1 10 6 https://omeka.ppke.hu/files/original/260e6ce745cb7be9735e6192b9607c73.jpg a9a6ae9673bd9e2eda4b7c7c48a7a273 https://omeka.ppke.hu/files/original/5156102cdea01c0731d0cb0b3c641814.pdf dd2434d091cb6d5809cd79f99581edba PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPK£_üt^_X_6J2.OO7^ZO(b ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MAGYARORSZÁG PLAZA BANDI GYULA GÓLYABÁL PETŐFI RÁDIÓ DSIDA JENŐ JOGÁSZVILÁG HUNDERTWASSER X. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke. h u honlap: yvww.jak.ppke.hu/itelet 2007. december 6. �Magyarország Plaza „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, Hír: 2007 novemberében, a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged 2 3 3 3 4 5 5 6 7 8 8 9 10 11 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A fenti cím nem ígér túl sok izgalmat. Az elmúlt néhány év alatt, az 1989-es nagy, már-már „kopernikuszi pálfordulat” óta sokan, sokmindent hordtak össze, a fogyasztói társadalmakat kritizálandó. A modern nyugati ember önként választott, lassú szellemi-lelki sorvadásának jelképévé is régen megtették már a plázákat. A „Magyarország Plaza” tehát elcsépelt jelkép. Unalmas. Mindent elmondtak már a fogyasztói emberről. Mindent elmondtak már a tömegek lázadásáról. Mindent elmondtak már a túlhajszolt fogyasztás következményeiről. Mindent elmondtak már a kiüresedett világban elvesztett örömökről. És nem ma. Évezredekkel ezelőtt. „Mene, tekel, ufarszin” megszámláltattál, és híjával találtattál: darabokra szaggattatol. E sorsunkat ma már szinte magától értetődő természetességgel fogadjuk el, elkerülhetetlenként. Néhanapján ugyan még szinte személyes sértésként éljük meg, amikor valaki dölyfös öntudat­ tal zárja be fülét szavaink előtt, de hármat számolva, csak végtelen, őszinte szánalmat érzünk. És csodálkozást. Hát így is lehet élni? Céltalanul ide-oda sodródva, az anyagi lehetőségektől függően egy telefonban, egy rend ruhában, egy kerekeken guruló vasdarabban lelni meg az élet legfőbb célját? Iszonyatos lehet az ébredés ebből a lázálomból. A végtelen űr észlelése az ember körül. De állj. Unalmas már a saját hangunk is. Magyarország Plazában nem mi vagyunk a többség. Nincsen morális jogunk fennsőbbrendűként viselkedni. Egyenlőség van. És ezt illik komolyan is gondolni. Nem lehet bennünk büszkeség, nem tekinthetjük kü­ lönbnek magunkat. Nem is tesszük. Nem is okoskodunk tovább. Csak szomorúak vagyunk. Feleim, lássátok szemetekkel, mik vogymuk, és még egyszer olvassátok el figyelmesen a hírt: Ti is egy olyan országban éltek, ahol a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. Nem kérhetünk mást fentről, mint irgalmat. A Török Szultán második oldal �Gólyabál elsőre Gólyabál volt... kellemes volt, új volt, különle­ ges volt, elegáns volt, maradandó volt. Kellemes volt, mert a Duna Palotában került megrende­ zésre, új volt, hiszen ez volt az első az egyetemi gólyabáljaink sorában, különleges volt, mert egyszeri alkalomról volt szó, elegáns volt, mert mindenki az alkalomhoz illő ruhában érkezett, olykor ismeretlennek tűntek az ismerős arcok a szép frizuráknak és ruhakölteményeknek kö­ szönhetően, maradandó volt, mert első élmény­ nek számított. A köszöntő beszéd után a szalagavatókat idéző palotással nyitották meg az estét, azt követően kezdődött meg az ünnepélyes vacsora. Eközben kellemes zene szólt, míg mi gólyák eleinte feszélyezetten később viszont már felszabadultan ismerkedtünk a környezettel, gondolkodva ezalatt azon, hogy kit válasszunk meg bálkirály­ nak, királynőnek. Éjfélhez közeledve az aszta­ lok szerinti kis társaságok egyre jobban meg­ szűntek, az emberek egyre jobban vegyültek, vidámabban mosolyogtak, a csillár fénye mellett megjelentek zöld, piros színű fények, a zene hangosabb lett.... minden bállá alakult, hiszen gólyabál volt. Zágon Orsolya Azoknak, akik ott voltak A nosztalgia kétélű dolog. Egy itallal a kezem­ ben bambulok a békés balkonon, és nézem a táncolókat. Legalább élvezik. Persze nem csak a jó hangulat és a rég nem látott barátok öröme a forrás, hanem a méregáron mért tömény. Meg sör, műanyag korsóban. Feszengek. Kortyolok egyet, nézem a tömeget, és ekkor valami beug­ rik. Már majdnem három éve, a saját gólyabálo­ mon mi volt a tömeg, és most mi. Akkor megtöltöttük a Barna szalont, az Éttermet, és mindenhol ment az őrjöngés, természetesen a dohányzó is mindig tele volt. .. Ahogy fogy az ital, úgy kedvetlenedek el egyre jobban, szándé­ kosan nosztalgiázom, maratom önmagam az emlékekkel. Eszembe jut, ahogy a pár hónapja ismert lányok habcsókforma szatén báli ruhá­ ban - egyelőre - kimérten fogyasztják az aján­ dék pezsgőt... ...Épp most szednek le egy félmeztelen, far­ mergatyás srácot a színpadról. Körbenézek, az emelet még mindig üres, egyik termet sem nyitották ki. Már tavaly is szellős volt a dohányzó. Hova lettek belőle az embe­ rek? Hol vannak a portyázó ötödévesek? Hol vannak az elsősök barátságát kereső, gimnáziu­ mot csendesen hiányoló másodévesek egyfős, mégis jól kivehető hordája? ..A topmodisch pincér most szól rá hatodjára egy pultnál álldo­ gáló, zavartnyakkendőjű fiatalemberre, hogy az előtérben dohányozzon. Tekintetén látszik, hogy megérti, bólogat, majd eltapossa a cigit a hatvanéves parkettán. Meglátom Patriket, épp megkéri a dj-t, hogy ésszel játsszon. Valami nem változik, ő már há­ rom éve is itt volt. Eszembe jut, hogy vártuk a Gólyabált, és már jóval előtte megvettük a je­ gyeket. Hajnalban álltunk a faltól falig tükör előtt, három öltönyös, rövid hajú Joghallgató (bizony, nagy j-vel). Azt se tudtuk eszik-e, vagy isszák, de már túl voltunk egy vizsgaidőszakon, és elhittük. Mármint magunkról. ...Hol van Bálint? Őt is rég láttam. Együtt kerültünk be, egy társaság, együtt lettünk mind a négyen tu­ torok. Mára csak én maradtam. ...Tényleg, Ödor? Ezért jó itt fént, látni mind a nyolcvan embert (viszonylag kései már az óra); a keszthe­ lyi hök-elnökkel épp valami sötét italt csapnak be. Megvan: már tavaly keveselltem a tanárurak-hölgyek számát, emlékszem, hamar ki­ ürült a vip rész. Valamit hiányolnak? Vagy nem bíiják a züllött öltönyösöket? Mennyivel könnyebb volt minden. Csak vártuk a sült galambot, de ha nem volt, az se zavart, ma pedig mi sütjük azt a galambot. Vagy nem. Talán ezért nem élvezem annyira? Megint sajnáltatom magam, a dicső, fakult múltat mélta­ tom, a szűkös jelennel szemben. Elfogyott az ital. Gondolkodom még egyen, de nem érzem, hogy fontos lenne, ahogy az estéről sem érzem, hogy bármi fontos lenne már. Csendben körbenézek. Látom az arcokat, régi tutorok, hökösök, évfolyamtársak, gólyák, akik mára harmadévesek, majd magamban odakép­ zelem azt a rengeteg embert, aki itt volt a négy gólyabál alatt: szerelmek, barátok, jegyzettest­ vérek, „dejócsaj”-ok, szimpatikus és kevésbé szimpatikus ismeretlenek, emberek, akikről tudtam, hogy Pázmányosok, ölelnivaló vadide­ genek. Igazságtalan és meggondolatlan lenne a szerve­ zőkre fogni. Egyszerűen valami hiányzik. Ter­ mészetesen nem jövök rá, mi az, valószínűleg nem a schilleri nosztalgikus évődés a megoldás. A nosztalgia kétélű dolog. A szerző ott volt Megalakult a Pázmány Kaszinó Egy telefonhívással kezdődött. Egy kedves ba­ rátom felhívott vasárnap este 10-kor, hogy kö­ zölje, mennyire elege van a tanulásból, és hogy a csütörtök esti buli sem dobja már fel. Szolidá­ risán végighallgattam panaszait, és vártam a végszót, ami után visszatérhetek a még aznap elolvasandó 20 §-hoz. Aztán előrukkolt egy öt­ lettel egy klubról, ahol össze lehet ülni, beszél­ getni, meg kártyázni. Olyan elitfajta, ahol az amúgy is nagypofájú és világmegváltó terveket dédelgető diák leülhet és elmondhatja vélemé­ nyét az életről egy/két/három pohár sör társasá­ gában. Először nagyon nem tetszett a terv. Ugyan hol van erre igény manapság? Meg az­ tán tutor lévén, én már csak tudom, mi sülhet ki abból, ha vadidegen embereket összeeresz­ tünk. Ám a telefont csak nem bírtam letenni, pedig ott volt az a 20 § amit még meg kellett tanulnom, inkább belementem, hogy segítek megszervezni. Végül is egy kudarccal több vagy kevesebb, már nem számít. Szkepticizmusomat leküzdve, belevágtunk lel­ kesen (ami a társamat illeti) az Ige tévesztésé­ be, szóltunk fűnek-fának, és féltünk. A Klub helyszínéül a Sparit választottuk, mivel azt mindenki ismeri. A kezdeti tervünket, misze­ rint kiplakátoljuk az egész sulit, akkor dobtuk sutba, mikor kiderült, hogy ehhez dékáni/ HŐK közös engedély szükséges. Lustaságunk (ami az engedélyek utáni mászkálást illeti) le­ győzte a lelkesedést. Aztán eljött a november 12-e hétfő. A nagy nap. Előzetes számításaink szerint és a vissza­ jelzések töménytelen mennyiségéből kiindulva durván 10 emberre számítottunk. Nos, heten voltunk, ami pont egy asztaltársaság. Hogy jó volt-e? Miután túltettem magam a számok okozta csalódottságomon, rájöttem, hogy, hisz pont ezt akartuk! Beszélgetni pár emberrel, ba­ ráttal, kifejteni véleményünket erről-arról. Rá­ adásul ebbe úgy belemelegedtünk, hogy a kár­ tya még csak elő sem került. Az idő elteltét csak sajgó hátsónk, és a sör okozta folyó ügye­ ink juttatták eszünkbe... Az eHt klub tehát megalakult, Kaszinó névvel. A tagság természetesen ingyenes és mindenki számára elérhető. Mivel célunk a rendszeresség, lelkesen (most már én is) tervezzük a követke­ ző alkalmakat. Reméljük egyszer eljöttök ti is! Horvátth Sarolta Az ítélet szerkesztősége ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a gólyabál megszervezésében: Antalfi Júlia, Balog Zsolt, Báti Erika, Bezzegh Kata, Horváth László, Kemenes Patrik, Kormos Péter Pál, Kovács Lóránt, Mihalics Vivien, Molnár Zita, Németh András, Odor Gergely, Scharle Zsuzsanna, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Telekesi Marianna, Tóth Melinda és Vass Viktória. harmadik oldal �Felelősség a teremtett világgal szemben Beszélgetés a Pázmány-emlékérem idei díjazottjával, Bándi Gyulával Néhány héttel ezelőtt Bándi Gyula professzor, a Kar prodékánja kapta meg a Pázmány-emlékérmet. Ennek apropójából beszélgettünk a díjról, a munkájáról, az egyetemről, a környezetvédelemről. Az életről. - Számított erre a kitüntetésre? - Nem, egyáltalán nem. Őszintén szólva engem nagyon meg is lepett. Rendkívül örültem neki, és nagyon sokat jelent számomra. 2005-ben, a Kar fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Kari Tanáccsal együtt alapítottuk a „PPKEJÁK Emlékérmet” azért, hogy a kiemelkedő tevé­ kenységű oktatókat elismerjük. Az ember pedig nem azért szokott részt venni egy érem alapítá­ sában dékánként, hogy akkor mindjárt fel is ír­ ja, hogy majd én kapom a következőt. Kedves volt a dékán úr, Schanda Balázs, mikor az át­ adáskor azt mondta, hogy én tulajdonképpen az első menetben azért nem kaptam, mert nem volt, aki előteijesszcn. Mert ugyanis akkor az előtcijesztéseket elsősorban a dékán tette, s nyilván magamat nem javaslom. - Ön a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék vezetője. Mit takar ez pontosan? Mivel is lehet itt találkozni? - A felsőbb évesek számára ismerősek ezek a kötelező, illetve kötelezően választható tárgyak: kömyczctjog, versenyjog, munkajog, TB és szociális jog; bioctika és környezeti etika, kör­ nyezet és fejlődés, az egyltáz szociális tanítása. Nagy bánatomra a fatalok nagy része kevésbé tartja fontosnak ezeket, pedig ez rólunk szól. A környezetünket is tudatosan kellene óvni. - Tényleg, ha már itt tartunk... Azért Magyar­ országon - sajnos - még mindig nincs eléggé központi helyen a környezetvédelem. Anno hogy került kapcsolatba ezzel? - 1978-ban végeztem az ELTE Jogi Karán, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem jogi tan­ székén kezdtem el tanítani, s ekkor még fogal­ mam sem volt a kömyezetjogról. Akkor mond­ ta az ottani tanszékvezető, hogy nekik ez pro­ filjuk lenne, csak éppen nincs, aki foglalkozzon vele. S kérdezte, hogy nem érdekel-e. Tulajdon­ képpen akkor kezdődött ez a „szerelem”. Tcliát nem lehet azt mondani, hogy valami nagy, előre elhatározott szándék vezetett és „dúlt” bennem a környezet iránti elkötelezettség. Persze, hogy foglalkoztam vele. Annyira, mint mindenki más. De ez, ily módon teljesen véletlen lehető­ ség volt. Sőt, sokszor olvashatjuk hasonló inter­ júkban, hogy ez meg az már kisgyermek kora óta tudta, hogy jogász akar lenni... Nálam ez sem igaz. Ahogy szegény édesapám is mondta, és ez még ma is igaz - és én is mondom a hall­ gatóimnak -, a jogi diploma az egyik Icgkonvcrtálliatóbb, talán a közgazdász mellett. Sok min­ dent lehet vele kezdeni, én is ezért választottam. - S akkor milyen volt az itthoni helyzet? - Nos, a környezeti jog lassan harminc évvel ez­ előtt rendkívül újszerű dolognak tűnt. Az egész világon foglalkoztak már vele. Magyarországon is létezett törvény 1975-től, de nem volt a köztu­ datban. De tegyük hozzá, hogy most sincs ott negyedik oldal igazán. Vegyük például csak a szelektív hulladék­ gyűjtést. Ez azt jelentené, hogy mindenki már otthon elkezdi szelektíven gyűjteni a szemetet. Tehát külön kis tasakokba, zacskókba pakol... - Igen. Ez most még csak néhány helyen, jelen­ tősebb bevásárlóközpontoknál valósul meg. Ott is csak néhány kuka „közreműködésével”. — Sajnos igen. Jelenleg ha ezt a követelményt bevezetnék Magyarországon, talán közfclliáborodás követné. Pedig az ember annyi felesleges­ re szán időt. S akkor azt a felelősségét, amit a teremtett világgal szemben fennáll, az ember egyáltalán nem akarja észre venni. Ha arról van szó, hogy hol lehet, mondjuk olcsóbban kapni egy plazmatévét, azért kilométereket képes utazni. Az, hogy téli gumi, nyári gumi az autó­ ra, az természetes. De miért pont erre? Az nem egy hercehurca? El kell menni gumit venni. Időnként ki kell cserélni. Télen a télire, nyáron a nyárira. S ez sem volt ennyire gyakorlat régeb­ ben. Azonban a környezet iránti felelősség érvé­ nyesülésének meg kéne a feltételeit teremteni. - De téljünk vissza a kezdetekhez. - Igen. Szóval harminc évvel ezelőtt a kömyezetjog területén - főleg Magyarországon - még minden olyan képlékeny volt. Most is napról napra változik ez a jogterület. Sok, a nem vilá­ gos, értelmezésre váró kérdés. Éppen ezért szoktam ezt mondani a kollégáknak, hogy pont ezért kell szeretniük ezt a területet, mivel ren­ get jogvitát eredményezhet, sokat kell gondol­ kodni rajta. Mén például mit jelent az, hogy je­ lentős környezeti íratás vagy nem jelentős íratás. Ezt nem lehet leírni tételesen... Másrészt a ka­ tolikus egyetem jogi kara valami újat akart. Már az alapításkor valami pici eltérést, különle­ gességet akartunk mutatni. E téren egy kicsit a kánonjoghoz lehetne hasonlítani, hiszen ez is egyetemünk sajátossága. Meg akarjuk tanítani többek között azt is, hogy döntéseink követ­ kezményei írem cgysíkúafc. Felelősséggel jár­ nak. Nem csak jogaink vannak, hanem kötclc- zettségeink is, melyek a szűkebb családon kívülre is kiterjednek. - S mi a helyzet külföldön? Sosem gondolt arra, hogy kimenjen? — Hogy úgy, örökre? Úgy nem. Gyakran járok mindenfelé, de mindig jó haza jönni. Ugyanak­ kor érdemes külföldet járni vagy külföldi kap­ csolatokat fejleszteni, hiszen a kömyezetjog te­ rén már a kezdetek kezdetén is sokkal fejlettebb volt a helyzet külhonban. A szükséges külkapcsolatok terén vegyük például a tanszéket. 2006 óta a Jean Monnet Tanszék kitüntető címet vi­ seljük. Ezt az oktatáspolitikai programot 1990 után az Európai Bizottság hozta létre és indítot­ ta be. Célja, hogy népszerűsítse az európai vo­ natkozású oktatást a közgazdaságtan, jog, poli­ tika és más társadalomtudományi tárgyakból. Én magam is viselem a megtisztelő címet, hogy Jean Monnet professzor, amit azok nyernek cl, akik fokozottan foglalkoznak az európai jog­ gal, így a környezetvédelemmel is, és ezt euró­ pai szinten is elismerték. Bizton állíthatjuk - és ezt láthatóan el is fogadták hogy az egész kömyczctjog tulajdonképpen európai jog, hi­ szen az elmúlt években nálunk is világosan olyan jogalkotási folyamat zajlott le, amely eu­ rópai jogi eredetű, s ebből a szempontból értel­ mezhető, írisz ott erre nézve sokkal nagyobb a gyakorlat is. Minderre - így az európai Bíróság ítélkezésére is - lehet hivatkozni, pótolva az itteni hiányosságokat. - Melyik példa az, ami igen egyszerű és nagy­ szerű lenne, ha bevezetnénk? - így hirtelen Németország példája jut eszembe. Ott minden műanyag palack betétdíjas. Tcliát nekünk, vásárlóknak is megéri visszaváltani, hi­ szen kapunk érte pár eurocentet. Igazán nem lenne bonyolult, majdnem ugyanez zajlik le pél­ dául a sörösüvegek esetén. Ezekből a már nem tiszta műanyagokból lehet más műanyag termé­ ket, akár kerti padot öntetni. Nyáron ezeknek hatalmas dömpingjük van. Azonban ehhez, hogy gazdaságos mennyiség legyen, a használt pa­ lackokat össze kell gyűjteni. De erre mindig az a válasz, hogy drága. Drága a környezetvédelem. Drága megvalósítani. Majd később. Mi most szegények vagyunk. Pedig liatványozottan nem lineárisan - fog ez a költség az idő függ­ vényében emelkedni, és egyre komolyabb kö­ vetkezményekkel jár az intézkedések elmaradása. - Ráadásul az emberek csak emberöltőkben gon­ dolkodnak. Hogy ők azt már úgy sem élik meg... - S ez elég nagy baj! Sőt nem is emberöltőkben, hanem választási ciklusokban, márpedig a kör­ nyezetvédelem hosszú távú gondolkodást igé­ nyel. De hadd hozzak egy párhuzamos példát, a felsőoktatást. Itt sem veszik észre, hogy a jövő kulcsa ebben van. Nem elsorvasztani kéne, nem elvenni, hanem tenni kellene bele a pénzt. Ha megnézzük Japánt, Dél-Korcát... Először el­ küldték az embereiket tanulni Amerikába, majd rájöttek, hogy sokkal költségkímélőbb és haté­ konyabb, ha ugyanezt otthon megcsinálják. De azért bízzunk a jövőben! Mikola Orsolya �Deák Intézet? Hogy miért éppen kérdés a cím? Mert nincs mindenki tisztában vele: mi is az a Deák Intézet?! Tanultabb kollégák már biz­ tosan tudják, hogy nem más, mint a PPKE Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A bolognai rendszerben a jogászképzés megmaradt osztatlan képzésnek, de legyünk tisztában a helyzettel, ez csak alapképzés, nem nyújt szakirányú végzettséget! Könnyebben lehet érvényesülni valamely jogi szakterület be­ hatóbb ismeretében. Erről beszélgettem Szalai Mártával, az intézet vezetőjével. Legfontosabb posztgraduális képzése az intézetnek a felsőfokú szakirányú tovább­ képzés, melyből 14 van jelenleg, de már elő­ készítés alatt van a tizenötödik. Felsorolni is nehéz, mennyi kitűnő, országosan és külföldön is elismert szaktekintély közül válogathat az intézet hallgatója. Az öt fél­ éves képzések államilag elismertek és egy­ ben akkreditáltak is. Most kettőt meg is említnék. Egyik az európajogi szakjogász képzés angol nyelven. A másik pedig a kri­ minalisztikai szakjogász képzés, melyről tudni kell, hogy a Pázmány elsőként és ed­ dig egyedüliként Magyarországon akkredi­ tálta ezt a szakirányú képzést. Az intézetben a jogi karon még nem vég­ zett hallgatóknak is lehetőségük van cél­ tanfolyamok látogatására. Ezen kívül 2008 februáijától indulnak készség- és képes­ ségfejlesztő képzések, melyek a munka­ erőpiaci alkalmasság eléréséhez fontosak. A fejlesztő képzés a következőkből áll majd nagy valószínűséggel: kommunikáció, protokoll, mediáció, állásinteijúra felkészí­ tés, szakmai önéletrajzírás, alapvető vezetői ismeretek és technikák, alapvető vállalko­ zási ismeretek, karriertervezés, pályázat­ írás. Az egyetem Karrier Irodája dékán úr dön­ tése alapján október lejétől a Deák Intézet fennhatósága alá került, Sergő András ve­ zetésével. A Karrier Iroda tervei között szerepel egy olyan adatbázis kidolgozása, mely összefogná a még aktív és a már vég­ zett hallgatókat. Ebben a félévben indult hódító útjára az intézet által szervezett Nyílt napok, ahol az egyes szakirányok fő képviselői az elő­ adók, akik a minőséget és a profizmust képviselik. A Nyílt napok lehetőséget nyújt nemcsak a posztgraduális képzésben résztvevőknek, hanem a kar minden hall­ gatójának és külsősöknek egyaránt arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok előadá­ saiból, munkából, és egy teljesen más tema­ tikára épülő rendezvényen tanulhassanak a legjobbaktól. Az elérhetőséget megkönynyítve, olyan időpontokban voltak a Nyílt napok szemináriumai, amikor már a hall­ gató és a dolgozó is többnyire ráért, egy­ szóval délutánonként. A következő ilyen ingyenes esemény 2008 márciusában vár­ ható. Az intézet képzései költségtérítésesek, vi­ szont a fent már említettek alapján min­ denképpen megéri. Sőt, a jelenlegi és volt pázmányos hallgatók kiemelt helyzetben vannak, mert különféle kedvezményekben részesülhetnek. Érdemes tehát a Deák In­ tézet honlapján (wwwjak.ppke/deak) néze­ lődni. Kun Gellért HÍVŐ SZÓ Részvétel vagy távolságtartás A katolikus egyház lényegében állam az ál­ lamban: tagjai egytől egyig állampolgárok is. Önálló kormányzattal rendelkezik, még­ sem tudja magát függetleníteni a társada­ lom problémáitól. Az egyház tevékenysége elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban mégis itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható. Minél jobban meg tud felelni transzcen­ dens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyabb a tár­ sadalomban betöltött szerepe. Az egyház­ állam kapcsolatrendszer legtöbbet emle­ getett, leginkább problémás pontja, hogy az egyházak, a hívők és a klérus vajon poli­ tizálhat-e. S ha igen, akkor milyen mérték­ ben? És egyáltalán mi számít politizálásnak? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy vallás és politika illetékessége között eredendő különbség van. Már a Szentírásban megta­ láljuk ezt a szétválasztást, majd később Szent Ágoston tanításaiban is. A Gaudium et spes zsinati dokumentum ezt így fogal­ mazza meg: „Az Egyház semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel (...), a politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyan­ azoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más címen” (GS 76). Utóbbi mondat viszont ar­ ra utal, hogy a kettő között mégis vannak közös pontok. Kategorikus tiltással az egy­ ház csak a klérus tekintetében él: a papok­ nak a különleges eseteket és rendkívüli fel­ hatalmazást kivéve nem szabad részt venniük a (párt)politika alakításában (CIC 287. k. 2. §). Nem szabad azonban összeté­ veszteni a politizálással a közügyekben való szabad véleményalkotás Alkotmány által biztosított jogát, amely mindenkit megil­ let, s azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. De az er­ kölcsi eligazítással sem. Az ilyen megnyi­ latkozásokat viszont nem könnyű, sőt, tárgyát tekintve gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai néző­ pontból. Az, hogy ezeket az állásfoglaláso­ kat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilat­ kozásnak tartja; akinek viszont kényelmet­ len, esetleg hátrányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állampolgárságról tar­ tott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szavazattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitá­ ba, hogy jelentene-e többletterhet ez a dön­ tés magyar társadalomnak vagy sem. Az egyház evilági küldetésében különösen fontos szerepet kapnak a világi hívek. Tevékenységük a mindennapi élet szerve­ zésében, megújításában szabad, sőt függet­ len. A hívek annak érdekében, hogy a vilá­ got keresztény szellemben átformálják, nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. Minden állampolgár kötelezettsége hogy megfelelően tájéko­ zódjon és lelkiismerete szerint éljen a de­ mokrácia adta választási lehetőséggel. A tév­ hitekkel ellentétben az egyház elismeri azoknak a munkáját is, akik tevékenyen vesznek részt az állam irányításában. A föl­ di rend összetevőinek ugyanis, köztük a politika intézményeinek, Istentől kapott sa­ ját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Teleki Levente ötödik oldal �A diszkriminált többség Észrevételek a gyűlöletbeszéd legújabb bevezetési kísérlete apropóján TO PLEASE BE QUIET Nagyon meg kellene már oldani ezt a gyűlöletbeszéd-kérdést - gondolják a kor­ mányzati boszorkánykonyhában sündörgő bölcsek. Elvégre a gyűlölködés témája sok mindenre jó: lehet vele figyelmet elterelni a valós kérdésekről; lehet korszerű, européer színben feltűnni, mint aki életét - és szava­ zatát - adná embertársai méltóságának megőrzéséért; lehet összemosni a minden­ kori konzervatív oldalt az időnként hőbörgő néhány tucat Szálasi-fannal (ha nincs elhatárolódás a gyűlés kezdete után 30 má­ sodperc elteltével, akkor bizony egyértel­ mű, hogy a jobboldal lelke mélyén szimpa­ tizál a fasisztákkal!). A kérdés valóban súlyos. Ha a szólássza­ badság és a gyűlölködés által megsértett emberi méltóság egymásnak feszül, az el­ lentétet nehéz oly módon feloldani, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposztának se essen komoly baja (a szabadság is megma­ radjon, és a méltóság se csorbuljon). A kér­ désre a nálunknál némileg fejlettebb de­ mokráciák - mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali (á la Fábry Sándor) - is kétség­ beesve keresik a megfelelő választ, modern korunk ugyanis nem hagyja nyugodni az évszázados alkotmányos alapelveket, a tör­ ténelem kerekének új fordulatai - beván­ dorlás, terrorizmus, az emberi jogok ájult tisztelete, a régi, biztos alapok fokozatos elvesztése - új válaszokat igényelnek. A szabadság és a méltóság közti határvonalat ezek figyelembe vételével kell újrapozício­ nálni. Eközben nem árt újra felfedezni Európa szellemi, kulturális alapjait - hiszen a he­ hatodik oldal lyes válasz csak ezek figyelembe vételével található meg. Ezen gyökereket hajlamo­ sak vagyunk elfeledni, a nyilvánosság előtt kissé talán szégyellni is. Egy zsidó szárma­ zású amerikai professzor, Joseph Weiler mesélte el nekünk újra könyvében (Ke­ resztény Európa): van abban valami szim­ bolikus, ugyanakkor egyszerre gyakorlati jelentőségű, hogy „az amerikaiak a maguk emberi jogi univerzumában a szabadságra helyezik a fő hangsúlyt, az európaiak pedig a méltóságra!’ A szerző még ennél is to­ vább ment: az európai uniós alkotmány­ szerződés preambulum-vitájáról írott fejte­ getéseiben az emberi méltóságot határozza meg a közös európai jogfelfogás alapja­ ként, amelyet ő a kontinens keresztény kulturális gyökereiből eredeztet. Ennek fényében a regnáló igazságügyi mi­ niszter akár az emberi méltóság lánglelkű őrzőjeként is feltűnhet szemünkben. Ok­ tóber végén ugyanis elfogadták az általa beterjesztett törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyv módosításáról. A módosítás arra irányul, hogy megteremtse a gyűlöl­ ködés elleni fellépés lehetőségét a polgári jogban - nyilvánvalóan azért, mert a büntetőjogi megoldás bevezetésével az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának fényében a kormányzat nem mert tovább kísérletezni. A testület ugyanis 1992-ben, 1999-ben és 2004-ben háromszor semmisí­ tette meg az egyes társadalmi csoportokat „gyalázó”, tagjainak méltóságát sértő kife­ jezéseket, megnyilvánulásokat korlátozó Büntető Törvénykönyv-beli rendelkezést, amely egy darabig meglepő makacssággal újra és újra felbukkant az aktuális kor­ mányzatok kodifikációs terveiben, míg ez­ úttal egy ravasz oldalvágással a polgári jog terepén próbálkoznak a közösségek védel­ mének jogi biztosításával. A Polgári Törvénykönyv módosított szö­ vege mindazonáltal már az első szemügyre vétel alkalmával is váratlan meglepetéseket tartogat. Lássuk a szöveget! „A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy et­ nikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a sze­ mélyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társa­ dalmon belül kisebbségben lévő körére vo­ natkozik!’ Hagyjuk a jogászi szőrszálhasogatást másra a „súlyosan sértő”, sérelmet okozó magatartások meghatározhatatlan, túlzottan széles (ergo alkotmányellenes) fogalmáról, a korlátozás korábbi mércéjé­ nek jelentős (ergo az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján alkotmányelle­ nes) leszállításáról, amely esetben másodla­ gos kérdés, hogy büntető- vagy polgári jogi eszközökkel történik mindez. Mi az, hogy „súlyosan sértő”?? Elég lenne mondjuk csúnyán nézni?? Ami ennél is inkább szemet szúr: a felsoro­ lásban csak az ilyen-olyan kisebbségek sze­ repelnek, ami egyértelműen diszkriminatív a többségre nézve, amelynek identitását éppúgy meg lehet sérteni, mint bármely társadalmi csoportét. „Jogot tehát az árnya­ latnak”, mondja Illyés Gyula, de könyörgünk, jogokat a többségnek is! A perma­ nens közéleti viták-nyűglődések során a többségi identitás (értsd: a magyar) a közel­ múltban is számos alkalommal kérdőjeleződött meg, került gyalázásra, lett gúnyka­ caj tárgya. Másképpen: ha ezentúl a komp­ lett Hegedűs-családot elmarasztalhatják majd polgári perben, akkor mondjuk TGM miért röhöghet büntetlenül a markába?? És mi lesz az Egyházzal? A népszámlálások alapján 60%-nyian vagyunk mi, katoliku­ sok. Akkor ez most a többséget jelenti? Vagy csak a templomba járók számítanak? A Magyar Boszorkányegyház kaphat vé­ delmet e szabály alapján, katolikusék meg nem?? Amikor a közélet bérelt és önkéntes megmondóemberei úgyis csak a keresz­ tény egyházakkal szemben szoktak kö­ nyörtelenül kritikusak lenni? De menjünk tovább! Az új törvényszöveg megteremti annak a lehetőségét, hogy a sé­ relmet szenvedett fél konkrét azonosítha­ tósága hiányában is megállapítható legyen a jogsértés: „A jogsértő nem hivatkozhat ar­ ra, hogy sérelmezett magatartása nem köz­ vetlenül és felismerhetően a (...) sérelem alapján igényt érvényesítő fél vagy felek ellen irányult!’ Ezen felül pedig a törvény lehetővé teszi egyes társadalmi szervezetek és jogvédő alapítványok részére a per­ indítást. így megteremtődik a lehetőség egyfelől arra, hogy a közösség bármely tag­ ja érvényesíthesse a sérelemből fakadó igé­ nyét, illetve ennek hiányában közérdekű kereset indítására is lenne mód. A perindí­ tásijogosultság akkor is fennáll, ha az illető nem is szerzett tudomást a sérelmes kifeje­ zés közzétételéről, mondjuk egészen addig, amíg nem lett abból újsághír (Jóska gyere> Pestre megyünk perelni, valaki cigányozott �- svábozott, románozott, szlovákozott, boszorkányozott - egyet, mondhatják majd például az eldugott beregi falvakban). A sé­ relem tényleges bekövetkeztét, az egyének­ re lebontva ugyebár nem lehet érdemi bi­ zonyítás alá vonni, a bíróságoknak auto­ matikusan el kell fogadniuk bekövetkeztét. A törvény nem korlátozza a perindítás le­ hetőségét, ezért elvileg elképzelhető, hogy mondjuk a többszázezres hazai cigányság valamennyi tagja pert indítson, ami az igazságszolgáltatás totális megbénulását idézné elő (szerencsétlen jogsértő pedig mindenkinek fizetheti majd a kártérítést). És persze az sem elképzelhetetlen, hogy olyanok is pert indítsanak, akik külföldön élnek ugyan, de valamely Magyarországon egyébként kisebbségben lévő társadalmi csoport tagjai közé számíttatnak. így pél­ dául „zsidózás” esetén a planéta bármely, zsidó identitású lakója perelhetné a jogsér­ tőt (ekképpen hamarosan kedvelt turista­ célpont lehetünk, a nyaralás árát pedig behozza majd egy-egy kártérítési per!). Az már csak hab a tortán, hogy a vallási-nem­ zetiségi identitás számos esetben a jog szá­ mára bizonyíthatatlan - elvégre a jog által meghatározott keretek között ma mégsem lehet jogi relevanciát tulajdonítani a bőr­ színnek vagy más testi jegyeknek... Nos, a törvény végül nem vészelte át a Sán­ dor-palota veszedelmeit, a köztárasági elnök nem írta azt alá, így záros határidőn belül az Alkotmánybíróság asztalára fog kerülni. A fent említett számos megkérdőjelezhető megoldás alapján, figyelembe véve a korábbi gyakorlatot, nehéz elképzelni, hogy kiállja majd az alkotmányossági próbát. A baj nyilvánvalóan nem azzal van, hogy a törvényhozó megpróbálja fokozottabb vé­ delemben részesíteni a közösségeket, ez önmagában véve helyeselhető célkitűzés. A cinizmussal megvert ember azonban hajla­ mos azt hinni, hogy a mostani lépés csak álca, és a kormányzatnak voltaképpen tel­ jesen mindegy, mi lesz a törvény sorsa: ha átcsúszna az alkotmányossági rostán (erre kisebb az esély), akkor rendben vagyunk, ha meg nem, újra lehet egy kicsit rasszistázni, fasisztázni, xenofóbozni, ezúttal majd jól bemártva az Alkotmánybíróság tagjait is (akik nyilvánvalóan kizárólag rej­ tett Szálasista elkötelezettségből fúrhatták meg ezt a kodifikátori remekművet). Elvégre jól jöhet a politikai tőke kovácsolá­ sakor, ha mindig van mód valami vagy valaki ellen tiltakozni, és riogatni a társa­ dalmat a nácizmus újjáéledésével. Végered­ ményben, ha a konzervatív oldalon múlna, nyilván Szabó Albert lenne a belügyminisz­ ter, Bácsfi Diána felelne a honvédelemért, és rögtön újjáalakulna a Nemzeti Számonkérő Szék... Koltay András Fent kontra lent Tavaly ősszel történt valami ebben az országban. Azóta vitatkozunk, hogy mi és miért. Forradalmi hőstett vagy egyszerűen csak garázdaság kivonulni az utcákra, és barikádokat építeni, autókat felgyújtani, a televízió székházát megostromolni? Jogos rendőri fellépés, esetleg a jogállamiság kor­ rigálandó hibája vagy egy álorcájától megszabadult diktatúra önkénye nyilvánul meg a rendőr fenyegető gumibotjában, a műveleti terület fogalmában? A tavaly szeptemberi-októberi események egy év távlatából sem tekinthetők múlt­ nak, lezáratlan kérdésnek. Ugyanaz a kor­ mány van hatalmon, amely ellen utcára vonult a tömeg, ugyanazok a problémák határozzák meg a közéletet, amelyek 2006-ban kiváltották a harmadik Magyar Köztársaság legsúlyosabb válságát. De­ monstrációk, székházostrom, utcai har­ cok, barikádok az egyik oldalon; tömegbelövetés, megvakítás, rendőri brutalitás a másikon. A megvakítottak, a kivert fogúak, az igazságszolgáltatás áldozatai, a megalázottak ma sem kaptak elégtételt. A kor­ mány ma is ragaszkodik pozíciójához, s közben egyesek már paramilitáris szerve­ zeteket gründolnak félelmükben. Mi zajlik hát körülöttünk? Meddig mehet el a hatalom, meddig igazolható az erő­ szak, s meddig legitim a legalitás? Van-e civil szféra, s kell-e félnie a demokratának vagy sem? Vargha Bálinttal közösen úgy gondoltuk, hogy vitára érdemes kérdések ezek. És hol másutt, mint egy oly fakultás keretében le­ hetne ezen kérdésekről beszélgetni, amely a nevében a jog- és államtudományt és a katolicizmust együtt hordozza. Az egye­ temek a világ valamennyi szabad és demokratikus államában a politizálás, a közéleti viták nyílt terei, ahol a jövő értel­ miségijei friss lendülettel várnak választ társadalmuk általuk érzékelt problémáira a jelen értelmiségijeitől, kik nem ritkán akár tanáraik is. Az egyetem nevében is vállalt küldetése pedig, hogy kérdéseinket egy tu­ datos értékválasztás mentén fogalmazzuk meg. Akár kíméletlen precizitással, akár fájó következetességgel, akár provokatív módon, de az igazság vágyától vezérelve. Mert nem lehet egyszerre igaza a követ do­ bó tüntetőnek és a rá fegyvert emelő rend­ őrnek. Mert nem lehet egyszerre igaza az antiglobalista, nemzeti ellenzéknek és az országot uraló globalokomprádor elitnek. Valaki hazudik, valaki téved. Ha merünk kérdezni, tán az is kiderül, hogy ki. A Jogállami átmenetünk c. speciálkollé­ gium a rendszerváltással, jogállaminak állí­ tott átmenetünk jelenségével foglalkozik, de amint Varga Csaba rámutatott egy ta­ nulmányában, „a problémakörben rejlő látszólag időleges aktualitás voltaképpen mégis a jog végső létét, értelmét, jelenté­ sét, önazonosságát vallatja”. Mert a jog lé­ nyege nem a normális állapotban világlik ki, hanem a kritikus, rendkívüli helyzetek­ ben, amikor újra feltehetjük önmagunk­ nak a kérdést, hogy mi végre van jogálla­ miságunk, mi végre van jogunk. Oncél-e vagy csak eszköz, amelyhez szolgálandó érték kell? Tavaly szeptemberben, ahogy a rendszer­ váltáskor is, a magyar jogállamiságról kide­ rült, hogy öncél, melyet - úgy látszik - ön­ magában érdemes szolgálni. Állítólag. Van-e azonban válasza a jogfilozófiának a jogon kívül is? És van-e oly helyzet, mikor csak a jogon kívül fogalmazódhat meg a társadalmi tiltakozás? Mi a polgári enge­ detlenség, és - amint Varga Csaba írja má­ sutt - „mi marad meg a társadalomnak, ha polgársága engedetlenség helyett az enge­ delmesség útját választja”? Jó kérdések. Mi feltettük és feltesszük őket. A Jogállami átmenet c. speciálkollégium a tavaly őszi események apropóján két, ki­ bővített rendkívüli ülést tervezett, amelyet - némi nagyzolás okán - konferenciának nevezünk. Az első, már lezajlott szesszióban a jogtu­ domány oldaláról vizsgáltuk meg a kérdé­ seket. Varga Csaba nyitó előadásában nagyon mély, de tán csak mostanra (ki­ mondható) igazsággá érett gondolatokat skicceit fel a jog feladatáról. Hogy cél-e, vagy csak eszköz. Hogy a jogállamiság csodaszer-e, melyet elég átvennünk az őt kiizzadó nyugati kultúráktól, vagy egyet­ len nemzet sem spórolhatja meg küzdel­ meit, amelyekben a jog nem gát, de segít­ ség kell, hogy legyen. A mai magyar közállapotok feletti bölcselkedő reményvesztettség és mégis a csakazértis reménye szólt Varga Csabából. A másik két résztve­ vő, a jogvédő Schiffer András és a jogszo­ ciológus Fleck Zoltán, is ebbe az irányba tekerte mondandóját. Schiffer és Fleck azonban tényként ismerte el az alkotmá­ nyos jogállam létét, de míg Schiffer ko­ moly belső működési zavarokat állapított meg, s a tavaly szeptemberi-októberi ese­ mények kapcsán az államhatalom elsődle­ ges felelősségét hangsúlyozta, Fleck Zol­ tán efemer jelenségnek ítélte a tüntetése­ ket. A hallgatók többsége azonban inkább a Varga Csaba képviselte nézetet fogadta el. A fél 10-ig is elnyúló vita végül bebizo­ nyította, hogy eltérő valóságinterpretációk léteznek. Techet Péter hetedik oldal �Techet Péter reakciója (Síppal is, dobbal is, záptojással is, ítélet, 2007/5. szám) Láncos Petra Lea cikkére (Síppal, dobbal, záptojással, ítélet, 2007/4. szám) újabb ingereket váltott ki többekből, így a következőkben a vita további folytatásának adunk teret. A megszólított szerző válasza után egy új vitázó is beszáll a verbális küzdelembe. Aki csömört érezvén a túlzott értelmiségi nyavalygás olvastán - sürgős késztetést érezne arra, hogy továbblapozzon, kérjük, ne tegye! Közösségi együttélésünk alapvető kérdéseiről lesz szó. Ha pedig valaki még tovább akarna vitázni, javasoljuk a mindig rendelkezésre álló, hűséges kocsmaasztalt, illetve újságunk oldalait is -jövő év elejétől újra. Tyúk vagy a tojás? Örömmel tapasztaltam, hogy az ellentüntetések­ kel kapcsolatos írásom nem maradt visszhang nél­ kül, s hogy Techet Péter az idevágó gondolatait pa­ pírra vetette. Ezúton szeretnék reagálni néhány gondolatára. Hajói értettem, Techet Péter szerint Magyarorszá­ gon (még) nincs kiforrott politikai közösség („két ország van, két nemzetrész, két oldal”), így ha­ zánkban (jelenleg) a demokrácia sem lehetséges. Mivel alkotmányunk nem jelent elégséges kon­ szenzust ahhoz, hogy egy demokratikus rend ke­ retéül szolgáljon, pillanatnyilag a demokrácia já­ tékszabályai sem alkalmazhatóak. Az alapkérdés valójában a politikai tyúk vagy a to­ jás ősvitáját eleveníti fel: a politikai közösség van előbb, vagy a demokratikus rend? Az alkotmányos rend megteremtése, vagy a polgárok demokrati­ kus elköteleződése? Valójában a politikai közösség fejlődése és a demokratikus mechanizmusok mű­ ködése meglátásom szerint egymást támogató fo­ lyamatok. Míg a nemzetállami keret viszonylag homogén kulturális alapot nyújt a politikai közös­ ség fejlődéséhez, ez önmagában valóban nem fel­ tétlenül bizonyul elégségesnek. Azonban vélemé­ nyem szerint szemben a Techet Péter által vázolt statikus, esszencialista közösségképpel a politikai közösségek éppen a demokrácia nyújtotta eszkö­ zökkel emancipálódnak, illetve termelik folyama­ tosan újra önmagukat. A szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jog (a további információs szabadsá­ gokkal egyetemben) azért képezi a demokratikus rend gerincét, mert nem csupán a társadalom kül­ ső feltételeinek, de magának a közösségnek az új­ ragondolását is lehetővé teszi (deliberative constitu­ tionalism). így a demokratikus alapjogok nem csak egy előre adott közösségben működőképe­ sek, de egyben közösségképző erővel is bírnak, hiszen a társadalom politikai arculatát cizellálják miközben egyre szorosabb párbeszédbe vonják tagjait. E párbeszéd alkotmányos kereteit és korlá­ táit két alapjog jelöli ki: a fennálló paradigmák megkérdőjelezését, a meggyőzést lehetővé tevő szabad véleménynyilvánításhoz való jog valamint párbeszédben résztvevők egyenlőségét biztosító, és marginalizálódásukat kizáró emberi méltóság­ hoz való jog. E két alapjog „bevetését” nem kell egy homogénebb közösség eljövetelére halasztanunk, hiszen éppen ezzel húznánk ki társadal­ munk alól a demokrácia szőnyegét és gátolnánk a közösség folyamatos egybeforrását és differenci­ álódását. E játékszabályok elfogadása önmagában elégséges konszenzust kell, hogy jelentsen a civil politikai küzdelmek keretbefoglalására függet­ lenül a vitatott téma természetétől. (Ha azonban a nagy politikai kérdések jellegéből akarunk követ­ keztetni arra, hogy valóban politikai közösséget alkotunk-e vagy sem, akkor csak vessünk egy pil­ lantást a nyugati demokráciákban aktuális politi­ kai kérdésekre. Látni fogjuk, hogy ugyanazok a „létkérdések” határozzák meg a politikai küzdel­ mek napirendjét, mint hazánkban. Kétségbe vonható-e ezek alapján pl. a francia vagy német poli­ tikai közösség léte?) Végül, óva intenék attól, hogy bármelyik „oldal” tartós győzelmét kívánjuk, hiszen alkalmasint az­ zal találnánk szembe magunkat, amin a rendszer­ váltás óta eltelt szűk két évtizede sem sikerült ma­ gunkat túltennünk. Láncos Petra Lea Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Márpedig demokratikus nemzetállam vagyunk, s ezt cáfolni meghaladott próbálkozás. Persze, az már egészen más lapra tartozik, hogy ez vajon jó-e, avagy sokkal inkább hátrányos számunkra. Kis ha­ zánk bő 90 ezer km2-ét magyar ajkú, magukat ma­ gyarnak valló népek lakják. Könnyen lehet, ha kép­ zeletben kintebb tolnánk határainkat, ezen állítás továbbra is fenntartható volna (ez azonban jelen körülmények között másodlagos). Ha Franciaor­ szág félmillió km2-es területét egy ötödére csök­ kentenénk - eltekintve az utóbbi években beván­ dorolt afrikai és kelet-európai betelepültektől attól még továbbra is fennmaradna a francia nem­ zetállam. A több magában foglalja a kevesebbet. A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság cáfolatától Techet Péter kollégám majdhogynem eltekintett, így e fogal­ mat nekem sem kell védelmembe vennem, pusz­ tán megjegyzem, ha nem jogállamban élnénk. Egyetemünk nem működhetne, s valamelyik ko­ rábbi cikkemért most épp börtönben ülnék. Ami pedig a mi kis képviseleti demokráciánkat illeti... Szabadon, politikai, társadalmi, erkölcsi, vagyis: úgy-ahogy világnézeti orientáltságunk szerint vá­ lasztjuk meg képviselőinket, akik ugyancsak sza­ badon képviselik saját, s ki tudja még kiknek az érdekeit. Már a Nemzeti Múzeum lépcsőin meg­ fogalmazták őseink igényüket: felelős kormányt! Ebből azóta sem lett semmi, és igencsak kérdéses: valaha is lesz-e belőle valami. Mintha a siralomház­ ban kitöltetnének egy űrlapot az elítélttel: milyen halált szeretne? Sortűz, akasztás, villamosszék, in­ jekció? Igazából nem mindegy? Persze, szép gesz­ tus meg minden, és tényleg nem mindegy, hogy mennyit agonizálunk: perceket vagy órákat, de a vége ugyanaz: The End. A célokat már rég nem mi választjuk, pusztán az eszközöket. Ami, valljuk be, elég lehangoló. Fel kell tennünk tehát a kérdést, ha a demokrácia korunk mainstream-je, vajon meglovagoljuk azt, nyolcadik oldal vagy fuldoklunk benne? Elég, ha kinézek az abla­ kon a békásmegyeri betondzsungelre, és minden­ felé surf-bajnokokat látok! Ja, mégsem. Sokkal in­ kább úgy fest a kép, mint valami temetőben, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki magának visz virágot és gyújt gyertyát. Kilátástalanságról akkor beszélhetnénk, ha kormos volna az üveg, de kérem szépen, itt még ablak sincs! Két ország van, két nemzetrész, két oldal, leg­ alábbis ezt állítja Techet Péter kolléga úr. Vegyük csak sorba és cáfoljuk meg ezt az igen komoly, bár hatásvadász állítást. Egy az ország, még, ha határa­ ink majdnem annyit vándoroltak is az elmúlt mil­ lenniumban, mint lóról nyilazó őseink. Egy a nemzet, mert ha nem így volna, a schmitt-i fogal­ makkal operálva polgárháborús viszonyok kö­ zepette élnénk. Hiszen ha a politika politikaivá válna, nem a BKV fogdmegjeivel hadakoznánk a metrón, hanem módszeresen egymást irtanánk. Mind ugyanazt szeretnénk: jobban élni, mint teg­ nap. Nem úgy, mint ahogy kampány idején a pla­ kátokon volt olvasható, hanem csak itt belül... Erezni akaijuk azt, hogy munkánkkal családun­ kat, környezetünket és országunkat szolgáljuk. Dőreség volna azt állítani, hogy egy baloldali a kommunizmust, egy jobboldali pedig a nagy Ma­ gyarországot építené. Persze valóban vannak szél­ sőséges táborok, de olyan meg kell, nem igaz? Megadja az egész bukóját, pont, mint a szegfűszeg a meggylevesbe: jó, ha van benne, de ne együk meg, s Ita mégis, hát nem halunk bele. S végül, ami a két oldalt illeti, ebben igazat adok a kolléga úr­ nak, de nem úgy, ahogy ő szeretné, ha szeretné! Hiba volna horizontálisan tagolni a társadalmat, s határvonalat húzni nyugat-kelet, bal- és jobboldal közé. Vagyunk mi, s vannak ők. Azonban egész nap járhatja valaki a várost, őket nem fogja észre­ venni. Mert ők ott fent vannak, hozzájuk csak re­ ferendumok formájában jut el az ima. Van egy egységes nemzet, mely a perifériára szorult saját határai között, s van egy országgyűlés ellenzékkel, látszólag hadilábon állva a mindenkori kormány­ párttal. Kilenc millió ember a homokdűnék kö­ zött, ezer ellenében, akik az oázisban hűsölnek. Két oldal. Egy gondolatébresztőt hagynék csak cikkem végé­ re. A demokratizálódás sok nagy nemzetnek hozta meg a maradandó sikert a 17-18. században, mely máig kihat világunkban elfoglalt vezető helyükre. Az angol polgári forradalom, az észak-amerikai ál­ lamok függetlenségi harca, majd pedig a Bourbo­ nok megbuktatása, ami a modem francia állam alapmozzanatának tekinthető. Ok joggal méltatják a demokráciát. A magyar, osztrák, orosz, német, olasz köztársaságok mind rövid életűek voltak, s az uralkodás joga nagy kvalitású, szuggesztív személyek kezébe került, mely rendszerek - egy kivételével - a II. világháborúban összeomlottak. Most újra demokráciában élünk, de vajon meg­ hozta végre ez az eszme az oly áhított nagyságot? Nem lehetséges, hogy egyes uralmi formák nem illenek bizonyos népek karakteréhez? Miért kell akkor erőltetni? A franciák szeretik a csigát, az an­ golok tejjel isszák a teát, a bajorok szeretik a kol­ bászt sörrel (sztereotípia), az oroszok a vodkát, a magyarok pedig a székelykáposztát. Kiskoromban spenóttal tömtek, most utálom, habár még mindig jobb, mintha csigával tették volna ugyanezt! lakács Gergely �Vagy igen, vagy nem Viszontválasz Láncos Petra Lea Tyúk vagy a tojás? c. cikkére Láncos Petra Lea válaszcikkében az én schmittiánus ihletettségű gondolataimmal a deliberatív de­ mokráciát szegezi szembe, mondván, akár van kö­ zösség most, akár nincs, akár van politikai harc, akár nincs, a kiút csak a vitán keresztül vezethet. A vita viszont eleve feltételezi, hogy valamiben egyetértünk, azaz mégiscsak valamilyen értelem­ ben véve közösség vagyunk. A deliberatív demok­ rácia tehát - azontúl, hogy, amint a liberalizmus, úgy ő is, „az ellenséget (...) a szellemi oldal felől a vitapartner fogalmában kísérelte meg feloldani” (Cári Schmitt: A politikai fogalma, 20. o.) - léte­ zőnek veszi azon kereteket (demokratikus közös­ ség), amelyeknek kialakítása lenne végül is a fel­ adat. Noha logikailag ez ellentmondás, a valóság­ ban még lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a vitanemzet preszupponált létében bízva akarják meghaladni a jelenlegi állapotokat. A valóság akár igazolhatja is őket. Vagy nem. Egy olyan vita azonban, amelyben az egyik oldalon Cári Schmitt áll, a másikon meg a deliberatív tábor, eldönthetetlen, mert egészen más fogalmakkal ír­ nak le valami egészen mást. A vita fogalmi lénye­ ge, hogy azonos rendszeren belül gondolkodjunk. (Egyébként ezen metodológiai megjegyzésem is Schmittet igazolná, aki tán kuncogva tárja szét ke­ zét, mondván, mégiscsak neki van igaza, amikor a politikum fogalmát a harccal, a közösségét a ho­ mogenitással, a vitát pedig az ellenséghez való szegődéssel azonosítja.) Miről is van szó azonban? Láncos Petra Lea szerint a közösség a vitában érik, s ezen vitában valamenynyi vélemény szabadon megjelenhet, mert - ahogy azt John Stuart Mill is megjegyzi - nem tudhatjuk, hogy később melyik válik hasznossá. A szabad közvita egyrészről gondolkodni tanítja a nagyérde­ mű közt, másrészről tiszteletre nevel, elfogadásra, s ezek biztosítására kialakulnak azon keretek (alapjogok), amelyek között immáron úgy folytat­ ható a vita, hogy annak lefolyása és eredménye is az így kialakult közösség érdekeit szolgálja. A vita alakítja ki és tartja fenn a közösséget. De! Meddig mehet a vita? Megkérdőjelezhetem-e a másik poli­ tikai létét, közösségen belüliségét, hasznosságát? Ha nem, miért nem? (Ha igen, akkor Schmitt örömmel kapcsolódik vissza a cikkbe, de most hagyjuk ki az öreget.) És miért gondoljuk azt, hogy a vita feltételei mindenki, minden társadalmi csoport számára azonosak? Konkrétan: ha egy rendszerváltás után a korábbi diktatúra haszonél­ vezői hasznaikkal együtt jelennek meg a demokra­ tikus homokozóban, milyen érvekkel győzhetnénk meg őket, hogy hagyják a homokozón kívül ko­ rábban megszerzett műanyag lapátjaikat, és mondhatnánk-e azt, hogy önmagában a homoko­ zóba se jöhessenek be? Ha nem, miért nem? (Ha igen, Schmitt megint tudná a választ.) És miért gondoljuk azt, hogy a közérdek a vita során kiala­ kult kumulatív érdekösszeggel azonos? Nem akarhatnak a köz egyénei olyat, ami nem a köz ér­ deke? A deliberatív demokrata kizárná a vitából a rasszista érveket ugyanúgy, mint a leninistákat, és nem fogadná el, hogy egy rasszista (leninista) többségű társadalom rasszista (leninista) alapú konszenzusra jusson a köz jövőjét illetően. Miért nem? (Ennek tagadására csak egy esszencialista közösség és valamilyen természetjog lenne képes, eleve igazolhatatlan tilalomfákat állítva persze.) Nos, a deliberatív demokrácia eszméje ugyan na­ gyon szép, csak túl absztrakt és túl optimista. Úgy véli, hogy a közösség egy formális vitában majdan úgymond kialakul, és egyébként is mindenhol ugyanúgy, azaz a vita révén; másrészről az embere­ ket egyetérteni képes, racionálisan gondolkodó, meggyőzhető lényeknek tartja. Ha így volna, való­ színűleg nem lenne sehol sem polgárháború, és a hazai autonóm jobboldali csoportoknak elég lenne adni egy Kis János összest, hogy letegyék kezükből az épp meggyújtott Molotov-koktélt. Élnék a gya­ núperrel, hogy Kis János után is (vagy tán pont azért:) szintén elröpülne az a koktél. Mert meggyőzhetetlenek vagyunk egymás számá­ ra. Mert irracionális hiteken alapuló mítoszok vé­ dik minden politikai szereplő egyéni igazát, és már nem csak azt nem tudjuk, hogy ki mucsázott, zsi­ dózott legelőször, de az sem számítana, ha jelent­ keznének az illetők. Mert a politikai harc lényege nem gazdasági, er­ kölcsi, esztétikai (stb.), hanem maga a harc. És nem lehet Schmittet nem idézni e helyütt: „A po­ litikai = pártpolitikai egyenlet akkor lehetséges, ha az átfogó, minden belpolitikai pártot és ellentétes­ ségeiket átfogó, relativizáló politikai egység (az »állam«) elveszti erejét és ennek következtében az államon belüli ellentétek nagyobb intenzitásra tesznek szert, mint a másik állammal szembeni közös külpolitikai ellentét? (i. m., 22. o.) Azaz nem azért van Magyarországon politikai közösségen kívüli létállapot, mert pártok működnek, eltérő programokkal, hanem azért, mert az ellentétek in­ tenzitása erősebb, mint a nyugat-európai belpoliti­ kában. Láncos Petra Lea szerint Nyugaton is a „létkérdések” adják a közéleti viták tárgyát. Pedig nem! Nyugaton a political correcíness véleményszű­ rőjén belül nem minden felvethető kérdés vetül fel. Nyugaton a konzervatív jobboldal valóságin­ terpretációja a hatvanas évekre végső vereséget szenvedett, s így mára a kinti közbeszédet egy alapvetően liberális nyelvezet dominálja. (Ami nem biztos, hogy baj.) A politikai közösség tehát kint letisztult, s a létkérdések megválaszolása után már csak derivativ kérdések képezik a viták tárgyát. Ezen letisztulás ára azonban a sokszínűség szürkülése, unalmasítása. Nálunk nem így van. Nem én, de a vitaindító cikk ismeri ezt el. Ha azon jelenségek, amelyeket Lán­ cos Petra Lea tanárnő elítél, vannak (márpedig vannak), akkor nem mondhatjuk azt, hogy ne le­ gyenek, pusztán megállapíthatjuk, hogy Magyaror­ szágon még nincsen politikai közösség, nincsen olyan egységes nyelvezet, amelyen belül értelme­ sen lefolytatható lenne bármely vita. Carl Schmitt elismeri, hogy mára (értsd: már a hatvanas évekre) sincs lehetőség homogén közösséget teremteni, így az állam, mint „konkrét, egy történelmi kor­ szakhoz kötődő fogalom” (Carl Schmitt: Verfas­ sungsrechtliche Aufsätze aus den Jahren 19241956, 373. o.), megszűnt. Helyette nem a deliberatív, a vita által homogenizáló állam, hanem a szabadság választandó. Mint antietatista és szabadságszerető egyén, csak örülni tudok mindennek. Nem szeretnék oly „or­ szágban” élni, ahol nem lehet valamely történelmi tényt tagadni, ahol nem lehet valamely kisebbséget szidni, ahol nem lehet záptojással véleményt nyilvá­ nítani, ahol valamely közösségi érdek nyomná el véleményemet vagy (urambocsá) tojást dobó vá­ gyamat. Carl Schmitt huncut anarchizmusát választom in­ kább, mint a liberális demokrácia véleményegysé­ gét. Még akkor is, ha néha tán kényelmesebb poli­ tikai harcoktól mentesen élni. Ha meg kevésbé akarunk elméletieskedni, s csak a vitaindító cikkben jelzett jelenségekre koncentrá­ lunk, szintén le kell szögeznünk egy s mást. 1. A tojásdobálás nem „üres vélemény”, mert tartalmi véleményt nem csak verbális, hanem más aktív módon is ki lehet fejezni. Egy „mongyonle” kísé­ retében eldobott záptojás nagyon is érthető (deskriptive tehát tartalmi) érv 2. Itt, a keleti vége­ ken mindig szokás Nyugatot idézni. Nem kima­ radva e népszokásból, utalnék néhány nyugat-eu­ rópai tüntetés jellegére. Repül ám ott is záptojás! Az, hogy kint elsősorban az autonóm baloldali, míg itthon az autonóm jobboldali csoportok élnek ezzel a lehetőséggel, remélem, önmagában még nem gond. 3. A homogenitás hiányát nem úgy kell feloldani, hogy a liberalizmus létválaszait fogadjuk el, hanem tudomásul véve, hogy létkérdésekben egy nem-homogén társadalomban nem tudunk megegyezni, az egyes vélemények bármilyenkénti érvényesítését elfogadjuk mint létező jelenséget. És esetleg igyekszünk a magunk igazát segíteni. Hol cikkben, hol záptojással. Vagy nem. liehet Péter kilencedik oldal �A fiatal Petőfi Avagy a Quimby vagy a magyarnóta szolgálja-e jobban a közt? Nincs Szabó család, sem műdalcsokor az ét­ vágyhoz, s néhányan már a közszolgálatiságot temetik. A Magyar Rádió új vezetése, az MSZP és a Fidesz támogatását egyaránt el­ nyert Stich György valódi reformokat, valódi megújulást ígért a néhol örcgurasan csordogá­ ló programfolyamban. A korábban a nyugdí­ jas otthonok állandó háttérzajaként működő Petőfi Rádióból emerkettőpetőfi lett (néme­ lyek szerint már ezen tény is mutatja, hogy percekre vagyunk a kollektív nemzethaláltól, inkluzíve a spcngleri Nyugat alkonyával), és az új adó a nap huszonnégy órájában ún. könynyűzenét játszik. Botrány. A nyugdíjas ott­ honok lakói már-már barikádokat akartak emelni, s a Kabarécsütörtök - Szabó család magyamóta szentháromságát írták lobogóik­ ra, de aztán egy jogvégzettnek eszébe jutott, hogy egyszerűbb bemószerolni az új adót az óertéténél, mén és állítólag nem közszolgálatiság az, ha nincs Farkasházy Tivadar meg Akácos út. A Médiatörvényből nem igazán derül ki, hogy miért szolgálnák a köz nagyobb érdekét Hofi Géza unott poénjai, mint egy kortárs magyar alternatív zenekar szövegei, vagy egy immá­ ron hatvanéves, tehát már nem is annyira könnyű zenei irányzat képviselői. Lássuk tót ezért, hogy mi is az a köz, és mi is lenne az ő szolgálata? Arisztotelész szerint a közösség még a közös értékekre alapozott, természetes közösség, s némivel később Cári Schmitt sem állít mást, amikor a demokrácia szükségszerű feltétele­ ként ír a homogenitásról. Tehát, ha a Dunán­ túlon tömörülnének a Szabó család rajongói, és a Duna-Tisza-közébe húzódnának vissza a nujazz rajongók, bizonyosan nem lenne vita tárgya, hogy mit jelent a közszolgálati rádió náluk. De mi legyen velünk, szerencsétlen ma­ gyarokkal, Tiszán innen és Dunán túl, akik közül néhányan a magyamótát szeretik (igen, úgy tudom, van ilyen alfaj a magyarságon be­ lül, mintha valahol már olvastam is volna ró­ luk), mások meg Ákosra esküsznek, némelyek pedig a csendre? Talán a preaufklérizmus gondolkodói is ilyen dilemmák előtt álltak, midőn megfogalmaz­ ták nézetüket, miszerint a posztkonvencionális államban nincs már olyan összetartó erő, tar­ tizedik oldal talmi elem, amely egyaránt elfogadható cél lehet a közösség egésze számára. így vagy abszolutizáljuk valamelyiket a társadalomban kurrens vélemények közül, és erőszakkal kényszerítjük a többiekre, vagy pedig belátjuk, hogy nem a jóságos Állam bácsi feladata célokat szabni, pusztán annyit várunk el tőle, hogy megteremtse azon kereteket, amelyek között mindenki követheti saját individuális életprogramját, és amelyek között lehetőség van értelmes vita során a közös ügyekről is valamiféle kompromisszumra jutni. A liberális, deliberatív demokrácia erről szól. Milyen legyen akkor egy liberális, deliberatív demokrácia közszolgálati rádiója? Három lehetséges (és ebből kettő meg is való­ sítható) opció kínálkozik. Az első megoldás szerint valamennyi társadalmi csoport a köz pénzéből saját fórumot létesíthetne, azaz nem csak emerkettő lenne alternatív zenékkel, de emerszázhuszonkettő is, amely meg esetleg a hazai raí-rajongók igényeit kielégítve, napi hu­ szonnégy órában sugározná a maglircbi és közel-keleti slágereket. Azaz mindenkinek rá­ dióadót! Akár személyeset is! Az állam pénzén állíthassa össze mindenki a neki tetsző mű­ sort. Egy ilyen ötletnek a technika, a józan ész és a költségvetés szabhat határt. A másik lehetőség, hogy eleve elbúcsúzunk a köz és a közszolgálat patetikus fogalmaitól, és kijelentjük, hogy majd a piac mindent megold, majd a piacon kialakulnak a választható alter­ natívák. Rock, opera, jazz, etno, rap, klezmcr, stb. Ha lesz igény, lesz rádió is, elvégre a kapi­ talizmusban a kereslet kínálatot szül. (Ne­ künk, akik már nem a vasfüggöny rosszabbik oldala mögül vágyakozunk a kapitalizmus iránt, hanem a kellős közepében élünk, bizo­ nyosan mosolyra húzódik a szánk ezen gondo­ latoktól, amelyeket tán már Bauer Tamás is unalmában tart még mindig igaznak.) Akinek jó magyar zenék kellenek, ne az állam pénzén akarja őket tóllgatni, mondják ma is az új Petőfi kritikusai, akiket persze még vé­ letlenül sem zavart az, hogy a Szabó családban viszont a jó magyar zenék rajongóinak pénze volt benne évtizedeken keresztül. A hayeki megoldással az is gond, hogy nem biztos, hogy minden igény mögött terem tőke­ erős csoport. Bár az az állítás, hogy az or­ szágosan fogtótó magyar rádióadók (Danubi­ us, Sláger) azért kényszerülnek borossbochkort és egyéb trutymót sugározni, mert ezt kívánják a népek, kissé delegitimálódott azáltal, hogy az új emerkettőpetőfi az arculat­ váltás óta nagyobb hallgatottsággal rendelke­ zik, mint tójdani, nagyonközszolgálati korsza­ kában. Azaz mintha mégis élne e kies hazában, valahol alant és kussban, egy számottevő ré­ teg, amely ugyan nem zárt le még hidakat a Sláger Rádió népbutítása miatt, de messziről kerülte a rádiókészülékét évek óta (liacsak nem tudta valahogy behozni a Rádió Cafét, de vidéki harcostársaink erről álmodni sem mer­ hettek). A piaci megoldás tehát azt kívánná, hogy szüntessük meg a Magyar Rádiót mindenes­ tül, s imádkozzunk a Nagy Fénylő Piachoz, hogy adjon nekünk olyan rádióadót, amelyre vágyunk. Ez a szemléletmód persze eleve feltételezi, hogy a köz érdeke egybeesik a köz­ érdekkel. Azaz, hogy a közszolgálat a minden­ kori köz kiszolgálását jelenti, s ha majd a nagy­ érdemű köz nem fog igényes zenét akarni, tót megkapja azt, ami kell neki. Ezen relativista nézet szerint nincs jogunk különbséget, értékrangsort felállítani, s nem tehetjük közneve­ léssé a közszolgáltatást. A szabad egyén majd eldönti, hogy mit néz, hallgat, s tó netán a ros­ tán pont az fog kiesni, amit mi értékesnek tar­ tanánk, ne akaijuk a többségre erőszakolni saját ízlésünket. Á kultúra csak annyi, ami kö­ rülvesz minket. Ha a mi kultúránk szőrtelenített mellkasú énekes fiúkat, a kelleténél na­ gyobb mellű énekes lányokat és kétsoros, öt szavas szövegeket termel ki, akkor tudomásul kell venni, hogy ilyen korban élünk. A köz­ szolgálat szolgálja ezt. Ausztriában például a közszolgálati ORF könnyű zenei rádióadója, az Ö3 erre állt rá, s kínálata nehezen külön­ böztethető meg a mi Danubiusunkétól. Ott az a közszolgálat. Szerencsére, a mi kultúrpolitikusaink, amikor John Stuart Millre lúvatkozgatnak, tudják, hogy az angol filozófus szabadságfogalma csak egy valamiként nevelt társadalomban ér­ vényes. Nem a világra meztelenül és lucskosan kiköpött emberek, tónem a nevelt, kulturált emberek szabadságát kell szolgálnia egy köz­ szolgálati adónak, s tó Magyarországon az or­ szágjelentős része el van (volt) zárva a hazai és külföldi zenék egy jelentős (jobbik) részétől, akkor igenis a szó legnemesebb értelmében vett közszolgálat az, amit az új Petőfi tesz: el­ vinni Joc Zawinult, a Quimbyt, a Morcheebat, a Hcaven Street Sevent, az Amorf Ördögöket (stb.) Nyírbátorba is. Ha Magyarországon le­ het Bartók adó, amely a komoly zenét játssza, s még senki sem kérdőjelezte meg létjogosult­ ságát, azaz: ha Magyarországon nem relativizáltuk még el a kultúra fogalmát, igenis emel­ jük be ebbe a kultúrába a könnyű zene arra méltó részeit is, s sugározzuk országszerte. Mert a közszolgálat nem a köz kiszolgálását, hanem egy közérdek képviseletét jelenti. A közszolgálati adónak nem a pillanatnyi tet­ szésindexek alapján kell összeállítania a prog­ ramját, hanem sokkal inkább valamiféle nem­ zet- és kultúrastratégiai tervek szerint. De ez nem jelentheti önhibernálását sem. A közszol­ gálatnak együtt kell mozognia a kultúrával. És talán ennek a kultúrának sohasem volt része az ízléstelen magyar műdal, de részévé válha­ tott a jazz vagy a rock az idők során. Az új Petőfi totót közszolgálati adó. És nem azért, mert növekszik a tóllgatottsága (tehát mégiscsak szolgálja valamely köz ízlését), ha­ nem sokkal inkább azért, mert a magyar és nemzetközi kultúra teljességét nyújtja másik két testvéradójával. Aki prózában szereti halla­ ni, annak ott a Kossuth. Aki az ún. komoly ze­ nében, annak ott a Bartók. És végre lett egy adó, amely számára a kultúra nem az elefántcsonttomyot (Bartók), de nem is a posztkádári pocsolyát (ex Petőfi) jelenti. És ez jó. Vagy legalábbis nem rossz. Techet Péter �Dsida Jenő 100 éves Akad úgy, hogy évekig járunk valahova, olyan helyre, ahol érzünk valami megmagyarázhatat­ lan!, és nem tudjuk megmondani, mi is az való­ jában. Aztán egyszerre, egy újságban elejtett megjegyzésre, vagy a polcról találomra leemelt könyvben lapozgatván belénk hasít a megvilá­ gosodás: hát ezért...! Ha útba esik, évek óta megállók a kolozsvári Fürdő utca egyik házánál, baráti vizitációra. Az utca máig érintetlen, még Funar keze sem ért cl idáig. A barátságos, nagy fák mögé búvó házak a századelő békés, fejlődő polgárvárosát idézik. Belül roskadozó könyvespolcok, makacsul bi­ zonygatva a tételt, bizony a megmaradás a könyveken is múlik, még ma is. Az utca levegő­ jébe szimatolva éreztem valami furcsa illatot, behunyva a szemem úgy tűnt, mintha rohanvást peregnének visszafelé az eltelt évtizedek, és az 1900-as évek kincses Kolozsváréba futnánk vissza. Egészen addig nem értettem ennek okát, amíg meg nem tudtam: Dsida Jenő a szom­ szédos házban, a ma Pavlovnak csúfolt Fürdő utca 14. szám alatt lakott haláláig. Eddig csak házsongárdi sírját látogattam, most végre, rövid időre, „szomszédok” lettünk. Na és? Kicsoda volt ez a Dsida, aki idén ünne­ pelné századik születésnapját? Egy régi, kivesző­ ben lévő mesterség művelője volt, kétes alak, amolyan költő-féle. „Szigorú, szakszerű kriti­ kus azt is mondhatná, hogy ez a vitathatatlanul nagyon tehetséges és sajnálatosan fiatalkorban meghalt erdélyi költő világéletében közhelyek­ ről írt. Igen ám, de ezek a közhelyek: szerelem, természet, együttérzés a szenvedőkkel, öröm olyan jelentéktelen kellemetességek miatt, mint üldögélni egy liavasi vendéglőben, sétálgatni egy kutyával, nézni egy rügyező faágat. Ezek a köz­ helyek: maga a mindennapi élet. Aki ezeknek örül, és örömét másokkal is közli, az szebbé te­ szi embertársai életét is. Petőfitől tudjuk, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Dsida Jenőnél aliglia szerette valaki is jobban a virágokat. És az olvasó valahogy úgy képzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehet rossz ember; sőt minél többet olvassa, annál jobb em­ ber lesz belőle. Ez a szelíd poéta megtanít gaz­ dag lelki életű, szelíd embernek lenni!’ - írja róla Hegedűs Géza. Élettörténete tragikus: gyermekkora óta kínzó szívbetegségével együtt élve pontosan tudta, hogy nem adatik neki hosszú élet. A trianoni Erdélyben éli rövid alkotó éveit, így művészeté­ ben ott lüktet az örökös fájdalom, ugyanakkor mégis mindennap mcgünncpli az életet - mert élni jó. Psalmus Hungaricusát ismeijük legin­ kább: „Vagy félczcmyi dalt megírtam /se szót: magyar, / még le nem írtam. / Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. / Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott,,te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!” A vers a trianoni magyarság talán legszebb, legnagyobb hatású hitvallása, nem vádol, nem gyűlöl, csak eltökélten - szeret. „Minden este valamelyi­ künknek fel kellett olvasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933ban vagy 34-ben lehetett - Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felolvasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. liidod, abban az évben bejárta Franciaország legszebb vidékeit, és vala­ hányszor szép vidéket látott, mindig Magyaror­ szág és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemé­ ben. Ekkor felállt Kós Károly - barázdás arcán hullottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!« Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép napokra, amiket ott cltöltöttünk..!’ - írja Wass Albert a marosvécsi Helikon írótalálkozók em­ lékét felidézve. Dsida 1937-ben, harmincévesen veszi nőül szerel­ mét, Imbcry Melindát, nászukat Márton Áron áldja meg a Szent Mihály-templomban. A költő egy év múlva halott. „Kolozsvárt mindenki ismerte, mindenütt ott volt, mindenhol otthon volt. Akármelyik kávéházba vagy vendéglőbe mentél, biztos lehettél benne, hogy Dsida már ott van vagy öt percen belül megjelenik. De ma­ gántársaságot sem lehetett nélküle elképzelni, legalább is nem, ha irodalomról volt szó. Sosem értettem, mikor ér rá dolgozni, aludni, otthon lenni, magánember lenni. Különös csendes és ironikus nyugtalanság hajtotta helyről-hclyre. Mindig jókedvű volt és egy percig nem volt egye­ dül. Egy évvel ezelőtt úgy látszott, hogy felhagy a nomád életével. Jó állást kapott, meg is nősült, boldog volt. Debrecenben láttam utoljára, nászúton volt, komoly és nyugodt volt. Azt laallom, aztán nagyon sokat szenvedett!' - írta Szerb An­ tal a Nyugatban megjelent nekrológjában. Dsida már 1936-ban megírta Sírfelirat című négysorosát, a város felett nyújtózó Házson­ gárdi temetőben, a családi sírbolt homlokzatán olvasható: „Megtettem mindent, amit megte­ hettem, / kinek tartoztam, mindent megfizet­ tem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását!’ A legkevesebb, mit megtehetünk, hogy nem felejtjük X felejthe­ tetlen Dsida Jenőt. Nem neki, nekünk igazán fontos. Capt. Charles Ryder Dsida Jenő: Kerülöm a nevedet (Erdély) Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok, sebes, mély vizeid bennem zúgnak. Ma órákon át gyermekes örömmel néztem, hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson s mikor a szabályos, négyszögű lékből halat rántott ki valamelyik, úgy-e hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet, melyet káromkodó kocsisok és esküdöző kalmárok szájából hallok, melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s plctykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva, mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon, mint egy ócska köszörűkő és már-már semmit sem jelent. Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom, hogy valaki vagy, magok csiráztatója, emberek álma, kicsi őzikék együgyüsége, szálerdők erős magosba-húzója, apró madarak énekeltetője. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent, vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel, átlehelni a lelkemen, mint a legtitkosabb, legédesebb hangulatot, mely egyedül köt a földhöz, drága nyomorúságaimhoz. Mint a napot, mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg, mikor lehull a hegyek mögé. (1930) Dsida Jenő: Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös, árnyas szobában kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva kiabálni miden ablak alatt: Szakadt lelkeket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! A Dsida-család kriptája a házsongárdi temetőben (1930) tizenegyedik oldal �Jogászvilág régen „Dorbézolás után késeit is” Azok számára, akik panaszkodni merészelnének az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül alkalmaz­ ta is azt: két balszerencsés hallgatófejét vesztette el­ követett vétségei miatt. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben teljesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. „Az egyetemek testületi szervezetének és ki­ váltságos állásának következménye volt önálló bírói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyetemek jogaival felruháztatván, e kiváltságban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majdnem kizárólag szerzetesek lévén, az egyetem bírói hatóságát, a király által előkelő jogtudós fő­ urak és nemesek közül nevezett egyetemi bíró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egye­ temi biró tisztét az első, báró Esterházy Dániel, a nádor öcscse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más he­ lyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletkezése után súrlódások tá­ madtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgál­ tatta, kiket egy polgárnak sértegetése miatt, Bozó Dániel a város bírája elfogatott, és a ta­ nács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólí­ tására, a prímás és nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgáltatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. november 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fogva czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes tanulót elfogatott, az egyetemi biró Esterházy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette!’ íme egy újabb kedves epizód az egyetem történeté­ ből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. tizenkettedik oldal Sokan akadnak, akik olykor számonkérő hangnem­ ben beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúsko­ dó szabályairól - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítása előtt, a kir. helytartótanács a joghallgatókat az egyetemi szabályok szoros megtartására kö­ telezte, a leczkék hanyag látogatóit az egye­ temi polgárok sorából kitöröltetni rendelte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára meg­ állapítottak szerint lettek szerkesztve, a jog­ hallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedel­ műk elegendő okát mutatják ki; - azokat minden nap misére, ünnep- és vasárnapon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való részvételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdetétől sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmaradni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, engedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A do­ hányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsök­ kel ellenkezik, az adósságcsinálást megtiltot­ ták, és ez utóbbi intézkedésről a város polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyílt be­ leegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt el­ vesztik!’ Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy elsősorban a negatívjelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elltarapódzásának. Álljon itt újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képetfest a régmúlt idők jogászijairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! „A jogászifjak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pana­ szokkal van tele. A XVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának számos tanujelével találkozunk. A XVII. század köze­ pe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és katonai őrséggel. Nagyszombatban is egymást érték a panaszok a jogászok véres verekedése, engedetlensége és fegyelmezetlensége miatt. A vallásgyakorla­ tokból, ahol csak lehetett kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pe­ dig a kari igazgató kari ülésben carcerra (bör­ tönbüntetésre) ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az el­ ítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocsmában egy orvost kezén karddal sú­ lyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadá­ lyozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, lordai György kihágásairól, melyek azonban korántsem voltak egyedülál­ lók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kez­ detén szállásán nagy verekedést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamen­ tum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szál­ lásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihá­ gásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt támadott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási Ígéretében bízva, tekintettel nemessé­ gére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes magyar­ országi tanintézeteknek a királynő akaratából kirendelt protectora a fegyelmezetlenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihá­ gásainak elejét vegye, az egri jogakadémia pél­ dájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizo­ nyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igazgatónak be kell nyúj­ tani!’ Tovább haladva a régmúlt jogászifjainakfegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszerzett bölcsességekre, jótanácsokra lel­ hetünk. .. A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: „...Az, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az ifjak az egyetem elvégzése után egészen más erkölcsi viszonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmó­ dot folytatott, az egyetemen sem lehetett an­ gyal. Ha megvizsgálják a mai gyakornokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előttiekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismémé az akkori juratusok naponként elkövetett kihágásait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az utcákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a já­ rókelőket különösen éjjel megtámadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, utcákon és köz­ �tereken gyakran verekedéseket keltettek, me­ lyek a lakosság nagy veszedelmével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkosságokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésére katonaságot is kellett a városba hívni, amelyek eltartási ter­ hét a pestiek, akik azelőtt attól mentesek vol­ tak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen ifjúságból némelyeket javító bün­ tetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfe­ lől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartózkodnak, hanem bizonyos ko­ molyságot, különös jellembeli és erkölcsi sért­ hetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeiknek legnagyobb részben isme­ retlenek voltak!’ No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szük­ ség: „...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szóra­ kozó helyeket látogatták és az ott talált hallga­ tókat hazatérésre szólították fel. Még szülők társaságában sem volt szabad ezeket a helyi­ ségeket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulajdonosai, aki már ismerték a felügyelő személyeket, ezeket nem engedték be helyi­ ségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi ha­ tóság a városkapitányt kérte beavatkozásra!’ (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Ki­ rályi Tudományegyetem története, Budapest, 1880. és Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Tudomány­ egyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. ) ítélet-összeállítás Kis karácsony, nagy összefogás Egy korsó sör ára: 250 Ft. Ennyi pénz kell egy tepsi csokoládés piskóta sütéséhez is. A kü­ lönbség azonban óriási. A sörből sok-sok kor­ só kell még, hogy mosolyogjunk, a piskótából azonban elég egy szelet és egy apró szívccske boldogsággal lesz tele. A szeretet mindennél többet ér. A szeretet birtoklása és a szeretet nyújtása egy nagyon szép dolog és nélküle az élet nem lehet teljes. Minden ember, szeretetet sugároz valaki felé, és szeretetet kap valakitől. Sok kisgyermek azonban önhibáján kívül, so­ ha nem tapasztalhatná meg a szeretetett mert szüleik egyszerűen eldobják maguktól Őket. Sok ember próbál ezeken a csöppségeken se­ gíteni. Kiemelkedik Böjté Csaba atya, aki már évek óta több ezer árvát nevel szerte Erdély­ ben. Az atya áldásos munkájának hála, mára már 11 gyermekotthon, 8 napközi és 1 kisma­ ma otthon várja az elesetteket. A kisgyerme­ kek egytől egyig keresztény és magyar nevelésben részesülnek. Az O karácsonyukat próbáljuk, a lehetősége­ ink szerint felejthetetlenné, boldoggá tenni. Szeretnénk, ha minden dévai árvácska asztalá­ ra kerülne ünnepi vacsora és minden gyermek boldogan tölthetné ezt a szent ünnepet. Mo­ solyogva és nem magába roskadva. Nem meg­ válaszolatlan kérdések között, hanem abban a boldog tudatban, hogy valahol, valakik gon­ dolnak Rájuk. Éppen ezért a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesület a Hallgatói Önkormányzatokkal karöltve, egy egyedülálló összefogást hirdet meg. December 3-17. között minden egyete­ men és főiskolán akciót indítunk, melynek során összegyűjtjük a magyar diákok adomá­ nyait. December 19-én pedig útjára indul a MEEX Mikulás, mely a felsőoktatás hallgatóinak ajándékait juttatja el a Böjté atya árvácskáihoz. A következő adományokra van leginkább szükség: - mindenek előtt tartós élelmiszer (olaj, tészta, cukor, konzervek), tisztítószer (mosópor, öblí­ tő), tisztálkodó szerek, háztartáshoz szükséges kellékek - alapgyógyszerek (vitaminok, lázcsillapítók, köptetők, kötszer stb.) - gyermek alsónemű (zokni, alsónadrág), mert ruházatot sokat kapnak, de ezeket kevésbé szoktak küldeni, és gyorsan kopnak - gyerekcipők - magyar nyelvű meséskönyvek, gyerekköny­ vek, üres füzetek, írószer, kifestő Ami kevésbé kell, azok a játékok (ilyet hála Is­ tennek kapnak) és egyéb ruházat (szerencsére sokan növik ki gyermekkori ruhájukat, így abból is kapnak bőven). Egy korsó sör ára. Ennyit kérünk mindössze. Ebből a pénzből Csaba testvér otthonaiban 1 gyermek egész napi étkezését megoldják. Ezen a pénzen vegyél egy csokit, vagy egy kg lisztet, és dobd be a gyűjtőládába. Hidd el, óriási örömet fogsz vele szerezni és egy kicsi szív lesz Neked hálás. Keresd szervezőinket az iskoládban, vagy tájékozódj a wwwmeex.hu-n. Csanda Gergely elnökhelyettes Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) Istenhozzád. Nem a mi dolgunk volt, és gon­ dolom, már így is többet mondtál el, mint sokszor szerettél volna. Mi élveztük, de hidd el, most kivételesen nem azért, mert kíváncsi­ ak vagyunk mind, pletykás nép, aki szeret más életébe belekukucskálni. Mert erre adtál le­ hetőséget bőven: 52 művet hagytál hátra, mind, mint egy kis csepp, egy szem életednek gyöngysorán. Történetek, színdarabok: de ha a függönyt félrehúztunk, Te álltái mögöttük. Figyelmes olvasódra rákacsintottál: „Látod? Ez Én vagyok” - és mi faltuk-faltuk a könyveket. Hol fájdalmas, hol mosolygós képet tártál elénk, de mi mindet szerettük: az, hogy mögöttük Te fel-felsejlettéi csak ajándék volt: drága, értékes ajándék. Látod, mégis mohók és önzők voltunk. Miután beadtad a derekad, és végre csak magadról írtál: a le életedről mi ostromoltunk a fojtatásért. Telhetetlen népség. Jobbnak láttad titkaidat a sírba vinni magaddal. És most? Haragszol ránk, ha kinyitjuk fiókjaidat, hátha, hátha ott a Für Elisc folytatása? Ne tedd; biztos lesz erre kísérlet, és ha találunk valamit, szégyenkezve bár, de mégsem fogunk tudni ellenállni. Ne haragudj ránk, ha ez valóban így lesz. És azért se, lia kicsit haragszunk... nem, nem jó szó: ha kétségbe vagyunk esve, hogy most már sose tudjuk meg, hogy volt, mi történt azután: a pont után, amit annak vagy bármely más könyvednek a végére tettél. Nem mintha egy újabb könyv ki tudott volna elégíteni minket. Látod? Úgy szerettünk volna melletted állni, vagy inkább Te lenni: hogy át is élhessük, örökre a miénk legyen minden könyvednek minden pillanata. Hogy sose kelljen lecsukni a fedelet. Talán épp azért, mert annyira hozzá tudtunk szokni a sorokat olvasva a jelenléted­ hez. Ahhoz, hogy magaddal viszel a könyv mögé, megfogod a kezünket, és ránk kacsin­ tasz: „Látod? Ez Te vagy”. Bocsáss meg, de én nem tudok nekrológot írni. Én most nem fogom leírni, hol születtél, mikor, hány díjat kaptál, hány nyelvre fordí­ tották le könyveidet. Nem tudok elbúcsúzni, mert még ennyi könyv után sem ismerhette­ lek eléggé. Az egyiket dedikáltad nekem. De mi személyesen sose találkoztunk. Igazságta­ lan dolog ez. Amíg él a másik, az ember úgy érezheti végtelen számút kérdezhet még tőle. De a következő könyvnapon nem leszel ott. Nem kutathatom ki, hol olvasol fel, mert ilyen nem lesz többé. Apám mesélte, hogy egyik könyvedről kaptam a nevem. De nem köszönhettem meg. Nem voltam az ország­ ban, vagy nem tudtam, hol vagy, vagy vizsgák voltak... mind, mind szánalmas és gyatra ki­ fogás... Olyan jó lenne biztosnak lenni benne, hogy lesz még alkalom. De legalább is remélni.hogy egyszer talán még meg lehet kérdez­ ni... nem is... elég lenne megköszönni. Min­ dent: a nevet, a történeteket, a kulcslyukat, amin bekukucskálhattunk. Egyszer újra talál­ kozni. Még azután is, hogy fájdalommal, ke­ servesen azt kellett mondani: Istenhozzád. Barát Zsófia tizenharmadik oldal �„Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Hundertwasser-kiállítás Január 13-ig látogathatunk el Hundert­ wasser egészen más felépítésű világába, egy másik bolygóra, amelyet itt a Földön is kialakíthatnánk, ha lenne hozzá akaratunk és kitartásunk. De amíg a kanonizált poli­ tikai és értelmiségi elit, szolgálva a gazda­ ság vezető irányítóit, tulajdonosait a profit megszerzésével és nem az örök emberi ér­ tékek helyzetével, kiútjával (vagy annak hiányával), az unokáink örökségével fog­ lalkozik, mint egy kalitkába zárt trópusi madarat, megcsodálhatjuk a felkínált egyéb lehetőségeket is. A Szépművészeti Múzeum egy olyan kiállítást hozott Ma­ gyarországra, amely a festő egész életmű­ véből válogat. Szemügyre vehetjük a gye­ rekkori rajzokat, fiatalkori akvarelleket, az érett kori festményeket, grafikákat, kárpi­ tokat, de a megvalósult általa tervezett, fel­ újított, átalakított épületeket is. Sok mindent mondtak már Hundertwasserről, különleges világáról, egyedi szemlé­ letmódjáról, filozófiáról, családjáról, életé­ ről. Hogy varázslatos is, különc is, festő, grafikus, építész is, és nem utolsó sorban környezetvédő... Stílusát tekintve is ha­ sonlították már a szecesszióhoz, az eklekti­ kához, de a naiv festészet is hatott rá. Önmagát organikus művésznek vallotta. Mégis, mintha ezek mögött a fogalmak és adatok mögött elveszne a lényeg. Mert nem volt különcebb egyéniség, mint sok művész, csupán kialakított, kigondolt és átélt filozófiája sokunknak pont akkor ke­ rült a szemünk elé, amikor épp a legna­ gyobb szükségünk volt szürke világunk ki­ színesítésére. A Friedrich Stowasser néven született mű­ vész homogén életművet hagyott hátra maga után, jellegzetes festői nyelvén szinte mindent elmondott életszemléletéből. Már fiatalon is lelkes környezettudatos ember lévén számos előadást tartott, kiáltványt fogalmazott, amelyben a természettel való harmónia és a környezetvédelem mellett érvelt. Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül; bár a fogyasztóként de­ terminált statisztikai egység, amit régebbi korokban embernek neveztek arra törek­ szik. Az egyenes vonalú, steril, modem építészet riasztotta, számára a „boldog­ ságot adó tér”, a „szerethető tér” megte­ remtése volt a cél. Vallotta, hogy az ember­ nek három bőre van: az elsővel születik, a második az öltözéke, a harmadik pedig a liázának a homlokzata. Ennek megfelelő­ en épületei egyediek, a színes felületek, a szabálytalan fonnák jellemzőek rájuk, be­ ás átnőve burjánzó zölddel. A derékszög, az egyenes vonal nem hogy idegen a ter­ mészettől, de Isten akarata ellen való, már­ pedig az embernek vissza kellene térnie a természet közelségéhez, csak így tudja újra megtalálni a belső liannóniát. A kiállítás középpontjában azonban nem az épületei állnak, hanem a festmények, grafikák és a kárpitok kapták a hangsúlyo­ sabb szerepet. Bár a téma e műveknél is az épületek és a víz, a természeti elemek be­ kapcsolása az ember mindennapi környe­ zetébe. Hiszen a jelenlegi állapotok azt mutatják, hogy az ember a Föld legkárté­ Ember az országút szélén „Az ember sorsa nem a csillagokban van, hanem a társadalmi rendben. Abban a szer­ kezetben, amit az emberiség a maga élete mögé váznak fölépített, s ami bennünket is, egyedenként, a levegőben tart, azon a helyen, ahová föltomásztuk magunkat, mi vagy az apáink. Néha ledől, és mi vele dő­ lünk. Ezt nevezzük sorsnak. Hogy dő­ lünk, vagy nem dőlünk!’ (Wass Albert: Ember az országút szélén). Czegei Wass Albert késve érkezett hoz­ zánk, de nem késett el. Napjaink legolva­ sottabb, hazai kortárs írójaként van köz­ tünk. Elfoglalta helyét, mert nem csupán olvasmányélményt jelentenek a művei, ha­ nem olyan maradandó élményt, amelyek által gazdagodunk. tizennegyedik oldal Wass Albert közéleti emberként való voltát elsődlegesen az Igazságot Erdélynek! Justice fór Transylvania! művéből ismeijük meg. Mert dőlt a társadalom rendje, és mi nem akartunk dőlni vele. Az igazság és az em­ beri méltóság iránt elkötelezett, hazájától elszakadt szerző vallja: „A világon minden nemzet erkölcsi kötelezettsége, hogy orvo­ solja a gyűlölet, a tudatlanság vagy a sovi­ niszta vakbuzgóság által ütött sebeket, és amennyire lehetséges, szüntesse meg az ér­ telmetlen emberi szenvedést!’ A totális diktatúra diszkriminációjától szenvedve, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot fájlalva, megfogalmazta A magyarok elleni diszkrimináció Romániában című petícióját, amelyet a világ elé tárt, konyabb állata. Felépítettünk magunknak egy új világot, egy természet-ellenes vilá­ got, amelyről lassan kiderült, hogy élhetet­ len. De struccpolitikával elhitetjük ma­ gunknak, hogy ez így normális, holott alig látunk kiegyensúlyozott, önmagával meg­ békélt embert. A művész más alternatívát mutat. Minden embernek önálló döntése, hogy melyiket választja. Olyan világot fest, amilyenünk lehetne, ha az emberek már nem hagyták volna azt megváltoztatni. Számára a festés vallásos tevékenység volt, hiszen az alkotás által közelebb kerülhe­ tünk Istenhez, és segíthetünk másoknak is közelebb kerülni. A festő feladata, hogy létrehozzon egy nyelvet, és olyan területre vigyen, amelyek messze vannak. Amikor festett, úgy érezte, álmodott. A kép az álom eredménye, de nem tudta meghatá­ rozni az álom eredetét. Álmodott egy saját világot, de nem csak magának. Mert „ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új való­ ság kezdete” Nem fogadta el azt a keserű tételt, hogy az emberféléknek két élete van: az egünkben álmodik, a másikban pe­ dig elfeledi, amit álmodott. Nem volt forradalmár, nem akart harcolni, csak kiutat keresni, valami jobb felé elmoz­ dulni. „A célom az volt, hogy sok embert boldoggá tegyek. Szép és fontos dolgokat akarok az embereknek adni, amelyek szá­ mukra jelentősek és gazdaggá teszik őket” Ilyenkor az írás végén illene egy tanulsá­ got, összefoglaló valamit, mondjuk a sem­ mit kódoló szóval jellemezve, üzenetet közvetíteni. Ez Hundertwassert bemutat­ va nem lehetséges, mert ahhoz mi túlontúl „százasok” vagyunk, ami elsőként nekünk okoz hátrányt bekormozva lelkünk perisz­ kópját, amiből nem tudunk úgy kilátni, mint a Mester. Aradszki Dea Eljuttatta az Egyesült Államok Szenátu­ sába, a Kongresszusi ülés napirendi pont­ jává tette. Folyamodványt nyújtott be az elnökhöz, Jimmy Carterhez, és a Kong­ resszus számos tagjának megküldte. Az adott nemzet kormányának meg kell értenie, hogy „az alapvető emberi jogok tiszteletét akarjuk látni, és ez magába foglalja a magyarok jogait is, bárhol legyenek is a világon!’ — válaszolta Jimmy Carter. Az óceánon túl sokan 1956-ban hallottak először a magyarokról, és sokan Wass Al­ bert munkásságából, önfeláldozó elhiva­ tottságából szereztek ismereteket Erdélyről. (Igazságot Erdélynek! Dokumentumgyűjte­ mény, Justice fór Transylvania! A Documentary Kráter, 2006.) Kisida Erzsébet �A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal CD kritika Mostanra márfél órával is elmúlt késő' És egyébként is csak a menekülés kedvéért jöttem ide. És Te? Te csak az én következő hibám vagy, Mint ahogy én is Neked. Tudod, bárki lehetnél Isten kegyelmezzen még meg nem születettfiaidnak: Remélem, nem olyanok lesznek, mint én. De azzal ellentétben, amit rólam hallottál: Egyszer volt még lelkem... (Two Gallants: Despite What 'You’ve Been Told) Két Gáláns Férfi. Két „Pompás”, „Udvari­ as”, „Lovagias” férfi. Két Gavallér. Two Gallants. Aligha. Mármint előadónak, ok. Miért ne. De a név? Valami vicc? Egy Páz­ mány Szalon kapcsán kezdtem el gondol­ kodni azon, hogy tulajdonképpen, akkor hogy is van ez a befolyás dolog a zenével. Mert tény és való, hogy olyan zenét - külö­ nösen, ha könnyűzenéről beszélünk - szere­ tünk és hallgatunk, amilyen a hangulatunk­ hoz illik. Egy szakítás vagy rosszul sikerült vizsga után a nyavalyának sincs kedve vala­ mi idétlen zenéhez. De ha csak amolyan át­ lagos hangulatban vagyunk, működik ez a másik irányba is: elszomoríthat, melankoli­ kussá tehet, vagy épp felvidíthat egy-egy dal. A kezdő kiáltást adhatja akár a hangu­ latunk, akár maga a szám: a visszhangja egyik lesz a másiknak. A ráhangolódás pe­ dig nem egyszerűen a dallamra, vagy az ütemre történik. Bármilyen „könnyű” is a könnyűzene, mégis egy bizonyos komplexi­ tást képvisel: ebbe a felsoroltakon kívül ugyanúgy beletartozik az énekes hangja, a hangszeren való játék stílusa vagy a szöveg. Igen, pont a szöveg. Ez talán a leglenyűgö­ zőbb, ugyanis ezen keresztül mutatható be, mennyire empatikus lény az ember. Ha egy olyan számot hallunk, melynek fent felso­ rolt elemei tetszenek, alapból együtt fo­ gunk érezni a szövegével is. A latin macsó­ nak elhisszük, hogy most aztán ő tényleg nagyondenagyon megbánta a dógot, és az a lány neki olyan nagyondenagyon kell (és már szinte mi is megráznánk a lányt, hogy te kis bamba, tessék szépen csak visszamen­ ni ehhez a jókötésű fiatalemberhez). Az ugribugri hű-de-naon-menő-és-cool-és-hajjajde-mennyire-lázadó kiscsajnak el hisszük, hogy a srác, akit kinézett, valóban neki való, és azt a béna barátnőt már ejteni kéne.... Na, és akkor jön a Two Gallants és felborítja a teóriát. A most ősszel megjelent albumuk­ ról az első kislemez gyönyörű. Csak az első pár gitárpengetésből álló dallamot és az éne­ kes Adam Stephens rekedtes hangját hallva beleszerettem. Egyértelművé vált, hogy utá­ na kell néznem kicsodák, micsodák ezek, és főleg áthallgatni ezt az új kis albumot, kü­ lönös tekintettel erre a számra. Majd kezd­ tem ráébredni a szövegére. Hogy miket éne­ kel a kellemes szám fölé a srác. Hát azt, amit fent olvashatunk. Hogy milyen egy dög, kiégett, más embert kihasználó tud lenni egy pasas. O, van még ilyen szám a CD-ről bőven, itt van pl. a „Reflections of The Marionetté”. Itt a hang a következő módon hízeleg: „Kedvesem, Alig várom, hogy elmenj ebből a városból, elkéstél, de eddig sem akarta senki, hogy itt legyél. Amint egyik lábaddal a hátamon, másikkal meg a korláton állsz, nem azt akarom látni, ahogy elesel, hanem azt, ahogy végleg el­ buksz”. Ha az ilyen, és ehhez hasonló kije­ lentésekhez várnának empátiát, az ember kiröhöghetné őket. De nem teszik. A szöve­ gek nem magyarázkodnak, nem tesznek úgy, mintha tükröt akarnának tartani elénk, hogy „ti is mind ilyenek vagytok”. Nem, nem vagyunk ilyenek. Lehet, hogy pont így még nem éreztünk, nem viselkedtünk. Nincs semmilyen törekvés az empátia kicsi­ karására. És mégis, az album több, mint hallgatható. Egy ritka, egyedi hangzás. A számok hihetetlenül nyugodtak: van köz­ tük pár nagyon lassú szomorú-szerelmes szám, ahol az akusztikus gitár és a védje­ gyüknek számító szájharmonika egy olyan igazi country-s tábortüzes estét idéz; emel­ lett megférnek az ugyan szintén nem gyors ütemű, de a dobot kihangsúlyozó erősebb hangzású dalok is, mint a „Deader”, vagy a ravasz, settenkedő „Miss Merri”. Ezt a mos­ tani anyagot két nagy album előzte meg, a 2004-es „The Throes” és a 2006-os „What the Toll Telis”. Ahogy azt a viszonylag közeli dátumok sejtetik: sok idő nem volt a fejlő­ désre. Meg mondjuk akarat se nagyon. Mo­ noton helyett inkább egységesnek mond­ ható, hogy váltig hűek maradnak ehhez a néhol erőteljesen, néha csendesen szenvedő kissé blues-os, folkos hangzáshoz. Tekintve, hogy a jelenlegi zenei felhozatalban, ahol már a korábban árnyalt indie is egyre min­ dennapibbá válik, nagyon üdítően hangzik ez a két fiatal különc. A szövegek ellenére is. Sőt, főleg a szövegek miatt. Valóban anynyira antipatikus ez a szókimondás? Lehet, hogy pont ők mutatnak rá, mennyire nem az empátia a fontos? Ha felfedezzük ma­ gunkban a rosszat, a csúnyát, a gonoszát, nem feltétlenül az a dolgunk, hogy kima­ gyarázzuk magunkat. Nem jó színben kell feltüntetni azt, ami sötét, és a másikat amo­ lyan bűnsegédként magunk mellé állítani, hogy bólintson rá: ami bennünk megfogant, az tulajdonképpen egész szép és elfogadha­ tó. Amiről ők énekelnek, azok a saját barát­ ságtalan gondolataik. Nekünk is vannak, nekik is. Igenis lehet egy számot önmagáért, a hangzásáért, üteméért, dallamáért, hang­ szeren való játék stílusáért, az énekes lungjáért és főleg a kígyót-békát kimondó őszin­ teségéért szeretni. Az, hogy ha elhallgat az ének, a dob és a gitár, a valósat elmondva és fölismerve mit teszünk, már nem empátia­ kutatás dolga, hanem valami egészen más... Barát Zsófia tizenötödik oldal �Járó-Kelő: Szeged Avagy visszhangok, csend, türelem és áldás a valóságban Az egész szinte túl jó konstellációnak tűnik, hiszen vasárnap van, az októberi nemzeti ünnep elővasárnapja. Sehol egy lélek, ez pedig egy kisváros: enni is kéne, de főleg megírni, és elímélezni azt a Foo Fighters-ikket az ítéletbe. Ráadásul sürgősen. S lön: egy pizzéria. Amolyan átlagos-féle, csak itt az „átlagosba” egy pesti számára meglepően sok minden fér bele. Nem tudok választani: egyrészről az egyik pizzában van spenót, a másikban camambert sajt. Én mindkettőt szeretem, itt fönn ilyen „szokatlanabb” feltétek meg csak a puccosabb he­ lyeken vannak. Persze, megfelezik nekem a pizzát, semmi gond: így mindkettőt megkóstolhatom. Lássuk milyen csapolt sör van: hiába az idei Sziget átka, de rászoktam. Ja, hogy Kaiser§ vagy Gösser... ejnye, ejnye bár mindig ezt jelentené a nehéz döntés. Senki sem lepődik meg, amikor két rágás és egy-két korty között kihajtom a notebookom, és pötyögni kezdek. Ők halál komolyan gondolták az ingyenes WIFI-t. És írom a cikket, már nem pánikolok a leadás miatt. Ekkorra már igazából tud­ tam, hogy úgyis megoldom. Vagy inkább: ez a vá­ ros megoldja nekem. Talán nem így kellett volna indítani. Hanem ott ahol az egész valóban kezdődött: hogy leszállunk a vonatról és beleszippantottunk a szegedi levegőbe. A mellettem álló fiú felsóhajt: „végre, végre újra itt vagyok!”. Be kell vallanom, nem értettem, miért ez a felhajtás az ő lelkében. Voltam már egyszer-kétszer Szegeden a közelmúltban: egy szép kis város­ kának tűnt, de amolyan pesties fölénnyel nézelőd­ tem csak; úgy, mint az a turista, aki saját ottho­ nának felsőbbrendűsége tudatában szemlélődik. Micsoda tévedés. De ezt csak másnap kezdem ka- & » > pizsgálni. A villamosokon, buszokon halk zene szól, a plazma tévé reklámokat sugároz, és minden utas engedelmesen mutatja meg a bérletét a sofőr­ nek. Ez a kulturált modemitás teljesen békésen fér meg a város klasszikus jellegével. A fasor mellett gördeszka-park, és valóban: az egész város csak úgy hemzseg a deszkásoktól. Ők itt nem huligá­ nok: megadják nekik a teret, ők cserébe ugyan­ olyan tisztelettel szállnak fel a buszra, mint bár­ mely más utas. Micsoda csend... A Dóm, a Tiszapart, az épület „A Közművelődésnek”, a Főtér: mind-mind kicsit bágyadtan bambulnak bele a hű­ vös őszbe. Először nem értem, mi ez, amit érzek a városon: szomorúság? Rezignáltság? Gyász? Együtt kell lélegezni, be kell szippantani a Tiszát, a széles utcákat és a száradó levelek illatát, hogy rá­ jöjjön az ember: ez csupán a nyugalom. Ez „A Nyugalom”. Pesten nehéz felismerni, mert itt csak egy-egy szerencsés öt percben, ha elkapjuk. De eb­ ben a városban, ebben az őszi szünetben nem sza­ bad félni, hogy átadjuk magunkat neki. És végrevégre elengedem magam. Megszorítanám a kezét a mellettem lépkedőnek: vajon tudja, hogy már én is tudom? Hogy a mély sóhaj részemről is ezt je­ lenti: „értem”. És innentől minden más: az ízek, amelyek az itteni vendéglőkben mind olyan kifi­ nomultak, egyszerre még markánsabbak lesznek. Valódi gyönyörűség most már minden falat, a bor sokkal gyümölcsösebb, a Virág cukrászda sütemé­ nye után elégedetten nyalogatom a számat. Visszabambulunk a Dómra. Értem. Látod, megértettem. Kétség sincs bennem, hogy egy ilyen helyen meg lehet úszni október 23-át. Itt tiszteletben tartják az ünnepet, és a város szellemét is. Nem fogja azt senki bolygatni. Az ünnep is visszafogott, nehogy a város bóbiskolását megzavaija. Másnap reggel még van idő egy kis vaníliás csigára a Kerek Perec pékségben és egy cappuccinóra is. Utána viszont már szaladni kell a pályaudvarra. Nem, nem, még nem szaladni. Még egy kicsit lehet itt üldögéli a fő­ téren; szaladni Pesten kell; itt időben vagyunk. Napszemüvegben ülök és télikabátban. Csípi az arcomat a levegő. Belemosolygok a fényképező­ gépbe. Úgy érzem magam, mint egy feltöltött elemecske. Sokáig tarthat egy ilyen feltöltődés. A pesti zsongás megcsap ugyan, mikor leszállunk a vonatról, de hamar akklimatizálódok. A nyuga­ lom-telítettség megmarad. Meglepően sokáig. Aztán persze visszajönnek a szorongások, a sietés, a zh-k... A retinán mégis megmarad a pirosodó le­ velek színe, az épületek, a széles, kövezett utcák. Ezt megnézegetve vissza lehet idézni talán az ér­ zést is. A lélegzetvételt lelassítani kicsit. Ha csak öt percre is. EHAVI IDÉZET „Krisztus él, köztünk van!” Barát Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 6. szám 2007. december 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Subject The topic of the resource Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. december 6. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1621kb+5156kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_6_20071206 Relation A related resource T00083 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_6_20071206 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://omeka.ppke.hu/files/original/2265268fb4c80ff81ecd5a84742849c5.jpg a509a53ae505900a80e898a02ef7e8f4 https://omeka.ppke.hu/files/original/dcbd367ddab0e4d9fdd3b60a19a73bb4.pdf be3ba29315c9b01baf6407ccd93e7331 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ■fi A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KERESZTÉNY EURÓPA, KATOLIKUS EGYETEM HORVÁTH ATTILA VÁROSMISSZIÓ BENES-DEKRÉTUMOK HALLGATÓI MOZGALOM TOUR DE ERDÉLY X. évfolyam, 5. szám FOO FIGHTERS 15 ÉVES A PÁZMÁNY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. november 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, 15 év addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet 2 3 3 4 5 6 6 7 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1996-ban, amikor felvételi vizsgát tettem, a különféle kormányzati- és sajtóbéli támadások miatt kissé kalandos vállalkozásnak tűnt a Páz­ mány jogi karára jelentkezni, de nekem tetszett ez a kaland, mert itt a leendő diákoknak jó előre valami más, valami több lett ígérve ahhoz ké­ pest, amit más egyetemeken akkor kaphattak. A huszadik század utolsó évtizedében eszméletre térvén, a megelőző negyven évnek csupán lehe­ letét érezve tarkónkon, nem is foghatjuk fel igazán, mennyit is ér az ok­ tatói szabadság! És hogy mekkora vétek, ha valaki katedrához jut ugyan, de nem él vele. Azt már 18 éves fejjel is megérezte az ember, hogy valami igencsak hi­ ányzik ebből az országból, és a beígért „többlet” elengedhetetlenül szükséges mindazok számára, akik nem csak az egyén, hanem a közös­ ség egészének javát keresik. Mert Európa vagy keresztény lesz, vagy pedig nem lesz. Abban az értelemben eltűnik, ahogyan ismerjük, vagy pontosabban, ahogyan halvány lenyomatát, pislákoló visszfényét még kivesszük a távolból. Ezzel szoros összefüggésben pedig vagy építünk egy - ugyan egyéneit csak meglehetős lazasággal összekapcsoló, de mégis - működő közösséget, egyetemi, városi, országos, kárpát-meden­ cei, végül európai léptékekben, vagy pedig felkészülünk egy más jelle­ gű, más minőségű létezésre, vagy egyenesen a nemlétre, a pusztulásra. Nincs harmadik út. Ennek - persze nyílván inkább ösztönös - tudatá­ ban kerültünk sokan a Pázmányra. A bátrak aztán megérdemelt jutalomban részesültek: különleges személyiségekkel, kiváló professzorokkal ismerkedhettünk meg, akik elsősorban nem a jogszabály betűit, hanem gondolkodásmódot, világnézetet, morális alapállást adtak át diákjaiknak az órákon, és azokon kívül. A tanár ettől tanár: a törvény könyvek szövegét ugyanis megérthetjük magunktól is. A jogi kar alapítása óta 12 év telt el, az egyetem pedig idén 15 éves (pon­ tosabban 372, hiszen mi kevélyen a Pázmány Péter alapította nagy­ szombati egyetem részbeni jogutódainak és szellemi örököseinek is tartjuk magunkat). Ha úgy tetszik, még jócskán kamaszkorban van. A kamaszok pedig időnként elviselhetetlenek, nehéz bánni velük. Akár­ mennyi is az eltelt évek száma, bizonyos, hogy ma egyre nehezebbnek látszik az újjáalapításkor kitűzött célok elérése, hiszen a külső körülmé­ nyek, a közállapotok finoman szólva nem javultak, munkánknak egye­ lőre kevés a látható eredménye, időközben pedig emberanyagban is egyre gyengülünk, olykor talán az elszántságunk is csökken; de talán nincs is elérendő, elérhető cél, legalábbis nincsen átszakítható célszalag; a felvállalt küzdelem folytatólagos, és nincsen biztos végpontja. A Pázmány Egyetem egy, ha úgy tetszik karitatív, minden percben a közösség érdekeit előmozdítani kívánó vállalkozás. Akkor működik he­ lyesen, ha az itt dolgozók önzetlenül, mások javát keresve végzik min­ dennapi munkájukat. Akkor működik helyesen, ha az itt tanulók azt ke­ resik, hogyan tudnak olyan ismeretekre, szellemi-lelki munícióra szert tenni, amelyek birtokában - saját, jogászi pályafutásukon felül - a kö­ zösség érdekében munkálkodnak majd a közélet valamely posztján. E tudatos, nehéz és fáradságos nevelőmunkát megkövetelő feladat fel­ vállalása és végrehajtása hiányában az intézményt fenntartani szükség­ telen volna. A Pázmány Egyetem egy kiváló modell, némileg rossz ízű kifejezéssel élve: társadalmi kísérlet. Kísérlet, amely arra irányul, hogy miként vagyunk képesek a gondolatainkat, igazságainkat megjeleníte­ ni, képviselni, átadni, másokat meggyőzni igazunkról. Ha itt, magunk között nem sikerül, hogyan sikerülne össztársadalmi, netán kárpát­ medencei méretekben? Az első 15 év arra volt elegendő, hogy elinduljunk egy hosszú úton. Az út nehéz, és buktatókkal terhes. Rossz korban élünk? A külső körülmé­ nyek fogságában vergődünk? Igaz. De az úton elindultunk. Ha azt lát­ juk, helyes irányba visz, és apró lépésekkel ugyan, de előrébb jutunk raj­ ta, az egyetem alapításának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. Koltay András Az ítélet ezzel a félig-meddig tematikus számmal köszönti a jubiláló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. �MEEX- az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZváltozások A Kari Tanács június 22-i ülésén elfogadott kari álláspont, és az Egyetemi Tanács azt meg­ erősítő októberi döntése lényeges, elsősorban hallgatókat érintő változásokat hozott a Tanul­ mányi- és Vizsgaszabályzatban, melyek részle­ teinek, lényegi elemeinek ismertetésével, illetve azok rövid magyarázatával szeretném tájékoz­ tatni az olvasót. A vizsgáról való fel-, illetve leiratkozás tehát a vizsgát megelőző nap déli 12 óráig lehetséges, ezen félévtől kezdve, valamennyi kurzuson (CV KV is). 1. EGYSZERŰSÖDIK A HALASZTOTT TÁRGYFELVÉTEL Tizennyolc nem teljesített tárgy esetén beállt az elbocsátási ok a jogász hallgatók esetében. Korábbi rendszer Hatályos állapot 170. 5 (2) [...] A TVSZ 163. § (7) bekezdése eleddig a tárgyfel­ vételi időszak lezárultát követően, a szorgalmi időszak második hetének végéig engedélyezte a halasztott tárgyfelvételi kérelmek benyújtását, melyet a Tanulmányi Bizottság bírált el, s eztán semmilyen lehetőség nem volt az elmulasztott tárgyfelvétel pótlására. Hatályos állapot Bizonyára sokaknak ismerősen hangzik a MEEX kifejezés, de azok kedvéért, akik nem tudnák, miről van szó, a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesületet rejti a mozaikszó. De miért is jött létre az egyesület, milyen céllal alapították? 2005-ben néhány fiatal azzal a cél­ lal hozta létre, hogy lehetőséget teremtsen az egyetemisták számára, hogy belekóstolhassa­ nak az extrém sportok világába és mindezt el­ érhető áron tehessék. A MEEX nem csupán sítáborokat, raftingolást, paintball-bajnokságokat szervez, de segít megvalósítani legmeré­ szebb álmaid! Nincs számukra lehetetlen, csak találd ki, és ők kivitelezik! A szervezet nevéhez fűződik Európa harmadik legsikeresebb rendezésű sítábora, a Snowbombing és a Rave on Snow után, a Party Sítábo­ rok. Ezekben nem csak kielégítik a síelés sze­ relmeseinek igényeit, de mindezt elfogadható áron, bulikkal fűszerezve. Az Egyetemi Paintball Bajnokságba is elsőként vágtak bele, amely évenként kétszer kerül megrendezésre, a nagy érdeklődésre tekintettel. Rendezvényeiket a pi­ acon található legalacsonyabb árakon, azonban magas színvonalon szervezik. így a néhány év­ vel ezelőtt még luxusnak tekinthető extrém sportok mára már minden egyetemista számá­ ra elérhetővé váltak. Reményeink szerint Karunk rendezvényeit is sikerül színesebbé tenni programjaikkal, és tar­ tós együttműködés fog kialakulni az egyetem és az egyesület között. A Hallgatói Önkor­ mányzat terveiben szereplő, novemberi sporthétVégén már ízelítőt is kaphattok a MEEX programjaiból. Ha sikerült felkelteni érdeklődéseteket, akkor további információt a www.meex.hu oldalon találhattok, valamint Grecskó Hajnalkánál (grecsko.hajnalka@meex.hu, 30/637-1833). Amennyiben bármilyen kérésetek lenne arra vonatkozólag, hogy milyen rendezvényeket szeretnétek, kérjük, jelezzétek bátran a HŐK irodában, vagy a hok@jak.ppke.hu e-mail címen. Antalfi Júlia Hatályos állapot Kari rendelkezés a TVSZ 166. § (2) bekez­ déséhez A vizsgaidőpont változtatására - a Neptun rend­ szeren keresztül - legkésőbb a vizsganapot megelő­ ző nap déli 12 óráig kerülhet sor. 163. § (7) Amennyiben a hallgató a tárgyfelvételi időszakban valamely okból nem vesz fel egy tár­ gyat, amelyet egyébként az előtanulmányi rend megengedett volna számára, úgy a hallgató a re­ gisztrációs hét lezárását követő első hét végéig szol­ gáltatási díj befizetése ellenében, illetve az azt kö­ vető második hét végéig a szolgáltatási díj kétszeres összegének megfizetése ellenében felveheti. Ha­ lasztott tárgyfelvétel iránti kérelmet nyújthat be a hallgató a TB-hez ezen időszak lezárultával, amennyiben igazolni tudja, hogy a tantárgy aláírá­ sául támasztott követelmények kérelem benyújtásáig szükséges mértékét teljesítette. Az egyik lényeges változás, hogy az eddig meg­ szokott halasztott tárgyfelvételi időszak meg­ hosszabbodik egy héttel: a tavaszi félévtől kez­ dődően a regisztrációs hetet követő második hét vége a határidő. A másik lényeges változás, hogy ezen időszak alatt kérelem benyújtása nélkül, pusztán a megszabott szolgáltatási díj fejében a hallgató a tanulmányi előadójával fel­ vetetheti azon tárgyat, tárgyakat a Neptun rendszeren, melyeket a tárgyfelvételi időszak­ ban elmulasztott felvenni. Felhívnám a figyel­ met arra, hogy a második héten már az eredeti összeg kétszeresének megfizetése esedékes, te­ hát eztán (is) érdemes fokozottan odafigyelni a határidőkre. Abban a kivételes esetben, ha valaki véletlenül nem vesz fel egy tárgyat, és a halasztott tárgy­ felvételi időszakból is kicsúszik, akkor az adott tárgyat jegyző oktatótól, illetve tanszéktől kapott hivatalos igazolást - amely tartalmazza azt, hogy az előadások illetve gyakorlatok addig támasztott követelményeit teljesítette - a TBnek benyújtva (a TB eljárási díját is megfizetve) engedélyt kaphat a pusztán adminisztratív bejegyzés megtételére. 2. VIZSGAIDŐPONT VÁLTOZTATÁS Korábbi rendszer A vizsganapot megelőző második nap déli 12 óráig lehetett feliratkozni egy vizsgaidőpontra, illetve arról leiratkozni. 3. ,,TIZENNYOLC NEM TELJESÍTETT TÁRGY” Korábbi rendszer c) nem teljesített tantárgyainak száma eléri BA és BSc képzésben a tizenegyet, az osztatlan képzésben a Kar által meghatározott mértéket, de legalább tizennyolcat, és MA és MSc képzésben a hetet [...] Kari rendelkezés a ÍVSZ 170. § (2) bekez­ déséhez: A (2) bekezdés c) pontja szerinti, osztatlan képzés­ ben nem teljesített tantárgyak száma huszonöt. A tizennyolc nem teljesített tárgy mértéke hu­ szonötre emelkedett, de továbbra is javaslom minden hallgatónak, hogy komolyan fontolja meg a tárgyak CV kurzuson történő felvételét, kifejezetten akkor, ha több olyan tárggyal együtt veszi fel, melyeknek előhallgatási köte­ lezettsége a CV-re felvett tárgy. 4. ZÁRÓVIZSGA ISMÉTLÉS Korábbi rendszer A záróvizsga lehetőségek kimerítése után dé­ káni engedéllyel is csak egy év elteltével lehetett újra záróvizsgára jelentkezni. Hatályos állapot 175. § (13) Ha ajelölt a (13) bekezdésben említett ismétlési lehetőségeket kimerítette, kérelmére a Dékán - az utolsó alkalmat követő záróvizsga idő­ szakban - újabb záróvizsgát engedélyezhet. Az egy év kimaradás szabálya megszűnt, ezen túl a Dékán által engedélyezett javító záróvizs­ gákat már a következő ZV időszakra fel levet venni, teljesíteni lehet azokat. Szendrődi Szabolcs 2007. november 14-én, szerda este 18.30-kor az őszi Pázmány Szalon rendezvénysorozat zárásaként kihelyezett Szalon lesz az ELTE ÁJK-n! Mindenkit szeretettel várnak a szervezők: Boldizsár és tsai. harmadik oldal �A jogtörténész DJ Beszélgetés Horváth Attila egyetemi docenssel Horváth Attila vitán felül a mindenkori első évfolyam egyik legnépszerűbb okta­ tója. Jogtörténeti órái az aktuális témákat azok társadalmi-történelmi környeze­ tébe helyezik el, így a hallgatók egyszerre kapnak a jog mellé kultúr- és társada­ lomtörténetet. A történelem soha nem lehet semleges, és a tanár úr óráiból is egyértelműen kiérződik a világnézeti elkötelezettség, mely még azokra is hatással van, akik esetleg mást gondolnak a világról. Munkatársunk Horváth Attilával beszélgetett. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti Pázmányos időkre? - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett va­ lamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott ne­ künk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én feladatom az volt, hogy a magyar jogtörté­ net oktatását szervezzem meg, olyan körülmé­ nyek között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztráció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni és beszélgetni egy­ mással, csak annyi helyünk volt kezdetben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat megtarthattuk. Az előadás egy ebédlőszerű he­ lyiségben zajlott, ami mellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csö­ rögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, széke­ ket, mindenki behozta a saját könyveit a tan­ székre, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tud­ junk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átragadt és ők maguk is segítettek ebben. - A legendás elsőgólyatábor története is tökéle­ tes példája ennek a kezdeti lelkesedésnek, aho­ gyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbb évesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíró­ ságon Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szer­ veznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem vol­ tak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Össze­ sen harmincezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, DJ-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyira is­ mert Fábry Sándor humorista elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harmincezer fo­ rint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségveté­ sünket, így az esti zenés programot úgy oldot­ tuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, béke­ beli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a DJ. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a feladatra, a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ negyedik oldal - Az ember azt gondolná, nem csak az elneve­ zésből, hanem egészen egyszerűen azért, mert az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantár­ gyak, például a kánonjog, amit csak mi okta­ tunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol külön­ böző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. De természetesen a főbb tantárgyak azok ugyanazok, mint az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, az tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némi­ képp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogi tudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemiséget belevinni az oktatásba? vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hat­ vanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a hangulat, különösen, amikor kiderült, hogy haj­ nali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátuljára, csomagtar­ tóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordultam jó néhányszor, míg a hallgatókat ha­ zaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem le­ het ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és ta­ lán valamilyen többletet tud adni az idejáró hall­ gatóknak. Nagyon sokan és sokat szoktak be­ szélni arról, hogy mi a jogszerű és mi az erköl­ csös, és nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Igazából nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meghatá­ rozva, de olyanok is sokan, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kel­ lenejobban megválogatni azt, hogy kijárhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyújtunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldal­ ról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon cse­ kélyek, hiszen tömegképzésben veszünk részt, 400 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorla­ tilag csak a személyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát mutatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szem­ pontból könnyű a helyzetem, mert a magyar történelemnek azokat a korszakait szoktam hangsúlyozni, amelyek tükrözik, hogy például milyen szerepe van az Egyháznak a társadalom­ ban, milyen események voltak a magyar törté­ nelemben, amelyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős fela­ datot lát el, egyrészt ad egy általános műveltsé­ get, másrészt pedig egy gondolkodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagyon nagy mér­ tékben belehelyezkedik az is, hogy az erkölcs­ nek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kialakuljon a mai modem társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tar­ tozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud vá­ laszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani a gon­ dolkodásukat, amely értékekkel e falakon kívül egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyitottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni min­ denkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíváncsiságát valami iránt. Onnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen ahogy elkezd érdeklődni a jog, az egyház és a vallási tanítások iránt, onnantól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbössé­ get, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerend­ szer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jo­ gásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténész­ ként állítom -, mint azoknak, akiknek nincsen �hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A leg­ nehezebb időszakokban azok állták meg a he­ lyüket, akik nagyon erős világnézeti kötődéssel rendelkeztek. juk a jogélet legfontosabb intézményeit, elme­ gyünk a Parlamentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hallga­ tókat. - Említést tett többször is a személyes példamu­ tatásról, melyre legtöbbször talán az előadáso­ kon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tan­ órákon kívül bármifajta olyan közösségi alkal­ makat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott be­ szélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók gondolkodásának valamilyen irányba való te­ relgetése, bizonyos értékek képviseletére való felhívás meg tud valósulni? -A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfon­ tosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jele­ nik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Természetesen lehet, egyébként nem is foly­ tatnám ezt a pályát, ha ez nem lenne lehetséges. Azért az órákon, előadásokon, szemináriumo­ kon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, ki az a tanár, aki emberként, erkölcsös lényként viszo­ nyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt tanítaniuk, akik emberként és tanárként is al­ kalmasak erre a feladatra, ráadásul kutatóként is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a legújabb eredményeket át kell adni a hallgatóknak, a má­ sik oldalról viszont ezt olyan tanári mentalitás­ sal kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdeklődésüket. Olyan tanárokra van szükség ehhez, akik esetleg akkor is érdekelnék a hallga­ tókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elmennének hozzá és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelemben vett egyetemi oktatáson túl pedig számtalan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tanszék mellett működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön foglalkozunk, együtt foly­ tatunk kutatásokat, együtt készülünk fel kü­ lönböző témákból, készítünk dolgozatokat, se­ gítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmányutak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a Karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, elő­ adásokat szervezünk az éppen aktuális kérdé­ sekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a környező országokba, a történelmi Magyaror­ szág területére, Erdélybe, Felvidékre. Bemutat­ - Én nagyon bízom benne, hogy igen. Nálunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes se­ gítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken, sok­ szor szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesz­ nek körül, és bármilyen feladat merül fel, rög­ tön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bár­ miféle jutalmat várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, ame­ lyeknek meg kellfelelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett van más, elengedhetetlen követelmény? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felének katolikus vallásúnak kell lennie. Nagyon közeli még a rendszerválto­ zás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a másikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a fel­ adatot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más tör­ ténelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatá­ rozni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tartsák tiszteletben az egyetem elkötele­ zettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10-15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresz­ tény értelmiség kinevelésének szándéka? Mi­ lyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmeré­ szebb képzeletemben sem merült fel, hogy egy­ szer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amit egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótol­ ni a negyvenéves lemaradást, de kinevelődjön mégis egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni és meg tudja mutatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a szá­ mukra, a XXL századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a tár­ sadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják - jo­ gászokból kerül ki, nekik kell példát mutatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország berendezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a tár­ sadalomnak, akik később vezető pozícióba ke­ rülnek, és a mi világnézetünket képviselik, ak­ kor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, te­ hát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, ak­ kor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társa­ dalom és nemzetünk nem tud előrébb lépni. - Létezik ELTE - Pázmány konfliktus? - Közvetlen módon nem. Nyugodtan mondha­ tom ezt, mert én is az ELTE-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság miatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTE-n, amikor ezt megkérdez­ ték tőlem - fordított előjellel -, hogy még az ELTE-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, mert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. Göre Gábor Kolisnak lenni jó! Elkezdődött a tanév,,és újra megteltek a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumának (MASZ) szobái. Örömmel írhatom, hogy idén már 92 fő erősíti a „Pázmányos szintet”. Meg­ maradt a keménymag, és még sok új lakó csat­ lakozott a csapathoz. Vajon a zökkenőmentes beköltözés után mi következett? Talán monda­ nom sem kell... ismeijük meg az új lakótársa­ kat, szomszédokat... Már az első este kiderült, jó kis évnek nézünk elébe... Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, minden szobából sorban kerültek elő az otthoni „finomságok”, és nem meglepő, hogy az első tanítási nap kicsit nehezen indult... Este megtartottuk az év eleji szintgyűlést is, beavatva új társainkat a kollégi­ um házirendjébe, a felsőbb évesek szokásaiba és hóbortjaiba. Lassacskán kialakult a szobák vég­ leges beosztása, megkezdődött a kollégiumi fo­ cibajnokság, ahol két csapattal képviseltetjük magunkat. Nemrég látogatást tett a kollégium­ ba Schanda Balázs dékán úr, Horváth Attila ta­ nár úr és Szikora Gyula, a Műszaki Osztály ve­ zetője, jelezvén, hogy Karunk igenis törődik a kollégistáival. Megragadva az alkalmat, itt mon­ danék köszönetét a Pázmányos kollégisták ne­ vében a tanszékek által összegyűjtött könyve­ kért, amelyeket dékán úr jóvoltából küldött az egyetem a MASZ könyvtárának, a hallgatók ta­ nulmányainak segítésére. Köszönjük! De kanyarodjunk vissza a kollégiumi minden­ napokhoz! Felbuzdulva az újak lelkesedésén, akik főként elsőévesek, valamint a jó időn, összehoztunk egy kis szerda esti főzőcskézést a kollégium kénjében, „ismerkedési est” címén. Az önként jelentkezők bevásároltak, előkészí­ tették a hozzávalókat, fát vágtak, és este, mire mindenki visszaén a suliból, már két bogrács­ ban főtt a paprikás krumpli, kiváló szakácsunk­ nak, Janónak köszönhetően. A kollégiumi tár­ saság nagyszerűségét mutatja, hogy több volt kollégista is tiszteletét tette a rendezvényen. Saj­ nálatos viszont, hogy nem mindenki bújt kJ a szobából, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ők nem tudják, mit hagytak ki... Vacsora után egy- Zajlik az élet a kollégiumban re jobban oldódott a hangulat, volt, aki táncolt, aztán következett az énekszó és a kiliagyhatatlan Pázmány-induló. Hajnalban kicsit megfá­ radva búcsút intettünk egymásnak, de csak éb­ redésig, hiszen a kollégiumban az élet soha nem állítat meg! Ha kedvet érzel, hogy velünk lakj, érdeklődj a feltételekről a Diákjóléti Bizottságnál! Mihalics Vivien ötödik oldal �A Hallgatói Mozgalom hírei 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felél’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felé’’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk hívni a döntéshozó figyelmét arra, hogy a tandíj a szociális szakadékot mélyíti, társadalmi kataszt­ rófához vezet. A szakminisztert a hallgatók előtt, a hallgatók nevében, felszólítottam, hogy egyete­ mi polgárként, hiszen maga is egyetemi oktató, fontolja meg, fogadja be az universitast szintúgy egyetemi polgárként alkotó hallgatók szakmai ja­ vaslatait, továbbá, hogy szakminiszterként meg­ hozott döntéseit pártpolitikai és fiskális céloknak ne rendelje alá! A továbbiakban taglaltam, hogy a tandíj vagy képzési hozzájárulás miért igazságta­ lan és miért kollektív büntetés. Beszédem zárása­ ként a közös felelősségre hívtam fel a figyelmet, és megígértem, hogy mi, a HÖOK nem adjuk fel! Majd Antal Gábor EHÖK elnök (Pannon Egye­ tem) és Halik Péter diákrektor (szintén Pannon Egyetem) szólt az egyetem épülete előtt egy-begyűlt 600-700 hallgatóhoz. Antal Gábor hangsú­ lyozta, hogy a reform sok esetben elkapkodott, olykor mindössze látszatintézkedések sorozata. A demonstrációt koncert zárta. *** hatodik oldal 2007. október 6-án Veszprémben tartotta őszi közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Or­ szágos Konferenciája (HÖOK). Az idei őszi közgyűlés stratégiai kérdésekben döntött. A teljesség igénye nélkül: alternatív ja­ vaslat a tandíjjal szemben; ÖSSZHANG-programban való szervezett - és formális - részvétel a HÖOK részéről; szociális kérdések (pl. utazási kedvezmények, gáz- és távhőtámogatás). A Közgyűlés egyperces néma csenddel adózott az aradi vértanúknak hősies helytállásukért! A köz­ gyűlés a napirend előtt felvette tiszteletbeli tagjai közé a Beregszászi — II. Rákóczi Ferencről elne­ vezett - magyar anyanyelvű Főiskola Hallgatói Önkormányzatát. Az elnökség tagjainak beszámolóját szinte kivétel nélkül tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogad­ ta el a Közgyűlés. A beszámolómat 312 igen sza­ vazattal - tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Közgyűlés. A Közgyűlés a tandíjjal szemben alternatív javas­ latot fogadott el. Az előterjesztő Miskolczi Nor­ bert HÖOK-elnököt idézem: A HÖOK javasla­ tot tesz arra, hogy az államilag támogatott hall­ gató a leckekönyvbe felvett, de nem teljesített kreditek után kreditenként az alapképzésen és az osztatlan képzés első 6 félévében a hallgatói nor­ matíva 3-5%-ának megfelelő összeget, mester­ képzésen és osztatlan képzés utolsó 4 félévében 4-6%-ának megfelelő összeget fizessen. A javaslat szerint csak a legalább elégséges ér­ demjeggyel nem teljesített tárgyak után kell fi­ zetni. A befolyt összeget az intézményi hallgatói önkormányzat javaslata alapján kellene felhasz­ nálni. Az összeg 30-60%-át tanulmányi ösztön­ díjra lenne fordítandó. A javaslatunk igazságos, mert csak azt kötelezi fizetésre, aki nem tanul. Továbbá átlátható, mert nem emel be kivételeket. Több, és azonnali bevételt hoz az intézmények számára, ill. a felsőbb évesek tanulmányi ösztön­ díja is növekszik. Az alternatív javaslat a tandíj­ hoz képest nem a jobb megoldás. A HÖOK al­ ternatív javaslata -jelen esetben - a jó megoldás! A javaslatunkat átadtuk a szakállamtitkár úrnak. A HÖOK 2007. október 17-én délig várt választ az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Egy­ úttal megkezdtük a budapesti demonstráció elő­ készítését. 2007. október 16-án ünnepelte a Hallgatói Moz­ galom az 51. születésnapját! 1956. október 16-án alakult a Hallgató Mozgalom bölcsőjében, Sze­ geden a MEFESZ. A DISZ-ből a hallgatók töme­ gesen léptek át a MEFESZ-be. Az 1956-os forra­ dalom kirobbantói és hősei - a szabadságharco­ sok - a mai hallgatói mozgalom szülői. Ma is büszkék vagyunk azokra, akik előttünk jártak, akik gyakran életük kockáztatásával folytattak ádáz küzdelmet a szabadságért, saját jogaikért, és utódaik jogaiért! *** 2007. október 17-én, Budapesten tüntettek a hallgatók a képzési hozzájárulás - azaz a tandíj ellen. A gyülekező a Margit híd budai hídfőjénél volt este 7 és fél 8 között. A tömeg onnan indult fák­ lyákkal a Margit hídon keresztül az Oktatási és Kulturális Minisztérium elé. A 4-5000 tüntető fáklyákkal gyönyörű és méltóságteljes képet mu­ tatott a pesti estében - végig a Margit-hídon. Az OKM előtt elénekeltük a Himnuszt. Az első be­ szédet Maszlavér Gábor, a HÖOK Budapesti Re­ gionális Szövetségének elnöke, a BME hallgatója tartotta. Köszöntötte a megjelent hallgatókat. A hallgatók minden esetben kitörő örömmel fo­ gadták intézményeik említését: BME, ELTE, PPKE - és így tovább. Mi, pázmányosok sem val­ lottunk ám szégyent a részvételt illetően - nagy örömömre! És jöttek hallgatók vidékről, Debre­ cenből, Nyíregyházáról, Kecskemétről. Maszla­ vér Gábort Miskolczi Norbert HÖOK elnök kö­ vette. Miskolczi Norbert beszélt a hallgatók alter­ natívjavaslatáról és az OKM semmitmondó vála­ száról! Miskolczi Norbert biztosította a hallgató­ kat és a közvéleményt arról, hogy a HÖOK a tandíj elleni küzdelmet nem adja fel! A két Pilinszky-vers - és végül a Szózat - remek fogla­ latba zárta a tüntetést! A tüntetés végig békés volt és pártpolitikától mentes. Másnap a felsőoktatási kerekasztal ülése a hall­ gatók alternatív javaslatát tárgyalta. Tárgyalóbi­ zottság alakult. Kemény küzdelem elé nézünk! Köszönöm szépen a tandíjellenes tüntetésen való részvételt mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, akár meggyőződésből, akár szolidaritásból tette azt! A HÖOK tandíjellenes tüntetése bizonyíték arra, hogy a demokrácia bevett és elfogadott esz­ közeivel igenis lehet európai módon, európaiak­ hoz méltó magatartással élni - itt, Magyarorszá­ gon, Európa Szívében is. Köszönöm! Teleki László a HÖOK ifjúságpolitikáért és jogi ügyekértfelelős elnökségi tagja Tandíj-e a A tandíjjal szemben elsöprő többséggel elfoga­ dott hallgatói javaslat nem tandíj. Lássuk a té­ nyeket: A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. tv 125/A §-a szól a képzési hozzájáru­ lásról. A képzési hozzájárulás tartalmát tekintve tandíj. Tandíj, mert minden államilag támoga­ tott hallgatót - és e hallgatók családjait - bünteti, amely büntetés, figyelemmel az OECD tanul­ mányaira, mélyíti a társadalmi térben egyébként is meglevő szociális szakadékot hallgató és hall­ gató között. Épp ezért igazságtalan. Nem ösztö­ nöz, nem biztosítéka a minőségjavulásnak. A tandíj nem a központi költségvetés bevétele. A tandíj a felsőoktatási intézménynél marad. Rész­ ben fejlesztésre, részben tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani. A fejlesztés célját a felsőoktatási intézmény önkényesen határozza meg. A hallga­ tói önkormányzatoknak nincs beleszólásuk, egyetértési jogukkal e kérdésben nem élhetnek, javaslatot nem tehetnek. Továbbá, tekintettel a 3 éves megállapodásokra, és az OKM kapcsolatos álláspontjára, a költségvetési támogatás jelentő- �Síppal is, dobbal is, záptojással is Láncos Petra Lea Tanárnő az ítélet legutóbbi szá­ mában politikai követ dobott az újság közéleti állóvizébe, felvetve a tavalyi és idei tüntetéseken tapasztalható - általa visszásnak ítélt - jelensége­ ket (Láncos Petra Lea: Síppal, dobbal, záptojással. ítélet, X. évf., 4. szám, 7. o.). Azaz, hogy egy-egy tüntetés az ellentüntetők hangzavarába fojtódik, hogy egy-egy ellentüntetésen eddig nem tapasz­ talt formákban nyilvánul meg a demonstráló tö­ meg stb. Igen, kell erről beszélni. Az alábbiakban arra teszek rövid, de nehézkes kísérletet, hogy annak okait megértessem, ami a cikkben kifogá­ solt problémát eredményezi. Az írás ki nem mondott alapgondolata, hogy Magyarország olyan demokratikus nemzetállam, ahol a többség és a kisebbség viszonya sohasem fájulhat - épp a nemzetállamiság és a demokrácia okán - olyan mérvű ellentétté, hogy az a schmitti értelemben vett barát-ellenség szembenálláshoz hasonlítson. Ha Magyarország demokrácia lenne (mégpedig Cári Schmitt fogalmai szerinti, azaz homogén közösséggel), és ha Magyarország nemzetállam lehetne, akkor valóban igazként fo­ gadhatnánk el a cikk további következtetéseit is. Csakhogy. Magyarországon elmaradt 1989-ben a politikai egzisztencia újrafogalmazása, s a nor­ matív szféra átalakításával, a Sollen-szféra „levál­ tásával”, az Alkotmány úgymond jogállamivá té­ telével még nem alakult ki valódi közösség a múlt romjain. Cári Schmitt szerint - és vélemé­ nyem szerint hazai problémáink megértéséhez és megoldásához kizárólag a plettenbergi jogtudós­ hoz tudunk fordulni - a pohtikai közösség nem a jog által, hanem egy szuverén akarat döntése révén születik meg. Ezen döntés letisztázása, nor­ matív keretbe helyezése történik az alkotmányo­ záskor - de ahogy Schmitt többször is rámutatott arra, hogy nem a jog szüE a rendet, hanem az ele­ ve adott rend egyik (de csak egyik!) eszköze a jog, úgy az Alkotmány sem fejezheti ki teljes egé­ szében mindazt, ami a pohtikai döntésben nyilvá­ nul meg. A rendszerváltók azonban abba az illú­ zióba hazudták önmagukat és országukat, hogy valamiféle, papírfecnin történő irogatással, húzo- gatással (tankönyveink ezt szokták alkotmányo­ zásnak nevezni) valódi változásokat generálhat­ nak, és ezen valódi változások egységes keretbe foglalják az országlakókat. A magyar Alkotmány deklarálhat demokráciát és jogállamot, és implici­ te nemzetállamiságot is, de ezek halott betűk: az „élő jog;’ szintjén sem jogállam, sem nemzet­ állam, sem demokrácia nem létezik. (Nem azért, mert tavaly brutális volt a rendőrség. Az csak plasztikus megnyilvánulása volt a ’89 óta tartó egzisztenciális interregnumnak.) Az állítás bizo­ nyításához elegendő, ha pusztán azt cáfolom, hogy politikai közösség vagyunk, ugyanis a kö­ zösség hiányából eleve következik - már ha Schmittnél és Láncos Petra Tanárnőnél mara­ dunk - a demokrácia hiánya is. 1989-ben jogi változásokkal hittek nemzetet és demokráciát teremteni, de az előzetes pohtikai döntés elmaradása okán az ország vezetőit és la­ kóit nem köti össze semmiféle konszenzus, ho­ mogén narratív környezet. Két ország van, két nemzetrész, két oldal. Vagy az egyik kiütéses győzelme, vagy a két tábor megegyezése lenne értékelhető olyan pohtikai döntésként, amely megteremthetné azt a pohtikai közösséget, ame­ lyen belül valóban léteznének azok a cikkben fel­ tételezett közös nevezők, melyek mellett eleve lehetetlennek tűnnék a többség és a kisebbség maihoz hasonló küzdelme. Azok a kvázi illemta­ ni szabályok, amelyeket az írás számon kér az el­ lentüntetőkön, valamiféle külső mércét akarnak szabni egy egzisztenciális küzdelemben, miköz­ ben a mai belpolitikai csatározások nem a polito­ lógia irodalmában ismert pártpolitikai viták, ha­ nem a schmitti (nietzschei) ősharc jellemvonásait viselik magukon. Nem egy közösség derivatív ügyei, hanem fundamentáhs kérdései, azaz a lét­ válaszok mibenléte, s nem a már megválaszolt kérdések további cizellálása adja a mai pohtikai vi­ ták tárgyát. A kérdés nem az, hogy a valamikénti Magyarországban hogyan éljünk, hanem az, hogy milyen Magyarországban éljünk. NyugatEurópában, de a kelet-európai államok többségé­ ben is megválaszolták már a pohtikai egzisztenci­ ális kérdéseket, s így a pártpolitikai küzdelmek valóban nem a schmitti harc képét idézik fel ben­ nünk. Itthon azonban még hátravan egy döntő (szó szerint: döntő) csata. Márpedig az ilyen kon­ fliktusok „nem dönthetők el sem előzetesen meghozott általános normatív szabályozással, sem a konfliktusban »részt nem vevő« és ezért »pártatlan« harmadik fél ítéletével” (Cári Schmitt: A pohtikai fogalma, 2002, 19. o.). Azaz bőrfote­ lünkben ülve, tarthatjuk csúnyának, illetlennek a záptojást dobálok tettét, s elnyúlt hangon, fel­ emelt ujjal beszélhetünk nekik a demokratikus közösség lényegéről, de mindez külső okoskodás, azaz a küzdelemben érdektelen vélemény. Majd ha valamelyik fél Magyarország-képe győzedel­ meskedni tud, s ez a kép nem csak az Alkotmány paragrafusaiban, de a jog és a mindennapok va­ lóságában is megnyilvánul, azaz: ha Magyarország közösség lesz, lesznek valóban érvényesek Láncos Petra Lea Tanárnő szavai az akkori kor akkori tüntetőihez. (Végszó után, csendben jegyzem meg, hogy a schmitti fogalmak csak a politika világára alkal­ mazandók, így az a pohtikai konfliktus, amely ma Magyarországot kettéhasítja, nem lehet aka­ dálya annak, hogy barátságok, szerelmek szövőd­ jenek az oldalakon át, hogy beszéljünk egymás­ sal, hiszen a pohtikai ellenfél csak a politikában, de nem a családi ebédnél, nem a kávéházban vagy a kocsmában ellenség. A záptojást dobálok néha elfelejtik ezt, illenék hát nekik is több Cári Schmittet olvasniuk.) Techet Péter tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? sen emelkedik 2010-ig a felsőoktatásban. Nem beszélhetünk a felsőoktatásban forráshiányról. Mindössze rossz cs/vagy nem hatékony intézmé­ nyi gazdálkodásról. Ám e rossz és/vagy nem ha­ tékony gazdálkodás terhét nem háríthatja a jog­ alkotó a hallgatóra - és annak családjára -, erre nincs joga. Nincs joga adóztatni a közjószággal élő államilag támogatott hallgatót, és annak csa­ ládját e közjószág igénybevétele címén. Hogy közjó-e a felsőoktatásban való részvétel, a felső­ oktatási képzés, nem kétséges Bologna, Berlin, Bergen, London után. Kormányaink kötelezett­ séget vállaltak. A tandíj kérdése nem pártpoliti­ kai kérdés! Akkor sem az, hogy ha néhány zöld­ fülűjobb- és baloldah, magát ifjúság- és oktatás­ politikusnak nevező pártkatona azzá is kívánja tenni a sajtóban. Nem az! Ez össztársadalmi kér­ dés! Amely kérdés szakmai választ igényel! Mit javasol a HÖOK? A HÖOK a hallgatót ösztönző, a minőséget ja­ vító céllal tette le javaslatát az OKM asztalára. Mind, mi hallgatók, abban vagyunk érdekeltek, hogy minél magasabb színvonalon minél értéke­ sebb tudást kapjunk a képzésünk során. A HÖOK javaslata szerint - elvben - senkinek sem keh/kellene fizetnie államilag támogatott képzésen. Az a hallgató fizet, aki elhagyja a fel­ vett kreditet. Elhagyja, tehát nem teljesíti sem a rendes, sem a megismételt vizsgán. Az a hallgató fizet, aki nem tanul. Mekkora összeget kell fizetni kreditenként? (Mekkora összeg a hallgatói normatíva? Mekko­ ra összeg az a bizonyos 3%?) A hallgató norma­ tíva jelenleg 116.500.- Ft. Ami azt jelenti, hogy 3% esetén a hallgató kreditenként 3.495.- Ft-ot fizet. Ezt az összeget a felsőoktatási intézmény a félév lezárását követően veti ki. Ez egy 3 kredites tárgy esetén egyszeri 10.485.- Ft. Á tandíj kötelezően havi 10.500- Ft. Minden hónapban 10.500.- Ft. Úgy tekintünk a hallgatóra, mint aki felnőtt ember, hiszen magunk is hallgatók va­ gyunk, kivétel nélkül. A hallgató dönti el, hogy hány kreditet vesz fel adott félévben, hogyan osztja be az idejét. A nem teljesítéssel pedig viseH ennek következményeit. (A nem önhibából tör­ ténő kreditelhagyás törléssel orvosolható.) A hallgató csak - önhibájából — nem teljesítés ese­ tén a lezárt félévet követően fizet! Ez a javaslat igazságos, továbbá biztosítja az átláthatóságot a jogintézmény esetleges befogadása és bevezetése esetén. Javasoljuk továbbá, hogy az intézményi hallgatói önkormányzat szigorú jogosítványait a fejlesztés céljának meghatározása során is gyako­ rolhassa. A javaslat azonnali bevezetést tesz lehe­ tővé. És ami a legfontosabb: államilag támoga­ tott hallgatókat, államilag támogatott hallgatók családjait - a javaslatunk jogalkotó által történő befogadása esetén - nem sújtja többé önkénye­ sen kivetett hallgatói adó. 2007. október 18-án, a felsőoktatási kerekasztal ülésén, a testület a hallgatók alternatív javaslatát tárgyalta - mint azt fentebb már jeleztem. A kérdésben tárgyalóbizottság alakult. A tárgyaló­ bizottság liallgatói tagjait a következő választmá­ nyi ülésen választja meg a HÖOK. Teleki László hetedik oldal �Városmisszió, satöbbi... Avagy: Merre tovább? Lisieux-i Szent Teréz Négy fal-utca-tömegközlekedés-munkahely (ha van...)-újra utca-újra négy fal-neonreklám-TV-óriásplakátok... Képkockák egy mai ember életéből. Impulzusok, melyek semmit sem váltanak ki a szó valódi értelmében. Em­ léknek sem alkalmas foszlányok a „nagyon rövid” memóriában raktározva. Hordozzuk őket, mert szinte csupán belőlük áll az éle­ tünk, mert fogalmunk sincs, hogyan szaba­ dulhatnánk meg tőlük. Nem ismeijük az utat, amely másfelé visz, és nem gondolko­ zunk el, vajon így van-e ez jól. Valljuk be, ma már nem divat a töprengés. Sokkal inkább törekszünk valamiféle megfoghatatlan, kül­ ső szépségre plasztikai műtétek és csoda-fo­ gyasztószerek segítségével. Nincs idő már „ömlengős”, metafizikai töltetű beszélgeté­ sekre, a megfelelés kényszere erősebbnek bi­ zonyul mindennél... és talán mindenkinél. Rég elfelejtettük, de inkább sohasem ismer­ tük II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájának szavait: „(a fogyasz­ tás) az embert egy hamis és felületes igény­ kielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy előse­ gítené személyiségének konkrét és hiteles megélését” De mit is jelent valójában a személyiség „hi­ teles megélése”? Nehéz erre választ adni egy olyan korban, amelyben a személyiség alapve­ tő fogalma is zavaros, úgy is mondhatnánk, „tudatosan összezavart”. Egy olyan világban, amelyben mindenki pszichológusoktól és szektáktól reméli az úgynevezett „gyógyu­ lást” (amelyről azt sem tudja, micsoda), ahol a magyar királyi televízió internetes szavazás­ ra bocsátja a kérdést, „vajon szükség van-e az egyházi közösségek állami támogatására?” és ahol egy másik tévéműsor naivan azt kutatja: „okosabb vagy-e, mint egy 5.-es?” Ilyen kö­ rülmények között egyértelműen furcsa len­ ne, ha az „egyháf szó említése mindennapos beszédtémának számítana. Jól tudjuk: a villódzó neonvilág termékei könnyebben és gyor- nyolcadik oldal sabban „emészthetőek” , mint a vallás első lá­ tásra és hallásra talán ijesztő közege. Pedig ha magát a szót kissé szétbontjuk, már nem is tűnik olyan távolinak és befogadhatatlannak, hiszen - és gondolom, ebben az ateisták is egyetértenek velem - mindenkinek vallania kell valamit. Anélkül, hogy filozófiai mélysé­ gekbe ereszkednénk, beláthatjuk, hogy min­ den mozdulat az abba vetett hitre épül, hogy cselekedetünknek következménye, értelme van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen emberi ter­ mészetünk szerves részét képezi, és ha ezt elveszítjük, elveszítünk szinte mindent. Ha pedig eljutunk odáig, hogy felismeijük, tud­ nunk kell azt is, hogy nem hihetünk pusztán önmagunkban. Talán ez az, ami segít a sze­ mélyiség „konkrét és hiteles megélésében”, és biztosan ez az, amitől ma a leginkább távolo­ dunk. Ezért hirdette meg II. János Pál pápa az újraevangelizációt, és ezért jött létre a Városmiszszió (Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért), melynek Bécs, Lisszabon, Párizs és Brüsszel után idén ősszel Budapest adott otthont, és amely elsődlegesen a modern vá­ rosi ember megszólítását célozta. A rendez­ vény szeptember 16-22. között több mint százhúsz helyszínen, 1500 missziós program­ mal, Soul&Gospel Fesztivállal, valamint szak­ rális művészetek bemutatásával próbálta kö­ zelebb hozni a ma emberét a valláshoz, ezen keresztül pedig a Katolikus Egyházhoz. Aki semmit sem tudott arról, mi is ez valójában, az is láthatta, hogy „történik valami”. Ez a va­ lami pedig leginkább az emberek közötti kommunikáció felébredése, az érdeklődés, a beszélgetés, a „véleménycsere” volt (még ha csak rövid időre is). Azóta sokan, sokféle­ képpen értékelték már a rendezvényt, de azt, hogy a misszió hosszú távon mennyire lesz „sikeres”, ma még nem tudhatjuk. Azt vi­ szont igen, hogy a plasztik-kapcsolatok társa­ dalomnak sem nevezhető képződményében egyre nagyobb szükség van rá, és azt is, hogy a szólásszabadság, önmagunk és vélemé­ nyünk megismertetése bizony mindenkit megillető, alapvető jog. Továbbá, ha csak egy ember is elgondolkozott azon, hogy változ­ tatnia kell, már nem volt hiábavaló a sok erő­ feszítés... „(Jézusnak) egyáltalán nincs szüksége műve­ inkre, egyes-egyedül a szeretetünkre”, mond­ ta Lisieux-i (Kis) Szent Teréz a missziók - és ezáltal a Városmisszió - védőszentje, valami­ kor a XIX. század végén. Ez a mondat azt üzeni a „ma” számára, hogy a karrier nem le­ het az élet (egyedüli) értelme és célja, és ha így gondolkozunk, vagy egyáltalán nem gon­ dolkozunk a jövő felől, mindenképpen roszszul tesszük. A jó hír, hogy csak rajtunk áll, melyik utat választjuk és talán eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak - és másoknak is - a kétségkívül közhelyes, ámde annál fon­ tosabb kérdést: „Merre tovább?” Lisieux-i Szent Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alencon-ban, egy órásmester és egy csipke­ készítőnő kilencedik gyermekeként. Négy­ éves volt, amikor elveszítette édesanyját. Ek­ kor a család Lisieux-be költözött, az anya gyógyszerész testvérének családjához. 1881től a Notre Dame Du Prés Bencés Apátság iskolájában tanult. Mikor kilencéves volt, egyik nővére, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba, ahová Teréz - bár szerette volna - fiatal kora miatt nem követhette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de egyik éjjel látomása volt, melyben Mária rámosolygott. Másnapra tünetei megszűntek, teljesen meggyógyult. 1886 őszén édesapja kivette az iskolából, ettől kezdve magánórákra járt. Eközben nővére, Marié is kármelita lett, míg Léonie belépett a klarisszákhoz. 1887-ben Te­ réz egy háromszoros gyilkos megtéréséért imádkozott, aki a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt és megcsó­ kolta. Ekkor szánta el magát igazán a bűnö­ sökért való imádságra és a kármelita életre. 1887-ben újra jelentkezett a kolostor elöljáró­ jánál, de életkora miatt ezúttal is elutasítot­ ták. Édesapjával Bayeux-ba utaztak a püs­ pökhöz, ám tőle sem kapták meg a várt engedélyt. Október 20-án, az általános kihall­ gatáson XIII. Leó pápát is megkérte, engedje kolostorba lépni. Diplomáciai lépések sokasá­ ga után Teréz 1888. április 9-én a lisieux-i kár­ melita kolostorba költözött. A noviciátus után 1890. szeptember 20-án letette fogadal­ mát. 1893-ban kezdett el verseket, színdara­ bokat írni. Torokfájásai, mellkasi fájdalmai állandósultak. 1894-ben édesapja is meghalt, és hosszas előkészület után Céline nővére is kármelita lett. Az 1894-95-ös télen kérésre el­ kezdte leírni gyermekkori emlékeit. Állapota rosszabbodott, és 1897. május 8-án felmen­ tették feladatai alól. 1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében. Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30án jelent meg önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nővérek által kor­ rektúrázott változat. Hamarosan több nyelv­ re lefordították: 1901-ben angolra, 1902-ben lengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra, 1905-ben németre, portugálra, spanyolra, ja­ pánra és oroszra. Magyarul először 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget. XI. Pius pápa avatta szentté 1925. május 17én. Borbás Dorka �Városmisszió és Csodapatika Városmisszió Budapest 2007 Passzívan vártam a városmissziót, amikor is szakkollégiumi lakóként hirtelen a szervezői ol­ dalon találtam magam. Beosztottak minket: a Krisztus Király plébánián a kávézóban felszol­ gáltunk, keresztény szellemiségű könyveket árultunk a Jézus Szíve templom előtt és a Fe­ renciek terén. Játszottunk dobókockás színöszszegyűjtős játékot az emberekkel, aminek fődí­ ja egy könyvjelzőben megtestesült Ige volt. A szomjazóknak adtunk egy szó szerinti lelki fröccsöt (bor nélküli pohár egészséges ásvány­ víz). Leszámítva egy-két bekiabálós hajléktalant és egy agresszív szélsőséges testvérünket (be akarta bizonyítani, hogy Mária nem szerepel a Bibliában), nagyon jól teltek a napok. Megnyitottuk a „Csodapatikát” is, melynek lé­ nyege az volt, hogy az előre általunk jól össze­ szerkesztett rossz tulajdonságokra lehetett „gyógyszert” kapni. Persze teljesen térítésmen­ tesen. De mi sem vállaltunk garanciát a gyó­ gyulásra, főképp azért, mert a gyógyszerek mind egytől egyig ehető cukorkák voltak. Egyik nap rám került a sor, és erős - saját alkalmassá­ gomra irányuló - szkepticizmusomat legyőzve leültem az asztal mögé kis pszichológusként és vártam a pácienseket. Először persze egymást kezeltük, szóval jöttek a szervező barátok - ba­ rátnők, de aztán jöttek az igazi kihívások. Na­ gyon jó volt látni, hogy a felnőttek is komolyan vették a mókát, nagyon lelkiismeretesen gyűj­ tötték a rossz tulajdonságaikat. (Meg kell azon- bán mondanom, a gyerekek próbára tettek. Ti magyaráztátok már tíz éves gyereknek, hogy mi az a gőg és a tévelygés? Itt néztem nagyon szúrós szemmel a lista összeállítójára.) „Betege­ imnek” origamis múltjukat is fel kellett frissí­ teniük, ugyanis nekik kellett elkészíteniük a gyógyszeres dobozukat. Kiválasztottak egy szí­ nes papírt, olló és némi ragasztó kíséretében járt a kezük, mialatt elmesélték, hogy éppen mi nyomja a szívüket. Elkerülve a gyónásnak egy vizsga előtti esténél is sokszor félelmetesebb lel­ kiállapotát, elmondták, hogy miért azokat a jel­ lemvonásokat választották. Nem tettem hozzá sokat, néha visszakérdeztem, beszélgettünk. „Feloldozásként” Duna kavicsot kaptak a türel­ metlenségre, savanyú cukrot a torkosságra stb. így visszagondolva és papírra vetve viccesnek hangzik az egész, pedig nem egy alkalommal öntötte ki valaki a lelkét tíz perc alatt megdöb­ bentő őszinteséggel és bizalommal irántunk. A Csodapatika egyébként Lázár Ervin egyik meséjének csodás találmánya, ahová betér a fő­ hős, Bab Berci. Teljes természetességgel kér egy aszpirint. Nem kap, mert némi félreértés és veszekedés után derül csak ki, hogy ebben a pa­ tikában lelki bajok ellenszerei sorakoznak. Fel­ lelkesedik ezen Bab Berci, gondolja, most meg­ javítja veszekedős és lusta feleségét, házsártos, irigy és kárörvendő anyósát. Kér az egész csa­ ládjának orvosságot, hosszasan sorolja, hogy ki­ nek mire van szüksége. Lelkesedése akkor törik meg, mikor a patikus közli vele, hogy ez egy olyan „gyógyszertár”, ahol mindenki csak a sa­ ját bújára bajára kaphat orvosságot. Na így ke­ rült nehéz helyzetbe Bab Berci, mert saját maga számára kellett kérnie valamit. Mert nehéz megfogalmazni és bevallani, hogy saját ma­ gunknak mire van szükségünk. Elmentem a záró (szombati) szentmisére a Ba­ zilikába. Arról nem a szervezők tehettek, hogy lihegve a Deák-téri metróból éppen 11 órára ér­ keztem meg. Az viszont meglepett, hogy a be­ járati lépcső tetején egy biztonsági őr kinézetű ember visszafordított, és rámutatott egy sorra, hogy én annak a végébe álljak be, mert karsza­ lag nélkül nem lehet misére menni. Láttam, hogy nem érdemes küzdeni az értelmetlenség­ gel, hát beálltam. Hál’ Istennek 5-6 perc alatt el­ intéztük a karszalagot, de jött a következő. Sor­ ba kellett állni fejhallgató készülékekért. Én na­ gyon gőgösen közöltem, hogy hadd menjek már, én magyar anyanyelvű vagyok, nincs szük­ ségem fordítógépre. De ők erősködtek, hogy vigyem csak magammal (nem mondták meg az okát, hogy nem magyarul lesz a szentmise). Végül is „csak” a bűnbánatról maradtam le, va­ lamelyik olvasmány alatt sikerült egy széket ta­ lálnom. A szervezők javára, volt négy nagy ki­ vetítő a Bazilikában, így nemcsak azt láttam, hogy kb. ott valahol a templomhajó elejében van valami mozgás, hanem reményem nyílt lát­ ni és átélni Krisztus utolsó vacsorájának emlé­ kezetét. Nekem ez volt a városmisszió, és úgy érzem, hogy jó volt. Személyes, emberi találkozásokra adott lehetőséget, amire mindnyájunknak szük­ ségünk van. Ne akarjuk túlértékelni ezt az egé­ szet. De ne is becsüljük le. Nem az volt a cél, hogy ezt a finoman szólva megtérésért kiáltó várost egy hét alatt elvigyük az üdvösség hatá­ rára. Értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdés: egy hét alatt meg lehet-e váltani Budapestet? Megmutattuk magunkat, akinek füle van, hall­ ja meg! Sáhó Eszter Egy jeles nap 15 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2007. október 16-án ünnepelte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a 15. születésnapját. A PPKE az 1635-ös Pázmány Péter által történt alapítás társörököse - az elsősorban a Semmel­ weis (Ignác) Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel egyetemben. A PPKE Istenről szóló tudományok mellett bölcsészetés jogtudományt, valamint bionikus-informati­ kus képzést is folytat. 2008. január 1-jétől pedig a képzés pedagógiai képzéssel egészül ki. A ke­ resztény eszmeiség talaján képezzük a jövő és a jelen értelmiségét, minden képzésen. A bensőséges hangulatú ünnepségnek a II. Já­ nos Pál pápa terem - azaz a PPKE JAK díszter­ me - adott otthont. Az ünnepséget Fodor György rektor nyitotta meg. Beszédet mondott Seregély István ny egri érsek, a PPKE egykori nagykancelláija, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykancelláija, egykori rektora, Péteri Zoltán, Bittsánszky Géza, a jogi kar oktatói és Kucsera Ta­ más Gergely - a végzett diákok nevében. Seregély István kitüntetést adott át - a teljesség igénye nélkül - Bolberitz Pálnak, Rózsa Hubá­ nak, Tarjányi Bélának és Török Józsefnek, a Hittudományi Kar oktatóinak, Maróth Miklós­ nak, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékán­ jának, és a BTK további oktatóinak. Az ünnepség keretében adta át Kopits Mária a Kopits ösztöndíj elnyeréséért járó oklevelet a négy kar egy-egy hallgatójának. Az ünnepséget az Információs Technológiai Kar kórusának éneke és Szilasi Alex zongoraművész játéka szí­ nesítette. Az ünnepségen a hallgatók is szép számmal megjelentek, nem maradt üres szék a teremben. Az érdeklődő egyetemi polgárok két­ oldalt és a karzaton is álltak a helyszűke miatt. Köszönöm - az EHÖK nevében is - a Jog- és Államtudományi Kar hallgatóinak az ünnepség lebonyolítása érdekében tett segítséget, név sze­ rint Antalfi Júliának, Báti Erikának, Horváth Lászlónak, Kemenes Patriknak, Németh And­ rásnak, Pelyhe Balázsnak, Scharle Zsuzsanná­ nak, Szendrődi Szabolcsnak, Szilágyi Demeter- Pázmány Péter megalapítja az egyetemet nek, Telekesi Mariannának, Tóth Melindának és Váss Viktóriának. Végül néhány szó az Alapítókról, az alapító dé­ kánokról, név szerint Maróth Miklósról (Böl­ csészettudományi Kar - Piliscsaba), Zlinszky Jánosról (Jog- és Államtudományi Kar) és Roska Tamásról (Információs Technológiai Kar), akiknek példája ma is élő, követendő. Ok mind - szó szerint - a semmiből teremtettek egy-egy új világot! Teleki László kilencedik oldal �HÍVŐ SZÓ Keresztény és hittagadó Európa 1957. március 25., Róma. A római szerződések alá­ írásával ezen a napon született meg az Európai Unió elődjének számító Európai Gazdasági Kö­ zösség. Az egyértelmű gazdasági és béketeremtő célkitűzéseken kívül a további alapmotivációk egy­ értelműen eredeztethetők a keresztény eszmeiség­ ből. Az egyházi szociális tanítás fundamentumai, az alapvető emberi jogok és a mindenek feletti egység kombinációjából születtek meg az Unió közösségét szabályozó első megállapodások. Az EU-t évekkel később létrehozó szerződés így ír er­ ről: „Emlékeztetve az európai kontinens megosz­ tottsága megszüntetésének történelmi fontosságá­ ra..., megerősítve elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabad­ ságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett” Az alapítóknak ebből a szempontból „könnyebb’ dolguk volt, hiszen ők még személye­ sen és aktívan éltek át olyan konfliktusokat, ame­ lyek alapjaiban rengették meg az egész kontinenst, így tisztában voltak vele, hogy mi az, amit a későb­ biekben el akarnak kerülni. Tudták, hogy mara­ dandó államközösség csak az említett elveken szü­ lethet. Ezért nem is akarták tagadni - sőt az ere­ deti alkotmány szövegébe bele is foglalták -, hogy az Unió sokat merített önnön keresztényiségéből. A 20. század második felének európai identitástudatáról árulkodik az Unió zászlaja is. A még 1955ben hosszú viták után alkotott, majd 1983-ban hi­ vatalosan az egyesült Európa jelképének elfoga­ dott címer a kék alapon kör alakban elhelyezkedő tizenkét aranysárga csillag lett. A hivatalos indok­ lás szerint az embléma Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimboli­ zálja. Azért tizenkét csillag szerepel a zászlón, mert ez a szám ősidők óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Valójában azonban könnyedén lehet olyan összefüggést találni, ami vallásos szint­ re emeli a zászló kollektív elfogadásának eredeti motivációját. Számtalan alkalommal szerepel ugyanis a Szentírásban a tizenkettes szám. Ezek közül az egyik legszebb és leginkább ideillő kép a Jelenések könyvében található: ,AZ égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Ebből következtethetnénk akár arra is, hogy a zászló tervezője Szűz Mária oltalmába akarta bízni az Unió jövőjének sikerét. 2007. március 25., Berlin. A berlini nyilatkozat megcsúfolása az Uniót létrehozó gondolkodás­ módnak. Sárba tiprása az alapokat jelentő eszmék­ nek. A szöveg fellengzős, túlzottan patetikus és híján van a helyes önértékelésnek. Ami mindvégig kivehető belőle, az a született győztesekre jellemző káros és rendkívül veszélyes elbizakodottság. Meg­ találhatók ugyan benne a hagyományos eszmék béke, szabadság, közjó, jogállamiság stb. -, de csak mint elért és elérendő célok, nem pedig biztos alapként. Sokatmondó a bevezetésből és három részből álló szöveg első fejezetének felvezető mon­ data: „Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a közép­ pontban!’ Visszatérés a humanizmus emberköz­ pontúságához. Az azonban természetfeletti irá­ nyultság nélkül értelmetlen és rossz irány. Megálla­ pítja a valamennyi kormányfő által elfogadott nyi­ latkozat, hogy „Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a nö­ vekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetar­ tás kulcsát” Ezzel szemben azt gondolom, hogy éppen annyira függ az emberek hitétől is. Ha ugyanis nem valami transzcendens létező felé tö­ rekszik az ember egész életével, akkor hamar elve­ szítheti még a saját tudásába és képességeibe vetett feltétlen bizalmát is, mert nem fogja látni léte ér­ telmét. A berlini nyilatkozat, ha nem is végleg, de hosszú időre száműzte Európa neve mellől a keresztény jelzőt. Kontinensünk nem csupán elfeledte, de egyenesen megtagadta gyökereit, ugyanis nem vé­ letlenül maradt ki a vallási kötődés említése: több tagállam ellenkezése késztette erre a szerzőket. Teleki Levente Keresztény Európa Joseph H. Weiler könyve Európa keresztény gyökereiró'l Bár az Európai Unió alkot­ mánytervezetének ratifikációs eljárása már régen megrekedt, a szöveg körüli tudományos viták korántsem jutottak nyugvópontra. Ezek közül a legnagyobb társadalmi vissz­ hangot kétségtelenül a preambulum körüli nézeteltérések, egész pontosan a keresztény­ ség vagy a (zsidó-)keresztény kulturális örökség (nem) említésének kérdése vál­ totta ki, és váltja ki még ma is. J. H. H. Weiler amerikai professzor könyve ezért mit sem veszí­ tett aktualitásából, annak ellenére, hogy első meg­ jelenésekor még nyitott volt a könyv apropóját je­ lentő preambulum-vita. Az európai identitásról szóló okfejtését a szerző az európai kultúra keresztény gyökereinek magától értetődő voltával indítja, hiszen annak empirikus jelei a kontinensen tagadhatatlanok. A preambulum-vitában Weiler szerint az a jelenség tükröző­ dik, melyet „keresztény gettó”-nak nevez. A „gettó” külső falait az a téves, ám széles körben érvénye­ sülő feltevés képezi, hogy a közéletben nincs helye vallásos világnézetnek. A szerző alkotmányjogi érvekkel cáfolja azt a fel­ vetést, hogy a kereszténység vagy Isten említése az Unió alkotmányában egyes tagállamok alkotmá­ nyaival ellentétes lenne. Európa országaiban Fran­ ciaországtól Írországig a legtérőbb megoldások lé­ teznek arra nézve, hogy a nemzeti alkotmányok említést tesznek-e Istenről, a franciák „a büszke la- tizedik oldal icitásától” az írek Szentháromságra való hivatkozá­ sáig. A laicitás, az agnoszticizmus („a vallástól való szabadság;’) nem azonos a semlegességgel, a laikus alkotmányszöveg nem semlegesebb a többinél. Az európai alkotmánytervezet preambuluma Thuküdidész-idézettel kezdődik, és más módon is az európai történelemből építkezik. A kereszténység­ re ennek megfelelően lehetett volna ideológia­ mentes, pusztán történeti alapon is hivatkozni. A szerző alapjogi érvének lényege pedig, hogy Euró­ pában ugyanazon alapvető jogokat felvilágosult­ humanista és vallásos világnézetre is lehet alapozni. Az európai alkotmány eleve figyelmen kívül hagy­ ja a kettő közül az egyiket, és ez nem felel meg az európai toleráns liberális-pluralista hagyománynak. A szerző könyve következő részében az Európai Unió és a kereszténység kapcsolatát elemzi. Az eu­ rópai integráció történetében a keresztény értékek kulcsszerepet játszottak. A Schuman-nyilatkozatban a külső és a belső béke, a megbocsátás iránti vágy, vagyis a keresztény szeretet és irgalmasság tükröződik, amit az alapítóatyák személyesen is képviseltek. Az európai integráció céljaival, koncepciójával kap­ csolatos gondolkodásban is észlelhető a „keresz­ ténység-deficit”. A szerző II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetű enciklikáját vizsgálja meg abból a szempontból, hogy melyek azok a keresz­ tény értékek, amelyek Európa jövője szempontjá­ ból fontosak lehetnek. Ez az enciklika az egyház missziós küldetéséről szól. A fogyasztói társada­ lom úgy tekint a vallásra, mint egyfajta „hobbi”-ra, a szabadidő eltöltésének módjára, ezért ma külö­ nösen ellenszenvesnek tekintik, ha az egyház missziós küldetésének eleget téve, téríteni akar. Intoleranciának, a magánszférába való erőszakos behatolásnak, a katolikus egyház más népekre, vallásokra irányuló missziós tevékenységét pedig az európai gyarmatosító törekvések vallásos for­ májának tartják. Az enciklika mondanivalója azon­ ban mindezzel éppen ellentétes: lényege, hogy az egyház Javaslatot tesz, és semmit nem erőszakol rá senkire!’ Az ember szabadsága abban áll, hogy nemet mondhat Istenre, és ezt a szabadságot az egyház tiszteletben tartja. Európa „spirituális krízisben” van. Ennek fő oka az Unió politikai struktúráiban, a „demokrácia-deficit”-ben és a piaci szemléletben rejlik. Az európai döntéshozatal egyre kevésbé áttekinthető. A de­ mokráciadeficit azonban nemcsak az Unió, ha­ nem a tagállamok politikai kultúrájában is felis­ merhető. Végső oka ennek Weiler szerint az, hogy a fogyasztói mentalitás uralkodóvá válik a politika területén is: a közélet és a szórakoztatás összemo­ sódik, a kép és az elektronikus kommunikáció uralja a politikai diskurzust, a polgár nem több, mint politikai fogyasztó. Weiler azzal a reménység­ gel záija könyvét, hogy az „emberi modernség” megvalósítható az Európai Unióban, s - talán nem is tudatosan - az elhunyt Szentatya egyik fontos gondolatával: „Az a fontos, hogy ne féljetek!’ (Joseph H. Weiler: Keresztény Európa. Felderítő esszé. Szent István Társulat, Budapest, 2006. Ára: 1490,- Ft.) Schlosser Annamária �A Benes-dekrétumok és aktualitásuk A magyarságot így kell megkötetni? A Kassán mcgliirdetett csehszlovák kormányprog­ ram részeként, Eduard Benes csehszlovák államel­ nök rendelkezései elsősorban a németeket sújtot­ ták, azonban a magyarokról sem feledkeztek meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 pe­ dig közvetve érintette a két kollektíván bűnösnek tekintett, Csehszlovákiában élő kisebbséget. Ezek közül valószínűleg Benes 1945. augusztus 2án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következmé­ nyekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más ál­ lami járulékok megvonását, az állami alkalmazás­ ból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlat­ ták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasz­ tották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat tele­ pítettek. A népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai ma­ gyart - elsősorban értelmiségieket - ítéltek el há­ borús bűnösként, és utasítottak ki az országból. Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvé­ delmét felvállaló és ellenállását megszervező cso­ portok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezér­ alakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermun­ kán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbünte­ tést életfogytiglani fegyházbüntetésre módosítot­ ták. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben. A tömeges deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak. Ebben az időszakban 44 ezer személyt szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kivá­ laszthatták az igényelt munkaerőt. A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki. A csehszlovák bíróságok tömegesen vonták fele­ lősségre a háború alatt állítólag elkövetett bűnei­ kért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70 ezer személyt írtak össze, akiknek háborús bűnös­ járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélyt jelent. 719 településről összesen 423 264-en kérték a szlovák nemzetiség megadását, ebből összesen 326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak. így is mintegy négyszázezer magyar maradt a csehszlovák állam területén, akiket a kormány ele­ inte ki akart toloncolni Magyarországra, ez azon­ ban a kommunisták hatalomátvétele miatt már nem valósulhatott meg. *** ként kellett volna elhagynia szülőföldjét. Csehszlo­ vákia végül a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, amely 1947 áprilisában kezdődött a dél-alföldi szlo­ vákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlová­ kiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét el­ hagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban: a szlovákok által Ma­ gyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s 4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttele­ pített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóhá­ zat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepülők 1949 nyarán lépték át a határt. A reszlovakizációs folyamat a csehszlovák értel­ mezés szerint azt jelentette, hogy az előző száza­ dokban elmagyarosodott szlovákoknak lehetősé­ get adtak az anyanemzethez való visszatérésük­ höz. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampol­ gárságukat, kihúzták őket a deportálásra kijelöltek listájáról, és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A reszlovakizációs bizottságok propagandamunkát végeztek, és elbírálták a beérkezett kérvényeket. Agitációjukba gyakran a fenyegetés hangja ve­ gyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar la­ kosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása az utolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidéki magyarok jelentős része végül beadta a derekát, hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával No, igen. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy múltunk becstelen dolgait megpróbáljuk a feledés homályába burkolni, de nem úgy szlovák kisöcsénk, akinek biztosan nem volt gyerekszobája... 60 éve volt rá, de nem sikerült felnőnie: a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti (nacionalista, kormány­ koalíciós) Párt indítványa nyomán, pár hete immár törvény által védettek a Benes-dekrétumok. Köz­ jogi méltóságaink egységesen léptek fel, s adtak hangot tiltakozásuknak, a szlovák parlament eme indokolatlan és sértő lépésére: „Magyarország el­ fogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítésé­ ről szóló szlovák parlamenti határozatot” - mond­ ta Sólyom László köztársasági elnök Keszthelyen, a Visegrádi Négyek államfőinek találkozóján, ívan Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel folyta­ tott megbeszélését követően. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovák kollégájával, Róbert Ficóval folytatott telefonbeszélgetése során jelezte, hogy a magyar kormány az Európai Unió és a jószomszé­ di kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlo­ vák parlament határozatát. Szili Katalin házelnök, Pavol Paska szlovák parlamenti elnöknek írt leve­ lében a kollektív bűnösség elvével kapcsolatban egyértelmű állásfoglalást vár a Szlovák Nemzeti Tanács elnökétől. Az elkövetkező hetekben min­ den bizonnyal elégséges hírmorzsához juthatunk a különböző médiumokból Benes reanimált dekré­ tumairól. Csak egy kérdés maradt. Lesz-e megfelelő magyar válaszlépés? Kiállunk-e ténylegesen is a megfélemlített felvidéki magyarságért, vagy megmaradunk a hatástalan diplomáciai háborgás szintjén? Takács Gergely Az európai lobogó tizenkét csillaga Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója há­ rom katolikus politikus: a nemet Adcnaucr, a francia Schuman és az olasz De Gasperi. De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lo­ bogó eszméje - 12 arany csillag kék alapon - szin­ tén egy katolikustól, pontosabban egy katolikus hitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitől ered, akit a Szeplőtelen Szűz 12 esiliagli koronája ihletett. A történet a következő: A második világháború alatt, amikor a nácik de­ portálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte, amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felé tartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmenekül a hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikus hitre tért át. Túlélte a háborút, megmenekült és a katolikus keresztségben részesült. — 1949. Május 5én Londonban megalapították az Európa Taná­ csot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlege felelősének. Hat évvel később az Európa Tanács­ hoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek. Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasol­ ták, hogy egy keresztet tűzzenek földrészünk lo­ bogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették, mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor Paul Levi állt elő ötletével, aki látva egy Mária-szobrot a Szeplőtelen szobrát a 12 csillagú koronával — azt gondolta. A kék alapú (a kék eget jelképező) lobo­ góra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az ötletével felkereste az Európa Tanács akkori főtit­ kárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elő­ adta javaslatát, amit aztán elfogadtak. Ismeretes, hogy a Szeplőtelen 12 csillagú koronája az Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona? A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelki Izrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de át­ vitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte. A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt és az Apoka­ lipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hal­ lani Európa keresztény gyökereiről, talán nem sej­ tik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsi­ dó-keresztény jelképekre utal. (Megjelent a Távlatok [.folyóirat 65. számában) Szabó Ferenc tizenegyedik oldal �Tour de Erdély Egy kirándulás hiteles története - forgatókönyv Játszódik: szeptember 28. és október 1. között, egy Pázmányos hallgatókkal jó alaposan megpakolt buszon, illetve a segítségével elért, a III. Magyar Köztársaság hivatalos államhatárai­ tól messze eső, erdélyi helyszíneken. L jelenet (Hajnal, derengő félhomály, amelyből kirajzolódik mind a hét vezér sziluettje. A néző lassanként felismeri, a Hősök terén vagyunk.) Riporter: „Mind a 44 előre nevezett versenyző megérkezett, persze a két sárga trikós, Christián László és Koltay András tanár urak majdnem lekésték az indulást, de végül is a többi 42 úgy döntött, a régi bajnokok megérdemlik, hogy pár percet váljanak rájuk, és láss csodát, be is futot­ tak! Túl sok néző nem volt kíváncsi az indulás­ ra, egy-két szülőt és barátot leszámítva, akik ál­ mos szemekkel intettek búcsút nekünk. Sokan sokféleképpen készültünk, voltak olyanok, akik az előtte éjjeli buliból érkeztek, akik otthon nem aludtak és olyanok is, akik jól kialudtan jöttek, nos ők már tudhatták, fárasztó löur elé nézhetnek!” Narrátor-hang: Már péntek reggel 6-kor elkezdtük. Hogy mit?Ja persze, az utazást. Névsorolvasás elő­ ször és utoljára. „Ákosként, pici csillagvirágont, meg­ vagy? Hát hogyne, Tanár Úr!" És a busz lassan el­ hagyja Budapestet. A buszon mindenki példásan vi­ selkedik, Gyuszi bácsi, a sofőr nagy megelégedésére. Azt hitte, minden tökéletesen rendben lesz. Nem így történt. Riporter: „Éjfél körül érkeztünk Gyergyószárhegyre a kolostorba, ahol terített asztallal vártak minket. Reggel irány Korond; majd Farkaslakán fényképczkcdtünk Tamási Áron síremlékénél, Baka Peti pedig beszerzi a dózist, az életmentő csíkit. Szejkefürdőn megnézzük Orbán Balázs sírját is, itt készül a csoportkép a sírhoz vezető úton átívelő megannyi gyönyörű székelykapu egyike alatt. Székelyudvarhelyre ebédelni és megpihenni megyünk, Csíkszeredába hoki­ meccsre, ahol a Románia Kupa döntőjében lát­ hattuk, amint a székely legények 6-1 arányban rommá verték a fővárosi Steauát. A magyar zászlókat ellenben nagyon hiányoltuk, de mint megtudtuk, 2004. december 5-e óta eltűntek a csarnokból, csak a székely himnusz és az ő szí­ neik maradtak...” A narrátor hangja elkomorodik, érezhető, hogy itt morális tanítás következik: Székelyudvarhe­ lyen érezni, hogy csak magyarok lakják, tiszta és szép, román zászlót is csak egyet láttunk. (Csak összehasonlításképp: Budapest szép lenne ugyan, de nem tiszta, és tele van román zászlóval.) Ezúttal mindenki betartotta az előírt érkezési határidőt, csak tisztelt tanáraink nem, akik a Gondűzőhöz címzett étteremből kerülnek elő, nagy boldogságban. A láza­ dó hallgatókat néhány szelet rántott hússal kenyerezik le. így hát Gyuszi bácsi, a sofőrünk hatalmas húsdarabokkal a szájában hasít Szeredafelé a nap­ lementében, Erdély egyik legszebb útszakaszán. A hokimeccs előtt még meglátogattuk a csíksomlyói Szűz Máriát, aki ezúttal is megbocsátóan nézett le esendő gyermekeire. radtan bár, de majdnem mindenki ki tudott állni az utolsó előtti napra is! Felmentünk a Gyilkos­ tóhoz, át a hegyeken, majd onnan Erdély talán legszebb pontjához, a csodálatos Békás-szoros­ hoz. A látvány utolérhetetlen: több száz méteres sziklafalak, a hegybe vájt utak, a rohanó, kris­ tálytiszta patak, az örökzöld fenyőerdők, néhol pirosló és sárguló őszi fákkal vegyítve... Haza­ felé sietnünk kell, mert várnak ránk a szárhegyi gyerekek, és Ervin (Turbó) atya, a 87 éves feren­ ces szerzetes, a kolostor gazdája, aki becenevét határozott vezetési stílusa miatt kapta. A gyere­ kek tündének, a legfiatalabb egy újszülött, a legidősebb 14 éves. Ferivel leültünk zsírozni a fi­ úkhoz, Ágival pedig szereztünk egy boldog es­ tét a kislányoknak. A többiek már javában va­ csoráztak, amikor elengedtek minket.” A narrátor hangján érződik, hogy az események a végkifejletükhöz közelednek: Ezen az estén Turbó atya volt a hangula felelős 5 liter miseborral és 2 liter pálinkával. Estepedig igyekeztünk vissza, hi­ szen versenyünk jótékonysági is volt, az erdélyi árva gyerekeket támogattuk, és velük találkoztunk, üzenik haza, hogy köszönik a támogatást, hiszen nagy szük­ ségük van rá. Este a hajrá előtt a helyi bárban meg­ tudtuk, hogy Berta Misi barátunk énekelni is tud, így aztán egy performanszát is meghallgathattuk, bár ő úgy nyilatkozott, hogy ez az első, de egyben sajnos a búcsúkoncertje is volt, hiszen nem tapsolták meg eléggé... Sokat veszítettünk vele... De nyertünk is valamit, amikor a helyieknek elénekeltük a Székely Himnuszt, ők elénekelték nekünk a magyart, amivel talán elindítottuk a békülésifolyamatot! 5. jelenet. (Zárókép. Természetesen happy end.) Riporter: Jó szívvel indulhattunk a hajrára, amelyben már csak egy megálló várt ránk Ma­ rosvásárhelyen, amit két helyi kötődésű ver­ senyzőnknek köszönhetően, rövid idő alatt, de alaposan megismerhettünk! A célba érkezéskor, 2. jelenet (A busz lassan mozgásba lendül, a feszültségkeltő aláfestő-zene megala­ pozza a hamarosan kirajzolódó drámát.) Narrátor újra megszólal az események hiteles interpretációjával: Kevéssel a Királyhágó előtt ha­ talmas baleset, beáll a sor egy kisfaluban. A rendőr közli velünk: minimum 3-4 óra várakozás. Kezd el­ uralkodni a társaságon a világvége-hangulat, egyre hangosabb a gyereksírás. De mintha csak egy laza polgár vizsgán lennénk, jön a mentő kérdés: van itt kocsma? A válasz kielégítő: van. Sikerül tehát elke­ rülni a gyászos végzetet, és alaposan megcsappantam a helyi italbolt készletét. A tetthely neve románul: Borod. Nőmén est ómen, mondhatná erre Toki bará­ tunk, ahogy a már 2000 éve itt élő dákok is. Ez a kényszerpihenő kifejezetten jót tett a közhangulat­ nak, és a buszon magasra csapott a jókedv. 3. jelenet (Megérkezés a célállomásra. Folytatódnak a kalandok.) tizenkettedik oldal Pázmányosok Tamási Áron sírjánál Riporter: „Amint sikerült mindenkinek elfoglal­ ni azt a helyet, ahol az utazósebességet tartani tudja, elől a sárga trikósok, a régi bajnokok, hát­ rébb a jövő emberei, tudtuk, frissítő után kell nyúlnunk! A Kulcsár feliratú mezt viselő sport­ társ zsebében poharakkal is készült, köszönjük neki! Hamar megérkeztünk az első pihenőhöz Debrecenbe, onnan tovább Nagyváradon át az első akadállyal is szembesültünk, mert a drága szomszédok Borodon pihenőt rendeltek el, hi­ szen az első király-hágói hegyi etapra bizony rá kell pihenni!” 4. jelenet. (Leszáll az éj. Ez természetesen újabb bonyodalmakat okoz.) Riporter: „Szárhegy by night, irány a diszkó! Ro­ zsos, köményes, Transylvanicum, Angelli, áfo­ nya, csíki sör, Hargita sör... Zavarbaejtő a vá­ laszték, de a jogászok nehezen jönnek zavarba, és nem hoznak szégyent védőszentjükre, Szent Ivóra. Versenyzőinket körbe táncolták a rajon­ gók, még egy 74 éves bácsi is, akinek születés­ napja volt, bár szerintünk minden szombaton ezt mondja... De másnap sem volt megállj, fá­ október 1-én este tizenegykor a Hősök terén már mindenki fáradt volt, és sajnos azt is tudo­ másul kellett vennünk, hogy a két korábbi baj­ nok megőrizte a sárga trikót. Ez a négy nap maradandó emlék nekünk, akik ott jártunk. Á gyönyörű hegyek, a tiszta tekin­ tetű székelyek üzenik: Budapesttől 700 km-re, valahol a hegyek között, Romániában van egy pici, valódi Magyarország! Biztosak vagyunk abban, hogy lesz folytatás. Hiszen Erdélyország visszavált Bodor Mihály - Nobilis Márton �A Szépség és a Szörnyeteg „Nézzék csak, ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell. Soha vélünk nem pletykál, meg a fellegekben jár...” Lalala... Lalala... Hú, egyszerűen képtelen va­ gyok kiverni a fejemből ezeket a sorokat! Nem­ rég láttam A Szépség és a Szörnyeteg című mu­ sicalt a Budapesti Operettszínházban, s azóta teljesen elvarázsolódtam! (Néha még a római jog tanulása közben is - mikor a legis actiókat próbálom memorizálni - ezt dúdolom. Lehet, hogy pont ez a baj?!) A történetet mindnyájan ismeritek: a kedves és melegszívű Béllé (Szinetár Dóra, Kékkovács Mara, Vágó Bernadett, Mahó Andrea) egy kis falucskában élt édesapjával, akit egy nap fog­ lyul ejtett a szomszédos elátkozott kastély ször­ nyű ura (Homonnay Zsolt, Szabó P Szilvesz­ ter). Hogy kiszabadítsa apját, Béllé önkéntes rabságot vállalat a fenevad otthonában, ám leg­ nagyobb meglepetésére barátokat lelt az elvará­ zsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségük­ kel lassan rájött, hogy a látszat csal: a szívtelen­ nek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erőszakos és nagyké­ pű Gastonba (Németh Attila, Imre Sebastian). S minden jó, ha a vége jó... Itt a vége, fuss el véle! Mármint a darabnak, de a beszámolóm csak most kezdődik! Miután mindnyájan felelevenítettétek gyer­ mekkori Disney-filmes élményeiteket s vissza­ csöppentetek a gondtalan gyermekkorba - amúgy amikor a nézőtéren körbenéztem, mo­ solyogva konstatáltam, hogy az átlagéletkor olyan 5 év... tehát jó helyen voltam -, elétek festem egy csodálatos este élményeit. Képzeljetek el egy impozáns épületet a Nagy­ mező utcában - ez volna az Operett Színház -, amely a két híres bécsi építész, Fellner és Hel­ mer tervei alapján készült el 1894-ben. 1966-ban átépítették, néhány évvel ezelőtt pedig teljes re­ konstrukciót hajtottak végre rajta. Kívülről is elkápráztató a szecessziós épület, amikor pedig a nézőtér soraiban helyet foglaltam, már akkor Picasso: A világ teremtése A Baltazár Színház előadása Picasso nem festett ilyen névvel ellátott képet. Sőt nem is rendezett színházi darabot. Mégcsak nem is írt. Ilyen címmel meg pláne. Amikor be­ ültem az előadásra, valami mást vártam. Igazá­ ból nem volt időm átnézni, hogy miről is szól a darab, szó szerint csak beestem. Nagy meglepe­ tés volt, amit kaptam. Kis emberek játéka egy korról, egy érzésről, egy alakról. Zene, érzés, mondanivaló. Mindenki­ nek kicsit más. Az előadás inkább lélektani je­ lentőségű volt, mint színházélménynek eladha­ tó. Nekik is lehet. Nekik is szabad. A Down-kór, mint fogalom címszó alatt ezt ta­ láljuk meghatározásként: „A Down-szindróma a leggyakoribb, az élettel általában összeegyez­ tethető, többszörös veleszületett rendellenesség, melynek vezető tünetei a több szervrendszert érintő anatómiai rendellenességek és a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság. A tünet­ együttes egykori felfedezőjéről, Langdon Downról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le a szindrómát. O akkor azt gondolta, hogy a be­ tegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen, és ma már nem elfogadható mongoloid idiotia (mon­ golidiotizmus) elnevezés. E név két okból is tarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mon­ gol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Downszindrómások korántsem képezhetőtlenek” „Korántsem képezhetetlenek” . Mi sem jelzi ezt jobban, mint a Picasso-darab, ami - tudjuk meg Elek Dórától, a társulat vezetőjétől - egy fiktív kép történetén alapul. A szereplők egy sosem­ volt Picasso képet festenek a maguk kifejezés­ módjával, és ezzel nem utolsósorban azt is tud­ tunkra adva: így is lehet teljes életet élni. A stáb nem minden tagja „down-os”, ezért helyesebb általános keretbe foglalva így mondani: ők spe­ ciálisak. Ok lényegében a Baltazár Színház. Első tánc­ színházi darabjuk ez a mű. Külön mozgásrend­ szert kellett kifejleszteni hozzá és hét hónapig próbálták - tudom meg egy leírásból. Meg az­ tán hatalmas belső teremtő erőket szabadít fel. Nem véletlen, hogy heten a próbák alatt teherbe is estek a stábból. Az élmény összetett. Az ember először nem tudja, hogyan álljon hozzá (különösen 12 óra hajtás után), de aztán elkezd gondolkodni. A ze­ ne megnyugtató, a szereplők szimpatikusak és őszinte átéléssel és igyekezettel próbálnak átadni valamit nekünk, nézőknek. De hogy pontosan mit is? Az életet, a teljességet, a természetessé­ get. Amiből nekünk is lenne mit tanulnunk bő­ ven. És valóban: egy pillanatra fel sem merül senkiben, hogy másként fogadja, mint megélt lelkesedéssel. A labda dobálása, ami komoly koncentrációval ment végbe, őszinte örömöt okoz. A csillogó úgy éreztem magam, mint egy mesében: előt­ tem lutalmas színpad - melyet még egy füg­ göny rejt el a kíváncsiskodók elől körülöttem rengeteg izgatott arc, csillogó gyerekszemek, fölöttem meg egy szerteágazó csillár. Eléggé kritikus vagyok, de most mégsem tudok elfogulatlan lenni. Nem tehetek róla! Mert az este, amelyet itt töltöttünk, feledhetetlen volt. Ha színházba megyek, egy másik világba akarok csöppenni. Ki akarok szakadni a hétköznapok­ ból, s át-, sőt meg akarom élni azt, ami a szín­ padon zajlik. Mintha én is a deszkákon állnék... Itt, körülbelül két óra erejéig újra gyermek le­ hettem, az óriás és életre kelt gyertyatartó, teás­ kanna és -csésze, komód és toliseprű között. Az egész színpad mozgott! Volt, hogy azt sem tud­ tam, merre nézzek. Artisták lengtek a magas­ ban, tömérdek ember volt egyszerre a pódiu­ mon s minden káprázatosán színes volt! Nem véletlenül játsszák a Broadway-n is 1994 óta változatlan sikerrel a Disney egyik legelbűvölőbb meséjéből készült produkciót. Nálunk a nagyszerű rendezést Böhm György, a koreográ­ fiát pedig Duda Éva irányította. Érdekesség, hogy ez a mese volt az első olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, s el is nyerte az aranyszobrot a legjobb filmzene és a legjobb betétdal kategóriában, ezen kívül pedig öt Grammy-díjat is besöpört. Remélem, kellőképpen felcsigáztam az érdeklő­ déseteket, hogy Ti is megnézzétek ezt a zenés színházat. Kedves Olvasó, hidd el, nem számít, hány éves is vagy, ez a darab kortól függetlenül szól az emberségről, a szeretet megváltó erejé­ ről, a gyűlölet elítéléséről, saját magunk emberi igazságáról. Mikola Orsi szemek, a megkönnyebbült lélegzetvétel a fel­ hangzó taps hallatán, az elégedett mosoly a har­ madik vissza-vastapsnál. Ez már színházélmény. A Baltazár Színház előadásai ideiglenesen a Bu­ dapesti Kamaraszínház-Tivoliban tekinthetők meg. Ugyanis a darab bemutatása után öt nap­ pal lebontották a fejük felől a társulat otthoná­ ul szolgáló házat. Mert így is lehet. Érzelem­ mentesen. Ablonczy Zsuzsanna Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod- vagy harmadéves joghallgatói státusz, és legalább középfokú angolnyelv-tudás (a német előnyt jelent). A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bankjogi főosztályának munkáját támogató, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni és Ön a fenti követelményeknek megfelel, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát a referenciaszám feltüntetésével — juttassa el hozzánk, hogy a kölcsönös ismerkedést megkezdhessük. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. vagy hr@unicreditbank.hu tizenharmadik oldal �Este A mi „mégiscsak operatőrünk” filmje Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a „mééély érzelmek filmjének” . Ez idézet volt a sok ajánló egyikéből. Kb. a negyediknél feladtam a reményt, hogy bármi újat tudnak írni. Persze még ez sem vetette vissza töretlen kitartásom azirányban, hogy végignézzem a 112 percnyi színtiszta érzelmet. Ez a mondat valóságtartalmát tekintve teljesen korrekt, ugyanis egyrészt tényleg érzelmekről szól a filmecske, olyannyira, hogy nagyjából tíz percig egy szó nélkül bírják a szereplők és a narrátor is, másrészt, mert valóban színtiszta. Az legalábbis tiszta. Mármint a szín. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr (ez a mondat történetesen Mammi Glummer - a filmben a fiatal Lila Wittenborn - száját hagyta el egy interjúban). A képek gyönyörűek, akár napestig elnézegetné az ember, ha nem jutna eszébe, hogy hopp, hát itt azért mégiscsak jól jönne némi történés! De „a kritikusok mégiscsak tudnak valamit”-alapon tényleg maradjunk az érzelmeknél a történés szintjén is, mert a végén még sérülne a mondanivaló. Na, de ha már a mondanivalónál tartunk: a történet lényege az érzelmek, a pillanatnyi fellángolások, az elszalasztott lehetőségek és a nagy „mi lett volna ha?” - sóhajok keretében foglalható össze. Kicsit bővebben: Ann Lord haldoklik. Mint ilyenkor általában, ő is enged a konvencióknak, és szépen visszaemlékszik a múltjára, amiben - hogyhogynem? - akad némi homály. Legalábbis lányainak elsőre emészthetetlen „nagy szerel­ mem Harry aki nem apátok”-történet rajzolódik ki zavaros beszédéből. Aztán a rég nem látott barátnő felbukkan, és még zavarosabb bölcs meglátásaival jól odatesz a családi idillnek, amiből ki-ki levonja a maga következtetéseit. Az egyik lány struccpolitikával tesz pontot az ügy végére, a másik magára vonatkoztatja az esetet, és rájön (kisebb anyai ráhatással), hogy élni kell a lehetőségekkel, mert életünk bizony csak egy van (legalábbis a nagy átlagnak). A film pedig nagy beszélgetésekkel, összeborulásokkal, könnyekkel (mééély érzelmekkel, na) pereg tovább, amíg egyszer csak vége lesz. Elég hirtelen. Legalábbis engem kissé váratlanul ért. A válaszok meg csak nem jöttek a feltett kérdéseimre. Mint például: akkor most éljünk a lehetőséggel, és ragadjuk meg a pillanatot, ne hagyjuk, hogy mardosson életünk utolsó percében is a kínos, „mi lett volna ha?”-mondat, vagy (mert így is értelmezhető) adjuk fel, törődjünk bele, hogy a hajó elment, és szépen örüljünk a kiteljesedő életünknek, aminek épp csak egy apró hibája van: hogy nem a mi teljes életünk? Mert azt, az összes hibájával, csalódással és kudarccal együtt valahol otthagytuk a hajón, ami szépen elment nélkülünk, és ezzel elhagytuk ugyan a hibákat, de vele együtt az életünk is ami azokkal a bizonyos nagy ballépésekkel együtt teljes, és nevezhető csak egyáltalán valamiféle életnek - nélkülünk száll tova. Mert egyedül maradva a kételyekkel, önállósodva valami ilyesféle mondanivalót hámoztam ki: lehet élni úgyis, ahogy Ann és barátnője, és esetleg a végén még örülhetünk is neki, hogy igen, mindennek így kellett lennie, és majd a teljesedésbe menő létezésünk kárpótol. De az is lehet, hogy az élet a hibáktól és mellék­ vágányoktól válik azzá a bizonyos nagybetűssé. De ezek maradjanak inkább a szép képek homályába vesző olyan kérdések, melyekre mindenki a film alapján kezdheti el megtalálni a maga válaszát. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr. Ablonczy Zsuzsanna GPS - Ismeretlen szcéna A határon túli magyarság kulturális problémáját ismerték fel, amikor életre keltették a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját. A határon túli alkotók művei kevésbé ismertek a hazai nagykö­ zönség előtt, s megszólalási lehetőség hiányában nem is sejtjük, milyen gazdag gondolatvilágot vo­ nultat fel az anyaországtól elszakadtak művésze­ te. Sok olyan kérdés foglalkoztatja őket, amelye­ ket mi talán csak a szomszédos országokba tett kirándulásainkkor teszünk fel magunknak. Ho­ gyan viszonyulnak, hogyan viszonyuljanak a nemzetükhöz, lakóhelyükhöz, Európához és vég­ ső soron a világhoz? Hogyan képviseljék kulturá­ lis identitásukat? Egyáltalán számít-e a határontúli lét a hazai művésztársadalom körében vagy fordítva: a magyarság a környező országokban? tizennegyedik oldal A földrajzi távolság Magyarországtól, és az orszá­ gukban tapasztalt ellenszenv miatt vajon hány magyar művész váija hiába, hogy elismcijék, ki­ állítsák, vásárolják, csodálják műveiket? A PR mindenre képes. De miért nem áll olyanok mö­ gé, akik megérdemlik a nyilvánosságot? A Biennálé keretein belül rendezték meg az Emst Múzeumban a GPS - Ismeretlen szcéna című kiállítást, mely a három határon túli régió - Fel­ vidék, Erdély. Délvidék - magyar ajkú művészei­ nek munkáit mutatja be. A Global Positioning System cím jelzésértékű, a helymeghatározó rendszer alkalmazását ülteti át a képzőművészet­ re, sugallva, hogy ne csak az országhatárokon be­ lül gondolkodjunk magyar művészetről. A kiállí­ tás másik érdekessége, hogy fókuszában főként az újabb művészeti médi­ umokon (fotón, videón) alapuló alkotások állnak. Ezek a művek nem annyira esztétikai funk­ ciót töltenek be, inkább problémafelvető, figye­ lemfelhívó alkotások. Éppen az új művészeti eszköz, megjelenítési mód révén hatékonyab­ ban dolgoznak fel társa­ dalmi problémákat alko­ tásaikban, mint tradicionalista társaik. Fekete Zsolt például régi foto­ gráfiák nyomán az egy­ kori helyszínekre tér viszsza, hogy az újabb fotók­ kal megmutassa a tájon a változás kicsi konfigurációit. Nem nagyon válto­ zott a táj 130 év alatt. De az aranyosgerendi re­ formátus egyház és kastélyt megörökítő képén jól látható az egykor szép épület kar­ bantartásának hiánya, és a mellette épülő ortodox templom. „Hagymakupolás honfoglalás”- ezzel a szófordulattal fejezik ki keserűségüket az erdélyi magyarok, amikor felismerik tehetetlenségüket. De láthatunk a dohányzással, az alkoholizmussal, a magyar gyerekek iskolai teljesítményével kap­ csolatos problémákat is. A tolerancia kérdése foglalkoztatta Németh Ilonát, amikor táblákra írt kérdéseket akasztott ki a dunaszerdahelyi ut­ cákra. „Ön elfogadna-e szomszédjának/házastársának/vejének egy magyart/szlovákot/romát/kínait?” Majd pár nap elteltével kérdőíveken kellett válaszolniuk a járókelőknek. A felmérés kimu­ tatta, hogy mennyire utasítjuk el a más nemzeti­ ségű embertársainkat. Éles határ húzódott a ma­ gyar és szlovák, és a többi nemzetiség antipátiája között. Megoldást jelentene erre az egyik kiállí­ tott szobor, „Az önmagával szomszédos ország"? Aliglia. Azonban bíztató, hogy egynémely képet „történelmi” szemlélettel nézhetünk. Ma már nem kell Juhász R Józsefnek egy performansz keretében figyelmeztetni a politikusokat a Pár­ kány és Esztergom közötti híd szükségességére, ma már nem kell szembemenetelni a rendőrkor­ donnal, tiltakozásul a bősi vízerőmű felépítése ellen. Persze jöttek új problémák. Sütő Andrást idézve „a baj hűséges, a baj nem hagy el, gyorsan jön, lassan távozik!’ Egészen másként nézzük 2007-ben azokat a 2001-ben készült fotókat, amelyek piros-fehér csíkos képeket ábrázolnak különböző helyszíneken (disznóól, étterem, iro­ da, konditerem, osztályterem, stadion). A mű- �Visszhangok, csend, türelem és áldás, avagy élet a Nirvána után CD kritika .fiz idő nem suttogja lelkünk Az én lelkem is csak eladó... hát ez van A lapra már nem nyomtatnak Nem vagyunk idotállóak Hanem átmenetiek, átmenetiek... Ugyanaz a történet" (Foo Fighters: The Pretender) Na most aztán jóváteszek mindent! A legújabb Foos lemez ugyanis olyan friss, hogy még érezni lehet rajta a forró műanyag illatát, tekintve, hogy szeptember 25-én jelent meg. Na, most süsse rám bárki, hogy el vagyok csúszva az ajánlóimmal! Persze volt mögötte motiváció, azt meg kell vallani: az MTV már nyáron viszonylagos gyakorisággal vetítette a „Pretender”-t, ez a szám pedig önmagában elég volt, hogy az ember lánya tűkön üljön és megjelenése napján azonnal hallgatás alá vonja az új anyag egészét. Aztán pislogjon egyet... OK: akkor még egyszer, meg jó, hát, no akkor megint... végül is valamikor október közepén x db hallgatás után leveszi fejéről a fülhallgatót. Most akkor mi van? Ez a 6. stúdió album? Ez az az album, ami Ausztráliában öt nap után platina lett, ami kiütötte James Blunt új CDijét az angol listákról, és első lett az ilunes előrendelései vész kommentálja szerint: „Csíkos geometrikus festményeimet különböző társadalmi közegbe helyeztem vizsgálván a modernizmus és a hely­ szín viszonyait.” Az anyaországiaknak persze ma már egészen mást jelentenek ezek a piros-fehér sávos képek, mint a modernizmus. És ez nem a művész hibája. A kiállított művek helyenként provokatívan, olykor humorosan szólnak hozzánk, állásfogla­ lásra, clgondolkodtatásra késztetnek. Ám éppen ezek miatt érzem azt, hogy nem igazolják a kiál­ lított művek a művészet többszörösen áttételes célját, ami lehet esztétikai élmény nyújtása, és egyfajta szintézisre való törekvés. De ennél a csoportos kiállításnál a közvetlen célt elérték a szervezők. Felhívták a figyelmet, hogy élnek és alkotnak a Kárpát-medencében olyan művészek, akiknek fontos az anyanyelvűk, vizuális kul­ túrájuk, akik ebben a nagy kavalkádban, a glo­ balizációval, individualizmussal átitatott világban próbálnak megmaradni magyarnak kisebb­ ségként, de mégiscsak szülőföldjükön. így hangzik egy felkiáltás előbb angolul, majd romá­ nul, végül magyarul írva, beterítve cg}' egész fa­ lat: „B..., már megint mindent három nyelven kell kiírni. Angolul, mén ugyebár európaiak let­ tünk végre. Románul, mert hogy Romániában élünk. És persze magyarul, mert elvégre magya­ rok vagyunk, vagy nem?” Egyre nagyobb szükségünk van rájuk, és nekik egyre inkább szükségük van ránk. Ez a lelki­ szellemi támogatás, egymásba kapcsolódás hi­ ányzik a mindennapjainkból. És ezt az űrt igye­ keznek betömni, ezt a sebet próbálják meggyó­ gyítani az ilyen és hasonló rendezvények. Határokon túli magyar művészet: ismerős isme­ retlen. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy ne maradjon csak ennyi. Aradszki Dea között? Én hallottam rosszul, vagy éppen nem hallottam valamit? Nem, nincs mit tenni: a tetszés, nem tetszés ízlés kérdése, de semmi mentsége sincs egy olyan albumnak, ami a ronggyá hallgatás után sem eszi be magát az ember füleibe. Az első számon kívül azonban nem akad egyetlen hasonlóan magával ragadó sem. Olyannyira, hogy az ember kicsit talán átverve is érezhetné magát: Grohlék eddig is nagyon jól tudtak „albumot eladó kislemezt” választani, de azért arra mégsem volt példa, hogy babot áruljanak. Az immáron sokat emlegetett „Pretender” mint általában a nagy sikerű Foo Fighters számok: energikus, kombinálja a halk gitárt, a lecsupaszított énekhangot és a hosszas felépítés után kirobbanó, zúzós dallamot. Ezen kívül a klipje behoz valami újat is: a bandához idegen módon érezni lehet benne egy sablonosán átpolitizált, kissé elcsépelt, a rendszer ellen tiltakozó felhangot. Ez azonban nem egyedi találmány: olyan együttesek, mint a Green Day vagy a Linkin Park lemezeladási célból újra divatot csinálnak a politikai tartalmat sejtető klipekből. Ezért lehet, hogy szegény Foos is úgy érezheti: ez talán segíthet egy olyan albumon, ami egyébként a zenekar arculatához ilyen szempontból hűen, leginkább az emberi kapcsolatokon való lamentálásban merül ki. Biztosan el lehetne menni egy erre reflektáló irányba, de talán a zenekritika maradjon zenekritika, és nézzük inkább az érdemi részt: az album többi részét, ami egyéb szempontokból is elüt a notórius számtól. A muzsika önmagában persze így is több értékkel bír, mint amit a rádió általában ont magából. Ugyanakkor a szokott jegyek valahogy hiányoznak: a monoton, aztán kreatív és pörgős ritmusba átcsapó dob helyett sokkal több (a nem elektronikus!) gitár, kevesebb a dallam, kevesebb ordibálás hallható. Pedig biztos nem csak én szerettem, ha Dave Grohl ordibál. Ehhez képest a „Ballad of Beaconsfield Miners” pl. énekmentes. Azonban még az az egy-két szám, ami hajaz a megszokott jegyekre, mint pl. az „Erase, Replace” vagy a „Cheer Up, Boys (¥>ur Make Up Is Running)” sem üti meg a klasszikus FF szintet. Persze ez nem könnyű. Mr. Grohl magasra tette a lécet. Meg lehetett volna ugyanis élni a Nirvána jogdíjaiból, a büszkeségből, hogy mégis csak ő verte a ritmust Cobain hangja mögé, és az önsajnálatból, hogy „szegény jó barátom” vagy éppen „Miért tette? Még annyi leakasztani való pénz és siker lett volna”. És nem. Csak suttogni szabad vajon azt, ami mindenkinek meg kell, hogy forduljon a fejében, amikor végig nézi Dave Grohl karrieijét? Gyerekek, ennek az embernek tulajdonképpen baromi jól jött ki, hogy Cobain egy másik világ mellett döntött. Dobos a Queens of the Stone Age-ben, mindenes és/vagy főszereplő a Foo Fighters-ben és mellesleg Ikon. Megérdemli ezt a jelzőt nagybetűstől, hiszen szinte az összes albumban megmutatta mennyire jó ő a frontemberkedésben is. Nincs olyan angolszász iskolakirándulás ahol a tábortűz mellett ne hangzana el, az „Everlong”, az első nagy klasszikus. Érdekes, hogy ezen a második albumon: „The Colour and the Shape” még a csendes „Walking After Y>u"-ban is ott volt az a zsenialitás és energia, ami a mostaniból hiányzik. És hány jó húzás volt még ezeken kívül? A „One By One” méltán hozta meg a második Grammydíjat, és még az előző stúdióalbumról is a „Best of \W’ ugyanolyan klasszikusnak számít, mint a „réges-régi” „My Hero”. Itt már ugyan lehetett érezni, hogy Grohlnak mintha kezdene kissé elkényelmesedni a hangja üvöltözésileg, de legalább felvállalták, és külön CD-t nyitottak a „kevésbé hangos” számoknak. Ezt persze ritkán kapja meg a lejátszó, mert a „hangos” korong egy teljesen korrekten összeállított, ütős, számugratást nemigen engedő zenehallgatási élményt nyújt. így belegondolva szinte már várható volt, hogy egyszer elő kell állniuk valami gyengébb produktummal; csak a szerencsétlen rajongó mindig reméli, hogy ez „majd”, de legalább is nem a legújabb lemez lesz. Különösen nem akkor, ha előzőleg egy koncertalbummal próbálták kiszúrni a szemét. Persze jó egy ilyen, csak desszertként kell felszolgálni, közvetlenül a főétel, a jól sikerült album után. Különben könnyen az történhet, mint idén velem: kiéhezve az új CD-re, hogy az majd eltölti a gyomromat, finnyásan toltam el a „Skin and Bones”-t, tudva, hogy nemsokára megérkezik a már említett, frissen gőzölgő „Echoes, Silence, Patience & Grace”. Most meg aztán koroghat a gyomrom, sok más FF-rajongóéval együtt. Persze azért nem reménytelen a helyzet: Mr. Grohl-t ismerve, talán nem telik olyan sok időbe, amíg kifőz valami újat és meglepően fülcsiklandozót; addig pedig nem kell félni: nyugodtan lehet napról napra hallgatni ezt, ami van, tekintve, hogy az „íze” úgy sem marad a lejátszó gomb kikapcsolása után sokáig a fejünkben. Barát Zsófia tizenötödik oldal �„...vagy nem lenni?” Avagy: a XXI. század Hamletjei Egy nemrégiben folytatott közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosságnak csupán 3%-a tudja pontosan és mindössze 11%-a megközelítőleg, hogy mit is takar a fenntartható fejlődés (a továb­ biakban: FF) fogalma. Ez elkeserítő ahhoz képest, hogy a világon a „sustainable development” már közel 30 éve ismert politikai fogalom. Vajon a Pázmányon hányán hallották már ezt a kifejezést? Az EF egyedül a kömyezetjog keretein belül képe­ zi a tananyag (mérsékelten hangsúlyos) részét. Holott ez egy, az oktatást, egészségügyet, környe­ zetet, kormányzást, és gazdaságot is magában foglaló, kiváltképp széles és összetett terület. A Magyar Tudományos Akadémián októberben már a hetedik tanácskozását tartották a „Fenn­ tartható fejlődés: a XXI. század globális kihívása” című vitasorozatnak. Mivel itt az előadók az alultájékoztatottság átkait is kiemelték, ezért most megpróbálunk 0,00005%-kal javítani az értesültségi rátán, már ami Kedves Olvasóinkat illeti. Az 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Vi­ lágbizottsága által megfogalmazott definíció szerint az FF„az a fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. Hogy miért van szükség ilyen meghatározásokra? Mert így még esélyünk lehet életben maradni. Tudniillik a Föld népessége évrőlévre exponenciálisan (akár a kamatos kamat) növekszik, ami 2050-re 9,3 milliárd embert ered­ ményez. Planétánk területe viszont állandó, és fáj­ dalom, de a kőolaj, szén, víz sem bír az osztódás képességével. Rengeteg, még jogászok számára is érthető grafikont rajzoltak fel, ami ijesztő képeket fest a közeljövőről. Helyzetünk persze jóval bo­ nyolultabb. Európa időközben a népesség elörege­ désének problémájával küzd. Elemzések szerint a gazdagabb országokban egy nőre 1,4 gyermek jut átlagban, szemben az éhhalállal küzdő régiók (pl. Afrika) 3 körüli átlagával. Miért is nem fordítva? Nos, úgy tűnik, hogy a politikusok által sugalma­ zott „fejlődés” nem segít a szegényeken: az általá­ nos jólét nem lesz magasabb, hiszen a fejlődésből csak az profitál, akinek azelőtt is volt vagyona. így a gazdagok és a szegények közötti szakadék a GDP-növekedéssel nemhogy csökkenne, hanem tovább mélyül. A magyar (14%) és az európai (20%!) szegénységi ráták fényében e tendencia nem csak a „fejlődő országok” , de Európa vi­ szonylatában is érvényesül. A gazdasági növekedés hajszolása tehát nem megoldás. Az FF nem egyenlő a fenntartható növekedéssel, ugyanis az utóbbi egyszerűen: nincs! A növekedés - ami mennyiségi fogalom - a jelenlegi ütemében nem tartható fenn, ezért szükséges egy középút e között és a „zéró növekedés" között. Az FF meg­ oldása az önkorlátozás volna, vagyis: fejlődni és még meg is élni valahogyan. Ez viszont egy felclősebb embertípust igényel, vagyis megvalósítása minőségi kérdés! Csakhogy: a társadalom nem ru­ galmas, nem előrelátó, és végképp nem bölcs. És vajon az-e a politikus, a vezető...? Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter (az FF lelkes híve) a konferencián a megvalósítás poli­ tikai akadályairól beszélt. Ilyenként említette a nemzetállamot, mint alapvetően hadviselésre szánt, elavult politikai struktúrát, s a társadalmat, amely a politikustól várja a minél nagyobb növeke­ dés ígéretét, végül pedig a politikusi személyt, aki csak olyan területet támogathat, mely minél több választó érdekeivel egyezik. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy az FF nem ilyen terület. A vitaesten Kondorosi Ferenc kormánybiztos ki­ fejtette, hogy a főbb kérdésekben nem individuális kezdeményezésekre van szükség, hanem a jogi szabályozást, intézményrendszert kell kiépíteni. „Á jog hatalmas eszköz, de megfelelő konszenzus kell Hazánkban az erőfeszítések első eredménye, hogy végre valaliára 2007 nyarán megszületett a Nem­ zeti Fenntartható Fejlődés Stratégia, az Uniós Stra­ tégiát véve mintául. Bár érte kritika a szerkezetét (túl sok benne a helyzetelemzés), és a fogalom meghatározásait is, de „a miénk? Szili Katalin (aki a vitasorozat fővédnöke) köszöntőjéből kiderült, hogy előző alkalommal ötpárti képviselői konszen­ zus született, és ebből a politikai összefogásból lét­ rejön majd az ún. Jövő Bizottság’. Bár már előre komoly vita és szkepticizmus övezi e testület létjo­ gosultságát, „az esélyt meg kell adni neki” - szór lőtt a konferencia levezető elnöke, Láng István akadémikus, aki már az 1987-es bizottság tagja­ ként is tevékenykedett. A konferencián csak néliány szó esett a környezet védelméről, ami pedig elengedhetetlen a fennma­ radáshoz. (Ezúttal csak utalnánk a klímaváltozás hatásaira, és nem citálunk érveket a szelektív hul­ ladékgyűjtés mellett sem. Ezeket már ismcijük, rajtunk múlik, mit teszünk érte.) Kis megnyug­ vást hozott az elkeserítő tények után, hogy a kö­ zönség soraiból rengeteg kérdést intéztek az elő­ adókhoz, ami a téma iránti nagyfokú érdeklődést mutatta. Horvátth Sarolta - TarrAdám EHAVI IDÉZET mögé, és a puszta politikai megegyezés - mint pl. az EU Nizzai Kartája - nem elég, liancm végrehaj­ tandó norma kell!" Élenjáró példák erre a freongáz használatának jelentős csökkenése, energiatakaré­ kos épületek, a kibocsátási egységek kereskedelme (amely a szennyezést legalábbis ellenőrizhetővé teszi). „Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. (...) Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra örökkévalóságot, elveszítjük a mát is? KodolányiJános, 1943 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 5. szám 2007. november 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Subject The topic of the resource Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. november 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (646kb+3849kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_5_20071108 Relation A related resource T00082 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_5_20071108 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://omeka.ppke.hu/files/original/8027699e2c7000ec1597af91bdd7695d.jpg a4f78c3a62c01a4b39489cec3154f78f https://omeka.ppke.hu/files/original/d1d14c672f2d4ad437ad254464294608.pdf 582dbcebe1b544eaac2e4d3df7859c05 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja TTELETW A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KUTYAVILÁG SCHANDA BALÁZS RADNAY JÓZSEF ÜGYVÉDI TÖRTÉNETEK X. évfolyam, 4. szám BOTOS KATALIN ROLLING STONES JOGÖSSZEHASONLÍTÁS PALIO GÓLYATÁBOR VÁROSMISSZIÓ e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. október 16. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Kutyavilág addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai 2 3 3 4 5 6 7 8 8 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Olvasom az újságban, hogy „a kisállattartókat kiszolgáló iparág” óriási üzletté nőtte ki magát a világban. A gazdag, jóléti társadal­ makban idősek otthonai nyílnak kutyák számára, összkomforttal, 24 órás állatorvosi felügyelettel várva „az agg négylábúakat”. Számos országban egyébként a kedvtelésből tartott kutyák és macs­ kák száma már jóval meghaladja a 15 év alatti gyermekekét. A kutyák számára már biztosítást is lehet kötni, az üzletközpontok kávézóiban több menü közül választhatnak a kutyavendégek, gaz­ dáik pedig kempingágyat, esőköpenyt, ruhákat, ékszereket vehet­ nek nekik. Cégek specializálódnak kutyaházasságok megkötésére, ünnepélyes ruhában, nyakörvcserével. Akinek pedig nem futja ku­ tyára, bérelhet a rendelkezésre álló kölcsönzőkből. Az elutazó gaz­ dák elegáns kutyaszállodákba helyezhetik el kedvenceiket. Talán kutyának kellene lennünk nekünk is. Rámordulnánk az ide­ genre, de önkéntelenül is megnyalnánk az arcunkba lógatott kezet. Ragaszkodnánk ahhoz, aki enni ad nekünk. Megugatnánk azt, akit rossznak parancsolnak. Vicsorogva üvöltenénk, ha a kerítés vasa biztonságot ad, és vonyítva lapulnánk, ha ijesztenek. Tűrnénk, hogy játszadozzanak velünk. Ha eldobnák a botot, századszor is visszahoznánk csaholva. De hát talán Kutyaország már ez, és kutyanép, amely kétségbe­ esetten élni próbál. Kábán felkel, káromkodva munkába megy, remegő gyomorral várja a nap végét, végiglapozgatja a tévécsator­ nákat, és dühösen lefekszik. Ha jut rá, behabzsolja az elé tett kutya­ eledelt. Elbódulva és elnehezülve a szánni való kéjtől, minden remény elvész arra, hogy „a hozzáértő dolgozó kutyák gyüleke­ zetében hányjuk-vessük meg száz bajunk” - ahogyan a kutya-életet élő kutya-költő rég megírta. ★★★ Mégsem lehetünk kutyák. Nem vakkanthatunk mindenkire, aki föl­ döntúli örömökről próbál mesélni nekünk. Mindenkire, aki össze kívánna békíteni minket. Mi emberek vagyunk. Ember módjára kell élnünk. Talán kissé szegényesebben, mint az említett újságcikk dús­ gazdag, nyugati kutyái, de emberhez méltón. Elfogadva megváltoztathatatlanként, hogy másokkal élünk együtt. Hogy ha jót teszünk mással, magunkkal is tesszük. Hogy az emberi létezés szükségszerűen közös erőfeszítés. Hogy minden egyes em­ ber számít, az is, aki olyan nyomorult-fásult arccal jön szembe reggelente a metrón, hogy sírni vagy üvölteni támad kedvünk tőle. Alit számít, hogy rossz korban élünk? Volt valaha „jó kor”? Mit számít egy ember élete? Alit számít akár egy egész emberöltő, egy teljes nemzedék? A társadalom, és így az emberi létezés nem az éppen élők egyetértése alapján működik, hanem az egymást követő nemzedékek közös vállalkozása. Az előttünk jártak örökösei va­ gyunk, megbízottjai, akik néhol egyértelműen irányt szabva, néhol a megértés keserves feladatát ránk bízva adták kezünkbe a világot. És egyúttal az utánunk jövők számára őrizzük meg azt, egyszerű gondnokként vigyázva arra, nehogy elherdáljuk a súlyos örökséget. A jövő generációk pedig csak akkor jutnak hozzá ezen örökséghez, ha maguk is annak gondnokaivá válnak. Érdekes, csak azoknak nincsen semmije, akik éppen most élnek. Semmi olyan, amit ma­ gunkkal vihetnénk innen. ★★★ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Mindig jönnek újabb kutyák. És mindig jönnek újabb emberek. Ha kutyavilág is ez, mégis csak a miénk. Dolgunk van benne. És ha kutyasorban tartva is, gúnyos röhej vagy bántó közöny tárgyaként élünk is, de élünk. És maradunk embernek. Ha maradunk. Rajtunk múlik. Koltay András �Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Gróf Esterházy János öröksége ma különösen időszerű. 2007. április 19-én, a Rákóczi Szövet­ ség és a Magyar Tudományos Akadémia Etni­ kai Kisebbségkutató Intézete által szervezett konferencián Duray Miklós többek között az alábbi jellemzést adta a mártír politikusra em­ lékezve: „a főrend polgáriasodott tagja, követ­ kezetességgel megátkozott politikus, kisebbségi gyalogmagyar, a keresztény-szociális gondolat megjelenítője, érző lelkű politikus, háborús bűneiért elítélt politikai bűnöző”. Minden bi­ zonnyal a legenyhébb kifejezés az, hogy meg­ lepő, hogy az Európai Unió tagállamaiban ma is háborús bűnösként tartanak nyilván olyasvalakit, és jeltelen tömegsír­ ban nyugodhat egy olyan közéleti személy, aki rendíthetetlen következe­ tességgel állt ki keresztény értékek, emberi jogok és a magyar nemzet ér­ dekeinek védelme mellett. 2007-ben emlékezünk gróf Esterházy János felvidéki politikus, a XX. szá­ zadi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja halálának ötvenedik évfordulójára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Kara is csatlakozni kívánt a nagyívű felvidéki és anyaországi ren­ dezvénysorozathoz, ezért a Karon működő Flachbarth Ernő Kisebbségi Jogi Kutatóműhely (wwwjak.ppke.hu/flachbarth) tudományos dolgozat­ író versenyt hirdetett meg, illetve kerekasztal-beszélgetést szervezett Es­ terházy János emlékére. A dolgozat-író verseny célja az volt, hogy Esterházy életével, örökségével, az őt körül vevő politikai rendszerrel, illetve rehabilitálásával kapcsolatos pályamunkák szülessenek. 2007. április végéig kilenc pályamunka érke­ zett be, amelyeket Karunk professzoraiból álló bizottság bírált el. A bizott­ ság elnöke Kilényi Géza professzor volt, tagjai pedig Kovács Péter és Varga Csaba professzor, valamint Horváth Attila docens voltak. Pályamunkát nyújtott be: Farkas Mária, Kiss Karolina, Nagy Viktor, Oláh Fruzsina, Pallya Kata, Pápay Piroska, Varga Vivien, Veres Zoltán, Versics Réka. Az értékelés során a bírálók egyetértettek abban, hogy jó színvonalú pá­ lyamunkák érkeztek be, ezért minden pályázatot - amelyik esetében az le­ hetséges - évfolyamdolgozatként jeles eredménnyel elfogadni javasoltak. Az első három helyezett dolgozat: Farkas Mária: Az ún. szlovák- magyar lakosságcsere diplomáciai és jogi elemzése; Versics Réka: Az Eszterházy János elleni bűnvádi eljárás- összefüggésben az egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel (holtversenyben a fenti dolgo­ zattal); Varga Vivien: Kárpátalja és Felvidék sorsa a XX. században a diplomácia tükrében. A dobogós helyezettek a Diákjóléti Bizottság jóvoltából pénzjutalmat kaptak. A Rákóczi Szövetség minden pályázónak ajándékcsomagot, vala­ mint az első helyezetteknek nagy értékű könyvjutalmat adott. A helyezett dolgozatokat a Flachbarth-füzetek periodika - soron következő - 3. szá­ mában közöljük. Ezúton is gratulálunk nekik! 2007. május 9-én a PPKE-JÁK Dísztermében kerekasztal-beszélgetés ke­ retében emlékeztünk Esterházy Jánosra. Résztvevők voltak: Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Kovács Péter alkotmánybíró, Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, az Esterházy Emlékbizottság tagja, valamint Varga Csaba, tanszékvezető egyetemi tanár. A beszélgetést Horváth Attila moderálta. Az emlékülés rövid összefoglalója szintén megtalálható lesz a Flachbarth-füzetek 3. számában. Gerencsér Balázs Szabolcs Karunk hallgatója. Hegedűs Gábor a Bangkokban megrendezésre került XXVI. Nyári Universiadén (az egyetemi-főiskolai hallgatóksportolók legnagyobb világversenyén) a bronzérmet szerzett magyar vízilabdacsapat tagja volt. Ezúton gratulálunk a kiemelkedő eredményhez! Csak így tovább a vizsgaidőszakban is! Ad multos Annos! A nyolcvanéves Radnay József köszöntése „Minden katolikus egyetem, mint egyetem, tudományos kö­ zösség, amely szigorúan és kri­ tikusan segíti elő az emberi mél­ tóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, melyeket a helyi, nemzeti és nemzetközi kö­ zösségeknek nyújt!’ fogalmaz II. János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelke­ zésben, a katolikus egyetemek­ ről. Ahhoz, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1995. április 3-án megalapított Jog- és Államtudományi Kara ebben a szellemben folytathassa működését, nagyban hozzájárult Dr. Radnay József jogászprofesszor te­ vékenysége. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Radnay József egész életét a jogtudomány művelésének, gazdagításának, oktatásának és alkal­ mazásának szentelte. 1927. június 2-án született Farmoson. Jogi dip­ lomát 1950-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett. Dolgozott a MÁV ügyészségénél (1950-1953); a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban (1953-1960); a Nehézipar Minisztérium jogtanácsosaként (1960-1970); a Munkaügyi Minisztériumban, majd az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjeként (19701988); a Legfelsőbb Bíróságon tanácselnöki beosztásban, valamint a Munkaügyi Kollégium vezetőjeként (1992-től) és a Gazdasági Kol­ légium tagjaként (1988-1997). Nyugállományba vonulása után is megmaradt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának munka­ ügyi szakágában tanácsadói munkakörben. Mindemellett közremű­ ködött az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottság munkájában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­ rának (PPKE JÁK) szervező és oktató munkájában kezdettől fogva részt vett, és vezette a Munkajogi Tanszéket. 2000-től három esz­ tendőn át a Kar dékánjaként tevékenykedett. Fáradhatatlan munka­ bírásával, szakmai hozzáértésével, precízségével, kiegyensúlyozott előadási és tárgyalási stílusával nemcsak korábbi munkahelyein, valamint a Katolikus Egyetem professzori gárdájában vívott ki ma­ gának megbecsülést és tiszteletet, hanem az egyetemi hallgatóság körében is. Munkajog című - több kiadást megért - egyetemi tan­ könyve meghatározó kézikönyve a hazai munkajog oktatásnak, ugyanúgy, mint a nemzetközi és európai munkajogi normák össze­ hasonlító elemzése a magyar munkajoggal, a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata alapján. Mindmáig sokat fáradozik azon, hogy a PPKE JÁK-on megindult tudományos műhelymunka hosszútávon, előrevivő módon tudja szolgálni a magyarországi és nemzetközi jogi kutatásokat, továbbá a felsőfokú oktatást, segítve a jogtudomá­ nyok területén tevékenykedő újabb jogász generációk képzése elmé­ leti, módszertani és személyi feltételeinek megteremtését. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szeretné kifejezni megbecsülését, köszönetét és háláját Radnay József professzornak, Karunk prodékánjának, nyolcvanadik szüle­ tésnapja alkalmából. A gondviselő Isten áldását kérve egész életére és további munkájára: Ad multos Annos! DDr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. intézetvezető egy. tan., a PPKE KJPI elnöke harmadik oldal �Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Beszélgetés Schanda Balázs dékán úrral Schanda Balázs tanár úr egyetemünk Alkotmányjogi Tanszékének vezetője, több önálló kiadvány, illetve számos tanulmány és cikk szerzője az állami egyházjog, vallásszabadság, illetve az alkotmányjog egyéb témaköreiben. 2007 júliusától karunk újonnan megválasztott dékánja. - Dékán Úr, hogyan került kapcsolatba az egyházzal és hogyan maradt meg az egyház iránti érdeklődése jogászként is, mind az el­ méletben, mind a gyakorlatban? - Ez talán furcsa megfogalmazás, hogy ho­ gyan kerültem kapcsolatba az egyházzal, hiszen az egyház tulajdonkeppen egy nép, aminek tagja vagyok, azaz nem egyszerű ér­ deklődésről van szó. Nyilván a közösségben mindenki a maga szakterületének megfelelő­ en éli a neki szóló szerepet. Az, hogy jogász lettem, tulajdonképpen az akkori felvételi rendszer eredménye: végignéztem, hogy me­ lyek azok a szakok, ahova matematikai esé­ lyem van bekerülni, azaz hova lehet magyar­ ból és történelemből felvételizni, és az így leszűkített választékból maradt a jog. Az egyetem évei alatt azonban határozottan megtetszett ez a világ, és ebben nagy szerepe volt Erdő Péternek, aki abban az időben ká­ nonjogból tartott speciális kollégiumokat az ELTE-n. Az érdeklődésemet ő irányította az állami egyházjogra, azaz arra a joganyagra, ami a vallásszabadság érvényesülésével, az egyház működési feltételeivel foglalkozik. Meghatározó tanáregyéniségként ő adta az első tippeket, ötleteket, hogy mely irányban érdemes olvasni és később, hogy miről érde­ mes írni. 1992-ben, mikor már az egyetem vége felé jártam, Erdő Péter felkért, hogy működjek közre egy kiadvány elkészítésé­ ben, mely a Szent István Társulat gondozásá­ ban, „Egyház és vallás a mai magyar jogban” címmel jelent meg. Ezután a szakdolgozato­ mat is hasonló témában készítettem el az Alkotmányjogi Tanszéken, és az érdeklődé­ sem azóta is változatlan. Később az Alkot­ mánybíróságon dolgoztam, ahol sajátos alkotmányjogi szempontból kaphat az ember áttekintést a jogrendszer egészéről, azonban ma is leginkább az állam és egyház viszonya, a vallásszabadság kérdései foglalkoztatnak. - Mennyiben foglalkoztatják ezen kérdések az alkotmányjog, és mennyiben az egyházak szemszögéből, tehát az állam és egyház relá­ ciójából? - Itt, a Pázmányon először a Kánonjogi Inté­ zetben tanítottam, mégpedig az alapítás óta. Alkotmányjogot korábban csak az ELTE-n oktattam, mígnem Bándi Gyula dékán úr három évvel ezelőtti meghívására kerültem a PPKE Alkotmányjogi Tanszékére. Miután a negyedik oldal rendkívüli elismertségnek örvendő alapító tanszékvezető, Kilényi Géza professzor úr ta­ valy betöltötte 70. életévét, én vettem át a tanszék vezetését. A modem állam a népszuverenitás elvével, az úgynevezett népre való hivatkozással legiti­ málja magát. Ez a szekularizáció következ­ ménye, folyománya - az egyházak helyzete a modem államban azonban az alkotmányjog lényegi kérdése maradt, sőt, ha elkerüljük ezt a kérdést, akkor tulajdonképpen az állam döntéseivel, politikáival kapcsolatos alapvető, elvi kérdésekre sem tudunk választ adni. Ha az Alkotmányról beszélünk, remélem sokak számára nyilvánvaló, hogy az az állam számá­ ra nem pusztán valamiféle szervezeti és működési szabályzat, hanem egy morális do­ kumentum - nem véletlen, hogy az alkotmá­ nyozás pillanata egy nemzet életében általá­ ban egy olyan katartikus időszak, amikor a politikai közösség - felülemelkedve korlátain - létre tud hozni egy konszenzust. Lehet azt mondani, hogy az alapjogi, elvi kérdések job­ ban érdekelnek, mint a technikai szabályok, azonban ez sem helyes megfogalmazás, hi­ szen technikai szabályoknak gyakran elvi jelentősége van. Különösen így van ez a val­ lásszabadság garanciarendszerével: sokszor egy-egy apró, gyakorlati kérdés eldöntéséhez is az alapelvekhez kell fordulnunk. Sőt, al­ kotmányjogi szempontól a jogágak merev elhatárolása sem állja meg a helyét, hiszen az Alkotmány a jogrendszer egészét át kell, | hogy hassa. - Milyen tervei vannak Dékán Úrnak az egyetemmel kapcsolatban? Hogyan látja a Karjelenlegi helyzetét? - Elsőként azt szeretném elmondani, hogy engem ez a kihívás váratlanul ért. Nem is csak az idejét, de a személyemet illetően is. Nem kész tervekkel csöppentem bele a fel­ adatba. Messzebbről kezdve: a kilencvenes években nagy igény volt a jogi felsőoktatásra. Az a korszak tehát, amikor létrejött egyete­ münk jogi kara, egyfajta konjunktúra idő­ szaka volt. A Kar úgy tűnik, hogy megállta a helyét a hazai jogi karok versenyében, amikor mérni, rangsorolni próbálják az egyetemeket, akkor a hazai jogi karok rangsorában általá­ ban a második helyre kerülünk, amin persze még lehet javítani, azonban önmagában nem rossz eredmény. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jogi oktatás iránti igény csökkent, ma már nem olyan tömeges az érdeklődés, mint akár néhány évvel ezelőtt. Talán látszik az is, hogy önmagában a jogi végzettség nem biz­ tosít szilárd egzisztenciát. El kell tehát gon­ dolkodni azon, hogy' mi az a többlet, amivel egy joghallgatónak, egy frissen végzett jo­ gásznak rendelkeznie kell, hogy piacképes le­ gyen, és mi az, amit nekünk ehhez kínál­ nunk kell, hogy továbbra is versenyben maradjunk a többi jogi karral. - Mit gondol a Karjövőjércíl? - Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusz­ tán a karok versenyében nézzük a Pázmányt. Mielőtt ezt tennénk, arra kell reflektálnunk, hogy a küldetésünkhöz hűségesek vagyunke. Mit jelent az, hogy katolikus egyetem va­ gyunk? Mi kell ahhoz, hogy a mi Karunk is a hit, a tudomány és a kultúra párbeszédének helye legyen? Ha a jogról beszélünk, mit, mi­ lyen többletet jelent az, hogy az emberké­ pünk egy teremtett és megváltott ember képe, akinek méltósága ennélfogva nem az Alkotmány betűjéből származik, hanem ab­ ból, hogy Isten a saját képére teremtett min­ ket, sőt emberi sorsunkban is osztozott? Ennek önmagában is vannak következmé­ nyei. Azaz nem csak arról van szó, hogy egy­ két plusz tantárgyat előírunk - az természe­ tes, hiszen elvárható, hogy hallgatóink rendelkezzenek valamiféle tudásanyaggal az egyházról, illetve legyen valamiféle ismeretük a kánonjog kultúrájából - hanem arról is, hogy lássuk: mit jelent az emberi személy tisztelete akár a magánjog viszonyaiban, vagy a bünetőjog világában. Ez a többlet a mintatantervben nem tetten érhető, azonban ha az identitására, küldetésére folyamatosan ref­ lektál a Kar, akkor az itt végzettek - szinte észrevétlenül - megalapozottabb szemlélettel kerülnek ki a képzésből. A többlet nehezen �mérhető, azonban abban van a lényeg. Meg­ győződésem, hogy ha a küldetésünkhöz hű­ ségesek vagyunk, akkor az egyetemek ver­ senyében sem fogunk lemaradni. - Kin az identitásunknak valami egészen konkrét leképeződése abban, amit tanulunk? - Hogyne lenne. Az egyetem elkötelezettsé­ ge akár az egyes tantárgyakra lebontva is ér­ zékelhető lehet. Nem csak a kézenfekvő pél­ dára, a Kánonjogi Intézetre gondolhatunk, mely az országban egyedülálló, és széles körű nemzetközi elismertségre tett szert, hanem szinte bármelyik tanszékre. Akár olyan apró­ ságokra, hogy a kömyezetjoggal fogalkozó kollégák - és nem véletlen, hogy a környezetjognak nagy jelentőséget tulajdonítunk gyakran teremtésvédelemnek nevezik a kör­ nyezetvédelmet. Nagyon bízom benne, hogy konkrét módon leképeződik az egyetem identitása az oktatásban - ehhez persze az is kell, hogy az oktatás mögött működjenek olyan szellemi műhelyek, kutatócsoportok, melyek tudományos igénnyel reflektálnak a felmerülő kérdésekre. - Mit tehetünk mi, hallgatók, annak érdeké­ ben, hogy Karunk ilyenformán hűséges ma­ radjon küldetéséhez? - Nagyon sok munka van, amit közösen kell elvégeznünk, mindenekelőtt tanulnunk kell, Önöknek is, nekünk, oktatóknak is, hiszen mi minden órán vizsgázunk. Azt is tudni kell, hogy nem vagyunk könnyű gazdasági hely­ zetben, ám egyfajta igényességet fenn kell tartanunk magunkkal szemben. Ezzel kap­ csolatban egy történetet szeretnék elmesélni. Annak idején, mikor a Kar még csak épp­ hogy beköltözött jelenlegi épületébe, egyszer fél lépcsőfordulóval Zlinszky János profeszszor úr mögött baktattam fölfelé a lépcsőn. Azt hiszem, nem vett észre. Egyszer csak meglátott egy használt papírzsebkendőt a földön, lehajolt, felvette és kidobta. Nem azért, hogy ezt mások lássák, hanem egysze­ rűen azért, mert a szemét helye a szemetes. Azt hiszem, ez az a hozzáállás, amit vala­ mennyiünknek tanúsítani kéne. Egyszerre jelent ez alázatot, és azt is, hogy magunkénak érezzük az intézményt. Gyakran rosszabbak a tárgyi körülmények, mint amit nyújtani szeretnénk, mégis, minden műanyag széket, a könyvtár minden könyvét meg kell becsül­ nünk. Keresnünk kell annak a módját, hogy a körülményeket javítsuk. Még inkább meg kell becsülni mindazokat, akik az egyetemért dolgoznak. Az oktatók és az adminisztráto­ rok, a munkánkat segítő, lehetővé tevő sze­ mélyzet nagyrészt elhivatottságból dolgozik az utóbbiak általában ügyvédi praxist sem tartanak fenn a munkájuk mellett. Közössé­ get alkotunk, ahol a tisztelet nem függhet at­ tól, hogy kiket félünk vizsgáztatóként. A portás, a tanulmányi előadó, a tanszéki admi­ nisztrátor is nélkülözhetetlen tagja e közös­ ségnek, nem csak a professzor. A megelőlegzett tisztelet jobb belépő, mint a követelések bejelentése. De az is fontos, hogy egymást se­ gítsék, lépjenek ki a személytelenségből, hi­ szen tömegben könnyen elvész az ember, a közösség viszont megtart. A sok apró gesz­ tus összeadódva olyan hellyé teszi az épületet, ahova jó reggel megérkezni. A lényeg valahol az, hogy magunkhoz legyünk hűségesek, az­ az igényesek abban, ahogy dolgozunk, amit ki­ adunk a kezünkből, és végülis abban, hogy az Igazságot keressük - ne éljük be kevesebbel. Ziegler László Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde 2001. szeptember 1. Tisztelt Kollégák! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának 2007/2008-as tan­ évét megnyitom. Az évnyitó mindig alkalmat ad arra, hogy az előttünk álló feladatokat átgondoljuk. A ten­ nivalók, az elvégzendő munka kérdésére azonban csak akkor tudunk választ adni, hogyha tudjuk azt: kik vagyunk. Mi az ami, intézményünk sajátos jellegét adja? Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint más egyetemek? Azoknak, akik először vannak itt - persze at­ tól is függ, honnan jöttek, hiszen sok helyen ez természetes - feltűnhetett: mi a Himnuszt énekeljük, és nem hallgatjuk. Az egyetem közösség. Közösséget alkotunk: az oktatók, a hallgatók, és mindazok, akik­ nek a munkájára rá vagyunk utalva, akik nap, mint nap ellátják a hivatali és gyakorlati teendőket. Meghatározó kell, hogy legyen közöttünk a kölcsönös tisztelet. Ne felejtsék ezt el akkor sem, amikor elégtelent kapnak: az osztályzat nem a személynek szól, még csak nem is a tudásnak, hanem kizárólag az adott vizsgán nyújtott teljesítménynek, és semmit nem von le, nem vonhat le a személy értékéből. ítéletet majd Más mond rólunk, majd mond rólunk Más - ezt persze nem fe­ lejthetjük el. Ahogy a katolikus egyetemekről szóló apos­ toli rendelkezésében II. János Pál pápa fogal­ maz: a katolikus egyetem „hivatásánál fogva az Universitas magistrorum et scholarium a ku­ tatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-ját, amely az igazság keresésé­ nek, felfedezésének és közvetítésének örö­ mét jelenti a tudás minden területén”. A ka­ tolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság két rendszerét - az igazság keresését és azt a bizonyosságot, hogy az igazság forrása már ismert - szellemi erőfeszítéssel egyesítse, amelyeket túl gyakran állítanak szembe egy­ mással, mintha ellentétek lennének: az igaz­ ság keresése és az a bizonyosság, hogy az igazság forrása már ismert!’ (Ex corde Ecclesiae 1). A relativizmus korában a jogtudo­ mány, a jogi képzés számára felszabadítólag hat az, hogy van Igazság. A jog nem csak többségi szavazások eldöntötte állapot, ha­ nem egy biztos rendre épül. Ha ettől elsza­ kad, csak látszólag szabadult meg béklyóitól, valójában, éppen szabadságunkat veszítjük el. „A katolikus egyetem célja, hogy intézmé­ nyes módon biztosítsa az egyetemek világá­ ban a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt, a társadalom és kultúra jelentős problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyé­ nek, hanem az egyetemi közösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvő kincsestáráról, mely­ hez a katolikus egyetem saját kutatásával ke­ resi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresz­ tény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendentális cél felé vezet!’ (Ex corde Ecclesiae 13). Az életnek transzcendens cél ad értelmet, és mindannyian azt akarjuk, hogy legyen célja az életünknek. Az egyetem javaslata szemérmes javaslat, nem kíván senkitől álszent, őszintétlen gesztusokat - pusztán a tisztességes emberi magatartást -, azonban arra híy hogy ne csak tudásban gyarapodjunk, ne csak arra készüljünk föl, hogy versenyképes polgárként megálljuk helyünket a világban, hanem hogy magunkkal szemben legyünk igényesek. Ne csak a tanulásban, munkában, hanem abban is, ami mindennek értelmet ad, azaz, hogy ne adjuk fel az igazi boldogság vágyát, azt, amit csak az Igazsággal való személyes találkozás jelent. Amellett, hogy jó munkát, jó tanulást kívánok mindenkinek, azt kívánom, hogy az egyetem olyan hely legyen, ahol minél többen találkozhatnak Azzal, Aki maga az Igazság a tanulás, a tudás is így nyer igazi értelmet. Az igazságra lettünk teremtve. ötödik oldal �minden a helyén volt. Az utóbbi négy év tapasz­ talatai alapján bátran állíthatom, idén a regisztrá­ ció villámgyorsan, gördülékenyen lezajlott, ami elsősorban (Scharle) Zsuzsinak és (Szendrődi) Szabinak volt köszönhető. A kari vezetők, Schanda Balázs dékán, Szigeti Magdolna dékánhelyettes, Szabó Marcel dékán­ lyaavatás és eskütétel tette fel. A záróbulin im­ már igazi elsősként, gólyaként táncolhattatok pirkadatig... És táncoltatok is pirkadatig! Miután hazamentetek, mi még maradtunk, ko­ raestig. Elrendeztünk mindent, visszacipeltük a pótágyakat, kitakarítottunk. Befejezésül engedjétek meg nekem a személyes, őszinte hangvételt. Jól éreztem magamat, vele­ tek, azzal együtt, hogy itt nyomta a vállamat a legtöbb felelősség. Büszke vagyok Rátok, gó­ lyákra, ifjú hallgatókra, szervezőkre, tutorokra és hökösökre. Úgy érzem, mind méltók vagytok a Pázmányos jelzőre, címre! Ahogy a gólyatábor is méltó e jelzőre! Köszönöm mindenkinek, aki időt és erőt nem sajnálva hozzájárult a rendez­ vény sikeréhez! Kemenes Patrik (HÖK-elnök) .. .és ahogy a tutor látta helyettes, Szikora Gyula osztályvezető (Műszaki Osztály) szombat délután tették tiszteletüket a gólyatáborban. Rengeteg nélkülözhetetlen, érté­ kes információval szolgáltak részünkre. A szom­ bati bemutatkozó keretében tartotta meg Teleki László HOOK ifjúságpoHtikáért és jogi ügyekért felelős elnökségi tagja előadását a HOOK-ról és a képzési hozzájárulásról, a tandíjról. A szentgyörgyvári borkóstoló és ebéd felejthetet­ len élmény volt. Vasárnap Szűcs Balázs atya celebrált Szentmisét a gólyáknak, ifjú hallgató­ inknak. Az akadályverseny, a próbatárgyalás, a strandolás és hajókirándulás kerekítette ki, tette teljessé a gólyatábort. A táborra a koronát a gó­ Szombaton reggel hétre rendeltük a gólyákat a déli pályaudvar gödrébe, ahol a hagyományos játékok és idegesítő kérdések után elindultunk a Nagy Útra. A közel ötórás túra kiváló lehetőség volt az ismerkedésre. Érdekes különbségek ala­ kultak ki az öt vagon között, valahol csendben lapítottak a gólyák, valahol pezsegtek (az utóbbi­ ban nagy szerepe volt beépített gólyáinknak, aki­ ket többfordulós felvételin választottunk ki arra, hogy tévinfókkal és talmi feszengéssel beépül­ jenek a riadt elsősök közé). Az utat a tutorok elapadhatatlan dalkincsének köszönhetően min­ denki átvészelte, majd egy profi regisztráció után elfoglalták a szállást. Mivel a tutoroknak az az el­ ve, hogy a lekötött gólya a jó gólya, folyamatosan foglalkoztattuk őket a négy nap során. Volt, hogy egyszerű csoportbeszélgetésen tágítottuk elméjüket, volt, hogy akadályversenyen segítet­ tük a csapatszellem kialakulását, de az is előfor­ dult, hogy informálisan beszélgettünk a fonto­ sabb kérdésekről, mint pl. a 26-os gyakorló pozí­ ciója, vagy az egyetemen található porral oltók használata, de egy közös volt minden napban: az esti buli. A nap nyugvásával fordítottan arányo­ san keltek életre az amúgy fáradt gólyák, s talán néminemű szesznek köszönhetően napról napra jobban élvezték a zenét, de én nem ezzel magya­ ráznám a feltámadást: minden csoporttal töltött perccel közelebb és közelebb kerültek egymáshoz a gólyák, és az utolsó napra kivétel nélkül min­ den tutor egy csapatot segített, nem pedig 10-12 külön személyt. A hangulat a hétfő esti gólyaava­ táskor tetőzött, amikor Kemenes HOK-elnökünk felhívta az összes tutort a színpadra, hogy megköszönje nekünk a segítséget. A gólyák a tu­ tor szó hallatán spontán versenybe kezdtek: ki üvölti hangosabban a tutorának nevét... Leírha­ tatlan érzés, amikor négyszáz szem egyszerre csil­ log, és többször percekre megáll az avatás az egészséges őijöngés miatt. Ezek azok a percek, amelyek a sok-sok munkáért, felszín alatti szer­ vezkedésért és küzdelemért kárpótolják az em­ bert, és egy egész évre erőt adnak, és az, amikor végignéz a tutor a kétszáz üvöltve tapsoló, sárga­ pólós gólyán, és azt mondja magában: „ez tényleg egy jó évfolyam”. Bartolák Csaba Síppal, dobbal, záptojással Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy rossz érzésekkel tölt el egy-egy gyűlésre, tüntetésre szervezett ellentüntetésről szóló tudó­ sítás. Habár én magam, bevallom, nem vagyok sem gyülekező, sem tüntető, sem ellentüntető típus, mégis határozott véleményem alakult ki arról, milyen az, amikor az ellentüntetések a civi­ lizált véleménynyilvánításból átcsapnak a szá­ momra elfogadhatatlan „obstrukcióba”. E gon­ dolatok tolmácsolása, és esetleg egy termékeny vita kialakulása érdekében ragadtam klaviatúrát. Előrebocsátom, hogy érvelésem elsősorban nem jogi jellegű, továbbá nem tudományos igényű, és csupán szerény véleményemet tükrözi. Úgy tudom, a demokrácia alapjául szolgáló több­ ségi princípium lényege az, hogy egyenlők kö­ zött csakis a számbeli fölény dönthet. Meglátá­ som szerint a demokráciában két okból fogadjuk el racionálisan és viseljük el érzelmileg a többség döntését. Egyfelől a rendszer garantálja annak esélyét, hogy egyszer a mi véleményünk alkotja majd a többséget. Másfelől azonban a demokrá­ ciajátékot csak egy olyan közösség határain belül játszhatjuk, mellyel megfelelő módon azonosul minden tagjuk, azaz: a többség döntését a kisebb­ ség nem egyfajta idegen elnyomásként, hanem testvérei által való „leszavazásként” éli meg. Az előbbi feltételt a rendszer maga, míg az utóbbit a nemzetállami keretek - nézőpontom szerint feltétlenül garantálják. Egy többségre alapuló rendszerben a zsarnokság elkerülését, illetve a de­ mokrácia önfenntartását számos alapvető jogok­ ban is kifejeződő elv és szabály segíti elő. Ezek nem csupán az általunk előnyben részesített po­ litikai rendszer alapjául szolgálnak, de egyben an­ nak esszenciáját, „ízét” is adják. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen fűszer a szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jogunk, mely mindannyiunkat egyenlő módon megillet, s melynek bizonyos megvalósulási formáit egy másik összetevő, a gyülekezési jog segíti elő. A szabad véleménynyil­ vánításhoz való jogunk nyilvánvalóan nem csu­ pán a többségi/kisebbségi pozíciónk elfoglalása­ kor, hanem a döntést megelőző véleményformá­ lási szakaszban is elengedhetetlen szerephez jut. Minden vélemény attól értékes, hogy szabadon, valamely többséget vagy kisebbséget erősítve kí­ ván hozzájárulni a közt érdeklő politikaivá ava­ tott) kérdésekhez. Azaz: meg akaija mondani, mi, együtt, hogyan éljünk, és segít nekünk ab­ ban, hogy e kérdésekben miként döntsünk. Mindezek alapján a szabad véleménynyilvánítás­ hoz való jogunk a demokrácia nélkülözhetetlen előfeltétele, hiszen a véleményformáláshoz szük­ séges információk szabad áramlása nélkül a „többségei? bebetonozódnának, és zsarnokság­ hoz vezetnének, míg egyben a többségi demok­ rácia „elviselhetősége” és igazolása is megszűnne. A demokrácia és a véleménynyilvánításhoz való jog kapcsolatának eme igénytelen felvázolására azért vállalkoztam, hogy érzékeltessem: az olyan ellentüntetések, melyek valamely vélemény elfoj­ tására, elhallgattatására irányulnak, valójában a demokráciát kezdik ki és a véleménynyilvánítás­ hoz való jogot lehetetlenítik el. A vélemény­ nyilvánításhoz való jog nem arról szól, hogy azt fogjuk hallani, ami tetszik nekünk. Sőt! Ám má­ sokat megakadályozni abban, hogy ezt a jogukat szabadon gyakorolhassák, és meggyőző erejüket latba vetve a holnap többségét alkossák a másik fél alapvető jogainak megtagadását, a személy­ nek kijáró tisztelet megtagadását, és a demokrá­ cia lényegének megtagadását jelenti. Ahogy a tüntetőknek, úgy az cllcntüntetőknek is joguk van a véleménynyilvánításhoz. Ám a kölcsönös tisztelet, a másik fél egyenlőként és politikai, nem személyes ellenfélként való számbavétele azt kívánja, hogy egymás meghallgatásával, vala­ mint egymás mondanivalójára való tartalmi rea­ gálással nyilvánítsunk véleményt. Az obstrukció terméketlen, az ellentüntető frusztrációjának ag­ resszív megnyilvánulása - „üres” vélemény Nem szolgáltat ellenérveket, nem veszi komolyan sem ellenfelét, sem önmagát. Nem tudja mit akar, csak azt, hogy mit nem. Mindeközben pedig má­ sokat erőszakkal elhallgattat, saját fülsüketítő te­ hetetlenségét kényszerítve rá mindenkire. Olyan, mint a kisgyerek, akik szemét összeszorítva, fü­ lét befogva, ordítva záija ki a külvilágot, amikor valami nem tetszik, vagy amikor valamitől fél. Az alapjogok horizontális hatálya ugyan gyakran fejtörést okoz, ám a jelen kérdés megoldása véle­ ményem szerint ugyanennyire politikai érettség függvénye. Amennyiben már egyszer egy alapve­ tő jogokra épülő demokratikus rendszer mellett döntöttünk, legyünk annyira felnőttek, hogy szabályait és éthoszát akkor is elfogadjuk, ha olyannal találkozunk, ami ma nem tetszik. Ki tudja, holnapra talán más lesz a véleményünk. Láncos Petra Lea hetedik oldal �A gólyatáborról háromféleképpen... Keszthely, 2007. augusztus 25-28. .. .ahogy a gólya látta Be kell, hogy valljam: mindenki csak riogatott, hogy ó, a gólyatábor így, a gólyatábor úgy... Mekkora szivatások vannak ott... Nehogy jelent­ kezzem... stb. Kicsit sikerűit is megijeszteniük, de talán már csakazértis úgy voltam vele, hogy el­ megyek, hisi igazából ilyen csak egyszer van az életben, kár lenne kihagyni. S jól döntöttem! Életre szóló élményekkel és - remélhetőleg a ké­ sőbbiekben is fennmaradó - barátságokkal gaz­ dagodtam. Szombat reggel indult a vonat Budapestről. Én csak Székesfehérváron csatlakoztam, nagy izgal­ mak közepette: kedves tutorom, Júlia gondoskodóan felhívott, hogy a harmadik vagonban vannak. Hát, én - nem is tudom, miért - elölről számoltam, s így nem találtam egy Pázmányost sem a közelben. Anyukám - akit sehogy sem sike­ rült lebeszélnem, hogy 18 éves kislányát már csak nem kéne egészen a peronig kísérnie - pánikba is esett, hogy tuti rossz vonatra fogok felszállni..., mikor - hadd dicséljem kicsit a szervezést neonzöld pólókban szaladgáló fiatalok rám talál­ tak. Rögtön eligazítottak, Julcsi bemutatott a 15ös tutorcsoport többi tagjának, s leültetett. Igaz, hogy csak máshol volt hely, de nem bántam! Hosszú Gáborékhoz verődtem a hátralévő közel négy óra erejéig. S hogy mit csináltunk? Gyilkosoztunk! Bizonyára ti, ex-gólyák mind ismeritek ezt a játékot, de rám az újdonság erejével hatott, s rendíthetetlenül simogattuk-cincáltuk egymás fejét és fülét, annak függvényében, hogy épp' ki volt a felügyelő, illetve kik voltak a gyilkosok. Miután megérkeztünk és elözönlöttük a keszthe­ lyi vasútállomást, majd végigcibáltuk a kollégium felé a poggyászainkat, elmentünk megebédelni. (Be kell, hogy valljam, elbizonytalanodtam, ne­ vezhetem-e azt a két pár virslit ebédnek...) Utána tutorfoglalkozást tartozzunk, mialatt még jobban megismerkedtünk egymással, s memori­ záltuk a neveket: Júlia, ajapán jégtáncosnő, Dóri, a dán diplomata... Vicces volt, ahogy az elején pusztán már a feladat megértése is gondot oko­ hatodik oldal zott néhányunknak! Hogy mit csináltunk a nap hátralévő részében, arra már nem is emlékszem hirtelen... Habár, ha nem csal a memóriám, ek­ kor volt még előadás, ahol a Dékán Urék kö­ szöntöttek minket. Este meg természetesen buli! Ezt kár is kommentálni! Zene, kaja, pia, tánc, pia, pia, pia... Másnap meg másnaposság... De hát istenem! Erről szól a gólyatábor. Ezen az első éj­ szakán még próbálkoztam aludni, de hamar rájöt­ tem: abszolút felesleges! Vasárnap délelőtt bortú­ rán vettünk részt. Lehetne azt is mondani, hogy kutyaharapást szőrivel, de azért annyi mennyisé­ gűt itt nem lehetett inni. Érdekes volt az előadás a különféle borokról. Az elején még figyeltem is, aztán elkalandoztam. Valami olyasmi rémlik, hogy a nem színes szőlőből előállított borokat ré­ pával színezik, de erre ne alapozzon senki sem­ mit, lehet, hogy csak álmodtam... Majd utána a pincészet melletti kellemes vendéglőben ebédel­ tünk. Gulyásleves volt palacsintával. Szerintem egyikünk se hitte, hogy egy palacsintát is meg lehet rosszul csinálni. No, de sikerült! Sebaj, a gulyásos tányért annyiszor töltötték csurig, ahány­ szor csak óhajtottuk. Visszaérkezésünk után pe­ dig a vasárnapi szentmisét celebrálta Balázs atya. S hogy hol? Hát az ebédlőben. Biztos vagyok benne, hogy a többséget megnyerte közvetlen stílusával. Aztán pedig az akadályverseny követ­ kezett! Huh, az fantasztikus volt! Azt még nem is meséltem, hogy ehhez indulót kellett kreálni, és zászlót kellett rajzolni. Mégpedig annak az or­ szágnak a lobogóját, amelyet az ügyeskezű tuto­ rok húztak. Ránk Luxemburg esett. „Luxem­ burg a székhelyünk/ Borotvált a szőrzetünk...” Hirtelen csak ezek a sorok jutnak eszembe, de gondolhatjátok, hogy a többi is hasonlóan szelle­ mes volt! (Nem csoda, hogy nyertünk!) Szóval: mondták, hogy szorosan álljunk egy fara­ kás elé, egymáshoz is közel, mert fényképezni akarnak. Mi persze, hiszékeny gólyák totál elhit­ tük. Mindenki igazgatta a frizuráját, vigyorgott, mint a vadalma... Amikor... Zutty! Jéghideg víz­ zel zúdítottak nyakon minket. Nem tértünk ma­ gunkhoz! Majd röhögésben törtünk ki Aztán a vizezésnek még nem volt vége! Nagy-Britanniába kellett eljutnunk. A feladat: ha nincs se repülő, se hajó..., akkor mit tehet az ember?! Hát persze! Mi mást?! Beleveti magát a Balatonba, s úszik. Angliáig meg sem áll! De nem volt ám ilyen egy­ szerű a feladat! A szurkolást is pontozták. így mi mindnyájan beleugrottunk a hűsítő habokba. Nem véletlen’ a győzelem! Ezeken kívül ínycsik­ landó volt a borsos puding - a korábbi csapatok bezzeg fahéjjal nyalták -, a mandulaaromás Tescos kenyér... Ja, majdnem elfelejtettem! A mi to­ jásunk: Béla! Furcsán nézhetett ránk Keszthely lakossága, mikor ezt a férfinevet harsogtuk a vá­ rosi parkon keresztül sétálva. Habár ez még kutyafüle volt a Pázmány- és jogászindulóhoz képest, melynek kb. minden második szavát cen­ zúrázni lehetne. Azért odafigyeltünk ám: amikor egy kisgyerekes családot láttunk, akkor befogtuk a kereplőnket, s elcsendesedtünk... Azért néha így is furcsán néztek ránk! Visszaérve a szállá­ sunkra az éhes csorda finom vacsorával tömte meg a bendőjét, majd kezdődött a nem is hajna­ lig, hanem inkább másnap reggelig tartó tivor­ nya. Na, ekkor már meg sem próbáltam álomra hajtani a fejem. Inkább én is jót szórakoztam! Huh, hogy mekkorát táncoltunk! Igaz, a zene olykor hagyott maga után egy kis kivetnivalót. Nem is igazán értettem, hogy mi volt az oka, hogy olyan hajnali öt környékén, mikor már a többség kidőlt, akkor adták le a népszerűbb szá­ mokat, addig meg bármennyire is könyörög­ tünk, nem engedtek. A hét első napjára már igencsak elfáradt kis csapatunk. Délelőtt tutor­ foglalkozás volt, majd ebéd után strand illetve hajókázás. Meg kell, hogy súgjam, másodmagammal elmentünk egy kicsit megnézni a „Balaton fővárosát". A bóklászásunk után igyekeztünk szálláshe­ lyünkre visszatérni, s kicsit pihenni, mert este már gólyaavatás volt! De nem durva, megalázó, hanem jókedélyű, vicces! Letettük a nagyesküt, miközben gólyaállásban egyensúlyoztunk. S ek­ kor volt az eredményhirdetés! Hát, majd ki­ ugrottunk a bőrünkből! Szerintem a tutorok is, mikor a színpadon álltak, s végignéztek a boldog, vidám gólyáikon, azt érezhették: hogy igen, meg­ érte a fáradozásuk. Majd megkezdődött a mulat­ ság! Őszintén szólva, ezt már nem bírtam végig, viszonylag korán kidőltem a sorból, s az álmok mezején vándoroltam. Másnap pedig már jöttünk haza. Fáradtan, élmé­ nyekkel gazdagodva gurult ki a vonatunk a keszthelyi állomásról. Mindnyájan a puha ágyikónkra vágytunk, de csöppet sem bántuk, hogy belevágtunk, s bár fáj a lábunk, a hátunk, s a vál­ lunk, de már váijuk, hogy újra találkozzunk! Hú, milyen kis rímfaragó lettem. Szóval csak azt akartam írni, hogy szuper volt, megismertük egymást, s tuti, hogy jövőre is - igaz, hogy már nem gólyaként -, de elmegyünk. Mikola Orsi .. .ahogy a Hallgatói Önkormányzat látta A Gólyatábor. A Gólyatábor Karunk hagyomá­ nyos rendezvényeinek egyike. A gólyák, az ifjú hallgatók számára meghatározó szervezett együttlét. E szervezett együttlét sok évre, a kép­ zés teljes idejére - és bizony tovább, azon túl is fontos emlék, közösségteremtő közösségi él­ mény Idén a szervezési munkálatok már tavasszal, a hallgatói önkormányzati tisztújítást követően megkezdődtek. A szervezők csapata folyamato­ san bővült. Nyár elején kész volt a pontos prog­ ram, amelyen mindössze pár pontban kellett később változtatni. Remélhetőleg tartalmas, és bízom benne, élvezetes programmal szolgáltunk, szolgálhattunk gólyáink, ifjú hallgatóink számá­ ra. Számotokra. Csapatunk nem tagozódott klikkekre. Hosszú évek után ismét, talán első ízben, a szervezők, a tutorok és (a nem feltétlenül a küldött) HÖKösök, egy szívvel, egy dobbanással dolgoztak áp­ rilis óta együtt, egymásért, a - tavasszal még nem ismert, még csupán leendő - gólyákért, ifjú hall­ gatóinkért, értetek. Egymást segítve minden helyzetben! Karunk dékánja, Schanda Balázs egy dolgot kért tőlünk az idei gólyatábor költségvetését illetően: ne kelljen kari/egyetemi forrást igénybe venni a lebonyolítás során. Az elvárást teljesítettük! A rendezvényt 19.000.- Ft. plusszal zártuk! A szervezők egy része már pénteken leutazott, hogy mindent előkészítsen számotokra. Az érke­ zésetek időpontjára, szombat koradélutánra már �Botos Katalin Politika és gazdaság A szocializmus éveiben minden egyetemista tanult politikai gazdaságtant. Ennek első számú tétele volt, hogy a politika - sűrített gazdaság. És ez igaz is volt. Mindenek előtt a politika meg­ határozta külgazdasági kapcsolatainkat, leszakí­ tott az integrálódó Európáról s új külgazdasági orientációt hozott létre. Külföldi partnereink kez­ detben csaknem kizárólag a szocialista országok lettek, komp -ország oda-vissza hajózott. A politi­ kai hatalom közvetlenül beavatkozott a gazdasági életbe, megmondta, ki mit termeljen, mennyiért, s kinek mi jár a megtermelt javakból. Egyszóval, közvetlenül helyettesítette a piacot, a gazdaság működési mechanizmusát. Nem csupán meghatá­ rozta a fő irányvonalakat, de egyenesen egybeolvadt vele. Ha kellett, az erőszakszervezeteket is mozgó­ sította: padlás-lesöprés, koncepciós gazdasági pe­ rek, véres ítéletek. Nem ismert tréfát a gulyáskommunizmus sem. Hiába, hogy némiképp módosították a terv-utasításos rendszert. Kis magyar pénzelmélet-történet című munkámban bemutattam, hogy még a tudo­ mányos kutatás szintjén se tűrt meg a fővonaltól eltérő nézeteket. Öngyilkosságba hajszolt embere- „Isten megadja az egyháznak, hogy az emberiség készségesebb legyen az evangéliumi mag befogadá­ sára. Úgy vélem, itt az ideje, minden egyházi erőt be kell vetni az emberiség új evangelizálására és a missziók segítésére. Egyetlen Krisztushívő, az Egy­ ház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a legfőbb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk minden népnek!’ (Redemptoris Missio 3.) Budapestre érkezett az Európa négy nagyvárosát már megjárt városmisszió. Fővárosunkat elbontotta a „Nézz fel!” felszólítással ellátott, illetve a sötét­ kék hátterű tizenkét csillaggal körülvett templo­ mot ábrázoló plakát. De honnan is ered a város­ misszió, és mit akar üzenni nekünk az Egyház? II. János Pál pápa meghirdette Európa újraevangelizálásának feladatát: „Emlékezzünk meg az Egyház számos gyermekéről, akik Európa történe­ te folyamán a családi, hivatásbeli és társadalmi élet rejtettségében éltek nagylelkű és hiteles, szent éle­ tet. Az »öreg« kontinensen is széles társadalmi és kulturális rétegek vannak, melyekben a szó szoros értelmében vett pogányokhoz szóló missziót kell teljesíteni” (II. János Pál pápa: Ecclesia in Európa). A nem hívők körében is mindig nagy szeretetet ébresztő pápa szavai a városmisszió által életre kel­ tett nagy ívű összefogásban látszanak beteljesedni. A direkt evangelizációval foglalkozó Emmánuel Közösség buzdítására négy európai nagyváros fő­ pásztorának - Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel közreműködésével született meg a városmissziók (ICNE) terve, amelyhez ötödikként csatlakozott Erdő Péter bíboros. nyolcadik oldal két, vagy egyenesen likvidálta az ellenkező nézete­ ket vallókat. Ács Lajos a hatvanas évek éléjén kiugrott a PM harmadik emeletéről, mert nevetsé­ gessé vált „kapitalista” kamat-teóriájával. Ausch Sándort 1971-ben Paksnál fogták ki a Dunából, mert a KGST- mechanizmusát nem hatékonynak nevezte, és valuta-konvertibilitást javasolt bevezet­ ni. Nem csoda, hogy a jóindulatú Hetényi István OT -elnökhelyettes nem engedte hasonló követ­ keztetésekben gazdag kandidátusi értekezésemet 1972-ben nyilvánosságra hozni, s titkosították azt. A helsinki folyamat szellemében kissé enyhébb szelek fújdogáltak, így megjelentek mégis a KGST trf-rubel rendszerét bíráló írásaim, de Andropov elvtárs budapesti látogatásakor a 80-as évek elején újfent letiltottak a közlésről. Állítólag személyesen közölte a veszélyes bírálók neveit a Központi Bi­ zottság gazdasági titkárával. S mivel az idő tájt ful­ ladt bele a Balaton fél méteres vizébe a pártüdülő strandján egy este Andropov tolmácsa, aki Ká­ dárral való találkozásain közvetített 1956-ban, nem is kísérletezhettem a trf-rubel rendszerről cikk­ írással addig, amíg az említett első titkárrá avan­ zsáló GPU vezető is el nem távozott az élők sorá­ ból. A KGST energia-politikáját bíráló munkám meg végképp tiltó listára került. A nyolcvanas évek végén felgyorsultak az esemé­ nyek. Beléptünk az IMF-be, valóban a szovjetek jóváhagyása nélkül. A lépés „bátor” megtételére az ösztönzött, hogy az ország a teljes fizetésképtelen­ ség határán állt. Reformokat kezdeményezett a politika, de a lényeges fordulatra, a tulajdonviszo­ nyok, és a devizagazdálkodás megváltoztatására csak 1990 után kerül sor. A rendszerváltozás után a kapitalizmus (újra)építése kezdődött el. Ahogy annak idején a politika „intézkedett” az ál­ lamosításokról, most is a politika határozta meg az „államtalanítás”, azaz a privatizálás menetrendjét. A választott módszer eredményeképpen - s a sú­ lyos, megörökölt adósságteher miatt, melyet kifi­ zettünk e bevételekből -, nemjött létre középosztályi társadalom. A jövedelem-differenciák megnöve­ kedtek, a tulajdon zöme külföldi kézbe került. Ha korábban a külkereskedelmen keresztül vol­ tunk előbb német, majd szovjet gyarmat, most közvetlenül a tulajdonviszonyok alapján lett az or­ szág a multinacionális tőke gazdasági terepe. Gaz­ dasági szuverenitásunk ezáltal erősen korlátozott, s a maradék „szabad” területeken pedig rendkívül igen erős a gazdaságnak az államtól való kölcsönös függése. A kisvállalkozások nagyrészt a közszférá­ tól függenek, önkormányzati intézményeknek, köz­ vetve tehát politikai megrendelőknek dolgoznak. A nagy cégek lobbiereje pedig erőteljesen megnyil­ vánul a központi gazdasági döntésekben, különö­ sen, ha azok képviseletét egy párt politikai prog­ ramjának részévé teszi. A privát gazdaság behatol a korábban a közszféra által ellátott területekre. A hatalom gyakran nem tudja, vagy nem is akaija szabályozó erejét érvényesíteni e magántörekvé­ sekkel szemben. A gazdaság - sűrített politika lett. Élesen elválik a gazdasági racionalitás és a társadal­ mi felelősség, az utóbbi az állam nyakán marad. Ami önmagában természetes is lenne, de kellő for­ rás híján az állam ezt a gyeplőt is a lovak közé dobja, az öngondoskodás jelszavával. Csakhogy amíg Eu­ rópa boldogabbik fele ez öngondoskodáshoz azért rendelkezik valamelyes vagyonnal, megtakarítá­ sokkal, a magyar társadalom és gazdaság az ala­ csony jövedelem-szintek, az elmaradt középosz­ tály-képzés miatt erre gyakorlatilag nem lesz képes. Városmisszió Budapesten A nagyvárosok missziójának időszerűségéről nyi­ latkoztak 2000 októberében „az alapító atyák”, vagyis Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel bíboros érsekei: „A városi élet kedvezni látszik az elpogányosodás egyre szélesedő folyamatának. Ugyan­ akkor tanúi lehetünk a kultúránk alapját jelentő kereszténység iránti nagyobb érdeklődésnek is. A di­ rekt evangelizáció területén több mint két évtizede dolgozók egybehangzó híradásai szerint valódi vál­ tozás tanúi lehetünk az utóbbi néhány évben. A kö­ zelmúlt missziós kezdeményezéseinek tapasztala­ tai megmutatják, hogy Európa nagyvárosaiban a korábbinál nagyobb nyíltsággal és egyre sürgetőb­ ben jelenik meg az élet értelmének és Istennek a keresése. Korunk az Evangélium hirdetéséért ki­ ált!” (Marik József - Kunszabó Zoltán: Nagyváro­ sok missziója, Vigília, 2007/2). A cél tehát egyértel­ mű: a megújuló kereszténység éppen a nagyváros sajátos körülményei között találja meg új bázisát. Az Egyház minden országban más és más mottó­ val köszöntötte a nagyvárosok lakóit. 2003-ban Bécsben a „Nyissátok ki az ajtókat Krisztusnak!” felkiáltással kezdődött az ünnepi hét. 2004 őszén Párizsban közösen keresték a választ a kérdésre: „Ki mutatja meg nekünk a boldogságot?”. 2005 őszén Lisszabonban újra meghirdették az Egyház legnagyobb titkát, hogy „Krisztus él”. 2006 őszén Brüsszel egyszerűen azt mondta, hogy „Gyertek, nézzétek meg!”. Budapesten pedig a kisbabás pla­ kátról jól ismert, „Reményt és jövőt adok nektek” ígérettel vette kezdetét a 2007. szeptember 16-22. között megtartandó városmisszió. A városmisszió minden helyszínen azonos építő­ elemekből áll: 1. Nemzetközi kongresszus mintegy 1000-1200 többségében külföldről érkezett résztve­ vővel. Itt többnyire előadásokra, tanúságtételekre kerül sor, illetve szentmiséken, szellemi műhelyek munkájában vehetnek részt a küldöttek. 2. A plé­ bániák missziós programjai: számszerűen a legtöbb programot a plébániák nyújtják a plébániákhoz közel eső utcákon és tereken. 3. Központilag szer­ vezett missziós helyszínek: a főváros forgalmas pontjaira koncentráló program, főleg bevásárló­ központokban, pályaudvarokon, kültéri színpado­ kon. 4. Mindenkinek szóló programok: a missziós hét kezdő és záróeseményei, amelyre az egész vá­ ros és minden külföldi meghívott is hivatalos. A városmisszió programjai lapzártánk után kez­ dődtek meg, így élményeinkről és tapasztalataink­ ról a következő számban tudunk beszámolni. Sáhó Eszter Reményt sjövőt adok nektek! Városmisszió - Budapest 2007. szeptember 16-22. �Jogösszehasonlítás á la Lausanne Magyarok a lausanne-i kaszinó előtt Történetünk valamikor májusban kezdődik, Pé­ teri Zoltán professzor úr irodájában, amint rendkívül szívélyesen ellátja jelentkezési ívein­ ket az ajánlási záradékával, felvételi esélyeinket növelendő. Sok éve már, hogy hirdeti a Nemzet­ közi Jogösszehasonlító Akadémián való rész­ vétel lehetőségét hallgatóinak a „Jogcsaládok” szemináriumon és a Jogösszehasonlító TDK al­ kalmain. így hát többen, akik már végigjártuk az összes kurzust (ami nem feltétel, viszont je­ lentős könnyebbség), végzős harmadévesekként belevághattunk, merthogy a sikeres jelentkezés­ hez befejezett harmadik év szükségeltetik. Jelentkezésünk hőn óhajtott célja kijutni az Akadémia nyári „szessziójára”, lehetőleg ösztön­ díjjal, merthogy a tandíj (és a helyszínül szolgá­ ló Lausanne-ra, illetve a svájci árszínvonalra te­ kintettel a szállás, élelem és minden más is) amúgy megfizethetetlen lenne. Étkezést és zsebpénzt így nem is, „csupán” lakóhelyet és ingyenes oktatást biztosítottak az ösztöndíja­ soknak (ki a kicsit nem becsüli...). Magát az Akadémiát legegyszerűbben a strasbourgi anya­ intézmény, a Faculté Internationale de Droit Comparé oktatási és képzésbeli küldetésének megtestesítőjeként aposztrofálhatnánk, amely lehetőséget nyújt joghallgatók és diplomások számára a jogösszehasonlítás (avagy: összeha­ sonlított jog) tudományában történő elmélyü­ lésre, három szemeszter erejéig. A „szemeszter” vagy „ciklus” megnevezés egyébként háromhe­ tes, ill. a legutolsó kurzus esetében kéthetes idő­ szakot jelent. Az első ciklus angol és francia, a továbbiak sajnos kizárólag francia nyelven hoz­ záférhetők. Azelőtt volt német nyelvű kurzus is, sőt, mindhárom „européer” nyelven végig volt oktatás, ám Constantincsco Dékán Úr eze­ ket megszüntette, sajátosan soviniszta módját adva ezzel a francia nyelv tanulására való ösz­ tönzésnek. C’es la vie? A sikeres felvételi után kezdődő lausanne-i tar­ tózkodásunk egy, július-augusztuson átívelő, szűk hónapnyi időtartamot ölelt fel. A tanítás július 30-tól augusztus 18-ig tartott, vagyis há­ rom héten keresztül. Minden héten három tárgy, három tanár (átfedések voltak, persze), há­ rom vizsga, szóbelik és írásbelik, az egyes okta­ tók preferenciájának megfelelően. Mondhatom, az Akadémia változatos összetételű tanári kart és hallgatóságot vonzott, igazi „nemzetközi tár­ saság” gyűlt össze. Olasz, román, belga, francia, bolgár, iráni, német, stb. reménybeli és remény­ telen jogászok sora, és nagyszámú magyar, meglehet, hogy Péteri professzorunk hatására. Tréfásan meg is jegyezte, hogy „indítványozni kellene a magyar nyelvű oktatás bevezetését, hiszen egy ilyen könnyű nyelv, mint a magyar, hetek alatt könnyűszerrel elsajátítható”. Tanáraink palettája a hallgatókéhoz hasonlóan színes, műveltségük európai színvonalú volt. Az angol csoport tanárainak nemzeti megoszlá­ sa: amerikai és ír professzorinák, két német, egy belga, görög-angol, pakisztáni-svájci, végül egy olasz prof. Az iszlám jogot, mint elvárható, a palesztin gyökerekkel rendelkező Sami Aldeeb tartotta, de pl. a kínai jogot a német, míg a be­ vezetést és az angol tulajdonjogot a görög-an­ gol Banakas adta elő. A metodológiát az ír hölgy adta elő, igencsak helyénvaló módon, hisá ő a Svájci Jogösszehasonlító Intézet igazgatója is egyben, tehát a gyakorlati összehasonlításhoz is konyít. Az amerikai hölggyel együtt ők voltak a „native English speakers”, igyekeztünk tehát tő­ lük elsajátítani a „lav^ kiejtésének művészetét, mérsékelt sikerrel. Legjobb tanárunk talán a bel­ ga Herboots professzor volt, aki nem kis átélés­ sel magyarázta a „trust” intézményét (common law), igazi egyszemélyes színházat rendezve emeritus létére! Korábbi évfolyamok szerint ő a „buktatóember”, többen is elvéreztek rajta előt­ tünk (többi tanárunk kevésbé volt szigorú). Minthogy eredményeink még nem érkeztek meg, csak reménykedhetünk a sikerben. A magyar hallgatók angol nyelvtudásuk és tu­ dásanyaguk tekintetében a többi nemzet hallga­ tóitól nem maradtak el, szokott „Hongroise” kiejtésükkel remekül elboldogultak. Ha meg­ gondolom, e téren az olaszok bizonyultak a leg­ gyengébbnek. Vicces kiejtésük (minden szó végét megnyomják egy ,,e”-vel), bolognai tan­ rendszerük (negyedik évüket kezdik, s mind­ máig nem találkoztak római joggal) valamint puskázásra való hajlamuk - a románokkal kar­ öltve - némileg rontotta értékelésüket. Vicces volt, hogy éppen az olasz professzorunk ültette őket széjjel az egyik vizsgánk előtt, de csakis őket! Nyilván tudja, milyenek az övéi... Hétfőtől-csütörtökig tehát oktatás, pénteken­ ként vizsga volt. Az érdemi felkészülés szerda­ csütörtök esténként (éjszakánként) zajlott, mi­ után suliból hazaslattyogtunk a gondozott tóparton, avagy ha esett, felkapaszkodtunk a trolira. Hétvégéink szabadon teltek, kinek strandon napozgatva (a tó hűvös és kristály­ tiszta), kinek a városban (látnivaló volt elég). Adott esetben elhajóztunk a festői Montreaux meghódítására, ki-ki Vévey-be is, egyesek pedig vasparipán vették be Genf kapuit. Aki most utána számol, és a heti négy tanítási napot szembeállítja a három tantárggyal, rá­ jöhet, hogy ennyi idő alatt nemigen lehetett esé­ lyünk a tudomány legmélyére hatolni, hanem épp’ hogy csak szakíthattunk ama bizonyos fá­ ról. Nekünk, szerencsénkre, akiknek Péteri professzor úr már jóval alaposabban előadta az anyagot, s nem is csak tárgyanként 5 órában, többnyire ismétlésszámba ment a dolog, egy csi­ pet idegen nyelvi kihívással fűszerezve. Az ola­ szok, románok már kissé szkeptikusakban álltak a dologhoz, de ha valamelyikük meg is bukik, azt a gyakori bulizásnak köszönhetik majd, hiszen ismétlem: a tanárok emberségesek. Miért volt érdemes részt venni? Nos, ha kiderül, hogy megfeleltünk a vizsgákon, a „csertifikát” mindenképpen jól mutat majd az önéletrajzban. Az említetteken kívül kiemelendő még a látó­ körszélesítés momentuma, ami tiszta haszon. Például eleddig csak a jogegységesítés (unification du droit) távoli, fennkölt célja lebegett a szemünk előtt, mint a jogösszehasonlítás alkal­ mazott területe. Gyakorlatias „angol” oktatóink viszont „a jog kufárairól” (merchants of law) beszéltek, akik pl. a nemzetközi magánjog terü­ letén aratnak bőséggel. Kevéssé hangzik fennkölten, nemde? Amiért végül is Lausanne telitalálat volt, az a tény, hogy amit a padban ülve tanultunk, annak az utcákon a saját szemünkkel láttuk a megva­ lósulását, és ezzel alig túloztam. Többnyelvű társadalom, nyitott gondolkodásmód, jólét, ész­ szerű megoldások. (Bővebben írok erről: w™ ahonap.hu, megjelenik októberben.) Hasonló bonuszként aposztrofálhatjuk a svájci­ ak nemzeti (!) jogösszehasonlító intézetét. Égy Józsefváros-méretű egyetemi campus (Lausanne-Dorigny) közepén található, amely terü­ let lenyúlik egészen a Genfi-tó partjáig. Pár lé­ pésre található az UNIL egyetem jogi fakultása, szintén egy nagyobbacska könyvtárral. Nem mellékes, hogy e két intézmény biztosította, ké­ pes volt biztosítani a szesszió rendezésének tár­ gyi feltételeit. Az Intézetben a legújítóbb, legfejlettebb jogi megoldások átvétele végett folyamatosan vizs­ gálják a különböző jogrendszereket, s kapnak erre megrendeléseket a svájci kormányzattól (szövegtervezetek, vélemények, elaborátumok kidolgozása stb.). Mindezt az alkalmazott jogi munkát látni, azt hiszem, sokunk számára fel­ ért egy revelációval, új irányt szabván ambíció­ inknak. Amint a Péteri professzor úr is meg­ állapította: „Itt mások a lehetőségek. Nekünk, magyaroknak kemény munkával és szorgalom­ mal kell ellensúlyoznunk a nyugatiak jobb anyagi feltételeit.” Miután mind épségben fogtunk partot idehaza, így minden jó, ha a vége jó. Ha végre egyszer megtanulok franciául, bízvást jelentkezem majd a második évfolyamra is, mert - ahogyan ír tanárnőnk a beavatottak huncut mosolyával az arcán kinyilvánította: „Comparative law is always fun!” - Mindig móka... TarrÁdám kilencedik oldal �Győztes Pázmányos jogászok Diadal a miskolci EU Vándorkupán A Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi ka­ ra 2007. május 10-11-én rendezte meg az Euró­ pán Law Moot Court Competition mintájára a III. Miskolci EU Vándorkupa Európa-Jogi Perbeszédversenyt. A rendezvényen a csapatok - jo­ gászhallgatók és már végzett jogászok kü-lön ka­ tegóriákban - írásbeli beadványok készítésével és annak szóbeli ismertetésével mérhették össze a közösségi jogi tudásukat. Jogi karunk a posztgraduális „fiatal jogászok” szekcióban képviseltette magát a versenyen. A csapat tagjai Schmidt Richárd (csapatkapitány, ügyvédjelölt), Hegedűs Levente (köztisztviselő) és Pasqualetti Gergő (köztisztviselő) korábban karunkon végeztek, jelenleg a Deák Ferenc To­ vábbképző Intézet angol nyelvű EU szakjogász­ képzés posztgraduális hallgatói. A versenyről a beadványok leadási határideje előtt 10 nappal olvastak a Pesti Ügyvéd című havi lap­ ban. Á versenykiírásban egy fiktív jogeset szere­ pelt, melyhez beadványokat kellett készíteni alpe­ resi és felperesi oldalról egyaránt. Ezek terjedelme nem haladhatta meg a 15-15 gépelt oldalt. A fiktív jogesethez hasonló, precedens ügyeket kerestek, s azokat felhasználva sikeres beadványt készítettek, hiszen bekerültek a miskolci döntőbe. A döntő május 11-én délután volt a posztgraduá­ lis szekció számára. A perbeszédverseny olyan volt, mint egy bírósági tárgyalás. A csapatok egy­ más ellen érveltek előbb alperesként, majd felpe­ resként. Mindkét alkalommal először ismertetni kellett a jogesetet 10 percben, utána pedig 5-5 percben kellett reagálni az ellenfél hivatkozásaira és érveire, valamint a bíróság kérdéseire. A háromtagú bíróság (egyben zsűri) értékelte a csapatokat, mind az írásbeli teljesítményt, mind pedig a szóbelit (külön írásbeli zsűri - az ELMCvel ellentétben - nincsen). A zsűrit Somssich Ré­ ka (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium), Maczonkai Mihály (PTE, dékánhelyettes, docens) és Angyal Zoltán, (ME Európajogi és Nemzetkö­ zi Magánjogi Tanszék, adjunktus) alkotta. A bírák több szempontot vettek figyelembe az értékelésben. Először is azt, hogy a kiírásban sze­ replő kritériumoknak megfelelően, közösségi jo­ gi alapon közelítették-e meg a versenyzők a kér­ déseket. Ezen kívül azt, hogy az ötéves és a posztgraduális tanulmányok elméleti rendszerét hogyan voltak képesek átültetni a gyakorlatba, mert ez a megmérettetés elsősorban gyakorlat­ orientált volt. A legfontosabb pedig, talán az volt, hogy mennyire tudtak speciálisan EU-s jogi gondolkodást alkalmazni az érvelések és hivatko­ zások terén. A győztes csapat tagjainak véleménye szerint az volt a mindent eldöntő a pontozásban, hogy egyedi ötletekkel próbáltak előrukkolni és mindig sikerült, szinte azonnal reagálni a zsűri vagy az ellenfelek kérdéseire és támadásaira, persze he­ lyesen. Elmondták, hogy voltak olyan csapatok is, akik felolvasták a jogeset ismertetését, vagy a jogszabályi hivatkozást keresgették hosszú perce­ kig, ami ugye nem befolyásolta pozitívan sorsuk alakulását. Ricsi, Levente és Gergő azonban hiányolták azt, hogy a Pázmányon tanuló joghallgatók nem érte­ sültek a megmérettetésről, ezáltal nem is indultak a versenyen. Mindenkinek ajánlják ezt a jövőben, mert itt kipróbálhatják, mennyire talpraesettek, mennyire jó a kommunikációs képességük, és nem utolsó sorban érezhetnék, hogy milyen egy hivatalos tárgyalás résztvevőjeként helytállni. Azt még elárulom, hogy győzteseink nem érik be ennyivel! A következő megmérettetésüket már nem hazai környezetben, hanem a European Law Moot Court Competition versenyen képze­ lik el, melynek döntője Luxemburgban lesz. Kun Gellert Ügyvédi történetek 1. rész Vádemelés a temetkezési vállalkozó ellen Ügyvédnek lenni mindig is érdekes dolog volt. Olyan esetekkel lehet találkozni, amelyek egy hétköznapi ember számára már-már elképzelhe­ tetlenek. Bérces László, a Polgári Eljárásjogi Tan­ szék mestertanára úgy gondolja, hogy egy-egy büntető- vagy polgári jogi törvénynek a megér­ tetését nagyban segíti, ha az elmélet párosul a gyakorlattal is. Az ügyvédi történetek sorozat­ ban Bérces tanár úr különböző, érdekesebb ügy­ védi eseteiről lesz szó. Az első részben egy temet­ kezési vállalkozó elleni vádemelés körülményeit újuk le. Egy vidéken élő házaspár Budapestre szeretett volna költözni, és úgy gondolták, hogy a község­ ben eltemetett őseiket exhumáltatni szeretnék, és a fővárosban temetnék őket újra, mert idős ko­ ruk miatt a vidéken lévő sírhoz már nem tudtak volna kijárni. Ennek érdekében megkeresték a helyi plébánost, hogy kitől lehet engedélyt kérni, és miként lehet elvégeztetni az exhumálást. A plébános közölte a házaspárral, hogy a helyi te­ metkezési vállalkozónak van erre jogosultsága, akit később felkerestek, és az el is vállalta a mun­ kát. A megrendelésnek eleget téve a segédmun­ kásával elvégezte a munkát, a megrendelők a maradványokat Budapestre szállították, és újra­ temették. A temetkezési vállalkozó és segédje elkezdte viszszatemetni a kiásott, üresen hagyott gödröt, azonban ahogy elkezdték a munkát, rövid időn belül hatalmas vihar tört ki, így az egyébként tizedik oldal agyagos talaj miatt nem tudták visszatemetni a gödröt. A balesetveszély elhárítása érdekében a kiásott gödör négy sarkára faoszlopokat vertek le, azokat két helyen dróttal körbekerítették, melyekre figyelemfelhívó műanyag szalagokat helyeztek. Sajnálatos módon még aznap éjjel is­ meretlen tettesek jogtalanul eltulajdonították a temető kovácsoltvas kapuját és a temetkezési vállalkozó által levert négy faoszlopot is. Másnap ezt tapasztalva, a vállalkozó újabb négy oszlopot vert le, amit következő éjjel ismét eltulajdo­ nítottak. Ezt követő napra esett Mindenszentek ünnepe, és a temetkezési vállalkozó egyéb elfoglaltságai miatt a második eltulajdonítást követő napon az oszlopokat már nem verte le, és nem kerítette körbe a kiásott sírhelyet. Az este folyamán a szomszédos sírhelyhez egy édesanya érkezett 16 éves fiával a kegyeletét leróni. A fiú, miközben nagyszülei sújának keresztjénél a gyertyát akarta meggyújtani, véletlenül belecsúszott a kiásott gö­ dörbe, ahonnan kijönni azonban már nem tu­ dott, mert éles fájdalmat érzett a lábában. Édes­ anyja a temetőben lévő szemtanúk segítségét kérte fia kihúzásához, aki ezt követően nem tu­ dott ráállni a lábára. Ezután kihívták a körzeti or­ vost, aki gyermeket megvizsgálva úgy döntött, hogy mentővel be kell szállítani a közeE városi kórházba. Miután ez megtörtént, a gyermek tér­ dén röntgenvizsgálatot végeztek, mely szalagsza­ kadást nem mutatott ki. Ezt követően az orvo­ sok azt tanácsolták az édesanyának, hogy vigye haza gyermekét, és abban az esetben, ha a pana­ szok nem szűnnek meg, akkor hozza vissza a kórházba. Pár nap elteltével a panaszok nem szűntek meg, így a gyerek visszakerült a kórházba, ahol a második röntgenvizsgálat már kimutatta a térdszalag-szakadást, és így elrendelték az azonnali műtétet. Az elvégzést követően 8-10 nappal az édesanya ment gyermekéért a kórházba, hogy hazavigye. A gyerek felkelt az ágyból, majd 2-3 lépés megtétele után összeesett és meghalt. A halál oka tüdőembólia volt. A műtét során va­ lószínűsíthetően vérrög keletkezett, ami a felke­ lést követően megindult, és ez okozhatta a halált. A temetkezési vállalkozó ellen foglalkozás köré­ ben elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt indult eljárás, melyben a védelemnek az eljárás során firtatnia kellett azt, hogy esetlegesen nem történt-e orvosi műhiba, megtörtént-e a megfe­ lelő vérhígító beadása, ugyanis annak hiányában a halálnak ez is lehetett volna közvetlen kiváltó oka, illetve a védelemnek rá kellett mutatnia arra is, hogy a temetkezési vállalkozó foglalkozása szabályainak esetleges megsértése nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett halállal. Végül ez utóbbi vélekedést a bíróság elfogadta, és meg­ állapította, hogy a halálos eredmény bekövet­ keztében gondatlanság nem terheli a vállalkozót. Magyar Attila �HÍVŐ SZÓ Szent Imre herceg ezeréves jubileuma Példaképekre minden korban, mindenhol és min­ denkinek szüksége van, volt és minden bizonnyal lesz is mindig. Olyan embereket keresünk, akikre valamilyen okból felnézhetünk, akiket követhe­ tünk, mert valamilyen szempontból jobbnak tartjuk őket, mint saját magunkat. Sportolókat, színészeket, államférfiakat dicsőítünk, egyfajta hi­ ánypótlásként. Napjaink fokozódó sztárkultusza mellett a valódi értékeket keresők egyre erősebben vágynak igazi életpéldákra. Többek között ennek köszönhető például Teréz Anya vagy II. János Pál pápa személye iránti hatalmas érdeklődés. Igaz, so­ kan csak haláluk után Jöttek rá”, hogy mennyire értékes emberek voltak. Mások pedig meglovagol­ ták a divat hullámait, és pénzt kerestek az értéke­ ket keresőkőn. Ahogy az mindig is lenni szokott. Bár szerencsére az XX-XXI. században is nagyon sok szép erkölcsi példát adó emberi életet találunk (közeli példa erre az egy éve boldoggá avatott Salkaházi Sára), érdemes néha messzebbre visszanyúl­ ni, és kutakodni a történelem kifogyhatatlan kin­ csestárában is. Nem elfeledve persze, hogy a hoszszú évszázadok alatt könnyedén megszépülhetnek a dolgok. Mi, magyarok is számos nagy egyéniség­ gel járultunk hozzá a világ jobbá tételéhez. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Az országunkat a Szűzanya oltalmába ajánló, a keresztény magyar államot megteremtő Szent István, illetve az erős­ kezű Szent László királyok csak a legnevesebbek a magyar szentek között. Azonban most nem róluk emlékezünk meg, hanem születésének ezredik év­ fordulója alkalmából a fiatalon elhunyt Szent Imre hercegről. Imre herceg Szent Istvánnak, az első magyar ki­ rálynak és feleségének, Boldog Gizellának a gyer­ meke volt. Nem az egyetlen gyermeke, de testvérei még fiatalabb korukban meghaltak. Hogy Imre melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Ne­ vét minden bizonnyal anyai nagybátyja, II. Henrik német-római császár után kapta. Életéről csak krónikák és legendák alapján vannak csak infor­ mációk. Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök. A későbbi szent püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, és elvé­ geztette vele a kor legmagasabb szintű iskolai fo­ kozatait. A tudományok mellett a rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt éves korától atyja mellett nevel­ kedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, fi­ nom, nem e világból való alaknak rajzolták. „Pedig - íija joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiesség­ nek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának ne­ velte. A hősi magyar hagyományban nevelte. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent-család él, és szenteli meg az ural­ kodás német hagyományait” Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végző­ dött. Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka, békét aján­ lott a császárnak. István trónutódlási terveit a fiatal herceg tragikus halála hiúsította meg. Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án be­ lehalt sérüléseibe. Halálának pontos helye sem is­ mert, valószínűleg a bihari Igfon-erdő. Szentté avatása után itt épült fel a XI-XII. század forduló­ ján a Szent Imre apátság épülete, mivel középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén mo­ nostort építettek. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pá­ pa I. István királlyal és Gellért püspökkel együtt avatta szentté 1083. november 4-én. Ünnepe: no­ vember 5. Teleki Levente Isten éltessen Deim Pali bácsi! Kiállítás-beszámoló Aki a nyári bulizások után ki van éhezve a kultú­ rára, akinek megfáradt a szeme a sok mozifilmtől, vagy csak egyszerűen van egy felesleges fél órája, látogasson el az V kerületi Aulich utcába, ahol a Hamilton Aulich Art Galéria rendezett kiállítást Deim Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas festőmű­ vész képeiből. Deim Pál 75 éves lett idén, s a kiállítás igyekszik is bemutatni a több mint negyven éves életpálya vissza-visszatérő motívumait. Á tavalyi, Emst Mú­ zeumban rendezett gyűjteményes kiállítására most teszi fel a koronát a festő, számos idén alkotott ké­ pet vehetünk szemügyre. Világában geometrikus teret épít fel, amit vonalak, szálkák, kapszulák („Deim-nudlik) áramlása jár át. Ebben a közegben jelenik meg a bábu formájú ember magányosan és egyben a szubjektum zárványaként, vagy éppen az uralkodás nem éppen szcmlesütött kacsintásával, olykor párosán vagy társaival. Deim maga is bá­ buknak nevezi alakjait, melyeket megformálva a végletekig leegyszerűsítette az ember bonyolult biológiai és szellemi struktúráját. Az ember tiszta, általános érvényű vizuális jelekké, képletekké vált, amely ábrázolásban elhagyható a lényegtelen, és jobban észrevehető a lényeges. Formailag legköze­ lebbi rokonaik a kuglibábuk és a tájékoztató táblák nemzetközi szimbólumjelei. Ezek a bábuk (miként mi, mindannyian) élnek, szeretnek, elválnak, meg­ halnak, lelkűk elhagyja testüket. Minden cselek­ vésnek transzcendens vetülete van. Különös nyel­ ven szólnak a képek, szimbolikusak, túlvilágiak. Ars poeticája a végtelent, az egészet kereső művé­ szé. Ahogy ő fogalmaz: „Engem az érdekel, ami az egésszel összefügg. Azzal a végtelennel, amit csak sejtünk, de nem tudjuk, hogy mi az. Végered­ ményben az ember minden tevékenységét - leg­ alábbis a vallás, a hit dolgában - mindig ehhez pró­ bálta kapcsolni. Valahogy belehelyezni a nagy áramkörbe, igazolandó, hogy nemcsak egy por­ szem, hanem igenis van örökléte, van értelme itt a Földön annak a 60 vagy 70 évnek. Minden eddigi kultúra arra épült fel, hogy ezt megörökítse, hogy ennek emléket állítson. S hogy az embert átsegítse egy-egy műalkotással, vagy lenyűgöző objektum­ mal a földi élet nehézségein, hogy érezze mindig ezt a transzcendens kapcsolatot azzal a valamivel, amit elneveztek Istennek, végtelennek!’. Deim művészetének egyik központi fogalma, mint az igaz művészet origója, a szintézisre való törekvés. A hagyományhoz fűződő viszonya, ha­ sonlóan példakép mestereihez, Barcsayhoz, Vajdá­ hoz, rendkívül erős. Hisz a provincia erejében, szentendrei művészként vallja, hogy mindenki más körülmények között nő fel, s ezen az ablakon ke­ resztül látja minden ember olyannak a világot, amilyennek látja. így lehet felismerni képein a szentendrei templomokat, a kolostor-képeket, a szentendrei mesterek hatásait. Ezen a kiállításon is láthatunk képeket a Golgota-sorozatból, a Csend­ képekből, a Tantrikus képekből. Korábbi alkotása­ iból merítve visszatér korábbi témáihoz, hozzá rak, elvesz belőlük, visszatekint, összegez. De a felépí­ tett világában már nem a csend, a rend uralkodik, hanem a kiáltás és a deformáció. Deim 75 évesen a teljes, valljuk meg őszintén, deformációba hajló vi­ lágunkat jeleníti meg, a bábu lassan megtörik, el­ veszik kétarcú, csalfa világunkban. Jajkiáltása ne­ künk szól: az Éghez kiált, de minket figyelmeztet. Figyelmeztet időnk véges voltára, bűne-inkre, elveszettségünkre, arra, hogy az igazi halál ott kez­ dődik, amikor már nem törekszünk a fény felé. Óriási kartonból és farostlemezből készült alkotá­ sai (A lélek elhagyja otthonát, Zizegő világegyetem kapuja) mind erre emlékeztetnek. Mi, emberek térben és időben korlátozott, szűk keretek közé szorított lények vagyunk, de képesek vagyunk ha­ tárainkat fokozatosan tágítani. Mindig lenniük kell körülöttünk kis ablakoknak, amelyeken ke­ resztül eljuthatnak hozzánk az érzékeinken túli vi­ lág fényei. S a festőnek úgy kell megalkotnia szűk építményét, hogy azon keresztül minél több fény hatolhasson be a végtelen sejtések birodalmából. A képek megértéséhez nem csak a szemed, a lel­ ked is nyisd ki! Aradszki Dea tizenegyedik oldal �Palio, avagy a lélek jutalma Egy civettina beszámolója Az Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően ed­ digi életem legboldogabb hét hónapját töltöt­ tem Sienában, abban a toszkán városkában, amelyben minden évben kétszer megren­ dezik a híres lovas versenyt, a Palio-t. Az útikönyves leírást félretéve a magam tapasz­ talatai és élményei alapján szeretnék egy kis ízelítőt adni abból, mi az a Palio, és miért is nevezik „a lélek futamá”-nak. Bevallom őszintén, Sienába érkezésem előtt sohasem hallottam e versenyről. Először ak­ kor „találkoztam” vele, amikor albérletet ta­ láltam a belvárosban, a Piazza dél Campo kö­ zelében. A „házinéni” kíváncsiskodó kérdé­ semre, amely arra irányult, hogy mik lehet­ nek azok a tompa puffanások, amelyeket a több száz éves ház falai között hallok, el­ mondta, hogy azok csak a dobosok, akik gyakorolnak a Palio-ra... Később részletesen elmesélte, mi is ez a egész cécó - dél-olasz lé­ vén őt kevésbé hozza lázba ez az őrület -, ám akkor még nem értettem belőle semmit. El­ mondta, sikerült azt a házat választanom, ahol a Civetta contrada (vagyis Bagoly kerü­ let) székhelye van, és mivel itt fogok lakni, én is civettina leszek. Nem késlekedett hozzá­ tenni, hogy épp ez az a kerület, amely a leg­ régebb óta, 28 éve nem nyert a versenyen... Na, gondoltam, ez jól kezdődik... Siena a városfalon belül 17 kerületre, úgyne­ vezett contradákra van osztva, s ezeket álla­ tokról nevezték el (pl. chiocciola (csiga), bruco (hernyó), isrtice (tarajos sül). A sienaiak ezekben contradákban születnek, keresztelkednek, házasodnak, élik a társadalmi-közös­ ségi életüket. Nem pusztán jópofa szokásról van szó, ez számukra az Elet. Mindezek után beláttam, én pusztán „tiszte­ letbeli civettina” lehetek, semmi több. Annál is inkább, mert azt tartják, ha nem ide szü­ letsz, az dönti el, melyikhez tartozol, hogy az első sienai éjszakádat hol töltőd. No mármost én ezt az Oca (liba) contrada területén lévő szállodában aludtam... (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy ők nyerték a júliusi fu­ tamot©). Téved az, aki azt gondolja, a Palio csupán egy folklorisztikus esemény, melyet a turisták ez­ reinek rendeznek évről évre. Maga a futam nem több mint másfél perc. A lovak mind­ össze három kört (közel 1000 m) futnak a híres Piazza dél Campo-n. Aki csupán erre az tizenkettedik oldal egy napra látogat a városba, egy felejthetetlen élménnyel lesz ugyan gazdagabb, de nem érzi át, nem érti meg mit is jelent a sienaiak szá­ mára a Pailio. Contrada-tagnak lenni hagyo­ mány. Nyakba kötni a nagyapától vagy nagy­ mamától örökölt, vagy kereszteléskor kapott címeres selyemsálat - olyan technikával, hogy hét hónap alatt sem sikerült megfejte­ nem a titkát -, melyet minden fontos alka­ lomkor, felvonuláskor viselnek, büszkeség. Minden héten más contrada szervez szabad­ téri, 100-200-300 fős közös vacsorát az ut­ cán, és nem számít, hogy ott általában embe­ rek közlekednének, sőt az sem, ha netán lejtős az az utca (ami nem túl ritka Sienában), ők kiteszik az asztalokat és a székeket, lezár­ ják az utca két végét, mert ott most össze­ gyűltek a contradaiolik (kerület-tagok), és vacsorázni akarnak. Dobolnak, zászlót for­ gatnak, énekelnek. Az étkezés végeztével már evőeszközzel csapkodják az asztalt és így éneklik himnuszukat, merthogy a contradaknak olyan is van, a dallam ugyanaz, csak a szöveg más és más. Egy-egy ilyen estén fel­ lobogózzák az adott városrészt, és falra sze­ relhető lámpákkal biztosítják a világítást. Július 2. és augusztus 16. Az év minden pilla­ natában, hónapról hónapra, hétről hétre a sie­ nai emberek e két napra készülnek. Szenve­ délyesen, szeretettel, odaadással, hittel, biza­ lommal, reménykedéssel. A vizsgaidőszak végeztével július 1-én tértem vissza Sienába. Meglepetten tapasztaltam, hogy „átöltözött” a város. A Piazza del Campo-t pár nap leforgása alatt lóversenypályává alakítják, kerítést és tribünt állítanak fel, le­ szólják körbe sárga tufával, amin tíz contra­ da lovai futnak majd. Csak tíz, az előző évben nem futott hét, és a verseny előtt egy hónappal kisorsolt további három. A teret körülvevő házakat vörös és barna kárpitok díszítik, minden utca felzászlózva, kivilágít­ va. Angela, akinél laktam, figyelmeztetett, hogy mielőtt először rálépek a tufára, kíván­ jak valamit. Kívántam... A Nagy Nap előtti este zajlik az általános próba, amikor ló és lovas kipróbálhatja magát az igazi verseny előtt. A zsokét a contradak szerződtetik, míg a lovakat sorsolják. Termé­ szetesen a jószágok innentől fogva különle­ ges elbánásban, csucsujgatásban részesülnek. Naponta járatják, csutakolják és fésülik őket, répát és fejes salátát kapnak enni, kézből. Te­ hát a lovakat meg kell becsülni. A ló az egyik főszereplő. A verseny reggelén pedig beveze­ tik a templomba és a pap megáldja... A futam előtt két órával kosztümös felvonu­ lás kezdődik, amit a Torre del Mangia félre­ vert harangja jelez. Én már 3-4 óráyal előbb kiültem a térre, hogy biztosan beférjek, ugyanis ha lezáiják a teret, onnan se ki, se be. Este hét óra van. Az élmény leírhatatlan. Van valami a levegőben. Visszafojtott lélegzet, fe­ szült izgalom. A téren néma csend. Az összes fej egy irányba fordul, a rajt irányába. Egy pisszenés sem hallik. Szólítják a contradak lo­ vait a sorsolás szerinti sorrendben. A legnehe­ zebb feladat a tíz lovat egy sorba állítani, két kötél közé. Ez akár fél órába is telhet. De amikor sikerül, eldördül a lövés, s a rajtbíró indítja a versenyt. A futam végét a kevésbé gyakorlott néző akkor vesz észre, amikor el­ szabadulnak az érzelmek... Vagy megkezdő­ dik a határok nélküli ünneplés, vagy kiül az arcokra a keserűség és csalódottság, „egy év munkájának” hiábavalósága. A győztes con­ trada zászlaja pedig ott lobog a városháza ab­ lakában. .. Csak álltam a pályán és néztem az embere­ ket. Nem sírtak, zokogtak..., férfiak, nők, gyerekek, idősek, fiatalok... Mindenki. Majd egymás nyakába borultak, úgy énekeltek. A zsokét (fantino) - akinek teljesítménye bá­ mulatra méltó, hiszen szőrmentén üli meg a lovat, csak a kantár és egy bot van a kezében - hősként ünneplik, egymást tapossák az emberek, hogy a vállukra vehessék, vagy hoz­ záérhessenek a lóhoz. A győzelem után első útjuk a templomba vezet... Júliusban a Pro­ venzano templomba, augusztusban a Dómba mennek hálát adni. Maga a „nyeremény” a dicsőségen túl persze maga a Palio, ami nem más, mint egy gyö­ nyörűen hímzett drapéria, minden évben más híres mesterek keze munkája. A győzelem után még számos éjszakán vo­ nulnak végig a győztes contradak a Piazzán, büszkén a magasba tartva „nyereményüket”. Curm a szájukban, merthogy új Palio szüle­ tett. És a készülődés újrakezdődik, mindad­ dig, amíg Siena áll. Mert a Palio a lelkekben van... Radich Orsolya �Vásárolj okosan! Az angol kocsma Úgy tűnik, a nyári uborka-szezon a kereskedőknek is betett. Nincsenek szaftos politikai hírek, hosszabban időz a média az időközben felbukkanó, aprócska hírek mellett is. Igazából nem nagy ügy ez a guárgumi-dolog sem. A szakértők röpke két hónap után megállapították, hogy alig került a polcra dioxinnal mérgezett termék, és az így fellelhető mennyiség is olyan csekély, hogy a 20 éven keresztül történő napi fogyasztás okozhat csak komolyabb tüneteket. Ez van. Téma lezárva. Többet nem lesz arról szó, hogy miért is kell nekem „gyümölcsjoghurt” fedőnév alatt Indiából származó gyomnövényma­ got ennem?! Ugyanis, Kedves Olvasó, erre szükség van. E nélkül nem tudnám tömi a joghurt/füge/müzli ízesítésű tejcsokit, tudniillik a víz nem törik. Saj­ nos a fizika/kémia alaptörvényeit még éles eszű gyártóink sem léphetik át, szóval: ha nem rakják bele az alapanyagot, akkor az nem is lesz benne. A guárgumi kocsonyásító/sűrűsítő hatását így nagy elismerés övezi „gazdaságos” körökben. Egy E-412-t biggyeszteni a csomagolásra meg nem kerül semmibe. Maga a növény nem mérgező, illetve még nem bizonyították be. Lassan idő­ szerű lenne a vizsgálat, mivel az élelmiszerek 80%-ában megtalálható. Van olyan termék, amibe belerakják, amit kell! A csodaital receptje még min­ dig titkos, de legendák keringenek az eredeti alkotórészekről (amit 1904-ben betiltottak „hangulatjavító” hatása miatt). Sajnos van egy-két kevésbé titkos összetevője is, ami miatt kiváló rozsdaoldó a szóban forgó ital. Magas foszforsav-tartalmának köszönhető, hogy a benne áztatott csirkecsont egy nap után hajlítható. Jó poén, próbáld ki! Azt mondják, minden esemény csak egyszer hír. A folyószennyezés tehát már nem lehetne az. Csak a változatosság kedvéért ez most szegény Rábánkkal történik. A Boxmark bőrgyárnak köszönhetően (ti. az általuk a Rábába bocsá­ tott naftalin-szulfát mennyisége ötszöröse az Unióban megengedettnek) több civil szervezet is az osztrák termékek elleni bojkottra szólította fel a magyar vásárlókat. Elkeserítő, hogy a most tetőpontjára ért „ügy” már hat éve húzó­ dik, miközben egy szűrő felszerelése csak két hétig tartana. A bojkott termé­ szetesen önmagában nem szünteti meg a környezetszennyezést. Nyomásgyakorolásra viszont alkalmas. Bár nem tudom képes lesz-e valaha is lemondani a magyar fogyasztó közönség az osztrák sörökről, hogy helyette a németet, csehet, ne adj’ Isten, a magyart válassza! Magyarországon egyébként sem divat magyar árut vásárolni. Sokan tartják a hazait az árához képest silánynak, rövid életűnek. Van is benne igazság. Ha­ zánk azonban büszkélkedhet jó pár olyan termékkel is, ami állja a versenyt az import áruval szemben. Rengetegen mégis megveszik inkább a kínait, a szlo­ vákot, a románt, csak azért, mert nem nézik, mit emelnek le a polcról. Ese­ tenként az, a kínai javára írható csekély árkülönbözet kever be, amit, ha le­ nyelnénk, talán nem kellene bezámj/eladni pár magyar üzemet, és lenne állása az „apjuknak” is. Van itt egy kis ellentmondás. Tudom én, hogy az ún. magyar gyárak már rég külföldi kézben vannak, de többféle szempontból lehet valami „magyar termék”. Egyesek szerint csak a magyar tulajdonú üzemben gyártott áru a magyar, mások megelégszenek a magyar alkalmazottak, dolgozók termékeinek hazaivá nyilvánításával (lásd „Suzuki, a mi autónk”). Én azt a verziót pártolom, amely honfitársaink fog­ lalkoztatását tartja a meghatározónak. Nincs kedvetek negyedórákat tölteni a polc előtt Rubik-kockaként forgatva a terméket, és keresgélni a származási országot? Akkor figyelmetekbe ajánlom a httpAwww.hmo.hu/index.php ol­ dalt, itt fenn van az összes regisztrált tag. Továbbá, érdemes benézni a www. tudatosvasarlo.hu honlapra, ahol még a csomagoláson található jelzések értel­ mezéséhez is segítséget kaptok! Most érkeztünk el fejtegetésem céljához. A nyár botrányai többünket rádöb­ bentettek arra, hogy igenis tudunk tenni saját magunkért, nemcsak sodródni a gazdaság generálta árral! A pénz nagy úr, és mi döntünk arról, hogy mire költjük, hogy kit/mit támogatunk! Ténylegesen azt esszük-e, amit akarunk, avagy jó illatú műanyaggal keltjük a jóllakottság érzését? Minimális időráfor­ dítással, és az általános iskolában szerzett tudásunkat felhasználva (ti. olvasás) máris a szükséges információk birtokába juthatunk. Álláspontunk jogi szin­ ten is támogatásra talált, amikor 2007. július 1-én hatályba lépett az EU azon rendelete, mely az élelmiszerek címkéin és reklámjaiban használt, összetevők­ re vonatkozó állításokat hivatott „kordában tartani”. Itt az az alapkövetel­ mény, hogy a feltüntetett adatok az átlagfogyasztó számára is érthető módon jelenjenek meg. Rövidke cikkembe nem fért bele a tudatos vásárlás minden fortélya, csak egy­ két aktuális kérdésre hívtam fel a figyelmet. Akinek fontos, mire költi egyre kevesebb pénzecskéjét, nyissa hát ki a szemét, vagy tájékozódjék bátran a fent megjelölt honlapokról! Az angol kocsma mintha éppen csak rád várna, nem kérkedő, de megfe­ lelően öntudatos cégtáb­ láival, a nagyotmondást szinte kínosan, arisztok­ ratikusan kerülő kül­ sejével már a távolban feltűnvén megnyeri szí­ vedet. Csak azoké ez az öntudat, akik ismerik az elmúlt messzi időt, bir­ tokolják azt, akiktől nem vették el, és akiknek sze­ mernyi kétségük sincs afelől, hogy a jövő is ugyanígy, csak rájuk vár. Számunkra, az oly sok­ szor megnyomorított, csekélyebb értékünket mára már alaptörvénynek elfo­ gadó népek számára az angol kocsma talán még több is, többet ad, többet mutat magából, mint sok helybélinek. „Alapítva 1830-ban” - az utcai felirat elolvasása után szinte elégedetten lépnénk tovább, mintha csak egy műemlék falán nyugvó feliratot olvastunk volna. Némi hitetlenkedéssel, mégis meg­ nyugvással, sőt, reménnyel tölt el ez az oly természetes, egy pontos adatot hig­ gadtan a tudtunkra adó felirat, hiszen mi olyan helyekről jöttünk, ahol már régóta inog a hitünk abban, hogy az ember is képes az örökkévalóságnak épí­ teni. Az angol kocsmák pedig minden kétséget kizáróan, magától értetődő természetességgel az örökkévalóságnak épültek, kevesebbért talán egyetlen téglát sem fogtak volna kezükbe építőik. Az angol kocsmában magadat látod, kívülről. És nem csak jelenkori önmaga­ dat, sőt talán azt a legkevésbé. Látod önmagad a fiatalság lázában, hevülten vi­ tázva mindenkivel mindenről, semmitmondó, közhelyes kijelentéseket mindent átható, csontig hasító bölcsességekként magasztalva, ostoba tévesz­ mékért és féligazságokért lelkesülve, de mindenkor szinte kétségbeesetten szomjazva a valódi igazság után. Látod magad később, miután meglelted az igazságot, és megpróbálsz valamit kezdeni vele, addigra már rájöttél, hogy az egész embert, teljes életet követel - nem erre számítottál, mikor azt a kocs­ maasztalnál megismerhető, kibeszélhető, helyben, sebtében megélhető vala­ minek vélted. A kocsmaasztal, és a körülötte vitázó társaságod, barátaid, ellen­ ségeid az utat mutatták meg, az eszköz voltak a megismerésre: de maga az igazság már kint van az utcán, és ott van benned, követ, akárhová mész. Ha alaposabban körülnézel, látod magad a jövőben, évtizedek múltával, bár vo­ násaidat pontosan kivenni már nem tudod. Nem tudod, vajon mire is mentél a fene nagy igazságoddal, képes vagy-e még az őszinte mosolyra, képes lennél-e még ölre menni az igazságodért, egy kevéssé sem kétkedve a harc értelmében. De látod magad, és megnyugodhatsz: megőrizted magadban azt, amit feltétlenül meg kell. Ennél többet nem lehet, nem is szabad látnod jövődből. Ha körbenézel, láthatod a jelenedet is, az embereket, akikkel azonos korban vagy kénytelen élni, és akik - mily furcsa! - most egyáltalán nem hatnak za­ varóan. Önkívületben vitatkozó asztaltársaságok, amilyen a tiéd is volt, nem is olyan régen, magányosan a sörükbe feledkező alakok, nagy bánattal a szí­ vükben, a munka utáni feloldódást hajszoló komoly, nyakkendős emberek, a szemedben valahol félúton tartva a mély tisztelet és a szánakozás között, könyvükbe révedő, kopott ruhájukkal valamit magukból mutatni szándékozó diákok, talán valamennyiükben ott rejtezik a nagy filozófus. És láthatsz má­ sokat is, az elmúlt századokból itt ragadva. Láthatod az angol irodalom javát, Eliot-ot, Wilde-ot, Bums-t, költőiket, művészeiket, akik éppen ilyen asztalok­ nál ültek, vitatkoztak, ettek, ittak, éltek, és, ha eljött az idő, haltak meg. Itt ma is biztonságban vannak, az utcára már nem merészkednének ki. Az ő igaz­ ságaikat is megviselte az idő, nem mintha változtak volna, csak felismerésük lett nehezebb. Akik a kocsmába betérve ülnek asztalukhoz, azokkal szóba áll­ nak még, időnként elégedetten, szinte észrevehetetlenül biccentenek évszáza­ dos társaságuk tagjai felé. Ez hát az angol kocsma - maga az élet, mégpedig a jó élet reménye. A hely, ahol felkészülhetsz a rád váró megpróbáltatásokra, a menedék, ahol ellátják sebeidet, és ahol új erőre kaphatsz. Sörödet kortyolgatva tétován elmoso­ lyodsz, sóhajtasz egyet - és máris az utcán találod magad, odahagyva bizton­ ságot nyújtó odúdat. Horvátth Sarolta Capt. Charles Ryder tizenharmadik oldal �Hideg zuhany Filmkritika: Forró zápor (rendezte: Antonio Banderas) Addig oké, hogy egyébként is csak azért ültünk be a moziba, mert más dolgunk nemigen akadt, s va­ lahol azt olvastuk, hogy Banderasnak sikerült összeválogatnia új filmjéhez a legszebb spanyol színésznőket. Alpári, triviális szándékokkal, s nem egy kultúrsznob élvezkedő kifinomultságával ké­ szültünk a filmre. Még valami rágnivalót is vet­ tünk, pedig ez igencsak nem szokásunk, s ha énünk szellemibb része két székkel odébb ült volna tőlünk, bizony kellő megvetéssel szemlélte volna létünk. Egy idősödő hölgy volt is kedves emlékez­ tetni minket többször, hogy ne zörögjünk, de mi­ vel esetében nem hihettük el, hogy a spanyol színészjánykák szépsége taszította a terembe (s más érvet elképzelni sem tudtunk a Forró zápor mel­ lett), nem tartottuk fontosnak, hogy tiszteletben tartsuk nézői jogait. Zörögtünk, vártuk a beígért Malagát, a hetvenes éveket, a Franco-éra suttogó, izzadt szexualitását, a spanyol lányokat, bikinit, nyarat, ilyesmit. Malaga és a hetvenes évek be is jött. A többi pedig csak a rendező szándékában lé­ tezhetett. És akkor álljunk meg egy elméleti kapa­ vágásra itt. Miről szól egy film, mitől jó? Kell egy ötlet, amely a rendező valós vagy nem valós élmé­ nyén nyugszik, s amely olyan erősen feszíti fantá­ ziáját, hogy vászonra kívánkozik. Ez lehet egy történet, lehet egy életérzés, bármi. Banderas Mala­ gában született, irigyeljük is ezért rohadtul őt, ott gyerekeskedett, csókolózott, vesztette el a szüzes­ ségét, s közben a nap le-föl ment a tenger távoli horizontján, s hol erős szél fújt, hol meg nyári zápor hullt. Kedves, galacsinná gyűrhető emlékek ezek. El lehet a haveroknak mesélni, sőt: filmet is lehet belőlük készítem. A rendező tudatában a film a forgatás előtt már kész van, hiszen előbb születik az élmény, mint a szerződés. A mi élmé­ nyünk azonban nagyban függ a szerződéstől. Hogy ki, hogyan és mit vihet a vászonra, jelen esetben például EU-s pénzekkel megtámogatva. És ha kérhetnénk, Antonio Banderas például őriz­ ze meg emlékeit szűk baráti köre számára. A Forró zápor ugyanis borzalmas. Bővebben: nyá­ las, semmit mondó, nagyzoló, rosszul szerkesztett, elnagyolt, giccses, primitív A történet, aminek szá­ munkra is átélhető élménnyé kellett volna formá­ lódnia, három srác fiatalkori útkereséséről szól. Nagyon jó és szörnyen közhelyes filmeket lehet erre az elcsépelt témára komponálni. Banderasnak az utóbbi sikerült. A három srác, a gazdag, alvilági ügyvéd csemetéje, aki apja tanácsa ellenére nem jogra jár, hanem csajozni, a veseműtéten átesett, és ezért (most figyeljenek!) költői babérokra törő, tel­ jesen irreális karaktert megformáló álmodozó és a nagy mellek fanatikusa, akinek anyja prostiként tizennegyedik oldal dolgozik Londonban. A három sráchoz társul még az álmodozó szereplő kvázi barátnője, aki táncos akar lenni, s e szent cél érdekében néminemű szol­ gáltatásokat nyújt a helyi pénzes csávónak. Van még egy rossz fogú katonakölök és a törpének be­ cézett gonosz törpe, aki az egyetlen filmbe illő ka­ rakter. Láthattunk egy túlsúlyos lányt is, aki nem éppen a hetvenes évek Spanyolországában hivata­ los államideológiává tett katolikus természetjog ta­ nítása szerint szervezi szexuális életét. Ja, és a szexuálisan túlfűtött, idősödő tanárnőről se feled­ kezzünk el, aki felvilágosítja költő tanítványát, hogy Dante előtt és után is van irodalom. Köszön­ jük, már ezért megérte. A három fiú ezen kívül néha uszodába jár, csajokról beszélget (eddig tény­ leg nagyon eredeti), esőben táncol (ez lenne a mű­ vészivonulat, gondolnánk), és bánkódik, meg filo­ zofál. Főleg a veseműtét következtében költővé avanzsált srác bölcselmeitől, és a meteorológusnak készülő narrátor folyékony szavaitól kíméltük vol­ na meg leginkább önmagunkat, pedig biztos ezek alkotják a mű eszmei mondandóját. Lássuk hát ak­ kor. Zanzásítva így szól: nem álmodozni kell, ha­ nem cselekedni. Ennyi. Egyébként a gondolat jó, nem túl eredeti, de nem is lejárt, csak kicsit mé­ lyebbre kéne máskor ásni, mint a Forró zápor elfo­ lyó története. Mert valóban nehéz kilépni a fia­ talság álmaiból a szennyesszürke valóságba, még akkor is, ha a gyönyörű és eszmei nő helyett „csak” egy szép, de valós lány áll előttünk. Az álmok be­ burkolnak. Nincs döntés, csak a végtelen lehetősé­ gek világa. Nincs akarat, csak csoda. Nietzsche szerint azonban az ember nem tud nem akarni. Azaz szükségszerű, hogy döntsünk. Egész éle­ tünk, világunk, ahogy azt Cári Schmittől is tud­ hatjuk, döntéseken nyugszik. Minden másodperc­ ben végtelen elágazás elé állít bennünket a Sors. És nem lehet nem dönteni. Mert a nem-döntés, az egyhelyben topogás, az élet kihagyása, elmulasztá­ sa is döntés. De ha elindulunk valamely úton, ak­ kor is elmúlik az élet. Nicolas Sombart írja vissza­ emlékezései között, hogy „az emberben, ha kellő kort megér, derengem kezd, hogy az élet mérlegén a vágyódás az után, amit elmulasztottunk, többet nyom a latba, mint a beteljesedés mindmegannyi diadalérzete”. Egy jó filmrendező ezt a láthatatlan súlyt, a fiatalság ezen úgyis értelmetlen vergődését ábrázolta volna. Miként léphetünk el Dante mellől (ha már Banderas annyira ragaszkodik Dantéhoz, ám legyen: példázza ő az eszmei elvágyódás hal­ vány világát), miként láthatjuk meg a Másikban a másikat, s nem csak önmagunk vágyainak mani­ fesztálódását. Szellemi maszturbáció vagy fejesug­ rás a valóságba, a „szabadság szakadékába”, ahogy Sartre írta volt. A film persze nem erről és nem így szólt. A finom kérdésekre hangolt életmérleget le­ húzta a kövér lány és a közhelyek súlya. Banderas a Bravó Girl filozófiai mélységéig jutott el, s tény­ leg csak a „lény önmagad” jelszava nem hangzott el a filmben, de azon kívül minden, amitől egy szakközépiskolás tinilány biztos nagyon megha­ tódna. Mi kevésbé. Csalódtunk. Nem a hiány, ha­ nem a tartalom zavart minket. Nem vártuk Banderastól, hogy vesse fel a Lét nagy kérdéseit (és előre szólunk, hogy ezentúl sem várjuk ezt tőle), de egy kellemes, utónyári filmet viszont nagyon is. Máskor több csajt, s kevesebb filozófiát kérünk. Öntet nélkül. Techet Péter The Killers: Sam városa CD ajánló „Bepakolom a bőröndöm. Ellenőrzőm az arcomat: Egy kicsit öregebbnek nézek ki Egy kicsit hidegebbnek... Egy mély levegővel, egy nagy lépéssel, egy kicsit közelebb jövök. Egy kicsikét közelebb... Érthetetlen okokból!’ (The Killers: Fór Reasons Unknown) Előre szeretném bocsátani, hogy nem arról van szó, hogy lemaradtam. Pontosan tudom, hogy a Killers legújabb albuma már korántsem fér bele a haj­ nalfriss kategóriába, tekintve, hogy már jó ideje le­ vehető a zeneboltok polcairól. És mégis: sosem volt időszerűbb írni róluk, hiszen most egyben egy kon­ certbeszámolót is letudhatok. A régi olvasó tehát bocsásson meg, hogy a „valami nagyon új és valami nagyon régi” összehasonlítás most nem annyira találó (mintha eddig olyan sziklaszilárdan tartottam volna magam ehhez...), az új meg tekintse ezt amolyan „egyet olvas, kettőt kap” akciónak. Szóval Killers. Nehéz honnan kezdeni. Állítólag a jelen kor legnagyobb R&R csapatáról van szó, de spéciéi itthon addig, amíg nem voltak nagy betűk­ kel kiírva a Sziget-felhozatal legtetejére, annyira nem szúrhattak szemet. Nem így Angliában. Volt ugyanis egy ügyes húzása ennek a nagyon fiatal amerikai bandának: először Angliába utaztak, és meglovagolták az ottani indie hullámot. Senkit ne tévesszen meg, semmi köze nincs ennek az indiai Beszól a felső tízezer. Mégpedig rímekben, s elég bunkón. Éveken keresztül kellett hallgatniuk az elnyomott ilyen-olyan kisebbségek, munkáskölkök meg egyéb hátrányos helyzetűek rapsíralmait, de egyszer s mindenkorra vége ennek. Most jönnek ők, a gazdagok és szépek, BMW-jükkel, apuka bankkártyájával, Prada cipőben meg Lacoste pólóban. És persze felhajtott gallérral, mert úgy a király, mert ez is csak azt mutatja, hogy övék a jövő. München néhány rádiója már ontja az új slágert, a bajor főváros aranyifjú rapcsapatának, a Stehkragen (Álló gallér) beköszönő számát. Nem teketóriáztak a fiúk, s már a címben mindent elmondanak: „Énre Armut kotzt uns an” (Há­ nyunk a szegénységetektől). Hát igen, a későbbi­ ekben se számítsunk nagyobb szociális érzékeny­ ségre. Az egyébként elég gagyira (olcsóra, hehe) sikeredett klipben a müncheni éjszakai élet fő szimbólumai, úgy mint a csaj, a kocsi, a pia, a kre­ ditkártya és hasonló fontosságok vonultatnak fel, s közben ömlik a szöveg. Például, arról hogy „csak a Prada cipő kényelmes, és csak Lacoste és Ralph �kultúrához, a szó az angol „individual label”-ból származik, azt jelenti, független kiadó. Miután a rockzene is újra populáris lett (lásd NuMetal hul­ lám és egyéb „finomságok), kellett egy újabb kife­ jezés azokra az előadókra, akik nem a csili-vili CD füzetkékből, vagy helyes pofiból, hanem ismét csak a zenéből akartak megélni. Őket karolták fel a kisebb kiadók, és hamarosan ehhez a zeneszem­ lélethez kapcsolódott egy jellegzetes hangzásvilág is. Ide tartozott egy időben a Franz Ferdinand, a Manic Street Preachers, az Interpol, Kate Nash vagy az Editors. Persze a szigetországban már ezek is nagy nevek, tehát némileg kinőtték a skatulyá­ jukat. Mindenesetre hasznos kis skatulya, termé­ keny táptalaj a „kinövésre”. Hamar felismerte ezt Brandon Flowers és kis csapata is, és láss csodát, 2005-ben az első kislemez a „Hot Fuss” című al­ bumukról, a „Somebody Told Me” hatalmas siker lett Angliában; a „Mr. Bnghtside”-nak köszönhe­ tően meg az USA-ban is beplatinázódott az egész lemez. Nem is csoda: a CD-ről szinte bármit ki le­ hetett volna emelni, a siker garantált lett volna: annyira belefért a jelen hangzásába, és mégis anynyira ismerős a sok U2, Smiths és (számomra kü­ lön boldogság) Cure hatás miatt. Ideje volt ütni a forró vasat, és előállni új anyaggal. De vajon lehet a sikereket még tetézni? Hajjaj. Őszintén: tegye fel a kezét, aki még nem hallotta a „Read My Mind” c. számot. Na akkor nekik ítéletet le, és mars a fej­ hallgatóhoz. Ha ismét megengeditek a személyes hangvételt: ez volt az a szám, ami miatt elkezdtem futni: akkora szépség, és kitömi kívánó, mégis visszafogott energia van benne, hogy muszáj vala­ hogy ezt levezetni. Persze ha csak ezt az egy szá­ mot hallgatnánk meg, nem jönnénk rá arra a csa­ varra, amit az egész új korong produkált: a Killers egy képzeletbeli hajóra szállt, és szépen visszatért Amerikába. Ami kellett nekik, összeszedték a szi­ getországból: stílusérzéket, gyakorlatot és nem utolsósorban csatorna-rekesztő rajongótábort. „Kösz szépen: de akkor most ugye nem fogtok haragudni, ha újra elővesszük az amcsi akcentu­ sunkat, ugye?” Nem haragszunk. Még én se, pedig a gitár mögül valahol elveszett a Cure. Az új CD egy utazásra invitál minket: van itt intro, amely köszönt „SanÉ Tbwn” azaz Sam városában. Majd persze jönnek a slágerek „WhenYru WereYoung”. „Fór Reasons Unknown” és a már említett „Rcad My Mind”. A gyöngyszemek többségében mégis azok a dalok maradnak, amelyek nem élik meg (egyelőre legalábbis) a kislemez státuszt. Nincs ugyanis páija pl. a „My List”-nek: az eleje olyan, mintha egy eunuch énekelne; nincs refrén, csak bevezetés és kibontakozás; egy ponton alig hallod, aztán (mire már jól felcsavartad a hangerőt) szét­ robban a füled. Zseniális és nem utolsósorban hát­ borzongatóan gyönyörű. Az „Uncle Johnnf meg az egyik legjobb példa Mr. Flowers különös tehet­ ségére, miszerint úgy tud énekelve üvölteni, mint­ ha majdnem megfulladna. Nem a szarkazmus be­ szél belőlem: tényleg ezek miatt olyan lenyűgöző ez az egész együttes, még a magnón keresztül is. No de élőben...!? Miután sikerült mindenkit aki megtisztelt figyelmével a Mikáról szóló cikkem ol­ vasásával, jól átvernem (mégse jött a Szigetre a sze­ rencsétlen), kicsit izgultam, hogy kedvenc gyilko­ Békák feat, rapperek Lauren inget hordok”. És ez a dal legszemélyesebb, legemberibb része. De nézzük tovább a gazdagrap gyöngyszemét: „Hé, kisember, hányok a szegény­ ségedtől, nincs neked apád, anyád, akik tudnak valamit? Nem München déli részén élsz, ahol a szépek és a gazdagok?”. A végén pedig közös pénz­ szórásra szólítanak fel, csakhogy valami morális tanulsága is legyen az egésznek. Nos, amikor először meghallgattam a dalt, mulat­ ságosnak tartottam. Arra gondoltam, hogy nincs is keményebb támadás egy réteg ellen, mint saját esz­ közeivel, saját nyelvezetével járatni le. Elképzeltem magam előtt egy berlini punkbandát, ahogy unal­ mában kihalássza laptopját a sörösüvegek közül, hogy aztán cirka fél óra alatt összedobja a zenét és a szöveget, így égetve örök ellenfeleiket, a millio­ mos csemetéket. A szöveg nagyon komoly, olyan szinten prosztó, hogy erre csak az ellentábor lehet képes, véltem naivan. A müncheni, felhajtott gal­ léros srácok csak nem csinálnak ilyet. Még ha így is élnek, éreznek, csak nem éneklik világgá bekép­ zeltségüket. Úgy tűnik azonban, hogy mégis. A Tageszeitung német balliberális napilap utánuk járt, rájuk lelt, s megdöbbenve tapasztalta, hogy nem maró gúny, nem polgárpukkasztás szülte a csapatot. A banda két tagja, Yachtmeistcr (aki jogász lesz, mint az apja) és Goldmann X., valamennyi, társadalmi ré­ tegükkel szembeni klisét készséggel visszaigazol. Büszkén és nyugodtan. Hogy a legnagyobb bulik a milliárdos papa kontójáról mennek, hogy az élet­ ben a siker a fontos, a siker pedig a részvényt, a pénzt, az ingatlant jelenti. Nincs hát önirónia, sem önkritika, a müncheni együttes tényleg komolyan gondolja, amit tesz és mond. Unják már a szegé­ nyek nyavalygását, a sok szerencsétlen vesztest, akik alulról kiabálnak felfelé, akik nyomorúságos világukat éneklik meg dalaikban. A gazdagok ez­ zel a dumával kiabálnak vissza nekik, paradox módon, a szegények kifejezési módját, a rapet használva fel mindehhez. A müncheni aranyifjak felülről néznek lefelé, s saját életüket, a partikat, a nőket, a kocsikat, a pénzszórás művészetét tárják elénk, hogy büszkén nevethessenek a szemünkbe. Mert mi nem München déli részén élünk. Mert minket nem a pénztárca vastagsága tesz sikeressé. Mert nekünk nem elég a slusszkulcs felmutatása a csajozásnál. Az ő szemükben a mi szerelmeink, a mi sikereink, a mi értékeink nevetségesek. Csak a lenézés közös. Mi őket, ők minket tartanak sze­ rencsétlennek. Míg azonban külföldön eddig csak a bárpultig ju­ tott ez a mandzsettagombos yuppie réteg, nálunk már a hatalom csúcsain ül. Noha még nem rappelnek, csak reformálnak. De ugyanolyan büszke megvetéssel, mint müncheni kollégáik. És jelsza­ vaik is hasonlóak: siker, teljesítmény, pénz. MC Kóka és DJ Bajnai is készíthetne hát egy klipet. El­ mesélhetnék a magyar népnek (továbbiakban: békák), hogy miként élnek ők itthon, Magyar­ országon (továbbiakban: lecsapolandó mocsár). Gyurcsány Audiján pedig, mint a tavalyi választási saink vajon szintén cserben hagynak-e. Nem hagy­ tak. Öt órával a koncert előtt már egy elég kelle­ mes kis helyet foglaltam az oldalsó korlátnál (a színpad előtt már akkor is hatsoros réteg volt, ergo még így is a későn jövők közé számítottam). Már ahogy előkészítették a színpadot a fellépésre, ko­ torászta mindenki az állát a poros padlóról. A szín­ pad világító fényekkel, függönnyel, fadobozokkal, virágokkal, agancsokkal volt feldíszítve. Egy me­ sebeli város: Sam városa. És valóban az első dal mi más is lett volna, mint a lemez címadó dala. Min­ den hibátlan: a számok sorrendje, a hangzás, a színpadi mozgás. Hála Istennek, hogy Brandon Flowers itt-ott eltévesztette a szöveget, mert kü­ lönben már gyanús lett volna az egész: de így szinte már ez is a tökéletességhez tartozott. A két ráadással együtt másfél óra hosszú koncertbe gya­ korlatilag az összes számukat és egy meglepetés feldolgozást is beletömörítettek. Amikor pedig az „Exitude” is elcsendesült, biztos vagyok benne, hogy mások is úgy voltak vele, mint én: ezután az ember nem megy el megnézni más zenekart a ki­ sebb sátrakban. Ezután az ember csak valami csen­ des, elégedett delíriumban tengődik, hogy lám ilyen is lehet egy koncertélmény. És valóban, teljes volt: a Killers mindent kiadott magából, ami benne volt. Ami most minden benne volt. Ugyanis egy kis csalódásra emlékeztető félmosoly - nem tehet­ tem róla -, mégis kiült az arcomra, miután felkap­ csolták a reflektort. Nem hangzott el az „Indie Rock ’n’ Roll” az első albumról. Persze nem tud­ tam haragudni rájuk: stílust váltottak, és csak a fanok kedvéért nem akartak hipokriták lenni. Kiálltak, elmondták nekünk, hogy ők most hogy vannak, mi meg bólogattunk, hogy igen, nekünk így is tetszetek. Akkor meg igazából talán nincs is miért szemrehányást tenni. A zenekar hatalmas lett: kinőtt a skatulya mögül. Barát Zsófia klipben, ismét megcsillanhatna a fény, s Kóka he­ likopteren szállhatna alá kedveséhez. A háttérben pedig Demcsák Zsuzsa szólózhatna arról, hogyan undorodik a szegényektől. Ritmusra suhoghatná­ nak a selyem nyakkendők. Ez a közeg azonban nem csak a baloldalon, s nem csak a legfelső polcokon található meg. Szellemisé­ gük áthatja az egész közéletet. A jobboldali újgaz­ dag vállalkozó fia vagy a lila öltönyös volt párttit­ kár gyermeke szintén hányik a szegényektől. Az ő dolguk persze, mondhatnánk. Azonban a társada­ lom széles köreiben is az ő partikuláris érdekeik váltak elfogadott és követett értékekké. A plázák népe noha még nem él úgy, mint a lakóparkoké, de céljai, vágyai már arra húzzák. Ő is felhajtott gal­ lérral szeretne menő lenni. Ó is elhiszi, hogy az Er­ zsébetvárosban irodaházakra meg trendi kávézók­ ra, s nem romkocsmákra vagy alternatív galériákra lenne szükség. O is elfogadta, hogy a tudomány nem számít, hogy az Akadémiát tényleg a földdel egyenlővé kéne tenni, hogy aztán helyén egy újabb bank, egy újabb multi építhessen csodapalotát. A rendszerváltás sajátos hordaléka, az újgazdagok, immár nem csak az ország vagyonát, de lelkét és gondolkodását is uralják. A magyar neoliberalizmus nem a vizitdíjjal jelent meg legelőször. És sajnos nem csak a neoliberális­ nak hitt oldalon. Közöny, irigység és pénzimádat. Alul s felül, mindenütt. Sörhasú nemzeti vállalko­ zóknál és eszdéeszes menedzsereknél egyaránt. A magyar béka pedig tapsol, amikor a mocsarát csapolják. Rappelve mondom: ez a baj. Techet Péter tizenötödik oldal �A dinoszauruszok Budapesten Széljegyzetek a Rolling Stones-koncert margójára 45 évvel megalakulása után, másodszor járt Buda­ pesten a nyáron a Rolling Stones, angol tánczenekar. A hír hallatán itt-ott gúnyos hangok is hallatszódtak, amelyek jobbára a tagok dinoszauruszokéhoz hasonuló korára, a színpad mögött vélelmezetten megbúvó újraélesztő-készülékekre, és a pénzcsör­ gés hangját megunni képtelen, a méltósággal történő visszavonulás esélyét eljátszó kivenhedt ze­ nészekre vonatkoztak. (És igen, a poént, amely sze­ rint Keith Richardsnak nem volt szüksége maszk­ mesterre ahhoz, hogy eljátssza a rá osztott szerepet a Karib-tenger kalózai harmadik részében, MIN­ DENKI elsütötte!) A huszonéves cinikusok hangja azonban rögvest elnémulhatott, miután döbbenten konstatálhatták, hogy Mick Jagger hatvan felett is jobb formában van bármelyikünknél, Keith pedig bárkit, bármikor az asztal alá inna még ma is. Az androgün énekes (Jagger), a II. Ramszesz kairói múmiájára vitathatatlanul szinte megtévesztésig hasonlító szólógitáros (Richards), a megrögzött kocsma- és börtöntöltelék fazonú ritmusgitáros (Wood) és az életunt nagypapát adó, a székéről jó eséllyel bármelyik pillanatban leforduló dobos (Watts) bizonyították a korábban kevesek által hitt tételt: ha a rock ’rí roll nem öl meg huszonévesen, akkor jó sokáig konzervál. Persze, csak ha hitele­ sen, őszintén csinálják, és nem trottyosan, poca­ kosán, izzadtságszagúan állnak ki ötévente, az anyagi gondokat megoldandó. A fanyalgók kifinomultabb érve azt tette szóvá, hogy a tagok technikai képzettsége már nem üti meg a maiak mércéjét. De könyörgöm, kit érdekel a kifinomult hangszerkezelés, ha a rock ’rí roll univerzum egész lényege testesül meg abban a mozdulatban, amikor Richards a hangszere felé nyúl? Akkor is kifizetek tizenötezer forintot a je­ gyért, ha semmi mást nem csinál, csak fel-alá sétál a színpadon egy órát! A Rolling Stones az egyetlen zenekar a világon, amelyik úgy lett önálló iparág, utazó cirkusz, saját korábbi nagyságukat minden tűmén kötelezőn meghaladó társulat, hogy közben nem vesztette el a hitelességét. A mainstream részei lettek már a hatvanas évek végére, de ez nem torzította el sem személyiségüket, sem zenéjüket. A színpadon ma is olyan bulit nyomnak, hogy arra nem lehet nem megőrülni. Semmi felesleges arcoskodás (az elvárt pózokon túl persze), allűr, csakis a kőkemény zene és a finoman kidolgozott, és egy percig sem eltúl­ zott színpadi látvány Mindezt iszonyatosan kemény munka árán kapjuk. Annak, hogy elképesztően laza legyél a színpadon, és ne csak annak látszódj, nagy ára van. Ne akaijuk megfejteni a titkukat. A Stones a feneketlen életörömről szól. Az életről, amit jó élni. Minden daluk a miénk. Mert a rock ’rí roll őszinte. A rock ’rí roll öntudatos. Őszinte­ ségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel. A mai „fogyasztó ember” más dimenziókban mo­ zog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el életéről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugasz­ kodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után, „a tömegek lázadása”, az alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló haj­ sza elsöpörte a rock ’rí rollt is. A transzcendens értékeket nem rajtuk keresztül kell megtalálni, de a földi világról mindent tudnak. Nem a Gonosz követei ők, de cinikusan, csak hogy felkapjuk a fejünket, kacérkodnak a rosszal is. Daluk, a Sympathy fór the Devil elismeri a Sá­ tánjelenlétét a világban, és ránk bízza a választást. A rock ’rí roll önmagában nem változtatja meg a világot, mint négy évtizede hitték. Nem arra való. És ezt ma már a nagy öregek is tudják. De azért még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk a stadionok, de már nem róluk szól a világ. A sta­ dionokban egy kiveszőben lévő faj még megma­ radt példányai találkoznak. Még a szalonrockerek is - akik az attrakcióra kíváncsian jöttek el, egy olyan társadalmi eseményre, amelyen „illik ott UnJ roll miridenK.- alti az összes Hókós, ismerős arcoKt lenni” - kibújnak a bőrükből, legalább két órára, hogy aztán persze hazafelé az autóban titokban szégyenkezzenek az asszony meg a gyerek előtt. A mama pedig kissé csalódottan távozik a koncert­ ről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az Angie-t. Nagy László valamikor a hetvenes években azt válaszolta a riporteri noszogatásra, hogy üzenjen valamit a jövő generációinak: csőkoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk. Keith Richards arca, min­ den ráncával együtt, emberi arc. Amikor a Yru Got the Silver-t énekli, minden rá van írva. Mindenen túl van már, és mindenre felkészült. Ha a pokolra jut - és erre van némi esély biztos, hogy azon nyomban cigit meg piát fog lejmolni Lucifertől. A Török Szultán EHAVI IDÉZET „Sokkal fontosabb, hogy a Mennyország létezik, mint az, hogy bármelyikünk bejusson oda” C. S. Lewis � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 4. szám 2007. október 16. Abstract A summary of the resource. Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Subject The topic of the resource Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. október 16. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+3873kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_4_20071016 Relation A related resource T00081 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_4_20071016 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://omeka.ppke.hu/files/original/4c231e2ebffc454f25c4309a12b04c6b.jpg ae3ddf52666af5bd23ca3bc581dfd743 https://omeka.ppke.hu/files/original/328c0e7f378a24a286caad47350f40bc.pdf d038fe33496d523905a52b6e058df7a3 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPICE ötelet X.5 20070502 A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA ELJÖTT AMI IDŐNK ? CARL SCHMITT CSEHI ZOLTÁN OTDK 2007 SPORT JOG PRO FACULTATE 2007 WERBŐCZY ISTVÁN DIÁKEXPO X. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke. h u/itelet 2007. május 8. �Eljött a mi időnk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Elet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnökza Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!’ Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? 3 4 5 5 6 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 12 13 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal Nem tudom, kinek volt korábban hasonló élménye, de elég so­ kunknak rémlik fel vissza- visszatérő jelenetként gyerekkorunk­ ból, hogy amikor egy baráti összejövetelen a férfiak egy-két po­ hár bor után a haza sorsa felett kezdtek el keseregni (még a Kádár-kor éveiben, amikor nem látszott közelinek a változás), apáink egyszer csak felénk fordultak, megveregették a hátunkat, és azt mondták: „nekünk már végünk, nem jutunk semmire de majd ti, a ti időtökben megváltoztatjátok a világot”. Később az ember azt is megértette, hogy miért volt indokolt a sóhaj, és ma sem hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a változásra irányu­ ló vágy - immáron beteljesülvén - aktualitását vesztette volna. Emberi természetünkből adódóan eleve furcsa, torz képünk van a világról. Mindig csak a jelent látjuk, és csak a belátható időbéli tá­ volságban ránk váró jövőben vagyunk képesek gondolkodni. Eb­ ből fakad, hogy oly csábítónak tűnhet az akár szélsőségekig foko­ zott individualizmus - hiszen oly nehéz egy folyamat részeként érzékelnünk saját magunkat. Azt is szívesen veszszük, ha elvég­ zendő feladatainkat megfelelően nagynak látva elringathatjuk magunkat a fontosság hitében, hiszen egészséges emberi igény, hogy valahol szükség legyen ránk. Mindezek miatt talán minden kor embere úgy véli, sorsfordító időkben él. Olyan időkben, amely hosszú-hosszú távra, előre meghatározza, jelentősen befo­ lyásolja népe, nemzete, kultúrája, vagy akár az egész emberiség jövőjét. Ezért érezzük - legtöbbször oktalanul - nagyon-nagyon fontosnak magunkat, és ezért írhat az amerikai történész könyvet a történelem végéről. Persze a magyar emberben természetes módon motoszkált foly­ tonosan a változtatás vágya - hiszen legalábbis az elmúlt ötszáz évben állandóan bajban voltunk. Rémlik, hogy mintha az Egri csillagokban az öreg Bornemissza és Cecey is apáinkhoz hason­ lóan vigasztalta volna Gergőt és Vicát - röviddel Jumurdszák gyermekrabló akciója előtt. Aztán felcseperedvén az ember körbenézett a világban, és a kel­ lő felkészültség, valamint elszánás hiányát észlelve nagyon ha­ mar megkérdőjelezte magában azt az atyai vélelmet, hogy a sa­ ját generációja lesz majd a kiválasztott, amely végre helyükre te­ szi majd a dolgokat. A dolgokat feltehetően nem is lehet csak úgy „a helyükre tenni”. Azt hiszem, apáink (és persze az öreg Bornemissza és Cecey) tévedtek. Legfeljebb annyi adathat meg egy embernek, egy generáció javának, hogy bizonyos, ígéretes jelenségeket észlelvén búcsúzzon el a földi világtól, megőrizve szívében a szebb jövő reményét. Szebb jövő? Miért, a jelen nem elég szép? No persze, egy jó kor­ só sör mellett, baráti csevely közben, a tavaszi napsütésben ej­ tőzve egyszerűen tényleg minden tökéletes. A rendelkezésre ál­ ló időben azonban óhatatlanul mást is tenni kell - ha másért nem, hát legalább azért, hogy újra ott ülhessünk a napsütésben, barátokkal körülölelve, hideg sert kortyolgatva. Hogy ki miként tölti el a maga idejét - hiszen az eljött, itt van, de sajnos véges és ráadásul meglehetősen hamar elfogy az többé-kevésbé az egyéni, autonóm döntésen múlik (abban az esetben persze, ha a közösség biztosít megfelelő alternatívákat a választásra, melyek hiányában nem is beszélhetnénk döntési lehetőségről). A választás során szó sem lehet semmiféle kényszerről, jövendő élete felől mindenki maga dönthet, és akár szabadon figyelmen kí­ vül hagyhatja az itt-ott, bizonyos döntéseknél felbukkanó morális kényszert. De ha valaki olyan elitegyetemen tanulhat/dolgozhat mint a Pázmány, és akinek leszármazol ezáltal hetedíziglen men­ tesek lesznek mindenfele anyagi jellegű problémától, annak talán megadatik, hogy távolabbra is tekinthessen. Külön-külön minden­ kinek eljött az ideje, de lehet, hogy eljött a mi időnk is. Van-e egy­ általán értelme a megkülönböztetésnek? Ki az a több-e itt, mint az „én , ki tudja? Talán igazságot is órai”? Vajon hordozott az egykori atyai sóhaj, és valóban eljött végre a mi időn k is - még ha nem is úgy, ahogy egykoron apáink gondolták. Koltay András �Pro Facultate 2007 Napi jelentés Időjá rásjelen tés: Reggel kissé hűvös, ám derült idő, 10-12 fok körüli hőmérséklettel. Délutánra 26 fokig emelkedett hőmérséklet, a késő délutáni órákra helyenként megnövekedett gomolyfelhőzet. Ideális nap a rendezvényre. Esenténynapló: 12:00-13:30: „próbatárgyalás” a Díszte­ remben. Teltház. Minden szereplő felké­ szültségről tesz tanúbizonyságot. Bíró, ügyész, ügyvéd, tanúk, és még bírság is. Mint egy igazi tárgyaláson. 13:30-14:00: Szűcs Balázs atya celebrálta mise a Mária utcai jezsuita templomban. Nagy részvételi arány. 14:15-15:00: Pro Facultate-díj átadása. (Lábjegyzet: ez a díj képezi a nap központi magját és alapját. Az első díjátadóra Geren­ csér Balázs és Koltay András tanár úr ve­ zette Lippay György Kör kezdeményezésé­ re került sor 2003-ban. Az első díjazott Zlinszky János alapító dékán volt. A díját­ adást azóta is minden évben megszervezik. 2004-ben azután tudományos rendezvé­ nyekkel, előadásokkal, néptánccal, borkós­ tolóval, Leann Dubh és Legis Actio kon­ certtel elkezdődött a Pro Facultate Kari Nap megrendezése, mely azóta a Kar tradi­ cionális rendezvényévé vált.) Idei díjazott: Dr. Schanda Balázs egyetemi docens. Köszönőbeszéd: szerény tőle meg­ szokott stílusban. Tavalyi adósság teljesíté­ se: Szuromi Szabolcs Anzelm tanár úr díjá­ nak átadására is sor kerül 15:00-16:00: Botos Katalin tanárnő és Bo­ tos József tanár úr előadása. Közben fakul­ tatív borkóstolás. Történik mindkettő ugyanott, a Gesztenyés udvarban. 16:00-17:00: Hét Csapás néptánc együttes műsora, ránctanítás. Zajos siker. Közben és utána bográcsozás, főzőverseny, ételkósto­ lás. Nagy siker, elégedett arcok. 19:00-21:30: Mándruc és Légis Actio kon­ certek. Fergeteges hangulat. 22:00-..Záró buli: ELTE - BTK Könyv­ tár Klub. Levezetésképpen. Ha még ma­ radt energia. Megjegyzés: Tökéletes hőmérséklet, amolyan profacnapos. Valahogy az időjárás is hagyományos­ sá kezd válni. Mintha tudná, hogy nem sza­ bad értelmetlenné tennie azt a sok készülő­ dést, ami mindezen eseményeket megelőzi. Jól sikerült. Le a kalappal. Hagyományos rendezvényünk újabb évet tudhat maga mögött. Sok energiája azért senkinek nem maradt a végére. Es a kérdés, amivel ahhoz a számos emberhez fordulok, akinek a munkája ben­ ne van ebben a napban: Megérte? Csak né­ zem azt a rengeteg felhőtlenül együtt szó­ rakozó diákot és tanárt. Mindenki örül, ki- Dr. Schanda Balázs és Szuromi Szabolcs Anzelm díjazottak élvezi az utolsó nagy lehetőséget a gondta­ lanságra, így vizsgaidőszak előtt. A válasz magától értetődő. Ablonczy Zsuzsanna A jogi karok legjobbjai a XXVIII. OTDK-n Balatonfüreden, festői környezetben, igen színvonalas szervezés mellett került sor a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekció­ jának tanácskozásaira 2007. április 24-26. kö­ zött. Az egyes tagozatok zsűrijét az ország leg­ nevesebb és méltán elismert jogtudósai alkot­ ták, a versenyzők pedig a jogi karok legtehet­ ségesebb, legjobb szakmai felkészültséggel és kiváló előadói képességgel rendelkező hallgatói közül kerültek ki (leg-leg-leg!!!). Egyetemünk közössége joggal lehet büszke az általunk neve­ zett résztvevőkre, ugyanis bár igen kevés dol­ gozattal indultunk (a lehetséges 40 helyett csu­ pán 28 pályaművel), ezek a munkák egytől egyig megáÜták a helyüket az ország joghallga­ tóinak legrangosabb megmérettetésén. A há­ rom nap eseményei kellemes emlékeket hagy­ tak mindannyiunkban: mind a kötetlen progra­ mokra és a felhőtlenül (de nem felelőtlenül) együtt töltött balatonparti estékre (délelőttökre, délutánokra), mind az egyes tagozatokban zajló komoly munkára szívesen gondolunk vis­ sza. Az ünnepélyes eredményhirdetés pillana­ tai pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyete­ met képviselő következő hallgatóknak okoztak az említetteken felüli, még nagyobb örömöt: 1. helyezést ért el: Nagy Gusztáv az Alkotmányjog I. tagozat­ ban, és emellett az Alkotmányjogi II. tagozat legjobb opponensi díját is magáénak tudhatja, valamint a Pro Scientia Aranyéremre is őt ta­ lálta a legérdemesebbnek a zsűri (konzulense Kilényj Géza); Tóth Áron László a Büntető anyagi jog II. ta­ gozatban, emellett a Büntető anyagi jog I. ta­ gozatban egy másik dolgozatával 3. helyezést ért el, valamint a Jog- és Állambölcseleti tago­ zat legjobb opponensének is őt találta a zsűri (konzulense Újvári Ákos). 2. helyezést ért el: Boronkay Miklós a Polgári anyagi jogi I. tago­ zatban, emellé a Polgári anyagi jogi II. tago­ zat legjobb opponensének járó díjat is kiérde­ melte (konzulense Lábady Tamás); Navratyil Zoltán a Polgári anyagi jogi I. tago­ zatban, megosztva Boronkay Miklóssal (kon­ zulense Jobbágyi Gábor). 3. helyezést ért el: Berkes Lilla a Közigazgatási jogi tagozatban (konzulense Wetzel Tamás); Lukonics Eszter a Polgári anyagi jogi II. tago­ zatban (konzulense Koltay András); Sabjanics István az Alkotmányjog II. tagozat­ ban, amely mellé még egy Különdíjat is haza­ hozhatott (konzulense Hajas Barnabás); Serák István a Polgári anyagi jogi I. tagozat­ ban (konzulense Landi Balázs). Különdíjat kapott: Fülöp Natasa Katalin a Büntető anyagi jog II. tagozatban, akit ezen felül két legjobb oppo­ nensnek járó díjjal is jutalmaztak, egyrészt az Agrárjogi és Környezetvédelmi jogi tagozat­ ban, másrészt a Kriminalisztikai és Jogi infor­ matikai tagozatban nyújtott teljesítményéért (konzulense Molnár Gábor); Leposa Martina Réka a Polgári anyagi jogi II. tagozatban (konzulense Koltay András); Pünkösty András az Európai jogi tagozatban (konzulense Szabó Marcel). A szép eredményekért köszönet illeti az Egye­ temünket képviselő hallgatókat, valamint a zsűri munkájában is részt vevő, illetve a hely­ színen versenyzőinket bátorító, megfeszített munkával a lelket bennük tartó oktatókat is! A soron következő, 2009-es OTDK rendezési jogát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara kapta meg. Ér­ demes megfontolni a nevezést: az igen rangos elismerés, a pénzjutalmak, valamint a jó han­ gulat mellett a díjnyertes dolgozatok jeles szakdolgozatként is beszámításra kerülnek. Aki még hallgatóként a következő Kari TDKk valamelyikén bemutatja dolgozatát (a soron következő Kari TDK várható időpontja 2008. december), jogot szerezhet a résztvételre, még akkor is, ha az OTDK időpontjában már nem hallgatója Egyetemünknek. (Kérek minden érdeklődőt, hogy részletes információért vegye fel velem a kapcsolatot: pogacsas@jak.ppke.hu) Pogácsás Anett Kari TDT titkár harmadik oldal �Diké kísértése Beszélgetés Dr. Csehi Zoltán tanszékvezető egyetemi docenssel Csehi Zoltán tanár úr 2006-tól lett egyetemünk Kereskedelmi Jogi Tanszékének vezetője, amellett 1991-től az ELTE jogi karának oktatója, jelenleg docens. 1989-ben jogi, majd ’90-ben művészettörténeti diplomát szerzett. Többször kutatott Franciaországban, de tanult Német­ országban és az Egyesült Államokban is. Számos könyv és tanulmány szerzője, valamint a Jogállam című folyóirat szerkesztője. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett az ország egyik legnagyobb ügyvédi irodájának partnere, emellett választottbíróként is működik. - Tanár Úr, a jog mellett miért épp művé­ szettörténetet tanult? Mi a kapcsolat a két, látszólag távol eső diszciplína között? - Valójában pont fordítva történt. Eredetileg magyar-művészettörténet szakra vettek fel, de a magyar szakot, noha egyébként nagyon sze­ rettem, a nyelvészet miatt leadtam, majd egy gyermekkori jó barátom javaslatára beiratkoz­ tam a jogra. Ez elvileg azért ütközött nehézség­ be, mert abban az időben jogszabály nem tette lehetővé, hogy valaki két karra párhuzamosan járjon nappali tagozaton, azonban az akkori Dékán Úr, tekintettel a szép felvételi eredmé­ nyeimre, ehhez kivételesen hozzájárult. Nem volt könnyű két egyetemet egyszerre végezni, mert egy vizsgaidőszakban általában 14-16 vizs­ gám volt. Előadásra is csak hellyel-közzel tud­ tam eljárni, de Sólyom László tanár úr óráin mindig bent voltam. Nagyon zavart a jogi ok­ tatás tömegképzés-jellege. A művészettörténet szak viszont igazi elitképző volt. Mindössze 2530-an voltunk az egész évfolyamon. A mai na­ pig szerintem Európa egyik legjobb szellemi műhelye, a világon bárhol megállná a helyét. Ami pedig a második kérdését illeti, engem mindig érdekelt a jog kultúrtörténeti meghatá­ rozottsága. Erről írtam egyébként a Diké kí­ sértése - magánjogi és kultúrtörténeti tanulmá­ nyok című könyvemben. A jog mindig a kor­ szellem egyfajta lenyomata és kifejezője, alakí­ tója. A korszellem függvénye, hogy a jogászok hogyan gondolkodnak, milyen struktúrákban érvelnek, mit, hogyan neveznek, valamint hogy hol van a határ a jog és más magatartási szabályrendszerek, mint az erkölcs, vagy a val­ lás között. Mi a jog, tulajdonképpen hol kezdő­ dik a jog szerepe manapság, szekularizált vilá­ gunkban - ezekre a kérdésekre sokkal nehe­ zebb válaszolni, mint korábban bármikor. A korszellemmel foglalkozik a kultúrtörténet és ezen belül a művészettörténet is, csak nyilván­ valóan egy kicsit más megközelítésből, mint a jog, valójában azonban nincs is akkora különb­ ség az egyes kulturális szférák között. - Bemutatná néhány szóban olvasóinknak a másik könyvét is? Miről írt „A magánjo­ gi alapítvány” című munkájában? - Ez gyakorlatilag egy összefoglaló tanulmány Feldolgoztam az alapítvány történetét, a mi­ benlétére vonatkozó elméleteket, de kiváltkép­ pen azt vizsgáltam, arra kerestem a választ, hogy hogyan lett a jog világában egy tárgyból személy Hiszen a polgári jog tárgya a vagyon, az alapítvány pedig egy olyan vagyon, va­ gyontömeg, mely jogi személyiséggel bír. - Milyen tapasztalatokkal tért haza a kül­ földi ösztöndíjakról? - Elsősorban azzal, hogy Nyugat-Európában a szakemberek nem tehetségesebbek és nem okosabbak, mint mi, magyarok. Talán valami­ vel jobban van szervezve náluk az élet és eset­ leg még egy dolog méltó említésre: jobban megbecsülik a tanárokat, anyagilag is. Itthon szerintem mindenképpen át kell gondolni az egyetemek struktúráját. Véleményem szerint nem szükséges ennyi kötelező tárgy, ezek köré­ nek szűkítését javaslom már régóta. Egy húsz­ éves ember tud már választani, politizálhat, há­ zasodhat, gyereket vállalhat, tőzsdézhet, kft-t alapíthat, azt is el tudja dönteni, hogy a jog széles palettájáról mely részek érdeklik, a töb­ bit pedig nem kellene ráerőltetni Épp a válasz­ tás felelőssége az, ami autonóm ember­ ré tesz bennünket. A törzsanyagot jelentő­ sen csökkenteni kel­ lene valamennyi jogi karon. - Hogy került kap­ csolatba a Tanár Úr egyetemünk Keres­ kedelmi jogi Tan­ székével? - Sólyom László tanár úr hívott meg évek­ kel korábban a Doktori Iskolába oktatónak, majd még köztársasági elnöki szolgálata előtt kezdeményezte, hogy vállaljak na­ gyobb szerepet a Kar életében, végül Bándi Gyula dékán úr kért fel a Kereskedelmi Jo­ gi Tanszék vezetésére. - Milyen konkrét tervei vannak a tanszék­ kel kapcsolatban? - Elsősorban a választható tantárgyak körét szeretném bővíteni, és azt szeretném, hogy a hallgatók korszerű és európai színvonalú tu­ dásanyagot sajátíthassanak el, mert a Páz­ mánynak nem az ELTE-vel vagy a Károlival kell versenyeznie, hanem olyan nagy európai egyetemek jogi karaival, mint a bécsi, a heidelbergi vagy a padovai. Érmek érdekében azt ígérhetem, hogy én mindig olyan előadásokat igyekszem majd tartani, amelyek Európa bár­ mely más egyetemének katedráján is elhan­ gozhatnának, és ahol a hallgatók a legújabb tu­ dományos eredményekkel és aktuális problé­ mákkal ismerkedhetnek meg. - Milyen potenciált lát manapság egy olyan katolikus egyetemben, mint amilyen a Pázmány is? - Óriási erőt látok benne, mert egy olyan több évezredes egységes szellemiséget képvi­ sel, amely mindig képes volt megújulni, és amely vezérfonal ebben a kulturális káosz­ ban. Ez hatalmas előnyt jelent, és bizonyos strukturális változtatásokkal a mostani Kar még erősebb szellemi húzóerővé válhatna. Azt gondolom, hogy rövid idő alatt Európa egyik vezető jogi karává lehetne tenni. Ziegler László Jézus pere Alapító Dékán Úr hallgatói felkérésre 2007. március 28-án megtartotta hagyományos Húsvét előtti előadását Jézus pere címmel. (A délután 4-re tervezett előadás alkalmas terem híján fél 7-kor kezdődött.) negyedik oldal A Ferences Gimnáziumban megismerhet­ tem a középkorban kiátkozott - és a XX. században rehabilitált - ferences gondolko­ dók Jézus szenvedéséről és haláláról alko­ tott elképzeléseit. A szabadság új színben tűnt fel. Prof. Dr. Zlinszky János Jézus pe­ re c. előadásában több ponton mutatott rá a történelem szükségszerűségeit tagadó for­ dulópontokra. Jézus nem meghalni jött el. Nem volt szükségszerű a szenvedés és a ha­ lál. A megtestesült Ige az Örömhírt hirdet­ ni és átadni jött el. A küldetését teljesítette. A rövid- és középtávú közvetlen hatalmi ér­ dekekkel Jézus tanítása nem alkotott össz­ hangot. A zsidóság korabeli politikai elitjé­ nek többsége Jézust vetélytársként értékel­ te. És Jézusnak emiatt kellett meghalnia. A történelem legnagyobb drámája zajlott akkor Jeruzsálemben. A zsidó és római el­ járásjog szerint lezajlott két büntetőeljá­ rásban végül nem született elmarasztaló büntető ítélet. A helytartó átadta Őt a templomi elitnek; Jézust keresztre feszí­ tették. Prof. Dr. Zlinszky János a szenve­ déstörténetet új színben mutatta be; igazi drámaként. A Kar oktatói és hallgatói szép számmal voltak jelen; és nem csupán a Kar polgárai érdeklődtek az előadás iránt! A Jézus pere c. előadás valódi hallgatói összefogással jött és jöhetett létre. Köszönöm a Hallgatói Önkormányzat segítségét! És természete­ sen János bácsinak is nagyon köszönöm! Teleki László �Ballag a katona, szájában tutora... Mint minden évben 2004 óta, most is meg­ hirdettük a tutorfelvételit, ahova a lelkes elsősöket vártuk. Felmerülhet a kérdés, miért kell ez a csúnya felvételi, miért nem segíthet mindenki a gólyatáborban, aki szeretne. Szerencsére mindig jópáran van­ nak, akik egy csoport irányításával ven­ nék ki részüket Egyetemünk hírnevének öregbítéséből, s törekednünk kell arra, hogy a legjobbak tehessék ezt tizenkét gó­ lya szellemi és tanulmányi nevelésével. So­ kat agyaltunk, hogy is történjen a lelkes felvételizők minél alaposabb megismerése - ha már ennyire fontos szerepet szánunk nekik, tekintve, hogy erre nagyjából tizen­ három és fél percünk van, és gondolatolva­ sás nélkül ez nehéz feladat. Mindezért idén újítottunk, és a felvételi előtt szerveztünk egy ismerkedős hétvégét a potenciális jelent­ kezőknek, egy „Potenciál-hétvégét”. A jelent­ kezők fele - a szoros határidő ellenére - jelent­ kezett is, és Gárdonyt megszállva hozzálát­ tunk a helyenként ködös, és menet közben ala­ kuló koncepció alapján kiderítem, hogy az el­ sőévesek mit gondolnak a tutorságról, és vilá­ gossá tenni, mi miért vállaltuk ezt egy-két-három éve, és miért élvezzük annyira. Erről most nem ejtenék szót, az Egyetem közel 3/5e (az első három évfolyam) valószínűleg isme­ ri azt a tutorságot, ami négy éve működik ilyen formában, s reméljük, látjátok, mennyire szeretjük ezt csinálni. A hétvége mindenféleképpen sikeres volt. Mi - ahogy hirdettük is, ha más nem, megismer­ tünk pár elsőst, és piperkőc dámaként figyel­ hettük, hogy viselkednek egyéniben és csapat­ ban. Közvetlenül a hétvége után következett a felvételi, ami a már említett tizenhárom és fél percben történt, de az ismerkedős táborban szerzett tapasztalatok segítettek a döntésben, ha bizonytalanok voltunk a jelentkezőt illető­ en, s habár elmondható, hogy a táborban résztvevők jóval nagyobb arányban kerültek I Csapatépítő tréningen... be, felvettünk több olyan gólyát is, akit előtte - nemzetbiztonsági analógiával élve - nem fi­ gyeltünk meg. A felvételi több kisebb részből állt, ahogy im­ már három éve: első körben néminemű ismer­ kedés, beszélgetés, jelentkező-nyugtatás, vala­ mint olyan klasszikus kérdések, mint „miért akarsz jogász lenni”, „miért akarsz tutor len­ ni”, „mennyi egy korsó sör a Spariban”, és „hol van a 24-es gyakorló”. Ezután következett egy szituáció, ami kön­ nyen felmerülhet a gólyatáborban, mint „mit csinálsz, ha a gólyád unokanővérének szom­ szédjának a postásától hallja, hogy a fodrásza X. Y. vizsgáztatóhoz került, aki több mint szi­ gorú, és hogy tényleg lehetetlen átmenni nála Rómából”, vagy a három felvételiztető teljes hangerővel és odaadással illusztrálja a „mit csinálsz, ha a gólyatábori megérkezés után két perccel a focicsapatnyi elsős őrjöngve elindul a szomszédban található kocsma felé” kérdést, amire szerencsétlen jelentkező ijedten - és jog­ gal - hátrébb húzódik székével. A szituáció után már felüdülést jelentettek a tanulmányi kérdések. Itt olyan információkra voltunk A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő Deák Ferenc Továbbképző Intézet SZAKMAI NAPOKAT hirdet az alábbi területeken: 2007. május 18. (péntek) A polgári törvénykönyv kodifikációjának előkészítése Előadók: Dr. Wéiss Emília, Dr. Kecskés László, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Vékás Lajos, Dr. Lábady Tamás, Dr. Lévayné Dr. Fazekas Judit, Dr. Bókái Judit, Dr. Zlinszky János 2007. május 22. (kedd) Alapítványok és közalapítványok működése Előadók: Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság elnöke, Dr. Csehi Zoltán, tanszékvezető egyetemi tanár Dr. Boytha György egye­ temi tanár, Dr. Pröhle Gergely, Dr. Becker Pál egyetemi docens 2007. június 1. (péntek) Ombudsman és jogvédelem Előadók: Dr. Lenkovics Barnabás egyetemi tanár, állampolgári jogok or­ szággyűlési biztosa, Dr. Péterfalvi Attila, adatvédelmi országgyűlési biz­ tos, Dr. Wirga Zs. András ügyész kíváncsiak, mint „ki a rektor”, „mik a záróvizsga-tárgyak”, „milyen lehetősé­ gek vannak az egyetemen a hallgatói aktivitásra”. Itt sajnos voltak elszomo­ rító válaszok; mi nem a zöldkönyv ol­ dalszámot, betűtípust és szerkezeti fel­ építést is felölelő ismeretét várjuk el, hanem azt, hogy a gólyatáborban csil­ logó szemmel kérdező gólyák által fel­ tett releváns kérdéseket a leendő tutor meg tudja válaszolni utánjárás nélkül, helyben. Ez a tényleges tájékoztatás és a csoportvezetővel szembeni bizalom miatt is fontos, de persze nem csak az ilyen ismereteket vizsgáljuk a felvéte­ lin, mert az ilyen irányú tudás hiánya könnyen pótolható. Mindenesetre érde­ kes látvány és felemelő érzés, amikor a gólyák - a Róma-vizsga előtti csillapíthatat­ lan feszültséghez hasonló extázisbán - még a beszélgetés előtti utolsó perceket is a tájé­ koztató magolásával töltik... Idén huszonkilencen jelentkeztek hozzánk, s ebből tizenegy elsőst vettünk fel, szinte kivé­ tel nélkül mindenkit teljes egyetértéssel, ebben mellesleg a három kompetens Scharle Zsuzsi negyedéves főtutor, Lévai Zsuzsi másodéves tutor, valamint jómagam, akiknek két elő­ dünk, Scharle Zsuzsi és Radich Orsi társelnö­ kök adják át júliustól a vezetést. Miután felvette a három mindenre elszánt fel­ vételiztető az újakat, szinte rögtön el is vittük őket még egy hétvégére, hogy a régi tutorok is megismerjék a Frisseket, a Frissek a régieket, és azért, hogy egy szentendrei tábort és annak egy kerékpárról sztoikus nyugalommal csen­ det és megértést kérő gondnokát leépítsük. A terv sikerült, így már szervezzük az augusztus előtti nagy összejövetelt, ahol már konkrét öt­ letekkel szolgálunk az első év tanulmányilag és közösségileg legfontosabb négy napjának, a gólyatábornak a lebonyolítására. Bartolák Csaba 2007. június 2. (szombat) A társasági és a cégtörvény módosításának első jogalkalmazási tapasz­ talatai és jogértelmezési kérdései. A cégtörvény várható módosítása Előadók: Dr. Vezekényi Ursula, legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró 2007.június 8. (péntek) Versenyjogi ítélkezés Előadók: Dr. Tóth Tihamér, a GVH elnöke, Dr. Vörös Lmre (MTA), Dr. Boytha Györgyné (PPKE), Dr. Bienerth Gusztáv (AmCham), Dr. Parragh. László (MKLK), Dr. Nagy Zoltán (GVH), Dr. Csépai Balázs (GVH), Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, Dr. Bodócsi András (GVH), Dr. Fejes Gábor ügyvéd, Dr. Bara Zoltán (GVH), Dr. Pataki Dá­ niel (HLF), Dr. Tóth András (GVH), Dr. Hermány Csaba (TCom) Az előadások 10-17 óráig tartanak. Helyszín: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-28. Jelentkezés és információ: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézetében Tel: 429-7224; Fax: 266-5286; zatonyi@jak.ppke.hu; www.jak.ppke.hu/deak ötödik oldal �Sportjogi oktatás A 2006/2007. évi tanév első szemeszterében indult el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán a sportjogi oktatás. A tárgy a második félévben szünetel ugyan, azonban szep­ tembertől ismét lehet szabadon választható tárgyként tanulni. A sportjog egyre inkább kezd önállóvá válni, és ennek eredményeként egyetemünk több külföldi egyetem mellett szerződést kötött 2007 tavaszán a Testnevelési Egyetemmel a közös együttműködés érde­ kében. Az egyetemi oktatás kapcsán kérdeztük Bérces Lászlót, egyetemünk Polgári Eljá­ rásjogi Tanszékének mestertanárát, majd az egyetemek közti szerződésről és annak hát­ teréről Nemes András, a Testnevelési Egyetem docense nyilatkozott. - Tanár Úr, mién van napjainkban egyre in­ kább szükség a sportjogra és az ehhez kap­ csolódó sportjogi oktatásra? - kérdeztük Bér­ ces Lászlót. - A sportjog hatalmas joganyagot jelent és egyre inkább önálló jogággá kezd válni, ezért egyre több felsőoktatási intézmény ismeri fel ennek jelentőségét és kezdi meg oktatását. A sportjogi ismeretek nagyfokú jogi alapisme­ retet igényelnek, hiszen azzal, hogy ez a jog­ ág egy vegyes szakjogi területhez tartozik, köz- és magánjogi elemek is kapcsolódnak ide, tehát a sportjogi ismeretek elsajátításán hoz tudni kell a jog alapjait. A jogág közjogi területéhez tartoznak az alkotmányos alapjai, a pénzügyi szabályozása és a közigazgatási jo­ ga. A magánjogi részhez tartoznak a sporto­ lók személyi és vagyoni jogai, a sportvállalko­ zást, mint kereskedelmi társaságot szabályo­ zó joganyag és az immateriális javak, mint a reklámbevételek, közvetítési jogok és egy-egy játékos piaci értéke. - Az állam mennyire szól bele a sport jo­ gi szabályozásába? - Az államnak nagyon fontos szerepe van a sport terén. Gondoljunk bele abba, hogy egy nemzetközi összetételű döntéshozó bi­ zottság hogyan adhatná oda egy országnak egy világverseny megrendezésének jogát ál­ lami garanciavállalás nélkül. Ez ugye aktuá­ lis kérdés volt mostanában, a 2012-es labda­ rúgó Európa-bajnokság kapcsán. De az álla­ mi feladatvállalás nem csak ebben merül ki. Az állam feladata különböző dopping-meg­ előzési törvények és jogszabályok meghozá­ sa, együttműködve a nemzetközi szövetsé­ gekkel. Az állam kötelessége az állami kéz­ ben lévő sportlétesítmények fenntartása is. A szakszövetségek nem szeretik, ha a klu­ bok nem sport-, hanem állami bírósághoz fordulnak, mert kizárólagosságra töreked­ nek. Ennek ékes példája volt a tavalyi Ferencváros-ügy, ahol a csapat 25 millió fo­ rintja bánta, hogy a Fővárosi Bírósághoz fordult a másodosztályba sorolása miatt. - A politika mennyire van jelen egy-egy profi klub életében? - A politika mindig is meghatározó szerepet töltött be a sportban. Addig nincs baj ezzel, amíg sportszakmai kérdésekbe nem folyik bele. A probléma akkor kezdődik, amikor egyes politikai pártok az ebbe való beleszó­ lással kívánják ismertségüket növelni. 1990 előtt is meghatározó szerepe volt a sportban az államnak, hiszen a sportegyesületeket nagy állami vállalatok támogatták, mint a Csepel SC-t a Csepel Autógyár vagy a Győrt a Rába; vagy minisztériumok csapatainak tartották, például a Kispest mindig is a Hon­ védelmi Minisztérium csapata volt. Azonban az effajta állami finanszírozási rendszer a rendszerváltást követően összedőlt. 1998-ig a sportegyesületek 14 milliárd forint köztarto­ zást halmoztak fel, hiszen reklámérték és né­ zőszám nélkül nehéz volt nyereséget felmu­ tatni. Az 1996-ban létrehozott első sporttör­ vény kimondja, hogy a profi bajnokságra ne­ vezett egyesületeknek gazdasági formában kell megjelenniük. Felmerül a probléma, hogy a kft. jogutódja-e a sportegyesületnek. Végül az a döntés született, hogy az adóság a sportegyesületnél marad, de a vagyoni érték ellenérték nélkül átment a kft. tulajdonába. Ez így, ebben a formában senkinek sem volt jó. így az egyesületek működtetését vállalko­ zók és önkormányzatok vállalták magukra. Itt jelenik meg a politika. Azt szokták mon­ dani, hogy egy csapat akkor jó, ha a jobb­ szélső és a balszélső is jó. - Aki felveszi a tárgyat, hol tudja kama­ toztatni a későbbiekben az itt szerzett is­ mereteit? - Egy sportjogász bármely sport területén el tud helyezkedni, akár egy-egy szakszö­ vetség munkáját segítve, akár sportigazga­ tási feladatot ellátva. - Szerencsére nagyon nagy és ezalatt százas nagyságrendet értek. Ebben a szemeszter; ben nincs sportjogi oktatás, de szeptem­ bertől ismét lesz. A cél az, hogy egy-két éven belül a Testneve­ lési Egyetemmel együtt kiépítsük a mesterképzest, mely­ nek az alapjai már Bérces László megvannak. A dekán úrral együtt felvettük a kapcsolatot a Magyar Olimpiai Bizottsággal, és folyamatos tárgya­ lásokon veszünk reszt. A MOB átvállalná az olimpiai kerettagok egyetemi képzéssel kap­ csolatos költségeit és támogatná az itteni kép­ zést is. Kapcsolatban állunk továbbá egy-két sportági szakszövetséggel is, akik örömmel fogadták a sportjogi oktatásunk kezdeménye­ zését. Hosszabb távon az egyetem részére anyagi lehetőségek is rejlenek, hiszen a szö­ vetségek felkérhetik a Pázmányt akár szakta­ nácsadásra, akár szabályzatok előkészítésére is, és ezekből csak profitálhat az iskola. - Tanár Úr, Ön az elsők között jelentette ki, hogy a sportjog önálló jogág. Ez hogy történt? - kérdeztük Nemes Andrást. - 1993-ban egy nemzetközi konferencián tartott előadásomban mondtam ki, hogy a sportjog önálló, ugyanis addig csak sport­ ról és jogról esett szó, de a kettőt névlege­ sen nem vonták össze. Akkor az elképze­ lésemet nem tartották reálisnak, de 1998ra már igen. - Azóta Bérces László tanár úrral együtt hatékonyan vesznek részt a sportjogi kép­ zésben. Ho^y született meg a két egyetem közti szerződés? - Most tavasszal egyezett meg az amszter­ dami egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Testnevelési Egyetem arról, hogy közösen fognak véghezvinni egy sportjogász szakképzést a Deák Intézet­ ben, valamint megegyezés történt az emlí­ tett egyetemeken kívül az Oxford University-vel is egy 2008-ban induló mes­ terképzésről, melynek előkészületei már javában zajlanak. Egyébként több Pázmányos hallgató írja jelenleg is a nálam sport­ jogból a Ph.D.-ját, és több nemzetközi kon­ ferencián is vettünk részt velük, ami szin­ tén örömteli. Tehát a két egyetem közti kapcsolat továbbra is nagyon jó. - Mekkora érdeklődés van a sportjogi oktatás iránt? Magyar Attila Bajnoki címvédés Véget ért a 2006/2007-es focibajnokság tavaszi szezonja, amely még az őszi felvonásnál is küzdelmesebbre sikerült. Megszületett a régi­ új bajnokcsapat! Igen, az előző szemeszterben is az élen végző Kutyaütők sikeresen megvédték elsőbbségüket. Avegjátek azonban ismét nagyon szorosra sikerült, bár talán egy hajszállal „könnyebben” sikerült begyűjteni ezt az elsőbbséget, mivel az őszi rangadón döntetlen OJ t e . . .. _ ipv akkor csnnan mhh eredmény születetett azi_iakkori vetélytárssal szemben, es aígy akkor csupán a jobb gólkülönb­ ségnek köszönhetően végeztek az élen. Most pedig a Kutyautok - yo-Ják rangadó 7-1-re vég­ ződött. Az eredmény láttán egyoldalú meccs képe villan tel előttünk, ae ez nem egészen fedi a valóságot. Lehet, hogy a hiányzó játékosokon, a Szerencsen vagy a tapasztalaton múlt a meccs, de a kívülálló szemével mindenképpen jo volt látni, ahogyan a srácok egymásnak es­ tek. így a Go-Ják elvesztették veretlen mérlegüket, es meg kellett, hogy elégedjenek az ezüst­ éremmel. A bronzot az előző szezonban a középmezőnyben végző Csolnak FC szerezte meg. Ezúton szeretnénk gratulálni minden résztvevő csapatnak a szervezők neveben! 1 Kutvaütők 2. Go-Ják 3. Csolnak Fc A további helyezettek és a Bajnoksággal kapcsolatos egyebinformációk megtalálhatók a meg­ találhatók a www.pazmanyjog.hu oldalon a Focibajnoksag menüpont alatt. Továbbá várjuk az észrevételeket, kéréseket, kérdéseket valamint azok jelentkezeset, akik szívesen segítenének a szervezésben és lebonyolításban is a pazmanyfocKflgmail.com e-maü címre. A győztes Kutyaütők hatodik oldal Majoros Gábor T. �Szász János nem beszél sokat. Magától egyál­ talán nem. Ha kérdezik, még akkor sem biz­ tos. Ez a helyzet öt perccel a beszélgetés előtt, aminek a rendező úr volt a meghívott előadó­ ja április 24-én, a koraesti órákban, a Vetítő Filmklub félévi utolsó rendezvényén. És leül, a Díszterem utolsó sorának utolsó székére. Leül és figyel. És a közönség köré húzza a széket. Körbeülik és figyelik. Es kérdezik. Van is mit. A beszélgetés fő témája az előtte, másfél órá­ ban levetített Witman fiúk volt, de hamar át­ terelődött a szó az új darbara, az Ópiumra is. A szereplők csak úgy lettek. Arra a kérdésre, hogy hogyan választja ki a karaktereket meg­ formáló színészeket, azt válaszolja: csak úgy. Megérzés. És nem, semmi baj a magyar színé­ szekkel, de hát a megérzés, az megérzés és az­ zal aztán nem lehet vitatkozni. Csak menni kell utána, jeleneseiben Dániába (Ulirch Ulrich Thomsenért - Dr. Brennert alakítja a filmben) és Norvégiába (Kirsti Stuboe-ért - Gizella). Es a zene? Az is csak úgy jön. Van egy kép, és ahhoz kell egy hang egy dallam egy kicsit több és máris kész a Glenn Gould-féle Holdfényszonátára őrjöngő Gizella. Megérzés. Ennyi az egész. És itt jön az a bizonyos feldobott kő. Mi a helyzet a végével? Van három pont a Witman fiúk és az Ópium végén is. Jó, ha az ember nem fejezi be a gondolatait? - vetődik fel a kérdés a beszélgetés során, nem a puszta lusta­ ság jele? Nem, épp ellenkezőleg! - mondja Szász János Felhívás keringőre. Ugyanis, itt ér véget az alkotó szerepe, és innentől a nézőn a sor. Gondolkodni, élvezni, magunkévá tenni a látottakat, hallottakat. Mert ez bizony nem a rendezők dolga. Ök csak egoistán kiadják, ami bennük van. Es utána a sarokba húzódnak, és várják, hogy mi, a nézők elkészítsük - persze csak gondolatban - a saját Ópiumunkat. Mi az üzenet? Merjünk gondolkodni egy filmről, egy zenéről, egy képről. Tehát, álljon itt egy verzió az egyszeri néző sa­ ját Ópiumára: Gizella elmegyógyintézetben él. Gráfomén, kényszerképzetei, és még ki tudja mennyi más egyéb baja van. Brenner doktoron pedig épp az írói válság byron-i spleen-nel vegyített ópi­ umfüggősége ütközik ki, mikor életük fonala­ it egymás mellé szövi a sors. Brenner doktor egyre élénkebb érdeklődést mutat páciense iránt, Gizella egyre többet és lelkesebben ír, és a kör bezárulni látszik. Keserű szerelmi törté­ net. Rómeó és Júha, csak kicsit nyersebben, durvábban, ma ízűén. És a vége? Három pont, ami - saját nézőpontról lévén szó - azt jelenti: mindenki bűnös. Mindenkiben ott lakozik a gonosz. Ezt eddig is tudtuk, mert általában mindenki a jóval és a rosszal foglalkozik; a hátárral, a vonallal, amit még át lehet lépni, és átlépünk megint és megint és... általában ad­ dig ügyeskedünk, amíg olyan távol kerülünk attól a bizonyos képzeletbeli vonaltól, hogy már mindegy. Ez a mindegy, ami a filmben megfogásra találtatott. Van egy pont ahol „fel­ ébredünk”. Mindegy?! Ablonczy Zsuzsanna II. JogászEXPO Heti Válasz, az ELSA, a KMRMK, a HAESF karunk nyelvi lektorátusa, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Nem csak a kiállí­ tóknál nézelődhettek az érdeklődők, hanem kü­ lönböző előadásokon is részt vehettek egész nap folyamán. Mindezek mellett még grafológiai tesztet is készítethettek a résztvevők, a meré­ szebbek próba-állásinterjún is kipróbálhatták magukat. Bátran mondhatjuk, rendkívül büszkék lehe­ tünk, hogy karunk ilyen rendezvény társszerve­ zője lehetett, a kiállítás színvonalassága, sokol­ dalúsága és látogatottsága alapján egyaránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a több mint 400 látogató, amellyel lekörözte a rivális egyetem azonos időpontban rendezett, hasonló jellegű rendezvényét is. Úgy gondolom, rendkívül jó al­ kalom volt ez mindazok számára, akik komo­ lyan foglalkoznak azzal, mihez is kezdjenek a diplomájukkal, ráadásul mindezt az egyetem fa­ lain belül tehették meg, ingyen. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani minden kiállítónak, előadónak és a szervezőknek egyaránt, és reméljük, a jövőben is számítha­ tunk hasonló rendezvényekre az egyetem ke­ retein belül. A.J. Három pont a mondat végén Április 17-18-án került megrendezésre a II. JogászEXPO az Egyházi Egyetemek Karrier­ irodájának (EEKI) szervezésében. A rendez­ vény első napjának a Károli Gáspár Reformá­ tus Egyetem adott otthont, itt tartották meg a rendezvény megnyitóját egy sajtótájékozta­ tóval egybekötve, valamint egy kerekasztalbeszélgetéssel zárult a nap. Másnap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán folytatódtak a programok A kiállítók között szerepelt több ügyvédi iroda (Szecskay; Csilléry Alexandra; Erdélyi György; Dezső, Ré­ ti és Antal), az Érme Kht., az Imsys Kft., EMLA, a Pannon Felszámoló Kft., Fulbright, Opten és az Asbóth, Krajnyák és Társa Szaba­ dalmi Ügyvivő Iroda. Képviseltette magát az újzélandi és a ciprusi nagykövetség, a BRFK, a Élet a kollégiumban Karunkon sajnos kevesen tudják, hogy immáron 2 éve tudunk kollégiumi helyet biztosítani hallgatóinknak.Óbudán a Márton Áron Szakkollégi­ umban (MASZ), mint „Pázmányos koliban”. Je­ lenleg egy bérelt szinten 26 szobát töltenek be a Pázmány jogászok, ez 72 főt jelent. Mit érdemes tudni erről a lehetőségről? A kollé­ giumi ügyek a Diákjóléti Bizottság hatáskörébe tartoznak; az elsődleges cél annak elérése, hogy karunk hallgatói ugyanabban a kollégiumban lakjanak. A kolidíj 21.000 Ft/hó, de a Pázmányos kollsok 17.000Ft/hó lakhatási támogatásban ré­ szesülnek. A szobák háromágyasak, külön a lá­ nyoknak és külön a fiúknak. Milyen is ez az élet? Jómagam is kolis vagyok, így tapasztalatból mondhatom, egy nagy család él itt együtt. Együtt kelünk, együtt tamilunk, bu­ lizunk, aztán valamikor hajnal tájékán, amikor már a takarítóbrigád is megérkezik, készülődünk alváshoz. Jó kollégistákhoz méltóan a 10 órai ke­ lés már hajnalnak számít, de ha szólít az egye­ tem, nem tehetünk semmit. Gyors készülődés, aztán irány az 1-es villamos. Döcögünk az Árpád-híd felé, és mily meglepő, műszaki okok mi­ att buszra kell szállnunk. Itt megjegyezném, hogy a kolisok mindig pontosan érkeznek...] Nagy nehezen beérünk a suliba, de ne csodál­ kozz, ha a gyakorlatodon köreinkből kialakult kisebb-nagyobb klikkekkel találkozol. Ez a ba­ rátságok eredménye. Majd a hosszúra nyúlt, egyetemen töltött nap után együtt indul haza a csapat, és jöhet az igazi „kolifeeling”. Kedves vendéglátónk Laca, a B/19 házigazdája már „alig várja”, hogy a fél szint benyomuljon a szobá­ jába, és megrohamozzák a számítógépét. Kezdődik a FIFA, dübörög a zene és lassan már a saját han­ gomat sem hallom. Milyen szép az idő! Menjünk ki az udvarra! Mit szólnátok, ha bográcsoznánk, vagy grilleznénk? Na jó, maradjunk csak a szimplán „ki­ ülünk az udvarra, és ott beszélgetünk” felállásnál! Mi a helyzet a tanulással? Van még időnk, előtte vár még a konditerem, aztán a szolárium. Valahogy jellemző, hogy az ember megéhezik kondizás után... Főzzünk együtt! (Csak a fiúkat ne engedjé­ tek be a konyhába!) 19 óra, kezdődik a koli BL Szé­ dületes meccs vár ránk a sztárcsapattal Gyerünk fiúk! Hajrá Antigua és Óbuda (ez volna a csapa­ tunk neve)! Győzelem, döntetlen, vereség, akkor is Ti vagytok a legjobbak! Meccs után a szokásos „mit kellett volna csinálni” megbeszélés, a fiúk ki­ veszekedik magukat, aztán az előre kialakított sor­ rend alapján vár a zuhanyzó. Egyre sötétedik. „Este van, este van, ki-ki nyuga­ lomban. ..” Ezt nem mondanám.. .A „B” földszin­ ten nagy a nyüzsgés, mindenki sürög-forog. Csak nem party lesz ma este? Á dehogy! Csak a jól meg­ szokott „felolvasóest”. A kellemes koleszos társa­ sághoz lassan megérkeznek a külsős barátok is. 23at üt az óra. Nem, nem a lámpaoltás következik, hanem a „csendben kell lenni” időszak. Megjelenik az éjszakai ügyeletes tanár is, és mi mindig meg­ ígérjük, hogy nem fogunk hangoskodni, a zenét is lehalkítjuk és megyünk aludni. Persze ezt senki nem hiszi el... Aztán ahogy mondani szokás, jó tár­ saságban repül az idő, és lassan ismét kezdenek a takarítók. Indul egy újabb nap. Másnap a fáradal­ mak kipihenése után lazíthatsz a könyvtárban, a szaunában, gépteremben vágj' a kantinban, szigo­ rúan csak egy pohár üdítő mellett. Ha kedvet kaptál arra, hogy Te is tagja legyél en­ nek a társaságnak, és később el tudd mondani, igen kolis voltam, vidáman visszaemlékezve az együtt töltött időkre, filmezésekre, a felejthetetlen bulik­ ra, a hatalmas információáradatra, barátságokra, szerelmekre, akkor jelentkezz a Diákjóléti BízottSágban félfogadási időben, vagy a HOK-ben. 2 lány és 4 fiú részére van kiadó hely! Csak Pazmányós joghallgatók jelentkezését várjuk! Találkozunk a koliban! Mihahcs Vivien hetedik oldal �„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Néhány gondolat a Fűnyíró Filmfesztivál kapcsán 2007. április 16., este öt óra, Puskin Mozi, Körhintaterem. A vásznon a Rekviem egy álomért című, so­ kak által jól ismert film fut. Szemléletesen, évszak­ ról évszakra mutatja be, hogyan jut el valaki egy szellemileg és lelkileg bizonytalan, énékek nélküli állapotból a drogok általi önroncsolásig. Ezt követő­ en a program a mozi kávézójában folytatódik, ahol Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke és Erdős Eszter református lel­ késznő száll vitába Léderer Andrással, az SZDSZ Új Generáció elnökével és Juhász Péterrel, a Ken­ dermag Egyesület szóvivőjével A téma természete­ sen: a kábítószer. Mi számít egyáltalán drognak, létezik-e „könnyű” és „nehéz” változat (avagy ez a kettéosztás eleve elhibázott), és a kényes kérdés: va­ jon megengedhető-e, hogy állami kontroll alá von­ ják a marihuána-fogyasztást, ily módon pedig - ál­ lítólag - jobban ellenőrizhetővé, idegen anyagokkal kevésbé szennyezetté, 18 éven aluliak számára pe­ dig hozzáférhetetlenné tegyék a „füvet”? Azt hiszem, felesleges pontról pontra felsorolni az elhangzott gondolatokat, a téma ugyanis túlontúl fontos ahhoz, hogy puszta szillogizmussá egyszerű­ sítsük. A Kendermag Egyesület és az Új Generáció fő érve, hogy „ha már úgyis széles körben elterjedt a marihuána-fogyasztás, tegyük legálissá, vegye kézbe az állam a folyamatokat és akkor minden jobb lesz”, támadható. Először is: mi a garancia ar­ ra, hogy a törvényesen árusított fű megjelenésével a „fekete” kereskedelem egy csapásra köddé válik? Másodszor: a Kendermag Egyesület hiába hangsú­ lyozza sajtótájékoztatókon és - legalábbis az érde­ kelt réteg által - gyér nézettségű televíziós interjúk­ ban, hogy ők sohasem buzdítottak direkt módon / drogfogyasztásra, a nevük által fémjelzett akciók és a kommunikáció összességében ezt üzenik. Az pe­ dig, hogy a büntetőjogi szankció alkalmazása a fo­ gyasztóra nézve egyenesen felesleges, hiszen sem­ miféle visszatartó erővel nem bír, szintén nem állja meg a helyét, hiszen ez azt jelentené, hogy a Btk. mit sem ér, mert a benne büntetni rendelt cselekmé­ nyeket „elkövetik”... Ezzel együtt az Ifjúsági Ke­ reszténydemokrata Szövetség elnöke és a reformá­ tus lelkésznő is egyetértettek azzal, hogy a büntető­ jogi felelősségre vonás csupán ultima ratio, az első lépés a szándékosan vagy önhibán kívül csukott sze­ mek felnyitása, a felvilágosítás, a prevenció. A legmeggyőzőbb azoknak a ma már „tiszta”, volt drogfüggő fiataloknak a beszámolója volt, akik őszintén meséltek arról, hogyan kerültek kapcsolatba a kábítószerrel, hogyan veszítettek el mindent, és mikor jött el az a pont, amikor úgy érezték, segítségre van szükségük, mert egyedül képtelenek megbirkózni azzal a problé­ mával, amit a különböző szerektől való függés jelent. Egyikük megdöbbentő adatot közölt: is­ merősi körében először mindenki a marihuánát próbálta ki, de csupán egy tizedük állt meg ezen a szinten, a többiek később az úgymond „kemé­ nyebb” drogok felé fordultak. (O maga nyolc évig élt a heroin rabjaként, mielőtt felkereste a Ráckeresztúron, Erdős Eszter vezetése alatt működő drogterápiás otthont). Egy másik, rövi­ den felszólaló férfi beismerte, a drogok hatásai­ nak következtében nem tud érdemi partnerként részt venni a kialakult vitában, csupán szemé­ lyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki kábítószerhez nyúl­ jon, a lelkésznő azt válaszolta, hogy egyértelműen egy szellemi és érzelmi vákuum, a kívülállóság, a sehová sem tartozás érzése, amely által semmivé lesz a felelős­ ség önmagunk és mások iránt is. A marihuána „leg­ alizálása” mellett kardoskodók cigarettájuk sűrű füstjében kínosan kerülték a magasabb célokra, nemzetre, családra vonatkozó kérdéseket.(Erthető is: egy darab barátnő és három darab üzleti vállal­ kozás nehezen pótolja a közösséghez való tar­ tozást. ..) A szűk másfél óra csupán az álláspontok vázolá­ sára volt elegendő. Ahogyan a műsorvezető fo­ galmazott: „a beszélgetés nem fejeződött be, csak abbamaradt”. A konszenzus azonban még nagyon messze van... Ahogyan ott ültem a sorok között, az jutott eszem­ be, vajon hogyan lehetséges, hogy már az alapérté­ kekről is vitatkoznunk kell? Miért nincsen tám­ pont, melynek mentén egy vita elindulhat? Léte­ zik, hogy (egyesek szerint) már nincs jó vagy rossz, hogy meg lehet magyarázni, hogy a fekete fehér, csak talán egy kicsit piszkosabb? És a költői kérdés: hogyan lehet „rendezni végre közös dolgainkat”? A Fűnyíró Filmfesztivál az Ifjúsági Keresz­ ténydemokrata Szövetség és az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület szervezésében május 21-ig minden hétfőn öt órától várja az ér­ deklődőket a Puskin moziban. Borbás Dorottya •• Uj elnök a Hallgatói Önkormányzat élén 2007. március 30-án a Hallgatói Önkormány­ zat kari szervezete megtartotta az első, el­ nökválasztó küldöttgyű­ lését. Az újonnan meg­ választott elnökkel, Kemenes Patrikkal beszél­ gettünk. Interjú. - Mindenek előtt engedd meg, hogy szívből gratuláljunk megválasztásodhoz! Úgy hír­ lik kalandosra sikerült ez a választás... Beavatnál a részletekbe} - Köszönöm szépen és természetesen szíve­ sen elmondom a tényeket, melyek úgy hiszem magukért beszélnek. Az EHŐK. alapszabály alapján, amely irányadó a kari HŐK választás tekintetében, a küldöttgyűlés egyszerű több­ séggel választ tagjai közül elnököt. Ezen a sza­ vazáson a szavazatok egyszerű többségét én kaptam meg. Ezek után a levezető elnök a szabályzattal ellentétben kiírt egy második fordulót, amely ellen én tiltakoztam, ám ez a forduló mégis lezajlott, ezért óvást nyújtot­ tam be a törvényességi felügyeletet ellátó szervhez - Rektor Úrhoz aki az óvásomnak helyt adott és az első szavazás alapján engem nevezett ki a Hallgatói Önkormányzat Elnö­ kének. Körülbelül ez a rövid története az el­ nökké választásomnak. - Hallhatnánk pár szót arról a személyről, aki mostantól kezdve két teljes éven ke­ resztül fogja irányítani a Kar Hallgatói Önkormányzatát? nyolcadik oldal - Gimnáziutni éveimet a Szent Benedek Bencés Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban majd a Szent Margit Gimnáziumban töltöttem, ahol 2004-ben érettségiztem. Jelenleg a Kar har­ madéves jogász hallgatója vagyok, így előrelát­ hatólag semmi akadálya, hogy kitöltsem a man­ dátumomat. Már gimnáziumi éveim alatt is ér­ dekeltek a közösségi tevékenységek, melyeket az Egyetemen is szerettem volna folytatni, ezért először tutorként segítettem a gólyák beil­ leszkedését, 2006 óta pedig a Hallgatói Önkor­ mányzat munkájában veszek részt tevékenyen. - Hogyan kerültél kapcsolatba a HÖKkel, avagy., hogyan környékezett meg a Hallgatói Önkormányzat? - A fonyódligeti gólyatáborban éreztem azt, hogy mindenképpen szeretnék részt venni a HŐK munkájában, mert érzésem szerint új öt­ letekre, és újabb emberekre volt szükség 2005 nyarán, emiatt indultam a választásokon és nyertem mandátumot a hallgatók támogatásá­ nak köszönhetően. Az önkormányzati mun­ kám során sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a közgyűlési képviselők nagyobb részével, és végül az ő biztatásukra vállaltam el az idei kül­ döttgyűlésen a jelölést az elnöki posztra. - Mik a meglátásaid és tapasztalataid az ed­ digi hallgatói közélettel, hallgatói képvise­ lettel kapcsolatban, illetve ez irányú terveid a jövőt tekintve? - Szerintem Karunk hallgatói közélete mindig is pezsgőbb volt, mint más egyetemeken a kari közélet. Szeretném, ha azok a rendezvények, amelyek élővé tették Karunk közéletét, tovább­ ra is megmaradnának, és újabb, ha lehet még színesebb eseményekkel tudnánk bővíteni a vá­ lasztékot, hogy minél inkább ki tudjuk szolgálni a hallgatóság igényeit, és megtaláljuk pontos ér­ deklődési körét. A hallgatói képviselettel kap­ csolatban pedig szeretném a meglévő sikeres kezdeményezéseket tovább vinni, és ha lehet, még hatékonyabban képviselni a hallgatói érde­ keket. - Mikorra várható a testület - tisztségviselői helyekkel betöltött - végleges megalakulása? -Jelenleg nagyon nehéz helyzetben van a Hall­ gatói Önkormányzat, mert a közelmúltban végbement jogszabályi változások miatt egy teljesen új rendszert kell felépítenünk, ami saj­ nos hosszabb előkészítést igényel. Remélem mihamarabb sikerül ezt a helyzetet megnyug­ tatóan rendezni, de biztosítok mindenkit, hogy ez a működésünkben nem fog fennakadásokat okozni, most is aktívan szervezzük a Pro Facilitate napot, amely reményeink szerint népszerű lesz, ahogy eddig minden évben. - Köszönjük a beszélgetést, és eredményes, hallgatói érdekekért végzett munkát kívá­ nunk! - Köszönöm a lehetőséget, és bízom benne, hogy az ítélet továbbra is minden rendezvé­ nyünkről és álláspontunkról az eddig tapasz­ talható színvonalon és odaadással tájékoztatja majd a Kar minden polgárát! Szendrődi Szabolcs �A Nem Aliami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Interjú Tahy Bálinttal, a szervezet elnökével A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója (NÁFIOR) Közgyű­ lése március 22-én Tahy Bálintot, Karunk harmadéves hallgatóját választotta a NÁFIOR elnökének. Ezzel Teleki László mellett Bálint a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem jogi karának második olyan hallgatója, aki országos jelentőségű po­ zíciót tölt be a HÖOK szervezetében. Vele készítettünk interjút. - Naivnak tetsző kérdés, de szerintem sokakat érdekel, hogyan lesz valakiből a HÖOK ve­ zető tisztségviselője? - Lényegében bárki, aki hallgató a HÖOK ve­ zető tisztségviselőjévé válhat. A HÖOK de­ mokratikus szervezet. A Felsőoktatási Tör­ vény (Ftv.) értelmében minden hallgatót képvi­ sel. A testvérem, Tahy Kristóf hatására kezd­ tem el érdeklődni a hallgatói érdekképviselet iránt, aki az ITK HŐK elnöke volt. Az ITK HŐK régóta aktívan részt vesz a HÖOK munkájában, ITK-s hallgatókon keresztül nyertem én is betekintést a HÖOK életébe. Lényegében így indult el az én pályám. - Korábban is vettél már részt valamilyen hallgatói szervezet munkájában? - 2004 óta vagyok a Tutori Szervezet tagja. Eddig két gólya-csoportot vezettem. Na­ gyon élveztem ezt a két évet, igen jó társa­ ságba kerültem. Részben az itt szerzett ta­ pasztalataim alapján tanultam meg, hogy hogyan kell csapatban dolgozni. - A HÖOK szerepével mindenki tisztában van, de a NÁFIOR már kevésbé ismert intéz­ mény. Légy szives röviden foglald össze, hogy mi a NÁFIOR, és mi a jelentősége a hallgatói érdekképviseletben? - A NÁFIOR jelentése: Nem Állami Felső­ oktatási Intézmények Országos Régiója. A HÖOK hét régióból épül fel, ezekből hat te­ rületi régió, egy, a NÁFIOR országos régió. Ennek az az oka, hogy az állami intézmé­ nyektől eltérően külön régióba tartoznak az alapítványi, illetve a hitéleti képzést nyújtó és egyházi intézmények. Az alapítványi in­ tézmények olyan magánkézben lévő akkre­ ditált tanintézmények, amelyek az eltérő fenntartói minőség miatt nem sorolhatóak az állami intézményeket tömörítő régiókba. A hitéleti képzést nyújtó intézmények egy­ házi fenntartásuk miatt tartoznak külön eb­ be a régióba. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyházi egyetem. A NÁFIOR-nak az a jelentősége, hogy olyan intézményeket tömörít, amelyek egy szűk szegmens igé­ nyeit elégítik ki, újszerű módon oktatnak különböző tudományágakat, vagy meghatá­ rozott világnézetű képzést adnak. - Ha jól értem, a NÁFIOR egy olyan HÖOKrégió, amely eltérő identitású, egymástól föld­ rajzilag távol eső felsőoktatási intézménye­ ket fog össze. Hogyan tudjátok ezeket az in­ tézményeket integrálni, és egységesen képvi­ selni az érdekeiket? - Ez az a feladat, ami számunkra is a legna­ gyobb kihívást jelenti. Alapkoncepcióként na­ gyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az alapít­ ványi és hitéleti intézmények különbözősége­ ikből fakadó szükségletek felismerésére és képviseletére az országos szervekben és testü­ letekben. Mivel a régió két egymástól eltérő in­ tézménytípust foglal magába, klasszikus érte­ lemben nehéz lenne egységes, integrált érdek­ képviseletről beszélni. Áz alapítványi intézmé­ nyek gazdasági társasághoz hasonló formá­ ban működnek, és az azonos képzést nyújtó intézmények között emiatt igen nagy a ver­ seny. A hitéleti intézmények zömének a fő jel­ lemzője pedig a kisszámú hallgatóság, családi­ as, közvetlen közeg, az emberarcú oktatás, a közösségi élmény megélése. Erre a megoldás egyszerűen az, hogy külön kezelem a problé­ mákat. Külön foglalkoznuk az alapítványi és külön a hitéleti intézmények sajátos igényei­ vel A csapatomat ennek megfelelően szervez­ tem meg. Azonos szakmai súlyt kap mind a két intézménytípus. - Mik a terveid a NÁFIOR elnökeként? Me­ lyek azok a célok, amiket a mandátumod alatt el szeretnél érni? - Az elmúlt évben a régió képviseletét sajnos méltánytalanul elhanyagolta az elődöm, olyannyirra, hogy még a HÖOK választmá­ nyi ülésekre sem járt el. (A választmányi kép­ viseletet Teleki László alelnök látta el) A csa­ patommal ezért új alapokra helyezem a régió választmányi és országos képviseletét. Minde­ nekelőtt az intézmények közötti földrajzi tá­ volság leküzdése érdekében egy igényes és naprakész honlapot hozunk létre. Személyes­ sé kívánjuk tenni a kapcsolatot, aminek érde­ kében sorra fogjuk látogatni az intézménye­ ket. Az Ftv közeljövőben várható változásaira mindenképpen fel akarjuk készíteni az intéz­ ményeket, elsősorban azért, hogy a hallgatók és a hallgatói képviselők a jogaikkal és a lehe­ tőségeikkel tisztában lehegyenek. Különös hangsúlyt fektetünk emellett a kisebb intéz­ mények támogatására. Mindenképpen meg akarjuk ismertetni a régiónkat a hallgatói köz­ véleménnyel. Erre a 2007-es debreceni EFOTT nyújt számunkara kiváló lehetőséget. - Az Egyetem, azon belül a Kar szakmai, tu­ dományos megítéléséről már sokat hallot­ tunk, a többségi vélemény szerint kiemelkedő a hírnevünk. Kevésbé ismert viszont az Egye­ tem és a Kar HÖOK-ban betöltött szerepe. Milyen a megítélésünk az országos érdekkép­ viseletben, és milyen lehetőségeink vannak? - A megítélésünk kiváló. Az Egyetem több, szakmailag kiválóan felkészült hallgatót ad a HÖOK-nak. Bojárszky András, az ITK hallgatója a HÖOK Felügyelő Bizottságá­ nak elnöke, Teleki László a HÖOK Elnöksé­ gének oszlopos tagja. A képviseletünk tehát sokkal reprezentatívabb, mint más, hasonló méretű intézményeké. Áz Ftv. módosításá­ val lényegében a piaci szereplőkhöz hasonló versenyhelyzet alakul ki a következő évek­ ben a felsőoktatásban, ezért fontos, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem előkelő helyzetben kerüljön ki ebből a versenyből. Balog Zsolt Versenyjogi Kutatóközpont alakult 2006. december 15. napján a Kari Tanács döntése értelmében a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Versenyjogi Kutatóköz­ pont alakult. A kutatóközpont célja rendkívül sokrétű, különösen mivel ez az első kizárólag versenyjoggal foglalkozó szakosított kutató­ központ Magyarországon. A tagjai között megtalálhatóak egyaránt a tudományos élet képviselői, ügyvédek, bírák és közigazgatási szak­ emberek. A Tudományos Tanács tagjai - akik a szakmai felügyeletért felelősek - olyan szakemberek, akik különösen elmélyült tudással rendelkeznek a versenyjogban. A kutatóközpont a szűk értelemben vett kutatásokon kívül számos célt tűzött maga elé. Ezek között szerepelnek olyanok, mint pl. nem­ zetközi kapcsolatok kiépítése vagy publikációk és konferenciák szervezése. A hallgatók számára a kutatóközpont azon felül, hogy lehető­ séget biztosít az érdeklődőknek a kutatásokban való részvételre abból a szempontból is jelentőséggel bírhat, hogy lehetőség nyílik a szak­ dolgozatok és egyéb pályázatok során a kutatóközpont nyújtotta előnyöket (pl. konzultáció, szakkönyvek) kihasználni. A központ hivata­ los alakuló ülését 2007 márciusában tartotta, amely után nem sokkal együttműködési megállapodást kötött a Magyar Tudományos Aka­ démia Jogtudományi Intézetével, amely keretében a felek vállalták, hogy a lehetőségekhez mérten összehangolják a kutatásaikat. A kutatóközpont www.versenyjog.com domain-cím alatt önálló honlappal rendelkezik, továbbá ezen kerül megjelentetésre a rendszeres hírlevele is. Az érdeklődők a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Szilágyi Pálnál, vagy pedig a szpal@jak.ppke.hu e-mail cí­ men érdeklődhetnek. Szilágyi Pál kilencedik oldal �Kidobtunk 7000 Ft-ot? Beszámoló egy büntetőjogi konferenciáról A jogászok nem babonásak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy április 13-ra péntekre szervezték meg az új Btk. általános részének tervezetét megvitató konfe­ renciát. Az egész napos programnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács aulá­ ja adott otthont. A nagyrészt professzorokból, ügyvédekből és ügyészekből álló hall­ gatóság között sajnos csak egy-két jogászhallgató bukkant fel. A konferenciát Petrétei József nyitotta meg, aki negyedórában összefoglalta a tervezett legfontosabb módosulásokat, a büntető poli­ tika változásának folyamatát. A Btk. szerve­ sen illeszkedik ama általános büntetőjogi re­ formba, amelyet pl. a Be. Novella, a mediációs törvény fémjeleznek. Célkitűzések kö­ zött szerepel a végrehajtandó szabadságvesz­ tés, mint ultima ratio, alternatív büntetési nemek gyakoribb alkalmazása, BV költségek csökkentése, fokozott megelőzés. A délelőtti szekcióban a felelősségtan került terítékre. A tálalók között volt Györgyi Kálmán IRM mi­ niszteri főtanácsadó, aki beszélt a társada­ lomra veszélyesség megszűnéséről. Megtud­ tuk, hogy a tervezet a 2 helyett 3 évig vétség­ nek minősítené a bűncselekményeket. Belovics Ervin határozott véleményt mon­ dott a büntethetőséget kizáró és megszűnte­ tő okok változásairól. Szerinte a megenge­ dett kockázatvállalás a foglalkozási szabá­ lyok pontos rögzítésével, a házi fegyelem joga, pedig a társadalmi szemléletváltás mi­ att elveszítette jelentőségét. Egyik központi kérdés volt a jogos védelem. Belovics a fo­ galomban az aktív cselekvést feltételező „támadás” szót módosítaná. Bánáti János szintén elégedetlen volt a jogos védelem tervezett passzusával. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke szerint az új Btk. azáltal, hogy további jogokat adna a védeke­ zőnek, parttalanná tenné az ítélkezést. A ter­ vezet ugyanis az arányosságot túllépő véde­ kezőt, már a felismerési képességet csupán korlátozó ijedtség esetén is felmentené. Bá­ náti azonban nem elégedett meg ennyivel: in­ tenzíven támadta a tervezet végszükség-, mentesülés- és tevékeny megbánás- fogalmát is. Fontosnak vélte a büntetési tételek csök­ kentését és a szabadságvesztéssel nem járó büntetések alkalmazásának növelését. A pénzbüntetés alsó határának harmincszoro­ sára emelése ugyanis a fizetőképtelenekre szabadságvesztés kiszabását jelentené, s így nem tehermentesítené a BV intézeteket. Az üzletszerűség általános minősítő körülmén­ nyé tétele (a büntetési tétel automatikus há­ romszoros emelése), pedig a nevezett poenológiai célt a legkevésbé sem segíti elő. Érdekes volt Bárd Károlynak a kényszer­ gyógykezelésről szóló előadása. Nemtetszés­ ét fejezte ki az intézkedés büntetőjogi színt­ érről polgári jogira irányítása miatt, ami a társadalom védettségi szintjének leszállítá­ sához vezet. A jogos védelmet Wiener A. Imre is boncol­ gatta. A védekező jogainak kiszélesítését ál­ dásosnak tartja a ny. egyetemi tanár, kikerülhetővé téve így az arányosság „szocializ­ musban divatos méricskélését”. Hiányolta továbbá a bűncselekmény fogalmának ma­ teriális elemét. A kávészünetekkel és állófogadással tagolt program délutáni részlegét Soós László IRM főosztályvezető a tervezett szankció­ rendszer fontosabb pontjainak bemutatásán kezdte. A fő- és mellékbüntetés szétválasz­ tásának megszűntetése és a szabadságvesz­ tés-büntetés visszaszorítására törekvés len­ ne az új Btk. alapköve. A felfüggesztett és részben felfüggesztett (!) szabadságvesztés önálló kiszabásának előnyére, az egyéniesítés lehetőségére mutatott rá Soós. A próba­ időt felváltó büntetés a 2-5 év közötti sza­ badságvesztéssel büntetendő cselekmények esetén lenne kiszabható. Terminológiai (életfogytig helyett élethoszszig) és szisztematikai (ember elleni bűncse­ lekményeknek az államellenes bűncselek­ mények elé helyezése) változásokra is sort kerítenének a kodifikátorok. Bárándy Péter a büntetett előélet alóli men­ tesítés fontosságára hívta fel a figyelmet, kifejezve rosszallását a bűnügyi nyilvántar­ tásban való szerepeltetés meglehetősen hos­ szú időtartama miau (3-15 év). A hozzászó­ lók között szerepelt Lévay Miklós, aki az Uniós jogharmonizáció fontosságáról mon­ dott véleményt. Az iskolateremtő Nagy Ferenc azon keve­ sek közé tartozott, akik figyeltek az időkor­ látra, így csak egy- két megjegyzést fűzött a változásokhoz. A tervezet megalkotásban komoly szerepet vállaló professzor szerint a fő- és mellékbüntetés szétválasztásának megszüntetése értelmetlen és többek között az új „élethosszig” kategória felső határá­ nak hiányát kifogásolta. Humorosan fogal­ mazott, amikor a szabadságvesztés és a köz­ érdekű munka együtt alkalmazhatóságának lehetetlenségére (ti. szabadságvesztés esetén eleve van közmunka) és a jogászi logika felülmúlhatatlanságára mutatott rá. Neki erősen ellentmondott Tóth Mihály, aki a fő- és mellékbüntetés elkülönülésének meg­ szüntetését már csak fogalmi tisztázásnak tartja. Tanszékvezetőnk szerint a gyakorlat befejezettnek tekinti ezt a folyamatot. A röpke egy órás időtúllépést tetőzve Kó­ nya István LB kollégiumvezető tette meg napirenden túli észrevételeit, majd Kondorosi Ferenc államtitkár záróbeszéde következett. A terem atmoszféráját tehát gyakran nézet­ különbségek hevítették, aláfestve a paravá­ non átszűrődő tányércsörömpöléssel. Re­ méljük a nagyszerű gondolatokat ezúttal tettek is követik, és bízunk benne, hogy a majdani új tankönyv mellé, a jegyzettámo­ gatás sem várat magára (a régi éppen 7.000 Ft-ba került)! Horvátth Sarolta - Tarr Ádám Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Március hónap végén megjelent a legnagyobb hazai bulvárlap új kampánya, melynek szlogené: „Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség. Blikk. Vége a képmutatásnak” „A Blikk a múltban sem tért ki a kényes témák elől, a kutatás kimutatta, hogy ol­ vasóink is a bátor, érthető, pártatlan hangnemet tartják a lap fő erényeinek. A Blikk az eddig is felvállalt és követett ér­ tékeit, a szókimondást, bátorságot erősíti a szlogennel, valamint azt, hogy a jövő­ ben még nagyobb hangsúlyt helyez ezek­ re” - mondta a lap marketing-vezetője, Frei Andrea. Számomra megdöbbentően hatott, hogy egy bulvárlap, amely kevés, illetve silány hírértékkel, ám annál több rágalmazás! és becsületsértési ügyben indított perrel ren­ delkezik - címlapján elmaradhatatlanul a tizedik oldal ledér hölgyek képével - erkölcsi gigászként igyekszik feltüntetni ma­ gát. Elgondolkodtam: álmodok-e vagy ez tényleg a valóság? A közélet erkölcsi szintjének folyamatos süllyedése némiképp kiszámíthatóvá te­ hette volna ezt a szintet, mégis hiheteden, hogy ezt is megérjük: a Blikk az erkölcs őre. Mintha a Sátán kiállna az Istenkáromlás ellen... Talán éppen ez a szembetűnő, nevetséges összeférhetetlenség az, ami nem engedi, hogy széles körökben elhiggyék az emberek ezt az abszurditást. Bár manapság már nem tudni. Valószínűleg, hogy csak jóindulattal lehet ilyen reményeket idealizálni, az eladási szá­ mok ténye már magában ítélet. Egy hagyományos napilap lassan labdába sem rúghat a Blikk, és a hozzá hasonló „lapok” mellett, ta­ lán csak azért is, mert a kb. 50 forintos különbözeiét nem hajlandó­ ak az átlagemberek a maguk szellemi egészségükért megfizetni. Ha a Blikk valóban bátor és pártatlan, akkor ezeket a fogalma­ kat újra kell gondolni. A hagyományos alapokon elképzelhetet­ len, hogy egy bulvárlap bármilyen erénnyel távolról is rokon le­ gyen. Pozsgay-Szabó Péter �Kai nomon egno Carl Schmitt nagyságát újra felfedezi szülővárosa Cári Schmitt az egyet­ len ember, akivel érde­ mes beszélgetni mondta a ’60-es évek­ ben Jacob Taubes, or­ todox rabbi. Pedig ő is tudta, hogy Schmitt titkos osztályozásában neki csak a Feind, az ellenség címkéje juthat. És mégis: vannak személyek, akik előtt még az el­ lenség is meghajol. Cári Schmitt vitatott, s talán pont ezért felettébb ér­ dekes, mondhatni: vitára ingerlő személyiség. Arcanumot, titkot ígér - ahogy egyik mai kritikusa, Raphael Gross megjegyzi. (Raphael Gross: Cári Schmitt und diejuden) Ismert fogalompárjai (norma-döntés, törvény-nomosz, barát-ellenség, föld­ tenger etc-X újszerű nézetei az alkotmány- vagy a nemzetközi jog terén, de szuverenitástana is mind­ mind nehezen megfejthető, többjelentésű kódok. A kódfejtés gyermeki izgalma miatt lehet érdekesebb Schmitt, mint a száraz precizitásba belefúló Kelsen. Kelsenről ugyanis tudjuk, hogy ki volt, s mit akart. Schmittnél minden csak kérdés, de valahogy sejt­ jük, hogy „kai nomon egno”, azaz „ő ismerte a tör­ vényt”. (A Schmitt sírfeliratán szereplő „nomosz” görög szó törvényként való fordításáért igen dühös lenne rám az öreg tudós.) Schmittnek azonban nem csak munkássága, de életútja is kérdésekkel teli tán nem véletlen, hogy magáról, mint „értelmiségi kalandorról” vallott. Cári Schmitt 1888-ban született Pletten-bergben, a kis vesztfáliai városkában. Egyetemi tanulmányait többek között Berlinben és Strassburgban folytatta, majd a weimari időszakban Kölnben lett egyetemi tanár. (Biográfiaként lásd Paul Noack: Cári Schmitt) Munkásságának legnagyobb része ehhez az időhöz kötődik - a későbbi műveiben már csak elrontotta, vagy magyarázgatta életművét. A weimari időszakban születtek legismertebb köny­ vei: a Gesetz und Urteil, amiben a jogalkalmazás ma is aktuális problémáira hívja fel a figyelmet; a Poli­ tikai teológia, amiben híres szuverenitás-definíció­ ját bontja ki; 4 politikai fogalma, amiben máig ha­ tó érvénnyel fogalmazza meg a politika specifiku­ mát, a barát-ellenség megkülönböztetéssel; a Diktatur, amiben a szuverenitás két oldalát mutatja be; híres parlamentarizmus kritikája (Geistesgeschichtliche Lage des heutigen Parlamen-tarismus), amely a ’68-as díáklázadók számára is kötelező olvasmánnyá lett később, vagy a Vrfassungslehre, amelynél ere­ detibb és pontosabb alkotmányjogi munka azóta sem született. A Ver-fassungslehre még a zsidó állam alkotmányozási próbálkozásaiban is mérce volt mondhatnánk hát gunyorosan, hogy Schmitt „Izra­ el koronajogásza” lett ezáltal. Politikailag Schmitt a konzervatív jobboldal kö­ reihez tartozott a weimari időkben, s bár elutasí­ totta az új, instabil és formalizmusokban tobzódó köztársaságot (érvei a ma Magyarországára is al­ kalmazhatók!), és a nemzetiszocializmust is elve­ tette. Az 1932-es döntő választások előtt kölni új­ ságcikkekben kampányolt az NSDAP ellen. Hiába. Mégpedig kétszeresen is hiába. Hiszen nem csak győzött a megvetett náci párt, de maga Schmitt is alávetette magát az új Zeitgeist-nak, s 1933. május 1-jével az NSDAP tagja lett. Miért? Az első nagy kérdőjel Schmitt életútjában. Schmitt 1933-tól három éven át a hitleri állam koro­ najogásza volt. A hosszú kések éjszakáját legitimáló hírhedt írásával (Dér Führer schützt das Recht) vagy a német tudományosság zsidótlanítását követelő konferenciájával sokak számára végleg kiírta ma­ gát a tudományból Egyesek szerint Schmitt mindig is náci volt, pusztán 1933 után merte ezt nyíltan is vállalni Charles Yves Zarka francia eszmetörténész egyenesen „nazi penseur”-nek nevezte a Le Mondeban. Azaz a náciság lett a főnév, s a gondolkodó csak, mint mellékes jelző szerepel már. Hyen egyszerűen megfejthető lenne Schmitt titka? Minden fogalma, homályos gondolata mögött csak a náciság sivársága húzódnék? Nem hinném. Valakik egyszerű opportunizmust, karriervágyat emleget­ nek Schmitt pálfordulása kapcsán, de talán az igaz­ sághoz a legközelebb Varga Csaba és Alain de Benoist francia filozófus járhat. Szerintük ugyan Schmitt tényleg elutasította a nácizmust, de annak nem vágyott győzelme után kíváncsisága mégis az ismeretlen, a járatlan, s így akár még eséllyel is ke­ csegtethető út felé sodorta. Ahogy Varga Csaba írja találóan: „gondolható út” volt számára a nácizmus. (Varga Csaba: Paradigmaváltás a jogi gondolkodás­ ban - Cári Schmitt és a vágyott szintézis megkísér­ lése, Világosság, 2003/7-8.) Es tán titkon megpróbál­ ta saját szellemi fölénye alá vetni a megszülető rend­ szert. (Alain de Benoist: Cári Schmitt et les sagouins, Éléments, 2OO3/X.) De ahogy megakadá­ lyozni nem tudta, úgy befolyásolni sem. Platón szürakúzai kudarcára emlékeztethet bennünket Schmitt hatalomközelsége és hirtelen kegyvesztett­ sége. Talán tényleg nem a filozófusok dolga az álla­ mot irányítani? Mark Lilla amerikai professzor va­ lami ilyesmit sejt számos elbukott értelmiségi (Luk­ ács, Kijévé, Schmitt, Heidegger, Foucault etc.) élet­ Hassliebe Cári Schmitt németországi reputációja és hazai recepciója Cári Schmitt neve hallatán Németországban felhorkannak. Ki ezért, ki azért. Amikor egy kom­ munista könyvesboltban Schmitt egyik könyve iránt érdeklődtem, az eladó kioktató hangnem­ ben közölte velem, hogy „fasiszták könyveit nem tartják”. Vagy mikor egy Plettenberghez kö­ zel élő rokonommal Scnmittről beszélgettem, liberális felesége humorosan csak annyit szólt be a szobába: „Ja, dér alté Nazi!’ De felhorkannak azok is, akik tisztelik, szeretik Schmittet. Egy plettenbergi kutatója alig hitte el nekem, hogy budapesti egyetemistaként ismerem Schmittet, s hogy még tételként is szerepel a szigorlatkor. (Más kérdés, hogy munkássága sajnos túlzottan leegyszerűsítve jelenik meg jogbölcseleti oktatásunkban.) Schmitt tehát vitatott, vitát kiváltó személyiség. De valahogy megkerülhetetlen. Műveire - még ha csak a „kritikai meghaladás” vágyától is vezérelve - egyaránt hivatkoznak balliberális professzorok vagy a TAZ anarchista napilap publicistái. De nevét említve azért minden professzor hozzáteszi náci múltját - a poli­ tikai korrektség szellemkelepcéjének kedvéért. (Elgondolkodtató, hogy míg a szobor nélkül ma­ radt Schmitt kapcsán nem maradhat említés nélkül náci múltja, a Pesten szoborként is megörö­ kített Lukács Györgyöt kritikátlan tisztelet övezheti, legalábbis a nyugati egyetemeken.) A nyugati heves viták ismeretében meglepően csendesen zajlott le Magyarországon Schmitt re­ cepciója. Pedig notórius nácizóink nekünk is vannak. Mégis: Schmitt munkássága kapcsán amelynek hazai megismertetésében Pethő Sándornak és Cs. Kiss Lajosnak elévülhetetlen érde­ mei vannak - sikerült a hazai jogtudománynak tudományos, s nem ideológiai-politikai vitákat folytatni Talán túlzottan is siKerült. A tudományosság es szárazság ugyanis megölte Schmitt személyiségének és mondanivalójának lényegét: a megnökkentést. Magyarországon meghökkenés nélkül ment végbe Schmitt recepciója. De a vitákat nem spórol­ hatjuk meg. Es akkor tán az egyszerű egyetemista is nagyobb érdeklődéssel fordul e szeretve gyűlölt nagy tudós felé. Úgyhogy: kéretik meghökkenni! útját vizsgálva. (Mark T.iHa: A zabolátlan érte­ lem). 1936-ban éles tá­ madás éri Schmittet az SS lapjában, állítólagos katolikus és zsidó kap­ csolatai miatt, s így visszavonulni kénysze­ rül berlini katedrájára. Három évig állt hát a hitleri hatalom szolgálatában, s ezalatt egyetlen jelentősebb művet sem publikált. Az utókor mégis ezen rövidke intermezzo alapján nyilvánította Schmittet intellektuális persona non grata-vá. Az 1945-ös összeomlás Berlinben éri. A nürnbergi perben csak tanúként hallgatják ki, de könyvtá­ rát „ideiglenesen” lefoglalja a hős felszabadító szovjet hadsereg. Bár semmi törvény- vagy erkölcstelen dolgot nem tudnak Schmittre bizonyítani, mégis őrajta statuál példát az új német állam. Míg egykori nácik sokassága térhet vissza a közéleti pályára - így maga Martin Heidegger is -, Cári Schmitt önkéntes, de kényszerű száműzetésbe vonul szülővárosába, Plettenbergbe. 1945-től 1985 húsvétvasárnapján be­ következő haláláig itt élt. Ezalatt a 40 év alatt Plettenberg szellemi zarándok­ hellyé vált: szélsőbaloldaliak, anarchisták, ex-nácik és konzervatívok ültek egymás mellett a plet-tenbergi vonaton. Mindegyikük a titokzatos embert akar­ ta látni Még Joschka Fischer is járt erre. Schmitt háza így mindig neves vendégekkel volt teli - a szomszédok gúnyosan csak „ifjúsági szál­ lónak” hívták a házat. Az író Ernst Jünger ugyan­ úgy megfordult itt, mint világfi Nicolas Somban vagy a német alkotmányjog doyenje, ErnstWoífgang Böckenförde. És jöttek a kíváncsi fia­ talok is. Schmitt mindenkit szívesen fogadott csak dohányozni nem volt szabad. Bort viszont ihattak, de kizárólag szárazát, mert azt szerette a házigazda. Estére pedig mindenki kapott egy jegyzetekkel ellátott könyvet, amiről másnap re­ ferálnia kellett. Egyik kedvenc könyve volt Benjámin Disraeli kalandregénye, a Tancred. Sze­ rinte ugyanis ebből érthető meg a zsidóság lénye­ ge. (Nicolas Sombart: Ifjúkor Berlinben 19331943). És ha volt kérdés, ami Schmittet élete vé­ géig, már-már patologikus érdeklődéssel foglal­ koztatta, az a zsidókérdés (Judenfrage). Naplói­ ból kiolvasható antiszemitizmusa azonban nem vallási, nem is rasszista, hanem metafizikai volt újabb megfejtésre váró rejtély, ennek pontos tar­ talma és oka. Ilyen Schmitthez került fiatal volt Ernst Hüsbert és Gerd Giesler is. Mára nyugdíjas­ ként próbálják meg ápolni Schmitt hagyatékát és emlékét. Városa ugyanis igen mostohán bánik nagy szülöttjével. Plettenbergben járva magam is tapasz­ taltam a Schmittre utaló, emlékező nyomok fájó hi­ ányát - a turisztikai információban azt sem tudták, kit keresek. Pedig háza, amit Machiavelli száműzetési helye után San Casciano-nak nevezett, még mindig áll. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudó­ sítása szerint 22 évvel Cári Schmitt halála után azon­ ban mintha meglágyulna a hálátlan utókor szíve, s a politikai korrektségen túl, az időtlen tudást cs szel­ lemi nagyságot is felismernék. Hüsmert és Giesler egyesületet hoztak létre Schmitt emlékének ápolásá­ ra, s még a szociáldemokrata polgármestert is meg­ nyerték ügyüknek. Szobor, emlékmúzeum, emlék­ tábla - ezek vannak tervbe véve. „És ha 150 év múl­ va Plettenberget és Cári Schmittet egyszerre emlí­ tik, tán elértünk valamit” - mondja az egyik kezde­ ményező (Sollen wir Cári Schmitt ein Denkmal setzen?, FÁZ, 17. Marz 2007). Igen. Ahogy Königsbergbe Kantot „érezni” já­ runk, Plettenberg is felfedezte Schmitt hírnevé­ nek turisztikai lehetőségeit. Hegeli dialektika - helyben. Techet Péter tizenegyedik oldal �MIK(A)rofont neki!! CD ajánló „Lehetek utálatos, Talán kicsit félénk is vagyok. Miért nem szeretsz? Miért nem szeretsz anélkül, hogy megjátszanám magam? Próbáltam olyan lenni, mint Grace Kelly De mindig olyan szomorúan néz ki Aztán megpróbáltam leutánozni Freddie-t És most személyiség-őrült lettem!” Megmondom az őszintét. Eredetileg a Good Charlotte új CD-jéről akartam írni, jól lehúzni azt, és összehasonlítani a régikkel kb. azzal a konklúzióval, hogy a mélynél js van mélyebb. Aztán véleményezni ezt az egész tini Emo őrületet. így hát kezdésképpen meghallgattam a második számot a CD-n, a „Misery”-t (pár idézet belőle: „Tartsd él­ ve a szomorúságod”, „A boldogság nem áll jól rajtam”, „A szomorú­ ság a társam”) és rémesen elment a kedvem, még egy rossz kritikától is. Na ez volt az a pont, ahol bekapcsoltam helyette a „Life in Cartoon Motion”-t, Mika most megjelent albumát és elkezdtem rö­ högni. Na ez ám a totál nonszensz. Ehhez kell bőr a képen, hogy va­ laki végigbohóckodjon egy egész albumot! És miért teheti meg? Mert idáig is pont olyan össze-vissza volt az élete, mint amilyen ez a CD: amerikai apa és libanoni anya gyermekeként Londonban élt, majd ké­ sőbb Párizsban tanult. Zenei pályafutását tekintve egy szuszra el­ mondhatja magáról, hogy orosz operaénekesnő tanítványaként adott elő klasszikus darabokat a Royal Opera House-ban? szerzett reklám­ dalt a British Airways-nek és az Orbit rágóguminak. Nem csoda, ha ez a srác személyiség-őrült lett! Es valóban: így, 23 évesen ju­ tott el arra a pontra, hogy’ a fönt idézett szám („Grace Kelly”) már min­ den országban a csapból is folyik (így Magyarorszá­ gon is). No igen, csak Mikával az a baj, hogy nem hasonlítha­ tom össze szokásomhoz hűen az újat a régivel... vagy mégis? Mert hát azt azért be kell vallani, hogy Michael Holbrook Penniman (ere­ deti név) nem talált fel sem­ mi újat, legfeljebb tökélyre tizenkettedik oldal fejlesztett egy már majdnem feledésbe merülő stílust. Maga Freddie Mercury talán túl régi összehasonlítási alap lenne, bár a vonulat szálai valóban hozzá vezetnek vissza. Hát persze, hogy a glam-rock-ról van szó. Ha most Mika kö­ zelebbi elődeit tekintjük, rögtön megértjük: Ve­ gyük például akár a Darkness-t akár a Scissor Sisters-t. Na ugye, hogy megvan! Különösen az utóbbiak voltak, akik itthon megismertették ve­ lünk ennek a stílusnak az újraértelmezését olyan számokkal, mint a „Take Your Mama Out” a „Laura” vagy az „I Don’t Feel Like Dancing”. Azzal a különbséggel persze, hogy ezek az együttesek mind­ mind csoportban merték csak felvállalni ezt a zenét, Mika az egyetlen példa arra, hogy egyedül is ki mer állni a közönség elé. Ami azért nem semmi egy olyan stílusnál, ami abból áll, hogy az előadó magából kikel­ ve énekel, ökörködik, táncol, és mindezt úgy teszi, mintha véresen ko­ moly lenne. Egyesek szerint idegesítő és kibírhatatlan, de számukra Mikának csak annyi mondanivalója vgn, hogy „Aliért nem szeretsz? Mi­ ért nem sétálsz ki akkor az ajtón?!”. Es tudod mit? Igaza van. Ki lehet kapcsolni a rádiót, nem kell megvenni az albumot. De lehet együtt vagy rajta nevetni is, szerintem neki mindegy, amíg mosolyt és élvezetet ad­ hat hallgatóinak. Erre pedig van bőven példa: A „Lollvpop” úgy hang­ zik, mint egy cserfes gyermek gúnydal, a „Happy Eriding” a szakítós szamoknak az a ritka fajtája, ami még egy ilyen állapotban is mosolyt csal az ember arcára, a „Billy Brown” pedig... Na jó, arról meg ne is be­ széljünk, mert az első strófa után hangosan elnevettem magam az utcán. Gáz volt. Utcán ne liallgasd... mert... emberek néznek... Na jó, szóval vissza a kritikához: hát igen, hogy kritikus elem is legyen, azért tudni kell, hogy a folyamatos lejátszás itt sem működik, mert egy idő után bejojózik az ember. Meg hát ne várjunk különösebb zenei mélységeket a pasastól De most őszintén, létezik elég előadó, aki pont ezt próbálja el­ érni több-kevesebb sikerrel, holott sokszor nem erre van szükségünk. Nem véledenül írom ezt, mert a vizsgaidőszak pont ilyen napok összes­ sége: a sok tanulás között nem árt valaki, aki egy kis nevetést és energi­ át kölcsönöz nekünk, esetleg segít megünnepelni, vagy rálegyinteni és megújítani erőnket az így-úgy sikerült vizsgák után. Ha pedig a meg­ próbáltatás véget ér, megfelelő aláfestő zene válhat belőle a nyárra. An­ nál is inkább, mert nem csak az album kaphat lejátszót, hanem Mika is mikrofont. Aki éles szemmel figyelte az idei Sziget-plakátokat, az felfe­ dezhette rajta az előadó nevét. Remélhetőleg itt már nem lesz hasonló­ ság az előd Scissor Sisters-szel, akik csak félig-meddig igazolva pótolták egyéves késésüket a tavalyi fesztiválon. Mégse tudott senki rájuk meg­ sértődni: ahhoz túl jól szórakoztunk! Barát Zsófia �A Vatikáni Szerződés revíziója Jelszó: Az állam és az egyházak végleges szétmállasztása A hangulat fokozódik. Nem is olyan rég lam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészí­ SZDSZ-es nyomásra a kormánykoalíció ve­ ti. (Később a 0,5%-ot 0,7%-ra, majd 0,9%-ra zető pártja napirendre tűzte a Vatikáni emelték, és a kiegészítés módját arányosról Konkordátum revízióját. a népszámlálási arányokon alapulóra változ­ A vatikáni szerződést 1997. június 20-án kö­ tatták.) tötte meg (1997. évi CXXIV tv. az egyházak 7) A katolikus egyház további állami támo­ hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi gatást kap, melynek alapja az állampolgár­ feltételeiről) Magyarország (Horn Gyula ok azon döntése, ahogyan az egyházi köz­ miniszterelnök) és a vatikáni Apostoli szolgáltatásokat igénybe veszik. Szentszék (Angelo Sodano bíboros államtit­ A vatikáni szerződés nyomán a Magyar kár), de az országgyűlés ezt csak 1999. júli­ Köztársaság kormánya megállapodást kö­ us 5-én, a LXX. törvénnyel ratifikálta. tött más egyházakkal, illetőleg egyházi kö­ A szerződés meghirdetett célja a magyaror­ zösségekkel is, így a Magyarországi Refor­ szági Római Katolikus Egyház független mátus Egyházzal, a Magyarországi Evangé­ működésének a biztosítása volt, hogy az ál­ likus Egyházzal, a Magyarországi Zsidó lamosított vagyon egy részének viszszakaHitközségek Szövetségével, a Budai Szerb pása után függetlenül tudjon működni-; to­ Ortodox Egyházmegyével, stb. vábbá, hogy az államtól átvállalt közfelada­ A szerződés kritikusai (neoliberális politiku­ tok teljesítése (akár az oktatási, akár a szo­ sok és egyes kisegyházak: 2005-ben számuk ciális alrendszerben), megfelelő állami fi­ kb. 150 volt - mármint a kisegyházaké, nem nanszírozásban részesüljön. a neoliberálisoké) szerint ezen szerződés A nemzetközi szerződés fő pontjai a követ­ sérti az állam és az egyházak szétválasztásá­ kezők: nak alkotmányos elvét (60. § (3)), illetve a 1) A katolikus közoktatási intézmények az közpénzek közcélú felhasználásának az el­ államiakkal és az önkormányzatiakkal azo­ vét. A konkordátum revíziójának előkészíté­ nos támogatásban részesülnek. sére létrehozott bizottság jelentése igen 2) A katolikus felsőoktatási intézmények az részletes, a megoldási javaslatok terén pe­ államiakkal azonos támogatást kapnak (ez dig különösen érdekes. A továbbiakban ki­ vonatkozik a hitéleti képzést adó akkredi­ emelném a közel félszáz oldalas tervezetnek tált szakokra is). az egyházak állami finanszírozásának legvi3) A katolikus egyház a tulajdonában lévő tatottabbnak vélt pontjait és a bizottság műemlékek, múzeumok, könyvtárak és le­ megoldási javaslatait. véltárak után az állami kulturális intézmé­ Kompenzációs és egyéb (pályázatok, fejlesz­ nyekkel azonos támogatást kap. tési) támogatások egy jelentős részéből egyhá­ 4) Az egyház a kommunizmus idején állami zi intézmények nem kaphatnak. - A norma­ tulajdonba került egyházi ingatlanok egy ré­ tíva és kiegészítő támogatás nem fedezi a szét visszakapja, más részük után rendsze­ működési támogatást, ezért nem indokolt res járadékot kap (1991. évi XXXII. tv.) Az az egyéb támogatási formákat megvonni az ingatlanrendezés tematikája az Antall-koregyházi intézményektől. Meg kell teremteni mány alatt volt az elsődleges, viszont a fi­ annak törvényi szabályozását, hogy az egy­ nanszírozásé és a szociális szféráé az Orházi intézmények is hozzájuthassanak ezek­ bán-kormány alatt került erőteljesen előtér­ hez a forrásokhoz (annál is inkább, mert pl. be. A Horn-kormánynak az ingatlan-kérdés szerzetesi iskolának nincs saját bevétele) még mindig kiemelten fontos volt, de már Az egyházak adómentessége egyrészt alkot­ nem olyan mértékben, mint elődjének. Ez a mányossági szempontból kifogásolható, mástéma az Orbán-kormány idején utolsó hely­ re kerül, ami érthető is, hiszen az ingatlan­ Horváth Dániel rendezés kérdésköre addigra szinte teljesen Tán... lezárult. Medgyessy Péter, majd I. és II. Gyurcsány Ferenc regnálása idején az egy­ Tán egy esőcsepp az őszi éjszakában, házi szociális- és kulturális intézmények tá­ Napsugár, mely felszárít egy könnyet, mogatása folyamatos nehézségekbe ütkö­ Vad gyilkos ütem, mely suttogást ölt meg, zött, ütközik, továbbá (a nemrég lemonHaldokló sóhaj a világnak zajában. dott/menesztett?) Molnár Lajos kórházi ágyszám-leépítései is különös mértékben Tán örök vándor mosolyogva a záporban, érintették az egyházi egészségügyi intézmé­ Egy szivárványt káromló gyilkos köpet, nyeket: Bethesda Református Gyermek Beteg rozsdás szög, átütve remegő kezet, Kórház: 43%, Budai Irgalmas Rendi Kór­ A corpus - vér áztatta fán - kereszt alakban. ház: 36%, Szent Ferenc Kórház: 47%. 5) Az állam biztosítja annak lehetőségét, hogy Tán... tán mindegyik, de tán egyik sem, az állampolgárok a személyi jövedelemadó - tán halják a szép ej zenéjét a vakok — egy százalékáról valamely egyház (vagy egy Tán nincs válasz. Térdre hullok, keresem. erre a célra létrehozott állami alap) javára ren­ delkezzenek (1996. évi CXXVI. tv.). Tán megtalálom. Jó? Rossz? — meghalok. 6) Az állam garantálja az egyházaknak a tel­ - tán a süketeknek táncra kel az ütem. jes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 száza­ I Tán - és nincs tovább - illúzió vagyok. lékát; ha ennél kevesebb gyűlik össze, az ál­ részt sérti az állam szuverenitását. - A bi­ zottság alkotmányossági felülvizsgálatot ja­ vasol. (Merő dőreség ezt állítani, hiszen a TB-t és a nyugdíjbiztosítást a minimálbér után központilag fizeti a Püspöki Konferen­ cia. Ha pedig az egyházi dolgozók munka­ szerződésük van, akkor teljes fizetésüknek megfelelően fizetik az egészségügyi - és nyugdíjbiztosítást). A hitoktatás finanszírozásáról és a lelkészek jö­ vedelempótlékáról a vatikáni szerződés nem rendelkezik. - így az állam minden további nélkül megszüntetheti ezt a támogatási for­ mát. Az egyháznak fölajánlható szja részének növelésével az egyház kompenzálható. Egyházi Felsőoktatási Intézményeink a gyors lé­ tesítések és fejlesztések érdekében a szakalapítás, szakindítás normális, minőségi garanciákat je­ lentő folyamatát nem járták végig, előfordult, hogy engedély nélkül indítottak szakot, amelyet utólag kivételes eljárásban engedélyeztek. ? Vilá­ gi szakok esetén az egyházi intézményekben is az állami és magán intézményekével azonos feltételrendszert kell alkalmazni: kreditrend­ szer, a bolognai képzésL, a képesítési követel­ mények, a szakindítási eljárás és engedélyezés. Az OKM szerint az egyházi felsőoktatási intéz­ ményeknek önálló jogi személyiséggel rendelke­ ző felsőoktatási intézményeknek kell lenni, nem pediglen egyházi jogi személyeknek. Az állami támogatás felhasználását az OKM nem vizsgálhatja, csak a Számvevőszék. - Az egy­ házi álláspont elfogadhatatlan, hiszen felsőok­ tatási szakmai feladatokat ellátó, ezen belül vi­ lági képzést is folytató intézményekről van szó. Az állami felügyelettel kapcsolatban pe­ dig az OKM-et éppoly jogosítványok illessék meg, mint egyéb intézmények esetén. E javaslat végtelenül cizelláltan fogalma­ zott, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy amennyiben a koalíció végigviszi ezt a ter­ vezetet, nem fog kesztyűs kézzel bánni a keresztény felsőoktatási intézményekkel. A kormány egyértelmű célja az állam és az egyházak hosszabb távú szétválasztása (gyakorlatilag: a költségvetésből 40-80 milliárdot felszabadítani az oktatási is szociális tevékenységet végző intézmények forrásai­ nak elvonásával), ennek eléréséhez az egy­ házi önfinanszírozás vagyoni bázisának ál­ lami segítséggel történő megteremtését lát­ ják a megfelelő eszköznek. Amely, valljuk be őszintén, olyan homályos, hogy talán nem is igaz, nem is gondolták annak! Takács Gergely tizenharmadik oldal �„Mentsük meg Isten méltóságát, kardja majd rendet lát, s országok zúgnak majd új dalt, új imát” A kereszténység legfontosabb ünnepének a Feltámadást tekinti. A magyar néphagyo­ mány jónéhány rítust és szokást megőrzött ennek kapcsán. Erre utal többek között a ma­ gyar eredetű Húsvét szavunk, mely mutatja nekünk, magyaroknak egészen egyedi, sajá­ tos a viszonyunk ezzel az ünneppel, másképp fogjuk fel, másképp is böjtölünk, mint nyu­ gati keresztény testvéreink. A kereszténység ősi hírnökei, hordozói éppen mi, magyarok vagyunk, ez annál inkább sem meglepő, hogy a tudás népének tartjuk magunkat. E tudás birtokában, a „hit fegyverével” fel­ vértezve semmiképp sem hátrálhatunk meg az erkölcsi relativizmus divatjával szem­ ben, szükséges meg- és felmutatni, szokása­ ink, hagyományaink, vallási meggyőződé­ sünk. Ez az, ami egyedül képes a széthulló társadalmat, és a válsággal küszködő Euró­ pai Uniót megmenteni. Nekünk pedig köte­ lező „a hit védőbástyáiként” példát mutat­ nunk, hisz saját megsemmisülésünk fenye­ get. A belülről szétrothadó Római Biroda­ lom tanulságos előképe lehet kis orszá­ gunknak, tágabban az Európai Közösség­ nek, még tágabban az egész világnak. A ke­ reszténység hozzátartozik identitásunkhoz, „az ősmagyar pogány szokások”, jelentem: nem léteztek, a pogánylázadások, melyeket az ősvallás nevében vívtak sajnos hamis színben vannak feltűntetve. A németellenesség, pártoskodás, trónviszály és az ősi szokások védelme rejtőzött mögöttük. Arra nagyon sok forrásból lehetne idézni, hány szerzetes és katolikus előjáró írta a magya­ rokról: „a magyarokat nem szükséges meg­ téríteni, mert nem pogányok ők, csak más­ fajta keresztények”. Az ősi szokások, rituá­ lék pedig egyáltalán nem bizonyítanak semmiféle pogány eredetet, sőt állítom: egy más kultúrkörnyezetben másképp jele­ nik meg a kereszténység is, így könnyen meglepetések érhetik azokat, akik egy „csö­ vön át” értetlenkednek az elvarratlan fur­ csa szálak felett. Számomra, egyáltalán nem furcsa, hogy Jézust az íjfeszítő pusztai népek párducként szemléltették, és nem bá­ rányként, számukra a szimbolika más ké­ pekkel, más módon jelent meg. Azon sem lepődöm meg, hogy a Tiszaeszlár-Sinkahegyi ásatásokon feltárt „Elő Jézust” ábrá­ zoló mellkereszten, Jézus Urunk pártus öl­ tözéket visel. Ez a honfoglalás ideje előtti mellkereszt perdöntő bizonyítéka „po­ gány” voltunknak, annak, hogy a keresz­ ténységet mi már magunkkal hoztuk a Kár­ pát-medencébe. De mennyivel is jártunk előbbre a kereszténység útján nyugati bará­ tainknál? Az imént említett, feltámadott „Elő Jézus” sebek nélkül jelenik meg, fedet­ len lábszárral utalva a feltámadás óriási je­ lentőségére, mely nem a kereszthalál bor­ zalmas szenvedéseit próbálja hangsúlyozni. tizennegyedik oldal hanem a halál feletti győzelmet. Mint ahogy Varga Tibor is megfogalmazza, a Húsvét üzenete: „az örök élet, az anyagból eljutni a lélek útjára”. Mindnyájunknak ez az üzenet; átmenni a halálon, új testet kap­ va, mely megszabadul az ördög mérgétől, és ezáltal romlatlan, örök. Ahhoz, hogy elér­ jük ezt a teljes állapotot, a böjtre van szük­ ség, amikor az egyén elindul az elküldője felé, megpróbálunk eljutni Istenhez a Ham­ vazószerdától a tavaszi napéjegyenlőségen (március 21.), Gyümölcsoltó Nagy Boldog­ asszony ünnepén (március 25.) keresztül. A testi önmegtartóztatás nem elégséges, a böjt egy lelkiismereti vizsgálatot, meditációs szakaszt is magába foglal. Kívül-belül át­ alakulásra van szükségünk. Didymosz Júdás Tamás írta gnosztikus evangéliumában: „Jézus mondta: Amikor a kettőt eggyé te­ szitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt, mint a bensőt, a fentit, mint a lentit, s így a férfi, mint a nő egyetlen eggyé te­ szitek, akkor mentek be majd a királyság­ ba” A kérdés, hogy meg tudjuk-e haladni esendőségünket, egyedi létezésünket, képe­ sek vagyunk e egyesülni Krisztussal. Fel tudunk-e támadni Krisztussal együtt, hogy megszabaduljunk az anyag fogságából. Ezt szimbolizálja a húsvéti tojás, a zárt sírból feltámadó Krisztus, mely kiszabadul a halál fogságából... és a tojást feltörik. A lelki test győzedelmeskedik az anyag felett, a világ újraéli a paradicsomi állapotot, ez a teljes­ ség fejeződik ki magában az ünnep idő­ pontjában is; a hosszabb nappalok kezdete, a fény eljövetele, vagyis a tavaszi napéj­ egyenlőség, és a telihold. A teljességet fe­ jezte ki a Nagyszombati Határjárás is, ez azt jelentette, hogy megkerülték a település határát, (az ország határát) megkeresve a feltámadott Krisztus ragyogását az anyagi világban és ezzel megáldották az ország te­ rületét, megerősítették határát. Az íjfeszítő és egyes természeti népek a feltámadás, az újjászületés misztériumát már jóval a Níceai Zsinat (326) előtt ünnepelték (ez ha­ tározta meg a feltámadás időpontját). A magyar néphagyomány a feltámadás után, a 8. vasárnapról is megemlékezett „Fe­ hér vasárnap” néven. Ekkor már a csonka állapotú (az ember még az anyag múlandó­ ságába zárva) csonka-vasárnapot, és a Krisztust megkísértő fekete-vasárnapot is meghaladva eljutunk az öröklétbe. Régeb­ ben ezidőtájt kötöttek rokoni kapcsolato­ kat; komaságot, sógorságot. Ezen a napon mindannyian egyesülünk Krisztusban, a fi­ zikai világ összeér a metafizikaival. (A címbeli idézet az Atilla - Isten kardja cí­ mű rockoperából származik) STEP 1 ic Ei u upcan Luv 5i udci 11* Asm k iáik» i Thaly Krisztián Florentin VP STEP of ELSA Hungary - Gyakornokcsere program - Kubányi Enikő E-muil slcnfrclsnhushtnest.hu eniko.kithanyifrclsahtulapot.hu Szeretnél o külföldön gyakornokoskodni? o szert tenni kiváló munkalehetőségekre Magyarországon és +36 70 593-3273 külföldön? o megismerni külföldi diákokat, országokat, kultúrákat? , v /www^,?™e Ha a válaszod igen, akkor jelentkezz és csatlakozz az ELSA csapatához! Gyakornoki helyek egész Európában! Ausztria, Anglia, Spanyolország, Finnország, Norvégia, Németország, Olaszország, Hollandia, Litvánia, Görögország csak Rád vár! �HÍVŐ szó Csíksomlyó hív Az európai kereszténység, elsősorban a magyar (nem magyarországi) katolikus hívek szá­ mára kiemelkedő, évszádos hagyományokra visszatekintő ünnepi események közé tarto­ zik a minden évben pünkösd idején megtartandó csíksomlyói búcsú. Annak ellenére is különösen fontos ez a búcsú a valódi, értékes lelki életre vágyóknak, hogy korunkban már nem mindig lehet ugyanaz a jelentése, mint amilyen amellyel alapítói erede­ tileg felruházták. Vannak, akik azért látogatják meg ilyenkor a szent helyet, mert szeretné­ nek a környéken olcsón szórakozni egy jót, és amúgy nem tudnak egyedül elmenni oda. Má­ soknak az a fontos, hogy közösségeikben, ismerőseiknek elmondhassák, hogy részt vettek a csíksomlyói búcsún. Bizonyos körökben ugyanis az sikk. Megint mások csupán ezzel látják Székely keresztaljak Csíksomlyón letudva az évi keresztényi cselekedetüket. Hogy melyik az elfogadhatóbb motiváció, azt nem tisztem megítélni; bár ez esetben nem látom érvényesülni a kisebbik rossz elvét. De, ahogyan azt a Szentírásban is olvassuk (legalább­ is benne van): „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Szerencsére azonban a többség nem ilyen. Akik elmennek a búcsúra, azoknak legnagyobb része valóban komolyan gondolja a vallásos in­ díttatást. Azért mennek, mert Csíksomlyó valóságos jelképe a katolikus összetartozásnak, és a búcsú varázslatos hangulata és lekisége min­ den őszintén hívő katolikust megérint, meg kell, hogy érintsen. A ma már Románia területén található Csíksomlyóról először a XIV század első feléből találkozhatunk feljegyzésekkel. Nevét a Somlyó hegye után kapta, míg a „csík” előtag a tájra utal Az 1400-as évek elején ferences szerzetesek telepedtek le itt, majd az évszázad derekán gótikus templomot építettek, többek között Hunyadi János támogatásával; az erdélyi vajda a törökök felett 1442-ben aratott győzelmet akarta ezzel meghálálni Istennek, illetve az Egyháznak. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték. Ezt a tatárok felgyúj­ tották, és bár ezt követben még felújították, helyén ma már egy barokk templom áU, amelyet elődjének anyagából emeltek, építése pedig 1876-ban fejeződött be. Érdemes megemlíteni még a Kissomlyó hegyén található három kápolnát is, amelyek közül a leghíresebb a Salvatorkápolna. A szerzetesek, méltón a ferences hagyományokhoz, nem csupán a vallásos élet területén alkottak maradandót. Nagyon fontos szerepet ját­ szottak a környék lakóinak szellemi nevelésében is. A csíksomlyói gimnázium mellett található még itt könyvtár és - 1675-től - nyomda is. Azonban mégiscsak a búcsú a lényeg. És nem csak a cikkemé. A búcsú az, ami mindenkinek elsőként jut eszébe a település nevének hallatán. Mindezek mellett pedig, pünkösd közeledtével, időszerű is. A csíksomlyói pünkösdi búcsú története a XV században kezdődött. A székely nép körében ekkor már virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete. Mária-ünnepeken szerte a környékről Somlyóra jöttek ünnepelni az embe­ rek. IV Jenő pápa az 1444-ben írt körlevelében arra buzdítja a népet, hogy járuljanak hozzá a ferencesek templomépítéséhez. Ezért cserébe, a kor szokása szerint, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. Lényegében ettől kezdve nevezhetjük búcsújáró helynek Csíksomlyói; évről évre újra összegyűlnek itt az emberek a Szűzanya tiszteletére. Azóta év közben is szüntelenül özönük a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta pedig évente több százezer ember zarándokol el ide és vesz részt az ünnepi körmeneten, szentmisén. Idén a tradícióhoz igazodva, természetesen ismét pünkösd hétvégéjén, vagyis ezúttal május elején lesz a csíksomlyói búcsú. Teleki Levente 2004. december 5. tanulságai Könyvajánló Csaknem két és fél éve már ama tragikomédiának, melyet akkor mindenki bizonyos értetlenséggel szemlélt. Legke­ vésbé talán épp’ az a „kisember” fogta föl, mire megy ki a játék, akinek a kettős állampolgárság ügyét a népszavazá­ son dűlőre kellett volna vinnie. A politikai elit nem volt ké­ pes dönteni egy, a rendszerváltás óta húzott-halasztott kér­ désben, kétes értékű „sikerrel” járt viszont a magyar ember nemzettudatának összezavarásában. Végül a többség pas­ szív, a szavazás érvénytelen maradt, Magyarország pedig nemzetközi közröhej tárgyává lett. Felvethetjük: „Mivégre ez a lejárt lemez?” A lemez nem járt le, csak megakadt a le­ játszásban, s csak forog egy helyben, egyre kínosabban és fülsértőbben. Kérdés, hogy ki hallja? Mert az ügyet „odafönt” újfgnt eltemetni látszanak. Fasang Árpád zongoraművész és műfordító, volt Unesconagykövet könyve nem pártpolitikai megközelítésű, nem a napi politikából indul ki, és nem is ahhoz érkezik el Amennyiben a helyzet ez lenne, egyrészt nem írnánk róla az ítélet hasábjain, mivel napi politikával mi sem bajló­ dunk; másrészt a megjelenés óta eltelt bő év egy ilyen jellegű kiadvány esetében szükségképpen elavulttá tenné tartalmát. Ha úgy tetszik, a könyv semleges, ez azonban nem jelent, mert nem jelenthet értéksem­ legességet is. Emberi jogokat, e körben különösen kulturális jogokat idéz, s bár tudjuk, hogy környezetéből kiragadva, különösen, ha politi­ kusok citálják, maga a jog is képes politikává válni, itt hiányzik a poli­ tikai, viszont megvan a nemzeti cél. A határon túli magyarok ügye er­ kölcsi kérdés, s nem (pejoratív értelemben vett) „politikai”. Szabjunk végre rendet dolgainknak! Amint tette Bibó István anno a politikai hisztéria jelenségének tag­ lalása kapcsán, úgy Fasang a magyar kérdés aktualizált áttekintését végzi el. Azt már Bibó is kijelentette, hogy „baj van.” A népszava­ zással ebben csupán egyetlen változás esett: „a magyar társadalom beteg, s erről 2004. december 5-e óta papírja van. A nagy kérdés, hogy a történtek után vajon mit fog kezdeni ezzel a papírral!’ A szerző az eddig nemigen taglalt történelmi, államelméleti összefüggé­ sek újszerű feldolgozásában látja a megoldást. Tisztáz evidensnek tűnő, mégis félreértett alapfogalmakat, mint nép, nemzet, kisebbség és több­ ség, egyén és ember. Leírja a határon túli magyarok helyzetét, hogy mi­ ért jelentene sebeik orvoslására valóban korszerű megol­ dást a kettős állampolgárság intézménye, melyet egyéb­ iránt a szomszédos országok is alkalmaznak. S valóban Tri­ anon idején kell kezdenünk, jelentse bár ez egyeseknek a „sérelempolitika” (de hogyan lehetne „politika” az, ami tény, történelem??) folytatását. Szót ejt a nemzetállam ku­ darcáról Európán innen és túl, s a francia nemzetállami esz­ me jelenleg zajló paradigmaváltásáról (Id. francia választá­ sok). A jövő a szolidáris vagy szubszidiárius állam lehet, va­ gyis olyan közösségközpontú entitás, mely egyenlőség és szabadság közt közvetíteni képes, alkalmas lehet a pluraliz­ mus, sokszínűség biztosítására egy államon belül, s a kultu­ rális vagy területi autonómia megvalósításával garantálná a reális demokrácia és a megmaradás feltételeit a kisebbsé­ gek számára. A könyv kitekint továbbá a nemzetközi és EU színtérre, egy, a kulturális jogokat elismerő nemzetközi konvenció kívánatosságára reflektál Idéz a szomszédokkal kötött „barátságos” államközi egyezményeink szövegéből, melyek valós működése a „normális” szintjét sem éri el. Mintha a magyar külpolitika „enyhe” önérzethiányban szenvedne. Mi­ ért? A sort folytathatnánk. A kérdés továbbra is nyitott, és szemben sok önjelölt világmegvál­ tóval, a szerző nem is kívánja azt maga eldönteni. Bár véleménye kiviláglik, mégis inkább szempontokat kíván nyújtani, s a téma megfelelő mélységű, ám olvasmányos körüljárásával az olvasóra bízza a továbbgondolást. Az ügy nincs lezárva, lépten-nyomon vis­ szaköszön, szembesülésre kényszerít. De ez nem jelenti, hogy jóvá­ tehetetlen volna. A jég olvad, az európai változások már ajtónkon kopogtatnak. Ut csak előrefelé visz, döntse hát el végre a magyar, hogy mi a fontos. (Fasang Árpád: Egy népszavazás hordaléka. Új Ember Kiadó, 2006.) Tarr Adám tizenötödik oldal �Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Az rendben is volna, hogy a mai emberek arca torz gri­ maszba fordul, vagy jobb esetben reménytelenül legyin- I tenek, ha hirtelen a „jogá- ' szókra” terelődik a baráti be­ szélgetés. A mindennapi jog­ alkalmazó (pl. a rendőr) ugyan még megtartja a há­ rom lépés távolságot, ha a forgalmi engedélyben „dr” betűket lát, de ez inkább csak az esetleges bonyodalmak el­ kerülésére szolgál, és legke­ vésbé sem a tisztelet jele. Azok a megtévedt lelkek, akik a diploma átvétele után egyből rohannak az okmány­ irodába az igazolványok ak­ tualizálása végett, vagy akik iwiw adatlapjukban a még a । diplomaosztó buli másnapos- | ságával fejükben odabiggyesztik nevük elé azt a két bötűt, rossz nyo- ' mon járnak, és feltehetően dunsztjuk sincs arról, hogy mekkora respektje volt valaha a jogásztársadalomnak Magyarországon. Amikor | még az ügyvéd, a jegyző, a jogtanácsos művelt, a közéletben aktívan részt vevő, az egyetemen vagy a jogakadémián alaposan kiképzett em­ ber volt, és nem futószalagon termelt jogi szakmunkás. No, de akkor hol vannak Budapest köztereiről a régebbi korok által a 1 jogásznagyságoknak emelt szobrok? Hol van mindenekelőtt Werbőczy István? Kérem, ne rójuk meg a Tripartitum szerzőjét: ő igenis ott volt. Meglehetősen méretes szobra évtizedekig ott állt a mai Ferenciek terén, a templommal szemben. A carrarai márványból készült alkotás Donáth Gyula keze munkája volt, egyike a Ferenc József által a századfordulón a városnak ajándékozott tíz szobornak, 1908. december 15-én avatták fel az akkori Kígyó téren. A szobor Werbőczyt híres Hármaskönyvével együtt ábrázolta, és a második világháborút feltehetően komolyabb sé­ rülés nélkül úszta meg. Innentől idézzük a Nemzeti Parasztpárt lapja, a Képes Világ 1945. májusi számát: „...legcsúfabbul Werbőczy István Apponyi téri [a tér időközben átnevezésre került] szobra járt. A korai magyar feudalizmus és a kiváltságos nemesség fővédnökének, a jelkép­ pé lett Tripartitum szerzőjének szobrát május 6-án döntötték le. Van va­ lami szimbólum abban, hogy fejjel fúródott a földbe: így dugta homok­ ba a fejét a magyar reakció minden előtt, ami jogos, méltányos és hala­ dó gondolat volt” Az újságban szereplő képen a szobor valóban fejjel le­ felé, szinte a földbe belefúródva látható. A tudósítás hangvételéből kiér­ ződik a helyeslés. Persze Werbőczyt nem csupán a háború vége után randalírozási lehetőséghez jutó barbárok tették meg a gyűlölt, elmúlt । rendszer megtestesítőjévé, Ady Endre sorai is fülünkbe csenghetnek: । „Elmegy a kútágas,/ Marad csak a kútja,/ Meg híres Werbőczi/ Úri pereputtya./ Árvult kastély gondját/ Kóbor kutya őrzi,/ Hivasd a törvénybe,/ Ha tudod, Werbőczil’ (Ülj törvényt, Werbőczi). Talán nem eretnek a gondolat, ha azt mondjuk, ezúttal bizony maga Adybandi is tévedett. Túl azon, hogy természetszerűleg a legkevésbé sem méltányos egy 400 éve meghalt jogtudor főnemesen elverni a port a Horthy-rend- szer minden elmaradt reformjá­ ért, Werbőczynek elévülhetet­ len érdemei is vannak (amelye­ ket persze álmából felsorol min­ den joghallgató, ezért felidézé­ sük itt csupán kötelességszerű újságírói feladat). Elegendő e helyütt Grosschmid Bénit idéz­ ni: Werbőczy a magyar jog önálló feldolgozásával „erőtel­ jes individualitást adott a nem­ zeti jognak, és ezzel az angol­ hoz hasonló önfényű nemzeti jogi kultúrának rakta le alapja­ it. (...) Hazánk fennállása a Hármaskönyvön alapszik; a munka egyike azon eszközök­ A szobor ledőlt... nek, melyeket mintegy a Gond­ viselés küldött az országnak, hogy azt a nehéz idők és századok súlyá­ val szemben a belső feloszlástól és megsemmisüléstől megóvja”. Úgy fest azonban, hogy a szobordöntögetők nem olvastak Grosschmidot. Mindenesetre a spontán „népi kezdeményezés” magyarázatának hi­ telességét csökkenti a tény, hogy az akció vasárnap történt, egy szétlőtt, éhező város kellős közepén; láthatjuk, nemcsak a szándék, hanem a nép­ ítélet végrehajtásának jelenete maga is abszurd lehetett. A szintén bal­ oldali irányultságú Szabadság sem rejti véka alá lelkendezését, bár az esemény megtörténtét korábbra teszi: „Az 1945. május l-jén felvonuló ünneplő tömeg igazságot szolgáltatott Werbőczy fölött is... Ledőlt a szobor, megdőlt az úri Magyarország uralma. A mérkőzést mégsem nyerte meg Werbőczy: Dózsa a győztes! (...) Hosszú az idő, de mégis elérkezett. Elégtételt kapott a megcsalt, megkínzott, sokat szenvedett parasztság, de ez még mindig kevés, az igazi elégtétel még hátra van: Werbőczy úri törvényei helyett meg kell csinálni a nép törvényeit”. Kedves olvasóink, eredményeket olvasunk: Dózsa - Werbőczy 1-0. (Ta­ lán ekkor kezdődött a „csinálni” szó nagy karrierje is a magyar közéle­ ti nyelvezetben.) A ledöntött szoborra, mint egykoron Krisztus feje fölé, Werbőczy bű­ nét is felvésték: „Ugye mostan lóg az orrod. Meghozták a földrefor­ mot!”. A darabjaira tört szoborról további adatok nem állnak rendelke­ zésre. Mindenesetre alig egy évvel az esemény után a kommunista Sza­ bad Nép megvádolt egy tanárt (a cikk címe: „Uszítás a középiskolák­ ban”), hogy Werbőczyt dicsőítette, és azt mondta róla, ő volt a legna­ gyobb magyar jogtudós. A kibontakozó új hatalom tehát később sem bocsátott meg a Hármaskönyv szerzőjének. Időközben valamennyi Werbőczy-ábrázolástól megszabadultak: a szege­ di panteon domborműve éppúgy eltűnt, mint az Igazságügyi Palotában található mellszobor. Egyetlen ábrázolása maradt csupán meg: a Parla­ ment déli főhomlokzatán álló egyik, csak látcsővel kivehető szobor, Bezerédi Gyula századfordulós alkotása a jogtudóst ábrázolja. A rendszerváltozás után - a feladatok számbavételekor - senki nem ítélte elég fontosnak a Werbőczy-szobor újbóli felállítását. így bizony nehéz lesz visszaszerezni a jogászság elhamvadt tekintélyét! (források: Pótó János - Az emlékezteiét helyei. Osiris, 2003.; Prohászka László - Szoborhistóriák. Budapest, 2004.) EHAVI IDÉZET „A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biz­ tosítsa az egyetemek világában a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentős problé­ máival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katoli­ kus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi közösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tu­ dás növekvő kincsestáráról, melyhez a katolikus egye­ tem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgá­ latára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet!’ II. János Pál pápa Ex Corde Ecclesiae c. apostoli rendelkezése (1990) Göre Gábor MEGHÍVÓ Szeptember 28. és október 1. között hamisítatlan, pázmányos erdélyi túrára indulunk. A szállás a székelyföldi Gyergyószárhegyen lesz, a napi program kötetlen, várhatóan kirándulásokkal és jókedvvel teli. Látogatást teszünk a Böjté Csaba atya által szervezett gyermekvédelmi hálózat szárhegyi otthonában. Az utazás a legfejlettebb technológiával rendelkező autóbusszal kerül lebo­ nyolításra. Az út teljes költsége (utazás, szállás, ellátás) kb. 24.000 Ft. Előzetesen jelentkezni le­ het: Christián Lászlónál (Közigazgatási Jogi Tan­ szék) vagy Koltay Andrásnál (Polgári Jogi Tan­ szék), 5.000 Ft. előleg befizetése mellett, szemé­ lyesen vagy e-mailben (itelet@jak.ppke.hu). � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 3. szám 2007. május 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Élet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!" Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Subject The topic of the resource Tartalom Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Élet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!" Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. május 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (901kb+4554kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_3_20070508 Relation A related resource T00080 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_3_20070508 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs https://omeka.ppke.hu/files/original/360fc1863522e321e3992a310ee85af5.jpg 0015fa28e0dc2024be6c5706d4e01ca5 https://omeka.ppke.hu/files/original/fa00378a6f869c979da361d16de95ca8.pdf c5ceb0c4438897395be9671f255d9f12 PDF Text Text _2_2OD7O4O3 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA A FOGYASZTÁS LÁBADY TAMÁS ESTERHÁZY JÁNOS VÉDEGYLET SZENT ERZSÉBET SZILASI ALEX PÁZMÁNY SZALON X. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. április 3. �Nagy Sándor, a fogyasztó „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal Érdekes vitát folytattunk le a szerkesztőség tagjaival, az első szám megjelenésének örömére tartott pezsgős koccintás alkalmával. A be­ szélgetés akörül forgott, hogy vajon mennyiben kell közéleti irányult­ ságúnak lennie, illetve mennyiben kell közvetlenül politizálnia egy egyetemi lapnak. A döntő többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közéleti tartalom elengedhetetlen, de a napi politika a lapban mellőzendő. Persze, ma már bármi kerüljön is szóba egy beszélgetés so­ rán, szinte kizárható annak esélye, hogy ne lehessen megtalálni az adott téma politikai vonatkozásait: eljutottunk oda, hogy már a leg­ alapvetőbb kérdésekben sincs egyetértés, sőt, egyre bántóbb éllel rajzo­ lódik ki a meg nem értés a társadalom tagjai között. A politizálás diákkorban is fontos, de aközben létfontosságú, hogy senkit ne kápráztasson el a napi események olykor vakító fé­ nye. Az igazi vita nem pártokról, a közélet egyes nehézsúlyú har­ cosairól szól. Nem érdemes gondolkodásunkat mások által meg­ szabott keretek közé zárni, kiváltképp, ha olyanokról van szó, akikre alig néhány évtized elteltével senki nem emlékszik majd. A vita a morális alapértékekről folyik. Azokról, amelyeket itt, a Pázmány jogi karán fokozott erőteljességgel kell bemutatni. A jog - minden felületes látszat ellenére - erre igencsak alkalmas. Ami­ kor az erkölcsöt tiszteletben tartó szerződésekről, a tulajdon szo­ ciális kötöttségeiről, az emberi élet kezdetéről és végéről, a sajtó­ szabadság helyes értelmezéséről, a munkavállaló védelméről, a közvetlen demokráciáról beszélünk, olyan kérdések sorához érünk el, amelyek egy közösség életét, annak vállalt és betartott erkölcsi értékeit alapvetően határozzák meg, és jelölik ki tagjainak útját. A morális alapértékek segítségével kijelölt célok közül természete­ sen kiemelkedően fontos a közösség továbbélésének a biztosítása. Azért annak tagjain kívül senki más nem fog egy árva lépést sem tenni. A mi közösségünk (nevezzük bár népnek, nemzetnek, társa­ dalomnak, ahogy tetszik) pedig igencsak rászorul a segítségre. A népesedéspolitika eredménytelenségével, az egészségügy, az okta­ tás, a kultúra lezüllésével minden korábbi, sokévszázados erőfeszí­ tés értelmét vesztheti. A szeptember óta látványosan forrongó ma­ gyar közélet első számú kérdése ez, és nem a kordonok, az égő au­ tók, vagy a bárdolatlan miniszterelnöki megnyilvánulások. A jog az igazságra és az erkölcsre tanít. A katolikus egyetem pedig azt vallja, hogy az alapvető erkölcsi normák kétezer éve változatlanok, az igazság objektíve létezik, nem relativizálható, és a fontos kérdések mind-mind eldönthetők, mi több, kötelezően, felelősen el is döntendők. Az ehhez hasonló eszmefuttatások sokakból egyfajta fásult elutasí­ tást váltanak ki. Sokan kikérik maguknak az erkölcsi kioktatást, amelynek már a végighallgatása is fárasztó, és amely semmire nem jó, mert forintban (pláne euróbán) nem mérhető hasznot ígér, a normák betartásának jelentős erőfeszítéséért cserébe. Azt mondta valaki ne­ kem a minap, hogy a jogászok fennsőbbrendűnek gondolják magu­ kat másokhoz képest. Ez persze nagy butaság, de naivan abban re­ ménykedem, a téves benyomás talán abból is fakad, hogy a jog tanu­ lása némelyeket képes rávezetni az erkölcsileg helyes útra, amelynek nyílt vállalása persze az utat tévesztett kóbor lelkek szemében olykor önteltnek, sőt agresszívnek tűnhet. Ezt az utat türelemmel és alázat­ tal el kell magyarázni mindenkinek, aki nem részesült abban a kegy­ ben, hogy más módon leljen rá. Persze nincs erre mindig idő és lehe­ tőség, a közösségben való gondolkodást pedig sokan már eleve pro­ vokációként élik meg: az ő esetükben diadalmaskodni látszik a ma uralkodó eszmék által sugallt, támadhatatlannak, tökéletesnek vélt, valójában zsákutcába vivő, hamis individualizmus. Igen, korunk ideálja a „fogyasztó ember” lett, aki a rá mért néhány évtized alatt minden elérhető földi jót megszerez magának. Ettől harsog a tévé, és ezt hirdeti a közéletben megnyilvánulok jelentős része is. Nemrég olvastam egy cikket egy angol úriemberről, aki alig túl a harmincon már fontmilliomos, napi 16 órában hajszolja a pénzt, és éppen most vett magának egy városkát a bolgár tenger­ parton, amelyet önmagáról stílusosan Alexander- nek (Sándor) fog átnevezni. Alighanem korunk Nagy Sándora ő. De vajon marad-e elég ideje valóban élni? Mi is az élet, és mi célja lehet a fékevesztett habzsolásnak? „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál (Lk 12, 20)?” Koltay András �Lánchíd Rádió, FM 100.3. Rádiót indított a Hír TV és a Magyar Nemzet mögött áló tulajdono­ si kör. Március 15-e hajnalban kezdte meg működését Magyarország első konzervatív kereskedelmi adója, a Lánchíd Rádió. A nap huszonnégy órájában fogható sugárzást egyelőre Budapest és vonzáskörzete élvezheti. Ezzel párhuzamosan azonban az Interneten keresztül (www.lanchidradio.hu) a világ bármely pontján elindítható az élő adás. A rádió főszerkesztője Belénessy Csaba, a Vasárnapi Új­ ság korábbi vezetője, de rajta kívül számos az ismerős hang a Magyar Rádióból. Ilyen többek között Szilágyi Zoltán, aki korábban a Kossuth Rádió bemondója volt; Jónás István, a Napközben korábbi műsorveze­ tője; a Vasárnapi Újságból ismert Földvári Géza; a Mi időnk című mű­ sorban megszokott Horváth Ágnes. A csapatot erősíti Kovács Kokó István is, aki vasárnap esténként közéleti emberekkel beszélget. A Lánchíd Rádió Kft. műsorszolgáltatási szabályzatába belekukkant­ va kiderül, hogy engedélyét közműsor-szolgáltatásra kérte és kapta (elérhető a Kulturális Közlöny 2006. évi 23. számában). Eszerint a na­ pi műsoridő több mint ötven százalékát közszolgálati műsorszámok teszik ki. De ne ijedjünk meg, marad elég hely a zenének is. Jeszensz­ ky Zsolt, a rádió zenei vezetője igényes, ám a többi kereskedelmi adó repertoárjából eleddig jószerivel kimaradt dallamokat ígér. Minden egész és félórában hírek hallhatók, a köztük lévő időt pedig különböző hírműsorok és magazinok töltik ki. Ilyen például a regge­ li hír- és szolgáltató magazin, a Lánchíd Expressz; a fiataloknak ki­ talált Lánchíd Junior; a környezetvédelemnek teret adó Zöldgömb; a Délelőtti és Délutáni Kalauz (amikor bekapcsoltam a rádiót, ebben a műsorszámban épp az Erasmus-ösztöndíj nyújtotta lehetőségekről volt szó). Belehallgattam a műsorba rögtön március 15-én délelőtt, és itt való­ ban az 1848-as év eseményeiről volt szó, nem pedig a napi politiká­ val kényszeresen párhuzamot kereső beszédeket kellett hallgatnom. Sáhó Eszter A Vad Fügefa Egyetemi Katolikus Közösség estéi Április 16.: Misszió, mint az Egyház alapfeladata Április 23.: A feltámadás - életünk ér­ telme, életünk célja Május 7.: Mindennapi fájdalmas tapasz­ talataink Május 14.: Isten mellénk szegődött Május 21.: Jézus hív: ajánld fel magad! Június 4.: Láttuk az Urat! Mindez gitáros énekekkel, imával, csenddel és agapéval. Találkozzunk minden hétfőn este a Ta­ nári Klubban 18.30-20.30-ig! Fegyelmi ügyek a Karon Az elmúlt évben a Fegyelmi Bizottság összetétele részben megvál­ tozott: Komáromi László adjunktus úr helyét Békés Ádám adjunk­ tus úr vette át. Változott a Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Sza­ bályzat is, mely ma már az SZMSZ részét képezi: az új szabályzat több eljárási garanciát tartalmaz, és részletezőbben sorolja fel a fe­ gyelmi vétségeket és a lehetséges fegyelmi büntetéseket. Az ügyek száma lényegében változatlan, azonban néhány újdonság figyelmet érdemel. A közelmúltban több esetben került plágium-ügy a Fegyel­ mi Bizottság elé: idegen szellemi tulajdon jogosulatlan felhasználá­ sát a Szabályzat ma már kifejezetten a fegyelmi vétségek közé so­ rolja. Az ilyen ügybekben a bizonyítás igen egyszerű, hiszen aligha a véletlen műve, ha egy évfolyamdolgozat szó szerint egyezik egy neves professzor interneten fellelhető tanulmányával... Áz elköve­ tők a határidők szorításában talán nem mérik fel, hogy nem csak szert tenni egyre egyszerűbb ilyen módon dolgozatokra, hanem ha­ sonlóan könnyű az ilyen visszaélésék kiszűrése. A plágiumügyek szaporodása mellett újdonság, hogy első ízben került a Fegyelmi Bizottság elé olyan ügy, melyben egy magáról megfeledkező hallga­ tó tettlegességre vetemedett a Kar egyik alkalmazottjával szemben. Első fokú határozatában a kari Fegyelmi Bizottság a hallgatót az Egyetemről kizárta. Remélhetőleg a kirívó eset egyedi eset marad. Schanda Balázs A kari Fegyelmi Bizottság elnöke Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felismerés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgo­ zik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő vilá­ grendet épített fel. Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egyko­ ri vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban. (Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.) A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető felada­ tokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filínet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért. harmadik oldal �Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain Beszélgetés Dr. Lábady Tamás egyetemi docenssel Előadásai folyamatos teltházak előtt zajlanak, és alighanem ez a legnagyobb elismerés, amit a hallgatóság egy oktatónak nyújtani tud. Azok közé tartozik, akik képesek a téte­ les jog tárgyalása során élővé tenni azokat az alapértékeket, amelyekre ennek a jogi kar­ nak épülnie kell. Lábady Tamást faggattuk azon kérdésekről, amelyek meghatározó je­ lentőséggel bírnak a Kar önmeghatározásában és közeli jövőjének tekintetében. - Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem? - Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallgatók, ami tulaj­ donképpen az induláskor egy picit az el­ képzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tárgyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségű egye­ temnek az alapvető, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egye­ tem, hogy katedrája van és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédesz­ közök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hall­ gatók rendelkezésére, milyenek a kiegészí­ tő tárgyak a főtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy ez keresztény szellemiségű-e, vagy pedig nem. -Hogyan került kapcsolatba a frissen szerve­ ződő új jogi karral? - Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkot­ mánybírói székben ülve Zlinszky János pro­ fesszortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a Karnak - mondhatjuk ezt - az alapítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilat­ kozatot a jövőbeni oktatási tevékenységemre vonatkozólag a Kar akkreditációja érdeké­ ben, mint tudományos fokozattal rendelkező oktató. Én akkor már közel 25 éve a Pécsi Egyetemen oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi munkát, de óriási feladatot és kihí­ vást jelentett, hogy azt a keresztény szellemi­ séget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt rendszerben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanár­ ként képviselhetem és adhatom át a fiatal ge­ nerációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert én a jogot ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták be­ lénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvas­ tam már mást az egyetemi évek alatt, akár­ hogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, ke­ resztény erkölcsön felnövekedett európai jogi negyedik oldal szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a ka­ tedrán, az egyetemen mást kaptam. - Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni? Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresztény eszméket a jogi ok­ tatásba belevinni? - Azt mindig tudtam, hogy a jog bizonyos ér­ telemben természetjogi gyökerű, bizonyos értelemben transzcendens, tehát emberen tú­ li összefüggései vannak. Itt, a Katolikus Egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. El­ kezdhettem a tulajdonjog lényegét magya­ rázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia első sorait idéztem, melyek alapján a tulaj­ donjog lényege - amikor Isten azt mondja, népesítsétek be a földet és hajtsátok uralma­ tok alá - az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden nö­ vényt, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulajdon kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, hanem igenis, a tulajdon kö­ telez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tu­ lajdon közérdekű hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy például a meg­ bízási szerződést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a galileai üzenettel magyarázom, amikor azt mondta apostolainak, hogy menjetek el a vi­ lágba és tegyetek kereszténnyé minden né­ pet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rá­ juk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jog­ viszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lel­ kesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszi­ kus, római jogi emlőkön fejlődő európai jo­ gi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a je­ lenlegi európai magánjogi kultúrához törté­ nő teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti időszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a Pécsi Egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelő szellemiséggel oktatni a tárgya­ mat. Itt azonban abban a mélységben, azok­ kal a gyökerekkel tehettem ezt, amikor bát­ ran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolko­ dásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. szá­ zad végén, a XX. század első harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerződési szabadsággal, illetőleg annak korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való elfor­ dulással foglalkoztak. Ebben a szellemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga mert hisz szabad szerződéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van -, tulajdonképpen csak az élet anyagi alap­ ját garantálja. A vagyonjog helyett a sze­ mély méltóságának védelme az, amely ga­ ranciát ad arra, hogy teljesen autonóm mó­ don élhetünk és cselekedhetünk. Összefog­ lalva mindezt, azt szoktam mondani a hall­ gatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulaj­ donképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szellemiség, a római jog és a keresz­ tény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Gol­ gota. - A XX. század az Istentől való elfordulás százada. Nem csak itt ebben a térségben, ha­ nem voltaképpen az egész világon. Ennek el­ lenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet élet­ re hívta? Hiszen azért ez nem csak néhány lelkes ember akaratán múlott. - Én azt gondolom, hogy a rendszerválto­ zás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt va­ lamennyien ismertük, megéltük, meglehe­ �tős keserűséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kel­ lett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erősödtek fel, más­ részt pedig a konzervativizmus. Azt gon­ dolom, hogy a keresztény szellemiség a kettő között helyezkedik el. A magyar tár­ sadalomban - és állítom, hogy az európai társadalmak jó részében is - a szekularizá­ ció, a laicizálódás korában igen erős és ká­ ros a média hatása. Az olykor villámgyors és számunkra kedvezőtlen társadalmi vál­ tozások ellenére azonban létezik egy mag, amelyik az előbb említett krisztusi megbí­ zás, a galileai üzenet szellemében él. Rá­ adásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény értékrendje. Hiába hagyta ki anno az Európai Unió al­ kotmánytervezetéből a keresztény értékek­ re való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bi­ zonyította, hogy azok a korok, amelyek alapvetően csípőből tüzelve tagadták a ke­ resztény értékrendet, nem voltak életképe­ sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet, hogy társadalomban a létszámot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenntartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat álláspontom szerint mindig a ke­ vesek vittek végbe. Nálunk is minden évfolyamnak megvan az a magja, és ez nem éppen csak kétszámje­ gyű mag, hanem legalább a Kar egyharmada, ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valami­ lyen mértékig beépül a hallgatók gondolko­ dásába. Talán ők már ezt fogják előírni gye­ rekeiknek, ezt fogják továbbadni munká­ jukban, környezetükben. - Hogyan értékeli az elmúlt esztendőket, és hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba kell tovább fejlődni? - Hiszek benne, hogy valami megfogant. Persze kevesen vagyunk. Kevesen va­ gyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar öszszeállítása is, mert nem csak én, hanem minden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen be­ folyásolta a gondolkodásunkat. Mert a ma­ tematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehe­ zebb megtalálni, és szerintem ez az okta­ tók felelőssége. Ezért valamennyiünkön nagy felelősség nyugszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt 10 esztendő minden küzdelmével, minden kudarcával, minden sikertelenségével együtt is sikertör­ ténet. Katolikus, tehát keresztény szellemi­ ségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve a Károli Gáspár Református Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, mert meggyőződé­ sem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók leikébe, akármennyire tá­ vol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávo­ lodnak a későbbiekben az életük során ettől a szellemiségtől, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően abban látom, hogy a tanári kart kell tovább erősíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a tör­ ténelmi folyamattal, ami 2000 éven keresz­ tül Európában meghatározó volt, akkor le­ het egyetemként még tovább működnünk, de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelőssé­ günk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemiséget. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mérték­ ben felhagyok, és teljes erőmet az egyetemi oktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt 10 év­ ben az egyetemi élet az első nagy lelkese­ dést követően nagy hanyatláson ment ke­ resztül. Az ember életében a románc után mindig következik a csalódás, és most a már többször emlegetett mag nagy felelőssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizálja, felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak bálok, tanrenden kívüli előadások, nagyon jól működött az angoloktól átvett tutor­ rendszer, amikor minden oktatónak volt 1015 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakított ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult. Vannak kisebb, kifejezetten keresztény kö­ zösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega y Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróere­ je van, és hogy mennyire eltérítheti az em­ bert a helyes útról. A kisebb létszám mindig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tet­ szik, a bibliai mustármag, amelyből az Egy­ ház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esztendő alatt. Ez ad re­ ményt. Göre Gábor „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag csak profik műveljék” E fenti gondolat jegyében született 2004 ta­ vaszán a Lippay György Kör lelkes tagjai között az az elhatározás, hogy Karunkon a tánccsoport, színjátszó kör, tutor-rendszer, hitéleti tevékenység és még számos közös­ ségi színtér mellett végre kamarazenekar is szerveződjön. A cél tehát az volt, hogy klasszikus zenét játszó diákokból zenekar jöhessen létre. Némi elszántság és aktív szervezés eredmé­ nyeként 2004 őszén a zeneszerető egyete­ mista vonósokból és fúvósokból álló zene­ kar elkezdte működését, és a hagyományos kari karácsonyi ünnepségen már sikerrel bemutatkozhatott, melyet 2005-ben önálló est követett. Hamar kiderült: a heti rendsze-rességű próbák nem csak egy-cgy fellé­ pésre való szorgos felkészülést jelentenek, hanem egy roppant jó hangulatú, öszszetartó, vidám társaság alakult ki. A 2006. év fordulatot jelentett a zenekar életében. Az eddigi nagyrészt vonósokból álló zenekar profilja módosult, immár a szimfonikus ze­ nekarokhoz közelítő fúvós szólamokkal is büszkélkedhet. Egyetemünkön való szereplések mellett cé­ lunk, hogy további intézmények rendezvé­ nyein is megmutathassuk magunkat, amit indokolttá tesz az is, hogy a zenekar tagjai immár nem csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, hanem más egyetemek és főisko­ lák hallgatói is. Voltunk már „születésnapi ajándék is, egy rövid darabot adtunk elő gyertyafénynél. A tavaszi szemeszterben elő­ reláthatólag két koncertünk is lesz. A Páz­ mány Szalon egyik előadását fogjuk gazda­ gítani, májusban pedig a Vakok Intézetének Nádor-termében játszunk. Az eddigi reper­ toáron Bach, Mozart, Strauss, Rossini, Bar­ tók, Csajkovszkij, Sibelius, Rameau, Heidrich, Farkas, Gluck, Corelli, Handel, Kókai művei szerepeltek, a lista azonban fo­ lyamatosan bővül. A zenekar karmestere ÉLTE karvezető szakon végzett, koncert­ mestere Zeneakadémiát végzett hegedűmű­ vész, karunkon végzett ügyvédjelölt. Az évközi, heti próbák mellett nyári tábort — melynek első helyszíne Tata volt —, illet­ ve egyéb közös programokat, kiránduláso­ kat is szervezünk. Rendkívüli támogatást je­ lent számunkra, hogy a Kar számos munka­ társának (az oktatóktól kezdve a könyvtár vezetőségén át a portaszolgálatig) jó szándé­ kú segítőkészségét tapasztalhatjuk, hiszen anyagi támogatás nélkül működő, „önkén­ tes” zenekarról van szó. Reméljük, hagyo­ mányt indíthatunk azzal is, hogy nyitottak vágjunk a folyamatos frissítésre, így gó­ lyáktól kezdve doktoranduszokig minden vonós, fúvós kollégát örömmel várunk. Ha kedvet érzel ahhoz, hogy játssz velünk, keresd meg bátran Gerencsér Balázst (0670-456-3467, bgcrcncscr@ja k. ppkc.hu) vagy Király Éva Máriát (06-30-311-0039, ekiralyl3@yahoo.com)! . 7 ' Király Éva Marta ötödik oldal �Érzelmek, Értékek, Jog Reflexiók A tévé ügyvédje c. műsorra X Magyar Televízió „A tévé ügyvédje” című műsorának egy márciusi adása különösen fel­ keltethette minden joghallgató érdeklődését. A témája a következő kérdés volt: iár-e saját jogon kártérítés annak a sorsszerűén fogyatékos gyermeknek,, aki orvosi műhioának kö­ szönheti megszületését? Juszt László vendége két ügyvéd: Abrahám László és Erdős György, valamint egy bíró: Lábady Tamás voltak. Már ebből a rövid bevezetőből látható, hogy a ségre méltó. Ez igaz is, azonban - döbbenetes téma izgalmas, sok vitára adhat okot, így pap­ módon - végig megkerülték azt az alapvető jo­ rikás hangulatú műsorra számíthattunk. Nem gi kérdést, hogy a gyermeknek mi a kára, és is lett másként. A műsor készítői egy érzel­ azt ki okozta. Lábady Tamás hiába próbálta mekkel telített bevezető kisfilmmel indítot­ következetes levezetéssel bizonyítani: a gyer­ tak: két család mesél arról, milyen nehéz nekik mek kártérítési igénye alaptalan, a műsorveze­ fogyatékkal élő gyermekükkel élni, és milyen tő és az ügyvédek ellenálltak. Az egyik ügyvéd rossz magának a gyermeknek is. Ezután a közelebbi részletezés nélkül a „tétele? jogra” hivatkozott, sőt, még ki is oktatta az ítélőtábmeghívott két ügyvéd ecseteli - és fogja még ecsetelni egész idő alatt - ugyanezt. la elnökét: „A tételes jogszabályok helyett az Ami az ügy jogi vonatkozásait illeti, érdemes ítéletbe fikciókat beépíteni nem lehet. Erkölcsi ezeket röviden összefoglalni. A Legfelsőbb Bí­ normákat sem!’ róság egyik háromtagú tanácsa három konkrét A műsorvezető pedig, miután látta, hogy a lo­ ügyben kimondta: „A fogyatékossággal szüle­ gika és a jog ellene szól, alattomos módon tett gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, Lábady Tamas feleségének szegezte a kérdést: „Ha Önnek adatna - Isten ne adja - egy ilyen ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elma­ radt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a unoka, akkor mit csinálna?” Vagyis a női érzel­ terhesség-megszakítással kapcsolatban a jog­ mekre és együttérzésre apellált, hátha az majd szabály által biztosított jogával, és a gyermek­ enyhíti a térj bíró szigorú logikáját. A válasz nek ennek következményeként sérülnek az élet­ azonban annyira megdöbbentette, hogy szó­ hez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű hoz sem jutott utána: „Szeretném.” Ez a szó, testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos amely a legtöbbet fejezi ki, amit ember ember­ jogai!’ (BH 2005. 394). A Pécsi ítélőtábla Polgá­ nek adhat, nem felelt meg neki, és mintha nem is kapott volna választ, újra megkérdezte: „Ön ri Kollégiuma ezzel szemben úgy foglal állást: a gyermek nem jogosult kártérítésre, hiszen „ká­ mit csinálna?” ra” csupán az, hogy él - ezt pedig polgári jogi­ Végül kibújt a szög a zsákból. Lábady bíró rámu­ lag kárnak nem lehet tekinteni. „A kárszámítás tatott a lényegre: „A gyermek szemáyében azért ugyanis minden esetben egy összehasonlításon érvényesít kártérítési igényt, mert megszületett!’ Márpedig, szólt, „senkinek sincs joga, hogy a sa­ alapszik. A kártérítési jog logikája szerint a ká­ rosultat a kártérítéssel olyan helyzetbe kell hoz­ ját halálát kérje. Valójában ez a probléma lénye­ ni, mintha a károkozás egyáltalában nem követ­ ge. A gyermek azt senkin sem kérheti számon, kezett volna be. Márpedig a kárszámításnak e hogy fogyatékos, csak azt, hogy él, és nem ölték legitim módja az adott ügyben azt követelné, meg magzatként. Szomorú, hogy ezt sem az ügy­ hogy a bíróság egy értékbeli összehasonlítást al­ védek, sem a műsorvezető nem énették meg, és kalmazzon a károsodott élet és a nemlét között. „dogmatizálással” vádolták meg a bírót. Ez pedig lehetetlen: filozófiailag is, matemati­ A műsorvezető és az ügyvédek felháborodása és kailag is és jogilag is abszurd” [A Pécsi ítélőtáb­ agressziója nem ismert határt. Egymást túlkia­ la Polgári Kollégiumának 1/2006 (VI. 2.) sz. kol­ bálva „érveltek”: „Magzatot nem lehet megölni, légiumi véleménye]. csak embert!” „Az orvos belekényszeríti a gyer­ Érdekes, hogy a műsorban erről a konkrét jo­ meket egy ilyen létbe, amely ellentétben all az gi kérdésről nagyon kevés szó esett. Az ügyvé­ Alkotmányban előírtaknak” „A gyermek azt dek hivatkoztak az orvos súlyos műhibájára, fogja kérdezni: »Anyukám, miért jöttem a világ­ ra? Engem mindenki csúfol! Én nem tudok tel­ valamint arra, hogy a gyermek anyagi segít­ A Minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Értékel a tanár és a diák Karunk Minőségbiztosítási Bizottsága fel­ mérést végzett, amelybe bevonta mind az egyetem hallgatóit, mind pedig az oktató­ kat. A vizsgálat főként az előadásokat célozta, il­ letve azt, hogy miként ítélik meg ezek szervezettsgét és színvonalát az előadók, illetve a di­ ákok. A felmérés úgynevezett „önértékelés” részé­ ben oktatóink kaptak feladatot. Az első kér­ dés („Biztosított-e, hogy az előadásokat a tárgyfelelősök tartsák?”) még nem jelentett nehézséget. Az előadásokat általában a tárgy­ jegyzők tartják, lelkiismeretesen, még akár betegen is, és arról is külön örömmel és meg­ könnyebbüléssel értesülhettünk, hogy az órák percre pontosan kezdődnek és végződnek. Az előadás szervezettségét taglaló kérdésre azonban már széles skálán mozogtak a vála­ szok. Volt, aki a technikai hiányosságokat hozta fel („üdvös lenne, ha az emelvény ke­ vésbé recsegne, hasznos volna egy, az asztalra helyezhető, nyugati egyetemeken használatos hatodik oldal előadópult beszerzése, és fontos lenne, hogy minden alkalommal rendelkezésre álljon egy filctoll, amivel valóban lehet a táblára írni - az előadóban több héten keresztül filc helyett két kréta volt gondosan a tábla alá helyezve a hallgatók nem kis derültségére”). Megint má­ sok az előadások összhangját hiányolták. A hallgatók véleményéről a tanszékek általában nem tudtak visszajelzést adni (Rendelkeznek-e információval a hallgatók elégedettségéről?), mivel nem végeznek felméréseket ilyen témá­ ban, de leszűrhető az általános vélemény, hogy a diák, mivel a „minden megszerezhető nettől” - korszakot éljük, nem igazán kíváncsi a köny­ vek puszta reprodukálására az előadásokon, és előadóink ezen elvárásokhoz igyekeznek igazí­ tani az órák tematikáját. Ugyanakkor ennek el­ lenkezőjéről, vagyis a hallgatók felkészültségé­ ről már elég éles vélemények láttak napvilágot. A Közgazdaságtudományi Intézet a diákok osztási és szorzási képességeit hiányolta, a Jog­ bölcseleti Tanszék pedig egész egyszerűen az alapvető műveltséget, amelyet a „média-for- jes életet élni!« Az anya pedig e?t fogja válaszol­ ni: »Hát, .nem közölték velem.« ÉS EZ EGY HE­ LYES VÁLASZ!’ (Vagyis az ügyvéd szerint az a helyes, ha a szülő gyermeke szemébe néz, és azt mondja: ne haragudj, ha tudtam volna, hogy nincs kezed, kikapartattalak volna.) Az ügyvédek és a műsorvezető tehát féreérthetetlenül közölték: a gyermek élete erkölcsileg és anyagilag is károstút, „szörnyű”, az Alkot­ mánynyal ellentétes (!) tudniillik neki is joga lenne a legmagasabb testi-lelki egészségre, te­ hát jobb lett volna neki, ha meg sem születik. Aki pedig lehetővé teszi, hogy mégis a világra jöjjön, az az ő - meg nem születéshez való - jo­ gát sérti, és ezzel kárt okoz. Egy másodpercig fel sem merült bennük, hogy egy fogyatékkal élő is élhet boldog, értékes életet, és hogy ennek esélyétől őt megfosztani nem lehet. Emellett az erkölcsi felfogás mellett - ami akaratlanul is a „halál civilizációja” kifejezést juttatja eszünkbe - eltörpül az a kisstílűség, ahogy a Pécsi ítélőtábla Polgári Kollégiumát és elnökét azzal vádolták, hogy külföldi legfel­ sőbb bírósági ítéletekre és mértékadó jogiro­ dalmi véleményekre (Dósa Ágnes, Jobbágyi Gábor) is figyelemmel volt. Nem biztos azonban, hogy minden szempont­ ból neheztelni kellene a gyermek kártérítési igénye mellett kardoskodókra. Ök elsősorban a végül megszületett, fogyatékos gyermek ér­ deket tartják szeip előtt, az ő életét szeretnék megkönnyíteni. Ám eközben egyrészt elru­ gaszkodnak a tételes jogtól (amennyiben egy életet kárnak tekintenek), másrészt olyan, er­ kölcsileg vitatható érveket is felhoznak, hogy „a magzat nem ember”, és hogy „a fogyaték­ kal élő nem élhet boldog életet. Á jó élet és a kényelmes élet ugyanis nem ugyanaz. . A műsorvezető záró gondolatát idézve: „Én min­ dig abban bízom, hogy előbb-utóbb a jog és az igazságérzet találkozik:’ Az igazságérzet és a jog­ tudat fejlesztésében épp egy ilyen televízió-mű­ sornak lehet kiemelkecfő szerepe. Ezt a funkció­ ját azonban csupán akkor töltheti be, ha a jogra koncentrál, és nem puszta hangulatkeltéssel akarja a társadalmat a bíróságok ellen hangolni. Végül a konkrét adást akár eredményesnek is te­ kinthetjük. Akik elfogadják az életet feltétlen ér­ tékként, és ismerik a kártérítési jog alapelveit, tudják: az erkölcsi és a szakmai fölény egyértel­ mű volt. Akik pedig a magzat halálát preferálják fogyatékos életével szemben, még jobban nehez­ telnek majd a bírákra. Boronkay Miklós rásvidékről származó” tapasztalat és élményvi­ lág rossz hatásának számlájára írnak. De! Ne felejtsük el: a hallgatók is értékeltek. Természetesen az anonimitás és önkéntes­ ség védő-óvó csillagzata alatt. A legaktívab­ bak - mint általában - az első évfolyamos diákok voltak. Hiába, „nekik még vannak illúzióik...” (idézet a Minőségbiztosítási Bi­ zottság jelentéséből). A hallgatók összesen 51 oktatót értékelhettek 1től 5-ig terjedő számokkal A minősítés az elő­ adása érthetőségére, tartalmára, érdekességére és a szakmai felkészültségre vonatkozott. Az oktatókra leadott összesített átlag, amely egyfajta „kari átlagnak” is betudható, 4,24 lett. A feltett kérdésekből az előadás érdekességét értékelték a legkritikusabban a felmérésben résztvevők. Itt az átlag 3,98 lett (ami azért nem tekinthető vészesnek). És a legmagasabb­ ra - oktatóink nagy megkönnyebbülésére az előadók felkészültségét értékelték, 4,65-ös átlaggal És hogy végül mit tanulhatunk a felmérésből? Talán pont azt, hogy van még mit tanulnunk. Mindenkinek, minden szinten... Ablonczy Zsuzsanna �Március 15-e a Dunán Avagy: hazafias sörözés és „zsírosdeszka” ellenszélben Jó szokásokat meg kell tartani, ami pedig már-már hagyomány számba megy, azt aztán egyenesen vétek kihagyni az évi program-re­ pertoárból. így van ez a már sokadszorra (idén Mikuska Zotán IV éves hallgató szerve­ zésében) megrendezésre került március ti­ zenötödikéi hajókirándulással is. Indulás kis késéssel (még belefér), érkezés kis késéssel (ki érzékeli azt már a végén?). Az idő jó, a Duna szép, a sör hideg, a zsíros kenyér sós. Ideális ünnepi hangulatunkkal és kiránduláshoz illő enni-innivalónkkal fel­ vértezve elindultunk Visegrád felé. Utazá­ sunkat sok zászló, kreatív fürdőző hajlékta­ lanok és a tavasz első napsugarait élvező pá­ rok szegélyezték. Mi azonban tántoríthatatlanul haladtunk célunk, a „visegrádi gyorsí­ tott tempójú, késő van, indulunk vissza, ezért másfél óra alatt egyetek igyatok fe­ dezzétek fel a nevezetességeket”-típusú vá­ rosnézés felé. A bátrabbak „mostmár akkor is meleg van!”-lendülettel hősiesen állták ki a hajó orrában a lágy tavaszi fuvallatokat, ám mi­ kor már az utolsó akcióhősnek is kezdett elfagyni az orra, Horváth Attila tanár úr mentőcsónakként kínált előadása, és a ben­ ne elhangzó történelmi viccek mindenkit felmelegítettek. A visegrádi pihenő után hazafelé úton, a hangulat tetőfokán még a zsebrádió is elő­ került, tájékozandó a pesti koraesti prog­ ramlehetőségekről (kinek melyik összecsa­ pás helyszíne esik közel ugyebár). A szeren­ csés megérkezés után („A hajóról való távo­ zás után a testi épségért garanciát nem vál­ lalunk”) pedig mindenki egy kellemes ünne­ pi kikapcsolódással, a háta mögött léphetett újra szárazföldre. És aki lemaradt? Folyta­ tása következik jövőre, ugyanekkor, ugyanitt... Ablonczy Zsuzsanna Illetlen és szokatlan gondolatok estje Karunkon járt Pokol Béla jogászprofesszor „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.” - jelenti ki Alkotmányunk már rögtön az elején. [2. § (2) bek.] Azonban azt, hogy mindez mit jelent és milyen következmennyel jár, már nem a nép, hanem egy arisztokratikus testület, az Alkotmánybíróság hivatott kimondani. Hiszen Magyarországon az Alkotmánybíróság a/ Alkotmány utolsó és egyben megfellebbezhetetlen értelmezőié [Abtv. 27. § (1) bek.]. És aki egy szöveget megfellebbezhetetlenül értelmezhet, valójában a tényleges jelentését adja meg. A hermeneutika elméleti igazsága ez. Az Alkot­ kívánják jogállamiként deklarált átmenetün­ mány és az Alkotmánybíróság vonatkozásában ket értékelni. Márpedig ebben a jogállami át­ viszont mindez nem pusztán elméleti jellegű menetben az AB - saját maga által is bevallot­ probléma. Ha ugyanis Magyarországon a nép a tan - központi szerepet játszott. hatalom forrása, és e nép „a népszuverenitást vá­ Pokol Béla legelőször - még a hazai intézmény lasztott képviselői útján, valamint közvetlenül hiányában, mintegy elméleti érdekességként gyakorolja” [Alkotmány 2. § (2) bek.], illetve ha 1989-ben kritizálta az alkotmánybíráskodást, aíkotmányozni, azaz a régi Alkotmánynak új je­ pontosabban az alkotmánybíróságok azon gya­ lentést adni vagy egy teljesen új szöveget elfo­ korlatát, miszerint a testületek az Alkotmányok gadni, a demokratikusan választott Országgyű­ fölé projektálnak olyan innen-onnan összesze­ lés jogosult [Alkotmány 19. § (3) bek.], akkor mit dett, dogmatikailag nem letisztult ún. alapjogo­ kezdjünk az Alkotmánybíróság alkotmányértel­ kat, amelyeket az alkotmányokba „belevezet­ mező szerepével? Mert hát ha az Alkotmánybíró­ ve”, onnan aztán mintegy „kiolvashatnak”. En­ ság az Alkotmányt nem pusztán értelmezi, de át­ nek révén viszont a jog hagyományos rétegző­ értelmezései révén jelentését is megadja, nemde déseit és rendszerét zavarják meg. Pokol szerint arra a fájdalmas végkövetkeztetésre kell jutnunk, a jog az alkotmányos, a jog- és jogági elvekből, hogy igazából nem is a parlament, hanem az Al­ a törvényi és rendeleti szabályokból, a bírói kotmánybíróság a valódi alkotmányozó hatalom esetjogból és az ezeknek fogalmi összetartást Magyarországon? Válaszunk tömör: de. biztosító jogdogmatikából áll. A morálisan akár Illetlen és szokatlan gondolatok ezek. Illetle­ igazolható alapjogok ebben a rendszerben disz­ nek, mert az AB egész tevékenysége a pompa harmóniát és dehierarchizálást eredményeznek, és kritikátlanság megnyugtató légkörében zaj­ hiszen az AB-k minden előzetes dogmatika nél­ lik. (Hans Vorländer drezdai professzor egye­ kül, mintegy „hasból” vezetgethetik le őket. nesen szakrális mutatványról beszél az AB-k Kilényi Géza vagy Schmidt Péter szintén ezt az „értelmezési aktivizmust” bírálta - tán nem nyilvános határozathozatalai kapcsán, s való­ ban: a pompás ruhákba bújt bírákat titkos és mellékes, hogy a legelső csapatból ők ketten mitikus tisztelet övezi.) És szokatlanok is, hi­ voltak valóban alkotmányjogászok. szen minden joghallgató évente többször, több Más kérdés, hogy ez a „szövegcentrikus” né­ tantárgy keretében is végighallgathatja, hogy zet pozitivista irányból bírálja az Alkotmány­ az Alkotmánybíróság az alkotmányosság és a bíróságot, mondván: morális elvekkel - á la jogállamiság (meg számos más csudajó dolog) Dworkin - felhígítják a mi szép és jó textusa­ záloga, ami nélkül itt most nem részletezendő inkat. Van azonban egy másik kritikai lehető­ hatalmas nagy baj következne be. ség is (és a meghívott előadó valamint a rész­ Tapasztalatból tudhatjuk, hogy csak kevesen vevők ezt sem mulasztották el), amely nem a mernek illetlenek és szokatlanok lenni. Ezen moralitást, hanem annak hiányát, nem a túl kevesek közé tartozik Pokol Béla, aki március szárnyaló gondolkodást, hanem pont a szűklá­ 7-én este - hallgatói meghívásra - Karunk tókörűséget kéri számon a taláros testületen. Jogbölcseleti Tanszékére látogatott. A téma az Amikor ugyanis az első Alkotmánybíróság pél­ Alkotmánybíróság volt. Meg a rendszerváltás. dául elutasította annak felvetését, hogy a kom­ Varga Csaba Tanár Úr vezetésével ugyanis im­ munizmus idején elkövetett bűncselekmények már a harmadik félévet kezdi meg egy össze­ esetében az elévülési idő nyugodjék - és így 1990 szokott és érdeklődő hallgatói kör, akik az il­ után ezen cselekmények újra meg- és elítélhetők letlenség és szokatlanság tudatos vállalásával legyenek -, nem hinném, hogy holmi moralitás vezette a bírákat. Nem, egyszerűen képtelennek bizonyultak felismerni a jog szerepét, amely nem bunkóként lebeg felettünk, hogy természetes vá­ gyainkat és akaratunkat elnyomja, hiszen érte­ lemmel csak olyan jog bírhat, amely a mindenko­ ri nép mindenkori elvárásainak felel meg, s azok­ hoz szolgál eszközként. Deformált és hasztalan (sőt: káros) az a jog, amely maga akar célt szab­ ni Mivel a jog egy kognitíve nyitott, de normatíve zárt társadalmi részrendszer, eleve értel­ meden azt feltételeznünk, hogy van olyan jog, amelynek olyan saját céljai lehetnének, amelye­ ket ha megfelelően okos alkotmánybírák megfe­ lelően nagy nagyító alatt vizslatnak, felismerhet­ nek. Helytelen koncepció az, amely azt vallja, hogy a társadalom feladata a jogot szolgálni, hogy a jog nem általunk és értünk, hanem tőlünk függedenül egzisztál, s mi szegény szerencséden jogkövetők - ha nem akarunk buták maradni csak felismerhetjük az eleve adott jogot. Az AB ilyen Isten adta adottságként kezelte a jogállami­ ság fogalmát: mintha megfogható, megtapintha­ tó tárgyi valóságról lenne esetében szó. (Tényleg, milyen ez a jogállamiság? Nagy, kicsi? Hosszú, rövid? Puha, kemény? Nem tudhatjuk, ugyanis még senki sem pakolta ki az asztalra...) Lássuk viszont be, egy egészséges társadalom - amint arra Cári Schrnitt is rámutatott - nem a jog által létezik: az csak keretet ad neki és eszközöket, melyekkel céljait a leghatéko­ nyabban elérheti. Egy rendszerváltás idején hitvány és kárté­ kony tehát az a jog, amely nem a valódi rend­ szerváltást (értsd: az igazságszolgáltatást és a reprivatizációt) szolgálja. Pbkol Béla előadásában és az azt követő köteden beszélgetésben ezen kritikai szempontok mind megjelenhettek, s a jogászprofesszor néhol kulisszadtkok felvillantásával próbálta meg meg­ válaszolni a miérteket Jó, hogy a katolikus egye­ tem teret (és termet) biztosít az illedenül szabad és szokatlanul értelmes gondolatoknak, kérdé­ seknek és válaszoknak. Csak remélni tudjuk, hogy jogi életünket is egyszer majd ez a bátor kritikai látásmód fog­ ja meghatározni a szokvány és (ál)illem posvá­ nya helyett. De ehhez több Pokol Bélára, több Varga Csa­ bára lenne szükség! Techet Péter hetedik oldal �AzÖtvenismeretlen hős éve hunyt el Esterházy János A közvélemény alig tud valamit a huszadik század egyik leginkább példamutató magyar tör­ ténelmi személyiségéről Esterházy János 1901. március 14-én született, Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén. Középiskola után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tarto­ zott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe, ott találjuk a soproni nép­ szavazást kiharcoló diákok között is. 1919-ben, a csehszlovák kormány által meg­ hozott földreform és a kiszabott súlyos adó­ terhek következtében az Esterházy-család egzisztenciálisan is bizonytalan jövő elébe né­ zett. Esterházy a család Magyarország terü­ letén maradt birtokaira költözés helyett még­ is inkább a kisebbségi léthelyzetben maradást választotta. Itt az önvédelem lehetőségeit ke­ resve került kapcsolatba a magyar kisebbség szerveződő politikai pártjainak vezetőivel. A szellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végül a politikai pályára sodorta őt. A mindig jó kedélyű, a cigányzenét és a vi­ gasságot sem megvető gróf már fiatalon a szlovákiai magyarság pártok feletti összefo­ gásának lehetőségeit kereste. Az 1935-ös par­ lamenti választásokon, Kassán nemzetgyűlé­ si képviselői mandátumot szerzett, ahol el­ lenzéki politikusként a magyar kisebbség ér­ dekeinek következetes védelmezője és a fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetet­ len bírálója volt. 1936-ban a két magyar párt egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügy­ vezető elnökévé választották. Benes elnök a magyar párt számára kormányzati szerepet, nelu pedig tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította az ajánlatot, mondván, előbb a kormány tegyen érdemi változtatásokat kisebbségekkel szem­ beni politikájában. Az 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kas­ sa képviselőjeként a város átadásakor beje­ lentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlo­ vákiában marad, az odaszakadt mintegy 6570 ezer magyarral vállalva sorsközösséget, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és miniszteri poszt várt volna rá. Egyetlen magyar képviselőként az önállóvá vált Szlo­ vákia parlamentjében védelmébe vette az ül­ dözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat. Mindvégig következe­ tes hirdetője maradt a magyar-szlovák egy­ másra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mi a szlovák népet... mindenkor testvérünk­ nek tekintettük, és fogjuk tekinteni 3 jövő­ ben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja!’) Sohasem vált az államberendezkedést egyre inkább befolyásoló náci ideológia kiszolgáló­ jává. Q,A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!’ - mondotta.) 1942. május 15én, egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as szá­ mú törvényt, nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Tevékenységét a hatalom megelégelte, felje­ lentették, majd bíróság elé állították. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letar­ tóztatták. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadá­ szatot indított ellene. Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát. A háború befejezése után szlovákiai ma­ gyar értelmiségiekkel együtt memorandu­ mot készített, amelyben a csehszlovák ha­ tóságok védelmét kérték a magyar lakos­ ság kollektív jogfosztottsága miatt. Ezután Gustáv Husák belügyi megbízott letartóz­ tatta, s átadta őt az NKVD pozsonyi rezi­ denseinek. Legközelebbi hozzátartozóit, feleségét, gyermekeit soha többé nem lát­ hatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júni­ usában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték. A Gulágok poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra for­ dult. Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-ántávollétében - a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásá­ Pázmány Szalon Ováció tapsgép nélkül Igazi show-hangulat, reflektor, füttyszó, új zongora, taps-visszataps-vastaps, meghajlás egyszer, kétszer, sokszor. Mindenki örül De! „Ne értsd félre!” Vagyis Pázmány Szalon. Megint. Újra, ahogy megszoktuk már harmadik éve, és mégis más. Aki eddig még nem tette volna tiszteletét Ka­ runk kulturális gyöngyszemén, annak egy rö­ vid tárgyismertető a Szalon-jelenségről: az est egy rövid köszöntő után - amelyet rendsze­ rint Horváth Attila tanár úr kivitelez - egy könnyed beszélgetéssel folytatódik, általában történelmi eseményekről és ehhez kapcsolódó zenei ínyencségekről, zongorajátékkal (kö­ szönhetően Szilasi Alex művész úr közremű­ ködésének), na meg jó adag intellektussal és néha meghívott vendéggel fűszerezve. Az est végén három zenei jellegű kérdés hangzik el, és a kérdést helyesen megvála­ szolok 1-1 üveg bort kapnak ajándékba a Sza­ lon lelkes szervezőjétől, Nyéky Boldizsártól. nyolcadik oldal Zárásképp - egyfajta levezetésként - a hall­ gatóság megbeszélheti élményeit egymással, nak vádjával kö­ tél általi halálra ítélte őt a Pozso­ nyi Szlovák Nem­ zeti Bíróság. A szovjetek a sú­ lyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szer­ veknek, akik a halálos ítéletet „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. Sú­ lyos egészségi ál­ lapota miatt egy ideig Pozsonyban kórházban kezelték és őrizték, ahol többen is szökésre próbálták rávenni. Esterházy János azonban elutasította ezt a lehetőséget, mond­ ván, hogy nem tartja magát bűnösnek, nincs mi elől elszöknie. Börtönéből jövő üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratá­ nak, szenvedéseit, életét felajánlotta a ma­ gyarság fölszabadulásáért. Az ítéletmódosítás után végigjárta Cseh­ szlovákia szinte valamennyi börtönét. Ke­ gyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel „fogva tartása még nem érte el célját, politi­ kai átnevelésének megvalósulását”. Életének utolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülő­ földjén halhasson meg. Ezt a kérését is meg­ tagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetle­ nebb politikai börtönében, a morvaországi Mírov börtönkórházában halt meg, 1957. március 8-án, 12 évnyi, rabságban eltöltött súlyos szenvedés után. Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem en­ gedélyezték, földi maradványainak hollété­ ről máig is csupán bizonytalan információk­ kal rendelkezünk. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bű­ nösként tartják számon. G. B. és persze a résztvevőkkel egy pohár bor tár­ saságában. Ehhez képest kissé rendhagyóra sikeredett a március 21-i program a tánc jegyében. A meghívott előadó Kisteleky Károly egyete­ mi adjunktus (és táncművész) úr korántsem jogtörténeti témával rukkolt elő. A közel más­ fél órásra nyúlt műsor alatt a tánc fejlődésének történetét követhették nyomon a lelkes nézők mind elméletben, mind gyakorlatban. Volt itt minden a menüett-tői kezdve, a tangón át a ku­ bai vérpezsdítő salsa ritmusokig. A hangulat tetőfokán pedig a nézők is kipróbálhatták rit­ musérzéküket a tanár úr segítségével Közben pedig csak szólt és szólt a zongora. Most különösen szépen, ugyanis a régi Zim­ mermann zongora (amely Nyéky doktor úr nagylelkű adománya - a szerk.) végre megér­ demelt pihenőjét töltheti, mivel megérkezett az új Vendl & Lung típusú darab, (külön kö­ szönet érte Dékán Úrnak). És hogy mit tartogat a jövő? Ahnden bizony­ nyal van még mit várni estéről estére, és az a bizonyos „standing ovation” bizonyosan a ké­ sőbbiekben sem marad el... Ablonczy Zsuzsanna �Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Bocs, hogy késtünk, de Erica nem találta a salját - veszem ki nagy ne­ hezen Rayna lihegéssel kísért mentegetőzését. Méltán neves egyete­ münk már 2001 óta lát vendégül San Francisco-ból érkező diákokat. Ebben a félévben 21 fiatal koptatja szorgalmasan gyakorlóink lestra­ pált padjait. A vegyes irányultságú csoportból, két mérnök tanoncot, Rayna Garcia-t, és Erica Baptiste-t sikerült elkapnom, és angoltudá­ som legjavát beleadva szegeztem nekik néhány kérdést. - Mit hallottatok Magyarországról, mielőtt úgy döntöttetek, hogy meglátogatjátok hazánkat? - Erica: Nem túl sokat, de az előző szemesztert itt töltött diákok a magyar nyelv nehézségéről jócskán meséltek. A tanáraink az egyik órán vetítettek nekünk filmet a Várról, és a Dunáról. - Hat hete laktok Pest belvárosában. Mi az, ami megnyerte a tet­ szésetek? - Erica: Nagyon meg vagyunk elégedve a tömegközlekedéssel, sok­ kal gyorsabb és szétterjedtebb, mint San Francisco-ban. - Rayna: Az én kedvencem a gulyásleves (nagyot nyel), imádom, már legalább ötször ettem, de még mindig nem unom. Nem tudok betelni az épületeitekkel sem, olyan szépek, díszesek, mindegyiknek egyéni­ sége van. Nálunk a házak egyáltalán nem idézik a régi korokat. - A magyarokról, mint emberekről, mi a véleményetek? - Rayna: Hmm, nem fog tetszeni a válasz, (félénken Ericára pillant) - Kíváncsi vagyok rá! - Rayna: Nem mondanám barátságosnak őket. Mindenütt azt az úgy­ nevezett „póker-arcot” látom. Az emberek úgy ülnek az éttermekben, kávéházakban, akár egy múzeumban. Csak néznek maguk elé, nem mosolyognak, nem köszönnek. Az eladók a legridegebbek. Mintha tel­ jesen mindegy lenne nekik, hogy vásárolok-e náluk. - Ezek tényleg nem a legszívderítőbb tapasz­ talatok (bőszen bólo­ gatva). Sajnos ezt én is érzékelem... Egy vidá­ mabb téma: milyennek találjátok az itteni órá­ kat? Hasznosnak tart­ játok? Úgy tudom, amit itt teljesítetek, elfogad­ ják odahaza. - Erica: Igen, szerencsére elfogadják. Szerintem az órák igazán jók, és izgalmasak. A legjobbak a mérnök órák, mert azokon gyakran el­ megyünk és megvizslatunk néhány épületet. A Parlament például az egyik kedvenc helyem. Kár, hogy a kerítés miatt nem lehet megnéz­ ni közelről. Van magyar nyelvóránk is (vigyorog), hát a nyelvetek az nem kis falat, de próbálunk megfelelni a követelményeknek. Már magyarul kérünk az üzletekben és az esetek 20%-ban meg is értik (nevet)... a kiejtésen még van mit javítani. - Hallottam, volt egy hosszú szünetetek március 8-tól 18-ig. Merre néztetek körül? - Rayna: Oh, rengeteg helyre el akartunk menni, végül Párizs, Ró­ ma és Velence mellett döntöttünk. A múlt hónapban voltunk Prágá­ ban, Bécsben, és valószínűleg Horvátországba és Lengyelországba is eljutunk. - Hmm, Ti aztán világpolgárok vagytok. További kellemes időtöltést nálunk és sok gulyáslevest! - Rayna: Köszönöm. (Mondta magyarul egy bájos mosoly kíséretében... enyhe akcentussal.) Horvátth Sarolta Az Európai Jogelméleti Akadémián Beszélgetés Könczöl Miklóssal, karunk Jogbölcselet Tanszékének oktatójával Könczöl Miklós 2006 őszétől tart jog-, és államelméleti szemináriumokat egyetemünk hallgatóinak. Summa cum laude végezte el a Pázmány jogi karát és kitüntetéssel a pilisc­ sabai bölcsészkar ógörög, illetve latin szakát. Jelenleg a PPKE Bölcsészettudományi Ka­ rának Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában végzős hallgató. - Tanár Úr, miért épp a latin és az ógörög szakot választotta a jog mellett, illetve hon­ nan jön a tanári pálya iránti szeretete? - Budapesten a Németh László Gimnázium­ ban érettségiztem, ahol latintanárom, Gloviczki Zoltán volt az, aki megszerettette velem mind a latin nyelvet, mind a tanári pá­ lyát. Ezért jelentkeztem latin szakra. Ami a jogot illeti: épp a minap került a kezembe az önéletrajz, amit annak idején a felvételire ké­ szítettem, és amiben azt írtam, hogy a jog mögötti filozófiai megfontolások vizsgálata vonz a jogi pálya felé. Az érdeklődésem azt hi­ szem ilyen irányú is maradt, emiatt foglalko­ zom jog- és állambölcselettel. - Érdemes-e nekünk ma olyan holt nyelvek­ kel foglalkoznunk, mint a latin és az ógörög? - A holt nyelvek azért „halottak”, mert senki sem használja őket anyanyelveként. Ebből nem következik, hogy az e nyelveken született szöve­ geknek ne lenne mondanivalójuk a számunkra. Érdemesnek tehát legalább annyira érdemes ve­ lük foglalkoznunk, mint bármely élő nyelvvel De talán a hasznosságról alkotott fogalmainkat sem árt átgondolnunk: európaiságunk záloga szerintem nem elsődlegesen az euró használata, hanem közös kulturális gyökereink, melyeknek forrása az ógörög és a latin nyelv, kultúra. — Nem adatik meg sokaknak, hogy olyan je­ lentős intézményben tanulhassanak, mint az Európai Jogelméleti Akadémia. .Milyen ta­ pasztalatokat szerzett a Tanár Úr Belgium­ ban az Akadémián? - Az egész akkor kezdődött, amikor a TDK dolgozatomat készítettem és Paksy Máté felhív­ ta a figyelmemet a Fraternité Stanislas Kostka ösztöndíjára, melynek köszönhetően egy évet tanulhattam az Európai Jogelméleti Akadémián, ahol korábban rajtam kívül már Tattay Szilárd is részt vett ezen a posztgraduális képzésen. Az ösztöndíjhoz a Faludi Ferenc Akadémia közve­ títésével és segítségével jutottam hozzá, amit ez­ úton is szeretnék megköszönni Az Európai Jog­ elméleti Akadémia két brüsszeli egyetem, a Facultés Universitaires Saint-Louis, és a Katholieke Universiteit Brussel, közös kezde­ ményezéséből, 1989-ben jött létre. Alapító tanári karában szerepelt Varga Csaba professzor úr is. A képzés angol és francia nyelven folyt, a végén pedig szakdolgozatot kellett készítenünk. Té­ mavezetőm François Őst, az Akadémia egyik igazgatója volt, dolgozatom témája pedig a jövő nemzedékek fogalmának vizsgálata volt. - A jövő nemzedékek és a környezetvédelem meglehetősen távol esik a klasszika-filológi­ ától. Honnan ez a „korszerű” téma? - Először valóban azt hittem, hogy ez valami egészen új lesz. A témaválasztásban az moti­ vált, hogy éppen akkor olvastam a hírt, hogy az Országgyűlés megfelelő bizottságai vitára alkalmasnak találták a jövő nemzedékek ombudsmanjáról szóló törvényjavaslatot. Saj- nos, a kezdeményezés közben megfeneklett, de talán nem reménytelen az ügy. A kérdés ak­ tualitása valóban nem vitás, de ha közelebbről megvizsgáljuk a környezet fogalmát, hamar kiderül, hogy itt nem csak a természetes kör­ nyezet - sajnos egyre aktuálisabb - védelmé­ ről van szó. Hasonló fontossággal bír a kultu­ rális környezet, ez pedig az élet rengeteg te­ rületét érinti - még a latintanítást is. - Úgy hallottam, hogy egészen kiváló ered­ ményekkel, summa cum laude végzett a Ta­ nár Úr az Európai Jogelméleti Akadémián is, ráadásul évfolyamelsőként. — Igen. Nem tagadom, hogy ez nagy büszkeség számomra, ugyanakkor érdekes tapasztalat is volt egy olyan képzésben részt venni, ahol rang­ sorolják a hallgatók teljesítményét. Az is nagy élmény volt, hogy a tizenhat évfolyamtársam szinte mindegyike más-más európai országból érkezett, de volt afrikai és kínai is köztünk. Szóval egyszerre találkoztam tizenhat emberrel} akiket mind érdekelt a jogbölcselet. Ziegler László kilencedik oldal �„Átvinni a zenét a túlsó partra” Beszélgetés Szilasi Alex zongoraművésszel A tavasz első szárnypróbálgatásait kihasználandó a koraesti órán egy piciny teraszos kávéházban kezdünk neki a meleg teának és a beszélgetésnek, az autók pedig csak jönnek és mennek, néha letámasztanak mellénk egy kerékpárt, a háttérből zongoraszó és ciga­ rettafüst száll. Mint egy igazi párizsi szalonban... - Mi a Pázmány Szalon lényege? Mit jelent a számodra? - A szalon lényege olyan ismeretterjesztő, ze­ nét külön megszólító hangulat létrehozása, ahol a légkör nem olyan, mint egy előadáson vagy egy koncerten, amit végig kell hallgat­ nunk, és utána hazamegyünk, hanem egy inte­ raktív játék, amibe mindenki beleszólhat. És ezért már 7. féléve következetesen olyan témát választunk, amely történelmi eseményhez, pél­ dául az 1848-49-es forradalomhoz és szabad­ ságharchoz kapcsolódik. Miután a Pázmány Szalon két pilléren áll - ezek volnánk Hor­ váth Atilla tanár úr és jómagam -, minden al­ kalommal igyekszünk megtartani ezt a temati­ kát: történelmi esemény vagy akár jogi kérdé­ sek felvonultatása, alátámasztva, a zenei hát­ térrel. - Mi a közös és emelkedett „végső” cél? Miért indult tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat? - Az a cél, hogy mindenki számára kiderülhes­ sen, hogy nem is olyan kínos zenét hallgatni csak tudni kell a módját, hogy mitől élvezzük a komolyabb műfajokat. A tematikai távlatok­ ról pedig annyit, hogy az eddig kialakult vonu­ latot szeretnénk megtartani, vagyis mindig va­ lamilyen történelmi hátteret veszünk alapúi, amely köré fonódik a zene. Ezen kívül egyre szélesítjük a kört: különböző társművészete­ ket igyekszünk behozni. A múlt szemeszter­ ben a képzőművészet kapott teret, idén pedig a táncra fektettük nagyobb hangsúlyt (nagy sikerrel - a szerk.) - Milyennek találod a Pázmányos közönséget? - Egyrészt nagyon lelkesnek, másrészt egyre felkészültebb közönségnek. A tősgyökeres Pázmányos szalonlátogatók egyre nagyobb is­ meretekkel rendelkeznek. És nagy örömmel tapasztalom, hogy az érdeklődők köre is egy­ re csak szélesedik. -A kedvenc zeneszerződ-kérdésre nyilván min­ den Szalon-látogató kórusban vágná rá, hogy tagadhatatlanul Chopin... - Talán meglepő lesz, de akit a legszívesebben hallgatok az Johann Sebastian Bach. Az igaz, hogy Chopin-műveket játszom a legtöbbször és legszívesebben, de ha arra a bizonyos lakat­ lan szigetre kellene mennem - amit sohasem fogok tenni, mert eszem ágában sincs egyedül zongorázni egy pálmafa alatt (halvány mo­ soly) -, akkor oda biztos, hogy Bach-muveket vinnék. Valahogy úgv van ez, mint a könyvek­ nél. Ilyen helyre senki nem a kedvenc könyvét viszi, amit már rongyosra olvasott. Mindenki olyat keres, amit még felfedezhet magának. - Milyen volt az első találkozásod „Véle”? - Nagyapám lakásában, aki zeneszerző és kar­ nagy volt (Csenki Imre - a szerk.) találkoztam először egy nagy Bösendorfer koncertzongorá­ val. Megláttam ezt a 3 lábú csodát, és ettől kezdve éjjel-nappal ott ültem és próbálkoztam kibontakozni. Gyakorlatilag beköltöztem a zon­ gora alá. Ott is aludtam Ez akkor történt, mi­ kor hétéves koromban először hazalátogattunk Magyarországra. Miután visszamentünk Olasz­ országba, a szomszéd nénihez jártam le gyako­ rolni, mert ott neki volt egyedül zongorája. - Kik azok az elődök vagy akár kortárs művé­ szek, akik előtt megemeled a kalapod? - Mindenek előtt a nagyapám és aztán persze azok a zongoristák, akiket sajnos már csak fel­ vételről ismerhettem: Alfréd Cortot és nagy példaképem Glenn Gould („G.G”). Tanáraim közül Rados Ferenc, aki rajtam kívül azért egy Schiff Anndrást és Kocsis Zoltánt is felne­ velt (nevet). Azt hiszem ő faragott igazán zon­ goristát belőlem. - Melyik az az eredményed, legyen az akár díj akár egy vállveregetés, amelyikre a legbüszkébb vagy? - Zeneiskolai évek alatt az első sikerem egy há­ zi Chopin-versenyen elért első helyezés volt, amit számos más hasonló követett, és ezután már nem volt megállás (szerény mosoly). De amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy az érettségi idején, a zeneakadémián adott kon­ certemet a finn televízió rögzítette, és ez lett Finnországban az év felvétele. Ez nagyon meg­ lepett, mikor utólag évek múltán megtudtam, és nagy büszkeséggel töltött el. Ami most legin­ kább kitölti életem, és kvázi életműnek is fel­ fogható (szerény mosoly megint), Chopin öszszes művének felvételei, amdynek most a har­ madik lemezénél tartunk. A cannes-i Midem fesztiválon volt a bemutató. Ami pedig külön melengeti a szívem, hogy egy olyan szintű Pleyel zongorán játszhatok, amin akár Chopin is szerezhette volna műveit, ha nem távozik az élők sorából olyan tragikusan korán... - Úgy tudom, vpn némi szereped a most bemu­ tatásra került Ópium - Egy elmebeteg nő nap­ lója címűfilmben is... - Igen, ez így van, de azért még a főszerepet nem vállaltam el (megint mosoly...). Szász Já­ nos, a film rendezője Glenn Gould játékának felvételeit akarta a filmhez alapul venni, ame­ lyek jogdíja eléggé megemelte volna a film költségvet&ét, ezért engem kért fel, hogy játsszam el a darabokat. Glenn Gould játékának viszont van egy sajátos sebessége, és ehhez a tempphoz kellett igazítani a filmkockák ütemét is. Érde­ kes feladat volt, és nagyon élveztem a közös munkát Szász Jánossal, amelynek az eredmé­ nye az eredetileg tervezett hatperces betét he­ lyett 25 perc lett. (És nem mellékesen nagyban hozzájárult a film a 38. Filmszemlén elért sike­ reihez. A filmben végzett hangmérnöki munká­ ért Sípos István, Manuel Laval és Matthias Schwab Arany Mikrofon-díjat nyert - a szerk.) -És a zenei és filmes karrier közt még a könyv­ írásra is jut időd... - Hát valami ilyesmi. Mikor három év után visszajöttem Dél-Koreából, egy jól sikerült est után odajött hozzám egy kiadó képviselője, és azt kérte, hogy a történeteket, amelyeket az este folyamán elmondtam a magyar zenei helyzettel kapcsolatban, foglaljam össze egy könyv formájában. Ennek a felkérésnek szíve­ sen eleget tettem. Ebből született a Hogy van művészúr? című könyv. - Megéri? Ha nemjelentene megélhetésiforrást, akkor is maradnál a művész pályánál? - Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kerültem még elém olyan probléma, hogy ezen cl kelljen gondolkodnom, de biztos valami olyan állást keresnék, amiben legalább egy fél zongora ott van. - Mit tanácsolnál a fejüket most zenészpályára adóknak? Érdemes kitartani? Legyen a bizony­ talankodókból zongoraművész va^y menjenek inkább a biztos pálya (pl. a jog...) felé? - Legyen belőlük zongorista. Mindig is volt olyan időszak, amikor a művészetek iránti ér­ deklődés háttérbe szorult. Ez 25-30 évig tart, aztán újra berobban az érdeklődés. Bach halá­ la például még senkit nem érintett meg, ám utána egy lendülettel feltűnt Haydn, Mozart és Beethoven, és a zenei kultusz újra hullám­ hegyen volt a völgy helyett. Am most is furcsa időszakot élünk. De ennek ellenére - vagy pont ezért - érdemes folytatni, mert át kell menteni ezeket a kulturális hagyományokat az utókornak. Ugyanis lehet, hogy a világunk na­ gyon jól megvan, él és működik Mozart és Pi­ casso nélkül Ez így van, ha a világot, mint földgolyót tekintjük. Ám ha a világot, mint bennünket, érző embereket nézzük, azt kell mondanunk, hogy nem, mi nem vagyunk meg művészet nélkül Akarnunk kell megőrizni és átvinni „őket” a túlsó partra... Ablonczy Zsuzsanna Meddig terjed az ember szabadsága? Meddig terjed az ember szabadsága? Mennyire szólhat bele a jog az ember életébe és döntéseibe? Megváltoztathatjuk-e Isten által rendelt sor­ sunkat azzal, hogy mi döntünk halálunk idejéről? Többek között ezeket a kérdéseket elemezte a Vetítő Filmklub két vendége: Réz András filmesztéta és Koltay András, karunk oktatója. A kérdések a beszélgetés előtt levetített Belső tenger című spanyol film kapcsán merültek fel. A film egy fiatalkorában mozgásképtelenné vált férfi sorsát mutatja be, aki a méltóságteljes halált választotta a számára nem teljes élet helyett. Ez a probléma napjainkban egyre többször merül fel, és megosztja a közvéleményt. A Két előadó sem volt egy véleményen, Koltay tanár úr az élet védelmét tartotta elsődlegesnek, míg Réz András a saját élet feletti korlátlan döntési szabadságot preferálta. Ha jobban belegondolunk a filmesztéta álláspontjába, rájövünk, hogy az ember nem gyakorolhat isteni hatalmat, hiszen ez beláthatatlan veszélyeket rejtene magában. Az estet a vendégek és a hallgatóság egy pohár bor mellett zárta. Köszönjük a szervezőknek, Ablonczy Zsuzsinak, Bottá Áginak és Nyéky Boldizsárnak. Mihalics Vivien, Magyar Zsófia tizedik oldal �Requiem egy álomért... Száz év és megszületik az utolsó magyar? Mily ősi félelem uralkodik el egyesekben, amint meghallják: Szent Korona? Aliért van ez? A kérdés helyénvalónak tűnik, de vála­ szok még sincsenek. Aíai despiritualizált vi­ lágunkban, számsorok vagyunk csupán dí­ szes, fogyasztásunkat ábrázoló grafikonok­ kal. Arc nélküli, statisztikai képletek. Egyiptomban I. Ehnaton (IV Amenhotep, Kr. e. 1355-37) - hogy megtörje a thébai pap­ ság hatalmát -, kísérletet tett az egyistenhit bevezetésére (Aton-kultusz, nap-, fényimá­ dat). Halála után domborműveinek és szob­ rainak arcát kivésték, szintúgy nevét tartal­ mazó cartouch-ait. Arc és név nélkül, el­ vesztve erejét, nem jelentett többé veszélyt. Velünk is ezt tették. Két vesztes háborút kö­ vetően kollektivizáltak minket, sztahanovis­ ta mosolygós élmunkásokká, vidám kaszáló parasztokká. De nem volt elég a hódítóknak a test megtörése. Jól tudták, hogy amíg az emberek lelkében ég, vagy akárcsak parázs­ lik a tűz, addig nem győzhetnek. És 1956ban meg is mutattuk: Igen! Ali magyarok vagyunk, bennünk ég az a tűz! ...de vajon meddig? Mert a rendszer lassan, de bizto­ san ránk ereszkedett, akárcsak a hajnali köd. De 1989-ben leváltottuk az elnyomó­ kat. Kérdem én: valóban? Formailag min­ den bizonnyal. A tartalom azonban nem változott. Továbbra is mutatók vagyunk, igaz, most már nem, mint termelők, hanem mint fogyasztók. Saját szellemünkből lakmározunk. Új isteneink a plazmatévé és a turbódízel. Imáinkban olcsó benzinért és magas pixelszámért könyörgünk. Hogy Ácsán Szumédhó, buddhista tanítót idéz­ zem: így van ez. Világnézetek jönnek, mennek. Ez az evolú­ ció: körforgás. Alit számít, hogy kommunis­ ták vagy kapitalisták vagyunk? Nem választ­ hatunk, ki kell tölteni a férőhelyeket: lehetsz ellenálló, talpnyaló szolga, vagy kollaboráns. Na és? Jutalmat úgysem kapsz érte, csak go­ lyót, megvetést, hazug szeretetet. A test és az anyag évezredét éljük. Elindul­ tunk a lejtőn. Nem most, már régen! Alit le­ het tenni? Térjünk vissza az édeni állapotok­ ba - történeti alkotmányunk újjáélesztésé­ vel -, a Szent Korona hatalma alá! A válasz jó, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondol­ nánk. A Szent Korona, mint közjogi jogi sze­ mély, minden hatalom forrása: túlhaladottá vált (?). A támadások azonban záporoznak ránk. Impérium Carpathia, sovinizmus, na­ cionalizmus, tarsolylemezes city-szittyák! Az egész keleti metodológia leszűkíthető egyetlen szóra: tanúság. És az egész nyuga­ ti metodológia szintén leszűkíthető egyet­ len szóra: analízis. Analizálva körbe-körbe jársz. A tanúsággal egyszerűen kijutsz a körből. Ne számoljunk, ne elemezzük alkot­ mányainkat, hogy mit szabad és mit nem, álljunk ellen a külföld nyomásának! Ne akarjuk megérteni, csak figyeljünk és ta­ pasztaljunk. Ha nem is az oly távoli kelet­ ről, de biztosan keletebbről jöttünk, mint kerekre-hízott uniós példaképeink. Álljunk meg az idő tört részére, csupán egy örökké­ való pillanatra, és erezzünk, higgyünk! A Korona személy. Önálló, lélegző entitás. Nem politikai világkép, amit a történelem útvesztőjében szedtünk magunkra (nem Szilveszter pápa küldte és nem is két darab­ ból „kovácsolták” össze, Id. 2195/2006. Korm. hat. 3. pont). Ez velünk jött, onnan... Bennünk van. Egy hit, egy eszme, amely nem uralkodásra tör a világ ezen felén, ha­ nem egy utolsó mentőöv, amibe belekapasz­ kodhatunk, és talán túlélhetjük az elkövet­ kezőket. Pártállástól függetlenül, mindenkit mellbe fog vágni a hamleti gondolat. Nem koponya, hanem sokkal inkább tükör lesz majd kezünkben. Lenni vagy nem lenni? Higgyünk! Isten nem hiába teremtett min­ ket a saját képmására. Bennünk van a töké­ letesség egy apró morzsája, van arcunk és nevünk, de nem azért, hogy mások fölé emelkedjünk. Azért, hogy segíthessünk egymásnak. Az elmúlt ezer évben nálunk sokkal különb milliók-magyarok hozták meg névtelen áldozatukat a Hazáért és test­ véreinkért a kereszténységben. Hittek ab­ ban, hogy nem élni, hanem jól, helyesen él­ ni kell. És az ember ezt csak a leges-legben­ sőjében teheti meg. Van egy Szent Koro­ nánk, egy manifesztálódott eszmeiség, dol­ gokban látó szemünknek. A legkönnyebb, ugyanakkor a legnehezebb dolgot kell meg­ tennünk. Mély levegőt kell vennünk, hogy ez a kis szellő felszíthassa a lelkűnkben szunnyadó parazsat, hogy aztán átjárhassa dermedt tagjainkat a szent ihletettség, és el­ kezdhessünk azon dolgozni, hogy még egy millenniumot megérhessen a Haza, a ma­ gyarok, a Szent Korona. Takács Gergely A félelmetes Turul Napjainkban sűrűn felvetődő kérdés, hogy mit is jelent ez a ködbevesző jelkép, a turul. Aíielőtt elkezdenénk boncol­ gatni az aktuális problémákat, mindenképpen érdemes megvizsgálni az eredetét. A turulmadár a magyarság ősi jelképe, ami a totem-imádás korából származik. A kutatások arra utalnak, hogy nem sas­ ról van szó, (ami egyébként a legtöbb európai nép ősi kultúrájában megtalálható), hanem kerecsensólyomról Ez a madár sokban eltér a korábban említett állattól, már csak abban is, hogy fő motívuma nem a ragadozó volta, hanem a vadász szerepe. A magyarság körében ez az állat a nemzet létét jelképezte, és már a honfoglalást megelőző időkből is találtak bőségesen ábrázolásokat. Később egészült ki a karddal, amit a csőrében, vagy a karmai között viselt, amit a kutatók Szent István kardjaként azonosítanak. Ennyit az őstörténetről, és neki is láthatunk az aktuális problémáknak. Sokan, sokszor hivatkoznak arra, hogy a Nyilaskeresztes Párt használta a turult, és úgymond ennek árnyékában követte el gaztetteit. Ez a megállapítás bizony erősen sántít. Nem lehet azt kijelenteni, hogy egy nyilas sem viselt ilyen kitűzőt, vagy jelvényt, de az tény, hogy a párt szimbólumai között nem szerepelt. Évekig foglalkoztam a történelmi korral, de soha egy olyan kép, vagy dokumentum sem került a kezembe, amelyen a turul látható lett volna nyilas megmozduláson. Ezzel természetesen nem a nyilasokat szeretném menteni, hanem a jelképet. A közelmúltban a legnagyobb port felkavart ügy mégis a budai turul-szobor volt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a köztereken felál­ lítandó műalkotásokat több bizottság is véleményezi (többek között a művészet és a városkép szemszögéből), ha ezek a jóváhagyások megvan­ nak, a Fővárosi Közgyűlésnek már csak formai hozzájárulását kell adni, miután nem utasíthatja el, ha hibátlan az elsőként említett szakasz. Esetünkben is hiányzik még ez a formalitás, ám nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok más emlékmű, szobor sem rendelkezik ezzel az enge­ déllyel. Többek között a turul közvetlen közelében lévő, nem sokkal később átadott Igazak Fala emlékmű sem bír jóváhagyással, mégsem szúrt szemet a hiányosság Demszky úrnak. A politikus azzal érvelt, hogy a turul fasiszta jelkép, és mint ilyet kéne eltávolítani. Az állítólag jogi egyetemet végzett Demszky Gábor biztos régen találkozott már a Büntető Törvénykönyv nevezetű irománnyal, amely tételesen felsorolja a tiltott jelképeket (nyilaskereszt, horogkereszt, SS-jelvény, vörös csillag, sarló-kalapács). Az sem elhanyagolható, hogy nem a XII. kerületi az egyetlen hazánkban, ugyanis nagyjából minden második-harmadik háborús emlékművet nemzeti madarunk díszíti, nem is beszélve a Várban található alkotásról... Szerintem sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért lehet szabadon venni, eladni, viselni sarló-kalapácsos, vörös csillagos, CCCP felirattal ellátott me­ legítőfelsőket. ..? Holott ezek valóban tiltott jelképek, ráadásul az ezek nevében elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények még magasabb számra is rúgnak, mint a náci rezsim bűnei. Ettől persze nem lesz kisebb a szélsőjobboldali lajstrom, de nem árt felidézni az ellenpárját sem... így, aki legközelebb a turul ellen szól, az tájékozódjon megfelelően, és vegye észre a mások lelkivilágát zaklató kommunista jelképeket is. Pozsgay-Szabó Péter tizenegyedik oldal �Egy ősi múzsa „Ki megy majd le azon az árnyékos berken És idézi meg a lelkeket ott És köt egy szalagot azokra a védő karokra Ez év tavaszán?” Igen tavasz. Végre tavasz. Nyilván minden év­ szaknak megvan a maga szépsége, de azért rit­ ka, hogy valaki kedvenc évszakának a telet je­ lölje meg. Nem volt ugyan most hideg vagy lucskos, de szürke és halott bizonyosan. Nem tudom, más hogy van vele: számomra a tavasz olyan, mintha egy hosszú ideig benntartott lé­ legzet után végre újra beszívhatnám mélyen, nagyon mélyen a friss levegőt. Talán itt a vá­ rosban kevésbé érzi az ember, de ilyenkor, a tavasz és tél törékeny határán (hisz nemrég új­ ra beköszöntött a hideg, legyen bár április ele­ je) érzi meg az ember: valami különös módon működik lelke együtt a természettel, száll együtt misztikus szellemeivel, lesz tanúja Is­ ten csodatételének, ahogyan a halott termé­ szetet újraéleszti. Érzéseihez pedig ösztönösen keresi a megfelelő aláfestést. És itt jön a bibi, mert ha bekapcsoljuk a rádiót, az ottani szöve­ gek ugyan nem sok misztikumot hagynak ma­ guk után. Ekkor van szükség Loreena McKennitt szavaira - mint például a fent sze­ replő idézetben. Hogy ki ez a nő? Manitobán, Kanadában nőtt fel, saját szavaival élve „vidé­ ki gyerekkort” élt meg. Állatorvos akart lenni, fiókjában kivágásokat őriz ételekről, táplálko­ zásról, bábokról; szeret kertészkedni, magát pedig alapból visszahúzódó embernek tekinti. Ja igen... mellesleg saját lemez kiadóval (Quinlan Road), 13 millió eladott lemezzel, 11 díjjal, 4 jótékony alapítvánnyal és immár kilen­ cedik albumával büszkélkedhet. Hiszi a piszi a nyavalyás mindenit, hogy ez a nő az, akinek kiadja magát. Pedig hát mégis annak kell len­ tizenkettedik oldal nie. Ugyanis ha berakjuk bármelyik CD-jét, nem találkozunk mással, mint bódítóan gyö­ nyörű zenével. Miből is áll ez (avagy a McKennitt-zene alapanyagai)? • Végy egy ősi kelta hangzást: ezt érd el a leg­ különfélébb hangszerekkel: sípokkal, lantok­ kal, hárfákkal és amilyen zeneszerszámot még a hagyomány átörökített. • legyél hozzá egy „ütős” szöveget: na ne ro­ hanj rögtön a Black Eyed Peas szövegszerzői­ hez (bár ha mégis, legalább más okból és han­ gulat szerint kisbaltával). Inkább fordulj Shakespeare-hez (pl. „Prospero’s Speech”), Vili. Henrik angol királyhoz („Greensleeves”), kelta népdalokhoz (pl. „Cé Hé Mise Le Ulaingt?”), vagy mondjuk versnek beillő saját szerzeményeidhez (pL „All Souls Night”). • Ezután pedig fűszerezd meg az egészet egy bársonyos, kissé fátyolos, de minden egyes z hangzásában tiszta énekhanggal. És kész: Ez McKennitt kisasszony varázsa. Ha megnézzük bármelyik régi CD-jét (és itt most bátorkodók kivételesen nem egy, hanem három régi albumához nyúlni, melyek a kedvenceim közé tartoznak: „The Mask and Mirror”, „The Book of Secrets” és „The Visít”) elmondhatjuk, hogy a hangzás szinte megegyezik: az inspiráció jöhet Szicíliából, a Kaukázusból, Spanyolország­ ból vagy Marokkóból, de a zenében mindig fel­ fedezhető lesz az énekesnő egyedisége. Ugyanis (és ezt akár kritikaként is megfogalmazhat­ nánk) ez a három CD alig különbözik egymás­ tól. Prosperó beszéde kísértetiesen hasonlít Dante énekéhez, az „All Souls Night” a „Mummers’ Dance”-hez. Mégis nehéz beleunni, és ezért nem is lehet bármit felhozni McKennitt ellen. Azt az érzést kelti fel bennünk, amit álta­ lában a csak legsikeresebb és egyben legigénye­ sebb írók tudnak: ez a stílus bűvölete. Vannak olyan írók, akiknek örülünk, hogy elolvastuk a könyvét, és azzal a megelégedett ér­ zéssel tesszük le, mint a villát egy jó kis vendéglőben: finom volt, jó volt, elég volt. De ha igazán megfog egy író, akkor kielégületlenül ma­ radunk a könyv végén. Nem annyi­ ra a történet után, de a könyvben megfogalmazott hasonló érzések, írói képek, egyszó­ val: a stílus után epekedünk! Ilyen Loreena zenéje is. Van benne valami megfogalmazhatatlan vonzás. Nem pop, de dallamos, ritmikus és együtténeklős. Főik, de nem esik bele a népieskedés csapdá­ jába. Igényes, de soha nem lesz mesterkélt. Egy­ séges, de nem unalmas. Ezt pedig nemigen sike­ rült másnak utána csinálnia. Végig tudjuk hall­ gatni élvezettel a CD-t bármennyiszer, utána ak­ kor is várva várjuk majd, hogy kijöjjön az új mű, és ilyen legyen: pont ilyen, hogy ugyanezt az él­ vezetet nyújthassa. S lön. Itt van. A címe „An Ancient Muse” és a tavalyi év legvégén jelent meg. Ez alkalommal a mongol és bizánci befo­ lyás a túlnyomó. A megszokottból minden kép­ viselteti magát: van ének nélküli, hangszerre koncentráló, csendes illetve dallamos és ritmusos szám is. Nincs se imázs, se stílusváltás. Nincs kísérletezés vagy hangulattörés. Ezt sem fogják játszani a rádiók. Azonban aki ismeri az előadót, ez alkalommal is meg fogja venni az új művet - teszi ezt pedig azért, mert akárhol éljen, farmon vagy a város legbelsejében, Kanadában vagy Magyarorszá­ gon, tudja: hosszú várakozás után ismét kapott egy új, kiérdemelt zenei aláfestést a tavasz. Barát Zsófia �Szárhegyi reménysugár A Csergő házaspár az erdélyi Szárhegyen él, Gyergyószentmiklóstól néhány kilo­ méterre. Életüket jó néhány éve arra tették fel, hogy két kislányuk mellett a kör­ nyékbeli, rászoruló gyermeknek teremtsenek élhető otthont, nyújtsanak „szülői” támaszt, és elindítsák őket az életben. A szárhegyi szeretetotthon az egyik tagja a Böjté Csaba ferences szerzetes által Erdély-szerte létrehozott, ma már 14 házat számláló gyermekvédelmi hálózatnak. Csergő József és Hajnalka 14, közelebbről és távolabbról származó bentlakó, valamint to­ vábbi 40 helybeli - napközis rendszerben bejá­ ró - gyermekről gondoskodik nap, mint nap, fiatal nevelők segítségével. Az élet arrafelé senkinek sem könnyű, de a gyerekek közül né­ melyik kifejezetten embertelen körülmények közül jött, mások családi nehézségek miatt szorultak rá az új otthonra. Szombat esti megérkezésünkkor a szárhegyi fe­ rences kolostor melletti garázsból kialakított közösségi helyiség gyermekzsivajtól hangos, a sarokban cserépkályhából árad a meleg, Enikő és Laci, a nevelők nagy türelemmel és alázattal, de leginkább őszinte szeretettel foglalkoznak a jobbára 6-10 éves gyermekekkel, akik láthatóan jól érzik magukat, boldogok, a feléjük áradó szeretetet pedig sokszorosan viszonozzák. Bár abban a faluban vagyunk, ahol Bethlen Gábor született, a gyermekek az otthonban mindan­ nyian katolikus nevelést kapnak. „Kezdetben nagyon nehéz volt” - mondja József - „a ferences kolostor fogadott be minket, ahol egyedül a 87 éves Ervin atya él”. Folyamatosan sugárzó, az életbe és a Gondviselésbe vetett töretlen hitet tükröző arccal mesél nekünk a házaspár, mintha évek óta ismernénk egymást. „Lehe­ tőségeink szerint szépen lassan ala­ kítgattuk ezt a kis épületet, ami egy­ kor garázs és műhely volt, most a te­ tőteret építjük be, és terveink szerint januárban már be is költöznek oda a gyerekek. A szekré­ nyeket a minap egy itteni asztalos készítette el, azt még nem tudtuk kifizetni, de majd megsegít a Jóisten” - mondják mosolyogva, hisz így tör­ tént ez már korábban is, amikor szinte kilátásta­ lannak tűnt a helyzetük. Ekkor derült ki, hogy a baráti körünkből összegyűjtött, és magunkkal hozott adomány fillérre pontosan annyi volt, amennyi a szekré­ nyek árából származó adósság. Mi ez, ha nem égi jel? A hálálkodó szavak hallatán eltöprengünk: in­ kább mi vagyunk azok, akik hálásak lehetünk házigazdáinknak. Rajtuk keresztül tudatosul bennünk, hogy akadnak még szerte a Kárpát­ medencében jóérzésű, jólelkű emberek, akik képesek önzetlenül segítem a rászorulókon. Sokan vannak ilyenek, kicsi „lángocskák”, amelyek fénye nem mindig ér el egymáshoz, ezért tűnik olykor kilátástalannak a küzdelem hitünk, reményeink továbbörökítéséért. Fontos lenne, hogy minél több itthoni honfi­ társunk tapasztalja meg a szárhegyi és a hoz­ zá hasonló többi otthon bensőséges hangula­ tát, és őszinte szívvel segítse lehetőségei sze­ rint a kis magyar közösségeket. Calcuttái Teréz Anya a kis közösségi helység falán olvasható gondolata mindnyájunk szá­ mára iránymutatást adhat: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgo­ kat tehetünk nagy szeretettel”. Christian László SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG Száz év magány Gábriel García Márquez leghíresebb regé­ nyét vitte színre a Vígszínház társulata. A darab bemutatója 2007. január 7-én volt és az azóta eltelt időszakban hatalmas sikerrel játszották, állandó telt ház előtt. A Száz év magány 1967-ben jelent meg és az elmúlt 40 év alatt mintegy tízmilliónyi példány fo­ gyott el belőle. A kolumbiai író 1982-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat ezért a regényéért. A Száz év magány családregény, egy olyan fa­ luba kalauzolja el az olvasót - jelen esetben a nézőt -, ami a világtól teljesen elzárt, a kapcso­ latát a világgal csak a folyamatosan árut kíná­ ló kereskedők révén tartja fenn. A falut a fő­ szereplő Jósé Arcadio és felesége Ursula alapí­ totta, miután eljöttek a városból, főként a férj lelkiismerete elől menekülve, aki sértődésből megölte egyik ismerősét. (Az eseményeknek mindvégig hol passzív, hol aktív szereplője a megölt ember.) Az egyébként unokatestvéri kapcsolatban lévő házastársak gyermekeik és ismerőseik révén népesítik be a falut, ezáltal a kezdetben csak székekből, asztalokból és ágyakból álló színpad idővel nyüzsgő forga­ taggá válik. Kitűnő rendezői megoldásként lehet aposztrofálni, hogy egy-egy szereplő nem tűnik el a monológját követően, hanem a színen maradva passzív szemlélője marad az események alakulásának, így a néző számára a történet mindvégig követhető marad. Hiszen gondoljunk csak bele abba, hogy a spanyol nevek által okozott kavalkád mennyi­ re zavarhatná össze a nézőt, itt azonban mind­ végig érthető, hogy éppen kiről van szó. A darab második felvonása jóval pörgősebb, mint az első. A szereplők folya­ matosan halnak meg, ahogy haladunk az időben, és újabb kitűnő rendezői ötlettel az időből és cselekményből kihulló embe­ rek arcát valamely még élő rokona egy kézmozdulattal festi be fehérre, és az egy­ re inkább sötétülő színpadon is fehér fé­ nyek mutatnak a halottakra. A színdarab vége felé meghal a falut létrehozó Jósé Arcadio is, ezáltal felesége Ursula teljesen egyedül marad. Azonban ez nem gátolja abban, hogy továbbra is elvégezze azokat a ház körüli teendőket, amiket az évek so­ rán oly sokszor megtett. Remek ötlet volt a színpadot lépcsőzetesen elrendezni, a díszletek, a szereplők ruhái tel­ jesen kor- és élethűek, ami Füzér Anni mun­ káját dicséri. A színészek játéka teljesen ter­ mészetes, Börcsök Enikő kitűnően játssza a mindenkire vigyázó és gondoskodó család­ anyát, Hegedűs D. Géza pedig hitelesen ala­ kítja a mindig megújulni kívánó Jósé Arcadiót. A mellékszerepekben is jó alakítá­ sok láthatunk Venczel Vera, Pap Vera és Har­ kányi Endre részéről. A színészi alakítások magukkal viszik az egész darabot, a néző pe­ dig egyszerűen nem tud nem figyelni az elő­ adásra. Megéri elmenni rá annak is, aki nem olvasta García Márquez regényét, hiszen Schwajda György kitűnő feldolgozásában, Forgács Péter rendezésében készült előadás magában is teljesen élvezhető és érthető. Olyan ez a világ, mintha nem is lenne tőlünk annyira távoli. A történet Dél-Amerikában játszódik, azonban a problémák közeliek, hi­ szen nagyon is emberiek. Mindenki egy kicsit magára és környezetére ismerhet. Egy család történetét követhetjük nyomon, egy egész év­ századon keresztül, ahol legtöbbjük egész éle­ te során magányos volt, és magányosan is halt meg. Hiszen erről szól a Száz év magány... Magyar Attila tizenharmadik oldal �Asszony rózsákkal Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete „...e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag’.’ (Heisterbachi Caesarius) Amikor Árpád-házi Szent Erzsébetről olvastam, azon gondolkodtam, vajon mit jelent ma a „szent” szó? Mit jelent egy ilyen kifejezés az összemosott érzések és összekuszált gondolatok világában, ahol már semmi sem egyértelmű, ahol minden viszonylagos, és ahol a megfellebbez­ hetetlen igazságok kategóriája mar nem létezik? Vajon jelent-e még egyáltalán valamit? Ha job­ ban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem sokat. Az egyház tam'tasai süket fülekre találnak, az anyagi javak megszerzése társadalmunk életének egyedüli céljává kezd válni. Bár néhányan meg tudják, mi szükséges ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, ennek valódi értelmét, spiri­ tuális jelentőségét vajmi kevesen érzik át. Szent Erzsébet életét megismerve azonban rájövünk, hogy a tanítás időtlen és nyolcszáz év távlatából sem veszített semmit a jelentőségéből. A történet egy asszonyról szól, aki nem huváratlanul hazatért és belépett a szobába, tulaj­ nyászkodott meg semmilyen földi szabály don ágyában pillantotta meg a megfeszített előtt, akit csak az isteni tanítás és a szeretet Krisztust. Kezdeti rosszallása elszállt, mert az törvénye vezérelt. úr „megnyitotta belső látásának szemét”. Erzsébet II. András és Merániai Gertrúd gyer­ Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itá­ mekeként, 1207-ben született. Négyéves korá­ liába, Erzsébet három éven át helyettesítette ban kezét Hermáim thüringiai őrgrófnak ígér­ őt a grófság vezetésében. Abban az időben ték, ezért már kisgyermekként elhagyta Ma­ nagy volt az éhezés, ő pedig ispotályt nyitott, gyarországot, hogy megtanulhassa új hazájá­ ahol naponta száz szegény kapott ellátást. nak minden szokását. Hermann azonban nem Drága ruháit és ékszereit eladta, gyapjút sokkal később, 19 éves korában elhunyt. Ekkor szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszo­ némi politikai huzavona után Lajos, Hermann nyok mellett segédkezett és megadta az el­ testvére jegyezte el. Erzsébet a wartburgi ud­ hunytaknak a végtisztességet. Egy alkalom­ varnál korán kitűnt különc viselkedésével, pél­ mal Lajos bejelentette, hogy csatlakozik a ke­ dául rendszeresen megszakította játékait Isten resztes hadakhoz. Felesége megérezte, hogy iránti szeretetének jeléül, és nem volt hajlandó ez halálát fogja jelenteni. Férjét Schmalmegtanulni a nőkre akkoriban jellemző, tipegő kaldenig, a grófság határáig kísérte, de bána­ járást sem. Leendő anyósa, Zsófia szemében a tát semmi sem tudta enyhíteni. A thüringiai leginkább elfogadhatatlan pedig az volt, hogy lovasok egy év múlva hozták haza Lajos holt­ teljes természetességgel magával egyenrangú­ testét. nak tekintett mindenkit, a legegyszerűbb em­ Erzsébet akkor is folytatta a jótékonykodást, bert is. amikor a grófság élén már sógora, Henrik állt. Személyisége az egész udvar megrökönyödé­ Egyik alkalommal a gróf váratlanul tért haza a sét kiváltotta, és ha Lajos a korai házassággal vadászatról és találkozott Erzsébettel, aki épp nem szilárdítja meg helyzetét, valószínűleg élelmet vitt a szegényeknek. Henrik feltartóztat­ haza kellett volna térnie Magyarországra. A ta és kényszerítette, hogy átadja a kosarát, de házasságkötés azonban megtörtént. Lajos és csupán illatozó rózsákat talált benne, így meg­ Erzsébet szokatlan harmóniában éltek, de a szégyenülve újra útjára bocsátotta az asszonyt. férjnek azt is el kellett fogadnia, hogy Isten (Ez a történet több változatban is létezik.) A vi­ központi helyet foglal el felesége lelkében. rágok azóta Erzsébet szimbólumaivá lettek, így Gyakran előfordult például, hogy Erzsébet éj­ számos ábrázoláson rózsákkal láthatjuk. szaka felkelt mellőle és a hideg padlóra fe­ A vár Lajos halálával üressé vált számára, sógo­ küdt, hogy az Úr szeretetéért egy időre el­ rai, Henrik és Komád pedig keményen bántak hagyja közelségét. A férj azon sem csodálko­ vele. Megfosztották vagyona kezelésétől és fér­ zott, ha felesége egy falatot sem evett, mert je birtokainak jövedelmétől. Egy esős, októberi éppen böjtölt, és azon sem, hogy ostorozta napon gyermekeivel együtt elhagyta Wartbur­ magát. Mellette állt akkor is, amikor az 1225got. Bár II. Frigyes császár megkérte a kezét, ő nem akart újabb házasságot kötni. Életében ös éhínség idején kinyittatta a hombárokat és segített az éhezőkön. Pedig Erzsébet tettei nagy szerepet játszott Marburgi Komád, akit olykor nemcsak az udvar embereit döbbentet­ maga IX. Gergely pápa jelölt ki lelki atyjául, és ték meg. Jól példázza ezt az az eset, amikor akinek engedelmességi fogadalmat tett. 1228Lajos távollétében befogadott egy leprás bete­ ban követte őt Marbmgba, ahol Assisi Szent get, akit férje ágyába fektetett. Amikor Lajos Ferenc harmadrendjének tagja lett, és ahol be­ tegápolóként dolgozott. Szállására fogadott egy vak és béna gyermeket, aki karjai között le­ helte ki a lelkét. Apjának, II. Andrásnak hívásá­ ra sem tért vissza Magyarországra. Amikor a magyar küldöttek rátaláltak, foltozott, szürke ruhájában egy rokka mellett ült. Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor befejezte földi életét. A legenda szerint lázas, öntudatlan állapotában halkan egy ma­ gyar dalt dúdolt: „Egy kismadár ült le mellém és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele együtt énekelni”. 1231. november 16-án, éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, és már négy évvel ha­ lála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, november 19-ére, temetése napjára. 1969-ben ünnepét viszszatették november 17-ére, halálának napjára. Kultusza a XIII. századtól gyorsan terjedt Eu­ rópában. Sorra építették a róla elnevezett templomokat, kórházakat, kápolnákat és ko­ lostorokat. Ferenc József 1898. szeptember 17én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszte­ letére Erzsébet-rendet alapított. A wartburgi vár Erzsébet-lakrésze, Moritz von Schwindt romantikus képei és számos el­ beszélés őrzi emlékét. Idén születésének nyolc­ századik évfordulóját ünnepeljük. Erzsébet nagysága személyisége szilárdságá­ ban és Isten iránti szeretetében rejlik. Abban, hogy bármiről képes volt lemondani, hogy má­ sokon segítsen és mindenkit önmagával egyenlőnek tekintett. A ma emberének is javá­ ra válna, ha figyelne rá, ha tudná, ki volt az az asszony, aki a festményeken, freskókon és iko­ nokon, egy kosár rózsával a kezében, tekinte­ tét az égre emeli. Borbás Dorottya Ha a Duracell nyuszi kidől... Drága szüleim gyakran piszkálnak, hogy mi­ ért lóg folyton a fülemben a discman fülhall­ gatója, de mit tegyek, ha imádom a zenét? Szenvedélyemnek azonban nem hódolhatok felelőtlenül! Tudtátok, hogy hazánkban évente 2000 tonná­ nyi használt elem keletkezik? Nem a legegész­ ségesebb, ha az elem a discman-edből közvetle­ nül a konyhai szemetes alján landol. A benne lévő lúg és sav ugyanis rövid idő alatt feloldja a fémborítást, és így az elemben lévő nehézfé­ tizennegyedik oldal mek közvetlenül a talajba szivárognak, vagy a keletkező gáz a szemétégető kéményén keresz­ tül a levegőbe kerül (pl. kéndioxid). Tehát vagy kedvenc uborkás szendvicsedben látod viszont „zenedobozod” erőforrását, vagy éppen lábad töröd ki a savas eső miatt síkos utakon... Persze mindenre van megol­ dás. A 109/2005. kormányrendelet bevezette a használt elemek és akkumulátorok vissza­ vételi kötelezettségét, a begyűjtés megszer­ vezését és finanszírozását pedig a gyártók kötelességévé tette. Ez már becsülendő, a mi feladatunk csak annyi, hogy a gyűjtő pon­ tokra szállítsuk kifáradt barátainkat. Ka­ runk is büszkélkedhet egy ilyen zöld ször­ nyeteggel, az Aylában az információs pulttól balra dekkol. Érdemes közelebbről megis­ merkedni vele! Aki pedig konténer fóbiával küzd, forduljon kezelő orvosához, vagy használjon újratölthe­ tő elemet! Horvátth Sarolta �HIVŐ SZÓ Ünnepi bevezető A húsvét a keresztények számára az év legfon­ tosabb és legszebb ünnepe. Ellentétben azzal a közkeletű vélekedéssel, amely az egyre inkább elvilágiasodott karácsonyt tartja annak. Nem elfelejtve természetesen, hogy a karácsonynak is nagyon fontos üzenete van minden ember részére. Bár nem az, amire az emberek nagy része felhasználja: az egész évben elmulasztott szeretetet egy-egy ajándékkal, vagy néhány félig őszinte - kedves szóval kiváltani. Azon­ ban mindenről, így a karácsonyról is inkább majd a maga idejében. E két ünnepkör (a húsvéti és a karácsonyi) áll tehát a Katolikus Egyház liturgikus életének középpontjában. A húsvéti időszak azért fon­ tosabb, mivel vallásunk központi gondolata Jé­ zus Krisztus halála és feltámadása. Évről évre reményt és erőt ad, hogy rendületlenül tud­ junk törekedni afelé a transzcendens cél felé, ami minden hívő ember földi életét alapjaiban meg kéne, hogy határozza. Hiszen ki az, aki­ nek a hite még soha nem ingott meg? Látva a világban nap mint nap történő szomorú, vagy csak szégyenletes eseményeket; az eluralkodó új életszemléletet, mentalitást, ki nem gondol­ kodott még el azon, hogy mi van akkor, ha mégis mi, keresztények tévedünk? Korunkat elsődlegesen az egyén mindenek fe­ lettisége, az önös érdekek abszolút sérthetet­ lensége, illetve az élvezetek korlátok nélküli hajhászása jellemzi. Bármennyire is hinni sze­ retnénk, egyáltalán nem könnyű ezeken felül­ emelkedni. Napjainkban mindennél nagyobb szükségünk van a hitre, hogy képesek legyünk kitartani elveink és életünkön is túlmutató cél­ kitűzéseink mellett. Hogy komoly keresztény, de legalábbis keresztény értékeken alapuló éle­ tet élhessünk. Ezt a hitet hivatott az összes többi vallásos ün­ nepnél erősebben táplálni a húsvét. Ha ugyan- । is látjuk és hisszük, hogy valaki képes volt ér­ tünk, emberekért az életét önként feláldozni, csak üdvözülhessünk, amellett nem mehetünk el szó nélkül. Vallásos emberként érdemes lenne nem csak év végén, hanem ilyenkor is számvetést készí­ teni az elmúlt - igaz nem napra pontosan egy év történéseiről. Ha azonban erre vállal­ koznék, olyan dolgokat is meg kéne említe­ nem, amik nem valók egy ilyen rovatba; ha pe­ dig ezt nem tenném, altkor nem tudnék a tel­ jesség igényével írni. így befejezésül inkább egy rövid emlékeztetőt ajánlok a húsvéti ün­ nepkörről a kitartó olvasó figyelmébe. Az ünnepkör Nagyböjt idejével kezdődik. Ez a Húsvétot megelőző negyven napos előkészüle­ ti időszak. Legfontosabb alapgondolata az ön­ megtartóztatás, lemondani tudás. Kezdőnapja Hamvazószerda. Az egész Nagyböjtnek lénye­ ges eleme a szigorú böjt. A húsvéti időszak lelke, vagyis a Nagyhét Vi­ rágvasárnappal veszi kezdetét, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve ün­ nepi szentmisén, a virágvasárnapi körmeneten veszünk részt. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tar­ tunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két szín alatt áldozunk. A szertartás közben megszólal­ nak, majd egészen Nagyszombatig elhallgatnak a templomokban a harangok és a csengők. A mi­ se oltárfosztással, vagyis az oltár díszeinek lesze­ désével zárul. Ezt követően a tanítványok vir­ rasztására gondolva csendes elmélkedés követ­ kezik. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy a szé­ kesegyházakban a délelőtti szentmisén a püspö­ kök megszentelik az olajokat. Nagypénteken nincsen szentmise, helyette igeliturgia van. Ennek központi része Jézus Krisztus szenve^éstörténetének, a passiónak a meghallgatása. Áldozni viszont ekkor is lehet, ezért nevez­ zük gyakran a nagypénte­ ki szertar­ tást csonka­ misének. A nagyszom­ bat esti vigí­ lia misén már magát a Hús­ vétot ünne­ peljük. A szentmise keretében van tűzszentelés, illetve ilyen­ kor szentelik a keresztvizét Szőnyi István: Feltámadás is. Kiemelt ré­ sze a misének hitvallásunk közösségi megújítá­ sa. Az ünnepi szentmise központi eleme a feltá­ madási körmenet. Sajnálatos módon ez sok esetben inkább már társadalmi eseménnyé ala­ csonyodon; gyakran még magukat vallásosnak mondó emberek is csak arra használják fel, hogy régen látott ismerőseikkel találkozzanak. Érdemes megjegyezni, hogy Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Ugyancsak a húsvéti ünnepkörhöz tartozik, bár időben kissé elkülönül, Urunk mennybe­ menetelének az ünnepe, valamint Pünkösd napja. Előbbi a húsvét utáni negyvenedik, utóbbi pedig az ötvenedik napon van. Valójá­ ban Pünkösdkor Egyházunk megszületését is ünnepeljük. Pünkösd napjával lezárul a húsvéti időszak. Teleki Levente Kik vagyunk? Programajánló: a Védegylet közpolitikái beszélgetései a Sirályban és a Gödörben (2007. március 9. - június 15.) Politikai árnyékboksz zajlik évek óta. A rendszerkritikus jobboldal kommunistát kiált minden baloldali láttán, az anúglobalista baloldal meg a fasizálódás virtuális veszélyével vívja heroikus küzdelmét. És mindeközben valódi problémáink, „ügyeink” kibeszéletlenek marad­ nak. Az igazi „másik oldal” meg örül, hogy a kommunistázó/fasisztázó értelmiség egymással, s nem vele foglalkozik. Az ellenség pontos meghatározása azonban minden közéleti cselekvés elengedhetetlen előfeltétele - amint a XX. század egyik legeredetibb gondolkodója, Cári Schmitt ezt megállapította. A közös ellenségkép ugyanis identitásteremtő erő. És „ellenséges” jelenségekből van bőven olyan ellenségekből, amelyeket gondolkodó jobboldaliak és baloldaliak egyaránt ekként ismerhetnek fel. Környezetszennyezés, vadkapitalista túlhajtások, elüzletiesedő városi kultúra, fogyatkozó közösségi terek, pusztuló hagyományos létformák. Találjunk rájuk, és magunkra találunk. Ezt a célt szolgálják a Védegylet közpolitikái beszélgetései is. Kik vagyunk? - kérdezik a szervezők. És a kérdés nem költői. A válaszadók sokszínűsége (Tamás Gáspár Miklós­ tól Bozóki Andráson át Illés Zoltánig) megnyugtatóan lezáratlan és to­ vábbgondolható vitákat ígérnek. A kezdeményezés azonban hasznos. Mert már az is előrelépés, ha kérdezni tudunk. Hogy válaszolni is sikerül-e, meglátjuk kéthetente a Sirályban. A beszélgetések 2007. március 9-én kezdődtek, s kéthetente péntekenként folytatódnak, 17 órától, a Király utcai „Sirály" Alternatív Zsidó Kultu­ rális Központban ( VI. kér. Király u. 50.). A legutolsó beszélgetés (június 15.), amelyen többek között Lánczi András konzervatív filozófus is részt vesz, az Erzsébet téri Gödör Klubban lesz megtartva. További informáci­ ók a www.vedegylet.hu honlapon. És kik ők? De kérdezzünk mi is. Kik a szervezők? Mi várható tőlük? A beszélgetéseket a Védegylet találta ki - nem ez az első tavasz, hogy a Védegylet közpolitikái eszmecserére hívja az érdeklődőket és érintetteket. A Védegyletet 2000-ben hozták létre bal- és jobboldali értelmiségiek, hogy olyan témákat dobhassanak a közélet néhol álló, néhol virtuálisan fodrozódó vizébe, amelyek pártpolitikától függetlenül támogatókra ta­ lálhatnak. A környezetvédelem ügye, a múlt tragédiáinak feldolgozatlansága, a kapitalizmus embertelenségei, a multinacionális tőke túlhatalma, a kereskedelmi média tudatmódosítása, a közösségi létformák eltűnése (stb.), olyan témák, amelyekre a konzervatív Sólyom László, a jobboldali Karátson Gábor, a liberális Schiffer András vagy a környe­ zetvédő Jávor Benedek azonos választ tud adni. A szervezet akkor vált ismertebbé, amikor jelöltjét. Sólyom Lászlót, a Fidesz, az MDF (és az SZDSZ hallgatólagos) támogatásával államfővé választotta a T. Ház. A 2005-ös köztársasági elnök-választás sikere idején felmerült a párttá alakulás gondolata is, de a szervezetből csak egy kisebbség (Lányi And­ rás, ifj. Zlinszky János) döntött végül emellett. Az Élőlánc kudarca sejt­ hető volt, de egy ideálisabb világban parlamenti párt lehetne. Igaz, egy ideális világban sem Élőláncra, sem Védegyletre nem lenne szükség... Techet Péter tizenötödik oldal �Hallgatók az urnánál HŐK Választás 2007 A nem kifejezetten fagyos február 20-át Kovács Lóránt HÓK elnök választási kiírá­ sa töltötte meg új hevülettel... A tavaly meg­ választott kari Hallgatói Önkormányzat­ nak ugyanis lejárt a mandátuma, és új tes­ tület választása vált esedékessé. A választás 2007. március 13. keddre lett időzítve, majd utóbb ezt kiegészítendő a levelezős hallga­ tók érdekében március 10. szombati nap is meghirdetésre került. Szemtanúk állítása szerint a kiírást követő időszakban soha nem látott hallgatói megmozdulás vette kezdetét a HŐK irodák környékén. Mindez előrevetítette a meglepően magas számú je­ lölt indulását: 62 darab jelölő formanyom­ tatvány leadása történt meg határidőn be­ lül, s néhány visszalépőt leszámítva min­ denki fel is került a szavazólapra. A választási eljárás lefolytatására idén az új EHÖK alapszabály rendelkezései szerint ke­ rült sor A tavalyi listás rendszert felváltotta az egyéni küldöttekre történő szavazás: a 17 fős küldöttgyűlés tagjaira kellett leadni a voksokat. A kampányidőszakban a legkülönfélébb plakátok jelentek meg a hirdetőtáblákon, megannyi formában és megannyi mesés ígérettel kecsegtetve, a hallgatóság legfél­ tettebb álmait zászlóra tűzve. Ebből sze- mezgettünk, s közülük néhány ragyogó gyöngyszemet ajánlunk figyelembe: „Ebéd a gólyatáborban” „Neptun-rendszer fejlesztése” „Levelezés attitűd érvényesítése” „Hallgatói megmérettetések könnyítése” „Az Egyetem karjaival hatékonyabb együtt működést” rülmények ismeretében ez nem is olyan meglepő: 2919 szavazásra jogosult hallgató közül 895 adta le a voksát; szombaton 264, kedden 631 szavazócédulát találtak az urná­ ban. A számok azt mutatják, hogy tavalyi választásokhoz képest nőtt a választási haj­ landóság, a szombati „levelezős” napon is több mint százzal több szavazat érkezett a tavalyihoz képest. Összességében a 30,66%os részvételi arány országos viszonylatban is igen jónak mondható. Időközben számos panasz és egy óvás is érke­ zett a választási eljárással kapcsolatban. A jogorvoslati határidő lejártával márc. 22-én a Választási Bizottság az írásban előterjesztett panaszokat és az óvást elbírálta, és kivétel nél­ kül mindnek elutasítás lett a sorsa. Ezen ha­ tározatokat az előterjesztő hallgatók a Kari Titkárságon személyesen átvehetik. Mindemellett névjegykártya méretben nyomtatott listák is jelentős mértékben el­ szaporodtak, amelyeken jelölt hallgatók kö­ zül 17 fő szerepelt, egymással összefogás­ ban, bízva a közös sikeres választási ered­ ményben és a további együttműködésben. A hivatalos végeredményt, a küldöttgyűlés Talán kisebb zavart, vagy fejtörést okozha­ megválasztott tagjainak nevét és rájuk le­ tott néhány választónak, hogy egy-egy név adott szavazatok számát itt adjuk közre: esetenként több listán is olvasható volt. Ez Kovács Lóránt 438 szavazat azonban minden bizonynyal nem lehet Weisz Gábor Miklós 376 szavazat más, mint a kiváló együttműködő-képesség Nyéky Boldizsár dr 368 szavazat egyértelmű jele. Kemenes Fhtrik 304 szavazat A két választási nap mindegyikét igazán jó Babicz Dávid 278 szavazat hangulat jellemezte, De Szívós Mária ta­ Balog Zsolt 276 szavazat nárnőt, mint a Választási Bizottság elnökét, Kerek István 264 szavazat és a Választási .Bizottság hallgató tagjait Huss Viktória (Adám Zsófia, Árpási Zsolt, Bottá Ágnes, 254 szavazat Gyökeres Zoltán István 245 szavazat Teleki László) külön köszönet és elismerés Szecsődi Krisztián 232 szavazat illeti, hiszen ádázul őrködtek az eljárás szaBáti Erika Zsuzsa bályossága és a 2 b szavazat voksolóknak osz­ Farkas Balázs István 214 szavazat tott csokoládé fe­ Tóth Melinda 208 szavazat Molnár Zita 205 szavazat „...A budapesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. lett. Precizitásukat Czégény Sándor 204 szavazat A hallgatók ezrei iratkoztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az elő­ és munkabírásukat a maratoni szava­ Telekesi Marianna 202 szavazat adásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítko­ zatszámlálás iga­ Szilágyi Demeter 199 szavazat zott, a növendékek pedig rendetlenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és zolta szignifikán­ A küldöttgyűlés tagjainak megválasztásuk­ tanítvány között óriási szakadék tátongott, a professzor hallgatóit san: szombaton hoz gratulálunk, feladataik ellátásához jó nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál talál­ délután 4 órától es­ munkát kívánunk! kozott, és így maga a vizsga szerencsejá­ te 9-ig, kedden dél­ (A március 30-án tartott alakuló küldöttgyű­ után 4-től hajnali lésről, a megválasztott új elnök személyéről tékká vált. [...] Az egyetem abban az idő­ fél 3-ig tartott a a korai lapzárta miatt - következő szá­ ben diplomagyár benyomását tette, napi szavazatok munkban adunk tájékoztatást.) amelyben vizsgaiparszerű üzem folyt. összesítése. A köSzendrődi Szabolcs [...] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tíz­ 2001. április 26. kora délutántól késó' estig ezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda Immár hagyományosan, negyedik alkalommal kerül eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató időpazarlás folyik.’ Pro Facultate-nap. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (1928) Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-főzés, eszem-iszom az egyetem kertjében! EHAVI IDEZET PRO FACULTATE-NAP Ki lesz a bajnok? A tavaszi szezon hajrájába ért a kari focibajnokság. Egy pillantást vetve a tabellára megállapítható, hogy még korántsem lefutott a ve­ télkedés, hiszen jelenleg két csapat áll azonos pontszámmal az élen. A tavalyi címvédő Kutyaütők csapata és a frissen debütált, de máris bajnoki címre törő Go-Ják csapata hétről-hétre magabiztos és látvá­ nyos játékkal szinte lesöprik a pályáról az ellenfeleket. Mivel még mind a két csapat veretlen, így valószínűleg a bajnoki cím sorsa a két csapat egymás elleni meccsén fog eldőlni, amit bátran nevezhetünk, ha nem is az évszázad meccsének, de a tavaszi idény rangadójának. Nem feledkezhetünk meg a többi csapatról sem, akik szintén nagy szívvel játsszák a meccseket, melyeken olykor az indulatok is a tető­ fokra hágnak, ahogy ez a focimeccseken lenni szokott. A pályán azért mindenki sportemberként viselkedik, vagy legalábbis megpróbál an­ nak látszani (bizony egyeseknek azért ez nehezebben megy, de ezért vagyunk emberek, hogy különbözőek legyünk). Megragadva az alkalmat szeretnék egy kis reklámot csinálni a bajnokság­ nak, sok szeretettel várunk mindenkit a lelátóra is, akik szívesen szurkol­ nának a helyszínen (26-os épület, 3. emelet, tornaterem). A Tabella állása: Kutyaütők 12; Go-Ják 12; Csolnak 9; Tech. KO 6; P51 4; AS lustum 4; Hó Se 0; Teamy 0 Majoros Gábor PRO FACULTATE-DÍJ 2007 Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban ala­ pított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar vala­ mennyi hallgatója,-oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Ta­ nács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április 11-17. között kerül majd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben. Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazza­ tok): Dr Zlinszky János (2003), Dr Bánrévy Gábor (2004), Dr Kilényi Géza (2004), Dr Pálinkás György (2004), Dr Péteri Zoltán (2004), Dr Horváth Attila (2005), Dr Békés Imre (2005), Dr Gáspárdy László (2005), Dr Tóth Mihály (2006), Dr Lábady Tamás (2006), Dr Szűrőim Szabolcs Anzelm (2006). Az én szavazatom: .................................................................. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 2. szám 2007. április 3. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Subject The topic of the resource Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. április 3. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (764kb+4044kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_2_20070403 Relation A related resource T00079 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_2_20070403 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs https://omeka.ppke.hu/files/original/0700b466655bc716d3b381b416ef48c7.jpg 51f57d742e55a6e6a378706106579091 https://omeka.ppke.hu/files/original/fd98ad52011bc463a4066f21cda72e2b.pdf 77799e93e60a9c039e376165113c912e PDF Text Text �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Második eljövetel addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” A címlapon szereplő főcím szándékosan nagyotmondó, egyesek szemében talán provokatívnak is hathat. Természetesen a figye­ lemfelkeltésen túl semmiféle párhuzamot nem kívántunk vonni Krisztus újabb, végső eljövetele és az ítélet újraindítása között. (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Ami ellenben tény, hogy a lap 1998 óta íródó történetében a tavaly őszi volt az egyetlen időszak, amikor tartósan nem jelenhetett meg. Örömmel jelenthetjük, hogy ez az áldatlan állapot ezennel véget ért. Újra itt vagyunk. És bár a tanításnak megfelelően igye­ Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hírek Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Globalizmus és nemzeti öntudat Egyetem, Bologna után Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Csináld magad! Fókuszban a Tutori Szervezet A fogyasztás A gyülekezési jog problémái Egy könnycsepp a filmiparért Ségo vs. Sarko Ez most Jarvis Feldolgozás Bábel Színház az egész világ Hívő szó Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó Ehavi idézet 3 4 5 6 7 8 8 9 9 10 11 12 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal keznünk kell úgy élni, mintha minden napunk az utolsó lenne, azért okkal remélhetjük, még néhány számot megél az újság. A lap a jövőben új struktúrában működik, immáron nem elsősor­ ban a Hallgatói Önkormányzat, hanem a Kar egészének orgánu­ maként. A szerkesztői feladatok egy részét, egyfajta közvetítői szerepet kaptam az újságnál, és talán vannak olyanok, akik e hír hallatán felteszik a kérdést: hogyan kerül a csizma az asztalra? Ho­ gyan folyhat bele akár a legcsekélyebb mértékig is egy, korábban színtiszta diáklapként működő újság szerkesztésébe egy nem-di­ ák? Talán csillapító erővel hat, ha röviden említést teszek a Szer­ kesztőbizottság azon eltökélt szándékáról, amely az ítéletet a to­ vábbiakban is mindenekelőtt a hallgatóság épülése nemes eszméjé­ nek szolgálatában kívánja megőrizni. Mivel a hallgatóság feltéte­ lezhetően saját maga tudja legjobban, mi szolgálhat épülésére, ezért a lapot a jövőben is diákok írják és szerkesztik majd. Szép eszmei megalapozását adhatja a lap új működési rendjének, és ez­ zel talán a kétkedők végső megnyugtatását is elérheti, ha vissza­ idézzük az „universitas” szó eredeti, középkori, mára már homály­ ba tűnő jelentését: az egyetem ugyanis attól egyetem, hogy az nem más, mint az oktatók, diákok szorosan együttműködő, egymás lé­ tét és elismerését kölcsönösen feltételező, sőt igénylő közössége. Az ítélet ennek megfelelően a Kar közösségének egészéé, és ben­ ne így oktatók és hallgatók egyaránt megnyilvánulhatnak. Bár ez a közösség jelen pillanatban talán nincs éppenséggel a kellő erővel összeforrva, elképzelhető, hogy egy újság is tud ebben kicsinyke segítséget nyújtani. Az újság azonban nem újság, ha nem getjeszt vitát, nem tesz fel kínosnak ítélt kérdéseket, nem próbálja meg olvasóit döntéshoza­ talra, egyes kérdésekkel kapcsolatban esetleg még cselekvésre is indítani. A magyar újságírás régi hagyományai legalábbis erre késztetik még a botcsinálta, pályakezdő, egyetemista újságírót is. Az ítéletnek tehát - ha már mindenáron valamiféle programot kí­ vánunk meghatározni a lap számára - a kari közélet elsőszámú fórumává kell válnia, magát - legalábbis a szükséges mértékig komolyan vevő, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeret­ nénk mutatni a közelünkben található nemes és követendő példá­ kat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolato­ kat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kí­ vánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait ész­ lelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gon­ dolatra gondolat feleljen - egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek. Koltay András A címlapon Albrecht Dürer, a Jelenések könyvéhez készült illusztrációja látható. �Karrierexpó Pályázat A Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutatóműhely Esterházy János halálának 50. évfordulójára emlékezve pályázatot hirdet hallgatók és doktoranduszok részére tudományos értekezés írására. Választható témák: • Nemzetiségi jog Esterházy János korában • Esterházy János öröksége a közép-európai demokráciákban • Kereszténydemokrácia és a (cseh)szlovákiai magyarság • Kisebbség és közjog Csehországban és Szlovákiában - Esterházy János korában es azóta • Benes-dekrétumok és a nemzetiségi iog alakulása Csehszlovákiában, és hatásuk a mai cseh és szlovák kisebbségi jogra • Nemzetközi kisebbségvédelem és (CsehjSzlovákia - különös tekintettel Esterházy János korara • Az egykori Felvidék és Kárpátalja állami hovatartozásának diplomá­ ciatörténete a XX. században • Az ún. szlovák-magyar lakosságcserék diplomáciatörténete és/vagy jo­ gi elemzése • Az Esterházy János elleni bűnvádi eljárás - összefüggésben a II. világ­ háború utáni egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel Formai követelmények: - 12-es betűméret, 1.5 sorköz, - Részletes lábjegyzetelés (nyomtatott irodalomnál szerző, cím, kiadás adatai, oldalszam; elektronikus hivatkozásnál teljes link) - Tartalomjegyzék a mű elején, irodalomjegyzék a mű végén - Javasolt a levéltári kutatás. Kutatási engedélyhez ajánlást kapnak a je­ lentkezők! Határidők: Jelentkezés: 2007. március 12-ig a Közigazgatási Jogi Tanszék titkársá­ gán. „ Elkészült dolgozat benyújtása: 2007. április 23-áig (hétfő) Díjkiosztó ünnepség: 2007. május 9. szerda, 15.00 Díszterem Dijak: 1. helyezett: 30.000 Ft. A helyezettek értékes könyvjutalmat kapnak 2. helyezett: 20.000 Ft. a Rákóczi Szövetség jóvoltából! 3. helyezett: 10.000 Ft. A bíráló bizottság dönthet, hogy a pályamű évfolyamdolgozatként jeles érdemjeggyel elfogadásra kerüljön. A műveket a Flachbarth-füzetek pe­ riodikában közöljük. Részletek: www.jak.ppke.hu/flachbarth Ki volt Esterházy János? Olvasd el a www.itelet.hu oldalon! Az Egyházi Egyetemek Karrierirodája szervezésében 2007. április 1718-án megrendezésre kerülő Karrierexpóra minden érdeklődőt szere­ tettel várunk. Program: Április 17-én 12 órakor a Karrierexpót megnyitja, dr. Bandi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja, egy kerekasztal beszélgetéssel, a joghallgatók le­ hetőségei a diplomaszerzés után címmel. Helyszín a Károli Gáspár Református Egyetem, (1042 Budapest, Viola utca 2-4.) Április 18-án 9 órától a PPKE-JAK (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) I. gyakorlójában bemutatkoznak a cégek, ügyvédi irodák és az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének képviselői egy-egy 15 per­ ces prezentáció keretében. A program öt témakört ölel fel: ügyészi, bí­ rói, közigazgatási, ügyvédi és a nemzetközi külügyi pálya. Az I. elő­ adóban, pedig gyakornoki, illetve álláslehetőségekkel fogadják az ér­ deklődőket. A program 19 óráig tart. A Karrier Irodáról Az Iroda küldetése a Kar céljainak megvalósítását segítő pályázatok menedzselése, és kvalifikált hallgatóink munkaerőpiaci integrációjá­ nak elősegítése a karriertervezés eszközeinek felhasználásával. Pályázati Irodaként tájékoztatást nyújtunk a Karon tevékenykedő ok­ tatóinknak, hallgatóinknak, valamint a Kar vezetésének azokról a pá­ lyázati lehetőségekről, melyek kapcsolódnak az egyetem kutatási, ok­ tatási és infrastruktúra-fejlesztési tevékenységeihez. Az Egyházi Egyetemek Karrier Irodájának (www.eeki.hu) képvisele­ tét is Irodánk látja el. Célunk az, hogy egyrészt segítsük a Kar hallga­ tóit a potenciális álláslehetőségek felkutatásában, másrészt megte­ remtsük a kapcsolatot azon cégekkel, melyek magas színvonalon kép­ zett jogi munkaerőt keresnek. Szeretnénk létrehozni egy olyan hallga­ tói adatbázist, mely végzős hallgatóink szakmai önéletrajzát és elérhe­ tőségét tartalmazza, s így a hozzánk beérkező állásajánlatokat közvet­ lenül, személyre szabott módon tudnánk eljuttatni az érdeklődőkhöz. Karrier Irodánk non-profit szervezet, hallgatóinktól semmilyen ellen­ értéket nem kérünk szolgáltatásaink igénybevételekor. Elérhetőségek: telefon: 06/1/429-7295; e-mail: palyazat@jak.ppke.hu. Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felis­ merés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyor­ sasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgozik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelen­ legi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban. , (Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.) A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető feladatokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filmet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogy­ ott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért. Nincs ellenzéke a hallgatói érdekképviseletnek 2007. február 17-én Dunaújvárosban tartotta idei első közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Országos 'Konferenciája (HOOK). A közgyűlé­ sen az 529 mandátummal rendelkező tagból 409 (ezen belül több mint 110 tagönkormányzati kép­ viselő) volt jelen. A Közgyűlés egyhangúlag elfogadta a 2006. év gazdasági beszámolóját és a 2007. ev költségvetését. (Teleki László, a Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem hallgatója, elnökségi tag beszámolóját 399 igen, 0 nem cs 0 tartózkodás mellett fogadta el a Közgyűlés.) Pro Facultate-díj 2007 Közeleg az újabb Pro Facilitate díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hi­ vatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetés , re. A szavazás (e-mailben és szavazólapon) április havában kerül majd megrendezésre, a díját­ adás pedig a május elején esedékes Pro Facultate napon történik. Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazzatok): Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévv Gábor (2004), Dr. Kilénvi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Pétért Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006). Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod­ vagy harmadéves joghallgatói státusz, legalább középfokú angol-és/vagy németnyelv-tudás. .... , .... A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bank jogi főosztályának munkáját támoga­ tó, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát - a referenciaszám 1 eltüntetésé­ vel - juttassa el hozzánk. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6., vagy hr@unicreditbank.hu �Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Beszélgetés Dr. Péteri Zoltán professor emeritus-szal Péteri Zoltán tanár úr a jogi kar megalakulása óta szolgálja a Pázmányt. Előadásai év­ ről évre sugárzó érdeklődés mellett kerülnek megtartásra, legyen szó azokon a jogböl­ cselet alapjairól vagy az államelmélet rejtelmeiről. Ha nem lenne olyannyira ellentétes személyiségével, melynek talán a külvilág számára leginkább szembeötlő, meghatáro­ zó eleme az alázat és a szerénység, a Kar egyik szimbólumaként is tekinthetnénk rá. Az ítélet újraindításakor őt kerestük fel elsőként, hogy azon gondolatairól valljon ne­ künk, amelyek kifejtésére talán nincs minden esetben mód az egyetemi előadásokon. - Professzor Úr, mennyiben különbözik a Pázmány a többi jogi kartól Magyaror­ szágon? - Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni. Magam évtizedeken keresztül, a Pázmány megalakulása előtt az Eötvös Lóránd Tudo­ mányegyetemen oktattam, így elvileg van le­ hetőségem az összehasonlításra. A Karunk alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre arra mutattak, hogy itt egy olyan új kezdemé­ nyezéssel állunk szemben, amely már csupán szellemiségénél fogva is valami mást, valami újat kíván nyújtani a korábban Magyarorszá­ gon meghonosodott jogi oktatási formákkal szemben. Azokat egy tágabb horizontra he­ lyezve, áthatva egy olyan világnézeti elkötele­ zettséggel, amely nem megy a tudományosság rovására, és nem csonkítja meg annak teljessé­ gét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a ke­ reszténység, a keresztény egyházak és ezen belül a Katolikus Egyház felfogását, szellemi­ ségét kifejezésre juttassa és közvetítse a hall­ gatók felé. Ezt a többletet szerény megítélé­ sem szerint bizonyos mértékben veszélyezte­ tik azok a tendenciák, amelyek újabban kibon­ takozni látszanak, és amelyek egyfajta közös nevezőre hozás jegyében a katolikus egyete­ met és ezen belül annak jogi karát is tulajdon­ képpen a Magyarországon működő számos jo­ gi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez hajlamos értelmezni. Ez megítélésem szerint nem kívánatos tendencia. Természetesen nem arról van szó, hogy valami mást akarnánk csi­ nálni, hogy valami forradalmian újat akar­ nánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról, hogy célszerű volna megőrizni a Pázmány sa­ játos arculatát, amelyet az alapító atyák annak idején képviseltek és meg is fogalmaztak. - Ez a szellemiség, amely akkor megfo­ galmazásra került, azok az elvek, ame­ lyek mentén a Kar szervezése és műkö­ dése megindult, mennyire ültethetők át a gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi ok­ tatásba, mennyiben lehet a keresztény eszmerendszert a jogi oktatásban megje­ leníteni? - A nagy német jogfilozófusnak, Gustav Radbruchnak van egy mindmáig érvényes megállapítása, mely szerint a jogász élete és munkája egy örökös főtárgyalás az igazságos­ ság ítélőszéke előtt. Nézetem szerint ez a kér­ dés lényegét fejezi ki. Nekünk az igazságossá­ got kell - nem csak saját életünkben és műkö­ désünkben - érvényre juttatnunk, hanem amennyiben ezt tehetjük, az ez irányú fogé­ negyedik oldal konyságot kell hallgatóink felé közvetíteni. Ezt szervesen kiegészíti azonban a teljességre törekvés, vagyis az, hogy ne zárkózzunk be egy szűk, szorosan vett pozitív jogi keretbe, hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásun­ kat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmé­ nek, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazságosságnak különböző megnyilvánulási formáit kutassuk, az egész társadalom, az egész emberi együtt­ élés keretei között. Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeret­ nék, az igényesség. Különösen most, hogy Ma­ gyarország az Európai Unió tagja lett, még fo­ kozottabban szembekerülünk azzal a kihívás­ sal, amely tudva vagy kevésbé tudva már ko­ rábban is mindannyiunk előtt megnyilvánul­ hatott: versenyhelyzetben vagyunk. Szemben állunk az új fejlődés kihívásaival. Ezekre a ki­ hívásokra kell választ adnunk. Csak nagyfokú igényességgel állhatunk helyt ebben a verseny­ ben. Ha ezt elmulasztjuk, múlhatatlanul bele­ süllyedünk a középszerűségbe és visszavonha­ tatlanul egy kis népet megillető igen szerény hely jut csak nekünk az egyesült Európában, holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. - Az igazságosság kifejezés került az előbbiekben kihangsúlyozásra, de erre sokan azt mondhatják, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki az igazságosságot, mint értéket elfogad­ ja. Milyen is egy keresztény jogász? Mennyiben bocsát ki vagy mennyiben kellene más, az általánostól eltérő felvértezettségű jogászokat kibocsátania a Karnak? - Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely magá­ ban foglal világnézeti, filozófiai premisszákat is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert és ezen belül a katolikus embert kötelező er­ kölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi tanítások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajá­ títása, érvényre juttatása közös törekvésünk kellene, hogy legyen a Kar keretei között. Ez a filozófiai, világnézeti megalapozottság át kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és tulajdonképpen egyfajta választ kell, hogy ad­ jon az abszolutista és a relativista filozófiák örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó érte­ lemben vett relativizmusról beszélek, amelyet nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek és képviselnek mindmáig, amelynek végső ki­ csengése azonban az ún. végső értékek, alapér­ tékek tudományos igazolhatóságának kérdésé­ vel függ össze. Mi, keresztény katolikus embe­ rek úgy vélekedünk, hogy ezek a végső igazsá­ gok nem csak a hit, hanem a tudomány számá­ ra is igazságok. Hit és tudomány nem ellenté­ tesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a továbbadása érzésem szerint feladatunk, sőt kötelességünk. - Ezek az elképzelések mennyiben való­ síthatóak meg a mindennapokban egy olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy évfolyam 400 fős nappali tagozatból, il­ letve összességében 800 főből áll, és ahol több ezer hallgató jár erre a Karra? Van­ e egyáltalán szükség arra, hogy minden­ kihez szólni akarjon egy-egy oktató, vagy érdemesebb-e inkább azzal a mag­ gal foglalkozni, aki erre fogékonyságot mutat? - Azt hiszem, egy szélsőséges felfogást min­ denképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több száz hallgatójával már csak azért sem tudunk foglalkozni külön is, mert - nézzünk szembe ezzel a ténnyel - ezeknek a hallgatóknak egy jelentős része ezt egyáltalán nem is igényli. Bőségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a számára az egyetem nem több mint lehetőség a diploma megszerzésére - szándékosan nem kívánom a diplomagyár kifejezést használni. Ok azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak kerülni az akadályokon, és minél hamarabb eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzé­ séhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a szavak visszapattannak az érdektelenség fa­ láról. De szerencsére igen sok olyan hallga­ tónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és őszintén meg kell vallanom, hogy e téren nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A sa­ ját szakterületemen, a saját érdeklődési körö­ mön belül ismételten szembesülök azzal a su­ gárzó érdeklődéssel, amely a hallgatók részé­ ről megnyilvánul, és amelynek kielégítésére nem mindig tudjuk biztosítani a lehetősége­ ket, a szükséges kereteket. �- Sokan panaszkodnak arra, hogy a ta­ nár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár ars poeticája mennyiben, hogyan foglal­ ható össze? Mi, milyen adottság, képes­ ség kell ahhoz, hogy valaki ne csak tu­ dós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen? - Korábban sem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben pedagógusnak készültem, és életem nagy am­ bíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondviselés kegyelme és a sors fordulatai kel­ lettek, hogy megvalósulhatott az, nem közép­ iskolás fokon, amire készültem. Az én generá­ ciómat még annak idején, a nagy háború előtt a katolikus nevelés nagyjai a bűvös három T betű tiszteletére nevelték: „több telik tőlem”. Nem a karrier szempontjából, erre sosem töre­ kedtem. De arra igen, hogy tőlem telhető lel­ kiismeretességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerül­ tem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak a fiataloknak is, akiket oly hosszú évek óta ta­ níthatok. Meggyőződéssel vallom, hogy az a három T betű ma is aktuális. Nekünk helyt kell állnunk egy kiterjedtebb közösségben, egy nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapások­ tól űzött nép gyermekeként kell képviselnünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig eb­ ben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befe­ jezni pályámat. - Ha a keresztény eszmeiségről, az álta­ la vezérelt oktatásról, felsőoktatásról, jogi felsőoktatásról beszélünk, vajon nem korszerűtlen eszmékről társalgunke? Számos jel utal arra a világban, hogy a hit ereje, hatása egyre gyengül. Mo­ dern, mai világunkban is értelmezhető értéket képvisel-e a katolicizmus, a ke­ reszténység, amely az oktatáson keresz­ tül megjeleníthető, vagy minden, amiről beszélünk, valójában csak visszarévedés a régmúltba? - Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni, nemcsak kevés kiválasztottak, hanem töme­ gek számára is, ha a keresztény eszmerend­ szer valóban nagy tömegek előtt veszti el érvé­ nyességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre méltó, de már nem használható hagyományá­ vá, akkor a kereszténység válóban hanyatlásra - ha nem eltűnésre - van ítélve. A magam ré­ széről azonban úgy vélem, hogy a keresztény­ ség - Prohászka Ottokár szavaival élve - dia­ dalmas világnézet volt és marad, amelyet mai modern világunkban is lehet sikeresen képvi­ selni. Tanításai nem elavultak, de természete­ sen nem tarthatók fenn olyan, „megkövese­ dett” formáikban, vagy megfogalmazásaik­ ban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kap­ csolódtak, és voltak időszerűek. Éppen abban látom a feladatot - és az előbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspek­ tusában -, hogy ezt a modern értelemben vett kereszténységet kell kinek-kinek a maga vá­ lasztott területén segíteni megfogalmazni. - A jogász szakmája eredendően közéle­ ti jellegű. Mit jelent pontosabban a köz­ életi szakmaiság, mi az, amivel egy jo­ gásznak a közéletben foglalkoznia kell? Nem csupán arra gondolok, hogy jogá­ szokból eredendően nagyobb arányban válnak közéleti emberek, politikusok, mert ez csak az egyik oldala a kérdés­ nek. Igaz-e, hogy minden jogásznak, aki jogászként is dolgozik, valamennyire közéleti embernek is kell lennie? Ha igen, akkor mit takar ez a közéletiség és mennyiben nevelhetőek erre az egyete­ men a hallgatók? - A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükség­ szerűen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azonban számos aspektusa van. Nyilván­ való, hogy vannak a jogászok között olyanok, akik elsősorban a gyakorlat terén tudnak ma­ radandót alkotni, emellett még a gyakorlat kü­ lönböző területei is különválaszthatok. Van, aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit egy nagyobb közösségben, például a parlamen­ táris demokrácia keretei között érvényesíteni tudja. Mások ezt a gyakorlatot szűkebben, a jog alkalmazásának területére konkretizálják, kiváló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek, stb. akarnak lenni. Vannak azonban olyan jo­ gászok is, akik számára ez a közéletiség az esz­ mék, az elmélet területén jelent feladatokat. Végül - és egy pillanatra sem tagadom, hogy én ebbe az utóbbi körbe tartozom -, a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, legalább­ is az én meggyőződésem szerint, amely ezek­ nek a megszerzett ismereteknek továbbadásá­ val, széles körben terjesztésével függ össze. Az erre hajlamot érzők arra törekszenek, hogy nem egyszer fáradságos tépelődések, eszmélődések, gyakorlati tapasztalatok útján formálódó meggyőződésüket, ismereteiket to­ vábbadják, szélesebb körben népszerűsítsék, neveljék az utánuk következő generációt. Én magam egész életemben a közéletiségnek ezt az aspektusát vallottam a magamének, ezen a téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pe­ dagógusnak tartottam magamat, és az életem­ ből hátralevő rövid időben ezen már nem is szándékozom változtatni. Göre Gábor Globalizmus és nemzeti öntudat Mi az, ami több millió embert egy néppé, egy nemzetté tesz? Mi a közös például a Magyarországon lakó 10 millió, vagy a vi­ lágszerte élő 15 millió magyarban? Vagy nem mind egyéniségek? Elég furcsa nem­ zeti összetartozásról beszélni, például, ha összevetünk egy alföldi tanya földműves­ ét, és egy fővárosi üzletvezetőt. Mégis van valami, ami öntudatlanul is a miénk, ami magyarrá tesz, és kétlem, hogy csak a nyelv lenne az... De, hogy mi is a közünk egymáshoz? Vagy mi közünk a honfoglaló magyarokhoz? Ugyanannyi, mint a bárki­ nek, aki ránéz a maga 15-20 évvel ezelőtt képére, és felteszi ugyanezt a kérdést: mi közöm hozzá? Leszámítva, hogy te és ő ugyanazok vagytok, semmi... (George Orwell példájával élve) Tehát van bennünk valami közös, amit talán mentalitásnak nevezhetnénk. Hogy ponto­ san mi is a magyar mentalitás, az nagyon messze vinne, és még ingoványosabb lenne, így fogadjuk el egyszerűen, hogy van. Ha van a magyaroknak, úgy minden nép­ nek, nemzetnek is meg van a magáé. Ám itt kerül a képbe a globalizmus. Ez a szó nem azt jelenti, mint ahogy egyesek hasz­ nálják, hogy minden „amerikanizálódik, mert az USA lakói ugyanúgy elveszítik sa­ játos nemzeti öntudatukat ebben a folya­ matban. Ez egy közös nevezőt jelent, ami­ re szépen lassan — gazdasági kényszerből leegyszerűsödik minden nemzet. De vajon eltörölhető-e, felülírható-e ez az öntudatlan, mélyről jövő, ősi örökség? Ki­ bírta ez a habsburg- és a kommunista agy­ mosást. Bár kétségtelen, hogy ez utóbbi tette a legnagyobb kárt a magyar mentali­ tásban, mégis kétségtelenül túlélte azt. A különbség ezek ellenében ma az, hogy a globalizmus nem foglalja el, nem szállja meg az országot, és nem kötelező. Gazda­ sági szempontból ráadásul legalább annyi jó oldala is akad, mint amennyi hátránya. Veszélye pedig éppen ezért nagyobb: egy nyílt elnyomás beindítja a nemzet auto­ matikus védekezését, és sose látott össze­ fogásra sarkall (1848, 1956). Még nem tudhatjuk, hol a végállomás. Nem tudhatjuk, valóban legbelsőbb kincsünk kerüle az áldozati oltárra. Egy viszont biztos: érde­ kében áll a gazdaságnak, hogy felfalja azt, és nem tesz kivételt, egy nemzettel sem. Pozsgay-Szabó Péter ötödik oldal �Zlinszky János Egyetem, Bologna után Nemrég írtam egy eszmefuttatást a tárggyal kapcsolatban arról, hogy ha a mellény félre van gombolva, ki kell gom­ bolni és elölről kezdeni a dolgot (Ne vágjuk le a gombokat, Heti Válasz 2005. július 7.; Gondolatok a felsőoktatásról „van” és „legyen” jegyében. Heti Válasz, 2005. október 13.). Nem az a kérdés Bologna után, hogy mi is van az egyetemekkel, hanem az, hogy vannak-e még egyetemek, helyesebben, lesznek-e, maradnak-e, ha amúgy magyar módra, piaci módra végrehajtjuk mindazt, amit az un. bo­ lognai megállapodás lehetővé tesz, vagy hasznosként állít. Maga az a gondolat, hogy a felsőoktatás nyújthat kevesebb, gyakorlatra kihegye­ zett ismereteket is, a tudományos megala­ pozottságú képzés mellett, hogy van főis­ kola és van egyetem, s lehet ez azonos in­ tézmény keretei között is, önmagában nem rejt feltétlen veszélyt. Az egyetemek mel­ lett a különböző szakoktatást nyújtó intéz­ mények, bölcsészkarok mellett tanárképző főiskolák, hittudományi karok mellett püs­ pöki teológiai főiskolák, orvoskarok mel­ lett fogorvosképzés, jogi karok mellett jog­ akadémiák, hogy csak a klasszikus tudo­ mányegyetemi képzésről szóljak, haszon­ nal léteztek. Arra is volt nem egy példa, hogy az ilyen főiskolai képzést elnyert ifjú ezen alsóbb fokú képzést megfejelve és be­ számítva, tudományos, doktori minősíté­ sét utóbb szerezte meg egyetemen. Nem kellett ezt külön feltalálni, ez megvolt. Hol a hiba? A szemléletben. Abban, hogy a képzés, iskolázás, akár alap-, akár közép-, akár felsőfokú, szolgáltatás és nem üzlet. Nem egyéni meggazdagodást, társadalmi többlettermelést, anyagi hasznot célzó fo­ lyamat, hanem kulturális, művelődési igényt kielégítő. Nem az anyagi, hanem a szellemi értékek rendjén mozog, fejti ki te­ vékenységét. Abban, hogy a művelődés alapszabadság, nem áru. Nem termelhető, hanem közös munkálkodás révén nyújtható és nyerhető. Egyénnek szól, egyének nyújt­ ják. Nem arctalan „jogi személyek”, hanem nagyon is határozott arcéllel rendelkező tudós oktatók, vagy azok testületé, együt­ tese, egyeteme. All ez minden iskolára, az egytanítós falusi kisiskolától a valódi tudo­ mányegyetemig, tudósok egyetemi közös­ ségéig. Nem „szellemi tőke” hozadéka a művelődés, nincs annak piaca: van anyagi szükséglete, de nincs anyagi ellenértéke, nem vásárolható, nem áru. Abban van a hi­ ba, hogy elfeledtük, noha épp megfogal­ maztuk nemzetközi egyezményekben, ki­ fejtettük alkotmányos alapjogokban és sza­ badságokban: szabad a kutatás, a tanítás, és szabad a művelődés, a tanulás! Feltétele­ it, rendjét, szabályait, szükségleteit és lehe­ tőségeit, az arra való alkalmasságot egye­ hatodik oldal dül a tudomány művelői dönthetik el, mert csak ők szereztek arra a szellemi értékek rendjén jogosultságot. Az oktatók döntései erkölcsi tartalmú, mert hivatásrendi dönté­ sek. Nem írhatók elő, mert szabad dönté­ sek. Munkájuknak a társadalom eszközeiből va­ ló ellentételezése mérlegelhető annak átté­ teles társadalmi hasznosságát megítélve közdöntéssel, politikai döntéssel, de ez az anyagi támogatás nem szolgálhat eszközül a hivatás megrontására, áruvá tételére, korrumpálására. A tanulók döntései pedig - adottságaiktól függőn - a hivatás és élet­ pálya megválasztásának szabadsága körébe esnek, ugyancsak nem írhatók elő, és hely­ telen azokat anyagi eszközökkel, létszám­ korlátozással, tartalmi előírásokkal befo­ lyásolni. Igazodnia kell a közösségnek az egyének igényeihez, nem jogos előírni azo­ kat. Csak az az intézmény egyetem, amely megfelel ezen alapértékeknek. Ahol tudó­ sok szabad döntései határoznak egy-egy kutatás, egy-egy szaktudomány, egy-egy intézménybe több színnel tömörült közös­ ség működéséről. De többet mondok: csak az az intézmény iskola, ahol tanító-, tanár egyéniségek adják át legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint a műveltséget, ítél­ nek arról, mennyire felel meg tanítványuk azon műveltségi foknak, amit el kíván ér­ ni. A tanításban az iskola is autonóm. A kö­ zösségnek van ugyan joga igényt támaszta­ ni arra, hogy oda bekerült növekvő, neve­ lődő tagjai kívánt alapvető műveltséggel lépjenek onnét ki a közéletbe, hogy tanul­ mányaik befejezése után megfelelhessenek a tájékozódás, mérlegelés, ítéletalkotás, a közös célok meghatározása demokratikus jogállamban elengedhetetlen feladatainak, ám a cél elérésében önálló, oktatási szabad­ sággal rendelkező az oktató, aki a tudás és műveltség átadására hivatással vállalko­ zott. A középkor hajnalán, az első egyetemek alapításakor, a társadalom átérezte ennek komolyságát. Egyetemet a közösséget ha­ talommal képviselő legfelsőbb vezető, pá­ pa, császár, majd szuverén király alapítha­ tott. Az alapításnak feltétele volt az anya­ gi alapok biztos megteremtése, hogy a to­ vábbiakban a tudós testület ne függjön a gazdagok és hatalmasok jóindulatától: eze­ ket az alapítványi vagyonokat egészen a legújabb időkig tiszteletben tartották a po­ litikai változások. Anyagi függetlenség a szuverén tudós döntések egyik előfeltétele, s az esetleges további anyagi juttatást csak a tudomány hivatalos művelése iránti elkö­ telezettség, de nem annak tartalmi megha­ tározása ellentételezhette. Világszerte tapasztaljuk máris, mióta letér­ tünk ezen elvek útjáról, mióta nem a tudo­ mány, hanem a politika szolgálatába kíván­ juk állítani az iskolákat, hogy az eredmé­ nyek baljósak. Meg akarták határozni hiva­ talból, hivatalban, hogyan kell írni, olvasni, számolni tanítani: ennek hatására egyre több gyerek kerül ki az alapfokú oktatás­ ból úgy, hogy se írni, se olvasni, se számol­ ni nem tud. Hiába színesek a könyvei, hiá­ ba kidolgozottak a kötelező módszerek, az új kényszerrend elmarad hatékonyságban akár az egy teremben több osztályt tanító egy szem falusi tanító bácsi (vagy néni) eredményei mögött. Hiába határozzuk meg remek (és méregdrága) tervek soroza­ taiban az oktatandó és elérendő általános műveltség tartalmát és elsajátításának lé­ pésről lépésre előírt módszereit: a főiskola tanárai tapasztalják, hogy nem általánosab­ bá tették, hanem felszámolták azt az általá­ nos műveltséget, ami hajdan az érettnek nyilvánított embert jellemezte. Most az utolsó lépcső következik: a felső­ oktatás, és annak intézményesített várai, a tudományegyetemek tönkretétele. Hogy ha aztán megszűnik a szabadsággal elérhető műveltség, tudás, akkor kiléphes­ sen a piacra a tőkeerős vállalkozó, alkal­ mazottjává téve az oktatót, és maga nye­ reségére kínálhassa, áruként, az életpá­ lyákra szükséges tudást. Jelszava: túl drá­ ga a régi rendszerű, a szellemi értékeket szolgáltató oktatás, tudományművelés! Majd ő megmutatja, hogy nem csak keve­ sebb ráfordítással hozza létre az „output”-ot, de még jelentős profitot is irányít a saját (és az őt elvtelenül kiszolgáló hiva­ talnokok) zsebébe. Mi, akik még megtanultuk az egyszer­ egyet, talán megértjük, hogy kisebb összeg­ ből, ha még meg is csapolják, nem több fog jutni az oktatás forrásaira, annak bár nem elsődleges, de elengedhetetlen anyagi elő­ feltételeire, hanem kevesebb. Még pedig, ahogy a piaci szereplők nyereségvágyát �ismerjük, jóval kevesebb! Ez a cél? Ezt szeretnők elérni? Sorozatban tapasztaljuk, ahogyan gazdasági menedzserek kezdik eldönteni, melyik folyóiratra van szükség, milyen tárgyak tanítása indokolt, hány hallgatót lehet azokhoz hozzáengedni, mint romolnak munkafeltételeink, hogyan romlik a felsőoktatás hatékonysága. A romlási folyamatot pedig visszahárítják ránk, professzorokra, mondván, hiányzik belőlünk az üzleti szellem, elmaradtunk a fejlődő, globális méretű piacgazdaság igé­ nyeitől, ki kell hát venni kezünkből az Al­ kotmány szerint kizárólag minket illető döntéseket! Az első magyar felsőoktatási törvény, az 1993. évi, a felsőoktatás, illetve a tudo­ mány autonómiájának esetleges sérelmét közvetlen az Alkotmány alapján panaszolhatóvá tette az Alkotmánybíróság előtt. Ez megszűnt, csak bírói utunk lenne sérel­ meink orvoslására. A Felsőoktatási törvényből azonban ki­ maradt az Alkotmány 70./G § olyan elem­ zése, kifejtése, amely törvényben hatá­ rozná meg és biztosítaná az egyes tudós, a szaktudomány művelőinek összessége, az egy intézményben megjelenő szaktu­ dós-közösség (kar, intézet), valamint az egy intézményben integrált tudósok öszszessége (egyetemi testületek) elvonha­ tatlan, alkotmányon nyugvó, kizárólagos döntési jogosultságainak körét, a tudo­ mányos kérdésnek, értékelésnek minősü­ lő ügyek körét. Mulasztási alkotmányel­ lenesség áll fenn e vonatkozásban, folya­ matosan. Mióta az Alkotmánybíróság ha­ tásköre az autonómia sérelme esetére megszűnt, csupán írott malaszt az Alkot­ mány tudomány és művelődés szabadsá­ gára vonatkozó tétele, hisz törvényi ki­ fejtés híján bírói út nem áll rendelkezé­ sünkre szabadságaink védelmében. A bíróság ugyanis a törvény alapján dönt, nem az Alkotmány alapján. Mi lesz a vár­ ható, előre látható eredmény? Kitermelő­ dik az igény a valódi műveltség, megalapo­ zott tudás iránt, amit a lerontott, bürokra­ tizált, gazdasági szempontok szerint alakí­ tott köz- és felsőoktatás nem fog nyújtani. A piac aztán kielégíti az igényt azok szá­ mára, megkülönböztetés nélkül, akik meg tudják fizetni. (Azok lesznek az alkalma­ sok, a tehetségesek helyett a tehetősök.) A művelődésre fordított társadalmi eszkö­ zök jelentős része pedig e nem túl távoli jö­ vőben nyereséggé, haszonná alakul, a sza­ bad piac törvényei szerint, az árút kínáló tőkések hasznára. A globális piacgazdaság szép új világában. Hogy ez mégse így legyen, rajtunk, ke­ resztény jogászokon, hivatástudatunkon, alkotmányos érzékünkön is múlik! Erezzé­ tek át a feladat fontosságát, pályára készü­ lő fiatal kollégáim! Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Az Országos Tudományos Diákköri Tanács 2007 tavaszára hirdette meg soron következő konferenciáit, az Állam- és Jogtudományi Szekció ülései ezúttal Balatonfüreden, április 24-26. között kerülnek megrendezésre. A XXVIII. OTDK szervezési feladatait idén a Károli Gáspár Református Egyetem látja el. A formai és nevezési feltételek teljesítése után Karunk a következő szerzőket indítja ebben az évben: L Adám Zsófia (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Szívós Mária) 2. Barna Károly (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Busch Béla) 3. Barzsó Dávid (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lonmici Zoltán) 4. Béldi Zsuzsa (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Tattay Levente) 5. Berényi Hajnalka (Munkajog, Konzulens: Dr. Radnay József) 6. Berkes Lilla (Közigazgatási Jog, Konzulens: Dr. Wetzel Tamás) 7. Bezzegh Katalin (Nemzetközi Jog, Konzulens: Dr. Kussbach Erich) 8. Boronkay Miklós (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 9. Fülöp Natasa Katalin (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Molnár Gábor) 10. Galambos Péter (Közjog, Konzulens: Dr. Patyi Gergely) 11. Gazsó Balázs László (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lomnici Zoltán) 12. Hantosi István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Murányi László) 13. Leposa Martina Réka (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 14. Lukonics Eszter (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 15. Nagy Gusztáv (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Kilényi Géza) 16. Nánay János András (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 17. Navratyil Zoltán (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor) 18. Olvasó Réka (Nemzetközi Magánjog, Konzulens: Dr. Szabó Sarolta) 19. Prancz Balázs (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Vókó György) 20. Pünkösty András (Európai Jog, Konzulens: Dr. Szabó Álarcéi) 21. Radványi Anna (Római Jog, Konzulens: Dr. El Beheiri Nadja) 22. Sabjanics István (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Hajas Barnabás) 23. Serák István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Landi Balázs) 24. Siroki Krisztina (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Márta) 25. Szecskó Karola (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Mártp 26. Tóth Áron László, dolgozat I. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) 27. Tóth Áron László, dolgozat II. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) 28. Varga László (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) A háromnapos, várhatóan színvonalas rendezvényen az elmúlt évek tapasztalatai alapján min­ dig jó hangulat uralkodik, ez nem véletlen, hiszen azon kevés események egyike, amelyen az ország összes jogi egyetemének hallgatói találkozhatnak, tapasztalatokat cserélhetnek, össze­ mérhetik erejüket. A kötetlen, esti beszélgetések mindig maradandó élményeket nyújtanak a több száz fiatalnak, az idei balatonparti találkozó is jeles eseménynek ígérkezik. Egyetemünk megítélésében is igen fontos szerepet játszik ez a verseny, a jogi karok összeha­ sonlítását végző különböző újságokban megjelenő írások mindig külön foglalkoznak az OTDKn elért eredmények összevetésével. Ezért is fontos lenne, hogy Karunk valamennyi szekcióban indítson dolgozatot, tehetséges, rátermett hallgatóink ne csak néhány szekción belül versenyez­ zenek (adott esetben egymással is). Mi idén az összes kiosztható helyezésért és különdíjért eleve nem is szállunk versenybe, hiszen a kiírás szerint 20 szekcióba lehetett pályázni, azonban Egyetemünkről csak a vastagon szedett témakörökben érkeztek jelentkezők: Agrárjog; Alkotmányjog; Büntető (anyagi) jog; Bünte­ tő eljárásjog; Egyházjog-kánonjog; Európai jog; Jog- és állambölcselet; Jogtörténet; Jogi infor­ matika, statisztika és demográfia; Kereskedelmi jog; Környezetvédelmi jog; Közigazgatási jog; Kriminalisztika; Kriminológia; Munka- és szociális jog; Nemzetközi jog; Pénzügyi jog; Polgári (anyagi) jog; Polgári eljárásjog; Római jog. Aíint látható, olyan tanszékek sem indítottak dolgozatokat, ahol komoly kutatási tevékenység folyik, rengeteg szakdolgozat, évfolyamdolgozat készül a meghirdetett témákban. Sajnos nem vesszük elég komolyan ezt a versenyt, pedig igen nagy jelentősége van mind az adott hallgató tudományos elismertsége, fejlődése, előmenetele szempontjából, mind pedig Egyetemünk meg­ ítélésében - a magas szintű képzéshez társulnia kell azt bizonyító eredményeknek is. Hitelte­ lenné válhatnak azon tanszékek, ahonnan nem, vagy csak egy-két dolgozatot küldenek egyes nagy, különös figyelemmel kísért szekciókba. A maximum 100.000 karakter terjedelmű művek színvonala mellett fontos, hogy a résztvevők szóban, határozott fellépésük és felkészültségük révén is meg tudják győzni a zsűritagokat munkájuk kiválóságáról. Aki kedvet és képességet érez arra, hogy induljon a XXIX., 2009-es OTDK-n, az egyik, rendszeresen és igény szerint megrendezett tanszéki diákköri konferenci­ án mutassa be a dolgozatát, vagy a 2008 őszén, illetve 2009 tavaszán megrendezésre kerülő Ka­ ri TDK-n. Erre mindenképp az abszolutóriuma megszerzésének időpontja előtt kerüljön sor, hi­ szen ez a nevezés egyik feltétele. (A negyedévesek előtt tehát még nyitva áll a lehetőség, diplo­ másként is szerepelhetnek az országos versenyen, ha a házi konferenciák valamelyikén javasol­ ták a még hallgatóként bemutatott dolgozatát.) Bővebb információkat a www.otdt.hu illetve a www.jak.ppke.hu/hallg/index.html oldalakon találhat, aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - e konferencián bizonyítva tehetségét, és egyben öregbítve Egyetemünk jó hírét! Pogácsás Anett kari TDK titkár hetedik oldal �Csináld magad! Tippek szakmai gyakorlatra A kötelező szakmai gyakorlattal nem iga­ zán foglalkozik a Zöldkönyv és az időtarta­ mán kívül (6-12 hét), sokkal többet nem is tudunk róla. Gondoltam, összegyűjtött in­ formációimat most megosztom veletek, hogy ne kerüljetek más neves egyetem di­ ákjainál hátrányosabb helyzetbe. A gyakszi célja eredetileg, a jogászi gyakorla­ tiasság kifejlesztése volt. Ahhoz, hogy mindez a legkisebb kockázattal történjék, nagy tekin­ télyű jogtudósaink kidolgozták a szakmai gya­ korlat rendszerét. Kötelezőségét a jelenleg ha­ tályos 54/2000 Korm. Rendelet rögzíti: „Ren­ delet a jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak kiépítési követelményeiről” Egye­ bek közt ilyen szép többes birtokos szerkezet­ tel bíró mondatok megfogalmazását is el kell sajátítanunk. A legnagyobb sikerrel ezt az Al­ kotmánybíróságon tehetjük meg. Az AB-ra menni szakmai gyakorlatra nagyon jó üzlet. Az indítványírástól kezdve a határozatterve­ zetig mindent megismerhetsz, és szaktekinté­ lyek irányításával tanulhatod meg a jogi fo­ galmazás fortélyait. Egy ügyvédi irodában is elsajátítható a híres­ neves jogi gondolkodás. Ismeretségi köröm­ ben ez a legnépszerűbb. Ráadásul itt nagy eséllyel fejlesztheted tájékozódási képessége­ det is, ami az Igazságügy Minisztériumba vagy a Földhivatalba vezető úton komoly megpróbáltatásnak lesz kitéve (ne felejts el jó helyen leszállni a metró-pótló buszról!). Újabb megoldást jelent még az Ügyészség. Szerteágazó szervezete a lehetőségek tárházát tartogatja a büntetőjog iránt érdeklődők szá­ mára. A Katonai Ügyészség (mára már betago­ zódva az ügyészség szervezetébe) bővelkedik érdekességekben egy joghallgató számára; a szigorúbban kezelt ügyektől a börtönlátogatá­ sig, izgalmas lehet. A Kerületi Ügyészségek előnye, hogy viszonylag nagy számú gyakorno­ kot képesek befogadni, ezért valószínűleg ne­ ked is tudnak helyet biztosítani. Ugyanakkor ott tényleg közel kerülhetsz a valós élet aprócseprő ügyeihez. A bírók privilégiuma - a nyári szünet: július kö­ zepétől augusztus 20-ig - nekünk is korlátot je­ lent. Évközben azonban szívesen fogadnak gyakornokokat a vidéki és a fővárosi bíróságok egyaránt. Számíthatsz egy kis fogalmazói mun­ kára, és ha szerencséd van, még ítéletírásra is sor kerülhet. Ha nem vagy az a mázlista típus, akkor is hasznos: legalább megtapasztalod, me­ lyik a tárgyalóterem legkényelmesebb széke. Minden bíróság honlapján található egy tele­ fonszám. Persze nem ilyen egyszerű, de ha elég kitartó vagy, az ötödiknek kapcsolt „kolléganő” minden bizonnyal megadja a megfelelő számot. Aki szeret gyönyörködni a Dunában, 4.00 fe­ lett van az átlaga, ötödéves, szakdogáját ha­ sonló körben követte el, és van 5000 Ft-ja az erkölcsi bizonyítványra, annak ajánlhatom a Külügyminisztériumot. Ha ezeket a csekély­ ségeket teljesítetted, akkor egy pontosan ki­ dolgozott szisztéma alapján, hasznosan töltőd a szakmai gyakorlatod. A gyakorlat elkezdéséhez szükséges egy egy­ szerű adminisztratív aktus. „A szakmai gya­ korlat teljesítését kizárólag a Dékáni Hivatal által kiadott formanyomtatványon lehet iga­ zolni!’ Az időpontokat már a „munkaadód” tölti ki. Van egyetem, ahol a gyakorlatra a tanszékek hir­ detnek meg helyeket, a hallgató meg csak válo­ gat, mint jóllakott medve a vackorban. Minket nem kényeztetnek el ennyire. Meggyőződésem, hogy kizárólag találékonyságunk fejlesztése vé­ gett nem bocsátanak semmilyen információt a rendelkezésünkre. Az illetékesek remélem nem neheztelnek rám, hogy szándékukat meghiúsí­ tottam. Hadd tetőzzem bűnömet! Még néhány hely, amit megostromolhattok: Budapesti Köz­ igazgatási Hivatal, polgármesteri hivatalok, rendőr főkapitányságok, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, közjegyzői irodák, Gazdasági Versenyhivatal, Országgyűlés, adóta­ nácsadó irodák, Munkaügyi Minisztérium, Igaz­ ságügyi és Rendészeti Minisztérium. Horuátth Sarolta Fókuszpontban a Tutori Szervezet Beszélgetés Scharle Zsuzsival és Radich Orsival, a Tutori Szervezet vezetőivel - Jelenlegi formájában a Tutori Szervezet 2004 tavaszán alakult meg. Miért volt szük­ ség az újraszervezésre, és mi a Tutori Szerve­ zet lényege? - A szervezet nem volt igazán kiforrott 2004 előtt, eseti jelleggel működött. 2004 tavaszán Var­ ga Gergő, már végzett hallgatónk toborozta a je­ lentkezőket, hogy egy teljesen új tutori rendszer épüljön ki A gólytáborra már Keller Kata és Ki­ rály Évi vezetésével készültünk Egerben. A mos­ tani szervezet nem csak a gólyatábori programok­ ra korlátozódik, hanem egész éves feladatokat lát el, segítői és szervezői minőségben. A tutori társa­ ság fő feladata, hogy átsegítsük az elsősöket a kezdeti nehézségeken, és megkönnyítsük számuk­ ra az egyetemi életbe való beilleszkedést. - Ha jól tudom, idén is tartotok tagfelvé­ telt. - Igen, ahogy tavaly, idén is sor kerül a tagfel­ vételre. Az új tagokat két szempont alapján vá­ logatjuk ki: vizsgáljuk az egyetemmel és a ta­ nulmányok menetével kapcsolatos ismeretei­ ket, a rátermettségüket, kreativitásukat; továb­ bá azt is, hogy mennyire képesek csapatban dolgozni. nyolcadik oldal - A tutorok munkájának leglátványosabb része a gólyatábor szervezésében való köz­ reműködés. Hogyan készültök fel erre? - A felkészülés első fázisa, hogy az új tutorokkal kiegészülve csapatépítő hétvégére megyünk, hogy megismerjük egymást; így a gólyatábort már összeszokott csapatként tud­ junk szervezni. A következő állomás: a vizsga­ időszak után leutazunk a gólyatábor tervezett helyszínére terepszemlére, hogy az ottani kö­ rülményekhez igazíthassuk a már vázlatosan meglévő programot. Amint megkapjuk a fel­ vett gólyák névsorát, beosztjuk őket csopor­ tokba, és a tutorok személyre szóló levélben ve­ szik fel velük a kapcsolatot. - Hány tagja van a Tutori Szervezetnek? - A létszámunk 30 fő körül mozog, de ebben természeteseji benne vannak a szeptemberi tutorok is. Ok azoknak a gólyáknak nyújta­ nak segítséget,akik valamilyen okból kifolyó­ lag nem tudtak részt venni a gólyatáborban. - Milyen a kapcsolatotok az Egyetemmel és a Hallgatói Ónkormányzattal? - Független szervezetként igyekszünk jó kap­ csolatot ápolni minden szervvel; törekszünk az együttműködésre a hallgatók érdekében. Ki­ emelten jó a kapcsolatunk a Dékáni Hivatallal. - Kiterjed a tutorok tevékenysége a levelezős hallgatókra is? - Igen. Igyekszünk egyre szorosabbra fűzni velük a kapcsolatot. Bár a levelező tagozat a sajátosságai miatt - korosztálybeli különb­ ségek, lazább kötődés az Egyetemhez - más igényekkel rendelkezik, igyekszünk ezek­ hez az igényekhez alakalmazkodni; a jelent­ kezőknek a 2005-ös gólyatáborban már saját tutoruk volt. Azonkívül a beiratkozásnál meghirdetettek szerint, évközben is rendel­ kezésükre állunk. - Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? - Célunk az, hogy megteremtsük a Tutori Szervezet stabil alapjait, és egy jól működő közéleti szervezetet hagyjunk a jövő generá­ cióira. A Pázmány jogi kara fiatal intéz­ mény kiváló adottságokkal, de egyelőre még kevés hallgatói hagyománnyal. Három évvel ezelőtt szinte a nulláról indultunk el. Ez idő alatt igen komoly eredményeket ér­ tünk el; de azzal is tisztában vagyunk, hogy rengeteg munka van még előttünk. Mi, az alapító gárda tagjai már nem leszünk itt, amire a Tutori Szervezet eléri azt a stabil, folyamatos, és integráns működést, amit igazából el szeretnénk érni, de rengeteg ta­ pasztalatot és eredményt adhatunk át a kö­ vetkező tutor-generációknak; gólyák százai­ nak tudunk segíteni az egyetemi élet meg­ kezdésében; és ez az, amiért ezt a hivatást vállaltuk. Balog Zsolt - Pozsgay-Szabó Péter �BUDAPEST — AHOGY ÉN LÁTOM A fogyasztás Reggel, a metró neonos sötétjében még min­ denki félig alszik. Úgy negyed nyolc körül le­ het, próbálom magamról lerázni az álmossá­ got, de a fülledt meleg visszaaltat - még így állva is. A szerelvény fékez, majd monoton módon továbbhalad, ki tudja, hányadszor már. A megállónál emberek tömege száll ki és lázasan siet, jobb esetben tudja is, merre. Nem vesznek tudomást egymásról, ami közös bennük, az csupán az esztelen rohanás. Roha­ nás a munkahelyre, hiszen a pénzt mindenki­ nek meg kell keresnie, hogy azután ugyanolyan,- vagy még nagyobb- gyorsaság­ gal túl is adjon rajta. Ennek ma nem nehéz megtalálni a módját, hiszen ott vannak a „nul­ la százalékos befizetések”, a gyorséttermek és természetesen a plázák, ahol minden egy he­ lyen van. S ha már nagyon elfáradtunk, vá­ sárlásunkat meg is fejelhetjük egy mozival. Leginkább a klasszikus hollywood-i szuper­ produkció illik a képbe, amelyhez természete­ sen egy nagy adag popcorn is dukál. Ha ezt az eltúlzott képet kicsit tovább fejtegetjük, rájövünk, hogy talán nem teljesen haszonta­ lan leporolnunk egy viszonylag újkeletű, mégis elcsépeltnek számító fogalmat, melyet úgy hívunk : globalizáció. Sokan sokfélekép­ pen próbálták már elmagyarázni, mit is jelent. Akadnak köztük gazdasági és szociális oldal­ ról közelítők, de szép számmal vannak olya- nők is, akik szerint nem létezik. Hatásait azonban nem tagadhatjuk le, hiszen napról napra szembesülünk vele, akkor is, ha a pon­ tos meghatározás még várat magára. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy már nehéz megtalálni az „egyedit”, hogy egyre több olyan dolog van, amely a világon mindenütt azonos. Az internetkor beköszöntével az élet felgyorsult, az emberek közötti kommuniká­ ció átértékelődött. De jó ez nekünk? A világ a profittermelés és a fogyasztás bűvöletében él. A mottó: „Megteremteni az igényt valamire, amire eddig nem is gondoltál, hogy ezután már ne tudd nélkülözni” A globalizmus azzal együtt, hogy rengeteg alternatívát kínál, be is szűkíti a lehetőségeket, hiszen eszünkbe sem jut, hogy másképp is lehetne. Miért is kéne, hiszen a technika lassan mindent megold he­ lyettünk. Ugrásszerű fejlődésével egyfajta „túlváro-siasodás” is megindult. Mind többen és többen köl­ töztek és költöznek nagyvárosokba, ami sokuk számára nem váltotta lé a hozzá fűzött remé­ nyeket. Ma azzal is szembesülnünk kell, hogy a kistelepüléseken is „urbanizált” módon élnek, miközben a falu jellegzetességei elenyésznek. Nehéz is megmaradniuk a metropoliszok korá­ ban, hiszen ez a létforma uralkodik minden más elképzelés felett. Rengeteg ember sűrűsödik kis helyen, autók tépnek sztrádákon vagy veszte­ gelnek forgalmi dugókban. Sietnek. Ki tudja, hová... Csak egy biztos: fogyasztanak. Nincs ez másképp Budapesten sem: egymást érő jár­ művek, szmog és zaj. És ez még nem minden: gondoljunk bele, milyen mértékben változott az emberek szórakozási kultúrája száz évvel ezelőtthöz képest: A teadélutánokat felváltotta fást food éttermekben való „ücsörgés”, a Nor­ mafához tett sétát a pláza-látogatás, a beszélge­ téseket pedig a számítógépes játék-partyk. Egy mai (átlag) gyerek iskola után rögtön a bevásár­ lóközpontok egyikébe rohan, ott találkozik a ba­ rátaival, ott él társasági életet. Igaz, ez így na­ gyon kényelmes, mindent el lehet intézni gyor­ san és egyszerűen. Nem véleden, hogy a „szóra­ koztató központok” mindig tömve vannak. És miközben a magyar háztartások többsége súlyo­ san eladósodott, az emberek hitelt hitelre hal­ moznak, hogy megszerezzenek minden újdon­ ságot, ami csak megjelenik a piacon. A vásárlás láza nem múlik el egykönynyen. Hiszen fogyasztani kell! Mindeközben az ut­ cán sétálva minden négyzetméteren szórólap­ okba és kérő szavakba ütközünk. Szinte ab­ szurd a gondolat: „megszoktam”. Az aluljáró­ ba lépve pedig: hajléktalanok látványa. És ők? Igen, ők is fogyasztanak. Amíg van mit... Borbás Dorottya A gyülekezési jog problémái Időtálló alkotmányok csak „for­ radalmi” helyzetekben keletkez­ nek, alkotmányos alapjogokról Ö jobbára forrongo időkben Inek az emberek. Az elmúlt ősz eseményei ugyancsak alkal­ masak arra, hogy egy fontos problémáról, a gyülekezés sza­ badságáról es annak törvényi sza­ bályozásáról elgondolkodjunk egy kicsit. Demonstrálás, tiltakozás, felvonu­ lás, szimpátiatüntetés. Egy-egy al­ kalom arra, hogy emberek gyűlje­ nek össze az utcákon, vagy közte­ reken, és puszta tömegükkel fe­ nyegetően, vagy’ sem, de kiálljanák valami mellet, vagy ellen. Könnyen belátható, hogy’’ ezek a megmozdulások komoly közrend­ védelmi problémákat szülhetnek, mint láttuk azt az őszi események kapcsán. De még egy-egy ilyen szélsőséges helyzetben sem szabad elfelej­ teni, hogy a gyülekező a véleménynyilvánítás egyik formája, és mint ilyen, alkotmányban is szereplő joga az állampolgároknak. Igv a tiltakozás békés formáit a rendőrségnek nem zsigerbol feloszlatni kellene, hanem biztosítania, hogy’ tüntetők és rendzavarok ne keveredhessenek össze. A ma Magyarországon hatályos gyülekezésről szóló törvény (1989. évi III. törvény) a rendszerváltozás idejében készült. Az akkor szándékosan tágan megfogalmazott törvény sokban járult hozzá a békés átmenethez. Az azóta eltelt tizenhét évben jellemzően olyan volumenű tömegmegmozdulásokkor, mint Nagy' Imre és mártírtársai újratemetése, vagy az erősen megkérdője­ lezhető legalitásé taxisblokád esetén került alkalmazásra. A tavaly őszi ag­ resszív események azonban felvetik a törvény felülvizsgálatának kérdését. A rendszerváltozás óta a rendőrség által szorgalmazott módosítások jel­ lemzően szigorítanák egy tömegrendezvény megtartásának lehetősége­ it. Hosszabb bejelentési időt, pontosabban meghatározott befejezést kí­ vánnának. Az Országgyűlés azonban nem foglalkozott javaslataikkal, nem módosította a ’89-es törvényt. A szeptemberi-októberi agresszív állapotokhoz és az állandósult Kos­ suth téri tüntetéshez hasonló események kialakulásának megelőzésére a Fővárosi Közgyűlés rendeletben szigorította, nevezetesen engedélyké­ réshez kötötte a színpadállítást, hangosítás szerelését. Ezzel csupán egyetlen probléma volt, amit jobb helyeken minden elsőéves joghallga­ tónak megtanítanak, nevezetesen, hogy a kibocsátott jogszabálynak il­ leszkednie kell a jogszabályi hierarchiába, illetve, hogy amit egyszer már törvényben szabályozták, azt nem lehet alacsonyabb szintű jogsza­ bállyal módosítani, így nem csoda, hogy az Alkotmánybíróság játszi könnyedséggel semmisítette meg az ominózus rendeletet. Ezt? vélemé­ nyem szerint, hivatalból kellett volna tudnia a közgyűlés tagjainak. (Itt emlékeztetnék arra, hogy a becsület napi rendezvényen összesereglő engedély nélküli hangosítást használó szélső jobb oldali megemlékezőket nem oszlatta fel a rendőrség, holott akkor még hatályos volt a Köz­ gyűlés fent említett határozata.) . , . Bár konkrét módosítást egyelőre nem jelent, mégis érdemes a Gönczöl Bizottság közelmúltban megjelent jelentésének javaslatait megismerni. Álláspontjuk szerint szükségtelen egy esetleges szigorítás, de az eljárá­ si szabályok területén pontosítás szükséges, és nehány helyen a tör­ vénynek egyértelműbben kéne fogalmaznia. Konkrét javaslataik a kö­ vetkezők: ’ - egy rendezvény kezdete és befejezése közötti időtartam legfeljebb egy nap lehet; - a gyűlések bejelentése és megtartása közötti idő hat-nyolc órára rövi­ düljön; - a népképviseleti szervek zavartalan működését súlyosan veszélyezte­ tő gyűlések tilalmát külön is nevesíteni kellene az Országház megha­ tározott körzetében tartandó gyűlésekre vonatkozóan; - a rendőrségi törvénynek az a rendelkezése, amely lehetővé teszi terü­ leteknek a közterület fogalma, így a gyülekezési jog hatálya alóli kivé­ telét, jelenleg nem tartalmazza a gyülekezési jog e korlátozásának pon­ tos indokait és maximális időtartamát, így alkalmas egy alkotmányos jog aránytalan korlátozására; - a tüntetőkkel kapcsolatos eljárások tapasztalatai alapján indokoltnak tűnik a szabálysértési törvény olyan módosítása, amely lehetővé te­ szi a jogszerű rendőrségi intézkedéseknek - köztük a jogellenes gyű­ lések feloszlatásának - ellenszegülőkkel szembeni szabálysértési eljá, rás lefolytatását. . Érdemes továbbá még Halmai Gábor különvéleményét felidézni. Állás­ pontja szerint szükségtelen a bejelentési idő lerövidítése, sokkal inkább célravezető a spontán gyülekezés intézményének bevezetése. Ez az ál­ lampolgárok jogszerű, gyors reagálását tenné lehetővé, mivel a rendőr­ ségnek, ha a rendezvény a bejelentési időt leszámítva jogszerűen zajlik, nem kellene közbeavatkoznia. _ A törvények szövege azonban csak az egyik oldal. Az alkalmazókon épp olyan hangsúly van, mint az alkalmazandó jogszabályokon. Nem elég hat csak az egyikben, hanem szükséges mindkettőben a hibákat megkeresni és kijavítani Fekete Gábor kilencedik oldal �Egy könnycsepp a filmiparért? Gondolatok a legnagyobb dvd-hamisítás ürügyén Lebukott az ország valószínűleg legna­ gyobb DVD hamisítója. A 21 éves szegedi egyetemista 10 ezer jilmet másolt le és adott el. Hír-mag K. Balázs 2005-től két internetes Web­ oldalon folyamatosan hirdetett DVD le­ mezeken filmeket megvételre az eredeti, jogtiszta példányoknál jóval olcsóbban. A filmekért 6-800, a zenei felvételekért 700­ 1000 forintot kért. Kínálata 4 ezer filmből, illetve zenéből állt. A pénzt a megrendelők először egy gyulai, majd egy budapesti postafiók címre továbbították utánvéttel. Az okozott kár megállapítása még folya­ matban van, de előreláthatóan több tízmil­ lió forintot tesz ki, ami azt jelenti, hogy az eddigi legnagyobb DVD hamisítást leplez­ ték le a Békés megyei rendőrök. K. Balázst a Békés M-i Rendőr-főkapitány­ ság pénteken (I. 26.) őrizetbe vette, majd a Békéscsabai Városi Bíróság vasárnap egy hónapra előzetes letartóztatásba helyezte. A hatóságok tájékoztatása szerint a férfi 6 és 8 millió forint közötti összeget kereshe­ tett 2 év alatt az illegális üzleten. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsérté­ se bűntett megalapozott gyanúja miatt eljá­ rást kezdeményezett. Glossza a Hírmaghoz Végre beköszöntött a „rend” korszaka. Kő­ kemény, tömegoszlatásokon edződött ren­ dőrjeink nyakon csípték az évtized bűnöző­ jét. K. Balázs, de hogy a bosszúszomjas tö­ meg rá ne leljen, nevezzük csak „Kovács” Bé-nek, élete legnagyobb hibáját követte el, amikor lelkét e szörnyűség elkövetése érde­ kében, magának az ördögnek adta el. Nehe­ zemre esik kimondani, de... dvd-ket másolt! Gondolatban most egy igen erős hatásszü­ net következik, hogy mindnyájunkban tu­ datosuljanak a hallottak és legyen időnk megemészteni a dolgot. Az országban egye­ düliként, megkárosította a filmipart. A bün­ tetőjogi iskolák kissé anakronisztikus, ant­ ropológiai irányzatának tanait alapul véve, lassan körvonalazódik is előttem a fiatal vádlott arca. Dús, kefeként összenőtt bo­ zontos szemöldök, csapott alacsony hom­ lok, sunyi tekintet; lapos, többszörösen tö­ rött orrcsont; hegyesre reszelt fogakkal te­ li vicsorgó száj. Megborzongok és felmerül bennem a kérdés, vajon hány rendőr-kom­ mandós tette kockára az életét, amikor azon a ködös péntek délutánon behatoltak Balázs, a gyulai rém lakásába, aki épp fél­ álomban, másnaposán vergődött gyűrött ágyán, tankönyvei között. Mosatlan zoknik­ hoz szokott orra valószínűleg fel sem vette tizedik oldal Microsoft Gemini: hamisítás mesterfokon az első tucat könnygáz-gránátot. Aztán megbilincselték, de kizárt, hogy ettől meg­ hatódott volna, hiszen számtalanszor meg­ élte már a vizsgaidőszakok brutalitását. Alapító Atyáink a Nemzet érdekében kemé­ nyen megszorították a diákság nadrágszí­ ját. Tandíj, utazási költségek emelése és most a legújabb: vérdíj a filmletöltőkre. Emlékszem, még megboldogult elté-s kor­ szakomban, a hideg téli hónapokban, a fűtetlen kollégiumban, rántottától és tablettás-bortól elcsigázott szellemünknek egyet­ len felüdülést az ócska amerikai filmek töm­ kelegé nyújtott. Ezen kópiák kevésbé legális úton kerültek hozzánk és még kevésbé legá­ lisan távoztak tőlünk. Mennyibe is kerül egy eredeti DVD? 4­ 6.000 Ft kábé. Persze a hipermarketek pult­ jain olcsóbbakat is találhatunk... Az Ipar glóriás védelmezői egyre gyakrabban hallat­ ják hangjukat, miszerint az illegális letöltés és sokszorosítás következtében évente 4-5 produkcióval kevesebbet tudnak finanszí­ rozni a stúdiók. Gondolom, nem vagyok ve­ le egyedül, ha azt mondom: ilyenkor bizony könnybe-lábad a szemem! Szegény tenge­ rentúli sztárok. Vajon mit érezhetnek e csil­ lagok, amikor rá kell ébredniük, hogy Kará­ csonyra csak azt a fránya Aston Martint és nem az oly áhított Ferrarit tudják megven­ ni, sőt azt is csak részletre. Kiráz a hideg, ha csalódott arcukat magam elé képzelem... és zokognom kell! Visszatérve a brutális kegyetlenséggel meg­ rabolt filmiparra, kizárt dolognak tartom, hogy lelkiismereti kérdést kellene csinálni abból, hogy az amerikai mozi tönkremehet a letöltések miatt. Ennél sokkal hamarabb következne be, hogy a magyar futball-válogatott kijut a világbajnokságra. Ami pedig a franchise-majmoló magyar filmeket illeti Valami Amerika, Csak szex és más semmi, Magyar vándor... -, nem kár értük. Új csillagaink, túlfizetett reklámarcok, akiknek nemhogy felháborodással kellene fogadniuk filmjeik letöltését, hanem köszö­ netét kéne érte mondaniuk azoknak, akik időt és tárhelyet nem kímélve, kíváncsiság­ ból hajlandók megnézni őket. Szó szót követ. Ká Balázs talán hibát köve­ tett el azzal, hogy pénzért adta a DVD-ket, de hát ő is csak egy „szegény” egyetemista. Valamiből meg kell élnie. Ki tudja, talán épp a tandíjra gyűjtögetett, ami, valljuk be: sok­ kal nagyobb rablás! Azt azonban nyugod­ tan hozzátehetjük, hogy legtöbbünk sokkal kevesebbel is beérné, persze az átlag gyors­ büfékben az éhbéren kívül sok jóra nem számíthatunk. Nem ő korunk „Közellenség”-e, nem őt kell megkövezni. Igaz, a nagykutyákat szinte lehetetlen eltalálni. Túl magas a kordon és kár lenne azért a nagy­ szerű épületért. Könnyen és jogosan vádolhatnának azzal, hogy elveszek a részletekben. így jobb lesz, ha az elején kezdem, megragadva a problé­ ma magját. „Az új Lipótmező” lehetne a Kossuth-téri eseményeket feldolgozó pszicho-thriller címe, de még ez is csak a való­ ság ködös mázolmánya! Tetőzzük bátran egy kicsit! Borzasztó, ami az országban történik. A yard kollektíve akkut izületi gyulladásban szenved, hogy csak deréktól lefelé tudják a viperákat használni?! Fölfelé is tudni kéne vele ütni, nem csak a reménytelenségtől ut­ cára özönlő, jobb életre -egyáltalán életrevágyó honfitársaikat. Ha már a filmeknél tartunk, az egyik ked­ vencem a „Közönséges bűnözők” és nem kell hozzá sok fantázia, hogy párhuzamot von­ junk a Kevin Spacey és társai által alakított zseniális gengszterek és a magyar közélet egyes szereplői között. Sőt, továbbmennék! Mindenki figyelmébe ajánlom a „Pétervári banditák” című orosz sorozatot, mely a kele­ ti „nagytestvér” rendszerváltozás utáni ki­ fosztásáról szól. A privatizáció az évszázad legnagyobb dobása volt mindenkinek, aki részt tudott venni a morzsák felcsipegetésében. Péterváron a politikusokat és a szerve­ zett bűnözés nagyjait igazából semmi nem különbözteti meg. Luxusautók, szép házak, szép nők, testőrök és brutális leszámolások. Mindenki korrupt és mindenki függ valaki­ től. Adaptálhatnánk ezt a tündérmesét a Kárpátok berkeibe, alig kellene valamit is át­ írni az amúgy igen sekélyes, de annál inkább valószerű történeten. Ha hírnévre és pénzre vágyó kezdő rendező lennék, bizony lefor­ gatnám a hazai verziót. Alacsony költségve­ téssel letudhatnánk az egészet, színészekre nincs is szükség. Mindenki adja csak magát, attól lesz olyan igazán életszerű. A film címe pedig: Budapesti Banditák! Takács Gergely A cikk teljes változata elolvasható a www.itelet.hu oldalon! �Ségo vs. Sarko Elnökválasztás Franciaországban „Csinos, népszerű, sikeres” - indokolta ne­ kem egy forró nyári délutánon a Gellért-für­ dőben egy dijoni filozófiatanár, miért érde­ mes Ségolcne Royal-ra szavazni. Azóta eltelt több mint fél év, s bár a szocialista elnökjelölt továbbra is csinosabb, mint vetélytársa, Nicolas Sarkozy, népszerűsége és sikeressége már egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Amióta világossá vált, hogy a jobboldali kor­ mánypárt jelöltjeként Nicolas Sarkozy fog in­ dulni, a magyar származású belügyminiszter dinamikusan tör előre: vezeti a népszerűségi listákat, programjával pedig meghatározza a közéleti viták irányát. Míg Sarkozy saját prog­ ramját magyarázza nagy átéléssel, Royal az országot járja, mondván: ő az emberek véle­ ményére kíváncsi - programhirdetését is eltol­ ta ezért február közepére. Royal a nép véle­ ményére épít, s ebből a célból egy önálló inter­ netes honlapot is elindított, ahol mindenki megoszthatja gondolatait, elképzeléseit a szo­ cialista jelölttel. Majdan ebből fog összeállni a program - mondja Royal. O mindezt részvé­ teli demokráciának nevezi, mások inkább öt­ lettelenségnek. Hiszen - mutatnak rá neves baloldali elemzők is - a politika nem a kérdezősködésről, hanem a határozott válaszokról kell, hogy szóljon. És Sarkozy nincs híján a határozottságnak: programjának jelszava a „rupture tranquille” (nyugodt szakítás). Mert hogy szerinte Franciaországban permanens válság van, ezért változásra, mozgásra van szükség. Lassuló gazdaság, növekvő társadal­ mi feszültségek, elhasználódott, korhadt köz­ szolgálati szféra, túlzottan különutas (értsd: Amerika-ellenes és arab-barát) külpolitika sorolják a sarkozysták a gondokat. A megol­ dás pedig sem az utópista baloldaltól, sem a megújulásra képtelen gaulleizmustól nem vár­ ható. Mivel pedig nem titok, hogy Sarkozy az angolszász kultúra csodálója, számára a meg­ felelő válasz az amerikai típusú neokonzervativizmus lenne. Provokatív és merész gondolat. De lehet, hogy célravezető, mert a társadalom tagjai ugyanúgy, mint az értelmiség prominensei érzik, hogy baj van: „más országokban nem lángolnak az autók” - mondja Raymond Boudon szociológus a Le Monde-ban. És tényleg: Franciaországban autókat gyújta­ nak fel, hatalmas a munkanélküliség, bandaés vallási háborúk tartják félelemben a külvá­ rosokat, a palesztin-izraeli konfliktus pedig naponta játszódik újra a párizsi metrókon. A hatalom meg tehetetlenül nézi mindezt. Ezért üzeni Sarkozy: az alapokat kell meg­ változtatni. Azt a hagyományos francia gondolkodást, hogy minden probléma meg­ oldható a miniszteri íróasztal mellől, vagy hogy Franciaországban beszélni sem szabad a kisebbségek létéről, mert hát - hangzik az ideológiai válasz - Franciaországban min­ denki francia, akinek francia az útlevele. Ez a republikánus nyelvezet azonban immár nem csak arra képtelen, hogy a problémá­ kat megoldja, de arra sem képes, hogy meg­ nevezze őket. Arabok vernek feketéket, vagy feketék zsidókat, s a republikanizmus még mindig nem hajlandó észrevenni, hogy az egységes nemzetállam ideálja már rég ne­ vetség tárgya. A valóság nem az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának malasztja, hanem a lángoló autók füstje. Sarkozy az egyetlen jelölt, aki szakítani akar a múlttal, a poros francia intézményekkel és ideákkal, és nevén meri nevezni a problémá- kat. Nyíltan beszél mások és saját származá­ sáról egy olyan országban, ahol ez szentség­ törésnek számít, nyíltan dicsőíti azt a híres amerikai életmódot egy olyan országban, ahol hagyománya van az Amerika- és Izraelellenességnek, ahol Chirac elnök azt nyilatkozhatja a most megjelenő interjúkötetében, hogy zavarja az amerikai dominancia. Sarkozy bátorsága, tabudöntögetése veszé­ lyes vállalkozás, de sikeresnek bizonyul. Például André Glucksman ex-maoista sztár­ filozófust már meggyőzte. Hogy ez elég lesz-e a győzelemhez, meglát­ juk áprilisban. Legalább lesz miről megint beszélgetni a Gellért-fürdőben. Techet Péter Nicolas Sarkozy, a trónkövetelő Azaz Nicolas Paul Stéphane de Nagybocsa. A nem túl franciás név nem véletlen: Sarkozy apja magyar kisnemes volt, aki a kommunizmus elöl Franciaországba került. Ott felesé­ gül vett egy görög zsidó nőt, és ebből a vegyes házasságból született Sarkozy. Idegen szár­ mazása bal- és jobboldalon egyaránt céltábla: a szélsőjobboldal zsidósága (és nyílt zsidóba­ rátsága) miatt támadja, a szélsőbaloldal viszont azt veti szemére, hogy bevándorlók gyer­ mekeként miért akar keményebben fellépni a bevándorlók ellen. Egy ismert francia-afri­ kai rapper klippet is készített, amelyben azt kérdi a bevándorlást szigorítani akaró belügyértől, hogy „Nicolas Sarkozy, pourquoi tón pére a fűit la Hongrie?” (Sarkozy, miért mene­ kült el az apád Magyarországról?) Sarkozy egyébként nem tartja a kapcsolatot apjával; nagybocsai Sárközy Pál ui. még nagyon fiatalon elhagyta a családját. Nőcsábász bohém hí­ rében álló ember, aki a rendszerváltás óta gyakorta jár haza. Maga Sarkozy ugyan szegény családban nőtt fel, de anyja mindent megtett azért, hogy fia a legjobb iskolákban tanulhasson. Sarkozy igen hamar belép a jobboldali RPR-be, s ’77-től folyamatosan ível fel politikai pályája; hosszú ideig az elegáns párizsi előváros, Neuilly . polgármestere, 1993-től tagja a különböző jobboldali kormányoknak, jelenleg belügymi­ niszter és a jobboldali kormánypárt, az UMP (Unió a Népi Mozgalomért) elnöke. Sokáig Chirac legközvetlenebb hívének számított (még a lányának is udvarolt), de amikor 1995ben az elnökválasztáskor a rivális Balladurt támogatta, majd pedig amikor Chirac pártját, az UMP-t jóformán kiszervezte az államfő mögül, igencsak megromlott a kapcsolatuk. Olyannyira, hogy Chirac nem is hajlandó nyíltan támogatni a trónkövetelőt. Sarkozy dinamikus ember hírében áll. Sokat sportol, több órát fut minden nap, csak ás­ ványvizet iszik és sohasem fekszik le túl későn. Hatalmas munkabírású, szorgalmú, de akaratos és makacs ember. Megosztó személyiség, akiért rajonganak hívei és akit gyűlöl­ nek ellenfelei. Sokan a francia politika Orbán Viktorénak tartják, és valóban: a két politi­ kusnak számos hasonló tulajdonsága van. , Idén Sarkozy élete legfontosabb csatája előtt áll. Akár győz, akár nem, csak magának kö­ szönheti a végeredményt. Ilyen ember ő. tizenegyedik oldal �zmiIM JÁITI1 „Úgy akarok élni mint az egyszerű emberek, azt akarom csinálni amit az egyszerű emberek, együtt akarok hálni egyszerű emberekkel, egyszerű emberekkel mint Te!” Mi mást mondhattam volna? „Meglátom mit tehetek Érted.” Pedig Jarvis Cocker nem egyszerű ember. Igaz, Sheffield egyik külvárosában nőtt fel, azonban nem osztotta az átlag angol munkásosztálybeli gyerekek sorsát. Már csak azért sem, mert mi­ előtt leérettségizett volna, már esélyt kapott kis csapata, a Pulp, hogy felvegyen pár számot John Peelnek a BBC Rádió 1-nál. Jó pár zenész­ csere és album juttatja el őket az 1995-ös „Different Class” c. korong felvételéhez. Ettől a ponttól az együttes kitörölhetetlen lesz az an­ gol zenetörténelemből, Jarvis pedig ikonná avanzsál. Mi az amitől ez a dalcsokor mester­ mű? Pont az ami miatt a Magyar közönség át­ siklott felette. Pedig mennyire igazak lennének ránk is ezek a szövegek! Ez kérem, maga a kis­ betűs valóság. Az átlagembert lenézik, eltipor­ ják, átgyalogolnak rajta. A szerelem pedig nem elvont tündérvilág, hanem szerencsétlen, gör­ csös, kicsit nevetséges kis valami. Ezt pedig ke­ gyetlenül, frappánsan és főleg a legfanyarabb humorral írja meg szövegeiben. A fenti idézet leghíresebb számukból, a „Common People”-ből származik. A szám ma­ ga is dallamos, kiegészítve pedig Jarvis eltéveszthetetlen mély hangjával és modoros szinte-már-beszélős énekstílusával, igazi klaszszikus. De nem ez az egyetlen szám amiért ér­ demes leporolni ezt az albumot. Rögtön az első számmal („Mis-shapes”) együtt fog dobolni a tizenkettedik oldal lábunk, fejünk pedig bólogatni fog a szövegre: „Akarjuk a Ti házaitokat, az életeteket, azokat a dolgokat amiket nem engedtek meg nekünk; de nem bombákat, fegyvereket fogunk hasz­ nálni, hogy elvegyük, hanem azt amiből ne­ künk több van: az eszünkből”! Sok más gyöngyszemmel is teli van az album: A keserűen nevetséges „Disco 2000”, a nagy hőbörgést csapó „Sorted Fór E’s & Wizz” és a kicsit klausztrofóbiás és nagyon elkeseredett „EE.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.VE!’. Kérdez­ hetnénk, hogy ha a szöveg mellett még maguk a számok is ennyire dallamosak és slágeresek, mi­ ért is nem ismerik többen Magyarországon a Pulp-ot. Nos el lehetne intézni azzal a szarkasz­ tikus megjegyzéssel, hogy mikor is volt nagykö­ zönség az igényesebb, kevésbé mainstream zené­ re kiváncsi? Kár, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. A Pulppal minden rendben lenne. Csak Angol. Nagyon Angol Abba a Nagy Britpop Tri­ umvirátusba tartozik, ahova az Oasis és a Blur. És legyünk őszinték: Oasisból sem tudunk sokat hallgatni egyszerre. Van ugyanis ebben a stílus­ ban egyfajta elkínzott, elfáradt hangnem, ami, ha végtelen lejátszásra rakjuk a magnót, bizony, bizony, megfekszi a gyomrunkat. Mégis van re­ mény, ugyanis az új CD-n, ami pár hónapja jött ki már sokkal kevésbé érezni ezt. Mert mi is tör­ tént itt tulajdonképpen? Egy első látásra szük­ ségtelen húzás: az, hogy Mr. Cocker fogta magát és ki­ vált az együttesből Megjegyzendő: ab­ ból az együttesből, ami egyedül róla szólt eddig is. Tudta ezt ám ő is, és nem ő lenne Jarvis Cocker, ha nem előzte volna meg a fintorgó közönséget azzal, hogy az egész album pont erre van kihegyezve: „Ez vagyok ÉN, az az ami hozzáadás nélkül az, ami ÉN va­ gyok! Ezek az EN befolyásaim, ez az ÉN hangzásom... Ugye hogy jobb??” Jobb. Hogy klasszikus lesz-e belőle, nem lehet tudni, de hatá­ rozottan működik rajta avégtelen lejátszás funk­ ció. Kapásból az első szám az a fajta, ami bele­ mászik a fejedbe, és legszívesebben együtt éne­ kelnél vele hangosan az utcán. Érdekes egyveleg ez a CD: Egy-két számot kivéve ugyanis egysé­ gesen kellemes, nyugisabb tempójú, de a felhasz­ nált hangzásban már széles a spektrum. A „Black Magic”-en kongó, de imádnivaló beleélés­ sel, recsegő hanggal énekel hősünk, míg a „Quantum Theory ”-n már lágy beletörődéssel A szövegek is extrém hangulatingadozásról adnak tanúbizonyságot: Azt az érzést, hogy „a rádió kedvenc dalomat játssza, kinn süt a nap, a földön egyébként kitört a világbéke és igen: Kedvesem visszajön hozzám” („Baby’s Corning Back”) egy szám választja el a „From A to I”-tól, ahol a szer­ ző úgy vélekedik „Ugyanúgy ahogy a Római Bi­ rodalom elbukott elmondhatom Neked, mi is ugyanarra haladunk (...) Gonoszság közeledik, nem tudom honnan, de ha magadba nézel, talán találsz ott valamit”. Nem is beszélve a rejtett számról melynek szövegét (és különösen a ref­ rénjét) bármelyik mai aktuálpolitikai kritikus megirigyelhetné. Elmondhatjuk tehát: egy sok­ kal hallgathatóbb, átgondoltabb korongot kap­ tunk, ami viszont ennek ellenére nem különbözik annyira a Pulp munkájától, hogy indokolta vol­ na a kiválást. Inkább csak Cocker szívét nyugtat­ hatta meg, hogy végre tényleg csak érte veszik meg az albumot, hisz nevesítetlen zenészekkel is tudja hozni azt a formát ami: Egy hamisítatlan nagyon Angol, nagyon nem Egyszerű Ember. Barát Zsófia �Feldolgozás Filmkritika: A mások élete Aufarbeitung (feldolgozás) - a német politi­ kai, kulturális és tudományos közélet kulcs­ szava, immár 60 éve. Goethe, Kant és Wagner népe mindenkor ér­ tett ahhoz, hogy a mélységekbe lásson, hogy alámerüljön. Alig az angolok világbirodalmi álmaikkal szelték a habokat vagy a franciák az élet fodrozódásain pipiskedtek, a németek mindig az egészet akarták megfogni, megra­ gadni, megérteni. Hevenyészett bizonyítékul hasonlítsuk egyszer össze pusztán az oldal­ számok mennyisége alapján a német és a francia filozófia termését. A németek a mélységes fájdalmak, érzések népe - szükségszerű volt hát, hogy a XX. század mindkét szörnyűséges diktatúrájá­ nak terhe vállaikra hulljék. A franciák elkenték volna tetteiket, az oro­ szok csakazértis dicsőítették volna önmagu­ kat, az amerikaiak pedig fel sem fogták vol­ na a történelem nagy kérdéseinek súlyát. A németek szenvedései és a németek által oko­ zott szenvedések viszont elgondolkodást, önvizsgálatot, kölcsönös megértést eredmé­ nyeztek. Az 1945 utáni fizikai és lelki romo­ kon a németség először azt a bizonyos 12 évet kezdte feldolgozni - példamutató, de egyben példa nélküli határozottsággal. Alajd jött 1989, s egy újabb feldolgozandó téma szakadt rájuk. Bár a nyugatnémet baloldal szerint a kettéosztottságot és így az NDK létét is a német­ ség jogos büntetéseként kell felfogni, való­ jában a német nemzet égető sebeit az ilyen franciás könnyedségű és doktriner kijelen­ tésekkel nem lehet sem megérteni, sem be­ gyógyítani. A politika és a jog világa hamar rá is ébredt feladatára, és az egészséges feldolgozást, Emlékezés március 15-ére Utassy József Zúg március Én szemfedőlapod lerántom kelj föl és jáij, Petőfi Sándor! Zúg március, záporos fény ver, suhog a zászló tűz a vérben. Hüvelyét veszti, bronga kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy? Holnap a szellem napvilágát Toppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról. Egzisztencializmus Apró momentum a filmből szembenézést, szembesítést segítette: meg­ nyíltak és kutathatóvá váltak a Stasi-akták, kártérítésben részesültek a politikai elítél­ tek és jogi úton próbáltak meg igazságot szolgáltatni. De a téma csak lassan csordo­ gált át a politika íróasztaláról a kultúra vilá­ gába. Aíárpedig valódi feloldozás és feloldás csak onnan várható. Az irodalomtól, a filo­ zófiától, a zenétől, a filmtől. Az NDK történetével közönségfilmként legelőször - még igencsak bugyuta és a né­ metektől egyébként is idegen humorizálgatással - a Good bye, Lenin próbálkozott. Si­ kertelenül, tehetnénk hozzá: a film egy po­ énos, de azért lapos alapötlet poénos, de azért lapos kibontása maradt. Nem igazi né­ met munka. 2006 nyarán mutatták be aztán az új törté­ nelmi drámát, a Das Leben dér anderen-t. E sorok írója ugyan még azon a nyáron Köln­ ben látta a filmet, most mégsem a történe­ tet meséli el, hanem a hatást. A meghatódottság döbbent csendjét, amely a film vé­ gén megülte a mozitermet. Néhány percig. Majd felállva tapsolt a nyugatnémet közön­ ség. Pusztán ennyit elég lenne írni a filmről. Mert végre van egy film, amely nem csak egy történetet akar elmesélni, hanem ha­ tást, reakciót kiváltani. Csendet, könnyet, tapsot. De leginkább: gondolatokat. Arról például, hogy alig 20 évvel ezelőtt Európa közepén egy olyan rendszer létezhetett, amely embereket hallgathatott le, ahol sze­ relmek végződhettek a bizalmatlanság zsák­ utcájában, és ahol sokak számára már csak az öngyilkosság tűnhetett az egyetlen me­ nekülésnek. (A film egyébként külön említi, hogy Aíagyarország volt a listavezető az öngyilkosságok számában.) És erről a rendszerről ma is szemérmesen hallgat a német közvélemény. Berlin utcáit járva az ember például alig akad olyan nyomra, emlékre, amely a kommunizmust idézné, amely emlékezni és emlékeztetni akarna. Ez a film ezt a feladatot vállalta magára. Hogy újra megidézi a megvalósult rettegés korszakát - kiváló színészekkel, jól megírt A Das Leben dér anderen főszereplője egy Stasi-ügynök, akit a neves író, Georg Dreyman lehallgatásával bíznak meg. A mindennapos, monoton csendes figyelés külső szemlélőből lassan az író életének bel­ ső részvevőjévé teszi a Stasi-tisztet. És in­ nen már csak egy lépés az azonosulás: a Stasi-ügynök elkezd először fél-, majd ha­ mis információkat szolgáltatni a megfigyeltről, akit ezáltal többéves börtöntől ment meg végül. A rendszer azonban megsejti az azonosu­ lást, és az ígéretesnek látszó karriert ketté­ törve, a levélfelbontók közé száműzi vissza a megbicsaklott ügynököt, akit az újra­ egyesülés híre is a posta sötét termében ér. A film záró sorain az egykori bátor ügynö­ köt látjuk, aki postásként dolgozik. Mond­ hatnánk: továbbra is. Mert a sötét évtize­ dek apró hőseit nem csak itthon felejtették el megjutalmazni. És ez a film erről is szól. Arról, hogy tud­ juk: nem kellett ugyan együttműködni, le­ hetett nemet is mondani annak a rendszer­ nek, de tudva, hogy sem akkor, sem ké­ sőbb ezért nem jár feltétlenül megbecsülés. Egzisztenciális döntés - egzisztenciális kö­ vetkezményekkel. párbeszédekkel (noha a film legmegrázóbb pillanatai a hallgatáshoz kötődnek) és töké­ letesen megválasztott képi világgal. A Das Leben dér anderen szimfónia a jó emberről és a gonosz rendszerről. A hason­ latot a film után mindenki érteni fogja. Techet Péter Kund Abigél Delila éneke Homokként folyt ki kezemből Mindaz, ami voltál nekem Emléked mint szürke fénykép Holvolt-holnem volt szerelmem Te vagy az ki önmagadtól Loptál, csaltál, fosztottál meg Mindaz ami bennem voltál Általad lett semmi-üreg Nem Te fájsz most! Nem te vagy, Kit bánok, bántok és siratok: Önmagámban aki voltál, Dacos édes-bus kis dolog. tizenharmadik oldal �Bábel Ki veszi át a díjakat? Vannak szerencsések, akik egy csésze jól elké­ szített, kultúránkhoz oly közel álló forralt bor mellett, otthon élvezhetik a kultúránkhoz szintén oly közel álló (!) már-már hagyomá­ nyosnak mondható Valentin (lánykori nevén: Bálint) napi éljünk szeretetben (na és persze drága plüss szívecskék társaságában) - típusú ünnepünket, a teljesen legálisan letöltött S. O. S. Szerelem című új magyar filmklasszikust fogyasztva. És vannak olyanok is, akik hátat fordítva a „konzekvenciáknak”, nem a rózsaillattól és an­ dalító dallamoktól túlcsorduló másfél órára váltanak jegyet, hanem „Na de most komo­ lyan!” felkiáltással beülnek a Bábelre. „És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.[...] És monda az Úr: ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bi­ zony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vi­ gyenek mindent, a mit elgondolnak maguk­ ban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszé­ dét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a vá­ rost” (1 Móz. 11. 9.) Vagyis: Bábel mint „A” történet. Jelenetek vál­ tanak jeleneteket vészes gyorsasággal, sok za­ - varó kép, nem értjük mi történik, időben és térben gyakori ugrándozás, hol spanyolul, hol japánul szólalnak meg (éppen csak az orosz akcentussal beszélő magyar menekült hiány­ zik, hogy teljes legyen a kép). Vagyis: zűrza­ var a köbön. Egyszóval: Bábel, mint „A” film. Ennyiből Bábel. Értjük. De aztán jön az ame­ rikai csavar. Vagyis: az egész világ kontra Egyesült Államok. Ugyanis végig az egyszeri amerikai pár (Cate Blanchett, Brad Pitt) nyo­ morúságosabbnál nyomorúságosabb sorsát követhetjük nyomon. Beléjük „rúg” a mexikói (a nevelőnő aljas módon magával viszi rábí­ zott gyerekeiket a mexikói kultúra ingoványos talajára, ami bizony nem csak tortillával van kikövezve), rájuk tör a marokkói, fegyverrel játszadozó terroristakezdemény, és persze „A japán az oka mindennek!” - felkiáltással a hő­ sies és vészterhes múltnak is emléket állítanak. A film lényegében három történetet mond el különböző idősíkokban, a világ különböző tá­ jain bonyolítva a cselekményt. A házaspár bú­ felejtő marokkói kalandtúrára utazik kiheve­ rendő fiuk elvesztését. Ám pechjükre csöbör­ ből vödörbe jutva az asszonyt a busz ablakán keresztül eltalálja egy „kósza” lövedék. A má­ sodik történetben a sivatag közepén lehetünk szemtanúi a nomád családi körnek: az asszony mos, a férfi előteremti a szükségleteket a gye­ rekek, pedig vigyáznak a nyájra. Puskával. Ha Bradd Pitt el van kenődve még eddig próbáltuk volna összekaparni a tör­ ténet kis mozaikjait, és már- már úgy éreztük, hogy - kis közelítéssel - már sejtjük is a kap­ csolatot, akkor a harmadik szál végképp szertefoszlatja ezen nagyra törő képzelgéseinket: süketnéma, japán tinédzser a pubertáskori problémák kellős közepén. És mellékesen az apját is zaklatja a rendőrség. A Bábel végül is a Mit nem kellett volna ma? típusú film kategóriába sorolható. Az egész helyzet megoldható: mindenki maradjon ott­ hon és nincs puska, nincs turistabusz, nincs ki­ rándulás, nincs baj. És még Brad Pitt is meg­ marad ránctalan állapotában. Sokak szeren­ cséjére. De, ha mindenki otthon marad, ki megy el átvenni azt a sok díjat, amit Alejandro González Inárritu filmje kapott? J Ablonczy Zsuzsanna színház az egesz világ Szeretlek, Faust Pozsgay Zsolt Szeretlek, Faust című darabja immáron több mint tíz éve, kis változtatással ugyan, de színpadon van. A történet Mind­ szenty József hercegprímás, esztergomi érsek életének börtönéveit meséli el, miközben az or­ szágban egymást váltották a különböző világ­ nézetű politikai erők. A történet 1944. december végén kezdődik Sop­ ronkőhidán, nyilas hadifogságban. Egy cellába kerül Mindszenty József bíboros és Jávor Pál, a kor egyik legtehetségesebb színésze. A Pap nyi­ lasellenes fellépése, a Színész pedig zsidó szárma­ zású felesége miatt került börtönbe, mert rásütöt­ ték a nyilasok, hogy zsidóbarát. Á Színésztől a kezdeti időkben ódzkodó Pap számára a legfon­ tosabb a csend és a nyugalom, hogy tudjon imád­ kozni a magyarságért, Mária országáért. A Szí­ nész számára a börtönben eltöltött idő is a szóra­ kozás egyik lehetősége. Jávor Pál ajánlatot tesz Mindszentynek. Végigvezeti a Papot az életén ke­ resztül, mint Mephisto Faustot. Ha a Pap számá­ ra kibírhatatlan az „átélt jövendő élete”, akkor el­ követheti az öngyilkosságot egy marék gyógy­ szerrel, melyet a nyilasok akartak a két főszerep­ lővel lenj'eletni, hogy elkábítsák őket. Elkezdődik tehát kettejük időutazása. Először az 1919-es proletárdiktatúra ideje rajzolódik ki, ahol különböző feslett erkölcsű nők veszik kö­ rül a Papot, tagadván Isten létét. Ezt követi a nyilasuralom időszaka, ahol Szálasi Ferenc sze­ retne egy papírt aláíratni a Pappal, azonban ez nem sikerült neki, mint ahogyan a későbbi ko­ rok vezetőinek sem sikerült hitétől eltávolítani a hitét megszállottan őrző egyházi méltóságot. A mephistói időutazás következő helyszíne a hírhedt Andrássy út 60. szám alatt álló épület. tizennegyedik oldal Haladván az időben folyamatosan jelennek meg a második világháború utáni magyar törté­ nelem vezéralakjai Péter Gábortól kezdve Tildy Zoltánig. Az aktuális korszakok aktuális képvi­ selőit ifj. Jászai László játssza, teljesen hitele­ sen. Rákosi megpróbálja rávenni Mindszentyt, hogy győzze meg a zalaegerszegi polgárokat, hogy szavazzanak rá, cserébe felajánlja a Pap­ nak, hogy visszakapja Esztergomot. A darabban feltűnnek Mindszenty magánélet­ ének fontos személyiségei. Megjelenik gyer­ mekkori szerelme, Anna, Fazekas Andrea ala­ kításában, megjelenik édesanyja, őt Fazekas Zsuzsanna alakítja. A börtönben az édesanya szeme láttára verik félmeztelenül a fiát, Ma­ gyarország hercegprímását. Szerepet kap a darabban még a Tóth Tamás által alakított tit­ kár, Zakar András, aki gyerekkori szerelmé­ hez hasonlóan elárulja a Papot. Zakarral megígértette Mindszenty, hogy a holttestét addig A * Lux Ádám és Kautzky Armand nem hozhatják Magyarországra, amíg az el­ nyomó hatalom az országban van. A következő időpont 1956, amikor a felkelők kiszabadítják Mindszentyt a cellájából. Az orosz invázió után az amerikai nagykövetség­ re menekült, ahol kezdetben szívélyesen fo­ gadták, majd Mindszenthy szerint egyre in­ kább a terhűkre lett. 1971-ben Mindszenty József Rómába ment a pá­ pához, ahol majdnem két hetet töltött el. A Szentatya a bíboros beleegyezése nélkül mon­ datta le az érseki székről. Mindszenty célja to­ vábbra is Esztergom és az, hogy ő maradjon az esztegom-budapesti érsek. A kiállt fizikai meg­ próbáltatások miatt erejét vesztett Mindszenty végül kénytelen elfogadni a pápa döntését. Következő időpont a darab kronológiájában 1991. május 4. A helyszín az esztergomi Bazili­ ka. Ekkor és itt temetik újra Mindszenty Jó­ zsefet. Ebben az időpontban azonban még ál­ lomásoztak szovjet csapatok az országban, te­ hát Zakar András az ígéretét nem tudta telje­ síteni. Lux Ádám remekül játssza a kezdetben kirob­ banó fizikai erőben lévő Mindszenty bíborost, akinek az idő múlásával az energiája csökken ugyan, azonban hitét és belső meggyőződését soha nem vesztette el. A Jávor Pált alakító Kautzky Armand hitelesen játssza az érdekeit mindig előtérbe helyező Színészt. A Szeretlek, Faust tanulságos darab. A kitűnő színészi alakításoknak köszönhetően hiteles ké­ pet kap a néző a XX. századi magyar történe­ lemről. A darabot telt ház előtt játsszák a Szabó Dezső Katakombaszínházban, nem véletlenül. • • Magyar Attila Interjú Lux Adómmal a www.itelet.hu-n ~~] �HÍVŐ SZÓ Boldoggá avatás Budapesten Salkaházi Sára tizenévesen Természetesen a megújult ítéletből sem ma­ radhat ki az Egyházzal, illetve különböző vallási témákkal foglalkozó rovat - lévén új­ ságunk a Katolikus Egyetem kiadványa. Az újrakezdést ez esetben egy korábbi, hívők és magyarságukra büszke emberek számára egyaránt fontos eseményről való, eddig el­ maradt megemlékezés jelenti. Talán késeinek tűnik márciusban egy tavaly őszi történésről beszámolni, ám úgy gondolom, hogy lapunk hasábjain mégis szerepelnie kell. S ha már ez eddig nem történt meg, akkor most éppen itt az ideje pótolni. Az említett jeles esemény Salkaházi Sára budapesti boldoggá avatása. A következőkben magáról a szertartásról, valamint Boldog Salkaházi Sára életéről ol­ vashatunk röviden. Egy boldoggá vagy szentté avatás mindig különleges esemény a Katolikus Egyház éle­ tében. Ilyenkor ugyanis egy-egy hithű és erényes életet élő, sok esetben már megelő­ zően - akár életében is - szentként tisztelt személyt (példaként említhetjük a közel­ múltból calcuttai Teréz Anyát vagy II. János Pál pápát) az Egyház hivatalosan is hívei legnagyobb pártfogói és védelmezői között ismer el; életét, szellemiségét a kereszté­ nyek számára követendő példaként állítja. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazá­ sa szerint: „az egyház támogatja a szentek igaz és hiteles tiszteletét, mert példájukon a krisztushívők épülnek és közbenjárásuk tá­ mogatást jelent számukra” (1186. kán.). A példaképek tehát különösen is fontos sze­ repet töltöttek be és töltenek be ma is Egy­ házunk missziós küldetésében - a keresz­ ténység pedig soha nem is szenvedett hi­ ányt ebből a szempontból. Ebben nekünk magyaroknak sem kell szégyenkeznünk, hi­ szen hazánk számos nagyszerű egyéniséget adott a világnak; elég, ha csak szent királya­ inkra gondolunk. 2006. szeptember 17. nap­ fényes vasárnap délelőttjén arra lehettünk büszkék, hogy e sor tovább bővült. Nem mellékes, hogy olyan valakivel, aki néhány évtizede halt meg csupán. Reménykedhe­ tünk tehát, hogy egyre inkább elembertelenedett világunkban, akár a 21. század gyil­ kos taposómalmában is élhetnek még olya­ nok, akik tudják, mik a valódi értékek, ami­ kért érdemes élni - és meghalni is. Salkaházi Sára. 1899. május 11-én született, Kassán. Tanulmányait szülővárosában vé­ gezte; tanítónői diplomát szerzett. Fiatalon éh át az I. világháborút, illetőleg annak kö­ vetkezményeit. Mindössze egy évig gyako­ rolja tanítói hivatását; a Trianoni békediktá­ tumot követően pályáját elhagyja, a várost azonban nem. Napjai ezt követően sem tel­ nek unalommal: először megtanulja a könyv­ kötészetet, 1919-től pedig újságíróként dolgo­ zik. Aktívan részt vesz a közéletben, majd 1926-ban megjelenik első novelláskötete. Rö­ vid ideig vőlegénye is volt, de szabadsághoz túlságosan hozzászokott természete miatt nem tudta vállalni a vidéki életet. A döntő fordulat 1927-ben következik be éle­ tében: ebben az évben ismerkedik meg a Slachta Margit által néhány évvel korábban alapított Szociális Testvérek Társaságával. 1929-ben jelentkezik a Társaság tagjai közé; egy évvel később leteszi első fogadalmát. Nem sokkal később áthelyezik Komáromba, ahol sok egyéb munka mellett (karitászmunka felügyelése, hitoktatás stb.) Eszterházy Lujzával megalapítja a Katolikus Nőszövetséget, aminek évekig vezetője is. 1934-ben visszahelyezik Kassára, de 1937-ben végleg elhagyja a várost, és Budapestre köl­ tözik azzal a céllal, hogy később innen Brazí­ liába mehessen missziós munkát végezni erre azonban már soha nem kerül sor. Itt, Budapesten szorgalmasan végzi szociális és társadalmi feladatait; 1943 őszén pedig előjárójának engedélyével, és teljes titoktartással felajánlja életét. A zsidóüldözések alatt sokan menekültek meg a Társaság jóvoltából; mint­ egy száz üldözött pedig személyesen az ő se­ gítségének köszönheti az életét. 1944. december 27-én szenvedett vértanúha­ lált: a nyilasok végezték ki a Szabadság-híd közelében, bár ha akarta volna, előzőleg el­ kerülhette volna a letartóztatást. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17. óta tisztelhetjük a boldogok sorában. Teleki Levente Bemutatkozik az egyetemi lelkészség Augusztus elsejével változás történt az egyetemi lelkészség éle­ tében. Várnai Péter atyát plébánosnak nevezték ki, és engem hat évi szentendrei káplánság után Péter atya utódának. Egy négy gyermekes családból származom, 1994-ben, a Piarista Gimnáziumban érettségiztem, majd 2000-ben Esztergomban szenteltek pappá. Diakónusként Rákoskeresztúron szolgáltam, majd papszentelésem után a szentendrei plébániára kerültem. Itt főleg a fiatalokkal kellett foglalkoznom. Gyerekeknek, fiatalok­ nak hittant tanítottam, elsőáldozásra, bérmálkozásra készítet­ tem fel őket, plébániai közösségeket vezettem. Gyerekkorom óta a Regnum Marianum katolikus közösséghez tartozom, ami­ nek szentendrei ágát közös munkával sikerült megerősítenünk. A szentendrei hat év alatt kétszer vállalkoztunk arra, hogy bicik­ livel letekerünk Rómáig, és egyszer Szentendrén, majd Beregszá­ Amikor kineveztek egyetemi lelkésznek, és elkezdtünk beszél­ getni a lelkészség arculatáról, akkor az előzők miatt két dolog fogalmazódott meg: - Fontos heti rendszerességgel tartani a kapcsolatot, hogy tud­ junk egymás problémáiról, örömeiről, gondjairól. - Fontos, hogy legyenek olyan nagy célok, amik megmozgatnak sok fiatalt, és maradandó élményeket adnak az életünkben. Látszik, hogy a célokat csak csapatban lehet megvalósítani. Ezért egy szervezőmunkába fogunk, egy-egy jó közösséget sze­ retnénk kialakítani minden karon, hogy ők legyenek a mozga­ szon előadtuk több mint száz szereplővel az István, a király rockoperát. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a nagy szervezések igen sok embert vonzottak és mozgattak meg. Az egyetemi lelkészség által szervezett programokkal kapcsolatban információkhozjuthatsz a tmmuitelet.hu oldalon! tórugói a szervezéseknek. Figyeld a főbejárat melletti hirdetőtáblát és a lelkészség hii detéscit sárga lapon, hogy egy-egy jó alkalomról le ne maradj! Szűcs Balázs atya . tizenötödik oldal �Horthy Miklós EHAVI IDÉZET Egy egyetem nem lehet kizárólag nemzeti intézmény, még akkor sem, ha fenntartója egy adott nemzet. Szükséges, liogy az európai egyetemeknek közös esz­ ményei legyenek, és kötelezettségeik egymás iránt. Függetleneknek kell lenniük egy' adott ország kormá­ nyától. Ne olyan intézmények legyenek, amelyek hasz­ navehető bürokratákat képeznek, vagy tudósokat, akik külföldi kollégáikat majd felülmúlják; a tudás megőrzé­ sét és az igazság keresését kell szolgálniuk, és azt, hogy az emberek, amennyire képességeikből telik, gyarapod­ janak bölcsességben. Február 9-én volt ötven esztendeje, hogy elhunyt vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója. Sze­ mélyére lapunk online kiadásában emléke­ zünk. Olvasd el Pozsgay-Szabó Péter: Rekviem a kormányzóért című írását a www.itelet.hu oldalon! (Z S. Eliot, amerikai-angol költő, író) ÁLHÍR Paintball beiratkozáshoz A Dékáni Hivatal felkészült a tavaszi vizsgák előtt leckekönyvüket felvenni kívánók roha­ mára: ezentúl a paintball játékszabályai érvé­ nyesülnek a sorszámosztásnál. A beiratkozási időszakban tapasztalt óriási tömeg, egymás letaposása és az ebből követ­ kező levegőtlenség okán a Dékáni Hivatal új megoldással állt elő. A kritikus időszakokban négy méterre a sorszámosztó automata előtt kordont (juj!) emelnének, a hallgatókat öt oszlopban sorakoztatnák fel, és az első em­ berek a kiosztott paintball fegyverekkel lő­ hetnének a képernyőre. Aki eltalálta tanul­ mányi előadóját, megkapja a sorszámot és átadja a játékpuskát a mögötte állónak. Mátéffy Györgyné, a Dékáni Hivatal vezető­ je szerkesztőségünknek elmondta: az intéz-; kedéstől fegyelmezettebb magatartást vár-; nak, valamint a hallgatók játékosan tölthetik; el a sorbanállás meglehetősen hosszú idejét,; hiszen aki még nem került sorra, az oldalt; biztosított nézőtérről drukkolhat évfolyam-; társainak a célba találás sikeréért. A Dékáni Hivatal jelenleg önkénteseket ke-! rés a monitor lövöldözés tartama alatti fo-l lyamatos tisztán tartására. (Munkaruhát! biztosítanak.) A paintballt egyébként Amerikában fejlesz-! tették ki, a ’80-as években ezzel vették rá a I gimnazistákat igazi fegyvereik letételére. így! ha valamelyikük le akarta lőni tanárát vagy di-1 áktársát, nem 9 mm-es pisztolyt, hanem piros! festéket tartalmazó játékfegyvert vásárolt. [ (Szerkesztőségünk tájékoztatja olvasóit, hogy az álhírek minden valóságalapot nélkülöznek.) ] ] „Kitüntető oklevél a Kar kulturális életéért végzett lelkiismeretes munkájáért” Beszélgetés Nyéky Boldizsárral, a Pázmány Szalonfőszerkesztőjével - Meglepett? Mozgásban a zene A zene mozgása, lendülete hogyan jelenik meg a táncban, különösen a latin táncok dinamikájában. Összhang egy zenekarban. Hogyan alakul ki? Egy zenekar felépítése. A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: Dr. HORVÁTH ATTILA egyetemi docens és SZILASI ALEX zongoramvész Az estek időpontjai: 2007. március 21. szerda 18.30 Vendég: Dr. Kisteleki Károly ELTE ÁJK. profi láncos és partnerei 2007. március 28. szerda 18.30 2007. április 18. szerda 18.30 Szilasi Alex zongoramvész Vendég: Egyetemi Kamarazenekar A szalon vendégelt hungaricumokkal lepj Uh meg. Helyszín: PPKE JÁK 11. János Pál pápa terem (Díszterem) 1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan. Szervező: Boldizsár és Tsai, DJB Információ: nyekyb@cltromall.hu, www.pazmanyonllne.hu.www.zeneszalon.hu - Igen, nagyon meglepett, és szó­ hoz sem jutottam, amikor a Ze­ ne és Forradalom gyertyafényes szalonestjén a Pázmány Szalon állandó vendége, Dr. Bandi Gyula dékán úr magához ragadta a szót és a fenti, a címben szereplő so­ rokat tartalmazó oklevelet nyúj­ totta át a számomra. Ekkora megtiszteltetésre egyáltalán nem számítottam, nagyon jól esett, hogy a Kar vezetője elismeréssel adózott három éves tevékenysé­ gemnek. - Ezután még mit tervezel? - Röviden: a közéletet, a kultu­ rális életet ezután is minden év­ ben valami újjal szeretném bőví­ teni. Mostani tervem, hogy egyegy, a társadalmat és a jogászságot is érintő aktuális kérdést, eb­ ben a félévben az egészségügy „reform”-ját elemezzük alkot­ mányossági, munkajogi, beteg­ jogi, bioetikai és egyéb néző­ pontokból. Az előadók, úgy ér­ zem, sok érdekes megközelítés­ sel tágíthatják látókörünket eb­ ben a kérdésben is. A már közéletünk részé­ vé vált Pázmány Szalon 6. félévét „Mozgás­ ban a zene” mottóval kezdjük. Március 21én táncosok mutatják be a zene és tánc kapcsolatát, különös tekintettel a latin tán­ cokra, március 28-án a zene „szólóban”, Szilasi Alex-szel, április 18-án pedig a zene „összhangban”, az Egyetemi Kamarazene­ kar mutatkozik be, amelynek tagjai már évek óta csiszolódnak össze egyetemünkön. Márciusban és áprilisban Ablonczy Zsu­ zsanna a Pázmány Vetítő filmklubban két igen izgalmas filmet vetít. Áprilisban ter­ vezzük megtartani immáron másodszor a Fiatal Jogászok Tudományos Talákozóját, me­ lyen már végzett hallgatóink mutatják be, mire is lehet jutni akár néhány évvel a dip­ loma megszerzése után, és a Diplomácia és Jog második rendezvényét több ország rész­ vételével. A tavaszi szorgalmi időszakot má­ jusban immár negyedszer a Pro Facultate Kari Nappal záijuk. Ezúton is köszönöm Ablonczy Zsuzsanna, Antalfi Júlia, Bottá Ágnes, Kerek István, Mihalics Vivien, Pölös Csaba, Ziegler László és még sokak lelkes munkáját, és a résztvevők állandó érdeklő­ dését! A programok részletes ajánlatát a www. pazmanyonline.hu oldalon találjátok meg. A. Zs. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 1. szám 2007. március 10. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Globalizmus és nemzeti öntudat Egyetem, Bologna után Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Csináld magad! Fókuszban a Tutori Szervezet A fogyasztás A gyülekezési jog problémái Egy könnycsepp a filmiparért Ségo vs. Sarko Ez most Jarvis Feldolgozás Bábel Színház az egész világ Hívő szó Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. március 10. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+4045kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_1_20070310 Relation A related resource T00078 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_1_20070310 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs