1 10 6 https://omeka.ppke.hu/files/original/20b64530ae0aa30925fe4c8dfca8da12.jpg a9a81c4ab0a23a99e2b3697c4f27d1ff https://omeka.ppke.hu/files/original/5ba8791fe9a2f520d787b7706a03e74e.pdf e37f26d48bd8af8ace0fa893e15d264c PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPKE_üteUtJ</_l .2002053-0 ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA EZ AZ ÉV IS ELKEZDŐDÖTT... SZABÓ MARCEL KILÉNYI GÉZA HERCZEGH GÉZA SMASHING PUMPKINS GREENPEACE TANDÍJ A100 ÉVES NYUGAT NEPTUN XI. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.itelet.jak.ppke.hu 2008. március 10. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Közeleg a tavaszi Kari TDK addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” Belépő a joghallgatók országos megmérettetésére (Pázmány Péter) IMPRESSZUM tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála’.’ (Teller Ede) Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszer Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató). Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilcnyi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotók Lalii tás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Grecnpcace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy cscttintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok 2 3 3 4 4 5 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál._ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közömbösség rendkívüli veszélyére oly sok irodalmár, tudós, politi­ kus, művész hívta már fel a figyelmet - mégis a kreativitás, az odafi­ gyelés és a véleményalkotás erejét sokan alábecsülik. Gyakran az az ér­ zésem, hogy bár egyetemünk több száz hallgatója a hétköznapok bizo­ nyos könnyed társalgásai során, egy-egy kötetlen fórumon rendkívüli odaadással, hozzáértően és új távlatokat nyitva hangoztatja vélemé­ nyét, tesz érdekes észrevételeket, a többség valahogy mégis vonakodik remek képességeit komolyabb, nagyobb téttel bíró feladathoz is fel­ használni. Azoknak, akik egy-egy előadást hallgatva az adott téma iránt érdeklőd­ ni kezdtek, vagy egy jogi szakkönyvet olvasva gondolatban véleményt formáltak egy abban tárgyalt kérdésről, esetleg pontosan tudják, mi­ lyen területtel szeretnének foglalkozni a jövőben és elmélyülnének ben­ ne, vagy éppen kiváló előadói képességekkel és meggyőzőerővel bírnak, érdemes egy pillantást vetni a következő, 2008 tavaszán megrendezés­ re kerülő Kari Tudományos Diákköri Konferencia kiírására. Gyakran egy ötletes évfolyamdolgozat - amelynek alkotója nem is gondolt arra, hogy műve megállná a helyét egy ilyen megmérettetésen - hívja fel a konzulens figyelmét a tehetséges szerzőre, de sajnos az is megesik, hogy a szerző egyszerű közömbössége miatt nem jut el egy jól megírt dolgozat a bemutatásig. Ezév tavaszán az április 7-ig beküldött művek szerzői vehetnek részt a 2008. április 2S-én, 14.00 órakor a II. János Pál Díszteremben megrendezésre kerülő Kari TDK-n. Ezen a konferencián a szerzőnek öt perce van dolgozata rövid bemutatására, majd további öt percben reagálhat a pályaműhöz kritikákat fűző opponens szintén öt perces véleményére. A Kar tanáraiból álló zsűri értékelése és ajánlása után nem csak a pénzjutalomban részesülő helyezettek, hanem rendsze­ rint minden résztvevő számára megnyílik az út az Országos Tudomá­ nyos Diákköri Konferencián való részvétel felé. A következő, 2009-es országos rendezvénynek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Allamés Jogtudományi Kara lesz a házigazdája. A szervezők azon meggyőző­ dését, hogy egy terjedelmes dolgozat önmagában nem jelent kiemelke­ dő teljesítményt, jól tükrözi azon előírás, miszerint a pályaművek ma­ ximum kb. 60 oldalasak lehetnek (100.000 leütés). A mennyiség helyett igen fontos szempont az eredeti témaválasztás és az egyéni vélemény­ alkotás. Ez nem jelenti azt, hogy ‘soha nem tárgyalt témát’ kellene ta­ lálni - ahogyan Marcel Proust írja, „a valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot!’ Egy ilyen „valódi felfedezés” egyrészt rendkívül kellemes kö­ vetkezménnyel járhat, hiszen a díjat nyert hallgatók dolgozatát hatá­ lyos szabályzataink szerint védés nélkül, jeles minősítésű diplomadol­ gozatként fogadják el. Másrészt a konferenciákon résztvevő jeles szak­ emberek, elismert jogászok mindig örömmel üdvözlik a tehetséges fia­ talok munkáját, óriási elismerést hozva a hallgatóknak és Egyetemünk­ nek egyaránt. Remélem sokan kedvet éreznek ahhoz, hogy a közömbösséget leküzd­ ve munkához lássanak, és vagy a közelgő tavaszi, vagy az őszi TDK ra benevezzék dolgozatukat. Az első lépések megtételeként'érdemes eUátogatm a hup^www.jak.ppke.htVhaUg/index.html oldalra, ahol részle­ tes információkat tartalmazó tájékoztatók találhatóak, majd minden­ kepp ajánlatos felvenni a kapcsolatot a konzuli „ TDK titkárral is. Jó munkát kívánok! denS meUett a tanszekl Pogácsás Anett Kari TDK titkár �A hallgatói fórumról Másodéves előadó, 2008. február 19. és 20. A vizsgaidőszak mindig rázós, mindenki belát­ hatja. Oktatót, titkárnőt és hallgatót egyaránt próba elé állító hónapok ezek. A sérelmes ügyek valamely szintjével mindenkor szükség­ szerűen számolni kellett, akár a „nagy számok törvényéből” következően, vagy „megenge­ dett hibaszázalék”-ként, vagy másként, ami még normális, életszerű dolog és teljesen rend­ ben is volna. A legutóbbi vizsgaidőszak kapcsán azonban olyan mennyiségű negatív visszajelzés, panasz és kritika fogalmazódott meg a hallgatók ré­ széről, amely már jelentős visszhangot váltott ki bizonyos egyetemi berkekben, valamint a HOK-nél. Bárkinek feltűnhetett ez az elége­ detlenség-hullám, akinek az ismeretségi köre legalább átlagos kiterjedésű (miként az pl. jó­ magámnak is feltűnt, noha túl sok ismerősöm nincs, és HOK-ös sem vagyok). A panaszosok és a Kar Hallgatói Önkormány­ zata természetesen a Dékán Urat is felkeres­ ték, aki igen megértőnek mutatkozott a hall­ gatók problémái iránt. Ugyanakkor - miután az egyéni panaszokkal nem tud mit kezdeni a panaszok összegyűjtését és rendszerezését kérte a HŐK képviselőitől. A sérelmet szenvedett hallgatói érdekek becsatornázása végett született a fórum ötlete, „nem az oktalan vagdalkozás jegyében, hanem a párbeszéd kezdeményezése, az Egyetem dol­ gozói és a hallgatói közötti együttműködés és közös munka szellemében” Ez a visszacsatolás (avagy „feedback”, ha úgy tetszik) bármely in­ tézmény vagy közösség rendeltetésszerű mű­ ködésének a része (kellene, hogy legyen). En­ nek révén barátságosabbá, a felvételizők szá­ mára is vonzóbbá lehet tenni az intézményt, mert meg kell szoknunk, hogy a felsőoktatás már nem az, mint tíz éve, hanem hogy erősöd­ nie kell a szolgáltató jellegnek, és hogy a hall­ gató az, aki iskolát választ. Mindezen előzmények után meghirdetésre ke­ rült az esemény, elektronikus úton és a tutori szervezeten keresztül egyaránt. A gyűlés(ek)en megjelenhetett minden hallga­ tó, de különösen azok érdeklődésére tartott igényt, akik szívesen megosztották hallgató­ társaikkal a sérelmüket, problémájukat az in­ tézmény eljárásával, oktatókkal, adminisztrá­ cióval stb. kapcsolatban. Szerencsés módon a megjelentek hajlandóak voltak távollevő ismerőseik problémáit is arti­ kulálni, másrészt pedig - minthogy sok eset­ ben ún. típusproblémákról volt szó, amelyek tömegesen fordultak elő - ezen típusproblé­ mák egyszeri felvetése is eléri majd azt a ha­ tást, mintha az azonos sérelmet szenvedett „látens” hallgatók is teljes számban megjelen­ tek volna. Valójában tehát jóval többen voltak jelen, mint első látszatra. Az inkognitó érdekében az összejövetelen ki­ zárólag hallgatók, valamint a HŐK képviselői vettek részt, hogy összegyűjtsék a panaszokat, és azokat - név nélkül - továbbítsák a Kar ve­ zetése, elsősorban a Dekanátus és a tanszékve­ zetők részére. A fejleményekről a HŐK hivatalos weboldalán (www.hok.jak.ppke.hu) közölnek majd tájékoztatást. A Fórum azonban - ha úgy tetszik - még nem ért véget: a HŐK részéről a weboldalon található fórum (www.hok.jak. ppke.hu/forum) „Hallgatói panaszok” rovatá­ ban továbbra is várják a panaszokat, észrevé­ teleket (akár név nélkül), amelyeket helyben meg is lehet vitatni, megoldási javaslatokat felvetni, észrevételeket ill. panaszokat lehet küldeni a hok@jak.ppke.hu e-mail címre is. Tart Adám Neptun kontra hallgató 2007. december 5. és 2008. január 14. Emlékez­ tek? Ha nem, akkor segítek. Vizsgajelentke­ zés és tárgyfelvétel. Bár szerintem az első idő­ pont sokkal emlékezetesebb... Ez egy vicces nap volt... Kari össznépi vizsgajelentkezés szerdán délután 15 órától, összekötve az új Neptun rendszer első nagy próbájával... Ja, és magára vessen, aki nem vett részt Neptun oktatáson... Koszi... Sokan már órákkal korábban berendezkedtek egy-egy számítógép mellé, felkészülve étellel és itallal a „rövidke” néhány órás kemény csa­ tára. 14:30 körül a rendszer már félig össze­ omlóban volt. És mit mondtak erre a hozzáér­ tők? 15 órakor totális káosz várható... Lassan én is gép elé ültem A, B, C, D tervvel a kezemben. 15 óra, itt az idő! Próbálok belép­ ni... próbálok... próbálok... és még mindig csak próbálok. Fél siker, ha a Neptun login-ig eljutok. 20 perc múlva már a hajamat téptem, körmömet rágtam, és legszívesebben kettőt belerúgtam volna a számítógépbe. A képer­ nyő pedig mintha csak kárörvendően moso­ lyogna rám, miközben szorgalmasan küldöz­ geti szívhez szóló üzeneteit: „Service Error, A jelentkezők száma elérte a maximumot, kér­ jük próbálja meg később...” Már a telefonvonalak is égtek. Egyik kezem­ ben mobil, a másikkal a billentyűzetet ütöm. „Neked sikerült belépni?” „Segítenél nekem is felvenni a vizsgákat?” AÁÁAA!!!! Segítség!!! Belépni?! Segíteni?! A Service Error-on tovább nem jutottam! 15:40 Végre nagy küzdelmek árán, háromszor leizzadva beírom a neptunkódomat, jöhet a jelszó. Na talán most sikerülhet. „Kérem vár­ jon!”. .. jó, várok, hiszen azt tanították, hogy a türelem rózsát terem... Várok... Lassan 10 perce várok... Várhatnák itt életem végéig... Befagyott a rendszer... Idegbeteg fejjel már csak abban bízom, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen, és még találok számomra megfelelő vizsgaidő­ pontokat. Győzelem! Bejutottam! Egy vizsgát sikerült is felvennem, mire a mi drága jó Neptununk szó nélkül kidobott... Kezdhetek mindent elöl­ ről... 16 órára végre teljes a siker. Most már tudok segíteni, ha valakinek kell... Én még a szerencsésebbek közé tartoztam. Azt már nem is ecsetelném, hányán maradtak le a villámgyors jelentkezés miatt a kötelező gyakorlatokról, és hányán próbáltak még 17 óra után is egyáltalán belépni... Aztán január 14. Tárgyfelvétel reggel 8 óra. Volt, aki már nagyban vizsgázott, én még csak akkor kászálódtam ki az ágyból.. .Leültem kicsiny gépem elé, feltűr­ tem a pizsim ujját, ismét harc! Telefon a ke­ zemben, MSN-en bejelentkezek, jól jöhet a segítség... Mekkora meglepetés! 8-kor már be is léptem... Elsőre sikerült! Vajon miért?! Kö­ szönet az éppen akkor vizsgázóknak, így a felhasználók száma nem érte el a maximu­ mot... Nesze neked Neptun! Belépve nem kis nehézséget jelentett szá­ momra, a tárgyak felvételének hatalmas szakértelmet igénylő művelete... Percek tel­ tek el, mire rájötte'm, hol is kell elkezdeni... Szegény szüleim a földszinten nem igazán tudták elképzelni, miért ordibálok egyma­ gámban az emeleten... Aztán hosszasan fel­ sorolt jelzők után kivették a szavaimból... Neptun... Megvan! Rájöttem! Kijelölöm... OK... semmi... Nekifutok még egyszer... kijelöl... OK... semmi. Azt hiszem, most igénybe ve­ szem valamelyik segítségemet... Érkezik is a válasz: Jelöld ki, add hozzá, fogadd el és vis­ sza. .. És ez csak egy tárgy felvétele... Az biz­ tos, hogy nem unatkoztunk... Biztatásul, lesz még pár ilyen idegölő csatánk... Aztán menj el utána úgy vizsgázni, hogy a vizsgáid között jobb esetben van leg­ alább 1-2 nap, vagy örülj, hogy egyáltalán ta­ láltál üres helyet... Mindebből milyen végkövetkeztetésre jutot­ tam? WE LŐVE NEPTUN (csak ne kelljen használni...) Mihalics Vivien harmadib nldnl �Nemzetközi kapcsolatok Beszélgetés Szabó Marcel külügyi dékán-helyettes úrral Szabó Marcel karunk külügyi dékán-helyettese, az Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék tan­ székvezetője, egyetemi docens. Tanult a cambridge-i és a Delfi egyetemen, a Pantheon-Assas, va­ lamint a Stanford egyetemeken. Dolgozott kormány- és nemzetközi jogi főtanácsadóként, oktatott a Szent Szív Katolikus Egyetemen, illetve a San Francisco-i Egyetem budapesti programján is. - Nagy vonalakban bemutatná Tanár Ur egyetemünk nemzetközi kapcsolatait? - Először is azt kell tudni, hogy egyetemünk nemzetközi kapcsolatai a diakok érdekében szer­ vezett nemzetközi kapcsolatok. Elsősorban te­ hát a diákokért, a diákok érdekében jönnek létre, és fejlődnek, és ennek következtében az elsődle­ ges kapcsolatok számunkra az Erasmus kapcso­ latok. Egyetemünknek jelenleg 32 európai egye­ temmel van bilaterális Erasmus magállapodása. Ezen egyetemek között több olasz, német és francia intézményt találunk, de van kapcsola­ tunk Norvégiától kezdve Portugálián át szinte mindegyik európai országgal, így gyakorlatilag minden diák megtalálhatja a számara szimpati­ kus célországot. Ezúton is szeretnék tehát bíz­ tatni minden kedves diákot, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mert ez egy vissza nem térő alka­ lom, még altkor is, ha valószínűleg nem ezek lesznek a legnehezebb félévek egyetemi pályafu­ tásuk során, mert az a tananyag, amit kint el kell sajátítani, messze elmarad az itthoni alma mate­ rünkben eltöltött félév nehézségeitől Részlete­ sebb információkat egyébként e programmal kapcsolatban a kari honlapon találhatnak. - Az Erasmuson kívül vannak még a hallga­ tók rendelkezésére álló lehetőségek? - Igen A másik program, amire fel szeretném hívni a hallgatók, illetve a lap olvasóinak figyel­ mét, hogy egyre több lehetőség van kikerülni az Egyesült Államokba (a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekre) különböző ösztöndí­ jakkal. Sajnos ezen lehetőségek korlátozottab­ bak anyagi szempontból, de így is óriási előnyt jelenthet a hallgatók számára, hogy tandíjmente­ sen bekerülhetnek egy amerikai felsőoktatási in­ tézménybe, hisz az Egyesült Államokban lénye­ gesen magasabb a tandíj, mint az európai egye­ temeken, míg a megélhetési költségek nagyjából európai szintűek. Érdemes azon is gondolkodni, hogy a végzés után lehetőség van MBA (Master of Business Administration) ösztöndíjak elnye­ résére is, ennek mikéntjéről is a kari honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők. Akinek erős jo­ gi valamint közgazdaságtudományi háttere is van, és végzős, annak számára a legnagyobb karrierlehetőséget talán ez a kapcsolat jelentené. A sikeres pályázók a képzés végeztével egy éves szakmai gyakorlaton vehetnek részt egy ameri­ kai nagyvállalatnál, ami - mondanom sem kell hatalmas előny a munkaerőpiacon. - Milyen kapcsolata van karunknak a carnbridge-i egyetemmel? - A cambridge-i egyetemnek van egy programja, mely levelezős rendszerrel működik és az a lé­ nyege, hogy harmad-, negyed-, és ötödéves diá­ kok a rendes egyetemi képzés mellett részt vesz­ nek egy európai és angol jogi képzésen, melynek eredményeképpen a cambridge-i egyetemtől kapnak diplomát. Ilyen jellegű kapcsolata a cambridge-i egyetemnek Magyarországon egye­ dülálló módon csak a Pázmánnyal van. Ettől is, mint a többi kapcsolatunktól azt várjuk, hogy a Pázmány az elkövetkező években, évtizedben épp a nemzetközi képzései miatt váljon még szé­ lesebb körben ismertté. Azt is tervezzük, hogy bizonyos, az alapképzésben szereplő tantárgyak később idegen nyelven is lehallgathatók legye­ nek. Különös gondot fordítanánk ugyanakkor arra, hogy a hallgatók a magyar terminológiát is pontosan elsajátíthassák. Nem akarunk ugyanis úgy járni, mint az az angol nyelvű középiskola, ahol a diákok Orániai Vilmost csak WiÚiam of Orange-ként ismerték és az érettségin Narancs­ házi Vilmosnak fordították. Egyébként a Pázmány a nagy európai kutató­ egyetemek élvonala felé tart, efelé igyekszünk, nem akarunk egyek lenni Európa sajnos számos olcsó diplomagyárai közül és ennek elismerése­ képpen az IRUN (International Research Universities Network), a Nemzetközi Kutató­ egyetemek Hálózata is tagjává fogadott minket. - Miért fontosak a nemzetközi kapcsolatok és miért fontosak a külföldi tanulmányok egy diák számára? - Mert az a tudás, amit az ember azzal szerez, hogy egy idegen kultúrában van, és ott kell ma­ gyarként helyt állnia, a saját jogrendszerét össze­ hasonlítania egy külföldi jogrendszerrel, képvi­ selni egyetemét és karát, felmérhetetlen. Ezen kívül egyfajta önreflexiót is magában rejt, mert az embert kint rengeteg hatás éri, sok mindenen elgondolkodik és megtanulja magát egy kicsit kívülről szemlélni Honnan hová tart, mit szeret­ ne elérni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések me­ rülnek fel egy huzamosabb ideig tartó külföldi tartózkodás során, melyekre minden fiatalnak meg kell találnia a saját válaszát. Másrészről persze a külföldi tanulás segít elsajá­ títani az idegen nyelvű jogi szaknyelvet, mely önmagában is jelentős előnyt jelent a munkaerőpiacon való érvényesülésben és a szakmai előre­ haladásban, illetve előkészíthet magasabb szintű külföldi tanulmányokat. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy idén a nagy amerikai egye­ temek, mint a Harvard, a Georgetown, vagy a Princeton toborzott magyar diákokat saját, nemzetközi kapcsolatok és diplomácia témájú képzéseire, melyek természetesen világszínvo­ nalú tudásanyagot adnak hallgatóiknak. - Milyen irányban tervezi Tanár Úr a kapcso­ latok továbbfejlesztését? - Az angolszász országok felé szeretnénk ki­ csit erőteljesebben orientálódni, hiszen az an­ gol nyelv ismerete manapság nélkülözhetet­ len. Nemcsak a nemzetközi kapcsolatokban, de még az ügyvédi pályán is, hiszen ebben a globalizálódó világunkban szinte elkerülhetet­ len egy ügyvédi praxisban, hogy valaki ne ke­ rüljön kapcsolatba külföldi ügyfelekkel. Egyébként a Pázmány már ma is Magyarorszá­ gon szinte egyedülállóan jó kapcsolatokkal ren­ delkezik amerikai egyetemekkel, így - mint már említettem - a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekkel és Cambridge-ben is is­ mernek bennünket, a cambridge-i egyetem dé­ kánja, James Crawford professzor a karunk díszdoktora. Ennek apropóján szeretném azt el­ mondani, hogy a Pázmány Egyetem neve nem­ zetközi jogi vonatkozásban is ismert a külföldi jogász társadalom számára, mert a két világhá­ ború közt a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság tárgyalta a Pázmány Péter Királyi Egyetem kontra Csehszlovákia ügyet és ennek kapcsán szokták kérdezni külföldi jogászok, hogy ez még mindig ugyanaz az egyetem-e, és ilyenkor min­ dig el kell mesélnem egyetemünk bonyolult, a hallgatók számára azonban már egészen bizto­ san ismert történetét. Ziegler László Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Egyetemünk oktatói, hallgatói számára egyaránt örömteli hírként jelenthetjük be - és a könyvtár-támogatási pályázat feltételei alapján nyilvánosan is közölnünk kell -, hogy a Ja­ pán Alapítvány (www.jfbp.org.hu) immár két ízben nagyobb könyvadománnyal támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvtárát. Az elmúlt két évben érkezett, összesen félszáz, túlnyomórészt angol nyelvű szakirodalom a japán jog- és alkotmányfejlődés alapjaitól kezdődően a japán társadalom, vallás, történe­ lem, gazdaság és politika témakörét oleh fel. A könyvek egy része - tematikai bontás sze­ rint - a Kari Könyvtárban található meg, a másik részé pedig, hangsúlyozottan a jog- és al­ kotmánytörténeti tárgyuak, a Jogtorteneti Tanszék könyvtárában kaptak helyet. Haszno­ san forgathatják a müveket a japán jog iránt érdeklődő hallgatók, illetve mindazok, akik e távol-keleti társadalom es kultúra sajátosságait közelebbről is meg akarják ismerni. Kalocsai Ilona - Tamás Csaba Gergely negyedik oldal �Tíz éve született ítélet a GabcíkovoNagymarosi vízlépcső perében Herczegh Géza Professzor Úr Karunkon tartott előadást A hágai Nemzetközi Bí­ róság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet a Gabcíkovo-Nagymarosi vízlépcső perében. Az ítélet tizedik évforduló­ járól november 8-án az Európajogi és Nemzet­ közi Közjogi Tanszék TDK rendezésével em­ lékezett meg, amelyre meghívott előadónk Dr. Herczegh Géza profes­ szor úr, akadémikus, az Alkotmánybíróság volt helyettes elnöke, a Nemzetközi Bíróság egykori - magyarként mindeddig egyedüli - tagja (1993-2003) volt. Talán ez lehetett az egyik oka, hogy az előadást - melynek színvonalát Kovács Péter professzor úr és Adány Tamás tanár úr jelenléte is. garan­ tálta - az érdeklődők nagy száma miatt az eredetileg tervezett terem he­ lyett a Díszteremben kellett megtartani. A másik ok bizonyára maga a téma volt, mely ma is fontos, vegyes érzelmeket kiváltó - és a köztudat­ ban gyakran homályos. A rendhagyó TDK Kovács Péter profeszszor úr köszöntőjével és rövid bevezetőjével vette kezdetét, amely után Herczegh Géza professzor úr belefogott, hogy röviden fölvázolja, mi is tulajdonképpen ez a Bős (merthogy ez Gabcíkovo magyar neve évszázadok óta) -Nagymarosi vízlépcső ügy, amely miatt akkoriban tízezrek mentek az utcára, és tün­ tetésekkel követelték, hogy ne épüljön meg, és amely olyan, mint egy „vízikígyó”, amely mindig tekeredik, fordul még egyet. Ami az előzményeket illeti, 1977. szeptember 16-án Magyarország és Csehszlovákia megbízottai - a KGSTérdekek nem elhanyagolható preszsziójával - Budapesten aláírták a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról szóló szerződést. Ez tartalmazta volna a dunakiliti víz­ tárolót, a csúcsra járatással működtetni kívánt bősi erőművet, a nagy­ marosi vízlépcsőt stb. - mindezeket úgy, hogy rájuk külön-külön sem az energiaellátás miatt, sem a hajóforgalom miatt, sem árvízvédelmi okok­ ból nem volt szükség, a környezeti értékek védelme pedig még margi­ nális kérdésként is alig jött szóba. A korábban példátlan méretű és telje­ sítményű propaganda-komplexumnak azonban meg kellett épülnie. A rendszer hibáit és fogyatékosságait egyre karakterisztikusabban megtestesítő létesítménnyel szemben nálunk a társadalmi ellenállás fok­ ról fokra nőtt. Eközben az 1993. január 1-jén Csehországtól különvált Szlovákiában a vízlépcső szinte nemzeti üggyé vált - hiszen az egyéb­ ként tisztán magyar Csallóköz területére építhettek végre „valami szlo­ vákot” -, és az építési munkálatokkal sokkal előrébb jártak. így az ellen­ tét Magyarország és Szlovákia vitájává transzformálódott, és mindkét oldalról egyre erősebb politikai színezetet is kapott. A magyar kor­ mányzat az érdekek között lavírozva eleinte gyorsította az építkezése­ ket - hogy utolérjük a szlovákokat -, majd a politikai átrendeződés sze­ lét megérezve fokozatosan lassította a munkálatokat, végül 1989 no­ vemberében bejelentette azok abbahagyását. (Érdekesség, hogy a jegy­ zőkönyveket az akkor a Kormány elnökhelyetteseként hivatalban lévő Medgyessy Péter írta alá, Horn Gyula külügyminisztersége alatt.) A másik fél ez ellen természetesen tiltakozott, hiszen ekkor már anyagi­ lag is érdekelt volt a vízlépcső-terv végigvitelében. Elszántságukat mu­ tatja egy alternatív terv előhúzása, amely az eredeti, 1977-es szerződést úgy módosítaná, hogy magyar közreműködés nélkül, szlovák területen megépülő gáttal a vízlépcső megépíthetővé váljék. (Ez volt az ún. C va­ riáns lehetősége.) Ennek munkálataiba bele is fogtak, és nem voltak haj­ landók leállítani - amire válaszként a magyar Kormány bejelentette, hogy a szerződést 1992. május 25-ei hatállyal megszűntnek tekinti. A Duna elterelési munkálatait a szlovák fél ennek ellenére végigcsinálta. A hágai bíróság tárgyalóterme A viszonyt mindkét fél érdekében rendezni kellett. Szlovákia úgy érez­ te, a jog az ő oldalán áll, és semmilyen megértést nem tanúsított a ma­ gyar fél érvei iránt, ti. minek építsünk drága, gazdaságtalan erőművet, amely a környezetet - és a főváros ivóvízkészletét is - veszélyezteti. A két ország képviselői ezek után 1993. április 7-én „kompromisszummal” a Nemzetközi Bíróság elé terjesztették a jogvitát. Ez alapján a Bíróság­ nak három kérdésben kellett döntenie, amelyek röviden: 1. Jogo^ volt-e a magyar fél részéről a bős-nagymarosi munkálatok fo­ kozatos leállítása? 2. Volt-e joga Csehszlovákiának a C variáns megépítésére és működte­ tésére? 3. Melyek a jogkövetkezményei annak, hogy a magyar fél megszűnt­ nek tekintette a szerződést? A Nemzetközi Bíróság 15 független bíróból álló testület, melyben a vi­ lág fő jogrendszerei képviseltetve vannak; Statútum alapján működik, amelynek minden ENSZ-tagállam automatikusan részes államává válik. A testületet a felek ad hoc bíróval is kiegészíthetik. Ebben az ügyben a Szlovákia által jelölt ad hoc bíró a volt lengyel külügyminiszter Krzysztof Skubiszewski volt, aki egyébként 1993-ban éppen Herczegh professzor úrral együtt pályázott a rendes bírói posztra is. A peres fe­ lek képviselői közül elég kettőt kiemelni: Hazánk oldaláról James Crawfordot, a szlovák oldalról pedig Alain Pellet-t. Az ügy anyaga mintegy tizenkétezer oldal volt. Ami az esélyeket illeti, Szlovákia hivat­ kozhatott a nemzetközi szerződések jogára, mint a nemzetközi jog klas­ szikus és nagyrészt kikristályosodott integráns részére. Magyarország pedig főleg a környezetvédelmi jogra hivatkozott, amely akkoriban még fiatal, viszonylag új és puhább jogterületnek számított. A vita - szá­ mos technikai szakkérdéssel tarkítva - lényegében arról szólt, hogy a magyar fél szerint a vízlépcső súlyos és visszafordíthatatlan környeze­ ti károkat okozna, ezért annak meg nem építése részéről teljesen indo­ kolt volt, a szlovák fél szerint azonban Magyarország ezzel a magatar­ tásával elszegte a szerződést. (Az eseményeket tarkította az 1994-es ma­ gyar politikai hatalomváltás, és az új miniszterelnök utasítására a szlo­ vák féllel a vízlépcsőrendszer némileg módosított megépítéséről (!) ti­ tokban tárgyaló „Göbölyös-féle delegáció”. Tehát míg Hágában a ma­ gyar fél bőszen tiltakozott és védte a környezetet, közben hatalmi elit ötödik oldal �és a „betonlobbi” hirtelen éppen a mielőbbi építkezésben lett érdekelt. Bár a két fél együtt bármikor visszavonhatta volna a pert, az akkori mi­ niszterelnök, Horn Gyula valószínűleg abban reménykedett, hogy majd a Nemzetközi Bíróság kikényszeríti a vízlépcső megépítését, ezzel meg­ hozza helyette a népszerűtlen döntést.) Mit is tartalmaz a Bíróság ítélete? A furcsa döntés alapján a magyar fél­ nek nem volt joga felmondani a szerződést ökológiai végszükségletre hivatkozva, de az elavult terv már meghaladott, ezért kivitelezhetetlen, ezért Magyarország nem köteles Nagymarosnál vagy máshol vízlépcsőt építeni. Még furcsább a következő tétel, amely szerint Szlovákiának jo­ ga volt a C variáns megépítéséhez folyamodni - de nem volt joga azt üzembe helyezni! Milyen szerződés az, amely érvényben van, de még­ sem kell betartani? Milyen erőmű az, amely megépíthető, de nem lehet üzembe helyezni? A válasz adódik, ha visszatekintünk az időpontokra: Azért volt joguk a szlovákoknak megépíteni a C variánst, mert mi ezek után mondtuk fel a szerződést, vagyis - a contrario - ha nem lett volna joguk megépítem azt, érvényes lett volna a mi felmondásunk. Ezt pe­ dig a Bíróság nem mondhatta ki, már csak a pacta sunt servanda elve miatt sem. A harmadik kérdést a Bíróság a felek vagyoni követeléseinek kölcsönös elengedésével látta megoldhatónak. Az ítélet fogadtatását és utóéletét hosszan lehetne ecseteim, elég csak a kétes hírű „Bacó-Nemcsók-féle delegáció” tárgyalásaira utalni, mely ti­ tokban olyan keretmegállapodás tervezetet fogadott el, amely alapján az ítélettel ellentétben - mégis kiviteleznénk módosított formában a víz­ lépcső terveit. Utalhatunk az 1998-as botrányra is, amikor mindez kipat­ tant, és hatásai bizonyára még a választásokat is befolyásolták. Zárszóként engedtessék meg a professzor urat is szemmel láthatóan ér­ zékenyen érintő dilemmának a felvetése. Milyen kormányzat az, amely azért folytat egy pert, hogy azt elveszítse? Milyen vezetők azok, akik egy külső fórumnak az országra nézve kedvezőtlen döntését várják, hogy ne kelljen annak felelősségét maguknak viselniök? Milyen érték­ rend szerint adható kitüntetés azoknak, akik ebben a jelentős kárt oko­ zó folyamatban megkérdőjelezhető szerepet játszottak? Ha ezek a gon­ dolatok felvetődnek bennünk, és igyekszünk a tanulságok leszűrésével ezt a dilemmát föloldani, akkor már nem hiába foglalkoztunk a kacifán­ tos bős-nagymarosi üggyel - akkor már nem hiába készülünk a jogi hi­ vatásra. Herczegh Géza professzor úr, köszönjük szépen! Nagy Gusztáv Mestertanár Aranyérem kitüntetést ✓ kapott Kilényi Géza Professzor Ur Nagy megtiszteltetés érte Karunkat novem­ ber 12-én. Ekkor került sor ugyanis az Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) értékelésére, és ennek keretei között a Pro Scientia Aranyérem ki­ tüntetések átadására. A rangos elismerést az Országos Tudományos Diákköri Tanács alapí­ totta, és 1989 óta kétévenként - az OTDK-k éveiben - kerül kiosztásra. A Pro Scientia Aranyérem kitüntetést azok a hallgatók kap­ hatják meg, akik kimagasló tanulmányi ered­ ményeik mellett tehetségükről és elmélyült szaktudásukról az OTDK-k alkalmával is szá­ mot adtak. A Pro Scientia Mestertanár Aranyérem kitüntetés pedig azoknak az okta­ tóknak ítélhető oda, akik legalább 10 éve ered­ ményes tudományszervezői, tehetséggondo­ zói tevékenységet folytatnak, számos sikeres OTDK dolgozat konzulensei voltak, közéleti és szakmai megbecsülésnek örvendenek. Az említett ünnepi ülésen Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, Szendrő Péter, az OTDT el­ nöke, Csányi Sándor, az OTDK-k egyik leg­ főbb mecénása, valamint Arató Gergely, az OKM államtitkára (Hiller István miniszter nevében) adta át az elismeréseket. A leírtak alapján nem lehet túl meglepő, hogy Kilényi Géza professzor úr egyike volt a Mes­ tertanár Aranyéremmel kitüntetetteknek. Pro­ fesszor úr ugyanis - kiemelkedő közéleti mun­ kássága, magas közjogi pozíciói mellett - min- hatodik oldal dig megkülönböztetett figyelmet szentelt az egyetemi oktatásnak, ezen belül is a hallgatók demonstrátori és TDK-tevékenységének. A Kar alapítása óta tantárgyjegyzője és máig elő­ adója is az Alkotmányjog főtárgynak. Tartott speciálkollégiumot is, főleg demonstrátorok­ nak, valamint a Doktori Iskola megalakulása óta az Összehasonlító alkotmányjog című tár­ gyat is oktatja a doktoranduszoknak. Legújab­ ban ő oktatja az Összehasonlító közjog című IV évfolyamos stúdiumot is. Az említett tantár­ gyakhoz több jegyzetet és tansegédletet is írt. Előadásai és egyéb szereplései rendszeresen megtöltik az egyetemi előadótermeket, kö­ szönhetően kiváló, utánozhatatlanul egyéni előadói stílusának, gyakorlatias, ugyanakkor a tradíciókra és a szerves jogfejlődésre is te­ kintettel lévő szemléletének. Előadásaiban a tananyag pontos ismertetése mellett ugyan­ úgy helyet kap a hatályos szabályozás jobbító szándékú kritikája, mint a több évtizedes gya­ korlati tapasztalatok ismertetése, vagy a de lege ferenda javaslatok - hiszen professzor úr a rendszerváltás óta vezető szerepet játszik a közjogi kodifikációs munkálatokban. Éppen ezért jól illik rá a 70. születésnapjára megjelent ünnepi tanulmánykötet címe: Formatori luris Publici, a közjog alakítója. Sajátos, de mindig korrekt és igazságos vizsgáztatási módszere miatt hallgatói mint vizsgáztatót is tisztelik. Az Alkotmányjogi TDK vezetőjeként igyek­ szik a tantárgy iránt különösen is érdeklődő hallgatóknak lehetőséget biztosítani elmélyül­ tebb szakismeretek megszerzésére, és nyilvános szereplésre. A hallgatók érdeklődését felkeltő előadásainak és TDK-szervező tevékenységé­ nek is köszönhetően mindig sok demonstrátora volt, akik kutatási tevékenységének irányításá­ ra tanrenden kívül sem sajnálta az időt. A „tűz­ keresztségen átesett” egykori demonstrátorok és TDK tagok közül ma már jónéhányan a jogi közélet csúcsszerveinél dolgoznak, illetőleg egyetemi oktatók. Tanítványai az egymást kö­ vető OTDK-kon számos helyezést értek el, emelve ezzel a Kar hírnevét is. Kilényi professzor úr mind hallgatói, mind kollégái körében nagy tiszteletnek és megbe­ csülésnek örvend. 2006-ban, 70. életéve betöl­ tésekor professzor emeritus-i címet kapott, azonban oktatói, tudományos tevékenysége és munkakedve azóta is töretlen. Szakmai ered­ ményein kívül precizitásával, pontosságával, rendkívüli munkabírásával és egyéb emberi tulajdonságaival mindig igyekezett személyes példát is mutatni környezetének. Ami a Pro Scientia Aranyérmet illeti, a kitün­ tetés jelentősége miatt helyénvaló azok felso­ rolása, akik Karunkról már korábban ebben a kitüntetésben részesültek, hiszen megérdem­ lik az említést: Pro Scientia Aranyérem kitün­ tetésben részesült Landi Balázs tanár úr (2001), és idén Navratyil Zoltán, aki kiemelke­ dő egyetemi tanulmányai és két OTDK-n is eredményes szereplése után megérdemelten vehette át az elismerést, és akinek ez úton is gratulálunk. Pro Scientia Mestértanár Arany­ érem kitüntetésben részesült Jobbágyi Gábor professzor úr (2001), Kari TDK elnök, aki év­ ről évre gondosan szervezi és vezeti a TDK munkálatokat, motiválja a hallgatókat az OTDK-n való szereplésre, és maga is számos díjnyertes OTDK dolgozat konzulense. Zlinszky János professzor úr mint Témaveze­ tő Mester (1995) részesült a kitüntetésben, és iskolateremtő, utánpótlásnevelő, mentori ér­ demeit később Honoris Causa Pro Scientia Aranyéremmel (2003) is elismerték. Rendkívüli büszkeségre adhat okot, hogy idén egy újabb Mestertanár Aranyérmes pro­ fesszorral lettünk gazdagabbak. Ez jogos és megérdemelt elismerés Kilényi Géza profes­ szor úrnak, és elismerés Karunknak is. Vissza­ igazolása az oktatók kiválóságának, és - min­ den egyéb kimutatás ellenére - a TDK munka eredményességének. Tisztelt Professzor Úr, az egész Kar nevében gratulálunk a kitüntetéshez! Nagy Gusztáv �A Hallgatói Mozgalom hírei Beszámoló a 2008. február 9-én tartott egri HÖOK Közgyűlésről A Közgyűlés egyhangú döntéssel állásfogla­ lást fogadott el, amelyben arra kéri a hallgató­ kat és mindenkit, akik eddig is támogatták cél­ jainkat, hogy a március 9-i népszavazáson ve­ gyenek részt, és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. „Mivel a népszavazás az utolsó lehetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelmű­ en elkötelezett a tandíj mellett, ezért a Hallga­ tói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarországi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallga­ tókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és tá­ mogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét” A 9. napirendi pontban Török Márk számolt be a Hallgató Mozgalom jubileumáról. A HÖOK ősszel ünnepli 20. születésnapját. Sze­ gedi Tudományegyetem Hallgatói Önkor­ mányzatával kart karba öltve méltóképpen kí­ vánjuk megünnepelni e jeles alkalmat. (Es nem felejtjük el: A Hallgatói Mozgalom Szegeden született 1956. október 16-án (MEFESZ).) A 13. napirendi pontban a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról és ifjúságpolitika aktuális helyze­ téről tartottam előadást közel 40 percben. Az előadásom elején felhívtam a figyelmet az ál­ lam ifjúsággal kapcsolatos felelősségére -, az ifjúságpolitikával kapcsolatos állami érdekre. Idéztem Howard Williamson ifjúságpolitika kereteit meghatározó gondolatait. Bemutat­ tam a hármas, Európa Tanácsi, közösségi és hazai szabályozási környezetet, valamint az Országgyűlés 2007. október 29-én nagy több­ „Magyarországi németek és erdélyi szászok tegnap és ma” Fotókiállítás Bistritz (Beszterce), Hermannstadt (Nagyszeben), Klausenburg (Ko­ lozsvár), Kronstadt (Brassó), Mediasch (Medgyes), Mühlbach (Szászse­ bes), Schassburg (Segesvár) és Siebenbürgen (Erdély) - az erdélyi szá­ szok nevezik így Erdélyt és egyes városait. 2008. február 16-án, szombaton, Farkas Márta, a Saxlehner András Egyesület vezetője és Gerencsér Balázs, a Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutató Műhely vezetője nyitotta meg karunk aulájában megtekinthe­ tő fotókiállítást, melynek címe: Magyarországi németek és erdélyi szá­ szok tegnap és ma. A kiállítás az erdélyi szászok és a magyarországi németek többszáz éves, a történelmi és a mai Magyarország kultúráját és fejlődését meg­ határozó emlékeit mutatja be. Művelődéstörténet, néprajz és olykor jogtörténet is megmutatkozik a nemzetiségek ünnepeit és hétköznapja­ it, a kitelepítést és a fennmaradt emlékeket bemutató képeken. A megnyitó során Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes Bolyai Tudo­ mány Egyetem professzora rövid előadásában ismertette a szászok múltját és jelenét, amely keretet adott ahhoz a dokumentumfilmhez, amelyet a résztvevők ezt követően tekinthettek meg a tanári klubban. A Dunatáj Alapítvány által, Buglya Sándor rendezésében készített hat­ részes dokumentumfilm első két részét tekinthettük meg, amely $ltal közelebb kerülhettünk az erdélyi szászok életéhez, amely szerves része a magyar történelemnek is. A filmben megismerhetjük a szászok épít­ kezését, vallási hagyományait és azt a kultúrát amelyet magukkal hoz­ tak az óhazából. Mára már alig pár ezer szász él Erdélyben. Nagy részüket készpénzért „adta el” a dikta­ túra. Mára kultúrájuk fennma­ radását rengeteg tényező fe­ nyegeti, akadályozza. Reméljük, hogy ezzel a kiállí­ tással továbbítani tudjuk, és ezzel a szász és a német (sváb) kultúra megőrzéséhez hozzá tudunk járulni. A kiállítás anyagát a Budake­ szi Város Német Önkormány­ zata által, valamint Pozsony Ferenc professzor által a szer­ vezők részére bocsátott képek, rajzok és térképek alkotják, séggel elfogadott határozatát. Ezt követően is­ mertettem a Nemzeti Ifjúsági Stratégia célját, bemutattam a stratégiaalkotásért felelős szak­ értői testület tagjait - röviden: A szakértői tes­ tület tagja a szakértői/érdekképviseleti szerve­ zetként felkért HÖOK képviselője is. A Nem­ zeti Ifjúsági Stratégia komplex megközelítést követ -, az integrált ifjúságpolitika jegyében. Összefoglalásképp’ az intézményesített szervezeti/finanszírozási háttér szükségességét, a szabad részvétel és az egyenlő hozzáférés, a nyilvánosság és a visszacsatolás fontosságát emeltem ki. A 18. napirendi pontban Szávay István Kár­ pát-medencei Hallgatói Alapítvány létrehozá­ sáról szóló előterjesztését a Közgyűlés ellen­ szavazat és tartózkodás nélkül támogatta. Teleki László amelyek megtekinthetők március végéig. A kiállítás a tavasz folyamán továbbutazik Szegedre és Kolozsvárra. A megnyitóról és a programokról a Flachbarth műhely honlapján lehet bővebb információkat találni (www.jak.ppke.hu/flachbarth). A szászok­ ról szóló dokumentum­ film egyes részeit az Összehasonlító Ki­ sebbségvédelem szemi­ nárium keretében a ta­ vasz folyamán előre láthatólag bemutatjuk, amelyről részletesebb információk szintén a honlapon, valamint a Közigazgatási Jogi Tanszék hirdetőjén le­ het találni. Horváth Viktória Tegyünk a gyermekekért! A 2007 áprilisában felvetődött párunkban az ötlet, hogy hogyan tud­ nánk segíteni a magunk módján, a hátrányosabb sorsú gyerekeknek. Az ötletadó az Országgyűlés napirendje volt. A megszorítások a leg­ kisebb települések gyermekeit sújtották a legjobban. Ezért gyűjtést rendeztünk a kőteleki óvoda javára. Sokan kérdeztétek, miért pont er­ re az óvodára esett a választásunk. Alikor elkezdtük a keresést három megye élvezett elsőbbséget. Próbál­ tunk olyan intézményt keresni, ahol céltudatosak, szerények és rendel­ keznek alapítvánnyal. Hosszas válogatás után találtunk Kőtelekre. Ez a település 36 kilométer­ re van Szolnoktól északra. Körülbelül 1800 fő lakóhelye. Dinamikusan fej­ lődő község, ahol a mai politikai helyzetben sem veszítették el az optimiz­ musukat, és erőn felül fejlesztik falujukat, nem is kevés sikerrel Látogatásunk alkalmával nagy szeretettel vártak bennünket. Az óvo­ da sajnos már csak két csoporttal működik. Az összegyűlt pénz egy ré­ szét az óvoda alapítványi bankszámlájára utaltuk, másik részéből pe­ dig rollereket és más kerti játékokat vettünk. A pénz mellett össze­ gyűlt még jelentős mennyiségű játék és ruha is. Aíásodik utunk alkal­ mával, az óvodai foglalkozásokhoz szükséges papírt, festékeket, gyur­ mát vittünk a kicsiknek. Még egy örvendetes vonzata volt látogatá­ sunknak. Példánkat látva az egyik helyi párt is csatlakozott hozzánk, a település polgármestere pedig egy teherautónyi homokot ajánlott fel a homokozóba. így a kőteleki gyerekeknek gazdag gyermeknapot va­ rázsoltunk csupán 100 forintos adományokból Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek aki segített. Továb­ bá szeretném megköszönni Bándi Gyula professzor úrnak, hogy enge­ délyezte és támogatta céljainkat. D . - . r •. * J ° ' Bardoczky Erika Anna hetedik oldal �Az átlátszó gyilkos Normandia partjainál 2002 áprilisában partra ve­ tett a víz egy kisméretű bálnatetemet. Az állat gyomrában 800 kiló műanyag zacskót és szatyrot találtak. Azért ez meglátásom szerint elég ke­ mény, ha figyelembe vesszük egy ilyen zacsi súlyát... Ez és számos hasonló természetű ka­ tasztrófa-szerű esemény vezette a francia kor­ mányt arra, hogy az EU Bizottsága elé terjessze törvénytervezetét. A törvény 2010. január elsejei határidővel betiltaná az áruk megvásárlásakor a helyszínen térítésmentesen vagy ellenszolgálta­ tás fejében, a végső fogyasztó részére adott, egy­ szer használatos biológiailag nem lebontható sza­ tyor terjesztését. Az eset nem egyedi, ugyanis ha­ sonló okokból hozott gyártáscsökkentő, intézke­ dést több tengerparti ország, úgy, mint Írország, és Málta. Persze gondolhatnánk, ugye, akinek megadatott a tenger/óceán, az ne csak az előnye­ it élvezze, de a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Nem mindenki a tengeri életvilág kímélete miatt állította le a gyártást. Banglades például nem tar­ tozik a híresen állatbarát országok közé, még ta­ lán emberbarátnak sem mondanám. Mégsem nézhette ölbe tett kézzel azt, hogy emberek ezrei fulladnak meg a monszunok és áramlatok okoz­ ta árvizekben, mert a csatorna képtelen elvezetni A tavalyi év utolsó ítéletében olvashat­ tátok beszélgetése­ met Bándi Gyula FAminl az utolsó ' az utolsó halat kifogtuk és prodé-kármaL A be­ szélgetés kapcsán az utolsó folyót is megmérgeztük, l rájövünk majd, hogy j fogalmazódott meg a pénz nem ehető" /s bennem egy környe­ zetvédelmi rovatnak a gondolata. Annyi mindent nem tudtink/ok még er­ ről az egészről... Szelektív hulladékgyűjtés, pa­ pírzacskók, újrahasznosítás, környezetvédelmi szervezetek... Csak néhány azok közül a fogal­ mak közül, melyekkel nap mint nap találkozha­ tunk. De hogy is van ez tulajdonképpen?! A most következő néhány sorban az egyik legjelentősebb környezetvédő szervezet, a Greenpeace tevékenységébe nyerhettek bepil­ lantást, mégpedig azért, mert anno, az interjú után a Nyugati-pályaudvarnál - ha lehet azt mondani, sorsszerűén - Greenpeaceaktivistákba botlottam... Őket faggattam. - Mióta működik ez a ma már közel 2,8 millió támogatónak örvendő, független és nemzetközileg is híres, egyben hírhedt szervezet? - Tulajdonképpen 1971 óta, tehát már több mint 37 esztendeje. Ekkor ugyanis néhány új­ ságíró és önkéntes elhajózott Amchitkába, erőszakmentesen tiltakozni az amerikai kor­ mány nukleáris robbantásai ellen. Magyarországon azonban csak 2002 júniusá­ ban nyitottuk meg kapuinkat. A tíz közvetlen munkatárs tevékenységét 5-600 aktivista segí­ ti. Nem szabad elfelejtkezni a TI 000 adomá­ nyozóról sem. - Mi a módszeretek? Mert hallunk ilyenek­ ről, hogy hídról lógattátok le magatokat... vagy legalábbis oda másztatok fel... nyolcadik oldal a vizet. így hát kivizsgálta a problémát és megta­ lálta a felelőst. A hajszálvékony nejlonzacskók a csatornákban találták meg végső állomásukat és iszonyatos mennyiségben felhalmozódva, eltömí­ tették az egész rendszert. Ott tehát életbevágó kérdés volt a gyártás azonnali betiltása. Nos, Franciaország ennyire nem bátor, vagy ta­ lán az Unió haragjától fél Félhet is, hiszen ezen zacskók betiltása a harmadéves joghallgatók kedvenc témájába, az áruk szabad áramlásának tilalmába ütközik. A fiatalság kedvéért: ha ugyanis egy tagállam olyan az importáló cégek­ re is kötelező rendelkezést hoz, amely közvetle­ nül, vagy közvetve alkalmas a Közösségen belü­ li kereskedelem akadályozására, az mennyiségi korlátozásokkal azonos intézkedésnek minősül, ami, pedig a Római Szerződés 28. cikkébe ütkö­ zik. Szerencsére a szerződés készítői is a nagy­ betűs „Jogászi Logikával” voltak megáldva, és létrehoztak egy kemény kivételt: a cikk rendel­ kezései nem zárják ki az olyan tilalmakat, me­ lyeket a közerkölcs, közrend, közbiztonság, az emberek, állatok, életének, egészségének védel­ me, növények védelme stb. indokol. Az eset e ki­ tételbe tökéletesen illik, ezért reményeink sze­ rint a Bizottság nem talál kivetnivalót a bejelen­ tett francia tervezetben. Ha már mindenütt keressük -és sajnos talál­ juk- a pénzt, mint befolyásoló eszközt, példa­ ként állíthatjuk a már említett Írországot, aki az un. plastax (szatyoradó) bevezetésével 2002-ben hetek alatt 94 százalékkal csökken­ tette a zacskóforgalmat. Ugyanezt tervezi Kí­ Greenpeace - Abszolút erőszakmentesen tevékenykedünk. A figyelem felkeltése az eszközünk. Nagy hangsúlyt fektetünk a kampányokra. Ilyen­ kor közvetlenül megnevezzük az adott kör­ nyezeti szennyezést, ennek okozóit, a felelő­ söket, s a végsőkig kitartunk. Változást aka­ runk kicsikarni. A harcunkban sem állandó el­ lenségeink, sem állandó szövetségeseink nin­ csenek. - Itthon mik voltak a jelentősebb fellépése­ itek? Az elmúlt hetekben szinte naponta hallattatok magatokról a szmoggal, az energiaellátással kapcsolatban... - Csak néhányat említve 2002-ben demonstrál­ tunk a Sajó folyó szennyezése ellen, majd 2003ban nem engedtük, hogy elkendőzzék a paksi atomerőmű üzemzavarát, kiharcoltuk, hogy vonjanak ki egy ún. MDGN nevű allergizáló tartósítószert a babakozmetikumokból; 2004ben elértük, hogy ráírják az élelmiszerekre, hogy azok génmódosítottak-e, megakadályoz­ tuk a Zengő fáinak kivágását, az elmúlt évben pedig felhívtuk a klímaváltozásra valamint a folyószennyezési problémákra a figyelmet. Az általad említett problémákon kívül néhány nappal ezelőtt, 20-án hoztuk nyilvánosságra azokat a mérési eredményeket, amelyeket né­ hány héttel korábban a wolldorfi bőrgyárnál végeztünk. Összegezve azt lehet mondani, hogy a határértéket ugyan nem lépték át, de a habzásért egyértelműen ők a felelősek. - Kik a legfontosabbak itt, a magyarorszá­ gi Greenpeace-nél? - Ti, illetve mi! Vagyis: az aktivisták és az ada­ kozók, no meg mindenki, aki tesz valamit a környezetéért! na, ahol ez év június elsejétől már minden zacskóért fizetni kell, és ha már Kína is a kör­ nyezetet védi, mikor kezdjük el mi?! A román környezetvédelmi miniszter 2009 januárjáig kívánja kivonni a „bűnös” zacskót és helyette bevezetni az un. biodegradálodó (biológiailag lebomló) szatyrot, ugyanis egy egyszerű nej­ lon zacskó akár 400 évig is kitart. A bio-zacsi gyártásának két fő módszere van. Nagy tudá­ sú vegyészek rájöttek, hogyha többek között keményítőt, adnak a jól ismert kőolajalapú po­ lietilénből készült zacskóhoz, akkor egy idő után az darabokra hullik. A másik eljárással természetes alapanyagból (gabona félék) ké­ szítenek szatyor formázására alkalmas fóliát, amely majd az idővel komposztálódik. Erre azért is szükség van, mert 2007-ben 133 milliárd 540 millió, 780 ezer műanyag szatyrot és zacskót adtak az üzletekben a vevők kezé­ be, percenként egymillió darabot. Ezek a zacsik, túl azon, hogy rontják a környezet esztéti­ káját, bálnát ölnek, csatornát dugítanak, még a hulladék hegyeknek is komoly hányadát te­ szik ki. (A hírhedt nápolyi „szemét ügy” hatás­ vadász fényképészeinek sem kellett messzire menniük a sokkoló felvételekért.) Ha tehát a pénztáros néni értetlen és roszszalló arckifejezése ellenére, otthagyjuk a felaján­ lott műanyag szatyrot, és helyette tüntetőén előhúzzuk a nagyi kopott vászontáskáját, vagy esetleg a legutóbb ugyanitt kapott zacs­ kót, máris tettünk a világ érdekében. Horvátth Sarolta - Hogy lehet valaki aktivista? Mit kell eh­ hez tennie? - Huhhh, hát a legegyszerűbb, ha ellátogat a honlapunkra (www.greenpeace.hu), ott min-den részletesen le van írva. - Befejezésképpen kérlek, mondj pár taná­ csot kezdő környezetvédőknek! - Nem is gondoljuk, hogy mondjuk a zenele­ játszó készülék vagy a televízió akkor is fo­ gyasztja az áramot, mikor nem működik, ha­ nem csak ún. stand-by üzemmódban^van. Te­ hát ég a piros lámpa. Kapcsoljuk ki! így nem­ csak a természetet, hanem a pénztárcánkat is megkíméljük kb. 20 000 forint éves pluszki­ adástól. Használjunk több dugaszoló-aljzatos, saját kapcsolóval rendelkező (hosszabbítót. Sok ki­ csi sokra megy: egy-egy ország készenléti üzemmódban lévő készülékei akár több erőmű által megtermelt áramot is elfogyasztanak. A legolcsóbb és leginkább klímabarát pedig a „negawatt”, azaz az olyan energia, amit meg sem kell termelni. A fürdőszobánkban is lehe­ tünk klímabarátok: fürdés helyett elég egy gyors zuhanyozás. Miközben szappanozzuk magunkat vagy fogat mosunk, zárjuk el a víz­ csapot. Szereljünk fel víztakarékos zuhanyo­ zófejet, mert ez felére csökkenti a víz- és az energiafogyasztást. Használjuk a tömegközle­ kedést! Az autóbuszok, villamosok és vasutak akár háromszor energiahatékonyabbak, mint a személygépkocsik. A leghatékonyabb a vá­ rosi kötöttpályás közlekedés, amely a jövőben, ha bioenergia működteti majd, még tisztább lesz. Tehát itt a jó idő, elő a kerékpárokat - no meg a szmogmaszkokat -, s tekerjetek kerékpárral a suliba! Mikola Orsolya �Narratívák háborúja 2. A narratívák háborúja 2007 végén sem csendesedett. Miután októberben Varga Csaba, Schiffer András, Fleck Zoltán és a hallgatók egy elszánt kis köre ismét bebizonyíthatta önmagának, hogy a magyar valóság többféleképpen is látható, hol igazságos forradalom­ ként, hol egyszerű sátortáborként mutatva be a Kossuth téri eseményeket, novemberben immár egyetemünk dísztermében folytatódhatott a közéleti süketek párbeszéde. Lássuk hát az előző rész tartalmát. A fővárosi egyetemek egy jelentős részén pla­ kát hirdette a november 27-i eseményt, ahol a tudományos bemelegítő után a honi narratívák két olyan jeles képviselője csaphatott össze, mint az antiglobalista közgazdász, Bogár Lász­ ló és az eszdéeszes történész, Gerő András. Az eseményt Varga Csaba Tanár Úr nyitotta meg, aki a jog szerepét, a rendszerváltásról való gon­ dolkodás tudományos fontosságát, de egyben közéleti, nemzetstratégiai aktualitását és szük­ ségességét emelte ki köszöntő szavaiban. A két rendező (Vargha Bálint Tamás és e sorok írója) keresetlen felvezetéseit követően az első, ún. eszmetörténeti blokk még a tudományos kon­ ferenciák langymeleg unalmát ígérte, de már Horkay Hörcher Ferenc esztéta, a Heti Válasz főmunkatársának előadását követően éles vita bontakozhatott ki arról az előadói tézisről, hogy az ellenállás, mint olyan valóban baloldalias ízű jelenség-e. Mint a szerepéből kieső moderátor, magam azt az álláspontot képviseltem, hogy az ellenállás a mindenkori társadalmi attitűddel szembeni folyamat, s míg Nyugaton a társadal­ mi szocializáció inkább jobboldali, addig itthon inkább baloldali elemeket tartalmaz, követke­ zésképp a nyugati ellenállás (szélső)balról, míg térségünkben (szélsőjobbról érkezik. Végül ab­ ban egyeztünk ki, hogy a radikalizmus önálló kategóriáját alkottuk meg a baloldaliság és a jobboldaliság mellett, s valamennyi ellenállási formát egyaránt radikálisnak ítéltünk. Balázs Zoltán közgazdász, a Századvég főszerkesztője a rend fontosságát, különböző aspektusait járta körül, de az expozéját követő vitában megfo­ galmazta azt a kihívó tézist, ami a konferencia későbbi szakaszaiban is vitatott maradt: a ma­ gyar nemzeti közösség megszűntét. Molnár Attila Károly, eszmetörténész konzervatív szkepticizmussal ismerte el az eszmék, az abszt­ rakt igazságok hiábavalóságát, de mondanivaló­ ja mégis nagyon mély üzenetet hordozott: azt, amit Varga Csaba a jogi cselekvés példáján ábrá­ zolt egy novemberi jogelméleti konferencia megnyitásakör is, azaz az egyéni felelősséget. Az eszméktől, az absztrakt tételektől - Max Weber nyomán szólva: a tudománytól - nem várhatjuk a hic et nunc problémákra adható megoldást, mert mindez teljes emberi személyi­ ségünket, beleérző képességünket, erkölcsi énünket igényli. Mostanság, amikor tudottan káros jogszabályok aláírásakor bújunk alkot­ mányjogi dogmák mögé, nem árt ezen egysze­ rű gondolatokat megszívlelni. Az ezt követő előadásban Karácsony András, az ELTE jogi karának tanára a legitimitás és a legalitás fogal­ mi kettőségének történetét, problematikáját mutatta be, Cári Schmitt és a weimari alkot­ mány nyomán. Hogy a weimari kérdések és vá­ Tutortavasz Az újságírás egyik legnagyobb ellenségét, s paradox módon legnagyobb barátját, a közhelyes­ séget segítségül hívva azt mondhatnám, már tűkön ülünk a tavaszi felvételik miatt. Ilyen­ kor mindig azon gondolkozik az ember, kiből lesz az új viccmester, ki lesz a vezető pár év múlva, és ki fog őrjöngve végigrohanni reggel fél 7-kor a gólyatábor folyosóján azt üvöltve, „kelepeljeteK. Az ember már talán a táborban nézegeti, kik lehetnének tutorok, kik elég el­ szántak és alkalmasak erre a nem mindennapi feladatra. A tutor egyik legnagyobb elismerése, ha utolsó este csillogó szemmel odalép hozzá a gólya, s azt mondja, ő is tutor szeretne lenni. A tutorok egy titkos társaság alaposságával figyelik a gólyákat, s igyekszik nem pusztán a felvételi 10-15 perces beszélgetése alapján eldönteni, ki a megfelelő. Ilyen lehetőség a Potenciál-tábor, ahova azokat az elsősöket várjuk, akik meg­ ismerkednének a pontos tutori feladatokkal, megnézhetitek, kikkel kell együtt dolgoznotok, ha bekerültök, mi pedig megismeijük titeket. Elmegyünk egy közeli városba egy hétvégére, ismerkedünk, beszélgetünk, bulizunk, közben úgy figyelünk benneteket, mint a laboratóri­ umi állatkákat a tudósok. Idén április 11-13-ig lesz a Potenciál-tábor, ahova minden érdeklődő elsőst várunk, azonban korlátozott a létszám, csak a leggyorsabbak jelentkezését tudjuk elfogadni. Már kikerült az elsős előadó egyik hirdetőjére a jelentkezési lap, ahol megtaláltok minden pontos informáci­ ót a táborról, helyszínt, költségeket, feltételeket. A tábor nem követelménye a jelentkezés­ nek, pusztán megkönnyíti a munkánkat. Rögtön ezután következnek is a felvételik, amiről szintén a hirdetőn találhattok majd infót. A felvételiről egyelőre csak annyit, hogy nagyjából két részből áll, de mindkét résznek az a célja, felmérjük, alkalmasak vagytok-e egy focicsapatnyi őrült pesztrálására, és hogy be tudtok e il­ leszkedni a tutorok közé. Ha esetleg úgy érzed, nem felelnél meg valamelyiknek, mégis szíve­ sen lennél tutor, akkor gyere el a felvételire, és a tapasztalt felvételiztetők majd eldöntik. Bartolák Csaba laszok relevánsak és adekvátak-e a ma Magyar­ országán is - amint ezt felvetni voltam bátor -, szintén vitatott maradt. A második szesszió az­ tán eleve a hazai közélet két ellenpólusának adott lehetőséget - a szenzációhajhászok nem véletlenül csak erre ültek be, pedig a várva vár Tamás Gáspár Miklós valami újbalos szeánsza okán mégsem tisztelte meg Egyetemünket. A megjelent Gerő András szerint a 2006 őszi for­ rongás csak politikai, de nem társadalmi ellenál­ lás volt, Bogár László viszont saját fogalmi struktúrájában magyarázta a történéseket, egy­ ben a magyar társadalom válsággócait vette vé­ gig. A mai magyar jobboldalon Bogár László rendszeralkotó főművével, a Magyarország és a globalizációval - teljesen ki tudott lépni a balol­ dal tematizációs spiráljából, fogalomkészletéből, így egyedüliként lehet képes egy alternatív tár­ sadalomkép megrajzolására. Mindez a jobbol­ dalon - egyedülisége, bátorsága, újszerűsége okán - olyan revelatív erővel bír, hogy néhol már a vulgárbogárizmus is megjelenik egy-egy jelenség leírásakor: ez is azonban az elmélet gyakorlati hasznát, használhatóságát bizonyítja. A vitában Gerő András unott professzorként a pulpituson elnyúlva hallgatta végig, s ütötte le szerinte biztos sikeresen - az ellenérveket. Var­ gha Bálinttal kifejezett állóháborúba keveredett a mai rendszer legitimitásáról. Bogár László és a vitába bekapcsolódott Vass Csaba baloldali filo­ zófus is ennek hiányát emelte ki, így Vargha provokatív állítása, miszerint a mai magyar po­ litikai és jogi rendszer illegitim, nem hogy nem lett megcáfolva, de Vass Csaba történelmi pél­ dái által igazolást is nyert. Kevesen gondolhat­ tuk, hogy eme elméleti jellegű vita némely esz­ metörténészünkből akár egy ismert kötősza­ vunkat is kicsalhatja, mintegy dühödt ellenérv­ ként Pollányi téziseivel szemben. Bogár László igazi showmanként, mint Mick Jagger szokta koncertjein, a sarkokból indulva, bejárta a teret, s egy-egy válaszát a terem különböző szegleté­ ből hallhattuk viszont. A székébe és a vitába eközben teljesen belekényelmesedett Gerő András a kezdeti averziók és kioktató hangnem után, láthatóan tanáros jóindulattal, megértés­ sel, már-már empátiával és humorral kezelte a vele szemben igencsak ellenségesnek látszó kö­ zönséget. Mielőtt azonban a vita végleg elrelativizálta volna témánk fontosságát, mielőtt a fontos vita átcsúszott volna a kedélyes vitatkozásba vagy agresszív háborúba, Varga Csaba kimért precizitással foglalta össze az est tartalmi és formai tanulságait, vitáink lezáratlanságát, netán lezárhatatlanságát, egyes (addigra már nem a pulpituson könyöklő) vitapartnereink felelőtlen szellemi kalandorságát - a rétorok után így a bölcs szólalt meg Varga Csabából: az, aki nem hisz a parttalan vitákban, ame­ lyekben pallérozódhat bár elménk, de hevüle­ tében közös ügyünk is együtt kásásodik el. Nem vitatkozni, de tanulni és tanítani kell, szóltak a záró gondolatok. A következő részekben tán erre is sor kerül. Addig is: maradjanak velünk. Techet Péter kilencedik oldal �100 éves a Nyugat A Nyugat első száma 1908. január 1-jén jelent meg és a folyóirat 1941. augusztus 1-ig műkö­ dött, Babits Mihály halála után szűnt meg. Megindulásakor Ignotus volt a főszerkesztője, szerkesztőjeként pedig Fenyő Miksa és Osvát Ernő szerepelt, valódi irányítója azonban utób­ bi volt. A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata lett. Nagyhatású lappá vált egyből a megjelenésé­ től kezdve, teret és lehetőséget adott a fiatal költőknek, íróknak. Célja a korabeli magyar irodalom bekapcsolása volt a modern európai költészetbe. A folyóirat a kulturális élet köz­ pontja lett, emiatt is érződött Babits halála után a lap hiánya. Az évforduló alkalmából LégyOtt címmel tízré­ szes beszélgetés-sorozatot indított a Nyugat százéves alapítá­ sának tiszteleté­ re a Petőfi Iro­ dalmi Múzeum. A havonta je­ lentkező sorozat a folyóirat nép­ szerű szerzőit és szerkesztőit idé­ zi meg egy idő­ sebb és egy fia­ talabb kortárs író segítségével A száz éves év­ forduló tisztele­ tére nem csak a Petőfi Irodalmi Múzeum indít emléksorozatot, hanem Brüsszelben egy elő­ adás-, illetve beszélgetés-sorozatot is készíte­ nek, amelyben vizsgálják, hogy milyen volt a magyar társadalom viszonya a „Nyugathoz”. Száz évvel ezelőtt a Nyugat orientációs pont­ ja volt a közéletnek, kultúrának, politikának és az irodalomnak. A beszélgetések során azt a kérdést is taglalják, hogy milyen örökségei érvényesülnek ma a hajdani Nyugatnak, van-e hatása a mai világra. A Magyar Televízió is emlékezik, a lap hagyo­ mányait, szellemiségét bemutatva filmeket, dramatizált és szórakoztató műsorokat készí­ tett a folyóiratról és szerzőiről a centenárium alkalmából. A képernyőn felelevenítik a folyó­ irat közönségtalálkozóit, irodalmi esteket és vetélkedőket, ismertetik a szerzők munkássá­ gát, magánéletét. Ezek mellett január végén elindult a Fogadj örökbe! című sorozat, amelyben fiatal magyar írók, szerzők választanak és „fogadnak örök­ be” valakit a Nyugat írói és költői közül. Februárban indult a Nyugat mesék, a hétfő es­ ténként vetített kisfilmekből a Nyugat indulá­ sát és szerzőinek magánéletét ismerhetik meg a nézők. Az első részből kiderült, ki fedezte az indulás költségeit, a második epizódban a leg- A Nyugat 25 éves jubileumán (1932) vonzóbb nyugatost választották ki mai höl­ gyek, a további műsorokban pedig a szerzők szerelmeiről vagy éppen étkezési szokásairól tudhattunk meg részleteket. Márciustól közvetíti az m2 a VÁM Design Centerben szervezett nyugatos műveltségi ve­ télkedőket, amelyben a vasárnap esténként sugárzott irodalmi kvízműsorok résztvevői irodalmárok, írók és színművészek - játékos formában adnak majd képet a Nyugat koráról és szerzőiről. Február közepétől a vetélkedő indulásáig Csáth Géza írásaiból készült film­ adaptációkat vetít vasárnap koraesténként az m2 (Horváték, A varázsló álma és A Janika cí­ mű tévéfilmeket). A Nyugattal kapcsolatos eseményekről infor­ mációk szerezhetők: http://nyugat.oszk.hu il­ letve a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján (www.pim.hu). Zágon Orsi Jogállam, kérdőjellel lőrga Csaba: Jogállami? Átmenetünk? (2007, Kráter Műhely, Pomáz) c. könyvéről Az Alkotmánybíróság hírhedett 11/1992es határozatában - némileg paradox mó­ don - egyszerre nyilvánította program­ nak és ténynek Magyarország jogállami­ ságát. Ez az illogikus metabeszéd akko­ riban alkalmas lehetett ugyan a ZétényiTakács-törvény elkaszálására, de a cson­ tok a szekrényben maradtak, s idővel kezdtek kipotyogni onnan Ma, amikor az egykori kiszesek hatalma szépen ki­ teljesedett, amikor az Alkotmány csak arra jó, hogy annak alapján írhassa alá az államfő az új egészségügyi törvényt, különösen fontos, hogy megálljunk, s szomorúan tekintsünk viszsza múl­ tunkra, elszalasztott lehetőségeinkre, tudatos tévedéseinkre. Varga Csaba jogfilozófus, Egyetemünk népszerű oktatója legújabb kötetében ezt a tudo­ mányosan és közéletileg egyaránt bátor feladatot végzi el - és nincs okunk csalódni a Tanár Úrban: könyve olyan bátorra és pontosra sikeredett, hogy a hazai sajtó nem is szívesen recenzálja. A baloldal érthető okokból tartóz­ kodik a könyv tartalmától, de a jobboldal számos szereplője is - tán nyers egzisztánciális okokból - érdekelt az ehhez hasonló tudományos művek el­ hallgattatásában. Varga Csaba úgy jobboldali, keresztény gondolkodó, hogy mondandója nem a mindenkori Fidesz pártprogramhoz igazodik, úgy jog­ filozófus, hogy nemzetközi kitekintése, hatalmas szakmai tudása okán meg­ alapozottan és bátran cáfolhatja meg jogi dogmatikánk számos fogalmát, úgy közéleti szereplő, hogy saját útját járja. Kényelmetlen ember hát, ké­ nyelmetlen gondolatokkal A könyv folytatása Varga Csaba ezirányú mun­ kásságának: 1998-ben jelent meg az európai könyvpiacon is hiánypótló mű­ ve, a Jogállami átmenetünk című (ennek angol nyelvű változata a nemzet­ közi tranzitológiai bibliográfia megkerülhetetlen eleme). Ezen kívül két szerkesztett kiadás foglalkozik a témával: az Igazságtétel jogállamban című forrásgyűjtemény (1995) - közölve a keletnémet és cseh igazságtételi doku­ tizedik oldal mentumokat (különösen érdekes összehasonlítani a magyar 1992-es igazság­ tételt elutasító és a cseh 1993-es jóváhagyó alkotmánybírósági határozatot) elegánsan cáfolja a hazai jogászság önigazoló állításait, a jog alternatívátlanságáról szóló tanmeséket; a Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átme­ netben (1998) pedig olyan, egyébként liberális szerzők műveit közli a témá­ ban, amelyek saját táboruk hitelveinek cáfolatát, de legalábbis árnyalását biztosítja. Tavalyi könyvében a kérdőjelek immár az elbizonytalanodást jel­ zik; az elbizonytalanodás nem a jogállam hasznosságát, hanem mikénti fel­ használását illeti. Tán nem biztos, hogy a múlt eltakarítatlan romjain, min­ denféle erre alkalmas társadalmi környezet hiányában érdemes olyan fogal­ makat ültetgetni, amelyek megfelelő táptalaj nélkül megtévesztő díszei lesz­ nek csak egy globagyarmatosított, szuverenitását vesztett kelet-európai ál­ lamnak, vagy kifejezetten akadályok a káros folyamatok feltartóztatásában. Ősi igazság, hogy a jog van az emberért, s nem az ember a jogért, hogy a jogállam nem lehet egy újabb fétis, amit szolgálni vagyunk kötelesek min­ den mögöttes cél nélkül Mihelyt a társadalmi célok, a nemzetstratégia kiüre­ sedik, a jog nyomul be - de ha a jog nem szervesül és idomul a társadalmi el­ várásokhoz (a rendszerváltás egyedi elvárásaihoz, körülményeihez), ha fe­ lettünk lebegő Sollen-tétel marad, valóban csak a kényszer lehet érvényesü­ lésének egyetlen biztosítéka. De egy kényszerre alapozott jog, ahol a kény­ szerzubbonyt immár nem is a külföldi megszálló hatalom, hanem népünk ta­ nult bölcsei helyezik a nemzet testére, értelmetlen. Jogpozitivistaként tetsz­ het nékünk az általa is biztosítható rend, de a kínzó kérdést egyszer a jogtu­ dománynak is meg kell válaszolnia, hogy „pontosan mi is vezetett el oda, hogy (...) néhány év alatt éppen nekünk sikerült visszazüllenünk a perspektívátlanság és reménytelenség fáradtságába, az ország kiárusításából és más­ fél évtizede következetesen önfeladó egyezkedési politikákból adódóan a gyakorlati országvesztés rémálmának kilátásába, az eladósodottság, függés, tehetősségtelenség most már önjáró spiráljába, a puszta fennmaradásért folytatandó kemény napi küzdés örömtelen motorikus robotjába”. Techet Péter �Nőként Pakisztánban Benazir Bhutto decemberi meggyilkolása el­ gondolkodtató, hogy még napjainkban is van­ nak olyan országok, ahol úgy vélik, csak em­ beréletek kioltásával lehet bizonyos helyzete­ ket megoldani. Félelmetesnek hangzik, hogy Pakisztán ma a világ egyik legjobban felfegy­ verzett országa, ahol már az atomfegyverek is megjelentek, az ellenzéki politikusokat pedig merényletekkel távolítják el a hatalom közelé­ ből. Benazir Bhutto (akinek a neve jelentése „Összehasonlíthatatlan”) a Pakisztáni Nép­ párt vezére volt, az ország egykori miniszter­ elnöke, az első nő, aki iszlám ország élén állt. Bhutto családjában, amelyet a „pakisztáni Kennedy-klánnak” is neveztek, szinte örökle­ tessé vált, hogy a családtagok gyilkosság áldo­ zatai lettek. Apját, Zulfikar Ali Bhuttot 1979ben felakasztották, két bátyját tisztázatlan kö­ rülmények között gyilkolták meg. Vajon Bhutto gyermekeinek is ezt az utat kell majd bejárniuk? A politikusnő halálát követően gyermekei már fel is vették anyjuk vezetékne­ vét, fia, Bilaval Bhutto Zardari pedig már be is töltötte a gyilkosság következtében megürese­ dett helyet, hiszen a családban náluk a vezérség úgy öröklődik, mint máshol a vagyon vagy a föld. Még az életük árán is. A szép, egzotikus kinézetű nő nem csak Pa­ kisztánban élvezte a nép szeretetét, Nyugaton is kedvelték. Oxfordban és a Harvardon szer­ zett diplomát, apja mellett már lánykorától kezdve közelről figyelhette a politikát. Jól be­ szélt angolul, és tökéletesen értette az urdut is. Keleti eleganciáját és egzotikus kinézetét a People Magaziné is értékelte, miniszterelnök­ ké választásakor a világ ötven legszebb arca közé is beválasztották. Kétszer volt miniszterelnök, mindkét esetben korrupciós váddal távolították el posztjáról. Vá­ lasztási ígéreteit egyszer sem tudta teljesítem, mindkétszer idő előtt lemondatták. Családja sem segített a helyzetén, sőt férje Aszif Zadarit a „Mr. Tíz Százalék” nevet is kiérdemelte, állí­ tólag minden állami megrendelésből tíz száza­ lék vándorolt az ő pénztárcájába. Kétségtelen, hogy miniszterelnöksége alatt Pakisztán a világ három legkorruptabb országa között volt. Bhutto 2007 őszén ment vissza nyolc éves száműzetéséből Pakisztánba. Visszatérésének célja volt, hogy újra országa miniszterelnöke le­ gyen, demokratikusabbá tegye, és mint ahogy azt már korábban is tette; kivezesse az országot jelenlegi helyzetéből. Hazatérésekor ellene elkö­ vetett merényletek sorozata követte egymást, amelyek 133 emberéletet és közel 400 sérültet követeltek. Az utolsó merénylet végül sikeres volt, így halt meg végül Bhutto, alig két héttel a pakisztáni választások előtt, december 27-én, Francia közöny anyja halála, temetésén máshol járnak cikázó gondolatai A szomszédja, Raymond egy magát raktárosnak valló selyemfiú, akivel barátkozik, de ő is közömbös szamára. Szerelmes kalandjai kimerülnek a testi vágyak kielégítésében. Vi­ szont bizonyos Marie-val közelebbi kapcsolatba kerül, ha a íánv akarná, Meursault elvenné fele­ ségül, de a férfi eközben nem szereti Raymond-hoz fűződő kapcsolata miatt össze­ tűzésbe keverednek pár arabbal a selyemfiú ballépései miatt, mivel az egyik arab nő nemű családtagjával szűri össze a levet, ami köztu­ dottan nem jelent jót a hódítóra nézve. Meursault egy fura indíttatásból visszamegy a tengerpartra, ahol az incidens történt. Észreve­ szi azt az arabot, aki késsel hadonászott. És hogy a forróság, a párás levegő vagy a kés pen­ géjéről a szemébe pislákoló fény Következté­ ben, de pisztolyát elsütve megöli a földön fek­ vő férfit. Ha csak ennyi történt volna nem is lenne érdekes a mű. Viszont nem így történt! Albert Camus francia íróról kevés fiatalnak jut eszébe akármi is. Pedig a 20. századi modern irodalom egyik kiemelkedő alakja volt. 1913ban született Algériában, apját fiatalon elveszí­ tette, a francia ellenállás tagja lett a nácizmus­ sal szemben; 1956-ban felemeli szavát a magyar forradalom védelmében. Legismertebb müve a Közöny, melyet 1942-ben a II. világháború ide­ jén írt. Eredeti címe LEtranger, vagyis Az ide­ gen. A Közöny címet Illés Endrének, a regény első magyar kiadójának köszönhetjük. A Közöny történetét a főszereplő, Meursault mondja el, mely élete utolsó heteiről szól Az Al­ gériában élő, minden vonatkozásban középsze­ rűnek tekinthető hivatalnok élete igen egyhan­ gú. Minden egyes nap ugyanaz a forgatókönyv: munka, ebéd, munka, lakás. Nincs rá hatással Egy elmaradt nekrológ Márton Szabolcs, élt 19 évet. Fájdalmat érzünk, mert jól ismertük őt. Együtt töltöttük a hétközna­ pokat: ácsorogtunk a buszon, koccintottunk a Vén Diákban, tervez­ gettük az egyesület jövőjét. Oly fiatalon kellett meghalnia! Nem sokkal temetése után egy levél érkezett családjához. Édesapja bontotta fel a borítékot. Könnyel telt szemmel olvasta: fia felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára. Felvették, s ő ahelyett, hogy jövőjét, álmait szövögetné, a föld alatt fekszik egy koporsóban. Pedig milyen életvidám volt, mosolygós, olykor különc, olykor elmerengő barátunk. Szabolcs sokat gondolkozott a halából, nem félt tőle, s most Isten közelében lehet. Az a szenvedély, aho­ gyan tervezgette a Magyar Keresztény Szövetség jövőjét, hivatását mind­ annyiunk számára példaadó lehet. Fájó szívünk parancsára az ő emlékére rendeztük meg 2007-es fociku­ pánkat. Sokan megjegyezték azon a napon nevünket. Boldog küzdel­ met láttunk az iskolások és a felnőttek arcán egyaránt. S mi MaKSZ-osok kötelességünknek kell, hogy érezzük Szabolcs immár földöntúli céljai megvalósítását földi eszközökkel. Merjünk vágyakozni arra, hogy mi is egy kicsit jobbá tehetjük a világot Isten segítségével. Hintsük el a jövő generációjában a hit és a hazaszeretet magját, hogy boldogabb, nemesebb életet éljenek, mint társaik, s építsék Isten orszá­ gát itt, a földön. Hívjuk a fiatalokat és az időseket közös imádságra, helyi idő szerint 18 óra 16 perckor. Életéről, az első nőről, akit a muszlinok meg­ választottak vezetőjüknek, film készül. Mahesh Batt indiai származású rendező vállal­ kozott a film elkészítésére, amelyben „egy őszinte és senki számára nem bántó tablót ké­ szül állítani a bátor asszonyról”. Magyar nyelven a Kelet lánya címmel már megjelent Bhutto önéletrajzi írása: „Az én éle­ tem nem egy hétköznapi élet. (...) A minket ért nehézségek és csapások mellett azonban nagy áldásnak tartom, hogy a hagyomány bástyáit bevéve én lehettem az iszlám első szabadon választott női miniszterelnöke?’ Zágon Orsi Itt kezdődik az első részben elrejtett részletek egységes képpé formálódása. Negatív hősünk belső, drámai küzdelméhez az kellett, hogy öl­ jön, börtönbe kerüljön. Aki az életével egyálta­ lán nem törődött, nem érdekelte mi volt, mi van, vagy mi lesz, ez az ember - mert a törté­ net végén már elmondhatjuk róla, hogy embercsak azt szeretné, ha volna még egy napja, és megváltoztathatná az életét. Bonyolult lelkivi­ lággal rendelkező fiatal férfi, hogyan juthat el idáig? Melyek azok az apró történések körülöt­ te, amiktől elpattan egy szál odabenn? Camus ezeket a jeleket rejtette el a sorok kö­ zött művészi pontossággal. Lélektani fejlődésutat mutat be, a mögöttes filozófiai tartalom­ mal megspékelt naturalista mű. Egydélutános olvasmány, amin nem egy dél­ után fogsz gondolkodni, magadba nézni, és rájönni arra, hogy... Kun Gellért szervezzünk konferenciákat, kulturális programokat, sportrendezvé­ nyeket, klubokat! Szólítsunk meg minden korosztályt, s mindannyiszor mondjuk el nekik, milyen jó kereszténynek és magyarnak lenni! S tettük ezt azon a napon, mikor egybegyűltünk, hogy lefussuk együtt az 1956 métert, mikor lélekben berregtettük motorjainkat az ecsém ta­ lálkozón a kápolna felé vezető úton, ahogyan átadtuk a Pro Patria em­ lékserlegünket mindannyiunk példaképének: Bábel Balázs érseknek. Mert az egyház Krisztus felé mutat, s mi nap, mint nap, hétről hétre belépünk második otthonunkba, a templomba, Isten szent falai közé. Isten terveinek megvalósításához szükség van ránk, s ezt az egyház is felismerte. Számos püspök személyesen nekünk küldte el jókívánságát, s Erdő Péter bíboros úr külön üdvözölte egyesületünk munkáját). Szük­ ség van ránk, ezt bizonyítja immáron 1300 bejelölés az iwiwen. Ok hal­ lottak már rólunk, s nem késlekedtek ismerősnek jelölni bennünket. Külön jó, hogy pártoktól elhatárolódva dolgozunk, ám felemeljük sza­ vunkat az emberi jogok megsértése, sárba tiprása ellen! Ahol tudunk, hangot kell adnunk szavunknak. Jó lehetőségnek bizo­ nyul erre a Calipso, ill. ettől az évtől kezdve a Mária Rádió. Emellett sportrendezvényünkről számos médium tudósított. S dübörgött végig Pest utcáin a zene, kiköltözött a templom falain kívül­ re a hit, s mi ott voltunk a Mission Is Possible Kávézóban a többi fiatal­ lal, akik imádságbaiu jókedvben szeretnék eltölteni rövid földi életüket. Mert az, hogy hivő fiatalok vagyunk, sokak lelkét megmelengeii, mások számára új reményt ad: hallottuk a betelefonálóktól a Mária Rádióban. Van teliát feladatúnk, s felelősségünk, hisz egy kicsit ugyan mások va­ gyunk, mint a többi fiatal, de talán több feladatra is hivatottak a ma­ gyarság szolgálatában. N. B. Anikó tizenegyedik oldal �Járó-Kelő: Debrecen Avagy Magyarország legnagyobb kálvinista templomának és a pici marcipán-gombák otthona - Na és, hogy tetszik? Kicsit összerezzenek. Idegenvezetőmre pillantok, mintegy megerősítésért, vajon megmondha­ tom-e az igazat... bátorítóan rám mosolyog. - Nekem... szóval, nekem tulajdonképpen... nagyon is tetszik. Az érdeklődőnek kissé kinyílik és lebigygyed az ajka. Szemöldökét felhúzza, és mélyebb, meg­ rökönyödött hanggal kérdezi: - Miért?! Visszanézek a mellettem ülőre, aki elmosolyodik és egy „naugye” pillantást vet rám. Debrecent a következő módon reklámozta számomra környezetem: „Magyarország leg­ pökhendibb helye”, „Ha ma osztanák, a város címet nem kapná meg”, „Alig vártam, hogy végre elkerüljek onnan”. A magam részéről csak egy emlékem volt a városról, és ez sem volt különösebben részletes. Sőt valójában nem is maga a város ragadt meg annyira éle­ sen 15 évvel ezelőtt, hanem egy pici, marci­ pán-gomba. Igen: kicsi, tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú gomba marcipánból. Egy cukrászda kirakatában láttam, akkora volt, mint az én kis 7 éves hüvelykujjam. De (itt drámai fordulat következik) nem kaptam meg! Az emlék szerint árkádok alatt sétáltunk el, és egy nagy térre értünk ahol egy hatalmas templom állt. Közben pedig csak egyre a pici, marcipán-gombára tudtam gondolni. (Valószí­ nűleg toporzékoltam is, a helyzet komolysá­ gát hangsúlyozandó, hogy „akajom, akajom, akajom”). Nos, a cukrászda minden bizonnyal zárva lehetett, kizárt ugyanis, hogy annyira sanyarú gyerekkorom volt, hogy Édesanyám megtagadta volna tőlem ezt az akkor kb. 5 fo­ rintos csemegét. Snitt, ennyi. A nem éppen hí­ zelgő jellemzések ellenére tehát azzal a felté­ tellel voltam hajlandó újra elmenni Magyaror­ szág kálvinista fővárosába, hogy ezúttal ka­ pok pici, marcipán-gombát. Igyekszem szabadkozni: nagyon sok volt a Dr. Boytha Györgyné kitünetése Dr. Boytha Györgynél a Gazdasági Verseny­ hivatal Versenykultúra Központja 2007. de­ cember 7-én a Versenykultúráért-díjjal tün­ tette ki. A rangos díj karunk oktatójának ki­ emelkedő teljesítményét ismerte el, amellyel nem csak a magyar versenyjog fejlődéséhez és elismertségéhez járult hozzá alapvetően, hanem a jogász képzésben is úttörő szerepet vállalt. Dr. Boytha Györgyné 1991 és 2000 kö­ zött a Gazdasági Versenyhivatal Versenyta­ nácsának elnöke volt, és 1998 óta karunk cím­ zetes egyetemi docense. Az elismerés kiemel­ kedő súlyát jelzi többek között az is, hogy Só­ lyom László köztársasági elnök úr alábbi sza­ vainak kíséretében került sor az átadására: „Tudjuk, hogy Boytha Enikő a nyolcvanas években anyja volt a versenytörvénynek, utána ennek a hivatalnak az elnökhelyettese, a Versenytanács első elnöke, úgyhogy az ő kezében volt kilenc évig - ez egy alkotmány­ bírói élet - ennek a joganyagnak az igazi ki­ formálása. Úgyhogy itt annyi érdem rakó­ dott egymásra, hogy szinte be sem látható? Szilágyi Pál tizenkettedik oldal napsütés, és ez lehet, hogy elvakított. Bizonyá­ ra meg voltam kímélve a város „dzsuvásabb” részeitől. Bizonyára megzavart a vizsgaidőszak utáni nyugalom és szinte-semmittevés. Azon­ ban kénytelen vagyok kijelenteni: nekem tet­ szett. Megvolt az a bukéja, ami gondolom min­ den Pesten kívüli városnak egy pesti számára: a nyugalom és csönd, a terek nyitottsága, a kes­ keny utcák felett tornyosuló hazak hiánya. Pillantsunk csak ki hat a Nagytemplom tor­ nyából. Megláthatjuk azt az utcát ahol, sike­ rült Debrecen pezsgőbb oldalát is megismer­ nem. A főtér közelében lévő barátságos hely kávéház/sörözőből, söröző/pubba, pub/dizsibe képes váltani egyetlen nap leforgása alatt. Ha máshova fordulunk, persze itt is megtaláljuk az obiigát lakótelepeket. Ezek békésen ücsö­ rögnek a centrum szélen, mintegy se közelibb­ re, se távolabbra nem vágyva. Kövessük most a villamos vonalát (no, ez talán mégis egy ki­ csit megmosolyogtató vonás: minden állomás­ nál bemutatkozik a szerelvény, miszerint ő az egyes villamos, mely kissé fölöslegesnek tűn­ het, nem lévén másik a városban) és rátalálunk a Debrecen Plázára. Amolyan kötelező vonás, nem messze a múzeumtól, ahol helybéli körbe­ vezetőm meglepetésére még állnak az új pa­ dok. Tán mégse olyan destruktív itt a mosta­ ni fiatalság? Elgondolkodva nézek rá: milyen lehetett a régi...? Ha távolabbra nézünk, megláthatjuk az egyete­ met. Ide az erdőn keresztül vezet az út, ahova ösvényeket nem, a közepébe inkább egy kis tisztást, tavacskával és híddal álmodtak, a sze­ relmespárok, kisgyerekek és fáradt apukák nagy örömére. Az egyetem -milyen csoda- egy újabb térre néz. Tiszteletet parancsoló mind ki- viliről, mind belülről. Elnézegetve a hatalmas boltíveket a süllyesztett kerengőt csak egy pil­ lanatra fog el az irigység, mert hát ugye ne­ künk meg van arany festék a falainkon, és az ugye sokkal jobb... Visszatérve a templom tete­ jére, ha lenézünk közvetlen elénk, egy árkádos átjárót találunk. Most már csak le keÚ sétálni a kijárathoz. Ki kell állni a templom elé és elin­ dulni balra. A boltívek alatt hamarosan ráaka­ dunk a „Gara” cukrászdára... Idegenvezetőmnek is el kellett ismernie, hogy határozottan kezd „kipofozódni” Szabó Mag­ da szülőhelye. Azt hiszem azt is, hogy egy újonnan idecsöppenő számára tartogat egy­ két kifejezetten szimpatikus vonást. Főleg pe­ dig nem lehet nem becsülni egy olyan várost, ahol tizenöt év után - igaz immáron 50 Ft-os áron - még mindig lehet kapni tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú pici, marcipángombát. Egyet kaptam is a kávém mellé. Tízet pedig elvitelre... Barát Zsófia Csak egy csettint és! Vééégre! Kisütött a napocska! Hurrrá! Olyan jó kimozdulni, sétálgatni egy kicsit. Csak... Csak ne húzná a vállamat a táska! Valljuk be, kedves kolleginák - természetesen tisztelet a kivételnek -, hogy a leendő elitnek képzelvén ma­ gunkat magas sarkúban és retiküllel illegünk az egyetemig. Ha beszakad a hátunk, ha nem. Nos, ez előbbi problémát az áhított séta érdekében úgy hárítottam el, hogy... Egy pillanat! Ez szigorúúúan bizalmas hadititok! Na jó, négyszemközt vagyunk. Tehát, be kell, hogy valljam: mindig két cipő van nálam. A sportcsukában trappolok egészen a Nemzeti Múzeumig. Ott táskámból előkotrom a csini cipellőket. Nos, meg kell említeni azt is, hogy a női táskából kihalászni - belátható időn belül valamit - hatalmas feladat. így ezt leküzd­ ve, s a cserecipőt felhúzva el kell jutni a Szentkirályi utcáig. Kipp-kopp... Kipp-kopp... Útköz­ ben egyensúlyozok a különféle útburkolati képződményeken, az esetleges macskaköveken. S si­ ker! Odaértem! (Ilyen örömöket élek át még például akkor is, mikor fellépek a mozgólépcsőre. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én... Félek rajta. Olyan ingatag...) De térjünk csak vissza a táskához! Ugye végre - a középiskolás évekkel együtt - elhagytuk a kétvállas, viszonylag gerinckímélő vál­ tozatot. Persze nyilván praktikusabb lenne most is olyat használni. De ugggyan már! Mi, ko­ moly, egyetemi polgárok vagyunk, az olyan gáz lenne. De tényleg! így félvállas változatával jár a többség. Ez egy kisebb csónak nagyságú táskát takar. De hogy ez hogy húzza az ember vállát! Én mindig arról álmodozom, hogy csak egy csettintés... Tehát csak egy csettintés és repülnek utánam a dolgaim. Nekem nem kell cipelnem semmit, ha van kedvem, rohangálok, s nem húz vissza semmilyen teher... Na, de sajnos, ez eddig csak egy álom. A cipzáros banánhoz hasonló­ an! Pedig milyen jó lenne azt is összehúzni, ha már nem bírom... Mikola Orsolya �Diplomaosztók decemberben és januárban 2007 decemberében 93, 2008 januárjában 62 jelölt tett ünnepélyes esküt Karunkon, őket az Egyetemi Tanács ünnepélyesen doktorrá fogadta. Az alábbiakban két jelölt ünnepi beszédét közüljük. Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzős hallga­ tók és jelenlévők! Be kell vallanom, nehéz feladat végzős hallga­ tóként most itt állni, és mindenki nevében szólni, elbúcsúzni az egyetemtől. Hiszen ezek­ ben az ünnepi pillanatokban fölelevenedik bennünk az elmúlt öt év megannyi öröme, si­ kere, csakúgy, mint csalódása és küzdelme az egyetem falain belül és azon kívül is. Abban pedig biztos vagyok, hogy mindenkinek más jut eszébe most, így nem tartanám illendőnek, hogy a saját kellemes és kellemetlen emlékei­ met idézzem fel a mai napon. Felesleges is a múltidézés, hiszen az itt lévők közül szinte mindenki így, vagy úgy, közvetve vagy köz­ vetlenül átélte velünk ezt az öt évet: a család­ tagok (szülők, nagyszülők, testvérek), bará­ tok, barátnők is gyakran saját bőrükön tapasz­ talhatták, mi is történt velünk. Csak a legsar­ kalatosabb pontot, a vizsgaidőszakot említem. Gondolom sokaknak ismerős a helyzet, ami­ kor már nem is mindig lehettek tisztában az­ zal, hogy éppen mit tanul a gyerek, de nagyon tanulja, és már kérdezni sem merték, hogy mit, csak annyit tudtak, hogy valami jogra végződő vagy legalábbis azzal kapcsolatos. Egy rossz időpontban feltett kérdés, például: „Sok van még hátra?”, vagy a bíztató meg­ jegyzések: „Úgyis menni fog” - néha igen kü­ lönös és riasztó reakciókat váltottak ki belő­ lünk, amely ijesztő volt kívülállók számára, és aggodalomra adott okot. Épp ezért, azt hi­ szem, mindannyiunk nevében mindenekelőtt azoknak az ittlévőknek adnék hálát, akik vé­ gigélték, illetve küzdötték velünk ezeket az éveket, és annak ellenére bíztattak minket, és itt vannak, hogy esetleg hónapokig nem lehe­ tett velünk normálisan kommunikálni. Köszönettel tartozunk továbbá professzora­ inknak, tanárainknak, akik közül egyesek nemcsak jogot oktattak, hanem tanácsaikkal, egyéniségükkel, példamutatásukkal, és nem utolsó sorban emberségükkel igyekeztek utun­ kat egyengetni, minket a jó irányba terelni. És végül kedves végzősök, kollégák! Egy ilyen jeles alkalommal, mint amilyen a mai, az emberek szeretnek nagy szavakat használni: olyasmiket például, hogy most lé­ pünk ki a nagybetűs életbe, véget ért életünk legfontosabb korszaka, és hogy most búcsú­ zunk legszebb éveinktől. Szokás ugyan, de én nem szeretnék ilyen közhelyekkel élni, inkább csak egy Weöres Sándor idézetet olvasnék fel útravalóul: „Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik inga­ dozva ágaznak a sokféle véges és változó mér­ ték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyo­ morultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni!’ Köszönöm! Wéber Krisztina Tisztelt ünneplő jelenlévők! Ünnepi beszéd helyett egy sokat próbált levelezős hallgató kissé kusza gondolataival sze­ retnék búcsúzni. Öt évvel ezelőtt azért jelentkeztem a jogra, mert úgymond „dühös lettem” az ügyvédem­ re, aki úgy hozatta el magát velem a bírósági tárgyalásra, hogy otthon felejtette az aktát, valamint a Széna tér helyett a Pesti Központi Kerületi Bíróságra irányított. Ő persze nem a Pázmányon végzett! Nagy lelkesedéssel és tudásvággyal kezdtem az első évet úgy 600 társammal együtt. Sok új fel­ adattal kellett megbirkóznunk. Gyorsan ráéb­ redtünk, hogy eredményesebben tudunk helyt­ állni, ha segítünk egymásnak. Ez a felismerés kovácsolt bennünket közösséggé. A vállalkozá­ som irányítása során szerzett tapasztalatokat az egyetemi tanulmányok során is igyekeztem hasznosítani Szerveztem egy internetes fóru­ mot, ahol a tanulást segítő anyagokat és mindannyiunkat érintő információkat helyeztünk el természetesen a szerzői és szomszédos jogok maradéktalan tiszteletben tartásával Ezúton is szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik a fórum fenntartását segítették. Ez a fó­ rum még most is működik, és reményeink sze­ rint szakmai fórummá növi ki magát. Ötévi közös erőfeszítés, a közös gondok, ku­ darcok és sikerek összekovácsoltak minket. Az államvizsgákra való közös felkészülés so­ rán még a bioritmusunk is összehangolódott. Az utolsó államvizsgám után olyan érzésem volt, mint amikor leszereltem a hadseregből. A különbség azért lényeges. Amíg a seregben csak vágtuk a centit, hiszen a „siker” garantált volt. A záróvizsga sikere kemény munka és sok áldozat gyümölcse. Nagyon sokat tanultunk! Ennek az Egyetem­ nek vannak olyan professzorai, akiknek a be­ szédei máig emlékezetesek, és szó szerint idézhetőek. Csodálattal vegyes tisztelettel őrzöm őket emlékezetemben. Nem véletlen, hogy kétféle professzor létezik a Pázmányon: olyan, aki alkotmánybíró volt, és olyan, aki lesz... Ők megváltoztatták a világlátásunkat, a társadalom működéséről alkotott képet. Vállalatvezetőként, képviselőként, és öt gyer­ mekes családapaként is azt kell megállapíta­ nom, hogy másként működne a világ, ha az üzleti élet és a társadalom vezetői hivatástu­ dattal rendelkező jogvégzett emberek lenné­ nek. Egy elhivatott jogásznak sokkal nagyobb a társadalmi felelőssége. Alázatra tanít a felismerés, hogy minél többet tanulok, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy még mennyi mindent nem tudok. Sokan választanak valamely népszerű szak­ mát, mert úgy gondolják, hogy azzal sok pénzt lehet keresni. A pénz persze fontos, de nekünk olyan értéket kell teremtenünk a hiva­ tásunk útján, ami pénzben nem kifejezhető. Ne feledjétek, aki mindent csak pénzért tesz meg, előbb utóbb a pénzért mindent megtesz. Nekünk az a hivatásunk, hogy jobbá tegyük társadalmunkat! Hát tegyünk érte! Végül szeretném megköszönni a szülők, a há­ zastársak, a gyermekek önfeláldozó türelmét, mert az ő szeretetteljes türelmük nélkül so­ kaknak közülünk nem sikerülhetett volna. Ostorházi László A legközelebbi otthonpótló... Új, most induló cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Logikus, hogy a hozzánk legközelebbivei, az épületben található Spartacus étteremmel kezdjük sétánkat. Induljunk! Belépve kellemes hangulat fogad, a viszonylag kis alapterületű hely egyből otthonosnak érződik, ráadásul vélhetően - feltéve, hogy csúcsidőben megyünk - találkozhatunk ismerőseinkkel is. A „Szpari” egyik nagy előnye itt válik kézzelfoghatóvá. Pozitív, hogy a nemdohányzók számára kü­ lönterem van; negatív azonban, hogy viszonylag kisméretű, a kékes megvilágítástól hűvösnek érezzük, és amennyiben itt foglalunk helyet, úgy 4 kiszolgálás sebessége bizony kívánnivalót fog nagy ni maga után. Élesen külön kell, hogy válasszuk a kétféle menüsort, hiszen létezik menürendszerű (11 és 15 óra között), illetve az azon kívüli étkeztetés egy­ aránt. Nos, a szólás szerint „az élethez szerencse kell” - ugyanez igaz a napi ajánlatból való választásra is. Sajnálatos módon az itt szereplő ételek minősége és mennyisége egyaránt hullámzó; ami nem is lenne akkora probléma, de viszonylag kevés alaptípus áll rendelkezésünkre, és az önkiszolgáló szisztémából eredően délután három körül már (mondjuk a hasábburgonya esetében) bizony előfordulhatnak később megbánt döntések is... Más a helyzet a reggelikkel, amelyeket 10 óráig fogyaszthatunk, e téren egyértelműen elégedettek lehetünk. Viszonylag (a korai időponthoz, és a környékbeli lehetőségekhez képest) széles választékból válogathatunk, és maximálisan pozitív élményekkel térhetim haza. Nézzük, mi a helyzet az étlapon található ételekkel, amelyek közül az önkiszolgáló pult zárása után választhatunk. Sajnálatos módon a választék némiképp szűkös - az étlap java része pizza (a hazánkban kapható pizzák és a hagyományos pizza közötti kapcsolat vizsgálata értelemszerűen nem e cikk tárgya), illetőleg néhány hagyományos éttermi étel (pl: rántott sertésborda'). Amennyiben a vendég éhes, és valamit bekapni óhajt, de nem vágyik különleges kulináris élvezetekre, és megelégszik egy konstans minőséggel - ezek közül fogyasztani jó választás. Amibe azonban itt bele kell, hogy kössünk, az ezen ételek ár/érték aránya; sajnos az adottságokhoz, és a környéken megszokotthoz képest az étlap e rovatának jobb oldala egy magasabb kategóriát képvisel - talán ezért sem népszerű ilyenkor falatozni. Összességében: a „Szpari” hozza a tőle elvárt szintet, különösebb megbocsáthatatlan hibák nélkül, de feltűnő erények híján üzemel. (Értékelés: 3,5/5) Kicsi tizenharmadik oldal �Szerelem a kolera idején Kalandorok Mese a szerelemről, angol akcentussal Florentino Ariza nagyon szeret. 51 éven 4 hónapon és egypár napon keresztül re­ ménytelenül. Aztán állhatatossága meghozza gyümölcsét és elnyeri 72 éves szerelme im­ máron kissé remegő kezét. Kábé mint a leg­ kisebb királyfi vs. királylányt elrabló sár­ kány sztori. Csak épp egy kicsit marquezesebben. Egy csipet fekete humor és egy csi­ pet pajzánság. Épp amennyitől a történet leküzdi a szeretlek, amíg élek, és a férfi ne szégyellje könnyeit típusú szappanopera-fel­ hangokat. Marquez megfelelő iróniával tudja kezelni az örök szerelem és a „mással aztán soha” témáit, láttatva a dolog kivitelezhetetlenségét. Megtanít minket nevetni önsajnála­ tunkon, megmutatja az utat a „reménytelen kilátástalanságból” és cinkos kacsintással odasúgja, hogy azért néha még a legjobbak is keresik azokat a bizonyos „kiskapukat”, le­ gyen szó akár egy állásról a hajózási társa­ ságnál, akár egy-egy (vagy Florentino Ariza esetében hatszázhuszonhét) búfelejtő esté­ ről. Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük ma­ gunkat. Mondja ő. Most már csak az a kér­ dés, hogy mit kezdett ezzel a „márkez” ér­ zésvilággal Mike Newell rendező? Elvárás, elvárás, elvárás. Nagyjából ez az a három legfőbb dolog, amivel szembe kell néznie az embernek, mikor könyv adaptáci­ ójára adja fejét. Nos, Aliké Newell, közhelye­ sen mondva, igen csak nagy elvárásokkal körülbástyázott fába vágta fejszéjét és megint csak közhelyeket puffogtatva lehet­ ne ehhez rögtön azt hozzáfűzni, amit az ese­ tek 99,9 százalékában hozzá is szoktak: hogy bizony-bizony mi mind tudtuk jól, hogy ez lesz a vége. Mégsem illő annyival le­ rendezni ezt a filmet, mint például a Harry Potter és a Tűz Serlege című, szintén Newell gyöngyszemet, hogy kevesebbet, nem úgy, nem annyira adja, mint a könyv tette. Hát persze, mind olvastuk, elképzel­ tük valahogy és a rendező úr, pimasz mó­ don, meg csak nem akarja olyan óriásinak elgondolni a magyar mennydörgőt, mint mi teljes identitástudatunktól vezérelve tettük azt. Na de, hogy mi is az igazi eltérés a két papírlap-köteg mozgóképpé rendezése kö­ zött? Vegyük ismét a két példát: adott a Harry Potter-sztori: angol rokonainál sanya­ rú életét tengető árva gyermek, aki felfede­ zi csodás képességeit, és ezzel a kis senkiből a varázslóvüág ásza lesz. Csiszolatlan gyé­ mánt létét tudatosítandó a (R)oxford Bo­ szorkány és Varázslóképző Szakiskolába fel­ tizennegyedik oldal vételizik, ott angol bará­ tokra lel, isszák a szigorú­ an alkoholmentes mézsörü­ ket, kapják karácsonyra a kötött pulcsikat és kardigá­ nokat, vezetik a repülő ko­ csit (persze a kormány a jobb oldalon), és közben megmentik párszor a vilá­ got a gonosz Tudjukki vis­ szatérésétől. Na és mi a helyzet a Marquez-feldolgozással? A történet a sze­ gény fiúról és a gyönyörű lányról, akik közt szerelem szövődik első pillantásra, de a lány haszonleső apja a realitásokat és a rangot választja lánya jö­ vendőbeliéül, amibe a leányka (kisebb ma­ kacskodás és kötelező tinédzserkori lázon­ gás után) beletörődik. És szinte boldogan él, míg ura fél évszázad után meg nem hal. Ek­ kor az időközben igencsak megestvéledett hajdan volt ifjú ismét felajánlja azóta sem (csupán kisebb-nagyobb kényszerhelyzettől vezérelt megszakításokkal) szűnő szerelmét az immáron nagymamakorú kislánynak, melyre az igent mond, s innentől boldogan hajóznak, míg meg nem halnak. Aíindez a történet fűszerezve árulással, szerelemfél­ tésből elkövetett gyilkossággal, örömlányok­ kal és rengeteg autentikus hatású muzsiká­ val. Mégis mi az alapvető különbség, az a kis más, ami miatt nem sorolható fel egy darab kettőspont után, kart karba öltve a két adap­ táció? Minden valószínűség szerint velem van a baj. A probléma, hogy nem tudom el­ képzelni Harry Pottert, amint eredetiben, teszem azt kínaiul kezdi kántálni az épp odaillő varázsigéit. Nem tudom elképzelni, de nem is kell. Tipikus angol történet, tipi­ kus angol színészekkel, tipikusan angol nyelven (és angol akcentussal, mert ugyebár hogy máshogy?). Talán velem van a baj, de a tipikus kolumbiai történetet a tipikus spa­ nyol és kolumbiai színészek tolmácsolásá­ ban sem igazán tudom elképzelni mondjuk akadozó angol akcentussal. Milyen rossz ne­ kem. Ugyanis el kell fogadni a globalizált vi­ lágunk alapfeltételeit: ez a sztori bizony le­ gyen akármilyen tipikusan kolumbiai, akkor is csak angol nyelven lesz eladható. Ézek az igények és pont. így hát hagyjuk is a felesle­ ges felkiáltásokat a feltartóztathatatlan el­ len. Akinek nem teszik, az meg vegye meg dvd-n, válassza a „languages” menüpontot és a „spanish” opcióval máris élvezheti az eredeti hatást. De uniformizálás ide global­ izáció oda, a film „átjön-e a Marquezérzésvilág”-át elég alaposan elintézte. Pedig nem járt rossz úton. Megvolt benne az egész varázs és még a 138 perc sem csúszott át a „nézem az órám és még mindig csak ennyi?!”-kategóriás fihnéhnénybe. Minden ironizálás ellenére Shakira autentikus beüté­ sű dallamai sem visznek el újra korunk tár­ sadalmi elvárása problémájához. De ismét­ lem a hiba csak bennem van... Aíinden eset­ re én kivárom a dvd-n a spanish menüpon­ tot... Ablonczy Zsuzsanna Bevallom, mostanában félve ülök be egy-egy magyar filmre, főleg ha arra a „vígjáték” szót erőltetik. Ez főleg azért van, mert már előre sej­ tem, hogy valamelyik háború előtti megismétel­ hetetlen gyöngyszemről húznak le tizedik bőrt Fenyőtől Csányiig. A másik alternatíva az első játékfilmes agyonreklámozott szuperproduktu­ mok klisés, valamelyik amerikai filmben már biztos látott romantikus (kécceraláhúzva!) egymásrátalálások szánalmas próbálkozásait kísér­ hetjük figyelemmel. Viszont a Kalandorok megérte a 950 HUF-ot. Na­ gyon is! Persze itt is volt eleinte félelmem, hiszen egy első játékfilmes vállalta magára a forgató­ könyv megfilmesítését Paczolay Béla személyé­ ben. Első hallásra a recept egyszerű: vegyünk egy jó forgatókönyvet, gyűjtsünk hozzá megfelelő stábot, és szerezzünk szalonképes, autentikus (nem agyonreklámozott) színészeket. Egyszerű­ nek hangzik, nem? Hááát... Nem tudom, hogy az utóbbiba hányán gondoltak bele igazából, de inkább csak neveket említenék: Haumann Péter, Rudolf Péter, Pogány Judit, Schruff Milán, Gáspár Tibor (Simon), Kovács La­ jos (Jakab vajda). A történet röviden: A negyedik feleségétől önkéntes száműzetésbe (saját autójá­ ba) vonuló „majdnem sikeres” trombitás (Rudolf P) telefonhívást kap édesapjától (Haumann), hogy azonnal haza kell utaznia Erdélybe. Az apa a kiruccanásra elcsábítja a legifjabb Elekest (Schruff Milán), aki poggyászként csak a mobil­ ját, barátnője hitelkártyaszámát és játékszenve­ délyét viszi magával az útra. Megkezdődik a nem­ zedéki road movie: persze kiderül hogy otthon áll a bál: a nagyapának menekülnie kell a sáfáros, féltékenykedő feleségtől (Pogány Judit), nincs más hátra: irány vissza... hova is? A konfliktus a kocsi zárt terében bontakozik ki: a nagyapa reményekkel teli, hisz úgy gondolja a székesfővárosban új életet kezdhet, az ifjabb láncdohányos Elekes Géza, aki a Gundelben ter­ vezgeti következő fellépését fél bevallani hogy egyetlen otthona az, amin most furikáznak Aíagyarország felé. Nem beszélve a legifjabb gene­ rációról, aki magyarázatokat gyárt jóval idősebb barátnőjének, hogy a számláján lévő pénz egy si­ kertelen internetes pókerjátszma okán voltnincs. Az út hosszú, és a három generációnak nemcsak a népmeséi akadályokkal, hanem saját maguk problémáival, a kiúttalansággal is meg kell küzdeniük. A karakterek rendkívül jól el vannak találva. Szívem csücske Elekes Géza, aki nagyon hasonlít az Üvegtigris Lalijára, illetve Kovács I.ajos vajda alakítása, ami ad egy kis „Emir Kusturica” ízt is a történetnek. A lendüle­ tes, néhol viszont okkal lelassuló történetet remek szintre emeli Pados Béla operatőri munkája, aki nemcsak a szépséges erdélyi tájat, hanem a kont­ rasztokkal teli romániai valóságot is hitelesen ábrá­ zolja. A road movie jelleghez tökéletesen passzoló zenét a Kistehén Tánczenekar szolgáltatja. Volt szerencsém a filmet egy vidéki közönségta­ lálkozón megtekinteni, ahol a produceren (Pata­ ki Ági), és a rendezőn kívül Rudolf Péter is részt vett. Mindhárman egyetértettek: a Kalandorok keserédes humora túlmutat a vígjáték műfaján, és remélik a közönségnek is leesik a tantusz. Hát leesett! És aki nem hiszi... Kovács A. Dániel �Első sítáborom emlékei - Ravascletto 2007. december. Nagy szervezkedés folyik a kollégiumban. Gondoltam, ez egy kihagyha­ tatlan alkalom, így izgatottan és kíváncsiság­ tól hajtva vettem a bátorságot és jelentkeztem életem első sítáborába. Beszereztük a szükséges sífelszerelést, a szá­ momra 10 kg-os síbakancsokat, és a kölcsönzős bácsi végigmérő nézése után megállapított „neked elég lesz az 150 cm-es” léceket. , Időpont: 2008. február 7-12. Úticél: Ravascletto, egy kis olasz városka nem mes­ sze az osztrák Határtól. Indulás hivatalosan reggel 8 óra. Hősök tere. Gyülekeznek az emberkék a parkolóban, beáll a kb 50 fős busz is, amelynek majdnem a felét pázmányosok töltik meg. Nem is értem... Kevéssel 8 előtt megérkezik csoportvezetőnk is barátaival Nagyol nézünk... közülük is hárman pázmányosok... Úgy érzem jó kis tábor lesz... Fél 9 körül el is indulunk. Gyors név­ sorolvasás... mondjuk, hogy' mindenki meg­ van... A busz a legjobbak közül való, igazi sítáboros busz... léctartó az nincs, így marad a toilett... A két pihenővel megszakított, igazi barkóba partikkal és a kihagyhatatlan Aranka szeret­ lek többszöri elhangzásával színezett közel 9 órás utazás után délután 5-re megérkeztünk Belvedere nevű szállásunkra, ami engem kí­ vülről egy régi fogadóra emlékeztetett. Nagy sárga épület, sok pici spalettos ablakkal. És nol a lio? Ja, hogy az itt nincs, majd a pályákon... Jól van... nem kell mondani sem­ mit... nekem ez újdonság! A szobák elfoglalása után - ahol számomra szintén érdekesség volt a 6 fős emeletes ágy tettünk egy rövid sétát a városkában. Szűk, kihalt utcák, magas sokablakos épületek. He­ lyiekkel csak a közeli kocsmában találkoz­ tunk, akik nagy örömmel fogadtak minket, aztán két integetéssel kísért búcsúzás után vis­ szabotorkáltunk a szállóba. A reggelek valahogy mindig nehezen indul­ tak, de ez betudható az egészséges életmód­ hoz előírt nyugodt reggelizésnek... Fél kilenc helyett néha kilenckor sikerült is elindulni a pályákhoz. A szerpentineken felfelé kanya­ rogva a kilátás gyönyörű volt. Lent a még al­ vónak tűnő város, fent pedig már megjelent a hó, messziről Játszódtak a sípályák. Mindenki fáradtan tekintett ki az ablakon, valójában ez a kis idő volt az igazi napi pihenés. Megérkezve felvettük a sibakancsokat, ami nekem az utolsó napig csizma volt, és úgy éreztem magam, mint robotzsaru... de ezt in­ kább hagyjuk... Na de miért is jöttünk?! Hát, hogy meghódítsuk a pályákat! Felsorakoznak a kezdők- Leírhatatlanul türelmes oktatóink, Marci és Adám vezeté­ sével, remegő lábakkal felküzdöttük magunkat a tányéros felvonóval a bébi pályára. Emlékszel Bogi? Az a hiszti, amit mi ott levágtunk. A há­ ton lecsúszás a specialitásom, ha valaki kérdezné... Még szerencse, hogy a ruhám vízál­ ló... Természetesen oktatóink még mindig ki­ tartóan bíztatnak bennünket: „nyugi, kel) fel, nem kell idegeskedni, van remény...!’’ Koszi... kelj fel... de hogyan?! Ez nem nekem való! Nem kellett volna eljönnöm! Elegem van, és haza akarok menni, most! Végül kisírt szemekkel, nagy küzdelmek árán megtanultunk esés után felkelni... Aztán jött az újabb akadály. Sorban előttünk kígyóztak a külön­ böző síiskolák kb 3-5 éves tanoncai, a kis világítós szörnyek. Most mit csináljak?! Se fékezni, se ke­ rülni nem tudok... Itt az ideje, hogy elvágódjak, ez úgyis jól megy... Botjaim repültek jobbra, bal­ ra, de semmi gond, ezeket Marci úgyis hozza utá­ nam. .. Hupsz... még mindig csúszok... na ilyen­ kor jön jól a pályaszéli háló... Mi az eredmeny? Léceim keresztben, én meg fejjel lefelé, hóval teli szájjal gyönyörködöm a tájban... és még fél óráig fetrengek a röhögéstől... Végülis nem gáz... úgysem ismer senki... Második nap a felvonós bácsi már előre kö­ szönt, és lelkesen brávózott, hogy legalább a tányéros felvonóból nem estem ki. Táborunk hat napjába egy szombat is beleesett. Az igazi bulinap. A keménymag megmutatta a helyi discoban, hogyan buliznak a magyarok. Az utolsó napi síelés inkább az utolsó fényké­ pekről, utolsókor felvonózásról, utolsó esésekről szólt. Fájdalmas búcsút vettünk Ravasclettotól, és a pályától indultunk egyenesen haza. A haza­ felé útról csak a Rio Maré Pate, fokhagymás kétszersült és sajtos chips illategyvelege jut eszembe, ami altatólag hatott az utasokra... az­ tán felébredtünk a Hősök terén... Azóta is napi téma a sítábor... Remélem, jövő­ re ismétlünk! Most pedig futkoshatunk a fényképek után, és harcolhatunk az alattomos náthával... Mihalics Vivien Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve CD kritika: Smashing Pumpkins - Zeitgeist Lefegyverezni téged egy mosollyal, Aztán itt hagyni, ahogy ők is itt hagytak engem Annak a keserűségével, akit magára hagytak Hogy kétségek között hervadozzak Jaj az évek égetnek Az évek égetnek, égetnek, égetnek Kisfiú voltam... Koravén kisfiú... Amit most választok az az én igazi hangom Miért, mi mást tehetne egy ilyen kisfiú? A gyilkos bennem ugyan az aki benned van! Kedvesem, Küldök neked most egy mosolyt... (Smashing Pumpkins- Disarm) Még szerencsére, hogy nem kérték az ellen­ őrök a matricát a diákomról. Nem mintha nem lett volna rajta. Ám lehet, hogy lerítt rólam: ha valaki most megszólít, az testi épségében vagy egészségében könnyebben/kevesbé kön­ nyen sérül. Fülhallgatót fel, zenét be. Első szám. Pont, amire szükségem volt; zúzás, mi­ nimális szöveg, nulla elvontság. Úgy látszik, kellett ez a kis fortyogás, hogy egyáltalán ked­ vem legyen a cikket megírni. Amikor először hallgattam meg a „Zeitgeist”-ot, egy napos, szombat délután volt. Boldogságos, nyugodt hangulatban kezdtem neki a mosoga­ tásnak, és örültem, hogy végre kibékültek ezek a Csattanó Sütőtökék és élőálltak valami újjal. Ak­ kor azonban csalódnom kellett. Persze a csapat arculatához mindig hozzátartozott dübörgő „zaj”, a kirobbanó, üvöltő basszus, ami hátbor­ zongató kontrasztot alkotott Billy Corgan nyá­ vogó hangjával; én mégsem ebbe a profilba sze­ rettem bele. A kedvenc számaim közé inkább az olyanok illettek, mint a „Tbnight, Tönight” vagy a „1979”. Különösen az utóbbiról még a szokott­ nál is nehezebb írni. Muszáj hallani Sőt inkább hallgatni, hisz van ezekben a „nyugisabb” szá­ mokban valami megunhatatlan. lÁrsze, nem áll rosszul a zúzás egy' alapvetően alternatív bandá­ nak, de ezek a dallamos, lágy számok valahol még vérfagyasztóbbak. Hisz egyben gyönyörű- ek is. Nos, ezeknek a daloknak a gyűjteménye főleg az 1993-as „Siamese Dreams . Én úgy' re­ méltem ennek nyomdokaiba lép az új anyag is. Nem így történt. Nincs szó kedveződen arculatváltásról. Épp ellen­ kezőleg: 2000-res felbomlásuk után inkább úgy döntöttek, szinte teljesen visszanyúlnak legutol­ só, nagy sikerükhöz, a, „Mellon Collie and the Infinite Sadness”-hez. Éppen csak annak zsenia­ litását, és a már említett gyöngyszemeit hagyták ki Nem az a baj, hogy' zúzós, hanem egyszerűen csak olyan lapos az egész, mint az egyetemista humorérzéke hétfő reggel. Talán még a második kislemezükben, a „Thats The Way My Lőve Is”ben van valami fülbemászó (lehetséges, hogy ép­ pen azért választották ezt, mert a „Tarantula” mint első választás kb. annyira volt zseniális, mint amennyire a címét adó állat ölelgetnivaló). A kutya ennél az albumnál, mint ahogy általában is, ott van elásva, hogy a csapat volt egy' hangulat­ ban a felvételkor, megíráskor, és figyelmen kívül hagyták azt a lehetőséget, hogy az ember nem mindig akar felkapni egy vasalót és kecsesen oda­ hajítani a másik irányába. Oké, aki Smashing Pumpkins-ot hallgat, valószínűleg nem számít Britney Spears pompon-lányos korszakának megfelelő dallamokra. Viszont lehet, hogy csak szomorú, vagy nosztalgikus, vagy édes-Keserű, nem pedig agresszív. Vagy talán ezzel akartak fel- készíteni arra az érzésre, ami az átlátszó „logisz­ tikai” okokból lemondott budapesti fellépés után fogta el az ember lányát? Nem jött be: ilyenkor még egy másik akár kevésbé hőn szeretett banda anyázásait is jobb hallgatni Én abban reménykedek erre ők maguk is rájön­ nek, és ahelyett, hogy’ újból feladnák, inkább le­ porolják az 1993-as CD-jüket. Ebben ugyanis minden megvolt, és ezt igazán tudom ajánlani az olvasónak. Van itt is zúzós szám, mint a „Geek USA”, lassú, szinte suttogó, majd kirobbanó, mint a „Mayonnaise”, daílamos-tombolós: erre példa a „Cherub Rock” és a „Rockét”, szimplán gyönyörűre pedig a „Disarm”. Az én személy'es kedvencem mégis a „Hummer”, amiben minden felsorolt elem megvan. Ez a szám külön megér­ ne egy cikket, ugyanis pár percén belül stílusok, hangulatok, ütempk, és dallamok egész skáláján megy keresztül Épp ez a dühítő: aki ilyet tud, miért választja mégis a könynyebbik utat? Én re­ ménykedek abban, hogy nem kiégésről csak begyöpösödésről van szó. Az meg egy kis fűnyíró­ val, hasonlóan mogorva kritikákkal, durcás hall­ gatókkal meg csak orvosolható... Barát Zsófia tizenötödik oldal �PPKE-JAK Karrier Iroda Kihez szólunk? Várjuk azokat is, akik már befejezték tanulmányaikat, s azokat is, akik még csak belekóstolnának a munka világába. Mit nyújtunk? Gyakornoki helyek, álláspályázatok, diákmunka, képzések, tréningek, tapilap számítógépes szolgáltatás, tavaszi kafrierexpó, öregdiák kontaktok stb. Hol vagyunk? Személyesen az I. em. 137-ben lehet hozzánk fordulni (a Deák Intézet­ ben). Faliújságunk lent az aulában található. A neten elérhetők vagyunk a wwwjak.ppke.hu/karrier címen. JÖN JÖN JÖN JOGÁLLÁS 2008 Állásbörze és alumni találkozó a Pázmány Jogon április 2-án 9-től 17 óráig, az I-es előadóban az EEKI szervezésében. KÍNÁLAT: cégreprezentációk, céges tesztek » grafológiai tanácsadás, karriertanácsadás, önéletrajz készítési tanácsadás próbainteriúk, próbatesztek - személyiségteszt *• Kóstolj bele ! © a munka világába - kerekasztal beszélgetés cégek képviselőivel - kerékasztal beszélgetés hivatásrendek legfőbb képviselőivel (a helyszíneket keresd a hirdetőkön) *• Kóstolj bele ! © a cégek (ehető) termékeibe (keresd aznap a standokon) VÁRUNK MINDEN VOLT ÉS JELENLEGI HALLGATÓT! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete SZAKMAI NAPÖKAT hirdet 2008 tavaszán, az alábbi területeken: Március 28-án 13.00-17.20 „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” Előadó: Dr.Vezekényi Ursula, tanácsvezető bíró, Legfelsőbb Bíróság Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDG Március 29-én 10.00 - 14.20 „Az előzetes dpntéshozatali eljárás a büntető ügyszakban” Előadó: Dr. Czine Ágnes kollégiumvezető bíró, Fővárosi ítélőtábla Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDH. Április 11-én 1030-16.40 „Lakás- és helyiségbérlettel kapcsolatos jogszabályok változásának következmé­ nyei a bírói gyakorlatban” Előadók: De Czukorné De Farsang Judit, Fővárosi ítélőtábla, bíró és De Szabó Klára, Fővárosi ítélőtábla, bíró Díja: 26.Q00 Ft + AFA Kód: 1PRDI Április 12-én 1000-14.20 „K felszámolásokkal és átszervezéssel kapcsolatban keletkező munkaügyi viták” Élőadó: De Radnay József ny. legfelsőbb bírósági kollégiumvezető, professor emeritus a ,PPKE JÁK-on Díja: 20.000 Ft + AFA Kód: 1PRDJ A szakmai napok célja elsősorban az, hogy a jogszabályváltozások által módosu­ ló gazdasági es pénzügyi élet gyakorlatában segítséget nyújtson, amelyre való felkészülést a törvények előkészítésben részt vett szakemberek előadásaival igyekszünk elősegíteni Előadóink a jogszabály-módosítások gyakorlatorientált ismertetése mellett az előadásokkal és az azt követő szakmai beszélgetésekkel ha­ tékony segítséget nyújtanak a jog speciális területein felmerülő problémák leg­ megfelelőbb megoldásában. Pázmányos főállású oktatók és pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000,-Ft + 20% AFA díjért vehetnek részt. Pázmányos részállasú oktatók 10% kedvezmény­ ben részesülnek. A Doktori Iskola jelenlegi hallgatói három szakmai napon térí­ tésmentesen vehetnek részt, az ezen felülieken 3.000,-Ft + 20% ÁFA díjat fizetnek. Jelentkezés és információ: Deák Ferenc Továbbképző Intézetben Tel /Fax: 429-7224 zatonyi@jak.ppke.hu, www.jak.ppke.hu/deak HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája - mint a magyarországi felsőoktatási hallgatók törvényben nevesített or­ szágos érdekképviseleti szerve - hitet tesz a Bolognai Folyamat irányadó dokumentumaiban, különösképpen a Berlini Nyilatko­ zatban megfogalmazott elv mellett, amely szerint a felsőoktatás közjó és közfelelősség. Továbbra is nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezésre, amely ésszerűbbé, hatékonyabbá teheti a felsőoktatás finanszí­ rozásának rendszerét. Eddig is partnerek voltunk a reformban, illetve partnerek lehetünk az újító szellemű javaslatok tekinteté­ ben. Kísérletet tettünk a kormányzat által bevezetett tandíj ki­ váltására. A tandíj helyett javasolt alternatívánk a már meglévő elemekre épült. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium azonban nem tartotta bevezetésre alkalmasnak a HÖOK javaslatát. A fentiek értelmében továbbra is teljességgel elutasítjuk az állami finanszírozású képzések költségeinek - részben vagy egészben - a hallgatókra történő áthárítását. Mivel a népszavazás az utolsó le­ hetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelműen elkötelezett a tandíj mel­ lett, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarorszá­ gi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népsza­ vazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és támogas­ sák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. Pázmány Szalon 2007/08. II. szemeszter - Biblia és a Reneszánsz éve. - Biblia és hatása a zeneirodalomra. - Újjászületés a zenében? Korabeli hangszerek. - Meglepetésvendégek. A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: De Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész Időpontok: 2008. április 2. szerda 18.30 2008. április 23. szerda 18.30 Helyszín: PPKE JÁKII. János Pál pápa terem (Díszterem) 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. Szervező: Boldizsár ésTsai A szalon vendégeit hungarikumokkal lepjük meg. A szalonba a belépés díjtalan. Információ: nyekyb@gmail.com, info@pazmanyonline.hu wwwpazmanyonline.hu 33 KKEDirer ^ÉrreMKL kje» usrreK,. re x z-ssezfu eirüL szi/lErerr £67 3-ASoMi uskeo?-------— csak. ti/mr vene^reL. AfáMty) a twrHwewi&v vám5-ös ÉN ipév /r ezeiM ÚT VT&'RIJŐ /! Wtö7■rét, HO&* sose taü itassa FéLRe A MUC-atóHat! r----- � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 1. szám 2008. március 10. Abstract A summary of the resource. Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Subject The topic of the resource Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. március 10. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4011kb+824kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_1_20080310 Relation A related resource T00084 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_1_20080310 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorotty Horvátth Sándor Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pozsgay-Szabó Péter Radich Orsolya Sáhó Eszter Schanda Balázs Scharle Zsuzsanna Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Ziegler László https://omeka.ppke.hu/files/original/ecdfb014f1315341fb130bfb71d9822d.jpg 589e824351de6a082c96354748f776fa https://omeka.ppke.hu/files/original/20f9b581dcf787836897e1e9e058b025.pdf a95c8319068534f95939bb4358dfd957 PDF Text Text JZ 2.OO 20407 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA NYOLC ÉVTIZED SZOLGÁLAT Zlinszby János, alapító dékán jubileuma II. JÁNOS PÁL PÁPA negyedik köztársaság HAJÓKIRÁNDULÁS XI. évfolyam, 2* szám FELEZŐPARTY HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA PÁZMÁNY SZALON e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: wmw. itelet.jak.ppke. hu 2008. április 7. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ledőlt a határ! addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALO M Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai 2 3 3 4 5 6 6 6 7 8 9 9 10 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közvélemény különösebb felzúdulás nélkül lépett túl egy decem­ berben bekövetkezett, túlzás nélkül történelmi eseményen. Az európai egységesülési folyamat újabb állomásaként Magyaror­ szág belépett a schengeni övezetbe, az EU-n belül számunkra is le­ omlottak a határok. Az esemény történelmi, mégis gyorsan napirendre tértünk fölötte. Igaz, az ember nem feltétlenül érzi az események súlyát, éppen ak­ kor, amikor azok megtörténnek. Mégis, milliónyian várták, vártuk ezt az eseményt. Aki emlékszik rá, milyen volt a szlovák-magyar határon megalázó vizsgálati eljárások közben várni a kegyes bebocsáttatást Felvidékre, vagy aki érezte saját alsóbbrendűségét, ami­ kor a dölyfös osztrák határőrök vallatták úticélja felől, az tudja, mi­ ről beszélek. Akinek szedték már ízekre az autóját - kibontva a kár­ pitot is, eldugott szamizdat-irodalom után kutatva - a román-ma­ gyar határon, miközben azon izgult, hátha a gyerekülés alját nem nézik meg, és így a Nyugaton kiadott Sütő András-kötetek eljuthat­ nak a szerzőjükhöz Marosvásár helyre, az tudja, mit fog jelenteni néhány év múlva Románia belépése a schengeni övezetbe. Lehet finomabban fogalmazni, de nem érdemes: 2007. december 21-én a határokkal együtt egy kicsit ledőlt a trianoni béke is. Nem kellenek a hangzatos szavak, mert az eséllyel élni kell, és csak idővel dől el, ju­ tunk-e előrébb a lehetőség által. Nem kell „nemzeti újraegyesítés”-ről beszélni, hanem tenni kell érte. Racionális okokból is - a piac is jobban működik, ha nagyobb, az érdekérvényesítés is hatékonyabb, ha többen akarják - de legalább annyira a lelkünk megmentése miatt is. Mert nekünk, kis népnek csak a nemzeti keretek képesek valamiféle önálló arculatot adni. Az önálló arculat pedig nem azért kell, hogy le­ gyen, hanem azért, mert érték. Értékes, mert egyedi. Mert nem csu­ pán minden egyén megismételhetetlen csoda (cinikusan inkább: a cso­ da lehetősége), hanem minden közösség is az. Nekünk igenis kincset rejt Ady minden verssora, Rippl-Rónai minden ecsetvonása, Bartók minden leírt hangjegye. Aki nem így gondolja, még nem válik rossz, amorális emberré, csak éppen veszít, sokat veszít - neki lesz rosszabb. Aki állt már a Hargita tetején, Márai Kassájának főterén, Munkács vá­ rának romjain, Nándorfehérvárnál, ahol összefolyik a Duna a Szává­ val, az tudja, miről beszélek. Aki még nem, sürgősen induljon útnak. Sokan nem reméltük még akár évekkel ezelőtt sem, hogy egyszer le­ hetségessé válik mindenféle papír és engedély nélkül átsétálni Felvi­ dékre, ha az embernek úgy tartja kedve. Mások egy percig sem szűn­ tek meg hinni abban, hogy jövendő életünket alapvetően megkönnyí­ tő - ténylegesen és szimbólum-erejénél fogva is -, kiemelkedő jelentő­ ségű lépéshez valaha is eljuthatunk. És íme, most megtörtént. 2007. december 22-én gyalogszerrel, papírok nélkül - ösztönszerűen ma­ gammal akartam vinni ugyan őket, de aztán idejében észbe kaptam sétáltam át az Esztergomot és Párkányt összekötő hídon, a süvöltő té­ li szélviharban, másodmagammal. A túloldalon beültünk a Sissyhez címzett presszóba, és a kötelező becherovka és Arany Fácán kortyolgatása közben - elvégre ünnepelni jöttünk - szemmel tartottam a szlo­ vák rendőrök utánunk betérő garmadáját. Furcsa látvány, még min­ dig, még sokáig rossz érzéseket kelt majd az emberben. De ez ma már mindegy. A határ ledőlt. Újra egymáséi lehetünk, itt és ott. A lehető­ ség adott. A többi rajtunk múlik. Koltay András �Ad perpetuam memóriám Április révén érdemes megemlékezni egy szomorú évfordulóról. Napra pontosan hatvan évvel Apor Vilmos püspök mártír­ halála után, 2005. április 2-án hunyt el Ka­ rol Wojtyla, vagy ahogyan a legtöbben is­ merték: II. János Pál pápa (1920-2005). En­ nek már három éve, neve azonban egyálta­ lán nem vált az emberi feledés áldozatává. II. János Pál pápa az egész 20. század egyik legjelentősebb személyisége volt. A harmadik évezred hajnalán elhunyt egy­ házfő minden ember számára szerethető vezető volt. Igyekezett mindenkihez kö­ zel lenni, utazásai során öt kontinens több mint száz országában tett látogatást. Ka­ rizmatikus megjelenésével és beszédeivel a legszélesebb tömegekre hatott. Soha nem politikai, hanem lelkipásztori céllal utazott. Ennek ellenére mégis jó politikus volt. Magyarországra például mindössze két évvel a köztársaság kikiáltása után ér­ kezett először. A kommunizmus kelet-eu­ rópai összeomlásában szerzett érdemei el­ évülhetetlenek. Szociális érzékenysége különösen erős volt; erről tanúskodik a szociális témá­ ban kiadott megnyilatkozásainak nagy száma. A Laborem exercens (1981), a Sollicitudo rei socialis (1987) vagy a Centesimus annus (1991) kezdetű enciklikái egytől egyig az egész emberiséget foglalkoztató kérdésekre kerestek és ad­ tak megszívlelendő feleletet. Aktualitá­ sukat pedig mind a mai napig meg tud­ ták őrizni. Beszédet mondott többek kö­ zött az ENSZ-ben, az UNESCO-ban, il­ letve az Egyházak Ökumenikus Világta­ nácsánál is. Ez utóbbi azért is fontos, mert beiktatása után egyik legfontosabb feladatának az egység megteremtését tartotta. Ebben szintén komoly eredmé­ nyeket ért el. Találkozott és együtt imádkozott protestáns egyházak vezető­ ivel. A canterbury érsekkel többször ta­ lálkozott. Történelmi lépéseket tett a ka­ tolikusok és a zsidóság megbékélése felé: 1986-ban a pápák közül elsőként elláto­ gatott a római zsinagógába, a Vatikán­ ban fogadta a jeruzsálemi főrabbit, és 2000-ben a Siratófalnál bocsánatot kért a keresztények által a zsidók ellen elkö­ vetett bűnökért. Történelmi szempontból is rendkívüli je­ lentőségű volt Mihail Gorbacsovval való 1989-es találkozása: elérte, hogy a szovjet állam újra elismerje az ukrán egyházat és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot is létesített a Vatikánnal. A katolikusok számára különösen nagy fontosságú volt, hogy 1983. január 25-én kihirdette a II. Vatikáni Zsinat egyház­ szemléletén alapuló új Egyházi Törvény­ könyvet (Codex Juris Canonici), amely az­ óta is hatályban van. Az ő nevéhez fűző­ dik a Katolikus Egyház Katekizmusa is, amely az Egyház tanítását foglalja öszsze. Ennek összeállítása az azóta XVI. Bene­ dek néven a pápai trónra lépett Joseph Ratzinger vezetésével történt. Ezen kívül is több nagy horderejű reformot hajtott végre a földi egyház működésének meg­ könnyítése érdekében. Végezetül néhány tény a halhatatlan egy­ házfő pápaságáról. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lé­ vő pápa Szent Péter és IX. Pius után. Két alkalommal kíséreltek meg ellene me­ rényletet. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Mindent összevetve megállapítható, hogy tevékenysége és személye nélkül az egyház befolyása közel sem lenne akkora a világ­ ban, mint amekkora napjainkban. Az egy­ ház megbecsülésének és hatalmának újkori alapjait ő rakta le. Bátran mondhatjuk, hogy neve fennmarad az örök emlékezetre. Teleki Levente Utcai békeharc Avagy: Köszöntjük a felvonuló Negyedik Magyar Köztársaságot! 2006 óta nem a miénk itt a tér. Hol rend­ őrök oszlatnak, hol rendőrlovak (ún. emele­ tes állatok) tipornak közénk, hol könnygáz marja szemünk, hol tereket zárnak le hóna­ pokra, hol viszont a Kisváros egykori Hu­ nyadi századosa vezeti Gárdáját a baloldal nagyobb örömére. A tereket viszsza kell hát foglalni, ennyit gondoltak csak a Negyedik Köztársaság (4K) nevű project öt­ letgazdái is. A politikailag tán se­ hol sem álló szervezet tavaly ősz óta különböző utcai megmozdulá­ sokkal hívja utcára a homo ludenst. Ősszel zászlókeresés volt. És idén tavasszal újra ez lesz. A kanadai, amerikai parkokban ját­ szott játék lényege, hogy két csa­ pat alakul azzal a céllal, hogy egy­ más zászlóit megszerezzék. A min­ denkori játéktér (Lipótváros, Er­ zsébetváros, Újlipótváros, stb.) két részre van osztva, a csapatok a sa­ ját területükön védik zászlóikat, az „ellensé­ ges” területen pedig támadnak. Az Aréna Házában bújócskával egybekötött zászlókeresést rendezett a Negyedik Köztár­ saság. Elvégre a plázák is a mieink, nekünk, a mi szellemi, testi épülésünkre építik őket hát birtokba is vesszük, a magunk módján. Aztán egy februári na­ pon metrópartyt hirdet­ tek: a cél az volt, hogy a | kék metró teljes szaka- I szán végig menjenek úgy egy vagonban, hogy bent közben bui van. Zene, pia, tánc. Az underground házi­ buli a békávésok megértő gumibotozásába, anyázásába fulladt - a homo kadaricus le­ győzte azon az este a homo ludenst. Márci­ us 22-én pedig a Nemzetközi Párnacsata Nap részeként Budapesten, a Gödörnél és számos más vidéki városban egyszerre in­ dult meg a párnadobálás. Inkább párnával, mint könnygázzal, ugyebár. A Negyedik Köztársaság idén is megalakul egy-egy esemény erejéig az utcán: akinek elege van a harmadikból, vegyen részt ben­ nük. Információk szerezhetők a szervezet honlapján: www.negyedikkoztarsasag.hu. ^ÁROD? Techet Péter harmadik oldal �Nyolc évtized szolgálat Beszélgetés a nyolcvanesztendős Zlinszky Jánossal, karunk első dékánjával Karunk alapító dékánja márciusban töltötte be nyolcvanadik életévét. A születésna­ pi ünnepségről a következő oldalon olvashattok. A jubileum alkalmából az ünnepel­ tet kérdeztük a kar működését alapvetően meghatározó értékekről. keket ma a felsőoktatásban, a jogi felsőokta­ tásban képviselni? Hogyan lehetne ezeket haté­ konyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövőkép ez előtt a gondolatrendszer előtt? So­ kan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira száműznék. - Miért gondolta azt az a szervező bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségű jo­ gászképzésre szüksége van a magyar társada­ lomnak? Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerű­ en megmutatkozott abban a pillanatban, ami­ kor a rendszerváltás bekövetkezett, mert min­ den jóindulat mellett is kiderült, hogy a köz­ élet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen héza­ gosán nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltétlenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989 októbere óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk em­ beri jogokra és az állami feladatokra erkölcsi­ leg is ráépülő törvény, de ennek a gyakorlati megvalósításához számos korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallot­ tam tréfásan mondani, amikor a mi karunk in­ dult, hogy az azért olyan modern szellemű, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemről hoztunk tapasztalatokat. Tud­ tuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsődleges és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehető kü­ lönbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az állam­ jog az elsődleges. - Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsődleges fontosságú, de mindenesetre jelképerejű eseménye az a tény, hogy az európai alkotmány-tervezetből kimaradt a kereszténységre való utalás, ami­ kor a végzetesnek látszó összeurópai népesség­ fogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy va­ jon nem korszerűtlen dolog-e a keresztény érté­ negyedik oldal - Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult és utána túlnőttünk rajta, de erről még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 18 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem mó­ dosított magyar Alkotmány, amelynek érték­ rendje fedi a keresztény közösségi értékren­ det. Nyilván a vallási értékrend az ember bel­ ső lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társadalmi értékrend alapjai, a türe­ lem, az együttműködés, a másik emberszám­ ba vétele, az egyenlőség, a szabadság, az em­ beri méltóság tiszteletben tartása keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezőn előír az egész jogrendszer­ re nézve. Egyelőre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe. 18 év alatt nagyon sok minden történt e tekin­ tetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nél­ kül a jog nem működik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkot­ mányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társa­ dalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogá­ szok sok szempontból fogékonyabbak a társa­ dalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg. Az egyik oldalon a keresztény értékrendet előírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elő, de keresz­ tény értékrendet ír elő, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rájöttünk arra, hogy érdemes ki­ mutatni, a jogászi etika lényegében levezet­ hető a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarka­ latos erények egyike, minden jogrendszer alapvető követelménye, akár az emberek közötti egyenlőség, az állampolgárok közöt­ ti egyenlőség, a joggal szembeni egyenlő esélyek vonatkozásában, akár abban a vo­ natkozásban, hogy akit saját hibáján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresz­ tény értékek. A szegényekkel és az eleset­ tekkel való törődés, illetve az emberek kö­ zötti különbségeknek legfeljebb a kötelessé­ gek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényű a keresztény értékrendet. Egyelőre azért sem tudja meg­ valósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlat­ ba. Mi erre képezünk, és erre tanítunk szak­ embereket. - Jogászként nem indul-e hátrányból a verseny­ ben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értéke­ ket tartja szem előtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhető el, ami­ kor egyszerűbb lenne más utat választani? - Egyszer megkérdezte tőlem Miskolcon egy naiv és őszinte tanítványom, hogy az én er­ kölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán ér­ vényesülni. Akkor én egy eléggé sikeres ügy­ védi praxis után voltam, és azt mondtam ne­ ki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Per­ sze, ahogy azt az előbb ecseteltem, az Alkot­ mány előírja azoknak az értékeknek a képvi­ seletét, amelyeket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem mehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pén­ zért megismertesse, hanem hogy a jog köve­ telményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jogban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetle­ nül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyö­ kereket az európai alkotmányba, az egyenlő­ ségnek, a szolidaritásnak, a személyes sza­ badságnak és méltóságnak, az együttműkö­ désből adódó előnyök közös elosztásának az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál. Ha kihagyjuk belőle szándékkal ezeket az el­ veket, akkor előbb vagy utóbb csődbe fog jut­ ni. A jómódú országokban nem csak az általá­ nos jólét virágzik, hanem a nyomor is nő, te­ hát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, mint szegény országban ve­ zetőnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni és minél gazdagabb az ország, sajnos an­ nál több benne a koldus. Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg helyünket a poli­ tikában. Nem eléggé tudatos bennünk a ke­ resztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvé­ nyesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős ki­ sebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelentős része befo­ lyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bi­ zonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. -A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelitessel ugyan, de jelenlegi európai vi­ láguk is az egysegesüles fele tendál. Hogyan le­ het ebben a rendszerben, ebben a hierarchiában ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti ér­ dek megfelelő helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni? �- A teremtés és a világ, sőt - ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megkö­ zelíteni a kérdést - az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak el­ lenére, hogy igen kevés apró építőelemből van felépítve, a variációk száma a létezők bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztulnak el, állatfajok, növények vesz­ nek ki, végső soron kárára válik az egész világ­ nak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Euró­ pa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadását és támogatását írja elő úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszolút kisebbségben lévő olasz, inkább ró­ mai maradványú román kisebbséget lelkesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló euró­ pai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, ha­ nem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges táma­ dásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyete­ mes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk. Van azonban egy világméretű veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha to­ vábbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztít­ juk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdé­ se. A határainkon túl élő magyarságot ráadá­ sul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszédaink régóta tudatosan, ha­ talmi eszközökkel segítettek elő. így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a népesség­ ben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni voná­ saival szemben bizonyos általános, divatos érté­ keket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jel­ legű uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínál­ kozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradt­ sággal megtartható kulturális értékektől elfor­ dulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizáló­ dásában, az értékrend megrogyásában, a fo­ gyasztási szokásokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyek­ nek a tudatosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátossága­ it, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, mint magya­ rok elveszünk, az is szegényebbé tenné a vilá­ got. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötele­ zettség terhel bennünket nemzeti önazonossá­ gunk megtartására, de talán annyit mondha­ tunk, hogy a magunk nemzetével szemben bi­ zonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van. Koltay András „A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat” Ünnepség a nyolcvanéves Zlinszky János tiszteletére Nem is oly régen ünnepeltük, igaz, nem nap­ hoz, hanem évhez kötötten Karunk 10. (újjá)születésnapját. Talán nem túlzás azt állí­ tani, hogy már akkor is főleg Zlinszky Jánost ünnepeltük. És 2008. március 7-én volt Zlinszky János prodékán úr 80. születésnapja - ekkor pedig újra megünnepelhettük azt is, hogy az országnak van katolikus jogi kara. Persze az ünnepelt valószínűleg tiltakozna az ellen, hogy a Kar alapítását kizárólag az ő ér­ demének tudjuk be, és természetesen nem is állítjuk, hogy abban mások ne vettek volna tevékenyen és lelkesen részt, ám ahogy a gyakran hallott szlogen is mondja: nem jött volna létre, ha nincs... Zlinszky János. Az ünnepelt életútja azonban korántsem volt olyan egyenes és meredeken felfelé íve­ lő, mint amilyet egy, ilyen végkifejlet után gondolna az ember. O még azok közé tarto­ zik, akik kétszer is Pázmányosok lehettek eredetileg ugyanis még az át nem keresztelt Pázmány Péter Tudományegyetemre iratko­ zott be jogot hallgatni. Innen politikai okok­ ból 1951-ben kizárták, családját Budapestről Kelet-Magyarországra telepítették ki. Ez­ után 6 évig ácsként dolgozott, államvizsgáit csak 1957-ben tehette le. Tanársegédnek nem vették fel, kandidátusi disszertációját több­ ször is visszautasították. Állami vállalatok­ nál helyezkedett el, később ügyvédként dol­ gozott. Mindeközben persze a tudományos tevékenységet nem adta fel - halálos ágyán Marton Géza, a római jog professzora őt kérte fel tudományos hagyatékának gondo­ zására, ezen felül is publikált és (ha enged­ ték) külföldre járt előadásokat tartani. Ok­ tatni csak 1982-ben kezdhetett el Miskolcon, a nemrégiben alapított jogi karon római jo­ got. Eleinte csak heti két napon tanított, majd ügyvédi praxisát feladva hamarosan intézetvezető lett. Már egyetemi tanárként, alkotmánybíróként láthatott hozzá élete - szakmai szempontból legnagyobb hatású munkájához, a, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Karának újjáalapításához. A Bölcsé­ szettudományi Kar már 1992 óta létezett, az első (1994-es) tervek szerint először ennek ke­ retében kezdődött volna meg a jogi oktatás, egy jogtudományi intézet keretei között, mely fokozatosan fejlődött volna ki egy önál­ ló karrá. Nem kis mértékben Zlinszky János érdeme is, hogy már az első hívó szóra olyan személyiségek vállalták előzetes szándéknyi­ latkozattal az oktatást a még nem is létező in­ tézményben, mint Botos Katalin, Erdő Péter, Jobbágyi Gábor, Lábady Tamás, Sólyom László, Varga Csaba. A merész vállalkozás ma már egyértelműen látjuk - sikerrel járt. 1995. április 3-án a Magyar Katolikus Püspö­ ki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, melynek első dékán­ ja Zlinszky János lett. Ha rövid fejszámolást végzünk, rájövünk, hogy Zlinszky János 1946-ban (18 évesen) megkezdett tanulmányait 29 évesen fejez­ hette be, 54 évesen kezdhetett csak el oktat­ ni és 67 éves volt, mikor 1995-ben az új jogi kar megalapításra került. Nos, maga az ün­ nepelt írja le egy helyen, hogy türelem a legfőbb erény. Es persze egy ilyen életúthoz az is kell, hogy valaki sokáig legyen fiatal. A mai szabályok szerint 65 éves koráig le­ het valaki tanszékvezető - akit most ün­ nepiünk, már ezen a koron túl volt, mikor tevékeny részt vállalt „valaminek a semmi­ ből történő létrehozásában”. A kritikus hangok persze még mindig mondhatnák, ha nem ő hozza létre, akkor is megtette volna más, mert létrejötte szük­ ségszerű volt. Nos, még ha ez igaz is lenne, akkor se feledjük: nemcsak abban volt sze­ repe Zlinszky Jánosnak, hogy a jogi kar lét­ rejött, hanem alapító dékánként abban is, hogy milyen lett. Persze kár lenne titkolni, hogy sok minden nem olyan már, vagy so­ ha nem is volt olyan, mint amilyennek az alapítók megálmodták. A felsőoktatás rendszere óhatatlanul is az uniformizálásra törekszik, legyen szó akár állami, akár nem állami felsőoktatási intézményről. A március 6-ai ünnepségen sokan megszó­ laltak. A hálás tanítványok, akik ma már kollégák, és akik nemcsak Zlinszky Jánostól tanulhattak, hanem rajta keresztül belépőt nyerhettek külföldi egyetemekre. Osztrák kollégák, akik már akkor hallhatták őt elő­ adni, amikor itthon még „hallgatásra volt ítélve”. Megszólalt az egyetemi évfolyam­ társ is, akivel először barátként élték át a nehezebb éveket,,később már kollégaként is a derűsebbeket. És megszólalt a volt alkot­ mánybíró kolléga, aki Zlinszky Jánosnak is köszönheti, hogy megszerette az alkot­ mánybíráskodást, mert az ő szemléletmód­ ja volt azonos a sajátjával: a jogban megfo­ galmazott értékek mögött mindig meg kell tudni látni az embert. Szűk helyen nagy emberekről írni hálátlan feladat, mert mindig úgy érzi az ember, hogy kimarad valami, ami fontos. Ezúttal pedig elmondhatom, minden, ami kima­ radt, fontos. Nem lehet néhány sorban vis­ szaadni azt, amit Zlinszky János személyes példamutatásával a Kar közösségének adott. A címbéli idézet tőle származik mindenért megküzdeni, értéket teremteni és mindezt fiatalos lendülettel, jókedvűen tenni: nos, emiatt merem azt mondani, hogy Zlinszky János még csak 80 éves. Bol­ dog születésnapot kívánok a Kar valamen­ nyi volt és jelenlegi hallgatója nevében! Tóth Áron László ötödik oldal �Ismeretlen tettes Felezőparty „Sunt lacrimae rerum” Időpont: 2008. március 6., helyszín: A38 állóhajó. A hagyományokhoz híven, bár a hagyományostól kicsit eltérően, idén is megrendezésre került a HŐK szervezésében a várva várt Felezőparty. Végre a felénél vagyunk! - mondhatják az 5. féléven túllé­ pő jogászpalánták. De miért is volt az idei buli a hagyományostól egy kicsit eltérő? A programot olvasva 21-22 óráig állófogadás, welcome drink a Fele­ zőknek. 21 óra? Nem korai egy kicsit?! Hát... De... 22 óráig a „vendég­ sereg” létszáma elég foghíjas... Nem gond... aki időben érkezett, jól járt. A rendezők pezsgővel és szendvicsekkel várták az „ünnepeiteket”. Nem sokkal később elkezdett özönleni a nép, és hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. A jegyszedők nem unatkoztak, a ruhatárak megteltek. Mit mutat ez? Az érdeklődés meglepően nagy volt. Bent már dübörgött a zene, az RSB nevű zenekar élő koncertjével szó­ rakoztatta a bulizni vágyó fiatalokat. Minden lány az első sorban akart tombolni, hiszen Zola, a VTVA Tv műsorvezetője volt az énekes... Tomboltunk mi U2-re, Bikinire, meg amit el lehet képzelni. A bátrab­ bak még a színpadra is felmerészkedtek, hátha néhány ritmus erejéig megszerezhetik a mikrofont... Ha mégsem, akkor marad a l)áttértánc... Éjfél körül DJ O’Neal a Peaches’n Cream lemezlovasa vette át a tere­ pet, és zárásig keverte a zenét. Körbenézve, nagy számban tették tiszteletüket öreg diákjaink és végző­ seink is, de a tanári karból csak egy-két ismerős arc tűnt fel a tömegben. Hajnali 4-5 óra körül kicsit megfáradva, fájós lábbal a tömeg búcsút in­ tett a csütörtök éjszakának, és a hatalmas hajó ismét az ürességtől kongott... A party fergeteges volt! Jövőre is hasonlóan jó bulit várunk! Köszönet a szervezőknek! Mihalics Viven Történetünk egy törvénnyel kezdődik. Ez sem különbözött társai­ tól: már önmagában is tökéletes volt. Aztán egy nap mégis megje­ lent benne egy joghézag. Ez a joghézag egyedül érezte magát, társ­ ba vágyott. Egy nap rájött, hogyan teheti ezt meg: osztódni kezdett, így jött létre először még egy joghézag, majd még egy és még egy. Aztán mikor már joghézagok egész garmadája létezett, az emberek úgy döntöttek, orvosolni kell a dolgot. Ekkor megszületett egy öt­ let. Az ötletből gondolat csírázott ki, amit tett követett. Hatására megjelent a magzati állapot és elkezdett fejlődni, fejlődni. Fejlődé­ se lassan ment végbe, sok mindent kellett legyőznie ezalatt. Egyszer aztán mégis megrepedt a burok és nagy éljenzés közepette megszü­ letett ő. Születésekor nevet is kapott, úgy nevezték: Ismeretlen let­ tes. Neki tetszett a név, különlegesnek tartotta. Ahogy növekedett, elkezdett ismerkedni a világgal. Megismerte a madarak csicsergését, a fák- és a virágok tarkaságát, a nyári szél il­ latát. Tetszett neki a világ úgy, ahogy van. Aztán egyszer csak feljelentették. Először nem is értette, mi történt. Mikor megtudta, hogy ez mit jelent, nagyon elszomorodott. Hiszen ő nem követett el semmit. Miért őt jelentik fel? Miért nem azt, aki elkö­ vette a bűncselekményt? Teljesen kétségbe esett. Mialatt a megoldáson gondolkodott, újra feljelentették. Majd újra és újra. Cselekednie kellett. Tanácstalansága kétségbeesett megoldást szült: el kell menekülnie eb­ ből az országból. Talán, hogyha átjut a határon, akkor megint úgy él­ het, mint előtte: megvalósíthatja önmagát. Össze is pakolt és a határ­ nak vette az irányt. Ekkor már több száz feljelentés volt ellene. Csakhogy a határon váratlanul megállították. Személyit kértek tőle és mikor kiderült, hogy nincs neki, elfogták. Hamarosan fény de­ rült a kilétére is. Amikor a határőr megtudta, kivel áll szemben, ar­ cát rettegés fogta el. Remegő kézzel előrántotta pisztolyát, és őrá fogta. Bezárta egy szobába, amíg az erősítés megérkezik, fiikor megérkezett, berángatták egy autóba, és órákat utaztatták. O szo­ morúan nézte a tájat. Azt a tájat, amit már szabadon sosem láthat többé. Erre a gondolatra könnyek gyűltek a szemébe. Ezután bevitték egy számárai ismeretlen épületbe, annak is egy sö­ tét termébe és kivallatták. Ő elismert mindent, számára már vége volt úgyis a világnak. A madarak hangját már csak emlékeiben hall­ hatja újra. Az ügy rövid úton bíróság elé került, ahol a bíró meglát­ va bűnlajstromát elkerekítette szemét. Az ítélet előre látható volt: életfogytig tartó szabadságvesztés. Olyan bűncselekmények miatt, amiket nem is ő követett el. De ő már nem bánta. Neki úgyis vége. Haláláig egy sötét cellában fog ülni, ami pedig még sokára fog be­ következni. Túl sokára. Mikor elítélték, az országban található több ezer befejezetlen ügy száma lecsökkent nullára. Hajókirándulás március 15-én Élménybeszámoló... vagy inkább benyomások sorozata Karunkon régi hagyomány, hogy március idusán egy válogatott kis csapat hajókirán­ dulásra indul, méghozzá felfelé a Dunán. Hosszú éveken keresztül a végcél Eszter­ gom, ezzel együtt pedig Párkány volt, ta­ hatodik oldal valy és idén pedig Visegrád. Szerencsénk volt, a hét megelőző napjaival ellentétben e jeles napon már sem hideg, sem eső nem volt - esőben és ködben ugyebár nem olyan kellemes dolog hajókázni. Az úticél jó vá­ lasztás volt: Visegrád egy­ szerűen gyönyörű (mint az egész Dunakanyar), szá­ momra szinte hihetetlen, hogy Budapesthez ilyen kö­ zel üyen érintetlen, már-már falusias kis ékszerdobozokat találhatunk, ahol még - leg­ alábbis fővárosi mércével mérve - ennyire emberlépté­ kű a világ. A koreográfia már évek óta ugyanaz: a hajó utasai 15-én reggel felszállnak („behajóz­ nak”), majd néhány óra múl­ va a hajó kiköt, és rövid vá­ rosnézés (szabad program) Konta Balázs után visszaindulunk Budapestre - visszaér­ kezés valamikor az esti órákban. Egyszerű recept, mégis bevált: talán a Pro Facultate Nap mellett Karunk egyik legjobban eltalált rendezvénye, talán nem túlzás azt mondani, a diplomaosztókon elhangzott búcsúbeszé­ dek tanúsága szerint is, az egyetemi élet egyik legemlékezetesebb programja. Miért jó hajókirándulásra jönni? Hogy mi­ ért ez számomra már évek óta a tavaszkö­ szöntő rituálé? Nos, a választ sem én, sem a hajó többi utasa sem tudná pontosan meg­ fogalmazni. Egyszerűen azért, mert jó együtt lenni, mert jó Pázmánypsnak lenni itt pedig ezt igazán átérzed. Átérzed, mert olyan csapat alakul(t) ki, akikkel tényleg közösséget alkottok. Valami van ebben a rö­ vidke hajóútban, ami vadidegen embereket percek alatt közel visz egymáshoz. Talán az első tavaszi napsugarak, talán a Duna va­ rázslatos csillogása, talán a hajó, mint uta­ zási eszköz békebeli, lelassult hangulata, nem tudom. Mindenesetre egy napon, egy ünnepen magunk mögött hagyjuk a nagy­ város külső és belső zajait, és az ünnep tényleg ünneppé válik. Kicsi �Nevet kaptak a gyakorlótermek Kedves hagyomány teremtődött a karon, amikor a tavalyi év végén - követve más egyetemek példáját - három gyakorlóterem korábbi, legendás jogásznagyságokról ke­ rült elnevezésre. A Polgári Jogi Tanszék egykori 331-es szobájából Nizsalovszky End­ re terem lett, a 12-es gyakorló Pálinkás György, míg a 6-os gyakorló Gáspárdy László nevét vette fel. Utóbbi kettő nemcsak a magyar jogászélet, hanem a Pázmány legen­ dájává is vált közelmúltbeli halálát követően. A felavatott termeket a névadók portré­ ja és rövid életrajza díszíti, ezeket adjuk közre most az ítélet lapjain. kezdve, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, amelyet haláláig cím­ zetes egyetemi docensként szolgált. Szemináriumi órái mind-mind elményszámba mentek, anekdotái baráti társaságokban élnek tovább. Oktatói tevékenységét mind­ végig a hallgatók szinte rajongásig fokozó­ dó szeretete övezte, saját bevallása szerint valamennyi munkahelye közül az egyete­ men érezte magát a leginkább otthon. Catania, Milano, Trento, Athen, Torino, Krakkó, Palermo, Róma, Trier, Regens­ burg, Utrecht, Coimbra, Aachen, Trieste, Jena, Olomouc stb.) hívták vendégprofes­ szorként, konferenciákra előadóként, nem­ zeti referensként; tagja volt a polgári eljá­ rásjogászok legrangosabb képviselőit tömö­ rítő nemzetközi szervezeteknek. Gáspárdy László (1937-2006) 1960-ban, Szegeden avatták jogi doktorrá. Végzés után hosszabb időt töltött az ügyész­ ség kötelékében, 1960-tól a budapesti Vili. Kerületi Ügyészségen, majd a .Fővárosi Főügyészségen, illetve a Legfőbb Ügyészsé­ gen. 1962-től 1970-ig előadóként tevékenyke­ dett az ELTÉ-n. 1968-ban lett kandidátus „A tilos szerződések” című értekezésének megvédését követően. 1982-ben megalapí­ totta .a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye­ tem Állam- és Jogtudományi Intézetében a Polgári Eljárásjogi Tanszéket, melyet 2003ig vezetett. Akadémiai doktori címét 1984ben szerezte „A polgári per idődimenziója” című értekezésével. A Miskolci Egyetemen számos vezetői megbízatást látott el: 19841992 között dékánmelyettes, 1993-tól több éven át a Civilisztikai Tudományok Intéze­ tének igazgatója, később a Deák Ferenc Ál­ lam- és Jogtudományi Doktori Iskola veze­ tője. Á Miskolci Egyetem Pro Universitate, a Kar a Pro Facuítate lurisprudentiae ki­ tüntetésekkel, professor emeritus és dqctor honoris causa címmel ismerte el munkáját. 1997-től 2004-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Pol­ gári Eljárásjogi tanszékének vezetője. 20032004 között a Doktori Iskolát is vezette. Széles műveltségéről tanúskodó egyetemi előadásai, különleges személyisége a hallga­ tók nagy szeretetet vívta ki. Ennek eredmé­ nyeképpen kapta meg a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem jogi karának közösségétől 2005 tavaszán a Pro Facultate-díjat. A hazai jogászélet aktív szereplője: részt vett többek között az Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottságának, a Jogtudományi Közlöny Szerkesztőbizottsá­ gának, a Jogi Szakvizsgabizottságnak, a Ma­ gyar Professzorok Világtanácsának munká­ jában. 1995-ben a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagjává ütötték. Közéleti tevékenységéért 2005-ben a Ma­ gyar Köztársasági Érdemrend Lovagke­ resztjét, valamint a Pro Cultura Christianae kitüntetést vehette át. Tudományos munká­ jának eredményeképpen számos önálló és társszerzőkkel írott könyv, valamint közel kétszáz tanulmány született. Számos külföl­ di egyetemre (Poznan, Parma, Bologna, Nizsalovszky Endre (1894 - 1976) Pálinkás Görgy (1929 - 200^0 Régi bíró családból származott, közvetlenül az érettségi vizsga után, 1948-ban elkezdett dolgozni a Szentendrei Járásbíróságon. Ké­ sőbb a Fővárosi Bíróság irodai dolgozója lett. 1954-ben, huszonhat évesen kezdte meg az ELTE esti tagozatán jogi tanulmányait, 1959ben avatták doktorrá. Ezt követően, 1960-tól bírósági titkár lett, majd ugyanazon év júniu: sában bírónak neveztek ki a Miskolci Városi Bíróságra. Nagy jótéteményként nem kellett politikai ügyekben bíráskodnia. 1976-tól a Legfelsőbb Bíróság bírája, tanácselnök, a Büntető Kollégium tagja. A kor legnagyobb közérdeklődést kiváltó bűnügyeit szmte kivé­ tel nélkül ő tárgyalta, rendkívül szigorú bíró hírében állt. Soha nem tagadta, hogy a halál­ büntetés elkötelezett híve. Harminchat év bí­ rói szolgálat után, 1996 decemberében men­ tette fel a bíróság elnöke. A köztársasági el­ nök ezt követően a Magyar Köztársaság Kö­ zépkeresztjével tüntette ki. Színes egyénisége, óriási kultúrtörténeti tudá­ sa, irodamii műveltsége, kitűnő beszédkészsé­ ge élvezetessé tették minden megnyilatkozá­ sát. A tárgyalások, amelyeken elnökölt, ese­ mény-számba mentek a Legfelsőbb Bírósá­ gon. Nem mesterember volt, hanem művész, művésze a jogalkalmazásnak. Ügyészek sze­ rint élmény volt nála tárgyalni, az ügyvédek is szívesen jártak be tárgyalásait hallgatni. In­ doklásai szóban és írásban szinte irodalmi al­ kotások voltak, nem pedig száraz jogi fogal­ mazványok. Az ulpianusi eszme képviselője volt, mely szerint a jog a jónak és a méltá­ nyosságnak a művészete. A bírói talárt nem csak viselte, hanem hitt is benne: azon a na­ pon, amelyen utoljára bíráskodott, levette, és búcsúzóul megcsókolta. A jogászi pályát a bírói karrier befejezése után sem kellett végleg elhagynia. Már 1982től tanított az ELTE-n, majd a Bűnügyi Tu­ dományok Intézetének megalakulásától Jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia tagja. Viharos történelmi korokat átívelő, egyetemes műveltségű, szorgalmával és tehetségével kiemelkedő, reneszánsz tudósi alkat, aki a magyar jogtu­ domány talán legnagyobb generációjában érdemesült az első helyek egyikére. Munkássága a civilisztika rendkívül széles kö­ rét fogta at: a polgári jog, kereskedelmi jog, váltójog és a perjog egyes kérdéseit nemzet­ közi hírű tudósként dolgozta fel. A tételes jog és joggyakorlat beható ismerete birtokában elsősorban a jog egészének funkcionális ér­ tékrendje és logikai struktúrája érdekelte. A jogintézmények elméleti (történeti, filozófiai, társadalmi) mélységeit is igyekezett megis­ merni, a jelenségeket mindig a maguk élő va­ lóságában és mozgásában vizsgálta. 1930-tól egyetemi tanár, a magyar magánjog előadója. 1945 után egyre több támadás érte, az 1956-os forradalom alatt tanúsított ma­ gatartása miatt végül 1957 szeptemberében eltávolították az egyetemről. Bűnéül nem csupán azt rótták fel, hogy „ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki , hanem hogy mun­ kálkodott „az ún. egyetemi autonómia érde­ kében” is. Soha többé nem taníthatott, csak a kutatómunka maradt meg számára. Élete kései szakaszában a családi jog, valamint korát megelőzve - az orvostudomány és a biológia jogra gyakorolt hatását vizsgálta. „Jogfosztottkénr’ is, idős korában, de ifjon­ ti kedvvel másodszor is felépítette saját tu­ dományos világát, alkotások sorával tette teljesse tudományos életművét. Tanítványa­ ival kapcsolata nem szakadt meg, háza szin­ te sosem volt üres, körülötte mindenki érez­ te a tudás, az érték, a szeretet és elismerés láthatatlan erejét. Legfontosabb művei: A zálogjogok és a tel­ ki teher néhány főkérdése (1928); Az érdek­ kutató jogtudomány a magánjogban Ó1933); A „negatív” részvényiogi reform (1937); Korlátolt dologi jogok (1942); Magyar kötel­ mi jog (1944); Családi jog (1953); Szellemi al­ kotások joga (1958); A család jogi rendjének alapjai (1963); A szerv- és szövetátültetések joga tekintettel más rendhagyó orvosi mű­ veletekre (1970). hetedik oldal �A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Voltatok már a Pázmány Szalonban? Ha a válasz nemleges, akkor nem tudhatjátok, hogy milyen fantasztikus élményt hagyta­ tok ki! Feltétlen be kell pótolnotok! S erre van is lehetőségetek szerdánként fél 7-kor a II. János Pál pápa teremben. Az idei utolsó alkalom: április 23-a. Aki ezt is kihagyja, magára vessen! A legutóbbi alkalom után - március 5-én - fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kicsit kifaggatom Horváth Attila Tanár Urat a Szalon eredetéről, a kezdetekről... De mielőtt beszélgetésünkre rátérnék, néhány szóban a szalonokról. Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát felütve a következőképpen határozza meg: francia eredetű. 1. jelentés: fogadószoba, társalgó. 2. valamely magánháznál rendszeresen összejövő politikusok, írók, művészek szűk körű társasága, köre... Nos, mi sem politikusok, sem írók nem vagyunk, csupán jurátushallgatók, de időnként ös­ szegyűlünk a Díszteremben, s kikapcsolódunk. Olyannyira, hogy a hét második felére ös­ sze tudjuk gyűjteni a hiányzó energiát ebből a körülbelül másfél órából. Nos, azoknak, akik nem voltak még, leírom a receptet. Hozzávalók: gondos szervezők: Nyéki Boldizsár és „Tsai”, házigazdák: dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész. No, meg persze a lelkes közönség. Na, ha mindezt összegyúrjuk, egy jó állagú alapot kapunk. Erre jön rá a máz: ami alatt Horváth Attila és Szilasi Alex kettősét értem. Szórakoztatva tanítanak minket. Ha előkészítettük az alapot és hozzávalókat, már csak össze kell dolgozni, ami azt takar­ ja, hogy alkalmanként egy-egy adott témát fókuszba helyezve kalauzolnak el minket a ze­ ne birodalmába. Legutóbbi alkalommal - a reneszánsz és a Biblia éve alkalmából - a bor és a Biblia kapcsolatát vizsgáltuk. Annyira nehéz az élmény megosztása, hogy inkább rátérek a Horváth Attila Tanár Úrral folytatott beszélgetésre ... - Honnan eredt a Szalon ötlete? - Néhány évvel ezelőtt Nyéki Boldizsár kért fel egy ilyen kulturális est vezetésére, me­ lyen Szilasi Alex zongoraművésszel karölt­ ve egy-egy témát körüljárva világítjuk meg az összefüggéseket. A zene és a történelem - irodalom szemszögéből. - Igen, valóban, nagyon jó a kapcsolatunk. Zseniális művész. Bármit képes lejátszani. Ezt a szalonok alkalmával a közönség is lát­ hatja, mikor kérhetnek számokat. S pillana­ tok alatt képes interpretálni, egyik hang­ nemből átrakni a másikba, ill. egyik műfaj­ ból, például a jazzből átrakni rockba. - Igen, kezdeti törekvéseim voltak. Négy évet zongoráztam. De a testvérem őstehetség. Ko­ rábban még a konzervatóriumot is el szerette volna végezni. De inkább más pályára lépett, de attól függetlenül komponál. Van egy kis há­ zi hangstúdiója, mely’ segítségével különböző hangszereket tud imitálm. Lejátszik egy-egy szólamot, s a végén ezeket összekeveri. Na­ gyon klassz kis művei születtek. Egyszer még a szalon vendége is volt. - Ki találja ki a témákat? - Mindig az aktualitásnak megfelelően ala­ kítjuk a műsort. így adódott, hogy mivel a 2008-as esztendő a reneszánsznak és a Bib­ liának is az éve, e körül fog a további két szalon is forogni. - Mennyit készül, készülnek egy alkalomra? - Témától függ. Például a múltkorira, amikor a borról beszéltem, viszonylag sokat, ilyenkor bevonulok a könyvtárba, s körbebástyázom magam. A fellelhető összes szakirodalmat át­ böngészem. Az elején persze sokkal több elő­ munkálatra volt szükség. Rengeteg komolyze­ nei művet meghallgattam, számos zen,eszer• > nyolcadik oldal - Rendkívül jó előadó. Élvezetesek az órái. S kitűnik valami. Az irodalmi jártasság. Nincs olyan Magyar Állam- és Jogtörténet előadás, melynek során ne hivatkozna valamelyik szerzőre, műre. Akár a világ- akár a magyar irodalom nagyjai közül. - Valóban. Nagyon szeretem a könyveket. Középiskolás koromban végigolvastam az irodalmi klasszikusokat, és betűfalást azóta sem hagytam abba. Ha időm engedi, mindig könyvmolykodom. S jogi szemmel is vizsgá­ lom, hogy melyikben, hol, milyen jogi vo­ natkozást lelhetek, melyekre akár az elő­ adások során is utalhatok. Ezt különösen fontosnak tartom, hiszen a hallgatóknak is könnyebb egy példa, ráadásul irodalmi pél­ da kapcsán megérteni az esetet. Sajnos, ma már - ez oktatás fogyatékosságainak követ­ keztében - egyre óvatosabbnak kell lennem... Mikszáth-tól is egyre kevesebb mindent ismer az ifjúság. - Közéleti tevékenységet is folytat. Nem rövid a sor: Magyar Jogász Szövetség, a Magyar Katolikus Jogászok Egyesülete, Országos Széchenyi Kör, Széchenyi Társaság, Függet­ len Jogász Fórum, Széchenyi Alap, Lippay György Kör, Kovász Egyesület, Deák Ferenc Társaság, Pázmány Pódium Rákóczi Szövet­ ség, Civil Jogász Bizottság. Mondana ez utóbbival kapcsolatban néhány szót? - Nagyon jó barátoknak tűnnek az „Alexxel”, ha lehet ezt mondanom. Ekkor kezdődött ez a barátság? - A Tanár Úr is tanult zenélni? készülnöm, azt tudtam, inkább csak a tölte­ lék tárgyakkal gyűlt meg a bajom. A pszi­ chológiával kapcsolatosan is annyi felesle­ geset tanultunk. Kedves emlékeim közé tar­ tozik, mikor egyik alkalommal rohantam be az órára, hogy megkérjem a tanárt, hogy hadd pótoljam máskor a zh-t, mikor pis­ szegtek a többiek, hogy üljek Je, írjam meg, mert megvannak a válaszok. így hát a leül­ tem, s szép sorban megsúgták, hogy az A-t, B-t, C-t vagy D-t kell bekarikáznom. Jelest is kaptam. Mikor is a jegy aláíratásá­ nál kerestem a tanár urat, aki aláírja. S hát persze, hpgy tőle kérdeztem meg, hogy hol találom. Őt... zőnek utána olvastam... Mostanra már kiala­ kult egyfajta rutin. Ennek következtében kü­ lönösebb egyeztetésekre, próbákra sincs szük­ ség. Volt olyan is, hogy annyira elfoglaltak voltunk mindketten, hogy pusztán a téma volt azonos. A műsor nagy része rögtönzés volt. Egymásnak dobtuk a labdát. Amikor Alex mondott valamit, arról nekem jutott eszembe valami érdekeség, és viszont... Könyvtár, olvasás, zenehallgatás, „fellépés”... hogy van minderre ideje?Hiszen nem csak nálunk, a Pázmányon, hanem fő­ városunk többi jogi egyetemén, az ELTE-n és a Károlin ráadásul még az Államigazgatási Főiskolán is oktat. - Egyszerű: éjszaka. De igazából ez nekem kikapcsolódás. Nem nagy veszteség egy-egy filmet elmulasztani. - Mondjuk, hozzá szokhatott a rohanáshoz, mert Ön is azok közé a ritka hollók közé tar­ tozik, akik két egyetemet végeztek egyszerre. - Igen. Én annak idején az ELTE jogi és tör­ ténész, történelem szakos karán is tanultam. Ez főleg vizsgaidőszakban volt nehéz. De történelemből különösképpen nem kellett - A Civil Jogász Bizottságnak, tehát az Októ­ ber 23 Bizottság Alapítvány az Ember Jogai­ ért egy úgynevezett „Összefogás az igazsá­ gért” mozgalmat indított a 2006. október 23ai budapesti véres hétfő féléves évfordulóján a példátlan rendőri brutalitásból és a nagytö­ megű önkényes őrizetbevételből kifolyólag. Fel akarjuk hívni nemzetközileg is a figyel­ met a kialakult helyzetre. Aggasztónak tart­ juk, hogy a - véleményünk szerint - alaptala­ nul megindított eljárások még most is foly­ nak. DVD kiadványunkkal is szélesebb kör­ ben akarjuk elterjeszteni az ott történt esemé­ nyeket. A valóságnak megfelelően. Kevesen beszélnek arról, hogy például a Magyar Rádió épületének udvarában mik történtek. Milyen, úgymond kínzó- helyet alakítottak ki, ahol fiatalokat ütlegeltek. Történelmi emlékeket idéző módon számo­ kat írtak a testükre, közölve, hogy mostan­ tól nincs nevük, csak számuk. Lehetne még folytatni a sort, de a lényeg az, hogy többek között ezekből az eseményekből kifolyólag öt párttól független jogásztársammal létre­ hoztuk ezt a bizottságot. Most, az ügydön­ tő népszavazás előtt is jártuk az országot... Mikola Orsolya �Emo után Tecktonik Hát igen, ilyenekkel is kell valakinek foglal­ koznia, fejlesztenie, újítania arról, hogy mennyire hasznos, szükséges... lehetne vi­ tatkozni. De egy biztos, körülöttünk van, mindig is volt és mindig is lesz valami új, most franciaországi fiataloknak köszönhe­ tő egy újabb stílus megjelenése, a tecktonik. Mikor gimnáziumba kerültem, mindenki­ nek a nagy rocker korszakát kellett élnie, számos boltban az acélbetétes bakancsok, szegecses övék, halálfejes kendők voltak a sláger, később az emo lett a követendő a fi­ atalok számára. Ezt már olyan nagy lelke­ sedéssel nem követtem, így elnézést kérek a terület szakértőjétől, ha valami hibát vétek. Mindenki fekete hajjal, fekete ruhában jár­ kált, melankóliára és depresszióra való haj­ lammal, erősen feketére húzott szemekkel. Hogy mi az emo és mi a lényege, pontos vá­ laszt nem tudott adni rá senki. „Az Emo egyszerre minden és semmi”- válaszolták. Viszont ma már közel nyolc éve egy újabb stílus kialakulása vette kezdetét. A Párizsból indult szubkultúra jellemzői: az extra gyors kézmozdulatokkal kísért, jellegzetes tánc elektronikus zenére, szűk, unisex viselet, szo­ lid punkfrizura, nyitottság más kultúrák felé, emellett a drogok és az alkohol elutasítása. Alexandre Barouzdin és Cyril Blanc nevéhez fűződik a tecktonik kitalálása. Ez a két partiszervezéssel foglalkozó fiatal volt az, akik megunva a korábbi partikon szóló elekt­ ronikus zenéket, egy új zenét kezdtek el ját­ szani saját klubjukban. Ezt a stílust Mentsük meg a Földet? Gyakran olvasok magukat tudományosnak tartó „zöld” honlapokon, folyóiratokban, a Földet veszélyeztető tevékenységekről és értetlenül állok az effajta népbutítás előtt. Legutóbb eldöntöttem, le kell rombolnom ezt a közhelyet, legalább az előtt a pár kol­ léga előtt, aki veszi a fáradtságot cikkem végigolvasására. Gondolom, senkinek nem mondok újat, ha a 65 miihó évvel ezelőtti katasztrofális mér­ tékű élőlény-kipusztulást egy üstökös vagy kisbolygó becsapódása és annak járulékos hatásainak (klímaváltozás, fotoszintézis időleges megszűnése, a tápláléklánc felbo­ rulása stb.) tulajdonítom. A legismertebb következmény a dinoszauruszok kipusztu­ lása és a helyükbe lépett emlősök felgyor­ sult evolúciója mára már általános iskolai tananyag. A Yucatán-félszigetbe csapódott meteorit okozta óriási robbanás, és így a le­ vegőbe jutott forró por elsötétítette a Na­ pot, savas eső áztatta a növényeket és az ál­ latokat, ami az akkori ökoszisztéma teljes megsemmisülését eredményezte. Csak a fel­ szín alatt élő állatok és növények élték túl, amikből év milliók alatt kialakult egy telje­ sen új fauna, csúcsán az emberrel. Talán nem szükséges részleteznem a kialakulás fá­ zisait és a különböző korok neveit, amiket már a gimnáziumban se tudtam megjegyez­ ni. Figyelemre méltó azonban, hogy egyes tudósok már csak úgy emlegetik évezredün­ ket, mint „antropozoikum”(emberi kor, me­ zozoikum után szabadon). Az ember mára akkora változást okozott a természetben, ami megfelel a földtörténeti korok elkülöní­ tését indokolta tényezőknek. Ismét egy bra­ vúr a teremtés koronájától. Nem az olajat a tengerbe borogató tankha­ jókról akarok itt szónokolni, sőt az erdőir­ tást is figyelmen kívül hagyom, hisz való­ színűleg csekély köze van ezekhez a rémtet­ tekhez fiatal kohégáimnak, és amúgy is tele van velük a sajtó. Hahgatótársaimhoz in­ kább közelebb áll a vásárlás szelleme. Ma­ gyarországon átlagosan 320 kg szemetet termelünk évente személyenként. Elgondol­ kodott már valaki azon, hogy ez hova ke­ rül? Vajon mekkora helyet foglal el 10 milliószor 320 kg szemét? Inkább ne is számít­ suk ki. Országszerte telnek be a szeméttele­ pek, és tiltakozások tömege akadályozza az újak nyitását. Sajnos államunk területe nem nő aranyosan a lakosság által megtermelt hulladékkal. Az Uniós előírásoknak megfe­ lelő, szigorú szabályaink számunkra nem biztosítják a szomszéd országokba szállítás lehetőségeit, mint német barátainknak. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben egy dolgot tehetünk; kevesebb szemetet termelni! tecktoniknak nevezték el, utalva az északi és déli elektronikus zenék találkozására, ame­ lyek úgy találkoznak, mint a földkéreg leme­ zei (tektonikus mozgás). Emellett az új irány­ zat elnevezésében benne van technora és az elektronikus zenére való utalás is. Ezzel pár­ huzamosan született meg az új tánc is, amely a hiphopból és az időnként akrobatikus, hir­ telen, gyors kézmozdulatok áll össze. Az öltözékük leginkább szűk, testhez simu­ ló pólók, nadrágok, fekete, fehér vagy ne­ onszínű anyagból. Ami a frizurát illeti, ext­ ravagáns, enyhén punkos. Eszmerendszerük kezdettől fogva elutasí­ totta a drogot, alkoholt, ezek helyett ma­ guk által kevert energiaitalt fogyasztanak és vallják, hogy a személyiség a lényeg. Az öltözködés sem márkafüggő, mindenki olyan ruhadarabot vásárol, amilyet megen­ gedhet magának. A személyiség megjelenik a táncban is, az alaplépések megvarrnak, de utána mindenki kreativitásától függően ala­ kíthatja koreográfiáját. Az internet segítségével (http://www. tecktonik-music.com/) hamar elterjedt az irányzat, és nagy esély van arra, hogy vi­ lágméretű népszerűségre tesz majd szert. Számos országban vannak már követői, Magyarországon is, Békéscsabán például már tecktonikus tánccsoport is létezik.Van arra is lehetőség, hogy a Francia Intézet szokásos július 14-ét ünneplő utcabálján hi­ vatalosan is bemutatkozzon a stílus Buda­ pesten. Tehát fel kell készülnünk a tecktonic stílus­ ra, hiszen innentől kezdve a legszélesebb választékú, legdivatosabb boltokban, mint ahogy ezt eddig megtapasztalhattuk az acélbetétes bakancstól, az emos ruhákig, csak szűk, fekete-fehér, neonfényű öltözé­ kekből válogathatunk... Zágon Orsi Nem igényel komolyabb erőfeszítést a ke­ vesebb csomagolással járó terméket leemel­ ni a polcról, ami általában olcsóbb is, mint agyon zacskózott társaik. Kicsit már nehe­ zebb a világról alkotott nézetünket megvál­ toztatni. Tudniillik, létezik egy közmondás „a kevés néha több”, és igen, egy ajándék sem attól nagyszerű, ha minél több és na­ gyobb. Te sem attól vagy értékesebb, ha mindep nap más ruhában és cipőben jelensz meg! Őseink még tudták, hogy kell megja­ vítani, ami elromlott. Manapság inkább ve­ szünk egy újat, a régi, pedig kerül a szemét­ be, hiszen van rá pénz. Vajon akkor is így vélekednél, ha a következő szeméttelep a te szomszédságodban épülne fel? A legújabb kutatások szerint Földünk nem a kőolaj-, vízhiány, vagy természeti kataszt­ rófák miatt válik lakhatatlanná. A nagyobb gondot pár évtizeden belül a szennyezett­ ség és a hulladékhegyek okozzák. Persze minden lebomlik egyszer, jó része pár száz év, a maradék pár ezer év alatt. Erőforrásaink is évmilliók alatt regenerá­ lódnak. Az ember által kipusztított fajok helyére új élőlények lépnek. Lassan vissza­ áll az eredeti hőmérséklet, a levegő összeté­ tele is konszolidálódik. Nem bolygónk sor­ sáért kell aggódnunk, ennél nagyobb pusztí­ tást is túlélt már. A Föld köszöni szépen jól lesz - ha Isten másképp nem rendeli -, pár millió év alatt kiheveri múló betegségét, az embert. Horvátth Sarolta kilencedik oldal �A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Apacuka Étterem Egy bírónő leszúrása Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Horánszky utcában található Apacuka étterem. Belépéskor a hely először választásra kényszerít, mégpedig - a különben igen barátságos- belső trak­ tus, és a fedett, fűtött télikert között. Ha jól aka­ runk dönteni az utóbbit választjuk, az sokkal han­ gulatosabb. Első látásra a dekorációk és a berende­ zés alapján nem igazán tudjuk, hogy ki is az igazi célközönség, kiket tekintett a belső tér megálmodó­ ja a reménybeh vendégkörhöz hasonlónak. Minden­ esetre határozottan a divatos, romkocsmás (a kert elzárt részét uraló, vörös téglából készült kémény, a tűzfalak) és a picit talán túl tökéletesen is megter­ vezett belső igazán hangulatos délutáni beszélgetés­ hez, de esti lazuláshoz egyaránt. Az ételek terén csupa pozitív élményről tudok be­ számolni, az étlap is hozza a hely hangulatát, túl­ súlyban vannak a modernebb iskolához sorolható, mediterrán jellegű fogások, és örömteli, hogy vég­ re a normális ársávú éttermekben is megjelentek a ponty egyhangúságán felülemelkedő halételek, ille­ tőleg a sajnos egyre kevesebb helyen fogyasztható vadételek, vagy a napi gyakorlatból sajnálatosan ki tudja, mi okból - kikopott kacsa. Talán abba köt­ hetünk bele, hogy klasszikus, házias ételek kedvelő­ it nem kápráztatják el annyira... Végre valaki nem a „Venesz-féle” alapkönyv, vagy az „Ételkészítési alapismeretek” című könyv kezdőfogásai alapján képzeli a főzőcskézést, és még napi menüben is meg mer néha kockáztatni valamilyen rendha­ gyóbb fogást. Az étlap nem túl hosszú, de eléggé változatos, és jól tudom, hogy nem lehetséges túl sok, állandóan az étlapon tartott fogás esetében egyenletes minőséget biztosítani. Pusztán abba köt­ hetünk bele, hogy ha valaki naponta óhajt itt ebé­ delni, és valami okból nem menüt fogyaszt, hamar rá tud unni kedvenc fogásaira; illetőleg ebédidőben gyakran sokat kell várni, ha nem menüt rendelünk. Örömteli, hogy olyan, ritkán kínált levesekkel is ta­ lálkozhatunk (pl.: tárkonyos vadraguleves), ame­ lyek valami oknál fogva nem jellemzőek máshol. Rendkívül jók a lávakövön sült ételek, csak annyit jegyeznék meg, hogy egyes ételek fűszerezésénél gyakran nem sikerül homogén hatást elérni, kissé kusza lesz az elkészült étel (többek között a díszí­ tésbe kerülő anyagok „ütik” az ételnél felhasznált fűszert, ezt talán bölcsebb lenne elkerülni. Összességében rendkívül meggyőző, jól sikerült hellyel találkozunk, látni mögötte a koncepciót és látni azt is, hogy az éttermet nem pusztán fe­ jőstehénként üzemelteti a tulajdonos, hanem szívvel-lélekkel „vendégül lát”, nem pusztán „vendég­ látózik”. Ez pedig sajnos egyre ritkább... (Értéke­ lés: 4/5) Az ügyvédi történetek sorozat második része hasonlóan az októberben meg­ jelent első részhez, különleges ügyvédi esetet vesz nagyító alá. Bérces Lász­ ló, egyetemünk Polgári Eljárásjogi Tanszékének mestertanára ügyvédi praktizálása során rengeteg érdekes és meghökkentő esettel találkozik, ezekből szemezgetünk az ítélet hasábjain. Történetünk központi szereplője egy budapesti büntetőügyekkel foglalko­ zó bírónő, akit az otthonában fényes nappal, délután fél négy körül szíven szúrtak. Rengeteg vért veszített, azonban nem halt meg, és minden erejét összeszedve letántorgott a lakása alatti üzlethelyiségbe, ahol az ott tartóz­ kodók, látva állapotát, azonnal értesítették a mentőt és a rendőrséget. A rohammentő az intenzív osztályra szállította, és pár nap múlva kihallgat­ ható állapotba került. A bírónő a rendőrség kérdésére, hogy ki volt az el­ követő, azt a választ adta, hogy a közelmúltban egy büntetőügyének vád­ lottját szabadlábra helyezték, és ő követte el a bűncselekményt. Az adott személy ellen azonnal elfogatóparancsot adtak ki, és pár órán belül a rend­ őrség Balatonfüreden elfogta, majd a budapesti Gyorskocsi utcába szállí­ totta kihallgatásra. Ott azonban a gyanúsított teljes alibit igazolt, mely so­ rán bebizonyította, hogy a történtek idején külföldön tartózkodott. Vis­ szatérve a kórházba, a rendőrség kínos helyzetbe került, hiszen egy jogi végzettséggel rendelkező személyt kellett figyelmeztetnie a hamis vád törvényes következményeire. A bírónő erre úgy döntött, hogy elmondja az igazat. Azt mondta másodjára, hogy a saját öccse szúrta meg, akivel fe­ szült a viszonya. A rendőrség azonnal a lakóhelyére, egy Somogy-megyei faluba megy az öccsért, ahonnan őt is a Gyorskocsi utcába szállították. A kihallgatás során a testvér azt állította, hogy a kérdéses időpontban végig a faluban tartózkodott, ezt az alibit igazolják a szülők is, akiket azonban a rendőrség elfogultnak tart a fiú mellett, a saját lányuk ellen. A család felkérésére a fiú védelmét Bérces László tanár úr vállalta el. Több tanú is jelentkezik, hogy látta a bírónő öccsét a falu postáján délelőtt 10- fél 11 környékén. A rendőrség tudva, hogy a gyanúsítottnak nincs sem jogosít­ ványa, sem gépkocsija, megvizsgálja azokat a lehetséges módokat, mely során a testvér elviekben felutazhatott Budapestre az elkövetés időpont­ jáig, délután fél négyig. Átnézve a MÁV és a Volán menetrendeket, arra a következtetésre jutottak, hogy akár ott lehetett volna az adott időpontban Budapest peremterületén a bírónő testvére, így elkezdték végigjárni az öcs egy régebbi fényképével az aznap szolgálatot teljesített vasúti- és Vo­ lán-dolgozókat, hogy ők visszaemlékezzenek arra, hogy esetleg látták-e a kérdéses személyt. Ha igen, abban az esetben megdőlt volna a védelem ál­ lítása, hogy nem hagyta el a védenc a faluját. A Somogy-megyei faluból vonattal kétszeri átszállással lehet felutazni Budapestre és az egyik vasút­ állomáson a rendőrség talált egy takarítónőt, aki a kép alapján úgy gon­ dolta, hogy az adott napon látta ezt a személyt. A szembesítés során a vé­ denc egy sötét napszemüveget viselt, melyet egy fényérzékenység miatti korábbi szemműtét miatt kellett hordania. A tanúnak egy szemüveg nél­ küli képet mutattak, és mikor szemüvegben meglátta a gyanúsítottat, nem ismerte fel, és miután levette a szemüveget már nem gondolta, hogy őt látta. A védenc előzetes letartóztatása megszűnt ezzel, így szabadlábra helyezték, majd bizonyítottság hiányában megszűntették a büntetőeljárást. A védelem számára ez két okból nem volt elfogadható. Először is, így az előzetesben töltött időért nem járt kártérítés, mert nem vétség hiányában szűnt meg az eljárás. Másodsorban pedig erkölcsi okokból sem volt megfelelő a döntés. A védelem a határozat ellen jogorvoslattal élt a fővárosi főügyészhez, kérte hogy bűncselekmény hiányában szüntessék meg az eljárást. Ennek helyt ad­ tak, majd a bírónő öccse kártalanítást is kapott. Az ügy végén a bírónő kétrendbeli hamis vád miatt lett elítélve, valamint el lett tiltva a bírói foglalkozás gyakorlásától. Az elkövető tényleges kilétét az­ óta is homály fedi... (Folyt, köv.) Kicsi tizedik oldal Magyar Attila �Eső után Bernhard Schlink: Das Wochenende, 2008, Zürich, Diogenes Ezerkilencszázhatvannyolc nem egy év­ szám - annál sokkal több: egy generáció, egy lassan múló vita, egy semmivé lett álom, egy harci kiáltás, egy fogalom. Kon­ zervatív körökben hatvannyolc lett minden rossz oka, balliberálisok számára viszont a történelem utolsó nagy forradalma. Hat­ vannyolc egy nagy filmvászon, amire min­ denki kivetítheti vágyait, félelmeit, elfele­ dett vagy féltve őrzött álmait, elmúló ifjúsá­ gát, a lázadás romantikáját és a terror bor­ zalmait. Ezerkilencszázhatvannyolcban a fi­ atalság szembe akart nézni szüleinek életé­ vel, a nácizmus elfeledett tetteivel, a nyárs­ polgári társadalom élethazugságaival. Több szabadságot, több igazságot akartak csak. Meg rövidebb szoknyát, rock’n’rollt, szabad szerelmet és drogokat. Mert ha a vágyaink nem sikerülhetnek az objektív világban, még mindig menekülhetünk a szubjektum végtelen labirintusába. Hatvannyolc „hősei” azonban mára megöregedtek. Ősz hajú nők, férfiak, nyugdíj előtt álló értelmiségiek let­ tek, egy gyermekeikkel szembe került régi generáció. Néhányan visszasompolyogtak a polgári életbe, újságírók, politikusok, orvo­ sok, ügyvédek, tanárok lettek, s kirakatba való elvekként megőrizték hajdani énjüket. Mások nem nyugodtak bele, s a terrorig fe­ szültek. A hetvenes évek ezért sikeredtek Németországban igen forróra: a Vörös Had­ sereg Frakció (RAF) brutális gyilkosságok­ kal, emberrablásokkal akarta a nyugatné­ meteket a Nagy Földi Szocialista Paradi­ csomba kényszeríteni. De a terroristáknak is megadatik az öregség, az elmúlás, s néhányuk többéves börtönbüntetés után láthatja, miként foszlik semmivé élete. Ezt a szánal­ mas generációt vonultatja fel, beszélteti, gondolkodtatja Bernhard Schlink idén meg­ jelent regényében. Schlink Berlinben közjo­ got és jogelméletet oktat, de a széles közvé­ lemény regényíróként ismerhette meg. Elő­ ször jogászi precizitással, furfanggal szer­ kesztett krimiket írt (Selbs Justiz, Die gordische Schleife, Selbs Betrug, Selbs Mord), de később igazi drámákat. A német múlt feldolgozhatatlan kérdéseit tárgyalta újabb műveiben (Dér Vorleser, Heimkehr) ezekben a német sorskérdések a magánélet perspektívájából mutatkoznak meg. Miként viszonyuljon a felnőtté érett jogász, ha kide­ rül, gyerekkori szeretője egykoron kon­ centrációs táborokban dolgozott? Bocsás­ son meg, felejtsen vagy büntetést követel­ jen? Van-e helyes a helytelenben? Adorno szerint nincs, Schlink regényhősei azonban nem ilyen feketén-fehéren látják a világot. Idei regényében Schlink szereplői egykori hatvannyolcasok: megöregedett, felejteni és emlékezni egyszerre akaró nők és férfiak, akik egy hétvégére ismét újra összejönnek, hogy a börtönből húsz év után kiengedett, terroristává lett valamikori barátjukat, Jörgöt Bern hard Schlink Das 11 ochenende fit»mart • ____________________________________ köszöntsék - és közben feltolulnak azok a kérdések, amelyeket a hétköznapokban, éve­ ken keresztül tudtak megválaszolatlanul elte­ metni önmagukban. „De arra, hogy miről vi­ tatkoztak, és mit kerestek, és miért foglalták el az előadókat és az utcákat, nem emlékezett máú’ Mert mintha minden mindegy lenne már. Most mégis kilépnek polgári hétköznap­ jaikból, hogy néhány napot együtt töltsenek azon barátjukkal, akit megvetnek bár, de aki csak azt folytatta, amit ők megalkuvásból egykoron abbahagytak. Három nap egy vidéki házban. Tizenhárom ember. Az evangélikus lelkésznő, aki a szét­ folyó kereszténység mintapéldánya lehet­ ne, a mindent és annak ellenkezőjét is elfo­ gadni akaró dialektikus szeretetéé. Ulrich, a vállalkozó, feleségével és könnyűvérű, de apja nemzedékét kinevető lányával. Ilse, a macskáival egyedül maradó nő, aki regény­ írásba menekül. Andreas, a terror hajdani ügyvédje, akit azonban már nem az eszme, csak a cinizmus tart egykori elvbarátai mel­ lett. Henner, az újságíró, aki mindenféle nőben a feledést keresi, hogy aztán egy hét­ vége erejéig a vidéki ház úrnőjébe szerelmesedjék bele. Margarete, a vidéki ház úrnője. Christiane, Jörg nővére, aki anyaként védi, aki az árulásig félti, szereti kisöccsét. De itt van Marko is, egy mai fiatal baloldali akti­ vista, aki nevetségesen folytatni akarja Jörgék terrorját, és Ferdinand, Jörg elfele­ dett fia, aki Zürichből jött apját megláto­ gatni, hogy a hatvannyolcasok szemébe mondja, ők sem jobbak, mint a nácik. „Fel­ háborodtatok szüléitek generációján, a gyil­ kos generáción, de ti ugyanolyanok lette­ tek? A fiú szavai nyársként állnak a be­ gyógyulni hitt sebekbe. A nagy generáció­ ból mindenki felejteni akart inkább: mintha hatvannyolc és a német vörös terror között nem lenne összefüggés, mintha hatvan­ nyolc nem járult volna hozzá a globalizációhoz, a társadalmi, közösségi kö­ telékek szétszakadásához, mintha hatvan­ nyolc eszméi megvalósíthatók lennének még mindig, mintha érdemes lenne ma is harcolni az igazabb világért, mintha tragi­ kus hősök, s nem tragikomikus gyilkosok lennének mindahányan abból a nagy gene­ rációból. Kérdések, vádak és végül még vá­ laszok is születnek ezalatt a három nap alatt. Schlink mindenkit megérteni próbál. A terroristát ugyanúgy, mint szenvedő fiát. Az új nemzedéket hárman képviselik. Marko a posztpubertáns forradalmi ro­ mantika nevetséges és taszító figurája. Dorle, a huszonéves lány, aki szüleiben egy megöregedett társaságot lát csak, s nem is sejti, hogy szexuális szabadságát tán mégis nekik köszönheti. De ő teszi fel a terrorista Jörg kapcsán a fájó kérdést, hogy „mi értel­ me volt egy ilyen sz*r életnek”. Ferdinand pedig a német keménység folytatója; ahogy a szülők a nácikat, ahogy a nagyszülők a zsidókat, úgy gyűlöli ő hatvannyolcas apját. Három nap történetét meséli hát el Schlink. Egy igazi kamaradrámát kerekített a vidéki nyaraló köré a jogász-író, ahol kiderül, miért hagyta el a nő a férfit a szerelmi légyott után; ahol kiderül, ki árulta el a barátot, s ki maradt egyáltalán barát; ahol kiderül, hogy milyen álombuborékká vastagodott köréjük a felejtés, a magány, a kínzó csend; ahol kiderül, hogy mégsem a szabadság szül igazságot, hanem az igazság szabadságot. Mert „az élethazugságok nem csak fájdalmakat tártak fel, de maguk okozzák is a fájdalmat. Ahogy megakadályoz­ nak bennünket abban, hogy lássuk a másikat, és abban, hogy a másik láthasson bennünket’’ Hatvannyolc és utótörténete teli van még ilyen élethazugságokkal, a németek magán­ életében és közéletében egyaránt. Mert bár minden illúzió kipukkant, minden izmus elfoszlott, de „a tegnap egyetlen problémája sem lett megoldva, ahogy a maiak sem”. A harmadik napon hatalmas eső árasztja el aztán a pincét. A víz megtisztít, de bele is lehet fúlni. A németség a nácizmus utáni ön­ tisztulásba lassan belefúlni látszik, mert a hatvannyolcasok felöntötték a kollektív tu­ datalattit. Ideje kitisztítani a pincét. A ven­ dégek az eső elmúltával közösen merik ki a vizet. És „a pince! A pince száraz volt.” Minden elmúlik egyszer hát. A nácizmus ugyanúgy, mint az önostorozó hevület. A hatvannyolcasok ugyanúgy, mint kritikusaik. Mintha tényleg semminek sem lenne értelme már. És közben a melankólia kaparja a falat. Szép, tanulságos regényt írt Bernhard Schlink, aki részben maga is eme uralomra jutott, de búcsúzó nagy generáció részese. Techet Péter tizenegyedik oldal �Juno Mintha mi sem történt volna Pedig csak 16 éves. Normális? Kérdeznék sokan, köztük én is vissza­ gondolva a kis, csöppet szeszélyes 16 éves önmagámra. Es még most is. Marad a kérdés: vállalni egy terhességet, a fürkésző szemeket, megszülni a gyereket, aztán szépen odaadni másnak, mintha mi sem történt volna? Naná! Aliért is ne? Juno MacGuff (Ellen Pag?,) felnőttebb, mint sok, élekor alapján an­ nak nyilvánított felnőtt. O be tudja látni, hogy még nem elég érett egy gyermek felnevelésére, hisz még maga is gyerek. Vállalja vi­ szont tettei szemmel láthatóan gömbölyödő következményeit: meg­ szüli tévedése tárgyi bizonyítékát, és örökbe adja. Nem törődve a háta mögött összesúgó kisvárossal belátja, hogy egy élet sorsa nem kerülhet a napi teendők listájának közepe tájára. Legalábbis így nem: Március 25., 9 óra - abortusz 11 óra - próba a bandával. így viszont már sokkal inkább: március-november 0-24 óra - terhesség. November 18. - gyereket szülni. November 19. - próba a bandával. Jelen korunk problémáját jól fogja meg Diabio Cody forgatókönyvíró, aki egyébként azt nyilatkozta az Oscar-díj átadó ceremónia előtt, hogy, ha nem jön be neki ez az írós-filmkészítős projekt, visszatér eredeti foglalkozásához, ami nagyjából úgy lenne körbeírható, hogy éjszakai szórakozóhelyen (úriemberek előtt ruhadarabjaitól szabadul meg ze-. ne kíséretében. Nos, talán az elnyert Oscar-díj elég visszatartó erőnek bizonyul számára. Juno unatkozott. Elment tehát barát­ jához, hogy meglesse, mit csinál. Na ezt így nem folytatom, mert csak egy félresikerült Micimackó feldolgozás­ sztori kerekedne ki belőle. A lényeg: az unalmat ettől kezdve 9 hónapon át az ifjú hölgy mellőzni kényszerül szó­ tárából. Várandóssága alatt az örökbefoga­ dó tökéletes pár életébe is akarva akaratlanul beleolvad, s kiderül, hogy a látszat nem is fedi annyira a valóságot. De ettől még nem kell nagy tragédiákra és óriási drámák­ ra gondolni. Egyszerű problémák egy egyszerű környezetben. Senki nem öl meg senkit, senki nem leple­ zi le évezredes, soha-senki-nemtudhatja-meg típusú féltve őrzött titkát. Itt pusztán csak egy 16 éves lány lett terhes, aki örökbe adja gyerme­ két megszületése után, s közben azért átmegy a kötelező tinikori párkeresési mizérián kissé sarkí­ tott változatban („Járhatnánk is, ha már van egy gyere­ künk”). Pont. Na és akkor mi van? A baj csak az, hogy manapság ezt a 9 hónapot igencsak nem tudjuk már egy vállrándítással letudni. Sokkal fontosabb, hogy legyen egy meg „mégegy” diplománk, lakás, kocsi előléptetés egzisztencia biztos párkapcsolat és még ezermillió dolog. Ja!JEs éljük is ki magunkat, mert ugye egy gyerekkel már nem lehet. És aztán ha ez mind meg­ van már jöhet is ő. Es hogy ez mikor is jön el? Hát még jogászok közt is kisebb fejszámolással látható, hogy nem egyhamar. Pedig egy gyerek minket is újra gyerekké tesz. Megtanulunk újra rácso­ dálkozni a világra, és megkérdezni magunktól a lehető legegysze­ rűbbnek tűnő dolgokat. Rájövünk nagy igazságokra, miközben együtt cseperedünk gyermekünkkel. Legalábbis valami hasonlóról regélnek az immáron boldog gyerek tulajdonosok. Csak lehet, hogy ildomos lenne ezt olyan korban kivitelezni, amikor még meg tu­ dunk mozdulni járókeret és egyéb gyógyászati segédeszközök nél­ kül. Meg ugye az sem mellékes szempont, ha a gyerek osztálytársai nem hiszik azt, hogy a nagymama/nagypapa neveli a gyereket va­ lami rejtélyes okból kifolyólag. Egy szó, mint száz, ez a filmecske elgondolkodtat az élet ilyen rop­ pant egyszerű dolgain, mint: se túl korán se túl későn. Vagy: ha ne­ kem van, de nem kell, másnak meg nem lehet, de kell neki, akkor miért is ne adnám neki? Persze most tekintsünk el az egyéb mellé­ kesnek azért nem mondható körülményekről, mint estlegesen kiala­ kuló kötődés anyajelölt-gyerek(jelölt) között, ami számos esetben felvet problémákat, mint a társadalom hozzáállása, ami csak épp egy pillanat erejéig kerül említésre, és azért egy középiskolás lány­ nál nem utolsó probléma, vagy hogy az apától végig nem tudjuk meg, hogy ő akkor mégis mit akarna. A film lényege ugyanis nem a terhes nő pszichoanalízise. Csak nézzük meg, csodálkozzunk rá az élet egyszerűségére, a film gördülékeny humoros dialógusaira, és legyünk újra 16 éves kamaszok. Ja, hogy a lány terhes is 16 éves lé­ tére? Na és? Majd elmúlik! Ablonczy Zsuzsanna Prah, Jugóból Színhely: vidéki, lerobbant ház konyhája, voltaképpen hozzátoldott, üvegezett veranda, amelyben mégfa­ likút van. PB-palackos gázrezsó, régi, nehézkes asztal és hokedlik, valamint üveges konyhaszekrény; jak, bokrok látszanak odakintről; jobbra, a kertbe vezető üveges ajtó , mellett egy vedlett fonott karszék, az ablakpárkányokon oefottek, az ablakban nagy üveg uborka kovaszolódik. Nappal Középkorú Nő házi ruhában krumplit pucol a konyhaasztalnal, a megpucolt krumplit víz­ zel teli lábosba dobalja. Jön középkorú Férfi jobbról, a kert felől, kezében szatyor. Ezekkel a sorokkal kezdődik Spirò György Prah című drámája, amit a Radnóti Színházban Valló Péter ren­ dezésében mutattak be. A Férfi (Schneider Zoltán) és a Nő (Börcsök Enikő) nyer a lottón, több mint hatszáz millió forintot. Ez a történet alapja, a darab elején kiderül a nyeremény, onnantól kezdve a Férfi és a Nő küz­ delmét láthatjuk egymással, önmagukkal és a főnyereménnyel. Spirò nagymértékű naturalizmussal ábrázolja ennek a családnak a mindennapjait, életüket. A Férfi és a Nő munkásemberek, van, aki prolinak mondaná őket, nem műveltek, de nem is tanulatlanok, egyszerűek, de nem primitívek, tudják, hogy a nyereményük két Nobel-díjat ér, hogy mi a részvény, a tőzsde, tudják, hogy az infláció magasabb, mint a kamat, ismerik a Riviérát, és a koleszterinmentes táplálkozást. Küzdelmes és nyomorúságos életükbe villámcsapásként érkezik ez a számukra elérhetetlen nagy mennyiségű pénz, ami nemcsak felszakítja a múltat, előhozza a jelen keser­ veit, de szörnyű jövőt is sejtet. Eleinte félnek a „varázslatos” szelvénytől, mindenhova dugdossák, nehogy el­ vesszen, így találják meg a számukra a legmegnyugtatóbb helyet a szelvénynek, ami nem más, mint a Jugo­ szláviából hozott kakaóporos doboz. Erre utal a mű címe is: Prah, ami valószínűleg port jelent. A hirtelen nagy öröm után jön a kétségbeesés, hogy nekik is olyanokká kell válniuk, mint a gazdagok, el kell ütni a gyalogosokat a zebrán, le kell nyírni a Férfi haját, nem kell köszönni a szomszédnak.. .El kell menniük külföldre, mert majd jön a rokonság kunyerálni, a gyerekek lezüllenek, nem fognak tanulni, drogozni fognak, bimkók lesznek, a Férfi nőzni fog, bérgyilkosok támadnak majd rájuk a pénzükért..... és az eleinte nagy örömből hirtelen aggasztó félelem, kétségbeeses lesz. Innentől kezdve a szereplők egy kellemetlen problémának tekintik a főnyereményt, ami a többi mindennapi gond között most a legsúlyo­ sabb, amit meg kell oldani. ............................... , „ . „ . , .. ,, .. Elgondolkodtató játékot nézhetünk végig másfél órában, amelyben maró tarsadalomkntika es tanulságok mellett, humoros részekkel kön­ nyítettek az alkotók a feszültségen. Koltai Tamás kritikája szerint Spirò hajszálpontosan írja meg a rendszerváltás veszteseit, az elmúlt tizenhét év borzalmas társadalmi valóságának változatlanságát. „Nem tudod kicserélni, aminoli. homorúság, az volt. Azt nem lehet kicserélni utólag’.’ Zágon Orsi tizenkettedik oldal �Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! Bár magát az eseménysorozatot kicsit erőltetettnek vélem, Itália és az olasz kultúra iránt érzett rajongásom mégis arra indított, hogy ellátogassak a Reneszánsz évet meg­ nyitó Medici-kiállításra. Néhány zavaró körülménytől eltekintve (mint például a megvilágítás minősége, vagy az idegennyelvű tárlatvezetés zavaró hangossága) bátran állíthatom, hogy a tár­ lat színvonalas összeállítású, élvezhető. Hűen mutatja be a Mediciek műgyűjtői- és mecénási tevékenységét, valamint bepillan­ tást enged a kor kultúrájába és életmódjába. A mintegy 200 műből álló kiállítás darabjai olyan reneszánsz művészek keze munkáját dicsérik, mint például Fra Angelico, Domenico Ghirlandaio, Filippino Lippi, Sandro Botticelli, Giorgio Vasari, Ghiberti, Donatello vagy Michelangelo. Számomra a legnagyobb élményt a portrék mellett a Firenze mindennapjait felidéző tárgyak jelentették. Egy ruha, melyet mint­ egy 500 évvel ezelőtt valamelyik gazdag ke­ reskedőcsalád úrnője viselt... egy súlyos brokát falikárpit, mely mögött ki tudja mi­ lyen intrikák szövődtek... egy firenzei pénzérme, a fiorino, amely a magyar fize­ tőeszköz őse is egyben. Kupák, serlegek melyekből talán valaha az II Magnifico ud­ varában kortyolták a híres toszkán borokat.... Corvin Mátyás kódexe előtt időzve elgondolkodtam, vajon a ma embere képes lenne-e ilyen hónapokon vagy akár éveken át tartó aprólékos és míves munkára... A legkisebb részleteiben is nagy precizitás­ sal kidolgozott portrék a halandó ember halhatatlanná tételének vágyát és a hírnév fontosságát tükrözik. A ma mérnökeinek is példaértékű a quatt­ rocento és cinquecento épülettervezéseinek nagyszerűsége, melyeket famodellekkel (a firenzei dóm kupolája, Strozzi-palota) szemléltetnek a tárlaton. Akit kicsit is vonz a reneszánsz kultúra, a történelem s talán Itália is megérintette már, javaslom, töltsön egy néhány órát a Szépművészeti Múzeum termeiben. Május 18-ig nem késő... Radich Orsolya A Mélyföld fenegyereke Februártól március közepéig tartott holland-flamand kulturális fesztivál, a LOW fesztivál. A szervezők olyan átfogó képet akartak adni a kortárs holland-flamand művészeti ágakról, amely segítségével a ró­ luk kialakult egyoldalú és sematikus képet átrajzolhatják, kiegészíthetik a látogatók. Budapesten mintegy 20 helyszínen, több mint 100 eseményt és 500 fellépőt nézhettünk-hallgathattunk meg. A mély földiek kortárs kultúrájuk egész arzenálját vonul­ tatták fel a közönség előtt, a képzőművé­ szetüktől kezdve a jazz, kortárs könnyű­ vagy komolyzenéjükön át elhoztak nekünk filmeket, színházi darabokat, táncelőadáso­ kat. A rendezvénysorozat az Ernst Múze­ umban látható Wim Delvoye flamand kép­ zőművész kiállításával vette kezdetét. Delvoye érdekes, különc figura, szinte már csak a saját szórakoztatására teszi azt, amit csinál. A kezéből kikerülő művek a művé­ szet és a groteszk provokáció határán mo­ zognak, az ötleteit elszánt következetesség­ gel valósítja meg, néhol a tudomány segít­ ségül hívásával. A művészet és az élet kö­ zötti határvonal, a kettő között feszülő el­ lentét érdekli, amelyet olyan témákban ke­ res és talál meg, amelyek mindenkit érinte­ nek (pl. az emésztés). A művészek általában kezdeti inspirációi­ kat azokból a tapasztalatokból, benyomá­ sokból merítik, amelyek régóta körülveszik őket; abból a kultúrából, abból a társadalmi rétegből, abból a városból, abból a környe­ zetből ahol az illető született, látott, fel­ nőtt, és gondolkodott. Ez Delvoye esetében sincs másképp, fantáziáját leginkább a belga-flamand kispolgári miliő giccsvilága ra­ gadta meg, majd csavart egyet a jellegzetes delfti porcelán mintáin, és gázpalackokra festette azokat; majd barokk díszítéssel fa­ ragott fa betonkeverőt készít, de az általa oly nagyra tartott gótika is furcsa össze­ függésben jelenik meg. Rozsdamentes acél­ ból lézerrel vágott ki betonkeverőket, mar­ kológépeket, egyéb munkagépeket - mind­ ezt életnagyságban és gótikus stílusban. Ezek az eredetileg erőt sugárzó gépek most légiesen finoman csipkézett, részletgazdag, elegáns stílusban jelennek meg, mi pedig csak találgathatunk, hogy akkor most mit is látunk. Egy biztos: Delvoyenak épp ez volt a szándéka. A gótika iránti érdeklődése további elképzeléseket, terveket szült. Je­ lenleg eddigi legnagyobb szabású művén dolgozik. Egy általa iBest-of-templom’-nak nevezett kápolnát épít az antwerpeni kikö­ tőben, mely a tervek szerint 2009-ben ké­ szül el. Célja természetesen nem kicsinyes: a tökéletes gótikus templomot akarja meg­ alkotni belga, francia, olasz és spanyol katedrálisok alapulvételével. Persze ez a töké­ letes gótika is csak a művész szemszögéből lehet az, hiszen kérdéses, hogy a gótikus építészet Isten felé törekvő filozófiájához mennyire illenek az üvegablakokon megje­ lenő csontok, fogak, szeretkező párok, em­ berek és állatok szinte felismerhetetlenül elrendezett, zsúfolt kompozíciókban meg­ jelenő röntgenfelvételei. De pont itt figyel­ hető meg a művész ars poeticája, a fenn­ költség ütköztetése az emberi anatómiával, a túlvilági és a mindennapi élet ellentéte. Szélsőségek találkozása jelenik meg tetovált disznóin is. A kismalacokra tetovált motívu­ mok (többek között Walt Disney figurák, Harley-Davidson képek, Louis Vuitton védje­ gyek) együtt nőnek a disznókkal egy Peking melletti farmon egészen azok természetes ha­ láláig. A malacokat meg lehet venni, sőt az interneten videokamerás megfigyelőrendszer segítségével egész nap lehet nézni, ahogy esz­ nek, dagonyáznak, alszanak, vagy ahogy épp fehér bőrüket kenik naptejjel. A kiállítás láto­ gatói is kaptak egy kis ízelítőt mindebből. Ez az igazi Tig Brotner’! De Delvoye eddigi legnagyobb visszhangot váltó alkotása nem is igazán műalkotás, in­ kább tudományos kísérlet, egy megszállott el­ me következetes és kitartó munkájának ered­ ménye. Ez a Cloaca. A művész célja az embe­ ri emésztőrendszer másolatának elkészítése volt, egy olyan gép, amelyet etetnek, amely enzimek segítségével emészt, és amely ürít, akár egy élőlény. A gépet a Genti Egyetem tu­ dósainak segítségével fejlesztette és tökélete­ sítette nyolc változaton keresztül. A sznobiz­ mus (vagy az anális fixáció) csúcsa az, hogy az emberek több ezer dollárt képesek kiadni a Qoaca végtermékéért, miközben a sajátjukat mindennap lehúzzák a WC-n. Itt jelenik meg a fogyasztói társadalom, és elsősorban a mű­ tárgypiac éles bírálata. Hiszen Delvoye maga is tudja, hogy a gépe által termelt ürülék nem műalkotás, sőt, ez maga a megtestesült szék­ let, melyet csak az tesz érdekessé, hogy nem élő szervezetből jött. Meg kell vallani, hogy annak ellenére, hogy üveg alá rejtették ezt a kiborgot, enyhe félig emésztett ételszag ter­ jengett a teremben. A rendkívül barátságos teremőr elmesélte, hogy aznap sok salátát, gyümölcsöt meg kenyeret hoztak a Cloacanak a közeli Két szerecsen kávéház és bisztró­ ból, és az ebédet 1 óra körül fogja kapni... Hi­ szen folyamatosan etetni kefi, mert ’elpusztul’. A Cloaca lógójára is nagy hang­ súlyt feketett a művész, tudva, hogy ezt a ter­ méket is éppúgy el kell tudni adni, mint a töb­ bi fogyasztási cikket. A Cloaca Company lógója a nagy márkákat utánozza, de minde­ nekelőtt a Coca-Cola betűire emlékeztet az írásmód. Természetesen azonnal feltesszük a költői kérdést: lehet, hogy nincs is olyan nagy különbség a nagy márkák és a Cloaca termé­ ke között? Végső soron a tapasztalat azt bizo­ nyítja, hogy úgyis a marketingen dől el az el­ adásra szánt cikk sikeressége... Kétséget kizáróan - még ha ellentétes érzel­ mekkel is, de - a látogatók emlékezni fog­ nak erre a kiállításra, fognak róla beszél­ getni, vitázni, elgondolkodni rajta, mert épp erre sarkall, épp ez a célja Delvoye­ nak. Mert néha könnyed humora van, né­ mely alkotása pedig több a puszta provoká­ ciónál, és hogy egy-egy művét milyen érzel­ mekkel nézték meg, ez ízlés és gusztus dol­ ga. És mint tudjuk, ebben nem lehet vita. Aradszki Dea tizenharmadik oldal �Jog és dráma Beszélgetés Hegyi Árpád Jutó csávái morálon alapuló, lélektanilag gazdagon ár­ nyalt világa. Mozart Don Giovanniján ke­ resztül be lehetne mutatni az „érzéki zsenia­ litás” (érzéki omnipotencia) valamint a köz­ erkölcs és jog sajátos összeütközését a zene drámai-érzelmi dimenzióján keresztül. Hegyi Árpád Jutocsa, DLA, színház- és operarendező, a Magyar Álla­ mi Operaház korábbi igazgatója, a színházi mesterség elismert képvi­ selője és tanára Budapesttől Chicago-ig. Talán kevesebben tudják, hogy Karunkon is oktatott az őszi félévben: H. Szilágyi István tanár úr társaként a ,Jog és dráma” című kurzust vezette nagy sikerrel Ot kérdeztük tapasztalatairól. - A kurzuson csak a klasszikus lélektani drá­ mák elemzésére kerül sor, melyeknek jogi alapja is van, vagy előkerülhetnek jogi esete­ ket feldolgozó művek is? Mennyiben segíti a jogi pályára lépni vágyókat a kurzus, a ma­ ga nem mindennapos módszereivel? érzelmi vihart tár fel, melyet a pusztán jogi, tudományos megközelítés a maga szakmai következetességével és elvárásaival termé­ szetesen nem lát meg. - A drámairodalom telis teli van bírósági pe­ reket feldolgozó, mérhetetlenül izgalmas színdarabokkal, ahol a helyszín maga a bí­ rósági tárgyalóterem, a (drámai) szereplők pedig maguk a jogtudósok, bírók, ügyészek, ügyvédek (és persze egy jogi procedúra minden más szereplője). A dráma pedig nem más, mint maga a bírósági tárgyalás. Ezeknek a drámai pereket bemutató színda­ raboknak az elemzése és feltárása roppant gazdag jogi és drámai tartalmakkal és szak­ mai, művészi élményekkel gazdagíthatná a hallgatókat. (R. Rose: Tizenkét dühös em­ ber, H. Wouk: Lázadás a Cain hadihajón, H. Kipphardt: Az Oppenheimer ügy, stb., stb.) Legalább ilyen fontos perspektívája a „Jog és dráma” c. tárgynak az, hogy kicsit elmozdulva a színház dimenziója felé, a hallgatók belekós­ tolhatnak az előadás művészetébe, az előadói képességek gyakorlásába. Bizonyos szerepek szövegének drámai felolvasása, később előadá­ sa, a telt, argumentációra alapozó beszéd-mód elsajátítása, a meggyőző, drámai stílus és be­ szédkészség igen hasznos lehet a pályán. Bíró­ sági (drámai) jelenetek eljátszása, szerepek jo­ gi-drámai elemzése és eljátszása a legmaga­ sabb szintre fejlesztheti a hallgatók szereplési, előadói (jogászi) képességeit. - Hogyan fogalmazódott meg egy, a jogot és a drámát közös tanegységbe tömörítő kurzus gondolata? - Ez a kurzus a jog tudományának és a drá­ ma művészetének közös területeit kutatja. Ez első hallásra abszurdnak tűnik, de szín­ házirendezői tapasztalataim azt mutatják, hogy a drámák mélyén igen sokszor lapul jogi probléma. Ez nem véletlen, hiszen a dráma lényege a konfliktus. Azt is lehetne mondani, hogy a dráma művészete a konf­ liktusok bemutatásának művészete. - Hol húzódik a határ a jog és a dráma kö­ zött? Milyen többletet ad e kettős szemszög­ ből való közelítés, és mi szükségeltetik e külö­ nös vizsgálathoz? - Az emberi élet konfliktusai, összeütközé­ sei, feszültségei adják a dráma alapanyagát. A konfliktusokkal teli emberi élet drámai feldolgozása pedig maga a színház. Ha az ember társadalmi életének konfliktusait, vi­ táit, ellentéteit tudományosan boncoljuk, akkor eljutunk a jog tudományához. Ha ugyanezeket a konfliktusokat a színházmű­ vészet dimenziójában ábrázoljuk, eljutunk a dráma művészetéhez. Kézenfekvő tehát a kihívás, hogy elemezzünk jogi eseteket drá­ mai megközelítésből, illetve drámai esete­ ket jogi megközelítésből. A dráma művésze­ te így segít a jog tudományát gazdagabban, szélesebb körben szemlélni - és viszont, a dráma művészetét a jog tudománya segít mélyebben, bonyolultabban értelmezni. Ezért aztán a „Jog és dráma” - kurzust ket: ten vezettük, egy jogtudós (dr. H. Szilágyi István) és egy színházművész, - én. A két szemlélet - és a két személy - egyfelől izgal­ mas feszültségeket, másfelől egymást ki­ egészítő, komplex látásmódot mutatott be. A hallgatók élvezték, hogy a jogi esetek mö­ gött a dráma művészete mennyi izgalmas lélektani, emberi, szerelmi... stb. réteget, - Milyen drámai művek, és jogi esetek értel­ mezésével foglalkoztak az órák során? - A szemeszteren többek között Shakespeare velencei kalmárjának adóssági pőrét elemez­ tük jogi szempontból az uzsorás zsidóval szemben. Ez mérhetetlenül izgalmas, ellent­ mondásos jogi, jogtörténeti, jog-erkölcsi, val­ lásjogi területek bebarangolására adott lehe­ tőséget. Amikor aztán a port, Shakespeare segítségével kinyitottuk a teljes emberi drá­ ma felé, akkor olyan érzelmi mélységekhez, a lélek olyan viharos szenvedélyeihez jutot­ tunk, a gyűlölet és a szerelem megrázó ener­ giáinak olyan rejtélyes működésébe pillant­ hattunk be, melyek a jogi kérdéseket mint­ egy kitágítva és átvilágítva merőben új szí­ neket, izgalmakat, mélységeket kölcsönöz­ nek a velencei kalmár pőrének. - A drámairodalom megannyi jobbnál jobb lehe­ tőséget kínál e szemléletmód, megközelítés kitel­ jesítéséhez. Elegendő az idő egy féléves kurzus alatt a legfontosabb művek megtárgyalásához? - Ezzel a felvetéssel eljutottunk a „Jog és drá­ ma” című tantárgy perspektívájának kérdé­ séhez. Shakespeare Szeget szeggel-e vagy Rómeó és Júliája, Hamletje „jogi és drámai” szempontból megérne egy-egy kurzust. Kur­ zust érdemelne Antigoné megtörhetetlen („antigonisztikus”) alakja, hiszen az ő törté­ netén keresztül az “isteni” jog (erkölcs) és a praktikus-politikai jog dupla igazságának drámai dimenziókban történő analízisével foglalkozhatnánk. Külön kurzus témája le­ hetne Schiller Ármány és szerelemének jogi, erkölcsi és drámai elemzése, a Molieredarabok jogi csűrcsavarjainak vígjátéki vilá­ ga, a Molnár Ferenc darabok múlt századi, budapesti- józsefvárosi szokásjogokon és - Mutatkozik esély, illetve volna lehetősége, kedve a „Jog és dráma” folytatására esetleg mindkét félévben történő meghirdetésére, így lehetőséget nyitva mások előtt is, hogy a szín­ házak mellett a Pázmányon is találkozhassa­ nak Önnel és művészi szemléletével? - Egy ilyen, mondjuk kétszemeszteres, fa­ kultatív tantárgy beindításához, ahogy a hallgatók aktivitását és kedvét érzékeltem a kurzuson, lenne affinitás. Magam is szíve­ sen tanítanám tovább a „Jog és dráma” tár­ gyat a Pázmány Jogi Karán. Szendrődi Szabolcs A közelmúlt híres perei... .. .előadássorozat legutóbbi előadására 2008. március 13-án került sor. Egyfelől izgatottan, másrészt viszont aggódva vártuk a J8 órai kezdést. Izgatottan, mert első alkalommal szerveztük közösen ezt, a Pázmányon már népszerű és hagyományos programot. És, mert olyan neves vendégeket sikerült invitálnunk, mint Bárándy György, Szebeni László és Házi Lajos. Mindezek után egyértelmű, hogy féltünk. Féltünk, hogy képesek leszünk-e olyan színvonalas előadást összehoznunk, mint elődeink (Tóth Eszter, Kozma Gergő). Nem kis szerénységgel konstatáljuk, hogy sikerült. Bármennyire is szeretnénk, természetesen nem csak minket illet a dicséret. Szükségünk volt a fentiekben említett meghívott előadóinkra, az érdeklődő hallgatókra, akik pesszimizmusunk ellenére szépen feltöltötték az (eloadas előtti órákban még oly hatalmasnak tűnő és üresen kongó) I. előadót. Szóval, ismét teljes gőzzel és ugyanúgy izgulva csapunk bele a következő „híres perek” előadás szervezésébe. A téma és a meghívandó ügyészek, bírák, ügyvédek még számunkra is nagy kérdőjel. Amit biztosan tudunk, hogy az eset ismert, de nem lerágott csont lesz, leendő vendégeink pedig elismert, szakterületükön megbecsült jogászok lesznek. . .. .és ahogy már egyes események végén megszokottá vált, mi is köszönetét szeretnénk mondani mindenkinek, aki nélkül ez az eloadas nem jöhetett volna létre (itt csak az vegye magára, akinek inge!). Köszönjük!! Végül egy közérdekű infó. Aki nem tudott részt venni az előadáson, de felvette a tárgyat, vagy csak érdeklődő, a jogtörténeti tanszék demonstrátori oldalán olvashat összefoglaló leírást az előadásról. z Hardt Angéla - Paulusz Bogata s tizennegyedik oldal �Haverok, buli... és a másnap reggel CD kritika: We Are Scientists' Ez az ajtó mindig nyitva áll, Ez az ajtó mindig nyitva áll Senki sem mer minket kizárni De ha mégis mennünk kell, még van rá esély Hogy egy újabb helyen záróra után is kiszolgálnak. Ez az este kezd lapos lenni, de az idő nekünk semmi, Mint ahogy ebben a napszakban mindig, az idő már nem jelent semmit Egy utolsó, utolsó kör, hisz az idő úgyse jelent semmit Mondd, mondd, hogy azért itt maradsz velem! (We Are Scientists: After Hours) Lehet, hogy az általános paranoia terméke, vagy csak az egészséges önmegkérdőjelezésé, de az is, hogy csak a sok átunatkozott környezetismeret óra an­ nak idején hozta elő ezt a jelenséget. Annyi biztos, hogy valamilyen ponton valószínűleg mindenki szeretett volna egy „Kívüllátod nézőkét”. Valami olyan gépet, amivej egy másik személy szemén keresztül alkothatunk véle­ ményt magunkról. És akkor végérvényesen kiderül, hogy a hajunk inkább szé­ nakazalra, vagy esetleg Monroe-s loknikra hasonlít inkább; nevetésünk édes kacaj-e, vagy olyan öröm-megnyilvánulás, amelyet bármelyik magára valamit adó ló megirigyelhetne. Személyiségünkkel kapcsolatban megnyugodhat­ nánk, hogy esetlenségünket az ellenkező nem elragadónak tartja, vagy épp döntő átalakulásra szánhatnánk magunkat miután egyértelmű lett: magabiz­ tosságunk egy politikust is megrémisztene. Nos ha lenne ilyen szerkentyű, én azért elküldenék egyet a We Are Scientists tagjainak. A 2000-ben alakult csa­ pat ugyanis a következőképpen jellemzi számait: „rockzene, az elgondolkod­ tató, néha epikus, gyakran hangos, valamennyire táncolható és hallgatólago­ san humanista fajtából”. Ez így persze gyönyörű borító is egy könyvnek, ami­ nek ajánlása - ha az új albumról a „Brain Thrust Mastery”-ről vett első kisle­ mezt, az „After Hours”-t ennek vesszük - látszólag alátámasztja ezt. A lemez további részére azonban már kevésbé illik. Mindenesetre igazságtalan lenne ennyire előre futni a történetben: ha ugyanis az első nagy albummal, a „With Lőve and Squalor”-ral vetjük össze a kijelentést, az legalább annyira irreális, mint egy Pro Facultate napon kezdeni a fogyókúrát. És ha már itt tartunk, én sokkal egyszerűbben tudnám jellemezni az említett korongot: a fiúk minden átbulizott este után, ennek megfelelő állapotban írtak egy-egy dalt érzelmi komplexitásukról. Egyszóval olyan szövegek születtek, mint: „Jó a buli, de ta­ lán abba kéne hagyni az ivást. Miről is beszélgettünk eddig?”, „Elegem van abból, hogy a földön ébredek 6-7 alkalommal egy héten belül”, „Nem is kéne Közlöny Centrum Napjainkban már nem csak a joggal hivatás­ szerűen foglalkozó szakembereknek, jogi tanul­ mányokat folytatóknak, hanem szinte minden­ kinek egyre fontosabb, hogy tisztában legyen a hatályos jogszabályokkal. A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó ehhez kíván segítséget nyújtani azzal, hogy jogi szolgáltató és tájékoz­ tató központot működtet Budapest belvárosá­ ban, a Dohány utca és a Nyár utca sarkán. Várkonyi Judittal, a Közlöny Centrum vezetőjé­ vel beszélgettünk. - Köztudott, hogy papíron, CD-n, sőt online for­ mában a Közlönykiadó jelenteti meg azokat a kiadványokat, amelyek a mindannyiunkra kö­ telező jogszabályok hivatalos és hiteles szövegét tartalmazzák. Az emberek többsége azonban az ilyen kiadványokat ma még viszonylag ritkán forgatja. Vajon változni fog ez a jövőben? - Valóban mi vagyunk a hazai jogalkotás hivatalos kiadója, és ez számunkra olyan feladat, ami a jogi kultúra fejlődését, a jogszabályok általános tisztele­ tét is kell, hogy ösztönözze. Ha az átlagember szem­ pontjából nézzük, ez leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy a jogszabályokat mindenki számára elér­ hetővé tegyük. A Közlöny Centrum működtetésé­ nek is egyik fő célja, hogy a Magyar Közlöny Lap­ ás Könyvkiadó jogi információszolgáltatását nem csak a szakmai felhasználók, de a széles nagyközön­ ség számára is elérhetővé tegye. - Ha már itt tartunk: mitől más a Közlöny Cent­ rum, mint a kiadótól korábban megszokott bol­ ti árusítás? - Amikor felvetődött egy hazai viszonylatban példa nélkül álló jogi szolgáltató központ ötlete, olyan, vál­ tozatos információt és összetett szolgáltatásokat kí­ náló - divatos szóval ma úgy mondhatnánk: „multifunkciós” - helyről álmodtunk, ahol mindenki kényelmes, otthonos körülmények között böngészhet bármilyen jogszabályt, és intézheti egyéb ügyeit. A itt lennem, még kevésbe földig innom magam”. Persze az inspi­ ráció forrásért mérsékelten le­ het őket elítélni. Az angolszász diákélet egyébként is ritkán szól másról, és az akkor még három tag Chris Cain, Keith Murray és az azóta kivált Michael Tapper fősuliban találkoztak. A korong zenei világát tekintve a szokásosat kapjuk: a dob pörög, a gitár egyszerű akkordokat játszva adja az alapzajt, miközben az énekes meglehetős monoton hangon próbálja eladni magáról, hogy ő ameri­ kai létére is Oasisosabban tudja elhúzni az „aaaaaaay”-t mint bármelyik szi­ getlakó. Persze a zsánerűkbe teljesen beleférnek a fiúk, nincs azzal semmi gond, csakhogy a mezőny már 2005-ben is tele volt ezzel a fajtával; kevés fül­ re hathatott üdítően. Ezt a legelső kislemezük, a „Nobody Move, Nobody Get Húrt’’ 56., C-listás helyezéséből ők maguk is leszűrhették. De ha a felsőokta­ tás éjjeleket átbulizós gyöngyszeme még empátiából sem őket hallgatja, akkor mit? A kérdésre egy pánikroham volt a válasz, aminek terméke a beszélő ne­ vű „Crap Attack” c. album lett. Ritka szánalmas, amikor egy banda második CD-je az első újragondolása. Ebben az esetben meg különösen: mintha besza­ badultak volna az említett egyetemista koliszobájába, felmarkolva egy pár darabot a CD gyűjteményéből, és válogatás nélkül, Simon and Garfunkel-től Arctic Monkeys-ig mindent lemásoltak volna. És valóban, az érzés nem csalt: 2006-ban a Maximo Park-kai és az említett nagytestvérrel turnéztak. Talán pont ez segített, hogy a kislemez újrakiadása már a felvállalható 21. helyre ke­ rült az angol listán. Most pedig visszatérhetünk 2008 márciusába, amikor megjelent a legfrissebb alkotás. Ha önmagában nézzük, még nem tűnik kor­ szakalkotónak, de határozottan több kreativitás, érzelem és zenei kifinomult­ ság ragadt a duóra. Feltűnik még a monotonabb hangvétel, de több benne a rock rí roll, így például a „Dinosaurs”-ban. A „Spoken Fór” egy nagyon kifi­ nomult, nyávogás mentes lassú szám; az indító „Ghouls” pedig elvont, anél­ kül, hogy unalmas lenne. Az eredmény egy határozottan szórakoztató album, amit akár 3 hónap elteltével is szívesen levesz a polcról az ember. A legszebb pedig a fejlődéstörténet: az, hogy a csapat élő példa lehet arra, hogyan fejlő­ dik ki egy igazi XXL századi rockbanda. Ki tudja, ha így haladnak, még a vé­ gén tükörképet mutat nekik a „Kívüllátod nézőke”. kiadó termékeinek, kiadványainak forgalmazásán kí­ vül a Közlöny Centrum fontos célja, hogy itt min­ denki ingyenesen hozzáférjen a hatályos magyar és EU-s joganyaghoz. Úttörő vállalkozás ez, hiszen hiá­ ba született törvény az elektronikus információsza­ badságról, Magyarországon ma még sok olyan em­ ber van, akinek nincs lehetősége internetezni se a munkahelyén, se otthon. Nálunk bárki ingyen hasz­ nálhatja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó által folyamatosan aktualizált, felhasználóbarát Magyar Hivatalos Jogszabálytár DVD-t és EU Jogszabálytá­ rat, kedvére kereshet-kutathat bennük. Ha pedig va­ laki nem igazodik el a jogszabályok dzsungelében, de konkrét kérdésre keres választ, annak értő szakem­ ber segít akár a program kezelésében, akár a számí­ tógép által kiadott találatok értelmezésében. - A Közlöny Centrumba betérők tehát megtalál­ hatják mindazt a jogi információt, ami hazai viszonylatban a világhálón létezik. - Valóban így van, és mindent elkövetünk azért, hogy meggyőzzük a nagyközönséget arról: a jogi informá­ ció nem privilégium, hanem bárki által szabadon hoz­ záférhető, sőt mi több, kényelmes, kellemes körülmé­ nyek között is megszerezhető, a keresésben pedig a leglaikusabb ügyfél is szakértő segítséget kaphat. - A szűk értelemben vett jogi szolgáltatásokon kívül mit kínál még a Közlöny Centrum? - Internetkávézónkban a korszerű számítógépek kedvezményes tarifájú, széles sávú internet­ elérhetőséggel segítik a más irányú információkere­ sést is, diákigazolvánnyal pedig az első órában in­ gyenesen lehet böngészni a világhálót. Kedvező áron lehet nálunk fénymásolni, szkennelni, faxolni, anyagokat CD-re, DVD-re menteni, memóriakár­ tyáról letölteni, valamint digitális nyomtatást, spirá­ lozást, hőkötést, illetve laminálást rendelni. Ezekből a szolgáltatásokból a diákigazolvánnyal rendelke­ zők, további árkedvezményt kapnak. Olvasósar­ kunkban a legfontosabb hazai napilapok mellett hangulatos környezetben kínáljuk helyben olvasás­ ra a jogi és gazdasági szaksajtó széles palettáját, sőt ismeretterjesztő folyóiratokat, és egyes külföldi na­ pilapokat, hetilapokat is. Kiegészítő szolgáltatás­ Barát Zsófia ként MÁV és BKV-jegyeket is értékesítünk. Húsz­ huszonöt személy befogadására alkalmas előadónk, alkalmas kisebb rendezvények, tanfolyamok, to­ vábbképzések befogadására. - Kiket várnak a szolgáltató központba? - Ahogy az eddig elmondottakból kiderült, a Köz­ löny Centrumba nem csak azokat várjuk, akik mun­ kájuknál fogva érintettek a jogalkalmazás valamely fázisában, illetve tanulmányaik folytán „szomjasak” a legfrissebb jogi információkra, bár az egy helyen megtalálható szolgáltatások sokfélesége nekik is ked­ vező idő- és a költségmegtakarítási lehetőséget kínál. Rajtuk kívül azonban szívesen látunk mindenkit, aki bármilyen okból - akár jogszabály-alkalmazóként, akár a jog alanyaként - jogszabályok megismerésére törekszik, vagy egyéb információéhségét igyekszik csillapítani az internetezés, sajtóolvasás által. Jövőbe­ li jogalkalmazókként, termékeink, szolgáltatásaink potenciális fogyasztóiként természetesen kiemelt fi­ gyelmet fordítunk a jogi-közgazdasági tanulmányo­ kat folytató egyetemi hallgatókra, akiket a nekik megfelelő szolgáltatásokkal rendszeres látogatókká szeretnénk tenni. Nálunk az anyaggyűjtéstől a színes nyomtatáson, sokszorosításon át a hőkötésig kényel­ mesen tető alá hozható egy komplett évfolyam- vagy szakdolgozat. Kívánjuk, hogy minél többen készüljenek nálunk a diplomára, és a tanulmányok végezté­ vel állást kereső, majd szerencsés esetben pályakez­ dő fiatalokként térjenek be újra hozzánk! D. A. tizenötödik oldal �Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai XVI. Benedek pápa szavai a ma emberéhez szólnak egy olyan korban, amely már szinte elvesztette a kapcsolatot Istennel. Olyan meg­ világításba helyezi a húsvéti eseményeket, amely az anyagelvű világ számára már-már felfoghatatlan. Az azonban, hogy a zuhogó eső ellenére is tízezrek követték az eseménye­ ket, arra utal: Talán még van remény... „Nagypéntek, amelyet az emberi szomorúság és a vallásos csönd hat át, az elmélkedés és az ima csöndjével zárul” - mondta beszédében XVI. Benedek pápa. „A Szentatya szerint so­ sem volt még ekkora szükség arra, hogy te­ kintetünket Jézus Krisztus felé fordítsuk. A kereszt a „halhatatlan élet forrása, az igazsá­ gosság és béke iskolája, a megbocsátás és az irgalmasság egyetemes öröksége.” Általa min­ den ember Isten barátjává, a „Mennyei Atya gyermekévé” vált. Az egyházfő hangsúlyozta: Isten számára nem létezik faji vagy kulturális különbözőség. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy az egész emberiséggel megismertesse Is­ tent, hogy felszabadítson a gyűlölet és a bos­ szúvágy terhe alól. XVI. Benedek feltette a kérdést: „Mit tettünk azzal az ajándékkal, amit Jézus nekünk adott?” Elfogadjuk-e a ki­ nyilatkoztatást? És ha igen, vajon eszerint élünk-e? Mindannyian tudjuk, hogy sokan nem ismerik Istent, sőt olyasfajta „szabadsá­ got” keresnek, mely egyenesen kizárja őt. Megint mások pedig azt állítják: nincs szüksé­ gük rá. A pápa arra szólította fel a híveket, hogy a keresztutat végigjárva nyissák meg szívüket Jézus előtt, hiszen ő maga az igazság, mely képessé tesz minket szeretni. Az Egy­ házfő Péter apostol szavait hozta fel példa­ ként: „Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet él­ jünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg’’Ez Nagypéntek igazsága- fűzte tovább a gondolatot XVI. Benedek: „A megváltó Krisztus a kereszten visszaadta a méltóságun­ kat, mert Isten fogadott gyermekeivé tett bennünket, akiket saját képére és hasonlatos­ ságára teremtett. Hódoljunk tehát a kereszt előtt” - zárta beszédét a Szentatya. úúM TUDOM M/T beriség „nyílt sebeinek” nevezett, és ame­ lyekre gyógyír csupán a feltámadt Jézus és azok lehetnek, akik mellette kötelezik el magukat. Végül a híveket testvéreinek nevezve felszó­ lított mindannyiunkat: „Engedjük, hogy a húsvét fénye bevilágítson bennünket’.’ Rá­ mutatott: Áz ünnep pillanataiban nem fe­ ledkezhetünk meg néhány olyan vidékről, mint Darfur, Szomália, a Közel-Kelet és Tibet, ahol ezekben a pillanatokban is háború dúl. Végül, mielőtt áldást osztott volna a „városnak és a világnak”, Mária közbenjárá­ sát kérte, hogy legyen a mi oltalmazónk, és „vezessen bennünket a testvéri együttérzés és a béke útján.” _ _ , Húsvét vasárnapján az egyházfő Urbi et Orbi áldása előtt mondott beszédében a 138. zsoltár régebbi változatának sorait idézte: „Resurrexi et adhuc tecum sum” (Föltámad­ tam és veled vagyok most és mindenkor) „A húsvéti virrasztás ünnepén a sötétség fénnyé változik, az éj átengedi a helyét a nappalnak, amely nem ismer alkonyt’’- fo­ galmazott a pápa. A Megváltó áldozata által Borbas Dorottya mi is képessé váltunk arra, hogy bekapcso­ lódjunk abba párbeszédbe, amely közte és az Atya között zajlik. Á feltámadt Jézus kijelentése ránk is vonatkozik, akik Isten fiai, vagy ahogy fogalmaz, „Krisztus társ­ örökösei” vagyunk. A feltámadás által mi is új életet kapunk, ha egyesítjük Isten szavát a sajátunk­ kal és kijelentjük, hogy vele mara­ dunk, és követjük őt. így jutha­ tunk el a húsvéti misztérium mély­ Biblia és hatása a zeneirodalomra. ségébe - fejtette ki az Egyházfő Újjászületés a zenében? beszédében. Krisztus feltámadása Korabeli hangszerek és ételek. lényege szerint a „halhatatlan sze­ Meglepetésvendégek. retet eseménye”. „Az Atya szereReneszánsz ételkóstoló. tetéé, aki odaadta fiát a világ üdvözítésére, a Fiú szeretetéé, aki A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: mindannyiunkért ráhagyatkozik az Atya akaratára, a Lélek szere­ Dr. Horváth Attila egyetemi docens tetéé, amely feltámasztja Jézust a halálból és átalakítja testét.” A pá­ Szilasi Alex pa ezért arra buzdított bennünket, zongoraművész hogy „térjünk meg mi is a szeretethez”, utasítsuk vissza gyűlöle­ Az estek időpontjai: tet és annak minden formáját. Ez­ A bor megjelenése a Bibliában es 2008. március S. szerda 18:30 után az egész emberiséghez szólt: a: egyházi liturgiában. Nőnapi ajándékkoncert Szilasi Alextöl. és meglepetés hólgvvenJ-v< inknek. arra kért bennünket, ne csukjuk be Reneszánsz muzsik.* cs ételek. Kóstoló. 2008. április 2. szerda 18:30 a szemünket a szeretet előtt, hi­ A Biblia és hatása a zenére. 2008. április 23. szerda 18:30 Vendég- Dr. Fodor György rektor szen egyedül Krisztus az, aki ké­ A szalon vendégelt hungaricumokkal lepjük meg. pes gyógyítani, megvédelmezni a Helyszín: PPKE JAK II. János Pál pápa terem (Díszterem) gyengéket, szabadságot hirdetni a 1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan. raboknak és vigaszt nyújtani. Ezt Szervező: Boldizsár és Tsai. JTD követően bírálta az emberi kap­ Információ: nyekyb@citromail.hu, www.pazmanyonline.hu.www.zeneszalon.hu csolatokban oly gyakori egoiz­ must, igazságtalanságot, gyűlöle­ tet és erőszakot, amelyeket az em­ Biblia és a Reneszánsz éve WJW TULIZaK, ^06-7 LEVEZESSEM A SWSSZT ETTŐL TAXIST LESZSA TUSOL oM > -róBB LESZ A Ml A Aj / VALC) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 2. szám 2008. április 7. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Subject The topic of the resource Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs. Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. április 7. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2031kb+7106kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_2_20080407 Relation A related resource T00085 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_2_20080407 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolata Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László https://omeka.ppke.hu/files/original/35dd5dd1e9d6ec35907a9e762c36c8d7.jpg 8c64da784fcae496be646d22d6e73e2e https://omeka.ppke.hu/files/original/4e2e30519415c4ae8ed89e49dc3b6fc6.pdf cf53e55ebc3977a90fb64d1436699ac1 PDF Text Text X2OOZO5OS A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja z db z ITELET 9 TO ’QUITCH A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA SOUTH PARK Társadalomkritika két dimenzióban KURDOK VARGA CSABA R.E.M. KARRIEREXPO GULYÁS LAJOS TÜNTETÉS XI. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: mw.itelet.jak.ppke.hu 2008. május 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, A Shoa többé... (Soha többé...) addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Április 16-án volt a Holocaust Emléknap. Erkölcsileg és törté­ nelmileg mellékes tény, hogy ezt a napot Orbán Viktor kormánya tette emléknappá - a politikai konnotációk okán mégis megemlí­ tendő. Április 16-án arra emlékezünk, hogy a magyar közösség IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség • PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdokTörökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása 2 3 3 4 4 5 5 6 6 7 7 8 9 9 9 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 loborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal romjain egy puccsista kisebbség felmondta a társadalmi szerző­ dést, és a politikai nemzet egy részét etnikai alapon akarta meg­ tisztítani - azaz Dunába lőni, elgázosítani. Nincs olyan ok, amely­ ből logikusan következhetnék, amelyre politikailag válaszként adódhatnék bármely gyilkosság. A Holocaust egy történelmi ese­ mény, amely nem oka vagy okozatja a magyarországi zsidókérdés bármely vitás elemének, hanem vitáink elmérgesítője, egyben ellehetetlenítője. A Holocaust után ugyan - Adorno töprengéseivel ellentétben - lehet még verset írni, de a zsidókérdést a genocídium kontextusa, a rasszizmus vádja nélkül igen nehéz újra elővenni. És tán lehetetlen is. És tán felesleges is. Mert magyar polgárként úgy véljük, hogy Magyarország problémái nem a zsidóságához, hanem a magyarság megkésett polgárosodásához kapcsolódnak. Ebben pedig nem a magyar zsidó polgárság a felelős, hanem az az úri Magyarország, amely befagyasztotta a társadalmi mobilizáció út­ jait, a paraszti tömegek polgárosodásának a lehetőségeit. így pol­ gárrá a németség és a zsidóság mellett a felülről polgárrá szegé­ nyedő egykori nemesi réteg vált csak Magyarországon. A II. világ­ háborúban, majd azt követően, a zsidó- és németüldözésekkel az­ tán sikeresen szabadultunk meg polgárságunk jelentős részétől, hogy aztán a maradékpolgárság a Kádár-rendszerben kontraszelektív módon híguljon fel. Ezt a kontraszelektív kádári polgársá­ got merevítette meg a rendszerváltás permanens perspektí-vátlansága. Polgári perspektíva kell az állóháború helyett. Különben egész Magyarországból Hollán Ernő utca lesz - és egy ilyen felál­ lásban kényszeredetten kell a posztkommunisták mellé beállni an­ tifasisztának. A posztkommunista antifasizmus akkor fog meg­ szűnni, okafogyottá válni, ha nem lesz fasizmus sem. Ha nem lesznek félreérthető jelképek, mondatok, ruhák, dalszövegek. Mert polgári Magyarországot nem a zsidótémák után tett kérdő­ jelekkel teremthetünk. A zsidókérdés megvitathatatlan - a szó minden értelmében. Ezért tegyünk pontot, s vegyünk nagy léleg­ zetet. Mindkét oldalon. Mert a polgári Magyarországhoz kell a zsi­ dó polgárság. De kellünk mi is. A Holocaust Emléknap az emlé­ kezésé - de a tervezésé is. A zsidóság végigjárta a maga szenvedés­ történetét, hogy mára minden metavallásától megszabadulva zsidó lehessen. Bátran és magyarként lehessen az. És nekünk, keresz­ tény polgároknak kell elfogadnunk őket ekként. Kiegyezés kell köztünk. A Holocaust Emléknap erkölcsi üzenete érthető: „soha többé”. A Holocaust egyéni üzenete az áldozatok és leszármazot­ taik számára is egyértelmű: „nem feledni”. De az egész közösség számára a politikai üzenet a megbékélés szükségszerűsége. Techet Péter �Barátságos mérkőzések kezdete Két OTDK verseny közti évben hagyomány­ teremtő szándékkal közös tudományos diák­ köri ülést tartott három jogi egyetem március 28-án az ELTE Dísztermében. Nem sok hi­ ányzott hozzá, hogy a hallgatóságon úrrá le­ gyen az OTDK-kon jól megszokott szurkolói hangulat, hiszen a felszólalásokat heves viták követték - természetesen többnyire egyete­ menként frakciókba tömörülve -, amelyekbe nem egyszer oktatók is beszálltak. Most a kommunikációs jogok voltak napirenden, amelyek a közelmúlt eseményeinek fényében rendkívüli aktualitással bírtak. A program az Országgyűlési Biztosok Hivata­ lában kezdődött, amelynek keretén belül a résztvevők megismerhették a biztosi munka­ módszereket, illetve a folyamatban levő pro­ jekteket. Az eseménynek otthont adó ELTE Díszterem pogácsákkal, valamint forró kávéval történt felszerelését követően - ősi Pázmányos zász­ lók büszke és ünnepélyes jelenlétében - meg­ kezdődött a konferencia. Az esemény megnyi­ tásaként Dezső Márta az ELTE tanszékveze­ tő asszonya kifejtette abbéli reményét, hogy az ülés az egyetemek tudományos együttmű­ ködését erősíti majd. Felszólalásában Chronowski Nóra tanszékvezető asszony (PTE) megemlékezett a korábbi években a Pázmány és Pécs Alkotmányjogi Tanszékei kö­ zött kialakult jó viszonyról, amelyet a gyakori kölcsönös meghívások tanúsítanak. Végül Schanda Balázs egyetemünk dékánja felhívta a figyelmet az OTDK-k közti időszakok lehe­ tőségeire, az ehhez hasonló „barátságos mér­ kőzések” tudományos eredményeire. Az első téma, a gyülekezési jog felelőse a Pécsi Alkotmányjogi Tanszék volt. A megszokott be­ vezető gondolatokat követően a heves vitákat kiváltó javaslatok következtek. A pécsi kolléga gondolataira (úgy, mint a gyülekezők arceltaka­ rása, azonosító nélküli rendőrök intézkedései, békés zónák kialakítása stb.), egyetemünk ötöd­ éves hallgatója, Berkes Lilla reagált. Válasza fe­ lért egy vitaindító gondolattal - a német Alkot­ mánybíróság gyakorlatát is megismerhettük -, így a téma tárgyalásának csak a késve megkez­ dett kávészünet vetett véget. A második téma felelőse a Pázmány volt, s en­ nek megfelelően Sabjanics István (IV évf.) tar­ tott referátumot a gyűlöletbeszédről. A vita mo­ derátora Hajas Barnabás tanár úr volt. A külön­ böző szabályozási kísérletek, illetve a vonatkozó AB határozatok bemutatása után ismertette vé­ leményét az előadó, amely szerint a megfelelő szabályozást a büntetőjogon kívül kell keresni. A korreferátumok elmaradtak, de az előadást követő vita eloszlatta hiányérzetünket. Az utolsó vitaindító előadásban a közszerep­ lők bírálhatóságával kapcsolatban fejtette ki álláspontját az ELTE hallgatója, amelyre Tőzsér Tamás (II. évf.) készült részünkről korre­ ferátummal. A téma rendkívül gyümölcsöző­ nek bizonyult, hiszen az előadás bírálatán túl­ lépve a heves véleménycsere újabb és újabb te­ rületekre tévedt. Az előadó témavezetőjét, Fleck Zoltánt is megszólították a vitában, de mellette Dezső Márta tanszékvezető asszony is kifejtette véleményét. A közös TDK zárásaként - immár este hatkor - a résztvevők a közeli Építész Pincében pi­ henhették ki a tudomány fáradalmait egy ízle­ tes vacsora elfogyasztása közben. Az ültetési rend - a Pázmány-Pécs közös TDK ülések ha­ gyományainak megfelelően - a lehető legve­ gyesebb volt, amely sem egyetemre, sem tudo­ mányos fokozatra nem volt tekintettel. A cél az ismerkedés volt. A vacsora közben Chronowski Nóra tanszékvezető asszony po­ hárköszöntőt mondott, amelyben a szervezés­ nek (Hajas Barnabás - PPKÉ, Lápossy Attila - ELTE) címzett köszönet mellett kifejezte azon szándékát, hogy jövőre Pécsre várják a másik két résztvevőt, remélhetőleg kiegészül­ ve Debrecen, Szeged és Miskolc TDK-ival. Az esemény alapját a Pázmány és Pécs között meglévő régi jó viszony jelentette, azonban a résztvevők körének szélesítését mi kezdemé­ nyeztük. A Pázmány Alkotmányjogi TDK hallgatóinak és a tanszék oktatóinak reményei szerint az elhintett mag termést hoz majd, és lesz folytatása a „barátságos mérkőzéseknek”. Deák-Varga Katalin - Várnai László Könnyű a bírónak... Nem egyszer hallottam már gyakorló jogá­ szoktól is, hogy könnyű a bírónak, bezzeg az ügyész vagy bezzeg a védő... Vitathatatlan tény, hogy az ügyésznek számtalan nehéz fel­ adattal kell szembesülnie akár egyetlen vád megszerkesztésénél is, és a védő dolga sem egyszerű, ha minden a védence ellen szól - né­ ha még maga a védenc is. De úgy gondolom, igen elhamarkodott vélemény, hogy a bíró csak ül a pulpituson, kérdezget, kap egy tény­ állást, behelyettesíti az ismeretleneket és kijön az ítélet, mint Leibniz ítéletgépénél. Ezt tá­ masztja alá a követező, a valóságban is leját­ szódott és már jogerős ítélettel lezárt eset is. Vádlottunk 35 éves közgazdász, igen jól él(t), amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját tu­ lajdonát képező 40 millió forint forgalmi érté­ kű ingatlan és egy szintén saját tulajdonát ké­ pező Porsche. Pár gyorshajtáson kívül nem volt más a rovásán. A vádbeli napon éppen egy keresztelőre sietett a barátnőjével, aki mellette ült az anyósülésen. Mivel késésben voltak, a megengedett 50 km/h helyett a szakértő szerint 102-120 km/h-val köz­ lekedett, amikor is a kanyarív végén a jelzőlám­ pa piros jelzését észlelte. Azonnal lassító féke­ zésbe kezdett, ám a kocsi (állítása szerint fék­ rendszeri hiba miatt - ezt a szakértő nem erő­ sítette meg) hátsó része elkezdett kifelé sodród­ ni, minek következtében átcsúszott az ellenté­ tes forgalmi irányú sávba, ahol belecsapódott az ott szabályosan közlekedő Fordba. Vádlott könnyebb sérüléseket szenvedett, de eszméletét vesztette, a mellette ülő nő a baleset óta kómában van. A Ford sofőrje olyan mara­ dandó fogyatékosságokat szenvedett, minek következtében elvesztette az állását (azóta sem talált újat), és mozgása jelentősen korlátozó­ dott; a Ford anyósülésén utazó nő (a sofőr fe­ lesége) a kórházba szállítás közben belehalt a sérüléseibe, a hátsó ülésen utazó nő nyakcsigo­ lyatörést szenvedett, amit később a szakértő maradandó fogyatékosságként értékelt. Vádlott amint magához tért, igyekezett felven­ ni a kapcsolatot a Ford sofőrjével, ám az orvo­ sok lebeszélték erről, mondván, hogy a találko­ zás túlzottan felizgatná a sértettet, ami az egészségi állapotát tekintve nem volt ajánlott, így vádlott írt egy bocsánatkérő levelet, ami­ ben felajánlotta a segítségét és a kártérítését is. Adva van tehát egy 187. § (2) bekezdés b) pont­ ja szerint minősülő halálos közúti baleset gon­ datlan okozásának vétsége, aminek a büntetési tételkerete egy évtől öt évig terjedő szabadság­ vesztés. Vádlottunk igen súlyosan sértette meg a KRESZ-szabályt, ráadásul (ha korábban nem is ilyen mértékben, de) nem is először. Ez a cse­ lekménye egy ember halálához, és három em­ ber maradandó fogyatékosságához vezetett, akik közül az egyikük azóta is kómában fek­ szik. Másrészről viszont figyelembe kell venni, hogy a vádlott azonnali tevőleges megbánást tanúsított (a kómába esett nő első osztályú ápo­ lását azóta is ő finanszírozza, a sértett sofőr­ nek felajánlotta azonnal a segítségét, igyeke­ zett vele a kapcsolatot felvenni és tőle telhető­ én a károkat enyhíteni), felelősségét végig elis­ merte, és a hatóságok munkáját segítette. Mit tegyen a bíró? Mi a helyes ítélet, ami után nyugodt lélekkel aludhat? A forgalomban részt vevő összes autós (köztük maga a bíró) és a tár­ sadalom igénye értelemszerűen az, hogy a sér­ tett sofőr bosszúszomját a bíró maradéktalanul elégítse ki - a vádlott viszont rendezett életvite­ lű értelmiségi ember, aki egy rossz pillanatban rossz döntést hozott, és emiatt ő is igen komoly lelki terhet visel azóta is, és ez valószínűleg így lesz élete végéig, lettét megbánta, azóta is a kö­ vetkezmények enyhítésével próbálkozik. Az íté­ let 2 év 6 hónap letöltendő szabadságvesztés, a felmerült 350.000 forint bűnügyi költség meg­ térítése és 4 év járművezetéstől eltiltás. Mivel a baleset után közvetlenül bevonták a vád­ lott jogosítványát, (a bíróságok mindenki által ismert elképesztő túlterheltsége folytán) az íté­ let jogerőre emelkedésekor a járművezetéstől el­ tiltás ideje gyakorlatilag egy hónap híján lejárt. Vélelmezhetjük, hogy egy jól menő közgazdász­ nak (drága ingatlan, drága autó...) a 350.000 fo­ rint nem jelent különösebb megterhelést. Marad a 2 év 6 hónap. Sok? Kevés? Az ügyész és a vé­ dő megtette, ami hivatali kötelessége volt, nyu­ godtan alkatnak. A bíró vajon jól döntött? Nyil­ ván. De a kérdés mindig benne lesz. És nem csak ebben az egy ügyben, hanem sok száz más ügy kapcsán is. Biztos, hogy könnyű a bírónak? Kovács Bence harmadik oldal �Varga Csaba - ex tunc és pro futuro Április 17-én átadták a Varga Csaba Professzor Úr számára készült Emlékkönyvet Varga Csaba nem most hatvanöt éves, de az angol királynő születésnapját is tör­ vény határozza meg, így a magyar jogtu­ domány is megengedhette magának, hogy idénre készítse csak el Varga Csaba emlékkönyvét. Hiszen a jogtudomány nem ténytudomány, így időképének sem kell igazodnia a fizikális idő linearitásához. A jogban sok minden megtörtén­ het, mert belőle semmi sem következik alternatívátlan szükségszerűséggel. A jogban a főszerepet az emberi akarat, az emberi tényező játssza. Varga Csaba jogelméleti munkásságának egyik legfon­ tosabb üzenete ez az ontológiai felisme­ rés, így az ünnepelt is bizonyosan elfo­ gadta ex tunc hatályú ünneplését. Április 17-én aztán végre átadásra került a szá­ mára készült Festschrift (Theatrum Legale Mundi), amely formailag és finan­ szírozását tekintve a Péteri Zoltán emlék­ könyvével (lus unum, lex multiplex) indu­ ló sorozat része. Az ELTE és a Pázmány közös szerkesztésé­ ben született mű azonban mégis formabontó alkotás - hasonlóan az ünnepekhez. Mert míg más jogtudós esetében egyértelmű az életmű­ vük fő csapásiránya, addig Varga Csaba a jog­ elmélet valamennyi területén kiemelkedőt al­ kotott, nem egyszer elsőként a hazai jogtudo­ mány mívelői közül, így emlékkönyvében is kénytelenek voltak a szerkesztők lemondani bármiféle témakorlátról, s szabad teret enged­ ni Varga Csaba tisztelőinek. Ezért jegyezte meg humorosan Király Miklós egyetemi do­ cens laudációjában, hogy Varga Csabát értő módon igazából csak önmaga tudná értékelni. A humoros megjegyzés azonban sajnos lesújtó véleményt fejez ki hazai jogtudományunkról, ahol Varga Csaba szabad gondolkodása és nemzetközi kitekintése nem egyszer értetlen­ ségbe ütközik. Ahogy az ünnepelt egyik köny­ vének értő recenzense szomorúan konstatál­ hatta az áprilisi Valóságban: „Varga Csaba életművét - annak ellenére, hogy igencsak vál­ tozatos és végtelenül bátor felvetésekkel kom­ munikálja a honi mesterek felé az abszolút »cutting-edge« atlanti-an­ golszász jogfilozófiát is - a magyar jogbölcseletben ténylegesen, tehát érzéke­ nyen és értőn még senki sem olvasta végig”. De (sajnos) az emlékkönyv tartalma is formabontónak számít a magyar jogi könyvkiadásban - itthon ui. ritka, hogy egy Festschrift valóban eredeti gondolatiságú, s kizárólag idegen nyelven születetett tanulmányokat tartalmaz­ zon. A szerző életútját is­ merve azonban mindez természetes. Varga Csaba életműve a nemzetközi jogelmélet szerves része, s ahogy Király Mik­ lós mondta, „Tokióból, Stockholmból vagy Szöulból érkeznek rá reakciók”. A könyv egyik szerkesztője, H. Szilágyi István egyete­ mi docens is az életút nemzetköziségére hívta fel a figyelmet. Mindez Varga Csaba számára hatalmas tapasztalati anyagot, ismertséget és tudományos magabiztosságot biztosít - mert tudja, hogy amit mond, az nem félemeleti tan­ széki szobákban foszlik szét a dohányfüsttel, hanem a világ jogtudományának figyelme ál­ tal kísért. Varga Csaba életútja már ma is ke­ rek. A jogelmélet valamennyi területét bejár­ hatta, kutathatott, taníthatott, de szellemi és testi frissessége okán - amit mindenkor ironi­ kus hangvétele, tudományos dolgozatainak ma is születő nagy száma bizonyít - bízha­ tunk benne, hogy a Tanár Urat - aki sokak számára a „VéCsé” vagy a „VaCsa”, a titkos tippnek számító „csodabogár” a második eme­ letről - a jövő jogászgenerációi is még megis­ merhetik. Mert nem csak tudást, de egy élet­ szemléletet ad át ő, anélkül, hogy a patetikus semmit mondás, az öreguras magamutogatás, az érdemtelen önfényezés - oly sokaknál lát­ ható - szánalmas hibájába beleesnék. Varga Csaba relativizmusa, örök kritikus alapállása nem a semmibe, hanem pont a lényegbe fut ki. Mindennél beszédesebb példa erre az a törté­ net, amit Schanda Balázs dékán úr osztott meg a hallgatósággal. Amikor létrejött Egye­ temünk, már lezajlottak a felvételik, így az el­ ső évfolyam a más egyetemekre felvételt nem nyert hallgatókból rekrutálódhatott csak. So­ kakban felmerült a gondolat, hogy nem árta­ na azon az alapon válogatni az új hallgatók kö­ zött, hogy kinek van protekciója. Ugye, meny­ nyire ismerős ötlet ez itt, Kelet-Európa síksá­ gain? Az alapítók közül Varga Csaba azonban határozottan nemet mondott erre. Mert ilyen ember ő. Ahogy magánál, úgy másnál sem a rangot tartja fontosnak, hanem a teljesít­ ményt. Magányos lehet a Tanár úr a hazai pá­ lyákon ezzel az erkölcsi tartással. Varga Csaba zárszavában sem önmagát, hanem hivatásával szolgált tudományát emelte ki, rámutatva ar­ ra, hogy az elkészült vaskos munka a hazai és nemzetközi jogtudomány együttműködésének kiváló példája - pedig a példa igazából maga az ünnepelt. Eletútjával, szellemességével, fél­ szavaival, hümmögéseivel, többsoros monda­ taival, szivarjával, selyemsáljával, kritikai lá­ tásmódjával, szellemi kalandorságával, bátor­ ságával, vitriolos megjegyzéseivel, témagazdag munkásságával, humorával, fi­ gyelmességével, hatalmas tudásával. Isten éltesse hát a Tanár Urat - ex tunc és pro futuro egyaránt. Techet Péter A kritikus tömeg A Critical Massről (CM) pár évvel ezelőtt hallottam először, tavaly végre sikerült is részt vennem benne. Nagy él­ mény volt! Magyarországon elsőként 2004. szeptember 22-én, az Autómentes Nap alkalmából került megrendezés­ re a „Critical Mass Budapest” nevet viselő demonstráció. Az Amerikából elterjedt angol nyelvű szó jelentése („kriti­ kus tömeg”) arra utal, hogy a nagy autóforgalom miatt a kerékpárral, vagy akármilyen más nem motorral működő közlekedési eszközzel közlekedők, csak egy bizonyos tömeg esetén vehetik át a hatalmat az utakon. Az első ilyen el­ nevezésű felvonulást 1992 őszén szervezték meg San Franciscóban, először csupán 48 résztvevővel. Később egyre jobban elterjedt és népszerű lett a rendezvény, ezen felbuzdulva más országok nagyvárosaiban is megrendezésre ke­ rült. Itthon második alkalommal 2005. április 22-én, a Föld Napja alkalmából találkozhattunk a rendezvénnyel, ahol már tízezren vettek részt, ami egyúttal az ország történetének egyik legnagyobb civil, politikától független demonst­ rációja volt. 2005 után már nem csak Budapesten, hanem más nagyvárosokban (Debrecen, Győr, Pécs, Szeged) is zaj­ lottak kerékpáros megmozdulások. Egy évre rá, már majdnem 30 000 fő biciklizett, és a budapesti CM-ek történelmében először a köztársasági elnök, Sólyom László is részt vett a felvonuláson. Zágon Orsi negyedik oldal �Széllel szemben...? Sokszor elgondolkodva nézem a suli elé begör­ dülő diáktársaimat, és miközben a kicsapódó kocsiajtó elől próbálok elugrani, kezdem meg­ érteni főpolgármesterünk helyzetét. Hiszen hová is lenne ez a sok szegény huszonéves, ha nem saját autójában állhatna a dugóban a kör­ úton, hanem esetleg másik 60 társaságában él­ vezné a Rákóczi úti ingyen hullámvasutat. Nem is lehet elvárni Budapest lakosságának 40%-ától, hogy lemondjon lételeméről, az autó­ val nem rendelkező nyavalyás 60%-nak azon képtelen igénye miatt, hogy levegőt szeretne kapni. Én tudom, ez presztízskérdés, meg ne­ hogy már emberek mellett kelljen állni, hiszen az olyan undorító. Elképzelni se merem (főpolgármesterünk se), mi lenne itt, ha bevezetnék a dugódíjat. Végehossza se lenne a tüntetésnek. Hiszen a behaj­ tási díj se jött be, már törvénytelennek is nyil­ vánították köszönhetően a fuvarosok lobbijá­ nak. Ez persze egyszerűbb, mint befejezni végre az MO-t. Nem így Stockholmban, ott a választópolgárok népszavazáson döntöttek a bevezetésről. A forgalomarányos (a csúcsfor­ galom óráiban a legmagasabb) útadó 22-25 szá­ zalékkal csökkentette a belváros járműforgal­ mát, 15 százalékkal a légszennyezést, káros közgazdasági hatást (például a belvárosi üzle­ tek vevőinek elpártolását) pedig nem sikerült kimutatni. Az elv támadhatatlan: aki autójával behajt a városba, többletterhet okoz a társada­ lomnak (lebénítja a forgalmat, szennyezi a le­ vegőt, zajt csinál stb.), méltányos tehát (ha már jogi egyetemre járunk), hogy a finanszí­ rozásba is beszálljon. Budapesten az év 160 napján van egészségügyi határértéket megha­ ladó szmog, ami elég messze van az Uniós megengedett 35 naptól. Sajnos már levegő­ szennyezettség mérőre se telik. A Ferenc kör­ út- Üllői úti mérő már évek óta ugyanazokat a százalékokat mutatja, egyszer ugyan véletle­ nül beállították, majd gyorsan ki is kapcsol­ ták, nehogy megijedjenek az emberek. A legújabb próbálkozás sem járt nagyobb si­ kerrel. A „Zöld zóna” bevezetésére tett kétség­ beesett kísérlet a jog útvesztőjében veszett el. Fodor Gábor megerősítette ugyan, hogy a környezetvédelmi és az egészségügyi tárcánál már dolgoznak azon a jogszabály módosítá­ son, amellyel idén bevezetik a szálló por kü­ szöbértékét. Ráadásul Demszky Gábor hozzá­ tette, hogy üdvözlik és támogatják ezt a jog­ szabály-módosítást, amellyel hatékony intéz­ kedéseket tehet a fővárosi önkormányzat a budapestiek egészsége érdekében. Ugyan a Bu­ dapesti Környezetvédelmi Program már ta­ valy intézkedéseket irányozott elő a levegő­ szennyezettség csökkentése érdekében, de a szándéknál tovább még nem jutottunk. A beígért jogszabály módosítások sorát a gép­ kocsik környezetvédelmi felülvizsgálati rend­ szerének újra szabályozása nyitná, amire a ter­ vek szerint év végéig sor is kerül. Ezt követné a KRESZ megújítása jövő év elején. A Zöld zó­ nába csak olyan járművel lehetne behajtani, melyek a környezeti felülvizsgálatot igazoló zöld vagy sárga matricával rendelkeznek. A tilalmi jelzőtáblák közé bekerülne a sok lég­ szennyező anyagot kibocsátó gépjárművek be­ hajtását tiltó tábla. Az államtitkár úr szerint (KvVM) a Zöld zóna a légszennyezés megaka­ dályozásának csupán egyik eleme, amely „na­ gyon komoly előnyökkel és felelős gazdasági döntések végiggondolásával jár”. A jelek sze­ rint alapos végiggondolásnak lehetünk majdan tanúi. A szennyezettség elleni küzdelem többi, fajsúlyosabb eleme, minden bizonnyal a tö­ megközlekedés leépítése, hiszen ez az egyet­ len, aminek ténylegesen neki állt a főváros a közlekedésügyben. Örvendetes, hogy április 9-10-én Budapesten tartotta ülését az IPCC (az ENSZ Éghajlatvál­ tozási Kormányközi Testületé), csak hajszál­ nyival lemaradva a BKV sztrájkról. Még a vé­ gén nem tartaná Rajendra K. Pachauri, az IPCC elnöke Magyarországot a klímaváltozás élharcosának. Visszatetszőnek tartom, hogy miközben környezetvédelmi miniszterünk gá­ láns meghívásának eleget téve, a világ kiváló tudósai az üvegházhatású gázok okozta iszo­ nyatos katasztrófák elhárításának lehetőségét keresik, kormányunk pont ezen anyagok men­ nyiségének növelésére törekszik. Gondolom senkinek nem újdonság, hogy a kipufogógáz­ ban nagy arányban előforduló CO2 és az O3 (ózon) üvegházhatású gáz. Azt is mindenki tudja (kormányunk is), hogy a tömegközleke­ dés leépítésével megugrana az autók száma, de hát olyan jó érzés egy Nobel-díjas szervezet ülésének otthont adni. Tény 1: Budapest a kontinens legszennyezet­ tebb nagyvárosai közé tartozik. Évente két­ ezer ember hal meg porszennyezettségtől, to­ vábbi százezer budapesti, pedig orvosi keze­ lésre szorul. Az asztmás megbetegedések szá­ ma tízszeresére emelkedett az elmúlt két és fél évtizedben, és háromszor több a tüdőrákos. Tény 2: A BKV kimutatása szerint a közleke­ dési vállalat a budapesti közlekedésből eredő levegő-szennyezettség mindössze 6 százaléká­ ért felelős, míg a tehergépkocsik 34, a sze­ mélygépkocsik, pedig 60%-ban felelősek érte! Tény 3: 22 km/h-ra csökkent az autók átlagse­ bessége, míg a tömegközlekedés keringési át­ lagsebessége 21 kilométer/óra. Lassan már minden értekezésem végén arra az álláspontra jutok, hogy diáktársaim, mint egyének tevőleges hozzájárulását kérem kör­ nyezetünk és egészségünk (!) megóvása érde­ kében. Eljön vajon az az idő, amikor végre központilag is tesznek valamit? Horvátth Sarolta Telefonbeszélgetés Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita. [Telefoncsörgés] - Halló! - Jó napot kívánok! A Magyar Állam GSM nevében telefonálok. Sze­ retném felhívni az Ön figyelmét legújabb szolgáltatásunkra. Érdekelné? - Hát... az attól függ, miről lenne szó. - Nagyszerű! Akkor elmondom röviden: szolgáltatásunk megrende­ lői a jövőben, ha valamilyen bűncselekményt látnának, csak tárcsázzák a 112-t, és munkatársaink rövidesen a helyszínre érve azonnal az elkö­ vető nyomába erednek. Amennyiben elkapták, rögtön megbilincselik és bíróság elé állítják - természetesen a törvényeknek megfelelő eljárás keretében. A csomag kiterjed az egész bírósági eljárásra és az azt kö­ vető végrehajtásra is! - Értem. És mi a helyzet akkor, ha külföldön vagyok? Akkor is igénybe vehetem ezt? - Természetesen. Cégünk mindig a rendelkezésére áll, még külföld­ ön is. Persze akkor a helyi szolgáltatók által megadott számon lehet csak ezt elérni és az ottani munkatársak fognak kiszállni Önhöz. De biztosíthatom, hogy ők is olyan készségesek lesznek, mint a mieink. - Hmmm, nem is hangzik rosszul. - És ez még nem minden, a légjobbról még nem is szóltam! Minden tömegtüntetés esetén betelefonálóink automatikusan egy nyereményjá­ ték részeseivé válnak. Ha sikerül bukósisakos munkatársaink közül ki­ szúrnia azt a párat, aki nem visel azonosítószámot a sisakján, nyeremé­ nye a már a helyszínen átadott tökönrúgástól kezdve akár több év fel­ függesztett is lehet! - Meggyőzött. Szeretném megrendelni a csomagot. De... mi is a neve? - Igazság-szolgáltatás. Konta Balázs ötödik oldal �A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A felsőoktatásban az elmúlt években lezajlott átalakítás a jogász alapképzés hagyo­ mányos rendszerét érintetlenül hagyta. Következésképpen a szakosodásra, azaz a jogalkalmazás egy-egy speciális területének elmélyült ismeretét jelentő szakképesí­ tés megszerzésére változatlanul felsőfokú szakirányú továbbképzések keretében nyí­ lik csak lehetőség. Pályakövetési felmérésekből is tudjuk, hogy a hagyományos jogászi pályák telítettsége miatt a friss diplomásoknak csak egy töredéke tud klasszikus jogászi munkakörben elhelyezked­ ni, nagyobb részük más területeken, nem ke­ vesen a közigazgatásban próbálják hasznosíta­ ni jogi oklevelüket. Azon jogászok számára, akik vállalva a verseny kockázatát az egyre szűkülő piaci lehetőségekkel kecsegtető jogi pályán maradnak, kötelességünk biztosítani a szakmai tudás elmélyítésének különböző kere­ tek között történő lehetőségét: ez az újraala­ kult és az elmúlt 15 évben a hazai jogászképzés jelentős szereplőjévé vált Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­ rának a továbbképzésekkel kapcsolatos leg­ fontosabb célkitűzése és feladata, amelyet az intézmény Deák Ferenc Továbbképző Intéze­ tének keretei között valósít meg. A szakirányú továbbképzés szervezésének ál­ talános feltételeiről szóló 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet a felsőfokú szakirányú tovább­ képzések újbóli nyilvántartásba vételének kö­ telezettségét írta elő. Ez a kötelezettség jó al­ kalmat kínált arra, hogy az egyes szakok kép­ zési és képesítési követelményeit újragondol­ juk, a jogi környezet és a szabályok változása­ ira figyelemmel a szükséges átalakításokat, ahol ez indokolt volt, elvégezzük. Ennek ered­ ményeként ez év szeptemberétől megújult tar­ talommal és keretek között hirdeti meg a to­ vábbképző intézet a kurzusait. A legszembetű­ nőbb változás szinte valamennyi képzésünket érintette: a szakképzés teljes óraszámának mi­ nimális csökkentése mellett a korábbi 4 sze­ meszter helyett 3 félévbe tömörítettük a tan­ anyagot, ezáltal az oklevél megszerzéséhez szükséges idő lerövidül, a képzésen való rész­ vétel tervezhetőbbé válik. Az intézet új képzések folyamatos bevezetésé­ vel is igyekszik megfelelni a piaci elvárások­ nak, pl. önálló versenyjogi és sportjogi, illetve a büntetőjoggal foglalkozó jogászok számára hiánypótlónak bizonyult kriminalisztikai szak­ jogász képző programjaival. Képzési kínálatunk kialakításakor figyelem­ mel voltunk arra is, hogy egyre növekszik azoknak az alapvetően nem jogi végzettséget igénylő munkaköröknek, foglalkozásoknak a száma, amelyek alapszintű jogi ismeretek megszerzését feltételezik. Míg a felsőfokú szakirányú továbbképzések elsősorban a szakosodást szolgálják, a Deák hatodik oldal Ferenc Továbbképző Intézet által szervezett szaktanfolyamok és konferenciák a napi mun­ kához jelentenek segítséget a gyakorló jogász számára. Ezek a rövidebb lélegzetű, munka mellett is könnyen elvégezhető kurzusok a ko­ rábban megszerzett jogi ismeretek folyamatos frissítését célozzák. Gazdag kínálatunkról a www.jak.ppke.hu/deak honlapon tájékozód­ hatnak az érdeklődők. A szakvizsga előkészítő tanfolyamainkkal el­ sősorban volt hallgatóinknak szeretnénk segít­ séget nyújtani ahhoz, hogy eredményesen sze­ repelhessenek a hatalmas joganyagot felölelő szakvizsgákon, de képzéseinken számítunk a más karokon oklevelet szerzett kollégák rész­ vételére is. Bár továbbképzéseink tudatosan gyakorlatközpontúak, az elméleti alapok megszerzését és erősítését is szolgálják. Az oktatók egy ré­ sze a jogalkalmazás, illetve jogalkotás speciális területének elismert szaktekintélyei, másfelől a Kar saját oktatóinak többsége gyakorló jo­ gászként, komoly jogalkalmazói tapasztalattal a háta mögött szerezte meg tudományos foko­ zatát és így vesz részt a posztgraduális egyete­ mi oktatásban, magas színvonalú, komplex tu­ dás megszerzését biztosítva ezzel a hallgatók számára. További sajátossága a Karon folyó képzések­ nek, hogy az intézmény világnézeti elkötele­ zettségének következményeként anélkül, hogy meggyőződését bármilyen formában ráerőltet­ né akár az oktatókra, akár a hallgatókra, fo­ lyamatosan törekszik arra, hogy az igazságról alkotott felfogásán és értékrendjén keresztül szemlélje a jog fejlődését, a jogintézmények működését, a gazdasági és a társadalmi viszo­ nyok egyes területeinek szabályozását, ebben a szellemben reflektáljon rájuk, és így is oktas­ sa őket. így teljesülhet a Kar jelmondata: „lustum, aequum, salutare!”, egyben ezzel tesz eleget a társadalom azon elvárásának, hogy az intéz­ mény olyan - szakmailag jól felkészült - jogá­ szokat képezzen, akiknek munkája által a jog nem csupán a társadalom kiszolgálója, hanem a közjó értéktartalmat hordozó eszközévé vá­ lik. Reméljük, hogy a 2008/2009-es tanévre meg­ hirdetett képzési kínálatunk felkelti érdeklődé­ sét és hamarosan Önt is hallgatóink sorában köszönthetjük. Szalai Márta A pályázatban előírt követelményeknek megfe­ lelően ismét áprilisban tartotta immáron máso­ dik közös állásbörzéjét a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. A 2007-es börzéhez ké­ pest némi változásokkal így ismét közös ren­ dezvényen vehettek részt a két kar dolgozói és hallgatói, valamint az egyéb érdeklődők. A két kar a tél folyamán intézte a cégek és a programokon részt vállaló személyek postai és elektronikus úton történő meghívását. Az EEKI két karon működő irodája külön-külön egyeztetett a kar egyéb szervezeteivel, mint pél­ dául a dékáni vezetés vagy a Hallgatói Önkor­ mányzat. Az április 1-2-ai rendezvényen 25 kiál­ lító cég, a jogi hivatásrendek és a magánszektor magas beosztású jogi képviselői valamint szá­ mos egyéb szakember jelent meg, az érdeklődő hallgatói és külsős létszámot pedig többszáz fő­ re becsülik a szervezők. A kétnapos program el­ ső része a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar újpesti épületében volt. Itt különböző felnőttképzési programok mutatták be programjukat és koncepciójukat. A második nap jelentette a konkrét, standos megjelenéssel bíró állásbörzét, amely a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Karának legnagyobb, elsőéves elő­ adójában volt. A reggel 9 órakor kezdődő ese­ ményen először a kiállítók, majd a kar hallga­ tói és egyéb érdeklődők töltötték meg a teret. A standokon megjelentek tanácsadó cégek, ügyvédi irodák, a közszféra képviselői, ban­ kok és más kiállítók, de nagy népszerűségnek örvendtek a különböző, reprezentációs célt szolgáló kóstoltató helyek is. A börze kiváló kiegészítő szolgáltatásokat is tartalmazott. A megjelentek pszichológushoz, grafológushoz és humánpolitikai szakemberhez is kérhettek időpontot, ahol önismereti tanácsokat és írás­ szakértői analízist is kaphattak, illetve próba állásinterjún vehettek részt. A standokon zaj­ ló programokat két kerekasztal-beszélgetés tette változatossá. Az elsőn - Schanda Balázs, a PPKE-JÁK dékánjának moderálásával - a jogi hivatásrendek vezetői találkoztak, és vi­ tatták meg egymással, hozták a közvélemény tudtára a ma végzett jogászok klasszikus jo­ gászi pályákon való elhelyezkedésének lehető­ ségeit. A másodikon - Szalai Márta, a DFTI intézetvezetőjének moderálása mellett - a pi­ aci réteg nagyvállalatainak jogi irányítói be­ szélgettek a mai pályakezdők elhelyezkedési nehézségeiről, lehetőségeiről. Sergő András �A legeslegjobb világ Jogász-expo, Állásbörze, Karrier-expo, stb. idén kijutott nekünk, joghallgatóknak is az állásaján­ latokból, potenciális gyakorlati helyekből. Ka­ runkon és valamely érthetetlen okból az ELTEn is (csak nagyobb hírveréssel) ugyanazon a na­ pokon mutatkoztak be a cégek. Lelkesedésem­ ben mindkettőn körülnéztem, és annyi prospek­ tust összegyűjtöttem, hogy máig hordom a sze­ lektívbe. Megvallom az I. előadóban felhúzott „kiállítást” élvezetesebbnek tartottam, mint az ELTE aulába bezsúfolt híres ügyvédek összejö­ vetelét. Persze ehhez nagyban hozzájárult egy bizonyos helyben sütöde fényes ötlete, hogy ba­ rackos táskát és sajtos pogácsát osztogasson a Pázmányos expón. Tetszett a gyorsolvasó teszt, amiből kiderült, hogy lassan olvasok, és azóta is lelkesen törölgetem a rengeteg hírlevelet, me­ lyet különböző regisztrálásokkal intéztem el ma­ gamnak. Szóval jó volt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete Szakmai napokat hirdet az alábbi területeken: 2008. május 9, június 6-7. „A közbeszerzési eljárás gyakorlata” - 6 óra Előadó: Dessewffy Anna ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó 2008. május 23. „Érvénytelenség jogkövetkezménye, törlési perek” 6 óra Előadók: Farsangné Czukor Judit, bíró (Fővárosi ítélőtábla), Németh László, bíró (Fővárosi ítélőtábla) 2008. május 30. „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” (elektronikus cégbejegyzés)-6 óra Előadó: Vezekényt Ursula, Legfelsőbb Bírósági tanácsvezető bíró A hatórás előadások ára 20.000 Ft + ÁFA A nyolcórás előadások ára 26.000 Ft + ÁFA Pázmányos főállású oktatók illetve Pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000 Ft + ÁFA re­ gisztrációs díjat fizetnek Volt Pázmányos alapképzéses hallgatók, posztgrad. képzés volt, illetve jelenlegi hallgatói 10 % kedvezményben részesülnek Egy előadáson csak egyféle kedvezmény vehető igénybe!! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete Jogász végzettségűek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következő felsőfokú szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: Kicsiny üröm azonban került az örömbe, bár inkább az azt követő napon, mikor előszede­ gettem a beszerzett híranyagot, prospektuso­ kat. Az ELTE-n vettem magamhoz olyan híres vállalatok, irodák anyagát, mint az Allen & Overy, Nagy és Trócsányi, Linklaters, Baker& McKenzie stb. Kiderült, hogy az ott megjelent cégek szinte kivétel nélkül gazdasági joggal foglalkoznak. Többségük társasági, vagy bank­ illetve tőzsdejoggal, tehát olyannal, ami tőlem a lehető legtávolabb áll. Persze azért elolvas­ tam a rövid leírásokat, hiszen nem árt, ha az ember képben van. Nagy nehezen átrágtam magam az angol ismertetőn, és amikor már a negyedikben is ugyanaz szerepelt, kicsit meg­ döbbentem. A sablon szöveg tehát így hangzik: ha szereted a csapat-szellemet, a kihívásokat, csatlakozz hozzánk, ez a világ egyik legsikere­ sebb ügyvédi irodája, és mi nyújtjuk számodra az ideális környezetet, ahol a leghamarabban sikeres lehetsz... és ez pepitában vagy húsz­ szor. Arról valahogy egy szót sem írtak, hogy megbízhatóan képviselik-e az ügyfeleiket, vagy azok megvannak-e velük elégedve stb. Ez nem fontos, csak az, hogy sikeresek vagyunk és te is nagyon gyorsan az lehetsz, persze csak, ha nem csinálsz lelkiismereti kérdést a kiszám­ lázott összeg nagyságából. Mindezek megma­ gyarázták azt a jogászokkal szemben érzékel­ hető előítéletet, amit már több ismerősömnél is tapasztaltam, de a miértjét nem értettem. Rövid olvasgatásom után tehát nehéz szívvel, de lemondtam a szinte rám tukmált sikerről és nekiálltam felmosni a lakást. Horváth Sarolta • Európa jogi szakjogász (magyar és angol nyelvű) • Gazdasági büntetőjogi szakjogász • Ingatlanforgalmi szakjogász • Kereskedelmi jogi szakjogász • Környezetvédelmi szakjogász • Kriminalisztikai szakjogász • Sportjogi szakjogász • Szabályozási (kodifikátor) szakjogász • Társasági szakjogász • Tőkepiaci és bank szakjogász • Versenyjogi szakjogász Nem jogász végzettségűek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következő szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: • Jogi szakokleveles gazdasági szakember • Jogi szakokleveles egészségügyi szakember • Környezetvédelmi jogi szakirány • Jogi szakokleveles sportszakember • Kriminalisztikai szakokleveles rendvédelmi szakember Jelentkezési határidő: 2008. július 15. Információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképző Intézet, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-30. Tel: 4297200/342 vagy 4297224, és 2665286 Interneteim: www.jak.ppke.hu/deak Ki tud többet az Állásbörzéről? (Karrier játék nyereményekért) Hamarosan induló játékunkban az április elején megrendezett állásbörzéről faggatjuk hallgatóinkat. Aki helyesen kitölti, majd az Karrier Irodában (I. em. 137 - a TO fölött) leadja az ítélet lelőhelyeken található kérdőívet, értékes nyereményben részesül. Sorsolás a Pro Facultate-napon (május 8.) hetedik oldal �„Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Beszámoló az antifasiszta tüntetésen való részvételről Vállalkozásunk értelme az volt, hogy megkí­ séreljünk nem az otthonmaradással és elbújással viszonyulni egy alapvetően hamis diszkurzív térhez. Mivel humánumunkból kö­ vetkezően egyértelműen ellenezzük a közös­ ség etnikai alapú megosztását, ezért az ún. „antifasiszta” oldalon foglaltunk helyet. Amely elnevezésnek történelmi konnotációi egyébként okkal ellenszenvesek. Élménybe­ számoló április 11-ről, egy antifasiszta dél­ utánról, a Hollán Ernő utcából. A nap sütött, az időjárás kellemes kora tavaszi, a magyar társadalom még mindig megosztott. Egy iga­ zán flash flashmob története. Üzenetünk a következő volt: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrára! A fasiz­ mus nem ad mentséget a pusztító kormányza­ ti politikára. Gyurcsány Ferenc azzal zsarol támogatást a politikájához, hogy »Aki antifa­ siszta, az vele van. Aki nincs vele, az fasisz­ ta.«” Gyurcsány Ferenc az utcai fasizmusban megteremtette tehát ideális „ellenfelét”, amel­ lyel megtarthatja támogatójaként azt, akit így megfélemlített. Hasonlóan, mint Grósz Kár­ oly tette annak idején. Gyurcsány Ferenc ápri­ lis 11-én délután egy lombikban elő szerette volna állítani azt, ahogyan ő látja a magyar társadalmat. A progresszív antifasiszta tábor vezetőjeként - a retrográd kirekesztőkkel szemben. Mi, antitotalitárius polgárok meg­ mutatjuk (meg akartuk mutatni), hogy ez a ví­ zió hamis. Ez a politika meg akarja osztani az antitotalitárius tábort gyurcsányhívőkre és gyurcsányellenesekre, meg akarja osztani a gyurcsányellenes tábort fasisztákra és antifa­ sisztákra. Miközben a kormány felhatalmazás nélkül szervezi át a társadalmi alrendszereket - tagadva az egyenlő emberi méltóság eszmé­ nyét - pénzzel közvetített viszonyokká. Tőke és fasizmus ismét jegyesek. Ne essünk túszul. Félelemből ne reméljünk védelmet a kormány­ tól, hiszen az éppen, hogy terroristánk. Utasít­ suk el a fasiszta (1) kormánypolitikát és a fe­ dezésére szolgáló fasizmus (2)-öt is! A magyar politika alapvető ellentmondása nem a „fasiz­ mushoz” való viszony, amely hatvan éve ki­ múlt, hanem az államszocializmushoz való vi­ szony, amely tizennyolc éve kimúlni képtelen. A magyar politika alapvető problémája az államszocialista elitek szerepjátszása az or­ szág maradék értékkészletének kiszolgáltatá­ sában. Illetve ilyet is mondtunk április 11-e dél­ előttjén: „Ma négykor tüntetés a Hollán Ernő utcában a fasizmus és a fasiszta antifasizmus ellen. Nem kérünk Dimitrov elvtársból, sem Grósz Károlyból, de az üres- és bőrfejű ma­ gyar járványból sem. Utasítsuk el a fasizmus mindkét álorcáját, a hitleri nácizmust és a pinocheti neoliberalizmust egyaránt. Ne oszt­ hassa meg Gyurcsány Ferenc a kormányelle­ nes koalíciót a fasizmus-antifasizmus tengenyolcadik oldal lyén. Mondjunk nemet a metanarratívákra! Kreátor és kreatúra ma négykor találkozik egymással. Sem az egyikből, sem a másikból nem kérünk!” Az üzeneteket aznap az iwiw közösségi portálon többször leadtuk, és az előbbi üzenetet mintegy negyven szórólap for­ májában tudattuk az emberekkel, az antifa­ siszta megmozdulás helyszínén. A főüzenet célba-juttatásához egy-két ember által is ké­ nyelmesen kifeszíthető fehér vászonlepedőre piros színnel vittük föl a fő üzenetet: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrá­ ra!” A szórólapunkból juttatunk a „fideszes zászlót tartó gyereknek” valamint György Pé­ ter, Sükösd Miklós és Bárdos Deák Ágnes ún. ismertebb embereknek is. Az alábbiakban a helyszíni események, és barátaink kommen­ tárjai alapján szeretnénk pár tanulságot meg­ állapítani. Jellegzetes jobboldali komment volt: „Miért veszitek át az ellenség szóhaszná­ latát, miért kell elismerni, hogy van ilyen, hogy fasizmus?” Nos, azt gondoljuk, hogy varrnak Magyarországon, akik a választott po­ litikai identitást bűnös módon összetévesztve a leszármazás alapján bírt identitással, mások­ kal szemben gyűlöletet éreznek, és ha alkal­ muk van, akkor ki is élik. Számuk, jelentősé­ gük csekély, hatásuk a fentebb részletezett okok miatt az ország gyarapodásának és a kü­ lönböző gyökérzetű (keresztény vagy zsidó) középosztály megegyezéses változtatási szán­ dékának kerékkötője. Faut de mieux elfogad­ juk, hogy saját definíciójukkal ellentétben őket fasisztának hívjuk, hiszen előszeretettel élnek a harmincas évek szimbólum és fogalom­ készletével. Aki egyébkénti politikai aktivitást kifejt, azzal is megeshet, hogy a diszkreditálás szándékával fasisztának bélyegzik. Amennyi­ ben vallja az egyenlő emberi méltóság eszmé­ jét, ő védelemre érdemes. Nem ellenük tüntet­ tünk. Akik ellen tüntettünk, arra a fentebbi ér­ tékrendünkből következően, felelős magyar polgárként és antropológiai alapvetésünk mián is jó okunk volt. Jellegzetes reakciók az antifa­ siszta táboron belülről: „Menjetek el innen, menjetek át szembe, ott a helyetek”. Ezt álta­ lában arra alapították, hogy szórólapunk kéz­ hezvétele után markáns kormánykritikával ta­ lálkoztak. Válaszunkban határozottan érvel­ tünk amellett, hogy itt a helyünk, eszünkben sincs átmenni, ellenezzük azt a mondanivalót, amit ott kifejtenek. Nem vagyunk provokáto­ rok. Az antifasiszta tábor megosztása ellen küzdünk. Továbbá elítéljük azt a politikát, ami félelmet keltve szerez támogatást. Ezt követte az a cselekménysor, amikor egy asszony és vélhetően a férje kicsavarta a kezünkből a transzparenst és felszólított, hogy menjünk el, továbbá egy hölgy hisztérikus hangon ismétel­ te el, hogy „ez borzalmas”. Nem tudni, hogy ránk vagy az ellenoldalra értve e szavakat. Vá­ laszomban véleményünk figyelembevételére kértem, és javasoltam a szórólap áttanulmá­ nyozását. Ezt elutasította expressis verbis, azt igényelve, hogy ne mondjam el a véleménye­ met. Ne itt legalábbis. Ezt a kérést méltányol­ tuk, vagy egyszerűen csak konfliktuskerülés­ ből, a tüntetés végéig a transzparenst nem vet­ tük már elő. Ekkor történt, hogy a szórólap kézhezvétele után egy idős magas úr felém fordulva annyit mondott, hogy: „Ez így van” és kiállt a négy-öt idősebb velünk pörölő gyű­ rűjéből. Ezek után összes szórólapunk, fel­ használását követően, két idősebb jogvégzett úrral beszélgettünk. A kérdések zömmel a rendszerváltás intézményeinek tekintélycsök­ kent állapotát járták körbe. Továbbá a jogal­ kalmazásban rejlő abúzus lehetőségét vitattuk. Megosztották kellemes emlékeiket Bihari és Samu professzorokról. Az egyik úr saját jel­ lemzése szerint csepeli munkásgyerekből lett jogtanácsos, hét éve munka nélkül él. A meg­ beszélt rizlingkóstolás a közeli kocsmában saj­ nos elmaradt. Az esemény végén, gyér érdek­ lődés mellett, 5-6 percre még kifeszítettük a transzparenst. Egy idősebb néni közölte: ő már járt feltartott kézzel, mert zsidó, fontos­ nak tartotta megjegyezni azt is, hogy szinte csak keresztény barátja van, illetve „az ország meg fog halni (sic!) reformok nélkül”, és ren­ geteg az írástudatlan és lumpen elem, akiket a Fidesz mozgósít. Benyomásom szerint (a ke­ vés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve) a megjelentek nem az eredeti agenda miatt men­ tek ki, hanem eleddig kellően nem tisztázott okokból, vagy rejtett közösségi érzületből fa­ kadóan úgy érezhették, ez mindenképpen együtt jár a kormány helyeslésével és támoga­ tásával. Üzenetünket ebből a szempontból alapvetően elutasítás fogadta. Három joghall­ gató társammal dolgoztuk ki és tettük meg ezt a gesztust. Már másnap beszámoltam jelenlé­ tünkről a hungary.indymedia.org független (globkrit-balos) hírportálon, ahol szintén tar­ talmi észrevételeket kaptunk, érthetően sok­ kal empatikusabb hangnemben, hiszen egy kellően árnyalt álláspontot tükrözött a leírva esetleg emészthető (?) tract. Tessék utána ol­ vasni. Mi már ehhez (is) fáradtak vagyunk. Vargha Bálint Tamás �Próbaper május 7-én Avagy : ha van egy álmunk... Tavasz van. Szép idő és madárcsiripelés. Ilyen­ kor mindenki hajlamos két centivel a föld fölött járni, mert az első meleg napsugarak, és az ápri­ lisi szél bizsergető érzése valósággal lendületbe hoz a Múzeum utcán, s azon kapjuk magunkat, hogy nemcsak a lábunk száll az álmok szárnyán, hanem a gondolataink is. De vigyázat! Ezen óvatlan pillanatokban mindenkit elkaphat egy alattomos, ragályos kórokozó. A neve: tavaszi ál­ modozás. Szépen, lassan elkezdünk álmodni, s nem tudni miért, talán a szmogrengeteg közepet­ te bátortalanul felsejlő friss virágillat teszi, de egyre több dolgot kezdünk megvalósíthatónak vélni. Persze nem kell világrengető tervekre gon­ dolni, valószínűleg nem egy ilyen tavaszi mene­ telés alkalmával fog megszületni a relativitásel­ mélet cáfolata. Mindenki egész piciben kezdi a tavaszi álmodozást. A betegség mindenkit elkap­ hat, korra, nemre, végzettségre való tekintet nél­ kül, és nincs rá ellenszer, védekezni nem lehet el­ lene. Egy megoldás marad, ha nem akarunk vég­ leg álmaink áldozatai lenni: fel kell adni a meg­ valósíthatónak vélt terveket. De ha a kór annyi­ ra súlyosnak bizonyul, hogy semmi esetre sem tudunk öngyógyító módszerekkel kilábalni belő­ le, vegyünk igénybe szakszerű segítséget. Ma­ napság már válogatott szakemberekből összeállí­ tott csapat áll rendelkezésünkre, akik egyetlen apró csettintésünkre készek megszabadítani minket minden álmodozás okozta kellemetlen érzésünktől A kockázatokról és mellékhatások­ ról pedig mindenki megkérdezheti őket csupán apró ürességérzet a beavatkozás után. Ami iga­ zán vállalható áldozat a mérhetetlen vállalkozás­ kedv, tenni akarás és tettrekészség terheinek oly felszabadító lerázása ellenében. De nem szándékom a pánikkeltés. És minden­ ki megnyugtatására: közeljövőben tömeges megbetegedés nem várható. Az egyetlen ve­ szélyes gócpont, melynek elkerülése erősen javallott, ha nem akar valaki a lelkes résztvevőkhöz hasonlóan eme gyógyíthatat­ lan megbetegedés áldozata lenni: kerülje el 2008. május 7-én a Dísztermet a délutáni órákban, ahol is sor kerül a betegség legválto­ zatosabb felvonultatására egy próbaper kere­ tében. A bíró, ügyész és ügyvéd valamint a ta­ nú, vádlott és sértett is PAZMÁNYOS hallga­ tók közül kerül ki, persze csak egy per erejé­ ig. De vigyázat! Mindegyikük súlyos fokban fertőzött, május 7-én a Díszterembe menni csak saját felelősségre ajánlott: az álmodozást tőlük elkapni nem nehéz. Megvalósítani azon­ ban már lehet, hogy annyi nehézségbe ütkö­ zik majd, mint eme lelkes kis csapatnak. Ablonczy Zsuzsanna Felemás érzések Zappa Café Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk sorra, és azt sze­ retnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelít­ jük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Mikszáth Kálmán téren található Zappa Café. A Kar környékén található vendéglátóhelyek kö­ zül az egyik legstabilabb pont - már jó néhány éve működik, egy stabil törzsközönséget kiala­ kítva. Repertoárjába az ebédidőben beugró, jó­ részt a környékén dolgozók közül verbuválódott vendégsereg igényeinek való megfelelés éppúgy beletartozik, mint az esti órákban jól szituált harmincasok kötetlen találkozóinak lebonyolítá­ sa. Talán épp ezért tűnik úgy, hogy a kevesebb néha több lenne, minden rétegnek egyszerre megfelelni nagyon-nagyon nehéz. Belépve megragad bennünket a hely sajátos atmoszférája - talán kevesen tudják, de Buda­ pest egyetlen védett modern falfestménye uralja a látképet. Most, a tavasz érkeztével nyílik az étterem terasza, igazából ez az pont, ahol a többi, környéken található helyet egyér­ telműen előzni tudná, hiszen ilyen adottságú terület, mint a Mikszáth tér, a környező utcák­ ban nem áll rendelkezésre, csak a Baross utca Kálvin tér felé eső részén (gyk.: a Szabó Ervin Könyvtárnál); azonban ott jóval nagyobb a gépjárműforgalom, és az ott található két vál­ lalkozás (Kotyogó és Prága Kávézó) merőben más profilú. Előzni tudná, amennyiben a te­ raszon leülve nem kellene csaknem negyed órát várnunk - a bennünket egyébként érdek­ lődve szemlélő - főúr érkezésére (nos, mielőtt még felmerülne az kérdés, hogy miért nem sé­ táltunk be a pulthoz, leadni a rendelést; több alkalommal felhívták a figyelmünket arra, hogy náluk ez nem lehetséges). A Zappa azon ritka éttermek közé tartozik, ahol a napi ajánlatban szereplő menü minősé­ ge egyértelműen magasabb, mint az étlapon szereplő kínálatba tartozó ételek, tehát ezt egyértelműen ajánlani tudjuk; persze e jelen­ ség okára nem tudtunk rájönni. Az étlap tar­ talma azonban erősen szűkös, és nem látunk egy koncepciót, ami végigvonulna az étlap té­ telein, elég nehéz (csaknem lehetetlen) egy­ máshoz illő ételsort választani. Felettébb sajnálatos módon a Zappa a mai ma­ gyar vendéglátás számos gyermekbetegségét magában hordozza - nem vagyunk, nem lehe­ tünk megelégedve sem a kiszolgálással, sem a felszolgált ételek minőségével; főleg nem ezen az árszínvonalon. Ráérős baráti beszélgetés­ hez, kávézáshoz, esti „lazuláshoz” ajánlani tudjuk, összességében azonban rossz szájízzel távoztunk. (Értékelés: 2,5/5) Horváth László „Kicsi” Az igazság is eladó? Valamelyik este lefekvés előtt a tévé távirá­ nyítóját kattintgatva az egyik kereskedelmi csatorna új showműsorára bukkantam. Pár percig értetlenkedve néztem a műsort, majd felvillant bennem a pár hete plakáto­ kon látott kérdés: „Ön mindent elmond a fe­ leségének?” Végigolvastam a képújság is­ mertetőjét, hogy biztosan jól értem-e, amit látok. Az adás szereplői hazugságvizsgálóval előzetesen ellenőrzött igaz válaszokat kell, hogy adjanak életükkel kapcsolatos kelle­ metlen, zavarba ejtő kérdésekre. Az igazság ára 20 millió forint. Megdöbben­ tem. Talán az én ingerküszöböm alacsony, talán konzervatív vagyok, de számomra az igaz­ ság nem mérhető pénzzel. Nincs ára. „Ön­ nek van saját vibrátora? Ön butának tartja a feleségét?" Ha a versenyző bevallja ország­ világ és a stúdióban ülő szerettei (?) előtt, hogy homoszexuális, lop, csalja a feleségét, vagy hogy kitartott férfi, pénzt nyer. Ma egy olyan világban élünk, ahol minden eladó. Erkölcs, becsület és az igazság is... Fájdalmat és elkeseredettséget éreztem. Az utolsó csepp a pohárban ez a kérdés volt: „Ön jár templomba?” Itt már felháborod­ tam. Ez tényleg egy „ciki” kérdésnek szá­ mít? Olyan, mintha valaki bevallja, hogy lo­ pott? Miért kellemetlen ma erre a kérdésre válaszolni? Aki templomba jár, az nem elég „trendi"? Vagy, mert akkor kiderül, hogy nem csak önmagában bízik, mint a mai perc­ emberkék? Nietzsche ezt így fogalmazta meg: a hit a gyengék támasza. Valóban? A „nézettség növeléséért mindent" mottó je­ gyében az ismert műsorvezetőnő még firtat­ ja a válaszokat, ám van, hogy az „őszintén" kitárulkozó játékos maga ajánlja fel: „Kifejt­ sem"? Miért csinálják? Pénzért? Hírnévért? Vagy a megkönynyebbülésért? Nyílván egy konzervatív, hagyományos értékrendet valló ember nem lenne elég érdekes a műsor szá­ mára. Olyan kérdések, mint például: „Ön tisztességre neveli a gyermekeit?" vagy „Fontos Önnek a hazaszeretet?" nem emel­ nék a nézőszámot, és nem érnek 20 millió fo­ rintot sem. A legkézenfekvőbb így reagálni: ha nem tetszik, nem értesz vele egyet, ne nézd. Ez így is van. Nem is nézem többet, mert az én értékrendemmel ez a műsor nem fér össze. Azt gondolom azonban, hogy a probléma gyökere sokkal mélyebben van. Egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely az emberek igényszintjét, érdeklődési körét aljasítják le. Más életében vájkálni, ter­ mészetesnek venni a devianciát, a szégyen­ érzet fogalmát eltörölni. De hol a határ? Meddig lehet ezt még fokozni? Van lejjebb? Radich Orsolya kilencedik oldal �A South Park apológiája A címből úgy tűnhet, mintha a South Park (a továbbiakban: SP) c. rajzfilm bármiféle véde­ lemre szorulna. A látszat azonban sztereotip is, csalóka is: a SP több milliós stabil rajongó­ táborával a háta mögött 1997 óta megállítha­ tatlanul menetel, s a tény, hogy 2007-ben ötödjére jelölték Emmy-díjra (e tekintetben örökké a The Simpsons sorozat mögött kullog, amely már 17 éve van a Comedy Central műsorán), bizonyítja, hogy Kenny szenvedései aligha ér­ nek véget egyhamar: 2008-ban a szerzőpáros (Trey Parker & Matt Stone) még javában ké­ szíti az epizódokat, megállapodás szerint to­ vábbi 14 részt. A SP legendává lett, sőt, újab­ ban megkapta a - számomra újabban már giccsszámba menő - „kult” jelzőt is. De vajh’ mi állhat a külcsín és belbecs szem­ pontjából - látszólag! - egyaránt primitív rajzfilm sikerének hátterében? A SP az a rajzfilm, ami már a jó öreg általános suliban, gimiben is kétfelé választotta az osztá­ lyokat: a (kósza stréber kivételektől eltekintve) töretlenül lelkes hímneműekre, valamint a ha­ sonlóan egyöntetű elkötelezettséggel fújoló jánykákra. Persze, ez az odaadás és visszatet­ szés akkor még egyaránt a trágár beszédnek, miegymásnak szólt, mivel a lázadó kamaszokra jellemző, hogy mindent szeretnek, amit a szü­ lők nem, és így belekapaszkodtak a durva verbalitás felszínébe. (Hozzátenném, hogy az ere­ deti szövegben alig van káromkodás, nem így a szókincsünk páratlan gazdagságát kellően kiak­ názó magyar szinkronban) <■ Az azóta eltelt idő alatt azért a legmegátalkodottabb ellenzők is juthattak valamire. Úgy értem: a szellemi igényességhez hozzátartozik, hogy valamiről csak a közelebbi megismerését köve­ tően formáljunk véleményt, és e kb. tíz év talán elég volt, hogy a kezdetben értelmetlen és szürrealisztikus marhaságok új értelmet nyerjenek számunkra, s hogy úgy mondjam, ne a trágár­ ság kösse le az ember figyelmét, ha néha megte­ kint egy-egy részt. Horribile dictu, alkalomad­ tán mélyebb értelem is kibontakozhat előttünk! Kíséreljük meg tehát pár ad hoc szempont alap­ ján árnyalni régi sztereotípiáinkat. Az alkotók nem hülyék Még csak nem is iskolázatlanok. Igaz, hogy kissé „betegek”, ámde jó értelemben véve. Trey Parker (39) egy kisvárosban, a coloradói Coniferben nőtt fel, nem messze a ’97-es isko­ lai lövöldözésről elhíresült Columbine-tól. ki­ tüntetett diák volt a felsőiskolában, az egyete­ men japán, film- és komolyzene szakot vég­ zett. Parker és családja szolgál alapul a South Park-beli Stan Marsh fiktív szereplőnek. Matt Stone (Több fokozata van filmből és matema­ tikából a Coloradói Egyetemtől. A South Parkban rá alapul Kyle Broslofski fiktív sze­ replő (akit zsidó származása miatt Eric Cartman állandóan gúnyol, akit viszont kö­ vérsége miatt gúnyolnak). A ’90-es évek elején találkoztak egymással, projektjeikben lassan kiforrta magát az a felállás (a négy, nyolcéves iskolás fiú), akik később a SP szereplőivé vál­ tak. A végeredmény: egy „suttyó” vidéki kis­ város (South Park) szokatlan mindennapjait elmesélő, minimális vizuális technikával elké­ szített rajzfilm. A főszereplők osztálytársak, tizedik oldal és epizódról-epizódra mindig furcsa kalan­ dokba csöppennek. Már a kezdetektől fogva megoszlottak a véle­ mények, a kritikusok nem jósoltak nagy jövőt a sorozatnak, több civil szervezet pedig a be­ tiltását követelte. Voltak, akik azzal támadták (pl. Peggy Charren, a gyermekek egészséges televíziózásáért küzdő aktivista), hogy a SP egyenesen a demokráciát veszélyezteti. De mégis, miért éppen ez a rajzfilm kavarta fel ennyire a közvéleményt? A „szent cél” érdekében... „Explicit lyrics”- figyelmeztetés, trágárság, késő esti műsoridő, egyszerű kartonfigurás kivitelezés: mind-mind az olcsóság látszatát akarják elhitetni. Van, akivel sikerül, és van, aki ennél messzebbre lát. A SP egyetlen „bű­ ne”, hogy szókimondó, nincsen benne tabuté­ ma. A sorozat gyerekekről szól, de nem gye­ rekeknek készült (megértéséhez kell egy alap­ műveltség, ami egy hatéves, de még tizenhat évesnél sem feltétlen adott), más oka van an­ nak, hogy rajzfilmként valósult meg. A készí­ tők rájöttek arra, hogy a rajzfilm megfelelő forma kicsi, de kemény igazságok kimondásá­ ra: éppen azért hanyagolják a gazdag vizuális világot, hogy ne a külcsín kapja a fő hang­ súlyt, mint ahogyan a nézők többnyire a szap­ panoperák, valóságshow-k, valóságtorzító híradók csili-vili és vérprofi világából kiindul­ ván elvárná. Hiába tolták késő estére a SP ve­ títését, még így is szép számmal nézik, és velem együtt - igen jókat derülnek rajta. Voltaképpen a szólásszabadságért küzdő, gon­ dolkodást, kritikai érzéket fejlesztő társadalom­ szatíráról van szó, aminek mondanivalója meszsze túlmutat az egyszerű képi megjelenítésen. Szó sincs róla, hogy egy szűk, de így is jelenté­ keny piacot képező deviáns (perverz) réteg igé­ nyeit elégítenék ki a SP szerzői! (Nem úgy, mint pl. a zenében a Marylin Manson-féle „shockrock”.) Nincs szó mainstream-be simulásról, konszolidálódásról sem. Ezt bizonyítja, hogy a SP belháborúktól sem mentes: a készítők fő­ ként a cenzúra miatt néha magával a sugárzóval (igen, akitől függenek!) is összebalhéznak. Em­ lékszünk a pár éve dán újságokban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt kitört botrányra. Ezzel kapcsolatos a „Cartoon Wars” c. két ré­ szes epizód, amelyben szintén szerepelt (volna) Mohamed, csak a Comedy Central kivágta az ominózus képsort. Erre a „fiúk” őket is kigú­ nyolták: amikor megjelenne a kép, a következő felirat tűnik fel: a „Comedy Central megtiltot­ ta, hogy Mohamed-kép jelenjen meg a hálóza­ tán”. A rész pár excellence a szólásszabadság (Ist Amendment) és a félelemkeltés, antidemok­ ratikus szemlélet (strucc-politika) küzdelméről szól. Ám ez csak apró szeletkéje a munkássá­ guknak: ugyanúgy előveszik a Szcientológia egyházát és kifigurázzák „a meleg löm Cruiset” (amit a Paramount-nál ki is vágtak), Paris Hilton-t, Michael Jackson-t, az amerikai elnök­ választást, szupermarketek térhódítását, a klónozást, az esőerdők kipusztítását, a doppin­ golást, a televíziós nézettségért folytatott har­ cot, az ateizmus és a vallás küzdelmét, a valőságshow-kat, foglalkoznak a dohányzás, a fia­ talkorúak drogfogyasztása, az etióp gyerekek helyzete, az iraki háború, a könyvolvasás nép- Eric Cartman, személyesen szerűsítése, a számítógép- és videojáték-függő­ ség, az örökbefogadás, a testi fogyatékosok tár­ sadalmi helyzete, vagy a karácsony jelentőségé­ nek problémáival, korunk és a fogyasztói társa­ dalmak megannyi rákfenéjével. Egyébként talán ennek a műsornak nincs is szüksége a feljavított kivitelezéssel potenciáli­ san szerezhető „gumirajongókra”. Mi több, éppen a SP egyszerű külsőségei képezik azt az előretolt védelmi vonalat, amelynek rostá­ ján fennakadnak mindazok, akiknek a soro­ zat egyébként sem való, akik inkább csukott szemmel járnak. Mindezen kijelentések per­ sze az én véleményemet tükrözik, szubjekti­ vek; ám e szempont jelentéktelenné válik, amennyiben van legalább egy ember, aki a SP-t ugyanúgy értelmezi, ahogyan én. A túlzás metafizikája Záró kitekintésként - mintegy jelezve, hogy a SP témája még általánosabb társadalmi érde­ kek húrjait pendíti meg - közelíthetünk a kér­ dés felé az absztrakció egy magasabb fokáról, amit én egyszerűen „a túlzás metafizikájának” neveznék. Nem, egyáltalán nem kell óriási dol­ gokra gondolni, csupán arra az egyszerű tör­ vényszerűségre, hogy az emberek (értsük itt a demokráciákban mérvadó mennyiségi többsé­ get) szükségszerűen visszariadnak mindenfaj­ ta „érthetetlen” és/vagy szókimondóbb meg­ nyilvánulástól. (Mely jelenségről pl. Ady End­ rétől Csurka Istvánig az összes örök vesztes „vészmadár” sokat tudna mesélni.) Élvonat­ koztatva a SP-tól, vegyük azt egy pillanatra szemügyre az összes többi „szélsőséges” kifeje­ zési formával egyetemben, amely a nagykö­ zönség értetlenségébe ütközik. Ide sorolódik a különböző szubkultúrák összessége, deviáns csoportok, politikai radikálisok, stb. Tévedés, és én sem állítom, hogy mindahányat el kellene fogadni, vagy hogy a nyersebb megnyilvánulá­ sok ne szorulnának finomításra, mielőtt azok mentén valamit érdemben, a társadalom jobbí­ tása érdekében kezdeni lehetséges. Csupán azt mondom: a felül lévő rétegeknek megértővé kell válni a túlzások iránt is (ki olvasott már igazi púnk dalszöveget?), és meglátni azt, hogy ami számukra a kellemetlenséget, elhatároló­ dást jelenti, az az alulról/szélről jövőnek az egyedüli kitörési pontot, amit keresetlen eszkö­ zeivel keresni tud. Ha az üzenet (tartalom) és a �mögötte álló lény végső soron értéket képvisel, a kifejezés (forma) idővel úgyis vele szelídül majd, ha teret engednek neki, és nem tartani kell tőle, hanem a fentiek szerint megértéssel lenni iránta. Példának okáért, vegyük észre azt a kalifor­ niai punkbandát (NoFX), amely így énekel: „Don’t forget the ’-ty’ which follows ’liber’ in the Constitution...” Megnézném, hogy egy átlagos, VIVA-n főmúsoridőben leadott sláger mikor hoz fel ilyen „intellektuel” té­ mát, vagy hogy Paris Hilton hazai másolatai mikor fognak a magyar alkotmányos érté­ kekről énekelni? Summa summarum, becsüljük meg a SP-ot: a szerzőpáros enged minket nézőket véleményt alkotni, nem befolyásolnak, nem állnak egyik oldalra sem, vagy ha igen, akkor ott valami „ré­ gi dolog” újrafeltalálásáról van szó, úgy mint pl. a mértékletességéről az „Öngyulladás” c. rész­ ben. (Nézzétek meg, halálos!) Fogadjuk el, hogy nem véletlenül feszegetik a határokat, bi­ rizgálják a receptorainkat, piszkálódnak olykor kellemetlenül. Leendő értelmiségiekként tud­ nunk kell disztingválni, és - ha a szükség úgy hozza - legyenek is fenntartásaink, ámde ugyanígy az elismerést is meg kell adni. És még ha akad is a világképünket sértő epizód, hát ez van, „ez egy ilyen bicikli”, mert - ahogyan mindennek - a szórakozásnak is ára van. Tarr Adám Katt ide: http://sp.hostoffice.hu Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban A „kurd kérdés” megoldatlanságához a közvé­ lemény érthetetlenséggel, s az ebből fakadó közönnyel viszonyul. így van ez annak ellené­ re, hogy a probléma megoldása a Közel-Kelet stabilitásának egyik alapfeltétele. A krízis megoldásában Törökországnak, mint az Euró­ pai Unió tagjelöltjének, s mint a közel 50 milli­ ós kurd kisebbség 40%-át magába foglaló és el­ nyomó államnak kellene élen járnia. Sajnos azonban csak kellene... A törökországi kurdok az atatürki Török Köz­ társaság megalakulásának kezdete óta folyto­ nos üldözésnek voltak és vannak kitéve. Tö­ rökország Európai Uniós csatlakozásának re­ ményével mindez a megváltozás esélyével ke­ csegtetett Változásra azonban semmi jel nem utal... Arról a többnemzetiségű Törökországról be­ szélünk, amely legkevesebb 30^10 népcsopor­ tot foglal és olvaszt magába, s amely a nem­ zetállami eufória lázában égve mesterien töröl el kisebbségi kultúrákat a föld színéről. Történeti előzmények A Török Köztársaság megalapításával s annak megálmodója, Kemál Atatürk színrelépésével egyidejűleg megkezdődött a kurd népesség sa­ nyargatása is. A kurdokat Atatürk nevetséges módon hegyi tö­ rököknek nevezte, a kurd nyelv használatát be­ tiltotta, a kurd város és családneveket „törökösítette”, ezáltal a kurdok létét módszeresen ellehe­ tetlenítette. A kurdok ellen irányuló asszimiláció heves ellenállásába ütközött, melyet a török had­ sereg véresen és kegyetlenül megtorolt. A kurdok nyelvhasználata A kurd nyelv használata Törökország meg­ alakulása óta tiltott volt. A nyelvhasználati tilalom 1983-tól 1991-ig szünetelt, ámde a még ezután is hatályban maradt terrorelleni tör­ vény 8. paragrafusa akadályozta a kurd nyelv alkalmazását, mint „az állam egysége ellen irányuló propaganda”. E törvényt csu­ pán 2003-ban helyezték hatályon kívül. 2002 augusztusától az elméletben, s 2004-től a gya­ korlatban is léteznek kurd nyelvű rádió és te­ levízióadások, amelyeket mind tartalmilag, mind terjedelmileg szigorú keretek közé szo­ rítottak a média hatóságai. Emellett a ma­ gánszektorban megalakulhatott néhány a kurd nyelv oktatását magára vállaló intéz­ mény is, „amelyek működése nem veszélyez­ tetheti az egységes és oszthatatlan államterü­ let létét” (idézet a török médiatörvényből). 2003 óta engedélyezték a megszületett gyer­ mekek számára a kurd nevek viselését, azon­ ban a nevek bejegyzésénél nem alkalmazható a kurd nyelvre jellemző X, Q, és W betű. Korlátozás alá esik a kurd népdalok hallgatá­ sa, valamint azok nyilvános előadása is. A gyakorlatban azonban még ezen megszorí­ tott kisebbségi jogcsökevények sem érvénye­ sülnek. Előfordult olyan eset, hogy egy né­ metországi kurd nemzetiségű fiatal csupán azért nem léphetett be az ország területére, mert vezetéknevében a Kurdisztán szó szere­ pelt. Az önkény gyakorlata az egyesületi jog­ ban is érvényesül. A Kürd-Der civil egyesület például annak köszönhette végérvényes betil­ tását, hogy kurd nyelvoktató tanfolyamokat szervezett, valamint egy kurd nyelvű televízió csatornát üzemeltetett Törökországban. Kurdok részvétele a politikában A legnagyobb kurd támogatásnak örvendő párt a Dehap, valamint a betiltott, különböző áramlatokkal rendelkező PKK. A Dehap (Demokratikus Néppárt) a Hep (Munkáspárt), a Dep (Demokrata Párt) és a Hadep (Szociáldemokrata Párt) utódpártjaként tekinthető, minekutána az elődpártokat a ter­ rorizmus és a szeparatizmus koholt vádjával egymás után betiltották, s tagjaikat folyamato­ san és módszeresen zaklatták a hatóságok. A Dehap jelenleg a kurd kérdés egyfajta új megoldását képviseli, elsőként vázolt fel egy, a szeparatizmust mellőző, Törökország hatá­ rain belül megvalósítandó tervet. 1994-ben csupán ez a párt volt képes átlépni a 10%ban meghatározott bejutási küszöböt. E párt kép­ viselője volt az a Leyla Zana, akit azért ítél­ tek 15 év börtönre, mert a Nagy Török Nem­ zetgyűlésben mind török, mind kurd nyelven felhívta a figyelmet a két nép barátságának fontosságára... A PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) illegálisan került megalapításra 1978-ban és 1984-ben kezdte meg fegyveres harcát Dél-Törökország területén. A három nagy fegyverszünet éveiben (1993, 1995, 1998), mikor tárgyaláso­ kat kezdeményeztek a török féllel, az állam nem volt hajlandó semmiféle engedményre, Elnöküket, Abdullah Ocalant 1999-ben egy minden jogiságot nélkülöző eljárás során sze­ paratizmus vádjával az állambiztonsági bíró­ ság halálra ítélte, az ítéletet azonban utóbb életfogytiglani börtönre változtatták. A PKK által folytatott harc eleddig több mint 40.000 áldozatot eredményezett, nagyobb ré­ szük sajnos kurd nemzetiségű. A PKK napjainkig egy önálló Kurdisztán megteremtését tűzte zászlajára, míg a pártból kivált utódszervezetek, a KKK (Kommunista Kurdok Szövetsége), valamint a Kongra-Gel (Kurdisztáni Népkongresszus) a kurdkérdést Törökországon belül egyfajta területi autonó­ miában gondolkodva szándékoznak megolda­ ni, mindezidáig sikertelenül. Megoldások a kurd kérdésre A kurd kisebbség helyzetének megoldása, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik alap­ kritériuma Törökországot is engedmények meg­ tételére kényszeríti. Ennek alapja az emberi jo­ gok feltétel nélküli betartása, valamint egy mű­ ködőképes jogállam megteremtése. E két mo­ mentum a demokrácia létének alapja. A kurdok számára biztosítani kell az alap és a szabadságjogaik gyakorlati érvényesülését. Emberjogi szervezetek azonban mind a mai napig aggasztó jelentéseket adnak, különösen a kurdok által lakott területeket bejárva. Tö­ rökországnak fel kell végre számolnia a nem­ zetállami illúzióit, s számolnia kell soknemze­ tiségű lakosságának voltával. A kurdok egyszersmind egy etnikai kisebbség, s a lakosság egy része. Ezt Törökországnak el kell ismernie, s az alapvető alkotmányjogi sza­ bályokat ehhez igazodva meg kell alkotnia. El kell végre szakadniuk azon kitételüktől, me­ lyet még az 1923-as Lausanne-i Szerződésben rögzítettek, hogy ugyanis csupán a nem müzlim vallású kisebbségeket ismerik el való­ di kisebbségnek, kizárva ezzel a müzlim kur­ dokat a kisebbségi státuszból. Elengedhetetlenné válik tehát az ország fejlő­ dése szempontjából egy radikális demilitarizáció, egy államigazgatási decentralizáció, vala­ mint magasabb szintű demokratizálódás. A történelmi és földrajzi tényezőket figyelem­ be véve az általam legelfogadhatóbb megoldás egy olyan regionális autonómia, vagy egy szö­ vetségi állam létrehozása lenne, mely együtt járna a kurdok törvényhozásban való megjele­ nésével, és egy saját kisebbségi önkormányza­ ti rendszer kialakításával. Törökországnak véget kell vetnie az évtizedek óta tartó kurdüldözésnek, s biztosítani kell a kurdok szabad és békés joggyakorlását. S Eu­ rópa is felébredhetne már... Nagy Viktor tizenegyedik oldal �Van barátod? Továbbgondolt házi feladat Az esetlen időbeosztásom úgy hozta, hogy majdnem egyedül ültem be megnézni ezt a fil­ met. Aztán úgy esett, hogy mégis akadt egy kísérőm, akivel megvettük a jegyet, és jót ne­ vettünk mikor a filmcímet kérdésnek értő pénztáros srác félreértvén szándékainkat, minket a kapcsolatépítés eme fura módját vá­ lasztó egyetemistáknak nézett. De aggodalom­ ra semmi ok. Végül mindenki megértett min­ dent, és mi megkaptuk jegyünket. Ám matiné lévén, nem készültek a tavaszi napsütés - még véletlenül sem az egyetemi előadás!! - elől mo­ ziba menekülők áradatára, a büfé nem üze­ melt. így hát felkerekedtünk, s vettünk egy kis ellátmányt filmélményünkhöz a közeli kis­ boltban. Kényelmesen visszasétáltunk, és már kezdődött is az előadás. Ám előtte egy barát­ ságos női hang diszkréten figyelmeztet: „Kér­ jük telefonjaikat a film zavartalan élvezete ér­ dekében szíveskedjenek kikapcsolni. Köszön­ jük!’ S valóban, mindenki el is némít, csak épp az én telefonom szólalt meg (utólag is elnézés mindenkitől aki, esetleg e sorok olvasása so­ rán épp a mozi-élményét elrontóra ismerne rá). De nem is szaporítom tovább a szót! A vil­ lanyok már leoltva. Kezdődjék hát a Van bará­ tod c. film! François (Dániel Auteuil) műkincskereskedő. E, mint megszállott műkincskereskedőéknél általában lenni szokott, hősünk is elég szépen bele van szerelmesedve a régi tárgyakba. Sze­ relmének kiteljesülésére a film első tíz percé­ ben rögtön sor is kerül szemünk láttára, mikor is élete értelmét borsosán áron felül megszer­ zi egy aukción. Csakhogy a történet, ugye egyik „láv-sztoriban” sem ilyen egyszerű, új­ donsült párunknak is át kell verekednie magát az irodalomórai fogalmazásokból ismert tár­ gyalás vagy, ha úgy tetszik, bonyodalom ré­ szen. Nos, jelen esetben a gonosz negatív sze­ replő François munkatársa, aki fondorlatos módon igyekszik elválasztani a férfit „Tőle”. Nem átall olyan fogadásba hajszolni Francoist, melynek tétje a váza lényének tulajdoni helyzete. S a feladat: hősünk tíz napon belül találjon olyan embert (???!), akit a barátjának, mi több: a legjobb barátjának nevez. „Hah, mi sem egyszerűbb ennél” - gondolja François, s nézi telített naptárját. Minden este vacsora, egyik befolyásos ember adja a kilincset a má­ siknak galériájában. Nemhiába, hisz így van ez, ha valaki fontos ember. Nos, most már csak az a kérdés: ki is legyen, kit ezek közül a legjobbnak nevez? Ki az, ki ismeri minden ba­ ját? S ki az, kinek ő ismeri minden gondolatát? Ki az, ki, ha siker éri irigység nélkül együtt örül vele? Ki az, akit felhívhat hajnali három­ kor? Mi sem egyszerűbb, de a lista mégis csak apad, az idő fogy, és még mindig nincs meg „az az egy”. Párizs útjait rója egy mindent tu­ dó, szerény taxissal (Dany Boon) kutatva kol­ légák és volt osztálytársak után, akikről szép sorjában kiderül, hogy nem ők azok. François mégsem adja fel. Mindennap beül a taxishoz, és keresi őt, aki majd elhozza neki a várva várt győzelmet, s a váza nyújtotta boldogságot. Nem lehet azonban a nap 24 órájában legjobb barát után kajtatni, hősünk megpihen hát egy focimeccsen taxisával, és mivel az emberek megéheznek a nagy energiákat felemésztő ke­ resgélésben, ennie is kell, taxisa elhívja hát szüleihez vacsorára. De íme a jó ötlet! Miért is ne játszhatná el a taxis, hogy ő a legjobb ba­ rát? És már meg is nyerte a fogadást! Csak épp egy stílusos bevonulás kell melybe már „Őt” (értsd: a vázát) is bele lehet vonni. S a ta­ xis szívünket melengetőén lelkes: megy, ahova Francois mondja, hogy menjen, s megteszi, amit Francois kér. Csak épp a felismerése nem melengeti szívünket. És hopp, el is érkeztünk a tetőponthoz, melynek szereplői: François, a taxis és a váza (a fogalmazást író egyszeri kis gimnazista valószínűleg nem érzi ennyire egy­ szerű hoppnak utolsó vércseppjeinek kiizzadását valami végső lényeges gondolat papírra ve­ tése céljából...). A film alapötlete az a fogalmazás, amin, tet- szik vagy nem, mindenkinek túl kell esnie va­ lahol úgy áltsuli 5-6. osztálya magasságában. A címe: „A barátom és én”. Patrice Leconte rendező-forgatókönyvíró valószínűleg csillagos ötöst kapott erre a beadványára. Mindeneset­ re, ha bármi haló vány köze is volt a házi fel­ adat ezen mozgóképes megoldásához, én biz­ tos azt adtam volna. Egyszerű film, egyszerű mondanivalóval és nyilvánvaló csalódással azok számára, akik minden következő jelenet előtt azon szurkolnak, hogy: „Na, mikor jön már a szerelmi szál?” Nekik, sovány vigasz­ ként csak ennyit mondhatok: néha bizony nem csak az oldalbordát kell becsalogatni a moziba, hogy ott képekben szembesítsük érzelmi hen­ dikepjeivel, úgy okoskodván, hogy hátha eb­ ből majd tanul. Bizony esetenként nem árt ön­ vizsgálatot is tartani, ezen film által például arról, hogy hány ember akad, akivel hajnali háromkor különösebb, válogatott, becézőnek egyáltalán nem nevezhető szavak kísérete nél­ kül elbeszélgethetünk? Vagy már csak egy vá­ za és esetleg egy munkavacsora maradt a no­ teszunkban is „barát” címszó alatt...? S hogy szól a kisiskolás utolsó bekezdése, ahol egy végső mély lélegzetvétellel nekifut a meg­ oldásnak? Nos, a film végeztével a mozi teljes közönsége összenézett, mint amikor az ember az élet egyszerű igazságaira döbben rá az élet nemkevésbé egyszerű dolgaiból, és jót nevetve kisétált a moziból. Majd az egyik jobbra vette útját, a másik pedig balra. Ablonczy Zsuzsanna Közlemény Tánciskola a Pázmányon Kedves Olvasóink! Nemrég olyan dolog történt kedvenc Karunkon, ami bizony igencsak ritkaságszámba megy... Je­ lentkezett a HÖK-nél Csergő Laci, hogy szívesen tartana egy társastánc-tanfolyamot, amennyi­ ben ezt a hallgatók igényelnék. Nos, március végén realizálódott ez a kezdeményezés: klasszikus társastáncokat tanulhatunk csütörtök esténként 6 és 8 óra között, remek hangulatban, egy igen lelkes csapat tagjaiként, egy héttel később pedig a tanári gárda két fősre bővült: Laci mellé Hárnási Kinga csatlakozott, hogy a hölgyek lépéseinek elsajátításához segítséget nyújtson. A kurzus anyaga meglehetősen széles: van itt a keringő tői kezdve, egészen a rock & roll-ig minden, amire csak a résztvevők vágynak, sőt, Laci ígérete szerint akár még az ír tánc alapja­ it is elsajátíthatjuk, ha a tervezett programba belefér. Örömteli, hogy a táncolni vágyók száma hétről-hétre egyre inkább növekszik, már az első al­ kalommal kinőttük az eredeti helyszínként felmerült Tanári Klubot, és minden héten új arco­ kat láthatunk az óra megkezdésére várakozók között. Ne feledjétek: Csütörtökön 18:00,1. Előadó. Gyertek Ti is táncolni! Horváth László „Kicsi” Tájékoztatunk minden érintettet, hogy „A Hallgatói Fórumról” c. cikkünk (Id. idei első szám), folytatásának elmaradása nem a szer­ kesztőség restségének tudható be, hanem azon illetékes egyetemi fórum hallgatására vezetendő vissza, amely részére a kari HŐK a hallgatói észrevételeket továbbította. En­ nek következtében - miután ez idei utolsó számunk - a Hallgatói Fórum panaszaival kapcsolatos fejleményekről legközelebb az ősszel lesz lehetőségünk tudósítani. tizenkettedik oldal �Gulácsy Lajos álomvilága „Az elveszett Éden, mely fájva fájón Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg? (Juhász Gyula) Március közepétől július 20-ig tekinthetjük meg Gulácsy Lajos A varázsló kertje címet vi­ selő gyűjteményes kiállítását az Andrássy úti KOGART Házban. A mintegy kétszáz fest­ ményt és grafikát felvonultató tárlat méltó módon mutatja be a művész életpályáját. Érde­ kes, hogy a Kieselbach Galéria és Aukciósház közvélemény-kutatása szerint Gulácsy életmű­ ve az öt legfontosabb magyar képzőművészeti életmű egyike, de ennek ellenére alkotásaiból utoljára 1966-ban rendeztek retrospektív kiál­ lítást. A KOGART Ház tehát eleget téve az érdeklődők igényeinek, számos magán- és köz­ gyűjteményből állította össze ezt a kiállítást. Gulácsy már 17 éves korában a nyilvánosság elé lépett festményeivel. A budapesti Mintarajziskola növendéke volt, de egy év után professzorai el­ tanácsolták a művész-pályáról A lényegében au­ todidakta művész korai képein megjelenik a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió hatása, de valójában művei nem sorolhatók egyik irányzat­ hoz sem. Rómában, Firenzében, majd Párizsban járt tanulmányúton, és az itáliai táj erős hatással volt művészetére is. Az olasz városok középkori, reneszánsz hangulata rabul ejtette, képein az Itá­ lia édeni tája jelenik meg, rokokó hangulatú zsánerjelenetek, történelmi és irodalmi alakok tűn­ nek fel a képeken. A magasba nyúló fák érdekes kontrasztot alkotnak az alul sétáló alakokkal, me­ lyek hol egyedül, hol párban, egymást átkarolva, némán suhannak el A kiállítóterembe érve egy­ ből megragadja a látogatót ez a különös képi vi­ lág, a sok sötétzöld, vörös és bíbor tónusú képek azt sejtetik, mintha most érkeztünk volna meg egy csendes, békés lápvidékhez, és észre sem veszzük, de a szemünk csak gördül-gurul egyik festményről a másikra. Hömpölygünk a képek­ kel, ezzel a lágy, légies világgal. Az első világháború híre Velencében érte az ér­ zékeny művészt. E hír hallatára idegrendszere összeroppant, és ettől kezdve rövid megszakí­ tásokkal idegszanatóriumok, elmegyógyinté­ zetek lakója volt. Az orvosok systémás katatóniát és schizofréniát állapítottak meg. De hogy igazán megértsük elmebaja okát, el kell rugaszkodnunk az orvosi műszavaktól, és figyelmünket arra a korra, arra a társadalmi közegre kell összpontosítanunk, amelyben Gulácsy élt. Esetében ugyanis -mint sok más művésznél- nem az elmebaj a lényegi elem, ha­ nem valami egészen más. A múlt században relatíve sok volt azoknak az alkotóknak a szá­ ma, akik megőrültek. Ok voltak azok, akik nem voltak képesek elviselni azt, hogy végig kell nézniük a világ pusztulás felé vezető útját, és ez ellen nem tehetnek semmit. Ok azok, akik nem voltak hajlandóak közönyösséggel, cinizmussal tekinteni az emberiség jövőjére, akik intenzíven élték meg az átalakuló világot és ennek átformálódó értékrendjét. Más művé­ szeket elkerülte az elmezavar, de ennek nem a művészi nagyságuk volt az oka, inkább óva­ tosságuk, önmaguk féltése. Ok nem merültek le a mélybe, de nem is tudtak ormán felhozni igazgyöngyöt. Gulácsy menekülni akart ebből az átalakuló világból, álomvilágot alkotott ma­ gának, melyet Na’Conxypannak nevezett el. Padova, Brescia, Nervi és Genova - a tanul­ mányutak régi helyszíneire emlékeztetnek ezek az ősi, idilli, tiszta békés tájak, jelenetek. Na’Conxypan egy külön világ, külön lakosok­ kal, külön nyelvvel (amelynek szótárát a mű­ vész meg is alkotta). A szürrealizmus és az expresszionizmus hatása érződik ezeken a mű­ veken, de az irányzatok jellemző jegyeit egyé­ ni módon használja fel képi világának kialakí­ tásához. Ez az egyéni, különleges látásmód okozza azt, hogy alkotásai után oly nagy az érdeklődés napjainkban is. Mert mindenki sze­ retne egy kis időt, apró helyet, amikor és ahol elbújhatna a világ elől, vagy inkább a világot zárhatná ki a saját világából. Gulácsy festmé­ nyein áttörnek ezek az érzések; szenvedélyes szerelmespárjai, lidérc módjára bolyongó alak­ jai, sötét hosszú fái mind-mind egy letűnt vi­ lágra figyelmeztetnek, mely talán már sohase tér vissza. A képek hangulatot adnak, csende­ sen, szelíden a néző mellé sompolyognak, megérintik a vállát, és álomvilágba csalogat­ ják. Színükkel, illatukkal elkábítják a látoga­ tót, gomolygó füst képében körülölelik őt. Gulácsy hitt abban, hogy a jelenkort meg lehet változtatni. Igazságkereső énjének megnyilvá­ nulását életrajzírója jegyezte fel: a festő egy napon kijelentette, hogy „Most minden más­ képpen lesz”. Ugyanakkor pedig hangsúlyoz­ ta: „Tessék ezt komolyan venni”. „Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépíteni. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erőszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. így menekült las­ san, de biztosan egy másik dimenzióba innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe. De mint Oféliáé, az ő tébolya is szép volt. Da­ lolva merült el az örvénybe és virágokat hin­ tett a habok közé’’ (Juhász Gyula). Aradszki Dea Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Sziasztok jogászok! Nyilvánvalóan hallottatok arról, hogy 2006-ban egy új szak indult egyetemünkön, a Nemzetközi Igazgatási alapszak, melynek feladata a szakleírás szerint: „olyan nemzetközi igazgatásszervezők képzése, akik alkalmasak a közigazgatási szervezetrendszerben, továbbá a nemzetközi nagyvállalat­ okon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végrehajtására, a közigazgatási szervek és az önkormányzatok nemzetközi kapcsola­ tainak szervezésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szervezési feladatok ellátására, hatósági eljárások lefolytatására, középvezetői feladatok elvégzésére, továbbá kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához!’ A szakleírás találó, ám szeretném megjegyezni, hogy még odébb vagyunk a fent említett készségek és a tudásanyag elsajátításától, annak ellenére, hogy immáron második éve koptatjuk az egyetem padjait. Ez természetesnek mondható, hiszen egy új képzés elindításakor min­ dig felmerülnek problémák. A jogász szak már hosszú-hosszú évek óta működik az egyetemen, tehát már több „nemzedék” került ki a nagybetűs Életbe, akiknek pályája, illetve az életben való boldogulása pontosan követhető. A tanrend ennek megfelelően alakult, alkalmazkodott az új elvá­ rásokhoz, egyes tanegységeket kivettek, míg másokat hozzáadtak a képzés törzsanyagához. A mi esetünkben azonban nincs ilyen, a tananyag kis­ sé még kiforratlan, mi diákok pedig azt se tudjuk, hogy hogyan fogjunk hozzá. Ráadásul a képzési forma is kissé „idegen”. Azelőtt nappali tagozaton tanultam, s most levelező tagozaton kezdtem el tanulmányaimat (a nappa­ li tagozat csak idén indul). Fura volt, hogy csak szombaton vannak órák, meg az, hogy a diáktársaim közül sokan idősebbek nálam, hogy hétköz­ nap dolgozni kell menni, és még sorolhatnám... Az egyetemi előadások azonban kiválóak. Nehéz megmondani, hogy kinek az előadása a legjobb, de általánosságban elmondható, hogy minden tanár törekedett arra, hogy előadásaik érdekesek legyenek. A vizsgán alapvetően jóindulatúak a vizsgáztatók, a bukások javarészt a tanulás hiányának köszönhetőek. Persze a mi vizsgáink messze nem olyan nehézségűek, mint a jogászoké. A csapatunkról elmondható, hogy a lehető legváltozatosabb társaság, amit életemben láttam. Csepregi Horváth Bálint tizenharmadik oldal �Albertina Ha már nagyon elegem van a hétköznapi robotolásból, valahova el kell mennem. Gondolom, ezzel mindenki hasonlóképpen van... így egyik szombaton Bécsbe utaztam, többek között azért, hogy megtekinthessem az Albertinál, a világ egyik legjelentősebb múzeumát, ami az elmúlt néhány hónapban a Monet-tól Picassóig cí­ mű kiállításnak adott otthont. Jó pár termen keresztül barangoltam, s szebbnél szebb képeket csodálhattam meg, ezek közül emelnék ki néhány festményt, mutat­ nám be alkotójukat. De nem szabad megfeledkeznünk a képek gyűjtőjéről, a Batliner családról sem. A jogász végzettségű Herbert Batliner kora if­ júsága óta rajong a képekért. De vajon mi mo­ tiválta, hogy ennyi festményt felvásároljon? Mikor ezt a kérdést feltették neki, azt vála­ szolta, hogy valami érdemlegeset szeretne hát­ rahagyni maga után. Jelenleg több mint 500 darabból álló gyűjteményét bocsátotta az Albertina Múzeum rendelkezésére. Egy felté­ tele volt: ha valamelyik képre szüksége lenne, azt bármikor visszakaphassa. A képtár cseré­ be gondozza és őrzi az értékesnél értékesebb alkotásokat. Néhány szóban a „kollégáról”: 1928-ban Liech­ tensteinben született és nevelkedett. A pénz­ ügyek igazgatásához való tehetségét édesapjá­ tól örökölte, aki 40 évig a hercegség tanácsosa­ ként az állami bank igazgatója volt. Batliner berni, innsbrucki és lyoni jogi és gazdasági ta­ nulmányai - majd bírói tevékenységének évei - után 1955-ben Vaduzban alapított ügyvédi irodát, amely hamarosan világszerte ismert vagyonkezelő ügynökséggé fejlődött. Liech­ tenstein jogi adottságait kihasználva az iroda neves ügyfeleket segített az adóelkerülés tör­ vényes lehetőségéhez, s Batliner ennek jegyé­ ben „feltalálta” a családi alapítvány intézmé­ nyét. Az előírást teljesíteni tudó - másfél mil­ lió eurós minimális vagyonnal rendelkező ügyfelei között Gianni Agnelli, a Fiat vezére éppúgy ott van, amint a rumgyáros Bacardi, és a sor hosszan folytatható lenne világszerte ismert milliárdosokkal. A képzőművészet iránti rajongás mellett ma­ radt ideje és lehetősége más tevékenységre is: az ő nevéhez fűződik a sixtusi kápolna új or­ gonájának 2002-es megépítése, emellett alelnöke a nemzetközi Salzburg társaságnak, el­ nöke az Albertinál támogató alapítványnak. A házaspárt a gazdag gyűjtemény szinte vala­ mennyi darabjához személyes emlék fűzi. A bécsi megnyitón Rita Batliner megindultan válaszolt a kérdésre, miszerint nehéz volt-e megválni ezektől a festményektől: nagyon is, olyan üres lett minden nélkülük! Azt a Mirót például születésnapjára kapta, a négy gyer­ mek mindegyikének születését „megünnepel­ ték” egy képpel, akadt elég alkalom családi megemlékezésekre. A Batliner-házban az öröm forrása mindig valamilyen festmény, képző­ művészeti remekmű. A gyűjtés irányát meghatározta az Ernest Beyelerhez, a híres bázeli galeristához fűződő barátsága: ötven évvel ezelőtt az ő hatására tá­ madt fel érdeklődése a francia impresszioniz­ mus és posztimpresszionizmus iránt, s valószí­ nűleg tőle ered a tudatosság is. Batliner és neje, amikor csak módjuk volt rá, vásároltak Picassót. Ma negyven van a birto­ kukban. Ugyanígy ismerkedtek az orosz tizennegyedik oldal * avantgárd művészettel: az 1905-35 közötti al­ kotások, Chagall, Malevics szintén fontos sze­ repet játszottak. A fő gondolat az volt, hogy a gyűjtemény együtt maradjon. Ezért vitték ala­ pítványba, amely a házaspár halála után is fennmarad. A klasszikus modern gyűjtemény otthona most már Bécs. Az Albertina szabadon válo­ gathat belőlük kiállításaira. Rita és Herbert Batliner pedig már elkezdte a kortárs képek gyűjtését: végtére is üresek a falak, nem ma­ radhatnak úgy. A következőkben öt képet emelnék ki: nyilván a kiállítás címadóit, Monet Vízililiomok-ját, Picassótól a Meztelen nőt madárral és furulyá­ zó férfival című festményét, illetve Chagalltól a Papírsárkányt, Degas-tól a Két táncosnőt és Nolde-tól Az erdő-t. Előrebocsátanám, hogy én is pusztán benyo­ másokat, benyomásaimat szeretném megosz­ tani Veletek. Ne várjatok semmilyen átfogó ismertetést... Arra a könyvnyi terjedelem is sok esetben kevésnek bizonyul... Egyedül Emil Nolde-ről szólnék picit többet. Hogy mi­ ért? Mert az ő neve kevésbé ismert, s mert en­ nek ellenére csodálatos képek alkotója. Monet vízililiomjait nézve szinte odaképzeli magát az ember a tópartra. Csodálatos, ahogy a színekkel játszik. Azt mondják, hogy az elmosódottság - tényleg, mintha egy nedves üvegabla­ kon keresztül szemlélnénk a tájat - a szürke há­ lyogának köszönhető... Ki tudja? Mindeneset­ re Michael F Marmor, az amerikai Stanford Egyetem szemészprofesszora számítógépes szi­ mulációval rekonstruálta, mit láthattak a művé­ szek. S kutatásai szerint Monet és a szintén ha­ sonló cipőben járó Degas festményeinek homá­ lyossága szemproblémájukból adódott. Picasso e képe a bukolikus énekeket, a pásztorköltésze­ tet idézi. Egy teltebb, nőideál, mellette egy véz­ na, furulyázó férfi. Chagall papírsárkánya csak a háttérből sejlik. A rá jellemző mese-, fantázia­ világot ábrázolja. Bizonyára ismeritek a Hege­ dűs a háztetőn című „népies műeposzt”. Nos, ez a kép is azt a zsidó világot idézi. Degas balerinái. Nos, ehhez szinte nem is fűz­ nék kommentárt. Táncosnők, állandó és örök téma. Hasonló témájú műveinek száma szinte megszámlálhatatlan. Mégis, mindegyik könynyed, légies balerina lenyűgöző. Emil Nolde német festő. Aki jártas Németor­ szágban, annak lehet, hogy fel is tűnik, hogy jé, mintha látott volna egy ilyen elnevezésű helységet a térképen... S igen! Jó a sejtés. Ez csak egy felvett név, szülőfaluja után. O az északi expresszionizmus legjelentősebb képvi­ selője. Művészetének középpontjában a táj áll. Az általam kiválasztott kép is ezen alkotások közé sorolható. A természet közelében nőtt fel, s az ott látha­ tó formák elevenednek meg, fantomokká, dé­ monokká változnak képzeletében. Eszköz­ használatát tekintve eléggé bátor volt. Hagy­ ta, hogy ösztönei irányítsák, bátran kipróbált mindent. Nem félt ecset helyett kartont, szi­ vacsot vagy az ujjait használni. Színválasztá­ saira is a vakmerőség volt jellemző. Néhány hónapra még a Die Brücke-hez is csatlakozott. Másik oldala a vallásos témájú festészet. Itt is háttérbe szorította a külső valóság ábrázolá­ sát. Bibliai történéseket elevenített meg. Remélem, kedvet csináltam Nektek, hogy a vizsgaidőszak fáradalmait egy képtárban he­ verjétek ki. Van belőlük itthon is elég. Mikola Orsolya Gyógyszerjog Április 8-án és 9-én „Europäisches Zullasungssystem für Humanarzneimittel” címmel tartott előadást egyetemünkön né­ met nyelven Katarzyna MiaskowskaDaszkiewicz, a Johannes Paulus II Katholische Universität in Lublin tanára. A résztvevők megismerhették az emberi gyógyszerek piacra kerülésének szakasza­ it, célját, felhasználási területeket, ennek akadályait, a gyógyszer kétféle fogalmát, a szükséges engedélyeket és az egységes szabályozás hiányának problémáit. Ennek megoldására mondta ki az Európai Parla­ ment és Tanács 2001-ben egy egységes, az emberi gyógyszerekről szóló Közösségi Kódex elkészítésének szükségességét, amit minden tagállamnak le kell fordítani. 7 jogi iránymutatást fogalmaztak meg, amelyek közül a legfontosabb a belső pia­ con történő forgalomba hozatal szabályo­ zása. Vendégtanárunk részletesen beszélt a home­ opátiás és növényi gyógyszerekről, a gyer­ mekgyógyszerekre vonatkozó speciális sza­ bályozásról és a határtermékekről, mint pél­ dául a kozmetikumok és különféle élelmisze­ rek. Bemutatta a gyógyszerelőállítás fizikai, kémiai, biológiai és állatkísérleti szakaszait, és végül beszámolt az embereken való tesz­ telések 4 fázisáról. Hallhattunk az „orphan drugs”-ról, vagyis a különleges és ritka betegségek kezelésére használható gyógyszerekről is. �Magyarország irányába gyorsul az R.E.M. CD kritika: R.E.M- Accelerate Az utóbbi időben elvesztem a gondolataim között A visszhangok is csak konganak a fejemben Tegnap át is vehettem a túlkomplikálásért járó fődíjat Hisz össze-vissza beszélek dolgokról melyekben én sem hiszek. Higgyél hát Te, és bennem, és semmi másban! Szoríts sarokba: tegyél valakivé! Mondd meg végre, üres ember lettem hát? Ez a tükörből visszanéző üres ember, én vagyok? (R.E.M - Hollow Mán) A jegyzeteim között keresgélek, füzetpapírok, nyomtatott szövegek szálldogálnak a levegő­ ben. Egyszer csak a kezembe akad egy lap, rajta az aláhúzott mondattal: „Nyisd ki, tartsd fenn, és őrizd meg a kommunikációnak azo­ kat a csatornáit, amelyeken keresztül az em­ berek tudatják egymással, hogy mit érzékel­ nek, éreznek és kívánnak”. Annak idején ez a Fuller-mondat nyílván a vizsgára való készülés hevessége okán lett olyan erős ceruzavonalak­ kal aláhúzva, hogy próbára tette a papír vas­ tagságát. A könyv e részén már nem található­ ak kósza rajzok; nyílván már kezdtem belátni a vizsgáig rendelkezésre álló idő szűkösségét. Most viszont megérintett, azon az egyszerű „egyetemista lány éldegéli az életét 2008 máju­ sában” szinten. Ez az egész: annyira egyszerű, és annyira igaz. Bármire levetíthető. Végül is, mit ér egy tanár minden bölcsessége, ha ezt nem tudja átadni hallgatóinak egy számukra érthető, érdekes módon? Mit ér a fiú vágyako­ zó pillantása, ha nem néz elégszer a lány felé, hogy tekintetük találkozhasson? És végül: mit ér az az együttes, aki nem figyel rajongó tábo­ rának ösztönzésére vagy kritikájára, mikor új albumot készít? Mert bizony a klasszikus „Ze­ ne nélkül mit érek én..?” nagyon könnyen megfordítható ebbe az irányba is. Nos, az utóbb említett kommunikációs kapcsolatnak sikerességére példa az R.E.M legújabb CD-je, az „Accelerate”. 28 év és 17 album. Ennyi áll a csapat mögött. Ez pedig esélyt ad magas és mély pontokra is egyaránt. Pályájuk ívét elnézve, az nagyjából olyan esetlegesnek tűnik mint a névválasztás: állítólag a szótár felcsapásánál pont a „Rapid Eye Movement” szóra esett a szemük. Egé­ szen 1994-ig tehát töretlenül haladtak a csúcs felé. Aztán történt valami. Hogy az énekes, Michael Stipe-ot kedvetlenítették-e el a HÍV betegségéről szóló, mint utóbb kiderült: hamis pletykák, vagy a dobos, Bili Berry agyvérzése volt-e az ok: nem világos. Mindenesetre a kö­ vetkező három CD nagy bukás volt, kevés slá­ gerrel. A rajongók értetlenül álltak a kicsit uncsi, melankolikus számok előtt, és kezdték kihúzogatni a csapat nevét az „ezt még le kell töltenem” listájukról. Ezután nem lett volna meglepő, ha végleg eltűnnek a süllyesztőben; azonban megint: érthetetlen okokból erőre kaptak. A 2004-es Around the Sun, bár kevés dübörgős rock slágert tartogatott, de legalább teli volt dallamos számokkal. A rajongók hálát adhattak Bushnak, hogy Stipe-ot megihlette: a CD teli volt anti-elnök fröcsögéssel: végre megint volt valami, ami erős érzelmeket, igazi zenét csalt elő a csapatból. Mégis: ez még min­ dig nem volt elég: a rajongók a „Monster” c. 1994-es album energiáját és a ’92-es „Automatic fór the People” líráját sírták viszsza. No, és itt jön be az a hatalmas robbanás, amit csak egy közönségére figyelő együttes tud kicsiholni magából, ennyi év után is: meg­ született az Accelerate! Itt végre minden van, ami kell. Az összes szám egyszerre dallamos, energikus, rockos és sors­ nak hála: nem depi! Kell ennél több? Hát per­ sze: a turné, ahol meg mutathatják: ez élőben is mind ilyen jól hangzik. Erre, pedig a négy évvel ezelőtti tapasztalat a garancia. Akkor, amint megláttam a vékony, kopasz és erősen ráncos pasast, ahogy egy maszkszerű, festett kék csík­ kal a szeme körül a mikrofonért nyúl, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e 15 évesen levenni apám polcáról az A fór the P CD-t. Azonban mikor még másfél óra múlva is szívet, lelket beleadva bulizott az együttes, ez a kétség elszállt. Nem csak az előadás energiája volt lenyűgöző, hanem Stipe viszonya a közön­ séghez. Mindig rendkívül szimpatikus, ha egy előadó, a dalok között beszél a nézőtéren csápolókhoz, elmeséli, hogy azok miről szólnak, és fő­ leg ha a fellépést megelőzően rászánt 5 percet, hogy megtanuljon egy-két szót a rajongók nyel­ véből, hogy aztán azzal köszönthesse őket. Rá­ adásul egy-egy szám között világosan olvasható­ an kivetítették a dalok szövegét, hogy az is együtt énekelhessen, és megérthesse őket, aki még nem hallgatta elégszer az albumot ahhoz, hogy kívülről fújja. Ez a hozzáállás pedig, ak­ kor, és minden bizonnyal idén, augusztus 16-án, a Szigeten is meg fogja hálálni magát. A közön­ ség 28 év után is szívesen és szakadatlan lelke­ sedéssel tombol a koncerten, és hallgatja végte­ len lejátszás funkción azokat a számokat ame­ lyeket az ő elvárásait figyelembe véve, miatta, neki is érte írtak. Most tehát, ezekben a szép, meleg hónapokban talán ideje lenne több szin­ ten is példát venni erről a lenyűgöző kapcsolat­ ról. Akkor végre az oktató tudománya beszivá­ roghatna a padban ülők fejébe, a fiú szemében tükröződhetne a lány hasonló vágyakkal teli pil­ lantása, és minden csápoló közönség ott érezhetné önmagában kedvenc együttesének lüktetését. Barát Zsófia Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Tudósítás a Vetítőről - Ez most komoly? Igen, kérünk... Nagy,mosoly ül ki a pár arcára, ahogy átveszik a mozizás élvezetének fokozását hivatott cseme­ gét. Ok sem az ingyen pattogatott kukorica miatt jöttek. Ebben a pillanatban kialszik a lámpa, és elindul a film. Kezdetét vette egy újabb „Vetítő - Pázmány Filmklub”. Ezek a szerdai mozi estek szépen illeszkednek az egyetemen folyó kulturális programok sorába, és öröm látni, hogy egyre több ember kíváncsi a program szervezője, Ablonczy Zsuzsanna által, az alkalmakra gondosan kiválogatott filmekre. Túl az első évfordulóján, ez a program megőriz­ te azt a célját, hogy mindig különböző, de egyaránt izgalmas témákat vegyen célpontba. Voltak itt már hóvihar és fókák ellen küzdő pingvinek, „fapuma” helyett más névre hallgató büfé körül lebzselő szeretnivaló antihősök, legutóbb pedig 12 esküdtszéki vitát folytató dühös ember. Azon túl, hogy mindig jó elnyújtózni az óriásvászon előtt, belefelejtkezni egy másik sors örömeibe, ne­ hézségeibe, a filmek izgalmas kérdéseket is felvetnek. Ha már egyetemista ugyanis az ember, meg szokott lenni az a rossz szokása, hogy szeret gondolkodni egy adott témán (tisztelet a ki­ vételnek). Ezt a vágyat pedig sok pláza-moziban eltöltött alkalom kissé kielégületlenül hagyhat­ ja (és akkor még a jegy árába bele sem mentünk; amikor egyes filmek után az az érzése támad­ hat a nézőnek, hogy ennek az élménynek kompenzálása képen talán inkább ő érdemelne meg já­ radékot). Arról pedig, hogy a felmerült kérdések se maradjanak megválaszolatlanul, a meghívott vendégek gondoskodnak. Itt volt például Réz András, filmkritikus és Badó Attila a Szegedi Tu­ dományegyetem rektor-helyettese. Senki ne gondolja, hogy amit előadnak, amolyan kioktatós beszédek leimének. Egy bizonyos „Sanyi”-t meg­ személyesítő színész például a „mennyire volt könnyű azonosulni a szerepével” c. kérdésre kellett, hogy válaszoljon, ami meglepő eredménnyel szolgált (kiderült, hogy a karaktert a színész egy csak általa ismert személyről mintázta). A beszélgetést végül bor mellett folytatott beszélgetés zárja, ilyenkor a meghívottakkal, egymással (világ csodája) még közvetlenebbül lehet eszmét cserélni. A haza vezető úton pedig lehet azon mor­ fondírozni, hogy milyen kérdést lett volna érdemes még megkérdezni, föl kellett-e volna csippenteni azt a pár papírzacskó alján maradt félig-kipattogott szemet, de legfőképpen: milyen film ad okot majd magára a morfondírozásra legközelebb! Barát Zsófia tizenötödik oldal �Az egyházi oktatásról Pro Facultate-nap Hazánkban az oktató-nevelői szektor jelenti állam és egyház kapcsolatrend­ szerének legkényesebb pontját. A rendszerváltás után az úgynevezett vatiká­ ni megállapodás, illetve a mindenki számára szabaddá váló verseny lehetővé tette az egyházi iskolák elterjedését és megerősödését az ország minden tá­ ján. Az egyház nem sokkal azelőtt még teljességgel elképzelhetetlennek tűnő mértékben kapott (vissza) épületeket és lehetőségeket. Mindezek mellett a 20. század egyik legismertebb személyisége, II. János Pál pápa is több magyaror­ szági katolikus oktatási intézménynek biztosított különleges legitimációt. Pél­ dául a pannonhalmi bencés gimnáziumban tett látogatásával (1996), valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapításúvá tételével (Kato­ likus Nevelés Kongregációja, 1999. március 25.). A sokak által túlzottnak tartott előjogok és az állami támogatás azonban szokás szerint irigységet szült, és többek között a média fáradhatatlan munkájának köszönhetően ma már az emberek többsége változásokért ki­ ált. A megváltozott körülmények miatt valóban érdemes lehet az 1990-es években megkötött szerződések oktatási tevékenységről és intézmények­ ről szóló részeinek felülvizsgálata. Kétségtelen viszont, hogy a normatí­ vákért, és az egyre kevesebb gyermekért folyó élesedő verseny futásnak köszönhetően a rendszer önmagától ki fogja vetni a bele nem illő közok­ tatási intézményeket (is). És ebből a szempontból nem fog számítani, ha egy-egy iskola esetleg előnyből indul. Azt sem lehet persze egyértelműen kijelenteni, hogy egy állami vagy alapítványi fenntartású iskola rosszabb helyzetben lenne, mint az egyháziak. Az ideális természetesen az lenne, ha a minőségi oktatást és nevelést folytató intézményeken kívül más nem maradhatna meg, ellenben azokat a lehető legmagasabb színvonalra fej­ lesztenék. Sajnos ezt nem könnyű - mondhatni: lehetetlen - megvalósíta­ ni, főleg hazánkban. Az emberek hajlamosak arra, hogy ha valami jól mű­ ködik, abból minél nagyobb hasznot akarjanak húzni maguk számára, amíg még lehet. Általában ugyanis nem a távlatokban gondolkodni tudás jellemzi korunk profitorientált vezetőit. Amíg még a katolikus gimnáziu­ mok, főiskolák és egyetemek is presztízskérdést csinálnak abból, hogy egymást megelőzve szerezzék meg a tanulókat, vagyis a pénzt, addig ne várjuk, hogy jobb legyen a helyzet. El kellene például gondolkodni azon, hogy hány egyházi fenntartású felsőoktatási intézményre is van szükség, illetve, hogy nem inkább az egységben van-e tényleg az erő. Az egyházi iskolák létének szükségességével viszont nem lehet és nem is érdemes vitatkozni. Ahogyan általában senki nem is teszi. Ezek az isko­ lák ugyanis olyan űrt töltenek be a társadalomban, amire az államnak nin­ csen sem kapacitása, sem pedig illetékessége. Ez mindenekelőtt az erkölcs területe. A helyesen működő katolikus iskolákban olyan értékrendhez és világnézethez lehet hozzájutni, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy mindent és mindenkit a valódi értékén tudjunk kezelni. Éppen ezért még a nem vallásos emberek is gyakran azt gondolják, hogy a katolikus iskola olyan, mint valami mosógép: csak bedobom a gyereket, aztán né­ hány év múlva kijön tisztán, mindegy, hogy milyen nevelést kapott előt­ te. Énnek is köszönhetően jutottunk el az egyházi iskolák napjainkban ta­ pasztalható felhígulásáig. Természetesen ezeket az alapvető értékeket máshonnan is meg lehet szerezni, csak sokkal kisebb rá az esély. Egy ál­ lami iskola soha nem adhat valóban követhető értékrendet, hiszen nem fogja tudni úgy megalapozni, hogy azt mindenki fenntartások nélkül el­ fogadja. Szem előtt kell tartani tehát azt is, hogy a vallásos eszmeiség és értékrend nem lehet kizárólag a vallásos emberek kiváltsága, akkor ugyanis alapvető küldetése ellen lenne az egyház. Teleki Levente 2008. május 8. (csütörtök) ír jó eg\ miért lógatod az orrod? CW MÉM MC&vfá-TAV. WM'W JOGBÓL 7 DE hiszed az ÉLŐFORM 2008. május 8-án újra Pro Facultate-nap lesz Karunkon. Hagyomá­ nyainkhoz híven idén is kiosztjuk a Pro Facultate-díjat, melyet hall­ gatóink, oktatóink és valamennyi alkalmazott szavazatai alapján a Karon oktató tanáraink kaphatnak meg, azok, akik a legtöbbet tet­ tek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, ok­ tatója, alkalmazottja szavazhatott arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitünte­ tésre. A díjat egy személynek csak egy ízben lehet odaítélni. Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007) Idén először azonban a „Hallgatókért”-díj is odaítélésre kerül a Ka­ ron dolgozó legnagyszerűbb tanszéki adminisztrátornak, az ő sze­ mélyéről szintén a hallgatóink szavazatai döntenek. Újdonság még a szintén első ízben kiosztandó „Hallgatói Mozgalomért”-díj, amely az egyetemisták önszerveződéséért, a hallgatói közéletért legtöbbet tett hallgatók nyerhetnek el. A nap a már hagyományosnak nevezhető keretek között zajlik: dél­ től a II. János Pál pápa teremben szentmisével indul, majd a díjáta­ dók következnek; ezt követően egy „próbatárgyalás” kerül megren­ dezésre. Délután fél háromtól az udvaron - mint az szokásos - ta­ nárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsozunk, kora estétől pedig koncerteken (Retro School Bánd, Monsoon Robbie Williams Tribute Bánd) szórakozhat a nagyérdemű közönség. A délután fo­ lyamán borkóstolással, grillezett ételekkel és sok-sok szeretettel vá­ runk mindenkit! A részletes program: 12:00 Szentmise a II. János Pál pápa teremben (Díszterem) 13:00 Pro Facultate-díj, Hallgatói Mozgalomért-díj, Hallgatókért-díj átadása 13:45 Per játszókor előadása 14:30 Programok az udvaron: - bográcsozás oktatókkal, grillezés, borkóstoló 14:30 Párhuzamosan az 1. gyakorlóban: - Egyetemi lelkészség előadása, karrier tanácsadás 15:30 Koncertek, előadások: Hét Csapás néptáncegyüttes előadása, utána közös néptánc, Monsoon (Robbie Williams tribute bánd), Retro School Bánd 22:00 kapuzárás � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 3. szám 2008. május 5. Abstract A summary of the resource. Tartalom A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása Subject The topic of the resource Tartalom A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása Creator An entity primarily responsible for making the resource Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. május 5. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1965kb+6086kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_3_20080505 Relation A related resource T00086 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_3_20080505 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolta Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László https://omeka.ppke.hu/files/original/7c6a32949e2e51429a39195b17fc99a2.jpg 5b4017a276dd629ee75ba9a4fe538297 https://omeka.ppke.hu/files/original/62a7fe650ba69dc19575e9c805156550.pdf 79c5421570218c191abd3efbab722bfc PDF Text Text JZOOSÍOO1 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja LET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA NEKÜNK CSENGETTEK BIBLIA ÉVE KLÍMAVÁLTOZÁS KARRIER COLDPLAY XI. évfolyam, 4. szám GÓLYATÁBOR KARI TDK 25 ÉVES A CIC e-maikitelet@jak.ppke.hu honlap: www. itelet.jak.ppke. h u 2008. október 1. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Templom a tóban addig volt országunk, „Mint Atlantisz, a rég elsüllyedt ország, Halljátok? Erdély harangoz a mélyben. Elmerült székely faluk hangja szól Halkan, halkan a tengerfenéken. Magyar hajósok, hallgatózzatok, Ha jártok ott fenn förgeteges éjben: Erdély harangoz, harangoz a mélyben!’ (Reményik Sándor: Atlantisz harangoz) míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés 9 9 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 2 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Erdélybe utazni mindig jó. Barátsággal látnak vendégül minket, gyönyörűséges városokban és tájakon feledhetjük az ott­ honi zűrzavart. Elzarándokolni oda olyan, mintha otthonról térnénk meg végre haza. Mégis, ennek ellenére is, mindig fáj kicsit a szívünk, amikor Erdélyben járunk. Nincs most itt az alka­ lom, hogy felidézzem e fájdalom eredőjét, kinek füle van rá, amúgy is, maga is hallja az Erdély földjéből föl- föltörő sóhajt. Erdélynek sok arca van. Akad, amelyik vidámabb - mint ücsörögni Marosfőn a Mókus vendéglőben, Szárhegyen jót húzni Ervin atya mise­ borából, Gyimesbükkön elkvaterkázni a nyugalmazott állomásfőnökkel - és van, amelyik kifacsarja az ember szívét. A Marosvásárhely és Szováta közelében fekvő Bözödújfalut meglátni az utóbbiak sorába tartozik. A falu a már dögszagú diktatúra egyik utolsó gonosztettének áldozata. Bözödújfalu közelében ugyanis gát épült, és víztározót alakítottak ki, állí­ tólagosán árvízvédelmi okokból. A 625 méter hosszú, 28 méter magas gát és az erdőszentgyörgyi víztározó építése a múlt század nyolcvanas éveiben indult meg, és már a Kárpátok Géniuszának dicstelen vége után fejeződött be. Az építkezés a diktátor által meghirdetett erdélyi falurombolási prog­ ram legsikerültebb akciójaként, szimbolikus jelentőségűvé vált. Mert árvízvédelem ide vagy oda, a cél egyértelmű volt: a Székelyföld szívós, szétverhetetlen magyar közösségeinek erőszakos elpusztítása, a szülőföldtől, otthonuktól, az ősök sírjától való brutális elszakítása, és nagyvárosok paneltömbjeibe történő száműzése. 1985-ben kezdődött el a falu kitelepítése, de 1992-ben még százhuszonhat lakosa volt. 1994-re a falu - két, katolikus és unitárius - templomával együtt teljesen víz alá került, lakosai elköltöztek. Mindössze tizenkét ház menekült meg a víz romboló árjától. A falubéliek nem felejtenek, máig nem hajlandók csendben tudomásul venni otthonuk pusztulását. Évről évre összegyűlnek, a világ legtávolabbi sarkaiból, kit hová vetett a sors, onnan kel útra, és emlékezik. A falu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből, a tó mellett kialakított emlékhelyen az egykorvolt közösség emlékét márványtábla őrzi, rajta a következő szöveg áll: „A tó fenekén Bözödúj­ falu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szim­ bóluma!’ De hogyan lehetne béke, ha nincs, még nincs megnyugvás? Ha ma is, mindennap - nem mindig látványos, csendes, az anyaország számára talán alig látható - elkeseredett harcot kell folytatni az önazonosság megőrzéséért, a közösségi identitás megváltásáért és erősítéséért, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyarnak egyaránt? És hogyan lehetne béke a lelkűnkben, ha itthon is, nekünk is napi har­ cokat kell vívnunk hitünk, eszméink, gondolataink megmaradásáért? Hogyan leljünk békét egy olyan világban, ahol a hangoskodók, a tömegeket pórázon vezető véleményformálók tagadják még magának az objektív igazságnak a létezését is? Azt mondják, nincs igazság, pontosab­ ban, hogy annyi van, ahányan keresik, és megtalálni vélik. Ez még nem is volna baj, ha mindegyik vélemény azonos esélyekkel indulhatna, és ha békében tudnánk egymás mellett létezni. De ez nincs így. Ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor, a költővel szólva: tatán eltűnünk hirtelen, mint erdőben a vadnyom. Ahogy a bözödújfalusi tem­ plom hanyatló tornya is ledől egyszer. De addig még: napról napra meg kell vívnunk kicsinyke csatáinkat. Hátha sikerül. Hátha felépülhet még újra az a templom. Ha nem a tóban, akkor a partján, másutt, bárhol. Koltay András második oldal �Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Tisztelt Tanártársaim, Tisztelt Munkatársak, Tisztelt Hallgatók! Tisztelt Kollégák! Szeretettel köszön­ tök mindenkit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának tanévnyitóján. Külön köszöntőm elsőéves hallgatóinkat, akiket a mai tanévnyitóval fogadunk egyetemi polgárrá, közösségünk tagjává. Mert az egyetem közösség: oktatók, hallgatók és a munkánkat segítők közössége, közösség, melyet egy közös cél hoz össze és tart együtt. Mi ez a közös cél? Mi az egyetem rendeltetése? Az egyetem mindenekelőtt az igazság keresésének helye. Nem a társadalmi mobilitás, hasznos ismeretek oktatásának helye vagy a munkaerőpiac eszköze, hanem az igazság keresésének helye. Amikor munkához látunk, mindig a valóságból kell kiindulnunk. Ki vagyok, milyen a helyzet, melyben élek? A helyzet az, hogy a világ, melyben élünk, alapvetően azért beteg, mert nem a valóságból indul ki, hanem fantáziákból. Képzelhetem magam táncosnőnek, azonban ettől még nem leszek az. Törvénybe iktathatom erre azt, hogy korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit alkalmazni kell táncosnőként, aki erre vágyik - az eredmény megjósolható. Környezetünk az élet alapkérdéseiben így jár el. Azt hiszi, hogy parlamenti döntéstől függ, hogy az emberi élet mikor kezdődik, és hogyan végződhet. Az eredmény: eldobott emberi életek és dédelgetett háziállatok korát éljük. (Miért kell kamionnyi macskaalmot szállítani Görögországból Moszkvába?) Azt hiszi, hogy ha megszavazza, hogy két férfi és egy kutya életközössége családot alkot, akkor megváltoztathatja a család fogalmát. Tagadja a szeretetnek azt a minőségét, mely az embert képessé teszi arra, hogy végleges elkötele­ ződéseket vállaljon, kiszolgálja a változó érzéseket, miközben rombolja a felelős­ ségvállalás lehetőségét. Az érvényesülést magasztalja, a naponta hűséggel végzett szolgálatot lenézi. Az eredmény boldogtalan, frusztrált és depressziós emberek tömege, és egy szétzilált társadalom. (Önök között ülnek a jövő alkotmánybírái, professzorai, állam­ titkárai, sztárügyvédei. De ők vannak kisebbségben - akik kimagasló tehetséget kaptak, bontakoztassák ki felelősséggel és alázattal. Számunkra azonban minden ember, minden hallgató méltósága érték. Míg ma klasszikus jogászi hivatásrendek telítettségéről hallani, a szolgálat számos, kevéssé látványos helyén hiány van. Ha hallgatóink közül valaki látványos, fényes karrier helyett gyámügyi előadóként húz majd le negyven évet, boldog emberként hasznos szolgálatot végezve, az számunkra sem kudarc, hanem siker.) Az egyetem az igazság keresésének helye. Ugyanis van igazság. Ezt a legalapvetőbb tényt is tagadja az uralkodó kultúra: eszerint igazság nincs, csak igazságok - az én igazságom, a te igazságod, magyar igazság és szlovák igazság, az egyik szülő igazsága és a másik szülő igazsága, s egy harmadik igazság, a gyermeké. Ha nincs igazság, nincs egyetem sem. Akkor csak a szakismereteket kell oktatni, hogy a munkaerőpiacon minél versenyképesebb diplomásokat gyártsunk. Ez nem egyetem, ez az a verseny, melyben egyetemünknek nincs keresnivalója. (Megjegyzem: hiszek abban, hogy ha hűségesek vagyunk küldetésünkhöz, az ezen a téren is eredményesebb hallgatókat jelent.) Az igazság az, hogy van különbség jó és rossz között, és a különbség nem érzelmi vagy szubjektív kérdés. Lehet, hogy rettentően tetszik egy cipő, ha nem a méretem, nem nekem való - az emberek többsége (egyelőre) ezt még belátja. Lehetek szerelmes más ember fele­ ségébe, de ez nem váltpztatja meg azt a tényt, hogy ő nem az enyém. És itt nem pusztán etikai elvekről van szó, hanem a valóságról, az igazságról. Megélni a valóságot, kimondani az igazságot - egyáltalán, hogy van igazság, az emberi élet alapvető kérdéseiben is - néha bátorságot igényel, mert az uralkodó kultúra rögtön kirekesztéssel vádolja meg azt, ki hisz az igazságban. Ezzel pedig a szabadságot számolja fel, azt a szabadságot, mely az emberi személy kibontakozásának, és a társadalom fejlődésének alapvető feltétele, helyébe egy látszat-sza­ badságot helyezve, a fogyasztás és a választás szabadságát, egy szabadságot, mely a valóságtól is elszakadhat. A valóságtól elszakadó szabadság nem szabadság, hanem illúzió. A mi egye­ temünk legyen az igazi szabadság helye, ha kell, szigete. Akkor lehetünk igazán szabadok, ha szívünk végtelen vágya választ kap. Legyen e válasz helye az egyetem! Az igazság, az, hogy van igazság, meghatározó, szemléletet adó alap a jogász számára, a jogi oktatás, jogi tárgyak oktatása számára. Enélkül a jog pusztán technika, szabályok praktikus vagy kevésbé praktikus halmaza. A valóságtól elszakadó, az igazságot megtagadó jog önmaga karikatúrájává válik. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara arra hív, hogy a jogot az igazságban találjuk meg, jogot és igazságot ne két külön világként lássuk. Az uralkodó szemlélet szétválasztotta ezt a kettőt, és ez a jog számára halál. Addig tudunk értelmesen jogról beszélni, amíg elfogadjuk, hogy a jog mögött van egy objektív rend, a jó és a rossz közötti különbség nem érzések, hangulatok, szubjektív vélekedések vagy többségi szavazás kérdése. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a 20082009-es tanévet. Isten áldása legyen munkánkon és közösségünkön! Pro Facultate 2008 Sajnos az idei Pro Facultate nap is elmúlt. Mégpedig jó régen, hiszen még májusban esett meg. Mint (oly sokan) tudjátok, ez Karunk egyik legdicsőbb napja, egy igazi családias légkörű ünnepély. Ez az a nap, amikor kötetlenül bográcsozik együtt oktató és hallgató, amikor együtt kóstolja a bort professzor és gólya. Hogy miért ünnepély? Mert ez igazi ünnep, olyan ünnep, ami közel hoz bennünket egymáshoz. Az idei év mérlege: Pro Facultate-díjas: Dr. Radnay József; a munkajog professzora; A díjat mindenki csak egyszer kaphatja meg (eddigi díjazottaink: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007)). Idén először azonban a „Hallgatókért” díj is odaítélésre kerül a Karon dolgozó legnép­ szerűbb tanszéki adminisztrátornak, ezt pedig Nemes Józsefné és Varga Mónika (Közigazgatási Jogi Tanszék) adminisztrá­ torok nyerték el. A másik idei újdonság a „Hallgatói Közéletért”-díj, amelyet a diákok önszerveződéséért legtöbbet tett hallgató nyerhet el: elsőként Teleki László; a HÖOK elnökségi tagja vehette át kitüntetését. Gratulálunk! A nap a hagyományos keretek között zajlott, déltől a díszteremben szentmisével indult, majd a díjátadók következtek; ezt az ELTE Perjátszókörének előadása követte. Délután fél háromtól az udvaron - mint az szokásos tanárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsoztunk, kora estétől pedig koncerteken (Retro School Bánd, Monsoon Robbie Williams Tribute Bánd) szórakozhatott a nagyérdemű közönség. A napról készült fotók a HŐK honlapján elérhetőek: www.hok.jak.ppke.hu Köszönjük mindenkinek, aki ott volt! Horváth László harmadik oldal �Gólyatábor 2008 Gólyatábor lélektana Szeptemberenként sajátos hobbi az Egyetemen a gólyatábor elemzése. Mindenki értékel, jó esetben tapasztalat, rosszabb esetben mások véleménye alapján. A gólyatábor látogatóit két csoportba lehet osztani (módszertan: az értékelés szempontjából azok a releváns egyetemisták, akik már láttak az aktuális gólyatáboron kívül legalább egyet, csak az összehasonlítások hitelessége végett). Vannak a lelkes optimisták, akik szerint mindig az aktuális a legjobb. Ezt általában mindig meg is magyarázzák a hökösök (tutorok) felsőbbévesek olyasmivel pl., hogy: a hangulat tavaly se volt rossz, de idén még jobb. Vagy: a gólyák tavaly kevésbé buliztak, most sokkal többen őrjöngtek a színpadon. Persze - mint mindenhol, itt is - léteznek olyanok, akik a tapasztaltság látszatát erősítendő többnyire kritikai éllel fordulnak a Pázmányos hosszú hétvégéhez. A kaja mindig kevés/rossz, a felsőbbéveseket mindenki bántja, pedig ők csak szeretnék jól érezni magukat, és ezért járják végig hajnalban a folyosókat óbégatva, nagy a fejetlenség a szervezők között, „nem kommunikálunk”. Természetesen nem ennyire fekete vagy fehér az igazság. A tutorok nevében önkényesen nyilatkozva, ez a gólyatábor is jó volt. Nehézségek mindig vannak, de jó esetben a legfontosabb és legnagyobb csoport, a gólyák ebből semmit nem érzékelnek. Egész nap hajtanak, előadásokon ülnek, csoport­ foglalkoznak, akadályversenyen az elmúlt ötven év legidegesítőbb slágereit éneklik fahangon -, eláznak a rájuk törő vizesfiúk miatt, versenyt üvöltenek a tutorukért; szóval gólyatáboroznak. Nagyjából napi 24 órában foglalkoztatva vannak, hogy ne érezzék egyedül magukat, hogy minél több embert ismer­ hessenek meg. A tutorok ebben segítettek, ezért rohangáltak egész nap. Amikor napokkal a tábor után megkérdeztem a többieket, hogy érezték magukat, többnyire még mindenki fáradt volt és beteg, de ahogy kimondtam a gólyatábor szót, mindenkinek felcsillant a szeme, és erőn felüli lelkesedéssel mesélte, milyenek a gólyák, és hogy megint bulizni kell velük, mert igénylik. Hát ezért jó tutornak lenni. Engedtessék meg a szubjektív vélemény a negyedik szervezői gólyatáborom után, de negyedik oldal szerintem az idei igen jó volt, de legalábbis különleges. Ha másért nem is, akkor azért, mert valószínűleg ez volt az utolsó. Koszi mindent, tutorok! Boxer Gólyatábor, egy HOK-ös szervező szemével Kihívásokkal teli négy nap volt az idei gólyatábor, 25 szervező egy emberként dolgozott négy napon át. Büszkén mondhatjuk el, hogy az elmúlt évek legnépesebb gólyatáborát tartottuk idén hiszen közel négyszázan voltak velünk Keszthelyen. A tábor szervezése számunkra jóval korábban kezdődött, sokan közülünk a nyár nagy részét megbeszéléseken, akár keszthelyi tárgyalásokon töltötték, hogy az idén karunkra frissen felvett diákok jól érezhessék magukat. Idén új indulókkal, új lendülettel egy fiatal csapat indult neki ennek a négy napnak, amely bár mint említettem kihívásokkal telinek bizonyult, egyszerre rengeteg sikerélményt és örömet is tartogatott számunkra. Többhónapnyi kemény munka és négynapi még keményebb hajtás minden pillanata, minden könnycsepp és minden verejték megérte, az utolsó estén tartott gólyaavatáson látott arcokért. Ezúton is szeretném megköszönni minden szervező­ társamnak az eddig tanúsított kitartást és együttműködést, kívánom, hogy az év többi rendezvényén is ilyen sikerrel működjünk csapatként! Legfőképp pedig megköszönném Szilágyi Demeter, Döme HŐK elnökünknek, hiszen nélküle nem tartanánk itt. Soós Erzsébet Gólyatábor, gólyaszemmel Hosszú gimnáziumi éveim után, az érettségi befejeztével izgatottan vártam, vajon milyen lesz az egyetemi élet. Új társaság, rengeteg tanulnivaló, új lehetőségek. Régi szokás szerint ahhoz, hogy valaki igazán egyetemistának mondhassa magát, túl kell élnie a gólyatábort, ahol majd igazi gólyává avatják. Ennek fényében sok más hallgatótársamhoz hasonlóan úgy döntöttem, hogy részt veszek a gólyatáborban és belevetem magam az „ismeretlenbe”. Augusztus 27-én, végre eljött a nagy nap. A találkozó reggel nyolckor volt a Keleti pályaudvarnál. Jómagam csak később, a tábor helyszínén csatlakoztam a csoportomhoz. A többiek ekkor már némi „helyzeti előnnyel” rendelkeztek, hiszen ők már a pályaudvaron is csapatépítő játékokat játszottak, amelyek során könnyebben megjegyezték egymás neveit, ezáltal a hangulat is gyorsabban oldódott. Mint már említettem, én a keszthelyi kollégium előtt vártam a többieket. Ez kicsit növelte bennem a feszültséget, hiszen annyi ember közül megtalálni a saját csoportomat és tutoromat, nem ígérkezett egyszerű feladatnak. A segítőkész HÖK-ösök közreműködésével ezt a problémát megoldottuk, és örömmel láttam, hogy egy régi barátnőm is abba a csoportba került, amelyikbe én, és azt hiszem, ez mindkettőnknek nagy segítség volt a tábor hátralévő részében is. Azoknak, akiknek nem volt ilyen nagy szerencséjük, azaz a saját csoportjukból senkit sem ismertek, a legnagyobb segítséget a tutorok jelentették. Ők foglalkoztak azzal, hogy a csoportjukon belül mindenki jól érezze magát, valamint felvilágosítást adtak arról, hogy mire számíthatunk majd, egyetemi éveink során. Az én tutorom Leó volt, akiről bátran állíthatom, hogy a legjobb tutorok egyike. Mindig odafigyelt ránk, és gondoskodott arról, hogy tényleg jól érezzük magunkat. A tutorfoglalkozások alatt sok mindent megtudhattunk tőle az egyetemről, és megosztotta velünk személyes tapasztalatait is. Az első napon megismerhettük az egyetem vezetőségének tagjait, akik elmondták mi mindent kezdhetünk a jogi diplomával. A dekanátus iránymutatása után, az egyetem vallásos szelleméhez méltó módon, szentmisén vettünk részt, Alessandro Caprioli atya celebrálásával. Ez után a vacsora következett, majd kezdetét vette az esti buli. A gólyatábor elsősorban persze arról szól, hogy a gólyáknak kisebb-nagyobb feladatokat kell megoldania, csapatépítő jelleggel. Ezek közül a legfontosabb talán az akadályverseny volt, amely a második napon került megrendezésre. Itt az első feladatok egyike az volt, hogy rajzoljuk le a zászlaját annak az országnak, amelyet ránk osztottak, valamint ehhez írjunk egy olyan indulót, ami az adott országhoz valamiféleképpen kapcsolódik. Hogy vicces legyen a történet, mi voltunk Kazahsztán. Az indulónkat természetesen abból a filmből vettük, amelynek főszereplője Borát, a „kazah hős”. Mondanom sem kell milyen jól szórakoztunk mind a zászló megrajzolása, mind pedig az induló megkomponálása közben. Ezt az indulót minden állomáson elő kellett adnunk, csak ezután láthattunk neki a feladatok megoldásának. Ezek közt szerepelt például kötélhúzás, lépcsőn felfelé futás, tojásdobálás, �csoportos állóképalkotás egy adott téma szerint, továbbá kellett énekelnünk és sárban kúsznunk a Balaton parton. Ami külön nagyon tesztett, hogy nem csak magára a feladatmegoldásra kaptunk pontot, hanem a lelkesítésre, a szurkolásra is. Ez mindenkire ösztönzően hatott. Az állomások némelyikén még meglepetés is várt minket: az egyiknél a szervezők azt mondták, hogy egy csoportképet szeretnének rólunk készítem. Ali persze gyanútlanul be is álltunk hozzá, de a meglepetés az volt, hogy pont amikor „repült a kismadár”, jól lelocsoltak minket vízzel. Nos, a fotók nagyon viccesre sikerültek. Mikor megnéztem őket az interneten, a HŐK honlapján - www.hok.jak.ppke.hu - nagyon jót nevettem rajta. A nap végén ismét lehetett Helló! Csá! Cső! Szia! Jó napot! Nap, mint nap alkalmazzuk a színesebbnél színesebb, külön­ bözőbbnél különbözőbb üdvözlési formákat. Ugye elvileg ezek az udvariasságot szolgálják, léhát, illendőségből köszönünk. Mégis, sokszor úgy érzem, hogy jobb lett volna, ha elmarad... Helló! Huhhh, elsősorban ez az a köszönési forma, amitől egyszerűen irtózom! A telefonfelvételnél alkalmazott halló eltorzul formája. Rideg, s a legtöbben ezt gondolhatják, miközben ezt mondják: „Na, helló. Mondd már **** meg, mit akarsz. De gyorsan lökjed, mert nem érek rá...”. Na, kb. ilyen háttértartalmat sugall. A „Csá”-ról Feltétlen egy lapon kell említenem a „Cső”-vel. De ha már itt tartunk, a „Csűrni” és a „Csőtészta” sem hiányozhat. Hogy ezek hogy jöttek?! Hát, ha jól tévedek, akkor még a Való Világos korszak (szenny)maradványai. De nem esküdnék meg rá. Be kell, hogy valljam, én is gyakran élek velük. Főképp’ mikor szeretteim idegeit akarom (tovább)nyirbálni. S ha nektek is ez a célotok, akkor hallgassatok rám, tuti beválik. bulizni, és tekintve, hogy ilyen jól sikerült a második nap, én is bátrabban mentem le szórakozni a többiekkel. A buli előtt az egyetem néptánccsoportja a „Hét Csapás” tanított nekünk pár lépést, majd jó hangulatú táncház vette kezdetét. A lelkesedésünk lankadatlan maradt a későbbi karaoke partyn is. A harmadik napon három fordulóban, busszal utaztunk a borkóstoló helyszínére. Itt egy előadás keretében elmondták, mit kell tudni a kóstolt borokról, majd a kóstolás után nagyon finom gulyáslevest és almás pitét ebédelhettünk a borospincéhez tartozó étteremben. Ezután hazaindultunk. A borkóstolás utáni jókedv szerencsére a buszon is megmaradt. A délután további részében sport programok várták a vállalkozó kedvűeket. Lehetett focizni, röpizni, ki mit akart. Volt tanár-hallgató meccs is, ahol a bátor HÖK-ösök mérték össze erejüket egyetemünk fiatal oktatóival. Én személy szerint inkább csak pihentem a parton és beszélgettem a csoporttársaimmal. Ekkor megosztottuk egymással kinek, hogyan tetszett a gólyatábor, ki hogyan érezte magát az egyes programokon. Este pedig kezdetét vette a várva várt gólyaavatás. Egyértelműen ez volt a tábor csúcspontja, hiszen ezen minden gólya és Köszönések Szia. Nos, szia. Ez már kicsit elcsépelt, de azért még ez a legjobb. Kedves. Bár a Szerbusz valahogy jobban tetszik. Bár ez a rövidebbik jobban elterjedt. De mennyivel szebb a Tschüfi!? Nem? Vagy csak én gondolom ezt? Végül is magyarra fordítva ez is Csak egy mese... Már jócskán benne járunk az új tanévnek nevezett valamiben, ami egyeseknek szörnyűséges rémálom, másoknak csodálatos leehetőségek újabb színes, kiaknázatlan tárháza, de egyvalami biztosan közös: mindenkinek hoz valami újat. Az alapszint úgymond „basic level” - a szimpla „túlélőknek” egy újabb évet, amin át kell evickélniük valahogy. Áz „advanced” szinten lézengők már többet gondolnak bele az egyetemi lét fogalmába, mint puszta vegetációt szobanövény módjára (tudjuk jól: csak épp locsolni kell kicsit néha, úgyis megél). Ok már a tettek mezejére lépve, felelősségteljes számítással gondolnak az egyetem falai között letöltendőre, „ha már úgyis itt kell lenni, akkor ugyan csináljuk is valamit” alapon. Ok azok, akik tanulmányi oldalról közelítenek a jövő felé, különböző kutató­ csoportokba merészkednek, tdk-t Írogatnak, esetleg újságszerkesztésre adják fejüket az új évben. E kategória legszűkebb rétege olyan elvetemült, hogy a még elvetemültebbek által szervezett, jogi szakbarbárrá válástól megóvni próbáló kulturális eseményekre (például Pázmány Szalon, avagy a Vetítő) is elmerészkedik. Nagy csodálkozásukra nem is fáj annyira, nem is olyan nagy butaság, sőt esetenként még - horribile dictu - kellemes időtöltésnek is bizonyul. És végül ott a legmenthetetlenebb fajta. Az a bizonyos, amelyik a jogi egyetemen „létezést” mesterfokig fejlesztette (és nem feltétlenül a tanulmányi átlagra fókuszálva). Az, amelyik nem átall 12 órákat az egyetem falai között tölteni, anélkül hogy akár egyetlen tanórára is bedugná az orrát, mondván: ő most „fontosabb” annál, mintsem hogy ilyen bagatell ügyekre pazarolja értékes, amúgy is zsúfolásig betáblázott idejét. Az, amelyik kitalálja azokat a délutáni időtöltési lehetőségeket, amelyek színesíthetik a hallgatók úgynevezett egyetemi életét és az, amelyik kialakítja köreit a hasonló menthetetlenekből. Áz, amelyik attól érzi igazán jó magát, ha tevékenyen léphet fel valamiben, legyen ez akármilyen veszett ügy és az, amelyik a végsőkig ragaszkodik a minden szervező együtt vett részt. Itt már csak egy feladatunk volt: gólyaállásban esküt tenni, amelyet a hagyomány szerint a gólyák a tábor utolsó napján, de hallgatói életük kezdetén tesznek, hiszen az egyetem még csak most kezdődik el. A gólyaesküvel tehát a tábor programjai lassan befejeződtek, hiszen a negyedik napon már csak a hazaút volt hátra. Összességében úgy érzem, hogy a jó szervezésnek és programoknak köszönhetően rengeteg új élménnyel gazdagodtam és nagyon jól döntöttem akkor, amikor elhatároztam, hogy részt veszek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Gólyatáborában. Köszönjük! Kiss Petra ugyanazt jelenti, de valahogy... Olyan édes! Mint a süß! J Ez a ß nagyon jó! De komolyan! Mondjátok ki: csűűűsz! Jó, nem? Még a nyelvet is bizsergeti, s mosolyra kényszeríti a szád. Ha már a német üdvözléseknél tartok, akkor a Grüß Gott-ról sem szabad megfeledkezni Ez főképp Ausztriában elterjedt. S mennyire szép: Adjon Isten! Jó napot! No komment. Ez számomra olyan semmilyen. Mondjuk annak is kell lennie. Hivatalos. Hozzá lehet kötni a Jó estét is. A jó reggel-t már nem feltétlen, mivel azt oly’ ritkán alkalmazzuk, hogy nem vált elcsépelté! Szintúgy a Jó éjszakát! is... Legfeljebb’ a családtagok egymás közt. De legtöbbször ez is elmarad... No, mi van még. Hát, bárhogy’ is erőlködöm, most más nem jut az eszembe, csak az, hogy figyeljünk még oda arra is, hogy mit és hogyan mondunk! Ne csak odahányjuk a másiknak a szavakat, mert az érződik. Tudatosan ügyelni kell a hangsúlyra és a hanglejtésre! That’s all! Mikola Orsolya kitűzött célhoz, legyen az akármennyire is szélmalomharc. Az, amelyik a kialakított, szintúgy elvetemült köreiben végsőkig megbízik, és az (nagyon ritka az ilyen, kihalófélben lévő fajta, érdemes megfigyelni, ha netalán véletlenül találkozunk egy ilyennel), amelyik nem tudja még, hogy a tanmese a teknősbékáról és a skorpióról pontosan e kategória tagjainak (és tagjairól) szól, „bárkivel megtörténhet” alcímmel. A mesékben kevésbé otthonosan mozgóknak álljon itt bejezésül a tanmese vágatlan változata: A skorpió megkéri a folyóhoz érve a teknősbékát: - Vigyél át engem a hátadon a túlsó partra. Mire a teknősbéka ezt feleli: - Nem viszlek át, mert a fullánkoddal megmarsz, meghalok és odaveszünk mind a ketten. A skorpió erre így felelt: - Nem, dehogy! ígérem, vigyázok, amúgy sem tennék ilyet Veled! A teknősbéka végül beleegyezik, felveszi a hátára a skorpiót, ám alig mennek pár métert, a skorpió belemélyeszti fullánkját a teknősbékába, mire az fájdalmasan így szól: Miért csináltad ezt? így mind a ketten meghalunk. A skorpió így válaszolt: - Nem tehetek róla, ilyen a természetem... Ablonczy Zsuzsanna ötödik oldal �Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Dávidot 2008. május 22-én több százan kísértük el utolsó útjára... Elija „A mély gyász, amit egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.” Köszönetnyilvánítás (Arthur Schopenhauer) Dávid nem jön vissza többé... Még annyi mindent terveztünk... ha kijön a kórházból, beülünk egy kis kávézóba és „megváltjuk a Világot”, mint gyakran azelőtt. Azt ígérte, hogy az állatkertbe is elvisz. Tudtam persze, hogy súlyos betegségben szenved, de ezzel együtt lehet élni, ebből nem lehet baj. Az nem lehet, hogy elveszítsem azt az embert, akiben annyira megbíztam, aki mellettem állt a bajban, és erőt adott a továbblépéshez! Még O, a halálos beteg aggódott értem az egyszerű kis mandulaműtétem miatt. IGAZ BARÁT volt. Nem is sejtettem, milyen fájdalmai lehettek, hiszen bármikor meglátogattam derűsen fogadott. Csak utólag gondoltam át, hogy mekkora erő kellett mindahhoz, amin keresztül ment. Mikor rosszabbodott az állapota, nyugtatgatott: ne aggódjak, nem lesz baj... Tőle tanultam meg, mit jelent küzdeni, és soha nem feladni! Akkor éjjel, egy pillanatig furcsa szívszorítást és légszomjat éreztem. Talán épp akkor, amikor Dávid lelke eltávozott... nem akart búcsú nélkül itt hagyni. Kevesebb a mosoly mióta elmentél. Biztos vagyok benne, hogy az örökké élő városban, ott fenn is annyian fognak szeretni, mint itt a földön. Bartók Réka Tisztelt Tanárok és Kedves Diáktársak! Mivel nem tudok Önökkel személyesen Pádár Dávid halála sokkolta Karunk hallgatóit és oktatóit, sőt, öregdiákjait és munkatársait is, mindazokat, akik ismertük. A hír futótűzként terjedt... Ismertük Őt, és ismertük a családját. Ujfalussy Márkban és bennem az első hír hallatán megszületett az öntevékeny gyűjtés ötlete. Sokszor kételkedem abban, hogy a modern universitas universitas-e klasszikus értelemben. Most, mégis, egy szeretett, őszintén tisztelt társunk halála kapcsán bebizonyítottuk, mi, hallgatók és oktatók, hogy igenis van összefogás, Pázmányos egység és öntudat. Igen rövid időn belül hallgatók és fiatal oktatók, öregdiákok és munkatársak - közel félszáz felajánló Dávid temetése költségeinek részbeni fedezésére összegyűjtött 143.700.- Ft-ot. Köszönöm! Az összeget Márk adta át Dávid édesanyjának. A Kar is - tudtommal saját költségvetése terhére - további 130.000,- Ft-ot utalt át Dávid családjának. Az utalás ügyes-bajos ügyeit Márkkal, Katával és Rékával intéztük. Ezt is köszönöm! találkozni, ezúton szeretnék köszönetét mondani mindenért, amit Dávidért tettek. Dávid mindig nagyon szeretett ide az Egyetemre bejönni, és büszke volt, hogy a Pázmány Jogi Karára járhat. Nagyon szép időt töltött itt, még a vizsgákra is jókedvűen indult. Nagyon fontos volt itt számára minden és mindenki. Sok-sok ismeretséget, barátságot kötött itt, és ez sokat jelentett számára. Az, hogy ez az Egyetem az igazi Alma Mater, a betegsége idején még inkább megmutatkozott. Rengetegen látogatták, telefonáltak Neki, és drukkoltak a felgyógyulásáért. Sajnos, Isten ezt másképpen gondolta. Ezért szeretnék most utólag hálás köszönetét mondani minden Őérte mondott imáért, miséért, telefonért, látogatásért, ajándékért, és azért, hogy olyan sokan eljöttek Dávid végső búcsúztatására. Köszönöm az együttérzésüket és nagylelkű adományukat egyaránt a magam és Dávid nevében. Kérem, őrizzék meg Dávidot jó emlékezetükben. Kívánok eredményes vizsgázást és nagyon jó egészséget! Pádár Erzsébet, Dávid édesanyja Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) „Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom...” Búcsúzunk Tőled, Bondár Sándor (1988-2008). Amikor utoljára beszéltünk, elköszöntünk egymástól... nem gondoltam, hogy örökre... Tudtam, hogy csak eljött a hétvége, néhány nap és újra együtt leszel velünk... nem így történt... búcsú nélkül hagytál itt bennünket... Hirtelen szertefoszlott oly sok álom, félbe maradt oly sok munka, és itt maradt oly sok megtört szív... Már az egyetemre lépve 16 évesen is nagy terveket szövögettél. Igen, 16 évesen... Te már ilyen fiatalon, messze a családodtól beléptél a nagybetűs életbe. Első utad a HÖK-be vezetett. Soha nem felejtem, milyen elszántan kampányoltál, hogy segíthesd a diáktársaid boldogulását. Már akkor tudtad, hogy mit akarsz. Hamar megismerhetett a nagyközönség is, hisz nincs olyan ember, aki ne tudná ki is „ukrán Sanyi” vagy Szása. hatodik oldal Egyéniségeddel, humoroddal, erőddel gazdagítottad a kollégisták közösségét is. Vicces mondataid szinte szállóigévé váltak... „Hogy az?” „Meddig működik?” Aztán váratlanul, szó nélkül üresen hagytad a 10-es szobát... Nem láthatunk többet a női konyhában szorgalmasan paragrafusokat magolni, nem takarítasz, nem halljuk többé hangodat, a cipőd kopogását, nem érezzük az illatod... Húúú, érzitek csajok?...megjött Sanyi.. .valahogy mindig azt hittem randizni mész.... Olyan elegánsan, olyan „Sanyisan”. A konditeremben sem futsz többet, nem mesélheted el, milyen napod volt az irodában... Bulizni sem fogunk már együtt, nem mész oda többet a lányokhoz, hogy elmondhasd: „Angyalom milyen szép vagy!” Mi láttuk, ahogy „felnőttél”. Dolgoztál, aktív voltál az órákon, beloptad Magad a tanárok szívébe, két egyetemen tanultál és vizsgáztál. Kiálltál az igazadért és a barátaid mellett, volt akaraterőd... nem is kicsi... Számíthattunk Rád, ha valaki bajba került... Három év alatt a técsői kisfiúból komoly férfi lett... Egészséges és erős voltál... az élet mégis kegyetlen volt Veled, pont Veled... Mi még most sem hisszük el!!! Sokáig vártuk a telefont, hogy tévedés történt... Vártunk, de nem költöztél vissza hozzánk... Hiányzol Sanyi!!! Nincs nap, hogy ne jutnál eszünkbe, ne figyelnénk, hogy mikor jössz ki a szobádból. Sanyi, ha hallod ott fent, tudnod kell, hogy soha nem felejtünk el! „Nagyon akartam élni még, érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, őrizzetek szívetekben!’ Mihalics Vivien �Kiállítás a Biblia éve alkalmából 2008 a Biblia éve. Ennek alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum szervezésében Bibliai találkozások címmel kiállítás került megrendezésre. A Biblia a keresz­ tény, illetve a zsidó vallás szent könyve. Az elne­ vezés görög ere­ detű, könyvek, Prohászka Ottokár iratok jelentéssel bír... De még mielőtt belemelegednék - szeren­ csétekre - eszembe jut, hogy katolikus egyetemre járunk... Úgyhogy nyugalom, ezt a szálat már el is varrtam. Körülbelül 15 termen keresztül tekinthetők meg különböző korok kiadásai, e témájú festmények, filmek illetve Prohászka Ottokárról is szól néhány szoba. A legérdekesebbnek a látáskárosultaknak, vakoknak készült Szentírásokat találtam. Ugye, nem is gondol az ember bele abba, hogy az emberiség legfontosabb könyvéhez mi, látók milyen könnyen és hányféle formában hozzájuthatunk. Mégsem bújjuk - tisztelet a kivételnek - minden nap. Sajnos, még nem teljesen, de részben már az ő számukra is olvasható a Biblia. S ez alapvetően Louis Braille-nek köszönhető, aki gyermekkorában elvesztette szeme világát. Élkeserítette és dühítette, hogy míg az egészséges emberek számára természetes dolog az írás és az olvasás, a vakoknak ez megoldhatatlan probléma. A pontírás ötletéhez az alapot Charles Barbier „éjszakai írása” adta, aki a látó katonák számára egy sötétben is olvasható titkosírást fejlesztett ki. Mert végül is ha belegondolunk, éjszaka még a látók is vakok. A lényeg az, hogy a betűket egy hatszor hatos kockában helyezi eh A sorokat vízszintesen és függőlegesen is megszámozta, így minden betűt egy kétjegyű szám jelöl. S ezeket a számokat szurkálta át. Nos, ezt fejlesztette Braille tovább, mégpedig úgy, hogy a papírt domborítják, s nem kód, hanem karakterírást alkalmaz. Egy karakterhely hat pontnyi. Ezek egy kis, álló L téglalapban helyezkednek el, úgy, hogy a téglalap három pont magas és két pont széles. A pontok számozása fentről lefelé^ történik a baloldali sorom Attól függően, hogy a 6 lehetséges pontból melyeket használjuk fel - domborítjuk ki, kapunk egy betűt, vagy más karaktert. A pontok nagysága mindig egyforma, erőssége az értelmezés szempontjából lényegtelen. A rendszer végül 1825-ben születik meg és 1829től terjesztik. Magyarországon 1893-ban vezették be, a mai formáját pedig Mihályik Lajos alakította ki, hisz’ nálunk vannak ékezetek is... Sajnos azonban ezeknek a könyveknek az előállítása, olvasása, kezelése nagyon nehézkes, hisz’ terjedelmesek, mivel a pontok méretét nem lehet változtatni. Például Fekete István Tüskevára 10, Jókai Mór Aranyembere 21 kötet. A múzeum második felében pedig Prohászka Ottokár életébe nyerhettünk betekintést. 1858-tól 1927-ig élt. Székesfehérvár püspöke volt - a vasútállomás közelében van is egy neki emléket állító templom, mely’ mily’ M 1 N 3E® S S ææ in Z u 0 V w ? /: no X 0 11 Fine verse A Braille-ABC furcsa, de az ő nevét viseli -, de nem mellesleg kiemelkedő egyházi író. Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a XX. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója. Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége emelkedőben van, elfelejtett műveit újraolvassák. A második világháború utáni korszak történetírása és irodalom­ története a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrend-szerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik. Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkás-mozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) címűt indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. „A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek” - írta 1915. április 15-én. Talán még mindig azok... Rossz alvó volt, és ezért a szobája mellett volt egy kis kápolnája, éjjelenként ott imádkozott. Igazán különleges, hogy ezt is kialakították, hogy a látogatók ezzel is megismerked­ hessenek. Remélem, kedvet csináltam egy kis kiránduláshoz Székesfehérvárra. A kiállítás még november 9-éig tekinthető meg keddtől szombatig 10 és 18 óra között, vasárnap pedig 14 és 18 óra között a Városháza téren, a Püspöki Palotával szemben. Mikola Orsolya Willkommen in EU? Mennyi jó dologgal jár EU-s polgárnak lenni... Például pusztán a személyi igazolványod segítségével utazhatsz keresztül Európán. De mi a helyzet a diákokkal? A diákok minden európai országban kedvezményeket élveznek, de vajon ezt más országokban is fel tudják használni? Na, az már más kérdés. Mert bár a rendes diákigazolványt (ha jól tudom) nem lehet mindenhol felhasználni, ennek ellensúlyozására alakultak különböző szervezetek, melyek olyan (diák)igazolványokat állítanak ki, amelyek felmutatásával különböző országokban különböző kedvezményeket szerezhet a szegény (magyar) diák. Ezek közül is a legismertebb az ISIC (International Student Identify Card), melyet - az UNESCO segítségével - mind több, így a nem EU-s országokban is elfogadják. Egy erős kivétellel persze: ugyanis míg szerény hazánkban a BKV - korábbi tapasztalataim alapján igen meglepő módon - a fentebbi kártyát gond nélkül elfogadja nemzetközi diákként, másik kedvenc állami „zártkörű részvénytársaság”-unk, a MÁV honlapján az alábbi velős sorokat olvashatja a (természetesen kizárólag magyar nyelven elérhető szövegként csak magyarul tudó) szegény tanuló: „A nemzetközi diák­ igazolvány igénybe vehető-e belföldi utazás céljára? Nem vehető igénybe belföldi utazás céljára? így utazzon a külföldi diák Magyar­ kedvezmény jár 2 és fél napig... Az európajogi tanulmányok terhe alatt nevelt, kissé paranoiás élnebulóban talán olyan szavak ötlenének fel, mint „munkavállalók szabad mozgása” és „közvetett disz­ krimináció”. Még szerencse, hogy bennem nem. (Forrás: http://www.isic.org, http: //www. mavstart.hu/ugyfelszolgalat/gyik.php) Konta Balázs országra. Csakhogy itt a dolog nem ért véget, ugyanis ezt megspékeli szeretett hárombetűsünk a következő sorokkal: „Az Uniós államok 26 év alatti polgárai megkaphatják-e a belföldön érvényes 33%-os kedvezményt? Igen, bármely vi­ szonylaton péntek 10.00 órától vasárnap 24.00 óráig, és a vasárnapi közlekedési rend szerint meghirdetett ünnepnapokon korlátlan számban, 2. osztályon” Vagyis az uniós polgároknak a (minden!) 26 év alatti magyar polgárnak járó hetedik oldal �ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Összeállította: Techet Péter Az ítélet tavaszvégi száma vezércikkben emlékezett meg a Holocaust Emléknapról. Nem azért, mert ez így politikailag korrekt - noha valóban ez politikailag így korrekt hanem mert meggyőződésünk, hogy a magyar történelem sorsfordító pontjait, amelyek mindig tragédiaként jelennek meg (1919, 1920, 1944, 1956), empátiával, megértéssel, bátorsággal kell kibeszélni, feldolgozni. A Holocaust Emléknap kapcsán is erről szóltunk: hogy ne feledjünk; hogy mindig emlékezzünk - de végre meg is békéljünk. Ahogy a neokonzervatívok egyik zászlóshajójánál, a Kommentár című folyóiratban közzé tett kiáltványában (Tizenkét állítás a Soáról, Kommentár, 2008/3, 3. o.) írta Ablonczy Balázs és Novák Tamás: ne legyen politikai célokból instrumentalizálható sem az áldozatok fájdalma, sem a magyar nép egyes köreinek akkori bűnös kollaborálása. „1. A holokauszt egyetemes, magyar és zsidó tragédia. (...) 12. Nem méltó a holokausztot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg’’ Noha mi nem vagyunk neokonzervatívok, és nem is szeretnénk annak látszani, üzenetünk mégis hasonlóan egyértelmű volt; mások azonban nem a mondatokat, hanem vélt árnyékait látták csak meg. Fontos orgánum lettünk hát. Bácher Iván, a Népszabadság munkatársa a 168 Órának nyilatkozva sanda szándékokat látott a vezércikkben. (Lám, „Magyarország legked­ veltebb napilapjának” publicistája „a PPKE JAK legnépszerűbb lapjának” egyik publicistájával foglalkozik...) Erre született egy személyes email a vezércikk szerzőjétől a 168 Órának és Bácher Ivánnak címezve, illetve Vargha Bálint Tamás részéről egy olvasói levél, amelyet a 168 Óra meg is jelentetett. Viszontválasz nem érkezett. Szerencsére - mert így tudhatjuk, hogy nincs harag. Csak néha még mindig félreértjük egymást. Pusztán dokumentációs célzattal közöljük alábbiakban az ítélet megidéztetésének körülményeit. Bácher Iván a május 29-én megjelent 168 Órának nyilatkozik... „Bácher: Kocsmajáróként sok jobboldali fiatallal és idősebbel is sörözök. írásomban próbáltam distinkciót tenni: amikor egy nyugdíjas a saját élettörténete miatt mindent elfogadhatatlannak tart, ami »a komcsikhoz« kapcsolható, és pöfög a pultnál, az egészen más, mint amikor egy politikában szerepet vállaló diplomás tesz hasonlót. A mögöttesekről persze keveset tudni. Tudományos eszközökkel nem lehet felmérni, hogy valójában mi történik - például - az egyházi iskolákban, egyetemeken. 168 Óra: Mégis, mi történhet? Bácher: Most kaptam meg a Pázmány Péter Egyetem Jogi Karának hallgatói újságját. Tisztességesen emlékeznek benne a holokausztemléknapról. Csak éppen írnak arról is: szerintük a probléma gyökere abban rejlik, hogy a keresztény jogászértelmiség nem ment olyan szakmai páíyákra, amelyekre a zsidók igen. Szerintük az ebből adódó aránytalanság okozta a problémákat. Hozzáteszik: most már kezet kell nyújtania keresztény és zsidó értelmiségnek. 168 Óra: Sajátos. Bácher: Az ember töprengeni kezd: kire tetszenek gondolni, kedves keresztény joghallgatók? Van tízezer zsidó vallású ember Magyarországon, az ügyvédek között lehet pár tucat. Ám származás szerint többen is lehetnek a jogi pályán. A származást kellene firtatni? És milyen széles skálán? (...) 168 Óra:/1 Pázmány Péter-egyetem lapjának cikke mintha egybevágna azzal, amit Elek István állít: vannak »humanizálható«., az antiszemitizmustól > nyolcadik oldal elkülönülő okai a zsidóság iránti ellenszenvnek. Bácher: Éppen azért haragszom Elek Istvánra, mert kreál egy olyan zsidózást, amely szerinte elfogadható. Ez lenne az »úri zsidózás«. Eszmetársaival Móricz, Mikszáth, Krúdy műveiből keresik ehhez a példákat. (...)” Erre született egy személyes email... „Tisztelt Bácher Iván! A 168 Óra 2008. május 29-i száma ismét témánál van. Balog Zoltánt az Árpád-sávos lobogóról faggatja, Önt „meg a »hétköznapi antiszemitizmusról«. Ön szerint létezik ilyen - és ebben bizonyosan igaza is van. Hétköznapi, de tán ünnep- és szünnapi antiszemitizmus is van, elvégre az antiszemiták nem pihennek nyáron sem. Sajnos. De nem pihennek azok sem, akik az előbbiekből élnek meg. Mert vannak antiszemiták és vannak, kiknek érdekük, hogy legyenek antiszemitáik. Jelzem, nem a jobboldal elemi igénye, hogy naponta kelljen elhatárolódnia olyan jelenségektől, amelyekhez sem formálisan, sem informálisan nem kötődik (...)- de ez most más téma, hagyjuk. Levelem oka az indirekt megszólítottság. Ön az interjúban ugyanis arról szól, hogy »tudományos eszközökkel nem lehet felmérni, hogy valójában mi történik - például - az egyházi iskolákban, egyetemeken«. Majd példát említ - nem egészen értem egyébként, hogy mire a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatói újságját, az ítéletet. Mivel egyházi egyetemre járok, s a fentebb nevezett diáklap munkatársa vagyok, kétszeresen is érintve érezhetem magam. Az, hogy tudományos módszerekkel nem lehet vájkálni az egyházi egyetemek falai között, az egyházi egyetemek hallgatóinak fejeiben, nem probléma. Az egyetemek autonómiája, a privátszféra szabadsága, a gondolkodás és szólásszabadság joga miatt nem kell sem Önt, sem a 168 Óra valamely munkatársát beengedni az összes szemináriumi órára, a sörözésekre vagy a családi ebédekhez. Az egyházi egyetemek mindegyike jogi keretek között működik, tanterve államilag jóváhagyott, diplomája államilag elfogadott - úgyhogy nincs különösebb indok arra, hogy speciális vizsgálat, megfigyelés, »felmérés« alá vonjuk őket. Persze, a történelmi sérelmek okán tán nem meglepő, ha egy katolikus oktatási intézmény nem a posztkommunista utódpárt zászlóshajója, miközben mégis (...) egyik egyébként népszerű - tanára épen eme párt országgyűlési képviselője (...). Ön eztán részletesebben szól az ítélet 2008. májusi számáról, amelyben az antifasizmus és a zsidóság kérdése (problémája?) valóban hangsúlyosan jelenik meg: ennek oka a Holocaust Emléknap, amelyhez én írtam vezércikket, illetve a Hollán Ernő utcai tüntetés, amelyről - és az ott abszolvált performance-áról és annak fogadtatásáról - a lap másik munkatársa, Vargha Bálint Tamás számolt be. Ön is elismeri, hogy »tisztességesen emlékeznek benne [az újságban] a holokausztemléknapról«. Valóban - hiszen a szándék is ez volt. (...) Majd Ön mégis tesz két valótlan állítást: 1. »[S]zerintük [azaz szerintünk - TP] a probléma gyökere abban rejlik, hogy a keresztény jogászértelmiség nem ment olyan szakmai pályákra, amelyekre a zsidók igen. Szerintük az ebből adódó aránytalanság okozta a problémát«. Ilyen kitétel az írásban nem szerepel - nem a jogásztársadalom származási vagy vallási összetétele érdekelt bennünket. Arról írtam, hogy (...) a hazai problémák objektív gyökerét a megkésett polgárosodásban, míg a szubjektív eredőjét az úri középosztály teszetoszaságában, merevségében véltem felfedezni - és semmiképp sem abban, hogy hány »zsidó« van vagy volt a jogászok között. Hiszen ezt nem is tudhatom. És itt kapcsolódunk a második - khmm csúsztatásához. 2. »Az ember töprengeni kezd: kire tetszenek gondolni, kedves keresztény joghallgatók? (...) A származást kellene firtatni?« Ön szerint tehát származási alapon - hovatovább tehát majdnem rasszista módon - gondolkodunk a zsidó-magyar párbeszédről az ítéletben. Pedig nem. Hiszen nem is írtunk ilyet. Magyarországon mindenki magyar a nemzetiségek jelentős része is bír magyar identitással. Ázaz nálunk a közösségképző erőt nem az etnikai vagy vallási hovatartozás határozza meg - hanem a szociokulturális közeg. Ekként pedig beszélhetünk »keresztény középosztályról« vagy »budai katolikusokról« vagy »békési szegényparasztságról« - vagy »zsidó polgárságról«. Itt a származás nem biológiailag, hanem szociológiailag érdekes - ha egyáltalán érdekes. De az újságban mi erről sem írtunk. Arról írtunk, hogy a magyar polgárság nem lehet teljes, s nem töltheti be feladatát, ha oktalan és megoldhatatlan viták mentén szakítja szét önmagát. Árról írtunk, hogy keresztény polgárként nekünk a mi oldalunkkal kell foglalkoznunk. (...) Sajnos, Ön a cikk fő üzenetét hogy megegyezés, de legalábbis dialógus kell »köztünk« (és itt persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy kik a »köztünk« két oldala) - csak egy mondatra méltatta. »Hozzáteszik [ti az ítélet]: most már kezet kell nyújtania keresztény és zsidó értelmiségnek«, mondja Ön. Kár, hogy a rákövetkezőkben nem ennek mikéntjéről beszélt. Pedig erről kéne inkább. Tisztelettel, Techet Péter” És egy olvasói levél is megjelent aztán a 168 Órában... „Aki olvasta az egyetemi folyóiratot, az nyomát sem leli az Ön inkoherensen kanyargó gondolatmenete által odaképzelt állításnak, miszerint Techet Péter azt javasolná, hogy valakinek a »származását« kellene firtatni. A cikk tisztességes. Minden sora vállalható. A zsidó identitás Magyarországon egy izgalmasan perturbáló kulturális elsajátítás, amiben egyaránt vannak öröklött és választott elemek, mint mindenben, ami kulturális. A zsidóság Magyarországon nem a vallási előírások szerint képzett közösség, ritka esetben tekint népként, politikai közösségként magára. A 20. században olykor akár intellektuális mozgalmakként hallatlanul plurális és ezerféle frontvonal mentén tagozódva jelent meg (vö.: Judapest.org). A bántóan egydimenziós bácheri zsidóságkép, valljuk be, szellemileg sem különösebben vállalkozó kedvű. Miközben a zsidó lét leglényege a saját identitásának állandó megfogalmazása, újrafogalmazása, problematizálása, amely történelmi élményektől inspiráltán egyaránt lehet krízisszerű - vagy kiegyensúlyozott és egészséges. Az államszocialista kollektivizáció a magyar középosztály „úri-keresztény-dzsentri ” és „zsidó” örökséggel érkező tagjait egyaránt tulajdon- és jogfosztottá tette, a rendszerváltás tulajdonrendezése és a rendszerváltás utáni állami elosztási modellek egyaránt hátrányosan érintették ennek a középosztálynak az újraépülését. Kérem Bácher Ivánt, hogy legközelebb, ha alkalma nyílik, akkor az együttműködés és a jóindulat hangján szóljon, ahogyan Techet Péter is tette. Vargha Bálint, joghallgató” Nos, az ítélet a jövőben is foglalkozni mer kényes témákkal, de a jövőben sem lesznek soha olyan szándékaink, amelyeket Bácher Iván tulajdonított nékünk. Uff. �Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Személy szerint a szakmai gyakorlat híve vagyok, azzal az ember tapasztalatot, ismerősöket és barátokat szerezhet, összességében pedig közelebb kerül a kitűzött célhoz (feltételezem, hogy e cikk olvasóinak túlnyomó többsége a gyakorló jogászi pályát tekinti annak), még ha kevesebb sört is ihat így a nyár alatt - azt ugyanis el kell fogadni, hogy a szakmai gyakorlatért az esetek tÖDüségében nem jár fizetés. Év közben a PKKB-n gyakornokoskodtam, úgyhogy gondoltam, az ítélkezési szünetben eljött a fizetős munka ideje. Kitaláltam, hogy ezúttal kipróbálok valamit, ami távol áll a jogtól, már csak a változatosság kedvéért is. Ezúttal a kertészkedést dobta a gép. A harmadik napon sikerült a bokaszalagjaimat úgy hazavágnom, hogy ezzel a kertépítői pályám a belátható időre befejeződött. Ez a három nap viszont megtanított erre-arra. Elsősorban: ha az ember el akar szakadni a jogtól, ne vallja be, hogy jogi egyetemre jár. Égy nagy lakópark kertjén dolgoztunk, a második nap végére jött hozzám villanyszerelő, szobafestő, burkoló és targoncás is jogi állásfoglalásért. A főnökről nem is beszélve. A főnök hobbiszinten űzi a hatósági szervek szívatását, így aztán nem is nagyon meglepő., ha egyszerre legalább három eljárás folyik ellene. Úgyhogy első nap végére már az egész építkezés tudta tőle, hogy kihez kell menni, és mindenki meg is talaít, én már csak azt hallottam, hogy „hol van a doktor úr?...” Nem sikerült elszakadnom a jogtól. Másodszor: megerősödött az a véleményem, hogy attól, hogy az ember végzős joghallgató, meg nem biztos, hogy ő az okosabb. A főnököm példának okáért elmondta az összes vonatkozó rendelkezést arra nézve, hogy mihez van joga a rendőrnek, ha igazoltat, mit kérdezhet, és mit nem, mi után lehet panaszt tenni ellene és hol... De mások is azon az állásponton vannak, hogy ők bizony jobban értenek a joghoz. Úgyhogy állásfoglalást elfogadnak, tanácsot nem. Kar is próbálkozni. Harmadszor: újfent hallottam jó pár történetet a rendőri szervek korruptságáról, és egy nagyon is bizonyos bíró elfogultságáról. Mindezekért persze engem vettek elő? Az már nem ért meglepetésként, hogy azokban az emberekben, akik nem gyakorló jogászok? sokszor elég erős eŰenszenv el a jog képviselőivel szemben. De hogy mindenért en tartsam a hátamat, ez új volt. Nehéz volt például meggyőznöm egyeseket, hogy belőlem nem lesz lefizethető bíró. Sőt arról is, hogy a jogászok nem feltétlenül tömörülnek maffiába. Mindenesetre kipróbáltam egy újabb szakmát, szereztem új ismerősöket és barátokat, és megtanultam egy életre, hogy ha nem vágyok eppen (negatív) hírverésre, nem vallom be, hogy jogász vagyok, és hogy kutya kötelességünk együtt dolgozni azon, hogy a jogalkalmazas minden területe megtisztuljon a korrupciótól, sőt annak még az árnyékától is. Kovács Bence Tanulj meg olvasni! A PPKE-JÁK Karrier Iroda és az Improved Reading Budapest közös olvasásfejlesztési tréninget tart egyete­ münkön. Olvasási készségfejlesztő tréningünket elsősorban olyan munkatársaknak ajánljuk, akik munkaidejük jelentős részében szöveges információk feldolgo­ zásával, elemzésével foglalkoznak. A tréning elsődleges célja a rossz olvasási szokások kiküszöbölése és a különböző olvasási képességek (sebesség, megértés, emlékezés) javítása. A kurzust legfeljebb 12 fős csoportokban, a résztvevők egyéni képességeire alapozva tartjuk. Időpont: november 8-9. napján 9-16 óráig Helyszín: Budapest VIII., Szentkirályi u. 28. 6-os gyakorló (I. em. 118.) Részvételi díj: 32.000,- Ft + 20 % ÁFA; aktív Pázmányos hallgatóknak (BTK, JÁK stb.): 5000 Ft + 20 % ÁFA Jelentkezés módja és részletes információ név, e-mail cím és telefonszám megadásával személyesen a Karrier Irodában (I. em. 137. - a TO fölött), a 429-7200/338-as telefon­ számon vagy a karrier@jak.ppke.hu címen. (Egyéb információk a www.proread.hu honlapon.) Van élet az egyetem után Bemutatkozik a Karrier Iroda Jelen cím vehető akár fenyegetésképpen is, de ugye senki sem veszi annak. Vehető persze egyértelmű ténynek is. Aki ismeri a karon működő Karrier Irodát, nem tehet másként, csak megnyugvással tudomásul veheti: Van élet az egyetem után! Világért sem szeretnénk ezt amolyan jó tanuló felel - rossz tanuló felel rendszerű Karinthy-parafrázisnak tekinteni, s a Szentkirályi utcát jókra és gonoszokra osztani. Pusztán jelezzük, hogy mára a hétköznapokhoz tartozik a tudatos előre gondolkodás öt éven túlra is, szinte már ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a Karrier Iroda a jogi kar vérkeringésének felpezsdítésére. Aki még ismeretlen az előadók és tanszékek bukdácsolóinak, annak azért, aki pedig a kelleténél többet felejtett a nyáron, annak ezért ajánljuk négyesfogatunkat. L Az I. emelet 139. és a földszinti aula Karrier faliújságja között húzódik a Karrier Front. Aki ebbe beleakad, az sok információval lesz hasznosabb. 2. A Karrier Iroda nem állásközvetítő, így nemcsak az ötödévesek tavaszi időeltöltési lehetősége, még a záróvizsgák előtt. Némely képzés igenis hasznos az első- és másodéveseknek is. 3. Önéletrajzot leadni sosem kötelező, csak ajánlott. Aki ezt megteszi, könnyebben belebotolhat egy sok tapasztalattal bíró gyakornoki helybe vagy egy testhezállóbb pályakezdő állásba. 4. Aki az egyetem után még tovább is szeretne tanulni, az megteheti a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben, a Karrier Iroda anyaszervezetében. Szakjogászi továbbképzések és szakvizsga-felkészítők minden félévben. Részletekért ajánljuk az ítélet mindig friss számát, faliújságunkat és a www.jak.ppke.hu/karrier weboldalt. Addig is várunk mindenkit személyesen is első emeleti irodánkban, a finom kávét készítő automatától csak pár lépésre. Sergő András • Gyakornoki és állás­ ajánlatok: a köz- és a magánszféra jogi munka­ köreit ismerheted meg. Tanulási időben „kipróbál­ hatod” magad. • Képzések, tréningek, előadások: minél könnyeb­ ben és sikeresebben alkal­ mazkodni egy teljesen más fajta hozzáálláshoz. Képes­ ség- és készségfejlesztés, tárgyalástechnika, pálya­ orientáció és pályakezdő tanácsadás. • Állásbörze: évente egyszer találkozz álmaid munkaadójával! Kiállítók, beszélgetések, szakmai konferenciák, egyéb programok. • Posztgrad: ha nem elég az alapdiploma, lehet továbbképződni: itthon és külföldön. • Alumni: ha tudod vagy szeretnéd tudni, milyen a Pázmányos lét. Öregdiákok és öregdiákság egy életre. I. em. 139. - a TO fölött, www.jak.ppke.hu/karrier karrier@jak.ppke.hu kilencedik oldal �Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Nemrég Pannonhalmán voltam lelkigyakorlaton. Úgy érzem, sikerült végre egy-két kérdésben megnyugtató gondolatig jutnom Nem mondom, hogy végered­ ményre vagy megoldásra, mert ezek a kérdések szerintem élet­ fogytig tartó gondolkodást és véle­ ményformálást igényelnek. Az egyik ilyen nagy kérdés számomra az volt, hogy egy keresztény ember hogy vállalhatja a bírói feladatot, amikor Krisztus külön megmondta: ne ítélj, hogy ne ítéltess! Elsősorban elgondolkodtunk azon, hogy amikor a bíró ítéletet hoz, akkor az embert, az ember tettét, mindkettőt vagy valami egészen mást ítél-e meg. Sőt, mi alapján ítél egy bíró, ki ad, és ki adhat egyáltalán erre jogosultságot? Melyek azok az értékek, amelyek alapján ítélhet? Hiszen láthatjuk, hogy a történelem során nemhogy a jog, hanem a stabilnak mondott erkölcs is folyamatosan változott. Arra jutottunk, hogy ember nem ítélhet meg (nemhogy el-) másik embert, legfeljebb a tettét minősítheti. De mégsem szabad pusztán csak a tettet nézni, figyelemmel kell lenni ugyanúgy az emberre, az előéletére, a környezetére, a társadalom szempontjaira... Annak a társadalomnak a szempontjaira, amelyik - végeredményben - Istentől kapott szabad akarat által a bíró kezébe teszi le a döntés lehetőségét. Az tehát elég egyértelmű, hogy ezáltal nem az embert ítéljük meg, hanem a tettet, mégis figyelembe kell vennünk a szubjektumot, mégpedig az elkövetőét és a bíró szubjektumát egyaránt, a tágabb szubjektumot, vagyis az elkövető közvetlen környezetének érdekeit, és nem csak az objektumot, amit az éppen hatalmon lévő vezetés nyilvánít ki jogszabályok formájában. Az is világos, hogy az Istentől kapott szabad akarattal élve az emberek bírát nevezhetnek ki, aki megítéli a tettet az objektum és a szubjektumok együttesével. De vigyázni kell, mert az sem állandó, ami alapján a bíró ítél. Hiszen az objektum, a jogszabályok is napról napra változnak, akár szöges ellentéte is lehet a korábbi törvénynek az új, attól még betartandó lesz. Hacsak persze nem ütközik az erkölccsel - ami viszont szintén változik. Vannak állandó értékek, mint a felebaráti szeretet, örök parancs a ne lopj és a ne ölj is, de pl. a Tízparancsolat tiltja a paráznaságot, miközben koronként és társadalmanként igen változó volt, hogy mi számít paráznaságnak, azon belül is mi számít az állam által is üldözendő bűnnek. Úgyhogy talán ebben a nehéz kérdésben támpont lehet az ember, a bíró szubjektuma, erkölcsi értékrendje, lelkiismerete is. Ha a bíró önnön lelkiismerete ellen cselekszik, az az ítélet már nem lehet jó. Ezek után térjünk vissza az eredeti kérdéshez: mit lehet kezdem a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” paranccsal? Keresztelő Szent János a Jordán partjánál hozzá özönlő sokaságnak azt tanítja, hogy a katona ne erőszakoskodjon, elégedjen meg a zsoldjával, a vámos pedig ne szedjen többet, mint amennyi elő van írva... Vagyis nem azt mondja, hogy ne legyenek katonák, ne legyenek vámosok és ne legyenek bírák, hanem azt, hogy ne éljenek vissza a helyzetükkel, tegyenek a lelkiismeretük, az erkölcs szerint. Érdekes megvilágítása volt a kérdésnek az is, hogy tulajdonképpen nem csak a bíró ítél, hanem gyakorlatilag mindenki minden nap hoz döntéseket más ember életéről, sorsáról, értékeli más ember teljesítményét. Egy tanár nap, mint nap osztályozza a diákjait, a szülői nevelés része, hogy ha a gyerek rossz volt, akkor azt elbírálja és kiszabja a méltó büntetést, de még egy autószerelő is mérlegel, hogy pl. egy ügyfél mennyire ért az autójához, mennyire kell neki befolyásolnia, hogy vegyen új alkatrészt, vagy elég, ha figyelmezteti, hogy elkopott az ékszíj, és aztán az illető dönthet az ékszíj sorsáról. Mindegyik egy-egy módja az emberi ítélkezésnek. Mi ennek az egésznek a lényege? Szerintem az, hogy mindig legyünk tudatában annak, hogy nincs jogunk megítélni, elítélni egy embert sem. Legfeljebb egy-egy tettét, teljesítményét, hozzáértését... (És így lehet lapunk címe is: ítélet, anélkül, hogy ezzel megsértenénk a krisztusi tanítást!) Kovács Bence tizedik oldal Törékeny egység Beszélgetés Szilágyi Demeterrel, a Hallgatói Önkormányzat új elnökével Szilágyi Demeterrel, Dömével akkor ismerkedtünk meg jobban, amikor a tavalyi gólyatábor utolsó reggelén csikket szedtünk a belső udvarban, hogy az indokolatlanul szigorú helyi igazgató ne kapjon agyérgörcsöt. Azóta a Hallgatói Önkormányzat elnöke lett. - Kezdjük az elején. Mióta vagy HÖK-elnök? - Idén június ötödikén választott meg a közgyűlés. - Könnyen ment? Emlékeim szerint mindig nagy harc volt ezért a posztért. - Szokatlan módon én voltam az egyetlen jelölt. Kemenes Patrikkal, az előző elnökkel egy hónappal a választás előtt beszéltünk arról, hogy ő lemond, és rám gondolt utódként. - HÖK-ös mióta vagy? - 2007 márciusában kerültem be. Emlékszem, én voltam a tizenhetedik, az utolsó küldött, aki bejutott. - Az akkori tizenhétből hányán hököznek még most is? - Mire gondolsz? Hányán HÖK-ösök, vagy hányán dolgoznak még most is? Ezek szerint a kettő elválik egymástól. Van, aki nincs megválasztva, mégis sokkal többet dolgozik, mint egy másfél éve megválasztott küldött. - A csapat nagy része tehát lecserélődött? - Igen, többnyire az én évfolyamom ( a III. - a szerk.), és a másodévesek a jellemzőek a HÓK-ben, de már van egy elsőéves lány, aki, segít. - Akkor mi van ezzel a küldöttgyűléssel? Ók egy taláros társaság, aki titkos, éjszakai összejöveteleken dönt a hallgatók életéről, a többiek pedig dolgoznak? - A küldöttek aktív tagjai a munkában is aktívak. Az a baj, hogy a küldöttek közül sokan már nem foglalkoznak a HÖK-kel. Mégis fontos szerv, mivel ez felelős a legitimációért, ez adja a napi döntéseink súlyát. - Mi az, amiben változtatnál az eddigi HÖK-ökhöz képest, és mi az, amit megtartanál a korábbi évekből? - A programok felépítését, a félév menetét mindenféleképp megtartjuk. Kevésnek tartom viszont a kulturális programokat. Színház, múzeum, Terror Háza, Láthatatlan kiállítás. Több olyan programra lenne szükség, ami nem a vesét és a májat mozgatja meg, hanem a szellemet. A másik fontos különbség, hogy erősítenünk kell az érdek-képviseleti funkciót. Tavasszal, a vizsgaidőszak után már volt két panasznap, de úgy érzem, ezt tovább kell fejleszteni. - Szerinted milyen hely a Pázmány jogi kara? - Sajátos a légkör. Ahogy beszélgetek már jogi karon tanuló ismerőseimmel, érzem, jó helyen vagyok. Valószínűleg a katolikus szellemiség miatt sokkal családiasabb a Pázmány, mint a többi egyetem. Nem klikkek, hanem baráti társaságok vannak. Persze a tutoroknak ebben is jelentős szerepe van, sokat számít a csapatkovácsoló szerepük, főleg a gólyatáborban. Amit fontosnak tartok, hogy legyen presztízse annak, ha valaki a Pázmányon tanul, vagy végzett. A kikerült hallgatók segítsék egymást, mert tudják, jó helyről jöttek. - Mit gondolsz, hogy vélekednek az emberek a mindenkori HÖK-ről? Igaz, hogy saját zsebbe dolgoznak, és csak azért hököznek, hogy a tanároknál pluszpontokat szerezzenek, és hogy könnyebben ismerkedjenek? - Majdnem személyes sértésnek veszem. Aki így gondolja, jöjjön be a HÖK-höz, dolgozzon velünk, és hamarosan látni fogja, nincs így. Nyilván volt, aki erre a szemléletre akár rá is szolgálhatott, de ez ránk egyáltalán nem igaz. A költségvetésünk nyilvános, többszörösen ellenőrzött. Nagyon szívesen megmutatom mindenkinek, aki bejön hozzánk. - Mit gondolsz a felvételi arányokról? Tavaly a nappali helyeink kétharmada volt már csak állami, a többi költségtérítéses. Idén tovább csökkent az államisok aránya. - Sajnos ez tendenciának tűnik, mivel jelentősen csökkentették az állami helyek számát, mondván, túlképzés van jogászokból. Gondolom sokan hallották Jobbágyi professzor úr szavait az évnyitón. Túlképzés csak rossz jogászokból van. Reagálva a változásokra, tervezzük, hogy egy tavalyi kezdeményezést, az úgynevezett „Road show”-t továbbvisszük. Végigjárjuk az egyházi iskolákat, hogy közvetlenül beszélhessünk a gimnazistáknak a Kar nyújtotta lehetőségekről. - Hogy értékeled a gólyatábort? - Messziről kezdem, mert ez egy érdekes történet. Amikor megválasztottak, nagyjából két hónapunk volt a tábor megszervezésére. Ennyi nem elég. Szerencsénkre pár idősebb segítőnk is akadt, plusz öt-tízen egész nyáron itt voltunk az egyetemen, és küzdöttünk, hogy sikeres legyen a tábor. Kezdésnek szerintem jó, természetesen sok kisebb és nagyobb hibával. Itt kell, hogy megköszönjem mindenkinek, aki segített, és a tutoroknak, akik nélkül nem ment volna ennyire gördülékenyen. - Mennyire változott az emberek hozzáállása, mióta megválasztottak? Sok lány adta meg a telefonszámát? - Lényeges változást nem érzek. Akik Dömeként, és nem HÖK-elnökként ismertek meg, tudják milyen vagyok. A frissen bekerült gólyák nyilván a gólyatábor alapján ítélnek meg, és ott sajnos nem sok időm volt kapcsolatokat építeni és ápolni. A telefonszámokra pedig nem mondhatok semmit, a barátnőm is olvassa az interjút (nevet). Valójában sejthető, hány telefonszámot kaptam. - Iwiwes jelölések száma? Mindig epekedve hallgattam a többi tutort, ahogy mesélik, két nap alatt húszán jelölték be. Engem ketten jelöltek be, abból egy másodéves. - Én is dömpingre számítottam a tábor után, de szintén kettő. Valószínűleg azért van, mert nem értem rá beszélgetni, és ezen változtatni kell. Meg ugye aki dolgozik, annak nincs ideje ismerkedni (nevet). - Hogy lehet hozzátok bekerülni? Ahogy én emlékszem, mindig nagy harc volt. - Ez ma már nincs így. Nem vagyunk elitisták, mindenki jöhet, aki dolgozna. Folyamatosan változik a csapat, szükség van az utánpótlásra. Bartolák Csaba �Afrodita álma A Három nővér újragondolva A beharangozóban, vagy népies nevén „trailer”ben ezt halljuk: „balkáni kliséktől mentes balkáni történet”. Namármost ez alapvetően egy érdekes ellentmondás. A film elején például kiderül, hogy bizony a városka neve, ahol a történet játszódik, csak x ideig viselte a Titov Veles nevet, és most már „szerencsére” csak Veles, de a régi beidegződéseknek hála, a szereplők a film 99%ában csak nem tudnak elszakadni annak a tények a hangoztatásától, hogy márpedig ők bizony Titov Veles-ből származnak. Amúgy szerényen megjegyzem a történet szempontjából ennek vajmi kevés, mondhatni nulla jelentősége van, akkor hát mi ez, ha nem enyhén erőltetett balkáni sorstörténet? És ezen a ponton mégis ellent kell mondanom. A balkáni filmekben már annyira megszoktuk a balkáni klisét, hogy nehéz lenne a hirtelen váltás. Nekünk nézőknek is, és a készítőknek egyaránt. Ezt a kérdést egy szó, mint száz zárjuk azzal a bölcsességgel, miszerint az idült alkoholistát sem lehet az alkohol maximális megvonásával leszoktatni, különben belehalna a hiányába. Vagy ha a történethez közelebb álló hasonlatot akarunk keríteni, azt mondhatnánk: mint ahogy Afrodita sem tudta egyik percről a másikra leszoktatni heroinfüggő nővérét az élvezetek eme káros válfajáról. A történetről pedig annyit, hogy az már annál inkább tipikus, csak épp a balkáni jelző nélkül: adott három nővér, kicsi, középső és (mily meglepő) a legnagyobb, három teljesen különböző karakterrel megáldva. A kicsi (ő lenne a címszereplő, Afrodita) anyjuk távozása óta néma, a középső a „nagyvilági” dáma (már amennyire nagyvilági lehet a nő egy jobb napokat is látott macedón ipar­ városban), a legidősebb pedig szimplán csak: a felelősségteljes drogos. Persze, hogy megjelenik a hősszerelmes (és itt és most elnézést a plágiumért, de ezt egy ajánlóban olvastam, és nincs ennél jobb jelző rá) „szűzoltó” Aco, aki minden eszközt bevetve csapja a szelet, hol az egyik, hol a másik nővérnek. Aztán persze alapelem a csehovi elődképből átkacsintó elvágyódás is: mindenki ki akar törni, el akar menekülni: Slavica a tisztes megélhetésbe, Sapho a nagyvárosba, Afrodita az anyaságba. A filmet Afrodita belső monológjával kommentálva kísérhetjük végig, és nagy nehézségek árán sikerül csak kibogozni, hogy mikor fantáziái, és mikor zökken vissza újra a valóságba. A nagy álmodozások az anyai örömökről persze ismét kiváló terepet nyújtanak egy röpke tényfeltáró riportra az egészségügyi intézmények helyzetéről, de ez már igazán fel se tűnik, ha épp belemélyedünk Afrodita bánatának mély átélésébe. Ami igazán nem esik nehezünkre Virginie Saint-Martin operatőr képeit nézve, lévén azok a történet által sugallt kilátástalansággal totális ellentmondásban állnak. Nagy tereket látunk, és a sok vontatott kameramozgástól még jobban erősödik bennünk a város bágyadt, álomszerű jellege, ami (legalábbis bennem) a teljes depresszió helyett inkább remény-érzetet keltett. Mindenesetre tessék elmenni, egy esős hétköznap délután megnézni, beleérezni, (depresszióra hajlamosoknak kevésbé) átélni, kissé eltűnődni, elbágyadni, végül kötelezően visszazökkeni a tipikus magyar sorstörténetbe. Ablonczy Zsuzsanna Lyoni randevú a kortársakkal Azon a napon gyönyörűen sütött a nap Lyonban, pont „városnézős” időjárás volt, így elhatároztam, hogy felfedezem egy kicsit Franciaország második legnagyobb városát. Megtaláltam a lyoni Szépművészeti Múzeumot, persze kedvet is kaptam hozzá, de hiába, mert a francia szokásoknak megfelelően aznap éppen sztrájkoltak a teremőrök. De akkor már nem lehetett lebeszélni engem egy kiállításról, az egyik sztrájkoló ajánlotta a Kortárs Művészetek Múzeumát. Aztán egy úr rögtön le is akart beszélni róla, mert ő tudott egy sokkal jobb kiállítást Lyontól hatvan kilométerre. A tanácsát nem fogadtam meg, mentem tovább a múzeumhoz. A Kortárs Művészetek Múzeumában szeptemberben nyílt egy három részből álló kiállítás. Az első részben fiatal művészek útkereséseit tárták a nagyközönség elé „Rendez-vous” címmel. Videó installációk tömege jelezte, hogy a lelkűkben, fejükben kavarog a világ ellentmondásossága, groteszksége, de nem lehetett látni a jó és kevésbé jó ötleteken kívül egy átgondolt, megérlelt képi világot, látásmódot sem. A művészek neve alatti „Cím nélkül” feliratok is ezt a bizonytalanságot mutatták. Lóri Hersberger kiállított művei már egészen más benyomást keltettek, ami nem csoda, mert érett művészről van szó. Hatalmas neoncsövekkel játszva meséli el nekünk, hogy a művészet csak illúzió. Fénnyel, üveggel és tükörrel fejezi ki, hogy a mai ember mennyire eltávolodott a természetes környezettőL A neon lett nekünk a nap, az összetört fekete üveg a föld, a pszichedelikus színekben úszó neonfal óriási fémhordókat, behorpadt tartályokat világít meg. A következő teremben üvegfalak sokasága található, egy lakás szimbólumai Mindegyik üveg be van törve, pókhálószerűen repedezett az egész „lakás”: „Optimize your Feng Shui”. Mulatságos, hogy a mai ember mi mindent kitalál, hogy álmegoldásokkal helyrehozza az álproblémáit, miközben továbbra is tanácstalanul, tétován topog az igazán fontos döntések előtt. Nem véletlen, hogy az utolsó (a művész által egyébként „Irrospektív”-nek keresztelt) kiállítás Kendell Geers műveiből áll össze, talán ő testesíti meg azt az eszményt, azt a vad, robbanékony formavilágot, azt a figyelemfelkeltést, ami felé az itt megtekintett fiatal művészek igyekeznek. Kendell Geers képei, installációi nem egyszerű ötletek, puszta viccek, helyzetek. A fekete-fehér színvilág erőteljesebbé teszi gondolatait, azokat a problémákat, amelyekkel a világ küzd, és amelyeket sosem fog megoldani. Talán az új és még nagyobb gondok elfelejtetik velünk a mostaniakat, de aligha fogjuk tudni megoldani őket. Kendell Geers sem próbálkozik meg ezzel, nem is várhatjuk el tőle. Képei erősek, nyersek, merészek, provokatívak. A Johannesburgból jött művész világába beépült egész társadalma, a faji és vallási problémák, betegségek, járványok, a nagyhatalmak versengése, az Egyesült Államok külpolitikája. Az egyik falon egy hatalmas szív keresztekből összeállítva. Azonban minden egyes kereszt két összefordított gumibotból áll. A jó, a szeretet szimbólumai, és az erőszak tárgyiasult eszköze. A képek plakátokra emlékeztetnek, egy-egy szó vagy kérdés jelenik meg; a háttérben pedig megjelenik a szexualitás, amit szintén nem leplez, nem eufémizál, hanem a maga egyoldalú testiségében, ösztönösségében jeleníti meg. Az Amerikát is megjárt művész képein sok az Egyesült Államokat negatív vagy kétértelmű színben feltüntető felirat, szójáték. A betűkkel, karakterekkel való játék amúgy is az egyik fő jellemzője alkotásainak, betűket megfordít, összerak, olyan mértékben összetol, hogy már csak egy érdekes mintázatot látunk, és a mű címéből tudhatjuk meg az elrejtett szót. így van ez a „Hét főbűn” című installációjánál is. Az ember akaratlanul is menekül a teljesen fekete teremből, amit csak a foszforeszkáló neoncsövek vibrálása világít meg. Miután pedig gyorsan elhagyta a termet, elgondolkodik azon, nem a lelkiismerete szólalt-e meg ilyen szokatlan módon. Kendell Geers nem az örök problémákra keresi az örök választ, hanem a jelenlegi, specializált gondokat mutatja, erősíti fel, vagy figurázza ki. Szimbolikusan születési évet is választott: az 1968-as évet, a diáklázadásoknak, Martin Luther King meggyilkolásának, Marcel Duchamp halálának éve. A történelem és a politika nagy szerepet játszik a művészetében. Valójában minden művében ezekre reagál, nemtetszésének ad hangot. A legtöbb ember megszokta ezt a világot, megtanult benne élni, így lassan az abnormális normálissá vált, a polgárháborúk, az ellenséges hatalmak megszállása, a pazarló energiafogyasztás ma már némely országban mindennapi jelenség. Ezekről diplomatikus, visszafogott véleményt formálni nehéz, egy művész számára pedig maga a megsemmisülés. Ezért lett Kendell Geers életműve kíméletlen, extrém társadalompolitika: „Punksnotdead”. Aradszki Dea tizenegyedik oldal �Klíma... változás? „Néha már itt is beleakad néhány a halászok hálójába” - szólt Santina, kedves olasz idegenvezetőnk egy barrakudára mutatva, amikor egy héttel ezelőtt Genova hatalmas, fedett akváriumában sétálgattunk. Ügyetlen kérdésemre, hogy „Visszadobják-e a vízbe?” egy ötvenes olasz nő tört angolságával így válaszolt : „Nem, hiszen tönkreteszi a természetes környezetet. Valójában nem ez az élőhelye, csupán a tenger hőmérsékletének emelkedése miatt jelent meg errefelé!’ Ezen beszélgetés alkalmával döbbentem csak rá igazán, hogy a klímaváltozás, a globális felmelegedés egyáltalán nem csupán a jövő generációit érinti, és hogy rövid időn belül érzékelhető, negatív változásokat idéz elő, amelyek életünk majdnem minden területére kihatnak és jelentősen megváltoztatják az alapvető viszonyokat. Az a tény pedig, hogy a tudósok többsége szerint az utóbbi ötven év éghajlati változásai nagyrészt egyértelműen emberi tevékenységre vezethetők vissza, még inkább elgondolkodtató. A probléma gyökerét a mindenki által jól ismert „üvegházhatásnál” fedezhetjük fel, amely önmagában véve természetes jelenség , hiszen nélküle Földünk átlaghőmérséklete 14 °C helyett csupán -19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának változása azonban már módosíthatja a föld légkörének energiamérlegét. A folyamat lényege, hogy minél több ilyen gáz halmozódik fel, annál kevesebb hő távozik a világűrbe, a troposzféra - a légkör alsó tartománya - pedig felmelegszik. A tudósok jelenlegi becslései szerint a föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között átlagosan 1,1-6,4 °C-kal növekszik majd. A hő­ mérsékletváltozás, valamint az óceánok szintjének emelkedése pedig jóval azután is folytatódhat, hogy ezen gázok kibocsátása már befejeződött. Ez annak köszönhető, hogy a széndioxid sokáig a légkörben marad, csakúgy, mint a többi üvegházhatású gáz, tehát többek között a metán, a dinitrogénoxid, a halogénezett szénhidrogének és a kénhexafluorid. Charles Keeling klimatológus volt az első,aki az ötvenes években megmérte a légkör szén­ dioxid koncentrációját és görbén ábrázolta azt, ez az úgynevezett Keeling-görbe. Az említett grafikonon megfigyelhető az ún. fűrészfog-effektus, az erdők ugyanis minden tavasszal nagy mennyiségű széndioxidot vonnak ki az atmoszférából, ami a koncentráció visszaesésében jelentkezik. Az ősz beköszöntével növekszik a széndioxid koncentráció, ami a lebomlással jár együtt. tizenkettedik oldal Azonban minden ősz végén kicsivel több széndioxid marad a légkörben, mint amennyi előtte volt. Kijelenthető tehát, hogy az emberi beavatkozás egyér­ telműen befolyásolja a folyamatot, méghozzá egyre növekvő mértékben, hiszen a mesterséges eredetű üvegházhatású gázok légköri koncentrációja az 1990-es évekre elérte a valaha mért leg-magasabb értéket. Az IPCC (Intergovernmental Panel On Climate Change) jelentése a következőképpen határozta meg a világ szén­ dioxid kibocsátását szektorokra lebontva: ipar: 43%, lakóépületek: 21%, egyéb épületek: 10%, közlekedés: 22%, mezőgazdaság: 4%. Bár a levegőbe kerülő természetes és mesterséges aeroszolok (egyszerű részecskék vagy folyadékcseppek) a lehűlés irányába hatnak, az üvegházgázok melegítő hatását nem tudják kellőképpen ellensúlyozni. Nem hagyhatunk szó nélkül egy másik álláspontot sem, amely szerint a globális felmelegedés természetes hatásokra vezethető vissza, a legfontosabb tényezőknek pedig a napciklust, a napállandót, a vulkáni tevékenységet és a föld pályaelemeinek változását tartja. A közvetlen okok mellett meg kell említenünk olyan folyamatokat is, melyek közvetett módon játszanak szerepet éghajlatunk változásában. Ilyen például az őserdők irtása. Az erdőégetés során átlagosan évente egy milliárd tonnával kerül több széndioxid a levegőbe, valamint az általuk képzett csapadék- és felhőmennyiség is elvész, ezáltal erősödik az üvegházhatás. Az ózonlyuk növekedése is fokozza a Föld hőmérsékletének emelkedését. Az ózon koncentrációjának csökkenésével a káros UVsugarak nagyobb mértékben hatolnak be a légkörbe. A „védőréteg” pusztulását egyébként főként a levegőbe kerülő atomos klór, fluor és bróm okozza. A globális felmelegedés hatásai között amelyeket valószínűleg nem kerülhetünk el említhetjük többek között a természeti környezet átformálódását, a tengerszint emelkedését, a csapadék eloszlásának megváltozását, valamint egyes állat- és növényfajok kipusztulását, amely egyidejűleg az agresszívebbek elszaporodását ered­ ményezi. Újra megjelenhetnek rég legyőzöttnek hitt betegségek, mint például a malária, amely nagy kihívást jelent majd az orvostudomány számára. Az ökológiai egyensúly megbomolhat, az árvizek sosem látott mértékben megszaporodhatnak. Ez várhatóan befolyásolja a mezőgazdasági termelést és a fejlett országok GDPnövekedését, bár a közgazdászod között még mindig vitás, milyen mértékben. És mindez ez csak töredéke az aggasztó prognózisnak... Néhány gleccser rohamos olvadásnak indult. Jó példa erre a perui Quelccaya, melynek területe tízszer olyan gyorsan csökken, mint tíz évvel ezelőtt. A jégolvadás követ­ kezményeként ugyanakkor nagy mennyiségű édesvíz kerülhet az Atlanti-óceánba, amely lelassítja és hosszú távon várhatóan megszünteti a Golf-áramlatot. Nem feledkezhetünk meg továbbá az El Nino effektusról sem, amely azon időjárási rendellenességek gyűjtőneve, amelyek akkor lépnek fel, amikor valamilyen okból a Csendes Óceánban egy nyugat-keleti irányú meleg tengeráramlás jelenik meg. Ez elnyomja a Déli Sark felől érkező hideg áramlatokat és többek között - hurrikánokat, szélviharokat idéz elő, mint például az 1998-ban Hondurasban és Nicaraguában pusztító Mitch hurrikán. A tavak eltűnésének jelenségét pedig mi sem példázza jobban, minthogy az Aral-tó is a kiszáradás szélére került. Az ENSZ először 1972-ben szervezett konferenciát a klímaváltozásról, ahol a résztvevők határoztak egy környezet­ védelemmel foglalkozó ENSZ program, az UNEP elindításáról is. A WMO (Metorológiai Világszövetség) 1979-ben rendezte meg az első Világéghajlati Konferenciát, amelynek keretében felhívást intézett az országokhoz, hogy tartsák kordában az üvegházgázok kibocsátását, próbálják megelőzni a kedvezőt­ lenváltozásokat. Az IPCC ((Inter­ governmental Panel On Climate Change), az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányközi testület 1988-ban jött létre. Főbb feladatai a kiváltó okok rendszerezése, a hatások elemzése, illetve lehetséges vá­ laszstratégiák készítése. A témában már több nemzetközi egyezmény született, ilyen például ENSZ Éghaj­ latváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC), és az ezt kiegészítő Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben az aláíró országok vállalták, hogy az üvegházgázok kibocsátását 2012-ig átlagosan 5,8 %-kal csökkentik. Az egyezményt hazánk 2002-ben ratifikálta. Egy, a nagypapám által használt, 1927-ben kiadott lexikonban nem találtam utalást a klímaváltozásra, vagy bármely kísérő­ jelenségére. Persze, hiszen akkoriban ez még nem volt olyan általános téma, mint napjainkban, amikor (elviekben) minden a környezetvédelemről szól. Akkor, az akvárium kárpitján tovább sétálgatva pedig csak remélni tudtam, hogy nem jön el az a kor, amikor a mellettem úszkáló halak már kizárólag ilyen léte­ sítményekben lesznek láthatóak. Borhás Dorottya �Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Ahol a felszín is csak suttog... HÍVŐ SZÓ 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Az már a harmadik nap volt, hogy a fejemet az ölébe mertem hajtani. Aadig nem bíztam benne. Tudtam, hogy értem van ott. Épj> annyira, mint a mellettem úszkáló bácsiért, es a lumbágójáért. Vagy a távolabb lubickoló lány hastaji fájdalmaiért. Tulajdonképpen több mint száz éve értünk van itt. Én pedig miatta jöttem ide, ezért a néma orvosért. A Medve tóért. Szovátafürdő picurka erdélyi település, és benne szinte mindenki magyar: a palacsintaárus éppúgy, mint a strand belépőit kezelő úr. Barátságosan mosolyognak az emberre. Ki van írva: gyerek és felnőtt jegy van. Azonban amikor felnőtt jegyet próbálunk venni, értetlenül néz ránk a pénztáros: „Diákok vagytok, nem?”. Szerényen bólogatunk. A hölgy pedig kiszámlázza a gyerekjegyet. Itt eleg csak az idelátogatók kisujját elkérni. Nem kellenek siófoki árak. Nem kell siófoki bícsháusz fíling. A siófoki bájgúnárok és cicalányok is hiányoznak. Ide a gyógyulást remélő emberek jönnek. Bennük pedig meg lehet bízni, hogy maradnak, amíg csak tehetik, és úgyis eljönnek megint. Akkor meg minek bunkónak lenni? Egyébként: nehéz is lenne. A tó, a környező hegyek mélán bambulnak egymásra. A tűlevelűek és lombosok mozdulatlanok: a szél kerülőutat választ, nem igen viszi erre útja. Még a madarak is suttogva énekelnek, a kabócák vidám ciripelése hozzájuk képest hangzavar. Nem vagyok beteg. Mit keresek itt? Az igazság az, hogy a megfázásom is elmúlt már. De van, hogy az embernek nem a teste gyengélkedik, és ilyenkor tán nehezebb is orvosságot találni. Telhetnek el „eseménydús” hónapok, amik lefáraszthatják a lelket. És amit csak mertem remélni, amikor felkaptam a telefont, és a túlsó végnek szegeztem a kérdést: „Mikor megyünk Szovátára?” az bizony igaz. Ez a hely a lelket is gyógyítja. Maga a tó heliotermikus. Felmérések szerint a századfordulón 80 fokot is elért a víz hőmérséklete, ami mára 30 fok körülire mérséklődött. A felszínen lévő vékony édesvíz az, ami átengedi a napsugarakat, hogy aztán az alatta lévő sós vizet fel tudják melengetni. Ennek a sós víznek köszönhetően lehet lebegni a vízen. Meg lehet ezt próbálni ülve, „állva” néha egy-két karmozdítással. Vagy: rá lehet feküdni a vízre. Szép egyenesen lebegni. Nincsenek hullámok, nem kell félni, hogy bántani fogja a tó a szemünket, arcunkat. Csak hagyni kell, hogy lebegjünk, miközben ő a fülünkbe suttog. Csendes szavait nem csak fürdés közben lehet hallani. Most, hogy itt az ősz? szépen partra tette betegeit a víz, de aki figyelmes ahhoz továbbra is beszél. Ki lehet ülni az út mentén kialakított teraszra, és onnan figyelni; a nyár múltával is zöld erdőben pedig nagyokat lehet barangolni. Ellátogatni a közeli településekbe, sóbányákba. Tanacsai ugyanis végig vissz­ hangozni fognak. Még akkor is. amikor már rég magunk mögött hagytuk, és utunk hazafelé visz. Az egyetemi erdélyi út jelenleg szervezés alatt áll és még idén őszre várható! Figyeljétek a plakátokat, hogy Erdély sok más rejtett kincsével is megismerkedhessetek! Barát Zsófia Az 1983-ban megszületett második Egyházi Törvénykönyv, amely közvetlenül az 1917-es megjelenésű elődjének megreformált változata, több szempontból is jelentős újdonságokat hozott mind az egyházjog, mind pedig az egész Katolikus Egyház életében. Az új Codex luris Canonici (közismert rövidítése: CIC) megújításának, aktualizálásának terve már a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) előtt felvetődött. A reform szándékát még XXIII. János pápa jelentette be 1959-ben, és 1963-ban bizottságot is alakítottak az átdolgozás végrehajtására. A tényleges munka érthető módon mégis csak a Zsinat után vette kezdetét. A Zsinat elveire épülő új törvénykönyv ezt követően még majdnem két évtizeden keresztül készült, hangsúlyozottan kollegiális keretek között. Végül II. János Pál pápa hirdette ki, miután többekkel együtt ő maga is javította. Az ünnepélyes kihirdetés 1983. január 25-én a Sacrae disciplinae leges kezdetű apostoli rendelkezéssel történt. Ennek értelmében 1983 adventiének első vasárnapjától (nov. 27) lépett hatályba az új CIC, amely azóta is a Katolikus Egyház jogszabályainak legmagasabb szintjét jelenti. A Codex-nek, elődjéhez hasonlóan egyetlen hivatalos szövege az eredeti latin, fordításai csak az Apostoli Szentszék előzetes jóváhagyása után, a püspöki konferenciák engedélyével adhatók ki. Magyar nyelven az Erdő Péter bíboros, napjaink legnevesebb hazai kánonjogásza által fordított, szerkesztett, illetve magyarázatokkal ellátott, többszöri kiadást megélt változatból ismerhetjük meg a Törvénykönyvet. A fordító személye ez esetben garancia a hitelességre. Miben hozott tehát újat az 1983-ban megjelent új Codex az Egyház és a világ életében? Valójában nem is maga a CIC jelentett valódi újdonságot: a II. Vatikáni Zsinat volt az, amely megújította, de legalábbis elkezdte megreformálni az egész egyházi közgondolkodást. A törvényhozás, illetve az egyházjog egészének megújítása pedig a zsinati elvekre, mint alappillérekre épült. Fontos volt, hogy a Zsinaton olyan értékeket fedeztek fel, amelyekről addig az Egyház egyáltalán nem akart tudomást venni. A. Római Katolikus Egyház többek között abszolút újdonságként felfedezi a vallásszabadsághoz való jogot, mint alapvető és jogos emberi igényt. Természetesen a társadalmi keretek, a mindenki által elfogadandó erkölcsi elvek és a közjó határain belül. Ennek egyik fontos jeleként az 1. kánon azonnal leszögezi: „Ennek a törvény­ könyvnek a kánonjai csak a latin egyházra vonatkoznak”. Meg sem próbálja tehát minden ember életét erőltetetten leszabályozni, de még a görög katolikusok számára is csak a fő irányvonalakat mutatja meg. A vallásszabadság közvetlen zsinati alapja a Dignitatis Humanae kezdetű dokumentum. Másik nagy újdonsága a Zsinatnak, illetve a Codex-nek, hogy lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonít a világi (laikus) hívőknek. Az Egyház belátta, hogy ők azok, akik a világban élve, egyházi szempontból civil munkahelyeiken és az élet más szegmenseiben közvetlenül érintkezve a hívő és nem hívő emberekkel, a leghatásosabb D E C R E, TALES Dr GREGORII PAPAE IX, SVAE INTEGR.ITATI VNA erM GLOSS IS REST ITVT A£. DE Í.1CENTIA SVtmORVM. Inxdibus Populi Romani M. D. LXX X11. módon járulhatnak hozzá a világ megszenteléséhez. A CIC 225. kánonjának 1. §.-a így szól erről: „A világiaknak, akiket Isten - mint minden krisztushívőt - a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgető, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, z és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg.” így az, hogy a Zsinat óta az Egyház elismeri az állam szuverenitását a világ dolgait illetően, nem jelenti azt, hogy ezzel kivonulna a világból. Éppen ellenkezőleg. Az Egyház ezentúl még közvetlenebbül szólít meg minden laikus hívőt, legyen az tanár, marketing-menedzser vagy éppen politikus. Ennek a gondolatnak a fő zsinati alapja a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció. Mindenen túl különösen kiemelkedő jelentőséggel bír az új Codex luris Canonici legutolsó kánonjának befejező néhány szava. Az 1752. kánon az egész törvénykönyv egyfajta konklúziójaként leszögezi, hogy „a lelkek üdvösségének az egyházban mindig a legfőbb törvénynek kell lennie”. Ezzel a félmondattal kijelöli az Egyház számára egyetlen lehetséges utat, és egyszersmind jóformán felülírja az egész törvénykezési folyamatot. Hiszen az, ami a lelkek üdvösségére válik, kétségkívül nem minden esetben esik egybe azzal, ami törvényes vagy jog szerinti. E néhány gondolatot azért hangsúlyoztam, mert egyrészt a világ nagyobb része számára fontosságuk kiemeli őket még a többi újdonság közül is. Másrészt ezek jó illusztrálják a II. Vatikáni Zsinat és egyben az új Egyházi Törvénykönyv jelentőségét is. E kettő ugyanis valósággal új, minden eddiginél sikeresebbnek ígérkező úton indította el a Római Katolikus Egyházat. Teleki Levente tizenharmadik oldal �Szauna Azt mondják, egészséges, így fogtam magam, és elmentem nyár közepén - amikor nem mellesleg általában kint is 40 fok van - szármázni. Örök élmény maradt. Gondoltam, nincs még egy olyan eszement, aki ilyen hőségben extra módon izzasztja magát... így reménykedtem, hogy azt a néhány négyzetméternyi területet egyedül fogom birtokolni. De sajnos nem így történt. Csalódnom kellett. Nem vagyok egy vézna, nádszál alkat, mégis törékenynek éreztem magam azok között az alakok között, akik odabent tanyáztak. No, sebaj, nyeltem egy nagyot, szippantottam még a kinti levegőből, s bementem. A sarokba akadt is egy hely. Lekucorodtam. Sususususususus... - Hallottam az alattam letyepetyélő némbertől. Egyfolytában csak szövegelt. Az elején még hallgattam, de mivel semmi értelme nem volt annak, amit összehordott, ezért feladtam, s kikapcsoltam az agyam. Próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, hogy legalább még jobban megtanulom kizárni a külvilágot, s összpontosítani. Mégpedig a könyvemre. Nem tudom, miért, biztos intelligens(ebb)nek akartam tűnni, azért vittem magammal a fülkébe is... Tocs... tocs... - Ismételten erre neszeltem fel. Az egyik félszekrény simogatta sellő combjairól az izzadtság apró gyöngyszemeit, melyek nála már... Oh, inkább nem is folytatom. Úgy éreztem magam, mint Beethoven gazdája, mikor az a hatalmas eb ázottan megrázta magát, és csurom vizes lett minden. Hát, igen, kb. én is így jártam. Majd egy varázsütésre kiürült szauna, s elterülhettem a törülközőmön. S élvezhettem a magányt. Miközben elgondolkodtam azon, hogy mennyire lehet egészséges ez az egész, és tulajdonképp’ honnan is ered a szauna... Maga a szó finn eredetű, a savu, füst szóból származik. Mintának a finn szokások tekinthetők, melyekkel a skandináv országokban előfordulók szinte teljesen megegyeznek. Régen a szauna multifunkcionális helyiségnek szá-mított, hiszen ez egy nagyon tiszta, hideg és meleg „közeget” is tartalmazó hely volt. Ezért használták alapvetően fürdőszobának, betegek gyógyítását és szülést is folytattak benne. S mivel eredetileg füstszaunáról lehet beszélni^ húsfüstölésre is ezt használták. A mindennapoknak olyannyira része, hogy szinte minden munkahelyen, családban van szauna, mely nemcsak a kikapcsolódás, regenerálódás, relaxáció célját szolgálja, hanem egy-egy sikeres üzletet is jelent, ha a meghívott fél elfogadja a szívélyes invitálást. Az ottani szokások szerint teljesen mezítelenül kell használni. Természetesen a férfiak és nők külön fülkében izzadnak, illetve amennyiben erre nincs lehetőség, akkor a nők veszik először igénybe, aztán őket követik a férfiak. Majd a 70-90, de akár 130 fokos forróság után belecsobbanak a jeges vízbe. Vagy csak egyszerűen kiállnak a hidegbe, hogy lehűljenek. Az északiakkal ellentétben nálunk - több okból kifolyólag is - a ruhás változata terjedt el. Talán ez azzal is magyarázható, hogy itt nincs még minden háztartásban, s nyilván az ember vadidegenek és a másik nem előtt - mivel nálunk a két nem egyszerre, koedukáltan használja levetkőzni. Rendszeres szaunázónak az tekinthető, aki legalább kéthetente részt vesz a „rituálén”. Igen, annak is nevezhetjük, hisz’ négy szakaszból - előkészítő, hevítő, hűtő és befejező - áll, s ezeknek a különféle alkalmazásai alapján lehet elkülöníteni a típusokat. Például: ingerllő vagy irritáló; élénkítő vagy ionizáló; lazító vagy relaxáló; kimerítő vagy exhaustív szaunázás. Az első mindössze egyszeri tartózkodást takar, mely 8-12 percig tart. Aztán utána következik a lehűtés. Ennek igen frissítő, élénkítő hatása van. A második az első három szakasz kétszeri ismétlését jelenti, s alapvetően ez is élénkítő hatású, bár jobban megterheli a szervezetet. A harmadik fajta szintén az első három szakasz ismétléséből áll, de nem kétszer, hanem háromszor. Ez a leginkább stresszoldó hatású, legernyesztőbb típus. Vizsgaidőszakban kifejezetten ajánlott! (Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg... Csak szólok, hogy utána elalszik az ember, mint a tejbepapi.). De még ezt is lehet fokozni a negyedik típussal, amikor is akár négyszer-ötször is ismételgetik a szakaszokat. Ennél többször azonban nem ajánlott, mert az más egészségkárosító hatásokat vonhat maga után. Egy ilyen után pedig fix, hogy aludni kell. Mindezek fényében eldönthetjük napszaktól, fáradtsági szinttől, későbbi teendőinktől és a szaunázás céljától függően, hogy melyik típust alkalmazzuk, és bármelyik mellett döntünk is, ne felejtsük el a szaunázás során elvesztett vízmennyiséget pótolni. S hogy mire is jó pontosan? Nos, edzi a szívet, javítja a vérkeringést, erősíti az immunrendszert, méregtelenít, stresszoldó hatású. Azt is mondhatnánk, hogy kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer. Szülőhazájában, Finnországban van, hogy receptre írják fel. Ezek tudatában javaslom mindenkinek a szaunázást, de azért kérlek, nézzetek be a kabinba, mielőtt beléptek, hogy nehogy úgy érezzétek magatokat, mint a konzervben a heringek! Mikola Orsolya Problémák a magyar vendéglátással Az ítélet elmúlt három számában három környékbeli éttermet teszteltünk (Spartacus, Apacuka, Zappa Café). Sorozatunk idén is folytatódni fog-e számunkban azonban tekintsük át, milyen bajokkal is szembesülhetünk, ha arra adjuk a fejünket, hogy felkeressük egy „vendéglátóipari üzemegységet”. Mi is a baj a mai magyar éttermi kultúrával? Mert baj az van bőven. Baj van a felszolgált ételek minőségével, a vendéglátóhelyek üzletpolitikájával, árszínvo­ nalával, a személyzettel. Röviden: csaknem mindennel. Rendkívül büszkék vagyunk a magyar konyhára; azonban mit lát ebből egy hazánkba érkező külföldi? Egyen éttermekben egyen étlapokat, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízű, agyonmikrózott ételek várják őt. Felhozatal? Bécsiszelet, hortobágyi húsos palacsinta, brassói (utóbbi azért is vicces, mert sikerült tönkretenni egyik legízletesebb ételünket; találtam már panírozott húsdarabkát brassóiban... vajon hogy került oda?), ehetetlen pizzák. Gulyások, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfűszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap (lásd: natúr, grill fűszersótól mentes sült csirkecomb - amely állatot nagyüzemi körülmények között nevelték - bőrének íze). Egyen étlapok? Sok esetben hiányzó ételleírások, ostoba fantázianevek („Pityu tizennegyedik oldal > Kedvence”), vagy helytelen ételnevek („Gordon Blue” a „Cordon Bleu” helyett). Budapesti, közepes árkategóriájú étteremben „cápasteak” (muhahaha!). Kelletlen pincérek, bunkó kiszolgálás. Feltűnő trükközések, harmadnapos maradékból „átala­ kított” fogások; „hibás” bankkártyaolvasó, emiatt feltűnően magas számla. Idén még csak nyolc vendéglátóhely szerepel az Egyesült Államok Nagykövetségének feketelistáján, ahová azon vállalkozások kerülnek, akik durván megkárosították az állampolgáraikat (igaz, zömük night club); igaz a lista lassan frissül. Magyar borok? Fantasztikus boraink vannak, és nem csak a Takler-Gere-Bock-Dúzsi szegmens­ ben; hanem az egyel olcsóbb kategóriában is; de nem tudunk élni velük. Vendéglátóhelyen vagy az előbb említett kategória van, vagy az a típus, amelynek palackján a „H-1575” felirat szerepel, mint termelő... („Milyen borotok van?” „Piros és fehér!’ Ááá!) A középborainknak nincs piaca. A Bortársaság és hasonlók még tartják őket, de nem igazán keresi őket a tipikus vásárló, mert nem tud róluk; a Tesco-Auchan-Cora triónak pedig már drágák. Eltűnnek. Magyarországon nincs Michelin-csillagos étterem, sőt, jó ideig még nem is lesz. Egyesek erre azt mondják, hogy nem is baj, hiszen nincs rá fizetőképes kereslet. Nos, itt a tévedés, méghozzá több helyen is. Egyrészt, a csillag odaítélése nem árszínvonal függvénye, másrészt a hazánkban található, magasabb kategóriás szállodák és éttermek java része áraiban nem marad el a bécsi, vagy müncheni műintézményektől, és - vélhetően - vendég is akad. Hiányzik azonban valami. Ez a valami a spiritusz, hogy törekedjünk valami jobbra, valami minőségire. Persze, egy-két csúcsétteremtől nem fog megváltozni semmi, azonban lassan leszi­ vároghat a példa a hétköznapi vendéglátóhelyek szintjére is. Nincs igényünk rá. Mire alapozzuk turizmusunk, ha nem az ételeinkre? Mink van ezen kívül? Az éhes vendég hiába nézi meg Parlamentet, nem fog tetszeni neki. Horváth László �Viva la Coldplay CD-kritika, koncert-beszámoló Egész télen csak elragadtattuk magunkat Repültünk a tetők fölött, gondolatban esküvőztünk Egész nyáron csak rohantunk De most gyere vissza a túlpartról, legyél türelemmel és ne félj már Mert nem, nem akarok már állandóan hadakozni És nem, nem akarom fegyverként használni, és újrahasznosítani a bosszút És nem, nem akarom követni a Halált és az O összes barátját! (Coldplay: Death and All Of His Friends) Szóval képzeld el, hogy a szomszédban lakik egy fiú... vagy ha fiú vagy, legyen, mondjuk lány. Tudsz a létezéséről, és persze gyakran bele is botiasz. De hát az egyetemen, a barátok barátai között, az utcán még annyi fiúval/lánnyal találkozhatsz, aki felkeltheti a fi­ gyelmedet. Miért éppen ez az ember érdekelne itt a szomszédban? No: ez a helyzet a Coldplay-jel. Vala­ mennyire szinte mindenki tud itt Magyarországon is a létezésükről. Vagy, mert hallotta a TV-n a „Qocks” első pár taktusát A Nagy Könyv „címdalaként”, vagy tudja, hogy a frontember, Chris Martin Gwineth Paltrow hollywoodi színésznő férje... vagy azért már hal­ lott pár számot, amit a zenecsatornák úgyis lejátszanak olykor. A globális valóság azonban kicsit más: az együttes nevét a U2-val egy szinten szokás em­ líteni, zenei díjaktól roskadoznak polcaik (16 közül 5 Grammy), jelenlegi albumuk, a „Viva La Vida or Death and All Of His Friends” pedig elnyerte az ugyan kérdőjelesen pozitív, ám mindenesetre elis­ merésre méltó, „a mindenkori legtöbbször letöltött” album címét. Nem rossz eredmény egy bő tízéves rock-csapattól. Az említett új CD azonban némileg eltér az eddigiek stílusától, ami egyébként az együttes jellemzése szerint „nagyon kemény lágy rock”. Kicsi­ vel több a kísérletezés: a „Life in Technicolor” például szöveg nélküli és szinte elektronikus, míg a sláger „Vida La Vidá”-n már úgy érezni: egy egész vonószenekar követi Chris hangját. Maga a CD ret­ tenetesen változatos: ötvözi a hangulatokat és stílu­ sokat. Mindig más hangszer viszi az alap dallamot, adja meg a fő irányvonalát a számnak. így ha mond­ juk a „Violet Hill”-t nézzük, az egy nagyon kemény basszusra és dob ütemre épül, míg a „Strawberry Swing” már vidám gitár felütésekre. Az album mégis konzisztens marad, és ezt színvonalának köszönheti Chris Martin elmondása szerint ez annyira így van, hogy míg ezelőtt volt benne némi kétség minden egyes CD kiadásánál, hogy megfelelő-e, ez esetben magabiz­ tos az eredményben: ez eddigi legjobb munkájuk. És valóban: azokra az elemekre, amik védjegyüket adják, nagyon vigyáznak, és most sem feledkeztek meg róluk. így változatlan az egyszerű dallam, amit min­ den számban végigvisznek, hogy a kifinomultságot inkább a szöveg, a többi hangszer komplementer sze­ repe és Chris hangja adja meg. Ennek ellenére nem biztos, hogy mindenkinek rögtön ennyire pozitívak a benyomásai az új albumot hallgatva. Ahhoz, hogy át­ csepegjen belénk a rajongás érte, bizony nem árt egy légtérben lenni a bandával Erre volt lehetőség Bu­ dapesten szeptember 23-án, amikor a Coldplay először lépett fel Magyarországon. Szóval képzeld el, hogy a szomszéd fiút/lányt egyszer csak fenn látod színpadon szerepelni! És akkor rájössz, hogy mindaz, amit ott látsz megvolt benne a lépcsőházban is. Na, de hogy O tényleg így tudjon sugározni... hogy ennyire, ennyire fan­ tasztikusan tehetséges legyen... Hirtelen érzel valamit, hogy ez most más, ez most tényleg más... Nos, ez a koncert is ilyen egészen különleges élménynek bizonyult. Olyannak, amilyet kevés előadó tud nyújtani. Minden számnak külön karak­ tere volt: világítás, kivetítő motívumok - ez persze az alap. De a fiúk minden számot úgy tomboltak végig, mintha először adnák elő. Chris éneke olyan volt, mintha bele akarna halni a dal boldogságába, fájdalmába. És amikor egy daluk fő jellemzője az volt, hogy szép: akkor azt az előadás nagyon-nagyon széppé varázsolta! Akkor a fiúk nevettek az ég felé, a kijelzőn tűzijáték ment, és a csarnok teteje billió számra ontotta a selyempapír-pillangókat. A banda és a közönség végig imádták egymást. Chris megtan­ ult nem egy magyar kifejezést, hogy rajongóit így köszöntse, és a „Politic” c. számukba beleköltötte, mennyire örül első budapesti koncertjüknek. Rengetegszer váltottak helyet, a csarnok különféle pontján tűntek fel, hogy szinte mindenki egészen közelről láthassa, hallhassa, érezhesse őket. A közön­ ség cserébe hangosan üvöltötte a „Viva La Vida” dal­ lamát, minden alkalommal, amikor a csapat elcsendesül. A „Fix You”-n egy emberként énekelte, hogy „Lights will guide you home, And ignite your sóul, And I will try to fix you”. Amikor ez megtörtént, Chris leguggolt a színpad szélére, hogy megköszönje, majd ahogy a nézők elcsendesedtek, ő is énekelve ígérte, hogy „A fények hazavezetnek majd, és meggyújtják a fényt csontjaidban - Én pedig megpróbállak rendbe hozni Téged”. És az utolsó szót megnyomta, mintha tudná: itt mindenk­ inek ez a szó a fontos. Lehet, hogy ő már ezerszer énekelte. De mi most halljuk először tőle, személye­ sen. És ez volt az a bizonyos pont. Ahogy egyszer csak az ember megérzi a szomszéd fiú/lány esetében. Egyszeriben tudja, hogy az a másik olyan külön­ leges, hogy az semmihez nem fogható. Hogy olyan nincs még egy. Barát Zsófia tizenötödik oldal �Felhívás! Kari TDK 2008. november 13.14.00 óra II. János Pál terem (Díszterem) A Szent István Társulat az új tanév kezdetén 2008. szeptember-október hónapokban - a jogi karok hallgatói és oktatói részére kedvezményes áron kínálja megvételre Zlinszky János felsőoktatással kapcsolatos írásai gyűjteményét, mely „A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának kezdetei” címmel jelent meg a 2008 évi könyvnapon. A kötet bolti ára 6800 Ft, most kedvezménnyel 5500 Ft-ért vehető vagy rendelhető meg a Szent István Jusztinianusz Könyvesboltjában, 1083 Budapest, Szentkirályi u. 30. sz. alatt. Levélbeni meg­ rendelés esetén a kiadó utánvéttel küldi meg a kötetet. Tisztelt Hallgatók! 2008 őszén is megrendezésre kerül a Kari Tudományos Diákköri Konferencia, melyen a résztvevők jogot szerezhetnek a 2009 tavaszára meghirdetett Országos Tudományos Diákköri Konferencián való szereplésre, illetve a legjobbnak ítélt dolgozatok bemutatói és opponensei között győzteseket hirdet és pénzjutalmakat oszt ki a Kar tanáraiból álló zsűri. Nevezni 2008. október 30-ig lehet bármilyen jogi témájú, maximum 100.000 karakter terjedelmű dolgozattal, melyet az adott tanszék vezetőjének ajánlásával együtt kérünk eljuttatni a Polgári Jogi Tanszékre (329-es szoba). Bővebb információkat a http://www.jak.ppke.hu oldal Hallgatóinknak / TDK pontja alatt találhatnak, további kérdéseiket pedig a pogacsas@jak.ppke.hu e-mail címre várom Dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes tanszékvezető dr. Pogácsás Anett TDK titkár Tavasz, TDK, ébredés Rendkívül jó érzés végigtekinteni a legutóbbi, 2008. április 25-én a II. János Pál Díszteremben megrendezésre került Kari Tudományos Diákköri Konferencia összesítő listáján - a lelkes résztvevők, a változatos témájú dolgozatok a komoly munka terén is egyfajta ‘tavaszi ébredésről’ tanúskodnak. Ez nem csak azért örvendetes, mert az idei kari verseny színesnek, érdekesnek bizonyult, hanem mert a 2009 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetem által vendégül látott országos versenyre is felkészült hallgatókat, ígéretes dolgozatokat nevezhetünk. Ahogyan Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémián tartott legutóbbi OTDT ülésen: „Az intézményi konferencia nagy jelentőséggel bír, hogy a tömegképzésben legyen alkalma a tanárnak megtalálni a tehetséges és szorgalmas diákot, a diáknak meg a tanárt!’. Az ilyen együttműködés és elmélyült kutatómunka eredményeként idén tavasszal Karunkon igen értékes pályaművek kerültek bemutatásra, a legkiválóbb dolgozatok szerzői és a legjobb opponensek pedig természetesen ezúttal is díjazásban részesültek: A dolgozat szerzője A dolgozat címe Tanszék Konzulens Opponens Helyezés Fröhlich Johanna A demokrácia és a morális alkotmányértelmezés Alkotmányjogi Tanszék Dr. Balogh Zsolt Techet Péter Séták István A privátautonómia kérdésköre a szerződési jogban, avagy valóban diszpozitív-e a Ptk.? Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Techet Péter Nagy Gusztáv A pénzügyi-gazdasági alkotmányjog alapjai Alkotmányjogi Tanszék Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Berkes Lilla Sipiczky János Az önkormányzati rendeletek megalkotásának és hatályosulásának vizsgálata a gyakorlatban Alkotmányjogi Tanszék Dr. Hajas Barnabás Tőzsér Tamás Techet Péter Az alkotmányozás mint egzisztenciális-faktuális jelenség Alkotmányjogi Tanszék Dr. Varga Csaba Serák István Techet Péter Ideiglenes ideiglenesség? Alkotmányjogi Tanszék Dr. Varga Csaba Fröhlich Johanna Baruch Kriszta A büntetés-végrehajtást övező európai és magyar garanciarendszer Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Vókó György Szakács Nóra Józsa Katalin Küzdelem az állatkínzás ellen a jog eszközeivel a magyar szabályozás története és nemzetközi kitekintés Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Békés Adám Havasi Szilvia Korbuly Tamás A csalás tényállásának és a tényállás körének változása különös tekintettel a számitógépes csalásra Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Belovics Ervin Lovász Éva Mocsári Aliz Anya és csecsemő a börtönben Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Vókó György Varga Orsolya Dr. Békés Adám, Dr. Újvári Ákos Zalka Gábor Dr. Tóth Mihály Kelédi Annamária Dr. Radnay József Papp Tímea III. helyezés I. helyezés Tóth-Zsámboki Judit Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról legjobb opponens Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszék Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Czégény Sándor Autonómia vagy elkészítés (nyomozás a büntetőeljárásban) Rádi Péter Képesek lesznek-e megmaradni az üzemi tanácsok, áldozataivá válnak? avagy a szakszervezetek kényszer Urbán Péter Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban Dr. Tóth Tihamér Pintér Győző Wachtler Angéla Az európai integráció hatása magyar közigazgatásra, különös tekintettel a kistérségekre Közigazgatási Jogi Tanszék Dr. Gerencsér Balázs Krizsán Adrienn Horváth Marcell A Panama-csatorna szerződések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért. Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Dr. Kovács Péter Várnai László Csíky András A hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi normák változása Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Dr. Jaskó Luca Padányi József Fábián Beatrix Hajnalka Az orvos polgári jogi felelőssége - Az orvos kárfelelősségének vizsgálata a megbízási és a vállalkozási szerző és figyelembe vételével Polgári Jogi Tanszék Dr Landi Balázs Konta Balázs Farkas Balázs Kontraktuális és deliktuális felelősség összefüggései és elhatárolása Polgári Jogi Tanszék Dr. Lábady Tamás Gazsó Balázs László Jelzáloghitelek az EGTben, különös tekintettel a német, osztrák, Gazsó Balázs László svájci és magyar megoldásokra Polgári Jogi Tanszék Ifj. Dr. Lomnici Zoltán Póta Margaréta Jánosi Attila Az egészségügyi tevékenységgel kapcsolatos kártérítési perek Polgári Jogi Tanszék Dr. Jobbágyi Gábor Veres Zoltán Kretter Diána Politika és média a jogi szabályozás tükrében Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Tamás Kinga Kurucz Réka A mezőgazdasági földterület megszerzésének szabályozása, különös tekintettel az Európai Bíróság Dániával szemben hozott ítélete kapcsán Polgári Jogi Tanszék Dr. Bagi István Dorn Adrienn Póta Margaréta Az orvosi felelősség Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Kocsis Péter . Tóth Viktória Az abortusz jogi szabályozása Európán kívül Polgári Jogi Tanszék Dr. Jobbágyi Gábor Jánosi Attila Bartus Katalin A Lámfalussy-modell és annak jogi megvalósítása, hatásai és a kapcsolódó magyar szabályozás Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Csehi Zoltán Molnár László Goldea Dániel A magyarországi kis- és középvállalkozások tőkfinanszírozásának jogi kérdései és problémái Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Csehi Zoltán Baranyi Erika Pintér Attila Faktoring oda és vissza; szerződéstípusok határain túl Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Brehószki Márta Szabó Andrea Somogyi Zsolt A társasági jog alanyainak polgári jogi felelőssége Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Brehószki Márta Juhász Júlia Somlai Dorottya Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogbölcseleti Tanszék Dr. Paksy Máté Bálint László II. helyezés II. helyezés legjobb opponens A ‘tavaszi ébredésről’ lekésett hallgatók a várhatóan 2008 őszén megrendezésre kerülő következő kari versenyen még jogot szerezhetnek a közelgő országos megmérettetésen való részvételre. További részletekért bátran vegyék fel velem, illetve a tanszéki TDK titkárokkal a kapcsolatot, és mindenképp érdemes időnként ellátogatni a http://www.jak.ppke.hu/haUg/index.html, TDK oldalra is. Pogácsás Anett - ’ Kari TDK titkár pogacsas@jak.ppke.hu � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 4. szám 2008. október 1. Abstract A summary of the resource. Tartalom Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés Subject The topic of the resource Tartalom Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. október 1. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1720kb+7710kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_4_20081001 Relation A related resource T00087 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_4_20081001 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolta Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László https://omeka.ppke.hu/files/original/68c23ac0af3b8b14f220af30d42b6bc5.jpg 7d319e297e08c0e166f63795d33ed935 https://omeka.ppke.hu/files/original/dd5023cf9a2062deae07d2c5e0148f30.pdf c841f80a673b2b3d3ce994fb165ee441 PDF Text Text TJDi/r- ‘l / A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja rPKE_LteUtx/_5-jlooìIIOI ITELET® o <u Squill A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA 20 éve éledt újjá a Hallgatói Mozgalom KILÉNYI GÉZA MONSOON ZLINSZKY JÁNOS MEFESZ ALESSANDRO CAPRIOLI SPORTÉLET XI. évfolyam, 5. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www. itelet.jak.ppke. hu 2008. november 1. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó 2 3 3 3 4 4 5 6 7 8 9 9 10 10 10 11 11 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A ’80-as évek közepén az Ország­ gyűlés elfogadta az Oktatási Törvényt. A törvény elfogadása után megszűnt a Kommunista Ifjúsági Szövetség monopóliuma. Létrejöhettek az első Hallgatói Önkormányzatok. A hallgatók részt vehettek az intézményi tanácsok munkájában. Megkez­ dődött az oktatói munka hallgatói véleményezés rendszerének kiala­ kítása. A hallgatók, a hallgatók közösségei jogokat szereztek, de a jogok érvényesítése akadályokba ütközött. ’88 tavaszán az Országos Felsőoktatási Ifjúsági - vagy Diák - Parla­ ment kudarccal végződött. „Ebből aztán végképp elegünk lett - em­ lékezett az 1988-as tavaszi eseményekre 2002-ben Fábri György, az OFÉSZ első elnöke -, egyrészt azt mondtuk, hogy a diákparlamentek minket többé nem érdekelnek. A diákparlamenteket a KISZ hívta össze, az akkori KISZ KB szervezte. Meg azt mondtuk, hogy nekünk ne szervezze a KISZ, meg a KISZ KB, meg senki se az életünket, hanem mi magunk ezt fel fogjuk építeni.” így folytatódott ’56 ’88-ban... Szegeden a diákok sztrájkot hirdettek. Egyetemi autonómiát és tan­ szabadságot követeltek: „Minden tanár szabadon hirdessen kollégiu­ mot és választhassa meg diákjait! Minden diák szabadon választhasson kollégiumot és választhassa meg tanárait!”. Akkor került ki a JATE BTK kapujára az azóta legendássá vált lepedő a következő felirattal: Anyu, ne félj, nem lesz semmi bajom! Szívszorító sor. A pesti és szegedi bölcsészhallgatók a küzdelemben egymásra találtak. A diákok el­ határozták, hogy független diákszervezetet hoznak létre -, a diák­ sztrájk pedig országos méretűvé nőtt. Ismét Fábri György: „1988. november 23-án és 24-én egy olyan de­ monstrációt csináltunk, amely valamennyi egyetemi városban, vala­ mennyi egyetem és a főiskolák többségének a részvételével voltak ese­ mények két napon át, egy időben, egy központból szervezve, egy cél érdekében. Ez azért lényeges, erről a magyar politikatörténet ugye nem vesz tudomást, de ez 1956 után az első országos, nem államilag szervezett megmozdulás volt. Mi nem akartunk országos politikát, pártpolitikát csinálni. Ez egy radikális különbség volt, mondjuk az akkor szintén induló Fideszes gondolkodással szemben. A Fideszes szubkultúra országos politikát akart csinálni, mi szakmapolitikát akar­ tunk csinálni. Ez nagyon éles különbséget jelentett, hogy milyen éleset ez például abban is megjelent, hogy 1988 őszén, a kecskeméti diákpar­ lamenten, a három nappal az országos demonstráció után a mozgalom képviselői szembe kerültek az akkori KISZ KB és az akkori Fidesz képviselőivel, tehát akkor ők együtt érveltek velünk szemben. [Azt mondták] „hát majd megegyezik a KISZ meg a Fidesz és akkor majd így épül...” - mi meg azt mondtuk, hogy nem, ez hallgatói ügy és szak­ mapolitikai ügy!’ És mi volt a diákok helytállásának eredménye? A rendszerváltás! „1989 tavaszán, amikor az akkor a területért felelős államminiszter, Pozsgay Imre vezetésével megalakult egy Tudományos és Felsőoktatási Taná­ csadó Testület (...). Egy nagyon tekintélyes testület volt, oda minket is meghívtak, egyszerűen azért, mert látták, hogy kellően kemény a fel­ lépésünk és így végig részesei voltunk ennek a folyamatnak. A rek­ torok folyamatosan tárgyaltak velünk, a rektori konferencia is tárgyalt velünk, tehát elég komoly súlya lett, egyszerűen azt gondolom, két okból, egyrészről a kemény fellépés miatt, amit az 1988-as demonstrá­ ció, illetve a szervezet megalakítása jelentett, és az elkészült anyagok tartalmi értékei miatt, amelyekhez képest mindig utólag tudták csak megfogalmazni, akár az akkori kormány, akár a rektori vezetések a saját elképzeléseiket.” ’90 tavaszán, a legtöbb egyetemen és főiskolán már működött magas hallgatói részvétel mellett - Hallgatói Önkormányzat, ’89-ben pedig a diákok létrehozták a HÖOK jogelődjét, az OFÉSZ-t, azaz az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetséget. Még abban az évben megdőlt a diktatúra, Magyarország újra független, szabad állam lett. _ . ,. , „ ,, Teleki László �A jövő ismétli önmagát? Ahogy az évszakok is körforgásban vannak, sok ősi kultúrában is kialakult az a hit, mely szerint az emberi történelem is folyamatos körfogásban van, ahol a sötét és arany korszakok egymást váltják. Ezt szimbolizálja a különböző jelentésekkel bíró Ouroboros (Uroboros), az önmagába harapó (sárkány) kígyó is. Innen származik a népszerű mondás: „a történelem ismétli önmagát” is. Ez a hit olyan erővel van jelen végig a történelem folyamán, hogy manapság már valódi tételeket is vonnak le ez alapján. Ezek közé tartozik az ember evolúciós fejlődésének is hul­ lámként való ábrázolása, ahol is a fejlődést egy csúcspont, majd a hanyatlás követi. (Sokak szerint a hanyatlás már el is kezdődött és az emberiség „aranykora” nagyjából a 19. század­ ban volt, míg mások szerint még várni kell a fejlődés csúcspontjára.) A téma megtetszett a sci-fi íróknak is, akik felhasználták azt műveikben. így találkozhatunk a különböző könyvekben (és azok alapján készített mozifilmekben) a távoli jövőben kardokat használó lovagokkal (Star Wars), cowboy ruhát hordó telepesekkel (Serenity), vagy éppen ó- vagy középkori társadalmi rétegződéssel (Dűne-univerzum, Asimov-művek, Star Wars). Ez utóbbi talán a legfontosabb. Ugyanis sok író szerint a majdani, több bolygóra terjedő em­ beriség közös (állam)formája ismét a leginkább a Római Birodalomra hasonlító Császárság lesz, melyben egy egész galaxist kezében tartó Uralkodó fog irányítani mindent. Hogy miért nem köztársaság? Erre csak az államformák változásait szintén körforgásként leíró platóni és cicerói elmélettel lehet válaszolni. Ezek alapján a köztársaság elkerülhetetlenül császárságba (illetve egyeduralomba, zsarnokságba) fog torkollni egyszer. Az ehhez vezető út a történelem során többször tapasztalt és a könyvekben is leggyakrabban alkal­ mazott példája a háborúkhoz köthető. Ezek során lesz majd (ahogy korábban is volt Id. gyakorlatilag az egész római császárság korát kezdve Caesarral) egy férfi, aki nagyobb elismerést/befolyást szerez társainál és a harcok végeztével magát egyeduralkodóvá nyil­ váníttatja, majd különböző eszközökkel megszilárdítja ezt a címet leszármazói számára is. Persze ez sem tart a végtelenségig, egy idő után vagy a leszármazók hanyagsága és/vagy gyengesége, avagy egyéb külső tényezők (pl. újabb harcok) során természetesen ez az ál­ lapot átcsap majd arisztokráciába, majd anarchiába, köztársaságba, stb. Ennek egyetlen fokmérője az idő lesz, melyet nem lehet előre megjósolni. Ugyanígy azt sem, hogy az előbb említett háború, mely ezt az eredményt fogja hozni, mikor fog beköszönni. Azonban a mostani külpolitikát szemlélve (gondolok itt leginkább Oroszországra) az olvasóban felmerülhet a gondolat, hogy ha ez a helyzet így folytatódik, akkor bizony nincs messze egy (már Nostradamus által is - bár jóval korábbra - megjósolt) következő világháború. Vagyis népszerűbben kifejezve: a jövő elkezdődött... Konta Balázs Beszámoló a Pázmány Napról Kedves Mindenki! Azt kell, hogy mondjam, egy újabb élménnyel gazdagodtam. Kiváltságos helyzetben va­ gyok, hiszen, mint gólya, mindent újdonságként lá­ tok. (Na persze, ha az érem másik oldalát nézzük, nem­ rég még komoly gondot je­ lentett eljutni a latin teremhez is, és ember legyen a talpán, aki a térképeken ki­ igazodik...) Éppen ebédem végére értem, amikor valaki megkérdezte: nincs-e ked­ vem részt venni a Pázmány Nap délutáni előadásain? Volt, és nem bántam meg! Mindkét délutáni előadás tanulságosnak bizonyult. Botos József tanár úr által képet kaphattunk arról, hogyan lehet meg­ találni egy alapvető emberi értékeket támadó korszakban a saját utunkat. A másodikban sportolók - Valkay Ágnes vízilab­ dázó, Kiss Gergő birkózó és Parti András kerékpáros mondták el tapasztalataikat a pekingi olimpiával kapcsolatban. Különlegesség volt, hogy az olimpikonokon kívül, sportorvos is válaszolt kérdéseinkre, különös tekintettel az ominózus doppingügyekre (felvetődött a kérdés: mennyiben fair az egyes szerek engedélyezése, vagy tiltása?). Mindenesetre később elgondolkoztam a valaki által felvetett „kemolimpia” kifejezésen... Természetesen ezzel még korántsem ért véget a Pázmány Nap. Csak ezek után következett az esti forraltborozás, ami persze (szerencsére) nem csak az alkoholszint beállításáról szólt. Előke­ rültek a gitárok, és velük együtt a még fel nem fedezett tehet­ ségek is. Végül, de nem utolsó sorban emlékezzünk meg a bográcsok közösségépítő erejéről is. Tóth Bálint András Tisztelt Hallgatók és Hallgatói Önkormányzat Tisztségviseló'i! Május 6-án névre szólóan meghívót kaptunk a Pro Facultate-napra. Izgatottan vártuk a nevezetes napot, hiszen a több éves munkánk során még nem volt rá példa, hogy személyesen invitáljanak e jeles rendezvényre. A díszteremben a Radnay József Prodékán Úr díjazása után mi lettünk a pulpitushoz szólítva, hogy a hallgatók részéről 2008-ban alapított „Hallgatókért” oklevelet átvehessük. Az elismerésnek nagyon örülünk, ezúton köszönjük a megtisztelő bizalmat, és azt, hogy május 8-át ilyen emlékezetessé tették számunkra. Minden hallgatónak sikeres vizsgaidőszakot kívánunk! Nemes Józsefné és Varga Móni Egyetemre járni kicsit olyan, mint piacra menni. És nem, nem azért, mert nagy a hangzavar, meg lehet tudni a pletykákat, és ha jól osztjuk be az időnket egy nap alatt le tudjuk rendezni az egy hétre való dolgunkat... Inkább azért, mert bi­ zonyos értelemben üres tarisznyával jövünk, hogy azt a tanároktól szerzett tudással töltsük meg. Átadnak nekünk valamit, ami az övék, de ha figyelemmel fizetünk érte, a miénk is lehet. Ha viszont már így gondolkodunk: nem elképzel­ hető, hogy mindannyian bírunk olyan tudással, amivel mások is szívesen gazdagodnának? Lehet­ séges, hogy jól megy a zenélés, netalán a barká­ csolás, vagy éppenséggel jól tudunk táncolni. Hát Csergő Laci jól tud. Neki pedig az a - logikát egyáltalán nem nélkülöző - ötlet jutott még múlt félévben az eszébe, hogy egy egyetemen, ahova (feltehetőleg) tanulni (is) járnak az emberek, talán olyanok is lesznek, akik szívesen elsajátítanák ezt a tudományt tőle. Persze testnevelési tárgy, egyesület szintjén van már táncoktatás a Szent­ királyiban; azonban ilyen kötetlen, és a műfajok széles skáláját felvonultató kezdeményezésre azonban még nem volt példa. Ekképpen persze rizikós vállalkozásnak is tűnhetett: hiszen nem volt kiplakátozva, nem történt szórólap oszto­ gatás: száj- (és iwiw-) hagyomány útján lehetett főleg hallani róla. Az eredmény: már az első al­ kalommal megtelt a terem tanulásra elszánt Nem 1 tánclépés joghallgatókkal, partnerekkel (barátokkal, csalá­ dokkal, ügyfelekkel stb.). Szerencsére a lelkesedés megmaradt, úgyhogy idén is minden csütörtök este fél hatkor felcsendül a rocki, a keringő, és még számos más műfaj. Laca elmondása szerint ebben a félévben jó eséllyel még az ír táncba is belekóstolhatunk. A legjobb az egészben a foglalkozások nyi­ tottsága. Nem elhanyagolható szempont, hogy ingyenes, és bárki eljöhet. Ezen azt is kell érteni, hogy semmilyen előképzettség nem szükséges (jelzem, nekem pl. falábam van. Tényleg. Hason­ lít az igazi lábra, de sok szempontból hasznave­ hetetlen). Ellenben akkor sem kell unatkozással számolni, ha vérprofik vagyunk. Laca és kolleginája, Hárnási Kinga együtt tartják a foglalkozásokat, így lehetséges, hogy kezdőknek és haladóknak egyaránt figyelmet tudnak szen­ telni. Kezdésképpen megmutatnak pár lépést, fi­ gyelmeztetve kéztartásra, egy-egy mozdulat sajátságaira, majd ha már jól megy, lehet párba rendeződni. Az, hogy párral vagy egyedül jön valaki teljesen mindegy, persze sok szempontból előnyös lehet, ha „bebiztosítjuk” magunkat, és nem egyedül érkezünk, viszont jóval többet tanul­ hatunk, ha nem csak egyvalaki stílusához szokunk hozzá, és ilyen módon bárkihez tudunk alkalmazkodni. Annál is inkább, mert a cél egy nyitott, jókedvű társaság kiépítése: hisz ez tényleg egy minden formalitást nélkülöző program. Ezt erősítendő jöttek létre a Living Room-os esték, ahol az egyik teremben késő estig szól a roki, és várja a lelkes csapatot. És valóban: jó ennek a társaságnak a része lenni, hisz nagyokat nevetünk, bulizunk, és nem utolsó sor­ ban: megtanulunk táncolni! Következő alkalom: november 30. Tanári Klub Ha érdekel, vedd fel az iwiw-en: JÁK Társastáncklub Barát Zsófia harmadik oldal �„A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” Beszélgetés Alessandro Caprioli atyával Fáradhatatlanul dolgozik nap, mint nap. Töretlen hite van, és kész ezt bármikor meg­ osztani velünk, ha hagyjuk. Azért jött ide Olaszországból, mert tudja, hogy változásra van szükségünk. Változásra, melynek a fe­ jünkben és a szívünkben kell lezajíania. - Köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt. Mit osztana meg a hallgatókkal eddigi életútjától? - A nevem Alessandro Caprioli, 34 éves vagyok, Milánóban születtem. Egy tradicionális, régi gim­ náziumban érettségiztem, amely egy főként filozófiára és irodalomra specializálódott közép­ iskola. Ezt követően politikai-közgazdaságtani végzettséget szereztem, szintén Milánóban. - Hogyan vezet az út a közgazdaságtantól a papi hivatásig? - Ez érdekes történet. Még az egyetemen részt vettem egy zarándoklaton Czestochowa-ban, Lengyelországban, amely nagyon nagy hatás­ sal volt rám. Ekkor döntöttem el, hogy a papi hivatást választom. Beiratkoztam hat a Lateráni Egyetemre, ahol mesterfokozatot sze­ reztem az „egyház szociális tanításá” tárnájából, ami a szakterületem. A kurzuson találkoztam régi barátokkal, ismerősökkel is. Ez meglepetés volt, ugyanakkor egyre inkább éreztem, hogy világos javaslatot kaptam Isten­ től és tudtam, hogy jó úton járok. Ezután elvégeztem a St. Carlo Borromeo Papi Testvériség Szemináriumát. A Santa Maria Maggiore Templomban szenteltek pappá. - Biztosan sokan kérdezték már, de miért éppen Magyarországra jött? - Már a Szeminárium utolsó évében - amely ún. missziós év - Magyarországra vezetett az utam. Tagja vagyok a Communione E Liberazione Katolikus Mozgalomnak, melynek vezetője, Luigi Giussam jó barátságot ápol Erdő Péter Bíboros Úrral. O ajánlotta a közvetlen főnökömnek, hogy küldjön misszio­ náriusokat Magyarországra. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert kiváltságnak érzem, hogy a hitemet megoszthatom masokkal. - Nagyon jól beszél magyarul. Hogyan boldogult a nyelvvel? - Nagy kihívás még most is. Mondhatnám azt is, hogy megtanulni angolul vagy franciául csak egy új nyelv elsajátítását jelenti. A magyar nyelv tanulásakor viszont szó szerint újra meg kellett tanulnom beszélni, akár egy kisgye­ reknek (nevet - B.D). Becket Szent Tamás sze­ rint is az nevel igazán alázatosságra egy felnőttet, ha idegen nyelven kezd tanulni. Rendkívül nehéz számomra Katekizmust vagy a Szentírást magyarul olvasni. De a kiejtés az, amelyik leginkább kihívja a hitem. Ekkor erőt merítek abból, hogy Krisztus vállalta, hogy értünk emberré lesz. Ehhez képest igazan nem nagy az én feladatom. - Mit gondol a magyar emberekről? - A magyar népnek hihetetlen méltósága van. Amikor a történetét olvastam, láttam, hogy mennyit szenvedett .azért, hogy megvédje a keresztény Európát. Úgy látom, hogy ez a tény és a nemzettudat nagyon fontos az itt élők számára. - Válóban így gondolja? - Igen. Ehhez hozzájárul a különleges nyelv is, amely közelebb hozza egymáshoz az em­ bereket. Meglepődtem például, hogy a hívek a misék végén gyakran eléneklik a magyar him­ nuszt. Emellett persze egyfajta fásultságot, közönyt is tapasztaltam. - Ón szerint ennek mi az oka? - A magyar nép gyökerei vallásos gyökerek, de a kommunizmus kulturális befolyása miatt mély lelki válságba került. A fásultság, reményvesztettség nem más, mint a Krisz­ tustól való elfordulás. Persze az elnyomó rend­ szer alatt is voltak mártírok, mint például Mindszenty bíboros, aki tanúságot tett hitéről. Üzenete mégsem jutott el sokakhoz, akik sajnálatos módon teljes mértékben a hiten kívül nevelkedtek. - A „hiten kívüliség” magyar sajátosság vagy világtendencia Ón szerint? - Világtendencia, de ott, ahol az immanens ide­ ológia politikai renddé vált, ez a jelenség sokkal erősebb. Persze Rómában is mély válság van, de ott mindig szabad volt a hit megvallása és ez nagy különbség. - Hogyan lehet megszólítani az embereket? Milyen eszközök vannak az egyház kezében? - Hiba lenne azt gondolnunk, hogy pusztán a programok jelentik a megoldást. A hit csak em­ beri kapcsolatok útján terjedhet tovább. A leg­ fontosabb, hogy a hívők hiteles tanúk legyenek, hogy a kapcsolat személyes legyen. A család ennek nagyon lényeges alapja, kiindulópontja. Jézus sem szervezett programokat, hanem találkozott az emberekkel. Ennek nyomán alakultak az első keresztény közösségek. Egy baráti meghívás sokkal többet ér, mint egy for­ mális hirdetés. Persze az is lényeges, hogy min­ den eszközt felhasználjunk annak érdekében, hogy az emberek tudjanak a létezésünkről. Ilyen az internet, a plakátok és az újság. Az egy­ In Memóriám* Estotepárati...quia nescitis neque diem, neque horam. (Mt 10,16) Készen kell lennünk, mert valóban nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát... De hogyan is állhatnánk készen?! Keresem a szavakat, amivel kifejezhetném azt, amit gondolok, érzek. Egyszerűen iszonyatosan sajnálom, fáj, ami történt. S kínkeserves az, hogy megváltoztathatatlan. Hány Pázmányos társunkat vesztettük már el? Az elmúlt években hány szerettünk ment már el? S mennyien voltak azok, akikről nem is tudunk? Oh, boldog tudatlanság! Én mostanában csak azt kértem, hogy ne mondják el, hogy kit vesztet­ tem el. Beleborzongva hallgatom. Iszonyatos a tehetetlenség. És az, hogy nem áll meg az élet. Nem lehet a fájdalomba belemélyedni, mert az elet megy tovább. Egy pillanat és tovaszáll. S magunk sem tudhatjuk, hogy mikor ér utol a halál. negyedik oldal ház maga is ezen a két szinten dolgozik: a személyes kapcsolat és a hirdetés szintjén. - Mit jelent „hiteles tanúnak” lenni? - Van egy ismerősöm, akinek könyvesboltja van. Sok szép vallásos könyvet ajánl a beté­ rőknek, hangzatos gondolatokkal kísérve. De amikor egyszer megkérdeztem, hogy neki személyesen mit jelent a hit, nem tudott vála­ szolni. Egy hiteles tanú minden percben megéli a hitet, és át is tudja adni másoknak. - Milyennek találja az egyetemistákat? - Remélem, hogy idővel nyitottabbak és befogadóbbak lesznek, mint most. Ez a feladatom, ezért is vagyok itt. - Meghirdette az egyetemen a „ Vallásos érzék” című kurzust. Meséljen róla néhány mondat­ ban. - Szeretnék segíteni az embereknek megélni és megvallani a hitet. Szeretném megmutatni, hogy a hit és az értelem együtt járnak, nem tagadhatják meg egymást. Ennek Luigi Gius­ sani könyve szerint három előfeltétele van: a realizmus, az ésszerűség és az erkölcsi megis­ merés. Ezt a könyvet követve ismerhetjük fel, tudhatjuk meg, mit is jelent az, hogy az ember vallásos teremtmény. Aki követi a kurzust, láthatja, hogy a kinyilatkoztatás ésszerű hi­ potézis, következésképpen ésszerűtlen tagadni. A cél az, hogy az emberek ráébredjenek, hogy a vallás személyesen nekik szól. - Mit jelent az, hogy valaki „vallásos érzékkel” rendelkezik? - Hogy a mindennapokban is keresztény tud lenni. Hogy végiggondolja, mi az, amiért érdemes élnie, akár csak öt percre is, és megke­ resi, hogyan kapcsolódik ez a tapasztalat a boldogság iránti vágyához. - Mit tart még fontosnak elmondani magáról? - Mindig kész vagyok találkozni mindenkivel, oktatókkal és hallgatókkal egyaránt. Szeretném megismerni azokat a keresztényeket, akik az egyetemen dolgoznak és tanulnak. - Milyen programokat ajánl az érdek­ lődőknek? - Szeretettel várok mindenkit az egyetemisták kórusán minden hétfőn fél hétkor. A Krisztus Király Plébánián szoktunk összegyűlni Szilasi Alex vezetésével. A már említett Vallásos érzék című kurzust minden kedden 13 órától tartjuk a lelkészi szobában. A jövőben előreláthatólag rendezünk néhány érdekes kiállítást is az Egyetemen, de erről még nem árulok el többet - Üzen-e valamit a hallgatóknak? - Legyetek hűségesek a szívetekhez. Ha ko­ molyan veszitek a boldogság iránti vágyatokat, világos lesz számotokra, hogy egyedüllstenaz, aki megfelel nekünk. Borbás Dorottya Hányszor táncoltunk már a vég peremén? De még itt vagyunk! S próbáljuk úgy élni minden napunk, hogy környezetünkben maradandó nyomot hagyjunk. S komolyan, nem tudhatjuk, hogy mikor történik valami. Nem érdemes haragudni! Ki kell használni a lehetőségeket, minden édes percet. Persze bizonyos keretek között. Sokszor szívesen felpofoznám a szomorkodókat, hogy: „Ember!? Mozog a kezed, lábad, élsz, lélegzel! Ugyan, akkor mi okod nekike­ seredni? Inkább mosolyogj, hogy élsz!” Sokan nem tudják értékelni az életüket. Pedig kellene. Nem tudhatod, sem a napot, sem az órát. Annyi biztos, hogy soha nem felejtünk el Titeket, Téged! Mikola Orsolya * A vonatbalesetben elhunyt hallgatótársunk, Kukucska Zsófia emlékére. �Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Könyvajánló A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara különleges intézmény: alapítását tekintve meglehetősen új, értékrendje és szemlélete ugyanakkor évezredekre visszamenő. Néhány év alatt szó szerint a semmiből feltört, és elfoglalta méltó helyét a ma­ gyar jogászképzés élvonalában. Tette mindezt szilárd küldetéstudat alapján, a hazai jogászelit tagjait felsorakoztató professzori karral, újító és többletet is megkövetelő tanmenettel, valamint a pályán a helyüket megálló, végzett hallgatókkal - ugyanakkor meglehetősen kiszámíthatatlan és képlékeny társadalmi közegben, számtalan akadály, kétkedés, ellenállás és elszegett ígéret között. Ezt a kanyargós, rögös, de mégis szép utat tárja elénk a Kar alapító dékánja, mint leghitelesebb krónikás. A mű leginkább egy kortörténetet bemutató dokumentumgyűjteményként definiálható, meglehetősen sajátos szerkezettel: az öt részre tagolt, alapos, összefoglaló jellegű felvezetés után rögtön a kötet szinte egészét kitevő mel­ léklet következik, amely éves bontásban, sorszámozva tartalmaz a Karhoz kapcsolódó, válogatott írásokat. Olvasás közben azonban fokról-fokra kiderül, hogy itt sokkal többről van szó puszta dokumentumgyűjteménynél. Az alapítás dokumentumain keresztül megis­ merhetjük a tudós jogász professzor, volt alkotmánybíró Szerző karrierjét és küzdelmes életútját; a diktatúra után ébredező, a szabad­ ság szárnyait próbálgató társadalom sajátos, átmeneti állapotát; és ebben a viszontagságos közegben egy intézmény formálódását, amely - legalább is fogantatásakor - messze többre volt hivatott puszta jogászképzésnél. A rendszerváltozás után hazánkban meg­ teremtődtek az alkotmányos és jogszabályi feltételei egy független, demokratikus jogállam kialakításának. Voltak azonban, akik fölis­ merték: a jogszabályi környezet önmagában csak egy puszta váz, melyet ki kell tölteni tar­ talommal a jogállamiság valódi megvalósulása érdekében, és hogy a rendszerváltozás végre a fejekben is megtörténjen. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez az elgondolás vezette Karunk alapítóit, mikor megszületett először egy kato­ likus Jogtudományi Intézet, majd egy teljes Facultas létrehozatalának terve. Hogy maga az elképzelés mennyire hiánypótló, milyen régóta várt volt, azt jól szemlélteti, hogy az oktatói kar igen rövid idő alatt, már az első évfolyam indulása előtt, mind az öt évfolyamra teljes egészében összeállt. A hallgatóság is a várt­ nál lényegesen nagyobb számban jelentkezett hisz az új Kar még egy esélyt adott nekik, hogy bebizonyíthassák, hajlandók tenni azért, hogy a jogászi pályára kerülhessenek. Az oktatás a lehető legjobb kezekben volt, hisz a tanárok a legnevesebb tudományos kutatók (egyetemi tanárok, akadémikusok), hivatásuk ranglétráját bejárt gyakorlati szakemberek közül kerültek ki, több évtizedes oktatói múlttal és példamutató értékszemlélettel. Tudták azt is, hogy nincs egyetem hallgatók nélkül, hanem az „velük és értük” van, akik a hivatott tanárokhoz szabadon csatlakozva alkotnak közösséget, művelődés céljából. Ezért a hallgató nem tárgy, hanem col­ lega minor, aki jogosult tanára figyelmére és törődésére, hogy tehetségét és képességeit az universitas keretei között, és annak dicsőségére kibontakoztathassa. Cserébe azonban el is vár­ ják tőle, hogy ne elégedjen meg pusztán a vizs­ gaminimum teljesítésével, hanem tegyen meg minden tőle telhetőt az ismeretek lehető legtel­ jesebb elsajátításáért és kamatoztatásáért. Nem kerülték el azonban az új Kart a ne­ hézségek sem, sőt néha szinte kifejezetten ke­ resték. A gondok már a Kar elhelyezésével elkezdődtek: az alapító szándéka szerint a székhely Esztergom lett volna, ez azonban, akárcsak az Alkotmánybíróság esetében, meghiúsult. Ideiglenes megoldásként az irgal­ mas rendi apácák ménesi úti épületében kaptak helyet az előadók és az oktatói szobák; majd komoly jogi és anyagi nehézségek árán sikerült megszerezni a Szentkirályi utcai épületeket. Mivel a Kar épüléséhez anyagi forrásokat is rendkívül szűkmarkúan biztosítottak, elhe­ lyezésben és berendezésben ma is az Egyetem legszerényebb Kara vagyunk. Akadályokat gördített egyre-másra az állami vezetés is. Törvény alapján a katolikus püspöki kar ugyan alapíthatott egyetemi kart, ehhez nem kell a Minisztérium engedélye; de ha a Karon oktatni is kívánnak, ahhoz már külön engedély szükséges - vélték. Kritikák össztüzébe került a hallgatók eredményességi rangsorolása is, hogy minden évben azok kaphassák a keservesen kiharcolt állami támo­ gatást, akik arra a legalkalmasabbak. (Érdemes ezt összevetni a közelmúlt felsőoktatás-finan­ szírozási reformelképzeléseivel.) Nem volt hiány sajtótámadásokból, dilettáns kritikákból és a legkülönbözőbb körökből érkező kétkedő levelekből sem, melyekre nem volt rest a Szerző személyesen, türelmesen, aprólékos részletességgel válaszolni. A kö­ tetben összegyűjtve ezek a tanulságos vá­ laszlevelek és interjúk is olvashatók. Mégis, per varios casus, per tót discrimina rerum kibontakozott és elismertette magát a Jog- és Államtudományi Kar, érezve az indíttatást, hogy változást hozzon az elmúlt negyven év ideológiailag megkötött oktatásában, és a rend­ szerváltozás folyamatában terjessze, kitel­ jesítse az új Alkotmány értéktartalmát. Annak érdekében, hogy a Karon végzettek még biz­ tosabban megállják a helyüket, az intézmény számos többletkövetelményt támasztott a hall­ gatóság felé, de cserébe többet is kívánt nyúj­ tani. A Szerző ezeket is részletesen ismerteti a kötetben, a korabeli dokumentumok tükrében. Az idők során sajnos sok eredeti elképzelés megakadt a központi felsőoktatási politika el­ lentétes irányú törekvésein, mások félbe maradtak belső ellentétek miatt, vagy kellő tá­ mogatás és kitartás hiányában, megint mások egyszerűen elfelejtődtek. Mindezek ellenére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Kara kivívta az elismerést, és példát mutatott abban, hogy a felsőoktatásban is lehet törekedni nemcsak oktatásra, de nevelésre is. Évről évre tanítja hallgatóit jogál­ lamiságra, és az értékek helyes sorrendjére, amelyben az erkölcsi értékek az elsők, ez után következnek a szellemi értékek, s csak ezt követően az anyagiak - és nem fordítva. 2002-ben egy interjúban a Szerző arról beszélt, hogy bár a kezdeti álmokból nem minden való­ sult meg, azért a körülmények ellenére az Egyetem még azt csinálja, amit annak idején elképzeltek, és büszke az itt végzett hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. Szívből kívánom, hogy ez még nagyon sokáig elmond­ ható legyen Karunkról. A most megjelent kötet pedig éppen arra szolgál, hogy eredeti tisz­ taságában bemutassa és megértesse, mit képzel­ tek el az alapítók, és miért hozták létre ezt az intézményt. Ezeket a gondolatokat pedig nem szabad sohasem szem elől tévesztenünk - mert ha az eredetet elvetjük, azzal viszonylagossá vál­ nak a következmények, az eredmények is. {Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei. Budapest: Szent István Társulat, 2008.) Nagy Gusztáv Búcsú 2/6 (Almaimban beszélgetünk) Álmaimban beszélgetünk Ugyanazon pádon ülünk Te engem nézel, én meg Téged Nincs sem harag, sem önérzet És akkor, ím megtörténik A csoda: ajkam megnyílik S kifolyik belőle minden Mit sok, hónap rejtett innen, Tőled el; mint a vulkán Mint a folyó, mint az orkán, Mintha beteg, lázas lennék Torkomon jön az okádék, Hogy sajnálom, de köszönöm, Mindazt, amit adtál nekem Rossz voltam és megbántam már, Hogy nem voltam igazi pár, Hogy ha volna egy időgép, „Milenneha” lehetőség Máshogy tenném, megláthatnád, Tudok én is lenni család: Barátnő és kis feleség Anya, nővér, boldog cseléd Szerető és bájos nimfa Halál, Élet, Átok, Ima Nem Veled és Nem a Tied Ami volt, többé nem lehet, Egyszer, majd, Valaki Mással Újra az új tudománnyal Elkezdem majd ami nem ment, Amit nem akart az Úr fent, Azt, mi nem működött köztünk Álmomban csak beszélgetünk. (PhS verse) ötödik oldal �Kilényi Géza professzor ’56-ja „Nem vagyok egy ’56-os hős, mert noha fegy­ verem mindig volt, de egyetlenegyszer sem sütöttem el és legalább háromszor voltam karnyújtásnyi távolságba ahhoz, hogy a velem egy oldalon állók pisztolyából, puskájából heveny ólommérgezés következtében otthagyjam a fogam...”- kezdi beszélgetésünket Kilényi Géza Tanár Úr, az Alkotmányjogi Tanszék professor emeritusa. Helyzetem nehéz, hisz terjedelmi okokból esé­ lyem sincsen arra, hogy az interjút egészében tárhassam a Kedves Olvasó elé. Nem szólhatok részletekbe menően, csupán említés szintjén azokról a történelem tankönyvekből hiányzó vagy talán apróságnak megítélt mozaik­ darabkákról, melyek egy tisztább képet adhat­ nának arról, amiről a rendszerváltásig nem lehetett beszélni. A számtalan esemény közül egyet ragadnék ki, amelyből talán megérthetjük, hogy milyen az, amikor ember, embernek farkasa, amikor a halál olyan közelségbe kerül, hogy az esendő ember orrában érezheti annak bűzét, és csak Istenben és önmagában bízhat... Csak azt remélem, közelebb hozhatom ’56 lélektanát, nemcsak a történettel, de Professzor Úr saját szavaival is. „Én napokig el voltam zárva a jogi kartól. Talán a harmadik napon sikerült bejutnom, majd a Katonai Tanszéktől (mert akkor ilyen is volt) megkaptuk azt a parancsot, hogy mindenki men­ jen a lakóhelye szerint illetékes katonai had­ kiegészítő parancsnoksághoz. Ott jelentkezzünk, mert Nagy Imre elrendelte, hogy miután egyál­ talán nem volt rendőrség, egyetemistákból álló zászlóaljak tartsák fenn a nyugalmat és a közbiztonságot. Akkor már borzasztó nehéz volt, akkor már sok fegyver volt az utcán. Nem tudom minek nevezzem őket, tudniillik, ma dicsfény­ ben úsznak a pesti srácok, akik meg is érdemlik, mert, hát sokan közülük meghaltak - folytatja az emlékektől felzaklatottan -, de az akkori sze­ memmel én egy kicsikét másképp láttam. Min­ den utcasarkon tizennégy-tizenhat éves gyerekek, amit szerezni tudtak, puskával, pisz­ tollyal vagy géppisztollyal eljátszották a rendőrt, igazoltatták az autósokat. Voltak olyan falra­ gaszok, hogy „Szabad ember jelvénye a fegyver”. Volt egy bizonyos, kaotikus helyzet. Nem loptak, raboltak, csak nem érték fel ésszel, hogy nem babra megy a dolog. A legkülönbözőbb helyeken voltak, különböző terek elnevezése alatt, teljesen spontán, felfegyverzett csoportosulások. Nem egységes fegyverek voltak, amit szerezni tudtak. En eleget tettem a parancsnak. A lakásunktól nem messze volt a kiegészítő parancsnokság, je­ lentkeztem. Azonnal átöltöztettek bennünket rangjelzés nélküli katonaruhába és a raktárból nagy ládákban hoztak, dobtáras szovjet gyárt­ mányú géppisztolyokat. A raktárban úgy tartják a fegyvereket, hogy ujjnyi vastagon be vannak zsírozva, hogy be ne rozsdásodjanak. Az első dolog az volt, hogy rongyokat kaptunk. Mini­ mum másfél óra volt, amíg egy géppisztolyt üzemképes állapotba hoztunk. ” Ilyenkor mi jár az ember fejében? „Semmi, semmi különös az, hogy most nekem, hogy kell minél gyorsabban hadra fogható ál­ lapotba hozni ezt a fegyvert. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi vár ránk. Bennünket azzal küldtek oda, hogy rendfenntartás lesz a fela­ hatodik oldal datunk. Lényeg az, hogy délután befut egy hír, hogy a Bosnyák téren van egy negyven-ötven főből álló felfegyverzett fiatalokból álló csapat, akiknek a körében elterjedt, hogy mi, tulaj­ donképpen katonaruhába átöltöztetett ÁVO-sok vagyunk, és az éjszaka folyamán ki akarnak füstölni bennünket. Ezt úgy délután négykor tudta meg a parancsnok és kifundálta, hogy az lesz a legjobb, ha megerősített járőrt küld, mert az egyetemisták voltak az egyetlenek, akik meg­ bízhatók voltak a felkelők szemében is, a legértékesebb dokument a diákigazolvány volt, mert lehet, hogy az A VO-sok mindent hamisí­ tottak, de diákigazolványt azt nem, nekünk meg itt volt a zsebünkben. A lényeg az, hogy kiküldtek egy megerősített járőrt. A megerősített járőr négy fő volt, parancsnoka egy tartalékos alhadnagy, akit szabályszerű katonai behívóval hívtak be. Úgy nézett ki, hogy két ember elöl, két ember hátul. Megyünk a Bosnyák tér felé, kiérünk a Thököly útra, jött egy katonai csapat­ szállító autó - maga már nem emlékezhet rá tulajdonképpen teherautó alvázára szereltek fel keresztpadokat, így ötven-hatvan ember elfért, de nem rendőrök ültek benne, hanem..., hát nem tudom, ilyen sötét alakok, na. Szerintem börtön­ ből szabadultak, nem tudom. Szóval jött egy ilyen rendőri csapatszállító teherautó, nagyon rondán néztek ránk. Most képzelje el, kijárási tilalom van, és dobtáras géppisztollyal menetel egy megerősített járőr. Élmentek a Keleti pályaudvar felé, mi pedig a Bosnyák tér felé. Egyszeresük jön egy Tátra típusú autó, ter­ mészetesen rendszám nélkül, mert akkor leszedték az összes rendszámot. Egy marha nagy vöröskeresztes zászló, mert akkoriban az volt a divat, semmi közük nem volt a vöröskereszthez, de mint a magyar zászló kilógatva az ablakon. Azok is nagyon csúnyán néztek ránk. Menetelünk, ők meg mentek a Keleti felé, de nagyon randán néztek ránk. Messziről meglát­ tuk, hogy a Bosnyák téren ott vannak ezek a srá­ cok, ők is megláttak bennünket. Jönnek felénk, mi meg szépen meneteltünk tovább azzal, hogy nem akarunk bántani senkit. Bennünket azért küldtek ki, hogy mi magyarázzuk el: kérem, mi egyetemisták vagyunk, mi is a forradalom oldalán állunk, ne bántsuk egymást, nincs értelme. Kérem szépen, jöttek egyre közelebb, mi meg mentünk előre, tehát a távolság egyre fo­ gyott. Útjavítás volt a Tököly úton, nagy prizmából összerakott utcakövek voltak feltomyosulva. Azt mondja, harminc vagy negyven méterre értünk egymástól. Ránk üvölt: Állj! Fel a kezekkel! Tudja, én 21 éves voltam, a legitim magyar miniszterelnök parancsára cselekedtem. Olyan nehezen viseltem el a gondolatot, hogy én most adjam meg magam, talán megérti. Szóval én, ha rajtam múlik akkor lebukom a kövek mögé aztán onnan próbálok tárgyalni, nem állok ott céltábla gyanánt. Az volt az isteni szeren­ csém, hogy ott volt az alhadnagy. Szóval én háromszor hagytam ott a fogam majdnem, és mindig nálam idősebb emberek bölcsessége mentett meg. Az alhadnagy azt mondta, hogy emeljük föl a kezünket. Most katonáéknád nincs pofázás, meg nincs parancs, meg nincs vi­ tatkozás. Nem szívesen tettem meg, megmondom őszintén. Nem akartam gyerekekre lőni, de nem akartam megadni sem magam. Na kérem szépen, a következő pillanatban az a Tátra kocsi, amelyikről beszéltem, mi az útszegélytől nem messze voltunk, odaállt közvetlenül. Bevet­ ték a zászlót, megjelent egy golyószóró, ránk irányozva, hátsó ablakba, kiugrott egy fickó, lekapta a vállunkról a golyószórót, be a kocsiba és el. Mi ott álltunk, felemelt karokkal, fegy­ vertelenül. Miután ártalmatlanok voltunk, hát ezek felálltak és jöttek felénk, és mi akkor, rákezdtük a magyar miatyánkot, hogy barmok, itt a diákigazolványunk, egyetemisták vagyunk, miért kellett ezt csinálni? Kik voltak azok akik lefegyvereztek? Azok is a mieink - mondták majd szólunk nekik. Soha nem láttuk őket. Lényeg az, hogy beszélgetünk és hát próbáljuk őket rávenni, hogy menjenek haza, mi azért vagyunk itt, hogy a kerület rendjét, biztonságát őrizzük. Nem kell, hogy helyettünk csinálják, még egyszer igazoljuk magunkat, egyetemisták vagyunk, nem A VO-sok, menjenek haza. Miközben ők, velünk voltak elfoglalva, nagy sebességgel és mindenféle megkülönböztetőjelzés nélkül jött egy mentőautó. Ezek is akkor vették észre, mi is velük voltunk elfoglalva. Már mel­ lettünk volt. A következő pillanatban, minden fegyverből tűz a mentőautóra. Na, most ennek előzménye volt, amiről mi tudtunk. Amikor a Rádió ostroma zajlott, éjszaka, a Bródy Sándor utca felől támadtak a forradalmárok és közben az AVH-nak - az AVH minden eshetőségre felkészült - nekik voltak olyan autóik, amelyek, Országos Mentőszolgálat feliratot viseltek és a lőszerutánpótlást a hátsó bejáraton keresztül mentőautókkal bonyolították le. Most attól a pil­ lanattól kezdve, hogy az köztudottá vált, hogy az A VO-sok számára a lőszert mentőautókkal szállították, a forradalmárok egyetlen men­ tőautónak se hittek. Lényeg az, hogy mindennel, pisztolytól kezdve a géppisztolyig, mindennel lőttek a mentőautóra. Sikerült az egyik hátsó gu­ miját kilőni, közben viszont volt egy kis szeren­ csétlen, kis vékony dongájú tizenkét-tizennégy éves gyerek, valahogy kilógott a sorból, keresztül­ lőtték. Úgyhogy az a mentőautó, kilőtt hátsó kerékkel vitte be az Uzsoki útra, hogy meg­ mentsék az életét. Na, látjátok, menjetek haza, az Isten áldjon meg bennetek, hát egymást lövitek le. Menjetek haza, mi itt vagyunk, fenn­ tartjuk a kerület rendjét. Menjetek haza, mond­ tuk. ” Mind a történet, mind beszélgetésünk alatt impulzusok hada ért, hol feszülten és izgalom­ mal várakozván, hol megkönnyebbülten só­ hajtva, vagy éppen nevetve szívtam magamba Professzor Úr ’56-ját. Lejegyezte: Kiss Viktória �52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t „Bár zord a harc, megéri a világ. Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. ” (Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba) Kikről írjon egy diáklap az ’56-os forradalom és szabadságharc kapcsán? A diákokról. A „szent suhancok”-ról. Természetesen! Mikor és hol kezdődött? A háború után - ’45-ben - alakult meg az első MEFESZ. Első elnöke Jónás Pál volt. ’44-től a sztálini Szovjetunió vezetői tudatosan építették fel a Vörös Hadsereg által megszállt térségben a szovjetmintájú totális diktatúrákat. ’50-ben a MEFESZ ellehetetlenült. Az állampárt, azaz az MD£ feloszlatta a MEFESZ-t egyúttal létrehozta a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, a DISZ-t. ’56 tavaszán enyhülés volt érezhető. A be­ iratkozást követően megkezdődött a moz­ golódás Szegeden a diákok között. Az ’56-os Pilvax a szegedi Diákklub volt. A diákok mondták ki először, egymás közt, szűk körben, amit mások nem mertek, ez volt a szikra -, elegük lett, valahogy így: utáltuk azt, hogy az oktatóinkon láttuk, hogy nem szabadon be­ szélnek! 1956. október 16-án, Szegeden, az Auditórium Maximumban összegyűltek a szegedi diákok, abban az előadóban, ahol Radnóti Miklós böl­ csészettudományokat hallgatott. A gyűlést a DISZ hívta össze -, de a tömeg, a csurig megtelt előadó láttán elfogyott a DISZ képviselőinek bá­ torsága. A bölcsész- és joghallgatók vették át az irányítást, Lejtényi András és Tóth Imre, a gyűlést Kiss Tamás vezette le. A diákok el­ határozták, hogy az állampárt ifjúsági- és diák­ szervezetétől, a DISZ-től független, önálló, demokratikusan szerveződő és működő diák­ szervezetet hoznak létre. Az új diákszervezetet a szegedi diákok Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, azaz MEFESZ-nek nevezték el. A diákok megállapodtak abban, hogy 20-án ismét összegyűlnek, elfogadják a MEFESZ szervezeti- és működési szabályzatát. A gyűlés ezt követően politikai tömeggyűléssé alakult át. Ez a nap - október 16. - a Hallgatói Önkormányzatiság és az Egyetemi Autonómia napja ma is! 1956. október 17. és 19. között a diákok karonként megtartották gyűléseiket és megválasztották képviselőiket. Szolcsányi János akadémikus, egyetemi tanár beszámolója szerint „...Budapesten az MDP Politikai Bizottsága is megvitatta a szegedi helyzetet, és a megoldás kidolgozására Marosán Györgyöt akarták Szegedre elküldeni. O azonban erre csak akkor vállalkozott volna, hogyha felhatalmazást kap tűzparancsra. (Ld. Kahler Frigyes, Sortűz Szegeden, Szegedi Műhely 1998/1-4-, 17. old.). Gerő Ernő távol­ létében Ács Lajos, az MDP központi ve­ zetőségének titkára nem járult hozzá a tűzparancs engedélyezéséhez [...]!’. Romsics Ignác összegyűjtötte és csoportosí­ totta a diákok követeléseit: „[1.] A külpolitiká­ val foglalkozók elsősorban a szovjet-magyar kapcsolatok új, kölcsönösségi alapokra helyezését, s ezen belül a külkereskedelmi szer­ ződések nyilvánosságra hozatalát, valamint a Pécs mellett feltárt urániumkincs világpiaci értékesítését kívánták. Emellett érintették a jugoszláv-magyar kapcsolatok normalizálásának szükségességét, s mindenekelőtt - az első pont­ ban - azt, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról. [2.] A legtöbb kívánság az ország politikai rendszerének megújítására vonatkozott. A diákok új kormányt akartak Nagy Imre vezetésével, s mielőbbi választá­ sokat általános, titkos és egyenlő választójog alapján, több párt részvételével. A sajtó-, a szólás- és a vallásszabadság ugyancsak szere­ pelt a követelések között. A koncepciós pe­ rekkel kapcsolatban a felelősök, név szerint Rákosi Mátyás és Farkas Mihály népbíróság elé állításának szükségességét hangsúlyozták. [3.] A gazdaság- és társadalompolitika terén a terv­ gazdálkodás magyar feltételeknek megfelelő revízióját, a normák, bérek és árak újraren­ dezését, a beszolgáltatások mérséklését s a magánparasztok elleni diszkriminációk megszüntetését követelték. Az államosítások érvénytelenítése vagy a működő szövetke­ zetek felosztása nem szerepelt a pontok között. [4.] A követelések negyedik csoportja a nemzeti szimbólumokkal és ünnepekkel foglalkozott. A diákok azt kívánták, hogy a vörös csillaggal ékesített 1949-es címert váltsák fel a nemzeti színek által dominált s a kettős keresztet is tar­ talmazó úgynevezett Kossuth-címerrel; hogy a Felvonulási téren magasodó hatalmas Sztálinszobrot bontsák le, s helyén az 1848-1849-es hősöknek és mártíroknak állítsanak emléket; hogy március 15-e legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap; s hogy a honvédség szovjet mintájú egyenruháját váltsák fel a magyar tradícióknak megfelelő uniformissal.”. A diákok követelték továbbá, hogy töröljék el a halálbüntetést politikai bűncselekmények ese­ tén, hogy az egyetemi ifjúság nagyobb részt kapjon az ország politikai és egyéb ügyeinek intézésében, követelték az egyetemi au­ tonómiát, a diákoknak szuverén egyetemi pol­ gárjogot követeltek. A követeléseket pontokba szedték. Bátran kijelenthetjük, föllázadt az egyetemi ifjúság! Követeléseik híre futótűzként terjedt az országban. Sorra alakultak meg a MEFESZ egyetemi és főiskolai szervezetei. De hogy történt a szétrajzás, abban a világban, ahol még nem volt internet és MSN? 1956. október 21-én, azt követően, hogy a szegedi diákok 1956. ok­ tóber 17-én és 18-án elküldték a Diáktestvéreink című írásbeli felhívást, a szegedi diákok küldöttei gyakorlatilag minden egyetemi és főiskolai központba elmentek, Kiss Tamás is, személyesen. Csaknem minden egyetemi és főiskolai központban voltak a szegedieknek kapcsolataik. A szegedi választott diákküldöt­ tek segítséget és pénzbeli támogatást kértek a rektoraiktól és a dékánjaiktól. Kértek és kap­ tak! A legtöbb nagygyűlést a DISZ és az egyetemi vagy főiskolai pártbizottság hívta össze -, de a DISZ és pártbizottsági vezetők nem tudták kézben tartani az eseményeket. A szegedi diákküldöttek részt vettek ezeken a nagygyűléseken. Ismertették a követeléseiket, a MEFESZ szervezeti és működési szabályza­ tát. A DISZ és pártbizottság által összehívott nagygyűlések, hipp-hopp, MEFESZ alakuló gyűlésekké alakultak át! A diákok az ország egyetemein és főiskoláin egy emberként csatlakoztak a MEFESZ-hez. A MEFESZ szó jelszóvá erősödött. A MEFESZ „volt az a szervezet [...], amelyiket nem a központi hatalom hozott létre, [...] hanem egy spontán alulról jövő dolog, amit magunk alakí­ tottunk ki és mi magunk találtuk ki, hogy ezt hogyan is csináljuk.”. A diákküldöttek felkeresték a munkásfiata­ lokat is. És eljött 1956. október 23. Várallyay Gyula így emlékezik 23-ára: „délelőtt folyamán óráról órára feszültebbé vált a hangu­ lat. Cholnoky Tibor rektor mechanikaórát tar­ tott mérnökhallgatóknak reggel tíz órakor. Az óra végén könnyes szemmel vett át egy csokor virágot két kollégánktól, és féltő hangon intette a diákokat: Nagyon vigyázzanak, fiúk! A gépészkaron pedig Mutnyánszky [Ádám] pro­ fesszor megszakította utolsó óráját és elbocsá­ totta a diákokat: Menjetek, fiaim! Fontosabb dolgotok van ma nektek, mint a mechanikaóra!’. (I. m. 32. old.) A műegyetemisták pedig aznap délután, zárt sorokban, összekapaszkodva elin­ dultak a város felé... Az elbukott szabadságharcot követően 8000 diák hagyta el az országot. Az ’50-es évek táján a magyar felsőoktatásban 3040000 diák tanult. A diákok több mint 20%-a kivándorolt-, a legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Micsoda érvágás! Kik voltak Ok, a „szent suhancok”? Nagy gye­ rekek, akik szerelmesek voltak meg meccsre jártak - akkor még volt foci Magyarországon! -, olyanok, mint Bandi, Berci, Dóri és Döme, Fefe és Gyömbi, a két Viki. Nagy gyerekek, akik filléres cuccokban dobtak el álmokat, és csináltak történelmet. És tudom, Ti is megten­ nétek! Úton az egyetemre gondoljatok azokra, akik pont itt, ezeken a belvárosi utcákon, az Üllői úton és Baross Gábor utcán, estek el. Család és kisbabák helyett a halál lett osztály­ részük. És gondoljatok azokra is, akik kötelet kaptak, Tóth Ilonkára, az orvostanhallgatóra, és Mansfeld Péterre, aki nem volt még 18. Azokra, akiket sok év börtönnel sújtottak, akiknek keresztbe tört a pályájuk -, de semmit sem tennének másképp’, mint ott, ahova a sors állította őket, és akkor, ’56 őszén. És azokra is gondoljatok, akik huszonegynéhány évesen, nyelvtudás és minden egyéb nélkül el kellett, hogy hagyják családjaikat, szüleiket és testvéreiket, szülőföldjüket -, és azokra, akik nem élhették meg 1989. június 16-át, Nagy Imréék újratemetését. Teleki László hetedik oldal �Látatlanul látni A látássérült hallgatók a Karon - beszélgetés Márkus Petrával Október idusán van a Fehér Bot Napja. Ennek apropójából beszélgettem Márkus Petrával, aki már harmadéves hallgatónk. És vak. Nekünk, látóknak is sokszor nehezen megy a tanulás, képzelem, hogy mekkora erőfeszítés és akarat kell Nekik, ahhoz, hogy a - legtöbbször nem könnyű - tananyagot elsajátítsák, a mindennapok nehézségeiről nem is beszélve. Jelenleg Petra számításai szerint - hét látássérült diák tanul intézményünkben. A Neptun-on és például a liftben lévő Braille-jelzések hiányán kívül nem is tudnak olyat mondani, amin változtatni kel­ lene (a Neptun-nal mondjuk mi sem vagyunk mindig kibékülve...). - Mit jelent számodra az, hogy nem látsz? - Számomra a vakság ténye egy állapotot tükröz, amivel együtt kell élni. Szüleim próbál­ tak úgy nevelni, hogy tisztában legyek lehetőségeimmel és korlátáimmal is, így nem nagyon okozott problémát, hogy elfogadjam. Igyekszem nem sajnáltatni magam, és inkább abba a kategóriába tartozom, amely viccelődik fogyatékosságával. Véleményem szerint min­ den fogyatékkal élő - akár már azzal, hogy em­ berek között mozog - felhívja a figyelmet arra, hogy mik a képességei, mik a nehézségei, il­ letve, hogy miben szorul segítségre. Szerintem elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás tanúsítása azokkal szemben, akikkel érint­ kezünk, hiszen ezáltal tudják az emberek megítélni, hogy hogyan kell pl. egy látás­ sérülthöz, sikethez vagy mozgássérülthöz vi­ szonyulni (pl. egy vak esetében mi karolunk a minket kísérőbe, és nem fordítva). Mi pedig igyekszünk minél jobban kielégíteni az em­ berek kíváncsiságát és ösztönözni őket, hogy merjenek tőlünk kérdezni. Ha látják, hogy nem sajnáltatjuk magunkat, és normális életet élünk, akkor ők is hamarabb oldódnak, jobban bele tudják élni magukat a helyzetünkbe, és rájön­ nek arra, hogy mi is ugyanúgy egyéniségek vagyunk, mint bárki más: nekünk is vannak érzéseink, értékeink, igényeink, és csak egy képességbeh eltérés a különbség. - Mikor vesztetted el a szemed világát? - Koraszülöttségem folytán az inkubátorban vagy túl sok, vagy túl kevés oxigént kaptam... Hogy egy vak jogász szavaival éljek: „inkubá­ torszökevény” vagyok. - Gyerekkorodban ezt a helyzetet hogyan élted meg? - Igyekeztem részt venni - amennyire csak tehet­ tem - minden játékban. Annak révén, hogy van egy nővérem, Rita - akihez gyakran jöttek a bará­ tai - sokat voltam látó környezetben. Ezen kívül sokat jelentett az is, hogy nem voltam kollégista a Vakok Iskolájában. Viszont amikor a tesóm el­ ment egy-egy buliba, nagy kedvem lett volna vele tartani, de szüleim elmagyarázták, hogy nem vagyunk összekötve, illetve ha majd nagyobb leszek, akkor én is mehetek. Ez, hogy nem tiltot­ ták meg, hanem elmagyarázták, hogy miért nem mehetek, nagyban hozzájárult, hogy nagyon jó a viszonyom testvéremmel és a sógorommal is. Mindketten segítettek a matematikában és az an­ golban is. Ráadásul, ha valami probléma adódik a számítógépemmel, „vakon bízhatom” a sógo­ romra. A hetedik osztályt egy hatosztályos gimnáziumban kezdtem, de szerencsére kellemesen csalódtam, mind a tanárokban, mind a diákokban, akik sohasem éreztették azt, hogy a vakság gondot okoz számukra bár e kérdéskör megítélése véleményem szerint nyolcadik oldal nagyban múlik az érintett látássérült személy hozzáállásán is. Nagyon jólesett például, amikor az osztálytársaim egy emberként mondták, hogy már pedig fogok táncolni a sza­ lagavatón, és azért, mert vak vagyok, nem maradhatok ki a „buliból”. Egy matektanár pedig megtanulta a Braille-írást is, ezáltal job­ ban tudott nekem segíteni. - Családod hogy kezeli a helyzetet, hogyan segít Neked? - Bármikor, bármelyikükre, az élet minden területén számíthatok. Gimnazista éveim kezde­ tén laptopom sem volt, Braille-írással jegyzetel­ tem. Amikor már rendelkeztem ezzel az eszközzel, az volt a baj, hogy elektronikusan kevés könyv volt elérhető. Emiatt segítségre szorultam a tananyagok feldolgozását illetően, amiben a családon kívül osztálytársaim és tanáraim is részt vettek. Szerintem ahhoz, hogy valaki integráltan tudjon tanulni - ami ebben az esetben nem speciális intézményt jelent - legalább a kezdetek­ ben szükséges, hogy legyen valaki a kör­ nyezetéből, aki segíti a tanulásban, és akivel az esetleges nehézségeket meg lehet beszélni - Milyen támogatóid vannak? - Van néhány egyesület és alapítvány, amely a látássérülteket hívatott segíteni. Én a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége alá tartozó egyik egyesületnek a küldöttje vagyok. Fontosak továbbá azon levelezőlisták is, melyeken meg tudjuk vitatni a felmerülő kérdéseket (pl. egyes listák profilja az, hogy az informatikában történő jártasságunkat igye­ kezzenek növelni), és e lehetőség által könynyebb az információáramlás is. - Van-e egy hely, ahova rendszeresen jársz, egy közösség, ahol szintén látáskárosultak, vakok vannak? - Régebben voltam kifejezetten látássérül­ teknek szervezett táborokban, bár most már inkább - többnyire látó - barátaimmal vagy a családommal szoktam nyaralni. Általános iskolában lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy lovagolhassunk, és egy évig síeltem is, de sajnos elég hamar megszűntek ezek a prog­ ramok. Évente egy-két alkalommal tartanak olyan összejövetelt (ún. teadélutánt, ahol van lehetőség karaoke-ra is), ahová látássérülteket és nem látássérülteket egyaránt várnak. Ezen kívül van egy kifejezetten sportolásra hívatott egyesület is, bár - főként idő hiányában - nem igazán tudok részt venni a programjain. Fontosnak tartom továbbá azokat a ren­ dezvényeket is, ahol az emberek megismerhetik a fogyatékkal élők lehetőségeit, esetleges prob­ lémáit. Ha módomban áll, akkor szívesen elkí­ sérem barátaimat egy-egy ilyen programra. - Mikor jutott eszedbe, hogy a jogra jössz? - Régóta az volt a célom, hogy a fogyatékosok ügyében tevékenykedhessem, hiszen azt látom, hogy időnként úgy alkotnak a fejünk felett jogsza­ bályokat, úgy akadálymentesítenek, hogy az érin­ tetteket nem kérdezik meg, és nem vonják be a döntéshozatalba... A szemléletváltás pedig lassú folyamat, melyben az érdekképviseleti szer­ veknek és a médiának is nagy a szerepe. A vakok ügyében még problémát jelent, hogy nincsen egységes érdekképviselet, és nagyon kevés olyan kérdést tudnék mondani, melyre a látássérültek többsége azonos megoldásban gondolkozna. Hogy miért pont a Pázmányra esett a választá­ som? Azért, mert jókat hallottam, végzett és je­ lenleg is itt tanuló hallgatóktól. - Hogy oldod meg a tanulást? - Sokat jelent, hogy internetről le lehet tölteni a jogszabályokat, amit egy képernyőolvasó program (Jaws fór Windows) tesz hallhatóvá. Bár problémát jelent, hogy a Magyar Közlöny pdf állománya képként jelenik meg, és a doku­ mentum levédettsége folytán a karakterfelis­ merő szoftverekkel nem tudjuk szöveges formává átalakítani. A tankönyvek egy részét a tanárok rendelkezésünkre bocsátják, ami pedig nincs meg, azt be kell szkennelnünk, amiből szerencsés esetben tudunk tanulni, de van, amikor a felismerés minősége igen gyatra. A kiadók piaci érdekeikre hivatkozva általában - még ellenszolgáltatás fejében sem - bocsátják rendelkezésünkre a tananyagot, és egyéb, nem feltétlen a tanulással kapcsolatos irodalmat, pedig mi ugyanúgy megtérítenénk az árát, mint más. Ezzel kapcsolatban egyébként készült egy általános ombudsmani jelentés is... A kézzel kidolgozott tételsorokat pedig egy-két évfolyamtársam mondja fel diktafonra, vagy diktálja le. - Ha végzel, mit szeretnél csinálni? Hol tudsz elhelyezkedni? - A kedvencem az alkotmány- és a polgári jog. Igazán két terület érdekel annyira, hogy nem is tudom megmondani, melyiket választanám: az adatvédelem és a fogyatékosok ügye. Még nem tudom pontosan, hogy hol tudnék dolgozni. Ez még a jövő zenéje. Mikola Orsolya �Monszun a Szentkirályi utcában Aki eddig még nem hallott a Monsoon zenekarról, annak éppen ideje tájékozódni egy kicsit. A Mon­ soon Robbie Williams Tribute zenekar tehetséges és lelkes fiatal zenészekből áll, akik nagy hoz­ záértéssel igyekeznek emelni a hazai pop zenei piac színvonalát, sikerrel. Rengeteg koncertet tudhatnak már a hátuk mögött, többek közt az idei Pázmányos gólyatáborban is találkozhattunk velük. A zenekar dobosával, Fábián Tiborral beszélgettem a zenekarról, az azzal kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól és jövőbeni terveiről. - Mikor és hogyan alakult a zenekar? - A Monsoon Robbie Williams Tribute zenekar 2006-ban alakult, ennek az előzmény zenekara a Passengers nevű formáció volt. Ezt négyen vittük tovább, így alapítottuk a Monsoont. léhát a már meglevő zenekar alakult át plusz tagokkal. Most már csak ketten vagyunk a törzstagokból, én és az énekesünk. A Robbie tribute zenekar úgy alakult, hogy rájöttünk arra, hogy ha több zenekartól dolgozunk fel dalokat, az kevésbé kon­ certképes, szóval egy irányra kell ráállni, és mivel Robbit nagyon szereti a zenekar minden tagja, így jött az ötlet, hogy csináljunk egy Robbie Williams tribute-ot. Magyarországon amúgy is nagyon ritkák a hozzánk hasonló popzenét játszó zenekarok. - Tanultatok zenélni? - Én 12 évig zongoráztam, most a kőbányai jazz konzervatóriumba járok, Krisztián és Marci autodidakta, Arnold pedig zeneaka­ démiát végzett zenész. - Pontosan hogyan kapcsolódtok a Pázmány­ hoz? - Én voltam Pázmányos. Még elsőben, mikor idekerültem, beadtam a HÖK-nek egy Passen­ gers CD-t, hogy szívesen játszanánk egyetemi rendezvényeken. Ezután elhívtak minket egy február 14-i Valentin-napi bulira. Utána már többször hívtak minket, aminek nagyon örültünk. - Miért pont Robbie Williams? Mitől tartjátok őt különlegesnek? - Szerintünk O az, aki megtestesíti az igényes popzenét. Tehát nem azt, ami múlandó, hanem ami megmarad, amire majd évek múltán is em­ lékezni fogunk. - Említetted, hogy ritka az ilyen típusú pop tribute zenekar. Hogyan fogadott titeket kezdetben a közönség? Hogy érzitek, mennyire van rá igény? - A közönség nagyon jól fogadta, mert Robbie Williamset a fiatalpktól az idősebb korosztályig mindenki szereti. És tekintve, hogy mi nem egy rock tribute zenekar vagyunk - amiből különben is elég sok van - be tudtunk jutni olyan helyekre, mint például az Alcatraz, a Jam Pub vagy a Morrison’s 2. Tehát ahol inkább a populárisabb vonal érvényesül. Az utóbbi két hely már törzs­ helyünknek számít. Ezen kívül volt alkalmunk már fellépni az RTL Klub Reggeli című mű­ sorában is, é^ az ott készült felvétel került fel DVD-nkre. Úgy érezzük, hogy van igény arra, amit csinálunk. Sőt, vannak a közönségből olyanok, akik szinte rendszeresen eljárnak a kon­ certjeinkre. - Mennyi időt vesz el a koncertezés és a próbák? - Havi 2-3 koncert az átlagos, a későbbiekben szeretnénk többet is. Nincs menedzserünk, tehát a koncerteket mi szervezzünk saját erőből. Próba meg heti egy kettő van, ezek három-négy órásak szoktak lenni. A basszus­ gitárosunknak van stúdiója, nála szoktunk próbálni. Régebben persze óradíjas termekbe jártunk. Másfelől nekem is van egy próbater­ mem, ez a Felsőerdősor utca 9-ben található, és Műhely néven fut. Itt három terem áll a zenekarok rendelkezésére, profi felszere­ lésekkel dolgozhatnak és mindezt stúdió­ körülmények között tehetik. A Műhely elsősorban profi zenekaroknak ajánlott. - Tervezitek-e, hogy saját szerzeményekkel rukkoltok elő, és ha igen, marad-e ez a pop vonal? - Igen, már nagyon komoly tárgyalások foly­ nak több kiadóval is. Vannak saját számaink, az énekesünk nagyon tehetséges zeneszerző. A pop vonalat úgy tervezzük, hogy továbbra is követjük. Arra törekszünk, hogy a saját stílusunkat vigyük bele a dalokba ezáltal nagyon igényes popot szeretnénk csinálni. Ter­ mészetesen ez továbbra is Monsoon néven fog futni. - Robbie Williams-en kívül milyen zenéket hallgattok, mik vannak még hatással rátok? Art brut, a brutális művészet Ha felnéztek a budai várra, kifeszítve láthatjátok a feliratot: Art brut Ausztriában és Magyarországon - Belső utak képei. De mit is jelent ez tulajdonképpen? Amint megpillantottam, azonnal felkeltette az érdek­ lődésemet, így egy nap ellátogattam a Nemzeti Galériába, s utánajártam. Az elnevezés - mely nyers, durva, csiszolatlan művészetet jelent - Jean Dubuffet, francia festőművésztől származik, aki az 1940-es években a társadalom perifériáján alkotók műveit gyűjtötte össze. De kik is ezek? Pszichotikusok, csavargók és rabok. A nálunk látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és az Osztrák Kul­ turális Fórum együttműködésének eredménye. Három gyűjteményt ölel fel. Az egyik az osztrák művészetterápiás és pszichoszociáÚs műhelyek­ ből származó munkákat tartalmazza, s ehhez társul a budapesti Pszichi­ átriai Múzeum és gróf Teleki Ernő 1957 és 1970 között készült rajzsorozata. A tárlatot nézegetve láttam gyerekrajz-szerűségeket, zsírkrétás, színes, pacsmagos képeket. Hogy melyik stílusba tartoznak ezek az alkotások? Nem pontosan meghatározható, de nem is ez a - Elsősorban a Queen, a U2, mai zenekarok közül pedig szeretjük például a Maroon 5-ot. A gimnáziumi zenekarral annak idején rengeteg Guns n’ Rosest, Metallicat és Aerosmith-et játszottunk. Nekem amúgy nagy ked­ vencem még a Kispál és a Borz, valamint Jamie Winchester, más stílusból pedig a Dream Theater. A zenekaron belül azért az ízlésvilág nagyjából egységes, de mégis mindenki egy kicsit másféle zenét hallgat. - Ez az egyetlen zenekar, amiben benne vagy­ tok, vagy játszotok többen is? - A basszusgitárosunk, Vígh Arnold sok zenekarban játszik, például a Máté Péter Em­ lékzenekarban, a Back to Blackban is helyettesít néha, stúdiózik, ő a zenélésből él. A gitárosunknak, Lovrek Krisztiánnak is van más zenekara, Vödrös Marcinak, az éneke­ sünknek nincs, ő a zenélés mellett dolgozik. Nekem pedig van egy saját alternatív rock zenekarom, velük készül a nagylemez, ami egyébként ingyenesen letölthető az internetről (www.lazasojom.hu). - Budapesten rengeteg helyen léptetek már fel sőt, vidéken is többször játszottatok. Ter­ vezitek, hogy külföldön is felléptek majd? - Tervezzük, most éppen abban a dilemmában vagyunk, hogy egy Robbie tribute zenekarnak hogy lenet külföldön koncertet szervezni. Például Németországban vagy Ausztriában elég sok van a pop-tribute zenekarokból is. Most egy nagyon minőségi és igényes demo anyag összeállításán dolgozunk, továbbá ke­ ressük azt a koncertet a leszervezettek közül, ahol alkalmas lehet a helyszín egy olyan klip leforgatására, ami aztan felkerülhetne a demora. - Mikor várható egy új lemez? Szerintem egy fél éven belül. A számok már demók formájában készen vannak, ezeket majd stúdióban felvesszük. De manapság egy lemezt kiadni nagyon nehéz, és a kiadók sem vállalnak be semmi újat. Csak a biztosra men­ nek és ezért a fiatal tehetséges zenekaroknak nagyon nehéz érvényesülni. - Befejezésül: történt-e koncerten olyan dolog, ami meghatározó, vagy maradandó élmény volt? - A Jam Pubban volt koncertünk, és egyszer csak megjelent öt kopasz srác, akik nagyon szigorú szemmel néztek minket^ mikor ját­ szottunk. Egyszer csak a legszélsőnek elindult a bal lába ütemre. Végül az egész társaság hatalmas táncolásba kezdett. Akkor gondol­ tuk azt, hogy ha már az ilyen kopasz, kigyúrt embereket is táncra tudjuk perdíteni, akkor valószínűleg jó úton haladunJk. További információk: www.monsoonmusic.hu Vass Petra lényeg. Ezek az alkotók nem részesültek képzésben, ők nem vették fi­ gyelembe az aktuális irányzatokat. Függetlenek voltak mindentől. És mindenkitől. Az egész világtól. Betegségük miatt elszakadtak a megszokott környezetüktől, barátaiktól, családjuktól. De ők is éreztek, álmodtak, örültek és sírtak. S ezeket az érzéseket „kifestették”, „kiraj­ zolták” magukból. Terápiás módszerként - akkor ez még újdonságnak számított - alkalmazták. Elsősorban az avantgardisták körében talált megértésre. Ennek a gyógyítási módnak a hatására Európa-szerte gyűjtemények alakultak: Magyarországon - a torinói, párizsi, londoni és heidelbergi után - Selig Árpád lipótmezei orvos alapított múzeumot 1910-ben. Sajnos, 2007 végén az itt működő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet végleg bezárt... Erről beszélnek az akkor még ott lakó betegek, orvosok egy kisfilmen. Nagyon érdekesek a képek, elgondolkodtató, hogy mi zajlódhatott le a készítő fejében. De vajon mennyire nevezhető ez művészetnek? S ha annak nevezzük, nem veszíti el a klasszikus értelemben vett művészet az értékét? Énnek eldöntését mindenkire magára bízom. Még november 9-ig megtekinthető a kiállítás. Mikola Orsolya kilencedik oldal �Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? A címbeli kérdés persze nem bennem, és nem most merült fel először a történelem­ ben. Már első évben tanulunk a precedensjogról, és felvetődik bennünk - vagy legalábbis bennem -, vajon angolszász bará­ tainknak nem szúr-e szemet, hogy sokszor kifejezetten igazságtalansághoz vezet, ha egy ítéletet arra alapozunk, hogy korábban már hoztak ilyen témában döntést, jó lesz az nekünk is. Békés Imre professzor úr mondott egyszer erre egy példát: Angliában egy asszony ha­ zament, és bejelentette a férjének, aki munkanélküliként főfoglalkozásban elitta az asszony által keresett pénzt, hogy válni akar. A derék férj erre megerőszakolta. Ha jól emlékszem egy tatárjárás előtti időből származó ítéletre alapozva, az urat felmentették, mivel a precedens határozat úgy szólt, hogy a férjnek joga van a fe­ leségével bármikor házaséletet élnie. Lévén, hogy még nem váltak el, a férj csak élt ezen jogával. Aztán persze ment uniós fórum elé az ügy. Itthon más a helyzet. Nem precedensek alapján ítélkezik a bíró. De nagyon sok esetben az úgynevezett „bírói gyakorlat” szerint. Ami igencsak hasonló in­ tézmény. Ez persze könnyebbé és gyorsabbá teszi a dolgát, sőt, legtöbbször in­ dokolt is. De néha nagyon melléfog vele. Álljon itt példaként egy friss ítélet egy kerületi bíróságról, amit ittas vezetés ügyében hoztak: buliban a srác elfogadta a házigazda kínálását, és megitta a félliteres korsóból a narancslevet. Hazafele balesetet szenvedett az autójával, és kimutatták a vérében az alkoholt. A srác egyből felhívta a házigazdát, aki érdeklődésére be is számolt róla, hogy teljesen jó szándékkal némi vodkát is tett a narancslébe. Ciki. A bíró elfogadta az or­ vosszakértő véleményét, hogy a srác nem produkálta az ittasság klinikai tüneteit, és azt is, hogy nem érezte a fél liter narancslében a kevesebb, mint fél deci vodkát. Elfogadta az ügyvéd érvelését, hogy az ittas vezetés szándékos bűncselekmény, jelen esetben legrosszabb esetben is csak gondatlanság róható fel a srácnak, mondván, miért nem érdeklődött a házigazdánál, hogy van-e az italában alkohol. Arról nem is beszélve, hogy másodéven általános rész elején már mindenki tanult a büntethetőséget kizáró okok között a tévedésről. Minda­ zonáltal bűnösnek mondta ki a bíróság a srácot (egy év járművezetéstől eltiltás, 60.000 Ft pénzbüntetés), méghozzá ezzel az indoklással: „nem életszagú, hogy egy fiatal nem fogyaszt alkoholt egy buliban?’ Lefordítva: a bírói gyakorlat az, hogy akkor is elkaszáljuk a vádlottat ittas vezetésért, ha nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, úgyis 99 százalékban jogos az ítélet. (Persze tisztelet a kivételnek, hallottam már nem egy felmentést is hasonló ügyben) De nem csak a bírók között akadnak, akik az egyszerűség, gyorsaság és a kényelem érdekében kvázi megszokásból ítélkeznek. Csalásos ügyben az ügyész nem tudott jobb indoklást adni arra a kérdésre, hogy miért pont 56 tanút idézett be a több mint 300 sértettből, mint hogy ő csak megörökölte az ügyet, nem tudja, hogy korábban miért pont őket szúrták ki, és mi alapján. O csak jött, és tárgyalt megszokásból A kedvencem viszont az, amikor 4 óra előtt pár perccel telefonál a bíróságra egy ügyvéd, hogy „Hol­ nap tárgyalok önökkel, a vádlott kirendelt védője vagyok. Meg tudná mondani nekem, hogy hívják a védencemet?” Mert hát kirendelt védőjeként nem is kell annyira fáradni. Tisztelet persze a kivételnek továbbra is. Újra felteszem a kérdést: indokolt és üdvös, ha a 99 százalékos arány és a bírósá­ gok túltelítettsége miatt elfogadjuk a megszokást a jogalkalmazásban? Kovács Bence Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Reakció K. B. cikkére Kovács Bence kolléga legutóbbi számban megjelent cikkének (Nyári munka vagy szakmai gyakorlat?, ítélet 2008/4.) hatására én is késztetést éreztem arra, hogy megosszam néhány tapasztalatomat a nagyérdeművel - csak éppen az el­ lenkező szemszögből. Jómagam ugyanis, mivel már volt részem az idők során egyéb munka végzésében (ahol egyébiránt lehetőségem volt egy asztal­ nál borítékolni egy frissen végzett közgazdásszal, valamint egy bölcsész- és egy orvostanhallgatóval - csak hogy a kilátásokat mutassam), valamint az idő szorítását is érezve, szétküldtem önéletrajzomat a lakóhelyemhez közeli - mert hülye azért nem vagyok (?) - ügyvédi irodákba, aminek hatására néhány nappal később fel is vettek az egyikbe a gyakorlati időmet ledolgo­ zandó. Sajnos - tapasztalatlanságomat is elárulva - már itt elkövettem azt a hibát, mely a végzetemet okozta az elkövetkezendő harminc napban. Nálam ugyanis a nagy életta­ pasztalat a következő volt: ha van bármi egyéb végzettséged a jogin kívül, akármennyire is kecsegtető, ne írd bele az önéletraj­ zodba. Jelen esetben ez részemről a programozói végzettség volt, melyet nagy büszkén beírtam, mutatva ezzel, mennyire jól fogok majd érteni a Mikrofoszt termékcsaládhoz (ellentétben tudomásom szerint jó pár generációmbelivel), ami esetleg növel­ heti értékemet a „piacon”. Később kiderült: túlságosan is. Ugyanis az irodában meglátva értékeimet már megvolt a fe­ ladatom, mielőtt megkezdhettem volna az első napomat. A harminc nap alatt (amit mellesleg keményen le is dolgoztattak velem napi nyolc órában) feladataim az irodában az általam (alap­ pal) várt jogi munka helyett érdemeim hatására kizárólag a számi tógépekre korlátozódott: telepítettem operációs rend­ szereket (legalább hat alkalommal ottlétem alatt), majd a munkához kapcsolódó egyéb programokat, ezek után pedig gon­ dolkodhattam az ügyfélánomány mappái elrendezésének hatékonyabbá tételén, majd bevitelén a gépi adatbázisba - vagyis egyenként kb. 200 mappa tartalmát írhattam be word-dokumentumokba, különböző elrendezés szerint. Természetesen ezt mind azért, hogy jobban megismerkedhessem az iroda ügyeivel legalábbis az irodavezető véleménye szerint. Joggal kapcsolatos munkám a ledolgozott harminc nap alatt pedig mindösszesen annyi volt, hogy - a júliustól kezdődő cég-bejelentés-változás hatására - elsajátíthattam egy internetes kérelemkitöltő program használatát, de azt is csak abból a célból, hogy utána felhasználói útmutatót írhassak róla az iroda munkatársainak. Persze - mond­ hatná mindenki - semmi okom nem lehetne panaszra, hiszen kap­ tam érte fizetést. Csakhogy ennek mértéke nevetségesen alacsony volt (órabérben számolva a 100 ft/órát sem érte el) és miután a puszta gyakornok titulus helyett ezért ott a rendszergazdagépösszeszerelő-adat-báziskezelő-titkár munkaköröket láttam el, azt hiszem ez járt is. Viszont eredeti célomat - vagyis hogy a jog­ ban nagyobb jártasságot szerzek - messze nem értem el Összességében nézve tehát az élet nem fenékig tejfel és bizony az embernek jó néhány buktatón keresztül kell esnie, mire elég tapasztalttá válik annak vitelére. Remélem azonban, hogy írá­ sommal egy kicsit segítséget nyújtottam e buktatók elke­ rülésében a mostanság gyakorlatot keresők körében. Konta Balázs Röplabda a Karon Karunk mindig is tisztelettel, szeretettel tekintett az újító szellemre, az új kezdeményezésekre. Idén hasonlóval Szőcs Edit, a Hallgatói Önkormányzat tagja lépett fel. Szeptember elején kezdett munkálkodni a rendszeres röplabdázási lehetőség megteremtésén, amelyhez segítséget kapott Babicz Dávidtól, a HŐK sportért felelős alelnökétől. Végül, a Testnevelési Csoport nagylelkű hozzájárulásával, szeptember végén elkezdődtek az edzések, csütörtökönként 13-15 óra között, a tornateremben. Az eddig kis létszámú, de annál lelkesebb, vegyesen lányokból és fiúkból álló csoport egyelőre kötetlen program keretében ismerkedik a játék szabályaival, gyakorolja annak fogásait. További tervek akadnak bőven, minden csak létszám és lelkesedés kérdése. Ha elég nagy az érdeklődés a sportág iránt, a focihoz hasonlóan csapatok alakulhatnak, ame­ lyek szervezett bajnokság keretei közt mérhetik össze erejüket. Ez esetben a bajnoki for­ dulókra ismert és népszerű játékosokat hívnának, hogy ők is népszerűsítsék a sportágat. Egy ilyen kezdeményezés mindig nehezen indul be: sok munka, mire a hallgatók tu­ domást szereznek róla, rengeteg szervezést igényel az első csapatok összeállítása. Ugyanakkor aggodalomra semmi ok, hiszen a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. tizedik oldal �A középpontban: a nő Érdekes, hogy Lyonban mindig hétvégére süt ki a nap. Mintha csalogatná a lakókat, hogy az egész napot a városban töltsék, ilyenkor nem csak a turisták lepik el a tereket, parkokat, hanem a helybeliek is. Mint Erasmus-os diák, egyik csoportba sem tartozom igazán, de én is engedtem az időjárás hívó szavanak egy séta erejéig. A kis utcákat és a nagy tereket járva belebotlottam egy kis kiállításba, két mű­ vésznő együttműködésének és barátságának gyümölcsébe. Veronique Soriano festőnő igazi női festő. Sokan kikérik maguknak, hogy nincsen női irodalom, sem női képzőművészet, az alkotá­ sok többségén mégis erezni lehet a feminitást, a gyengébbik nem lágyabb vonásait. De Véronicjue Soriano magabiztosan vállalja női mivoltát, a képeken mitológiai és bibliai női alakok sokaságát vonultatja fel. Angyalokat, anyákat választ témául, de felismerhetjük Maria Magdolnát, Noé feleségét, Juditot, Salomét és Bethsabét is a festményeken. A hát­ térben kastélyokat, termőföldeket látunk, az alakok hasonló körülmények között jelennek meg, emiatt sokszor támad az az érzésünk, hogy már láttuk a képet pár perccel ezelőtt is. A színekkel sem játszik sokat a festőnő, csupán a piros, fekete, barna és kék színek je­ lennek meg. Ezekkel a hasonlóságokkal vi­ szont egyeni világot teremtett magának a művésznő, bár én nem éreztem ennek a világ­ nak az átgondoltságát. A nő sokkal inkább szívből fest, benyomásokat jelenít meg, ettől lesz egy festőnő női festő a férfiak raciona­ lizált, megszerkesztett képi világával szemben. Ha ezt az érzelmekkel teli alkotási vágyat át tudja ültetni a racionalitás világába, többé nem tehetünk különbséget nő és férfi alkotó között. Ilyenkor mondják néhány művésznőre, hogy úgy fest, mint egy férfi. Catherine Scelher szobrászművészno nagy barátságban van Sorianoval, és bár műveinek témája szintén a nő, szobrain mégsem érezzük női mivoltának nagy hangsúlyát. Alkotásai a természet és az ember munkájának összhangiát mutatják. Talált uszadék fákra, kövekre, aílati csontokra építi műveit. Nagy gonddal keresi a megfelelő alapanyagot, utána félreteszi azokat addig, míg felismeri a bennük rejlő, eddig ki­ használatlan lehetőséget, azt, hogy kifejezzék az elesettséget, a kiszolgáltatottságot, vagy éppen a közösségi tudat erejét. Fémből formai arcot a göcsötokkel teli fának, a medence­ csontnak: halfejű emberei mind-mind mintha néma kiáltással akarnák felhívni magukra a fi­ gyelmünket. Tekintetük miatt kétségbeesést érzünk még a táncoló alakra, a gyermekét ölelő anyára, vagy a családfa figuráira nézve Lőni vagy nem lőni... A közelmúlt eseményei miatt az emberek kritikus szemüvegen keresztül tekintenek a vadászokra. Tevékenységüket veszélyesnek, felelőtlennek, fölöslegesnek, az állatvédők akár még embertelennek is tilulálják. Kérdés, hogy mindennek mennyi a lét jogosultsága? Vizsgáljuk meg job­ ban ezeket a negatív állításokat !A vadászat legyen sport, hobby vagy hi­ vatás, tény és való, hogy veszélyes, az volt már az őskorban is, és habár másként, de az napjainkban is. Mindenki, aki erre adja a fejét, annak tisztában kell lennie, és van is, a veszélyekkel. Ahhoz, hogy valaki vadászhasson több akadályt is le kell küzdenie. Ilyen a fegyvervizsga elméleti és gyakorlati része, a vadászvizsga, mellyel a leendő vadászok betekintést nyernek a vadak, a vadgazdaság, valamint a fegyverkezelés rejtelmeibe. Ezek után még ki kell váltaniuk az aktív vadászjegyüket, adott esetben vadászati engedélyt kell szerezniük, meg kell kötniük a kötelező biztosításokat és a felelősségbiztosítást. Vadászat során vezetniük kell az ún. vadászati naplót. Ebben a vadász írásban határozza meg azt, hol, mikor és mire fog majd vadászni. Ezek az infor­ mációk garantálják egyrészt a biztonságot a vadász számára, másrészt pedig a környezetvédelem szempontjából is fontos szerepet játszanak ezek a dokumentumok, mivel így tudják a kilőtt állatokat nyilvántartani és a faj létszámát nyomon követni. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy mindent megtesznek azért, hogy felkészülten lépjenek a tettek mezejére. Nyilván sokan ellenségesen tekintenek a vadászok munkájára, de ne ítélkezzünk elhamarkodottan. A vadászok, bármilyen hihetetlen, de is. Kerek szemük és tátott szájuk életért kiált, mintha mindenki meg akarna fulladni ebben a világban, repülő alakjai is inkább sodródnak, mintsem tudatosan haladnának egy cél felé. Az uszadék fák nyílásaiból lábak, kezek merednek az ég felé, és a földön tátog a hozzá tartozó rémületet tükröző arc. A nagy érzelmek játékosa Catherine Scellier, a misz­ tikumot és a mindennapjaink primitívnek tűnő világát egyszerre tárja elénk. Hiszen az ember (Pilinszky szavaival élve) ’útszéli isten’, ugyanakkor ezt hajlamosak vagyunk elfelej­ teni, és kicsinyes vágyaink vezetnek minket miközben egyik napról a másikra élünk. Az emberen belül a nő érdekli igazán a művésznőt, s vele kapcsolatban a jelenlevő és a hiányzó rész egymáshoz viszonyulása. Mert minden nőnek szüksége van egy férfira, és minden férfi igazán csak egy szerető társ mel­ lett érezheti teljesnek az eletét. Két ember alkot egy testet, és Scellier műveinek nagy részénél hiányzik a másik fél. Az ölelés című szobor is a levegőt szorítja kitartóan, de két­ ségbeesve. Mellenél tátong az űr, és kedvünk lenne odatenni egy másik alkotást, hogy bár hazug módon, de egymásra találjon két lélek. S minthogy ezt nem tehettem meg. és nem is volt kétezer euróm, hogy hazavigyek egy szob­ rot, így kiléptem a macskaköves utcára, ahol vakított a nap? és a vénasszonyok nyarát élvezve, a lehulló leveleken lépkedve folytattam a sétát a sok-sok házaspár és szereímespár között. Aradszki Dea qélkülöz heteden elemei a társadalomnak. Ok töltik be a csúcsragadozó szerepét, mivel az erről a területről azok tel­ jességgel hiányoznak. Természetes el­ lenség híján bizonyos állatfajok túlszaporodhatnak, amik további prob­ lémákat okozhatnak, ugyanis ez által újabb állat- ill. növényfajok pusztulhat­ nak ki. Továbbá anyagi szempontból sem elhanyagolható a túlszaporodás kérdése, ugyanis a vadak rengeteg kárt okoznak még így is a mezőgazdaságban, nem beszélve az egyéb károkról, amelyek megtérítése szintén a vadászok kö­ telezettségei közé tartoznak. Ilyen például az, amikor a vad közúti balesetet okoz. Mint látjuk, egy vadásznak rengeteg kötelezettsége van az emberek, a gazdák, illetve a természet irányában, fontos társadalmi feladatot látnak el. Nem beszélve arról, hogy az állam konyhájára is eleget tesznek le, ugyanis minden egyes vadnak kilövési ára van, ami az államot illeti meg. Szó mi szó, a vadászok nem felelőtlen hebehurgya alakok, akik félvállról vennék saját, illetve mások életet, és jót szórakoznak az állatok szenvedésein, ők csakis a beteg vagy valamilyen szempontból hibás, il­ letve túlszaporodott fajok egyedeit lehetik ki, amelyek természetes szelekció révén előbb utóbb, így is, úgy is elhullanának. Kocsis Agnes „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Szeptember 28-án mutatta be a Pesti Színház lián Eldad rendezésében (Az élet mint olyan, Hat hét, hat tánc). A kellékes című darabot (eredeti címe: Josef Beider felvirágzása). Beider József (Kern András), a nyugdíj előtt álló színházi kellékese, egyik este legnagyobb meglepetésére nem találja üresen a nézőteret. Ezen annyira meglepődik, hogy megszeppenését, lámpalázait leküszködve ott marad a színpadon, eleinte félénken, bujkálva, majd szép lassan hozzászokva a közönségéhez, egyre magabiztosabban meséim kezd az életről, ami a színház, és a színházról, ami az ő egész élete. Természetesen nagyon hálás szerep ez Kern Andrásnak, egyszereplős darabjában kedvére „bohóckodhat” a színpadon, de valahogy mégis hiányzik az egészből valami. Eberhard Síréul műve Parti Nagy Lajos fordításával válik egyetlen hosszú monológgá. A magyar szöveg nagy erénye a ritmusossága és a kiéleződött, drámai helyzetek könnyed poénná alakítása. A fordító által „pestiesített” szöveg olyan természetességgel hangzik Kern szájából, mmtha eredetileg is ráírták volna. Még angol, orosz, német, kínai, japán nyelvű színjáték-karikatúrával is szórakoztatja a hirtelen lett közönségét. A kellékek, amelyek Beider József kezebe kerülnek, mind valamilyen más színdarab felismerhető elemei, koponya (Hamlet), bőrönd (Az ügynök halála). Találkozhatunk Pliszeckaja-kifigurázással lámpaernyő-selyemből tekert rózsaszín szoknyában balettozva, valamint felismerhetők klasszikus nagyok utánzott hangjai is. A Pesti Színház nyilván nem csupán jutalomjátékként tűzte műsorára a darabot. A röpke másfél óra - még annyi sem -, amelyre betévedtünk, megéri. De megérhette volna sokkal jobban is. Zágon Orsi tizenegyedik oldal �Konfliktusok a mindennapokban Avagy a bajok felmerülése egyben új lehetőség is Azt mondják, az ember ne nyilatkozzon általános jelleggel, ha a többségi véleményt nem ismeri, így saját nézőpontom szűrőjére hagyatkozva tudom csak ismertetni a következő mindennapi esetet, és abból a különöstől az általánosig megállapítá­ sokat tenni. Konfliktusok nap, mint nap történnek veled is, velem is, ahol sok ember él együtt ez elkerül­ hetetlen; arról nem is beszélve, hogy különböző szerepben vagyunk kénytelenek megállni a helyünket. Éppen ezen ismétlődő motívumra hi­ vatkozva a konfliktusok egy részéről már tu­ domást sem veszünk, rutinszerűen megoldjuk az együttélésből fakadó feszültségeket. Magamon észre veszem, hogy az utazás során elszenvedett kellemetlenségek során felgyülemlett feszült­ ségeket egy, az orrom alatt elmormogott meg­ jegyzéssel lerendezem, lehetőleg természetesen úgy, hogy a másik ne hallja. Hiszen csak nem fo­ gunk összeveszni a nap elején azon, hogy meglök­ tek, vagy ráléptek a lábamra... Ez a hozzáállás nem tudatos a részemről annyi­ ban, hogy alapvetően konfliktuskerülő természet vagyok, így reflexszerűen, átgondolás nélkül inkább továbbállok. Mégis azonban marad valami feszültség bennem egy-egy ilyen eset után. Lerendeztem, túl vagyok rajta, azonban mégsem érzem magam a helyzet magaslatán, felveszem ezért a közöny „álarcát”. Ennek következményeként már legközelebbi alka­ lomkor valószínűleg már előítéleteimtől telten fogok reagálni, előre várva a másik szereplő ma­ gatartását, nyugtázva, hogy úgyis ugyanaz fog történni mint előző alkalommal. Vajon jó ez így? Vajon mi történik egy ilyen helyzetben? Ez utóbbi kérdésre válaszolva tudnunk kell, hogy ha ténylegesen összeütközésbe kerülünk valakivel és alulmaradunk vele szemben önértékelésünk, önképünk sérül. Magunk tökéletlenségével ke­ rülünk olyankor tehát szembe, amikor a konflik­ tusainkat nem oldjuk meg, vagy annak nem megfelelő módját választjuk. Innen való tehát a feszültség érzete, amely a másik személy viselkedéséhez kapcsolódik. Nyilvánvaló tehát, hogy mindkét előbb említett reakció funkciója, hogy védelmet jelentsen a következő alkalom felmerülése esetén keletkező feszültség levezetésére, magunkban a konfliktus megoldására. A közöny az érzelmi oldalunk el­ rejtését szolgálja, magunkra erőltetése pedig el kívánja hitetni velünk, hogy teljes mértékben érzéketlenek vagyunk a külső történések iránt. Az előítéletek pedig a kiszámíthatóság érzetét keltik: már előre tudom, hogy mit fognak a viselkedésemre reagálni. Ez a viselkedésforma abból a szempontból megfelelő, hogy a konflik­ tus megoldásához passzív hozzáállást jelent, hiszen csak az érzelmi beállítódásunkat kell megfelelőre hangolnunk. Ahhoz azonban nem segít hozzá, hogy a minden­ napokban átélt konfliktusok megoldási módját átalakítsuk, megtanuljuk kulturált kezelésüket és ezzel a külvilág felé is példát mutassunk. Gondo­ lok itt a másik fél partnerként való figyelembe vételére a feszültség feloldásakor, amely az előző tömegközlekedési példára vonatkoztatva úgy je­ lenhetne meg, hogy emberi hangon, a másik szemébe nézve (ez nagyon fontos!) megkérem a lábamon álló / engem meglökő utast, hogy legyen szíves, hagyjon fel ezzel a magatartással. Azzal, hogy a másik felet bevonom a konfliktus leren­ dezésébe úgy hogy ránézek, hozzá beszélek, tudatosítom benne, hogy ő is szükséges ahhoz, hogy a feszültség megszűnjön. A nyugodt hangnem, provokációt mellőző hangsúly és a megfelelő szavak használata természetesen mind hozzásegít a békés rendezéshez. Ha partnerként veszem figyelembe a másik felet, fel kell is­ mernem az ő magatartásának forrását, indítékait, érdekeit. Az érdekek figyelembe vétele lehet, hogy az adott helyzetben rávilágít a másik fél érdekeinek, szándékainak hiányára, ami a prob­ léma megoldását egyszerűbbé teszi, hiszen a másik fél nem fogja az álláspontját védeni. Azon­ ban ha az érdekeit védi, azokat mérlegelnem kell abból a szempontból, hogy számomra elfogadható-e az ő szándéka, illetve meg kell kísérelnem megérteni az ő helyzetét, (lehet, hogy azért ül le előttem, mert aznap vérvétele volt és le van gyengülve). Az empátia, beleérzés más helyzetébe a legnehezebb a problémák feloldásánál, tekintve, hogy többnyire én-centrikusan állunk hozzá a különböző élethelyzetekhez, így a megoldatlan konfliktusok száma csak nő. Ezért kellene a kisebb, könnyebben kezelhető helyzeteket kezelni, hiszen a bonyolultabb, többszereplős problémák kezelésére a választ nehezebben találjuk majd meg... Az említett technikák természetesen csak egy nagyon kis szeletét képezik a lehetőségek tárházának, amelyek a - kisebb-nagyobb - konf­ liktusos helyzet békés megoldásához segítenek hozzá. Alkalmazzuk tehát bátran őket, hiszen minden konfliktushelyzet egy új lehetőség a kul­ turált megoldás felé... Fábián Beatrix Nagy házalakítás Talán sokan láttátok a Viasat 3-on futó Extrémé Makeover: Home Editiont, azaz a nagy házalakítás műsorát. A műsor rendkívül meg­ ható, szívmelengető, rá­ ébreszt az élet apró örömeire, a szeretet fon­ tosságára. A felállás a következő: van egy stáb, aki a beérkezett pályázatok kö­ zül kiválaszt egy, valami­ lyen oknál fogva hátrányos helyzetű családot, akinek a házát és vele együtt az életét gyökeresen meg fogják változtatni, és ami a leg­ megdöbbentőbb, hogy ezt mindössze egy hét alatt teszik meg. Ez idő alatt a stáb tagjai reggeltől estig azon fáradoznak, hogy egy olyan épületet húzzanak fel, amely szó szerint minden igényt kielégít. A profi csapat palotát varázsol a kis lyukakból, s rettenetes állapotban lévő házakból is. Ezt utolsó reményként, de olykor köszönetként, a hála jeleként is fel lehet fogni. Remény, mert gyakran sok éves szenvedés, szűkölködés után ez az első segítő kéz, ami javítani próbál a bajba jutot­ tak életkörülményein. A köszönetét pedig azért emelném ki, mert a közösség gyakran hozzájárul a munkálatok lefolytatásához, hálája jeléül a családok aktív szociális tevékenységért. Amíg pedig a munkálatok folynak, a családokat elküldik valahová nyaralni, de persze közben folyamatosan tartják velük a kapcsolatot, rémisztgetve őket a házuk ledózerolásának rémképeivel. tizenkettedik oldal A műsor világszerte nagyon sikeres, és népszerűségét mi sem bi­ zonyítja jobban, hogy többek között két Emmy-díjat is bekaszált a valóságshow kategóriában. Nem csoda, hiszen egy olyan amerikai vilá­ got tár elénk, ahol a csillogás és fényűzés helyett gyakran a minden­ napos túlélés a tét. S hogy miből futja jótékonykodásra? Felteszem, a reklámokból finan­ szírozzák, amelyeket az adás során rendszeresen viszont is hallhatunk, láthatunk. Magát a tevékenységet, a segítőkész szándékot, magát pedig a műsort is szép és jó dolognak tartom. Úgy érzem, hogy tényleg olyan családok kapnak lehetőséget az újrakezdéshez, akik mind nagyon megérdemelnek egy új esélyt az élettől. A kiválasztottak sokrétűek: vannak közöttük nyolcgyerekes egyedülálló anyák, háborús orvosok, súlyos rákban szenvedők, vakok, utcai lövöldözés áldozataként lebénult férfiak, avagy valamilyen közösségi feladatot ellátó, olyan szerény em­ berek, akik munkájukért cserébe korábban nem nagyon kértek/kaptak semmit. Van egy mondás, miszerint a pénz nem boldogít. Azonban ebben az eset­ ben, ezek az emberek segítség nélkül nem tudnának egyről a kettőre jutni, és újra a társadalom szerves részeivé válni. Örülök, hogy látok végre egy olyan műsort, amelynek nem az a célja, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek. Persze a támogatók nem pusztán nagylelkűség­ ből jótékonykodnak, de ebben az esetben mindez mellékes, ugyanis amellett, hogy ők is gazdagodnak, más rászorult embereknek is segítenek. Úgy vélem, ez a műsor egyben az adakozás és a jó cselekede­ tek reklámja is, ugyanis a nézők sorából talán olyasvalakinek is megeny­ hül a szíve, olyasvalakit is jó cselekedetekre motivál, aki szintén tudna, és ezután talán fog is segíteni szegény, elesett, kevésbé szerencsés em­ bereken. Kocsis Ágnes �A Hungária Fürdő Ebben a szép őszi időben sétáljunk egyet ked­ venc fővárosunkban - ne is sétáljunk messze Karunktól, és máris elszomorító állapotokat találhatunk a környékbeli utcákban, és megint megállapíthatjuk, hogy milyen „re­ mekül” sáfárkodunk műemléki épületeinkkel. A Dohány utcában található Budapest egyik legrégebbi fürdőépülete, pontosab­ ban már csak a romjai. A romjai, melyek a 2005 óta műemléki védelem alatt áÚnak, ezzel is konzerválva ezt a lehetetlen helyzetet. Elszomorító állapotban van, pedig 1820-tól működött, Pest városának harmadik legjelentősebb fürdőépületeként volt ismert. Mára csupán a Dohány utca 44. szám alatti, műemléki védelem alatt álló, 1910-ben emelt szecessziós épület homlokzatrésze maradt meg, a fürdőépület jelentős része el­ pusztult. Az 1820-as években a Hungária fürdő helyén állt telek tulajdonosa, Gamperl András selyemkereskedő kútásás közben ásványi sókban gazdag hideg vizet fedezett fel, s 1827. május 23-án nyitotta meg a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz azonban elmosta ezt az első épületet, s az újjáépült fürdőt az 1840-es évektől kezdték Hungária néven emlegetni a pestiek. Ekkor és egészen az 1920-as évekig a fürdő még a Wesselényi, a Nyár és a Klauzál utca által határolt hatalmas tömbből állt (a mai Do­ hány utca 42. és 46. szám alatti telkeken). 1890 körül a Nyár utca felőli szárnyat Novák Imre tervei szerint jelentősen átépítették, és kibővítették a korábban mindössze tizenöt káddal üzemelő fürdőházat. 1897-ben a Ringer család vásárolta meg a több fürdőszobával, négy vendégszobával és pihenőkerttel is rendelkező Hungária fürdőt, és a kor követelményeinek megfelelő, modern fürdőkomplexummá alakította át. A Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő várta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön ún. di­ vatosztállyal. 1907-ben Ágoston Emil készített terveket a 44. számú telken felépí­ tendő impozáns, korszerű fürdőházra. 1910-ben adták át a többe­ meletes, bécsi szecessziós stílusú épületet, amelyben a korábban megszokott fürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyo­ lítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is helyet kapott. Az uszoda üvegkupolája mechanikusan mozgatható volt, amelyet szép idő esetén széttoltak, hogy a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek. Az 1920-as években a Hungária fürdő az Ingatlanbank tulajdonába került. A fürdő Nyár utcai szárnyában csakhamar megnyitották a Con­ tinental Szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt lebontották, és helyére 1929-ben Vágó László tervei alapján art deco stílusú, hatemeletes bérházat emeltek (ma Dohány utca 46.). A megmaradt szecessziós épületrészben Kamara mozgó néven filmszínházat nyitottak, amely az 1950-es évektől több, rövidebb ideig működő színháznak adta át a helyét. Itt tartotta előadásait a Bányász (később Honvéd) Színház, a Fővárosi Nagy Varieté, legvégül a Tarka Színpad 1963-ig. 1965-től a szomszédos Continental szálló használta az egyre elhagyottabb egykori Hungária fürdő néhány helyiségét, de miután 1970-ben a szálló bezárta kapuit, a fürdőépület is egyre elhagyatottabb lett. Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, a fürdő belső terét díszítő csempéket és majolikákat elhordták, az üvegkupola megsemmisült, s az épületben hajléktalanok rendezték be menedékhe­ lyüket. 1996-ban egy külföldi érdekeltségű cég vásárolta meg a telkeket, s egy kétszáztíz szobás, termálvizes szállodát kívánt építeni a Hungária fürdő és az egykori, mára földig rombolt Continental Szálló helyén a fürdő főhomlokzatának és első lépcsőházának megtartásával. 2001 szeptemberében az illetékes hatóságok nem járultak hozzá a bon­ táshoz, és garanciákat kértek az épület főhomlokzatának és első lép­ csőházának megóvására vonatkozóan. A városképvédelmi bizottság felszólította a beruházót, hogy fél éven belül végezze el az állag­ megóvási feladatokat. Az állagmegóvás nem történt meg, sőt, a tulaj­ donos korábbi bontási munkálatainak következményeként a hátsó uszodarész összedőlt, így 2002 nyarán az épületet életveszélyessé nyilvánították, s a tulajdonost a hátsó traktus teljes lebontására kötelezték. Mégis, kinek az érdeke? Ki a felelős azért, hogy egy értékes, belvárosi telek ilyen elszomorító, és egyszersmind életveszélyes állapotban van évek, évtizedek óta? Horváth László A nyomozó Fekete humor okosan tálalva Szeretnivaló film, sze­ retnivaló humorral. Amikor beültem a mo­ ziba, és a második perc után kilóra mérték a hölgy máját, aki az előző képkockán még kiskosztümben élete dolgaival volt elfoglal­ va, enyhén szólva is csak levegő után kap­ kodtam. Képtelen ba­ lesetek, a boncmester meg csak végzi a dol­ gát, és a végén ő smin­ keli a delikvenst (hát igen, magyar specialitás, Amerikában erre is külön embert vesznek fel... hiába, kis pénz, kis foci...). No, de hogy komolyra fordítsuk a szót: a film megosztó. Szélsőséges reakciót vált ki emberekből, vagyis vagy nagyon nem szeretik, avagy nagyon igen. Én ez utóbbi kategóriába tartozom. Gyil­ kos humorral megáldott történetecske, amit egy kimerítő „szellemi munkával” telt éjszaka után a lehető legőszintébb szívvel tudok ajánlani könnyed vasárnapi matiné gyanánt. Az első érzésem az volt, hogy „na, megint sikerült kiválasztanom egy életigenléstől igencsak távol álló filmet”. A patológia, a hullák, az elha­ gyott fiúcska, az antiszociális jellem, a lélekfagyasztó zene már épp kiüldöztek volna a teremből, mikor felcsendült az a bizonyos, az első szívmelengető poén. Tény, ami tény: fekete. Sőt az egész sztori akkora poén, hogy hiába a durva vicc, mégiscsak derűsen áll fel az ember fia/lánya a székből a vége felirat után. És ami a legszebb: körülbelül a felénél elkezdődik valami egészen furcsa csoda: a történet. Mert az is van neki, nemcsak az untig ismételt sokszorosan idézőjeles „mondani­ való”. Egy krimi kockái sejlenek fel szemünk előtt, s észre se vesszük, de a konditermi haláleseten borzongva mélázó közönségből átalakulunk ön­ jelölt Columbókká, és Malkáv Tiborral (Anger Zsolt) együtt nyomozzuk: vajon ki ölte meg Szirmai Ferencet? Vagyis oké, oké, hát persze hogy Tibor volt. Csak lazán leütötte és tarkón szúrta egy szikével, amíg a fe­ jére mért erős hatástól épp görcsöt kapott. Szakszerűen, egyszerűen. De ki bérelte fel? Miért? Hogyan? És a szálak csak bonyolódnak, Tibor meg csak ül némán. Néha szól, de akkor nagyon. Nem, ő nem akar randizni, csak moziba megy. Aztán lehet vele menni. Tibor patológus. Nem igazán társas lény, mondhatni a halottakkal jobban megtalálja a közös hangot. De az eddigiekből adódóan szerintem ezzel nem árultam el nagy titkot. Van neki anyukája. Rákos. De, mint meg­ tudjuk a Rák Hátrafelé Megy Alapítvány szóróanyagáról, a rák hátrafelé megy, ezáltal előrehalad, tehát visszafejlődik. Tehát Tibor is szeretné, ha egy svéd klinika foglalkozna a kedves mama rákjával, de ahhoz sok pénz, vagy az Alapítvány támogatása szükséges, amit sajna nem tudnak biztosí­ tani, de azért a remény hal meg utoljára, és ne adja fel, ők vele vannak, legalábbis lélekben. Nos, Tibor a rákkal így nem tud leszámolni (pedig próbálkozik erősen kézbe venni a bestia likvidálását), elég tanácstalan lesz, de töretlenül bíztatja édesanyját („Tibiké, nem akarok meghalni!” Tibi: „Aki nem akar meghalni, nem is fog. Pont^j s közben még szerelmi életére is marad energiája („Moziba megyek? „Ez meghívás akart lenni?” „Nem, de jöhetsz, ha akarsz?). Mikor már épp feladná a dolgot a mamával („Hát akkor az lesz, hogy meg fog halni!”), beüt a nagy lehetőség: Küklopsz akinek Róbert De Niro-s külsejétől az egész film a Rettegés fokához ha­ sonló árnyalatot kap - megbízza egy személy eltüntetésével. Tibor nem sokat dilemmázik az ölni vagy nem ölni kérdés erkölcsi vonulatán: mivel épp ráér, és kell az a 10 millió, hát nosza-rajta: megcsinálja. És ehhez képzeljük el Malkáv Tibor szenvtelen arcát, olykor rángatózó szemét, kissé darabos járását. A lényeg, hogy körülbelül két perc után felfogjuk: ez az ember komolyan gondolja, hogy tesz a világra magasról, de annyira sze­ retnivaló módon csinálja, hogy még a gyilkolást is elnézzük neki. A prob­ lémája csak ott kezdődik, hogy másnap levelet kap az elhunyt személytől... Tibornak nincs humorérzéke, és töretlenül moziba menne, még akkor is, ha a filmművészet haldoklik. De hosszas unszolásra elmegy azért szín­ házba is, hisz mégiscsak megnyugtatóbb dolog olyan művészeti ágra pazarolnia idejét, ami már rég kiszenvedett. De aggodalomra semmi ok: a mozi, különösen a magyar mozi, biztosan nem fog ilyen veszélyeztetett fázisba lépni, ha lesz még egy-két ilyen film, és még egynéhány Gigor At­ tilához hasonló, humort, macskasimogatást, boncolást „bevállaló” rendező. Ablonczy Zsuzsanna tizenharmadik oldal �Egy darabka nosztalgia A Háry Étterem Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elke­ rülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlehetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Háry Étterem a Bródy Sándor utcában. Éttermünk a hagyományos magyar vendéglő őstípusának felel meg, mind az étlapon sze­ replő tételek, mind pedig a hely belső kialakításának tekintetében, amely az eről­ tetett népies vonalat igyekszik hozni, ezzel pedig a nyolcvanas évek divatos étterem­ berendezési elveit követi; aminél azonban nagyobb baj, hogy bútoraik kényelmetlenek, és nem esik jól a hosszabb ideig tartó, ráérős üldögélés. A Háry Étterem haladni óhajt a korral - meg­ jelent itt is a terasz, nyilvánvalóan látták, hogy a környéken mindenhol van, hát itt is kell. Nos nem, nem kell. Felesleges, ugyanis a Bródy utca nem az a hely, mely csábítana kiülésre, a panorámát a szemközti Tabdi Borozó törzsközönsége szolgáltatja (persze amennyi­ ben valaki hamisítatlan VIII. kerületi szociotripre vágyik, úgy kihagyhatatlan). Az ételek a hagyományos magyar konyhát képviselik; egyik fogásról sem állíthatjuk, hogy szörnyű lenne, viszont maradandó élményt egyik sem okozott. Illetve a „két­ személyes csülöktál” gyakorlatilag minden mást is tartalmazott - vélhetően a „másodla­ gos felhasználás” jeleként. Igaz ugyan, hogy borjúpaprikást igazán kiválót ettünk itt, tehát ez pusztán valamilyen „véletlen” mellényúlás lehetett csak. Jöjjenek viszont a negatívumok: a kiszolgálás az eddig vizsgált helyek közül kizárólag a Zappa Café kelletlen személyzetével veszi fel a versenyt, az asztalunkkal foglalkozó főúr bizony lassú volt, maga sem ismerte az étlap egyes tételeit, nem tisztában a napi menü létével, ellenben hajlamos volt a számla tételeinek helytelen összeadására; illetőleg viszonylag gyenge az étterem italválasztéka. Összességében az étterem viszonylag széles törzsvendégkörrel rendelkezik, vélhetően azonban ezt pusztán az elmúlt évtizedek dicső múltja okozza. A lehetőség megvan egy nívós kisvendéglő létrehozására, az akarat azonban úgy látszik, hogy hiányzik. (Értékelés: 2/5) Horváth László A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of Leon CD kritika tudok változni, nem tudok változni”. Megvan? Na ez NEM a Verve. Már­ mint persze, az ő hatalmas, a „Kegyetlen Játékok” c. filmben sze­ replő dalukról van szó, azonban ez Hát vakok vagyunk, nem látjuk? mindössze egy rövid állomás volt kar­ Egyek vagyunk de hiányosak Vpkok vagyunk, örök árnyékban rierjük útján. Mert tegye fel a kezét, És egy villámcsapás fénye tudna csak megváltani minket aki tudja, hogy ezen kívül mit csinál­ Mert a szerelem hangzavar, a szerelem fájdalom tak magukkal Verve-ék! Az énekes A szerelem az a blues amit újra és újra kell, hogy énekeljek. Richard Ashcroft pl. 1999 óta dolgo­ (The Vérve: Lőve Is Nőise) zott szólókarrierjén, együttmű­ ködött a Chemical Brothers-el és az Az a baj az élvezetekkel, hogy valamiért mindig (egy hónapja említett, aki-nem-olvasta-magáralelkiismeret-furdalással kell, hogy fizessünk értük. vessen) Coldplay-jel is. Lassan 30 év is eltelik a Általában ugyanis elmondható, ha nekik adózunk, kezdés óta, de stúdióalbumnak ez a mostanában vagy rosszat teszünk, vagy ők tesznek rosszat megjelent, szójátékra apelláló „Forth” a negyedik. És ahogy a cím szótári értelme mutatja: valóban nekünk. Egészen megmaradt az a pillanat, ahogy egy „előre mutató” tendenciát sugároz az album. az 1-es villamoson ülök, és a véletlenszerű lejátszás funkciónak hála hirtelen felcsendül a „Sex On Vannak slágerek itt is, de főleg dallamos, pszichedelikus az egész... nem abból az „okéé, ez Fire” a Kings of Leon-tól. De akár a 30 másod­ most nagyon elvont, meg biztos nagyon altér is, perccel ezelőtti pillanatot is említhetném, amikor de egyszerűen nem élvezem” fajtából. Egy a Verve „Lőve is Noise”-a szólalt meg itt mellet­ nagyon okos album ez, nincsen rá jobb szó. Á tem az MTV2-n. Tiszta ügy: ha meghallom ezeket szövegek átgondoltak, frappánsak, és összhang­ a számokat, egy utánozhatatlan, nagyszerű érzés fut végig rajtam. Egy idő után mindenki kifej­ ban vannak az előadásmóddal. Richardék egy pil­ lanatra sem engedik ki a gyeplőt a kezükből: ha leszti a saját rutinját: érezheti már az első tak­ tusánál egy új számnak, hogy ez most beleillik-e a egy dallamot elkezdtek, azt végig viszik, és megőrzik a számok rockos, összefogott jellegét. zenei világába, vagy inkább léptetést nyom a zenelejátszón. És mégis: lassan másfél éve szeret­ Ez egy viszonylag új trend, a jelenhez képest legalább is, ugyanis ha megfigyeljük, mostanában ném rávenni mindazokat, akik eljutnak idáig, az ítélet utolsó oldalaiig, hogy adjanak egy esélyt: a bandák nagyon szeretnének tartozni egy adott zsánerbe. Ha britpop, akkor a letisztultság a esélyt olyan számoknak és előadóknak, akikkel lényeg, ha metál, az üvöltés, ha klasszikus rock, legfeljebb egy jeles költőnkről elnevezett rádió, és akkor a gitárszólón van a hangsúly. Különböző más, kisebb médiumok foglalkoznak. Ezek ké­ stílusokat ötvözni valamiért nem nagyon mernek rem, ugyanis potenciális örömforrások. Mégpedig az előadók ebben a harmadik évezredben, pedig a bevezetőben említett hátrányok nélkül! Most ragaszkodhatunk a dallamossághoz úgy is, hogy két előadót is választottam, nem csak, mert az értékeik hasonlóak, hanem mert meglátásom sze­ nem ez adja egyedül a szám motorját, és lehet úgy is hangsúly a hangszeren, hogy nem keverjük az rint jelenük sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a múltjuk. énekhang fölé. Ha már énekhang, muszáj rátérni Itt van például ez a „Bittersweet Symphony”-s a Kings of Leon-ra. Ez egy, a Verve-nél jóval fiata­ labb banda. Első albumukat 2003-ban adták ki, dolog. Tudjátok, a hegedűkkel a bevezetőben, meg a pasival, aki a klipben mindenkit fellök az bár mostanára ők is a negyedik CD-jüknél, az utcán, annyival indokolva tetteit, hogy „You „Only By the Night”-nál tartanak. Ritka felállás: know I can’t change, I can’t change - Tudod, nem mindegyik tagnak Followill (lefordítva „aka- Vajon még a modem idők lábai is pinában készült talpakon tápodnak majd? Atérezzük mind, ezekben az unalmas, fényes plázákban, Hogy a bejáraton túl az út csak messzebbre, messzebbre visz? tizennegyedik oldal The Verve ratkövető”) a vezetékneve; az énekes, basszus­ gitáros és dobos testvérek, míg a másod-gitáros, másod-énekes az unokatestvérük. A srácok az USA déli részéből származnak, és nevüket apjuk illetve nagyapjuktól kölcsönözték: mindkettejüket Leonnak hívják. Karrierjüket keresztény dalok éneklésével kezdték, csak ezután váltottak a rock and roll-ra. Minden bizonnyal Isten áldásával, hisz csupán öt év leforgása alatt eljutottak a brit Ústák élére. Persze az ún. „önerő” sem elhanyagolható: az énekes, Caleb hangja egészen kivételes. Amolyan egyszerre megnyerőén rekedt, erőteljes, de minden szólamot száz százalékig eltaláló és bármeddig kiéneklő fajta. Ha minden hangszert, ütemet és értelemmel bíró szöveget kiveszünk a számokból, az ő orgánuma akkor is megállja fölöttébb élvezhetőén - a helyét. De ezen elemek hiányáról egyáltalán nem szólhatunk, mert csakúgy, mint a Verve esetében, itt is egy szinte művészi, kreatív, de ízig-vérig rock ’n’ roll hang­ szerelés adja a kíséretet. Az eredmény: valami egészen különös, újra, meg újra és még egyszer meghallgatható album. És, hogy miért érdemes most nem csak szépen becsukni az újságot, vagy rátérni egy másik cikk olvasására, ezek meghall­ gatása nélkül? Nagyon egyszerű: lehet ülni a vil­ lamoson, hallgatni a dalokat úgy, hogy a szétáradó energia és jóérzés mellett ne érdekeljen, ha a műszőrmés, fakó néni vagy tweedzakós, hú-denagyon-komolyan-veszem-magam pasas értetlen­ kedve néz minket. Barát Zsófia �Járó-Kelő: Dublin - Okés fiúk, akkor most hozzunk létre egy várost, ami nagyon ütős lesz! - Jó, jó, de mégis hogyan? - Hát, van egy ötletem: csináljuk olyanra, mint egy angol nagy-kisváros. Csak mondjuk, hagyjuk ki mind azokat az elemeket, amik szürkévé és barátságtalanná tudják tenni ezeket! - O, hát ez nagyon jól hangzik. És hogy nevezzük el? - Hát hívjuk, mondjuk Dublinnak! A várostörténet valószínűleg nem egy ilyen beszélgetést hozna fel az ír főváros keletkezésének módjáról, pedig a sok pozitívum és a meglepően kevés árnyoldal szinte tudatosságot sugároz. Ez első blikkre persze nem annyira evidens. Ha bármilyen közlekedési eszközzel robogunk át a váro­ son, ekképpen részben el is zárva tőle, ugyanazt fogjuk látni, mintha Lon­ don külvárosában járnánk. A házak vörös vagy szürke téglákból, kőből állnak: a lakónegyedekben kicsit elválasztva egymástól, jókora nagyszobai ablakokkal, zsebkendőnyi kerteken át néznek az utcára. A belvárosban már közelebb szorulnak egymáshoz az épületek, és egy-két emelettel meg is nőnek. Még a bolthálózatok is ugyanazok, de legalábbis gyanúsan sok ha­ sonlósággal bírnak, mint az egy szigettel arrébb lévők. Nehéz megma­ gyarázni, mégis honnan ered az a markáns különbség. A levegőben úszik talán, és ahogy magába szívja az ember, úgy érzi át? Akkor már inkább a Guinness sörben... Komolyra fordítva a szót: mintha ebben a kedves ír városban kevésbé gyakran fordítanák annyit komolyra a szót. Az egész városban van valami lazaság, ami inkább a déli, kontinentális országokra jellemző. A taxiban nincs feszengés, a sofőr barátságosan ecseteli, hogy „shoda seyn i’ las’saterrday when th’fooball wa’on!”... jó persze azt már ne­ hezebb kivenni a jellegzetes ír akcentuson keresztül, hogy a múlt heti for­ galmat méltatja. Ha már forgalom: az is meglepő, hogy bár a város jócskán teli van emberrel, helyivel, külföldivel, továbbá, itt valamiért külön kategóriának számító, angollal, az egész mégsem tűnik nyomasztó tömeg­ nek. Inkább azt lehetne mondani: Dublin lüktet, valósággal zsong. A parkok teli vannak szerelmespárokkal, baráti társaságokkal, akiken világít az an­ golszász országokra oly kevéssé jellemző őszinte mosoly. A hangsúly itt az őszintén van, mert per­ sze mosolyogni az an­ golok is tudnak, sőt! Nagyon nevetnek, na­ gyon meglepődnek, na­ gyon együtt éreznek, csak az ember sosem lehet benne biztos, hogy ebből mennyi érzelem valós. Es még valami: hajlamosak a túlzásokra, különösen a bulizás terén: este 8-kor már látni szórványosan szalonspiccesen nem kicsit túlhaladott, meglepően alulöltözött hölgyikéket bóklászni, míg 10-re már, mintha betil­ tották volna a józanságot, elszabadul a pokol. Na, az írek ezt valahogy oko­ sabban csinálják. 8-kor persze itt sem üresek az utcát, épp ellenkezőleg: a buli központ lemple Bar környékén falkákban állnak a szórakozni vágyók. Mégis öröm rájuk nézni: jól érzik magukat, beszélgetnek, kezükben az el­ maradhatatlan fekete sör, amit egyelőre azonban inkább iszogatnak, mint vedelnek. A pubokban még jobb a hangulat, minden harmadik helyen ugyan­ is élő zenével szórakoztatják a közönséget. Itt könnyen megtörténhet, hogy a mellettünk álló barátságosan ránk mosolyog, látva jó kedvünket, minek (és az említett sötét nedűnek) hála, könnyen megjöhet a kedvünk az ismerős dalokba történő becsatlakozásra is. Ezt követően pedig akkor sem kell meglepődni, ha maguk a zenészek integetnek oda, ajánlják fel az épp leját­ szott számot nekünk, amiért olyan szépen együtténekeltünk. Ez pedig olyan mintha maga a város adott volna egy jó szoros ölelést. Mintha a pubok, utcák, emberek mind azt mondanák: no barátom, egy újabb jó kis nap telt el, ugye? Bezony. Hát így fordulhat elő, hogy az ember másnap, a reptérre kászálódva eldönti magában, hogy ha 2 év múlva a friss jogi diplomájával mégsem tud mit kezdeni, akkor üsse szikla, angolosan távozik, és elmegy, mondjuk, csaposnak egy bizonyos „jobb, mintha angol lenne” városkába. Barát Zsófia Szentendre varázsa Kegyes volt a Jóisten, s adott pár napsütéses őszi délutánt, így gondoltam egyet, és ellátogattam Szentendrére. Azelőtt még sosem jártam ott. Mindig mikor a piros metróval az Astoria irányába siklottam, hallottam, hogy Batthyány tér, átszállás a szentendrei hévre... Körülbelül háromnegyed óra alatt meg is érkeztem, majd besétáltam a városba. Hát, még a lélegzetem is elállt! Mintha egy másik országban, egy mesevilágban lettem volna! Hundertwasseri házak, gurgulázó em­ berek, tarkabarka árusok, ínycsiklandó illa­ tok... A Fő téren egy Szentháromság szobor található. Emberléptékű, a környező házikók sokaságában szinte fel sem tűnik. Körülötte presszók, éttermek, nem messze pedig, a dombtetőn egy kis templom tornya ágaskodik az ég felé. Szűk sikátorokon, apró, macs­ kaköves lépcsőkön keresztül lehet megkö­ zelíteni. Felkapaszkodva, néhány szusszanás után csodálatos panoráma tárul elénk: a Duná­ val körülvett Szentendrei-sziget, aprókavicsos folyópart, kígyóként tekergőző utcák, terra­ kotta cserepek, színes ablakkeretek. Néhány percre teljesen elfeledkezik az ember ön­ magáról, teljesen kikapcsol, s csak bámul. Nem véletlen, hogy ez a hely a művészetek és a kultúra paradicsoma. Lépten-nyomon múzeumok, kiállítások. Az üzletekben is jellemző kerámiák. Egyikbe betérve Kovács Margit alkotásainak utánzatát tanulmányo­ zom. Apró, kis női alak, cserépből, bongyor ha­ jacskával. Sajnos, a múzeumra az orrom előtt tették rá, a lakatot, így a kiállítását nem láthat­ tam. (Érdemes hat óra előtt kiérni...) Bosszankodtam is. Mérgem azonban a Skanzenhez érve teljesen elmúlt. Ennek a hi­ vatalos neve: Szentendrei Szabadtéri Múzeum. 1967-ben alapították, Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és me­ zővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mu­ tatja be hagyományos településtípusok keretében a XVIII. század végétől a XX. század közepéig. Hét tájegység kapott helyet: a Felső-Tiszavidék, az Alföld, a Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony-Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros. Most úgy­ nevezett Hetedhét Játékév van, ez azt takarja, hogy még több alkalom van a játszadozásra, olyan játékok kipróbálására, amiről eddig csak hallottunk, vagy olvastunk. Ha csak hétvégén van időtök ellátogatni ide, akkor találkozhat­ tok a Szombati Szöszmötöléssel illetve a Tótá­ gas Vasárnappal. Egy idő után úgy fogjátok érezni magatokat, mint egy mesében! Nagy bánatomra a percek gyorsan peregtek, s vége szakadt a mókának. Haza kellett jönnöm. Remélem, Ti is kedvet kaptatok egy kis kirán­ duláshoz! Megfáradt jogvándorok, egy-két paragrafus között javaslom Nektek, látogas­ satok el ide, s újult erővel tudjátok folytatni utatokat! Mikola Orsolya Focibajnokság a Karon Idén is elindult a Pázmány JAK focibajnokság, a Kar saját focibajnoksága. Az immár több éve megrendezésre kerülő versenyre ezúttal 9 csapat jelentkezett. Természetesen ötletgazdag nevekből most sem szenvedtünk hiányt, találunk itt Bíbortótágas Fenevadakat, és egy olasz, Erasmusos diákkal felálló Nagymama 2.0-t is. Az elsőévesek is szép számmal képviseltetik magukat a tornán. Külön öröm, hogy a nemzetközi igazgatási sza­ kosok is játszanak, ők az Internazionale csapatnév alatt, ráadásul eddig igen jól teljesítenek. A felsőbbévesek is magukénak érzik a focibajnokságot, szinte mindegyik csapatban találhatunk labdazsonglőröket az idősebbek közül. Idén december elejéig fog tartani a bajnokság, ami tavasszal természetesen ismét megrendezésre kerül. A hangulat kiváló, amit a Galérián szurkoló csinos lányok tesznek csak még hangulatosabbá... Az állás a 4. forduló után: 1. Internazionale 3 3- 0 - 0 24-11 9 pont Red Devils Advocate 3 3-0 - 0 34-21 9 pont 3. Legis Lazio 43-0-1 26-19 6 pont 4. Nosztalgia FC 3 2 - 0 - 1 17-13 6 pont 5. Tesil 4 1- 1-2 34-29 4 pont 6. Nagymama 2.0 4 1 - 1 - 2 27-29 4 pont 7. Bíbortótágas Fenevadak 3 1-0 - 2 21-34 3 pont 8. Reál Margit 20-0-2 05-13 0 pont 9. Konyhai Vegyes Vágott 30-0-3 05-24 0 pont Babicz Dávid tizenötödik oldal �HÍVŐ SZÓ Tudomány és hit Idén több nagy hatású egyházi dokumentum megszületésének ünnepeljük kerek évfor­ dulóját. Ilyen a VI. Pál pápa által 1968-ban megírt, a helyes születésszabályozás kérdésével foglalkozó Humanae vitae kezdetű enciklika, az 1988-as keltezésű Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítás fő témája a világi krisz­ tushívők szerepe, míg az úgyszintén 1988-ban, a megelőző évi Mária-év alkalmából kiadott Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél a nők méltóságával és hivatásával foglalkozik. Azonban az egyetemi, illetve a tudományos élet szempontjából legfontosabbnak minősít­ hető, jubiláló szentszéki dokumentum a II. János Pál pápa által írt Fides et ratio, vagyis a „hit és értelem” szavakkal kezdődő enciklika. Az 1998. szeptember 14-ére datált okmány megszületésének tizedik évfordulóján érdemes néhány gondolattal megemlékezni róla. Ha röviden össze akarjuk foglalni, azt mond­ hatjuk, hogy az enciklika az igazság kereséséről szól. A tudományoknak, legfőképp pedig a filozófiának a hithez való viszonyulásáról. A dolgok értelmének kutatása az ember legalapvetőbb tulajdonságainak egyike. Hiszen „maga Isten oltotta az emberek elméjébe a törekvést, hogy meg akarják ismerni az igazsá­ got és önmagukat, és Istent megismerve és szeretve eljuthassanak önmaguk teljes igazságához” A dokumentum kijelenti, hogy kétféle megis­ merés létezik. Az egyik az érzéki észlelésre, vagyis a tapasztalatra épül, és egyedül az ész világossága mellett haladhat előre, a természetes ész réndjéhez tartozik. A másik viszont az Isten által kinyilatkoztatott, hozzánk Jézus Krisztus közvetítésével eljutó, a Szentlélek által megvilá­ gosított igazságokhoz vezet el. Ez a hit útja. A kettő ugyan soha nem eshet egybe, ám nincs is közöttük áthidalhatatlan távolság. A kinyilatkoz­ tatásba vetett hit nem teszi fölöslegessé a gon­ dolkodás folyamatát. A kettő feltételezi és kiegészíti egymást: „Isten üdvtörténeti tettei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal jelzett valóságokat; a szavak pedig hirdetik a tetteket, és megvilágítják a bennük rejlő misztériumot” (8. pont). A hit és az ész működésének egyaránt elsődleges célja az igazság megismerése, közös tárgyuk pedig az igazság. Az enciklika szerint a modern kor új kihívása az igazság megismerésének elbizonytalanodása és vi­ szonylagossá válása. Az Egyház elveti azokat a filozófiai irányzatokat, amelyek az igazság megis­ merésének lehetőségét tagadják. így például a historicizmust, a moderniz­ must, a pozitivizmust vagy a pragmatizmust. A világ problémái az igazság válságából fakadnak, ezért olyan filozófiára van szükség, amely a valóságot oksági és kom­ munikatív felépítésben tanulmányozza. Ha a filozófia elutasítja a metafizikát, lényegében már nem is filozófia többé. A természettudósok számára azt javasolja, hogy kutatásukat abban az egészben folytassák, amelyet a filozófiai és erkölcsi értékek határoznak meg. Az Egyháznak szüksége van a hit és értelem közötti megfelelő összhangra, amelyet a keresztény bölcselet jelenít meg. A Katolikus Egyház számára ugyanis a legfontosabb, ha nem az egyetlen eszköz, amellyel elérheti és megszólíthatja a nem-hívő embereket, a filozó­ fia. Ennek a dialógusnak igaznak és őszintének kell lennie, mivel „csak így lehet legyőzni a Meghívó A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola 2005-ben indította útjára a Létkérdés Konferenciát, egy a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatának keretében évente megrendezett, egynapos tudományos konferenciát, amely párbeszédre invitálja a társadalom- és természettudományok, illetve a teológia neves képviselőit. A névadás nem volt véletlen, hiszen a konferenciák a min­ denkit érintő és érdeklő igazi „létkérdéseket” vitatják meg. A Főiskola idén, negyedik alkalommal is megrendezi ezt az évről-évre látogatottabb és elismer­ tebb konferenciát, melynek témája ezúttal: A HALÁL. Többek között olyan izgalmas előadáscímekkel hívogatjuk az érdeklő hallgatókat, mint A halál jelentései, Az eltávozás pszi­ chológiája, Igazságos-e a halál? Ízelítőül az előadók névsorából: Béres Tamás (evangélikus teológus), Cser Zoltán (buddhista teológus), Hegedűs Katalin (társadalomkutató, mentálhigiénés szakember), Kránitz Mihály (ka­ tolikus teológus, PPKE HTK), Nádas Péter (író), Pilling János (pszichiáter, thanatológus), Sivaráma Szvámi (vaisnava teológus), Tasi István (kultúraantropológus), Tóth-Soma László (val­ lásfilozófus). IV Létkérdés Konferencia: A HALÁL-Biztos? Helyszín: Gólyavár, ELTE Bölcsészet-tudományi Kar, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. Időpont: 2008. november 20. csütörtök, 10.00 - 18.00 óráig Belépődíj: lOOOFt/fő. A rendezvény diákigazolvány felmutatásával ingyenes! Részletes program és további információk: www.letkerdes.hu HSLÓ! VAN roci ^ccs^ez ? ^ttóhöz7 vAfa! TÓRA 2AA\ vwcs széthúzásokat, és megtenni az utat az egy és teljes igazság felé” (92. pont). II. János Pál pápa hangsúlyozza az igazságnak, az igazság keresésének, így magának a filozó­ fiának az erkölcs területén betöltött lényeges szerepét. Az erkölcsteológiának olyan filozófiai etikára van szüksége, amely tiszteletben tartja az értékek igazságát. Ez az etika föltételezi, és magában foglalja a filozófiai antropológiát és az értékek metafizikai földolgozását. „Ha az erkölcsteológia ezt az egységes szemléletet követi, mely szükségszerűen kapcsolódik a keresztény életszentséggel, a természetes és természetfölötti erényekkel, képes lesz arra, hogy a legmegfelelőbben és hatékonyan közeledjék azokhoz a problémákhoz, melyek­ ben illetékes: a béke, a szociális igazságosság, a család, az élet védelme és a környezet prob­ lémáihoz” (98. pont). Az előző sorokban helyhiány miatt csupán néhány megfontolásra érdemes gondolatot emeltem ki e terjedelmes enciklikából. De aki szívén viseli a tudományok művelésének vallá­ sos lelkülettel való átitatását, annak javaslom, hogy az egész dokumentumot olvassa át, és annak mondanivalóján gondolkodjon el. A tar­ talmas időtöltésre garanciát jelent a mindenki által tisztelt szerző, II. János Pál pápa neve. Teleki Levente euUséMi a ma/ez. A/ew � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 5. szám 2008. november 1. Abstract A summary of the resource. Tartalom Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó Subject The topic of the resource Tartalom Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta,Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya, HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. november 1. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1379kb+3677kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_5_20081101 Relation A related resource T00088 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_5_20081101 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Fábián Beatrix HÖK Horváth László Horvátth Sarolta Ítélet Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://omeka.ppke.hu/files/original/5337b0b0192c4588ac8b7a64c812ce13.jpg 62a9838edc50345bb9432cbd4627ff30 https://omeka.ppke.hu/files/original/fc2cc847c4df1e50e116e71ab6df43f6.pdf f3283f809e741442f0a432d0747f3745 PDF Text Text PPKE úteTet A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ©ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA EZ A ROCK ’N’ ROLL ! KARÁCSONY HAJAS BARNABÁS SZLOVÁK SÖR KUNDERA KATOLIKUS MARXIZMUS OPUS DEI XI. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: ww. itelet.jak.ppke. hu 2008. november 28. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Chopin és McCartney ölelkezése addig volt országunk, Rock ’rí roll és komolyzene a Pázmány Szalonban míg az mi hitünk virágjában volt” Lehetett volna. Lehetett volna jobb világot teremteni. A múlt század hat­ vanas éveinek generációja őszintén hitt ebben, határon innen és nyugatra egyaránt. Különféle okokból, de a remény csalfának bizonyult. Talán lehetett volna. Kevésnek bizonyult a lelkesedés, a mindent elsöpörni képesnek tűnő friss lendület, az új nemzedékeket összetartó közös szentség, a rock ’n’ roll. A házibulik, bormámoros klubok és a „mi értjük, ti nem” észérvekkel alátámaszthatatlan, éppen ezért cáfolhatatlan igazsága nem szült közös akaratot, főleg nem közös cselekvést. Sehol, Lennon és a Rickenbaker nem csak nálunk, a puha diktatú­ rában. Lehetett volna? Talán igen. Talán nem. Mindenesetre az immár ötödik szezonjába lépett Pázmány Szalonban november 12-én megtörtént a kísérlet a már eltemetett remények feltá­ masztására. Rockerek (Horváth Tamás, Szabó Levente és Geier Attila, mind-mind gitárokkal felfegyverkezve) és az egy szem „komoly” zenész, Szilasi Alex zongorista vívott nemes párviadalt Horváth Attila docensünk felügyelete mellett, olyat, amelyben mindenki győzött; egymásra talált a két műfaj, mi több, kiderült, nincs is két műfaj: csak a zene van. Megtudtuk, hogyan ölelkezik össze Chopin és McCartney, hogy a lengyel-francia zeneszerző már régen a liverpooli vagánygyerek előtt megírta a Yesterday-t, hogy Tolcsvay Mozart-tól nyúlta a Nemzeti Dal zenéjét, vagy fordítva. Hogy minden egy és egy a minden. Hogy Beethovenben, Lennonban, Dylanben minden megvan, ami nekünk kellhet. Mert a jó zene őszinte. A jó zene öntudatos. A jó zene mindent elmond helyetted. Őszinteségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel. Nyíltszívű embereket formál. A mai „fogyasztó ember” más dimen­ ziókban mozog. Nem kíváncsi az igazságra, mert az fájhat, nem gon­ dolkodik el a lényegről, miközben minden másra hajlandó energiát fecsérelni, fél a mélységtől, nem tud elrugaszkodni a felszíntől, nem hisz az örök igazságok létezésében. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után: a „tömegek lázadása”, az alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló hajsza elsöpörte a könyveket, a filmeket, a zenét, és így a rock ’n’ rollt is. Mert a tömeg igenis itt van velünk, és lázad. Lázad a minőség, a kivétel, az erény ellen. Büszkén vállalja és hirdeti saját egyszerűségének felsőbbrendűségét. (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I hâve a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon 2 3 4 4 5 5 6 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal *★★ Itt volt velünk a Pázmány Szalon jóvoltából John Lennon. Aki háromperces művekben írta meg egy korszak örök himnuszait, akinek dalait hallgatva, szemünket behunyva úgy is tűnhet, hogy minden rend­ ben van. A XX. század nagy forradalmára, az ellenkultúra prófétája, a mindig fiatal, örök rosszfiú, akinek hamiskás mosolyáért mindenki min­ dent megbocsát, még tévedéseit is. Itt volt körünkben Bob Dylan, aki „itt se vagyok” arckifejezésével, három akkorddal és egy szájharmonikával, orrhangon énekelve költészetté emelte a zenét. Kocsmaköltészetté, igaz, de hány kocs­ maköltőt méltatnak ma komoly, öltönyös professzorok? Lehet, hogy már Katona József, Petőfi, Burns, Villon, Oscar Wilde vagy Dylan Thomas is rocker volt? A díszteremben üdvözölhettük Chuck Berry-t, a fehér hangú feketét, akitől biztosan nem vennénk használt autót, akinek a szeme sem áll jól, aki kacsázó színpadi mozgásával divatot teremtett (igaz, Angus?), és aki azokat a dalokat írta meg, amelyeket azóta sem tud senki felülmúlni, és amelyek születése óta most már lassan három emberöltő is eltelt, de frissességük, erejük nem hajlandó megkopni. „A rock örök és elpusztíthatatlan” - hirdette anno Schuster Lóránt a P Mobilból. Sajnos, tévedett. Az ember bármit képes elpusztítani. Rock is csak addig lesz, amíg az ember ember marad. Ütána jöhet a mindent könyörtelenül feloldó sivár, csak anyagban létező világ. „Ez csak rock ’n’ roll” - énekelte egykor a hitelesek szűk hazai táborá­ nak egy másik tagja, Nagy Feró. Ö is tévedett. Amit a Pázmány Sza­ lonban hallottunk, nem „csak” rock ’n’ roll. Hanem maga az élet. A Török Szultán �„íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Adventi beszélgetés Karunk oktatóival Karácsony. Vizsgaidőszak. Hát igen, kedves Kollegák és Kolleginák, egy egyetemi polgár számára összekapcsolódnak ezek a fogalmak. De jó is volt pár évvel ezelőtt, mikor már nagyjából Mikulás napjától fogva lelkesen vártuk a téli szünet kitörését, hogy félre lehessen dobni a tankönyveket, s csak a bejglire, szaloncukorhegyekre, ajándékokra kelljen koncentrálni! Nos, már gyökeresen más a helyzet. Kinek éppen melyik vaskos, súlyzózáshoz is alkalmas iromány az elmaradhatatlan a csillagszóró, angyalhaj, mécses mellett. De azért igyekszünk - ha mást nem is nagyon engedhetünk meg magunknak - a karácsony néhány napját szeretetben, békességben, együtt tölteni családunkkal. S ez oktatóinkkal sincs másképpen! Egy-egy megmérettetés előtt nyugtatgatjuk magunkat, hogy úgy is túl fogjuk élni, hisz’ a tanár is ember... S hogy ez mennyire így van, azt a következő néhány beszélgetés is alátámasztja, melyet egyetemünk öt oktatójával készítettem: Tersztyánszky Ödönné Vasadi Évával, El Beheiri Nadjával, Schanda Balázzsal, Komáromi Lászlóval és Szabó Istvánnal. - Mit jelent Önöknek a karácsony ünnepe? Hogy készülnek rá? -VE.: Karácsonykor megszületik Krisztus, az ige testté lön. Ez az egyik legnagyobb ünnep. Gyermekkoromtól kezdve egy külön rítus előzte meg. Az adventi időszakban apró csillagocskákat vágtunk papírból, és abba Írogattuk a jócse­ lekedeteket. S ezek is felkerültek a karácsonyfára. Ezt a tradíciót a lányaim is őrzik. Kislányként még szinte mindent otthon készítettünk. Nehéz idők voltak - háború, ostrom -, de a szüleim mindig odafigyeltek arra, hogy a megelőző néhány hétben belengje az otthont a várakozás hangulata. Elkezdtek készülni a sütemények, a szaloncukor. Amikor édesanya lettem, férjemmel mi is igyekeztünk megteremteni - mind lelkileg és formálisan - ezt a hangulatot. Apró, kis trükköket vetettünk be: Szenteste például a kulcs­ lyukban égő csillagszóró vagy a leterített angyal­ hajak teremtették meg ezt a miliőt. A fát mindig én díszítettem. A gyerekek pedig az üvegen átra­ jzolódó mozgásba belelátták az angyalok ráncát. - E. B. N.: Tízéves koromig Egyiptomban, később Ausztriában karácsonyoztunk. Nyilván ezek különbözően zajlottak. Egyiptomban ilyenkor különösen odafigyelnek a szegényekre. A karácsonyhoz hozzátartozik a másokkal való törődés. Azok a családok, amelyek megengedhették maguknak, állatokat vágtak le ás másnap reggel a kapukat kinyitván beengedték a rászorulókat és megajándékozták őket egy-egy csomag étellel. Ezt a nagyszüleim és mi is mindig megtettük. Ez a hagyomány aztán később, Ausztriában is folytató­ dott, igaz, más módon. Ott egy plébánián, barát­ nőimmel 24-én elmentünk, s ajándékokat vittünk a kijelölt családok számára. Voltak közöttük nagy­ családosok, szegények, egyedülálló, idős emberek. Tulajdonképpen a karácsony az egymásra való odafigyelést is jelenti. - S. B.: A Karácsony ünnepe által az Egyház évről évre emlékeztet minket arra, hogy Isten emberré lett, vállalta a mi, földi létünket. És hogyan vál­ lalta!? Hozzátartoznak és szeretem is a karácsonyi süteményeket, de a lényeg mégsem ez. Hanem egy olyan dráma, aminek a döbbeneté évről évre egyre tudatosabbá válik. Ha ebből csak a bejgli marad, akkor inkább a zsíroskenyeret választanám. Azaz: minden külsőség addig jó, amíg a lényeg felé segít. Azonban gyakran mintha elfedné azt. Idén azzal lesz különlegesebb a karácsonyunk, hogy nemrég megszületett harmadik gyermekünk. Őt is betehetjük a fa alá, még nem mászik el. így a betle­ hem még élethűbb. A külsőségekkel való készülést elsősorban a gyerekek miatt tesszük, de a lényegről nem szabad, hogy elterelje a figyelmet. - K. L.: Karácsonykor Isten olyan közel jött az em­ berhez Jézus Krisztusban, hogy emberré lett. Magára vette emberi létünknek - a bűnt kivéve - összes sajá­ tosságát. Ha Isten a Szeretet - ahogy hiszem, hogy az - akkor ez az esemény szükségszerű volt, mert az igazi szeretet folytonos jelenlét, eggyé válás. Persze, ha belegondolok: amennyire szükségszerű, annyira fölfoghatatlan is. A végtelen Isten - egy kisgyermek­ ben. Pár napja hallottam egy hasonlatot: „Az óceán egy kis ladikba szállt”. Kívánom mindnyájunknak, hogy az ajándékok után való futkosás mellett képesek legyünk ennek a titoknak a mélyére szállni! Ilyenkor mindig együtt a család. Testvéreimmel és szüléinkkel is együtt vagyunk. Nagyobbik öcsém hazalátogat az Egyesült Államokból, s ami még különösen széppé teszi az ünnepet, hogy kisebbik öcsémnek van két kislánya, akik sajátos üdeséget hoznak a családba. Ezt a két kis tündért látva a Megváltó gyermekségét is könnyebb átélni. Számomra sokat jelentenek az ad­ venti időszakban a roráték. Ezek a hajnak misék je­ lentik nekem a lelki készülődés, ráhangolódás legfőbb elemét. - Sz. L: A karácsony, a kereszténység legnagyobb ünnepe, mely nálunk csendesen zajlik. Fontos a nyugalom. Általában a szülőket látogatjuk meg, feldíszítjük a fát, megajándékozzuk egymást, s elmegyünk az éjféli misére. - Van-e valami nélkülözhetetlen, elmarad­ hatatlan „kellék” akár tárgyakkal, akár a menüvel kapcsolatban? - V É.: Hát, elmaradhatatlan a szentestei ebéd. Mindig én készítem. Két okból kifolyólag. Az egyik, hogy ugye ekkor van a névnapom, s megköszöntének. A másik, hogy segítsek a gye­ rekeknek. Már 16 unokám van - néhány héten belül születik a 17., aki kislány -, a vejeim elviszik a gyerkőcöket otthonról, míg a lányaim elren­ dezik a fát, s nálunk találkozunk. Együtt ünnepelünk. Amikor is nélkülözhetetlen a közös éneklés és a Szentírásból való olvasás. S a menü: sajtleves rántott hallal, majonézzel és bejglivel. Az estét azonban mindenki, a saját család­ jával, szűk körben tölti. A következő nap a másik nagyszülőké, s karácsony más napján ismét együtt vagyunk. Amennyiben a bejgli kelléknek számít, az nélkülözhetetlen. Általában 16-ot készítek: minden családnak 2 mákosat és 2 diósat. Már a férjem el is kezdte törni a diót. Idén úgy gondolom, hogy mivel már felcseperedtek a gyerekek, növelni is kell az adagot, mert keveslik. - E. B. N.: Nálunk karácsonykor mindig felcsendül­ nek a magyar dallamok. Nagyon szeretem a ma­ gyar karácsonyi zenét. A tipikusnak mondható énekeket és dalokat, mert megteremt egy bizonyos alaphangulatot és mély értékeket fejez ki. A legtöb­ bet áthatja a vallásosság, a hit, mely kifejezi a karácsony lényeg, Krisztus születését. A slágerek nagyon melodikusak, könnyedek, de pont ezért kedvelem őket kevésbé, mert nem kötődnek kultúrákhoz. Világszerte hallhatóak. A karácsonyi ételek közül nálunk sem hiányzott sosem a hal. Édesanyám mindig krumplisalátával tálalta. Böjtöt tartottunk 24-ig, ezt annak zárásaként fogyasz­ tottuk. S természetesen elmaradhatatlan a bejgli. Különösen a diósat kedvelem. - S. B.: Nagyon fontos a Bibliából való felolvasás. A családi ünneplés Szenteste Lukács evangéliumá­ val kezdődik, majd éneklünk. Erre egész advent­ ben készülünk. S persze az ajándékok. Melyet az angyalok hoznak. Ez különösen fontos, mivel így tudjuk a gyerekeket rávezetni, hogy tőlünk sem­ mit nem kapnak, legfeljebb általunk. - K. L.: Nálunk is kiemelt szerepe van annak, hogy a Születés történetét felolvassunk a Szent­ írásból. Ezen kívül vannak olyan díszek, ame­ lyeket kiskorom óta mindig a karácsonyfára aggatunk. Ez az állandóságra emlékeztet. Bár vál­ toznak az idők, a családom és én is változunk, a lényeg, hogy a gyermek Jézus meglátogat és meghív minket, változatlan. Felesleges lenne sorolni az ünneplés külsődleges eszközeit, mint nélkülözhetetlennek tűnő kellékeket, mert alig­ hanem mindegyikről hamar belátnánk, hogy valójában nem is szükséges. Az idősebb gene­ rációtól vannak elbeszéléseim pincei óvóhelyen, karácsonyfa és bejgli nélkül megünnepelt kará­ csonyról, s általában úgy emlékeznek ezekre az időkre, hogy ott tapasztalták meg igazán az ün­ nep lényegét. Szívből kívánom, hogy egyikünk­ nek se kelljen a pincében karácsonyozni, s legyen karácsonyfa, ajándék, ünnepi étek, családi együttlét, de legfőképp idő, legalább pár nap, egymásra. - Befejezésként azt kérném, hogy elevenít­ senek fel valami kedves emléket! - E. B. N.: A betlehem-készítésnek nálunk is nagy a hagyománya. Ausztriában rendszeresen ren­ deznek versenyeket is, hogy melyik a legszebb betlehem. Ezt próbáltam itthon is meghonosítani. A legnagyobb hangsúly azonban itt is az együtt töltött időn van. Azon, hogy a család aprajanagyja ott legyen, s együtt barkácsoljon. - S. B.: Tavaly a kari ünnepségen meséltem is egy akkor még friss élményemet: december elején Strasbourgba utaztam. Stuttgartig repültem, onnan vonattal mentem tovább. Az átszállásnál a pályaudvaron volt egy hatalmas betlehemi installáció, majdnem életnagyságú, faragott figurákkal. A Szent Család, a pásztorok és a napkeleti bölcsek. Ehhez hasonlóan a strasbourgi pályaudvaron is volt fenyő, azonban alatta nem egy betlehem, hanem egy műanyag, színes hóember díszelgett. A városközpontban pedig ennél is érdekesebb látvány fogadott: törpék álltak a fa alatt. Bájos és hátborzongató, hogy a laicitás nevében így szekularizálódik egy ünnep, a politikai korrektség épp a lényeg ehiallgatására kényszerít rá szabad em­ bereket. Úgyhogy én azokhoz szeretnék ra­ gaszkodni, akik 2008 éve ezt az ünnepet máig érvényes ünneppé tették. - K. L.: Csodálatos emlék a pásztorjáték. Gyer­ mekként testvéreimmel családi körben rendszere­ sen beöltöztünk, hogy ilyen módon is felelevenítsük a Megváltó születésének történetét. Általában az éjféli mise előtt is szerepeltünk. Talán az öreg pásztort még most is hűen alakítanám. - Sz. I.: A karácsonyból mindig a fehér hóra, s a hideg téli napokon ropogó cserépkályhára emlék­ szem szívesen vissza. Vártuk a Jézuskát, s a sok szép ajándékot. A faluba, ahol laktunk, édesapám volt a lelkész, s akit a templomból ismertem, azokhoz be-belátogattam. Üldögéltünk, beszélget­ tünk, sok finomsággal megkínáltak. Mikola Orsolya harmadik oldal �Bojkottálni a szlovák sört? Az elmúlt hetekben egyre többször hallja az ember azt a felhívást, hogy a nemzeti érzelmű honpol­ gár lehetőleg kerülje tót szomszédaink aranysárga italának fogyasztását. A magam részéről már az ötlet puszta felvetését is meglehetősen szürreális­ nak találtam, de mindé esetre hosszas homlokráncolás közepette gon­ dosan mérlegelni kezdtem a lehetőséget. A válasz azonban hamar megfo­ galmazódott bennem: nem, a továbbiakban sem fogom bojkottálni az Aranyfácánt és társait. Mert a szlovák sör azért mégiscsak szlovák sör, és mint ilyen, finom. A célkitűzés persze vitán felül nemes, a nemzeti érzület kristálytiszta megnyilvánulása, főleg joghallgatók részéről, akiknek a sörfogyasztás mondhatni szakrális jelentőségű napi esemény. Mégis olyan halvány kételyek ébredtek bennem, hogy ez a kőkemény gazdasági embargó esetleg mégsem döntené romba két héten belül a szlovák gazdaságot, sőt még a szesziparban sem alakulna ki jelentős recesszió. Ez esetben pedig - valljuk be őszintén - a megalkuvást nem tűrő fácánaszketizmus is elveszti voltaképpeni értelmét. Pedig egy szellemes e-mail-spam még a tiltólistára felvett sörmárkákat (Zlaty Bazant, Steiger, Rekord, Sálon sör, Corgon, Lezák, Porter, Gemer) is lelkiismeretesen felsorolja. Ez a levél egyébként számomra forradalmian új informá­ ciókat is tartalmazott, eddig ugyanis a korábban csatos üvegben pompázó Kelt sört is szlováknak hittem, most pedig kiderült, hogy cseh. Annyi baj legyen. Megvannak azonban ennek az anti-pivo kezdeményezésnek a maga indítóokai, amelyek mellett kár lenne szó nélkül elmenni. A felvidéki magyarok helyzete ugyanis az elmúlt időszakban meglehetősen kellemetlenné vált, a magyar-szlovák viszony pedig mélypontra került. Ha nem süllyed ennél is mélyebbre. A két nemzet közti, és egyáltalán a szomszéd népeinkkel kapcsolatos etnikai szembenállás persze évszázados tradícióra tekint vissza, és okairól könyvtárnyi nagyságrendű irodalom született az idők során, így aztán hely (és a kellő ismeretek) hiányában én sem nyilat­ koznék róla bővebben. Viszont az a vélemé­ nyem, hogy a fiatal magyar értelmiségnek feltétlenül szembe kell néznie ezzel az egyébként kissé agyonhallgatott-átpolitizált problémával, méghozzá amennyire lehet, elfogulatlanul. A mai rákfene közvetlen kiindulópontja ugyan 88 éves, de a jelenkornak is megvannak a maga visszásságai a kérdésben. Megintcsak hosszan lehetne sorolni azokat az okokat, amelyek a magyar társadalom jelenlegi döbbenetes mértékű megosztottságához ve­ zettek, mindenesetre szerintem nyilvánvaló, hogy a mai magyar értelmiségből, sőt a lakosságból is hiányzik az általános egészséges nemzeti öntudat. A hazai lakosság meglátá­ som szerint teljesen dipolarizált a hazafiasság és a határon túli magyarok kérdésével kapcso­ latban. A fiatalok egyik fele trianonos kapuc­ nis pulcsit visel, a másik felének pedig legfeljebb halvány fogalma van arról, hogy Gyergyószentmiklós miért is különbözik egy hajszállal mondjuk Ploiestitől. Szóval hiányzik az „aurea mediocritas” a totális közöny és az irracionális mértékű nacionalizmus között. Egy pázmányos hallgatónak talán furcsának tűnhet ez utóbbi kijelentés, de ez csak azért van, mert mi éppen egy olyan „mikrokoz­ moszban” élünk, ahol ezek a kérdések vi­ szonylag a helyén vannak. Az immár 15. születésnapját ünneplő Szlovák Köztársaság vezető államférfiúi az utóbbi időben mindenesetre elég sokat kellemet­ lenkednek. Az oktatási miniszter atyai jóindu­ lata folytán a magyar diákok megtanulhatják furcsa, hibrid nyelvű tankönyveikből, hogy a Slovenská Republica legdélebbi városa, Stúrovo a Dunaj folyó partján fekszik. Hehe. Mindannyiunk kedvenc nacionalista párt- és kormányvezére, Ján Slota - a köztiszteletnek örvendő valahai autótolvaj, akit utóbbiért jogerősen el is ítéltek - közben kedvesen „kócos” és „nyomorult asszonynak” titulálja a magyar külügyminisztert. Pártjának honlapján Európa-térkép jelenik meg Magyarország nélkül (Ausztria és Szlovákia osztozik rajtunk). Végül pedig csak úgy barátilag javaslatot tesz arra, hogy ugyan már, srácok, romboljuk le Bu­ dapestet a földig. Csak hogy a legközismertebb December 10. - Az Emberi Jogok Napja Hatvan évvel ezelőtt tettük meg jogfejlődésünkben az egyik legfontosabb lépést. 1948. december 10-én az ENSZ ugyanis megalkotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. John Peters Humphrey, kanadai jogász és elhivatott emberjogi aktivista szövegezte meg e dokumentumot, melyet az ENSZ közgyűlése nyolc ország - a szovjet blokk és Szaúd-Arábia - kivételével egyöntetűen megszavazott. Humphrey nem volt magára utalva e mérföldkő letételében, ugyanis Eleanor Roosevelt, az akkori First Lady, René Cassin bíró, Charles Malik diplomata és egy kínai professzor, P C. Chang segítette őt munkájában. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a II. világháború szörnyűségei ihlették. Harminc cikkelyben foglalja össze a minden embert megillető alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat. A leg­ fontosabb elemeket így foglalhatnánk össze: joga van minden embernek az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz; a kulturális életben való részvétel­ hez; mindenkinek joga van a magántulajdonhoz; védelmet biztosít a kínzás, negyedik oldal gyöngyszemeket idézzem. Koszi, Janika. És közben ő titulálja nacionalistának a magyar vezetést, és riogat a magyar fasiszta veszéllyel - holott aztán sok mindent el lehet mondani a mai magyar kormányról, de hogy külö­ nösebben dúlna kebelében a hazafiúi gerjedelem, azt talán kevéssé. A legutóbbi eset - ti. amikor szlovák roham­ rendőrök álltak neki aprófát gyártani magyar focidrukkerekből egy egyébként magyar több­ ségű város stadionjában - már az anyaországi körökben is kiverte a biztosítékot. De szerin­ tem korántsem eléggé. Félreértés ne essék, kissé véleményes esetnek tartom, hogy egy focimeccset az etnikai szembenállás demon­ strációjául használunk fel, de azt látni kell, hogy ez nem egy törvénybe ütköző cselekmény. A karhatalmat ilyen esetben bevetni pedig az. Adódik persze a kérdés, hogy mit is csináljunk. Az ország vezetésétől lelkiismeretesebb kiállást várnék a határon túli magyarok védelmében. Nem offenzívát, de defenzívát mindenképpen, mert eddig az se nagyon volt. Az egyszerű ember is sokat tehet ebben az ügy­ ben. A királyhelmeci koszorúzás például határozottan rossz húzás volt. Addig rendben van, hogy megtiszteljük a kinti magyar emlék­ műveket, sőt, koszorúzzunk tele minden négyzetmétert Pozsonytól Munkácson át Bras­ sóig, de könyörgöm, ezt ne nyilas-szerű egyen­ ruhában tegyük! Mert értelmetlen, mert félreérthető, mert veszélyes, de legfőképpen szánalmas. Menjünk ki ünnepelni/emlékezni öltönyben, nemzeti trikolór-szalaggal a karun­ kon, ahogy az párbajképes úriemberekhez illik. Mert eddig tényleg nem keltettünk valami jó benyomást magunkról. Aki meg ellenállhatat­ lan vágyat érez arra, hogy egyenruhában parádézzon, annak ott a hadsereg. Jelenleg egyébként a mi Slotánk mindenféle ok nélkül félti országa területi épségét és fordulgat az ENSZ BT-hez, hogy védelmet nyerjen a ma­ gyar militarizmus árnyékának növekvő fe­ nyegetése ellen (ismét csak hehehe). Mi pedig egyfelől védjük meg magunkat ver­ bális szinten, másfelől buzogjunk a hazáért, a nemzetért és a nyelvért, e három, egymástól válhatatlan dologért. És sörözzünk. Bendsák Márton a kegyetlen, embertelen bánásmóddal és büntetéssel szemben; megadja a gondolati-, lelkiismereti- és vallásszabadságot valamint a szabad vélemény­ formálás és -nyilvánítás szabadságát. Sajnos sokszor láthatjuk, hogy e jogokat nem adják meg az egyszerű em­ bernek. Ennek a szabad joghasználatnak pedig az az oka, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem törvényerejű dokumentum, ebből pedig egyenesen következik, hogy nem bír kötelező érvénnyel. Egyedül annyi előnye van, hogy nyomást lehet vele gyakorolni a kormányzatokra. Az viszont bizonyítja lényeges szerepét, hogy két kötelező erejű ENSZegyezménynek is az alapját képezi: a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának. Érdekességképpen pedig arról is tudhatunk, hogy a Guinness rekordok könyvében a Nyilatkozat a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumen­ tuma. Összesen 322 nyelvre és nyelvjárásra ültették át. Születésének emlékére az 1950-ben tartott december 4-i ENSZ közgyűlés december 10-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánította. Hrecska Renáta �Az irodalom máshol van Avagy a Kundera-ügy tanulságai Néhány szó elegendő a kávéházban vagy az esti házibulin, hogy tudjuk, politikailag ki hol áll. Pedig politikáról szó sincs - csak irodalomról. De hát kit ne tartanának rögtön megveszekedett miépesnek azért, mert Csurka István Hamis tanúját olvassa, vagy magyartalan szadeszosnak, mert neki kezdett Komád György Kerti mulatságának? És persze fordítva is igaz: egy jobbikos mindenképp Wass Al­ bertét szereti, egy református lelkész akkor is Szabó Dezsőről nevezi el házi színházát, ha közben tudható, hogy Szabó nem éppen lelkesedett a szín­ házi műfajokért. De kit érdekel itt műfaj, esz­ tétikum, irodalom? Minden író politikai matricát visel magán, és minden olvasó - ha táborhű akar lenni - a matrica alapján válogat. Milán Kundera eddig, szerencsére, nem lett sem miépes, sem eszdéeszes író - mindannyian találhattak valamit művében, ami az ő eszmerendszerüket erősítette, pedig Kunderatól mi sem áll távolabb, mint bármi­ lyen eszmerendszer. Ám kiábrándult hőseinek magánéletébe is mindig be-betör a politika, különösen a csehszlovák létező szocializmus em­ bertelen arcúsága. Nincs regénye, ahol ne lenne sze­ replő, aki szimpatizált volna - mint oly sokan a csehek közül - a kommunistákkal, aki ne vált volna hitbuzgóvá új vallásában, de aki ki ne ábrándult volna még azelőtt, hogy divattá vált volna otthagy­ ni a kommunista álmokat. Milán Kundera maga is a saját kárán tanult - ezt eddig is tudhattuk. Kom­ munista volt, hitt benne fiatalon. Csodálkozunk? Egy véres háború után, egy antikommunista retorikájú megszállás után, egy kifáradt polgári világ­ ban? Kundera a csehszlovák fényes szelek nemzedékének tagja - sokan hittek e nagy generá­ cióból, majd lassan, halkan, fájdalmasan csalódtak. Mondhatni: megcsaladtak. Voltak, akik együtt is működtek a rendszerrel, az eszméből dedukálták napi teendőjüket is: feljelentve akár legjobb barátjukat, szerelmüket, szüleiket is, ha a gyakorlat nem egyezett az elmélettel. Am nem csak politikai radikalizmus, ifjonti hév, világmegváltó szándék vezette a feljelentő kezét, midőn levelét megírta egy szerelmi sokszöget könnyen lehetett egysze­ rűsíteni ekként az ötvenes években. Egy fiatal, cseh antikommunista kémkedni készül szeretett hazájá­ nak gyűlölt új vezetése ellen, ám közben szerelmes lesz egy lányba, aki viszont egy másik fiatal, egy kommunista érdeklődését is elnyerte. És aki ezért, az eszméből dedukáltan és a féltékenységből indukáltan, feljelenti a kémet a rendőrségen. A felje­ lentett hosszú éveket börtönben tölt, és felejteni próbál, a feljelentő 1968-ban már másutt áll, s aztán inkább külföldre távozik - hogy felejtsen. És közben eltelnek hosszú, nehéz évek - a lét elvisel­ hetetlen nehézsége? -, mire újabb ifjúcsehek jön­ nek, feltépendő a sebeket. Kunderai történet, mi? Igen, hiszen Milán Kundera személyes történetéről lehet szó. A regényeiben szereplő meghasonlott baloldaliak, a szerelmét feljelentő Jaromil és sokan mások - mind-mind a tépelődő Kundera alteregói? Olvassuk újra így Jaromil és a kis vörös hajú lány történetét Az élet máshol van lapjain. „Végül a lány elárulja neki: a bátyja úgy döntött, hogy titokban, illegálisan, törvényellenesen elhagyja az országot; holnapután már határon túl lesz. Micsoda? Hogy a bátyád el akarja árulni a forradalmat? A te bátyád emigráns akar lenni? Hát nem tudja, hogy minden emigráns automatikusan idegen kémszervezetek ügynöke lesz? (...)- A te bátyád a barikád túlol­ dalán áll. Ezért személyes ellenségem. Ha kitör a háború, a te bátyád rám fog lőni, én pedig őrá. (...) A fiú tehát újra megkérdezte: - Magad mész el a rendőrségre? (...) Én megértem, hogy nem akarsz magad elmenni. Majd elintézem én...” És Milán Kundera elintézte. (És Milán Kundera elintézte?) Jaromil elment a rendőrségre feljelenteni szerelme bátyját, másnap már kint is volt a szor­ galmas rendőrség a bátynál ugyanúgy, mint Jaromil I have a dream... Bevallom őszintén nem győzelmi beszámolóra készültem. Az amerikai választási maraton sajá­ tosságai, a szakértők által oly sokszor emlegetett Bradley-jelenség (és újabban ellen Bradley-jelenség) folytán, valamint a közvélemény kutatások gyakori bedőlése révén szkeptikus voltam a kimenetelt tekintve. Már épp azon gondolkod­ tam, hogy hogyan, milyen képet alkotva kellene őt megőrizni az utókornak, amikor megjöttek az első eredmények. Ahogy ezek sorra, még a várakozásokat is felülmúló fölényt hoztak, egészen másra terelődtek a gondolataim. Az utóbbi pár évben arról szóltak a hírek, hogy az, amit amerikai álomnak nevezünk, valójában nem is létezik. Vagy létezik, de kicsit északabbra. Aztán jött egy ember, aki mindent átírt. Két évvel azelőtt született, hogy Martin Luther King elmondta híres beszédét Washingtonban. A fehéreknek fekete, a feketéknek sokszor fehér volt. De ő mit sem törődve ezzel járta a maga útját. Bár anyagi gondjai sosem voltak, amikor 1992ben a politika porondjára lépett számtalan aka­ dályt kellett leküzdenie. Elsőként egy politikai kampányt szervezett az afroamerikaiak választási regisztrációjával kapcsolatban, ami 150 000 embert mozgatott meg. Volt, amikor el­ bukott, mint 2000-ben, amikor vesztett a képviselőházi helyért zajló versenyben, máskor már elsöprő fölénnyel győzött. 2004-ben Illinois szenátorává választották. Aztán mert egy még nagyobbat álmodni, és egy évvel azt követően, hogy Hillary Clinton bejelentette indulását az el­ nöki posztért, ő is beszállt a harcba. A mérlege minden idők legsikeresebb kampánya, több mint 600 mil­ lió dollár összegyűjtött adomány, a demokrata párt konvenciójának egyhangú tá­ mogatása, végül 364 elektor szemben McCain 174-ével. O az Egyesült Államok 44. el­ nöke. Barack Hussein Obama. Bárth Bertalan szerelménél. Pedig Jaromil szerelme csak hazudott, nem is akart disszidálni a bátyja, egyszerűen csak idősebb szeretőjénél volt, azért késett, és ehhez kel­ lett az alibi. És az alibi, a szerelem, a hitbuzgalom, a történelem találkozása tragédiába torkollott. Milán Kundera visszavonultan él Párizsban, utóbbi időkben inkább ír franciául, mint csehül, a cseh­ országi közéletben nem vesz részt, a mostani botrány kapcsán ugyan adott egy védekező nyi­ latkozatott a cseh hírügynökség egy fiatal munkatársnőjének, ám előtte húsz évig semmit sem szólt egykori hazájához. Menekült? Lelkiismeret furdalás? Még akkor is, ha maga Ha vei, az időközben idősödő popsztárrá avanzsált valahai író és valahai államfő kell a védelmére? „Milán, mi Önnek hiszünk!’ Ám Milán érzi, amit Jaromil érez az utolsó házi bulin: „Érezte, hogyan folyik le az arcán a gyalázat sara, s tudta, hogy ilyen mocskolt arccal egy percig sem maradhat itt velük tovább. Hiába is nyugtatgatják, vigasztalják!’ Milán Kundera az író ugyan vízbe fúlhat, mert kit is érdekel egy párizsi lakos egyéni sorsa - ám művei is vele tűnnek el, vele buknak alá? Ő is matricát kap, őt is innentől politikai tett lesz olvasni, nem olvasni? De miért mindig az író személyét húzzuk rá a műveire? Miért illik gyűlölni az Újlipótvárosban azt a Csurka Istvánt, akiről 1988-ban még így írt a magyar urbánus szépírók kiadója, a Magvető recenzense: „Csurka István ezúttal is szenvedélyes intellektussal, fanyar humorral, de egyszersmind szellemes játékossággal igyekszik diagnosztizálni, majd közérzetileg és morálisan is mind megnyug­ tatóbban gyógyítani vagy legalább mérsékelni mindazt, amit »betegségnek« lát és érzékel”. Ma bizonyosan nem írnának így róla. Miért? Tán Csurka ma már kevéssé szenvedélyes, kevéssé fanyar, kevéssé játékos, kevéssé lát és érzékel betegségeket? Dehogyis. Csurka István írói munkásságának esztétikumát tagadják meg Csurka István, a MIÉP elnökének politikai munkásságának politikuma alapján. Politikai kérdéssé válik az esztétika? Kundera, a barátját feljelentő valamikori kommunista egyetemista szépíróságára is hasonló sors vár? Ahogy a szellemes, szenvedélyes és fanyar Csurka „nácivá” nemesült az évek során, úgy lesz „kommunista” az érzékeny, elegáns, mély Kundera? Politikai kérdéssé válhatik egy szó és annak értéke? Ne tegyük. Ha már a magyar irodal­ mat megron-tottuk a politikai látásmóddal legalább a világirodalmat hagyjuk a helyén. Régen rossz, ha valaki eddig is csak azért olvasott Kunderát, mert az nem jelentette fel barátját. És régen rossz - valóban régen -, ha valaki csak azért utálja Csurkát, mert a Magyar Igazság és Élet Pártjának az elnöke. Válogassuk szét az esztétikai, a morális és a poli­ tikai érveket egy emberi életmű értékelése során. Szóljon erről a Kundera-ügy. Techet Péter ötödik oldal �Katolikus marxizmus „Elszámolnak jogtalanságaikért a befektetők” -főpapi szavak a gazdasági válságról November elején Reinhard Marx, München és Freising érseke könyvet jelentetett meg a gaz­ dasági válságról. Nem csak a főpap neve, de a könyv címe is (Das Kapital) emlékeztetett egy 19. századi közgazdász, bizonyos Marx Károly, főművére. A bajor főpap tudatosan épít a könyvében a párhuzamokra, elismerve, hogy névrokonát a szovjetkommunizmus bukásakor tán túl hamar temette a nyugati közvélemény - hiszen a mai pénzügyi válság mintha őt igazolná. De csak mintha. Reinhard Marx ugyanis menteni próbálja a kapitalizmust. Javaslata egy világ­ méretű szociális piacgazdaság, ahol a keresztényi elvek jobban beszüremkednek a gazdasági döntések világába is. Az alábbiakban idézetek olvashatók a könyvből, amely egy fiktív levéllel indul. Fiktív levél Marx Károlyhoz: „Kedves Marx Károly, kedves névrokonom, (...) úgy hiszem, a halála után Ön is bizonyosan belátta, hogy tévedett, amikor azt áhította, nem létezik Isten. (...) Az egyház társadalmi tanítása nagyon hasonló érdekeket követ, mint annak ide­ jén Ön: fel akarja fedni, és ki akarja pellengérezni a társadalmi igazságtalanságokat, hangot szeretne adni a szegényeknek és a kizsákmányoltaknak, magyarán azoknak, akiknek nincs lobbijuk a tár­ sadalomban... De hát kinek is írom én ezt... Maga is nagyon jól tudja, hogy az egyház a szociális kérdést már a 19. században sem akarta átengedni Önnek és az Ön által életre hívott kommunista mozgalomnak. Ön még meg sem született, amikor szociálisan elkötelezett keresztények, mint Franz von Baader és Adam Heinrich Müher a 18. század­ ban feljövő kapitalizmust keményen kritizálták, és rámutatattak az új gyárakban robotoló munká­ sok nehéz sorsára. (...) A tulajdon kötelez. Használatának egyidejűleg a közösség javát is szolgálnia kell. (...) Őszintén szólva, erősen kétlem, hogy Ön olyan vitatott és kérdéses szemé­ lyiségek, mint Lenin vagy Sztálin, védelmére kelne. Azonkívül Ön is bizonyosan jól tudja, hogy történelemfilozófiája szerint Oroszországban nem is törhetett volna ki a forradalom... Ennyiben az orosz forradalom inkább cáfolja, mint igazolja az Ön elméletét... Ám nem azért írok Önnek, mert különösebb örömet okozna közölni, hogy a történelem nem igazolta Önt... Sokkal inkább azért írok, mert az utóbbi időben nem hagy nyu­ godni a kérdés, hogy tán a 20. század végén, amikor a kapitalista Nyugat legyőzte a kommu­ nista Keletet, nem volt-e túl korai végleg pálcát törni Ön és az elméletei felett. Az elmúlt század második felében úgy látszott, mintha mégiscsak Ön tévedett volna... Miközben mára már tudjuk, hogy a 20. századi fogyasztói társadalom olyan kivétel volt, amitől búcsút kell vennünk. (...) Meglepetten állapítottam meg, hogy Ön, Marx úr, 150 évvel ezelőtt megmondta, hogy »a népeket bekebelezik a világpiaci hálóba, és ezáltal a kapi­ talista rendszer nemzetköziesedése« várható. Már a Kommunista Kiáltványban megírta, hogy »a burzsoázia a világpiaci gazdálkodás miatt az országok termelését és fogyasztását kozmopolita módon szervezi. Az ősi nemzeti iparokat megsem­ misítették és megsemmisítik«... És az ember úgy érezheti, hogy igazából a mai nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi szervezetek kritikáját olvassa...: »a burzsoázia minden nemzetet arra kényszerít, hogy a burzsoázia termelési módjai­ hoz igazodjék, amennyiben nem akar tönkre menni; mindenkit arra kényszerítenek tehát, hogy bevezessék az úgynevezett civilizációt, azaz burzsoává váljanak...« Napjaink világgazdasági fej­ lődését figyelve, úgy tűnik, hogy Önnek volt igaza... De, úgy látszik, még a tőke központosodásáról szóló elméletével is Önnek lett igaza... A globális versenyben egyre kevésbé tudnak a kisebb és közepes üzemek érvényesülni a nagyok konkurenciájával szemben. Elegendő csak egy pil­ lantást vetnünk a nyugat-európai és észak­ amerikai belvárosokra, hogy lássuk, egyre kevesebb kiskereskedő és szaküzlet van... Nos, itt hatodik oldal lenne tehát az ideje, hogy megkövessük Önt? A kapitalizmus tényleg csak a történelem egy fe­ jezete, amely ugyan hosszabb ideig tart, amint azt Ön a 19. században feltételezte, de mégiscsak valamikor összeomlik? (...) A kapitalizmus ezek­ ben a napokban igazolási kényszer alatt áll... Húsz évvel a szovjetkommunizmus győzelme után, ez több mint meglepő. Az antiglobalizációs mozgalom világméretűvé vált, és a legkülön­ bözőbb társadalmi helyzetű vagy származású em­ bereket képes a nemzetközi tőkés rendszer ellen egyesíteni. Szakszervezetisek és értelmiségiek, szocialisták és keresztények, fiatalok és nyugdíja­ sok, egyetemisták és parasztok tüntetnek egymás mehett. (...) Évekig megtiltották, hogy az állam beavatkozzék a piaci folyamatokba, és most az adófizetőknek kell jótállniuk a bankok spekulációs veszteségeiért... Ézek mind magánvállalatok, amelyeknek a jólfizetett menedzserei éveken keresztül egyre átláthatatlanabb, vakmerőbb üzleteteket kötöttek és mindezzel fokozták ügyfeleik pénzsóvárságát. Ezek az emberek nagyon is jól tudták, hogy eközben hatalmas koc­ kázatokat vállalnak. Ám ezek nem az ő kocká­ zataik voltak, hanem az ügyfeleiké... A nyereségeket privatizálták, a veszteségeket meg a társadalomra terhelték... A történelem menete tehát végül mégis Önnek ad igazat, Marx úr? A kapitalizmus végül tényleg összeomlik? Egészen őszintén válaszolok Önnek: Remélem, hogy nem... A történelem során mindenütt, ahol meg­ próbálták a termelési eszközök közösségi tulaj­ donba vonásáról szóló eszméit megvalósítani, államosítás történt. Ez el kellene, hogy gondol­ kodtassa Önt is... Persze, bizonyosan Ön sem kívánta, hogy a szovjetkommunizmust az Ön nevében hozták létre. Ám igenis felelősek az Ön írásai is abban, hogy egyáltalán létrehozhatták... Ezért maradok határozott ellenfele az elméletének - minden elismerésem ellenére... A társadalmi cél, hogy megszelídítsük a kapitaliz­ must, és közigazgatási eszközökkel szociális pi­ acgazdasággá fejlesszük, az egyetlen helyes út volt, és ma sincs értelmes alternatívája... Ezért ra­ gaszkodom a féktelen kapitalizmus és a szociális piacgazdaság közötti különbségtevéshez...” További részletek a könyvből: „Mit használnak a polgári szabadságjogok, ha az emberek nem kapnak értelmes bért a munkájukért, és nem tudnak kenyeret venni? A liberális álláspont számára Marx csak gúnyt tar­ togatott: »a munkaerő azonos kizsák-mányolása a tőke elsőszámú emberi joga«, írja a Tőke első részében... Marx szerint a politikai liberalizmus által kiharcolt szabadságjogok csupán formális szabadságot garantáltak... És ebben nem is tévedett egészen!’ „Úgy hiszem, egyetlen rendszert sem lehet pusztán jogi eszközökkel szabályozni, és az er­ kölcsről lemondani... Ez a gazdaságra is igaz, sőt: itt sem lehet hézagmentes szabályokat találni min­ den lehetőségre!’ „Hayek szerint a kereszténység egyik legnagyobb teljesítménye volt, hogy a római joggal együtt képes volt általános szabályokat adni az emberi együttélés számára... Hogy az istenkérdés élő maradjon, sokkal inkább egy társadalompolitikailag fontos és elsőrangú feladat tehát... Ter­ mészetesen államegyházra nincs szükség. De mindenki számára fontos, hogy az egyház és a vallás nyilvánosan is jelen legyen!’ „A mai világ cinikusai, akik gátlástalanul haj­ landók más kárán meggazdagodni, általában már nem királyi palotákban ülnek, hanem New York, London vagy más világvárosok irodáiban... Az antik elődjeiknek még egész hadseregekre volt szükségük, nekik elegendő a laptop, a mobiltele­ fon és az a némi pénz, amit a befektetésekre és az ügyvédi díjakra szánnak... De határozottan hiszem, hogy ezek az úgymond befektetők, a velük együttműködő bankárok és az ő jogászaik egykoron elszámolnak Isten előtt a jogtalansá­ gaikért. Nem hiszen, hogy a joghézagokra utalás segíteni fog majdan rajtuk...” „A Guantanamo Bay-féle rendszer helytelen! Nem politikailag, hanem erkölcsileg helytelen.” „A világcégek különböző nemzeti vállalatainál foglalkoztatott munkavállalók mára már nem kol­ légái, hanem ellenfelei egymásnak. Aki olcsón dol­ gozik, nyer; aki túl drága, félretolják... Míg a bochumi Nokia-gyár kapui előtt síró, kétségbe esett emberek gyűltek össze tüntetni a vezetőség döntése ellen, Romániában nagy volt az öröm... Ám néhány éven belül bizonyosan kénytelen lesz megállapítani a Nokia - nagy sajnálkozás közepette hogy az új gyártási helyszín is költ­ ségessé vált, és tovább kell állniuk - keletre vagy délre, mindegy hova, csak olcsóbban lehessen gyártani!’ „Belevezetnek egy vállalkozást a gazdasági örvényekbe, vagy egyenesen csődbe viszik a vál­ lalkozást: és míg az ezért felelős menedzsereket egy szép végkielégítéssel hazaküldik, addig a munkások utcára kerülnek.” „Ha egy alapvetően helyes dolog, mint a nemzetközi pénzpiac, veszélyes burjánzást mutat, azaz - ahogy Horst Köhler, német államfő megfo­ galmazta - »egy szörnnyé« vált, nos, ideje lenne a politikának cselekednie és világos határokat szab­ nia. 2008-ban eljutottunk a világgazdasági rend­ szerünk összeomlásának közelébe. Talán most már azok is felébrednek, akik eddig mindenféle éssze­ rű rendezési politikát blokkoltak. Én legalábbis ezt remélem. A szabad piacok, sőt, a szabad pénzpiacok híve vagyok, de a piacnak szüksége van keretekre, amelyekben a különböző jogos érdekeket figyelembe veszik... A változási folyamatok terheit igazságosan kell elosztani, Itt is igaz a régi elv: az erősebb váll többet bír. És a menedzsereknek jó példával kell elől járniuk!’ „Ma a nemzetközi politikai közösség feladata a tu­ lajdon társadalmi kötelezettségét, valamint a munka és a tőke helyes viszonyát biztosítani. Mert valóban úgy van, ahogy Marx Károly 1864ben írta a Nemzetközi Munkásszövetség statú­ tumában, azaz »hogy a munkásosztály felszabadítása nem lokális, nem is nemzeti, hanem olyan szociális feladat, amely valamennyi orszá­ got átfog...« Ám ez a felszabadítás nem egy for­ radalomban kell, hogy végbe menjen, ahogy azt a névrokonom elképzelte, hanem világméretű szociális gazdasági rendszerré kell fejlődnünk!’ (Reinhard Marx: Das Kapital. Ein Plädoyer für den Menschen. München, Pattloch Verlag, 2008, Ára: 19, 95 Euró.) Válogatta, fordította: Techet Péter �A tandíjról Hiába a népsza­ vazás elsöprő ered­ ménye, a tandíj kérdése még közel sem került le a lehetséges terhek A tandíj súlyosan károsítja az tabellájáról, és mi­ Ön és környezete tanulmányait!! vel a Magyar Rek­ tori Konferencia továbbra is kitart szükségessége mellett, úgy gondoltam, nem árt egy rövid, külföldi kite­ kintést tenni. Egy éves, németországi egyete­ men töltött tanulmányai idő után, úgy érzem kellő betekintést nyertem egy olyan rendszer­ ről, amely általános tandíjat szed. Mivel Németországban a szövetségi államok között ebben a kérdésben is jelentős eltérések mu­ tatkoznak, konkrét példaként Alsó-Szászországot veszem. Ebben az államban a 2006/2007-es őszi félév óta szednek tandíjat, 500 € mértékben, félévente. Ez alól csak szo­ ciális rászorultság útján mentesül a hallgató, mint például, ha tizennégy év alatti gyermeke van, vagy egy közeli beteg rokont gondoz. A további csökkentés csak a díj befizetése után nyílik meg, itt azonban olyan választék áll a diákok rendelkezésére, amelyből egy jogosult sem csúszhat ki: a tartományban összesen 400 intézmény 600 programja található meg, az ál­ talam vizsgált felsőoktatási intézményben pedig 68 lehetőség kínálkozik. Ezek odaítélése eltérő, egyeseket kimagasló tanulmányi ered­ mény, szociális rászorultság, másokat pedig egyéni tényezők mérlegelése útján. Az ösztöndíjak mellett a finanszírozás talán legelterjedtebb formája az állami segítség igénylése. Ennek során az illetékes szerv megvizsgálja a hallgató, illetve eltartói anyagi helyzetét, majd ehhez mérten szab ki egy összegben, vagy havonta felvehető támo­ gatást, melynek mindössze a felét kell a tanul­ mányok befejezte után visszafizetni az államnak, és azt is kamat nélkül... ráadásul ezek a lehetőségek nem csak akkor lépnek fel, ha a szülők képtelenek vagy nem kívánják fi­ nanszírozni a tanulmányokat, az ezektől eltérő esetekben legfeljebb alacsonyabb annak összege. Egy átlagos szociális körülményekkel rendelkező német diák minimum 800 €-t kap így az államtól. A szülők oldaláról jelentkező finanszírozási képtelenség egyébként viszony­ lag ritkán fordul elő - főképpen a volt NSZK területén - mivel itt annak ellenére, hogy nincs minimálbér megszabva, a gyakorlatban nettó, havi 1150 € alatt nem keres senki - ez az adómentesség határa is. Ha ezek egyike sem segítené ki a hallgatót, utolsó lehetőségként marad a diákmunka, melynek keretében átlagosan heti 12-16 óra munkával keres meg havonta legfeljebb 400 €-t. A helyi ár-érték arányok jobb meg­ értéséhez érdemes megjegyezni, hogy egy helyi diák szükségleteinek kielégítése havonta 230260 € között mozog (az albérleti vagy kol­ légiumi díj nélkül, amely 168 € és 270 € között mozog). Tehát, amint látjuk, a Magyarországon beve­ zetni kívánt hasonló összeg közel sem akkora terhet róna a tanulni vágyókra, és azok család­ jára, mint például Németországban, tekintve, hogy itt a legalacsonyabb keresetek felét sem teszi ki egy félévi tanulás díja, és még a megterhelőnek nem nevezhető diákmunkával is egyszerűen finanszírozható. Felvetődik a kérdés: mit kap a tanulni vágyó mindezért cserébe? A tételes felsorolása a hazai és a németországi egyetemek nyújtotta lehetőségek, szolgáltatások eltéréseiről túl hosszú lenne, ezért csak pár, szembetűnő különbséget emelnék ki, mint például az ingyenes pszichológusi és tanácsadó irodát, amely a diákok magán- és egyetemi indíttatású lelki gondjainak feldolgozásában segít. De em­ líthetném a jól felszerelt tornatermekben, Az internet hatalma Gazdasági világválság így, gazdasági világválság úgy... a csapból is ez folyik már egy ideje. Sorra halljuk a „jobbnál jobb” híreket, elbocsátá­ sokról, a cégek, bankok, biztosítók tönkremeneteléről, adók jövőbeni várható emelkedéséről bérek csökkentéséről, és még sorolhatnám. Gon­ dolhatnánk, szűkös idők várnak majd most mindenkire. Hát az biztos, hogy sok mindenkit érinteni fog, de a baj egyeseket elkerül. Az internet, azon belül is az internetes közösségi portálok is ezek közéjük tartoznak, azok ugyanis a válság ellenére egyre jövedel­ mezőbben működnek. Ha belegondolunk, ez logikus is. A kétségbeesett emberek egyre többet látogatják az internet közösségi portáljait, egyre többen regisztrálnak, igényelnek meghívókat, teremtenek kapcsolatot egymással. Már a nyáron átlagosan két másodpercenként történt egy új regisztráció. Ez az arány pedig a válság óta csak tovább javult. Az emberek emellett kezdik bebiztosítani magukat azzal, hogy kihasználva az internet nyúj­ totta lehetőségeket, azon keresztül jelentkeznek B és C munkahelyre, az esetleges elbocsátás miatti félelem okán. Ebből az internetes portálok hatalmas hasznot hajtanak, a reklámfelületek felértékelődnek. A közösségi portálok népszerűségének növekedésére mi sem jobb példa, hogy eddig a legnépszerűbbnek számító erotikus oldalak látogatottsága sportpályákon történő, rendes edzést magába foglaló, fakultatív testnevelési lehetőségek hosszú sorát is, amelyek közül nem hiányoznak az olyan sportok sem, mint a lovaglás, az íjászat vagy a floorball. Ami pedig talán a leg­ fontosabb: a professzorok és az egyetemi vezetés hozzáállása a diákokhoz. Sajnos Magyarországon az a tapasztalat, hogy a Rektori Konferencia a diákokról, megkérdezésük és érdekük vizsgálata nélkül, sőt, egy majdnem abszolútnak mondható népakaratra is fittyet hányva dönt olyan kérdésről, amely egyértelműen befolyásolja a magyar lakosság anyagi helyzetét, és ezáltal az egész ország gazdaságát, foglalkoztatási rendszerét. Mégis tegyük fel, hogy a lakosság elfogadja a tandíj létjogosultságát, és bevezetik. Vajon az oktatási tárca és végső soron a kormány mekkora részt kívánna lekanyarítani a „fel­ sőoktatás érdekében”? És még ha az összeg döntő része az intézményeknél is maradna, hogyan állnának át a tandíjat pártoló pro­ fesszorok, dékánok és főképp a rektorok, a jelenleg sajnos elterjedt látásmódjukról melyben a hallgató alig több mint egy szám, amely a fejkvótát növeli - egy olyanra, ahol a diák már fizető „ügyfél”? Itt, Németország észak-nyugati felén könnyen belátható az 500 € létjogosultsága, mert az eredmény magáért beszél: több tanár oktat, ezáltal kisebb csoportokra oszthatók a diákok, és olyan felszereltséggel, utaztatással ösztönzik őket a különféle gyakorlati ismeretek meg­ szerzésére, hogy sajnos a diplomák értékének összehasonlításban, a magyar diák, a süllyedő hajóhoz hasonlatos felsőoktatás utolsó mat­ rózaként, már csak - a gyakorlatban kevéssé hasznos - lexikális tudásba kapaszkodhat, mint végső árbocba a habok felett. Pozsgay-Szabó Péter visszaszorult a közösségi portálok és a különböző levelezőprogramok mögé. Az internet elengedhetetlen eszköze a mai világban. Munkaterület, szóra­ kozás, hobby, kinek mikor mi. Egyre jobban, és megállíthatatlanul terjed a világban úgy, hogy a következ­ ményeit fel sem tudjuk mérni. Az is kérdéses hogy a jelenlegi online rendszer mit is takar, erre utalnak azok a törekvések, hogy a tudósok magát a fogalmat akarják újra­ definiálni. A dolog mellett ugyanis nem lehet elmenni, mivel az internet megállíthatatlanul terjeszkedik. David Weinberger filozófus, író és min­ demellett internetguru úgy véli, hogy az internet jelenleg is változik, amit mi még csak most kezdünk érzékelni. Mi, laikus emberek és az internet állandó használói azt hisszük vagy re­ méljük, hogy akik az internet honlapjait szerkesztik, és az informá­ cióikat közük, azok mind profik, és adataik is hitelesek. Ebből ered a felhasználok sebezhetősége és bizonytalansága, ami a jövő megoldandó problémái közé tartozik. Kocsis Agnes hetedik oldal �Romantikus Németország A Loreley-szikla legendája A Rajna-völgyben Mainz és Koblenz között található Loreley-szikla ma Németország legis­ mertebb helyeinek egyike. Korában semmilyen szerepe nem volt, csupán sziklaként (ley) em­ legették, ahol a visszhangot „lesték” (luren). Hírnevét Heine, Clemens Brentano kitalált bal­ ladája alapján 1823-ban megírt versének köszönheti. Ez a vers Friedrich Silcher dal­ lamával vált népdallá. A legenda szerint a régi időkben a Loreley-sziklán, a Rajna fölött esténként egy gyönyörű leány jelent meg, aki a holdfénynél aranyhaját fésülte, és olyan szépen énekelt, hogy minden hajós csak őrá figyelt. A szép dal veszélyt hozott a hajó­ sokra, mert úgy elbűvölte őket a leány éneke, hogy megfeledkeztek mindenről, s a csónak zátonyra futott, vagy örvény nyelte el. Lakott azonban a közelben egy fiatal halász, akit egészen közel engedett magához a tündér, nap­ nyugtakor megmutatta neki, hogy merre van­ nak a halak. A halászlegény mindig bőséges zsákmánnyal tért haza, és mindenkinek mesélt a ragyogó szépségű leányról. Hallott a leányról a pfalzi választófejedelem fia is, s egy este csó­ nakon arra vette útját. A tündér akkor is a Loreley-sziklán ült, és aranyhaját fésülte. Amikor az ifjú meghallotta a bűvös éneket, a hajóból a szik­ lára akart ugrani, de elvétette a lépést, és a Rajna habjai összecsaptak felette. A választófe­ jedelem vigasztalhatatlan volt, amikor meg­ tudta, hogyan vesztette el egyetlen fiát. Nagy sereget küldött a tündér lány ellen, hogy foglyul ejtsék. A lány fenn ült a Loreley-sziklán, s mikor megérkeztek a katonákkal rakott hajók, éppen borostyán nyakékével játszott. Megkérdezte a harcosokat, mi járatban vannak. - Téged akarunk elfogni! - hangzott a felelet. A leány felnevetett, a borostyánt a vízbe dobta, és így énekelt: „Gyorsan, gyorsan, édesapám, Küldd a fehér lovakat, Elutazom habok szárnyán, Hogyha jön az alkonyat.” Hirtelen vihar kerekedett, hullámzott a Rajna, sistergett a fehér tajték. Két hullám felcsapott a sziklára, és elsodorta a leányt. Látták a ka­ tonák, hogy tündérrel van dolguk, s dolguk végezetlen tértek haza a gyászoló apához, a Loreley-sziklán pedig soha többé nem énekelt a tündérleány. A valóságban ez egy mai napig rettegett, ka­ nyargós szakasza a Rajnának, ahol valóban van néhány zátony, ami a hajósok vesztét okozhatja. Mihalics Vivien Opus Dei - Isten műve „Mit érdekel engem, hogy valaki miniszter vagy utcaseprő?” Szánjunk néhány percet egy szent ember élet­ művének átgondolására. Josemaria Escriva de Balaguer y Albás Spanyolországban született 1902-ben, életét azonban már Rómában fejezte be, 1975. június 26-án. Életvitelével teljességgel kiérdemelte, hogy II. János Pál pápa szentté avatta 2002. október 6-án (emléknapját június 26-án tartjuk). Amiért a napokban eszünkbe juthat a 20. század egyik legjelentősebb egyházi személyisége, főművének, az általa vezetett lel­ kiség! mozgalomnak a létrejötte. Az Opus Dei - magyarul: „isten műve” - megalapítása 1928. október 2-ára, vagyis nyolcvan évvel ezelőttre datálható. Escriva 1902. január 9-én a spanyolországi Barbastro városában, Huesca tartományban látta meg a napvilágot. Vallásos családjának hat gyermeke közül ő volt a második legidősebb, ám három fiatalabb lánytestvére tragikusan korán meghal. Teológiai tanulmányait a longronói szemináriumban, majd Saragossában végezte. 23 éves korában, 1925. március 28-án szentelték pappá. Apja ezt már nem élhette meg: négy hó­ nappal korábban hunyt el. Már a teológia mel­ lett elkezdett jogot tanulni. Később egy ideig magántanárként tanított is római jogot és kánonjogot, mivel a családfő halálát követően édesanyjáról, illetve testvéreiről is neki kellett gondoskodnia. 26 évesen élete legmeghatá­ rozóbb eseményét élte át: lelki napok alatti elmélkedései hatására rájött, hogy Isten élet­ szentségre és apostoli munkára hívja meg. Egy ideig csak abban volt bizonyos, hogy hivatást kapott, tevékenysége még nem öltött hivatalos formát. Nemsokára azonban már szükség volt valamiféle megfogható elneve-zésre is, amely keretet adhatott a világban való működésüknek. Mivel pedig az egész, amit véghezvitt, és amire törekedett végsősoron Isten műve, így már a későbbi világszervezet neve is egyértelművé vált. Az Opus Dei az első személyi prelatúra. A szemé­ lyi prelatúrák létesítésének gondolatát a II. Vatikáni Zsinat vetette fel Presbyterorum ordinis kezdetű dekrétumában (PO 10b), a klérus jobb nyolcadik oldal elosztásának céljából. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „a papok megfelelő elosztásának elősegítésére vagy különös lelkipász­ tori, illetve missziós feladatok ellátására bizonyos területeken vagy bizonyos társadalmi csoportok körében az Apostoli Szentszék az érdekelt püspöki konferenciák meghallgatásával személyi prelatúrákat alapíthat, melynek világi papokból és diakónusokból állnak” (294. kánon). A személyi prelatúrák területileg nem körülhatárolt in­ tézmények. A leírt definíció ellenére az Opus Dei klerikusokat és világiakat egyaránt magában foglaló intézmény. Hiszen tagadhatatlan, hogy napjainkban egyre nagyobb feladat és felelősség hárul a világi hívekre a vallásos értékek átadásával kapcsolatos munkában. A prelatúra 1930. óta nőket is felvesz tagjai közé. Szorosan az Opus Dei mellett működik a soraiba kizárólag felszentelt papokat felvevő Szent Kereszt Papi Társaság. Je­ lenleg körülbelül négyezer taggal rendelkezik. Az Opus Dei egyik legfőbb deklarált célja a világi társadalmak keresztény elvek mentén való megújítása, a földi élet átitatása a kereszténység eszmeiségével. Ezen alapelv fontosságát és nép­ szerűségét támasztja alá, hogy ma már az egész világra kiterjedő szervezetről beszélhetünk. Napjainkban világszerte több mint nyolc­ vanötezer tagot számlál a közösség. Ennek je­ lentős része, mintegy negyvenkilencezer ember az európai kontinens lakosa. Magyarországon 1992-ben kezdte apostoli munkáját az Opus Dei. Budapesten ma két képzési, illetve kulturális in­ tézménye működik. Az alapító Escriva számos megfontolásra érdemes gondolatát jegyezte le megjelent műveiben. Az olvasó számára a legismertebb és egyben legtanul­ ságosabb a magyar nyelven Út címen megjelent írás. Először 1934-ben jelent meg Consideraciones espirituales (Lelki szemlélődések) címmel, majd az 1939-es Camino című második kiadás már a mai formát kapta. Maga a könyv 999 aforizmát tartal­ maz, melyek az értékes keresztény élethez nyúj­ tanak támpontot. Végezetül gondolatébresztés és figyelemfelkeltés céljából álljon itt tizenkét rövid, kiragadott gondolat ebből a műből. Olyan in­ telmeket választottam, amelyek mindennapi életünk szempontjából is különösen hasznosnak bi­ zonyulhatnak. Viselkedésed legyen lelked békéjének és rendjének tükre. (3.) Sohasem lesz belőled vezér, ha a tömeg­ ben nem látsz mást, mint lehetőséget, mely magasabb álláshoz segít. (32.) Mások bírálatánál, miért teszed ítéletedbe saját kudarcaid keserűségét? (52.) Ha nem kelsz fel megszabott időben, so­ hasem valósítod meg élettervedet. (78.) „Holnap!” néha bölcsességet jelent, de gyakran a legyőzőitek határozó szava. (251.) Megbocsáthatatlan, ha valaki tudós lehet­ ne és nem lesz azzá. (332.) A megalkuvás biztos jele, hogy nincs igazunk. Ha valaki engedékeny eszményeit, becsületét, vagy hitét illetőleg, akkor nincs eszménye, sem becsülete, sem hite. (394.) Óvakodjunk a „hangos” erényektől. (410.) A kritizálás, rombolás nem nehéz: akár­ melyik kőműves belevághatja csákányát a katedrális faragott, szép kövébe. Az építés azonban mesterkezeket igényel. (456.) Amikor a siker tapsát hallod, jusson eszedbe a gúnykacaj, mely kudarcaidat kí­ sérte. (589) Hallgatásodat sohasem bánod meg; beszédedet gyakran. (639) A „nagy” szentség minden pillanat „kis kötelességének” teljesítéséből áll. (817.) Teleki Levente �A gyülekezési jogról, meg minden másról Beszélgetés Hajas Barnabással, az Alkotmányjogi Tanszék adjunktusával Gyülekezési jog speckol. Katalógus nincs. Minek is?! Ki nem hagynánk! Mert érdekes, izgalmas, aktuális. Hajas Barnabás Tanár Úr vezeti, akiről óráról órára egyre többet tudunk De még mindig nem eleget! Ezért faggattam kicsit... - Tanár Úr, mi adta az ötletet, hogy legyen egy gyakorlat, mely a gyülekezési jogról szól? - 2002 óta dolgozom az ombudsmanok mellett. Szabó Máté megválasztása - nagyjából egy éve új ombudsmani szerepfelfogást hozott, új megol­ dásokat is kívánt. Leegyszerűsítve: nem csak a panaszok elintézésére és megválaszolására kon­ centrálunk, az országgyűlési biztos fellépése proaktív. Nem csak követjük az eseményeket, hanem legtöbbször ott is vagyunk, ahol a fela­ datainkkal kapcsolatos fontos dolog történik. Három nagyobb ilyen témánk van idén: a haj­ léktalansággal, a gyermeki jogokkal és a gyüle­ kezési joggal foglalkozó projekt. Ez utóbbival kapcsolatos ez a szeminárium is, melyet tulaj­ donképpen - a másik speckolomhoz, a rendvé­ delmi órához hasonlóan - a hallgatók érdeklődése miatt indítottunk el. 2007. október 22-étől fogva máig 22 napon, összesen 50 különböző ren­ dezvényen vettünk részt. Nincs is nagyon olyan esemény, amely nélkülünk zajlana. Igazából ez adta a speckol ötletét: ugye mindig történik valami érdekes, izgalmas, ami kapcsolódik a tananyaghoz, és ezekről az előző félévben is sokat meséltem, ráadásul a hallgatók is rendszeresen érdeklődtek a téma iránt. - Kikkel járnak ezekre a rendezvényekre? - A gyülekezés jogi projektben résztvevő munkatársaim közül négyen járunk „tüntetni”: Halász Zsolt, Lápossy Attila, Tóth László és jó­ magam. Lápossy Attilán kívül mindhárman a Pázmányhoz kötődünk, itt tanultunk, Halász tanár úrral pedig itt is oktatunk. - A Tanár Úr az első évfolyam hallgatói közé tartozott, akik az 1995-ben, újonnan létrejött jogi kar induló évfolyamán kezdtek tanulni. Mennyi­ ben lehetett más Önöknek, legelsőknek? - Rendkívül nagy volt bennem és tulajdonképpen az évfolyam többségében is a bizonyítási vágy, hogy majd mi megmutatjuk, s „csakazértis” jo­ gászok, mégpedig jó jogászok leszünk, és ezért mindent meg is fogunk tenni. Ugye akkor még különböző épületekben folyt a tanulás. Velünk együtt fejlődtek a dolgok. Rendkívüli tudású, karizmatikus emberek oktattak minket. Hirtelen csak három nevet említenék: Zlinszky, Kilényi és Péteri professzor urakét. Volt egyfajta helyzeti előnyünk, hogy mi voltunk az első évfolyam. Ez óriási elvárásokat is jelentett, és mi is nagyon meg akartunk felelni. Tudtuk, hogy évek múlva a mi és nem mellékesen az Önök - eredményeink alapján ítélik meg az egyetemet. Másrészt mo­ tiváló tényező volt például az évfolyamrangsor is, melyet minden félévben kifüggesztettek, s akkor az ember nyilván nemcsak azt nézte meg, hogy ő hol van... - Mennyiben vették ki a részüket a munkából? - Hát, most csak azt említeném, hogy egyszer az évfolyamunk például külön felhívás nélkül megtisztította az ablakokat. Az első évben - vic­ cesen szoktam is mondani - egy zárda ebédlőjében és szobáiban vendégeskedett az egyetem. Majd amikor a magyar katolikus püspöki kar visszakapta a Szent István Társulat egykori székházát, ide kerültünk. - Milyen volt az évfolyam? - Nagyon jó közösség alakult ki. A mai napig is - irigylésre méltóan - tartjuk a kapcsolatot. Volt, hogy reggel fél nyolctól este nyolcig bent voltunk az egyetemen. Beszélgettünk. Sokan közülünk még most is itt vannak, már ok­ tatóként. Csak néhány z név említésképpen: Bárándy Gergely, Békés Ádám, Csepely-Knorr Tamás, Éles Anita, Gyeney Laura, Halász Zsolt, Komáromi László, Kovács László, Móritz Balázs, Paksy Máté, xPatyi Gergely, Tahyné Kovács Ágnes, Újvári Ákos... - Szép helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. - Másodéves voltam, mikor az egyik alkotmányjog előadáson Kilényi Professzor Úr mondta, hogy tu­ dományos diákkört szervez, és hogy szeretné, hogy az valamiféle verseny is tállóvá váljon. Javasolt is néhány témakört, melyek közül választani lehetett. Morvái Attila barátommal kiválasztottunk egyet: a Stabilitás és mobilitás a közigazgatás vezető poszt­ jain címmel. Ez még egy fel nem dolgozott téma volt, de pont ezért volt jó. Másfél éven keresztül dolgoztunk rajta, délutánonként könyvtárba jár­ tunk, interjúkat készítettünk. Végül I. helyezést értünk el az OTDK-n 1999-ben. - Több TDK-dolgozat, vagy tudományos pályázat konzulense is. Hogy van minderre ideje? - Igyekszem a diákok számára - ha nem is azonnal, de - mindig rendelkezésre állni. Ezt a példát lát­ tam, s magam is ezt követem. Volt olyan, hogy ki­ lenc alkotmánybíróból öt az egyetemünkön tanított. Nyilván nagyon elfoglaltak voltak, de mindig volt pár percük a hallgatókra. Mikola Orsolya Járó-Kelő: Szarvas Ha már az embert nem részesítette abban a szerencsében a sors, hogy szarvasinak te­ remtette, akkor legalább legyen az ismerősei között egy. Ha nincsen, ismerjen meg egyet. Ha megismerte, menjen el meglátogatni. Innen vál­ nak izgalmassá a dolgok. Pontosabban, amolyan békés-izgalmassá. Szarvas ugyanis Békés megye közel 18 000 lelket számláló városkája, nem mellesleg a történelmi Magyarország földrajzi középpontja. Mintha ezek a tulajdonságok pre­ desztinálnák a helyet: ez egy igazi békés-lazulóscsomópont. Ebben a városban is vannak látványosságok, amiket érdemes végiglátogatni, mint mindenhol, de itt főleg leírni jó. Létezgetni. Köszönni a Körös holtágnak, miközben kávét iszogatunk a partján: „Szervusz Körös...”. A folyó mintha hümmögne egyet miközben komótosan tovább folydogál. Aztán sorban lehet köszönni mindenki másnak. Hiszen itt tényleg ismer mindenki mindenkit. Lehetetlen úgy lemenni a Belvárosi sörözőbe, az Azték Clubba, vagy a Napestig szórakozóhelyre, hogy - kedves ismerősüld? révén ugyebár - ne köszöngetne oda nekünk folyton valaki. Az igazán meglepő, hogy a fiatal felnőttség nem ég Pest-lázban. Persze, ha a munka, lehetőségek odaűzi, fölmegy a vízfej fővárosba, aztán mégis szépen hazajön, ha ideje megengedi. És ez így van rendjén. Van­ nak itt is szórakozóhelyek, kávézók, fürdő, fel­ sőoktatási intézmény - szóval minden, ami egy városba kell, csak persze olcsóbban, barátságo­ sabban. Az embernek az az érzése, hogy nin­ csenek különösebb távolságok: sem helyek, sem emberek között. Az idei tavasszal rendezett Ma­ jálison például az egyik párt standjánál bőven csapolták a sört. A másikénál a kolbász volt igazán fenséges... legfeljebb el kellett menni a harmadik standhoz a mustárért. Ezzel pedig nem volt semmi baj, mert alapvetően mindenki ismerte a másikat, és úgyis kortyolt már otthon a háziból, a nap is melegen sütött és desszertként kecsegtető volt a pörkölt mandula illata... akkor meg minek időt vesztegetni arra, hogy ki hova tartozik politikailag, meg miért... Csacsiság. Később, már nyár fele úgyis hatalmas hír rázta meg a városka nyugalmát. A Piton. Kezdetben még nem lehetett tudni, hogy milyen kígyó, de később elterjedt, bizony: pilonról van szó. Ál­ lítólag az emberekre is veszélyes bestia jól be­ leszabadult a Körösbe. Ez nyáron igencsak problémás, mert ilyenkor a fiatalok és idősek is szeretnek beleszabadulni a vízbe, a kettő össze­ fér hetősége meg legalábbis kérdéseket vet föl. Annyira, hogy egy édesanya végül megelégelte a helyzetet és levelet írt a polgármesternek, hogy ugyan, csináljanak már valamit A Pitonnal, mert ő így nem engedi el a kisfiát kenutáborba. Következő lépésként a hírekben lemegy: A Pitont megtaláltuk. Már igencsak legyengült ál­ lapotban volt, nem is tudott volna senkinek ár­ tani. Ráadásul kimúlt. Eltemettük... Ezen a ponton tán már sajnálni is lehetett volna a szerencsétlen állatot, míg ki nem derült: nem is létezett. A turisták elcsábításában vetélytárs békésszentandrásiak találták ki. Ejnye-ejnye, a kis kópék. Viszont-csínyről egyelőre nincs tu­ domás, de drukkolunk Szarvasnak. Máskülön­ ben az élet megy tovább: időnként az arborétumból a Körösön átrepül egy-egy kósza páva. Majd rájön, hogy igazából sem úszni, sem repülni nem tud. Jönnek és összevadásszák, visszaviszik. Ilyesmi. Közben a város van. Létezget. Szépen, meghitten, lazán. Ennek megfelelően jelenthetem: az idő őszi-meleg, a fák pirosas színekben pompáznak és a virágok itt még mindig nyílnak. A folyó meg folydogál. 100%-ig piton-mentesen. Barát Zsófi kilencedik oldal �A pszichológia jazz-zenészei Nem véletlenül van két pszichológus karunkon, hanem hogy megvizsgáltassanak minket magunkkal, amikor „pályára lépünk”. A szakmáról és a Karrier Iroda tréningjeiről beszél­ gettünk Keresztes Karola és Léder László trénerekkel. - Pár szóban bemutatkoznátok? Kik vagytok, és hogyan kerültetek ide? - Léder László: Egy szakmai rendezvényen találkoztam^Bánhegyi Viktóriával, régi isme­ rősömmel. Ő említette, hogy a Karrier Iroda keres trénert egy programjához. - Vannak pszichológusok, és azon belül van­ nak trénerek? Mi a különbség? - LL: Igen, van olyan, hogy trénerképző, de igazából tréner a szakmai tapasztalattól lesz az ember. Sokan nevezik magukat trénernek, de itt is a piac dönti el, hogy elfogadja-e tré­ ningnek. Ha valaki nem jó tréner, azt nem hívják sehova. - Keresztes Karola: Arról nem is beszélve, hogy minden csoportnak más trénerre van szüksége. Van tréner és tréning pedagó­ gusoknak, közgazdászoknak és más csopor­ toknak is. Mindenkinek az ő szükségeire és céljaira. Az a leghasznosabb, ha a trénerség mellett a pszichológusnak van az adott terü­ leten is még egy kis hozzáértése. - Mégis mi a lényege egy ilyen tréningnek? - LL: Olyan lélektani jelenségek jelennek meg egy tréning során, amik a hétköznapi életben csak sokára vagy egyáltalán nem. Ezeket kezelni kell tudni. Egy munkahelyen például nem ritka, hogy konfliktusok, feszültségek keletkeznek. - KK: Egy-egy ilyen konfliktust el is „ját­ szunk”. így igaziban láthatja mindenki, hogyan kell viselkednie bizonyos szituációkban. Ezt a végén meg is beszéljük. - Máshogy kell felkészülnötök egy jogásztré­ ningre? - LL: A tréning alapeleme a rugalmasság. Nincs konzervtréning, oár sokan ezt gondolják. Amikor készülünk, több forgatókönyvet is elkészítünk. Egy tréner inkább egy jazzzenészhez hasonlítható, mint egy szimfonikus zenészhez. Ettől kezdve az adott tréningen jelen lévők határozzák meg a megfelelő mód­ szert. És igen, ez szakmára specializálva is vál­ tozó, mert egy szakma nagyon meghatározza az embert. Gyakran ezeket kell felismertet­ nünk a résztvevőkkel, de néha éppen hogy ki kell léptetni őket elképzeléseikből. A nem létező, virtuális életpályák visszautasítására gondolok. A filmekből ismert drága öltönyös, a másikat legyőző jogász képe az emberek nagy részét rombolja, s nekünk időben kell szólni. A pályaválasztásban is vannak „reklámok”, aminek ugyanannyi köze van a valósághoz, mint a valódi reklámnak. - KK: Volt olyan tréningünk, amit előre megszerveztünk, ismertük a csoportot, közö­ sen alakítottuk ki a tematikát, egyszóval nagyon felkészültünk... Aztán ment a nap 1,5 órait, ami után leültünk Lacival, és újrater­ veztük az egészet. - Mire számíthat egy jogászhallgató ezen a tréningen? - LL: A jogi szakma egy embert próbáló pálya, bár ezzel nincs egyedül. Nagyon fontos az ő esetükben, hogy a morális személyes értékeket ez a pálya ne írja fölül. A feladatunk tehát úgy­ nevezett pályaszocializáció. Az első évek nagyon meghatározóak és kritikusa egy életpá­ lyában, erre pedig igazán lehet előrekészülni. Sőt keU is, hogy a karrierépítés ne ad hoc men­ jen. Abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy nem vagyunk annyira messze még az egyetemtől, így jobban megértjük a diakok gondolkodását. - Mi a rövid, vázlatos tematikája ennek a három alkalomnak? - KK: 3 állomásos szerdai jogásztréningünket önismereti alkalommal kezdtük november közepén, mert ez a legfontosabb. Van belső és külső karrierépítés. Előbbihez iól kell ismerni magadat. Ha ezt nem tudod, Könnyen nyers karrierépítésbe szaladsz, s olyan leszel 10 év múlva, mint a rossz híd, amely a két végéről indulva középen nem találkozik össze. A másik két alkalom már jóval konkrétabb dolgokról szól. Az álláskeresés nagyon fontos lépeseiről, Erasmus Körkép - Nijmegen Új rovatunkban külföldön vendégszereplő Erasmusos hallgatóinkat kérdezzük a kinti élményeikről, örömükről, bánatukról, arról, hogy mit jelent nekik ez a rendhagyó (fél)év. Biczó Anna, Nijmegen (Hollandia) - Melyek voltak az első élményeid a megérkezé­ sedet követően? - A program már augusztusban elkezdődött, volt egy bevezető hetünk, amikor egymást, a várost és az egyetemet ismertük meg. Mindenkit men­ torcsoportokba osztottak, ahová a világ minden tájáról összerakták a hallgatókat, az ausztráltól kezdve az amerikain át az ÉU tagállami diákokkal bezárólag. - Hogy tetszik a város és környéke, a holland mentalitás? - Hollandiában mindenki beszél angolul, az öreg nénitől kezdve a kisiskoláson keresztül a bolti eladóig, sőt nagyon jól. Sokat segített nekik az, hogy a televízióadásokat nem szinkronizálják, így már kicsi gyermekkoruk óta hallják az angolt. A vonatállomáson az információs pultnál angolul nemcsak hogy elmagyarázzák az irányokat, hanem rögtön kezedbe is nyomják a térképet. Érződik, hogy ez a „nyugat”: mindenki jól öltözik, mo­ tizedik oldal solyog, utazik a világban és élvezi az életet. Min­ denhol bicikliút fut, ez a legjobb közlekedési eszköz errefelé. Olcsóbb, ha secondhandben veszed, ami bár állítólag lopott, de legalább nem vesztesz annyit, ha ellopják, amint ez velem is megtörtént. Pár hónap után meg már az eső sem vészes a bicik­ lin, elég csak gyorsabban tekerni Itt, a német határ mellett, ahol Nijmegen található, az érzése az em­ bernek az, hogy minden egy karnyújtásnyira van: például áttekertünk Németországba, pár órára van Berlin és Belgium, csak két óra Amszterdam, ami az ország túlsó fele. - Miben más náluk a felsőoktatás? - Az egyetem itt is szeptemberben kezdődött, de a tanítási módszer teljesen más, mint otthon. Min­ den órára elég keményen fel kell készülni, sokat kell olvasni, természetesen angolul. Az órán per­ sze ezeket megbeszéljük, de emellett összefüg­ géseket is keresünk, és összehasonlításokat végzünk más országok jogával. Az órák anyaga természetesen ki van vetítve, és meg is kapjuk a Blackboardon, ami lényegében az itteni Neptun. Az év felosztása hasonló, mint nálunk, tehát még a vizsgaidőszak örömeit nem tapasztaltam meg, de azt tudom, hogy lesz olyan vizsgám, amihez minden könyvet lehet használni. Számomra ez hi­ állásinterjúról, a kiválasztásról, felvételi tech­ nikákról lesz szó. Hogyan készüljünk föl? Mit tegyünk? Mit mondjunk, mit ne mondjunk? Több mint egy évig egy ügyvédi irodánál foglalkoztam kiválasztással, amiből sok tapasz­ talatot szűrtem le. - LL: Magyarországon nagyon szélsőséges munkahelyi kultúrák vannak. Ha az elején egy rossz - vagy legalábbis konfliktusokkal terhelt - munkahelyre kerülsz, az nagyon ko­ molyan rombolhatja a pályádat. Ezért fontos, hogy a személyiségem és a munkahelyem belső értékrendje és munkakultúrája mege­ gyezzen, különben sérülés lesz. Már pedig emberek évekig beragadnak ilyen munkahe­ lyekre csak azért, mert nem tudják azonosí­ tani a maguk körül kialakult helyzetet. És azt láttuk magunkon is, hogy ha az ember meg­ találja a munkahelyet, amelyet saját magával közös nevezőre tud hozni, akkor indul meg az egészségesen épülő szakmai karrier is. Sergó' András Akarsz róla beszélni? Aktív ősz aktív egyetemistáknak Most, mikor már a csipkebogyót is megcsípte a dér, most, amikor már a Karrier Iroda ablakai is folyton csukva vannak, s mikor többet van sötét, mint nem, nos, mifelénk csak ilyenkor kezdődik az élet. A nyári lusta álmatlanságnak vége, az egye­ temisták mellett fölébredtek a gyakorno­ kokat eddig fogadni nem óhajtó jogi osztályok és ügyvédi irodák csőstül rohamoz­ zák a Pázmányt. A színes-szagos faliújságon mindez olvasható, néha nézegethető is. Apropó, olvasás! November 8-9-én lezajlott az Improved Reading és a Karrier Iroda má­ sodik olvasásfejlesztő tréingje. A szemnek való gyorsulás és az észnek való jobb felfogóképesség 10 fiatalnak kapcsolódhatott össze, és mivel jóval több tartott erre igényt, így az ismétlésben még lehet reménykedni. (Kereseteket az I. em. 137-ben fogadjuk.) Szemeszterünk második felét azonban a pszichológia és a jog határterületei aranyoz­ zák be. Aki szerint ez lehetetlen, az láto­ gasson el a szerdai jogásztréningekre, amely a jogásziét mintatantervbe nem került elemei közül szemezget. A mellékelt interjú ebbe enged komolyabb bepillantást. hetetlen, milyen lenne, ha a Pázmá­ nyon is nyitott Ptk-ból vizsgáz­ nánk. - Hogyan jössz ki az ösztöndíjadból? - A „Nyugat” az árszínvonalon is meglátszik: Az élel­ miszerárakon a boltban, de inkább a sörárakon a bá­ rokban, ami csak 2 dl, de 2,20 Euró alatt nem kapod meg. Körülbelül a kávéárak is innen kezdődnek, és eléggé drága a vonatozás is (Amsz­ terdam oda-vissza 29 Euró). A szállásért is jócskán kell fizetni, nagyjából 305 Éurótól kezdődik. A koli általában egy szoba, ami igaz csak a Tiéd, de a fürdő, konyha közös. Mindez azért nem nyomja rá a hangulatra a bélyegét. Mindenki lelkesen és nyi­ tottan érkezett, sok barátság kötődött már. -Ajánlanád másnak is, hogy ide jelentkezzen? - Határozottan igen! Örülök, hogy belevágtam, és hogy itt lehetek. Az egyetem weblapja: http://www.ru.nl/english/ faculties/faculty_of_law/ Bárth Bertalan �Forint helyett mosoly „A Bátor Tábor egy olyan gép, amibe bedobják a gyerekeket, és sokkal bátrabb, egészségesebb, jókedvűbb és élményekkel telibb gyerek jön ki” Peti, 15 éves a Bátor Tábor egyik táborozója Manapság szinte érthetetlennek tűnik, hogy egy felnőtt ember a legdrágább kincséből, a szabadidejéből miért áldoz fel egy évben mini­ mum tíz napot másokra. Ráadásul teljesen ingyen, önkéntes alapon, pénz helyett gye­ rekek mosolyáért. A Bátor Tábor élményterápiás foglalkozásait önkéntesek - tábori nevükön cimborák közreműködésével valósítja meg. Fogarasi Szilvi a Bátor Tábor egyik önkéntese az alapítvány négyszáz segítője közül. A kamasz diabéteszes turnusban volt cimbora a hatvani táborban. - Miért jelentkeztél a táborba? - Táboroztatással régi iskolámban hét éven át foglalkoztam szervezőként. Sok oka volt annak, hogy azt befejeztem, lényegében kiöregedtem belőle, illetve ha maradok, túl sok energiámat vitte volna el a változásban lévő tábor terelgetése. Ami azt illeti, nagyon is sajnáltam, hogy véget ért életem táboroztató szakasza. Ekkor talált rám egy rádióműsor a Bátor Táborról valamikor tél végén. Kiváló lehetőségnek éreztem, hogy folytassam, amit befejezni nem is igen lehet. Arra gondoltam, hogy ha sikerülne, akkor az új társaság, az új kihívások, amivel egy teljesen más jellegű tábor jár, még inspirálóan is hatnának rám. Ebben aztán szerencsére nem is kellett csalód­ nom. - Sokan megrettennek, amikor megtudják, hogy a tábor lakói beteg gyerekek. Te nem ijedtél meg ettől? - Féltem, hogy esetleg majd rosszul kezelem a betegség jelenlétét, de szerencsére a tábor alatt az ember erről tényleg megfeledkezik. Sokat segített ebben a nyitott, tenni akaró csapat. Furcsa volt az is, hogy ezúttal nem én voltam a főszervező. Eddig az utolsó fűszálrezdülésig mindent mi találtunk ki magunknak, most pedig egy kész, hagyományokkal rendelkező táborban kellett megtalálnom a helyem. Egy kis félsz volt bennem a korosztály miatt is. A kamasz turnus résztvevői között a legfiatalab­ bak éppen a korábbi táboraim legidősebb lakói­ val voltak egyidősek. A programtartó társaimat sem ismertem korábban. Ugyan­ akkor kíváncsian vártam, hogyan fogunk tudni együttműködni. Szerencsére nagyon jól összekovácsolódott csapat lettünk. - Mit tanultál a táborban? - Baby shark... Bili... (nevet). A tréfát fél­ retéve kaptam egy komoly leckét abból, hogy a korosztály hogyan kezeli, dolgozza fel a betegségét. Megtanultam én magam is ter­ mészetességgel fogadni az ilyesmit. Nem helyes, hogy alapjáraton nem tanuljuk meg, hogy a beteg gyerekek voltaképpen átlagos gyerekek. Ugyanúgy élnek, ugyanúgy olvasnak például mindenféle ifjúsági magazint aktuális együttesekről, mint valamikor mi. Azt hiszem, sokkal inkább fel vagyok vértezve a saj­ nálkozás ellen, amiből bizony ők sem kérnek. Ehelyett inkább menjünk kézműveskediú meg íjászkodni! Nem egyszerű elfogadásról be­ szélek, ez több annál. - Miért jó önkéntesnek lenni? - A közös étkezéseket vagy az esti beszél­ getéseket nagyon szerettem. Az utolsó esti tábortűz is örök emlék marad. Emellett számos igen jó embert ismertem meg. Sok pillanatot fényképként őrzök a mai napig. De én szétválasztanám az önkéntességet a cimboraságtól, vagyis a táboroztatástól. Persze, szép dolog, hogy önkéntesként tesszük és nem pénzért, de számomra itt a táboroztatás élménye dominál. Jó adni, jó látni őket mosolyogni. Egyszerűen szeretek közösen ját­ szani, ez nem teher, számomra is élmény. Hiszen együtt nevetünk, nem igaz? Pontosan tudom, hogy ezek a táborok életre szóló élményeket adnak a gyerekeknek, és ha ön­ magában ezt nézzük, akkor ez teljesen független attól, hogy ki milyen alapon jött. Megígérhetem, hogy legközelebb is elsősorban táboroztatni fogok menni. Ha pedig tanulok közben valamit, hát állok elébe. (www.batortabor.hu) Ughy Szabina Mégis fenyeget a „Genoizmus”? A fogalom az 1997-ben készült Gattaca című sci-fi filmből származik. A történet szerint a jövőben az emberi genom teljes feltérképezésének hatására a gyermekeket azok születése előtt „megtervezhetik” szüleik: megadhatják kinézetét, valamint a vizsgálat alapján kimutatott betegségekre való hajlamot is kizárhatják. Mivel az ily módon megtervezett emberek nagyobb teherbírásúak és hosszabb életűek, mint természetes úton született társaik, esélyeik is nagyobbak lesznek a jó munkahelyeket illetően. Az így kialakult, munkáltatás során alkalmazott DNS alapú hátrányos megkü-lönböztetés neve lett genoizmus. Ennek bekövetkezése a film készítésének idején még igencsak távolinak tűnt, ám azóta történtek bizonyos tudományos felfedezések, melyek során bár nem a teljes genomot térképezték fel mára a tudósok, de nagy részét már igen. Még ez sem adna nagyobb aggodalomra okot, ha társulna ehhez megfelelő szabályozás, ami az említett állapotot megelőzné. Itt lép a képbe az általam nemrég felfedezett cikk az index.hu-ról, aminek főcíme az alábbi volt: „Az USA szenátusa április végén egyhangúlag elfogadta a genetikai alapú diszkriminációt tiltó törvényt, amely egyértelműen megtiltja, hogy a munkaadók és az egészségbiztosítók DNS-teszteket kérjenek, illetve hoz­ záférjenek a dolgozóik, illetve ügyfeleik genetikai adataihoz. A magyar országgyűlés május elején szintén egyhangúlag fogadta el a humángenetikai adatok kezeléséről szóló új törvényt, amely viszont nem tiltja ugyanezt.” Utánanéztem az említett jogszabálynak („2008. évi XXI. törvény a humán­ genetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól”) és az állítás alaposnak bi­ zonyult. A törvényben nem csak a munkaadók és biztosítók, de senki nem lett kizárva a humángenetikai adatok kezelőinek köréből, így - bár a mintavételhez az érintett hozzájárulása kell - azt bárki megteheti genetikai vizsgálat vagy humángenetikai kutatás céljából Az előbbi cél a veszélyesebb, ugyanis míg eddig a munkaadók az alkalmazottak kiválasztásánál „csak” azok magánszférájába hatolhattak be (nemrég hallottam, hogy mostanság már az iwiwen is utánanéznek az embernek), ezután már a vizsgálat segít­ ségével teljes géntérkép alapján is válogathatnak, vagyis felvehetik csak a legteherbíróbb, betegségekre legimmunisabb, stb. embereket, míg mások­ nak csak az aljamunka marad - esetleg szakképzettségüktől függetlenül is. Ugyanez igaz a biztosítókra is (csak azokat biztosítják, akik kevésbé betegeskednek, stb.), ám ez jelenleg inkább az Egyesült Államokban prob­ léma, ahol így is az egyik legrosszabb a helyzet a TB-t illetően. A problémát a cikk szerint mind Péterfalvi Atilla, mind a TASZ, valamint két nagyobb párt (Fidesz, KDNP) is felismerte, az Ország­ gyűlés mégsem szavazta meg. A jogszabály ilyetén állapota pedig táp­ talajt szolgáltathat az említett jövőkép megvalósításához, melyre jelenleg még nincs példa, azonban csak időbe telik annak megjelenése, ha a lehetőség adott marad. (Forrás: http ://index.hu/tudomany/genadat802/) Konta Balázs tizenegyedik oldal �(Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Szenvedély, egy szelet kultúra és persze hatalmas üzlet egyben. Napjainkban a legelterjedtebb reg­ geli ital, a modern ember életének része, mindegy, hogy egyszerű papírpohárból kortyolgatja, miközben a villamos után rohan, vagy aranyozott porceláncsészéből, elegáns öltözetben egy felka­ pott kávéház teraszán. Tömegcikk, mégis külön­ leges, kis mértékben jótékony hatású, nagy mennyiségben káros. Sokan rajonganak érte, mások ki nem állhatják. Ez mind: a kávé. Az ital élvezetének eredete állítólag a XIII. századra nyúlik vissza. Naironi professzor, a XVII. században, Rómában értekezést írt a kávéról, így vált ismertté a növény felfedezésének mondája, amely így szól: Egy pásztor Abesszíniában, Kaffa hegyvidékén az 1440. év egyik reggelén azzal állított be a szomszédos kolostorba, hogy nyája az elmúlt éjjel nem pihent, sőt: az állatok nyugtalanok voltak. Ebből a bará­ tok arra következtettek, hogy a juhok olyan növényből ettek, amelynek élénkítő hatása van. A helyszínen meg is állapították, melyik cserje okozta az álmatlanságot. Ezt a körülményt a szerzetesek a maguk javára használták fel, hiszen az éjszakát átvirrasztó barátok a kávécserje gyümölcsének főzetével űzték el szemükről az álmot. A mondából valószínűleg csak annyi igaz, hogy a kávéfőzés az abesszíniái fennsíkon vált először szokássá és később innen terjedt tovább. Azt, hogy ezen a területen milyen régre nyúlik vissza a kávé fogyasztása, senki sem tudja pon­ tosan. Az azonban biztos, hogy a XV században terjedt át Arábiába és Egyiptomba, ahol eleinte sok ellenségre talált. Közéjük tartozott Kair Bég is, aki 1511-ben lett Mekka helytartója, és akinek szándékában állt bebizonyítani a kávé szentségtörő voltát. E célból értekezletet is össze­ hívott, amely kimondta, hogy a kávéfogyasztás ellenkezik a Korán igéivel. A raktárakat fel­ perzselték, és akit e bűnös szenvedélyen kaptak, azt háttal egy szamárra ültették és így vezették végig Mekka utcáin, kitéve őt a tömeg gúnyo­ lódásának. A Bégnek azonban hamarosan vissza kellett vonnia szigorú rendelkezéseit, mert a kávé egyre szélesebb körben lett ismert és kedvelt. Olyannyira, hogy az ital szenvedélye továbbter­ jedt észak felé, és a XVI. században két kereskedő Konstantinápolyban már kávéházat nyitott. Európában a XVII. században indult hódító útjára a fekete ital. Az első szállítmány 1624-ben érkezett Velencébe. Ekkor ittak keresztény állam területén először kávét. 1642-től rendszeresen is megindult a behozatal, 1645-ben pedig megnyílt az első velencei kávézó. Párizsban XIV Lajos ide­ jében terjedt el szélesebb körben. Itt egyébként egy örmény kereskedő nyitotta az első kávéházat, de a helyiség túlzottan keleties berendezése miatt nem aratott átütő sikert. Annál inkább megfelelt a francia ízlésnek a szicíliai Procopio üzleti kezdeményezése, aki a Comédie Francaise-zel szemben nyitotta meg Európa első igazán mo­ dern kávézóját, ahol már nem csupán kávét, hanem teát, csokoládét és fagylaltot is - amelyet egyébként ő honosított meg Párizsban - lehetett kapni. Az első angol kávéház Oxfordban 1650ben, az első német kávézó Hamburgban, 1679-ben kezdte meg működését. A XIX. században a kávé meghódította az egész világot és kiszorított minden, a régi időkben szokásos reggeli ételt és italt, köztük a köles-és zabpépet és a köménymagos levest. A kávénövényről az első hiteles tudósítás Alpinótól, a kiváló padovai botanikus tanártól ered, aki tanulmányozta Egyiptom növényzetét és erről 1592-ben könyvet írt. A kávé a Coffea nemzetségbe tartozó cserje vagy kisebb fa, melynek fajai főleg Afrikában és Dél-Azsiában élnek. Virágaik fehérek, illatosak, a jázminéhoz hasonlóak. A Coffea nemzetség nagy létszámú, de csak két jelentős tagjának terméséből készítenek kávét: Az arab kávéból (Coffea Arabica) és a Coffea Robustából. A Coffea Arabica sokkal jobb kávéalapanyagnak szánjít, ezzel tizenkettedik oldal együtt kényesebb a Robustánál. A kávécserjéknek 900 méter tengerszint feletti magasságra, ter­ mékeny talajra és 15-24 °C közötti hőmérsékletre van szükségük a megfelelő fejlődéshez. Az Ara­ bica adja a kereskedelemben kapható kávé mint­ egy 75%-át. A Coffea Robusta igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget, a nagy páratartalmat és általában a 900 méter alatti síkságokon terem. A kávéültetvényeket többnyire friss erdőirtások talajába telepítik. A magot ágyakba vetik, majd 34 hónap múlva a kb. 4-5 cm magas csemetéket faiskolába ültetik, ahonnan az esős időszak elején az egy, legfeljebb két éves fák végleges helyükre kerülnek. Az arab kávé a negyedik, a Robusta kávé már a harmadik évben teljes termést hoz. 1820 éves korban a cserje termése fokozatosan csökkenni kezd, de gondos ápolás mellett az idős, 50-60 éves cserjék is kielégítő termést hozhatnak. A gyümölcsöt érés után szüretelik. A legjobb minőségű kávé akkor nyerhető, ha a szüreteléssel addig várnak, amikor a gyümölcs szinte már bill­ ióban van. A leszedett gyümölcsöt száraz vagy nedves eljárás útján dolgozzák fel. A száraz eljárás sze­ rint a gyümölcsöket rétegekbe rakva kevergetik, miközben erjedés indul meg a húsos részekben. Ezután cementteraszokra kiterítve, a napon kiszárítják. így kerül a hámozatlan mag a kávéhántolóba. A nedves eljárás szerint a gyümölcsöt aratás után azonnal gépbe rakják, ott kellő nyomás és vízsugár segítségével megfoszt­ ják húsától, majd újból megmossák és napon vagy szárítókamrábán kiszárítják. A kávét mindkét esetben további tisztításnak, válogatásnak vetik alá, ezután szállítják el. A feldolgozás utolsó fázisa a pörkölés, amelyet zárt edényben, folya­ matosan emelkedő hőmérsékleten végeznek, miközben a kávészemeket folyamatos mozgásban tartják. Ha alacsony a hőmérséklet, a kávészem belseje nyers marad, ha túlságosan magas, kellemetlen, kozmás íz keletkezik. Ha a pörkölés kész, a kávét hideg szélárammal gyorsan le kell hűteni. A nyers kávéban levő mintegy 5-10% cukor nagy része a pörkölés során karamellizálódik, így a pörkölt kávé cukortartalma már csupán O.5-1.5%ig terjed. Ehhez hasonlóan a koffeintartalom egy része is elbomlik, így a pörkölt kávé kevesebbet a tartalmaz, mint a nyers növény. A sok káros hatás mellett a koffein jótékony hatá­ sai közé tartozik, hogy fokozza a szívműködést, az anyagcserét és a légzést, növeli a vérnyomást és a vérkeringési sebességet, tágítja az agyi ereket. Megszünteti az álmosságot, javítja a hangulatot, stimulálja az agykérget, gyorsítja a gondolkodást és átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő, amelyet azonban rohamos teljesítmény­ csökkenés követ. Egy csésze kávé elfogyasztása után 5 perc múlva a test szinte minden szövetében kimutatható a koffein. Koncentrációja fél óra alatt eléri a maximumot, majd lassan lecsökken. Nagy koffeinadag azonban kézremegést, vér­ tolulást és szívtáji nyomást okozhat. Ma Brazília a világ legnagyobb kávétermelője, melyet Vietnám, Kolumbia és Indonézia követ a sorban. Brazília és a szegényebb kávétermelő országok, (Niger, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság) között ellentétek feszülnek. Bár a kávé megosztja az embereket, tagadha­ tatlanul szimbólum, jelenség, a baráti beszélgetés vagy az ébredés elengedhetetlen része és feltöltődés (vagy csak hisszük, hogy az...). Bármit is gondolunk azonban, a lényeg mindig a mérték, hiszen mindannyian ismerjük a bölcs mondást: a jóból is megárt a sok. Borbás Dorottya Tudtad-e? - hogy a legnagyobb kávéfogyasztó az Amerikai Egyesült Államok, amely a világ összes kávéjának mintegy 30%-át importálja? - hogy Európában a finnek isszák a legtöbb, a románok a legkevesebb kávét? - hogy a kávé gazdasági károkat is okozhat, mivel a dolgozók idejük egy részét termelés helyett kávézással töltik? (Ennek kiküszöbölésére jelentek meg a kávéautomaták!) - hogy Indiában azt a kávét tartják a legjobbnak, amit a sakálok és a cibetmacskák ürülékéből szed­ nek össze? - hogy a barista eszpresszó alapú italokat és italkülönlegességeket készít, napi munkája a mix­ erhez, alapanyaggal kapcsolatos tudása a sommelierhez hasonlítható? - hogy VIII. Kelemen Pápa azt mondta, hogy a kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital? - hogy a legrégebbi kávékészítési mód a török, más néven arab módszer? - hogy Etiópia a legdrágább és legkeresettebb kávéfajta termelője? A legfontosabb kávévariációk Espresso Café cortado Doppio Ristretto Espresso, Lungo Espresso, Corretto Caffè Roma Macchiato Latte macchiato Capuccino Melange Freddo Eszpresszó technológiával készített, 25 ml űrtartalmú, sűrű, tartalmas ital. Ez a legtöbb íz és aromaanyagot tartalmazó kávéital A spanyol elnevezés jelentése: eszpresszó kávé kevés tejjel, amit külön kancsóban szervíroznak és általában a felszolgáló önti a kávéhoz Két espresso egy csészében a szokottnál kevesebb, 20 ml vízzel a szokottnál több, 30ml vízzel Az olasz elnevezés espresso kávét jelent, melyet párlat kísér, vagy annak hoz­ záadásával készül. A párlat általában grappa, azaz olasz törkölypálinka Espresso kávé, egy szelet citromhéj hozzáadásával Az olasz elnevezés foltost jelent, az ital ugyanis espresso egy foknyi tejhabbal a tetején, ami épp csak megszínezi a kávéitalt Espresso nagyon sok (2-3 dl) meleg tejjel, a tetején tejhabbal. A macchiato fordí­ tott változata, itt a feketekávé kevés a tejhez képest, alig színezve meg azt A krémes espresso és a habosított tej tökéletes elegye Feketekávé, tej és tejszín keveréke. Tetején nincs tejszínhab. A francia ere­ detű elnevezés jelentése: keverék. Tört jégre kitöltött üvegpohárban szervírozott espresso. �Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnepe November 7., A38 hajó. A metálzene szerel­ mesei most bizonyára mind elégedetten kon­ statálják, mennyire jó koncerteken vehettek részt ezen az estén. Az Insane, a Cadaveres, a Replika és a Stopyt zenekar előtt az estét a Zulu nyitotta. A korai, 20 órás kezdés ellenére, a közönségnek nagyon egyszerű dolga volt, hogy ráhangolódjon az éjszakára, hiszen a fiúk erős hangzásvilágukkal és tartalmas szövege­ ikkel tökéletes hangulatot teremtettek. Én most őket, a Zulu zenekar világát és tagjait szeret­ ném egy kicsit közelebb hozni a kedves olvasókhoz. Ebben Urbán Marci, a zenekar dobosa volt a segítségemre. -A Zulu név hallatán azt hiszem, a legtöbben felkapják a fejüket. Honnan jött, hogy ez lesz a zenekar neve? - Mikor beléptem, én is ugyanezt kérdeztem. Tulajdonképpen, ez a leleményes név egy nagyon hosszú este után született meg. Nem voltam jelen akkor, de megmondom őszintén, nekem tetszik! -A zenekar eddigi pályafutása alatt elég sok tagcsere volt. Pontosan mikor alakult és Te mióta erősíted a Zulut? - Egészen pontosan 2005-ben alakult a Zulu, és ami azt illeti, valóban sokféle zenész fordult már meg a zenekarban, akik azóta is nagyobb zenekarokban játszanak. Én Személy szerint 2007-től zenélek a fiúkkal. Az énekesünkkel, Csaba Zolival, régebb óta ismerjük egymást. Még a gimnáziumban volt egy kisebb formációnk, ez volt az eX-L. - Volt szerencsém még annak idején ott lennem egy-két eX-L koncerten, sőt még a Másnap című lemezetek is megvan. - Az eX-L volt az első zenekarom, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Nagy rutint sze­ reztem, viszonylag elég korán, és meg kell, hogy mondjam, egész jó számaink voltak, per­ sze azt hozzá kell tennem, hogy amatőr szinten. - Az eX-L-hez képest már egészen más stílust játszik a Zulu. Mesélj egy kicsit arról, mit is takar valójában a gloomy stoner? - Az eX-L-nek is megvolt a maga világa, és ennek a zenekarnak is. Igazság szerint a borongósabb hangulat nagyon sok helyen megjelenik, attól függetlenül, hogy milyen szá­ mot játszunk. Négytagú a zenekar, és ez négy teljesen eltérő világot jelent, ami összeérik eggyé. Ez a Zulu. Valaki szerint stoner rock, de annyiféle zene egyesül a Zuluban, hogy nehéz pontosan megállapítani. - Mikorra várható a következő lemez? Mik a terveitek ezzel kapcsolatban? - Január végére tervezzük az újabb stúdió munkákat, nagyon reméljük, hogy most nem jön semmi se közbe, és akkor tavaszra kiadnánk egy nagy lemezt. - Mesélj egy kicsit a tagokról. Milyen együtt dolgozni? - Egy szóban: fantasztikus. Nagyszerű emberekkel zenélek együtt, mind zeneileg mind em­ berileg. Sok éve zenél már mindenki, van, aki képzettebb, gondolok most a basszusgitá­ rosunkra, Fánczi Gáborra, aki a Zeneakadémián tanul, és ha nem ott tanulna, akkor is a zseniális szóval illetném. Söptei Balázs, a gitárosunk - elképesztő érzéke van a zenéhez, nagyon sok dalunkat ő írja, és egy élmény vele játszani. Csaba Zoli, a frontemberünk nagyon is tudja, hogy mit hogyan kell csinálni és hogyan kell összetartani egy zenekart, de persze mindenkinek van még mit tanulnia. Nem vagyunk profik, de reméljük, hogy egyszer majd olyan számokat játszhatunk együtt, amelyek mindenkinek a szívéig érnek. - Te mióta dobolsz? Kik vannak rád nagy hatással? - Kiskorom óta, azaz lassan már 13 éve dobolok. A klasszikus zenével kezdtem testvéremmel együtt az ETŰD zeneiskola keretein belül. Ez után kezdtem el foglalkozni a jazzdobolással. Pár évvel ezelőtt megismertem Nesztor Iván tanár urat, aki nem csak remek tanár, hanem pedagó­ gus is, és nagyon nagy hatással van rám, valamint annyira nagy szaktudással rendelkezik, hogy keresve sem lehetne nála jobb tanárt találni. Rajta kívül nagy tisztelője vagyok a külföldi zenészeknek is, akiknek a zenéje nagyban hozzásegített az egyéni stílusom kialakításához. Tehát Jojo Mayernek, Tony Williamsnek, Jack de Johnettenek. Ugyanakkor nem csak dobosok vannak rám hatással, gondolok itt a Chick Koreára, Keith Jarrettra, és még számos művészre, bőgősökre, fúvósokra, akik a jazz világát képviselik. - Tudomásom szerint több zenekarban is játszol. Ezek mellett mennyire van időd a tanulásra, marad-e szabadidőd? - Jelenleg négy zenekarban játszom, igaz, mostanság nincs annyi időm ezekre, mert készülök a Zeneakadémiára. Jelenleg a BGF hallgatója is vagyok, habár lélekben néha nem vagyok ott. Szabadidőm, nem nagyon van. Ha végzek a BGF-en, irány a zeneiskola, ha ott végzek, jöhet a gyakorlás, és ha azzal is végeztem, akkor jön a barátnőm, család, barátok.. - Térjünk vissza a Zulura, azon belül pedig november 7-ére, amikor is az A38 hajón elég nagy nevek társaságában léphettetek színpadra (Insane, Cadaveres, Replika). Hogy éreztétek magatokat? - Azt kell, hogy mondjam, nagyszerű este volt. Kiváló az A38 technikai felszereltsége, a szervezők is, a hangulat remek volt, és nagy élmény volt a nagyokkal játszani. - Sok kezdő zenekar álmodozik arról, hogy egyszer majd a Szigeten is fellépnek. A honlapotokon olvastam, hogy ezen ti már túl vagytok. Milyen volt és hogy sikerült az ott adott koncertetek? - Mi is kezdőkként kerültünk be két éve. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk a Szigeten, és jó érzés volt ott fellépni. Ráadásul amennyire én emlékszem, igen jól szerepeltünk. - Mik a terveitek a jövőre nézve? - A koncert után, most egy kisebb időre ismét a próbák lesznek előtérbe helyezve, és készülünk az újabb koncertekre. Ha minden igaz, egy estére csak egy műfajt fogunk előny­ ben részesíteni: nem mást, mint a drum ’n’ bass-t! További információk: www.zulumusic.hu yass petra Sokan nem tudják, vagy nem akarnak róla tudomást venni, hogy Halloween ünnepe tulajdonképpen euró­ pai eredetű. Írországban és Skóciában ezen a napon október 31-én-ünnepelték a kelták az újévet. A kelták szerint ezen a napon térnek vissza a földre az elmúlt esztendőkben elhunyt bűnösök, azóta már állatok testében lakozó lelkei. Ezek a halott lelkek a hagyo­ mány szerint összezavarhatják az élők lelkeit. Nem véletlen, hogy rettegés és félelem övezte október 31-e estéjét. Ám a pogány szokás erre is kitalált egy ellen­ szert! Úgy védekeztek, hogy maguk is szörnyű, ijesztő maskarát öltöttek, tábortüzet raktak, áldozatokat mu­ tattak be, így próbálva távol tartani a láthatatlan, gonosz szellemeket. Miután a rómaiak meghódították a keltákat, ők tovább­ ra is megmaradtak szokásuknál, s a külső behatások után az ünnep egyfajta mediterrán jelleget is felvett. 1845-ben Írországból élelem hiánya miatt sokan ván­ doroltak ki az Újvilágba nagy reményekkel és álmokkal szerencsét próbálni, magukkal víve Hal­ loween ünnepét. Amerikában sokkal nagyobb felhajtást kerítettek a dolognak, mind a gyerekek mind a felnőttek körében népszerűvé vált. A gyerekek jelmezbe öltözve jártak házról házra hogy minél több cukrot kuncsoroghas­ sanak ki szomszédaiktól, míg a felnőttek jelmez­ bálokat rendezve ünnepelték meg az ünnepet. Felmerül a kérdés, hogy vajon honnan is ered, a mára már az ünnep jelképévé vált a töklámpás készítésének a szokása? Talán vannak, akik úgy gondolják, hogy ez már amerikai találmány, de csak részben van igazuk, ugyanis ez szintén a keltákhoz vezethető vissza. Állítólag réges-régen volt egy Jack nevű részeges kovács, aki állandó tréfáival egyszer az ördögöt is felszalasztotta a fára, aminek tövébe pedig keresztet raj­ zolt. Az ördög csak akkor jöhetett le a fáról, ha megígérte, hogy többet soha nem fogja zaklatni Jacket. így is lett, ám Jack egyvalamire nem számított. Ugyanis mikor meghalt, nem engedték be a mennybe iszákossága és csínytevései miatt, de a pokolban sem volt már kívánatos személy. Az ördög azonban odadobott neki egy fadarabot a pokol tűzéből, ami Jack berakott egy répába, azóta járja Jack a világot. És itt jön az amerikai hagyományteremtés a képbe, akik lassan áttértek a répáról a tökre, megteremtve Halloween egyik legjellegzetesebb jelképét, a kivájt sütőtököt, benne égő gyertyával a holtak leikeinek felajánlott ételáldozatként tették ki házaik elé a kísértetektől, ártásoktól tartó emberek. Mára természetesen e kellékek funkciója csupán a díszítésre redukálódott, és Európa-szerte egyre nép­ szerűbbé válik. Magyarországon az utóbbi években, az amerikai szokáshoz hasonlóan egyre több gyerek járja az utcákat édesség reményében, és egyre több fiatal rendez bulit Halloween ünnepe alkalmából. Az idősebb generá­ ciókból sokan elu­ tasítják az ünnepet, és nem akarnak részt venni Amerika majmolásában, míg má­ sok, főleg a fiatalok, élvezik az új hagyo­ mány nyújtotta lehe­ tőségeket. Kocsis Agnes tizenharmadik oldal �Újrakezdték nulláról A lyoni Szépművészeti Múzeum új tematikus időszaki kiállítással jelentkezett október végén. A szervezők a második világháború után kialakuló európai és észak-amerikai művészet bemutatására vállalkoztak, amikor megfogant bennük az „1945-1949 - Újrakezdés nulláról” című kiállítás gondolata. „Újra kell kezdenünk nulláról, mintha a művészet sosem létezett volna eddig!” - ahogy Barnett Newmann tömör fogalmazását olvassuk, megtaláljuk benne a kiállításnak az esszenciáját, amely hűen mutatja a második világháború kitörésével kialakult általános lelkiállapotot. A világháború befejezése után mindenki az öröm és a kétségbeesés érzései között ingadozott. Újra béke lett, de már láthatóak voltak azok a folyamatok, amelyek végül a Kelet és Nyugat kettéválasztásához és a hidegháború létrejöt­ téhez vezettek. A művészeti életben pedig ugyanúgy hangsúlyossá váltak azok a jegyek, amelyek a regresszív folyamatokra adott válaszokként megjelenve, újabb mederbe sodorták a művészet folyamát. A művészek úgy gondolták, hogy az alkotási módokat, a művészeti formákat át kell alakítani, mert a megváltozott körülmények között a régi tech­ nikák már nem képesek válaszolni a világ új je­ lenségeire, s így érvényüket vesztették Számos festő, szobrász Eszak-Amerikában, s szerte Európában újraalkotta a művészetről vallott felfogását, és „újrakezdték nulláról”. Ezeknek az alkotóknak a műveit gyűjtötték össze; a 66 kiállító között vannak ismert és kevésbé ismert személyek. A szervezők elképzelése szerint Párizs és New York, mint a tengely két vég­ pontjának képviselői mellett bemutatkoznak Európa más nemzeteinek alkotói is. A német, holland, olasz, spanyol festők a kapitalista világ képviselői, míg a vasfüggöny mögötti művészeti világot lengyelországi és cseh­ szlovákiai művészek képviselik. De műveik között ilyen formán nem lehet különbséget tenni, a két ellentétes társadalmi-politikai berendezkedés az alkotásokon nem tűnik fel. A művészet szabad világ, még ha tudjuk, hogy ez olykor csak elméletben valósult meg a keleti blokkban, és figyelő szemekkel kísérték az alkotók pályáját, a hatalom számára érthe­ tetlen, modern műveket. Az absztrakció új formáival kísérleteztek a művészek, új anyagokat, új filozófiát kezdtek el kialakítani ebben a periódusban. A hábo­ rúról, deportálásokról, atombombáról készült fotográfiákat átalakítva, kiegészítve, mintegy szimbólummá emelve láthatjuk. Sötét, illetve fekete-fehér foltok sokasága a világégésre em­ lékeztet. Azonban meglepően sok az ilyen mű, ami kissé bosszantó, és talány, hogy az azo­ nosságot szándékosan hangsúlyozták a szer­ vezők, vagy ez csupán a kor alkotóinak minél nagyobb számban való megjelenítése miatt alakult ki. A gyermekrajzok és a graffitik világában új lehetőséget látva egy naiv korszak kezdődött, mely eltörölte a figurativ és abszt­ rakt alkotás közötti határvonalat. Egyszerre jellemzi a rend és a káosz a műveket. Nincs kompozíció, nincs cím, mégis érezzük, hogy minden kép visszavezet a kiindulóponthoz, a háborúhoz. A háború pedig magában hordja a családok szétesését, a nyomorúságot, az éhezést. Azonban nem csupán fekete-fehér és komor képekből áll a kiállítás. De a meleg tónusú képek is egységesek abban, hogy a von­ alak kusza halmazában, a színfoltok és alakza­ tok rengetegében nem találjuk a nyugodt helyet, ahol megpihenhet a szemünk. Csak benyomásokat kapunk, és egyedül ezekre hagyatkozhatunk, mikor értelmezni akarjuk a műveket. Mindenképpen új irányt vetnek az alkotások, azonban érezni lehet a tapo­ gatózást, s mintha az alkotók egymásnak válaszolgatnának a képeiken keresztül. A dinamikus, spontán ecsetvonások nélkülözik az átgondoltságot, amit megerősít az a videó is, amely Hans Hartugot örökíti meg alkotás közben. Festése egy különös ritmusú tánc, amely alatt hihetetlen gyorsasággal készül el a mű. Arshile Gorkyval együtt többen vallják, hogy egyetlen feladatuk van a világon: festeni, és sohasem szabad abbahagyni az alkotást. A holland Bram van Velde viszont úgy fogalma­ zott, hogy ő sosem volt festő. Az ő feladata csak az, hogy megörökítse a kor jelenségeit, s minthogy rengeteg szinten lehet vizsgálódni, olykor teljesen elveszve érzi magát. Mi is elveszve érezhetjük magunkat a rengeteg név és hasonló ecsetvonások között. A kiállítás idő szerint hat részre tagolódik, ezeken belül láthatjuk minden alkotó munkáját kis csok­ rokba gyűjtve. Az alkotók menynyisége miatt a kiállítás szervezőinek nagy feladatot jelent­ hetett az átláthatóság, a követhetőség kia­ lakítása, amit sikerült megoldaniuk. Ez egy hangulatát tekintve igazi késő őszi kiállítás, amit rengeteg konferencia, beszélgetéssorozat kísér a mai francia művészet helyzetéről és irányáról, amelyek közül kedvére válogathat a nagyérdemű közönség. Aradszki Dea magányba csak, hogy ne kelljen elszenvednünk a vereséget, mert úgysem ment volna, vagy, hogy így legalább egy lépéssel a másik előtt járhatunk. A film tényleg olyan, mint egy elégia, és önkéntelenül is Arany János jut róla eszembe. A 108 percen végigvonul a lassú, bágyadt, tűnődő hangulat; a „megestvéledés” kérlel­ hetetlen jele mindenhol felsejlik, a zenében, a természeti jelenetekben (olyannyira, hogy a kopár tengerpart egy pillanatképének egyene­ sen azt a címet adnám: „Az elmúlás”). Az életét egyfajta csendes, cinikus szemlélő­ dőként figyelő Kepesh professzor (Ben Kingsley) mintha csak az Oszikék egy mo­ dernizált darabjából lépne elénk. Félig lenyu­ godott playboyként tengeti napjait, néha-néha kiszemelve egy-egy tanítványát napi fo­ gyasztás végett. Consuela Castilloval (Pénelopé Cruz) is ilyesféle kezdeti elképzelé­ sei voltak, ám a nő „formalitást” követelő, műalkotásszerű lénye bűvkörébe keríti, és csakhamar ráül vállára az a bizonyos zöld szemű szörny, aki kicsinyesebbnél kicsi­ nyesebb leskelődésekbe és féltékenységi ro­ hamokba taszítja a férfit, a végzetesnek bizonyuló következményeket pedig az öre­ gedéstől és kötődéstől való félelme tetőzi be. Az ő szájából hangzik el a sorsát beteljesítő mondat a film elején: az öregedéssel tulaj­ donképpen belül nem változik semmi, akkor hát miért várják el az embertől, hogy másként viselkedjen, csak mert külsőleg kissé meg­ kopott? De hogy a végére bíráljam is kissé Isabel Coixet filmjét: hibái éppen a legnagyobb előnyeiből adódnak: az elgondolkozó, vonta­ tott tempó rendben van, ha nem túl hosszú. A büszkeség és vezeklés is rendben van, ha nem teng túl a könny és sírás. És a bús zongo­ raszóló is jó lett volna, ha meg tud maradni az „éppen hogy elég” szinten. A vége felé sajnos kezdett átcsapni az elégia búskomorságba, a slusszpoén pedig, fájón mondom ki: a sablon­ szerűségbe. Ám túlfolyó könny csatornák ide, melankólia oda, az alapélményt nem tudta elrontani ez a pár baki, a hideg-borús estére tökéletesen megfelelő, nagyvárosi-jelenkori problémákat és fényeket felvillantó film, attól még marad, ami: válasz azokra a bizonyos ki nem mondott, és meg nem válaszolt kérdésekre. Ablonczy Zsuzsanna Filmajánló: Elégia A tökéletes válasz (tás) A helyzet úgy áll, hogy rájöttem: a filmek az én pszichológusaim. Mindig megtalálom a hangulatomnak megfelelő, a gondolatban fel­ tett kérdésekre az éppen legtökéletesebb választ adó darabokat. Az Elégia is valahogy így lenne leírható: a tökéletes válasz. De hogy pontosan mire is? Válasz a kérdésre, hogy a gyerekszájból, gólya hozza-e koncepcióban elmesélt koncentrációs tábor élmény-halmaz sokadszori feldolgozását nézzem-e két órán át, avagy a filmet a szép­ ségről, az elmúlásról, a magányról és minden­ nek cinikus öniróniájáról. Válasz arra, hogy vajon mitől is félnek az életben a huszonéves lánykák (a huszonévesnek épp csak hogy beszorítható, egyébként csodás Pénelopé Cruz tolmácsolásában). És válasz arra, hogy mitől is félnek az elmúlással perelő ötvenes agg­ legények, akik írnhol a sors furcsa fintorának hála épphogy úgy viselkednek deresedő (Ben Kingsley esetében inkább csak tar) homlokuk dacára, mint bakfis hódolójuknak kellene, hisztikkel és féltékenységi jelenetekkel együtt. Válasz arra, hogy mire képes a félelem, a félelem a magánytól, a büszkeség csorbulásától, az elhagyatva léttől. Válasz arra, hogy miként űzzük magunktól ezeket úgy, hogy önön félelmünk miatt saját magunkat taszítjuk a tizennegyedik oldal �Ügyes próbálkozás Építész Pince Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket láto­ gatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Múzeum utcában található Építész Pince. A Kar környékének egy, a szokásos „Pázmányos” helyek közül kissé kieső, ám üde színfoltja a most vizsgált kellemes pince. Elöljáróban: a Múzeum utca - Ötpacsirta utca sarkán található épületben évtizedek óta üzemel „vendéglátó-ipari üzemegység”, körülbelül két évvel ezelőtt rövid átalakításra bezártak. Meg kell, hogy mondjam, ez igencsak jót tett, ugyanis az újranyitott Építész Pince megőrizte erényeit, ám tényleg egy modern, ízléses, minőségi és - ami igencsak fontos - reális árfekvésű hely lett. A belső tér kialakítása a ma divatos, kissé minimalista stílust követi. Emi­ att is, valamint a viszonylag nagy, sötét felületek miatt is, kissé barát­ ságtalannak érezhetjük. Vala­ hogy hiányzik az a bizonyos meghitt kuckószerűség, de érmék hiánya nem tűnik fájó­ nak. A felszolgált ételek köre viszonylag szűk, de ezt a hi­ ányt nagyban ellenpontozza a napi menü léte és minősége. Egyetlen ponton lehetünk elégedetlenek: a kiszolgálás minősége sajnos csak átlagos; hiszen az érkezésünket köve­ tő húsz perces várakozást nem mentegetheti semmi, fő­ leg úgy, hogy rajtunk kívül két vendég volt az étteremben. Összességében elmondható, hogy egy sikerre ítélt próbálkozással van dolgunk; igazán kár, hogy apróbb hibák rontják ezt a kedvező képet. Értékelés: 3,5/5 (bízva a javulás esélyében). Horváth László (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven CD kritika Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, így marad, ha akarom, és ránk szakad az ég, ereidben véres alkohol, keresed az arcod, de nincs sehol, aki megszületik, meglakol. Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, Tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, Tudom, egyszer élünk, akkor is minek, Te mindent megtettél... Tudom, hogy boldog még sohasem voltál, Hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, Nincs benned semmi, ami hasonlít rád, Mégis azt mondom én, mégis azt mondom én: Tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, Ahol mindig sötét van... (nincs harag) (Heaven Street Seven: Tudom, hogy szeretsz titokban) „Magyar Világsztár”. Ez a Heaven Street Seven új CD-jén, a „Jazz”-en az egyik dal címe. Sajnos eddig még nem ebbe a kategóriába soroltuk őket, és úgy tűnik: ez így marad egy darabig. Mintha a tehetséges emberek hajlamosak lennének a szeleburdiságra. Úgy általában is, de ennyi album után a Heaven Street Seven avagy HS7-tel kapcsolat­ ban már biztos levonható ez a következtetés. A fiatalka, bő 10 éves csapat egy nagyon izgalmas színfoltja a magyar könnyűzenének. Pályájukat egy angol nyelvű korong kiadásával kezdték és később, mikor már magyarul jelentették meg CDjeiket, megőrizték azt a szokásukat, hogy fordítást is készítettek a legtöbb számhoz. Mint­ egy arra várva, hogy egyszer csak felfedezi őket a nemzetközi zeneipar, és akkor majd jól kitörnek. Ez nem annyira abszurd ötlet, mint (a hazai előadók konstans sikertelenségébe belenyugvó rádióhallgató számára) elsőre tűnik. Míg a Wikipedián az együttes leírásakor a „rockzenekar” kifejezést találjuk, valójában ez épp annyira indie zene, mint amit a brit szigetek minden második előadója művel. Mint ilyen pedig elvileg nem is kéne különösebb nehézségekbe ütköznie ennek a bizonyos kitörésnek. Ez egyelőre mégis várattat magára, minden bizony­ nyal a pénzügyi válság miatt, esetleg folyama­ tosan elveszik a demo CD a postában (ó ezek a gaz, altér, jó-hanganyag-lenyúlós postások) de az is lehet, hogy a külföldi fülek még nem annyira kifinomultak, mint a mieink. Vagy: hazánkon kívül is feltűnik, hogy a minőség, nos enyhén kifejezéssel élve is, egyenetlen. A HS7 dalok - és ez minden egyes CD-jük esetében igaz - viszony­ lag egyszerű skálán osztályozhatóak. Tény ugya­ nis, hogy mindig, minden kiadványon vannak „A” kategóriás számok. Szöveg, dallam összeillik, jól hangzik, élvezhető, dúdolható, adott esetben tán­ colható a dal. Aztán ott vannak a „B” kategóriá­ sok, amiket... hát, ha már mélyre rejtettük a zsebünkben azt a zenelejátszó alkalmatosságot, vagy túl erősen kéne nyomni a léptető gombot... ugyan hallgassuk végig. A közepén majd úgyis rájövünk, nincs is semmi baj a számmal, a maga elvont kis módján egész jó, legközelebb, ha könynyebben a kezünkbe akad az említett szerkentyű, mégsem hallgatjuk végig. És vannak a „C” kategóriások, amiket semmilyen körülmények között sem! Mert nemes egyszerűséggel idegesítők. Ami ebben a vegyességben igazán elkeserítő, hogy sokszor nem is a hangszereléssel, a hangzás kreatív jellegével vagy akár a dallamos­ sággal van a gond. Fölékevernek viszont valami eszméletlen bárgyú, maflaságában sem szórakoz­ tató, hidegrázós rímekkel felszerelt szöveget. így születnek olyan sorok, miszerint: „Fenyeget az idegen agy / elvisznek, ha magamra hagy / mondd meg Bébi, hol szúrtuk el / megmondtam, hogy felezni kell” vagy „Inkább azt mondják meg, hogy a gleccserek / a szívemben mikor... / Inkább azt mondják meg, hogy miért nem lehet / szalonna a kutyából”. Végig lehet egy számot hall­ gatni ilyen szövegekkel, borsódzó hát nélkül? HS7-ék valószínűleg alábecsülik a szavak jelen­ tőségét. Egy nemrégiben folytatott beszélgetés során pont arról volt szó, hogy ki, miért, milyen zenét szeret. Egy olyan ember volt a vitapart­ nerem, akinek véleményének határozott súlyt adok; nem csoda hát, ha némileg legörbült a szám, mikor az általam kedvelt (angol) számokat „háttérzenének” minősítette. Én, mintegy visszakézből, rávágtam, hogy az ő zenéje meg szín­ tiszta (angol) közhely-halmaz. Mindenkit megnyugtathatok: a berendezés egyben maradt, az étkészlet darabjainak száma nem csökkent és a mentőket sem kellett mozgósítani. A vitát ugya­ nis rövid úton rendezni tudtuk: kiderült, hogy míg az általam hallgatott zene sokszor szinte költői babérokra törő szöveggel van ellátva (legalábbis elfogultságom így ítéli), addig az ő kedvenc számaiban inkább a hangszer használatá­ nak virtuozitása a meghatározó. Az tehát, hogy mennyire értünk, és ennek megfelelően, meny­ nyire kedvelünk egy zeneszöveget, nagyon is ko­ molyan befolyásolja, hogy, hogyan viszonyulunk magához a dalhoz, mint egészhez. Innentől pedig kifejezetten nehéz megérteni Szűcs Krisztián csapatát. Annál is inkább mert előző albumukról, a „Tudom, hogy szeretsz titokban”-ról a címadó dal és a „Mikor utoljára láttalak” szintén hátbor­ zongató, de jó értelemben. Még a fent említett kategorizáláson is felül állnak ezek a dalok, nem csak jók, hanem egyenesen zseniálisak. Igaz, nem lehet mindig zseniálisnak lenni, és valóban, a mostani albumon jól el is titkolták a fiúk, hogy van erre affinitásuk. „A” kategóriás számból itt sincs kevés, az idegesítő dalok száma pedig egész elhanyagolható. A „Ne menj vissza”, „Hullik a zápor”, „Mától nem számolom” és „Zombik fényes nappal” mind kitűnő példák az élvezhető, többször meghallgatható, egészen fülbemászó „jó kis magyar könnyűzenére”. Mégis, azzal a keserű érzéssel marad az ember, mikor végighallgatta ezt az új összeállítást, hogy ezt bizony összecsapták. Nagyon nehéz elhinni, hogy az előző albumon ment valami, és mostanára elfelejtették. Minden számban az köszön vissza: ez lehetett volna egy kategóriával jobb, ha csak egy kicsivel több időt töltenek a szöveggel, helyenként a hangsze­ reléssel. Akkor, pedig itt állnák egy magas szín­ vonalú, olykor egészen sziporkázó lemezzel. Ez a csapat ugyanis világszám. Tudna lenni. Csak kapnák már össze magukat! Barát Zsófia tizenötödik oldal �Karácsonyi gondolatok A minap hallgattam a híreket a rádióban. A vidám hangú bemondónő nagy boldogsággal közölte: várhatóan idén is az mp3-lejátszók, plazmatévék, laptopok, mobiltelefonok lesznek a legnépszerűbb ajándékok karácsonyra. Elgondolkoztam: miért alakult így? Sajnos a média, a sajtó, a reklámok egészen más képet festenek a karácsonyról, mint amilyennek a valóságban lennie kellene. Ezen társaságok sze­ rint „ciki” a nagymamától kapott pulcsi, „ciki” az anyutól kapott sapka, „ciki” a hugitól kapott plüssmackó. A média szerint a legcikibb ebben a világban az, hogyha szeretünk valakit. Jártamban-keltemben sokszor találkozom így karácsony tájékán kedves arcú, pirospozsgás télapókkal, akik vidáman integetve köszöntenek: Merry Christmas! Be kell, hogy valljam, általában én is mosolygok, egy-egy darab kifejezetten tet­ szik is, ám sötét és áthatolhatatlan fellegként tornyosul közénk az, hogy ez egy más kultúra kel­ léke. Vegyük észre, hogy nem vagyunk rászorulva an­ golszász hagyományokra! Nekünk is megvannak saját szokásaink, amelyeket kötelességünk ápolni. Például nálunk december 6-án jön a Mikulás. Ablakunkba tett csizmáinkba ajándékot vagy virgácsot tesz - kinek mit, érdemei szerint. Szép a kandallókra akasztott zokni is, de nem szebb a mi szépen kitisztított csizmáinknál! Azután, nálunk a karácsonynak semmi köze a Mikuláshoz, de még a Télapóhoz sem. Véle­ ményem szerint nem szabadna engedni, hogy kisangyalok és a Kisjézus által nekünk ajándéko­ zott szépségeket ezentúl valami Merry Christmas-t éneklő télapó hozza. Én még a régi hagyományokon nőttem fel, és feltett szándékom, hogy meg is őrzöm ezt gyermekeim számára; nemzetünk jövője számára. Valamilyen szinten persze elismerés, hogy annyi sokféle ember vette át ünnepünket. Hiszen 1 S’ .55 5 '2 láthatjuk, hogy lassan vallási meggyőződéstől függetlenül, mindenki boldog karácsony táján. Ilyenkor végre lehet bulizni, jókat enni és rengeteg ajándékot bezsebelni. Éz sokak számára elég vonzó ajánlat ahhoz, hogy két napig megfeledkezzenek a vallási részletekről. Az viszont nem megengedhető, hogy a katolikus karácsony is ilyen szintre degradálódjon! Nekünk ennél többről szól, minekünk többet jelent és töb­ bet kell, hogy jelentsen ennél! A mi számunkra ugyanis az Élet születik meg Szentestén, nem pedig az új mp3-unk! Bízom benne, hogy Ti, akik e sorokat olvassátok itt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, hason­ lóképpen látjátok ezt a kérdést. Úgy vélem, hogy mi, akik ide járunk, egy picit más értékrendet val­ lunk magunkénak, mint amilyet a propaganda próbálna belénk sulykolni. Nekünk feladatunk ugyanis, és nekünk van képességünk arra, hogy meglássuk a média látszatfényessége által elhomá­ lyosított valódi szépséget! A másik pedig, amiről nem szabad elfeled­ keznünk, hogy a karácsony elsősorban Jézus Krisztus szent ünnepe. O valóban nem vár tőlünk nagy felhajtást, csak annyit kellene rászánni e megemlékezésre, hogy legalább eszünkbe jut. Ha esetleg természetesnek vélnénk, hogy ez az 0 ideje, akkor pedig lépjünk egy kicsit előrébb és tegyük meg, hogy hálás szívvel, szeretteink kezét fogva köszönetét mondunk életünkért, csalá­ dunkért, barátainkért azon a Szent estén! Áldott karácsonyt kívánok egyetemünk minden kedves Oktatójának és Hallgatójának! Hrecska Renáta Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Különleges élményben volt részünk a minap: Bérces László tanár úr Grosics Gyulát, az Aranycsapat kapusát és Kű Lajost, egykori válogatott futballistát hívta meg egy rendhagyó „sportjogi” előadás megtartására. Egy élet meséje elevenedett meg előttünk Gyula bácsi előadásában. Végigkísérhettük pályafutását a kezdetektől, megismerhettük leírásából Vili bácsit, a dorogi ificsapat edzőjét, aki eltanácsolta a focipályától („Ha még egyszer meglátlak a pálya közelében, olyat kapsz...!”). Újra átélhettük vele a komáromi felnőttcsapatban játszott első meccsét, amelyen egy véletlen folytán léphetett pályára az akkor még papnak szánt 15 éves ministráns fiúcska (mivel, ha nincs „Pap” [az eredeti kapus neve], jó lesz a ministráns is), és a komáromi kiruccanás után kapott szülői nyaklevest. Ami eztán jött - a közhellyel élve -, már történelem. Előadásában az volt a szívmelengető, hogy még életének nem éppen pozitív fordulatairól is olyan finom humorral emlékezett meg, amivel ellensúlyozni tudta például az ÁVO székhelyére, az Andrássy út 60.-ba szállításának tragikumát (Gyula bácsi tényleg úgy gondolta, hogy hazaviszik szülővároskájába, mert a rendes uraknak éppen útba esik, csak eltévesztették az irányt). Előadásának fénypontja az 1954-es világbajnoki döntő szomorú története volt. Még ennyi év távlatában is megindultságával küszködve mondta: akkor, július 5-én nemcsak 11 magyar volt a pá­ lyán, hanem 15 millió. Az elkeseredettség és a büszkeség keltette indulatok közepette tört ki belőle: úgy érezték, csalódást okoztak, hogy nem számít már semmi, még a korábbi olimpiai győzelem sem... Kű Lászlótól is több megható történetet hallhattunk a magyar foci diadalmas időszakának utolsó éveiből, kezdve az 1972-es lengyel­ magyar müncheni olimpiai döntőtől (2-1-re nyertünk), a bukaresti román-magyar mérkőzés előtt az erdélyiek üzenetét tolmácsoló lányon keresztül a magyar válogatott mindezidáig utolsó, Európa Bajnokságon rúgott góljáig. Csak meséltek és meséltek, mi pedig hallgattuk, mint gyermekek, akiknek egy hajdanvolt, letűnt nagy birodalomról mondanak csodás történeteket. S mint a gyermekek, a mese végeztével feláll­ va megpróbáltuk elképzelni: milyen is lenne, ha az a birodalom feltámadna hamvaiból, és újra olyan dicsőségessé emelkedne, mint régen...? Ablonczy Zsuzsanna � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 5. szám 2008. november 28. Abstract A summary of the resource. Tartalom Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I have a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Subject The topic of the resource Tartalom Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I have a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya, HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. november 28. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1487kb+4078kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_6_20081128 Relation A related resource T00089 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_6_20081128 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Fábián Beatrix HÖK Horváth László Horvátth Sarolta Ítélet Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya