók képviselőinek véleménye nélkül fonto­ sabb kérdésben dönteni. Egy okos testü­ let megtalálja a tanárok és vezetők között azokat, akik nem ódzkodnak a hallgatók­ tól, akik képesek a hallgatói párbeszédre és akikkel előre lehet lépni. Nagyon fon­ tos a folyamatos párbeszéd, mert tapaszta­ latom, hogy a konfliktusok harmada egy­ más álláspontjának hiányos ismeretéből ered. Tisztázni kell tehát a félreértéseket, és el kell kerülni azokat a személyeket, akik biztosan nem hajlandók a párbeszéd­ re. Mindig lehet más utat találni. A Hallgatói Önkormányzatnak pedig fo­ kozottan ügyelnie kell hogy kiket választ ve­ zetőinek, vezetőit folyamatosan ellenőriznie kell, hisz azok előbb utóbb biztosan ellustul­ nak. Fontos, hogy megfelelő és eléggé lelkes emberek kerüljenek vezető posztokba. En pedig azt is hozzátenném, hogy fontos a tisztviselők viszonylag gyors forgatása is, hi­ szen a HŐK elsősorban mégiscsak gyakorlás a valódi közéletre, úgyhogy minél többeknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy kipróbál­ ják magukat. Reméljük, ajövő Magyarorszá­ gának több vezetője ül ma itt e teremben. Rendezendő az új testület számára a HŐK és a Pázmány Pódium viszonya. A magam részéről fontosnak tartom, hogy e két csoport közösen dolgozzon, megszűnje­ nek a fölösleges megkettőződések és az a hi­ deg-rideg távolságtartás, ami eddig jellemző volt. Ezt demonstrálandó mint HŐK elnök jómagam, is beléptem a Pódiumba, s min­ den képviselőtársamat is erre buzdítom! Úgy gondoltam, hogy a Testület egyete­ mi közéletben betöltött rangjához minden­ képpen méltó, ha alakuló közgyűlésünk egy kicsit kiemelkedik a mindennapok sorából, ezért hát a dísztermi környezet és az emelkedettebb hang. Ne feledjük, a Hallgatói Önkormányzat a Kar nélkülözhetetlen ré­ sze, a hallgatóság legmagasabb szintű képvi­ selete. Mindenki igyekezzék tehát méltó lenni ezen tisztségéhez! Ezúton is megköszönöm a jelenlévő vezetőknek és oktatóknak, hogy fontos­ nak tartották az alakuló ülést, és megtisz­ telték a háromezres hallgatóság képvise­ lőit jelenlétükkel. Budapest, 2001. május 15. hetedik oldal �„Segítsenek katolikussá tenni az egyetemet!” Beszélgetés Dr. Erdő Péter rektorral Rektor úr talán az egyik legfiatalabb tagja a Magyar Püspöki Konferenciának. Mi­ nek köszönhető, hogy ilyen hamar magas egyházi méltóság tisztét tölti be? Van azért a Püspöki Konferenciában több olyan kolléga is, aki fiatalabb nálam, olyan is, aki majdnem tíz évvel, úgyhogy ezt azért nem mondanám. Az tény, hogy a legutóbb kinevezett három-négy püspök közé tartozom, de ez nem a természetes életkorra jellemző, hanem a ki-nevezés időpontjára. Püspökszentelésem kb. két­ évi rektorkodás után, 2000. január 6-án történt Rómában. Hogyan látja Rektor úr az egyetemfejlődé­ sét, elismertségét karonként és egészében? Úgy látom, hogy kisebb-nagyobb belső gyermekbetegségeken túlmenően, az egyetem a konszolidáció felé tart és már eléggé előrehaladt ebben mind méreté­ ben, mind jogi elismertségében. Nem­ csak arra gondolok, hogy mekkora presz­ tízse van, mit jelent a szentszéki alapítás, hanem a Jogi Kar végleges akkreditáció- nyolcadik oldal jára, amely, reméljük, most már hamarosan meglesz. Jelenleg az a szabály már, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottságnak a munka­ módszere is belső határoza­ tok nyomán néhány évente, sőt gyakrabban változhat. Egy olyan hajóba vagy vo­ natba kell beszállni, ami közben mozog, tehát a játék­ szabályok mindig változnak, és ehhez kell alkalmazkodni. Ezzel együtt is úgy gondo­ lom, hogy ebben is körülbe­ lül 80%-os szinten tartunk. Az Informatikai Karnak a szakindítási engedélye, a szak hallgatóinak a finanszírozása már döntési szinten megvolt az előző évben, most nyáron az állam önálló karként elis­ merte. Ezzel a szerkezetünk teljes köre bezárult, befejező­ dött. Amit a Magyar Katoli­ kus Püspöki Kar mint fenntartó tudott és akart ennek az egyetemnek a méreteiben, azt elértük. Te­ hát sem további kart, sem a karokon több új, eddig nem kezdeményezett alapképzé­ si szakot nem kívánunk nyitni. Pillanatnyilag hány hallgatója van az egyetemnek? Jelenleg az egyetem hallgatói létszáma - bár ez évközben is változik és az egyes karok adatszolgáltatása néha bizonytalan, ezzel együtt - 7.200 és 7.500 között mozog, 8.000-nél mindenképpen meg akarunk áll­ ni. Tehát nem tömegegyetemet kívánunk létrehozni. Egyébként is az államilag finan­ szírozott létszámoknak az intézményen­ kénti felosztása, mivel az egész felsőoktatási reformnak az íve a végéhez közeledik, már lassanként megtörtént. Tehát kb. lehet azt látni, hogy mennyi az a finanszírozott keret, ami nekünk ebből az országos nagy tortából jut. Magyarán, teljesen értelmetlen lenne további karok és szakok alapításán fáradoz­ ni, hiszen azokra már úgysem lehetne álla­ mi finanszírozást szerezni. Annak azonban, hogy a Püspöki Konferencia határozata alapján nem kívánunk nőni, két további oka is van. Egyrészt az, hogy a Magyar Katoli­ kus Egyház mint szervezet egyszerűen nem képes ennél nagyobb intézményt elviselni, ugyanis az állami finanszírozás ellenére, mindig lehetnek olyan működési nehézsé­ gek (pl. energiaár-emelkedés), amely éssze­ rű működés mellett is több százmillió fo­ rintos kilengést eredményez egy ekkora in­ tézmény pénzügyeiben. Bármikor előadód­ hat ilyen, és ha az intézmény túl nagy, akkor egyszerűen a fenntartó, esetünkben a Püs­ pöki Kar, képtelen ezt a kockázatot vállalni. Másrészt az újabb alapítások beruházási kényszerekkel járnának (újabb épületek, stb.) és erre nézve a Magyar Katolikus Egy­ háznak a kapacitása kimerült. Annak az öszszegnek, amelyet a Püspöki Kar az államtól 8 éve azért kap, hogy a katasztrofális állapot­ ban visszakapott oktatási és egyéb, bevételt nem hozó épületeit tatarozza, rendbe hoz­ za, a 30%-át folyamatosan egyetemünk kap­ ja. A Püspöki Kar részéről ez nagyon ke­ mény áldozatvállalás volt és ennek időben és megértésben is van határa. Még egy fontos körülmény van, ez pedig a munkánk lényegét érinti. Képesek vagyunk-e a világi tudományokat oktató ka­ rokon valóban katolikus szellemben vé­ gezni munkánkat. Ha Magyarországon Dunát lehetne rekeszteni az olyan pro­ fesszorokból, akik a saját szakmájukat ka­ tolikus szellemben tudják művelni, tehát nem pusztán keresztények és emellett más területen járatosak, hanem akik ilyen szellemben tudják a saját tudományukat kutatni és oktatni, akkor gondolkozhat­ nánk merészen. De sajnos nagyon kevés van. így nálunk nem az a probléma, mint egyes nyugat-európai egyetemeken, hogy az intézmény katolikus szellemiségét mindenféle elvilágiasodással szemben meg kell védeni, hanem az a jövőkép a szemünk előtt, hogy egyszer majd az ok­ tatásnak, a képzésnek és a kutatásnak a ka­ tolikus jellegét ki kell alakítani. Kívülálló ezt nem érzékeli, csak az, aki belülről né­ zi az egyetemet. Éppen ezért, ha az intéz­ mény tovább növekszik, akkor a katolikus szellemi identitás megteremtése, amely ma a legfőbb feladat, nemcsak nehéz lesz, hanem lehetetlenné válik. Tehát mindaz a fáradozás és erőfeszítés, amelyet az egyetemre fordítottunk, hiábavaló lesz. Ezért parancsoló szüksége a kornak, hogy �kb. 8.000-s létszámnál és a felfutott lét­ számú Informatikai Kar befejeztével me­ gálljon a mennyiségi növekedés és most már a minőségi tökéletesedés ideje követ­ kezzék el. Hazánkban éppen az a gond, hogy a tömegképzés mellett gondok van­ nak az emelt szintű, kutatóegyetemi kép­ zés megvalósításában. Konkréten a Jogi Kar intézményi állomá­ nyával és a képzés különböző formáival kapcsolatosan mi Rektor úr véleménye? A Jogi Kar esetében a két épület tatarozá­ sa befejeződött, vannak oktatásra alkalmas helyiségek, kialakult egy kari könyvtár is, de be kell rendezni, korszerűbbé kell ten­ ni mindegyiket. Ami a képzés különféle formáit illeti, tudni kell, hogy aki jelen pillanatban nem nappali tagozatos a Jogi Karon, az levele­ ző tagozatos. Hiszen de iure csupán en­ nek van pillanatnyilag akkreditációja. Most kísérelte meg a Kar, hogy önálló szakként akkreditáltassa a számítógépes távoktatást, remélem, hogy ez sikerülni fog. A két megoldás közül azt választot­ tuk, hogy nem mondunk le a Számtáv külön akkreditálásáról a levelező tagozat­ ba építve azt, hanem egy újabb erőfeszí­ téssel és nagyobb professzionalizmussal megteremtjük azokat a fel-tételeket, ame­ lyek alapján számítógépes távoktatási ta­ gozatként ez akkreditálható. Most tehát újra kérni fogjuk a Magyar Akkreditációs Bizottság elismerését. Nem tart attól rektor úr, hogy a számítógé­ pes távoktatásra való felvétel relatív könynyűsége rontja az egyetem színvonalát? Eddig az a benyomásom, hogy az igény erre a tagozatra is jelentős. AJogi Kar már tavaly is túllépte a Püspöki Kar által meg­ követelt határt és 3.500 helyett felfutatták a hallgatói létszámot 4.000-re. Ez nincs rendjén, mert kifejezett püspökkari ren­ delkezés volt, hogy ne növeljék tovább a meglévő karokat, de azért is, mert könynyű azt mondani, hogy az önköltséges hallgató csak fizet és ez tiszta haszon, de ennek a feltételeit is meg kell teremteni. Végezetül pedig azzal nem lehet kény­ szerhelyzetbe hozni a fenntartót, hogy a megengedett keretszámnál több hallgatót veszek fel, és utána követelőzöm a fenn­ tartó felé, hogy milliárdokért építsen újabb épületet, vagy engedélyezze újabb és újabb épületek vásárlását - növelve a fenntartási kockázatot -, mert nincs hely. Tehát máris túlpörgetett a létszám, ennek nem látszik, hogy megvolna a kellő alap­ ja. Egyébként a túljelentkezés jelenleg is igen nagy. Mi a véleménye Rektor Úrnak a Magyar Katolikus Egyház közfeladatairól? Az egyetem működésének tükrében vizs­ gálható a katolikus egyház feladatvállalása is Az utóbbi tíz év az intézményeinknek a mennyiségi növekedését hozta és nem el­ sősorban az egy-házi, hanem inkább az állami akaratnak megfelelően azoknak az intézményeknek a száma növekedett leg­ inkább, amelyek közszolgálatot látnak el. Tehát nem elsősorban a hitéleti alaptevé­ kenység intézményei. A papság életkörül­ ményei a tíz évvel ezelőttihez képest semmit sem javultak, sőt bizonyos szem­ pontból még nehezebb lett az életük. Szá­ muk azóta is csökkent és mégis mindenki azt várja tőlük, hogy még aktívabb tevé­ kenységet folytassanak a közéletben és vállalják a felelősséget az egyházi közin­ tézményekért. A megoldás pedig nem az, hogy civil pályákon is megpróbáljuk fel­ használni az amúgy is túlterhelt papságot. Ráadásul nem kellően megoldott a papság társadalombiztosítása, az életkörülmé­ nyeinek a biztosítása, a nyugdíjas papok lakhatása és ellátása. Túlságosan gyorsan nőtt az intézmé­ nyeink mennyisége. Véleményem sze­ rint az általunk el-vállalt intézmények hasznosak és szükségesek, hiszen fon­ tos, hogy az egyháznak legyenek iskolái, részt vehessen a felsőoktatásban, legye­ nek szociális intézményei, nemcsak azért, hogy segítsen az embereken és a betegeket ápolja, hanem azért is, mert így több lehetőség nyílik a társadalom­ mal való párbeszédre. Azonban a menynyiségi növekedés gyorsult és nem nőt­ tünk fel a feladathoz. Erőink határához értünk nemcsak anyagi, de intézményi szempontból is. Szintén nehezen tud­ juk már megoldani a szükséges admi­ nisztrációt. Az is fontos, hogy olyan emberek dolgozzanak nálunk, akik ezt szívesen, hitbeli meggyőződéstől ve­ zérelve teszik. Azt hiszem figyelemreméltó, amit az egyik evangélikus előadó mondott a Par­ lamentben az egyházi oktatásról szóló összejövetel alkalmával. Azt mondotta, ha most 6 és fél százalékon áll az egyházi közintézmények aránya valamennyi egy­ házat figyelembe véve, akkor ez esetleg még 8 százalékra emelkedhet az évek so­ rán, de tovább már nem. Nem mintha a társadalomnak vallásos nevelést adó isko­ lákból ne kellene akár több is, de ha a va­ lóban vallásos szellemben dolgozni tudó oktatók és nevelők számát nézzük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a már egyházi fenntartású intézmények is túl nagy fel­ adatot jelentenek. Hogy viszonyul a társadalom az Egyház küzdelméhez? A társadalom nem ismeri az egyháznak - mint szervezetnek a nyomorúságát. Szisztematikusan kipusztították azt a személyi állományt és azt a kulturális réteget, amelyre támaszkodva a háború előtt és után az egész rendszer műkö­ dött. Sokan most megint leadják a ren­ delést az egyháznak, hogy tegye ugyan­ azt, mint annakidején, de az eszükbe sem jut, hogy arra gondoljanak, hogy abból a tízezer szerzetesből, aki akkor ezt a munkát végezte, hány van életben, vagy munkaképes korban. Majd ha új­ ra lesz elég hívő ember, aki az ilyen fel­ adatok ellátására meggyőződésből az életét áldozza és már olyan sokan lesz­ nek, hogy a jelenlegi intézményeket nemcsak hogy megtöltik, hanem több ilyen intézményt is tudnának katolikus szellemben működtetni, ez a kérdés majd akkor aktuálissá válik. Ahogy azonban a nyugat-európai fejleménye­ ket látom, ez kevéssé valószínű. Ezért a reális célkitűzés az, hogy a mostani in­ tézményeinket minél jobban működ­ tessük és tényleg azt adjuk, amit az em­ berek remélnek tőlünk. Mit kér, illetve vár el Rektor úr az egyetem hallgatóitól? Azt szeretném, hogy azok, akik ide je­ lentkeznek, nem társadalmi presztízs­ ből, vagy kényelemszeretetből tennék ezt, hanem elsősorban azért, mert éppen katolikus egyetemre szeretnének járni. Ha ez a szándék a hallgatóban megvan, akkor ez visszahat a tanári karra, az egyetem egész légkörére. Ezért azt ké­ rem a hallgatóktól, hogy segítsenek ka­ tolikussá tenni az egyetemet. Másrészt ne pusztán fogyasztóként tekintsenek az egyetemre, hanem szeressék azt és érez­ zék magukat az egyetem oktatóival és munkatársaival egy közösségnek és pró­ báljunk meg közösen egyre jobb egyete­ met kialakítani. GULYÁS GERGELY kilencedik oldal �A szakdolgozatírásról egy perjogtanár tapasztalatai Sikerrel védett szakdolgozat nélkül a jog­ hallgató nem bocsátható záróvizsgára. Ez a siker tehát nem megkerülhető esemény annak a joghallgatónak az életében, aki jo­ gászdoktor óhajt lenni. Itt egy olyan jog­ szabályi követelmény teljesítéséről van szó, amely általában ró terhet a felsőfokon iskolázódó polgárokra: a dolog tehát meg­ lehetősen általános. Ajogászi hivatás maj­ dani gyakorlói esetében sajátosságot je­ lent mindenek előtt a téma, hiszen a tár­ gyat az állam- és jogtudományok köréből kell választani. Jó hír, hogy a jog- és ál­ lamtudományok, mint bármely más tu­ dományszak, rendelkeznek határterüle­ tekkel is, azaz a témaválasztásnak „úszó határai” vannak. További sajátosságot je­ lenthet/egyes más tudományterületekhez képest/ a dolgozat „dísztelensége”, a pusz­ tán betűkből felhalmozott tartalom. Ez azonban még sincs egészen így. Ajoghallgató is élhet - sőt adott esetben élnie is kell - ábrákkal, grafikonokkal, térképek­ kel és más Jogásziatlan” módszerekkel, eszközökkel. Végül a joghallgató diplo­ mamunkájának harmadik - de a rangsor­ ban mégsem utolsó - vonása a terjedelem elvárt bősége. Az elvárt terjedelem bősége mögött ter­ mészetesen az az alapvető követelmény munkál, mely szerint a terjedelmes kéz­ irat tartalma legyen jó minőségű /vagy még ennél is jobb/. Az ilyen értekezés be­ nyújtását azonban bizonyos tényezők elő­ segíthetik, más tényezők pedig gátolhat­ ják, sőt ki is zárhatják. Essünk túl hamar ez utóbbiak tárgyalásán. A másoktól másolt, „idegenkezű alkotás” - az én praxisomban nem volt rá példa biztosan kizáró ok. Felületességre vall a könyvészeti igényesség mellőzése. A le­ írási hibák pedig - vérmérsékletétől füg­ gően - bosszanthatják fel az olvasót. Nem vall udvarias szerzőre, ha megfeledkezik konzulenséről, akit illendő megemlíteni. Kerüljünk át azonban a napfényes oldalra. Ragyogó szakdolgozatot is lehet közöm­ bös lelkiállapotban írni, de ez módfelett valószerűtlen. Általános lélektani szituá­ tizedik oldal cióként veszem számításba, hogy a szak­ dolgozat-író szereti azt a tárgyat, amelyet választott. Fontos, hogy a téma érdekelje, izgassa őt, tegye kíváncsivá. Szeretet, ér­ deklődés, kíváncsiság, sőt az eddigi ered­ mények meghaladásának igénye /ez ritka szép bravúrt tud produkálni!/ olyan motí­ vumok, amelyeket a tanszékek, intézetek intézményesen serkentenek a „megadott” és a „szabadon választható” témák meg­ hirdetésével. Munkatársaim és jómagam - Budapesten és Miskolcon - közel két évtizede „művezetjük”, illetve bíráljuk el az V év­ folyamos joghallgatók szakdolgozatait, melyeket polgári eljárásjogi tárgykörben írtak. A „megadott” témák is, a „szabadon választható” tárgykörök is igen korán fel­ kerülnek a hirdető-táblákra. A választékot időről-időre felfrissítem, nemcsak a „varietas delectat” ősi tapasztalata alapján, hanem a jogi-állami élet időszerű impul­ zusainak is engedve. Kari szinten szabá­ lyozott, hogy mikor szabad utoljára beje­ lentkezni szakdolgozat írásra. Aki valóban igényes, kötelezze el magát idejekorán egy téma mellett. Néhány hónap ugyanis nem elegendő egy szakdolgozat megírá­ sára, feltéve persze, hogy ezen joghallga­ tói „mestermunka” presztízsét minden érdekelt komolyan gondolja. /Szerintem ez oktatói oldalról is így van./ Külföldi ta­ pasztalataim a joghallgatók felkészültsé­ gét, illetve teljesítményét tekintve a mér­ leg serpenyőjét a magyar joghallgatók ja­ vára billenti, „nyomják le”, ámde honi fi­ ataljaink általában hátrányban vannak, ha a szakdolgozatok színvonalát nézem. Ezt a hátrányhelyzetet főleg azok a hazai szakdolgozatírók dolgozták le, akik a szó­ ban forgó „mestermunkát” nem előzmé­ nyek nélkül tették le az asztalra: évfo­ lyamdolgozatra építve, tudományos diák­ köri dolgozatot fejlesztve jutottak el a végkifejlethez. Példa persze van az ellen­ kezőjére is. Örvendünk, ha ezek száma is szaporodik. A téma iránt meglévő előszeretet és a hosszabb „kihordási idő” együtt járója szokásosan az átlagosnál szélesebbre mé­ retezett és imponálóan mély információs bázis. A szakirodalom és az elvi határoza­ tok mellé /mögé és elé/ így sorakozhatnak kérdőívek tanulságai, interjúk, statisztikák /nem feltétlenül országosak!/ és termé­ szetesen a ritkábban alkalmazott kitekin­ tés külföldre, továbbá a visszapillantás a múltba. Ezek bevonása kétséget kizáróan értéknövelő tényező. Van egy szellemi magaslat: a jogszabálybí­ rálat és a jogfejlesztő javaslat megtétele. Ezt a szellemi csúcsteljesítményt joghall­ gatótól senki el nem várja. Örömünk oka, ha egyre többen jutnak fel idáig. Csak­ hogy ne övezze ezt a kísérletet olcsó de­ magógia, hevenyészettség, közhelyes szó­ lam! A Tanítvány sikerét - legalábbis részben szavatolja a Mester / és fordítva /. Mi ok­ tatók szeretjük annyira hivatásunkat és vagyunk is annyira rátartiak, hogy a szak­ dolgozatok „művezetésébe” minden mozgósítható erőnket beleadjuk. A kon­ zulens válj a, hogy elérje őt a szakdolgo­ zat-író. Itt az etikett alig számít: iroda, dolgozószoba, utca, könyvtár, fax, távbe­ szélő, villamosmegálló is a kapcsolatfelvé­ tel, illetve - tartás színhelyei lehetnek / szerintem /. Az érdemi konzultációk ré­ vén egészen biztosan jobb lesz a szakdol­ gozat. Nem annyira az oktatói hiúság jelének, hanem inkább lojalitásnak nevezném azt a tényt, amely szerint a szakdolgozatokra adott érdemjegyek jobbak az átlagosnál. Hasznos lenne ezen a téren valamennyi jogi karnak egy közös módszertani levele a jogtanuló ifjúsághoz szakdolgozatírás tárgyában. Megfontolandó még az is: mi­ ként hasznosítható, illetve jutalmazható utóbb egy-egy briliáns szakdolgozat. Azon állapot mégsem tűrhető, hogy a szakdolgozatok visszhangtalanul süllyed­ nek el félévszázados időre az irattárakban. Ezen én úgy próbálok segíteni, hogy fel­ kérem a szakdolgozatírókat: vegyék ala­ pul, érdekes előzményként az azonos tárgyban már megvédett szakdolgozato­ �kát. Végtére a fiataloknál is vannak kevés­ bé fiatalok. Úgy vélem, hogy a hallgatói önkormány­ zatok is részt vállalhatnának a szakdolgo­ zat-írás körül. /Pl. jutalmazási javaslatok megtételévél, kellő szakmai egyetértés mellett. / Az elismerés az én szótáramban sem egyjelentésű a pénzben kifejezett el­ ismeréssel. Volna még mondanivalóm a szakdolgo­ zat-írás problémakörének egyes részlet­ kérdéseiről is íme: A konzulens és a szakdolgozat-író között bizalmi viszony alakul ki, illetőleg a már meglévő együttműködés elmélyül. Ezért nemcsak az a fontos, hogy a téma legyen „testhezálló”, hanem az is, hogy a konzu­ lens egyfajta „előszereteti értékkel” ragasz­ kodjék az adott joghallgatóhoz és viszont. Formailag a konzulenst a tanszékvezető bízza meg, eszményi esetben háromsze­ mélyes konszenzus alapján. A konszen­ zusnak azonban korlátja lehet az arányos munkamegosztás sosem lényegtelen tan­ széki szempontja. A távoktatásban résztve­ vők sajnos a nappali tagozatos növendéke­ inkhez képest különösen, de a levelező ta­ gozatosokhoz viszonyítva is némileg hát­ rányos helyzetben vannak akkor, amikor a konzulens személyére nézve téveszthet­ nének elő kérelmet, hiszen az oktatókat személyesen alig ismerik. /Ismerhetik azonban a munkásságukat./ Ilyenkor a tutor, illetve a tanszéki távoktatási felelős nyújthat előzetes tájékoztatást, ideértve természetesen a szakdolgozat-írással kap­ csolatos minden más kérdést. A konzultációknak nemcsak az időpont­ ját, hanem az egyes konzultációk konkrét rendeltetését is előre meghatározni, ter­ vezni szükséges. Az a kívánság, hogy a konzulens az elkészített egész anyagot előzetesen ellenőrizze, véleményezze, nem látszik járható útnak. A konzulens­ nek ugyanis nincsenek sem lektori, sem korrektori, még kevésbé “cenzori” felada­ tai, a jelöltnek pedig bátor öntudattal kell vállalnia értekezését. Az irodalmi apparátus összegyűjtése fá­ radságos, de a sikert szavatoló műveletek egyike. Szűkén értelmezett jogászi meg­ közelítésben a források lehetnek jogsza­ bályok, elvi határozatok és szakirodalmi alkotások. A jogszabályok összegyűjtésé­ ben és bemutatásában világosan különb­ séget kell tenni a hatálytalan, az érvényes és a hatályos rendelkezések között. Az el­ vi határozatokat illetően tudni kell, hogy azok meghatározott normatív bázisra épülnek, s vonatkozik azokra a latin mon­ dás: „Ruente fundamento ruit sententia”, azaz: ha megdől az alap, megdől az ítélet is. Az elvi határozatoknak ezt a kötöttsé­ gét jogi normához, időhöz, helyhez elvi­ leg minden joghallgató tudja, de mégsem mindig alkalmazza szakdolgozatában. A vonatkozó jog- és államtudományi szakirodalom „lelőhelyei” szerteágazób­ bak, látszólag „rejtettebbek”, mint a jog­ szabályok és az elvi határozatok feltalálási forrásai. Felhívom a figyelmet az Ország­ gyűlési Könyvtárra, s ennek kapcsán arra is, hogy ezen becses nemzeti intézmé­ nyünk nyaranta rövid időre bezár. Külö­ nösen ajánlom a szakdolgozat-írók figyel­ mébe a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárát, ahol évtizedek óta hiánytala­ nul gyűjtik a különféle tudományos foko­ zatok elnyerése érdekében megírt mo­ nográfiákat. Közülük nem mindegyik je­ lent meg nyomtatásban! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomá­ nyi Karának Polgári Eljárásjogi Tanszé­ kén /Budapest, VIII., Szentkirályi utca 30. II.em. 202. szoba, telefon: 06-14297200/239. mellék/ hivatalos időben megtekinthető az a bibliográfiai összeállí­ tás, amely 1990-től 2000-ig tartalmazza azon polgári eljárásjogi tárgyú közlemé­ nyeket, amelyek itthon jelentek meg. /A III. évezred publikációit tehát kinek-kinek még egyénileg kell összegyűjtenie./ A szükséges szakirodalom begyűjtése, fel­ használása és az azokra történő hivatkozás során számos problémára bukkantam. Gyakran tapasztalható a szakirodalom felü­ letes, olykor „másodkézből” vett, ismerete. /Pedig a polgári eljárásjogi téren a magyar nyelvű szakirodalmi termés igazán nem bőséges. /A polgári eljárásjogi tárgyú szak­ irodalmi források felhasználásánál olykor tapasztalható, hogy a diplomamunkába „beépített” auctor-ok véleményét a disszertáns helytől-időtől-körülményektől függetlenül mutatja be, holott ezek a „responsum”-ok is-bár kevésbé mint az el­ vi határozatok-ritkán élnek meg matuzsá­ lemi kort. Való igaz, hogy azt a szokványt, amely a szakirodalom „meghivatkozására” szolgál, intézményesen nem tanítja senki. Mégis meg kell tanulni még akkor is, ha kortól, időtől, helytől, kiadótól függően tá­ volról sem lehet egységes sablonról beszél­ ni. Azt ajánlom, hogy a jelölt először ta­ nulmányozza forrásainak hivatkozási gya­ korlatát, majd kötelezze el magát egyetlen szokványhoz, és emellett következetesen tartson ki. A felhasznált források, irodalom jegyzéke a szakdolgozat végén álljon az alábbi sor­ rendben: 1/jogszabályok, 2/elvi határoza­ tok, 3/szakirodalom. A jogszabályok a közjogi hierarchia és kelet szerint, az elvi határozatok a kibocsátó szerv szerinti ta­ golásban, típusonként, időrendi sorrend­ ben, míg a szerzők nevei alfabetikus egymásra-következésben álljanak. Egyre meghatározóbbá váló követelmény szerint a jó minőségű szakdolgozatnak külföldi, nemzetközi elemeket is tartal­ maznia kell. Ennek az elvárásnak egyre több szakdolgozat-író eleget tesz. Bár az idegen nyelvek ismerete jogtanuló tanít­ ványaink körében örvendetesen gyarapo­ dik, az ismeretszerzésnek lehetnek, sőt vannak korlátái. Szép példája a fiatalok együttműködésének, amikor valamely idegen nyelv tudója-esetleg a kölcsönös­ ségjegyében - „besegít” annak a szakdol­ gozat-írónak, aki az adott nyelvet nem is­ meri. Idegen nyelvű forrásokat a kari könyvtárak egyre gazdagabban tartalmaz­ nak. Az Európai Emberi Jogi Bíróság jog­ gyakorlata magyar nyelven olvasható a Bírósági Határozatok című havilapban. Tanulni nemcsak Tanár-Diákviszonylatban lehet. Tanulni Diák-Diák viszonylatban is lehet. Ahogyan „kitár­ gyalják” a fiatalok egymás között egy-egy sportesemény vagy buli tapasztalatai, ér­ dekességeit, talán mód nyílhat arra is, hogy egyéb közös dolgaikról, jelesül a szakdolgozat-írásról is, eszmét cserélje­ nek. Mégpedig avégett, hogy - Babits sza­ vaival élve - „egymást lendítsék diadalra”. Prof Dr. jur. habil. GÁSPÁRDY LÁSZLÓ tanszékvezető /ME és PPKE/, az MTA doktora Budapest, 2001. május 19, Szent Ivó napján tizenegyedik oldal �A történelmi Magyarország nemzetiségei 6. Akik önmagukkalfogtak kezet A világháborút lezáró békerendszer többé-kevésbé ismert valamennyiünk előtt, így tudhat­ juk azt is, hogy a nyugati hatalmak az új hatá­ rok kijelölésénél elsősorban stratégiai szem­ pontokat vettek figyelembe. Ennek köszönhe­ tően mintegy 1 millió magyar lett csehszlovák állampolgár. Az új államban azonban a szlová­ kok sem élvezhettek teljes körű autonómiát, pedig számítottak valami hasonlóra. 1919 áp­ rilisában aztán a románok megtámadták ha­ zánkat, északról pedig - a demarkációs vonalat átlépve - a csehek is egyre délebbre lopakod­ tak. A sebtében verbuválódott Vörös Hadsereg válaszként ellenoffenzívát indított, és elfoglal­ ta Kelet - Szlovákia nagy részét. Bízva azon­ ban Párizsban, a területet önként adtuk vissza korábbi tulajdonosainak. (Közben a románok azért nem vonultak ám vissza, sőt, elfoglalták Budapestet is!) Aztán jött Párizs, Versailles, Kis - Trianon palota... A vadonatúj államban a cseheké lett a do­ mináns szerep, a szlovákok kissé becsapva érezték magukat, az ott élő magyarok túlnyo­ mó többsége pedig változatlanul Magyaror­ szágot tartotta hazájának, s így irányadónak Budapest politikáját. Mindezt az „uralkodó” cseh vezetés intézkedéseinek ellentmondva, ami területi szempontból el akarta szakítani egymástól a magyar kisebbséget. Idővel azon­ ban az ott élő magyarok több mint fele kény­ telen volt engedni. A II. világháború is alakított valamelyest a térség etnikai térképén. A magyarok aránya - a kitelepítéseknek és a lakosságcserének is kö­ szönhetően - az 5 % - ot súrolta, ami csak to­ vább csökkent. Mikor ismét a csehek kereked­ tek fölül, a szlovák oldalon ez természetesen el­ lenállásba ütközött. Az 1968 — as prágai tavasz után a szovjetek a szlovákokat kezdték el támo­ gatni, a cseheket megbízhatatlannak tartották, 1969 - ben pedig új az új alkotmánytörvény ér­ telmében az állam föderatív jellege erősödött, 1989 - ig pedig az 1963 - bán rehabilitált Gustáv Husák lett a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára. Márpedig ő szlovák. A világháború után kb. 100 ezer magyart telepítettek ki, 40 ezret Csehországba vittek, és választás elé állították őket, vagy szlováknak vallják magukat, vagy tovább nélkülöznek (persze azért nem ebben a formában kérdez­ ték őket), helyzetük 1948 - tói azonban javul­ ni látszott. Ez 20 évig tartott. Utána visszaszo­ rult a magyar oktatás és könyvkiadás, a magyar diákok száma 1977 - re 70 ezerre csökkent, az iskoláké 376 - ra. (A miheztartás végett, 1960 - bán még 496 volt a számuk.) A csehek és a szlovákok viszonya nem volt annyira rossz, bár az utóbbiaknak legfőbb vá­ gyuk az autonómia volt, amit aztán 1993 - bán meg is kaptak, január 1.-én Csehszlovákia hi­ vatalosan is felbomlott, létrejött az új, függet­ len szlovák állam. A szétválás meglepően bé­ kés módon ment végbe. Az új államon belül 11 % volt a magyar kisebbség aránya (közel 600 ezer ember), s bár 1995 - ben szerződést írtak alá Magyarországgal (ti. a szlovákok), lépten- nyomon akadályozták a magyar nyelv használatát. A helyzetet tovább rontotta a bős - nagymarosi vízerőmű kudarca, és az erősen nacionalista Meciar magyarellenes politikája. A mai helyzetet ismerjük, bár a státusztör­ vény még magyarázatra és korrigálásra szorul, de az idő biztosan megoldja ezt is, és elfogad­ ják nyugaton is. Én elhiszem, hogy „az EU - n kívül is van élet”, de én azért kipróbálnám. Ehhez azonban még sok minden kell, többek között egy nemzetközileg is elfogadott, jól át­ rágott, működő státusztörvény. Ismét elröpült egy évfolyam, ismét megható a diplomaosztó, szépek a talárok, mega diplomák, elérzékenyülés, csattogó fényképezőgépek.. És egy kis üresség. Nemcsak az ismeretlen jövő mi­ att, hanem mert egyetlen alsóbb évfolyamtól vagy a Hallgatói Önkormányzattól nem kaptunk se vállveregetést, se „szép volt fiúk”-at, se „mi­ lyen érzés?”-t, de még csak egy „szasztok”-at se. így jött, hogy az elfelejtett évfolyam (remélem nem „navégrehogyelmenetek” évfolyam) elha­ tározta, hogy illő módon megünnepli saját ma­ gát. Kis éji cikkem fő célja, hogy beszámoljak azon tapasztalatokról, amelyek bármikor példa­ ként szolgálhatnak mind a mindenkori HŐK, mind a lelkes rendezvényszervezők és közösség­ kovácsok számára. Alig két héttel a bankett előtt a Spari teraszán kávézgatva a friss doktorok („b.a.” toldattal) keseregtek Úgy magyarosan. Szó szót követett, majd mindenki hazament to­ vább pihenni az államvizsgák gyötrelmeit. Más­ nap már három lelkes el is kezdte szervezni a rendhagyó önbúcsúztatást. (Ezúton is minden köszönet a két háziasszonynak: Szente Réka Milénának és Székács Julcsinak!) És innentől Rendezvényszervezők figyelem! Az Egyetem történetékek egyik legolcsóbb buliját rendezte meg az évfolyam, méghozzá kb. 400 fő részvéte­ lével, belépő nélkül, éjfélkor pezsgős köszöntő­ vel, 600 db pogácsával, valamint a (most már) V éves Melegh Anna énekesnőnk és egy DJ közre­ működésével... És mindez 70 ezer forinból?! — - így is lehet. (Majdnem gesztus értékű volt, hogy pár nappal a rendezvény előtt felajánlotta a HŐK, hogy állja ezt a költséget. Némi árnyékot borított ugyan a dologra, hogy a kifizetések a sürgős nyaralások miatt egy hónapot csúsztak és ezalatt a non-profit szervezők folyamatosan kap­ ták a noszogató telefonokat.) Reméljük példa volt ez az év arra, hogy az igény mentén kialakul­ jon a Pázmányon is végre egy olyan szokás, hogy a frissensült doctor iurisok is megérdemel(né)nek — minden szinten! — egy kis oda­ figyelést, és egy (akár negyedolyan) cécót, mint az első és a harmad évesek... de legalább a hamubasült pogácsát ne maguk süssék..... VINCZE SZABOLCS GERENCSÉR BALÁZS Pár nap Agárdon Tőkés László, Várhegyi Attila, Dr. Gál András Levente, akik a jogászi hivatásról, szépségé­ ről, vagy annak buktatóiról beszéltek. Kü­ lönösen nagy érdeklődésre tartott számot a „média napon” megrendezett pódiumvita Bayer Zsolt, Lovas István, Kert Attila és Havas Henrik részvételével. A hallgatóság alig akart vacsorázni menni, annyira beleélték magukat a vitába. A fárasztó szakmai munka után neves elő­ adók gondoskodtak a felhőtlen szórakozásról. Előadást tartott Gál József világutazó, Hohó, Ferenczi György, Maksa Zoltán. Aki ezek után is talpon tudott maradni, az hajnalig rop­ hatta Dj. Titusz vagy Dj. Ozsváthtal. A résztvevők nem csak passzív részesei voltak az előadásoknak, hanem aktívan A tavalyi tanév tavaszi szemeszterében elkezdett, nemzetiségi témájú cikkeket a szlo­ vák nép tárgyalásánál hagytam abba, de sajnos az I. világháború kitörésénél megakad­ tam, amikor is meglepetésszerűen közbejött egy újabb évszak. Bár túl gyorsan telt el a nyár, de eltelt, úgyhogy a legjobb szerintem az lesz, ha ott folytatom, ahol abbahagytam. 2001. augusztus 28. és szeptember 2. között került sor a Régiók Szövetségének szerve­ zésében a Kárpát-medencei Jogász Találko­ zóra. Több mint kétszáz joghallgató láto­ gatta meg a tábort, pár felhőtlen nap remé­ nyében. A szervezők igyekeztek mindenki­ nek megfelelő programokat találni. A na­ pokat két részre osztották. Az első rész a szakmai munkáé volt, míg a második a szó­ rakozásé és a pihenésé. Megtisztelte a talál­ kozót jelenlétével többek között Dr. ZlinszkyJános, Dr. Solt Pál, Dr. Kilényi Géza, tizenkettedik oldal részt vettek a vitákban kérdéseikkel pár­ szor zavarba hozták az előadókat. Aki azonban azt hiszi, hogy itt minden véresen komoly volt, az téved. Azok az előadók, akik egyetemünkön is oktatnak, eddig so­ ha nem látott oldalukról mutatkoztak be. Talán nem is náluk vizsgáztunk? Aki ott volt, élményekkel gazdagabban tért haza, ebben biztos vagyok. Aki nem tudott eljönni, annak vigasztalásképpen mondha­ tom, jövőre ismétlés. SZABÓZÉ �Esztergomban a Szent Koronával Néhány Pázmányos hallgatónak megadatott az az élmény, hogy részt vegyen az vár északi rondelláján. Bitskey Tibor szín­ Esztergomban tartott Nagyboldogasszony-napi (augusztus 15.) ünnepségen. művész Sík Sándor-drámarészletet, Módi Az ünnepségre a Szent Korona kora haj­ nalban indult el a Parlamentből a Buda­ pest hajó fedélzetén, hogy megérkezzen a fél tizenegykor az esztergomi Bazilikában tartandó ünnepi szentmisére, melyet Paskai László bíboros celebrált. A helyszű­ ke miatt csupán ezer meghívott, köztük a politikai, kulturális és társadalmi élet ve­ zetői, foglalhatott helyet a Bazilikában, kí­ vülről pedig több ezren figyelték az ese­ ményt a kivetítőkön. EFOTT 2001. Idén nyáron is volt EFOTT. Az az Egyete­ misták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója. Ennyi a gyorshír. Bővebben: idén nyáron egy olyan brigád ragadta kezé­ be az EFOTT szervezését, melyben jócs­ kán akadtak Pázmányos hallgatók is. Meg­ van tehát a Pázmányos kötődés a rendez­ vényhez, és ha az ember végignéz magán és azt látja, hogy egyetemista, akkor megvan a személyes kötődés is a rendezvényhez (Id. az elnevezést). Tehát: ott a helyünk! Első meglepetés: Ha ez a sok ember, aki Kismaroson öt napra letáborozott, mind végignézett magán, és azt látta, hogy ő egyetemista, vagy főiskolás, akkor nagy bajban van a magyar felsőoktatás. Második meglepetés: (előzmény: kényelmes ember révén a sátrazás helyett jó előre bizto­ sítottam magamnak egy ágyat a kőházban legalábbis azt hittem) ha egy három ágyas szo­ bában nyolcán alszunk, azt még az sem könynyíti meg, ha az ember szerelmes. Harmadik meglepetés: ha hajnali öt órakor azon veszi észre magát az ember, hogy nincs pénze a dzenharmadik Unicumra (Hubertusra, vod­ kára, Vilmosra, sörre, borra, pálinkára stb.) az csak akkor tragédia, ha én vagyok az illető. Szóval igazából minden rendben volt, a kon­ certek (különösen a Bili meg a Rice meg a Mobil meg a Csapda) királyak voltak, renge­ teg rövid, ám annál intenzívebb ismeretség alakult ki. Kismaros és polgárai is épségben átvészelték e számukra erőt próbáló, vészter­ hes időszakot, csak alig néhányan kaptak al­ koholmérgezést vagy rosszabbat, ez volt tehát idén nyáron az EFOTT. KÚRÁN ANDRÁS Torokszorító pillanat volt, amikor a Szent Korona, „megmaradásunk és nem­ zeti egységünkjelképe” megérkezett a Ba­ zilikába, majd a díszőrség tagjai lassú me­ netben az oltár előtti emelvényhez vitték. A szentmise során a bíboros - megemlé­ kezve Szent István felajánlásáról - újra Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyar­ országot és a magyar nemzetet. A mise után felavatták Melocco Mik­ lós István megkoronázása című szobrát a Ferenc köztársasági elnök ünnepi köszön­ tőt mondott. Közben az eddig kintreked­ tek köszöntötték a Bazilikában a Szent Koronát. Délután négy órakor indul vissza a ha­ jó, kétszáz meghívottal a fedélzetén. A Duna-parti települések lakói különböző ötletes mutatványokkal üdvözölték az előttük elhaladó hajót, mely estére ért vissza a Kossuth-térre. A millenniumi év egyik utolsó eseménye igazi, méltó ünne­ pe volt ezeréves államiságunknak. Faültetés, mosdórombolás — Gólyatábor 2001. — Az időre nem lehetett panaszuk az augusztus 25-én Balatonboglárra érkező ifjú jogászpa­ lántáinknak és felnőni nem akaró felsőbbéveseinknek, egy napsütéses hétvége biztosított még lehetőséget egy utolsó nyara­ lásra az egyetem megkezdése előtt. A szállás elfoglalása után a csoportvezető tutorok osztották meg gólyáinkkal élmé­ nyeiket, számoltak be a „legsötétebb rém­ tettekről”: „van olyan vizsgáztató, aki rendes... a családjával, ne is számítsatok ar­ ra, hogy ebből a tantárgyból át fogtok men­ ni stb. stb.” Hogy ezek után mégis el tudott indulni az első évfolyam, minden elismeré­ sem az övék! Délután Somlai Attila HÖK-elnök végül össze tudott verbuválni egy elég szép kis csapatot, mely egy kis késéssel ugyan, de tisztességgel képviselte hallgatóinkat a Szentmisén. Estére jó hangulat alakult ki. Szabó Mar­ cell tanár úr 15 amerikai vendégdiákot is el­ hozott a táborba. ír népzenével örvendezte­ tett meg minket a Lean Dubh zenekar, majd fellépett karunk rock csapata, a Legis Actio, végül kifulladásig az Alpha Bánd. Vasárnap délelőtt környezetvédelemről tartott előadást Dr. Bándi Gyula Professzor Úr, karunk intézetvezetője, majd a Környe­ zetvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke. E témával az ismerkedést nem lehet elég ko­ rán kezdeni a Pázmányon. Erről, valamint a város főterén történt faültetésről a Duna TV is beszámolt. Mostantól 28 fa és egy réztábla öregbíti hírnevünket a somogyi vá­ rosba érkezők előtt. Délután Horváth Attila tanár úr mutatta be egyetemünket, ettől nyilván visszajött a kedve az ifjú titánoknak: mégsem lehet olyan szörnyű hely ez a Pázmány! Majd sor kerülhetett a régóta nagy sikernek örvendő tanár-diák mérkőzésre, ahol az oktatók, a szervezők és a gólyák csapatai küzdhettek meg egymással. Az esti vetélkedők után, amelyen kide­ rült, hogy mely gólya ember a gáton, a Chrystal, a United, valamint Náksi és Brunner adott koncertet. A gólyatábort egyedül az utolsó éjszakán a női mosdóban történt pusztítás árnyékol­ ta be. Hát erre megint csak nem lehetünk büszkék... A hétfői reggeli után elindultak haza jo­ gászcsapataink, mármint akik a végsőkig ki­ tartottak, így is voltak, akik még maradtak a magyar tengerparton, élvezve az idei év utolsó igazi nyári napját. MÁNDICS BOTOND Ezúton szeretném megkö­ szönni annak a bizonyos öt­ fős felsőbbéves „csapatnak”, hogy széttörtek 7 db wc kagy­ lót a gólyatáborban, és ezzel többtízezer forint kárt okoz­ tak az egyetemnek. A szemtanúk hivatalos ki­ hallgatása után megtesszük a kellő intézkedéseket. SOMLAI ATTILA HÖK-ELNÖK tizenharmadik oldal �Véget ért az ostrom Két perc - Változások a Jogbölcseleti Intézet körül - Reggeli életkép az Intézet II. emeleti ajtaja előtt: vizsgázó lány próbál bebocsátást nyerni, ahogy azt a ma szokásos módon fejezi ki egy illedelmes (mert ilyen is van) joghallgató: kopogtat... Kissé idegesen toporog, majd ki­ megy a lengőajtón, megpróbál bekukucskálni a függőfolyosóra nyíló ablakon az adminiszt­ rációs helyiségbe, csalódottság ül az arcán, mi­ kor visszajön, kezdi elveszíteni türelmét: „En­ gedjenek be, bent van az indexem, másból vizsgázom, nem megy anélkül!” Egyre embertelenebbül veri az ajtót - melyen kívülről kilincs helyett csak gomb található — dübörög, káromkodni tán csak a mellette álló Péteri Professzor Úrra való tekintettel nem kezd, aki a tőle megszokott humorral próbálja lecsilla­ pítani a kolleginát: „Nyugodjon meg kisaszszony, én csupán fél órája próbálok bejutni a saját tanszékemre. Többeknek egyszerűen elkeverték a je­ lentkezését a postaládás rendszer útvesztői­ ben, szerencsésebb esetben csak egészen más időpontra írták ki. Mivel a harmadikosoknak nem kellett letenni az államelmélet IIL-at, többen szerették volna magukat kihúzatni időpontjukról, hogy azt átengedhessék a hop­ pon maradt másodikosoknak: „Azt kérem nem lehet! Szó nem lehet róla! - De nekünk nem kell lerakni, miért nem lehetne mást írni a helyemre? - Nem érdekel, kérem!” A lába­ mat sikerült még kirántanom a rácsukódó aj­ tó elől. „Azt szeretném csak megkérdezni... Olvassa el a faliújságon!” Végül a Tanulmányi Dékánhelyettes kivette az átlagszámítás alól a Jogbölcseleti Intézet tantárgyait, amennyiben azok hiányoznának valamely hallgatónak, azaz nem jár értük nullás érdemjegy. Lehetett hallani, hogy a titkárnőt bántal­ mazták, a folyosón rángatták meg hallgatók, mások szerint meg az volt az utolsó csepp, hogy valaki nem volt elég fürge, hogy elugorjon a rácsapódó ajtó elől, minek következté­ ben eltört az orra. Ezek után feljelentést tett súlyos testi sértésért. Nem tudhatjuk. Tény, hogy a világtörténelem leghosszabb ostroma Leningrádot sújtotta, 1941 augusztusától 1944 januáijáig. Világrekordot tehát nem sikerült döntenünk, az áldozatok számát sem lehet összehasonlítani, végül is „csak” egy orr törött el, azonban azt hiszem, egy ideig nem felejt­ jük a reménytelen próbálkozásainkat, az elka­ vart jelentkezési lapjainkat, a 40 fokos lázban lerakott vizsgákat, mert csak klinikai záróje­ lentést fogadtak el, esetleg a proszektúráról, a telefonos vetélkedőn kiosztott maradék he­ lyeket, valamint a félrerakott és faxra állított telefont. Egy ostrom véget ért. Kezdődik egy újabb, vagy netán eljő az oly régóta áhított viíágbéke? MÁNDICS BOTOND tizennegyedik oldal Az egyetlen baj a semmi(levéssel, hogy sohasem tudod, mikor végeztél. (graffiti) Kedvenc nyári vizsgáinktól eltekintve talán helytálló volt (?) ránk nézve a fen­ ti idézet. Szeptember azonban magával ragad­ ja az embert. Új előadó, új ismeretek, új könyvek, és egyéb dijak, valamint a visszatérő kérdés: hogyan lesz a hallga­ tóból milliomos? Most valószínűleg úgy, hogy előtte milliárdos volt... A lendület elindul, ami persze kelle­ mesebb gondolatokat is ébreszt. Kézről kézre járnak a fényképek, szájról szájra a történetek Jóleső csókok, kézszorítások. Szerény fogadalmak, hogy most aztán tényleg, jobban, és szebben. Egyre bő­ vülő, Szentkirály utcai birodalmunk is­ mét megtelik ismerős arcokkal, han­ gokkal. A viszontlátás öröme egyúttal mun­ kára sarkall. Ahogy a közmondásban, (még) mindig van mit tanulnunk. Sőt, bizonyítanunk, hogy Intézményünk­ nek némi nehézség ellenére igenis, jó híre van. Igazán jó érzés lesz majd olvasni-hallani, hogy már megint ott voltunk, részt vettünk, megnyertük... és egyébként, ránk ugyan lehet számí­ tani. Budapest is tartogat újra felfedeznivalót. A színházak, mozik ismét készen állnak, lesznek koncertek, és főleg, iz­ galmas tárgyalások. Még állnak a kevés­ bé ismert és a jól bevált törzshelyek... (Az „örökifjú” Vén Pipásról nem is szólva.) Tehát van épp elég lehetőségünk, hogy elkerüljük az idézett bölcsesség csapdáját. Talán időnk is, az egyelőre jótékony távolságba vesző (de azért felsejlő) elkövetkező, ismert szóöszszetétclben használatos „időszak”-ig. Mindenesetre, abban a falfirkában is van fantázia. Ha csak az az egyet­ len baj... SZAMOS MÁRTON Olvasói levél Távoktatás - a tolerancia és rugalmasság kulcskérdései Tisztelt Oktatóink és ügyintézői testületünk! Miért gondolják, hogy a számtávos egy lusta, naphosszat otthon henyélő, ráadásul gyengén tanuló diák, akinek más dolga sincs, mint szórakozni a számítógépével; akinek anyuci és apuci úgyis mindent kifizet, így a tandíját is a végsőkig lehet emelni. Miért hiszik ezt? A valóság merőben más! Sokan keményen dolgoznak azért, hogy tandíjukat fizetni tudják, amit mellesleg az egyetem inkorrekt módon évről évre emel. Elsőben ugyanis meghirdetésre került egy összeg. Gondolom velem együtt, sokan előre kikalkulálták, hogy egy ilyen összegű tandijjat öt éven keresztül hogyan fognak fizetni, és csak ezután jelentkeztek a szám távra. (Ha ezt előre tudjuk...) Az induláskori feltételek időközben az egyetem részéről és vélhetőleg gazdasági érdekéből megváltoztatásra kerültek. Mit is tanultunk polgári jogból egy szerződés feltételeiről? Persze tudjuk mind. A jogi oldalát nem is lehet vitatni. De korrekt eljárás ez? Ez generális probléma, de mi van a minden­ napok apró-cseprő dolgaival: pl. indexek aláírása. Vegyünk egy diákot, aki vidéken lakik és rendes munkaidőben dolgozik (ez általában jellemző a távoktatásban résztvevőkre). Figyelembe veszi ezt valaki? Nem. Megjelölnek néhány napot, melyeken az adott tanszéken az indexeket alá lehet íratni. Természetesen ez munkanapra esik. Szóban forgó diákunknak így ki kell vennie egy fizetés nélküli szabadnapot, kifizetni az útiköltséget oda-vissza, és mindezt miért: EGY ALÁÍRÁSÉRT, hiszen azon a napon másik tanszéken nincs lehetőség aláíratni az indexet. Vissza kell tehát jönni másnap, vagy két nap múlva, vagy épp akkor amikor majd a Tisztelt Ügyintézőnek lesz ideje foglalkozni számos egyéb teendője mellett a diákokkal is. Nagy kérés lenne egy kevés rugalmasság illetve tolerancia? Merem állítani, hogy a távoktatásos hallgatók többségének sokkal nehezebb dolguk van, mint a nappali tagozatosoknak. Bárki kipróbálhatja: nyolc-tíz óra munka után egy számítógép előtt kinek van ereje még este kinyitni a tankönyvet? Mégis megtesszük, mert ezt vállaltuk. De azt nem vállaltuk, hogy nényány egyetemi titkárnő kedvéért kidobassuk magunkat a munkahelyünkről, leutazzunk pár száz kilométert vagy lemondjunk fizetésünk egy részéről ... egy aláírásért. (NÉV A SZERKESZTŐSÉGBEN) �Vedd és olvasd! Németh Adóm rovata NYÁRUTÓ I. egyetemi (kis)polgári etűdök Kétségtelenül szükség van (lenne) a határo­ zott állásfoglalásokra, a nyílt beszédre. Egy­ értelműség, nyíltság, dialógus. Azt hiszem , legyen bármilyen nagy ellenszél a média te­ rületén, lelkiismeretünk korántsem lehet nyugodt. Szürkék vagyunk, langyosak, sok­ szor bátortalanok. Egymással is képtelenek a párbeszédre. (Persze, azért ez csak „költői túlzás”. Vagy mégsem?) A médiaguruk teszik, amit tesznek, hir­ detik, amit hirdetnek. Lelkűk rajta. Előbbutóbb úgyis kapnak finom vajas süteménye­ ket a fejükre. A nyár „botrányai” (juj!), ill. valóban lé­ lekemelő, fontos eseményei alkalmat kínál­ nak némi „elmélkedésre”. Hogyan tovább a krisztusi úton, a médiában, a társadalom­ ban, az újkori szerepeink definiálása során? Sokat sejtetető pillanatok, események, moz­ zanatok. A kép töredezett. Mert még krízis van. Lesz-e katarzis? *** Szóval Sziget: homoszexuális felvilágosító prog­ ramok, interaktívjátékok + Tarlós polgármes­ ter + Juhász Géza + néhány repülő madaras és piros szegfus polgártárs + egy már felvilá­ gosult EU nagykövet, de leginkább sok félre duma, gagyizás. Alszeretet. Ami nem volt: SZERETET „Lapozzuk fel” az IGEN1 című katolikus fo­ lyóirat honlapját (vagy kutakodjunk a Szabó Ervinben), ahol egyértelmű, világos állásfogla­ lást, őszinte, krisztusi gyógymódokat, javaslato­ kat olvashatunk az Andreas Laun-nal készült interjúban a homoszexualitás-sal, homoszexu­ ális kollégáinkkal, keresztjükkel , annak krisz­ tusi módon való megélésével kapcsolatban. Nem idéznék, mert sokat kellene. Inkább csak ajánlom. Magunknak is. A homoszexuálisok­ nak is. A szegfűvel repülő madaraknak is... Egy ilyen alkalom mindenképpen jó lehe­ tőség arra (minden negatívuma ellenére), hogy mi is minél szélesebb körben elmond­ juk a véleményünket. Lehet, hogy hülyeség amit mondok, de egy körlevél a Püspöki Kar­ tól, egy Új Ember különszám a témáról, meg hasonló dolgok sokat jelenthetnének. És nem csak a nem katolikusok számára. A téma nagyon rázós és nagyon aktuális. Nem baj, sőt! *★* A szálkakeresés nagy, és fáradságos nyomozati munkát igényel. Nos: A HÉT című műsor nyomozói, ezúttal rossz ösvényen indultak el. (És haladnak máig rendületlenül... Nem ilyen a dialógus, a nyílt, egyértelmű, építő út...) „Csak itt! Csak most! Csak Önöknek!”. Ez más TV csatornák műsoraihoz jobban illik. Kritizálni okosan, intelligensen persze lehet is, kell is. Csak nem mindegy, hogy az ostor me­ lyik végét fogjuk meg. Annak, aki nyomoz, nem csak A-t, hanem B-t is illik, illene kiderítenie, ismertetnie: Fhskai László meghívására, kérésére december végén, Magyarországon lesz a Taize-i találkozó. Akit ér­ dekel, érdeklődjön. Solt Pál elnök úr biztosan ott lesz. Mert így is lehet elnök valaki... A hetes nyomozók módszeréinek „lesztálinozása”, meg „lenácizása” (minden ostobasá­ guk mellett) persze a lehető legrosszabb, elha­ markodott reakció volt. (Az emberben legyen önkritika: a „bűnvallás” nem egy rossz dolog. Más kérdés: az átvilágítás egy rossz módszer. Farizeuskodásra jó lenne.) Javaslatom: ma többet segítene, és előbbre mutató lenne egy délutáni teára, vagy egy reg­ geli kávéra való meghívás a prímási lakhelyre. Csöndes, személyes beszélgetés az ifjú, önje­ lölt nyomozókkal. (Rosszra - jóval. Ősi re­ cept. Legalább 2000 éves. És ez mindenkinek szól...) A közös teázgatást persze országossá is lehetne szélesíteni. Jót tenne az idegrendszer­ nek, ha másnak nem is. A szeptember elsejei Magyar Hírlapban Kamarás István, nagyszerű vallásszociológus a következőket nyilatkozta A HÉT műsorá­ val kapcsolatban: „Keresztény körökben többen arra gondolnak, az adás szervesen egy pártkampány része. Ionnak olyan vélekedések, hogy a gazdasági vezetők megnyerése után a kormány neki tetszőegyházigarnitúrát szeret­ ne összeállítani, néhány püspökcserével. Fogalmam sincs, ez valóbanfedi-e a valóságot, de ilyen vélekedé­ sek is vannak. (...) A nagy barátkozás mellett esetleg a kormány érezhet indíttatást a beavatkozásra, de is­ métlem, én nem tudom, mint szociológus csak a kü­ lönféle értelmezéseket gyűjtöm egybe.” Minden tiszteletem a Tanár Úré, de áll­ janak már elő ezek a „keresztény körök”, és mint szociológus, aki „csak a különféle ér­ telmezéseket gyűjti egybe”, a Tanár Úr a sokféle értelmezés közül, miért pont ezt az egyet tartotta említésre méltónak? És per­ sze, mint nem szociológus, hanem mint ke­ resztény ember is lehet véleményt monda­ ni, ha az embert kérdezik. Saját véleményt is lehet mondani... Meggyőződésem, hogy ha valaki nem sze­ retne 8 hónappal a választások előtt a „klérus­ sal” konfrontálódni, akkor az éppen a Kor­ mány Mellesleg nem O. V szokása a sunyi, és alattomos módszerek használata. Teszem hoz­ zá: nem hiszem, hogy párt állna a „nyomoza­ ti akciók” mögött. Egyszerűbb az ok: oktalan­ ság, hiúság, tudatlanság, sőt megeshet: rossz felé transzformálódott hiányérzet. **★ Most nem egymás mószerolásának van itt az ideje (egyébként soha sincs itt az ideje). Sok­ kal inkább az egyrészről csöndes, közös épít­ kezésnek (jórészt megvan), másrészről a társa­ dalmi kérdésekben igenis nagyon határozott, aktív megszólalásnak (jórészt nincs meg). Pár­ beszéd, párbeszéd, és párbeszéd. Egymással is, másokkal is. És ez bizony nem csak a Püspöki Kar felelőssége. És persze nem is elsősorban az egyetemi (kis)polgároké. A képzett, bölcs tanároké, professzoroké (ha csak az egyetemet tekintem) már sokkal inkább. Persze, ha em­ ber kell a gátra, azért mi is itt vagyunk. Mert azért még vagyunk néhányan... Folyt, köv. Üdvözlettel: NÉMETH ÁDÁM minutus@ffeemail.hu UL: Azért az a „bűnvallás” nem hagy nyugodni...Na mindegy. Ha nem megy ma, hát megtesszük holnap... Soha sem késő. 1 IGEN - www.igen.hu AZ IRGALOM Ha kiveszne belőled az irgalom, a szív együttérzése, mindent elveszítenél. Engeded-e, hogy magával ragadjon ez a mérhetetlen szeretet: a felhívás arra, hogy hetvenszer hétszer, azaz mindig újra és újra megbocsáss? Könnyűvé váló léptekkel így haladsz majd felfedezésről felfedezésre. Akik szeretnek és megfeledkeznek önmagukról, azoknak az élete szelíd szépségbe öltözik. Minden barátság belső harccal jár. És gyakran a kereszt világítja meg a szeretet kifürkészhetetlen mélységét. Ahelyett, hogy ragaszkodnál önmagadhoz, rossz lelkiismeretet keltve magad körül, vagy pedig átváltanál ironikus hangnembe, engeded-e, hogy elárasszon a jóság? Ebben az áttetsző szeretetben egyszerűen ismerd be hibáidat, és ne vesztegesd az időt azzal, hogy testvéred szemében szálkát keress. Boldog az a közösség, amelyik a jóság forrásává válik. Krisztus jelenik meg általa, mindent felülmúlva. ROGER TESTVÉR, TAIZÉ tizenötödik oldal �Októbertől indul a Szakkollégium A „Deák Ferenc” Államtudományi Szakkollégium hazánkban egyedülál­ ló közéleti, tudományos műhely, amely alulról jövő hallgatói kezdemé­ nyezés eredményeként jött létre. A Szakkollégium létrehozása érdekében összefogott egykori és jelenlegi hallga­ tók célkitűzéseit a PPKE -JÁK számos professzora támogatta, ezért a hallga­ tók által megkezdett munka ma már intézményi keretek közt folyhat. Az oktatók és a hallgatók közt olyan konstruktív együttműködés alakult ki, melynek eredménye a Deák Ferenc Ál­ lamtudományi Szakkollégium meg­ alapítása lett, kielégítve ezzel a hallga­ tók által támasztott igényt egy magas szintű tudományos tevékenységet foly­ tató államtudományi szakkollégium létrehozására. A Szakkollégium a 2000/2001-es tanév során próbafélévet tartott, melynek során négy kurzus került beindításra. A Választási rendszerek - választói magatartás c., a Politikai pártok szerveződése a rendszerváltás idején c., a Gazdasági rendszerváltás főbb kérdései c., valamint aJogállami átmenet dilemmái c., szak­ kollégiumi kurzusokon olyan neves pro­ fesszorok és közéleti személyiségek tartottak előadásokat, mint például Botos Katalin, Kövér László, Hegedűs Tamás, Nagy Gábor, Navracsics Tibor, Tóth Zsolt, Csurka István, és Virga Csaba. Az előadásokon nem egy­ szer több mint 250 hallgató jelent meg, ez­ zel is kifejezve az érdeklődésüket a Szakkol­ légium által felvetett témakörök iránt. Szakkollégiumunk egy olyan közéleti műhely, amely magas fokú önkormányzati­ sággal rendelkezik, és a szakkollégisták nagy mértékben maguk alakítják saját működési rendjüket. A szakkollégium tagjainak száma közel 30 fő, amely külsősökből és belsősökből tevődik majd össze. A belsősök igényes körülmények között, kedvezményes szál­ láslehetőséget vehetnek igénybe. A Deák Szakkollégium tagja lehet minden másod- vagyfelsőbb éves hallgató, aki sikeres felvételi vizsgát tett, és a tanul­ mányi átlaga is megfelelő. A Szakkollégi­ um 2001/2002-es tanévben két, indexbe felvehető kurzust indít. A kurzusok jelle­ güket tekintve csoportos beszélgetések, vitakörök, melyekben a tagok saját néze­ teik kifejtésére is lehetőséget kapnak. A szakkollégiumi képzés hat féléves tanrendre épül, amelynek témái az alábbi kérdéskörök köré csoportosíthatók: tizenhatodik oldal - Üjabbkori európai politika- és alkotmány­ történet - az amerikaiforradalomtól 2000-ig - Jelenkori politikai és jogállami rendsze­ rek - a 20. század végéig, kitekintéssel a várható fejlődésre. - Hazai politikai és társadalmi formációk - a kiegyezéstől napjainkig. Kísérő tantárgyak: a) A kísérő tárgyak egyrészt a közéleti gya­ korlatot szolgálják, évenként váltakozva - Stilisztika - írásbeli kommunikáció - Retorika - szóbeli kommunikáció - Vitatechnika és vitakultúra - csoportos kommunikáció. b) Másrészt a társadalometikai szemlélet megszilárdulását, a helyes értékrend kialakítását: - Egyéni értékmegvalósítás - Közösségi értékmegvalósítás - Társadalmi szolidaritás és fenntartható fejlődés - Havonta egyszeri vitaest aktuális politi­ kai vagy társadalmi kérdésről - előrefelve­ tett, éppen a társadalmat foglalkoztató kérdés tárgyalása, vitavezetővel. A szakkollégium tagjainak aktív közre­ működésével a kurzusokon kívül egyéb programokat is szervez: - Külföldi és belföldi tanulmányi ösztöndíj - Konferencia szervezése - Szűk körű vitaest meghívott közéleti sze­ mélyiséggel - Nyilvános előadások - Közösségi programok A szakkollégiumi kurzusok és programok 2001. októberében indulnak, ezt megelő­ zően kerül sor a felvételi elbeszélgetésre várhatóan 2001. szeptember végén. Bő­ vebb információ érdekében forduljatok a Római jogi tanszékhez. JANCSÓ GÁBOR Részlet a „Deák Ferenc” Államtudomá­ nyi Szakkollégium preambulumából: „Szakkollégiumunk egy konzervatív szellemi­ ségű, minőségbiztosítási követelményeken alapuló, magas szintű szakmai kritériumokat támasztó államtudományi szakkollégium... melynek célja egy olyan szakképzett, konzer­ vatív eszmeiségű, a társadalmi problémákra érzékeny és az államtudományokat magas szinten művelő fiatal réteg megteremtése, amely alkalmas mind a jogi mind a közéleti szerepvállalásra. A Szakkollégium hallgatósága demokratikus alapelvekre épülő közösséget al­ kot, vezetőit maga választja. A Szakkollégium célkitűzéseinek megvalósulásában a hallgatók közössége öntevékeny munkájával elsődleges szerepet játszik.” �A „szenátor” Balogh András négy mandátumot töltött ki az elmúlt években a HÖKben, ezzel karunk eddigi rövid kis története során ő az egyetlen, aki minden lehetséges alkalommal tagja volt az Önkormányzatnak. Az elmúlt évek tapasztalatairól az új választmány alakuló ülését követően beszélgettem vele a Spartacusban. A hallgatók szemében a HŐK elmúlt évei csak botrányokról és viszályokról szóltak. Hogyan emlékszel vissza ezekre Te? A vita minden esetben egészséges. Nincs túl kellemes íze, ha minden egyes kérdésben tel­ jes egyetértésben születnek a döntések, beta­ nított szavazógépek módjára. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a szabályo­ kat a vita közben is be kell tartani. Külön él­ vezetet jelent, ha szabályok betartásával pró­ bálunk érvényt szerezni akaratunknak. A HÖK-kel kapcsolatos botrányok oka szerin­ tem - és ezt már számos fórumon, többek közt mindkét Dékán előtt kifejtettem - első­ sorban az, hogy a HŐK túl sok pénzből gaz­ dálkodik. Az évi 10 millió forint túlzott, bő­ ven elég kellene, hogy legyen 3 millió is. Az egyetlen viszálymentes HŐK egyébként a Patyi Gergő elnöksége alatti volt, igaz ekkor csupán 4 millióból gazdálkodtunk. Ha most felvételiznél, ugyanezt az intéz­ ményt választanád? egyetem számára a Pesti Est című kulturális ajánlót, de gondolhatunk a biciklitárolóra is, ami most két év után végre elhelyezést nyert az ud­ varon, szintén ’97 tavaszán sikerült elérni, hogy az akkori büfét kibővítsük a Szent István Társulat könyv raktárával, mely hallgatói klubbá lett átalakítva. Természetesen az ér­ dekképviselet tudnám előtérbe he­ lyezni, a Kari Tanács előtt elért eredményeket. Itt hívnám fel a fi­ gyelmet arra, hogy a HŐK nem csupán a hallgatók érdekképviselet­ ét látja el, hanem az egyetemnek is szerve, ennél fogva pedig az egye­ temmel együttműködve szellemi­ leg és fizikailag kell építkeznünk. Ezért szükséges a HÖK-ben part­ nert látni és nem csupán „gyerekeket”. Úgy érzem ennek megfelelően sikerült tevékeny­ kedni külügyi elnökként és elnökként is. Mennyire igazolt téged az idő? Egyértelműen. Az elmúlt években azonban sok mindem megváltozott. Mi igencsak mos­ toha körülmények között kezdtünk. Ahhoz képest, most itt ülünk egy hangulatos egyete­ mi klubban. A Spartacus székházért is egyéb­ ként elsősorban Zlinszky Dékán Úrnak tarto­ zunk köszönettel, az épület megvásárlása na­ gyon jó ötletnek bizonyult, a Hők mindvégig támogatta ebben a volt Dékánt és a Kari Taná­ csot. Nem hiszem, hogy a hallgatók között volna, akinek ne lenne kedvére mindaz, amit nyújt a Spari: étkező, sportlehetőségek, próba­ terem az egyetemi zenekarnak, de itt kapott helyet a Közgazdasági Intézet, a HŐK, a Páz­ mány Pódium, az ítélet szerkesztősége. Az elmúlt évek eredményei közül melyekre gondolsz vissza a legszívesebben? A legapróbbakra is ugyanolyan szívesen em­ lékszem vissza. Farkas Péter Tanár Űr emlí­ tette, hogy a Fővárosi Közgyűlésben eltöltött éveiből arra a legbüszkébb, hogy egyszer ke­ resztülvitte, hogy zebrát fessenek egy iskola elé, ezzel is elérve, hogy jobban vigyázzanak a gyerekekre. 1997 tavaszán például nagy do­ lognak tűnt, hogy sikerült megrendelni az Saját évfolyamom négyszer választott meg képviselőjének, az első alkalomtól eltekintve, a legtöbb szavazattal. Ráadásul úgy érzem, ha a Kari Tanács a hallgatókat elszavazta, 1-2 hét mégis a mi álláspontunknak megfelelően ala­ kították a döntéseket. Mire gondolsz? Például a nyelvvizsgákkal kapcsolatos sza­ bályozásra. Itt szeretném eloszlatni azt a hí­ resztelést, hogy csupán a barátnőm miatt re­ videáltam álláspontomat ebben a kérdés­ ben. Ugyanis a kezdetektől fogva a két nyelvvizsga mellet álltam ki, tavaly nyáron is ezt hangsúlyoztam több fórumon is, ami­ kor az új kormányrendelet értelmében úgy nézett ki, hogy mindössze egy nyelvvizsga szükséges a jogi diplomához, szerintem ugyanis ez jelentheti a diplománk magasabb értékét. Mindössze a bevezetés módját nem tudtam elfogadni, hogy nem biztosítottak kellő felkészülési időt az új szabályhoz való alkalmazkodáshoz. Abszurdum, hogy más­ fél év után jöttem volna rá, hogy a barát­ nőmnek egy nyelvvizsgája van. Kik azok a tanárok és diákok, akikkel a leg­ inkább tudtál együttműködni? Elsősorban Zlinszky János, Bánrévy Gábor és Péteri Zoltán Professzor Urak, mert minden esetben egyenrangú partnerként kezelték a hallgatókat. Kiemelném Benedek András Ta­ nár Űr konstruktivitását is, aki a tanszékminősítési ügy kapcsán keresett fel bennünket, hogy hallgatói szemmel mi az, amiben nem felelt meg a diákok elvárásainak, mi az, amiben változtatni kellene módszerein. A HÖK-ben egy-két kivételtől eltekintve mindenkivel szívesen dolgoztam, bármelyi­ kükkel el tudnék képzelni kollegiális viszonyt ajövőben is. Akivel nem, azt úgyis érzékelhet­ ték a hallgatók is. Árvay Gábor volt az, akiben mindig és mindenkor feltételek nélkül meg­ bíztam, Virág Zsolttal valósult meg az ideális „HÖK-ös viszony”, ami abban nyilvánult meg, hogy miután kijöttünk a HŐK közgyű­ lésről, barátként tudtunk leülni és egymást meghívni akár egy sörre. Hogyan tovább? Mit tervezel, ha kilépsz az egyetem kapuján? Egyelőre nincs konkrét ötletem, jelenleg továbbtanuláson gondolkodom, esetleg valamilyen kiegészítő képzést választok. MÁNDICS BOTOND tizenhetedik oldal �Mesés esték a szigeten I. Interjú Valkay Ágnes válogatott vízilabdázóval Júniusban a Margitsziget adott otthont a vízilabda Európa-bajnokságnak, melyen a női válogatott aranyérmet nyert. Külön büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a hölgyek között ott tempózott egyete­ münk másodéves hallgatója, Valkay Ági is, aki a hozzáértők szerint a női vízilabda egyik legnagyobb tehetsége. Ezt nemcsak az Eb-n, hanem az azt pár héttel követő fukuokai világbajnokságon is bebizonyí­ totta, ahol fantasztikus játékkal járult hozzá ahhoz, hogy a csapat a döntőbeju­ tott és végül ezüstéremmel térhetett haza. Nálatok a vízilabda szinte családi hagyomány, hiszen édesapád egyben edződ is volt a kecskeméti női csapatban... Igen, mondhatni, hogy mi ilyen „vizes” csa­ lád vagyunk, anyukám úszott, apukám pe­ dig vízilabdázott, úgyhogy nem véletlen, hogy a testvéreimmel mi is ennél a sportág­ nál kötöttünk ki. Apu megalapította a fiú után pár évvel a női csapatot is, ahol sokáig együtt játszottam nővéreimmel, Erzsivel, aki most a válogatottban is csapattársam, és Ancsával, aki már felhagyott a versenysport­ tal. Mióta játszol külföldön? Az előző idény óta, tehát egy éve játszom az olasz bajnokságban, Palermóban. Most kint is egy csapatban leszek a nővéremmel, Er­ zsébettel. Neki olasz félje van, akivel sokat segítettek, hogy könnyebb legyen a beillesz­ kedés. Nagyon jól éreztem magam, tetszik az ottani életstílus, a csapatban is jó a han­ gulat, hamar befogadtak. Mi a fő különbség a férfi és a női játékstí­ lus között? Mindenképpen lassabb a női játék, talán ezért is mondják, hogy nem annyira élveze­ tes. Ezenkívül a fiúk ügyesebbek, taktikailag is többet tudnak, bár az utóbbi pár év során változott a helyzet, egyre inkább „felzárkó­ zunk”. Faragó Tamás, az edzőnk, például ki­ fejezetten ezt a pörgősebb, gyorsabb játékot várja el tőlünk. A női válogatottba bekerül­ ni is könnyebb, akár egész fiatalon is, mert sokkal kisebb a mezőny, hamarabb felfede­ zik a tehetséges játékosokat. A mai vízilabda gyakran durva, erősza­ kos játékot követel, sokan kimondottan férfias sportnak tartják. Mint női játékos mit gondolsz erről? Régen sokan csodálkoztak, hogy lány létem­ re vízilabdázó vagyok, de most már egyre népszerűbb ez a sport a lányok körében is, nem utolsósorban a fiúk olimpiai győzelmé­ nek és a mi Eb elsőségünknek köszönhetően. Tény, hogy sok pólós lány, de főleg a tenge­ rentúliak nagyon magasak, szélesek, férfias testalkatúak. Mi magyarok egész nőiesnek számítunk a mezőnyben. Maga a játék kéttizennyolcadik oldal rögni, mert már annak is borzasztóan örül­ tünk, hogy bejutottunk a négy közé, majd a döntőbe is. Ennek így kellett lennie, hogy mi hazai közönség előtt nyerjünk aranyér­ met; a Margitszigeten csalódás lett volna az ezüst, a japán érdektelenség mellett nem volt az. Semmi pénzért nem cserélném el az Eb-aranyat a világbajnokira. Mennyire fájó pont a csapat életében, hogy nem jutott ki az olimpiára? Nagyon rossz emlék az a selejtező, ráadásul csak egy góllal csúsztunk el... Lehetne azon sopánkodni, hogy vajon miért kanadai bíró vezette az amerikaiak elleni meccset, de nincs értelme, mert tényleg nem játszot­ tunk jól. Persze az más kérdés, hogy az amerikaiak se... A budapesti győzelem vala­ mennyire azért kárpótolt az akkori kudar­ cért, de Athénban mindenképp ott leszünk. ségkívül durva, ez a víz alatti felvételeken is látszik. Lányok ritkán ütnek ököllel, de rú­ gás, fördőruha-letépés, karmolás, csipkedés gyakran előfordul. Sőt, a nők egy kicsit alat­ tomosabbak is, mint a férfiak. Azért nincs mindenben teljes egyenran­ gúság; mind az Európa-bajnokság előtt, mina utána aránytalanul több szó esett a férfiválogatottról... Ez teljesen érthető, mert a fiúk mostanában mindent megnyertek, mi pedig semmit nem mutattunk, legfeljebb junior-szinten. Mivel nem nagyon voltak eredményeink, így volt rendjén, hogy velünk nem sokat foglalkoz­ tak. Talán ezért is tudtunk felszabadultan ját­ szani, mert senki nem számított rá igazán, hogy akár nyerhetünk is. Miután a fiúk nem jutottak döntőbe azt mondtuk, hogy nekünk már csak azért is nyerni kell, az nem lehetsé­ ges, hogy hazai közönség előtt ne legyen leg­ alább egy aranyérmünk. A döntő előtt azt hallottuk, hogy minden jegy elkelt, ezért ki­ csit csalódottak voltunk, hogy nincsen telt- 1 ház, de a hangulat így is fantasztikus volt. Én még életemben nem játszot­ tam ennyi ember előtt. A világbajnokság előtt a cél a négy közéjutás volt. Ezt teljesítve a döntőben azoktól az olaszoktól kaptatok ki, akik ellen az Eb-döntőt játszattá­ tok. Egy kis csalódás sem vegyült az örömbe? Nyugodtan állíthatom, hogy nem, mind nagyon örültünk az ezüstérem­ nek is. Talán pont az volt a vesztünk, azért nem tudtunk kellően felpö­ Mikor lesz a következő világverseny és mi lesz az? Junior világbajnokság lesz decemberben, de még nem biztos, hogy ki tudunk jutni, ugyanis a szövetség anyagi helyzete elég la­ bilis. Egyelőre a köszönő leveleken kívül még az idei teljesítményünkért sem kap­ tunk semmilyen anyagi elismerést, és az Eb győzelem ellenére sem tülekednek a szpon­ zorok, hogy esetleg a női klubcsapatokat is támogassák. Főleg ez az oka, hogy a női me­ zőnyből is viszonylag sokan játszanak kül­ földi csapatokban. Én sem szeretnék Olasz­ országban letelepedni, de pár évig még biz­ tos, hogy kint fogok játszani. Hogyan boldogulsz így az egyetemen? Most éppen kicsit nehézkesen... Az utóbbi évben nagyon keveset tudtam bejárni az egyetemre, jó pár elmaradt vizsgám is van, de mindenképpen szeretném folytatni, akár halasztással is. Fontosnak tartom a tanulást, a jog mindig is tetszett és a szüleim is támo­ gattak abban, hogy továbbtanuljak. SZINCSÁK ZSUZSA �Na, ki van a képen ? Na ? •WANTED-: i dead or alive í» REWARD * $50000» (A körözvényt maga a körözött személy bocsátotta rendelkezésünkre) tizenkilencedik oldal �A felvételi aranyköpések legjava 1997-2000 Sajnos minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételizők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudat­ tal kinyilatkoztatott, valami elképesztő tu­ datlanságot, ép ésszel szinte felfoghatatlan ostobaságot bizonyító feleletein. Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gyakorlatilag értékte­ len. Most az eddig összegyűjtött aranyköpé­ sek kirívóan legnagyobb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idé­ zett megszólalók közül senki nem hallgató­ ja az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges fe­ lelősségre vonásának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítot­ tuk, a zárójelekben olvasható megjegyzések a szerkesztőség hozzátoldásai. Végezetül ol­ vashatjátok három kedvencünket, melyek mind annyira csodálatosan frappáns hozzá­ szólások az adott témában, és olyan új távla­ tokat nyitnak a történelmet esetlegesen ha­ gyományos megközelítésben tárgyalók szá­ mára, hogy... nagyon! TÖRTÉNELEM: — Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez (a Biblia újraértelmezése) — Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg (hiába, a hiúság...) —■ A zsidó vallás szent könyve a Korán - És a Tóra? - Ja, az is! (Jól össze lehetnek zava­ rodva!) — Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Magyar Monarchiá­ ból (az előrelátó magyarok!) — Szent László azonos Kun Lászlóval (És még Papp Lászlóval, valamint Lőrincz L. Lászlóval is) — A II. világháború egyenes következmé­ nye Trianon (Vissza a jövőbe IV rész, fősze­ replő újra Christopher Lloyd és Michael J. Fox) — Thököly arról híres, hogy összeszedte — Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pápaság (Élén pedig: Zinedine Zidane, Erős Ramazotti, valamint Vladimír Putyin) EGYHÁZ — A pápák közül II. János Pál tevékenysé­ gét emelném ki, aki sokat utazik. — A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. — Az ökumenizmus szerintem valami kör­ nyezetvédelemmel vagy gazdasággal kap­ csolatos kifejezés lehet. — A pápa református vallású. — Milyen nemzetiségű a pápa? - Római. — A Vatikán hadserege papokból és bíboro­ sokból áll. — A vallás politikailag befolyásolható töme­ get jelent. KÖZÉLET — Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni (???) Egészséges jogtörténet Fiatalember ott hátul, nem láttam zsebkendőt ? Ki fogom küldeni! —- A gödöllői önkormányzat nagyon jól működik, legutóbb is volt tűzijáték (Panem et circenses - 2000) — A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt (azért akad, aki többet hasznosított a Káma Szutrából!) POLITIKA — Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Al­ kotmánybíróság, a zászló, a címer (megvan a leendő demonstrátor a Közjogon!) — Az RMDSZ egy román alapítvány, a ku­ ratórium elnöke Tőkés László (feladatuk pedig az elnyomott magyarországi román­ ság felemelése az őket oda züllesztett terror ellenére) — Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan (íme a leendő po­ litológus-szociológus növendék!) JOG — Milyen jogi pályákat ismer? - Van a jogász, az ügyvéd és a védőbíró. (És a ügyészbíró, fut­ ballbíró, bíróbíró hol marad?) — Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát (kellemeset a hasznossal...) FÖLDRAJZ — Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos (végül is: hegyek, meg hó, meg minden egyéb hasonlóság... lehet, hogy Svájc AZONOS Svédországgal?) — Törökország fővárosa Tunisz (Tunéziá­ nak pedig Kiskőrös) — Magyarország szomszédai: Északon Ro­ mánia és Szlovénia, Kárpátalja Csehország­ ban (!!) és Koszovó Délen (na itt tegyen va­ laki rendet!) ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK HÁ­ ROM LEGJOBBJA - KOMMENTÁR NÉLKÜL: — A Vatikán egy halász tetemén (!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária Terézia alapított (!!!) — Szent István kért egy koronát, majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!) — A Rákóczi-szabadságharc végén Káro­ lyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegyvert (!!!) Következő számunkban megtalálhatóak lesznek a várva várt 2001-es aranyköpé­ sek!!! Tartsatok ki! Balogh András, Bárándy Gergely, dr. Job­ bágyi Gábor, Benedek Elek és mások gyűjtése huszadik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 7. szám 2001. szeptember 20. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. szeptember 20. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4036+1005 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_7_20010920 Relation A related resource T00037 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_7_20010920 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/bba0a6ef0d146c6907088056a749aafa.jpg acfa55beca34509b907758f4e17792d0 https://omeka.ppke.hu/files/original/19580c272c257360b97f9d228e2b114b.pdf 3473e8ac7be53ffca2ed486f80229b7b PDF Text Text A PPKE-JÁK le^nép«K«rfiU> lapja PPKE_úteUt_/V_8-20011004 ITELET ■n W. 4M1 .// A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA EGÉSZSÉGÜNKRE! SOLT PÁL SZABÓ ISTVÁN STBINMBTZ BARNABÁS IV. évfolyam, 8. szám BAGI ISTVÁN KOVÁCS DÁVID e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. október 4. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) impresszum Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Jancsó Gábor (szakkollégium) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Virág Zsolt Ugrón Gáspár Wetzel Tamás Szabó Péter Kelemen Miklós ifj. dr. Kaluber László Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Álmainkban Amerika... Több hete túl vagyunk már az USA elleni terrortámadáson. Az élet kegyetlen és túlságosan is felgyorsult: ma már szinte nem is beszélünK egymás között a történtekről, mondhatni “túl vagyunk rajta”. Pedig az első pillanatokban nagyon kevesen hitték el, nogy valóság az, amit a televízióban látnak. A világ immáron legnagyobb közhe­ lyével élve: megelevenedtek a hollywoodi katasztrófanlmek. Csak éppen Bruce Willis (Harrison Ford, Steven Seagal, stb...) ezúttal nem segített. Döbbenetes, letaglózó képsorokat láttunk, az áldoza­ tok száma iszonyatosan magas volt, a lelkekben végzett pusztítás pe­ dig még nagyon sokáig és nagyon mélyen fog hatni. Hihetetlennek tűnt mindenki számára, hogy ez megtörténhet. Másfelől, miután felocsúdtunk a döbbenetből, és tiszta fejjel lát­ hatjuk az eseményeket, el kell gondolkodnunk azon, hogyan is juthatott oda a világ, hogy mindez megtörténhetett. Nagyon ár­ nyaltan kell megvizsgálnunk mindent, nagyon óvatosan kell „hozzányúlni” a témához. Nem lehet indulatból a felelősökre mutogatni, hiszen, azt hiszem, a történtekért egy kicsit minden­ ki felelős. Igen, éppúgy van oka^önvizsgálatra az egyenlőre isme­ retlen tetteseknek, az Egyesült Államoknak, és az egész úgyneve­ zett nyugati világnak is. Ha pedig a vége egy újabb pusztító há­ ború lesz, akkor szép lassan eltemethetjük minden maradék hi­ tünket az emberiség reményteljes jövőjével kapcsolatban. Éppen itt van az ideje annak is, hogy saját portánkon is szétnéz­ zünk. Vajon nálunk, Magyarországon rendben mennek a dolgok, a mi lelkiismeretünk tiszta? Tudjuk, merre tartunk, vagy csak sod­ ródunk az árral? Van-e egyáltalán más lehetőségünk? Lehetnek-e megvalósítható céljaink, melyekért érdemes küzdeni? Olyan jó lenne választ kapni a kérdéseinkre! Koltay András (főszerkesztő) TA RTA LO M Hírek 3 Egészségünkre — pályázat 3 „A bírói kar képes megfelelni a kor elvárásainak” 4 A felvételi aranyköpések legjava 2001 6 In memóriám... 7 „Aki sohasem hiányozhat” 7 Tiszta vizet a pohárba! 8 Két perc 10 Nostradamus előre megmondta? 10 Dr. Bagi István, személyesen 12 HŐK közgyűlés 13 Ki lesz aJOBBIK? 14 A történelmi Magyarország nemzetiségei 7. 15 Megalakult a Szakkollégium! De mi az? 15 Vedd és olvasd! 16 Magyar örökség: Kastélyok és kúriák — Kalocsa, Érseki Palota I. 17 Emlékezzünk 1849. október 6-ra 18 Mesés esték a szigeten II. 19 Pázmányosok a havason 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Egészségünkre! Pályáza ti felh ívás Szabó Zoltán rovata >■ Bizonyára nagy érdeklődésre tart számoz idén is a Parlament megtekintése. A magyar jogtörténeti tanszék idén két lehetőséget kí­ nál. Az első egy parlamenti „túra”, 30 fő rész­ vételével. Idegenvezető mutatja be a parla­ ment épületét, az Üléstermet, a Szent Koro­ nát, a Kupolatermet. A látogatás tervezett időpontjai: október 9. és november 13. A má­ sik lehetőség a plenáris ülés megtekintése a karzatról. 20 főt kísér cl egy képviselő, aki be­ mutatja a parlament működését. Előrelátha­ tólag október 16-án és november 6-án 13 órakor lesz lehetőség eljutni az ülésre. Jelent­ kezés mindkét programra személyesen, ked­ den és csütörtökön a magyar jogtörténeti tan­ széken Kosztolányi Rita demonstrátornál. Felhívjuk minden kedves hallgató fi­ gyelmét arra az apróságra, hogy a méltá­ nyossági clausula csak és kizárólag a 2001/2002 tanévre vonatkozott. Ezért mindenki gondolja át, milyen lemaradása van, és azt pótolja a mostani illetve a kö­ vetkező szemeszterben. 2002/2003 tanév­ től nincs lehetőség a kedvezmény igény­ bevételér. >»• A Tanulmányi Osztály ezúton is meg­ köszöni mindazok segítségét, akik közre­ működtek a beiratkozás lebonyolításá­ ban. Október 1. után már csak azok tud­ nak beiratkozni, akiknek kérelmük van leadva a Tanulmányi Dékán helyettesnél. Félfogadás hétfőn és szerdán 9 és 12 óra között, kedden és csütörtökön 13 órától 15 óráig tart. Levelezős és számtávos hallgatóknak minden hónap első szom­ batján tartanak félfogadást 10 és 14 óra között (okt. 6., nov. 3., dec. 1.). >»-Ingatlanjog iránt érdeklődő hallgatók fi­ gyelem!!! Személyes konzultáció lehetséges Bagi István Alkotmánybíró úrral a szerdai fogadóóráján, 14 és 15 óra között. Szakdol­ gozati konzultáció is ebben az időpontban. >- A HŐK Gazdasági Bizottsága 2001/2002 tanévre kiírta a tanulmányi, szociális, rendkí­ vüli szociális, lakhatási, jegyzettámogatási ösz­ töndíj pályázatát. Mivel csak a tanulmányi ösztöndíj jár automatikusan az arra érdemes­ nek, a többit meg kell pályáznotok az űrlap­ okon. Leadási határidő október eleje. Mellé­ kelni kell kereseti kimutatást, APEH igazolást, eltartott személyek száma stb. Az első évesek figyelmébe ajánljuk, hogy jó állapotú, de használt könyvek eladóak. A könyvek listája a különböző fa­ liújságokon megtalálhatóak. Talán ol­ csóbb ez a megoldás, viszont érdemes a fontosabb tantárgyak könyveit nem el­ dobni. (Lesz még államvizsga is.) >• A polgári jogi tanszék decembert jelölte meg az elmaradt vizsgák pótlására. Hamarabb tehát nincs lehetőség vizsgázni. Az időpontok véglege­ sítése december elejére várható. És hogy miért most szólunk? A következő hírmorzsából kiderül. >■ A büntetőjogi tanszék kéri azokat a hallga­ tókat, akik ősszel kezdik meg az államvizsgái­ kat, és büntetőjogból írták a szakdolgozatukat, hogy ellenőrizzék, beírásra került-e a szakdol­ gozatuk érdemjegye? Ellenkező esetben félfo­ gadási időben pótolhatják a hiányosságot. Nemzetközi magánjogászok lehetőséget kaptak, hogy pótszigorlaton bizonyíthassák tudásukat ( És pótolhatják elmaradt vizsgáju­ kat.). Következő időpontok vannak még : okt. 4., 5. Aki mégsem akar elmenni vizsgázni, az már csak a második félévben teheti meg, a nullás természetesen jár érte. Azt hiszem, legújabb címlapunk meglehetősen sok olvasónknak nyerte el tetszését Túl határta­ lan jóízlésünkön, ez annak is köszönhető, hogy az általunk elvégzett felmérések szerint az egye­ temen igen sédem barátkoznak rendszeresen a „folyékony kenyér”-rel. A skála széles: a „prole­ tár” jellegű Borsodra, vagy Arany Ászokon ke­ resztül a közepes minőségű Dreheren, Amsrelen, vagy a m'vósabb Heinekenen és Tuborgon, Holstcncn keresztül a kizárólag szupersznobok által fogyasztón Murphy's-ig vagy Kilkenny-ig teljed, de a lényeg ugyanaz: a sörivás mindig adekvát cselekvés, a nap bármely szakában, bár­ kivel, bármilyen okból. Egyelőre ennyit a sörről. Na most akkor itt van az ítélet. A lap. Hihe­ tetlenül népszerű, elképesztően színvonalas, egyaránt kulturális, közszolgálati, humoros, esztétikus, stb. Ha írsz bele, jelentősen nőhet­ nek a csajozási/pasizási esélyeid! Megbecsült hallgatója leszel az egyetemnek, akire diáktársai felnéznek, tanárai pedig felfigyelnek majd. Ép­ pen ezért hirdetjük meg pályázatunkat, mellyel úgy hisszük, mindenki egyformán nyerhet A tervezett közös együttműködés lényege: Ml biztosítunk helyet bárkinek a lapban, végső esetben még a cikkét is közöljük (!!!) AZ ILLETÓ pedig fizet nekünk egy SORT! Mindenkinek külön-külön persze! így a lap is megtelik hamar, meg mi is... Jó kis ajánlat, nemde? Addig is, egészségünkre! >► A jogtörténeti tanszék dokumentumfilm vetítést hirdet Erdődy János de­ monstrátor vezetésével. Csü-törtökönként lesz meg­ tartva és december 6-ig tart. Témája a hatósági önkény a XX. század második felé­ ben. Ajánlatuk: ítéletlenül, Tanú, Csinibaba, Sváb passió... minden érdeklődőt szeretettel várnak. Dénes pályázat 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es terjedelmű pályaművel Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásba részesül. Pályázat célja: egyetemünk jogi karának hallgatói számára fórumot teremteni a keresztény-konzervatív politikai gondolkodás megnyilvánulására. Pályázat kiírója: Dénes Sándor c.egyetemi docens Leadási határidő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. Adózzunk tisztelettel a világ legnagyobb hangja előtt, aki szeptember 22-én a Kisstadionban adott fergeteges koncertet. Éljen minden női szív megkísértője, az örök fenyegetés a férfinem számára, éljen a nagyszerű Tóm Jones! harmadik oldal �„A bírói kar képes megfelelni a kor elvárásainak” Beszélgetés dr Solt Pállal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével Elnök Urnák hogyan telt a gyermekkora? Szentendrei születésű vagyok, de ez nem több mint anyakönyvi adat, mert egészen ki­ csi koromtól kezdve mindmáig Budapesten éltem. Itt a Belváros közepén tanultam a Szent István bazilika oldalában lévő általános iskolában. Máig sem értem, hogy abban az időben, amikor én általános iskolába jártam a 40-es évek végén, 50-es évek elején - ho­ gyan tudta megőrizni a Szent István nevet. Középiskolai tanulmányaimat ugyanabban a gimnáziumban végeztem, de az három he­ lyen volt, így a Lónyay utcában kezdtem, Trefort utcában folytattam, és az Apáczaiban, ott a jogi kar oldalában érettségiztem. Min­ dig jó tanuló voltam, de életemből - mind­ máig - soha nem hiányzott a sportolás sem. vére, aki a bírósági tisztviselő, majd irodaigazgató volt, az ő elmaradt ál­ mát teljesítettem be. Egész egyete­ mi pályafutásom alatt ő pártfogolt, az akkori nagyon szegény körül­ mények között is mindig juttatott nekem néhány száz forintot. így választottam a jogi kart. Elsőre felvettek 1956 nyarán. Nem akarom érdemeimet csökken­ teni, de akkoriban csupán háromszo­ ros volt a túljelentkezés és induláskor 120-an voltunk az évfolyamon. Az egyetemen az első pillanatban rájöt­ tem arra, hogy jól választottam. Res­ tellve be kell vallanom, hogy semmi­ lyen más osztályzatom az egyetemen nem volt, mint ötös. Igaz, akkoriban még nagyon más volt az egyetem, nem volt tömegképzés, személyes kapcsolatunk volt a tanárainkkal, ide­ értve a nagy professzorokat is. Ennek köszönhetően én még közelről is­ mertem Marton Gézát, Nizsalovszky Endrét, Beck Salamont. Szemináriumok, élő tanulócsoportok voltak és ismeretlen volt az írásbeliség. Én tesztet életemben egyszer töltöttem ki, amikor KRESZ vizsgát tettem le a gépkocsivezetéshez. Tanít most valahol? Nem, most nem tanítok. Néhány évvel ez­ előtt az ELTE jogi karán volt egy komplex civilisztikai gyakorlat elnevezésű tárgy, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az anyagi és polgári eljárásjog valamiféle gya­ korlati ötvözetét tanítottuk, de inkább csak kiscsoportos szeminárium formájában. A Pázmány Egyetem indulásához mégis nevét adta. Miért döntött a jogi kar mellett? A humán tárgyak mindig jobban érdekeltek és nem voltam erős a reáliákban. Jogászok sokszor elmondják, hogy kizárásos alapon választottak, mert a reáltárgyakból nem vol­ tak elég jók, és nem akartak orvosok lenni. Ez részben rám is igaz. A családunkban énelőttem senki nem végzett egyetemet. Volt azonban édesanyámnak egy agglegény test­ negyedik oldal Úgy van, a Pázmánynál az induláskor nagy szükség volt arra, hogy minél többen ne­ vünket adjuk az alapításhoz. Akkor ez egy olyan vakmerő vállalkozás volt - tulajdon­ képpen azt kell mondanom, hogy egy hős­ tett Zlinszky professzor részéről -, amiről akkortájt lehetetlen volt megjósolni, hogy lesz-e jövője. Visszaugorva az időben, a jogi egyetem el­ végzését követően hogyan folytatódott El­ nök Úr pályafutása? 1960-ban végeztem, és nyomban a Pesti Központi Kerületi Bíróságra kerültem fo­ galmazónak. Az egyetemen a büntetőjog iránti érdeklődésem volt erősebb, de aztán a bíróságon hamarosan kiderült, hogy inkább a civilisztika felé vonzódom. Három év után tettem szakvizsgát és 1964 augusztusá­ ban neveztek ki polgári bírónak, mégis egy év után büntetőbíróként kellett folytatnom. Manapság furcsa szemmel néznek arra, aki büntetőbíró volt a régi rezsimben, de ne­ kem nincs mit takargatnom: másfél évig a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmé­ nyek területén bíráskodtam. 1966 őszén, mint ígéretes ifjú jogász a Legfelsőbb Bíró­ ság elnöke mellé kerültem titkárságvezető­ nek. Akkor ez még „kis üzem” volt, nem folyt gazdasági ítélkezés, nem volt munka­ ügyi bíróság. Itt öt és fél évet töltöttem el két elnök mellett. A második Szakács Ödön volt, aki az igazságügyminiszternekjavaslatot tett, hogy a Fővárosi Bíróság bírájának nevezzenek ki. Ehhez azonban egy Korom Mihály nevezetű miniszter - aki még egy­ szer az életemben közrejátszott - nem járult hozzá. Területi bíróságra már nem akartam menni, így kerültem a Pénzügyminisztéri­ um igazgatási jogi osztályára, bízva abban, hogy nemsokára megalakul a Legfelsőbb Bíróságon a Gazdasági és a Munkaügyi Kol­ légium, és akkor majd visszahivatnak ide bí­ rónak. Ezt Szakács Ödön 1972 őszén elő is teijesztette több más bíró kinevezési kérel­ mével együtt, amelyeket Korom Mihály mind jóváhagyott az enyém kivételével. Ez a döntés nagyon letört, úgy éreztem, hogy örökre befejeződött a bírói pályafutásom. Csalódottan maradtam a Pénzügyminiszté­ riumban, ahol majdnem kilenc évet töltöt­ tem el. Összességében ugyanakkor ez hasz­ nos időszak volt, sok későbbi pénzügyi „nagyság” kezdte akkortájt ott a pályafutá­ sát. Itt ismertem meg Kupa Mihályt, Medgyessy Pétert, Csillag Istvánt. �Mindeközben hogyan alakult Elnök Úr magánélete? Magánéletem kevésbé változatos. A felesé­ gemmel 42 éve ismerkedtünk meg, 1959-ben ő éppen leérettségizett, én harmadéves egyete­ mista voltam. 1964-ben házasodtunk össze, s azóta élünk együtt. Egy fiunk van, aki ügyvéd, a menyünk ügyész. Feleségem régész és idén történt nyugdíjba vonulásáig az Iparművészeti Múzeum főigazgatója volt. Vin egy kislány unokánk, s remélem még több is lesz. Hogy került ismét a bíróságra? 1980 tavaszán, amikor már álmomban sem gondoltam volna, hogy én még bíró lehetek, Szakács elnök visszahívott. Akkor neki már csak pár hónapja volt hátra a nyugdíjazásáig. Emlékszem, hihetetlen izgalmat okozott ez a telefon. Abban a pillanatban igent mondtam, így 1980-ban visszatértem a Legfelsőbb Bíró­ ságra bíróként, a Polgári Kollégiumba. 1987ben tanácselnöki kinevezést kaptam. Kiváló ta­ nács volt, egyik tagja, Tersztyánszky Ödön, ké­ sőbb alkotmánybíró lett, másik tagja Völgyesi Lászlóné, azóta a személyiségi jogi, az ipaijogvédelmi és a sajtópereket tárgyaló tanács elnö­ ke. Akkor úgy gondoltam, hogy ez a végállo­ más, és ma is azt hiszem, hogy a bírói karrier csúcsa a legfelsőbb bírósági tanácselnökség. Semmilyen egyéb ambícióm nem volt, de azért az események felgyorsulása, a változások szele a 80-as évek végén már érzékelhető volt. Hogyan élte meg a rendszerváltozást? A kerékasztal-tárgyalások során alakult ki az új államberendezkedés, így az is, hogy legyen Al­ kotmánybíróság. Az utolsó állampárti parla­ ment csak öt tagját választotta meg az Alkot­ mánybíróságnak. A jelölés nagyon érdekes volt, tükrözte az akkori politikai viszonyokat. A megállapodás szerint két tagot az MSZMP delegált, két tagot a kilenc szervezetből álló Ellenzéki Kerekasztal, és egyet közösen. Ez utóbbi voltam én. Igazából sohasem tudtam meg, miért pont engem választottak, de nyil­ vánvaló volt, hogy olyan jogászt kerestek, aki a politikai szférában teljesen ismeretlen - hi­ szen én soha nem voltam párttag-de ajogban viszont nem voltam teljesen ismeretlen. Ne­ kem az a meggyőződésem, hogy Sólyom pro­ fesszor vetette fel a jelölésemet, mert a Kerekasztal résztvevői közül egyedül ő ismert. A parlament novemberben választott meg minket. Ekkor megint úgy gondoltam, immár sokadszorra, hogy ez az utolsó állomás az éle­ temben. Nagyon rövid ideig tevékenykedtem alkotmánybíróként. Annyi azonban megma­ radt, mintegy emlékeztetőül, hogy az Alkot­ mánybíróság máig is használt ügyszámozási rendszerét én találtam ki. 1990 nyarán az immáron szabad választás eredményeként megalakult Országgyűlésnek meg kellett választania a Legfelsőbb Bíróság elnökét. Megint csak ismeretlen előttem, hogy került sor a jelölésemre, de én újra Só­ lyom professzorra gyanakszom. Természete­ sen nem azért, hogy engem az Alkotmánybí­ róságról eltávolítson, hiszen Sólyom László­ nak, aki az általam ismert legmagasabb ét­ hosszal rendelkező jogász, ilyen szempontjai sosem voltak. De ez az egész csak találgatás, sohasem beszéltünk róla. Ekkor ismét sikerült az elnökké választáshoz szükséges 2/3-os többséget elérnem. így tértem vissza hét hó­ napi szünet után a Legfelsőbb Bíróságra, s máig emlékszem arra, hogy kollégáim jól fo­ gadtak és elfogadtak. Az első időszakban változtatni kellett a Legfelsőbb Bíróság struktúráján. A vezető­ ség túl nagy volt három elnökhelyettessel, s ez értelmetlennek tűnt; maradt az egy el­ nök, egy elnökhelyettes. Sok európai állam­ ban ismeretlen az elnökhelyettes is, mert ez nem egy hivatali szervezet, de nálunk a Kú­ riának is volt másodelnöke. A közvélemény számára a következő nagy lépés az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (ÓIT) létrehozása volt, melynek ugyancsak elnöke lett. így van, ott azonban az elnöki pozíciót nem lehetett megszerezni, mert az a törvény előírá­ sa, hogy c tisztet mindig a Legfelsőbb Bíróság elnöke tölti be. Az ÓIT létrejötte azért volt nagyon fontos, mert már a 90-ben elindult bí­ rósági reform célja is az volt, hogy minél in­ kább függetlenné válhassunk az Igazságügy­ minisztérium adminisztrációjától. A 97-es törvénnyel a bírósági igazgatás valóban telje­ sen elvált a végrehajtó hatalomtól. Tehát a tar­ talmilag teljesen független igazságszolgáltatás igazgatásilag is függetlenné vált, az OIT-nak igen széles hatásköre lett. Mindig úgy van, hogy az ilyen „forradalmi” változások idején az új intézmények nagyobb hatáskört kapnak, mint a régebbi demokráciákban működő ha­ sonlók. így volt ez az Alkotmánybírósággal is, és így van ez az ÓIT esetében is. Az ítélőtáblák felállítása viszont elhúzó­ dott. Jelenleg hogy áll ez az ügy? Hát, ez nem sikertörténet. 1998 végére, az ak­ kor hatályos törvény alapján mindent létre­ hoztunk az elindításhoz, kineveztük az elnö­ köket, s három tábla kezdte volna meg a mun­ káját 1999. január 1-jével. A felállítás elhalasz­ tásáról 15 nappal korábban, december 16-án döntött az Országgyűlés. Azóta arról is döntés született, hogy nem három, hanem csak egy országos ítélőtábla kezdi meg működését 2003. január 1-jén. Ezzel kapcsolatosan azon­ ban még tisztázni kell ennek pénzügyi vonzatait, hatásköri szabályait. A polgári perrendtar­ tásban is olyan változtatásokra van szükség amelyeknek az a lényege, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak fellebbviteli hatásköre nem lenne, csak jogegységi, és bizonyos esetekben felül­ vizsgálati. Az Európai Unió Bizottsága a ma­ gyar csatlakozás folyamatával kapcsolatos tava­ lyi országjelentésben külön mondatokat szen­ tel annak, hogy a Legfelsőbb Bíróságon nehéz helyzetben van. Ennek az az oka, hogy a Leg­ felsőbb Bíróság a tárgyalt ügyek 62 %- ában mint másodfokú bíróság jár el. Többek között amiatt, hogy a felszámolási, a cég- és csődeljá­ rások k fővárosi, megyei bírósági szinten kez­ dődnek, a legjelentéktelenebb ilyen ügy felleb­ bezése is a Legfelsőbb Bírósághoz kerül. Ez biztos, hogy negatív világrekord. Ezért is bí­ zunk abban, hogy lesz ítélőtábla és nem ismét­ lődik meg a történelem. Mi Elnök Úr véleménye azokról a kriti­ kákról, amelyek szerint a szerény bírói fi­ zetések miatt egyrészt elnőiesedett a pálya, másrészt elég erős a kontraszelekció? Teljesen világos az, hogy egy új bírói kar van ki­ alakulóban. A jelenlegi kar nagy része a rend­ szerváltozás után került ide, ami természetes, hiszen akkor 1600 bíró volt, most 2600 van. Mégsem hiszem, hogy a kiválasztódás ma kontraszelektív lenne. Úgy látom, hogy komoly ér­ deklődés van a bírói pálya iránt, és ma ugyan lé­ nyegesen jobb az anyagi megbecsülése, mint korábban, de még arányaiban sem éri el az eu­ rópai bírák kereseteit. Majdnem mindenütt hi­ hetetlenül nagy számban jelentkeznek bírósági fogalmazónak olyanok, akikről egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a „maradék”. Tehát van választási lehetőség. Az az elszívó erő, ame­ lyet az ügyvédség, a bankszféra és a magángaz­ daság gyakorolt a 90-es évek elején a bírói kar­ ra, szinte teljesen megszűnt. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nemcsak új társadalmi rendszer van, hanem egyszer­ smind új jogrendszer is. A szüntelen változások miatt nagyon nehéz a jogalkalmazó helyzete. Elég csak utalni arra, hogy 1990 előtt senki nem ismerte a társasági jogot, vagy a cégjogot Egy privatizált gazdaság összes jogi konzekvenciája a bíróságokonjelentkezik. A büntetőjogban is na­ gyon sok változás van, a gazdasági bűncselek­ mények új megközelítést igényelnek. Ráadásul az is felerősíti a kritikát, hogy a teljesenjogszerű bírósági döntések sokszor nem találkoznak az állampolgárok igazságérzetével. Mégis biztos vagyok benne, hogy a bírói kar képes lesz meg­ felelni a kor növekvő elvárásainak. GULYÁS GERGELY ötödik oldal �A felvételi aranyköpések legjava 2001 Ahogyan azt előző számunkban ígértük, sike­ rült összegyűjteni az idei év felvételi vizsgái­ nak legszórakoztatóbb mondatait. Ez az év sem okozott csalódást, legalábbis annak, aki megőrizte hitét az emberiség végtelen butasá­ gában, hiszen csak úgy röpködnek az olyan beszólások, amelyek még profi humoristák agyában sem lennének képesek soha megszü­ letni. Mellékesen jegyezzük meg, ez nem ró­ ható fel nekik. Az aranyköpések hitelességéért mi kezeskedünk, TESSÉK TEHÁT ELHIN­ NI, hogy ezek a dumák tényleg elhangzottak az idei felvételiken! Ismét témakörök szerint csoportosítottuk a gyöngyszemeket, és kiválo­ gattuk három kedvencünket. Jó szórakozást! • A Római Birodalomban milyen államfor­ ma következett a királyság után? - A cárság. • Mondjon római császárokat! - Poncius Pilátus. • Mikor alapították a Szovjetuniót? -XVIII. század. - Nem. Mikor szűnt meg? - 1450es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! - .. .Az észa­ kiak! - Például? - Norvégia! • A Cassandra-levél egy megállapodást tar­ talmazott a Habsburgokkal szembeni ma­ gyar ellenállásról • Hunyadi Mátyás várakat hozott létre, meg ilyesmiket POLITIKA TÖRTÉNELEM • Széchenyi fő műve a Tőke • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg • Magyarország a két világháború között köztársaság volt, Horthy Miklós volt a kor­ mányfő • Széchenyi a Lánchíd felépítésére felaján­ lotta egy évi jövedelmét, helyesbítek a Tisza szabályozására • A tatárjárás idején elvesztettük az ellenál­ lási záradékot • A prágai tavasz az volt, mikor a németek bevonultak 1939-ben Csehszlovákiába • Magyarországot a II. világháború után a Kisantant vette körül • Osztrák-Magyar Monarchia az 1660-as években jött létre • A NATO 1944-ben jött létre • A NATO az első világháború előtt jött létre • Mindszenty József neves kommunistael­ lenes aktivista volt • Nem tudom ki volt Horthy Miklós • Horthy Miklós fiát elrabolták az oroszok • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Pé­ ter költő volt és politikus. Gondolom, köz­ tiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? Az SZDSZ és az MDF. • Az I. Világháború előestéjén Szarajevóban lelőtték Ferenc Józsefet. • Mivel ért véget az I. Világháború? - A Var­ sói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! - Göncz Árpád, Fráter György. • Ki volt Szent Imre nevelője? - Várszegi Asztrik. • Istvánt ki követte a trónon? - Fia, és hoszszú ideig uralkodott. • ... és 1686-ban a törökök elfoglalták Bu­ dát. hatodik oldal • Csurka István a Munkáspárt elnöke • A rendszerváltozás után Antall József volt a köztársasági elnök, jelenleg Orbán Viktor • Ki volt kormányon 1994—1998? (három­ diplomás felvételiző) - A MIÉP és az MSZMP VALLÁS • Történelmi egyház Magyarországon a po­ gányság • A keleti kereszténység vezetője a tibeti lá­ ma • Magyarországon nincs ma evangélikus egyház • Mondjon párat a tízparancsolatból! - Fe­ lebarátod feleségét szeresd! • Ki az Ortodox Egyház feje? - A dalai láma. • Mondjon magyar szenteket! - Szűz Mária • A kereszténység a világ egyik legnagyobb válsága. • Mondjon katolikus zarándokhelyet! (óri­ ási aranykereszt a nyakban) - Mekka! • Foglalja össze a keresztény tanítás lénye­ gét! - Hát, ezt így Anschluss nem tudnám megmondani. • A keleti kereszténység abban különbözik a rómaitól, hogy többistenhitű. • Melyik városban van a Vatikán? - San Ma­ rino. • Melyik városban van a Vatikán? - Velence. • Ki volt az első pápa? - VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomta­ tással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szö­ gezett a templomkapura • Krisztussal együtt két apostolt is megfe­ szítettek TERMÉ^ETTUDOMÁNYOK • Magyarország jellemző állatfaja a béka • Magyarország jellemzője az állat- és nö­ vényvilágnál fellépő pénzhiány • Lengyelország és Svájc határosak. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák, Magyar­ országot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? - A Tiszán. Hol ?? - A Maroson! • Mi jut eszébe Bős-Nagymarosról? - Az atomerőmű. • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? - A ví­ ziorgona. • Ha kivágják az őserdőt, megállnak a sze­ lek. MŰVÉSZETEK • Kodály Zoltán 1833-ban született és ő ve­ zette be a zeneoktatást az iskolákban, fő müve a Hungaricum • Pázmány Péter barokk író volt, ő alapítot­ ta meg az ELTE-t • A tcstőrírók az udvarnál dolgoztak • Ki építette a Parlamentet? - A magyar kormány. • Ki írta az Ábel a rengetegben-t? - Arany János. • Latinovits Zoltán színész volt, valamikor a XX. században. • Balassi Bálint a reformkor egyik nagy köl­ tője volt g TÁRSADALMI ÉLET • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegeztőgépen van, ki­ kapcsolja a lélegeztetőgépet • Mi a cigányság vezető rétege? - A maffia. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Al­ kotmányt és belefoglalja az alkotmányos jo­ gokat. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvénye­ ket be kell tartani. • Ki a Legfelsőbb Bíróság elnöke? - A köz­ társasági elnök. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rend­ szerint házasság a vége A SZERKESZTŐSÉG HÁROM KEDVENCE (EZEKET MÁR MI IS ALIG HISSZÜK • Ki volt Szent István felesége? - Bajor Gizi.(H!) • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? - Festegetett.(!!!) • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák.(!!!) Dr. Jobbágyi Gábor, dr. Murányi László, dr. Ádány Tamás, Rétvári Bence, Bene­ dek Elek és mások gyűjtése �HŐK közgyűlés Szeptember 5-én tartotta első ren­ des közgyűlését az idei tanévben a Hallgatói Önkormányzat. Első na­ pirendi pontként a diplomaosztó ünnepség körüli szervezési bonyo­ dalmakat tárgyalták meg. Tomasitz István, a Tanulmányi Bizottság el­ nöke kifogásolta, hogy rá és a HŐK irodavezetőjére, Tóthné Lukács Klárára hárult az egész szervezés, holott ez nem az ő, ha­ nem a Rendezvényi Bizottság fel­ adata lett volna. Rétvári Bence az Ellenőrző Bizottság elnöke beszámolt két örö­ költ ügyről, nevezetesen a tavalyi gólyabálon az akkori HÖK-elnök el nem számolt reprezentációs költsé­ géről, valamint a tavaszi választási visszaélésről. Ezek kivizsgálása fo­ lyamatban van. A Rendezvényi Bizottság nevében Somogyi Áron a sikeres színházjegy-akció folytatásáról és az idei gólyabálról szólt. Utóbbi idő­ pontja egyelőre bizonytalan, és azt sem tudni még, hogy a tavalyihoz hasonlóan, inkább báli, avagy la­ zább buli jellege legyen-e. Szabó Tibor, gazdasági alelnök röviden ismertette a májusban kidolgozott teljesen új ösztöndíj­ rendszerről szóló javaslatát, amelyet a társkarok is átvennének(!). Végső döntés ez ügyben a Kari Tanács ok­ tóberi ülésén várható. A tervezetet részletesen következő számunkban mutatjuk be. Természetesen ezúttal sem maradhatott ki egy újabb botrány, ezúttal a gólyatáborral kapcsolat­ ban: a mosdórombolásról már ír­ tunk, az is tény, hogy az eredetileg tervezett létszámnál többen voltak a tábor területén, főleg a felsőbb éve­ seknek köszönhetően, akik ilyenkor megszállják a lágert. Az igazi felhá­ borodást HÖK-ös berkekben az okozta, hogy a gólyatábor után Agárdon szerintük ellentábor szagú hasonló esemény került megrende­ zésre. Állításuk szerint a szervezők hamisan hivatkoztak “pázmányos hagyományokra”, és magukat HÖK-ösöknek kiadva, jogosulatla­ nul címeztek meghívókat az első­ söknek. Ehhez kapcsolódik, hogy több személyi adatlap is eltűnt a Ta­ nulmányi Osztályról. A Pázmány Pódium elnöke, Szabó Bálint hoz­ zátette, hogy a tavalyi résztvevők névsorát is jogosulatlanul szerezték meg. Ezek után ismét előkerült egy személyi kérdés. Mint ismere­ tes, Molnár Dánielt (III./N) csak ta­ nácskozási joggal delegálták a Ta­ nulmányi Bizottságba, mivel a kampány során összetűzésbe keve­ redett levelezős képviselőtársaival. E döntés újragondolását kérte a közgyűléstől. Ezt azonban 5 igen, 3 nem ellenében, 3 tartózkodás és 1 érvénytelen szavazat mellett elve­ tették. A jövőbeni tervekkel kap­ csolatban elhangzott az évfolyam­ gyűlések rendezésének szükséges­ sége, a TVSZ ellentmondásos és kaotikus részeinek újraszabályo­ zására irányuló indítványok meg­ tétele, az ÁF-RTF-, valamint a doktori képzésben résztvevő hall­ gatók képviseletének megoldása, valamint egy egységes Vélemé­ nyezési Szabályzat megalkotása, a két évvel ezelőtti, emlékezetes tanszék-minősítési botrányból okulva. Aki sohasem hiányozhat Nagypofájú, vállalkozó kedvű átlagem­ ber. így jellemezte a műsorában tipikusan milliomossá váló játékost Vágó István nagyszámú közönsége előtt, 2001. szep­ tember 18-án, a Díszteremben. A Pázmány Pódium ismét nagy érdek­ lődésre számot tartó vendéget hívott Ka­ runkra, aki rögtön felmérte a terepet. „Most azok tapsoljanak, akik legalább 26 évesek”- kérte, utalva a médiában eddig eltöltött idejére. Miután a kb. 300 fős tö­ megben csak néhány tenyeret csaptak össze, széles mosollyal megjegyezte, hogy akkor nyugodtan mondhat bármit. A legtöbb kérdés „természetesen” a Le­ gyen ön is milliomos c. vetélkedőre irá­ nyult. Bár a játékba kerüléshez a végső próba egy nehéz, „saccolós” kérdés meg­ válaszolása (pl. hány őz van Mo-on?”), aki bejutott, egy negyedik segítséget is fel­ használhat. Megnézheti, gondolkozhat a problémás feladványon, mielőtt úgy dönt, megáll. Ez pszichológiailag nagy le­ hetőség ajátékos számára, legalábbis Vágó szerint. Ám gyakran úgy tűnik, mintha ő ma­ ga is befolyásolná a delikvenst. Rávezeti a helyes megoldásra? Elbizonytalanítja? Ezeket - mivel rossz színésznek tartja ma­ gát - nem mindig képes hatékonyan ten­ ni, csak ha ő is tudja a jó megoldást (ami nem ismer automatikusan). Kevés előíté­ lettel bír, de „listáján” jó helyezést ér el az ezoterikus. Nézettségi mutató ide vagy oda, más műsorvezetőkkel ellentétben nem törek­ szik sztárokat hívni vetélkedőjébe. (A VisszaVágó is a kér. tv ötlete volt.) Ha el­ jönnek és rontanak, azt az imidzsük bán­ ja. Másrészt, nyereményüket jótékony célra fordítják a nagy nevek. így pedig jó, ha segít nekik. Ezzel viszont unalmassá válik a játék, elvész az izgalom. Lehet-e köze a Milliomosnak a közszolgálatsághoz? Vágó szerint igen. A ve­ télkedő arra jó, hogy bárki (játékos, néző) már meglévő tudását karban tartsa. A fo­ galomnak amúgy sincs elfogadott definí­ ciója. Miért ne szolgálhatná ez is a közja­ vát? - vonta le a konklúziót. Kedvet kapott valaki a másfél óra végén a játékhoz? Vajon több ismerőst látunk majd a képernyőn? Nem tudom. Kérdez­ zük meg a közönséget. MÁNDICS BOTOND SZAMOS MÁRTON hetedik oldal �Tiszta vizet a pohárba! Beszélgetés a TVSZ-körülifélreértésekről (és sok minden másról) dr. Szabó István tanulmányi dékánhelyettes úrral Dr. Szabó István tanár urat, az Egyetemes Jogtörténeti Tanszék docensét, májusban választotta a Kari Tanács a Bánrévy Professzor Ur lemondása folytán megüresedett általános- és tanulmányi dékánhelyettesi posztra. Az utóbbi időszak tanulmányi változásairól, az átmeneti méltányosságról, ed­ digi intézkedéseiről és tapasztalatairól beszélgettem vele. Dékánhelyettes Úr! Mióta tanítja a jogtanuló ifjúságot? Hajói tudom, Miskolcon kezdte pá­ lyafutását, mióta van a Pázmányon? Pályafutásomat valóban Miskolcon kezdtem, ott is születtem. Édesapám — görögkatolikus lel­ készként — a város környékén lévő falvakban teljesített szolgálatot, így kézenfekvő volt, hogy ott járjak egyetemre is. Ez azonban nem kizáró­ lag földrajzi okok miatt alakult így, mind hallga­ tóként, mind oktatóként kellemes emlékeim fű­ ződnek az intézményhez. Oktatói pályafutáso­ mat is ott kezdtem, amely megelőzte a jogász­ képzés itteni beindítását. A Kar munkájában an­ nak 1995-ös alapítása óta részt veszek, már a Mé­ nesi úton is ott voltam, az ún. hőskorban. Mennyire hálátlan ez afeladat, amire vállalko­ zott? Hiszen egyik oldalon ott vannak a hall­ gatók, akik méltányos elbánást várnak, másfe­ lől pedig a Kar vezetése felől a szigorú elvárá­ sok, a színvonal megőrzésének kívánalma. Mennyire érzi magát két tűz között? Nem hiszem, hogy két tűz között volnék. Kétségtelen, hogy a Tanulmányi- és Vizsgasza­ bályzat ismert módosítása miatt - s gondolom a kérdés erre vonatkozik - a problémák most csúcsosodnak ki. A Kar, indulásakor egy telje­ sen új vizsgáztatási rendszert alkalmazott, ami egy szabadabb légkört biztosított a hallgatók részére. Az eredetei elképzelés számomra sem tűnt rossznak, s előre én sem gondoltam azok­ ra az anomáliákra, amelyek bekövetkeztek. A legnagyobb problémát én abban látom, hogy a jogi oktatásban az egyes tantárgyaknak megvan egy egymásra épülő logikai rendszere. Az in­ duláskor ezt nem vettük figyelembe, minden féle rendszer nélkül lehetőség volt a tárgyak halasztására és új tárgyak felvételére. Egyes in­ tézetek azonban lehetetlen helyzetbe kerültek, hisz például büntetőjogból nem tudnak addig különös részi problémákat tanítani, amíg az általános részből nincsnek elégséges ismeretei a hallgatónak. így intézetenként születtek pontosító szabályok, s ami a legnagyobb gond, menet közben. Ugyanakkor ezek olyan szabá­ lyok, amelyeket alkalmazni kell, még akkor is, ha ilyen módon hozták meg őket. nyolcadik oldal Az eddigi rendszer egyébként elméletben elég jól működött, ha nem tartanék rendszeres kapcsolatot a Tanulmányi Osztállyal talán ne­ kem is ez a benyomásom támadna. A gyakor­ latban azonban több tucatnyi hallgatónak adminisztrálhatatlanná váltak az eredményei, s egyedi állásfoglalásokkal kell eldöntenem, hogy mennyi az átlaga és hányád évre iratkoz­ hat be. Ez különösen nem engedhető meg ak­ kor, ha az állami finanszírozás a tanulmányi eredmény függvénye. Emiatt a Tanulmányiés Vizsgaszabályzat sokat emlegetett módosí­ tásával egyetértek, a rendezett viszonyok meg­ teremtésére ugyanis más módot nem látok. Remélem, hogy hallgatói oldalról is csak azok „össztüze” alatt állok, akik a TVSZ mó­ dosítása miatt most nem tudnak beiratkozni, s a követelményeknek megfelelőek megértik a módosítás szükségességét. Bár a fogadóórái­ mon csak az előző csoportba tartozókkal talál­ kozom, de azért él bennem a remény. Azt sem szabad ugyanis elfelednünk, hogy ebből a rendszerből nemcsak az oktatók szakmai elvá­ rásai szenvedtek csorbát, hanem sok esetben a hallgatókat is hátrány érte. Ezzel igazából csak hivatalba lépésem után szembesültem. A ha­ lasztott vizsgák átlagba történő beszámítása vagy éppen be nem számítása megváltoztatja a tanulmányi átlagot, s így a rangsorban elfoglalt helyet. Itt feltétlenül tiszta vizet kell önteni a pohárba. Az eddigi tapasztalatok azonban egy szem­ pontból nagyon hasznosak lesznek. A kredit rendszerű képzés jövő évi elindításakor ugyanis újra megnyílik a szabad tárgyválasztás lehetősége, de mostmár - legalábbis reménye­ ink szerint - tudni fogjuk, hogy milyen előhallgatási és párhuzamos hallgatási kötelezett­ séggel tartsuk megfelelő keretek között a rendszert. Ezzel persze nem szeretném a kredit rendszert reklámozni, azt ugyanis nem igazán a jogász képzésre találták ki. Szó esett az ún. átmeneti méltányossági klau­ zuláról, melynek átmenetijellegét az adja, hogy csak a mögöttünk álló vizsgaidőszakra teijedt ki a hatálya. Hogyan tovább? Várható-e újabb méltányossági klauzula, vagy pedig minden egyes hallgatónak egyenként kell majd Dékánhelyettes Úrhozfordulnia, hogy ne kell­ jen esetleg évet ismételnie egyetlen hiányzó vizsga miatt, ha az összes többi jegye legalább közepes? Az előző válaszomból azt hiszem nyilvánvaló, hogy semmilyen újabb méltányossági klauzu­ lát nem támogatok. Ezek szerint elképzelhetőnek tartja, hogy vala­ ki egyetlen tantárgy miatt ismételjen évet? Mert ha szó szerint értelmezzük a szigorított TVSZ szövegét, abból ez következik. Nem szeretnék kitérő választ adni, a jövőben egyetlenegy tantárgy miatt is lehet évet ismétel­ ni. Hozzászoktunk ahhoz, hogy itt nagyon sok vizsgát lehet halasztani, azután már egy szinte természetesnek tűnik. A bevezetett rendelkezés szerint azonban nem lehet vizsgát halasztani, tehát egy tárgy miatt is évet kell ismételni. Ez természetesen egy átgondoltabb rend­ szert kíván a vizsgáztatás és a félévzárás rendjé­ ben is. Ezen utóbbinál feltétlenül rendezettebb körülményeket szeretnék teremteni az eddigi­ eknél. Az elsőre azonban csak közvetett befo­ lyásom van, az elsősorban a tanszékeken múlik. Az indexleadások határidejét már a szorgal­ mi időszakban közzé fogjuk tenni, pontosan meghatározva a határidőket. Itt azonban két időpont pregnánsan szét fog válni. Lesz egy olyan időpont, amikor még be lehet kerülni a tanulmányi rangsorba, s egy olyan határidő is, amikor még be lehet iratkozni, de a rangsorba már nem kerül be az illető, vagyis költségtérí­ téses lesz. A rangsor ez évi meghatározásakor �ugyanis több problémával szembesültem. Sok hallgató ugyanis nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a beiratkozásig legalább egy ideig­ lenes rangsort el kell készíteni. Ehhez pedig a Tanulmányi Osztálynak legalább egy hét szük­ séges, mert egyébként töménytelen mennyi­ ségű panasz érkezik, hogy rosszul számolják az átlagokat. Ez indokolt, de az idő rövidsége miatt nem orvosolható panaszokhoz vezet. Ezeket feltétlenül szeretném elkerülni. Ugyanakkor a vizsgahalasztás kizártsága miatt a szorgalmi időszak első két hetében indokolt­ nak tartom a vizsgázási lehetőséget, de ekkor­ ra a tanulmányi rangsort meg kell állapíta­ nunk, így az ide halasztókat ki kell belőle hagynunk. Elképzelhető, hogy a finanszíro­ zott helyek egy kisebb töredékét esetleg tarta­ lékoljuk a számukra, de ezt még alaposabban át kell gondolni. A Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat szól a kö­ telező szakmai gyakorlatról. Mit lehet erről tudni? Mely évfolyamokra vonatkozik? Gon­ dolom a mostani végzősökre már nem. Az egye­ tem biztosítja-e a lehetőséget, vagy magunknak kell megszervezni? A szakmai gyakorlatot személyszerint fontos­ nak tartom. Ennek lehetőségét azonban a Kar idén nem tudta korlátlanul biztosítani, így az államvizsgára való jelentkezésnél a Tanulmá­ nyi Osztály nem fogja kérni az erről szóló iga­ zolást. A későbbiekről szóló döntés meghoza­ talában Dékán Ür kompetens, de gondolom ő is csak akkor teszi az államvizsgára való jelent­ kezés feltételévé, ha azt valóban mindenki szá­ mára tudjuk is biztosítani. Hallotta-e Dékánhelyettes Úr, hogy a Magán­ jogi Intézet az általa korábban ugyan nem ja­ vasolt, de engedélyezett összevont kollokviu­ mokra a jövőben nem kíván lehetőséget adni? Amennyiben ez így van, miképp pótolhatják el­ maradt vizsgájukat, akik összevont vizsgáju­ kon az elsőfélév anyagából megbuktak, így a másodikat sem tudták lerakni? A problémát ismerem, Jobbágyi Gábor Pro­ fesszor Úrral, az intézet vezetőjével több alka­ lommal beszélgettem erről a kérdésről. Amint már említettem, ezek a szabályok menet köz­ ben születtek így több esetben nehézségeket okoznak, de ennek ellenére be kell őket tartani. Az intézet a restanciák pótlására az augusztus 20-át követő héten rendkívüli lehetőséget bizto­ sított. Jobbágyi Professzor Úr több oldalas kimu­ tatást készített arról, hogy minden igényt igye­ keztek teljesíteni, s így Polgári jogból ezer körüli hallgató jelentkezését fogadták. A bejelentkezet­ tek fele azonban nem ment el vizsgázni. Később jöttek panaszok, akik úgy értel­ mezték a méltányossági klauzulát, hogy az a Polgári jog tárgyfelépítési rendszerét is „rob­ bantja”, így jövő évben bármely részéből vizsgázhatnak. Ez azonban nem így van. A panaszok csak azoknál indokoltak, akik a TVSZ februári módosítása után minden le­ hetőséget kihasználtak elmaradt polgári jogi vizsgáik pótlására és ennek ellenére jövő év­ ben félévismétlésre kényszerülnek. Azokkal nem tudok mit kezdeni, akik nem mentek el vizsgázni, és a méltányossági klauzula egyedi értelmezésével próbálnak továbblépni. Előbb szó esett egy igen súlyos problémáról, mégpedig a vizsgán való nem megjelenésről. Ezzel kapcsolatban kitérnék arra, hogy a hall­ gatók nagy része örömmel fogadta Dékán-he­ lyettes Úrnak azon határozatát, melynek értel­ mében a fogbölcseleti Intézet keretébe tartozó le nem rakott tantárgyakatfigyelmen kívül hagy­ ták az átlagszámítás során, azaz nem járt ér­ tük „0”-ás. Többen viszont kifogásolták, hogy ezzel kedvező helyzetbe kerültek olyanok is, akiket kiírtak az adott vizsganapra, mégsem jelentek meg. Ezzel szemben megint az járt rosszul, aki becsületesen bement vizsgázni és esetleg megbukott, mert az egyes természetesen beleszámít az átlagába. Miért nem tett különb­ séget azok között, akiknek a jelentkezését az intézeti adminisztráció egyszerűen elkeverte, és azok között, akik pusztán hanyagságból, nem éltek a lehetőségükkel? E problémával július óta bombáztak a hallga­ tók, rengeteg kérelem érkezett orvoslására. Sajnos egy igen nehéz probléma elé kerültem, ahol nem lehetett jó döntést hozni. Varga Csaba Professzor Úr elmondta, hogy valóban voltak adminisztrációs hibák a jelent­ kezésnél, de ezek pontos személyi körét nem tudtuk beazonosítani. Javasoltam az augusztus utolsó harmadában való vizsgáztatást, de ez az intézet jelentkezési rendszerében nem volt megvalósítható. Remélem megértik a hallgatók, hogy egy nem általam előidézett problémát kellett va­ lamilyen módon orvosolnom. A fogadóórá­ kon emiatt is többen megkerestek. Igyekez­ tem minden megoldási módozatra nyitott lenni, de jobb javaslatot nem kaptam. Min­ den panaszos abban látta problémájának megoldását, ha osztályzataikat egyedileg ér­ vénytelenítem. Ez viszont egy beláthatatlan folyamat kezdetét jelentette volna, amelyet nem indíthattam meg. Másik nagy sikert aratott intézkedése a krimino­ lógia elégtelenek érvénytelenítése volt, a TVSZ-be ütköző írásbeli összevont kollokvium miatt. Sikernek semmiképpen sem nevezném a dön­ tést. A kriminológia kapcsán kialakult helyzet örökölt probléma volt. A vonatkozó szabályok kétértelműek: a TVSZ kimondja, hogy az öszszevont kollokviumot szóban kell letenni, ha pedig valaki megnézi a tanrendet, ott azt látja, hogy kriminológiából írásbeli kollokvium van. Az aláírás megszerzése nagyobb számú hallgatónak nem sikerült. Erre született egy olyan döntés, hogy aki nem szerezte meg a fél­ évi aláírást, az a tárgyat töröltetheti. Én ezt kö­ vetően léptem hivatalba. Ekkor már nagyon sokan jöttek azzal a problémával, hogy ők is szeretnék a tárgyat töröltetni, miért kerüljenek hátrányosabb helyzetbe csupán azért, mert ők megszerezték az aláírást. Ebből a kétértelmű szabályból született az a döntés, hogy legyen minden vizsga érvénytelen, ebbe beleegyezett az új tanszékvezető, Lévay Miklós Professzor Úr is, nagy terhet vállalva ezzel magára, hisz ezeket az embereket nekik a szorgalmi idő­ szakban újra le kell vizsgáztatni. Amennyiben korábban nem születik meg az a döntés, hogy az aláírást nem szerzettek tö­ röltethetik a tárgyat, nem biztos, hogy ezt a megoldást választottam volna. Én is felmér­ tem, hogy ebben a helyzetben megint azok jártak rosszul, akik valamit teljesítettek. Hogy a helyzet legalább ebben az esetben igazságos legyen - ha már a jogbölcselet kapcsán nem si­ került ilyen megoldást találni -, aki nem meg­ felelő jegyet szerzett, az a szorgalmi időszak­ ban vizsgázhat, tehát nem kell a tárgyat újra le­ hallgatni. Akinek kiütötték a tárgyat, tehát nem szerzett aláírást, annak újra le kell hall­ gatni. Ki mint teljesített, úgy került kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe. Akkor hát egyik döntése sem volt jó megoldás? Ez teljes mértékben így van, az adott kény­ szerhelyzetben született döntések voltak. A kriminológia esete egyszerűbb a jogbölcselet­ nél, mert az egy évfolyamot érintett és min­ denki szabadon dönthette el, hogy milyen kombinációval számoltatja az átlagát. A jog­ bölcseleti tárgyak halasztásából azonban sú­ lyos igazságtalanságok keletkeztek. Ezekkel én is csak a hallgatói rangsor megállapításakor szembesültem, amikor - mint már említettem - nagyszámú hallgató keresett meg, hogy ha a teljesített vizsgáját nem számolnánk bele a ta­ nulmányi átlagba, államilag finanszírozottá válna. Ez mindenképpen azt erősítette meg bennem, ha az állami finanszírozás a tanulmá­ nyi eredmény függvénye, átlátható és előre meghatározott szabályok alapján kell a rend­ szert működtetni. Ezen ugyanis több tucat hallgató sorsa függ, hogy a következő tanév­ ben kell-e 200-250.000 forintot fizetnie vagy nem. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az per­ sze még a jövő zenéje, s az is biztos, hogy a jogbölcseleti tárgyakkal kapcsolatban megho­ zott döntés nem ebbe az irányba mutatott. Itt ugyanis a játszma végén kényszerültem a já­ tékszabályokon módosítani. Remélem a ké­ sőbbiekben nem kerülök ilyen helyzet elé. MÁNDICS BOTOND kilencedik oldal �Két perc Itt vagyunk. Ne is firtassuk hol. Te is, én is. Hát beszéljünk egymással. (Várady Szabolcs: Esély) Alig kezdődött el a harmadik évez­ red, amikor szembesülnünk kellett azzal, hogy az elmúlt száz évből nemcsak technikai vívmányokat hoztunk át, hanem konfliktusokat is. Van rádiónk, tévénk, telefonunk, internetünk, de ezek, úgy' tűnik, nem hoztak nagy változást az embe­ ri kapcsolatok terén. Az USA-ban történtek felhívták arra az emberiség figyelmét, hogy noha a számítástechnika egyre na­ gyobb „pókhálót” sző a Földön, a kultúrák közötti távolságokat még mindig nem tudja lebontani. A leg­ kisebb arab és amerikai településnek is lehet honlapja a világhálón, de ez nem helyettesíti az érdeklődő tekin­ tet varázsát. Ténylegesen megismerni, való­ san értékelni a másik álláspontját, ahogy ezer évvel ezelőtt, még ma is csak élőszóban, szemtől szem­ ben lehet. Nehezen sikerül meg­ győzni embertársunkat, ha nem látjuk, nem halljuk egymást, csak standard betűk továbbítják gondo­ latainkat. De vajon képes-e a terrorista és célpontja személyesen leülni, meg­ hallgatni az eltérő véleményeket, és kompromisszumot kötni az akció előestéjén? Nincs kizárva, válaszolhatnánk rá. Am aligha valósul meg. Azon­ ban a fájdalmas támadás utáni ér­ tetlenség, és kemény válaszcsapás helyetti folyamatos bizalom, és egyezségre („szelídebb” globalizá­ cióra) való törekvés hétköznapi és állami szinten, több eredménnyel járhat. Csökkenhetnek a távolsá­ gok, nőhet az esély. SZAMOS MÁRTON Nostradamus előre megmondta? A WTC lerombolása után SMS-ek és e-mailck ezreit küldték az emberek egymásnak: „Az új évszázadban és még kilenc hónap, Az égből jön a Szörnyűségek (Terror) hatalmas Királya A menny lángol 45 fokon Tűz közelít a hatalmas új városhoz” „A nagy víz másik oldalán alászáll két nagy madár, a királynéi kinek keze tüzet tart, trónja vízből emelkedik, s látja, mint a két ördögi torony leomlik.” „York városa összeomlik Két ikertestvért szétszakít a káosz Mialatt az erőd ég, a nagy vezető beadja derekát A harmadik nagy háború kezdődik, mikor a nagyváros lángol” Nostradamus - 1654 Az első „prófécia” valóban tartalmaz néhány elemet az eredeti jóslatok közül, a másik kettéí ezzel szemben koholmány (a középséi még a látszatot sem tartja fent, hiszen a híres látnok négysorosokban írta meg vízióit). Nostradamus 1566-ban halt meg. Nostradamusnak valóban voltak a támadásra vonatkoztatható versei, de ezek ko­ ránt sem ennyire pontosak: 1. Centurie 87. Quartrain: „Föld-rengető tűz a Föld közepéből (az eredetiben centre de térré!) Megrázza a tornyokat az Új Város körül Két hatalmas szikla hosszú ideig csatázik, Majd Arethusa egy új folyót fest vörösre" 5. Centurie 65. Quartrain: „I lirtelen érkezik, a rémület elhatalmasodik A helyzet legfőbb játékosai rejtőzködnek És a hölgy a forró szénben nem látszik már így apránként a hatalmasok feldühödnek.” Ezek mellett Nostradamus leveleiben többször is megemlíti a harmadik nagy hábo­ rút, melyet az ezredforduló környékére tesz. Többször említi a Mars közelségét: a WTC elleni támadás Mars napon, Mars órájában történt, ráadásul a planéta a Skorpió csillagjegyben állt, amely erősíti a hatását. Miért van hát szükség arra, hogy eltorzítsuk a jóslatokat? Ttlán belső késztetés, hogy megerősítsük a természetfelettibe vetett bizalmunkat? Szükségünk van a bizonyosság­ ra, hogy mindez már elrendeltetett, és nem tudunk semmit tenni ellene? Könnyebb megemészteni egy megjósolt dolgot? Ki tudja. Ami biztos: Nostradamus szerint a har­ madik nagy háború után, melynek végét 2024-re teszi, ezer évnyi békét jósol: Epistles: „A harmadik Antikrisztust hamar elpusztítják, I láborúja 24 véres éven keresztül tart majd. Az eretnekek megsemmisülnek, a foglyokat száműzik, A vizek az emberek vérétől vöröslenek.” „Az öldöklés elcsitul, a tolyók megtisztulnak A hatalmasok vérükkel esküsznek A fegyverekből szerszámot olvaszt a nép Béke köszönti az új évezredet is” SADDIE (A PBÚ munkatársa) tizedik oldal �„Föld-rengető tűz a Föld közepéből Megrázza a tornyokat az Uj Város körül Két hatalmas szikla hosszú ideig csatázik Majd Arethusa egy újfolyót fest vörösre” tizenegyedik oldal �Dr. Bagi István, személyesen A nádasbeli indiántábortól az alkotmánybíróságig apámat újra „B-lis-tázták”. (Nem volt semmi „bűne”, így most akkor sem dicse­ kedhetnék apám forradalmi múltjával, ha éppen ehhez lenne kedvem.) Éppen ezért Pécsett a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem. A Balassinál búcsúestet ren­ deztek nekem, sőt, a koreográfus segítsé­ gével bekerültem Mecsek Népi Együttes­ hez. Amikor kiderült, hogy havi három­ száz lesz a járandóságom, írtam is rögvest szüleimnek, hogy rám mostantól anyagi­ lag nem lesz gondjuk. Sosem látott gaz­ dagságban éltem, viszonyításként annyit, hogy egyhavi kollégiumi teljes ellátásom 180 forint volt. Miért éppen a jogi pályát választotta ilyen zenei érdeklődéssel és előképzettséggel? Bagi István 1942. augusztus 7-én, Szege­ den látta meg a napvilágot. Komoly ze­ nei tehetsége ellenére végül jogi pályára adja fejét. Pécsett jó nevű, keresett ügy­ véd lesz, országosan is megismerik, majd addigi bő három évtizedes lelkiis­ meretes munkája elismeréseként 1997ben alkotmánybíróvá választják. Fordu­ latokkal teli életútjáról, jövőbeli elkép­ zeléseiről és a jogi pálya lehetőségeiről beszélgettem a mindig közvetlen és se­ gítőkész bíró úrral. Az alkotmánybíróval fiatalko­ ráról kezdünk társalogni, sorra jutnak eszébe az egykori élmények... A Békés megye nyugati kapujának neve­ zett Békésszentandrást tekintem szülőföl­ demnek, ahol csodálatos gyermekkorom volt, hisz a Körös körbefonja a települést, így indián tábort építettünk a nádasban, hatalmasakat fürödtünk, csónakáztunk, és persze rengeteget pecáztunk. Elemista ko­ romban Békéscsabára jártam be zeneisko­ lába, ahol két év alatt négy évet végeztem el. Talán ennek köszönhetően ért az a megtiszteltetés, hogy tizenhárom éves ko­ romban állásom volt a Balassi Népi Együt­ tesnél, mint korrepetitor. Ez a szerepe olyasmi, mint az opera előadások próbájá­ nál a zongoristáé, akivel a darabot betanul­ ják. Az elemi után a Rózsa Ferenc Gimná­ ziumba iratkoztam, de a család a Dunán­ túlra költözött, mivel 1957-ben szegény tizenkettedik oldal Én eredetileg újságíró akartam lenni. A kol­ légiumi nevelőtanáraim mondogatták min­ dig - akik egyébként politikai okokból kirú­ gott jogászok voltak -, hogy válasszam a pa­ ragrafusok világát. A felvételin öt-öt pontot lehetett szerezni magyarból és történelem­ ből egyaránt, amit én hibátlanul teljesítet­ tem. Csakhogy akkoriban a harmadik öt pontot a származásért adták. Most is, mint már oly sokszor a zene segített, a Pécsi Jogi Kar Dixieland zenekarának nem volt zon­ goristája. így kerültem be a jogi egyetemre, ahol aztán havi 700 forintos népköztársasá­ gi ösztöndíjjal végeztem. Az egyetem mel­ lett sem szakadtam el a zenétől, többek kö­ zött saját együttesem is volt. Miként lépett a „nagybetűs" életbe? A diplomával a kezemben a Siklósi Járás­ bíróságon lettem fogalmazó. Számtalan üggyel találkoztam, és így a gyakorlatban rengeteget tanultam. Siklós környékén furcsa volt az ott élő népcsoportok tekin­ tetében megszokni azt a szokásjogon ala­ puló jogrendet, amely szerint például a Dráva menti horvátoknál, a volt katonai határvidéken házingatlan nem kerülhetett a nők nevére, minden a férfiakat illette. 1965-től ügyvéd lettem, bár ez abban az időben szinte csak kihalásos rendszerben történhetett. Később, gyakorló ügyvéd­ ként részt vettem ügyvédjelölti posztgra­ duális oktatásban is. 1989-ben elfogadtam a Pécsi Egyetem sokadik invitálását, dologi és öröklési jogot kezdtem el oktatni a pra­ xisom mellett. A 80-as évektől tisztséget vállaltam az ügyvédi kamarában. Az évek során mind előrébb lépegettem, országo­ san ismertek a tanítás és az ügyvédi kama­ rai szolgálatomon keresztül. Sokat utaz­ tam, nemzetközi kapcsolatokat szereztem, hivatalos megfigyelő voltam, például Dél Afrikában az ottani első és szabad választá­ sokon, a Canadian Bar Association (Kana­ dai Ügyvédi Kamara) pedig tiszteletbeli tagjává választott. 1997-ben, az alkot­ mánybírák választásával kapcsolatos patt­ helyzet már-már nemzetközi botrányt idé­ zett elő. Hosszas huzavona után valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene kérdezni a szakmai szervezeteket. Ekkor merült fel az én nevem. Elfogadtam a felkérést, és 32 évnyi ügyvédkedés után az irodámat az ál­ talam leginkább rátermettnek tartott volt jelöltemre hagyva, 1997-ben alkotmánybí­ ró lettem. Legkisebb fiam jogot végzett, és az egyetem befejezése után elkezdett dol­ gozni a Bagi ügyvédi irodában Pécsett. Mennyire valósult meg az amit az alkot­ mánybírói munkától várt? Miként telnek a dolgos hétköznapok? Nyugodtan mondhatom, hogy megvaló­ sult az amit előzetesen vártam: érdekes, mozgalmas, ugyanakkor rendkívül fele­ lősségteljes munkáról van szó. Elég arra gondolni, hogy a testületben akár egyetlen szavazaton múlhat egy törvény sorsa (6-5), mivel döntéseink nincsenek minősített többséghez kötve. A mozgalmas jelző nem csak a feszített tempóra utal, hanem arra is, hogy számos konferencián veszünk részt a világban, melyek az alkotmánybíróságok közötti egyre intenzívebb munkakapcsolat színterei. Itt általában mindenkit érintő kérdéseket tárgyalunk meg és országoktól független elvi állásfoglalásokat fogadunk el. Ősszel és tavasszal szinte minden két hétben vannak ilyen konferenciák, ame­ lyeken felváltva veszünk részt a testület­ ből, hogy aztán teljes ülésen beszámolhas­ sunk az itthon maradottaknak a szerzett tapasztalatokról. Egy delegáció éppen most van Kínában. Én legközelebb Moszkvába készülök előadást tartani, majd pedig Kijevbe az öt éves Ukrán Alkot­ mánybíróság ünnepi ülésére utazom. Ed­ dig és ezek után is nagy örömmel és szere­ tettel teszek eleget megbízatásomnak a ta­ láros testületben. Közben Zlinszky János volt alkotmánybíró meghívott oktatni az �önök egyetemére. Az invitálást elfogad­ tam, de az, hogy végül mit fogok oktatni csak egyik első látogatásom alkalmával ol­ vastam el az egyetemi hirdetőtábláról. Ön, aki az imént hallottak alapján volt bírósági fogalmazó, ügyvéd most pedig al­ kotmánybíró, milyen kilátásokat jósol a jövőjogászai számára? Ügyvédi praxist kiépíteni manapság egyre nehezebb, annál is inkább mert az ügyvéd táblára az utcáról nem jönnek be. Úgy ér­ demes próbálkozni, ha van az embernek 2-3 állandó céges megbízása. Aki viszont erre vállalkozik vagy jogtanácsosként céget képvisel, mindenképp javaslom, hogy fo­ lyamatosan foglalkozzon a büntetőjogi gyakorlattal is. Egyre többször hallok ugyanis, olyan vállalat vezetők elleni bün­ tetőeljárásokról, amelyek oka a tájékozat­ lanság. Nagyon komoly perspektívát látok viszont a közigazgatásban. Majdhogynem kapkodnak a több nyelvet beszélő és való­ ban felkészült jogászok után. Több ko­ moly érv is alátámasztja azt, hogy érdemes lesz ebben a szférában elhelyezkedni. Egy­ részt rendkívül sokszínűvé, érdekessé vált a munka a közigazgatásban. Másrészt a köztisztviselők anyagi megbecsülése és azon tendencia, mely szerint székükből csak akkor lesznek elmozdíthatok, ha „ezüst kanál lopáson érik őket”, egy tisztes megélhetést és nyugodt élet lehetőségét kínálja. Ezzel együtt továbbra is nagyra ér­ tékelem a bírói és ügyészi pályát, csakhogy ezek lényegében telítettek, ilyenformán nagyon nehéz bekerülni. Milyen további tervei vannak az elkövet­ kezőkre? Az alkotmánybírói mandátumom 2006ban jár le. Amennyiben egészségem enge­ di, s a közjogban már nem lesz szerepem, talán jogi tanácsadó irodát nyitok. Úgy gondolom, a több évtizedes tapasztalatom segítségére lehet a fiatal kollegáknak. A szívem viszont visszahúz Békésszentandrásra, ahol még az ük szüleim sírja is meg­ van épségben. Fontosnak tartom, hogy ez három fiamnak, s egyelőre négy unokám­ nak is valós kötődést jelentsen. Talán ért­ hető, hogy egyik otthoni ünnepségen szí­ vem összeszorult a meghatottságtól, ami­ kor hallgattam a békéscsabai zeneiskolába járó falumbeli gyerekek muzsikálását, utó­ daimként látva őket. . . Természetesen az egyetemi hétköznap­ okon is őszinte örömmel adom át a jövő jogász nemzedékének az útravalóimat. IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ In memóriám... In memóriám... Erre odafigyel­ nek az emberek. Idejárt egyetemre. Kedves srác volt, barátságos. Második végére összeve­ rődött egy kisebb társaság, hatannyolcan. Egymás mellett ültünk elő­ adáson, utána elmentünk, ittunk egy sört, dumáltunk, ilyesmi. Túl sokat persze nem tudtunk egymásról, tud­ játok ilyen az a „megismerős” idő­ szak, amiből aztán idővel akár igazi mély barátság is születhet. Második után, nyáron prob­ lémái támadtak. Nem sikerültek a vizsgák, munkahelyén is rosszul ala­ kultak a dolgok. Családjától külön élt barátnőjével albérletben, a lány nem dolgozott, gyűltek a kifizetetlen számlák. Szakítottak, a lány elköltö­ zött. A fiú maga alatt volt. Se szere­ lem, se pénz, se semmi. Pár hétig bírta az egyedüllétet. Idegösszerop­ panás, bekerült a pszichiátriára. Négy-öt hétig tömték gyógyszerrel, aztán hazaengedték, mondván, hogy meggyógyult. Édesanyjának, - aki 17 éves korában kirúgta otthonról -, megesett a szíve rajta és magához fo­ gadta. Az anya élettársával azonban nehezen jött ki, egyszer össze is ve­ rekedtek, szóval otthon sem volt jobb a helyzet. Az egyetemet nem bírta folytatni, halasztást kért. Tartozásai a kórházban töltött idő alatt egyre csak nőttek. Visszakerült a pszichiátriára, ismét hetekre. Miután kijött, szinte már csak gyógyszerek tartották benne a lelket. Időközben az anya öngyilkos lett, ő ismét vissza­ került a kórházba. Talán ez idő tájt, mikor hazajött, követte el az első si­ kertelen öngyilkossági kísérletet. Ezalatt mi szorgalmasan oko­ sodtunk az egyetemen. Előadások után beszélgettünk, esetleg beültünk valahova. Kíváncsi voltam, mikor kér­ dezi már meg valaki közülünk, hogy „hová lett az a szőke srác a suliból, tudjátok, hogy is hívják?” Nem kér­ dezte senki. Fura. Vajon ha én se jár­ nék be többet szombatonként, utá­ nam sem érdeklődne senki? Én is csak úgy elvesznék az emlékezetük­ ből, mintha ott sem lettem volna? Aztán egyszer mégiscsak megkér­ dezte valaki. Elmeséltem. „Szörnyű” - mondta - „sajnálom”. Szerintem is szörnyű - gondoltam — és én is saj­ nálom. Eszembe jutott, hogy meg­ adom az illetőnek a srác számát, az­ tán arra gondoltam, majd elkéri, ha föl akarja hívni, hogy mégis mi van vele. Nem kérte. Azóta sem kérdezte senki, hogy hol van. Talán egy kicsit jobban oda kellett volna figyelni. Sokat gon­ dolkodtam ezen, tudom sokszor nem is segít, de azért jó az, ha néha rácsörögnek az emberre, hogy „mi van veled, gyere dumáljunk már egy kicsit”. Vagy valami ilyesmi. Bármi. Vagy, hogy megkérdezzük egymás­ tól: nem tudsz valamit róla. Hová tűnt? Merthogy eltűnt. Végleg. A többszö­ ri öngyilkossági kísérletek közül az utolsó sikeresnek bizonyult. Zsoldos Alpárnak hívták és 23 évet élt. In memóriám... Erre odafigyel­ nek az emberek. MÁTHÉ GERGELY tizenharmadik oldal �Ki lesz a JOBBIK? Beszélgetés Kovács Dáviddal, a JOBBIK elnökével A Pázmány jogi karán tavaly novemberben alakult meg a JOBBIK alapszer­ vezete. Az azóta eltelt időben a tagság hat nagysikerű előadást szervezett (sorrendben: Grespik László, Horváth Attila, Schuster Lóránt, Nagy Feró, Csáky Pál és Kovács Miklós), valamint egyéb módon - beszélgetés egy sör mellett a kocsmaasztalnál, részvétel mások rendezvényein, stb. - is igyekezett kifejezésre juttatni céljait, elképzeléseit. Mivel a legtöbb tag immár elbúcsú­ zott az egyetemtől, lévén, hogy lediplomáztak, vérfrissítésre volt szükség. Mindez a szeptember 12-i tisztújító ülésen következett be. Az új elnök Sza­ bó Tibor harmadéves hallgató lett, mígjó pár új, főleg elsőéves taggal is gya­ rapodott a tagság. így immár 28 taggal büszkélkedhetünk! Aki érdeklődik a szervezet iránt, az hívja a 20/ 377 57 68-as telefonszámot, vagy figyelje a pla­ kátokat az egyetemen! Kedvcsinálóként pedig olvassátok a JOBBIK országos elnökével készült beszélgetést. Ügy gondolom, hogy sokan most hallanak először erről a szervezetről. Bemutatnád ne­ künk pár szóval? AJOBBIK (Jobboldali Ifjúsági Közösség) el­ sődleges célja, hogy a közéleti szerepvállalás­ hoz fórumot biztosítson azok számára is akik nem rendelkeznek konkrét pártkötődésekkel. Azt hiszem, hogy a hagyományos politi­ kai szervezetek ebben a közegben nem iga­ zán eredményesek. A fiatalokban még nem alakultak-, nem alakulhattak ki az egyértel­ mű pártpreferenciák, csupán irányokról, irányzatokról beszélhetünk Mindemellett a mai magyar parlamenti pártok sem rendel­ keznek mind a mai napig egy tradicionális, jól kiszámítható eszmeiséggel. Mikor alakult a JOBBIK és milyen a szer­ vezetifelépítése? 1999 novemberében volt az alakuló gyűlé­ sünk, jelenleg közel nyolcszáz regisztrált taggal rendelkezik a JOBBIK. A közösség alapszervezetek országos hálózatából épül fel, jelenleg Budapesten öt vidéken pedig nyolc működik belőlük. A szervezet napi ügyeit az elnök és egy tizenkét fős elnökség végzi. A legfőbb döntéshozó szerv a havon­ ta összehívott Választmány, amely az alap­ szervezetek három-három küldöttjéből áll. Működtetünk egy Hírlevelet is, amelyben tagjainkat tájékoztatjuk a szervezet országos és helyi híreiről. Milyen társadalmi szervezetekkel, illetve pártokkal tartotok fenn kapcsolatot? Elsősorban azokkal a szervezetekkel műkö­ dünk együtt, amelyek hasonló elvi alapokon állnak velünk. Gondolok itt a már említett tizennegyedik oldal Tiszta Kezek Alapítványra, de kapcsolatban ál­ lunk a MAFIKkal, a Rákóczi Szövetséggel és egyes egyházakkal is. A jelenlegi négy jobbol­ dali parlamenti párt között igyekszünk „egyenlő távolságot tartani” - ez a kifejezés ne tévesszen meg senkit - és ezt a „pártsemleges­ séget” tükrözi a jelenlegi budapesti előadásso­ rozatunk is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen pártok ifjúsági szervezeteinek tagjait ne látnánk szívesen körünkben. Mi lehet a következő lépés a JOBBIK szá­ mára? Az igazi munka még csak most következik, hiszen amit mára elértünk, az nem más, mint egy hatékonyan működő, kiaknázatlan szürkeállomány-háló. Ekkora, és ilyen jól szerve­ zett tömeget az egyetemisták és főiskolások­ ból még senkinek nem sikerült korábban mozgósítania. Ha valóra akaijuk váltani ál­ munk, és ténylegesen bele akarunk szólni or­ szágunk, nemzetünk sorsába, akkor ezt a szel­ lemi tőkét a nemzet javára kell fordítani. Most, amikor a politikát meghatározó ténye­ zők közül immár mindenki ismer és elismer bennünket, itt az ideje, hogy valóban kilép­ jünk a közélet nagyszínpadára. Miként foglalnád össze néhány mondatban leendő programotok lényegét? Végigtekintve történelmünkön, gyökere­ inknek, melyek életben maradásunkat ga­ rantálták és garantálhatják a jövőben, két fő eredőjük van, a magyarság és a keresztény­ ség. Ez az a két abszolút megtartó erő, amely mentén bízhatunk a magyarság meg­ maradásában. Szándékosan beszéltem meg­ maradásról, mert nem lehet más célja egy nemzetnek. A megmaradás végső soron a fejlődéssel, a nemzetnek a változó korok változó kihívásaira adott életigenlő válaszá­ val egyenlő. A III. évezred elején, amikor idegen kezekbe vándorol a magyar föld, a gazdaság, a média, amikor a keresztény egy­ házak nem képesek megfelelő társadalom­ formáló erővé előrelépni, amikor a globalizmus, a fogyasztói társadalom, a materi­ alizmus, a beteges devianciák és az önpusz­ títás fekélyei borítják nem csak a magyarság, de a nyugati világ testét, akkor komolyan felmerül a kérdés, mennyi esélye van a ma­ gyar megmaradásnak. Mindezek miatt egyre inkább erősödött bennem az érzés, markáns, radikális prog­ ramot kell kiadnunk, mert a veszély na­ gyobb annál, mint azt közvetlenül érzékel­ jük, vagy érzékeltetik velünk. Markánsan kell képviselnünk a keresztény magyarság érdekeit, mert senki más nem fog ezekkel törődni, ha mi nem. Csak egy erősebb ál­ lam tudja megakadályozni azt, hogy elke­ rüljük a huszadik század tragédiáinak meg­ ismétlődését. Nem szabad a szabadságkul­ tusz csapdájába esnünk, és elfelejtenünk, hogy a legfőbb érték az ember, minden ez­ utánjön, meg a szabadság is. Elő lelkiisme­ retévé kell válnunk a nemzeti gondolkodá­ sú politikai erőknek, mert hatékony és egységes jobboldalt akarunk. SZABÓ PÉTER �A történelmi Magyarország nemzetiségei 7. Az eddigiekben - a románok cs a szlovákok tárgyalásával - a történelmi Magyarország keleti és északi régióit tárgyaltuk, de szintén nagyobb helyen kell említenünk a déli ré­ szek népeinek történetét. Azt tehát, hogy milyen népek éltek azokon a területeken a magyarok szomszédságában. A ma is hasz­ nálatos „délszláv” kifejezés ugyanis több mára már nemzeteket alkotó - népet takar. Ilyenek a horvátok, a szerbek - más néven rácok -, a szlovének, bolgárok, macedónok stb. Közülük legnagyobb számban a szerbek telepedtek le Magyarországon, ezért kez­ dem velük a cikket. A honfoglaláskor itt talált délszláv ele­ mek gyorsan beleolvadtak az új hazára talált magyarságba, a később a Délvidékre betele­ pült népek nem ezek rokonai voltak. Az Ár­ pád-házi uralkodók baráti - nem egyszer családi - kapcsolatokat is ápoltak a szerbek­ kel, akik az 1044. évi ménfői csatában is részt vettek. Jelentőségük és befolyásuk II. Béla idején kezdett növekedni, hiszen a ki­ rály felesége Urosa Ilona, a raskai szerb zsu­ pán lánya volt. A délszlávok betelepítése a 14. században öltött tömeges méreteket, ér­ kezésük több hullámban történt, nagyjából a török térhódításnak megfelelően. A 15. században a szerb fejedelmek többször is kértek segítséget a magyar királyoktól, gyak­ ran területi engedmények fejében. Fontos Zsigmond királyunk 1404-ben kötött meg­ állapodása a szerb fejedelemmel, aki hűberurának ismerte őt cl, ezért megígérte, hogy megvédi Szerbiát a töröktől. A szerbek 1427-ben átadták nekünk Nán­ dorfehérvárt, valamint a macsói bánság terü­ letén lévő várakat, a szerb fejedelem pedig belépett a magyar arisztokrácia kötelékébe. A 15. század elejére már Szabolcs megyét is el­ érték, ide 1411 és 1430 között érkeztek ki­ sebb létszámmal. A legrégebbi ismert hazai szerb település Kcvcvára, ahonnan is később a Csepel-szigetrc költöztek, és megalapítot­ ták a mai Ráckevét ( akkor még Kiskcvét). Szerbek nagy számmal költöztek be a Duna - Száva közti területekre, ahol ez a települé­ sek nevén is látható, valamint Mátyás király idejében Nagylak környékére, és a Maros­ hoz. Betelepítésüknek ekkorra már katonai szerepe volt, hiszen jó haderőt képviseltek. (A Fekete Seregben kb. 5000 szerb harcolt.) Közösségi privilégiumokat egészen a 17. szá­ zadig nem szereztek. A szerbek szívesen telepedtek le folyók mentén, ami a kereskedelem és a szállítás mi­ att volt fontos. Eltek Tolnán, Dunaföldváron, Ráckevén, Budán, Pesten, Vácon és Szent­ endrén is. A Balkánon folyó kereskedelmet szinte monopolizálták, kisebb - nagyobb tár­ saságokba tömörültek. A ráckevei rév a 16. század egyik legfontosabb dunai átkelőhelye volt! Később, a 17. századtól, a török vissza­ szorításának köszönhetően a szerbek egyre nagyobb számmal özönlöttek a Délvidékre, sőt a Tolna és Baranya megyei szerbek egy ré­ sze is visszaindult a Balkánra. A17 -18. száza­ dig tehát a két nép békésen élt egymás mellet, ekkortájt fordultak szembe egymással. Ettől kezdve, szinte az I. világháború idejéig minden korszakot végigkísért az örökös civódás és vádaskodás, ami a magya­ rok és a szerbek kapcsolatát jellemezte. Hogy miért alakult ilyen viszony, hova ere­ deztethető ez vissza, azt majd a következő számban boncolgatjuk. Sajnos tudom azt, hogy elsősorban a 1920. századi rész az minden nemzetiség, itt a történelmi Magyarország területére gondo­ lok) történelmében, ami leginkább fel tudja kelteni érdeklődésünket irántuk, a korábbi történéseket, eseményeket elbeszélve azon­ ban sokkal tisztább képet kaphatunk róluk, könnyebben érthetővé válnak konfliktusaik, reakcióik. VINCZE SZABOLCS Megalakult a Szakkollégium! De mi az? Az ítélet legutóbbi számában Jancsó Gábor kla­ viatúrájából napvilágot látott egy írás a Deák Fe­ renc Államtudományi Szakkollégiumról, illetve annak megalakulásáról. A cikk megjelenését kö­ vetően láttuk, „hogy ez jó”, ám éles szemünket az sem kerülte el, hogy bár e konkrét kezdemé­ nyezésről kezdenek képben lenni a diákok, de a „Szakkollégi-umiságróí” magáról nem teijeng elég ismeret az Egyetem levegőjében. Ha szakkollégiumról beszélünk, akkor elő­ ször is azt kell tisztázni, hogy mitől „szak” egy diákszállás. A válasz lényege: attól, hogy az első­ sorban nem diákszálló, hanem „collegium”, an­ nak eredeti, a szakmai közösségre mutató jelen­ tésével. A mai viszonyok között meg kell külön­ böztessük magunkat az „ágy, asztal, TV” típusú tucatlakoktól. Ha még tovább beszélgetünk róla, akkor arra is fény derül, hogy ez sok más következményt is magával hoz, amelyek mind elkerülhetetlenek, ha az átlagnál többet tenni akaró, vagy legalább is mélyebb szakmai ismeretekkel rendelkező diá­ kokról beszélünk. A szakkollégium sok minden­ re megtanít mitjelent egy közösseget építeni, ve­ zetni, szolgálni. Hogyan lehet komolyan dönteni, azt végrehajtani, s mindennek következményeit a saját bőrünkön nap, mint nap érezni. Mert a szakkollégium együtt élő közösség. Önkormány­ zattal magát kormányzó szakmai közösség, akiket azonban meghatározott, az alapítók által kijelölt cél tart össze. A Szakkollégiumok közvetlen története nem tekint vissza túl hosszú múltra. E néven először a Rajk Kollégium alakult meg 1970-ben, majd a sort a szintén híressé vált Bibó Szakkollégium folytatta a nyolcvanas évek elején. Közélet felé va­ ló érdeklődésüket mi sem mutaja jobban, mint a mai kormánynévsor... Ezután a következő „új irányt” az egyházi szakkollégiumok megjelenése jelölte ki. A sort a Szent Ignác Szakkollégium nyi­ totta 1990-ben, ám követte több más kollégium több más Egyetemen, sőt, mára elmondható, hogy minden komoly felsőoktatási intézmény rendelkezik legalább egy ilyen műhellyel. Kivéve a Pázmány jogi Karát - a nyár végéig. E mára magát mozgalommá kinövő hálózat igen heterogén, lévén itt alulról építkező kiskö­ zösségekről van szó. Maguk a kollégiumok ak­ tuális képviselői is sokat vitatkoznak, mi is teszi őket hasonlóvá, s az eddigi alapvető választ legsi­ keresebben az 1993-ban elfogadott Szakkollégi­ umi Charta alapelv-triásza adta meg: magas ; szinten művelt szakmai munka, kiterjedt hatás­ körű önkormányzatiság, illetve a társadalom szociális problémái iránti érzékenység, A beszélgetést tovább folytatva nyilván min­ denkiben felmerül, hogyan is lehet egy kollégiu­ mi kisközösség szakmai, amikor a jogi pálya igen kiterjedt? A válasz két oldalról közelíthető meg. Az első kulcs a diákok öntevékenysége, ami ga­ rantálja, hogy olyan témák maradjanak felszínen, I amelyek őket közösen érdeklik. Emellett az ala­ pítás szándéka is határozott elképzeléssel együtt fogalmazódott meg, s utat mutat. A Deák Ferenc Szakkollégium államtudományi szakkollégium. Érdemes itt azonban az államtudományokat ki­ csit szélesebb értelemben definiálni, mint a 1 konkrét közigazgatási anyagi és eljárási jog kate­ góriáival. Itt elsősorban közéletről van szó, i olyanról azonban, amely művelésének alapja va­ lóban a szakmai tudással végzett közszolgálat. Erre törekszünk, s erre keresünk társakat, akik helyet kémek maguknak, s főleg az általuk képviselt szellemiségnek a közeljövő társadal­ mának vezetői közt. Folytassuk együtt e beszélgetést! SERES TAMÁS tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata HÍREK • EGYHÁZJOGI VILÁGKONGRES­ SZUS Budapesten: Szeptember 2. és 7. között Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Egyházjogi Társaság és a Keleti Kánonjogi Társaság közös világkongresszusát, melynek központi témája volt a területiség és a szemé­ lyi elv érvényesülése az egyház szervezetében. A kongresszus házigazdája a PPKE Kánonjo­ gi Posztgraduális Intézete volt. II. János Pál pápa Erdő Péter püspök, rektornak, a szerve­ zőbizottság elnökének címzett külön üzeneté­ ben köszöntötte a kongresszust. • Joseph Anthony Fiorenza püspöknek, az USA katolikus püspöki konferencia elnöké­ nek írott levelében Seregély István - egri ér­ sek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a PPKE nagykancellárja - együttérzé­ sének adott hangot az USA-ban történt ter­ rortámadással kapcsolatban. • Szeptember második hétvégéjén 10. alka­ lommal tartotta országos találkozóját a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás mozgalma az FTC Üllői úti pályáján. A rendezvényen több ezren vettek részt, a püspökök közül Beer Miklós és üres András mondtak beszédet, kö­ szöntőt. • Grzegorz Piotrowski, az egykori lengyel kom­ munista rezsim politikai rendőrkapitánya, aki 1984-ben meggyilkolta Jerzy Popieluszko atyát - a SZOLIDARITÁS káplánját, Walesa gyóntatóját-, 15 éves börtönbüntetése letölté­ se után most szabadon engedték. Szabadulása­ kor elmondta, hogy tettét egyáltalán nem bán­ ta meg, nincs lelkiismeret-furdalása. Hozzá­ tette még: egy antiklerikális hetilap riportere­ ként áll majd munkába. • A PPKE legújabb karán, az Információs Technológiai Karon mintegy nyolcvan elsőéves hallgató számára szeptember 8-án tartották az évnyitó ünnepséget. Sok sikert a fejtágításhoz! • A Rocco Buttiglione olasz Európa-miniszter ve­ zette kereszténydemokrata párt az olasz abor­ tusztörvény 194. Paragrafusának megváltoztatá­ sát követelte a Riminiben tartott „Népek barát­ sága” fórumon. Ezt nem mint miniszter, hanem mint kereszténydemokrata tette, de adott eset­ ben a miniszteri tisztéről való lemondást is kilá­ tásba helyezte. Javaslata szerint azok az anyák, akik a törvényben előírt „megfontolási időt” töl­ tik, kapjanak állami segélyt, és így évente leg­ alább tízezer élet megmenthető. Az 1978-ban hozott olasz abortusztörvény bizonyos feltételek és meggondolás esetén az első 90 napban enge­ délyezi a terhesség-megszakítást. (Kathpress) tizenhatodik oldal AJÁNLÓ Vigília 2001/7: • Zlinszky János: Az egyházak költségvetési támogatása és állami semlegesség • Schanda Balázs: A vallási közösségek jogi szabályozásáról Vigília 2001/9: • Paul Poupard (francia bíboros, a Kultúra Pá­ pai Tanácsának elnöke, a PPKE díszdokto­ ra): Kereszténység és kultúra • FrivaldszkyJános: A természetjog változásai korunkban (I. rész) NYÁRUTÓ II. egyetemi (kis)polgári etűdök Most döbbenek rá: szeptember 20-a van. Pont egy hónapja, hogy véget ért a millennium. Au­ gusztus 20-án mi, egyetemi kispolgárok is hallgathattuk a beszédeket, részt vehettünk a valóban nagyon színvonalas rendezvényeken, a körmeneten, és csodálhattuk végül a tűz esti játékát (talán nem ártott volna azt is megemlí­ teni, hogy a napi kiadásokat minden valószí­ nűség szerint meghaladták a napi bevételek, hiszen a „nézelődés” mellett eszik is, iszik is az ember. Persze, hogy a kocsmáros adózik-e tisztességesen, azt nem tudhatom.). És igaza volt O.V-nak is, amikor azt mondta, hogy „...A Jövő elkezdődött...”. Katolikus, és nyugodtan mondhatom, hogy keresztény/ keresztyény szemszögből biztosan így van. Mi­ ért? Mert kezd egyre inkább tudatosodni ben­ nünk: a konstantini komák vége. Valójában Ma­ gyarországon már 1948-ban végleg véget ért. ‘56-ban rövid hattyúdal, aztán kész, ennyi volt. És ha valaminek vége van, akkor valami új szokott kezdődni. (Persze általában folyama­ tokról beszélhetünk inkább, mint dátumszerű cezúrákról...) Épp így volt ezzel István is egykor: mert ha ő beszédet mondott volna 1000 éve, akkor való­ színűleg ő is nyugodtan mondhatta volna, hogy a magyarok számára „...A Jövő elkezdő­ dött...”. Pontosan felismerte - amellett, hogy őszintén hívő lett-, hogy az akkori társadalmi, politikai viszonyok között, jócskán benn a konstantini korban mi a releváns (bocs...) ma­ gatartás, a helyes, a megfelelő út, ami nem a biztos halálba, hanem a jövőbe vezet, még ha ez a jövő bizonytalan is. A millenniumi év szerintem szükségszerűen erről a konstantini korról is szólt. Erre emlé­ keztünk. Erről szóltak a szimbólumok, az ün­ nepek, a megemlékezések. Mondom: szerintem ez a korszak ‘48-ban vég­ leg véget ért számunkra. Ekkor belénk döfték a nagymennyiségű altatót (ezért aludtuk át ‘65öt, amikor a II. Vatikáni Zsinaton tulajdonkép­ pen deklarálták is e kor végét), és mikor, mint Csipkerózsika a hercegtől megkaptuk a hom­ lokcsókot a rendszerváltáskor, és felébredtünk, nem igazán láttuk világosan, hogy ez már egy másik világ. Mint oxigénmaszkért a fuldokló, úgy nyúltunk korábbi életünk értékeihez, ke­ restük a fundamentumot. Az elmúlt év is megmutatta: van mire építe­ nünk nekünk, katolikusoknak is. De legfő­ képp: van KIRE! Biztos: a „HOGYAN?” kér­ désére ma nem ugyanazok a válaszok, mint a konstantini korban. Ez az ébredés utáni 10 év, és az elmúlt év tapasztalata is. Ha így tetszik: KONSTANTIN HALOTT!!! DE KRISZ­ TUS ÉL!!! Hát ezért kezdődött el számunkra, kereszté­ nyek számára a Jövő már jó ideje, még ha las­ san is vesszük észre. És Istvánhoz hasonlóan nem állhatunk meg a múltnál, nem mondhatunk a Jövőre ‘nem’-et mi, katolikusok, protestánsok sem. Új kor, új feladatok, új válaszok. És akkor 3001-ben, augusztusban, megint lesz 20-a! Remélem nem egy álmos, ködös regge­ len, hanem fényes nappal fogunk újra ta­ lálkozni. Üdvözlettel-. NÉMETH ÁDÁM minutus@freemail.hu u.i: Ebben az új korban a közéleti szerepre készü­ lőjoghallgató kollégák azért ne feledjék Szabó Ferenc S.J. szavait sem: „...Az a szekularizmus, amely mindent úgy akar berendezni a társadalomban és politikában, „mintha Isten nem létezne”, az a liberalizmus, amely a val­ lást magánügynek tekintve teljesen ki akarja azt szorítani a közéletből, kultúrából, politiká­ ból, elfogadhatatlan a katolikus szociális taní­ tás szempontjából és ellentétes a jézusi üze­ nettel: Isten és a felebarát szeretete elválaszt­ hatatlan egymástól...” (Távlatok, 1992/3) �Magyar örökség: Kastélyok és kúriák KALOCSA - ÉRSEKI PALOTA I. hazánk egyik eredeti állapotában fennmaradt rezidenciája Egyetemünk hallgatója, Virág Zsolt nagy fába vágta a fejszéjét tavaly: elkezdte a 19 ré­ szesre tervezett könyvfolyamának megjelentetését, mely a Magyarországon található összes kastély és kúria sorsát dolgozza fel. 2000 októberében jelent meg az első kötet, a Pest megyei épületekről, 5000 példányban, mely szinte teljesen elfogyott, júniusban meg is jelent az utánnyomás! 2001. májusában már a második kötet jelent meg, BácsKiskun megye kastélyai és kúriái címmel. Ebből adunk most ízelítőt! Az épület története Kalocsa város és az itt székelő főpapok törté­ nete szorosan összefonódott az évszázadok folyamán. A kalocsai püspökség egyike volt a Szent István által alapított tíznek, melyek kö­ zül másodikként nyerte el az országban az ér­ seki rangot. A város első érseke Asztrik volt, aki hosszú élete folyamán sokat segített a fris­ sen alapított magyar államnak mind külső ügyekben (diplomácia), mind belső ügyekben (térítések). Életének legismertebb eseménye az, hogy - a legenda szerint - még pécsváradi apát korában ő hozta el a koronát II. Szilvesz­ ter pápától Szent István királynak. A hagyomány szerint ő építtette az első ér­ seki lakot is, melynek anyaga fa volt, és a város legmagasabb pontján állt. Benedek érsek ide­ jén ennek helyén épült fel, a már kifejezetten védelmi funkciót szolgáló, víztől körülölelt kő várkastély (Háromemeletes lakótornya ma is megvan a mostani kastély nyugati szárnyába beépítve.) Károly Róbert idején az erődít­ ményt kiépítették és - országos védelmi célok­ ra hivatkozva - királyi őrséget helyeztek el benne. Zsigmond király törvénye a város fallal történő körülvételét is engedélyezte. 1526-ban a mohácsi csatában meghalt Tbmori Pál kalocsai érsek — egyben a ma­ gyar seregek vezére -, így nem volt aki a várkastély védelmét megszervezze és irá­ nyítsa. A török hadsereg 1529-ben foglalta el a kiürített erősséget, melyet a hatvani, majd a szegedi szandzsákhoz csatoltak. 1686-ban szabadult fel Kalocsa is a török hódoltság alól, a romok eltakarítása gróf Kollonich Lipót érsek (1691-95) nevéhez fűződik. A középkori érseki lakóépület a tö­ rökök kiűzésével járó harcok során komoly károkat szenvedett, ezt Széchényi Pál érsek (1696-1710) új szárny felépítésével lakható­ vá tette. A következő főpásztor, gróf Csáky Imre (1710-32) már visszakapta az érsekség régi bir­ tokait, így megvolt az anyagi fedezet az építke­ zésekhez. Erre szükség is volt, hiszen a rezi­ denciát a Rákóczi-szabadságharc idején fel­ gyújtották. Csáky 1728-ban állíttatta helyre az épületet, melyet új szárnnyal is bővíttetett. Ez az egyemeletes palota magában foglalta a már említett - akkor órával díszített — nyugati tor­ nyot és az újonnan kialakított keleti részen el­ helyezett kápolnát, amely beépítve ma is áll. Az érsek uradalmi gazdasági épületeket és új bás­ tyákat is emeltetett Kalocsán. Ez az épület a mai rezidencia felépítéséig nem változhatott számottevően. Mivel a XVIII. század közepén a toldozott-foldozott rezidencia már nem reprezentálta eléggé az ér­ seki rang tekintélyét és idővel szűknek is bizo­ nyult, Mária Terézia az új főpap, gróf Batthyá­ ny József (1760-76) kinevezési okmányában kötelességévé tette az érseknek egy új érseki palota felépítését. Batthyány 1773-ban kezdte meg az egyeztetést a tervek elkészítése végett Oszwald Gáspár piarista szerzetes­ építésszel. 1775. május 24én az ünnepélyes alapkőleté­ tel után megkezdődtek az új kastély építési munkálatai. Amikor 1776. január 1-én Batthyány József kalocsai érse­ ket kinevezték esztergomi ér­ sekké és hercegprímássá, az át­ építési munkálatok még folya­ matban voltak. Utóda, báró Patachich Ádám (1776-84) lett, aki a kalocsai érseki székbe a nagyváradi püspökség éléről került, ahol ő építtette fel a ma is fennálló nagyszabású püs­ pöki palotát. Patachich komoly változtatásokat hajtott végre az épülő kalocsai rezidencia terve­ in, melynek köszönhetően az itteni kastély gya­ korlatilag a váradi palota egyszerűsített, kicsi­ nyített, több klasszicista elemet hordozó válto­ zatának tekinthető. (A váradi érseki székhely terveit Franz Anton Hillebrandt készítette.) Az ily módon átdolgozott tervek alapján folytatott építkezés, melynek során a fő­ szárnyat és a (keleti) könyvtárszárnyat épí­ tették fel, 1780-ra be is fejeződött. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a könyv­ barát főpap saját könyvgyűjteményének és a főszékesegyházi könyvtárnak méltó he­ lyet akart biztosítani. (Az érseki hálószoba a könyvtárterem mellett kapott helyet, a két szobát titkosajtó kötötte össze; így Patachich éjszaka is egyszerűen megköze­ líthette a könyvtárat ha olvasni akart.) Az 1799-ben elkészült nyugati szárny felépítése már gróf Kollonich László érsek (1787-1817) nevéhez fűződik. A 1848-49-es szabadságharc második évében az osztrák csapatok megrongálták az épületet: belőttek a kapualjba és a díszte­ rembe. Amikor 1945 után Grősz József érseket koncepciós perben elítélték, komoly káro­ kat szenvedett az épület, hiszen ekkortól öt éven keresztül katonaság állomásozott ben­ ne. A kastély kezelése végül visszakerült az érsekség hatáskörébe, azóta is a főegyház­ megye központjaként működik. VIRÁG ZSOLT tizenhetedik oldal �Ajánló Emlékezzünk 1849. október 6-ra! A magyarság emléknapján Petőfi Sán­ dor versével tisztelgünk a 152 évvel ez­ előtt kivégzett hősök emléke előtt. WASS ALBERT: ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Petőfi Sándor: Szörnyű idő... Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? Villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb. Mi hátul áll, a döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, o hon, Folyvást arat határidőn Két kézzel az enyészet. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, ki ennyi bajt Higyjen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? (1849. július 6-17., Petőfi utolsó ismert verse) AULICH LAJOS DAMJANICHJÁNOS DESSEWFY ARISZTID KISS ERNŐ KNEZIC KÁROLY LÁHNER GYÖRGY LÁZÁR VILMOS LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY NAGYSÁNDOR JÓZSEF POELTENBERG ERNŐ SCHWEIDEL JÓZSEF TÖRÖK IGNÁC VÉCSEY KÁROLY BATTHYÁNY LAJOS tizennyolcadik oldal (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001; 1200.- Ft., első kiadás: 1969) „Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdé­ seitek, sem a nagyszabású elgondolá­ saitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem ér­ dekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a he­ gyeimet! Mert bármit mondjanak a tudósok, a fiskálisok, és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az abla­ kon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré. Adjá­ tok vissza a hegyeimet! Nézzétek, urak: idestova ötven esz­ tendeje már, hogy belerángattatok eb­ be a játékba. Játszottatok az én bőrö­ mön háborút és országosztást, ideoda ajándékozgattatok engem s a he­ gyeimet, mint ahogy gyermekek aján­ dékozzák a játékszereiket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomást, üldözte­ tést nyelvem és fajtám miatt, fölsza­ badulást és katonásdit. (...) Urak, ne­ kem elég volt. Én nem játszom to­ vább. Adjátok vissza a hegyeimet!” MOSZKVA TÉR (magyar film, 2001) „Én nem tudom, hogy a mai budai tinik hol találkoznak, lehet, hogy ők már a bevásárlóközpontokban, de mi mindig a Moszkva térről indítottuk a bulizást.” - nyilatkozta a rendező, Török Ferenc, nem sokkal a 32. Magyar Filmszemle után. (Budai Polgár, X./ 4.) Nem véletlen ez a személyes megjegy­ zés. Ezen kívül az elsőfilmes alkotó ma­ ga is 18 éves volt, “megizzadt” az érett­ ségin, járt Párizsban, ahogy a főszerep­ lők a történetben - 1989-ben. Mindez erősíti a film hitelességét, amin egyéb­ ként is nagy súly van (pl. korabeli sláge­ rek, szleng). A szerelmi főszál háttere a rendszervál­ tás éve. Híradó Glatz Ferenc művelő­ dési miniszterrel, utcán az egykori Esti Hírlap, sugdolózás a demokráciáról, “legtutibb kaja” a hamburger. Life is life, csók a Zsiguliban, hamis jegyek. Ez utóbbi három szintén felmerült több mint húsz (!) másikkal együtt lehetsé­ ges címként. Ezek is kifejezik a film hangulatát. Ahogy Petyát és Zsófit nem köti le Nagy Imre újratemetése, úgy a műnek sem a politika áll a középpontjá­ ban. Célja inkább bemutatni az akkori, nagy optimizmussal fogadott szabadsá­ got a mai harmincasok, húszasok szem­ szögéből. Egyfajta dokumentum a nagy évről, nagy várakozásokról. Kíváncsi vagyok, tőlünk nyugatra mennyit értenek majd a filmből. A mű angol nyelvű feliratozása ugyanis szegé­ nyesen adja vissza a beszédstílust, sok személy- ill. helységnevet nem tartal­ maz. Mindenesetre, a Moszkva teret nem vé­ letlenül díjazták a szemlén. Jól kidolgo­ zott karakterek, kellemes zene, színes történet. Első filmnek nem rossz. Mit is csináltunk mi 1989-ben? Értékelés: tízből kilenc KOLTAY ANDRÁS Értékelés: Tízből hét SZAMOS MÁRTON �Mesés esték a szigeten II. Beszélgetés Steinmetz Barnabással, a vízilabda válogatott centerével Vártárták, készültek rá, mégsem sikerült, hosszú évek óta most először nem. Hiába a fan­ tasztikus hangulat, a nyolcezer hihetetlenül lel­ kes szurkoló, a csapat a budapesti Európa-bajnokságon „csak” a kisdöntőben, a bronzérem­ ért vívott harcban tudott győzedelmeskedni. Aztán jött az eddig elképzelhetetlen: a világbaj­ nokságon az elődöntőbe sem jutottak be, s vé­ gül ötödikek lettek Az olimpia óta méltán ked­ venc csapatról kiderült, emberekből áll, nem időzített „sportgépekből”, s bebizonyosodott a tétel, hogy nem lehet mindig, mindenhol nyer­ ni. Ez az év nem úgy sikerült, ahogy szerették, szerettük volna. Eddig elért eredményeiket azonban senki nem felejtette el, a hazai közön­ ség talán minden eddiginél jobban érezteti ve­ lük ragaszkodását, szeretetét. A sokat megjárt csapat tagja, Steinmetz Barna egyetemünk ne­ gyedéves hallgatója, jelenleg az olasz Posillipo Napoli játékosa. A családban mit szóltak az idei évetekhez? Mivel édesapám és a testvérem, Adám is vízi­ labdázik, ezért pontosan át tudják érezni a helyzetet. Tudják, milyen nyerni, és azt is, hogy néha óhatatlanul becsúszik egy-egy vere­ ség is. Szomorkodtak persze, de megbeszéltük a dolgokat, papa szereti elemezni a meccseket, most is voltak jó meglátásai. Szokatlan helyzetben vagytok, hiszen a csapat fennállása óta most először kell „magyarázkod­ notok” az eredmény miatt... Igen, már az Eb harmadik hely is kudarcnak számított, de legalább érem volt, elmondhat­ tuk magunkról, hogy egymást követő nyolc világversenyen mindig nyertünk valamilyen érmet. Az önmagunkkal szembeni elvárás persze aranyat követelt, de az igazán furcsa és elszomorító az a Vb ötödik helyezése szá­ munkra. Rengeteg összetevője van, hogy mi­ ért nem ment úgy a szekér, ahogy kellett vol­ na, de azt nem lehet mondani, hogy a kellő motiváció hiányzott volna. A világbajnoki cím elég vonzerőt jelentett, hiszen azt még soha nem nyertünk, azzal lett volna teljes az éremgyűjtemény. A fáradtság már nagyobb szerepet játszott, hiszen az olimpiai felkészü­ lés, tehát tavaly nyár eleje óta egyikünk sem tudta magát normálisan kipihenni. Tulajdon­ képpen 1997 óta nézünk szembe azzal az el­ várással, hogy tőlünk csak az aranyérem jó, ami azért hosszú távon fizikailag és idegileg is lefárasztja az embert. Nem azt mondom, hogy ez nyomaszt minket, de tud negatívan hatni egy csapatra. bajnokságban jó pár rivális válogatott kulcs­ emberei játszanak, más a játékstílus, sokat le­ het tanulni, a körülményeket, játékfeltételeket tekintve pedig abszolút profi szemlélet ural­ kodik. Nekem egyelőre a válogatott érdeke az elsődleges , fontos, hogy olyan csapatban tudjakjátszani, amelyik esélyes mind a bajnokság­ ban, mind a bajnokok ligájában a végső győze­ lemre, nem pedig egy közepes csapatban, ahol viszont esetleg többet fizetnek. Lehet, hogy később, ha válogatott szinten már abbaha­ gyom a játékot, ez lesz a szempont, de most nem az. Az egyetem elvégzése is az elsődleges célok közé tartozik, vagy inkább háttérbe szorul a sport mellett? Várható-e változás a csapat összetételében, mi­ lyenek a mostani fiatalok és például a testvéred esélyei arra, hogy bekerüljenek a felnőtt váloga­ tottba? Úgy gondolom, Kemény Dénes marad a szö­ vetségi kapitány, és hajói tudom, év vége felé kell keretet hirdetnie jövő nyárra. Mi is úgy kerültünk annak idején a válogatottba, hogy az akkori csapat fele kicserélődött, és a kapitány most is bármikor változtathatna az összetéte­ len. Gondolom, ilyen sikerek után azért nehe­ zebb lenne neki megválni az emberektől, de ez is bármikor előfordulhat, mert az utánpót­ lás jó, helyet követelnek maguknak, mind az ifi, mind a junior csapatunk ott van a világ él­ vonalában. Nincsen fix keret, aki benn van a válogatottban, annak is újra meg újra meg kell küzdenie a helyéért. Ami az öcsémet, Adámot illeti, nagyon örülnék neki, ha egy csapatban játszhatnánk, képességei alapján szerintem ott a helye a válogatottban. Most nyáron is együtt készült velünk, ügyes volt, jól teljesített, min­ den esélye megvan rá, hogy kerethirdetéskor bekerüljön a világversenyre utazó csapatba. Meddig szeretnél még külföldön játszani és megfelelő ajánlat esetén hazajönnél-e? Erre az évre szól még a szerződésem, de terve­ im szerint a kinti vezetőséggel leülünk tárgyal­ ni a meghosszabbításáról. Amíg sikeres va­ gyok, jó csapatban, jó edzővel és legfőképp jó körülmények között játszhatok, addig nincs értelme változtatni. Itt nem csak a szorosan vett anyagiakra gondolok, hiszen itthon is vannak próbálkozások, szponzorok segítségé­ vel idén a Vasas és a Honvéd Domino is haza­ csábított egy-két olimpiai bajnokot. Az olasz Azon vagyok, hogy a lehető legkevésbé szorul­ jon háttérbe a tanulás. Nappali tagozatra járok, csak egyéni tanrenddel. Ez számomra azt jelen­ ti, hogy most lesz vége a negyedik év első félév­ ének, és a következő évre elnyújtvajön a máso­ dik félév. Nem könnyű, kint is tanulnom kell, hiszen télen, mikor hazajövök, a tizenöt-húsz napos „szabadságba” kell belesűríteni minden egyéb mellett a vizsgákat is. Panaszra ennek el­ lenére nem lehet okom, maximális megértést és segítőkészséget tapasztalok vizsgáim során, a legtöbb oktató tolerálja azt, hogy élsport mellett is tanulok. Hozzáteszem, nem azért végzem az egyetemet, hogy legyen „valamilyen papír” a kezemben, hanem mert úgy gondolom, diplo­ mával, több nyelv ismeretével könnyebb a jö­ vőbe tekinteni. Határozott elképzelésem még nincsen, de a jog sok mindenre lehetőséget ad a későbbiekben. Érdekel a polgári jog, a büntető­ jog és a nemzetközi jog is, de hogy melyik lesz a szakosodás tárgya, azt még nem tudom. Hogyan élitek meg, hogyan tudjátok kezelni azt a hihetetlen népszerűséget, ami körbevesz benneteket? A világbajnokság utáni fogadtatás és az au­ gusztusi világválogatott elleni meccsen tapasz­ talt hangulat még minket is megdöbbentett. Számítottunk rá, hogy nem lesz üres a néző­ tér, de az, hogy a meccs előtt két órával már nem lehetett jegyet kapni, a bemutatásnál pe­ dig egyszerűen alig akarták abbahagyni a tap­ sot, megmutatta, hogy annak ellenére, hogy ez az év nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, szeretnek minket az emberek. Nem csak a si­ kerekben, hanem a kudarcokban is kitartanak mellettünk, és ezt nagyon meg kell becsülni. SZINCSÁK ZSUZSA tizenkilencedik oldal �Pázmányosok a havason Egy busznyi Pázmányos egy hetet töltött a nyáron Erdélyben, összekötve a Bálványos! Szabadegyetemen való részvételt és a turistáskodást. Csodálatos helyeken jártunk, íme némi fényképes ízelítő! e , ,- Szent Anna to Gyereyószentmiklós 1 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 8. szám 2001. október 4. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. október 4. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4115+836 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_8_20011004 Relation A related resource T00038 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_8_20011004 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/a9e64959b3e4b466fa8e45c22f229c3b.jpg 120748c57c62cbcff0559692d9b3e777 https://omeka.ppke.hu/files/original/76f6b64d93e850ed17d52de3c893cedb.pdf af562401ee0fea626219af66ae5ca007 PDF Text Text IV. évfolyam, 9. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. október 18. �•• IMPRESSZUM Ünnepeljünk már! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Jancsó Gábor (szakkollégium) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Adám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Virág Zsolt Ugrón Gáspár Wetzel Tamás Szabó Péter Kelemen Miklós ifj. dr. Kaluber László Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Sajnos már jócskán benne járunk már az októberben. Ha pedig október van, akkor ne felejtkezzünk el két nemzeti ünnepünkről. Miért, hogy olyan természetes könnyedséggel siklunk át minden év október 6-áján és 23-áján, anélkül, hogy egy percig is eszünkbe villanna bármi, amit e két nap jelképez? Miért, hogy az egyetemen senki, se oktató, se hallgató, se a HŐK, senkinek eszébe nem jut az, hogy egy szóval is megemlékezzen a történtekről? Óriási köz­ hely, de igaz: máshol ez nem így működik. Kevésbé zavaros lelkű népeknél sokan tudják, hogy a megemlékezés nem csak egy nap munkaszünetet, esetleg valami kötelező együttunatkozást jelent. Tudják, hogy a nemzeti ünnep VALAMIT jelképez: egy nép, egy ország sorsát döntően befolyásoló eseményekről emlékezik meg mindenki a maga idejében és módján, amely nélkül talán az adott nemzet nem is létezne, vagy nem így létezne. Nekünk is ez lenne elemi kötelességünk. A két forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai nélkül mi is máshol, jóval hátrább tartanánk. De ha az egykori hősök mai utódaik ünneplésére, esetleg a romokban he­ verő pákozdi emlékoszlopra, vagy a Mammut II. alján otrombán eljelentéktelenített ’56-os emlékműre tekintenének, nem hiszem, hogy büszkék lennének ránk... Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek Dr. Varga Zoltán, személyesen Ki, merre, mennyit? A történelmi Magyarország nemzetiségei 8. „A kapitalista rendszer kiöli az emberekből a közösségi tudatot” Két perc Újra itt van a nagy csapat A mi kis sirámaink HŐK közgyűlés Vedd és olvasd Ajánló Beszélgetés Kónya Imrével Magyar örökség: kastélyok és kúriák — Kalocsa — „Az öttusa nagyon szép sport” In memóriám 1956 3 4 6 7 8 9 10 12 13 14 15 16 18 19 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Ki lesz a Pázmány szépe? Szabó Zoltán rovata >► A kriminológia tanszék felhívása! Tisz­ telt hallgatók! A PPKE-Ják kriminológiai tanszéke ebben az évben jelentős újításokat kíván bevezetni, melyekkel a diákság érdek­ lődésének illetve mindennapok aktualitásá­ nak egyaránt megfelelő fórumot szeretne teremteni. A most alakuló meg a Tudomá­ nyos Diákköri Ülésre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Az első ülés október 16án lesz. A tanszék segítséget nyújt mind­ azon hallgatóknak, akik a tudományos ku­ tatásukat a kriminológia területén végzik, valamint azoknak is, akik ide írják a szak­ dolgozatukat. A további információk a tan­ szék hirdetőtábláján találhatóak. Szemé­ lyes információ kérése Dr. Tamási Erzsébet­ től, a 312-40-12-es telefonszámon, vagy a tanszéki demonstrátornál. >- Szakjogász hallgatók figyelem!!! A társasági szakjogász, a bank szakjogász IV féléves hall­ gatói, a társasági jogi II. és az Európa jogi IV féléves hallgatók a Bródy Sándor utcai T.I.T. épületében, a II. emeleti előadóban hallgathat­ ják meg az előadásaikat. A Tanulmányi Osztály az alábbi közle­ ményt teszi közzé. A szorgalmi időszak de­ cember 14-ig tart. A záróvizsgákra október­ november hónapokban kerül sor. Jó hír, hogy október 29-31. között az iskola kapui zárva maradnak az őszi szünet miatt. Rossz hír vi­ szont, hogy a vizsgaidőszak december 17-én megkezdődik, és előzetes tervek szerint febru­ ár 1-én be is fejeződik. >► Kényelmesebb diáktársaim figyelmébe ajánlom, hogy az alábbi szigorlati időpont­ ok állnak még a rendelkezésükre: római jogból október 26-án 4000 forintos csekk el­ lenében lehet vizsgázni. Pénzügyi jogból várhatóan október 24., 25., vagy 26-a lesz időpontként megadva. Itt is 4000 forint a nyomravezető jutalma. >► Idén is van lehetőség tárgyalásra menni. A büntetőjogi tanszék hirdető tábláján megta­ lálható a részletes program. Ízelítőül a kíná­ latból: Dr. Szebeni László a fővárosi bírósá­ gon tárgyalja Selfuh A1 Sadeli emberölési ügyét november 9-én. Dr. Varga Zoltán szin­ tén a Fővárosi Bíróságon tárgyalja Zalatnay Sarolta ügyét október 24-én, Dr. Dietmar Eduard Clodo ügyét november 14., 16., 21.,23. További információ a tanszéken kérhető. A jogtörténeti tanszék börtönlátogatást híredet a Venyige utcába, november 14-re. Jelentkezni lehet a tanszéki demonstrátor­ nál. Név, személyi adatok, aláírás, 200 fo­ rint, 1 db. Könyv a feltétel. >> Szintén a jogtörténeti tanszék híre, hogy az évfolyamdolgozatokat december 14-ig kell le­ adni a tanszéken, bekötve!!! Témát még októ­ ber 16-ig lehet választani a faliújságon kitett lehetőségek közül. >- „Kedves Hajléktalan Barátaim”! Amennyi­ ben nem sikerült időben kollégiumi ellátáshoz jutnotok, úgy felhívom a figyelmeteket a hir­ detőkön elhelyezett albérleti lehetőségekre. A különböző luxusingatlanoktól kezdve a szeré­ nyebb, egy-két csillagos hotelekig széles vá­ laszték található lakhatási lehetőségekből. >► Egyetemi nyelvi alapvizsga (lektorátusi) lesz meghirdetve novemberre, és 2002. már­ ciusára. Jelentkezni októberben lehetséges. Angol ELC vizsga lesz november 24-én T.I.T-en, jelentkezés október 19-én, és de­ cember 8-án Piliscsabán (BTK), amire október 25-ig kell jelentkezni. A polgári jogi tanszék Kéri a hallgatókat, hogy a faliújságra kitett hirdetményeket a saját érdeketek­ ben NE vigyétek magatokkal, mert újat nem áll módjukban ki­ tenni, és ezáltal igen fontos hí­ rektől esik el az összes évfolyam. A többi tanszék azonos álláspont­ ra helyezkedett!!! Köszönjük! Na ilyen se volt még nálunk! Most meg lesz. Az ítélet (tudjátok, a kedvenc lapo­ tok, amit úgy szerettek olvasni, és kéthe­ tente kö-römrágva várjátok a megjelené­ sét!) és a Spartacus pizzéria (ahol meg olyan jókat buliztok, esztek-isztok, jót mulattok!) közös akciót hirdet: a világtör­ ténelem első Pázmány szépe választását! Most minden kiderül! Megtudjuk végre, ki a legszebb lány az egyetemen! Ne mondja senki, hogy nem kezdi el törni rögtön a fejet azon, hogy kire is szavazzon! A bátor szavazók dolga mindössze annyi, hogy egy kicsiny papírcetlin bedobják sza­ vazatukat a Spartacusban (Szenkirályi u. 26., aki még nem tudná) a bejárat közelé­ ben lévő pultra helyezett szavazóurnába. A mi dolgunk meg annyi lesz, hogy a szava­ zatokat összeszámoljuk, és az idei utolsó számban (megjelenés: december elején) pedig kihirdessük az eredményt. Minden egyes évfolyamon megválasztásra kerül a legszebb lány, az összesített szavaza­ tok alapján pedig a PPKE-JÁK három leg­ szebbje. Csak azokat a szavazatokat tudjuk elfogadni, ahol megjelölik az adott személy évfolyamát és tagozatát is! A díjazás: a Spartacus pizzéria részéről az el­ ső hárotn helyezett egy-egy két személyes va­ csorát nyer, az ítélet részéről ugyanokét auto­ matikusan a szerkesztőség tagjaivá fogadjuk! A szavazatok leadási határideje: november 19. Záró gondolatként annyit tennénk még hozzá, hogy azért nem minden ám a szép­ ség, és különben is múlandó, úgyhogy azok se bízzák el magukat, akik előkelő he­ lyen végeznek a versenyben, és tanuljanak csak minél többet! >► Pázmányos joghallgató két (kettő) Pázmányos joghallgató lány részére az egyetemtől két percre szobát kiad, (für­ dőszoba, telefon, internet, konyha hasz­ nálattal) kollégiumi áron!!)Tel.: 3144864, 0630-221-3696 >- Telefonos, külön bejáratú szoba, panorá­ más Újpalotai lakásban kiadó Pázmányos joghallgató, nem dohányzó lánynak. Tel.: 4191885, 0630-3714664 (az Egyetemtől 37 perc!) Most felépült házban (Dohány u. 104106) telefonos lakás kiadó. 3 személynek, vagy iroda céljára is alkalmas! Tel.: 06303714664, 06-209565675 harmadik oldal �Dr. Varga Zoltán, személyesen szintű és professzionális fogalmazói képzést meg nem kapták a szakvizsgá­ val együtt, utána sokan hűtlenekké váltak, azaz elhagyták a bíróságot. Most viszont megváltozott a helyzet, - nem minthogyha a fizetések csilla­ gászati összegekben lennének kifej ezhetők- köszönhetően a bírói pálya presztízsének növekedésének. Általá­ ban a kormányzat igyekszik azért a bí­ rói igényeket kielégíteni, mind tech­ nikailag, mind a jövedelmezőség szempontjából. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a bírói pálya presztízse megnőtt, ezért jönnek igen nagy számban a jól képzett fiatalok, s e fiatalok nagy része itt is marad a pá­ lyán. — Tapasztalatból mondhatom, hogy a felsőbb éves hallgatók körében a bíró úr nagy népszerűségnek örvend, s ennek ellenére igen keveset tudunk pályájának alakulásáról. Elsőként tehát azt kérdezném, hogy az egye­ temi évek után mi vonzotta a bírói hivatás felé? S hogy történtek az el­ ső szakmai „szárnypróbálgatások”? — Azzal kezdeném, hogy nem az egyetemi évek után, hanem én már az egyetemi évek előtt eldöntöttem azt, hogy bíró szeretnék lenni. 1966-ban mikor leérettségiztem, és sikertelen felvételit tettem az ELTE - re, - helyhiány miatt nem vettek fel-, akkor a Fővárosi Bíróságra mentem el dolgozni. Elsőként mint szerződéses adminisztrátor, később mint előadó, most meg tanácsveze­ tő bíróként dolgozom a Fővárosi Bíróságon mind a mai napig meg­ szakítás nélkül. A munkámat az egyetemi évek miatt sem hagytam abba, mert mire felvettek az egyetemre időközben katona is voltam- annyira megszerettem a munkámat, hogy azt nem szívesen hagytam volna ott a nappali tago­ zatért, ami egyébként nagyon csábító volt számomra. Tehát én dolgoztam, és emel­ lett végeztem el az egyetemet. Ebből kö­ vetkezően az egyetem elvégzése után ne­ kem már nem kellett azon gondolkod­ nom, hogy milyen hivatást válasszak, hi­ szen én tudatosan készültem arra, hogy bíró, mégpedig büntetőbíró akarok lenni. Az is lettem. — Mi a bírói hivatás lényege, szépsége? — A bírói hivatás lényege, szépsége tulaj­ donképpen az igazságban, és az igazság­ szolgáltatásban keresendő, ebben a szép­ ségében található a nehézsége is. Ez egy olyan pálya, amelyben nincs olyan, hogy az ember megkerülhessen egy kérdést, itt mindenféleképpen valamilyen módon, valamilyen formában dönteni kell. En­ gem mindig is érdekelt az igazság, már egészen fiatal koromtól kezdve. Nemcsak a két ember közötti igazság keresése, ha­ nem össztársadalmi szinten az igazság kérdése. Nagyon nem szerettem az igaz­ negyedik oldal — A mai magyar büntetőjog a nem­ zetközi összehasonlításban fejlettsége szempontjából hol helyezkedik el? ságtalanságot, s ez volt az a tény, ami erre a pályára motivált. Végül is emiatt lettem én büntetőbíró, hogy a társadalom meg­ sértett tagjainak igazságot szolgáltassak. — Hogy vált egyetemi oktatóvá, és egyete­ münkkel hogy került kapcsolatba? — Az egyetemmel úgy kerültem kapcso­ latba, hogy az általam igen nagyra becsült Békés Imre professzor úr érdeklődött ná­ lam, hogy vállalnék-e szeminárium veze­ tést. Én akkor gondolkoztam ezen, s vé­ gül elvállaltam. Mindez 1997-ben történt. Ezen túlmenően már a fiam érdekelt volt az egyetemen, hiszen itt végzett tavaly, s most itt a lányom másodéves hallgató. — Mi lehet az oka annak, hogy a bírósá­ gokra fogalmazóként a legtöbb esetben csak — Ebben én nem vagyok kompetens nyilatkozni, mivel nincs nagyon nagy összehasonlítási alapom. A magyar bünte­ tőjog — az anyagi jogi szabályokra gondo­ lok— igen alaposan kimunkált büntetőjogi norma rendszer. Igen kiváló jogtudósok foglalkoztak az anyagi büntetőjoggal, és a mai napig is — hála Isten — azt lehet mon­ dani, hogy igen kiváló büntetőjogász pro­ fesszorok tökéletesítik, és csiszolják ezeket a normákat. Az eljárásjog területén már egy kicsit visszásabb a helyzet, ott most egy ka­ otikus állapot tűnik fel a szemeim előtt, ahol a kontinentális és az angolszász jog­ rendszert próbálják most valahogy ötvözni, természetesen belekeverve a régi, a múlt századi büntető perrendtartási szabályokat. Tehát itt már egy kicsit bonyolultabb a hely­ zet. Nézetem szerint a magyar büntető anyagi jog minden tekintetben megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban. protekcióval lehet bekerülni? — Szerintem ennek az oka nem a túlkép­ zésben keresendő. Én már több mint 35 évet eltöltöttem a bíróságon, tehát isme­ rem a helyzetet. Korábban úgy kellett ke­ resni, odacsábítani a fogalmazókat a bíró­ ságokra. Az alulfizetettség és a nagy mun­ kateher miatt nem szívesen jöttek. Később jöttek, de csak addig, amíg az igen magas — Milyen változtatásokra, reformokra van szükség Büntető Törvénykönyvünk­ ben az Európai Uniós jogharmonizációs folyamat tükrében? — Én azt hiszem, hogy a reform homlok­ terében alapvetően a büntetőjogi felelős­ ség kérdése áll. Itt a jogi személyek bün­ �tetőjogi felelőssége az, ami hamarosan ki­ dolgozásra és a Btk. -bán megfogalmazás­ ra kerül. Most ez egy átmeneti állapotban van, de azt lehet mondani, hogy egyre in­ kább tökéletesedik. A jogalkotó menet közben korrigálja azokat a hiányosságo­ kat, ami esetleg az igazságszolgáltatásnak az akadályát képezné. Ehhez nyílván az kell, hogy a komplett gazdasági bűncse­ lekményekkel kapcsolatos szabályozást felül kell vizsgálni. Az alternatív bünteté­ sek terén szükség van előrelépésre, hogy ott is színesíteni tudjuk a büntetési rend­ szerünket, ami most eléggé egyhangúnak mondható. A pénzbüntetésen és a sza­ badságvesztésen kívül más büntetési ne­ met nem nagyon alkalmaznak a bírósá­ gok, itt szándékosan nem említem a köz­ érdekű munkát, ami nem biztos, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. — A Székesfehérváron történt események­ ből kiindulva ön szerint mennyire korrupt a magyar igazságszolgáltatás? — így ezt a kérdést nagyon nehéz megvá­ laszolnom, hiszen a saját házunk tájáról kell, hogy véleményt alkossak. Megítélé­ sem szerint bírónak korábban is, és most is nem meggazdagodni jönnek az emberek. Gondoljunk bele: 35- évi munkaviszony után nettóban 200 ezer forintot sem ér el egy fővárosi bírónak a fizetése. Nyílván tudnék olyan pályákat sorolni, ahol ennek a sokszorosát keresik meg rendkívül rövid idő alatt, most szemben a gyakorlattal itt elsősorban nem az ügyvédi pályára gondo­ lok, hanem a gazdasági, a pénzügyi, s egyéb más olyan szférákra, ahol ugyancsak ezzel a diplomával el lehet helyezkedni. Tehát aki erre a területre jön - s ez a kiin­ dulási pont- az nem meggazdagodni jön, hanem évek szívós munkájával készül erre a pályára, s hivatásának tekinti azt. Aki arra áldozza az életét, hogy az igazságszolgálta­ tással foglalkozzon, az nem kockáztatja né­ hány ezer forintért a becsületét, a bírói tisztességét, az egész életét. A bírónak a munkája egy nyitott könyv. Az utcáról bár­ ki bejöhet, s beülhet a tárgyalóterembe el­ lenőrizni azt, hogy én mit csinálok, egy adott ügyben milyen ítéletet hozok. Azt hiszem, ha más területeken is meg lenne ez a nyitottság, akkor jóval kevesebb lenne országos szinten a korrupció. — Mi a véleménye a halálbüntetés körüli vitákról? — A bíró ne alkosson véleményt arról, hogy ő szeretné-e a halálbüntetés visszaál­ lítását, vagy egyetért annak eltörlésével. Gondoljunk csak bele, ha én valahol azt nyilatkozom, hogy híve lennék a visszaállí­ tásának, akkor ezek után a tárgyalóterem­ ben a vádlott felállhatna, s kizárási indít­ ványt teijeszthetne be ellenem. Nyilván­ való, hogy a bírónak is megvan erről a ma­ gánvéleménye, de azt nem lenne ildomos közzé tenni. Egyet viszont elmondanék: eltörlésével a büntetési rendszerünk sze­ gényebb lett, hogy most jó volt-e vagy sem, arról már nagyon sok vita folyt, s vár­ hatóan még fog is. Volt egy olyan büntetés, amely ugyanúgy, mint egyéb büntetések az elkövető feje felett lebegett mint lehetőség, akkor amikor a bűncselekményt elkövette. — Hogyan látja a magyar jogászképzés jövőjét, nem tart-e a szakma túlzott felhí­ gulásától? — Azt hiszem, hogy a szakma felhígulása nem a képzésben keresendő, hanem an­ nak gyakorlásában. Amikor egy bizonyos területen túlkínálat van, akkor elkerülhe­ tetlen, hogy sekélyesebbé váljon az a munka mennyiségében, és minőségében egyaránt. Gondolok itt az ügyvédek ese­ tére. Az ügyvédek száma többszörösére duzzadt a fővárosban, magam csak hallo­ másból tudom, hogy bizony egyes ügyvé­ dek kénytelenek lényegesen alább ígérni, vállalni a képviseletet. Ez a minőség szín­ vonalát is rontja. Ugyanakkor attól még nem kell félni, hogy alapvető problémák lennének, a társadalom még fel tudja ven­ ni azt a jogásznemzedéket, akik az egye­ temről kikerülnek. — Végezetül arra kérném, hogy mondjon el nekünk egy érdekes esetet, ügyet repertoáijából, melyet érdemesnek tartana meg­ osztani a jövő leendő jogászaival. — Sok érdekes ügyet tárgyaltam, tényleg nem panaszkodhatom, hogy egysíkú lett volna a repertoárom. Ebben a sorban a legérdekesebb talán a Magda Marinko büntető ügye volt, amit 1995 tavaszán kezdtem tárgyalni, s 1995. október 6-án fejeztem be ítélettel. Magyarországon nyolc személyt, míg Szabadkán tíz em­ bert gyilkolt meg. Első érdekessége az ügynek az volt, hogy egészen véletlenül csöppentem bele, mivel az a bíró, aki ere­ detileg ki volt jelölve a tárgyalásra, ponto­ san már nem tisztázható körülmények miatt kimaradt ebből, s én az ügyet egyik napról a másikra kaptam meg Érdekes volt, hogy személyes védelemben részesí­ tettek engem és a családomat, ami azt je­ lentette, hogy napi 24- órán keresztül 3 fegyveres rendőr vigyázott rám és a csalá­ domra. Egy lépést sem tehettünk nélkü­ lük, akik komolyan felfegyverkezve kísér­ ték minden utunkat, bárhová is mentünk. Ez a védelem az egész tárgyalás idejére vonatkozott, tehát a vidéki rokonlátoga­ tástól kezdve a cseresznyeszedésen ke­ resztül végig mellettünk volt a három marcona rendőr. További érdekessége volt az ügynek, hogy a hét minden napján tárgyaltunk váltott jegyzőkönyvvezetők­ kel, a tárgyalások általában reggel 9-től es­ te 6-ig tartottak ebédszünet nélkül. Mag­ da Marinko terhére volt róva a szegedi gyilkosság. A mai napig foglalkoztat, hogy ki, és hogyan követhette el ezt a négyes gyilkosságot. Mind a négy áldozatnak a szemét lőtték ki egyetlen lövéssel. Ben­ nem mindig az volt, hogy ez egy rituális gyilkosság. A gyilkos ezzel valakinek üzenni akart. Ebben az esetben nem álla­ pítottam meg a vádlott bűnösségét. A töb­ bi gyilkossági ügyben viszont a bizonyíté­ kok párosulva a bírói belső meggyőződés­ sel egyértelműen adták, hogy ő volt az el­ követő, ezért kapott életfogytig tartó sza­ badságvesztést. SZABÓ VIKTOR Dénes pályázat 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es tetjedelmű pályaművel Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásban részesül. Pályázat célja: egyetemünk jogi karának hallgatói számá­ ra fórumot teremteni a keresztény- konzervatív politikai gondolkodás meg­ nyilvánulására. Pályázat kiírója: Dénes Sándor c.egyetemi docens Leadási batáridő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. ötödik oldal �Ki, merre, mennyit? - Diplomásaink a nagybetűs életben Szakdolgozat, abszolutórium, záróvizsgák, ránk kerül a talár, sor kerül az es­ kütételre, doktorrá avatnak. Az ünnepi pillanatok azonban gyorsan elszáll­ nak, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a való világban találjuk magunkat, friss diplomával a kezünkben. Hogyan tovább, hol folytathatjuk ezek után? A kinti élet nagyban különbözik attól, amiről az egyetem szólt. Mégis mire elég az a diploma és az a tudás, amit Karunkon szereztünk? Lehet hallani olyan lekicsinylő hangokat, melyek nem tartják valami sokra a Páz­ mányt, és az ott végzetteket. Állítólag olyan ügyvédi iroda is akad, ahol „Pázmányosok kíméljenek!” a jelmondat. Mások kifejezet­ ten elégedetten szólnak rólunk. Az igazság, ahogy általában lenni szokott, valahol a ket­ tő között félúton lehet. Mindkét álláspont­ nak kell, hogy legyen némi igazságalapja. Ezt persze itt és most nem tudjuk feltárni. Mégis azt gondoltuk, egy kis körképet tá­ runk olvasóink elé az eddig végzett két év­ folyam elhelyezkedéséről, sikerekről és ne­ hézségekről az élet különböző területein. Készítettünk egy kis házi statisztikát arról, hogy ki hol, hogyan tudott elhelyezkedni (ezt jeleztük az egyes területek megnevezé­ se után zárójelben), és igyekeztünk mind­ egyik területről megszólaltatni egy-egy ille­ tékest. ból alkalmanként, „beugróként” szokott szi­ gorlatoztatni. Külön kiemeli, hogy csöppet sem bánta meg, hogy teljes állásban az egye­ temen maradt. Ügyvédkedésre nem is gon­ dol, a PhD megszerzése után szívesen bele­ kóstolna a gyakorlati életbe is, de valószínű­ leg csak a nemzetközi jog területén. Dr. Körösi Koppány még elsőévesként került Bécs Város Képviseletére, mint asszisztens, 2000. január elseje óta már ő ve­ zeti az intézményt. Az egyetemen reklám­ jogra szakosodott, idén tavasszal részt vett a Reklám Etikai Kódex kidolgozásában, mely az önszabályozó reklámpiac „Ptk.-ja, vagy Btk.-ja”. Emellett második éve vesz részt az egyetemen a PhD képzésben, kutatási terü­ letként is a reklámjoggal kíván a jövőben is foglalkozni. KÖZHIVATALOK (27%-a végzetteknek) EGYETEMI TANÁRSEGÉD, PHDHALLGATÓ (5%-a a végzetteknek) Dr. Arvay Gábor, mint mondja személyes Először az egyetem háza táján néztem körül. Mondhatni, egyre több „saját nevelésű” ok­ tatóval rendelkeznek már az egyes tanszékek. Dr. Adány Tamás a Nemzetközi Közjogi Tanszéken tanársegéd. Felhívja a figyelme­ met arra, hogy hivatalosan kizárja egymást a PhD nappali képzési formája és a tanársegé­ di állás, de gyakorlatilag olyan minimális a jogállásbéli különbség a doktorandus és a ta­ nársegéd között, hogy az elnevezésben en­ nek nincs igazán jelentősége. Elmeséli, hogy annak idején szervezetten ellátogattak Hágá­ ba, a bősi perre, majd részt vettek a Telders nemzetközi jogi versenyen, amin 14. helye­ zést értek el. Következő évben lett demonst­ rátor, és mint mondja, innen már a szokásos út következett. Jelenleg második éve vesz részt a doktori képzésben, az előző félévet a Milánói Katolikus Egyetemen töltötte egy olyan kurzus keretében, amin mesteri foko­ zatot lehetett szerezni közgazdaságtan, kül­ kereskedelem, valamint nemzetközi kapcso­ latok területen. Hosszú távon is egyértelmű­ en tudományos munkában gondolkodik, szí­ vesen folytatja a munkát a tanszéken. Nem­ zetközi közjogból rendszeresen, magánjog­ kapcsolat révén helyezkedett el a BRFK-nál. Állományba nem vették, hivatalosan közal­ kalmazotti státuszban dolgozik a rendőrsé­ gen. Kvázi jogtanácsosként, mivel ezt a kife­ jezést rá hivatalosan nem használják. Ma már a fegyveres erőknél elhelyezkedett jo­ gászok 99%-át nem veszik állományba, ha­ nem közalkalmazottként foglalkoztatják. Kivételt azok a rendőrök képeznek, akik időközben végezték el a jogot. Saját évfolya­ máról szólva hozzá teszi, hogy a legkülönfé­ lébb területeken helyezkedtek el ismerősei. Szembeötlő azonban a közigazgatásiak nagy száma. Mint mondja, kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen bírói, ügyészi vagy ügyvé­ di pályára lépni. Felhívta a figyelmet a köz­ alkalmazott és a köztisztviselő közötti kü­ lönbségre, mivel mint mondta, ez még sok kolléga előtt sem világos. Utóbbi az állam közhatalmi tevékenységével kapcsolatos, és sokkal kedvezőbb a bérezés és egyéb elő­ nyök szempontjából. Az egyetemen máso­ dik éve vesz részt a szakjogász képzésen, in­ gatlanforgalmi szakirányon. Bár ez jelenlegi tevékenységével szorosan nem függ össze. Úgy tervezi, a szakvizsgáig marad a BRFKn, bár nem érzi magát rosszul ott sem. hatodik oldal Hasonló státuszban tevékenykednek a Honvédelmi Minisztériumnál is jogászaink. Például Dr. Balogh Andrást, aki emellett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanul tovább egy három éves kurzus kereté­ ben, sem vették állományba. O is beiratko­ zott itt a Pázmányon a PhD képzésre, a kuta­ tási területként a büntetőeljárási-, büntetés­ végrehajtási jogot tűzte ki magának. ■ ÜGYÉSZSÉGEK (5%-a a végzetteknek) Dr. Szmodits Zoltán ügyészségi fogalmazó. A rotációs rendszernek megfelelően tavaly egy évet töltött a X.-XVII. Kerületi Ügyész­ ségen, idén pedig a Fővárosin dolgozik. Az ügyészségi munka igen izgalmas, kihívások­ kal teli, és igen fejlett erkölcsi érzéket kíván. A jogot újra kellett tanulnia munka közben, hiszen egy dolog az oktatott tananyag, és egy másik a munka közben felhasznált jog­ szabályok. I BÍRÓSÁGOK (8%-a a végzetteknek) Dr. Nyirály Zsuzsa bírósági fogalmazó a PKKB-n. Jelenleg büntetőjoggal foglalkozik, a munka igen érdekes, de igényel egyfajta el­ hivatottságot. Csak az élvezheti igazán, akit tényleg érdekel a jog minden apró rezdülése, hiszen a bíróságnak mindenre még jobban oda kell figyelnie, mint mondjuk egy ügyvé­ di irodának. Nem egy túlfizetett állás, de an­ nál izgalmasabb és felelősségteljesebb a bírói hivatás. Egy bíróságon dolgozva a jog teljes részletességgel tárul fel a dolgozó előtt, ellen­ tétben más jogi pályákkal. I ÜGYVÉDI IRODÁK (45%-a a végzetteknek) Korábbi szerkesztő kollégám, Dr. Szabó Péter, bár még csak idén végzett, máris belekóstolt két különböző területbe. Először a Közigazga­ tási Hivatalnál helyezkedett el, majd átnyar­ galt egy ügyvédi irodába. A hivatalban, mint mondja, egy szűk területen ugyan, de kiváló speciális szakmai ismereteket lehetett szerez­ ni. Elsősorban azoknak ajánlja a közigazgatást, akiknek fontos az anyagi biztonság és kiszá­ míthatóság, valamint a fix, délután véget érő munkaidő. A politikának szerinte célja vonzó­ vá tenni a köztisztviselői életpályát, ezt szol­ gálta a köztisztviselői bérek felemelése is. Az ügyvédi irodában ezzel szemben gyakran elő­ �fordul, hogy estig is dolgoznia kell. Ráadásul némi anyagi áldozattal is jár az ügyvédjelöltség például a közigazgatásban általános bérekkel szemben. Ami miatt azonban cseppet sem bánja, hogy váltott, az a nagyobb önállóság, mert ezen a területen könnyebb a magunk urává válni, még ha ennek kemény munka is az ára. Az előnyökről szólva hozzátette, hogy az ügyvéd tényleg a maximumot képes kihoz­ ni a jelöltekből, és ez mindennél többet ér. Dr. Kaluber László is ügyvédi irodában dol­ gozik. Munkája során rengeteg érdekes, kü­ lönleges emberrel ismerkedett már meg, akikkel amúgy nagy valószínűséggel soha­ sem lett volna lehetősége erre. Elmondása szerint nagyszerű érzés, amikor egy tárgyalá­ son úgy képviselheti ügyfelét, hogy tudja, az igazság az ő oldalukon áll, és bármit mond is a másik fél, ha nem történik semmi váratlan, megnyerik a pert. Ez az érzés megfizethetet­ len. De az ügyvédjelölti munka nem csak ilyen diadalmas pillanatokból áll, hanem vannak árnyoldalai is. Gyakran olyan ügyet is képviselnie kell, amit talán nem szívesen tesz. Összességében azonban a jogászi hiva­ tást nemesnek tartja, de hangsúlyozza, hogy a rafináltság és a tehetség mellett az erkölcsi érzék is szükséges (lenne) hozzá. Az ügyvédi irodákban tevékenykedők el­ mondták, hogy kissé megnehezítették pálya­ kezdésüket. A három éves gyakorlati idő de facto minimum három és fél év, de nem rit­ kán négy évig is elhúzódhat. Ez tulajdonkép­ pen a tanulóévek kitolódását jelenti. Az Ügy­ védi Kamara létszáma erőteljesen felduzzadt az utóbbi években, ezért ők szeretnék húzni az időt az EU csatlakozásig. A szakvizsgáig terjedő egyre elnyúló időt csak az tudja vál­ lalni, akinek elegendő tartalékai vannak, vagy szülei támogatják, ugyanis egy óránként 15 ezer forintot megkereső ügyvéd is gyakran 30-40 ezer forintot fizet a jelöltjének havon­ ta. Ezzel párhuzamosan a kormányzat egyre kedvezőbb feltételeket teremt a közigazga­ tásban. Tehát komoly dilemma elé állítják a végzett jogászokat: belevágjunk-e négy szűk esztendőbe, avagy válasszuk inkább a csábító köztisztviselői életpályát? MUNKANÉLKÜLIEK (10%-a a végzetteknek) Sajnos, és ez nem a Pázmányra jellemző egyedüli eset, jónéhányan egyelőre képtele­ nek elhelyezkedni. Csak Budapesten pl. 6500 ügyvéd dolgozik, csak hogy érzékeltes­ sük a pálya telítettségét. Sok esetben a friss diplomásnak kellene komoly összegeket fi­ zetnie (!) egy-egy irodának az alkalmazás fe­ jében. Azonban reménykedjünk abban, hogy akiben van némi tehetség és kitartás, az előbb-utóbb el tud majd helyezkedni. MÁNDICS BOTOND A történelmi Magyarország nemzetiségei 8. A szerbek és a magyarok tehát nagyobb konfliktusok nélkül, mondhatni egyetér­ tésben éltek egymás mellett egészen a 17. - 18. századig. A viszony megromlásának oka elsődlegesen a törökjelenléte volt és az, hogy a szerbek - bocs a kifejezésért „lefeküdtek” a Török Birodalomnak, rá­ adásul a Habsburgok is támogatták őket, de erről később és bővebben. A konfliktusok alapja mint mondtam a török volt, és az adófizetés kérdése. Tolna megyében már a 16. század óta él­ tek szerbek, akik vagy török zsoldban ál­ ló katonák voltak, vagy jobbágyi állapot­ ban éltek. Mivel katonai szolgálatuk fejé­ ben adómentességet élveztek, ez nyil­ vánvaló ok volt egy, a magyar őslakosok­ kal kibontakozó konfliktushoz. Ráadásul ezek a szerb segédcsapatok nem egyszer, nem kétszer, de nem is háromszor, ha­ nem sokkal többször végigdúlták a ma­ gyarok által lakott vidékeket. A Habsbur­ gok pedig azért támogatták őket, mert úgy látták, ha a törököt a Balkánról is ki akarják űzni, szükségük lesz a szerbekre, mint a Balkán legnépesebb népcsoport­ jára. így 1690 - ben felhívást intéztek hozzájuk segítség reményében, cserébe ígéretekkel halmozták el őket, még a tel­ jes vallási autonómiát is kilátásba helyez­ ték! Mivel a török ellen indított háború vereséggel végződött, a szerbek egy ré­ sze az ipeki pátriárka vezetésével ha­ zánkba menekült. Ez mintegy 150 ezer szerbet jelent, akik Szentendrén, Pomázon, Budán, Csobánkán és Érden telepedtek le. Szerbek korábban is éltek Budán, Komáromban, Győrben, Esz­ tergomban, Vácott, Pápán, Tatán, Ba­ ján, Debrecenben, Kalocsán, Székesfe­ hérváron, Temesváron, Szegeden és Szombathelyen, ahol szinte külön vá­ rosnegyedük volt. Ezután 1691 - ben a szerbek kiváltságlevelet kaptak I. Lipóttól, ami később nemzetiségi mozgal­ muk alapjául szolgált. (Az uralkodó fel­ mentette őket a hadiadó, a tized és a be­ szállásolás kötelezettsége alól!) 1694 — ben a Duna - Tisza közét jelölte ki lak­ helyük gyanánt, így rác telepek jöttek létre több megyében is. Mária Terézia később újabb enged­ ményt tett a szerbeknek, kivonta őket a főúri és vármegyei fennhatóság alól, és a városoknak szabad királyi városi címet adományozott, így már a magyar földes­ urak is összeütközésbe kerültek velük. A letelepedett szerbek nagy része sem dol­ gozni, sem katonáskodni nem akart. A földjeiket nem művelték, a szőlőter­ mesztéshez már nem értettek, boruk „semmirevaló” volt. Sok helyen - pl. Tolna és Baranya megyében - lopásból tartották el magukat, és a nádor, Ester­ házy Pál ki is kötötte, hogy a Nagykónyi nevű falu betelepítésében csak magyarok vehetnek részt, rácok nem. A 18. század első felében véres hábo­ rúk robbantak ki a Dunántúlon a magya­ rok és a szerbek közt, utóbbiak menekü­ lésre fogták a dolgot, ezek voltak az ún. „rácjárások”, de a Rákóczi - szabadság­ harc után visszatértek falvaikba. Később felhívásra Oroszországba települt sok szerb, ahol a cár uralkodott, mint „Pravoszláviának Istene után egyetlen reménysége”. A vallás minden téren központi szerepet játszott, de elsősorban nemzeti mozgalmuk fokozatos térnyeré­ sében, az anyanyelvi oktatás elterjedésé­ ben és iskoláik fenntartásában. A magyar nemesség is csak mint vallást ismerte el a szerbet, nemzetiségként nem. Pedig az eddig tárgyalt nemzetiségek közül talán a szerbnek volt a legerősebb polgársága, amely fogékony volt a nemzeti eszme és a vallás iránt is. Jelentős hányaduk élt a Vajdaságban, ahol nagy többségben magyarok laktak. Úgy döntöttem, a délszláv nemzetek közül kizárólag a szerbekkel fogok fog­ lalkozni, utánuk pedig a hazai roma és zsidó népcsoport tanulmányozását fo­ gom az ítélet lapjaira feldolgozni. Akkor egy hét múlva. VINCZE SZABOLCS hetedik oldal �„A kapitalista rendszer kiöli az em­ berekből a közösségi tudatot.” - beszélgetés Cipővel, a Republic együttes frontemberével feleségével és két pici lányá­ val. A beszélgetés során szá­ momra megdöbbentő volt az az őszinteség, szerénység és közvetlenség, ami személyé­ ből sugárzik... — Az emberek sokkal érde­ kesebbnek gondolják az éle­ temet és azoknak az életét, akik előtérben vannak, mint amilyen valójában. Ez így is van hétvégenként amikor koncertünk van, de amikor itthon vagyok, akkor ugyan­ olyan az életem mint bárki másnak. Itt a ház körül teszek-veszek és mindent ugyanúgy csinálok, mint bárki más. Az én életemnek az a nagy szerencséje, hogy bizonyos dolgok lelepleződ­ tek előttem, amit gyerekko­ romban másképp gondol­ tam. Azt hittem, hogy létezik egy olyan világ, amelybe minden gyerek vágyódik és az teljesen más. Mivel szere­ tek a valósággal szembenéz­ ni, ezért szerencsés, hogy ez lelepleződött előttem.. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a mai magyar könnyűzenében egyetlen egy olyan együttes van, amely amellett, hogy népszerű, kulturális értékeket is hordoz a zenéjében, ez pedig a Republic. Hagyományőrző és nemzeti kultúrát ápoló zenéjüket jól jellemzi az, hogy a rockzene hangszerei mellett szimfonikus zenekar, mezőségi tekerőlant, hegedű és néptáncegyüttes is közreműködik kon­ certjeiken. Zenéjük jól ötvözi a népzene, a popzene és a komolyzene elemeit is. Ez az egyedülálló hangzás teszi igazán érté­ kessé a Republicot. Elmondásuk szerint ez a zenekar nem úgy működik mint a mai világ, mert a tagok között teljes az egyenlőség, mind anyagilag, mind szelle­ mileg, attól függetlenül, hogy ki mennyi dalt ír. Sikerült megvalósítaniuk e kis kö­ zösségben azt, amire Bódi László, vagyis Cipő a világ egészében vágyik: a teljes egyenjogúságot. Az együttes vezetője egy kisfalu tornácos parasztházában éli életét nyolcadik oldal — Ez aztjelenti, hogy már a Republicot se veszitek olyan komolyan? — Mi ezt nagyon komolyan vesszük, de én ezt régebben valami nagy szent külde­ tésnek éreztem, ma már nem érzem így. Sokan azt hiszik, hogy olyan nagy hatással van a világra, de nincsen olyan nagy ha­ tással mint ahogy korábban gondoltam. —Jól látom, hogy egyre kevésbé hiszel ab­ ban, hogy amit ti csináltok az inkább po­ zitív, mint negatív? — Remélem, hogy a Republicban van po­ zitív is, de én már úgy vagyok vele, hogy remélem nem ártottunk olyan sokat. — Szerintem biztos, hogy sokkal többet használtatok vele. — Örülök neki, hogy ezt mondod, de én belül tudom, hogy ártottunk is. — Ha megnézzük azt, hogy nem rétegze­ nét játszotok, minden korosztály előfordul a koncerteiteken a 4 éves kisgyerektől a 65 éves nagypapáig, akkor ez minősíti azt amit csináltok. — Nem csalódtam, csak pontosan tu­ dom, hogy a világ mindenhol ugyan­ olyan. Érdekesebbnek gondoltam magát az életet. — Ha annyit mondok, hogy az emberek kapnak valamit egy Republic koncerten amin el lehet gondolkodni és jól érzik ma­ gukat, akkor remélem, hogy ez jó hatással van rájuk. A Republic egy speciális zenekar, de furcsa lenne, ha azt mondanám, hogy mi kivételek vagyunk és csak pozitívan hatunk az emberekre. Bennünk is vannak negatív vonalak, mint ahogy minden emberben vannak. — Mi az ami más volt néhány évvel ez­ előtt? — Milyen negatív hatásokat látsz a zenétek­ ben? — Két-három évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy még minden előttem van. Ma már nincsen. Már nem érzem olyan nagy dolog­ nak amit csinálunk és nincsenek olyan vá­ gyaim, hogy ezt vagy azt elérjek, amit ebben a szakmában el lehet érni. Különböző díjak stb. Bár tudom, hogy bizonyos dolgok ak­ kor is meg fognak történni a zenekarral, ha nem akaijuk. Két-három évvel ezelőtt ez olyan nagyon fontos és véresen komoly volt de ma már nem. Volt például, hogy fogunk játszani a Népstadionban, tudom, hogy fo­ gunk játszani, de ez mostmár nem olyan fontos. — Megnyilvánulnak azok a negatív hatá­ sok, amik bennem is megvannak. Van kettősség mindenkiben, de remélem, hogy több bennem és a Republicban a jó, mint a rossz, de néha ez is kétséges szá­ momra. Szerintem még a Republicnak sem egyér­ telműek a hatásai. — Csalódtál a világban? — Ezek a hatások konkrétan, hogy nyil­ vánulnak meg? — Én ezt érzem belül, mert a lemezein­ ken vannak olyan mondatok és olyan irá­ nyultságú dalok ami a keresztény érték­ �rend szerint nem kifejezetten pozitív irá­ nyultságú, mert például dühös vagy asztalcsapkodós. — Hogy tudod összeegyeztetni a zenélést a családi élettel? Nem okoz gondot, hogy ke­ veset vagy itthon? — Szerintem az embernek néha valahol ki kell engednie a gőzt. — Mi általában úgy játszunk, hogy péntek-szombat-vasárnap ezért hétközben itthon vagyok és tudok a gyerekekkel fog­ lalkozni. — Ez igaz, de ezt nem biztos, hogy meg kell fogalmazni dalban, mert otthon az udvaron is kiordíthatom magamat és ak­ kor azt nem hallja senki. Az biztos, hogy ösztönösen születtek ilyen dalok és sem­ mi manipuláció nem volt benne, de való­ színűleg nem túl pozitív. Ezt vállalnunk kell, mert ez is hozzátartozik a zenekar­ hoz, ahogy pozitív irányultságú dalok is. Republicon belül van olyan, hogy „kicsi vagyok, beléd rugók”, meg van olyan is, hogy „szeretni valakit valamiért”, „felejts el minden háborút”, tehát megvan ez a kettősség. Valószínűleg akkor lenne ha­ mis a zenekar, ha ez nem lenne, mert bennem is megvannak ezek, sokszor dü­ hös tudok lenni, agresszív. — Minek köszönhető, hogy szélmalom­ harcotfolytattok ebben a műfajban? — Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert a Republic együttes úgy működik, ahogy egyetlen zenekar sem az országban. Annyi koncertünk van mint senki más­ nak, annyi nézővel mint senki másnak és aranylemezeket adunk el a mai napig an­ nak ellenére, hogy nem vállalunk el min­ dent és amit nem vállalunk el azzal kifeje­ zünk valamit. Néha meg kell alkudni, mert már nem feszíthetjük tovább a húrt, mert akkor azt mondja a kiadó- hozzáte­ szem jogosan-, hogy nem tudja eladni a lemezünket ha mi nem vállalunk el sem­ mit. Például a lottóshowba elmegyünk, mert ott nem kell vigyorogni, de egy olyan helyre ahol vigyorogni kell akkor is ha nincs hozzá kedvünk oda nem me­ gyünk el. Több együttes is megérdemel­ né, hogy úgy működjön, ahogy mi, de je­ lenleg mi vagyunk az egyetlenek. Ha pa­ naszkodnék, akkor az az Isten ellen vétek lenne, Istenkísértés. Amit be lehetett fut­ ni ebben a műfajban azt mi befutottuk, ha holnap vége lesz, akkor sem lehet egy sza­ vunk sem. — Azok után, hogy mindent elértetek a saját műfajotokban mi az ami motivál? — Az motivál, hogy ezt nagyon jó így csi­ nálni ilyen közönség előtt. Amíg ez így megy, addig csináljuk, ha pedig nem akkor abbahagyjuk, mert egy ilyen történetet nem rontunk el. Számomra hihetetlen, hogy ed­ dig eljutottunk úgy, hogy nem vállaltunk el mindent, hogy nem mindigjátszottak min­ ket a rádióban, hogy mi ezt így éltük túl az egy kész csoda. Két perc Én a legbékésebb ember vagyok, mégis sze­ retném, ha Magyarország az egész világot meghódí­ taná. (Szent-Györgyi Albert) —Az új lemezetek, ami október elején jelent meg „A REKLÁM UTÁN” címmel mi­ lyen üzenetet hordoz a mai világ számára? — Minden megfordult a világban, mert a reklámért, a pénzszerzésért alakulnak te­ levíziók és önös érdekeket képviselnek. Szerintem ezzel az egész rendszerrel baj van. Minden a reklámért van és amíg használható egy figura addig használják, hogy ott tartsák az embereket a tv előtt, de ha már nem vonz tömegeket akkor ki­ dobják az ablakon. Az egész arra megy, hogy minél több pénz, pénz, pénz legyen, de hát miért? Ez egy teljesen öncélú hozzáállás... Azért érdekes ez az új le­ mez, mert a dalszövegekbe betettem egyegy bibliai idézetet vagy utalást. A Bibliá­ ból az derül ki, hogy a jézusi elvek telje­ sen ellentmondanak a kapitalista elvekkel. A forradalomnak nincsen előjele, mert nem csak akkor nemes és nagy dolog ha egy kommunista rendszer ellen irányul, hanem akkor is lehet nemes ha egy kapita­ lista rendszer ellen irányul. Ezt nagyon so­ kan elfelejtik. Azt nem tartom igazságos dolognak, hogy előjeleket teszünk a forra­ dalmak elé. Mindent nagyon sok szem­ pontból kell vizsgálni, ezt is üzeni az új le­ mez. Nem szabad könnyen ítélkezni. A Kádár rendszert azzal vádoljuk, hogy felél­ te ajövőt, ahogy fel is élte, de szerintem ez a kapitalista rendszer sokkal gusztustalanabbul és durvábban éli fel ajövőt. Telje­ sen ellentétes mindenféle keresztény elv­ vel. A világban olyan hatásokra lenne szük­ ség, ami az embereket szerénységre neveli és nem a fogyasztásra ösztönöz... A kapitalista rendszer kiöli az emberekből a közösségi tudatot. Nem a szerénységre ösztönöz vagy az önvizsgálódásra, vagy arra, hogy ne élj vissza a tehetségeddel holott erre kéne. Nem jár több annak aki okosabb, aki erősebb. Számomra Jézus ta­ nításai, az emberek egyenlőségének hir­ detése és a baloldalnak az egyenlőségről vallott nézetei a legelfogadhatóbb irányel­ vek. Azért vannak az új lemezen bibliai utalások, hogy akiknek kell azok szembe­ süljenek ezekkel. Ez egy provokáció vala­ hol, alapvető igazságok, amikkel én sze­ mély szerint egyetértek és tudomást sem vesznek róla azok, akiknek kéne... IJJAS BALÁZS Inventas vitám iuvat excoluisse per artes Szép dolog az életet találékony művésze­ tekkel nemesíteni. Ez a mondat Vergilius Aeneis című eposzában található és olvas­ ható azon az érmen, amit az emberiség tu­ dományos, kulturális örökségét jelentősen gyarapító személynek (szervezetnek) ítél­ nek oda évente. Az idén száz éves Nobel-díj tizennégy magyarországi gyökerű hírességet is meg­ illet (sorrendben: Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Isidor Isaác Rabi, Békésy György, Wigncr Jenő, Gábor Dénes, Milton Friedman, Elie Wiescl, John Charles Polanyi, Oláh György, Harsányi János). Ez a szám tizenötmilliós népünkhöz viszonyítva kiemelkedően jó arányt jelent. Különösen, ha hozzáveszszük, hogy Eötvös Lórándot háromszor is sikertelenül jelölték a medálra. És még hány tudósunk szolgált volna rá a magas elismerésre Szinte közhely, hogy sokat tettünk le a világ “asztalára”. Igaz, a múlt században sokszor más ország állampolgáraként mél­ tatták a találékony magyarokat. Díjazottja­ ink az irodalmi kategória kivételével kémi­ ai, fizikai, orvosi, és közgazdasági érmet egyaránt gyűjtöttek. Vajon mi lehet az oka ennek a tizen­ négy kitüntetésnek (és egyáltalán, a ma­ gyar kreativitásnak)? Dicsérhetjük például iskolarendszerünk hagyományait (pl. pia­ risták), de nehéz egyértelmű magyarázatot találni. Tréfásan válaszolta meg a kérdést Szilárd Leó: mi, magyarok, tulajdonkép­ pen más égitestről származunk, különle­ gesen fejlett civilizációkból. Ha a tudományt tekintjük, nagy lépése­ ket tettünk a világ meghódítása felé. Arra kell ügyelni, hogy ezt a magas szintet meg­ őrizzük fiatal demokráciánkban is. Jó len­ ne hazai forrásokból finanszírozni a kuta­ tásokat, de úgy tűnik, más területek (pl. egészségügy, mezőgazdaság) jobban szom­ jazzák a támogatást. Sajnos így találmánya­ ink főleg a Tengerentúlon születnek. Vigyázzunk, nehogy Amerika hódítson meg minket. SZAMOS MÁRTON kilencedik oldal �Újra itt van a nagy csapat... - Kissé megko­ pott gyorsaságát a baloldalon óriási tapasztalatával pótolja az elmé­ leti síkon is nagy­ szerű védő, min­ denki „Pajája”. 4 HORVATH PAL (hátvéd, Általános jogtörténet) -Végy egy jó ka­ pust! - hangzik az alapszabály. A kiváló hálóőr re­ ceptje a sikerre: munka, munka, és még több - A hátvédsor parancsnoka, a csupaszív védő­ játékos, a csapa­ ton belüli legna­ gyobb tekintély, becenevén „Az - A csapatért való lelkes és önfeláldozó já­ tékával stabili­ zálja a védelem néha ingadozó munka (jog). Alapító”. alkotmányát. 1 RADNAYJÓZSEF 3 ZLINSZKYJÁNOS 6 KILENYI GÉZA (kapus, Munkajog) (hátvéd, Római jog) (középpályás, Alkotmányjog) - Az ellenfél min­ den próbálkozását megakasztja a hát­ véd, kinekjátéktudása szintje nem­ zetközi, magán viseli azonban a sajátos magyar futballiskola ismerte­ tőjegyeit is. 2 BANREVY GABOR (hátvéd, Nemzetközi jog) I A CSERÉK HORVATH ATTILA (Magyar J ogtörténet) tizedik oldal I GASPARDY LASZLO (Polgári Eljárásjog) GERICS JÓZSEF (Magyar Jogtörténet) HORANYIÖZSÉB (Kommunikáció) TAMAS ANDRAS (Közigazgatási Jog) �Igaz, hogy a magyarfoci jelenleg korántsincs jó passzban, azért mégis akad egy csa­ pat, amelyik becsülettel vitézkedik afutballpályán. Ez a csapat pedig éppen nálunk, a Pázmányon található. Ismerkedjetek meg most a nagy csapattal! - Igazi csapat­ ember, a hangu­ latfelelős, aki tréfáival még a legfeszültebb helyzetet is olda­ ni tudja egy-egy sorsdöntő mér­ kőzés előtt. - Taktikailag igen érett, vér­ beli csatár, aki nevéhez híven, vércseként csap le az ellen­ fél kapujára. 8 PÉTERI ZOLTÁN 11 SÓLYOM LÁSZLÓ (középpályás, Jogelmélet) (csatár, Magánjog) - A kiismerhe­ tetlenül cselező irányító, akit né­ ha bizony még saját csapattársai is alig ertenek, ettől függetlenül igazi közönség­ kedvenc, meg szakálldivatot is teremtett! ) — Igazi (vizsga) befejezőcsatár, fejjel és bal- vagy jobb lábbal is egyaránt gólve­ szélyes, beceneve sokatmondó: „a Hátvédek Ré­ me”! 10 VARGA CSABA 9 JOBBÁGYI GABOR (középpályás, Jogelmélet) (csatár, Magánjog) Nem éppen égi­ meszelő termetét keménységével kompenzálja a rutinos szélső, aki az ellenfél min­ den próbálkozá­ sát szigorúan - Jó cselezőcészségéről elhíresült, életveszéyes csatár, talán egy kissé hangu­ latembernek mondható, ha rossz napot fog ki, ne álljanak az útjába... bünteti. 5 BEKES IMRE 7 LÁBADY TAMAS (középpályás, Büntetőjog) (csatár, Magánjog) A HUSEGES HOLGYSZURKOLOK BOYTHA ENIKŐ FAZEKAS JUDIT BOTOS KATALIN LADÁNYI ERZSÉBET HALUSTYIK ANNA tizenegyedik oldal �A mi kis sirámaink - A hallgatók, és ami bántja őket Szeretünk ide járni. Azt hiszem, a többség nevében mondhatom ezt. Na­ gyon kevesen bánták meg azt, hogy annak idején ide kerültek, és aki egyszer bekerült, annak döntő többsége el is végzi majd az egyetemet. Ugyanakkor vannak problémák is szép számmal (igaz, hol nincsenek?). Általában nem is a gondok megléte a legfőbb baj, hanem az azokat keletkeztető okok ho­ mályban maradása, hogy a hallgatók általában nem tudják, mi miért törté­ nik, melyik döntést ki hozza meg. Ebben az írásban megpróbáltam össze­ gyűjteni a legsúlyosabb problémákat, bízva abban, hogy azok hamarosan orvoslásra találnak. Az írást vitaindítónak szántam, várva a reagálásokat. AZ OKTATÁS SZÍNVONALA Nagyon nehéz feladat lemérni az oktatás színvonalát egy egyetemen. Objektív mér­ céje ennek elsősorban talán az elismert szaktekintélyek száma az egyetem oktatói között, a leadott tananyag nehézsége, a szá­ monkérés milyensége lehet. E téren jól ál­ lunk: úgy hiszem, a Pázmány színvonala semmivel sem gyengébb bármelyik más jo­ gi karnál az országban. Mindezt évek szívós munkájával sikerült elérni. Ugyanakkor ez még nem feltétlenül elég: amit nagyon hiá­ nyolok, az a közelebbi kapcsolat megléte az oktatók és a hallgatók között. Az „universitas” igazi jelentése (az oktatók és a hallgatók közössége) már csak a történe­ lemkönyvek lapjaira tartozik. Az oktatót gyakorlatilag csak az előadáson és a vizsgán látja az ember, ezen felül kapcsolatba bár­ melyik oktatóval csak a hallgatók elenyésző száma kerül. Pedig, mondanom sem kell, hogy a tudás megszerzése, a tapasztalat át­ adása szempontjából mennyire fontos lenne a személyes ismeretség, találkozás. Aki elismert szaktekintély, az nem biztos, hogy élvezetes előadó: így fordulhat elő, hogy országos hírű professzorok előadásain tucatnyinál is kevesebben vesznek részt (persze ehhez azért hozzájárul a hallgatók teljes érdektelensége is egy-egy téma iránt). A HALLGATÓK SZÍNVONALA Ami az oktatókra igaz, az igaz a hallgatókra is: e téren is felvesszük a versenyt más egye­ temekkel. Bizonyíték erre például a fényes OTDK-szereplés, a friss diplomások vi­ szonylag könnyű elhelyezkedése. A gond azzal a réteggel van, aki csak azért van itt, „mert valahol lenni kell”. Aki a jogászi pá­ lyát kizárólag a majdani könnyebb megél­ hetés miatt választotta. Vagy azok, akik évek óta bukdácsolnak, tizenvalahány elmaradt tizenkettedik oldal vizsgával, minden beiratkozásnál tele gatyá­ val, a „vajon engednek-e beiratkozni?” iz­ galmával. Ok az újabb és újabb méltányosság-ismeretség-utolsó lehetőség-isteni kegyelem miatt még mindig hallgatói a Páz­ mánynak. A számtáv tagozat talán túlságo­ san is alacsony ponthatára szintúgy nem vet ránk jó fényt. Minden évben felteszem a kérdést a Tanul­ mányi Osztályon, de választ soha nem kap­ tam még: miért változik, sőt csökken évrőlévre a támogatott hallgatók száma évfolya­ monként? A tandíj eltörlésekor még úgy tudtuk, hogy minden évfolyamon 250 hall­ gató fog ingyenesen tanulni, de ez a szám évről-évre csökken, saját évfolyamomban tavaly 232-nál volt meghúzva a határ, idén már csak 223-nál. Arról már nem is beszé­ lek, hogy 1996-ban még azt ígérték (és én akkor még hittem az ígéretekben), hogy akinek az átlaga meghaladja a 3,00-át, az a támogatott kategóriába kerül, a rangsortól függetlenül. Mindannyian aszalódtunk már órákig az iszonyatos embertömeg közepén, melynek egyik tagjaként mi is próbálunk feliratkozni egy vizsgára, vagy éppen beiratkozni a kö­ vetkező félévre. Az évek óta használatos módszer egyszerűen óhatatlanul felesleges feszültséget kelt, gyakorta egyszerűen em­ bertelen. A Jogbölcseleti Intézet ugyan pró­ bálkozott már más módszerrel, melynek so­ rán írásban lehetett jelentkezni, de ott meg számtalanszor keverték el a cédulákat, írtak fel hallgatókat más napokra, stb... Mikor jön el annak az ideje, hogy mondjuk az interneten keresztül is lehessen vizsgákra jelentkezni, amely nem igényelné a szemé­ lyes megjelenést a feliratkozáskor, ezáltal megszüntetné az “idegbaj” fő okát, az órá­ kon keresztüli sorban állást? A VÉGZŐSÖK PANASZAI Most ne beszéljünk arról, hogy az eddigi diplomaosztó ünnepségek mennyire voltak méltóak az esemény rangjához. Beszéljünk csak arról, hogy az idei évtől megváltoznak a feltételek a végzős évfolyam számára. A diploma minősítését immár csak két jegyből (a szigorlatok átlaga, valamint a szakdolgo­ zat és az államvizsgák átlaga) számolják ki, ami komoly minőségi romlást fog előidézni az eddigiekhez képest, amikor is három je­ gyet vettek figyelembe (azaz a szakdolgozat jegyét külön számolták), hiszen hagyomá­ nyosan a szakdolgozatra a legkönnyebb jó jegyet kapni. Most már két nyelvvizsga megléte az államvizsgákra való jelentkezés feltétele, szemben az eddigi két év gyakorla­ tával. Ráadásul a Nyelvi Lektorátus, mely­ nek nyelvvizsgáját szintén elfogadja az egyetem, és ahol kézenfekvő dolog letenni a második nyelvvizsgát, csak márciusban fog vizsgáztatni, amikor már késő jelentkezni az államvizsgákra. Hogy ez a helyzet hogy ol­ dódik meg, egyelőre kérdéses (állítólag utó­ lag elfogadják majd a márciusban sikeresen letett lektorátus! vizsgákat), mindenestre a mostani végzős évfolyam számára nem fel­ tétlenül méltányosak ezek a megváltozott feltételek (hiszen az eddig végzett két évfo­ lyam kedvezőbb elbírálásban részesült, és senki nem érti, miért). A SPORT HIÁNYA Igencsak szembetűnő az egyetemen a spor­ tolási lehetőségek gyakorlatilag teljes hiá­ nya. Habár az ítéletben is olvashattunk egyetemi sportolóink sikereiről, azért mindez csalóka: a valóban nagyszerű, főis­ kolai bajnokságot nyert kosárlabdacsapat, a futballcsapat, a sakkcsapat, a tornász- és dzsúdócsapat összesen néhány emberből áll, akik sikereit ugyan értékeljük, de talán mégiscsak minél több ember sportolási le- �hetőségének megteremtése lenne az igazi cél. A 26. épületben két tornacsarnok áll üresen: talán fel lehetne legalább az egyiket újítani, vagy, ahogy régen, máshol állandó pályát bérelni. A sport hiánya pedig nagyon sokunkat bánt, főleg azokat, akik még emlé­ kezünk a régi jó hangulatú Pázmányos foci­ bajnokságokra. Sajnos az a tapasztalat, hogy a karon nagyon kevés az olyan „tettrekész” hallgató, aki már az egyetemi évek alatt szeretne valamilyen alkotó-szervező, úgymond „plusz”-t nyújtó munkát végezni. Léteznek ugyan hallgatói tömörülések (Rákóczi Szövetség, Jobbik, Pázmány Pódium), melyek szerveznek né­ ha igen sikeres előadásokat, de az aktív rész­ vétel ezekben a szervezetekben legtöbbször néhány ember belügye marad. Hozzáte­ szem: ez nem mindig az adott szervezet hi­ bája, hanem inkább a hallgatók érdektelen­ ségének a fokmérője. A HŐK - ezt be kell látni - gyakorlatilag egyáltalán nem érdekli a hallgatókat, leg­ többször még a saját évfolyam képviselői sem ismertek a nyilvánosság előtt. Mind­ ezért pedig nagy kár: a HÓK ugyanis talán alkalmas lehetne jó pár probléma megoldá­ sára (egyébként teljesen visszhangtalanul ugyan, de meg is oldott már jó pár problé­ mát az évek alatt). így viszont nincs még igazi versenyhelyzet sem egy-egy HOKválasztáskor (az idei választáson gyakorlati­ lag majdnem mindenki bejutott, aki jelent­ kezett képviselőnek). Mindegyikünk került már olyan helyzetbe az egyetemen, amikor egyszerűen nem vet­ ték emberszámba, akár ok nélkül üvöltöttek vele, vagy éppen az ajtót csapták rá. Embe­ rek vagyunk: valljuk meg, mindannyian vi­ selkedtünk már így, éppen ezért néha-néha menthető ez a fajta viselkedés. Baj csak ak­ kor van, ha mindez ismétlődő jelleggel, so­ kadszor történik meg. Nevesítés nélkül: né­ hány intézet, és az egyetem egyéb szervei (akinek nem inge...) bizony néha ok nélkül bánnak úgy a hallgatókkal, ami nem teljesen méltó a Pázmányhoz: mindannyian örül­ nénk, ha ezek az esetek megszűnnének. A KATOLIKUS EGYETEM Sokaknak tettem fel a kérdést: szerintetek mitől katolikus ez az egyetem? A válaszok: Veni Sancte az évnyitón, kereszt a termek­ ben, tanulunk kánonjogot... Mindez pedig elkeserítő. Ennek az egyetemnek missziója kell hogy legyen: valami mást, többet nyúj­ tani azoknak, akik itt járták le az öt évet. Hogy ne csak a külsőségekben (sőt, néha azokban sem eléggé) nyilvánuljon meg az egyetem „katolikussága”, hanem valaho­ gyan, ügyesen „belopni” a tananyagba, a hétköznapokba, a közösségi programokba (amelyek nem nagyon vannak) is a katoli­ kus szellemet, értékrendet. Hogy a tizen­ nyolc éves korukban még igencsak formál­ ható fiatalok az egyetem elvégzése után azokat az elveket és értékeket vallják majd magukénak, mint az a katolikus egyház, amely az egyetemet alapította. Meg kell különbözetnünk magunkat másoktól, ha nem akarunk csupán egy lenni a sok közül. Szeretném búcsúzásul leszögezni, hogy csupán a jóindulat vezérelt: senkit megbántani nem állt szándé­ komban, csupán szerettem volna rá­ világítani néhány, általam és a hallga­ tók többsége által fontosnak ítélt problémára, annak reményében, hogy a döntéshozók hamarosan meg­ oldják azokat. KOLTAY ANDRÁS HŐK közgyűlés Október 4-én tartotta legutóbbi közgyűlését a Hallgatói Önkormányzat. Napirendre tűzték az AF-RTF-képzésen részt vevő hallgatók HÖK-béli képviseletének megoldását, de vé­ gül elnapolták a döntést, mivel az Akkreditációs Bizottság döntése értelmében alapképzéssé minősítették át, és minimum 8 félévre emelték fel időtartalmát, ezért a jövő­ ben nincs akadálya, hogy a többi évfolyammal együtt szavazzanak. Rétvári Bence (IVN) javasolta, hogy töröljék el a kötelező jelleggel megtartandó évfolyam­ gyűlések intézményét, mivel a tapasztalatok szerint teljes érdektelenségbe fulladtak. Erre Tomasitz István (VN) ironikusan kezdemé­ nyezte, hogy az állandó alacsony részvétel mi­ att töröljék el a HÖK-választást is, a mostani képviselők mandátumának megtartásával. Rétvári indítványát végül elvetették. Legfontosabb és legsürgősebb a gólyabál szer­ vezésének értékelése és megvitatása volt. Az elnökség nem tudott dűlőre jutni abban a kér­ désben, hogy inkább báli, vagy inkább kötet­ lenebb buli jellege legyen az október végére (!) tervezett eseménynek. Éles támadások ér­ ték a rendezvényi alelnököt, Somogyi Áron Mátyást (III.N), aki egészen a közgyűlésig nem sokat tett a szervezés érdekében. Az idő szorításában végül Szabó Tibor (IVN), gazda­ sági alelnök elkészített egy lehetséges progra­ mot költségvetéssel. A tervek szerint a két véglet között, vagyis az igénytelenség neto­ vábbját szimbolizáló két évvel ezelőtti, Open Royal Music Hali-béli és a tavalyi OIT-béli, túlzott fényűzéséről, hivalkodásáról és méreg­ drága belépőiről elhíresült bál közti “arany középutat” megtalálva, egy éjfélig tartó, ele­ gánsabb, és a bálkirálynő megválasztása utáni bulizósabb részből állna. Kapunyitás este 6kor, majd 7-kor dékáni köszöntő, fél nyolckor nyitótánc, 8 órakor vacsora és spanyol tánc, majd egy 25 perces divatbemutató következ­ ne. A már említett bálkirálynő választás után a hölgyek választhatnának maguknak táncpart­ nert, aztán következne a diszkó, egészen haj­ nali 4-ig. Várhatóan a Duna TV ismét készíte­ ne összefoglalót az eseményről. Szabó számí­ tásai szerint a költségek 1,1 millió Ft-ra rúg­ nának, de a jegybevételekből 1 milliót kalkulál a gazdasági alelnök. Ajegyek ára tervei szerint a következőképp alakulnának: gólyáknak 1000,- Pázmányosoknak 1500,- külsősöknek 2000 Ft. Az árba benne lenne egy vacsora is, mely hideg és meleg ételből, valamint deszszertből állna. Felállítanának még egy koktél­ bárt is, ahol mindenki ízlése és pénztárcája szerint fogyaszthatna. Bár örvendetes, hogy legalább egy terv elké­ szült így három héttel a gólyaparty előtt, a sze­ mélyi konzekvenciákat nem lehetett elkerül­ ni. Az elnökség egyhangúlag kezdeményezte Somogyi visszahívását a Rendezvényi Bizott­ ság éléről. Mile Attila (IVL) kifogásolta, hogy a közgyűlés az alelnök távollétében szavaz ró­ la. Az idő szorításában azonban égetővé vált egy új alelnök megválasztása. A közgyűlés vé­ gül 9 igen, 3 nem és 1 tartózkodás mellett visszahívta tisztségéből Somogyi Áront. Mindeközben kézről kézre járt egy ige nagy érdeklődésre számot tartó erotikus magazin... dolgoznak választottjaink... Kéringer Csaba (VN) évfolyamtársát, Hódy Gábort jelölte a megüresedett posztra, annak ellenére, hogy az alakuló ülésen Bittsánszky Géza tanár úr arra vonatkozó javaslatát, hogy ne vállaljanak tiszt­ séget a HÖK-ben azok, akik csak a Dékán Úr értelmezése következtében jutottak be a tes­ tületbe, a jelenlévők hallgatólagosan elfogad­ ták. Molnár Dániel (III.N) pedig Thuss Ba­ lázst (II.N) kandidálta. 6-an szavaztak Hódyra, 3-an Thussra, 4-en pedig tartózkod­ tak. Mivel egyikük sem szerezte meg a szava­ zatok több, mint 50%-át, egyelőre betöltetlen marad a poszt, illetve a bizottságnak korelnö­ ke lesz a rangidős tag személyében. MÁNDICS BOTOND tizenharmadikoldal �Vedd és olvasd! Németh Adam rovata AJÁNLÓ Az évente négyszer megjelenő MÉRLEG az egyik, ha nem a legszínvonalasabb folyó­ irat ma Magyarországon. A katolikus lapok közül mindenképpen kiemelkedik (persze azért vannak még hasonlóan nagyszerű kato­ likus folyóiratok, mint pl. a Távlatok, a Pan­ nonhalmi Szemle, vagy az időt álló Vigilia,). Miért? Mert érti, ill. próbálja megérteni a kort, amiben élünk. Témaválasztása igényes. Nyitott az egyházban napjainkban felmerülő problémák, kérdések felé. Nem akar szőnyeg alá söpörni, felszínes lenni. Szereti a párbe­ szédet, de nem szereti a párbajt. Ugyanakkor nem is szürke. Határozott értékek felé mutat utat. Maga is: érték. Nyelvezete pedig? Sze­ rencsére nem szükségesek paleográfiai isme­ retek a megértéshez. Néhány főcím a 2001/2 szám borítójáról: „Vita a kereszténységről”; „A könyv magyar ün­ nepei”; „Palaver: Villásos nacionalizmus?”; „Shannon-Wolter: Magzat és etika”; Sárdy: Akart-eJézus egyházat?” (A lap főszerkesztője: Boór János; Laptulaj­ donos: Mérleg Egyesület Budapest) A hallgatásról 1. A hallgatás? Hitvallás. 2. A hallgatás? Hitvallás is lehet. +1. A hallgatás? Hazugság. +2. Hallgatnom Neked? Az országban keresztény körök évek óta próbálják elérni, hogy állami iskolákban és más közintézményekben függesszék ki a Tízparancsolat szöveget. Legutóbb Bush el­ nök is támogatásáról biztosította ezt a törek­ vést. A Legfelső Bíróság döntése - amelyet három bíró különvéleményével fogadott el 3 testület — erteImében azonban ez sérti az állam és egyház szétválasztásának elvét. (Egyházfórum 2001/3) séggel és tapintatos szeretettel fordulni azokhoz, akik ebben az állapotban élnek. (KNA) A Mérleg 2001/2 számának Jegyzetében, a 72. Ünnepi Könyvhét előtt kezdetű rész­ ben (Boór János jegyzi ezt a részt) olvasható a következő érdekesség: „Új kezdeményezés a „Katolikus világiak a magyar közéletben” című kötet Huszty Adám szerkesztésében (VSZE Koordinációs Iroda/Corvinus), nem csodálkozhatunk tehát a hiányosságokon. Kettőt mégis megnevezünk: Horányi Ozséb [kiemelés: N.Á], a Magyar Pax Romana el­ nöke Szöllössy Ágnes és Mikulás Domonkos alelnökkel együtt nem szerepel az életrajzi is­ mertetésekben (Horányi Ozsébet talán szer­ zetesnek hitte a szerkesztő ?). Aggasztó azon­ ban és sajnos jellemző a szellemi zűrzavarra, hogy szélsőjobboldali radikális politikusok bekerülhettek a Ki kicsodába, és katolikusok­ nak minősülnek akkor, amikor pártjuk szá­ mos alkalommal semmibe veszi a II. Vatiká­ ni Zsinat időszerű társadalmi tanításait....” (Mérleg 2001/2) Diómagányba költözöl, Esti bánat A vízcsepp magánya érint engem. Ázom. Egyedül az esőben. SZELETEK Az USA Legfelsőbb Bírósága döntésével jó­ váhagyta az illetékes kerületi bíróságnak azt a múlt évben hozott döntését, mely alkot­ mányellenesnek minősítette egy, a Tízpa­ rancsolatot ábrázoló emlékmű közterületen való elhelyezését. A kérdéses emlékmű egy amerikai város polgármesteri hivatalával szemben helyezkedik el és kormányzati pénzből lett fölállítva. Az emlékmű az első sorban a következőket emeli ki nagy betűk­ kel: „TÍZPARANCSOLAT - ÉN VAGYOK AZ ÚR, A TE ISTENED”. tizennegyedik oldal II. János Pál pápa az uruguayi főpásztor­ ok „ad limina” látogatásakor szeptember elején arról is szólt, hogy a lelkipásztori munkának ki kell terjednie a házasságkötés nélkül együtt élő párokra és családjaikra is. A Te­ remtő akarata ellen való a házasságon kívüli együttélés vagy az azonos neműek együtt­ élése és ezeknek a polgári jog szerinti házas­ sághoz hasonló elismerése. Az is tény azon­ ban, hogy a házasság természetes és vallási jelentősége ma széles körben ismeretlenné vált. Éppen ezért kell lelkipásztori bölcses­ Zöld ifjú Minden lobbanás: Egy eltévedt titok. Feléd nyújtom, de Te ellököd a kezem. Nyersen adod magad a Végtelen áramnak, Melynek szerelem a neve. Az osztrák katolikus hírügynökség megem­ lékezett arról, hogy Hitler vazallusállamá­ ban, Szlovákiában már hatvan évvel ez­ előtt, 1941 szeptemberében törvényt hoztak a zsidók internálására és deportálására. Az úgynevezett „Zsidókódex” volt a II. világ­ háború idején az egyik legszigorúbb. Het­ venezer szlovákiai zsidót a Kathpress szerint sem a püspökök, sem a Vatikán nem tudta megmenteni. Arról az osztrák katolikus hír­ ügynökség nem tesz említést, hogy Ester­ házy János volt az egyetlen képviselő az ak­ kori szlovák parlamentben, aki nem szavaz­ ta meg a „Zsidókódexet”. Arról sem, hogy Slachta Margit elsőként hívta fel XII. Plusz pápa figyelmét a szlovákiai zsidóság sorsára. (Kathpress, ill. Új Ember) A nigériai Jós városban öt napig tartó mu­ zulmán-keresztény összecsapásokban 500 személy vesztette életét. Keresztény és muzulmán fiatalok vitájából robbant ki a harc. A nigériai feszültségek oka a muzul­ mán kánonjog bevezetése több tagállamban a világi jogszolgáltatásba. (Kathpress) < ^*^**$* Egy elmenőnek Utolsót nyikordul a malomkerék, Az érkező vizet nehezen csobban tja tova. Alul rohan az ár, féktelen robaja ismeret­ lenül hív. Elnyel Téged. Elnyel mindent. Ég Veled! Tóth Franciska (PPKE-HK) �AJÁNLÓ Márai Sándor: Kassai őrjárat (Helikon, 1999; 1100.-Ft., első kiadás: 1941) „Nem álmodozhatunk többé beton­ paradicsomokról, ahol gépzenére andalog az akkordmunka utáni szabad­ időben egy félhülyére civilizált, képes újságok műveltségi szintjére nevelt (...), igazi és bátor élvezetre képtelen, szórakozásra örökké éhes, félművelt, indulatait olcsó bódítószerekkel kö­ zömbösítő társadalom. Ha a civilizá­ ciót nem tudjuk megtölteni egy ősré­ gi örökség, az európai keresztény mű­ veltség és erkölcs tartalmával, elhal benne a nemesebb emberi becsvágy és az élethez való jogunk.(...) ...értelemmel tudom, ideggel és ösz­ tönnel érzem, hogy a szellem sorsa egyértelmű a haza és a nemzet sorsá­ val. Milyen jogon akar élni az irigy népek között a magyar, ha nem védi a szellemi magasabbrendűség jogcíme? (...) A kétely, hogy e civilizációban a tö­ megek számára előbb-utóbb minden unalmas lesz, nem hagy nyugodni Leonardo da Vincinek, aki az első re­ pülőgép-kísérletek egyikét szerkesz­ tette, s természetesen soha nem re­ pült, több köze volt a repülés élmé­ nyéhez, mint Lindberghnek (...) - él­ ményről beszélek, nem pedig kilométer-zabálásról. (...) A civilizációban az emberek hülyék és puhák lesznek, mondja Alexis Carrel, s kezdek hinni neki; úgy érti, ez a gépies kényelem megöli bennünk az élet élményének varázsos tartalmát.” Értékelés: tízből kilenc és fél A majmok bolygója Pizzás (magyarfilm, 2001) Szeretnék jót írni végre egy amerikai filmről (hiszen annyi nagyszerű film készült már Hollywoodban is), de er­ re még egy kicsit várni kell. Ez a majmos nem az lesz, amiről jót lehetne írni. Nem is baj, hogy kissé késve írom a kritikát, hiszen így legalább a nagy részét az alkotásnak már el is fe­ lejtettem. Ne nézzétek meg! Az egyetlen dolog, ami színvonalas benne, az unalomig is­ mert profi kivitelezés, meg az űrhajósmajommaszkos-robbantós-digitálistrükkös látvány, de ki kíváncsi ma már mindezekre? A karakterek kidolgo.zottsága maximum egy képregény színvo­ nalát üti meg, a feltűnően jóképű főhős meg talán maga sem érti, hogy került a filmvászonra (ennyire nem is rossz szí­ nész Mark Wahlberg, mint itt, ebben a filmben). A befejezés totális zűrzavar, az egyetlen, ami talán egy kicsit feldob­ hat minket, hogy megtudjuk: Abraham Lincoln valójában egy majom volt. Nem ismerhetjük a múlt századi ame­ rikai népet, de a mait elnézve akár... Na hát és akkor még egy gyomor­ forgató pénzhajhász fogás: az a beis­ merő vallomással felérő hálivúdi gya­ korlat, miszerint az elmúlt években szép lassan a filmtörténet szinte öszszes klasszikusát újraforgatták, új fent sikeresen lerombolhatja az eredeti, klasszikus film mítoszát. Szegény Charlton Heston (az eredeti majom­ kaszaboló hős) forogna a sírjában, ha nem lenne még életben Hogyan lehet Amerikát megjeleníteni magyar filmben? Például úgy, hogy a rendező „elhelyez” néhány felhőkarcolót a Lánchíd környé­ kén. Vagy úgy, hogy a főhős amerikai rendszámú Musthanggal száguldozik a pesti utcákon. És miért ne lehetne az egykori Átrium mozitól nem messze napfényes tengerpart? Az eredetileg jogi pályát fontolgató, de azt a római jog vizsgánál feladó Balogh György filmje, a Pizzás bizonyítja, hogy ez is járható út. Talán a fenti bevezető önmagában is leültetne néhány nézőt a székekbe, ám a rendező nem elégszik meg ezzel. így megjelenik egy sor ismert arc is a vász­ non. Szacsvay László, a házikabátos Pontos úr, aki egy váratlan fordulattal showmanként jelenik meg. Haumann Péter, mint éltes korú szobrász, akinek jól esik egy kis dörgő szélvihar. Szere­ pel továbbá a színészházaspár, Rékasi Károly és Détár Enikő. Előbbi média­ szakembert (kap is egy fricskát a rek­ lámipar), utóbbi jósnőt alakít. Még Csisztu Zsuzsa is felbukkan: egy talál­ mányt reklámoz. Itt kapcsolódik be a főszereplő, Piz­ zás (Kovács-K. András). A fekete nap­ szemüvegben nyomuló mácsó futár látja el a fura városlakókat a népszerű étellel. Szemléletesen készíti el a pizzát, és amúgy, tűrhető hullámlovas. Mindez éppen elég ahhoz, hogy elnyerje a pizzázóban dolgozó Mannácska (Kreiter Éva) szerelmét. A filmben, (ami egyéb­ ként lefolyócsőben kezdődik és metró­ aluljáróban ér véget) talán az eddigiek­ ből is érezhetően kétszázzal szárnyal a fantázia. A kavalkádhoz még hozzájárulnak a honi alternatív zene képviselői is (pl. Nyers, Publo Hunny), akik közül néhányan maguk is bekerültek a műbe. Értékelés: Értékelés: (amerikaifilm, 2001) na, tízből mennyi? tízből hét KÚRÁN ANDRÁS SZAMOS MÁRTON tizenötödik oldal �„A politika szolgálat, és nem érvényesülési lehetőség” — Beszélgetés Kónya Imrével — felkelők. Mi is kisodródtunk a tömeg­ gel és láttuk, hogy egy bőrkabátos karhatalmistát két nemzeti színű karszala­ gos fiatalember vezet karonfogva és az egyik felénk fordulva így szólt: „Nem bántjuk, elvisszük és majd a független magyar bíróság fog ítélkezni felette.” Másnap hajnalban, ágyúdörgésre éb­ redtünk. A minden korábbinál hatalma­ sabb szovjet túlerő elsöpörte ezt a csodá­ latos szombatot, de számomra a forrada­ lom ma is ugyanazt jelenti, amit akkor megéreztem: nemzeti összetartozást, egyetértést, bizalmat, tisztességet, törvé­ nyességet. Hogyan nyilvánult meg a rendszerválto­ zásig az Ön politikai érdeklődése? Melyek voltak azok a gyermekkori élmé­ nyek, amelyek későbbi pályafutását megha­ tározták? Szerencsém volt, mert a szüleim gyakran beszélgettek a világ dolgairól és engem kis­ gyerekként sem küldtek ki olyankor, annak ellenére, hogy amit ők mondtak, távolról sem egyezett meg azzal, amit az ember az iskolában hallott. Kilenc éves voltam 1956-ban. Tehát gyer­ mekfejjel éltem át a forradalmat, mégis úgy érzem egész életemet, mentalitásomat meg­ határozta. Október 23-án édesapám egy oldal­ kocsis motorkerékpárral vitt végig a fontosabb helyszíneken. Ott voltunk a Sztálin szobornál majd átmentünk a rádióhoz, ahol az első lövé­ seket hallottuk. Apám csak ekkor döntött úgy, hogy mindez már nem gyereknek való. November 3-án, azon a csodálatos szombati napon, amikor már elhallgattak a fegyverek és béke volt, amikor azt hittük, győzött a forradalom édesapám be akart menni a munkahelyére, és magával vitt en­ gem is. A Keleti pályaudvarnál laktunk, vé­ gigmentünk a Rákóczi úton, a Körúton, mindenütt kilőtt, kiégett orosz tankok ma­ radványai, a házakon belövések nyomai, de a betört kirakatüvegek mögött érintetlenül ott voltak az áruk, a járókelők arcán felszabadultság, öröm és bizalom. Bementünk a Rózsa presszóba, ahol már állva is alig fértek el az emberek, mégis mindenki türelmes és udvarias volt. Egyszercsak kintről bekiabált valaki, hogy az utcán egy ávóst vezetnek a tizenhatodik oldal Fiatalkoromtól fogva egyértelmű volt az ál­ láspontom, hogy a rendszer hazug és tartha­ tatlan. A kommunizmus magyar változata még a térség más országaival összevetve is el­ lenszenves volt számomra, mert pl. a Szov­ jetunió, Lengyelország, Románia legalább némi nemzeti tartalommal vegyítette a kom­ munizmust, nálunk pedig ez csak a Szovjet­ unió kiszolgálásának eszköze volt, minden­ fajta nemzeti szempontot mellőzött. Mivel mindez számomra eleve kizárta a közéleti szerepvállalást, a bennem mindig meglévő igényt - hogy egy kicsit tágabb kör­ ben is segíteni tudjak az embereken - az ügy­ védi pályán valósítottam meg. Hogyan került a rendszerváltozás élvonalába? 1988-ban már világos volt, hogy tenni kell valamit, nehogy az ország végleg leszakadjon a világ fejlettebb részétől. Azt is látni lehetett, hogy a Szovjetunió meggyengült és a ránk kényszerített rendszert nem fogja még egy­ szer fegyveresen megvédeni. Tudtuk, hogy szovjet támogatás nélkül a hatalom képtelen a fennmaradásra, ugyanakkor tudtuk azt is, hogy kellenek emberek, akik tesznek azért, hogy a rendszer megváltozzon. Ekkor kezdtem el szervezni a Független Jogász Fórumot, mert úgy vettem észre, hogy a jogászság, amely mindig élére állt a progresszív folyamatoknak, alig van jelen az akkor szerveződő pártokban, mozgalmak­ ban, holott egy vér nélkül végbemenő jogál­ lami forradalmat jogászok nélkül aligha lehet véghezvinni. A társadalmi rendszer békés, de radikális megváltoztatására volt szükség. Vi­ lágos volt, hogy a kommunista hatalom ap­ parátusa az ehhez szükséges jogszabályokat nem fogja elkészíteni. Erre a feladatra szer­ veztük meg a Független Jogász Fórumot. Nagyon fontos volt, hogy a szervezet való­ ban független maradjon és nemcsak a hata­ lomtól, hanem az új politikai szervezetektől is. Volt ugyan olyan javaslat, hogy a Magyar De­ mokrata Fórumon belül szerveződjünk meg, mivel az számunkra is védemyőt jelentene. Magam is MDF-tag voltam és a Függetlenjogász Fórom többi szervezője is leginkább az MDF-hez állt közel. Mégis kitartottunk a füg­ getlenség mellett. Ez jó döntésnek bizonyult, mert a Független Jogász Fórum csak így tölt­ hette be azt a szerepet, amelyet a különböző ellenzéki pártok összefogásában játszott. AJogász Fórum kapocs volt az ellenzéki szerveze­ tek között. Ezt az élet nagy ajándékának tekin­ tem. A pártok csak a társadalom egy részét tudják képviselni. Nekünk viszont olyan sze­ rencsénk volt, hogy néhány hónapon át, ami­ kor az Ellenzéki Kerekasztalt megszerveztük és működését összehangoltuk egy rövid ideig, közvetlenül az egészért dolgozhattunk. Mi volt az Ellenzéki Kerekasztal létrehozá­ sának közvetlen kiváltó oka? Az 1989, március 15-i ünnepségeken nyilván­ valóvá vált, hogy az ellenzéki szervezetek öszszességükben lényegesen nagyobb társadalmi támogatást élveznek mint a hatalom, ugyan­ akkor legitimitásukat egyenként kétségbe le­ het vonni. A hatalom persze meg is próbálta az ellenzéki szervezeteket egymással szembe­ fordítani. Csak az ellenzék egységes fellépése lehetett valódi ellenerő a hatalommal szem­ ben. Az ellenerő megjelenése pedig a rend­ szerváltozás előfeltétele volt. Máskülönben lehet, hogy az MSZMP néhány párt működé­ sébe belenyugszik, de gyökeres átalakulást, következetes demokráciát és piacgazdaságot magától nem fog létrehozni. Ezek együttesen elegendő okot szolgáltattak ahhoz, hogy a Független Jogász Fórum március 22-re szóló meghívására az összes szervezet elküldje kép­ viselőit. Kezdettől fogva nagyot lendített a Kerekasztal munkáján, hogy az MDF részéről �Szabad György vett részt a tárgyalásokon. Az ő kemény és egyértelmű ellenzékisége, más­ részt kompromisszumkészsége rendkívül so­ kat segített a tárgyalások során. A Kerékasztalban való részvétel egyébként is az MDF részéről jelentette a legnagyobb áldo­ zatvállalást, mert ez volt az egyetlen szervezet, amely nagysága és ereje folytán jó eséllyel tár­ gyalhatott volna egyedül is a hatalommal. Rá­ adásul ezzel az eshetőséggel az MDF akkori vezetőségének egy része is számolt. Az egységes fellépésnek köszönhetően há­ rom hónap alatt sikerült az MSZMP-t tárgya­ lóasztalhoz kényszeríteni és további három hónap alatt megszületett a megállapodás. A szeptember 18-i aláírással a tárgyaló felek elfo­ gadták a sarkalatos törvényeket, amelyek a rendszerváltozás alapjául szolgáltak. Ezzel végbement a megegyezéses forradalom. Az akkor elfogadott törvények közül Ön szerint melyek állták ki leginkább az idő próbáját? A módosított alkotmány a párttörvény, a vá­ lasztójogi törvény, és a BTK-módosítás egy­ aránt alkalmas volt arra, hogy egy szabad vá­ lasztáshoz törvényi garanciát jelentsenek. Per­ sze a szükséges politikai kompromisszumok ritkán eredményeznek jogi remekműveket. Figyelembe kell venni azt is, hogy sok­ szor hihetetlenül rövid idő állt rendelkezés­ re. így pl., hajói emlékszem, az Alkotmány­ bíróságról szóló törvény Tölgyessy Péter és Sólyom László aktív közreműködésével egyetlen éjszaka alatt született meg. Általánosságban mégis elmondható, hogy ezek a törvények a lehetőségekhez mérten a legjobbak lettek. Amennyiben korrekciót igé­ nyeltek, azt az első szabadon választott Or­ szággyűlés végrehajtotta. A kompromiszszumként az Alkotmányban bennemaradt ré­ szeket nyomban kigyomláltuk és a 2/3-os tör­ vények körének szűkítését is sikerült elérni. Nemzeti Kerekasztal, az első, de még a má­ sodik Országgyűlés is. A jelenlegi parlamen­ ti ciklusban pontot lehetett volna tenni e fo­ lyamat végére, de a kormányzat és az ellen­ zék sokszor teljesen értelmetlenül kiélezett viszonya eleve illuzórikussá tette a rendszer­ változásnak egy ilyen szimbolikus aktussal történő lezárását. így ez a feladat a következő ciklusra marad. Kiket emelne ki a Kerékasztal-tárgyalások résztvevői közül? Szabad Györgyről már korábban beszéltem. Mellette Antall Józsefet említeném, aki az Ellenzéki Kerekasztal működésének máso­ dik részére vált vezető személyiséggé. Vele együtt vettem részt az 1/1-es alkotmányo­ zással foglalkozó albizottságban, ahol raj­ tunk kívül az SZDSZ-t Tölgyessy Péter, a FIDESZ-t Orbán Viktor, a Kisgazdákat Boross Imre képviselte. Antall mély benyo­ mást tett rám. Noha közülünk ő volt az egyetlen, aki nem volt jogász, mégis látniva­ ló volt, hogy hihetetlen ismeretanyaggal rendelkezett. Nemcsak a történelem, ha­ nem az alkotmánytörténet körében is és minden mondatát áthatotta a közjog iránti mélységes tisztelet és elkötelezettség. Kétségkívül jelentős szerepe volt a tár­ gyalások sikerében Tölgyessy Péternek, aki kivételesen felkészült jogász volt, a szöve­ gek jelentős részét ő dolgozta ki. Élmény volt tapasztalni Orbán Viktor szellemi fris­ sességét, Fodor Gáborral és Kövér Lászlóval együtt ők képviselték a FIDESZ-t és ugyan az azóta történtek ezt nem igazolják ez tűnt a legegységesebb csapatnak. Ugyan­ csak ki kell emelnem Boross Imre szerepét, aki a Kisgazdapártot képviselte, és aki ter­ mészetesen nem azonos azzal a Boros Im­ rével, aki a mai Kisgazdapárt színeiben vált ismert politikussá. A Kerekasztal tárgyalások lezárása után Ön Ön szerint szükséges egy új Alkotmány elfo­ gadása? Lényeges tartalmi változtatásokra nincs szükség. Más kérdés, hogy új formába öntve és új preambulummal, egy hasonló alkot­ mányszöveget érdemes lenne elfogadni. Már csak azért is, hogy az Alkotmányt ne kelljen 1949. évi XX törvénynek nevezni, és ezen az alapon se lehessen „sztálini” jelzővel illetni, hiszen, az eredeti szövegből mára talán csak annyi maradt, hogy Magyarország fővárosa Budapest. Egy ilyen szimbolikus gesztus le­ zárhatná azt az évek óta tartó vitát, hogy ki csinálta meg a rendszerváltást (azokról a ve­ szélyesen demagóg véleményekről nem is beszélve, amelyek szerint nem volt rendszer­ váltás). Ne feledjük, hogy a mára kialakult al­ kotmányszöveg létrejöttéért sokat tett a is pártpolitikai szerepet vállalt. Hogyan lett a Független fogász Fórum elnökéből az MDFfrakcióvezetője? Mint említettem, én korábban is MDF-tag voltam, de a pártpolitikához nem sok kedvem volt, és úgy gondoltam, hogy a tárgyalások si­ keres lezárása után visszatérek a civil életbe. 1990. januáijában azonban megkeresett Sza­ bad György, aki ezt megelőzően Antall József­ fel is egyeztetett és rábeszélt arra, hogy to­ vábbra is vegyek részt a politikában. Akkori­ ban még úgy tűnt, hogy az MSZMP-nek ko­ moly esélye van a választási győzelemre. Ott gyakorlott öreg rókák voltak, a mi oldalunkon pedig lelkes amatőrök. így nekünk, akik a tár­ gyalásokon részt vettünk és mégis csak vala­ milyen politikai gyakorlatra tettünk szert, er­ kölcsi kötelességünk volt az indulás. Antall Józsefet gyakran vádolták azzal, hogy nem tűri az ellenvéleményt és feltétlen lojalitást kíván. Hogy ez mennyire nem így volt, arra az én jelölésem fényes bizonyíték. A Kerekasztal-tárgyalások idején és a négy igenes népszavazáskor sokat vitatkoztam Antall-lal, mert - talán a közöttünk lévő kor­ különbségből adódóan - számos esetben én sokkal radikálisabb véleményt alkottam, mint ő. Ezek az állásfoglalásaim a sajtóban is megjelentek, ami időnként ugyancsak a ké­ sőbbi miniszterelnök rosszallását váltotta ki. Mégis minden feltétel nélkül abszolút befu­ tó helyre kerültem az MDF listáján. Ezt kö­ vető első találkozásunkkor megköszöntem Antall bizalmát, mire ő azt felelte: „Kérlek, lehet, hogy köztünk voltak nézeteltérések, de én mindig tudtam, hogy alapvetően egyfor­ mán gondolkodunk.” Ezt követően egyenes utam volt a frakció­ vezetésig. Ez sajátos helyzetet teremtett, mert olyanok felettese lettem és sokszor olyanokkal kerültem szembe, akiket régóta nagyon tisz­ teltem. Ráadásul akkoriban a frakción belüli viták sem voltak előre lefutottak. Valamennyi képviselő odahaza szembesült a rendszervál­ tozásból adódó nehézségekkel és előfordult, hogy a frakción belül is nehéz volt egy, a kor­ mány által beteijesztett törvényt (pl. költség­ vetést) elfogadtatni. Összefoglalva, miben látja az első négy évje­ lentőségét? A XX század tragikus eseményei, az I. világ­ háború, Trianon, a II. világháború, a szovjet megszállás, 56. vérbefojtása. Magyarország történelmét kibillentették a rendes kerékvá­ gásból. 1989-90-ben a megegyezéses forra­ dalommal a történelem visszazökkent a ren­ des kerékvágásba. De a lehetőséget valóra váltani, 90 és 94 között kellett. Egy egész rendszert mindenestül átalakítani, új intéz­ ményeket a semmiből megteremteni és na­ gyobb fennakadás nélkül működtetni. És mindezt erőszak alkamazása nélkül, úgy, hogy fennmaradjon a társadalmi béke. Az 1990-94 közötti koalíció érdemeit mind­ ebben ma már politikai ellenfeleink is elis­ merik. De van itt még valami, amit én a leg­ fontosabbnak tartok. Annak felismerése, hogy a békés átalakulásban és Magyarország történelmének sikeres fordulatában fontos szerepe volt az akkori kormánykoalíció mérsékeltének és kompromisszumkészsé­ gének, annak a politikai magatartásnak, amelyet a néhai miniszterelnökről szívesen nevezünk antallinak, amely a politikát szol­ gálatnak és nem érvényesülési lehetőségnek tekinti. Ez a politikai magatartás az etalon, olyan viszonyítási alap, amellyel ezt követő­ en - akarja, nem akarja - szembesülnie kell minden kormányzó koalíciónak. GULYÁS GERGELY tizenhetedik oldal �Magyar örökség: Kastélyok és kúriák KALOCSA - ÉRSEKI PALOTA II. — hazánk egyik eredeti állapotában fennmaradt rezidenciája — Egyetemünk hallgatója, Virág Zsolt nagy fába vágta a fejszéjét tavaly: el­ A kastély földszintjén a személyzet a szállása, az kezdte a 19 részesre tervezett könyvfolyamának megjelentetését, mely a érseki irodák, a konyha és a vendégszobák helyezkedtek el Magyarországon található összes kastély és kúria sorsát dolgozza fel. 2000 októberében jelent meg az első kötet, a Pest megyei épületekről, és helyezkednek el ma is. A fő szint az emeleti rész, a középre helyezett, 5000 példányban, mely szinte teljesen elfogyott, júniusban meg is jelent az utánnyomás! 2001. májusában már a második kötet jelent meg, Bács- monumentalitásra törekvő díszterem falait sárgás rózsa­ Kiskun megye kastélyai és kúriái címmel. Ebből adunk most ízelítőt! A kastélybelső, a könyvtár és a park Hazánkban rendkívül ritka az a kastély és kúriaépület, melynek berende­ zése többé kevésbé eredeti állapotában fennmaradt. Az érseki, püspöki rezidenciákról viszont általánosságban elmondható, hogy a többi épület­ hez viszonyítva kevés kár esett bennük. A kalocsai palota alapján képet al­ kothatunk ezen épületek egykori pompájáról, a falaik közt zajló életről. tizennyolcadik oldal színű műmárvány borítja, melyet szürkéskék pilaszterek tagolnak. Itt eredetileg egy 1784-ben készített Maulbertsch-freskó kapott helyet, mely Szent Istvánt és a Rómából koronát hozó Asztrik apátot ábrázolta. A fest­ mény az állandó beázások miatt tönkrement, ezért le kellett verni. A díszteremtől keletre az ún. „kisebédlő” helyez­ kedik el, a szárny végén pedig a gazdagon díszített érseki magánkápolna és az oratórium. A keleti szárnyban az érsekek egykori téli lakosz­ tálya és a könyvtár található, a nyugati részeken a rózsa­ szín, a zöld és a vörös szalon, az érsekek nyári lakosztálya, valamint a hercegi lakosztály kapott helyet. A második emeleten a vendégszobák helyezkednek el. A főszékesegyházi könyvtár báró Patachich Adám érsek alapította a nagyváradi püspök korában összegyűjtött magánkönyvtára, valamint a kalocsai székeskáptalani gyűj­ temény egyesítésével. Az akkor 17 000 kötetes gyűjte­ ményt Mariosa Jakab olasz pap, a vatikáni könyvtár mun­ katársa rendszerezte. A könyvtáros utóda, Katona István kanonok (egyik első történetírónk) 1790-1811 között az ál­ lományt duplájára növelte, így az ország legnagyobb biblioté­ káinak egyike lett. A könyvtár töretlen fejlődésének eredmé­ nyeként ma már 140 000 kötetes, ennek fele hittudományi mű. 57 kódex, 504 ősnyomtatvány és 169 hungarica található benne, melyek egy része unikumnak számít. Két nagy terem­ ből és kilenc könyvtárszobából áll, a legnagyobb a Patachichterem, melynek copf stílusú könyvállványain sorakoznak az egységes barokk kötésű kötetek. A kastélyhoz szervesen hozzátartozik a park, melyet Kollonich László érsek az 1790-es években kez­ dett el kialakítani az addig sáros, vizenyős, zsombékos te­ rületen. Az U-alakú kastély előtt, valamint a belső udvar­ ban szimmetrikus barokk kert található, míg a palota te­ repszintjétől mintegy három méterrel mélyebben fekvő hátsó park a franciakertből fokozatosan angolkertté ala­ kul át. A kert sorsát Haynald Lajos bíboros, kalocsai ér­ sek (1867-1891), aki botanikusként a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia Természettudományi Bizottságának is a vezetője volt, különösen a szívén viselte. 1930 körül a hátsó parkrészt egy két méter magas kerítéssel kettévá­ lasztották. VIRÁG ZSOLT �„Az öttusa nagyon szép sport” Beszélgetés Balczó Barnabással Balczó Barnabás azon túl, hogy egye­ temünk másodéves hallgatója, aktí­ van sportol, méghozzá nem is akár­ mit. Édesapja, Balczó András nyom­ dokaiba lépve nemrég O is a hagyo­ mányosan magyar sport, az öttusa mellett döntött. Hogyan alakult a sportpályafutásod, mi­ kor kezdtél sportolni? Először vívni szerettem volna, de édes­ apám azt mondta, hogy 10 évesen nem érdemes elkezdeni párbajtőrözni, ezért atletizálással kezdtem a Vasasban. Aztán öt év múlva áttértem a vívásra, a BSE-be kerültem. Nagyon jó volt az edző és a hangulat is, csak kevés asszópartnerem volt, ezért egyesületet váltottam. Az OSC-nél viszont nem volt elég alkalom iskolázásra, ami a vívásnak az a része, amikor a tanítvány az edzőjével gyakorol meghatározott instrukciók alapján. Nem versenyeztem aktívan, bár egyébként nem is rendeznek sok versenyt vívásban. Olyan fél éve találkoztam azzal az edző­ vel, aki nem csak párbajtőrvívást, hanem öttusát is oktat; ő kérdezte, hogy nincs-e kedvem elkezdeni öttusázni. Tehát nem is édesapád, Balczó András ha­ tására döntöttél az öttusa mellett? Nem, soha nem kérdezte, hogy nem akarok-e én is öttusázni. Szerintem azért, mert tudja, milyen Balczó névvel bármit sportolni, nemhogy öttusát. Ezért min­ denképp el szeretnék jutni egy olyan szintre, hogy úgy tudjak odaállni egy ver­ senyre, hogy tudom, jól fog menni a do­ log. Nehéz lesz így, nagyobb elvárásokkal versenyezni. Most, hogy már elkezdtem az öttusát, szakmailag sokat segít, gyakran megbeszéljük, hogy mi volt az edzésen. Régebben kicsit más volt ez a sportág... Igen, a legnagyobb változás az, hogy most már egynaposak a versenyek, és a távok is rövidebbek lettek valamivel. Nagyon jól meg kell tanulni a váltást, egészen másfaj­ ta odafigyelést igényelnek az egyes sport­ ágak, és így az embernek csak fél órája van a melegítés alatt, hogy ráhangolódjon a következő számra. Az ötnapos versenyek nem voltak „eladhatóak” , ma sokkal lát­ ványosabb ez a sport, különösen a váltó örvend nagy népszerűségnek, amit az itt­ hon rendezett világbajnokság is jól bizo­ nyított. Melyik a kedvenced az öt sportág közül, egyeztetni, nem telnek el naponta hosszú órák várakozással, utazgatással. A sport vagy a tanulás foglalja el az első helyet az éltedben? Sokat gondolkodtam már ezen, de még nem tudtam eldönteni. Legalább egy év kell még hozzá, hogy kiderüljön, tudome az öttusát komolyan csinálni, vagy in­ kább az egyetemi tanulmányaimra érde­ mesebb fektetni a hangsúlyt. Egyelőre próbálom a kettőt valahogy összeegyez­ tetni, de néha elég nehezen megy, mert nappalis vagyok, mindennap be kell jár­ nom az egyetemre. Estére szellemileg és fizikailag is nagyon elfárad az ember, fő­ leg vizsgaidőszakban. Amíg csak vívtam, még zökkenőmentes volt a dolog, de az­ tán döntenem kellett, hogy vagy felha­ gyok egy időre a sporttal, vagy pedig ott vagyok minden edzésen és amellett pró­ bálok meg felkészülni a vizsgákra. Végül az utóbbi mellett döntöttem, aminek ugyan rosszabb átlag lett az eredménye, de mivel az öttusa nagyon szép sport, fontos volt számomra, hogy ne hagyjak ki sok edzést, ne mondjak le a sportolásról. melyik megy a legjobban? Mi a véleményed az egyetemi sportéletről? Hogy melyik a kedvenc, az mindig válto­ zik. Szeretek lovagolni és lőni is, de azt hiszem, a futás megy a legjobban. Az úszás a leggyengébb számom, az öttusázás előtt nem voltam aktív úszó, elég sok a le­ maradásom. Ettől függetlenül ezt is sze­ retem, csak ne kéne fölkelni olyan korán... Hallottam róla, hogy létezik vívásban egyetemi bajnokság, el is akartam rajta in­ dulni, de lebetegedtem, úgyhogy végül ez nem sikerült. Szerintem szükség lenne testnevelésre, akár még tantárgyszerűen is, és úgy látom, igény is lenne rá, hiszen az egyetemek között zajló foci- és kosárbaj­ nokságok eléggé népszerűek a hallgatók körében, jó a hangulatuk és jó a társaság is. Hogyan oszlanak el az edzések hetente? Hogyan szoktál kikapcsolódni? Ez attól is függ, hogy épp milyen felké­ szülési időszakban vagyunk. Télen, ala­ pozáskor sok edzés van, heti öt úszás és vívás, három futás és lövészet, meg a lo­ vaglás. Versenyidőszakban kevesebb az edzés. Szerencsére az edző egymaga fog­ lalkozik az összes sportággal, tehát nem külön szakedzőkkel dolgozik, így könynyebb volt az edzések időpontjait össze­ Talán azért, mert az öttusa elég fegyelme­ zett, pontos időbeosztást igényel, szabad­ időmben kicsit lazábban veszem a dolgo­ kat. A hétvégéim általában szabadok, ilyenkor van időm, hogy egy-két buliba elmenjek, de aktív pihenésre nem igazán futja az energiámból. SZINCSÁK ZSUZSA tizenkilencedik oldal �IN MEMÓRIÁM 1956 Mondd el, mert ez a világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak, vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert O sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. Egy ismeretlen hős sírdombja a mai Ferenciek terén 1956 novemberében Márai Sándor: Mennyből az angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vígasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Es a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mi végre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt”. Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik Ők, akik örökségbe kapták - : Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most ők is vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik mennyből az angyal. New York, 1956 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 9. szám 2001. október 18. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. október 18. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (10843+2101 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_9_20011018 Relation A related resource T00039 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_9_20011018 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/df4133d7fe05414f6ada60debbc1e9d9.jpg 5e1b0ed1a58502328f63906aeb6bce94 https://omeka.ppke.hu/files/original/8d69bfadb18ea897e7ed93e102c20678.pdf 601ec2178381228f3032bea145e8bd65 PDF Text Text PP&EJMztJVjl-OJ2.OO11XO5 A PP1®3'^ l*pj« A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA IV. évfolyam, 10. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001. november 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Kérdezz! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (inteijú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) váijuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal A legrosszabb emberi tulajdonságok közé tartozik a közömbösség, az érdektelenség. Aki közömbös a világ felé, nem érdeklődik, nem akar­ ja megismerni az újat, az emberi mivoltát tagadja meg. Hiszen ha az embert nem hajtotta volna a szellem ereje, még ma is mindannyian fenn csücsülnénk a fákon, banánt rágcsálva. Természetesen az érdeklődés magasabb dimenzióiról beszélek, az ugyanis nyilván mindenkit foglalkoztat, hogy: „mennyi itt a sör?, vagy: mit játszott a Fradi?, esetleg: kiderül-e végre a mai részben, ki próbálta megmérgezni don Alvarez de Edmundo y Coronilla mos­ tohafiának eltitkolt szeretőjét, Maria Rosamundát? Ennél tehát azért egy kicsit többről lenne szó. Éppen ezért egy kicsit szomorú látni, hogy éppen nálunk, ajogi egye­ temen (hiszen a jogászok komoly társadalomformáló erővel rendelkez(het)nek!) is gyakran ütközik az ember a közömbösség falaiba. Amikor a hajtóerő már csak és kizárólag a pénz, amikor a kötelező, vizsgára megszerzett tudáson kívül már semmi egyéb nem érdekli az embereket, egyedül az olcsó szórakozás, akkor ott nagy a baj (termé­ szetesen TISZTELET akivételnek). Hiszen így válhat egy társadalom, egy nép, egy világ arctalanná, irányíthatóvá, birkaként vezethetővé. Olyanokká, akik nem tesznek fel kérdéseket, akik nem is várnak válaszokat, akikkel mindent meg le­ het tenni, amíg tele van a hasuk. Éppen ezért kérdezz! Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek Szakkollégiumi híradó — Helyzetjelentés „A Pázmány nem marad el az ELTÉ-től” Interjú Györgyi Kálmán miniszteri biztossal Újra álla a Mária Valéria híd Az elfelejtett Szentkirályi Móric Prof Dr. Békés Imre, személyesen Kocsmatörténelem 1996-2001 Két perc Méltatlanul feledésbe merült mozgalmi dalok Egyensúly? A mi kis sirámaink Az egzotikus nyelvek kora lejárt Dr. Kilényi Géza professzor 13 jó tanácsa az élethez Vedd és olvasd! Magyar vagyok nem turista Lendületben a Pázmány Pódium Erkölcsi revízió Heti Hetes és politika 3 3 4 6 7 8 10 11 11 11 12 14 15 16 17 18 19 19 hon lap : w w m. extra. h w/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata >> A tisztelt hallgatóság figyelmébe!!! A kötelezően választható tárgyak és speciálkollé­ giumok beírására lesz lehetőség ( hogy úgy mondjam kötelező jelleggel) a II., III., IV évfo­ lyam részére 2001. november 5-én 1-től fél né­ gyig az I. előadóban. Az I. és V évfolyam novem­ ber 12-én a fent említett időpontban és helyszí­ nen tehet eleget a kötelezettségeinek. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. Kedves diákok és tanárok! Dr. Varga László, az országgyűlés korelnö­ ke, kereszténydemokrata politikus a Páz­ mány Pódium szervezésében előadást tart a Díszteremben 2001. november 21-én 18 órai kezdettel. Az előadás címe: Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a vi­ lágra és a Szovjetunióra. Az előadás az alábbi kérdésköröket érinti. A magyar for­ radalom és szabadságharc tárgyalása az ENSZ-ben, az Egyesült Államok szerepe, a Nagy Imrét megelőző kormány árulása, el­ bukott-e a forradalom és szabadságharc? Dr. Varga László az Országgyűlés korelnöke, a XX. század meghatározó keresztény­ demokrata politikusa volt. Megélte a kom­ munista hatalomátvételt, a keresztényde­ mokrata párt szétverését. Aktívan részt vett az 1956-os eseményekben, emiatt külföldre kellett menekülnie. Tapasztalatait most a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem hallgatóival is meg kí­ vánja osztani, ezért várunk mindenkit, aki érdeklődik a korszak illetve az ese­ mények iránt. >■ Parlamenti látogatás! Örömmel értesítünk mindenkit, hogy még lehet jelentkezni parla­ menti túrára! Időpontok: november 11. novem­ ber 18. A jelentkezéseteket vátjuk személyesen, csütörtökönként a tanszéken vagy e-mailben: sidon@fremail.hu címre. Köszönettel: Koszto­ lányi Rita és Szász Niké >»• írásbeli vizsgalehetőség! Szociális jog­ ból és Tb. Jogból ki lehet váltani a szóbe­ li vizsgát. 10-15 oldalban kell kidolgozni, és 4-es 5-ös érdemjeggyel nem kell szóbe­ li vizsgát tenni. Leadási határidő novem­ ber 20. További információ a tanszéki hirdetőn illetve a jegyzetboltban. >■ Szentmise az Egyetemen!!! Hétfőtől csütör­ tökig reggel fél nyolctól az egyetemi kápolnában. Hétfőn Németh Attila piarista atya, kedden és szerdán Kuminetz Géza atya, csütörtökön Philippe Crossey atya celebrálja a misét. >■ Kedves vizsgázók! A tanszékek kérik a hallga­ tókat, hogy a halasztott vizsgákra időben érkez­ zenek, vizsgáikat lehetőleg ne tolják tovább, mert nem biztos, hogy később még lesz lehetőség pó­ tolni. Továbbá kérik a hallgatókat, hogy a válasz­ tott speciálkollégiumokat tiszteljék megjelenlétükkel, ellenkező esetben megszűntetik. A faliújságra kitett hirdetések a ti érdekeiteket szolgálják, ezért ne vigyétek magatokkal! Utolsó alkalom!!! Pótvizsga lehetőség egyetemes jogtörténetből. Levelezősöknek UV november 8-án 9 órakor az 1-es gyakor­ lóban. Mindenki időben jelenjen meg! Emlékezzünk 1917. november 7-éré! A négy ifjú Romanova hercegnő (balról: Olga, Tatyjána, Maria és Anasztaszja) 1906 szeptemberében. II. Miklós, az utolsó orosz cár lányait családjukkal együtt a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” után fogták el, majd végezték ki 1918 júliusában a bolsevikok. Szakkollégiumi híradó Helyzetjelentés A Deák Ferenc Államtudományi Szakkol­ légium - bár a tervezethez képest néhány hét késéssel - október közepén megkezdte a működését. Az oktatók készen állnak, csupán az a speciális kurzusokat vezető ta­ nárokkal folyik még az egyeztetés. Mint tudjuk, Egyetemünkön a tantermek tekin­ tetében — közgazdasági nyelven szólva - a kereslet meghaladja a kínálatot, azaz a diák­ ság szempontjából elfogadható időben nincs hely. Ebből a problémából egyértel­ műen következik, hogy amennyiben kur­ zusainkat nem kívánjuk a híres pesti éjsza­ kai élet szerves részévé tenni, úgy a szemi­ náriumok, előadások egy részét az Egyetem épületén kívül kell megtartanunk. E célból az Egyetemről könnyen megközelíthető helyen lakást fogunk bérelni. Az ingatlan a kurzusok megtartásán túl néhány személy részére lakhatási lehetőséget is jelenthet. Ez természetesen csak átmeneti megoldás, ke­ ressük azt az ingatlant, amelyben a Szakkol­ légiumnak végleges otthont ad. Október ötödikével lezárult ajelcntkczés, további érdeklődők sajnos már csak jövő­ re kérhetik felvételüket. Mivel a meghir­ detett 20 helyre több mint háromszoros volt ajelcntkczés, a Szakkollégium felvé­ teli vizsgát fog tartani. A vizsga cgyford ulós szóbeli „beszélgetés” lesz, melynek té­ telsora nincs, ezért előre készülni nem le­ het rá. A vizsgán a felvételi bizottság a je­ lentkező közéleti tájékozottságát, és a köz­ életi kérdésekben történő önálló vélcményalakítási képességét fogja vizsgálni. Remélhetőleg sikerül olyan időpontot ta­ lálni, amely minden felvételiző diáknak megfelel, ez esetben a felvételi bizottság rögtön eredményt fog hirdetni. A felvéte­ li bizottság döntése ellen fellebbezés nincs. (Jövőre, a Szakkollégium teljes in­ tézményesülését követően természetsze­ rűleg lesz. Idén még nincs szakkollégiumi közgyűlés, tehát nincs hová fellebbezni.) Minden kezdet nehéz. Mi azon dolgo­ zunk, hogy a Szakkollégiumnak is olyan ütemben fejlődni, mint ahogyan ez a PPKE-JÁK-nak sikerült. Ez viszont csak úgy képzelhető el, ha a szakkollégisták is teljes szívvel kiveszik a részüket a munká­ ból. Ha nem félnék attól, hogy szerzői jo­ gok megsértése miatt beperelnek azt mondanám „Együtt sikerülni fog”. jANCSÓ GÁBOR harmadik oldal �„A Pázmány nem marad el az ELTÉ-től” Interjú Györgyi Kálmán miniszteri biztossal, volt Legfőbb Ügyésszel — Az egyetem elvégzése után hogyan kezdődött Miniszteri biztos úr pályafutá­ sa? — Nagyon boldog voltam akkor, amikor Kádár Miklós professzor úrtól kaptam egy gyakornoki állást, így bennmaradtam a Büntetőjogi tanszéken. Második helyen az ügyészségre jelentkeztem, de mivel az egye­ temen maradhattam, az számomra tárgyta­ lanná vált. Soha nem gondoltam volna, hogy később — egészen más körülmények között — kerülhetek az ügyészségre. Számomra az egyetem csodálatos hely. A varázsát mind a mai napig megőrizte. Mindig, mintha valamilyen pompázatos bazilikába léptem volna be, annyira megilletődve néztem a Jogi Kar épületének elő­ csarnokában magasodó oszlopokra 1964. május 1-én mentem be először gyakornok­ ként, de diákkörösként már 1960. óta be­ jártam a tanszékre. Az idők folyamán kü­ lönféle jogszabályok előkészítésében mű­ ködtem közre. Az első, amelyről eleven emlékeim vannak, az 1961. évi Btk-nak az 1971. évi novellája volt, amelyet törvény­ erejű rendelet formájában bocsátottak ki, és ennek előkészítésébe engem is bevon­ tak. Ehhez a módosításhoz fűződik a bűn­ tett és a vétség fogalmának újbóli bevezeté­ se, az életfogytig tartó szabadságvesztés új­ bóli bevezetése, rehabilitáció új szabályo­ zása, a közlekedési büntetőjog önállósulá­ sa, és egyéb kérdések. Néhány évre rá elin­ dult a Btk. kodifikációja, az 1978. évi Btkt 1974-ben kezdték előkészíteni és én eb­ ben a kodifikációs bizottságban az Igazság­ ügyi Minisztérium meghívására részt ve­ hettem. A büntetőjog számos kiváló elmé­ leti és gyakorlati tudora kapott itt helyet, és ha most közülük nem emelek ki neveket, akkor ezt azért teszem, mert mindazokét, akiket közülük nagyra tartottam, nem tud­ nám felsorolni, s így a kiemelés alighanem önkényes lenne. Az 1978-as Btk. előkészí­ tése nagyon érdekes munka volt, láthat­ tam, hogy hogyan születik egy törvény az akkori politikai viszonyok között. A tör­ vény-előkészítésnek van egy ideológiai és van egy szakmai •—• kézműves része. Én az utóbbiban vettem részt. negyedik oldal mára már talán megmosolyogtató, de ak­ kortájt mégis szimbolikus jelentőséggel bí­ ró események kötődtek. Én kértem meg például, hogy a jogi kari tanácsteremből a Vlagyimir Iljics Uljanovot ábrázoló fest­ ményt távolítsák el és helyette Lippay érsek képét szíveskedjenek visszatenni, amelyet addig a Magyar Jogtörténeti Tanszéken őriztek meg a tradíciók és a jog iránti tisz­ telettel fertőzött jogtörténészek. Negyven esztendőt követően először küldtek ki a karon olyan körlevelet, amelynek megszó­ lítása a „tanszékvezető elvtárs” helyett „tanszékvezető úr” volt. — Hogyan került ezt követően a legfőbb ügyészi székbe? 1979-től 85-ig dékán- helyettesként dol­ goztam a Jogi Karon. Ezek igen érdekes és mozgalmas évek voltak, a közhangulat nagy változások ígéretével volt terhes. Sok re­ formjavaslat született általában a felsőokta­ tásra, de a jogi oktatásra nézve is. A változá­ sok csak úgy mint 'a meg nem valósult re­ form-törekvések elsősorban az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya ak­ kori vezetőjének, Bihari Mihály tanár úrnak a kezdeményezéseire születtek 1984-ben az akkori oktatásügyi minisz­ tertől, Köpeczi professzor úrtól, felkérést kaptam, hogy az oktatási törvény szerkesz­ tőbizottságának a vezetését vállaljam el és 1985-ben meg is született is egy oktatási törvény, ami a jogi felsőoktatás szempont­ jából talán azért is nevezetes, mert az eh­ hez kapcsolódó törvényerejű rendelet tette lehetővé, hogy az egyetemi oktatók ügyvé­ di praxist folytathassanak. 1989-ben aztán az ELTE Allam-és Jogtudományi Karának a dékánjává választottak, amit én azért tar­ tok nevezetes eseménynek, mert 1948 óta ekkor fordult elő először, hogy nem a párt­ bizottság döntötte el, hogy ki lesz az jogi kar dékánja, hanem a Kari Tanács válasz­ totta meg. Az én hivatali működésemhez — 1990. májusának elején kaptam egy aján­ latot, hogy vállalnám-e a legfőbb ügyészi tisztséget. Ekkor én ötvenegy esztendős voltam, és noha az egyetemi adminisztráci­ óban járatosnak számítottam, a gyakorlati jogalkalmazásban soha nem vettem részt. Soha nem dolgoztam se bíróként, se bűn­ ügyi védőként, se ügyészként, de fel kellett ismernem, hogy akkor éppen ilyen embert kerestek. Egy nap gondolkodási időt kér­ tem, aztán „igen”-t mondtam. — Minek köszönhetően került szóba Mi­ niszteri biztos úr neve? — Erről nem engem kellene kérdeznie. En­ gem egy—általam ismert—személy keresett meg a földszinti dékáni szobában. Nem firtat­ tam, ki küldte, mert gondoltam, ha valaki ilyen ajánlattal érkezik, azt olyan személy bíz­ hatta meg, akinek befolyása lehet arra, hogy kit jelöljenek Csak idén, 2001-ben, néhány hónappal ezelőtt kérdeztem meg az illetőtől, hogy annak idején ki küldte őt. így tudtam meg, hogy Antall József küldötte volt. Július 25-én választott meg az Országgyűlés hat év­ re legfőbb ügyésznek Ekkor leköszöntem a dékáni tisztségről és 26-án már a Markó utca 16-ba mentem dolgozni. Ezt követően negy­ ven nap híján egy évtizeden keresztül én vol­ tam a Köztársaság legfőbb ügyésze. 1996-ban újra megválasztottak, bár már akkor erőteljesen foglalkoztatott a vissza­ vonulás gondolata. Ha körülnéztem a régi­ �óban, a szomszédos országokban minde­ nütt azt láttam, hogy a velem egy időben e tisztségbe került kollégák közül már min­ denki másutt dolgozik. Aztán mégis elhit­ tem, amit mondtak, hogy ezt jól csinálom, és vállaltam az újbóli jelölést. Megválasztásom igen meggyőző több­ séggel történt: több mint kétharmados tá­ mogatással nyertem el ismét a tisztséget. Még egy alkalommal elhatároztam, hogy be kell fejezni a működésemet: ez 1999-ben volt, amikor az Országgyűlés előtt az ügyészség és a legfőbb ügyész munkájáról tartott beszámolómat 96,4 százalékkal fo­ gadták el. Ekkor azt gondoltam, hogy ez a megfelelő időpont a leköszönésre, de kü­ lönböző folyamatban lévő ügyek miatt mégis maradtam. 2000 elején viszont már végképp egyértelmű volt számomra, hogy az a fajta motiváció, amely engem ebben a tisztségben ilyen sokáig megtartott, elillant, s ekkor bejelentettem a lemondásomat, amely az ügyészségi szolgálati törvény sze­ rint egyoldalú nyilatkozat. Senkinek a hoz­ zájárulása nem szükséges ehhez. Még elké­ szítettem az Országgyűlés által megválasz­ tott ún. olaj-bizottság számára az ügyészsé­ gi jelentést, és benyújtottam a legfőbb ügyész beszámolóját az 1999. esztendőben végzett munkáról, majd május 15. napjával távoztam a hivatalomból. — Ezek szerint nem igaz az, hogy a média kuratóriumokkal kapcsolatos jogértelme­ zési vita következményeként mondott le? — A lemondás az én nyilatkozatom volt és nem másé. Én is olvastam különféle feltéte­ lezéseket, — ezek egy részét ízléstelennek tartottam, — amelyekhez azonban én is ala­ pot szolgáltattam azzal, hogy indokolás nél­ kül mondtam le. Az én felfogásom szerint a legfőbb ügyészi tisztséget távol kell tartani a politikai csatározásoktól. A legfőbb ügyész a törvény embere, nem a politikáé. Ehhez a felfogáshoz pedig azt tartottam jobban illőnek, hogy az indokaimat tartsam meg magamnak. — A rendszerváltozást követően mennyiben változott az ügyészség helyzete? — 1989-90-ben nehéz volt a helyzet. Egy­ felől Magyarországon a rendszerváltozással egy páratlan bűnözési hullám járt együtt, másfelől az előző rendszerrel valamilyen módon azonosuló vagy azonosítható szer­ vezetekben ebben az időben rendkívül mély erkölcsi válság volt. Az előző rend­ szer bíróságának, ügyészségének, rendőr­ ségének, ügyvédi kamarai tagságának szembesülnie kellett egy széthulló diktató­ rikus rendszerrel és el kellett képzelnie egy új, független demokratikus, jogállami Ma­ gyarországot. Ehhez nem kevés segítséget jelentett az, hogy a jogászi társadalom jobb tagjaiban elevenen élt a jogeszme iránti tisztelet, az igazság szolgálata iránti elköte­ lezettség, és ez az elmúlt rendszerben sem halványult el. Az nyilvánvaló volt számomra, hogy ha én veszem át az ügyészi szervezet vezetését, akkor az ügyészi testület legitimációját vitán felül állóan biztosítani kell, mert az országra zúduló bűnözési hullámmal egy hatékony bűnüldözési- és igazságszolgáltatási szerve­ zetet kell szembe állítani. E tekintetben Balsai István úr, az évtizedek után első de­ mokratikusan választott kormány igazság­ ügy-minisztere is eltökélt volt. Ehhez egy az országgyűlés által elfogadott tisztújítási tör­ vényre volt szükség mind a bírák, mind az ügyészek tekintetében. 1991 végére mind a bírói, mind az ügyészi testületben végbe­ mentek a tisztújítások, minden ügyészi veze­ tő pályázat útján került a tisztségébe. Komoly gondot jelentett a rendszerváltozás időszaká­ ban az, hogy a kitűnően felkészült, kivált­ képp ajó nyelvismerettel is rendelkező ügyé­ szek közül nem kevesen hagyták el a pályát. A magángazdaság, a magántőke, a nemzetkö­ zi nagyvállalatok szakembereket kerestek, s hamar rájöttek, hogy az ügyész kitűnően képzett, fegyelmezett munkaerő. — Hogyan került a miniszteri biztosi tiszt­ ségbe, és milyen feladatokat lát el? — Az elmúlt esztendő első felében kaptam egy ajánlatot az igazságügy- miniszter asszonytól, amelyet elfogadtam, és 2000. május 16. óta az Igazságügyi Minisztérium­ ban dolgozom. Elsősorban a minisztériumi jogszabályelőkészítő munkában veszek részt, többek között én szervezem annak a bizottságnak a működését, amely az új bün­ tetőtörvénykönyv koncepciójának kialakítá­ sán fáradozik. Ebben a bizottságban bírák, ügyészek, ügyvédek, egyetemi oktatók, belügy- és igaz­ ságügyi-minisztériumi szakértők vesznek részt. Részt vettem a most az Országgyűlés előtt fekvő Btk-módosítási javaslat és a jogi személy büntetőjogi szankcionálásáról szóló javaslat előkészítésében. Az Alkotmányügyi Bizottság előtt én képviseltem a Kormányt e két javaslat vitá­ jánál. De adódnak egyéb igen érdekes fel­ adatok is. Gondoljon az izgatás, az ún. gyű­ lölet-beszéd jogi megítélése körül fellob­ bant vitára. — Nem tart-e attól, hogy a számtalan jogi karon, több tagozaton folyó oktatás túl­ képzéshez vezet? — A válaszom rövid: de igen, félek. — A Karunkon folyó oktatásról mi a véle­ ménye? — Az én véleményem bizonyosan elfogult. Nagy tisztelője vagyok Zlinszky János pro­ fesszor úrnak. Ott voltam az alapításkor, így valóban az első lélegzetvételtől kezdve fi­ gyelemmel kísértem az ő működését. Évről évre örömmel tettem eleget a Pázmány gó­ lyatáborába szóló meghívásainak. Láttam, hogy Zlinszky professzor úr a semmiből hogyan álmodta meg ezt az egyetemet. Tud­ ni kell, hogy katolikus egyetem a háború előtt sem volt Magyarországon, hanem volt egy Királyi Magyar Tudományegyetem, amely az első világháború után vette fel a Pázmány Péter nevet és annak volt egy ró­ mai katolikus hittudományi fakultása. Gondolom, hogy a Pázmány Egyetem első időszakát döntően meghatározta Zlinszky professzor úr személyisége és an­ nak a kisugárzása. Azok a nagynevű oktatók, akik odamentek tanárnak, elsősorban azért mentek oda, mert a volt dékán úr hívta őket. Nagyobb rálátásom a büntetőjogi tan­ szék tevékenységére van és amilyen nagy tisztelettel nyilatkoztam korábban Békés Imre professzor úrról, hasonló tisztelettel meg kell említenem Tóth Mihály, Busch Béla, Sinku Pál tanár urakat. Többször vol­ tam államvizsga- bizottsági elnök a Pázmá­ nyon és soha nem volt olyan benyomásom, hogy az ott megismert vizsgateljesítmények elmaradnának az ELTÉ-n tapasztaltaktól. A Kar mostani dékánját is jól ismerem, nagyrabecsülöm. Radnay dékán úr a Leg­ felsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumá­ nak vezetője volt és tudni kell róla, hogy eredetileg büntetőjogi szakíróként vált is­ mertté, mint ahogy legutóbb is egy szép büntetőjogi dolgozatot tett közzé a Békés professzor úr tiszteletére írt ünnepi kötet­ ben, amelyben meggyőzően mutatta ki, hogy mi a jelentősége a büntetés kiszabásá­ nál a tudatos gondatlanság és a hanyagság megkülönböztetésének. Az általam ugyan­ csak ismert és nagyra becsült Jobbágyi Gá­ bor, Kilényi Géza, Péteri Zoltán és Varga Csaba professzor urak a mai jogi felsőokta­ tásban mind-mind olyan nevek, amelyek önmagukban is jól reprezentálják egy kar oktatási színvonalát. GULYÁS GERGELY ötödik oldal �Újra áll a Mária Valéria híd! „A legszomorúbb látvány ez volt: a betörött gerincű néma hidak a két város között, ahogy feküdtek sorban, mint leölt állatok a bűnben és mocsárban ők, az ártatlanok.” (Illyés Gyula) Október 11-én felavatták az Eszter­ gomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hidat. A Ferenc József és Er­ zsébet királyné legkisebb leányáról elnevezett híd, mely most Magyaror­ szágot és Szlovákiát is összeköti, 57 év után épült újra, a legutolsó helyre­ állított Duna-hídként, amely még a második világháborúban pusztult el, és több mint fél évszázadig virított szégyenfoltként, és egyben az embe­ ri butaság jelképeként. A Dunán ezen a helyen már az Árpád korban is átkelő volt található, melyet II. András egy 1215-ös oklevelében említet­ tek először. Később a törökök építettek egy cölöp- és hajóhidat, melyet Eszter­ gom visszafoglalásakor szétlőttek. 1762 után, majd 1842-ben is épült egy-egy híd a két város között. 1893-ban határozták el, hogy állandó vashidat emelnek, mely igen hamar, két év alatt elkészült. Az ava­ tás 1895. szeptember 28-án történt. Az első világháborút sérülés nélkül vé­ szelte át a híd, de 1919 nyarán a csehek, állítólag véletlenül felrobbantották az egyik ívet. A kárt a harmincas években ja­ vították ki véglegesen. 1944 karácsonyán a visszavonuló német csapatok a főparancs­ nokság parancsára felrobbantották. A második világháborút követően a kom­ munista Magyarország és Csehszlovákia között csak látszólag állt fent a „testvéri viszony”, ezért több, mint négy évtizedig nem épülhetett újjá a Mária Valéria híd. Igaz, mit is várhattunk egy olyan rend­ szertől, mely Esztergomot, a magyar ál­ lam „szülőhelyét” Dózsafalvának akarta hatodik oldal átkeresztelni? A híd két, megmaradt íve és a pillérek mindkét állam közös szé­ gyenbélyegeként árván maradtak. Szívbemarkoló látvány tárult szemünk elé, ha a Bazilika melletti bástyáról tekintettünk le, a Dunára. Ugyanezt érezhették a párká­ nyi polgárok is. A meg nem épült híd el­ választotta egymástól a magyart és a ma­ gyart, de a magyart és a szlovákot is. 1999-re érett csak meg a helyzet arra, hogy a két kormányfő, Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda kormányközi megálla­ podást újon alá az újjáépítésről. A mun­ kálatok 11 hónap alatt elkészültek (a két középső, 102 és 119 méter hosszú hídele­ met a Ganz Acélszerkezet budapesti gyá­ rában gyártották), az ötmilliárdos költsé­ gek felét az Európai Unió, másik felét a két állam biztosította. A két elemet május, illetve július végén helyezték el. Az ünne­ pélyes hídavatásra, egyben a híd műszaki átadására október 11-én került sor. Az ün­ nepségen részt vettek olyanok is, akik még átsétálhattak a régi hídon is, megha­ tódva, és talán egy kicsit hitetlenkedve, hogy végre újra felépült. Az avatás során a párkányi oldalon beszédet mondott a két miniszterelnök, Orbán és Dzurinda, valamint Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa. A híd közepén a ma­ gyar és a szlovák történelmi egyházak kép­ viselői megáldották a hidat, majd a magyar oldalon rövid ünnepséggel zárult az ese­ mény Feltűnő volt, hogy a párkányi olda­ lon elhangzott himnuszok során míg a ma­ gyart többtízezer ember énekelte, addig Dzurinda egyedül maradt a szlovák him­ nusz éneklésével. Mindez nem is csoda, hi­ szen Párkány és a környező települések la­ kói 70%-ban magyar nemzetiségűek. A szlovák állam részéről nem is látszott feltét­ lenül a kicsattanó boldogság, hogy a híd végre megépült. Bár a beszédekből áradt az optimizmus, mely szerint a híd egyfajtajelképe lehet ajavuló magyar-szlovák kapcso­ latoknak, azért nem eszik olyan forrón a kását. Még sok víz lefolyik addig a Dunán, amíg a két ország viszonya teljesen ki­ egyensúlyozott lesz. Ennek talán legfonto­ sabb feltétele a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének megnyugtató rendezése. A híd megépülésétől Párkány és környék lakói is gazdasági fellendülést, a kapcsolatok szoro­ sabbra fűzését remélik. Az újjáépített hídon mindenesetre mindezek már nem múlnak. Ötvenhét év után újra áll a Mária Va­ léria híd, mely összeköt magyart és magyart, és talán magyart és szlová­ kot is... KOLTAY ANDRÁS �Az elfelejtett Szentkirályi Móric A Batthyány-kormány lemondása Annak ellenére, hogy Egyetemünk a Szentkirályi utcában áll, az utca után, 1848 októberében Batthyány névadójáról Szentkirályi Móricról és hihetetlenül gazdag, szerteága­ zó életművéről mind az egyetemi polgár, mind a közvélemény igen tervezte egy második kormány meg­ keveset tud. Ez nem egyedi jelenség, hiszen az elmúlt rendszer törté­ alakítását, melyben Szentkirályinak nelemszemlélete miatt számos olyan személyiség van hazánk törté­ ; szánta az igazságügyi tárcát. Ezt az is netében, akit érdemein felül méltattak, ellenben akad, aki nagyobb ■ indokolta, hogy Szentkirályi a mérsé­ keltebb irányt képviselt, például elle­ odafigyelést érdemelne a történelemkönyvek lapjain. Az Egyetemen nezte a Habsburg-ház trónfosztását. 2001. október 18-án megalakult SZENTKIRÁLYI TÁRSASÁG már a Az egyik legfontosabb törvényjavaslat névválasztásával is azt kívánta jelezni, hogy XIX. század ezen elfele­ kidolgozásában és meghozatalában dett személyisége mindenképpen nagyobb megbecsülést érdemelne, és hogy történelmünkben számos olyan személyiség van még, akinek oroszlánrésze volt, ez az úrbéri viszo­ életművét érdemes lenne behatóbban ismerni, hiszen céljai, tetteinek nyok megszüntetéséről és az ehhez kapcsolódó kármentesítésről szólt. mozgatórugói és hatékonysága máig példaként szolgálhatnak. 1848 végén teljesen visszavonult a nika építésének anyagi alapjait is közélettől. Dr. Szentkirályi Móric 1809-ben szü­ Szentkirályi teremtette meg gyűjtés, letett Pesten régi nemesi családban, A Bach-korszak éveiben nem vál­ a korban megszokott „osztálysorsjá­ mely Nyitra vármegyéből szárma­ lalt közéleti szerepet, ezért az orvos­ ték” szervezése révén. zott, a nemesi címet 1582-ben kap­ tudományok felé fordult, majd ezek Az 1836-40-es reformországgyű ­ ták. Apja Szentkirályi László elismert kitanulása után orvosként dolgozott. jogász volt, a Hétszemélyes Tábla bí- lésen már Pest vármegye egyik kö­ A szegényeket ingyen gyógyította, vete volt, és az alsótábla egyik jegy­ nem fogadott el tőlük tiszteletdíjat. rájaként működött. Szentkirályi a korabeli nemesi if- , zőjeként működött. A városok jog­ 1865-ben Pest városa józsefvárosi or­ jóság nagy részéhez hasonlóan jogi állásának rendezéséről szóló törvény szággyűlési képviselőnek választotta megalkotásában igen komoly szere­ tanulmányokat folytatott Pesten, az meg, a parlamentben Deák-párthoz viszont ritkaságszámba ment, hogy pet játszott. csatlakozott. 1847-ben Kossuth Lajossal együtt végig kitűnő eredménnyel végezte 1868-ban Pest város főpolgármes­ az egyetemet. A diploma elnyerésé­ választották Pest megyei követté, bár terévé választották elsöprő többség­ Szentkirályi a mérsékeltebb refor­ gel, mely hivatalában a főváros egye­ hez szükséges értekezését „A magyar mok híve volt, elsősorban társadalmi sítésének előkészítésében oroszlán­ aszszony jogairól” írta, melyet téren képzelte el azokat és ezért a részt vállalt. Miután lemondott a fő­ nyomtatásban is megjelentettek. közjogi követelésekből is hajlandó polgármesterségről, orvosként dol­ 1829. június 29-én avatták fel jo­ lett volna engedni. gászdoktorrá. Ezután hosszabb kül­ gozott tovább. 1848. március 19-én Pest városa földi tanulmányi útra ment, legin­ 1873. február elsején a külföldi díszpolgárává választotta addig kifej­ kább a német egyetemek szellemisé­ magyarság összefogására megalapí­ tett tevékenysége elismeréséül. ge gyakorolt rá hatást. tották az Országos Magyar Szövetsé­ A forradalom győzelme után Sze­ Hazatérése után vármegyei szol­ get, melynek alapító-elnöke Szentkimere Bertalan belügyminiszter az au­ | rályi Móric lett. Ezen szervezet utógálatba lépett - mivel a családi birto­ tonóm közigazgatású Jászkun kerület ■ dának tekinthető a mai Magyarok kok és a kúria Tápiószentmártonban voltak — Pest-Pilis-Solt-Kiskun — főkapitányává nevezte ki, melynek Világszövetsége. négy választókerülete közül a túrvármegyénél lett főjegyző, majd Szentkirályi Móric 1882. január 7-én keveiben országgyűlési képviselővé is meglehetősen fiatalon alispán. Eköz­ megválasztották. A helyi nemzetőrség hunyt el Budapesten. ben 1838-tól a pesti Nemzeti Szín­ ház igazgatói posztját is betöltötte. Széleskörű érdeklődésére jellemző az is, hogy 1836-ban ő volt az egyik kezdeményezője a pesti óvodák, a „gyermekkertek” megalapításának. A ma róla elnevezett utcában álló kli­ parancsnokaként a nyáron a Bácská­ ban teljesített katonai szolgálatot, majd június 22-én a dandár kormánybizto­ saként, július 24-től pedig Bács, Csanád, Csongrád és Torontál vármegyék kormánybiztosaként működött. Irodalom: Hermann Róbert, a Hadtörté­ neti Intézet igazgatója összeállítása a Szentkirályi Társaság számára VIRÁG ZSOLT hetedik oldal �Profi Dr. Békés Imre, személyesen — Arra kérném a professzor urat, hogy a pályán töltött több évtizedes mun­ kásságágának fontosabb állomásait ossza meg az olvasókkal! — Okleveles jogászként 1953-ban fe­ jeztem be tanulmányaimat az ELTE-n. Ekkor már nem voltak doktorrá avatá­ sok, 1952-ben ugyanis megvonták a jövőre vonatkozóan a doktori címeket a jogi - és orvosi egyetemeket végző személyektől. Pályakezdőként tíz hó­ napig bíróságon dolgoztam fogalma­ zóként, majd elnöki titkári munkakört láttam eL 1954. április 13-tól az ELTE Büntetőjogi Tanszékének kikérésére egyetemi tanársegéd lettem. Azótamind a mai napig- főfoglalkozásban egyetemi oktató vagyok. Kezdetben ta­ nársegéd voltam, a következő évtized­ ben adjunktus, majd docens, s végül professzori minősítést szereztem. 1963-ban ösztöndíjat nyertem a Strasbourgban működő Nemzetközi Összehasonlító Jogi fakultásra. Ezt az egyetemet négy ciklus alatt francia nyelven végeztem el, s a végén záró diplomát szereztem. A történet úgy foly­ tatódik, hogy ugyanebben a városban, 1993-ban az Emberi Jogok Európai Bi­ zottságának a tagjává választott az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. 1993. októ­ ber 22 - tői a szervezet megszűnéséig1999. október 31-ig - voltam tagja, ami azt jelentette, hogy tulajdonképpen első­ fokú bíróként dolgoztam. 2000. decem­ ber 31-ével életkoromra tekintettel főállá­ sú munkaviszonyom az ELTE-n meg­ szűnt, és lettem ott választás útján professor emeritus. Sohasem tudtam a munka és a szórakozás között igazán kü­ lönbséget tenni, mert szórakoztatónak éreztem mindig is az egyetemi munkát, az előadásokat, a gyakorlatokat, és néha a vizsgáztatást is — Ha a professzor úr végigtekint a pályá­ ján, akkor mely sikereire a legbüsz­ kébb? — Miután visszakerültem az ELTE-re tanársegédként, váratlanul belecsöppen­ tem egy olyan szervezkedésbe, melyben nyolcadik oldal fiatal egyetemisták- s már egyetemet végzett személyek- azon törték a fejüket, hogy hogyan lehetne a doktori címet visszaszerezni. Több százan összejöttünk az akkori 9-es tanterembe, és engem ott az Intéző Bizottság elnökévé választottak. Két éves küzdelem után 1956. nyarára si­ került egy olyan törvényerejű rendeletet kicsikarnunk, amely visszaállította a dok­ tori címet. Biztos, hogy ez nem csak raj­ tam múlott, de hát mégiscsak én voltam annak a szervezetnek az élén, amellyel vé­ gül is sikerült megvalósítanunk e célt. 1982-88 között az ELTE-n dékán-helyet­ tes voltam. Akkor néhányunknak eszünk­ be jutott: meg kellene szerezni az egyete­ mi oktatók számára azt a jogosultságot, hogy a tanítás mellett ügyvédi gyakorlatot is folytathassanak. A választás megint csak rám esett, így én lettem ennek a bizott­ ságnak is az elnöke. Amikor először leül­ tünk beszélgetni, a többiek azt kérdezték tőlem, hogy sikerülhet-e ezt véghezvinnünk. Azt válaszoltam, ha egyszer már si­ került egy nagy ügyet megvalósítanunk- a doktori cím visszaszerzését-, akkor ezt a célunkat is el fogjuk tudni érni. 1986-ban született meg az a tör­ vényerejű rendelet, amely lehetővé tette az egyetemi oktatók számára a jogi képviseleti tevékenységet. Ez egy másik igen fontos közéleti állo­ mása volt az életemnek, mind a két eseményt jelentős tevékenységként könyvelem el. Az ELTE-n 1982-től ’96-ig voltam tanszékvezető. Erre az időszakra eső közéleti jellegű szerepvállalá­ som volt, hogy 1989. elején a Bün­ tetőjogi Tanszék könyvtártermében kezdett működni az Ellenzéki Kerekasztal. Ennek házigazdájának kértek föl. Ugyanis semleges helyen akartak találkozni, és olyan személyt akar­ tak közvetítőnek, aki sem az MSZMP-nek, sem pedig az Ellen­ zéki Kerekasztal valamely pártjának nem volt tagja. Továbbá úgy érez­ ték, hogy ez a hely valamiféle vé­ delmet jelent a számukra. Ez az együttműködés ’89 januárjában kezdődött, és valamikor júniusban feje­ ződött be. Ebből az Ellenzéki Kerékasztalból lett a Nemzeti Kerekasztal, amely végül is 1989. október 23-án a köztársasági államformához veze­ tett el. Nem vettem részt a tanácskozáso­ kon, s nem váltam politikussá, de a ma­ gyar történelemnek egy olyan „mellék­ szereplője” lehettem, aki 5-6 hónapig ott­ hont adhatott a megbeszéléseknek, visel­ vén annak a kockázatát is, hogyha az ak­ kor még egypártrendszerű állam politiká­ ja visszafelé fordul — esetleg szovjet nyo­ másra- akkor bajba kerülhetek. Ott is­ mertem meg újból Antall Józsefet - egy­ kori kedves iskolatársamat - aki később az ország miniszterelnöke lett. — Az egyetemi diákság körében gyakran felmerülő probléma, hogy kiváló szak­ tekintélyű oktatók nem tudják igazán élvezetessé tenni az előadásaikat. A vé­ lemények és a látogatottság szempont­ jából ön az egyik legnépszerűbb előadó­ ja egyetemünknek. A professzor úr sze­ rint milyen képességek szükségeltetnek �ÍTÉLET ahhoz, hogy valaki igazán jó egyetemi előadó legyen? — A kiinduló tétel az, hogy nekem többet kell tudnom, mint a hallgatónak. Nem is kívánhatom a hallgatótól, hogy ugyan­ annyit tudjon, mert ha ez így lenne, akkor ő ülhetne a helyemre már most azonnal. Ez azt jelenti, hogy már a vizsgakövetel­ ményeket is úgy kell megszabni, hogy az ne azon a szinten kéije számon a hallga­ tót, mint amit az előadó — a professzor tud. Tehát meg kell találni azt az arányt, hogy mi az amit én tudok, s ehhez képest mit, és mennyit kell tudnia a hallgatónak. Az előadásnak nem az a feladata, hogy megtanítsa a hallgatót arra, amit a könyv­ ből, jegyzetből, vagy szemináriumokon majd el tud sajátítani. Az előadás nem tö­ rekedhet a teljességre, hogy én most min­ dent előadok. Abból kell kiindulni, hogy a tanulás érzelmileg színezett, az előadó­ nak elsősorban a tárgyat kell megszeret­ tetnie, és a tárgyon belül a mindenkori té­ mát. Nem szabad a részletekben elveszni, hanem a nagyobb gondolati íveket kell át­ adni, s ehhez az átadáshoz meg kell talál­ ni azt az emészthető szintet, és azt az ér­ dekességet hordozó módszert, amellyel a hallgató figyelme, érdeklődése tartósan leköthető. Ha kell, akkor tréfálkozva fel kell oldani a feszültséget, vagy a fáradtsá­ got, s így kell szinten tartani az óra szín­ vonalát. Azt az előadást, amely szó szerint mindent meg akar tanítani, én azt rossz előadásnak tartom. — Melyek voltak azok a tényezők, amik miatt az ELTE ellenében a Pázmány mellett döntött? a hihetetlen akaratot, és küldetéstudatot. Kezdtem hinni abban, hogy ez az ember meg fogja tudni „csinálni”, és sikerült is neki. Ami magamat illeti, abban láttam az óriási kihívást, hogy hogyan lehet egy egyetemet a nulláról indítani. Én eddig egy olyan egyetemen tanítottam, amely akkor már 360 éve működött. Milyen az, amikor nincs tanszék, hanem az a tan­ szék, amit én a táskámban cipelek, hogy nincs dolgozószoba, íróasztal, meg ilye­ nek. Katolikus emberként óriási megtisz­ teltetést láttam abban, hogy egy katolikus egyetemen lehetek oktató. — A Büntetőjog Tanszék keretén belül ok­ tatókat hogyan sikerült maga köré gyűjtenie a professzor úrnak? — Bárándy Péter, Kiss Zsigmond, Szívós Mária, és Karasszon Dorottya közvetle­ nül Zlinszky János révén kerültek a tan­ székre. A többi oktatót én hívtam. Voltak, akik már az ELTE-n is tanítottak, s már oda is én invitáltam őket. A három leg­ főbb ügyészségi ügyészt- Sinku Pált, Molnár Gábort, és Belovics Ervint - én gyűjtöttem, de még tanítanak az ELTE-n is. Ugyancsak az ELTE-n is tanít Busch Béla. Varga Zoltánt, mint a Fővárosi Bíró­ ság legkitűnőbb bíráját is magam hívtam meg. Tóth Mihályt hosszú becserkészés, és többszöri felkérés után nyertem meg tanszékünk számára. Én hívtam Körinek Lászlót, Lévay Miklóst, Vókó Györgyöt és Pálinkás Györgyöt is. — Sok ügyvéd panaszkodik arra, hogy a hozzá került bojtár kevés gyakorlati is­ merettel rendelkezik. Elegendő-e az az voltam, hogy be kellene vezetni egy négy­ hat hetes gyakorlati képzést' az egyetemi oktatás rendjébe. Elsősorban azért, hogy a hallgató tudjon pályát választani. Lássa meg például, milyen a bíró munkája, éle­ te, tevékenysége. A hallgatóknak ne csak regény, vagy film­ beli élményei legyenek, hanem lássa azt valamilyen módon a gyakorlatban is. Te­ hát a gyakorlatnak elsősorban a pályavá­ lasztás szempontjából van jelentősége. Am ha nem biztosítja a kar megfelelő módon ezt a 4-6 hetes részvételt bírósági, vagy ügyészségi gyakorlaton, akkor fenn­ áll a veszélye annak, hogy a hallgatót el­ vágja a bírói, vagy az ügyészi munkakör elnyerésétől. Az egyetem alattijoggyakorlati tevékenység ugyanis alkalmazási felté­ tel a fogalmazói álláshelyek betöltésénél, később pedig a fogalmazóból lesz az ügyész, illetőleg a bíró. — Amikor afővárosban az ügyvédi kama­ ra taglétszáma lassan a 7 ezer főhöz közelít, megkerülhetetlen a túlképzés kérdése. A professzor úr mit gondol er­ ről? — Én nem hiszem, hogy mindenkinek ügyvédnek kellene lennie, aki jogot vég­ zett. Az biztos, hogy az ügyvédi pálya túl­ telített lett. Lesz-e túltermelési válság? Biztos, hogy lesz. Ugyanis nem oldható fel az az ellentmondás, amely egyfelől a szabad továbbtanulás, másfelől pedig az ügyvédi, bírói és ügyészi pályák létszám kapacitása között fennáll. SZABÓ VIKTOR elméleti tudás, amit öt év alatt itt el — A kettő nem zárta ki egymást, - „ne­ kem két hazám van”. Párhuzamosan le­ hettem mind a két egyetemen oktató. A Pázmányt nagy megtiszteltetésnek, és egy óriási kihívásnak tekintettem. 1994. kará­ csonya előtt az osztrák nagykövet fogadá­ sán Zlinszky János - akkor még nem dé­ kán - hanem kedves, régi gimnáziumi tár­ sam szólt nekem, hogy meg kell alapítani a Pázmány jogi karát. Hihetetlennek tar­ tottam, mert eddigi tapasztalataim szerint egy egyetemhez kell mindenek előtt egy épület, ami akkor még nem volt. Az épü­ leten belül kell egy egyetemi könyvtár hát ez pláne nem volt, de kellenek taná­ rok és diákok is, s ezek sem voltak. Az egész vágyálomnak tűnt, de a Zlinszkyvel való találkozások révén megláttam benne tudnak sajátítani a hallgatók? Nem kellene nagyobb súlytfektetni a gyakor­ lati képzésre? — Az egyetemeknek elvben a gyakorlati képzés nem feladatuk. Amikor a bíróság­ ra kerültem, én is úgy éreztem, hogy ne­ héz elsajátítani a speciális bírósági nyel­ vet, s két hét elteltével mégis sikerült. Ha valaki tudja a jogot, akkor rövid idő alatt bele tud tanulni abba, hogy mi az ügyvéd­ bojtár feladata, — nos ez fordítva nem működik. Ha valaki csak azt tanulja meg, hogy hol van a cégbíróság, a földhivatal, az illetékhivatal, attól még nem lesz jo­ gász. Tehát az egyetemen elsajátított is­ meretek határozzák meg azt a tudást, ami a karrier alapja. Am annak mindig a híve CSÓKOLD ■ nememet M«, Palkó nóta, Trombitái tlb. újdonságokat éld« hOtn IIHm u a hilnlmaa hnnpu hanjperteny gramofon, melyei Wlrw Ingyen ad mlndaxnknik Wiener a „Hanga*crKirály“ Budapest, lórscbköral IS., akik 10 darab vadonatúj hanglemezt 20 forintért vifárolnak. Okvetlen kérjen bővebb fdvUi<oriUat ae ingyenrend axen 61. Előnyös Um excsere. kilencedik oldal �Kocsmatörténelem 1996-2001 Az egyetemi élethez éppúgy hozzátartozik a kocsmai „tanulmányutak” megtétele, akár az előadások, zh-k, vizsgák. Valószínűleg a Pázmányon is ez volt az első igazán lényeges terület, amelyben elértük más, évtize­ dek óta működő egyetemek színvonalát. Ez az írásunk betekintést nyújt a hőskorszakba éppúgy, mint a jelen­ be, inkább boncolgatva a hol, mikor, hányszor kérdése­ it, hiszen a miértre már úgyis tudjuk a választ... Legyünk őszinték: bár az első héten ’96 szeptemberében még mindenki ott volt minden előadáson (ahogy az az elsős év­ folyamokra általában jellemző), a másodi­ kon már ki- kiszökdöstünk jó néhányan, hogy inkább egy sör mellett ismerked­ jünk az egyetem hangulatával. A hely ál­ talában a népszerű Izsáki borozó volt a Szentkirályi utcában, mely csalogató há­ rom betűjével („BOR”) már messziről az oázis ígérete volt a környék hajléktalanja­ inak és alkoholistáinak. Melléjük pedig, úgymond „hiánypótlásként” csodálatos módon tökéletesen beillettünk mi, Pázmányosok. A hely specialitása a málnás fröccs volt, valamint az, hogy akár délelőttől kezdve hosszú órákon keresztül voltunk képesek ülni a teijengő bűzben, minősíthetetlen kiszolgálás és állandóan trutyiban úszó mellékhelyiség mellett. Mindezek ellenére igenis jól éreztük ma­ gunkat! Hűtlenségünkre (és talán megnövekedett igényeinkre /sznobiz­ musunkra) jellemző, hogy évek óta egyi­ künk sem járt az Izsákiban. Egy fokkal feljebb léptünk az igényesség­ ben: következett a Blues Pub a Krúdy ut­ cában. A kísérőzene minőségére, mely poétikus ifjúkorunkat (vagy inkább apu/anyu ifjúkorát) idézte - Hendrix, Hooker, BB King, stb. - nem lehetett pa­ nasz. A sör itt is csak sör volt, de valahogy mégsem lett igazi törzshellyé sohasem. A szomszédos Darshan már inkább. Bár a mosdókban méretes felirat figyelmezte­ tett: „mindenféle kábítószer fogyasztása tilos”, ezt azért már magunktól is tudtuk, és különben sem ránk vonatkozott. Az ár­ színvonal azonban nem engedte meg az egész napi „kihelyezett szemináriumok” helyszínen való megtartását, így hát innen is továbbálltunk. tizedik oldal Ezentúl min­ dennap a Horánszky utcai Gösser söröző felé vettük utun­ kat, csak hogy minden irány­ ból “védve legyünk”, ha esetleg kedvünk támadna egy kis beszélgetésre az igen leter­ helő órák után. Az azóta Vén Pipás néven futó egységben megtaláltuk a számításun­ kat: csendes, nyugodt kis zug volt, finom ételekkel, kedves kiszolgálással. A sör pedig még mindig sör maradt itt is. A Régi Spartacus, melynek egykor ko­ moly neve volt a vendéglátóiparban, egyesítette mindazt, ami ahhoz kellett, hogy jól érezzük magunkat: az egyetem tőszomszédságában, később már az egye­ tem épületében feküdt, szolid árakkal, hangulattal. Ami megfizethetetlen: a sze­ mélyzet ismerősként üdvözölt minket, már előre tudták, mit kérünk, és mindig volt egy kedves szavuk felénk. Szerencsére mindez a most a helyén üze­ melő Spartacus Pizzéria és „Elménycenter”-re is igaz. Történelmi eseményként végre lett saját menzánk, egyben saját, igazi, hamisítatlanul Pázmányos törzshe­ lyünk is, ahová a már végzettek is vissza­ járnak, és inkább már azelőtt betérnek, mielőtt régi tanáraikat üdvözölnék az egyetem másik épületében. Az árak több, mint kedvezőek, a hangulat parádés. Al­ kalom nyílt saját bulik megrendezésére, rendezvények tartására (volt már itt évfo­ lyam-, érettségi találkozó, végzősök „ban­ kettje”, koncertek, ráadásul nem egy, az egyetemre meghívott vendég végezte itt az estéjét az előadás megtartása után - no, nem rosszra gondolni, nem az asztal alatt). Ha valakivel találkozni akarsz, leg­ egyszerűbb, ha a Sparit jelölöd meg hely­ színként, és akad már jó pár hallgató, aki, a hely egyfajta jelképévé válva gyakorlati­ lag itt éli le az életét. Mindennek dacára azért még mindig lehetne fokozni a ki­ használtságot, úgyhogy mindenkit csak arra tudok bíztatni, szervezze bármiféle egyetemi rendezvényeit ide, hisz ez a leg­ egyszerűbb és kétségkívül legjobb megol­ dás. Hozsanna vége. Mint látható, nem lehet minket megvádolni azzal, hogy nem voltunk elég nyitottak, és nem jártuk be ala­ posan a környéket a megfelelő hely után kutatva. Az elmúlt öt évben megszámlálhatatlanul sok időt töl­ töttünk el ezekben a kocsmákban. Első indulatból talán azt mondjuk: időpazarlás volt, de ha jobban bele­ gondolunk, rájövünk, hogy minden percét élveztük. Igazából a kocsma­ asztal mellett volt lehetőségünk megismerni másokat, itt szövődtek a szerelmek éppúgy, mint a barátsá­ gok, és itt alakultak ki az ellentétek is. A hangos „világmegváltók”-ból mára „megfontolt majdnem-jogászok” lettünk, az eltelt öt év pedig örökre elindított minket valahová (egyelőre csak a jó ég tudja, hová, de reméljük, a jó irányba), és ebben bi­ zony a kocsmáknak is elévülhetetlen érdemeik vannak. Egészségünkre! KÚRÁN ANDRÁS �Két perc Budapesten már többször jártam és va­ rázslatos helynek tartom, minden egyes köve a történelméről mesél. Bármikor szívesen jövök ide. (Ralph Fiennes) így hangzik egy külföldi véleménye a magyar fővárosról. Egy világvárosról, ami sokat megért eddigi - más európai fővárosokkal összehasonlítva - rövid története során. Tíz kerülettel, egy állandó Duna-híddal egyesült százhuszonnyolc évvel ez­ előtt Buda, Óbuda, és Pest. Első ötven évét lendületes, gyors fejlődés jellemezte. Elkészült az Andrássy út, a Kisföldalatti, az Országház — néhány meghatározó jel­ képe az európai kultúra egyik központjá­ nak. A két világháború, ezerkilencszázötvenhat, és a szocializmus negyven éve nyomot hagyott rajta, kényszerű korlátok közé szorítva pezsgő életét. Tíz év óta tartó, legújabb korszakában a városépítők száz évvel ezelőtti elődeik munkáját folytatják tovább. Legalábbis, ami a világváros-koncepciót illeti. Ez a fogalom, ahogy bebizonyosodott, rend­ kívül tág. Megférnek egymás mellett a hagyományos, gipszdíszekben pompázó házakkal határolt terek, középen csende­ sen csobogó szökőkúttal, és a nagy, min­ den igényt kielégíteni szándékozó, üveg­ falakkal ékeskedő bevásárlócsarnokok. Harmóniára törekszik a gömbölyű és a szögletes forma, a fa, a tégla, és a beton. Egyre több az angol nyelvű felirat. A hagyományos értelemben vett pol­ gári életfelfogás sokat veszített jelentő­ ségéből. Nehezen férnek össze a kávé­ házi, kerthelységi beszélgetések, a kelle­ mes, szemlélődő séták a nagy iramú közlekedéssel. A pénzkeresés munkatér­ be miatt kevés idő marad a pihenésre. De azért még varázslatos város Buda­ pest. Mindig találni valami szép pillana­ tot. Az épületeken, az utcákon, a par­ kokban, az arcokon. Még mindig megtisztelő a díszpolgá­ ri cím. Idén, november 17-én Illés György operatőr, Jancsó Miklós rende­ ző, Kurtág György zeneszerző, Papp László ökölvívó, és Puskás Ferenc labda­ rúgó részesül elismerésben. Azt, hogy J. V Sztálin megtisztelte­ tésnek érezte-e a kitüntetést 1947-ben, nem tudom. Am, a város még mindig büszke rá. Legalábbis, hivatalosan. SZAMOS MÁRTON Méltatlanulfeledésbe merült mozgalmi dalok írásunkban felidézünk néhány méltatlanul elfeledett mozgalmi dalt. Mellbevágásként hatott számunkra, amikor előkerült az „Antiimperialista szolidaritás, béke, barátság" jelszóvá, Kubában megrendezett Világifiúsági Találkozóra készült kis daloskönyv (a család előrelátóan jól eldugta még 1989-ben). Mily igazságtalan ez a világ! Ezek a remekek már-már teljesen a feledés homályába vesztek, szerencsére akad még néhány tettrekész fiatal, akikfelelevenítik a „régi szép" időket (tudjátok, amikor még 3.20 volt a kenyér...). „Fel kommunista ifjú sereg, Hajnal vezesse léptedet. Higgy terveidben, jó karodban bízz, Melletted elvtárs, a KISZ. Úgy indulunk, mint zúgó vihar És úgy áradunk, mint a dal. Édes hazánkért, a forradalmi pártért, A néppel tűzön-vízen át!” (EGYSÉGBE FORRASZT A KISZ) „A párttal, a néppel egy az utunk, A jelszavunk munka és béke, Mi kommunista ifjak indulunk, Mert bennünk apáink reménye.” (A PÁRTTAL, A NÉPPEL...) „Jöjjetek ezrével állni a sorba, Kardotokat sosem érheti csorba, Gátakat elsöpör, új utat tűz, Burzsoá zsarnokot innen elűz.” (ZENGJÜK A DALT...) Egyensúly? Azt hiszem, egy egyetemistának illik politikusnak lennie. No persze nem hivatására nézve, hanem érdeklődé­ sét, nyitottságát, a közéletben való részvételét tekintve. Különösen a jogi egyetem alkalmas terep erre. Aki fel­ teszi magában, hogy igenis befolyása lesz (akármilyen kicsi is) „a világ me­ netére” (márpedig lehet-e ennél ne­ mesebb célt kitűzni magunk elé?), an­ nak már most úgymond „aktivizálnia” kell magát, na persze azért nem átesve a ló másik oldalára. Ezért is örvende­ tes, hogy vannak az egyetemen „aktív” hallgatók, akik szorgalmasan dolgoz­ nak, előadásokat szerveznek, próbál­ gatják szárnyaikat. Igaz, lehetnének többen is, hiszen a hallgatók 80%-át szinte lehetetlen kimozdítani a teljes érdektelenségből. Ugyanakkor azt gondolom, illene tiszteletben tartani a munka során a Pázmány szellemisé­ gét (vagy inkább megálmodott szelle­ miségét, amely kisebb-nagyobb hiá­ nyokkal valósul csak meg). A Pázmány Pódium lelkes tagságát di­ „Fel vörösök, proletárok, Fegyverünk fenn tündököl, Izmunk a győzelmi zálog, Győz majd a harcos ököl.” (FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK...) „A rablánc a lábon nehéz volt, De széttörte büszkén a nép. Hát éljen a hős, aki értünk Feláldozta hű életét, Lenin!” cséret illeti az elmúlt évek munkájá­ ért. Az utóbbi időben azonban szá­ momra megmagyarázhatatlanul kizá­ rólag az „egyik oldal” képviselői nyer­ tek meghívást általuk egyetemünkre (Havas H., Vágó L, Göncz Á„ Verebes L, és hol a vége?). Ez az oldal, mond­ (LENIN-DAL) juk úgy: nem feltétlenül ugyanazokat „A proli csak láncát veszti, Megmondta „Charlie” Marx. Tessék hát főbe vésni Döntő az osztályharc. amit egyetemünk képvisel (vagy kép­ az elveket vallja, értékeket tiszteli, Győzni fog Chile népe, Az eszme nem halott. Nincs még a harcnak vége, Pinochet lógni fog (A PROLI CSAK LÁNCÁT VESZTI...) Kommentárt nem isfűztünk az idézetekhez, mert úgy hisszük, azok önmagukért beszélnek. Mai szemmel nézve már hihetetlennek tűnik, hogy egykoron mind­ ezeket bárki is komolyan gondolhatta. Sajnos azonban a történelem bebizonyította azt, hogy igenis akadtak ilyenek. Ezért amikorjót derülünk a kétségkívül kacaj­ fakasztó dalocskákon, ugyanakkor emlékezzünk mega kommunizmus által megölt, megnyomorított és tönkre­ tett emberekről is. viselnie kellene). Az esélyegyenlőség jelszavával felvértezve ugyanakkor semmi probléma nem lenne (hiszen a meghívottaknak joguk van bárhol ki­ fejteni álláspontjukat, még ha esetleg az furcsán is hangzik a Pázmány falai között), ha ugyanez a szervezet (ti. a Pázmány Pódium) legalább fele-fele arányban hívná el a másik oldal képvi­ selőit is. Remélem a jövőben helyre­ hozza ezt a hiányosságot a szervezet. (OLVASÓI LEVÉL, NÉV A SZERKESZTŐSÉGBEN) tizenegyedik oldal �A mi kis sirámaink — Az oktatók, és ami bántja őket — Az ítélet 2001. október 18-i számában jelent meg Koltay András főszerkesztő úr „A mi kis sirámaink” — A hallgatók, és ami bántja őket — című írása. Javasoltam a főszerkesztő úrnak, hogy az írást tekintse vitaindítónak, melyhez hozzá lehet szólni, s egyúttal élek az al­ kalommal, hogy első hozzászólásomat megtegyem. Az írás feltétlenül jó szándékú, néhány valós problémát is feszeget, melyben véleményünk lényegében egyezik. Ilyennek tekintem például a jelentkezés a vizsgákra és a beiratkozás című részt, ahol a kritikák teljesen jogosak, s véle­ ményem szerint jobb szervezéssel a Kar részéről orvosolhatók. (Zárójelben azért itt is megjegyezném, ha meghir­ detjük a vizsgajelentkezés időpontját bőséges vizsgaidőpontokkal, akkor a je­ lentkezés megkezdése előtt 1 órával tel­ jesen indokolatlan 200 embernek az in­ tézetek előtt várakozni. Az intézetek többségében teljes bizonyossággal ga­ rantálható, hogy nyugodt körülmények között tudnak jelentkezni vizsgára!) Van a cikknek azonban néhány része, amelyben eltér a véleményünk, illetve hajlamos vagyok a létező problémát más — oktatói — szemszögből megkö­ zelíteni. A részletekben való elmélyedés előtt néhány általános gondolat. Hallgatóságunk előtt bizonyára tudott, hogy Karunk rendkívül nehéz indulási körülmények között jött létre. Nem akarnám részletezni, hogy a Kar létre­ hozása micsoda nehézségekkel járt az alapítók, a Katolikus Egyház részére, akkor, mikor az oktatás megkezdésekor sem épületünk, berendezésünk, sem pénzünk nem volt. Azt gondolom vitat­ hatatlan, hogy a hallatlan nehéz indulá­ si évek után, mára egy működőképes katolikus jogi kar jött létre. Természete­ tizenkettedik oldal sen nehézségek vannak, ezek azonban nemcsak a karindítás máig ható nehéz­ ségeiből következnek, hanem a magyar felsőoktatás mondhatni azt is, korszak­ váltó nehézségeiből. Évtizedeken ke­ resztül egy rendkívül embertelen és ne­ héz felvételi után a középiskolában vég­ zetteknek mintegy 10%-a juthatott be felsőoktatási intézménybe, erre volt méretezve a teljes infrastruktúra és az oktatói kar minden intézményben. Az elmúlt 10 évben a hallgatók létszáma országosan a háromszorosára nőtt — amit alapvetően mélységesen helyeslek —, ugyanakkor az infrastruktúra és a képzett oktatói létszám nem bővült ilyen mértékben. A nehézségeket csak fokozza, hogy míg korábban vitathatat­ lanul csak egy szűk réteg kerülhetett be a felsőoktatásba - amely viszont az adott korosztálynak a legjobbjait jelentette -, addig most tömegesedéssel szerényebb képességű, felkészületlenebb hallgatók is nagy számban bekerülnek. Mindezekre a nehézségekre a magyar felsőoktatás, s közte Karunk is, véle­ ményem szerint nem tudtak még megfelelően reagálni. A régi rendszer­ ben ugyanis majdnem természetes volt, hogy a felvetteknek a döntő több­ sége diplomához jut, mivel a diplomá­ ra alkalmasaknak a kiválasztását nagy­ részt a felvételi már részben elvégezte. Ma viszont az új rendszerben a felső­ oktatási intézmények feladata lenne, hogy a diplomára alkalmasakat kiválas­ sza a saját képzési rendszerében. Véle­ ményem szerint alapvetően ez okoz feszültségeket minden intézményben, így nálunk is a működésben, mivel a beiratkozott nagyszámú hallgató szinte alanyi jogának érzi, hogy minimális erőfeszítése ellenére is diplomához juthasson. (Természetesen ezzel nem akarom csökkenteni a szintén megle­ hetősen nagy számú kiválóan teljesítő hallgatók értékét.) Véleményem szerint az oktatók, a Kar ve­ zetése, illetve a hallgatók között meglévő feszültségek Karunkon is erre a problé­ mára vezethetők vissza. Hallgatóink egy része ugyanis az elmúlt években kemé­ nyen küzdött meglehetős liberális tanul­ mányi és vizsgaszabályzatunk változatla­ nul hagyásáért, illetve keményem ellen­ állt a Kar vezetése részéről bevezetett fel­ tétlenül indokolt változtatásoknak. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak hallgatóink egy részére igaz. A hallgatók jelentős része és az oktatók napjainkra úgy érzem belátták, hogy a Katolikus Egyetem Jogi Karának nem az az érdeke, hogy nagyszámú, az átlagosnál felkészü­ letlenebb jogászt bocsásson a közéletbe, mivel ez az intézmény jó hírét, sőt, a ná­ lunk végzett hallgatók diplomájának érté­ két is alapvetően lerontaná. Az intéz­ ménynek, s hallgatóinknak is az az érde­ ke, hogy a végzettjeink diplomája mögött jobb felkészültség álljon. Ennek alapján nehezen tudom elfogad­ ni, például „a végzősök panaszai” köré­ ben felvetett problémát, mikor a hoz­ zánkjelentkező hallgatók már a jelent­ kezéskor tudják, hogy két nyelvvizsgát kell öt év alatt lerakniuk — többek közt ezzel is növelve diplománk értékét. Ezek után évek óta visszatérő igény az, hogyan lehet a nyelvvizsga kötelezettsé­ geket valamilyen módon kikerülni. Két kérdésről szeretnék viszont ponto­ sabb, határozott véleményt kapni hall­ gatóinktól, mivel mind a két kérdés na­ gyon fontos problémát feszeget. 1. Az oktatás színvonala című részben a szerző kifogásolja „a közelebbi kap­ csolat meglétének hiányát az oktatók és a hallgatók között”. Régi probléma �ez más egyetemeken is, aminek lé­ nyegét soha nem értettem. Az oktató ugyanis alapvetően óráin, a vizsgákon tart „közelebbi kapcsolatot a diákság­ gal”. Ha az órákra bejár a hallgató, ha fölveszi a speciálkollégiumokat, úgy hiszem alapvetően meg tudja ismerni oktatóink egyéniségét, munkáját (ha bejár és fölveszi!). Ezen túl soha nem értettem, miért kell egy oktatóról fel­ tétlenül tudni, hogy a pörköltet nokedlivel vagy tésztával szereti-e job­ ban, illetve melyik futballcsapatnak drukkol. Nem akarom a problémát elbagatel­ lizálni, magunk részéről is érezzük, hogy ha erre igény van, készen kell állnunk külön találkozók, beszélge­ tések megtartására. Teljesen bizo­ nyos vagyok abban, hogy erre min­ den oktatónk készen áll, de a kezde­ ményezésnek a hallgatóktól kell ki­ indulnia. (Magam részéről kb. 20 alkalommal vettem részt az elmúlt 5 évben más felsőoktatási intézmény­ ben rendezett beszélgetéseken.) Mai napig nem felejtem el a Miskolci Egyetemen történteket. Ott is a hallgatóknak visszatérő panaszuk volt a „közelebbi kapcsolat hiánya”. Ezért a Magánjogi Intézet egy közös hallgatói-oktatói kirándulást szerve­ zett, melyet szorgalmasan kihirdet­ tünk, kiplakátoztunk a Kar összes hallgatójának. Meg is jelent a Ma­ gánjogi Intézet 15 oktatója a kirán­ duláson családostól, s kétségtelen a Kar 2000 hallgatójából is megjelent 2fő. Vagyis az oktatók részéről kez­ deményezett hasonló rendezvények valószínűleg nem túl sikeresek, ezért feltétlenül a hallgatók részéről kell kiindulni hasonló kezdeménye­ zéseknek. Kérdezem tehát tisztelettel a HÖKöt Havas Henrik és társai meghívása helyett, miért nem szervez a mi ok­ tatóink részére kerekasztal megbe­ széléseket, személyes jellegű talál­ kozókat. Meggyőződésem, hogy fel­ kérés esetén minden oktatótársunk igent mond, mint ahogy a megújult ítélet részére is kész bárki, bármikor interjút adni a tapasztalatok szerint. 2. A másik lényegi kérdés a „Mitől ka­ tolikus ez az egyetem?” bekezdés­ ben található. Mélyen remélem, hogy Karunk nemcsak attól katolikus, hogy ,Veni Sancte van az évnyitón, kereszt a termekben, tanulunk kánonjogot” — ahogy a cikk írja. Egyetemünket a katolikus egyete­ mek sorába felvették, s ott bizony szigorúak a felvételi követelmé­ nyek, nemcsak annyi, amennyit a cikkíró feltételez. Egyetemünk, Ka­ runk ezeknek a követelményeknek eleget tett és tesz (nem akarnám részletezni). Az viszont számomra elkeserítő, hogy ebből a hallgatóság mindöszsze ennyit vesz észre. Felsorolnék néhány olyan lehetőséget, amely a Kar katolikus jellegéből fakad, de hallgatóink kevéssé vesznek róla tu­ domást: - mindennapos misehallgatási lehe­ tőség; - a tananyag erkölcsi megalapozott­ sága számos tárgyból, erkölcsi ala­ pú órák, speciálkollégiumokjelentős számban; - lehetőség képzett nemzetközileg ismert lelki vezetővel való beszél­ getésre; - részvétel azokon a rendezvénye­ ken, amelyeket hozzánk közel álló egyházi szervezetek rendszeresen rendeznek Karunkon - Havas Henrik és társai meghívása helyett egyházi vezetők meghívá­ sa, katolikus szervezetekkel való kapcsolatkiépítés, egyházi jellegű rendezvények, vitaestek lebonyo­ lítása a Karon. Vagyis a problémát a másik oldalról úgy közelíteném meg, hogy az egy­ ház és az alapító oktatók sikerrel megteremtették egy katolikus jogi kar kereteit, s ennek nagyrészt megfelelő oktatást végeznek. Kér­ désem, mit tesz a hallgatóság és a HŐK az egyetem és a Kar katolikus jellegéért? Nem akarnék reagálni a jó modor csiszolatlansága című részre. Úgy hiszem, sajtó útján felesleges ilyen általános vádakat megfogalmazni. Adott esetben, ha valakit sérelem ér, konkrét intézménnyel és névvel megjelölve célszerű panaszt tenni. E nélkül nem tudjuk „magunkra ven­ ni az inget”. A másik oldalról annyit talán hozzátennék, hogy titkárnőink is könyveket tudnának írni a hallga­ tók modoráról. Bármilyen furcsa, nekik is pontosan ugyanolyan em­ beri méltóságuk van, mint a hallga­ tóknak. Nem akarnám a ,jó modor csiszolatlanságából” fakadó problé­ mát lebecsülni, de sajnos azt is hoz­ zá kell tenni, hogy a külvilágtól sem lehetünk teljesen elszigeteltek; saj­ nos egy neveletlen korban élünk mindnyájan. Szintén nem foglalkozom a sport hiánya című résszel, mivel a követ­ kező évek nagy feladata lesz a Szent­ király u. 26. alatti épület sorsának rendezése. Sajnos a két oktatási épü­ let hatalmas felújítási költségei egyenlőre kimerítették a kereteket, így a 26-os épületben rejlő lehetősé­ geket csak fokozatosan és lassan le­ het megvalósítani: erre már új költ­ ségvetésünk is bizonyos keretet biz­ tosít. Türelmet kérünk! Befejezésül szeretném ismét felhívni hallgatóink és a HŐK figyelmét, hogy a kétségtelenül meglévő - mondhatom azt, hogy országos - gondok megoldásá­ ban a hallgatóság és a HŐK is részt ve­ het felelősségteljesen és öntevékenyen. Mi örülnénk a legjobban, ha nemcsak a vizsgaszabályzat körüli viták jelentenék a HŐK tevékenységének nem kis ré­ szét, hanem kivennék részüket az egyébként kétségtelenül létező gondok megoldásában. DR. JOBBÁGYI GÁBOR Intézetvezető egyetemi tanár fejlesztési dékánhelyettes A válaszra - melyet ezúton is kö­ szönünk —, és természetesen a leg­ utóbbi számunkban megjelent vita­ indítóra is várjuk a hallgatók és az oktatók reagálásait, melyeknek he­ lyet biztosítunk. (A főszerkesztő). tizenharmadik oldal �Az egzotikus nyelvek kora lejárt — Beszámoló a Kari tanácsról — 2001. október 17-én tartotta legutóbbi ülé­ sét a Kari Tanács. Megtudhattuk, hogy fo­ lyamatban van felvételi rendszerünk re­ formja. Rögtön az elején előkerült a leg­ többet forgatott, és éppen ezért a legna­ gyobb figyelmet érdemlő Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat, illetve annak újabb mó­ dosításai. Kilényi Géza Professzor Úr több ponton kifogásolta azt a listát, mely azon nyelveket tartalmazza, melyekből ér­ vényesnek fogadják el a záróvizsgára bo­ csátáshoz szükséges nyelvvizsgákat. Ko­ moly bel- és külpolitikai kérdéseket vet fel szerinte, ha pont a Katolikus Egyetem mely fontos szerepet tölt be a határon túli magyarok érdekeinek képviseletében — ha­ zánk nemzeti és etnikai kisebbségeinek 14 hivatalos nyelve közül csak 10-et fogad el. Ugyanígy sérelmes, hogy a lajstrom annak ellenére nem tartalmazza a hébert, hogy az arabot igen, vagy a baltikumi nyelveket, miközben az ukránt meg igen. Nem kívá­ natos egy ilyen taxatív felsorolás, mert tá­ madási felületet jelent. Külön felhívta a fi­ gyelmet arra, hogy a visszamenőleges ha­ tály tilalma nem azt jelenti, hogy a határo­ zat nem érvényes arra, aki annak megho­ zatala előtt szerzett nyelvvizsgát, hanem hogy a szabály nem alkalmazható senkire, aki ezelőtt iratkozott be, hiszen nem ki­ zárt, hogy valamely hallgató a régi regulák­ ban bízva akár súlyos tízezreket költött már nyelvtanfolyamra. Erdő Péter Rektor Úr egyetértésének adott hangot, egyúttal javasolta, hogy az öt jelentős nyugati nyelvet (angol, német, francia, spanyol, olasz) és az oroszt auto­ matikusan elfogadják, míg a többi nyelv esetén a Dékán vagy a Dékánhelyettes egyedi elbírálás alapján döntene. Szabó István Dékánhelyettes Úr a Nyelvi Lek­ torátus vezetőjével egyetértésben el­ mondta, hogy azért volt szükség a taxatív felsorolásra, mert egyes akkreditált intéz­ ményekben, bizonyos nyelvekből 6 hét alatt lehet középfokú nyelvvizsgát szerez­ ni, ezeket pedig nem akarták külön ki­ emelni, mint nem elfogadható nyelveket, pontosan a diszkrimináció vádjától tartva. ZlinszkyJános Prodékán Úr kifogásolta, hogy a tervek szerint megszűnik a hallgatói tizennegyedik oldal önköltségessé lesz. Ráadásul ezen a vélemé­ nyen van az oktatási tárca is. Vhrga Csaba Professzor Úr kifogásol­ ta a TVSZ tervezett módosítását, mely a szorgalmi időszak előtt kötelezné a tan­ székeket három vizsgahét megadására, amin a hallgatók az egész évből elmaradt vizsgáikat pótolhatnák. Az intézetvezető hangsúlyozta, hogy első félévben négy, második félévben három tárgyból vizs­ gáztatnak, így év végén nem lehet elvár­ ni oktatóiktól, hogy valamennyiből csa­ tasorba álljanak. Csatlakozott vélemé­ nyéhez Jobbágyi Gábor Professzor Úr is, egyben javasolva az intézete által már évek óta folytatott gyakorlatot, mi sze­ rint májusban, a vizsgaidőszak megkez­ dése előtt biztosítanak egy hetet a restan­ ciák pótlására. Dékánhelyettes Úr javas­ rangsoron alapuló költségtérítési rendszer. Elmondása szerint ez 3 szempontból is elő­ nyös volt: egyfelől lehetőséget adott egy gyengébb felvételi korrigálására, másod sor­ ban pedagógiailag is jó módszernek bizo­ nyult, harmadrészt pedig egyfajta szolidari­ tást teremtett a hallgatók között, hisz annak kérdése, hogy az kapja meg az állami támo­ gatást, aki megérdemli, hallgatói szolidaritás kérdése. Szabó István Dékánhelyettes Úr azzal indokolta a döntést, hogy a 2002-ben induló évfolyamon már 315 államilag fi­ nanszírozott hely lesz, így rangsorra szük­ ség nincs. Az is világos, hogy azokra nézve, akik ilyen feltételekkel kezdték meg tanul­ mányaikat (értsd II. III. IV évfolyamok) semmilyen változást nem jelent. A problé­ ma a mostani elsősökkel lesz, akik a Felvé­ teli Tájékoztatóból nem értesültek a rang­ sor alapján történő finanszírozásról. A Dékánhelyettes hozzátette, hogy eddigi ta­ pasztalati alapján elvesztette a rangsorba ve­ tett hitét, mert több tantárgyat is érvényte­ lenített, ezzel meg felborult a kényes egyen­ súly. Rektor Űr elmondta, hogy a hozzá be­ érkező levelek és panaszok 75%-a a Jogi Karral kapcsolatosak, nagy részük törvény­ telennek nevezi azt a gyakorlatot, amely alapján valaki államilag finanszírozottból latát azzal indokolta, hogy félévről átvi­ hető bármely vizsga év végére súlyosabb következmény nélkül, félévismétlést nem ismer a TVSZ, évismétlést ellenben igen. Egyben kompromisszumos megol­ dásként javasolta, hogy a tanszékek a má­ jusi egy héttel mentesülnének a három vizsgahét biztosításának kötelezettsége alól. A hallgatók azt kifogásolták, hogy az egy hét nem áll arányban a hárommal, ezért kompromisszumként két-két hetet javasoltak. Jobbágyi Professzor Űr arra szólította fel a hallgatókat, hogy ne min­ dig a meglévő kereteket igyekezzenek széjjel feszegetni, hanem inkább azokat megtölteni. A hallgatók már tavasszal be sem járnának, ha egyre több hetet enge­ délyeznénk a szorgalmi időszakban, mondván hogy tanulnak. Tájékoztatták a jelenlévőket, hogy bár hivatalos értesítést nem kaptak, de tudo­ másukra jutott, hogy nappali és levelező tagozaton akkreditálták a képzést. Botos Katalin Professzor Asszony pa­ naszának adott hangot, intézetének sze­ rencsétlen elhelyezése miatt a 26-os épü­ letben. Mint mondta kellemetlen az ott teijengő szag- és „illatfelhő” mind a hall­ gatók, mind a nagyszámú külföldi vendég és látogató előtt. Hozzátette, hogy számos általuk szerzett és hozott plusz pályázati pénz épp a fejlesztést hivatott szolgálni, így �pedig könnyen megbénulhatnak azok az erőfeszítések, melyek a Kar egészének fej­ lesztésére irányulnak. Ráadásul karközi funkciókat is betölt intézete, innen intézi például a BTK doktori iskolájának a veze­ tésével kapcsolatos ügyeket, de élenjárnak az Európai Tanulmányok Központjának munkájában és a publikációkban is. Ezzel együtt egyre inkább kezdi úgy érezni, mintha valami „megtűrt funkciót” gyako­ rolna csak itt. Az Egyetemi Tanács és a Nagykancel­ lár döntése értelmében megváltozik az ünnepélyes jogászi eskünk szövege: az „esküszöm” után kimarad „az egy élő Is­ tenre” kitétel, a végén pedig nem kötele­ ző, tehát mindenki saját lelkiismerete sze­ rint teszi hozzá az „Isten engem úgy segéljen!”-t. A frissen létrehozott Kinevezési Bi­ zottság elé terjesztettékDr. BotosJózsef és Dr. Tóth Tihamér egyetemi docenssé va­ ló kinevezését. Dr. Jobbágyi Gábor Pro­ fesszor Úr, és Dr. Adám Zsigmond Tanár Úr mester tanári fokozatot kapott. A Ma­ gánjogi Intézet vezetője az OTDK meg­ szervezésében kifejtett munkájáért kapta az elismerő címet. Tersztyánszky Ödön Dékánhelyettes Űr beszámolt a számítógépes távoktatási tagozat akkreditációs folyamatáról. Mint mondta, egyszer már elutasították, arra hivatkozva, hogy a meglévő anyag a felét sem éri el az összes tantárgyi tananyag­ nak. Azért is elmarasztalást kaptunk, hogy nincs a tagozatnak saját tanterve. Bár dol­ goznak minden tanszéken a Dékán által kinevezett távoktatási felelősök. Folyama­ tos a tapasztalatok átadása a Hageni Egye­ tem távoktatási tagozatának részéről. Mint mondta, még van esély arra, hogy megmaradjon a tagozat. Jobbágyi Professzor Úr felhívta a fi­ gyelmet arra, hogy a számtáv bevételek jelentős részét külső cégek vitték el, eh­ hez képest az ezért nyújtott szolgáltatás gyengének mondható. Szerződést kötöt­ tek az általa vezetett intézetben is két ta­ nársegéddel egy 300 oldalas munka elké­ szítésére. A Professzor elmondta, hogy ez viszont nem tananyag, tananyag a tan­ könyv, a jegyzet és az előadás anyaga. Sajnos több, a hallgatókat közvetlenül érintő kérdés is a következő ülésre toló­ dott, melyre előreláthatólag, november folyamán fog sor kerülni. Természetesen arról is be fogunk számolni. MÁNDICS BOTOND Dr. Kilényi Géza professzor 13 jótanácsa az élethez Még hogy nem folyik az egyetemen felkészítés a való életre! Még hogy csak a tan- és törvény­ könyvek száraz betűit magoltatják be velünk tanáraink, elfeledkezvén az oktatás igazi céljá­ ról, a jövő buktatóinak kiküszöbölésére alkal­ mas módszerek megismeréséről! Ez aljas rága­ lom! Bizonyítékul álljon itt szeretett profeszszorunk, Dr. Kilényi Géza egykori alkot­ mánybíró minden évben megtartott osztályfő­ nöki óráinak summázata, amelyet lelkes egy­ kori hallgatói jegyeztek le az örökkévalóság, valamint az ítélet olvasói számára. Olvassuk és véssük eszünkbe a több évized tapasztalatai által összegyűjtött jó tanácsokat, és használjuk fel magunk boldogulására! A gyűjtés Dr. Gerencsér Balázstól származik. 1. A stílus maga az ember. Kétféle embert ismerünk: az egyik az igazi szerény, a stílusbeli mintakép, a bölcs; a másik pedig az, aki mérhetetlen szerénysé­ ge folytán egyszer sem járult az Isten ele, amikor ő a talentumokat osztogatta. Vi­ gyázni kell, ha valaki a papírjait mutogatja, hiszen Incitatus esete óta tudjuk, hogy a papír nagyon sokat elbír. Leonardo da Vin­ ci mondta: aki vita közben tekintélyére hi­ vatkozik, nem az eszét, hanem inkább a memóriáját foglalkoztatja. 2. Soha nem szabad szétzúzni az ellenfelet, illetve megbántani a hatóságot, mert visszaüt. A vita eszközei között nem csak az érvelést, az agitációt tartjuk számon, hanem az ellen­ félnek egyrészt „menekülési útvonalat” kell biztosítani, mert ha sarokba szorítjuk, azzal magunknak sem teszünk jót. Másrészt di­ csérni kell, mert így ha retorikailag nem is sikerült megfogni, a hiúságán át biztos. 3. Az udvariasság nem gyengeség. Az élet bármilyen helyzetében fontos, hogy tudjuk: nem a harcias fellépéssel és agreszszív modorral fogunk győzni. Mindenkivel a saját nyelven kell beszelni: ez tág utat en­ ged a tiszteletteljes alázattól a tiszteletet pa­ rancsoló szigorig. 4. Adassák meg a főnöknek a sikerélmény. .. .és az Istennek, ami az Istené. 5. A jogszabály szövege többnyire annak előkészítőjén múlik. Ha valakire bármilyen előkészítési munkát bíznak a napi menütől egy jogszabály szabá­ lyozási koncepciójának összeállításáig, több a lehetősége, egyúttal nagyobb a felelőssége, mint annak, aki el fogja fogadni. Ugyanis ki­ egészíthetik, kitörölhetik, de amit egyszer pa­ pírra véstek, az ott marad és hordja annak a kézjegyét, aki egyszer is foglalkozott vele. 6. Próbarendőrrel és államigazgatási ügyin­ tézővel soha nem szabad vitázni! ... egy rossz helyen rossz emberrel elkövetett vita beláthatatlan következményekkel bír­ hat. Vitázni csak megfelelő szinten szabad. 7. AJiatalság sokszor erény, de lehet hátrány is. Vannak olyan főnökök, akiknek szúrja a szemét a fiatalság. Ez olyan, mint egy be­ tegség: túl kell élni, a fiatalság múlandó. 8. Ha egy magasugró versenyt 210 centimé­ terrel meg lehet nyerni, nem kell feltétlenül 230-at ugrani. Nem kell minden áron „nagyot domborí­ tani”, és főleg nem szabad a szellemi fölé­ nyünket éreztetni. 9. A „kis” emberekkel is jóban kell lenni, (lásd: az oroszlán és a kisegér meséje.) Az oroszlán egy nap elkapja a kisegeret. Az sír-rí, könyörög az életéért, hátha egyszer ő is tud segíteni az állatok királyának. Mit tesz Isten, egy nap a sintérek elkapták az orosz­ lánt. Míg az összekötözve búslakodott, a kis­ egér arra osont, elrágta a köteleket és így megmenekült a nagysörényű panthera leo. 10. Nem árt, ha az ember apályát a szamár­ létra alsó fokáról kezdi. A kihagyott lépcsőfokok tudását, tapaszta­ latát nem pótolja sem könyv, sem jegyzet, de még főtanácsadó, internet és személyi titkár sem. 11. A vitában rugalmasnak kell lenni. Ne szégyelljük bevallani, ha álláspontunk megváltozott. (Az egészséges ember vita közben is tud gondolkozni.) 12. A jogászi hivatás közéleti pálya: a ma­ gyar élet minden rezdüléséről tudni kell. Téveszmék elkerülése végett: sem a napi­ lapok, sem a tv-rádió híradások nem ha­ rapnak. Egy jogásznak illik arról tudni, amivel a pénzt fogja keresni. 13. Szervezni tudni kell. ... aki nem hiszi, járjon utána. tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adóm rovata Mádl Ferenc Rómában - Megnyílt a vatikáni magyar kiállítás Rómában a Vatikáni Múzeum külön termé­ ben október 9-től jövő év január 12-ig láto­ gatható. A magyar kereszténység ezer éve című reprezentatív kiállítás. A megnyitón részt vett a kiállítás fővédnöke, Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár, Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint - a harmadik fővédnök, Orbán Viktor miniszterelnök kényszerű távolmara­ dása miatt - Mádl Ferenc köztársasági elnök. Mádl Ferencet a megnyitó nap délelőttjén fogadta II. János Pál pápa is. A köztársasági elnök úr felajánlotta Magyarország közvetí­ tését a pápa és az orosz ortodox egyház ve­ zetőjének a Szentszék által régen vágyott, de mindeddig meghiúsult találkozó elősegíté­ sére. II. János Pál tudatta: kész volna Ma­ gyarországon találkozni Alekszij pátriárkával (kapcsolódó anyag: Philippovits Zsófia: Kele­ ti kapcsolatok - ítélet 2001. május 24.) Mádl Ferenc arra kérte a pápát és Sodano bíborost is, hogy a Szentszék a jelenleginél jobban segítse a határon túli, kisebbségben élő magyarság anyanyelven való lelki gon­ dozását és hitoktatását. A Szentatya nyitott­ nak mutatkozott a kérés teljesítése iránt. A Szentszék első ízben kíván lépéseket tenni annak érdekében, hogy a csángók magyar nyelvű istentiszteleten is részt vehessenek. Nagymaros Október 6-án ismét találkozott a magyar ka­ tolikus ifjúság Nagymaroson. A millenniumi év nagy közösségi esemé­ nyei sokakat összehoztak. Egyre többen ba­ ráti körökbe tömörülve szállnak már le a vonatról a nagymarosi állomáson. A temp­ lomkert, az esemény színhelye felé közelít­ ve meg-megállnak egy kézszorításra, ölelés­ re, pár szóra azokkal, akikkel együtt voltak Rómában, Zánkán, vagy akikkel éppen itt szoktak csak találkozni. Jelen vannak a régi arcok, akik most egyetemisták, esetleg már házasok, és itt vannak a 15-18 évesek. Az előbbiek nosztalgiázva, lelkesen éneklik a „Jenő-dalokat”, az „ifjak” pedig az új Test­ vérek együttes énekeit. Mindegyik dallam az Istenről akar szólni, O a közös pont. Itt van a múlt és az is világos, hogy nem terméketlen. Nagymaros él és van jövője. tizenhatodik oldal Mert úgy látszik Nagymaros nem üres. Szent hely lett. Sokan találkoztak itt életük értelmével: Jézussal. Egymás tekintetében, mosolyában, szavában. De ezt mások is megtehetnék. Azonban a tartalmat az egé­ szen közvetlen, átalakító találkozásból veszszük: sokan sorbaálltunk a bűnbocsánat tisztító forrásainál, hogy fcloldozást nyer­ jünk. Imádtuk Őt a Kenyérben, amikor térdre ereszkedtünk a jelenvaló rejtett Úr előtt. Mcgáldoztunk, követjük Ót. Szebbe és mélyebbé válnak emberi találkozásaink. Ez rügyezik Nagymaroson. Ettől lesz kü­ lönleges illata ennek az atmoszférának. A találkozó témája a Szentatya évezrednyi­ tó enciklikájának a címe volt: „Evezz a mélyre!” Különböző szekciókban arról szólt a beszélgetés, mit jelent ez. Hogyan evezzünk mélyre az Isten jelenlétében, ke­ resésében, a jó és a rossz erők viharában és az apostolkodásban. Kállai Emil piarista atya prédikációjában felidézte a világháborút, a totális diktatúrák megjelenését, kísérteties hatalmát és porrá hullását. Egy kamaszkori olvasmányára hivatkozva, amelyhez élete kétségbeejtő pillanataiban vissza-visszatért, elmondta, hogy keresztényként egy végső kérdés újra és újra előttünk áll: ki az úr, aki gyakorolja hatalmát bennem? Krisztus? Vagy átadom időközben a helyét egy másik hatalomnak? BÁNFI ÁKOS TAIZÉ - BUDAPEST Roger testvérnek nem voltak világra szóló, globális tervei. Nem akart multinacionális céget alapítani, elnök-vezérigazgatóként fo­ gadni az érdekbókokat. A kiengesztelődés egy piciny közösségében szeretett volna in­ kább élni, Isten jelenlétét tükrözni. Mint friss diplomás református teológus keresett egy csöppnyi kis falut Franciaországban. így talált rá Taizére. 1940-et írtunk ekkor, tér­ dig a vérben, távol a békétől, és távol a Zsi­ nattól is. A Kegyelem azonban meg volt. És Roger testvér soha nem lett elnök-vezérigazgató, nem alapított céget. A kis közösség azonban kétségtelenül: multinacionálisra sikeredett. Mára 25 ország fiai tettek örök­ fogadalmat: a közösségi életre, a cölibátusra, az egyszerűségre. Pénzadomány-elfogadás: nincs. Munka, ima, bizalom: az van. És mit tesz Isten: egyszer csak jöttek a fiata­ lok is. Keresők, ateisták, Mária Magdolnák, protestánsok, katolikusok. Lélegezni akar­ tak, bizalommal lenni. Értelmet keresni az élethez. Mi, magyarok különösen büszkék lehetünk, mert - ahogy az országunk tradí­ cióihoz illik - egy magyar család feladata, hogy mindig kerüljön étel-ital a testvérek, ill. a több ezer zarándoknak az asztalára. A fiatalok otthonukban, lakóhelyükön tör­ ténő elköteleződését segítendő a „Bizalom Zarándoklatát” indította útjára a közösség. És a zarándokok 1991 után, most ismét Bu­ dapestre érkeznek. December 28. és január 1. között, több tízezer román, portugál, olasz, francia, indiai stb. fiatal szállja meg a várost. És csoda történik: Budapest világvá­ rossá lesz. Reméljük, hogy a budapesti (kör­ nyéki) polgárok, ezúttal nem mondanak el­ len a megszállók seregének, és lesz hol a fe­ jüket lehajtaniuk a zarándokoknak. A Pázmányra sokan, sokféle szemlélettel, múlttal, politikai hovatartozással, vallási el­ köteleződéssel járó heterogén társaság jár. Noha nem kellene, gyakran elfelejtjük Pi­ linszky szavait: „Csak a fölszínen van egy egyenetlenség, minden és mindenki egy.” Van üzenete a találkozónak nekünk is. És van üzenete a háborúsdit játszóknak is. Job­ ban mondva: csak lenne. A halláshoz ugyanis fülekre is, szívekre is szükség van. „Ó, Taizé, ez a kis tavasz!” - mondta egy kedves kis öregúr, egy életvidám parasztlegény, vagy ha így tetszik: XXIII. János pápa, a II. Vatikáni Zsinat életrehívója. És őt idézte II János Pál is, amikor 1986-ban találkozott Taizében Roger testvérrel: két fehér-csuhás ember, hihetetlen erővel, és karizmával. 1998-ban, a milánói találkozó után a legendás hírű Carlo Maria Martini bíboros a Gergely Egyetem egykori rektora, Umberto Eco levelező, ill. vitapartnere „Egy másik Milánó Taizé után” címmel tette közé gondolatait. Volt alapja a címnek. Remélem, hogy a budapesti találkozó is jó lesz arra, hogy megmutassa, hogy minden híresztelés ellenére: jó együtt lenni embernek és embernek. Nem nagy cél, de éppen elég. Szép lenne „Egy másik Budapest Taizé után” gondolattal kezdeni az új évet. Talán nagyobb lesz a bizalmunk egymás felé. N. Á. + infó: www.taize.fr, ill. minden plébánián; központ Bp.-en: 1056, Váci utca 47., tel.: 486-2700, talalkozo(a>taizebudapest.net ;Új Ember magazin októberi számában külön melléklet. �Magyar vagyok nem turista — Pázmányosok a Bálványosi Szabadegyetemen — Pedig ez már aXII.-ikvolt. Mégis eddig va­ lahogy senkiből nem bújt ki az isteni szikra, hogy pázmányos delegációt küldjünk a Bálványosi Szabadegyetemre. Idén azonban néhány lelkes önjelölt Pázmány-agitátor, a Régiók Szövetsége, na és persze Isten sege­ delmével változtattunk ezen. Csak remény­ kedni tudok, hogy hagyományt terem­ tettünk. .. Július 12-én hajnalban kicsiny ámde lel­ kes csapat volt összeverődőben a Felvonulási tér mellett. Legtöbbjük gondolatait (értsd: kiválasztószerveit) még az EFOTT 2001 tör­ ténései tartották mozgásban, ami néhány plusz megállást jelentett az út magyar szaka­ szán, de egyébként rendben volt minden. A buszt amúgy félig sem sikerült megtölteni, több bejelentett vendéget is hiába vártunk az indulásnál. Ki tudja talán a meglehetősen húzós túraköltségek (8 nap - 8500 Ft) riasz­ tották el a gyengébb idegzetűeket! A kevés kiválasztottaknak azonban az sem szegte kedvét: olcsó és hazafias, ám olcsó hazafias­ kodástól („ha énnékem sok pénzem lesz...”+ „Az a szép az a szép” stb.) mentes hangulatban döcögtek a magyar-magyar ha­ tár felé. Minthogy utizenéről ezúttal vala­ hogy senki nem gondoskodott, a hátralevő nyolc napot két kazetta (István a király ill. egy kitudjamikori Ricse album: Trükkös Béla bá’á) felváltva történő elmélyítgetésével és mélyebb összefüggéseinek boncolgatásával töltöttük... a végelgyengülésig. Az úton egyébként két belhonba szakadt nagy magyar ex-kissebségi pázmányos hazánkfia rögtön­ zött városnézést szervezett Nagyvárad és Ko­ lozsvár ősi román városok latinos ízű közép­ kori kultúrájának megismerésére. (Kár, hogy a nagy román király, Hunyadi Mátyás szülő­ házának megnézésére már nem maradt idő!) A kisebb kitérőknek köszönhetően csak éjfél után értünk be Csíkszeredába, ahol a város főterén álló -helyi viszonyok szerinti- legele­ gánsabb szállodába helyeztek el minket két­ ágyas szobákban. A szellemiekről: Az előadások, híven kö­ vetve a Szabadegyetem hagyományait, most is nagyrészt a határontúli magyarság sorskér­ déseit, az önálló magyar egyetem ügyét, a környező országok többségpolitikáját (Jaj bocs, kisebbségpol.-t akartam írni) ill. a ma­ gyar külpolitika lehetséges irányvonalait állí­ tották célkeresztjükbe, mely utóbbinak külö­ nös aktualitást adott az akkoriban éppen friss meleg státusztörvény. Persze nyilvánvaló, hogy az evvel kapcsolatban kialakult általános geijedelem és kisebb diplomáciai feszültsé­ gek nem kerülték el a Szabadegyetem kör­ nyékét sem, ettől fogva az előadásokat és vi­ tákat sok mindennek lehetett volna monda­ ni, de mondjuk langyosnak, visszafogottnak vagy állóvíznek a legkevésbé... Nyilván ezzel függött össze az is, hogy a román kormányfő végül nem tisztelte meg jelenlétével a „ma­ gyar revizionista törekvések eme főhadiszál­ lását” (idézet: Corneliu Vladim Tudor). Kár! Egyébként szerintem sajnálhatja, tényleg jó buli volt! Szerencsére nem így tett „az első magyar Fidesz-kormány miniszterelnöke” (idézet: Németh Zsolt) aki a zuhogó esőben is több száz embert tudott maga köré gyűjte­ ni, és olyan beszédet mondani nekik, amiért mondjuk önmagában is megérte volna el­ menni! Aki ott volt nyilván tudja miről be­ szélek Az egyebekről: A szervezők nemes és tisz­ teletreméltó erőfeszítéseket fejtettek ki kul­ turális programok (Farkaslaka, Mádéfalva, Csíksomlyó), városnézés (Brassó, Segesvár, Sepsiszentgyörgy stb.- Id. az előző szám hát­ lapján), ill. gyalogtúrák (Parajd, Balánbánya) érdekében, csak hát ugye az ilyesmire nem mindig jutott idő az esti bulik és koncertek, ill. azok másnapi (másnapos?) következmé­ nyei mellett. Mondhatni - az előadásokat le­ számítva - a napjaink kissé szimmetrikusra sikeredtek... Ha tömören próbálnám meg összefoglalni, akkor az valami ilyesmi lenne, hogy: Korai felkelés: Nem !/Délelőtti város­ nézés, művelődés: Fakultatív! / Gyalogtúra: Menjen aki akar! / Esti bulik: Igen!/ Eszeve­ szett tombolás a küzdőtéren: Igen! / Kisebb összetűzés a security-vel: Igen! / Hazafias nótázgatás a sörsátrakban: Ez most kérdés volt? / Józan, mértéktartó viselkedés: Igen (néha)! / Kulturális programok: Ja igen, volt ilyen is!! / István a király + Trükkös Béla bá’: Igen! / Táncos-zenés mulatozás esténként a buszon hazafelé: Erre már sajnos nem em­ lékszem!!! / Szóval az igazi PÁZMÁNYOS HAN­ GULAT ezúttal sem maradt el: Előbbutóbb a helyiek is megszokhatták a kékes csillogású Pázmányos egyen-páncélzatot a dühöngő első soraiban, a kolozsvári Ursus sörgyár soha nem tapasztalt konjunktúra­ ciklusát, a sárga földdel szintet tartani igyek­ vő kedves idegeneket, István a Királyt meg a Trükkös Béla bá’-t, ill. a különféle tippeket arra nézve, ki mihez kezd majd, „hogyha néki sok pénze lesz...” Ez utóbbi persze nem mindig volt népszerű a helyi latin ős­ lakosság körében... Tényleg srácok, lehet, hogy ezért vert meg minket folyton a security ??? Köszönet a rendezőknek a kitűnő szer­ vezésért: Mindenekelőtt Mádly Zoltánnak a helyiek részéről, és persze Tímár Áronnak és Gulyás-Kovács Gergelynek a Régiók Szövetségétől! MIHÁLTZ ANDRÁS tizenhetedik oldal �ítélet Lendületben a Pázmány Pódium Beszélgetés Szabó Bálint elnökkel Szabó Bálint 1982-ben született Szombat­ helyen. Középiskolai tanulmányait a Pan­ nonhalmi Bencés Gimnáziumban végez­ te. 2000-ben, az érettségi után felvételt nyert a jogi karra, melynek jelenleg máso­ dik évfolyamát végzi nappali tagozaton. Mely célok vezérlik a Pódiumot? A Pázmány Pódium a karral majdnem egy­ idős, 1996-ban alakult. Célja és vállalt feladatai a rendezvényein résztvevők általános műveltsé­ gének, látókörének és aktuális ismereteinek nö­ velése, a nemzeti és kulturális hagyományok ápolása, a nemzetközi tudományos és ifjúsági szervezetekkel való kapcsolattartás, hazánkjobb nemzetközi megítélésének, az Európai Unióba való beilleszkedésének elősegítése. Hogy néz ki a szervezet struktúrája? A klasszikus szervezeti felépítés szerint működünk, folyamatos egyetemi ellenőrzés mellett. Az elnök munkáját alelnök segíti. Rendezvényszervező Bizottságunk szervezi a programokat, a Kommunikációs Bizottság tartja fenn a kapcsolatot az Egyetemmel, más intézményekkel, szervezetekkel, és felel weboldalunk frissítéséért. A Gazdasági Bizottság beszámolója alapján a Felügyelő Bizottság ha­ vi jelentést készít a Pódium működéséről, a források megfelelő és szabályos felhasználásá­ ról. Munkánkban külön segítséget jelent, hogy tiszteletbeli elnökünk Dr. Habsburg Ot­ tó, a Páneurópai Unió elnöke. Milyen forrásokkal gazdálkodtok? A HŐK immár hatodik éve biztosít szá­ munkra irodahelyiséget, a rendezvények anya­ gi forrásait pedig egyetemi és HOK-támogatás mellett pályázatok, alapítványok, egyesületek és más szponzorokjelentik. Korábban nem volt túl rózsás a viszony a HÖK-kel... A megújult HÖK-kel felvettük és folyama­ tosan ápoljuk a kapcsolatot, melynek eredmé­ nyeképp mára kifejezetten jónak mondható, konstruktív együttműködés alakult ki. A HŐK anyagi támogatást nyújt, rendszeresen egyeztetünk. A két szervezet viszonyát a közös szervezésben megtartott Nótaestek hangulata hűen tükrözi. Mikola István egészségügyi miniszter a Pódium egyik előadásán. Mellette jobboldalt Szabó Bálint a Pódium elnöke Örömmel jelentem, hogy 2002. augusztu­ sában a Pódium megrendezi az V Nyári Páz­ mány Napok - III. Kárpát-medencei Ifjúsági Jogásztalálkozót! Úgy tűnik, mintha mostanában csak az „egyik oldalról” érkeznének a Pódium-estekre meghí­ vott vendégek, tán ebben tudatosság? A Pázmány Pódium nem kíván politizálni, programjaink a szakmaiságra, a közéleti gon­ dolkodásra épülnek. A Rektor Úr útmutatásá­ nak megfelelően az idei tanév alapgondolata: „A fiatal értelmiség szerepe az Európai Unió­ ban”. Ennek keretében kerül megrendezésre november 14-én az EU-Nap, 26-án pedig Polt Péter tart előadást az EU-ról és az ügyészi re­ formról. Átfogó képet szeretnénk nyújtani kö­ zönségünknek, az egyoldalúságot elkerülendő hívtuk meg pl. annak idején Havas Henriket. A rendezvények összeállításánál alapvető szempontunk, hogy meghívottaink beillesz­ kedjenek egyetemünk szellemiségébe (tájon pl. az előbb említett H. H. beilleszkedlk-e? — A szerk.), ezért az ősz folyamán vendégünk lesz Varga László országgyűlési képviselő, a parla­ ment korelnöke. tésnek érzik a meghívást, pozitív benyomá­ sokkal távoznak. Isépy Tamást idézve: „A jog iránti érdeklődést el nem vesztő, elszánt hall­ gatóknak őszinte tisztelet és nagyrabecsülés.” A Pázmány Pódium szellemiségét jól kifejezi Mikola István vendégkönyvi bejegyzése: „Ha jő az úr, nem azt kérdi, hogy elvégezted-e a dolgod, hanem, hogy úton vagy-e vele.” SZAMOS MÁRTON Novemberben megrendezésre kerülő előadások: November eleje Pintér Sándor: Közbizton­ ság a XXI. században November 7. Doszpot Péter: Közbiztonság és más aktuális kérdések November 14. EU-Nap: A fiatal értelmiség lehetőségei az EU-csatlakozás után (meghívottak többek között: Dávid Ibolya, Stumpf István, Matolcsy György, Fónagy János) November 21. tárga László: Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a világra és a Szovjetunióra November 26. Polt Péter: EU és az ügyészi reform Milyen hangulatban távoznak a meghívottak? Tavaly elmaradt az immár hagyományosnak számító, nagy sikerű nyári tábor. Mire számít­ hatnak a hallgatók az idén? tizennyolcadik oldal Tapasztalatainkra támaszkodva őszintén mondhatom, hogy vendégeink megtisztelte­ (Az esetleges további meghívottak nevei meg­ jelennek majd a hirdetőtáblákon.) www.pazmanypodium.hu �Erkölcsi revízió Ezen a helyen a szokásostól eltérően nem folytatom a nemzetiségek történe­ téről írott cikkeimet, mert az előző, szer­ bekről kiadott iromány tartalmazott so­ kakat sértő vagy bántó, történeti szem­ pontból pedig - el kell ismernem - igaz­ ságtalan passzusokat. Először is elnézést kérek azoktól, akiket ezzel a cikkel meg­ sértettem, higgyék el, egyáltalán nem volt szándékos, sőt, amikor hozzákezdtem a nemzetiségek tárgyalásához, már akkor el akartam kerülni minden ilyes­ fajta nézeteltérést. Éppen ezért határoz­ tam úgy, hogy kizárólag olyan dolgokat írok le, melyeket előttem már más fogal­ mazott meg, hiszen saját ismereteim e témában - mint kiderült - hiányosak. így ebből az esetből is tanulva azt szűrtem le, hogy az ember ne szóljon bele olyan dol­ gokba, melyekben nem biztos, cikket pe­ dig pláne ne írjon róla. Most pedig azo­ kat a mondatokat szeretném korrigálni, melyek tartalma sértő és történelmi szempontból sem igaz. Először is a cikk elején elhangzott igét kell helyesbítenem, mégpedig azt, amit a szer­ bek és a törökök viszonyáról mondtam. Az a tény, hogy a törökök befolyása idáig elért, valóban nem ad okot arra, hogy bár­ ki inkorrekt módon fogalmazzon, márpe­ dig a szóban forgó cikkben ez történt. Eu­ rópában a törökök keze sokáig elért, ugyanígy Magyarországra is, számos nemzet és ország volt kénytelen tűrni be­ folyásukat, melyről - már csak számbeli fölényük miatt is - egyikük sem tehet. Ezért a cikkem által használt - vagyis az ál­ talam használt könyv - kifejezése lényegét tekintve valótlan, és sértő (ti. hogy a szer­ bek „lefeküdtek” volna a törököknek). A második ilyen passzus már a szerbek és a magyarok együtt élésére vonatkozott, ezen belül is a szerbekre, egészen ponto­ san arra, hogy loptak volna, és evvel tar­ tották el magukat. Elismerem azt, hogy ezen állítással is messzire mentem (hi­ szen bármilyen könyvet is olvastam, ez a cikk sajnálatos módon az én nevemmel jelent meg), és az érintett nemzettel kap­ csolatban igazságtalan voltam, hiszen életmódjuk nem sokban különbözött a török hatalom alatt lévő többi nemzeté­ től, és én senkiről nem akarok olyasmi­ ket mondani, ami nem fedi a valóságot. Mindazonáltal az valóban igaz, hogy a két nép viszonya a 18. században elmér­ gesedett, ami valóban a török befolyás­ nak volt köszönhető, de ezért nem lehet, és nem is akarok igazságtalanul hibáztat­ ni senkit sem. Ezúton kérek bocsánatot az érintettektől, hiszen senkit sem akartam megbántani vagy megsérteni. Akik sértve érzik magu­ kat, joggal teszik ezt, a cikket újra olvasva, a tényeknek utána járva én is csak azt tu­ dom mondani, hogy a szóban forgó szö­ vegek indokolatlanul igazságtalanok. Mindenesetre biztos, hogy a jövőben fi­ gyelni fogok erre, még egyszer nem aka­ rok abba a hibába esni, hogy ne figyeljek arra, amit leírok. Kérem ezért, hogy bár­ kinek kifogása van bármilyen - régi vagy új - cikkemmel, jelezze azt a főszerkesz­ tőnek, a hibát pedig korrigáljuk. Végezetül csak annyit szeretnék írni, hogy bármilyen problémánk is akad a jövőben egymással, ne felejtsük el, hogy egyete­ misták vagyunk, ami pedig bizonyos kul­ turális, szellemi és erkölcsi fölényt jelent. Aki itt van, az nem véletlenül van itt. Mindent el lehet intézni egymás között, normálisan, bár tudom azt, hogy az érzel­ mek fölkorbácsolása gyakran az indulatok föllobbanását is eredményezi. Ezért itt, az újság hasábjain, nyilvánosan követem meg őket, és kérek bocsánatot, hangsú­ lyozva azt is, hogy senkit sem állt és áll szándékomban megbántani, a kérdéses cikkre vonatkozólag pedig még egyszer elismerem, hogy az tényleg valótlan dol­ gokat tartalmazott, amiket - remélem megfelelően korrigálni tudtam. VINCZE SZABOLCS Azt hiszem, kultúremberek lévén a vitákat meg kell tudnunk oldani egymás között ki­ zárólag párbeszéd útján. Éppen ezért kérek mindenkit, akinek a jövőben esetleg problé­ mája lenne valamelyik írásunkkal, hogy joghallgatóhoz méltóan, észérvekkel, és nyugodtan, nem „útszéli” módon oldja meg azokat, ahogyan ez esetben sajnos történt. A jövőben nem kívánunk olyan reagálásokkal foglalkozni, melyek nem méltóak se a Páz­ mányhoz, se bármilyen értelemmel rendel­ kező lényhez. Köszönöm. (A főszerkesztő) Heti Hetes és politika 2001. 10. 10, 18 óra, Díszterem. „Színész, filmrendező, publicista...” - kezdte bemu­ tatni Szabó Bálint Pódium-elnök Verebes Istvánt a szép számú hallgatóságnak. „Na, filmrendező azért nem.” - szólt közbe a vendég. „Filmről egyáltalán nem.” - tette hozzá. „Minél kevesebbet beszéljünk ró­ lam, magamat nagyon unom.” Utóbbi kérése csak rövid időre teljesült. Például, amikor az USA elleni támadás ke­ rült szóba. A neves művész Kosztolányi Édes Annájával állította párhuzamba az ese­ ményt: akkor tör ki a feszültség az embe­ rekből, amikor azt mondják nekik, hogy ők nem is léteznek. Az egyik oldalt cinizmus­ sal, önzéssel jellemezte, másrészről viszont elítélően nyilatkozott a terrorakcióról. Bushnak rögtön találkozóra kellett volna hívnia az arab világot, vallási vezetőit. Ha már „Színház és Film” nem lehet (az est meghirdetett témái, előbbiről is csak szűkszavúan beszélt), legyen legalább Heti Hetes - gondolták a jelenlévők, és elindul­ tak a kérdések. „Nem szeretnék vélemény­ formáló erővé lenni, ez egy szórakoztató műsor.” - válaszolta egy, a közszereplői fele­ lősségét firtató érdeklődőnek. Ez a talkshow nagyon jól jövedelmez a kér. tévének, emlí­ tette, majd a magyar médiában folyó pénzhajhászást, korrupciót hozta szóba. Állítása szerint ezért nem is vesz részt szívesen a te­ levíziózásban, de hát, fizetnie kell fia angli­ ai tanulmányait... Bár azokat a részeket ki­ vágják, hangsúlyozta, hogy beszél a “másik” nagy párt ügyeiről is a népszerű műsorban. „Remélem is!” - figyelmeztette egy kérde­ ző, általános derültséget keltve. Minden­ esetre, helyben megígérte, hogy 2002. júliu­ sában abbahagyja a Heti Hetest - akármi­ lyen is lesz a választások eredménye. Politikai hovatartozása sem maradt érin­ tetlen. „Sem jobboldali, sem baloldali nem vagyok.” - szögezte le. Bizonyos területen konzervatívnak, nemzetinek, más helyzet­ ben liberálisnak, kozmopolitának vallja ma­ gát. Elárulta, hogy három évvel ezelőtt Sza­ bó Iván felkérésére az MDNP oldalán kampányolt, majd az országgyűlési képvise­ lőválasztás második fordulójában a FIDESZ-re szavazott. Verebes István nem keltette unalmas személyiség benyomását, kifejezetten őszintének tűnt ezen az estén. „Gondoltad volna...? Szerinted tényleg...? És akkor miért...?” Az előadás után a résztvevők fi­ gyelmét nemcsak a szendvicsek és az üdítők kötötték le. SZAMOS MÁRTON tizenkilencedik oldal �A Hallgatói Önkormányzat Dénes pályázat meghívásából 2001. II. félév: Pályázat címe: KI VOLT RÁKOSI MÁTYÁS? Vendégünk lesz Pályázni lehet: maximum 30 a/4-es tetjedelmű pályaművel DEMETER ERVIN Díjazás: az első 5 helyezett összesen 150 ezer Ft díjazásban részesül. Pályázat célja: A titkosszolgálatokra felügyelő' egyetemünk jogi karának hallgatói számá­ ra fórumot teremteni a keresztény- tárcanélküli miniszter konzervatív politikai gondolkodás meg­ nyilvánulására. Idó'pont: november 7., szerda, 18 óra Helyszín: Szentkirályi u. 28., I. emelet, díszterem Pályázat kiírója: Dénes Sándor {.egyetemi docens Leadási határidő: 2001. november 30. közgazdasági intézet titkárság. Szavazzatok a Pázmány szépére! Na ilyen se volt még nálunk! Most meg lesz. Az ítélet (tudjátok, a kedvenc lapo­ tok, amit úgy szerettek olvasni, és kéthe­ tente körömrágva várjátok a megjelené­ sét!) és a Spartacus pizzéria (ahol meg olyan jókat buliztok, esztck-isztok, jót mulattok) közös akciót hirdet: a világtör­ ténelem első Pázmány szépe választását! Most minden kiderül! Megtudjuk végre, ki a legszebb lány az egyetemen! Szavazhat fiú, lány egyaránt, dolgotok mindössze annyi, hogy egy papírcetlin be­ Elállt fülek dobjátok szavazatotokat a Spartacusban (Szent-királyi u. 26., aki még nem tudná) a bejárat közelében lévő pultra helyezett sza­ vazóurnába. A mi dolgunk meg annyi lesz, hogy a szavazatokat összeszámoljuk, és az idei utolsó számban (megjelenés: december elején) pedig kihirdessük az eredményt. Figyelem! Csak lányra lehet szavazni!! Minden egyes évfolyamon megválasztás­ ra kerül a legszebb lány, az összesített sza­ vazatok alapján pedig a PPKE-JAK há­ rom legszebbje. Csak azokat a szavazatokat tudjuk elfo­ gadni, ahol megjelölik az adott személy évfolyamát és tagozatát is! A díjazás: a Spartacus pizzéria részéről az első három helyezett egy-egy két sze­ mélyes vacsorát nyer, az ítélet részéről ugyanőket automatikusan a szerkesztő­ ség tagjaivá fogadjuk! A szavazatok leadási határideje: no­ vember 19. TEREPGYAKORLAT csúnyává és korlátolttá, sőt sokszor nevet* ségessé teszik az arckifejezést. „Rectodor'’ fül-for­ mával azon­ nal odasimul­ nak a fülek anélkül, hogy bárki észreve­ hetőé a keze­ lést. Hatás és ártalmatlan­ ság garantálva. ScMiir-Sckuii, Wln-lMti-Zlrick-InltltM Budapeel, Király u. 12, — Na mi az, fiatalok? Vége a szemináriumnak? — Nem, majd csak most kezdődik! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 10. szám 2001. november 5. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. november 5. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4023kb+897 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_10_20011105 Relation A related resource T00040 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_10_20011105 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/e68d77ed4de681537add449239f686f8.jpg cbfe5b2b12209639872acb14abfdb79e https://omeka.ppke.hu/files/original/a4480f787df8d34ee888e6de5f60fb58.pdf dcc7c9ba5f637ad1a2fce1eb890ce694 PDF Text Text JZOO11Í-Z2. A ppkBjAk 1^í«««íU> uwb IT E L E T A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA BUDAPEST TE CSODÁS ! POLT PÉTER IV. évfolyam, 11. szám BÁNÁTI JÁNOS e-mail: itelet01@Jiotmail.com honlap: yvww.extra.hu/itelet PETŐFI SÁNDOR 2001. november 22. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Mi, jogászok Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (inteijú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Ádám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Nekünk, jogászoknak mindig is aranyéletünk volt Magyarországon. Tudjuk: ez a föld a jogtudorok igazi paradicsoma volt és lesz is. Hiszen ismerjük a magyar fajtát: imádja a vitát, a civakodást, semmi nem elég jó neki. Ráadásul a történelem viharai is gyakran téptek meg minket, okozva újra meg újra zűrzavart, megoldandó problémák tömkelegét. így aztán amióta világ a világ, Magyarországnak szüksége van jogászokra. Azonban jogásznak lenni nem annyit tesz, mint jól élni, gyorsan meggazdagodni. Pedig de sokszor hallom ezt a választ joghallgatók szájából arra a kérdésre, miért is a jogi egyetemet választották a középiskola után! Nem én vagyok hivatott arra, hogy bárkit is győzködjek az ellenkezőjéről, csupán annyit mondanék: az erkölcs ajog felett kell, hogy álljon. Aki ezt nem fogadja el, nem méltó a jogász névre. Szemere Pál, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Katona József, Bethlen István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Eötvös József Jókai Mór, Széli Kálmán, Apponyi Albert, Baross Gábor, Tisza István - néhány név a jogot végzettek listájáról. Próbáljunk meg méltóak lenni emlékükhöz. Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek 3 „Az ügyészek mind a tarsolyukban hordják a marsallbotot” 4 Legyen igazság 6 A történelmi Magyarország nemzetiségei 7 „Ha minden így marad, néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz 8 Budapest, te csodás! 10 A kivégzés életet menthet 11 Még egyszer a nyelvvizsgákról 12 Zoón politikon helyett Pom-Pom? 13 A Birodalom visszavág 13 Bálok, bulik, megújuló TVSZ 14 Két perc 15 TUSNÁD 2001 15 Ajánló 16 Vedd és olvasd! 17 A mi kis Fradi-Újpestünk 18 Kati, az aerobic-bajnoknő 19 Az egyetemi sportéletről 20 A Szentkirályi Társaság előadásai 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata >- A III. és IV évfolyam hallgatóit érintheti a következő infó. A közigazgatási jog tan­ szék által meghirdetett Gyermekvédelem, gyámügy, An Introductionto Public Administration in the USA, Honvédelmi igazgatás, Vízügyi igazgatás című speciál­ kollégiumok oktatói katalógus bevezetésé­ ről döntöttek. Akik jelentkeztek az alábbi speckolokra, és fontos a félévi aláírás, azok feltétlenül látogassák az előadásokat. Jobb megelőzni a kellemetlenségeket. Számtávos kollégák részére a tanszék Alkot­ mányjogból vizsgát hirdet november 21-re. (elmaradt, halasztott, stb...) A magyar jogtörténeti tanszék szi­ gorlatot és kollokviumot írt ki novem­ ber 23-ra. 12 órakor kezdődik a vizsga, amire befizetett csekkel lehet jelent­ kezni a tanszéki adminisztrációnál. ^Szentmise az Egyetemen!!! Hétfőtől csü­ törtökig reggel fél nyolctól az egyetemi ká­ polnában. Hétfőn Németh Attila piarista atya, kedden és szerdán Kuminetz Géza atya, csütörtökön Philippe Crossey atya ce­ lebrálja a misét. Kedves vizsgázók!!! A tanszékek kérik a hallgatókat, hogy a halasztott vizsgákra időben érkezzenek, vizsgáikat lehetőleg ne tolják to­ vább, mert nem biztos, hogy később még lesz lehetőség pótolni. Továbbá kérik a hallgatókat, hogy a választott speciálkol­ légiumokat tiszteljék meg jelenlétükkel, ellenkező esetben megszűntetik. A faliújságra kitett hir­ detések a ti érdekeiteket szolgálják, ezért ne vi­ gyétek magatokkal! (A tanszékek kérésére újból meg kéne je­ lennie.) A jogelmélet tanszék értesíti min­ den bejelentkezett vizsgázóját, hogy november 30-i dátummal befejeződ­ nek a halasztott vizsgák, pótlásra azon túl nem lesz lehetőség. Ezért mindenki jelenjen meg az általa választott idő­ pontban, és teljesítse kötelezettségét. A tanulmányi osztály kiszivárogtatta, hogy a diákigazolványok érvényessége no­ vember 30-ig kitolódott. Aki még nem ér­ vényesítette, az minél hamarabb tegye meg, ne a kalauz előtt keljen magyarázkodnia. Az úgysem tud olvasni! ^■Végezetül egyjó hír is legyen. Halmozottan hátrányos helyzetű diáktársaim figyelmébe ajánlom, hogy a különféle okokból elmaradt közgazdaságtan szigorlatukat 2001. december 3-án 10 órai kezdettel pótolhatják. Mielőtt azt mondanák, „ej, ráérünk arra még”, elárulom, ez az utolsó alkalom. Éljetek a lehetőséggel! Vizsgajelentkezés >► A tanulmányi osztály az alábbi ké­ réssel fordul a hallgatókhoz: a kiírt félfogadási idő azt a célt szolgálja, hogyha bármilyen problémával talál­ játok szembe magatokat, az évfo­ lyamelőadók a lehetőségekhez mérten segíthessenek. A segítséget pedig csak úgy tudják biztosítani, ha rendelkezé­ sükre áll a munkaidejük. Ez az idő pe­ dig a félfogadási időn túli munkaide­ jük. A hét négy napján van lehetősége­ tek a tanulmányi osztályt felkeresni, délelőtt illetve délután. Értelemszerű­ en aki délelőtt nem ér, rá a másik na­ pon a délutáni időpontot veheti igény­ be. Ahhoz, hogy segíteni tudjanak, kénytelenek dolgozni is. Ezért tiszte­ lettel kérnek mindenkit, hogy az idő­ pontokat feltétlenül tartsátok be, megkönnyítve a gyorsabb ügyintézést. Aki esetleg nem tudna a kiírt időpon­ tokon indexet felvenni, tantárgyat be­ írni, stb., az se keseredjen el, a hivata­ li órákban az előadók készek segíteni a hiánypótlásban. Megértéseteket és pozitív hozzáállásotokat előre is kö­ szönik. Örömmel tudatjuk, hogy november 6-án dr. Bánrévy Gábor Professzor Úr átvette aranydiplomáját. Az ELTE- AJTK Kari Tanácsa döntése alapján ez azoknak jár, akik ötven éve végezték el az egyetemet (a Tanár Úr 1951-ben végzett), és az elismerésre érdemesnek találtattak. Az ítélet ezúton is gratulál az elmúlt ötven év munkásságáért, — Csak sorban, előbb a kétszakosok, aztán a várandós anyák ! egyben további erőt és jó egészséget kíván Bánrévy Professzor Úrnak! harmadik oldal �„Az ügyészek mind a tarsolyukban hordják a marsallbotot” Beszélgetés dr. Polt Péter Legfőbb Ügyésszel gyakorolt, hanem önmagában nézve is izgalmas szakmai kérdés. Egy jogál­ lami berendezkedés lehetősége nyílt meg ezáltal, ennél fogva megnőtt a jogászok jelentősége. Egy egész jog­ rendszert át kellett alakítani. A jogal­ kotásnak olyan hihetetlen távlatai nyíltak meg, amelyek azelőtt nyilván­ valóan elképzelhetetlenek voltak. Ez volt az a szakmai kihívás, ami engem vezetett. Másrészt egy rendszerváltó pártban szakmai tanácsadóként jelen lenni szerintem megtiszteltetés. Hogyan alakult ki a jog iránti érdeklő­ dése? Miért éppen a jogi egyetemre je­ lentkezett? VUll a LdclldUl lllU-lLLd-tdö, illLl L d család több tagja, így édesapám, nagy­ bátyám is jogászként dolgozott. Apám mindig büntető ügyekkel foglalkozó ügyész volt. Ilyen hatások értek az is­ koláim végzése közben, az egyetemet megelőzően. Mégis csak az utolsó pil­ lanatban választottam a jogot, hiszen reálgimnáziumba jártam és egy dara­ big úgy gondoltam, hogy a reáltudo­ mányokban szeretném továbbfolytat­ ni a tanulmányaimat. Végül azért döntöttem a jog mellett, mert úgy éreztem, hogy sokkal szélesebb ké­ sőbbi választási lehetőséget nyújt. 1995-ben az állampolgári jogok or­ szággyűlési biztosának helyettese lett. Az ekkor alakuló új intézményben milyen feladatok álltak Ón előtt? Kik voltak azok az oktatók, akik az egyetemen nagy hatással voltak Leg­ főbb Ügyész úrra? Sokan voltak ilyenek azok közül, akik­ kel én kapcsolatba kerültem az ELTE Ál­ lam- és Jogtudományi Karán és akiket mind a mai napig kiváló szakembernek tartok. Éppen a bőség zavara miatt félek bárkit is megemlíteni, mert most csak az emlékezetemre támaszkodhatom. Mégis kiemelném Brósz Róbertét a Római Jogi Tanszékről, Király Tibort a büntetőeljá­ rás-jogról, aki remek tanárom és szemi­ náriumvezetőm is volt, de ugyanebbe a körbe tartoznak Békés Imre és Györgyi Kálmán tanár urak is. Úgy gondolom, hogy ők nagyon sok hallgatóban - aho­ gyan bennem is - ébresztették fel a bün­ tetőjog iránti érdeklődést. Egy sor nagytudású oktatónk volt, nekik is kö­ szönhetem, hogy nagyon jó emlékeim vannak az egyetemi évekről. A család gyakorlati jogi indíttatása ellené­ re mégis elméleti pályán maradt. Miért alakult ez így? A tudomány és a tudományos munka mindig érdekelt, ezért választottam azt, negyedik oldal hogy az egyetem után Kriminológiai In­ tézetben kezdek dolgozni. A bűnügyi tu­ dományok már az egyetem alatt is érdek­ lődésem középpontjába kerültek és úgy gondoltam, hogy ez az Intézet, amelyet akkor még kriminalisztikainak hívtak, megfelelő teret jelenthet egy bűnügyi tu­ dományokkal foglalkozó kutató számára. Valóban jól döntöttem. Az első időszaknak a kutatási területe a fe­ hérgalléros bűnözés, a számítógépes bűn­ cselekmények voltak, amelyek akkor még Magyarországon nem váltottak ki nagy érdeklődést, de már érzékelhető volt, hogy az ilyen típusú bűncselekmények és a velük szembeni fellépés a jövőre nézve rendkívüli fontosságú. A rendszerváltozást követően szakmai ta­ nácsadóként a FIDESZ-nél dolgozott. Minek köszönhetően vállalta egy párt szakmai szintű képviseletét? Úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás nemcsak politikai értelemben jelentett alapvető fordulatot, amely ajogra is hatást Az ombudsman valóban egy új, is­ meretlen és tradíciók nélküli intéz­ mény volt a magyar jogrendszer­ ben. így ismét egy hallatlan nagy kihívással szembesültem. Nagyon sze­ rencsésnek tartom magam, mert egy jogász életében ritkán adódik ilyen és nekem több is adódott. Az ombudsmani munkáról alkotott elkép­ zeléseimet nagymértékben formálta, hogy még 1990-ben az Európai Emberi Jogi Bizottságnál és Bíróságnál ösztön­ díjas voltam és ezt követően is elég szo­ ros volt a kapcsolatom az Európa Ta­ náccsal, így az Európa Tanács keretében folytatott különböző munkákról is tájé­ kozódhattam. Ennek folytán az Európai Emberi Jogi Konvenció bírósági és bizottsági gya­ korlata ugyancsak ismert volt előttem. Ez nagyon szoros összefüggésben áll mindazzal, amelyet Magyarországon az országgyűlési biztos feladatául a tör­ vény, illetve az alkotmány kijelöl. Ez egy sajátos jogvédelmet foglalt magá­ ban, amely elsősorban az emberi jogok­ ban tükröződő értékek megvalósulásá­ nak elősegítése a társadalomban. Véle­ ményem szerint az emberi jogoknak �ilyen fajta sajátos eszközrendszerrel tör­ ténő védelme gyönyörű jogászi feladat. 2000-ben az Országgyűlés a Magyar Köz­ társaság legfőbb ügyészévé választotta. Vé­ leménye szerint melyek voltak és melyek az Ügyészség legfontosabb feladatai, mi­ lyen szervezeti változtatásokat hajtott vég­ re a hatékonyság javítása érdekében? Az ügyészi szervezet immár 11 esztende­ je meghatározó eleme egy demokratikus jogállamnak. A statisztikai mutatók sze­ rint az igazságügy legjobban dolgozó szervezete. Ezek a statisztikák — minden összehasonlítási nehézség és elfogultsá­ gom ellenére — azt mutatják, hogy az ügyészség a legidőszerűbben dolgozó szervezet. Emellett az ügyészi tevékeny­ ség egyéb mutatói nemzetközi összeha­ sonlításban is kiválóak. Amikor engem legfőbb ügyésszé választott az Országgyű­ lés, felmértem az ügyészi szervezet előtt álló feladatokat és azokat a lehetőségeket, amelyek az ügyészi tevékenység a koráb­ binál is hatékonyabb végzését a szerveze­ ten belül biztosíthatják. Láttam, hogy ezek a kiváló eredmények, csak akkor tarthatóak és fejleszthetőek tovább, ha a kor folyamatosan újuló elvárásainak meg­ felelő változtatásokat végzünk. így a vál­ toztatásokkor figyelemmel voltam az Eu­ rópai Uniós csatlakozásra, a bűnözésnek az immáron nem mennyiségi (hiszen 1998. után évente 50.000-rel csökkent a bűncselekmények száma), hanem minő­ ségi fejlődésére, az informatikai forrada­ lomra. Ezek tették szükségessé az ügyész­ ségi reformot, amely a szerkezetátalakí­ tásra koncentrált. Létrehoztunk új egységeket, amilyen például a Kiemelt Ügyek Osztálya, amely a nagyon bonyolult jogi-ténybeli megíté­ lésű ügyek nyomozás-felügyeleti munká­ ját látja el a Legfőbb Ügyészségen. Ide so­ rolandó a Központi Ügyészségi Nyomo­ zóhivatal, amely a kizárólagos ügyészségi nyomozati hatáskörbe tartozó országos jelentőségű, megyehatárokon túl nyúló ügyek nyomozását látja el. A törvény arra is lehetőséget nyújt, hogy egyes esetekben bármely nagyon fontos ügy nyomozását magához vonja. Ugyanígy az ügyészi szervezet korsze­ rűsítését célozza a Környezetvédelmi Osztály létrehozatala, hiszen a környezet­ védelem mára egy olyan területté fejlő­ dött, amely a jövő szempontjából az egyik legfontosabb része az életünknek. Megújítottuk az Ügyészség kommu­ nikációs stratégiáját is, sajtószóvivői rend­ szert vezettünk be és a megyéknél is tör­ téntek szervezeti változások. Ezen kívül az oktatás terén is változ­ tattunk, mert éppen az uniós csatlako­ zást szem előtt tartva egy olyan Ügyész­ séget képzelek el, ahol a legmagasabb szintű tudással felvértezett ügyészek gyakorolják hivatásukat, akik nyelveket beszélnek és nemcsak a magyar jogot, hanem az uniós országokjogát is megfe­ lelő szinten ismerik. Összefoglalva úgy látom, hogy ezeken a területen szükség volt a változtatásokra és a jelenlegi eredmények vissza is igazol­ ják ezen elképzelések helyességét. Mi a véleménye a Legfőbb Ügyészség kor­ mány alá rendeléséről? Ami az ügyészségi szervezet alkotmányos elhelyezkedését illeti, erről a kérdésről a rendszerváltoztatás óta folyamatosan he­ ves viták folytak. En az első pillanatban kijelentettem, hogy nem a Legfőbb Ügyészség feladata annak eldöntése, hogy egy ügyészség közjogi helyzete milyen le­ gyen. Az uniós országok többségében az ügyészi szervezet az Igazságügyi Minisz­ térium alá rendelten működik, de van olyan ország is, ahol az ügyészség függet­ len. Az Európa Tanács is többször foglal­ kozott ezzel a kérdéssel. A legutóbbi, 1990-ben kiadott ajánlásában mindkét modellt elfogadhatónak és megvalósítha­ tónak tartja. Az egyetlen kritérium, ami e két modellt összefűzi az ajánlásban, hogy akárhol is helyezkedik el az ügyészség, a pártatlan tevékenységet mindenképpen biztosítani kell. Véleményem szerint az ügyészi szervezetnek minden információt meg kell adni a törvényalkotás számára, hogy az dönteni tudjon az ügyészi szerve­ zet közjogi státuszáról. Mekkora az érdeklődés az ügyészi pálya iránt? A végzett jogászok számára mitől lehet vonzó az ügyészi hivatás? Az ügyészi szervezet pályázataira egyre több magasan kvalifikált végzős jogász je­ lentkezik az egyetem elvégzését követő­ en, amely választási lehetőséget ad szá­ munkra, így most már tényleg a végzettek közül a legjobbakat tudjuk felvenni. Az Ügyészség igazi karrierlehetőséget kí­ nál a hozzánk jelentkező jogászoknak an­ nak ellenére, hogy ügyésszé - csakúgy mint bírává - válni az utóbbi években ne­ hezebb lett, hiszen mára ehhez már há­ rom éves fogalmazói munkaidő szüksé­ ges. Azonban ez egy kiszámítható életpá­ lya és aki kiválóan teljesít, az a lassú előre­ lépés helyett nagy ugrásokra is képes le­ het. Erre jó példa, hogy vannak fiatal ve­ zetők, 30. évükön nem sokkal túllépett megyei főügyésztől kezdve legfőbb ügyészségi vezetőig. Tehát az ügyészek között valóban igaz, hogy mindenki „a tarsolyában hordja a marsallbotját”. Az ügyészi szervezet a fiatalok számára azért is lehet vonzó, mert ez több mint egy munkahely, ez egyszersmind egy olyan fórum is, ahol csoportosan és egyé­ nileg is képezzük az ifjú jogászokat, ígyjó munkahelyi közösségek alakulnak ki. Végül egészen biztos vagyok abban — még akkor is, ha szubjektívnek tűnik -, hogy az ügyészi szervezetben lehet legin­ kább megtanulni a jogot, annak minden szépségével együtt. GULYÁS GERGELY Teljesen szétszed­ hető szerezet, leg­ pontosabb belőve, megbízható biztosí­ ték, legkezesebb for­ ma, zavartalanul mű­ ködő ismétlés, min­ den tekintetben a leg­ modernebb javított öpvédelmi fegyver. Nem tart-e a jogász-túlképzéstől? Én úgy látom, hogy bizonyos mértékig már most is jogász-túlképzés van. Ez egy viszonylagos megállapítás, mert a maga­ san képzett jogászok ma még a közigazga­ tásban, az államszervezet-rendszerben el tudnak helyezkedni olyan állásokban, ahol nagyon jól hasznosíthatóak a jogászi ismeretek. Valóban van azonban olyan ve­ szély, ha ezek az álláshelyek is telítődnek, akkor kérdéses, hogy a frissen végzett és igen nagy számú jogászság hol tud majd munkát találni. Ü ' Legújabb ismétlő-pisztolyt JClément 1909. modell .35 kai. ▼▼ ▼ Havi résziét 4 kor. ötödik oldal �Legyen igazság! Miért nem nyugodhat békében Petőfi Sándor? „El nem temettek, mint a holtakat. Nem tudni, hogy leszúrva, letiporva Vésztél-e el, vagy Isten elragadt!” (Reviczky Gyula) A történet, mellyel ezen írás foglal­ kozik, nem új keletű. Több, mint tíz éve húzódik már, időről időre újra a nyilvánosság elé kerül, hogy aztán megint megpihenjen. A Petőfi-ügyről van szó. Mint az köztu­ dott, egy, Morvái Ferenc által finanszíro­ zott kutatóexpedíció 1989-ben megtalálni vélte nemzeti nagy költőnk, Petőfi Sándor földi maradványait Barguzinban, Szibériá­ ban. A Kiszely István antropológus által ve­ zetett kutatás a professzor véleménye szerint 99%-ban bebizonyította, hogy a csontváz tényleg Petőfié. Szerinte az összes általunk ismert, Petőfire jellemző, az azonosítást le­ hetővé tevő ismertetőjel (hiányzó bal térd­ kalács, nőies testalkat, kiálló bal felső szemfog, balkezesség, stb.) megtalálható a maradványokon. Ráadásul más, írott forrá­ sok is valószínűsítik az azonosságot. A hazai médiában azonnal hatalmas tá­ madás indult meg már a felvetés ellen is. Soijáztak a vélemények: „minek megboly­ gatni a mítoszt?”, „nyugodjunk bele, hogy Petőfi Scgesvárott halt hősi halált”, és így tovább. Ezek a vélekedések szinte szétrob­ bantak az indulattól, de tudományosan nem igazán tudták megcáfolni a vizsgálat eredményét. A kívülálló számára egy kö­ vethetetlen, agresszív vita bontakozott ki, amely hamar ízléstelenné vált. Jött a követ­ kező támadás: az ellentábor elterjesztette azt, hogy a talált csontváz valójában női (ez a kérdés sem oldódott meg egyértelműen - legalábbis a nyilvánosság számára). Aztán azt javasolták, vizsgálják meg azt a ránk maradt haj fonatot, mely állítólag Petőfié volt, és amely az eltelt több mint százötven évben jó párszor cserélt már gazdát. Már maga az ötlet is tudománytalan. Ahhoz, hogy 100%-os bizonyosságot kapjunk, elegendő lenne Petőfi valamelyik egyenesági rokonának egyetlen apró csontdarabkája, mellyel összehasonlítva a talált csontokat, feketén-fehéren kiderülne az igazság. A vizsgálat - mely bonyolultsá­ ga okán csakis az Egyesült Államokban hatodik oldal lenne elvégezhető - költségeit magára vál­ lalta Morvái Ferenc. Ahhoz azonban, hogy a Kerepesi-temetőben nyugvó Petőfi csa­ lád valamelyik tagját exhumálják, máig nem érkezett meg az engedély. Nem enge­ délyezte azt az illetékesek közül sem Glatz Ferenc, az MTA elnöke, sem Demszky Gábor, a főváros főpolgármestere. Nem értem: ha az illetékesek teljesen biztosak igazukban, abban, hogy a csontváz női, il­ letve, hogy az nem Petőfié, akkor miért nem járulnak hozzá az exhumáláshoz, melynek szerintük biztos kimenetele egy­ részt bizonyítaná igazukat, másrészt nevet­ ségessé tenné az időközben majdnem szó szerint halálos ellenségükké lett Kiszelyt, illetve Morváit. így a feltételezett Petőficsontok, amelyeket úgy kellett kilopni (!) Oroszországból, egyelőre dobozokban, táskákban hánykolódnak. Megalázó, még akkor is, ha az nem a költőé. Nem tudhatjuk, hogy valójában Pető­ fit találták-e meg a távoli Szibériában. De annyi biztos, hogy a nagy költőhöz, nem­ zetünk egyik legnagyszerűbb hőséhez fi­ noman szólva is méltatlan ez a hozzáállás. Zárójelben jegyzem meg, hogy szintén felháborítónak tartom azt, hogy a székes­ fehérvári királycsontok (a legtöbb magyar király maradványait tartalmazó királysíro­ kat még a török időkben dúlták fel, majd többször is megbolygatták, így teljesen összekeveredve ma már igen nehéz az azonosításuk) is fémdobozokban pihen­ nek a Nemzeti Múzeum picéjében. Mi­ lyen nemzet az, amelyik nem törődik sa­ ját királyai csontjainak rendbetételével és tisztes elhelyezésével? Bár a vizsgálat hosszú évekig tartana, és igen költséges lenne, erre nem szabadna sajnálni sem időt, sem pénzt. Ez ügyben sem történt egyelőre semmiféle előrelépés és sajnos várhatóan a közeljövőben sem fog. Valószínűnek tartom, hogy a döntésho­ zókat a félelem irányítja. Ez a félelem pedig talán önös érdekeken nyugszik. Mi van ak­ kor, ha tényleg Petőfit találták meg? Érde­ mes lenne megvizsgálni, hogy az MTA tag­ �jai közül hányán írtak tudományos munká­ kat éppen ebben a témában. Ezeknek a tu­ dósoknak bizony meginghatna szakmai hi­ telük, szavahihetőségük. Az a felvetés, mely szerint hiba lenne esetlegesen lerombolni a költő mítoszát, megint csakvédhetetlen ál­ láspont. Miért csökkenne bármennyit is Petőfi a szemünkben attól, ha kiderülne, hogy mégsem csatában esett el, hanem ha­ difogolyként elhurcolták Oroszországba, ahol még évekig élt, verseket írt, sőt újra meg is házasodott, és nem vállalta a hazajö­ vetelt annak tudatában, hogy itthon a bitó­ fa válj a? Petőfi ettől még Petőfi maradna. Az pedig, ha minden év március 15-éjén el lehetne látogatni a sírjához a temetőbe, ta­ lán még átélhetőbbé tenné mítoszát. Talán pont ez a baj. A döntéshozók ugyanis tisz­ tában vannak azzal, hogy az újratemetés, melyen többszázezer, talán millió magyar, határon innenről és határon túlról venne részt, a magyar nemzet feledhetetlen, cso­ dálatos ünnepe lenne. A történelem pedig bebizonyította, hogy ahol ekkora tömeg gyűlik egybe, és cselekszik, gondolkodik együtt, ott néha váratlan helyzetek is elő­ fordulhatnak. Azonban a mai politikai helyzet már elég stabil ahhoz, hogy ez a fé­ lelem is alaptalannak minősüljön. Lehet, hogy csak meg akarnak fosztani minket et­ től az élménytől? Ideje már szembenéznünk múltunk­ kal. Ideje beismerni, ha valamiben hibáz­ tunk, és vállalni annak következményeit. Ideje őszintének lennünk önmagunkhoz, arra törekedni, hogy az igazság derüljön ki, ne az, amit annak állítunk. Tudjuk, hogy ami a történelemkönyvekben van, az nem feltétlenül a valóság, hanem csak annyi, amit abból láttatni engednek, en­ gedtek. Néhol egyenesen hamis a köztu­ datba beivódott kép. Ez mindig így volt a világtörténelem folyamán. A folyamato­ san átalakuló Magyarországon, abban az országban, ahol máig nem szabad például Trianonról, a II. világháborúban betöltött szerepünkről, 1956-ról teljes őszinteség­ gel, nyíltsággal beszélni, még inkább szükség van arra, hogy az arra hivatott személyek az igazságot szolgálják. Még mindig nem dőlt el, megtaláljuk-e a min­ ket megillető helyünket újra Európában és a világban, ezért minden hazugság, és kicsinyes érdekek által diktált döntés so­ kat, nagyon sokat árt nekünk. Ezért lenne üdvözítő, ha végre kiderülne: vajon Pető­ fit találták-e meg 1989-ban Szibériában? A történelmi Magyarország nemzetiségei 9. Az elmúlt alkalommal tett kitérőm után szeretnék újra visszatérni eredeti témámhoz, egészen pontosan a szerb nép történetéhez, melyet a 18. század második felétől folytatok Ez tulajdonképpen a szerb nemzeti ébredéssel kezdődik, s a folyamat kezdeti része - mint minden nemzet, nép esetében valamilyen kulturális közösség meg­ teremtése, s ilyen módon összefogása volt. A pópák által használt liturgikus, óegyházi szláv nyelv ezt akadályozta, mégis már az 1794/95. évben négykötetes munka került ki Jovan Rajic ortodox szerzetes kezei alól, 1814-ben pedig Vük Stcfanovic Karadzic gyűjtötte össze a szerb népdalokat, melyek a törökök elleni bátor küzdelmüket mutatta be, s próbált szellemi egységet létrehozni. Erre az időszakra tehető a modem szerb irodalmi nyelv megteremtésének kezdete is, s ugyanő 1814-ben a nyelvtan alapjait rakta le, 1818ban pedig szótárt is készített, bár továbbra is a cirill betűs írást használták Mivel az egyház ragaszkodott a szertartásokon eddig használt nyelvhez, s a konzervatív szerb körök is ellenezték a nyelvújítást, bevezetésére csak később került sor, a 19. század közepére vált általánosan elfogadottá. A században a szerb ellenállás meg erősen függött az orosz támogatástól, bár az 1804ben kirobbant felkelés vége az lett, hogy Karadjordjcvic Bclgrádot is felszabadította a török alól, 1813-ban azonban Habsburg területre kellett menekülniük. Újabb felkelés tört ki, melynek élére Milos Obrenovic állt, megölette Karadjordjevicet cs fejedelemmé választatta magát. Az orosz - török háborút lezáró drinápolyi béke meghozta számukra az immár törökök által is elismert autó-, nómiát, 1833-ra pedig a közös határok is kialakultak, így a független szerb állam létrehozásának lehetősége is. (Még akkor is, ha a török csapatok csak 1867-ben hagyták el Bclgrádot.) 1844-ben ez konkrét formát is öltött Ilija Garasanin belügyminiszter ter­ vezetében, mely megfogalmazta az egyesíteni kívánt területek névsorát is. Az 1878-as berlini kongresszus hiva­ talosan is független államnak ismerte el Szerbiát, ami rövid időre nyugalmat teremtett a térségben, csak a két bolgár állam 1885-ös egyesülése hozott katonai konfliktust, amiből azonban a bolgárok kerültek ki győztesen - annak ellenére, hogy a szerbek indítottak offenzívát. A 20. század elején, miután a trónra Karadjordjcvic unokáját, Pétert hívták meg, miniszterelnökével, Nikola Pasiccsal együtt láttak hozzá a szerb nemzeti program további ki teljesítéséhez. 1907-ben barátsági szerződést kötöttek Bulgáriával, fegyvereket rendeltek Franciaországtól, irredenta nézeteket is terjesztettek a monarchián belül élő délszlávok körében, mire a Habsburg Birodalom 1908. október 5-én annektálta Bosznia - Hercegovinát. A viszony köztük így véglegesen megromlott. Titkos szerb társaságok alakultak (Narodna Odbrana, Fekete Kéz), melyek felforgató akciókat hajtottak végre - ennek célpontja természetesen a fent említett vitás terület volt, ahol gcrillaháború kirobbantását is tervezték. Az elkövetkezendő évek a történelemből ismert első és második balkáni háborúval teltek el, amiből Szerbia győztesként került ki, s így figyelme Bosznia - Hercegovina és a Habsburg - Birodalom felé fordult. Ennek keretein belül történhetett meg az a sajnálatos esemény is, mely az első világháború kitörését eredményezte. (Egészen pontosan Gavrilo Princip merénylete a Szarajevóban tartózkodó Ferenc Ferdinánd ellen.) A világháború után a délszláv igények azaz a Szerb-Horvát-Szlovcn Királyság igényei - túlzásnak minősültek szomszédai ez alól csak a görögök számítottak kivételnek , elsősorban Ausztria, Magyarország, Románia és Albánia szemében. Sokat nyomott a latban az a tény is, hogy Románia a győztesek csoportjához soroltatott, s így leginkább ő érvényesítethette elképzeléseit, közös határvonaluk kérdése cl is húzódott 1923-ig (ez a határvonal, illetve a vitára okot adó terület sajnos az egykor Magyarországhoz tartozó Bánságot érintette). Az eredmény összességében annyi volt, hogy Szerbia megháromszorozta területeit, lakosságát pedig megkétszerezte, Közép — Kelet Európa negyedik legnépesebb állama lett. Következő alkalommal végleg be akarom fejezni Délkelet-Európa, ezen belül is Jugoszlávia rövid történetét, a délszláv háborút már elkerülve, hiszen annak tárgyalására jóval nagyobb hely és idő kellene. Talán majd egyszer. VINCZE SZABOLCS KOLTAY ANDRÁS hetedik oldal �„Ha minden így marad, néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz” Beszélgetés Dr. Bánáti Jánossal, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökével — Az Elnök Úr egy korábbi előadásában azt mondotta, hogy a jelenlegi jogi oktatá­ si rend nem felel meg a szakma mai gya­ korlati kihívásainak. Pontosan mire gon­ dolt? — Egy alapvető problémát látok ajelenlegi jogi oktatásban, ez abból adódik, hogy a joghallgatók száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, ami önmagában véve egy nagyon helyes törekvésnek az ered­ ménye. Szeretném leszögezni, hogy elfo­ gadom azt a tételt, hogy minél magasabb legyen a felsőfokú végzettségűek aránya. Igen ám, de ezekben az években nem tu­ datosult sem a fiatalokban, sem a karok létesítéséért felelős vezetőkben, hogy ennyi jogászra, ahányj oghallgató végez az elkövetkező években Magyarországon, a szorosan vett jogi szakmában nincs szük­ ség. Szorosan vett jogi szakmák alatt ér­ tem az ügyészséget, az ügyvédséget, a közjegyzőséget, a közigazgatásban kifejezettenjogi munkakörben dolgozókat, és a cégeknél, vállalatoknál dolgozó jogtaná­ csosokat. Ez könnyen felmérhető, hiszen 3000-3500joghallgató végez évente az or­ szág összes jogi karán - 10 év alatt 30 ezer fő. Ezt továbbgondolva nincs miről be­ szélni akkor, amikor a bíróság és az ügyészség évente 100 főt tud fogalmazó­ ként fölvenni. A közjegyzőség létszámát tekintve nem játszik szerepet, marad a közigazgatás és az ügyvédi szakma, amely képtelen ennyi jogászt magába szívni. A jogi egyetemek a világon létszámukban a legnagyobb kibocsátók, hiszen ad egy ál­ talános műveltséget, a világlátásnak egy speciális aspektust, s ezen túl egy olyan logikai készséget, amely nagyon jól kon­ vertálható ezer féle más hivatásban. Jogi végzettségű személyekkel lehet találkozni a politikai életben, az újságírás területén, a gazdasági élet kulcspozícióiban, a bank­ szférában, azaz a pénzügyi világban is. Hangsúlyozom, hogy itt nem ajogi mun­ kakörre gondolok, ebből az következik, hogy ajogi oktatásnak is úgy kéne átren­ deződnie, hogy a jogi diploma egy alap nyolcadik oldal ben látnám a megoldást. Ha minden így marad, ahogy most van, akkor én attól fé­ lek, hogy néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal lesz, akik hosszú évekig járnak egyetemre, kapnak egy képzést, és nem fogják tudni hasznosítani a megszer­ zett tudásukat jogi munkakörben. — A gyakorlat szerint az ügyvédjelöltek döntő többsége szakosodott ügyvédi iro­ dákban tölti le a három éves gyakorlatát, ezzel kapcsolatban felmerülő probléma, hogy a szakvizsgákon a jogi gyakorlat szinte teljes területéről számot kell adni. Az Elnök Úr milyen megoldást lát erre a problémára? diploma lenne. Adott esetben a képzés­ nek valamilyen, - akárcsak egy féléves lerövidítésével kapna valaki egy jogi dip­ lomát, feljogosítván arra, hogy jogi dok­ tor, és ezzel a diplomával végzettek jelen­ tős része nem a szorosan vett jogi pályák­ ra menne, hanem a gazdasági életbe, és a maga részéről a tanulmányokat itt befe­ jezné. Aki a szorosan vett jogi pályára ké­ szül, az pedig valamilyen módon, akár az egyetemi képzés keretében folytatná még egy ideig a tanulmányait, vagy pedig a há­ rom éves gyakorlat alatt a jelenleginél szervezettebb további képzést kapna, amely sikeresebben fel tudná őt készíteni a szakvizsgára. Ez azt jelentené, hogy az egyetemi képzésben nagyobb hangsúlyt kapnának az általános jogászi gondolko­ dást elősegítő tárgyak. A túlzottan elméle­ ti szintű, tudományos igényű oktatás egy picit visszaszorulna. Tehát átrendeződne a dolog, s azt mondanám, hogy aki utána jogászi pályára készül, annak még úgyis lesz három éve a tételes jog megtanulásá­ ra, aki pedig a jogtudománnyal kíván fog­ lalkozni elméleti szinten, az még megta­ lálhatná erre a lehetőséget. Tehát én eb­ — A probléma jelenleg elsősorban a fővá­ rosban dolgozó ügyvédjelölteknél jelenik meg. Ugyanis úgy adódott az élet, hogy jelenleg a fővárosban nagyon éles a speci­ alizálódás, amely egy pozitív folyamat, hi­ szen az ügyfelek minél magasabb színvo­ nalú kiszolgálására így van lehetőség, és az ügyvéd így tudja biztosítani maga szá­ mára hosszú távon a biztos klientúrát. A jelölt szempontjából azonban ez nem biz­ tos, hogy jó tendencia, hiszen nála egyál­ talán nincs arra garancia, hogy amikor már végzett, akkor azzal a jogterülettel tud majd foglalkozni, amit három év alatt a legapróbb részletekig elsajátított. Vi­ szont van egy szakvizsga, ahol a jog min­ den területéről számot kell adni. S itt kö­ vetkezik a baj : a vizsgázó míg egy terüle­ tet magas szinten ismer, addig a többiből esetleg kevesebbet tud, mint amikor az egyetemről kikerült. Ebben a szobában, ahol vizsgáztatunk, ilyenkor derül ki az, a büntetőjogról beszélek, - hogy a vizsgá­ zó három év alatt egyetlen tárgyaláson sem volt. A rendszerváltozás előtt az ügy­ védek úgy érezték, hogy a kamarának úgymond több jogosítványa volt, mint amennyi feltétlen kellett volna, így a ’91utáni időket mindenki a szabadság jegyé­ ben éli meg. Az ügyvédek azt mondják, hogy ők alkalmazzák az ügyvédjelöltet, s a kamara ebbe a kapcsolatba ne nagyon �szóljon bele. Ennek a dolognak rende­ ződnie kell, s én remélem, hogy néhány éven belül rendeződni is fog. Ma ott tar­ tunk, hogy minden hónapban jelöltokta­ tásra kikérjük a bojtárt a munkaadótól. Ez kevésnek tűnik, s valahogy meg kell olda­ ni, hogy ajelölt azokból a tárgyakból is amelyekkel abban az ügyvédi irodában kevésbé találkozik -, szervezettebb mó­ don részesüljön további képzésben. Pél­ dául elő lehetne írni, hogy valamennyi számú büntető tárgyaláson kötelező jel­ leggel részt kell venni. Ez jelentős szerve­ zési feladatokat róna a kamarára, s ehhez a kollegáktól is kicsivel több kompro­ misszum készség szükségeltetik. Erre a kérdésre megoldást kell találnunk. —A Budapesti Ügyvédi Kamara kívánjae - akár a távoli jövőben- korlátozni az ügyvédek taglétszámát? — Nem tudjuk, s nem is kívánjuk. Nu­ merus Claususban szerintem nem gon­ dolkodik egyetlen kamarai vezető sem. Azt nem mondhatom, hogy senki nem gondol rá, hiszen 9 ezer ügyvéd van országszerte. Olyan próbálkozás nincs, hogy x létszám felett ne lehessen bekerülni a kamarába. Ezt a kérdést bizonyos értelemben az élet úgyis megoldja, mert például 15- ezredik­ nek talán mindenki rá fog jönni, hogy nincs is értelme jelentkezni. Talán ekkora létszámot el sem fogunk érni, mivel ez már teljesen irreális lenne. Tehát tényleges létszámkorlátozásban nem gondolkodunk, ilyen elképzelés nincs. — Mi a kamara véleménye az ügyvédi tör­ vény megváltoztatásáról, amelyben vizs­ gálnák az ügyvédek előéletét? — Ezzel kapcsolatban van egy írásbeli ha­ tározatunk, így viszonylag könnyű hely­ zetben nyilatkozhatom. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége hozott egy olyan egyhangú határozatot, amely ki­ mondja, hogy ezt a javaslatot nem tudjuk elfogadni. Ezt a véleményünket nagyon részletesen kifejtettük abban a levélben, amit az államtitkár úrnak küldtünk el. Nekem lehetőségem volt szóban is érvel­ ni az Alkotmányügyi Bizottság előtt, amely meghívott a törvényjavaslat vitájá­ ra. Azt semmiképpen sem tudtuk támo­ gatni- egyszerűen alkotmányossági okok folytán-, hogy ez a javaslat visszamenőle­ ges hatályú legyen. Ez ugyanis nemcsak azt írná elő, hogy aki ezután a kamarába kéri a felvételét, annak vizsgáljuk meg az előéletét, hanem azt is, hogy a már be­ jegyzett 9 ezer ügyvédnél utólag vizsgál­ juk meg ezt a feltételt, és akinél valami probléma merül fel, azt töröljük a kama­ rai névjegyzékből. Ez a kamara álláspont­ ja szerint tipikusan visszamenőleges hatá­ lyú jogalkotás lenne. Sólyom László pro­ fesszor, az alkotmánybíróság volt elnöke a felkérésemre készített egy szakvéleményt, és teljes egyértelműséggel úgy fogalma­ zott, hogy ez a törvény alkotmányossági aggályokat vetne föl. A feltételeket lehet utólagosan is szigorítani egy hivatás gya­ korlásánál, de utólag csak olyan feltétele­ ket lehet előírni, amit elméletileg min­ denki teljesíteni tud. (Pl. ilyen volt a kö­ telező biztosítás bevezetése). Azt nem le­ het előírni, hogy valaki változtasson az előéletén. — Az Elnök Úr mit vár az Európai Uni­ ós csatlakozástól? kább néhány vidéki nagyvárosban jel­ lemző, ott is elsősorban egyetemi szék­ helyeken, ahol arányaiban sokkal többen akarnak elhelyezkedni, mint amit a vá­ ros ténylegesen elbír. Etikailag abszolút elítélem azt, hogyha egy fiataltól, egy le­ endő kollégától pénzt kér az ügyvéd, ahelyett, hogy ő fizetne egy tisztességes bért a munkájáért. Rögtön hozzátenném azonban, hogy a társadalom nagy több­ sége a piacgazdaságot akarta. A piacgaz­ daságnak bizony vannak olyan kinövé­ sei, amelyeket etikailag természetesen el lehet ítélni, de a gazdasági racionalitása nyilvánvaló. Tehát ha piacon a munka­ erő olyan nagy mennyiségben áll ren­ delkezésre, mint ma, s ezzel együtt a ke­ reslet jóval kevesebb, hát akkor érdekes dolgok alakulnak ki. Ezt elítélem, de et­ től ez a gyakorlatban sajnos még létezik. Ajövőben ez hogy fog alakulni, azt nem lehet előre tudni, de én félek ettől a fo­ lyamattól. — Pozitív és negatív hatásai egyaránt lesz­ nek. Természetesen pozitív hatása lesz an­ — Mit tanácsolna a mostani egyetemi nak, hogy ajogi kultúráknak egy ilyen ke­ hallgatóknak, a szakma mely ága rejti a veredése felpezsdíti a magyar jogi kultú­ jövőt? rát is. A magyar ügyvédek és jogászok szá­ mára is jobban ki fog nyílni a világ, — Egyértelműen nem az úgynevezett ugyankkor a „ negatív” hatás alatt értem, hagyományos jogágak azok, amelyek ké­ hogy mindenkinek fel kell majd kötnie az pesek ilyen mennyiségű jogásznak „alsóneműjét”. Gondolok itt arra, hogy munkát, és becsületes megélhetést biz­ néhány éven belül olyan joganyaggal kell tosítani. A gazdasági, a társasági, a cég­ majd megismerkednünk, ami egy hihe­ jog, a kereskedelmi jog, s ezek nemzet­ tetlen feladat lesz mindenki számára. Az közi vonatkozásai felé kell irányulni. A Európai Uniós jog „kilóra” is borzalma­ másik út pedig az, hogy ki kell választa­ san sok, a nyelvezetével is meg kell barát­ ni egy nagyon speciális jogterületet, ahol kozni. Önmagával azzal a feladattal, hogy ma talán még kevesebb a képzett jogász. összevessük a közösségi jogot a belső jog­ Például legyen az a környezetvédelmi gal, ez majd másféle jogászi gondolkodást jog, vagy a médiajog, de ezer mást is le­ fog megkívánni. Szakmailag ez egy óriási hetne még mondani. kihívás lesz, és másodsorban a belső lét­ számnövekedés mellett a határok teljes SZABÓ VIKTOR átjárhatósága után, a munkaerő szabad áramlásakor bizony számolni kell azzal is, hogy nemcsak ma­ A LEGOLCSÓBB MUNKÁSCIPÓ gyar végzett joghallgatók akar­ Szenzációs újdonság I! ++ Nagy nak ügyvédi gyakorlatot folytat­ pénzmegtakarítást jelent a svéd: ni, hanem adott esetben külföl­ diek is. ACÉLTALPU CIPŐ — Mi a véleménye az Elnök Úr­ nak arról, hogy egyes ügyvédi irodák pénzt kérnek a jelöltektől azért, hogy azok ott dolgozhas­ sanak. Ez a gyakorlat nem vet fel erkölcsi aggályokat? — Erről pletykaszinten van tu­ domásom, mint jelenség in­ ««Mr « ■>** cipM kibír. Évekül viselhető javítás és tai- ■mUs oéW&L Vízhatlan bagarlabőrból és acélbői van készítve, Vlselete és egészséges. mert a lábat szárazon és «cyenletesen melegben tartja. Gnz> Salk«4ékBak, Ipari, mezei inonká«aiurak, Mayászekaak stb. nclkü«tsbetctien.. Rendelésnél a -Jáb kosszá :c«Btiméterekbcn vagy a •tpőazám megadandó. * — Párja a . koma. Szállítja utánvéttel vscva pénz-előzetes beküldése «MUelt a magyarországi főraktár: Siti N UVH ti njdonsáflokat terjeszti vállalat Bud^pest, VI. kér., VjlmM esászár-ut 19. sz. kilencedik oldal �Budapest, te csodás! Képzelt utazás 1901 Budapestjén 1901-et írunk. Egy új évszázad kezdete. Az utókor majd úgy hívja ezt a kort: „a boldog békeidők”. És boldogok is vagyunk. Ismerjük hibáinkat. Tudjuk, hogy az országban még mindig sok ember nyomorog. Nem is sejtjük azonban azt a tragédiasorozatot, mely ebben az új században sújtani fog minket talán a mi hibánkból is. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy Magyarország jó úton jár. Gyarapodik, saját erejéből teremti meg magának a i ólétet, mely egyre több és több ember mondhat magáénak. Életkép a híres Centrál-kávéházból Tavaly temették el Munkácsy Mihályt, a legnagyobb magyar festőt. Én is ott men­ tem a tömegben, mely a Hősök terén fel­ állított ravataltól a Kerepesi úti temetőig kísérte. Az Erzsébet körút egyik házának erkélyén megláttam az idős, fehér szakállú Jókait. A maga módján ő is elbúcsúz­ tatta a nagy embert. Jelenleg pedig már mindenkit a közel­ gő választások foglalkoztatnak - állítólag ismét a Szabadelvű Párt a legnagyobb esé­ lyes. Ha a Dunaparton sétálok, látom az épülő új Országházat, kicsit távolabb a még szintén beállványozott Erzsébet-hidat. Tényleg szép lesz, ahogy ígérték. Ma olvastam az újságban, hogy Milánóban meghalt Giuseppe Verdi, Stockholmban pedig a svéd király egy újonnan alapított kitüntetést adott át, úgy hívják: Nobel- tizedik oldal díj. Mi végre megint egy újabb díjat alapí­ tani, nincs még elég belőlük? Ok tudják. Nekünk csak az a fontos, hogy Magyaror­ szág halad tovább a maga útján. Az ország ékköve pedig Budapest. A város, mely rohamosan fejlődik. Az el­ múlt huszonöt évben lakossága meghá­ romszorozódott, épületeinek száma a kétszeresére nőtt. Természeti adottságai, épületei, sokszínű kultúrája, lakosságának száma akármelyik világvároséval vetek­ szenek. A budapesti polgárok egytőlegyig büszkék városukra, és azt hiszem, van is mire büszkének lenniük. A társasági élet színhelyei a kávéházak és a vendéglők. Délutánonként néha, ha nem túl nagy a forgalom, a tulaj megen­ gedi, hogy egy félórácskára beüljek a Há­ rom Hollóba és igyák egy feketét. Az Andrássy úton áll, nem messze a laká­ sunktól, egyébként mostanság Pest egyik legfelkapottabb kávéháza. A szomszéd asztalnál gyakran tűnik fel egy ideges fia­ talember. Néhány év múlva meglepve is­ merem fel fotográfiáját az újságban: Ady Endrének hívják, költő. Szeretek végigsétálni az Andrássy úton. Azt mondják rá, ez a magyar Champs-Élysées. Lehet, nem tudom, még nem jártam Párizsban. De tényleg szép. A lányok odavannak érte, ha titokban elviszem őket sétálni az Okto­ gontól a Hősök teréig. Néha-néha még mesélek is nekik a téren felállított szob­ rokról. Csodálkozva hallgatják Szent István vagy éppen Könyves Kálmán le­ gendáját. Szegény anyám sóhajai ellenére néha­ napján elmerészkedek a kétes hírű Ta­ bánba is. Rengeteg ott az olcsó és jó kis­ kocsma. Nem árt egyszer-egyszer kirúg­ ni a hámból barátaimmal. Egy nehéz nap éjszakáján édes a mulatás egy kancsó bor mellett. Istennek hála, drága jó apám megte­ remtette a család anyagi biztonságát: ne­ kem és öcséimnek már kizárólag a tanu­ lással kell törődnünk. Nővéremnek pe­ dig csak a megfelelő férj kiválasztásával. Ahogy gyakran hallom apám szájából az ajtón kiszűrődő beszélgetések során, ha vendégeket fogadunk: immáron mi is “a polgárság tagjai vagyunk”, “manapság végre már megbecsülnek minket is”, meg csupa ilyesmi. Igen, megbecsülnek minket. De ki ne becsülné meg a tisztes­ séges munkát? Igaz, az arisztokrácia pa­ lotái még nem nyíltak meg előttünk, de az igazat megvallva nem is vágyom közé­ jük. Vidáman megvagyok nélkülük is. Ok csak igazítsák el az ország dolgait, amíg azok jól mennek, nincs okom pa­ nasszal élni feléjük. Az élet olyan egyszerűnek és boldog­ nak látszik. Kinek fordulna meg a fejében az, hogy száz esztendő elteltével egy egé­ szen másik világot élünk majd? KÚRÁN ANDRÁS �A kivégzés életet menthet Egy tanulmány szerint kivégzésenként átlagosan 18 ártatlan ember menekül meg a haláltól az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban minden korábbi­ nál hevesebb vita folyik a halálbüntetésről. Az ellenzők és a támogatók tábora közti fcszültég felerősödéséhez hozzájárult idén júniusban az oklahomai robbantó Timothy McVeigh és a drogcézár Juan Raul Garza kivégzése, rájuk ugyanis az állam szabta ki a halálbüntetést - 1963 óta először. Az ifjabb George Bush első európai út­ ján is előkerült a téma, amely többszörösen is kényes az amerikai elnök számára; az Egyesült Államok egyike annak a tíz állam­ nak, amely nem írta alá 1999 áprilisában az ENSZ Embeijogi Bizottságának a kivégzé­ sek eltörléséről szóló rendeletét, maga Bush pedig megválasztása előtt Texas állam kormányzója volt, ahol a halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta elrendelt összes kivégzés egyharmadát végrehajtották. Ohióban pedig vallásos konzervatív tör­ vényhozók egy csoportja hitére hivatkozva indítványozta a halálbüntetés eltörlését. Az Amerikai Egyesült Államokban 1608 óta hajtanak végre kivégzéseket. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1936-ban került sor, azóta a halálos ítéletek végrehajtása kizáró­ lag az állam által kijelölt szemtanúk előtt történik. A legtöbb kivégzésre az 1930-as években került sor; évente közel 200-szor hajtottak végre halálos ítéletet. 1972-ben az állam alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést, de a moratóriumot 1976ban feloldották. Jelenleg 38 állam él a halál­ büntetés jogával, ebből 34-ben halálos in­ jekcióval végzik ki az elítélteket. Már csak két államban - Alabama és Nebraska - hasz­ nálnak kizárólag villamosszéket. Jelenleg közel 3500-an várnak sorsukra a siralom­ házban. A bűnügyi és igazságügyi statisztikákat elemző Iáin Murray úgy látja, a jelenlegi légkör alaposan próbára teszi a halálbünte­ tést támogatók érveit. Indokrendszerük alapját, mely szerint a halálbüntetés igazsá­ gos, az ellentábor azzal a felvetéssel próbál­ ja kikezdeni, hogy a kivégzettek között ár­ tatlanok is vannak. Bár a halálbüntetés 1976-os visszaállítá­ sa óta az Egyesült Államokban ténylegesen ilyen jogi balfogásra nem derült fény, ennek elméleti lehetősége is elég volt ahhoz, hogy egyes államokban fontolóra vegyék mora­ tórium elrendelését a halálbüntetésre (Illinoisban meg is tették). Azt az érvet, hogy a halálbüntetés leg­ alább megakadályozza a gyilkost újabb gyil­ kosságok elkövetésében, az életfogytig tartó börtönbüntetés hívei túlreagálásnak minő­ sítették. A gyilkosokra jellemző legkevésbé, hogy újra elkövetik ugyanazt a bűnt - bár tény, hogy előfordul. Erre jó példa Lcroy Schmitz esete, aki 11 évet ült egy massachusetts-i börtönben, mert megfojtotta barátnőjét, majd 1999 jú­ niusában Montanában hasonló módon vég­ zett feleségével. De a visszaeső gyilkosok többségét nem ítélik el gyilkosságért, és ha­ lálbüntetéssel sem kell szembenézniük. A halálbüntetést támogatók legnagyobb aduja a kivégzés elrettentő hatása, amely azonban mostanában kevéssé hangzik meg­ győzően. A USA Today McVeigh kivégzé­ sének idején végzett közvélemény kutatásá­ ból kiderül, hogy a válaszadók 66 százaléka nem hiszi azt, hogy a halálbüntetés vissza­ rettentene bárkit „leendő erőszakos csele­ kedetek és gyilkosságok elkövetésétől”. Mario Cuomo, New York egykori kor­ mányzója többek között az öt gyermekét le­ mészároló Andrea Yates esetét hozza fel példának arra, hogy sok esetben a gyilkos­ ság irracionális cselekedet, ebből követke­ zően az elriasztás értelmetlen. Mások azzal érvelnek, túl kevés kivégzést hajtanak végre ahhoz, hogy visszatartó ereje lenne. Egészen mostanáig azok, akik a kivégzés visszarettentő hatásában hisznek, híján vol­ tak a nézeteiket alátámasztó ütőképes bizo­ nyítéknak. A hetvenes években a neves közgazdász, Isaac Ehrlich e témában vég­ zett kutatása jelentős elrettentő hatást mu­ tatott ki, ám, mint Murray írja, tanulmánya a jelenlegi vitában nem mérvadó, mivel megállapításai 1972, vagyis a halálbüntetés felfüggesztése előtti adatokon alapulnak. De a halálbüntetést támogatók számára megérkezett a segítség. A Georgia állambe­ li Emory University három közgazdásza, Hashem Dezhbahsh, Paul Rubin és Joanna Mehlhop Shepherd idén januárban tanul­ mányt jelentetett meg ,Van-e a halálbünte­ tésnek elrettentő hatása? - Új bizonyíték esküdtszék! adatok alapján” címmel. Vizs­ gálataik eredménye meghökkentő. Minden egyes kivégzés csökkenti a gyilkosságok számát: legkevesebb nyolc, legfeljebb hu­ szonnyolc - vagyis átlagosan tizennyolc emberéletet ment meg közvetve. A szerzők matematikai módszerrel azt vizsgálták, milyen hatással vannak bizonyos tényezők, mint a letartóztatás valószínűsé­ ge, a halásos ítélet kiszabásának, valamint a halálos ítélet végrehajtásának esélye, a gyil­ kossági ráta alakulására. Számításaik azt mutatták, hogy a kivégzés eshetősége az a tényező, amely leginkább mérséklőén hat a gyilkosságok számára. A számításoknál 3054 megye 1977 és 1992 közötti adatait vették figyelembe. Számos külső tényező is növeli a gyil­ kossági rátát. Ezek közé tartozik a kábító­ szer csempészet, a fegyverek beszerezhe­ tősége, vagy a potenciálisan erőszakra haj­ ló fiatal férfiak száma. A tanulmány készí­ tői ezért egyenletükben bevezettek egy olyan elemet, amely tartalmazza ezeket a külső tényezőket. Beszámították a bűnügyi kategóriák kö­ zül a tettleg bántalmazás és a rablás rátáit (mivel ezek néha gyilkossághoz vezetnek), továbbá a jövedelmi és a jóléti szinteket, a népsűrűséget, hat demográfiai kategóriát fajok és nemek szerint, a fegyver tartókat tö­ mörítő szövetség, a National Rifle Asso­ ciation tagságának számát, valamint néhány országosan is vizsgált tendenciát, mint pél­ dául az erőszak térhódítását az amerikai popkultúrában. Mindezek mellett külön változóval jelölték az összes egyéb esetleges tényezőt. Végkövetkeztésük elemzésekor Murray megállapítja, hogy ez a tanulmány Ehrlich korábbi munkájának megfelelően finomí­ tott, naprakész folytatása, amely azonban még mindig nem elég meggyőző ahhoz, hogy végső érv legyen a halálbüntetés tá­ mogatóinak kezében. „De az eredményül kapott számadatot még a halálbüntetés legelkötelezettcbb ellenzői sem hagyhatják fi­ gyelmen kívül” - írja Murray. NEITTMÁSSZ tizenegyedik oldal �Még egyszer a nyelvvizsgákról — Egy jogintézmény története intézményünk történetében — Petőfi sítja, négyes metró, az Országgyűlés létszámának csökkentése, az adatvédelmi biztos személyének kérdése. Csupán néhány azon szakállas viták közül, melyek már hosszabb-rövidebb ideje zajlanak a magyar közvélemény előtt. Melyekbe már rég belefáradtunk mindannyian, és melyekről már nem is szeretnénk beszélni. Valahogy sikerült elérni oda, hogy már nem is igazán érdekel senkit, hogy miként, de tegyünk már pontot örökzöld vitáink végére. Kicsiben ugyan, de valahogy így érzünk a Pázmányon is egy bizonyos kérdéssel kapcsolatban, nevezetesen az örökké fel­ fellángoló nyelvvizsgavitával. Noha a fen­ ti példákhoz nem mérhető, látszólag tényleg bagatell ügyről van szó, ráadásul már mind az oktatók, mind a hallgatók könyökén jön ki, mégis úgy érzem, mu­ száj róla beszélni, mert a rendelkezésünk­ re álló statisztikák alapján igen sokakat érint. A kiindulópont talán egy induló fiatal jogi kar, mely igen kemény akadályokkal kell, hogy szembenézzen. Ezért mindent elkövet, hogy valamivel többet nyújtson hallgatóinak, ennek pedig nyilván ára van, többet is követel meg tőlük. így születik a döntés, hogy a záróvizsgára bocsátásnak két nyelvvizsga a feltétele. Az alapító év­ folyam azonban komoly generációs prob­ lémával küzd: nagy részük még oroszul tanult, későn és nehézkesen indult be a nyelvoktatás az új szelek beköszöntekor. Szélsebesen közeleg a záróvizsga, itt-ott meg még hibázik egy-két certifikát, ezért a Kari Tanács nagylelkű gesztust gyako­ rolt, a két nyelvvizsga követelménye átke­ rült a TVSZ 23.§-ából a 27.§-ba, azaz a záróvizsgára bocsátás feltételéből az okle­ vél kiállításának feltételévé vált. Boldog­ ságra minden oka megvolt tanáraink ked­ venc évfolyamának. Elvégre szép nyu­ godtan lerakhatták a záróvizsgájukat, az­ tán érdekükben állt minél előbb pótolni lemaradásukat a nyelvtudományok terü­ letén. Hogy szegények nehogy lemaradja­ nak a doktorrá avató ünnepségről, újabb engedmények születtek: lektorátusi vizs­ ga stb. Ekkorra egyébként megszűnt a „Rigó utca” monopóliuma is, így egyre több magániskola szerezte meg az akreditációt a bizonyítvány kiadására. Közben megszületett egy, ajogi felsőokta­ tizenkettedik oldal tás egyes kérdéseit szabályozó, válva várt kormányrendelet, mely kimondta, hogy a jogi diplomának feltétele egy középfokú, államilag elismert nyelvvizsga. Ez újabb bizakodásra adott okot azok számára, akik még a fentiek alapján jelentősen engedé­ kenyebb feltételeknek sem tudtak megfe­ lelni. „Ha itthon zajlik olyan eljárás, melyben idegen polgár is érintett, úgyis kötelező tolmács igénybevétele... ha meg nemzetközi jogász akarsz lenni, a két kö­ zépfokú úgysem elég semmire!” - mond­ ták ők. De mivel e kérdésben az intézmé­ nyi autonómia érvényesül, azt nem csor­ bítja a jogszabály, mely csak a minimumot írta elő, maradt tehát a kettő. Ekkor jött a Kari Tanács hírhedt, 2001. évi februári ülése. Itt született meg többek között az a döntés, melynek értelmében a kérdés ismét visszaköltözött a 23.§ alá, va­ gyis az oklevél kiállításának feltételéből újfent a záróvizsgára bocsátás feltétele lett, két hónappal azok megkezdése előtt. Ek­ kor hangzott el Kilényi Géza Professzor Úr elhíresült figyelmeztetése: „Ajátéksza­ bályokat menetközben megváltoztatni nem ildomos.” így hát újabb átmeneti en­ gedmények születtek, például jelentkez­ hettek záróvizsgára olyanok is, akiknek csak az első volt meg, de egy héttel az utol­ só záróvizsga előtt be kellett mutatni a má­ sodikat is, stb. Ezekből rögtön értelmezési problémák születtek: Varga Csaba Profeszszor Úr a Kari Tanács májusi ülésén felve­ tette, hogy vajon alkalmazhatóak-e a ked­ vezmények azokra az ötödévesekre, akik esetleg csak az utánuk következő évfo­ lyammal együtt fognak végezni. A nyelvvizsgapiac fent említett liberali­ zációjával, a megsokasodott magániskolák széles kínálatában lehetőség nyílt például a különböző roma nyelvekből akár hathetes kurzusok után a középfok megszerzésére. Arról nem is beszélve, hogy a XX. század­ ban egy lengyel tudós által kifejlesztett, mesterséges eszperantó nyelvből már évekkel ezelőtt is igen egyszerű volt meg­ ütni a mércét. Mint azt pedig mindannyi­ an tudjuk, a hallgatói leleményesség nem ismer határokat... Mivel nem volna túl szerencsés a roma kisebbség nyelveit ki­ zárni épp a mi Karunkon, melyet egy a ba­ rátai által TGM-nek becézett filozófus, mint “szélsőjobboldali pártfőiskolát” em­ leget a Népszabadság hasábjain. Ezért hát a Tanulmányi Dékánhelyettes Úr kiadott egy körlevelet, mely pozitívan egy taxatív felsorolásban tartalmazta az elfogadandó nyelveket. Támadni természetesen ezt is lehetett: miért nincs köztük a héber, ha az arab igen, miért maradtak,ki a baltikumiak, ha az ukrán bekerült, miért hiányzik egykettő a 13 hazai kisebbségé közül... A kazuisztika csapdája elkerülhetetlennek lát­ szott. Megszületett hát a döntés: az egyiket az öt nagy nyugati nyelv vagy az orosz kö­ zül kell letenni. A másodikat pedig a Dé­ kán vagy a Dékánhelyettes egyedileg fogja elbírálni. Vagyis akkor hol tartunk? Nem, azért nem ugyanott. Nincs kényes lista, nincs támadási felület, és talán csak remél­ hetjük, hogy az egzotikus nyelvek kora le­ járt. Érdemes elgondolkodni Bánrévy Gá­ bor Professzor Úrnak, a Nemzetközi Jogi Intézet vezetőjének a szavain, aki több éven keresztül töltötte be a tanulmányi dékánhelyettesi posztot, és ez idő alatt igen sok hallgatóval, valamint a legkülönfélébb esetekkel és problémákkal találkozott, és aki arra hívta fel legutóbb a Kari Tanácson jelen lévők figyelmét, hogy vajon az-e a cé­ lunk a két nyelvvizsga megkövetelésével, hogy a hallgatók mindenképp felmutassa­ nak két valamilyen papírt, vagy hogy olyan nyelveket beszéljenek, melyek egy jogász számára hasznosak lehetnek. MÁNDICS BOTOND U.i.: Mielőtt a Tanulmányi Osztály részé­ ről engem is azzal vádolnának meg, hogy csupán személyes indíttatásból írtam meg a cikket: ’97 óta rendelkezem két „nyugati nyelvből” szerzett nyelvvizsgával. �Zoón politikon helyett Pom-Pom? A közelmúltban felmerült, hogy a politi­ kának, illetve politikusok, politikához kö­ zel állók meghívásának nincs helye az egyetemen. Miért kellene a politikát száműzni? Hiszen Arisztotelész zoón politikonja természetes képességeinek és hajlamainak kibontakozását a városállami létben látja kiteljesedni. Az ember rá van utalva a közösségre, amelyben él - legyen az polisza, Alma Matere, avagy országa akár -, ezért gondolkodik annak javáról. Természetesen határt kell szabni a politi­ kai csatározásoknak, nem szabad, hogy az egyetemi közélet ennek áldozatául essék. Éppen ezért tiltja hatályos jogunk a parla­ menti pártoknak az oktatási intézmények­ ben történő jelenlétet. Itt merül fel az újabb kérdés: Mi a poli­ tika, hol húzódnak annak határai? Politika­ elméletet oktatók közül néhányan olyan nézeteket vallanak, miszerint emberi lé­ tünknek minden mozzanata politikai ha­ tással bír. Az, hogy „forint-szavazatainkat” mire adjuk, hogy hol szórakozunk, sőt még az is, hogy melyik egyetemre járunk! Nem osztom ezt a szélsőséges nézetet, de biztos vagyok abban, hogy egyetemünkön vannak olyanok, akik nem Jobb híján” ke­ rültek ide, hanem azért mert olyan közös­ ségbe akartak tartozni, amely segít nekik teljes értékű életet élni. Rektor Úr lapunkban korábban olvas­ ható interjújában arra kért minket, hogy aktív alakítói legyünk egyetemünknek, hiszen az a miénk is. Számtalanszor hall­ hatjuk azt a közhelyet, hogy hiányzik ha­ zánkban az erős civil szféra, mindent a pártok alakítanak. Szükség van keresztény értékeket valló közéleti személyiségekre, mind a politikai, mind a civil szférában, de politika nélkül az egyetemen elég ne­ hezen tud az ember személyisége ebbe az irányba „kifejlődni”. A választások közeledtével személyes kötelességünknek tartom, hogy megfele­ lően tájékozódjunk a politikai palettáról és nyugodt lelkiismerettel adjuk le szava­ zatunkat. Erre pedig nem tudok jobb ke­ retet, mint hogy a politika résztvevőitől természetesen súlyuknak megfelelően — első kézből, előadásaik révén kapjunk in­ formációt. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a média áttételén keresztül nagyon sokszor deformálódik az eredeti üzenet, sőt sokan tudatos politika — alakító szán­ dékot is felfedeznek egyes esetekben. Sokszor hallhatjuk: Ti vagytok a jövő, majd ti másképpen, jobban csináljátok, amit a mi nemzedékünk elrontott. Szeret­ nénk. De ha Pom-Pom módjára az iskola előtt kell hagynunk zoón politikon létün­ ket, nem példamutató értelmiségi és köz­ életi személyek válnak belőlünk, hanem a múlt skizofrén létformáját kell újraélnünk. E sorok írója reméli, hogy a felmerült kérdésekre - amelyek nem csak sajátjai választ kaphat. Hiszen a párbeszéd révén tanulhatunk és mi ezért választottuk ezt a katolikus egyetemet. SZABÓ PÉTER A Birodalom visszavág — helyzetelemzés a másodéves előadóban — Szokatlanul nagy mennyiségű, többször pontosított plakáttal felvezetett vitaestre került sor Karunkon, az Egyetemes Jogtör­ ténet Tanszék szervezésében, október 18án. A téma: az afganisztáni események. A meghívott vendégek három szempont sze­ rint tekintettek vissza az elmúlt hónapra. Pachmann Péter a TV2 külpolitikai tu­ dósítójaként a médiát „képviselte”. A tér­ ségben szerzett tapasztalatait videofelvéte­ lekkel illusztrálta. így látható volt extázis­ bán tüntető tömeg, lebombázott utca, sebe­ sültekkel teli kórház, háborús biznisz. Utóbbi lehetőségét neki is felajánlották: megfelelő pénzért levegőbe lövöldöző af­ gán katonák, mint originál háborús háttér, kényelmes tudósítók számára. Említett egy felmérést, amely szerint az Egyesült Álla­ mokban, a megkérdezettek 80%-a nem tudta, hol helyezkedik el Afganisztán. Politikusi minőségben elemezte a történ­ teket Körösi Csaba, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. A világ vezető hatal­ ma másként éli meg ezt a konfliktust hangsúlyozta. Megváltozott a fegyver fo­ galma: ezután már repülőgépet is jelenthet. Álláspontja szerint a terroristák támadása nem a globalizáció, vagy éppen, a szegény­ gazdag ellentét, hanem hatalomféltés miatt történt. Oszama bin Ladcn ki akaija szorí­ tani az USÁ-t és minden más hatalmat a térségből. Látta az USA sokat emlegetett és a széles nyilvánosság számára hiányolt bi­ zonyítékait, amikről nem kívánt nyilatkoz­ ni, de meggyőzőnek tartotta azokat. „Ez a történet rólunk is szól.” - mondta. Említést tett a magyar kormány készülő „segélycso­ magjáról”: várhatóan magyar élelmiszerek­ ből, illetve a menekülttáborok infrastruk­ túrájának kiépítésében vállalt részvételből áll majd. Reményét fejezte ki, hogy a diplo­ mácia, a hírszerzés, a gazdasági szankció, és a katonai erő együttesen megoldásként szolgálhat a helyzetre, de egyetértett abban a mellette helyet foglaló két társával, hogy a terrorizmus nem szüntethető meg. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egye­ temen tanító Dr. Matus János biztonság­ politikai szakértő következett. Felvázolta a nemzetközi élet jelenségeinek háromfajta értelmezési módját: moralista, a nemzet­ közijogra épülő, és realista/politikai kate­ góriát különböztetett meg. Sajnálattal mu­ tatott rá az első kettő helyességével szem­ ben az utolsó célszerűségére, az államok nemzetközi kapcsolataira tekintve. Szep­ tember 11. előzményei közé sorolta a globalizációs tüntetéseket, a közel-keleti békefolyamatok akadozását, és a dél-afri­ kai széleskörű konferenciát. Ezek mind hozzájárultak az USA-ellenes érzelmek­ hez, talán úgy gondolták a terroristák, hogy ez az alkalmas idő a támadásra. Ki­ emelte a helyzethez való nehéz alkalmaz­ kodást a hadsereg szempontjából is: az el­ lenségnek nincs diplomáciája, nem lehet vele tárgyalni, nem tudni, hol van. Vége­ zetül, a kollektív javak közé sorolta a nem­ zetközi pénzügyi rendszer normális mű­ ködését, aminek fenntartásában nyílván nagy szerep jut az Egyesült Államoknak, de ha e rendszer sérül, az minden ország­ ra kihat. Az események lényegét illetően sok újat nem nyújtott, ám a rendkívül sok feltett kérdéssel élvezetessé vált rendezvény iga­ zolta Zlinszky János Prodékán Úrnak, a megnyitóban elmondott szavait: „Ráébred­ ni a problémára, már elég az induláshoz.” SZAMOS MÁRTON tizenharmadik oldal �Bálok, bulik, megújuló TVSZ — Lendületben a HŐK — A magamfajta szerkesztő néha kényes helyzetben van. Két irányból is szoron­ gatják: egyfelől a HÖK-ösök olykor eszé­ bejuttatják, hogy az ítélet bizony a Hall­ gatói Önkormányzat lapja, így nem kéne ellenük hangolni a diákságot egy-egy sze­ rencsétlen megfogalmazással vagy gúnyos iróniával, arról nem is beszélve, amikor „miért nem készül velem interjú, ha a másik HÖK-össel igen?”-típusú kérdése­ ket szegeznek nekem. Másik oldalon vi­ szont a hallgatók gyakran azt vetik sze­ münkre, hogy a lap elsősorban hozzájuk szól, s nem egyfajta „HÖK-ösökről HÖK-ösöknek magazin”, ráadásul a Hallgatói Önkormányzat úgysem csinál semmit, és különben is, ők érdeklik az ol­ vasókat legkevésbé. Kettős adósságot pró­ báltam ezúttal törleszteni, megadva a le­ hetőséget választottjainknak, hogy megncc'rnL' f rrx 1 1 i n Vvviuinx. vi vumviiy virwt, tvivvuwi, elképzeléseiket, közben olvasóink infor­ mációéhségét is csillapítani olyan kérdé­ sekben, amelyek érdekesek lehetnek szá­ mukra (is). Szabó Tibor gazdasági alelnök elmond­ ta, hogy a Kari Tanács elfogadta a TVSZnek a hallgatói juttatásokról szóló fejezet módosítására irányuló javaslatát, így a jö­ vőben sávos rendszerű ösztöndíjak lesznek nálunk is, mely az évfolyamátlag felett mindenkinek járna, igénylés nélkül. Evfolyamátlagról azonban egyelőre nincs tudo­ másuk, és arra kér mindenkit, hogy ne is bombázzák kérdéseikkel, amíg nem ren­ deződött az összes kérdés, hiszen egyéb szabályok megváltozása miatt módosítani kénytelenek több pontban is korábbi javas­ latát. A jövőben például több juttatásra is jogosultak a határon túli hallgatók is. Hódy Gábor rendezvényi alelnökkel együtt beszámoltak az egyébként lapzár­ tánk után megrendezésre kerülő gólyabál szervezéséről is. Az utolsó pillanatban szakadt nyakukba a feladat, miután a ko­ rábbi rendezvényi alelnök nem sok konk­ rét lépést tett az ügy érdekében. Somlai Attila, HÖK-elnök 7-én, szerdán kapott egy telefonhívást a piliscsabai campusról: a létesítmény vezetője afelől érdeklődött, hogy másnap számíthatnak-e a joghallga­ tizennegyedik oldal tók gólyabáljára... Ezzel együtt sikernek értékelték, hogy megkaptuk az Iparművé­ szeti Múzeumot a gólyabál színhelyének. A Rendezvényi Bizottság azonban nem állhat itt meg: idén is megrendezésre ke­ rül a tavaly nagy sikert aratott felező buli, mely természetesen nem csak a harmad­ évesek bulija, noha az ő tiszteletükre szól. A helyszín várhatóan az E-Klub vagy az egykori E-Play lesz, az időpont pedig elő­ reláthatóan a téli vizsgaidőszakot követő szorgalmi időszak második hetén, csütör­ tökön. Még a böjti időszakot megelőzően (egy katolikus egyetemen ez magától értetó'dó') kerül megrendezésre a jogász bál, mely­ nek az Óbudai-sziget egyik vendég­ látóipari egysége adna otthont. - Higgyétek el, nem olyan, amilyennek elsó're tűnik, láttam a képeket. (M.B.) Nyáron pedig hagyo­ mányteremtő szándékkal rendeznék meg a végzősök bálját. Somlai Attila megnyugtatta a minden bizonnyal forrongó kedélyeket a IV évfo­ lyam levelező tagozatán: nem fog sor ke­ rülni időközi választásra Poldauf Gábor lemondása után, mivel mindössze 150160 levelezősnek sikerült beiratkoznia, így a szabályok értelmében Mile Attila egyedül is elláthatja képviseletüket. Sokadszorra is felhívta diáktársai figyelmét — ezek szerint van, amit nem lehet eléggé hangsú­ lyozni (M.B.) - hogy ne próbáljanak alá­ írásokat, de még dátumokat sem hamisí­ tani, mert biztos a lebukás. Ismét több fe­ gyelmi eljárás van folyamatban karunk egyes hallgatóival szemben indexhamisí­ tási ügyek miatt, miközben újabb és újabb esetekre derül fény. Tényleg nem éri meg... Több pontban is módosítás alatt áll a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat. Jövőre bevezetésre kerül nálunk is a kreditrend­ szer, mely azonban felfutó rendszerben fog történni, vagyis a mostani évfolyamo­ kat nem érinti. Vitatott, hogy a jelenlegi elsős évfolyamnál mi alapján fogiák meg­ állapítani a finanszírozás módját (állami­ lag támogatott vagy önköltséges), ugyanis a beiratkozásukkor hatályos szabályok nem szóltak a vonalnak a rangsor alapján történő megvonásáról. így Dékán Úr és Rektor Úr értelmezése szerint a státusz 5 éven keresztül változatlan maradna. Az eddigi gyakorlat miatt egyébként rengeteg kritikát kapott a Kar, többségük a jogbiz­ tonságra hivatkozott. Sokan problémá­ jukkal a minisztériumhoz fordultak... A jövőben pedig megszűnne az önköltséges képzés nappali tagozaton, de ez az eddig felvette két már nem érinti. A képviselők a fenti értelmezést alkalmazva szeretnék el­ érni, hogy szintén a beiratkozásunkkor hatályos szabályok értelmében három (szigorlatok + záróvizsgák + szakdolgo­ zat) és nem két(szigorlatok + záróvizsgák és szakdolgozat) tényező átlagából szá­ mítsák ki a diploma minősítését, mivel a 2000-es TVSZ módosítás aránytalan hát­ rányt jelentett a későbbi években végző évfolyamok számára. Elmondták, hogy várhatóan megszűnik az ún. 10 ezer fo­ rintos vizsga - Nem, ez most nem az, amire gondoltok, az különben is sokkal többe kerül.. .(M.B.) - vagyis a jövőben nem le­ het vizsgázni beiratkozás, és ebből kifo­ lyólag jogviszony nélkül, még emelt vizs­ gadíj mellett sem. Úgy néz ki, van végre esély arra, hogy tényleg ne számítson az átlagba az elégtelen, ha sikeres az utóvizs­ ga. Egyelőre nem tudni, mi lesz az év fo­ lyamán elmaradt vizsgák pótlását szolgál­ ni hivatott nyári vizsgahetek sorsa. Má­ jusban, a szorgalmi időszak utolsó egy vagy netán két hetében, esetleg augusztus végén a szorgalmi időszakot közvetlenül megelőző két vagy három hét során... Ezekben a kérdésekben a Kari Tanács fog­ ja kimondani a végső szót, a terveknek megfelelően még idén, a téli vizsgák meg­ kezdése előtt, hogy az új szabályok már e szemeszterben alkalmazhatóak legyenek. Akárhogy is, mi, az ítélet szerkesztői és munkatársai természetesen ott leszünk, hogy első kézből tájékoztathassunk Tite­ ket, lelkes olvasóinkat. Nos, nem tudom mennyire sikerült... Nehéz megtalálni azt a pontot, ami mind olvasóink, mind választott képviselőink igényeinek megfe­ lel, hisz mint azt már néhányszor hallot­ tuk: mindenkinek megfelelni lehetetlen. De azért érdemes volt megpróbálni... MÁNDICS BOTOND �Két perc „Az élet szép, de én még szebb vagyok” (Rapülők) Minden emberben van valami ősi igény az ellenkező nem testalkatával kapcsolat­ ban arra a sugárzó, nagy titokra, amit úgy hívunk: szépség. A párválasztásnál ez a férfiakban erősebb, mint a - mit tegyek, ez jutott eszembe - szebbik nemben. Előbbiekben a versenyszellem is nagyobb. Ezért aztán nem meglepő, hogy kivetítve azt a nőkre, a tökéletesnek mondott külső nyomába eredve időről időre megrende­ zik az un. szépségversenyt. Ez a nemes cselekedet páratlan izgal­ makkal kecsegtet. A közönség soraiban maga a sóvárgó, kiválasztásra váró „hal­ maz” is jelen van. Az esztétikai katarzis egyre nő. Elérkeznek az eredményhirde­ tés embert próbáló pillanatai. Kiderül, kit illet a korona, a virág, a könny, és a férfi­ szem. Az emberek mindig feloszthatok két csoportra. így a szépségkirálynő megvá­ lasztása után is. Van, aki egyetért a döntés­ sel, van, aki fellebbezne (de inkább legyint egyet). Tekintve a nagy nemzetközi verse­ nyek jelenlegi outputját, a morcoskodóknak lehet több érvük. Sok­ szor „beépített szépség”-gel nyernek a ta­ karos lányok. Emellett, a zsűri szeret ked­ vezni a notórius fogyókúrázóknak. Úgy érzem, itt az ideje, hogy feltegyem a szükségszerű kérdést: vajon mi teszi széppé a nőt? Szerintem egy másik nagy titok, a természetesség. Ebbe a vidámság, a szorgalom, a gondoskodó anyai ösztön mellett belefér a kócos tincs, a makacs szeplő, még a fogszabályzó is. Ezzel fel­ vértezve jönnek szembe az utcán a gyöngyhajú, illetve angyallányok. Kicsiny hazánkban hivatalosan 1929ben választották meg először az ország szépet. Most nálunk, a Pázmány jogi ka­ rán is sor kerül erre a nemek (a harca szót szeretném kerülni) játékára. Itt, a mi üde világunkban, ahol remél­ hetőleg még nem vertek gyökeret a szép­ ségipar vadhajtásai, ahol elkerülhető a sár­ ga irigység. Majd meglátjuk. Azt is, miben áll a szépség, a természetesség. SZAMOS MÁRTON TUSNAD 2001 Az. ítélet előző számában az erdélyi Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Szabadegyetem egyik résztvevője már beszámolt arról, hogyan érezte magát a rendezvényen, milyen be­ nyomásokkal gazdagodott az egy hét során. Ebben a számban inkább a programok oldaláról közelítjük meg a témát, hogy mindenki képet alkot­ hasson arról, hogy valójában miről is szólít) ez a rendezvény. Július 22-én reggel indult el a pázmányos busz a biharkeresztesi határátkelő felé, melyen sikeresen átjutva nagyváradi és kolozsvári városnézés következett. Annak ellenére, hogy a legendásan rossz erdélyi útviszonyok terén - legalábbis a főútvo­ nalak tekintetében - örvendetes javulás volt tapasztalható, a buszút így is 13 órát tett ki első napi úticélunkig - és állandó szálláshelyünkig -, mely Csíkszereda volt. Itt a Ceausescu által felépíttetett mo­ numentális tapstér szélén álló, a diktátor jellegzetes építészeti stílusát idéző egyko­ ri Hargita szálló épületében laktunk. Az épület belsejét távozásunk után nem sok­ kal kezdték el viharos gyorsasággal átala­ kítani az erdélyi magyar magánegyetem itteni kara számára, hogy a szeptember elejei tanévnyitóra elkészüljön. Másnap, hétfőn kezdődött a Bálványosi Szabadegyetem, aznapi programjának gerin­ cét a szemináriumok jelentették, melyek kü­ lönböző tematikák alapján - néprajz, szocio­ lógia, gazdaság, média - a határon túli ma­ gyarság életesélyeit vizsgálták. Délután a kör­ nyék legmagasabb hegyének megmászása következett. Mivel a csapat nagy része most járt először Erdélyben, vagyjobban meg sze­ rette volna ismerni az itteni nevezetessége­ ket, a délelőttök általában kirándulásokkal teltek. Távirati stílusban: kedden Sepsiszentgyörgy (az egyik legnagyobb magyar város, Kovászna megye székhelye), Sinaia (királyi kastély, ez már Órománia területén találha­ tó), Pojána (a magashegyi fekvésű „román sí­ paradicsom”), illetve Brassó - esti és éjszakai - belvárosának megtekintése következett. (Az egykori szász városnak kiváló éttermei vannak - a magyar árak harmadáért.) Este el­ kezdődött az egész hetes bulisorozat első fel­ vonása a Nagyszínpad előtt. A harmadik nap volt a magashegyi túráé, a bezárt bányáiról híres bányászvárosból, Balánbányáról (melynek életszínvonalához képest Ózd Monte-Carlonak számít) az Egyeskő sziklájához másztunk fel, onnan ereszkedtünk le a havasi rétek és fenyvesek között, röpke 22 kilométert magunk mögött hagyva a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tó­ hoz. Este a temesvári Quo Vadis játszott a nagyszínpadon, meglepően jó színvonalon. Szerdán a parajdi sóbánya következett, majd az Erdély egyik leghíresebb üdülőterületé­ nek számító Szováta, ahol a hegyektől körül­ vett termálvizű tóban áztattuk magunkat - a néha zuhogó esőben. Este a P Mobil játszott, amely hozta a megszokott profi színvonalat. A negyedik napba csak egy gyors délelőtti program, a Bálványosvár megmászása (Id. Jókai-regény), az ottani büdösbarlag (hihe­ tetlen fíling), illetve a Szent Anna-tó követ­ kezett (ezúttal medvék nélkül), mivel dél­ után volt a Tőkés László, Németh Zsolt ne­ vével fémjelzett vitafórum, melyet a zuhogó eső ellenére is több száz ember hallgatott meg a sátor ponyvái alá bezsúfolódva. Ro­ mán részről Vasile Dincu tájékoztatási mi­ niszter jelent meg a fórumon, a kisebbségi ügyek a tárcájához tartoznak. Este az elma­ radhatatlan koncert (Ferenczi György és a H. D.) következett. Utána még volt egy közös nótázás hajnali kettő körül az egyik sátorban néhány kormányzati tényezővel, majd a szo­ kásos éjszakai út következett a szállásra. Az utolsó napon reggel a csíksomlyói búcsú­ járó helyet látogattuk meg, Tusnádon a mi­ niszterelnöki látogatás jelentette a legfonto­ sabb programot, Orbán Viktor előtte tárgyalt Kolozsváron a román miniszterelnökkel, Adrián Nastaséval. Utóbbi sajnos nem jelent meg a rendezvényen, korábbi ígéretei ellené­ re. A fórumon Markó Béla, Tóró T. Tibor és Adrián Severin vett még részt. Hazafelé még megnéztük Segesvárt, ahol külföldi tőkéből akkor kezdték el építeni az Európa egyik legnagyobb kalandparkjának szánt, a Disncyland-es alapokat kissé brutalizálva átértelmező Draculaland-et. Hazafelé az út már jóval lassabban telt, a sokrétű program, a napi négyórás alvások (és az egyéb megpróbáltatások) sokat kivet­ tek az ekkor már kissé passzív társaságból. A határon volt még némi incidens - és pár órás várakozás - mivel a buszt nem akartuk alávetni a román jogszabályok által előírt fertőtlenítésnek, és ennek a megváltási öszszegét sem igazán akartuk a helyi hatósági közegek életszínvonalának emelésére fel­ ajánlani. Végül azért csak átjutottunk, és éj­ fél körül befutott a busz Hősök terére. VIRÁG ZSOLT - KOLTAY ANDRÁS tizenötödik oldal �Ajánló Torzók (magyar film, 2001) Magyarország Oscar-dijra jelölt filmje ha ezzel a címmel találkozik mostanában az ember, bizony csak egy alkotásra gon­ dolhat: ez a Torzók. Nem vígjáték. Talán mindennél jobban kifejezi a mozi lényegét a rendező-forgatókönyvíró, Sopsits Árpád egyik nyilatko­ zata: “Nagyon szeretném, ha megrázó él­ mény lenne a nézők számára.” Ezt nem nehéz elérnie. A történet egy állami nevelőintézetben játszódik. Ott mindenki torzó. Azaz, “átvitt értelemben:...emberi élet vagy életmű, amely a halál, vagy más ok miatt nem ju­ tott el a kiteljesedésig.” - ezt a frappáns megfogalmazást le kell ide írnom (Tótfa­ lusi István: Vademecum - szokatlan sza­ vak szótára). Sérült lelkűek a nevelők, különösen a szadista módszerekre hajlamos Csapó (Mácsai Pál), de hasonlóan agresszív ter­ mészetű az igazgató (Fodor Tamás) is. Testi, de főleg lelki terror alatt tartják a bentlakó ötvenkét, 9-11 év közötti srácot, köztük a főszereplőt (Mészáros Tamás). Valamelyest enyhít helyzetükön a dikta­ túra által bebörtönzött, megtört matekta­ nár (Gállfy László), illetve ajószívű, anyai melegséggel feléjük forduló, kiszolgálta­ tott nevelőnő (Létay Dóra). Ám, az inté­ zet helye (romos, egykori kastély), és a je­ ges tél is inkább fokozza a hideg légkört. Ilyen a kor (1960) is, amelyben a film játszódik. Jelen van 1956. Jelen van a hi­ vatalos vallásellenesség. Jelen van az el­ nyomás. A magyar filmszemlén (legjobb rende­ ző, legjobb mellékszereplő), a montreáli (megosztott legjobb film, ökumenikus zsűri különdíja), illetve a berlini (Special Prix Europe 2001) fesztiválokon elnyert elismeréseken kívül Sopsits és a magyar film vajon azt a bizonyos kis, aranyozott szobrot is magáénak mondhatja majd? Értékelés: tízből nyolc és fél SZAMOS MÁRTON tizenhatodik oldal Corelli kapitány mandolinja Vademberek (2001, feliratos, amerikai romantikus film) Jókedvűen mosolyog a járókelőkre Cser­ halmi György a film plakátjáról. Van rá elég oka. Ismert, népszerű, Kossuth-díjas színész, akinek 175. (!) filmje a Vadembe­ rek. A barátságos arc azonban megtévesztő. A produkció egy drámai történetet dolgoz fel. Négy fővárosi fiatalember tettlegességig fajuló konfliktusa egy szerb matrózzal - röviden ennyi a cselekmény. Ebben a dióhéjban van szabadság, kánikula, alko­ hol, előítélet, erőszak, és egy kis erkölcs is. Ezekhez járul egy szelet Szentendre, meg egy kis dunai sziget, szép hátteret biztosít­ va a szárazföldi és vízi izgalmaknak. A rendező, Szurdi Miklós neve szinte egyet jelent az egykori Família Kft-vel. Az emtévében tíz évig vetített sorozat bizo­ nyosan mély nyomot hagyott benne. Erre utal, hogy a stáb tagjai között megtaláljuk Spáh Dávidot, mint ügyelőt (vajon mi le­ hetett a feladata?), és szerepel a filmben Xantus Barbara, egy közel felesleges mel­ lékszál erejéig. Ezúttal Kamarás Iván nem lett húzó­ ember, pedig az egykedvű, flegma srác karaktert ezúttal talán jobban alakítja, mint eddig. Nála azonban sokkal többet nyújt Cserhalmi: remekül töri a magyart szerb akcentussal, és egyébként, lubickál a vagány tengerész szerepében. Képi minőségben bizony nehéz felven­ ni a versenyt a honi konkurenciának ezzel az alkotással. A Dunakanyar természeti szépsége önmagában is páratlan, de az ügyes operatőri megoldások a látványt még megfejelik. A mű számomra szorosan kapcsolódik a mozihoz, ahol láttam. Kb. harmadosztá­ lyú hely, párhuzamos árakkal. Változatos ülőhelyek a kanapétól a fatámlás székig, érkezési sorrendben. Bölcsész és egyben klubhangulat. Mindez a multiplexek vilá­ gában. Ez a Kultiplex. A helyre külön adok egy nyolcast. Mi lehet érdekes egy csöpögős, amerikai romantikus filmben? Elsőre semmi. Sze­ relmi háromszög, forró pillantások, még forróbb jelenetek? Talán ennyi elég is len­ ne a közönségsikerhez. Az alkotók azon­ ban semmit sem bíztak a véletlenre. Meg­ nyerték a filmhez Nicolas Cage-t, vala­ mint az elbűvölően bájos, ámde nem oly szép Penelope Cruzt, aki mostanában a facér törpe, Tóm Cruise oldalán tűnik fel a magazinok címlapján. A történet a II. vi­ lágháború idején játszódik, egy festőién szép görög szigeten. Főhősünk, Corelli kapitányt és egységét helyezik ide helyőr­ ségként. A szigetlakok eleinte bizalmatla­ nok a megszálló olaszokkal szemben, de a déli népekre jellemző életstílus legyőzi ezt az akadályt is. A két főszereplő közöt­ ti kezdeti feszültség hamar átcsap min­ dent elsöprő szerelembe, és még a koráb­ bi lovag felbukkanása sem állhat az útjuk­ ba. Sőt, az ellenségekből barátok lesznek, a közös cél érdekében, a gaz és gálád né­ metekkel szemben. Akik párjuk unszolá­ sának engedve lemondtak egy akciófilm megtekintéséről, azok sem csalódnak, csatajelenet is van a filmben. ( Olyan Ryan közlegényes) A végkifejletet illetően talán nem árulok zsákbamacskát, ha el­ árulom beteljesül a szerelem, mindenki boldogan hajthatja álomra a fejét. Igazi amerikai lőve story, sok érzelemmel, csókkal és könnyel, megtekintését csak felnőtt kísérettel ajánlom. (magyar film, 2001) Értékelés: tízből nyolc Értékelés: tízből hét SZABÓZÉ SZAMOS MÁRTON �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Pázmányos öregdiákok szövetsége Sok, a Pázmány Péter Katolikus Egyete­ men végzett egykori diák kívánsága telje­ sült az egyetem Öregdiák Szövetségének megalakulásával. Néhány gondolat az alapszabályból: - elősegíteni az egyetem szellemiségének érvényesülését a társada­ lomban - egy-egy közérdekű téma megvi­ lágítása az egyetemen művelt tudomány­ ágak nézőpontjából, s ezáltal az egyes karo­ kon és szakokon végzett tagság általános tájékozottságának növelése -, az egyetem számára szellemi, társadalmi, illetve anyagi támogatás nyújtása. E célok elérése érde­ kében a szövetség tisztségviselői rendsze­ res kapcsolatot tartanak az egyetem veze­ tőivel, s ennek keretében nem csupán az egyetemről, hanem az egyetem felé is köz­ vetítenek hasznosítható információt. így a szövetség elnöke Kránitz Mihály profeszszor, ügyvezető elnöke Kránitz Mihály, tit­ kár Schlett András - mindketten bölcsészdoktoranduszok. Őket az elnökség tagjai­ val együtt Erdő Péter püspök, rektor úr megerősítette tisztségükben. Az Öregdiák Szövetséget az egyetem sajátjának ismeri el, és a kezdeti szervezési teendőkben a Rektori Hivatal segítséget nyújt. A szövetség váija a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomát szerzettek csatlakozását, nevük, címük, munkahelyük és diplomaszer­ zésük évének feltüntetésével az alábbi címen, írásban: Öregdiák Szövetség Rektori Hivatal PPKE 1088 Bp., Szentkirályi u. 28. Drótposta: rga@jak. ppke.hu. Készülőben van az Öregdi­ ák Szövetség honlapja is, amely a PPKE Interneteimén lesz megtalálható. (Új Ember) Az adózók fontosnak tartják... A katolikus egyház gazdálkodásáról A Ma­ gyar Katolikus Püspöki Konferencia képvi­ selői október 17-én - az idén második alka­ lommal - sajtó tájékoztató keretében tárták nyilvánosság elé a magyar egyház gazdálko­ dásának mutatóit. Veres András püspök, a MKPK titkára ez alkalomból köszönetét mondott annak a 356.796 állampolgárnak, akik személyi jövedelemadójukból a Ma­ gyar Katolikus Egyházat összesen 1.212 millió forinttal támogatták. A pénzügymi­ nisztérium adatai szerint az előző évhez ké­ pest 22.416 fővel többen (az összes felaján­ ló 63,6 százaléka) jelölték meg kedvezmé­ nyezettként egyházunkat. "Véres András rá­ mutatott, hogy az adatok nem tükrözik az egyházhoz tartozók számát, pontosabb tájé­ koztatást majd a népszámlálás eredményei szolgáltatnak. (Új Ember) M- KERESZTÉNYEK fe Ahogy élnek. Mosoly és könnyfér meg arcukon. Amit tesznek. Hurrikántfékez meg ezer szív. Amit várnak. A remény mustármag. Jól terem. SZ. M. PPKE-JÁK teken 18 óra a Magyar Szentek Templomá­ ban (Szigeti Szabolcs) (Infó: - A lelkészség címe: 1052.Bp. Pesti Barna­ bás utca 1., telefon/üzenet/fax: 318-56-64 - Piarista Kápolna: Pesti Barnabás utca 1., Magyar Szentek Temploma: a Petőfi híd budai hídfőjénél van a volt EXPO területen. Megközelíthető a 4-6 villamossal, illetve a 12-es autóbusszal.) Szemezés Programok - A Lelkészség! Tanács ülése: dec. 2-án, a vasárnapi szentmise után a Piarista Kápolna­ sekrestyéjében - Egyetemi oktatók lelkinapja November 17-én, szombat, IQ óra, a Magyar Szentek Templomában - Latin nyelvű szentmise November 25-én, vasárnap, 19 óra, a Piarista Kápolnában - Adventi ökumenikus istentisztelet December 6-án, csütörtök, este 6-kor a Magyar Szentek Templomában “ Jegyesiskola indul a II. félévben, jelentkez­ ni lehet máris az egyetemi lelkésznél Szentmisék Vasárnap-. - Este 7-kor a Piarista Kápolnában, előtte 6tól az Egyetemi Lelkészség Schola -ja ének­ kari próbát tart a sekrestyében - Olasz nyelvű szentmise minden vasárnap 10 órakor, a budai Kapucinus templomban (Fő u.) Szerda: - Reggel 7-kor a Magyar Szentek Templo­ mában Péntek: - Reggel 7-kor a Piarista Kápolnában, előtte 1/2 7-töl gitáros énekpróba (a szentmisék után szerény AGAPÉ) Lelki beszélgetés: - Hétfő délután 3-6, Péntek délelőtt 8-11, vagy előzetes megbeszéléssel, a Lelkészség irodájában. Bibliaóra: - Hétfő este 6-tól a Piarista Kápolnában, Dr. Jeleníts István O.Sch.P atyával - Hétfő este 7-től a Magyar Szentek Temploma Hittantermében (egyetemközi kisközösség) Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész atyával - Ifjúsági hittan: Szerda este 7-től a Mária utca 20-ban Sebestyén Ottó vezetésével - Egyetemközi Szt.Agoston Közösség: Pén­ - "VIGÍLIA 2001/10: - A folyóiratban tanul­ ságos beszélgetést olvashatunk Fejtő Ferenc történésszel. Érdekes életút, érdekes ember. A történész, ill. a kérdező (Bodnár Dániel) dialógusa sok, értékes gondolatot ébreszthet bennünk. Olvasásra mindenképpen aján­ lott, mégha a tanár úr nem minden megál­ lapításával ért is egyet az ember. Olyan rop­ pant leegyszerűsítő kinyilatkoztatást példáiil vii, J-írxrrvr AAV/t/y Ac'yta/i kvnvfvvn ol cA^cm'ly Zita uwi v zi n ive resztény kurzus híve volt, és emellett érdeklődött a szociálpolitika iránt.”, bizonyosan nem fogad­ hatunk el, ha ismerjük Prohászka írásait, ill. tevékenységét. Az egykori püspököt egyéb­ ként sokan a XXsz. legjelentősebb, legna­ gyobb hatású magyar katolikus alakjának tartják, akitől nagyon távol állt a ’katolikusbarokk’, annál közelebb a puritán­ ság és a gyári munkás... - a NÉPSZABADSÁG október 3O.-ai szá­ ma közli „hívő értelmiségiek” egy csoportjá­ nak levelét, melyet az értelmiségi hölgyek/urak Seregély Istvánhoz, Bölcskei Gusztáv­ hoz és Szebik Imréhez, a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőihez címeztek. Amikor a nagybetűs címet elolvastam („Kö­ zös lelkiismeretvizsgálatra van szükség / Ér­ telmiségiek egy csoportjának levele egyházi vezetőkhöz”) megörültem. Amikor a levelet olvastam el, akkor elszomorodtam. Amellett, hogy az iromány stílusa meglehe­ tősen kioktató, cinikus, csupán 1 megjegy­ zés: ez a levél nem az őszinte lelkiismeretvizsgálat miatt íródott meg, hanem azért mert jövőre választások lesznek. Teszem hozzá: kár, hogy nem az őszinte lelkiismeretvizsgálat volt az ihlető... (Akit a részletek is érdekelnek, olvassa el a levelet. Az aláírók névsora mondhatnók impozáns, pl.: BoórJános, Horányi Özséb, Görgey Gábor, Fejtő Ferenc, Szabó Iván, Kamarás István, Mécs Imre, Esterházy Péter stb.) tizenhetedik oldal �A mi kis Fradi-Újpestünk Mit tegyen egyjoghallgató, ha nyitott szemmel akar járni a világban? Ha társadalom­ tudományok sokaságával pallérozott szellemét a gyakorlati élet tükrében kívánja to­ vább ragyogtatni? Ha tudásszomjtól ittas lelke még újabb és újabb nagyszerű ismere­ tek és felfedezések elsajátítására sarkallja? Ha rajta akarja tartani kifinomult tapintá­ sát korunk társadalmának dinamikusan lüktető ütőerén??? Valami ég a Fradi táborban... A válasz egyszerű: látogasson ki egy vérbeli, hamisítatlan, hazai futballmeccsre!!! Nem fogja megbánni. De ha már meccs, legyen rangadó: ami Argen­ tínában a Boca Juniors - River Plate, ami Spa­ nyolországban a Barcelona - Reál Madrid, ami Olaszországban a Lazio- Roma, vagy az Internazionale - Milán, az Magyarországon a Fradi -Újpest! Vágy azt is mondhatnánk: ami Ibériában egy Roberto Carlos - Rivaldo csata, az minálunk mondjuk egy Nagy Norbert - Tokody Tibor küzde­ lem! Micsoda nevek! Micsoda küzdelem! Micsoda különbség... De elég a lekicsinylő véleményből az örökké pesszimista hozzáállásból! Nézzük azt, ami szép, ami jó, ami a miénk: az egész rangadót körülve­ vő, és azt át- meg átszövő, ezerszínű, szociológi­ ailag és filológiailag egyaránt rendkívül ingergazdag környezetet: a közönséget, a hangu­ latot. Ezt múlt hónapban, rövid idő alatt kétszer is alkalma nyílt tanulmányozni a tudósítónak, először a zöldek, másodszor a lilák oroszlánbar­ langjába látogatva, és ott olyan tapasztalatokat szerezve, amelyek ehelyütt való közreadása nem nélkülözi a tanulságot sem szakmai, sem általá­ nos emberi aspektusból vizsgálva sem. Ha a többszörös ellenőrzésen, motozáson, a számos motoros- , kutyás-, lovas- és fekvő rendőrön át végre bejutottunk a stadionba egy dolog azonnal szemet szúr: a modern hadvise­ lés szabályainak megfelelően a polgári lakossá­ got szinte már teljesen kivonták a veszélyzó­ nából. Vagyis a stadion két oldalán a két tábor tizennyolcadik oldal fanatikusai helyezkednek el, a köztük lévő szektorokban (amelyek a pálya befogadóké­ pességének 60-70% -át teszik ki) pedig ott lé­ zeng néhány statiszta, az egykori meccsre járó polgárok mai céltalan csökevényei. Már éppen elhatalmasodna az emberen a két­ ségbeesés, amikor a pályán látható gyötrődés helyett figyelme a lelátóra összpontosul, és ez­ által végérvényesen elkötelezett hívévé válik az NB I- es meccsek látogatásának: Még csak valami finom, alig észlelhető bizser­ gés futja át a szemlélőt, amikor megpillantja azt a ferencvárosi szurkolót, aki úgy kíván sza­ vainak nagyobb nyomatéket adni, hogy a kor­ látra állva „Adám kosztümben” mutat be lát­ ványos kunsztokat az ellenfél szurkolóinak bosszantására, és egyúttal társai örömére. Kicsit csalódott lehettem volna, amikor egy kalapos fiatalember, ha centikkel is, de elhi­ bázta egy vízfestékkel élénk lilára festett, hús­ boltból származó kopasztott libával a szöglet­ rúgáshoz készülődő újpesti játékost, de lássuk be végre: nem sikerülhet minden! E kis gikszerért bőséges kárpótlás a rendőrség speciális alakulatának benyomulása a szektor­ ba: ahogyan a surranok csosszanása, a gumi­ botok puffanása, diszkréten összefonódik a gázspray halk szisszenésével, és mindez elvá­ laszthatatlanul belevegyül egy igazi, kora őszi, didergős pesti alkonyatba... Tartsanak szenti­ mentálisnak a tisztelt olvasók, de vállalom: igazi férfias romantika volt ez a javából! De az igazi öröm egy a szakmájára készülő jogász számára: a retorikai finomságok, a választékos szókincs, a finoman cizellált nyelvi megoldások, a kijegecesedett stilisztikai bravúrok. Ezek túl­ nyomó többsége e keretek között idézhetetlen, de tegyük hozzá, hogy amúgy is az adott szituá­ cióban és kontextusban fejthetik ki igazán hatá­ sukat, nem pedig öncélúan kiragadva. Van azonban egynéhány dolog ami rögtön fel­ kelti a laikus, de ismeretekre szüntelenül vá­ gyó egyetemista érdeklődését, és beindítja fan­ táziáját: Ezek pedig azok a versikék, mondókák, dalok, amelyekkel a két csapat szurkolói egymáson kö­ szörülik a nyelvüket. Egyfajta különleges évődés lehet ez köztük, melynek során egyfolytában tö­ rekszenek egymásra licitálni úgy a szexuális de­ vianciák szemléletes felsorolása, mint a másik tábor családi- és etnikai hovatartozásának pon­ tos meghatározását illetően. így például: Az új­ pestiek dalban adnak hangot annak a kollektív, szilárd meggyőződésüknek, hogy valamennyi zöld fehér szurkoló édesanyja prostitúcióval ke­ reste a kenyerét /álé - álé/, édesapjuk pedig a földművelő hivatást választotta /álé/, és e felme­ nők nászából származnak a fradisták /álé/. Ezzel szemben a ferencvárosiak egy pattogó ritmusú mondókában foglalnak össze egy rövid epizódot a lila fehér fanatikusok életéből, mely­ nek tartalmi kivonata a következő: Egy (felte­ hetően korábban elhunyt) újpesti szurkolót kí­ sérnek végső útjára, miközben zúgnak a haran­ gok, és mély fájdalommal búcsúznak tőle mind a saját nemükhöz vonzódó férfiak, mind pedig azok, akik a náluknál lényegesen fiatalabb, többnyire koruknál fogva cselekvőképtelen személyeket részesítik előnyben érzelmi téren. A versike jövendölése szerint azonban ha még egy lila hívő búcsúzik el az élők sorából, akkor érte már e speciális személyi kör se hullajtson könnyeket, csak az újpesti szurkolók azon cso­ portja akinek tagjai földműveléssel, állatte­ nyésztéssel hivatásszerűen foglalkoznak, és akik egyébként azonosak a növények földfelszín alatt elhelyezkedő tápanyagfelvételre specializá­ lódott szervével /álé-álé-álé-álé-ó/. Végül, jogászi gondolkodásunk nem mehet el szó nélkül amellett a vagyon elleni bűncselek­ mények körében tett kollektív, egybehangzó beismerő vallomás mellett, amely a Megyeri úti mérkőzés második félidejében hangzott ugyan el, de csak valamilyen rejtélyes összefüggésben állhat akár a legcsekélyebb fokban is a futballal, vagy a rangadó bármely szegmensével: „Nem is tudja ’tán a rendőrkapitány, hogy lopott az ingem, s lopott a gatyám" {Az általam át nem látott összefüggés világos feltárására irányuló észrevételeiket kérem jut­ tassák el a szerkesztőségbe). Remélem mindenki kedvet kapott arra, (ha eddig nem volt) hogy írásom nyomán kilátogasson egy magyar bajnoki mérkőzésre, vagy akár a tavaszi Fradi - Újpest meccsre. Addig már csak kb. 137et kell aludni, azt már akár fél lábon is... KÉSZÉI GERGELY �I Kati, az aerobic-bajnoknő Név: Kelemen Katalin Született: Veszprém, 1982. április 22. Kedvenc étel: pizza Kedvenc ital: saját házi bor, vagy Tramini Kedvenc állat: ló Kedvenc ország: Spanyolország Példakép: Tuuli Matinsalo (finn aerobic-versenyző) Legjobb eredményei: fitness: junior országos bajnok 1999-ben aerobic: 1999 Hollandia amatőr világbajnok 2000 Hollandia felnőtt világkupa második 2001 Várpalota országos bajnok (Szloboda Évát sok év után ő verte meg elsőként) 2001 San Francisco vb. egyéniben 10., párosban 8. 2001Japán vb. 6. hely — Mi is igazából az aerobic, mint sportág? Köszönő viszonyban voltunk azelőtt. A mindig mosolygós arcú lány látszólag ugyanúgy tette a dolgát, mint társai, is­ kolába járt, zh-t írt, vizsgázott. Aztán egy véletlen beszélgetés folytán elárul­ ta, hogy ő még valami mást is csinál az egyetem mellett: sportol, amint látni fogjátok, világszínvonalon. Kelemen Katalin - ugyanis róla van szó - egyete­ münk másodéves hallgatója, mellesleg pedig szeretett sportágában, az aerobicban, többek között junior világ­ bajnok és felnőtt világkupa második. — Kati! Mesélj nekünk a kezdetekről! — Általános iskolában elsőtől nyolcadikig szertornáztam, és imádtam ezt csinálni. Sajnos a feltételek nem voltak kellően adottak, ezért abbahagytam. Ekkor egy ba­ rátnőm lehívott aerobic edzésre. Nagyon tetszett az egész. Nem sokkal később egy versenycsoporttal edzettem, sőt egy na­ gyon fontos verseny előtt megbetegedett az egyik lány Az edző megkért, és én be­ szálltam a megüresedett helyre, és másodikok lettünk. Ott ragadtam közöt­ tük. A középiskolában a különös szabályok miatt az egyénivel kellett megbarátkoz­ nom, azóta mind egyéniben, mind csapat­ ban versenyzem. rohangálni. Egy aerobic harisnya például 5 000 forint, ami ha nincs, a művészi ha­ tás bíró levon a pontokból. Eddig Várpa­ — Sokan összekeverik a lotán versenyeztem, ott könnyebb volt tá­ fitnessel. A fitnessnél a verseny háromfordulós. Az első egy es- | mogatókat találni. Most egy átmeneti ál­ lapot van: hétközben Budapesten a télyi ruhás, ahol a kisugárzást és Lurdy-házban edzek, de még várpalotai­ a mozdulatokat figyelik a pon­ tozóbírók. A második a fürdő- ' ként versenyzek. Átlagosan hetente 4-5 edzéssel készülök, de versenyidőszakban ruhás forduló, itt az izmok ará­ ez több is lehet. Egy-egy edzés után haza­ nya az elsődleges szempont, míg a harma­ menni is alig tudok. dik rész egy másfél perces show-szerű, ve­ gyes elemekből álló gyakorlat, nevezhet­ — Miért a paragrafusok világát választot­ nénk „színpadi táncnak” is. Egyébként én tad, és hogyan képzeled el a jövőt? is megpróbálkoztam a fitnessel, 1999-ben — Ez érdekes. Általános iskolás koromban junior magyar bajnok voltam. Na most az a legjobb barátnőm apukája „ügyvéd bácsi” aerobic gyakorlatok sokkal keményebbek, nincsenek bennük meg a lágyabb elemek. volt. Emlékszem, nekem nagyon okosnak Itt az erő és a lazaság dominál együttesen, tűnt, mindig szépen öltözött volt, és egy­ ezt pontozzák a bírók. Az egyébként nép­ szerűen olyan jó volt vele beszélgetni. szerű sportágra jellemző, hogy azért nem Mondtam is anyukámnak, hogy én is jo­ szerepelhet olimpián, mert egyszerre négy gász leszek. Aztán a későbbiekben is legin­ nemzetközi szövetség van, és ezek képtele­ kább ez érdekelt, és a jogi egyetemre je­ nek egyezségre jutni. Ez azt is jelenti, hogy lentkeztem, amit nagyon nem bántam egy évben négy világbajnokság van, ame­ meg. A jog tetszik, mostanában a büntető­ lyek nagyjából egyenértékűek. A szövetsé­ jog fogott meg nagyon, lehet, hogy majd gek közötti nézetkülönbségek egyébként ezzel szeretnék foglalkozni. Remélem, új­ árnyalatnyiak. ra megkapom az egyéni vizsgarendet, hisz — Mennyire ideálisak a feltételek számodra, csak így tudom összeegyeztetni a sportot és hogyan készülsz a versenyekre? és az egyetemet. És az aerobic? Mostaná­ ban nagyon fáradtnak érzem magam, kel­ — A magyar szövetség sajnos szinte alig lene egy kis pihenő, de tudom, nem lehet, tud segíteni, hogy csak egy példát említ­ mert nagyon jól indult ez az év felnőttben. sek: Japánban, ahol idén áprilisban világ­ Most egy hullámvölgy alján vagyok, de bajnokság volt, nyolcán voltunk kint, és majd jön az új cél, például a decemberi vi­ nemcsak a repülőutat kellett nekünk fi­ lágkupa itthon Magyarországon, és ez kel­ zetni, hanem az egyen melegítőt is mi vettük magunknak. Vannak versenyek, lő erőt ad majd a folytatáshoz. amelyek pénzdíjasak, de ez az összeg ele­ IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ nyésző, így állandóan szponzor után kell tizenkilencedik oldal �Az egyetemi sportéletről A Szentkirályi Társaság előadásai Sok panaszt lehetett hallani az egyetemi sportélet hiányáról, hogy miért is nincs egyetemi sportélet, miért nincsenek sport­ rendezvények? Vannak! Csak egy kicsit — nem túl nagy energiaráfordítással - utána kellene nézni. Bárki, aki felfárad a Szentki­ rályi u. 26. épületben a Testnevelési Cso­ port irodájába részletes felvilágosítást kap­ hat az aktuális sportrendezvényekről, ame­ lyek nagyrészt teljesen ingyenesek az egye­ tem hallgatói számára. Azok kedvéért azonban, akik elfoglaltságaik miatt érdek­ lődésre mégsem tudnának időt fordítani alább közlöm a jelenleg folyó összes sport­ rendezvények időpontját és helyét. Azon­ ban akiknek ezen hosszú lista nem kielégí­ tő, azoknak a Testnevelési Csoport vállalja, hogy 10 fő jelentkezése esetén bármilyen sportfoglalkozást megszervez. A Testneve­ lési Csoport érdeklődésemre elmondta, hogy jelenleg igen nehéz helyzetben van, mivel még nem készült el egyetemünk legnagyobb tornaterme, a labdajátékcsar­ nok, amely felújítására már pályázatok út­ ján megszerezték a szükséges pénzeszkö­ zöket és reményeik szerint már a 2002/03 tanévben használatba veheti az egyetem hallgatósága. így sokkal egyszerűbbé és könnyebbé válik az oly népszerű foci és kosárlabdameccsek megrendezése. H-Sz-P 17h H-P 18.30hminden nap 17h-20h H-Sz 16.30-17.30 H-Sz-P 19h-21h K-Cs 18h-20h H-Sz 16.30-17.30 K-Sz-Cs 17.30-18.30 minden nap 19h-21h minden nap 13h-15h K-Cs 16h-17.30 P 17higény szerint natra megrendezi a PPKE-JAK Focibaj­ nokságát. Jelentkezni lehet: 2001. decem­ ber 1-től 2002. február első hetéig. Szeptember 1-től 2 hetente szomba­ tonként turisztikai gyalogtúrák indulnak a Szentkirályi u. 26. elől (pl.: Piliscsabára, Pannonhalmára, Szilvásváradra). Ezen kívül 8 fő jelentkezése esetén vállalja önköltségi áron a hallgatók szállí­ tását gyalogtúrákra, városnézésekre és el­ sősorban katolikus zarándokhelyek felke­ resésére. Télen a Testnevelési Csoport sítúrákat szervez. Nyáron gyalogtúrák, lovas tábor, evezős és vitorlás táborok lesznek. HÓDY GÁBOR FAIX NIKOLETTA Esemény Helyszín Kosárlabda Foci kondi-terem használat Gyógytestnevelés Szertorna (férfi-női) Szertorna (férfi-női) Callanetics torna Aerobic Aikido Ökölvívás Judo Táncház (görög, szerb, magyar...) Sakk klub BEAC pálya Orczy kert Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. Szentkirályi u. 26. November 22-én, csütörtökön (gy. k.: a megjelenés napján) frenetikus hangulatú, iga­ zi, hamisítatlan, 100%-os Pázmányos jogászbuli lesz a Spartacus Pizzéria és Él­ ménycenter Kultúrműintézményben! Szóval a Spariban! Élő zene nem lesz, de nem baj, mer’ lesz Dizsi! Lányoknak ingyér’ a beugró! A Szentkirályi Társaság csütörtök esti előadássorozatának keretében októ­ ber 25-én vendégünk volt Bereményi Géza - a Hídember című film forga­ tókönyvírója és rendezője valamint Eperjes Károly - aki a filmben Szé­ chenyi Istvánt alakítja. A film elkészítésének elsődleges célja, hogy az emberek megismerjék Széchenyi életművét. Arra a kérdésre, hogy miért kell Széchenyiről filmet készíteni, Epeijcs azt a választ adta, hogy az a szégyen, hogy mos­ tanáig kellett várni arra, hogy film készül­ jön róla! Talán nem is kellene indokokat keresni arra, hogy miért készítették el ezt a filmet, csak vissza kell idézni Kossuth La­ jos szavait: „Ujjait a kor ütőerére téve és megértette annak lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak...!” Eperjes Károly bevallotta, hogy már fi­ atalkorától tiszteli Széchenyi személyét és tevékenységét. Véleménye szerint rajongása arra vezethető vissza, hogy a gróf egykori birtokán született és később a Széchenyi István Gimnáziumba járt, és rendkívül so­ kat olvasott a gróf életéről. Arra a kérdésre, hogy miért Eperjes Károly játssza Széche­ nyi szerepét Bereményi Géza válaszolt. Mi­ vel a filmben 30 éves korától 70 éves korá­ ig kell játszani, olyan embert kell keresni, aki ezt a folyamatot hitelesen tudja ábrázol­ ni. Eperjes Károly számára természetes volt, hogy elvállalja ezt a szerepet. Digitális technikát alkalmaztak annál a résznél, mely a Lánchíd megépítéséről szól. A több nehéz és nehezen fölvehető jelenet mellett a rendező és a színész ajclmezek korhű elkészítését tartották a legne­ hezebb feladatnak. Ha máshonnan nem is, a középiskolai tanulmányainkból mindannyiunknak van­ nak ismeretei Széchenyi életéről, de aki többet szeretne tudni az nézze meg a fil­ met, s aki még Széchenyi levelezésébe is szeretne betekintést nyerni, annak lehető­ sége nyílik erre a Logod Bt. gondozásában megjelent CD tanulmányozásával, amely Széchenyi teljes életművét tartalmazza. Egész évben: Időpont Eperjes Károly és Bereményi Géza a Hídemberről A Testnevelési Csoport és a Hallgatói Önkormányzat 2002. tavaszára közkívá­ � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 11. szám 2001. november 22. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. november 22. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (9193kb+2386 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_11_20011122 Relation A related resource T00041 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_11_20011122 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/0c828f85e0c298dd45a7f26f80600e7d.jpg 8ad798456e3aadac8192a9baf7ea5888 https://omeka.ppke.hu/files/original/2be4cbff2420a4b534a48853b61b11dd.pdf 485df56f3ae41f44d5b82439cddd947c PDF Text Text FK évfolyam, 12, szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.extra.hu/itelet 2001, december 12, �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) I MPRESSZU M Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Koltay András (tel.: 20/377 57 68) Helyettes főszerkesztő: Szabó Zoltán A szerkesztőség tagjai: Gulyás Gergely (interjú) Mándics Botond (egyetemi közélet) Szamos Márton (két perc) Szabó Viktor (interjú) Szincsák Zsuzsa (sport) Németh Adám (egyház) Munkatársak: Miháltz András Jancsó Gábor Virág Zsolt Ugrón Gáspár Szabó Péter Vincze Szabolcs Kisbán Balázs Címlapterv: Szoboszlai András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Húszforintos Big Mac A McDonald’s a miénk. Néhány év alatt életünk része lett, elválaszthatat­ lanul. Hogy hozzánk tartozik, olyannyira természetes, mint ahogy a villa­ mosjár a körúton, mint hogy a Fradi a legnagyobb csapat, vagy a tény, hogy rohanni kell este haza, különben lekéssük a „Barátok közt”-et. A McDonald’s jelkép. Egyfajta azonosító bélyeg, mint a beleégetett bil­ log az állat bőrén: amely országban megvan, ott „nagy baj már nem le­ het”: bizonnyal a fejlett nyugati kultúrához tartozik, vagy éppen oda igyekszik, de az is lehet, hogy tudtán kívül oda tart. Örülhetünk hát: mi már majdnem ott vagyunk. Ilyenkor, decemberben már nagy a hideg. A Nyugati téren található McDonald’s előtere pedig tágas is, meleg is. így hát több tucat lakásnél­ küli rendszerint ott találja meg az éjszakai nyugodalmat. Különös látvány: ha jobbra nézek, előttem a Nyugat és a gazdagság. Ha balra nézek: ötven ember, aki a fagyhalál elől menekül. Valami nincs rendben. Szeretjük, vagy sem, egy-egy görbe este után nekünk is jólesik néhány hamburger. Míg bent habzsoljuk a darabonként 450 Ft.-os szendvicse­ ket, kint egy húszasért koldulnak. Távozáskor a kért apró helyett egy ezerráncú nő kezébe nyomom a megmaradt Big Mac-et. Ma este Ame­ rika végre neki is megérkezett. Koltay András (főszerkesztő) TARTALOM Hírek „Nem személy szerint bin Ladent kell legyőzni” Gólyabál 2001 Búcsú és üdvözlet „Korunk gondolkodó, közéleti szerepre alkalmas jogászokat akar nevelni C’estlavie! Devictus vincit EU-fória a Pármányon A terror joga - terror a jog ellen? Krisztus Légiója Mária Országában Két perc Ajánló A történelmi Magyarország nemzetiségeinek története 10. Eljött az idő... „Népek Krisztusa, Magyarország” Vedd és olvasd! Nagy lehetőségek szobája Az elitképzés hiányosságairól - 1. rész Némi kommentár gyanánt Pázmány szépe 3 4 6 7 8 9 10 12 13 13 14 14 15 15 16 17 18 19 19 20 honlap: www.extra.hu/itelet �vizsgák eredménylistáját vitte magával emlékbe. Névtelenül írja már meg nekem, mire is kellhet neki ama dokumentum. Köszönöm, hogy türel­ mesen végigolvastátok, remélem emlékezni is fog­ tok rá. HÍREK Szabó Zoltan rovata ^A tanulmányi osztályra beférkőzött informá­ tor jelenti, hogy a TVSZ. eredeti verziója szerint az államvizsgákra valójelentkezésfeltétele az ab­ szolutórium, és a két nyelvvizsga ( egy C típusú és egy lektorátusi, vagy két C típusú, vagy há­ rom...). Ettől eltérni érvényesen nem lehet. Elő­ fordulhat, hogy valaki csak márciusbanfog nyelv­ vizsgázni, az eredménye pedig nem érkezik meg időben. Ezértjelentkezni csak úgyfog tudni, hogy kérvényezi a tanulmányi dékánhelyettesnél és mellékeli hozzá a vizsgáztató intézet igazolását arról, hogy a vizsgán részt vett. A 2001/2002 tanév kezdetétől, vagyis szep­ tembertől nem érvényes a méltányossági klau­ zula. Ezek szerint tehát év végéig minden vizsgát teljesíteni kell, enélkül nem lehet be­ iratkozni. Félévben azonban a beiratkozáshoz elég, ha a kötelező vizsgák fele megvan és/vagy az átlag eléri az 1,51-et. Elmaradt vizsgákat a tanév végéig pótolni kell, hiányzó vizsga évis­ métlést eredményezhet. Mivel már nem találkozunk a beiratko­ zás előtt, ezért tudatom veletek, hogy a vizsgaidőszak szigorúan február 1-ig tart. (Értelemszerűen az ezután letett vizsgák a második félév átlagába számítanak.) Febru­ ár 4-től lehet beiratkozni. Ez úgy történik majd, hogy délutánonként az évfolya­ melőadókban, az évfolyamfelelősök segít­ ségével kitöltitek az indexet, lepecsételtetitek a diákigazolványotokat stb., szóval úgy, mint eddig. A lényeg az időpont és a hely. >>-Minden hallgató figyelmébe ajánlom, hogy a vizsgákra való jelentkezés december 14-ig tart. Azután már csak valami ellenszolgáltatás fejében lehet jelentkezni. Mindenki el tudja dönteni, mikor akar vizsgázni, illetve mikor nem akar. Ha már egyszer feliratkozott, ne szúrjon ki magával azzal, hogy sportot űz a vizsgahalasztásokból. Hiába pénzdíjas a ver­ seny (halasztott vizsga 1000 pénz, szigorlat 2000 fityula alkalmakként), a győzteseket meglepetések is érhetik. Lásd mint fent. Kedves hallgatótársaim! Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy az alábbiakat jigyelmesen olvas­ sa el! A tanszékek kérnek minden hallgatót, hogy a faliújságra kitett hirdetéseket ne vigyék maguk­ kal, a tételsorokat ne tépjék le, mert nem áll mód­ jukban újabb példányokat kifüggeszteni. Gondol­ jatok arra, hogy ti is érhettek oda másodikként, és találhattok üres falakat, az életbevágóan fontos infor-mácókat barátaitok otthon őrzik a falba rej­ tett széfjükben. Külön köszönet és egyéb jókíván­ ság annak, aki a közigazgatási jog hirdetőjéről a Dr. Bassola Zoltán tanár úr konzultációt tart december 15-én 14 órai kezdettel a 21-es gyakorlóban. Munkajog vizsga előtt állók fi­ gyelmébe különös tekintettel ajánlom. Ebben az évben utoljára találkozhat­ tunk. Engedjétek meg, hogy békés, bol­ dog ünnepeket kívánjak nektek, sikeres vizsgaidőszakot, egy ennél is jobb évet, a Mikulástól sok virgácsot, húsvétra sok locsolót.... Több most nem jut eszembe. Helyreigazítás Legutóbbi számunkban megjelent egy írás „Meg egyszer a nyelvvizsgákról” címmel. Abban szerepelt egy kitétel, mely esetlege­ ízsen téves következtetésekre adhatott okot, így szól az idézet: „mielőtt a Tanulmányi Osztály részéről engem (ti. a szerzőt) is az­ zal vádolnának meg, hogy csupán szemé­ lyes indíttatásból írtam a cikket...”. Ezúton szeretnénk leszögezni, hogy nem állt szán­ dékunkban semmilyen formában negatívan véleményt formálni a Tanulmányi Osztály­ ról, annak működéséről. A Tanulmányi Osztály - joggal - értette a fent említett ki­ tételt alaptalan vádaskodásnak. Elnézést ké­ rünk minden érintettől, és további Jjó mun- II kát kívánunk. A Szerkesztőség. While my guitar gently weeps... Csak néhány kiválasztottnak adatik meg, hogy megváltoz­ tassa a világot. Szerencsés történelmi pillanat, kimagasló te­ hetség vagy egyszerűen a véletlen - ki tudja már, miért is alakult minden úgy, ahogy. A mi világunkat négy fiatal liverpooli is alakította. A Beatles maga volt a forradalom - tetszik, nem tetszik, cl kell fogadni, mint tényt. Zenéjük a legtökéletesebb világnyelv, melyet min­ denhol értenek. Immár a sokadik generáció eszmél a világra az ő “zenei kíséretükkel”, örökségül kapva dalaikat. Először szülé­ ink, késeibb mi is. És akár tetszik nekik majd, akár nem, a mi gyerekeink is őket fogják hallgatni. Ott voltak velünk minden osztálykiránduláson, az clséi csóknál, az első pohár bornál. Mi­ kor apám s anyám, meghallván a hírt, gyanúsan clcsukló han­ gon, hosszú szünetekkel a mondatok között, fiatalsága elmúl­ táról beszélt, felkaptam a fejem. Állj! Hiszen az én fiatalságo­ mat is a Beatles jelentette! Ezért érezzük most úgy mindannyi­ an, mintha egy családtagot vesztettünk volna cl. November 30-án, ötvennyolc éves korában meghalt George I Tarrison, minden idők legnagyobb zenekara, a Beatles tagja. Köszönjük, George! Az első csókot, az első pohár bort és minden osztálykirándulást! Csak néhány kiválasztottnak adatik meg, hogy megváltoz­ tassa a világot... -KA- harmadik oldal �„Nem személy szerint bin Ladent kell legyőzni” Beszélgetés Demeter Ervin polgári nemzetbiztonsági szolgálatokatfelügyelő tárcanélküli miniszterrel Milyen változásokon mentek keresztül a rendszerváltozást követően a nemzet­ biztonsági szolgálatok? forrásra, nagyobb támogatásra van szükségetek, hogy a feladataitokat jól tudjátok ellátni. Tulajdonképpen segít­ séget, erőt kapott a CIA és utána az FBI is ahhoz, hogy a terrorizmus ellen fel­ vegye a küzdelmet. Megítélésem sze­ rint ez volt a helyes magatartás, hiszen a terrorizmus miatt nem lehet most a szolgálatokat úgymond szétverni, ha­ nem szorosabban éppen jobb munka­ végzésre kell őket ösztönözni. Az a feladat állt a rendszerváltozáskor Magyarország előtt, hogy a korábbi tit­ kosszolgálatok helyett nemzetbiztonsá­ gi szolgálatokat hozzunk létre, hiszen minden magára valamit adó, szuverén államnak szüksége van erre saját bizton­ sága megóvása miatt. Nehéz helyzetünk volt, mert a nemzetbiztonsági szolgála­ tokat az egykori titkosszolgálatok ma­ radványaiból, romjaiból kellett felépíte­ nünk. Ez a folyamat tulajdonképpen ebben a kormányzati ciklusban fejező­ dött be, talán egy-két éve eljutottunk oda, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a magyar demokratikus in­ tézményrendszer hasznos, fontos ré­ szei, amelyekjól és eredményesen szol­ gálják az ország biztonságát. Jelentős fi­ atalítás történt a szolgálatok vezetésében az elmúlt három esztendő során. Ezek a fiatal vezetők általában fiatal munkatársakat vá­ lasztottak maguk mellé. Tehát a rendszer­ változást követő átalakulási folyamat egy generáció- és szemléletváltással ért véget. Engedjen meg egy nem aktuális, de talán érdekes kérdést. Utólag visszatekintve mennyi az igazság abban, hogy a taxisblo­ kádban jelentős szerepet játszottak a rend­ szerváltozást követően a titkosszolgálat­ októl távozott tisztek, aki közül állítólag sokan kezdtek taxizni? Ha utólag visszatekintünk, szervezettség­ ét nézve, akár titkosszolgálati akció is le­ hetett a taxisblokád. Az azonban nyilván­ való, hogy ebben csak a hatalomból távo­ zott, régi titkosszolgálatok emberei vehet­ tek részt. Valóban sokan elmentek, soka­ kat elbocsátottak a szolgálatoktól, olyano­ kat is, akik rendelkeztek ilyen jellegű tu­ dással. Arra a kérdésre, hogy a szervezők negyedik oldal Mennyire látja bizonyítottnak az al Kaida és Osama bin Laden bűnössé­ gét? Az Ón által látott bizonyítékok alapján, amelyet a szövetségesek állító­ lag rendelkezésünkre bocsátottak, ki le­ het-e egyértelműen jelenteni, hogy a bűnösök kiléte nyilvánvaló? felhasználták-e őket a taxisblokád során, nem tudok konkrét választ adni, de nem tartom kizártnak. Szeptember 11-e óta az érdeklődés közép­ pontjába kerültek a nemzetbiztonsági szolgálatok. Ki lehet-e mondani, hogy a sokat dicsőített amerikai hírszerzés csődjét jelentette az akkori merényletsorozat? Az biztos, hogy a támadás megrázta az Egyesült Államokat és a biztonsági szolgá­ latokat, de alapvetően megrázta az ameri­ kai társadalom egészét is. Hosszasabb elemzést igényel, hogy milyen mértékben tartoznak felelősséggel ezért a biztonsági szolgálatok és elsősorban Amerikában kell levonni a konzekvenciákat. Egy nagyon ér­ dekes - az amerikaiakra jellemző - reakci­ ót lehetett tapasztalni. Ahelyett, hogy a tör­ téntek után, elmarasztalták, vagy szidták volna a szolgálatokat, elment Bush elnök a CIA-hoz, megerősítette az első számú ve­ zetőjét, azt mondta, hogy szükség van rá­ tok, azt mondta, hogy úgy látom, több erő­ Egy hosszasabb elemzési folyamat vé­ gén vagyunk. Előadásomban is igyekeztem összefoglalni, hogy a két hónappal ezelőtt történt terrorcselekménnyel kapcsolatosan melyek voltak azok az elsődleges értékelé­ sek, amelyek már rögtön a terrortámadás napján abba az irányba mutattak, hogy isz­ lám fundamentalistákról van szó. A cél­ pontok kiválasztása, a World Trade Center elleni nem előzmény nélküli támadás, az Afrikában két amerikai követség elleni több mint száz halálos áldozatot követelő robbantás, egy amerikai hadihajó öngyil­ kos terroristák általi felrobbantása mind­ mind olyan terrorakciók, amelyeket az Egyesült Államok biztonsági szolgálatai a Szenátus előtti beszámolójukban már évek óta bin Ladennek és az al Kaida csoportnak tulajdonítottak és őket már évek óta az Egyesült Államok legveszélyesebb ellensé­ geként tartották számon. A terrorakciót el­ követő személyek, kapcsolatrendszerük és a rendelkezésükre álló pénzforrások be­ azonosítása megerősítette az első felvetést. Tehát közvetett bizonyítékok sokasága és �néhány közvetlen bizonyíték is nagy való­ színűséggel azt mutatja, hogy a bin Laden vezette csoportosulás szervezte és hajtotta végre ezt a terrorakciót. Ránk milyen közvetlen, vagy közvetett ha­ tást gyakorolt ez a terrorista merénylet? Je­ lenthetünk-e mi is potenciális célpontot a terroristáknak? A biztonsági szolgálatoknak az a felada­ tuk, hogy Magyarországon az élet to­ vábbra is a normális kerékvágásban ha­ ladjon. Ez a kitűzött cél és ennek a kihí­ vásnak mindezidáig eleget tudtunk ten­ ni. Magyarországot közvetlen veszély nem fenyegeti, a terroristáknak nem Magyarország az elsődleges célpontja, de természetesen meg kellett tenni azo­ kat a biztonsági intézkedéseket, ame­ lyek a kockázat veszélyét a lehető legki­ sebbre csökkentik. Megfigyelhető-e az, hogy a térségben, vagy világviszonylatban felerősödött a hírszer­ zés és a hírszerzők mozgása? Kap-e a ilyen irányú tájékoztatást a nemzetbiz­ tonsági szolgálat? A hírszerzők száma, mozgása talán nem erősödött meg, hanem az országok hír­ szerző szolgálatai közötti együttműkö­ désben állt be jelentős és szükséges vál­ tozás. Ez azt jelenti, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben egy nemzetközi összefogásban a biztonsági szolgálatok információikat átadják egymásnak. Ez eddig egy kényes terület volt. Mindenki félteni szokta a saját információit azért, mert abból esetleg következtetni lehet a módszerre és a személyre, amellyel és akitől azokat beszerzik. Most úgy gon­ dolom, eljött az az idő, amikor minden­ kinek félre kell tudni tenni a saját érde­ keit és egy erőteljes nemzetközi össze­ fogás keretében szükséges az informáci­ ókat összesíteni, értékelni és közösen fellépni a terrorizmus ellen. Én ebben látom a hírszerző szolgálatok szerepé­ nek változását. Milyen eredményre vezethet a katonai megtorló akció? Ezen a téren lehet-e nyer­ ni, vagy hathatós eredményt elérni a terro­ rizmus elleni háborúban? A terrorizmus elleni küzdelem jelenleg 3 síkon zajlik: a politikai, katonai és titkos­ szolgálati síkon. Ha ezek között rangsort kell felállítani, - lehet, hogy én elfogult vagyok - úgy gondolom, hogy ezt a küz­ delmet legjobb eséllyel a titkosszolgálatok területén lehet és kell megvívni. Itt van a legnagyobb esélyünk arra, hogy valódi eredményt mutassunk fel. Csak katonai eszközökkel nem biztos a siker. Afganisz­ tán területén már nem nagyon vannak ka­ tonai célpontok, barlangokba bújt embe­ rek vannak, őket nagyon nehéz katonai célpontoknak tekinteni. Véleményem szerint a konfliktus önmagában katonai­ lag nem oldható meg. Ennél sokkal nehe­ zebb és bonyolultabb a probléma, mint­ hogy egy egyszerű katonai csapással el le­ hetne intézni. Ön szerint a katonai konfliktusnak lehet az a vége, hogy bin Laden élve, vagy halva, de egyértelműen bizonyíthatóan amerikai kézre kerül, vagy erre csekély az esély? Itt a fő ellenség a terrorizmus. Ha úgy kerül bin Laden az igazságszolgáltatás kezére, hogy belőle olyan mártír lesz, aki követői számát megtöbbszörözi, ak­ kor az akció nem érte el célját, tehát itt nem személy szerint Oszama bin Laden kell legyőzni, hanem magát a terroriz­ must, amit. Világos, hogy ebből a szem­ pontból sokkal nehezebb a kérdés, minthogy konkrétan egy személyhez lenne köthető. érvényesülhessen, mert csak ezáltal le­ het teljes a demokrácia. Milyen információi vannak Miniszter Úr­ nak az Egyesült Államokban tapasztalha­ tó lépfene-megbetegedésekről? Lehet-e en­ nek még rosszabb folytatása? Eddig talán 4 vagy 5 ember halt meg eb­ ben a fertőzésben és anélkül, hogy ezt nem kellő súllyal kezelném, kisebb bal­ esetekben is szoktak ennyien áldozatul esni. Én a hisztéria- és pánikkeltést még veszélyesebbnek tartom. Ha racionális oldalról nézzük, akkor nem érthető, ill. indokolatlan, hogy ezeket a lépfene-spórákat miért levél útján terjesztik. Ha va­ laki ezt terroreszközként próbálja fel­ használni, akkor - anélkül, hogy tippeket adnék - minden más módszerrel hatáso­ sabban lennének terjeszthetők. A mi ol­ vasatunkban ez inkább a félelemkeltést szolgálja, a félelem érzetét akarja megho­ nosítani, ezért nehéz ellene eszközöket találni. GULYÁS GERGELY Sokan mondták már, hogy a XXI. század­ ban a civilizáció legnagyobb ellenfele a ter­ rorizmus lesz. Megnyerhető-e ez a háború és a háborúban felhasznált eszközök nem jelenthetik-e a nagy nehezen kivívott sza­ badságjogok sérelmét? A dolgok könnyebbik része Magyaror­ szágot érinti. Magyarország egy szabad, biztonságos, dinamikusan fejlődő or­ szág. Ezek együtt érvényesülő értékek. Az, hogy szabad és biztonságos, annak a kettőnek együtt kell érvényesülni. Az a feladata a nemzetbiztonsági szolgálatok­ nak, hogy ez a két feltétel együtt telje­ sülhessen. Eddig Magyarországon nem történtek és nem is tervezünk olyan in­ tézkedéseket, amelyek bármilyen formá­ ban korlátoznák az emberi szabadságjo­ gokat. Voltak és különösen az Egyesült Államokban vannak ilyen hangok, de Magyarországon - hála Istennek - egy­ két parlamenti képviselőt kivéve nem hallottam ilyen követelést. Külföldi vo­ natkozásokról még korai nyilatkozni, de mi itt fontosnak tartjuk, hogy két fő ér­ tékünk, a szabadság és biztonság együtt ötödik oldal �Gólyabál 2001 Ezúttal az Iparművészeti Múzeum adott otthont Karunk elsőévesei báljának. Az impozáns épületet 7 órakor kezdték elárasztani a Pázmányosok, gólyák és nem gólyák egyaránt. Némileg szakítást jelentett az eddigi gyakorlattal szemben, hogy nem csütörtökön, hanem szombaton, november 17-én került megrendezésre a mulatság. A rendezvényt a cercmóniamcstcr, Gáspárdy László Professzor Úr, a Szt. György Rend lo­ sabb lenne az alkoholt kitiltani a jövőben, de hogy egy ilyen döntésnek milyen fogadtatása vagja nyitotta meg. Majd Dávid Ibolya igaz­ lenne, nem tudhatom... ságügyi miniszter asszony és Bándi Gyula A fentiek következtében volt is némi Professzor Úr köszöntötte az egybegyűlte­ rendbontás (i kísérlet), néhányakat kissé ne­ ket. Jelenlétével tisztelte meg a bált a tanári héznek bizonyult meggyőzni arról, hogy kar részéről Tersztyánszky Ödön, Varga Csa­ szerencsésebb volna odakint folytatniuk a ba, Jobbágyi Gábor és Szabó István dékánhe­ mulatságot, de a rendezők elég sikeresnek lyettes Urak, Vasadi Éva alkotmánybíró aszbizonyultak. És persze nem maradhatott el szony, Frivaldszky János tanár úr. (Ezúton a mosdó-vandalizmus sem, elvégre Pázmá­ kérek elnézést, ha valakit kifelejtettem.) A nyosok vagyunk, ragaszkodunk hagyomá­ háziasszony a tavalyi Miss Universe Hunga­ nyainkhoz. Csak abban reménykedem, ry cím viselője volt, aki a Seychelleshogy a jövőben is folytatódik a befogadá­ szigeteken rendezett világversenyen aló. he­ sunkra alkalmas létesítmények építése, mert lyet szerezte meg a világranglistán. De azért a különben félő, ha ez így megy tovább, hogy Pázmányos lányoknak sem volt okuk szé­ nem lesz hely Budapesten, ahol szívesen gyenkezni. látnának minket viszont. Bár megvallom, A vacsorát általános elégedettség fogadta, abban is van valami szép, hogy minden év­ mindenki megtalálhatta az ízlésének megfe­ ben máshol jövünk össze, elvégre ahogy a lelő hideg- vagy meleg ételt, húsfélét, salátát, latinok is mondták: „varietas deleetat”. öntetet, mártást, tésztát, franciás tálat, édes­ A vacsora után divatbemutatót láthatott a séget. Problémát talán csak az ingyenes pezs­ nagyérdemű közönség, a fiúk legnagyobb gő illetve bor jelenthetett, legalábbis a szer­ örömére, persze a lányok is nyerhettek né­ vezők szerint. Néhányan már eleve kellő ala­ hány tippet, hogy jövőre milyen öltözékben pozással érkeztek, ehhez jött aztán a vacsorá­ jelenjenek meg a bálon. Néhányukra rá is fér­ hoz dukáló itóka, ráadásul kikérték azok por­ ne, gondoljunk csak arra az elsős leányzóra, cióit is, akik vezettek vagy eleve nem isznak, aki igen nagy feltűnést keltett kissé rövidre így azt tervezik a rendezők, hogy jövőre elte­ szabott fekete ruhácskájával. Azért mégiscsak kintenek az árban foglalt nemes nedűtől. katolikus egyetem... A fiúk megnyugtatására Más kérdés, hogy a bárban ki-ki pénztárcájá­ közöljük, hogy lapunk információi szerint fe­ nak és persze májának megfelelően korlátla­ hérnemű bemutatót is láthatunk a jövőben, nul fogyaszthatott. így lehet, hogy hatáso­ valamelyik rendezvényen, ugyanis többen je­ lezték szombaton, hogy a báli ruhák he­ lyett szívesebben vet­ ték volna a Triumph vagy a Palmers cég legújabb kollekcióját. Meglepően kevés (8) pár vett részt az elsősök nyitókeringőjében, nem tud­ juk, mi lehetett en­ nek az oka a korábbi években tapasztalt tömegek után. Talán, hogy a HŐK csak a tánctanár kifizetését, valamint az ingyenes Az elegáns vendégsereg méltóságát feledve rohant a „vályúhoz” belépőket vállalta, és hatodik oldal Nem maradt el a hagyományos keringő sem mint tudjuk, a ruhák kölcsönzési díja sem két fillér. Bezzeg a mi időnkben!! A HŐK fi­ zetett, mint a katonatiszt. De persze még ilyen árak mellett is érdemes volna belegon­ dolni, hogy csak egyszer vagyunk gólyák, szerencsés esetben... Láthattunk egy szóló flamenco táncot is, karunk egyik hölgy hall­ gatójának előadásában. Ezek után kezdetét vette a party. Különös, hogy az eddigi gya­ korlattal szemben idén nem választottunk bálkirálynőt, ráadásul elmaradt a beígért tombola is, amin a fődíj egy kétszemélyes sí­ túra lett volna. Úgy hajnali kettő óra magas­ ságában kezdett elnéptelenedni Lechner Ödön szecessziós alkotása, vagy ahogy kor­ társai gúnyolták: a cigánybáró palotája. Végre nyugovóra térhet, egy ideg biztos nem fog ilyen társasággal találkozni. Hogy jó vagy rossz értelemben, az döntse el mindenki maga... MÁNDICS BOTOND Rengeteg hozzászólás érkezett be hozzánk a gó­ lyabálról. Ezeknek tartalmi okok miatt nem tu­ dunk helyet biztosítani. Általában egyébként el­ marasztaló véleménnyel voltak a hallgatók az idei bálról. Kritizálták a helyszínválasztást, a műsort, a rendezvény arculatát. Annak ellenére, hogy ter­ mészetesen voltak - néhol igen komoly - hiányos­ ságok, annyit azért megjegyeznénk, mindig a bí­ ráló fél van könnyebb helyzetben... (a szerkesztő). �Búcsú és üdvözlet Éves jelentés az ítélet házatájáról Eltelt egy év. Az évek sajátossága pedig, hogy gyorsan telnek. Túl gyorsan is talán. Cserébe egy év alatt is sok minden történhet. Történt is egy s más: beléptünk egy új évezredbe, bajnok lett a Fradi, tanultunk is egy kicsit, nyaraltunk is, és az is el­ dőlt, hogy nem nyitunk diploma után egyből irodát a WTC-ben. Ami egyáltalán nem a legfontosabb, viszont cikkünk apropóját adja: az ítélet életében is leper­ gett egy év, mely komoly változásokat hozott szeretett lapunk életében, és köze­ leg egy másik, amely szintén hozhat némi újat. Bölcsész Újsággal, mely az ELTE-BTK-n működik. A már végzett Pázmányosok (szintúgy cgy-cgy oktató) is olykor fontos­ nak éreztek, hogy írjanak a lapba, megtartva ezzel valamennyire kötődésüket az egye­ temhez a diploma után is. Természetesen — és ezt a szerkesztőség nevében mondhatom - egyikünk sem lehet elégedett maradékta­ lanul a végtermékkel: mindig vezet felfelé út, mindig lehetne jobbá és jobbá tenni az újságot. A mi erőnkből ennyi tellett. Állandó, magunkkal szemben támasztott el­ várás volt, hogy a tartalom döntő többsége az egyetemhez kötődjék. Mindezt sikerült is megvalósítani, bár az információk be­ gyűjtése néha-néha talán még egy profi új­ ságírónak is becsületére vált volna. Ezen kí­ vül igyekeztünk minden hallgató számára teret biztosítani, sajnos azonban a „kívülről” érkezett cikkek száma igen kevés volt. Búcsúzóul mindenkinek köszönöm a szín­ vonalas munkát, olvasóinknak a kitartást. Sok sikert kívánok az utánam jövő főszer­ kesztőnek és az új szerkesztőségnek a mun­ kához! KOLTAY ANDRÁS Örömmel mondhatom, hogy az ítélet meg­ lehetősen kelendő: néhány óra leforgása alatt mindig elfogy a kitett ezer példány. Saj­ nos, anyagi lehetőségeink nem tették lehe­ tővé, hogy emeljünk a példányszámon, bár az igény felmerült. Az elején nem volt könnyű dolgunk. Nem, hiszen egy teljesen megújult lapot kellett létrehozni, mert az előző alapra nem lehe­ tett építeni. Egy-két kivétellel szinte nem is ismertük egymást, közös ismerősök ajánlá­ sai alapján találkoztunk. Mára már azonban csapattá értünk össze - talán ez a munkán­ kon is meglátszott. Remélhetőleg sikerült egy egységes kon­ cepció által vezérelt lapot teremtenünk, ál­ landó rovatokkal, aktuális híranyagokkal, kulturális és könnyed tartalommal egyaránt. Van saját, állandóan frissülő honlapunk is az Interneten, és jól bevált az c-mailcn keresz­ tül történő kapcsolattartás az olvasókkal is, hiszen sokan írtak nekünk. Gyümölcsöző együttműködést hoztunk létre más egyete­ mi lapokkal, közülük is elsősorban a Pesti Beszélgetés készült többek között: Solt Pál­ lal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével, Polt Péter jelenlegi, valamint Györgyi Kálmán egykori Lcgféíbb Ügyésszel, Dávid Ibolya igazságügyminiszter-asszonnyal, Demeter Ervinnel, a Polgári nemzetbiztonsági szol­ gálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter­ rel, Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíró­ ság egykori elnökével, Kukorelli István, Bagi István alkotmánybírókkal, Lábady Tamás volt alkotmánybíróval, Bánáti Já­ nossal, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnö­ kével, Kónya Imre egykori belügyminisz­ terrel, Pokomi Zoltánnal, a Fidesz-MPP elnökével, Erdő Péter rektorral, valamint karunk más oktatói közül Jobbágyi Gábor­ ral, Szabó Istvánnal, Varga Zoltánnal, Bé­ kés Imrével és Virga Csabával. A zenészek közül készült interjú Schuster Lóránttól (P Mobil), Nagy Feróval (Beatrice) és Cipő­ vel (Republik) is. A sportolók közül riportI alanyaink voltak: Kiss Gergő, Steinmetz Barnabás és Kásás Tamás olimpiai bajnok vízilabdázók, Valkay Ágnes Európa-bajnok vízilabdázó hölgy, valamint Fűzi Ákos és Zavadszky Gábor válogatott labdarúgók. hetedik oldal �„Karunk gondolkodó, közéleti szerep­ re alkalmas jogászokat akar nevelni” Beszélgetés Prof Dr. Várga Csabával — A jogi diplomához rendelt tárgycsoportok tanulmányi számait s arányait jogszabály rög­ zíti, és saját tanrendünk is minden részleté­ vel ehhez az országos mintához igazodik. — Azt olvastam a Professzor Úrról, hogy egyetemi tanulmányainak megkezdése előtt egy évig a pécsi kőszénbányában csillésként dolgozott. Melyek voltak azok az inspiráci­ ók, amik segítségével a „mélybéíl” egészen az egyetemi katedráig tudott eljutni? E cél eléré­ séhez elegendő volt-e a szorgalom és a kitar­ tás, vagy társulnia kellett mindehhez a kivé­ teles tehetségnek is? Tudvalévő, hogy a szocializmusban minden életrajzot egy személyzeti osztály pártközeli ha­ tósága véglegesített, rásütve a delikvensre a „munkás”, „paraszt”, „értelmiségi”, „kizsákmá­ nyoló” vagy „osztályellenség” származási bé­ lyegét - amivel persze sorsát is eleve eldöntöt­ ték Autókarosszéria- és kocsigyárunk révén is­ mert, tehetős polgári család lévén (nagyapám igényes megrendelőknek gyártott hintót, benzinkutunk a magyar vidék elsőként üzembe helyezett töltőállomása volt, és gyermekko­ romban még apáméktól épített buszon utaz­ tam, ugyanolyan bőrű táskával kezemben, mint a jármű üléshuzata), az egyetemre beju­ táshoz úgy kíséreltem meg a rám égetett új „származással” felváltani, hogy tizenhárom hó­ napra valóban a mélybe szálltam. Jól választot­ tam, hiszen az István-akna saját „kádereként” felvételizhettem - Miskolcra, bányaművelő­ nek Külön történet, hogy fél év múltán miként sikeredett visszatérnem Pécsre, ráadásul a jogi karra. Középiskolás konstrukciós (Marklinfémépítés), zenei (orgona), majd irodalmi (köl­ tészet) érdeklődéssel a politikai megfélemlítcttség légkörében nehezen találtam helyemet. Fi­ lozófia érdekelt, de csakis kommunisták mű­ velhették; évekig hát esztétikában elmélyülve rejtezkedtem, míg végül tanszékvezetőnk ön­ gyilkossága hozott felszínre egy gondolkodásra kész, fiatal elméleti jogászt, akivel fogódzva sa­ ját utamat meglelhettem. —A Professzor Urat is Zlinszky fános, ala­ pító Dékán Úr invitálta egyetemünkre? — Kormányfőtanácsosként dr. Antall József tanácsadó testületében magam is lelkesen tet­ tem azért, hogy miniszterelnökünknek a püs­ pökkari elnök, egri érsek úrral találkozása egyetemkezdeményezéssel végződjék, és az egyházi elgondolások kormányzati elfogadta­ tása, szükséges finomítása is sikerrel záruljon. Kormányváltás után mesélt Zlinszky Profcszszor Úr karalapítási szándékáról, s akkortól, alkotmánybírósági hivatalában kezdtünk kö­ nyolcadik oldal — Hasznosítható-e a gyakorlatban az itt megszerzett jogbölcseleti tudás? zösen operatív lépéseken munkálkodni együtt Jobbágyi Gábor, Bagdy Gábor és Vasadi Éva későbbi tanártársaimmal. — Egyetért-e a Professzor Úr azzal a véle­ ménnyel, hogy a jogi egyetemek közül ná­ lunk a legszínvonalasabb a jogbölcseleti tár­ gyak oktatása? — Eszményem szerint ahhoz kell segíte­ nünk hallgatóinkat, hogy a jogi gondolko­ dás nagy teljesítményeivel élményszerűen találkozhassanak. Annak számára, akiben ez létrejön, a tételekben rejlő esetleges adat­ szerűség már nem több, mint legfeljebb egy dilemma, vagy értékvállalás szükségképpeni hordozója, megnyilatkozási terepe. Inkább figyelmes, elmélyedő olvasást feltételezünk hát több könyvből, semmint lelketlen tanu­ lást egyetlen tankönyvvé desztillált tételsor­ ból. Ennek tudatosságában valóban igen igényesek és felkészültek vagyunk. — Arra kérem a Professzor Urat, mondja el, miképpen szerveződött a fogbölcseleti Intézet keretén belül az oktatók „csapata”! — A jelen oktatói együttes úgyszólván már a kezdő időponttól felállt: Chcrtcs, Frivaldszky és Hörchcr kolléga urak az első pillanattól az alapító Dékán Úr kijelölésével szintén intézctalapítók lettek, Péteri Pro­ fesszor Úr, valamint Szilágyi és Győrfi tanár urak pedig alig valamivel később. — A Professzor Úrnak mi a véleménye arról a felvetésről, hogy arányaiban soknak mond­ ható a jogbölcseleti tárgyak a karon? — Egyetemünk, Karunk nem szűk látókö­ rű, pusztán másoktól elhatározottak végre­ hajtására alkalmas technikusokat, hanem közéleti perspektívában gondolkodásra, jö­ vő tervezésére, mindennapi rutinon túli helyzetekben is felelős döntésre képes szak­ embereket kíván nevelni. Egy adott jogren­ den belüli eljárás módozatait valóban nem a mi tárgyunk tanítja, de azt igen, hogy mi­ lyen egy jogi kultúra, és azon belül a jogász miként gondolkodik. Mihelyt tehát gyakor­ latunkat meg kell alapoznunk, vagy a szoká­ sos rutin korlátozott technikalitásából ki kell lépnünk - új kihívást megválaszolva, követendő irányt vagy politikát meghatá­ rozva -, a fenti viszony már megfordul, és a tételes jogokban megtestesülő technika lesz háttértudás, elsődlegesként pedig az a gon­ dolkodási készség lép elő, amit mi tanítunk. Nem véletlen hát, hogy amint a konkrét el­ járásunkat megszabó szolgálati közlönyök­ től a Magyar Jog vagy Jogtudományi Köz­ löny folyóiratához, avagy jogsegédképzésből Oxford doktori stúdiumaihoz közelítünk, mindenütt egyre nagyobb teret, s hangsúlyt nyer az elméleti jogi képzés. — Mit gondol a Professzor Úr a Jogbölcsele­ ti Intézetben a vizsgajelentkezések kapcsán tavaly tapasztalt „zűrzavarról”? — Sajnálatos egyszeri, féléves kudarc volt, amikor a tanrend és a tanulmányi rend egy­ idejű reformjával annyi felsőbb évfolya­ mosnak, illetve halasztott vizsgásnak lett nálunk hirtelen pótolnivalója, hogy a vizs­ gajelentkezések száma - ráadásul dékáni rendelkezés folytán a nálunk széthúzott je­ lentkezési időt egy hónappal megkurtítot­ tam - hét és félezerre emelkedve hirtelen megháromszorozódott. A feldolgozás elhú­ zódására számos hallgató szabálytalanul, is­ mételt vizsgajelentkezésscl válaszolt, s gépi programnélküliségtől, idegen beavatkozás­ tól is súlyosbítottan a gyors és megbízható gépi feldolgozás reménye összeomlott. A feldolgozott adattömeg nyomása ugyanak­ kor más eljáráshoz folyamodást nem tett �már lehetővé. Nos, végleges megoldásul a jelen félév szorgalmi idejére 0-ponttól mentes halasztott vizsgalehetőséget hirdet­ tünk minden tárgyunkból, korlátlan vizsga­ hellyel. Mostanra pedig elértük, hogy a Ka­ ron ismét a miénk a legkorszerűbb vizsgaje­ lentkeztetés: saját programmal kikísérlctczetten, hetente lezárt teljes dokumentáci­ ónk (vizsgaidőpontok, elfogadott jelentke­ zések, betelet csoportok vizsgalapjai) bárki számára hozzáférhető a Kar honlapjáról. — Mi lehet az oka annak, hogy a Professzor Úrhoz kevesen mernek bemenni vizsgázni? — Intézeti vizsgaátlagaink rendkívül kiegyenlí­ tettek, vagyis a tanári szigorúság szórása csekély, visszatérően néhány tizedesjegyen belüli. Rá­ adásul az érdemjegyek átlaga nem is feltétlenül a vezető tanárnál a legalacsonyabb. Viszonylag kevésszer vizsgáztatok, jókedvűen és figyelme­ sen. Hallgatóink viszont személyes benyomá­ sokban egyre szegényebbek. Tanrendünk akár nappali hallgatóknak is lehetővé teszi, hogy szinte csak vizsgázással szerezzenek diplomát. A kezdő jelenlét a tanulmányok félidejére csak­ nem cgytizedére kopik Kescrédcs mcllékkövetkezmény csupán, hogy a tanár ekkor már jobbára valóban érdeklődő, együttgondolkozásra kész hallgatókkal találkozik, akikben per­ sze örömét leli. Viszont a többiekhez esetleg cl sem jut üzenete, hogy ráérősen, megéretését célozva dolgozzák át magukat néhányszor év közben az anyagon, mert fogyaszthatatlanul utálatos gombócként akad fenn a torkán annak, aki mindezt egy-két nappal a vizsga előtt, egy­ szerre gondolja behabzsolni. — Miért van az, hogy a 4-es, 5-ös érdem­ jegyért plusz anyagot kell elsajátítania a hallgatóknak? 10-12 vizsga mellett nem túl nagy elvárás ez? — A végleges Kari tanterv kialakulásával jövő­ re valószínűen csökken azon tárgyaink száma, amelyeknél esetleg még egyáltalán megmarad ilyen kettős követclményszint. A másik oldal­ ról egyidejűleg növelni kívánjuk proszeminá­ riumi csoportjaink számát, hogy mind több hallgatónkat befogadhassuk azok közül, akik készek az évközi folyamatos munkára. — Nem visszatetsző-e az a gyakorlat, hogy frissen végzett tanársegédek pár hónapos dip­ lomával vizsgáztathatnak, sőt záróvizsgá­ kon bizottsági tagok is lehetnek? — A jogásznak kell tudnia leginkább, hogy minden szerepjátszásunk olyan, mintha pa­ rókában s talárban történnék, hiszen szemé­ lyünktől elvonatkoztatott külső szerepnek kell megfelelnünk. Kollokváltatásban, vizs­ gabizottsági tagságban a professzor teljes ér­ tékű segédei ők, akiknek szabályzatunk csu­ pán évfolyamszintű előadás önálló tartására nem biztosít jogot. SZABÓ VIKTOR C’ est la vie! Habár a vizsgaidőszak küszöbén már nem túl ildomos tovább tépázni az amúgy is megviselt hallgatóság idegzetét, a mazochista beállítottságúak számára mi mégis lehetőséget nyújtunk, hogy a mostani ügyvédjelölti di­ lemmák megismerésével ismét hódolhassanak szenvedélyüknek. A diploma kézhezvételekor valószínűleg néhányan - említésre méltó „hátszél” nélkül - az ügyvédi hivatást választják. Egy vidéki számára az első nagy kérdés: maradni a nagyobb lehetőségekkel ke­ csegtető Budapesten, vagy érdemesebb a szülőotthon talán szerényebb perspektívájú biztonságát választani? A döntésnél sok egyéb mellett mindenképpen figye­ lembe veendő a specializálódás aspektu­ sa. Tény, hogy a fővárosi irodák többsége mindinkább a jog egy-egy területére koncentrálnak, míg az ország többi terü­ letén szélesebb a paletta. Ha ezt már az elején számba veszi az ember valószínű­ leg jó néhány kellemetlen pillanattól kí­ mélheti meg magát a majdani szakvizs­ gákon. Az sem elhanyagolható szem­ pont, hogy három esztendő múltán szüksége lesz-e egyáltalán „világváro­ sunknak” újabb és újabb ügyvéd-generá­ ciókra. Ha már Budapest mellett dönt a „dol­ gozó”, valamint önbecsülése és/vagy pénztárcája tanácsára nem olyan irodába megy, ahol a „gazdasági racionalitás” (idézet dr. Bánáti Jánostól, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökétől) következté­ ben pénzt kérnek munkájáért tovább bo­ nyolódik helyzete, amely a specializáció és a munkabér alábbiakban kifejtendő el­ lentétében rejlik. A nemzetközi ügyvédi irodák ugyanis kvázi hivatalokként néhol már olyan cizellált munkakörökbe keres­ nek munkatársat, amely az átlaghoz ké­ pest is specializált feladatokat, ám jelen­ tősebb bért kínálnak. Ha valaki ez utób­ bit választja jó ha tisztában van vele, igen nagy esélye van arra, hogy az alkalmazott ügyvédek sorát fogja gyarapítani, ugyan­ is az itt megszerzett tudásával maximum egy másik nemzetközi ügyvédi irodát vá­ laszthat, de az egyéni ügyvédek klasszi­ kus feladatainak ellátásához nem fog kel­ lő rutinnal rendelkezni. Gondolatkísérletünk főszereplőjének megpróbáltatásai azonban itt korántsem érnek véget. Tegyük fel, hogy ő - a meg­ fogalmazás egyszerűsége kedvéért - egy nem-nemzetközi ügyvédi irodában sze­ retne dolgozni, valamint minden előze­ tes elrettentés ellenére egyszer majd önállóan, a maga lábán kíván praktizálni. A felvételi elbeszélgetéskor hasznos kö­ rültekintően megtudakolni, hogy esetle­ ges munkaadója milyen jövőképet vázol fel számunkra, mert ha ő egy leendő al­ kalmazott ügyvédet lát lelki szemei előtt, de számunkra szimpatikus az állás érde­ mes abszolút lojalitásunkról biztosítani legalább retorikai szinten. Természetesen az, hogy a bojtár és patrónusa között egy mester-tanítvány viszony jöjjön létre csupán egy messze­ ségbe tűnő rózsaszín álomkép lesz csu­ pán, amibe a jelölt akkor kénytelen té­ vedni, mikor már a kávéfőzés és a pári­ zsiért szaladgálás - stb, stb... - következ­ tében saját maga előtt is ég az arca. Mostanság divatos téma feszegetni, hogy milyen mértékben rontja az igaz­ ságszolgáltatás társadalmi képét a politi­ ka, a fentiekben szó esett már egy-két negatívumról, amit nem politikusaink­ nak köszönhetünk. Mégis ha netán vala­ ki azt tapasztalná, hogy a korábbi megál­ lapodásukat felrúgva „lenyúlják” ügyfe­ lét, vagy a folyamatos túlóráit lakonikus nyugalommal - és semmi mással nem veszik tudomásul, esetleg titkárnői mi­ nőségében olyan üzenetet kell átvennie, amely az ő munkakörének más általi be­ töltéséről szól - természetesen minden előzetes tájékoztatás nélkül, netalán-tán olyan választás perspektíváját csillogtat­ ják meg előtte, hogy dönthet a két havi fizetésének összegét kitevő tandíjú köte­ lező szakvizsga-felkészítés közül melyi­ ket választja; egy ügyvédtől származó magvas idézet lebegjen mindig vérben forgó szemei előtt: Ilyen az élet! DR. SZABÓ PÉTER kilencedik oldal �Devictus vincit Mindszenty Józsefpéldája, a messze világító fáklya „Csak nem azt akarja mondani, hogy az a sok templombajáró mind vallásos? Ez politikai demonstráció, vegye tudomásul... Az a sok ember mind ellenem tüntet!” (Rákosi Mátyás, 1948) Devictus vincit. Legyőzetve győz. Ez a felirat állt azon a Krisztus-képen, mely Mindszenty József bíboros érseket, hercegprímást végigkísérte szenvedései során. Ott volt vele az Andrássy út 60-ban. A börtönökben, az amerikai követségen e kép előtt misézett. A felirat igazsága rajta is beigazolódott: legyőzték, de győzött. Győzött, mert messze világító fáklyaként utat mutatott minden katolikusnak és minden ma- Mindszenty József a tárgyaláson (1948) Mindszenty József 1892-ben született földműves szülők gyermekeként. 1915ben szentelték pappá, 1919-ben zalaeger­ szegi plébános, 1944-ben veszprémi püs­ pök lett. 1945-ben, Serédi Jusztinián ha­ lála után a pápa (XII. Pius) személyes ké­ résére érsek, hercegprímás, majd 1946ban bíboros lett. A pápa 1946-ban azt jö­ vendölte róla, hogy a 32 új bíboros közül „te leszel az első, akinek vállalni kell a bí­ bor színnel jelzett vértanúságot”. Mindszenty József 1944-45-ben veszpré­ mi püspökként többször is felszólalt a nyilas uralom ellen, végül le is tartóztat­ ták. A megjelent rendőröket főpapi dísz­ ben fogadta. Mikor a rendőrautóba akar­ ták betuszkolni, a kispapok elöljáróikkal körülvették a püspököt. így vonultak vé­ gig gyalog a főutcán, elől a rendőrautó, utána a kispapok sorfala között az áldást osztó püspök, mögöttük a menetet köve­ tizedik oldal tő járókelők. Sopronkőhidára vitték őket, ahol misézés közben hallották a kivégző sortüzeket (Bajcsy-Zsilinszky Endrét is itt végezték ki). A háború után továbbra is minden jogta­ lanság és igazságtalanság ellen felemelte a szavát. Elment internálótáborokba miséz­ ni, táviratot küldött az angol királynak és az amerikai elnöknek a magyar nemzetisé­ gűek üldöztetése okán Csehszlovákiában, levelet írt a párizsi békekonferenciához. Mindszenty József hercegprímás, akit a pápa 1945. augusztus 16-án nevezett ki esztergomi érsekké, elődeinél jóval na­ gyobb aktivitással vett részt a politikai életben. 1944-45-öt a Muhi, Mohács, Majtény, Világos és Trianon okozta ka­ tasztrófához hasonlította, 1945. október 18-ai körlevelében arról írt, hogy “...a magyar közéletben sok, nagyon sok olyan jelenséget tapasztalunk, amelyek a tiszta demokrácia elveivel ellentétben vannak”, s „úgy látszik, mintha Magyarországon az egyik totális szellemű zsarnokságot a má­ sik váltotta volna fel”. Röviddel újév előtt, 1948. december 26-án börtönözték be a rendszerrel szem­ ben legtöbb ellenállást tanúsító egyházi vezetőt. Az Andrássy út 60-ban a rabot ál­ landóan verték, de vallomást nem tett. Éj­ jelente nem hagyták aludni, arra kénysze­ ríttették, hogy meztelenül fusson körbekörbe a szobában. És ez csak néhány a tes­ ti és pszichikai kínzások legváltozatosabb fajtái közül, amelyeket vele szemben al­ kalmaztak. Később kábítószerrel befolyá­ solták. A beadott injekciók hatására végül beismerte „tetteit”. Kémkedés, valuta­ üzérkedés, valamint összeesküvés, szer­ vezkedés a köztársaság megdöntésére és a királyság visszaállítására vádjával életfogy­ tiglani börtönbüntetésre ítélték. Mondani sem kell, a bizonyítékok egytől-egyig ko­ holtak voltak, a kirendelt védőügyvéd megbízható kommunista volt, a per a le­ hető legtöbb eljárási szabály megsértésé­ vel zajlott le. A koncepciós perben egyéb­ ként még hatan kaptak börtönbüntetést. A börtönben régi betegsége (Basedowkór) is kiújult, majd övsömört kapott, 82 kilóról 44-re soványodott. Engedménye­ ket is kapott: cellájában misézhetett, és nem verték azzal a gyakorisággal, mint a többi rabot. Minden felé tett gesztust el­ utasított, amnesztiát sem kért, mert nem akarta a látszatát sem kelteni annak, hogy megalkuszik a rendszerrel. Később Püspökszentlászlóra került, házi őrizetbe. Az egyházak, illetve a vallások puszta lé­ tükkel is fenyegetést jelentettek a kommu­ nista berendezkedés, ideológia számára. Az egyházak befolyásának visszaszorítását szolgálta a fakultatív hitoktatás bevezetése. A vallásos ünnepek egy részét eltörölték, másik részét új tartalommal töltötték meg. így lett a Mikulásból Télapó, a karácsony­ ból fenyőünnep, augusztus 20-ából az új kenyér és az alkotmány napja. Az állam el­ várta azt is, hogy a lelkészek esküt tegye­ nek az 1949-es alkotmányra. A református és az evangélikus egyház püspökei ezt 1950 januárjában megtették, a Mindszentyvel szolidáris püspöki kar azonban csak az állami fizetésben részesü­ lő alsópapság részére engedélyezte az es­ kütételt. A politika ezért elrendelte az „im­ perialisták ötödik hadoszlopának szerepét játszó”, a „nagybirtokos és nagytőkés osz­ tályok uralma visszaállítására” törekvő, s a „mezőgazdaság szocialista átalakulásával” szembeszegülő „kulákokat” is támogató „klerikális reakció elleni harc” fokozását. Különböző eszközökkel, a szerzetesek egy részének deportálásával, a békepapok mozgalmának támogatásával az állam vé­ gül rákényszeríttette a püspököket a rész­ leges behódolásra. Az 1950. augusztus 30án aláírt megállapodásban, amelyre a Vati­ kán hozzájárulása nélkül és neheztelése el­ lenére került sor, a katolikus felsőpapság kinyilvánította, hogy elismeri és támogatja �1I———■» azonban VI. Pál pápa minden unszolása el­ lenére sem volt hajlandó lemondani, sőt előadásaiban és nyilatkozataiban az egész világ lelkiismeretére apellálva igyekezett az enyhülés folyamatát morálisan aláaknázni. Híven ígéretéhez a pápa ezt követően egy­ oldalúan nyugállományba helyezte a ma­ gyar főpapot, és 1973 végén üresnek nyil­ vánította az esztergomi érseki széket. Mindszenty alig egy év­ vel élte túl a megaláztatását, 1975. május 6-án hunyt el Bécsben. Máriacellben temet­ ték el, de 1991 óta már az esz­ tergomi bazilika altemplomá­ ban nyugszik. Rehabilitálásának körülményei egyébként nem voltak egyértelműek, de ez már egy másik írás témája lehetne. Egyelőre késik boldoggá és szentté avatása is. A pápa 1976. februárjában Lékai Lászlót nevezte ki esz­ tergomi érsekké. Lékai az egy­ házat, Mindszentytől eltérően mokkal és a hatalmas orosz birodalom­ nem politikai-hatalmi ténye­ mal egyaránt”. Amikor az orosz táma­ zőnek, hanem vallási funkciók dás megindult, a Parlamentből ment át ellátására szorítkozó szerve­ az amerikai követségre, az orosz tan­ zetnek tekintette. Jelmondata kok oszlopai között. Utasításait is on­ így hangzott: „a megnyesett fa nan adta híveinek, ebbéli tevékenysé­ kizöldül”, tehát a zöldellő fa gében a Vatikán is támogatta. 1956. no­ nem kívánja, de nem is kíván­ vember 5-én kiadott Datis nuperrime hatja a „metszés” előtti állapo­ kezdetű enciklikájában a pápa elítélte a tát. Ezzel az állam és a katoli­ magyar felkelés véres leverését, majd kus egyház békét kötött. november 10-ei rádióbeszédében is­ Habsburg Ottó így emléke­ mételten tiltakozott a szovjet hadsereg zett Mind-szentyről: „Ha ma beavatkozása ellen. A Szentszék és igazi magyar hajnalról beszélhe­ Mindszenty 1957 januáijára mindazo­ II. János Pál pápa tisztelgése az esztergomi bazilika kriptájában tünk, a szabadság, a jogbiztonság kat a helynököket és irodaigazgatókat és a demokrácia diadala mindenekelőtt A Szentszék, a magyar vezetés és az elmozdította állásából, akik részt vettek a pa­ Egyesült Államok között folytatott titkos azoknak köszönhető, akik akkor is kitartot­ pi békemozgalomban. Későbbiekben a ki­ tak az Isten és haza mellett, amikor az éjsza­ tárgyalások eredményeként kötött komp­ közösítés terhe mellett megtiltották, hogy ka a legsötétebb volt. E magyar és keresztény romisszumos megállapodás értelmében az katolikus papok az új rendszerben bármi­ hősök és vértanúk körében egyik legelső Elnöki Tanács 1971-ben végül kegyelem­ lyen politikai szerepet vállaljanak, beleértve hely országunk volt hercegprímását, ben részesítette a bíborost. Ez előfeltétele az országgyűlési képviselőséget is. A katoli­ Mindszenty József bíboros érseket illeti volt az országból való távozásának. VI. Pál kus egyház és az állam közötti feszült vi­ meg. A gyávaság és a megalkuvás idején ő pápa ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy szony normalizálására irányuló tárgyalások testesítette meg a bátorságot, hűséget és Is­ 1972-ben, amikor 80 éves lesz, lemondásra 1957 februáijában kezdődtek. Ezek ered­ tenbe vetett bizalmat”. búja Mindszentyt, és ezzel lehetővé teszi a ményként alakult meg 1957 májusában az hercegprímási méltóság kölcsönösen elfo­ Országos Béketanács Katolikus Bizottsága, gadható betöltését. E megállapodás alapján az Opus Pacis, amely a korábbi papi béke­ (források: Mindszenty József: Emlékirataim, Mindszenty 1971. szeptember 28-án el­ mozgalomhoz hasonlóan, azzal szervezeti­ Szent István Társulat, 1989; Romsics Ignác: hagyta Magyarországot. Dorog, Komárom, leg is egyesülve vállalta az általános béke­ Magyarország története a XX. században, Győr útvonalon haladt a lassú autósor, a gondolat képviseletét. Az elmozdított béke­ Osiris, 2000; A magyar katolikusok szenvedé­ nép néma sorfala között (a nyugati rádiók papok hivatalba való visszahelyezése azon­ sei 1944-1989 dokumentumgyűjtemény, szerközölték a prímás távozását, innen tudtak ban továbbra is váratott magára, néhány álla­ zői kiadás, 1990) az emberek róla). Rövid római tartózkodás, mi funkciót vállaló vezetőjüket pedig a Zsi­ illetve amerikai és kanadai előadó körút nati Szent Kongregáció 1958. február 2-án KOLTAY ANDRÁS után Bécsben telepedett le. Érseki tisztéről kiközösítette. Ekkor az állam változtatott, fi­ a Magyar Népköztársaság államrendjét. A papság jó része azonban bizalmatlanul fo­ gadta a megállapodást, ezért, hogy az ellen­ állást megtörjék, 1951 júliusában koholt vádak alapján letartóztatták, és 15 év börtönbüntetésre ítélték Grősz József kalocsai érseket, a megállapodás aláíróját. A prímást 1956. október 31-én egy pán­ célos alakulat szabadította ki, és hozta a fővárosba, miközben az új kormány is elrendelte szabadlábra helyezését. No­ vember 3-ai nyilatkozatában - az egy­ házjogainak helyreállítása és a „bukott rendszer örököseinek” felelőssége mellett - arról is beszélt, hogy „.. .demokratikus vívmányokat fejlesz­ tő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni”, s hogy „...mi, a kis nemzet, barátságban, zavartalan, békés, kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Álla­ nomított a módszereken, és különbséget tett a vallásos világnézet elleni ideológiai harc, valamint a politikai szembenállás elleni küz­ delem között. Előbbivel szemben a „felvilá­ gosító és nevelő munka eszközeire” helyez­ te a hangsúlyt. A kölcsönös közeledés 1959re az állam és az egyház kapcsolatának nor­ malizálódásához vezetett. tizenegyedik oldal �EU-fória a Pázmányon A konferenciát több Pázmányos oktató is megtisztelte jelenlétével. Külön öröm volt, hogy a BME egyik tanára is megje­ lent, feltéve egy, a csatlakozás árnyoldalára irányuló kérdést. A szellemi örömökhöz testi táplálék is járult: a svédasztalok ez alkalommal is vonzóak voltak. Az alapvetően hasznos, színes elő­ adásokat tömörítő rendezvényen szó esett a hazánkról készült friss országjelentésen, és az eddig ideiglene­ sen lezárt csatlakozási fejezeteken ala­ puló tervekről, álmokról. Többször említették a meghívottak a bíztató, 2004-es évet. Úgy tűnik, a gazdag múlttal rendel­ kező Pódium az idén alapított, fiatal jo- November 14-én kicsit felpezsdült Ka­ runk közösségi élete. A gólyák előadójá­ ban az összes aznapi eloadas, gyakorlat, speckoll. elmaradt. A pompázó Díszte­ rem ismét megnyílt a nagyközönség szá­ mára. Még a Deák Akadémia birodalmá­ ba is behatolt a változások szele. A mozgolódás okait nem lehetett nem ismerni. Temérdek, különféle méretű és színű plakát került a három kari épület legváltozatosabb helyeire. „A fiatal értel­ miség lehetőségei az EU csatlakozás után” című Pázmány Pódium-U=ROPE Egyesület szervezésben megrendezésre kerülő konferenciának követelték a fi­ gyelmet. A fő célközönség, az egyetemi polgár­ ság nagy számban és érdeklődéssel foglalt helyet a Rektor Úr, Dávid Ibolya Miniszterasszony, és Dienes-Oehm Egon Helyettes államtitkár Úr nevével fémjel­ zett megnyitón. Ehhez fogható, színvo­ nalát tekintve, talán a kora délutáni rész volt. Antonio Bellver Manrique spanyol, és Wilfried Gruber német nagykövet an­ gol (néhol német, sőt magyar) nyelvű előadására sokan szakítottak időt. A nap későbbi programjain már sok sor maradt üresen. Erre számítani lehetett, hiszen kezdődtek pl. a teljes jelenlétet megkívá­ nó gyakorlatok, nyelvórák. A széleskörű ismeretek megszerzését azonban a konferencia gyakorlati megva­ tizenkettedik oldal gászokat tömörítő, U = ROPE Egyesü­ lósulása is gátolta. Több meghívott elő­ let támogatásával közel került a konfe­ adó nem jelent meg, így a beharangozott renciát megelőző közgyűlésén megfo­ sokszempontúság csorbát szenvedett. galmazott két céljához. Egyrészt, bizo­ Nem képviseltette magát, pl. a MÉH, a nyítani fiatalos lendületét az egyete­ Malév Rt., és a Zwack Rt. Különösen a men, másrészt nyitni az ország nyilvá­ közlekedés és az uniós csatlakozás viszo­ nossága felé. (Utóbbit az Ml és a Duna nyát elemző késő délutáni programrészen TV aznap esti híradójában sugárzott tu­ borult a „papírforma”: a kilenc meghí­ vottból mindössze hárman jöttek el sze­ dósítás valószínűleg nagyban segítette.) mélyesen. Sajnos, a kényszerű csúszások, és a he­ SZAMOS MÁRTON lyenként eredetileg is szűknek bizonyult keretidők miatt kérdésfeltevésre alig jutott idő (és erő). A válaszok, mondani sem kell, hasonló sorsra jutottak. Ezért a közigaz­ gatás, a magán­ szféra, az EU jo­ ga, a gazdaság, és a közlekedés té­ mája köré cso­ portosuló Pódi­ umbeszélgetések a korábbi, egy vendégre épülő esteken megszo­ kott interaktív — Légy türelemmel, már csak két hét van hátra a vizsgaidőszak­ jellegüket szinte ból. Ezek az én nehéz napjaim. elvesztették. Egyenjogúság �A terror joga - terror a jog ellen? Azt hiszem, szeptember 11-én és azt kö­ vetően nem én voltam az egyedüli, aki az átlagosnál több időt töltött TV előtt. Ke­ reskedelmi és közszolgálati médiumok­ ban egyaránt sűrűn ismételgetett, sokkoló képsorok között, szakértők próbáltak megfejteni kószán felröppenő konkrét hí­ reket, értesüléseket. Nehéz lett volna eb­ ben a helyzetben a kialakult helyzet jogi vonatkozásairól beszélni, hiszen még a helyzet maga sem volt tisztán látható. Mostanra már legalább a felmerülő kérdé­ sek konkretizálódtak, némelyekre talán választ is lehet adni. Már aznap, több ország több hírműsorá­ ban, megjelentek a “Háború ... ellen” fel­ iratú öles, sokkoló főcímek A háborúhoz azonban Montecuccoli triászán kívül kell még hadviselő Fél is, amely minőség jogi követelmény-és következményrendszere több annál, mint hogy tudjuk kit kell tá­ madni. A repülőgépeket eltérítő terroristák azonban nem felelnek meg e feltételek né­ melyikének, például az akciót megelőző felfejlődés során nem viselik nyílun fegy­ vereiket és nem urják be a nemzetközi hu­ manitárius jogi szabályokat. Amíg tehát az első néhány napban az USA kereste a el­ lenfelét, aki ellen háborút lehetett indíuni, addig szó sem lehetett - volna - nemzetkö­ zi vagy nem nemzetközi fegyveres konflik­ tusról, egyszerűbben kifejezve háborúról. A háború kezdete tehát az első afganisztáni célpontok elleni amerikai katonai csapások ideje. Ha azonban nem minősítjük a ter­ rorcselekményeket nemzetközi katonai ak­ ciónak, hanem pusztán köztörvényes bűn­ cselekménynek, akkor azt hiszem egyértel­ mű, miért válik kétségessé az USA afga­ nisztáni beavatkozásának legitimitása. Ha pedig katonai akció, akkor jelenti-e ez a ter­ roristák hadviselő Félként való elismerését? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonban eny­ hített e gondokon, feljogosítva az USA-t a katonai akciókra. Kérdéses marad azonban - legalábbis számomra -, hogy a nemzetkö­ zi jog szerint az adott esetben meddig űrt az állami önvédelem időuruma Az amerikai katonai csapásokkal kapcso­ latban az északi világban is több olyan to­ vábbi kritikai megjegyzés hangzott el, amelyekben a protestálók kissé sarkítotun azt állítják, hogy ha egyetlen afgán civil is meghal ezekben, az USA ugyanolyan terrorisu, mint a gépeltérítők. Sarkítás nél­ kül is érezhető, hogy ez jogilag nem így van, meggyőződésem szerint erkölcsileg sem lenne helyes egy ilyen egyenlőségjel. Bármely támadással kapcsolatos hasonló kérdéseket az a tény dönti el, hogy a táma­ dás ki ellen irányult. A polgári lakosság el­ leni intézett támadás - még ha békeidőben követik is el - emberiesség elleni bűncse­ lekménynek minősül, de egy legitim cél­ pont támadásakor megsérülő vagy életü­ ket vesztő polgári áldozatok ennek megál­ lapítására nem adnak lehetőséget. Nehe­ zebb a Pentagon elleni támadás jogi minő­ sítése. Egy álulam teljes mértékben elfo­ gadható érvelés szerint ebben az esetben nem a támadás célja, hanem a módja volt jogellenes, vagyis így ez a háború jogának és szokásainak megsértése, és mint ilyen háborús bűncselekmény. Ennek megálla­ pításához viszont már el kell ismerni, hogy háborús támadásról beszélünk, ame­ lyekért egyének felelősek, és legjobb tudá­ som szerint államok csak közvetve. Érthető tehát, hogy a sajtó hirtelen felkapu azt az ötletet, miszerint Bin Laden-t Hágá­ ban kéne bíróság elé állíuni. Ez azonban fogalmilag kizárt, hiszen nincs az a nem­ zetközi bíróság, amelyik felelősségre von­ hatná a szeptemberi terrortámadások elkö­ vetőit, bárkik legyenek is azok. Hágában van ugyan néhány nemzetközi bíróság, de ezek közül sem a Nemzetközi Bíróság, sem a Jugoszláv és Ruandái Törvényszékek nem járhatnak el ebben az ügyben, az első azért nem mert peres ügyeiben csak álla­ mok vehetnek részt, utóbbi kettő azért, mert joghatóságuk a két nevezett konflik­ tusra korlátozódik. így az is világos, miért is került le ez az ötlet a délutáni és az esti ki­ adás között a főcímből. A kompetens nemzetközi bíróság hiánya azonban nem teremthet jogalapot arra, hogy az Egyesült Államok egymagában ál­ lítson fel - utólag - katonai törvényszéke­ ket az Afganisztánban elfogott terroristák megbüntetésére, ahogy az egy múlt heti rövid kis hírből kiderült, kommentár nél­ kül. Személyes véleményem szerint e lé­ pésével az Egyesült Államok a jogot, mint olyat csúfolja meg, és degradálja vissza ős­ kori önmagába: a bosszú eszközévé téve újra. Ez a bután nagyvonalú nagyhaulmi nemtörődömség sokat árthat a terroriz­ mussal szemben épített, valóban igen szükséges nemzetközi koalíció és együtt­ működés jövőbeni alakulásának. ÁDÁNY TAMÁS VINCE Krisztus Légiója Mária Országában A harmadik évezred első karácsonyára készülve szeretnénk veletek megis­ mertetni a Krisztus Légiója szerzetes­ rendet és a köré csoportosuló lelkiségi mozgalmat a Regnum Christit. A rendet 1941-ben Marcial Maciéi atya alapította Mexicóban, hogy munkálkod­ jon Krisztus Országának eljövetelén. Ok a világ számos országában tevékeny­ kednek, immár öt éve hazánkban is. Tud­ nunk kell, hogy a légiósok nem egy nem­ zeti jellegzetességek nélküli világért küzdenek, hanem azt vallják, hogy a világ­ nak és a népeknek meg kell tartani sokszí­ nűségüket. 1965-ben jött létre a Regnum Christi, mely egyrészt egy női szerzetesrendet, másrészt egy laikusokból álló lelkiségi mozgalmat foglal magába. A mozgalom arra sarkallja tagjait, hogy kü­ lönböző apostoli tevékenységekkel hir­ dessék az evangéliumot és aktív szerep vállaljanak az egyház küldetésében. Magyarországon az ír származású Michael atya (tel.: 20/9341747) és az amerikai János testvér, aki még kispap, dolgozik. Fontosnak tartjuk, hogy a gyer­ mekek és ifjak felfedezzék hivatásukat Jé­ zus Krisztusban. E cél előmozdítására if­ júsági csoportfoglalkozásokat tartunk heti rendszerességgel (Liszt Ferenc tér 2.), ahol a hittel kapcsolatos dolgok mellett, beszélgetünk korunk problémáiról is. A mozgalom lelkiségét hazánkban fiú és lány csoportok élik. A lelki neveléssel párhuzamosan a testi nevelés a sporton és kiránduláson keresz­ tül zajlik, az atyák részvételével. Jelentős tevékenységeink közé sorolandók még a missziók (Felvidéken, Kárpátalján, Er­ délyben és itthon), hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozások; lelkigya­ korlatok és táborozások szervezése. BUDAHÁZI ÁRPÁD SZABO-M. BÁLINT tizenharmadik oldal �Két perc Mégiscsak hasznos ez az ócska vekker. Szemtől szemben a hétfővel. Ma kellene megírni azt a ZH-t. Toll, füzet, egy kis kaja. Az álmosan pislákoló lámpafényben nagy pelyhekben hull a hó. A busz megint késik. Nő a forgalmi zaj. Etelka néni. Mondja, nem unja még, hogy min­ dig találkozik velem? Képzelje, most egy szürkehályog-műtétem volt. Még min­ dig egész jól tartja magát. Mínusz öt fok körül lehet. Kovács Emese megint nem akar óvodába menni, pedig milyen ele­ ven kiscsaj. Jó reggelt, egy Nemzetet ké­ rek. Végre megszavazták. Most újra ol­ csóbb lett. Kiállítás a Várban. Jól szere­ peltünk. Mikor húzzák már ki végre? Van valami nyugalom abban, ahogy a hó bele­ pi a várost. A téren már árulják a fákat. Ó, boldogság szeretet él, újra él... De szép ez a dal. Dacolni a hideggel, figyelni az arcokat, ez melegít. Nahát, szia, merre mész? Igen? Jó, akkor nem tartalak fel. Ez a kolléga mintha mindig vidám volna, ra­ gadós a jókedve. Nézze, adok egy ötve­ nest, itt van a zsebemben. Köszönöm, vi­ szont kívánom. Mit ábrázolhat ez a pla­ kát? Jól néznek ki rajta az égő gyertyák, a nagy kandalló, az ölelés. Csak az árak nem illenek oda. Mennyire üzletiessé vált az ünnep. Pedig nincs szebb annál, mint amikor este összegyűlik az egész család Az az MQvéoíl eszmei érték nem kifej ezh e t ő . A szemközti nagy házból énekhangok szállnak, ke­ verednek a pelyhekkel. Valaki szívet rajzolt a ko­ csi szélvédő­ jére. Fura, de kicsit könnyebbek a ropogó lép é s e k . Lampionok, léghajók, bÖO, boldogság, véai- is tréfát nlkkak nagy választékban szeretet él... Tűzijáték 4 * ZAUBERKLINGL IN0YIN 4. Wien I. FOhrlohgaiM ♦. » Onero mögött ét bermentve küldöm nagy szimu árjegyzékemet tizennegyedik oldal SZAMOS MARTON Aj ánló Tattay Levente: A bor és agrártermékek eredetvédelme Még a legolcsóbb és legnépszerűbb pony­ vaszerzőknél is ritkán fordul elő, hogy egy szerzőnek egy hét leforgása alatt két köny­ ve is megjelenjen. Hát még egy jogi egye­ tem oktatójánál! Márpedig Tattay Leventé­ vel most pontosan ez történt. Negyedéves hallgatók, figyelem: a tanár úr tollából megjelent az új szellemi alkotásokjoga tan­ könyv, mely nélkülözhetetlen alapmű (már annak legalábbis, aki át akar menni a vizs­ gán)! Most azonban a másik, szintén fris­ sen megjelent műről ejtenénk pár szót. A könyv, a cím által megjelölt témakör­ ben az első összefoglaló mű Magyarorszá­ gon. Négy részre tagolódik: a földrajzi árujelzők oltalma és a bor eredetvédelem hazánkban, a földrajzi árujelzők oltalma külföldön, valamint a földrajzi árujelzőkre és bor eredetmegjelölésekre vonatkozó bejelentések előkészítése és megtétele. A könyv egyes fejezetei egymásra épülnek, de azok önmagukban is érthetőek, ezért akit csak egy-egy részterület érdekel, az is megfelelő információhoz juthat a teljes mű végigolvasása nélkül is. Érdekes a több külföldi állam szabályozását bemutató rész is. De a legfontosabb az, hogy a könyv bemutatja a téma jogi szabályozásá­ nak teljes vertikumát, ideértve ajelképtörvény, reklámtörvény és a fogyasztóvédel­ mi törvény vonatkozó előírásait is. Fontos üzenete a műnek, hogy nem elég ajó bor, ugyanolyan fontos a származás jogi oltal­ ma, valamint a korszerű reklám és marke­ ting tevékenység. Olvassa hát el mindenki, aki érdeklődik e speciális jogterület iránt, vagy aki csak egyszerűen szereti ajó bort (sokan vagyunk így) és többet akar tudni a kapcsolódó jogi szabályozásról! A Pázmány nagy elismerése Idén első ízben mestertanári címekkel és Pro Scientia aranyéremmel gazdagodott az egyetem Nagy, országos szintű megtiszteltetésben ré­ szesült egyetemünk Magánjogi Intézete. No­ vember 6-án az MTA dísztermében adta át Pálinkás József oktatási miniszter, Glatz Fe­ renc, az MTA elnöke és Szcndrő Péter, az OTDT elnöke a Mestertanár kitüntetést dr. Jobbágyi Gábornak, az Intézet vezetőjének és dr. Fazekas Judit tanszékvezetőnek, valamint a Pro Scientia aranyérmet dr. Landi Balázs ta­ nársegédnek. A mestertanári cím a kiteijcdt és eredményes témavezetői és tudományszervezői tevékeny­ ségért jár, kétévente legfeljebb 50-ct adomá­ nyoz az Országos Tudományos Diákköri Ta­ nács. A Pro Scientia aranyérem, mely szintén kétévente kerül kiosztásra, és mindössze 45 felsőoktatásban résztvevő hallgató kapja meg, odaítélésekor figyelembe veszik a tudomá­ nyos munkát (Landi Balázs kétszer is nyert OTDK-t, először két évvel ezelőtt Miskol­ con, idén áprilisban pedig a Pázmányon), a megjelent publikációkat és a tanulmányi ered­ ményt is. Szeptembertől, immár dr. Landi Ba­ lázs a Magánjogi Intézet tanársegéde lett. Nagy elismerés ez a három díj Karunk szá­ mára, hiszen a megalakulás óta most először értékeltek Pázmányos oktatókat és hallgatót ezzel a kitüntetéssel. Legyünk büszkék rá! Gyere velünk Te is Szlovákiába síelni, ajó hangulat garantált! Időpont: 2001. február 24-től március 2-ig (7 nap, 6 éjszaka). Szállás: Liptószentmiklós belvárosában, a Hotel Lodenica 2-3 ágyas szobáiban, fél­ panziós ellátással. A hotelben szauna, a szomszédban pedig uszoda ésjégcsarnok ta­ lálható. Sízés: Szlovákia legnagyobb síterepén, Jasnán - Chopok északon. Részvételi díj: 28.000 - Fi. mely tartalmazza az utazást, a szállást, a félpanziós ellá­ tást és a síoktatást is. A síbérlet kb. 10.000 — Ft. Jelentkezés legkésőbb december 20-ig!!! Jelentkezés és felvilágosítás: Christián Lászlónál 06-70-210-9793, illetve Molnár Györgynél: 06-30-9-129-563. �A történelmi Magyarország nemzetiségeinek története 10. Az első világháborút követően a szerbek története mellett már más délszláv nemze­ tekre is ki kell térnünk, természetesen az új délszláv állam miatt, melyet Szerb - Horvát - Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia elne­ vezéssel illettek. Ebben az országban persze mindig is vezető szerepet játszottak, hiszen 23 éves fennállása alatt - öt hónapot kivéve - mindig szerb politikus volt miniszterel­ nöke, általában külügy-, és hadügyminiszte­ re is, de a fontosabb kulcspozíciókat is ők töltötték be. Különösen igaz ez a hadsereg­ re nézve, melyben például 1938 - bán a 165 tábornok közül csak kettő volt horvát nem­ zetiségű, ugyanennyi szlovén. A nem dél­ szláv lakosság csak kevés hányadát tette ki a népességnek, így példának okáért a magyar kisebbség aránya is csak 4 % volt (ez körül­ belül félmillió embert jelentett). 1921. június 28.-án, Szent Vitus napján alkotmányt bocsátott ki, mely különösen s horvátok körében váltott ki ellenérzést, s így 1939 - ig a kormány részéről a centralizmus megszilárdításáért folyt a harc, mely végül is kudarcot vallott. Ennek az időszaknak külö­ nösen a második szakasza (1929 - tői) fegy­ verkezett föl abszolutista módszerekkel. 1939 azonban pár dolgot megváltoztatott. A kialakult helyzet (a második világháború ki­ törése, Jugoszlávia háborús lerohanása) a föderalizmust választotta, a háború első évében pedig létrejött egy önálló Horvát Bánság, így 1941 áprilisáig kevés volt ehhez az idő. (ti. április 6 - án - három nappal Te­ leki Pál magyar miniszterelnök öngyilkos­ sága után, melyben ez is szerepet játszott megindultak Adolf Hitler csapatai Jugoszlá­ via és Görögország ellen.) A háborút lezáró békerendszer egyik cél­ ja a délszláv egység visszaállítása volt, ami sikerrel is járt, de kérdés volt már 1944 ben, hogy a Vörös Hadsereg csapatai hol lesznek megállíthatók, mely területek ke­ rülnek Moszkva, a Szovjetunió gyámsága alá. Ehhez kapcsolódik a magyar -jugoszláv megegyezés is, mely magával hozott egy - a köztudatban kevés helyet kapott - népcsere-egyezményt is. Ez 1946 - ra datálható, bár nem született konkrét, kézzel fogható egyezmény, mint a magyar - csehszlovák la­ kosságcsere esetében, de ez a - békekonfe­ rencián napvilágot látott - megegyezés az átmenekültekkel együtt több mint hatvan­ ezer embert érintett (annak ellenére, hogy a szerződésben negyvenezerről volt szó). Te­ rületük a háború után kismértékben gyara­ podott is, lakosságuk nőtt. Az állam összetétele heterogén volt, sok népcsoport élt ezen a területen, melyek va­ lóban rokonságban álltak egymással - több évszázadon át egymás mellett éltek-, de sok mindenben különböztek is egymástól. Egy 1981 - cs felmérés szerint a szerbek aránya 36 % - os volt, a horvátoké 20 %, a szlové­ neké 8 %, az albánoké szintén 8 %, a mace­ dónoké 6 %, a montenegróiaké kb. 3 %, a magyaroké pedig 2 - 3 % között mozgott, inkább az utóbbihoz közelítve... Láthatjuk tehát, hogy mennyire soknemzetiségű ál­ lam volt ez, a világháború után az etnográfi­ ai leírások 18 különböző népcsoportot em­ lítettek. Az 1948 - as, Szovjetunióval történt szakítás után a népek iránti tolerancia fel­ erősödött egy föderatív struktúra felállításá­ val. Több szintet alakítottak, s ezekbe sorol­ ták ba a területen élő népeket. Fontos megemlítenünk, hogy igen széles­ körű jogokat biztosítottak például a bácskai magyarok számára, az általános iskolás korú gyerekek több, mint 80 %-a anyanyelvű osz­ tályokban tanult, a helység-, és utcaneveket is az ott élő nép nyelvén írták ki, földjeiket nem államosították. Más nemzetek esetében - pl. az albánokéban - nem így történt, igyekeztek őket távol tartani a fontos posztoktól, az elé­ gedetlenkedőket pedig eltávolítani az ország­ ból (ez mintegy 200 ezer albánt érintett). 1966 - bán és 68 - bán ez nyílt ellenálláshoz vezetett, aminek következtében engedmé­ nyeket tett nekik a szerb vezetésű kormány (pl. saját egyetem felállítása Pristinában, saját himnusz éneklése), az albánokat azonban már nem lehetett megszelídíteni, és Jugo­ szláviába olvasztani őket. Ez 1981 - ben vé­ res tüntetésekhez vezettek, melynek számos halálos áldozata is volt. Tito 1980 - as halála után az irányítás már nem c föderatív szervek kezében volt, a gazdasági válság is mélyülni látszott, s ez a nemzeti érzéseket is felébresztette. 1987 ben Slobodan Milosevic szerb kommunista vezető került hatalomra, s korlátozta - a nagyszerb eszmékkel összhangban - a Vaj­ daság és Koszovó jogait. Emiatt az utóbbi térségben zavargások törtek ki 1989 - ben, ami összecsapáshoz vezetett a szerb katona­ ság és az albánok között. Ebből - mint tudjuk - egy több évig tar­ tó háború bontakozott ki, melynek során a szerbek a jugoszláv állam fenntartását, a többi nemzet pedig az elszakadást és a füg­ getlenedést tűzte ki céljául. Eljött az idő... Igen, sajnos eljött. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy be fog következni. Igyekeztünk nem gon­ dolni rá. Még van két hónap, még egy. még néhány hét, ej, ráérünk arra még... Mostantól ennek vége. Itt az idő, hogy újra megmérettes­ sünk. Amikor újra be kell men­ nünk azon a bizonyos ajtón, ahol ki tudja milyen szörnyűségek történ­ hetnek velünk. Mint a szépséges királylányért harcba induló hős lo­ vag a sárkány ellen, úgy vesszük fel a harcot a megfelelő osztályzatért (hm, ez persze kinél-kinél külön­ bözhet) a vizsgáztatóval. A tét szá­ munkra egy szemernyivel sem ke­ vesebb, mint az elképzelt mesehős számára, hisszük a nagy Összecsapás előtt. Hogy aztán a kivívott diadal után boldogan, megkönnyebbülve, kicsit flegmán vessük oda foghegy­ ről a még tömött sorokban, resz­ ketve kint várakozóknak: „Ettől fél­ tek annyira? Nyugi, semmiség az egész!”. Persze legbelül még min­ dig remegünk egy kissé, és a fe­ szültség majd csak a harmadik sör után kezd oldódni. Szóval eljött az idő. Mi, akik ezzel bevégeztük életünk utolsó szorgal­ mi időszakát, és könnyes búcsút vettünk tőle, különösen nehéz helyzetben vagyunk. A többiek szá­ mára azonban ott a remény: febru­ árban, a vizsgák után újra kezdődik majd eddigi, nyugodt életük. Ez a remény azonban csalfa: a béke és nyugalom újra csak májusig tart majd, és ez így megy tovább és tovább... mindörökké. TOTTI VINCZE SZABOLCS tizenötödik oldal �„Népek Krisztusa, Magyarország” Nekünk, magyaroknak nem mindig adatott meg a vidám karácsony, hiszen a tör­ ténelem viharai gyakran még az ünnep szentségét is beárnyékolták. Ezért szüle­ tett meg ez az írás, a XX. század nagy tragédiáinak felidézésével, az emlékezés je­ gyében. Nekünk, utódoknak ugyanis kötelességünk emlékezni a múltra, okulni annak hibáiból, de egyben értékelni erényeit is. Ejtsünk szót tehát néhány szomo­ rú magyar karácsonyról. így találkozik össze Jézus története a mi sorsunkkal... „Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az o anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egy­ bekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lé­ lektől. Józsefpedig, az őférje, mivelhogy igaz em­ ber vala és nem akaró őt gyalázatba keverni, el akarta őt bocsátani. ” 1916. december 30. IVKároly megkoronázása Reggel indult a menet a budavári palotából a Mátyás-templomba. Ágyúdörgés és ha­ rangzúgás mellett vonult be Károly és fele­ sége a templomba, ahol Tisza István nádorhelyettes tette a király fejére a Szent Koronát, miközben az érsekek és püspö­ kök áldást mondtak. A hercegprímás át­ nyújtotta Károlynak a jogart és az országal­ mát, majd a főméltóságok a trónhoz vezet­ ték és beiktatták. Mindezek után Tisza fel­ kiáltott: “éljen a király!”, amit a jelenlévők visszhangoztak. A koronázás után a király a Szentháromság téren esküt tett. Rendkívül nehéz politikai helyzetben lett uralkodó, amikor az országnak egy nagy formátumú egyéniségre lett volna szüksége. „Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Úrnak angyala álomban megjelenik neki, mond­ ván: József Dávidnak fia, nefélj magadhoz ven­ ni Máriát, a tefeleségedet, mert a mi bennefogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedigfiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. ” 1918. december 24.-26. A román hadsereg bevonul Kolozsvárra, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megszállják a Muraközt, a csehszlovák ka­ tonaság pedig elfoglalja Eperjest. A történel­ mi Magyarország szétesik. ,Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek le­ vágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sa­ jogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gon­ doltam.” (Karinthy Frigyes) „Józsefpedig az álombólfelserkenvén, úgy tőn, a mint az Ür angyala parancsolta vala neki, és fe­ leségét magához vévé. És nem ismerő őt, míg meg tizenhatodik oldal nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevező annak nevétJézusnak. ” 1944. december 24. Sopronkőhidán kivégzik Bajcsy-Zsilinszky Endrét és ellenálló társait. Bajcsy-Zsilinszky Endre: politikus, újság­ író. Az 1930-as évektől kezdve fokozatosan jut el a demokrata ellenzéki, németellenes, antifasiszta meggyőződésig. 1944-ben a fegyveres ellenállási mozgalom vezetésére alakult Magyar Nemzeti Felkelés Felszaba­ dító Bizottságának elnöke. A nyilasok elfog­ ták és kivégezték. „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé nap­ keletről bölcsek jövőnek Jeruzsálembe, ezt mond­ ván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövőnk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egészJeruzsálem. ” 1948. december 23. A belügyi szervek hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémke­ dés és valutaüzérkedés vádjával letartóztatják Mindszenty József hercegprímást. Mindszenty 1945-48 között szembehelyez­ kedett a diktatórikus törekvésekkel. Vezér­ alakja lett a vallásszabadságért, az egyház működési szabadságáért küzdő, nemzeti függetlenséghez ragaszkodó erőknek. A Bu­ dapesti Népbíróságon zajlott koncepciós per során Mindszentyt 1949. február 8-án életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. A magyar katolikus egyház negyed századig vezető nélkül maradt. „És egybegyűjtve mindenfőpapot és a nép írástudó­ it, tudakozódik vala tőlük, hol kell Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának neki: ajúde­ ai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta." 1951. december 21. Leleplezik a Sztálin-szobrot a Felvonulási téren. A lerombolt Rcgnum Marianum templom helyén álló monstrum, Mikus Sándor alko­ tása J. V Sztálin 72. születésnapja alkalmá­ ból készült. A diktatúra nyomasztó jelképe mindössze öt évig állhatott a helyén. „És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, azlzráelt. Ekkor Heródes tit­ kon hivatván a bölcseket, szorgalmatosán meg­ tudakoló tőlük a csillag megjelenésének idejét.” 1956. december 8. A salgótatjáni tüntetésen a karhatalom sortüzet ad le a tüntetőkre. Körülbelül nyolcva­ non halnak meg. „Mondd cl, mert ez a világ csodája / Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éj­ ben égni kezdett/És sokan vetnek most ke­ resztet / Földrészek népe nézi, nézi / Egyik érti, másik nem érti / Fejük csóválják, sok ez, soknak / Imádkoznak vagy iszonyodnak / Mert más lóg a fán, nem cukorkák / Népek Krisztusa, Magyarország.” (Márai Sándor) „És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: elmenvén, szorgalmasan kérdezősködjetek a gyer­ mek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek neki, ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg oda­ érvén, megálla a helyfölött, a hol a gyermek vala.” 1989. december 21. Budapesten gyászmenet vonul a román nagykövetség elé, a romániai megmozdulá­ sok áldozataira emlékezve. December 15-én tüntetések kezdődtek Te­ mesváron a fennálló Ceaucescu-rendszer ellen. A tüntetések többször fegyveres öszszetűzésbe csaptak át. Tőkés László refor­ mátus lelkészt elhurcolták. Temesvár pédáját követve 21-étől más városokban is felkelések törtek ki. A diktátor végérvénye­ sen megbukott. „És mikor meglátták a csillagot, igen nagy öröm­ mel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találók a gyermeket anyjával, Máriával; és lebo­ rulván tisztességet tőnek neki; és kincseiket kitár­ ván, ajándékokat adónak neki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba." (Máté evangélioma) Boldog karácsonyt mindenkinek! KÚRÁN ANDRÁS �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata ❖❖❖ HÁLÓ — hallottál már róla? Vágyak Szeretem a falusi legendákat. Pali bácsi nem volt éppen szószátyár. Csendben-rendben végezte a munkáját, tisztelték és szerették a tsz-ben. Egyszer félrehívta őt a Sánta-Tóth Karcsi felesége, a Manci: - Pali bácsi, a Karcsi már nagyon iszik, meg ve­ rekszik. Visszaköltöznék anyámhoz. - Az öreg nem szólt semmit, csak ránehezítette kérgesnagy kezét az asszony vállára és elballagott. Este aztán kiült a ház elé a padra, s várta a Karcsit. Jött is az, nagyon. A kocsma felé húzta egy szilaj erő. Pont mint valami zombi az osztrák egyen. - Karcsi, te, figyelj csak ide. - Pali bátyám, a dolgomra megyek, hagyjon most. - Adnék valamit, gyere csak. - s egy régi faj­ ta üveget húzott elő. Valami átkattant a Sánta-Tóth Karcsi agyában, s csendben odatelepedett az öreg mellé. - Fiam, ezt az üveget még a nagyapámtól örö­ költem. A borok bora van benne. Nálam is vé­ nebb, nemes ital. - Karcsi nagyot nyelt. Tudata egészen az üvegre szűkült. Hatalmas vágy lob­ bant fel szívében a bor iránt, s mindenét oda­ adta volna akár egy cseppjéért is. Aki volt már szenvedélybeteg, az tudja, miről beszélek. - De sora van ám annak, Karcsi, hogy ebből igyál. - A Sánta-Tóth képe bambára kerekedett, az öreg meg nagy akkurátusán így folytatta: - Semmi más alkoholt nem tűr meg maga mellett a nagyapám bora. Ha most egy álló hónapig megállód az ivást, akkor jöhet a kóstoló. - Karcsi elgondolkodott, majd föl­ állt és hazament. Eltelt egy kemény hónap. Karcsi izzadt, resz­ ketett, állandó fejfájás és hányinger gyötörte, éjszakánként alig-alig aludt, de bizony tartot­ ta magát s egy korty nem sok, annyit sem ivott. Lassan-lassan tisztulni kezdett a teste s a lelke. Észrevette, hogy van egy kedves és szép felesége. Észrevette, hogy van két szép kislánya. Ráérzett egy másik élet, egy szebb élet ízére, s szépen rendbe szedte a dolgait. A hónap leteltével aztán beállított az öreghez: - Innál-e az óborból, Karcsi? - Nekem nem kell már a kend bora. Tegye csak vissza a polcra. Új ember lettem. Áldja meg az Isten magát meg a borát. Ilyen jót még sosem ittam. - Mondta tréfálkozva Kar­ csi, aztán elindult. Hazafelé. Az öreg egy darabig csak üldögélt magában, majd dúdolni kezdett: - Borban az igazság, borban a vigasz... Györgyi Csaba, PPKE-HTK A HÁLÓ célja a magyar katolikus közösségek hálózatának kialakítása határon innen és túl, itt, a Kárpát-medencében. Az őszi Nagytalálkozó (október 26-29.) házigaz­ dája ezúttal Székelyudvarhely volt. Erdélyből, a Vajdaságból, a Felvidékről egyaránt képviseltet­ ték magukat a közösségek. A család —ill. ifjúság­ szekció meghívott előadói Bíró László püspök úr, valamint Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát voltak. A hallottakat a résztvevők tíz fős csopor­ tokban vitatták meg, és sor került tapasztalatcse­ rére is. A találkozó végén, az országonkénti meg­ beszélés után közös célként fogalmazódott meg, hogy mindenki saját környezetében próbáljon meg nyitni másik katolikus közösségek felé az összefogást, kölcsönös segítést, közös programo­ kat szorgalmazva. Ha érdekel a HÁLÓ törekvése, látogass el hozzájuk: www.halobog.hu Schnörch Rita, PPKE-JÁK m.évf. mány tett rabszolgává, az ország déli részén élő keresztény állampolgárok elleni irányuló „szent háború” (dzsihád) részeként. A kiszabadított rabszolgák közül 500-zal interjút készítettek. A beszélgetésekből kiderült, hogy szinte mind­ nyájukat testileg bántalmazták. A 12 év fölötti rabszolganők kétharmadát megerőszakolták. VR/MK Iszlám terrorista támadás Pakisztánban ke­ resztények ellen Bahawalpur: II. János Pál pápa államtitkára, Angelo Sodano bíboros aláírásával október 28-án táviratot intézett Alessandro D’Errico érsekhez, pa­ kisztáni apostoli mmciushoz a bahaivalpuri katoli­ kus templomban végrehajtott vérengzés kapcsán, amely során 18-an meghaltak, sokan pedig megsebe­ sültek. A szentatya táviratában élesen elítéli „az in­ tolerancia eme újabb megnyilvánulást", részvétét fe­ jezi ki a gyászoló családoknak, imáiról és lelki kö­ zelségéről biztosítja a tragédiában érintett minden személyt. Október 29-én, hétfőn tízezren vettek részt a bahawalpuri áldozatok temetésén. A rendőr­ ség száz iszlám harcos szélsőségest vett őrizetbe. VR/MK ITTHON Rockenbauer Zoltán és SemjénZsolt november 19.én megbeszélést folytatott Seregély István egri érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnö­ kével és Vres András püspökkel, a főpapi testület titkárával. Veres András a. Magyar Nemzet tudósí­ tása szerint jónak nevezte az új-egyházfinanszírozási rendszert, amelyet a Parlament a zárszám­ adási törvény egyik fejezeteként fogadott el, és örömmel fogadták a vidéki papság fizetés-kiegé­ szítéséről hozott határozatot is. Mindezt a vidék megtartása érdekében hozott, fontos lépésnek tekintjük - mondta. Az egészséges élet védelmében körlevelet tett közzé a Magyar Katolikus Püspöki Kar. A körlevél az Egészségügyi Minisztérium tízéves egészségügy programjára reagált. A körlevél üdvözli a programot és kifejezi a megvalósítás­ ban való részvétel szándékát. A püspöki testü­ let szerint a keresztényeknek mindenekelőtt a szép élet példájával kell segítséget nyújtaniuk a fiatal nemzedéknek. HÁBORGÁSOK Szudánban kiszabadítottak négyezer ke­ resztény rabszolgát Zürich: Egy svájci székhelyű emberjogi csoport 4041 szudáni rabszolga szabadságát vásárolta meg a múlt hónapban egy hétnapos mentőak­ ció során. A zürichi Nemzetközi Keresztény Szolidaritás nevű csoport olyan nőket és gyer­ mekeket szabadított fel, akiket a szudáni kor­ Izraelben zsidó fiatalok keresztény diákokat támadtak meg Jaffa: Izraelben a jaffai keresztény iskola diák­ jait egy csoport zsidó fiatal megtámadta és üt­ legelni kezdte. A FIDES missziós vatikáni hír­ ügynökséget P Arturo Vasaturo ferences, jaffai plébános és az iskola igazgatója tájékoztatta a súlyos esetről. Az incidensre október 25-én egy Negevben tett iskolai kiránduláson került sor. A kiránduláson a szentföldi ferences kusztódia jaffai katolikus iskolájának 42 nö­ vendéke vett részt, akiket 60 zsidó gimnazista miután meghallották, hogy arabul beszélnek előbb sértegetni kezdett, majd botokkal ütle­ gelt és kövekkel megdobált. A támadás során sem az arab, sem a zsidó diákokat kísérő őrök nem léptek közbe, hogy megállítsák a vereke­ dést. Amikor megérkezett a rendőrség, azt a fáradtságot sem vette, hogy megérdeklődje: a támadó zsidó diákok melyik iskolához tartoz­ nak, azzal a kifogással, hogy nem veszik ma­ gukra ezt a felelősséget. Amikor a katolikus is­ kola tanárai kihívták a mentőszolgálatot, az ápolók arra hivatkoztak, hogy a sérült diákok­ nak nincs szükségük kezelésre. Ezután öt sú­ lyosabban sérült fiatalt maguk a tanárok a houloni kórház ügyeletére vittek és hármat közülük azonnal felvettek kezelésre a kórház­ ba. A ferences igazgató, P Vasaturo a FIDESnek elmondta: rendkívül súlyos incidens tör­ tént, egyúttal igazságtalannak minősítette az izraeli oktatási rendszert, amely nem tartja tiszteletben a kisebbségek jogait. VR/MK tizenhetedik oldal �Nagy lehetőségek szobája A Szpari második emeletén, a HÖK-rezidenciától balra, kicsiny Szerkesztősé­ günkön is túl található a 305. szoba. Sokan nem is sejtik, hogy itt van a joghallga­ tók és a fiatal jogászok legnagyobb nemzetközi szervezete budapesti tagcsoport­ jának székhelye. Engedve növekvő kíváncsiságomnak, bekopogtam. Boné Beat­ rix (Vévf./N), az ELSA Budapest megbízott elnöke készségesen fogadott. Mi mindent rejt az ELSA elnevezés? A The European Law Students’ Association rö­ vidítése (Európai Joghallgatók Szövetsége). Köz­ pontja Brüsszelben van, immár több mint hu­ szonötezer hallgató a tagja. Különböző progra­ mokat foglal magába. Például különböző külföl­ di joghallgatók közötti kapcsolatokat, diákcseré­ ket bonyolít le. Ezen kívül tudományos tevé­ kenységet folytat társadalmi szervezetekkel, ala­ pítványokkal. Válogatott Európajogi Tanulmá­ nyok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget nyújt tehetséges jog­ hallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekinté­ lyes és elismert tudósok írásai mellett publikálják az európai közjog, az európai integráció, vala­ mint az EU és harmadik országok kapcsolatai té­ makörében, nemzetközi szinten. Perbeszédmondo versenyeket, illetve jogi témákban kon­ ferenciákat szervez. A Külföldi Tanulmányok Program (Studies Abroad Programme, SAP) célja a hallgatók bátorítása külföldi tanulmányok végzésére. Ezen terület legfontosabb tevékeny­ sége az Útmutató Jogi Tanulmányokhoz Euró­ pában (Guide to Legal Studies in Europe, GLSE) című ezeregyszáz oldalas kézikönyv, mely a hallgatók által külföldi tanulmányaik szervezése során gyakorta feltett kérdésekkel foglalkozik. Ami a diákokat leginkább szokta ér­ dekelni, az a Gyakomokcsere Program (Student Trainnee Exchange Programme, STEP), aminek keretében lehetőségük van arra, hogy külföldi jogi, ügyvédi irodáknál, társadalmi szervezetek­ nél, illetve egyetemeken általában egytől három hónapos időtartamra, nyári gyakorlatra mehes­ senek. Általában márciusban szoktak erre pá­ lyázni, és elmondhatom, hogy eddig mind a Pázmányról, mind az ELTE-ről többen is részt tudtak venni ezeken a gyakorlatokon. Hogyan kapcsolódik a szervezet Magyaror­ szághoz? 1981-ben alakult az ELSA Bécsben. Büszkék le­ hetünk rá, hogy Magyarország alapító tagja volt Ausztria, Németország, illetve Lengyelország mellett. így tavaly volt a szervezet húszéves szü­ letésnapja, aminek keretében Bécsben ünnepi bált rendeztek. Brüsszelben van az International Board, ami az egész tevékenységet összefogja, ez alá tagozódnak be az egyes országokban lévő National Board-ok. Ez nálunk az ELSAHungary-t jelentené, ami tudtommal éppen tizennyolcadik oldal ramszervezéssel. A múltunkból, amit ki tudnék emelni a két konferencián kívül, az, hogy kü­ lönböző egyetemekkel felvettük a kapcsolatot diákcserével. így 2000-ben az olasz Salemoban működő kollégákkal volt cserekapcsolatunk. Mi áprilisban jártunk náluk, ők augusztusban látogatták meg az egyetemeket. Most pedig, két hete járt nálunk az ELSA-Wasa képviseletében hét fmn diák. Ezt meg is hirdettük az egyete­ men, de csekély érdeklődés kísérte estünket. Tavaly, amikor három szemináriumunk kereté­ ben meghívtuk a Budapestre akkreditált oszt­ rák, svéd, illetve szlovén nagyköveteket, úgy kellett toboroznunk a hallgatókat, hogy ne valljunk szégyent. Ám továbbra is törekszünk kü­ lönböző programok szervezésére. Jelenleg köz­ gyűlés előtt állunk, mert az elnökség tagjai kö­ zül többen is külföldön vannak. így teljesen ak­ tív működésünket, remélem, meg tudjuk kez­ deni jövőre, a vizsgaidőszak után. Lhi közötök az Informatika teremben időnként felbukkanó, idegen nyelven társalgó diákokhoz? nem működik. A National Board alá tartozik a Local Group. Magyar részről ilyen az ELSABudapest - ami a Pázmány és az ELTE joghallga­ tóiból áll össze - és a Miskolcon, Szegeden, illet­ ve Debrecenben működő szervezetek. Úgy tűnik, hogy annak idején a Pázmány jó befogadónak bizonyult, hiszen 1997. szeptem­ ber 17-én alakult egy csoport... Igen, ez volt az ELSA-Pázmány Diákkör. Hallga­ tói öntevékeny csoportként bírósági bejegyzésre sem került sor, ám 1998-ban szervezett egy kon­ ferenciát Csillebércen „Diplomácia és Joghar­ monizáció aXXI. század küszöbén” címmel. Egy évvel később alakult meg az ELSA-Budapest, aminek szintén volt egy nagy eseménye, a Nem­ zetközi Emberi Jogi Konferencia, Visegrádon. A mostani elnökség tavaly decemberben alakult meg, az előző ELSA-Budapest jogutódjának ve­ zetőségeként. Az ELSA-Budapest bejegyzésére pedig idén nyáron került sor, a Fővárosi Bírósá­ gon, úgyhogy a tagtoborzást újra kezdtük. Immá­ ron, a szeptemberi és októberi kampányunk eredményeképpen a Pázmány jogi karáról negyven-ötven taggal rendelkezünk. Továbbra is vár­ juk lelkes tagok jelentkezését! „Átlaghallgatóként” hozzám ritkán jutottak el a programjaitok. Utána néztem a szegedi és a miskolci szervezetnek: egymást érték a rendez­ vények. Mi a helyzet Budapesten? Amíg a bírósági bejegyzésre nem került sor, nem lehetett aktív programokat szervezni, ezért egy időre le kellett állnunk mindenféle prog­ Nem. Ők az ERASMUS-hoz kapcsolódnak. Ahhoz nincs közünk, külön áll tőlünk. Mennyire felel meg azon szerepének az ELSABudapest, hogy tagjai megismerhessék a külön­ böző külföldi joghallgatókat, az EU-t? Az irányvonalak, amit képviselünk, mind lefe­ dik a külföldi diákokkal való kapcsolattartást. Például minden tagunk felkerül egy e-mail lis­ tára, amin megkapják az összes információt a külföldön megrendezésre kerülő konferenciák­ ról. Ezeken teljes joggal részt vehetnek. A jövő év során lesz a lausanne-i és a prágai testvér­ szervezettel kapcsolatunk. Másrészt, a STEP programon keresztül is képet kaphat a hallgató arról, hogy más országokban a jog miként áll. Szerinted, mégis mi lehet az oka a csekély ér­ deklődésnek, ami körülveszi az ELSA-t, itt a Karon? Nem vonzóak a külföldi lehetőségek? A külföldi lehetőségek érdeklik a hallgatókat, örömmel vettük, hogy eddig is felkerestek minket az irodában. Úgy vélem, közvetlen a kapcsolatunk a hallgatókkal, mert mind az öt évfolyamot végigjártuk, és elmeséltük az elő­ adások után, hogy miről szól az ELSA. De le­ het, hogy a mi oldalunkról is többet kellene tennünk, hogy többször, például az ítéletben is, hírt adjunk magunkról. SZAMOS MÁRTON Ajánlatunk szörfözőknek: www.freeweb.hu/elsabudapest www.elsa-online.org �Az elitképzés hiányosságairól - 1. rész Hát nem is tudom, hol kezdjem... Talán ott, hogy valószínűleg nagyon sokan utálni fognak majd minket azért, amit most leírok, viszont megmondom őszintén, ők azok, akik kevésbé érdekelnek! Az élet már csak ilyen, mindenkinek nem lehet megfelelni. (Olcsó közhely #1.) Teljes egészében egyetértünk Jobbágyi pro­ fesszor úr kijelentésével miszerint „Ma viszont az új rendszerben a felsőoktatási intézmények felada­ ta lenne, hogy a diplomára alkalmasakat kiválassza a saját képzési rendszerében. Véleményem szerint alap­ vetően ez okozfeszültséget minden intézményben, így nálunk is a működésben, mivel a beiratkozott nagy­ számú hallgató szinte alanyijogának érzi, hogy mini­ mális erőfeszítése ellenére is diplomához juthasson. „ ezért aztán kérdésünk csupán arra irányulna: Miért tesz ilyen keveset az egyetem fenti célok megvalósítása érdekében?? Azt mindenesetre már most szeretném elő­ rebocsátani, hogy én (legalábbis saját meglátá­ somban) a becsületes, keményen küzdő több­ ség érdekeit képviselem a kisebbséggel szem­ ben. Költői kérdés No. 1: „Miért van az, hogy a PPKE JÁK-ról nem lehet kirúgódni?” Annak idején amikor elindultunk, a hallgatói létszám 10%-os leépítése volt kilátásba helyezvv-. a va ic XTrvlt- n rrn ivio íj vvjiv a rí L- Ác n^nnnnl = a^uuuai iU hantunk a TO-ra meg a Dékániba különböző garanciákért... Persze teljesen feleslegesen, le­ építés uis (szöges ellentétben Lenin elvtárssal) nem volt, nincs, és talán nem is lesz?! Az Egyetem tiszteletre méltó következetességgel fenyegetőzött a 10%-kal, de negyedév végén már mi is csak nevetgélni tudtunk az ilyen hí­ reken. („Lupus in fabula”) Hogy miért? Mert rangsor szerinti 0,0 és 1,6 között teljesítő sorstársaink újból és újból ugyanazzal a csábos, ártatlan mosollyal fogad­ tak minket szeptemberenként az előadóban! Vagy ha nem ott, akkor az eggyel alatta lévő­ ben! A 10%-os elbocsátás tehát klasszikus lex imperfecta, hat év alatt az egyetem egyszer sem szerzett még érvényt neki, ettől fogva fe­ nyegető, ösztönző hatás kiváltására is teljes­ séggel alkalmatlan; sokkal inkább nevetség tár­ gya a hallgatók között. A másik ilyen, kissé harmatosnak tűnő pró­ bálkozás volt a hiányzó vizsgák számának li­ mitálása: Ez szép dolog, és valahol követendő is, egyetlen baja, hogy eddig kizárólag elméle­ ti síkon létezett. Talán az idősebbek emlékeznek még rá, an­ nak idején a hőskorban (1996-98) a beiratko­ zás feltétele max. 4 hiányzó vizsga volt, átlag­ tól függetlenül. Ez a rendszer egyensúlyosnak mondható, sem túl szigorú, sem túl elnéző a diákokkal szemben, vagyis pont megfelelő (lett volna ha betartják). Később ezt a rend­ szert váltották fel az összes félévi aláírás + az adott szemeszterben teljesítendő vizsgák felé­ nek felmutatása követelményével: A félévi alá­ írás -jól tudjuk- szimbolikus jelentőségű. 2001-ben aztán sikerrel estünk át a ló má­ sik oldalára. Egy februári kari tanácsi döntés értelmében bármilyen bukás, hiány, halasztás stb. évismétlést kell, hogy maga után vonjon. Az akkori HŐK kitartó munkája következté­ ben átmeneti könnyítésként a „null toleran­ cia” elvéből lett a 3 engedélyezett hiány + a min. 2,51-es átlag feltétele. Hogy-hogynem azonban, a 3 engedélyezett hiányból - külön­ böző tanszéki anomáliák miatt- néhány évfo­ lyamon újracsak 6 lett az idén szeptemberre... Költői kérdés No. 2: „Mi a helyzet a méltá­ nyosságokkal?” A méltányosságokkal kapcsolatban csak a ki­ sebbik baj az azok alapjául szolgáló dokumen­ tumok meglehetősen elnéző /hanyagé elbírálá­ sa. Ha mondjuk valaki szívműtétről hoz iga­ zolást, de nincs a mellkasán egy árva karcolás sem, az azért legalábbis érdekes, nem?! Csak a korrektség kedvéért: A példa nem légből ka­ pott, nagyon is valóságos, ám nevet nem fo­ gok, és a jövőben sem kívánok adni mellé, az uis tényleg gonoszság lenne. Az is a kisebb baj, hogy a hivatalosan egyszer, nyomós indokkal odaítélhető kérelmet egyesek háromszor sze­ rezték meg, (példa ismét van, név nincs), de könyörgöm, egyáltalán milyen alapon engedé­ lyezzük valakinek a köv. évre való beiratkozást tizenvalahány, különböző évfolyamokról öszszeszedett hiányzó vizsgával ??? (Pl. van, név nincs.) Az ilyen méltányosságnak van egy sokkal közkeletűbb elnevezése: Kivételezés. Fenti gyakorlat eredményeképpen juthat­ tunk el odáig, hogy az egyszeri megbotlás le­ hetőségét a hallgatók többsége kvázi alanyi jo­ gosultságként mostanra egyszerűen beépítette tantervébe, és azzal mint egyévnyi lazítás lehe­ tőségével már tanulmányainak megkezdése­ kor számol... Költői kérdés No. 3: „Miért nem volt eddig szabályozva az egyetemi tanulmányok befeje­ zésének ideje ?” Tudom, tudom, ez egyfajta magyar népszokás, amit ápolnunk kellene, meg, hogy az úri Ma­ gyarországon jópofa sikk, nemesi passzió volt jo­ gi egyetemre járni, (bocs ha ez is közhelyesen hangzott, bár én nem annak szántam), csakhát ugye azóta azért történt egy s más! Nem azok­ ról beszélek akik egy, neadj' Isten két évet meg­ csúsztak a tanulmányaikkal vagy évhalasztást kértek, hanem azokról, akik mondjuk tavaly előtt lettek volna végzősök, ám idén a szentké­ pekről kölcsönzött, jóságos, mennyei derűvel iratkoztak be a negyedévre... Vajon van valaki is ezen az Egyetemen, aki komolyan gondolja, hogy ezek az emberek a jogi pálya iránti elköte­ lezettség, a tudásvágy, a fejlődni akarás eszméje miatt vannak itt ? Ha viszont nincs, akkor nem nagyon kéne dobálóznunk olyan fogalmakkal, mint az elitképzés ?! Mert hát ugye magunk asszisztálunk hozzá, hogy a hallgatók egy része kizárólag anyagi megfontolások, a diploma nyúj­ totta státusz, ill. a jól hangzó két betűs előtag mi­ att végezzen nálunk! És végül egyetlenegy nem költői, (bár az lenne) kijelentés az eddig elhangzottakhoz: A PPKE JAK -ról eleddig tudtommal egyet­ lenegy embert sem bocsátottak el tisztán tanul­ mányi okokból !!!!\ (Igen, voltak akik elmentek, belátván küzdel­ mük kilátástalanságát, de ha ilyet tettek is, ön­ szántukból tették, nem pedig bármilyen tanul­ mányi szankciórendszer hatására.) Egy picit azért megijedtem amikor leírtam ezt a monda­ tot! Picit azért ijesztő ez a mondat úgy ahogy van, nemde?? Pokorni miniszter úrnak a kö­ zelmúltban tett kijelentése szerint: Magyaror­ szágon 4-5 év múlva már nem az lesz a kérdés, hogy van-e valakinek diplomája, hanem az, hogy hol szerezte a diplomáját. Nyolc párhu­ zamosan működő jogi egyetem, valamint a fenti kijelentés fényében vajon tényleg meg­ engedhetjük magunknak ezt a fajta „nagylel­ kűséget”? Vajon tényleg így szolgáljuk hosszú távon a hallgatói érdekeket? MIHÁLTZ ANDRÁS BALOGH ANDRAS ARVAY GÁBOR ..... ■■■..... ........ Némi kommentár gyanánt „Változnak az idők és mi változunk azokban” - tanította a bölcs római mondás, mely felrémlett előttem a hozzászólás olvasásánál. A cikk tartalmával egyetértek, stílusával nem teljesen. A hozzászólás írói engedjenek meg három halk észrevételt; 1. Nem a Balogh András vezette HŐK küz­ dött kőkeményen éveken át a TVSZ ész­ szerű szigorítása ellen? 2. Nem a Balogh András vezette^ HŐK és a Miháltz András szerkesztette ÍTÉLET végez­ te el, illetve közölte azt a botrányos tanszékmi­ nősítést, ahol több, az átlagról némileg szigo­ rúbb oktatónkat nemes egyszerűséggel, a név­ telenség homályából le „legrosszabb”-ozták? 3. Ha az első két kérdésre „igen” a válasz, nem arról van-e szó, hogy „méltányossági diplo­ más” hallgatóink egy része visszaszól; „Jó-jó, hogy velünk szemben példátlanul liberálisak voltatok, de most már szíveskedjetek abba­ hagyni, s mindenkinek értékes, átlag feletti tu­ dást takaró diplomát adni, mert a további „méltányossági diplomák” már az én üzlete­ met sértik. Ha ez így megy tovább, esetleg „Dr. Pázmány Benzinkutas” lehetek csak mint Pokorni Miniszter Úr nagyon helyesen rávilágított a jövőbeli diplomák tagozódására. Szóval jobb lett volna, ha ez a cikk három év­ vel ezelőtt születik meg, s szerzőik a TVSZ körüli csatározások és méltányossági kérel­ mek bonyodalmai helyett, esetleg tankönyve­ iket forgatták volna ilyen buzgalommal. így is nagyon örülök a cikknek. Bizonyítja a fejlődést, s azt, hogy „túlsó partról” másként festenek a dolgok. Ha így haladunk, még tíz év, és szerzők teljesen belátják, hogy mégiscsak igazuk volt némileg szigorúbb tanáraiknak. DR. JOBBÁGYI GÁBOR tizenkilencedik oldal �PÁZMÁNY SZÉPÉ 2001 Mindenkit megemlítettünk, aki szavazatot ka­ pott, de azok se keseredjenek el, akik nem ta­ lálják nevüket a listán. A tudomány és a tech­ nika mai állása mellett könnyedén elvégezhe­ tőek olyan beavatkozások, melyek segítségével a jövőben estlegesen az illető hölgy nagyobb eséllyel indulhat egy hasonló versenyen. Rá­ adásul a jogászpálya is tartogathat még másfaj­ ta, de legalább ekkora örömöket... Komolyra fordítva a szót: a közjegyző által el­ lenőrzött szavazatszámláláson írásszakértő se­ gítségével kiszűrtük a hamis, érvénytelen, év­ folyam megjelölés nélküli, valamint a Sparta­ cus felszolgáló hölgyeire leadott szavazatokat. Ezeken kívül is akadtak még azért meglepő öt­ letek: egy lelkes egyetemi polgár már idejeko­ rán, több, mint fél évvel a választások előtt a Fideszre szavazott. Kapott szavazatot Natalia Oreiro, Zámbó Jimmy, Pamela „Anderszen”, valamint az egyetem oktatói karából többen is. Jó néhány jelölés Dettire is érkezett, akiről megtudtuk, hogy „nem Pázmányos, de a ba­ rátnőm, és nagyon szép”, „Valamilyen” Juli-ra, és a szerkesztőség több férfi tagjára is (a hízel­ gő véleménynyilvánítást ezúton köszönjük). A fiúkra érkezett szavazatok meglepően magas száma miatt érdemes elgondolkodni a jövőben egy, a számukra is megrendezésre kerülő ha­ sonló megmérettetésen. A dobogósok nyereményüket (kétszemélyes vacsi) a Spartacusban vehetik át, de a lekes ön­ ként jelentkezők várhatóan meginduló roha­ ma miatt nem árt, ha minél hamarabb eldön­ tik, ki is lesz a szerencsés kiválasztott, aki tár­ suk lehet a nyeremény elfogyasztásában... 1. Balogh Dóra (IV./N) 203 szavazat 2. Melegh Anna (V./N) 189 szavazat 3. Hornyik Annamária (IIL/N) 153 szavazat No, ezzel is megvolnánk! Az ítélet és a Spartacus közös úttörő akciója, a világ­ történelem első Pázmány Szépe választá­ sa lezárult. Az egyetemet hetek óta láz­ ban tartó kérdésekre végre választ kap­ tunk. Megválasztottuk tehát a legszebb lányokat, mostantól a helyezettek immá­ ron hivatalosan is tudhatják, ők a kivá­ lasztottak, az egyetem férfi-hallgatósága csodálatának tárgyai. 6. Kovács Orsolya (II./N) 56 szavazat 7. Mezey Franciska (V/L) 48 szavazat 8. Magyar Barbara (IL/N) 43 szavazat 9. Grósz Dóra (III./L) 36 szavazat 10. Szilágyi Dorottya (IL/N) 29 szavazat 4. Fodor Bernadett (III./N) 81 szavazat 5. Pallós Nikoletta (IV./N) 72 szavazat Szavazatot kapott még: Balázs Katalin (I./N), Balogh Gabriella (I./N), Bakos Réka (V/N), Baumgartner Agnes (V/L), Berecz Tímea (V/N), Berényi Diána (V/N), Berta Aliz (II./N), Békési Zsófia (V/N), Bíró Katalin (V/N), Bodonovics Klára (I./N), Bogi Viktória (I./N), Boros Emese Judit (V/L), Boros Linda (V/N), Csörgei Zsuzsa (L/N), Dekovics Zsó­ fia (V/N), Dénes Lilla (II./L), Domány Katalin (II/N), Egyed Annamária (III./N), Far­ kas Marianna (I./L), Fábián Adrienn (II./L), Fábián Erika (II./L), Franczia Mercédesz (V/N), Fülöp Hilda (V/N), Gerendás Anna (V/N), Gergely Ágota (L/N), Gyulai Judit (V/N), Horváth Katalin (V/N), Horváth Réka (V/N), Horváth Zsuzsanna (V/N), Illy Dorottya (II/L), Imre Melinda (III./N), Jakab Izabella (V/L), Karsai Orsolya (V/N), Káposztás Ágnes (IL/N), Kegyes Anna (V/N), Kiss Virág (V/N), Kozák Nikolett (L/N), Kozma Zsuzsanna (V/N), Kurka Csilla (I./N), Kürthy Gabriella (V/L), Laczkó Anikó (I./N), Mihályi Réka (II./N), Mihályka Márta (IL/N), Miklovicz Renáta (V/N), Mikó Adrienn (IL/N), Nagy Krisztina (IL/N), Nemeskéri Kiss Zita (IIL/N), Orosz Ju­ dit (IL/N), Orosz Yvette (IL/N), Papp Eszter (IIL/N), Pogácsás Ánett (IL/N), Puskás Renáta (V/N), Rajkai Viola (V/N), Ratatics Zsuzsanna (IIL/N), Rá­ kos Nikoletta (II./L), Sándor Katalin (IV/L), Seereiner Márta (V/N), Seprényi Andrea (IL/N), Simon Emese (I./N), Stefka Annamária (V/N), Surányi Kata­ lin (IV/N), Szabó Petra (IIL/N), Szenei Ildikó (V/N), Szincsák Zsuzsa (IIL/N), Takácsi-Nagy Eszter (I./N), Tóth Eszter (L/N), Tündik Henrietta (III7N), Valter Zsuzsanna (IIL/N), Vator Zsuzsanna (III/N), William Edina (L/N), WolfJudit (V/N), Zsolnai Edit (IV/N). � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2001 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IV. évfolyam 12. szám 2001. december 12. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. december 12. Date Created Date of creation of the resource. 2001. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (10068kb+2515 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_IV_12_20011212 Relation A related resource T00042 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_IV_12_20011212 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/380e5ce255f452fd23de0053edd23751.jpg 7d2e65d55c5f5c330c485019a4a54f03 https://omeka.ppke.hu/files/original/68eef5b5cafc61eef5361f5880c8da79.pdf 1fe9e3eedf63fffaf83758673fdd08aa PDF Text Text rFtC£_itxUtJILíZJZOOÍOIIS « * 4 ♦- ITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 't . vks . ‘"Li'> "rx?; s A'" J / t w* U) '03 □ c Cö 5 o CM » r E *03 r í E s * > I 9 w :í^’’ Q « '® « *■ Mindenkinek boldog ünnepeket kíván a HŐK és az ítélet szerkesztősége J»- t r- �ítélet * ■ Impresszum Tartalom ítélet Pázmány Jogászlap Kiadja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzata Az igazságot keresni és szolgálni? Interjú dr. Farkas Attila érseki tanácsossal 3. oldal .íí* Felelős kiadó: Mile Attila elnök Szerkeszti a szerkesztőbizottság; “Isten és a felebarátok szeretete” Beszélgetés Schweitzer Józseffel, a napokban lemondott országos főrabbival 4-5. oldal Richolm György főszerkesztő Szabó Zoltán Egyetemi professzorok jubileuma 11. János Pál pápa beszéde a világ professzo­ raihoz 8-10. oldal Szabó Ferenc A Kari TDK eredményei Munkatársak: 12-13. oldal Szabó Péter Kollay András •lóna Tibor Wctzel Tamás Miháltz András Christian László Szerkesztőség címe: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar 1088. Budapest. Szentkirályi utca 28- 30. Tel./fax: 429- 7268 e-raail: itelet@jak.ppke.hu A Karon tapasztalható problémákról - válasz Jakab András nyílt levelére 16. oldal RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL 17-18.OLDAL Vers - Mindenkinek 19, oldal r «S Készült: Kemény Gyula Nyomdája Törökbálint. Árpád u. 71. Telefon : 23/335-269 1000 példányban olvasóink hogy kqpwmk 17. es 11. oldalM Rendelkező Nyifetkozstot telálhaitoak a adó egy lókéról Az újságban megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. Kérünk mindenkit, aki munkánkban írásaival közre óhajt működni, lehetőség szerint lemezen, Word Dokumentumban mentve jutas­ sa el hozzánk anyagait. Aláírás nélküli cikkeket sajnos nem áll módunkban leközölni. A Nyilatkozat a lapból kivágható és érvényes ren= delkezésí lehet temi általa, 2 k í 0 ‘i •i11 �’— t t I' r AZ IGAZSÁGOT KERESNI ÉS SZOLGÁLNI? í í .1 1 n (■ I I 5 c 5 3 i I 1 1! .j II ‘1 n 1 1 1 j Karácsonyi beszélgetés dr. Farkas Attila érseki tanácsossal, a Budapesti Szent István Bazilika lelkészével - Mi a véleménye a karácsony és vált gyakorlattá az egyházban. A katolikus egyház szerepét mai, a jórészt magát katolikusnak val­ mostani jubileumi évet három modern világunkban? ló magyar társadalom mai viszo­ előkészületi esztendő előzte meg, - Nem vagyok jós, nem vagyok az ezredfordulóra pedig több jövendőmondó. Egy dologban nyáról? - Az a társadalom, amely a XX. százezer zarándok kereste fel azonban biztos vagyok: a kereszténység, és kiemelten a Katoszázad végén, hűségesen a gen­ Rómát, lépett át az ősi bazilikák erációk hosszú sorától átörökölt Szent Kapuin és hallgatta meg az likus Egyház csak akkor maradhitvalláshoz kereszténynek és idős, betegségeinek terheit hő- hat hatékony az új évszázadokkatolikusnak vallja magát, a Bet­ siesen viselő II. János Pál pápa bán, ha nem alkuszik meg, és lehemi Kisded születését történel­ buzdításait. A Magyar Katolikus továbbra is magasan tartja erkölmi tényként fogadja el. Annak Püspöki Konferencia az idén esi értékrendjének mércéjét. Ha ellenére, hogy hazánkban év­ Nemzeti Zarándoklatot vezetett kihangsúlyozza az ember szemétizedeken át a társadalomra kény- mind az Örök Városba, mind lyi méltóságát, amelyet Istentől szerített ateista ideológia Jézus Jézus szülőföldjére, a Szentföld­ eredeztet, és a szabadságot nem személyét a legendák világába re. Ezekkel a zarándokutakkal cseréli fel a szabadossággal. A utalta. A hit Jézusban a közénk föpásztoraink a Magyar Miilen- globalizáció veszélyt jelenthet a testesült isteni szeretetet látja, az nium jelentőségét is kihangsú- vallásosság területén is, hiszen Istenembert, aki sorsközösséget lyozták, hiszen már Szent István azt a konzum kínálat szintjére sül­ vállalt velünk. Ezért a keresztény király szorgalmazta ezen két lyesztheti. A valódi karizmák karácsony középpontjában Jézus szent hely felkeresését, zárán- helyett pedig pótcselekvésekkel, Krisztus áll, mint Isten ajándéka, dokházakat építve Szent Péter felszínes érzelmi gesztusokkal elégítheti ki a tömegek vallásos minden ajándék ősmintája. Ez az sírja közelében Jeruzsálemben. isteni gesztus még a hit nélkül - Hordoz e számunkra, magyarok igényét. való társadalomban is tovább él: a számára valamiféle üzenetet az. - Végezetül, miért Mórus Tamás szeretet ünnepeként és a kará­ hogy a 2000. évforduló egybeesik lett a jogászok védöszentje, illetve csonyi ajándékozás mindmáig élő államalapításunk ezredik évfor- milyennek kell ma lennie egy erkölcsös, katolikus jogásznak? szokásában. dulójával? - Milyen módon készült az egyház - A mának szóló üzenet: István - Mórus Tamás a tántoríthatatlan Jézus születésének 2000. évfor­ király bölcsessége és előrelátása, következetesség és az erkölcsi Az 1000-dik év karácsonyán feddhetetlenség szentje. Egész dulójára? - Az egyház a középkor óta ne­ megkoronázott uralkodó véglege- személyiségét eltöltötte a hivatás­ gyedszázadonként és a századfor­ son és egyértelműen elkötelezte tudat, az igazság keresése és a dulókon örvendező szívvel jubi­ magát a kereszténységnek és törvényességhez való ragaszkolál. A keresztény élet és a ke­ Európának. Ezért hazánk az új dás. Katolikus meggyőződését és resztény időszámítás origójára. évezred fordulóján nem ide- az egyházhoz való hűségét vérJézus születésére emlékezik, és a génként kopogtat az Európai tanú-halálával is igazolta. Ő a lelki megújulás eszközeivel a Unió kapuján. Hazánk ezer éve mindenkori példaképe a jog pabünbánattal, a bünbocsánattal és a elkötelezettje annak a kultúrának, ragrafusai mélyén az igazsábúcsúk elnyerésének különböző amelynek bölcsője Betlehemben gosságot kereső és a keresztény formáival élve, tudatosítja ma­ ringott. Ebből a bölcsőből eszmeiséget vállaló jogászoknak. gában keresztényi elkötelezettsé­ cseperedett és nőtt fel az európai A Katolikus Egyetemnek is az gét. Az idei 2000. év rendkívüli nemzetek sora és a népek ha- igazságot kereső és az igazságot jelentőségű, hiszen az egyház gyományainak sokszínűségével szolgáló, igaz embereket kell először lép át az ezredfordulón vált karakterisztikusan európaivá. nevelnie. jubileumi ünneplés közepette. Ha Európa meg akarja őrizni öna­ Ismeretes ugyanis, hogy az első zonosságát, akkor keresztényi jubileumi évet VIII. Bonifác pápa múltját is át kell mentenie a jövő 1300-ban hirdette meg, így a évezredre, befogadva a hozzá tar­ jubileumok szokása csak a tozókat. második évezred ajándékaként - Miként lehetne megfogalmazni a Koltay András 3 �BRI#' rfi M- “ISTEN ÉS A FELEBARÁTOK SZERETETE” Beszélgetés Schweitzer Józseffel, a napokban lemondott országos főrabbival - Kérem foglalja össze eddigi legfőbb különbség, hogy a azt a melléknevet adták, hogy életútját! zsidó vallás szerint még nem makkabeus. Makkabi pörölyt 1922-ben születtem. Tanul- jött el a Messiás, van persze jelent, tehát pörölyként veri az mányaimat a Zsidó Gimná- más különbség is, de ez a ellenséget. A makkabeusok ziumban, utána a Rabbi- döntő. Ami azonban az előbb gerilla-harcban győztek, képzőben végeztem. Tanul- összekötő dolog; az Isten és a majd szabályos hadsereggé mányaim alatt, már 1945-ben, felebarát szeretető, mert amint fejlődtek, több ütközetük volt az 1944-ben ismert tragédia az Evangéliumban is ez és ezen ütközetek során 164után elszenvedett súlyos vesz- főparancs, a zsidóságnak is ben az egykori jeruzsálemi teségek miatt mi, idősebb hall- parancsa ez. Úgyhogy az Isten- szentélyt felszabadították, újra gatók megbízást kaptunk val- és emberszeretet a legfőbb alkalmassá tették az egyetlen lástanári feladatokra és egyes összekötő kapocs közöttünk. és láthatatlan Isten tiszteletére. lelkészi feladatokra. Mond- - Az ünnepek közeledtével Ez esemény emlékére kehatom azt, hogy 1945-töl kérem meséljen a hanuka és a letkezett a hanuka ünnepe. 2000-ig folyamatosan vé- karácsony kapcsolatáról! Valószínű, hogy a harcok geztem oktatói és lelkészi A hanuka korábbra datálható, következtében a sátoros tevékenységet. Budapesten a mint a karácsony, az idő- ünnepet, amely ősszel van. Zsidó Polgáriban, utána az számításunk előtti második nem tudták idejében megünneakkor létesült Zsidó Általános századra. Palesztina akkor pelni, ezért amikor már a szenIskolában és Gimnáziumban szír-görög uralom alatt állt, télyt felavatták és az áldozatok tanítottam. 35 éven keresztül Ennek a szír-görög országnak bemutatására, a zsidó liturgiára voltam Pécsett rabbi. Ebben az a legdélibb tartománya Pa- alkalmassá tették, ekkor ünneidöszakban már rendkívüli lesztina volt. Az uralkodó poli- pelték meg. Ez is nyolc napos, tanár voltam a Rabbiképzőben tika nemcsak politikailag, az is nyolc napos. Jeruzsálemmesterem, Scheiber Professzor hanem ideológiailag is ben pedig nagy kivilágítás volt Úr megbízásából. Utána egységesíteni akarta a birodal- annak tiszteletére, hogy a szenmeghívtak Budapestre rab- mát, és ezért Júdeábán a hiva- tély ismét zsidó kézen van, binak. Scheiber professzor talos monoteizmust ki akarta ezért Josephus Flavius, ta fotahalála után meghívtak az igaz- szorítani és oda is a politeiz- nak, vagyis a fény ünnepének gatói tisztségre, amit 75 éves must akarta ennek helyébe nevezte ezt az ünnepet. Ehhez koromig el is láttam.Nyolc bevinni. Ez az irányzat sokféle az ünnepkörhöz csatlakozik az évig voltam országos főrabbi, küzdelemmel járt, a dolog a legenda, hogy a főpap által erről most mondtam le. Fogok lényege az lett, hogy a hitelesített olajból, amelyen a még rabbiként működni tér- jeruzsálemi templomból főpap pecsétje volt, és amely a mészetesen itt, a Rabbiképző Zeusz-templomot csináltak, felavatáshoz kellett, csak egyZsinagógájában. Kutatásokkal Az uralkodó pedig dekrétumot napi olaj maradt meg, azonban szeretnék foglalkozni a legú- adott ki, amelyben végül a csodás módon nyolc napra elejabbkori magyarországi zsidó zsidó vallás gyakorlását ural- gendö volt. Ezért nyolc napos hitközségek vonatkozásában, kodói fogva olyan módon a hanuka ünnepe. hatalmánál Sokat publikáltam, előadá- eltörölte. A dekrétumra egy hogy minden nap eggyel több sokat tartottam Belgrádtól Jeruzsálem közelében lévő lángot gyújtunk meg. Érméi a Jeruzsálemig. Más vallások kisváros. Módin papja és fiai csodánál nagyobb csoda volt a képviselőivel, úgy érzem jó fellázadtak és kezdetét vette kis makkabeus sereg győkapcsolatot alakítottam ki. előbb egy gerilla-harc, amely- zelme, az ősi szentély visszaRészt vettem a Keresztény- nek vezére a modini papnak foglalása a sokkal nagyobb zsidó Társaságban is. A Júda nevű fia, akinek később ellenséges seregtől. Összefüg4 �ítélet gés annyi a karácsonnyal, hogy Kiszlév hó 25-ével kezdődik a hanuka, december 24-ével a karácsony. Általában a zsidó időszámítás szerint a dátumot nem reggeltől, hanem az előző nap estétől számítjuk. Ennek az emléke, gondoljuk, megvan a karácsonyban, amely nem 25-én, hanem 24-ike estével kezdődik. Sok közös vonásról nem lehet beszélni, azonban van egy lényeges alapkérdés, amelyben azt kell mondanom, hogy ez a makkabeus harc több volt, mint egyedül csak a zsidó nép vallásszabadságának harca, amelyből kifejlődött egy nemzeti szabadságharc, amely aztán egy rövid időre ismét egy zsidó királyság, a Makkabeus Királyság megalapításához vezetett. Ez nem volt hosszú életű, mert jöttek a rómaiak. Ami a zsidóság és a kereszténység közötti kapcsolat tekintetében, úgy gondoljuk a leglényegesebb, hogy ez az üimep az egész monoteizmusé. Egy olyan korban, amikor a monoteizmus még egyedül a zsidóságnál állt ferm, tehát, ha akkor a makkabeusok a monoteista hitért, amely a zsidó vallásban nyilatkozott meg, nem küzdöttek volna, legalábbis emberi szempontból kétséges, hogy mi lett volna a monoteizmus további sorsa. Nem nyomták volna-e el? Hogy alakulhatott volna a kereszténység, ha nincs a törzs, a zsidó monoteizmus? Ilyen a szempontból makkabeusok nemcsak a zsidóságnak, hanem az egész monoteista világnak a harcosai voltak. Ezt elismerte a Római Katolikus Egyház, ugyanis a régi egyházi naptárban van egy nap, azt hiszem valamikor a augusztusban, amelyet makkabeus vértanúk emlékének szenteltek. Tessék egy egyházkatolikus római történészt megkérdezni! Ez az egyetlen alkalom, amikor. legalábbis tudtommal, zsidó hősök. mártírok, akik a monoteizmusért vívott harcban elestek, a katolikus naptárba bekerülnek, mert az egyház is tudta jól, hogyha a makkabeus hősök nem harcoltak volna a monoteizmusért, akkor kétséges, utána mi lett volna... Emberi szempontból persze, Isten hatalma végtelen, tehát biztos valamiképpen, ha akarta, akkor a monoteizmusnak utat nyitott volna másképp is. A történeti fejlődés azonban azt mutatja, hogy a zsidóság kertjében nyílott a monoteizmus és ez a kert a harcok ellenére sértetlen maradt. Ennyi a kereszténység és a hanuka ünnep közötti legmélyebb vallástörténeti kapcsolat. Azután mindkettő ajándékokbán, az örömszerzésben nyilatkozikmeg. Van-e valamilyen kapcsolata a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel? Míg egészségem engedte. Frölich Ida professzorasszony felkérésére tanítottam egy rövid ideig a bölcsészettudományi karon, a Hebraisztikai Intézeten belül liturgiát, de aztán életkorom előrehaladásával és egészségem ezzel kapcsolatos gyengülésével ezt most meg kellett szüntetnem. Megtiszteltek azzal, hogy Frölich professzorasszony egy nagyon jeles müvét a Kumrán-i tekercsekről lektorálhattam. Áttételesen a kapcsolatom az is, hogy egy ideig Gábor fiam is a Pázmány Egyetem meghívott előadója volt. A bölcsészkar előző dékánjával is jó kapcsolatban voltam, az Egyetem teológiai tanárai közül is a hebraista és biblikus Professzor Urakkal jó kapcsolatban vagyok. Az Egyetemről nekem nagyon jó benyomásaim vannak. Az Egyetem hallgatóit, tanárait és Hallgatói Önkormányzatának lapját sok szeretettel üdvözlöm, és az Egyetem minden hallgatójának sikeres tanulmányokat kívánok. Wetzel Tamás ^^[f[ir(át©ií©sfl toirnMSiiiiIk; (A4))s 1/1: 40.000- Ft 1/2: 25.000- Ft 1/3: 14.000- Ft MM 1/1: 30.000- Ft 1/2: 18.000- Ft 1/3: 10.000- Ft rí -te ti 5 �ítélet í A* ik. JL “NÉPEK KRISZTUSA, MAGYARORSZÁG” “Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselösnek találtaték a Szent Lélektöl. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt bocsátani. ” 1916. december 30. IV. Károly megkoronázása és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. ’’ Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke. A nyilasok elfogták és kivégezték. 1918. december 24.-26. “Amikor pedig megszületik vaia Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jó­ vének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. ’’ A román hadsereg bevonul Kolozsvárra, a Szerb-HorvátSzlovén Királyság csapatai megszállják a Muraközt, a csehszlovák katonaság pedig elfoglalja Eperjest. A történélmi Magyarország szétesik. “Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok meg fogod tudni, mire gondoltam.” (Karinthy Frigyes) Reggel indult a menet a budavári palotából a Mátyástemplomba. Ágyúdörgés és harangzúgás mellett vonult be Károly és felesége a templomba, ahol Tisza István nádorhelyettes tette a király fejére a Szent Koronát, miközben az érsekek és püspökök áldást mondtak. A hercegprímás átnyújtotta Károlynak a jogart “József pedig az álomból és az országalmát, majd a felserkenvén, úgy tőn, a mint főméltóságok a trónhoz vezet- az Úr angyala parancsolta ték és beiktatták. Mindezek vala neki, és feleségét magáután Tisza felkiáltott: “éljen a hoz vévé. És nem ismeré öt, király!”, amit a jelenlévők míg meg nem szülé az ö visszhangoztak. A koronázás elsőszülött fiát; és nevezé után a király a Szentháromság annak nevét Jézusnak. ” téren esküt tett. Rendkívül nehéz politikai helyzetben lett 1944. december 24. uralkodó, amikor az országnak Sopronkőhidán kivégzik Baiegy nagy formátumú egyéni­ csy-Zsilinszky Endrét és ellenálló társait. ségre lett volna szüksége. "Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Úrnak angyala álomban megjelenik neki, mondván: József, Dávidnakfia, nefélj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedigfiat, 6 1948. december 23. A belügyi szervek hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányúló bűncselekmény, kémke­ dés és valutaüzérkedés vádjával letartóztatják Mindszenty József hercegprímást. Mindszenty 1945-48 között szembehelyezkedett a diktatórikus törekvésekkel. Vezéralakja lett a vallásszabadságért, az egyház működési szabad­ ságáért küzdő, nemzeti függet­ lenséghez ragaszkodó erők­ nek. A Budapesti Népbírósá­ gon zajlott koncepciós per során Mindszentyt 1949. feb­ ruár 8-án életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. A magyar katolikus egyház negyed századig vezető nélkül maradt. Bajcsy-Zsilinszky Endre: politikus, újságíró. Az 1930-as évektől kezdve fokozatosan jut el a demokrata ellenzéki, németellenes, antifasiszta meg- “És egybegyűjtve minden gyözödésig. 1944-ben a fegy- főpapot és a nép írástudóit, veres ellenállási mozgalom tudakozódik vaia tőlük, hol kell vezetésére alakult Magyar Krisztusnak megszületnie? ál �3; Azok pedig mondának neki: a júdeai Betlehemben; mert így írta vaia meg a próféta. 1951. december 21, Leleplezik a Sztálin-szobrot a Felvonulási téren. A lerombolt Regnum Marianum templom helyén álló monstrum, Mikus Sándor alkotása J. V. Sztálin 72. születésnapja alkalmából készült. A diktatúra nyomasztó jelképe mindössze öt évig állhatott a helyén. . "És te Betlehem, Júdánakföldje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi váro­ sai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakoló tőlük a csillag megjelenésének ide- 1956. december 8. A salgótarjáni tüntetésen a karhatalom sortüzet ad le a tüntetőkre. Körülbelül nyolcvanan halnak meg. “Mondd el, mert ez a világ csodája / Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett / És sokan vetnek most keresztet ! Földrészek népe nézi, nézi! Egyik érti, másik nem érti ! Fejük csóválják, sok ez, soknak / Imádkoznak vagy iszonyodnak / Mert más lóg a fán, nem cukorkák ! Népek Krisztusa, álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne men­ Magyarország. jenek, más úton térének vissza (Márai Sándor) hazájokba. ” “És elküldvén őket Betlehem- (Máté evangélioma) be, monda nékik: elmenvén, szorgalmasan kérdezősköd- Boldog karácsonyt mindenjetek a gyermek felől, mihelyt kinek! pedig megtaláljátok, adjátok Koltay András tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek neki. Ők Kedves Katolikus pedig a király beszédét megTestvéreim! hallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind A közeljövőben meg­ addig, a míg odaérvén, megálkezdődik a népszám­ la a hely fölött, a hol a gyerlálás. A kérdezöbiztos mek vaia. ” Önnek is felteszi majd 1989. december 21. Budapesten gyászmenet vonul a román nagykövetség elé, a romániai megmozdulások ál­ dozataira emlékezve. December 15-én tüntetések kezdődtek Temesváron a fennálló Ceaucescu-rendszer ellen. A tüntetések többször fegyveres összetűzésbe csap­ tak át. Tőkés László református lelkészt elhurcolták. Temesvár pédáját követve 21étöl más városokban is felkelések törtek ki. A diktátor végérvényesen megbukott. “És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találók a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván tisztességet tőnek neki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adónak neki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel a kérdést, milyen vallású. Több évtized után mód­ ja lesz megvallani a kereszteléssel elnyert egyháztagságát. Bár a nyilatkozat ön­ kéntes, és sehol nem tartják majd nyilván név szerint, ne feledje Jézus ígéretét: “ Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt “ ( Mt 10,32 ). Seregély István egri érsek, a Püspöki Konferencia elnöke J 7 �ítélet I i » Egyetemi professzorok jubileuma II. János Pál pápa beszéde a világ professzoraihoz Kedves Professzor Urak! Örülök, hogy a kegye1. lemnek ebben az évében találkozhatom Veletek, amikor Krisztus erősebb hitre és életünk alapvető megújítására hív minket. Különösen azt az elkötelezettséget köszönöm Nektek, amit a lelki és kulturális gyűléseken mutattatok ezekben a napokban. Rátok tekintve gondolataimmal az egész világ egyetemi oktatóihoz fordulok, valamint a diákokhoz, akiket Ti segítetek az előrehaladás útján, egy fárad­ ságos, de örömteli úton - szívélyes üdvözletemet küldöm mindannyiuknak. Köszöntöm Ortensio Zecchino szenátor urat is, aki az egyetemekért felelős miniszter és aki itt most az olasz kormányt képviseli. Az imént felszólaló kiváló professszorok beszédeiből kitűnt, milyen gazdag és tiszta elképzeléseitek vannak. Őszintén köszönöm nekik. Ez a jubileumi találkozó mindannyiatok számára alkalmas pillanat volt arra, hogy végiggondoljátok: Isten igéjének megtestesülése, a nagy esemény amit éppen ünnepiünk, mennyire elfogadott az emberek között, mint életadó forrás, amely az egész életet irányítja és átalakítja. Igen, hiszen Krisztus nem valami meghatározhatatlan vallásos létnek egy jelképe, hanem sokkal inkább ő az a biztos pont, amiben Isten, a Fiú által, teljesen a magáévá 8 teszi emberségünket. Krisztussál “a Végtelen belép az időbe, a Teljesség elfedve marad a részben. Isten emberi arcot ölt” (Fides et Ratio. 12). Istennek ez az “önkiüresítése”, méghozzá egészen a Kereszt “botrányáig”(cf. Fii 2:7), képtelenségnek tűnhet annak, aki csak önmagáért él. Ez az önkiüresítés tulajdonképpen “Isten ereje és bölcsessége” (1 Kor 1:23-24), azok számára, akik nyitottak az ö váratlan szeretetére. Mindezt tanúsítani vagytok Ti most jelen. 2. Az egyetem egy új humanizmus számára. az alapvető téma, amit átgondoItatok, jól beleillik a jubileum újrafelfedezésébe, ami Krisztust állítja a középpontba, Valóban, a Megtestesülés eseménye a legmélyebben érinti az emberiséget, megvilágítja gyökereinket és sorsunkat. valamint képessé tesz a reményre, amiben nem kell csalódnunk. Mint tudós hölgyek és urak. Ti soha nem szűntök meg kutatni az emberi értéket. Az ókori filozófussal együtt Ti is mondhatnátok: “Keresem az embert!” A sok válasz közül, amit erre az alapvető keresésre adtak. Ti a Kriszusit fogadtátok el. Ez a válasz az Ö szavaiból válik nyilvánvalóvá, de már azelőtt elhangzott, mielőtt az arcán ragyogott volna fényesen, Ecce homo: íme az ember! (Jn 19:5). Amikor Krisztus elgyötört arcát az őrjöngő tömeg felé fordította, Pilátus nem gondolta, hogy bizonyos értelemben a kinyilatkoztatás szavát mondta. Akaratlanul mutatta meg a világnak az Egyetlent, akiben minden egyes ember felismerheti a gyökerét és akiben mindenki re-ménykedhet, hogy megtalálja a megváltását. Redemptor hominis: ez az a kép Krisztusról, amit már az első enciklikám óta próbálok a világba «1 'kiáltani”, és amit ez a jubileumi év is újból elő kíván segíteni, minden emberi ész és szív számára. 3. Krisztustól - aki kinyilatkoztatja magát az embernek (cf. Gaudium et Spes. 22) nyert késztetés által ezekben a napokban megerősítettétek a találkozókon, hogy igenis szükség van olyan egyetemi kultúrára, ami valóban “emberi”, elsősorban abban az értelemben, hogy a kultúrának összhangban kell lennie az emberrel. Ezen kívül pedig a kultúrának túl kell lépnie a csábításon hogy olyan tudást adjon, ami pragmatizmushoz vezet vagy ami elveszik a tudományos képzettség végte­ len folyamaiban. Az ilyen tudás képtelen értelmet adni az életnek. Éppen emiatt hangsúlyoztátok, nem hogy ellentmondás. hanem sokkal inkább logikus kapcsolat van a kutatás szabadsága és az igazság felismérésé között. Bár az emberi értelem korlátozott és elfárad, f B I 1 3 1! �Ítélet?'« í minden fejlődés az igazságot keresi. Ezt a szempontot hangsúlyozni kell, hacsak nem akarjuk megadni magunkat a légkörének, relativizmus aminek a mai kultúra nagy része áldozatul esik. Ha a kultúra nem az igazságra irányul - amit alázatosan, de határozottan kell keresni -, akkor menthetetlenül el fog tűnni, elveszik a bizonytalan vélemények között és átadja magát a legerősebbek uralkodó bár gyakran álcázott akaratának. hogy az a felsőbb Titok veszi körül, amit mind az ész, mind a hit Istennek hív. Egy olyan humanizmusra van szükség, amelyben a tudomány és a hit távlatai nincsenek többé egymással ellentétben. dent, ami Benne keletkezett (cf. Jn 1:3) és amit Ö megváltott. Ezért nekünk újra fel kell fedeznünk a Teremtés eredeti és világ végéről szóló jelenté^, tisztelnünk kell minden belső elvárását, de élveznünk is kell a belőle fakadó szabad­ ságot, felelősséget, alkotókészséget, örömöt, “pihenést” és szemlélődést. A II. Vatikáni Zsinat egyik kiváló szakasza is erre emlékeztet: “mivel az Isten a lelki szegénységben és szabadságban élvezi a teremtményeket. az ember egy igazságban való világ birtoklására hivatott, mintha egyszerre nem lenne semmije és minden az övé volna. ‘Minden a tietek: de ti Krisztushoz tar­ toztok és Krisztus Istenhez tartozik’ (1 Kor 3:22-23)” (Gaudium et Spes, 37). Nem elégedhetünk meg egy félreérthető megnyugvással, amelyet egy olyan kultúra támogat, ami kétségbe vonja az ész alapvető képességét az igazság felismerésére. Félő, hogy ez az út a hit félremagyarázásához vezet, mivel csak egy érzésre, érzelemre, Kultúra igazság nélkül nem művészetre csökkenti azt: és a biztonságot nyújt a szabadság- végén megfosztja a hitet minnak. hanem veszélyezteti azt. den lényeges alapjától. De ez Már több alkalommal említet- így nem keresztény hit lenne, tom a következőt: “Az igazság ami inkább egy ésszerű és és erkölcs követelményei nem felelősségteljes elfogadását - csökkentik, sem nem törlik el kívánja mindannak amit Isten szabadságunkat, hanem éppen Krisztusban kinyilatkoztatott. ellenkezőleg, lehetővé teszik, A hit nem az ész hamvaiból A mai legpontosabb ismehogy létezzen és megszaba- származik. Nagyon bátorítalak retelméleti magyarázat fontosduljon saját belső fenyege- mindannyiatokat, hogy sem- nak ismeri el annak szükségét, tettségeitöl” (Discorso al Con- miféle erőfeszítést ne sajnálja- hogy a humán- és természetvegno ecclesiale di Palermo, in tok az Igazságra és az tudományok ismét párbeszédre Insegnamenti, XVIII, 2, 1995, Abszolútumra nyitott tanulás találjanak. Ezáltal a tanulás p. 1198). Ilyen értelemben újraépítésében. újra egy mélyen egységes Krisztus szavai döntőek ma­ indíttatásból fakadhat. Napradnak: “Az igazság megsza­ 5. Világosnak kell lennie, jaink tudományos és technolóbadít benneteket” (Jn 8: 32). hogy ez a “függőleges” tan- giai fejlődése nagyszerű és ulási dimenzió nem jelent sem- egyben ijesztő lehetőségeket 4. Az igazság távlatából miféle becsukódást. Ellen- ad az ember kezébe. A táplálkozó keresztény huma- kezőleg, legalapvetőbb ter- tudomány határainak elisnizmus elsősorban nyitottságot mészete által az egész teremtés mérésé, az erkölcsi követelméjelent a Transzcendens felé. Itt különböző dimenzióira lesz nyék figyelembevételével. az igazság és az emberi nyitott. Hogyan is lehetne nem valaminek az elfedését kiválóság együtt jelennek meg. másképp? A termtmények jelenti, hanem éppen ez a bizAz ember lényege, hogy ő az értékét ismeri fel az ember a tosítéka annak, hogy a fejlődés egyetlen olyan teremtény a Teremtő elfogadásával. Az méltó lesz az ember számára látható világban, amely képes emberré lett igére nyitottan az és az élet szolgálatát fogja az öntudatra és a felismerésre, ember egyben el is fogad min- segíteni. 9 �ítélet 1! t r I I I (• II 11 í t i 1, I. 1 r ► i- ( I 4 í i Nektek, kedves Barátaim, akik tudományos kutatásokat folytat­ tok, segítenetek kell, hogy az egyetemek “kulturális labora­ tóriumokká” váljanak, ahol a teológia, filozófia, humán- és természettudományok gyümöl­ csöző párbeszédben vehetnek részt. Az igazság keresése köz­ ben természetesen szem előtt kell tartani az erkölcsi törvényt, mint a kutatás egy belső köve­ telményét és teljes értékének egy feltételét. 6. A hit által megvilágosült tudás nemhogy nem hanya­ golja el a mindennapi élet kü­ lönböző területeit, hanem a re­ mény és az ígéret erejét adja meg. Az általunk kívánatosnak tartott humanizmus olyan társa­ dalom kialakulását szorgalmaz­ za, amely az embert és elidege­ níthetetlen jogait, az igazság és a béke értékét, az egyének kö­ zötti helyes viszonyt, társadal­ mat és az államot, a szolidaritás és a szubszidiaritás logikáját állítja a középpontba. Ez egy olyan humanizmus, amely ké­ pes lélekkel megtölteni magát a gazdasági fejlődést, hogy az ‘minden egyes ember és a teljes személy kiteljesedésére” irá­ nyulhasson (cf. Populorum Progressio. 14; és Sollicitudo Rei Socialis, 30). Különösen fontos azon dolgoz­ nunk, hogy a demokrácia valódi értelmének, a kultúra egy hiteles eredményének, teljes védelmet biztosítsunk. Ebben az értelem­ ben aggodalomra okot adó irányvonalak jelentek meg. A demokráciát csupán egy ügyren­ di kérdéssé csökkentették, vagy 10 :Í; sokan azt gondolják, hogy a emberekkel történik. Remélem, többség akarata önmagában ele- hogy ez az irányvonal egyre gendő egy törvény morális elfő- jobban ki fog bontakozni a gadhatóságát eldönteni. Valójá- világtalálkozók alkalmával, ban azonban a demokrácia amelyeken hamarosan rektorok, értéke az általa képviselt és tá- egyetemek tanulmányi igazmogatott értékeken áll vagy gatói, egyetemi lelkészek bukik... Ezeknek az értékeknek vesznek részt valamint a diákok az alapja nem lehet feltételes és nemzetközi “fórumaival”. változó ‘többségi’ vélemény. Az alapnak egy objektív erkölcsi 8. Ti, kiemelkedő oktatók! törvény elfogadásának kell len- Az Evangéliumon nyugszik a nie, hiszen az ember szívébe világ és az ember létének mavésett ‘természeti törvény’ a gyarázata, ami nem szűnik meg kötelező hivatkozási pont a pol- támogatni a kulturális, humagári jog számára is” (Evangeli- nista és etikai értékeket, hogy az um Vitae, 70). életet és a történelmet helyes irányba segítse. Őszintén higy7. Kedves Barátaim, az gyetek ebben és ez állítson egyetemnek csakúgy, mint más mértéket elkötelezettségeteknek intézményeknek, szintén szem­ is. be kell néznie korunk kihívá­ saival. A kultúrában betöltött Az Egyház, ami a történelem szerepe azonban nélkülözhetet­ során elsőrangú szerepet játszott len, feltéve persze, hogy nem az Egyetemek létrejöttében, veszíti el eredeti jellegét. Ez pe­ továbbra is nagy figyelemmel dig azt jelenti, hogy az egyetem kíséri őket, Tőletek pedig el­ olyan intézmény, amely a szánt közreműködést kíván. kutatásnak él és ugyanakkor egy Ezáltal válhat lehetővé, hogy az lényeges, formáló - méginkább Egyetem úgy lépjen az új Milleazt mondanám “nevelő” - niumba, hogy teljesen rátalált funkciót is betölt, elsősorban a ismét önmagára, mint egy fiatal generációk számára. Ezt a helyre, ahol figyelemre méltó funkciót a reformok és új módon bontakozhat ki a tudásra irányok középpontjába kell állí­ való nyitottság, az igazság tani, hiszen ez segíthet egy régi keresésének szenvedélye és az intézménynek, hogy lépést emberiség jövője iránti érdek­ lődés. Hagyjon ez a jubileumi tudjon tartani a korral. találkozó kitörölhetetlen nyo­ A szemléletű mot mindarmyiatokban és indít­ humanista keresztény hit eredeti módon son Titeket új erővel erre a nem tud hozzájárulni az Egyetem könnyű feladatra. életéhez és nevelő feladatához. Hiszen a keresztény tanúságtétel Ezzel a kívánsággal. Krisztus élénk gondolkodásból és az élet nevében, aki a történelem Ura következetességéből fakad, egy és az emberiség Megváltója, bíráló és építő dialógus által, nagy szeretettel áldalak meg ami más nézőpontot képviselő Titeket. �r ;:bí - Mindennapi küzdelmeink. Nem könnyű saját életünkről, és benne harcainkról írni az isme­ retlen olvasónak, hiszen mind­ nyájunknak meg kell vívnia min­ dennapi küzdelmeit. Mindenki éli saját életét, armak boldogságaival. szomorúságaival, kudarcaival, sikereivel. Mindenki írhatna saját magáról, sorsáról, hiszen senki el nem ke­ rülheti azt a keresztet, amely saját­ ja és ami így a legnehezebb mind­ egyik közül. Barátunkról és így állandó társunkról írni talán még ennél is nehezebb. Az elmúlt 10 év gyorsan elmúlt. Diploma szerzések, szakvizsga, társadalmi kapcsolatok itthon és külföldön, egzisztencia teremtés, pénzkereset, szakmai és közéleti presztízs, könyvek, tanulmányok írása, nagy tanulmány utak külföl­ dön, szerelmi boldogságok, kiáb­ rándulások. Tételesen felsorolva sokunk sorsa hasonló. Különössé és sikeressé - nemcsak a világ, a környezet szemében és magunk számára is akkor lehetünk, ha céljaink mellett meg­ találjuk az Úr akaratát is. Ered­ ményeink, valamint bűneink, gyengeségeink mellett Krisztus­ ban megtaláljuk a barátot, a mér­ cét és az erőt. Hogyan tudunk „érvényesülni”, úgy hogy ne veszítsük el ma­ gunkat? Hogyan legyünk szelídek, jók, de ugyanakkor ravaszak is, nemcsak bölcsebbek, de okosab­ bak is, mint a világ fiai? Mikor és hogyan vagyunk egymás vetélytársai és testvérei is? Lehet-e egyszerre szeretni barátnőnket és Krisztust? Fontos-e ezekkel és hasonló kérdésekkel foglalkoz­ nunk, vagy e nélkül is jól meg­ vagyunk? Ha valaki katolikusnak érzi, vagy tudja magát ezekkel a problé­ mákkal mindeimap találkozik, és nem kerülheti meg őket Istennek tetsző válasz nélkül. Ugyanakkor a naponta vívott harchoz lelki erő is kell, tartás és jó tanács. Philip Crossey Atyát immáron több mint 7 éve ismerem. Finom eleganciájával, klasszikus művelt­ ségével, határozott hétköznapi ter­ mészetességével, mély és meg­ győző hitével, kedves szeretetével minden jó indulatú érdeklődővel hamar őszinte és bizalmas vi­ szonyt tud kialakítani. Elsődlege­ sen magyar és angol nyelven (de olasz, spanyol, francia és esetleg német nyelven is). Philip Atyával az ismeretséget azoknak az egye­ temista kollégáknak és kollegináknak ajánlom elsősorban, akik hitüket is szeretnék élni, vagy azt megerősíteni, ugyanakkor reá­ lis és égető problémáikra szeretné­ nek választ kapni, vagy baráti támaszt nyerni. Vannak olyan kérdések, amelyre egyedül, vagy barátunk, szerelmünk, szüléink bevonásával sem feltétlen kapunk megnyugtató választ, megoldást. Ajánlom a kapcsolatfelvételt azoknak is, akik egy nagy nem­ zetközi és diplomáciai tapasztala­ tokkal rendelkező, mély hitü, nagy műveltségű igazi katolikus pappal kívánnak megismerkedni. Philip Atya hosszabb papi szolgálatot teljesített már Olaszországban, Spanyolországban, Japánban. Képviselte a Vatikánt az EBESZ értekezletein is. Jelenlegi magyarországi misszió­ jának része a PPKE Jogi Karának lelki pasztorációja, amelyre Ft. Erdő Péter rektor úr kérte fel öt. Philip Atyát Karunkon minden kedden és csütörtökön délután 4 óra és fél hat között lehet meg­ találni a 216-es szobában. Tóth Zoltán József egyetemi oktató Megalakult a Pázmány- Job­ bik Hallgatói Öntevékeny Csoport. Keresztény, illetve nemzeti gondolkodású hallgatóként egyrészt klubszerű vitafóru­ mokat, másrészt előadásokat kívánunk szervezni. Mint ismeretes már már közhe­ lyesen az “értelmiségi em­ ber” fogalma nem az értel­ mes és művelt embert jelen­ ti, hanem azt az értelmes és müveit embert, aki érdeklő­ dik a közélet iránt és tudását a köz érdekében hasznosítja. Célunk, hogy aktuális és tör­ ténelmi kérdésekben előadá­ sokat és vitafórumokat szer­ vezzünk. Még a kari bejegyzés előtt a HŐK Tanulmányi Bizottsá­ gával közösen szerveztük meg a külföldiek budapesti ingatlanvásárlásáról szóló (közigazgatási jogi) előa­ dást, melyre előadónak az e kényes témában érintett Dr. Grespik László urat, a Fő­ városi Közigazgatási Hiva­ tal vezetőjét kértük fel. Terveink között szerepel to­ vábbá két előadás: meg kí­ vánjuk hívni Semjén Zsolt helyettes-államtitkár urat szekta- és felekezeti jogsza­ bályozási témában, valamint a Magyar Jogtörténet Tan­ székkel közösen magyar rocktörténeti előadást kívá­ nunk szervezni: az egypártrendszer által cenzúrázott zenekarokról (Illés, Beat­ rice, Európa Kiadó, A.E. Bizottság, stb...) Nos, nem szaporítom a szót: még hallhattok felölünk! Balogh András József (BAJ) Ik 11 �ítélet A kari TDK eredményei Szerző(k): Sz, Dolgozat címe; C, Témakör: T, Opponens: O, Pontszám: P, Összesen: Ö, OTDK-ra javasoljuk: J 1 Sz: Gerencsér Balázs, Juhász Albin C: A Kár­ pát-medencei magyar autonómiák lehetősége az ezredfordulón T: Közjog O: Koltay András P: 29+28+30 Ö: 87 J: 1. igen 2 Sz: Kertész Gábor C: Az abszolutista állam egyházügyi rendelkezései Magyarországon a XVIII. században T: Jogtörténet O: Vadász Viktor P: 29+28+30 Ö: ^7 J: L igen 3 Sz: Koltay András C: Sajtószabadság és személyiségi jogok az angolszász és a magyar jogrendszerben T: Magánjog O: Mécs Katalin P: 29+26+30 Ö: 85 J: II. igen 4 Sz: Boll Gábor C: A Vkf/2 története a legújabb kutatások tükrében T: Jogtörténet O: Török Bemát P: 26+27+30 Ö: 83 J: III. igen 5 Sz: Jakab András C: “Jogszabályok érvényessége, hatálya és alkalmazhatósága (különös tekintettel a közösségi jog és a tagállami jog viszonyára)” T: Jogbölcselet O: Mikecz Tamás P: 23+23+30 Ö: 82 J: igen 6 Sz: Landi Balázs C: Az orvos polgári jogi felelősségének kérdései T: Magánjog O: Mészáros Renáta P: 27+25+30 Ö: 82 J: igen 7 Sz: Vígh Annamária C. “A kánoni házasságjog szerinti “’’dolus”” T: Kánonjog O: Fekete Szabolcs P: 28+24+30 Ö: 82 J: igen 10 Sz: Fekete Szabolcs C: Az egyház legfőbb hatóságának szabályozása a régi és az új Egyházi Törvénykönyvben T: Kánonjog O: Kállay Márta P: 28+24+28 Ö: 80 J: igen 11 Sz: Elő Gábor C: A hangfelvételek védelme a mai magyar magánjogban T: Magánjog O: Goda Tamás P: 24+27+28 Ö: 79 J: igen 12 Sz: Csapiáros Ágnes C: A jogkimerülés elméleti kérdései és nemzetközi gyakorlata (Különös tekintettel a hazai joghannonizációs kihívásokra) T: Magánjog O: Horváth Alexandra P: 25+25+28 Ö: 78 J: igen 13 Sz: Lomnici Zoltán C: A köztestület történeti és összehasonlító jogi elemzése T: Magánjog O; Szabó Dávid P: 25+25+28 Ö: 78 J: igen 14 Sz: Dr. Magyar Attila István C: Magyar választójog és parlamenti választások 1945-töl 1985-ig T: Jogtörténet O: Zsolnai Edit P: 22+25+30 Ö: 77 J: igen 15 Sz: Jakab András C: Az EU csatlakozás az osztrák alkotmányjogi változtatások tükrében T: Nemzetközi jog O: Török Bernát P: 26+25+26 Ö: 77 J: igen 16 Sz: Pusztai Borbála C: “A munkaerő szabad áramlása, munkaerőpiac és foglalkoztatáspolitika a kibővítendö Európai Unióban” T: Nemzetközi jog O: Landi Balázs P: 25+26+26 Ö: 77 J: igen 17 Sz: Tóth Dóra C: “Büntetőjogi és közgázdasági vizsgálódások a bankvezetés 8 Sz: Cserne Péter C: “A jog gazdasági felelősségének kérdésében, avagy a banki elemzése, mint jogelmélet, jogpolitika és működés problémái” T: Büntetőjog O: Molnár jogszociológia” T: Jogbölcselet O: Szabó Anita P: 24+26+27 Ö: 77 J: igen Zoltán P: 25+26+30 Ö: 81J: igen 18 Sz: Tóth András C: A távközlési piac liber9 Sz: Tattay Szilárd C: A népszuverenitás és a alizációjának szabályozási kérdései T: Magántermészetes jogok eszméinek középkori kezde- jog O: Gombás Georgina P: 23+24+29 Ö: 76 tei. Antiuchrónia két részben T: Jogbölcselet O: J: igen Keszthelyi Alajos P: 26+26+29 Ö: 81 J: igen 12 �1 19 Sz: Balogh András József C: A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának hazai és európai viszonyai T: Büntetőjog O: Németh András P: 27+22+26 Ö: 15 J: igen 28 Sz: Harangi Gabriella, Tari Fruzsina C: Betekintés az Európai Unió jogába T: Jogtörténet O: Lomnici Zoltán P: 25+13+18 Ö: 56 J: feltételesen 20 Sz: Szabó Sarolta C: “Alkotmánytervezetek hazánkban 1988-tól napjainkig, különös tekintettel az államszervezet csúcsán álló intézményekre és az alkotmánybíróságra” T: Közjog O: Kovács György P: 22+25+28 Ö: 75 J: igen 29 Sz: Pólik Cecília C: “A cégeljárás, mint nemperes eljárás” T: Polgári eljárásjog O: Brehószki Márta P: 16+18+15 Ö: 49 J: feltételesen 21 Sz: Kállay Márta C: Ökumenizmus a katolikus Egyház szentség]ogában T: Kánonjog O: Vígh Annamária P: 21+23+28 Ö: 72 J: igen 22 Sz: Kovács György C: “A véleménynyilvánitás szabadsága, különös tekintettel a ma­ gyar Alkotmánybíróság gyakorlatára” T: Közjog O: Horváth Katalin P: 24+24+24 Ö: 72 J: igen 23 Sz: Esztervári Adrienn C: A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályozása hazánkban T: Büntetőjog O: Szabó Zoltán P: 25+22+23 Ö: 70 J: igen 30 Sz: Németh Nóra C: A német polgári törvénykönyv (Das bürgerliche Gesetzbuch) T: Jogtörténet O: Tömpe Márton P: 13+14+15 Ö: 42 J: feltételesen 31 Sz: Novák Csaba C: Magyarország és Horvátország T: Jogtörténet O: Brehószki Márta P: 13+15+10 Ö: 38 J: feltételesen 32 Sz: Horváth Katalin C: Elkövetői alakzatok. Társas bűnelkövetés T: Büntetőjog O:__ P:__ Ö: J: nem Zsűri: Dr. Jobbágyi Gábor Dr. Tarr György Dr. Horváth Attila 24 Sz: Christián László, Fischera Anett C: Regionális politika és területfejlesztés a csat­ lakozás fényében T: Közjog O: Dely Gergely P: 22+20+27 Ö: 69 J: igen A Kari TDK-n szereplő dolgozatokat neveztük az OTDK-ra. A szerzők 2001. február 10-ig vál25 Sz: Csapó Orsolya C: “Az ingatlan tulaj- toztatást hajthatnak végre dolgozataikon. donjogának megszerzése, különös tekintettel az A megváltoztatott dolgozatokat eddig az elbirtoklásra” T: Magánjog O: Gláser Júlia P: időpontig három példányban kérem leadni 22+22+25 Ö: 69 J: igen nekem, ill. a Titkárságon. Ennek hiányában a Kari TDK-n szereplő dolgozat indul az OTDK26 Sz: Kövesdy Viktória C: A házasság n. megszűnése a polgári jogban és a kánonjogban Az opponensek közül a megjelölt hallgatók T: Magánjog O: Goda Tamás P: 22+27+20 O: kiváló opponensi teljesítményükért dicséretben 69 J:igen részesültek. 27 Sz: Arató Kinga C: Sztereotípiák a jogá­ szokról Franciaországban és hazánkban T: Büntetőjog O: Németh Zoltán P: 22+17+26 Ö: 65 J: igen Dr. Jobbágyi Gábor 13 �t I ítélet A HOOK Egy kiállítás üzenete ií Európa közepe 1000 körül “ címmel népszerű kiállítást hozott Budapestre az Európa Tanács. Ritkán, s talán Magyarországon még soha nem volt látható olyan gazdag kiállítási anyag, amelyet sok-sok európai múzeumi gyűjtemény­ ből válogattak össze. A kiállítás rólunk ( is ) szól, Bemutatja a magyarok, csehek, lengyelek államalapítását és integrálódását a keresztény világba. Az előzményeket is igen szemléletesen megjelenítve a kiállítás szinte logikus következményként tárja a látógató elé a történteket. A rendezés tudatosan mutatja be a kétségtelenül meglévő párhuzamosságot a három állam megAz Árpádok, születésében. Piastok, Premyslek történelmi értelemben ugyanakkor döntöttek a kereszténység felvételéről és a nagykárolyi értelemben vett államalapításról. Ugyanúgy kellett megküzdeniük a visszahúzó törekvésekkel, sőt mindhárom dinasztia közel azonos időtávon teljesítette be mindmáig meghatározónak bizonyult történélmi küldetését. A kiállítás rendezői nagy tapintattal kerülték el a nemzeti érzékenységet bármely részről esetlegesen sértő történelmi elemeket, pl. az állami szuverenitás kérdését. S ha ezt mi magyarok észre is vesszük, jól tudnunk, hogy régiónkat miként látja, lát­ tatja Európa. Másrészt éppen ezáltal erősödnek meg az össze­ tartozásunkat erősítő momentumok. Az összetartozás gondolata különösen fontos üzenetet hordoz a régió népei számára ma, 14 amikor az Európai Unió bövítésének halogatását a régió országai azonos módon szénvédik el. Vitathatatlan, hogy a Hatok Európáját jelentő közösséghez képest a mai Európai Unió más minőséget jelent, s a további bővítéshez hiányzik az a nagylelkűség, amely úrrá le­ hetne a tehetetlenségen. A valós nehézségeket és a hipokratikus elhallgatásokat érzékelve elengedhetetlen a régió, a “ visegrádi országok “ összefogása. Ha amint ez valószínűsíthető Európa jövőjét a régiók Európája, a Régiók Közössége jelenti, akkor ez visszatérést jelenthet az európai egység ötven évvel ezelőtt lerakott közösségi alapjaihoz. Ehhez azomban a régiókon belül kell megvalósítani a szolidaritás, a szubszidiaritás és a nemzeti méltóság és megbecsülés elveit. A kiállítás ezt üzeni számunkra, s ezért szól rólunk, maiakról. A kiállított anyaghoz kapcsolódik az a ( sajnos közel tízezer forintos árát tekintve szó szerinti értelemben is ) értékes háromkötetes kiadvány. amely tanulmányaival és színes illusztrációival kínál maradandó emléket és elmélyülési lehetőséget a kiállítás témájában, A kiállítást vándorkiállításként Krakkóban, Berlinben, Mannbeimben, Prágában végül Pozsonyban is bemutatják. Bittsánszky Géza (Az Új Emberben 2000. novembér 5-én mejelent cikk másodközlése) idén a HÖOK Debrecenben tartotta a tisztújító közgyűlését, melyen karun­ kat Balogh András József /további­ akban B.A.J./ és Tomasitz István képviselte. B.A.J. immáron ötödik éve képviseli az egyetem jogi karát országos szinten. A képviselők megérkezése után szin­ te azonnal feszült légkör alakult ki. Érthető módon, hiszen eredetileg csak egy jelölt volt az elnöki posztra, név szerint Jancsák Csaba! Szeged /. A sors fintora viszont úgy hozta, hogy október elején egy újabb jelölt is akadt. Almássy Kornél a Műszaki egyetemről. November 10-én a nem állami intézmények régióülésén többé-kevésbé kialakult az-az álláspont, hogy Almássy Kornél a támogatott. A közgyűlés kezdetén a jelöltek kb. 50-50%-os tábort tudhattak a hátuk mögött. Ez a felállás nagyon hasonlitott az Amerikai Egyesült Államok­ ban zajló elnökválasztásra. A válaszvégeredménye itt is csak egy-két szavazaton múlott. Az igazi lobbyzás az első nap estéjét, éjjelét lezáró kötetlen beszélgetés ill. sörözgetés alatt kezdődött, ami egy külső szem­ lélő számára csak egy kellemes „bu­ linak” tűnhetett. Érvek és ellenérvek különös csatáját hallgathatták a résztvevők. Ennek eredményeként Almássy Koméi esélyei megnőttek. de a versengés kiélezett maradt. Másnap, az előző esti „lobbynak” köszönhetően kis csúszással, megkezdődött az ülés, mely délelőtt 11tői egészen este 11-ig tartott és a leköszönő elnökség beszédével nyílt meg. Mindenki beszámolóját elfo­ gadták, kivéve Gajda Tibor dokto­ randusét ( ELTE-jog ), ezt a 135 képviselőből csak négyen tartották hitelesnek. Ezután következett a fontos napirendi pontok taglalása, mint például az alapszabály módosítás, ahol az amúgy megosz­ tott közgyűlés teljesen egységes volt. Ezalatt a fent említett doktorandus, leszavazása után érvek híján elhagy­ ta az üléstermet. Maga a tisztújítás du. 4 -kor kezdődött. Mindkét jelölt ismertette programját 7,5-7,5 percben. Majd 60 �y Közgyűlés percnyi össztűz zúdult mindkét jelöltre kérdések formájában. A jelöltek si­ keresen állták az ostromot, és zár­ szóként még egymáshoz is intéztek kérdéseket. B.A.J. szerint már két éve nem volt ilyen jó hangulat HOOK közgyűlésen és sértegetések sem hangzottak el. Ami igen nagy szó egy ilyen ka­ liberű választáson. A választás eredménye végül mindenkit meglepett, hiszen ha hajszállal is de Jancsák Csaba tűnt esélyesebbnek, mégis 71-64 arányban Almássy Komél győzedelmeskedett. Itt szeretnem megemlíteni, hogy az egyetemek között már évek óta van egyfajta érdekszövetségi rendszer, Egyrészről Szeged- Pécs- DebrecenSopron, a másik oldalon pedig Mis­ kolc-Budapest illetve a vidéki fois, ,,, , . „ kolak es karok „allnak szemben egymással, nagyjából kiegyenlítve az erőviszonyokat. Az ELTE megosztott, de a mérleg nyelvét mégis az egyházi és alapítványi intézmények adják. így alakulhatott ki ez a minden résztvevő számára meglepő ered­ mény. Megkérdeztem B.A.J.-t, hogy ő mint egyetemünk képviselője hogyan szavazott. Én a szavazatomat Almássy Kornélra adtam le. Bár mindkét jelöltet ismerem, döntésemben a mérvadó az volt, hogy még Almássy Kornél személyesen is felkeresett, hogy programját és elnökségi tagságát bemutassa, addig Jancsák Csaba nem ke­ resettjól, de még külön kérésem után sem volt hajlandó programjáról nyi­ latkozni. Almássy Koméi mellett elnökségi tagjelöltként indult Vincze Tibor (Károli Gáspár Református Egyetem), akinek feladata a nem állami egyetemek ügyeinek országos szintű intézése. A tisztújítás közvetlenül is érintette a kart, mivel BAJ személyében a PPKE JÁK adja a HÖOK-ba a felü­ gyelő Bizottság egyik tagját, és vár­ hatóan a Magyar Akkreditációs Bi­ zottságba delegált hallgató-kép­ viselőjét. Jóna Tibor A HÖOK javaslata a hallgatói támogatási rendszer reálértékének emeléséről A hallgatók állami támogatottságának előirányzatát a Felsőoktatási Törvény 9/A§ (l)-(2) definiálja, a juttatások és térítésck mértékéről és jogCÍméröl az Ftv 30-31§ és a 144/96 j^orm. Rend rendelkezik. Ah- hoz, hogy a támogatási rendszer betöltse a Kormány által neki Szánt funkcióját egyfelől hatékony elosztási rendszerre van szükség, másfelől gondoskodni kel kell1 aa támogatások támogatások értékálértékál° lóságának megőrzéséről is. A támogatási rendszer módosítása során a HOOK a múltban is aktívan részt vett a módosítást , ,, megelőző szakmai egyeztetés° ben és a jövőben is jelentős szerepet kíván vállalni. (A javaslatokat eljuttattuk az OM illetékeseinek.) A hallgatói támogatási rendszer elemei: Hallgatói normatíva Doktori képzésben resztvevők támogatási normatívája Lakhatás támogatás Tankönyv- és jegyzettámogatás Kollégiumi elhelyezés. A támogatási rendszer fenti elemei közül jelenleg csak a doktori képzésben résztvevők támogatási normatívájának és a köztársasági ösztöndíjnak az értékállósága valósult meg, hiszén ezek Összege folyamatoemelkedő bázisszámhoz igazodik (pl. minimálbér). A sorból kilóg természetszerűleg a kollégiumi elhelyezés, mivel ez nem pénzbeli, hanem természetbeni juttatás. A támogatási rendszer több elemének értékkövetése az utóbbi években elmaradt. Az elmaradás mértékét leginkább úgy vehetjük sze- mügyre, ha a támogatási öszszeg alakulását a fogyasztói ár­ index változásával vetjük öszsze: 1992-1999 között az árin­ dex 421,9%-al nőtt, azaz a támogatások értékállóságának megörzése érdekében azok no­ minálértékének is ennyivel kellett volna emelkednie. A hallgatói normatíva a hallgatói támogatási rendszer legfontosabb eleme, mely a tanulmányi ösztöndíjak és szociális sej j gélyeknek is a forrása. A haligatói normatíva 1992-ben 65.000 Ft. volt, ezen összeg azóta csak egyszer emelkedett mno v t-in/ i 1998-ban 7,7%-al, így a noroj matíva összege 2000-ben is 70.000 Ft/fö/év. A fent említett fogyasztói árindex alakulásávai Összevetve látható, hogy a támogatás 1992-es reálértékének meghatározásához most 275.000 Ft/fő/év összegűnek kellene lennie. A HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) 2000 november 10-i választmányi ülésén javasolta, hogy a hallgatói támogatások reálértéke az elkövetkező években emelkedjen. Természetesen belátjuk, hogy ez gazdasági okokból nem valósítható meg egy év alatt, így ezt fokozatos, több éven át tartó, az inflációt meghaladó emelésével tartjuk lehetségesnek. A támogatási rendszer egyéb elemeit így a jegyzettámogatás- és a lakhatási támogatás forrását - a HÖOK elnöke javasolta bevonni a normatív támogatásba. Balogh András József 15 �ítélet >r. A Karon tapasztalható problémákról - válasz Jakab András nyílt levelére A Tanulmányi osztály valóban ada­ tokat tárol és dolgoz fel. / Egyéb­ ként az Egyetem egy sor más rész­ lege is./ A hallgató az egyetemmel tanulmányai idejére közreműködést vállalt. Ehhez szükséges adataiba az egyetemi szerveknek betekinteni. Szeretném itt is oszlatni azt a fél­ reértést, hogy bármely törvényes jog a jogszerűtlen eljárások pa­ lástjául használható. A hallgató beiratkozásával veti alá magát az Egyetem szabályainak. Nem igé­ nyelheti, hogy ha pl. díjbefizetési elmaradása van, ha oktató ta­ lálkozni kíván vele a tanulmányi feladatok keretében, ha kölcsön könyvet nem hozott vissza, stb. akkor az ő címe adatvédelem cí­ mén ne legyen kiadható. A hall­ gató beiratkozásakor a jóhiszemű és szabályszerű együttműködést vállalta. Beiratkozás előtt tehetne fenntartásokat - de akkor erre a Karra nem vermék fel. Tény, hogy hallgatótársak magáncéljaira, vagy bárkinek magáncélra nem adható ki személyes adat a fel­ használó tudta nélkül. Azt azon­ ban, hogy az egyetem adatait fel­ használásra kéri a beiratkozáskor, a hallgató tudja, ehhez a bei­ ratkozással hozzá is járul. A jegyek, pontok, eredmények nyilvánosak. Ellenkező esetben a hallgató nem tudná ellenőrizni, nem érte-e öt az elbíráláskor sé­ relem. A jegy nem személyes adat, hanem az egyetemi munka mérésének eszköze, közérdekű az adott testületen belül. Jellegében adatként a sporteredményekhez hasonlítható. A rangsor szerinti besorolás rend­ jéről a beiratkozáskor tájékoz­ tatást adunk. Utólag nem kifogá­ solható. Ha sérelmesnek tartja valaki, ne járjon hozzánk. Az eredményt ugyanis a testületen belül érik el, s ösztönző hatása 16 van nyilvánosságának. A törvényt érteni kell és aztán betartani. Cikke végén a levélíró mondja, hogy a Kar a hallgatók és oktatók kara. Igaza van, de ezen belül együttes létezik. Ez tájé­ kozódás nélkül nem megy. A korábbi és mai létszámról annyit, hogy én 1947-ben 800-ad magammal kezdtem el a stúdiu­ mot. Ez volt a helyzet koráb­ ban... Az előadás a mi elgondolásunk szerint szükséges többlet: noha nem lehetetlen anélkül sem el­ sajátítani az anyagot. Ámde sza­ bályzatunk “elvárja az előadások hallgatását”. Ez tehát kötele­ zettség, amelyet lehet ellenőrizni. Az előadások anyaga egyébként a számonkérésnek is része. Könyvtár: a tudományos munka az egyetemen elsősorban az inté­ zetekben folyik. A hallgató egye­ lőre nem tudományos munkát vé­ gez akkor sem, ha dolgozatot ír. A TDK munka is közvetlen oktatói irányítást igényel. Lehet vitatni, hogy intézeteink ennek eleget tesznek-e. Ám az anyagiak hiá­ nyát e téren felróni túlzás. A Kar - abból az ellátmányból, amelyből más karok eladósodnak a könyvtárfejlesztés érdekében so­ kat tett. Ám nem a titkárnőkhöz kell ez ügyben fordulni. A tanszéki könyvállomány / nagy részben professzorok rendelke­ zésre bocsátott magántulajdona, amelyet tán jogosak ott tartani, ahol akarják ! a könyvtári nyil­ vántartásban szerepel, ott keres­ hető és szükség szerint az in­ tézetben elkérhető. Vizsganapok: az a szabály, hogy az elmaradt! halasztott í vizsga a következő félév vizsgaidőszakáig - tehát a szorgalmi idő alatt pótolandó. Ettől eltérés esetén a HÖK-nek a tanulmányi dékán­ helyettesnél van panaszjoga. Bár hadd jegyezzem meg, a szabály­ zatokat az azokat betartó, együtt­ működni kívánó, éber hallgatókra szabtuk. Felnőtt emberekre, amint ezt a levélíró is szeretné. Baj mindig a hanyagokkal és szabályt be nem tartókkal van. Vizsgák: az intézet, sőt a tanszék is meghatározhatja a maga vizs­ gagyakorlatát. Furcsa nekem, hogy valaki követeli egy rendszer bevezetését és ha azt valahol bevezetik, felpanaszolja. A Kari Tanács egyébként a vizsgáztató szerv hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy az elmaradó vizsgázónak ugyanazon vizs­ gaidőszakban ad-e másik időpon­ tot. A Szabályzat tartalmazza, hogy erre az intézet / tanszék ! nem kötelezhető. Igaza van a levélírónak abban, hogy a szabályszerűen megjelent, de a tanszék hibájából nem vizs­ gázó hallgatónak lehetőleg akkor rögtön, vele egyeztetett időpont­ ban kell másik terminust adni. Ugyancsak szabályellenes, ha a vizsgaidőszak elején megadott időpontot utóbb azért törlik, mert nincs elég vizsgázó ! bár ez több­ nyire visszalépő hallgatók miatt következik be /. Ennek azonban a visszalépőre van anyagi terhe, a megjelenőt emiatt nem érheti hátrány. Az index-aláírás kérdésének kiigazítása a kért formában szere­ pel a következő Kari Tanács napirendjén. A hallgatói kezdeményezés, még ha itt-ott melléfog is, mindenképp üdvözlendő. Remélem, a válasz érdemi, még ha nem is a dékántól származik. Dr. Zlinszky János �T B,.. £ A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton kéri a hallgatókat és hozzátartozóikat, hogy a Katolikus Egyetemi Alapítvány cél­ jaira a személyi jövedelemadó meghatározott 1 %-ról, az 1996. évi CXXVI. törvény szerint, az alábbi nyilatkozat alapján rendelkezzenek az Alapítvány javára: Tudnivalók Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abban a nyilatkozat elhelyezhető legyen. Fontos! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. 2000-ben is az összevont adóalapját terhelő kedvezményekkel csökkentett és befizetett adója 2x1 százalékáról rendelkezhet. Az egyik 1 százalékot a külön törvényben meghatározott alapítvámy, társadalmi szervezet vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára juttathatja. A másik 1 százalékot valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a 2000. évi költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat javára adományozhatja. A lezárt borítékot a 2000. évről szóló személyi jövedelemadó bevallásával együtt, azzal egy borítékban küldje meg az adóhivatalnak. Ha adójának 2x1 százalékáról rendelkezik, akkor mindkét nyilatkozatot egy borítékba tegye bele. Ha az Ón 2000. évi személyi jövedelemadóját a munkáltatója számolja el, akkor a nyilatkozatát tar­ talmazó lezárt, a szükséges adatokkal ellátott borítékot 2001. március 25-éig a munkáltatónak adja át, aki azt az elszámolásról szóló adatszolgáltatással együtt továbbítja az adóhivatalnak. Ebben az esetben a borítékot a ragasztott felületére átnyúlóan saját kezűleg írja alá! Budapest, 2000. ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ( ITT KELL LEVÁLASZTANI! ) RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: 19636027-1-13 A kedvezményezett neve; rr Ennek kitöltése nem kötelező KATOLIKUS EGYETEMI ALAPÍTVÁNY 17 �í RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: 19636027-1-13 A kedvezményezett neve: Ennek kitöltése nem kötelező KATOLIKUS EGYETEMI ALAPÍTVÁNY ( ITT KELL LEVÁLASZTANI! ) A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton kéri a hallgatókat és hozzátartozóikat, hogy a Katolikus Egyetemi Alapítvány cél­ jaira a személyi jövedelemadó meghatározott 1 %-ról, az 1996. évi CXXVI. törvény szerint, az alábbi nyilatkozat alapján rendelkezzenek az Alapítvány javára: Tudnivalók Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abban a nyilatkozat elhelyezhető legyen. Fontos! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. 2000-ben is az összevont adóalapját terhelő kedvezményekkel csökkentett és befizetett adója 2x1 százalékáról rendelkezhet. Az egyik 1 százalékot a külön törvényben meghatározott alapítvány, társadalmi szervezet vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára juttathatja. A másik 1 százalékot valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a 2000. évi költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat javára adományozhatja. A lezárt borítékot a 2000. évről szóló személyijövedelemadó bevallásával együtt, azzal egy borítékban küldje meg az adóhivatalnak. Ha adójának 2x1 százalékáról rendelkezik, akkor mindkét nyilatkozatot egy borítékba tegye bele. Ha az Ön 2000. évi személyi jövedelemadóját a munkáltatója számolja el, akkor a nyilatkozatát tar­ talmazó lezárt, a szükséges adatokkal ellátott borítékot 2001. március 25-éig a munkáltatónak adja át, aki azt az elszámolásról szóló adatszolgáltatással együtt továbbítja az adóhivatalnak. Ebben az esetben a borítékot a ragasztott felületére átnyúlóan saját kezűleg írja alá! Budapest, 2000. ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL 18 �R- Vers - Mindenkinek Diplomázás Il.felv. Dec. 15.-én, pénteken de. másodszor került sor egyetemünk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog - és Államtudományi Kar legújabbkori történetében a diplomaosztásra. A ta­ nulmányait 1995-ben kezdő és 2000ben lezáró legelső PPKE JÁK év­ folyam második részének búcsúz­ tatásának lehettünk tanúi. Ezúttal azok ölthették magukra a talárt és a fehér kesztyűt, akik a megelőző meg­ próbáltatások valamelyikének foly­ tán abban a kivételes szerencsében részesülhettek, hogy eredetileg öt évesre tervezett jogi egyetemi pálya­ futásuknak a hatodik évére is beje­ lentkezhettek... Legnagyobb részü­ ket a tavaly tavaszi államvizsgaidőszak során győzték meg profeszszoraik a maradás szükségességéről, de akadtak olyanok is akiket a szuikdolgozat-védés ill. a kötelező nyelv­ vizsgák hiánya kényszeríteltck ön­ ként jelentkezőnek az idén ősszeli új­ bóli rajthozállásra. (És persze akad­ tak olyanok is akik ezúttal seni tar­ tozhattak a szerencsés kevesek kö­ zé.) Habár az ily módon prolongált tanulmányi idő, és az államvizsgatárgyak megfelelő elmélyítését célzó sorozatos újbóli próbálkozások nagy valószínűséggel nem kizárólag kel­ lemes emlékeket hagytak az embe­ rekben, a múlt pénteken diplomázottak mégis, remélhetőleg, ugyanolyan kellemes ízzel búc.súzhattak el az egyetemtől mint a tavaszi csapat, és véleményem szerint - az avatási ce­ remónia sem csillogott semennyivel sem kevésbé, mint a fél évvé! ezelőt­ ti. A doktorrá avatás most is a szokásos, illő, ünnepélyes külsőségek közölt, az egyetem kapuin, ill. korlátozott anyagi lehetőségein belül zajlott, en­ nek következtében a kb. száz dip­ lomázó ill. hozzátartozóik ( a Dísz­ terem szűkössége folytán) két cso­ portba osztva várhatták sorsuk betel­ jesülését, míg a kintrekedtek óriás kivetítő segítségével követhették az eseményeket. Ennek köszönhetően idén a tumultusnak is sikerült gátat szabni, és a rendezvény most valóban az azt megillető rendben és - ünnepélyes keretek között zaj Ihatott. A teljes létszámmal felvonuló Egye­ temi Tanács (a négy kar négy dékán­ ja valamint a rektor, ill. a rektorhe­ lyettes) a pédum és az egyetemi zász­ ló kellő méltósággal vezette fel a ce­ remónia megkezdését ill. az ünnepé­ lyes eskütételt, majd ezt követően a „summa” minősítést elért hallgatók­ nak az egyetemi pédumra letett, ezál­ tal mintegy a többieket is képviselő eskütétele következett. Majd a szo­ kásos, diplomaminősítéshez igazodó sorrendű egyenkénti átadást és gratu­ lációkat követően, ill. a végzős év­ folyam nevében felszólaló diákok (a kb. hét és fél perce dr. dr. Kiss And­ rea és dr. Szanka Alckszandra) elölt, a kar korábbi ill. új dékánja emel­ kedett szólásra. Bár a beszédek tartalmának ismer­ tetése jelen esetben azt hiszem mind feladatomat, mind pedig képessé­ geimet jelentősen meghaladná, azért mégis - a tartalom és a retorika csorbításá nélkül is - megkísérelném kiragadni azt a néhány gondolatot, melyre beszédében mindkét dékán kitért, és amelyek a diplomázók mel­ lett talán az egyetem valamennyi hallgatója számára üzenet értékkel bírhatnak. Ezek pedig; Figyelmez­ tetés a jogászi hivatás valódi szere­ pére és természetére, mindezek nap­ jainkban egyre inkább feledésbe merülő voltára és visszásságaira, az életfogytig tartó tanulás jelentősége, és végül, figyelmeztcté.s és tuda­ tosítás az éppen felesküdött, friss diplomás jogászdoktorok hatahnas és megkerülhetetlen felelősségére, hogy tudniillik tevékenységükkel, fellépésükkel, szakmai é.s emberi teljesiunénjáikkel, saját sorsuk mellett az egyetem sorsának, jövőjének is évtizedekre meghatározóivá válhat­ nak, (A beszédek teljes tartalmát remélhetőleg egy későbbi számban teljes terjedelemben tudjuk majd megjelentetni.) MA József Attila A Dunánál (részletek) A rakodópart alsó kövén ültem Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj Alig hallottam, sorsomba merültem Hogy fecseg a felszín, hallgat a mély Mintha szívemből folyt volna tova Zavaros bölcs és nagy volt a Duna Anyám kún volt, az apám félig székely Félig román vagy tán egészen az Anyám szájából édes volt az étel Apám szájából szép volt az igaz Mikor mozdulok, ők ölelik egymást Elszomorodüin néha emiattEz az elmúlás. Ebből vagyok. Meglásd, Ha majd nem leszünk!.. .-megszólí­ tanak. A világ vagyok - minden, ami volt, van: A sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan S a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád é.s Zalán, Werbőczi és DózsaTÖrökj tatár, tót, román kavarog E szívben, mely e múltnak már adósa Szelíd jövővel- mai magyarok! 1 I ...És dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen és jövendő. Egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, Békévé oldja az emlékezés S rendezni végre közös dolgainkat, Ez a mi munkánk és nem is kevés. 19 I �c 1 Felhívás Katolikus Egyetemi Alapítvány Hallgatói Önkormányzat Magyar Jogtörténeti Tanszék Pályázatot hirdet perbeszédversenyre Batthyány Lajos perének témakörében A pályamunkákhoz segítséget, illetve felkészítő anyagot a Magyar Jogtörténet Tanszéken, vagy a HŐK Irodában lehet igényelni februártól. Esteleges konzultációs időpontot dr. Horváth Attila tanár úrral kell egyeztetni. A beérkezett munkákat értékelve a 3. legjobbat választja ki a Bíráló Bizottság: vád és védőbeszédet. A nyertesek pénzjutalomban részesülnek I. helyezet: 40.000,-Ft 11. helyezet 35.000,-Ft III. helyezet: 30.000,- Ft Leadási határidő:2001. február 15. Pályázati feltételek: - hallgatói jogviszony - sikeres Magyar Jogtörténet kollokvium cmnl 4 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2000 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource III. évfolyam 13. szám 2001. január 15. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. január 15. Date Created Date of creation of the resource. 2000. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1163kb+2194 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_III_13_20010115 Relation A related resource T00028 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_III_13_20010115 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/12ff5eb9c670bea9fb17d6526188eecf.jpg 94cea102cff8aa3edeb769f5992bead9 https://omeka.ppke.hu/files/original/0acd254c79e5b1728c12a66fc8908d85.pdf 2f70a3100696f3f17494fc22d18fa8f5 PDF Text Text PPkE Mzt V í 2.002.0-507 V. évfolyam, 1. szám e-m ail: iteletOl@h otm ail. com honlap: www.extra.hu/itelet 2002. március 7. �ILJ9 ITELET „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Újra itt vagyunk! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport) Gulyás Gergely (inteijú) Németh Ádám (egyház) Szabó Zoltán (hírek) Szabó Viktor (inteijú) Szamos Márton (két perc) Igen, végre megjelentünk, itt vagyunk Minden rémhírteijesztés ellenére megmaradtunk. Mégis kinek állhatott érdekében azt terjeszteni, hogy meg­ szűnt a Pázmány legnépszerűbb lapja, az ítélet? Tönént ugyanis, hogy még az előző szemeszter legvégén Dékán Úr határozatában oszlatta fel a Karon működő hallgatói öntevékeny csoportokat. Közülük az ELSA sorsa később rendeződött, de felröppentek olyan hírek is, melyek szerint bekerült ebbe a kalapba az ítélet is. Nos megnyugtatunk mindenkit, hogy nem. A Szer­ kesztőség a helyén van! De hogy kinek állhat érdekében betelefonálni és azzal fenyegetőzni, hogy felrobbantja az universitast, azt végképp nem tudom! Mert hogy ezzel sem­ milyen vizsgakötelezettség alól nem lehet mentesülni, az több mint való­ színű. De hogy mennyi bosszúságot, előre Id nem számítható nehézséget okozhat ez, azt tudjuk December 18-án például volt olyan vizsgáztató, aki nem ért rá délután visszafáradni az egyetemre, ezért a hozzá kiírtakat egy másik időpontra osztották be függetlenül attól, hogy az nekik megfelelt-e vagy sem, de az a vizsgázó sem repesett az örömtől, akinek másnap is lett volna vizsgája, és úgy kalkulált, hogy még a délelőtt folyamán letudhatja az első megmérettetést, és mehet folytami a tanulást másnapra, ehelyett jó, ha koracstére hazavergődött. De néni volt elég Karácsony előtt. Nem, a nagy sikerre való teldntettei a Bombariadó című szuperprodukciót meg kellett ismételni január 14-én is. Kedves Öngyilkos Merénylő! Vannak helyek ahol tárt karokkal várnak ahol sok hozzád hasonlóra van szükség, ahol ennél sokkal nagyobb sikere­ ket érhemél el. Erre még nem gondoltál? Mándics Botond (főszerkesztő) TARTALOM Munkatársak: Bálint György Rudolf Kurka Csilla Christián László Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak ÍOOO példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-tnail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Hírek Isten veled Nándi bácsi! Az Alkotmánybíró Emlékezzünk 1848. március 15-ére! Kari Tanács A HŐK háza tájáról Újabb Pázmányos légió a nagyvilágban A hetedik In memóriám Farkas József Két perc Nyílt levél az egyetemen dolgozó egyes titkárnőknek A Gyűrűk Ura Művelődési jogok Punnyadó csikk Vedd és olvasd! Szakmája: jogász és sportriporter Koltay András volt főszerkesztő méltatása HŐK választások 2002 Elitképzés hiányosságairól ‘49 alkotmány 3 3 4 4 5 6 7 8 9 10 10 10 11 13 14 15 15 16 20 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata Mindenkit nagy szeretettel üdvözlök az újbóli találkozás alkalmával! Tovább­ ra is folyamatosan próbálunk tájékoztat­ ni benneteket a Kar aktuális híreiről, lét­ fontosságú információiról, pletykákról. Közreműködő segítségeteket ezúton is előre köszönjük. A legfontosabb, hogy a Kar honlapján minden aktuális információt naprakészen megtaláltok. Ez azért Jó, mert nem kell fi­ gyelni a tanszékek félfogadási idejét, elkerüli­ tek a sorbaállást, és különben is gyorsabb. El­ érhető az internetről vagy az egyetem hálóza­ táról. Aki ezt a formát mégsem veszi igénybe, az a faliújságokon elhelyezett hirdetésekből tájékozódhat. >^Nem árt, ha tudjátok, hogy a 2001/2002 tanév végéig minden elmaradt illetve nem abszolvált vizsgátokat le kell tenne­ tek, mert a méltányossági klauzula már nincs hatályban. Áki esetlegesen nem tesz eleget a követelménynek, az félévis­ métlésre kötelezett, ami jelentős hát­ rányt eredményezhet. A legtöbb tanszék lehetővé teszi a hiánypótlást, éljetek a le­ hetőséggel! A megszigorított TVSZ a honlapon teljes terjedelmében olvasható. Az V évesek záróvizsgárajelentkezése már­ cius 11-én kezdődik, az általatok által ismert fel­ tételek alapján. ( 2 nyelvvizsga, abszulotórium, stb.) Előre gondoljátok végig a sorrendet, mert változtatásra csak a legutolsó esetben kerülhet sor. További információk a honlapon. Imádkozzunk a választások Isten aka­ rata szerinti megvalósulásáért. 9 héten át minden csütörtökön este 8 órától a Szent István Bazilikában, Kemenes Gábor atya vezetésével. Időtartama 1 óra, 9-től szent­ mise. Imával, önmegtartóztatással, böjttel készítsük elő a magyar jövőt! Sportolni vágyók figyelem! Karok közötti fo­ cikupa 2002. március 21-én, csütörtökön, aJákBtk-Htk hallgatói között. 1 napos kispályás kupa a népligeti Építők csarnokában. 5 + 1 fős lány és fiú csapatok Jelentkezését várják a szervezők. Nevezés március 18-án 16 óráig a Testnevelési Csoportnál. Minden érdeklődőt résztvevőként és szurkolóként egyaránt szeretettel várnak. A Deák Ferenc továbbképző intézet félfogadási ideje megváltozott, ezután 14-től 16 óráig lehet az intézetet kérdé­ sekkel bombázni. >> Pázmányos szónokok sikere. Technikai okok miatt sajnos csak késve jelenthetjük, hogy nagy sikerrel szerepeltek versenyzőink a III. országos egyetemi-főiskolai Kossuth szó­ nokversenyen! A három Pázmányos induló (Frenyó Edit, Ország Ilona és Lakatos Mária Csilla) a házi elődöntő alapján Jutott el a ver­ senyre, ahol Frenyó Edit a “Legjobb jogászje­ lölt” elismerő oklevelet kapta! Hallgatói fórumot tartott 2001. De­ cember 6-án Szent Mikulás napján Szabó István Dékánhelyettes Úr az I. előadóban a TVSZ módosításainak gyakorlati következményeiről, jelentő­ ségéről. Ezt követően a felmerült kér­ dések megválaszolásával állt a mind­ össze a hallgatóság rendelkezésére. Szomorú, hogy mindössze 10 hallgató jelent meg. Ennek ellenére a dékán­ helyettes azt tervezi, hogy a jövőben is fog tartani ilyen és ehhez hasonló fóru­ mokat, az egyes vitás kérdések tisztá­ zásának érdekében. Addig is, kísérjétek figyelemmel a hirdetőtáblájára kiírt közleményeket! Komolyság skála szerinti 0 fokozatú bombariadó rázta meg Karunkat 2001. de­ cember 18-án és 2002. Január 14-én vizsgá­ zók és vizsgáztatók legnagyobb örömére... Ezzel összesen 5-re emelkedett a PPKEJAK elleni majdnem robbantásos merényle­ tek száma. Isten veled, Nándi bácsi! Február 14-én elhunyt Hidegkúti Nán­ dor, minden idők egyik legnagyobb ma­ gyar labdarúgója. Ma, amikor futballunk legfeljebb Európa harmadik harmadába tartozik, egyszerűen elképzelhetetlen az a hajdanvolt dicsősó mely egykor a micnk- volt. Az ötvenes években a magyar válogatott végigverte a fél világot, majd minden idők talán legnagyobb sportbéli igazságtalanságaként „csak” második he­ lyen végzett a svájci világbajnokságon. Sokan nem szeretik a futballt, sőt, egyre ke­ vesebben. De ők sem tagadhatják azt, hogy a focinak - népszerűsége folytán - hatalmas társadalomformáló ereje van, vagy - ná­ lunk - inkább csak volt. Egy-cgy komo­ lyabb tétmérkőzés idején elnéptelenednek az utcák, eleganciájukat feledve tombolnak a képernyő előtt komoly, öltönyö.s urak, sőt, maga a pápa is óriási focirajongó. reknek. Az a csapat, melynek I lidegkuti Nándor is tagja volt. Nándi bácsi, vagy. ahogyan barátai emlegették, az öreg” volt annak a bizonyos Aranycsapatnak a középcsatára, a világon először játszva úgynevezett „hátravont centcrt”-t, ame­ lyet ma, ötven évvel később (!) a világ legjobb csapatai alkalmaznak. t FA. 1 ’J” I Az ötvenes évek terrorjában éppen a lab­ darúgás adott erőt és reményt az embe­ O az MTK örökös gólkirálya, sokszoros magyar válogatott, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, három gól szerzője a legendás 6-3-on Londonban az an­ golok ellen. A nagy csapatból már csak Grosics, Buzánszky é.s Puskás lehet velünk, míg Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Gzibor é.s most már Nándi bácsi is máshol játsszák kedvenc játékukat. -KA- harmadik oldal �Az Alkotmánybíró ünnepi ülést tartott február 18-án a Marton Géza Polgári Jogi Diákkör, mégpedig abból az alkalomból, hogy Dr. Sólyom László, a Polgári Jogi Tanszék professzora, az Alkotmánybíróság alapító elnöke most ünnepelte 60. születésnapját. Komáro­ mi László a Római Jogi Tanszék ta­ nársegédje Sík Sándor versével kö­ szöntötte a jogtudóst, majd egykori alkotmány­ bíró kolléga. Karunk ala­ pítója, Zlinszky János Prodékán Úr hívta fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy a 60 éves kor fizikai munka esetén ugyan a munkaképesség végét jelenti, ezzel szem­ ben a jogászi és egyéb tudományos tevé­ kenység körében a pálya csúcsát. Kiemelte, hogy az ókori népek a politikában ennek a kornak tiszteletet, megbecsülést tulajdoní­ tottak, ezt mutatja a szenátus és a vének ta­ nácsának példája. Visszaemlékezett, hogy a Jogtudományi Közlönyben találkozott elő­ ször a mesterének Benedek Ferenc római jogászt tartó, és az alapjogokkal, valamint a személyiség- és környezetvédelem kérdé­ sével egyre hangsúlyosabban foglalkozó Sólyom László nevével. Prodékán Úr el­ mesélte azt is, hogy Sólyom Professzortól kapta a telefonhívást, melyben felajánlotta az ellenzéki jelöltséget az alkotmánybírói posztra, amint épp Firenzében vett részt egy tudományos konferencián. Mint mondta, nagy az irodalma a magyar Alkot­ mánybíróság „Sólyom-korszakának”, ahol a vitákat a türelem és a kölcsönös szakmai és emberi elismerés jellemezte. Az egyete­ mi tanárságot hivatásnak és nem címnek tekintette, elsők közt mondott igent a szer­ veződő katolikus egyetem hívószavára, majd németországi ösztöndíja lejárta után is visszatért tanítani. A diákság nevében Sélley Zoltán dokto­ randus hallgató szólt, aki az Alkotmánybí­ róságot Sólyom László 12. életévébe lé­ pett, életrevaló gyermekének nevezte, mely megfogalmazása szerint úgy formál­ ta a jogállamiságot, mint Arany János Tol­ dija a magyar irodalmat. Noha a nagy mű, mint mondta, még nincs és nem is lehet negyedik oldal befejezve, de a gép forog, az alkotó pihen. Am a mandátumának lejártát követő idő­ szakban nevéhez fűződik két monográfia megírása, egy év Kölnben, diplomáciai te­ vékenység, valamint a Doktori Iskola indí­ tása. Tanári érdemeiről szólva pedig kiemel­ te, hogy alkotmánybíróként nem állhatott ki a széles közönség elé, és nem mondhat­ ta cl véleményét az eléjük került kérdések­ ről, de letéve a talárt, mint tanár igen, és meg is teszi a katedráról az MTA, az Euró­ pa Tanács Velencei Bizottságának a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett tagja. Erdő Péter Rektor Úr arra a hivatásra emlékeztetett, amellyel a Kart alapították, hogy szolgálja a hitet és a tudományt. Ezt a hosszú időre megszakadt hagyományt olyan személyek, katolikus jogtudósok in­ díthatták újra, mint Sólyom és Zlinszky Professzor Urak, akiknek szemlélete kisu­ gárzik az egész munkájukra. A Püspök Úr külön szerencsénknek nevezte, hogy eb­ ben a munkában alkotmánybírák vettek részt. Az Alkotmánybíróság köszöntőjét az egykori egyetemi diáktárs, Bagi István Al­ kotmánybíró Úr közvetítette, aki a mai testület tagjai közül még együtt dolgozott Sólyom Lászlóval. Végül a Marton Géza Polgári Jogi Diák­ kör nevében Landi Balázs tanársegéd Thomas Mann Ének a kisgyermekről című könyvét ajándékozta Professzorának, mely ajándékot több mint 100 hallgató írt alá. Mint Landi fogalmazott, ez már önmagá­ ban több mint 100 érv amellett, hogy Só­ lyom Professzor Úr még évekig tanítson minket, egyúttal abbéli reményének adott hangot, hogyha 10 év múlva kinyitva a könyvet, abban a közéletben és a tudo­ mányban sok ismert név legyen, hisz eb­ ben nemcsak a polgári jogi diákkörnek, de személy szerint Sólyom Lászlónak is nagy szerepe lenne. Adjon az Isten még sok alkotásban gazdag évet Sólyom László Professzor Úrnak! MÁNDICS BOTOND Emlékezzünk Í848, március 15-ere! A forradalom százötvennegyedik évfordulóján Pet^i Sándor Magyar vagyok Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan mcssze-messzc nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem; Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát. Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk. S mienk nem volt a legkisebb szerep; ügy rettegé a töld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? ÉTolt dics Őség halvány kísérteié; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar — Ha vert az óra - odva mélyibe. Hogy hallgatunk! A második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Elolott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet. Mert szeretem, hÖn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! 1^7. február �Kari Tanács Kétszer is ülésezett a közelmúltban a Kari Tanács: 2001. december 13-án, majd 2002. január 30-án. Ismét jelentős mértékben módosult a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat. Egy régi vita végére került pont azáltal, hogy a jövő tanévtől vizsgaidőszakon belüli sike­ res U.V esetén az elégtelen nem, csak a ja­ vított érdemjegy számít be az átlagba. Annál is inkább érdemes lesz kijavítani a bukást, mert a TVSZ szövegének módosításával tanegységnek nem a tanév, hanem a sze­ meszter fog minősülni. A TVSZ tavalyi módosításával, közismert nevén a nulla tolerancia klauzula bevezetésé­ vel nem lehet beiratkozni a korábbi tanévről bármilyen okból hiányzó vizsgával. Az úgyne­ vezett átmeneti méltányossági klauzula pedig csak az elmúlt év szeptemberi beiratkozásra vonatkozott. Azáltal pedig, hogy a szemeszter vált tanegységgé, nemcsak szeptemberenként, az új tanév kezdetén lesz feltétel a vizsgák hi­ ánytalan megléte, hanem a második félévre történő beiratkozásnak is. Mivel azonban ka­ runkon nem ismert a keresztfélév lehetősége, a félévismétlésre kötelezett hallgatónak valójá­ ban egy egész évet kell majd kihagynia. Töb­ ben úgy fogalmaztak, hogy a félévismétlés tu­ lajdonképpen egy burkolt évismétlésként fog­ ható fel. Mindkét módosítás azonban csak a következő tanévben lép hatályba. A határozat ellen csak a Kari lánács hallgatói képviselői szavaztak, mondván hogy a HÓK beleegyezik a szigorításba, ha másutt sikerül engedménye­ ket kialkudni, szerették volna elérni például, hogy a tanszékek az utóvizsga időszakban is az arra rászorulók (értsd: bukottak) 150 százalé­ kának biztosítsanak vizsgahelyet. Ezt a javasla­ tot kivitelezhetetlennek nevezte Varga Csaba Professzor Űr, de ellene foglalt állást Jobbágyi Gábor Professzor Űr is, aki felhívta a hallga­ tók figyelmét arra, hogy ne próbálják meg szigorításnak beállítani az olyan módosítást, amely csupán a többi, állami egyetemen alkal­ mazott rendszert vezeti be. lérsztyánszky Ödön Dékánhelyettes Űr beszámolt arról, hogy míg a Kar akkreditációja jogerőre emelkedett, a távoktatási tagozatot tovább fogja vizsgálni a MAB. A bi­ zottság ajánlásában felhívta a figyelmet a ta­ gozat külön tanrendjének szükségességére, és a meghosszabbított tanulmányi idő bizto­ sítására. Példaként a német rendszert emlí­ tette, ahol a távoktatásban résztvevő hallga­ tók szabadon választhatják meg a tanulmá­ nyaik időtartamát, és bár - mint mondta nálunk is van egyéni tanulmányi rend, ennek lehetősége igen szűkre szabott. Ezért Tersztyánszky Tanár Űr javaslatára a Kari Tanács a TVSZ II. fejezetének 5/A.5(2) c) pontját kiegészítette azzal, hogy ha valaki távoktatási tanulmányokban vesz részt. A kérdést egyébként a kredit rendszer meg fogja ugyan oldani, de szükségesnek látták a tanulmányok clnyújtásának biztosí­ tását az Akkrcditációs Bizottság irányába, A tanulmányi dékán helyettes kifejtette, hogy nem híve az egyéni tanrendnek, ha az a vizsgaidőszakon kívül történő vizsgázásra biztosít lehetőséget. Határozati javaslat született a jelenlegi óraszám csökkentéséről. Ezzel kapcsolatban Botos Katalin Professzor Asszony felhívta a Kari Tanács figyelmét, hogy a szigorlaton ugyanúgy az eddigi teljes anyagot fogják számon kérni közgazdaságtanból, elvégre a kevesebb kötelezően hallgatandó óra nem jelent kevesebb számon kérhető anyagot. Varga Csaba Professzor Űr az ilyen és ehhez hasonló vitás kérdések gyakorisága miatt egy oktatásszervező tisztség bevezeté­ sének lehetőségét vetette fel. Bánrévy Gábor Professzor Űr a szerin­ te már örökzöldnek számító nyelvvizsga­ kérdéssel kapcsolatban javasolta, hogy az elfogadandó nyelveket ábécé szerint tün­ tessék fel, mert köztük fontossági sorren­ det megállapítani nem lehet. Nem tartotta szerencsésnek, ha a TVSZ szövegébe beke­ rülne, hogy az 5 világnyelven és az oroszon kívül a “Dékán méltányosság alapján” mást is engedélyezhet, mert ez nem érinti a tényleges dékáni méltányosság intézmé­ nyét, azt nem is meríti ki, ezért indokoltnak látta helyette a »,Dékán egyedi merlegelése alapján” - kifejezést. Természetesen személyi kérdésekről is született határozat: a Kinevezési Bizottság nem támogatta Tóth Tihamérnek, a Ver­ senyjogi Tanszék oktatójának egyetemi do­ censi kinevezését, ezzel szemben 28 igen és 2 tartózkodás mellett, a bizottság ajánlásá­ nak megfelelően elfogadták Botos József címzetes egyetemi docens egyetemi do­ censsé történő kinevezését. Nem lesz többé egyedül a női nem képviseletében a pro­ fesszori karban Botos Katalin dánárnő, mi­ után Fazekas Juditot, a Kereskedelmi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét egyetemi tanárrá nevezték ki. Átalakult a Magánjogi Intézet belső szerkezete: össze­ vonták az eddigi három Polgári Jogi Tanszé­ ket, és beintegrálták az intézetbe a Polgári Eljárásjogi Tanszéket is. Lemondott a kül­ ügyi dékánhelyettesi posztról Várga Csaba Professzor Űr, feladatát átmenetileg Szabó István tanulmányi dékánhelyettes látja el. Megszűnik az informatikai és távokta­ tási dékánhelyettesi poszt, a feladatot to­ vábbra is Tersztyánszky Ödön Tanár Űr látja el, intézetvezetői minőségében. Tá­ vozott a Karról Benedek András Tanár Űr, a Logika Tanszék vezetője, valamint Horányi Özséb Professzor Űr a Kommu­ nikáció Tanszék vezetője. Utóbbi szemé­ lyesen búcsúzott el a Kari Tanács - mint mondta - általa nagyra becsült tagjaitól. MÁNDICS BOTOND A magyar jogalkotás leghorrorísztikusabb megnyilvánulásai (1.) Mottó: „a szocialisták javítani akarják a világot, de csak rontani tudják (...) mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy émbercsinálta pótszer annak az űrnek a betöl­ tésére, ahonnan az igazi keresz­ tény erkölcsiség hiányzik” (Wass Albert, 1964) Az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának eredeti preambuluma (kiemelések tölünk) A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a fol­ desurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés úyát. A régi rend urai és vé­ delmezői ellen vívott kemény küzdel­ mekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgo­ zó parasztsággal, a Szovjetunió ön­ zetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban ineged ződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szoci­ alizmus felé. E küzdelem és ország­ építő munka már megvalósult ered­ ményeit, országunk gazdasági és tár­ sadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a to­ vábbi fejlődés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. ötödik oldal �A HÓK háza tájáról Közgyűlést tartott a Hallgatói Ön­ kormányzat választmánya 2001. janu­ ár 7-én, február 14-én és február 19én. Lejárt Legeza Dénes, Kovács György és Kosztarab Ibolya mandá­ tuma, akárcsak a két korábbi HŐK elnöknek, Mile Attilának és Rétvári Bencének, miután háromszor is in­ dokolatlanul maradtak távol az ülé­ sekről. Legeza Dénes helyére Deák Andreát hívta be a testűiét Rétvári Bence helyére Ujfalussy Zsoltot vá­ lasztották az Ellenőrző Bizottság el­ nökévé. FŐtíszielendo és Excellenáás Püspök, Rektor Ur! A Testnevelési Csopon vezetője, Draskóczy Imre beszámolt a .Spartacus Székliázbaii lévő sportlétesítmények ter­ vezett felúj ítisáról. Idén szeptemberben megnyílik a III. emeleti labdacsarnok, ahol kosárlabda- és focimérkőzésekre nyílik majd lehetőség. Ugyanakkor hozzátette - elkeserítő az a passzivitás, amit a hallgatók tanúsítanak a sportlehetóségek iránt. Lapzártánkig egyetlen csa­ pat sem jelentkezett a megliirdctett egye­ temi íoeibajnokságra. A Vili, kerületi ön­ kormányzattól pályázat úpán elnyertek egy kilencfős mikrobuszt, amivel sporto­ lóink utazhatnak a versenyekre, de alkal­ mas zarándoklatokra is, akár Róniába, akár Esztei^omba, bár legutóbb is a meg­ hirdetett velencei karneválra kétszer is el­ látogattak, ám a rendelkezésre álló lÖ helyre csak 5 hallgató jelentkezett. Az idei évre tervezett rendezvények közül említésre méltó a hagyományos március 15-i hajókirándulás, aminek úti célja ezúttal Visegrád lesz, a nyári végzős bál, az őszi gólyabál és a gólyatábor, me­ lyet idén hosszabbra teiveznek (áz eddigi 2 éjszaka, három nap helyett 3 éjszaka, négy nap lenne), cz2el az egykori póditimrendezvénynek, a jogász tábornak a szerepét is átvéve. Ezzel kapcsolatban Somlai Attila HŐK elnök ^jelentette, vallású hallgatóinak korábbi panaszát — ti., hogy nekik meggyőződésükkel ellentétes hogy semmilyen közük nincs a Pázmány Pódium megszűnéséhez, csupán a döntés végreliajtásában vettek részt, együttmű­ ködve a Műszaki Osztály vezetőjével. A február 12-én a FÉSZ-ben megren­ dezett felező bulit sikerült nullszaldósra kihozni. MÁNDICS BOTOND hatodik oldal dS. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkor­ mányzata a következő tiszteletteljes kéréssel fordul a Főtisztelendő Rektor úrhoz. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyetemi Tanácsa határozatot hozott, mely­ ben a Jog- és Államtudományi Karra kötelezően megváltoztatatta az ünnepélyes jogá­ szi eskü szövegét, kivéve abból az „élő Istenre” szavakat, ill. fakultatívvá téve az „Is­ ten engem úgy segéljen!” záradékot. A FIÖK Választmánya úgy véli, hogy intézmé­ nyünkben igenis helye van a korábbi, teljes szövegnek. Álláspontunk szerint egy ilyen fontosságú eskü nem üresíthétőki csak világi tartalomra, hasonlóan a házassági eskü­ höz. Méltó igénye a krisztushívők közösségének, hogy szakmai pályájuk kezdő aktu- .sánál hitükre alapozva esküdjenek. Nem urguk elfogadhatónak a Kar ateista és más- szöveget kell mondaniuk —, hiszen a Jog- és Államtudományi Kar Kari Tanácsának korábbi javaslata alapján a nem hívő hallgatóknak lehetőségük van az említett részek kihagyásával mondani ez előolvasott szöveget. Ha erről a diplomaosztó ünnepség előtt vagy alatt pontos tájékoztatást kapnak, nem kerülhetnek visszás helyzetbe és a hívőket sem sértheti esetleg a nem hívők es­ küje. Kérjük ezért a Főtisztelendő Rektor urat, az ünnepélyes jogászi eskü szövegé­ nek újra teljessé tétele érdekében képviselje véleményünket az Egyetemi Tanács előtt. Maradunk Tisztlettel: HŐK VÁLASZTMÁNY Hat és fél év prodékdni értékelése Zlinszky János Professzor Ür, karunk az etika, a logika, az ismeretelmélet vagy alapítója és prodékánja tartott előadást a Szent István Társulat 2001. december 3- a kommunikáció bevezetésével a gyen­ gébb középiskolai képzés hiányait kíván­ ták pótolni. Az éppen születő piacgazda­ ai közgyűlésén a kar eddigi hat és fél évé­ ről, az alapítás óta eltelt időszak tapaszta­ latairól. ságra tekintettel pedig megduplázták a közgazdaságtan anyagát. Fontosnak lát­ Az oktatói kar megalakulásával kap­ csolatban elmondta, hogy lévén a jog gyakorlati tudomány, igyekeztek annak idején minél több gyakorló jogászt meg­ ták bővíteni az oktatott szakjogi tárgyak körét. Azonnal kívánták megkezdeni az hívni, a ma a Karon oktató tanárok % ré­ sze már ’94 őszén igent mondott a meg­ hívásra. Mint mondta, akkori felmérések igazolták, hogy szükség volt a magasabb létszámú jogászképzésre, az állampolgári ismeretek minél szélesebb körben törté­ nő terjesztésére. Hallgatóiknak többet és jobbat szeret­ tek volna nyújtani ugyanabból vagy eset­ leg még kevesebb anyagi eszközből. Az úgynevezett nem jogi tantárgyak, mint mot. Jelentkezőben már a kezdetekkor sem volt hiány. Zlinszky Professzor Úr utódképzést, ezért szervezték meg a doktori iskolát és a szakjogász progra­ alkotmányos gondolkodásával úgy véli, hogy a művelődéshez való jog központi­ lag nem korlátozható. Felvételi rendszerünket pedig az ál­ talánosan elterjedtnél jobbnak nevezte, és ebben látja okát annak is, hogy éppen ezt szeretnék velünk megváltoztatni, el­ ismerte azonban, hogy vannak szubjek­ tív szempontjai is. Az oktatók körében �feltűnően sikeres volt a meghívás, ezek után az MKPK rögtön kart alapított, pont a Felsőoktatásról szóló Törvény módosítása előtt, amikor is nem állami egyetem engedélyezésre nem, csupán bejelentésre volt köteles. A kultusztárca éléről ’95 novemberében leköszönő mi­ niszter azonban utolsó hivatali napján megtiltotta a Kar működését, és utódá­ nak rugalmasabb hozzáállása nélkül a felvételi tájékoztató kötetbe sem kerül­ hettünk volna be. Bíboros Úr felaján­ lotta az esztergomi papi szeminárium egykori épületét, később ezt mégsem vette igénybe a Kar. Az intézet, mint szervezeti egység alapgondolata Mis­ kolcról származik, ahol a műszaki egye­ temi háttér nagyobb egységeket igényelt, ezért a tudományos területek összehangolására nyolc intézetet állítot­ tak fel. Ez a rendszer bevált, tette hozzá a Prodékán. E nem kis munka a Millen­ nium évében, az első diplomaosztón ér­ te be gyümölcsét. Zlinszky Professzor Űr elmondta, hogy minden ellentétes híresztelés elle­ nére, létszámunkhoz képest a bíróságo­ kon és ügyészségeken túlreprezentáltak hallgatóink. Szó esett a jogászi eskü szövegének módosításáról is. Isten nevének kikerü­ lését az Egyetemi Tanács utasításszerű határozatának nevezte, mely - mint mondta - megalkuvásszerű álláspontot tükröz. A hallgatók részéről felmerült alkot­ mányossági panaszt nem a fejünk felett kell eldönteni, annál is kevésbé, mert összesen 7 volt és jelenlegi alkotmánybí­ ____ Újabb Pázmányos légió a nagyvilágban Már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy kezdünk belejönni a diplomák Osztoga­ tásába, hiszen december 21-én immá­ ron negyedik alkalommal történt meg,a Pázmányon az i^ú jogászok felavatása. Bár természetesen a nyári eseménynek már csak az időjárás miatt is jobb han­ gulata volt, azért itt is fülig ért a szája minden felavatottnak, annál is inkább, hiszen ők legalább fél évvel tovább él­ vezték az egyetem vendégszeretetét nyáron kiröppent társaiknál, és a nagy többség véleménye szerint már éppen elég volt nekik belőle. Maga az ünnepség (mely végre viszszaköltözött a Díszterembe) menete a szokásos volt: bevonulás. Himnusz, kö­ szöntés, eskütétel, diplomák átvétele, beszéd, Szózat. A felavatottak boldogan ismerkedtek a kötelezően viselt talárral, mely többségüknek ezentúl munkaruha lesz. A felhőtlen öröm perceit kissé be­ árnyékolta az a tudat, hogy így, együtt most utoljára volt együtt ez a „csapat”, és bizony nem telik el majd sok idő, mi­ kor felocsúdva az eufóriából vissza-visz- szasíija mindenki a gondtalan egyete­ mista-éveket, melyeknek ezennel örök­ re vége. Kezdődhet a nagy-nagy munka időszaka, melynek a Pázmányon való megalapozása a siker magabiztos remé­ nyével kecsegteti a „kalandnak” nekivágót. Nagy számban gyarapodik tehát a .kinti világban” a Pázmány-légió. akik Ti' valami máat, újat, állhatatos keresztény erkölcsiségen nyugvó elmélyült tudást, esküjének megtartását saját önös érdekei elé helyező, egészséges világszemléletet visznek magukkal útravalónak, amely ki­ emeli Őket a többiek közül - reményked­ jünk mindebben legalábbis. KOLTAY ANDRÁS A decemberben felavatottak névsora: Albert Erika Orsolya, Baltay Tímea Krisztina, Bácsi Éva Judit, Bartha Gábor, Bereczky Orsolya, Bisztray Zsolt Márton, Bittsánszky Géza, Budavári Krisztina, Benkó Balázs, Benő László Tamás, Berényi Diána, Birher Nándor, Boros Ildikó, Botos András Gábor, Búzás Melitta, Csabai László, Csala Győző, Csonka Szabolcs, Dancs Judit, Dobos József, Éliás Krisztina, Élő Gábor, Fakó Beatrix, Farkas Roland, Fekete Eszter, Ferenczi Brigitta, Filipszky Tamás, Fodor Anetta, Forgács Gábor, Galó Gabriella, Gámán Tünde, Gebe Zoltán, Gerencsér Gábor, Gergely Dorottya, Gyarmati Franciska Kata, Gyurcsó Judit, Haidegger-Nagy Ágnes Éva, Hauberl Emőke, Herpy Miklós, Horányi Cintia, ró oktat a Karunkon, vagyis az Alkot­ mánybíróság is túlreprezentált... Csupán mert 1-2 hallgató viszolygást érez Isten nevének hallatán, ne erőltes­ Horváth Viktória, Jávor Ágnes, Juhász Andrea, Juhász Zsuzsanna, Kele Mária, Kemény-Beke Ádám dr.. Keresztes Orsolya, Kontér Tamás, Kovács Eszter, sük rá akaratukat a többségre. Ilyen ki­ Mihálffy Angéla, Mina András Attila dr.. Molnár László Zsolt, Molnár Tamás, sebbségijog nem ismert - fogalmazott a taláros testület egykori tagja. Nemes Tamás, Neményi Réka, Néráth Andrea dr.. Nógrádi Mária, Órai Győző Zoltán, Ötvösi Orsolya, Palanovics Dorottya O., Paluch Tünde, Kovács Anett Éva, Kovács Melinda, Kovács Rita Edit, Kriston István, Lenkei Mirtill, Márton Bernadett, Medve Richárd Ákos, Mészáros Zsófia, Pápay Zoltán Szilárd, Perbíró Gábor, Petróczky Anna, Péceli Ádám, Pikali Petra, Összefoglalva megállapította, hogy az alapok, amiket leraktak, jók, a keretek, amiket meghatároztak, használhatók. A Magyar Akkreditációs Bizottság ugyan rangsorában a többi Jogi kar alá sorolta a Pázmányt, de a gyakorlati élet visszajelzé­ Pile Klára, Pohl Petra Mercédesz, Reichert Péter, ifj. Récsényi Attila, Silling Ákos, Sípos Attila, Stefán László Péter, Sóki Anett Rita, Sümegh Attila, StumpfAdrienn Ramóna, Szabó Ágnes, Szabó Sarolta, Szanyó Edina, Szemes Róbert, Szenei Ildikó, Szentes Katalin Dóra, Szepesi Andrea Éva, Szutrély Gergely, lénk László, Tili Annamária, Tòta Áron József, Tóth Dóra, Tóth István, Tóth László, Tóth Orsolya, Tóth Zoltán, sei pozitívak. Virga Zsigmond, Vámossy Andrea Eveline, Vig András Gergő, Virág Zsolt, MÁNDICS BOTOND Virágh Attila, Vörös Almos András, Zsigmond György, Zubornyák Emília hetedik oldal �A hetedik Interjú Somlai Attilával, a Hallgatói Önkormányzat hetedik elnökével i' ■ í. Az új HÓK első nagy feladata volt a ren­ dezvények tekintetében. A szűkös anyagi­ ak ellenére úgy gondolom, hogy sikerült egy igen nívós gólyatábort létrehoznunk, amelynek legnagyobb újítása, hogy sok sztárzenészt hívtunk és a Balaton-parton egy hatalmas nyitott színpadon nagy buli­ kat lehetett rendezni. Ott volt a únited, a Chrystal, egyetemi zenekarok, sztár dj-k. Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyete­ mi zenekarok jobban lázba hozták a gó­ lyákat, mint a híres tánczenekarok, akik nem egy-két fillérbe kerültek. A tábor jó hangulatát egyetlen esemény árnyékolta be: egy szívemhez közel álló, kedves cso­ port fergeteges lábtechnikával átrendezte a mosdókat. Az Önkormányzat szokatlan összhangját a mondhatni szokványos költségvetési vi­ Kérlek, mondj egy pár szót magadról! 1978. július 6-án születtem Budapesten, de amióta az eszemet tudom, Gödöllőn élek. Egy éve költöztem külön édes­ anyámtól, a kedvesemmel élek néhai nagyszüleim parasztházában. Szabad­ időmben ha tehetem, borászkodom. 1993 óta behatóbban foglalkozom a poli­ tikával, ekkortól vagyok tagja az MDF If­ júsági Tagozatának, három éve pedig a gö­ döllői alapszervezet elnöke, és az országos választmány tagja. 1998-tól kezdve a Gö­ döllői Városi Önkormányzat Jogi, Igazga­ tási és Úgyrendi Bizottságában is tevé­ nyékét. A legfontosabb eredménynek tar­ tom, hogy a tavalyi „nulla tolerancia sza­ bály” mellé majd egy kötelező, kéthetes utóvizsga-időszak kerül bevezetésre szep­ tembertől. Az első félévben február első két hetére szorítkozik majd, míg nyáron megosztva: júliusban, illetve augusztusban lehet majd a bukott, elmaradt vizsgákat pótolni, hiszen sajnálatos módon, már nem lesz lehetőség tárgyat átvinni a következő fél­ évre. Tavalyi választási programodban szerepelt az ösztöndíjrendszer reformja. Ez megva­ kenykedem. lósult. Mile Attila és Rétvári Bence után - eddig példátlan módon - egy éven belül harma­ dikként, májusban kerültél a HŐK elnöki Az ösztöndíj szerkezet új megoldása Sza­ tisztségébe, lérhes örökségként hárult rá­ tervezetet a Kari Tanács is elfogadta. A legfontosabb változtatás szerint már nem csak a korábban rögzített - egyéb­ ként elismerésre méltó - magas, 4,51-es átlag felett ját a támogatás, ehelyett egy sávos rendszert vezettünk be. A minden­ kori évfolyamátlag fölött alanyi jogon mindenki jogosult tanulmányi ösztön­ díjra. tok a februári TVSZ-módosítás. Mit sike­ rült azóta elérni? Valóban, nagyon ingoványos és zűrös alapról indultunk, hiszen a TVSZ-t a ko­ rábbi HŐKjóváhagyásával igen negatívan bó Tibor Gazdasági Alelnök Úr érdeme. Ö dolgozta ki és hajtotta végre, miután a változtatták meg a hallgatóság nem kis morgolódására. Ezt a csorbát kellett kikö­ szörülnünk, amennyire lehetett, ezt meg Evezzünk más vizekre. A Balatonbogis tettük. Szabó István Tanulmányi Dé­ kán-helyettes Úrral folyamatosan egyezláron rendezett gólyatábor miben nyújtott tetve, sikerült elérni bizonyos engedmé- | újat? nyolcadik oldal tán kívül csak a gólyatábor törte meg... Igen, szeretném elmondani, hogy ebben a ciklusban keveset hallhatott a hallgatóság a HÖK-ről. Ez valahol jó is, mert eddig botrányoktól volt hangos a szervezet. Idén úgy látszik, sikerült egy olyan elnök­ séget felállítani, aminek tagjai valóban a szakmai munkára helyezték a hangsúlyt. Hál’ Istennek, nem volt ellentét. A gólyatábor ügyében sem hangos vita volt, hanem inkább az érvek korrekt egy­ másra vetítése. Az összeütközés abban je­ lent meg, hogy néhány képviselő „I.H.Bbulit” akart csinálni, mások pedig - köz­ tük én is — olyan bált akartunk, ami mél­ tó a Karhoz, tehát egy bál jellegű gólya­ bált. Persze, azért az előbbi típusú, könynyedebb bulik sem maradnak m^d el. Ezzel együtt sajnos be kell vallani, hogy a mostani HŐK egyik hiányossága volt, hogy a Választmányban nem volt poten­ ciális rendezvényszervező, így elég súlyos hiányosságaink voltak, de azért mindig próbáltunk kedvező megoldást találni. Tulajdonképpen túlnyomó részben nem a Rendezvényi Bizottság dolgozott a ren­ dezvények szervezésén, az oroszlánrészt az Elnökség vállalta. A jövőre nézve a mi­ nap tárgyaltam Kávássy Pál Tanár Úrral, hogy milyen úton-módon lehetne kiala­ kítani az egyetemen egy igazi közösségi �szellemet. Arra gondoltunk, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók bevonásával folyamatos rendezvényeket fogunk szer­ vezni. Talán ezáltal közelebb kerül egy­ máshoz a két réteg. Itt szeretném elmon­ dani, hogy a választásokig még megren­ dezésre kerül a hagyományos március ti­ zenötödikéi hajózás. Lehetséges, hogy 16án rendezzük meg, mert a kari vezetésnek az a kérése, hogy az állami ünnepségeken részt vehessenek a hallgatók. Sajnos nem új jelenség Karunkon a lopá­ sok gyakorisága. Hogy vélekedsz erről? Igen, rendkívül kellemetlen jelenség. Annyival tudnám vigasztalni kárt szenve­ dett hallgatótársaimat, hogy egy elsős rendőrhallgatónknak sikerült rábukkanni egy erősen gyanús, koszos joggingban és sísapkában a Karon kolbászoló ápolatlan egyénre, akit előző nap is látott a Kánon­ jogi Intézet előtt, ahonnan akkor tűnt el tizenötezer forint és két mobiltelefon. Magam is jelen voltam az esetnél, így meg tudom erősíteni, hogy illető a Nem­ zetközi Tanszéken kereste a büfét. Kide­ rült, hogy már szerepel a nyilvántartásban lopásért és orgazdaságért. Nem lehet elégszer mondani, így én is figyelmeztet­ nék mindenkit, hogy vigyázzon értékeire. Mi a véleményed a Pázmány Pódium megszüntetésérdi? Sajnálom, mert nívós rendezvényeket bo­ nyolítottak le, azonban el kell ismerni. hogy az elmúlt időszakban nem volt egyensúlyban a mérleg két serpenyője, és a szervezés tekintetében nem mindig a megfelelő gondossággal jártak el. A Blikk­ ben megjelent cikk sem éppen javított a helyzetükön. Sajnos részükről többen megvádoltak minket, hogy mi is negatí­ van közrehatottunk. Hadd szögezzem le: semmi közünk a Pódium megszűnésé­ hez. Ellenkezőleg, a korábbi gyakorlat az volt, hogy a két szervezet egymás konku­ renciája volt. Nos, ehhez képest pozitív elmozdulás volt tapasztalható, hiszen a Szabó Bálint elnöklete alatt megújult Pódiummal a HŐK sikeresen együtt tudott működni. Nyitottak voltunk egymás felé, eljártunk egymás közgyűléseire. így közéletünk egy árnyalattal szürkébb lett. A tiltó dékáni határozat után felajánlottuk Bálintnak, hogy a HŐK keretein belül, az Önkor­ mányzat neve alatt tovább folytathatják tevékenységüket. Pozitív visszajelzést azonban még nem kaptunk. Kérlek, foglald össze röviden az Önkor­ mányzat személyi ügyeit. Az elmúlt háromnegyed év munkájára jellemző volt, hogy az elnökség vette vál­ lára a gondokat, ezzel párhuzamosan töb­ ben a megkívánt mértékben nem vettek részt a HŐK munkájában. Poldauf Gábor önként lemondott. Néhány képviselőnek azonban áz SZMSZ-ünk értelmében szűnt meg a mandátuma, ugyanis három közgyűlésen nem vettek részt. Ez a szabály érintette Mile Attilát, Kovács Györgyöt, Rétvári Bencét, Kosztarab Ibo­ lyát, és Legeza Dénest. Utóbbi helyett ke­ rült a testületbe Novák Andrea. Rétvári Bence Alelnök Úr helyét az Ellenőrző Bi­ zottság élén Újfalussy Zsolt vette át. So­ mogyi Áron Rendezvényi Alelnök Úrtól a közgyűlés megvonta a bizalmat a gólya­ bál szervezése miatt, helyére Hódy Gábor került. Ezek eredményeként a HŐK tag­ jainak száma 18-ról 13-ra csökkent. Hogyan alakult a kapcsolat a testvérka­ rokkal? Harmadszor is vállalnád a felelősséget a hallgatói érdekek képviseletéért? Jól. Felvettük a HTK, a BTK, és az ITK HÖK-elnökeivel a kapcsolatot. A Spari sörözőjében rendszeresen megbeszélést tartunk. Eljárunk egymás bulijaira is. Bár csak papíron létezik az EHÖK, lépéseket tettünk az irányba, hogy a gyakorlatban is fölállhasson az Egyetemi Hallgatói Ön­ 1 kormányzat a karok HÖK-jeiből. l Évfolyamom eddig kétszer szavazott bi­ zalmat nekem. Indulok a választáson, ha továbbra is méltónak tartanak évfolyam­ társaim, az utolsó évre is elvállalom kép­ viseletüket. SZAMOS MÁRTON In memóriám Farkas József Dr. Farkas József Egyetemünkjog- és Ál­ lamtudományi Karának címzetes egyete­ mi docense 1926-ban született Budapes­ ten, középiskoláit a hírneves győri bencés gimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig 1944-195()-es években a budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudo­ mányi karán végezte. 1950-1959. években jogi előadóként, majd jogtanácsosként az államosított festékiparban tevékenykedett. 1959-ben lett az akkor épülő Tiszai Vegyi Kombi­ nát jogtanácsosa, majd vezető jogtaná­ csosa. 1975-től pedig a MÓL jogelőd­ ének vezető jogtanácsosaként működött nyugdíjazásáig. Azt követően ügyvédi iroda tagjaként állt az ügyfelek rendel­ kezésére. Dr. Farkas József széles körben ismert és tisztelt jogász volt, egyik társszerzője a Gazdasági Jog című többkötetes tan­ könyvnek, intéző bizottsági tagja a Magyar Ipaijogvédelmi Egyesületnek stb. Karunkon 1999. óta adta elő az Iparjog tárgyat, amellyel főleg a gyakorlati élet­ ben sokféle ismeretet közvetített. Dr. Farkas József csendes, halk szavú, ér­ tékes egyéniségével a vele találkozók elis­ merését és megbecsülését érdemelte ki, Karunk oktatói és hallgatói körében is. ‘b‘ Ezért iic feledkezzünk meg róla, tartsuk meg őt jó emlékezetünkben és búcsúz­ zunk tőle Isten hozzáddal. kilencedik oldal �Két pere Ezen a földön találtam kincset. {Republic) Álmok álmodói - Világraszóló magya­ rok. Egy tavaly decemberben meg­ nyílt, az országban egyedülálló nem­ zeti kiállítás címe ez. Színhelye, az egykori Ganz-gyártelepből kialakított Millenáris remekül megközelíthető, csupán néhány percnyire található a Main műtöktől. Megálmodói a teljesség igényével törekedtek bemutatni azt a számbavchetetlen kultúrkincset, amit kiemel­ kedő magyar személyiségek hoztak lét­ re. Nehéz felsorolni a rengeteg ábrá­ zolt témát, amik maguk is újabb gon­ dolatokat ébresztenek. Például, a szó­ táraktól a hidakon át a borokig juthat a kalandozó magyar. Többek között megtekinthető a Ford T Modell, tele­ fonkagylóból szól Pilinszky, és az eme­ leteken kívül csigalépcsőn panelháznyi magasságba lehet jutni. Elgondolkod­ tató, hogy az idegen nyelvű szövegek általában hiányoznak, de ez itt nem is annyira meglepő. Nem tudom, vajon az ábrázolt dolgok által kiváltott ámulat, vagy a műveltség hiányos voltára ébredés juttatja el a hon­ polgárt a tárlat szándékolt céljához: a büszkeség érzéséhez. Az ismeretterjesztés mintegy lezárása­ ként korunk magyaqa csábító feladatot kap: üzenjen a Millenniumi Kódex lap­ ján ezer év múlva élő utódainak. Úgy tűnik, én is azok közé tartozom, akik az élet ilyen nagy kihívásai előtt ta­ nácstalanná válnak. Némi töprengés után, saját magvas gondolatra nem lel­ vén, a fenti idézetet jegyeztem be. Vannak olyanok is, akik ilyen esetben is határozottan nagyvonalúak tudnak lenni. Miután kikapcsoltam toliamat (ami egyébként a Bíró László által feltailált golyóstoll modernebb változata), Ineni álltam meg, hogy ne lapozzak visziSza. Mindig legyen feltöltve a mobilod! - figyelmeztette egy köbüki távoli utódját. Nyílt levél az egyetemen dolgozó egyes titkárnőknek Tisztelt hölgyeim! Egy réges-régi, az egyetem hőskorába vissza­ nyúló problémával szeremék a következőkben foglalkozni. Pontosabban szeretném, ha a problémára végre-valaliára - közösen - meg­ oldást tudnánk találni. Mindannyian, önök is, mi is ugyanazon épületben töltjük napjainkat. Néha-néha össze is találkozunk egymással általában sajnos inkább csak számunkra krízis­ helyzetekben, mint például a vizsgajclentkczés, aláírások begyűjtése, órákra jelentkezés. Amikor éppen nem v^yunk krízisben, és jól megy a sorunk, nem jelentkezünk önöknél. Amikor viszont igen, akkor persze mindanynyia) egyszerre, és ez kellemetlen helyzeteit okozhat. Azonkívül némelyikünk néha tény­ leg rosszkor (értsd: félfogadási időn kívül), rossz helyen (tehát mondjuk s büfében, és nem az irodában), rossz kérdést (tehát nem az önök hatáskörébe tartozót) tesz fel. Töredel­ mesen bevalljuk, ilyesmi bőven előfordul. Sőt, akár tömegesen is, ami időnként jogos fclliáborodást eredményez, persze ahogy az lenni szokott, rendszerint ártatlanokon lecsapódva. De létezik egy másik oldala is a történemek. Bizonyos intézetekben (és itt most szándéko­ san nem írok neveket, annak ellenére nem akarván megbántani senkit, hogy oly sokszor bántottak meg minket - úgyis tudjuk mind­ annyian, melyekről van szó) tényleg rendsze­ resen minősíthetetlen a hallgatókkal szembeni hangnem, a segítőkészség teljes hiánya. Ha egy vendéglőben így viselkedik egy pincér, oda egyszerűen nem megyünk többet. Az egyete­ men ezt nem tehegük meg. Amikor a félfoga­ dási idő rendszeresen öt perccel később kez­ dődik, de tíz perccel korábban végződik, áltól nem írnak ki a faliújságra a hallgatókat érintő információkat, ahol kulcsra zárják az ajtót, és ennek néha áldozatul esik a Kar egy-egy okta­ tója is, akik kétségbeesett dörömbölésükre a "takarodjon, lejárt a félfogadási idő" választ kapják, ahol egy indexaláírás is szinte megold­ hatatlan feladat, aliol nyolc napon túl gyógyuló testi sértés a hallgató jutalma talán túlzott rámenősségéért (volt ilyen!), ahol már az ^tóban való puszta megjelenésünkkel is okot adunk egy felénk villantott fintorra („mit keres ez itt, csak azért jött, hogy az én sorsomat keserítse”) ott komoly gondok vannak. Hölgyeim, sokan önök közül talán hitetlen­ kednek e sorok olvasásakor, hiszen sok helyütt elképzelhetetlen ez a bánásmód. Tisztelet azoknak, akik mindig mosolygósán, akár félfo­ gadási időn kívül is, mindig örömmel állnak rendelkezésünkre, velünk együtt örülnek egy sikeres vizsga után. A levél azokhoz szól, akik állandóan hadat viselnek a hallgatósággal. Mint azt már említettem, ebben persze a hallgatók is hibáztathatók. De mindent nem lehet az ő „nyakukba varrni”. Mindenkiiiek megkeseríti a napjait, ha ilyen légkör uralkodik az ecetemen. Éppen ezért kérem önöket, ássuk el a csatabárdot, vagy, ha már jogi karon vagyunk: kössünk egyezséget peren kívül! Csupán annyit kérünk, próbálja­ nak meg velünk ember módjára bánni, és mi megpróbálunk akként is viselkedni. Tisztelettel: SZAMOS MÁRTON tizedik oldal KÚRÁN ANDRÁS, Vévf., nappali tagozat A Gyűrűk Ura Tolkien tündérmeséjének történetéről a; jfilm megtekintése előtt semmit sem tud­ jam. „Egyszerű” módon csupán arra vol­ tam kíváncsi, hogy a film előzetesében részletként bemutatott háborús tömegje­ lenet veri-e az általam etalonként tisztelt! Gladiátor döbbenetesen valósághű ütkö­ zeteit. Ebből a szempontból a Gladiátor fényévekkel jobb, viszont maga a törté­ net nagyon ötletes, szinte orkánszerűen ragadt magával... Középfölde fantáziabirodalmát Peter Jackson új-zélandi filmrendező álmodta vászonra, aki cirka 300 millió dolcsiból; forgatta le a Gyűrűk Urának három ré-: szét. A történet maga a jó és a rossz örök harcáról szól. Megjelennek az ilyenkor jSZokásos kellékek; ajó oldalán a bátorság, a segítőkészség, a kitartás, s mindez egyesül a Szövetségben, melynek célja, íhogy megsemmisítse az Egy Gyűrűt, s ezáltal a gonosz Szauront. Dramaturgiailag a film legfontosabb pontja a Szövetség létrejötte. Emberek, hobbitok, tündék és törpök szövetkeznek egymással. A gonosz oldalt a kíméletlen­ ség, az álnokság, az árulás és az örök sötét­ ség jellemzi. A film mesterien ábrázolja Mordort, a gonosz világát. A legjobban az örkök és a trollok tetszettek, félelmetesen élethűekre sikeredtek, a maszkmestermár most magáénak tudhat egy' Oscart. Trilógiáról lévén szó a közel három órás film a történetet nem fejezi be, így a nézőnél erős hiányérzet lép(het) fel an­ nak kiderítésére, hogy a film végére fel­ bomlott Szövetség GyűrűhordozójaFrodó, s annak segítője Samu, véghez tudja-e vinni a küldetést. Nekik taná­ csolnám, hogy szerezzek be a könyvet, s olvassák el. Nagy meglepetés fogja őket érni, mi­ vel a könyv letehetetlen, s maga a film hozzá képest csupán színes képeket fel­ vonultató olcsó utánzatnak tűnik. A film nagyonjó, míg a könyv tökéle­ tes olvasmány. Várom a folytatást! A Gyűrűk Ura — úi-zélandi-atnerikaijilm, rendezte: PeterJackson — 178 perc — 2001 SZABÓ VIKTOR �jtüT M TI Művelődési jogok Adalékok a tudományszabadság ügyéhez Szerves fejlődésünk útjait keresve communis opinio ma is, hogy a tudomány szabadsága záloga lehet az előrehaladásnak, a történelmi lemaradások leküzdésének. Nem vitás tehát, hogy a szabadságjogok triásza (a politikai, a gazdasági, ill. tudo­ mány szabadsága) csak együtt és elszakít­ hatatlanul szolgálhat eszközül a modem társadalom megteremtésének. Ennek az egységnek a kialakulásához vezető utak és módozatok összetettsége nyilvánvaló, a különböző kényszerpályákat, terelőutakat megjárt modern társadalmak mégis érthe­ tő módon éppen a kitörési pontokat keres­ ve vonzódnak a felidézett hármas egység­ ben implicite bennerejlő lehetőségekhez. Érthető, hisz nemzedékek mentek el anél­ kül, hogy a modern társadalom szerves fej­ lődésének a gyümölcseit elvárható ered­ ményességgel felhasználhatták volna. In­ nen van ma a kulturális jogok, ill. a tudo­ mány szabadságának a helyreállításához ta­ padó felfokozott várakozás és az a lázas igyekezet, hogy a történelmi előképek, a létező társadalmi tapasztalatok számbavé­ tele nyomán jussunk közelebb az oly sok­ szor elszalasztott lehetőségekhez. Ilyen értelemben a tudományos élet levegőjét szaturálja nálunk is az ismert porosz-német eredetű Lehrfreiheit­ System (a tanszabadság) helyreállításában bennerejlő lehetőség, a tudományszabad­ ság valóban maradéktalan megvalósulása (legalább az universitas falain belül). Ismert ma már, hogy minálunk a polgár­ ság politikai, ill. gazdasági felszabadítása is megkésett történelmi folyamatként jelent­ kezett. Nem véletlen tehát, hogy a mi kés­ leltetett polgári átalakulásunk után még nem kis időnek kellett eltelnie, hogy a kul­ turálisjogok intézményesüljenek. Pedig ha­ zánkban már az 1848/49-es átalakulás meg­ hozta e téren az áttörést, amidőn az utolsó rendi országgyűlés legiszlálta azt a porosz­ német, osztrák mintákból átplántált eszme­ rendszert, amely most már modellt képez­ hetett szélesebb értelemben is a kulturális jogok, ill. a tudomány felszabadításának leg­ alizálására. Eleink a libertás Magna Chartá­ jaként (Vécsey lámás) tekintettek ilyen ér­ telemben az 1848. évi 19. tc.-ben foglalt tanszabadságra, amely - lakonikus keret- kontinentális régiójával (tehát a szom­ normatíyákkal bár - megadta az indítást a kulturális jogok kiépítésére. Sőt, e téren ta­ szédnépekkel) egyetemben részesei vol­ lán azt is joggal mondhatnánk, hogy a hazai tunk és vagyunk a kulturális jogok kiépí­ reformjogalkotás már ekkor a társadalmi tését célzó progresszív törekvéseknek. haladás élvonalába került a kulturális jogok A kulturális jogok, ill. a tudomány sza­ alapozásában. Csak a külső tényezők, ill. a badságának az intézményesítéséről van itt nemzeti függetlenségi harc elbukása tette szó, amely mint ismeretes, csak a polgári átmenetileg lehetetlenné a szerves jogfejlő­ átalakulások harmadik (megkésett) törté­ dést e téren. Valójában azonban a győztes el­ nelmi etapjában válhatott valósággá. Rá­ lenforradalom szellemi irányítói sem tér­ adásul az aposztrofált történelmi helyzet­ hettek ki most már a tudomány szabadságá­ ből természetszerűen folyt (és folyik), nak az intézményesítése elől. hogy az idevágó legiszláció szinte kivétel Az un. osztrák-magyar Lehrfreiheit­ nélkül a fokozatosság, ill. a megtorpaná­ System történelmi vizsgálata tette érthető­ sokkal tarkított reformjogalkotás útján reavé számunkra, hogy az Eötvös József nevé­ lizáltatott. Nincs tehát semmi különös ab­ vel fémjelzett 1848. évi 19. te. valóban ban, hogy az Ember és Polgár Jogainak nem múlt el nyomtalanul. A Leo Thun Deklarációját követő évszázadban bonto­ Hohenstein báró, birodalmi vallás- és köz­ gatja csak a szárnyit az a porosz-német, oktatásügyi miniszter által behozott (okt­ osztrák-magyar mintákba burkolt eszme­ rojált) tanügyi reformok is jellegükben rendszer, amely valóban egyf^ta modellt azonos tőről fakadtak, Eötvös második mi­ képezett a kulturális jogok, ill. a tudomány szabadságának meghonosításához. íme, nisztersége, ill. Trefort egész életműve pe­ dig elszakíthatatlanul visszanyúlt a 48-as innen fakad, hogy a térségben zajló kései keregogszabály adta lehetőségekhez. A bo­ forradalmak sem tagadták meg a kulturális nyolult történelmi helyzetben persze egy­ jogok történelemformáló szerepét. Sőt a fajta sajátos, Janusz-arcú magyar tansza­ nevelésügy egyfajta sajátos missziós szere­ badság kiépítésére kerülhetett csak sor, és péhez is minálunk közel két évszázados ez egyben a kulturális jogok kiterjedésének várakozások tapadnak. a lehetőségeit is behatárolta. Találó tehát a Távolról sem vált teljessé ezáltal per­ gondolat, hogy megannyi súlyos megpró­ sze az emberi jogok katalógusa és még báltatás ellenére valóban azon népek köré­ kevésbé az e jogok megvalósulása, az be soroltunk be, amelyek a modern állam előrelépés azonban elvitathatatlan ma­ emberi jogok triásza ezzel vált és jogrendszerek alapozásával egyidejűleg ( radt. megismerkedhettek a kulturális jogokkal, teljessé a modern társadalmakban. Nem ill. — bár gyötrelmes útkeresések árán - kö­ véletlen tehát, hogy az idevágó termézel másfél évszázada részesei lehettek az szetes emberi elvárások az állampolgári idevágó reformtörekvéseknek. (politikai), a gazdasági-szociális, ill. a A megkésett polgári átalakulásunk ko­ kulturális jogok szerves egységeként te­ rától datáljuk ugyanis azokat a reális tör­ kintenek ma már az emberi jogok ügyé­ ténelmi lehetőségeket, amelyek a kulturá­ re. Sőt, a hármas egység kialakulása elő­ lis jogok megalapozásának cselekvő része­ feltétele volt az Emberi Jogok Nemzet­ seivé tehettek volna bennünket. Tehát va­ közi Törvényének. Témánkat tekintve lóban azok közé a nemzetek közé sorol­ pedig ez utóbbi hat ma igencsak kreatív tunk be, amelyek már vagy két évszázada módon a nevelésügy, ill. a kulturális jo­ a ,jövő zenéjének a partitúrájába is bete­ gok kiteljesedésére. Fel kell idéznünk te­ kinthettek”, ill. nagy ritkán bár, de a droits hát az Egyesült Nemzetek ismert 213. de l’homme alapintézményeinek a gazda­ számú határozatában foglalt ajánlásokat gításában is részt vehettek. A Déclaration (az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­ des droits de l’homme et du citoyen szü­ zatát), ill. az ennek nyomán megszülető letésének a 200 éves évfordulóját meg­ egyezségokmányok rendelkező szakasza­ idézve joggal mondtuk tehát, hogy már a it, amelyek ma már kogens jogtételeivé késleltetett polgári átalakulás szélesebb lettek a felgyorsult reformjogalkotásnak. tizenegyedik oldal �Fíjílí 4. V- Kötelmeink az Emberi Jogok Egyetemes Törvénye alapján A világszervezet (az ENSZ) alapozását ké­ pező kútfőkhöz tapad az a törekvés, amely végülis az Emberi Jogok Nemzetközi Tör­ vényének az elfogadásához (1966) veze­ tett. Az is nyilvánvaló, hogy ez a törekvés már a magyar államiság és jogrend újjászü­ letése idején (az első koalíciós korban) közvetlen hatást gyakorolt a hazai közálla­ potok miként történő alakítására. Még in­ kább így van ez természetszerűen az egyezségokmányok becikkelyezése után, amely - mint ismeretes - számunkra tejes­ sé lett azáltal, hogy immár az ún. Fakulta­ tívjegyzőkönyv rendelkezéseit is elfogad­ tuk (1988). Nyilvánvaló tehát, hogy a kul­ turális jogok kiteljesedését célzó minden­ fajta törekvés ma már szervesen összefo­ nódik az Emberi Jogok Egyetemes Törvé­ nyében megfogalmazott elvárásokkal. Elvitathatatlan, hogy az Emberi Jogok nemzetközi Törvénye a nevelésügy, ill. a kulturális jogok vonatkozásában is a meg­ valósulás feltételeire helyezte át a hangsú­ lyokat. Az egyezségokmányokat becikkelyező államoknak tehát nem pusztán mo­ rális kötelezettsége, hogy a különböző sza­ badságjogok az adott államhatalom keretei között jogilag is garantáltassanak. Ebből fakad nyilván az a felgyorsult legiszlációs munka, amely hazánkban is követi az egyezségokmányok elfogadását, mert a Nemzetközi Törvényt elfogadó államok ily módon vállalták magukra az ún. „ál­ lampolgári (politikai), a gazdasági-szociá­ lis, ill. az ún. kulturális jogok” törvényes szabályozását. Nem csak az adott jogok meghonosítását szolgáló legiszlációt jelen­ ti ez, hanem azt a kötelezettséget, hogy minden idevágó „emberi megaláztatást, önkényt és jogfosztást” a törvény erejével kell elhárítani. A felgyorsult társadalmi­ gazdasági átalakulások jogilag rendezett feltételeinek megteremtésével egyidejűleg tehát le nem becsülhető erőfeszítésekre köteleztük el magunkat a kulturális jogok, ill. a tudomány szabadságának a legiszlálásában. Egyáltalán a kulturális jogok alapját képező modern alsó-, közép- és fel­ sőfokú nevelési rendszer megteremtését feltételezik az egyezségokmányok, hogy az állampolgár tudatában legyen elidegenít­ hetetlen jogainak és szabadságának. Erről szólt már az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) mondván, a cél „e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása...” hazai és nemzetközi jogi nor­ tizenkettedik oldal matívák útján. Az Egyetemes Nyilatkozat 26. cikkelye pedig a nevelés ügyét eleve összekapcsolta a kulturális jogok megvalósulisával, amely nem öncél, hisz a >3-,nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, vala­ mint az összes faji és vallási csoportok kö­ zötti megértést”. Új szemléletet követelnek az egyezség­ okmányok a kultúra és a tudomány sza­ badságát csorbító akadályok elhárításában. Miként már az Egyetemes Nyilatkozat is mondja, a hatályos jognak garantálni kell, hogy „senki ne szenvedjen zaklatást” véle­ ménye (meggyőződése) kifejezésre jutta­ tásáért, ill. vallási hovatartozan-dósága mi­ att. Ezt a komplex szabadságigényt pedig csak a törvényben megállapított korlátozá­ soknak (közbiztonság, közegészség, közer­ kölcs), ill. „mások alapvető jogai és szabad­ ságai védelmének” lehet alárendelni (Id. a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmá­ nya 18. c.). Igencsak munkaigényes legiszlációs munkát követel nyilván a Pol­ gári és Politikai Jogok Egyezségokmánya akkor is, amidőn az ettől való eltérés ren­ .33 dezettségére utal. Csak a „nemzet létét’ fenyegető veszedelem és a „hivatalosan ki­ hirdetett szükségállapot” idején lehet jog­ alapja ugyanis a vállalt kötelezettségektől történő eltérésnek. Nemzeti nevelésügyünk permanens va­ júdásában is iránymutató lehet tehát, hogy olyan feltételek létrehozására köteleztük el magunkat, amelyek révén mindenki élvez­ heti a gazdasági-szociális jogokkal minden­ ben egyenlő értékű kulturális jogokat. Ezért kell minden személyt képessé tenni a kul­ túra és a tudomány megőrzését, fejlesztését és terjesztését biztosító intézkedésekre is. Nem puszta óhaj tehát a „tudományos ku­ tató és alkotó tevékenységhez nélkülözhe­ tetlen szabadság legiszlálása, ill. a tudomány és a kultúra területén történő nemzetközi együttműködés feltételeinek a biztosítása. Végezetül az ún. Fakultatív Jegyzőkönyv rendelkezéseinek az elfogadása (becikke­ lyezése) által sajátos kötelmeket vállaltunk olyan törvényhozási, ill. törvénykezési gya­ korlat irányában, amelyek az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényében rögzítettek megvalósítását garantálják. A végrehajtás felügyeletének a garantálását hordozzák ezek a kötelmek, mondván, hogy a csatla­ kozó államok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, ill. az egyezségokmá­ nyoknak a rendelkezéseivel összhangban alkotmányos és más törvényhozási garanci­ ákat kell, hogy kiépítsenek az emberi jogok védelme érdekében. Összegezve azt látjuk tehát, hogy az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye ma egyfajta sajátos ősforrása a kulturális jogok kiépítését célzó reformjogalkotásnak. Az emberi jogok kiteljesedésének a reményét ébreszti ez a törekvés, és ez is fokozza fele­ lősségünket a jogalkotási garanciák hézag­ mentes feltérképezésében. A megélt társa­ dalmi tapasztalatok felidézésével ezt a célt kívántuk szolgálni. Vagyis egyfajta sajátos ösztönzet mindez számunkra, hogy való­ ban a kultúrhistória révén jövőt formáló konzekvenciákhoz jussunk el. Mert jogos várakozással tekintenek ránk pl. az új okta­ tási reformok, az egyetemi törvény, az in­ tézményi autonómia és sok más kérdés kapcsán. Megcsalatott és ismét várakozá­ sokkal telt nemzedékek kérdezik, hogy lesz-e végre modern értelemben vett tudo­ mány- ill. tanszabadság, lehet-e egyáltalán a modern világ feltételei közt egyetemi auto­ nómia, valóban jövőt formáló habilitáció. Még a tárgyi feltételek irdatlanul nehéz problémáit viselők is kérdően tekintenek ma a kultúrhistória által feltárható társadalmi ta­ pasztalatokra. Van-e visszatérés ilyen érte­ lembe az autonóm egyetemi szabadsághoz, az alapítványi javakra épülő önállóságához, el egészen az egyetemi tulajdonlás által megte­ remthető autonóm szabadsághoz. Nem so­ rolom tovább a venia legendihez, a tanár, ill. a tan szabad választásához, a diploma ekviva­ lenciájának biztosításához, a nézetek és a tu­ dományos eredmények szabad áramlásához, az állami felügyelet racionális keretekbe szo­ rításához, stb. fűződő mai várakozásokat. Mindaddig tartani fog a zavar és a bizonyta­ lanság, amíg üres szlogenekké degradáljuk a kultúr-história ilyen legalapvetőbb eredmé­ nyeit. Nekem persze az a szerény meggyő­ ződésem, hogy nem felülről és nem elsősor­ ban megint a legiszlációtól (pl. az új egyete­ mi törvénytől) kellene várni a tudomány szabadságát. Sokkal inkább kellene, hogy va­ lóban alulról, intézményi szinteken és csak a hallgatóval együtt végzett kreatív munka kapjon végre erkölcsi és anyagi elismerést, hogy a tudományos eredmények szabad áramlását, egyáltalán a megújulás igényét a meghaladott idő téveszméi ne akadályozzák. Mindezt a gondolkodók új nemzedékének meggyőződésévé kell formálnunk, hogy a szukreszcencia természetes útjait járva graduáljuk, hogy az Universitas tagjainak, ill. testületéinek a jogait, a vezetők rotálását, sőt magát az egyetem alapításához fűződő jogo­ kat is korszerű értelemben akceptáljuk. HORVÁTH PÁL �Punnyadó csikk — auagy gondolatok Bacsó Péter Hamvadó cigarettavégéró'l Decemberben végre a mozikba került Bacsó Péter legújabb mozija, a Hamva­ dó cigarettavég. írásom célja nem egy új mozifilm reklámozása, így elsősor­ ban azoknak szól, akik a filmet már lát­ ták, vagy legalább egy kicsit tudnak fő­ hőseiről: Karády Katalinról, Újszászy Istvánról, G. Dénes Györgyről. Akik nem fiktív alakok. S ezzel már el is érkeztem az okhoz: minek is akarok én erről az új filmről néhány sort idevetni. Nos, valahogy mindig viszolyogva fo­ gadom az úgynevezett fikciós játékfilme­ ket. Sajnálom, én szeretem pontosan tud­ ni, hol a képzelet és a valóság határa. Nem bánom, csinálhatunk FJ-ket, - egy kitalált világba helyezve. Ha már egyszer fikció, akkorvelejéig legyen az, mondhat­ nék: ha már lúd, legyen kövér. Olykor azonban elviselhetetlen torzításnak hat, ha az FJ-t élt alakok tetteinek megmásításával csinálják, és az imigyen kreált cse­ lekményt a történelem valós fogaskerekei közé illesztik. Bacsó Péter lelkiismeret nélkül sáfárko­ dott a remek alaptörténet - Karády és Újszászy kapcsolata - kínálta lehetőségek­ kel. Vértelen, rózsaszínű szerelmecskét si­ került ábrázolnia, amit talán Nagy-Kálózy Eszter játéka ment meg olykor-olykor. Ö ugyanis - bár karaktere nem igazán pre­ desztinálja erre a szerepre, - meglepően jól veszi az akadályokat (-lehet, hogy a tanulság az, Nagy-Kálózy jó színésznő?). Az Újszászyt alakító Cserhalmi György szerepe annyira kidolgozatlan és átgondolat­ lan, hogy valószínű, a színész rutinból for­ málta meg az egész alakot. Ami persze nem mindig sikerült jól. Cserhalmi olykor képte­ len elhitetni a nézővel, hogy akit látunk, az egy magyar katonatiszt, méghozzá a máso­ dik világháború kellős közepén. Játéka sok­ szor suta, hanghordozása kellemetlen, az egyenruha pedig úgy áll r^ta, mint tehénen a gatya. Helyzetét olykor Nagy-Kálózy menti meg, ő képes elhitetni velünk, hogy akit látunk: Újszászy István. Maga Cserhal­ mi erre a lehető legkevesebbszer képes. Rudolf Péter jó színész — komikus gyermekhanggal. Ezzel ő maga is tisztá­ ban van; nem véletlenül halljuk, hogy fo­ lyamatosan „rekeszt” — s ezzel inkább sa­ ját fogyatékosságára hívja fel a figyelmet, semmint a munkaszolgálat súlyának érzé- « ■ ví keltetésével foglalkozna. De nem. Inkább — a rendezővel egyetértésben — a komi­ kum felé közelít, fittyet hányva arra, hogy a cselekmény valójában itt nem komikus lesz, - hanem blőd! Rengeteget írtak arról, milyen érdekes, ahogy Bacsó tragikum és komikum között kötéltáncot jár. Nos, valóban kötéltánc ez, csak azt felejtik el egyesek, hogy Bacsó er­ ről a kötélről le is esett. Képzeljük csak el: Zsüti éppen munkaszolgálatot teljesít, ami­ kor luxusautóján elénk gördülve megérke­ zik Karády, aki prozódiai kérdéseket akar megbeszélni a félholt zsidó muszossal. Majd mikor mindent megbeszéltek, a mű­ vésznő elégedetten távozik. Égbekiáltó marhaság. Pardon: Fikciós Játékfilm. Karády ne lett volna tisztában azzal, mi történik valójában? Akinek Újszászyja a hírszerzés-kémelhárítás magyar vezére volt? Aki nem egy embert' hozott ki Kistarcsáról és aki nem egy embert bújta­ tott lakásaiban? Nem valószínű. ’44. március tizenkilecedike után maga Karády is megjárta a Pestvidékit, és a Zrí­ nyi utcát. Naponta vitték föl vallatni a Svábhegyre, a háború után Vörös Csillag szállónak keresztelt hírhedt Majestic szál­ lóba, ahol akkoriban a Gestapo főhadi­ szállása volt. S hogy ott mi minden tör­ tént, arról kérdezzük meg magát Karádyt: w (...) Ütöttek, vertek naponta agybafőbe. Fogaimat kiverték. Hajamat tép­ ték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak, hiszen ilyesmire nem emlékszik vissza az ember szíve­ sen. De én ebben sem voltam kivétel. 55 hiszen mindenkivel ezt tették. (...) Nem egy csúsztatás van a filmben, amit semmiféle dramaturgiai ok nem magyaráz. Például a nevek kicsavarása. Zsütiből rövidúton Sütit faragtak. Hogy miért, azt nem nagyon értem, különös tekintettel arra, hogy a „Zsűrinek” törté­ nete van. Ezt a nevet ugyanis Karády ta­ lálta ki. Egyik fellépése alkalmával fel kellett konferálnia következő dalának szerzőjét. Bizony, ekkor a Gutmann név bemondása nem lett volna jó lépés - így lett belőle egy franciás Zsütman, utóbb ez rövidült Zsűrivé. Karády apját pedig nem a filmbéli Kasztnernek, hanem Kanczlernek hívták, ahogy korábban természetesen a színésznőt is. Ebből lett később a jobb hangzásúnak vélt „Karády”. A film befejezése sem mentes a remek Fikciótól. Karádyt itt összevert arccal, nyilas gyűrűben láthajuk, amint azok fegyverrel kényszerítik: énekelje már el a kedves rádió­ hallgatóknak a Jó éjt, Budapest! című dalát. Nos, ez is bátor kalandozás - a tények meg­ kerülésével. Karády, miután ’44 nyarának végén kiszabadult a németek fogságából, az oroszok bejöveteléig folyamatosan bujkált. Talán leírni is fölösleges: amint márciusban a németek letartóztatták, dalait azonnal le­ vették a rádió műsoráról, - mondván, azok „deferisták”, „lélekrombolók”, „a magyar lé­ lektől idegenek”, s „különben sem buzdíta­ 55 nak eléggé a végső győzelemre' Igaz, egyszer valóban megtörtént, hogy néhány nyilas betört Karádyhoz, ám céljuk nem a nóta, sokkal inkább a Dunába lövés volt. Karády az utolsó pillanatokban mene­ kült meg, néhány üveg, a testvérek által le­ döntött konyaknak és néhány ezer pengő anyagi támogatásnak köszönhetően. Igen, a valóság filmrevitele talán sokkal fordulatosabb és drámaibb történetet ered­ ményezett volna, mint a Fikció. így történ­ hetett, hogy Bacsó, Karády izzó-parázsló Hamvadó cigarettavégét - Punnyadó csik­ ké alakította. BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! Németh Addm rovata Noé balladája Amerika ege alatt angyalokat hallottam énekelni. Amerika ege alatt démonokkal viaskod­ tam. Amerika ege alatt, a nagy füves fennsíkok ébredő terében, kolbászt vaesorillam. De so­ kat meneteltem a lélek balladáit dudorászva, viszonzatlan szerebnek poklain át Amerika ege alatt nem termett nekem édes gyümölcs. Amerika ege alatt békét leltem egy ma­ gános szikla tövében. Onnan kiáltottam szerteszét: — Hajókon menjetek, jó széllel menjetek, a szabad világba menjetek, az egekbe menjetek! - S mentek a hajók, libegtek, re­ pültek a hajók, zsúfolt hajók. Amerika cgpn liajók úsztak, Amerika egén angyalok énekeltek, viszonzott szere­ lemről énekeltek. Amerika egén, egy csuda kis ladikkal, egy falat kolbászt kergettem én, hej, a szél­ ben egy falat kolbászt kergettem én. képviselők amellett döntöttek, hogy ajövőben en­ gedélyezik az embriókon végzett kutatást. A tör­ vényt még a szenátusnak is el kell fogadnia, majd pedig a következő ülésszakban a második olvasa­ tot is meg kell vitatni. A löivény alapján tofábbra is tiltják a szaporodásra felhasznált klónozást. Az ún. „terápiás klónozás" is tiltott marad. Lionel Jospin francia miniszterelnök még hajlott ez utóbbi lehetőség engedélyezésére, de végül elfogadta az Etikai Bizottság és Jacques Chirac ál­ lamfő tiltakozását. Z képviselőik az új törvényben engedélyezni kíván­ ják a mesterséges megtermékenyítésfolyamán nyert és „fölöslegben" megmaradt embriókon végzett kísérle­ teket. Létre kívánnak hozni egy embriológiai hu­ mángenetikai ügynökséget, mely dönteni fog a kutatási tervekről Az ügynökség feladata továbbá tanácsot adni a politikusoknak. A törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az em­ beri szervezet bármely részét, génjét szabadal­ maztatható feltalálásra használják Ezzel Francia­ ország szembe helyezkedett az EU irányelvvel, mely a biotechnológiai feltalálásokat szabadal­ mazni engedi. KAP/MK Györgyi Csaba A pápa szenvedélyes hangú felhívást intézett a jogi szakemberekhez, hogy ne szolgáljanak ki mindenféle érdekeket, kerüljék el, hogy foglalkozásukat az igazságossággal ellentétes cél, így például a válás szolgálatába állítsák. Szakmai tudásukat inkább használják fel arra, hogy a válságban lévő házastársak megbékélésén fáradozzanak, támogatja ezzel az egyház házassági paszta rációját is.(...) VR/MK ÁLLAM-EGYHÁZ Pápai Lajos győri megyéspüspök február 13án sajtótájékoztatóján többek között kifejtette, hogy az egyház és állam szétválasztása azt je­ lenti: az állam nem szól bele az egyház életé­ be, például abba, hogy mit prédikáljanak, az egyház pedig papjain és püspökein keresztül nem gyakorolhatja a közhatalmat (például nem utasíthat önkormányzatot, rendőrséget, parlamentet. Továbbá: „Ha tehát cn a szószék­ ről politizálnék - amit nem teszek -, az sem­ miféle alkotmányossági problémát nem vetne fel, hiszen ugyanolyan jogokkal rendelkező magyar állampolgár vagyok, mint bárki más. Mi önmagunk miatt - az egyház belső törvé55 nyc miatt - nem politizálunk a templomban; Semmiségek (IWOAL4NY-POÍJTÍK4-7OGTörzssejtek nyerésére lehetőség van az embrió el­ pusztítása nélkül is; fürgén Hescheler kölni kutató szerint lehetőség van törzssejtek nyerésére az embrió elpusztítása nélkül is. Hescheler szerint a német parlamentben folyó törzssejt-átültetés vita azért problematikus, mert az aktuális tudo­ mányos eredményeket figyelmen kívül hagyja. A kölni egyetem kutatócsoportja kifejlesztett egy eljárást, mellyel az embrió sejttömegéből ki­ nyerhetők sejtek az embrió károsítása nélkül. Ezt az eljárást azonban még nem teszteltek em­ beri sejteken, ezért még nem tekinthető bizo­ nyítottnak nyilatkozta a kutató. Rámutatott azonban arra, hogy megvan az esély az „etikai kockázat” csökkentésére. A jelenleg eljárások során az embrió elpusz­ tul a sejtek kinyerésekor. Ezért a kutatás ezen módját sokan helytelenítik. Gebhard Fürst, rottenburgi püspök, a Nem­ zeti Etikai Tanács tagja esélyt lát arra, hogy meg­ találják azt az utat, mely sem az etika törvényeit nem sérti, ugyanakkor a tudomány fejlődését sem korlátozza. Arra szólított fel, hogy a szigorú magzatvédelmi törvényt egyelőre ne változtassák meg, várják ki a kutatók eredményeit. KAP/MK Franciaország engedélyezi az embriókon végzett kutatást: yd Francia Nemzetgyűlés jelentős többséggel elfo­ gadta az új bioetikai törvény első olvasatát. Ezzel a tizennegyedik oldal „Tisztelt választópolgárok! 1. Felbúg alattam a busztest. Minden rendben. ’daérck. is azután? a 2. Keserű félelem forrasztja torkomra a szót. Magányom köre bezárul, mint virágl«;hcly az első fagyban. Tóth Franciska A szentatya a házasságfelbonthatatlanságáról: II. János Pál pápa január 28-án hétfőn délelőtt fogadta az egyházi törvényszék, a Rota Romana dékánját, majd közösen annak bíráit, ügyvédjeit és tisztségviselőit. A találkozóra minden év januárjában kerül sor, a Törvénykezési Év megnyitása alkalmából. A szentatya beszédének középpontjában a házasság felbonthatatlansága, mint a társadalom és a család javának elsődleges feltétele állt. (...) A szentatya a válást a társadalom súlyos sebének minősítette, azokkal a kísérletekkel együtt, amelyek az együttéléseket még homoszexualitás vagy egyéb esetben is a valódi házasság rangjára akarják emelni. (...) A teendők meg\'álaszLísa. a körülmé­ nyekhez alkainrazoct keresztülvitele a legne­ hezebb feladat, amihez nemcsak tapintat, oemesak megfontolás, hanem, mint az em­ ber minden cselekedetéhez az ég áldása és szerencse is szükséges. A visszatekintés a múltra ne tegyen, nem te­ het bennünket elbizakodottá. Sokkal, igen sokkal több még a teendő, mint ami már meg van téve, mert az, mi eddig történt, inkább csak az alapot vetette meg. inkább csak lehe­ tővé tette, hogy jövőre azon alapon tovább működhessünk. Ne el bizakodóttakká tegyen ez berniünket, hanem inkább ösztönül szól­ aljon, erőt és ingert adjon. Hú Isten eddig megsegített bennünket, ma­ gunk iparkodása és Isten segítsége talán to­ vább is visz azon a pályán, melyen a íiaza jövöjét biztosítani és a iiaza minden lakójának jobblétét elérni akarjuk. (,.,) Csak azt adja Isten, hogy ellenfeleink leCTcnek e hazában, de a pol^ polgártársának, na ellenfele is, ellensége ne; legyen. Magyarország föivirágzása csak akkor biztos, hú a politikai működésnek, az ellenkező irá­ nyú eljárásnak keserűségeit nem visszük át a magánéletbe; ha azokkal kik más véleményen vannak, ellenfelek vagyur ink, határozottan ramlkjól megfontolt nézeté­ gaszkodunk a magmikjól hez, de ellenségek sohasem leszünk. (Hoszszasan tartó élénk íetszésnyiivátiíiások.) {,,,)" (DEÁK FERENC beszéde országgyűlési képvise­ lővé választásakor, Pest, 11172. június 19.) �» Szakmája: jogász és sportriporter Borbély Zoltán látszólag egy, az egyetemünkön tevékenykedő okta­ tók között. Bár még harminc éves sincs, már most megannyi érdekes és tanulságos élményben volt része az életben. Hamar jó nevű sportriporter lett, de soha nem felejtette el igazi szakmáját, a jogot sem. Jelenlegi munkahelyén, a Fővárosi Főügyész­ ségen beszélgettem az egykori Be s z em inár i umve z etőm mel. — Hogyan alakult ki a jog és a sport ket­ tőssége az életedben? — 1990-benjelentkeztem az ELTE-re, aho­ vá fel is vettek Azon a nyáron láttam egy hirdetést „Sportriporter kerestetik” címmel. Mivel érdekelt a téma, gondoltam elme­ gyek, később azonban kiderült, hogy a meg­ hallgatás a gólyatáborral egy időben van. En a gólyatábort választottam, ott azonban a sors úgy hozta, hogy egy srác rábeszélt, menjünk fel Pestre mi is a meghallgatásra. Emlékszem, borostás voltam, és a vonaton kezdtem borotválkozni. Mondanom sem kell, hogy legalább harminc helyen sikerült elvágni az arcom, így eléggé bizarr külsővel érkeztem a meghallgatásra, ahol már renge­ tegen voltak. Ennek ellenére sikerült a rám bízott vívóversenyt úgy leközvetítenem, hogy felvettek, aminek köszönhetően a Sportriporter Stúdió első évfolyamaként többek között Faragó Ricsivel és Hajdú B. Pistivel együtt - ösztöndíjjal végeztünk. Ezek után a kedd reggeli TeleSportokban kaptunk kisebb-nagyobb szerepeket. Az első feladatunk Hajdú B.-vel az volt, hogy egy tájékozódási búvárúszó versenyről kellett anyagot készítenünk. Mi azonban annyira poénosra vettük az egészet, hogy m^dnem ki is rúgtak minket. Önállóan először egy Osztrák-Magyar parlamenti focimeccsről készítettem riportot, ami viszont olyan jól sikerült, hogy a Parlament külön köszönet­ nyilvánító levelet küldött a TeleSpormak — Hogyan folytatódott a riporteri pályád? — Pályafutásom során, abból a szerencsés helyzetből kifolyólag, hogy három nyelven beszélek (angol, finn, orosz), rengetek sztár interjút készíthettem Felétől Hakkinenen keresztül Szergej Bubkáig. Összességében öt-hatszáz riportot készíthettem, én mégis Kovács KOKO olimpiai győzelmének köz­ vetítését tekintem a pályám csúcsának. Leg­ alább ilyen sikeresnek érzem a Papp Laciról készült filmemet, amit másfél millióan láttak (2001. március). Miután 1997-ben eljöttem a TeleSporttól, főként filmeket forgattunk. Búcsú Koltay András volt főszerkesztőtől! Radnay József dékán úr2(W. decemberében megbízott azziii, hc^ az ítélet kiadásánál le­ gyek a kiadó képviselője. Utólag bevall ha­ tóm, nem kis aggodalommal és szorongással vállaltam cl a feladatot; az újság korábbi szín­ vonalával, cikkeinek egy részével nem volt megelégedve a tanári kar és az Egyetem veze­ tése, sőt az újság a lullgatók körében sem volt különösebben népszerű, mivel a frissen megjelent példányok hosszú napokig álltak a porta mellett, annak ellenére, hogy a kiad­ — Ért-e valami kínos helyzet a mikrofon­ vány ingyenes volt. Emellett időnként meg­ nal a kezedben? jelentek olyan írások is az újságban, amelyek vaskos botrányt kavartak, vagy a hallgatóság, — Soha nem fogom elfelejteni a Békéscsaba vagy az oktatók körében. Vagyis szerepköröm - Vardar Skopje kupameccsen történteket. ingatag volt egy kényes helyzetben; megpró­ Az egész azzal kezdődött, hogy útépítések bálni jó irányba irányítani, finom módsze­ miatt késve értünk a mérkőzésre, amely már rekkel az ítélet kissé díieögős szekerét. javában folyt, a közvetítő állásban pedig szin­ iEkkor nyerte el az ítélet főszerkesztőt posztját te már nem is volt hely. Ráadásul a nagy ro­ Koltay András. Ót régebbről ismertem, jő ta­ hanásban a szemüvegemből kiesett a lencse, pasztalataim voltak róla, így örültem szemé­ így a meccsből gyakorlatilag semmit nem lát­ lyének, de láthatóan ő is némi aggddalpiiinial tam. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy vette át nsztét. K'zdetbcn két alLilommal is minden nyelvtudásomat összeszedve beáll­ tam a macedón rádióriporter mögé, és gya- '| hosszan beszedettünk arról, hogyan is lehet­ korlatilag őt közvetítettem le. A bökkenő i' ne az újság színvonalát növelni. Úgy érzem Koltay András az elmúlt több mint 1 évben csak a csabai gólnál jött, mégpedig azért, síkénél oldotta meg kényes és nehéz felada­ mert én a kollega nyomán a közvetítésben tát Az ítélet úgy érzem javult, az újság sokkal végig Szarvas Jánost éltettem, mint gólszer­ infonnatívabb lett, s kiszorultak belőle a bán­ zőt, holott azt igazából Csató lőtte. Monda­ tó, támadó írások. Mitidcz történt úgy, hc^ nom sem kell milyen kellemetlen volt, ami­ laz újság tényleges szerkesztésébe, a megjelent kor fény derült a bakira. cikkekbt' jófonnán soha nem szólom bele. Egy év alatt mindössze két-három olyan írás — Hogyan jutottál el jogászként a Fő­ volt, melynek megjelenését nem jasosoltani. ügyészségre és az egyetemi katedrára? (Némi enyhe konfliktusunk csak egy-két — 1995-ben végeztem, 1996-ban kerültem a képanyag miatt támadt; a bennem lakozó bi­ PKKB-ra, mint fogalmazó, ahol is közleke­ zalom alapján az újságban megjelenő képeket déssel, házassággal, ifjúsággal kapcsolatos először nem kértem megmutatni, ennek köügyekkel ismerkedtem meg. Bírói példaké­ vetkezinénye lett, hogy a címlapon kezdtek pem mindig is Pálinkás Gyuri bácsi volt, aki elszaporodni a szép, fededen keblű hölgyek, egyedülálló tekintéllyel bírt a tárgyalóterem­ amiből voltaképpen nagy botrány is kereked­ ben, ítéletei pedig nem csak helytállóak, ha­ hetett volna, tekintettel egyetemünk kattílikusi nem olvasmányosak is voltak. 1997-ben ösz­ voltára. A második ilyen címlap után azonban töndíjasként egy évet Finnországban töltöt­ ez a kerdás is szerencsésen rendeződött) tem, ahol a finn jog tanulmányozása mellett Koltay Andrásnak és a szcrkesztőbiz.oHsága finn tévénél is dolgozhattam. 1999-ben ke­ nak így véleményem szerint sikerült színvo­ rültem a Pázmány Egyetemre, ahol Tóth nalas, jó lappá átalakítani az ítéletet, mely a Mihály eljárásjogi szemináriumot bízott hallgatók körében is lényegesen népszenlbb rám. Meg kell mondanom, hogy azóta is óri­ lett, s a Kar oktatóinak sem volt ellene külö­ ási megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen kol­ nösebb kifogása —sőt, gyorsan és szívesen az. legák mellett tevékenykedhetek, és nem egy­ oktatók is elolvasták a lapot Mindezért sze­ szer én is tanulok a közös államvizsgáztatá­ retném köszönctemet kifejezni Koltay And­ sok alkalmával. 2001. márciusában kerültem rásnak, s az új főszerkesztőnek és szerkesztő­ a Fővárosi Főügyészségre, Polt Péter meghí­ ségnek kívánom, hogy hasonló színvonalon, vására. Félállásban az ügyészség sajtó szóvi- | koriÜiktus nélkül lássa el nem csekély böl­ vője vagyok, míg a maradék időmben csességet, megfencoltságotés műveltséget kí­ ügyészként tárgyalok közlekedéssel kapcso­ vánó feladatát. latos ügyeket. így többek között képernyőre került egy Pá­ linkás Gyuri bácsiról („A Köztársaság nevé­ ben!”) és Hidegkuti Nándorról (Az Öreg) készült riportfilm is, valamint több sportos témájú film is. Ezen tekintetben a jövőre nézve is van néhány konkrét elképzelésem, így például Vitray Tamás hetvenedik, míg Szepesi György nyolcvanadik születésnapjá­ ra szeretnénk életüket a képernyőre vinni. ÜR. JOBBÁGYI GÁBOR IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ A Kiadó képviselője tizenötödik oldal �HŐK választások 2002 - újra választjuk. Újraválasztjuk? Ismét, újfent. Karunk történetében im­ már hetedik alkalommal járulhatnak az urnák elé hallgatóink. Mindez ugyan jog és nem kötelesség, mégis általános elvá­ rásként fogalmazódik meg minden egyes választással szemben a minél magasabb részvételi arány. Mint ahogy nem vet túl jó fényt országunkra, ha esetleg Lajtán tú­ li társaihoz képest nagy számban marad­ nak otthon polgárai, ugyanúgy nem vet jó fényt pont egy jogi karra, hogy épp azok bojfcottálják a voksolást, akiktől a köz iránti elhivatottságot várná el a társada­ lom, miközben például a SOTE-n 90%hoz közelít a sok mindenről árulkodó. Az elmúlt évekből vett száintalan példa bizonyíga, hogy a Hallgatói Önkormány­ zat igenis képes volt eredményt felmutat­ ni a Hallgatók érdekében; az ún. átmeneti méltányossági klauzulával hozzájárultak az új, hosszútávon ugyan célravezető sza­ bályokhoz történő felkészüléshez, gördü- Ickcnycbb alkalmazkodáshoz. Az állam­ tan elgörgetésének lehetőségével valame­ lyest sikerült enyhíteni a tanrend módosítás aval a tavalyi harmadikosok jelentős mértékben megnőtt vizsgaterhét, és mármár kilátástalannak tűnő helyzetét. Azzal, hogy sikeres U.V esetén az elégtelen töb­ bé nem számít be az átlagba, egy több szempontból igazságtalan gyakorlatnak vetett véget a Kar. Az ösztöndíjrendszer átalakításával lehetővé vált, hogy például negyedik évfolyamon ne csupán húsz hallgató részesüljön benne, ahogy az a ko­ rábbi szabályokból következett volna. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna semmit jobban csinálni, sőt.,,de ez is an­ nak bizonyítéka, hogy a HÖK-nek min­ dig van mozgástere, mindig vannak lehe­ tőségei, amiket érdemes kihasználni. Ezért igenis van jelentősége annak, hogy kik jutnak be a testületbe, kiknek a kezé­ ben lesz a döntési jogkör számtalan. mindannyiunkat érintő kérdésben. Emiatt nem csak az aktív-, hanem a passzív választójogukkal élők csekély száma is el­ szomorító. Lapzártánk idején ugyanis több évfolyamon, illetve tagozaton volt bizony­ talan, hogy egyáltalán meg lehet-e tartani a fordulót. így az ön kormányzat egészen a választás hetéig meghosszabbította a je­ lentkezési határidőt. A ,yaskancellárnak”, Bismarcknak tulaj­ donítják az alábbi aforizmát: „Az emberek életükben háromszor hazudnak a legtöb­ bet; vadászat után, udvarlás közben és vá­ lasztás előtt...” Mindennek szemelőtartá­ sával kívánok jó olvasást a jelöltekkel és programjukkal ismerkedő ' • ■.................... választóknak, tanulságos kampányt és sok sikert a ver­ senyzőknek és egy bizalomra méltó, szava hihető Hallgatói Önkormányzatot az egész Karnak. MÁNDICS BOTOND I. évfolyam, nappali tagozat Szabó Krisztina 1982. június 4-én születtem Budapesten. Édesapám dr. Szabó János, ügyvéd; édesanyám Széplaki Ágnes ötdiplomás tanár, ere­ detileg okleveles programtervező matematikus, Nyolc évig jártam a Batthyány Lajos Általános Iskolába, végig kitűnő eredmény1 nyel zárva éveimet. 7. Osztályban az I. kerületi kémiaversenyen első helyezést értem el, és ugyanennek az évnek végén koren­ gedménnyel alapfokú OKJ képesítést szereztem számítástechnikából. Az utolsó két évben az iskolaújság főszerkesztőjeként kezd­ tem újságírással és-szerkesztéssel foglalkozni. 1997-ben a Soros Alapítvány országos diákújságíró pályázatán osztott 3. Díjat nyer­ tem, melynek jutalmaként részt vehettem egy egyhetes gyakorlaton az MTV Natura szerkesztőségében. Az újságírást a Szent Margit Gimnáziumban is folytattam. Ezen kívül három évig voltam tagja a gimnázium színjátszó-körének Az iskolai szavalóver­ senyen 11. osztályban második, a 12. osztályban első helyezést értem el, s ugyanebben az évben a XI. kerületi szavalóverseny 2. helyezettje lettem. Budapesti illetve országos versíró pályázatokon ígéretes, illetve díjazott pályamunkákkal vettem részt. 1999ben három versem megjelent egy antológiában. Humán és reál érdeklődésem azonos szintű. A gimnáziumban biológia tagoza­ tos diákként végeztem. Az angol és német nyelv mellett latint is tanultam. A középiskolában kedvenc tantárgyaim a magyar irodalom és filozófia mellett a fizika, biológia, matematika, számítástechnika voltak; de lenyűgözött a művészettörténet is. Célom minden erőmmel és tehetségemmel a diákság érdekeinek képviselete, egyetemünk hatékonyabb és teljesebb működésének elősegíté­ se a Hallgatói Önkormányzatban való tevékenységgel. Ujfalussy Márk 1982. augusztus 25-én születtem Budapesten. Általános iskolai tanulmányaimat a II. kerületi Pitypang utcai általános iskolában végeztem. Majd a szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam, tavaly érettségiztem, kitűnő eredménnyel. Családunkban sok ajo­ gász illetve joghallgató, így szinte természetes, hogy én is a jogra jelentkeztem. Drámai küzdelmek (kinek nem volt az?) árán sikerült elsőre bekerülnöm. Persze célom, hogy ne kelljen megismételnem ezt... Ha már bent vagyok akkor viszont célom, hogy maradandóbbat alkossak és tevékenyebben vegyek részt az egyetem életében, minthogy csak bejárjak előadásra (?), illetve vizs­ gázni. Mivel megszűntek a különböző társaságok az egyetemen, ezért nem maradt más hátra. Sokan mondják, hogy nem valami bizalomgerjesztő a HŐK, de szerintem a remény hal meg utoljára. Ösztönzőleg hat, hogy bátyám, Ujfalussy Zsolt már 3. éve HÖK-ös. Szeretnék családi hagyományt csinálni (remélem a jó HÖK-össég genetikailag van kódolva...). Céljaim között szere­ - pel, hogy valahogy a HŐK és a diákság kapcsolatát javítsam. Mielőtt kinevetnétek, közlöm, hogy naiv persze nem vagyok, de va­ lamit azért lehet tenni. Egyrészt felétek azt, hogy megpróbálnám bizonyítani, van értelme a HÖK-nek, mint érdekképviseletnek, még ha kevesen is hiszik. Másrészt a HŐK felé azzal, hogy elérném, hogy egy kis bizalom legyen iránta (kezdésképp azzal, hogy legalább gyertek el a vá­ lasztásra), mert az, hogy is mondjam, most eléggé nulla közeli... (érdekes folyamat ez: régebben még csak azt mondták, hogy a HŐK nem csinál semmit, manapság meg már keményebb kritikákat lehet hallani) lóvábbá a diákság és a tanári kar, egyetemi dolgozók kapcsolatára is ráférne egy kis frissítés. Gon­ dolom mindenkinek vannak ’érdekes’ vizsga-, de legfőbbként vizsgajelentkezési élményei. Teljesen új rendszer persze nem képzelhető el, de egy kis hu­ mánumot bele lehetne vinni. Ezért célom, hogy megválasztásom esetén a Tanulmányi Bizottságba kerüljek Szeretném, hogy évközben is mindenféle ta­ nulmányi problémával fordulhatnátok hozzám, a megoldás elérésének valós reményével. ígérgetni, főleg egy választáskor, könnyű, ezért én nem is teszem (tovább...), csak annyit mondok, hogy megpróbálnám minél jobban képviselni az érdekeiteket. ■' tizenhatodik oldal 1 �Fehér Tamás 1983. március 25-én születtem Komáromban. Szülővárosomban jártam általános iskolába. Hetedik és nyolcadik osztályos koromban a Diákönkormányzat elnöke voltam Középiskolai tanulmányaimat a tatai Eötvös József Gimnáziumban végeztem. Sajnos a bejárás és a különböző versenyek kevesebb időt és energiát hagytak az iskolai életben való aktívabb részvételre, így inkább csak az osztályközösségen belül fej­ tettem ki „áldásos tevékenységemet". Szeretek együtt dolgozni olyan emberekkel, akiket nemcsak saját, hanem más embe­ rek boldogulása is motivál. Az elmúlt két év nyarán néhány helyi fiatallal tábort szerveztünk három egyházközség hittanosainak. Jónak tartom, ha vannak olyanok, akik tudnak közös célok érdekében együttműködni, legyen az a cél akár pár kis­ iskolás kikapcsolódása vagy az egész egyetem hallgatóinak képviselete. Sajnos rövid Pázmányos pályafutásom során is talál­ koztam olyan problémákkal, amelyek nemcsak nekem, hanem jó néhány hallgatótársamnak is bosszúságot okoztak. Nem hiszem, hogy járható út, ha ha mindenbe belenyugszunk. Esetenként talán nincs is szükség óriási erőfeszítésekre egy-egy probléma megoldásához, egyszerűen csak szót kellene emelni értük. Ez csak úgy lehetséges, ha szorosabbá válik a viszony az évfolyam és képviselője között. Az évfolyam­ képviselő egyedül nem tud csodát művelni, akkor várhatjuk a változást, ha nem csak morgunk, hanem teszünk is érte. Bathó Ferenc Bathó Ferenc vagyok. (De talán ha azt mondom „Franky”, akkor így talán többen felismertek!) 1979-ben születtem Budapes­ ten, és itt végeztem cl mind az általános iskolát, mind a gimnáziumot. 1993-ban felvételt nyertem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karára, történelem-szlavisztika szakpárra. Ott jelenleg 111. éves vagyok, szintén nappalin. Már a bölcsészkaron kapcsolatba kerültem a Hallgatói Önkormányzat munkájával, de nem jelöltettem magam egyszer sem, mivel ed­ dig még nem éreztem magamban elég elszántságot és tetterőt, hogy jól tudnám csinálni, ha megtálaszcanának. De nem akarlak tovább untami Titeket az „élettöncnetemmel”! Mint aliogy az ilyenkor lenni szokott, minden jelölt összefoglalja, hogy megválasziása esetén mit is szándékozik kezdeni mandátumával. Mivel már volt szerencsém egy-két egyetemi választást megérni, dsztában vagyok vele - ilyenkor gyakorlati!:^ mindent m^ szoktak ígérni... Most, hogy jelöltettem magam, úgy döntöttem, nem fogok felelőtlenül a levegőbe ígérgetni, abban bízva, hogy a következő választásig úgy is mindenki elfelejti, mi is volt tavaly. Igyek­ szem csak olyan dolgokat megígérni, amit úgy hiszem, hiánytalanul tudok majd teljesíteni. Icliát mellőzném az olyan fogásokat, mint könnyítem a vizsgaterheket, olcsóbbá teszem a büfét, cltörlöm a Róma szigorlatot, vagy jaj az olyan tanároknak, akik sok egyest adnak...) Amit viszont fel tudok ajánlani: az, több mint 3 év egy egyetem falain belül! (Tisztában v^ok vele, hogy az egy másik kar, de bibétek cl az alapvető problémák mindenhol ugyan azok...) Már egyszer volt szerencsém tapasztalni (a saját bőrömön), milyen nehézségekkel, kemény problémákkal kell szembesülni egy elsősnek! Ha meg­ választotok, biztosak lehettek afelől, hogy megfelelő felkészültséggel fogom cllámi feladataimat. Ha bárkinek bármi problémája van, azt nyugodt szívvel megoszthaga velem! (Azt szintén nem ígérem meg, hogy minden problémát, nehézséget meg fogok majd teljesen oldani, de a tőlem elvárható ma-ximális odafigyeléssel és odaadással fogom érdekeiteket képviselni, minden elérhető és számbavehető fórumon. De nem akarom tovább szaporítani a szavaim (illetve betűim), mert most már, úgy is minden Rajtatok múlik! '■ Stipter Orsolya Ajnácska Születési hely, idő: Budapest, 1982. Gimnáziumi tanulmányaim során 7 éven keresztül képviselhettem a diákok érdekeit és 1 évig diákpolgármes­ ter lehettem. A HÖK-ös választáson azért indulok, mert foglalkoztat a hallgatók egyetemi élete és lehetőségeik Fontosnak tartom a hallgatók és a HŐK közötti folyamatos és személyes kapcsolattartást, a nappali tagozaton érdekképviseletét. A rendszeres kapcsolattartás folytán lehetőség nyílik az évfolyam tájékoztatására a szociális, ösztöndíj és pályázati ügyek felől. Célomnak tekintem a diákélet felpezsdítését rendszeres és szezonális ren­ dezvényekkel, úgymint teaház, fórum, kirándulás szervezés. Céljaim között szerepel még a sportolási lehetőségek fejlesztése és bővítése is. Célki­ tűzések programpontokban: 1. Az I. évfolyam nappali tagozatos hallgatóinak érdekképviselete 2. a hallgatók tájékoztatása a szociális támogatások­ ról, a pályázatokról, az ösztöndíjakról 3. az egyetemi diákélet felpezsdítése különböző programok szervezésével: pl. teaház, kerek asztalbeszélgeté­ sek, fórumok, kirándulások, sportlehetőségek... 4. folyamatos kapcsolatfenntartás a Hallgatói Önkormányzat és a hallgatók között. Szeretnétek jól járni? Szeretnétek többet tudni a HŐK munkájáról? Szeretnétek jobban érezni magatokat az egyetemen? Ha a válasz IGEN, akkor ragadjátok meg a lehetőséget! Ha ötleteim elnyerték tetszéseteket, remélem a márciusi választáson számíthatok támogatásotokra L évfolyam levelező, számtáv tagozat F I KoUmann Gergely I , . . TI éves, első évfolyamos SZAM-TA\t>s hallgató vagyok Az IBS-ben (Nemzetközi Üzleti Főiskolán) folytatott tanulmányaim ’ során szereztem tapasztalatot a hallgatói érdekképviselet, érdekérvényesítés területen. Két éves munkám során kidolgoztam az IBS HŐK SZMSZét, amit a Hallgatói Önkormányzatunk képviselőtestülete álta­ li elfogadás és a Főiskolai Tanácsnak történt bemutatást követően a mai napig hatályosan szabályozza a fenti szervezet mű­ ködését. Képviselővé választásom esetén tapasztalataimon túl a HÖOK-ban (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konfe. rcnciájában) és a NAFIOR-ban (Nem Államilag Finanszírozott Felsőoktatási Intézményi Régióban) meglévő kapcsolatai­ mat szeretném intézményünk, évfolyamunk és számtávos egyetemi társaim javára is kamatoztatni. Jójárt Borbála Gyöngyi Pl Alii lírottJójárt Borbála Gyöngyi, első éves -számtáv.-os hallgató vagyok, választási felhívásotokra nélrány személyes adatomat sze­ retném közölni. Gimnáziumi éveim alatt az iskolai i^úsági szervezet ritkára voltam, a megyei és országos választmány tagja, majd vezetőségi tagja. 1982-ben érettségiztem Temesváron. Ifjúkori szerelmem beteljesüléseként féijhcz mentem, egy 12 és egy 15 éves gyermek édesanyja vag>'ok, mindkét fiam a Fazekas Mihály Fővárosi Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium tanulói. Egy várat­ lan baleset átgondoltatta életemet, így jelentkeztem felvételizni, most azon igyekszem, hogy eddigi munkámat átszervezzem, tel­ jes egészében egyetemi tanulmányommal foglalkozhassak- s ebben féljem, gyermekeim támogatnak- melyért hálával tartozom Nekik.. Látogatom a nappali és levelezős előadásokat egyaránt- félévi eredményeimet mellékelem fénymásolatban. Egy állandó _______ _ ________ kapcsolatot szeretnék Idcpíteni a nappalis, levelezős és számtávos Irallgatők valamint a tanárok, tanszékek között, az aktív HŐK élet bonyolításában és szervezésében szívesen hasznosítanám ödeteiteket, igényeiteket és tapasztalataimat. Gór Csaba. 1982-ben születtem Debrecenben. 2001-ben érettségiztem a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. I. éves számtávos hallga­ tó va^ok de mindennap bejárok az egyetemre így látom a felmerülő problémákat és igényeket. Úgy látom, hogy az egye­ temi életből hiányoznak a közösséget építő rendezvények és a sok embert megmoz^tó sportolási lehetőségek. Á számtá­ vos és levelezős hallgatók tájékoztatása hiányos és nehézkes. Ha megválasztotok, HŐK képviselőként célom lesz, hogy a HŐK szervezzen több szórakoztató programot. Gondolok itt a rendszeres bulikra, kirándulásokra, sportrendezvényekre. A HÖK-nek segítenie kell az Egyetem és a levelezős hallgatók közötti hatásosabb információáramlást. Kérlek benneteket, hogy 3 választáson minél többen vegyetek részt, hogy egyetemi éveinket kellemesebben tölthessük el! tizenhetedik oldal �Czudar Balázs ri Szeretném az első évfolyamot képviselni a Hallgatói Önkormányzatban. Tekintve, hogy volt középiskolámban a Diákönkormányzat elnöke tisztségét láttam el, illetve számos országos diákfórumon vettem részt ezen pozfdóban, rendelkezem bizonyos alapvető „diák-közéleti” tapasztalatokkal (hozzáteszem; természetesen elisme­ rém a középiskolai és egyetemi lét közötti lényeges és alapvető különbségeket). Programomat, terveimet, elképzeléseimet — a teljesség igénye nélkül — a következő pontokban fogalmazom meg; A jelenleginél jóval aktívabb, mozgalmasabb közösségi élethez szeretnék (több) lehetőséget biztosítani. A hallgatók és tanszékek közötti kommunikáció gyakran tapasztalt nehézségein kívánok hatékonyabb megoldások bevezetésével segíteni. Az évfolyamon belüli információáramlást (jegyzetek, hasznos dokumentumok, vizsgatippek...) ugyancsak javítani kívánom. Tervem továbbá hallgatói jogaink teljes mértékű és feltétel nélküli érvényesülésének elősegítése, ...és ami a legfontosabb: komoly hallgatói érdekképviselet. Végül, de nem utolsó sorban: jól szervezett, színvonalas évfolyambulik. �11. évfolyam nappali tagozat Thuss Balázs 1980. szeptember 24.-én születtem Budapesten. Gimnáziumi tanulmányaimat a Pannonhalmi Benccsek-nél végeztem, a hatosz­ tályos évfolyamban. Utána egy évig a németországi Schaftlam bencés gimnáziumában tanultam, mint vendéghallgató. Német­ ből és latinból középfokú nyelvvizsgán van, jelenleg angolt és franciát tanulok. Fél éve egy Európa parlamenti képviselőasszony­ nak dolgozom, alti lelkes támogatója Magyarországnak. Az évfolyamot tavaly óta képviselem, biztos vagyok benne, hogy az új fel­ állású testület kitartó és eredményes munkát végzett a korábbi évekhez képest, amit a tanulmányi és vizsgaszabályzat reformja, az ■ ............................... ■ ...bevezetése .... ösztöndíjrendszer újraformálása, az egyéb kedvezmények jellemez. Munkám során a szervez&ekkor,, támogatásokkor _ fellépő pénzhiány miatt újabb források feltárására, és a külföldi intézményekkel való kapcsolatok bővítésére helyeztem a hang­ súlyt. , Remélem,, hogy logy ebben az évben is ezen a vonalon folytathatom műn) munkámat. A kezdeti tanulmányi , nehézségek ellenére erős , évfolyamunk van, biztos vagyok benne, hogy a kitartó munka meghozza eredményét, A későbbi cUielyezkedés megkönnyítésé­ re egy Állásbörzét szerem ék szervezni, ahol lehetőség nyílna a munkalehetőségek, továbbképzési lehetőségek megismerésére. Remélem hogy a program elnyeri tetszéseteket, továbbra is várom az építő észrevételeket, megjegyzéseket, javaslatokat Ivanics István Ivanics István, nappali tagozatos hallgató vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy kizárólag e tagozat érdekeit szeretném képviselni a HÖK-ben. Csapatmunka lévén természetesen, mint saját eredmény nem számolhatok be semmiről. DE biztatónak érzem, hogy az eddigi sajnálatos gyakorlattal szemben egyjól, és botrányoktól mentesen működő képviselet tudott felállni. Remélem ti is hoz­ zájárultok szavazatotokkal, hogy ez így is maradjon. A tanulmányi ügyekkel foglalkoztam alapvetően eddig is, szeretném ezt foly­ tatni. Magától értetődően támogatnám az egyetemi életet és a sportéletet. Képviselném évfolyamomat, tagozatomat a Kari Tanács­ ban. Köszönöm az eddigi bizalmat remélem rászolgálok idén is. III. évfolyam nappali tagozat Ujfalussy Zsolt „óvodás korom óta arra készülök, hogy a Pázmányon HÓK tag legyek Sőt, már csecsemő koromban is GŐGicsélés helyett HÖKicséltem.” Már harmadik alkalommal kezdem így a pályázatomat, hiszen ismét szeretnék a Hallgatói Önkormányzat tagjaként segíteni Nektek, mint évfolyamtársaimnak, továbbá az Egyetem többi hallgatójának A HÖK-ben eltöltött két év alatt - úgy érzem - sokat tapasztaltam, sok új ismeretségre tettem szert az Egyetem munkatársai és tanárai között is, és jobban megismer­ I tem az egyetemi szervezetek, bizottságok, tanácsok működését is. Remélem ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a felmerülő prob­ lémákat, kérdéseiteket - legyen az tanulmányi, ösztöndíjjal kapcsolatos, vagy bármilyen egyéb - meg tudjam oldani, meg tudjam válaszolni. Nagyon örültem annak, hogy eddig is bizalommal fordultatok hozzám. Szeretném, ha ez a későbbiekben is így lehet­ ne. Nem szeretnék semmilyen konkrét „programot" előre ígérni, hiszen nem tudom, hogy - megválasztásom esetén - milyen feladat áll majd elém a HÖK-ben a következő év során. Ám azt megígérhetem, hogy a legobb tudásom szerint fogom képvisel­ ni az érdekeiteket és teljesíteni a képviselőségből származó kötelességeimet. Továbbra is szívesen vennék részt a tanulmányi ügyekés az Ellenőrző Bizott­ sághoz kapcsolódó feladatok intézésében. Remélem az előző két évhez hasonlóan ismét megtiszteltek bizalmatokkal, és bízom benne, hogy minél többen részt vesztek a választásokon! 1981. március 19-én születtem Budapesten. Az előző két tanévben az évfolyamomon — évfolyamtársaim bizalmának kö­ szönhetően - megnyertem a Hallgatói Önkormányzat választást; mindkét alkalommal a HŐK Ellenőrző Bizottságiak tagja lettem, de sokat foglalkoz­ tam tanulmányi ügyekkel is. Ezen kívül az Egyetem Kari Tanácsának és Tanulmányi Bizottságának a tagja, továbbá a Magyar Jogtörténet tanszék demonst­ rátora vagyok. Tavaly a szóbeli felvételiken a felvételiztető bizottságok hallgatói tagjaként segítettem a Kar munkáját. Molnár Dániel 1980. szeptember 19-én születtem Budapesten. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségiztem 1999-ben. 1990-1998-ig a 344. sz. Szent István Király Cserkészcsapat tagja voltam. 1997-től a Független íróság Egyesület tagja, 1999től a II. kerületi alapszervezet szervezet elnöke vagyok. Tavaly budapesti társelnökké választottak. Az elmúlt években sokan megkerestek különböző gondokkal, ezeken igyekeztem lehetőségeimhez képest segíteni. A Tanulmányi Bizottságban te­ vékenykedtem, bár kétségtelen, hogy a Hallgatói Önkormányzaton belüli különböző ellentétek miatt e testületben csak ta­ nácskozási jogot kaptam. Ha jövőre is bizalmat szavaztok nekem, továbbra is igyekszem küzdeni a hallgatók egyébként el­ várható, a jogbiztonság elvével összhangban lévő igényéért, a hiteles tanszéki és tanulmányi tájékoztatásért, melyért többek között például a Tanulmányi Osztály is felelős. Saját sikeremnek is érzem, hogy szeptembertől a javított elégtelen érdem­ jegy nem számít az átlagszámítás során. Ennek érdekében többször felszólaltam a bizottsági üléseken. Meggyőződésem, hogy ezzel a vizsgahalasztás iránti tömeges igény rohamosan csökkenni fog. Mivel a Tvsz. folyamatosan változik, fontos, hogy legyen valaki a Hök-ben aki a különböző anomáliákra felhívja a figyelmet! Közös érdek, hogy a Pázmány jó egyetem legyen! Ennek érdeké­ ben fogok küzdeni továbbra is, ha alkalmasnak ítéltek e feladatra! Somogyi Eszter Egyetemi éveimet Kecskeméten, a Károli Gáspár Református Egyetemen kezdtem, ezért közületek a legtöbb embernek fogalma sincsen róla, hogy ki biztatja szavazásra ezen az úton. Bevallom, jelentkezésem meglehetősen spontán, kiváltó oka pedig roppant egyszerű: döbbenetén értesültem ar­ ról, hogy a mi évfolyamunkat idén senki sem óhajtja képviselni. Ezt azért talán mégse kéne... Úgy érzem, a múlt év szeptemberében életbe léptetett új vizsgaszabályzat, nem éppen a hallgatók életének könnyítését segítette elő. Bevallom, en­ gem a Hallgatói Önkormányzat számos feladata közül egy mifcroterülct érdekel kiemelten, ez pedig az egyetem és a hallgatók közötti adminiszt­ ratív kapcsolatrendszer javítása. Amit én szeremék: 1. A jövőbeni vizsgaszabályzat- módosítások vegyék méginkább figyelembe a hallgatók típusos problémáit. 2. A tanszékek közötti információs rendszer javítása, kiemelten a vizsgaidőszakokban. 3. Vizsgajelentkezések, átiratkozások, pótvizsgák lehetőségeinek bővítése. . 4. Kérelmek elbírálásának gyorsítása, az egyetemi menetrendhez igazítása. 5. Az Egyetem biztosítson megfelelő jogi gyakorlatra lehetőséget a hallgatók életre való felkészítésének érdekében. HÖK-kentsük meg a feleket; alkalmazzuk a kis lépések taktikáját hátra, előre a nagyot! De szökőévek is vannak... tizennyolcadik oldal �Szilvásy György Péter Szilvásy György Péter vagyok, harmadéves, nappali tagozatos hallgató. 1981. március lY-én születtem Budapesten, “Elóéletcmrór - amely persze itt kis jelentőséggel bír — annyit elegendőnek tartok bemutatni, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban is több évig képviseltem osztályomát a diákönkormányzatban, illetve a középiskolában szerepeltem még a felvételiző diákokkal folytatott beszélgetésekben. Szintén érdekes lehet. hogy a harmadik osztályban - amikor erre az új rendelkezések lehetőséget adtak - részt vehettem egy negyedikes osztály érettségi vizsgabizottsá­ gában (persze csak megfigyelőként). Tulajdonképpeni „cér-ként néhány kérdést szeretnék felvetni, melyekre úgy érzem, eddig nem kaphattam ki­ elégítő választ - de nem ártana megtalálni: — Van-e kellően szoros kapcsolat az évfolyam és az őt képviselők között? Mindig mcgtalálhatjuk-c képviselőinket, ha kérdésünk volna hozzájuk (például az évfolyam-előadóban, mondjuk előadások között, netalán alatt)? - Minden fontos, bennünket érintő döntésről időben értesülünk-e? Ugyan be lehet menni a HÖK-irodába vagy a Tanulmányi Osztályra (hiszen a fogadókészséget mindenki ismeri), de nem volna-e megoldható, hogy közvetlenül az általunk választott képviselő tájékoztasson bennünket? - Nem lenne-e hamarabb megismerhető a meglepetés erejével bíró egyik-másik döntés, hogy ne a tűzoltás folyjék, miután szembesültünk vele? (Lásd pl.: 0 vagy nem 0 az elmaradt polgárijog-vizsga; félévente csak egy lialasztott vizsga lehetséges, amibe a szigorlat javítása is beleszámít; aki­ nek az év végén nincs meg minden vizsgája, az évet ismétel stb.) Egyáltalán: mindenki tisztában van vele, hogy hol olvashatóak az új tanulmányi és vizsgaszabályzat rendelkezései, és ezek mikor lépnek hatályba? Mert a tanulmányi dékánhelyettes mellett a HOK-képviselők is ismertethetné­ nek néhány új rendelkezést. - Kiválóan ismerjük-e a „ködbe burkolózó” HÖK-gyüléseken hozott döntéseket, a Kari Tanács által elfogadott fontos - vagy legalábbis ránk vonat­ kozó - rendelkezéseket? Azt, hogy hogyan zajlik a tanulmányi, jegyzet- stb. támogatások kiosztásának rendje? Hogy mikor kereshetjük fel HOKképvisclöinket? Hogy valóban egy személy sem jelentkezett-e évfolyamunkon képviselőjelöltnek? Aki kíváncsi a válaszokra - mert én például az vagyok -, és rám szavaz, annak megpróbálok találni néhányat. I Paál Gabriella Paál Gabriellának hívnak, harmadév levelező tagozatos hallgató vagyok. Harmadszorra indulok a HŐK választáson. Ez idő alatt megismertem lehetőségeimet, mint HŐK képviselő, s e kereteken belül próbáltam, próbálok meg a legtöbbet tenni a levelező/számtáv tagozat hallgatóiért. Nem írok jól hangzó, de teljesíthetetlen ígéreteket. Segítek eligazodni tanulmányi- és vizsgaügyekben, s igyekszem mindig elérhető lenni. Sokan azt sem tudják, hogy én az ő HŐK képviselőjük vagyok, csak azt tudják, hogy engem megkereshetnek problémájuk­ kal, kérdéseikkel. Ezzel a választással döntőtök ti most arról, hogy kívántok-e továbbra is hozzám fordulni segítségért. ív évfolyam nappali tagozat Rétvári Bence Első év óta tagja vagyok a HŐK Választmányának. Előbb tanulmányi alelnök, majd elnök, a legutóbbi időkben pedig az Ellenőrző Bizottság elnöke voltam. Legfőbb célom a hallgatók tanulmányi érdekeinek képviselete, azon belül pedig különösen a mi évfolya­ munk érdekeinek érvényesítése volt. Érdekképviseleti tevékenységem részeként - többek között - sikerült elérnem, hogy harmad­ év első félévében nem vált kötelezővé a munkajog és a nemzetközi közjog kollokvium (a mai harmadikosoknak már az), hogy év végén az államtan vizsgát el lehetett görgemi (ez volt az utolsó ilyen lehetőség a Kar történetében), és hogy közepes átlag mellett három vizsgát vagy utóvizsgát át lehetett hozni negyedévre, és nem kellett évet ismételni (az ún. átmeneti méltányossági clausula). Mindezt szerencsére a Kar vezetésével egyetértésben, velük megegyezve sikerült elérnem. Ezen felül a Kari Minőségbiztosítási Bi­ zottságban és a Kari Tanulmányi Bizottságban képviseltem a hallgatói érdekeket, adtam a hozzám fordulóknak tanácsot. Utolsó évünkben is fontos érdek­ képviseleti feladatai lesznek a HÖK-nek, így kérek mindenkit, jöjjön el szavazni, hogy minél többen kerüljenek be közülünk az új testületbe! Somlai Attila Újból eltelt egy év, választanotok „kell”. Kell mert fontos, hogy szavazatotokkal képviselőt juttassatok a Kar vezetésébe, hogy az kellő szorgalommal és odafigyeléssel képviselhesse közös érdekeinket. Bizalmatokból két éve képvisellek benneteket a Hallgatói Önkormányzatban. Az elmúlt évben a Választ­ mány egyhangúlag megbízott a HŐK elnöke lehettem. Most, hogy lejárt a mandátumom számot kell adnom mindarról, amit „cselekedtem”. A HŐK mélyrepülése után vettem át a vezetését. Viszály, visszaélések, “nulla tolerancia”. Elsődleges feladatom az önkormányzat hitelének visszaállítása volt. Be­ hatóbban két területtel foglalkoztam. Kifelé képviseltem az önkormányzatot az országos fórumokon, illetve a TVSZ számunkra minél kedvezőbb korri­ gálását próbáltam elérni. A jövőben továbbra is e két területtel szeretnek foglalkozni. Köszönöm az elmúlt két év bizalmát Szabó Tibor Aki ezek után és fénykép nélkül nem tudja ki vagyok, és nem emlékezik semmi olyan dologra, amit a HŐK ebben az egy-két évben elért, az ezért szavazzon rám és társaimra, hogy ebben az utolsó évben ezen változtassunk, aki fel tudja frissíteni a memóriáját és a sok nagyon vastag és most már érthetetlennek tűnő könyv között esetleg ráakad valamire amit nekünk tulajdonít az pedig ezért szavazzon ránk. Mivel tisztában vagyok vele én is, hogy ez utóbbit így a vizsgaidőszak után elég nehéz megdolgoztatni, ezért íme néhány elért eredmény: Hajói emlékszem (hú ez így most nekem ts nehezen megy) akkor az elmúlt évben 100%-al emelkedtek az ösztöndíjak, és majdnem 100%-al nőtt az ebben részesülők száma. Hajói emlék­ szem az eddigi 1 fajta ösztöndíj helyett mostanra legalább 4 félét vehetsz igénybe (Tanulmányi-, szociálistámogatás, lakhatásitámogatás, jegyzettá­ mogatás) Végre sikerült elérni azt hogy az átlagszámításnál nem veszik figyelembe az egyest. Tudom ez így rajtunk már nem sokat segít. Habár ezt hajói nézem minden olyan jelölt leírta, aki újra jelölteti magát mégolyán is aki veletek együtt értesült erről és a tárgyalásokon ott sem volt azt sen­ ki nem írta le mekkora árat fizettünk érte nem évet hanem félévet kell zárni. Most mindenki döntse el megértc-c. Véleményem szerint drága árat fizettettek az alsóbb évfolyamos hallgatókkal. Most hogy így kutatok az emlékeimben egyre inkább észreveszem, hogy mindig a mi évfolyamunk­ nak jutott ki a ,jó"-b6!. Nézzük csak sorba . Az első és egyetlen évfolyam, ahol nem adtak pontot a hittanra. Az első évfolyam akinek szigorlatoz­ nia kellett egyetemesből, az első évfolyam akinél Körinek és Vókó tanár úr úgy döntött „kicsiveí” nehezebb lesz a vizsga. Az első és egyetlen évfo­ lyam arnclynck előadás nélkül kellett vizsgáznia államtan 3-b61, a tárgy évi jogbölcseleti tárgyak mellett és mindezek után a legutolsó Kari Tanács után már azt is elmondhatjuk, hogy ha nem teszünk valamit akkor az első évfolyam akinek a diplomaminősítését már az un. „kettes-osztó” alap­ jai! számolják. Kérlek benneteket gyertek el minél többen hogy 3 jelölt képviselje az évfolyamot és remélem megtiszteltek bizalmatokkal. ámogatom Somlai Attila és Rétvári Bence jelölését. tizenkilencedik oldal �Kt. elitképzés hiányosságairól - 2. rész Eszmefuttatásunk előző (első) részében a szigorítás, a fegyelem, és az egyenlő el­ bánás megerősítésének igényére helyez­ tük a hangsúlyt, jelen számunkban - a kiegyensúlyozottság jegyében - az okta­ tói vizsgafegyelemről szeretnénk né­ hány gondolatot megosztani. A cikksorozat folytatásának szándékát már előző számunkban is jeleztük, és annak célját az egyetemi képzés minőségi fejlesztésében, színvonalasabbá tételében, az egyetem hírne­ vének ’öregbítésében’ határoztuk meg. Ép­ pen ezért nem szereménk senkivel sem hoszszantartó vitákba bonyolódni különféle rész­ letekről, hiszen a fenti cél azt hiszem (remé­ lem) mindannyiunk számára közös. Evvel együtt néhány szóban szeretnék azért kitérni Professzor úrnak a múltkori cikkünkre tett reagálására. Szóval a Prof Úrnak részben igaza van, részben viszont nincs: Tény és való, hogy nagy valószínű­ séggel többet is forgathattuk volna könyve­ inket az egyetemi évek alatt, és valószínűleg tényleg könnyebb “méltányos rendszerben szerzett” diplomával a zsebben a túlpartról kiabálni, hogy: - Nagyobb szigorúságot aka­ rok !!! mint akkor, amikor az ember még az egyetem falain belül ténfereg. Ezzel a megállapítással azonban három ap­ róbb probléma van: Az első ezek közül igen egyszerűen megérthető, a cikk írói közül ket­ ten ugyanis továbbra is az egyetem PhD. hall­ gatói, vagyis egyelőre még nem a túlpartról ki­ abálnak, hanem az innensőről, és ha egyszer szigorítások, komolyabb minőségi szűrések mellett agitálnak, akkor ezzel többek között maguk alatt is fűrészelnek. A második gond az, hogy lehet ugyan, hogy mi tényleg a sze­ rencsés “méltányos rendszerben” végzettek közé tartozhattunk, csakhogy ezt alapvetően nem mi akartuk így, sőt nem is nagyon profi­ táltunk belőle. (Mi, a cikk írói uis soha nem igényeltünk sem méltányosságot, sem évha­ lasztást, sem semmilyen egyéb kivételes elbá­ nást, melyekről az előző cikk íródott, mivel egészen egyszerűen nem szorultunk rá.) Vé­ gül, hogy még mindig az eredeti szóképnél maradjak, “ a kiabálást sem csupán most kezd­ tük el”. A cikk egyik írója még hallgatóként — mint a hallgatói önkormányzat elnöke- több ízben egyeztetett Varga Csaba Professzor úrral a vizsgafegyelem helyreállítása érdekében. A cikk írói közül ketten, mint a HŐK tisztség­ viselői, részt vettek a Kar Minőségbiztosítási Bizottságának munkájában, ahol ugyancsak véleményt formáltak a múltkori ítélet szám­ ban leírtakról. Említhető ugyancsak megannyi kari tanácsi ülés, ahol a cikk írói - akkor még hallgatók - több ízben szólaltak fel igen ke­ mény kritikával illetve a tanulmányi rendszer nagyon is elnéző, talán túlzottan is “emberba­ ráti” voltát. (Az ülések jegyzőkönyvei azóta is rendelkezésre állnak, így állításainkat bárki el­ lenőrizheti aki kívánja.) Szóval, mint azt a bevezetőben említet­ tük, most a “másik” oldalt kívánnánk ele­ mezni, mindezt hangsúlyozottan a Kar iránti szeretetből, sőt féltésből. (Ismételten utalnék rá, hogy a cikk írói közül ketten a PhD.-képzés keretében továbbra is a karon kívántak maradni. A vizsga kérdésekről... Sajnálatos módón visszatérő jelenség az, hogy az oktató, pontosabban a vizsgáztató vizsga közben gyújga meg és szívja el a napi betevő cigarettá­ ját. lérmészetesen Öt is megértjük és belátjuk, hogy neki sem könnyű, de úgy hisszük nem szükséges megmagyarázni miért nem targ’uk helyesnek a fenti gyakorlatot. Ez azon­ ban (mármint, hogy dohányfüstben vizsgáztamak) néha akár külön kegynek is tekinthető, miután nem egyszer fordul elő az is, hogy a vizsgáztató különösebb indok nélkül egysze­ rűen eltávozik a vizsgáról... miközben a ki­ végzésére váró, lelkes, berregő pészmékerű vizsgázó-különítmény egy elegáns “jöjjenek máskor” -ral kénytelen megelégedni. Egy ön­ magára adó tanszék nem tűrheme ezekhez hasonló magatartást. Mint ahogyan nem en­ gedhetné meg egyetlen tanszék sem, hogy az oktatói által írt jegyzetek—melyeknek anyaga, tartalma a vizsga anyagát képezi- túl kevés pél­ dányszámban, és természetesen a vizsgaidő­ szak kellős közepén jelenjenek meg. Ugyanígy visszatérő, csaknem minden­ napos jelenségnek tekinthető az is, hogy a hivatalosan két személyes szigorlati bizott­ ság “mono” bizottsággá szűkül a vizsga fo­ lyamán. A kétszemélyes bizottság alapvető célja szerint a nagyobb objektivitást, ezáltal közvetve a hallgató érdekeit hivatott képvi­ selni, azért annak egyszerű negligálása nem feltétlenül méltányos dolog. Végül valószínűleg mindannyian talál­ kozhattunk már -ha nem személyesen, hát akkor valamely évfolyamtársunk előadása alapján- azzal a kissé groteszk, kissé poszt­ modern helyzettel amikor a hallgató a vizs­ gáztatóval történő pár perces ütésváltás után végül tankönyvét volt kénytelen levágni az asztalra a hivatkozott résszel. Nem szeret­ ném nagyképű életbölcsességekkel perme­ tezni a köztudatot, de ha egy vizsgázó ilyet tesz (mer tenni), akkor annak általában iga­ za van. (Már csak azért is mert 92%-uk egy­ általán meg sem teszi, hanem szemet lesüt­ ve, meghajlott derékkal és kiegyenesedett osztályzattal távozik a vizsgaszobából. Azt hiszem mindannyian nyugodtabbak len­ nénk, ha ezek a jelenségek a mi egyetemün­ kön is egyre ritkábbakká válnának. A hallgató megítélése... E kérdés ugyan­ csak meglehetősen kényes. Sajnálatos módon Karunkon sokan mintha nem ismernék az egyetemi polgárság fogalomkörét. Az egyete­ mi polgárság ugyanis a hallgatók és oktatók közössége. Am sokan az oktatók közül kis­ gyermekeknek tekintik -ezáltal gyermekként kezelik- a hallgatóságot. Tisztában vagyunk azzal (és tisztában voltunk ezzel 18 évesen is), hogy a 18 életév betöltésével nem válik valaki éretté. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a csendőr-pertu, tehát az “egyik tegez másik magáz) megoldás nem szerencsés. A tegezés kérdése azonban eltörpül amellett, ami az ehhez kapcsolódó gondolkodásbeli problé­ mákat illeti. Egy hallgatói kezdeményezést gyermekded játéknak tartani, vagy hallgatói ügyeket felülről, hatalmi szóval eldönteni, nem biztos, hogy bölcs magatartás. Következő részünk tartalmából: Érdemes lenne megvizsElbocsátás... gálni, hogy az évfolyamok létszáma hogyan változik az évek során... És érdemes lenne azt összehasonlítani más jogi karokkal... A mi esetünkben az évfolyamok létszáma nem igazán csökken az öt év alatt... A leg­ több jogi karon viszont nem egészen ez a helyzet... - A következő részben erről, il­ letve a hallgatói keretszámok kérdéséről szeretnénk majd érte(tlcn)kezni. Fenti írás nem pusztán folytatása a szerzők által megkezdett cikksorozatnak, hanem egyben reflektálás is fobbágyi Professzor Úr kommentárjára (a Szerk.). MIHÁLTZ ANDRÁS BALOGH AND RAS ARVAY GÁBOR A hallgatói öntevékeny csoportok vége Hát, úgy tűnik, hiába volt minden. Hiába mutattuk be tavaly ősszel az egyetemen működő hallgatói Öntevékeny cso­ portokat. Pázmány Pódium, Elsa, Szentkirályi Társaság, Rákóczi Szövetség, Jobbik - egyik sem működhet immár a Pázmány falain belül. Mindegyik csoport vezetőjéhez megérkezett ugyanis december folyamán a rövid levél, mely szerint; „a (szervezet) Rektor Úr utasítása értelmében 2001. december l9.-től kezdődően az Egyetem területén szer­ vezési tevékenységet nem folytathat és működést nem fejthet ki.”, aláírás: dr. Radnay József, dékán. Ezek a száraz tények Hogy mi válthatta ki ezt a döntést, azt csak találgatni tudjuk. Megkerestük a Rektor Urat, re­ mélhetőleg hamarosan elkészülhet vele a beszélgetés, amelyben fény derülhet mindenre. Addig is előadások, közös­ ségi programok, igazi egyetemi élet nélkül maradunk. huszadik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 1. szám 2002. március 7. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. március 7. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (662kb+3281 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_1_20020307 Relation A related resource T00043 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_1_20020307 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/48bc4d5015d47cc656ed639edb1c2ea4.jpg 284ae30af60d5982534753895cb854fb https://omeka.ppke.hu/files/original/af22386d5f73b90a46d31e4c1a354806.pdf b157440a40aa1680e83d67dc45499d94 PDF Text Text PPKE iteUt V 2. 2.002.052.5 K évfolyam^ 2. szám e-mail: itelet01@Jtotmail.com honlap: yvww.extra.hu/itelet 2002, március 25. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.; 30//914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport) Bálint György Rudolf (kultúra) Németh Ádám (egyház) Szabó Viktor (interjú) Szabó Zoltán (hírek) Szamos Márton (két perc) Közös biz tons águnkról Szinte szégyellem, hogy házunk tájával untatlak benneteket, de továbbra sem tudom felfogni, hogy kinek állhatott érdekében meglovasítani szer­ kesztőségi számítógépünket, minek köszönhetően újságíróink kénytele­ nek voltak hol a gépteremben, hol a HŐK irodában, vagy a Millenáris Parkban, nyilvános számítógépen megírni cikkeiket, mert az ugye min­ denki előtt világos, milyen „egyszerű” napközben bejutni az infóba. Időközben kaptunk egy tapasztalt korú gépet, amit a HŐK használt átmenetileg, miután január 11-ére virradóra hozzájuk is betörtek. Azaz csak hozzunk. Mert a szerkesztőségi iroda ajtaján erőszaknak nyoma sem volt. így hát valahányszor intézkedem az ügyben, úgy állnak hoz­ zám, mintha én és munkatársaim keze volna a dologban. Nem egy cik­ ket kellett újra legépelnem, mert hiába adták le nekem, elkallódtak a megszámlálhatatlan lemez között. Nem fogok azonban nyugodtan aludni, míg a felelősséget én viselem, a kulcsot pedig az veszi fel, aki csak akarja, és amíg úgy lehet kivinni egy számítógépet a HŐK irodá­ ból, át az Informatikai Csoporthoz - igaz teljesen hivatalosan - hogy senki meg nem kérdezi, mi az ott a hóna alatt. A két géplopás nem volt minden előzmény nélküli. Még az ősz fo­ lyamán vitték el a Jogász Szalon irodájából, szintén a 26-os épületből az egyesület PC-jét. De eltűnt számtalan mobiltelefon is. Ezzel kapcsola­ tos legújabb hírünk is, mely szerint a VIII. kerületi Rendőrkapitányság elfogott egy fiatalembert, aki beismerte egy 3310-es telefon ellopását a Pázmány épületéből. Arra kérik a hallgatókat, hogy vagyontárgyaikat a HŐK irodában jelentsék be, hogy az önkormányzat az összegyűjtött adatokat továbbíthassa a rendőrség felé. A történet ezzel még nem ért véget: legutóbb a Magánjogi Intézet lett szegényebb egy telefaxszal. Kedves olvasóink, jobb lesz vigyázni! Mándics Botond (főszerkesztő) Munkatársak: Kurka Csilla Christián László Gulyás Gergely Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal TARTALOM Hírek Terror vagy megbékélés Prof Dr. Botos Katalin, személyesen Két perc Az Unió alapja a közös kultúrális örökség .Kettes osztó”: jövő évtől! »• A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (2.) ,a Quaestor; Személyes sikeremnek is érzem a fejleményeket’ Elég már a langyos vízből! Amelie csodálatos élete Imázsváltás az Unióban? Mindenki sztár Az ELSA Budapest Finnországban Vedd és olvasd! .Nekem ez az életcélom5?’ Bemutatkozik a Józsefvárosi Torna Egylet Új szuperhatalom, régi értékrendek... ,6.45” faludi filmklub 3 3 4 5 6 8 9 10 12 12 13 14 15 16 17 18 19 20 honlap: wivw.extra.hu/itelet �hírek Szabó Zoltán rovata Engedjétek meg, hogy új találkozásunk alkalmával ismételten felhívhassam a fi­ gyelmeteket a Kar honlapjára. Informáto­ raim arról tájékoztattak, hogy a folyamatos frissítésnek köszönhetően egyre több in­ formáció jelenik meg a honlapon. Már nem csak a Tanulmányi Osztály, hanem a tanszékek is igénybe veszik a lehetősége­ ket. Azt javaslom, hogy a felesleges sorbaál­ lás helyett inkább „lapozzatok” az oldalak­ ra, sokkal gyorsabb, mint végigállni a sort. Kari Perbeszédversenyt rendeznek 2002. március 22-én az egyetemünkön, 14 órai kez­ dettel. Az első helyezettek részt vehetnek az Országos Perbeszédversenyen, április 19-én, ahol tovább öregbíthetik egyetemünk hírnevét. ^A Magyar Jogtörténeti tanszék tudatja minden érintett hallgatóval, hogy az év végi szigorlat csak azok számára enge­ dett, akik a kollokviumot eredményesen abszolválták. Akik félévkor nem, vagy eredménytelenül vizsgáztak( esetleg megbuktak), azoknak a szigorlatra való jelentkezés előtt kell a kollokviumot pó­ tolniuk. Még van idő bőségesen. V évfolyamosok figyelem! A Polgári jogi tanszék a korábbi évek gyakorlatának megfele­ lően V évfolyamos hallgatók részére csak a IV évfolyam I. félévében elmaradt polgári jogi vizsga letételét tudják biztosítani, vizsgaidő­ szakon kívül, előre meghatározott időpontok­ ban. Figyeljétek a hirdetőt. >►2002. február 22-ével a polgári jogi záró­ vizsga tételsor megváltozott. A módosított tételsorok a tanszéken valamint a számító­ gépen megtalálhatóak. Érdemes lesz idő­ ben beszerezni. >^A Magyar Jogtörténeti tanszék április 9-én látogatást tervez az IMEI-be. Jelentkezés még korlátozott számban a tanszéki titkárságon, Szabó Petra demonstrátornál. >► Imádkozzunk a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáért. 9 héten át minden csütörtökön este 8 órától a Szent István Bazi­ likában, Kemenes Gábor atya vezetésével. Idő­ tartama 1 óra, 9-től szentmise. Imával, ön­ megtartóztatással, böjttel készítsük elő a ma­ gyar jövőt! Megér egy kattintást. Szeretnék bíztatni mindenkit arra, hogy szörfözzön el a www.ppke.cjb.net címre, az ismeretlen webmestert pedig arra, hogy fejlessze mű­ vét. A hölgy/úr ugyanis létrehozott egy Pázmányos hallgatói fórumot a hálón. >► A megszigorított TVSZ a honlapon teljes ter­ jedelmében olvasható. A tanulmányi dékán he­ lyettes úr szobája melletti faliújságon is megtalál­ játok az információkat. Következő számunkban, reményeink szerint, már a szeptemberi beiratko­ zásra vonatkozó szabályokat is olvashat átok Leg­ alább lesz idő teljesíteni az ismert feltételeket. Február 20-án Karunkra látogatott Dr. Se­ regély István egri érsek, a MKPK elnöke, hogy előadást tartson a XXI. században az Egyházra váró feladatokról. A Díszteremben a kari polgárság nagy számban hallgatta a vendég rövid, frappáns beszédét. „Számolni kell a tömegek nagykorúvá válásával” - emel­ te ki, ugyanakkor a Taizé-alapító Roger test­ vért idézte: „olyan kétéves korban jár az em­ beriség sorsának alakításában”. Megváltoztak a kommunikációs eszközök, amiket alkal­ mazni kell, ugyanakkor még mindig nagy je­ lentőséggel bír, hogy „a pápa útra kel és min­ denhol hallják a szavát, mindenki kénytelen megismerni.” Elismeréssel szólt arról, hogy a tavalyi népszámláláson a vártnál többen val­ lották meg hitüket. „Nem mondhatok mást, mint amire az életemet feltettem.” - fejezte be előadását. A jogászok védőszentje. Szent Ivó ünnepe al­ kalmából május 18-án, szombaton, 18 órai kez­ dettel szentmisét celebrál Erdő Péter Rektor Úr. A szentmise helyszíne Óbuda, a Szent Péter Pál főplébánia. Mindenkit szeretettel várnak. >► Legutóbbi számunkban megjelent hí­ rekkel ellentétben, elsőéveseink egybe­ hangzó elmondása szerint Benedek And­ rás Tanár Úr továbbra is a helyén van, és tartja előadásait. Nem árt, ha tudjátok, hogy a 2001/2002 tanév végéig minden elmaradt illetve nem abszolvált vizsgátokat le kell tennetek, mert a méltányossági klauzula már nincs hatályban. Aki esetlegesen nem tesz eleget a követelménynek, az félévismétlésre köte­ lezett, ami jelentős hátrányt eredményez­ het. A legtöbb tanszék lehetővé teszi a hi­ ánypótlást, éljetek a lehetőséggel' Terror vMgy Megbékélés « let falához az emlékezés'gyertyáit. emlékezés’'gyertyáit-100 ezer nctévcl. Szocrcál dolgozószoba, ahogy a teljember áll némán, méltóságteljesen. Emlékezhatalmú elvtársak ottliagyták, képek a tablón, nck azokra, akik az emberi brutalitás, aljasság kellemetlen mementó az élőknek. Lift a pináldozataivá váltak, j^cok egy komor falon, céhe, Félhomály veríték, sikóly, szenvedés. A . megfakult fényképek emlékeztetnek családfalak mesélnek. Eltorzult vonásokról, állati apákra, testvérekre, gyerekekre. Ennyi maradt üvöltésről, az utolsó kívánságról. Sötét terem, belőlük a hozzátartozóknak. Emlékeztető a pislákoló fények, gyertyák, az áldozatok névszörnyuségekre, amit ártatlanul kellett clszen- jsora. Faltól falig. Sokan voltak. /...L ZF Pár --r-lépés. -o/ Egy vedniüL Tisztelgés az áldozatok előtt, á tömeg rövid folyosó, nevek a falon. Sokan vannak A órákig áll, nem akaródzik hazamenniük tettesek Még mindig közöttünk, emelt fővel. Andrássy út 60. Verőfenyes napsütés, türel­ bűnbánat nélkül. mes sorban állók Nyílik á kapu, és mi álamé' Visszatérés a jelenbe, sehol egy fekete autó, „ ;A’Terror Háza most múzeum, , de a XX. rülünk a pokolba, hogy 2 óra múlva visszatér, egy karszalag vagy géppisztoly. Nem kell fél­ században a magyar történelem két széhessünk a jelenbe. XXI. századi technika, pronünk, nem figyelnek' nem jönnek értünk gyenteijes és tragikus korszakában valóban a fesszionálís rendezés; korabeli relikviák bol- , Nem h^t a bosszú, mégbocsátenánk Dé feterror háza volt.”; dog 50-es évek Néhol már-már komikus fel- , lejteni hém fogunk. Enilékezni \ akarunk Andrássy út, csendes délután, felhők a fejünk iratok, de csak, pillanatnyi' feszültségoldás, , mindenkire, aki valaha megjárta a földi pokfelett. "Vhlami van a levegőben. Valami furcsa Nyilas egyenruhák a falon, régi filmhíradók lot. Méltóságai, némán! izgalom jáija át az ember belsőjét. Órák óta » képei az. üldözésről. Száguldó vonat a tömegek közelítenek egy szürke, Jellegtelen' SZABÓZÉ Gulágra, megfakult képeslapok a remény üzeépülethez, majd csendben elhelyezik az épü- 1 harmadik oldal �Prof. Dr. Botos Katalin, személyesen — Gimnáziumi barátnője írta, hogy önt az iskolás évek alatt leginkább irodalomta­ nárként tudta elképzelni, de mint tudjuk, a “történelmi kényszer’^ másként határo­ zott, és közgazdasági pályára lépett. Arra kérném a Professzor Asszonyt, hogy első­ ként erről a politika által erősen befolyásolt pályaválasztásáról meséljen. — Nagyon egyszerű a válasz. Azt mond­ ták nekem, hogy tanár abban az esetben lehetek, ha azt állítom, hogy a szüleim kényszerítettek egyházi iskolába. Ez nem volt igaz, a döntés a sajátom volt. Egy na­ gyon kitűnő paptanárral hozott össze a sors, aki felhívta a figyelmemet, a Patrona Hungáriáé leánygimnáziumra, ennek ha­ tására ide akartam jönni. Szüleim ezt nem ellenezték. Következésképpen, azt mondtam, hogy nem tudok olyat állítani, ami nem igaz. Az akkori hatalom azt mondta erre, hogy nem baj, hogy nem igaz, csak mondjam. Ez annak a világnak a skizofré­ niája volt, amely tulajdonképpen a dörgölődzéssel helyettesítette a meggyőződést, s én ezt sosem vállaltam fel. Úgy gondo­ lom, hogy ezt jól tettem, mert végül is a sors mindent megadott számomra, amit elképzeltem, igaz, jókora késéssel, mert ehhez meg kellett várni a rendszerváltás bekövetkezését. — A Professzor Asszony életpályáját bön­ gészve arra lettem figyelmes, hogy sok, igen fontos munkakört töltött be. Szakma­ ilag mely munka volt a legkomolyabb, s a legkeményebb összpontosítást igénylő? — Értelemszerűen a legnagyobb horde­ rejű munka a kormányzásban való rész­ negyedik oldal vétel volt. Miniszteri megbízásom az volt, hogy egy olyan bankrendszer fel­ építését segítsem a 40 éves tervgazdál­ kodás csökevényesítő hatása után szinte a semmiből, amely nagyon gyorsan al­ kalmas arra, hogy a magyar piacgazda­ ság átmenetét segíteni tudja. Mind mi­ niszterként, mind a kormány felelős szakembereként részt vettem egy évig a kormány ülésein, és három éven ke­ resztül a Gazdasági Kabinetnek is a tag­ ja voltam. Természetesen ezekben a posztokban az ország egészét érintő döntéseket hoztunk. Ilyen értelemben a felelősség közvetetten igen nagy volt, de ez a felelősség elsősorban politikai természetű. Ha az ember rosszul hozza meg a döntéseket, akkor a választók ki­ szavazzák a következő választáskor. Mégis azt kell mondanom, hogy a Bankfelügyelet vezetőjeként álltam olyan kihívás előtt amilyen előtt egész életpályám alatt szinte soha. Olyan fel­ adatokat kellett megoldanom, olyan döntéseket kellett hoznom, amelyek emberek százezreinek egzisztenciáját Az Állami közvetlenül érintették. Bankfelügyeletnél - amelyet ma Pénz­ ügyi Szervezetek Állami Felügyeletének neveznek - olyan döntéseket kellett hoznom, hogy becsukjunk-e bankokat, vagy hogy börtönbejuttassunk (csalárd) embereket. Ha a döntés nem volt he­ lyes, akkor vagy az embereknek veszett el a pénzük, vagy az államkasszát érte olyan károsodás, amely közvetetten szintén a polgárok pénzének elvesztését jelentette. Harmadrészt fontos volt e poszt azért is - s ezt jogászoknak aligha kell magyarázni -, mert államigazgatási jogkörben okozott kárért pert lehetett indítani a Felügyelet ellen. (Megjegy­ zem; volt is nem egy per, de hála kitűnő jogász kollégáimnak s a megfontolt kol­ lektív döntési mechanizmusunknak, mind megnyertük.) Tehát ez a munka szakmai és személyes presztízsemet közvetlenül érintette. — Első ízben, 1965-ben lépett katedrára a Professzor Asszony. Azóta már több egye­ temen tanít, de mindenek előtt itt nálunk, a Pázmányon. Hogy került kapcsolatba a tanítással, s egyetemünkkel? — Első munkahelyemen az akkori igaz­ gatóm tanított a Közgazdasági Egyete­ men, és rögtön oda vett maga mellé ta­ nársegédnek. Pénzügytant, illetve átfogó közgazdasági - gazdaságpolitikai kérdése­ ket tanítottam. A pénzügytan olyan volt számomra, mint egy krimi. Láttam azt, hogy egy elméleti kérdésnek a politikai összefüggései nem egyszer olyanok vol­ tak, hogy a szakmai vitában legyőzött el­ lenfél kiugrott a harmadik emeleti abla­ kon - öngyilkos lett. Vagy egy esetet tud­ nék mondani, hogy amikor a Közgazdasá­ gi Egyetemen átvettem a KGST-pénzügyi rendszerének az oktatását, akkor a KGST helyzetét, mechanizmusát és távlatait fej­ tegető professzornak lettem a tanársegé­ de, aki miután rámutatott a KGST műkö­ désének gyengéire, és ezt az igen kiváló munkát lefordították angolra és oroszra, valamilyen csodálatos véletlen folytán a Dunába esett, és Paksnál fogták ki. Ilyen eset után az ember végig érezte magán azt a hallatlan felelősséget, amely munkájával járt. ’81 környékén megdöbbentő volt számomra hallani, hogy Andropov „elv­ társ” - aki 56-ban magyarországi követ volt — egykori tolmácsa, aki ismerte a szovjet akció részleteit, Andropov buda­ pesti látogatásakor - belefulladt a Bala­ tonba, egy félméteres vízbe. Különösen azért volt ez aggasztó, mert éppen aznap kaptam egy figyelmeztetést a miniszte­ remtől, hogy Havasi „elvtárs”, a párt köz­ ponti bizottságából felhívta a figyelmét személyesen rám. Felszólítottak, hogy ne közöljek negatív kritikát a rubel pénz­ funkcióiról, mert már nagyon elegük van belőlem a szovjet elvtársaknak. Három évig nem publikálhattam, mindaddig, míg el nem kezdtek fújdogálni az új idők szelei, Gorbacsov színre lépésével. Ez a politikai szorongás végig kísérte az ember életét, és emellett kellett szakmailag jó színvonalon tejesíteni. Ezekben az idők­ ben nagy karriert nem futhattam be, de vigaszágon, a tudomány berkeiben odafi­ gyeltek szavamra. Olyan hamar talán csak egy kolléga lett kandidátus Magyarorszá­ gon, mint én, s elérhettem az akadémia doktori fokozatát is. Egyetemünkkel úgy kerültem kapcsolatba, hogy részt vettem a Kar alapítás körüli munkában. Rabár Fe- �?=• renc egykori miniszter társam engem ajánlott az intézet élére. A modern világ­ ban két dolog nagyon fontos: a jog- és a gazdaságismeret. A gazdaságismeret a jo­ gászok, míg a jogismeret a közgazdászok számára. A Szegedi Egyetemen kissé ko­ rábban már felkértek a Pénzügyi Tanszék vezetésére. Ezt se mondtam le, hogy fo­ lyamatos maradjon a kapcsolat a szakmá­ val, de főállásom a Pázmány maradt. E párhuzamos munka gyümölcseit a jog­ hallgatók abban érzékelhetik, hogy min­ dig naprakész pénzügyi-, gazdasági isme­ reteket kapnak. — Hogy került a rendszerváltás politikai elitjébe? — A féljem az MDF alapító tagja volt, ne­ ki az 56-os múltjából fakadóan ott volt a helye. Amikor az Egyesületi Törvényt megalkották, együtt alapítottuk meg az Eötvös József Társaságot. Itt a szabadelvű, keresztény gondolkodásnak a keretét te­ remtettük meg. A 12 alapítóból tíz az Antall-kormány minisztere, államtitkára vagy főtanácsadója lett. Amikor az MDF - ke­ rületi szervezete megalakult, több gyűlésre elmenvén, hozzászóltam a gazdasági kér­ désekhez, és az ottani kerületi vezető azt mondta, hogy igen kiváló jelölt lennék a budapesti listán. így jutottam be a Parla­ mentbe. Rabár Ferenc visszavonulása kö­ vetkeztében az első költségvetést nekem kellett benyújtanom, mint az ügyvivője a pénzügyminisztere a tárcának. Ennek kap­ csán elmondhatom, hogy az államháztar­ tás minden apróságát átláttam, hiszen ko­ rábban húsz évet töltöttem el a pénzügy­ minisztérium állományában. Nem volt olyan ember a szakmában, akit ne ismer­ tem volna. Az a humán tőke, amely sze­ mélyes kapcsolataimból adódott, nagyon Két perc Számomra mindannyian közel vagytok. (11. János Pál) Két évfolyamtársam is részt vett a március 2-án, a pápa által szervezett Imádság a bé­ kéért találkozón, úgyhogy este leteleped­ tem a fotelbe, és bekapcsoltam a tévét. Egyedi találkozás volt ez, hiszen több nagyvárossal együtt Budapest is bekapcso­ lódott a különleges élő televíziós közvetí­ tésláncba. Különböző országok fiataljai gyűltek össze egy-egy templomban, így a lágymányosi Magyar Szentek Templomá­ ban is. Kivetítővásznon jelentek meg a tá­ sokat segített az első időszak konszolidálá­ sában. Magyarország államcsőd nélkül el­ kerülte az első, rendkívül nehéz pénzügyi helyzetet, noha nagyfokú volt az eladóso­ dás. Miénk volt az egyetlen a rendszervál­ tó országok közül, amelynek kormánya a négyéves ciklust ki tudta tölteni. Azt hi­ szem, hogy ebben nem kis szerepe volt an­ nak az első két évnek is, amíg a pénzügyi területen, a kormányon belül dolgoztam. — Egyetemünkön kialakított közgazda­ sági kutatóközpont az önkéntes és kötelező elosztási rendszerek vizsgálatára összpon­ tosít. Hol tart ma ez a munka? — Számtalan sikeres hazai és nemzetkö­ zi pályázattal igyekszünk megalapozni az oktató-kutató munka egységét. Éppen most nyújtunk be egyet az MTA-hoz, akadémiai kutatócsoport támogatásához. Ez a szegényes pénzügyi kereteket te­ kintve annak a lehetőségét adná meg, hogy az oktatás mellett, a kutatásra is tudjunk elegendő energiát fordítani. A kötelező és önkéntes elosztási rendszer témája azt takarja, hogy a globalizációs világ kihívásai közepette a gazdasági gon­ dolkodás egyre inkább behatolt a köz­ szférába. Ezt próbálja a modern gazdasá­ gi irányítás visszatuszkolni a “magán­ megoldások” keretében. Vagyis, az az igyekezet, hogy ne a kötelezően besze­ dett pénzt fordítsák bizonyos feladatokra, hanem azt szabadon, mint megtakarítást helyezzék el a pénzügyi közvetítő rend­ szerbe. A bank-biztosítási és értékpapír­ piac úgyis gondoskodik arról, hogy ezek a pénzek tovább forogjanak. A pénz és tőke közvetítésének az apparátusa itt Ke­ let-közép Európában is emelkedjen olyan szintre, mint a világ többi részén, hogy az érzékeny műszerként - mint az voli helyszínek, ahol az egy közös cél meg­ többszörözte az ima erejét. Milyen nemes cselekedet. Vij on csak ilyen nagy gondolat érdekében; tudunk összefogni, mi katolikusok? Akadnak kisebb lehetőségek is. Össze tudunk fogni; a mindennapi aprónak tűnő dolgokban, mi, katolikus egyetemisták? Egyedivé tudjuk tenni egyetemi napjainkat? A hallgatói öntevékeny csoportok, akár­ hogy is, de nagy részt vállaltak az ún. egye­ temi életből. Talán paradox módon hangzik, de ha egyoldalúan, az „egyik oldalról” érke­ zett is meghívott vendég az előadásokra, mégis többen, nagyobb érdeklődéssel voltak kíváncsiak rá („nem bírom, de elmegyek, meghallgatom a sületlenségeit”). Eötvös inga - találja meg azt a helyet, ho­ vá kell mennie a pénznek, ahol jól tud kamatozni, és ily módon hatékonyan tudjon működni a gazdaság, hatékonyab­ ban, mintha bürokratikus elosztást való­ sítanának meg. Ezt természetesen nem lehet abszolutizálni, a mértéket kell meg­ találni, ennek a feladatnak a megoldása a kutatócsoportunk célkitűzése. Tehát nem lehet azt mondani, hogy csak a magán­ megoldás a célravezető, de nem lehet azt se mondani, hogy mindent vállaljon át az állam magára. Egyik helyen bürokraták, míg a másikon mohó érdekeltségű tulaj­ donosok döntenek. A kettő között egy optimum pontnak kell kialakulnia, és azt hiszem, e feladat megoldásának legideáli­ sabb helye az Egyetem jogi karának Köz­ gazdasági Intézete. Hiszen az egész kér­ dés a jogi szabályozáson nyugszik. ----Sok diplomás lányt foglalkoztatja e kérdés: hogyan lehet összeegyeztetni a kar­ riert a gyermekvállalással? A Professzor Asszony - mint kétgyermekes családanya­ mit gondol erről, s tudna-e tanáccsal szol­ gálni? — Még azt is mondanám, hogy ötunokás családanya, ami azért fontos, mert a mai életszakaszban nagyon sok feladat hárul úgy is rám, mint nagymamára, és a férjemre is, aki szintén nagyon szerető nagyapja a gyerekeknek. A nőnek olyan társ kell, aki tisztelettel viszonyul a má­ sik azon igényéhez, hogy önmagát meg­ valósítsa. Vállaljon át tőle feladatokat, és ugyanazt a tisztelettudó alázatot várja el társától, hogy így “tandem”-ben tudjon előrehaladni a férfi és a nő. Üzenem a lá­ nyoknak, hogy válasszanak jól férjet! SZABÓ VIKTOR Vajon öntevékeny csoportok nélkül nem tudjuk kiszínezni a vizsgaidőszakok közötti „rést^? Vajon ráfoghatunk-e min­ dent a tanulmányi- és vizsgaszabályzat szi­ gorúságára? Mennyit ér egy-egy jó színhá­ zi előadás, élvezetes film, szórakoztató ki­ rándulás, vagy egy gitáros mise a kápolná­ ban? És van türelmünk megérteni egymás gondjait? Ne engedjünk gépesített korunk annyira divatos, lappangó elidegenedésének. Mi közel vagyunk egymáshoz? Számít­ hatunk egymásra? SZAMOS MÁRTON ötödik oldal �Unió alapja a közös kulturális örökség Dr. Roberto Formigoni, Lombardia Tartomány elnökének február dF-ei előadása Egyetemünkön Rektor Úr, Professzor Urak, Hölgyeim és Uraim! Köszönöm ezt a meghívást és a lehetősé­ get, hogy itt és ma olyan témákról beszél­ jek, amelyek mindannyiunk szívéhez közel állnak. Az Európai Unió előtt álló intézményi, gazdasági és társadalmi kihívásokkal kap­ csolatban rendkívül fontos, hogy újra vé­ giggondoljuk az identitás kérdését, amely képes elismerni kontinensünk kulturális és történelmi gyökereit és ebből kiindulva felvázolja a jövőbeni fejlődést. Maga a vendéglátó intézmény, ahol előadá­ somat tartom nem véletlenül olyan hely­ szín, amely segít nekünk közelebbről újra felfedezni - és ezt már most hangsúlyozni kívánom - az ezeréves katolikus hagyomá­ nyokban és kultúrában gyökerező európai identitás eredetét. Épp ezért biztos vagyok benne, hogy, ha most Önökkel végigjárhatjuk közös európai identitásunk néhány fontos állomását, ez se­ gíteni fog minket az összhang jelentős ele­ meinek újrafelfedezésében, felismerve, hogy az Önök egyetemi intézménye értékes szerepet játszhat abban, hogy újra felvegyük a keresztény hagyományok és a szabadság hagyományainak fonalát és egyetemük je­ lentős mértékben hozzá tud majd járulni a közös kulturális újjászületéshez. Az európai identitás témájának megköze­ lítéséhez egyrészt mélységében meg kell vizsgálnunk a kulturális és történelmi gyökereket, másrészt meg kell néznünk, hogy ezek ma hogyan képviselhetik az Európai Unió perspektívái és eseményei által kivetített területi és intézményi bőví­ tés közös alapját. EURÓPA AZ EURÓPAI UNIÓ SZÜLŐANYJA Mindenekelőtt fontosnak tartom egy alap­ vető tény hangsúlyozását: Európa az Euró­ pai Unió szülőanyja és nem gyermeke. Európa nélkül, az európai civilizáció és identitás nélkül - a gazdasági szintet is be­ leértve - semmilyen szinten semmiféle nemzetek fölötti intézményt nem lehetett volna elképzelni és nem lehetett volna ki­ alakítani sem, ha igaz az - mint ahogy igaz -, hogy a gazdasági kapcsolat lényegében hatodik oldal arányos visszatükröződése a kulturális kap­ csolatnak. Tehát, ha egyik oldalról ma már minden európai ország számára szükséges, hogy az Unió részévé váljon, másik oldalról az Unió számára ugyanannyira szükséges, hogy perspektivikusan minden európai or­ szág részt vegyen benne. Amennyiben tudatosodik ez a kölcsönös szükséglet az Unió és a felvételre váró or­ szágok kapcsolata is kiegyenlítettebbé vá­ lik. Egy az Unióba való belépést kérő euró­ pai ország nem olyan, mint az ajtón beko­ pogó vándor: inkább egy családtag, aki raj­ ta kívül álló okokból hosszú ideig távol volt és kéri, hogy hazatérhessen. A szó igazi ér­ telmében vett elővigyázatosság indokolhat­ ja, hogy óvatosan történjen a belépés, de hazatérése vitathatatlan. AZ EURÓPAI UNIÓ KIALAKULÁSA 1. Egy az Unió megszületését behatároló hátrány” még ma is az egyikét jelenti azon tényezőknek, amelyek egy egyébként következetesebben végbemenő folyamat bizonyos mérséklését követelik. Az Uniónak van egy alapvető korlátja: A Berlini Fal leomlása előtt született és fejlő­ dött, amikor Nyugat-Európában sok em­ ber számára úgy tűnt, hogy a Vasfüggöny­ ön túli Európa többé nem létezik. A dolgok ezen állása szerint nemcsak az úgynevezett Nyugat-Európa volt elzárva lé­ nyegi elemétől, Közép-Európától, hanem a „Vasfüggöny” egyik oldalán Bajorországgal és Ausztriával, a másik oldalán Magyaror­ szággal - a Dunamenti Európa is ketté lett vágva. Mivel a „]/hsfü^öny” katonai események és az akkori két szuperhatalom stratégiai megállapo­ dásának eredménye volt, ezért nem ott „ereszke­ dett le", ahol pontosan kettéválasztotta volna Nyugat- és Kelet-Európát, vagyis Róma örökö­ sét és Bizánc örökösét. Miközben egy tipikusan görögkeleti és bizánci örökséget hordozó ország, mint Görögország Nyugaton maradt, „Keletre” kerültek olyan tipikusan nyugati, latin örökséget hordozó katolikus és protestáns országok ponto­ san, mint Magyarország, Lengyelország, Cseh­ ország, Morvaország, Szlováki, Szlovénia, Horvátország. Az érthető közvetlen indokokon túl, ha hosszabb történelmi időtávlatból tekintjük mindazt a há­ 55-.kulturális borgást, amely a régiJugoszlávia felbomlását kö­ vette, olyan ez jelenségként tűnik fel, amely mi­ att mindmáig késlekedett a dunamenti területek felé történő teljes nyitás, vagy másképpfogalmaz­ va kikapcsolva maradt Dél-Európa növekedésé­ nek és felvirágozásának egyetlen lehetséges mo­ torja. Ezen felül a Maastrichti Egyezmény is igaz, hogy 1991-ben kötötték - még ezen a szűk horizonton belül marad, és ennek a határnak az árnyéka mostanáig rávetült az egyezmény alapján született minden megál­ lapodásra. Ma végre megvannak az anyagi feltételei annak, hogy mindezek a törések újra összeforrjanak. De félreértés ne essek, ez nem azt jelenti, hogy a dolgok maguktól helyreállnak. A korábbi helyzet hatalmas akadályokat hagyott ránk és ezeket csak mind kulturális, mind politikai síkon óriási energiák befektetésével lehet elmozdítani. Ma egy ilyen irányú vállalkozás nem lenne hiábavaló. 2. A korábban említetteken kívül az Unió­ nak van egy másik alapvető korlátja, ez nem áll fenn a kezdetektől, hanem a 70-es években alakult ki; az az igény, hogy szinte kizárólag gazdasági realitásként menjen végbe a konszolidáció és a fejlődés. Az eu­ rópai intézmények alapítói tisztán látták, hogy - amint korábban emlékeztettem er­ re - Európa sokkal előbbre való az ilyen in­ tézményeknél és széleskörű, mély gyöke­ rekből táplálkozik. Annak felismerése, hogy Európának keresztény gyökerei van­ nak nem követelmény és még csak nem is elvcsúsztatás: egyszerűen az intellektuális tisztesség megkívánja, hogy ezt elismerjük. Evvel kapcsolatban az alapítók egyértelmű­ en egy történelmi mintát vettek alapul: Nagy Károly Európáját, a Szent Római Bi­ rodalmat. A tegnap még az EGK-nak, ma már az Uniónak helyet adó brüsszeli szék­ ház neve, a Nagy Károly díj (melynek át­ adási ünnepségét Aachenben tartják, ott, ahol az ókori császár relikviáit őrzik) mindmáig egyértelmű bizonyítékai ennek. Egyértelmű, hogy széles értelemben vett analógiáról volt szó, egyértelmű, hogy ész­ szerű módon ma senki nem gondolhat a Szent Római Birodalom újjászületésére, és az is egyértelmű, hogy az elvi elképzelés és a realitás között óriási távolság volt. Mind- �ezzel tipikusan európai, tipikusan nemzetek feletti és tipikusan a különállás és az egyete­ messég pozitív összekapcsolásával jellem­ zett valóságként a Szent Római Birodalom megfelelő viszonyítás és szimbólum volt. A Nagy Kárloly császárrá koronázásának 1200. évfordulója alkalmából (2001. de­ cember 16.) tartott konferencián II. János Pál felszólította a résztvevőket, hogy: ... gondolkozzanak el azon az értéken, amelyet a Nagy Károly által támogatott kulturális és vallási reform még ma is őriz: jelentősége jóval túlmutat ténykedésén, azon, hogy materiális értelemben egyesí­ tette a kor különféle politikai realitásait. A klasszikus antik, elsősorban római kul­ túra és a germán és kelta népek kultúrái­ nak nagyszerű ötvözése. Jézus Krisztus Evangéliumán alapuló egyesítése az, ami Nagy Károlynak a Kontinens formálásá­ hoz való jelentős hozzájárulását jellemzi. Es valóban, az az Európa, amely földrajzi szempontból nem alkotott egy meghatá­ rozott egységet, csak a keresztény hit elfo­ gadásával vált olyan kontinenssé, amely az emberiség javát szolgálva az évszázadok folyamán szinte a világ összes egyéb terü­ letén el tudta terjeszteni értékeit. Ugyan­ akkor muszáj felvetni a kérdést, hogy a XX. század folyamán könny- és vérfolya­ mokat okozó ideológiák egy olyan Euró­ pából származtak, amely el akarta feledni keresztény alapjait. A 70-es évektől kezdődően - talán egy rosszul értelmezett laikus elv miatt - pró­ bálták elhanyagolni mindennek a jelentő­ ségét. Mivel azonban büntetlenül nem lehet el­ rugaszkodni a dolgok realitásától, a bünte­ tés egy egyszerű vákuum volt. Mára már evidens, hogy az Unió, annak ellenére, hogy egy gazdasági óriás, mindmáig politi­ kai törpe maradt és megvan a kockázata, hogy kulturális torzszülötté váljon - az utóbbi időben újra előtérbe került az Unió elvi alapjainak kérdése. Egyelőre úgy próbálják ezt megoldani, hogy ezen a „cenzúrán” belül maradnak, vagyis nem lépnek ki ebből a vákumból, ahogy azt az EU elvi alapjai újrafogalmazá­ sának első gyümölcse az „Alapvető jogok kartája”. Ezt a helyzetet mutatta be II. János Pál a már idézett üzenetében: A kötelezettség, amelyet az Európai Unió magára vállalt az n-.Alapvető jogok kartája” megfogalmazá­ sával azt jelenti, hogy az új évezred küszö­ bén megpróbálják újra összefoglalni azo­ kat az alapvető jogokat, amelyekre az eu­ rópai népek együttélésének törekednie kell. Az egyház fokozott figyelemmel kö­ vette a dokumentum kidolgozását. Evvel kapcsolatban nem titkolhatom csalódott­ ságomat, hogy a Charta szövegébe még csak egy utalást sem vettek be Istenre vo­ natkozóan, akiben pedig az ember méltó­ ságának és alapvető jogainak felsőbbrendű forrása található. Nem lehet elfeledni, hogy Isten és parancsainak megtagadása vezetett a múlt században a bálványok ön­ kényuralmához, amely az élő és igaz Isten helyett egy faj, egy osztály, az állam, a nemzet, a párt dicsőítésében fejeződött ki. Pontosan a huszadik századot ért csapások kapcsán érthetjük meg, hogy Isten és az ember jogai hogyan erősítik egymást, vagy hogyan hanyatlanak együtt. (...) Nem elég nagy szavakkal hangoztatni az embe­ ri méltóságot, - folytatja II. János Pál - ha azután a jogrendben azt súlyosan megsértjük. J, A KULTURÁLIS KIHÍVÁS, AMELY MEGNYITJA AZ UNIÓ BŐVÍTÉSÉT Ha igaz - mint ahogy igaz - az, amit Emmanuel Mounier mondott: vagyis, hogy „a politikus elfordíthatja a villanykap­ csolót, de nem ő állítja elő a villamos ener­ giát”, akkor a politika szereplőinek felelős­ ségvállalása mindenképpen szükséges, de nem elégséges. Az ilyen szintű kérdéseknél a kultúra most még inkább a politika előfutára, és ilyen ér­ telemben a Magukéhoz hasonló egyetem hozzájárulása mindehhez egyértelműen rendkívül fontos. Az Unió bővítésének kihívásában csak ak­ kor lehet győzni, ha a kérdést sokkal széle­ sebb körben vetik fel, mint ahogy azt ma­ napság szokás. Ha csak a gazdaságot veszik számba, és, ha az Unióba való belépés mindig azzal kelle­ ne, hogy járjon, hogy az újonnan érkezők­ re kiterjesztik a régi tagok összes jogát és kötelezettségét, akkor - egy megerőltető közelítési eljárás árán, amely gyakran túl drága is - a kapu csak körülbelül tíz állam számára nyílna meg, köztük Magyarország számára is, olyan államok számára, melyek a tervek szerint 2002. év végéig elvi síkon szabad jelzést fognak kapni. Viszont, ha elsősorban a kultúrát és a poli­ tikát veszik figyelembe, akkor változik a bővítési eljárás ritmusa és perspektívája is. Az egyetlen szükséges nagy cél többé nem az egységes piacra történő azonnali bejutás lenne. Előzetesen elég lenne egy közös biz­ tonságos területre való bejutás, amely ma­ gában foglalná a belső és nemzetközi, egy­ mással kompatibilis gazdasági és szociális törvényhozást, átjárható iskolarendszert és egyetemi oktatási rendszert, valamint az úgynevezett fenntartható gazdasági integ­ rációt. Bizonyos országok esetében ehhez logikusan kapcsolódhat a a közös piacra va­ ló bejutás is. Más országoknál ez a lépés nem lenne azonnali, sőt esetleg fel sem merülne a belátható jövőre vonatkozóan. MAGYARORSZÁG POZÍCIÓJA A magyar politikai és gazdasági rendszer fejlődése az utóbbi években jelentős ered­ ményeket mutatott fel, amelyek lehetővé tették az ország számára, hogy szilárd ala­ pokon építse fel a jogállami, a piacgazdasá­ gi és a politikai demokrácia intézményeit. Az Európai Unió bővítése szempontjából Magyarországot mindig a startnál első helyről induló nemzetként emlegetik, amely számára az európai integráció a té­ nyek szintjén már valóság. MÉG NYITOTT KÉRDÉSEK Mindezzel együtt léteznek még kényes kérdések, annak felfogásában is, hogy a polgároknak, valamint a társadalmi és gaz­ dasági erőknek a közösségi integrációból előnyeik és hátrányaik is származnak. Újra fel kellene tenni a kérdést, mik az Unió sajátosságai. •Véleményem szerint a jelenlegi nehézsé­ gek és félreértések nagy része abból a tény­ ből fakad, hogy az Uniót fokozott mérték­ ben felruházták avval a gazdaságot felülről támogató és irányító szereppel, amelyet a nemzetállamok a XX. század folyamán fo­ kozatosan magukra vettek, ami azután olyan túlzott mértéket öltött, hogy felülke­ rekedett magukon az államokon. Ahelyett, hogy ebből a bukásból a megfelelő tanulsá­ got levontuk volna, elvárás, hogy az Unió végezze azt, amire az államok nem voltak képesek. A Maastrichti Egyezmény ennek az illúzi­ ónak a Magna Chartája. Az Unió nem várhat sikereket olyan terü­ leten, ahol az államok megbuktak és ennek objektív oka van: ahogy a XX. század törté­ nelme bebizonyította, a gazdaságirányítás nem politikai feladat. A bővítés gondviselő jellegű mindenkinek a számára, ha törek­ szik arra, hogy ez az igény megszűnjön és még az Unió jogi reformja előtt filozófiája egészséges reformját megvalósítja. hetedik oldal �„Kettes osztó”: jövő évtől! Felvételi: egyelőre bizonytalan 2002. február 25-én tartotta legutóbbi ülését a Kari Tanács. Néhány kérdés, mint például a mellékállásban alkalmazott oktatók bére vagy a professzori szobákra fordítandó pénzösszeg megvitatása után elfogadták a Kar költség­ vetését. Ezek után következett a felvételi rendsze­ rünk reformja és az oklevél minősítésének számítási módja körüli vita. Szabó István Dékánhelyettes Úr arra a kormányrende­ letre hívta fel a Kari Tanács tagjainak fi­ gyelmét, amely előírja, hogy 2003-tól egy­ séges írásbeli rendszert kell bevezetni az ország valamennyi jogi karán, valamint hogy a hozott pontok számításánál csak a kötelező tantárgyakat lehet figyelembe venni. A kormányrendelet egyébként azt is előíija, hogy az alkalmassági vizsgát nem lehet pontozni, csupán annyit lehet megál­ lapítani, hogy a jelentkező alkalmas-e az általa kiválasztott intézményben való tanulásra vagy sem. E szabály megalkotásakor azonban - mint mondta - nem ránk, ha­ nem például a rendőrtiszti főiskolára vagy a művészeti egyetemekre gondoltak. A Dékánhelyet-tes beszámolt az oktatási jo­ gok biztosának hallgatói panaszra írt leve­ léről is, amelyben aggályosnak tartja nem magát az oklevél minősítésének számításá­ nál alkalmazott kéttényezős képletről a há­ romtényezősre való áttérést, hanem ennek módját. A biztos szerint ugyanis a vissza­ ható hatály tilalmának elvébe ütközik, ha a hallgatók oklevelét nem a beiratkozásuk­ kor hatályban lévő szabályok szerint minő­ sítik. Zlinszky János Professzor Úr rámuta­ tott, hogy a felvételi eljárást törvény sza­ bályozza. Az alkotmánybíróság értékelése szerint az oktatás és kutatás autonómiájá­ ból következően az intézmény jogosult felvételi eljárását önállóan szabályozni. Lévén, hogy ez egy autentikus alkot­ mányértelmezésnek minősül, a benne foglaltakat kormányrendelettel nem lehet módosítani. Emellett nem mehet el egyetlen jogi kar sem pusztán a kényelem kedvéért, ezért a Prodékán szerint a he­ lyes magatartás az volna, ha nem vennénk tudomást a rendeletről. Ugyancsak alkot­ mányossági kérdésnek nevezte, hogy nyolcadik oldal minden érettségizettnek alkalmasnak kell lennie felsőoktatási tanulmányokra. Olyat, hogy valaki abszolúte alkalmatlan, megfontolt ember nem mond. Zlinszky Professzor azt javasolta, hogy opponáljuk a döntést, ha szükséges pedig, az autonó­ mia sérelme miatt forduljunk Alkot­ mánybírósághoz. Bánrévy Gábor Professzor Úr az előz­ ményekről szólva, annyit fűzött hozzá, hogy semmilyen válasz nem érkezett hi­ vatalos részről Rektor Úrnak a még terve­ zet stádiumában lévő kormányrendeletre írt határozott hangnemű reagálásaira. Emlékeztetett arra, hogy még a Hornkormány művelődési miniszterével álla­ podtak meg abban, hogy be lehet számí­ tani a hozott pontok közé a hittan érettsé­ git, cserébe annyit engedett a Kar, hogy más hitoktatási formákért nem jár nem jár pont. Jobbágyi Gábor Professzor Úr ritka al­ kalomnak nevezte, hogy nem ért egyet Zlinszky és Bánrévy Professzorokkal, hisz velük szemben évek óta állítja, hogy felvételi rendszerünk rossz, Dr. Sólyom Lászlóval együtt az állami egyetemeken alkalmazott rendszer bevezetését szorgal­ mazta. Hivatkozott arra a felmérésre, amely szerint a bejutás nehézsége szerint az ország 8 jogi kara közül a 7. helyen ál­ lunk, ez pedig - mint mondta - kihatással van a későbbi vizsgák, sőt az egész kar színvonalára. Javasolta, hogy ne fordul­ junk semmilyen fórum elé, mert ezzel csak azt fejeznénk ki, hogy a mi rendsze­ rünk tökéletes, holott jelen helyzetben az állami egyetemeken alkalmazott jobb. Professzor Úr kérte is, hogy ne osszák be felvételiztetni, mert alkalmatlan embere­ ket nem hajlandó vizsgáztatni, másfelől nem szeretné, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön az a jelentkező, aki hozzá kerül, ugyanis jelentős eltérések voltak az egyes bizottságok, valamint az írásbeli javítást végző oktatók pontozási módszerei kö­ zött. Ha ragaszkodunk egy rossz felvételi rendszerhez, annak következményei beláthatatlanok lesznek. A két-, illetve há­ romtényezős számítási mód alkalmazása kapcsán elmondta, hogy fölösleges újra elővenni a kérdést, csupán a bevezetési időtartamot kell megállapítani. Erdő Péter Rektor Úr szerint nem volna szabad feladni a még Magyar Bálint minisztersége idején szerzett pozíciónkat, másfelől szükségesnek látja a szóbeli vizs­ ga fenntartását, mert legalább a vallási kultúra felmérésére egyedüliként nyújt lehetőséget. Kilényi Géza Professzor Úr utalt rá, hogy legutóbbi felszólalásában élesen bí­ rálta a visszamenőleges hatállyal hozott döntéseket, de itt szerinte egészen másról van szó. A tilalom ugyanis nem általános, hanem két irányban áll fenn; egyfelől nem lehet kötelességet utólag megállapí­ tani, másrészt tilos valamely magatartást utólag jogellenessé nyilvánítani. Nem üt­ közik azonban a visszamenőleges hatály tilalmába minden a beiratkozást követően hozott módosítás. Az oklevél minősítés számítási módjának megváltoztatása nagyjából akkortól ütközik tilalomba, amikor a hallgató a szakdolgozatával ko­ molyabban el kezd foglalkozni, ez pedig a 4. év elejére datálható. Bánrévy Professzor Úr arra hívta fel kollégái figyelmét, hogy legalább a kétté­ nyezős számítási mód alkalmazására a jogszabály által kötelező jelleggel előírt 2005-ös időpontig ne hozzuk hátrányo­ sabb helyzetbe hallgatóinkat a többi kar hallgatóihoz képest. Elmondta, hogy még tanulmányi dékánhelyettesként, az első végzős évfolyam záróvizsgái előtt, a Ta­ nulmányi Osztály akkori vezetőjével el­ végzett számítások bizonyítják, hogy sok­ kal rosszabb eredményű okleveleket eredményez a kettes osztó alkalmazása. A hallgatói képviselők szerették volna elérni, hogy az idén végző évfolyamra még ne alkalmazzák az egyébként a Kari Tanács által még 2000 júniusában elfoga­ dott kéttényezős számítási képletet, mivel �az nagy mértékben megnehezítené a summa cum laude, illetve a cum laude oklevél megszerzését. A kérdésben egyébként a HOK-nek nincs vétójoga, mert nem a TVSZ módosításáról volt szó, pusztán egy technikai kérdésről, neveze­ tesen arról, hogy mikortól lépjen életbe a két évvel ezelőtti módosítás, amikor is az akkori HOK-elnök nem élt a vétójoggal. Jobbágyi Professzor Úr szerint a gya­ korlati életben egyetlen egy bíró, ügyész, vagy ügyvéd sem az oklevél lapján értéke­ li a frissen végzett ifjú jogászt, tudását e nélkül is azonnal fel tudja mérni. Ezért arra kérte a hallgatókat, hogy ne kössék magukat olyan példákhoz és elvekhez, hogy minél jobb minősítésű diplomát kapjanak, hanem tanuljanak többet. Kéringer Csaba (VN) ezzel szemben arra emlékeztetett, hogy ma, amikor csak Budapesten évente közel ezer jogász vé­ gez, egyre több helyen előírás a jeles mi­ nősítésű oklevél. Azt a javaslatot, hogy az idén végző év­ folyamra már alkalmazzák a kéttényezős számítási módot, a Kari Tanács végül 11 igen, 10 nem és két tartózkodás mellett nem fogadta el, mivel a szabályzat szerint egy határozat elfogadásához több igen szavazat szükséges, mint ellenszavazat és tartózkodás összesen. Ezek után azonban továbbra is nyitva maradt a kérdés, hogy mikortól lehessen alkalmazni az új számí­ tási módot. Szabó István Dékánhelyettes Úr szerint, ha a Kari Tanács nem fogad el erről határozatot, akkor csak a kormány­ rendelet által előírt módon 2005-től. Dé­ kán Úr azonban figyelmeztetett, hogy ilyen késői időpontot még a HŐK sem kért. Mire a Klári Tanács elfogadta Zlinszky János Professzor Úr javaslatát, miszerint az új módszert először a 2001 őszén negyedikbe beiratkozott évfolyam­ ra fogják alkalmazni. MÁNDICS BOTOND Hármas osztó kettes osztó 4. háramtényezQs számítási mád: a 4 záróvizsga tárgy értékéből alkotott át­ lag (a), a 11 szigorlat átlagából (b), valamint a szakdolgozat eredményéből (c) alkotott egyszerű számtani átlag; (a+b+c):3 , .4 kéttényezds számítási mád: 2.4 záróvizsga tárgy és a szakdolgozat 5 érté­ kéből alkotott átlagból (a) mint egyik tényezőből, másrészt all kötelező szi­ gorlat átlagából (b), mint másik tényezőből számolt egyszerű számtani átlag; (a+b):2 ' • # i Az ily módon számított átlageredmény alapján a doktori cím megszerzését tanúsító oklevél minősítése lehet; O: .Praeclare « .Summa cum laude » iCum laude»’ 5,00 4,51-4,99 3,51-4,50 2,00-3,50 A háromtényezős módszer, bírálói szerint túlságosan felértékeli a szakdol­ gozatot, hiszen a tapasztalatok szerint általában jobb jegyek születnek, mint a szigorlatokon vagy a záróvizsgákon. Az országban működő jogi karok gyakorlata e téren nem egységes, néme­ lyiken már évek óta a kettes osztót használják, de például az ELTE-n egészen a jogszabály áltál végső határidőnél?megjelölt 2005-ig megtartják a hármas osztót, ami általánosságban kétségtelenül jobb minősítésű okleveleket ered­ ményez. A magyar jogalkotás leghorrorisz tikusabb megnyilváiiixlásai (2.) Mottó: „a szocialisták javítani akarják a vilá­ got, de csak rontani tudják (...) mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy embercsinálta pótszer annak az űrnek a betöltésére, ahon­ nan az igazi keresztény erkölcsiség hiányzik” (W^s Albert, 1964) 1953, évi I, törvény Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítéséről Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, gene­ ralisszimusz, a Szovjetunió Minisztertaná­ csának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából. Azok közé a világot átalakí­ tó nagy férfiak közé tartozott, akik a legtöb­ bet tettek nemcsak saját népük és államuk elvirágoztatásáért, hanem az egész emberi­ ség haladásáért, a világ minden dolgozójá­ nak felszabadításáért és boldogulásáért. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya ki­ mondja: ■A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a fbidesurak és nagytőkések népelle­ nes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés ú^át. A hazánkat felszabadító Szovjetuniót és fegy­ veres erejét Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs vezette. Elsősorban neki köszönhet­ jük azt az önzetlen segítséget, amelyben a nagy Szovjetunió szakadatlanul részesítette a Magyar Népköztársaságot. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy népünk, a Szovjetunió támogatásával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon. Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs neve, műve és tanítása eltéphetetlenül összeforrt hazánk történelmével. A magyar nemzet füg­ getlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók felemelkedése eltéphetetlenül öszszeforrt azzal, amit Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs a szovjet nép, az egész haladó emberiség számára alkotott Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hűség kifejezéséül az Országg\''űlés a következő törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felsza­ badítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedé­ se körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanú­ bizonyságául törvénybe iktatja. kilencedik oldal �„A Quaestor: Személyes sikeremnek is érzem a fejleményeket” Beszélgetés Szabó Tiborral, a HÓK Gazdasági Alelnökével a hallgatói támogatásokról Milyen előzmények tették lehetővé az új hallgatói támogatási rendszer bevezetését? A kezdeti elképzelés olyan támogatási rendszer volt - akkor még tandíjas volt a tanulás - amely megpróbál mindenkinek, ha nem is maximális, de minimálás támo- , ' ' gatást nyújtani a tandíj mellett. 1998-ban r szüntették meg a tandíj-kötelezettséget, megvalósult az áttérés a fizetős-nemfizetős |H normahatárra. Ebben a struktúrában H8 ugyanúgy megmaradt az általam „segítőosztó”-nak elnevezett rendszer: mindenki, aki pályázatot nyújtott be, akár nappalis- IR ként, akár levelezősként, akár számtávos- Hh ként, továbbá önköltségesként vagy nem ilyen minőségben, az egyetem által kapott hallgatói normatívában részesülhetett. Négyféle normatívát különböztetünk BE meg: elsőként fenntartásit, ami teljesen az egyetemet illeti. Továbbá szociális és tanul- H| mányit, ezt a legnagyobb összegű normatí- fin vát a hallgatók után kapja az egyetem. Megkülönböztetünk még lakhatási, valamint jegyzettámogatási normatívát. Az első normatí­ va elosztásába a HÖK-nek nincs beleszólása, a többi viszont a hallgatókat illeti, nekik kell oda­ adni. A rendszert fokozatosan alakították. Kez­ detben még úgy hívták, hogy szociális és tanul­ mányi támogatás, nem volt lakhatási támogatás, mivel a kollégiumi bérelt férőhelyeket bárki igénybe vehette, mindenkit el tudtunk helyez­ ni. Tehát a lakhatási normatívát a kollégiumra fordították. Ennek köszönhetően, noha bérelt kollégiumunk volt, viszonylag olcsón tudtak a hallgatók hozzájutni. A jegyzettámogatási nor­ matíva pedig a könyvtár fejlesztését szolgálta. Úgy érezte a HŐK, hogy az, hogy csak tanul­ mányi és szociális ösztöndíjat oszt, és ráadásul minimális összeget, ezt a többi egyetemhez ha­ sonlítva, azt leszámítva, hogy épül-szépül a kar, nagyon kevés. A hallgatók részéről pedig egyre többször érte a vád a HÖK-öt, hogy csak isme­ rősök, barátok, haverok kapnak támogatást, és teljesen szubjektív az elbírálás - ami tény és va­ ló, így volt. A következő átmenetben bevezetés­ re került a súlyozásos rendszer. Kétfajta tanul­ mányi kategóriát állítottunk fel: 4,00-4,5 és a fi­ zetős küszöbtől 4,00-ig. Ezek mellett létezett három szociális kategória: hajói emlékszem, 15 ezer ft. alatt az 1/1-es, 15-25 ezer ft. között az 1/2-es, 25 ezer ft. felett az 1/3-as kategória. Ezt az osztályozást kívülről is lehetett követni: min­ denki pályázatára ráírtuk a kategória-számot. Azonban ezt azért nem tartottuk jónak, mert ha valaki jól tanult, de szociális helyzete nem tette tizedik oldal ■■ térően a korábbi helyzettől, amikor ezen átlag felett a tanulmányi ösztöndíj automa­ tikusan illette meg a hallgatót, míg e határ­ tól az önköltséges küszöbig tanulmányi és szociális támogatásra lehetett pályázni. Az új rendszer sávokból áll. Sáv alatt azonban kétfélét lehet érteni. Az eredeti terv szerint az átlagarányos sáv került volna bevezetés­ re. Ez azt jeleni, hogy az önköltséges kü­ szöb helyett az évfolyamátlagra emeltük fel az alsó határt, ami kicsivel magasabb volt, mint az évfolyamátlag. Előfordult egy pj kis átlagszámítási galiba is: pár hallgatót nem rangsoroltak, aztán utólag mégis... így át kellett számolni, és utólag megálla­ pítani a határokat. Ez tehát az átlagarányos te rendszer, amiben egy sávba tartozhat, t'Vv mondjuk 130 ember, míg egy másikba le­ het, hogy csak 3. A másik alternatíva a lét­ Hte ( számarányos sáv, ahol minden sávba ugyanannyian kerülnek. A tervezetünk mindig a félévi átlagtól teszi fűtővé az ösztöndíj nagyságát. Most azonban még lehetővé az első kategóriát, akkor nagyon kevés évben számolunk. így nem az átlagarányos. egy pénzt kapott. Ez az igazságos elosztórendszer­ hanem a létszámarányos sávokat választottuk. nek megfelelt, de úgy gondoltuk, érje meg a ka­ Viszont mindenkit szeretnék arra figyelmeztet­ ron tanulni. Tehát véleményem szerint a maga­ ni, hogy a 2002. szeptemberétől folyósítandó sabb tanulmányi ösztöndíjak a hallgatókat ösz­ tanulmányi ösztöndíj már a mostani második tönzik arra, hogy jobb tanulmányi eredményt félévi átlag alapján kerül megítélésre, és ezt fél­ érjenek el. Nagy eredmény volt, hogy a jegyzet­ évente fogjuk felülvizsgálni, amikor már átlag­ támogatási normatívát - miután nagy részét a arányos sávokat alakítunk ki. A következő része könyvtárra fordítottuk - végre, először 1999 az új megoldásnak: a szociális rendszer. Erre a nyarán sikerült kiosztani, akkor még készpénz­ hallgatói normatíva 20 %-át fordítjuk. A HŐK ben (20 ezer ft.) Sajnos, mivel a vizsgaidőszak­ készített egy pontozásos kérvényt, amiben a ban került meghirdetésre, kevesen pályáztak rá. hallgatóknak véleményem szerint kellően ob­ 2001 első felében kiosztásra került a lakhatási jektív és szubjektív pontokat tudunk meghatá­ támogatás is, amit az indokolt, hogy a kollégiu­ rozni. Vannak benne a szubjektív részt erősítő mi árak rohamosan emelkedtek. Már kevesen megfogalmazások („egyéb szociális indoka­ választották a kolit, de ugyanúgy szükségük volt im”), a pontozásos rendszer pedig az objektivi­ támogatásra. A fejlődés során így alakult ki a je­ tást szolgálja: a hallgató tudja, hogy mire szá­ lenlegi, négykategóriás támogatási rendszer, míthat. A mi feladatunk a ponthatárok megha­ ami nem tökéletes, de hát nincs tökéletes rend­ tározása, hogy mitől részesülhet valaki szociális szer, mindegyikben vannak hibák. ösztöndíjban, és azon belül is a két-három sáv­ nak a meghatározása, tehát ne ugyanannyit kap­ Miben áll az új megoldás? jon egy rosszabb szociális helyzetű, mint a sáv­ Az új megoldás tervezetében különválasztottuk ba éppen becsúszó hallgató. A jegyzettámogatás a lakhatási, a szociális, tanulmányi, és a jegyzet­ sajnos rajtunk kívül álló hiba miatt csúszott. A támogatást, ahogy már említettem. A normatí­ hónokon is látható, hogy mi úgy terveztük, vák pénzösszegei szintén máshogy került meg­ hogy november végén már lejár az akció, és ép­ határozásra. A tanulmányi és szociális támoga­ pen november végén adtuk ki őket, mert egy tást egy összegben kapjuk, aminek 75 %-a ke­ kis félreértés támadt az egyetem vezetése és rült a tanulmányi ösztöndíjak finanszírozására, köztünk a szerződés aláírása körül. Nem sze­ 20%-a jutott a szociális ösztöndíjakra, 5%-a pe­ retnék ezzel untatni senkit, lényeg, hogy sikere­ dig a rendkívüli és egyéb szociális támogatások sen megoldódott. A lakhatási támogatás immár fedezetéül szolgált. A tanulmányi ösztöndíj je­ kétéves múltra tekint vissza, nagyjából kifor­ lenleg már nem csak 4,51-es átlag felett jár, elrott. Lakhatási támogatásban nem mindenki ré­ ■ eW �(» ss ■ szesül, a 147/2000 sz. kormányrendelet szerint lakhatási támogatás egyhavi összege vidéki hall­ gatóként 3300 ft. Most ha valaki megnézi, tíz­ ezer forint havonta. Tehát a beadott pályázatok nagyjából 33 %-a, azaz majdnem minden har­ madik pályázó nyeri el a támogatást. Itt ugyan­ is szintén választanunk kellett, hogy sok em­ bernek adunk támogatást, ami inkább kis segít­ ség, vagy kevés, jobban rászorulónak adunk tá­ mogatást, amit én már támogatásnak hívok. Ha a tízezer forintot leveszed az albérleti díjadból, vagy ha nem a Griffben, hanem más koliban laksz, a kollégiumi díjadból, már jelentős könynyebbséget jelent, míg háromezerből lehet, hogy nem lennél kint a mélyvízből. Mennyiben zárja ki egyik támogatási forma a másikat? A szabályzat általános rendelkezései meghatá­ rozzák, hogy melyik támogatási forma alanyi hatálya kire terjed ki. A szociális és tanulmányi­ ban csak nappali tagozatos, államilag finanszí­ rozott hallgatók részesülnek. Itt a levelezősök szenvednek hátrányt, utánuk ilyen normatívát nem kapunk. A lakhatási támogatásban viszont csak nappali tagozatos, de nem kizárólag álla­ milag finanszírozott pályázó részesülhet. Ez az egyetlen támogatási forma, amit önköltségesek is jogosultak igénybe venni. A jegyzettámoga­ tást szintén csak államilag finanszírozott és nap­ pali tagozatos hallgató veheti igénybe. Nem tar­ tom etikusnak, hogy valaki mindhármat meg­ kapja, amennyiben jogosult lenne mindegyikre, mert ha kiszámoljuk, ez már elég szép támoga­ tási formát jelentene. Viszont mégis előfordul, főleg olyannál, aki nagyon rossz szociális hely­ zetben él, és nem vállalkozó, aki be tudja ha­ zudni a jövedelmét, hanem épphogy „megélő”. Esetükben a HŐK mérlegelés alapján megadja mindhármat. Általában a háromból egy, netán két támogatási formában részesülnek a pályá­ zók. így tudjuk korrigálni, hogy nagyjából a szociális helyzetének megfelelően kapjon tá­ mogatást. Itt ragadom meg az alkalmat, és szó­ lok a határon túli, nem magyar állampolgárok­ ról. Nem véletlenül nem említettem őket ed­ dig. Amikor ugyanis a szabályzat 2001 nyarán elkészült, még érvényben volt az a rendelet, hogy a határon túli hallgatók tandíjkötelesek, nem részesülhemek semmilyen támogatásban. Aztán szeptemberben kijött egy kormányren­ delet, ami szerint a határon túli hallgatókat ugyanolyan elbánásban kell részesíteni, mint a magyar állampolgárságúakat. Személy szerint egyet értek a rendelettel, de megemlíteném, hogy egy romániai átlagkeresetet nem lehet összehasonlítani egy magyar átlagkeresettel, mert ilyen alapon a magyar árszínvonalhoz ké­ pest jóval alacsonyabb jövedelmet tud kihozni az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai hallgató. Ezért részükre, áthidaló megoldásként találtuk ki, hogy - ha nem is ítéljük meg nekik a szociális, rendkívüli lakhatási, és egyéb támogatásokat - a már kész támogatási rendszert átalakítjuk úgy, hogy egy külön támogatásra pályázhassanak. Véleményem szerint nagyjából egy árszínvona- Ion vannak az említett országok, így mindenki­ nek elfogadható lesz, de amennyiben nem, vá­ rom az építő ötleteket. Összegezve, szerintem méltánytalan lenne a határon túli hallgatókat össze rakni azokkal a magyar hallgatókkal, akik­ re egyenként mondjuk csekély 25 ezer ft. jut, amihez képest egy romániai hallgató lazán ki tudja hozni a 7 ezer ft-ot az ottani árszínvonal­ hoz képest, ami lehet, hogy ott annyit ér, mint a magyar 25 ezer, csak hát, lényegesen nagyobb szociális támogatást kapna, noha ugyanazon a szociális szinten él. Milyen tipikus problémás esetek merültek fel? Például, a tanulmányi ösztöndíjnál az átlagszá­ mítás. A szabályzat világosan rendelkezik arról, hogy csak azokat az átlagokat tudjuk figyelembe venni, amik teljesített vizsgakövetelmények után, valamint időben leadott indexek alapján keletkeznek. Nagyon sokan jöttek, hogy később adtál le az indexüket, és utólag kerültek be abba a rangsorba, amit én már nem kaphattam meg, mert valamikor el kellett kémem a Tanulmányi Osztálytól. Ekkor szoktuk azt alkalmazni, hogy méltányossági alapon kapja meg a támogatást. Sokan nem önhibájukon kívül adták le késve az indexüket - hiszen sokak kérvénye még elbírá­ lás alatt volt - hanem saját trehányságuk miatt, netán aláírásuk hiányzott. Ilyen esetben nem fo­ gunk méltányosságot gyakorolni a jövőben, ezt mindenkinek üzenem. A szociális támogatások pontrendszerét kellően objektívnek tartom. Ki­ írtuk, hogy csak azokat a pontszámokat tudjuk elfogadni, amiket kellőképpen, megfelelő ira­ tokkal igazol a kérelmező. Valaki beikszelte, hogy a szülők elváltak (volt egy ilyen pont) - er­ re adtunk x pontot - ám odaírta, hogy nem vál­ tak el, de külön élnek. Ezért jöttek később rek­ lamálni. A lakhatási támogatásoknál a bírálási szempont váltott ki kérdéseket. Sokan érdek­ lődtek, mi a támogatási küszöb. Nos, ez a 80 km. Ennél messzebb kell lakni, hogy valaki lak­ hatási támogatásban részesüljön. Nem megye­ határt jelöltünk meg, mert pl. Pest megye észa­ ki határa jóval közelebb van Bp.-hez, mint a dé­ li határa. Az esetek 90 %-ában belátták, hogy igazunk van. Nagyon nem tetszik, hogy néha olyanok hívnak fel, akik nem tájékozottak. Úgy reklamálnak, hogy nem ismerik a felsőoktatási törvényt és a kormányrendeleteket. Az önbe­ csülésükben megsértett szülők gyermekük ne­ vében telefonálnak, és közlik, hogy rablóbanda ül az Irodában. Bezzeg a szomszéd Pistike meg­ kapta, ugyanolyan helyzetben. A HŐK jogköre a bevallott adatokon túl csak az iratok ellenőrzé­ séig terjedhet. Maximum kimegyünk és meg­ nézzük az ott megjelölt lakcímen lévő házikót, de nem kötelesek minket beengedni. Felvetet­ ték, hogy csak vennem kellene a fáradtságot és megnéznem ezt vagy azt a házat. Nos, erre én azt mondom, hogy a több mint kétezer pályázat alapján hadd ne kelljen kimenni, és megnézni minden egyes házat. Az előforduló csúszásokkal mennyiben hozható kapcsolatba a Pénzügyi Osztály, illetve milyen nehézségek adódtak a HÖK-ön belüli ügyinté­ zés során? A Pénzügyi Osztály nem hibáztatható. A Sza­ bályzat szerint a tanulmányi és egyéb ösztöndí­ jak folyósítási rendje: a HŐK által javasolt listát jóvá kell hagynia a Pénzügyi Osztály vezetőjé­ nek, a HŐK Gazdasági Alelnökének, a Gazda­ sági Menedzsernek, és utána a Dékán Úrnak. Remélem érthető, hogy ennyi személytől az aláírást néha igen nehéz beszerezni. Hogy mi­ ért nem havi összegben utaljuk a pénzt? Azért, mert mi sem havi, hanem esetenként három­ négy hónapnyi ösztöndíjat kapunk egyszerre. Szeretném megköszönni a segítséget Tóthné Lukács Klárának, a HŐK Iroda vezetőjének, valamint a Pénzügyi Osztály szívét-lelkét kite­ vő munkatársainak: Rébeli Szabó Gézánénak, az Osztály vezetőjének. Újhelyi Lászlóné, Térjék Ottóné, és Bottá Gabriella pénztárosok­ nak. Amint a lista megérkezett hozzájuk, tőlük telhetőén, a legrövidebb úton igyekeztek elin­ tézni a hallgatói utalásokat. Am, az utalásnak gyakran gátját jelentette, hogy a hallgatóról nem minden adatot tudtak. Ahhoz, hogy valaki hallgatói juttatásban részesüljön, szükséges a neve - amit mi megadunk, így ez nem hiányoz­ hat - valamint ha van, bankszámlájának száma, továbbá az adószáma. Ha ezek nem állnak ren­ delkezésre, nem tudják átutalni a pénzt. Ilyen­ kor a hallgató vegye a fáradtságot, és lássa el a Pénzügyi Osztályt a szükséges adataival. A szo­ ciális, a lakhatási és a jegyzettámogatás elbírálá­ sát - a tanulmányit nem kell bírálni - az egyes évfolyamok képviselői végezték az én felügye­ letemmel. Ennyi embert összeegyeztemi vi­ szont nehéz volt. Az a két-három hét, amíg ez­ zel foglalkoztunk, nekem gyakran okozott reg­ gel 8-tól este 8-ig tartó munkát, és óralátogatá­ si hiányt jelentett, de gyorsabban nem ment. Egyedül nem végezhetem el az egészet, mert az a szabályzatba ütközne. Szerintem egy HÖKön belül ne az legyen a legnagyobb gond, hogy leültessem és hajtsam a többieket. Ha valaki el­ vállalja a hallgatói érdekképviseletet, szépen ke­ resse meg a munkát és dolgozzon rajta, ez a kö­ telessége. A tervezet elkészítése során felmerült, hogy a pázmányos társkarok is átveszik a döntő rész­ ben általad kidolgozott új megoldást... Igen, rajtuk kívül a Semmelweis Orvostudo­ mányi Egyetem is érdeklődött. Az átvételnél az okoz gondot, hogy a tervezet jogi karra, egy szakra, és nem kreditre épül. Ugyanakkor váz­ nak szerintem tökéletes a megoldás, amiből el lehet venni, hozzá lehet adni. Megnézték, tet­ szett nekik, és felkértek arra, hogy a törvé­ nyességi hátterét (Ftv, kormrend.) nézzem át, segítsek nekik a saját viszonyaikra alkalmazni. Nyilván karunknak is nagy siker, hogy a többi kar is átvenné a megoldásunkat. Talán nem hangzik szerénytelenül, ha azt mondom: sze­ mélyes sikeremnek is érzem a fejleményeket. SZAMOS MÁRTON tizenegyedik oldal �u jsn. W" - s Elég már a langyos vízből! A közömbösség az úr a Pázmányon Adott egy egyetem, legyen ez a Pázmány, annak is a jogi kara, mely elindult 1995-ben, az évek során a semmiből felépülve, korlátozott lehetőségekkel. De már az indulásnál, a káosz és zűrzavar közepette megfogalmazódtak a bátor célkitűzések. Zlinszky János alapító Dékán mondta ki: az egyetemnek elitegyetemmé kell lennie, mely mást, többet ad hallgatóinak, mint a többi jogi kar, úgy tudományban, mint erkölcsiségben-szellemiségben. A keresztény értékrend és tradíciók mentén kell felnevelni egy új jogásznemze­ déket. A magasztos célkitűzés megvalósítása (remélhetőleg) még mindig folyamatban van, legalábbis mindmáig elérni nem sikerűit. Elsősorban nyilvánvalóan anyagi okokból a hallgatók olyan tömege áramlik manapság a felsőoktatásba, mely óhatatlanul „felvizezi’ az oktatás színvonalát. Mindenki szeretne diplomát szerezni, és az is természetes em­ beri ösztön, hogy mindenki szeretné a lehe­ tő legkevesebb energiabefektetéssel meg­ szerezni azt. De valahol azért nem ártana meghúzni a határt, hiszen így az oktatás színvonala romlik, és ezzel - hosszú távon mindenki rosszul jár. A másik hozadéka ennek a felhígult álla­ potnak, hogy nemcsak az oktatás minősé­ ge romlik, hanem az erkölcsi-világnézeti nevelés is lehetetlenné vált. Nyilván nem arról beszélek, hogy az oktatóknak és az egyetem vezetőinek rendszeres „fejtágí­ tást” kellene folytatniuk a hallgatók felé, de nevében katolikus és elviekben a ke­ resztény értékek iránt elkötelezett egye­ tem lévén talán valamilyen formában erre a nevelő munkára is szükség lenne. A hallgatók nagy része ugyanis közömbös. Nem igazán különbözik más egyetemek hallgatóitól. Pedig annak idején nem erről volt szó... Nyilván, szegény ember vízzel főz, „ezek a mai fiatalok”, de véleményem szerint nem kellene abba beletörődni, hogy egy büfébeli társalgás kizárólag a dél-ameri­ kai szappanoperák, a mobiltelefonok illetve a pasik/csajok/sör/buli problémakörben mozogjanak. Ez ugyanis minősíti a hallga­ tók, így az egyetem színvonalát. Nem áll szándékomban megsérteni senkit, nem is állítom, hogy a hallgatók többségé­ ről beszélek, de bizonyosan jó részéről. A Pázmányos hallgatók közömbösek a kö­ zösség és a közügyek iránt. Láttuk ezt a leg­ utolsó HOK-választáson is, ahol alig indult el jelölt. Igaz, a HŐK nem mindig műkö­ dött megfelelően, a hallgatók java része „zsigerből HÖK-ellenes”, de addig min­ denki mondja a magáét, szidja a testületet, amíg nem kell tenni semmi egyebet. Ahogy megnyílik a lehetőség, javítani valamin, kö­ vetkezik a néma csend. Ja kérem, az mun­ kával is jár! tizenkettedik oldal A legtöbb ember nyilvánvalóan megelég­ szik a baráti körével, azon belül él és virul, nem is kíváncsi másra. Természetes és tel­ jességgel normális, hogy a legtöbben így gondolják. A gond az arányokkal van; hogy több ezer hallgatóból csupán ilyen csekély létszám aktivizálja magát az egye­ temi közéletben (és itt nem csak a HÖKválasztásra gondolok, hanem minden egyéb lehetséges hallgatói fórumra), az már súlyos probléma. A hallgatókjelentős része passzív, nem fo­ gékony arra, ami nem a szórakozással függ össze. Hogy a tankönyv is csak a le­ hető legszükségesebb mértékig kerül fel­ használásra, közvetlenül a vizsga előtt, ta­ lán még a legkisebb baj, annál nagyobb, hogy a Pázmány egykoron megálmodott szellemisége csak igen csekély mértékben valósul meg (ha egyáltalán...). Persze nem könnyű dolog jogilag felnőtt (nagykorú) embereket bármire is rávenni, bármerre is irányítani, de talán nem is tel­ jességgel lehetetlen. Csak éppen rengeteg pluszmunkával, vesződséggel jár. Éppúgy feladata lenne ez az oktatói karnak és talán még inkább a hallgatói önszerveződések­ nek. Sajnos azonban az öntevékeny cso­ portok mára már nem léteznek, de amíg voltak, sem igen töltötték be ezt a funkciót. Mindezektől függetlenül úgy vélem, a Pázmánynak igenis másnak kell lennie, mint a többi jogi kar. Ez az egyetem talán tényleg hivatott arra, hogy többet, jobbat, különbözőt nyújtson hallgatóinak, úgy a jogtudomány, mint a magáénak vallott ér­ tékek terén. Ha ez megvalósulna, azzal mindenki nyerne. A lehetőség erre még mindig megvan, csak tenni kell érte. (Szánom ezt az írást vitaindítónak, kérve mindenkit, aki nem ért velem egyet, hogy szán­ jon rá egy kis idó't, és írja meg nekünk vélemé­ nyét, melyet szívesen leközlünk!) KOLTAY ANDRÁS Amelie csodálatos élete (francia-német szinkronizáltfilm, 2001) n-,Két Malom kávéház. Általában négytől ott vagyok. - üzen a főszereplő az egyik jelenetben. Ez a mondat sajátos módon utal a mű lényegére. Amelie Poulain, a valóságban is létező párizsi kávéház elképzelt pincérlánya egy sze­ retnivaló modern mesében csal mosolyt az emberek arcára. Miután az utolsó kocka is lepereg, ez a mosoly varázslatos módon átragad a nézőre, és elkíséri az utcán... . A rendező, Jcan-Pierre Jeunet életvi­ dám filmet álmodqtt a vászonra, A könnyed francia stílust beoltotta a hét­ köznapok apró örömteli mozzanataiba. A fiatal színésznő, Audrey Tautou nagy szemeivel és-gesztusaival A. Hepburn ártatlan pajkosságát idézi. Hollywood hatása azonban szerencsére itt ki is me­ rül. Öreg-kontinensünkön olyan filrn készült, ami lenyűgözően nemes és­ szerűséggel utasítja el az elnagyolt, unott sablonokat. Bravúros ötletek és karakterek gazdagítják. Bámulatosan il­ leszkedik az aláfestő zene a képi hangu­ lathoz. Amikor Amelie kikacsintgat a meséből, jó adag derűt lop a mozi leve­ gőjébe. Háromféle érzés fogott el, miután megnéztem; eljutni újra Párizsba,"felér­ tékelni néhány jóleső, jelentéktelen hétköznapi pillanatot, és egyszerűen, segíteni felebarátaimnak megoldani a gondokat. ... Ajánlom mindenkinek ezt a szóra­ koztató, kétórás kikapcsolódást. Mond­ juk ezen a hétvégén, esetleg egy isméte­ lendő tanegység után. ' " Érdemes megismételni! SZAMOS MÁRTON �Imázsváltás az Unióban? a Konvent munkájáról — Nemrégiben kezdte meg működését a Konvent, az Európai Unió intézményi reformját előkészítő tanácskozó gyűlés. A magyar felet Szájer József (FideszMPP) és Vastagh Pál (MSZP) képviseli. Tapasztalataikról, gondolataikról mindketten a Parlamenti Európa-klub ötödik találkozóján, az Országház Delegációs Termében számoltak be. A konvent, az Unióhoz való csatlakozásunk történetében az első olyan intézmény, amely­ ben majdnem teljes jogú tagként vehetünk részt - hangsúlyozta Szájer József A konvent tevékenysége intézményes keretek között fo­ lyó, ugyanakkor nem szűk körű tárgyalás Eu­ rópa jövőjéről. Célja, hogy az Európa jövőjét meghatározó alapokat rakja le, így nélkülöz­ hetetlen a konszenzuális döntések létrehoza­ tala - amint azt Giscard d’Estaing is hangsú­ lyozta. Ezt segíti elő, hogy működésében a tagjelölteknek is széles körű beleszólási joguk van, hiszen olyan kérdésekben kell dűlőre jutni, amelyek annak az Európának a jövőjét érintik, amelyben már Magyarország is teljes jogú tag lesz. Még nyitott kérdés, milyen ha­ tása lesz a konvent-béli tárgyalásoknak az Unió jövőjére, születik-e egyáltalán valamifé­ le európai alkotmány, s ha igen, annak nor­ matív tartalommal kell-e bírnia, vagy csak úgymond - iránymutatóul szolgál a feleknek. Szájer József az esetleg létrejövő alkotmány tekintetében a nemzeti kisebbségek jogainak deklarálását hangsúlyozta, különös tekintettel arra, hogy ez nem csupán magyar, hanem számos európai országot érintő ügy A kon­ vent munkája nem tekinthető közvetlenül a bővítési folyamat részének — emelte ki Vastagh Pál. Sokkal inkább a “demokratikus deficit”, az európai unió életében felmerülő nehézségek hozták létre ezt: szerveinek mun­ kája az unió polgárainak szemében sokszor áttekinthetetlenné, bürokratikussá vált. E problémák megoldására már korábban szü­ lettek elképzelések, amelyek szintén előreve­ títették a Konvent megszületését, előképe már az Alapvető Jogok Chartájának megszö­ vegezésekor megjelent. Utóbb a laakeni kon­ ferencia tette még egyértelműbbé feladatait. Persze félelmek is vannak a konvent működé­ sével kapcsolatban: hiszen az európai alkot­ mányozási folyamat akár a bővítés lassítójává is válhat; ugyanis a Koppenhágai Kritériumok mellett újabb követelmények is megszület­ hetnek. Magyarország érdeke tehát, hogy a konvent működése 2003 végére fejeződjék be, körvonalai egyértelműen kirajzolódjanak, s 2004-ben a magyar polgárok is az Európai Parlament választói lehessenek. A konvent-béli pozicionálás is problemati­ kus: jelentsen-e a tagjelölti státusz egy olyan csoportképző ismérvet, amely szorosabb együttműködést eredményezhet ezen orszá­ gok között, avagy azok önállóan képviseljék magukat. Magyarország nem akar válaszfalat építeni a tagjelöltek és az uniós országok kö­ zé, így az előreláthatóan az önálló fellépés út­ ját választja - fejtette ki Vastagh Pál. A helyze­ tet színesíti, hogy az európai politikai paletta képviselői a jövőben mind komolyabban fog­ nak együttműködni az eszmerendszereikben rokon, hazai politikai erőkkel. Valószínű, hogy a konvent munkája az egyes országok belső fejlődésére is komolyan visszahat: em­ líthetők itt az “európai kormányzás elvei”, amelyek Európában a legkülönbözőbb szintű kormányzati tényezőket hatják át: mind a nemzeti, regionális, mind a helyi kormányzás szintjén érvényesülnek. Az átláthatóság, rész­ vétel, elszámoltathatóság, koherencia elve ál­ talános európai elvekké válnak. A tagjelölteknek még mindig kevés tapasz­ talatuk van arra nézve, az egyes nemzeti parlamenteknek milyen feladatot kell betöl­ teniük a jövőben, hiszen ha azoknak nincs komolyabb szerepe az integrációban, ez az egész csatlakozási folyamat demokratikus legitimációját csökkentheti. ★ Dr. Szent-Iványi István, Vastagh Pál kon­ vent-béli helyettese személyesen állt lapunk rendelkezésére. A konvent kialakulásának kontextusáról, előzményeiről, kimondott és kimondatlan céljairól kérdeztük. — Az Európai Unió gondolata az európai politikai elit nagy álmaként fogalmazódott meg, amelynek célja a nemzetek közötti bé­ kés, feszültségmentes együttműködés kiala­ kítása a. Ezt a gondolatot a gazdasági elit, akadémiai értelmiség is felkarolta. Am so­ hasem sikerült ugyanezt az álláspontot az állampolgárok gondolkodásába építeni. Az 1990-es évekig ez a helyzet nem okozott problémát, ám ezt követően egyértelműen megfigyelhető jelenség az átlagos európai polgár és a (politikai) elit közötti távolság növekedése. Ezzel egyidőben jelentkeznek a populizmus kihívásai, s az euroszkepszis terjedése nyomán, egyes politikai tényezők ma már nyíltan vonják kétségbe a közös Eu­ rópa kialakításának szükségességét. Ilyen­ formán az Európai Unió mára legitimációs válságba került - ugyanezt mások demokra­ tikus deficitként említik. A két kifejezés mondanivalója azonban egy: az emberek úgy érzik, a döntések a fejük fölött szület­ nek, nem tudják azokat befolyásolni. Eddig az Unió intézményi reformjának megvaló­ sítására is kevés rálátása volt az állampolgár­ oknak, s a nemzeti választott képviselőknek is: a kormányközi konferenciákat ismert politikusok készítették elő, azokon hivatal­ nokok tárgyaltak, s az eredményre az államés kormányfők bólintottak. A Konvent ma ezen kíván változtatni: jelezve, hogy a folya­ matoknak az állampolgárok is részesei, mindez értük történik. Ezért hirdették meg a teljes átláthatóságot (transzparenciát); s így a folyamatok, dokumentumok ma hoz­ záférhetők, akár az Interneten követhetők. — Ma Európa kiemelt feladata, hogy a vi­ lágban végre komolyabb pozíciót vívjon ki magának. Az Egyesült Államokkal éppúgy fel kell vennie a versenyt, mint Japánnal. A kialakítandó európai imázsban vajon expli­ citté tehetők-e az állampolgárok számára az ilyen megfontolások is? — Ez nem közvetlen cél, de természetesen - közvetve - megfigyelhető folyamat. Sike­ res állomása az euró bevezetése, amelyet, bár eleinte szkeptikusan ítéltek meg, mára a nemzeti valutájukhoz legerősebben ragasz­ kodó államok is elfogadtak. Egyértelmű, amennyiben Európa meg akarja őrizni ver­ senyképességét, minél nagyobb fokú integ­ rációra van szükség, - nemcsak gazdasági, hanem védelmi, külpolitikai tekintetben is. Természetesen senki nem akarja azt a látszatot kelteni, amely szerint a világok harca lenne kialakulóban; sokkal inkább hangsú­ lyos az említett három nagy térség uralkodó politikai nézeteinek hasonlósága. Itt említ­ hetők a demokrácia, a jogállamiság elveinek betartása. A fejlődés fő iránya így remélhe­ tőleg a békés gazdasági verseny fejlődése. Ennek pedig alapvető feltétele az egységes, európai belső piac kialakulása - ne feledjük, a korlátlan belső piac az Egyesült Államok­ nak is erőssége. Az európai folyamat utolsó állomása várhatóan a ténylegesen közös kül- és védelmi politika kialakulása lesz. BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tizenharmadik oldal �Mindenki sztár Tombol az alpáriság „A jövőben mindenki híres lesz... tizenöt percre. ” (Andy Warhol) Akárhogy is vesszük, Andy Warhol (a hat­ vanas-hetvenes évek amerikai pop-art kép­ zőművésze) túlzottan optimista volt. Ma már tényleg mindenki híres, de csak né­ hány percre, legyen mondjuk úgy öt-tíz. Manapság töménytelen mennyiségben ömlik ránk az információ, többtucat tele­ vízió-társaság, újságok tömege, rádió. Internet, óriásplakát, zene, könyv, kiállítás és minden egyéb eszköz hivatott arra, hogy minket kiszolgáljon. Persze ez a kiszolgálás csak a szép csomagolásba hivatott elbújtat­ ni azt, ami ezen információhordozók való­ di célja. A mozgatórugó mindenhol, mint a mai világban a legfőbb értékmérő, a pénz. Vegyél, költsd el a pénzed, lehetőleg nálunk, a mi reklámainkat nézd, hallgasd, olvasd, hiszen nekünk az a jó. Ennek el­ érésére, a népszerűséghez vezető legegy­ szerűbb út pedig az alpáriság. Minden, ami színes, könnyen fogyasztható, lehetőleg van benne erőszak vagy némi erotika, jö­ het. Az átlagember ezt „eszi”, de nem kizá­ rólag azért, mert szellemi színvonala csu­ pán erre jogosítaná fel, talán inkább mert ,nem kap mást”, legalábbis nem ilyen könnyen fogyasztható formában. Az egyik legnépszerűbb napilap külpolitikai rovat­ vezetője mondta nekem egyszer, amikor megkérdeztem, milyen írásokat is vár, hogy, idézem: „minden, amiben van szex, erőszak, botrány”. Még egyszer mondom, ő egy külpolitikai rovatvezető! Ami tartalmában talán nívós is lehetne, elsősorban a közszolgálati médiumok műsoraira gondolok, azt néha az elkészí­ tés amatőrizmusa teszi fogyaszthatatlanná, ráadásul mára már bekövetkezett a tö­ megek olyan mértékű átnevelése, hogy sokan már eleve nem is kíváncsiak másra, csak a bóvlira. A kereskedelmi jellegű televízióadók, a reklámokból megélni kívánó lapok kizáró­ lag az olcsó szórakoztatásra törekednek. Jó-jó, a médiatörvény ró bizonyos kötele­ zettségeket, bizonyos „kötelező közszolgálatiságot” rájuk is, de ez kevés. Példátlan, tizennegyedik oldal hogy nagy nemzeti ünnepeinken is hu­ szadrangú gagyi amerikai filmeket vetíte­ nek főműsoridőben, és talán nagy kegye­ sen bepasszírozzák a műsorba A kőszívű ember fiait - mondjuk 23.30-as kezdettel. Most kanyarodnék vissza a címben megfo­ galmazottakhoz: ma tényleg mindenki sztár! A tehetség meglétének minimális látszatát magukról elhitetni képtelen egyedek vezetnek show-kat, hírműsornak álcá­ zott formedvényeket, szerepelnek tévéso­ rozatokban. A műsorokban, írásokban las­ san sztárnak nevezik a negyedvonalbeli vi­ déki színészt, csak mert a „Barátok közt”ben ő volt mondjuk Misi legújabb pasija (mert neki az van). Liptai Claudia (szigo­ rúan c-vel) sminkesének az unokaöccsét, mert ő ugrott ki a boltba egy kis alapozó­ ért, amikor az elfogyott, Mónika show-jában szereplő Gipsz Jakab villanyszerelőt, mert elmondta, hogyan dobta ki a barátnő­ jét, Kozsó legújabb örökzöldjét a falusi dizsiben eltátogó szerencsétlen mitugrászt, aki úgyis repül, ha már megunják (ez el­ tarthat azért néhány hétig, addig ő is sztár), szegény Jimmy teljes családját (csak azért, mert ők voltak szegény Jimmy teljes csa­ ládja), Németh Istvánt, aki éppen, hogy megúszta az akasztófát (igaz, Gyuri bá­ csi?), és sikeresen letöltötte börtönbünte­ tését (ez aztán!), és így tovább. Mindenki szerepelhet napilap borítóján, mindenki neve elé oda lehet biggyeszteni az állandó eposzi jelzőt („sztár”), és ami a legviccesebb az egészben, hogy mindenki el is olvassa ezeket (nem ám kizárólag a műveletlen, iskolából kibukott társadalmi rétegek, hanem rengeteg állítólagos értel­ miségi, diplomával - újabb ékes példája annak, mennyit ér manapság a felsőfokú végzettség). Talán eljön az idő, amikor a mi közvetlen környezetünkben is mindenki sztár lesz. Az egyetemen például lesznek „sztártitkár­ nők” (akik a legkedvesebbek a hallgatók­ kal), talán egyszer lesz „sztárdékánunk”. .sztár.sztáradjunktusaink”. meg konyhásnénink” (mert nagyobb adagot ad a menzán) is. Otthon a nagymama lesz a sztár, mert süteményt sütött a hétvégén, meg anyu, aki megvette nekünk a legújabb ,sztármobiltelefont”, amilyen csak a sztá­ roknak van (így hát mi is azok lettünk). Az olcsó szórakoztatásnak az a lényege, hogy mindig újat kell mutatni. Mindegy, milyen a színvonal, amíg jól bereklámo­ zott az áru, és sikerül felkelteni a figyel­ met iránta, addig lehet rajta kaszálni. Leg­ többször maga az „áru” (mint az előbb említettek például) is csak bábfigura, aki addig kell, amíg eladható, utána szépen megköszönik neki a részvételt. Persze így sem jár rosszul, hiszen neki is csepereg a haszonból. Mindig kell tehát az új és még újabb gagyitermék, ami újra és újra beadható az embereknek. Ezért van az például, hogy a két legnépszerűbb kereskedelmi tévéadó szinte havonta cserélgeti egymással .sztárjait”, akik mindig új műsorral állnak elő, ami aztán megy néhány hétig, hóna­ pig, majd jöhet az újabb csere. Odáig rendben is van minden, hogy szó­ rakoztatni kell, de nem mindegy, hogy hogyan és milyen arányban. Mert a szóra­ koztatás színvonaltalansága (az amúgy nagyszerű komikus, Gálvölgyi János sem képes már összehozni egy épkézláb paró­ diát, hiszen a kiparodizált műsorokban annyi egyediség sincs, amennyit ki lehet­ ne figurázni) mellett sajnos meg kell em­ líteni - a legnépszerűbb médiumokban az .építő”, tanító-nevelő célzattal készült. ismeretteljesztő műsorok, írások égető hiányát. Újak egyáltalán nem készülnek, a régieket meg nem szedik elő. Talán el­ adható lenne, de nem is akaiják az ilyen jellegű műsorokat eladni. Talán, mert ki­ csivel nehezebb lenne, nem akkora a „tu­ ti profit”, talán néha politikai megfontolá­ sok is állnak a háttérben, nem tudom. Ami biztos: az átlagember műveltsége évről-évre zuhan lefelé (nézzétek meg a fel­ vételi aranyköpéseket), magyarán: butul az ország. És ez nem jó. Nekünk leg­ alábbis. Az „áruk” előállítóinak annál in­ kább. Hiszen minél kisebb az igényszint, annál egyszerűbb a feladat: eladni, eladni és eladni... KOLTAY ANDRÁS �Ax ELSA Budapest Finnországban Bár Karunkon a hallgatói öntevékeny csopor­ tok száma az utóbbi időben nagymértékben lecsökkent, az ELSA Budapest továbbra is lé­ tezik; nagy lelkesedéssel szervezünk újabb programokat. Az ítélet korábbi számaiban már olvashattatok rólunk, és többeket érde­ kelhet, milyen programokat tervezünk a kö­ zeljövőben, illetve mit csináltunk eddig. A lap hasábjain igyekszünk majd bemutatni az ELSA tevékenységi köreit, és persze azt is, hogy a Pázmányos ELSA-tagok miként vehet­ nek ebben részt. Az ELSA mindenhol igyekszik lehetőséget biztosítani a különböző európai országokban ta­ nuló jogjiallgatóknak, hogy csereprc^ramok ré­ vén is megismerhessék egymást, a másik ország (jogi) kultúr^at, ajogászképzés módját és persze a diákéletet Az ilyen cserék eléggé kötetlenek, a programot általában a mindenkori vendéglátók állítják össze, ők gondoskodnak a szállásról, étke­ zésről, állják a helyi utazás költségeit. Ebben a tanévben két ELTE-s hallgató (Steinhof Katalin, Kis Attila) és négy Páz­ mányos diák (Bóné Beatrix, Erdélyi Dóra, Pfeifer Péter és e sorok írója) vett részt egy csereprogramban, amit Vaasa-i ELSAtagokkal közösen szerveztünk. Vaasa egy hatvanezer lakosú kisváros Finnországban, a fővárostól kb. ötszáz kilométerre. Az ott működő jogi kar nem önálló, hanem a Hel­ sinki Egyetemhez tartozik. Finn barátaink tavaly októberben egy hetet töltöttek Buda­ pesten, mi pedig februárban utaztunk el. Szerencsénk volt az időponttal kapcsolat­ ban, mert éppen február végén rendezett a Pykkala (a helsinki joghallgatók szervezete) és a finn ELSA egy konferenciát ’On The Way To The Hague’ címmel a Nemzetközi Büntetőbíróság időszerű kérdéseiről, ame­ lyet természetesen nem hagytunk ki, és így az eredetileg tervezettnél kissé hosszabb időt, tíz napot töltöttünk kint. Négy napig voltunk Vaasa-ban, ahol lát­ tuk az egyetemet, megnéztük a helyi bírósá­ got és egy éjszakát töltöttünk egy hétvégi házban. Mindemellett voltunk finn szauná­ ban, meg helyi klubokban, éttermekben is gyorsan eltelt az a pár nap. Vaasa-ból átmentünk Helsinkibe, ahol a konferencia kezdete előtti két napon megnéz­ tük a város nevezetességeit, köztük az Egyete­ mi Könyvtárat is, ahol gazdag gyűjtemény van magyar könyvekből. Helsinki egyébként igen barátságos város, bár mindenki azt mondta, hogy nyáron érdemesebb odautazni, hiszen akkor legalább nincs ennyire hideg. A csereprogramot lezártuk egy búcsúest­ tel, majd másnap bejelentkeztünk a konferen­ ciára, ahol még egy Pázmányos hallgató. Per­ laki András is csatlakozott hozzánk. Egyéb­ ként tizenhat országból érkeztek résztvevők, jórészt diákok, de voltak gyakorló jogászok is közöttünk. Maga a rendezvény négy napon át tartott, a Helsinki Egyetem tanárai (köztük Martti Kosken-niemi, a Nemzetközi Jogi Bi­ zottság tagja), holland és norvég szakemberek tartottak előadásokat, ’workshop’-okban jog­ eseteket oldottunk meg. A záróesemény pedig egy vitafórum volt, ahol többek között a finn külügyminiszter is részt vett. Esténként a Pykkala klubjában voltunk, ami egy igazi közösségi hely bárpulttal, könyvtárral, szaunával és úszómedencével. (A diákélet egyébként a mi viszonyainkhoz képest teljesen más dimenzióban folyik, például a joghallgatók szervezete tulajdono­ sa egy bérháznak Helsinki belvárosában, és a befolyó bérleti díjjal szabadon gazdálkod­ hatnak.) Rövid összefoglalása ez a cikk a Finnor­ szágban velünk történteknek, de remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést az ELSA cserekapcsolatai iránt: idén tavasszal a Lausanne-i és a prágai jogi fakultások diák­ jait lesz lehetőség fogadni Budapesten, és folyamatban van egy kapcsolatkiépítés az újvidéki egyetemmel is. Mindezzel, valamint az idén szerte Európá­ ban rendezett ELSA konferenciákkal kapcso­ latban bővebb felvilágosításért bátran fordul­ jatok hozzánk, személyesen vagy e-mailen! (elsa@jak.ppke.hu; http://elsabudapest. freeweb.hu) JUHÁSZ GERGELY The European Law Students’ Association BUDAPEST pályázatot hirdet Az ELSA Válogatott Európajogi Tanulmányok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget biztosít tehetséges joghallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekintélyes és elismert tudósok írásai mellett publikál­ ják az európai közjog, az európai integráció, az Európai Unió és más országok kapcsolatai, valamit internetjog témakörében, nemzetközi szinten. A SPEL-t több, mint 30 európai ország jogi karaira juttatják el. Az ELSA-Budapest ezúton pályázatot hirdet a fenti témakörökben. A pályázatra angol nyelven írt, maximum 20 oldal terjedelmű értekezésekkel lehet jelentkezni. A dolgozatok leadási határideje: május 10. Az első három helyezett számára lehetőséget teremtünk a SPEL-ben való megjelenésre. További információkért írj a bebe@jak.ppke.hu címre, vagy gyere az ELSA irodába. tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata S.'•'.í' K Meleg este, melé^^hori2ont alig látliatÓ^^ falu illemtudó illától won nélküli falu sok-: zsong mögötteb^^-e lőre. Besötétedett mcgin^l^S/ :me^rödni tud a számokról. az este az este kep^J^*^ ' Be megkongatnék W»Vcgy'tólem' távoli harangot. Be rínék, be nevetnék teli S2^[j^^zívvel, szemmel. Térdig cr valami végtelenbe nyújtózkodó késő nyári Szél fúj, fel a hegyekbe. Almozza;;,l:^ambóh fel, a még nem estébe. Fel,’slítíi^tni, fel, Ölelgetni, fel, meghalni, nagy-nagy szeretettel, gyöngédséggel, türelemmeL., Örcg-borba-fulladóst játszik,két, )^atlan. elaggott kéz, festett szemű kezeid Magáról beszél a kút mellett a dió .i. A sötétben Rá­ adásul már régen ki is vágták. Mé^ ott áll. Engem is kivágtak. Jüfceat/qtelb^ ülök a pén és ropit eszek lecsóvalH II» GYOS köze- iSABA A HETI VÁLASZ március eleji számában (II. évfolyam, 10. szám 2002. 03. 08.) HORKAY HÖRCHER Ferenc tanár úr ajánlja az olvasó figyelmébe MÁRAI Sándor Röpirat a nemzet­ nevelés ügyében c. írását (első kiadás: 1942 Bu­ dapest; mostani kiadás: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2001. Ára: 990Ft). Részlet a könyvből: „... vérpezsdítő bódulatában a legjobb elmék is haj­ landók időlegesen megfeledkezni arról, hogy egy nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberi­ séggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös em­ beri verseny méltányos szolidaritása. (...) .. .a min­ dig spekulatív szellemű hazafiasság éppen olyan bűn a nemzet ellen, mint a közösséggel minden együttérzést megtagadó, a nemzet nyelvét, múltját, tagadhatatlan egyéni képessé­ geit ócsárló, igen, a nemzet történelmi és missziós létezési jogát végül is megtagadó 5> szemlélet. Mindkettő ellen küzdeni kell... tizenhatodik oldal MAGYAR NEMZET (2002.03.09): VÉGH ALPAR Sándor: Helyén fű sem nő azóta - Mi­ ért lett annyiak reménye a Regnum Marianum c. írását H. GY-nak, az elszánt .hitnyomozónak” ajánlja. Most a Prohászka »• Ottokárral is kapcsolatos részek egyikéből idé­ zünk egy rövid, de minden ma élő katolikus joghallgató számára is tanulságos részt - re­ méljük egyre több ítélet-olvasó előtt lesz is­ mert a „szociális apostol” neve, emberi-papi helytállása: J, ...A huszadik század elején Prohászka Ottokár ráébredt, hogy a katolikus egyháznak meg kell újulnia. Felismerte a veszélyt, amelyet a kiegyezés utáni változások hoztak. Pest-Buda egyesült, növekedni kezdett, százezrek özön­ löttek vidékről a fővárosba csodát remélve. Csoda helyett borzas-szakállas igehirdetők jelentek meg az ócska munkásnegyedekben. Liberalizmusról, Marxról beszéltek, s azt mondták, a kommunizmus igazságosabb éle­ tet hoz majd. (....) Prohászka is járt a nyomornegyedekben. Ut­ cára csapott gyerekeket látott, teli kocsmákat, kurválkodó asszonyokat. Mindenük üres volt: a zsebük, a lelkűk, a tekintetük. Gazdátlanul tengődtek Tenni kellett valamit. (...) A Damjanich utcai házban első az Úrjézus volt, második a gyerek, és csak messze mögöt­ tük következtek az atyák. A fontosságnak ezt a sorrendjét Prohászka állította fel. ,5 Az IGEN (XTV évfolyam, 2.szám, 2002. febru­ ár) MOLNÁR Tamás filozófussal (aki meg­ fordult már néhányszor a Szentkirályi utcában is) közöl interjút, Az egyház nem lobbiszervezet címmel (A felvetett gondolatok­ kal, látásmóddal persze lehet egyet érteni, meg .ellene mondani” is, de egyet azért nehezen lehét: nem elgondolkodni r^tuk...). Kedvcsiná­ lásképpen: ,, ...Kultúrtörténetünk tele van annak jeleivel. hogy az egyház elvesztette (ideiglenesen?) ha­ talmát - vallási befolyását és jelenlétét is - az emberek felett. Annak, aki vagy ami az embe­ reket befolyásolni akarja, politikai hatalmat is szereznie kell - olyat például, mint amilyen a mai médiának van. Úgy tűnik, mintha a fran­ cia forradalom idején az egyház „szerződést’ kötött volna a világi hatalommal, és ennek kö­ vetkezményeként a sok száz lobbi egyikévé vált volna. Egyik fő jele ennek a változásnak, hogy a vallás nem domborítja ki korábban markáns esztétikai oldalát, aminek viszont az lett a következménye, hogy a szakrális elem eltűnik az életünkből... 5, (Katolikus lapok -Új Ember, Magyar Kurír..alapján) 4” A Magyar Szentek Templomában március 2án nemzetközi televíziós körkapcsolás keretében hat európai nagyváros egyetemistá­ ival együtt, II. János Pál pápával közösségben a budapesti fiatalok is bekapcsolódtak az idén másodszor rendezett közös imádságba. Orbán Viktor miniszterelnök március elsején megnyitotta a magyar kereszténység évez­ redét megörökítő kiállítást, amely tavaly októbertől idén januárig a Vatikánban volt lát­ ható. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Edmund Casimir Szoka bíboros, Vatikán Vá­ rosállam kormányzóságának elnöke is. A püspöki konferencia tavaszi ülésén Er­ dő Péter rektor tájékoztatta a testületet a PPKE működéséről. Á püspök-rektor szerint az egyetem a magyar felsőoktatás szerves és meg­ becsült részévé vált. Négy karon folyik a kép­ zés, és már szinte teljes létszámmal működik az intézmény. A megfelelő ingatlanok kialakí­ tása után most az egyetem katolikus jellegének erősítése a legfőbb feladat. A Szegedi Fegyház és Börtönben, a „Csillag­ ban” február 22-én emlékeztek meg a Szent Jobb Latorról, a börtönlakók védőszentjé­ ről. (36 ember jár odabent rendszeresen szent­ misére és 10 fő alkotja a „kemény magot”) Homoszexszuálisok nem fogadhatnak örökbe - Az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban február végén példaértékű döntést hozott, mely homoszexszuális személyeknek megtilga gyermekek örökbefogadását. Egy párizsi férfi fordult jogorvoslatért az európai bírósághoz, akinek megtagadták, hogy örökbe fogadjon egy gyermeket. A bíróság hangsúlyozta, hogy a tetszés szerinti szexuális élethez való jogot nem szabad összekeverni a gyermekek jogaival. ❖ A Szentszék ENSZ-missziójának, Martino Rento Raffele érsek szerint elfogadhatatlan, hogy kü­ lönbséget tesznek a kétfajta (reproduktív és gyógyászati) klónozás között. Bármilyen eszköz­ zel, és bármilyen cél érdekében is történjék a klónozás, annak betiltását szeretné elérni a Szentszék. A javaslata szerint a tiltás nem vo­ natkozna a nem emberből származó biológiai egységek (molekula, sejt, szövet), a nem kimerikus (félig állat, félig ember), illetve a nem emberi embriók és növények előállítására. II. János Pál pápa február 28-án fogadta a Pápai Életvédelmi Akadémia tagjait, és hozzájuk in­ tézett beszédében arról szólt, hogy a termé­ szetjog az élethez való sérthetetlen jog alapja, de az nem statikus, hanem dinamikus. (...) �h í „Nekem ez az életcélom 55 Beszélgetés Bognár Krisztiánnal ■MM Karunk harmadéves számtávos hall­ gatója, Bognár Krisztián 2001-ben az országos bajnokságon bronzérmet nyert. A sportág hivatalos neve ma­ gyar Kyokushin Karate. Feketeöves, elérte a mesterfokozatot, immár 1. Dan-osnak mondhatja magát. Am nem elégszik meg ennyivel, tovább szeretné folytatni a sportolást, a jogi diploma megszerzését életcéljának tekinti, és mindemellett még dolgo­ zik is. — Mikor elkezdtél sportolni, miért dön­ töttél küzdősport mellett? — Édesapám is sportolt, de azt szerette volna, ha valamelyik akkoriban divatos sportot, a futballt vagy a bokszolást vá­ lasztom. Nekem ezek nem voltak szim­ patikusak, a karate teljesebb sportág, kéz és lábmozdulatok összehangolásáról, for­ magyakorlatokról, önvédelemről szól. Eleinte, amikor 13 évesen elkezdtem, mindenben az utolsó voltam. Most én va­ gyok az egyetlen abból a csoportból, aki edzésre jár, én lettem egyedül mester. In­ kább a kitartásomnak, mint a hatalmas te­ hetségemnek köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Megkérdőjelezhetetlen volt, amit az edzőm mondott, szinte hitvallásszérűén jártam az edzésekre. — Hogyan alakult a sportpályafutásod? — Második lettem az országos bajnoksá­ gon, aztán ötödik egy világbajnoki váloga­ tóversenyen. A mostani bronzérmemmel pedig kvalifikáltam magam az Európabajnokságra, ami 2002 márciusában lesz Amszterdamban. Ritkán járok versenyek­ re, mert szerintem nem éri meg sem az anyagiak, sem pedig az elismertség tekin­ tetében. Arra jók ezek a versenyek, hogy felméijem hol tartok, meg tudom-e állni a helyem országos szinten is. — Magáról a sportról, a versenyszabá­ lyokról mit kell tudni? — Ez egy szokatlan mozgásrendszer, amely szokatlan gondolkodásmóddal és 4-' ; I edzéssel párosul. Külön van kezdő, hala­ dó és mester fokozat, korosztályonként mindenki a saját szintjének megfelelő csoportban dolgozik. Az egyes övfokoza­ tok színeinekjelentése szimbolikus; a fe­ hér például a tisztaságot, a barna az érést, a fekete az elmélyülést jelképezi. Tíz-tíz fokozat van tanuló és mesterszinten is. A verseny 11 percből áll, ami küzdelemmel kezdődik. Ez védőfelszerelés nélkül, tel­ jes erővel történik, de Ízületekre, szemre, nyakra, térdre, ágyékra nem szabad ütni és rúgni. Ez egy kitartásra ösztönző sport, a fizikai tűrőképességet, az állóképességet méri. A versenyeken egyenes ági kiesés zajlik, a tizenhatos döntőben kerül sor a töréstechnika felmérésére (ki hány desz­ kát tud eltörni). Ebben a hosszú távú, fo­ lyamatos küzdelemben nagy szerepe van a gyorsaságnak is, ezért a versenyeket álta­ lában a viszonylag kisebb, de gyors embe­ rek nyerik. — Mekkora hangsúlyt fektetnek a keleti filozófiák tanításaira, és ezt hogy lehetfel­ használni a „civil életben”? — Ez egy életforma. Fizikai, szellemi kondíciót ad, segíti az életben való helytállást. Szigorú rendszabályok van­ nak, az edzések katonás fegyelmet és rendszerességet kívánnak, úgy is lehet­ ne mondani, hogy az emberek „megta­ nulnak viselkedni”. Érezhetően más a légkör, az edzőknek tényleges tekinté­ lyük van. A másik nagyon fontos dolog, hogy kitartásra nevel. Összesen huszonháromszor vizsgáztam, tehát jó sokszor megbuktam, míg erre a szintre eljutottam. E tekintetben hasonlít is az egyetemhez, hiszen ott is sokat kell vizsgázni, míg az ember eljut a diplo­ máig. Eközben persze sok kudarc is ér­ heti az embert, és a sport megtanít eze­ ket jobban kezelni. Ilyenkor nem sza­ bad megtörni, újra fel kell állni és neki­ menni ugyanannak az akadálynak akár sokadszor is. Nekem ez a sport nem el­ sősorban az eredményekről szól, az a célom vele, hogy segítse a tanulást, a munkát, az egész életemet. — A továbbtanulás is ilyen természetes volt számodra? — Igen, édesapám mindig azt mondta, hogy sportolni és tanulni kell. Bár felső­ fokú tanulmányaimat a Számviteli Főis­ kolán kezdtem, a humán tárgyak, a jog mindig közelebb álltak a szívemhez. 1999-ben vettek fel a Pázmányra, szám­ táv tagozatra. A kis vállalkozásomban dolgozom annyit, hogy a tandíjat ki tud­ jam fizetni, mert a szüleim ebben nem tudnak támogatni. Sokan mondják, hogy ennyi pénzért rengeteg más dolgot tud­ nék csinálni, de mindig azt mondom, hogy nekem ez az életcélom, a lehetősé­ get, hogy itt diplomát szerezzek, nem cserélném el semmivel. A mindennapi munka mellett nem olyan könnyű előre tanulni, de azért a fontosabb tárgyakból igyekszem bejárni a nappalisok előadása­ ira. így könnyebb a felkészülés is, ha az ember rendszeresen bejár az egyetemre, nem esik ki a ritmusból. Azt kicsit ne­ hezményezem, hogy a magas tandíj elle­ nére nem nyújtanak valami sokat a számtávosoknak. Ha már létezik ez a ta­ gozat, akkor azon kívül, hogy ennyi pén­ zért el lehet jönni vizsgázni, foglalkoz­ hatnának többet az emberekkel, például konzultációs lehetőségeket biztosítva. SZINCSÁK ZSUZSA tizenhetedik oldal �Bemutatkozik a Józsefvárosi Torna Egylet Már-már közhelyszerű, hogy az egyetemen nincsen semmi közös­ ségi- és sportélet. Ugyan ezt már többen igyekeztek megcáfolni, még az ítélet hasábjain is, de kár tagad­ ni, hogy hallgatóink részéről elké­ pesztő méreteket ölt a passzivitás. Ezúttal egy újabb kezdeményezést szeretnénk bemutatni, a frissen ala­ kult JTE sport klubot, mely ha másról nem, az étterméről jól is­ mert Spartacus épületben kezdte meg működését, és amely legutóbb hadat üzent az édes Pázmányos semmittevésnek. Ennek kapcsán beszélgettem Fraknói Andrással, az egyesület egyik életre hívójával. András, mit kell tudni a JTE-rdl? A Józsefvárosi Torna Egylet idén január 17-én lett bejegyezve, és 4 szakosztállyal kezdte meg műkö­ dését: torna, labdarúgás, kosárlab­ da, ökölvívás, a szakosztályveze­ tők sorrendben Draskóczy Imre, Fraknói András, Pintér Ákos és Kiss Tamás. Kosarasaink tavaly megnyerték az egyetemi bajnok­ ságot. A tornaszakosztály az or­ szágban a második legeredménye­ sebb, versenyzőik között egészen kis gyerekeket és Atlantát megjárt olimpikonokat egyaránt találunk. Említést érdemel a Karunk három hallgatója, Fahn Gábor, Incze Ádám és Kiss Tamás által március 3-án a Kőér utcai Sporttelepen szervezett ökölvívó csapatbajnoki forduló, mely nagy sikert aratott a nagy számú közönség előtt, és ki­ vívta az Ökölvívó Szövetség elnö­ kének és a szakma több jelen lévő képviselőjének elismerését. Boksz edzések naponta kétszer vannak. tizennyolcadik oldal reggel és este a Spari földszinti kis edzőtermében, a klub alkalmazá­ sában álló hivatásos ökölvívó edző közreműködésével. l^n jövője a labdarúgásnak a Pázmá­ nyon, miután tavaly egyetlen csapat sem képviselte Karunkat az egyetemi bajnokságon? Annak idején megrendezték a 2000 perces focimeccset a Margit­ szigeten és voltak mérkőzések a Czakó utcában is, de ezek a kezde­ ményezések idővel elhaltak. Való­ ban, tavaly nem indult csapatunk bajnokságon, maradt az immár ha­ gyományos tanár-diák összecsapás, de igenis megfogalmazódott az igény arra, hogy hivatalosan is indúljon a Pázmány jogi kara a bajnokságon. Az egyetemi csapat játé­ kosai ugyanis különböző klubokba szétszórva játszottak. Augusztusra verbuválódott össze a társaság mag­ ja, és szeptemberben meg is kezd­ hettük a bajnokságot. Most akkor Pázmány egyetemi csapat vagy Józsefvárosi Torna Egylet? Hogy is van ez? Az egyetemi és főiskolai bajnoksá­ gon (MEFOB), mint a Pázmány Jo­ gi Karának csapata veszünk részt, de szerettünk volna indulni a Budapes­ ti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) bajnokságán is, de mivel az egyetem nem adta beleegyezését, hogy a neve alatt induljunk, kénytelenek vol­ tunk bejegyeztetni egy tornaegyle­ tet. Ez a JTE. Indultok esetleg valami más hajnoksá- gon is? tsr A MEFOB őszi idénye kieséses rendszerben zajlott, mivel bejutot­ tunk a legjobb 10 csapat közé, ta­ vasszal folytathatjuk a küzdelmet. A BLASZ-ban március 16-án játssza első tavaszi mérkőzését a JTE csapa­ ta. Ezen kívül részt veszünk az ESFA (European Student Football Association), belga székhelyű szer­ vezet által immár negyedik alkalom­ mal megrendezett tornáján, melyre Európa összes országából összesen 130 csapatot hívtak meg, és amely­ nek Antwerpen, Párizs és Amszter­ dam után idén Barcelona ad ott­ hont. Magyarországot egyébként csak a Pázmány fogja képviselni. Ki finanszírozza ezt a kiruccanást? 24-en utazunk Barcelonába, saját szervezéssel, busszal. Az Igazság­ ügyi Minisztérium 200 ezer forint­ tal támogat minket, mint jogi kar hallgatóit, de csak a barcelonai tor­ nán való részvételünket. A JTE foci szakosztályát pedig állandó szpon­ zorként a Pro Corona Bt., az uhlsport magyarországi kizárólagos képviselője támogatja. Amúgy vala­ mennyi szakosztály saját forrásból gazdálkodik, ami éves szinten egy főre bontva átlagosan mintegy 30 ezer forint kiadást jelent. A labdarúgás egyheti költsége el­ éri a 25 ezer forintot, hiszen 15 hé­ ten keresztül heti két edzést tartunk az Orczy-kertben, hétvégenként pedig mérkőzést. Ehhez jön még a BLASZ nevezési díja, valamint a já­ tékjog megváltása. A HOK-től kap­ tunk 20 ezer forintot focilabda vá­ sárlásra. �Uj szuperhatalom, régi értékrendek... (önismereti teszt szuperhatalom olvasóink részére) 1. Végy egy ásványkincsekben gazdag ismeret­ len kontinenst, irtsd ki a teljes őslakosságot, majd hurcolj be párszázezer rabszolgát a harmadik világból... Ha ezzel megvagy, már nyugodtan tündökölhetsz a demokrácia és az (í pont) emberi jogok bajnokaként ! 2. Magyarázz minél többet a világbékéről meg a pacifizmusról, miközben költségvetésed (1 pont) 27%-át fegyverkezésre költöd ! 3. Magyarázz sokat az esélyegyenlőségről meg a szabadversenyes kapitalizmus szépségeiről olyan országoknak, melyekben a GDP 1.4%a a tiédnek ! (1 pont) 4. Ne dolgoztasd túl sokat a népedet mert ak­ kor nem fognak szeretni téged ; Inkább tedd ezt a külföldiekkel !!! Építs tornacipőgyárat Malajziában, ahol a 40.000 dolgozó együtt fogja majd kb. a felét keresni annak, mint az a kosárlabdázó akiről a tornacipőt elnevezték... (1 pont) 5. Tartsd meg a lakosságodat a 12 éves gyerme­ kek szintjén, így nem fognak kellemetlen, idegesítő kérdésekkel traktálni ! (1 pont) *' • ....... ' r Folk és vallás ság és emberi jogok nehézsúlyú bajnokára uis ezek nem vonatkoznak... (1 pont) 9. Két „Éljen a szabadversenyes gazdasági vi­ lágrend !” diadalkiáltás között függeszd fel a bírósági eljárást a világ legnagyobb szoftvercé­ ge ellen, az ugyanis nem létezik, hogy az a cég, (aki a világpiac 92%-át birtokolja) megsértette volna a versenyszabályokat! (í pont) 10. Szúrd lejól a sunyi kis Magyarországot, szórass rá minél több mocskot a washingtoni postá­ saiddal, mondván „nem teljesíti a tagságából adódó kötelezettségeit”, csak mert nem a te re­ pülőgépeidet vásárolta, holott alig kétszer annyiért adtad őket mint mások... (1 pont) ÉRTÉKELÉS: Sajnáljuk, de az Ön országa jelen í-5 pont: pillanatban teljességgel alkalmatlan szuperha­ talmi pozíció betöltésére ! 5-9 pont: Önök ígéretes fejlődést mutatnak, de persze még igen sok tennivalójuk van az igazi szuperhatalmi pozíció eléréséhez. 10 pont: Gratulálunk ! Ön nagy valószínű­ séggel éppen a világ vezető szuperhatalma !!! Az OSIRIS KIADÓ márciusi újdonságai J A» gmgiii td 6. Bizonyos időközönként szórj le minél több bombát (esetleg atomot) mindenfelé a világ­ ban, akkor is, ha per pillanat épp magad sem Ha tudod, hogy éppen miért bombázol !!? aztán valamelyik hülye honfitársad mégis megkérdezné, hogy: „Most tulajdonképpen miért is bombázunk ??” akkor nyugodtan mondd meg, hogy hát azért, mert ők a rosszak. mi pedig a jók... (1 pont) 7. A világ leggazdagabb hatalmaként annyival tartozhatsz az ENSZ-nek amennyivel akarsz, nyugodtan vegyél a tagdíjhátralékodból is bombákat; Csak közben el ne felejtsd behajta­ ni Közép-Kelet Európától a kommunista ter­ ror alatt összeszedett adósságait, meg a háborús bűnökért való kártérítést... (1 pont) 8. Kössél minél több nemzetközi környezet­ védelmi egyezményt, hogy aztán pénzhiányra hivatkozva felmondhasd őket!!! Tégy ugyan­ így a nközi vámtarifa-egyezményekkel is !!! Olyan idült marhaságokkal pedig, mint a ha­ difoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi Egyezmény végképp ne foglalkozz, a szabad- JÓZSEF ATTILA ÖSSZES VERSEI 3200 Ft Horvát Jenő: AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE NAPRÓL. NA PRA, yJW ' :: « banxWpoliQ NEMES NAGY ÁGNES ÖSSZEGYŰJTÖTT 1945-2000-IG. KRONOLÓGIA 2980 Ft VERSEI 2800 Ft Mczei Géza: HELYREÁLLfrOíT EURÓPA, ntirópa-épüés RADNÓTI KÍÍKLÓS ÖSSZEGYŰJTÖTT ' Mki. itiu és egpségstratégiiík a Miirshiill-terotdí a Nizzai PHAREkézikönyv VERSEI ÉS VERSFORDÍTÁSAI 3200 Ft TÓTH ÁRl’ÁD ÖSSZEGYŰJTÖTT’ VERSEI szerződésig 29S01’t ÉS VERSFORDÍTÁSAI 3200 Ft Rapcsák János - Heil Péter; PIIARE-KÉZIKÖNYV 1480 Ft Tamaroa ♦ ■ FIGYELEM! Gazdag Ferenc: AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁJA 1580 Ft óví alábbi könyvek új kiadásának megjelenése: április eleje Hegyi Dolores: lOUS ÉS VALLÁS. KukoRTli ísB^án (szerk.): ALKOTMÁNYI’AN Bevezetés a ^öriig vallástörténetbe 1980 Ft Kukorelli István (szerk.); ALKOTMÁNYJOG Rockenbduer Zoltán: TA'AROA. Tahiti mitológia 2280 Ft ;:' Kende Tamás (szerk.): EU RÓPAl KÖZJOG ÉS POLITIKA OsMíCrtijiönviRat A kötetek megvásárolhatók az OSIRIS KÖNYVESHÁZBAN (10.53 Budapest, Veres Pálné u. T-ó. Tel./fax: 318-2516, 266-4999), c, PPKE JÁK liistitiauus Könyvesboltion (1088 Budapest, Szén tkirályi utca 30. Tel: 327-0781) és a nagyobb könyvesboltokban vagy megrendelhetők az OSIRIS VEV(55ZOLGÁLz\TI IRODÁTÓL (11.33 Budapest, Váci xít 100. Tel: 4.52-0594, 452-(í;95, fax: 452-0596); rpWj^siriskiditoJni osiri$kit}ito®)niiil.íJutanetJm liiihisi®i!uiil.dattinet.hii tizenkilencedik oldal �99 6.45 9* faludi filmklub A filmklubot a „Látható és láthatatlan” alcímmel indítjuk el. Vetítésekre kéthetente, szer­ dánként kerül sor. A klubot Vidovszky György filmesztéta vezeti, és alkalmanként meghí­ vott vendégek is jelen lesz-nek. A választott filmek és az utánuk következő beszélgetések azt a kérdést vizsgálják, hogy a kézzel-fogható világ mellett, azzal korrelálva, egyáltalán felvet­ hető-e, és ha igen, akkor hogyan jelenik meg, hogyan értelmeződik a film nyelvén életünk­ nek az a távlata, amely érzéki módon többnyire megragadhatatlan. A részvétel ingyenes. A klub Helye: Pázmány Péter Egyetem, Jogi Kar, Szentkirályi utca 30. fszt. 02. Vetítések ideje: 18.45. 2002 - Tavaszi Program április április május május május június 03. 17. 01. 15. 29. 12. Ingmar Bergman Carl Theodor Dreyer Robert Bresson Andrej Tarkovszkij John Cassavetes Ingmar Bergman A hetedik pecsét Az ige Egy falusi plébános naplója Stalker Premier Suttogások és sikolyok 2002 - Őszi program szeptember 18. október 02. október 16. Akira Kuroszava Robert Bresson Carl Theodor Dreyer Szaladják István október 30. Robert Bresson november Tarr Béla Selyem Tóth13. Sándor (Humán) Lars von Trier november 27. december 11. Ingmar Bergman A vihar kapujában A vétlen Baltazár Jeanne d’Arc szenvedései Aranymadár A pénz Werckmeister harmóniák Hullámtörés Csend PANEM ET CIRCENSES A Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói számára talán már nem ismeretlen a Spartacus étterem. Étterem? A kiváló olasz konyha re­ mekei mellett a galérián kellemes hangulatú kávézó nyújt kikapcsolódási lehetőséget. A nemdohányzó terem könnyen átalakítható táncparketté, ahová szeretettel várjuk táncolni vágyó barátainkat . Péntekenként remek jazz muzsikával várjuk kedves vendégeinket. Az étterem mostantól új akcióval bővíti eddegi szolgáltatásait: Egyes napokon csupán 350 Ft­ ért ihatsz whiskey-colát. Guba Libre-t, vagy gin-tonicot. Ha a tavaszi napsütésben egy korsó hideg sörre vágysz, ezt mostantól tera­ szunkon is elfogyaszthatod, mindössze 200 Ft-ért. Esetleg megéheztél? Eleged van a menzakajá­ ból? Unod már anyu szalvétába csomagolt párizsis szendvicsét? Térj be a Spariba, és kapj be egy óriáspalacsintát, ami bizonyos napokon csak 350 Ft. Téged is sok szeretettel vár a Spartacus étte­ rem! „Belzuglói, zöldövezeti, 2 szobás 52 nm-es bútorozott összkomfortos lakás egyetimista lányoknak hosszú távra kiadó 70 000 Ft/hó+rezsi. Tel: 06120-36-22-962 l^lkó Lilla • 1982-ben születtem Budapesten. Általános- és középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem 11. osztályig, majd az Amerikai Egye­ sült Államokban fejeztem be és érettségiztem le. Hazaérkezésem után a Budapest Média Intézetben tanultam Havas Henriknél, műsorvezető és tudósító szakon. Továbbá külföldön tartózkodásaim alatt fejlesztettem tovább, a már 16 éve, a táncművészeti élet­ ben való jeleskedésemet. Egyetemünkre jelentkezésem és felvételi vizsgám után, első úton vettek fel. 2001 decemberében, a buda! pesti ELSA (European Law Students’ Association) tagjaként, a STEP csoport elnökévé választottak. A Pázmány Péter Katolikus j Egyetem Jog- és Államtudományi karának egyetemi diákszervezete, a diákok számára ad lehetőséget, az egyetem életének irányítáj sába való bekapcsolódáshoz, melyet nagyon fontosnak tartok és úgy gondolom, hogy a Hallgatói Önkormányzat munkájának teret kell adni és színesíteni kell a diákok életet és tudást a lehetőségeiken keresztül. Szeretnék a HŐK munkájába bekapcsolódni, a szer­ vező készségemet, melyet általános és középiskolában is igénybe vettek, (többek közt: 7 éven keresztül tagja voltam az Iskolai DiI ák Bizottságnak, valamint különböző kirándulások és rendezvények szervezésében vállaltam szerepet), azt itt is hasznosítani tud­ nám és segítségére lennék a szervezetnek. Nemzetközi tanulmányaim során tapasztalatokat szereztem és betekintést kaptam a kül­ földi diákélet terén is. Fontosnak tartom a színvonalas diákéletet, az „egy családként” való összetartozást, jó programok szervezését, a d van tartását különböző szórakoztató és tudományos programokkal. Nem csaplak be Titeket teljesíthetetlen, de hatásos ígéretekkel, hiszen ahogy Ti és az Egyetem, én is hosszú távon gondolkodom. Mások nagy valószínű­ séggel az adataik ismertetésére pazarolták a helyet. Én a programomat mutatom be Nektek. Előéletemet tekintve (büntetlen:)) rengeteg tapasztalattal és sok szakértelemmel tudom támogatni a HŐK munkáját, valamint az ésszerűség keretein belül érvényesíteni évfolyamom érdekeit. 1994-től önkéntes segítő­ ként megismerkedtem a közösségért végzett munkával. Jelenleg is az Egyetem mellett fiatalokkal, diákokkal foglalkozom, így meglátom a problémáikat és eddig szerzett gyakorlatomnak köszönhetően a megoldást is gyorsan megtalálom. Eddig sok témával találkoztam, ami foglalkoztat Benneteket, íme a leg­ fontosabbak: A vizsgákra jelentkezés egységessége, a jelentkezésetek megkönnyítése: a vizsgák úgyis elég stresszt okoznak! Nagyobb összhang a diákok és a tanszékek között: a tájékoztatás fejlesztése, a sorban állás csökkentése. (Álljatok inkább sörben, vagy aki amit szeret!) A sportprogramok mennyiségi és mi­ nőségi növelését, az igényeiteknek megfelelő sportolási lehetőségek biztosítása: jobb fizikai állapot hatékonyabb tanulást tesz lehetővé! Az Egyetem szelle­ miségét és a Ti elképzeléseiteket ötvöző kulturális programok szervezése: nem érzel kényszerűséget a tudás megszerzésekor. Javaslataitokkal, ötleteitekkel bármikor megkereshettek, hiszen a HŐK a Ti érdekeiteket képviseli! Ràdi Vilmos Gábor II. év nappali tagozatos hallgató vagyok, 1981-ben születtem Budapesten. Szentendrén élek, ott is jártam a Ferences Gimnáziumba. Életrajzi adatokkal nem is untatlak tovább titeket, inkább rátérek programom lényeges részeire. Tisztában vagyok vele, hogy egymagámban nem tudok változtatni a fennálló hely­ zeten, de a reális lehetőségek határai közt szeretnék az egyetem diákságáért tevékenykedni. Mindenek előtt a legfontosabbnak tartom egy kiszámítható, a gyakori változtatgatásoktól mentes Tanulmányi és Vizsgaszabályzat megalkotását, hogy így elkerülhetőek legyenek az idegtépő meglepetések. Továbbá szük­ ség volna az egyetemen a sportolási lehetőségek megteremtésére és a tanárok, a tanszékek és diákok közti kommunikáció lehetőségeinek bővítésére. Az egyetemi élet frissítését néhány közös kirándulás, bulik szervezésével gondolnám frissíteni. Ha megválasztotok, problémáitokkal nyugodtan fordulhattok hozzám, amennyiben képes vagyok rajta segíteni, mindent meg is teszek érte. Ahogy itt körülnézek, nem ártana néhány új számítógép is a gépterembe... � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 2. szám 2002. március 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. március 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2020kb+5788 kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_2_20020325 Relation A related resource T00044 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_2_20020325 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/1eac6db4b4a0d9dc4e5732b060d1b6b5.jpg c324797b1e9bb901c96a6fb630e7df10 https://omeka.ppke.hu/files/original/8764c60681fb6683311e671dd91109b5.pdf cdf231d6d75b7651a608015fdb7a97e2 PDF Text Text PPKH ÍMM: V 4 ZC>OZO5‘.t K évfolyam, 4. szám e-mail: itelet01@jiotmail.com honlap: wyvw.extra.hu/itelet 2002. május 17. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Éljen a kerékpár, IMPRESSZUM Felelős kiadó: éljen a kerékpártároló! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: P n c *7 Aí* K A c 'y • Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport), Bálint György Rudolf (kultúra) Németh Adám (egyház). Szabó Zoltán (hírek). Szabó Viktor (interjú), Szamos Márton (két perc) Munkatársak: Zsellér Máté, Miháltz András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Azon a bizonyos áprilisi napon Hírek Dr. Farkas Péter, személyesen Hát, választottunk A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (4) Országos Perbeszédverseny Kari TDK Egy (kampány) csendes jogászbál Vendégünk volt az ELSA-Lausanne Miért hagyjuk, hogy így legyen? Hungaroring - egy kicsit másképp Vedd és olvasd! Moziles Két perc Nem vérre megy Subkégel Irodalmi s(ar)okkk Itt a nyár! Pázmányos sporttáborok !!! e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 6 7 8 9 10 12 13 13 14 15 16 16 17 18 19 Nem kell tovább várni, itt a tavasz, végre visszatért felhők mögötti száműzetéséből a Nap, vége a téli depressziónak. A verőfényes idő­ ben joghallgatók árasztották el az Egyetem udvarát, miközben a földszinti előadókban és gyakorlókban már nem is lehet széket ta­ lálni. Micsoda élet zajlik a gesztenyefa árnyékában, micsoda gondo­ latok, bölcsességek, tisztára, mint egykor az ókori görögök a ligetek­ ben! Van, aki nem társalog, inkább elmerül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában. Vitathatatlan tény, a nyár beköszönte mind­ annyiunkat rádöbbent: „Hurrá, vizsgázhatunk! Hátrébb, a Tanulmányi Osztály irodái mögött, kissé eldugottan állnak a kerékpártárolók. Biciklit azonban mégsem látni. Vajon mi lehet ennek az oka? Hisz látszólag minden akadály elhárult: hosszas huzavona után sikerült rendeltetési helyére juttatni e vasszerkezete­ ket, elolvadt a hó, és mégis... Mi lehet az oka, hogy hallgatóink nem pattannak nyeregbe és te­ kernek be egészen szeretett műintézményükig? „Jogász egy kerék­ páron? Hogy festene már?” - kérdik erre lustitia papnövendékei. Összhangban a jogászinduló szövegével: „mert a jogász délig alszik, egyetemre nem jár...” Ennél azonban mélyebb gyökerű problémá­ ról van szó. Elsőre a kerékpározás népszerűsítése szinte mindenki­ ből pozitív reakciókat vált ki. Egészséges testmozgás, kalandos bi­ ciklitúrák, levegő tisztaságának megőrzése, véges energiahordozó­ ink kimerülésének fenyegető veszélye stb. A kérdés csupán az, hogy hol. Mert ha az úttesten, akkor az mérhe­ tetlen izgalmat jelent mind a kerékpáros, mind az autós számára. Külö­ nösen, ha olyan kerékpárosokkal találkozunk, mint amilyenekhez ne­ kem is volt szerencsém legutóbb: egymás mögött haladtak az út jobb szélén, amint észlelték, hogy autó közeledik, egymás mellé zárkóztak, elfoglalva az egész sávot, és mondanom sem kell záróvonal volt felfestve... De ne számítson túl nagy elismerésre az sem, aki a járdán a gya­ logosok között szlalomozva szeretne eljutni a Szentkirályi utcába, népharagra annál inkább. Kézenfekvőnek látszik: Építsünk bicikli utakat! Igen ám, de miből? Az autótulajdonosokjoggal háborodnak föl, ha belőlük akarják kisajtolni ennek fedezetét, hisz fizetik a súly­ adót, az amúgy sem olcsó üzemanyag árába beépített útalapot, az autópálya díjat, parkolási dijat lassan mindenütt. A kerékpározás még oly magasztos kérdése, úgy látszik, ma még - ahogy ezt mostanság állandóan szajkózzák - kettéosztja a társadal­ mat. Addig pedig... üresen állnak biciklitárolóink! Mándics Botod (főszerkesztő) Az ítélet történetében kiemelkedő jelentőséggel bír majd a következő lapszám (W5). Hogy miért, hadd maradjon egyelő­ re meglepetés. Mindenesetre, már most szeretnénk Nyájas „ Olvasóink eddigi hűségét e szerény módon megjutalmazni. honlap: www.extra.hu/itelet �Azon a bizonyos áprilisi napon Sikeres pázmányos szereplés az Országos Büntetójogi Perbeszédversenyen 1330. április 17-én, azon a bizonyos áprilisi napon. Károly Róbert Visegrádon, a királyi pa­ lotában, „midőn húsvét napján ebédhöz ült volna mind feleségével, gyermekeivel, egyik szolgája, Felícián nevű, az asztalhoz szolgál­ ván, kirántá dákosát...” (Heltai Gáspár). A merénylet eredménye: Erzsébet királyné el­ veszítette jobb kezének négy ujját. 2002. április 19-én, azon a bizonyos áprilisi napon, Budapesten, a Szentkirályi utca 28. szám alatt, a Büntetőeljárásjogi Tanszék ren­ dezésében megkezdődött az Országos Bünte­ tőjogi Perbeszédverseny döntője. A hét ma­ gyar jogi karról érkezett tizennégy versenyző páronként előadta perbeszédét, polemizálva egymással a hatszázhetvenkét évvel ezelőtti jogeseten - a hatályos magyar büntetőjogi ren­ delkezések alapján. Az ezúttal tárgyalóteremként funkcionáló Díszteremben a talárba bújt joghallgatók szám­ ba vették a bizonyítékokat (félméteres penge­ hosszúságú, kétélű kard, véres királynői palást, főurak vallomásai, stb.), hogy azok segítségével minősítsék a már több, mint kilenc hónapja előzetesen fogva tartott Zách Felícián tettét, amit állítása szerint a királynő öccse által Klára lánya becsületében okozott sérelem motivált. Valóban ki akarta oltani királya életét? Előre ki­ tervelte-e tettét? Bizonyítást nyert-e Kázmér herceg erőszaktevése? A király iránti hűség meg­ szegésével szemben méltányolható-e a család iránti hűség? Az ügyészi oldalon fellépők a kirá­ lyi méltóság, mint hivatalos személy elleni em­ berölés kísérletére helyezték a hangsúlyt, míg a védők a súlyos testi sértést választották kiinduló­ pontként. A modem köntösbe öltöztetett jog­ esettel kapcsolatban előterjesztett indítványok értelmi és érzelmi érvei tanulságos és szórakoz­ tató perceket nyújtottak a hallgatóságnak. A zsűri elnöke, Dr. Szeder Gyula, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze szerint né­ melyik versenyzőnek „mintha sokéves gyakor­ lati tapasztalata lett volna”. Elismerő szavakkal méltatta a résztvevők jogi felkészültségét, hatá­ rozott fellépését, színészi hajlamát. Utóbbival kapcsolatban Dr. Bánáti János, a Magyar Ügy­ védi Kamara elnöke arra bíztatott, hogy majdan a tárgyalóteremben még ennél is jobban hasz­ nálják ki a meggyőzés érzelmi eszközeit. Az Egyetemünket képviselő páros közül Petia Csaba védőbeszédével második helye­ zést ért el, míg Bézsenyi Balázs vádbeszédét a zsűri a Legfőbb Ügyész által felajánlott különdíjjal jutalmazta. Az eredményhirdetés után, még a versenyt alig fél órával követő bombariadó előtt sikerült beszélgemem velük. Hírek Magyar Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot vtuásban Számítottatok ehhez fogható jogesetre? B.B.: A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan mindenki napjainkból származó példára számí­ tott. Olyanra, amely már előfordult a bírósági gyakorlatban, tehát van megoldása. Ehhez képest meglepetésként ért, hogy egy történelmi példát kellett a mai joganyag alapján feldolgozni. PCS.: Az eset történelmisége mindenkit meg­ lepett, de amikor ezen sikerült felülemelked­ ni, olyan jogesettel kerültünk szembe, amelyik tág mozgásteret biztosított, védő és ügyész számára egyaránt. Mennyi időt töltöttetek a felkészüléssel? Mi­ lyen segédanyagot vettetek igénybe? B.B: Tegnap, csütörtökön három órakor kaptuk meg a versenyfeladatot, és péntek reggel kilenc óráig, a verseny kezdetéig állt rendelkezésre a felkészülési idő. Minden résztvevő először a tár­ sával próbálta megbeszélni az esetet, az általános tapasztalatokat levonni: melyik a helyes irány, amerre el lehetne indulni. Ezért tárgyi tévedé­ sek nem nagyon fordultak elő. Sokkal inkább kellett a körülményeket, a bizonyítékokat mér­ legelni. Vilamivel kevesebb alvással tehát tegnap délutántól ma reggelig, szerintem, mindenki a lehető legjobban fel tudott készülni. Újabb Pázmányos siker A Vili. Országos Felsőoktatási Környe­ zettudományi Diákkonferencián Ka­ runk hallgatói óriási sikert arattak. Stágel Bence, V évfolyam nappali tago­ zatos hallgató első helyezést ért el, Goda Tamás, Süveges Antal és Zakar Gergely pedig különdíjat kapott pályamunkájá­ ért. Szívből gratulál eredményükhöz az ítélet szerkesztősége. beszéd elkészítéséhez vezető úton icipici se­ gítséget kaptunk Dr. Tóth Mihálytól, aki ki­ tűzte az útjelző zászlókat, anélkül, hogy magát az esetet helyettünk megoldotta volna. Ezt megelőzően szisztematikus felkészítésen vet­ tünk részt, korábbi perbeszédeket kaptunk, szerkezetüket vizsgáltuk. E mellett elolvastam Szitás Benedek: A védőbeszéd című könyvét. A díjakon kívül milyen plusz élményt nyúj­ tott számotokra a megmérettetés? P.CS: Számomra egyáltalán nem a díj volt a motivációs erő, hanem az a lehetőség, hogy ki­ állhatok, szerepelhetek, és előadásomat a jogi szakma ismert képviselői fogják elbírálni. Amennyiben pozitív értékelést adnak mun­ kámról, az a jövőben jó fényt vethet a karrie­ remre, valami pluszt bele tudok írni az önélet­ rajzomba, ami csak egy üres lapként fekszik majd valamelyik cég H.R-es munkatársa előtt. B.B: Annak megkoronázása ez, amit az öt év folyamán itt megtanultam. Aki bejárt előadá­ sokra, figyelte a tanárok gondolatmenetét, gesztusait, nagyon sok tapasztalatot szerezhe­ tett. Annak ellenére, hogy nem tárgyalóter­ mekbe jártam elsődlegesen, úgy vélem, jó is­ meretanyagot szereztem, amelyek alapján ki­ próbálhattam: milyen érzés szerepelni bírósá­ gi perbeszéd-szimuláción. PCS: Mindketten szeretnénk köszönetét mondani azoknak, akik a verseny megszerve­ zésében és színvonalas lebonyolításában részt vettek, valamint hallgatótársainknak, akik megtisztelték a versenyt és minket azzal, hogy eljöttek, meghallgatták a beszédeket, és mind szereplésünk előtt, mind az után támogatást nyújtottak nekünk. Gratulálok a ragyogó eredményhez! SZAMOS MÁRTON Tőr A Testnevelési Csoportunk 2002. már­ cius 24-én nagy sikerrel rendezte meg egyetemünk karok közötti labdarúgó baj­ nokságát ás a Pázmány sport napot. A lab­ darúgó bynokságon karunkról közel 200 hallgató, egyetemünkről összesen 340 hallgató vett részt. A hagyományos tanár­ diák labdarúgó bajnokságot szinten a sportnap keretein belül rendeztek meg. Nagy örömünkre a JÁK csapata nyerte a Egyéni: III. Kenese Attila (III. évf) 10. Mórotz Gábor (1. évf) 13. Kapronyi Ferenc (V évf) Csapat: III. Kapronyi Ferenc (V évf) Kenese Attila (III. évf) Mórotz Gábor (1. évf) Az ítélet szerkesztősége elnézést kér a szervezőktől és résztvevőktől, amiért elő­ ző számunkban nem számoltunk be er­ ről az eseményről. y A Tanulmányi Osztály köszö\ netet mond mindazoknak a hallgatók­ nak, akik közreműködtek a felvételi V írásbeli lebonyolításában. PCS.: Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a per­ Az idén is megrendezték a Magyar Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot vívásban. A részt­ vevő tizenhét intézmény közül összesítés­ ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a nyolcadik helyen végzett. Az eredmények: Női tőr Egyéni: 1. Baittrok Borbála (11. évi) karok közötti labdarúgó bajnokságot. harmadik oldal �ki .jA» 4ig‘ í I ’ ^5'- Dr. Farkas Péter, személyesen — Mikor, s minek hatására kezdett el ko­ molyabban foglalkozni a környezetjoggal, és a környezetvédelemmel? ményi anyagot. A baj az, hogy az alapta­ pasztalat szerint az igazán komoly abszo­ lút szennyezést adó nagyhatalmak ezt az egyezményt nem tartják be. Ekkora szennyeződés mellett hiába járna el pél­ dásan egy kisebb állam, mint például Ma­ gyarország. Csak a csalódottságomnak tu­ — Környezetvédelemmel kezdtem el előbb foglalkozni. Földrajz, biológia, geo­ lógia szakon végeztem eredetileg. Első­ ként a Földrajztudomány Kutatóban, majd a Földtani Intézetben dolgoztam, és előbb-utóbb rájöttem arra, hogy a szakte­ rületeim olyanok, amiknek a környezet­ védelemben való megjelenése a földrajz­ nak, a biológiának, és a geológiának egy­ szerűen kényszerű követelménye. A tár­ sadalomtudománnyal pedig azért kezd­ tem el foglalkozni, mert a környezetvéde­ lemhez nem elég például csak a biológia, hanem szükséges politológiai, jogi, szoci­ ológiai, és etikai látásmód is. Ezt felismer­ ve kezdtem el módszeresen tanulni kü­ lönböző egyetemi szakterületeken, s ami­ kor én azt mondom, hogy humánökoló­ gia, akkor éppen ezt a komplex látásmó­ dot képviselem. Tehát ma már nem létez­ het környezetügy a jog, a társadalomis­ meretek, - vagy az etika nélkül. Ehhez pe­ dig az igazi ösztönzést az adta, hogy ’90ben megpályáztam a Parlament Környe­ zetvédelmi Bizottságának szakmai titkári állását, ahol már intenzíven kellett alkal­ maznom a jogot. Később pedig a Környe­ zetvédelmi Minisztériumban helyezked­ tem el, ahol intenzív környezeti jogalkotó munka folyt, illetve a környezetvédelmi szakmai feladatokért felelős helyettes ál­ lamtitkár voltam rövid ideig. — Az 1992-es Rio de Janero-i Környezet­ védelmi Konferencia Eghajlatváltozási Keretegyezményét nagyon kevés ország tartja be. Válóban képesek az államok mindent alárendelni gazdasági fejlődésük, szintjük fenntartása érdekében? dok hangot adni, hiszen tapasztalataim alapján a fogyasztói társadalomszemlélet talán még a nyugatinál is jobban hódít Magyarországon. Ezért a környezetvéde­ lemnek a szempontrendszere itt kitolódik a távoli jövőbe az emberek szemléletében, és nincs is olyan súlya, mint amilyennel egyébként rendelkeznie kellene. Meg kell mondanom, hogy ez a tudat a kormány­ politikai szinten sincs meg sokszor. — Melyek a szakember számára a legfon­ képesek lesznek a nemzetek megérteni, és orvosolni. A hazajövetel után keserű csa­ lódás ért, mert hamarosan bebizonyoso­ dott, hogy a nemzetek közti megállapodá­ sok csupán papíron léteznek. Ezt követő­ en kormánybiztosnak kívántak kinevezni, a feladatom az lett volna, hogy a különbö­ ző szaktárcáknál a fenntartható fejlődés elveinek szempontjait ellenőrizzem. Te­ hát helyettes államtitkári beosztásban kormánybiztosként a XXI. századi kör­ nyezetvédelmi témáért feleljek az akkori Antall- kormányon belül. Azonban látha­ tó volt az első pillanattól kezdve, hogy eb­ ben a munkában bizony a többi tárca nem lesz partner. Ezért velük együttműködni nem nagyon lehetett, ekkor lemondtam. Úgy éreztem, hogy nincs fogadókészség a munkámra. A Riói Konferencián hozott Éghajlatváltozási Keretegyezményben — Nekem módom volt ennek a környe­ zetvédelmi világkonferenciának az előké­ szítésében is részt vennem, és a Magyar­ országról készült jelentés megfogalmazá­ megfogalmazottakkal kapcsolatban az a döbbenetes, hogy az abban foglaltakat nem nemzeti, s nem nemzetközi, hanem helyi szinteken értették meg. Kecskemét­ től Csömörig egy sor település elkészítet­ te ezt a helyi környezetvédelmi anyagot. Ez talán az alulról építkező környezetvé­ delem lehetőségét hordozza. A Riói Kon­ sáért is felelős voltam. Volt egy óriási él­ ményem, mégpedig az, hogy mi, a konfe­ rencia résztvevői nagy reményeket fűz­ tünk ahhoz, hogy a globális problémákat ferencia után később a Kiotói egyezmény bontotta volna le az államokra, a már vég­ rehajtási kötelezettséggel járó globális fel­ melegedéssel kapcsolatos éghajlati egyez- negyedik oldal tosabb környezetvédelmi problémák? — Én azt gondolom, hogy önmagukban nem értelmezhetőek ezek a gondok. Glo­ bális szinten a tudósok felállítottak egy fontossági sorrendet. Manapság a biodiverzitás kérdésével, a globális felme­ legedéssel, s a szegény országokon belüli túlnépesedés problémájával érdemes ki­ emelten foglalkozni. Magyarországon ez úgy néz ki, hogy a hazai környezeti tőke megőrzése érdekében a biodiverzitásért elég sokat teszünk, ezért a természetvéde­ lem az egyetlen szegmens, amellyel én szubjektíve elégedett vagyok. A túlnépese­ déssel szembehatóan nálunk pont a népes­ ségcsökkenés és az elöregedés a probléma. Végső soron, ha „összerakom” a folyama­ tokat, akkor velünk kapcsolatban három témát említenék meg: a levegőtisztaságot, a közlekedéssel összefüggésben a hulladékgazdálkodást, és a víztisztaság védelmét. Ezek jelenleg a problémás területek Ezek az egészből nem ragadhatóak ki, a lé­ nyeg az értékrenden van. A jogi szabályo­ zás mellett a legfontosabb kérdés ma a kör­ nyezetvédelemben nemcsak a szabályok, akciók végrehajtása, hanem a tudatformá­ lás, és az értékrend helyes irányban történő átalakítása. Nagyon komoly vészharango­ kat kongat az ENSZ is ma már, s ha a �1 I! iff. 2002-es Johannesburgi Világkonferencián nem születik valami féle áttörés, akkor 30-40 éven belül összeomolhat a földi fenntartórendszerek jelentős része. Azt már csak én jósolom hozzá, hogy eddig a Földön, ha valami nehéz helyzet alakult ki, akkor az emberiség rossz válaszaként a há­ borúhoz nyúlt. Gondoljunk bele az egyre éleződő észak-déli ellentétbe - egyre keve­ sebb gazdag, egyre több szegény. Túl kell lépnünk a fogyasztói társadalom mítoszán, ezen a „Barbie”-tudaton. A „plázás” Buda­ pest szembehalad minden környezeti kul­ túrával és értékkel, ezért én az értékrendet, s az erkölcsi tudatformálást tartom a leg­ sürgetőbb feladatnak. S hozzátenném, hogy az itt felvetett problémákra egy he­ lyes megoldás létezik: a keresztény-erköl­ csi értékrend. — Mikorra válhat jelentős ökológiai gon­ dok forrásává a demográfiai robbanás? — Ezzel kapcsolatban nagyon ambivalens a véleményem, mert ma már számos helyen a világban nem a demográfiai robbanás az igazi veszély Már több mint 40 országban csökken a lakosság létszáma, vagy legalább­ is stagnál. Ez nemcsak az euro-atlanti fejlett régióra jellemző. Az igazi problémát abban látom, hogy túlnyomórészt a szegény or­ szágokra jellemző a robbanásszerű népes­ ségnövekedés. Ha a gazdasági trendekben nem áll be változás, ha a globalizáció így folytatódik, akkor egyre inkább nehezebb lesz ezekre az égető problémákra meg­ nyugtató megoldásokat hozni. Ezért nem önmagában a demográfiai robbanást tar­ tom az elsődleges problémának, - bár az igaz, hogy véges a Föld eltartó képessége, hanem azt, hogy ez állandóan a szegény­ séghez kapcsolódik. A Földön egyszerre kell a békét, a társadalmi igazságosságot, és a környezetvédelmet összhangba hozni egymással! Riónak pont az volt az igazi üzenete, hogy nem szektorális környezet­ védelem kell, hanem egyszerre kell a társa­ dalmi igazságosságot, és a környezeti szem­ pontokat érvényesíteni. — Mikorra válhat tényleges globális prob­ lémává a természeti források kimerülése? — Ha ezt olyan szempontból nézem, hogy lesz-e jövő energia forrása, akkor én még bizakodó is lehetek. Egyre több a tiszta „energia” megoldási mód. A Riói Konfe­ rencia technológiai struktúraváltást hang­ súlyozott, tehát, hogy az energiafaló struk­ túrákat csökkentsük, s ne újabb atomerő­ művekben gondolkodjunk, hanem első­ sorban környezetbarátabb technológiák­ ban. Míg a nyugati országok az olajválság után képesek voltak a technikai váltásra, addig mi az elavult ipari technológiánkkal .beleragadtunk” a régi szakosított tömeg­ termelésbe. Ezeknek az iparágaknak nincs jövőjük. Ma pedig a megnövekedett lakos­ sági energiafogyasztási növekmények mi­ att egyre inkább előtérbe kerül egy újabb atomerőmű építésének gondolata. Én ma­ gam nem vagyok híve egy újabb atomerő­ APAI K€TS€G€K lOl öt kell és műnek, azt hiszem, hogy sokkal fontosabb lenne végre megvalósítani az eddig elodá­ zott technológiai struktúraváltást. Ez az energiaigények egy részét fedezné, más­ részt pedig addigra már kialakulnának azok a lehetőségi körök, amelyek képesek lennének csökkenteni az energia vesztesé­ get. Ez a probléma a globális felmelegedés okaként végül is 30-40 éven belül itt lesz a nyakunkon. Míg van elegendő időnk, ad­ dig kellene cselekednünk. — Tudom, hogy kissé naiv a kérdés, de mégis felteszem: Hogyan lehetne meg­ szüntetni a további környezetszennyezést, vagy legalábbis ezt a folyamatot hatásosan lassítani? — Most nem globális szinten válaszolnék a kérdésre, hanem szűkebb hazánkat né­ zem. Egy olyan független és erős környe­ zetvédelmi tárcára lenne szükség, amely integráló jelleggel képes lenne az összes szakterületen a környezeti érdekeket ha­ tásosan érvényesíteni. Maga a fenntartha­ tó fejlődés elve sem jelent mást, mint a környezetvédelmi szempontok integrálá­ sát a gazdaságba, infrastrukturális fejlesz­ tésbe, oktatásba. Magyarországon a ter­ mészeti tőke még gazdag. A humántő­ kénk értéke is fontos. Egy új közgazdasá­ gi szemlélet, kell, hogy áthassa a magyar gazdaságot is, ennek az elméleti alapjai már lerakódtak. Tehát a természeti tőkét, és a humántőkét is integráló mutatókként kellene a gazdasági szférát kezelnünk. Ezt úgy is lefordíthatom, hogy a GDP helyett mondjuk az emberi erőforrás fejlesztési indexet kellene alkalmaznunk. A lakossá­ gi fogyasztási mítosszal szemben haladó, az utódnemzedékek érdekeit is figyelem­ be vevő gondolkodásmódot szeretnék. Itt a médiumok felelősségét nagyon hangsú­ lyoznám, amelyek egyelőre éppen ezzel ellentétes irányba próbálják meg a folya­ matokat generálni. Én nagy bizalommal nézek a magyar környezeti helyzet javulá­ sa elé, de ehhez a következő kormánynak egy sokkal erősebb döntési kompetenciá­ jú környezetvédelmi tárcát kellene létre­ hoznia. E tárca neve lehetne: Természeti Erőforrás Gazdálkodó Minisztérium. Emellett személyes életében mindenki sokat tehet a környezeti gondok enyhíté­ séért. Mindez a túl individuális társada­ lomban a helyi közösségeket is erősítené. SZABÓ VIKTOR ötödik oldal �ISHbJ íii Hát, választottunk... Nemcsak új Országgyűlést, hanem új Hallgatói Önkormányzatot is. Az idén nem jellemezték különféle botrányok, visszaélések a választást, mármint a HÖK-ét. Talán csak annyi, hogy majd egy hónapot késett a procedúra, mivel több évfolyamon lasszóval sem sikerült kellő számú indulót összeszedni, ezek szerint egyre kevésbé ígéretes perspektívát nyújt a HŐK képviselőség, ráadásül nehezen állt össze a választási bizottság is, immár vitathatatlan tény: «a Pázmányon a közömbösség az úr”. Erről árulkodnak a szomorú részvételi adatok is, úgy tűnik évről évre kevesebben járulnak az urnák elé, ha a Hallga­ tói Önkormányzatról van szó. Ahelyett, hogy most ennek okát kezdenénk boncolgatni, lássuk az eredményeket! A mandátumot nyert jelöltek nevét vas­ tag betűvel szedtük. I.évfolyam nappali tagozat: 1. UJfalussy Márk 2. Sipter Orsolya Ajnácska 3. Bathó Ferenc 4. Fehér Tamás 5. Idilkó Lilla 6. Selyem Tóth Sándor 7. Czudar Balázs 8. Szabó Krisztina Választásra jogosult: Választáson részt vett: 53 szavazat 41 szavazat 28 szavazat 24 szavazat 20 szavazat 13 szavazat 11 szavazat 9 szavazat 310 hallgató 99 fő (32%) I.évfolyam levelező tagozat 1. Gór Csaba 2. Jójárt Borbála Gyöngyi 3. Kollmann Gergely « 4 Választásra jogosult: Választáson részt vett: 55 szavazat 45 szavazat 35 szavazat 531 hallgató 77 fő (14,5%) II. évfolyam nappali tagozat 1. Ràdi Vilmos Gábor 2. Thuss Balázs 45 szavazat 28 szavazat (mivel a jelölt azóta sem iratkozott be, hallgatói jogviszony hiányában a mandátumot nem nyerhette el) 1 ; . 4 3. Ivanics István 25 szavazat Választásra jogosult: Választáson részt vett: 336 hallgató 54 fő (16%) IL évfolyam levelező tagozat Induló hiányában a választás nem került megrendezésre. III. évfolyam nappali tagozat 1. Ujfalussy Zsolt 2. Szilvássy György Péter 3. Somogyi Eszter 4. Molnár Dániel Választásra j ogosult: Választáson részt vett: 89 szavazat 64 szavazat 47 szavazat 44 szavazat 390 hallgató 119 fő (30,5%) III. évfolyam levelező tagozat 'Y Y I,«' hatodik oldal 1. Paál Gabriella 2. Petras Dieu Róbert 30 szavazat 10 szavazat Választásra jogosult Választáson részt vett: 349 hallgató 32 fő (9,1%) �IV évfolyam nappali tagozat 1. Rétvári Bence 2. Szabó Tibor 3. Somlai Attila 119 szavazat 111 szavazat 109 szavazat 11. § (5) Minden évfolyamon tagozaton­ ként minden századik beiratkozott hallga­ tó után egy képviselő választható. 18. § A választás érvényes, amennyi- ben Választásra jogosult: Választáson részt vett: 305 hallgató 151 fő (49,5%) IV évfolyam levelező tagozat 1. Lehótai Péter 54 szavazat Választásra jogosult: Választáson részt vett: 207 hallgató 55 fő (26,5%) A Választási Bizottság a HŐK Választmá­ nyának létszámát 17 főben állapítja meg. Tekintettel az induló jelöltek alacsony szá­ mára, továbbá az alacsony választási rész­ vételre, valamint a HŐK működőképessé­ gére, nem célszerű megismételni a válasz­ tást. A tapasztalat szerint, ismételt választá­ si forduló esetén is ugyanazokat a hallgató­ kat lehetne csupán rábírni a részvételre. Budapest, 2002. április 19. Bittsánszky Géza s.k. VB elnök Szamos Márton s.k. VB tag Tóthné Lukács Klára s.k. VB tag Részlet a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Államtudományi Kar Hallga­ tói Önkormányzatának Szervezeti- és Működési Szabályzatából: ...és a.) minden évfolyamon és tagoza­ ton legalább a képviselői helyekkel egyenlő számú jelöltre lehet szavazni. b.) a választáson évfolyamonként a jogosultak legalább 25%-a részt vett. 20. § Amennyiben a választáson az ar­ ra jogosultak kevesebb, mint 25%-a jele­ nik meg, a választást meg kell ismételni. Az az évfolyam, amely az 50% részvételi limitet nem érte el, minden 50 leadott szavazat után lesz jogosult választmányi tagra. A tagok választására vonatkozó to­ vábbi szabályok az érvényes választás sza­ bályaival megegyezők. A Hallgató Önkormányzat Választmánya május 2-án megtartotta alakuló ülését, és megválasztotta tisztségviselőit. Az elnöki posztot továbbra is Somlai Attila (IV/N), a gazdasági alelnökit Szabó Tibor (IV/N) tölti be. Nem történt változás az Ellenőr­ zési Bizottság élén sem, ennek elnöke ugyanis Rétvári Bence (IV/N) maradt. A mandátumuk megszűntével leköszönő ötödéves képviselők helyére három új alelnököt is választottak: Ujfalussy Zsoltot (III./N) tanulmányi-, Ivanics Istvánt (II./N) külügyi- és Gór Csabát (I./SZT) rendezvényi alelnökké. MÁNDICS BOTOND A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (4.) Mottó: „a szocialisták javítani akaiják a világot^ de csak rontani tudják mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy em­ bercsinálta pótszer annak az űrnek a be­ töltésére, ahonnan 'az igazi keresztény erkölcsiség hiányzik^^ (Wass Albert, 1964) 1959. évi V törvény a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybé iktatásáról (A megerősítő okiratok kicserélése Bu­ dapesten, az 1959. évi november hó 2. napján megtörtént;) 1. § Az Országgyűlés a Magyar Nép­ köztársaság és a'Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműkö­ dési szerződést az ország tön/ényei közé iktatja. 2. § Az 1. §-ban említett szerződés hite­ les magyar szövege a következő: »^BARÁTSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS A KÍNAI NÉPKÖZTÁR­ SASÁG KÖZÖTT” " A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Kínai Népköztársaság El­ nöke a nemzetköziség eszméjétől vezé­ reltetve, a szuverenitás kölcsönös tiszte­ letben tartása, az egymás belügyeibe va­ ló be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szilárdítani és fejleszteni kívánja a Magyar Népköz­ társaság és a Kínai Népköztársaság bará­ ti, testvéri együttműködését. Eltökélt szándékuk, hogy minden erejükkel megvédik és erősítik a világ­ békét, minden lehető módon hozzájá­ rulnak Európa és Ázsia népei biztonsá­ gának megőrzéséhez. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Kínai Népköztársaság Elnökének szilárd meggyőződése, hogy a két ország baráti együttműködésének erősítése és fejlesztése megfelel mind a magyar, mind a kínai nép érdekeinek, egyszersmind megfelel a világ vala­ mennyi népe érdekeinek is. hetedik oldal �Országos Perbeszédverseny I2QQ2. április 19./ A Tudomány Egyetemek Állam- és Jogtu­ Kamara elnöke és még egy ismert bűn­ vád-egy védőbeszéd/, -két harmadik he­ dományi Karainak bűnügyi tanszékei /ügyi védő. Az öt tagú zsűri zárt tanácsko­ lyezés /egy vád-egy védőbeszéd/. büntetőjog, -büntető eljárási jog/ az 1970zásban hozta meg döntését. A rendes díjakon felül a Legfőbb Ügyész es évek elejétől rendezÚr 50.000 Ft. különnek -karonként felvált­ díjat tűzött ki az H va, kétévente- büntető­ ügyész szerinti leg­ jogi tárgyú perbeszéd■ jobb vádbeszéd elis­ Vádbeszéd kategória versenyt. Az ezt meg­ merésére. Az Igazság­ előző Országos Perbe­ Gaider Bálint ELTE 40.000 Ft. Miniszter úgy szédverseny /2000-ben/ 1. 2. Dr Tucsekné Horváth Antónia Miskolc 30.000 Ft. 20.000-20.000 Ft. küMiskolcon volt. Tóth Muity Klára Pécs 20.000 Ft. löndíjat ajánlott fel Mihály Professzor Úr 3. Eredmények: ■ ■ M egy vád, illetőleg egy és én 2001 tavaszán, a A Legfőbb Ügyész különdíja Bűnügyi Oktatók Talál­ védőbeszéd díjazásá­ PPKE-JÁK kozóján /BOT/, Szege­ ra. Az Országos Ügy­ Bézsenyi Baláz.s 50.000 Ft. den jelentettük be, hogy védi Kamara 30.000 2002 tavaszán a Páz­ Miniszter különd^a Ft. különdíjat ajánlott mány Péter Katolikus Novotny Petra Szeged -, 20.000 Ft. fel a legjobban érvelő Egyetem Bűnügyi Tu­ védő díjazására. dományok Intézete vál­ Védőbeszéd kategória lalkozik az Országos A versenyre nem neve­ Perbeszédverseny meg­ zett be a Debreceni Jo­ 1. Skita Erika Szeged 40.000 Ft; rendezésére. gi Kar. A benevezettek Az a tény, hogy 2001 0 PPKE-JÁK Petia Csaba 30.000 Ft. közül egyetlen díjat tavaszán a Pázmány Jánoshalmi Gábor ELTE 20.000 Ft. sem szerzett meg a rendezte meg az Károli Gáspár Refor­ OTDK-t, 2002 tavaszán Az Országos Ügyvédi Kamara különdíja mátus Egyetem. Ka­ pedig az Országos Perrunk versenyzői közül beszédversenyt, mutat­ Pfeifer Tamás' Pécs 30.000 Ft. ja, egyetemünk elis­ Bézsenyi Balázs vád­ mertségét és érdemi beszédével a legmaga­ Igazságügyi Miniszter különdíja szerepvállalását. sabb összegű pénzdíjat Kovács Melinda Győr 20.000 Ft. Az Országos Perbeszerezte meg szédversenyeknek hala Legfőbb Ügyész gyományosan az az előzménye, hogy a Ka­ A legtöbb karról a versenyzőket egye­ különdíja/, Petia Csaba pedig védőbeszéd rok hónapokkal, vagy hetekkel korábban temi oktatók kísérték. A verseny népes kategóriában második lett. „házi” perbeszédversenyt rendeznek, még­ hallgatóság előtt a Pázmány Péter Katoli­ pedig két kategóriában: a vádbeszéd és a vé­ kus Egyetem dísztermében folyt. A hagyományok szerint a jogesetet a dőbeszéd kategóriájában. Hagyományosan A perbeszédeket a versenyzők talárban rendező kar bocsátja a versenyzők rendel­ a kétféle perbeszéd első helyezettéit, vagyis tartották. Mindenki ugyanazt a jogesetet kezésére, a mostani Országos Perbeszéd­ két főt neveznek be az Országos Perbeszédkapta, sorsolás alapján kialakított sorrend verseny jogesetét Tóth Mihály Professzor versenyre. szerint párosával /ügyész-védő/ jelentek Úr készítette. Az egyedülállóan szellemes Ebben az esztendőben az ország nyolc meg a zsűri, illetőleg a közönség előtt. jogeset: Zách Felicián főúr 1330. évi me­ jogi kara közül velünk együtt hét kar Minden versenyző 10-10 percet kapott a rénylete Károly Róbert magyar király el­ nyújtotta be a nevezését. Értelemszerűen perbeszéd elmondására. len. A feladatot a mai jog szerint kellett mind a hét kar két-két versenyzővel sze­ A versenyzők díjazására összesen tíz megoldani. ... repelt, így a versenyen összesen tizennégy hallgató vett részt. A versenyt pártatlan zsűri bírálta el. A zsűri elnöke a Legfőbb Ügyészség egyik főosztályvezetője volt, tagjai pedig a Legfelsőbb Bíróság két tanácselnök bírája, a Budapesti Ügyvédi nyolcadik oldal díj állt rendelkezésre. A tíz díjból hat dí­ jazásának összegét a karoktól, illetőleg a PPKE-JÁK dékánjától kértük. Budapest, 2002. április 22. A hat díj: -két első helyezés /egy vád-egy DR. BÉKÉS IMRE védőbeszéd/, -két második helyezés /egy egyetemi tanár �Kari TDK — 2002. április 29. — Szerző/Opponens 1. Bónis Péter Dolgozat címe Intézet/Tanszék Ossz. Jogtörténeti Intézet 117 Hely. L Környezeti og és Versenyiogi Tanszék 105 1. Jogtörténeti Intézet 103 11. Az utópiák lényeges kérdései és kritikája Dr.Péteri Zoltán néhány kiemelked m összehasonlítása alapján A véleménynyilvánítás szabadságának polgári Dr.Sólyom László jogi kérdései Jogbölcseleti Intézet 101 II. Magánjogi Intézet 98 II. Közösség és társadalmi kontroll Dr.H.Szilágyi István Jogbölcseleti Intézet 97 III. A könyvvizsgálat magánjogi vonatkozásai Dr.Jobbágyi Gábor Dr.Nagy Lajos Magánjogi Intézet 96 III. A házasság érvénytelenségének kérdései a kánonjog és a polgári jog összehasonlításában Dr.Lábady Tamás Magánjogi Intézet 95 III. A tulajdonszerzés korlátái, különös tekintettel Dr.Bagi István a külföldiek ingatlanszerzésére Magyarországon Az úi-Asszír Birodalom nemzetközi szerz dései Dr.Szabó Marcel Magánjogi Intézet 94 III. Nemzetközi Jogi Intézet 93 Kincstalálás a magyar jogban Dr.Horváth Attila Jogtörténeti Intézet 92 elektronikus dr. Lándhidi Péter Környezeti og és Versenyjogi Tanszék 91 Az igazság megállapításának eszközei és korlátozó feltételei a polgári perben Az Európai Unió b vítésének intézményi feltételei Az összehasonlító iogtudomány mint a iogtársadalom tudománya Regionális politika és területfejlesztés a csatlakozás fényében; A film jogok és a merchandising Dr.Gáspárdy László Magánjogi Intézet 89 Dr.Dienes-Oehm Egon Dr.Péteri Zoltán Nemzetközi Jogi Intézet Jogbölcseleti Intézet 89 Dr.Kilényi Géza Közjogi Intézet 87 Dr.Tattay Levente Magánjogi Intézet 85 Feltétlen alkalmazást kívánó normák a nemzetközi magánjog európai gyakorlatában Dr.Burián László Nemzetközi Jogi Intézet 85 Hulladékprobléma Lépések a szelektív hulladékgy ités irányába A gyógyszerek által okozott károkért való felel sség A szoftver iogi szabályozása Dr.Bándi Gyula Nagy György Dr.Lábady Tamás Környezet jog és Versenyjogi Tanszék Magánjogi Intézet 83 Dr.Tattay Levente Magánjogi Intézet 81 A nemzetközi vízjog és Magyarország Dr.Prehoffer Elemér Nemzetközi Jogi Intézet 81 Közjogi Intézet 81 Munkajogi Tanszék 77 Környezet jog és Versenyjogi Tanszék 68 Konzulens A ius commune kezdetei Európában Dr. Zlinszlcy János opponens: Váczi Zoltán 2. Tóth András opponens: Szántó Tibor 3. Tamás Csaba A távközlés szel<torspecifil<us szabályozásának Dr.Boytha Györgyné jellegzetességei a távbeszél szolgáltatási piac vonatlmzásában A modern kori japán jogfeji dés Dr.Szabó István opponens: Pálvölgyi Andrea 4. Molnár Olga Borbála opponens: Fekete Balázs 5. Wiedemann János opponens: Somogyi Áron 6. H s Hajnalka opponens: Matisz Márk 7. Brehóvszki Márta opponens: Nyéki Renáta 8. Harmat Anita opponens: Domány Katalin 9. Nagy Izabella opponens: Perlaki András 10. Palotás Csongor opponens: Kratochwill Éva 11. Tomasitz István opponens: Rétvári Bence 12. Polony Gergely opponens: dr. Lánchidi Péter 13. Forstóber Gábor opponens: Kádár Eszter 14. Traser Julianna Sára opponens: Syposs Csilla 15. Rostás! Szabó Csilla opponens: Kovács Luca 16. Christián László opponens: 17. Stefka Annamária Internet és versenyjog kereskedelem területén az opponens: Csapiáros Ágnes 18. Várady József opponens: Hete Norbert 19. Szarka Eszter opponens: Pécsi Zsolt 20. Káplár Orsolya Csilla opponens: Szilágyi Pál 21. Bolla Zsófia 88 82 opponens: dr. Dévényi Péter 22. Deák Bertold Szamos Márton opponens: Veres Dóra 23. Bíró Ágnes opponens: 24. Lantos Veronika opponens: Kádár Tibor 25. Szacsky Borbála opponens: Szepesi Kinga Dr. Landi Balázs s.k. Az Európai Uniós Pénzügyi Szabályozás Dr.Vasadi Éva megielenése a magyar bankrendszerben A munkavállalót terhel versenytilalmi Dr. Radnay József kötelezettség a munkajogban, a munkaviszony megsz nését követ en A környezetvédelem a és versenyjog Dr.Péter Judit kapcsolódási pontjai Dr. Tattay Levente s.k. Dr. Tarr György s.k. Dr. Jobbágyi Gábor s.k. * Feltételesen javasoljuk kilencedik oldal �Egy (kampány)csendes jogászbál Április 20-án, szombaton este került megrendezésre a Pázmány Pé­ ter Jogászbál. Az eseménynek a Váci úti Masped székház rendezvé­ nyi terme (Masped Events Hall) adott otthont. A szervezők célja egyrészt a Pázmányos ál­ lóvíz felkavarása, másrészt pedig egy ha­ gyomány feltámasztása volt, hisz utoljára három évvel ezelőtt lehettünk tanúi hason­ ló eseménynek a Pázmányon. Éppen ezért szomorú, hogy ilyen nagyfokú érdektelen­ ség övezte a jogászbált, ami végül családias légkörben ___ lasztások másnapi második for­ dulójára és a szerte az országban kitört kampánycsendre tekin­ tettel. Az oktatói gárdát Seereiner Imre, Kávássy Pál és Tóth Zoltán Tanár Urak képviselték. Elnézést kérek, ha valakiről megfeledkeztem. Az est fővédnöke Dávid Ibolya Igazságügyi Miniszter Asszony aki személyesen is megjelent, a bált Jobbágyi Gábor Úr, Professzor dékánhelyettes nyi­ totta meg, a cere­ móniamesteri fel­ adatokat pedig a Jeruzsálemi Szent Lázár Rend lovagjai láttákéi. Csak a miniszteri köszöntő maradt el, nyilván az országgyűlési vá- tizedik oldal A lovagrend asztali áldása után vacso­ rához kezdett a báli közönség. Mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő konyhai remekművet. A Várkert Casino ■M jóvoltából lehetőség nyílt rulett és black jack játék folytatására, a győztesek két darab kétszemélyes vacsorára kaptak meghívást a kaszinóba. Azok számára, akik valami maradandót is szerettek volna hazavinni a bálból, meghívtak egy profi karikatúristát Késő este az Új Színház I A 'X színésznői adtak elő egy revüválogatást „A nő öccör' címmel. Nem kell félni, katolikus egyetemmel még összeegyeztethető stílus­ ban, nem úgy mint a pár évvel ezelőtti jogászbálon az emlékezetes Fábry- �show... A talpalávalót az egyetemen már nem ismeretlen Alpha Bánd szolgálta. Hajnali 1 óra magasságában feltűnően elnéptelenedett e nagy hagyományokkal rendelkező nemzetközi szállítmányozási társaság székháza. Hogy vajon mi állhat az alacsony érdeklődés mögött, azt egyelőre csak találgatjuk, a vizsgaidőszak közeled­ te, a választások, netán a jegyár, ami egyébként nem haladta meg a három év­ vel ezelőttit, vagy az erőtlen reklámkam­ pány? Nem tudhatjuk. Csak remélhetjük, hogy „a Pázmá­ nyon mégsem a közömbösség az Úr”, és >> hogy jövőre talán lesz folytatás, amin esetleg még Pázmányos hallgatók is részt vesznek, mert idén összesen hetet szá­ moltam. MÁNDICS BOTOND tizenegyedik oldal �Vendégünk volt az ELSA-Lausanne Április elején egy bilaterális cserekapcsolat (BSV-Bilateral Study Visit) keretében meglátogattak minket a lausanne-i egyetem joghallgatói. A gondos előkészületek során igyekeztünk minél több mindent felölelő és élvezhető programtervezetet készítem, ami minden előzetes várakozásunkat felülmúlva — sikerült. ■1 lilll ■ ■ Az ELSA tagjai Dékán Úrnál A városnézés során minket is elkáprázta­ tott régóta, ámde talán mégsem eléggé is­ mert nevezetességeink, mint a Széchenyi fürdő, az Opera, a Bazilika, Városliget, vagy a Várnegyed patinás szépsége. Erdekés kihívás volt számunkra az is, hogy előzetes felkészülés után többnyire mi magunk mutathattuk be gyönyörű fővá­ rosunkat idegen nyelven. Az egyhetes programba egy szentend­ rei hajókirándulás is belefért. A hétvégi hűvös idő ellenére jókedvünk továbbra is töretlen maradt, amihez talán egy kissé a forralt bor is hozzásegített. Múzeumláto­ gatás keretében megnéztük a — vélemé­ nyem szerint - európai színvonalú Terror Házát, ami nemcsak a mi számukra tarto­ gatott megdöbbentő tényeket, hanem külföldi barátainknak is, mert olyan dol­ gokat tudhattak meg az elmúlt évszázad magyar történelméről, ami-sajnos- a nyu­ gati világ embere számára többnyire is­ meretlen. Azt hiszem ez után még inkább megérlelődött bennük az a meggyőződés, hogy sokkal több dolog rejlik ebben az országban, mint amire számítottak. tizenkettedik oldal Persze külön figyelmet fordítottunk ar­ ra is, hogy külföldi kollégáinknak lehető­ ségük legyen betekinteni a magyar jogi kultúrába is. Látogatást tettünk a Legfel­ sőbb Bíróságon, ahol a sok érdekes infor­ mációval szolgáló idegenvezetés mellett kipróbálhatták a fogdát, illetve a Magyar Királyi Kúria idejében használatos bírói székbe is beülhettek. Egyetemünkön is körbekalauzoltuk őket, majd-nagy örö­ münkre- a Dékán úr is szívélyesen fogad­ ta a svájci delegációt. Az ELSA- Budapest elnökségével való találkozás során a szakmai eszmecsere bará­ ti diskurzusba torkollott, melynek során kedves vendégeink megkínáltak minket ab­ ból a méltán híres svájci bonbonból is... Nagy csodálkozással figyelték a választás el­ ső fordulójával járó izgalmainkat is- náluk, ugyanis ez a gyakorisága miatt korántsem ilyen nagy közéleti esemény-. Volt, akit még az urnához is elkísért svájci vendége. Az esti koncertek és bensőséges hangu­ latú beszélgetések mind-mind hozzájárul­ tak ahhoz, hogy olyan tartós barátságok kö­ tődtek, ahol már nem jelenthettek nehézsé­ get a nyelvi különbségek. Külön megörven­ deztettük őket azzal, hogy egy sportszerű bowling- mérkőzés során is összemérhette a két csapat az erejét. A nyolcfős magyar fo­ gadó csoport gyakran bővült ki érdeklődők­ kel, így barátaink valóban részesei lehettek az igazi magyar vendéglátásnak. Egy vacso­ ra során pedig kipróbálhatták a világhírű magyar konyhát is. A program nemcsak nekik nyújtott le­ hetőséget arra, hogy minket-magyarokatmegismeijenek, hanem nekünk is, hogy a hétköznapok zűrzavarában elhanyagolt ba­ rátainkat, kicsit jobban, kicsit máshogy is megismeijük. Ugyanezt a kellemes él­ ményt éltük át a budapesti kalauzolás so­ rán is, amikor is olykor-olykor lenyűgözve álltunk olyan épületek előtt, mint a Nem­ zeti Múzeum, vagy a Parlament, melyek mellett máskor észrevétlenül elrohanunk; fel sem mérve, hogy igazán lenne és van is mire büszkének lennünk... A búcsúzás fájdalmas pillanatában - a jóleső fáradtság érzése mellett- mindanynyiunk fejében az járt, hogy ebben az egy hétben, nemcsak svájci barátainknak, ha­ nem magunknak is a vártnál jóval több és gazdagabb felejthetetlen élményben lehe­ tett részünk. Biztosra veszem, hogy ez ugyanígy fog majd folytatódni október­ ben svájci viszontlátogatásunk alkalmával is, amikor is már ők kalauzolnak bennün­ ket végig szép hazájukban. Ezúton is szeretném megköszönni mindazok lelkes munkáját és részvételét, akik tevékenyen részt vettek a hét program­ jaiban és hozzájárultak ahhoz, hogy ők is, mi is élményekkel gazdagon térhettünk haza. Jelenleg több ország helyi szervezetei­ vel is folyamatban van hasonlójellegű bi­ laterális cserekapcsolat kiépítése, így töb­ bek között az ELSA-Brno, ELSA-Prága és ELSA- Nápoly hallgatóival is. További jó hír, hogy a külföldi gyakor­ nokcsere programokról is tudunk már az érdeklődőknek információkkal szolgálni. Ez ügyben felkereshetitek homepageünket az elsa-budapest. freeweb.hu címen, vagy bizalommal fordulhattok STEP (Students’ Exchange Programme) illeté­ keseinkhez; Valkó Lillához és hozzám. TAKÁCS ZITA �Miért hagyjuk, hogy így legyen? Több hallgatótól is hallottam azt a véle­ ményt, miszerint az Egyetemen bántó a személytelenség. Magam is így látom, sőt folyamatában szemlélve egyre növekszik a személytelenség. Mintha intézményünket az újabb és újabb évfolyamok hallgatói egy­ re inkább olyan automatának tekintenék, amelybe belépve és egy megadott technoló­ giai folyamaton végighaladva diplomássá válik a... Ki is? Az ember? De hiszen az ember társas lény, amely kisebb nagyobb közösség­ be ágyazottan kommunikál, ad és kap a kö­ zösségtől, jogai vannak a közösséggel szem­ ben, és felelősséggel tartozik a közösség iránt. Netán szimpátiát és unszimpátiát érez a közösség egyes tagjaival szemben. A kom­ munikáció, az adni és kapni, jogokkal élni és felelősséggel viselni, érezni nem asz au­ tomaták sajátja, nem is szólva a kölcsönös megbecsülésről! Persze a nagy létszámú évfolyamok, a Kar egésze nem hasonlíthatók egy kisközös­ séghez, azonban itt is megteremthetők, fenntarthatok az ilyen nagyközösséghez il­ lő, és elvárható, tartalommal megtölthető konvenciók, haladó hagyományok, például a köszönés. Ez utóbbi a legminimálisabb je­ le, kinyilvánítása az összetartozásnak. A hallgatók jelentős része egyáltalán nem, vagy nehezen, esetleg csak időszako­ san él ezzel. Az időszakok periódusosak: vizsgaidőszak előtt, alatt hirtelen megnő a velem köszönőviszonyban lévők száma! Az ilyenkor sem köszönök olyanok lehetnek, akik egyetlen előadásomra, vagy konzultáci­ ómra se jártak, így eleve nem lehetek szá­ mukra ismerős. A nehezen köszönőknek több válfaja is azonosítható: ■ akik várják, hogy előre köszönjek/hiába már csak azért is, mert minden igyekeze­ tem ellenére a több száz hallgatót csak idővel sikerül arcról azonosítanom /, ■ akik elnéznek felettem, ■ akik mereven földre szegezik szemüket. ■ akikben rémlik valami a konvenciókból, miszerint zsebre dugott kézzel nem il­ domos köszönni, viszont a köszönésért nem éri meg zsebükből kivenni a kezü­ ket, ■ akik válluk fölött hátranézve köszönnek /ők többnyire a járdát elfoglaló és társal­ gást folytatók közül kerülnek ki! ■ akik leereszkedően és foghegyről mor­ molnak vajh’ mit is? Persze a köszönés terén mutatkozó fogyaté­ kosság nem csupán az oktató-hallgató vonat­ kozásban jelentkeznek. Ugyanígy tetten ér­ hetők a hallgatók egymásközti viszonylatában is, legyenek azok azonos, vagy más évfolyam­ ok hallgatói. Pedig a már végzett hallgatóink a megmondhatói, hogy milyen sokat jelenthet, jelent a pályán segítségnyújtásban az ismert­ ség, az összetartozás, persze csak akkor, ha hajlandók vagyunk azt ápolni, fejleszteni. Vé­ gül is mindannyian egy hajóban evezünk! BITTSÁNSZKY GÉZA HUNGARORING - egy kicsit másképp 2002.04.20. A helyszín: Hungaroring, perzse­ lő nap, tavaszt meghazudtoló hőség. Forma 1es autó sehol, Palik Laci sehol, nincsenek né­ met drukkerek, s bájaikat mutogató hölgyek sem. Mégis miért van kint ilyen sok ember? Az ok: hagyományaihoz híven, idén is meg­ rendezésre került a Tavaszi Futófesztivál. Volt itt minden, ami egy futó „szemének, szájának ingere”; 42 km-es táv, 21 km-es táv ( melyet magam is sikeresen teljesítettem) ilL 1 kör a Hungaroringen táv (4 km). Ez egy olyan nap volt, amikor mindenki egyenlő, s mindenki egyvalamiért fut: önma­ gáért. Az akaratért, kitartásáért, a célért. Itt nem az számított, mennyi pénzed van, milyen kapcsolataid vannak, hanem itt minden rajtad múlt. És nem máson. Itt egyvalami számított: akarod-e és ha igen, végig tudod-e csinálni az általad kitűzött távot. Mi is volt az indító ok, amiért pennát fog­ tam kezembe, hogy mind azt mit tapasztaltam leírjam egyetemi lapunkba? Nem a feltűnésvágy vezérelt, egyáltalán nem. Szerintem az ember nem másért, ha­ nem önmagáért csinálja. Önmagát teszi pró­ bára önmagáért. Kíváncsi, mire lehet képes. Hiszen mindenki feltette már magában azt a kérdést: vajon mire vagyok képes? Egyrészt azért írtam e cikket, mert úgy érez­ tem, megérdemli az a sok ember, aki szombati tévézés, pihenés helyett eljött és lefutotta nem kis hőségben, esővel tarkított időjárásban az álta­ la kitűzött távot. Úgy éreztem, s érzem most is: kivétel nélkül tisztelem ezeket az embereket, mert valljuk be őszintén, kell némi lelki erő (nem kevés) hogy valaki teljesítse a távot. Ami­ kor forróság van, fáradsz, fáj a tüdőd, kicsit már szédülsz, és úgy érzed nincs már sok és véged van, szidod magad, minek is kellet idejönnöd, minek álltái egyáltalán neki. De amikor vége van, és a hányinger kerülget, mert teljesen kiszáradtál, fáradt vagy és fájnak a lábaid, de VEGE, úgy ér­ zed érdemes volt megcsinálni. Ebben a pillanat­ ban masnak érzed magad. Kicsit talán tóválasz­ tottnak Az emberiség egy kis részének érz0 ma­ gad, aki teljesítette a távot, itt és most! És más nem érdekel abban a pillanatban. És ez jó érzés. Másrészt azért fogtam e cikk megírásába, mert kevés fiatalt láttam, Pázmányost egyálta­ lán nem. Tudok néhány Pázmányosról, akik voltak pl. a tavalyi Nike Félmaratonon, de nem ez jellemző az egyetemünkre. Nem is kell, hogy ez legyen a jellemző! (És nem is lesz ez a jellemző.) És nem is toborzás e cikk célja! De lehet hogy van egy kis mag, akit ez érdekelne, de nem tud ezen rendezvényekről. Nekik írnám elsősorban a cikket. Információ­ közlésből, kedvcsinálásból. Hangsúlyozom: nemcsak komoly futóversenyek vannak, meg IS ragadnám a lehetőséget, és adnék egy címet, ahol mindenki válogathat kedvére a rendezvé­ nyekből; 5vwwbpsportiroda.hu. S már most felhívnám figyelmeteket egy nem komoly versenyre, a neve; Dreher Maraton Váltó, amely június 2-án lesz, ahol én még nem futottam, de akár már most ke­ resnék jelentkezőket a Pázmányról. Itt csapat­ ban futnak az emberek, vicces nevekkel. Jö­ hetnek lányok is! Április 20-án is meglepő­ déssel tapasztaltam, hogy mennyi kedves hölgy futott. Zárójelben jegyezném meg, akár fogyókúrának is kiváló (ismered az érzést, mi­ kor barátnőd azért nem eszik, mert fogyózik. Persze nem fogy le, csak sanyargatja magát. Legalább is ezt mondja) Pároknak kiváló program lehet, kapcsolatuk erősítésére. Meg­ ható volt számomra, milyen féltéssel, szere­ tettel támogatta egy pár férfitagja párját, hogy tartson ki, és csinálja végig! És milyen boldo­ gok voltak, hogy sikerült, és együtt csinálták végig! Abban a pillanatban azt éreztem, hogy az ilyen pillanatokért érdemes élni! Azt mondanám befejezésként, hogy azért érdemes egy ilyen versenyt megnézni, druk­ kolni, s az érdeklődő embereknek jelezném, nézzék meg a wwwfutobolondok.com című oldalt, s lehet hogy rájönnek miért tisztelem e kitartó embereket... kicsiket és időseket. Köszönöm az ítélet szerkesztőségének, hogy lehetőséget adtak e cikkre, mindenkinek eredményekben gazdag vizsgaidőszakot kívá­ nok! . ■ ■■■.. •, . : SHELBAUER BALÁZS selbi@freeniail.htt tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! 11. ZSOLTÁR Segíts meg Uram, mertfogynak a szentek.... Segíts meg Uram, mert fogynak a szentek, JÉs kiveszett a hűség az emberek között. Ál nők ajakkal hívságot beszélnek. Kétféleképen szól szívök. Veszítse el az Úr az álnok ajkakat S a nagy szavaktól hangos szájakat, Jök így szólnak: „Nyelvünkben az erő, lés vélünk van az ajkunk! Kicsoda úr mirajtunk? 1” .Gyengék nyomorúságáért, Szegények sóhajtásáért - Úgymond az Isten - immár fölkelek, És megmentem; aki ezért eped. “ Az Isten szava tiszta szó: Agyagkemence lángja közt 1 íétszer megpróbált színezüst. Utam, te őket megvédelmezed, ; E Nemzedéktől minket megvédesz mindorökkön, Hiába jár körül a bűnös oly kevélyen, S hiába úr a hitványág a földön. Sík Sándorfordítása Kapálózol. - Kinek fogod a kezét? Az élet egy folyó. Örvény. És te nem vagy elég bátor, hogy belevesd magad. Csak menekülsz, vagy csak ülsz, és azt hi­ szed, hogy az idő nem akar előrébb menni. Hogy nincs mit csinálni, és te csak vársz, hogy majd csak elindul egyszer. És aztán észrevesz, hogy már elindult, és nemcsak hogy megy, hanem rohan, szinte utol sem érheted, de arra is rájössz, hogy nem is ne­ ked kell utolérned, hanem, hogy neked kell elkapnod egy ágat, mert mire rájössz, már késő, hogy te sodródsz az árral, és már nincs időd!! Már nincs is több időd, hogy megva­ lósítsd..., hogy építs valamit! Már csak szá­ guldasz az árral, kapkodsz az ágak után, pró­ bálod elérni az egyiket, („talán nekem sike­ rül”), hogy mindent újból kezdj, hogy újra kezdhess mindent. Akkor talán elkezdheted építeni a te szép új világodat, leteheted az új-alapjait, aztán meg felhúzhatod a falakat, meg a tetőt, és a végén benépesítheted, (a csak neked való szörnyekkel) tizennegyedik oldal de rájössz, hogy még a tervrajzod sincs kész, és mire kész, már 24, és akkor már csak ma­ ximum ötven. a legjobb esetben hogy fel­ építs egy embernek való életet... Akkor még az ellenség katonáiról nem is beszéltünk. Akik a hullámok, akik a betegség, a nem-tu­ dás, (a megtanulhattam volna, a szüleimigazán-megtaníthattak-volna-rá, a tanára­ imnak kellett volna megtanítani.), a lehető­ ség, a kitartás, a folyton folyás, a beleugrás. Ami az idő, a szemét, a folyton folyó idő: ez az ami neked nincs. Meg aztán hirtelen eszedbe ötlik a neked kellett volna megta­ nulnod, meg a hiába már úgysincs idő stb., stb. és hogy miért nem. Let there be light! Pokomyi KLatalin Egyetemisták látogatása a börtönben A budapesti Egyetemi Lelkészség két fiú­ kollégiumának tagjai tavaszi, soproni kirán­ dulásuk során április 27-én Pákozdi István igazgató lelkésszel látogatást tettek a sop­ ronkőhidai fegyházban. A majd egész dél­ előttöt igénybe vevő alapos vezetést az inté­ zet parancsnok-helyettese irányította. Rész­ letes történeti bevezető hangzott el a XIX. század második felében épült börtönről, an­ nak bővítéséről és mai átépítéséről, a mint­ egy 700 fogvatartott jogairól és napirendjé­ ről, a börtönben lezajlott korábbi szökési kí­ sérletekről, valamint arról, mennyire fontos szolgálatot tölt be a börtönlelkész, akit sze­ mélyesen is megismerhettek a fiatalok. Szekeres János atya a beszélgető szobájában fogadta a látogatókat, és lelkesen mesélt ne­ héz és fontos munkájáról. Az egyetemisták, akik közül többen fővárosi joghallgatók, nagy érdeklődéssel és megrendüléssel néz­ ték végig a cellákat, a sétáló udvart, a muze­ ális emlékeket és az épülő, modern szár­ nyat. A hely érdekessége, hogy 1944-ben két bíboros is volt a letartóztatottak között: Mindszenty József és későbbi utódja, akkor fiatal munkatársa: Lékai László (vö. EmMK lékiratok, 52. lap). Ferencesek felhívása a zsidó közössé­ gekhez — A Szentföld ferences rendi szer­ zetesei felhívásban fordultak a világ zsidó közösségeihez. Azt kérik, járjanak közbe az izraeli kormánynál a betlehemi Születés- bazilikában víz és áram nélkül maradt fe­ rencesek érdekében. A rend vezetőségének sajtóirodája többszö­ ri, az izraeli kormány részéről válasz nélkül maradt kérés után írta meg felhívását. Eb­ ben kiemelik a zsidó testvérek felé irányuló baráti érzelmeiket, a beléjük vetett bizalmu­ kat, és emlékeztetnek a ferences szerzete­ seknek a zsidók megmentéséért tanúsított hősiességére. ,Most nekünk van szükségünk a segítségetekre” — szól az üzenet. Szentföldi kusztódia — A ferencesek a szentföldi közössége, )5'Szentföldi kusztódia” (őrség) 32 országból származó, mintegy 300 szerzetesből áll. A kusztos (la­ tinul custos, azaz őr) „Sión hegyének őre”, akit a rend általános tanácsa választ, és a Szentatya erősíti meg tisztében. Assisi Szent Ferenc fiai már 1217-ben megalakították szentföldi tartományukat (provinciájukat). Maga Ferenc is több hónapot töltött a Szentföldön 1219-1220-ban, és találkozott Melek el-Kamel szultánnal is. 1263-ban a tartomány kisebbedett, és a missziós munka érdekében kisebb körzetekre, kusztódiákra osztották. A ferencesek jelenléte tette lehetővé 1847-ben a jeruzsálemi latin patriarkátus helyreállítását. (KIPA) 12. ZSOLTÁR Nagy elhagyatottságban. Meddig feledsz Uram egészen el? Arcod tőlem meddig fordítod el? Meddig forgassak új-új terveket, Hogy nappal új gondomra legyenek? Meddig engeded, hogy föl ebem Fölmagasodjék ellenségem? Nézz rám Uram, hallgass meg, Istenem, Világosságot adj, hogy a halálos álom Erőt ne vegyen lelkemen. Ne mondja bán tóm, hogy erőt vett rajtam, Szorongatóm ne örvendezzen, ha megingok a bajban. Én pedig Uram irgalmadban bízom, Örvendez szívem üdvösségeden. Áldom az Urat, ki jót tett velem S a magasságos Isten nevét énekelem. Sík Sándorfordítása �Moziles — Eperjes Krisztián rovata — Üdv az olvasónak! Első alkalommal (és remélem nem utoljára) itt a Moziles rovat, amelyben, az aktuális filmeket mutatom be röviden. A mozik filmkíná­ lata az utóbbi években egyre bővül, sajnos ez a mennyiségi növekedés nem jár együtt a minőség javulásával, ezért úgy gondoltuk nem árt, ha tudjátok mire vesztek jegyet, már csak azért sem, mert a hétvégi jegyek egyes helyeken már átlépték az 1000 (!) forintos „lélektani” határt. Minden premierfilmről technikai okok miatt nem tudok beszámolni, (nem az ítélet megjelenéséhez igazodnak a bemutatók) ezeket (x)-el jelölöm. Ennyit előjáróban, jöjjenek a filmek. 8 Nő, Kate és Leopold — feliratos, francia film. Francois Ózon rendezésében egy pergő ritmusú, kifejezetten jó humorú, igen cselekményes és szövevényes vígjátékot láthattok. A film meseszerű képpel indul. Behavazott vidéki kúriánál őzike téblábol, miközben ’60-as évekbe illő autón meg­ érkezik az Angliában tanuló Suzon, hogy karácsonyi szünidejét családjával töltse. A házban fogadja őt a rokonság: a félig rokkant nagymama, a kissé zilált, de leg­ inkább hárpia típusú nagynéni, a teenager húgocska, az „úriasszony” édesanya, a csi­ nos cselédlány és a termetes szakácsnő. Egy valaki hiányzik a papa. A papa még ágyban van, de többé már nem kel fel, mert kés van a hátában. Ki tehette? Valaki a családból, mert tegnap még élt, az utak alig járhatóak, a kutyák sem ugattak az éj­ jel (pedig, ha idegen jön mindig szoktak). Nincs más hátra, ki kell deríteni ki a gyil­ kos. időközben beesik a papa ledér életű húga, csak azért, hogy még egy gyanúsí­ tott legyen. A telefonzsinór elvágva, a bir­ tokról kijutni nem lehet, maguknak kell kideríteniük kinek volt útjában a derék családfő. Indíték van bőven: a feleség, a lányok, a testvér az örökség miatt, a nagyi a részvények miatt, a nagynéni a puszta utálat okán, a cseléd féltékenységből, a szakácsnő pedig csak úgy. De lehet, hogy összekevertem a szereplőket és pont for­ dítva. Az is lehet, hogy senki sem az, mint akinek látszik. Ki tehette? NÉZZÉTEK — feliratos, am., vígjáték (x). MEG és kiderül. Ennyi legyen elég, csak a kiváló poénokat lőném le. Mellesleg a szereplők néha rázendítenek egy-egy dal­ ra, ezzel fejezvén ki valódi, mély és őszin­ te érzéseiket. Kiváló, színes, remek ko­ média. Feltétlenül ajánlom mindenkinek! A film főszereplői Meg Ryan és Hugh Jackman. Amit biztosan tudok a filmről, hogy Meg Ryan itt újból ugyanolyan a magánéletben boldogtalan (egyébként tündén és elbűvölő) nőt játszik amilyet Showtime — feliratos, am., vígjáték. Robert de Niro és Eddie Murphy olyan rendőröket alakítanak, akiknek minden lépését követi a TV és így egyenes adás­ ban nyomoznak. A film nem túl izgalmas, sőt kissé unalmas. Mindkettőjüktől lát­ tunk már jobbat is. Mullholland Drive — feliratos am. film. David Linch (Twin Peaks) rendező Cannesi díjnyertes filmje. A film mottója: „Old meg a rejtélyt”. Rejtély azonban nincs, blöff az egész film (jó értelemben), a rendező így akaija bemutatni az őrületet és az illúziót. már A Szerelem Hálójában, vagy a Szere­ lem Hullámhosszán c. filmjeiben is alakí­ tott. így látatlanban is biztos vagyok ben­ ne, hogy ez a filmje is egy kellemes, könnyed, romantikus vígjáték, végén ter­ mészetesen „happy enddel”. Pihentető esti mozi, másfélórányi kikapcsolódással. Pánikszoba — feliratos, am., thriller. A Hetedik és A Harcosok Klubja rende­ zőjének új filmje Joddie Fosterrel a fősze­ repben. Anya és lánya beköltöznek új ott­ honukba, már az első éjszaka betörők je­ lennek meg, akik elől az un. biztonsági szobába menekülnek. A probléma az, hogy amiért amazok jöttek az pontosan ott van. A story nem túl izgalmas, a film annál inkább. Végig pontos tempójú, fe­ szült, izgalmas thriller. Egész jó. Skorpiókirály — szinkr. am. fantasy A Múmia sorozat harmadik része, mely­ Fújd szárazra édes — feliratos angol-am.-német vígjáték. A történet egyszerű Kightly városka ren­ dezi az angol fodrászbajnokságot, min­ denki eljött, aki név a szakmában, de a polgármesteren kívül egyelőre senkit sem érdekel a verseny, még Allent sem az egykori bajnokot, aki még mindig azon tépelődik, hogy felesége tíz éve le­ lépett egykori modelljével. Fia azonban szeretne indulni, de a csapat négy tagból áll. Végül összeállnak így négyen apa, fia, a feleség, és az exmodell. A fiú köz­ ben beleszeret a rivális lányába, a feleség halálos beteg, és a polgármester is egyre Elvisesebben öltözködik. A film KIVÁ­ LÓ, roppantul mulatságos, ugyanakkor mélyen emberi. Azt mutatja be, hogyan zavarodik meg egy kisváros, és hogyan jön össze egy család újra a verseny alatt, mindezt olyan fordulatosán teszi, hogy nem tudjuk a következő pillanatban sír­ ni, vagy nevetni fogunk. Mindenkinek ajánlom. ben Rock a pankrátorsztár próbálkozik mindannyiunk Arnoldját túlszárnyaló drá- maisággal, egy három Xena hosszúságú „opus”-ban, megvillantani izmait, és a ve­ leszületett színészi képességeit, mindeköz­ ben a negatív főhős műbőr zekében feszít úgy Kr.e. 2000-ben. PÉNZKIDOBÁS!!! A múlt héten voltak a francia filmna­ pok, ezért májusban több a francia film a mozikban, máris itt van három (8 no. Angyalok Végállomás, Ez a Szere­ lem). Minden olvasónknak jó szórakozást kívánok! tizenötödik oldal �i Két^^c M Az emher csak akkor, nem dadog, Nem vérre megy amikor énekel. (Ancsel Éva) A dadogós külön erőfeszítéssel keresi; a szavakat. Akit nem érint ez a kellemetlen szépséghiba, az is gyakran belebonyolódik egy-egy végeláthatatlannak tűnő mondat­ ba, ahol keverednek a kifejezések, rejtőz­ ködik a lényeg. Legbelül á gondolatok pe­ dig nagyobb zavarban vannak. . a. „ Valami hasonló helyzetet él át az énC' kés és közönsége az elhangzó dalok alatt. Á dallam kiemeli a szavakat hétköznapi környezetükből, és fokozott érzelmi ha­ tást kölcsönöz számukra. Az egyik kifeje­ zetten kellemes színt ad a szövegnek, a másik felszínes, erőltetett “eredményt , ér el. Végső soron, ajó dalt az jellemzi;- hogy évtizedeken keresztül ismételgetik. /' ’í;, / Nem feltétlenül a rádióban, hanem egy-egy buliban, tábortűznél, a fürdő­ szobában, avagy félhangosan dúdolva;’ az utcán - puszta emberi hangon. Igaz a mondás: a legszebb hangszer az emberi hang. Erre talán jó példa Bobby Mcferrin örökzöld klasszikusa, a,Donf t worry be happy. A zene, legyen akár könnyű, akár ko­ moly, különösen, ha énekkel párósul; az egyik legősibb emberi találniányt jelen­ ti. Kifejez, egyben kezelhetővé tesz talá­ nyos, mindennapi problémákat,^ vagy ellenkezőleg, nem mindennapi, túl­ csordult örömöt. -, . A daloknál is megfi^elhetők foko­ zatok. Van gyenge, felejthető, ami nem haladja meg a „slágergyanús” jelzőt. Lé­ tezik jól megkomponált mű, amit érde­ mes újra és újra meghallgatni. Ha van csúcs, akkor az szerintem az egyes országok himnusza. Nálunk is, nagy kezdőbetűvel, ahogy Alkotmányuk rögzíti. Kölcsey és Erkel tehetségéből lét­ rejött egy számomra megmagyarázhatat­ lan hatású dolog. Ez a megzenésített ima rendkívül nehezen meghatározható ér­ zést foglal magába, amit úgy hívnak: haza­ szeretet. Ismeretlen mélységeket rejtő fo­ galom. Egymástól különböző, sokféle el­ vet valló magyart kapcsol össze, földrajzi határokat nem ismerve. Amikor többedmaganimal éneklem ezt a csodálatos szerzeményt, jóleső borzongás fog el. Szerintem ez egyfajta belső dadogás. E szerint énekelve is ké­ pes dadogni az ember? SZAMOS KÖKrÖN tizenhatodik oldal Vajon tökéletesen egy véleményen kell lennünk valakivel, hogy kom­ munikálni tudjunk vele? — tettem fel a kérdést magamban a minap. Éppen azzal a céltalansággal róttam az egyetem folyosóit, amely egy lyu­ kas óra alkalmával könnyedén meg­ környékezi az embert, és akár a bü­ fébe, akár a gépterem elé vetődtem, kis csoportokban álló, hevesen vitat­ kozó fíatalokkal találtam szembe magam. egyezik a másik fél politikai beállítottsá­ gával. Elgondolkozom azon, hogy vajon nem vitatkozni felejt-e el az ember akkor, ha érzelmi kötődései, melyek a politikai csoportokhoz fűzik, elragadják a vita higgadt, a másik fél véleményét tisztelet­ ben tartó jellegétől? Nem ölik-e ki ezek a túlfűtött érzelmek az intelligenciát a diskurzusból, amikor az észérvek egyezményes kereteit szét­ vetve a vitát óvodásszintű veszekedéssé alacsonyítják? Nem válunk-e olyan buz­ Első ránézésre nem volt ebben semmi gó zoon politiconokká ilyenkor, hogy rendellenes. Bár a szellemi csatározások éppen csak a másik véleményét felejtjük kétségkívül kísérőjelenségévé váltak az el tiszteletben tartani, azt a véleményt, egyetemi életnek a választások közeledté­ amely által a másik is egyenrangú félként vel, ez a tény egyúttal - az egyetemen kí­ elismert zoon politiconná lesz a sze­ vüli közélet keresztmetszetét adva - hűen münkben? tükrözi a kiemelkedő érdeklődést is, ame­ A baj ugyanis nem a nézőpontok közti lyet az utca embere ezekben a napokban különbségek között van, hanem azzal, mutat az ország jövőbeli sorsa iránt. ahogy kezelni próbáljuk őket végletekig Amint azonban közelebb léptem egy kis leegyszerűsített (többnyire mostanában csoporthoz, megéreztem, hogy nem kis két) skatulyában gondolkodva. A problé­ feszültség van a levegőben. Egy széles ma az, hogy manapság könnyebb és baritonnal megáldott úriember vehe­ hangzatosabb valakit megbélyegezni mens, karmesteri kézmozdulatok kísére­ (bármelyik oldalról!) és jelzővel ellátni, tében, láthatólag jobb akusztikai adottsá­ annál, mint hogy gondolkodni kelljen gait teljes mértékben kiaknázva magya­ azon, hogyan is cáfoljuk meg az általa rázott egy megszeppent, nála két fejjel alacsonyabb lánynak. Érzelmektől túlfű­ felhozott érveket. Szerintem ugyanis tött néhol mosdatlan szavakkal nyoma­ tékosított mondatait, amelyek dialógus nem a véleményeket és a cselekedete­ ket. (Épp ezért nem mondom, hogy kezdeményezésének minden kísérletét marha vagy, legfeljebb csak azt, hogy élből elvetően értek körmondatokká, öt szerintem most marhaságot mondasz. ) lépés távolságból szinte még bedugott Mert az utca embere dicséretre méltó nem embereket kell megítélnünk, ha­ füllel is hallani. lelkesedésről tett tanúbizonyságot, ami­ Egy hét távlatából tekintve eltűnődöm kor véleményt alakított közügyek mi­ azon, hogy pontosan úgy érzem magam kénti alakulását illetően, ugyanakkor ezekben a napokban, mint ahogy az a egyúttal a szegénységi bizonyítványt is kislány érezheti. Bele gondolok abba is, kiállította magáról azzal, ahogyan ezt a hogy ahányszor arra az elhatározásraju- tok mostanság, hogy megnyilvánulok véleményt kinyilvánította. így a választások második fordulója után egy adott politikai kérdésben, mindig pedig még mindig érzem azt az áporo- egy kisebbfajta félelemmel teszem azt, a dott szagot, amelyet a gyengébb felekre mártír, számomra igen kellemetlen sze­ ráerőszakolódni kívánt akaratok izzad­ repét magamra öltve, minden pillanat­ ságbűze hintett szét a levegőben. ban attól tartva, hogy véleményemért felkoncolnak, csak azért, mert nem ZSELLÉR MÁTÉ �Subkégel Subkégel. tele derűlátással — írta a The New York dulás tér két oldalán a zöldséges stando­ Ha valakinek ez a szó nem mondana Times.” Hol ezt ír, hol azt. Menjünk to­ kon banánt árultak a minap. Apró, törő­ semmit, annak elárulom: nekem sem vább. Vissza a kádáros oldalra, nyilván dött, félig rothadt, félig zöld banánt — mond! Talán mindketten bugrisok va­ ott vannak az előkelő helyre, jobb oldal­ 75 forintért kilóját.” Tekintetem elho­ gyunk? Fogalmam sincs, ki lehetett az a ra szedett hírek. Megvan. Az alant fekvő mályosul: hol vannak már azok a szép, Subkégel. Mindenesetre ez az illető cikk, háromhatvanas-kenyeres és hetven- jegyzi azt a selyemfestést, amelyre nem­ Csók-képtár-béli kiállítás megnyitójáról. ötös-rothadtbanános idők! rég otthon bukkantam, egy legalább A cikk címe: „Medgyessy Péter: Megta­ Szédítő utazásomban már a szemem és hatvanéves bőröndben. A kép meglehe­ láltuk az egyéni szabadság örök érvényű tősen szirupos: két hölgyet ábrázol, igazságát. tudósítás egy székesfehérvári 5J agyam is felmondja a szolgálatot. A kö­ vetkező cikk címét csak második neki­ amint azok valami negédes táncot lejte­ Meg. futásra sikerül helyesen elolvasnom: nek lenge öltözetben. Gondolom, ezért A hetedik oldalon színikritika a Vidám JJ is nem a falon lógnak, hanem a bőrön­ Színpad vadonatúj kabaréjáról: ,yolt szememnek. Ahá: új favédő! Kedvesen döt boldogítják. Nálunk, perditák és egyszer egy Wadkelet”. Mocsokkal és bújtatott reklám az Álba Regia építőipa­ giccsek csak egy kiszuperált bőröndben vacakkal, ri vállalat külföldről szerzett licencéről, fordulhatnak elő. A kép másik életre se­ bugyutizmussal teletömött televízió­ amelyet most a magyar olvasók is meg­ gítője Váradi képkeretező, aki a Paulay műsorainkat és a remek bulvársajtót ismerhetnek. Persze, ma már óriáspla­ Ede-utca (sic!) 51. szám alatt fejtette ki nézve-bújva ma már csak mosolygunk kát hirdetné a céget, s megtudhatnám, tevékenységét, a pesti közönség nem azokon a kifogásokon, amelyeket a ko­ hogy az új eljárással akár cirka ötezer kevés megbecsülésére. A remekbe sza­ rabeli író még említésre méltónak tar­ évig sem kellene törődnöm a fából ké­ bott keretről és Váradi mesterről a ké­ tott. „Nem prüdériából, inkább a jó íz­ szült nyílászárók védelmével. Már rég pet hátul borító papírra nyomott pöcsét lés okán vált ki belőlem ellenérzést né­ elporladtam volna, de ablakaink és a vé­ zengedezik. hány szexjelenet, különösen az, ame­ céajtó még mindig zengenék Álba Sokkal érdekesebb azonban az a vala­ lyikben Kabos Lászlót Navarro bikájá­ Regia dicsőségét. mi, ami a kép és a bőrönd találkozását val téveszti össze a molett Csala Zsuzsa van hivatva megakadályozni. Ez a va­ a „Szexklinika és a vadász” című blüett- lami egy újság: a Magyar Nemzet ben. Ugyancsak lapos helyzetkomi­ 1989. július 14-iki száma. Ebbe teker­ kumra épül az a dialógus, amelyben a Elismeréssel nyúlok Subkégelhez. Újra gette be családom valamelyik tagja a tehetséges Kibédi Ervin szexuális vá­ átadom a jólábú hölgyeket a Magyar hölgyeket, mielőtt a koffer mélyén le­ gyában egy hajót vél nőnek; a nő ezút­ Nemzet ölelésének. töltendő szabadságvesztésre ítélte vol­ tal is Csala Zsuzsa.” Ugyan kérem, ez Mert Subkégel állandó. na őket. Talán 13 éve megint felme­ ma már természetes, s a cikkíró logikai marhaságokkal és rült Subkégel falra helyezése, - nem attrakcióján sem csodálkozunk. Nyil­ tudom. Talán megsejtettünk valamit ván még tartott szédülete, a Vidám abból a konjunktúrából, amely ma a Színpad katartikus élményt nyújtó elő­ régiségek piacát jellemzi, s falra kí­ adásától. Hiszen nő és hajó igazán egy­ vántuk volna a táncosnőket? A döntés re megy. Egy rezzenés sincs már vastag­ mindenesetre ez volt: már eleget ló­ ra edzett arcunkon. Aztán némi magya­ gott a kép egy ősünk hálószobájában - rázat: „Tévedés ne essék: nem a téma pihenjen csak továbbra is! ellen van kifogásom, hiszen az ezen a Lapozzunk bele a lapba. — Sárga és színpadon vélhetően először látható törődött. — A címlapon cikk Bushról sztriptíz igazán kellemes látvány, amiért (no nem az ifjabbról), aki akkoriban lá­ már nem kell Bécsbe utazni.” Hja ké­ togatott Magyarországra. Csak egy lapo­ zás kell és megtudjuk: „Tízezrek vettek rem, ma már nem kell. De gondolom, nem a hajó csinálta, — bár akkor is kel­ megrendült búcsút Kádár János ravatalá­ lemes lehetett volna. nál.” Lapozzunk. ,)Vashingtoni tudósí­ Aztán rövid önmarcangolást olvasha­ tónk téléig elentése: Budapest csordultig tunk egy másik cikkben: „A Felszaba- ,Uj fajvédő eljárás” — nem hiszek a ★ BÁLINT GYÖRGY RUDOLF ★★★X cikket, és a benne szereplő szalagcímeket olvasva, felrémlett hennem, hogy a Magyar Nemzet 1989. július 14-iki számával egészen véletlenül én is talál­ koztam, jó másfél évvel ezelőtt az Or­ szággyűlési Könyvtárban, miközben irodalmat gyűjtögettem akkori évfo­ lyamdolgozatomhoz, ugyanis nevezett lapszámban olvasható Kilényi Géza Professzor Úr cikke a választójogi tör­ vény előkészületeiről. Egyáltalán lehet­ nek ilyen véletlenek ? (Mándics Botond, főszerkesztő) tizenhetedik oldal �IRODALMI S(AR)OKKK Örömmel tapasztaltuk, hogy némelyeknek megjött (az ihlete). Előbújtak az eddig rej­ tegetett “írói vénák”, és nem egy, némi jóindulattal akár irodalminak is értékelhető al­ kotásjutott el hozzánk. Arra ösztönözzük a szerzőket és bárkit, aki ilyesfajta ambíci­ ókat táplál magában, hogy bátran jelentkezzen nálunk, ha átjut szigorú műítészeink rostáján, akkor szívesen elindítjuk irodalmi karrierjét (talán még az ES-be is bekerül­ het - de jó lenne neki!). Legalább még néhány jogásszal kevesebb lesz! Ezúttal egyetemünk hallgatója, Vaclav Borovicka (talán nem tévedünk nagyot, ha ar­ ra gyanakszunk, írói álnévről van szó - vajon kit takarhat?) és a nem Pázmányos, de ennek ellenére (éppen ezért?) szintén igen tehetséges György Milán verseit közöljük. György Milán: Napnyugta Napnyugta-egymagam vagyok hidegen-néma kabátban ballagok mint ti Január, Február rideg-percek fáradt-pillanatok. Mióta itt sétálok-megyek Nincsenek se madarak, se legyek tartalmatlan töltik az órát a másodpercek (a tikk-takk) Mint midig végtelen halhatatlanul kísértek, beszéltek puhán-illattalanul majd vadul ordították, tekintettel vert néma gondolatuk. György Milán: Alma Álmos, szép napok emléke álmomban hatalmam olyan. Mint a gyenge fáradt Rügy ki szirom létbe toppan. Robban és szárnyra kel kibontott szirmokkal, libben, perdül s törpül a nagy forgó alomban. Vitorlák dagadnak, ott fent pirosán, sárgán nyugodtan fodrozza az eget a langyos FényOceán . Zárul lassan minden. pillám lelkem enyhült-eltört a cigarettám. Pipál az Angyalkapitány... tizennyolcadik oldal Megtaláltam. Megtaláltam. De keresem még, és lehet, így veszítek el mindent. Akarom és nem én egyedül, de köztünk valami láthatatlan feszül Hazudjuk, hogy a tisztesség és nem más de tudjuk mindketten, hogy csak a félelem az. Pedig mindenki jól járna, csak belül egy kicsit fájna, hogy mégsem olyan vagyok, amilyennek hisznek (ahogyan ő látja). Megmondták sokan, nevettem rajtuk. 95-.miért, ki mondja?”, már tudom, mindenki ott hordja. Feledi a múltat mikor még kis rügy volt szeszélye a lombnak... Mára Egy virág lett egyike a soknak, kik a lét mezején versenybe porolnak. Majd Mind Alma lesz szeszélye a sorsnak. A szépet megeszik. Még egyszer felnézek, érzem a csodát a bárkák eltűnnek s-sötét lesz minden, minden tarkám. Messze int egy fény­ szele piros parázs... Megérint ÉRZEM-ÉRZEM!!!!! Boldog vagyok. Boldog és telhetetlen. Még akarok! Úgy is, ha szükség nincsen. Nincs még megállás, nincs egy perc pihenő, kényszer a vállamon, mit én helyeztem oda. Én meg nem értem, s kérdőn bólogatok... Sokat mentünk ketten, de elrepült a Malom... akkor voltunk s lettünk egymásnak Nagyon-Nagyon-Nagyon Ma megint leszek mára már vagyok magamban újra, egymagám vagyok. Leülök s nézem a Napot minden apró szem hol pislákol, hol ragyog. Vaclav Borovicka: R. - nek, ő tudja A csúfat elteszik. mindet szépen sorban, Én és én meg a bennem élő valami, akár jó is lehet, más joga eldönteni. Most is, mikor a papírra görnyedek, van, aki nevethet rajtam, aki csak rendel, de sohase fizet. De létezik az egyensúly, nincs okom panaszra, még ha nem is értjük, mindennek van oka s ára. Miért, hogy annyi év után még forog a föld és vele az ember? Uvöltsük már: Elég! Most jó, tovább nem kell! úgy mint én álmomban. Egy fának, alvó rügye voltam.... Nem lehet egyszerre minden az enyém, és ezt nagyon-nagyon rossz néven ve­ szem. �L' "'—j ALKOTMÁNYTAN Az OSIRIS KIADÓ, áprilisi újdonságai ■ .Id^ KÍ'KOÍtIXLí isr\ is Szvlrííí CvLiU RÖVID MAGYAR TÖRTÉNET kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan 3880 Ft Bosworth, A.: Nagy Sándor. Kukorelli István (szerk.): Alkotmányjog 5500 Ft , Pesti Sándor; Az újkori magyar parlament 3200 Ft Canning, JosepÉ?^Á középkori politikai gondolkodás története 300-1450 2980Ft Kende Tamás (szerk.); Európai közjog és politika 4500 Ft NAGY SANÍXJK A h(jd«h» PK hiriKÍ.íjmj s ! I Szekfu Gyula: Nép, nemzet, állam 3980 Ft n II i A hódító és birodalma 2580 Ft Schopenhauer, Arthur; A világ mint akarat és képzet 3800 Ft Szekfu Gyula; Rövid magyar történet 1606-1939 3800 Ft Mályusz Elemér: Magyarország története a felvilágosodás korában 3480 Ft Huszár Tibor (szerk.): Kedves, Jó Kádár Elvtárs! Válogatás Kádár János levelezéséből 2954-2989 4800 Ft Wajda, Andrzej: A film és más hívságok 2180 Ft Körösényi András: A magyar politikai rendszer 3280 Ft A kötetek megvásárolhatók n 1 az OSIRIS KÖNYVESHÁZBAN (1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6. Tel./fax: 318-2516, 266-4999), A PPKE JÁK JUSTITIANUS KÖNYVESBOLTBAN (1088 Budapest, Szentkirályi u. 30. Tel.: 327-0781) és a nagyobb könyvesboltokban vagy me^endelhetők az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODÁTÓL (1133 Budapest, Váci út 100. Tel.: 452-0594,452-0595, Fax: 452-0596); www.osiriskiado.hu osiriskiado@maildatanet.hu balasi<^nail datanet.hu Itt a nyár! Pázmányos sporttáborok!!! A PPKE-JÁK Testnevelési Csoport nyári sporttáborokat hirdet a következők szerint: ^8 s S^s július 29 - augusztus 2. augusztus 12.-16. Az 5 napos vitorlástáborok rész­ U.900.-Ft A vitorlás sportágban azonban csak a kö­ vetkező időpontokban áll módunkban tá­ borokat indítani; június 24 - 28. július 1-5. július 8 - 12. július 22 - 26. 8 5. 6. vételi díja: Bármely sportágban indul tábor, a jelent­ kezőkkel előzetesen egyeztetett időpont­ okban, legalább 8 fő jelentkezése esetén. A részvételi díjakról a jelentkezéskor tu­ dunk felvilágosítást adni. 1. 2. 3. 4. ■ '3» k A jelentkezőknek alkalma nyílik megis­ merkedni ezzel a gyönyörű sportággal, megtanulni a vitorlázás alapfogásait és ki­ pihenni az egyetemi szemeszterek szelle­ mi megterhelését. Nincs felüdítőbb az aktív pihenésnél! A táborok túra jellegűek, szállás a hajón (6 kényelmes ágy 2 kabinban, mosdó, WC, felszerelt konyha, 220 Y Hi-fi, TV). Az 5 nap alatt körbevitorlázzuk a Balatont. tizenkilencedik oldal �MULAT VALAHOL — Plébános Atya, ugye ön mondta, hogy a szolgálati lakásom kőhajításnyira van a templomtól? - kérdi az új kántor a főnökét. — Igen, én. — Szeretném, ha megmutatná azt az embert, aki a követ dobta. — Miért? A kántor válaszát a keresztrejtvény (függőleges 3. és vízszintes 47.) adja. A megfejtést 2002. május 24-ig váijuk a Spartacus Étteremben elhelyezett dobozba. Három nyertest sorsolunk ki, akik az Étterem által felajánlott háromezer, kétezer, illetve ezer forint értékű vacsora utalványt vehetnek át a Szerkesztőségben. Nevüket a következő számban közöljük. Ajánlatunk a Kar hallgatói, oktatói, dolgozói részére egyaránt nyitva áll. VÍZSZINTES: 1. A kultúra kezdete! 3. Munkás csoport 7. Ókori nép tagjai 13. Zellweger, színésznő 15. Muta­ tó szó 16. Hivatali helyiség 17. A nyelv érzi 18. Kellemetlen kerti képződmény 22. Betű, ki­ ejtve 23. Tömör fizika! 24. A rejtvény egyik jellemzője 27. Levegővel működő bontóesz­ köz 31. Német névelő 32. Re­ pülőgép-üzemanyag 33. Újszö­ vetségi személy 38. Polgári Per­ rendtartás, rövidítve 40. Ady egyik írói álneve 41. Pohármé­ ret 43. Dánia autójelzése 44. Fejfedő 47. A megfejtés máso­ dik része 50. ... John, angol ze­ nész 51. Magyar koronázási kel­ lék 52. Síremlék 54. Ezt teszi Munkácsy egyik festményének alakja 55. Angolszász katonai rendőrség, rövidítve 56. Légi­ posta-megjelölés, francia 58. ... György, legendás fradista labda­ rúgó volt 61. Spanyolország, Németország, Thaiföld, Kuba, Portugália autójelzése 63. Árad SS 1 2 5 4 SS 3 6 SS 7 8 9 10 11 12 13 14 SS §§ 15 SS 16 §s 17 18 19 20 21 22 §§ §§ §§ 23 27 28 SS §§ 24 29 30 38 39 44 45 46 26 33 34 §§ §§ 35 42 36 SS SS 43 48 49 §§ 51 50 SS §§ 56 57 52 §§ §§ 54 62 §§ 63 68 SS §§ SS 69 73 74 75 67 70 76 SS 77 81 82 §§ §§ 83 85 86 s§ 78 SS §§ §§ §§ 58 §§ 72 §§ 71 37 §§ 53 §§ 61 SS 66 §§ 41 47 §§ SS §§ 40 25 SS §§ 31 §s §§ 32 SS §§ §§ 59 55 60 SS SS 64 65 SS 80 §§ 79 84 §§ 87 §§ 88 §§ SS 64. Ellenérték 66. Jogszabályré­ szek 69. Attila, becézve 70. Kül­ 89 90 91 földi együttes 71. Nemzetközi kamion-jelzés 72. Ezért is érdemes rejtvényt fejteni 76. Az egyik hazai gyógyszergyár rövidítése 77. Rejtve figyelted 79. Csípős fűszernövény 81. Hátramenetben van a gépkocsi 83. Ezt teszi veled a rosszul sikerült zéhá. 85. Elvét. 87. Ez, régiesen 88. Egyezség 89. Ilyen a gyenge rím (és rejtvény­ meghatározás :) 90. Gratulálunk, a fődíjat Ön ... ! 91. A szoros ábécé 11. és 12. betűje. §§ s§ §§ FÜGGŐLEGES: 1. Kezdi, régiesen 2. ENSZ angol rövidítése 3. A megfejtés első része 4. EU-szabvány 5. Pap teszi 6. D.E.T.U.C 7. ... István, a Matáv Sopron labdarúgója 8. Hegység Oroszországban 9. Ruhatisztító hely 10. Ékszer Dóra monogramja 11. A tete­ jére 12. A fű előbukkan a földből 13. Sír 14. Éva, becézve 19. Középkori fenyítő eszköz 20. Aznapi utasítás 21. Noszogatás 22. Név­ elő 25. Rockkocsma a Millenáris közelében 26. Középen hűsít! 71. Pillangó 28. Gépkocsi, rövidítve 29. Végtelenül laza! 30. Aromás fűszernövény 34. Felszínes kapcsolat (2 szó) 35. Népszokáshoz kapcsolódó tárgy 36. Páros vándor! 37. Indián trófea 39. Töltetlen pulyka! 42. ... András, színész 45. Computer tomográf, rövidítve 46. Bútorfajta, németül 48. Például, rövidítve 49. Kása egynemű betűi 51. Fotó és látszerészeti cikkekkel foglalkozó magyar cég 53. Zsidó nyelv 55. Imádság neve 56. Serdülőkor 57. Ősi magyar női név 59. A zene egyik alkotóeleme 60. Kétbetűs helyeslés 62. Hosszú ing, régen fehérneműként hordták 65. Rizs fele! 67. Tehát, la­ tinul 68. Kenyérben van! 69. Magyar miniszterelnök volt 73. Isten teremtménye 74. Emese zavarban van! 75. Az egyik égtáj 77. Fagy­ lalt fele! 78. Betű, kiejtve 80. Hiányosan írtuk! 82. Növény 84. Országos Műszaki Tanács, rövidítve 86. Érdekegyeztető Tanács, rö­ vidítve. SZAMOS MÁRTON � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 4. szám 2002. május 17. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. május 17. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2377kb+6660kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_4_20020517 Relation A related resource T00045 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_4_20020517 HÖK