4 10 252 https://omeka.ppke.hu/files/original/272c8aa593798b9276abd188a3e98bbe.jpg 0ad68338c1f5c95367a051878fbc27dd Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 30 éves a Lengyel Tanszék Description An account of the resource Program 17.00: Köszöntők dr. Birher Nándor Máté, a PPKE BTK dékánja Jarosław Bajaczyk, a Lengyel Intézet igazgatója 17.15: A Lengyel Tanszék múltja, jelene, jövője A beszélgetés résztvevői: dr. Kovács István, a Lengyel Tanszék alapítója és vezetője 1995-1999 dr. habil. Pálfalvi Lajos, a Lengyel Tanszék vezetője 2000-2025 dr. Németh Orsolya, a Lengyel Tanszék vezetője 2025- 17.45: Pázmányos lengyel szakos diplomával itthon és a nagyvilágban Kerekasztal-beszélgetés a lengyel kulturális és/vagy üzleti szférában dolgozó volt hallgatóink részvételével 18.30: Mennyit tudsz Lengyelországról és a Pázmány lengyel szakjáról? Kvízjáték izgalmas nyereményekkel, melyre a helyszínen lehet 3-5 fős csapatokban nevezni. A felajánlott nyereményekért köszönet a budapesti Lengyel Intézetnek, a Wacław Felczak Alapítványnak és a Kispolszkinak. Subject The topic of the resource esemény Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. október 16. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Danubianum, 114-es terem Budapest, Bertalan Lajos u. 2. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20251016_30lengyel.jpg https://omeka.ppke.hu/files/original/a0bc6a8d70c7ab159be33a5e2d7fd06b.jpg 097804becc73045163be036e14fed9f9 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Magyar régészeti misszió Dél-Itáliában Description An account of the resource Bevezető: Beszédes József – PPKE BTK Régészettudományi Intézet – Aquincumi Múzeum a projekt résztvevőinek beszámolóival A projekt bemutatása: Ermanno A. Árslan – Accademia Nazionale dei Lincei Bencze Ágnes – Művészettörténet Tanszék, PPKE BTK Hajtó Kornélia – MKE, MNMKK MNM 2025.10.16. 13:30 AQUINCUIMI MÚZEUM A részvétel ingyenes. Subject The topic of the resource előadás Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. október 16. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Aquincumi Múzeum Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20251016_regeszet_del-italia.jpg https://omeka.ppke.hu/files/original/26c7a1117f2e162ca1da6f7df66c1012.jpg 02c4302a7f5d1a20f4dc335da165840f https://omeka.ppke.hu/files/original/eec5e451f81f2dfa238e741c2254f651.jpg 5180c253dfb43d6cc9b91532e88a8a4f https://omeka.ppke.hu/files/original/48bd81fcae34cfdf5913296ab52de10d.jpg b4bfb79a38d9bad25a8220486ed0af5e https://omeka.ppke.hu/files/original/ca1278452257570348d0445fa0e7e71b.jpg 02f273d6dd9cab84cfffb0d858f1d3dd https://omeka.ppke.hu/files/original/251d7d4f40445671eb5491b59e8cf40d.jpg 0a5118da7bdc351c712653b69df77fe7 https://omeka.ppke.hu/files/original/f81c8b9d4b5241b5277e448e7ccdd9ef.jpg f09b974f7284d20fe792921e23c32ca6 https://omeka.ppke.hu/files/original/e782595e5dd966fb33f784bc818d4aab.jpg dc083c136c9e5cbc2484c976f7ed8f84 https://omeka.ppke.hu/files/original/70a30fadc98f725ad9a1195c7cd838f1.jpg 5df4b991a79cc2ffe38806691a99428a https://omeka.ppke.hu/files/original/10c9f77b58cf7f49b91dc354cb98291e.jpg 8e7642fcf33fff273a6784291aec360e https://omeka.ppke.hu/files/original/2f8a1f816b6cc951fe8133527ba06e2d.jpg a1d495a5767b60b6ee3fd878819444f5 https://omeka.ppke.hu/files/original/7770dc0c71ff62c056c702c162d86d4c.jpg 1fd466cea77b7865091959012f2b777f https://omeka.ppke.hu/files/original/e3ec00c70a5e447fbed852e3c2bb35a7.jpg 04a58adf7085b8bf08db798eb0d8bc01 https://omeka.ppke.hu/files/original/8d28fe4c3446c9268271eca932b5277b.jpg f3105f138d8576d2fb6f13e92dbc1158 https://omeka.ppke.hu/files/original/6ae5b6cf69abf378c789e76bb97cb296.jpg d42a1ddac45a6234bb0f540d618c0018 https://omeka.ppke.hu/files/original/f461825beb603c4f4f3235976f7ad40e.jpg e890aaf5ee450a05a84c90120d917470 https://omeka.ppke.hu/files/original/d0ae0d4ee5eaff0215f5f7ca06467fb0.jpg 7eb4c44b5928b8b0974969a5ea58c6ef https://omeka.ppke.hu/files/original/843ab287be67728cdec65020c6ea6aec.jpg d3fa2f978249611b8c81d58141fcbd66 https://omeka.ppke.hu/files/original/98e592247204a79ce2501171960136e6.jpg 1589272c219e7dfb90a447542a72c214 https://omeka.ppke.hu/files/original/cac24744f2fb41b369bdea62456ca702.jpg ee95d33bbc15425a2843c7feca8b409c Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Kutatók éjszakája 2025 Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. „A kutatók olyan hétköznapi emberek, akiknek különleges munkájuk van!" Description An account of the resource Kultúra és Tudomány – a Pázmány Szlavisztikai Műhelyének rendezvénye 17.00-18.30 Hallgatói kutatások a Szlavisztikai Műhelyben Félegyházi Borbála (MA): A lengyel ulánus és a magyar huszár az 1840-es években (egyenruhák a császári-királyi hadseregben) Gajdos Nárcisz (PhD): Festmények és/vagy ikonok: a képek szerepe Gogol Az arckép és Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényében Máté András (PhD): Szörnyű bosszú – egy gogoli rémtörténet új megközelítésben dr. Szebelédi Kata (MA): Szépirodalmon innen, tényirodalmon túl? Szvetlana Alekszijevics műveinek műfaji sajátosságairól 18.30-19.00 Beszélgetés a humán tudományok területén végzett kutatások motivációiról, módszereiről és jelentőségéről. Közben teaház, kóstoló az orosz konyha ízeiből 19.00-19.45 Dr. Egeres Katalin: A világhírű ismeretlen: Szergej Paradzsanov Az előadás az örmény származású szovjet filmrendező és képzőművész, Szergej Paradzsanov (1924-1990) életét, munkásságát és művészetét járja körül filmrészletek segítségével. A kézmozgás és beszédhangok 1. A kéz és az ember. Előadásomban bemutatnám a kézmozgás meghatározó szerepét az ember fejlődésében: • Amíg a beszédartikulációs szervek nem tették lehetővé, a kommunikáció legfőbb eszközeként; • Jelenleg a nonverbális kommunikáció döntő elemeként; • A (kéz)mozgás motivációs hatását a gyermekek fejlődésében; • A (kéz)mozgás hatását az agyfejlődésben; • A digitalizáció miatti kézmozgás sorvadásának következményeit a gyermekek manuális tevékenységében. 2. Fonomimika az óvodában. A következő pontként bemutatnám kézmozgásra támaszkodó óvodai fejlesztést a beszédértés, a tiszta beszédartikuláció és a beszédprodukció érdekében. Videókat is mutatnék és a kísérlet eredményét röviden demonstrálnám. 3. Olvasás-írástanítás fonomimikával. A harmadik része az előadásomnak az olvasás – írástanítás lenne, ahol videókkal szemléltetném egy adaptált és átdolgozott módszer hatékonyságát. Make America What Again? Az Egyesült Államok Donald Trump korában. Donald Trump visszatérése a Fehér Házba alaposan felkavarta az Egyesült Államok belpolitikáját és nemzetközi kapcsolatait egyaránt. Bő fél évvel a régi-új elnök beiktatása után már megfigyelhetők bizonyos tendenciák, prioritások, törésvonalak, amelyek alapján megfogalmazhatók az első - mégoly ideiglenes - értékelések Trump második elnökségének nyitányáról. Balogh Beatrix és Dr. Pintér Károly beszélgetése Előadások a Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetben 19.00-19.30 Hang, kép és narratíva - amikor összekavarodik! Hollywoodi klasszikusok duplafenekű jelentései A vetítéses előadűson azt vizsgáljuk népszerű filmek (Távol Afrikától, Jó reggelt, Vietnám, Hotel Transylvania, Macskafogó) kapcsán, hogy a történet, a látvány, a párbeszéd és a kísérő hangatmoszféra miképpen mond ellent egymásnak; vagy miképpen hoz létre többfenekű jelentést, úgy, hogy a jelentéssíkok polifon értelmet adjanak ki. Előadó: Dr. Windhager Ákos 19.30-20.00 Fortissimo! Presto! – Gustav Mahler a gúnyrajzok színpadán. Hatalom, zene és vizuális stigmatizálás a Bolond Istók karikatúráiban. Az előadás Gustav Mahler magyarországi működésének egy kevéssé ismert vonatkozását vizsgálja: azt, miként konstruálta meg a hazai élclapok, mindenekelőtt a Bolond Istók vizuális nyelve az idegenként, gyakran ellenségként érzékelt karmester alakját. A karikatúrák nem csupán gúny tárgyává tették Mahlert, hanem aktív szereplőként formálták a róla kialakuló kulturális képet. Az előadás célja annak feltárása, hogy a sajtóban megjelenő gúnyrajz miként vált a zenei tekintély megkérdőjelezésének, a politikai–kulturális feszültségek kifejeződésének, s végső soron a nemzeti identitás látványos újratermelésének eszközévé. Előadó: Dr. Ujvári Hedvig 20.00-20.30 Nosferatu a vámpír! Az este közeledtével felébrednek kivetülő félelemeink - az egyik éppen egy vérszívó emberszörny; F. Wilhelm Murnau német filmrendező egyik fontos témája. Az előadás Murnau alkotásait tekinti át - középpontba állítva az éjszakai ragadozó figuráját. A legújabb Nosferatu-film is szóba kerül - Robert Eggers remakeje. Előadó: Dr. Martin Ferenc Kortalan vloggerek és bloggerek órája A PPKE rádió-, tv- és filmstúdiója az egyetem hangi és képi ömegjelenítését is segíti,uganakkor a kommunikáció- és médiaoktatatás egyik színhelye. A nálunk tanuló hallgatók szerkesztőkként, rendezőkként, riporteterekként, vagy épp gyártásvezetőkként tanulják meg a médiamunka bizonyos területeit - egymással összefüggésben. A stúdióismereti és használati együttlét során idősebb és fiatalabb vendégeink egyaránt kipróbálhatják magukat éles körülmények között, mint tévések, rádiósok, vagy éppen bloggerek. Műsorra fel..! Kezdés: 20.30 Influenszerek és politika Az egyáltalán nem kerek asztali beszélgetés témája az, hogy kik, vagy mik azok az influenszerek, mit keresnek a politikában, mennyire szabad komolyan venni az általuk megfogalmazottakat, kell-e velük számolni a politikának, jó-e, ha a politika influenszerkedik, mennyiben torzítja a politikai kultúrát az influenszerek jelensége és mit szólna mindehhez Alexis de Tocqueville. Menopauza, beszéljünk róla! Menopauza és a magyar egészségügy kérdései Előadásunkban azt szeretnénk bemutatni, hogy hogyan jelenik meg a menopauza a magyar egészségügyben az érintettek perspektívàjàból. Kutatásunkban tizenkét, 45-55 éves nővel készített interjú alapján vizsgáltuk a menopauzával kapcsolatos tapasztalatokat, az orvos-beteg kapcsolat jellegzetességeit, valamint a tranzitidőszak méltóságteljes megélést támogató vagy akadályozó tényezőket. Fontosnak tartjuk, hogy erről a témáról nyíltan beszéljünk, hiszen a menopauza minden nő életét érinti, mégis ritkán kap megfelelő figyelmet a társadalomban az egészségügyben vagy a nyilvánossàgban. Előadó: Teller Nikoletta Menopauza és a női identitás A menopauza a nőket 45-55 éves kor között érintő hormonális/biológiai változások összessége, amit pszichológiai változások és tünetek is kísérhetnek, mint például a hangulatingadozás, depresszió és szorongás, alvászavar, emlékezeti és koncentrációs zavar (brain fog), stresz és feszültség, valamint csökkent libido. A menopauza alatti időszakban a nőket érintő identitásválsággal foglalkozó kutatások gyakran érintik azokat a kérdéseket, hogy miként változik a nők önészlelése, szerepeik értékelése, és az identitásukkal kapcsolatos problémák miként jelennek meg ez alatt a kritikus időszak alatt. A menopauza az átmenet és alkalmazkodás időszaka a nők számára, mely során megváltoznak társas kapcsolataik és az énképük, szerepeiket – mint amilyen a női, anyai, munkatársi vagy házastársi szerep – ebben az időszakban újraértékelik. Fontos változások következnek be a testképben és az önértékelésben, amire hatással vannak a menopauza alatti fizikai változások, mint például a súlygyarapodás, a bőr szerkezetének változásai, a testi alak megváltozása. Ezek a változások összefüggést mutatnak a társas kapcsolatok megváltozásával is. A romantikus kapcsolatokban elsődleges fontosságú, hogy a nők kommunikálják partnerüknek a testükben, szelf-érzetükben tapasztalt változásokat. Az anyai szerep szintén megváltozhat az időszakkal egyebe eső üres fészek szindróma miatt. Mindezek a változások az élet értelmességébe vetett hittel és a jóléttel is összefüggenek. Míg egyesek felszabadítónak, és a személyes növekedés idejének tekinthetik a menopauzát, mások kihívásnak élhetik meg ezt az időszakot, a veszteségek, bizonytalanságok, és a céltalanság érzése miatt. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a menopauza alatti változások kulturális, társadalmi kontextusban zajlanak, melyek szintén hatással vannak arra, ahogy az egyes személyek átélik ezt az időszakot. Előadó: Dr. Berán Eszter Távol-keleti üzleti kultúra és kommunikáció Fedezzük fel együtt a Távol-Kelet sokszínű és izgalmas üzleti világát! A Kutatók Éjszakáján „Távol-keleti üzleti kultúra és kommunikáció” címmel olyan előadássorozattal várjuk, amelyben szakértőink Kína, Japán és India üzleti életének kulisszatitkaiba engednek betekintést. Szó lesz a kínai tárgyalások kihívásairól, a delegációk fogadásának íratlan szabályairól, az indiai kapcsolati tőke sajátosságairól, valamint arról, miért nélkülözhetetlen a tolmács a kínai–magyar kapcsolatokban. Megismerhetjük a japán etikett sajátosságait, a kínai „arc” kulturális jelentőségét, az ajándékozás diplomáciai szerepét és a kínai vállalatok belső kultúráját is. Az este során nemcsak tudást, hanem gyakorlati tapasztalatokat és izgalmas történeteket is kínálunk mindazoknak, akik közelebb szeretnék hozni magukhoz a keleti világ üzleti logikáját. Program: 19:00 Kusai Sándor: A kínai tárgyalópartnerek általános szemlélete és annak kihívásai 19:20 Gulyás Anett: „Huanying lai Xiongyali” – avagy hogyan fogadjunk kínai delegációt Magyarországon 19:40 Farkas Diána: DeepSeek into the uninterpretable – Avagy miért kell az élő tolmács a kínai–magyar üzleti életben? 20:00 Horváth Dávid: A japán etikett néhány sajátossága 20:20 Dávid Krisztina: A kapcsolati tőke miértjei és hogyanja India üzleti kultúrájában 20:40 Csibra Zsuzsanna: Az ajándékozás rítusa a kínai diplomáciában 21:00 Aranyi Zoltán: A kínai cégek vállalati kultúrája 21:20 Salát Gergely: Az „arc” a kínai kultúrában Kutató Hallgatók Éjszakája A Kutatók Éjszakáján különleges konferenciára várjuk az érdeklődőket, ahol a 37. Országos Tudományos Diákköri Konferencián díjazott hallgatóink mutatják be kutatásaikat. Az este során szó lesz politikáról és vizuális kultúráról Kínában, a roma hallgatók továbbtanulási motivációiról, a freudi kísértetiesről Lynch filmjeiben, de hallhatunk előadást az incelek világáról, német–orosz gázkapcsolatokról, dél-amerikai magyar papokról vagy éppen Annie Ernaux műveiről is. A változatos témák garantálják, hogy mindenki találjon izgalmas gondolatokat és inspirációt. Első szekció 19.00 Megnyitó 19.05 Farkas Diána: Politika és vizuális kommunikáció Kínában (37. OTDK Társadalomtudományi Szekció, I. hely) 19.20 Ávár Bence: "Empirikus absztrakció"-szubjektivitás és objektivitás között (37. OTDK Társadalomtudományi Szekció, II. hely) 19.35 Schumi Ráhel: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem roma hallgatóinak továbbtanulási motivációi (37. OTDK Társadalomtudományi Szekció, különdíj) 19.50 Székely Kata: A freudi kísérteties megjelenése David Lynch filmjeiben (37. OTDK Társadalomtudományi Szekció, különdíj) 20.05 Vita és kérdések 20.15 Szünet Második szekció 20.30 Zajácz Bence László: Tőzsér János metafilozófiájának fejlődése (37. OTDK Társadalomtudományi Szekció, II. hely) 20.45 Székely Kata: Idegen-arc hatás érzékelése a szenzoros élménykeresés függvényében (37. OTDK Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekció, III. hely) 21.00 Tóth Laura: Az incelek vizsgálata önértékelésük, nőkkel kapcsolatos attitűdjük és felnőtt kötődési típusuk tükrében (37. OTDK Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekció, különdíj) 21.10 Koczó Nóra: Német-orosz földgázkapcsolatok az 1970-es évektől napjainkig (37. OTDK Had- és Rendészettudományi Szekció, III. hely) 21.25 Vita és kérdések 21.35 Szünet Harmadik szekció 21.50 Dudás Róbert Gyula: Magyar katolikus papok Dél-Amerikában. Adalékok a dél-amerikai magyar katolikus pasztoráció történetéhez (37. OTDK Humán Tudományi Szekció, III. hely) 22.10 Kocsis Anett Anna: Korporális hagyományok és a női test ábrázolása Annie Ernaux autobiográfiájában (37. OTDK Humán Tudományi Szekció, III. hely) 22.30 Kruzseczky Dóra: Drámapedagógia a történelemtanítás gyakorlatában (37. OTDK Tanulás- Tanításmódszertani - Tudástechnológiai Szekció, II. hely) 22.45 Sárközi Máté: A vanitatum vanitas-motívum hatástörténete a 19. századi magyar irodalomban (37. OTDK Humán Tudományi Szekció, III. hely) 23.05 Vita és kérdések Helyi-érték – Lokalitás és közösség a globalizálódó világban Egy gyorsan homogenizálódó, egysíkúvá váló világban különösen fontos, hogy ne veszítsük el gyökereinket. A helyi közösségek és a vidéki élet sajátosságai nem csupán múltunk részei, hanem identitásunk és jövőnk alapjai is. Vajon hogyan őrizhetjük meg mindezt? Milyen új lehetőségek rejlenek a helyi közösségek megerősítésében és megújításában? A kerekasztal-beszélgetésen Ö. Kovács József és Schlett András osztják meg tapasztalataikat és kutatási eredményeiket. A beszélgetést Kimmel Máté és Menyhárt Viktor doktoranduszok vezetik, akik kérdéseikkel a vidék szerepére irányítják a figyelmet: a fenntarthatóságtól a kulturális identitás megőrzésén át egészen a közösségépítésig. Kötetlen, inspiráló est, ahol közösen keressük a választ arra, hogyan reagálhatnak a helyi közösségek a 21. század kihívásaira – legyen szó klímaválságról, elvándorlásról vagy digitalizációról. A pannóniai hieroglifáktól a budai pasák palotájának titkaiig. Ismeretterjesztő előadások a PPKE Régészettudományi Intézetéből 19:00 – az este végéig Az előadások mellett az érdeklődőknek lehetősége van két kisérőprogramon is részt venni, illetve a legkisebbek számára kis kézműves sarok is rendelkezésre áll. Csontok – kincsek – emberek. Régészeti társasjáték. 19:15 – Kvíz játék Hol ver át Hollywood? Régészeti leletek a filmvásznon (1–5 fős csapatok jelentkezését várjuk) – jelentkezni a kiss.attila@btk.ppke.hu címen lehetséges Ismeretterjesztő előadások: 20:00 Koncsos Levente (Phd hallgató, PPKE RI) Egyiptománia – Az egyiptomi vallás és kultúra Pannoniában Az egyiptomi kultúra elemei sokféleképpen mutatkoznak meg a római kori Pannonia területén. Az egyiptomi kultuszok a római vallás számottevő részét képezték a császárkorban, aminek Pannoniában kiemelkedő emlékeit ismerjük. Többek között Isis és Osiris istenek szobrai és a számukra szentelt oltárok, valamint a szentélyek, amik helyet adtak az istenek tiszteletére. Emellett azonban találkozunk az egyiptomi kultúra elemeivel a mindennapi életben is: skarabeuszt formáló amulettek, egy egyiptomi katona családjának írt levele, egyiptomi isteneket ábrázoló edények. A kultúraátvétel mellett a rómaiak érdeklődtek a számukra is régiségnek számító egyiptomi tárgyak iránt is, amelynek köszönhetően még hieroglif feliratos emlékek is kerültek a birodalom egyes területeire (köztük Pannoniába is), amiket aztán előszeretettel másoltak és imitáltak a helyi mesterek. Ennek következtében került a területre egy valódi és álhieroglifákat is tartalmazó oltárkő. Ezeket a kultusztól független tárgyakat egyfajta divat részeként értelmezhetjük, amelyet az egyiptomi kultúra iránti rajongás jellemez, hasonlóan a modern trendekhez. Kiss P. Attila (egyetemi adjunktus PPKE RI) Gyöngéd Barbárok? Régészeti és természettudományos adatok a császárkori barbárok mindennapjairól A római császárkor időszakában a mai Kárpát-medencében számos barbár csoport élt a provinciák szomszédságában, akikkel a mediterrán magaskultúra hordozói hol békés, hol pedig ellenséges viszonyt ápoltak. A latin és görög nyelven író történetírók íróvesszőjének hegyére ezek a közösségek (germánok és nomád szarmaták) azonban csak a háborúk és diplomáciai aktusok kapcsán kerültek. Hétköznapjaikkal, mindennapi nehézségeikkel (betegségeikkel), életmódjukkal és egymás közötti kapcsolataikkal főként az anyagi kultúra tanulmányozása révén, azaz a régészet tudományának segítségével láthatunk be kicsit jobban. Az utóbbi években a különböző kisebb és nagyobb közösségek „rejtett élete” a természettudományok térnyerésének köszönhetően is egyre érdekfeszítőbb módon tárul fel. Jelen előadásban egy-egy a mai Alföld területéről ismert lelőhely és temetkezés régészeti és természettudományos (embertani, genetikai) elemzésén keresztül ismerheti meg az érdeklődő Róma ádáz ellenfeleinek, a rettenthetetlen s – Hrabal halhatatlan soraival élve – „gyöngéd barbároknak” a mindennapjait. Papp Adrienn A budai pasák palotájának titkai (Egyetemi adjunktus PPKE RI) Az oszmán korban a budai tartományt a budai beglerbég irányította. Jelentős szerepet játszott nem csak a tartomány irányításában, hanem a diplomáciai kapcsolatok bonyolításában, az Isztanbul és Bécs közötti követjárások során Buda egy fontos állomáspont volt. A követek és mások leírásait, a 17. században készített térképeket összevetve a régészeti feltárások eredményével, valamint más oszmán palotákról fennmaradt ábrázolásokkal képet alkothatunk a budai pasák palotájáról is. Kiderül, hol állt, hogy nézhetett ki, milyen épületekből állt, milyen tárgyakat használtak a benne élők. A nyugati keresztény és a keleti iszlám kultúrkör határán álló oszmán Buda maga is kettős képet mutatott, a középkori házak között minaretek emelkedtek. A tárgyakat nézve is látható ez a kettősség, a velencei üvegpoharak mellett anatóliai festett díszkerámiát találunk az oszmán háztartásokban. Lamastu amulettek. Démonűzés az ókori Mezopotámiában Az elsősorban a kisgyermekekre és állapotos asszonyokra veszélyt jelentő Lamastu a legismertebb mezopotámiai démonnak számít. Az előadás során bemutatott mágikus amulettek, az ún. Lamastu plakettek, alkalmazásának célja e veszélyes lény távoltartása volt, A Lamastu elleni amulettek széles körű használatáról, a régészeti emlékanyagban fennmaradt tárgyak nagy jelentős száma tanúskodik. A tárgyakra írt szövegek és ikonográfiai ábrázolások egyedülálló lehetőséget kínálnak e mezopotámiai démonhoz kapcsolódó ókori elképzelések rekonstruálására. Az előadás során néhány Lamastu amulettet elemezve mutatom be a Lamastu alakját, illetve az ellene irányúló elhárító rituálék világát. Szereted a meglepetéseket? Akkor itt a helyed! Gyere és kísérletezz a hallgatóinkkal Heckel Zoltán iránymutatásával! Izgalmas, színes és látványos kísérletek várnak rád, amiket Te is kipróbálhatsz – persze a hallgatóink segítségével. Fedezd fel velünk a tudomány varázslatos világát, ahol minden kísérlet egy apró csoda! Oktató: Heckel Zoltán Molekuláktól az ökoszisztémákig: Betekintő a mikróbák csodálatos világába! Az érdeklődők betekintést kaphatnak abban, hogy miként működnek a mikrobiális sejtek és hogyan épülnek fel a mikrobiális közösségek amik átszövik a mindennapjainkat. Játékos kísérletekkel várjuk az érdeklődőket, hogy kézzelfoghatóvá tegyük a parányi sejtek világát. Oktató: Dr. Pongor Csaba Ritmusra fel! Életünkben a ritmus nagyon fontos szerepet játszik, kezdve a járás, a lélegzés, a beszéd ritmusától egészen a napok, hetek, évek ritmusáig. A ritmikai készségeket kiemelten kell kezelnünk a gyermekek képességfejlesztésében. Nemcsak ének-zenei nevelés esetében alapvető, hanem a beszéd, olvasás, idegen nyelv elsajátítása során is hozzájárul a hatékony tanuláshoz, fejleszti a koncentrációt, koordinációt. A ritmusjátékok tárháza kimeríthetetlen, szórakoztatva fejlesztenek, egyedül, párban, csoportban, lassan, gyorsan… Próbáld ki, tarts velünk! Oktató: Dr. Juhász Márta Mese, mese, mátka A foglalkozás egyaránt hívja a felnőttet és a gyermeket élőszavas mesehallgatásra, amelyet megelőz a hamisítatlan paraszti világ interaktív megteremtése. A mesemondás során megelevenedik a mese, amelynek a világát maguk a résztvevők alakítják ki. A foglalkozást szójátékok, köztük reklámszöveg alkotás zárja, amely már visszarepít a napjaink világába. Oktató: Dr. Tölgyessy Zsuzsanna Játszva a Földért! Gyere és próbáld ki a környezetvédelmi játékainkat! Megtanulhatod, hogyan vigyázhatunk együtt a természetre – miközben játszol, versenyzel és közben új ötleteket kapsz, hogyan óvhatod a Földet a mindennapokban. Egyszerre szórakoztató és hasznos – hiszen a jövő a Te kezedben van! A felhőkön túl c. kiállítás megnyitója Partos Nagy Eszter képzőművész A Felhőkön túl címet viselő kiállítási anyaga két külön stílusból áll, ami mégis egymást kiegészítve egy kerek egész tárlatot hoz létre. 7+1 db fotorealisztikus és 7 db pszichorealisztikus alkotás. A művészt a minket körülvevő világ szépségei és az emberi lélek belső igazságai egyaránt megihletik, foglalkoztatják. Így fér meg a két stílus egymás mellett. A festmények feszített vászonra klasszikus olajfestés technikával készültek. Subject The topic of the resource Kutatók éjszakája Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. szeptember 26. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Budapesten és Esztergomban több helyszínen Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20250926_kutatok_ejszakaja.jpg https://omeka.ppke.hu/files/original/dd57630df786ae6df1dea101f227bcb4.jpg ef747387daaf2404028236728be07543 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource XIX. Ars Sacra Fesztivál - A remény laboratóriuma Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2025. szeptember 16. | 18:00 óra PPKE BTK Danubianum Description An account of the resource Ferenc pápa magyarországi látogatása alkalmával azt kérte, hogy az egyetem legyen a „remény laboratóriuma”. Ennek szellemében kérte fel az Egyetem Fábry Kornél püspök atyát egy személyes beszélgetésre a Pázmányos hallgatókkal. Subject The topic of the resource személyes beszélgetés Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. szeptember 16. kedd Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant PPKE BTK Danubianum 1111 Budapest, Bertalan Lajos utca 2. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20250916_remeny-laboratoriuma.jpg https://omeka.ppke.hu/files/original/4428ab9130979b9e8b56ca11a30d6603.jpg 585626309f49c3cd584ac65d79e06fe3 https://omeka.ppke.hu/files/original/c79186a93d0befc6d3583dcc3a42d288.pdf 2fab7e424dda69ce32b1ef0a6722e741 PDF Text Text PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR FŐISKOLAI LEVELEZŐ TAGOZATA 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 r EMLEKFUZET Budapest, 1998 �Gr h 1 ■^ô'Al^tSl �ELŐSZÓ Minden évforduló visszaiekintcsre és elörenézésre ad alkalmai. így kö­ szöntőm soraimmal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara 20 éves Főiskolai Levelező Tagozatát és kívánom további munkájához Isten áldását. Mindenki tudja, hogy Jézus Krisztus tanítványaira bízta követését és kül­ detését. Ezt a feladatot immár 2000 éve. az Egyházai éltető Szentlélek erejé­ ben. megújuló nemzedékeken keresztül hitelesen teljesíti Isten földi népe. Krisztus tanítványainak közössége az Egyház. Krisztust követni és küldetéséi folytatni esak az tudja, aki ismeri Krisztust a világ Világosságát. Ezért a keresztények törekvése volt és lesz minden idő­ ben. Istent Fia evangéliumának egyre jobb megismerésére. Ez minden ke­ resztény nemzedék másra ál nem ruházható, mindig bővülő feladata. Az em­ beri élet bánucly területén szükséges tudás gyarapodása megkívánja ugyanis a keresztény élet, minket belülről irányító ismeretének is arányos növeke­ dését. Tudjuk, hogy a magyar kereszténység súlyos próbatétellel találkozott szá­ zadunk második felében. Azonban ez a próbatétel mulatta meg. hogy az ezer éves keresztény örökség, nem külső, történeti körülmények érvényesülése volt népünkben, hanem Isten ajándékaként, az üdvösség szerencsésen meg­ őrzött és igényelt belső öröksége. Három évtizeden át ezt csak egyéni jóaka­ rattal sikerült gondozni és igen kevesek számára leheteti továbbadni. Hálóval és tisztelettel kell mindazokra gondolnunk, akik ezt a szolgálatot súlyos következmények, nem egyszer életük áián vállalták. Papok, szerzetesek, keresztény csalódok és világi apostolok. Amikor elérkezett a ma már puha diktatúrának nevezett korszak, a magyar pártállamiság harmadik évtizede végén, eredményesnek bizonyult a kato­ likus keresztény felnőttképzés intézményesiteti megvalósítása. .A Magyar Püspökök cl tudták érni, hogy az akkori Budapesti Katoliku.s Hittudományi Akadémia 3 éves teológiai levelező tagozatot nyisson érdeklődők számára. - Eleinte csak azt szabadott mondani, hogy hitét jobban megismerni akaró keresztények iskolájáról van szó. Tény azonban, hogy kezdettől világiakat hitoktatásra felkészítő tanfolyam volt a cél. Ennek a várakozásnak már az első végzettek nagy része is eleget akart tenni. A célkitűzés néhány éven be­ lül egyre eredményesebben és szabadabban kibontakozott. A politikai változások után először négy é\'es lett a tanfolyam, majd a ma­ gyar közoktatáshoz igazodva az induló Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara, ma már akkreditált Főiskolai Levelező Tagozata lett. 3 �Államilag elismert diplomát ad. Általános iskolai hitoktatói végzettséget nyújt. Követelményei nemzetközi normáknak éppen úgy megfelelnek, mint a hazai megújuló felsőoktatási előírásoknak. A tagozat elnyeri a felsőokta­ tási. állami, anyagi támogatást. Amikor a megtett 20 évTC visszanézek, hálával emlékezem a kezdeménye­ zőkre, akik a hatalom ellenállását legyőzve 1978-ban kivívták az oktatás le­ hetőségét. Nem kisebb a köszönet az első hallgatók iránt, akik akkor a hátrá­ nyos megkülönböztetés, sőt állásvesztés kockázatát vállalták. Annak idején lelkipásztorként már az első végzettek közt találtam nagyszerű munkatársa­ kat a hitoktatásban és egyházközségi életben. Isten áldja meg őket. Ma a pap­ ság létszámának csökkenése, a papok elöregedése, a szerzetes rendek még sok időt igénylő megiijulása miatt nélkülük elképzelhetetlen a megújuló ma­ gyar hit és crkölcstani oktatás. Igaz, hogy a végzettek 80%-a még, vagy már nem hitoktat, de tanúja és munkása a keresztény szellemiségnek és meg­ újulásnak, családban, munkatársak között. Istenhez igazodó életvitelével pe­ dig építője hazánk evilági előrehaladásának is. Ha mindezekhez hozzávesszük a kezdeti tankönyv- és tanterem hiányt, a konzultációk látogatásának minden áldozatát, a tanítás és tanulás terhét, jog­ gal tekinthetem a 20 évet keresztény magyar népünk életrevalósága egyik ki­ emelkedő jelének. Ezért bizalommal nézek a jövőbe. Adja Isten, akinek világa embert üdvö­ zítő rendjében mi, keresztények vagyunk a továbbélő Krisztus, az ő követé­ sével és küldetésének folytatásával ne legyünk méltatlanok elődeinkhez, akik nélkül mi nem járnánk a világ Világosságának fényében. Kívánom és kérem a Szentlélek évében, a jubiláló Levelező Tagozat ve­ zetőinek, oktatóinak és minden jelen és jövő hallgatójának, hogy saját éle­ tükben megtapasztalják Jézus Krisztus egyedül üdvözítő igazságának és jó­ ságának örömét. De ugyanúgy kívánom és kérem tanárnak és hallgatónak, hogy hatékony tanúi legyenek egy igaz és boldogulásunkat munkáló krisz­ tusi életnek, elsősorban századunk megannyi viszontagságot megélő népünk körében. Tudom, hogy a jelen jubileumi kiadvány szakszerű történeti és a keresz­ tény meggyőződést megszilárdító tájékoztatást nyújt az olvasónak. Ezért kü­ lön köszönetét mondok írónak, szerkesztőnek. Az intézet pedig lásson meg számos hasonló, örvendező jubileumot. Seregély István egri érsek a MKPK elnöke a PPKE nagykancellárja 4 �OKTATÁSI MINISZTER Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Főiskolai Levelező'Tagozata Dr. Kránitz .Mihály igazgató úr részére 1364-Budapest Postafiók: 420. Tisztelt Igazgató Úr! Szívélyes meghívását a Hittudományi Kar Főiskolai Levelező Tagozatának ünnepélyes tanévnyitó és hálaadó szentmiséjére tisztelettel köszönöm. Saj­ nos azonban miniszteri elfoglaltságaim nem teszik lehetővé kedves meghívá­ suk elfogadását, így személyesen nem tudok részt venni sem a szentmisén, sem pedig az azt követő megemlékező ülésen, de bízom benne, hogy eddigi, igazán elismerésre méltó tevékenységüket hasonló sikerek mellett folytatják az elkövetkezendő tanévben is. Becses jubileumukhoz külön gratulálok, és további eredményes munkát kívánok. Budapest, 1998. szeptember 24. P. H. Tisztelettel: Pokorni Zoltán s. k. 5 �BEVEZETŐ Bár nem nagy idő, talán egy emberöltő ez a néhány év melyet visszaszámlákink, mégis számunkra nagyon sokat jelent, mert a miénk és mi is részesei vagyunk ennek az időszaknak. Vajon mit jelent egyeseknek és nagyobb kö­ zösségeknek az 1978-as esztendő? Idehaza az első áremelések a létező szo­ cializmusban. visszakerül a magyar Szent Korona: külföldön pedig elrabol­ ják .Mdo MoróL megszületik a Camp David-i egyezmény a béke új lehetősé­ gével, a „Népek Temploma" elnevezésű amerikai szektatagok tömeges ön­ gyilkossága, s a nagy Egyház életében ez az év három pápát is lát Szent Péter utódjaként, VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál pápa személyében. .-\z 1976-os Helsinki egyezményt, s benne a vallás szabad gyakorlásának jogát Magyarország is elfogadja. Az 197S-as esztendő ebben a légkörben le­ hetőséget biztosit a hit és a teológia iránt érdeklődök számára, hogy felső­ fokú oktatásban részesüljenek. A szerény kezdet sikeresnek bizonyul. .‘X lel­ kesedés, az elszántság egyre többeket ösztönöz arra a bátorságra, hogy je­ lentkezzenek az újonnan indult Levelező Teológiára. A hároméves Főiskola otthonává lett a hallgatóknak. Az élményszerű oktatást és az ismereteket ha lehet ezt mondani, szinte itták magukba a jelen­ levők. Nagy összetartás jellemezte az egyes csoportokat. A hétvégék kiemel­ kedő eseménye az esti hat órai szentmise és az azt követő agapé volt. Itt le­ hetett személyesen megszólítani a professzorokat és egy kis sütemény és üdítő keretében kötetlenül kérdezni és elbeszélgetni. Új időszak kezdődött a rendszerváltozással. .A. három év négyre bővült és az eddig végzettek plusz egy év felvételével már államilag is elismert dip­ lomát vehettek kézhez. .Az új lehetőségek országszerte felvillanyozták az em­ bereket. A Levelező Teológia intézményesebb lett, vesztett a korábbi csalá­ diasabb jellegéből. Ugyanakkor megnövekedtek a követelmények, az elsajá­ títandó tananyag, újabb, fiatalabb professzorok jöttek és a régi hagyományo­ kat nem ismerők a meglévő adottságokat fogadták el. Először nyugdíjba ment, majd elhunyt a Levelező Tagozat alapító igazgatója Dr. Nyíri Tamás, az irodát és az adminisztrációt vezető Józsa nővér is odaátról, imádságával támogathat bennünket. A jó ügy azonban tovább haladt. Ezért köszönet illeti Dr. Fila Bélát, a kinevezett, de betegsége miatt lemondott igazgatót, Dr. Török Józsefet, aki egy évig, és Dr. Rózsa Hubát, aki hat éven át állt a Főiskolai Levelező Tagozat élén. Mai szóval távoktatásnak is nevezhetjük azt a típusú teológiai képzést, melynél egy szemeszter három teljes hétvégi oktatásból áll é,s ezt követi a vizsgaidőszak. Ez az intézmény maga a csoda, mivel teljes létszámban hall­ 6 �gatók és professzorok ilyen időszakonkénti rendszerességgel találkoznak. Az ország minden tájáról, szinte páratlan módon minden régió képviselve van. Az Egyház és benne a Magyar Egyház katolicitását ez is jól mutatja. Nem a kiváltságosok iskolája, itt megtalálja a helyét minden jó szándékú ke­ resztény. A Levelező Tagozat hivatása töretlen a teológiát tanulni vágyók felé. Azok irányában, akiket talán csak a puszta érdeklődés hozott ide, vagy akik a hit elmélyítésének vágyával jöttek, vagy, s ez a harmadik lehetőség a tudatos hit­ oktatói feladatra való felkészülök felé is. A jelenlegi oktatás nyolc félévből és a hozzá kapcsolódó vizsgaidőszak­ ból áll. Az abszolutóriumot, vagyis a végbizonyítványt az a végzős hallgató kapja meg, akinek minden lehallgatott tantárgyból meg van a vizsgája. Az utolsó állomás azonban még hátra van azok számára, akik hitoktatói dip­ lomát akarnak elnyerni, vagyis, hogy általáno.s iskolai hittanári képesítést kapjanak. Szcntirástudományból, erkölcstanból, gyakorlati pasztorációból, dogmatikából és alapvető hittanból lehet választani a szakdolgozat elkészíté­ séhez. .A szaktanár vezetésével elkészült munka érdemjegyet kap, valamint a szóbeli záróvizsga teljesítése is, és ezek alapján minősítik a diplomát. Évfordulós ünnepségünk a múltnak állít emléket, de a jelenre és a jövőre irányul. A múlt Isten kegyelme nélkül nem lett volna lehetséges, de ezt elmondhapuk a jelen életünkkel kapcsolatban is. .A Levelező Tagozat törté­ nelmi utat járt be és a magyar katolikus Egyház életében a bitjeiének tekint­ hető. Az idő múlása során a pillanatnyi megállás hálaadásra késztet minket, de egyúttal - a Szentlélek évében - kérjük professzorokra és hallgatókra egyaránt azokat a kegyelmeket és a bölcsesség ajándékát, mellyel a követ­ kező húsz évben i.s a tudás és a hit hűséges tanúi lehetünk. Dr. Kránitz Mihály igazgató 7 �A BUDAPESTI HITTUDOMÁNYI AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATA 1978-1998 I. A katolikus laikusok felelősségtudatának ébredése Magyarországon II. A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia III. A Levelező Tagozat gondolatának fogadtatása IV. A Levelező Tagozat szervezeti felépítése 1. A Hittudományi Akadémia és a Levelező Tagozat 2. A Levelező Tagozat tanulmányi rendje 3. A Levelező Tagozat vallási élete 1. A katolikus laikusok felelősségtudatának ébredése Magyarországon Évszázadokon keresztül az a meggyőződés élt a Katolikus Egyházban, hogy az örök üdvösséghez csak két út vezet. Ez a felfogás úgy magyarázta Jézus­ nak az öt kérdező iQúhoz - „mi jót cselekedjem, hogy az örök életet elnyer­ jem?” — intézett válaszát, mintha az Üdvözítő csak két utat mutatna az üd­ vösség elnyerésére. Az egyik lenne „a tökéletesség útja” a papok, szelete­ sek számára, a másik „a parancsolatok megtartásának az útja” a világiak, a többi keresztény számára (Máté 19,16-22). A „két út elmélet” túl nagy különbséget tett a tanító és a tanítást befogadó egyháztagok, a papság és hívek között. Mintha a missziós feladat, az ige­ hirdetés, az evangelizáció csak papok, szerzetesek, kiválasztottak feladata lenne és a világi hívekre mindössze csak a világi szolgálat, az engedelmes­ ség tartozna. Ennek a „két út elméletnek" a 11. Vatikáni Zsinat végérvényesen véget vetett (vö. Weismayer: Lehen in Fülle, Zur Geschichte und Theologie Christlicher Spiritualität, Innsbruck 1983). .Az Európa szivében fekvő országokban a jozefinizmus nagyban befolyá­ solta az Egyházról kialakított képet és „szolgáltató intézmény szintjére deg­ radálta. Ez a felfogás a papságban „állami hivatalnokot”, a hívőben „alattva­ lót” látott. Márpedig egy ország, egy nép vallási élete és vallási ereje attól függ, hogy a hívek mennyire képesek felébreszteni és ápolni magukban azt a semmivel sem pótolható öntudatot, amelyet az a felismerés ad nekik, hogy hivatásuk és méltóságuk alapján ők is Isten választott népéhez tartoznak, ők is Krisztus Titokzatos Testének tagjai. Vigyázni kell arra is, hogy amilyen túlzás volt a papi hivatás túlértékelése az Isten országa építésében, épp úgy túlzás lenne, ha túlértékelnénk a világiak hivatás- és öntudatát az egyházi 8 �életben és szervezetekben. Tévedés volna túlságosan leegyszerűsíteni és összemosni az egyházi tisztségviselők és a világi hívek (laikusok) között az Istentől rendelt megkülönböztető sajátosságokat. A katolikus hívek öntudatra ébredése Németországban már a századfor­ duló előtt megindult a kulturális és a politikai életben. A katolikus öntudatra ébredés jele volt, hogy az inkább jogi Bellarmin-félc egyházfogalmat — az Egyház jogi személy felváltotta az inkább társadalmi jellegű Corpus Chrisli Mysticiim - az Egyház Krisztus titokzatos teste - fogalma. Az Isten népének közösségi életéből indult el a liturgikus mozgalom, a katolikus ökumenizmus gondolata és ezeknek gyakorlati megvalósulása. Róma, mint minden új mozgalommal, úgy ezzel is, először tartózkodó el­ utasítást tanúsított, mert összeegyeztethetetlennek tartotta a Bellarmin-féle cgyházfogalommal. Ennek ellenére már X. Piusz előmozdította az egyházi élet belső megújulását, .XI, Piusz pápa pedig az Actio Catholica megszerve­ zésével és elindításával 1925-ben minden országban segítette az egyházi megújulás folyamatát, .^z Actio Catholica segítségével akarta XI. Piusz pápa elérni, hogy a katolikus hívek az új világot teremtő élet kovászai legyenek. A Habsburg uralom alól felszabadult magyarság öntudatra ébresztése már az első világháború előtt megkezdődött. Ennek egyik előmozdítója volt Bíró Ferenc S.J. Az életének derekán járó jezsuita 1912—13-as tanév kezdetén azt a megbízatást kapta, hogy az angolkisasszonyok kérésére hetenként tartson exhortációt a bennlakó növendékeknek, gyóntassa őket és a volt növendékek kongregációját vezesse. Tapasztalatainak összevetése és mater Almásival, az angolkisasszonyok főnöknöjével folytatott beszélgetések alapján a magyar nőnevelés hiányossá­ gát abban a tényben állapította meg elsősorban, hogy a magyar leányoknak nem volt lehetőségük ana, hogy komoly hittantudásra tegyenek szert amit otthonukban mint édesanya, az iskolákban mint tanító és tanárnők alkalmaz­ hatnának és tovább adhatnának. A jezsuita atya előtt ekkor felmerült egy női hittaniskola lehetősége (Kortárs magyar jezsuiták I. 132. old. Horváth Erzsé­ bet SJC.: Szivedé egészen). Bíró Ferenc a tervezgetését megszakította az 1914-ben kitört világháború. .Mint katona-gyóntató rádöbbent arra, hogy a katonasorban levő falusi, tanyai katolikus fiúk legtöbbje teljes vallási tudatlanságban él. De nem találta jobb helyzetben a fővárosi fiatalokat sem. Nem voltak megközelíthető templo­ mok, a paphiány miatt sok iskolában nem volt hitoktatás. Sok helyen - Pes­ ten és vidéken egyaránt - képesítés nélküli, gyakran másvallású tanítók - ta­ nítónők tanították a katolikus hittant. Bíró páter úgy gondolta, hogyha a férfiak nincsenek elegen, miért ne le­ hetnének a nők, akik lelki, szellemi, anyagi kultúrát visznek a falvak, mun­ kásnegyedek elhanyagolt területeire. Ekkor az „apostolnök” képzését gondolta el és próbálta megvalósítani. 9 �Amikor a megbeszélésre összehívott angolkisasszonyok tanári kara előtt kifejtelte elgondolásait, azok megdöbbenve hallgatták terveit és lelkes ma­ gyarázatát. Egyöntetű volt a véleményük, hogy a páter Bíró terve elképzel­ hetetlen. Magas fokú hittudományi képesítést, meg varrást, főzést is nyújtani egyszerre képtelenség oktatási keretben. A hitoktató-képzésben örömmel vállalták a tanítást, de főzést, varrást, háztartási képzést, azt nem. Páter Bíró is belátta a kétféle képzés együttes megvalósításának lehetet­ lenségét. Jobbnak látta tehát, hogyha az angolkisasszonyok megszervezik a hitoktatónö képzőt úgy. ahogyan ök a legjobbnak látják. Belátta, hogy ez is nagy segítségére lesz a papságnak Budapesten é.s vidéken. A hitoktatónöképzönck az angolkisasszonyok adlak helyet é.s keretet az Intézetükben. A képzőt az angolkisasszonyok alapitójukról, Ward Máriáról: HarciKollégiiiitinak nevezték el. .-\z 1916— 17-es tanévtől működő Kollégium 30 éven át nagyszámú hallgatónönek adott magas fokú filozófiai, teológiai, pedagógiai képzést és így alkalmassá tette őket a hitoktatói tnunkára. Az 1948. évi 33. te. a Ward Kollégiumot is érintette. A magyar Katolikus Egyház 1945 után iparkodott iskolai szervezésével is alkalmazkodni a válto­ zásokhoz, de hiába készítette el a Nevelőképző Főiskolák új szervezeti sza­ bályzatát, az előbb idézett te. lehetetlenné tette annak megvalósulását. A Ward Kollégium megszűnése után a hiloktatóképzés az 1952-ben ötre re­ dukált Papnevelő Intézetre és a Hittudományi .Akadémiára maradt, ahol azonban a felkészítés gyakorlás nélkül nem volt és nem lehetett életre előké­ szítő. A Rákosi korszak nyílt egyházitldözése után következő Kádár-korszak álhumanista egyházéilenessege. puha diktatúrája alatt az 197Ü-es években megindult a két nagyhatalom között a békés egymás mellett élés gondolatá­ nak erősödése. Ennek nyomán 1975-ben Helsinkiben összeült az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet, amely megfogalmazta az alapvető emberi szabadságjogokra vonatkozó dokumentumot. Ezt .A.lbánia kivételével az összes európai ország aláírta és elfogadta, valamint az USA és Kanada is. Ezzel az aláírással a magyar kormányzat vállalta, hogy Magyarországon min­ den vonatkozásában érvényesíti és szavatolja az alapvető emberi szabadság­ jogokat, köztük a lelkiismereti és vallásszabadságot, az egyesületi és sajtósza­ badságot, az oktatás-nevelés szabadságát és a kulturális szabadságot. Mind­ ezekre a magyar kormányzat már az 1946. évi 1. törvényben ígéretet tett, amikor a Magyar Köztársaság alkotmányát megalkotta. De erre kötelezte .Magyarországot az 1947. évi Párizsi Békeszerződés, .'kmikor pedig 1955-ben hazánk az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lett, el kellett fogadnia az ENSZ 1948. december 10-én kelt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Mindezek ellenére - 1948 óta Magj'arországon az alapvető emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. 1957 után kizárólag egyházi személyek, papok - tehát plébánosok, káplánok - voltak a hitoktatók, akik csak állami enge­ 10 �déllyel lephettek az iskolákba. Világiak, hitoktalók képzésére nem adott en­ gedélyt az .4llami Egyházügyi Hivatal, hiszen még teológiai tanulmányaikat is csak az A.E.H. engedélyével folytathattak a papságra készülő ifjak. 1971-ben tartották Rómában a Hitoktatási Világkongresszust, amelyen öt tagú magyar küldöttség is részt vehetett. Ugyanebben az évben idehaza meg­ alakult az Országos Hitoktatási Bizottság, központi munkacsoportokkal és egyházmegyei bizottságokkal. 1970 karácsonyára megjelent a korszerű hittankönyv-surozat első könyve: A mennyei Atya szeret minket c. óvódás korúak számára készített hittankönyv, amit évente követen egy-egy, magasabb koresoportúaknak szánt kö­ tet. Az Országos Hitoktatási Bizottság igyekezett a hitoktatók továbbképzé­ séről gondoskodni. A papjelöltek a szemináriumi képzésük során. 1950-70 között nem részesültek speciális hitoktatói képzésben. Ezért Egerben, Dr. Brezanóczy Pál érsek székhelyén megrendezhették az első hitoktatói továbbképző lelkigyakorlatot papok szár ára. amelyet azután minden évben megtartottak. A plébániai munkát végző lelkipásztorok arra igyekeztek rávenni a püspö­ keiket. hogy intézzék el az AEH-nál, hogy a hitoktatás a templomban is meg­ tartható legyen az iskola mellett. 1974 decemberében jelent meg az a Püspökkari Körlevél, amely beszá­ molt ..annak a tárgyalás-sorozatnak a lezárásáról, amelyet a templomi hit­ oktatás kérdésében az ÁEH-val (a püspöki kar) hosszabb idő óta folytatott”. A hitoktatás színhelye csak a templom és más istentiszteleti hely lehetett, télen a sekrestye is, de a plébánia nem. Az ilyen hittanórák heti 2 órában voltak tarthatók, csoportonként legfeljebb 35—40 fővel. Mindezt 1975. január 1-töl lehetett megszervezni. A templomi hitoktatásnál - a plébános-káplán - fegyelmezés, kíséret cí­ mén szülőket, nagyszülőket, idősebb testvéreket igénybe tudott venni. Elő­ fordult, hogyha a pap nem tudott eljönni, akkor szülő, nagyszülő, sekrestyés foglalkozott a gyerekekkel. Ez először ritkán előforduló eset lehetett, ami később mind gyakoribbá válhatott. Igen ám, de ezek a szülök, nagyszülők, sekrestyések nem voltak képzett hitoktatók, hiába voltak már tankönyveik. Tehát a helyzet megoldást igényelt 1975-től. De hol és hogyan lehetséges a világi hívek felkészítése? Erre csak a szemináriumok voltak alkalmasak, de azok zártságuknál fogva kiestek és így egyedül a budapesti Hittudományi Akadémia nyújthatott ehhez szervezett keretet. 11 �n. A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia A Magyar Népköztársaság Kormánya állal a Magyar Katolikus Püspöki Karra kényszeriteít, 1950. augusztus 30-i megállapodás egyik előzménye volt a Hittudományi Karnak a Pázmány Péter Tudományegyetemről történő eltávolítása. A Hittudományi Kar kiválását az 1950. évi 23. sz. tvr. irta elő. A Hittudományi Kar jogfolytonosságának megőrzése végett a Püspöki Kar a Római Katolikus Központi Hitluciomáityi Akadémiát állította fel a Hittudo­ mányi Kar helyébe és azt mint „bérlőt", a Központi Szemináriumban he­ lyezte el. Ennek volt a következménye, hogy a dekanátus, a tantermek, tanári szobák, könyviár elhelyezése érdekében az épületben számos átalakítást kelleti végrehajtani, ami a kispapok cellái számának a csökkentésével járt. A zsúfoltság megszüntetése érdekében az eddig mintegy 100 teológus helyett kb. nyolcvanat tudott a szeminárium elöljárósága tisztességesen elhelyezni. Az akadémia hallgatóinak a létszáma is ennek megfelelően csökkent. A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán 1950-ig a Köz­ ponti Szeminárium növendékein kívül tanultak még azok a szerzetesrendi kis­ papok, akiknek nem volt saját teológiai főiskolájuk, vagy ha volt, akkor a hit­ tanáraik kiképzését a Karra bízták. Világi hallgatója a 30-as évekig nem volt a Karnak, később már igen. Mint láttuk, először a Ward Kollégium gondosko­ dott a nők teológiai felkészítéséről, de a Hittudományi Kar, é.s természetesen a Püspöki Kar sem látta szükségét annak, hogy világi férfiak teológiai képzés­ ben részesüljenek. Az elemi és polgári iskolák, gimnáziumok nyolc, illetve ti­ zenkét éves hittan tanítását elégségesnek tartották a férfi iQúság számára. A Hittudományi Kar - bár elvileg, mint egyetemi Kar, nők kivételével nyitva állt a világi hallgatók előtt is —, a papjelöltek zárt közössége volt. Ezt a zártságot törte meg a 30-as évektől az a körülmény, hogy akkor a gö­ rög katolikus papnevelés szinte kizárólag a Központi Szemináriumban tör­ tént és többen a görög kispapok közül püspöki engedéllyel mint civil hallga­ tók végezhették a teológiát. Azonkívül a kilépett kispapok mint világi hall­ gatók fejezték be a tanévet és így mentek át más Karra. A 30-as évek végén, amikor Páldi József lett a dékáni hivatal vezetője, a rektori hivatal tudtával, több világi hallgatónak is lehetőséget biztosított, hogy mint hittudományi hallgató mentesüljön a katonai szolgálat alól. Szá­ muk azonban elenyésző volt a papi pályára készülök között. Ali. világháború befejezése után - 1945—48 között - sodró erejű vitalitás, hatalmas fiatalos lendület, friss szellem járta át a hazai katolikus iskolákat, elemitől kezdve a főiskolákig. A kezdetek nagy reményekre jogosítottak, hi­ szen a koalíciós időben a polgári pártok - Eötvös nyomán - a tanszabadság alapján álltak. Ezzel szemben a proletárdiktatúrát célul kitűző baloldali pár­ tok - szovjet mintára - az egységes oktatás-nevelés, az egységes ifjúsági 12 �mozgalom erőszakos megteremtésére törekedtek. A baloldali politikai erők - a kommunista párt köré csoportosulva - már 1945 őszén megindították tá­ madásaikat az egyházi iskolák és az ezekben addig szilárdan jelenlévő vallá­ sos nevelés ellen is. A baloldali vezetés alatt álló belügyminisztérium adminisztratív intézke­ déssel 1945^6-ban — egy-két szorosan vett hitbuzgalmi egyesületen kívül — betiltotta többek között a katolikus tanítók szakmai szövetségeit, a hitoklatóihittanári egyesületeket, slb. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1947 márciusában be­ jelentette, hogy törvényjavaslatot kíván benyújtani a fakultatív hitoktatá,s be­ vezetéséről. Ezt a tervet a felzúdulás nyomán ejtették, de 1949 szeptemberé­ ben mégis keresztülvitték. Már jóval ennekelött, 1948. május 15-én Ortutay Gyula miniszter a nagy nyilvánosság előtt mint befejezett tényt közölte, hogy az Országgyűlés az egyházi iskolákat államosítani fogja. A magyar országgyűlés 1948. június 16-án megszavazta „a nem állami iskolák... állam által való átvételéről szóló 1948. évi 33.tvT-t... (Lásd; Mészáro.s István: ... Kimaradt tananyag... 1—III. kötete. Bp. 1993.). Ali. világháború után, de főleg a Hittudományi Karnak az egyetemtől tör­ ténő leválásával a világi hallgatók teljesen elmaradtak. Az iskolai hitoktatás megszűnése az alsó- é,s középiskolákban, illetve a fakultatív hitoktatás beve­ zetése elsoiA'asztotta a hitoktatóképzést is. A lelkészek nyűglődtek a megszo­ rító intézkedések és a megváltozott körülmények között. Amikor Nyíri Tamás a Hittudományi Akadémia filozófiai tanszékének ta­ nára lett, 1968-ban. majd 1976/77 tanévben dékánja, magával hozta elsősor­ ban azt az ismeretségi hátteret, amit még a bécsi Pázmáneumban eltöltött ta­ nulmányi évek alatt szerzett. Ezenkívül külföldi kapcsolataiból ismerte a pá­ rizsi Katolikus Intézet levelező tagozatának a működését, valamint az oszt­ rák és az olasz hasonló jellegtí intézményeket is. Ha valahol, akkor a szocia­ lista országok egyház- és vallásellenes világában nagyon is szükséges lett volna egy, a külföldiekhez hasonló intézményre. A Csanád Béla által 1977ben létesített hitoktatói iroda ennek megszervezését nem tudta magára vál­ lalni. Csak segédeszközöket tudott adni az állam által engedélyezett hitokta­ tóknak és tanácsokat az otthon tanító szülőknek - nagyszülőknek. Amikor Nyíri Tamás felvetette egy levelező tagozat terveit, akkor már kéznél voltak a hittankönyvek a gyerekek és a hitoktatók számára, de azok pedagógiai felhasználására semmiféle eligazítás nem volt. Felvetődött egy ciirstLs minor bevezetése a Hittudományi Akadémia keretén belül és nem kü­ lön intézmény létesítése volt rögtön a cél. Mindennek előzménye messzire visszanyúlik. 1945 előtt sem mindegyik hallgató akarta elérni a teológiai doktori fokozatot. A szombathelyi püspök - Kovács Sándor - a Püspöki Kar 1945. október 17-én tartott konferencián javasolta, hogy a tanári pályára készülő egyetemre 13 �járó apácák számára gondoskodás törtcnjen egyetemi nívójú hitoktatásról, mert több esetben találkozott az apácák hitének veszélyeztetettségével, az egyoldalú világi oktatás következtében. Létezett ugyan a Jánosi József S.J. és Brandstein Béla által tartott kiuzus, de arra az apácák napirendjük miatt nem tudtak eljámi. A műegyetemisták is kérték, hogy felsőbb fokú hittani is­ mereteket szerezhessenek. A Püspöki Kar úgy határozott, hogy az érdekelt ordináriusok keressék meg a szerzetesnők elöljáróit ez ügyben és ők tegyenek megfelelő intézkedé­ seket. Áz 1945/46. tanévre megválasztott dékán, Dr. Ibrányi Ferenc pedig egy konkrét eset kapcsán fordult a Püspöki Karhoz é.s elvi döntést kért nőhallga­ tóknak a hittudományi karra való felvétele tárgyában. A válasz várható volt; ,,a Püspöki Kar változatlanul fenntartja a kérdésben eddigi tagadó válaszát" (konferenciák jegyzőkönyvének 24/a és 24/b pont­ jai)”. Az ötvenes, hatvanas években gondolni sem lehetett a világi hívek teo­ lógiai ismereteinek elmélyítésére. Meg kellett várni a következő évtizedet, .Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. április 14-én tartott ülése után a kommunisták által eddig gyakorolt valláspolitikában látszólagos stratégiai változás következett be. .A vallással szemben nem harcról beszeltek, hanem átgondolt „eszmei vitárór. A világpolitikában bekövetkezett változáson túl elősegítette ezt a II. Vati­ káni Zsinat befejezése, az ott mcgíógalmazoti új egyházkép térhódítása. Azonban nem maradt el a hatalom erőszakszervezeteinek reakciója; ismét napirenden voltak a házkutatások, bebörtönzések. 1972. január 19-én zajlott le az utolsó hazai katolikus papi-ifjúsági per. Pedig a külpolitikában is válto­ zások történtek. 1970 őszétől számos tekintélyes külföldi jogtudós, nemzet­ közi jogász szervezet tiltakozott; az iQúsággal való foglalkozás, a fiatalok önkéntes csoportosulásai, a velük folytatott eszmecserék a világ egyetlen de­ mokratikus országában sem büntetendő cselekmények. A Hittudományi Akadémiára várt volna az a feladat, hogy gyűjtő intézmé­ nye legyen az új egyházfogalom szerinti megújhodásnak. A szűk fizikai ke­ retek ellenére a fiatal tanárok az idősebbekkel vállvetve igyekeztek ennek az elvárásnak megfelelni. 14 �lli. A Levelező Tagozat gondolatának fogadtatása .Amikor először vetődött fel a professzori Karban, hogy levelező képzést kellene elindítani a Hittudományi .Akadémián a világiak számára, a vélemé­ nyek megoszlottak a Karon belül is. Nem az volt a probléma, hogy legyen, vagy ne legyen, szükséges vagy felesleges, hanem hogy miképpen lehet ezt ebben az „albérletben” megvalósítani. A tanárok egy része osztotta a Szemi­ nárium elöljáróinak aggodalmát, hogy az amúgy is nehezen elkülöníthető papnet eldc é.s az akadémia területileg miként lesz képes megőrizni az ön­ állóságát? Akispapok zavartalan lelkiéletét és tanulmányi rendjét már eddig is ajtók-zárak. rendezvények időpontjainak meghatározásai szabályozták. Az aggodalmaskodók a Szeminárium és az .Akadémia koníliktusától tartot­ tak. Az Akadémiára mindezidcig ( 1977) csak férfiak járhattak és most a terv szerint a Levelező Tagozat nők számára is nyitottá lett volna. .Az aggodal­ maskodó tanárok hely, személyi és technikai nehézségekre hivatkozva fejtet­ ték ki ellenvéleménydíket. Közben az Akadémia adott helyet 1977 nyarán az először rendezett Kalolikiis Teológiai Napoknak, amelyen jeles hazai és kül­ földi szakemberek fejtették ki hittudományi kutatásaik eredményeit. Nyíri Tamás — aki az 1976/77-es tanévben az Akadémia dékánja volt és a Levelező Tagozat elindítását szorgalmazta - teljes mértékben bírta Lékai László, akkor már bíboros-érsek, a Püspöki Kar elnökének a bizalmát és tà­ mogatását. így történhetett meg, hogy bár a gyakorlati megoldás bizonytalan volt - Nyíri Tamás dékán és Szennay András prodékán mindjárt a tanév kezdetén. 1976 őszén felkeresték együttesen az Állami Egyházügyi Hivatalt és ott előadták a Levelező Tagozattal kapcsolatos tervet. Természetesen nem kaptak rá azonnal jóváhagyó választ, hiszen azt nekik is előbb meg kellett tárgyalniuk a párt illetékes vezetőivel. Válaszuk ennek megfelelően az volt, hogy „az ügy megfontolást érdemel, majd visszatérünk rá”. Ettől kezdve Nyíri Tamás 1976/77-ben mint dékán, 1977/78-ban pedig mint prodékán és ezentúl pedig mint a Levelező Tagozat leendő igazgatója - kari megbízás alapján cgyedül tárgyalt ebben az ügyben mind az egyházi főhatósággal. mind az állami vezetőkkel. A Kar tagjai - az aggodalmaskodók is - tudomásul vették a közel egy évig húzódó felsőbb szintű tárgyalásokat és a Szeminárium vezetőjével, Paxkai László rektorral történt gyakorlati megállapodásokat. Paskai László, mint ta­ nár és mint rektor, megoldást kereső lélekkel állt a 11. Vatikáni Zsinat szelle­ mében bontakozó megújhodás mellé. Ö már 1977 tavaszán lehetőséget adott Csanád Béla professzornak, hogy az Országos Katcketikai Bizottság keretén belül egy Konzultációs Iroda működhessen a budapesti és vidéki hitoktatók szellemi támogatására. Az 1977. május 15-én alakult Iroda előbb a Központi Szeminárium épületében a földszinten kapott eg>' szobát a Központi Szemi­ 15 �nárium épületében, de néhány hét után a tornateremnek nem használható II. emeleti szobát kapta meg. ahol a szakmai irányítást Kömíves Ivánné nyu­ galmazott tanár látta el. Egy évi tárgyalás és felkészülés után az Új Ember 1977. szeptember 25-i számában a következő hir jelent meg: „A Magyar Püspöki Kar a teológia iránt érdeklődő egyházi alkalmazottak és katolikus hívők, férfiak és nők elmélyülési és továbbtanulási igényének kíván elegei tenni, amikor megnyitja a budapesti római katolikus Hittudomá­ nyi .Akadémián a levelező tagozat első félévét. Az érdeklődők írásban jelent­ kezhetnek az .Akadémia Dékáni Hivatalánál (1053 Budapest, Eötvös Lóránd u. 5-7.) A felvétel feltételeiről és időpontjáról később sajtóközlemény jelenik meg.” Az újsághirből tudták meg a budapesti és a vidéki plébánosok, lelkészek, hitoktatók és hívek, hogy milyen új lehetőség nyílott a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek a végrehajtására. Sem ebből a rövid hírből, sem az 1978. március 12-én megjelent, hasonlóan rövid felvételi közleményből a papok és a hívek nem láthatták, hogy milyen színvonalú oktatás folyik majd és mire is képesít a tanfolyam elvégzése: „FELVÉTELI JELENTKEZÉS LEVELEZŐ TAGOZAT RA A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia felvételt hirdet az 1978-79. tanévben meginduló 6 féléves levelező tagozatára. A kérelemhez érettségi bizonyítványt, orvosi és hatósági erkölcsi bizo­ nyítványt, rövid önéletrajzot, 2 db fényképet (4x6 cm), továbbá egyházi ajánlást kell csatolni. Az előírt melléklettel ellátott felvételi kérelmeket 1978. április 15-ig pos­ tán kell megküldeni az Akadémia Dékáni Hivatalának címére (1053 Buda­ pest, Eötvös L. u. 7.). Akik előzetesen már megküldték jelentkezésüket, azok csupán a mellékleteket juttassák el a fenti címre. A felvételi vizsga a és életünk" c. hittankönyv anyaga, A felvételi vizsga helyéről és idejéről az .Akadémia írásban értesíti a jelentkezőket.” A némi sietséggel elindított tanfolyam visszhangja idehaza általában po­ zitív volt. Nagyon sokan örömüknek adtak kifejezést és erőre kaptak, de néhányan félreértették a kezdeményezés lényegét. .A félreértésre az adott okot, hogy egyesek ebben az oktatási formában az egyháziak valamiféle teológiai hadtáp-kiképzést láttak a papság mellé... Ez a segédcsapat — vélték a civil teológusok hada majd állandóan nyugtala­ nítja. zavarja a papságot. A teológiai levelező tagozat első felvételi vizsgái után Nyíri Tamás az Új Ember 1978. augusztus 6. számában közzétett terjedelmes interjúban fejtette ki először a Levelező Tagozat beindításának célkitűzéseit és szükségességeit. Az első okként azt hozta fel, hogy mindenhol a világon a II. Vatikáni Zsi­ nat után - érdeklődés tapasztalható - világi hívek körében a teológia iránt. 16 �- Ennek a világjelenségnek példájaként említette meg a bécsi egyetem teo­ lógiai fakultására jelentkező és ott tanuló mintegy 800 hallgatót. Ezek közül alig 80 hallgató készült papnak. A több mint 700 hallgató egyetemi tanulmá­ nyain keresztül iparkodott a papság teológiai színvonalát elérő tudást sze­ rezni. És még ezen az egyetemi képzésen túl, ott is működött ilyen levelező tagozat. A nyilatkozó Nyíri Tamás ezt mondta: „Nálunk is jelentkezik az igény, hogy világi hívek tovább akarják mélyíteni hittani ismereteiket, hogy ennek birtokában jobban tudjanak tájékozódni a világban.” A második döntő tényezőnek - nem a jövőt emlegette, hanem a jelent, amikor azt fejtegette, hogy a jelentkezők között meglepően sokan voltak, akik valamiféle egyházi alkalmazásban végeztek már munkát, adminisztráto­ rok, sekrestyések, kántorok. De jelentkeztek szerzctesnővérck is, akik az egjetlen engedélyezett rend tagjaként működtek. A harmadik okát a nagy jelentkezési hullámnak abban látta Nyíri Tamás, a megbízott igazgató, hogy nálunk a nők nem számíthattak a teológiai okta­ tás nappali tagozatára való felvételre. A nők körében eleven igény élt a teológiai jártasság megszerzésére. Ezt az is mutatta, hogy a Levelező Tagozatra jelentkezők hatvan százaléka nő és negyven százaléka férfi volt. A nyugati országokban működő teológiai levelező tagozatok nyíltan kife­ jezésre tudták juttatni célkitűzéseiket; a még kommunista diktatúrában élő magj'ar katolikusok erről hallgatni kényszerültek. Nyíri Tamás kifejtette, hogy a Hittudományi Akadémia Levelező Tagoza­ tának szabályzatában a célkitűzések olyan határozottan nem jutnak kifeje­ zésre, mint például a párizsi Katolikus Intézel levelező tagozatának szabály­ zatában, de azzal lényegileg összhangban vannak. Valójában ez adott félreértésre alkalmat és keltett ellenérzést az új intéz­ ménnyel szemben. A Levelező Tagozat a 11. Vatikáni Zsinat új egyházképét fogadta el, amelyben fontos szerepet kaptak a világi hívek. A zsinat több dokumentum­ ban is kifejezésre juttatta, hogy az Egyházban a világi hívek végezzenek el minden olyan feladatot, amit ők maguk cl tudnak végezni. A világiaknak ezek szerint nemcsak joguk, de kötelességük is beleszólni az Egyház életét és fejlődését érintő, rájuk tartozó, őket érintő kérdésekbe. Éne azonban fel kell készíteni a világiakat. Nyíri Tamás és támogatói úgy gondolták, hogy a Levelező Tagozat jó szolgálatot fog tenni ennek érdeké­ ben, hiszen ez a beleszólás — a Levelező Tagozat elvégzése után — nem fele­ lőtlenül, hanem majd komoly tudás alapján történik. Minden új gondolat - különösen ha évtizedes, évszázados szokással ellen­ tétes — nehezen talál elfogadásra, ezért érthetők a kezdeti nehézségek. A Le­ velező Tagozat rendszeres keretek között akart módot nyújtani a híveknek az 17 �alapos és módszeres teológiai felkészülésre. Azt szándékozott elérni, hogy az Egyházon belül a hivek és papok között jobb megértés alakuljon ki. .Meggyő­ ződéssel vallották a Levelező Tagozat clinditói, hogy a magyar Katolikus Egyház fejlődését segítik elő a 11. Vatikáni Zsinat szellemében. .4 Nyíri Tamás.sál készült beszélgetés 1978 augusztusában még csak az igazgató reményeit vetítette ki, ő pedig remélte, hogy mindenki őrömmel él majd a lehetőséggel, hivek és papok egyaránt. Az első félév végével azonban az eufórikus várakozások reális mederbe terelődtek. A szer\ ezöket is meglepte, hogy a tagozat megindításának első hírére va­ lóban hatszáznál több volt azok száma, akik levélben és személyesen érdek­ lődtek. Amikor azonban a tájékoztatás alapján látták, hogy nem valami laza, felületes és műkedvelő szintű, hanem nagyon is komoly teológiai szakokta­ tásról van szó - sokan önként mondottak le arról, hogy beiratkozzanak. .A je­ lentkezésüket fenntartók száma Így körülbelül felére - háromszázra - csök­ kent. A felvételi vizsgákon végül is kettöszázhalvanan feleltek meg a feltételek­ nek. Az elutasítottak között voltak, akik már másutt is tanultak, voltak olya­ nok, akiknek még nem volt érettségi bizonyítványuk, vagy akiknek az orvos nem ajánlotta az ilyen tanulást. A legkevesebben voltak azok, akiket hitbeli vagy teológiai alapműveltség hiánya miatt kellett elutasítani. Végül a felvételt nyert kettőszázhatvan hallgató sem tudta megkezdeni ta­ nulmányait az első félévben, csak szúznegyvenegy. .Az oktatás komolysága, a tanárok létszáma és a hely lehetősége miatt csak ennyien tanulhattak. így is minden tantárgyat - párhuzamosan három csoportban tanított cgy-egy ta­ nár. A tanulmányaikat az első évben el nem kezdő hallgatók a következő tan­ évben 1979/80-ban kezdték meg az első évet. A hallgatókban nem volt szorongás vagy félelem sem a tanulástól, sem attól, hogy később valamilyen formában bekapcsolódjanak - ha eddig nem tették meg - az egyházközségi életbe. A papok nagy része örömmel segítette a jelentkezőket. A magyar politikai lapok nem foglalkoztak a Hittudományi Akadémia új kezdeményezésével. Külföldön személyes bátorítást adott az Akadémiának a bécsi teológiai fa­ kultás az 1978 őszi találkozáskor. A lengyel Htez című katolikus folyóirat 1978 novemberi számában azt írta, hogy „a Levelező Tagozat — az élő hit je­ le Magyarországon”. A Párizsban megjelenő magyar Irodalmi Újság a létszámban és a feltéte­ lekben az állami korlátozást vélte feltételezni. Holott mind a létszám, mind a korhatár, mind a feltételek mineműségét az Akadémia szabta meg. A Levelező Tagozat minden nehézség ellenére 1978 szeptemberében az Akadémia Veni Saiicte-}c\&\ közösen megkezdte működését. 18 �IV. A Levelező Tagozat szervezeti felépítése 1. A Hittudományi Akadémia és a Levelező Tagozat Az Állami Egyházügyi Hivatalnál 1976 őszén megjelent Nyíri Tamás dékán és Szennay András prodékán, és a kari tagok ülésén hozott döntés értelmé­ ben kérték a Levelező Tagozat beindítását az Akadémia keretén belül. A Kar határozata mellett közölték, hogy Lékai László bíboros-érsek, püspökkari el­ nök támogatását is élvezi a Kar kérése. Amikor mind az egyházi, mind az állami jóváhagyás a Levelező Tagozat szabályzatára megérkezett, a Kar Nyíri Tamást mint prodékánt választotta meg a Levelező Tagozat igazgatójává, egyúttal ugyancsak három évre segí­ tőt választott a tanárok közül mint tanulmányi felügyelőt. A budapesti Levelező Tagozat a bécsi, zürichi, würzburgi levelező kurzu­ sokkal ellentétben nem önálló intézményként kezdte működését, hanem a magyarországi egyetemek gyakorlatának megfelelően kezdetektől fogva - az Akadémia Tagozataként működik. Ezért csak azok iratkozhatnak be a Tago­ zatra, akik középiskolai érettségivel vagy ennek megfelelő egyéb bizonyít­ vánnyal rendelkeznek. A Levelező Tagozat hallgatójának az Akadémiához való tartozását az is igazolja, hogy leckekönyvvel rendelkeznek, amelynek felvételi lapját a mindenkori dékán és az igazgató Írja alá. A Levelező Tagozat vezetőjének a feladatát az első Szabályzat úgy hatá­ rozta meg, hogy ő szervezi a tagozat működését, vezeti az anyagi ügyeket, intézi az egész ügyvitelt és képviseli a Tagozatot külső fórumokon. Az igazgató ezzel nagy feladatot vállalt magára. Először meg kellett szer­ veznie a tanári kart. Általában minden tantárgynak 3-3 tanárra volt szüksége, akik az Akadémia tanáraiból, magántanáraiból, megbízott előadóiból, vala­ mint az egyházmegyei teológiai főiskolák tanáraiból és esetleg lelkipásztor­ kodásban dolgozó volt teológiai tanárok közül kerültek ki. A tanári kar asze­ rint bővült, amint új tantárgyak épültek be a tanmenetbe. A harmadik évfo­ lyam beindításakor a Levelező Tagozat tanári kara 37 főből állott, amikor a Hittudományi Akadémiának mindössze 12 rendes, 1 megbízott tanára volt a magántanárokon kívül. A mindenkori dékánok - mint az „anyaintézmény” vezetői a vezető sze­ repüket megőrizték, jóllehet a Levelező Tagozat mint „leányintézmény” mindinkább önállósult. Az elmúlt húsz év alatt a szervezeti kérdésekben alig történt változás, A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke által 1993. április 6-án jóváhagyott szabályzata szerint is; A Tagozat felett a felügyeletet első fokon a Hittudományi Kar és annak mindenkori dékánja gyakorolja (4. par.l. pont). 19 �Az érvényes Szabályzat szerint is: „a mindenkori dékánnal együttesen képviseli a Tagozatot az egyházi és világi hatóságok előtt” (5. pár. 4. pont) A Levelező Tagozat legsúlyosabb problémájának a helyhiány bizonyult. A helyiségek „racionális felhasználása” volt minden terv alapgondolata. A helyhiány pedig nőttön-nőtt, amint újabb évfolyamok kezdtek tanulni. Elő­ ször a Konzultációs Iroda - a Csanád-féle létesítmény adta át a nagy termét és költözött kis cellákba. Azután a nagy aulát engedte át a Szeminárium elő­ adások céljaira. A helykihasználásban az Akadémia nem tudott segíteni. A kis-aulát az Egyetemi templom hitoktatása, ének-zene gondja nem tudta nélkülözni. 1990 őszétől 1997-ig főként az ELTE Jogtudományi Karának előadói termeiben folyt a tanítás. Az .Akadémia ez ügyben nem tudott segí­ teni a Levelező Tagozatnak és minden maradt a szűkös, „elöadásforgós” tan­ termekben egészen 1998-ig. Az Akadémia három évenként meg-megújította Nyíri Tamás igazgatói megbízatását, így 1978-1990 között ő volt az igazgató. .Az egyetemi-akadé­ miai előírások szerint mivel 1990. augusztus 10-én Nyíri Tamás betöltötte a 70. életévét és nyugdíjba vonult. Ekkor a Kar Fila Bélát bízta meg a Le­ velező Tagozat vezetésével. Az új igazgató azonban váratlan, súlyo.s beteg­ sége miatt nem tudta átvenni hivatalát Nyíri Tamástól. Ekkor egy évre, az 1990/91. tanévre Török József, akkori dékán lett a Levelező Tagozat igazga­ tója. A Kar ezután úgy döntött, hogy Rózsa Huba professzorra bízza a Leve­ lező Tagozatot. Ö ezt az igazgatói tisztségei 1998. márciusáig töltötte be. Utóda a Kar döntése alapján Kránitz Mihály az alapvető hittan tanszék ve­ zetője lett. 2. A Levelező Tagozat tanulmányi rendje Amennyire folyamatos és szinte változatlan volt az Akadémia és a Levelező Tagozat kapcsolata húsz éven át, úgy ezt a tanulmányi rendről nem lehet el­ mondani. Ez a változás nem is annyira a tantárgyak kiválasztásában nyilvánult meg, hiszen 1978-ban is és 1998-ban is az a Levelező Tagozat célja, hogy rendsze­ res bevezetést nyújtson a teológia iránt érdeklődő, esetleg már egyházi mun­ kakörben dolgozó világi hívek számára. Ezért a tanulmányi rend felépítése hasonló (de nem azonos) a nappali teológiai tanulmányokhoz. Az egész tan­ anyag hat félévre oszlott, A hallgatók félévenként kötelező vizsgákon szá­ moltak be haladásukról és a tanárok tudásukat érdemjegyekkel értékelték. Azok a hallgatók, akik a kijelölt tantárgyakból valamennyi vizsgájukat letet­ ték, végbizonyítványt kaptak a Levelező Tagozat elvégzéséről. Amikor az Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárult a Levelező Tagozat be­ indításához, kikötésük volt, hogy a Tagozat a kért 4 éves helyett csak három 20 �éves lehet és hogy a Végbizonyítvány semmiféle hivatalo.s képesítést nem nyiijt. .A Levelező Tagozat Szabályzatába be kellett venni: ,.A Levelező Ta­ gozat elvégzését tanúsító végbizonyítvány egyházi vagy más munkakör be­ töltésére önmagában nem jogosít, és nem érinti az egyházi személyek é,s al­ kalmazottak működésére érvényes jogszabályokat és gyakorlatot.” Hosszú, több fordulat után jutott el a Levelező Tagozat ahhoz, hogy az 1993-as Szabályzatának Bevezető rendelkezéseiben ez áll: „l.§ A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Leve­ lező Tagozata (a továbbiakban: Tagozat) egyházi felsőoktatási intézmény, a vallási tudományok felsőfokú intézete (vö. 821. k.). 2 .§ (1) .4 Tagozat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jóváhagyásá­ val, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának keretében, főiskolai szakként működik. ( 2) A Tagozat körpecsétjen ez a felirat olvasható: Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Hittudományi Kar - Levelező Tagozat. 3 .§ ATagozat célja, hogy a világi hívők számára, nemre való tekintet nél­ kül, lehetővé legye felsőfokú teológiai ismeretek megszerzését, felkészítve őket hitoktatói tevékenységre is." A Levelező Tagozat és a Hitoktatói konzultációs Iroda - Nyíri Tamás és Csanád Béla kezdeményezései - jó kapcsolatot tartottak fenn a kezdettől. 1978 őszétől. Évről évre a Levelező Tagozat hallgatói - Nyíri Tamás igaz­ gató tudtával és hozzájánilásával — mind többen keresték fel az Irodát. Főleg a volt szerzetes nővérek - akik egy-egy plébánián már besegítettek hitokta­ tásban - pedagógiai segédanyagokat kölcsönöztek az Iroda anyagából. De voltak sokan, akik a papi hitoktatók továbbképző tanfolyamaiba kapcsolód­ tak. Ez is Nyíri Tamás igazgató tudtával történt, mert a Levelező Tagozat hallgatóinak a Tagozat elvégzése önmagában meg nem adott képesítést. Amikor 1980 őszén megkezdődött a 3. év a Tagozaton, az Irodában Kömivesné Bemolák Éva tanárnő vezetésével összeállítottak egy pedagógiai­ módszertani képzési ter^'et és „kipróbálásként” megindították a Hitoktatói Tanfolyamot, és azt meghirdették az 1980/81. tanévre. Lékai László bíboros 1981. május 1-én az Egyetemi-templomban tartott szentmise keretében beje­ lentette, hogy a harmadik évet befejező hallgatók - nők és férfiak - tovább tanulhamak a Hittudományi Akadémia nappali tagozatán és megszerezhetik a teológiai fokozatokat, továbbá azt is közölte, hogy akik arra alkalmasak, s kellő gyakorlattal rendelkeznek, megkaphatják az egyházi missio canonica~l és - állami hozzájárulással - hitoktatóként működhetnek. Nyíri Tamás látva a Levelező Tagozat sikeres működését, megpróbálta az ÁEH-nál elérni, hogy negyedik évet indíthasson a Levelező Tagozaton és pe­ dagógiai képzést nyújthasson a hallgatóknak a hitoktatás sikere érdekében. 21 �Az ÁEH azonban nem adta meg a negyedik évfolyam megindításához az en­ gedélyt. Bernolák Éva az általa vezetett tanfolyam tapasztalatai alapján bemutatta 1981 nyarán Nyíri Tamásnak tanulmányi ter\-ezctét. Miután az igazgató is­ merte az Iroda addigi tevékenységét és az áttanulmányozott tervezet elnyerte megelégedését, minden segítséget megadott az Irodának, hogy a Hitoktatási Tanfolyamot folytassa. Meghirdettek a három évet elvégzettek számára a részvételi lehetőséget. A megbeszélések értelmében a résztvevő hallgatók vizsgát tettek az OHB püspök elnöke - az Iroda igazgatója és a Levelező Tagozat igazgatója előtt. A vizsgiiziatók az eredményesen vizsgázónak egy közösen aláirt bizonvitványt adtak. Az igazoláson a fejléc a következő volt: ORSZÁGOS HITOKTATÁSI BIZOTTSÁG ÉS A PÁZMÁNY PÉTER HITTUDOMÁNYI AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATÁNAK HITOKTATÓI TANFOLYAMA Mivel a tanfolyamon különböző egyházmegyés hallgatók voltak, a vizs­ gákra kiküldöttet kértek és azok szintén aláírták a bizonyítványt. Ezzel a Levelező Tagozat pótolta az Iroda segítségével a negyedik évfo­ lyamot és ezzel lett tökéletesebbé és teljesebbé a Levelező Tagozat, Hivata­ losan 1991-ben változott meg a Levelező Tagozat tanulmányi rendje és nég>' éves képzésre bővült. 3. A Levelező Tagozat vallási életének nevelése A szervezeti-Tanulmányi kérdések mögött mindig ott lappang az a kérdés; va­ jon miért jönnek ide az emberek? Miért vállalkoznak rá, hogy négy éven át félévenként három teljes hétvégét - (szombat-vasárnap) — teológiai előadá­ sok hallgatásával töltsenek? Mién vállalják a sokszor csak többszörös átszál­ lással megoldható, fárasztó, költséges utazást, tandíjak, jegyzetek árát, a fél­ évenkénti vizsgákat? Ezeket a kérdéseket a felvételi vizsgán minden hallgatótól megkérdezte és kérdezi a felvételt végző professzor - kezdetben Nyíri Tamás. A válaszok — sokfélék voltak, de mindegyiknek a mélyén meg lehet ta­ lálni, hogy a Szentlélek indította, küldötte és küldi ide a „kereső” embereket. Eleinte félelemmel gondoltak a szervezők és ennek Nyíri Tamás hangot is adott a katolikus sajtóban, hogy az ország különböző vidékeiről összetalál­ kozott emberek miként fogják megtalálni a közös alapot. A liturgia közös megünneplésére való készülődés, énekpróba, majd a kö­ zös ünneplés szombat esténként - ami a vasárnapi szentmise ünneplése olyan emberek találkozása, akikből sugárzik a hit és a hit élményében való közösségi találkozás megsokszorozza erőiket, felfokozza szomjúságukat, a hit tudományos igényű tanulmányozása iránt. Amikor pedig a liturgikus kö­ 22 �zösségi életet felváltja egy szerény „zsíroskenyeres” agapé, a hallgatóság igazi szeretet-közösséggé alakul át. A vidékiek elszállásolásának a gondja sok fejtörést okozott, de a liturgikus és agapés összejövetel olyan szeretetközösséget teremtett, amely megoldott minden problémát. A tanulmányi közösség szeretet-közösséggé alakult át. A Levelező Tagozat hallgatói számára lelki napokat tartottak és amikor megnyílt a Leányfalu-i lelkigyakorlatos ház, zárt lelkigyakorlatokat is tartot­ tak az egyes osztályok. Az első végzős hallgatók - már a kiegészítő 4. évfo­ lyam után, 1982. október 20-án részt vettek Rómában a Szentatya szerdai szokásos kihallgatásán. A pápa magyarul szólt hozzájuk és a következőket mondotta: „Akik megismertétek a teológia mélységeit és szépségeit, kötelezzétek el magatokat Isten országának lelkes hirdetésére. Ezért adom rátok apostoli ál­ dásomat.” ALevelező Tagozat megvalósította és folyamatosan megvalósítja a II. Va­ tikáni Zsinat Lumen Gentiiim kezdetű konstitúciójának azt az elvét, hogy az Egyház elsősorban nem jogi társaság, hanem hit- és szeretet-közösség. Dr. Borovi József 23 �EMLÉKEK professzorok és hallgatók emlékezései A TEOLÓGIAI LEVELEZŐ TAGOZAT SZEGEDI KEZDETEI „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek, és mielőtt a vi­ lágra jöttél, magamnak választottalak”. Ezt nem én mondom, hanem az Úr, és mégcsak nem is nekem szól ez az ige, legalábbis nem elsősorban nekem, hanem Jeremiás prófétának. Mégis most így harangoz illetve így visszhang­ zik a szívemben ez a néhány szó - hitem szerint a Teológiai Tagozatra szó­ lóan - több mint 2600 évvel ezelőttről (vö. Jer 1,5). Mai nyelven úgy is mondhatnám, hogy afféle „szegedi mozgalomként” indult. Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy az éppen húsz évvel ezelőtt a Budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem (akkor még Pázmány Péter Hittudományi Akadémia) Levelező Tagozataként a pártállam által is engedé­ lyezett vállalkozás gondolata már évekkel (legalább öt évvel) előbb kinek a lelkében fogamzott meg először: az akkori szeged-csanádi püspök, Udvardy Józsefnek, vagy az akkor még a szegedi cgyházmegyeközi szeminárium spi­ rituálisának, Gyulay Endrének lelkében-e. .Az viszont biztos, hogy az 197374. iskolaévben Udvardy püspök úr már hivatalosan is bejelentette szándékát az Állami Egyházügyi Hivatalnak, hogy a szegedi Hittudományi Főiskolá­ hoz kapcsoltan az arra alkalmas és készséges világi hívők főiskolai szintű le­ velező tagozati képzését megszervezi, és kérte ehhez a hozzájárulást. A püspöki beadványra válasz nem érkezett. A püspök ezt úgy értelmezte; kifogás vagy letiltás nem érkezcíL tehát csináljuk. Ttiray Alfréd teológiai ta­ nárt, a szegedi szeminárium mai rektorát kérte fel a Teológiai Tagozat admi­ nisztrációs ügyeinek intézésére. .A munka elindult. Csendben, de nem titok­ ban. hiszen a püspök hivatalosan bejelentette. A tanári munkában induláskor csak hárman vagy négyen vettünk részt, és csak lassan alakult ki a „rendsze­ res, módszeres, célszerű” levelező tagozati munka. Hangos toborzásról nem lehetett szó, de közelröl-távolról hamarosan jelentkeztek, nemcsak a világ­ ban szétszóródott nővérek soraiból, de a fogadalommal el nem kötelezett vi­ lági hívek közül is, egyre többen. Ahogy visszaemlékszem, őszinte és igazi örömmel töltött el ez a munka mindnyájunkat, tanárokat és hallgatókat egyaránt. Az Állami Egyházügyi Hivatal kifejezetten nem bántott minket, de egyre nyugtalanabb lett amiatt, hogy a szegedi csendes Hittudományi Levelező Tagozatának híre eljutott a Lajtha partján túlra is, egészen Rómáig, méghozzá egészen pozitív értéke­ léssel. Az ÁEH számára egyre kellemetlenebb lett ez a „Szegedi Levelező Tagozat". Attól elzárkózott, hogy hivatalosan és kifejezetten is megadja az 24 �engedélyt, de már a letiltás sem volt lehetséges a várható, a nagy külső és belső tiltakozások veszélye nélkül. Az állam részéről igényelt minden rész­ letkérdésbe való beleszólást és szétágazó már-már egész országra kiterjedő érdeklődést sem ellenőrizni, sem mindenestül leépíteni már nem volt képes. A nagyokosok úgy gondolták, hogy Budapesten, központi szervezéssel és központi helyen, bevált apparátussal kézben tudják tartani, illetve különféle bürokratikus eszközökkel, esetleges elriasztásokkal szép csendes kimúlást, „euthanaziát” biztosítanak neki. „De az Úristennek más volt akaratja”, mondhatnánk Petőfink János vité­ zének szavaival. Bizonyára sok hívő lélek imádkozott akkor az égiekhez az Énekek éneke jegyesének szavaival; „Fogjátok meg a rókákat, a rókafiakat, mert fel akarják dúlni a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virág­ zik” (Én 2,15). A Teológiai Levelező Tagozat felvirágzott, nem remélt mó­ don. És a budapesti megvalósulásában, immár húsz éve, jó gyümölcsöket ér­ lel a magyar tájakon. Dr. Kerekes Károly O.Cist. SZEMÉLYES ÉLMÉNYEIM A LEVELEZŐ TAGOZATTAL KAPCSOLATBAN Az első és legboldogítóbb élményem az ujjongó öröm volt. Amikor arról ér­ tesültem, hogy a Katolikus Egyház működését mindenben gátolni akaró kommunista rendszer hozzájárult ahhoz, hogy nemre való tekintet nélkül minden világi hivő elvégezhesse a Hittudományi Kar Levelező Tagozatát és ezáltal teológiai ismereteit nagy mértékben bővíthesse, majd megkaptam Dr. Nyíri Tamásnak, a Levelező Tagozat igazgatójának felkérő levelét, hogy vállaljam az Egyháztörténelem tanítását, életem egyik legboldogítóbb érzése fogott el. Munkahelyemnek és lakásomnak, a Pasaréti úti Ferences Rendház­ nak kápolnájában az oltár elé borultam, és könnyes szemmel mondtam kö­ szönetét Uramnak, Istenemnek azért, hogy a Katolikus Egyház hazánkban milyen nagyszeríí lehetőséget kapott, és ebben én is részt vehetek. Második igen maradandó, felejthetetlen élményem növendékeimnek, hallgatóimnak lelkesedése és szorgalma volt. Előadásaimat csillogó szemek­ kel, nagy érdeklődéssel hallgatták. Az előadások és megbeszélések után igen sok kérdést intéztek hozzám. Sokan külön is felkerestek a Pasaréti úti Feren­ ces Rendházban, hogy problémáikat megbeszéljék, ismereteiket bővítsék. A vizsgákra - kevés kivétellel - alaposan felkészülten jelentek meg növen­ dékeim. Harmadik nagy élményem az volt, hogy megírhattam a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatának 25 �tankönyvét. Ennek alapja a magyar katolikus hittudományi főiskolák szá­ mára megírt négykötetes jegyzetem volt. Az 1970-es évek elején a Magyar Katolikus Püspöki Kar elrendelte, hogy latin helyett magyarul kell a szemi­ náriumokban a hittudományi tantárgyakat tanítani. .A magyar nyelvű egyház­ történelmi tankönyv elkészítése azért hárult rám, mivel akik vállalták a ma­ gyar nyelvű jegv'zetek megírását, nem teljesitették vállalásukat. A négyköte­ tes egyháztörténelmi jegyzet alapján írtam meg a Levelező Tagozat számára a tankönyvet. Ez könyv alakjában „Egyháztörténclem’’ címmel 204 oldalnyi teijedelemben 1992-ben jeleni meg. Dr. Szántó Konrád OFM EMLÉKEIM A HITTUDOMÁNYI AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATÁNAK ELINDULÁSÁRÓL Sok kép, érzelem jelent meg bennem, mikor elkezdtem felidézni, mire is em­ lékszem a Hittudományi .-Xkadémia Levelező Tagozata megszületésének ide­ jéből. Néhány ezek közül: I. Az áttörés élménye: A mai fiatalok számára már távoli emléknek tűnik, hogy 20 éve olyan politikai körülmények közt éltünk, amelyben az ifjúsági és felnőtt hittanokat legfeljebb iti-ott tűrték meg, amelyeket azonban a titkos rendőrség többnyire megfigyelt, üldözött. Egy templomon kívüli i^úsági vagy felnőtt tábor vagy lelkigyakorlat pedig kifejezetten súlyos rendőrségi retorziókkal járt, ha kiderült. —20 éve világiak nem vállalhattak lelkipásztori munkatársi szerepet az egyházban, elsősorban a politikai nyomás következ­ tében, hiszen állásukat veszélyeztette volna. - Az AEH ki is kötötte a Leve­ lező Tagozat megindulásakor, hogy ennek vizsgái nem jogosítanak fel a világiak egyházi alkalmazhatóságára... Elképzelhető, mekkora áttörést, és örömet jelentett c korban sokak számára, hogy fiatalok, egyetemisták, felnőt­ tek elkezdhettek teológiára járni. 2. A hallgatók lelkesedése, figyelme. Akik ezekben az értizedekben ifjú­ sággal vagy csoportokkal foglalkoztunk, hozzá voltunk szokva az elkötele­ zettséghez, a lelkesedéshez. Hiszen aki a csoportok munkájában részt vett, az sok mindent kockára telt: karrieijét, esetleg egyetemről vagy munkahelyről való eltávolításának lehetőségét. A Levelező Tagozat hallgatóinak jelentős részét is - legalábbis az én em­ lékeim szerint — hasonló elkötelezettség jellemezte. Már összetételük is utalt erre. Voltak köztük egyetemi hallgatók és előadók, általános és középiskolai tanárok (akiknek hivatalból kerülniük kellett volna a teológia tájékát is), ma­ gas beosztású vagy országosan ismert egyének (írók, művészek), titokban 26 �működő szerzetesrendek tagjai vagy jelöltjei (akiknek csak arcáról lehetett leolvasni hovatartozásukat, vagy egy-egy személyes bizalmas beszélgetésen vallották meg ezt), kiscsoportok vagy lelkiségi közösségek munkásai-munkatársai, illetve olyan világiak, akik minden nyomás ellenére egyházi mun­ kát végeztek vagy arra készültek. Voltak olyanok, akik nagyon távoli váro­ sokból, községekből vállalták a felutazás fáradtságát, voltak kismamák szü­ lés előtt vagy után. S voltak olyan hitüket keresők, akik ugyancsak vállalták a politikai rosszpontot, hogy eljárjanak a teológiára. Ez az összetétel magyarázta, hogy az első idők csoportjai közül többen rendkívül erős közösségi szellem, összetartozás-tudat uralkodott. Ez tükrö­ ződött a szombat esti „agapék” testvéri hangulatán is... 3. A lelki szomjúság: A Levelező Tagozatnak mindig hiányossága volt a hallgatók lelki képzése, gondozása. Akkoriban a körülmények ezt jobban meg is okolták. - Fájó élményeim közé tartozik, hogy egyéb sűrű kötelezett­ ségeim miatt csak egyszer tudtam eleget tenni az évről évre ismétlődő kérés­ nek, hogy vezessem egy hallgatócsoport nyári lelkigyakorlatát. Öröm volt viszont hallanom, hogy ha végül is nem találtak maguknak előadót, megtar­ tották maguk a lelkigyakorlatot. Az általam vezetett lelkigyakorlat számomra is felejthetetlen: figyelmük, Isten iránti odaadásuk megtapasztalásával. Sokakról tudom az első idők hallgatói közül, hogy hitoktatók, lelkipász­ tori munkatársak vagy az Egyház világban élő tanúi lettek (néhányan pedig szerzetesek vagy papok). Adja Isten, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Hittudományi Karának Főiskolai Levelező Tagozata folytassa a 20 éve megkezdett utat. Dr. Tomka Ferenc professzor EMLÉKEIM A LEVELEZŐ TAGOZATRÓL, ÉS BÚCSÚM TŐLE... Miután - több minden más mellett - 25 éven tanítottam Pannonhalmán liturgikát, Budapestre a bencés Tanulmányi Házba kapott beosztásom kapóra jött, hogy felkérjenek a Hittudományi Akadémián megindult Levelező Tago­ zaton a liturgika tanítására. Más irányú elfoglaltságaim miatt az órákon és vizsgákon kívül nem sok kapcsolatom volt a hallgatókkal. Általános benyo­ másom az volt, hogy szívesen és érdeklődéssel hallgatták a liturgiát. Nem egyszer elhangzott olyan megjegyzés is, hogy ha ez az egyház tanítása, akkor „a mi papunk miért nem így csinálja!” Igazában az egyénenkénti vizsgázta­ tás adott alkalmat arra, hogy érdeklődjek, kit mi ösztönzött, hogy beiratkoz­ 27 �zék a Levelező Tagozatra. A válaszok arra mutattak, hogy ennek az oktatás­ nak a megindítása a „kis lépések" korszakának nagyon jelentős eseménye volt; ezzel a lehetőséggel, amely ma már minden egyházmegyében működik — nem szűk ajtó nyílt meg, hogy ezen keresztül a világiak az Egyház életé­ ben minél aktívabb szerepet vállaljanak. - A hallgatók válaszából néha azt éreztem, hogy ők készek lennének egyházi vonalon adottságaiknak megfe­ lelő munkára, „de senki nem fogad fel" bennünket, - mondták. Valóban úgy érzem, hogy a hivatalos egyházi szervek részéről több ösztönzés kellene be­ kapcsolásukra; több információ, hogy hol és milyen fonnában keresnek lel­ kipásztorok világi kisegítőket. (Egyházi vonalon is lehetne talán gondolni a régi világ afféle „munkaközvetítő" szervezetére ...) Nagyon jónak találom, ha a hallgatók a tanfolyam lezárása után is kapcso­ latban maradnak egymással, illetve bizonyos továbbképzésre hívná össze őket eddigi Alma materük... Nem egyszer meghatott az is; milyen áldozatot hoztak egyesek, amikor messziről utaztak fel, néha kisgyermeküket is magukkal hozva, hogy részt vegyenek a kurzuson. Most, hogy az 1998/99. tanévben, belépve a 80 évembe, utoljára vállalok részvételt a Levelező Tagozat munkájában, megköszönöm a hallgatóknak is, hogy áldozatvállalásukkal, készségükkel megerősítették bennem a hitet és bizakodást: a magyar katolikus Egyházban vannak és lesznek világiak, akik tudatára ébredtek fontos feladatuknak, hogy kovászként dolgozzanak Isten országának ügyéért - a ma annyira megfogyatkozott papság oldalán - külö­ nösen is. Dr. Sólymos Szilveszter OSB a liturgika tanára „CSAK A SZÉPRE EMLÉKEZEM...” Az elmúlt napokban váratlanul eljutottam a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem új épületébe. Ahogy végigjártam a ragyogó, újonnan festett folyosókat, és bekukkantottam a nagy, világos tantermekbe, felébredt bennem annak a régi, megelőző Levelező Tagozatnak a képe: a KEZDET, — a 20 évvel ez­ előtti nyitás. Bátran mondhatjuk: a magvetés. Akkoriban a Hitoktatási Bizottság Konzultációs Irodáját vezettem. Dr. Csanád Béla professzor úr kezdeményezésére alakítottuk meg: a II. Vati­ káni Zsinat szellemében hitoktatásunk megújítására. Az akkori körülmények szorításában, szűkös lehetőségeink szerint a lelkipásztorkodó és hitoktató papság számára hirdettünk meg továbbképző kurzusokat, ahol a korszerű ta­ nítási és pasztorációs eljárásokat beszéltük meg. Utána ellátogattunk egy-egy 28 �plébániára tapasztalatokat gyűjteni. Nagy örömünkre - a világiak számára megnyílt levelező tagozatos hallgatók egyre többen jelentek meg az egész napos foglalkozásainkon. Ezt tapasztalva indítottuk el 1982-ben - tapoga­ tózó kísérletképpen - 32 lelkes résztvevővel a hitoktatásra, egyházközségi munkára vállalkozók számára a felkészítést. Természetesen ezért lélektani, pedagógiai, módszertani és gyakorlati liturgia körébe tartozó ismereteket nyújtottak a lelkes, hivatástudattal megáldott előadókon keresztül. Ebben a törekvésünkben aztán összetalálkoztunk a Levelező Tagozat célkitűzésével. Nyíri professzorral - a tagozat igazgatójával -, aki ismerte a munkánkat megbeszélések során megállapodtunk hogy a végzett és a harmadéves hall­ gatók számára meghirdeti a nálunk indult tanfolyamot, mint továbbképzési lehetőséget. így „házilag” megoldottuk a nyitva hagyott nagy kérdést; mi lee;yen ’ a teológiát végzett hallgatók lehetősége a megújuló egyházi életben? o. A nyár folyamán hozzáláttunk a lehetőségek megteremtéséhez. Átadtuk számukra tanteremnek az eddigi irodánkat, ami valójában a szeminárium régi tomatenne volt, a mi időnkben a kispapok tv-szobája, nyaranként a kán­ torképzősök tanterme. A hallgatók segítségével leszereltük a bordásfalakat, tábla került a falra, alája katedra, és asztalok sora, úgy 120-150 hallgató számára. Helyette megszerezte nekünk az alig használt vendégszobákat a professzor úr. A költözködést, berendezkedést is a hallgatókkal közösen vé­ geztük el. Mindent magunk, önkéntes vállalással alakítottunk ki. Mikor elkezdődött az 1983/84-es tanév, 128 hallgató jelentkezett a hitoktatói tan­ folyamra! Közben összeállitottam a munkatervünket és megterveztem az ismeretek legszükségesebb körét: ,yAmit egy kezdő hitoktatónak tudni keir - címmel. Sikerült jól képzett, gyakorlott előadókat felkérnem egy-egy témához, és plé­ bániákat biztosítani, ahol szívesen látják a hallgatókat - és tanulhatnak is! -, óralátogatásokra és az egyházközségi munka megismerésére. A szervező munkában gondot jelentett, hogy az ország minden területéről jönnek össze a résztvevők. Ezért a Levelező Tagozat munkarendjéhez alkalmazkodtunk, és a vidékiek számára tervezett hét\'égi foglalkozást beillesztettük az ö tanul­ mányi rendjükbe. így alakult egy pesti csoport-A/— akik minden héten egy délutánt töltöttek a tanfolyamon, egy délutánt pedig hospitálni mentünk a ki­ jelölt plébániára a hittanórákra. Főleg a fővárosban és környékén lakók vol­ tak akkor jelen. A havi egy hétvégén a messzebbről utazók gyűltek össze-a 3/ csoport. Ök sűrítve hallgatták mindazt, amit az A csoport egy hónap alatt végzett el. Bizony ez kemény munkát jelentett! - mert szombaton reggel el­ kezdtük a munkát, és a déli ebédszünet után folytak az órák egész estig. Vasárnaponként mindig más plébánia gyermekmiséjén vettünk részt és vagy ott, vagy a központi épületben tartottuk meg a foglalkozásokat délutánig. Nagyon tiszteltem, nagyrabccsültem és szerettem a hallgatókat! Nagy ál­ dozatvállalás volt ez részükről! A körükben végzett szociológiai vizsgálódá­ 29 �somból tudom, hogy 60%-ban már diplomával rendelkező emberek jelent­ keztek - érdekes módon nagy számban volt közöttük tanár (80-a,s evek!), egészségügyi dolgozó, gyógypedagógus, orvos, mérnök, közgazdász stb. Legtöbbjük családos ember. 2-4, sőt több gyerekkel. Ahogy megtudtam tő­ lük. egy-cgy esztendő kb. 20-30 ezer forintnyi anyagi terhet jelentett; - uta­ zás. szállás, étkezés, tankönyvek stb. Aztán jócskán kaptak a tanfolyamon is feladatot; nem csak a jegv'zetből tanultakról kellett beszámolniuk az év végi vizsgán a bizottság előtt, hanem minden hónapra megvolt a külön feladatuk. Mivel próbatanitást nem tudtak végezni. így írásban készíthettek tanmenetet, óravázlatokat, liturgikus időkre elmélkedéseket stb. — Merem állítani, hogy pedagógus pályafutásom alatt soha ennyi tehetséges, lelkes, lelkiismeretc.s ..tanitványom" nem volt! Ami felejthetetlen még számomra: az ebédeket helyettesítő agapék! Ez is spontánul alakult ki, a szükség teremtette meg. Mert mi legyen a vidékiek­ kel? - aggodalmaskodtam. Az egyik hallgató ötlete volt, hogy szombat-va­ sárnap alakitSLink egy közö.s asztalt. A foglalkozás előtti napokban minden szükségest megvásároltam, a tőlük kapott receptek alapján elkészítettem a „kenni-valókat". A kurzus előtti napon mindig volt bőven jelentkező a pes­ tiek közül, akik elkészítették a tálakat. A tanteremből kitoltunk néhány asz­ talt. és megtérítettük szépen. Egyik alkalommal az együk hallgató kitett egy dobozt, amibe az tett be é.s annyi forintot, amit nélkülözni tudott. A fölösen maradt pénzből aztán hónapról-hónapra bővítettük a háztartásunkat: evő­ eszközöket, tányérokat vásároltunk. Nem ez volt az érdekes, hanem hogy ezekben a családias, meghitt percek­ ben alakult ki a csoportból a közösség! Mindenki beszélgetett mindenkivel, megismerkedhettek különböző plébániai helyezettel, egyházi és emberi vi­ szonyokkal. A liturgikus időkben aztán ezt kibővítettük cgyüttimádkozással. adventi és húsvéti elmélkedéssel. Még közö.s karácsonyfát is díszítettünk, amit aztán elajándékoztunk egy hittanos közösségnek. A vizsgák befejezté­ vel nagyon ünnepélyes évzárást tartottunk. Az évek folyamán alakult ki an­ nak is a „liturgiája"; ünnepélyes szentmisével kezdtük - ahol az egész csa­ ládjuk jelen volt- majd az oltár gyertyájáról meggyújtott gyertyákkal vonul­ tunk fel énekelve a megelőzően feldíszített termünkbe. A kis „ünnepsé­ günket” mindig a megelőző évfolyam hallgatói készítették el. Volt aki kis ballagó-tarisznyákat varrt, más az emlékképecskéket készítették el. mások az ,.útra-való” szöveget írták rá. A teremben aztán a végzősök kis műsort állí­ tottak össze: zenéltek, énekeltek, kis jelenetet is eljátszottak, verset mondtak. Ötletük és tehetségük szerint. Az oklevelek kiosztása után aztán leültünk a szépen és gazdagon terített asztalok mellé. Természetesen a családtagjukkal együtt, s nem egyszer eljött a plébánosuk is velünk ünnepelni. Olyan meghitt közösség alakult ki egy-egy év alatt, hogy kérésükre a kö­ vetkező években is rendszeresen összejöttünk „továbbképzésre” - ahol már 30 �ők voltak az előadók, beszámolókat tartottak a munkájukról, megbeszélték a munkájukkal kapcsolatos problémákat. Még hajókirándulást is szerveztünk Esztergomba! A rendszerváltásig - 1990-ig - 5 hitoktatói csoportnak voltam a vezetője, és az évről-évre növekedő létszám alapján több mint 800 teológiát végzett, pedagógiai alapismeretekkel, és legfőképpen hivatástudattal rendelkező em­ ber állhatott be a megújulás megsegítéséhez! Akkor az én munkám is meg­ szűnt a Konzultációs Irodában, Mikor a megváltozott politikai viszonyok következtében ismét egyetemi rangra emelkedett a Teológiai Kar, a Levelező Tagozat tanulmányi ideje is felemelkedett egy esztendővel, ahová bekerült a lélektan, pedagógia, mód­ szertan is külön tantárgyként, Dr, Rózsa Huba igazgató úr a Kar nevében meghívott didaktika előadónak (1992), Ismét a nagyon nélkülözött hallgatók elé kerülhettem a Jogi Kartól kölcsönzött tanteremben, 228 hallgató ült ak­ kor az emeletes padsorokban! — Az első előadásom alkalmával, mikor meg­ kerestem az előadótermet, belépve felfedeztem, hogy az 50-es években én is ültem azokban a padokban, mert mi bölcsészek is ott hallgattuk a politikaigazdaságtan előadásokat, így változnak az idők! Valójában én is egy „hajdanvolt” indulásról emlé­ keztem, és most pedig jó érzéssel léptem ki a katolikus egyetemhez méltó épületből. Hazafelé utamban elmélkedhettem a mustármag példázatáról. Közben kértem az Aratás Urát; kegyelmével segítse az új Magvetőket, hogy az elvetett mag jó talajba hulljon. Dr. Kömívesné Bernolák Éva ÚT A TEOLÓGIAI DOKTORÁTUSIG (Szeged-Budapest-Párizs) Jelenkori történetírásunk az 1948. esztendőt a „fordulat éve”-ként tartja szá­ mon. Vitathatatlanul az volt. Akkor, értelmünk és minden idegszálunk szeizmográ^a szellemi és világnézeti földrengést jelzett maximális erősséggel. Bár kortársaim - így én is tizenkét éven keresztül heti két órában jól fel­ készült hittanároktól iskolai tanmenet és órarend szerint tanultunk hittant, a nagy erővel megindult világnézeti küzdelemre nem voltunk szellemileg felkészültek. Arra kerestem megoldást, hogyan lehetne a hitünkre vonatkozó ismeretanyagot a szakmai egyetemi felkészültségünkkel azonos szintre és egyensúlyra hozni. A 20 évvel ezelőtt, 1978-ban megindult Teológiai Levelező Oktatás-t emlékezetem és ismereteim szerint - a következő erőfeszítések előzték meg, 31 �amelyek valamilyen mértékben előkészítették azt a levelező főiskolai szintű oktatást, amelyik most működésének huszadik évfordulóját ünnepli. 1948-ban: írásos kérelemmel fordultam a Piarista Magyar Rendtartomány akkori tartományfó'nökéhez, Ft. Sík Sándorhoz, hogy tegye lehetővé, hogy a Piarista Nö­ vendékek Teológiai Főiskolájának tananyagát magánúton elvégezzem. Azt kértem, hogy a szaktanárok a tananyagot jelöljék ki a kiegészítő irodalom megjelölésével és hogy az elvégzett anyagból magánvizsgát tehessek. — Ké­ résemet hosszú hallgatás után a Tailománytonök úr sajnálattal elutasította. 1963 és 1966 között, majd 1969 és 1973 között: Ugyanezzel a kéréssel többször próbálkoztam különböző Ordináriusnál ered­ ménytelenül. A legnagyobb biztatást Kisberk Imre székesfehérvári püspök úrtól kaptam, de gyakorlati megoldásra csak 1974-ben került sor. Kisberk püspök úr személyi titkára, dr. Aczél László üzent, hogy menjek be a Köz­ ponti Szeminárium épületébe egy megadott időpontban, és egy Püspökkari Konferencia szünetében előterjeszthetem a teológiai tanulásra vonatkozó ké­ résemet Udvardy József Csanádi cgyházmegyés püspök úrnak. Udvardy püspök úr kérésemnek helyt adott és megkezdtem magánúton teológiai tanulmányaimat a Szegedi Hittudományi Főiskolán. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a Szeminárium professzorai a curri­ culum rendjében átadták azt a jegyzetanyagot, amit az egyházmegyés kis­ papok végeztek, megjelölték a hozzá olvasható irodalmat és megállapodtunk abban az időpontban, amikor az elvégzett anyagból levizsgázhatok. Lehetőleg a logikailag egymásra épülő tananyagot egyszerre vettem át és szükség szerint hozzá olvastam német és francia nyelvű kiegészítő irodalmat. Átlagosan hat hetenként utaztam le Szegedre. Ilyenkor két napot töltöttem a püspökségen, illetve a szemináriumban, levizsgáztam az elvégzett anyag­ ból és kijelölték számomra a következő anyagot. Ezeknek a „vizsgáknak” számomra nagyon jó, továbbsegítő és szellemileg igen értékes légköre volt. Mindig azzal a semmihez sem hasonlítható örömmel jöttem el, hogy számot adtam ugyan a végzett munkáról, de olyan beszélgetés keretében, ahol arról beszélgettünk, ami a Professzort és engem mindennél jobban érdekelt. Elég hamar rájöttem, hogy hogyan tudom minél több irodalommal gazdagítani és korszerűvé tenni a tanulásomat. A régi típusú nyolc évfolyamos érettségim hozzásegített a német, francia és latin nyelvű szövegek gond nélküli olvasá­ sához. A biblikus tanulmányok érdekében hozzáfogtam a görög és héber nyelvi tanulmányoknak. Mivel a Katolikus Teológiai Akadémia nem tudott segítségemre lenni, kérvényeztem és a Budapesti Református Teológia Kar engedélyezte, hogy a 32 �görög, héber és biblikus inirodiictiós órákon rendkívüli hallgatóként részt ve­ hetek. Négy féléven keresztül hallgattam görögöt és hébert a Ráday utcában, majd párhuzamosan két féléven keresztül a Rabbiképzö Intézetben részt vet­ tem Schcibcr professzor óráin a héber bibliai szövegek nyelvi feldolgozása érdekében. Mindkét teológiai főiskola tisztelettel és segítőkészséggel foga­ dott. A nyelvi órák és bibliai szövegfordítások később a patrologiai tanulmá­ nyaimban nagy hasznomra voltak. Szegeden elsőnek kaptam - mint nőhallgató - végbizonyítványt elvégzett tanulmányaimról. A Szegedi Püspök Úr a teljes teológiai curriculum elvégzését igazolta, a tárgyak felsorolásával tételesen. Az ókeresztény irodalom, a dogmafejlődés és történelmi kor-analógia olyan mértékben segítette jelenkori problémáink megértését és feldolgozá­ sát, hogy tanulmányaimat ezen a területen folytattam tovább. Jelentkeztem Budapesten a Teológiai .Akadémián, és kértem, hogy' ott folytathassam tanulmányaimat. Az első válaszokban úgy kezelték a kérést, hogy a „szentelt doktorandusok” számára kijelölt vizsgák és tanulmányok el­ végzésével az általam választott Küroszi Theodorétoszról irt munkámmal szabályosan megszerezhetem a doktorátust. Rövid idő után Nyíri professzor úr közölte velem, hogy nincs arra mód, hogy az Akadémiára bejárjak, ott vizsgákat, szigorlatokat letegyek. Más módot kellett találnom tanulmányaim folytatására. Ösztöndíjat kaptam a Leuven-i Katolikus Egyetemre és felvételt az ottani doktori kurzusra. Ehhez kiutazási engedélyt csak a Püspöki Kar Külügyi Bizottsága adhatott. Dr. Várkonyi Imre lehetetlenné tette a kiutazásomat. Ezt követően, több lépés után az Institut Catholique de Paris felvett a Cyele des Études du Doctorat-Ta.. A kidolgozott és elfogadott doktori tézisem megvédésére nem kaptam kiutazási engedélyt, ezért az Institut Catholique de Paris úgy döntött, hogy a soutenance megtartására a juri áthelyezi önmagát Magyarországra és itt védhetem meg doktori munkámat. Ajuri hivatalos fo­ gadására nem volt magyarországi egyházi intézmény. Az elfogadott és le­ tétbe helyezett doktori értekezés megvédésével alkalmas időpontot kellett várni. A politikai helyzet enyhülése következtében először 1988 őszén kaptam útlevelet Franciaországba. Az Institut Catholique de Paris doktori munkám védését 1989. január 26ra tűzte ki és akkor elnyertem a „Docteur en Science théologique” címet, ami azonos a PhD minősítéssel, és tettem pontot a Szegedi Teológiai Főiskolán megkezdett tanulmányaim végére. Dr. Tímár Ágnes Ocist. apátnő 33 �BM AJÁNLÁSSAL A TEOLÓGIÁRA? 1976-78-as évek különösen is rám. ránk nehezedtek. Már nem csak a szo­ ciális testvérek elöljáróit, hanem a fiatalokat, a rámbizottakat hallgatták ki. Azt a fiatal tcstvéil, akivel akkoriban együtt laktam kb. tizennyolcszor hívták be miattam, próbáltak ígt' zsarolni engem, hogy miatta hagyjak fel ..államellenes és tenncszctellenes'’ tevékenységemmel. Ugyanis a Szociáii.s Testvé­ rek Társaságának noviemestemője voltam. Végre egy alkalommal sikerült meggyőzni ezt a meggyötört fiatalt, ne szóljon többé egy szót se. illetve csak annyit mondjon: ..Meg van a kora, őt kérdezzék...". Hát kérdeztek... Sőt nem csak kérdeztek, hanem hizciegni kezdtek. Többre vagyok hivatva... tudják, hogy miért nem kerülhettem be az egyetemre, de ha most együttmű­ ködők. akkor akár rendes hallgatója is lehetek a Budapesti Teológiának. Hát köszönöm, nem. Nem volt könnyű, de éppen ezekben az é\ ékben tapasztal­ tam meg a Szentlélek Úristen hűségét, erejét, vezetését. Igen, vezetését. Ked­ ves barátném. egy másik közösségnek a tagja, súgta meg, hogy van lehető­ ség. Szegeden elindult titokban a világiak teológiai képzése. Leutaztam Szegedre. Udvardy püspök. Kerekes apát úr. Turay .Alfréd és mások szánták ránk idejüket, egyenként tartottak órákat nekünk, egyenként vizsgáztattak. Megizleltem az Isten-ismeret, megismerés sajáto.s mámorát, amit senki cl nem vehet. S ezt nem csökkentette az sem. amikor az újabb kihallgatáson kihallatszott az alezredes dühöngéséből, hogy jól tájékozott. De akkor már folytak a tárgyalások, hogy Budapesten megnyitják a Levelező Tagozatot a világiak számára, mert akkora botrány és áttörés volt, hogy az Állam-bácsi és apparátusának tiltása ellenére létrejött a szegedi Teológiai kurzus, hogy akkor már inkább állami engedéllyel akartak valamit létrehozni. Féltettük mindazt, amit Szegeden tapasztaltunk, féltettük magunkat a kompromisszu­ mon kialakuló lehetőségtől, de nem volt választási lehetőség. De egyáltalán lesz-e megtorlás? Átvesznek-e bennünket Pesten, vagy fel sem vesznek, az illegális teológia tanulás miatt? - az illegális szerzetesi élet és szolgálat miatt? Együk testvér, konvertita, aki sokat Írógépeit Nyíri Tamásnak, biztatott, keressem meg Nyíri Tamást személyesen. Megkerestem, s elmondtam Nyíri Tamásnak, nem csak azt. hogy szeretnék beiratkozni az induló teológiai kur­ zusra, annak ellenére, hogy tudom, nem jó pont a szegedi próbálkozás, ha­ nem azt is, hogy megfigyelés és vád alatt élek, azzal vádolnak, hogy állami tilalom ellenére szerzetesi utánpótlást nevelek. S hogy nem szeretnék bajt hozni senkire. Nem kérdezett semmit, igaz, nem igaz, — értettük egymást. ■Annyit mondott, hogy köszöni, hogy ezeket elmondtam, egy-két emberén ki tud állni. Értem kiállt, felvettek. Első évben mindenből vizsgáznom kellett, máso­ dik évben jóváírták a szegedi vizsgáimat. Munka mellett, másokért hordozott 34 �felelősség mellett, nem szűnő BM-zaklatások mellett a Teológiai Levelező volt a szellemi megpihencs és töl te kezes helye. Az én esoporlomban. hozzám hasonló „kétes egzisztenciák” voltak, akik mind autodidakta módon komoly hitbeli, teológiai ismereteket sajátitottiink már el, ,s most ezek álltak össze az Egyház tanításának szentpeteri kupolájává. Rá lehet csodálkozni a hit kupo­ lájára, rendszerére, s meghajlik az értelem. Istenről gondolkodtunk, beszél­ gettünk a szünetekben, kerültük a kérdezést a mindennapokról, sejtettük, hogy a másiknak is kínos lenne a kérdezés. De egy-egy közös szentmise Mária Makkon téli hidegben Rózsa Huba professzorral, egy-egy külön kon­ zultáció vasárnap délután Nyíri professzorral. Tarjányi professzornak a Szentföldről tartott vetítése, és a szombat esti közös szentmisék életadó Egyház-élményt adtak. sokféle kiszolgáltatottság ellenére otthonélményt és egyre növekvő felelősségérzetet a magyar egyházért. S ennek voltak fáj­ dalmas eseményei. Éppen a magunk meghureoltsága miatt, nagyon fájó csalódá.s volt, amikor éppen Nyíri professzor kezdte meg a TVZ és VÍZ közötti párbeszédet, amikor teológiai párbeszédet kezdett - amennyire ezt annak le­ hel nm ezni - a marxizmussal. Orvosok, egészségügyiek döbbenten érzékel­ tük. hogy jegyzetek írói nem mindig vannak tisztában pl. az antibébi-tableilák hatásmechanizmusának szakmai kérdéseivel. Az ismeretben való növe­ kedés arra is ráirányította a figyelmünket, hogy mi. világiak (a szerzete.^ sem klerikus) mennyire hozzá kell hogy' tegyük a magunk szakmai ismeretét, fe­ lelősségét a tanultakhoz, hogy kell a pedagógus didaktikai ismerete a haté­ kony hitoktatáshoz, és az önismereti csoportban tanultak a hatékony keresz­ tény közösségformáláshoz. Köszönet a kezdetek kegyelméért, hogy részem, részünk lehetett benne. Az első évfolyamban végeztem, s pár évvel később szólt a Rózsa Huba professzor, hogy elvégezhetném, most már van lehetőség a teljes hatéves képzést. Nehéz döntés volt, hogy azt mondtam, nem, nekem utal kell készítenem, nem tanulhatok olyan soká, dolgoznom kell a hivatások gondozásában, majd valaki fiatalabb menjen a közösségünkből, S úgy lett. Hála érte. Köszönöm. Köszönet a Szcntléleknek. hogy a magyar egyházat a nyolcvanas evektől kezdve készítette a kilencvenes évek meghozta új lehe­ tőségekre. .4 Levelező Tagozat sok felelősen gondolkodó katolikus értelmi­ ségi hitbeli ismereteit pótolta, sokakat készített fel a hitoktatásra, a mozgal­ makban. kisközösségekben való feladat és felelősségvállalásra. Köszönet mindazoknak, akik vállalták ezt a kockázatos modernséget, akik inkább en­ gedelmeskedtek a Lélek vezetésének, mint az állami előírásoknak. Az clsÖ nemzedék számára, nekünk, bőrre menő tapasztalat volt, a hit kockázat jel­ lege. Kérem az Úristent, hogy adja meg ugyanazt a Lelket a mostani és a jö­ vendő nemzedékeknek, mert a hitvallás, hűség minden korban sajátosan az ellentmondás jelévé tesz bennünket. Sztrilich Ágnes SSS 1978-1981 35 �VISSZAEMLÉKEZÉS AZ ELSŐ ÉVFOLYAMRA Csodálatos érzés volt 20 évvel ezelőtt megtudni, hogy Levelező Tagozat in­ dul a Római Katolikus Hittudományi Akadémián, Plébános! ajánlás, erkölcsi bizonyítvány, felvételi, és egy álom valóra vált, S mindez a Budapesti Műszaki Egyetem tudta nélkül, ahol akkor gyakorló pedagógus voltam, ép­ pen az orosz nyelv tanára, .Azután megkezdődtek a szombat-vasárnapi oktatások. Az 1 -es csoportba kerültem, az úgynevezett „professzorok csoportjába": Nyíri Tamás, Rózsa Huba, Tarjányi Béla, Gál Ferenc, Pápai Lajos, Szennay főapát úr, Csanád Béla, Boda László, Vanyó László. Új arcok, új ismeretségek, bár igazán nem tudtuk, ki van velünk, s ki van ellenünk. Szombat esti szentmisék, zsíros kenyeres agapék kovácsoltak össze min­ ket. Majd következett a nagy próbatétel, a vizsgaidőszak. Tanulni... tanulni, lemondani világi dolgokról, noha barátságok is megszakadtak azért, hogy felsőfokon hatolhassunk be a hittudomány igen nehéz rejtelmeibe. .A régi idők hittanórái - erkölcstan, apologetika elevenedtek meg emlékezetünk­ ben, de milyen más színvonalon! Hosszú évtizedek után szinte hihetetlennek tűnt, hogy ismét olyan tanteremben ülünk, ahol feszület van a falon, és Isten alázatos szolgái tolmácsolják a szent tudományokat. Majd következtek a vizsganapok, amikor számot kellett adnunk tudásunkról. Azt hiszem, az alázat gyakorlására ez igen sok lehetőséget nyújtott. Mert lehetséges volt, esetleg, hogy egy évszámot - mint történelem szakos tanár is - talán jobban tudtam, mint Isten felszentelt szolgája, - amit tiszta lelkiismeretiéi mondok, sohasem tévesztettem szem elöl. S ha mindez ráadásul Pünkösd vasárnap­ jára esett, akkor remélhettem, hogy azok az esztendők - részemről 3 év leve­ lező és 4 év nappali - hozzásegítettek az üdvösség útjához, ahogy ezt plébá­ nosom mondta. legjobb jegyért küzdött mindenki, ami mögött annak bizo­ nyítási szándéka is meghúzódott (s ez nem az alázat gyakorlása), hogy már valamilyen diplomát megszerzett nő vagy férfi a teológiát is képes elsajá­ títani. Részemről igen nagy boldogságot jelentett az is, hogy 1 évvel megelőz­ hettem a teológiai tanulmányokban papságra készülő fiamat, aki akkor még éppen katonai szolgálatát töltötte. Sikerült jó példát is adni a hittudomány szorgalmas tanulására. Megtörténi, hogy ugyanazt az anyagot tanultuk Rózsa professzor úrnál (ószövetségi bevezetés), én a levelezőn, fiam pedig az esz­ tergomi szemináriumban, A vizsga nekem ötösre, neki pedig négyesre sike­ rült, A professzor úr meg is jegyezte: „A kedves Mama ezt jobban tudja," Az első évfolyam volt ez a Levelező Tagozat beindításakor, amely akkor csak 3 éves volt, és sajnos nem adott még diplomát. Igen nagy előrelépésnek számított, hogy a levelező elvégzése után lehetett folytatni tanulmányainkat, nőknek is, a nappali tagozaton, a kispapokkal együtt. 36 �Bár a levelező tagozaton szerzett tudásomat nem tudtam továbbadni a hit­ oktatás területén, mégis egyéni szentírás-olvasáskor, szentbeszédek hallgatá­ sakor, érzem magamban a megszerzett ismeretek jótékony hatásait. Hitünk titkait nagyobb mélységben tudom megközelíteni, s ebben a tekintetben jó tanácsokkal mások segitségére tudok lenni. Pap fiam mellett most ugyan csak a gyakorlati házi teendők - főzés, mosás — végzése tölti ki időmet, még­ is érzem, hogy a teológiai ismeretek átjárják mindennapos teendőimet, ala­ kítják szemléletmódomat a szolgálatban, s így valóban a hit tudása közelebb segít az üdvösséghez. Nagy Éva Antónia 1978-1981 1978-1998 20 év alatt sok minden történt, de mintha csak tegnap löiiént volna, hogy 1978 tavaszán az ÚJ Emberben olvastam, hogy beindul a Levelező Tagozat a Hittudományi Akadémián világiak részcrc. Rögtön megírtam kérelmemet és beadtam jelentkezésemet. Eljött a felvételi napja; az írásbeli után a szóbelin a Nyíri professzor úr meg­ kérdezte, hogy most ebben az évben, vagy jövőre szeretnék kezdeni, ugyani.s sok volt a nyugdíjas, idősebb jelentkező. Őket akarta előnyben részesíteni, hogy reális lehetősége legyen a befejezésnek is. A kérdésre őszintén megmondtam, hogy szeretnék mihamarább tanulni, nehogy egy év múlva az állam meggon­ dolja magát és azt mondja: na, ebből elég, és tovább nem engedi. 1978! volt. Szeptemberben elkezdtük a tanulást, a Központi Szeminárium kopott lép­ csőjén ahogy mentünk fel, valami meghatottság fogta el az embert, hogy nagy elődeink is ezeket a köveket koptatták. Itt tanultak, illetx'e tanítottak; először is Prohászka püspök úr, Tóth Tihamér, Radó Polikárp, Kosztolányi István (aki a Patrona Hungáriáéban a hittanárom volt). Még egy személyes: Amikor ontológiából Nyíri professzor úrnál vizsgáz­ tam. lapozgatta az indexem és megkérdezte: Nem lesz egy kicsit unalmas? (Ugyanis mindenből jelesem volt.) Nem. mert mindegyik mögött lelkiisme­ retes munka van. Nem tudtam soha linkeskedni, halandzsázni, mindig rendesen fel kellett készülni. Egyedül az Úr Istent illeti a dicséret és a dicsőség, hogy tanulhattam és vizsgázhattam. O adott hozzá erőt, egészséget és szorgalmat, mindent! Ut in omnibus glorificetur Deus per Jésum Christum! Czékli Agnes 1978-81 37 �„TI ELSŐSORBAN AZ ISTEN ORSZÁGÁT ÉS ANNAK IGAZSÁGÁT KERESSÉTEK...” Ponto.san húsz éve kezdtem el teológiai tanulmányaimat a Hittudományi Akadémián. Miért is iratkoztam be néhány évvel a középiskola befejezése után? Ab­ ban az időben komoly érdeklődéssel fordultam a valláso.s kérdések felé. Igaz, hogy vallásos családban nőttem fel, de itt a felnőttkor elején mélyebben meg akartam ismerni hitünk igazságait. Városunkban akkor jött létre egy ifjúsági közösség, ahol sokat beszélgettünk Istenről, keresztény életünk megéléséről a mindennapi éleiben. Együtt imádkoztunk, s közösen készültünk a nagyobb ünnepeinkre. Életemnek ebben a szakaszában olvastam a felvételi hirdetést, és mivel to­ vább tanulási vágyam és vallásos érdeklődésem itt találkozott, azonnal je­ lentkeztem, Mára kezdetekben felmerült bennem a hitoktatás kérdése. Visszagondolva látom, hogy Istent szerettem volna jobban megismerni, az Ö kedve szerint élni, és ez a vágy vezetett el ide. Itt valóban lehetőségem nyilt erre az évek során. Munkahelyemen, környezetemben csodálkozva fogadták ilyen irányéi ta­ nulási szándékomat, s volt aki egyértelműen kijelentette, hogy ő legutolsó sorban választaná ezt. Éppen ezért nagyon jó érzés volt hasonló lelki beállítottságú emberekkel találkozni, akik ugyanazon célból jöttek ide; Isten ismeretében kívántak el­ mélyülni. Professzorainkra úgy emlékszem vissza, mint akik nagy tudással és meg­ élt hittel adták át nekünk mindazokat az értékeket, melyeket ők is a legtöbb­ nek tartottak. A légkört családias hangulat jellemezte. A csoporttársak közti kapcsolatot a barátságos egymásra figyelés fogta át. Mint vidéki, ezt különösképpen megtapasztaltam, ugyanis az első konzultációtól kezdve nem volt szállásgon­ dom. Egyik csoporttársam nagy barátsággal ajánlotta fel mindenféle segítsé­ gét, amit itt is megköszönök neki. Mindannyiunk számára fontos lelki töltekezés volt a szombat esti szent­ mise az előadások után. Szentmise után közös agapén vettünk részt, ahol me­ leg hangulatban nyilt lehetőség az egymással és professzorainkkal való be­ szélgetésre. Ezeket az estéket még hangulatosabbá és tartalmasabbá tette cgy-egy ünnepre való közös készülés vagy a Jézus éleiéről szóló film meg­ tekintése. Lehetőség nyilt átböngészni az OHB irodáján található segédanya­ gokat, könyveket, melyek nagy segítségünkre voltak. Összegezve, az itt töltött évek valóban elmélyítették bennem az ismerete­ ket, másrészt a vágyat a további keresésre a Biblián, az imán, a tanulmányo­ kon keresztül. 38 �A negyedik évfolyamra érdeklődéssel és egy kis félelemmel iratkoztam be a hosszú kihagyás után, de most az évet és a vizsgákat magam mögött tudva hálás vagyok az Istennek érte. A figyelmünket magával ragadó előadásokat professzoraink már szép fel­ újított környezetben adták elő. Sokkal szebb kivitelű, könnyebben használ­ ható jegyzetekből készülhettünk fel a vizsgákra. Öröm volt látni, hogy az előadótermekben, folyosókon sokkal több fiatal arcot lehet látni, mint a kezdetekben. Végül elmondhatom, hogy az itt töltött évek segítettek Isten iránti elköte­ leződésemben, keresztény életszemléletem, értékrendem helyes irányba ha­ ladásában. Professzoraink tanításaira, közvetlen segítőkészségükre hálával és köszö­ nettel gondolok. S az Isten megadta, hogy az itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat - ko­ rábbi kívánságomnak megfelelően - tovább adhatom a hitoktatásban. Gvenes Edit 1978-1980 MIT JELENTETT NEKEM A HITTUDOMÁNYI EGYETEM LEVELEZŐ TANFOLYAMÁNAK ELVÉGZÉSE? Már a hetvenes évek elején érdeklődtem keresztény hitünk mélyebb megér­ tése iránt. Az Új Ember állandó olvasója voltam, és így értesültem arról, hogy civil személyeknek is módjuk van teológiai tanulmányokat végezni. Én a második indításba, 1979-ben kapcsolódtam be. Egy új világ tárult ki előttünk. Egyrészt tanulnunk kellett, másrészt lassan egy közösséggé formá­ lódott az a kb. 36-38 ember, akikkel összekerültem. Csakhamar csoport­ felelős lettem egy hölgyhallgatóval. Közösen végeztük a tanulmányi csoport ügyes-bajos dolgait. Ezt egy jókedvűen végzett szolgálatnak tekintettem. Igaz, nem annyira tudatosan, inkább magától értetődően alakultak ki a cso­ port közösségi szokásai. A kapcsolattartás az évfolyam másik két csoportjára is kiterjedt. A félévi és év végi vizsgákra oly módon is készültünk, hogy né­ hány társunk által kidolgozott vizsgafeladatokat fénymásolás útján közre ad­ tuk. Az egyes vizsgaeredmények után újból diákká „fiatalodtunk”. Olvasva az akkori lelkipásztori ellátottságot, a papság egyre növekvő elöregedését, egyre jobban éreztük, hogy ránk, végzett hallgatókra szükség lesz az egyház­ községi szolgálatban. Abban az időben még kötelező nonna volt a kis lépések elfogadása a ma­ gyar katolikus Egyházban. 39 �A levelező tanfolyam három éve igazából igen gyorsan eltelt. Többségé­ ben becsületesen készültünk a beszámolókra. Azzal azonban tisztában vol­ tunk, hogy színvonalában nem azonos a nappali tagozaton végző hallgatók tudásával. Az mégis bátorított minket, hogy mi a mindennapi munkavégzés és családi életünk teendői után tudunk csak felkészülni. Már abban az időben úgy fogalmaztam: a levelező tanfolyam egy hároméves lelkigyakorlattal volt azonos számunkra. Kivétel nélkül nagyon sokat kaptunk professzorainktól a hittudományokban is és a Krisztussal való megismerkedésünkben is. Valójában mind máig megmaradt a kisebb körű és a szélesebb körű kap­ csolat. 1984-től évenként voltak egy-egy kiemelt téma köré épülő tovább­ képzési alkalmaink. Most, hogy a gondviselő Isten kegyelméből a kezdetek­ től eltelt huszadik évet is elértük, együtt ünnepelhetünk, hálát adva Istennek sok-sok ajándékáért. Kérjük Öt. hogy minél több világi teológus kapcsolód­ jék be a mai .Magyar Egyház különféle szolgálataiba. Amit ingyen kaptunk, azt ingyen és jó szívvel adjuk tovább! Csabai Mihály 1979-1982’ TUDÁS ÉS SZOLGÁLAT 1980-ban, 30 éves koromban kezdtem el tanulmányaimat a Levelező Tago­ zaton. Életemnek akkori, nagyon válságos, szenvedésekkel teli időszakában ez az iskolai közösség megtartó erő és fogódzó volt, az életben maradást jelen­ tette számomra. Tanáraink mély bölcsessége, tudása, igazi emberszeretete meghatározta az iskola jó légkörét. A feszített ütemű konzultációk után nem a fáradtság érzése uralkodott el rajtunk, hanem örömmel és felüdülést jelentett, hogy egyre mélyebbre hatol­ hattunk Isten titkainak megértésébe, újabb és újabb igazságokra nyílt fel a szemünk. A szombati konzultációt koncelebrációs mise és agapé zárta, melyen részt vett minden diák és minden tanár. Ezek a barátságos együttlétek és kötetlen beszélgetések formáltak minket közösséggé. Fakultatív program volt a vasárnap délutáni szabad konzultáció, amely szintén népszerűvé vált a hallgatók körében. Szabadság jellemezte, légköre nyílt és őszinte volt. Itt igazán megtapasztaltuk: ,j\.hol az Úr lelke, ott a sza­ badság” (2Kor 3,17). A mi csoportunkban Nyíri Tamás professzor volt a szabad konzultáció vezetője. Mély bölcsessége alázattal párosult. Mindmáig feledhetetlen az, 40 �ahogy felmerülő kérdéseinkre válaszolt, kusza helyzeteinkben eligazított. Személyisége mély nyomot hagyott bennünk, jellemünk fejlődését pozitív irányba befolyásolta. Olyan személyiség volt az életemben, akinek tanúság­ tevő szeretetéből mind a mai napig erőt meríthetek. Élete, emberekhez való viszonyulása számomra követendő példa lett. Itt emlékezem Kerekes Károly felejthetetlen bibliai tanításaira. Mindig Krisztust állította a középpontba, s igyekezett belénk plántálni, hogy minden pillanatban őt közvetítsük ember­ társainknak. Itt és most... című versének kezdősorait gyakran felidézem ma­ gamban: ,,Ahová tettél, ott szolgállak. Ahol megsejtlek, megcsodállak. Ahogy tudlak, úgy követlek S ha megbotlom, nem csüggedek. Amim van, azért magasztallak. Amim nincs, azért nem zaklatlak. Ami munkám, megcsinálom A jó szót érte sose várom..." A világ sokat változott tanulmányaim befejezése óta, és most, hogy egy évet újra itt tanulhattam, az emlékek megelevenedtek. Mint hitoktató nem álltam egyházi szolgálatba. Jézus szava igaz az én esetemre is „A prófétának csak saját hazájában és házában nincs becsülete” (Mt 13,57). De magtaláltam a helyet, ahol szükség van rám, s ott egyszerre végzek missziós és karitatív munkát. Az embereket segítve különböző nehéz­ ségeikben arra törekszem, hogy figyelmüket minden jó forrására, Jézus Krisztusra irányítsam. A megszerzett tudás mellett máig hat rám tanáraim útmutatása, személyes példája. Nehéz helyzetekben szavaik eszembe jutnak, eligazítsanak húsz év után is. Kívánom mindazoknak, akik itt tanulnak most és majd ezután, hogy ők is megtapasztalják, hogy ez az iskola nem elsősorban oktatási intézmény, ha­ nem szeretetközösség is, amely erőt ad, és kitartásra buzdít minden nehéz­ ség, gát ellenére, hogy az ember végül elérje célját, az örök életet. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli örök Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) Balog Erzsébet 1981-83 41 �EMLÉKEK 1982-ben kezdtük el feleségemmel együtt a teológiát, egy tanév kihagyásá­ val 1987-ben végeztünk. Tíz év múlva, 1997-ben munkahelyi okokból beiratkoztam a 4. évfo­ lyamra, hogy diplomát kaphassak. Ez az év meglepően nagy élmény volt szá­ momra. A teológia tanárokat átitatta a zsinat szelleme. Minden előadásuk hi­ teles volt, mindig éreztem, hogy nem csupán betű, hanem az Élet, amit taní­ tanak. Köszönöm Istennek, tanáraimnak és évfolyamtársaimnak az egész évi hiteles szellemi és lelki hitélményt! Két kisgyeimek mellett nem volt könnyű megszerveznünk a konzultá­ ciókra járást, a vizsgákra való felkészülést. De mindketten nagyon örültünk vállalkozásunknak és nem bántuk meg a befektetett energiát. Együtt tanulni, éveken keresztül közös szellemi, lelki élményekben részesülni házasságunk egyik megszépítő élménye volt. Mi maradt meg hatásában leginkább az első 3 évből? Elsősorban az évek alatt szerzett baráti kapcsolatok, amelyek közül né­ hány életre szólónak bizonyult. Hasonló gondolkodású testvéreket találtunk, akikkel meg tudtuk osztani gondjainkat, örömeinket, akikre adott esetben se­ gítőként is számíthattunk. A tananyag szépsége is emlékezetes. Bolberitz Pál szellemmel telített előadásai magukkal ragadtak. Rózsa Huba cxegézisei egy nagy tudományba vezettek be. Tarjányi Béla újszövetségi szö­ vegelemzései az evangéliumok mélységeit kutatta, néha a személy szerint ne­ künk szóló üzenetet is közvetítve a szigorú tudományos szempontokon túl... Vanyó László egyháztörténete is emlékezetes. Fila Béla megtanította nekünk Rahnert olvasni, megérteni. És még a kisebb tantárgyak, pl. retorika sem volt unalmas Csanád Béla előadásában. Kánonjog, szociológia stb., stb., stb. szük­ ségesen egészítették ki egyházképünket. Tanulmányaink megerősítettek min­ ket hitünkben, hogy mi is biztonsággal vezethessük a ránk bízottakat. A tanultakat több éves hitoktatói gyakorlatomban használtam fel. Majd a fokolure mozgalom önkénteseiként egy életige kört vezettünk. Bizonyára eb­ ben is sokat számit a tanulmányaink során szerzett biztonság, teológiai jár­ tasság. Az utolsó befejező év tovább vezetett az óvodás hitképzéstől a felnőttkori hitátadás képességére, alakította életszemléletemet egy bizonyos ember- és Istenkép váltást eredményezve, továbbá erőt adott a mások felé való nyitáshoz. Ismételten hálás köszönet az intézmény minden érintettjének, hogy lehe­ tővé tették számunkra munka mellett a Levelező Tagozaton a teológia tanu­ lását! Várföldi Tamás, Várföldiné dr. László Mária 1982-1987 42 �HÚSZÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT Öt gyermekes családból származom. Szüleim életútja és egyházhoz ragaszko­ dása egész életemre meghatározó példaként szolgált. Mint vallásos világiak az ötvenes években nemigen lelkesedtünk az új eszmékért, nem befolyásolt a társadalmi igazságosságba vetett hit. mert annak megvalósítása láthatóan nem tisztességes eszközökkel történt. Családunknál i.s előfordult, hogy ideig­ lenesen elhelyeztünk feloszlatott szerzetesrendi pátert illetve nővért. Gyer­ mekkori élményem volt a házunkban lakó három család kitelepítése, .‘k val­ lásosság általános szinonimája abban az időben a klerikális reakció volt. A család a szervitákhoz járt templomba, anyám már hatévesen ministrálni küldött és egészen a piarista diákmisékig odatartozónak éreztem magam. így érkezett el „56'. nemzedékem kamaszkorának meghatározó élménye. Kezdettől fogva tudtuk, hogy mi volt az „ellenforradalom" é.s ki követte cl azt. Nekem a legnagyobb élményem m a hiiszoiiharniaílika volt. Éjjel fél kettőre érkeztem haza aggódó szüleim cs tcstx'éreim várakozása közepette. ■Aesodálatos tizenhárom napban mindent figyeltem, újságokai és röplapokat gyűjtöttem, sőt sikerült Sztálin-szobor-darabkákat szereznem és nagy naplóírásba kezdtem. Sajnos a piaristákhoz kcnilve nem tudtam a fegyelmezett ta­ nuláshoz igazodni. Egy önképzököri pályázat, csoportfoglalkozások és né­ hány tanárommal való hosszas elbeszélgetés jelezte csupán, hogy a maga kedvére művelődtem. A piarista diákélet így is maradandó nyomokat hagyott bennem; a nyelvhelyesség, az irodalom szeretete, a zenehallgatás, a forrás­ munkák tisztelete, a balatoni ladikozás, a dunai kajaktúrák, a burkolt cserké­ szei mind itt lett a sajátom, Azóta egy' ladikázó társam püspök lett, kajak-tár­ sam generális, több osztálytársam közéleti személyiség. A piaristáktól még az esztergomi ferenceseket is meglátogattam egy évre, akikkel nemrég talál­ koztunk a harmincötéves érettségi találkozónkon. Itt a pesti ferenceseknél összejövünk néha, mint öregdiákok. Érettségizni már világi gimnáziumban érettségiztem, de köztük is akadt ortodox illetve katolikus pap osztálytársam. Katonai szolgálatomat Lentiben töltöttem, ahonnan a második év végén ál­ lamellenes összeesküvés címén börtönbe keiültcm. Ott ismerkedtem meg - mint bizonytalan világnézetű iflú - a regnumos atyákkal, a jezsuita páterekkel, a Keresztény Front vezetőivel és a még benntartózkodó ötvenhatosokkal. 1970ben megnősültem és két leány gyermekünk megszületése után foglalkozásomból adódóan szerdai és szombati napokon a Hittudományi ?kkadémia rendkívüli hall­ gatójaként egyháztörténelemből, egyházjogból, biblikus tárgyakból, liturgikából és ókeresztény dogmatörténetböl vizsgáztam többek közt Félegyházi. Borovi. Tarjányi Béla és Csanád professzorok óráira jártam a legtöbbet, de Török pro­ fesszor úr egyháztörténcti szemináriumai is élményszerüek voltak. Időközben megalakult a Levelező Tagozat. Részt vehettem egy előző kurzus római zarándoklatán, amelyet Gyurién Editke vezetett. Itt ismerhettem meg a 43 �Icvelezösök jó légkörű társaságát. Én is beiratkoztam, és Nyíri professzor úr osztályába kerültem, ahol olyan nagyszerű titkárunk lett, mint Bclláné Márti, akit segített Gál Edit, illetve kis mértékben jómagam. Mintegy hatvanan jártunk az előadásokra. Vegye,s társaság voltunk, világias és egyházias Iclkületűek egyaránt. Néhányan lemaradtak, de sok barátság szövődött közöttünk. Taná­ raink világi és szerzetesi mivolta, a szerzetesrendek nézeteinek különbözősége érdekes tárgyilagosságot alakított ki bennünk. A piarista Előd atya, a ciszterci Kerekes atya, a ferences Konrád atya, a bencés Dávid, Szilveszter és Brúnó atya, de a világúis Nyíri professzor mind külön egyéniség volt. Hogy mit adott az Alma Mater? Szépek voltak a közös misék, amikre együtt készültünk fel az Egyetemi templomban. Többségünk az élet dele felé járt és örültünk, hogy újra diákok lehettünk. Sikeres és megtört életutak is akadtak, de a lelkesedés mindegyikünkben élt. Jó hangulatúak voltak az aga­ pék. amiket felváltva rendeztek az évfolyamok. Zsíros kenyér hagymával, saláták, pogácsák, sütemények. Láda söröket hoztunk és borocska is akadt. Ilyenkor a kötetlen beszélgetések alkalmával huncutul figyelhettük, hogy ki mennyit tud enni és inni. Ki az ivós és ki az udvarlós? A hölgyek között akadt olyan, aki érzelmeiről is be akart számolni az atyáknak. Egyik alkalommal valaki a szivét elöntő melegségről beszélt, mire Nyíri professzor úr meg­ jegyezte: forduljon talán ormoshoz ezzel a problémájával. Sok kedves és hu­ moros anekdota hangzott cl az órákon és az ünnepi alkalmakkor. Ki ne ismerné a lelkes továbbképzéseket szetvezőket? Ahölgyek mellett csak két fiunkról emlékeznék meg; Dénesről és Misiről. Én két csoportba jártam, ahol sok élményben volt részem. Az egyik Bálint atyához járt Leányfalura 10-15 fő­ vel elég rendszeresen és sokáig. A másik Nyíri professzor úr szen'ezésében szin­ tén itt alakult és az Egyetemi templomban folytatódott. Itt kb. negyvenen kezd­ tünk, igazi továbbképzés volt, sajnos már ritkán találkozom velük. Viszont - sze­ rencsére - egyre többen vagyunk levelezősök. a negyedik évvel hitoktatói kép­ zést is kapunk. A teológia területén persze gyorstalpalók vagyunk, de a katekétikával már a hitoktatás tevékeny résztvevőivé váltunk. Most már nagyszerű gyakorló évfolyamtársaink vannak, akik országosan elismert munkát végeznek. ■A húszéves évfordulón illendő megemlékezni Nyíri professzor úrról, aki az állammal való jó kapcsolata révén megvalósíthatta a Levelező Tagozatot és a későbbiekben is mindig gondoskodott megfelelő értelmiségi közeg ki­ alakításáról. Ebben az évben Rózsa professzor úr után Kránitz Mihály atyát nevezték ki igazgatónak, aki már egy felújított szép épületben ad otthont az egyre gyarapodó hallgatóságnak. Kívánjuk, hogy az új intézményben megújult lelkülettel, a régi erényekkel öntudatos katolikus értelmiség bontakozhasson ki mindannyiunk örömére. Hermány Miklós 1983-86-97 44 �EMLÉKEZÉS 1984-1987-ig jártam az Akadémia Levelező Tagozat 3-as csoportjába. (Ab­ ban az időben nem vált előnyünkre a munkahelyeken és egyéb állami intéz­ ményekben ez a 3 éves tanfolyam végzése.) A felvételi vizsgán könnyen vettem az első lépést, mivel a tesztlapok ki­ töltése szerintem nagyon könnyű volt. Gondoltam, ilyen egyszerű lesz a to­ vábbiakban is. Bizony nem így történt. Komoly tanulási évek következtek. Szívesen és örömmel vettük a komoly tanulást. Voltak ugyan lemorzsolódá­ sok, de akik maradtunk, komolyan gondoltuk tanulmányaink befejezését. Nagy szeretettel gondolok vissza professzor tanárainkra, akik szigon'iak, de segítőkészek voltak mindig. Ilyenek voltak különösen: Dr. Turay Alfréd, Dr. Tomka Ferenc, Dr. Gaál Endre, Dr. Török József professzor urak. Mindenekelőtt azonban a szombati estéken részünkre megtartott koncelebrációs szentmise volt a legnagyobb élmény. Mi, a hallgatók készültünk a szent­ misére a felolvasással, könyörgések egyéb liturgikus cselekményekre. A kán­ tor is a hallgatók közül került ki. Szentmise után agapét rendeztünk, melyre meghívtuk professzorainkat, Józsa nővért, aki sajnos már nincs közöttünk. Hálával tartozom a Mindenhatónak, hogy ide járhattam, és nagyon szíve­ sen emlékszem vissza az akkori évekre. Kovács Gábonié 1984-1987 EMLÉKEIM Tanulmányaim alapköve: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Levelező Tagozata volt. Minden tudás itt kezdődött. A négy év alatt megtanultam a szellemi lét titkait és már tudtam, hogy ez a világ nem létele­ mem, hiszen itt csak átutazóban vagyok. Rájöttem az anyagi világ nem rejt magában olyan értékeket, melyet a krisztusi eszménykép ne múlna felül. Ez az Egyetem nem kiüresedett értelmiségieket nevel, hanem átfogó, intel­ lektuális tudású, generalista szakembereket. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetett afelé, hogy újabb diplomát, sőt diplomákat szerezzek, mert igényem lett arra, hogy tovább növeljem tu­ dásomat. hogy megismerjem az Isten felé vezető utat. így már a hatodik dip­ lomámat szerzem, mert le kell szögeznem, ez az Egyetem felkészített az in­ terdiszciplináris tudományterületek jobb megismerésére. Ma már jómagam is a felsőoktatásban dolgozom és mindenkinek olyan „alma matert” kívánok, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ahol nem­ csak oktatás, hanem nevelés, emberré nevelés folyik. 45 �Sipőcz Ilona, Józsa nővérről a Levelező Tagozat egykori tanulmányi ügy­ intézőjéről nehéz elfogultság nélkül beszélni. Legendák keringtek róla, pedig a maga egyszerűségében mintaképét szolgáltatta az egyszerű, szolgáló ke­ resztény embernek. Élete sugárzó szolgálat volt, bánnit kértek tőle, szelíden teljesítette. Józsa nővér a megoldások embere volt, mert a legbonyolultabb helyzetben is mo­ solygó arccal mondott igent. — vagy nemet, mert Ö határozott, fegyelmezett, kemény ember volt é.s ezt követelte meg a Levelező Tagozat hallgatóitól is. Ö a hit embere volt, aki beszelt Vele, a legnehezebb vizsgán is jó ered­ ménnyel teljesített. Nem tűrte és nem engedte a kudarcot. Sipőcz Ilona. Józsa nővér pedagógus volt, aki nemcsak tudást, hanem pél­ dát. önbecsülést és identitást is adott. Tiszteletre és szerctetre nevelt és aki a négy év kemény munkáját kitartóan végigvitte, elismerést kapott Tőle, Tudott elismerni, megbecsülni é,s példát adni. Szimbólummá vált a Leve­ lező Tagozat számára. .A ncg> év alatt hivatásszerető emberré fonnálla azokat, akik megosztot­ ták Vele gondjaikat. A maga egyszerűségében és szeretelébcn sugározta a krisztusi eszményt önmagából. Köszönjük szolgáló áldozatát, hiszen a Leve­ lező Tagozat az Ö munkája, ereje, kitartása é.s bölcs döntései nélkül nem vál­ hatott volna igazi közösséggé. Czimeth István okleveles hittanár iskolafejlesztési szakértő 1984-87; 1993-94 EMLÉKEK A LEVELEZŐ TAGOZATRÓL Feleségemmel (ekkor még csak kiszemelt áldozat volt - voltam), 1984-ben kezdtünk a Teológia Levelező Tagozatára járni. A három év után kényszer szünetet kellett tartani és csak 1992-93-ban volt lehetőség a negyedik évfo­ lyamra, szakdolgozat írására és a záróvizsgára. Egészen más volt a hangulata az első három évnek. Valóban azért tanul­ tunk, mert hitünk tanítását mélyebben és komolyabban akartuk megismerni. Ma már nem is tudom, mi lett volna velem, ha ezt nem teszem. .4 tudásanyag, amit vizsgáról vizsgára szereztünk elenyésző ahhoz képest, hogy újfajta gon­ dolkodás- és szemléletmódot kaptunk. Azért nagyon tanultunk a vizsgákra - a négyes kudarcélmény volt ha előfordult — a leglényegesebbet az ember komolyan veszi, és a legtöbb maradandó éhnényt ezek az események adták. Vallásszociológia vizsgára vártunk, Tomka professzor úrra. Feleségem liturgika vizsgára is készült, s mis ei Török professzor úr előbb érkezett, ezért ő 46 �ott kezdett. Tomka professzor még mindig nem jött, de ő a liturgika vizsgán már túl volt, széles mosollyal jött le a lépcsőn, ötöst kapott. „Mit húztál?” kérdeztem. „A keresztséget” - válaszolt. Nos, ezen felbátorodva minden elő­ zetes tanulás és készülés nélkül felszaladtam én is, azonnal sorra is kerültem, bár ekkor már gondolkodóba estem. Miért hiszem azt, hogy én is a kereszt­ séget kapom? Nem vakmerőség ez? ~ Kkerexztaége! kaptam. És a végén egy ötöst. Ez volt életem egyetlen olyan vizsgája, amire nem készültem, csak arra támaszkodtam, amit a konzultációkon hallottam. Szerencsém volt. Tomkánál már kevésbé. O megizzasztotta a társaságot. Sorba ültünk vagy legalább ha­ tan, s ő jobbról sorban kérdezgetett minket. Természetesen mindenki a má­ sik kérdését tudta. De azért ment a dolog. Feleségemnek a legjobban. Leg­ alább egy félórás agytoma után a professzor kijelentette: „ő már valójában nem emlékszik, ki hogy válaszolt, ezért senki ne haragudjon rá, ha nem érzi igazságosnak a kapott jegyét.” - Azután jobbról sorrendben elindult a jeles osztályzattól lefelé. Én a második helyen ültem, a feleségem a harmadikon. - „Mi változott azóta, ki kérdezte meg, hányast kaptál vallásszociológiából? Senki.” - De mégis, igen bosszús volt. - Hát igen, mindenki tudta, ö volt a legjobb, de számítanak a jegyek is. Ha már az ember megdolgozott értük. Martos György és Ilona 1984-87, 1992-93 ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ Számomra 1982 őszén - a Levelező Tagozat első előadásával - szinte egy új világ nyílt meg, melyben saját hitem mélységeire és csodálatos titkaira döb­ benhettem rá. Mivel saját, egyéni hitemben frissen, két éve „tértem meg” (amely azóta is tart), nagyszerű fejlődés kezdődött a teológia ilyen mélységű tanulásával, és mint tudomány, ilyen szintű művelésével. Roppant büszke voltam magamra, hogy ennek részese lehetek én is! Egyházközségemben (a csepeli Jézus Szíve templomban) az akkori évektől kezdődően fokozato­ san vettem részt egyre több feladatban, melyek hátteréül és kiegészítőjeként nagyszerűen illeszkedett a Levelező Tagozat képzése. Saját csoportomat, de a többi évfolyamot is fokozatosan megismerve sok nagyszerű és értékes embert ismerhettem meg. Ezek az ismerkedések és ta­ lálkozások nagyon sokat jelentettek számomra, mert az egyéni kapcsolato­ kon túl az ország legkülönbözőbb részeiről érkeztek értékes emberek, akik egyéni sajátságaikon kívül a tájak és rétegek sajátságait is magukkal hozták. Külön élményt jelentett, hogy megismerhettem az azóta elhunyt Mensáros Lászlót is. 47 �A tanáraink közül különösen nagy hatással volt rám a néhány éve szintén elhunyt Nyíri Tamás professzor úr is. akinek sok tartalmas előadását hallgat­ tam. De cmlithctem Szántó Konrád. Király Ernő, Fila Béla. Kerekes Károly nevét is, és még sorolhatnám, mert mindannyian mély lelkiségű, nagy tu­ dású. értékes emberek. Utólag visszatekintve szerencsés embernek mondhatom magamat, mert az akkori időkben valami elindult, elkezdődött a mi életünkben, és az egész ma­ gyar egyház életében is! Most szeretném szeptembertől a negyedik évet befejezni, amire akkor nem volt lehetőségem és ezzel végre teljes lehet számomra a Levelező Teo­ lógia képzése. Baranví Géza 1984-87 EMLÉKEZEM Jubileumi évben. 19S8-ban végeztem a Levelező Tagozaton. .4zóta eltelt újabb 10 év és bekövetkezett egy politikai rendszerváltozás. Jelentkezésem­ kor lelki vezetőm figyelmeztetett: komoly imaháttér szükséges a teológiai tanulmányok végzéséhez. Köszönet érte! Már az első órák után feltűnt, ami később bebizonyosodott: professzoraink tudása, felkészültsége, előadásaik színvonala méltó helyen áll a hazai egyetemek sorában. Tanulmányaim vé­ gére jó szintézisét kaptam a teológia tudományának, bizonyos rálátást sze­ reztem lényegére és összefüggéseire, és tudatosodott bennem a „docta ignorantia", a további ismeretszerzés kimeríthetetlen mélysége és távlata. Tíz év után legszebb emlékeim mégis a szombat esti szentmisék. A Szentírás Szava, az oltár Kenyere közösséggé kovácsolta „osztályunkat”. (Jó lenne, ha ez ma is gyakorlat lehetne, jó lenne felújítani ezt a kimeríthetetlen kegyelmi forrást.,.). Az elmúlt 10 évben rendszeresen találkozunk három napos lelkigyakorlaton vagy legalább egy lelki napon. Fontos az együttes ima; fontos, hogy hordozzuk egymás gondját, baját, örömét; fontos, hogy mindezt közösen tegyük le az Úr elé és Jézus Krisztusban megújulva indul­ junk együtt tovább, mert „az aratnivaló sok...”. Tarján Mária könyvtáros a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán (1985-1988) 48 �I I I I I I „VISSZAEMLÉKEZÉS ... MORZSÁK...” Hogyan kezdődött? ... Közel 15 évvel ezelőtt nagy váltás történt életemben. 14 évi - építőiparban eltöltött - munka után otthagytam első munkahelye­ met, egy kivitelező vállalatot, és elmentem a zugligeti plébániára dolgozni. Ez a váltás és egy pap ismerősöm buzdítása ösztönzött ara, hogy felvétele­ met kérjem a Levelező Tagozatra,.. Évfolyamunkon több mint kétszázan kezdtünk. Úgy éreztem, s érzem ma is, hogy a különböző korú, végzettségű, az élet legkülönbözőbb területeiről összegyűlt társaimmal törekvésünk egyben mindenképpen közös volt: Istent jobban megismerni, még inkább életünk részesévé tenni. Sokan voltak köz­ tünk, kik megélt hitüket kívánták elmélyíteni, s voltak, kik Isten-keresésük­ höz reméltek további fogódzkodó pontokat kapni. Ahogy visszaidézem az eltöltött három évet, előtűnnek kedves tanáraink, professzoraink: Nyíri Tamás professzor úr az ész logikájára építő előadá­ saival, Kerekes Károly atya a lélek mélységéből fakadó egzegézisével. Szántó Konrád tanár úr a 2000 éves egyház történetének egy-egy századát szinte egy órába sűrítő lendületével, Ladocsi Gáspár professzor úr a dog­ matika keménységét feledtető magyarázataival... s sorolhatnám tovább: Tarnay Briinó, Söveges Dávid, Király Ernő, Goják János, Galavits és Borovi tanár urak, Dávid Katalin művészettörténész - mind-mind az Egy különböző irányokból való közelítésének kiváló művelői... Hálával gondolok vissza rájuk. De nem csak rájuk, hanem Józsa nővérre is, kinek mindig volt egy kedves szava, bátorító, együttérző odafordulása. Örömmel emlékezem a szombat esti közös szentmisékre is. A nyolcvanas évek közepén megjelent új énekeskönyv, az Éneklő Egyház, a liturgikus ün­ neplés új lehetőségét teremtette meg. Próbáltunk élni ezzel a lehetőséggel, s ehhez megkaptuk a tagozat eszmei és (énekeskönyvben) tárgyiasult támoga­ tását. Személy szerint is fontosnak éreztem, hogy azok, akik saját plébániá­ jukon, közösségükben az eucharisztikus ünneplésben feladatot kapnak, olyan énekes ismerettel gazdagodjanak, mely segíti őket a liturgikus cselekmények ünnepélyesebb, a Liturgikus Konstitúció szellemének megvalósítására tö­ rekvő szolgálatukban. Köszönöm, hogy ebben az igyekezetemben oly sok segítőre leltem. A közösségteremtésben példát és nevelést kaptunk a szentmiséket követő agapéval. A terített asztal előkészítése, az oldottabb együttlét tanárainkkal és társainkkal a szolgáló szeretet gyakorlására buzdított és az egymásra figye­ lés elmélyítését célozta. Hangulata volt a késő délutáni kenyér-kenésnek, de a „maradék” másnapi elfogyasztásának is. 10 évvel ezelőtt végeztem. Azóta sok minden történt, s számtalan is­ meretet „hasznosítottam”. Most már tudom, miért „kellett” beiratkoznom. 49 �A Gondviselés ismét bebizonyította, hogy előrelátóbb az emberi terve­ zésnél. Köszönöm Istenem, köszönöm kedves tanáraim, köszönöm kedves társaim... Tihanyi Gábor 1985-1988 ÁZ EMBERI SZELLEM ÉS ISTEN ÜGYEIBEN Teológus. Teológiára jár. Évtizedekig nagyon távolinak és misztikusan elér­ hetetlennek tűntek ezek a szavak. A 80-as évek elején találkoztam először egy közelebbi formájával. Világiak is tanulhatnak teológtát. Hogy pontosan milyen indíttatásból és célból, akkor még nem volt világos. Érthetetlennek tűnt, hogy az ország különböző vidékeiről érkező, a legkülönbözőbb társa­ dalmi helyzetű embereket mi indítja pont teológiát tanulni. Rengeteg szabad­ időt ráfordítva, utazást-szállást megszervezve, ráfordítást nem kímélve. Oklevélből, vagy diplomáról még szó sem volt. A világban élve folyamato­ san észlelhető volt összckacsintás az akkor „hivatalos rendszer hivatalos ide­ ológiájával” szemben. Több évi kisközösségi múlt és néhány budapesti templom körüli forgolódás után 1986-ban jelentkeztem az akkor még Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatára. Évek óta teli kérdésekkel. Hivatás és szakma közölt ingadozv'a. Elegendőek a baráti körök, a hetenkénti összejövetelek? Kielégítő elkötelezettséget adnak a nyári lelkigyakorlatok, táborok? Leheine-e az épí­ tészetet. mérnökséget otthagyva egészen a papi szolgálatra adni az életemet? Vajon nem késői a váltás közel a harminchoz? Tele kérdéssel. Kézenfekvő megoldásnak tűnt az akkor már évek óta működő Levelező Teológia elvég­ zése. Barátaim elmondásaiból kitűnt, hogy időben-energiában megoldható feladat a munka mellett is. Egyébként pedig a hivatás kérdését is segít meg­ válaszolni. Talán a papi hivatás fellebbenése kielégíthető lesz a teológia ta­ nulással. Talán rá lehel érezni a teológia ízén keresztül valami másra, többre is. Mint különleges szempont, esetleg szélesebb rálátást ad a személyes és a közösségeinkben felmerülő kérdésekre. Mindezekkel a gondolatokkal kezd­ tem cl. A Papnövelde - az akkori Eötvö.s Loránd - utcai épületszámy különösen belül nem volt valami lelkesítő. Néhány megkapó részlettől eltekintve - mint az udvari gesztenyefák, a kispapok kápolnája, vagy az Egyetemi templom közelsége - a hely alig mutatott valamit egy egyetem szellemi arculatából. Azonban a kopott tantennekben az előadások már az első napokban kárpó­ toltak. Kárpótoltak és lenyűgöztek. Az Akadémia professzorainak előadásai. 50 �markáns gondolati ívei meghökkentettek. Az emberi szellem és Isten ügyei­ ben is lehet ilyen világosan állást foglalni. Jellemző volt a lelkesedésünkre, hogy a szabad konzultációnak nevezett vasárnap délutáni összejöveteleken kivétel nélkül mindenki részt vett és Bolberitz professzorai ott folytattuk a filozófiatörténetet, ahol a délelőtti „ hivatalos” előadásokon abbahagytuk. Az érdeklődés és a lelkesedés ellenére is volt lemorzsolódás. Az oktatás szín­ vonala csak a munka mellett tanuló hallgatók befogadóképességétől és szor­ galmától függött. Az oktatás mellett, közösségépítést célzó programok is voltak. Minden szombaton a közös esti szentmisét egy a hallgatói csoportok által előkészített - zsíros kenyérrel „szegélyezett” összejövetel követett. Kel­ lemes, hallgatókat egymáshoz és professzorokhoz közelebb hozó alkalmak voltak ezek. Jellemző módon az ebben az időben alakuló Katolikus ifjúsági Mozgalom (KIM) akkori munkatársai közül többen a Levelező Teológián szerzett ismerősök közül kerültek ki. Számomra a Levelező Teológián megkezdett tanulmányok és az elcsende­ sülést kereső óraközi imádságok a szemináriumban folytatódtak. Már nem havonta egy hétvégi előadásokon és nemcsak a kápolnában töltött, elcsent percekben, hanem életre szóló hivatásra készülve. Az I989-es végbizonyít­ vány átvételét követően nappali képzés követte. Majd annak befejeztével 1994 júniusában Esztergomban szenteltek pappá. l^árnai Péter egyetemi lelkész Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1986-1989 LEVELEZÖS EMLÉKEIM 1990-ben nyertem felvételt a levelező tagozatra. Jó visszagondolni a tanuló évekre. Különösen a vizsgaidőszakok voltak számomra a legizgalmasabbak. Éjszaka tanultam, nappal dolgoztam, de a munkám nem volt eredménytelen. Harmadéves voltam, mikor hirtelen meghalt az édesanyám. Úgy éreztem, nem tudom tovább folytatni a tanulást és Józsa nővérhez fordultam segítsé­ gért. Most is látom szigorú és mégis kedves tekintetét, mikor nekem szegezte a kérdést: „... és most mit akar csinálni, az élet nem áll meg, magának feladata van, szedje össze magát és tanuljon.” Megfogadtam a tanácsát és sikerült befejezni tanulmányaimat. A diplomám megszerzése óta folyamatosan dolgozom másodállásban a plébániámon, hitoktatóként. Úgy éreztem a hit­ tanári diplomám megszerzése után, hogy folytatnom kell a tanulást, annál is inkább, mert egyre többen kerestek meg a hivek, szülők, gyerekek magán 51 �jellegű problémákkal is. Felvételiztem az ELTÉ-n indított 3 éves pszicho­ terápiás kiképzésre, és az oklevelem megszerzése után létrehoztam a plébá­ nián a lelki segély szolgálatot. Ismereteimet még mindig hiányosnak érzem, ezért jelenleg is tanulok a Katolikus Társadalom Tudományi Akadémia szo­ ciális munkás szakán. A teológiai tanulmányaim alatt sokat gazdagodtam lelkiekben, sok kegye­ lemben volt részem, megnyílt előttem egy út, melyet tanáraim nyitottak meg számomra és igyekeztek a hithez, a személyes Istenlicz elvezetni. Felada­ tomnak és kötelességemnek tartom, hogy ezt az utat a hozzám segítségért fordulóknak is megmutassam. Ezt nem tehetném, ha nem alapozta volna meg a Levelező Tagozat. Barna Katalin 1990-1994 EMLÉKEK 1998-ban végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Levelező Tagozatán. Amikor beléptem az intézménybe, megfogott az a sze­ retetteljes légkör, amely még ma is jellemzi az Egyetemet. Tanulmányaim elindítottak azon az úton, hogy megtanultam gondolkodni, véleményt alkotni a világ dolgairól. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem serkentő hatással volt i^úsági kö­ zösségünkre, hiszen a közösség 80%-a elvégezte az Egyetemet. Ma már az élet számos területén hasznosítjuk az itt szerzett tudásunkat. Az egyetemi közösség nagyon erős és domináló hatású volt. A mi csopor­ tunkban nagyon összetartó és együttmú'ködő „közösségi szellem” volt a jel­ lemző. A mai napig is szervezünk közös programokat, sőt nyáron néhány na­ pot is együtt töltünk. 1998 szeptembere óta itt dolgozom a Levelező Tagozaton és szívből örü­ lök, hogy tagja lehetek ennek a kiváló közösségnek. Orsós Tünde okleveles hittanár tanulmányi ügyintéző 1993-1997 52 �FELKÉSZÜLÉS A ZÁRÓVIZSGÁRA Záróvizsga. Az utolsó és egyben a legnehezebb követelmény, amit teljesíteni kell ta­ nulmányaink végén az oklevélért. A legvégső akadály, mellyel megbirkózva „papírt” is szerezhetünk arról a hivatásról, amit már sokan élnek közülünk: a hitoktatásról. Minden vizsgára való felkészülés nehéz volt azoknak, akik család, közös­ ség, munka és plébániai szolgálat mellett jártak „a teológiára”. Különösen is az volt erre a nagy beszámolóra, mert ez nem I vizsga, hanem cgyszen’c 8, vagy 12. Még akkor is sok, ha számba vesszük, hogy mindezt egyszer már megtanultuk. Hiába volt ugyanis a hosszúnak tűnő idő a felkészülésre, ilyenkor minden szinten elhalmoztak a feladatokkal, nehézségekkel. Otthon, a munkahelyen, a templomban különösen is szükség volt ránk, és - valljuk be - könnyen vá­ laszoltunk igennel a felkérésekre, mén minden jobb és sürgősebb, mint a könyvek fölött görnyedni. Ahogy közeledett azonban a vizsga napja, annál inkább rettegtünk. Féltünk, és egyre többet imádkoztunk. Megannyi bátorító, egymást vigasztaló szó hangzott el telefonon, vagy személyesen, miközben mi magunk is rászorultunk mások lelkesítő szavaira. Professzoraink vizsgáztatásáról keringő pletykák és tapasztalatok hol nyugtattak, hol egyre idegesebbé tettek. Az idő pedig egyre csak fogyott. Tanulni, tanulni, tanulni - kellett volna szinte éjjel-nappal. Az Egyház épí­ tése miatt azonban egyre inkább csak az okosodásra került sor. Megannyi fáradt, beesett arcú, karikás szemű vizsgázó a nagy napon. S hogy mégis, mindezek ellenére sikerültek a vizsgák? A legnagyobb kö­ szönet talán a Szentlélek munkájának jár, és mindazoknak, akik az O segítő kegyelmének munkatársai, közvetítői voltak. Barátok, családi-, közösségi-, munkahelyi kapcsolatok, a sok imádság - plébánosaink és tanáraink részéről is - amelyek révén el tudtuk érni azt, hogy került a fejünkbe valami. Végül - de nem utolsó sorban - persze a feleségek, férjek segítségét is meg kell kö­ szönnünk. Akik akkor hoztak kávét, amikor lecsukódott volna a szemünk; csokit, amikor tompult az agyunk; bátorítást, amikor lehetetlennek éreztük, hogy ilyen sokat meg lehet tanulni; akik igyekeztek nyugodt, csendes légkört biztosítani otthon - akár úgy is, hogy kirándulni vitték a gyerekeket. Ezek az apró figyelmességek a házastársi szeretet nagy tettei voltak számunkra. Köszönjük! Természetesen nem sikerült volna a záróvizsga, ha professzoraink nem arra kíváncsiak, amit tudunk, hanem arra, amit nem. Áldja meg az Úr mindannyiukat! Kiss Zoltán 1994-98 53 �NEKEM MÉG NEM EMLÉK Dreiszker Zsuzsanna vagyok, a Levelező Tagozat IV. éves hallgatója. Vas megyéből. Kőszegről utaztam minden alkalommal, hiszen eddig mun­ kám, családom ehhez a megyéhez kötött Egyházi intézményben dolgoztam 5 évig, ahol az itt tanultaknak nagy hasznát vettem. Képzéseket, rendezvé­ nyeket szerveztem, ahol nagy segítséget nyújtott az alapos teológiai ismeret, hiszen megfelelő színvonalú programot csak úgy szabad előkészíteni, hogy alaposan ismerni kell a témát. Főként a Szeniirással kapcsolatos programok (előadások, hétvégi szemináriumok) előkészítésében és lebonyolításában vettem részt. .4 Levelező Tagozaton eltöltött 3 év alatt nagyon sok „ajándékot” kaptam. .A teológiai ismereteken kívül személyes ismerősöket is. Csoporttársaim az ország különböző helyeiről, különféle élethelyzetből érkeztek. Hallatlanul „színes" csoport a miénk. Első évben még csak méregettük egymást, kevés­ nek tűnt a 3 konzultációs hétvége ahhoz, hogy igazán megismerkedjünk. Őszintén szólva a vizsgadrukk hozott minket össze először. Ma már ott tar­ tunk, hogy bátran felhívhatom akármelyik társamat, ha éppen segítség kell, az Ő vidékéről. Ehhez konkrét történetek is tartoznak. Kapcsolataink kiépüléséhez hozzájániltak az „agapék" is, ahol egy kis sü­ temény mellett kötetlenül beszélgethettünk nemcsak egymással, hanem pro­ fesszorainkkal is. Fontos volt számunkra - ezt társaim nevében is mondha­ tom hogy azok az atyák, akik néhány órával ezelőtt a katedráról tanítottak minket, jó kedélyű, közvetlen emberek. Bezzeg a vizsgákon... Talán az olvasó számára nem meglepő, ha azt írom, hogy bizony voltak olyan - sőt még lesznek is - vizsgák, ami előtt betegre izgultuk magunkat. Őszintén szólva, volt néhány traumatikus élményem, de talán ettől még töb­ bet ér az akkor kapott jegy. Az én személyes véleményem az, ha már valaki jelentkezett a Levelező Tagozatra (nagy többségünk munka mellett), akkor azért jött ide, hogy minél alaposabb tudást szerezzen. Emiatt - igy utólag - egyet értek minden olyan tanárunkkal, aki a vizsgán tényleg kíváncsi arra, hogy mit is tanult meg az a diák. Az utolsó évben egy plusz feladat is vár ránk; szakdolgozat és állam­ vizsga. Remélhetőleg ezt az akadályt i.s sikeresen vesszük. Mindent összevetve: nem bántam meg, hogy hallgattam annak a személy­ nek a szavára, aki javasolta, hogy végezzem el ezt a főiskolát. Dreiszker Zsuzsanna IV. évfolyamos hallgató 54 �BESZÁMOLÓ Az iskolához hasonlóan én is húszéves vagyok, és két éve hallgatok teoló­ giát. Már gimnazista koromban elhatároztam, hogy valamilyen formában foly­ tatom a tanulást hittan terén, mivel a sok tantárgy közül ez érdekelt a legjob­ ban, ezzel mindig szívesen foglalkoztam, hiszen a Szentírás, az Egyház az életemhez tartozik. Véglegesen az érettségi előtti tavasszal határoztam el, hogy a PPKE Hittudományi Karának Levelező Tagozatára jelentkezem, s a sikeres felvételi vizsga után a főiskola hallgatója lettem. Az első időszakban nehéznek és soknak tűnt a tananyag, de nekem mindrlg fontos és jó volt, hogy nemcsak a tudás (bár ez volt az elsődleges, hiszen ezért jöttem ide), hanem a hit oldaláról is közelítettünk a tanulnivaló felé. Egészen életközeliek lettek így még a szárazabb, tudományos részek is. A csoportban jól érzem magam, mert olyan emberekkel vagyok együtt, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak az Istenről, az Egyházról. Jó látni, hogy idősebbek is lelkesen fognak bele a tanulásba. A tanárok mellett tőlük is tanulhatok. A vizsgákra való felkészülés az elején nehéz és fárasztó volt, mivel még nem kóstoltam bele a főiskolai rendszerbe, később szinte felüdülés volt (persze időtől és energiától függően) teológiai vizsgára készülni. Előfordult, hogy ilyenkor világosodott meg egy-egy olyan mondat, melyet korábban is ismertem, de nem értettem igazán. A konzultációk számomra nem csupán szellemileg, hanem lelkileg is so­ kat jelentettek. Szinte mindig volt olyan alkalom, előadás, amikor rólam, az én életemről szóltak az elhangzottak. Ez nagy lelkesedéssel töltött el. Remélem, hogy a következő két évemet is az előzőekhez hasonlóan zá­ rom! Hálát adok Istennek, hogy megadta a lehetőséget és a támogatást ahhoz, hogy itt tanulhassak! Dudás Mariann II/2-es évfolyam hallgatója AZ ELSŐ ÉV UTÁN Az 1997/98-as tanév utolsó vizsgájának a Fundamentális teológiát szántam, de kiderült, hogy ez még nem a vég... Ennek letétele után ért Kránitz Mihály tanár úr részéről az a megtisztelő kérés, hogy a Levelező Tagozat fennállásá­ nak 20. évfordulója alkalmából, mint az intézmény végzett első éves hallga­ tója megfogalmaznám-e néhány gondolatomat arról, mi indított teológiai ta­ nulmányok végzésére. 55 �Pannonhalmán érettségiztem 1991-ben, abban az évben, amikor Magyarországon majdnem félévszázadnyi kényszerszünet után a szerzetesrendek két éve - bár nagyon szerény körülmények között - ismét szabadon működhet­ tek. Ekkor már bizonyos rendi keretek azért körvonalazódtak, közülük szá­ momra a ciszterciek lelkisége volt vonzó, és ezt a személyes ismeretségek csak elmélyítették, így nem adtam be jelentkezési lapot egyik felsó'oktatási intézménybe sem, hanem a ciszterciek nagyvenyimi noviciátusába kértem a felvételemet. A noviciátus keretén belül egy évig a Ciszterci Hittudományi Főiskola hallgatója voltam, ahol - azt gondolom - jó tanárok, nagy szeretet­ tel oktattak minket, leendő cisztercieket teológiai bevezető és a rend belső életével foglalkozó tantárgyakra. Azonban a próbaidő leteltével nem tettem egyszerű fogadalmat, és teoló­ giai tanulmányaimat sem folytattam, az érdeklődés viszont megmaradt. Ezt az érdeklődésemet azonban nem rendszeres teológiai tanulmányok so­ rán elégítettem ki, hanem magánszorgalomból olvasással, ami egyáltalán nem jelentett nehézséget, még munkaidőben is tehettem ezt, hiszen antikvá­ riusnak tanultam; és vallási, egyháztörténeti ismereteimnek jó hasznát láttam munkám során is. Azonban az élet (a Határőrség) úgy hozta, hogy a szakképzettség meg­ szerzése, majd néhány, a könyvkereskedelemben eltöltött hónap után behív­ tak katonának. A leszerelés után megnősültem, és nemsokára megszületett első gyermekünk is. Ez a nagy esemény állított az elé a nem elhanyagolható kérdés elé, amivel azt hiszem a fiatalok közül manapság meglehetősen sok­ nak kell szembenéznie, ez pedig a családhoz kapcsolódóan a megfelelő ott­ hon megteremtése, fenntartása illetve anyagi hátterének biztosítása. Talán nem is kell részletesen elemeznem, hogy a könyvpiac (akár a szortiment, akár az antikvár) jelenlegi helyzete ezt nem biztosította számomra, így más lehetőség után kellett néznem. Szerencsére apósom ekkor keresett férfi munkaerőt patinás fodrászcikk kereskedésébe, ahol azóta lassan már két éve dolgozom, ami egzisztenciális biztonságot jelent, és ebből kifolyólag nyugodt körülményeket ahhoz, hogy az évek óta tervezett teológiai tanulmányaimat a tavalyi évtől megkezdhet­ tem a Hittudományi Kar Levelező Tagozatán. Az első év segített felismerni, amit Tamay Brúnó OSB jegyzete így fogal­ maz meg: „a világiak az Isten Országának ... inkarnatikus jelét képviselik”. Ezt én három szinten láttam megvalósulni a tanév során. Egyrészt az a közösség, a ciszterciek és a vezetésükkel működő Budai Szent Imre Plébánia, akiknek a holdudvarában megmaradtam a noviciátus óta, nagyon sokat segítettek tanulmányaim végzésében: személyesen tudást átadva, átbeszélve illetve megengedve, hogy könyvtárukat használjam. Bár én csoporttársaimnak ahhoz a köréhez tartozom, akik nem elsősorban azért végzik a főiskolát, hogy majdan hittantanárokként működjenek - inkább az 56 �késztetett rá, hogy a minden szentmisében közösen elmondott hitvallás mö­ gött megalapozott, rendszeres tudás legyen, amint arra az IPét 3,15 szólil fel („Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek”)-, ennek ellenére meg­ tisztelőnek éreznéra, ha a főiskolán megszerzett tudás birtokában akár hit­ oktatóként viszontszolgálhatnék. Másrészt a családomat említeném, amely olyan erőforrás, alap az ember életében, amely nélkül nehéz bármilyen elképzelés megvalósítása. így a fő­ iskola végzése sem lenne lehetséges feleségem biztatása, segítsége nélkül. Ugyanakkor ez az a helye az életnek, ahol a megtanultaknak ténylegesen többletként kell megjelenniük, nem csupán szárazon értelmezhető tudásként, hanem cselekedetekként is bizonyithatóaknak kell lenniük. Harmadrészt pedig, amire a jegyzetből vett idézet leginkább vonatkoztat­ ható, az a közeg, ahol napjaink nagy részét töltjük, a munkahelyünk. A tan­ év során módom volt megtapasztalni, hogy mennyire épitöleg hat, hogy apó­ somnak (főnökömnek) szinte mindennapos idevágó élénk kritikai szelleme mellett t'égeztem az első évet. Ezt persze, ha úgy tesszük, ahogy a már idé­ zett IPét következő versében 3,16a („De ezt szelídséggel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek...”) olvassuk, tehát nem visszataszítóan, ahogy azt a szekták, akkor ez környezetünket is arra indíthatja, hogy elfogadják érték­ nek, ami a mi számunkra a Jézus Krisztusba vetett hit, róla szóló tanítás és az ezekből megvalósuló cselekedet. Ami ezekben közös, azt ügy fogalmazhatnám meg, hogy személy szerint én, de csoporttársaim is, akik bármilyen oknál fogva itt tanulunk - akár a hit­ tanári diploma megszerzése a cél, akár hitének az elmélyültebb ismeretét várja, vagy az egyházban valamilyen szolgálat ellátásához szükséges, ha a teológiában járatos -, úgy kerültünk ide, mint hitét gyakorló keresztények és a célját akkor éri el az intézmény, mi pedig akkor teljesítettük feladatunkat, ha hitében művelt gyakorló keresztényekként sikerül diplomával a kezünkben innen távoznunk, olyan értelmiségiekként, a világot jobban ismerőkként, akik értékrendjében kereszténységük a fő rendező elv. Pavlics Tamás II/2-es évfolyam hallgatója 57 �PROFESSZOROK NEVEI Dr. Barsi Balázs Dr. Bábel Balázs Dr. Benkő Antal Dr. Benyik György Dr. Beran Ferenc Dr. Boda László Dr. Bolberitz Pál Dr. Borovi József Dr. Csanád Béla Dr. Csordás Eörs Dr. Dankó László Dr. Dávid Katalin Dr. Diós István Dr. Dolhai Lajos Dr. Előd István Dr. Erdő Péter Dr. Fila Béla Dr. Fülöp Tibor Dr. Fodor György Dr. Gaál Endre Dr. Galavits József Dr. Gál Ferenc Dr. Goják János Dr. Gyürki László Dr. Kőmívesné Bemolák Éva Dr. Kemény Lajos Dr. Kerekes Károly Dr. Király Ernő Dr. Kiss Rigó László Dr. Kocsis Imre Dr. Koncz Lajos Dr. Kránitz Mihály Dr. Kuminetz Géza 58 Dr. Ladocsi Gáspár Dr. Lenhardt Vilmos Dr. Mosolygó Marcel Dr. Nagy Imre Dr. Ny Íred i Móms Dr. Nyíri Tamás Dr. Papp Tamás Dr. Pápai Lajos Dr. Perendy László Dr. Pregun István Dr. Rokay Zoltán Dr. Rózsa Huba Dr. Soltész János Dr. Sólymos L. Szilveszter Dr. Söveges Dávid Dr. Sulyok Elemér Dr. Szabó Tamás Dr. Szántó Konrád Dr. Személyi J. Dr. Szennai András Dr. Takács Gyula Dr. Tarjányi Béla Dr. Tarjányi Zoltán Dr. Tamay Brúnó Dr. Tomka Ferenc Dr. Török József Dr. Turay Alfréd Dr. Udvardy György Dr. Urbán Imre Dr. Vanyó László Dr. Verbényi István Dr. Veres András �ADATOK 1993-tól napjainkig bezárólag ABSZOLUTÓRIUMOK, DIPLOMÁK megszerzéséróT Abszolutóriumot kaptak a 4 év elvégzéséről: 1992/93. tanévben 1994. tanévben 1995. tanévben 1996. tanévben 1997. tanévben 1998. tanévben 101 fő 123 fő 115 fő 124 fő 149 fő 121 fő, összesen: 733 fő 54 fő 70 fő 63 fő 65 fő 141 fő, összesen: 393 fő Diplomát kaptak; 1994. évben 1995. évben 1996.évben 1997. évben 1998. évben Diplomák témakörök szerinti megoszlása: Biblikum, ószövetség témakör Biblikum, újszövetség témakör Erkölcsteológia témakör Pasztorális témakör Dogmatika témakör Fundamentális témakör 49 fő 18 fő 117 fő 111 fő 73 fő 25 fő, összesen: 393 fő Beiratkozott az 1998/99. tanév I. félévére a négy évfolyamra: 496 fő 59 �Ml II Illi I I II Hn II I ■I I II I I �TARTALOM Előszó - Dr. Seregély István, az Egyetem nagykancellárja 3 Köszöntés - Pokorni Zoltán oktatási miniszter ................. 5 Bevezető - Dr. Kránitz Mihály igazgató ............... 6 A Budapesti Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata, 1978-1998 Dr. Borovi József professzor............................... 8 Emlékek - professzorok és hallgatók emlékezései 24 Professzorok nevei.................. ............................... 58 Adatok 59 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource HTK (Hittudományi Kar) Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 - EMLÉKFÜZET Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Előszó - Dr. Seregély István, az Egyetem nagykancellárja Köszöntés - Pokorni Zoltán oktatási miniszter Bevezető - Dr. Kránitz Mihály igazgató A Budapesti Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata, 1978-1998 Dr. Borovi József professzor Emlékek - professzorok és hallgatók emlékezései Professzorok nevei Adatok Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 - EMLÉKFÜZET Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR FŐISKOLAI LEVELEZŐ TAGOZATA 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 - EMLÉKFÜZET Description An account of the resource Előszó - Dr. Seregély István, az Egyetem nagykancellárja Köszöntés - Pokorni Zoltán oktatási miniszter Bevezető - Dr. Kránitz Mihály igazgató A Budapesti Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata, 1978-1998 Dr. Borovi József professzor Emlékek - professzorok és hallgatók emlékezései Professzorok nevei Adatok Subject The topic of the resource Minden évforduló visszatekintésre és előrenézésre ad alkalmai. így köszöntőm soraimmal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara 20 éves Főiskolai Levelező Tagozatát és kívánom további munkájához Isten áldását. Mindenki tudja, hogy Jézus Krisztus tanítványaira bízta követését és küldetését. Ezt a feladatot immár 2000 éve. az Egyházai éltető Szentlélek erejében. megújuló nemzedékeken keresztül hitelesen teljesíti Isten földi népe. Krisztus tanítványainak közössége az Egyház. Krisztust követni és küldetéséi folytatni csak az tudja, aki ismeri Krisztust a világ Világosságát. Ezért a keresztények törekvése volt és lesz minden időben. Istent Fia evangéliumának egyre jobb megismerésére. Ez minden keresztény nemzedék másra át nem ruházható, mindig bővülő feladata. Az emberi élet bármely területén szükséges tudás gyarapodása megkívánja ugyanis a keresztény élet, minket belülről irányító ismeretének is arányos növekedését. Tudjuk, hogy a magyar kereszténység súlyos próbatétellel találkozott századunk második felében. Azonban ez a próbatétel mutatta meg, hogy az ezer éves keresztény örökség, nem külső, történeti körülmények érvényesülése volt népünkben, hanem Isten ajándékaként, az üdvösség szerencsésen megőrzött és igényelt belső öröksége. Három évtizeden át ezt csak egyéni jóakarattal sikerült gondozni és igen kevesek számára lehetett továbbadni. Hálóval és tisztelettel kell mindazokra gondolnunk, akik ezt a szolgálatot súlyos következmények, nem egyszer életük árán vállalták. Papok, szerzetesek, keresztény csalódok és világi apostolok. Amikor elérkezett a ma már puha diktatúrának nevezett korszak, a magyar pártállamiság harmadik évtizede végén, eredményesnek bizonyult a katolikus keresztény felnőttképzés intézményesített megvalósítása. A Magyar Püspökök el tudták érni, hogy az akkori Budapesti Katolikus Hittudományi Akadémia 3 éves teológiai levelező tagozatot nyisson érdeklődők számára. - Eleinte csak azt szabadott mondani, hogy hitét jobban megismerni akaró keresztények iskolájáról van szó. Tény azonban, hogy kezdettől világiakat hitoktatásra felkészítő tanfolyam volt a cél. Ennek a várakozásnak már az első végzettek nagy része is eleget akart tenni. A célkitűzés néhány éven belül egyre eredményesebben és szabadabban kibontakozott. A politikai változások után először négy éves lett a tanfolyam, majd a magyar közoktatáshoz igazodva az induló Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara, ma már akkreditált Főiskolai Levelező Tagozata lett. Államilag elismert diplomát ad. Általános iskolai hitoktatói végzettséget nyújt. Követelményei nemzetközi normáknak éppen úgy megfelelnek, mint a hazai megújuló felsőoktatási előírásoknak. A tagozat elnyeri a felsőoktatási, állami, anyagi támogatást. Amikor a megtett 20 évre visszanézek, hálával emlékezem a kezdeményezőkre, akik a hatalom ellenállását legyőzve 1978-ban kivívták az oktatás lehetőségét. Nem kisebb a köszönet az első hallgatók iránt, akik akkor a hátrányos megkülönböztetés, sőt állásvesztés kockázatát vállalták. Annak idején lelkipásztorként már az első végzettek közt találtam nagyszerű munkatársakat a hitoktatásban és egyházközségi életben. Isten áldja meg őket. Ma a papság létszámának csökkenése, a papok elöregedése, a szerzetes rendek még sok időt igénylő megújulása miatt nélkülük elképzelhetetlen a megújuló magyar hit és erkölcstani oktatás. Igaz, hogy a végzettek 80%-a még, vagy már nem hitoktat, de tanúja és munkása a keresztény szellemiségnek és megújulásnak, családban, munkatársak között. Istenhez igazodó életvitelével pedig építője hazánk evilági előrehaladásának is. Ha mindezekhez hozzávesszük a kezdeti tankönyv- és tanterem hiányt, a konzultációk látogatásának minden áldozatát, a tanítás és tanulás terhét, joggal tekinthetem a 20 évet keresztény magyar népünk életrevalósága egyik kiemelkedő jelének. Ezért bizalommal nézek a jövőbe. Adja Isten, akinek világa embert üdvözítő rendjében mi, keresztények vagyunk a továbbélő Krisztus, az ő követésével és küldetésének folytatásával ne legyünk méltatlanok elődeinkhez, akik nélkül mi nem járnánk a világ Világosságának fényében. Kívánom és kérem a Szentlélek évében, a jubiláló Levelező Tagozat vezetőinek, oktatóinak és minden jelen és jövő hallgatójának, hogy saját életükben megtapasztalják Jézus Krisztus egyedül üdvözítő igazságának és jóságának örömét. De ugyanúgy kívánom és kérem tanárnak és hallgatónak, hogy hatékony tanúi legyenek egy igaz és boldogulásunkat munkáló krisztusi életnek, elsősorban századunk megannyi viszontagságot megélő népünk körében. Tudom, hogy a jelen jubileumi kiadvány szakszerű történeti és a keresztény meggyőződést megszilárdító tájékoztatást nyújt az olvasónak. Ezért külön köszönetét mondok írónak, szerkesztőnek. Az intézet pedig lásson meg számos hasonló, örvendező jubileumot. Creator An entity primarily responsible for making the resource PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978-1998 Date Created Date of creation of the resource. 1998 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 148 x 210 mm (a5) ; (17243 kb + 121 kb) Type The nature or genre of the resource emlékfüzet Source A related resource from which the described resource is derived HTK_20_eves_a_levelezo_tagozat_1978_1998_emlekfuzet Relation A related resource digitális tárolás Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország ; Budapest ; Veres Pálné u. 24. Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 59 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE ; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context HTK_20_eves_a_levelezo_tagozat_1978_1998_emlekfuzet Bábel Balázs Barsi Balázs Benkő Antal Benyik György Beran Ferenc Boda László Bolberitz Pál Borovi József Csanád Béla Csordás Eörs Dankó László Dávid Katalin Diós István Dolhai Lajos Előd István Erdő Péter Fila Béla Fodor György Fülöp Tibor Gaál Endre Gál Ferenc Galavits József Goják János Gyürki László Hittudományi Kar Kemény Lajos Kerekes Károly Király Ernő Kiss Rigó László Kocsis Imre Kőmívesné Bemolák Éva Koncz Lajos Kránitz Mihály Kuminetz Géza Ladocsi Gáspár Lenhardt Vilmos Mosolygó Marcel Nagy Imre Nyíredi Mórus Nyíri Tamás Pápai Lajos Papp Tamás Perendy László Pokorni Zoltán Pregun István Rokay Zoltán Rózsa Huba Seregély István Soltész János Sólymos L. Szilveszter Söveges Dávid Sulyok Elemér Szabó Tamás Szántó Konrád Személyi J. Szennai András Takács Gyula Tarjányi Béla Tarjányi Zoltán Tarnay Brúnó Tomka Ferenc Török József Turay Alfréd Udvardy György Urbán Imre Vanyó László Verbényi István Veres András https://omeka.ppke.hu/files/original/516f55f2898cf40a8ab457b3a4779024.pdf 491852374f6589ebd93c49c20944238f PDF Text Text �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK TARTALOMJEGYZÉK 1. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK 3 Az intézmény általános jellemzői A 2025/2026. tanév 1. félév időbeosztása Ügyfélfogadási rendek Intézetek, tanszékek Információk a képzési rendszerről A többciklusú képzési rendszer Az osztatlan tanárképzés rendszere Kreditrendszer Gyakran ismételt kérdések (GYIK) – tanulmányi ügyekről Plágiumtájékoztató 2. 3 3 6 7 8 8 8 8 10 18 ALAPKÉPZÉS 19 Az alapképzés struktúrája a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán Általános műveltséggel és hitélettel összefüggő tantárgyak Minor programok A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos alapképzési szakok tantervei A társadalomtudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos alapképzési szakok tantervei A pedagógusképzés képzési területhez tartozó nappali tagozatos alapképzési szakok tantervei A minor programok nappali tagozatos tantervei A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos alapképzési szakok tantervei A társadalomtudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos alapképzési szakok tantervei A pedagógus képzési területhez tartozó levelező tagozatos alapképzési szakok tantervei 19 21 22 23 23 23 23 23 24 24 3. 25 MESTERKÉPZÉS A mesterképzés struktúrája a PPKE BTK-n A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos mesterképzési szakok tantervei A társadalomtudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos mesterképzési szakok tantervei A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos mesterképzési szakok tantervei A társadalomtudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos mesterképzési szakok tantervei 4. N 25 27 27 27 27 OSZTATLAN TANÁRKÉPZÉS – AZ OSZTATLAN TANÁRKÉPZÉS STRUKTÚRÁJA A PPKE BTK28 Általános műveltséggel és hitélettel összefüggő tantárgyak Nappali tagozatos osztatlan tanárképzési szakok tantervei Levelező, diszciplináris MA-ra épülő tanárképzés tantervei 30 31 31 6. SZABÁLYZATOK 32 2 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK 1. Általános információk Az intézmény neve: Az intézmény címe: Budapesti telephelyek: Esztergomi telephely: OM azonosító száma: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. 1111 Budapest, Bertalan Lajos u. 2. 2500 Esztergom, Majer István út 1-3. FI 79633 Az intézmény általános jellemzői „Az egyetem a katolikus egyetemekről szóló »Ex corde Ecclasiae« kezdetű apostoli rendelkezés szerint működik és tölti be egyházi küldetését. Sajátos célkitűzései elsősorban a következők: az egyetem tudományos közösség, mely szigorúan és kritikusan segíti elő az emberi méltóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, melyeket a helyi nemzeti és nemzetközi közösségnek nyújt, különösen a hittudomány és az oktatott humántudományok terén, de lehetőségeihez mérten a természettudományok terén is. Az egyetem törekszik egyetemes, átfogó, elmélyülésre és összegzésre képes tudományos szemléletre, az emberi személyiség, a család, a keresztény és európai műveltségeszmény tiszteletére, az együttműködési készségre, mások értékeinek elismerésére, a tudomány nyíltságának, nemzetköziségének, autonómiájának és az egyetemi szabadságnak biztosítására az egyén és a közösség jogai, az igazság és a közjó határai között, az ország és a magyarság – Pázmány Péter akaratával megegyező – szellemi és erkölcsi felemelkedésének szolgálatára, a keresztény életszemlélet és a katolikus tanítás megismertetésére, az erre épített szellemiség szeretetére, átélésére és megvalósítására az egész egyetemi tevékenységben, különösen a nevelésben.”1 A 2025/2026. tanév 1. félév időbeosztása Beiratkozás az első évfolyam számára: BA, MA, osztatlan tanárképzés: Szorgalmi időszak: Bejelentkezési időszak: Beiratkozási/bejelentkezési időszak kezdete az őszi félévre a Neptun rendszeren (Nemzetközi programra és szakirányú továbbképzése bejövő hallgatóknak is.) Beiratkozási/bejelentkezési időszak vége (Nemzetközi programra bejövő és szakirányú továbbképzésre felvett hallgatóknak is.) Specializációválasztás MA képzésre felvett hallgatóknak Tantárgyfelvételi időszak: Új beiratkozók: Felsőbb éves hallgatók PhD képzések hallgatói: Nemzetközi program hallgatói: Általában: 2025. augusztus 21. csütörtöktől 2025. augusztus 29. péntekig Szakirányú továbbképzésre és pótfelvételin felvettek valamint nemzetközi hallgatók számára: 2025. szeptember 3. szerdáig kari kiértesítés szerint 2025. szeptember 1. hétfőtől 2025. december 13. szombatig 2025. augusztus 21. csütörtök 9:00 2025. szeptember 3. szerda 16:00 2025. augusztus 21. csürtörtök 9:00 -2025. szeptember 3. szerda 15:59-ig 2025. augusztus 26. kedd 9.:00 - 2025. szeptember 12. péntek 14:00-ig 2025. augusztus 27. szerda 9:00 - 2025. szeptember 12. péntek 14:00-ig kari hirdetmény szerint 2025. augusztus 25. hétfő 9:00 - 2025. szeptember 12. péntek 14:00-ig ERDŐ Péter: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem története. In: Tíz éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest, 2002. 1 3 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Tanítási időszak: Őszi szünet: BA specializáció választási időszak (BTK hallgatók) Minor választási időszak (BTK hallgatók) Munkaszünetek Szakdolgozat / diplomamunka leadási határidő: Záróvizsga jelentkezési időszak: Vizsgaidőszak (6 hét): Vizsgajelentkezési időszak: 2025. szeptember 8. hétfő - 2025. december 13. szombatig 2025. október 27. hétfőtől - 2025. november 1. szombatig 2025. október 27. hétfőtől - 2025. október 30. péntekig 2025. november 10. hétfőtől - 2025. november 13. csütörtökig 2025. október 18. szombat - egyéb munkaszünet (szombati munkarend - oktatás és vizsganap szervezhető) 2025. október 23. csütörtök nemzeti ünnep - munkaszüneti nap 2025. október 24. péntek - pihenőnap 2025. november 1. szombat Mindenszentek - munkaszüneti nap (oktatás és vizsganap nem szervezhető) 2025. november 2. vasárnap Halottak napja 2025. december 8. hétfő Szeplőtelen fogantatás - rektori szünet 2025. december 13. szombat - egyéb munkaszünet (szombati munkarend - oktatás és vizsganap szervezhető) 2025. december 24. szerda - szenteste - pihenőnap 2025. december 25-26. csütörtök-péntek Karácsony - munkaszüneti nap 2025. november 15. szombat 2025. november 24. hétfő 9:00-től -2025. december 1. hétfő 12:00-ig 2025. december 15. hétfőtől - 2026. január 31. szombatig 2025. december 2. kedd 9:00-től- 2026. január 30. péntek 12:00 -kor 2026. január 26. hétfő – 2026. január 31. szombat 2026. január 22. csütörtöktől - 2026. január 31. szombatig Kari hirdetmény szerint Javítóvizsgahét: Záróvizsga-időszak: Diplomaátadó ünnepség: Kari szinten meghatározott levelező tagozatos órarendi időpontok Levelező tagozatos képzések időpontjai 2025/2026/1 2025. szeptember 5., péntek 2025. szeptember 6., szombat 2025. szeptember 12., péntek Bevezetés a katolikus hit rendszerébe (BBLSF81600) 2025. szeptember 13., szombat TO 2025. szeptember 19., péntek Általános filozófiatörténet (BBLSF00100) 2025. szeptember 20., szombat 2025. szeptember 26., péntek Bevezetés az irodalomtudományba (BBLMI50100) 2025. szeptember 27., szombat TO 2025. október 3., péntek Bevezetés a nyelvtudományba (BBLMN50100) 2025. október 4., szombat 2025. október 10., péntek 2025. október 11., szombat TO 2025. október 17., péntek Könyvtárinformatika (BBLMN10000) 2025. október 18., szombat 2025. október 25., szombat 2025. november 7., péntek 2025. november 8., szombat 4 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK 2025. november 14., péntek Kommunikáció szóban és írásban (retorika) BBLMN10200 2025. november 15., szombat TO 2025. november 21., péntek Kommunikáció szóban és írásban (retorika) BBLMN10200 2025. november 22., szombat 2025. november 28., péntek 2025. november 29., szombat TO 2025. december 5., péntek 2025. december 6., szombat 2025. december 12., péntek 2025. december 13., szombat Rektori szünet / dékáni szünet / munkaszüneti nap / pihenőnap (kurzus nem szervezhető) 2025. október 18., szombat egyéb munkaszünet (szombati munkarend - oktatás és vizsganap szervezhető) 2025. október 24., péntek pihenőnap 2025. október 27., hétfőtől - őszi szünet 2025. november 1., szombatig 2025. november 1., szombat Mindenszentek - munkaszüneti nap 2025. november 2., vasárnap Halottak napja 2025. december 13., szombat egyéb munkaszünet (szombati munkarend - oktatás és vizsganap szervezhető) 5 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Ügyfélfogadási rendek A Tanulmányi Osztály ügyfélfogadási ideje Sophianum Budapest, Mikszáth tér 1. (nappali és levelező munkarendű hallgatók): kedden és csütörtökön 13:00-16:00 óra között szerdán és pénteken 9:00-12:00 óra között Danubianum Budapest, 1111 Bertalan Lajos u. 2. Levelezési cím: 1088 Budapest, Mikszáth tér 1., Levelező tagozatos és szakirányú továbbképzéses hallgatók: szombati napokon: 2025. szeptember 13., szeptember 27., október 11., november 15., november 29. Iohanneum 2500 Esztergom, Majer István u. 1-3. hétfőn kedden szerdán csütörtökön pénteken szombati napokon: 2025. szeptember 13., szeptember 27., október 11., november 15., november 29. A Nemzetközi Osztály ügyfélfogadása: Sophianum 1088 Budapest, Mikszáth tér 1., fsz.: 009. hétfő kedd szerda csütörtök péntek 8:45-13:15 óra között 10:00-12:00 óra és 13:00-14:00 óra között 9:00-12:00 óra között 10:00-12:00 és 13:00-16:00 óra között 8:45-13:15 óra között 13:00-16:00 óra között 09:00-12:00 óra között 13:00-16:00 óra között 09:00-12:00 óra között 09:00-12:00 óra között 6 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Intézetek, tanszékek Angol-Amerikai Intézet Filozófiai és Művészettudományi Intézet oktatásszervező: Deák Barbara oktatásszervező: Oroszné Pálinkás Zsuzsanna E-mail: angol@btk.ppke.hu E-mail: filozofia@btk.ppke.hu Telefon: +36 70 657 63 01 Telefon: +36 70 661-8553 Gondoskodáspolitikai Intézet Klasszikus és Újlatin Nyelvek Intézete oktatásszervező: Tóth-Angyal Edit, Varga Zoltán oktatásszervező: Kovács Zsuzsanna, Peller Ibolya, Oroszné Pálinkás Zsuzsanna E-mail: gondoskodaspolitika@btk.ppke.hu, szocialpedagogia@btk.ppke.hu E-mail: romanisztika@btk.ppke.hu Telefon: +36 30 625 6044 Telefon: +36 70 778 8683 Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet Közép-Európa Intézet oktatásszervező: Dornics Szilvia oktatásszervező: Váradi Gabriella E-mail: kommunikacio@btk.ppke.hu E-mail: szlavisztika@btk.ppke.hu Telefon: +36 20 319 2487 Telefon: +36 70 661 8545 Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Nemzetközi és Politikatudományi Intézet oktatásszervező: Váradi Gabriella oktatásszervező: Petrás Dóra, Sallai Regina E-mail: irodalom@btk.ppke.hu , nyelveszet@btk.ppke.hu E-mail: nemzetkozi@btk.ppke.hu , politologia@btk.ppke.hu Telefon: +36 70 661 8545 Telefon: +36 70 653 4291 Pszichológiai Intézet Régészettudományi Intézet oktatásszervező: Nagy Nikoletta, Richolm Melinda, Tóth Zsófia oktatásszervező: Kovács Zsuzsanna E-mail: pszichologia@btk.ppke.hu E-mail: regeszet@btk.ppke.hu Telefon: +36 70 661 8546 Telefon: +36 70 661 8554 Szociológiai Intézet Történettudományi Intézet oktatásszervező: Őry Nikoletta oktatásszervező: Polgár Vanda, Regyep Johanna E-mail: szociologia@btk.ppke.hu , szocialpedagogia@btk.ppke.hu E-mail: tortenelem@btk.ppke.hu Telefon: +36 70 661 8542 Telefon: +36 70 661 8548 Vitéz János Tanárképző Központ Vitéz János Tanárképző Központ Óvó- és tanítóképző Tanszék Tanárképző Tanszék oktatásszervező: Benyik Rita oktatásszervező: Kovács Zsófia, Nagy-Tóth Melinda, Pácser Nóra E-mail: ovodapedagogus@btk.ppke.hu , tanito@btk.ppke.hu E-mail: tanarkepzo@btk.ppke.hu Telefon: +36 70 640 4502 Telefon: +36 70 661 8549 Doktori és Habilitációs Iroda oktatásszervező: Subicz Katalin, Kashash-Petrovics Kerim Kornél E-mail: subicz.katalin@btk.ppke.hu , kashash.kerim.kornel@btk.ppke.hu Telefon: +36 70 799 9341 7 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Információk a képzési rendszerről A többciklusú képzési rendszer 2006 őszétől jelentős reformra került sor a magyar felsőoktatásban. Ennek lényege a többszintű (többciklusú) képzési rendszerre történő átállás, melynek elemei: • • • Alapképzés (BA) Mesterképzés (MA) Doktori képzés (PhD) A három, egymásra épülő képzési szintből álló rendszer kevesebb bemenetet és több átmeneti, illetve kimeneti (végzési) lehetőséget teremt. Alapképzés (BA) Az első képzési szint az alapképzés (bachelor), amely többnyire 6 féléves (egyes szakokon 7 vagy 8 féléves) és két kimenete van: a munkaerőpiac vagy a mesterképzés. A képzés célja, hogy a munkaerőpiacon hasznosítható szakmai ismereteket adjon a végzés utáni elhelyezkedéshez, de egyúttal megfelelő elméleti alapozást is nyújtson a tanulmányok mesterképzésben történő azonnali vagy későbbi (néhány éves munkavégzést követő) folytatásához, vagyis a mesterfokozat megszerzéséhez. A képzés során biztosítható az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges általános ismeretek, készségek, képességek és a szakmai kompetenciák megszerzése. Mesterképzés (MA) A második szint, a mesterképzés (master) megkezdése felvételi vizsgához van kötve, 4 féléves. A mesterképzésnek szintén két kimenete van: a munkaerőpiac, illetve a doktori képzés. A többciklusú rendszerben lehetőség van arra, hogy a hallgató mesterszinten más (hasonló) területen folytassa tanulmányait, mint ahol alapszakon befejezte. Doktori képzés (PhD) A harmadik szint, a doktori képzés 8 féléves, megkezdése felvételi vizsgához van kötve. A doktori képzés az adott intézményben akkreditált doktori iskolákban folyik. A hallgató a doktori tanulmányok befejezését igazoló abszolutórium kiállítását követően doktori szigorlatot tehet, majd benyújthatja doktori értekezését. Az osztatlan tanárképzés rendszere Az osztatlan tanárképzés 2013 őszétől kezdődően lép az utoljára 2016 őszén induló tanári mesterképzések helyébe. Az osztatlan kétszakos, 4+1 vagy 5+1 éves képzési formára érettségi után jelentkezhetnek az érdeklődők, akik a képzés végén tanári mesterfokú képesítést kapnak. A képzés három alkotórésze a két választott szak, valamint a mindenki számára azonos tanárképző pedagógiai-pszichológiai modul, amely az utolsó évben kihelyezett, egyéves iskolai gyakorlattal zárul. Egyes szakok esetében a hallgatók a harmadik év végén választhatnak, hogy általános iskolai vagy középiskolai tanári diplomát kívánnak-e szerezni, és ennek megfelelően további két vagy három évig folytatják tanulmányaikat. Kreditrendszer A magyar felsőoktatásban a 2003/2004-es tanévtől minden intézményben kreditrendszerű képzés folyik. A kredit a tanévben előírt tanulmányi kötelezettségek teljesítésére fordítandó munkamennyiség mérőszáma. Egy kredit átlagosan 30 hallgatói tanulmányi munkaórát igényel, egy szemeszter teljesítése átlagosan 30 kredittel egyenértékű. A tantárgy sikeres teljesítéséhez szükséges munkamennyiségbe a tantárgy előadásain és gyakorlatain (kontaktórák) való aktív részvételen kívül beleértendő a hallgató egyéni (otthon, könyvtárban stb.) végzett munkája és a vizsgára történő felkészülés is. A tárgyhoz rendelt kreditértéken túlmenően a hallgató a tárgy eredményes teljesítésekor érdemjegyet is kap. (Az „Útmutató a kreditgyűjtéshez” c. fejezet részletesen tartalmazza a tudnivalókat.) Útmutató a kreditgyűjtéshez Ez az útmutató szeretné az újonnan belépett hallgatókat hasznos információkkal és tanácsokkal ellátni, hogy zökkenőmentesen végezhessék tanulmányaikat, és a rendelkezésére álló idő alatt sikeresen összegyűjthessék a diploma megszerzéséhez szükséges tanulmányi pontokat. Az alábbiakban leírtak elsősorban a hatályos Tanulmányi- és Vizsgaszabályzatra (TVSZ) támaszkodnak. A TVSZ tartalmazza az egyetem általános tanulmányi szabályait és irányelveit, amelyek minden hallgatóra és oktatóra vonatkozóan kötelezőek. Ha az alábbiakban valamilyen kifejezés jelentésével nincs tisztában, keresse meg a TVSZ-ben! A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon folyó képzés alapelvei A Karon a képzés tantárgyak teljesítéséből áll, amelyek meghatározott tanulmányi pontértékkel (kredit) rendelkeznek. Az egyes tantárgyak tanulmányi pontban kifejezett értékét a szakos tanterv tartalmazza. 8 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK A szakos tanterv felsorolja a diploma megszerzéséhez szükséges kötelező vagy kötelezően választható tantárgyakat, és megadja azt is, hogy ezeknek a tárgyaknak a teljesítését melyik félévre ajánlja. Ettől azonban a hallgatónak jogában áll eltérni. Ezzel kapcsolatban két fontos megkötésre érdemes tekintettel lennie: a) Egy félévben 30 kreditpont összegyűjtése ajánlott. b) A tantárgyak teljesítésének sorrendjét illetően az egyetlen kötöttség az előfeltételek rendszere. A szakos tanterv minden tantárgy esetében feltünteti, hogy van-e előfeltétele, azaz milyen tantárgyak korábbi teljesítése vagy egyidejű felvétele szükséges ahhoz, hogy a hallgató felvehesse az adott tantárgyat. Az előfeltételt egy korábbi félévben teljesíteni kell, tehát egy adott tantárgy és annak előfeltétele nem vehető fel egyazon félévben, kivéve, ha azt a szakos tanterv kifejezetten lehetővé teszi (ezt „f” betű jelzi a tárgylistában), vagy a Tanulmányi Bizottság a hallgató kérvényére és a szak egyetértésével arra egyedi engedélyt ad (ilyen esetekben a két tantárgy egyazon félévben is felvehető). A kényszerrendezések célja, hogy biztosítsák az egyes tantárgyak sikeres elvégzéséhez szükséges – nyelvi vagy szakmai – háttérismeret meglétét. Tanácsoljuk, hogy alaposan ismerkedjen meg a szakos tantárgylistával, hiszen ennek ismeretében sokkal könnyebben tudja alakítani tanulmányai menetét. A tantárgyak teljesítése A félév során megszerezni kívánt tantárgyakat a félév elején, a tárgyfelvételi időszakban fel kell venni a Neptun elektronikus tanulmányi nyilvántartó rendszerben, beleértve az órátlan tantárgyakat (pl. nyelvi alapvizsga) is. A félév elején felvett tantárgyak akkor minősülnek teljesítettnek, ha minimum elégséges jegyet szerez belőle a hallgató. Ilyen esetben az elégtelennél jobb jeggyel teljesített tantárgy tanulmányi pontot (kreditpont) eredményez a szerzett jegy minőségétől függetlenül. A félév során felvenni kívánt tantárgyakat az aktuális félév kurzuskínálatából választhatja ki. A tantárgyak döntő többsége általában kétféle: előadás vagy szeminárium. Mindkét óratípus látogatása a TVSZ által előírtan kötelező, de fontos különbség, hogy az előadáson a hallgató többnyire passzív szerepet játszik, míg a szemináriumon elvárás a rendszeres készülés és az aktív részvétel. Az előadást vagy szemináriumot tartó oktató a félév elején ismerteti az óralátogatás, illetve a kurzus teljesítésének követelményeit, beleértve a megengedett hiányzások számát. A TVSZ értelmében a részvétel mind a szemináriumokon, mind az előadásokon kötelező. A hallgató – a TVSZ kari kiegészítése szerint – az órák maximum 25%-áról hiányozhat előadás és szeminárium esetében is. Az oktató feladata az órák látogatását ellenőrizni, és a megengedettnél több hiányzás esetén nem adhat gyakorlati jegyet, illetve mind gyakorlatok, mind előadások esetén meg kell tagadnia az aláírást a Neptunban, ami azt jelenti, hogy a hallgató nem szerezhet érdemjegyet a tárgyból. Következő félévek során ismét fel kell vennie a tárgyat, és teljesítenie kell annak követelményeit. Fontos megkötés azonban, hogy előadás esetében az oktató csak akkor tagadhatja meg az aláírást, ha az előadásokon névsorolvasással vagy katalógus segítségével ténylegesen ellenőrizte az óralátogatást, illetve ha a félév elején tájékoztatta az előadás résztvevőit arról, hogy mennyi hiányzást engedélyez a félév során. Ilyenkor a hallgatónak nem teljesített tárgya keletkezik, amelyeknek maximális számát a TVSZ kari kiegészítése korlátozza. Emellett egy adott tárgy egy másik tantárgynak az előfeltétele is lehet, tehát annak nem teljesítése komolyan hátráltathatja tanulmányi előmenetelét. Kérjük, erre legyen tekintettel, és vegye komolyan óralátogatási kötelezettségét! Az előadások vizsgával (kollokvium) zárulnak; egy sikertelen kollokvium teljesítését ugyanabban a vizsgaidőszakban még egyszer megkísérelheti. Ha a kollokvium másodszorra sikerül, a tantárgyat teljesítette, és az érte járó kreditpontokat megszerezte. Elégtelen osztályzat Ha szemináriumon elégtelent vagy kollokviumon második kísérletre is elégtelent kap, avagy egyáltalán nem szerez jegyet, a tantárgyat nem teljesítette, és ha az adott tantárgy kötelező, azt egy későbbi félév során újra fel kell vennie. Ezzel kapcsolatban néhány lényeges dolog: • Csak az átlagszámítás szempontjából van jelentősége annak, hogy Ön elégtelent kapott egy adott tárgyból, vagy nem szerzett belőle jegyet: a tantárgyat nem teljesítette. • Egyazon tantárgyat legfeljebb háromszor – a nyelvi alapvizsgát kétszer – lehet felvenni; ha harmadszorra (a nyelvi alapvizsgát másodszorra) sem sikerül teljesíteni, a hallgatót kizárják a Karról. • Ha tanulmányai során elégtelenre értékelt vagy nem teljesített tantárgyainak összesített száma eléri alapképzésben a tizenhatot, mesterképzésben a kilencet, osztatlan tanárképzésben a huszonötöt, kizárják a Karról. A kreditrendszer előnyei és hátrányai A kreditrendszer viszonylag nagy szabadságot ad a hallgatónak tanulmányai megtervezésében, vagyis a hallgatót felnőtt embernek tekinti, aki képes maga megszervezni, összeállítani saját tanrendjét. A döntés szabadsága azonban felelősséget is jelent, és körültekintő tervezést igényel. Az előfeltételek mellett a szabad óraválasztás másik korlátja, hogy a szak nem feltétlenül hirdet meg minden kötelező tantárgyat minden félévben. Az előadásokat jellemzően egy tanévben csak egyszer, csak az őszi vagy csak a tavaszi félévben hirdetik meg, és a szemináriumok többségénél is ez a gyakorlat. Éppen ezért ha nem veszi fel vagy nem sikerül 9 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK teljesítenie, az akár két félévre megakaszthatja tanulmányi előmenetelét, amennyiben a hiányzó tantárgy egy másiknak az előfeltétele. Ezért is érdemes tájékozódni a tantervben szereplő előfeltételekről az órák felvétele előtt! Mivel az előadások nagycsoportos foglalkozások, egy adott félévben minden előadásnak csupán egy időpontja van. Heti órarendje összeállítását ezért kezdje azzal, hogy kiválasztja az előadások közül azokat, amelyeket az adott félévben látogatni szeretne, és fix pontként írja fel ezek időpontját. A szemináriumok felvételét korlátozza még az is, hogy az egy csoportba felvehető hallgatók száma véges (általában 15 fő, de lehet több is, kevesebb is), ezért ezek a kurzusok párhuzamosan több csoportban, egymástól eltérő időpontban és különböző oktatók vezetésével zajlanak. Mivel a meghirdető intézet vagy tanszék nem tudja pontosan előre, hány hallgató óhajtja majd felvenni az adott szemináriumot az adott félévben, előfordulhat, hogy többen szeretnének járni egy szemináriumra, mint ahányan beférnek az induló csoportokba. Ilyenkor sajnos lesznek olyanok, akik lemaradnak a nekik legalkalmasabb szemináriumról az adott félévben. Nagyon fontos, hogy tájékozódjon a párhuzamos csoportok időpontjáról, mert nem biztos, hogy az Ön számára legalkalmasabb időpontban lesz az Ön számára hely! Ha netán egyik szemináriumi csoportba sem jut be, akkor forduljon a szakfelelőshöz vagy a szak oktatásszervezőjéhez, és kérje a csoportlétszámok emelését. Ám előállhat olyan helyzet is, hogy az adott tárgyról lemarad, főleg, ha későn próbál jelentkezni rá. Ezzel a kellemetlen eshetőséggel érdemes számolni! Korábban teljesített tantárgyat és megszerzett kreditpontot is beszámíttathat tanulmányai során. Ennek feltétele, hogy a máshol elvégzett tantárgy és a Karon előírt tantárgy tartalma legalább 75%-ban megfeleljen egymásnak. Ennek igazolása az elismertetést igénylő hallgató feladata, tehát Önnek kell beszereznie a másik intézménytől azokat a dokumentumokat, amelyek alapján a szakfelelős megítélheti, hogy a két tantárgy tartalma valóban kellően fedi-e egymást. Ezeket a dokumentumokat először az adott szak vezetőjének vagy illetékes oktatójának kell megmutatnia, majd – amennyiben ők támogatják az adott tantárgy elismerését – kreditátviteli kérvényt kell benyújtania a Kreditátviteli Bizottsághoz. Fontos tudnivaló, hogy a Kreditátviteli Bizottság jellemzően csak félévente kétszer, a tantárgyfelvétel hetében és a félév 5–6. hetében ülésezik, esetleges ilyen tárgyú kérvényét tehát érdemes a félév elején vagy akár még az előző félév vizsgaidőszakában előkészítenie és benyújtania! Összefoglalva tehát: a kreditrendszer nagy szabadságot ad tanulmányai megtervezésében, de ez a rendszer sem jelent végtelen szabadságot, és bele lehet esni abba a hibába, hogy túl könnyedén fogja fel feladatait, a (kevés számú) korlátozásra nem figyel oda, nem tervez előre, és ez igen kellemetlen következményekkel járhat. Reméljük, hogy ezzel a tájékoztatóval áttekinthetőbbé tettük a rendszert, és sikerült felhívnunk a figyelmét a gyakoribb buktatókra! Nem győzzük ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a szakos követelményrendszer (tanterv) és a TVSZ alapos ismeretével számos probléma megelőzhető. Ha pedig bármilyen kérdése, gondja van, forduljon bizalommal az intézetek oktatóihoz! Gyakran ismételt kérdések (GYIK) – tanulmányi ügyekről ALAPFOGALMAK Mi az a TVSZ? A rövidítés jelentése Tanulmányi és vizsgaszabályzat. Ez a dokumentum tartalmazza a PPKE BTK hallgatóinak tanulmányait szabályozó előírásokat, a hallgatók jogait és kötelességeit. A pontos szöveg a PPKE BTK honlapján megtalálható. Érdemes elolvasnia vagy legalábbis megismerkednie vele, mert a szabályok nem ismerete nem mentesít az esetleges hátrányos következmények alól! A GYIK-ben szereplő legtöbb információ a TVSZ pontjain alapul. Miből áll egy egyetemi félév? Az egyetemi oktatás félévekre tagolódik. Minden félévnek két része van: a szorgalmi időszak, amely nagyjából 15 hétig tart, és a vizsgaidőszak, amely 6 hét hosszúságú. A szorgalmi időszakban előadásokat és szemináriumi órákat látogat, míg a vizsgaidőszakban vizsgázik. A szorgalmi időszak első hete az úgynevezett regisztrációs hét, amikor tanórák még nincsenek, hanem a diákok a félévi kurzusaikat veszik fel, és a félévkezdéssel kapcsolatos teendőiket intézik. Mi az az előadás? Az előadás általában nagycsoportos tanóra, amely egy kollokviummal vagy más vizsgával záruló tantárgyhoz kapcsolódik. Lényege, hogy a szorgalmi időszakban elsősorban az oktató közöl ismereteket a diákokkal, míg a diákok az előadáson többnyire passzív szerepet játszanak, tehát figyelnek és jegyzetelnek, esetleg kérdeznek, de tudásukról nem kell számot adniuk. Az előadások anyagát (valamint a vizsgára előírt más követelményeket) a vizsgán kérik majd számon. A vizsgára bocsátás feltételeként tanulmányi követelmény nem írható elő, és a vizsga minősítését sem befolyásolhatja félévközi eredmény (pl. zh-k). Az oktatónak a félév első előadásán ismertetnie kell a követelményeket. Az előadás rendszeres látogatását az oktató a szorgalmi időszak végén ún. aláírással igazolja (Neptun-bejegyzés), ami a vizsgára bocsátás előfeltétele. Amennyiben a hallgató a teljes félévi óraszám 25%-ánál több alkalommal hiányzott, nem kap aláírást az adott kurzuson. 10 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Mi az a szeminárium? A szeminárium kiscsoportos (általában 10–20 fős) tanóra, amely egy gyakorlati tantárgyhoz kapcsolódik. Lényege, hogy az oktató elvárja a hallgatóktól a hétről-hétre történő rendszeres készülést és az órákon való aktív részvételt. A szemináriumokra a hallgatók házi feladatokat kapnak, beszámolókat készítenek, esszéket, házi dolgozatokat írnak, valamint zh-kon is számot adhatnak tudásukról. A szeminárium gyakorlati jeggyel zárul, amelyet az oktatónak a vizsgaidőszak első hetének végéig meg kell adnia és be kell jegyeznie a Neptunba. A szemináriumon az oktatónak kötelessége ellenőrizni a rendszeres óralátogatást, és amennyiben a hallgató a teljes félévi óraszám 25%-ánál több alkalommal hiányzott, a szemináriumot nem teljesítettnek kell minősíteni, ami a Neptunban úgy jelenik meg, hogy a hallgató nem kap aláírást a szemináriumi kurzusán. Mi az az előfeltétel? Az egyetemi képzés során a diákok szabadon dönthetik el, hogy milyen sorrendben veszik fel a tantárgyaikat, nincs tehát kötelező, előírt féléves órarendje senkinek, csupán ajánlott mintatanterve. Ennek a szabadságnak egyik korlátja, az ún. kényszerrendezések, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos tantárgy vagy tantárgycsoport (képzési szakasz) csak akkor vehető fel (kezdhető meg) és végezhető el, ha egy másik tantárgyat (az ún. előfeltételt) már teljesítette. Az előfeltételeket az indokolja, hogy az egymásra épülő tantárgyak esetében az előfeltétel elvégzése nélkül nehéz vagy akár lehetetlen a magasabb szintű tantárgy elvégzése. Az előfeltételek meglétét a Neptun ellenőrzi, és nem engedi olyan tantárgyak felvételét, amelyekből nem rendelkezik a megfelelő előfeltétellel. Kivételes esetben a Tanulmányi Bizottság (TB) – az illetékes szakvezető előzetes jóváhagyásával – engedélyezheti egyes tantárgyak felvételét úgy, hogy a hallgató nem rendelkezik a szükséges előfeltétellel. Ilyen esetben a hallgatónak TB-kérvényt kell benyújtania. Mely napokon van levelezős oktatás? minden héten P: 14.30-18.45, SZ: 8.15-17.15 között zajlik. Mi az a nem teljesített tantárgy? Lásd „Tantárgyak teljesítése” Mi az a passzív félév? Lásd „Passzív félév” Mi az a CV kurzus? Lásd „Vizsgázás” Mi az a minor? Lásd „Minorok, specializációk” Mi az a specializáció? Lásd „Minorok, specializációk” Mi az az abszolutórium? Lásd „Szakdolgozat, záróvizsga” ÁLTALÁNOSAN KÖTELEZŐ TÁRGYAK Hány általánosan kötelező tantárgyat kell elvégeznem? Nappali alapképzésben és osztatlan tanárképzésben részt vevő hallgatók számára kötelező tárgyak: • BBNSF00100 Általános filozófiatörténet • BBNSF81800 Bevezetés a katolikus hit rendszerébe • BBNSF07000 A Biblia világa • BBNSF08000 Az egyház társadalmi tanítása Levelező alapképzésben részt vevő hallgatók számára kötelező tárgyak: • BBLSF00100 Általános filozófiatörténet • BBLSF81600 Bevezetés a katolikus hit rendszerébe • BBLSF07000 A Biblia világa • BBLSF08000 Az egyház társadalmi tanítása Az általános műveltséggel és hitélettel kapcsolatos kötelező tárgyak a szakos tantervben előírt szabadon választható kreditmennyiség terhére is teljesíthetők. 11 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Hány nyelvvizsgát kell szereznem az oklevél kiállításához? A nyelvvizsga-követelményeket az egyes szakok képzési és kimeneti követelményei határozzák meg. KEDVEZMÉNYES TANULMÁNYI REND Hogyan kérvényezhetek egyéni tanulmányi vagy vizsgarendet? Ilyet ne kérvényezzen, mert mindenkinek egyéni tanulmányi rendje van, amit saját maga állít össze, vagyis nincs kötött tanulmányi rend. Amire gondol, az a kedvezményes tanulmányi rend, ami általában két dolgot jelenthet: a kötelező óralátogatás alóli felmentést, illetve a tantárgyak teljesítésének előbbre hozását. Ezt a kedvezményt a TB csak kivételes esetben, komoly indokok megléte esetében és csakis egy-egy félévre engedélyezi. Méltányolható indok mindenekelőtt a külföldi ösztöndíjas tanulmányok, pl. Erasmus vagy más olyan csereprogram, ahol az anyaintézmény aktív hallgatójának kell lennie. Ezenkívül indok lehet a családi illetve szociális helyzetben bekövetkezett drasztikus változás. Mindkét esetben megfelelő dokumentumokkal (pl. ösztöndíj hossza, fogadó intézmény, illetve orvosi igazolás, munkahelyi igazolás stb.) kell a kérvénye megalapozottságát igazolnia. Munkára való tekintettel, illetve ha dolgozni szeretnék, kaphatok-e kedvezményes tanulmányi vagy vizsgarendet vagy óralátogatás alóli felmentést? Nem. Önmagában az a tény, hogy nappali tagozatos egyetemistaként a tanulás mellett rendszeresen dolgozik, még nem jogosítja fel kedvezményes tanulmányi rendre, amennyiben egyéb méltányolható indok nem merül fel, hiszen ez a diákok jelentős részéről elmondható! Kizárólag szociális körülményeinek vagy egészségi állapotának hirtelen és súlyos változása indokolhat ilyen felmentést. Párhuzamos képzésre való tekintettel kérhetek-e kedvezményes tanulmányi vagy vizsgarendet, vagy óralátogatás alóli felmentést? Nem. Mit jelent az, hogy áthallgatok másik szakra? Más szakról érdeklődésképpen felvesz tantárgyakat. A PPKE BTK jelenleg érvényben lévő szabályai nem korlátozzák azt, hogy a hallgató tanulmányai során mekkora kreditmennyiséget vehet fel térítésmentesen, tehát anyagi lehetőségei nem akadályozzák meg, hogy a szakos kötelezőkön túl egyéb tárgyakat is elvégezzen. Be kell-e jelenteni valahol, hogy áthallgatok másik szakra? Nem kell bejelenteni! Egyszerűen csak felveszi az órákat a Neptunon keresztül a szabadon választható tárgyak tárgyfelvételi időszakában. Mikor és hogyan válthatok szakot? A szakváltási kérelmet a Neptun rendszeren keresztül lehet benyújtani az adott év augusztus 20., illetve január 20. napjáig. Szakváltás csak azonos képzési területek és szintek között kérhető, kivéve az alapképzés és az osztatlan tanárképzés kapcsolatát. Mesterképzésre szakváltással átjelentkezni nem lehet. A szakváltás feltételeit a TVSZ kari kiegészítő rendelkezéseinek 10. §-a rögzíti. KIZÁRÁS, DÉKÁNI MÉLTÁNYOSSÁG Mikor szűnik meg a hallgatói jogviszonyom, mikor kérhetek dékáni méltányosságot? Olvassa el a TVSZ 26–27. §-ait, valamint a BTK Kari kiegészítő rendelkezések 11. §-át, amelyek részletesen szabályozzák a hallgatói jogviszony megszűnésének eseteit és a dékáni méltányosság lehetőségét. 12 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK KÜLFÖLDI TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJ Mit tegyek, ha Erasmus vagy más hasonló külföldi ösztöndíjat kaptam, vagy kettős/közös képzésben vennék részt? Olvassa el a TVSZ 44–51. §-ait, valamint a BTK Kari kiegészítő rendelkezések 21. §-át, amelyek részletesen szabályozzák a külföldi tanulmányi ösztöndíjasok jogait. Már tanulmányai kezdetén érdemes megterveznie, mikor utazna külföldre, melyik egyetemre, és mely tárgyakat szeretné a szakos tárgyai közül ott elvégezni, vagy ha nincs ilyen, akkor hagyjon meg szabadon választható tanegységeket, amelyek terhére elismertetheti a külföldön teljesített tárgyait! Erasmus vagy egyéb ösztöndíjjal külföldi tanulmányokat folytatok. Hogyan tudom a külföldön hallgatott tárgyaimat itthon elfogadtatni? Olvassa el a TVSZ vonatkozó rendelkezéseit, amelyekben minden hasznos információt megtalál, valamint egyeztessen a tanulmányi előadójával és a szak Erasmus koordinátorával! Arra is lehetősége van (a tavaszi félévben április 15-ig, az őszi félévben november 15-ig), hogy a Kreditátviteli Bizottság előzetes állásfoglalását kérje a külföldi felsőoktatási intézményben meghirdetett tárgyak elismerése tárgyában – a Kreditátviteli Bizottság előzetes pozitív állásfoglalása esetén a kreditátviteli eljárás mellőzhető. Ha ezt elmulasztotta, hazatérése után a Kreditátvételi Bizottsághoz fordulhat a kint teljesített tárgyak elismertetése érdekében. MINOROK, SPECIALIZÁCIÓK Mi az a specializáció? A specializáció az adott alap- vagy mesterképzés részét képező, önálló szakképzettséget nem eredményező, speciális szaktudást biztosító tantárgycsomag. A képzési és kimeneti követelményeknek megfelelően az adott képzés tanterve lehetővé teheti, hogy a képzésre járó hallgatók az adott képzés specializációját elvégezzék. Az adott képzés specializációját más képzésben részt vevő hallgatók nem végezhetik el. A specializáció teljesítését az oklevél záradékában megfelelően szerepeltetni kell. Specializációt vagy minor programot csak az arra regisztrált hallgatók végezhetnek. Mi az a minor program? A minor program egy alapképzési szak kínálatából összeállított 50 kredit nagyságú összefüggő tantárgycsomag, amely önálló szakképzettséget nem eredményez. A képzési és kimeneti követelményeknek megfelelően az adott alapképzés tanterve lehetővé teheti, hogy a képzésre járó hallgatók egy másik alapképzés minor programját elvégezzék. Az adott alapképzés hallgatói az adott alapképzés minor programját – minor programként – nem végezhetik el. Specializációt vagy minor programot csak az arra regisztrált hallgatók végezhetnek. Mi a jobb nekem: egy másik szak minor programja vagy a saját szakom specializációja? Ezt kizárólag Ön tudja eldönteni. Egy másik szak minor programját elkezdeni mindenekelőtt akkor érdemes, ha az adott szak komolyan érdekli, illetve ha rendelkezik a minor program elvégzéséhez szükséges előképzettséggel (pl. nyelvtudás). A minor program 50 kredit értékű, elvégzése a fő szakkal együtt csaknem teljes egészében kiadja a BA-diploma megszerzéséhez szükséges 180 kreditet. Ha azonban nincs olyan szak a sajátja mellett, amely iránt komolyan érdeklődne, akkor érdemes a saját szakja (egy vagy több, 25 vagy 50 kredit értékű) specializációját választania, amelyek segítségével elmélyítheti tudását és további készségeket szerezhet. PASSZÍV FÉLÉV Mi az a passzív félév? Ha felvették a Karra és beiratkozott, akkor hallgatói jogviszonya jött létre. Ettől kezdve a diplomaszerzésig, vagy a Karról való elbocsátásig a PPKE BTK hallgatója. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül minden félévben látogatnia is kell az egyetemet. Ha egy adott félévben nem akar az egyetemre járni, akkor megteheti, hogy a regisztrációs időszakban nem jelentkezik be arra a félévre. Ekkor az adott féléve passzív lesz, amikor tantárgyakat nem vehet fel, és semmilyen egyetemi juttatásban nem részesül. Hányszor és milyen sokáig szüneteltethetem a tanulmányaimat? Egymás után maximum két passzív féléve lehet, ha utána nem jelentkezik be egy aktív félévre, hallgatói jogviszonya megszűnik, azaz kizárják a Karról. Egy lezárt aktív félév után azonban újra kihagyhat maximum két félévet, és ezt akár többször is megismételheti, erre nincsen felső határ, vagy korlátozás. Ha passzív félévem van, érvényes a diákigazolványom? Nem. 13 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Lehet egy megkezdett félévet utólag érvényteleníteni? Ha egy féléve valamilyen okból nagyon rosszul sikerült, akkor a TVSZ két lehetőséget ad a súlyos tanulmányi következmények enyhítésére. Egyfelől lehetővé teszi a félév utólagos érvénytelenítését, amennyiben valamilyen előre nem látható, önhibán kívüli akadályoztatás (pl. baleset, elhúzódó betegség, családi tragédia stb.) miatt nem volt módja az órákat látogatni, illetve a vizsgákat teljesíteni. Ilyen esetben a dékánhoz nyújthat be kérvényt a Neptun-rendszeren keresztül, amelyhez az akadályoztatást megfelelő hivatalos dokumentumok (orvosi igazolás, kórházi zárójelentés, halotti bizonyítvány stb.) segítségével kell igazolnia. A dékán pozitív döntése esetén a féléve passzív lesz. A másik eset az, amikor efféle előre nem látható indokra nem tud hivatkozni, mégis nagyon rosszul teljesített az adott félévben. Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor a szorgalmi időszak végéig kérheti a TO-n mentesítését a tanulmányi kötelezettségek teljesítése alól. Ennek az a hátránya, hogy a féléve aktív marad, ezáltal egy államilag finanszírozott / állami ösztöndíjas félévtől esik el (avagy kárba vész a befizetett önköltség), előnye viszont, hogy megmenekül a teljesítetlen tantárgyak hátrányos következményeitől. Fontos tudni továbbá, hogy a mentesítést – amennyiben előre nem látható, önhibán kívüli ok nem merült fel – tanulmányai során csak egyetlen alkalommal kérheti, továbbá, hogy a mentesítés során minden tantárgyát törlik, tehát nemcsak a teljesítetleneket, hanem az esetleg sikeresen teljesítetteket is, mintha abban a félévben eleve nem járt volna egyetemre. A tárgyak utólagos törlésére a szorgalmi időszak végét követően már csak a dékán adhat engedélyt, tehát ez esetben is a dékáni kérvény a megfelelő út. SZAKDOLGOZAT, ZÁRÓVIZSGA Mi az az abszolutórium? Az abszolutórium bejegyzése akkor lehetséges, ha a hallgató összes tanulmányi kötelezettségének eleget tett a Karon, azaz megszerezte a diplomához szükséges kreditmennyiséget, elvégezte az összes kötelezően előírt szakos és nem szakos kurzust, letette az összes előírt vizsgát, kivéve a nyelvvizsgát, és teljesítette az előírt szakmai gyakorlatot. Az abszolutóriumot a Tanulmányi Osztály állítja ki. Az abszolutórium megszerzése után a hallgató több kurzust nem vehet fel a Karon, azaz nem lehet több aktív féléve, viszont a továbbiakban sem tandíjat, sem egyéb költségtérítést/önköltséget nem fizet (leszámítva a hallgatói jogviszonyon kívüli záróvizsgára jelentkezés esetleges díját). Az abszolutórium megszerzése után mennyi idő áll rendelkezésemre, hogy megírjam és benyújtsam a szakdolgozatomat? Az abszolutórium megszerzése után a hallgató az adott szakon már aktív félévet nem kezdhet. A szakdolgozat azonban passzív jogviszonyban is benyújtható, és annak elégtelennél jobb jeggyel való értékelése után mehet záróvizsgázni. A záróvizsga a végbizonyítvány megszerzését követő vizsgaidőszakban a hallgatói jogviszony keretében, majd a hallgatói jogviszony megszűnésétől számított öt éven belül, bármelyik vizsgaidőszakban, az érvényes képzési követelmények szerint letehető. A hallgatói jogviszony megszűnésétől számított két év elteltével a záróvizsga letételét a képzés szerint illetékes Kar – jelen szabályzathoz fűzött kiegészítőrendelkezéseiben – feltételhez kötheti. Állami ösztöndíjas hallgatók a képzési idő másfélszeresén belül kötelesek megszerezni az oklevelet. Amennyiben nem szerzik meg, az állami ösztöndíj bizonyos százalékát vissza kell fizetni, melynek aktuális részleteiről az OH hivatalos honlapján tájékozódhatnak. Mi a szakdolgozat leadásának határideje? Minden őszi félévben november 15-ig, és minden tavaszi félévben április 15-ig kell benyújtani a szakdolgozatokat a TOn. Ez a határidő teljesen szigorúan értelmezendő, vagyis ha valaki eddig a napig nem nyújtja be szakdolgozatát, akkor az adott félévben nem bocsátható záróvizsgára, szakzárása tehát legkevesebb egy félévet késni fog. Melyek a záróvizsgára bocsátás feltételei? Abszolutórium megszerzése, valamint egy elégtelennél jobb jeggyel elbírált szakdolgozat. TANTÁRGYAK TELJESÍTÉSE Mit jelent egy tantárgy teljesítése? Egy tantárgyat akkor teljesít, ha elégtelennél jobb jegyet szerez belőle. A szemináriumok és gyakorlatok esetében a gyakorlati jegyet a szorgalmi időszak végéig kell megszereznie, a kollokviumok és szigorlatok esetében a jegyet a vizsgaidőszakban, a vizsga sikeres letételével szerezheti meg. Mi az a nem teljesített tantárgy? Egy adott félévben felvett tantárgy, amelyet elégtelen, vagy nem felelt meg minősítéssel zárt, illetőleg meg sem kísérelt teljesíteni. A nem teljesített tantárgyak számának van egy felső határa, továbbá a korrigált kreditindexet (ösztöndíjátlagot) is rontja. A tárgyak követelményeit, a kötelezettségeket (hiányzások stb.) ki vagy mi határozza meg? 14 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Az egyes tantárgyak pontos követelményeit az adott oktató határozza meg (természetesen a szakos képzési követelményekkel és a szakvezető előírásaival összhangban). Az oktató kötelessége az első tanórán ismertetni az összes követelményt, beleértve a kötelező olvasmányokat, a számonkérések számát és időpontját, a hiányzások megengedett számát (ami szemináriumok esetében az összes alkalom 25%-a), és a kurzus teljesítésének egyéb feltételeit. Ha nem tesz eleget a tanár által szabott követelményeknek, akkor a tantárgy nem teljesített lesz. Hiányozhatok-e előadásokról, szemináriumokról? A foglalkozásokon a részvétel kötelező, de a tárgy oktatója határozza meg a hiányzásokkal kapcsolatos szabályokat a szemeszter elején kiadott írásos tárgyleírásban. Előadások esetében az előadó dönti el, milyen módon ellenőrzi az előadások rendszeres látogatását. A szemináriumokon a jelenlétet a szemináriumvezető ellenőrzi, és a hiányzásokat dokumentálja. Az órák 25%-át (ez heti egy tanítási alkalom esetén 3 alkalmat jelent egy félévben) meghaladó hiányzás esetén az oktató köteles nem teljesített tantárgyként elkönyvelni a hallgató teljesítményét előadás és szeminárium esetében is. Mit kell csinálnom, ha félév közben félbehagyok egy előadást vagy szemináriumot? Semmit. Szemináriumok esetében udvariasságból illik közölni az oktatóval, hogy a továbbiakban nem fogja látogatni az órákat, de nem kell tőle engedélyt kérni hozzá. Az oktató a Neptunban jelezni fogja, hogy a szemináriumot vagy az előadást nem teljesítette. Előadás esetében, ha nem iratkozik fel egyetlen vizsgaidőpontra sem, akkor is automatikusan nem teljesített tantárgya keletkezik. Ha egy szemináriumról önhibámon kívül (betegség, közlekedési nehézségek, baleset, stb.) miatt hiányoztam, hozzak erről igazolást? Kérjük, ne hozzon! Az egyetemi oktatásban nem létezik az „igazolt” és az „igazolatlan” hiányzás fogalma. Ön felnőtt, felelős személy, éppen ezért az Ön szabad belátására bízzuk, hogy egy félévben hány szemináriumi foglalkozást mulaszt el. Az oktató szempontjából merőben közömbös, hogy Ön elaludt, lekéste a buszát vagy a vonatát, ebédelt, tanult, randevúzott vagy történetesen beteg volt: a lényeg, hogy nem volt jelen, tehát nem vehetett részt a közös munkában. A TVSZ kari kiegészítése értelmében Ön egy félév során gyakorlatok és előadások esetében is az összes időpont 25%-át mulaszthatja el további következmények nélkül: ez heti egy kurzus esetében félévente 3 lehetőség. Saját érdekében azt tanácsoljuk, hogy ne éljen vissza ezzel a nagyvonalúsággal, és ne használja ki összes lehetőségét, hiszen bármikor előállhat egy olyan helyzet, amikor valóban önhibáján kívül kénytelen mulasztani, ám ha ezt megelőzően már több alkalmat elhasznált, akkor a tanárnak jogában áll megtagadni Öntől a gyakorlati jegyet vagy előadás esetében az aláírást. Mit tegyek akkor, ha súlyos betegség miatt több hétre kiesek az egyetemi munkából? Ez elsősorban a kihagyás hosszától függ. Ha három-négy hétig, vagy akár hosszabb ideig betegeskedik, akkor nem tudja megszerezni gyakorlati jegyeit, tehát a féléve gyakorlatilag kárba veszik. Ilyen esetekben a TVSZ kari kiegészítő rendelkezése lehetővé teszi a félév utólagos érvénytelenítését, vagy a tárgyak utólagos törlését. Egy-két hetes kihagyás esetében minden bizonnyal képes lesz befejezni a szemináriumait: szükség esetén forduljon tanáraihoz, kérjen tőlük segítséget, tanácsot, javítási lehetőséget. Mennyi nem teljesített tantárgyam lehet? A nem teljesített tantárgyak (ide beleszámítanak az elégtelenre végzett tárgyak és a félbehagyott szemináriumok, előadások, illetve meg nem kísérelt vizsgák is) maximális száma alapképzésben 15, mesterképzésben 8, osztatlan tanárképzésben 24 lehet. Ha begyűjti a 16. avagy a 9. avagy a 25. nem teljesített tárgyat, akkor dékáni méltányosságért kell folyamodnia, különben kizárják a Karról. Mit tehetek, ha váratlanul katasztrofálisan alakult a félévem, és előreláthatólag egy csomó tárgyat nem tudok teljesíteni? Lásd: „Passzív félév” – Lehet egy megkezdett félévet utólag érvényteleníteni? Mi történik akkor, ha 180 kreditnél többet szeretnék elvégezni az alapképzés során? A hatályos jogszabályok szerint az államilag finanszírozott / állami ösztöndíjas hallgatók a diplomaszerzéshez szükséges kreditmennyiséget maximum 10%-kal léphetik túl, ezen felül az intézmény kredittúllépési díjat kérhet a felvett kreditek után. 2010 őszétől azonban a PPKE BTK-n nincs kredittúllépési díj, tehát ez nem akadályozza Önt abban, hogy 180 kreditnél akár lényegesen többet teljesítsen alapképzési jogviszonya keretében. Mit tehetek, ha rossz lett a szemináriumi jegyem? Semmit. Az elégtelennél jobb gyakorlati jegyet nem lehet kijavítani, mert ugyanazt a szemináriumot nem veheti fel még egyszer, ha már elégtelennél jobb jegyet szerzett belőle. Ha egy kettesért már megkapom az összes kreditpontot, mi haszna van jobb jegyet szerezni? 15 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK A kreditpont valóban minden elégtelennél jobb jeggyel teljesített tantárgy után jár, de azért mégsem mindegy, milyen osztályzatokat szerez a félév során. A féléves tanulmányi átlag a tanulmányi ösztöndíj elosztásának az alapja, valamint külföldi tanulmányok és egyéb megpályázható lehetőségek esetében a döntéshozók egyik fontos szempontja. Úgy érzem, a szakos órák java része nagyon nehéz a számomra. Mit tegyek? Ha a szakos órák komoly problémát jelentenek, elsőként mindenképpen szakos tanáraihoz forduljon, tőlük kérjen tanácsot. Mivel az ő szakterületükről van szó, minden bizonnyal meg tudják mondani, milyen pluszmunkára lenne szükség ahhoz, hogy fel tudjon zárkózni a csoport többi tagjához. Ha azonban problémái súlyosak, fontolja meg a félévhalasztás lehetőségét. Bár így tanulmányai késedelmet szenvednek, ám az így nyert időt felhasználhatja arra, hogy javítsa felkészültségét. Higgye el, egy kis időveszteség sokkal kisebb rossz, mintha egy sikertelen alapvizsga, vagy a túl sok sikertelen tantárgy miatt búcsút kell mondania a szaknak! Ha úgy érzi, hogy a szakos tantárgyak döntő többsége nem érdekli, nyűgnek érzi ezek teljesítését, akkor félő, hogy rosszul választotta meg a szakját. Mit jelentenek a tantervben a követelményeknél a rövidítések? K – kollokvium Gy – gyakorlati jegy AV – alapvizsga Zv – záróvizsga TANULMÁNYI BIZOTTSÁG (TB) Ha tanulmányi problémám van, kihez fordulhatok? A tanulmányi ügyek adminisztrációját a Tanulmányi Osztály (TO) végzi. Minden hallgatónak (képzés, évfolyam vagy szak szerint) van egy illetékes tanulmányi előadója, akihez bátran fordulhat kérdéseivel. A Hallgatói Önkormányzati Tanácsnak (HÖK) szintén vannak tanulmányi ügyekkel foglalkozó tagjai. Ők ugyancsak szívesen segítenek, vagy tudják, ki az illetékes az ügyében (TO, Tanulmányi Bizottság, oktatási dékánhelyettes, Dékáni Hivatal). Kikből áll és mit csinál a Tanulmányi Bizottság? A Tanulmányi Bizottság (TB) négytagú, elnöke a Kari Tanács által választott oktató. A TB további egy oktató tagját a Kari Tanács, két hallgató tagját a Hallgatói Önkormányzat választja meg egy-egy évre. A TB munkájában – szavazati jog nélkül – részt vehet a TO képviselője is. A TB bírálja el a legtöbb tanulmányi tárgyú hallgatói kérvényt, így pl. a halasztott beiratkozásról, a halasztott tárgyfelvételről, a kedvezményes tanrendről szólókat. A TB havonta legalább egyszer ülésezik. Hogyan adhatok be kérvényt a Tanulmányi Bizottsághoz? TB-kérvényt az erre a célra rendszeresített hivatalos űrlapon lehet beadni, ami megtalálható a PPKE BTK honlapján. Az űrlapot figyelmesen olvassa el, mert megtalálja rajta az összes fontos információt, amit a benyújtáshoz tudni kell. Fontos, hogy a TB-kérvénynek kötelező mellékletei vannak, valamint a legtöbb esetben az illetékes szak vezetőjének, vagy az érintett tantárgy oktatójának is alá kell írnia, hogy támogatja a kérvényt, tehát ezeket még a beadás előtt kell beszereznie! A kérvényeket a tanulmányi előadójánál kell leadnia. Kérvényt postai úton vagy megbízott által is be lehet adni. Kihez fellebbezhetek a Tanulmányi Bizottság határozata ellen? Fellebbezésével a Hallgatói Ügyek Felülvizsgálati Bizottságához fordulhat, a határozat közlésétől – ennek hiányában a tudomásszerzéstől – számított 15 napon belül. TÁRGYFELVÉTEL Hol kell felvennem a tantárgyaimat? Minden tantárgyat a Neptun rendszerben kell felvenni, amelyhez beiratkozáskor minden hallgató saját kódot kap, ezzel és saját, titkos jelszavával tud belépni interneten keresztül a rendszerbe. Nagyon fontos, hogy ha a Neptunban nem vett fel egy tárgyat, akkor abból az adott félévben nem szerezhet jegyet, és nem is teljesítheti, hiába látogatja az órákat! Az aktív félév előfeltétele, hogy a regisztrációs időszakban be kell jelentkeznie az adott félévre (lásd „Passzív félév”). 16 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Hol vegyem fel a Neptunban a tantárgyaimat? A szakos tárgyakat és az általánosan kötelező tárgyakat a megfelelő mintatanterv kiválasztásával, az intézményi (szabadon választható) tárgyakat a "Minden intézményi tárgyak" opció kiválasztásával tudja listázni és kiválasztani. Meddig vehetek fel tantárgyakat a Neptunban? A tantárgyfelvétel kezdetét és végét a tanév rendje tartalmazza. A regisztrációs hét végéig biztosan felvehet tantárgyakat, és törölheti azokat, amiket tévedésből vett fel, vagy közben meggondolta magát. Nagyon fontos, hogy jól gondolja végig, mit szeretne teljesíteni, illetve mit lenne fontos és szükséges teljesítenie az adott félévben! Hogyan vehetek fel tantárgyakat a Neptun lezárása után? Ha a tantárgyfelvétel lezárulta után kiderül, hogy egy-két fontos tantárgy kimaradt, akkor halasztott tantárgyfelvételi kérelmet nyújthat be a TO-n, de ezt a tantárgy oktatójával is alá kell íratnia, hiszen nem biztos, hogy van még hely a csoportjában. Az utólagos tantárgyfelvétel határideje a TVSZ értelmében a tantárgyfelvételi időszak vége utáni hat munkanap. Ezután tantárgyat felvenni már nem lehet! Fontos tudni azt is, hogy az utólagos tárgyfelvételért tárgyanként különeljárási díjat kell fizetni, tehát ha 4–5 tárgyat is fel akar venni a tárgyfelvétel után, annak komoly költsége lehet! Hogyan adhatok le tantárgyakat a Neptun lezárása után? Ha a tantárgyfelvétel lezárulta után kiderül, hogy egy-két tantárgyat tévedésből vett fel, akkor utólagos tantárgytörlési kérelmet nyújthat be a TO-n a tantárgyfelvételi időszak vége után még hat munkanapig. Ezután tantárgyat leadni már nem lehet! Kivételt ez alól csak olyan, előre nem látható körülmény képezhet, ami miatt több tantárgyát önhibáján kívül nem tudta teljesíteni. Ilyen ok lehet pl. egy komoly baleset, többhetes kórházi ápolás, esetleg családi tragédia. Ilyen ún. vis maior esetben forduljon a TB-hez kérvénnyel. Az utólagos tantárgytörlésért – akárcsak az utólagos tantárgyfelvételért – tárgyanként különeljárási díjat kell fizetnie! Hányszor vehetek fel egy tárgyat? Maximum háromszor, természetesen három különböző félévben. Ha harmadszorra sem teljesítette, akkor dékáni méltányosságért kell folyamodnia, különben kizárják a Karról. Kivétel egyes idegennyelv-szakokon (pl. angol, német) a nyelvi alapvizsga, mert azt csak kétszer lehet felvenni, és a szak kizárhatja az azonos vizsgaidőszakban való ismétlést. Ha a nyelvi alapvizsgáját második tárgyfelvétel esetén sem tudja teljesíteni, akkor tanulmányait nem folytathatja. Van-e előírás arra, hogy egy félévben minimum hány tantárgyat vegyek fel? Az aktív félévnek nem feltétele egyetlen tárgy felvétele sem, csupán be kell jelentkezni az adott félévre a Neptunban. Ha azonban az első két félévében összesen csak néhány tantárgyat teljesít, akkor bajba kerülhet. A TVSZ 26. § (5) a) pontja alapján az első két félévben összesen legalább 30 kreditet (ez kb. 8–10 tantárgy, tehát félévenként átlagosan 4–5) kell teljesítenie, különben hallgatói jogviszonya megszűnik, azaz kizárják a Karról. Ez azonban nagyon alacsony követelmény, tehát ha rendesen végzi a tanulmányait, akkor nem lehet baj. Egyébként a maga érdeke is, hogy minél több kreditet szerezzen meg tanulmányai elején, hiszen ellenkező esetben elfogynak az államilag támogatott / állami ösztöndíjas félévei és önköltséget lesz kénytelen fizetni. Az első két félév után mindenki annyi tantárgyat teljesít félévenként, amennyi jólesik, de / állami ösztöndíjas hallgatóknak továbbra is érdemes arra odafigyelniük, hogy két egymást követő félévben legalább 30 kreditet összegyűjtsenek és elérjék a Hallgatói Térítési és Juttatási szabályzatban meghatározott átlagot, ugyanis ezek híján átsorolják őket önköltséges képzésbe. A Neptunos tárgyjelentkezéskor az összes olyan csoport betelt, amelyik időben alkalmas lett volna számomra. Mit csináljak? Sajnos az egyéni órarend összeállításával mindenkinek egyénileg kell megbirkóznia. Az adott esetben meg kell próbálnia átszervezni az órarendjét, esetleg több szemináriuma időpontján is változtatnia kell. Kérhet létszámemelést a meghirdető intézet, vagy tanszék vezetőjétől, vagy titkárnőjétől/ oktatásszervezőjétől. Feloldhatatlan óraütközés esetén fontolóra veheti azt is, hogy bizonyos tantárgyait egy későbbi félévben veszi fel. Ha egy olyan tárgy felvétele lenne szükséges számomra, amelynek az előfeltételét nem teljesítettem, akkor mit kell tennem? Erre indokolt esetben, kivételes jelleggel a Tanulmányi Bizottság adhat engedélyt. Nyújtson be TB-kérvényt, amelyen előzetesen az érintett tárgy oktatója, vagy a szakfelelős / tanszékvezető / intézetvezető támogatta az érintett tárgy előfeltétel nélküli felvételét. A TB pozitív döntése esetén tanulmányi előadója fogja Önnek felvenni a tárgyat a Neptunban. VIZSGÁZÁS Hányszor vizsgázhatok egy tárgyból egy vizsgaidőszakban? Egy vizsgaidőszakban maximum kétszer. Pótvizsgát bármikor tehet a vizsgaidőszakon belül, de az első vizsga után legalább 4 napnak el kell telnie a pótvizsgáig. Ha másodszor sem sikerül teljesíteni a vizsgát, akkor az adott 17 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK kollokviumot, vagy szigorlatot ebben a félévben nem teljesítette, több kísérlete nincs. Kivételt képez a módosító vizsga (lásd „Mit tehetek, ha rossz lett a vizsgajegyem?”). Ha a vizsgaidőszak utolsó hetéig egyszer sem próbálkozik (tehát nem iratkozik fel egyetlen időpontra sem), akkor az utolsó, ún. utóvizsgahéten már csak egyetlen lehetősége maradt a vizsga letételére, egy esetleges elégtelen esetében pótvizsgára már nem jogosult. Mi az a CV kurzus? A CV jelentése „csak vizsga”. Ez azt jelenti, hogy egy kollokviummal záruló tantárgyat úgy hirdetnek meg az adott félévben, hogy nem tartozik hozzá előadás, amit látogathatna, de vizsgát tehet belőle a vizsgaidőszakban. A CV kurzus csak olyan hallgatók vehetik fel, akik egy korábbi félévben a kollokviumhoz kapcsolódó előadást végigjárták, és az aláírást megszerezték, de vizsgajegyük nincs. Mit csináljak, ha nem vagyok fent a vizsgalapon? Jelentkezzen a következő vizsgaidőpontra, mert aznap csak az vizsgázhat, aki fel van iratkozva a Neptunon. Amennyiben vizsgajelentkezés nélkül tesz vizsgát, az oktatója nem tudja beírni a jegyét a Neptunba, vagyis nem tud érvényesen osztályzatot szerezni! Mit tegyek, ha az egyik vizsgámat el akarom halasztani? Jelentkezzen le a vizsgaidőpontról a vizsgát megelőző munkanapon déli 12 óráig. Mi történik, ha nem jelentkezek fel a vizsgára? Ha egy felvett kollokviummal, vagy szigorlattal záruló tantárgy egyetlen vizsgaidőpontjára sem jelentkezik be, akkor nem teljesített tantárgya lesz. Az oktatóknak mikorra kell kijavítaniuk a vizsgadolgozatokat? A vizsga napjától számított öt munkanapon belül, de legkésőbb a vizsgaidőszak utolsó napjáig. Lehet-e vizsgaidőszakon kívül vizsgázni? Alaphelyzetben nem. Kivétel ez alól a kedvezményes tanrend, amelynek keretében a Tanulmányi Bizottság engedélyezheti a vizsgaidőszakot megelőző vizsgázást (lásd „Hogyan kérvényezhetek egyéni tanulmányi vagy vizsgarendet”). Mit tehetek, ha rossz lett a vizsgajegyem? Ha a vizsgát elégtelennél jobb jeggyel teljesítette, de elégedetlen a jegyével, a TVSZ biztosítja a módosító vizsga lehetőségét. Ugyanabban a vizsgaidőszakban feliratkozhat egy későbbi vizsgaidőpontra, és megkísérelheti a vizsgát még egyszer, ám ez esetben csak a módosító vizsga jegye számít, tehát akár rosszabb jegyet is szerezhet, mint korábban! A módosító vizsga lehetősége akkor is rendelkezésére áll, ha a kijavítandó jegyét a pótvizsgán szerezte (tehát csakis ebben az esetben van lehetősége harmadszor vizsgázni egyazon vizsgaidőszakban), de csak akkor, ha a pótvizsgán elégtelennél jobb jegyet ért el. Plágiumtájékoztató (A szellemi alkotások védelméről és a plágium tilalmáról) 1. A szellemi alkotásokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelemben részesíti. Eszerint jogi védelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. 2. A plágium a szerzői jog megsértése, más szellemi alkotásának teljes, vagy részleges feltüntetése saját alkotásként, illetve más szellemi alkotásának a jogosulatlan felhasználása. Ez a gyakorlatban sokféle formában előfordulhat, de legtipikusabb esetei: • más művének feltüntetése saját alkotásként, • más művéből egyes részletek (szövegek, illusztrációk, ábrák… stb.) átemelése a forrás és a szerző megfelelő megjelölése nélkül, • más szellemi alkotásának, vagy annak részleteinek jogosulatlan felhasználása, engedély nélküli lefordítása, vagy átdolgozása, a forrás és a szerző megjelölése nélkül. 3. A plagizálás, és általában a szerzői jogok megsértése szigorúan tilos. A szerzői jogok megsértése esetén az adott tanulmányi követelmény elégtelen minősítése mellett a Fegyelmi Szabályzat rendelkezései szerint fegyelmi eljárás indítható, amelynek során a hallgató akár a tanulmányokból való kizárással is büntethető. Bizonyos esetekben a szerzői jogok megsértése egyúttal bűncselekményt is megvalósíthat, ami a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény értelmében akár szabadságvesztéssel is büntethető. 18 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK 2. Alapképzés Az alapképzés struktúrája a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán A 2006 őszétől életbe lépett felsőoktatási rendszer hierarchikus képzési rendje: egy képzési területen belül képzési ágak, azokon belül alapszakok, az alapszakokon belül pedig szakirányok és/vagy specializációk különböztethetők meg. Alapszak Szakirányok2 Specializációk3 Munkarend kiadványszerkesztő nappali magyar nyelvészet nappali/levelező régi és klasszikus magyar irodalom modern magyar irodalom nappali/levelező politikatörténeti nappali/levelező társadalom és eszmetörténeti nappali/levelező történelem (angol nyelven) Armenian Studies nappali régészet középkori Közel-Kelet régészete szakterület középkori régészet szakterület nappali magyar őstörténet és népvándorlás kor régészete szakterület római és késő antik régészet szakterület amerikai tanulmányok nappali / levelező ír tanulmányok és angol nyelvű kultúrák mű- és szakfordítás nappali American Studies nappali Irish Studies and Englishlanguage Cultures kulturális mediáció nappali olasz-magyar kapcsolatok nappali/levelező nappali/levelező lengyel fordítás és interkulturális kapcsolatok interkulturális kommunikáció orosz interkulturális kommunikáció nappali/levelező Bölcsészettudomány magyar történelem anglisztika (magyar nyelven) anglisztika (angol nyelven) újlatin nyelvek és kultúrák angol angol francia (magyar nyelven) olasz spanyol szlavisztika nappali/levelező nappali / levelező nappali / levelező nappali/levelező nappali nappali nappali/levelező keleti nyelvek és kultúrák arab nappali keleti nyelvek és kultúrák kínai kínai tolmács- és fordítóképzés nappali ókori nyelvek és kultúrák klasszika-filológia Történelem, vallás, kultúra az ókori Mediterráneumban nappali tanárképzés nappali pszichológia nappali/levelező szabad bölcsészet elméleti nyelvészet nappali filmelmélet és filmtörténet nappali filozófia nappali művészettörténet nappali 2 Szakirány: az adott szak részét képező önálló szakképzettséget eredményező, speciális szaktudást biztosító képzés. 3 Specializáció: az adott szak részét képező, önálló szakképzettséget nem eredményező, speciális szaktudást biztosító képzés. 19 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Társadalomtudomány nemzetközi tanulmányok nappali politikatudományok nappali kommunikáció- és médiatudomány film és videótanulmányok nappali újságírás specializáció/Nyomtatott és elektronikus média közkapcsolatok nappali multimédia levelező szociológia nappali/levelező nappali szociálpedagógia nappali/levelező filozófia, politika, gazdaság gazdaságpolitika és globalizáció összefüggései politika és gazdaság nappali/levelező politika és filozófia nappali/levelező nappali/levelező Pedagógusképzés óvodapedagógus óvodapedagógus nappali/levelező nappali/levelező tanító nemzetiségi óvodapedagógus (német) tanító gyógypedagógiai Idegen nyelv (angol) műveltségterület Magyar nyelv és irodalom műveltségterület Művészetek (Dráma és színház) műveltségterület Technológia (digitális kultúra) műveltségterület Testnevelés és egészségfejlesztés műveltségterület Történelem és állampolgári ismeretek (hon- és népismeret) és etika műveltségterület nemzetiségi tanító (német) tanulásban akadályozottak pedagógiája nappali/levelező nappali/levelező nappali/levelező nappali nappali/levelező nappali/levelező nappali/levelező nappali/levelező Gazdaságtudomány gazdálkodási és menedzsment humán erőforrások fejlesztése nappali/levelező kisvállalkozás nappali/levelező üzleti kommunikáció nappali/levelező 20 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Általános műveltséggel és hitélettel összefüggő tantárgyak Ahhoz, hogy végbizonyítványt (abszolutórium) szerezzen, a Karra felvett minden hallgatónak kötelező az általános műveltséggel és hitélettel összefüggő ismeretek körébe tartozó alábbi tantárgyak elvégzése: Tárgy kredit Tárgykövetelmény Heti óraszám Ajánlott félév Felvétel típusa ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉGGEL ÉS HITÉLETTEL ÖSSZEFÜGGŐ KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK LISTÁJA NAPPALI TAGOZAT BBNSF00100 BBNSF81800 Általános filozófiatörténet Bevezetés a katolikus hit rendszerébe 2 2 K K 2 2 1 3 k k BBNSF07000 BBNSF08000 A Biblia világa Az egyház társadalmi tanítása 2 2 K K 2 2 2 4 k k Tantárgy megnevezése Felvétele Tárgykód Tárgy kredit Tárgykövetelmény Féléves óraszám Ajánlott félév Felvétel típusa ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉGGEL ÉS HITÉLETTEL ÖSSZEFÜGGŐ KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK LISTÁJA LEVELEZŐ TAGOZAT BBLSF00100 BBLSF81600 Általános filozófiatörténet Bevezetés a katolikus hit rendszerébe 2 2 K K 5 5 1 3 k k BBLSF07000 BBLSF08000 A Biblia világa Az egyház társadalmi tanítása 2 2 K K 5 5 2 4 k k Tantárgy megnevezése Felvétele Tárgykód 21 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Minor programok A minor program 50 kreditértékű, elvégzése a fő szakkal együtt csaknem teljes egészében kiadja az alapszakos diploma megszerzéséhez szükséges 180 kreditet. Egy másik szak minor programját elkezdeni mindenekelőtt akkor érdemes, ha az adott szak komolyan érdekli, illetve ha rendelkezik a minor program elvégzéséhez szükséges előképzettséggel (pl. nyelvtudás). Minor programok hirdetése az alapszak indulásának függvénye. Karunkon az alábbi minor programok közül választhat: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Anglisztika Arab Elméleti nyelvészet Filmelmélet, filmtörténet Filozófia Francia Kínai Kommunikáció- és médiatudomány Latin Lengyel Magyar Művészettörténet Nemzetközi tanulmányok Ógörög Olasz Orosz Politikatudományok Régészet Spanyol Szociológia Történelem 22 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos alapképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Anglisztika alapképzési szak Anglisztika alapképzési szak (angol nyelven) Keleti nyelvek és kultúrák alapképzési szak – Arab szakirány Keleti nyelvek és kultúrák alapképzési szak - Kínai szakirány Magyar alapképzési szak Ókori nyelvek és kultúrák alapképzési szak – Klasszika-filológia szakirány Pszichológia alapképzési szak Régészet alapképzési szak Újlatin nyelvek és kultúrák alapképzési szak - Francia szakirány Újlatin nyelvek és kultúrák alapképzési szak - Olasz szakirány Újlatin nyelvek és kultúrák alapképzési szak - Spanyol szakirány Szabad bölcsészet alapképzési szak Szlavisztika alapképzési szak - Lengyel szakirány Szlavisztika alapképzési szak - Orosz szakirány Történelem alapképzési szak Történelem alapképzési szak (angol nyelven) A tantervek elérhetők ezen a linken. A gazdaságtudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos alapképzési szakok: ➢ Gazdálkodási és menedzsment alapképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. A társadalomtudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos alapképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Filozófia, politika, gazdaság alapképzési szak Kommunikáció- és médiatudomány alapképzési szak Nemzetközi tanulmányok alapképzési szak Politikatudományok alapképzési szak Szociálpedagógia alapképzési szak Szociológia alapképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. A pedagógusképzés képzési területhez tartozó nappali tagozatos alapképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Gyógypedagógiai alapképzési szak - tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirány Óvodapedagógus alapképzési szak Óvodapedagógus alapképzési szak - Nemzetiségi óvodapedagógus német szakirány Tanító alapképzési szak Tanító alapképzési szak – Nemzetiségi tanító német szakirány A tantervek elérhetők ezen a linken. A minor programok nappali tagozatos tantervei A tantervek elérhetők ezen a linken. A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos alapképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Anglisztika alapképzési szak Magyar alapképzési szak Pszichológia alapképzési szak Régészet alapképzési szak Szlavisztika alapképzési szak – Lengyel szakirány Szlavisztika alapképzési szak - Orosz szakirány 23 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK ➢ ➢ ➢ Újlatin nyelvek és kultúrák alapképzési szak – Olasz szakirány Újlatin nyelvek és kultúrák alapképzési szak – Spanyol szakirány Történelem alapképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. A gazdaságtudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos alapképzési szakok: ➢ Gazdálkodási és menedzsment alapképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. A társadalomtudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos alapképzési szakok: ➢ ➢ ➢ Filozófia, politika, gazdaság alapképzési szak Kommunikáció- és médiatudomány alapképzési szak Szociálpedagógia alapképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. A pedagógus képzési területhez tartozó levelező tagozatos alapképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Gyógypedagógiai alapképzési szak - tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirány Óvodapedagógus alapképzési szak Óvodapedagógus alapképzési szak – Nemzetiségi óvodapedagógus német szakirány Tanító alapképzési szak Tanító alapképzési szak - Nemzetiségi tanító német szakirány A tantervek elérhetők ezen a linken. 24 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK 3. Mesterképzés A mesterképzés struktúrája a PPKE BTK-n Mesterszak megnevezése Specializáció megnevezése Munkarend angol irodalom nappali Ír tanulmányok nappali angol irodalom nappali / levelező ír tanulmányok nappali Bölcsészettudomány anglisztika anglisztika (angol nyelven) angol nyelvoktató nappali filozófia nappali / levelező klasszika-filológia latin és ógörög nappali magyar nyelv és irodalom állandóság és változás a nyelvhasználatban nappali / levelező régi magyarországi irodalom nappali / levelező klasszikus magyar irodalom nappali / levelező modern magyar irodalom nappali / levelező mentálhigiénés családkonzulens levelező modern Közel-Kelet tanulmányok levelező művészettörténet nappali neveléstudomány pszichológia régészet (magyar nyelven) régészet (angol nyelven) szlavisztika történelem (magyar nyelven) történelem (angol nyelven) nevelési tanácsadás nappali / levelező inkluzív kora gyermekkori nevelés nappali / levelező interperszonális és interkulturális pszichológia nappali klinikai és egészségpszichológia nappali/levelező fejlődés és klinikai gyermekpszichológia nappali társadalom- és szervezetpszichológia nappali római provinciák régészete nappali középkori régészet nappali az eurázsiai steppe és a finnugor népek régészete nappali Archaeology of Roman Provinces Field of expertise Medieval Archaeology Field of expertise nappali orosz nappali / levelező lengyel nappali / levelező kulturális örökség története és gyakorlata nappali / levelező Közép-Európa nappali / levelező örmény tanulmányok nappali nappali Társadalomtudomány gondoskodáspolitikai tanulmányok levelező Kelet-Ázsia tanulmányok nappali kommunikáció- és médiatudomány nemzetközi tanulmányok (magyar nyelven) közkapcsolatok, közösség- és szervezetfejlesztés nappali / levelező multimédia, intermédia nappali / levelező biztonságpolitika nappali Európa-tanulmányok nappali regionális és civilizációs tanulmányok nappali kulturális diplomácia nappali nemzetközi tanulmányok (angol nyelven) Európa-tanulmányok nappali politikatudomány összehasonlító politikatudomány nappali / levelező 25 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK politikatudomány (angol nyelven) szociológia társadalmimagatartás-elemzés és politikai kommunikáció politikai elemzés nappali / levelező International Politics nappali Politique identitaire nappali Comparative Politics nappali társadalmi deviancia és integráció - társadalmi intézmények elemzése társadalmi elemzések nappali nappali nappali 26 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos mesterképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Anglisztika mesterképzési szak Anglisztika mesterképzési szak (angol nyelven) Filozófia mesterképzési szak Klasszika-filológia mesterképzési szak Magyar nyelv és irodalom mesterképzési szak Modern Közel-Kelet mesterképzési szak Művészettörténet mesterképzési szak Neveléstudomány mesterképzési szak Pszichológia mesterképzési szak Régészet mesterképzési szak Régészet mesterképzési szak (angol nyelven) Szlavisztika mesterképzési szak Történelem mesterképzési szak Történelem mesterképzési szak (angol nyelven) A tantervek elérhetők ezen a linken. A társadalomtudományi képzési területhez tartozó nappali tagozatos mesterképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Gondoskodáspolitikai tanulmányok Kelet-Ázsia tanulmányok mesterképzési szak Kommunikáció- és médiatudomány mesterképzési szak Nemzetközi tanulmányok mesterképzési szak Nemzetközi tanulmányok mesterképzési szak (angol nyelven) Politikatudomány mesterképzési szak Politikatudomány mesterképzési szak (angol nyelven) Szociológia mesterképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. A bölcsészettudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos mesterképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Anglisztika mesterképzési szak Magyar nyelv és irodalom mesterképzési szak Neveléstudomány mesterképzési szak Szlavisztika mesterképzési szak Történelem mesterképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. A társadalomtudományi képzési területhez tartozó levelező tagozatos mesterképzési szakok: ➢ ➢ Kommunikáció- és médiatudomány mesterképzési szak Politikatudomány mesterképzési szak A tantervek elérhetők ezen a linken. 27 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK 4. Osztatlan tanárképzés – Az osztatlan tanárképzés struktúrája a PPKE BTK-n Szak neve Képzés időtartama angol nyelv és kultúra tanára - dráma- és színházismeret-tanár 10 félév angol nyelv és kultúra tanára - etikatanár 10 félév angol nyelv és kultúra tanára - francia nyelv és kultúra tanára 10 félév angol nyelv és kultúra tanára - latin nyelv és kultúra tanára 10 félév angol nyelv és kultúra tanára - magyar nyelv és irodalom szakos tanár 10 félév angol nyelv és kultúra tanára - mozgóképkultúra és médiaismeret-tanár 10 félév angol nyelv és kultúra tanára - olasz nyelv és kultúra tanára 10 félév angol nyelv és kultúra tanára - történelemtanár 10 félév dráma- és színházismeret-tanár - magyar nyelv és irodalom szakos tanár 10 félév dráma- és színházismeret-tanár - mozgóképkultúra és médiaismeret-tanár 10 félév dráma- és színházismeret-tanár - történelemtanár 10 félév etikatanár - magyar nyelv és irodalom szakos tanár 10 félév etikatanár - történelemtanár 10 félév francia nyelv és kultúra tanára - magyar nyelv és irodalom szakos tanár 10 félév francia nyelv és kultúra tanára - történelemtanár 10 félév hittanár-nevelőtanár - angol nyelv és kultúra tanára 10 félév hittanár-nevelőtanár - dráma- és színházismeret-tanár 10 félév hittanár-nevelőtanár - francia nyelv és kultúra tanára 10 félév hittanár-nevelőtanár - latin nyelv és kultúra tanára 10 félév hittanár-nevelőtanár - magyar nyelv és irodalom szakos tanár 10 félév hittanár-nevelőtanár - olasz nyelv és kultúra tanára 10 félév hittanár-nevelőtanár - történelemtanár 10 félév latin nyelv és kultúra tanára - magyar nyelv és irodalom szakos tanár 10 félév latin nyelv és kultúra tanára - történelemtanár 10 félév magyar nyelv és irodalom szakos tanár - mozgóképkultúra és médiaismeret-tanár magyar nyelv és irodalom szakos tanár - olasz nyelv és kultúra tanára 10 félév magyar nyelv és irodalom szakos tanár - történelemtanár 10 félév mozgóképkultúra és médiaismeret-tanár - történelemtanár 10 félév olasz nyelv és kultúra tanára - történelemtanár 10 félév angol nyelv és kultúra tanára 2 félév etikatanár 2 félév filozófiatanár 2 félév francia nyelv és kultúra tanára 2 félév latin nyelv és kultúra tanára 2 félév magyar nyelv és irodalom szakos tanár 2 félév olasz nyelv és kultúra tanára 2 félév történelemtanár 2 félév angol nyelv és kultúra tanára 3 félév magyar nyelv és irodalom szakos tanár 3 félév történelemtanár 3 félév dráma- és színházismeret-tanár 4 félév 10 félév 28 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK A hittanár-nevelőtanár szak képzéséért, annak tartalmáért és szabályozásáért az Egyetem Hittudományi Kara felelős. Kurzusai a Hittudományi Karon (1053 Budapest, Veres Pálné u. 24.) zajlanak. 29 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Általános műveltséggel és hitélettel összefüggő tantárgyak Ahhoz, hogy végbizonyítványt (abszolutórium) szerezzen, a Karra felvett minden hallgatónak kötelező az általános műveltséggel és hitélettel összefüggő ismeretek körébe tartozó alábbi tantárgyak elvégzése: Tárgy kredit Tárgykövetelmény Heti óraszám Ajánlott félév Felvétel típusa ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉGGEL ÉS HITÉLETTEL ÖSSZEFÜGGŐ KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK LISTÁJA NAPPALI TAGOZAT BBNSF00100 BBNSF81800 Általános filozófiatörténet Bevezetés a katolikus hit rendszerébe 2 2 K K 2 2 1 3 k k BBNSF07000 BBNSF08000 A Biblia világa Az egyház társadalmi tanítása 2 2 K K 2 2 2 4 k k Tantárgy megnevezése Felvétele Tárgykód 30 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK Nappali tagozatos osztatlan tanárképzési szakok: ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Tanári felkészítés Angol nyelv és kultúra tanára Dráma- és színházismeret-tanár Francia nyelv és kultúra tanára Etikatanár Latin nyelv és kultúra tanára Hittanár-nevelőtanár* Magyar nyelv és irodalom szakos tanár Mozgóképkultúra és médiaismeret-tanár Olasz nyelv és kultúra tanára Történelemtanár A tantervek elérhetők ezen a linken. *-al jelölt képzés tantárgylistája és mintatanterve az Egyetem Hittudományi Karán érhető el. Levelező, diszciplináris MA-ra épülő tanárképzés tantervei ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ ➢ Angol nyelv és kultúra tanára (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) Etikatanár (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) Filozófiatanár (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) Francia nyelv és kultúra tanára (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) Latin nyelv és kultúra tanára (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) Magyar nyelv és irodalom szakos tanár (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) Olasz nyelv és kultúra tanára (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) Történelemtanár (2 féléves, diszciplináris MA-ra épülő) A tantervek elérhetők ezen a linken. Levelező (3 féléves) ➢ ➢ ➢ Angol nyelv és kultúra tanára Magyar nyelv és irodalom szakos tanár Történelemtanár A tantervek elérhetők ezen a linken. Levelező (4 féléves) ➢ Dráma- és színházismeret-tanár – tanári végzettségre épülően ➢ Dráma- és színházismeret-tanár – tanitói végzettségre épülően A tantervek elérhetők ezen a linken. 31 �BTK TANULMÁNYI TÁJÉKOZTATÓ 2025/2026 – SZAKOKRA VONATKOZÓ TUDNIV ALÓK 6. Szabályzatok Tanulmányi és Vizsgaszabályzat Hallgatói Térítési és Juttatási Szabályzat 32 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource BTK (Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar) Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Tanulmányi tájékoztató. Általános tudnivalók 2025-2026 Description An account of the resource A PPKE BTK 2025-2026-os évi tanulmányi tájékoztatója Subject The topic of the resource tanulmányi tájékoztató Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource PDF Type The nature or genre of the resource tájékoztató Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant 2025-2026. Extent The size or duration of the resource. 32 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Information about rights held in and over the resource PPKE BTK Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context BTK_tanulmanyi_tajekoztato-2025-2026.pdf https://omeka.ppke.hu/files/original/b1fd779f082da3b245d6db805d469604.jpg add13a9edaf5e616f8cc258edd3753e3 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Gólyareptetés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2025. szeptember 15. 17.00-19.00 Subject The topic of the resource rendezvény gólyáknak Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. szeptember 15. 17.00-19.00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK facebook Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Danubianum 107 Budapest, Bertalan Lajos u. 2. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20250915_golyareptetes.jpg https://omeka.ppke.hu/files/original/260e6ce745cb7be9735e6192b9607c73.jpg a9a6ae9673bd9e2eda4b7c7c48a7a273 https://omeka.ppke.hu/files/original/5156102cdea01c0731d0cb0b3c641814.pdf dd2434d091cb6d5809cd79f99581edba PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPK£_üt^_X_6J2.OO7^ZO(b ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MAGYARORSZÁG PLAZA BANDI GYULA GÓLYABÁL PETŐFI RÁDIÓ DSIDA JENŐ JOGÁSZVILÁG HUNDERTWASSER X. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke. h u honlap: yvww.jak.ppke.hu/itelet 2007. december 6. �Magyarország Plaza „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, Hír: 2007 novemberében, a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged 2 3 3 3 4 5 5 6 7 8 8 9 10 11 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A fenti cím nem ígér túl sok izgalmat. Az elmúlt néhány év alatt, az 1989-es nagy, már-már „kopernikuszi pálfordulat” óta sokan, sokmindent hordtak össze, a fogyasztói társadalmakat kritizálandó. A modern nyugati ember önként választott, lassú szellemi-lelki sorvadásának jelképévé is régen megtették már a plázákat. A „Magyarország Plaza” tehát elcsépelt jelkép. Unalmas. Mindent elmondtak már a fogyasztói emberről. Mindent elmondtak már a tömegek lázadásáról. Mindent elmondtak már a túlhajszolt fogyasztás következményeiről. Mindent elmondtak már a kiüresedett világban elvesztett örömökről. És nem ma. Évezredekkel ezelőtt. „Mene, tekel, ufarszin” megszámláltattál, és híjával találtattál: darabokra szaggattatol. E sorsunkat ma már szinte magától értetődő természetességgel fogadjuk el, elkerülhetetlenként. Néhanapján ugyan még szinte személyes sértésként éljük meg, amikor valaki dölyfös öntudat­ tal zárja be fülét szavaink előtt, de hármat számolva, csak végtelen, őszinte szánalmat érzünk. És csodálkozást. Hát így is lehet élni? Céltalanul ide-oda sodródva, az anyagi lehetőségektől függően egy telefonban, egy rend ruhában, egy kerekeken guruló vasdarabban lelni meg az élet legfőbb célját? Iszonyatos lehet az ébredés ebből a lázálomból. A végtelen űr észlelése az ember körül. De állj. Unalmas már a saját hangunk is. Magyarország Plazában nem mi vagyunk a többség. Nincsen morális jogunk fennsőbbrendűként viselkedni. Egyenlőség van. És ezt illik komolyan is gondolni. Nem lehet bennünk büszkeség, nem tekinthetjük kü­ lönbnek magunkat. Nem is tesszük. Nem is okoskodunk tovább. Csak szomorúak vagyunk. Feleim, lássátok szemetekkel, mik vogymuk, és még egyszer olvassátok el figyelmesen a hírt: Ti is egy olyan országban éltek, ahol a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. Nem kérhetünk mást fentről, mint irgalmat. A Török Szultán második oldal �Gólyabál elsőre Gólyabál volt... kellemes volt, új volt, különle­ ges volt, elegáns volt, maradandó volt. Kellemes volt, mert a Duna Palotában került megrende­ zésre, új volt, hiszen ez volt az első az egyetemi gólyabáljaink sorában, különleges volt, mert egyszeri alkalomról volt szó, elegáns volt, mert mindenki az alkalomhoz illő ruhában érkezett, olykor ismeretlennek tűntek az ismerős arcok a szép frizuráknak és ruhakölteményeknek kö­ szönhetően, maradandó volt, mert első élmény­ nek számított. A köszöntő beszéd után a szalagavatókat idéző palotással nyitották meg az estét, azt követően kezdődött meg az ünnepélyes vacsora. Eközben kellemes zene szólt, míg mi gólyák eleinte feszélyezetten később viszont már felszabadultan ismerkedtünk a környezettel, gondolkodva ezalatt azon, hogy kit válasszunk meg bálkirály­ nak, királynőnek. Éjfélhez közeledve az aszta­ lok szerinti kis társaságok egyre jobban meg­ szűntek, az emberek egyre jobban vegyültek, vidámabban mosolyogtak, a csillár fénye mellett megjelentek zöld, piros színű fények, a zene hangosabb lett.... minden bállá alakult, hiszen gólyabál volt. Zágon Orsolya Azoknak, akik ott voltak A nosztalgia kétélű dolog. Egy itallal a kezem­ ben bambulok a békés balkonon, és nézem a táncolókat. Legalább élvezik. Persze nem csak a jó hangulat és a rég nem látott barátok öröme a forrás, hanem a méregáron mért tömény. Meg sör, műanyag korsóban. Feszengek. Kortyolok egyet, nézem a tömeget, és ekkor valami beug­ rik. Már majdnem három éve, a saját gólyabálo­ mon mi volt a tömeg, és most mi. Akkor megtöltöttük a Barna szalont, az Éttermet, és mindenhol ment az őrjöngés, természetesen a dohányzó is mindig tele volt. .. Ahogy fogy az ital, úgy kedvetlenedek el egyre jobban, szándé­ kosan nosztalgiázom, maratom önmagam az emlékekkel. Eszembe jut, ahogy a pár hónapja ismert lányok habcsókforma szatén báli ruhá­ ban - egyelőre - kimérten fogyasztják az aján­ dék pezsgőt... ...Épp most szednek le egy félmeztelen, far­ mergatyás srácot a színpadról. Körbenézek, az emelet még mindig üres, egyik termet sem nyitották ki. Már tavaly is szellős volt a dohányzó. Hova lettek belőle az embe­ rek? Hol vannak a portyázó ötödévesek? Hol vannak az elsősök barátságát kereső, gimnáziu­ mot csendesen hiányoló másodévesek egyfős, mégis jól kivehető hordája? ..A topmodisch pincér most szól rá hatodjára egy pultnál álldo­ gáló, zavartnyakkendőjű fiatalemberre, hogy az előtérben dohányozzon. Tekintetén látszik, hogy megérti, bólogat, majd eltapossa a cigit a hatvanéves parkettán. Meglátom Patriket, épp megkéri a dj-t, hogy ésszel játsszon. Valami nem változik, ő már há­ rom éve is itt volt. Eszembe jut, hogy vártuk a Gólyabált, és már jóval előtte megvettük a je­ gyeket. Hajnalban álltunk a faltól falig tükör előtt, három öltönyös, rövid hajú Joghallgató (bizony, nagy j-vel). Azt se tudtuk eszik-e, vagy isszák, de már túl voltunk egy vizsgaidőszakon, és elhittük. Mármint magunkról. ...Hol van Bálint? Őt is rég láttam. Együtt kerültünk be, egy társaság, együtt lettünk mind a négyen tu­ torok. Mára csak én maradtam. ...Tényleg, Ödor? Ezért jó itt fént, látni mind a nyolcvan embert (viszonylag kései már az óra); a keszthe­ lyi hök-elnökkel épp valami sötét italt csapnak be. Megvan: már tavaly keveselltem a tanárurak-hölgyek számát, emlékszem, hamar ki­ ürült a vip rész. Valamit hiányolnak? Vagy nem bíiják a züllött öltönyösöket? Mennyivel könnyebb volt minden. Csak vártuk a sült galambot, de ha nem volt, az se zavart, ma pedig mi sütjük azt a galambot. Vagy nem. Talán ezért nem élvezem annyira? Megint sajnáltatom magam, a dicső, fakult múltat mélta­ tom, a szűkös jelennel szemben. Elfogyott az ital. Gondolkodom még egyen, de nem érzem, hogy fontos lenne, ahogy az estéről sem érzem, hogy bármi fontos lenne már. Csendben körbenézek. Látom az arcokat, régi tutorok, hökösök, évfolyamtársak, gólyák, akik mára harmadévesek, majd magamban odakép­ zelem azt a rengeteg embert, aki itt volt a négy gólyabál alatt: szerelmek, barátok, jegyzettest­ vérek, „dejócsaj”-ok, szimpatikus és kevésbé szimpatikus ismeretlenek, emberek, akikről tudtam, hogy Pázmányosok, ölelnivaló vadide­ genek. Igazságtalan és meggondolatlan lenne a szerve­ zőkre fogni. Egyszerűen valami hiányzik. Ter­ mészetesen nem jövök rá, mi az, valószínűleg nem a schilleri nosztalgikus évődés a megoldás. A nosztalgia kétélű dolog. A szerző ott volt Megalakult a Pázmány Kaszinó Egy telefonhívással kezdődött. Egy kedves ba­ rátom felhívott vasárnap este 10-kor, hogy kö­ zölje, mennyire elege van a tanulásból, és hogy a csütörtök esti buli sem dobja már fel. Szolidá­ risán végighallgattam panaszait, és vártam a végszót, ami után visszatérhetek a még aznap elolvasandó 20 §-hoz. Aztán előrukkolt egy öt­ lettel egy klubról, ahol össze lehet ülni, beszél­ getni, meg kártyázni. Olyan elitfajta, ahol az amúgy is nagypofájú és világmegváltó terveket dédelgető diák leülhet és elmondhatja vélemé­ nyét az életről egy/két/három pohár sör társasá­ gában. Először nagyon nem tetszett a terv. Ugyan hol van erre igény manapság? Meg az­ tán tutor lévén, én már csak tudom, mi sülhet ki abból, ha vadidegen embereket összeeresz­ tünk. Ám a telefont csak nem bírtam letenni, pedig ott volt az a 20 § amit még meg kellett tanulnom, inkább belementem, hogy segítek megszervezni. Végül is egy kudarccal több vagy kevesebb, már nem számít. Szkepticizmusomat leküzdve, belevágtunk lel­ kesen (ami a társamat illeti) az Ige tévesztésé­ be, szóltunk fűnek-fának, és féltünk. A Klub helyszínéül a Sparit választottuk, mivel azt mindenki ismeri. A kezdeti tervünket, misze­ rint kiplakátoljuk az egész sulit, akkor dobtuk sutba, mikor kiderült, hogy ehhez dékáni/ HŐK közös engedély szükséges. Lustaságunk (ami az engedélyek utáni mászkálást illeti) le­ győzte a lelkesedést. Aztán eljött a november 12-e hétfő. A nagy nap. Előzetes számításaink szerint és a vissza­ jelzések töménytelen mennyiségéből kiindulva durván 10 emberre számítottunk. Nos, heten voltunk, ami pont egy asztaltársaság. Hogy jó volt-e? Miután túltettem magam a számok okozta csalódottságomon, rájöttem, hogy, hisz pont ezt akartuk! Beszélgetni pár emberrel, ba­ ráttal, kifejteni véleményünket erről-arról. Rá­ adásul ebbe úgy belemelegedtünk, hogy a kár­ tya még csak elő sem került. Az idő elteltét csak sajgó hátsónk, és a sör okozta folyó ügye­ ink juttatták eszünkbe... Az eHt klub tehát megalakult, Kaszinó névvel. A tagság természetesen ingyenes és mindenki számára elérhető. Mivel célunk a rendszeresség, lelkesen (most már én is) tervezzük a követke­ ző alkalmakat. Reméljük egyszer eljöttök ti is! Horvátth Sarolta Az ítélet szerkesztősége ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a gólyabál megszervezésében: Antalfi Júlia, Balog Zsolt, Báti Erika, Bezzegh Kata, Horváth László, Kemenes Patrik, Kormos Péter Pál, Kovács Lóránt, Mihalics Vivien, Molnár Zita, Németh András, Odor Gergely, Scharle Zsuzsanna, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Telekesi Marianna, Tóth Melinda és Vass Viktória. harmadik oldal �Felelősség a teremtett világgal szemben Beszélgetés a Pázmány-emlékérem idei díjazottjával, Bándi Gyulával Néhány héttel ezelőtt Bándi Gyula professzor, a Kar prodékánja kapta meg a Pázmány-emlékérmet. Ennek apropójából beszélgettünk a díjról, a munkájáról, az egyetemről, a környezetvédelemről. Az életről. - Számított erre a kitüntetésre? - Nem, egyáltalán nem. Őszintén szólva engem nagyon meg is lepett. Rendkívül örültem neki, és nagyon sokat jelent számomra. 2005-ben, a Kar fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Kari Tanáccsal együtt alapítottuk a „PPKEJÁK Emlékérmet” azért, hogy a kiemelkedő tevé­ kenységű oktatókat elismerjük. Az ember pedig nem azért szokott részt venni egy érem alapítá­ sában dékánként, hogy akkor mindjárt fel is ír­ ja, hogy majd én kapom a következőt. Kedves volt a dékán úr, Schanda Balázs, mikor az át­ adáskor azt mondta, hogy én tulajdonképpen az első menetben azért nem kaptam, mert nem volt, aki előteijesszcn. Mert ugyanis akkor az előtcijesztéseket elsősorban a dékán tette, s nyilván magamat nem javaslom. - Ön a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék vezetője. Mit takar ez pontosan? Mivel is lehet itt találkozni? - A felsőbb évesek számára ismerősek ezek a kötelező, illetve kötelezően választható tárgyak: kömyczctjog, versenyjog, munkajog, TB és szociális jog; bioctika és környezeti etika, kör­ nyezet és fejlődés, az egyltáz szociális tanítása. Nagy bánatomra a fatalok nagy része kevésbé tartja fontosnak ezeket, pedig ez rólunk szól. A környezetünket is tudatosan kellene óvni. - Tényleg, ha már itt tartunk... Azért Magyar­ országon - sajnos - még mindig nincs eléggé központi helyen a környezetvédelem. Anno hogy került kapcsolatba ezzel? - 1978-ban végeztem az ELTE Jogi Karán, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem jogi tan­ székén kezdtem el tanítani, s ekkor még fogal­ mam sem volt a kömyezetjogról. Akkor mond­ ta az ottani tanszékvezető, hogy nekik ez pro­ filjuk lenne, csak éppen nincs, aki foglalkozzon vele. S kérdezte, hogy nem érdekel-e. Tulajdon­ képpen akkor kezdődött ez a „szerelem”. Tcliát nem lehet azt mondani, hogy valami nagy, előre elhatározott szándék vezetett és „dúlt” bennem a környezet iránti elkötelezettség. Persze, hogy foglalkoztam vele. Annyira, mint mindenki más. De ez, ily módon teljesen véletlen lehető­ ség volt. Sőt, sokszor olvashatjuk hasonló inter­ júkban, hogy ez meg az már kisgyermek kora óta tudta, hogy jogász akar lenni... Nálam ez sem igaz. Ahogy szegény édesapám is mondta, és ez még ma is igaz - és én is mondom a hall­ gatóimnak -, a jogi diploma az egyik Icgkonvcrtálliatóbb, talán a közgazdász mellett. Sok min­ dent lehet vele kezdeni, én is ezért választottam. - S akkor milyen volt az itthoni helyzet? - Nos, a környezeti jog lassan harminc évvel ez­ előtt rendkívül újszerű dolognak tűnt. Az egész világon foglalkoztak már vele. Magyarországon is létezett törvény 1975-től, de nem volt a köztu­ datban. De tegyük hozzá, hogy most sincs ott negyedik oldal igazán. Vegyük például csak a szelektív hulladék­ gyűjtést. Ez azt jelentené, hogy mindenki már otthon elkezdi szelektíven gyűjteni a szemetet. Tehát külön kis tasakokba, zacskókba pakol... - Igen. Ez most még csak néhány helyen, jelen­ tősebb bevásárlóközpontoknál valósul meg. Ott is csak néhány kuka „közreműködésével”. — Sajnos igen. Jelenleg ha ezt a követelményt bevezetnék Magyarországon, talán közfclliáborodás követné. Pedig az ember annyi felesleges­ re szán időt. S akkor azt a felelősségét, amit a teremtett világgal szemben fennáll, az ember egyáltalán nem akarja észre venni. Ha arról van szó, hogy hol lehet, mondjuk olcsóbban kapni egy plazmatévét, azért kilométereket képes utazni. Az, hogy téli gumi, nyári gumi az autó­ ra, az természetes. De miért pont erre? Az nem egy hercehurca? El kell menni gumit venni. Időnként ki kell cserélni. Télen a télire, nyáron a nyárira. S ez sem volt ennyire gyakorlat régeb­ ben. Azonban a környezet iránti felelősség érvé­ nyesülésének meg kéne a feltételeit teremteni. - De téljünk vissza a kezdetekhez. - Igen. Szóval harminc évvel ezelőtt a kömyezetjog területén - főleg Magyarországon - még minden olyan képlékeny volt. Most is napról napra változik ez a jogterület. Sok, a nem vilá­ gos, értelmezésre váró kérdés. Éppen ezért szoktam ezt mondani a kollégáknak, hogy pont ezért kell szeretniük ezt a területet, mivel ren­ get jogvitát eredményezhet, sokat kell gondol­ kodni rajta. Mén például mit jelent az, hogy je­ lentős környezeti íratás vagy nem jelentős íratás. Ezt nem lehet leírni tételesen... Másrészt a ka­ tolikus egyetem jogi kara valami újat akart. Már az alapításkor valami pici eltérést, különle­ gességet akartunk mutatni. E téren egy kicsit a kánonjoghoz lehetne hasonlítani, hiszen ez is egyetemünk sajátossága. Meg akarjuk tanítani többek között azt is, hogy döntéseink követ­ kezményei írem cgysíkúafc. Felelősséggel jár­ nak. Nem csak jogaink vannak, hanem kötclc- zettségeink is, melyek a szűkebb családon kívülre is kiterjednek. - S mi a helyzet külföldön? Sosem gondolt arra, hogy kimenjen? — Hogy úgy, örökre? Úgy nem. Gyakran járok mindenfelé, de mindig jó haza jönni. Ugyanak­ kor érdemes külföldet járni vagy külföldi kap­ csolatokat fejleszteni, hiszen a kömyezetjog te­ rén már a kezdetek kezdetén is sokkal fejlettebb volt a helyzet külhonban. A szükséges külkapcsolatok terén vegyük például a tanszéket. 2006 óta a Jean Monnet Tanszék kitüntető címet vi­ seljük. Ezt az oktatáspolitikai programot 1990 után az Európai Bizottság hozta létre és indítot­ ta be. Célja, hogy népszerűsítse az európai vo­ natkozású oktatást a közgazdaságtan, jog, poli­ tika és más társadalomtudományi tárgyakból. Én magam is viselem a megtisztelő címet, hogy Jean Monnet professzor, amit azok nyernek cl, akik fokozottan foglalkoznak az európai jog­ gal, így a környezetvédelemmel is, és ezt euró­ pai szinten is elismerték. Bizton állíthatjuk - és ezt láthatóan el is fogadták hogy az egész kömyczctjog tulajdonképpen európai jog, hi­ szen az elmúlt években nálunk is világosan olyan jogalkotási folyamat zajlott le, amely eu­ rópai jogi eredetű, s ebből a szempontból értel­ mezhető, írisz ott erre nézve sokkal nagyobb a gyakorlat is. Minderre - így az európai Bíróság ítélkezésére is - lehet hivatkozni, pótolva az itteni hiányosságokat. - Melyik példa az, ami igen egyszerű és nagy­ szerű lenne, ha bevezetnénk? - így hirtelen Németország példája jut eszembe. Ott minden műanyag palack betétdíjas. Tcliát nekünk, vásárlóknak is megéri visszaváltani, hi­ szen kapunk érte pár eurocentet. Igazán nem lenne bonyolult, majdnem ugyanez zajlik le pél­ dául a sörösüvegek esetén. Ezekből a már nem tiszta műanyagokból lehet más műanyag termé­ ket, akár kerti padot öntetni. Nyáron ezeknek hatalmas dömpingjük van. Azonban ehhez, hogy gazdaságos mennyiség legyen, a használt pa­ lackokat össze kell gyűjteni. De erre mindig az a válasz, hogy drága. Drága a környezetvédelem. Drága megvalósítani. Majd később. Mi most szegények vagyunk. Pedig liatványozottan nem lineárisan - fog ez a költség az idő függ­ vényében emelkedni, és egyre komolyabb kö­ vetkezményekkel jár az intézkedések elmaradása. - Ráadásul az emberek csak emberöltőkben gon­ dolkodnak. Hogy ők azt már úgy sem élik meg... - S ez elég nagy baj! Sőt nem is emberöltőkben, hanem választási ciklusokban, márpedig a kör­ nyezetvédelem hosszú távú gondolkodást igé­ nyel. De hadd hozzak egy párhuzamos példát, a felsőoktatást. Itt sem veszik észre, hogy a jövő kulcsa ebben van. Nem elsorvasztani kéne, nem elvenni, hanem tenni kellene bele a pénzt. Ha megnézzük Japánt, Dél-Korcát... Először el­ küldték az embereiket tanulni Amerikába, majd rájöttek, hogy sokkal költségkímélőbb és haté­ konyabb, ha ugyanezt otthon megcsinálják. De azért bízzunk a jövőben! Mikola Orsolya �Deák Intézet? Hogy miért éppen kérdés a cím? Mert nincs mindenki tisztában vele: mi is az a Deák Intézet?! Tanultabb kollégák már biz­ tosan tudják, hogy nem más, mint a PPKE Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A bolognai rendszerben a jogászképzés megmaradt osztatlan képzésnek, de legyünk tisztában a helyzettel, ez csak alapképzés, nem nyújt szakirányú végzettséget! Könnyebben lehet érvényesülni valamely jogi szakterület be­ hatóbb ismeretében. Erről beszélgettem Szalai Mártával, az intézet vezetőjével. Legfontosabb posztgraduális képzése az intézetnek a felsőfokú szakirányú tovább­ képzés, melyből 14 van jelenleg, de már elő­ készítés alatt van a tizenötödik. Felsorolni is nehéz, mennyi kitűnő, országosan és külföldön is elismert szaktekintély közül válogathat az intézet hallgatója. Az öt fél­ éves képzések államilag elismertek és egy­ ben akkreditáltak is. Most kettőt meg is említnék. Egyik az európajogi szakjogász képzés angol nyelven. A másik pedig a kri­ minalisztikai szakjogász képzés, melyről tudni kell, hogy a Pázmány elsőként és ed­ dig egyedüliként Magyarországon akkredi­ tálta ezt a szakirányú képzést. Az intézetben a jogi karon még nem vég­ zett hallgatóknak is lehetőségük van cél­ tanfolyamok látogatására. Ezen kívül 2008 februáijától indulnak készség- és képes­ ségfejlesztő képzések, melyek a munka­ erőpiaci alkalmasság eléréséhez fontosak. A fejlesztő képzés a következőkből áll majd nagy valószínűséggel: kommunikáció, protokoll, mediáció, állásinteijúra felkészí­ tés, szakmai önéletrajzírás, alapvető vezetői ismeretek és technikák, alapvető vállalko­ zási ismeretek, karriertervezés, pályázat­ írás. Az egyetem Karrier Irodája dékán úr dön­ tése alapján október lejétől a Deák Intézet fennhatósága alá került, Sergő András ve­ zetésével. A Karrier Iroda tervei között szerepel egy olyan adatbázis kidolgozása, mely összefogná a még aktív és a már vég­ zett hallgatókat. Ebben a félévben indult hódító útjára az intézet által szervezett Nyílt napok, ahol az egyes szakirányok fő képviselői az elő­ adók, akik a minőséget és a profizmust képviselik. A Nyílt napok lehetőséget nyújt nemcsak a posztgraduális képzésben résztvevőknek, hanem a kar minden hall­ gatójának és külsősöknek egyaránt arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok előadá­ saiból, munkából, és egy teljesen más tema­ tikára épülő rendezvényen tanulhassanak a legjobbaktól. Az elérhetőséget megkönynyítve, olyan időpontokban voltak a Nyílt napok szemináriumai, amikor már a hall­ gató és a dolgozó is többnyire ráért, egy­ szóval délutánonként. A következő ilyen ingyenes esemény 2008 márciusában vár­ ható. Az intézet képzései költségtérítésesek, vi­ szont a fent már említettek alapján min­ denképpen megéri. Sőt, a jelenlegi és volt pázmányos hallgatók kiemelt helyzetben vannak, mert különféle kedvezményekben részesülhetnek. Érdemes tehát a Deák In­ tézet honlapján (wwwjak.ppke/deak) néze­ lődni. Kun Gellért HÍVŐ SZÓ Részvétel vagy távolságtartás A katolikus egyház lényegében állam az ál­ lamban: tagjai egytől egyig állampolgárok is. Önálló kormányzattal rendelkezik, még­ sem tudja magát függetleníteni a társada­ lom problémáitól. Az egyház tevékenysége elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban mégis itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható. Minél jobban meg tud felelni transzcen­ dens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyabb a tár­ sadalomban betöltött szerepe. Az egyház­ állam kapcsolatrendszer legtöbbet emle­ getett, leginkább problémás pontja, hogy az egyházak, a hívők és a klérus vajon poli­ tizálhat-e. S ha igen, akkor milyen mérték­ ben? És egyáltalán mi számít politizálásnak? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy vallás és politika illetékessége között eredendő különbség van. Már a Szentírásban megta­ láljuk ezt a szétválasztást, majd később Szent Ágoston tanításaiban is. A Gaudium et spes zsinati dokumentum ezt így fogal­ mazza meg: „Az Egyház semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel (...), a politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyan­ azoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más címen” (GS 76). Utóbbi mondat viszont ar­ ra utal, hogy a kettő között mégis vannak közös pontok. Kategorikus tiltással az egy­ ház csak a klérus tekintetében él: a papok­ nak a különleges eseteket és rendkívüli fel­ hatalmazást kivéve nem szabad részt venniük a (párt)politika alakításában (CIC 287. k. 2. §). Nem szabad azonban összeté­ veszteni a politizálással a közügyekben való szabad véleményalkotás Alkotmány által biztosított jogát, amely mindenkit megil­ let, s azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. De az er­ kölcsi eligazítással sem. Az ilyen megnyi­ latkozásokat viszont nem könnyű, sőt, tárgyát tekintve gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai néző­ pontból. Az, hogy ezeket az állásfoglaláso­ kat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilat­ kozásnak tartja; akinek viszont kényelmet­ len, esetleg hátrányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állampolgárságról tar­ tott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szavazattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitá­ ba, hogy jelentene-e többletterhet ez a dön­ tés magyar társadalomnak vagy sem. Az egyház evilági küldetésében különösen fontos szerepet kapnak a világi hívek. Tevékenységük a mindennapi élet szerve­ zésében, megújításában szabad, sőt függet­ len. A hívek annak érdekében, hogy a vilá­ got keresztény szellemben átformálják, nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. Minden állampolgár kötelezettsége hogy megfelelően tájéko­ zódjon és lelkiismerete szerint éljen a de­ mokrácia adta választási lehetőséggel. A tév­ hitekkel ellentétben az egyház elismeri azoknak a munkáját is, akik tevékenyen vesznek részt az állam irányításában. A föl­ di rend összetevőinek ugyanis, köztük a politika intézményeinek, Istentől kapott sa­ ját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Teleki Levente ötödik oldal �A diszkriminált többség Észrevételek a gyűlöletbeszéd legújabb bevezetési kísérlete apropóján TO PLEASE BE QUIET Nagyon meg kellene már oldani ezt a gyűlöletbeszéd-kérdést - gondolják a kor­ mányzati boszorkánykonyhában sündörgő bölcsek. Elvégre a gyűlölködés témája sok mindenre jó: lehet vele figyelmet elterelni a valós kérdésekről; lehet korszerű, européer színben feltűnni, mint aki életét - és szava­ zatát - adná embertársai méltóságának megőrzéséért; lehet összemosni a minden­ kori konzervatív oldalt az időnként hőbörgő néhány tucat Szálasi-fannal (ha nincs elhatárolódás a gyűlés kezdete után 30 má­ sodperc elteltével, akkor bizony egyértel­ mű, hogy a jobboldal lelke mélyén szimpa­ tizál a fasisztákkal!). A kérdés valóban súlyos. Ha a szólássza­ badság és a gyűlölködés által megsértett emberi méltóság egymásnak feszül, az el­ lentétet nehéz oly módon feloldani, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposztának se essen komoly baja (a szabadság is megma­ radjon, és a méltóság se csorbuljon). A kér­ désre a nálunknál némileg fejlettebb de­ mokráciák - mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali (á la Fábry Sándor) - is kétség­ beesve keresik a megfelelő választ, modern korunk ugyanis nem hagyja nyugodni az évszázados alkotmányos alapelveket, a tör­ ténelem kerekének új fordulatai - beván­ dorlás, terrorizmus, az emberi jogok ájult tisztelete, a régi, biztos alapok fokozatos elvesztése - új válaszokat igényelnek. A szabadság és a méltóság közti határvonalat ezek figyelembe vételével kell újrapozício­ nálni. Eközben nem árt újra felfedezni Európa szellemi, kulturális alapjait - hiszen a he­ hatodik oldal lyes válasz csak ezek figyelembe vételével található meg. Ezen gyökereket hajlamo­ sak vagyunk elfeledni, a nyilvánosság előtt kissé talán szégyellni is. Egy zsidó szárma­ zású amerikai professzor, Joseph Weiler mesélte el nekünk újra könyvében (Ke­ resztény Európa): van abban valami szim­ bolikus, ugyanakkor egyszerre gyakorlati jelentőségű, hogy „az amerikaiak a maguk emberi jogi univerzumában a szabadságra helyezik a fő hangsúlyt, az európaiak pedig a méltóságra!’ A szerző még ennél is to­ vább ment: az európai uniós alkotmány­ szerződés preambulum-vitájáról írott fejte­ getéseiben az emberi méltóságot határozza meg a közös európai jogfelfogás alapja­ ként, amelyet ő a kontinens keresztény kulturális gyökereiből eredeztet. Ennek fényében a regnáló igazságügyi mi­ niszter akár az emberi méltóság lánglelkű őrzőjeként is feltűnhet szemünkben. Ok­ tóber végén ugyanis elfogadták az általa beterjesztett törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyv módosításáról. A módosítás arra irányul, hogy megteremtse a gyűlöl­ ködés elleni fellépés lehetőségét a polgári jogban - nyilvánvalóan azért, mert a büntetőjogi megoldás bevezetésével az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának fényében a kormányzat nem mert tovább kísérletezni. A testület ugyanis 1992-ben, 1999-ben és 2004-ben háromszor semmisí­ tette meg az egyes társadalmi csoportokat „gyalázó”, tagjainak méltóságát sértő kife­ jezéseket, megnyilvánulásokat korlátozó Büntető Törvénykönyv-beli rendelkezést, amely egy darabig meglepő makacssággal újra és újra felbukkant az aktuális kor­ mányzatok kodifikációs terveiben, míg ez­ úttal egy ravasz oldalvágással a polgári jog terepén próbálkoznak a közösségek védel­ mének jogi biztosításával. A Polgári Törvénykönyv módosított szö­ vege mindazonáltal már az első szemügyre vétel alkalmával is váratlan meglepetéseket tartogat. Lássuk a szöveget! „A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy et­ nikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a sze­ mélyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társa­ dalmon belül kisebbségben lévő körére vo­ natkozik!’ Hagyjuk a jogászi szőrszálhasogatást másra a „súlyosan sértő”, sérelmet okozó magatartások meghatározhatatlan, túlzottan széles (ergo alkotmányellenes) fogalmáról, a korlátozás korábbi mércéjé­ nek jelentős (ergo az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján alkotmányelle­ nes) leszállításáról, amely esetben másodla­ gos kérdés, hogy büntető- vagy polgári jogi eszközökkel történik mindez. Mi az, hogy „súlyosan sértő”?? Elég lenne mondjuk csúnyán nézni?? Ami ennél is inkább szemet szúr: a felsoro­ lásban csak az ilyen-olyan kisebbségek sze­ repelnek, ami egyértelműen diszkriminatív a többségre nézve, amelynek identitását éppúgy meg lehet sérteni, mint bármely társadalmi csoportét. „Jogot tehát az árnya­ latnak”, mondja Illyés Gyula, de könyörgünk, jogokat a többségnek is! A perma­ nens közéleti viták-nyűglődések során a többségi identitás (értsd: a magyar) a közel­ múltban is számos alkalommal kérdőjeleződött meg, került gyalázásra, lett gúnyka­ caj tárgya. Másképpen: ha ezentúl a komp­ lett Hegedűs-családot elmarasztalhatják majd polgári perben, akkor mondjuk TGM miért röhöghet büntetlenül a markába?? És mi lesz az Egyházzal? A népszámlálások alapján 60%-nyian vagyunk mi, katoliku­ sok. Akkor ez most a többséget jelenti? Vagy csak a templomba járók számítanak? A Magyar Boszorkányegyház kaphat vé­ delmet e szabály alapján, katolikusék meg nem?? Amikor a közélet bérelt és önkéntes megmondóemberei úgyis csak a keresz­ tény egyházakkal szemben szoktak kö­ nyörtelenül kritikusak lenni? De menjünk tovább! Az új törvényszöveg megteremti annak a lehetőségét, hogy a sé­ relmet szenvedett fél konkrét azonosítha­ tósága hiányában is megállapítható legyen a jogsértés: „A jogsértő nem hivatkozhat ar­ ra, hogy sérelmezett magatartása nem köz­ vetlenül és felismerhetően a (...) sérelem alapján igényt érvényesítő fél vagy felek ellen irányult!’ Ezen felül pedig a törvény lehetővé teszi egyes társadalmi szervezetek és jogvédő alapítványok részére a per­ indítást. így megteremtődik a lehetőség egyfelől arra, hogy a közösség bármely tag­ ja érvényesíthesse a sérelemből fakadó igé­ nyét, illetve ennek hiányában közérdekű kereset indítására is lenne mód. A perindí­ tásijogosultság akkor is fennáll, ha az illető nem is szerzett tudomást a sérelmes kifeje­ zés közzétételéről, mondjuk egészen addig, amíg nem lett abból újsághír (Jóska gyere> Pestre megyünk perelni, valaki cigányozott �- svábozott, románozott, szlovákozott, boszorkányozott - egyet, mondhatják majd például az eldugott beregi falvakban). A sé­ relem tényleges bekövetkeztét, az egyének­ re lebontva ugyebár nem lehet érdemi bi­ zonyítás alá vonni, a bíróságoknak auto­ matikusan el kell fogadniuk bekövetkeztét. A törvény nem korlátozza a perindítás le­ hetőségét, ezért elvileg elképzelhető, hogy mondjuk a többszázezres hazai cigányság valamennyi tagja pert indítson, ami az igazságszolgáltatás totális megbénulását idézné elő (szerencsétlen jogsértő pedig mindenkinek fizetheti majd a kártérítést). És persze az sem elképzelhetetlen, hogy olyanok is pert indítsanak, akik külföldön élnek ugyan, de valamely Magyarországon egyébként kisebbségben lévő társadalmi csoport tagjai közé számíttatnak. így pél­ dául „zsidózás” esetén a planéta bármely, zsidó identitású lakója perelhetné a jogsér­ tőt (ekképpen hamarosan kedvelt turista­ célpont lehetünk, a nyaralás árát pedig behozza majd egy-egy kártérítési per!). Az már csak hab a tortán, hogy a vallási-nem­ zetiségi identitás számos esetben a jog szá­ mára bizonyíthatatlan - elvégre a jog által meghatározott keretek között ma mégsem lehet jogi relevanciát tulajdonítani a bőr­ színnek vagy más testi jegyeknek... Nos, a törvény végül nem vészelte át a Sán­ dor-palota veszedelmeit, a köztárasági elnök nem írta azt alá, így záros határidőn belül az Alkotmánybíróság asztalára fog kerülni. A fent említett számos megkérdőjelezhető megoldás alapján, figyelembe véve a korábbi gyakorlatot, nehéz elképzelni, hogy kiállja majd az alkotmányossági próbát. A baj nyilvánvalóan nem azzal van, hogy a törvényhozó megpróbálja fokozottabb vé­ delemben részesíteni a közösségeket, ez önmagában véve helyeselhető célkitűzés. A cinizmussal megvert ember azonban hajla­ mos azt hinni, hogy a mostani lépés csak álca, és a kormányzatnak voltaképpen tel­ jesen mindegy, mi lesz a törvény sorsa: ha átcsúszna az alkotmányossági rostán (erre kisebb az esély), akkor rendben vagyunk, ha meg nem, újra lehet egy kicsit rasszistázni, fasisztázni, xenofóbozni, ezúttal majd jól bemártva az Alkotmánybíróság tagjait is (akik nyilvánvalóan kizárólag rej­ tett Szálasista elkötelezettségből fúrhatták meg ezt a kodifikátori remekművet). Elvégre jól jöhet a politikai tőke kovácsolá­ sakor, ha mindig van mód valami vagy valaki ellen tiltakozni, és riogatni a társa­ dalmat a nácizmus újjáéledésével. Végered­ ményben, ha a konzervatív oldalon múlna, nyilván Szabó Albert lenne a belügyminisz­ ter, Bácsfi Diána felelne a honvédelemért, és rögtön újjáalakulna a Nemzeti Számonkérő Szék... Koltay András Fent kontra lent Tavaly ősszel történt valami ebben az országban. Azóta vitatkozunk, hogy mi és miért. Forradalmi hőstett vagy egyszerűen csak garázdaság kivonulni az utcákra, és barikádokat építeni, autókat felgyújtani, a televízió székházát megostromolni? Jogos rendőri fellépés, esetleg a jogállamiság kor­ rigálandó hibája vagy egy álorcájától megszabadult diktatúra önkénye nyilvánul meg a rendőr fenyegető gumibotjában, a műveleti terület fogalmában? A tavaly szeptemberi-októberi események egy év távlatából sem tekinthetők múlt­ nak, lezáratlan kérdésnek. Ugyanaz a kor­ mány van hatalmon, amely ellen utcára vonult a tömeg, ugyanazok a problémák határozzák meg a közéletet, amelyek 2006-ban kiváltották a harmadik Magyar Köztársaság legsúlyosabb válságát. De­ monstrációk, székházostrom, utcai har­ cok, barikádok az egyik oldalon; tömegbelövetés, megvakítás, rendőri brutalitás a másikon. A megvakítottak, a kivert fogúak, az igazságszolgáltatás áldozatai, a megalázottak ma sem kaptak elégtételt. A kor­ mány ma is ragaszkodik pozíciójához, s közben egyesek már paramilitáris szerve­ zeteket gründolnak félelmükben. Mi zajlik hát körülöttünk? Meddig mehet el a hatalom, meddig igazolható az erő­ szak, s meddig legitim a legalitás? Van-e civil szféra, s kell-e félnie a demokratának vagy sem? Vargha Bálinttal közösen úgy gondoltuk, hogy vitára érdemes kérdések ezek. És hol másutt, mint egy oly fakultás keretében le­ hetne ezen kérdésekről beszélgetni, amely a nevében a jog- és államtudományt és a katolicizmust együtt hordozza. Az egye­ temek a világ valamennyi szabad és demokratikus államában a politizálás, a közéleti viták nyílt terei, ahol a jövő értel­ miségijei friss lendülettel várnak választ társadalmuk általuk érzékelt problémáira a jelen értelmiségijeitől, kik nem ritkán akár tanáraik is. Az egyetem nevében is vállalt küldetése pedig, hogy kérdéseinket egy tu­ datos értékválasztás mentén fogalmazzuk meg. Akár kíméletlen precizitással, akár fájó következetességgel, akár provokatív módon, de az igazság vágyától vezérelve. Mert nem lehet egyszerre igaza a követ do­ bó tüntetőnek és a rá fegyvert emelő rend­ őrnek. Mert nem lehet egyszerre igaza az antiglobalista, nemzeti ellenzéknek és az országot uraló globalokomprádor elitnek. Valaki hazudik, valaki téved. Ha merünk kérdezni, tán az is kiderül, hogy ki. A Jogállami átmenetünk c. speciálkollé­ gium a rendszerváltással, jogállaminak állí­ tott átmenetünk jelenségével foglalkozik, de amint Varga Csaba rámutatott egy ta­ nulmányában, „a problémakörben rejlő látszólag időleges aktualitás voltaképpen mégis a jog végső létét, értelmét, jelenté­ sét, önazonosságát vallatja”. Mert a jog lé­ nyege nem a normális állapotban világlik ki, hanem a kritikus, rendkívüli helyzetek­ ben, amikor újra feltehetjük önmagunk­ nak a kérdést, hogy mi végre van jogálla­ miságunk, mi végre van jogunk. Oncél-e vagy csak eszköz, amelyhez szolgálandó érték kell? Tavaly szeptemberben, ahogy a rendszer­ váltáskor is, a magyar jogállamiságról kide­ rült, hogy öncél, melyet - úgy látszik - ön­ magában érdemes szolgálni. Állítólag. Van-e azonban válasza a jogfilozófiának a jogon kívül is? És van-e oly helyzet, mikor csak a jogon kívül fogalmazódhat meg a társadalmi tiltakozás? Mi a polgári enge­ detlenség, és - amint Varga Csaba írja má­ sutt - „mi marad meg a társadalomnak, ha polgársága engedetlenség helyett az enge­ delmesség útját választja”? Jó kérdések. Mi feltettük és feltesszük őket. A Jogállami átmenet c. speciálkollégium a tavaly őszi események apropóján két, ki­ bővített rendkívüli ülést tervezett, amelyet - némi nagyzolás okán - konferenciának nevezünk. Az első, már lezajlott szesszióban a jogtu­ domány oldaláról vizsgáltuk meg a kérdé­ seket. Varga Csaba nyitó előadásában nagyon mély, de tán csak mostanra (ki­ mondható) igazsággá érett gondolatokat skicceit fel a jog feladatáról. Hogy cél-e, vagy csak eszköz. Hogy a jogállamiság csodaszer-e, melyet elég átvennünk az őt kiizzadó nyugati kultúráktól, vagy egyet­ len nemzet sem spórolhatja meg küzdel­ meit, amelyekben a jog nem gát, de segít­ ség kell, hogy legyen. A mai magyar közállapotok feletti bölcselkedő reményvesztettség és mégis a csakazértis reménye szólt Varga Csabából. A másik két résztve­ vő, a jogvédő Schiffer András és a jogszo­ ciológus Fleck Zoltán, is ebbe az irányba tekerte mondandóját. Schiffer és Fleck azonban tényként ismerte el az alkotmá­ nyos jogállam létét, de míg Schiffer ko­ moly belső működési zavarokat állapított meg, s a tavaly szeptemberi-októberi ese­ mények kapcsán az államhatalom elsődle­ ges felelősségét hangsúlyozta, Fleck Zol­ tán efemer jelenségnek ítélte a tüntetése­ ket. A hallgatók többsége azonban inkább a Varga Csaba képviselte nézetet fogadta el. A fél 10-ig is elnyúló vita végül bebizo­ nyította, hogy eltérő valóságinterpretációk léteznek. Techet Péter hetedik oldal �Techet Péter reakciója (Síppal is, dobbal is, záptojással is, ítélet, 2007/5. szám) Láncos Petra Lea cikkére (Síppal, dobbal, záptojással, ítélet, 2007/4. szám) újabb ingereket váltott ki többekből, így a következőkben a vita további folytatásának adunk teret. A megszólított szerző válasza után egy új vitázó is beszáll a verbális küzdelembe. Aki csömört érezvén a túlzott értelmiségi nyavalygás olvastán - sürgős késztetést érezne arra, hogy továbblapozzon, kérjük, ne tegye! Közösségi együttélésünk alapvető kérdéseiről lesz szó. Ha pedig valaki még tovább akarna vitázni, javasoljuk a mindig rendelkezésre álló, hűséges kocsmaasztalt, illetve újságunk oldalait is -jövő év elejétől újra. Tyúk vagy a tojás? Örömmel tapasztaltam, hogy az ellentüntetések­ kel kapcsolatos írásom nem maradt visszhang nél­ kül, s hogy Techet Péter az idevágó gondolatait pa­ pírra vetette. Ezúton szeretnék reagálni néhány gondolatára. Hajói értettem, Techet Péter szerint Magyarorszá­ gon (még) nincs kiforrott politikai közösség („két ország van, két nemzetrész, két oldal”), így ha­ zánkban (jelenleg) a demokrácia sem lehetséges. Mivel alkotmányunk nem jelent elégséges kon­ szenzust ahhoz, hogy egy demokratikus rend ke­ retéül szolgáljon, pillanatnyilag a demokrácia já­ tékszabályai sem alkalmazhatóak. Az alapkérdés valójában a politikai tyúk vagy a to­ jás ősvitáját eleveníti fel: a politikai közösség van előbb, vagy a demokratikus rend? Az alkotmányos rend megteremtése, vagy a polgárok demokrati­ kus elköteleződése? Valójában a politikai közösség fejlődése és a demokratikus mechanizmusok mű­ ködése meglátásom szerint egymást támogató fo­ lyamatok. Míg a nemzetállami keret viszonylag homogén kulturális alapot nyújt a politikai közös­ ség fejlődéséhez, ez önmagában valóban nem fel­ tétlenül bizonyul elégségesnek. Azonban vélemé­ nyem szerint szemben a Techet Péter által vázolt statikus, esszencialista közösségképpel a politikai közösségek éppen a demokrácia nyújtotta eszkö­ zökkel emancipálódnak, illetve termelik folyama­ tosan újra önmagukat. A szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jog (a további információs szabadsá­ gokkal egyetemben) azért képezi a demokratikus rend gerincét, mert nem csupán a társadalom kül­ ső feltételeinek, de magának a közösségnek az új­ ragondolását is lehetővé teszi (deliberative constitu­ tionalism). így a demokratikus alapjogok nem csak egy előre adott közösségben működőképe­ sek, de egyben közösségképző erővel is bírnak, hiszen a társadalom politikai arculatát cizellálják miközben egyre szorosabb párbeszédbe vonják tagjait. E párbeszéd alkotmányos kereteit és korlá­ táit két alapjog jelöli ki: a fennálló paradigmák megkérdőjelezését, a meggyőzést lehetővé tevő szabad véleménynyilvánításhoz való jog valamint párbeszédben résztvevők egyenlőségét biztosító, és marginalizálódásukat kizáró emberi méltóság­ hoz való jog. E két alapjog „bevetését” nem kell egy homogénebb közösség eljövetelére halasztanunk, hiszen éppen ezzel húznánk ki társadal­ munk alól a demokrácia szőnyegét és gátolnánk a közösség folyamatos egybeforrását és differenci­ álódását. E játékszabályok elfogadása önmagában elégséges konszenzust kell, hogy jelentsen a civil politikai küzdelmek keretbefoglalására függet­ lenül a vitatott téma természetétől. (Ha azonban a nagy politikai kérdések jellegéből akarunk követ­ keztetni arra, hogy valóban politikai közösséget alkotunk-e vagy sem, akkor csak vessünk egy pil­ lantást a nyugati demokráciákban aktuális politi­ kai kérdésekre. Látni fogjuk, hogy ugyanazok a „létkérdések” határozzák meg a politikai küzdel­ mek napirendjét, mint hazánkban. Kétségbe vonható-e ezek alapján pl. a francia vagy német poli­ tikai közösség léte?) Végül, óva intenék attól, hogy bármelyik „oldal” tartós győzelmét kívánjuk, hiszen alkalmasint az­ zal találnánk szembe magunkat, amin a rendszer­ váltás óta eltelt szűk két évtizede sem sikerült ma­ gunkat túltennünk. Láncos Petra Lea Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Márpedig demokratikus nemzetállam vagyunk, s ezt cáfolni meghaladott próbálkozás. Persze, az már egészen más lapra tartozik, hogy ez vajon jó-e, avagy sokkal inkább hátrányos számunkra. Kis ha­ zánk bő 90 ezer km2-ét magyar ajkú, magukat ma­ gyarnak valló népek lakják. Könnyen lehet, ha kép­ zeletben kintebb tolnánk határainkat, ezen állítás továbbra is fenntartható volna (ez azonban jelen körülmények között másodlagos). Ha Franciaor­ szág félmillió km2-es területét egy ötödére csök­ kentenénk - eltekintve az utóbbi években beván­ dorolt afrikai és kelet-európai betelepültektől attól még továbbra is fennmaradna a francia nem­ zetállam. A több magában foglalja a kevesebbet. A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság cáfolatától Techet Péter kollégám majdhogynem eltekintett, így e fogal­ mat nekem sem kell védelmembe vennem, pusz­ tán megjegyzem, ha nem jogállamban élnénk. Egyetemünk nem működhetne, s valamelyik ko­ rábbi cikkemért most épp börtönben ülnék. Ami pedig a mi kis képviseleti demokráciánkat illeti... Szabadon, politikai, társadalmi, erkölcsi, vagyis: úgy-ahogy világnézeti orientáltságunk szerint vá­ lasztjuk meg képviselőinket, akik ugyancsak sza­ badon képviselik saját, s ki tudja még kiknek az érdekeit. Már a Nemzeti Múzeum lépcsőin meg­ fogalmazták őseink igényüket: felelős kormányt! Ebből azóta sem lett semmi, és igencsak kérdéses: valaha is lesz-e belőle valami. Mintha a siralomház­ ban kitöltetnének egy űrlapot az elítélttel: milyen halált szeretne? Sortűz, akasztás, villamosszék, in­ jekció? Igazából nem mindegy? Persze, szép gesz­ tus meg minden, és tényleg nem mindegy, hogy mennyit agonizálunk: perceket vagy órákat, de a vége ugyanaz: The End. A célokat már rég nem mi választjuk, pusztán az eszközöket. Ami, valljuk be, elég lehangoló. Fel kell tennünk tehát a kérdést, ha a demokrácia korunk mainstream-je, vajon meglovagoljuk azt, nyolcadik oldal vagy fuldoklunk benne? Elég, ha kinézek az abla­ kon a békásmegyeri betondzsungelre, és minden­ felé surf-bajnokokat látok! Ja, mégsem. Sokkal in­ kább úgy fest a kép, mint valami temetőben, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki magának visz virágot és gyújt gyertyát. Kilátástalanságról akkor beszélhetnénk, ha kormos volna az üveg, de kérem szépen, itt még ablak sincs! Két ország van, két nemzetrész, két oldal, leg­ alábbis ezt állítja Techet Péter kolléga úr. Vegyük csak sorba és cáfoljuk meg ezt az igen komoly, bár hatásvadász állítást. Egy az ország, még, ha határa­ ink majdnem annyit vándoroltak is az elmúlt mil­ lenniumban, mint lóról nyilazó őseink. Egy a nemzet, mert ha nem így volna, a schmitt-i fogal­ makkal operálva polgárháborús viszonyok kö­ zepette élnénk. Hiszen ha a politika politikaivá válna, nem a BKV fogdmegjeivel hadakoznánk a metrón, hanem módszeresen egymást irtanánk. Mind ugyanazt szeretnénk: jobban élni, mint teg­ nap. Nem úgy, mint ahogy kampány idején a pla­ kátokon volt olvasható, hanem csak itt belül... Erezni akaijuk azt, hogy munkánkkal családun­ kat, környezetünket és országunkat szolgáljuk. Dőreség volna azt állítani, hogy egy baloldali a kommunizmust, egy jobboldali pedig a nagy Ma­ gyarországot építené. Persze valóban vannak szél­ sőséges táborok, de olyan meg kell, nem igaz? Megadja az egész bukóját, pont, mint a szegfűszeg a meggylevesbe: jó, ha van benne, de ne együk meg, s Ita mégis, hát nem halunk bele. S végül, ami a két oldalt illeti, ebben igazat adok a kolléga úr­ nak, de nem úgy, ahogy ő szeretné, ha szeretné! Hiba volna horizontálisan tagolni a társadalmat, s határvonalat húzni nyugat-kelet, bal- és jobboldal közé. Vagyunk mi, s vannak ők. Azonban egész nap járhatja valaki a várost, őket nem fogja észre­ venni. Mert ők ott fent vannak, hozzájuk csak re­ ferendumok formájában jut el az ima. Van egy egységes nemzet, mely a perifériára szorult saját határai között, s van egy országgyűlés ellenzékkel, látszólag hadilábon állva a mindenkori kormány­ párttal. Kilenc millió ember a homokdűnék kö­ zött, ezer ellenében, akik az oázisban hűsölnek. Két oldal. Egy gondolatébresztőt hagynék csak cikkem végé­ re. A demokratizálódás sok nagy nemzetnek hozta meg a maradandó sikert a 17-18. században, mely máig kihat világunkban elfoglalt vezető helyükre. Az angol polgári forradalom, az észak-amerikai ál­ lamok függetlenségi harca, majd pedig a Bourbo­ nok megbuktatása, ami a modem francia állam alapmozzanatának tekinthető. Ok joggal méltatják a demokráciát. A magyar, osztrák, orosz, német, olasz köztársaságok mind rövid életűek voltak, s az uralkodás joga nagy kvalitású, szuggesztív személyek kezébe került, mely rendszerek - egy kivételével - a II. világháborúban összeomlottak. Most újra demokráciában élünk, de vajon meg­ hozta végre ez az eszme az oly áhított nagyságot? Nem lehetséges, hogy egyes uralmi formák nem illenek bizonyos népek karakteréhez? Miért kell akkor erőltetni? A franciák szeretik a csigát, az an­ golok tejjel isszák a teát, a bajorok szeretik a kol­ bászt sörrel (sztereotípia), az oroszok a vodkát, a magyarok pedig a székelykáposztát. Kiskoromban spenóttal tömtek, most utálom, habár még mindig jobb, mintha csigával tették volna ugyanezt! lakács Gergely �Vagy igen, vagy nem Viszontválasz Láncos Petra Lea Tyúk vagy a tojás? c. cikkére Láncos Petra Lea válaszcikkében az én schmittiánus ihletettségű gondolataimmal a deliberatív de­ mokráciát szegezi szembe, mondván, akár van kö­ zösség most, akár nincs, akár van politikai harc, akár nincs, a kiút csak a vitán keresztül vezethet. A vita viszont eleve feltételezi, hogy valamiben egyetértünk, azaz mégiscsak valamilyen értelem­ ben véve közösség vagyunk. A deliberatív demok­ rácia tehát - azontúl, hogy, amint a liberalizmus, úgy ő is, „az ellenséget (...) a szellemi oldal felől a vitapartner fogalmában kísérelte meg feloldani” (Cári Schmitt: A politikai fogalma, 20. o.) - léte­ zőnek veszi azon kereteket (demokratikus közös­ ség), amelyeknek kialakítása lenne végül is a fel­ adat. Noha logikailag ez ellentmondás, a valóság­ ban még lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a vitanemzet preszupponált létében bízva akarják meghaladni a jelenlegi állapotokat. A valóság akár igazolhatja is őket. Vagy nem. Egy olyan vita azonban, amelyben az egyik oldalon Cári Schmitt áll, a másikon meg a deliberatív tábor, eldönthetetlen, mert egészen más fogalmakkal ír­ nak le valami egészen mást. A vita fogalmi lénye­ ge, hogy azonos rendszeren belül gondolkodjunk. (Egyébként ezen metodológiai megjegyzésem is Schmittet igazolná, aki tán kuncogva tárja szét ke­ zét, mondván, mégiscsak neki van igaza, amikor a politikum fogalmát a harccal, a közösségét a ho­ mogenitással, a vitát pedig az ellenséghez való szegődéssel azonosítja.) Miről is van szó azonban? Láncos Petra Lea szerint a közösség a vitában érik, s ezen vitában valamenynyi vélemény szabadon megjelenhet, mert - ahogy azt John Stuart Mill is megjegyzi - nem tudhatjuk, hogy később melyik válik hasznossá. A szabad közvita egyrészről gondolkodni tanítja a nagyérde­ mű közt, másrészről tiszteletre nevel, elfogadásra, s ezek biztosítására kialakulnak azon keretek (alapjogok), amelyek között immáron úgy folytat­ ható a vita, hogy annak lefolyása és eredménye is az így kialakult közösség érdekeit szolgálja. A vita alakítja ki és tartja fenn a közösséget. De! Meddig mehet a vita? Megkérdőjelezhetem-e a másik poli­ tikai létét, közösségen belüliségét, hasznosságát? Ha nem, miért nem? (Ha igen, akkor Schmitt örömmel kapcsolódik vissza a cikkbe, de most hagyjuk ki az öreget.) És miért gondoljuk azt, hogy a vita feltételei mindenki, minden társadalmi csoport számára azonosak? Konkrétan: ha egy rendszerváltás után a korábbi diktatúra haszonél­ vezői hasznaikkal együtt jelennek meg a demokra­ tikus homokozóban, milyen érvekkel győzhetnénk meg őket, hogy hagyják a homokozón kívül ko­ rábban megszerzett műanyag lapátjaikat, és mondhatnánk-e azt, hogy önmagában a homoko­ zóba se jöhessenek be? Ha nem, miért nem? (Ha igen, Schmitt megint tudná a választ.) És miért gondoljuk azt, hogy a közérdek a vita során kiala­ kult kumulatív érdekösszeggel azonos? Nem akarhatnak a köz egyénei olyat, ami nem a köz ér­ deke? A deliberatív demokrata kizárná a vitából a rasszista érveket ugyanúgy, mint a leninistákat, és nem fogadná el, hogy egy rasszista (leninista) többségű társadalom rasszista (leninista) alapú konszenzusra jusson a köz jövőjét illetően. Miért nem? (Ennek tagadására csak egy esszencialista közösség és valamilyen természetjog lenne képes, eleve igazolhatatlan tilalomfákat állítva persze.) Nos, a deliberatív demokrácia eszméje ugyan na­ gyon szép, csak túl absztrakt és túl optimista. Úgy véli, hogy a közösség egy formális vitában majdan úgymond kialakul, és egyébként is mindenhol ugyanúgy, azaz a vita révén; másrészről az embere­ ket egyetérteni képes, racionálisan gondolkodó, meggyőzhető lényeknek tartja. Ha így volna, való­ színűleg nem lenne sehol sem polgárháború, és a hazai autonóm jobboldali csoportoknak elég lenne adni egy Kis János összest, hogy letegyék kezükből az épp meggyújtott Molotov-koktélt. Élnék a gya­ núperrel, hogy Kis János után is (vagy tán pont azért:) szintén elröpülne az a koktél. Mert meggyőzhetetlenek vagyunk egymás számá­ ra. Mert irracionális hiteken alapuló mítoszok vé­ dik minden politikai szereplő egyéni igazát, és már nem csak azt nem tudjuk, hogy ki mucsázott, zsi­ dózott legelőször, de az sem számítana, ha jelent­ keznének az illetők. Mert a politikai harc lényege nem gazdasági, er­ kölcsi, esztétikai (stb.), hanem maga a harc. És nem lehet Schmittet nem idézni e helyütt: „A po­ litikai = pártpolitikai egyenlet akkor lehetséges, ha az átfogó, minden belpolitikai pártot és ellentétes­ ségeiket átfogó, relativizáló politikai egység (az »állam«) elveszti erejét és ennek következtében az államon belüli ellentétek nagyobb intenzitásra tesznek szert, mint a másik állammal szembeni közös külpolitikai ellentét? (i. m., 22. o.) Azaz nem azért van Magyarországon politikai közösségen kívüli létállapot, mert pártok működnek, eltérő programokkal, hanem azért, mert az ellentétek in­ tenzitása erősebb, mint a nyugat-európai belpoliti­ kában. Láncos Petra Lea szerint Nyugaton is a „létkérdések” adják a közéleti viták tárgyát. Pedig nem! Nyugaton a political correcíness véleményszű­ rőjén belül nem minden felvethető kérdés vetül fel. Nyugaton a konzervatív jobboldal valóságin­ terpretációja a hatvanas évekre végső vereséget szenvedett, s így mára a kinti közbeszédet egy alapvetően liberális nyelvezet dominálja. (Ami nem biztos, hogy baj.) A politikai közösség tehát kint letisztult, s a létkérdések megválaszolása után már csak derivativ kérdések képezik a viták tárgyát. Ezen letisztulás ára azonban a sokszínűség szürkülése, unalmasítása. Nálunk nem így van. Nem én, de a vitaindító cikk ismeri ezt el. Ha azon jelenségek, amelyeket Lán­ cos Petra Lea tanárnő elítél, vannak (márpedig vannak), akkor nem mondhatjuk azt, hogy ne le­ gyenek, pusztán megállapíthatjuk, hogy Magyaror­ szágon még nincsen politikai közösség, nincsen olyan egységes nyelvezet, amelyen belül értelme­ sen lefolytatható lenne bármely vita. Carl Schmitt elismeri, hogy mára (értsd: már a hatvanas évekre) sincs lehetőség homogén közösséget teremteni, így az állam, mint „konkrét, egy történelmi kor­ szakhoz kötődő fogalom” (Carl Schmitt: Verfas­ sungsrechtliche Aufsätze aus den Jahren 19241956, 373. o.), megszűnt. Helyette nem a deliberatív, a vita által homogenizáló állam, hanem a szabadság választandó. Mint antietatista és szabadságszerető egyén, csak örülni tudok mindennek. Nem szeretnék oly „or­ szágban” élni, ahol nem lehet valamely történelmi tényt tagadni, ahol nem lehet valamely kisebbséget szidni, ahol nem lehet záptojással véleményt nyilvá­ nítani, ahol valamely közösségi érdek nyomná el véleményemet vagy (urambocsá) tojást dobó vá­ gyamat. Carl Schmitt huncut anarchizmusát választom in­ kább, mint a liberális demokrácia véleményegysé­ gét. Még akkor is, ha néha tán kényelmesebb poli­ tikai harcoktól mentesen élni. Ha meg kevésbé akarunk elméletieskedni, s csak a vitaindító cikkben jelzett jelenségekre koncentrá­ lunk, szintén le kell szögeznünk egy s mást. 1. A tojásdobálás nem „üres vélemény”, mert tartalmi véleményt nem csak verbális, hanem más aktív módon is ki lehet fejezni. Egy „mongyonle” kísé­ retében eldobott záptojás nagyon is érthető (deskriptive tehát tartalmi) érv 2. Itt, a keleti vége­ ken mindig szokás Nyugatot idézni. Nem kima­ radva e népszokásból, utalnék néhány nyugat-eu­ rópai tüntetés jellegére. Repül ám ott is záptojás! Az, hogy kint elsősorban az autonóm baloldali, míg itthon az autonóm jobboldali csoportok élnek ezzel a lehetőséggel, remélem, önmagában még nem gond. 3. A homogenitás hiányát nem úgy kell feloldani, hogy a liberalizmus létválaszait fogadjuk el, hanem tudomásul véve, hogy létkérdésekben egy nem-homogén társadalomban nem tudunk megegyezni, az egyes vélemények bármilyenkénti érvényesítését elfogadjuk mint létező jelenséget. És esetleg igyekszünk a magunk igazát segíteni. Hol cikkben, hol záptojással. Vagy nem. liehet Péter kilencedik oldal �A fiatal Petőfi Avagy a Quimby vagy a magyarnóta szolgálja-e jobban a közt? Nincs Szabó család, sem műdalcsokor az ét­ vágyhoz, s néhányan már a közszolgálatiságot temetik. A Magyar Rádió új vezetése, az MSZP és a Fidesz támogatását egyaránt el­ nyert Stich György valódi reformokat, valódi megújulást ígért a néhol örcgurasan csordogá­ ló programfolyamban. A korábban a nyugdí­ jas otthonok állandó háttérzajaként működő Petőfi Rádióból emerkettőpetőfi lett (néme­ lyek szerint már ezen tény is mutatja, hogy percekre vagyunk a kollektív nemzethaláltól, inkluzíve a spcngleri Nyugat alkonyával), és az új adó a nap huszonnégy órájában ún. könynyűzenét játszik. Botrány. A nyugdíjas ott­ honok lakói már-már barikádokat akartak emelni, s a Kabarécsütörtök - Szabó család magyamóta szentháromságát írták lobogóik­ ra, de aztán egy jogvégzettnek eszébe jutott, hogy egyszerűbb bemószerolni az új adót az óertéténél, mén és állítólag nem közszolgálatiság az, ha nincs Farkasházy Tivadar meg Akácos út. A Médiatörvényből nem igazán derül ki, hogy miért szolgálnák a köz nagyobb érdekét Hofi Géza unott poénjai, mint egy kortárs magyar alternatív zenekar szövegei, vagy egy immá­ ron hatvanéves, tehát már nem is annyira könnyű zenei irányzat képviselői. Lássuk tót ezért, hogy mi is az a köz, és mi is lenne az ő szolgálata? Arisztotelész szerint a közösség még a közös értékekre alapozott, természetes közösség, s némivel később Cári Schmitt sem állít mást, amikor a demokrácia szükségszerű feltétele­ ként ír a homogenitásról. Tehát, ha a Dunán­ túlon tömörülnének a Szabó család rajongói, és a Duna-Tisza-közébe húzódnának vissza a nujazz rajongók, bizonyosan nem lenne vita tárgya, hogy mit jelent a közszolgálati rádió náluk. De mi legyen velünk, szerencsétlen ma­ gyarokkal, Tiszán innen és Dunán túl, akik közül néhányan a magyamótát szeretik (igen, úgy tudom, van ilyen alfaj a magyarságon be­ lül, mintha valahol már olvastam is volna ró­ luk), mások meg Ákosra esküsznek, némelyek pedig a csendre? Talán a preaufklérizmus gondolkodói is ilyen dilemmák előtt álltak, midőn megfogalmaz­ ták nézetüket, miszerint a posztkonvencionális államban nincs már olyan összetartó erő, tar­ tizedik oldal talmi elem, amely egyaránt elfogadható cél lehet a közösség egésze számára. így vagy abszolutizáljuk valamelyiket a társadalomban kurrens vélemények közül, és erőszakkal kényszerítjük a többiekre, vagy pedig belátjuk, hogy nem a jóságos Állam bácsi feladata célokat szabni, pusztán annyit várunk el tőle, hogy megteremtse azon kereteket, amelyek között mindenki követheti saját individuális életprogramját, és amelyek között lehetőség van értelmes vita során a közös ügyekről is valamiféle kompromisszumra jutni. A liberális, deliberatív demokrácia erről szól. Milyen legyen akkor egy liberális, deliberatív demokrácia közszolgálati rádiója? Három lehetséges (és ebből kettő meg is való­ sítható) opció kínálkozik. Az első megoldás szerint valamennyi társadalmi csoport a köz pénzéből saját fórumot létesíthetne, azaz nem csak emerkettő lenne alternatív zenékkel, de emerszázhuszonkettő is, amely meg esetleg a hazai raí-rajongók igényeit kielégítve, napi hu­ szonnégy órában sugározná a maglircbi és közel-keleti slágereket. Azaz mindenkinek rá­ dióadót! Akár személyeset is! Az állam pénzén állíthassa össze mindenki a neki tetsző mű­ sort. Egy ilyen ötletnek a technika, a józan ész és a költségvetés szabhat határt. A másik lehetőség, hogy eleve elbúcsúzunk a köz és a közszolgálat patetikus fogalmaitól, és kijelentjük, hogy majd a piac mindent megold, majd a piacon kialakulnak a választható alter­ natívák. Rock, opera, jazz, etno, rap, klezmcr, stb. Ha lesz igény, lesz rádió is, elvégre a kapi­ talizmusban a kereslet kínálatot szül. (Ne­ künk, akik már nem a vasfüggöny rosszabbik oldala mögül vágyakozunk a kapitalizmus iránt, hanem a kellős közepében élünk, bizo­ nyosan mosolyra húzódik a szánk ezen gondo­ latoktól, amelyeket tán már Bauer Tamás is unalmában tart még mindig igaznak.) Akinek jó magyar zenék kellenek, ne az állam pénzén akarja őket tóllgatni, mondják ma is az új Petőfi kritikusai, akiket persze még vé­ letlenül sem zavart az, hogy a Szabó családban viszont a jó magyar zenék rajongóinak pénze volt benne évtizedeken keresztül. A hayeki megoldással az is gond, hogy nem biztos, hogy minden igény mögött terem tőke­ erős csoport. Bár az az állítás, hogy az or­ szágosan fogtótó magyar rádióadók (Danubi­ us, Sláger) azért kényszerülnek borossbochkort és egyéb trutymót sugározni, mert ezt kívánják a népek, kissé delegitimálódott azáltal, hogy az új emerkettőpetőfi az arculat­ váltás óta nagyobb hallgatottsággal rendelke­ zik, mint tójdani, nagyonközszolgálati korsza­ kában. Azaz mintha mégis élne e kies hazában, valahol alant és kussban, egy számottevő ré­ teg, amely ugyan nem zárt le még hidakat a Sláger Rádió népbutítása miatt, de messziről kerülte a rádiókészülékét évek óta (liacsak nem tudta valahogy behozni a Rádió Cafét, de vidéki harcostársaink erről álmodni sem mer­ hettek). A piaci megoldás tehát azt kívánná, hogy szüntessük meg a Magyar Rádiót mindenes­ tül, s imádkozzunk a Nagy Fénylő Piachoz, hogy adjon nekünk olyan rádióadót, amelyre vágyunk. Ez a szemléletmód persze eleve feltételezi, hogy a köz érdeke egybeesik a köz­ érdekkel. Azaz, hogy a közszolgálat a minden­ kori köz kiszolgálását jelenti, s ha majd a nagy­ érdemű köz nem fog igényes zenét akarni, tót megkapja azt, ami kell neki. Ezen relativista nézet szerint nincs jogunk különbséget, értékrangsort felállítani, s nem tehetjük közneve­ léssé a közszolgáltatást. A szabad egyén majd eldönti, hogy mit néz, hallgat, s tó netán a ros­ tán pont az fog kiesni, amit mi értékesnek tar­ tanánk, ne akaijuk a többségre erőszakolni saját ízlésünket. Á kultúra csak annyi, ami kö­ rülvesz minket. Ha a mi kultúránk szőrtelenített mellkasú énekes fiúkat, a kelleténél na­ gyobb mellű énekes lányokat és kétsoros, öt szavas szövegeket termel ki, akkor tudomásul kell venni, hogy ilyen korban élünk. A köz­ szolgálat szolgálja ezt. Ausztriában például a közszolgálati ORF könnyű zenei rádióadója, az Ö3 erre állt rá, s kínálata nehezen külön­ böztethető meg a mi Danubiusunkétól. Ott az a közszolgálat. Szerencsére, a mi kultúrpolitikusaink, amikor John Stuart Millre lúvatkozgatnak, tudják, hogy az angol filozófus szabadságfogalma csak egy valamiként nevelt társadalomban ér­ vényes. Nem a világra meztelenül és lucskosan kiköpött emberek, tónem a nevelt, kulturált emberek szabadságát kell szolgálnia egy köz­ szolgálati adónak, s tó Magyarországon az or­ szágjelentős része el van (volt) zárva a hazai és külföldi zenék egy jelentős (jobbik) részétől, akkor igenis a szó legnemesebb értelmében vett közszolgálat az, amit az új Petőfi tesz: el­ vinni Joc Zawinult, a Quimbyt, a Morcheebat, a Hcaven Street Sevent, az Amorf Ördögöket (stb.) Nyírbátorba is. Ha Magyarországon le­ het Bartók adó, amely a komoly zenét játssza, s még senki sem kérdőjelezte meg létjogosult­ ságát, azaz: ha Magyarországon nem relativizáltuk még el a kultúra fogalmát, igenis emel­ jük be ebbe a kultúrába a könnyű zene arra méltó részeit is, s sugározzuk országszerte. Mert a közszolgálat nem a köz kiszolgálását, hanem egy közérdek képviseletét jelenti. A közszolgálati adónak nem a pillanatnyi tet­ szésindexek alapján kell összeállítania a prog­ ramját, hanem sokkal inkább valamiféle nem­ zet- és kultúrastratégiai tervek szerint. De ez nem jelentheti önhibernálását sem. A közszol­ gálatnak együtt kell mozognia a kultúrával. És talán ennek a kultúrának sohasem volt része az ízléstelen magyar műdal, de részévé válha­ tott a jazz vagy a rock az idők során. Az új Petőfi totót közszolgálati adó. És nem azért, mert növekszik a tóllgatottsága (tehát mégiscsak szolgálja valamely köz ízlését), ha­ nem sokkal inkább azért, mert a magyar és nemzetközi kultúra teljességét nyújtja másik két testvéradójával. Aki prózában szereti halla­ ni, annak ott a Kossuth. Aki az ún. komoly ze­ nében, annak ott a Bartók. És végre lett egy adó, amely számára a kultúra nem az elefántcsonttomyot (Bartók), de nem is a posztkádári pocsolyát (ex Petőfi) jelenti. És ez jó. Vagy legalábbis nem rossz. Techet Péter �Dsida Jenő 100 éves Akad úgy, hogy évekig járunk valahova, olyan helyre, ahol érzünk valami megmagyarázhatat­ lan!, és nem tudjuk megmondani, mi is az való­ jában. Aztán egyszerre, egy újságban elejtett megjegyzésre, vagy a polcról találomra leemelt könyvben lapozgatván belénk hasít a megvilá­ gosodás: hát ezért...! Ha útba esik, évek óta megállók a kolozsvári Fürdő utca egyik házánál, baráti vizitációra. Az utca máig érintetlen, még Funar keze sem ért cl idáig. A barátságos, nagy fák mögé búvó házak a századelő békés, fejlődő polgárvárosát idézik. Belül roskadozó könyvespolcok, makacsul bi­ zonygatva a tételt, bizony a megmaradás a könyveken is múlik, még ma is. Az utca levegő­ jébe szimatolva éreztem valami furcsa illatot, behunyva a szemem úgy tűnt, mintha rohanvást peregnének visszafelé az eltelt évtizedek, és az 1900-as évek kincses Kolozsváréba futnánk vissza. Egészen addig nem értettem ennek okát, amíg meg nem tudtam: Dsida Jenő a szom­ szédos házban, a ma Pavlovnak csúfolt Fürdő utca 14. szám alatt lakott haláláig. Eddig csak házsongárdi sírját látogattam, most végre, rövid időre, „szomszédok” lettünk. Na és? Kicsoda volt ez a Dsida, aki idén ünne­ pelné századik születésnapját? Egy régi, kivesző­ ben lévő mesterség művelője volt, kétes alak, amolyan költő-féle. „Szigorú, szakszerű kriti­ kus azt is mondhatná, hogy ez a vitathatatlanul nagyon tehetséges és sajnálatosan fiatalkorban meghalt erdélyi költő világéletében közhelyek­ ről írt. Igen ám, de ezek a közhelyek: szerelem, természet, együttérzés a szenvedőkkel, öröm olyan jelentéktelen kellemetességek miatt, mint üldögélni egy liavasi vendéglőben, sétálgatni egy kutyával, nézni egy rügyező faágat. Ezek a köz­ helyek: maga a mindennapi élet. Aki ezeknek örül, és örömét másokkal is közli, az szebbé te­ szi embertársai életét is. Petőfitől tudjuk, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Dsida Jenőnél aliglia szerette valaki is jobban a virágokat. És az olvasó valahogy úgy képzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehet rossz ember; sőt minél többet olvassa, annál jobb em­ ber lesz belőle. Ez a szelíd poéta megtanít gaz­ dag lelki életű, szelíd embernek lenni!’ - írja róla Hegedűs Géza. Élettörténete tragikus: gyermekkora óta kínzó szívbetegségével együtt élve pontosan tudta, hogy nem adatik neki hosszú élet. A trianoni Erdélyben éli rövid alkotó éveit, így művészeté­ ben ott lüktet az örökös fájdalom, ugyanakkor mégis mindennap mcgünncpli az életet - mert élni jó. Psalmus Hungaricusát ismeijük legin­ kább: „Vagy félczcmyi dalt megírtam /se szót: magyar, / még le nem írtam. / Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. / Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott,,te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!” A vers a trianoni magyarság talán legszebb, legnagyobb hatású hitvallása, nem vádol, nem gyűlöl, csak eltökélten - szeret. „Minden este valamelyi­ künknek fel kellett olvasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933ban vagy 34-ben lehetett - Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felolvasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. liidod, abban az évben bejárta Franciaország legszebb vidékeit, és vala­ hányszor szép vidéket látott, mindig Magyaror­ szág és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemé­ ben. Ekkor felállt Kós Károly - barázdás arcán hullottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!« Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép napokra, amiket ott cltöltöttünk..!’ - írja Wass Albert a marosvécsi Helikon írótalálkozók em­ lékét felidézve. Dsida 1937-ben, harmincévesen veszi nőül szerel­ mét, Imbcry Melindát, nászukat Márton Áron áldja meg a Szent Mihály-templomban. A költő egy év múlva halott. „Kolozsvárt mindenki ismerte, mindenütt ott volt, mindenhol otthon volt. Akármelyik kávéházba vagy vendéglőbe mentél, biztos lehettél benne, hogy Dsida már ott van vagy öt percen belül megjelenik. De ma­ gántársaságot sem lehetett nélküle elképzelni, legalább is nem, ha irodalomról volt szó. Sosem értettem, mikor ér rá dolgozni, aludni, otthon lenni, magánember lenni. Különös csendes és ironikus nyugtalanság hajtotta helyről-hclyre. Mindig jókedvű volt és egy percig nem volt egye­ dül. Egy évvel ezelőtt úgy látszott, hogy felhagy a nomád életével. Jó állást kapott, meg is nősült, boldog volt. Debrecenben láttam utoljára, nászúton volt, komoly és nyugodt volt. Azt laallom, aztán nagyon sokat szenvedett!' - írta Szerb An­ tal a Nyugatban megjelent nekrológjában. Dsida már 1936-ban megírta Sírfelirat című négysorosát, a város felett nyújtózó Házson­ gárdi temetőben, a családi sírbolt homlokzatán olvasható: „Megtettem mindent, amit megte­ hettem, / kinek tartoztam, mindent megfizet­ tem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását!’ A legkevesebb, mit megtehetünk, hogy nem felejtjük X felejthe­ tetlen Dsida Jenőt. Nem neki, nekünk igazán fontos. Capt. Charles Ryder Dsida Jenő: Kerülöm a nevedet (Erdély) Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok, sebes, mély vizeid bennem zúgnak. Ma órákon át gyermekes örömmel néztem, hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson s mikor a szabályos, négyszögű lékből halat rántott ki valamelyik, úgy-e hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet, melyet káromkodó kocsisok és esküdöző kalmárok szájából hallok, melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s plctykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva, mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon, mint egy ócska köszörűkő és már-már semmit sem jelent. Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom, hogy valaki vagy, magok csiráztatója, emberek álma, kicsi őzikék együgyüsége, szálerdők erős magosba-húzója, apró madarak énekeltetője. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent, vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel, átlehelni a lelkemen, mint a legtitkosabb, legédesebb hangulatot, mely egyedül köt a földhöz, drága nyomorúságaimhoz. Mint a napot, mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg, mikor lehull a hegyek mögé. (1930) Dsida Jenő: Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös, árnyas szobában kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva kiabálni miden ablak alatt: Szakadt lelkeket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! A Dsida-család kriptája a házsongárdi temetőben (1930) tizenegyedik oldal �Jogászvilág régen „Dorbézolás után késeit is” Azok számára, akik panaszkodni merészelnének az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül alkalmaz­ ta is azt: két balszerencsés hallgatófejét vesztette el­ követett vétségei miatt. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben teljesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. „Az egyetemek testületi szervezetének és ki­ váltságos állásának következménye volt önálló bírói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyetemek jogaival felruháztatván, e kiváltságban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majdnem kizárólag szerzetesek lévén, az egyetem bírói hatóságát, a király által előkelő jogtudós fő­ urak és nemesek közül nevezett egyetemi bíró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egye­ temi biró tisztét az első, báró Esterházy Dániel, a nádor öcscse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más he­ lyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletkezése után súrlódások tá­ madtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgál­ tatta, kiket egy polgárnak sértegetése miatt, Bozó Dániel a város bírája elfogatott, és a ta­ nács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólí­ tására, a prímás és nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgáltatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. november 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fogva czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes tanulót elfogatott, az egyetemi biró Esterházy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette!’ íme egy újabb kedves epizód az egyetem történeté­ ből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. tizenkettedik oldal Sokan akadnak, akik olykor számonkérő hangnem­ ben beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúsko­ dó szabályairól - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítása előtt, a kir. helytartótanács a joghallgatókat az egyetemi szabályok szoros megtartására kö­ telezte, a leczkék hanyag látogatóit az egye­ temi polgárok sorából kitöröltetni rendelte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára meg­ állapítottak szerint lettek szerkesztve, a jog­ hallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedel­ műk elegendő okát mutatják ki; - azokat minden nap misére, ünnep- és vasárnapon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való részvételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdetétől sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmaradni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, engedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A do­ hányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsök­ kel ellenkezik, az adósságcsinálást megtiltot­ ták, és ez utóbbi intézkedésről a város polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyílt be­ leegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt el­ vesztik!’ Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy elsősorban a negatívjelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elltarapódzásának. Álljon itt újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képetfest a régmúlt idők jogászijairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! „A jogászifjak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pana­ szokkal van tele. A XVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának számos tanujelével találkozunk. A XVII. század köze­ pe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és katonai őrséggel. Nagyszombatban is egymást érték a panaszok a jogászok véres verekedése, engedetlensége és fegyelmezetlensége miatt. A vallásgyakorla­ tokból, ahol csak lehetett kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pe­ dig a kari igazgató kari ülésben carcerra (bör­ tönbüntetésre) ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az el­ ítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocsmában egy orvost kezén karddal sú­ lyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadá­ lyozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, lordai György kihágásairól, melyek azonban korántsem voltak egyedülál­ lók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kez­ detén szállásán nagy verekedést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamen­ tum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szál­ lásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihá­ gásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt támadott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási Ígéretében bízva, tekintettel nemessé­ gére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes magyar­ országi tanintézeteknek a királynő akaratából kirendelt protectora a fegyelmezetlenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihá­ gásainak elejét vegye, az egri jogakadémia pél­ dájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizo­ nyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igazgatónak be kell nyúj­ tani!’ Tovább haladva a régmúlt jogászifjainakfegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszerzett bölcsességekre, jótanácsokra lel­ hetünk. .. A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: „...Az, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az ifjak az egyetem elvégzése után egészen más erkölcsi viszonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmó­ dot folytatott, az egyetemen sem lehetett an­ gyal. Ha megvizsgálják a mai gyakornokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előttiekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismémé az akkori juratusok naponként elkövetett kihágásait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az utcákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a já­ rókelőket különösen éjjel megtámadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, utcákon és köz­ �tereken gyakran verekedéseket keltettek, me­ lyek a lakosság nagy veszedelmével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkosságokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésére katonaságot is kellett a városba hívni, amelyek eltartási ter­ hét a pestiek, akik azelőtt attól mentesek vol­ tak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen ifjúságból némelyeket javító bün­ tetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfe­ lől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartózkodnak, hanem bizonyos ko­ molyságot, különös jellembeli és erkölcsi sért­ hetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeiknek legnagyobb részben isme­ retlenek voltak!’ No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szük­ ség: „...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szóra­ kozó helyeket látogatták és az ott talált hallga­ tókat hazatérésre szólították fel. Még szülők társaságában sem volt szabad ezeket a helyi­ ségeket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulajdonosai, aki már ismerték a felügyelő személyeket, ezeket nem engedték be helyi­ ségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi ha­ tóság a városkapitányt kérte beavatkozásra!’ (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Ki­ rályi Tudományegyetem története, Budapest, 1880. és Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Tudomány­ egyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. ) ítélet-összeállítás Kis karácsony, nagy összefogás Egy korsó sör ára: 250 Ft. Ennyi pénz kell egy tepsi csokoládés piskóta sütéséhez is. A kü­ lönbség azonban óriási. A sörből sok-sok kor­ só kell még, hogy mosolyogjunk, a piskótából azonban elég egy szelet és egy apró szívccske boldogsággal lesz tele. A szeretet mindennél többet ér. A szeretet birtoklása és a szeretet nyújtása egy nagyon szép dolog és nélküle az élet nem lehet teljes. Minden ember, szeretetet sugároz valaki felé, és szeretetet kap valakitől. Sok kisgyermek azonban önhibáján kívül, so­ ha nem tapasztalhatná meg a szeretetett mert szüleik egyszerűen eldobják maguktól Őket. Sok ember próbál ezeken a csöppségeken se­ gíteni. Kiemelkedik Böjté Csaba atya, aki már évek óta több ezer árvát nevel szerte Erdély­ ben. Az atya áldásos munkájának hála, mára már 11 gyermekotthon, 8 napközi és 1 kisma­ ma otthon várja az elesetteket. A kisgyerme­ kek egytől egyig keresztény és magyar nevelésben részesülnek. Az O karácsonyukat próbáljuk, a lehetősége­ ink szerint felejthetetlenné, boldoggá tenni. Szeretnénk, ha minden dévai árvácska asztalá­ ra kerülne ünnepi vacsora és minden gyermek boldogan tölthetné ezt a szent ünnepet. Mo­ solyogva és nem magába roskadva. Nem meg­ válaszolatlan kérdések között, hanem abban a boldog tudatban, hogy valahol, valakik gon­ dolnak Rájuk. Éppen ezért a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesület a Hallgatói Önkormányzatokkal karöltve, egy egyedülálló összefogást hirdet meg. December 3-17. között minden egyete­ men és főiskolán akciót indítunk, melynek során összegyűjtjük a magyar diákok adomá­ nyait. December 19-én pedig útjára indul a MEEX Mikulás, mely a felsőoktatás hallgatóinak ajándékait juttatja el a Böjté atya árvácskáihoz. A következő adományokra van leginkább szükség: - mindenek előtt tartós élelmiszer (olaj, tészta, cukor, konzervek), tisztítószer (mosópor, öblí­ tő), tisztálkodó szerek, háztartáshoz szükséges kellékek - alapgyógyszerek (vitaminok, lázcsillapítók, köptetők, kötszer stb.) - gyermek alsónemű (zokni, alsónadrág), mert ruházatot sokat kapnak, de ezeket kevésbé szoktak küldeni, és gyorsan kopnak - gyerekcipők - magyar nyelvű meséskönyvek, gyerekköny­ vek, üres füzetek, írószer, kifestő Ami kevésbé kell, azok a játékok (ilyet hála Is­ tennek kapnak) és egyéb ruházat (szerencsére sokan növik ki gyermekkori ruhájukat, így abból is kapnak bőven). Egy korsó sör ára. Ennyit kérünk mindössze. Ebből a pénzből Csaba testvér otthonaiban 1 gyermek egész napi étkezését megoldják. Ezen a pénzen vegyél egy csokit, vagy egy kg lisztet, és dobd be a gyűjtőládába. Hidd el, óriási örömet fogsz vele szerezni és egy kicsi szív lesz Neked hálás. Keresd szervezőinket az iskoládban, vagy tájékozódj a wwwmeex.hu-n. Csanda Gergely elnökhelyettes Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) Istenhozzád. Nem a mi dolgunk volt, és gon­ dolom, már így is többet mondtál el, mint sokszor szerettél volna. Mi élveztük, de hidd el, most kivételesen nem azért, mert kíváncsi­ ak vagyunk mind, pletykás nép, aki szeret más életébe belekukucskálni. Mert erre adtál le­ hetőséget bőven: 52 művet hagytál hátra, mind, mint egy kis csepp, egy szem életednek gyöngysorán. Történetek, színdarabok: de ha a függönyt félrehúztunk, Te álltái mögöttük. Figyelmes olvasódra rákacsintottál: „Látod? Ez Én vagyok” - és mi faltuk-faltuk a könyveket. Hol fájdalmas, hol mosolygós képet tártál elénk, de mi mindet szerettük: az, hogy mögöttük Te fel-felsejlettéi csak ajándék volt: drága, értékes ajándék. Látod, mégis mohók és önzők voltunk. Miután beadtad a derekad, és végre csak magadról írtál: a le életedről mi ostromoltunk a fojtatásért. Telhetetlen népség. Jobbnak láttad titkaidat a sírba vinni magaddal. És most? Haragszol ránk, ha kinyitjuk fiókjaidat, hátha, hátha ott a Für Elisc folytatása? Ne tedd; biztos lesz erre kísérlet, és ha találunk valamit, szégyenkezve bár, de mégsem fogunk tudni ellenállni. Ne haragudj ránk, ha ez valóban így lesz. És azért se, lia kicsit haragszunk... nem, nem jó szó: ha kétségbe vagyunk esve, hogy most már sose tudjuk meg, hogy volt, mi történt azután: a pont után, amit annak vagy bármely más könyvednek a végére tettél. Nem mintha egy újabb könyv ki tudott volna elégíteni minket. Látod? Úgy szerettünk volna melletted állni, vagy inkább Te lenni: hogy át is élhessük, örökre a miénk legyen minden könyvednek minden pillanata. Hogy sose kelljen lecsukni a fedelet. Talán épp azért, mert annyira hozzá tudtunk szokni a sorokat olvasva a jelenléted­ hez. Ahhoz, hogy magaddal viszel a könyv mögé, megfogod a kezünket, és ránk kacsin­ tasz: „Látod? Ez Te vagy”. Bocsáss meg, de én nem tudok nekrológot írni. Én most nem fogom leírni, hol születtél, mikor, hány díjat kaptál, hány nyelvre fordí­ tották le könyveidet. Nem tudok elbúcsúzni, mert még ennyi könyv után sem ismerhette­ lek eléggé. Az egyiket dedikáltad nekem. De mi személyesen sose találkoztunk. Igazságta­ lan dolog ez. Amíg él a másik, az ember úgy érezheti végtelen számút kérdezhet még tőle. De a következő könyvnapon nem leszel ott. Nem kutathatom ki, hol olvasol fel, mert ilyen nem lesz többé. Apám mesélte, hogy egyik könyvedről kaptam a nevem. De nem köszönhettem meg. Nem voltam az ország­ ban, vagy nem tudtam, hol vagy, vagy vizsgák voltak... mind, mind szánalmas és gyatra ki­ fogás... Olyan jó lenne biztosnak lenni benne, hogy lesz még alkalom. De legalább is remélni.hogy egyszer talán még meg lehet kérdez­ ni... nem is... elég lenne megköszönni. Min­ dent: a nevet, a történeteket, a kulcslyukat, amin bekukucskálhattunk. Egyszer újra talál­ kozni. Még azután is, hogy fájdalommal, ke­ servesen azt kellett mondani: Istenhozzád. Barát Zsófia tizenharmadik oldal �„Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Hundertwasser-kiállítás Január 13-ig látogathatunk el Hundert­ wasser egészen más felépítésű világába, egy másik bolygóra, amelyet itt a Földön is kialakíthatnánk, ha lenne hozzá akaratunk és kitartásunk. De amíg a kanonizált poli­ tikai és értelmiségi elit, szolgálva a gazda­ ság vezető irányítóit, tulajdonosait a profit megszerzésével és nem az örök emberi ér­ tékek helyzetével, kiútjával (vagy annak hiányával), az unokáink örökségével fog­ lalkozik, mint egy kalitkába zárt trópusi madarat, megcsodálhatjuk a felkínált egyéb lehetőségeket is. A Szépművészeti Múzeum egy olyan kiállítást hozott Ma­ gyarországra, amely a festő egész életmű­ véből válogat. Szemügyre vehetjük a gye­ rekkori rajzokat, fiatalkori akvarelleket, az érett kori festményeket, grafikákat, kárpi­ tokat, de a megvalósult általa tervezett, fel­ újított, átalakított épületeket is. Sok mindent mondtak már Hundertwasserről, különleges világáról, egyedi szemlé­ letmódjáról, filozófiáról, családjáról, életé­ ről. Hogy varázslatos is, különc is, festő, grafikus, építész is, és nem utolsó sorban környezetvédő... Stílusát tekintve is ha­ sonlították már a szecesszióhoz, az eklekti­ kához, de a naiv festészet is hatott rá. Önmagát organikus művésznek vallotta. Mégis, mintha ezek mögött a fogalmak és adatok mögött elveszne a lényeg. Mert nem volt különcebb egyéniség, mint sok művész, csupán kialakított, kigondolt és átélt filozófiája sokunknak pont akkor ke­ rült a szemünk elé, amikor épp a legna­ gyobb szükségünk volt szürke világunk ki­ színesítésére. A Friedrich Stowasser néven született mű­ vész homogén életművet hagyott hátra maga után, jellegzetes festői nyelvén szinte mindent elmondott életszemléletéből. Már fiatalon is lelkes környezettudatos ember lévén számos előadást tartott, kiáltványt fogalmazott, amelyben a természettel való harmónia és a környezetvédelem mellett érvelt. Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül; bár a fogyasztóként de­ terminált statisztikai egység, amit régebbi korokban embernek neveztek arra törek­ szik. Az egyenes vonalú, steril, modem építészet riasztotta, számára a „boldog­ ságot adó tér”, a „szerethető tér” megte­ remtése volt a cél. Vallotta, hogy az ember­ nek három bőre van: az elsővel születik, a második az öltözéke, a harmadik pedig a liázának a homlokzata. Ennek megfelelő­ en épületei egyediek, a színes felületek, a szabálytalan fonnák jellemzőek rájuk, be­ ás átnőve burjánzó zölddel. A derékszög, az egyenes vonal nem hogy idegen a ter­ mészettől, de Isten akarata ellen való, már­ pedig az embernek vissza kellene térnie a természet közelségéhez, csak így tudja újra megtalálni a belső liannóniát. A kiállítás középpontjában azonban nem az épületei állnak, hanem a festmények, grafikák és a kárpitok kapták a hangsúlyo­ sabb szerepet. Bár a téma e műveknél is az épületek és a víz, a természeti elemek be­ kapcsolása az ember mindennapi környe­ zetébe. Hiszen a jelenlegi állapotok azt mutatják, hogy az ember a Föld legkárté­ Ember az országút szélén „Az ember sorsa nem a csillagokban van, hanem a társadalmi rendben. Abban a szer­ kezetben, amit az emberiség a maga élete mögé váznak fölépített, s ami bennünket is, egyedenként, a levegőben tart, azon a helyen, ahová föltomásztuk magunkat, mi vagy az apáink. Néha ledől, és mi vele dő­ lünk. Ezt nevezzük sorsnak. Hogy dő­ lünk, vagy nem dőlünk!’ (Wass Albert: Ember az országút szélén). Czegei Wass Albert késve érkezett hoz­ zánk, de nem késett el. Napjaink legolva­ sottabb, hazai kortárs írójaként van köz­ tünk. Elfoglalta helyét, mert nem csupán olvasmányélményt jelentenek a művei, ha­ nem olyan maradandó élményt, amelyek által gazdagodunk. tizennegyedik oldal Wass Albert közéleti emberként való voltát elsődlegesen az Igazságot Erdélynek! Justice fór Transylvania! művéből ismeijük meg. Mert dőlt a társadalom rendje, és mi nem akartunk dőlni vele. Az igazság és az em­ beri méltóság iránt elkötelezett, hazájától elszakadt szerző vallja: „A világon minden nemzet erkölcsi kötelezettsége, hogy orvo­ solja a gyűlölet, a tudatlanság vagy a sovi­ niszta vakbuzgóság által ütött sebeket, és amennyire lehetséges, szüntesse meg az ér­ telmetlen emberi szenvedést!’ A totális diktatúra diszkriminációjától szenvedve, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot fájlalva, megfogalmazta A magyarok elleni diszkrimináció Romániában című petícióját, amelyet a világ elé tárt, konyabb állata. Felépítettünk magunknak egy új világot, egy természet-ellenes vilá­ got, amelyről lassan kiderült, hogy élhetet­ len. De struccpolitikával elhitetjük ma­ gunknak, hogy ez így normális, holott alig látunk kiegyensúlyozott, önmagával meg­ békélt embert. A művész más alternatívát mutat. Minden embernek önálló döntése, hogy melyiket választja. Olyan világot fest, amilyenünk lehetne, ha az emberek már nem hagyták volna azt megváltoztatni. Számára a festés vallásos tevékenység volt, hiszen az alkotás által közelebb kerülhe­ tünk Istenhez, és segíthetünk másoknak is közelebb kerülni. A festő feladata, hogy létrehozzon egy nyelvet, és olyan területre vigyen, amelyek messze vannak. Amikor festett, úgy érezte, álmodott. A kép az álom eredménye, de nem tudta meghatá­ rozni az álom eredetét. Álmodott egy saját világot, de nem csak magának. Mert „ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új való­ ság kezdete” Nem fogadta el azt a keserű tételt, hogy az emberféléknek két élete van: az egünkben álmodik, a másikban pe­ dig elfeledi, amit álmodott. Nem volt forradalmár, nem akart harcolni, csak kiutat keresni, valami jobb felé elmoz­ dulni. „A célom az volt, hogy sok embert boldoggá tegyek. Szép és fontos dolgokat akarok az embereknek adni, amelyek szá­ mukra jelentősek és gazdaggá teszik őket” Ilyenkor az írás végén illene egy tanulsá­ got, összefoglaló valamit, mondjuk a sem­ mit kódoló szóval jellemezve, üzenetet közvetíteni. Ez Hundertwassert bemutat­ va nem lehetséges, mert ahhoz mi túlontúl „százasok” vagyunk, ami elsőként nekünk okoz hátrányt bekormozva lelkünk perisz­ kópját, amiből nem tudunk úgy kilátni, mint a Mester. Aradszki Dea Eljuttatta az Egyesült Államok Szenátu­ sába, a Kongresszusi ülés napirendi pont­ jává tette. Folyamodványt nyújtott be az elnökhöz, Jimmy Carterhez, és a Kong­ resszus számos tagjának megküldte. Az adott nemzet kormányának meg kell értenie, hogy „az alapvető emberi jogok tiszteletét akarjuk látni, és ez magába foglalja a magyarok jogait is, bárhol legyenek is a világon!’ — válaszolta Jimmy Carter. Az óceánon túl sokan 1956-ban hallottak először a magyarokról, és sokan Wass Al­ bert munkásságából, önfeláldozó elhiva­ tottságából szereztek ismereteket Erdélyről. (Igazságot Erdélynek! Dokumentumgyűjte­ mény, Justice fór Transylvania! A Documentary Kráter, 2006.) Kisida Erzsébet �A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal CD kritika Mostanra márfél órával is elmúlt késő' És egyébként is csak a menekülés kedvéért jöttem ide. És Te? Te csak az én következő hibám vagy, Mint ahogy én is Neked. Tudod, bárki lehetnél Isten kegyelmezzen még meg nem születettfiaidnak: Remélem, nem olyanok lesznek, mint én. De azzal ellentétben, amit rólam hallottál: Egyszer volt még lelkem... (Two Gallants: Despite What 'You’ve Been Told) Két Gáláns Férfi. Két „Pompás”, „Udvari­ as”, „Lovagias” férfi. Két Gavallér. Two Gallants. Aligha. Mármint előadónak, ok. Miért ne. De a név? Valami vicc? Egy Páz­ mány Szalon kapcsán kezdtem el gondol­ kodni azon, hogy tulajdonképpen, akkor hogy is van ez a befolyás dolog a zenével. Mert tény és való, hogy olyan zenét - külö­ nösen, ha könnyűzenéről beszélünk - szere­ tünk és hallgatunk, amilyen a hangulatunk­ hoz illik. Egy szakítás vagy rosszul sikerült vizsga után a nyavalyának sincs kedve vala­ mi idétlen zenéhez. De ha csak amolyan át­ lagos hangulatban vagyunk, működik ez a másik irányba is: elszomoríthat, melankoli­ kussá tehet, vagy épp felvidíthat egy-egy dal. A kezdő kiáltást adhatja akár a hangu­ latunk, akár maga a szám: a visszhangja egyik lesz a másiknak. A ráhangolódás pe­ dig nem egyszerűen a dallamra, vagy az ütemre történik. Bármilyen „könnyű” is a könnyűzene, mégis egy bizonyos komplexi­ tást képvisel: ebbe a felsoroltakon kívül ugyanúgy beletartozik az énekes hangja, a hangszeren való játék stílusa vagy a szöveg. Igen, pont a szöveg. Ez talán a leglenyűgö­ zőbb, ugyanis ezen keresztül mutatható be, mennyire empatikus lény az ember. Ha egy olyan számot hallunk, melynek fent felso­ rolt elemei tetszenek, alapból együtt fo­ gunk érezni a szövegével is. A latin macsó­ nak elhisszük, hogy most aztán ő tényleg nagyondenagyon megbánta a dógot, és az a lány neki olyan nagyondenagyon kell (és már szinte mi is megráznánk a lányt, hogy te kis bamba, tessék szépen csak visszamen­ ni ehhez a jókötésű fiatalemberhez). Az ugribugri hű-de-naon-menő-és-cool-és-hajjajde-mennyire-lázadó kiscsajnak el hisszük, hogy a srác, akit kinézett, valóban neki való, és azt a béna barátnőt már ejteni kéne.... Na, és akkor jön a Two Gallants és felborítja a teóriát. A most ősszel megjelent albumuk­ ról az első kislemez gyönyörű. Csak az első pár gitárpengetésből álló dallamot és az éne­ kes Adam Stephens rekedtes hangját hallva beleszerettem. Egyértelművé vált, hogy utá­ na kell néznem kicsodák, micsodák ezek, és főleg áthallgatni ezt az új kis albumot, kü­ lönös tekintettel erre a számra. Majd kezd­ tem ráébredni a szövegére. Hogy miket éne­ kel a kellemes szám fölé a srác. Hát azt, amit fent olvashatunk. Hogy milyen egy dög, kiégett, más embert kihasználó tud lenni egy pasas. O, van még ilyen szám a CD-ről bőven, itt van pl. a „Reflections of The Marionetté”. Itt a hang a következő módon hízeleg: „Kedvesem, Alig várom, hogy elmenj ebből a városból, elkéstél, de eddig sem akarta senki, hogy itt legyél. Amint egyik lábaddal a hátamon, másikkal meg a korláton állsz, nem azt akarom látni, ahogy elesel, hanem azt, ahogy végleg el­ buksz”. Ha az ilyen, és ehhez hasonló kije­ lentésekhez várnának empátiát, az ember kiröhöghetné őket. De nem teszik. A szöve­ gek nem magyarázkodnak, nem tesznek úgy, mintha tükröt akarnának tartani elénk, hogy „ti is mind ilyenek vagytok”. Nem, nem vagyunk ilyenek. Lehet, hogy pont így még nem éreztünk, nem viselkedtünk. Nincs semmilyen törekvés az empátia kicsi­ karására. És mégis, az album több, mint hallgatható. Egy ritka, egyedi hangzás. A számok hihetetlenül nyugodtak: van köz­ tük pár nagyon lassú szomorú-szerelmes szám, ahol az akusztikus gitár és a védje­ gyüknek számító szájharmonika egy olyan igazi country-s tábortüzes estét idéz; emel­ lett megférnek az ugyan szintén nem gyors ütemű, de a dobot kihangsúlyozó erősebb hangzású dalok is, mint a „Deader”, vagy a ravasz, settenkedő „Miss Merri”. Ezt a mos­ tani anyagot két nagy album előzte meg, a 2004-es „The Throes” és a 2006-os „What the Toll Telis”. Ahogy azt a viszonylag közeli dátumok sejtetik: sok idő nem volt a fejlő­ désre. Meg mondjuk akarat se nagyon. Mo­ noton helyett inkább egységesnek mond­ ható, hogy váltig hűek maradnak ehhez a néhol erőteljesen, néha csendesen szenvedő kissé blues-os, folkos hangzáshoz. Tekintve, hogy a jelenlegi zenei felhozatalban, ahol már a korábban árnyalt indie is egyre min­ dennapibbá válik, nagyon üdítően hangzik ez a két fiatal különc. A szövegek ellenére is. Sőt, főleg a szövegek miatt. Valóban anynyira antipatikus ez a szókimondás? Lehet, hogy pont ők mutatnak rá, mennyire nem az empátia a fontos? Ha felfedezzük ma­ gunkban a rosszat, a csúnyát, a gonoszát, nem feltétlenül az a dolgunk, hogy kima­ gyarázzuk magunkat. Nem jó színben kell feltüntetni azt, ami sötét, és a másikat amo­ lyan bűnsegédként magunk mellé állítani, hogy bólintson rá: ami bennünk megfogant, az tulajdonképpen egész szép és elfogadha­ tó. Amiről ők énekelnek, azok a saját barát­ ságtalan gondolataik. Nekünk is vannak, nekik is. Igenis lehet egy számot önmagáért, a hangzásáért, üteméért, dallamáért, hang­ szeren való játék stílusáért, az énekes lungjáért és főleg a kígyót-békát kimondó őszin­ teségéért szeretni. Az, hogy ha elhallgat az ének, a dob és a gitár, a valósat elmondva és fölismerve mit teszünk, már nem empátia­ kutatás dolga, hanem valami egészen más... Barát Zsófia tizenötödik oldal �Járó-Kelő: Szeged Avagy visszhangok, csend, türelem és áldás a valóságban Az egész szinte túl jó konstellációnak tűnik, hiszen vasárnap van, az októberi nemzeti ünnep elővasárnapja. Sehol egy lélek, ez pedig egy kisváros: enni is kéne, de főleg megírni, és elímélezni azt a Foo Fighters-ikket az ítéletbe. Ráadásul sürgősen. S lön: egy pizzéria. Amolyan átlagos-féle, csak itt az „átlagosba” egy pesti számára meglepően sok minden fér bele. Nem tudok választani: egyrészről az egyik pizzában van spenót, a másikban camambert sajt. Én mindkettőt szeretem, itt fönn ilyen „szokatlanabb” feltétek meg csak a puccosabb he­ lyeken vannak. Persze, megfelezik nekem a pizzát, semmi gond: így mindkettőt megkóstolhatom. Lássuk milyen csapolt sör van: hiába az idei Sziget átka, de rászoktam. Ja, hogy Kaiser§ vagy Gösser... ejnye, ejnye bár mindig ezt jelentené a nehéz döntés. Senki sem lepődik meg, amikor két rágás és egy-két korty között kihajtom a notebookom, és pötyögni kezdek. Ők halál komolyan gondolták az ingyenes WIFI-t. És írom a cikket, már nem pánikolok a leadás miatt. Ekkorra már igazából tud­ tam, hogy úgyis megoldom. Vagy inkább: ez a vá­ ros megoldja nekem. Talán nem így kellett volna indítani. Hanem ott ahol az egész valóban kezdődött: hogy leszállunk a vonatról és beleszippantottunk a szegedi levegőbe. A mellettem álló fiú felsóhajt: „végre, végre újra itt vagyok!”. Be kell vallanom, nem értettem, miért ez a felhajtás az ő lelkében. Voltam már egyszer-kétszer Szegeden a közelmúltban: egy szép kis város­ kának tűnt, de amolyan pesties fölénnyel nézelőd­ tem csak; úgy, mint az a turista, aki saját ottho­ nának felsőbbrendűsége tudatában szemlélődik. Micsoda tévedés. De ezt csak másnap kezdem ka- & » > pizsgálni. A villamosokon, buszokon halk zene szól, a plazma tévé reklámokat sugároz, és minden utas engedelmesen mutatja meg a bérletét a sofőr­ nek. Ez a kulturált modemitás teljesen békésen fér meg a város klasszikus jellegével. A fasor mellett gördeszka-park, és valóban: az egész város csak úgy hemzseg a deszkásoktól. Ők itt nem huligá­ nok: megadják nekik a teret, ők cserébe ugyan­ olyan tisztelettel szállnak fel a buszra, mint bár­ mely más utas. Micsoda csend... A Dóm, a Tiszapart, az épület „A Közművelődésnek”, a Főtér: mind-mind kicsit bágyadtan bambulnak bele a hű­ vös őszbe. Először nem értem, mi ez, amit érzek a városon: szomorúság? Rezignáltság? Gyász? Együtt kell lélegezni, be kell szippantani a Tiszát, a széles utcákat és a száradó levelek illatát, hogy rá­ jöjjön az ember: ez csupán a nyugalom. Ez „A Nyugalom”. Pesten nehéz felismerni, mert itt csak egy-egy szerencsés öt percben, ha elkapjuk. De eb­ ben a városban, ebben az őszi szünetben nem sza­ bad félni, hogy átadjuk magunkat neki. És végrevégre elengedem magam. Megszorítanám a kezét a mellettem lépkedőnek: vajon tudja, hogy már én is tudom? Hogy a mély sóhaj részemről is ezt je­ lenti: „értem”. És innentől minden más: az ízek, amelyek az itteni vendéglőkben mind olyan kifi­ nomultak, egyszerre még markánsabbak lesznek. Valódi gyönyörűség most már minden falat, a bor sokkal gyümölcsösebb, a Virág cukrászda sütemé­ nye után elégedetten nyalogatom a számat. Visszabambulunk a Dómra. Értem. Látod, megértettem. Kétség sincs bennem, hogy egy ilyen helyen meg lehet úszni október 23-át. Itt tiszteletben tartják az ünnepet, és a város szellemét is. Nem fogja azt senki bolygatni. Az ünnep is visszafogott, nehogy a város bóbiskolását megzavaija. Másnap reggel még van idő egy kis vaníliás csigára a Kerek Perec pékségben és egy cappuccinóra is. Utána viszont már szaladni kell a pályaudvarra. Nem, nem, még nem szaladni. Még egy kicsit lehet itt üldögéli a fő­ téren; szaladni Pesten kell; itt időben vagyunk. Napszemüvegben ülök és télikabátban. Csípi az arcomat a levegő. Belemosolygok a fényképező­ gépbe. Úgy érzem magam, mint egy feltöltött elemecske. Sokáig tarthat egy ilyen feltöltődés. A pesti zsongás megcsap ugyan, mikor leszállunk a vonatról, de hamar akklimatizálódok. A nyuga­ lom-telítettség megmarad. Meglepően sokáig. Aztán persze visszajönnek a szorongások, a sietés, a zh-k... A retinán mégis megmarad a pirosodó le­ velek színe, az épületek, a széles, kövezett utcák. Ezt megnézegetve vissza lehet idézni talán az ér­ zést is. A lélegzetvételt lelassítani kicsit. Ha csak öt percre is. EHAVI IDÉZET „Krisztus él, köztünk van!” Barát Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 6. szám 2007. december 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Subject The topic of the resource Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. december 6. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1621kb+5156kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_6_20071206 Relation A related resource T00083 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_6_20071206 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://omeka.ppke.hu/files/original/2265268fb4c80ff81ecd5a84742849c5.jpg a509a53ae505900a80e898a02ef7e8f4 https://omeka.ppke.hu/files/original/dcbd367ddab0e4d9fdd3b60a19a73bb4.pdf be3ba29315c9b01baf6407ccd93e7331 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ■fi A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KERESZTÉNY EURÓPA, KATOLIKUS EGYETEM HORVÁTH ATTILA VÁROSMISSZIÓ BENES-DEKRÉTUMOK HALLGATÓI MOZGALOM TOUR DE ERDÉLY X. évfolyam, 5. szám FOO FIGHTERS 15 ÉVES A PÁZMÁNY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. november 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, 15 év addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet 2 3 3 4 5 6 6 7 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1996-ban, amikor felvételi vizsgát tettem, a különféle kormányzati- és sajtóbéli támadások miatt kissé kalandos vállalkozásnak tűnt a Páz­ mány jogi karára jelentkezni, de nekem tetszett ez a kaland, mert itt a leendő diákoknak jó előre valami más, valami több lett ígérve ahhoz ké­ pest, amit más egyetemeken akkor kaphattak. A huszadik század utolsó évtizedében eszméletre térvén, a megelőző negyven évnek csupán lehe­ letét érezve tarkónkon, nem is foghatjuk fel igazán, mennyit is ér az ok­ tatói szabadság! És hogy mekkora vétek, ha valaki katedrához jut ugyan, de nem él vele. Azt már 18 éves fejjel is megérezte az ember, hogy valami igencsak hi­ ányzik ebből az országból, és a beígért „többlet” elengedhetetlenül szükséges mindazok számára, akik nem csak az egyén, hanem a közös­ ség egészének javát keresik. Mert Európa vagy keresztény lesz, vagy pedig nem lesz. Abban az értelemben eltűnik, ahogyan ismerjük, vagy pontosabban, ahogyan halvány lenyomatát, pislákoló visszfényét még kivesszük a távolból. Ezzel szoros összefüggésben pedig vagy építünk egy - ugyan egyéneit csak meglehetős lazasággal összekapcsoló, de mégis - működő közösséget, egyetemi, városi, országos, kárpát-meden­ cei, végül európai léptékekben, vagy pedig felkészülünk egy más jelle­ gű, más minőségű létezésre, vagy egyenesen a nemlétre, a pusztulásra. Nincs harmadik út. Ennek - persze nyílván inkább ösztönös - tudatá­ ban kerültünk sokan a Pázmányra. A bátrak aztán megérdemelt jutalomban részesültek: különleges személyiségekkel, kiváló professzorokkal ismerkedhettünk meg, akik elsősorban nem a jogszabály betűit, hanem gondolkodásmódot, világnézetet, morális alapállást adtak át diákjaiknak az órákon, és azokon kívül. A tanár ettől tanár: a törvény könyvek szövegét ugyanis megérthetjük magunktól is. A jogi kar alapítása óta 12 év telt el, az egyetem pedig idén 15 éves (pon­ tosabban 372, hiszen mi kevélyen a Pázmány Péter alapította nagy­ szombati egyetem részbeni jogutódainak és szellemi örököseinek is tartjuk magunkat). Ha úgy tetszik, még jócskán kamaszkorban van. A kamaszok pedig időnként elviselhetetlenek, nehéz bánni velük. Akár­ mennyi is az eltelt évek száma, bizonyos, hogy ma egyre nehezebbnek látszik az újjáalapításkor kitűzött célok elérése, hiszen a külső körülmé­ nyek, a közállapotok finoman szólva nem javultak, munkánknak egye­ lőre kevés a látható eredménye, időközben pedig emberanyagban is egyre gyengülünk, olykor talán az elszántságunk is csökken; de talán nincs is elérendő, elérhető cél, legalábbis nincsen átszakítható célszalag; a felvállalt küzdelem folytatólagos, és nincsen biztos végpontja. A Pázmány Egyetem egy, ha úgy tetszik karitatív, minden percben a közösség érdekeit előmozdítani kívánó vállalkozás. Akkor működik he­ lyesen, ha az itt dolgozók önzetlenül, mások javát keresve végzik min­ dennapi munkájukat. Akkor működik helyesen, ha az itt tanulók azt ke­ resik, hogyan tudnak olyan ismeretekre, szellemi-lelki munícióra szert tenni, amelyek birtokában - saját, jogászi pályafutásukon felül - a kö­ zösség érdekében munkálkodnak majd a közélet valamely posztján. E tudatos, nehéz és fáradságos nevelőmunkát megkövetelő feladat fel­ vállalása és végrehajtása hiányában az intézményt fenntartani szükség­ telen volna. A Pázmány Egyetem egy kiváló modell, némileg rossz ízű kifejezéssel élve: társadalmi kísérlet. Kísérlet, amely arra irányul, hogy miként vagyunk képesek a gondolatainkat, igazságainkat megjeleníte­ ni, képviselni, átadni, másokat meggyőzni igazunkról. Ha itt, magunk között nem sikerül, hogyan sikerülne össztársadalmi, netán kárpát­ medencei méretekben? Az első 15 év arra volt elegendő, hogy elinduljunk egy hosszú úton. Az út nehéz, és buktatókkal terhes. Rossz korban élünk? A külső körülmé­ nyek fogságában vergődünk? Igaz. De az úton elindultunk. Ha azt lát­ juk, helyes irányba visz, és apró lépésekkel ugyan, de előrébb jutunk raj­ ta, az egyetem alapításának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. Koltay András Az ítélet ezzel a félig-meddig tematikus számmal köszönti a jubiláló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. �MEEX- az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZváltozások A Kari Tanács június 22-i ülésén elfogadott kari álláspont, és az Egyetemi Tanács azt meg­ erősítő októberi döntése lényeges, elsősorban hallgatókat érintő változásokat hozott a Tanul­ mányi- és Vizsgaszabályzatban, melyek részle­ teinek, lényegi elemeinek ismertetésével, illetve azok rövid magyarázatával szeretném tájékoz­ tatni az olvasót. A vizsgáról való fel-, illetve leiratkozás tehát a vizsgát megelőző nap déli 12 óráig lehetséges, ezen félévtől kezdve, valamennyi kurzuson (CV KV is). 1. EGYSZERŰSÖDIK A HALASZTOTT TÁRGYFELVÉTEL Tizennyolc nem teljesített tárgy esetén beállt az elbocsátási ok a jogász hallgatók esetében. Korábbi rendszer Hatályos állapot 170. 5 (2) [...] A TVSZ 163. § (7) bekezdése eleddig a tárgyfel­ vételi időszak lezárultát követően, a szorgalmi időszak második hetének végéig engedélyezte a halasztott tárgyfelvételi kérelmek benyújtását, melyet a Tanulmányi Bizottság bírált el, s eztán semmilyen lehetőség nem volt az elmulasztott tárgyfelvétel pótlására. Hatályos állapot Bizonyára sokaknak ismerősen hangzik a MEEX kifejezés, de azok kedvéért, akik nem tudnák, miről van szó, a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesületet rejti a mozaikszó. De miért is jött létre az egyesület, milyen céllal alapították? 2005-ben néhány fiatal azzal a cél­ lal hozta létre, hogy lehetőséget teremtsen az egyetemisták számára, hogy belekóstolhassa­ nak az extrém sportok világába és mindezt el­ érhető áron tehessék. A MEEX nem csupán sítáborokat, raftingolást, paintball-bajnokságokat szervez, de segít megvalósítani legmeré­ szebb álmaid! Nincs számukra lehetetlen, csak találd ki, és ők kivitelezik! A szervezet nevéhez fűződik Európa harmadik legsikeresebb rendezésű sítábora, a Snowbombing és a Rave on Snow után, a Party Sítábo­ rok. Ezekben nem csak kielégítik a síelés sze­ relmeseinek igényeit, de mindezt elfogadható áron, bulikkal fűszerezve. Az Egyetemi Paintball Bajnokságba is elsőként vágtak bele, amely évenként kétszer kerül megrendezésre, a nagy érdeklődésre tekintettel. Rendezvényeiket a pi­ acon található legalacsonyabb árakon, azonban magas színvonalon szervezik. így a néhány év­ vel ezelőtt még luxusnak tekinthető extrém sportok mára már minden egyetemista számá­ ra elérhetővé váltak. Reményeink szerint Karunk rendezvényeit is sikerül színesebbé tenni programjaikkal, és tar­ tós együttműködés fog kialakulni az egyetem és az egyesület között. A Hallgatói Önkor­ mányzat terveiben szereplő, novemberi sporthétVégén már ízelítőt is kaphattok a MEEX programjaiból. Ha sikerült felkelteni érdeklődéseteket, akkor további információt a www.meex.hu oldalon találhattok, valamint Grecskó Hajnalkánál (grecsko.hajnalka@meex.hu, 30/637-1833). Amennyiben bármilyen kérésetek lenne arra vonatkozólag, hogy milyen rendezvényeket szeretnétek, kérjük, jelezzétek bátran a HŐK irodában, vagy a hok@jak.ppke.hu e-mail címen. Antalfi Júlia Hatályos állapot Kari rendelkezés a TVSZ 166. § (2) bekez­ déséhez A vizsgaidőpont változtatására - a Neptun rend­ szeren keresztül - legkésőbb a vizsganapot megelő­ ző nap déli 12 óráig kerülhet sor. 163. § (7) Amennyiben a hallgató a tárgyfelvételi időszakban valamely okból nem vesz fel egy tár­ gyat, amelyet egyébként az előtanulmányi rend megengedett volna számára, úgy a hallgató a re­ gisztrációs hét lezárását követő első hét végéig szol­ gáltatási díj befizetése ellenében, illetve az azt kö­ vető második hét végéig a szolgáltatási díj kétszeres összegének megfizetése ellenében felveheti. Ha­ lasztott tárgyfelvétel iránti kérelmet nyújthat be a hallgató a TB-hez ezen időszak lezárultával, amennyiben igazolni tudja, hogy a tantárgy aláírá­ sául támasztott követelmények kérelem benyújtásáig szükséges mértékét teljesítette. Az egyik lényeges változás, hogy az eddig meg­ szokott halasztott tárgyfelvételi időszak meg­ hosszabbodik egy héttel: a tavaszi félévtől kez­ dődően a regisztrációs hetet követő második hét vége a határidő. A másik lényeges változás, hogy ezen időszak alatt kérelem benyújtása nélkül, pusztán a megszabott szolgáltatási díj fejében a hallgató a tanulmányi előadójával fel­ vetetheti azon tárgyat, tárgyakat a Neptun rendszeren, melyeket a tárgyfelvételi időszak­ ban elmulasztott felvenni. Felhívnám a figyel­ met arra, hogy a második héten már az eredeti összeg kétszeresének megfizetése esedékes, te­ hát eztán (is) érdemes fokozottan odafigyelni a határidőkre. Abban a kivételes esetben, ha valaki véletlenül nem vesz fel egy tárgyat, és a halasztott tárgy­ felvételi időszakból is kicsúszik, akkor az adott tárgyat jegyző oktatótól, illetve tanszéktől kapott hivatalos igazolást - amely tartalmazza azt, hogy az előadások illetve gyakorlatok addig támasztott követelményeit teljesítette - a TBnek benyújtva (a TB eljárási díját is megfizetve) engedélyt kaphat a pusztán adminisztratív bejegyzés megtételére. 2. VIZSGAIDŐPONT VÁLTOZTATÁS Korábbi rendszer A vizsganapot megelőző második nap déli 12 óráig lehetett feliratkozni egy vizsgaidőpontra, illetve arról leiratkozni. 3. ,,TIZENNYOLC NEM TELJESÍTETT TÁRGY” Korábbi rendszer c) nem teljesített tantárgyainak száma eléri BA és BSc képzésben a tizenegyet, az osztatlan képzésben a Kar által meghatározott mértéket, de legalább tizennyolcat, és MA és MSc képzésben a hetet [...] Kari rendelkezés a ÍVSZ 170. § (2) bekez­ déséhez: A (2) bekezdés c) pontja szerinti, osztatlan képzés­ ben nem teljesített tantárgyak száma huszonöt. A tizennyolc nem teljesített tárgy mértéke hu­ szonötre emelkedett, de továbbra is javaslom minden hallgatónak, hogy komolyan fontolja meg a tárgyak CV kurzuson történő felvételét, kifejezetten akkor, ha több olyan tárggyal együtt veszi fel, melyeknek előhallgatási köte­ lezettsége a CV-re felvett tárgy. 4. ZÁRÓVIZSGA ISMÉTLÉS Korábbi rendszer A záróvizsga lehetőségek kimerítése után dé­ káni engedéllyel is csak egy év elteltével lehetett újra záróvizsgára jelentkezni. Hatályos állapot 175. § (13) Ha ajelölt a (13) bekezdésben említett ismétlési lehetőségeket kimerítette, kérelmére a Dékán - az utolsó alkalmat követő záróvizsga idő­ szakban - újabb záróvizsgát engedélyezhet. Az egy év kimaradás szabálya megszűnt, ezen túl a Dékán által engedélyezett javító záróvizs­ gákat már a következő ZV időszakra fel levet venni, teljesíteni lehet azokat. Szendrődi Szabolcs 2007. november 14-én, szerda este 18.30-kor az őszi Pázmány Szalon rendezvénysorozat zárásaként kihelyezett Szalon lesz az ELTE ÁJK-n! Mindenkit szeretettel várnak a szervezők: Boldizsár és tsai. harmadik oldal �A jogtörténész DJ Beszélgetés Horváth Attila egyetemi docenssel Horváth Attila vitán felül a mindenkori első évfolyam egyik legnépszerűbb okta­ tója. Jogtörténeti órái az aktuális témákat azok társadalmi-történelmi környeze­ tébe helyezik el, így a hallgatók egyszerre kapnak a jog mellé kultúr- és társada­ lomtörténetet. A történelem soha nem lehet semleges, és a tanár úr óráiból is egyértelműen kiérződik a világnézeti elkötelezettség, mely még azokra is hatással van, akik esetleg mást gondolnak a világról. Munkatársunk Horváth Attilával beszélgetett. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti Pázmányos időkre? - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett va­ lamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott ne­ künk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én feladatom az volt, hogy a magyar jogtörté­ net oktatását szervezzem meg, olyan körülmé­ nyek között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztráció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni és beszélgetni egy­ mással, csak annyi helyünk volt kezdetben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat megtarthattuk. Az előadás egy ebédlőszerű he­ lyiségben zajlott, ami mellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csö­ rögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, széke­ ket, mindenki behozta a saját könyveit a tan­ székre, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tud­ junk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átragadt és ők maguk is segítettek ebben. - A legendás elsőgólyatábor története is tökéle­ tes példája ennek a kezdeti lelkesedésnek, aho­ gyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbb évesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíró­ ságon Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szer­ veznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem vol­ tak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Össze­ sen harmincezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, DJ-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyira is­ mert Fábry Sándor humorista elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harmincezer fo­ rint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségveté­ sünket, így az esti zenés programot úgy oldot­ tuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, béke­ beli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a DJ. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a feladatra, a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ negyedik oldal - Az ember azt gondolná, nem csak az elneve­ zésből, hanem egészen egyszerűen azért, mert az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantár­ gyak, például a kánonjog, amit csak mi okta­ tunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol külön­ böző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. De természetesen a főbb tantárgyak azok ugyanazok, mint az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, az tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némi­ képp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogi tudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemiséget belevinni az oktatásba? vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hat­ vanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a hangulat, különösen, amikor kiderült, hogy haj­ nali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátuljára, csomagtar­ tóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordultam jó néhányszor, míg a hallgatókat ha­ zaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem le­ het ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és ta­ lán valamilyen többletet tud adni az idejáró hall­ gatóknak. Nagyon sokan és sokat szoktak be­ szélni arról, hogy mi a jogszerű és mi az erköl­ csös, és nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Igazából nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meghatá­ rozva, de olyanok is sokan, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kel­ lenejobban megválogatni azt, hogy kijárhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyújtunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldal­ ról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon cse­ kélyek, hiszen tömegképzésben veszünk részt, 400 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorla­ tilag csak a személyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát mutatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szem­ pontból könnyű a helyzetem, mert a magyar történelemnek azokat a korszakait szoktam hangsúlyozni, amelyek tükrözik, hogy például milyen szerepe van az Egyháznak a társadalom­ ban, milyen események voltak a magyar törté­ nelemben, amelyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős fela­ datot lát el, egyrészt ad egy általános műveltsé­ get, másrészt pedig egy gondolkodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagyon nagy mér­ tékben belehelyezkedik az is, hogy az erkölcs­ nek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kialakuljon a mai modem társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tar­ tozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud vá­ laszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani a gon­ dolkodásukat, amely értékekkel e falakon kívül egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyitottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni min­ denkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíváncsiságát valami iránt. Onnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen ahogy elkezd érdeklődni a jog, az egyház és a vallási tanítások iránt, onnantól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbössé­ get, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerend­ szer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jo­ gásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténész­ ként állítom -, mint azoknak, akiknek nincsen �hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A leg­ nehezebb időszakokban azok állták meg a he­ lyüket, akik nagyon erős világnézeti kötődéssel rendelkeztek. juk a jogélet legfontosabb intézményeit, elme­ gyünk a Parlamentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hallga­ tókat. - Említést tett többször is a személyes példamu­ tatásról, melyre legtöbbször talán az előadáso­ kon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tan­ órákon kívül bármifajta olyan közösségi alkal­ makat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott be­ szélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók gondolkodásának valamilyen irányba való te­ relgetése, bizonyos értékek képviseletére való felhívás meg tud valósulni? -A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfon­ tosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jele­ nik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Természetesen lehet, egyébként nem is foly­ tatnám ezt a pályát, ha ez nem lenne lehetséges. Azért az órákon, előadásokon, szemináriumo­ kon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, ki az a tanár, aki emberként, erkölcsös lényként viszo­ nyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt tanítaniuk, akik emberként és tanárként is al­ kalmasak erre a feladatra, ráadásul kutatóként is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a legújabb eredményeket át kell adni a hallgatóknak, a má­ sik oldalról viszont ezt olyan tanári mentalitás­ sal kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdeklődésüket. Olyan tanárokra van szükség ehhez, akik esetleg akkor is érdekelnék a hallga­ tókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elmennének hozzá és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelemben vett egyetemi oktatáson túl pedig számtalan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tanszék mellett működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön foglalkozunk, együtt foly­ tatunk kutatásokat, együtt készülünk fel kü­ lönböző témákból, készítünk dolgozatokat, se­ gítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmányutak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a Karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, elő­ adásokat szervezünk az éppen aktuális kérdé­ sekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a környező országokba, a történelmi Magyaror­ szág területére, Erdélybe, Felvidékre. Bemutat­ - Én nagyon bízom benne, hogy igen. Nálunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes se­ gítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken, sok­ szor szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesz­ nek körül, és bármilyen feladat merül fel, rög­ tön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bár­ miféle jutalmat várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, ame­ lyeknek meg kellfelelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett van más, elengedhetetlen követelmény? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felének katolikus vallásúnak kell lennie. Nagyon közeli még a rendszerválto­ zás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a másikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a fel­ adatot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más tör­ ténelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatá­ rozni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tartsák tiszteletben az egyetem elkötele­ zettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10-15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresz­ tény értelmiség kinevelésének szándéka? Mi­ lyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmeré­ szebb képzeletemben sem merült fel, hogy egy­ szer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amit egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótol­ ni a negyvenéves lemaradást, de kinevelődjön mégis egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni és meg tudja mutatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a szá­ mukra, a XXL századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a tár­ sadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják - jo­ gászokból kerül ki, nekik kell példát mutatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország berendezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a tár­ sadalomnak, akik később vezető pozícióba ke­ rülnek, és a mi világnézetünket képviselik, ak­ kor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, te­ hát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, ak­ kor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társa­ dalom és nemzetünk nem tud előrébb lépni. - Létezik ELTE - Pázmány konfliktus? - Közvetlen módon nem. Nyugodtan mondha­ tom ezt, mert én is az ELTE-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság miatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTE-n, amikor ezt megkérdez­ ték tőlem - fordított előjellel -, hogy még az ELTE-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, mert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. Göre Gábor Kolisnak lenni jó! Elkezdődött a tanév,,és újra megteltek a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumának (MASZ) szobái. Örömmel írhatom, hogy idén már 92 fő erősíti a „Pázmányos szintet”. Meg­ maradt a keménymag, és még sok új lakó csat­ lakozott a csapathoz. Vajon a zökkenőmentes beköltözés után mi következett? Talán monda­ nom sem kell... ismeijük meg az új lakótársa­ kat, szomszédokat... Már az első este kiderült, jó kis évnek nézünk elébe... Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, minden szobából sorban kerültek elő az otthoni „finomságok”, és nem meglepő, hogy az első tanítási nap kicsit nehezen indult... Este megtartottuk az év eleji szintgyűlést is, beavatva új társainkat a kollégi­ um házirendjébe, a felsőbb évesek szokásaiba és hóbortjaiba. Lassacskán kialakult a szobák vég­ leges beosztása, megkezdődött a kollégiumi fo­ cibajnokság, ahol két csapattal képviseltetjük magunkat. Nemrég látogatást tett a kollégium­ ba Schanda Balázs dékán úr, Horváth Attila ta­ nár úr és Szikora Gyula, a Műszaki Osztály ve­ zetője, jelezvén, hogy Karunk igenis törődik a kollégistáival. Megragadva az alkalmat, itt mon­ danék köszönetét a Pázmányos kollégisták ne­ vében a tanszékek által összegyűjtött könyve­ kért, amelyeket dékán úr jóvoltából küldött az egyetem a MASZ könyvtárának, a hallgatók ta­ nulmányainak segítésére. Köszönjük! De kanyarodjunk vissza a kollégiumi minden­ napokhoz! Felbuzdulva az újak lelkesedésén, akik főként elsőévesek, valamint a jó időn, összehoztunk egy kis szerda esti főzőcskézést a kollégium kénjében, „ismerkedési est” címén. Az önként jelentkezők bevásároltak, előkészí­ tették a hozzávalókat, fát vágtak, és este, mire mindenki visszaén a suliból, már két bogrács­ ban főtt a paprikás krumpli, kiváló szakácsunk­ nak, Janónak köszönhetően. A kollégiumi tár­ saság nagyszerűségét mutatja, hogy több volt kollégista is tiszteletét tette a rendezvényen. Saj­ nálatos viszont, hogy nem mindenki bújt kJ a szobából, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ők nem tudják, mit hagytak ki... Vacsora után egy- Zajlik az élet a kollégiumban re jobban oldódott a hangulat, volt, aki táncolt, aztán következett az énekszó és a kiliagyhatatlan Pázmány-induló. Hajnalban kicsit megfá­ radva búcsút intettünk egymásnak, de csak éb­ redésig, hiszen a kollégiumban az élet soha nem állítat meg! Ha kedvet érzel, hogy velünk lakj, érdeklődj a feltételekről a Diákjóléti Bizottságnál! Mihalics Vivien ötödik oldal �A Hallgatói Mozgalom hírei 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felél’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felé’’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk hívni a döntéshozó figyelmét arra, hogy a tandíj a szociális szakadékot mélyíti, társadalmi kataszt­ rófához vezet. A szakminisztert a hallgatók előtt, a hallgatók nevében, felszólítottam, hogy egyete­ mi polgárként, hiszen maga is egyetemi oktató, fontolja meg, fogadja be az universitast szintúgy egyetemi polgárként alkotó hallgatók szakmai ja­ vaslatait, továbbá, hogy szakminiszterként meg­ hozott döntéseit pártpolitikai és fiskális céloknak ne rendelje alá! A továbbiakban taglaltam, hogy a tandíj vagy képzési hozzájárulás miért igazságta­ lan és miért kollektív büntetés. Beszédem zárása­ ként a közös felelősségre hívtam fel a figyelmet, és megígértem, hogy mi, a HÖOK nem adjuk fel! Majd Antal Gábor EHÖK elnök (Pannon Egye­ tem) és Halik Péter diákrektor (szintén Pannon Egyetem) szólt az egyetem épülete előtt egy-begyűlt 600-700 hallgatóhoz. Antal Gábor hangsú­ lyozta, hogy a reform sok esetben elkapkodott, olykor mindössze látszatintézkedések sorozata. A demonstrációt koncert zárta. *** hatodik oldal 2007. október 6-án Veszprémben tartotta őszi közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Or­ szágos Konferenciája (HÖOK). Az idei őszi közgyűlés stratégiai kérdésekben döntött. A teljesség igénye nélkül: alternatív ja­ vaslat a tandíjjal szemben; ÖSSZHANG-programban való szervezett - és formális - részvétel a HÖOK részéről; szociális kérdések (pl. utazási kedvezmények, gáz- és távhőtámogatás). A Közgyűlés egyperces néma csenddel adózott az aradi vértanúknak hősies helytállásukért! A köz­ gyűlés a napirend előtt felvette tiszteletbeli tagjai közé a Beregszászi — II. Rákóczi Ferencről elne­ vezett - magyar anyanyelvű Főiskola Hallgatói Önkormányzatát. Az elnökség tagjainak beszámolóját szinte kivétel nélkül tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogad­ ta el a Közgyűlés. A beszámolómat 312 igen sza­ vazattal - tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Közgyűlés. A Közgyűlés a tandíjjal szemben alternatív javas­ latot fogadott el. Az előterjesztő Miskolczi Nor­ bert HÖOK-elnököt idézem: A HÖOK javasla­ tot tesz arra, hogy az államilag támogatott hall­ gató a leckekönyvbe felvett, de nem teljesített kreditek után kreditenként az alapképzésen és az osztatlan képzés első 6 félévében a hallgatói nor­ matíva 3-5%-ának megfelelő összeget, mester­ képzésen és osztatlan képzés utolsó 4 félévében 4-6%-ának megfelelő összeget fizessen. A javaslat szerint csak a legalább elégséges ér­ demjeggyel nem teljesített tárgyak után kell fi­ zetni. A befolyt összeget az intézményi hallgatói önkormányzat javaslata alapján kellene felhasz­ nálni. Az összeg 30-60%-át tanulmányi ösztön­ díjra lenne fordítandó. A javaslatunk igazságos, mert csak azt kötelezi fizetésre, aki nem tanul. Továbbá átlátható, mert nem emel be kivételeket. Több, és azonnali bevételt hoz az intézmények számára, ill. a felsőbb évesek tanulmányi ösztön­ díja is növekszik. Az alternatív javaslat a tandíj­ hoz képest nem a jobb megoldás. A HÖOK al­ ternatív javaslata -jelen esetben - a jó megoldás! A javaslatunkat átadtuk a szakállamtitkár úrnak. A HÖOK 2007. október 17-én délig várt választ az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Egy­ úttal megkezdtük a budapesti demonstráció elő­ készítését. 2007. október 16-án ünnepelte a Hallgatói Moz­ galom az 51. születésnapját! 1956. október 16-án alakult a Hallgató Mozgalom bölcsőjében, Sze­ geden a MEFESZ. A DISZ-ből a hallgatók töme­ gesen léptek át a MEFESZ-be. Az 1956-os forra­ dalom kirobbantói és hősei - a szabadságharco­ sok - a mai hallgatói mozgalom szülői. Ma is büszkék vagyunk azokra, akik előttünk jártak, akik gyakran életük kockáztatásával folytattak ádáz küzdelmet a szabadságért, saját jogaikért, és utódaik jogaiért! *** 2007. október 17-én, Budapesten tüntettek a hallgatók a képzési hozzájárulás - azaz a tandíj ellen. A gyülekező a Margit híd budai hídfőjénél volt este 7 és fél 8 között. A tömeg onnan indult fák­ lyákkal a Margit hídon keresztül az Oktatási és Kulturális Minisztérium elé. A 4-5000 tüntető fáklyákkal gyönyörű és méltóságteljes képet mu­ tatott a pesti estében - végig a Margit-hídon. Az OKM előtt elénekeltük a Himnuszt. Az első be­ szédet Maszlavér Gábor, a HÖOK Budapesti Re­ gionális Szövetségének elnöke, a BME hallgatója tartotta. Köszöntötte a megjelent hallgatókat. A hallgatók minden esetben kitörő örömmel fo­ gadták intézményeik említését: BME, ELTE, PPKE - és így tovább. Mi, pázmányosok sem val­ lottunk ám szégyent a részvételt illetően - nagy örömömre! És jöttek hallgatók vidékről, Debre­ cenből, Nyíregyházáról, Kecskemétről. Maszla­ vér Gábort Miskolczi Norbert HÖOK elnök kö­ vette. Miskolczi Norbert beszélt a hallgatók alter­ natívjavaslatáról és az OKM semmitmondó vála­ száról! Miskolczi Norbert biztosította a hallgató­ kat és a közvéleményt arról, hogy a HÖOK a tandíj elleni küzdelmet nem adja fel! A két Pilinszky-vers - és végül a Szózat - remek fogla­ latba zárta a tüntetést! A tüntetés végig békés volt és pártpolitikától mentes. Másnap a felsőoktatási kerekasztal ülése a hall­ gatók alternatív javaslatát tárgyalta. Tárgyalóbi­ zottság alakult. Kemény küzdelem elé nézünk! Köszönöm szépen a tandíjellenes tüntetésen való részvételt mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, akár meggyőződésből, akár szolidaritásból tette azt! A HÖOK tandíjellenes tüntetése bizonyíték arra, hogy a demokrácia bevett és elfogadott esz­ közeivel igenis lehet európai módon, európaiak­ hoz méltó magatartással élni - itt, Magyarorszá­ gon, Európa Szívében is. Köszönöm! Teleki László a HÖOK ifjúságpolitikáért és jogi ügyekértfelelős elnökségi tagja Tandíj-e a A tandíjjal szemben elsöprő többséggel elfoga­ dott hallgatói javaslat nem tandíj. Lássuk a té­ nyeket: A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. tv 125/A §-a szól a képzési hozzájáru­ lásról. A képzési hozzájárulás tartalmát tekintve tandíj. Tandíj, mert minden államilag támoga­ tott hallgatót - és e hallgatók családjait - bünteti, amely büntetés, figyelemmel az OECD tanul­ mányaira, mélyíti a társadalmi térben egyébként is meglevő szociális szakadékot hallgató és hall­ gató között. Épp ezért igazságtalan. Nem ösztö­ nöz, nem biztosítéka a minőségjavulásnak. A tandíj nem a központi költségvetés bevétele. A tandíj a felsőoktatási intézménynél marad. Rész­ ben fejlesztésre, részben tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani. A fejlesztés célját a felsőoktatási intézmény önkényesen határozza meg. A hallga­ tói önkormányzatoknak nincs beleszólásuk, egyetértési jogukkal e kérdésben nem élhetnek, javaslatot nem tehetnek. Továbbá, tekintettel a 3 éves megállapodásokra, és az OKM kapcsolatos álláspontjára, a költségvetési támogatás jelentő- �Síppal is, dobbal is, záptojással is Láncos Petra Lea Tanárnő az ítélet legutóbbi szá­ mában politikai követ dobott az újság közéleti állóvizébe, felvetve a tavalyi és idei tüntetéseken tapasztalható - általa visszásnak ítélt - jelensége­ ket (Láncos Petra Lea: Síppal, dobbal, záptojással. ítélet, X. évf., 4. szám, 7. o.). Azaz, hogy egy-egy tüntetés az ellentüntetők hangzavarába fojtódik, hogy egy-egy ellentüntetésen eddig nem tapasz­ talt formákban nyilvánul meg a demonstráló tö­ meg stb. Igen, kell erről beszélni. Az alábbiakban arra teszek rövid, de nehézkes kísérletet, hogy annak okait megértessem, ami a cikkben kifogá­ solt problémát eredményezi. Az írás ki nem mondott alapgondolata, hogy Magyarország olyan demokratikus nemzetállam, ahol a többség és a kisebbség viszonya sohasem fájulhat - épp a nemzetállamiság és a demokrácia okán - olyan mérvű ellentétté, hogy az a schmitti értelemben vett barát-ellenség szembenálláshoz hasonlítson. Ha Magyarország demokrácia lenne (mégpedig Cári Schmitt fogalmai szerinti, azaz homogén közösséggel), és ha Magyarország nemzetállam lehetne, akkor valóban igazként fo­ gadhatnánk el a cikk további következtetéseit is. Csakhogy. Magyarországon elmaradt 1989-ben a politikai egzisztencia újrafogalmazása, s a nor­ matív szféra átalakításával, a Sollen-szféra „levál­ tásával”, az Alkotmány úgymond jogállamivá té­ telével még nem alakult ki valódi közösség a múlt romjain. Cári Schmitt szerint - és vélemé­ nyem szerint hazai problémáink megértéséhez és megoldásához kizárólag a plettenbergi jogtudós­ hoz tudunk fordulni - a pohtikai közösség nem a jog által, hanem egy szuverén akarat döntése révén születik meg. Ezen döntés letisztázása, nor­ matív keretbe helyezése történik az alkotmányo­ záskor - de ahogy Schmitt többször is rámutatott arra, hogy nem a jog szüE a rendet, hanem az ele­ ve adott rend egyik (de csak egyik!) eszköze a jog, úgy az Alkotmány sem fejezheti ki teljes egé­ szében mindazt, ami a pohtikai döntésben nyilvá­ nul meg. A rendszerváltók azonban abba az illú­ zióba hazudták önmagukat és országukat, hogy valamiféle, papírfecnin történő irogatással, húzo- gatással (tankönyveink ezt szokták alkotmányo­ zásnak nevezni) valódi változásokat generálhat­ nak, és ezen valódi változások egységes keretbe foglalják az országlakókat. A magyar Alkotmány deklarálhat demokráciát és jogállamot, és implici­ te nemzetállamiságot is, de ezek halott betűk: az „élő jog;’ szintjén sem jogállam, sem nemzet­ állam, sem demokrácia nem létezik. (Nem azért, mert tavaly brutális volt a rendőrség. Az csak plasztikus megnyilvánulása volt a ’89 óta tartó egzisztenciális interregnumnak.) Az állítás bizo­ nyításához elegendő, ha pusztán azt cáfolom, hogy politikai közösség vagyunk, ugyanis a kö­ zösség hiányából eleve következik - már ha Schmittnél és Láncos Petra Tanárnőnél mara­ dunk - a demokrácia hiánya is. 1989-ben jogi változásokkal hittek nemzetet és demokráciát teremteni, de az előzetes pohtikai döntés elmaradása okán az ország vezetőit és la­ kóit nem köti össze semmiféle konszenzus, ho­ mogén narratív környezet. Két ország van, két nemzetrész, két oldal. Vagy az egyik kiütéses győzelme, vagy a két tábor megegyezése lenne értékelhető olyan pohtikai döntésként, amely megteremthetné azt a pohtikai közösséget, ame­ lyen belül valóban léteznének azok a cikkben fel­ tételezett közös nevezők, melyek mellett eleve lehetetlennek tűnnék a többség és a kisebbség maihoz hasonló küzdelme. Azok a kvázi illemta­ ni szabályok, amelyeket az írás számon kér az el­ lentüntetőkön, valamiféle külső mércét akarnak szabni egy egzisztenciális küzdelemben, miköz­ ben a mai belpolitikai csatározások nem a polito­ lógia irodalmában ismert pártpolitikai viták, ha­ nem a schmitti (nietzschei) ősharc jellemvonásait viselik magukon. Nem egy közösség derivatív ügyei, hanem fundamentáhs kérdései, azaz a lét­ válaszok mibenléte, s nem a már megválaszolt kérdések további cizellálása adja a mai pohtikai vi­ ták tárgyát. A kérdés nem az, hogy a valamikénti Magyarországban hogyan éljünk, hanem az, hogy milyen Magyarországban éljünk. NyugatEurópában, de a kelet-európai államok többségé­ ben is megválaszolták már a pohtikai egzisztenci­ ális kérdéseket, s így a pártpolitikai küzdelmek valóban nem a schmitti harc képét idézik fel ben­ nünk. Itthon azonban még hátravan egy döntő (szó szerint: döntő) csata. Márpedig az ilyen kon­ fliktusok „nem dönthetők el sem előzetesen meghozott általános normatív szabályozással, sem a konfliktusban »részt nem vevő« és ezért »pártatlan« harmadik fél ítéletével” (Cári Schmitt: A pohtikai fogalma, 2002, 19. o.). Azaz bőrfote­ lünkben ülve, tarthatjuk csúnyának, illetlennek a záptojást dobálok tettét, s elnyúlt hangon, fel­ emelt ujjal beszélhetünk nekik a demokratikus közösség lényegéről, de mindez külső okoskodás, azaz a küzdelemben érdektelen vélemény. Majd ha valamelyik fél Magyarország-képe győzedel­ meskedni tud, s ez a kép nem csak az Alkotmány paragrafusaiban, de a jog és a mindennapok va­ lóságában is megnyilvánul, azaz: ha Magyarország közösség lesz, lesznek valóban érvényesek Láncos Petra Lea Tanárnő szavai az akkori kor akkori tüntetőihez. (Végszó után, csendben jegyzem meg, hogy a schmitti fogalmak csak a politika világára alkal­ mazandók, így az a pohtikai konfliktus, amely ma Magyarországot kettéhasítja, nem lehet aka­ dálya annak, hogy barátságok, szerelmek szövőd­ jenek az oldalakon át, hogy beszéljünk egymás­ sal, hiszen a pohtikai ellenfél csak a politikában, de nem a családi ebédnél, nem a kávéházban vagy a kocsmában ellenség. A záptojást dobálok néha elfelejtik ezt, illenék hát nekik is több Cári Schmittet olvasniuk.) Techet Péter tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? sen emelkedik 2010-ig a felsőoktatásban. Nem beszélhetünk a felsőoktatásban forráshiányról. Mindössze rossz cs/vagy nem hatékony intézmé­ nyi gazdálkodásról. Ám e rossz és/vagy nem ha­ tékony gazdálkodás terhét nem háríthatja a jog­ alkotó a hallgatóra - és annak családjára -, erre nincs joga. Nincs joga adóztatni a közjószággal élő államilag támogatott hallgatót, és annak csa­ ládját e közjószág igénybevétele címén. Hogy közjó-e a felsőoktatásban való részvétel, a felső­ oktatási képzés, nem kétséges Bologna, Berlin, Bergen, London után. Kormányaink kötelezett­ séget vállaltak. A tandíj kérdése nem pártpoliti­ kai kérdés! Akkor sem az, hogy ha néhány zöld­ fülűjobb- és baloldah, magát ifjúság- és oktatás­ politikusnak nevező pártkatona azzá is kívánja tenni a sajtóban. Nem az! Ez össztársadalmi kér­ dés! Amely kérdés szakmai választ igényel! Mit javasol a HÖOK? A HÖOK a hallgatót ösztönző, a minőséget ja­ vító céllal tette le javaslatát az OKM asztalára. Mind, mi hallgatók, abban vagyunk érdekeltek, hogy minél magasabb színvonalon minél értéke­ sebb tudást kapjunk a képzésünk során. A HÖOK javaslata szerint - elvben - senkinek sem keh/kellene fizetnie államilag támogatott képzésen. Az a hallgató fizet, aki elhagyja a fel­ vett kreditet. Elhagyja, tehát nem teljesíti sem a rendes, sem a megismételt vizsgán. Az a hallgató fizet, aki nem tanul. Mekkora összeget kell fizetni kreditenként? (Mekkora összeg a hallgatói normatíva? Mekko­ ra összeg az a bizonyos 3%?) A hallgató norma­ tíva jelenleg 116.500.- Ft. Ami azt jelenti, hogy 3% esetén a hallgató kreditenként 3.495.- Ft-ot fizet. Ezt az összeget a felsőoktatási intézmény a félév lezárását követően veti ki. Ez egy 3 kredites tárgy esetén egyszeri 10.485.- Ft. Á tandíj kötelezően havi 10.500- Ft. Minden hónapban 10.500.- Ft. Úgy tekintünk a hallgatóra, mint aki felnőtt ember, hiszen magunk is hallgatók va­ gyunk, kivétel nélkül. A hallgató dönti el, hogy hány kreditet vesz fel adott félévben, hogyan osztja be az idejét. A nem teljesítéssel pedig viseH ennek következményeit. (A nem önhibából tör­ ténő kreditelhagyás törléssel orvosolható.) A hallgató csak - önhibájából — nem teljesítés ese­ tén a lezárt félévet követően fizet! Ez a javaslat igazságos, továbbá biztosítja az átláthatóságot a jogintézmény esetleges befogadása és bevezetése esetén. Javasoljuk továbbá, hogy az intézményi hallgatói önkormányzat szigorú jogosítványait a fejlesztés céljának meghatározása során is gyako­ rolhassa. A javaslat azonnali bevezetést tesz lehe­ tővé. És ami a legfontosabb: államilag támoga­ tott hallgatókat, államilag támogatott hallgatók családjait - a javaslatunk jogalkotó által történő befogadása esetén - nem sújtja többé önkénye­ sen kivetett hallgatói adó. 2007. október 18-án, a felsőoktatási kerekasztal ülésén, a testület a hallgatók alternatív javaslatát tárgyalta - mint azt fentebb már jeleztem. A kérdésben tárgyalóbizottság alakult. A tárgyaló­ bizottság liallgatói tagjait a következő választmá­ nyi ülésen választja meg a HÖOK. Teleki László hetedik oldal �Városmisszió, satöbbi... Avagy: Merre tovább? Lisieux-i Szent Teréz Négy fal-utca-tömegközlekedés-munkahely (ha van...)-újra utca-újra négy fal-neonreklám-TV-óriásplakátok... Képkockák egy mai ember életéből. Impulzusok, melyek semmit sem váltanak ki a szó valódi értelmében. Em­ léknek sem alkalmas foszlányok a „nagyon rövid” memóriában raktározva. Hordozzuk őket, mert szinte csupán belőlük áll az éle­ tünk, mert fogalmunk sincs, hogyan szaba­ dulhatnánk meg tőlük. Nem ismeijük az utat, amely másfelé visz, és nem gondolko­ zunk el, vajon így van-e ez jól. Valljuk be, ma már nem divat a töprengés. Sokkal inkább törekszünk valamiféle megfoghatatlan, kül­ ső szépségre plasztikai műtétek és csoda-fo­ gyasztószerek segítségével. Nincs idő már „ömlengős”, metafizikai töltetű beszélgeté­ sekre, a megfelelés kényszere erősebbnek bi­ zonyul mindennél... és talán mindenkinél. Rég elfelejtettük, de inkább sohasem ismer­ tük II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájának szavait: „(a fogyasz­ tás) az embert egy hamis és felületes igény­ kielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy előse­ gítené személyiségének konkrét és hiteles megélését” De mit is jelent valójában a személyiség „hi­ teles megélése”? Nehéz erre választ adni egy olyan korban, amelyben a személyiség alapve­ tő fogalma is zavaros, úgy is mondhatnánk, „tudatosan összezavart”. Egy olyan világban, amelyben mindenki pszichológusoktól és szektáktól reméli az úgynevezett „gyógyu­ lást” (amelyről azt sem tudja, micsoda), ahol a magyar királyi televízió internetes szavazás­ ra bocsátja a kérdést, „vajon szükség van-e az egyházi közösségek állami támogatására?” és ahol egy másik tévéműsor naivan azt kutatja: „okosabb vagy-e, mint egy 5.-es?” Ilyen kö­ rülmények között egyértelműen furcsa len­ ne, ha az „egyháf szó említése mindennapos beszédtémának számítana. Jól tudjuk: a villódzó neonvilág termékei könnyebben és gyor- nyolcadik oldal sabban „emészthetőek” , mint a vallás első lá­ tásra és hallásra talán ijesztő közege. Pedig ha magát a szót kissé szétbontjuk, már nem is tűnik olyan távolinak és befogadhatatlannak, hiszen - és gondolom, ebben az ateisták is egyetértenek velem - mindenkinek vallania kell valamit. Anélkül, hogy filozófiai mélysé­ gekbe ereszkednénk, beláthatjuk, hogy min­ den mozdulat az abba vetett hitre épül, hogy cselekedetünknek következménye, értelme van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen emberi ter­ mészetünk szerves részét képezi, és ha ezt elveszítjük, elveszítünk szinte mindent. Ha pedig eljutunk odáig, hogy felismeijük, tud­ nunk kell azt is, hogy nem hihetünk pusztán önmagunkban. Talán ez az, ami segít a sze­ mélyiség „konkrét és hiteles megélésében”, és biztosan ez az, amitől ma a leginkább távolo­ dunk. Ezért hirdette meg II. János Pál pápa az újraevangelizációt, és ezért jött létre a Városmiszszió (Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért), melynek Bécs, Lisszabon, Párizs és Brüsszel után idén ősszel Budapest adott otthont, és amely elsődlegesen a modern vá­ rosi ember megszólítását célozta. A rendez­ vény szeptember 16-22. között több mint százhúsz helyszínen, 1500 missziós program­ mal, Soul&Gospel Fesztivállal, valamint szak­ rális művészetek bemutatásával próbálta kö­ zelebb hozni a ma emberét a valláshoz, ezen keresztül pedig a Katolikus Egyházhoz. Aki semmit sem tudott arról, mi is ez valójában, az is láthatta, hogy „történik valami”. Ez a va­ lami pedig leginkább az emberek közötti kommunikáció felébredése, az érdeklődés, a beszélgetés, a „véleménycsere” volt (még ha csak rövid időre is). Azóta sokan, sokféle­ képpen értékelték már a rendezvényt, de azt, hogy a misszió hosszú távon mennyire lesz „sikeres”, ma még nem tudhatjuk. Azt vi­ szont igen, hogy a plasztik-kapcsolatok társa­ dalomnak sem nevezhető képződményében egyre nagyobb szükség van rá, és azt is, hogy a szólásszabadság, önmagunk és vélemé­ nyünk megismertetése bizony mindenkit megillető, alapvető jog. Továbbá, ha csak egy ember is elgondolkozott azon, hogy változ­ tatnia kell, már nem volt hiábavaló a sok erő­ feszítés... „(Jézusnak) egyáltalán nincs szüksége műve­ inkre, egyes-egyedül a szeretetünkre”, mond­ ta Lisieux-i (Kis) Szent Teréz a missziók - és ezáltal a Városmisszió - védőszentje, valami­ kor a XIX. század végén. Ez a mondat azt üzeni a „ma” számára, hogy a karrier nem le­ het az élet (egyedüli) értelme és célja, és ha így gondolkozunk, vagy egyáltalán nem gon­ dolkozunk a jövő felől, mindenképpen roszszul tesszük. A jó hír, hogy csak rajtunk áll, melyik utat választjuk és talán eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak - és másoknak is - a kétségkívül közhelyes, ámde annál fon­ tosabb kérdést: „Merre tovább?” Lisieux-i Szent Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alencon-ban, egy órásmester és egy csipke­ készítőnő kilencedik gyermekeként. Négy­ éves volt, amikor elveszítette édesanyját. Ek­ kor a család Lisieux-be költözött, az anya gyógyszerész testvérének családjához. 1881től a Notre Dame Du Prés Bencés Apátság iskolájában tanult. Mikor kilencéves volt, egyik nővére, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba, ahová Teréz - bár szerette volna - fiatal kora miatt nem követhette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de egyik éjjel látomása volt, melyben Mária rámosolygott. Másnapra tünetei megszűntek, teljesen meggyógyult. 1886 őszén édesapja kivette az iskolából, ettől kezdve magánórákra járt. Eközben nővére, Marié is kármelita lett, míg Léonie belépett a klarisszákhoz. 1887-ben Te­ réz egy háromszoros gyilkos megtéréséért imádkozott, aki a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt és megcsó­ kolta. Ekkor szánta el magát igazán a bűnö­ sökért való imádságra és a kármelita életre. 1887-ben újra jelentkezett a kolostor elöljáró­ jánál, de életkora miatt ezúttal is elutasítot­ ták. Édesapjával Bayeux-ba utaztak a püs­ pökhöz, ám tőle sem kapták meg a várt engedélyt. Október 20-án, az általános kihall­ gatáson XIII. Leó pápát is megkérte, engedje kolostorba lépni. Diplomáciai lépések sokasá­ ga után Teréz 1888. április 9-én a lisieux-i kár­ melita kolostorba költözött. A noviciátus után 1890. szeptember 20-án letette fogadal­ mát. 1893-ban kezdett el verseket, színdara­ bokat írni. Torokfájásai, mellkasi fájdalmai állandósultak. 1894-ben édesapja is meghalt, és hosszas előkészület után Céline nővére is kármelita lett. Az 1894-95-ös télen kérésre el­ kezdte leírni gyermekkori emlékeit. Állapota rosszabbodott, és 1897. május 8-án felmen­ tették feladatai alól. 1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében. Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30án jelent meg önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nővérek által kor­ rektúrázott változat. Hamarosan több nyelv­ re lefordították: 1901-ben angolra, 1902-ben lengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra, 1905-ben németre, portugálra, spanyolra, ja­ pánra és oroszra. Magyarul először 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget. XI. Pius pápa avatta szentté 1925. május 17én. Borbás Dorka �Városmisszió és Csodapatika Városmisszió Budapest 2007 Passzívan vártam a városmissziót, amikor is szakkollégiumi lakóként hirtelen a szervezői ol­ dalon találtam magam. Beosztottak minket: a Krisztus Király plébánián a kávézóban felszol­ gáltunk, keresztény szellemiségű könyveket árultunk a Jézus Szíve templom előtt és a Fe­ renciek terén. Játszottunk dobókockás színöszszegyűjtős játékot az emberekkel, aminek fődí­ ja egy könyvjelzőben megtestesült Ige volt. A szomjazóknak adtunk egy szó szerinti lelki fröccsöt (bor nélküli pohár egészséges ásvány­ víz). Leszámítva egy-két bekiabálós hajléktalant és egy agresszív szélsőséges testvérünket (be akarta bizonyítani, hogy Mária nem szerepel a Bibliában), nagyon jól teltek a napok. Megnyitottuk a „Csodapatikát” is, melynek lé­ nyege az volt, hogy az előre általunk jól össze­ szerkesztett rossz tulajdonságokra lehetett „gyógyszert” kapni. Persze teljesen térítésmen­ tesen. De mi sem vállaltunk garanciát a gyó­ gyulásra, főképp azért, mert a gyógyszerek mind egytől egyig ehető cukorkák voltak. Egyik nap rám került a sor, és erős - saját alkalmassá­ gomra irányuló - szkepticizmusomat legyőzve leültem az asztal mögé kis pszichológusként és vártam a pácienseket. Először persze egymást kezeltük, szóval jöttek a szervező barátok - ba­ rátnők, de aztán jöttek az igazi kihívások. Na­ gyon jó volt látni, hogy a felnőttek is komolyan vették a mókát, nagyon lelkiismeretesen gyűj­ tötték a rossz tulajdonságaikat. (Meg kell azon- bán mondanom, a gyerekek próbára tettek. Ti magyaráztátok már tíz éves gyereknek, hogy mi az a gőg és a tévelygés? Itt néztem nagyon szúrós szemmel a lista összeállítójára.) „Betege­ imnek” origamis múltjukat is fel kellett frissí­ teniük, ugyanis nekik kellett elkészíteniük a gyógyszeres dobozukat. Kiválasztottak egy szí­ nes papírt, olló és némi ragasztó kíséretében járt a kezük, mialatt elmesélték, hogy éppen mi nyomja a szívüket. Elkerülve a gyónásnak egy vizsga előtti esténél is sokszor félelmetesebb lel­ kiállapotát, elmondták, hogy miért azokat a jel­ lemvonásokat választották. Nem tettem hozzá sokat, néha visszakérdeztem, beszélgettünk. „Feloldozásként” Duna kavicsot kaptak a türel­ metlenségre, savanyú cukrot a torkosságra stb. így visszagondolva és papírra vetve viccesnek hangzik az egész, pedig nem egy alkalommal öntötte ki valaki a lelkét tíz perc alatt megdöb­ bentő őszinteséggel és bizalommal irántunk. A Csodapatika egyébként Lázár Ervin egyik meséjének csodás találmánya, ahová betér a fő­ hős, Bab Berci. Teljes természetességgel kér egy aszpirint. Nem kap, mert némi félreértés és veszekedés után derül csak ki, hogy ebben a pa­ tikában lelki bajok ellenszerei sorakoznak. Fel­ lelkesedik ezen Bab Berci, gondolja, most meg­ javítja veszekedős és lusta feleségét, házsártos, irigy és kárörvendő anyósát. Kér az egész csa­ ládjának orvosságot, hosszasan sorolja, hogy ki­ nek mire van szüksége. Lelkesedése akkor törik meg, mikor a patikus közli vele, hogy ez egy olyan „gyógyszertár”, ahol mindenki csak a sa­ ját bújára bajára kaphat orvosságot. Na így ke­ rült nehéz helyzetbe Bab Berci, mert saját maga számára kellett kérnie valamit. Mert nehéz megfogalmazni és bevallani, hogy saját ma­ gunknak mire van szükségünk. Elmentem a záró (szombati) szentmisére a Ba­ zilikába. Arról nem a szervezők tehettek, hogy lihegve a Deák-téri metróból éppen 11 órára ér­ keztem meg. Az viszont meglepett, hogy a be­ járati lépcső tetején egy biztonsági őr kinézetű ember visszafordított, és rámutatott egy sorra, hogy én annak a végébe álljak be, mert karsza­ lag nélkül nem lehet misére menni. Láttam, hogy nem érdemes küzdeni az értelmetlenség­ gel, hát beálltam. Hál’ Istennek 5-6 perc alatt el­ intéztük a karszalagot, de jött a következő. Sor­ ba kellett állni fejhallgató készülékekért. Én na­ gyon gőgösen közöltem, hogy hadd menjek már, én magyar anyanyelvű vagyok, nincs szük­ ségem fordítógépre. De ők erősködtek, hogy vigyem csak magammal (nem mondták meg az okát, hogy nem magyarul lesz a szentmise). Végül is „csak” a bűnbánatról maradtam le, va­ lamelyik olvasmány alatt sikerült egy széket ta­ lálnom. A szervezők javára, volt négy nagy ki­ vetítő a Bazilikában, így nemcsak azt láttam, hogy kb. ott valahol a templomhajó elejében van valami mozgás, hanem reményem nyílt lát­ ni és átélni Krisztus utolsó vacsorájának emlé­ kezetét. Nekem ez volt a városmisszió, és úgy érzem, hogy jó volt. Személyes, emberi találkozásokra adott lehetőséget, amire mindnyájunknak szük­ ségünk van. Ne akarjuk túlértékelni ezt az egé­ szet. De ne is becsüljük le. Nem az volt a cél, hogy ezt a finoman szólva megtérésért kiáltó várost egy hét alatt elvigyük az üdvösség hatá­ rára. Értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdés: egy hét alatt meg lehet-e váltani Budapestet? Megmutattuk magunkat, akinek füle van, hall­ ja meg! Sáhó Eszter Egy jeles nap 15 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2007. október 16-án ünnepelte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a 15. születésnapját. A PPKE az 1635-ös Pázmány Péter által történt alapítás társörököse - az elsősorban a Semmel­ weis (Ignác) Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel egyetemben. A PPKE Istenről szóló tudományok mellett bölcsészetés jogtudományt, valamint bionikus-informati­ kus képzést is folytat. 2008. január 1-jétől pedig a képzés pedagógiai képzéssel egészül ki. A ke­ resztény eszmeiség talaján képezzük a jövő és a jelen értelmiségét, minden képzésen. A bensőséges hangulatú ünnepségnek a II. Já­ nos Pál pápa terem - azaz a PPKE JAK díszter­ me - adott otthont. Az ünnepséget Fodor György rektor nyitotta meg. Beszédet mondott Seregély István ny egri érsek, a PPKE egykori nagykancelláija, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykancelláija, egykori rektora, Péteri Zoltán, Bittsánszky Géza, a jogi kar oktatói és Kucsera Ta­ más Gergely - a végzett diákok nevében. Seregély István kitüntetést adott át - a teljesség igénye nélkül - Bolberitz Pálnak, Rózsa Hubá­ nak, Tarjányi Bélának és Török Józsefnek, a Hittudományi Kar oktatóinak, Maróth Miklós­ nak, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékán­ jának, és a BTK további oktatóinak. Az ünnepség keretében adta át Kopits Mária a Kopits ösztöndíj elnyeréséért járó oklevelet a négy kar egy-egy hallgatójának. Az ünnepséget az Információs Technológiai Kar kórusának éneke és Szilasi Alex zongoraművész játéka szí­ nesítette. Az ünnepségen a hallgatók is szép számmal megjelentek, nem maradt üres szék a teremben. Az érdeklődő egyetemi polgárok két­ oldalt és a karzaton is álltak a helyszűke miatt. Köszönöm - az EHÖK nevében is - a Jog- és Államtudományi Kar hallgatóinak az ünnepség lebonyolítása érdekében tett segítséget, név sze­ rint Antalfi Júliának, Báti Erikának, Horváth Lászlónak, Kemenes Patriknak, Németh And­ rásnak, Pelyhe Balázsnak, Scharle Zsuzsanná­ nak, Szendrődi Szabolcsnak, Szilágyi Demeter- Pázmány Péter megalapítja az egyetemet nek, Telekesi Mariannának, Tóth Melindának és Váss Viktóriának. Végül néhány szó az Alapítókról, az alapító dé­ kánokról, név szerint Maróth Miklósról (Böl­ csészettudományi Kar - Piliscsaba), Zlinszky Jánosról (Jog- és Államtudományi Kar) és Roska Tamásról (Információs Technológiai Kar), akiknek példája ma is élő, követendő. Ok mind - szó szerint - a semmiből teremtettek egy-egy új világot! Teleki László kilencedik oldal �HÍVŐ SZÓ Keresztény és hittagadó Európa 1957. március 25., Róma. A római szerződések alá­ írásával ezen a napon született meg az Európai Unió elődjének számító Európai Gazdasági Kö­ zösség. Az egyértelmű gazdasági és béketeremtő célkitűzéseken kívül a további alapmotivációk egy­ értelműen eredeztethetők a keresztény eszmeiség­ ből. Az egyházi szociális tanítás fundamentumai, az alapvető emberi jogok és a mindenek feletti egység kombinációjából születtek meg az Unió közösségét szabályozó első megállapodások. Az EU-t évekkel később létrehozó szerződés így ír er­ ről: „Emlékeztetve az európai kontinens megosz­ tottsága megszüntetésének történelmi fontosságá­ ra..., megerősítve elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabad­ ságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett” Az alapítóknak ebből a szempontból „könnyebb’ dolguk volt, hiszen ők még személye­ sen és aktívan éltek át olyan konfliktusokat, ame­ lyek alapjaiban rengették meg az egész kontinenst, így tisztában voltak vele, hogy mi az, amit a későb­ biekben el akarnak kerülni. Tudták, hogy mara­ dandó államközösség csak az említett elveken szü­ lethet. Ezért nem is akarták tagadni - sőt az ere­ deti alkotmány szövegébe bele is foglalták -, hogy az Unió sokat merített önnön keresztényiségéből. A 20. század második felének európai identitástudatáról árulkodik az Unió zászlaja is. A még 1955ben hosszú viták után alkotott, majd 1983-ban hi­ vatalosan az egyesült Európa jelképének elfoga­ dott címer a kék alapon kör alakban elhelyezkedő tizenkét aranysárga csillag lett. A hivatalos indok­ lás szerint az embléma Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimboli­ zálja. Azért tizenkét csillag szerepel a zászlón, mert ez a szám ősidők óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Valójában azonban könnyedén lehet olyan összefüggést találni, ami vallásos szint­ re emeli a zászló kollektív elfogadásának eredeti motivációját. Számtalan alkalommal szerepel ugyanis a Szentírásban a tizenkettes szám. Ezek közül az egyik legszebb és leginkább ideillő kép a Jelenések könyvében található: ,AZ égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Ebből következtethetnénk akár arra is, hogy a zászló tervezője Szűz Mária oltalmába akarta bízni az Unió jövőjének sikerét. 2007. március 25., Berlin. A berlini nyilatkozat megcsúfolása az Uniót létrehozó gondolkodás­ módnak. Sárba tiprása az alapokat jelentő eszmék­ nek. A szöveg fellengzős, túlzottan patetikus és híján van a helyes önértékelésnek. Ami mindvégig kivehető belőle, az a született győztesekre jellemző káros és rendkívül veszélyes elbizakodottság. Meg­ találhatók ugyan benne a hagyományos eszmék béke, szabadság, közjó, jogállamiság stb. -, de csak mint elért és elérendő célok, nem pedig biztos alapként. Sokatmondó a bevezetésből és három részből álló szöveg első fejezetének felvezető mon­ data: „Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a közép­ pontban!’ Visszatérés a humanizmus emberköz­ pontúságához. Az azonban természetfeletti irá­ nyultság nélkül értelmetlen és rossz irány. Megálla­ pítja a valamennyi kormányfő által elfogadott nyi­ latkozat, hogy „Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a nö­ vekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetar­ tás kulcsát” Ezzel szemben azt gondolom, hogy éppen annyira függ az emberek hitétől is. Ha ugyanis nem valami transzcendens létező felé tö­ rekszik az ember egész életével, akkor hamar elve­ szítheti még a saját tudásába és képességeibe vetett feltétlen bizalmát is, mert nem fogja látni léte ér­ telmét. A berlini nyilatkozat, ha nem is végleg, de hosszú időre száműzte Európa neve mellől a keresztény jelzőt. Kontinensünk nem csupán elfeledte, de egyenesen megtagadta gyökereit, ugyanis nem vé­ letlenül maradt ki a vallási kötődés említése: több tagállam ellenkezése késztette erre a szerzőket. Teleki Levente Keresztény Európa Joseph H. Weiler könyve Európa keresztény gyökereiró'l Bár az Európai Unió alkot­ mánytervezetének ratifikációs eljárása már régen megrekedt, a szöveg körüli tudományos viták korántsem jutottak nyugvópontra. Ezek közül a legnagyobb társadalmi vissz­ hangot kétségtelenül a preambulum körüli nézeteltérések, egész pontosan a keresztény­ ség vagy a (zsidó-)keresztény kulturális örökség (nem) említésének kérdése vál­ totta ki, és váltja ki még ma is. J. H. H. Weiler amerikai professzor könyve ezért mit sem veszí­ tett aktualitásából, annak ellenére, hogy első meg­ jelenésekor még nyitott volt a könyv apropóját je­ lentő preambulum-vita. Az európai identitásról szóló okfejtését a szerző az európai kultúra keresztény gyökereinek magától értetődő voltával indítja, hiszen annak empirikus jelei a kontinensen tagadhatatlanok. A preambulum-vitában Weiler szerint az a jelenség tükröző­ dik, melyet „keresztény gettó”-nak nevez. A „gettó” külső falait az a téves, ám széles körben érvénye­ sülő feltevés képezi, hogy a közéletben nincs helye vallásos világnézetnek. A szerző alkotmányjogi érvekkel cáfolja azt a fel­ vetést, hogy a kereszténység vagy Isten említése az Unió alkotmányában egyes tagállamok alkotmá­ nyaival ellentétes lenne. Európa országaiban Fran­ ciaországtól Írországig a legtérőbb megoldások lé­ teznek arra nézve, hogy a nemzeti alkotmányok említést tesznek-e Istenről, a franciák „a büszke la- tizedik oldal icitásától” az írek Szentháromságra való hivatkozá­ sáig. A laicitás, az agnoszticizmus („a vallástól való szabadság;’) nem azonos a semlegességgel, a laikus alkotmányszöveg nem semlegesebb a többinél. Az európai alkotmánytervezet preambuluma Thuküdidész-idézettel kezdődik, és más módon is az európai történelemből építkezik. A kereszténység­ re ennek megfelelően lehetett volna ideológia­ mentes, pusztán történeti alapon is hivatkozni. A szerző alapjogi érvének lényege pedig, hogy Euró­ pában ugyanazon alapvető jogokat felvilágosult­ humanista és vallásos világnézetre is lehet alapozni. Az európai alkotmány eleve figyelmen kívül hagy­ ja a kettő közül az egyiket, és ez nem felel meg az európai toleráns liberális-pluralista hagyománynak. A szerző könyve következő részében az Európai Unió és a kereszténység kapcsolatát elemzi. Az eu­ rópai integráció történetében a keresztény értékek kulcsszerepet játszottak. A Schuman-nyilatkozatban a külső és a belső béke, a megbocsátás iránti vágy, vagyis a keresztény szeretet és irgalmasság tükröződik, amit az alapítóatyák személyesen is képviseltek. Az európai integráció céljaival, koncepciójával kap­ csolatos gondolkodásban is észlelhető a „keresz­ ténység-deficit”. A szerző II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetű enciklikáját vizsgálja meg abból a szempontból, hogy melyek azok a keresz­ tény értékek, amelyek Európa jövője szempontjá­ ból fontosak lehetnek. Ez az enciklika az egyház missziós küldetéséről szól. A fogyasztói társada­ lom úgy tekint a vallásra, mint egyfajta „hobbi”-ra, a szabadidő eltöltésének módjára, ezért ma külö­ nösen ellenszenvesnek tekintik, ha az egyház missziós küldetésének eleget téve, téríteni akar. Intoleranciának, a magánszférába való erőszakos behatolásnak, a katolikus egyház más népekre, vallásokra irányuló missziós tevékenységét pedig az európai gyarmatosító törekvések vallásos for­ májának tartják. Az enciklika mondanivalója azon­ ban mindezzel éppen ellentétes: lényege, hogy az egyház Javaslatot tesz, és semmit nem erőszakol rá senkire!’ Az ember szabadsága abban áll, hogy nemet mondhat Istenre, és ezt a szabadságot az egyház tiszteletben tartja. Európa „spirituális krízisben” van. Ennek fő oka az Unió politikai struktúráiban, a „demokrácia-deficit”-ben és a piaci szemléletben rejlik. Az európai döntéshozatal egyre kevésbé áttekinthető. A de­ mokráciadeficit azonban nemcsak az Unió, ha­ nem a tagállamok politikai kultúrájában is felis­ merhető. Végső oka ennek Weiler szerint az, hogy a fogyasztói mentalitás uralkodóvá válik a politika területén is: a közélet és a szórakoztatás összemo­ sódik, a kép és az elektronikus kommunikáció uralja a politikai diskurzust, a polgár nem több, mint politikai fogyasztó. Weiler azzal a reménység­ gel záija könyvét, hogy az „emberi modernség” megvalósítható az Európai Unióban, s - talán nem is tudatosan - az elhunyt Szentatya egyik fontos gondolatával: „Az a fontos, hogy ne féljetek!’ (Joseph H. Weiler: Keresztény Európa. Felderítő esszé. Szent István Társulat, Budapest, 2006. Ára: 1490,- Ft.) Schlosser Annamária �A Benes-dekrétumok és aktualitásuk A magyarságot így kell megkötetni? A Kassán mcgliirdetett csehszlovák kormányprog­ ram részeként, Eduard Benes csehszlovák államel­ nök rendelkezései elsősorban a németeket sújtot­ ták, azonban a magyarokról sem feledkeztek meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 pe­ dig közvetve érintette a két kollektíván bűnösnek tekintett, Csehszlovákiában élő kisebbséget. Ezek közül valószínűleg Benes 1945. augusztus 2án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következmé­ nyekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más ál­ lami járulékok megvonását, az állami alkalmazás­ ból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlat­ ták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasz­ tották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat tele­ pítettek. A népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai ma­ gyart - elsősorban értelmiségieket - ítéltek el há­ borús bűnösként, és utasítottak ki az országból. Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvé­ delmét felvállaló és ellenállását megszervező cso­ portok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezér­ alakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermun­ kán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbünte­ tést életfogytiglani fegyházbüntetésre módosítot­ ták. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben. A tömeges deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak. Ebben az időszakban 44 ezer személyt szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kivá­ laszthatták az igényelt munkaerőt. A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki. A csehszlovák bíróságok tömegesen vonták fele­ lősségre a háború alatt állítólag elkövetett bűnei­ kért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70 ezer személyt írtak össze, akiknek háborús bűnös­ járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélyt jelent. 719 településről összesen 423 264-en kérték a szlovák nemzetiség megadását, ebből összesen 326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak. így is mintegy négyszázezer magyar maradt a csehszlovák állam területén, akiket a kormány ele­ inte ki akart toloncolni Magyarországra, ez azon­ ban a kommunisták hatalomátvétele miatt már nem valósulhatott meg. *** ként kellett volna elhagynia szülőföldjét. Csehszlo­ vákia végül a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, amely 1947 áprilisában kezdődött a dél-alföldi szlo­ vákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlová­ kiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét el­ hagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban: a szlovákok által Ma­ gyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s 4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttele­ pített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóhá­ zat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepülők 1949 nyarán lépték át a határt. A reszlovakizációs folyamat a csehszlovák értel­ mezés szerint azt jelentette, hogy az előző száza­ dokban elmagyarosodott szlovákoknak lehetősé­ get adtak az anyanemzethez való visszatérésük­ höz. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampol­ gárságukat, kihúzták őket a deportálásra kijelöltek listájáról, és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A reszlovakizációs bizottságok propagandamunkát végeztek, és elbírálták a beérkezett kérvényeket. Agitációjukba gyakran a fenyegetés hangja ve­ gyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar la­ kosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása az utolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidéki magyarok jelentős része végül beadta a derekát, hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával No, igen. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy múltunk becstelen dolgait megpróbáljuk a feledés homályába burkolni, de nem úgy szlovák kisöcsénk, akinek biztosan nem volt gyerekszobája... 60 éve volt rá, de nem sikerült felnőnie: a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti (nacionalista, kormány­ koalíciós) Párt indítványa nyomán, pár hete immár törvény által védettek a Benes-dekrétumok. Köz­ jogi méltóságaink egységesen léptek fel, s adtak hangot tiltakozásuknak, a szlovák parlament eme indokolatlan és sértő lépésére: „Magyarország el­ fogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítésé­ ről szóló szlovák parlamenti határozatot” - mond­ ta Sólyom László köztársasági elnök Keszthelyen, a Visegrádi Négyek államfőinek találkozóján, ívan Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel folyta­ tott megbeszélését követően. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovák kollégájával, Róbert Ficóval folytatott telefonbeszélgetése során jelezte, hogy a magyar kormány az Európai Unió és a jószomszé­ di kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlo­ vák parlament határozatát. Szili Katalin házelnök, Pavol Paska szlovák parlamenti elnöknek írt leve­ lében a kollektív bűnösség elvével kapcsolatban egyértelmű állásfoglalást vár a Szlovák Nemzeti Tanács elnökétől. Az elkövetkező hetekben min­ den bizonnyal elégséges hírmorzsához juthatunk a különböző médiumokból Benes reanimált dekré­ tumairól. Csak egy kérdés maradt. Lesz-e megfelelő magyar válaszlépés? Kiállunk-e ténylegesen is a megfélemlített felvidéki magyarságért, vagy megmaradunk a hatástalan diplomáciai háborgás szintjén? Takács Gergely Az európai lobogó tizenkét csillaga Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója há­ rom katolikus politikus: a nemet Adcnaucr, a francia Schuman és az olasz De Gasperi. De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lo­ bogó eszméje - 12 arany csillag kék alapon - szin­ tén egy katolikustól, pontosabban egy katolikus hitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitől ered, akit a Szeplőtelen Szűz 12 esiliagli koronája ihletett. A történet a következő: A második világháború alatt, amikor a nácik de­ portálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte, amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felé tartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmenekül a hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikus hitre tért át. Túlélte a háborút, megmenekült és a katolikus keresztségben részesült. — 1949. Május 5én Londonban megalapították az Európa Taná­ csot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlege felelősének. Hat évvel később az Európa Tanács­ hoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek. Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasol­ ták, hogy egy keresztet tűzzenek földrészünk lo­ bogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették, mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor Paul Levi állt elő ötletével, aki látva egy Mária-szobrot a Szeplőtelen szobrát a 12 csillagú koronával — azt gondolta. A kék alapú (a kék eget jelképező) lobo­ góra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az ötletével felkereste az Európa Tanács akkori főtit­ kárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elő­ adta javaslatát, amit aztán elfogadtak. Ismeretes, hogy a Szeplőtelen 12 csillagú koronája az Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona? A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelki Izrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de át­ vitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte. A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt és az Apoka­ lipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hal­ lani Európa keresztény gyökereiről, talán nem sej­ tik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsi­ dó-keresztény jelképekre utal. (Megjelent a Távlatok [.folyóirat 65. számában) Szabó Ferenc tizenegyedik oldal �Tour de Erdély Egy kirándulás hiteles története - forgatókönyv Játszódik: szeptember 28. és október 1. között, egy Pázmányos hallgatókkal jó alaposan megpakolt buszon, illetve a segítségével elért, a III. Magyar Köztársaság hivatalos államhatárai­ tól messze eső, erdélyi helyszíneken. L jelenet (Hajnal, derengő félhomály, amelyből kirajzolódik mind a hét vezér sziluettje. A néző lassanként felismeri, a Hősök terén vagyunk.) Riporter: „Mind a 44 előre nevezett versenyző megérkezett, persze a két sárga trikós, Christián László és Koltay András tanár urak majdnem lekésték az indulást, de végül is a többi 42 úgy döntött, a régi bajnokok megérdemlik, hogy pár percet váljanak rájuk, és láss csodát, be is futot­ tak! Túl sok néző nem volt kíváncsi az indulás­ ra, egy-két szülőt és barátot leszámítva, akik ál­ mos szemekkel intettek búcsút nekünk. Sokan sokféleképpen készültünk, voltak olyanok, akik az előtte éjjeli buliból érkeztek, akik otthon nem aludtak és olyanok is, akik jól kialudtan jöttek, nos ők már tudhatták, fárasztó löur elé nézhetnek!” Narrátor-hang: Már péntek reggel 6-kor elkezdtük. Hogy mit?Ja persze, az utazást. Névsorolvasás elő­ ször és utoljára. „Ákosként, pici csillagvirágont, meg­ vagy? Hát hogyne, Tanár Úr!" És a busz lassan el­ hagyja Budapestet. A buszon mindenki példásan vi­ selkedik, Gyuszi bácsi, a sofőr nagy megelégedésére. Azt hitte, minden tökéletesen rendben lesz. Nem így történt. Riporter: „Éjfél körül érkeztünk Gyergyószárhegyre a kolostorba, ahol terített asztallal vártak minket. Reggel irány Korond; majd Farkaslakán fényképczkcdtünk Tamási Áron síremlékénél, Baka Peti pedig beszerzi a dózist, az életmentő csíkit. Szejkefürdőn megnézzük Orbán Balázs sírját is, itt készül a csoportkép a sírhoz vezető úton átívelő megannyi gyönyörű székelykapu egyike alatt. Székelyudvarhelyre ebédelni és megpihenni megyünk, Csíkszeredába hoki­ meccsre, ahol a Románia Kupa döntőjében lát­ hattuk, amint a székely legények 6-1 arányban rommá verték a fővárosi Steauát. A magyar zászlókat ellenben nagyon hiányoltuk, de mint megtudtuk, 2004. december 5-e óta eltűntek a csarnokból, csak a székely himnusz és az ő szí­ neik maradtak...” A narrátor hangja elkomorodik, érezhető, hogy itt morális tanítás következik: Székelyudvarhe­ lyen érezni, hogy csak magyarok lakják, tiszta és szép, román zászlót is csak egyet láttunk. (Csak összehasonlításképp: Budapest szép lenne ugyan, de nem tiszta, és tele van román zászlóval.) Ezúttal mindenki betartotta az előírt érkezési határidőt, csak tisztelt tanáraink nem, akik a Gondűzőhöz címzett étteremből kerülnek elő, nagy boldogságban. A láza­ dó hallgatókat néhány szelet rántott hússal kenyerezik le. így hát Gyuszi bácsi, a sofőrünk hatalmas húsdarabokkal a szájában hasít Szeredafelé a nap­ lementében, Erdély egyik legszebb útszakaszán. A hokimeccs előtt még meglátogattuk a csíksomlyói Szűz Máriát, aki ezúttal is megbocsátóan nézett le esendő gyermekeire. radtan bár, de majdnem mindenki ki tudott állni az utolsó előtti napra is! Felmentünk a Gyilkos­ tóhoz, át a hegyeken, majd onnan Erdély talán legszebb pontjához, a csodálatos Békás-szoros­ hoz. A látvány utolérhetetlen: több száz méteres sziklafalak, a hegybe vájt utak, a rohanó, kris­ tálytiszta patak, az örökzöld fenyőerdők, néhol pirosló és sárguló őszi fákkal vegyítve... Haza­ felé sietnünk kell, mert várnak ránk a szárhegyi gyerekek, és Ervin (Turbó) atya, a 87 éves feren­ ces szerzetes, a kolostor gazdája, aki becenevét határozott vezetési stílusa miatt kapta. A gyere­ kek tündének, a legfiatalabb egy újszülött, a legidősebb 14 éves. Ferivel leültünk zsírozni a fi­ úkhoz, Ágival pedig szereztünk egy boldog es­ tét a kislányoknak. A többiek már javában va­ csoráztak, amikor elengedtek minket.” A narrátor hangján érződik, hogy az események a végkifejletükhöz közelednek: Ezen az estén Turbó atya volt a hangula felelős 5 liter miseborral és 2 liter pálinkával. Estepedig igyekeztünk vissza, hi­ szen versenyünk jótékonysági is volt, az erdélyi árva gyerekeket támogattuk, és velük találkoztunk, üzenik haza, hogy köszönik a támogatást, hiszen nagy szük­ ségük van rá. Este a hajrá előtt a helyi bárban meg­ tudtuk, hogy Berta Misi barátunk énekelni is tud, így aztán egy performanszát is meghallgathattuk, bár ő úgy nyilatkozott, hogy ez az első, de egyben sajnos a búcsúkoncertje is volt, hiszen nem tapsolták meg eléggé... Sokat veszítettünk vele... De nyertünk is valamit, amikor a helyieknek elénekeltük a Székely Himnuszt, ők elénekelték nekünk a magyart, amivel talán elindítottuk a békülésifolyamatot! 5. jelenet. (Zárókép. Természetesen happy end.) Riporter: Jó szívvel indulhattunk a hajrára, amelyben már csak egy megálló várt ránk Ma­ rosvásárhelyen, amit két helyi kötődésű ver­ senyzőnknek köszönhetően, rövid idő alatt, de alaposan megismerhettünk! A célba érkezéskor, 2. jelenet (A busz lassan mozgásba lendül, a feszültségkeltő aláfestő-zene megala­ pozza a hamarosan kirajzolódó drámát.) Narrátor újra megszólal az események hiteles interpretációjával: Kevéssel a Királyhágó előtt ha­ talmas baleset, beáll a sor egy kisfaluban. A rendőr közli velünk: minimum 3-4 óra várakozás. Kezd el­ uralkodni a társaságon a világvége-hangulat, egyre hangosabb a gyereksírás. De mintha csak egy laza polgár vizsgán lennénk, jön a mentő kérdés: van itt kocsma? A válasz kielégítő: van. Sikerül tehát elke­ rülni a gyászos végzetet, és alaposan megcsappantam a helyi italbolt készletét. A tetthely neve románul: Borod. Nőmén est ómen, mondhatná erre Toki bará­ tunk, ahogy a már 2000 éve itt élő dákok is. Ez a kényszerpihenő kifejezetten jót tett a közhangulat­ nak, és a buszon magasra csapott a jókedv. 3. jelenet (Megérkezés a célállomásra. Folytatódnak a kalandok.) tizenkettedik oldal Pázmányosok Tamási Áron sírjánál Riporter: „Amint sikerült mindenkinek elfoglal­ ni azt a helyet, ahol az utazósebességet tartani tudja, elől a sárga trikósok, a régi bajnokok, hát­ rébb a jövő emberei, tudtuk, frissítő után kell nyúlnunk! A Kulcsár feliratú mezt viselő sport­ társ zsebében poharakkal is készült, köszönjük neki! Hamar megérkeztünk az első pihenőhöz Debrecenbe, onnan tovább Nagyváradon át az első akadállyal is szembesültünk, mert a drága szomszédok Borodon pihenőt rendeltek el, hi­ szen az első király-hágói hegyi etapra bizony rá kell pihenni!” 4. jelenet. (Leszáll az éj. Ez természetesen újabb bonyodalmakat okoz.) Riporter: „Szárhegy by night, irány a diszkó! Ro­ zsos, köményes, Transylvanicum, Angelli, áfo­ nya, csíki sör, Hargita sör... Zavarbaejtő a vá­ laszték, de a jogászok nehezen jönnek zavarba, és nem hoznak szégyent védőszentjükre, Szent Ivóra. Versenyzőinket körbe táncolták a rajon­ gók, még egy 74 éves bácsi is, akinek születés­ napja volt, bár szerintünk minden szombaton ezt mondja... De másnap sem volt megállj, fá­ október 1-én este tizenegykor a Hősök terén már mindenki fáradt volt, és sajnos azt is tudo­ másul kellett vennünk, hogy a két korábbi baj­ nok megőrizte a sárga trikót. Ez a négy nap maradandó emlék nekünk, akik ott jártunk. Á gyönyörű hegyek, a tiszta tekin­ tetű székelyek üzenik: Budapesttől 700 km-re, valahol a hegyek között, Romániában van egy pici, valódi Magyarország! Biztosak vagyunk abban, hogy lesz folytatás. Hiszen Erdélyország visszavált Bodor Mihály - Nobilis Márton �A Szépség és a Szörnyeteg „Nézzék csak, ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell. Soha vélünk nem pletykál, meg a fellegekben jár...” Lalala... Lalala... Hú, egyszerűen képtelen va­ gyok kiverni a fejemből ezeket a sorokat! Nem­ rég láttam A Szépség és a Szörnyeteg című mu­ sicalt a Budapesti Operettszínházban, s azóta teljesen elvarázsolódtam! (Néha még a római jog tanulása közben is - mikor a legis actiókat próbálom memorizálni - ezt dúdolom. Lehet, hogy pont ez a baj?!) A történetet mindnyájan ismeritek: a kedves és melegszívű Béllé (Szinetár Dóra, Kékkovács Mara, Vágó Bernadett, Mahó Andrea) egy kis falucskában élt édesapjával, akit egy nap fog­ lyul ejtett a szomszédos elátkozott kastély ször­ nyű ura (Homonnay Zsolt, Szabó P Szilvesz­ ter). Hogy kiszabadítsa apját, Béllé önkéntes rabságot vállalat a fenevad otthonában, ám leg­ nagyobb meglepetésére barátokat lelt az elvará­ zsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségük­ kel lassan rájött, hogy a látszat csal: a szívtelen­ nek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erőszakos és nagyké­ pű Gastonba (Németh Attila, Imre Sebastian). S minden jó, ha a vége jó... Itt a vége, fuss el véle! Mármint a darabnak, de a beszámolóm csak most kezdődik! Miután mindnyájan felelevenítettétek gyer­ mekkori Disney-filmes élményeiteket s vissza­ csöppentetek a gondtalan gyermekkorba - amúgy amikor a nézőtéren körbenéztem, mo­ solyogva konstatáltam, hogy az átlagéletkor olyan 5 év... tehát jó helyen voltam -, elétek festem egy csodálatos este élményeit. Képzeljetek el egy impozáns épületet a Nagy­ mező utcában - ez volna az Operett Színház -, amely a két híres bécsi építész, Fellner és Hel­ mer tervei alapján készült el 1894-ben. 1966-ban átépítették, néhány évvel ezelőtt pedig teljes re­ konstrukciót hajtottak végre rajta. Kívülről is elkápráztató a szecessziós épület, amikor pedig a nézőtér soraiban helyet foglaltam, már akkor Picasso: A világ teremtése A Baltazár Színház előadása Picasso nem festett ilyen névvel ellátott képet. Sőt nem is rendezett színházi darabot. Mégcsak nem is írt. Ilyen címmel meg pláne. Amikor be­ ültem az előadásra, valami mást vártam. Igazá­ ból nem volt időm átnézni, hogy miről is szól a darab, szó szerint csak beestem. Nagy meglepe­ tés volt, amit kaptam. Kis emberek játéka egy korról, egy érzésről, egy alakról. Zene, érzés, mondanivaló. Mindenki­ nek kicsit más. Az előadás inkább lélektani je­ lentőségű volt, mint színházélménynek eladha­ tó. Nekik is lehet. Nekik is szabad. A Down-kór, mint fogalom címszó alatt ezt ta­ láljuk meghatározásként: „A Down-szindróma a leggyakoribb, az élettel általában összeegyez­ tethető, többszörös veleszületett rendellenesség, melynek vezető tünetei a több szervrendszert érintő anatómiai rendellenességek és a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság. A tünet­ együttes egykori felfedezőjéről, Langdon Downról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le a szindrómát. O akkor azt gondolta, hogy a be­ tegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen, és ma már nem elfogadható mongoloid idiotia (mon­ golidiotizmus) elnevezés. E név két okból is tarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mon­ gol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Downszindrómások korántsem képezhetőtlenek” „Korántsem képezhetetlenek” . Mi sem jelzi ezt jobban, mint a Picasso-darab, ami - tudjuk meg Elek Dórától, a társulat vezetőjétől - egy fiktív kép történetén alapul. A szereplők egy sosem­ volt Picasso képet festenek a maguk kifejezés­ módjával, és ezzel nem utolsósorban azt is tud­ tunkra adva: így is lehet teljes életet élni. A stáb nem minden tagja „down-os”, ezért helyesebb általános keretbe foglalva így mondani: ők spe­ ciálisak. Ok lényegében a Baltazár Színház. Első tánc­ színházi darabjuk ez a mű. Külön mozgásrend­ szert kellett kifejleszteni hozzá és hét hónapig próbálták - tudom meg egy leírásból. Meg az­ tán hatalmas belső teremtő erőket szabadít fel. Nem véletlen, hogy heten a próbák alatt teherbe is estek a stábból. Az élmény összetett. Az ember először nem tudja, hogyan álljon hozzá (különösen 12 óra hajtás után), de aztán elkezd gondolkodni. A ze­ ne megnyugtató, a szereplők szimpatikusak és őszinte átéléssel és igyekezettel próbálnak átadni valamit nekünk, nézőknek. De hogy pontosan mit is? Az életet, a teljességet, a természetessé­ get. Amiből nekünk is lenne mit tanulnunk bő­ ven. És valóban: egy pillanatra fel sem merül senkiben, hogy másként fogadja, mint megélt lelkesedéssel. A labda dobálása, ami komoly koncentrációval ment végbe, őszinte örömöt okoz. A csillogó úgy éreztem magam, mint egy mesében: előt­ tem lutalmas színpad - melyet még egy füg­ göny rejt el a kíváncsiskodók elől körülöttem rengeteg izgatott arc, csillogó gyerekszemek, fölöttem meg egy szerteágazó csillár. Eléggé kritikus vagyok, de most mégsem tudok elfogulatlan lenni. Nem tehetek róla! Mert az este, amelyet itt töltöttünk, feledhetetlen volt. Ha színházba megyek, egy másik világba akarok csöppenni. Ki akarok szakadni a hétköznapok­ ból, s át-, sőt meg akarom élni azt, ami a szín­ padon zajlik. Mintha én is a deszkákon állnék... Itt, körülbelül két óra erejéig újra gyermek le­ hettem, az óriás és életre kelt gyertyatartó, teás­ kanna és -csésze, komód és toliseprű között. Az egész színpad mozgott! Volt, hogy azt sem tud­ tam, merre nézzek. Artisták lengtek a magas­ ban, tömérdek ember volt egyszerre a pódiu­ mon s minden káprázatosán színes volt! Nem véletlenül játsszák a Broadway-n is 1994 óta változatlan sikerrel a Disney egyik legelbűvölőbb meséjéből készült produkciót. Nálunk a nagyszerű rendezést Böhm György, a koreográ­ fiát pedig Duda Éva irányította. Érdekesség, hogy ez a mese volt az első olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, s el is nyerte az aranyszobrot a legjobb filmzene és a legjobb betétdal kategóriában, ezen kívül pedig öt Grammy-díjat is besöpört. Remélem, kellőképpen felcsigáztam az érdeklő­ déseteket, hogy Ti is megnézzétek ezt a zenés színházat. Kedves Olvasó, hidd el, nem számít, hány éves is vagy, ez a darab kortól függetlenül szól az emberségről, a szeretet megváltó erejé­ ről, a gyűlölet elítéléséről, saját magunk emberi igazságáról. Mikola Orsi szemek, a megkönnyebbült lélegzetvétel a fel­ hangzó taps hallatán, az elégedett mosoly a har­ madik vissza-vastapsnál. Ez már színházélmény. A Baltazár Színház előadásai ideiglenesen a Bu­ dapesti Kamaraszínház-Tivoliban tekinthetők meg. Ugyanis a darab bemutatása után öt nap­ pal lebontották a fejük felől a társulat otthoná­ ul szolgáló házat. Mert így is lehet. Érzelem­ mentesen. Ablonczy Zsuzsanna Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod- vagy harmadéves joghallgatói státusz, és legalább középfokú angolnyelv-tudás (a német előnyt jelent). A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bankjogi főosztályának munkáját támogató, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni és Ön a fenti követelményeknek megfelel, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát a referenciaszám feltüntetésével — juttassa el hozzánk, hogy a kölcsönös ismerkedést megkezdhessük. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. vagy hr@unicreditbank.hu tizenharmadik oldal �Este A mi „mégiscsak operatőrünk” filmje Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a „mééély érzelmek filmjének” . Ez idézet volt a sok ajánló egyikéből. Kb. a negyediknél feladtam a reményt, hogy bármi újat tudnak írni. Persze még ez sem vetette vissza töretlen kitartásom azirányban, hogy végignézzem a 112 percnyi színtiszta érzelmet. Ez a mondat valóságtartalmát tekintve teljesen korrekt, ugyanis egyrészt tényleg érzelmekről szól a filmecske, olyannyira, hogy nagyjából tíz percig egy szó nélkül bírják a szereplők és a narrátor is, másrészt, mert valóban színtiszta. Az legalábbis tiszta. Mármint a szín. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr (ez a mondat történetesen Mammi Glummer - a filmben a fiatal Lila Wittenborn - száját hagyta el egy interjúban). A képek gyönyörűek, akár napestig elnézegetné az ember, ha nem jutna eszébe, hogy hopp, hát itt azért mégiscsak jól jönne némi történés! De „a kritikusok mégiscsak tudnak valamit”-alapon tényleg maradjunk az érzelmeknél a történés szintjén is, mert a végén még sérülne a mondanivaló. Na, de ha már a mondanivalónál tartunk: a történet lényege az érzelmek, a pillanatnyi fellángolások, az elszalasztott lehetőségek és a nagy „mi lett volna ha?” - sóhajok keretében foglalható össze. Kicsit bővebben: Ann Lord haldoklik. Mint ilyenkor általában, ő is enged a konvencióknak, és szépen visszaemlékszik a múltjára, amiben - hogyhogynem? - akad némi homály. Legalábbis lányainak elsőre emészthetetlen „nagy szerel­ mem Harry aki nem apátok”-történet rajzolódik ki zavaros beszédéből. Aztán a rég nem látott barátnő felbukkan, és még zavarosabb bölcs meglátásaival jól odatesz a családi idillnek, amiből ki-ki levonja a maga következtetéseit. Az egyik lány struccpolitikával tesz pontot az ügy végére, a másik magára vonatkoztatja az esetet, és rájön (kisebb anyai ráhatással), hogy élni kell a lehetőségekkel, mert életünk bizony csak egy van (legalábbis a nagy átlagnak). A film pedig nagy beszélgetésekkel, összeborulásokkal, könnyekkel (mééély érzelmekkel, na) pereg tovább, amíg egyszer csak vége lesz. Elég hirtelen. Legalábbis engem kissé váratlanul ért. A válaszok meg csak nem jöttek a feltett kérdéseimre. Mint például: akkor most éljünk a lehetőséggel, és ragadjuk meg a pillanatot, ne hagyjuk, hogy mardosson életünk utolsó percében is a kínos, „mi lett volna ha?”-mondat, vagy (mert így is értelmezhető) adjuk fel, törődjünk bele, hogy a hajó elment, és szépen örüljünk a kiteljesedő életünknek, aminek épp csak egy apró hibája van: hogy nem a mi teljes életünk? Mert azt, az összes hibájával, csalódással és kudarccal együtt valahol otthagytuk a hajón, ami szépen elment nélkülünk, és ezzel elhagytuk ugyan a hibákat, de vele együtt az életünk is ami azokkal a bizonyos nagy ballépésekkel együtt teljes, és nevezhető csak egyáltalán valamiféle életnek - nélkülünk száll tova. Mert egyedül maradva a kételyekkel, önállósodva valami ilyesféle mondanivalót hámoztam ki: lehet élni úgyis, ahogy Ann és barátnője, és esetleg a végén még örülhetünk is neki, hogy igen, mindennek így kellett lennie, és majd a teljesedésbe menő létezésünk kárpótol. De az is lehet, hogy az élet a hibáktól és mellék­ vágányoktól válik azzá a bizonyos nagybetűssé. De ezek maradjanak inkább a szép képek homályába vesző olyan kérdések, melyekre mindenki a film alapján kezdheti el megtalálni a maga válaszát. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr. Ablonczy Zsuzsanna GPS - Ismeretlen szcéna A határon túli magyarság kulturális problémáját ismerték fel, amikor életre keltették a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját. A határon túli alkotók művei kevésbé ismertek a hazai nagykö­ zönség előtt, s megszólalási lehetőség hiányában nem is sejtjük, milyen gazdag gondolatvilágot vo­ nultat fel az anyaországtól elszakadtak művésze­ te. Sok olyan kérdés foglalkoztatja őket, amelye­ ket mi talán csak a szomszédos országokba tett kirándulásainkkor teszünk fel magunknak. Ho­ gyan viszonyulnak, hogyan viszonyuljanak a nemzetükhöz, lakóhelyükhöz, Európához és vég­ ső soron a világhoz? Hogyan képviseljék kulturá­ lis identitásukat? Egyáltalán számít-e a határontúli lét a hazai művésztársadalom körében vagy fordítva: a magyarság a környező országokban? tizennegyedik oldal A földrajzi távolság Magyarországtól, és az orszá­ gukban tapasztalt ellenszenv miatt vajon hány magyar művész váija hiába, hogy elismcijék, ki­ állítsák, vásárolják, csodálják műveiket? A PR mindenre képes. De miért nem áll olyanok mö­ gé, akik megérdemlik a nyilvánosságot? A Biennálé keretein belül rendezték meg az Emst Múzeumban a GPS - Ismeretlen szcéna című kiállítást, mely a három határon túli régió - Fel­ vidék, Erdély. Délvidék - magyar ajkú művészei­ nek munkáit mutatja be. A Global Positioning System cím jelzésértékű, a helymeghatározó rendszer alkalmazását ülteti át a képzőművészet­ re, sugallva, hogy ne csak az országhatárokon be­ lül gondolkodjunk magyar művészetről. A kiállí­ tás másik érdekessége, hogy fókuszában főként az újabb művészeti médi­ umokon (fotón, videón) alapuló alkotások állnak. Ezek a művek nem annyira esztétikai funk­ ciót töltenek be, inkább problémafelvető, figye­ lemfelhívó alkotások. Éppen az új művészeti eszköz, megjelenítési mód révén hatékonyab­ ban dolgoznak fel társa­ dalmi problémákat alko­ tásaikban, mint tradicionalista társaik. Fekete Zsolt például régi foto­ gráfiák nyomán az egy­ kori helyszínekre tér viszsza, hogy az újabb fotók­ kal megmutassa a tájon a változás kicsi konfigurációit. Nem nagyon válto­ zott a táj 130 év alatt. De az aranyosgerendi re­ formátus egyház és kastélyt megörökítő képén jól látható az egykor szép épület kar­ bantartásának hiánya, és a mellette épülő ortodox templom. „Hagymakupolás honfoglalás”- ezzel a szófordulattal fejezik ki keserűségüket az erdélyi magyarok, amikor felismerik tehetetlenségüket. De láthatunk a dohányzással, az alkoholizmussal, a magyar gyerekek iskolai teljesítményével kap­ csolatos problémákat is. A tolerancia kérdése foglalkoztatta Németh Ilonát, amikor táblákra írt kérdéseket akasztott ki a dunaszerdahelyi ut­ cákra. „Ön elfogadna-e szomszédjának/házastársának/vejének egy magyart/szlovákot/romát/kínait?” Majd pár nap elteltével kérdőíveken kellett válaszolniuk a járókelőknek. A felmérés kimu­ tatta, hogy mennyire utasítjuk el a más nemzeti­ ségű embertársainkat. Éles határ húzódott a ma­ gyar és szlovák, és a többi nemzetiség antipátiája között. Megoldást jelentene erre az egyik kiállí­ tott szobor, „Az önmagával szomszédos ország"? Aliglia. Azonban bíztató, hogy egynémely képet „történelmi” szemlélettel nézhetünk. Ma már nem kell Juhász R Józsefnek egy performansz keretében figyelmeztetni a politikusokat a Pár­ kány és Esztergom közötti híd szükségességére, ma már nem kell szembemenetelni a rendőrkor­ donnal, tiltakozásul a bősi vízerőmű felépítése ellen. Persze jöttek új problémák. Sütő Andrást idézve „a baj hűséges, a baj nem hagy el, gyorsan jön, lassan távozik!’ Egészen másként nézzük 2007-ben azokat a 2001-ben készült fotókat, amelyek piros-fehér csíkos képeket ábrázolnak különböző helyszíneken (disznóól, étterem, iro­ da, konditerem, osztályterem, stadion). A mű- �Visszhangok, csend, türelem és áldás, avagy élet a Nirvána után CD kritika .fiz idő nem suttogja lelkünk Az én lelkem is csak eladó... hát ez van A lapra már nem nyomtatnak Nem vagyunk idotállóak Hanem átmenetiek, átmenetiek... Ugyanaz a történet" (Foo Fighters: The Pretender) Na most aztán jóváteszek mindent! A legújabb Foos lemez ugyanis olyan friss, hogy még érezni lehet rajta a forró műanyag illatát, tekintve, hogy szeptember 25-én jelent meg. Na, most süsse rám bárki, hogy el vagyok csúszva az ajánlóimmal! Persze volt mögötte motiváció, azt meg kell vallani: az MTV már nyáron viszonylagos gyakorisággal vetítette a „Pretender”-t, ez a szám pedig önmagában elég volt, hogy az ember lánya tűkön üljön és megjelenése napján azonnal hallgatás alá vonja az új anyag egészét. Aztán pislogjon egyet... OK: akkor még egyszer, meg jó, hát, no akkor megint... végül is valamikor október közepén x db hallgatás után leveszi fejéről a fülhallgatót. Most akkor mi van? Ez a 6. stúdió album? Ez az az album, ami Ausztráliában öt nap után platina lett, ami kiütötte James Blunt új CDijét az angol listákról, és első lett az ilunes előrendelései vész kommentálja szerint: „Csíkos geometrikus festményeimet különböző társadalmi közegbe helyeztem vizsgálván a modernizmus és a hely­ szín viszonyait.” Az anyaországiaknak persze ma már egészen mást jelentenek ezek a piros-fehér sávos képek, mint a modernizmus. És ez nem a művész hibája. A kiállított művek helyenként provokatívan, olykor humorosan szólnak hozzánk, állásfogla­ lásra, clgondolkodtatásra késztetnek. Ám éppen ezek miatt érzem azt, hogy nem igazolják a kiál­ lított művek a művészet többszörösen áttételes célját, ami lehet esztétikai élmény nyújtása, és egyfajta szintézisre való törekvés. De ennél a csoportos kiállításnál a közvetlen célt elérték a szervezők. Felhívták a figyelmet, hogy élnek és alkotnak a Kárpát-medencében olyan művészek, akiknek fontos az anyanyelvűk, vizuális kul­ túrájuk, akik ebben a nagy kavalkádban, a glo­ balizációval, individualizmussal átitatott világban próbálnak megmaradni magyarnak kisebb­ ségként, de mégiscsak szülőföldjükön. így hangzik egy felkiáltás előbb angolul, majd romá­ nul, végül magyarul írva, beterítve cg}' egész fa­ lat: „B..., már megint mindent három nyelven kell kiírni. Angolul, mén ugyebár európaiak let­ tünk végre. Románul, mert hogy Romániában élünk. És persze magyarul, mert elvégre magya­ rok vagyunk, vagy nem?” Egyre nagyobb szükségünk van rájuk, és nekik egyre inkább szükségük van ránk. Ez a lelki­ szellemi támogatás, egymásba kapcsolódás hi­ ányzik a mindennapjainkból. És ezt az űrt igye­ keznek betömni, ezt a sebet próbálják meggyó­ gyítani az ilyen és hasonló rendezvények. Határokon túli magyar művészet: ismerős isme­ retlen. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy ne maradjon csak ennyi. Aradszki Dea között? Én hallottam rosszul, vagy éppen nem hallottam valamit? Nem, nincs mit tenni: a tetszés, nem tetszés ízlés kérdése, de semmi mentsége sincs egy olyan albumnak, ami a ronggyá hallgatás után sem eszi be magát az ember füleibe. Az első számon kívül azonban nem akad egyetlen hasonlóan magával ragadó sem. Olyannyira, hogy az ember kicsit talán átverve is érezhetné magát: Grohlék eddig is nagyon jól tudtak „albumot eladó kislemezt” választani, de azért arra mégsem volt példa, hogy babot áruljanak. Az immáron sokat emlegetett „Pretender” mint általában a nagy sikerű Foo Fighters számok: energikus, kombinálja a halk gitárt, a lecsupaszított énekhangot és a hosszas felépítés után kirobbanó, zúzós dallamot. Ezen kívül a klipje behoz valami újat is: a bandához idegen módon érezni lehet benne egy sablonosán átpolitizált, kissé elcsépelt, a rendszer ellen tiltakozó felhangot. Ez azonban nem egyedi találmány: olyan együttesek, mint a Green Day vagy a Linkin Park lemezeladási célból újra divatot csinálnak a politikai tartalmat sejtető klipekből. Ezért lehet, hogy szegény Foos is úgy érezheti: ez talán segíthet egy olyan albumon, ami egyébként a zenekar arculatához ilyen szempontból hűen, leginkább az emberi kapcsolatokon való lamentálásban merül ki. Biztosan el lehetne menni egy erre reflektáló irányba, de talán a zenekritika maradjon zenekritika, és nézzük inkább az érdemi részt: az album többi részét, ami egyéb szempontokból is elüt a notórius számtól. A muzsika önmagában persze így is több értékkel bír, mint amit a rádió általában ont magából. Ugyanakkor a szokott jegyek valahogy hiányoznak: a monoton, aztán kreatív és pörgős ritmusba átcsapó dob helyett sokkal több (a nem elektronikus!) gitár, kevesebb a dallam, kevesebb ordibálás hallható. Pedig biztos nem csak én szerettem, ha Dave Grohl ordibál. Ehhez képest a „Ballad of Beaconsfield Miners” pl. énekmentes. Azonban még az az egy-két szám, ami hajaz a megszokott jegyekre, mint pl. az „Erase, Replace” vagy a „Cheer Up, Boys (¥>ur Make Up Is Running)” sem üti meg a klasszikus FF szintet. Persze ez nem könnyű. Mr. Grohl magasra tette a lécet. Meg lehetett volna ugyanis élni a Nirvána jogdíjaiból, a büszkeségből, hogy mégis csak ő verte a ritmust Cobain hangja mögé, és az önsajnálatból, hogy „szegény jó barátom” vagy éppen „Miért tette? Még annyi leakasztani való pénz és siker lett volna”. És nem. Csak suttogni szabad vajon azt, ami mindenkinek meg kell, hogy forduljon a fejében, amikor végig nézi Dave Grohl karrieijét? Gyerekek, ennek az embernek tulajdonképpen baromi jól jött ki, hogy Cobain egy másik világ mellett döntött. Dobos a Queens of the Stone Age-ben, mindenes és/vagy főszereplő a Foo Fighters-ben és mellesleg Ikon. Megérdemli ezt a jelzőt nagybetűstől, hiszen szinte az összes albumban megmutatta mennyire jó ő a frontemberkedésben is. Nincs olyan angolszász iskolakirándulás ahol a tábortűz mellett ne hangzana el, az „Everlong”, az első nagy klasszikus. Érdekes, hogy ezen a második albumon: „The Colour and the Shape” még a csendes „Walking After Y>u"-ban is ott volt az a zsenialitás és energia, ami a mostaniból hiányzik. És hány jó húzás volt még ezeken kívül? A „One By One” méltán hozta meg a második Grammydíjat, és még az előző stúdióalbumról is a „Best of \W’ ugyanolyan klasszikusnak számít, mint a „réges-régi” „My Hero”. Itt már ugyan lehetett érezni, hogy Grohlnak mintha kezdene kissé elkényelmesedni a hangja üvöltözésileg, de legalább felvállalták, és külön CD-t nyitottak a „kevésbé hangos” számoknak. Ezt persze ritkán kapja meg a lejátszó, mert a „hangos” korong egy teljesen korrekten összeállított, ütős, számugratást nemigen engedő zenehallgatási élményt nyújt. így belegondolva szinte már várható volt, hogy egyszer elő kell állniuk valami gyengébb produktummal; csak a szerencsétlen rajongó mindig reméli, hogy ez „majd”, de legalább is nem a legújabb lemez lesz. Különösen nem akkor, ha előzőleg egy koncertalbummal próbálták kiszúrni a szemét. Persze jó egy ilyen, csak desszertként kell felszolgálni, közvetlenül a főétel, a jól sikerült album után. Különben könnyen az történhet, mint idén velem: kiéhezve az új CD-re, hogy az majd eltölti a gyomromat, finnyásan toltam el a „Skin and Bones”-t, tudva, hogy nemsokára megérkezik a már említett, frissen gőzölgő „Echoes, Silence, Patience & Grace”. Most meg aztán koroghat a gyomrom, sok más FF-rajongóéval együtt. Persze azért nem reménytelen a helyzet: Mr. Grohl-t ismerve, talán nem telik olyan sok időbe, amíg kifőz valami újat és meglepően fülcsiklandozót; addig pedig nem kell félni: nyugodtan lehet napról napra hallgatni ezt, ami van, tekintve, hogy az „íze” úgy sem marad a lejátszó gomb kikapcsolása után sokáig a fejünkben. Barát Zsófia tizenötödik oldal �„...vagy nem lenni?” Avagy: a XXI. század Hamletjei Egy nemrégiben folytatott közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosságnak csupán 3%-a tudja pontosan és mindössze 11%-a megközelítőleg, hogy mit is takar a fenntartható fejlődés (a továb­ biakban: FF) fogalma. Ez elkeserítő ahhoz képest, hogy a világon a „sustainable development” már közel 30 éve ismert politikai fogalom. Vajon a Pázmányon hányán hallották már ezt a kifejezést? Az EF egyedül a kömyezetjog keretein belül képe­ zi a tananyag (mérsékelten hangsúlyos) részét. Holott ez egy, az oktatást, egészségügyet, környe­ zetet, kormányzást, és gazdaságot is magában foglaló, kiváltképp széles és összetett terület. A Magyar Tudományos Akadémián októberben már a hetedik tanácskozását tartották a „Fenn­ tartható fejlődés: a XXI. század globális kihívása” című vitasorozatnak. Mivel itt az előadók az alultájékoztatottság átkait is kiemelték, ezért most megpróbálunk 0,00005%-kal javítani az értesültségi rátán, már ami Kedves Olvasóinkat illeti. Az 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Vi­ lágbizottsága által megfogalmazott definíció szerint az FF„az a fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. Hogy miért van szükség ilyen meghatározásokra? Mert így még esélyünk lehet életben maradni. Tudniillik a Föld népessége évrőlévre exponenciálisan (akár a kamatos kamat) növekszik, ami 2050-re 9,3 milliárd embert ered­ ményez. Planétánk területe viszont állandó, és fáj­ dalom, de a kőolaj, szén, víz sem bír az osztódás képességével. Rengeteg, még jogászok számára is érthető grafikont rajzoltak fel, ami ijesztő képeket fest a közeljövőről. Helyzetünk persze jóval bo­ nyolultabb. Európa időközben a népesség elörege­ désének problémájával küzd. Elemzések szerint a gazdagabb országokban egy nőre 1,4 gyermek jut átlagban, szemben az éhhalállal küzdő régiók (pl. Afrika) 3 körüli átlagával. Miért is nem fordítva? Nos, úgy tűnik, hogy a politikusok által sugalma­ zott „fejlődés” nem segít a szegényeken: az általá­ nos jólét nem lesz magasabb, hiszen a fejlődésből csak az profitál, akinek azelőtt is volt vagyona. így a gazdagok és a szegények közötti szakadék a GDP-növekedéssel nemhogy csökkenne, hanem tovább mélyül. A magyar (14%) és az európai (20%!) szegénységi ráták fényében e tendencia nem csak a „fejlődő országok” , de Európa vi­ szonylatában is érvényesül. A gazdasági növekedés hajszolása tehát nem megoldás. Az FF nem egyenlő a fenntartható növekedéssel, ugyanis az utóbbi egyszerűen: nincs! A növekedés - ami mennyiségi fogalom - a jelenlegi ütemében nem tartható fenn, ezért szükséges egy középút e között és a „zéró növekedés" között. Az FF meg­ oldása az önkorlátozás volna, vagyis: fejlődni és még meg is élni valahogyan. Ez viszont egy felclősebb embertípust igényel, vagyis megvalósítása minőségi kérdés! Csakhogy: a társadalom nem ru­ galmas, nem előrelátó, és végképp nem bölcs. És vajon az-e a politikus, a vezető...? Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter (az FF lelkes híve) a konferencián a megvalósítás poli­ tikai akadályairól beszélt. Ilyenként említette a nemzetállamot, mint alapvetően hadviselésre szánt, elavult politikai struktúrát, s a társadalmat, amely a politikustól várja a minél nagyobb növeke­ dés ígéretét, végül pedig a politikusi személyt, aki csak olyan területet támogathat, mely minél több választó érdekeivel egyezik. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy az FF nem ilyen terület. A vitaesten Kondorosi Ferenc kormánybiztos ki­ fejtette, hogy a főbb kérdésekben nem individuális kezdeményezésekre van szükség, hanem a jogi szabályozást, intézményrendszert kell kiépíteni. „Á jog hatalmas eszköz, de megfelelő konszenzus kell Hazánkban az erőfeszítések első eredménye, hogy végre valaliára 2007 nyarán megszületett a Nem­ zeti Fenntartható Fejlődés Stratégia, az Uniós Stra­ tégiát véve mintául. Bár érte kritika a szerkezetét (túl sok benne a helyzetelemzés), és a fogalom meghatározásait is, de „a miénk? Szili Katalin (aki a vitasorozat fővédnöke) köszöntőjéből kiderült, hogy előző alkalommal ötpárti képviselői konszen­ zus született, és ebből a politikai összefogásból lét­ rejön majd az ún. Jövő Bizottság’. Bár már előre komoly vita és szkepticizmus övezi e testület létjo­ gosultságát, „az esélyt meg kell adni neki” - szór lőtt a konferencia levezető elnöke, Láng István akadémikus, aki már az 1987-es bizottság tagja­ ként is tevékenykedett. A konferencián csak néliány szó esett a környezet védelméről, ami pedig elengedhetetlen a fennma­ radáshoz. (Ezúttal csak utalnánk a klímaváltozás hatásaira, és nem citálunk érveket a szelektív hul­ ladékgyűjtés mellett sem. Ezeket már ismcijük, rajtunk múlik, mit teszünk érte.) Kis megnyug­ vást hozott az elkeserítő tények után, hogy a kö­ zönség soraiból rengeteg kérdést intéztek az elő­ adókhoz, ami a téma iránti nagyfokú érdeklődést mutatta. Horvátth Sarolta - TarrAdám EHAVI IDÉZET mögé, és a puszta politikai megegyezés - mint pl. az EU Nizzai Kartája - nem elég, liancm végrehaj­ tandó norma kell!" Élenjáró példák erre a freongáz használatának jelentős csökkenése, energiatakaré­ kos épületek, a kibocsátási egységek kereskedelme (amely a szennyezést legalábbis ellenőrizhetővé teszi). „Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. (...) Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra örökkévalóságot, elveszítjük a mát is? KodolányiJános, 1943 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 5. szám 2007. november 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Subject The topic of the resource Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. november 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (646kb+3849kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_5_20071108 Relation A related resource T00082 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_5_20071108 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://omeka.ppke.hu/files/original/8027699e2c7000ec1597af91bdd7695d.jpg a4f78c3a62c01a4b39489cec3154f78f https://omeka.ppke.hu/files/original/d1d14c672f2d4ad437ad254464294608.pdf 582dbcebe1b544eaac2e4d3df7859c05 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja TTELETW A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KUTYAVILÁG SCHANDA BALÁZS RADNAY JÓZSEF ÜGYVÉDI TÖRTÉNETEK X. évfolyam, 4. szám BOTOS KATALIN ROLLING STONES JOGÖSSZEHASONLÍTÁS PALIO GÓLYATÁBOR VÁROSMISSZIÓ e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. október 16. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Kutyavilág addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai 2 3 3 4 5 6 7 8 8 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Olvasom az újságban, hogy „a kisállattartókat kiszolgáló iparág” óriási üzletté nőtte ki magát a világban. A gazdag, jóléti társadal­ makban idősek otthonai nyílnak kutyák számára, összkomforttal, 24 órás állatorvosi felügyelettel várva „az agg négylábúakat”. Számos országban egyébként a kedvtelésből tartott kutyák és macs­ kák száma már jóval meghaladja a 15 év alatti gyermekekét. A kutyák számára már biztosítást is lehet kötni, az üzletközpontok kávézóiban több menü közül választhatnak a kutyavendégek, gaz­ dáik pedig kempingágyat, esőköpenyt, ruhákat, ékszereket vehet­ nek nekik. Cégek specializálódnak kutyaházasságok megkötésére, ünnepélyes ruhában, nyakörvcserével. Akinek pedig nem futja ku­ tyára, bérelhet a rendelkezésre álló kölcsönzőkből. Az elutazó gaz­ dák elegáns kutyaszállodákba helyezhetik el kedvenceiket. Talán kutyának kellene lennünk nekünk is. Rámordulnánk az ide­ genre, de önkéntelenül is megnyalnánk az arcunkba lógatott kezet. Ragaszkodnánk ahhoz, aki enni ad nekünk. Megugatnánk azt, akit rossznak parancsolnak. Vicsorogva üvöltenénk, ha a kerítés vasa biztonságot ad, és vonyítva lapulnánk, ha ijesztenek. Tűrnénk, hogy játszadozzanak velünk. Ha eldobnák a botot, századszor is visszahoznánk csaholva. De hát talán Kutyaország már ez, és kutyanép, amely kétségbe­ esetten élni próbál. Kábán felkel, káromkodva munkába megy, remegő gyomorral várja a nap végét, végiglapozgatja a tévécsator­ nákat, és dühösen lefekszik. Ha jut rá, behabzsolja az elé tett kutya­ eledelt. Elbódulva és elnehezülve a szánni való kéjtől, minden remény elvész arra, hogy „a hozzáértő dolgozó kutyák gyüleke­ zetében hányjuk-vessük meg száz bajunk” - ahogyan a kutya-életet élő kutya-költő rég megírta. ★★★ Mégsem lehetünk kutyák. Nem vakkanthatunk mindenkire, aki föl­ döntúli örömökről próbál mesélni nekünk. Mindenkire, aki össze kívánna békíteni minket. Mi emberek vagyunk. Ember módjára kell élnünk. Talán kissé szegényesebben, mint az említett újságcikk dús­ gazdag, nyugati kutyái, de emberhez méltón. Elfogadva megváltoztathatatlanként, hogy másokkal élünk együtt. Hogy ha jót teszünk mással, magunkkal is tesszük. Hogy az emberi létezés szükségszerűen közös erőfeszítés. Hogy minden egyes em­ ber számít, az is, aki olyan nyomorult-fásult arccal jön szembe reggelente a metrón, hogy sírni vagy üvölteni támad kedvünk tőle. Alit számít, hogy rossz korban élünk? Volt valaha „jó kor”? Mit számít egy ember élete? Alit számít akár egy egész emberöltő, egy teljes nemzedék? A társadalom, és így az emberi létezés nem az éppen élők egyetértése alapján működik, hanem az egymást követő nemzedékek közös vállalkozása. Az előttünk jártak örökösei va­ gyunk, megbízottjai, akik néhol egyértelműen irányt szabva, néhol a megértés keserves feladatát ránk bízva adták kezünkbe a világot. És egyúttal az utánunk jövők számára őrizzük meg azt, egyszerű gondnokként vigyázva arra, nehogy elherdáljuk a súlyos örökséget. A jövő generációk pedig csak akkor jutnak hozzá ezen örökséghez, ha maguk is annak gondnokaivá válnak. Érdekes, csak azoknak nincsen semmije, akik éppen most élnek. Semmi olyan, amit ma­ gunkkal vihetnénk innen. ★★★ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Mindig jönnek újabb kutyák. És mindig jönnek újabb emberek. Ha kutyavilág is ez, mégis csak a miénk. Dolgunk van benne. És ha kutyasorban tartva is, gúnyos röhej vagy bántó közöny tárgyaként élünk is, de élünk. És maradunk embernek. Ha maradunk. Rajtunk múlik. Koltay András �Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Gróf Esterházy János öröksége ma különösen időszerű. 2007. április 19-én, a Rákóczi Szövet­ ség és a Magyar Tudományos Akadémia Etni­ kai Kisebbségkutató Intézete által szervezett konferencián Duray Miklós többek között az alábbi jellemzést adta a mártír politikusra em­ lékezve: „a főrend polgáriasodott tagja, követ­ kezetességgel megátkozott politikus, kisebbségi gyalogmagyar, a keresztény-szociális gondolat megjelenítője, érző lelkű politikus, háborús bűneiért elítélt politikai bűnöző”. Minden bi­ zonnyal a legenyhébb kifejezés az, hogy meg­ lepő, hogy az Európai Unió tagállamaiban ma is háborús bűnösként tartanak nyilván olyasvalakit, és jeltelen tömegsír­ ban nyugodhat egy olyan közéleti személy, aki rendíthetetlen következe­ tességgel állt ki keresztény értékek, emberi jogok és a magyar nemzet ér­ dekeinek védelme mellett. 2007-ben emlékezünk gróf Esterházy János felvidéki politikus, a XX. szá­ zadi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja halálának ötvenedik évfordulójára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Kara is csatlakozni kívánt a nagyívű felvidéki és anyaországi ren­ dezvénysorozathoz, ezért a Karon működő Flachbarth Ernő Kisebbségi Jogi Kutatóműhely (wwwjak.ppke.hu/flachbarth) tudományos dolgozat­ író versenyt hirdetett meg, illetve kerekasztal-beszélgetést szervezett Es­ terházy János emlékére. A dolgozat-író verseny célja az volt, hogy Esterházy életével, örökségével, az őt körül vevő politikai rendszerrel, illetve rehabilitálásával kapcsolatos pályamunkák szülessenek. 2007. április végéig kilenc pályamunka érke­ zett be, amelyeket Karunk professzoraiból álló bizottság bírált el. A bizott­ ság elnöke Kilényi Géza professzor volt, tagjai pedig Kovács Péter és Varga Csaba professzor, valamint Horváth Attila docens voltak. Pályamunkát nyújtott be: Farkas Mária, Kiss Karolina, Nagy Viktor, Oláh Fruzsina, Pallya Kata, Pápay Piroska, Varga Vivien, Veres Zoltán, Versics Réka. Az értékelés során a bírálók egyetértettek abban, hogy jó színvonalú pá­ lyamunkák érkeztek be, ezért minden pályázatot - amelyik esetében az le­ hetséges - évfolyamdolgozatként jeles eredménnyel elfogadni javasoltak. Az első három helyezett dolgozat: Farkas Mária: Az ún. szlovák- magyar lakosságcsere diplomáciai és jogi elemzése; Versics Réka: Az Eszterházy János elleni bűnvádi eljárás- összefüggésben az egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel (holtversenyben a fenti dolgo­ zattal); Varga Vivien: Kárpátalja és Felvidék sorsa a XX. században a diplomácia tükrében. A dobogós helyezettek a Diákjóléti Bizottság jóvoltából pénzjutalmat kaptak. A Rákóczi Szövetség minden pályázónak ajándékcsomagot, vala­ mint az első helyezetteknek nagy értékű könyvjutalmat adott. A helyezett dolgozatokat a Flachbarth-füzetek periodika - soron következő - 3. szá­ mában közöljük. Ezúton is gratulálunk nekik! 2007. május 9-én a PPKE-JÁK Dísztermében kerekasztal-beszélgetés ke­ retében emlékeztünk Esterházy Jánosra. Résztvevők voltak: Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Kovács Péter alkotmánybíró, Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, az Esterházy Emlékbizottság tagja, valamint Varga Csaba, tanszékvezető egyetemi tanár. A beszélgetést Horváth Attila moderálta. Az emlékülés rövid összefoglalója szintén megtalálható lesz a Flachbarth-füzetek 3. számában. Gerencsér Balázs Szabolcs Karunk hallgatója. Hegedűs Gábor a Bangkokban megrendezésre került XXVI. Nyári Universiadén (az egyetemi-főiskolai hallgatóksportolók legnagyobb világversenyén) a bronzérmet szerzett magyar vízilabdacsapat tagja volt. Ezúton gratulálunk a kiemelkedő eredményhez! Csak így tovább a vizsgaidőszakban is! Ad multos Annos! A nyolcvanéves Radnay József köszöntése „Minden katolikus egyetem, mint egyetem, tudományos kö­ zösség, amely szigorúan és kri­ tikusan segíti elő az emberi mél­ tóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, melyeket a helyi, nemzeti és nemzetközi kö­ zösségeknek nyújt!’ fogalmaz II. János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelke­ zésben, a katolikus egyetemek­ ről. Ahhoz, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1995. április 3-án megalapított Jog- és Államtudományi Kara ebben a szellemben folytathassa működését, nagyban hozzájárult Dr. Radnay József jogászprofesszor te­ vékenysége. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Radnay József egész életét a jogtudomány művelésének, gazdagításának, oktatásának és alkal­ mazásának szentelte. 1927. június 2-án született Farmoson. Jogi dip­ lomát 1950-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett. Dolgozott a MÁV ügyészségénél (1950-1953); a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban (1953-1960); a Nehézipar Minisztérium jogtanácsosaként (1960-1970); a Munkaügyi Minisztériumban, majd az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjeként (19701988); a Legfelsőbb Bíróságon tanácselnöki beosztásban, valamint a Munkaügyi Kollégium vezetőjeként (1992-től) és a Gazdasági Kol­ légium tagjaként (1988-1997). Nyugállományba vonulása után is megmaradt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának munka­ ügyi szakágában tanácsadói munkakörben. Mindemellett közremű­ ködött az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottság munkájában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­ rának (PPKE JÁK) szervező és oktató munkájában kezdettől fogva részt vett, és vezette a Munkajogi Tanszéket. 2000-től három esz­ tendőn át a Kar dékánjaként tevékenykedett. Fáradhatatlan munka­ bírásával, szakmai hozzáértésével, precízségével, kiegyensúlyozott előadási és tárgyalási stílusával nemcsak korábbi munkahelyein, valamint a Katolikus Egyetem professzori gárdájában vívott ki ma­ gának megbecsülést és tiszteletet, hanem az egyetemi hallgatóság körében is. Munkajog című - több kiadást megért - egyetemi tan­ könyve meghatározó kézikönyve a hazai munkajog oktatásnak, ugyanúgy, mint a nemzetközi és európai munkajogi normák össze­ hasonlító elemzése a magyar munkajoggal, a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata alapján. Mindmáig sokat fáradozik azon, hogy a PPKE JÁK-on megindult tudományos műhelymunka hosszútávon, előrevivő módon tudja szolgálni a magyarországi és nemzetközi jogi kutatásokat, továbbá a felsőfokú oktatást, segítve a jogtudomá­ nyok területén tevékenykedő újabb jogász generációk képzése elmé­ leti, módszertani és személyi feltételeinek megteremtését. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szeretné kifejezni megbecsülését, köszönetét és háláját Radnay József professzornak, Karunk prodékánjának, nyolcvanadik szüle­ tésnapja alkalmából. A gondviselő Isten áldását kérve egész életére és további munkájára: Ad multos Annos! DDr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. intézetvezető egy. tan., a PPKE KJPI elnöke harmadik oldal �Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Beszélgetés Schanda Balázs dékán úrral Schanda Balázs tanár úr egyetemünk Alkotmányjogi Tanszékének vezetője, több önálló kiadvány, illetve számos tanulmány és cikk szerzője az állami egyházjog, vallásszabadság, illetve az alkotmányjog egyéb témaköreiben. 2007 júliusától karunk újonnan megválasztott dékánja. - Dékán Úr, hogyan került kapcsolatba az egyházzal és hogyan maradt meg az egyház iránti érdeklődése jogászként is, mind az el­ méletben, mind a gyakorlatban? - Ez talán furcsa megfogalmazás, hogy ho­ gyan kerültem kapcsolatba az egyházzal, hiszen az egyház tulajdonkeppen egy nép, aminek tagja vagyok, azaz nem egyszerű ér­ deklődésről van szó. Nyilván a közösségben mindenki a maga szakterületének megfelelő­ en éli a neki szóló szerepet. Az, hogy jogász lettem, tulajdonképpen az akkori felvételi rendszer eredménye: végignéztem, hogy me­ lyek azok a szakok, ahova matematikai esé­ lyem van bekerülni, azaz hova lehet magyar­ ból és történelemből felvételizni, és az így leszűkített választékból maradt a jog. Az egyetem évei alatt azonban határozottan megtetszett ez a világ, és ebben nagy szerepe volt Erdő Péternek, aki abban az időben ká­ nonjogból tartott speciális kollégiumokat az ELTE-n. Az érdeklődésemet ő irányította az állami egyházjogra, azaz arra a joganyagra, ami a vallásszabadság érvényesülésével, az egyház működési feltételeivel foglalkozik. Meghatározó tanáregyéniségként ő adta az első tippeket, ötleteket, hogy mely irányban érdemes olvasni és később, hogy miről érde­ mes írni. 1992-ben, mikor már az egyetem vége felé jártam, Erdő Péter felkért, hogy működjek közre egy kiadvány elkészítésé­ ben, mely a Szent István Társulat gondozásá­ ban, „Egyház és vallás a mai magyar jogban” címmel jelent meg. Ezután a szakdolgozato­ mat is hasonló témában készítettem el az Alkotmányjogi Tanszéken, és az érdeklődé­ sem azóta is változatlan. Később az Alkot­ mánybíróságon dolgoztam, ahol sajátos alkotmányjogi szempontból kaphat az ember áttekintést a jogrendszer egészéről, azonban ma is leginkább az állam és egyház viszonya, a vallásszabadság kérdései foglalkoztatnak. - Mennyiben foglalkoztatják ezen kérdések az alkotmányjog, és mennyiben az egyházak szemszögéből, tehát az állam és egyház relá­ ciójából? - Itt, a Pázmányon először a Kánonjogi Inté­ zetben tanítottam, mégpedig az alapítás óta. Alkotmányjogot korábban csak az ELTE-n oktattam, mígnem Bándi Gyula dékán úr három évvel ezelőtti meghívására kerültem a PPKE Alkotmányjogi Tanszékére. Miután a negyedik oldal rendkívüli elismertségnek örvendő alapító tanszékvezető, Kilényi Géza professzor úr ta­ valy betöltötte 70. életévét, én vettem át a tanszék vezetését. A modem állam a népszuverenitás elvével, az úgynevezett népre való hivatkozással legiti­ málja magát. Ez a szekularizáció következ­ ménye, folyománya - az egyházak helyzete a modem államban azonban az alkotmányjog lényegi kérdése maradt, sőt, ha elkerüljük ezt a kérdést, akkor tulajdonképpen az állam döntéseivel, politikáival kapcsolatos alapvető, elvi kérdésekre sem tudunk választ adni. Ha az Alkotmányról beszélünk, remélem sokak számára nyilvánvaló, hogy az az állam számá­ ra nem pusztán valamiféle szervezeti és működési szabályzat, hanem egy morális do­ kumentum - nem véletlen, hogy az alkotmá­ nyozás pillanata egy nemzet életében általá­ ban egy olyan katartikus időszak, amikor a politikai közösség - felülemelkedve korlátain - létre tud hozni egy konszenzust. Lehet azt mondani, hogy az alapjogi, elvi kérdések job­ ban érdekelnek, mint a technikai szabályok, azonban ez sem helyes megfogalmazás, hi­ szen technikai szabályoknak gyakran elvi jelentősége van. Különösen így van ez a val­ lásszabadság garanciarendszerével: sokszor egy-egy apró, gyakorlati kérdés eldöntéséhez is az alapelvekhez kell fordulnunk. Sőt, al­ kotmányjogi szempontól a jogágak merev elhatárolása sem állja meg a helyét, hiszen az Alkotmány a jogrendszer egészét át kell, | hogy hassa. - Milyen tervei vannak Dékán Úrnak az egyetemmel kapcsolatban? Hogyan látja a Karjelenlegi helyzetét? - Elsőként azt szeretném elmondani, hogy engem ez a kihívás váratlanul ért. Nem is csak az idejét, de a személyemet illetően is. Nem kész tervekkel csöppentem bele a fel­ adatba. Messzebbről kezdve: a kilencvenes években nagy igény volt a jogi felsőoktatásra. Az a korszak tehát, amikor létrejött egyete­ münk jogi kara, egyfajta konjunktúra idő­ szaka volt. A Kar úgy tűnik, hogy megállta a helyét a hazai jogi karok versenyében, amikor mérni, rangsorolni próbálják az egyetemeket, akkor a hazai jogi karok rangsorában általá­ ban a második helyre kerülünk, amin persze még lehet javítani, azonban önmagában nem rossz eredmény. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jogi oktatás iránti igény csökkent, ma már nem olyan tömeges az érdeklődés, mint akár néhány évvel ezelőtt. Talán látszik az is, hogy önmagában a jogi végzettség nem biz­ tosít szilárd egzisztenciát. El kell tehát gon­ dolkodni azon, hogy' mi az a többlet, amivel egy joghallgatónak, egy frissen végzett jo­ gásznak rendelkeznie kell, hogy piacképes le­ gyen, és mi az, amit nekünk ehhez kínál­ nunk kell, hogy továbbra is versenyben maradjunk a többi jogi karral. - Mit gondol a Karjövőjércíl? - Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusz­ tán a karok versenyében nézzük a Pázmányt. Mielőtt ezt tennénk, arra kell reflektálnunk, hogy a küldetésünkhöz hűségesek vagyunke. Mit jelent az, hogy katolikus egyetem va­ gyunk? Mi kell ahhoz, hogy a mi Karunk is a hit, a tudomány és a kultúra párbeszédének helye legyen? Ha a jogról beszélünk, mit, mi­ lyen többletet jelent az, hogy az emberké­ pünk egy teremtett és megváltott ember képe, akinek méltósága ennélfogva nem az Alkotmány betűjéből származik, hanem ab­ ból, hogy Isten a saját képére teremtett min­ ket, sőt emberi sorsunkban is osztozott? Ennek önmagában is vannak következmé­ nyei. Azaz nem csak arról van szó, hogy egy­ két plusz tantárgyat előírunk - az természe­ tes, hiszen elvárható, hogy hallgatóink rendelkezzenek valamiféle tudásanyaggal az egyházról, illetve legyen valamiféle ismeretük a kánonjog kultúrájából - hanem arról is, hogy lássuk: mit jelent az emberi személy tisztelete akár a magánjog viszonyaiban, vagy a bünetőjog világában. Ez a többlet a mintatantervben nem tetten érhető, azonban ha az identitására, küldetésére folyamatosan ref­ lektál a Kar, akkor az itt végzettek - szinte észrevétlenül - megalapozottabb szemlélettel kerülnek ki a képzésből. A többlet nehezen �mérhető, azonban abban van a lényeg. Meg­ győződésem, hogy ha a küldetésünkhöz hű­ ségesek vagyunk, akkor az egyetemek ver­ senyében sem fogunk lemaradni. - Kin az identitásunknak valami egészen konkrét leképeződése abban, amit tanulunk? - Hogyne lenne. Az egyetem elkötelezettsé­ ge akár az egyes tantárgyakra lebontva is ér­ zékelhető lehet. Nem csak a kézenfekvő pél­ dára, a Kánonjogi Intézetre gondolhatunk, mely az országban egyedülálló, és széles körű nemzetközi elismertségre tett szert, hanem szinte bármelyik tanszékre. Akár olyan apró­ ságokra, hogy a kömyezetjoggal fogalkozó kollégák - és nem véletlen, hogy a környezetjognak nagy jelentőséget tulajdonítunk gyakran teremtésvédelemnek nevezik a kör­ nyezetvédelmet. Nagyon bízom benne, hogy konkrét módon leképeződik az egyetem identitása az oktatásban - ehhez persze az is kell, hogy az oktatás mögött működjenek olyan szellemi műhelyek, kutatócsoportok, melyek tudományos igénnyel reflektálnak a felmerülő kérdésekre. - Mit tehetünk mi, hallgatók, annak érdeké­ ben, hogy Karunk ilyenformán hűséges ma­ radjon küldetéséhez? - Nagyon sok munka van, amit közösen kell elvégeznünk, mindenekelőtt tanulnunk kell, Önöknek is, nekünk, oktatóknak is, hiszen mi minden órán vizsgázunk. Azt is tudni kell, hogy nem vagyunk könnyű gazdasági hely­ zetben, ám egyfajta igényességet fenn kell tartanunk magunkkal szemben. Ezzel kap­ csolatban egy történetet szeretnék elmesélni. Annak idején, mikor a Kar még csak épp­ hogy beköltözött jelenlegi épületébe, egyszer fél lépcsőfordulóval Zlinszky János profeszszor úr mögött baktattam fölfelé a lépcsőn. Azt hiszem, nem vett észre. Egyszer csak meglátott egy használt papírzsebkendőt a földön, lehajolt, felvette és kidobta. Nem azért, hogy ezt mások lássák, hanem egysze­ rűen azért, mert a szemét helye a szemetes. Azt hiszem, ez az a hozzáállás, amit vala­ mennyiünknek tanúsítani kéne. Egyszerre jelent ez alázatot, és azt is, hogy magunkénak érezzük az intézményt. Gyakran rosszabbak a tárgyi körülmények, mint amit nyújtani szeretnénk, mégis, minden műanyag széket, a könyvtár minden könyvét meg kell becsül­ nünk. Keresnünk kell annak a módját, hogy a körülményeket javítsuk. Még inkább meg kell becsülni mindazokat, akik az egyetemért dolgoznak. Az oktatók és az adminisztráto­ rok, a munkánkat segítő, lehetővé tevő sze­ mélyzet nagyrészt elhivatottságból dolgozik az utóbbiak általában ügyvédi praxist sem tartanak fenn a munkájuk mellett. Közössé­ get alkotunk, ahol a tisztelet nem függhet at­ tól, hogy kiket félünk vizsgáztatóként. A portás, a tanulmányi előadó, a tanszéki admi­ nisztrátor is nélkülözhetetlen tagja e közös­ ségnek, nem csak a professzor. A megelőlegzett tisztelet jobb belépő, mint a követelések bejelentése. De az is fontos, hogy egymást se­ gítsék, lépjenek ki a személytelenségből, hi­ szen tömegben könnyen elvész az ember, a közösség viszont megtart. A sok apró gesz­ tus összeadódva olyan hellyé teszi az épületet, ahova jó reggel megérkezni. A lényeg valahol az, hogy magunkhoz legyünk hűségesek, az­ az igényesek abban, ahogy dolgozunk, amit ki­ adunk a kezünkből, és végülis abban, hogy az Igazságot keressük - ne éljük be kevesebbel. Ziegler László Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde 2001. szeptember 1. Tisztelt Kollégák! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának 2007/2008-as tan­ évét megnyitom. Az évnyitó mindig alkalmat ad arra, hogy az előttünk álló feladatokat átgondoljuk. A ten­ nivalók, az elvégzendő munka kérdésére azonban csak akkor tudunk választ adni, hogyha tudjuk azt: kik vagyunk. Mi az ami, intézményünk sajátos jellegét adja? Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint más egyetemek? Azoknak, akik először vannak itt - persze at­ tól is függ, honnan jöttek, hiszen sok helyen ez természetes - feltűnhetett: mi a Himnuszt énekeljük, és nem hallgatjuk. Az egyetem közösség. Közösséget alkotunk: az oktatók, a hallgatók, és mindazok, akik­ nek a munkájára rá vagyunk utalva, akik nap, mint nap ellátják a hivatali és gyakorlati teendőket. Meghatározó kell, hogy legyen közöttünk a kölcsönös tisztelet. Ne felejtsék ezt el akkor sem, amikor elégtelent kapnak: az osztályzat nem a személynek szól, még csak nem is a tudásnak, hanem kizárólag az adott vizsgán nyújtott teljesítménynek, és semmit nem von le, nem vonhat le a személy értékéből. ítéletet majd Más mond rólunk, majd mond rólunk Más - ezt persze nem fe­ lejthetjük el. Ahogy a katolikus egyetemekről szóló apos­ toli rendelkezésében II. János Pál pápa fogal­ maz: a katolikus egyetem „hivatásánál fogva az Universitas magistrorum et scholarium a ku­ tatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-ját, amely az igazság keresésé­ nek, felfedezésének és közvetítésének örö­ mét jelenti a tudás minden területén”. A ka­ tolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság két rendszerét - az igazság keresését és azt a bizonyosságot, hogy az igazság forrása már ismert - szellemi erőfeszítéssel egyesítse, amelyeket túl gyakran állítanak szembe egy­ mással, mintha ellentétek lennének: az igaz­ ság keresése és az a bizonyosság, hogy az igazság forrása már ismert!’ (Ex corde Ecclesiae 1). A relativizmus korában a jogtudo­ mány, a jogi képzés számára felszabadítólag hat az, hogy van Igazság. A jog nem csak többségi szavazások eldöntötte állapot, ha­ nem egy biztos rendre épül. Ha ettől elsza­ kad, csak látszólag szabadult meg béklyóitól, valójában, éppen szabadságunkat veszítjük el. „A katolikus egyetem célja, hogy intézmé­ nyes módon biztosítsa az egyetemek világá­ ban a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt, a társadalom és kultúra jelentős problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyé­ nek, hanem az egyetemi közösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvő kincsestáráról, mely­ hez a katolikus egyetem saját kutatásával ke­ resi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresz­ tény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendentális cél felé vezet!’ (Ex corde Ecclesiae 13). Az életnek transzcendens cél ad értelmet, és mindannyian azt akarjuk, hogy legyen célja az életünknek. Az egyetem javaslata szemérmes javaslat, nem kíván senkitől álszent, őszintétlen gesztusokat - pusztán a tisztességes emberi magatartást -, azonban arra híy hogy ne csak tudásban gyarapodjunk, ne csak arra készüljünk föl, hogy versenyképes polgárként megálljuk helyünket a világban, hanem hogy magunkkal szemben legyünk igényesek. Ne csak a tanulásban, munkában, hanem abban is, ami mindennek értelmet ad, azaz, hogy ne adjuk fel az igazi boldogság vágyát, azt, amit csak az Igazsággal való személyes találkozás jelent. Amellett, hogy jó munkát, jó tanulást kívánok mindenkinek, azt kívánom, hogy az egyetem olyan hely legyen, ahol minél többen találkozhatnak Azzal, Aki maga az Igazság a tanulás, a tudás is így nyer igazi értelmet. Az igazságra lettünk teremtve. ötödik oldal �minden a helyén volt. Az utóbbi négy év tapasz­ talatai alapján bátran állíthatom, idén a regisztrá­ ció villámgyorsan, gördülékenyen lezajlott, ami elsősorban (Scharle) Zsuzsinak és (Szendrődi) Szabinak volt köszönhető. A kari vezetők, Schanda Balázs dékán, Szigeti Magdolna dékánhelyettes, Szabó Marcel dékán­ lyaavatás és eskütétel tette fel. A záróbulin im­ már igazi elsősként, gólyaként táncolhattatok pirkadatig... És táncoltatok is pirkadatig! Miután hazamentetek, mi még maradtunk, ko­ raestig. Elrendeztünk mindent, visszacipeltük a pótágyakat, kitakarítottunk. Befejezésül engedjétek meg nekem a személyes, őszinte hangvételt. Jól éreztem magamat, vele­ tek, azzal együtt, hogy itt nyomta a vállamat a legtöbb felelősség. Büszke vagyok Rátok, gó­ lyákra, ifjú hallgatókra, szervezőkre, tutorokra és hökösökre. Úgy érzem, mind méltók vagytok a Pázmányos jelzőre, címre! Ahogy a gólyatábor is méltó e jelzőre! Köszönöm mindenkinek, aki időt és erőt nem sajnálva hozzájárult a rendez­ vény sikeréhez! Kemenes Patrik (HÖK-elnök) .. .és ahogy a tutor látta helyettes, Szikora Gyula osztályvezető (Műszaki Osztály) szombat délután tették tiszteletüket a gólyatáborban. Rengeteg nélkülözhetetlen, érté­ kes információval szolgáltak részünkre. A szom­ bati bemutatkozó keretében tartotta meg Teleki László HOOK ifjúságpoHtikáért és jogi ügyekért felelős elnökségi tagja előadását a HOOK-ról és a képzési hozzájárulásról, a tandíjról. A szentgyörgyvári borkóstoló és ebéd felejthetet­ len élmény volt. Vasárnap Szűcs Balázs atya celebrált Szentmisét a gólyáknak, ifjú hallgató­ inknak. Az akadályverseny, a próbatárgyalás, a strandolás és hajókirándulás kerekítette ki, tette teljessé a gólyatábort. A táborra a koronát a gó­ Szombaton reggel hétre rendeltük a gólyákat a déli pályaudvar gödrébe, ahol a hagyományos játékok és idegesítő kérdések után elindultunk a Nagy Útra. A közel ötórás túra kiváló lehetőség volt az ismerkedésre. Érdekes különbségek ala­ kultak ki az öt vagon között, valahol csendben lapítottak a gólyák, valahol pezsegtek (az utóbbi­ ban nagy szerepe volt beépített gólyáinknak, aki­ ket többfordulós felvételin választottunk ki arra, hogy tévinfókkal és talmi feszengéssel beépül­ jenek a riadt elsősök közé). Az utat a tutorok elapadhatatlan dalkincsének köszönhetően min­ denki átvészelte, majd egy profi regisztráció után elfoglalták a szállást. Mivel a tutoroknak az az el­ ve, hogy a lekötött gólya a jó gólya, folyamatosan foglalkoztattuk őket a négy nap során. Volt, hogy egyszerű csoportbeszélgetésen tágítottuk elméjüket, volt, hogy akadályversenyen segítet­ tük a csapatszellem kialakulását, de az is előfor­ dult, hogy informálisan beszélgettünk a fonto­ sabb kérdésekről, mint pl. a 26-os gyakorló pozí­ ciója, vagy az egyetemen található porral oltók használata, de egy közös volt minden napban: az esti buli. A nap nyugvásával fordítottan arányo­ san keltek életre az amúgy fáradt gólyák, s talán néminemű szesznek köszönhetően napról napra jobban élvezték a zenét, de én nem ezzel magya­ ráznám a feltámadást: minden csoporttal töltött perccel közelebb és közelebb kerültek egymáshoz a gólyák, és az utolsó napra kivétel nélkül min­ den tutor egy csapatot segített, nem pedig 10-12 külön személyt. A hangulat a hétfő esti gólyaava­ táskor tetőzött, amikor Kemenes HOK-elnökünk felhívta az összes tutort a színpadra, hogy megköszönje nekünk a segítséget. A gólyák a tu­ tor szó hallatán spontán versenybe kezdtek: ki üvölti hangosabban a tutorának nevét... Leírha­ tatlan érzés, amikor négyszáz szem egyszerre csil­ log, és többször percekre megáll az avatás az egészséges őijöngés miatt. Ezek azok a percek, amelyek a sok-sok munkáért, felszín alatti szer­ vezkedésért és küzdelemért kárpótolják az em­ bert, és egy egész évre erőt adnak, és az, amikor végignéz a tutor a kétszáz üvöltve tapsoló, sárga­ pólós gólyán, és azt mondja magában: „ez tényleg egy jó évfolyam”. Bartolák Csaba Síppal, dobbal, záptojással Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy rossz érzésekkel tölt el egy-egy gyűlésre, tüntetésre szervezett ellentüntetésről szóló tudó­ sítás. Habár én magam, bevallom, nem vagyok sem gyülekező, sem tüntető, sem ellentüntető típus, mégis határozott véleményem alakult ki arról, milyen az, amikor az ellentüntetések a civi­ lizált véleménynyilvánításból átcsapnak a szá­ momra elfogadhatatlan „obstrukcióba”. E gon­ dolatok tolmácsolása, és esetleg egy termékeny vita kialakulása érdekében ragadtam klaviatúrát. Előrebocsátom, hogy érvelésem elsősorban nem jogi jellegű, továbbá nem tudományos igényű, és csupán szerény véleményemet tükrözi. Úgy tudom, a demokrácia alapjául szolgáló több­ ségi princípium lényege az, hogy egyenlők kö­ zött csakis a számbeli fölény dönthet. Meglátá­ som szerint a demokráciában két okból fogadjuk el racionálisan és viseljük el érzelmileg a többség döntését. Egyfelől a rendszer garantálja annak esélyét, hogy egyszer a mi véleményünk alkotja majd a többséget. Másfelől azonban a demokrá­ ciajátékot csak egy olyan közösség határain belül játszhatjuk, mellyel megfelelő módon azonosul minden tagjuk, azaz: a többség döntését a kisebb­ ség nem egyfajta idegen elnyomásként, hanem testvérei által való „leszavazásként” éli meg. Az előbbi feltételt a rendszer maga, míg az utóbbit a nemzetállami keretek - nézőpontom szerint feltétlenül garantálják. Egy többségre alapuló rendszerben a zsarnokság elkerülését, illetve a de­ mokrácia önfenntartását számos alapvető jogok­ ban is kifejeződő elv és szabály segíti elő. Ezek nem csupán az általunk előnyben részesített po­ litikai rendszer alapjául szolgálnak, de egyben an­ nak esszenciáját, „ízét” is adják. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen fűszer a szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jogunk, mely mindannyiunkat egyenlő módon megillet, s melynek bizonyos megvalósulási formáit egy másik összetevő, a gyülekezési jog segíti elő. A szabad véleménynyil­ vánításhoz való jogunk nyilvánvalóan nem csu­ pán a többségi/kisebbségi pozíciónk elfoglalása­ kor, hanem a döntést megelőző véleményformá­ lási szakaszban is elengedhetetlen szerephez jut. Minden vélemény attól értékes, hogy szabadon, valamely többséget vagy kisebbséget erősítve kí­ ván hozzájárulni a közt érdeklő politikaivá ava­ tott) kérdésekhez. Azaz: meg akaija mondani, mi, együtt, hogyan éljünk, és segít nekünk ab­ ban, hogy e kérdésekben miként döntsünk. Mindezek alapján a szabad véleménynyilvánítás­ hoz való jogunk a demokrácia nélkülözhetetlen előfeltétele, hiszen a véleményformáláshoz szük­ séges információk szabad áramlása nélkül a „többségei? bebetonozódnának, és zsarnokság­ hoz vezetnének, míg egyben a többségi demok­ rácia „elviselhetősége” és igazolása is megszűnne. A demokrácia és a véleménynyilvánításhoz való jog kapcsolatának eme igénytelen felvázolására azért vállalkoztam, hogy érzékeltessem: az olyan ellentüntetések, melyek valamely vélemény elfoj­ tására, elhallgattatására irányulnak, valójában a demokráciát kezdik ki és a véleménynyilvánítás­ hoz való jogot lehetetlenítik el. A vélemény­ nyilvánításhoz való jog nem arról szól, hogy azt fogjuk hallani, ami tetszik nekünk. Sőt! Ám má­ sokat megakadályozni abban, hogy ezt a jogukat szabadon gyakorolhassák, és meggyőző erejüket latba vetve a holnap többségét alkossák a másik fél alapvető jogainak megtagadását, a személy­ nek kijáró tisztelet megtagadását, és a demokrá­ cia lényegének megtagadását jelenti. Ahogy a tüntetőknek, úgy az cllcntüntetőknek is joguk van a véleménynyilvánításhoz. Ám a kölcsönös tisztelet, a másik fél egyenlőként és politikai, nem személyes ellenfélként való számbavétele azt kívánja, hogy egymás meghallgatásával, vala­ mint egymás mondanivalójára való tartalmi rea­ gálással nyilvánítsunk véleményt. Az obstrukció terméketlen, az ellentüntető frusztrációjának ag­ resszív megnyilvánulása - „üres” vélemény Nem szolgáltat ellenérveket, nem veszi komolyan sem ellenfelét, sem önmagát. Nem tudja mit akar, csak azt, hogy mit nem. Mindeközben pedig má­ sokat erőszakkal elhallgattat, saját fülsüketítő te­ hetetlenségét kényszerítve rá mindenkire. Olyan, mint a kisgyerek, akik szemét összeszorítva, fü­ lét befogva, ordítva záija ki a külvilágot, amikor valami nem tetszik, vagy amikor valamitől fél. Az alapjogok horizontális hatálya ugyan gyakran fejtörést okoz, ám a jelen kérdés megoldása véle­ ményem szerint ugyanennyire politikai érettség függvénye. Amennyiben már egyszer egy alapve­ tő jogokra épülő demokratikus rendszer mellett döntöttünk, legyünk annyira felnőttek, hogy szabályait és éthoszát akkor is elfogadjuk, ha olyannal találkozunk, ami ma nem tetszik. Ki tudja, holnapra talán más lesz a véleményünk. Láncos Petra Lea hetedik oldal �A gólyatáborról háromféleképpen... Keszthely, 2007. augusztus 25-28. .. .ahogy a gólya látta Be kell, hogy valljam: mindenki csak riogatott, hogy ó, a gólyatábor így, a gólyatábor úgy... Mekkora szivatások vannak ott... Nehogy jelent­ kezzem... stb. Kicsit sikerűit is megijeszteniük, de talán már csakazértis úgy voltam vele, hogy el­ megyek, hisi igazából ilyen csak egyszer van az életben, kár lenne kihagyni. S jól döntöttem! Életre szóló élményekkel és - remélhetőleg a ké­ sőbbiekben is fennmaradó - barátságokkal gaz­ dagodtam. Szombat reggel indult a vonat Budapestről. Én csak Székesfehérváron csatlakoztam, nagy izgal­ mak közepette: kedves tutorom, Júlia gondoskodóan felhívott, hogy a harmadik vagonban vannak. Hát, én - nem is tudom, miért - elölről számoltam, s így nem találtam egy Pázmányost sem a közelben. Anyukám - akit sehogy sem sike­ rült lebeszélnem, hogy 18 éves kislányát már csak nem kéne egészen a peronig kísérnie - pánikba is esett, hogy tuti rossz vonatra fogok felszállni..., mikor - hadd dicséljem kicsit a szervezést neonzöld pólókban szaladgáló fiatalok rám talál­ tak. Rögtön eligazítottak, Julcsi bemutatott a 15ös tutorcsoport többi tagjának, s leültetett. Igaz, hogy csak máshol volt hely, de nem bántam! Hosszú Gáborékhoz verődtem a hátralévő közel négy óra erejéig. S hogy mit csináltunk? Gyilkosoztunk! Bizonyára ti, ex-gólyák mind ismeritek ezt a játékot, de rám az újdonság erejével hatott, s rendíthetetlenül simogattuk-cincáltuk egymás fejét és fülét, annak függvényében, hogy épp' ki volt a felügyelő, illetve kik voltak a gyilkosok. Miután megérkeztünk és elözönlöttük a keszthe­ lyi vasútállomást, majd végigcibáltuk a kollégium felé a poggyászainkat, elmentünk megebédelni. (Be kell, hogy valljam, elbizonytalanodtam, ne­ vezhetem-e azt a két pár virslit ebédnek...) Utána tutorfoglalkozást tartozzunk, mialatt még jobban megismerkedtünk egymással, s memori­ záltuk a neveket: Júlia, ajapán jégtáncosnő, Dóri, a dán diplomata... Vicces volt, ahogy az elején pusztán már a feladat megértése is gondot oko­ hatodik oldal zott néhányunknak! Hogy mit csináltunk a nap hátralévő részében, arra már nem is emlékszem hirtelen... Habár, ha nem csal a memóriám, ek­ kor volt még előadás, ahol a Dékán Urék kö­ szöntöttek minket. Este meg természetesen buli! Ezt kár is kommentálni! Zene, kaja, pia, tánc, pia, pia, pia... Másnap meg másnaposság... De hát istenem! Erről szól a gólyatábor. Ezen az első éj­ szakán még próbálkoztam aludni, de hamar rájöt­ tem: abszolút felesleges! Vasárnap délelőtt bortú­ rán vettünk részt. Lehetne azt is mondani, hogy kutyaharapást szőrivel, de azért annyi mennyisé­ gűt itt nem lehetett inni. Érdekes volt az előadás a különféle borokról. Az elején még figyeltem is, aztán elkalandoztam. Valami olyasmi rémlik, hogy a nem színes szőlőből előállított borokat ré­ pával színezik, de erre ne alapozzon senki sem­ mit, lehet, hogy csak álmodtam... Majd utána a pincészet melletti kellemes vendéglőben ebédel­ tünk. Gulyásleves volt palacsintával. Szerintem egyikünk se hitte, hogy egy palacsintát is meg lehet rosszul csinálni. No, de sikerült! Sebaj, a gulyásos tányért annyiszor töltötték csurig, ahány­ szor csak óhajtottuk. Visszaérkezésünk után pe­ dig a vasárnapi szentmisét celebrálta Balázs atya. S hogy hol? Hát az ebédlőben. Biztos vagyok benne, hogy a többséget megnyerte közvetlen stílusával. Aztán pedig az akadályverseny követ­ kezett! Huh, az fantasztikus volt! Azt még nem is meséltem, hogy ehhez indulót kellett kreálni, és zászlót kellett rajzolni. Mégpedig annak az or­ szágnak a lobogóját, amelyet az ügyeskezű tuto­ rok húztak. Ránk Luxemburg esett. „Luxem­ burg a székhelyünk/ Borotvált a szőrzetünk...” Hirtelen csak ezek a sorok jutnak eszembe, de gondolhatjátok, hogy a többi is hasonlóan szelle­ mes volt! (Nem csoda, hogy nyertünk!) Szóval: mondták, hogy szorosan álljunk egy fara­ kás elé, egymáshoz is közel, mert fényképezni akarnak. Mi persze, hiszékeny gólyák totál elhit­ tük. Mindenki igazgatta a frizuráját, vigyorgott, mint a vadalma... Amikor... Zutty! Jéghideg víz­ zel zúdítottak nyakon minket. Nem tértünk ma­ gunkhoz! Majd röhögésben törtünk ki Aztán a vizezésnek még nem volt vége! Nagy-Britanniába kellett eljutnunk. A feladat: ha nincs se repülő, se hajó..., akkor mit tehet az ember?! Hát persze! Mi mást?! Beleveti magát a Balatonba, s úszik. Angliáig meg sem áll! De nem volt ám ilyen egy­ szerű a feladat! A szurkolást is pontozták. így mi mindnyájan beleugrottunk a hűsítő habokba. Nem véletlen’ a győzelem! Ezeken kívül ínycsik­ landó volt a borsos puding - a korábbi csapatok bezzeg fahéjjal nyalták -, a mandulaaromás Tescos kenyér... Ja, majdnem elfelejtettem! A mi to­ jásunk: Béla! Furcsán nézhetett ránk Keszthely lakossága, mikor ezt a férfinevet harsogtuk a vá­ rosi parkon keresztül sétálva. Habár ez még kutyafüle volt a Pázmány- és jogászindulóhoz képest, melynek kb. minden második szavát cen­ zúrázni lehetne. Azért odafigyeltünk ám: amikor egy kisgyerekes családot láttunk, akkor befogtuk a kereplőnket, s elcsendesedtünk... Azért néha így is furcsán néztek ránk! Visszaérve a szállá­ sunkra az éhes csorda finom vacsorával tömte meg a bendőjét, majd kezdődött a nem is hajna­ lig, hanem inkább másnap reggelig tartó tivor­ nya. Na, ekkor már meg sem próbáltam álomra hajtani a fejem. Inkább én is jót szórakoztam! Huh, hogy mekkorát táncoltunk! Igaz, a zene olykor hagyott maga után egy kis kivetnivalót. Nem is igazán értettem, hogy mi volt az oka, hogy olyan hajnali öt környékén, mikor már a többség kidőlt, akkor adták le a népszerűbb szá­ mokat, addig meg bármennyire is könyörög­ tünk, nem engedtek. A hét első napjára már igencsak elfáradt kis csapatunk. Délelőtt tutor­ foglalkozás volt, majd ebéd után strand illetve hajókázás. Meg kell, hogy súgjam, másodmagammal elmentünk egy kicsit megnézni a „Balaton fővárosát". A bóklászásunk után igyekeztünk szálláshe­ lyünkre visszatérni, s kicsit pihenni, mert este már gólyaavatás volt! De nem durva, megalázó, hanem jókedélyű, vicces! Letettük a nagyesküt, miközben gólyaállásban egyensúlyoztunk. S ek­ kor volt az eredményhirdetés! Hát, majd ki­ ugrottunk a bőrünkből! Szerintem a tutorok is, mikor a színpadon álltak, s végignéztek a boldog, vidám gólyáikon, azt érezhették: hogy igen, meg­ érte a fáradozásuk. Majd megkezdődött a mulat­ ság! Őszintén szólva, ezt már nem bírtam végig, viszonylag korán kidőltem a sorból, s az álmok mezején vándoroltam. Másnap pedig már jöttünk haza. Fáradtan, élmé­ nyekkel gazdagodva gurult ki a vonatunk a keszthelyi állomásról. Mindnyájan a puha ágyikónkra vágytunk, de csöppet sem bántuk, hogy belevágtunk, s bár fáj a lábunk, a hátunk, s a vál­ lunk, de már váijuk, hogy újra találkozzunk! Hú, milyen kis rímfaragó lettem. Szóval csak azt akartam írni, hogy szuper volt, megismertük egymást, s tuti, hogy jövőre is - igaz, hogy már nem gólyaként -, de elmegyünk. Mikola Orsi .. .ahogy a Hallgatói Önkormányzat látta A Gólyatábor. A Gólyatábor Karunk hagyomá­ nyos rendezvényeinek egyike. A gólyák, az ifjú hallgatók számára meghatározó szervezett együttlét. E szervezett együttlét sok évre, a kép­ zés teljes idejére - és bizony tovább, azon túl is fontos emlék, közösségteremtő közösségi él­ mény Idén a szervezési munkálatok már tavasszal, a hallgatói önkormányzati tisztújítást követően megkezdődtek. A szervezők csapata folyamato­ san bővült. Nyár elején kész volt a pontos prog­ ram, amelyen mindössze pár pontban kellett később változtatni. Remélhetőleg tartalmas, és bízom benne, élvezetes programmal szolgáltunk, szolgálhattunk gólyáink, ifjú hallgatóink számá­ ra. Számotokra. Csapatunk nem tagozódott klikkekre. Hosszú évek után ismét, talán első ízben, a szervezők, a tutorok és (a nem feltétlenül a küldött) HÖKösök, egy szívvel, egy dobbanással dolgoztak áp­ rilis óta együtt, egymásért, a - tavasszal még nem ismert, még csupán leendő - gólyákért, ifjú hall­ gatóinkért, értetek. Egymást segítve minden helyzetben! Karunk dékánja, Schanda Balázs egy dolgot kért tőlünk az idei gólyatábor költségvetését illetően: ne kelljen kari/egyetemi forrást igénybe venni a lebonyolítás során. Az elvárást teljesítettük! A rendezvényt 19.000.- Ft. plusszal zártuk! A szervezők egy része már pénteken leutazott, hogy mindent előkészítsen számotokra. Az érke­ zésetek időpontjára, szombat koradélutánra már �Botos Katalin Politika és gazdaság A szocializmus éveiben minden egyetemista tanult politikai gazdaságtant. Ennek első számú tétele volt, hogy a politika - sűrített gazdaság. És ez igaz is volt. Mindenek előtt a politika meg­ határozta külgazdasági kapcsolatainkat, leszakí­ tott az integrálódó Európáról s új külgazdasági orientációt hozott létre. Külföldi partnereink kez­ detben csaknem kizárólag a szocialista országok lettek, komp -ország oda-vissza hajózott. A politi­ kai hatalom közvetlenül beavatkozott a gazdasági életbe, megmondta, ki mit termeljen, mennyiért, s kinek mi jár a megtermelt javakból. Egyszóval, közvetlenül helyettesítette a piacot, a gazdaság működési mechanizmusát. Nem csupán meghatá­ rozta a fő irányvonalakat, de egyenesen egybeolvadt vele. Ha kellett, az erőszakszervezeteket is mozgó­ sította: padlás-lesöprés, koncepciós gazdasági pe­ rek, véres ítéletek. Nem ismert tréfát a gulyáskommunizmus sem. Hiába, hogy némiképp módosították a terv-utasításos rendszert. Kis magyar pénzelmélet-történet című munkámban bemutattam, hogy még a tudo­ mányos kutatás szintjén se tűrt meg a fővonaltól eltérő nézeteket. Öngyilkosságba hajszolt embere- „Isten megadja az egyháznak, hogy az emberiség készségesebb legyen az evangéliumi mag befogadá­ sára. Úgy vélem, itt az ideje, minden egyházi erőt be kell vetni az emberiség új evangelizálására és a missziók segítésére. Egyetlen Krisztushívő, az Egy­ ház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a legfőbb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk minden népnek!’ (Redemptoris Missio 3.) Budapestre érkezett az Európa négy nagyvárosát már megjárt városmisszió. Fővárosunkat elbontotta a „Nézz fel!” felszólítással ellátott, illetve a sötét­ kék hátterű tizenkét csillaggal körülvett templo­ mot ábrázoló plakát. De honnan is ered a város­ misszió, és mit akar üzenni nekünk az Egyház? II. János Pál pápa meghirdette Európa újraevangelizálásának feladatát: „Emlékezzünk meg az Egyház számos gyermekéről, akik Európa történe­ te folyamán a családi, hivatásbeli és társadalmi élet rejtettségében éltek nagylelkű és hiteles, szent éle­ tet. Az »öreg« kontinensen is széles társadalmi és kulturális rétegek vannak, melyekben a szó szoros értelmében vett pogányokhoz szóló missziót kell teljesíteni” (II. János Pál pápa: Ecclesia in Európa). A nem hívők körében is mindig nagy szeretetet ébresztő pápa szavai a városmisszió által életre kel­ tett nagy ívű összefogásban látszanak beteljesedni. A direkt evangelizációval foglalkozó Emmánuel Közösség buzdítására négy európai nagyváros fő­ pásztorának - Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel közreműködésével született meg a városmissziók (ICNE) terve, amelyhez ötödikként csatlakozott Erdő Péter bíboros. nyolcadik oldal két, vagy egyenesen likvidálta az ellenkező nézete­ ket vallókat. Ács Lajos a hatvanas évek éléjén kiugrott a PM harmadik emeletéről, mert nevetsé­ gessé vált „kapitalista” kamat-teóriájával. Ausch Sándort 1971-ben Paksnál fogták ki a Dunából, mert a KGST- mechanizmusát nem hatékonynak nevezte, és valuta-konvertibilitást javasolt bevezet­ ni. Nem csoda, hogy a jóindulatú Hetényi István OT -elnökhelyettes nem engedte hasonló követ­ keztetésekben gazdag kandidátusi értekezésemet 1972-ben nyilvánosságra hozni, s titkosították azt. A helsinki folyamat szellemében kissé enyhébb szelek fújdogáltak, így megjelentek mégis a KGST trf-rubel rendszerét bíráló írásaim, de Andropov elvtárs budapesti látogatásakor a 80-as évek elején újfent letiltottak a közlésről. Állítólag személyesen közölte a veszélyes bírálók neveit a Központi Bi­ zottság gazdasági titkárával. S mivel az idő tájt ful­ ladt bele a Balaton fél méteres vizébe a pártüdülő strandján egy este Andropov tolmácsa, aki Ká­ dárral való találkozásain közvetített 1956-ban, nem is kísérletezhettem a trf-rubel rendszerről cikk­ írással addig, amíg az említett első titkárrá avan­ zsáló GPU vezető is el nem távozott az élők sorá­ ból. A KGST energia-politikáját bíráló munkám meg végképp tiltó listára került. A nyolcvanas évek végén felgyorsultak az esemé­ nyek. Beléptünk az IMF-be, valóban a szovjetek jóváhagyása nélkül. A lépés „bátor” megtételére az ösztönzött, hogy az ország a teljes fizetésképtelen­ ség határán állt. Reformokat kezdeményezett a politika, de a lényeges fordulatra, a tulajdonviszo­ nyok, és a devizagazdálkodás megváltoztatására csak 1990 után kerül sor. A rendszerváltozás után a kapitalizmus (újra)építése kezdődött el. Ahogy annak idején a politika „intézkedett” az ál­ lamosításokról, most is a politika határozta meg az „államtalanítás”, azaz a privatizálás menetrendjét. A választott módszer eredményeképpen - s a sú­ lyos, megörökölt adósságteher miatt, melyet kifi­ zettünk e bevételekből -, nemjött létre középosztályi társadalom. A jövedelem-differenciák megnöve­ kedtek, a tulajdon zöme külföldi kézbe került. Ha korábban a külkereskedelmen keresztül vol­ tunk előbb német, majd szovjet gyarmat, most közvetlenül a tulajdonviszonyok alapján lett az or­ szág a multinacionális tőke gazdasági terepe. Gaz­ dasági szuverenitásunk ezáltal erősen korlátozott, s a maradék „szabad” területeken pedig rendkívül igen erős a gazdaságnak az államtól való kölcsönös függése. A kisvállalkozások nagyrészt a közszférá­ tól függenek, önkormányzati intézményeknek, köz­ vetve tehát politikai megrendelőknek dolgoznak. A nagy cégek lobbiereje pedig erőteljesen megnyil­ vánul a központi gazdasági döntésekben, különö­ sen, ha azok képviseletét egy párt politikai prog­ ramjának részévé teszi. A privát gazdaság behatol a korábban a közszféra által ellátott területekre. A hatalom gyakran nem tudja, vagy nem is akaija szabályozó erejét érvényesíteni e magántörekvé­ sekkel szemben. A gazdaság - sűrített politika lett. Élesen elválik a gazdasági racionalitás és a társadal­ mi felelősség, az utóbbi az állam nyakán marad. Ami önmagában természetes is lenne, de kellő for­ rás híján az állam ezt a gyeplőt is a lovak közé dobja, az öngondoskodás jelszavával. Csakhogy amíg Eu­ rópa boldogabbik fele ez öngondoskodáshoz azért rendelkezik valamelyes vagyonnal, megtakarítá­ sokkal, a magyar társadalom és gazdaság az ala­ csony jövedelem-szintek, az elmaradt középosz­ tály-képzés miatt erre gyakorlatilag nem lesz képes. Városmisszió Budapesten A nagyvárosok missziójának időszerűségéről nyi­ latkoztak 2000 októberében „az alapító atyák”, vagyis Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel bíboros érsekei: „A városi élet kedvezni látszik az elpogányosodás egyre szélesedő folyamatának. Ugyan­ akkor tanúi lehetünk a kultúránk alapját jelentő kereszténység iránti nagyobb érdeklődésnek is. A di­ rekt evangelizáció területén több mint két évtizede dolgozók egybehangzó híradásai szerint valódi vál­ tozás tanúi lehetünk az utóbbi néhány évben. A kö­ zelmúlt missziós kezdeményezéseinek tapasztala­ tai megmutatják, hogy Európa nagyvárosaiban a korábbinál nagyobb nyíltsággal és egyre sürgetőb­ ben jelenik meg az élet értelmének és Istennek a keresése. Korunk az Evangélium hirdetéséért ki­ ált!” (Marik József - Kunszabó Zoltán: Nagyváro­ sok missziója, Vigília, 2007/2). A cél tehát egyértel­ mű: a megújuló kereszténység éppen a nagyváros sajátos körülményei között találja meg új bázisát. Az Egyház minden országban más és más mottó­ val köszöntötte a nagyvárosok lakóit. 2003-ban Bécsben a „Nyissátok ki az ajtókat Krisztusnak!” felkiáltással kezdődött az ünnepi hét. 2004 őszén Párizsban közösen keresték a választ a kérdésre: „Ki mutatja meg nekünk a boldogságot?”. 2005 őszén Lisszabonban újra meghirdették az Egyház legnagyobb titkát, hogy „Krisztus él”. 2006 őszén Brüsszel egyszerűen azt mondta, hogy „Gyertek, nézzétek meg!”. Budapesten pedig a kisbabás pla­ kátról jól ismert, „Reményt és jövőt adok nektek” ígérettel vette kezdetét a 2007. szeptember 16-22. között megtartandó városmisszió. A városmisszió minden helyszínen azonos építő­ elemekből áll: 1. Nemzetközi kongresszus mintegy 1000-1200 többségében külföldről érkezett résztve­ vővel. Itt többnyire előadásokra, tanúságtételekre kerül sor, illetve szentmiséken, szellemi műhelyek munkájában vehetnek részt a küldöttek. 2. A plé­ bániák missziós programjai: számszerűen a legtöbb programot a plébániák nyújtják a plébániákhoz közel eső utcákon és tereken. 3. Központilag szer­ vezett missziós helyszínek: a főváros forgalmas pontjaira koncentráló program, főleg bevásárló­ központokban, pályaudvarokon, kültéri színpado­ kon. 4. Mindenkinek szóló programok: a missziós hét kezdő és záróeseményei, amelyre az egész vá­ ros és minden külföldi meghívott is hivatalos. A városmisszió programjai lapzártánk után kez­ dődtek meg, így élményeinkről és tapasztalataink­ ról a következő számban tudunk beszámolni. Sáhó Eszter Reményt sjövőt adok nektek! Városmisszió - Budapest 2007. szeptember 16-22. �Jogösszehasonlítás á la Lausanne Magyarok a lausanne-i kaszinó előtt Történetünk valamikor májusban kezdődik, Pé­ teri Zoltán professzor úr irodájában, amint rendkívül szívélyesen ellátja jelentkezési ívein­ ket az ajánlási záradékával, felvételi esélyeinket növelendő. Sok éve már, hogy hirdeti a Nemzet­ közi Jogösszehasonlító Akadémián való rész­ vétel lehetőségét hallgatóinak a „Jogcsaládok” szemináriumon és a Jogösszehasonlító TDK al­ kalmain. így hát többen, akik már végigjártuk az összes kurzust (ami nem feltétel, viszont je­ lentős könnyebbség), végzős harmadévesekként belevághattunk, merthogy a sikeres jelentkezés­ hez befejezett harmadik év szükségeltetik. Jelentkezésünk hőn óhajtott célja kijutni az Akadémia nyári „szessziójára”, lehetőleg ösztön­ díjjal, merthogy a tandíj (és a helyszínül szolgá­ ló Lausanne-ra, illetve a svájci árszínvonalra te­ kintettel a szállás, élelem és minden más is) amúgy megfizethetetlen lenne. Étkezést és zsebpénzt így nem is, „csupán” lakóhelyet és ingyenes oktatást biztosítottak az ösztöndíja­ soknak (ki a kicsit nem becsüli...). Magát az Akadémiát legegyszerűbben a strasbourgi anya­ intézmény, a Faculté Internationale de Droit Comparé oktatási és képzésbeli küldetésének megtestesítőjeként aposztrofálhatnánk, amely lehetőséget nyújt joghallgatók és diplomások számára a jogösszehasonlítás (avagy: összeha­ sonlított jog) tudományában történő elmélyü­ lésre, három szemeszter erejéig. A „szemeszter” vagy „ciklus” megnevezés egyébként háromhe­ tes, ill. a legutolsó kurzus esetében kéthetes idő­ szakot jelent. Az első ciklus angol és francia, a továbbiak sajnos kizárólag francia nyelven hoz­ záférhetők. Azelőtt volt német nyelvű kurzus is, sőt, mindhárom „européer” nyelven végig volt oktatás, ám Constantincsco Dékán Úr eze­ ket megszüntette, sajátosan soviniszta módját adva ezzel a francia nyelv tanulására való ösz­ tönzésnek. C’es la vie? A sikeres felvételi után kezdődő lausanne-i tar­ tózkodásunk egy, július-augusztuson átívelő, szűk hónapnyi időtartamot ölelt fel. A tanítás július 30-tól augusztus 18-ig tartott, vagyis há­ rom héten keresztül. Minden héten három tárgy, három tanár (átfedések voltak, persze), há­ rom vizsga, szóbelik és írásbelik, az egyes okta­ tók preferenciájának megfelelően. Mondhatom, az Akadémia változatos összetételű tanári kart és hallgatóságot vonzott, igazi „nemzetközi tár­ saság” gyűlt össze. Olasz, román, belga, francia, bolgár, iráni, német, stb. reménybeli és remény­ telen jogászok sora, és nagyszámú magyar, meglehet, hogy Péteri professzorunk hatására. Tréfásan meg is jegyezte, hogy „indítványozni kellene a magyar nyelvű oktatás bevezetését, hiszen egy ilyen könnyű nyelv, mint a magyar, hetek alatt könnyűszerrel elsajátítható”. Tanáraink palettája a hallgatókéhoz hasonlóan színes, műveltségük európai színvonalú volt. Az angol csoport tanárainak nemzeti megoszlá­ sa: amerikai és ír professzorinák, két német, egy belga, görög-angol, pakisztáni-svájci, végül egy olasz prof. Az iszlám jogot, mint elvárható, a palesztin gyökerekkel rendelkező Sami Aldeeb tartotta, de pl. a kínai jogot a német, míg a be­ vezetést és az angol tulajdonjogot a görög-an­ gol Banakas adta elő. A metodológiát az ír hölgy adta elő, igencsak helyénvaló módon, hisá ő a Svájci Jogösszehasonlító Intézet igazgatója is egyben, tehát a gyakorlati összehasonlításhoz is konyít. Az amerikai hölggyel együtt ők voltak a „native English speakers”, igyekeztünk tehát tő­ lük elsajátítani a „lav^ kiejtésének művészetét, mérsékelt sikerrel. Legjobb tanárunk talán a bel­ ga Herboots professzor volt, aki nem kis átélés­ sel magyarázta a „trust” intézményét (common law), igazi egyszemélyes színházat rendezve emeritus létére! Korábbi évfolyamok szerint ő a „buktatóember”, többen is elvéreztek rajta előt­ tünk (többi tanárunk kevésbé volt szigorú). Minthogy eredményeink még nem érkeztek meg, csak reménykedhetünk a sikerben. A magyar hallgatók angol nyelvtudásuk és tu­ dásanyaguk tekintetében a többi nemzet hallga­ tóitól nem maradtak el, szokott „Hongroise” kiejtésükkel remekül elboldogultak. Ha meg­ gondolom, e téren az olaszok bizonyultak a leg­ gyengébbnek. Vicces kiejtésük (minden szó végét megnyomják egy ,,e”-vel), bolognai tan­ rendszerük (negyedik évüket kezdik, s mind­ máig nem találkoztak római joggal) valamint puskázásra való hajlamuk - a románokkal kar­ öltve - némileg rontotta értékelésüket. Vicces volt, hogy éppen az olasz professzorunk ültette őket széjjel az egyik vizsgánk előtt, de csakis őket! Nyilván tudja, milyenek az övéi... Hétfőtől-csütörtökig tehát oktatás, pénteken­ ként vizsga volt. Az érdemi felkészülés szerda­ csütörtök esténként (éjszakánként) zajlott, mi­ után suliból hazaslattyogtunk a gondozott tóparton, avagy ha esett, felkapaszkodtunk a trolira. Hétvégéink szabadon teltek, kinek strandon napozgatva (a tó hűvös és kristály­ tiszta), kinek a városban (látnivaló volt elég). Adott esetben elhajóztunk a festői Montreaux meghódítására, ki-ki Vévey-be is, egyesek pedig vasparipán vették be Genf kapuit. Aki most utána számol, és a heti négy tanítási napot szembeállítja a három tantárggyal, rá­ jöhet, hogy ennyi idő alatt nemigen lehetett esé­ lyünk a tudomány legmélyére hatolni, hanem épp’ hogy csak szakíthattunk ama bizonyos fá­ ról. Nekünk, szerencsénkre, akiknek Péteri professzor úr már jóval alaposabban előadta az anyagot, s nem is csak tárgyanként 5 órában, többnyire ismétlésszámba ment a dolog, egy csi­ pet idegen nyelvi kihívással fűszerezve. Az ola­ szok, románok már kissé szkeptikusakban álltak a dologhoz, de ha valamelyikük meg is bukik, azt a gyakori bulizásnak köszönhetik majd, hiszen ismétlem: a tanárok emberségesek. Miért volt érdemes részt venni? Nos, ha kiderül, hogy megfeleltünk a vizsgákon, a „csertifikát” mindenképpen jól mutat majd az önéletrajzban. Az említetteken kívül kiemelendő még a látó­ körszélesítés momentuma, ami tiszta haszon. Például eleddig csak a jogegységesítés (unification du droit) távoli, fennkölt célja lebegett a szemünk előtt, mint a jogösszehasonlítás alkal­ mazott területe. Gyakorlatias „angol” oktatóink viszont „a jog kufárairól” (merchants of law) beszéltek, akik pl. a nemzetközi magánjog terü­ letén aratnak bőséggel. Kevéssé hangzik fennkölten, nemde? Amiért végül is Lausanne telitalálat volt, az a tény, hogy amit a padban ülve tanultunk, annak az utcákon a saját szemünkkel láttuk a megva­ lósulását, és ezzel alig túloztam. Többnyelvű társadalom, nyitott gondolkodásmód, jólét, ész­ szerű megoldások. (Bővebben írok erről: w™ ahonap.hu, megjelenik októberben.) Hasonló bonuszként aposztrofálhatjuk a svájci­ ak nemzeti (!) jogösszehasonlító intézetét. Égy Józsefváros-méretű egyetemi campus (Lausanne-Dorigny) közepén található, amely terü­ let lenyúlik egészen a Genfi-tó partjáig. Pár lé­ pésre található az UNIL egyetem jogi fakultása, szintén egy nagyobbacska könyvtárral. Nem mellékes, hogy e két intézmény biztosította, ké­ pes volt biztosítani a szesszió rendezésének tár­ gyi feltételeit. Az Intézetben a legújítóbb, legfejlettebb jogi megoldások átvétele végett folyamatosan vizs­ gálják a különböző jogrendszereket, s kapnak erre megrendeléseket a svájci kormányzattól (szövegtervezetek, vélemények, elaborátumok kidolgozása stb.). Mindezt az alkalmazott jogi munkát látni, azt hiszem, sokunk számára fel­ ért egy revelációval, új irányt szabván ambíció­ inknak. Amint a Péteri professzor úr is meg­ állapította: „Itt mások a lehetőségek. Nekünk, magyaroknak kemény munkával és szorgalom­ mal kell ellensúlyoznunk a nyugatiak jobb anyagi feltételeit.” Miután mind épségben fogtunk partot idehaza, így minden jó, ha a vége jó. Ha végre egyszer megtanulok franciául, bízvást jelentkezem majd a második évfolyamra is, mert - ahogyan ír tanárnőnk a beavatottak huncut mosolyával az arcán kinyilvánította: „Comparative law is always fun!” - Mindig móka... TarrÁdám kilencedik oldal �Győztes Pázmányos jogászok Diadal a miskolci EU Vándorkupán A Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi ka­ ra 2007. május 10-11-én rendezte meg az Euró­ pán Law Moot Court Competition mintájára a III. Miskolci EU Vándorkupa Európa-Jogi Perbeszédversenyt. A rendezvényen a csapatok - jo­ gászhallgatók és már végzett jogászok kü-lön ka­ tegóriákban - írásbeli beadványok készítésével és annak szóbeli ismertetésével mérhették össze a közösségi jogi tudásukat. Jogi karunk a posztgraduális „fiatal jogászok” szekcióban képviseltette magát a versenyen. A csapat tagjai Schmidt Richárd (csapatkapitány, ügyvédjelölt), Hegedűs Levente (köztisztviselő) és Pasqualetti Gergő (köztisztviselő) korábban karunkon végeztek, jelenleg a Deák Ferenc To­ vábbképző Intézet angol nyelvű EU szakjogász­ képzés posztgraduális hallgatói. A versenyről a beadványok leadási határideje előtt 10 nappal olvastak a Pesti Ügyvéd című havi lap­ ban. Á versenykiírásban egy fiktív jogeset szere­ pelt, melyhez beadványokat kellett készíteni alpe­ resi és felperesi oldalról egyaránt. Ezek terjedelme nem haladhatta meg a 15-15 gépelt oldalt. A fiktív jogesethez hasonló, precedens ügyeket kerestek, s azokat felhasználva sikeres beadványt készítettek, hiszen bekerültek a miskolci döntőbe. A döntő május 11-én délután volt a posztgraduá­ lis szekció számára. A perbeszédverseny olyan volt, mint egy bírósági tárgyalás. A csapatok egy­ más ellen érveltek előbb alperesként, majd felpe­ resként. Mindkét alkalommal először ismertetni kellett a jogesetet 10 percben, utána pedig 5-5 percben kellett reagálni az ellenfél hivatkozásaira és érveire, valamint a bíróság kérdéseire. A háromtagú bíróság (egyben zsűri) értékelte a csapatokat, mind az írásbeli teljesítményt, mind pedig a szóbelit (külön írásbeli zsűri - az ELMCvel ellentétben - nincsen). A zsűrit Somssich Ré­ ka (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium), Maczonkai Mihály (PTE, dékánhelyettes, docens) és Angyal Zoltán, (ME Európajogi és Nemzetkö­ zi Magánjogi Tanszék, adjunktus) alkotta. A bírák több szempontot vettek figyelembe az értékelésben. Először is azt, hogy a kiírásban sze­ replő kritériumoknak megfelelően, közösségi jo­ gi alapon közelítették-e meg a versenyzők a kér­ déseket. Ezen kívül azt, hogy az ötéves és a posztgraduális tanulmányok elméleti rendszerét hogyan voltak képesek átültetni a gyakorlatba, mert ez a megmérettetés elsősorban gyakorlat­ orientált volt. A legfontosabb pedig, talán az volt, hogy mennyire tudtak speciálisan EU-s jogi gondolkodást alkalmazni az érvelések és hivatko­ zások terén. A győztes csapat tagjainak véleménye szerint az volt a mindent eldöntő a pontozásban, hogy egyedi ötletekkel próbáltak előrukkolni és mindig sikerült, szinte azonnal reagálni a zsűri vagy az ellenfelek kérdéseire és támadásaira, persze he­ lyesen. Elmondták, hogy voltak olyan csapatok is, akik felolvasták a jogeset ismertetését, vagy a jogszabályi hivatkozást keresgették hosszú perce­ kig, ami ugye nem befolyásolta pozitívan sorsuk alakulását. Ricsi, Levente és Gergő azonban hiányolták azt, hogy a Pázmányon tanuló joghallgatók nem érte­ sültek a megmérettetésről, ezáltal nem is indultak a versenyen. Mindenkinek ajánlják ezt a jövőben, mert itt kipróbálhatják, mennyire talpraesettek, mennyire jó a kommunikációs képességük, és nem utolsó sorban érezhetnék, hogy milyen egy hivatalos tárgyalás résztvevőjeként helytállni. Azt még elárulom, hogy győzteseink nem érik be ennyivel! A következő megmérettetésüket már nem hazai környezetben, hanem a European Law Moot Court Competition versenyen képze­ lik el, melynek döntője Luxemburgban lesz. Kun Gellert Ügyvédi történetek 1. rész Vádemelés a temetkezési vállalkozó ellen Ügyvédnek lenni mindig is érdekes dolog volt. Olyan esetekkel lehet találkozni, amelyek egy hétköznapi ember számára már-már elképzelhe­ tetlenek. Bérces László, a Polgári Eljárásjogi Tan­ szék mestertanára úgy gondolja, hogy egy-egy büntető- vagy polgári jogi törvénynek a megér­ tetését nagyban segíti, ha az elmélet párosul a gyakorlattal is. Az ügyvédi történetek sorozat­ ban Bérces tanár úr különböző, érdekesebb ügy­ védi eseteiről lesz szó. Az első részben egy temet­ kezési vállalkozó elleni vádemelés körülményeit újuk le. Egy vidéken élő házaspár Budapestre szeretett volna költözni, és úgy gondolták, hogy a község­ ben eltemetett őseiket exhumáltatni szeretnék, és a fővárosban temetnék őket újra, mert idős ko­ ruk miatt a vidéken lévő sírhoz már nem tudtak volna kijárni. Ennek érdekében megkeresték a helyi plébánost, hogy kitől lehet engedélyt kérni, és miként lehet elvégeztetni az exhumálást. A plébános közölte a házaspárral, hogy a helyi te­ metkezési vállalkozónak van erre jogosultsága, akit később felkerestek, és az el is vállalta a mun­ kát. A megrendelésnek eleget téve a segédmun­ kásával elvégezte a munkát, a megrendelők a maradványokat Budapestre szállították, és újra­ temették. A temetkezési vállalkozó és segédje elkezdte viszszatemetni a kiásott, üresen hagyott gödröt, azonban ahogy elkezdték a munkát, rövid időn belül hatalmas vihar tört ki, így az egyébként tizedik oldal agyagos talaj miatt nem tudták visszatemetni a gödröt. A balesetveszély elhárítása érdekében a kiásott gödör négy sarkára faoszlopokat vertek le, azokat két helyen dróttal körbekerítették, melyekre figyelemfelhívó műanyag szalagokat helyeztek. Sajnálatos módon még aznap éjjel is­ meretlen tettesek jogtalanul eltulajdonították a temető kovácsoltvas kapuját és a temetkezési vállalkozó által levert négy faoszlopot is. Másnap ezt tapasztalva, a vállalkozó újabb négy oszlopot vert le, amit következő éjjel ismét eltulajdo­ nítottak. Ezt követő napra esett Mindenszentek ünnepe, és a temetkezési vállalkozó egyéb elfoglaltságai miatt a második eltulajdonítást követő napon az oszlopokat már nem verte le, és nem kerítette körbe a kiásott sírhelyet. Az este folyamán a szomszédos sírhelyhez egy édesanya érkezett 16 éves fiával a kegyeletét leróni. A fiú, miközben nagyszülei sújának keresztjénél a gyertyát akarta meggyújtani, véletlenül belecsúszott a kiásott gö­ dörbe, ahonnan kijönni azonban már nem tu­ dott, mert éles fájdalmat érzett a lábában. Édes­ anyja a temetőben lévő szemtanúk segítségét kérte fia kihúzásához, aki ezt követően nem tu­ dott ráállni a lábára. Ezután kihívták a körzeti or­ vost, aki gyermeket megvizsgálva úgy döntött, hogy mentővel be kell szállítani a közeE városi kórházba. Miután ez megtörtént, a gyermek tér­ dén röntgenvizsgálatot végeztek, mely szalagsza­ kadást nem mutatott ki. Ezt követően az orvo­ sok azt tanácsolták az édesanyának, hogy vigye haza gyermekét, és abban az esetben, ha a pana­ szok nem szűnnek meg, akkor hozza vissza a kórházba. Pár nap elteltével a panaszok nem szűntek meg, így a gyerek visszakerült a kórházba, ahol a második röntgenvizsgálat már kimutatta a térdszalag-szakadást, és így elrendelték az azonnali műtétet. Az elvégzést követően 8-10 nappal az édesanya ment gyermekéért a kórházba, hogy hazavigye. A gyerek felkelt az ágyból, majd 2-3 lépés megtétele után összeesett és meghalt. A halál oka tüdőembólia volt. A műtét során va­ lószínűsíthetően vérrög keletkezett, ami a felke­ lést követően megindult, és ez okozhatta a halált. A temetkezési vállalkozó ellen foglalkozás köré­ ben elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt indult eljárás, melyben a védelemnek az eljárás során firtatnia kellett azt, hogy esetlegesen nem történt-e orvosi műhiba, megtörtént-e a megfe­ lelő vérhígító beadása, ugyanis annak hiányában a halálnak ez is lehetett volna közvetlen kiváltó oka, illetve a védelemnek rá kellett mutatnia arra is, hogy a temetkezési vállalkozó foglalkozása szabályainak esetleges megsértése nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett halállal. Végül ez utóbbi vélekedést a bíróság elfogadta, és meg­ állapította, hogy a halálos eredmény bekövet­ keztében gondatlanság nem terheli a vállalkozót. Magyar Attila �HÍVŐ SZÓ Szent Imre herceg ezeréves jubileuma Példaképekre minden korban, mindenhol és min­ denkinek szüksége van, volt és minden bizonnyal lesz is mindig. Olyan embereket keresünk, akikre valamilyen okból felnézhetünk, akiket követhe­ tünk, mert valamilyen szempontból jobbnak tartjuk őket, mint saját magunkat. Sportolókat, színészeket, államférfiakat dicsőítünk, egyfajta hi­ ánypótlásként. Napjaink fokozódó sztárkultusza mellett a valódi értékeket keresők egyre erősebben vágynak igazi életpéldákra. Többek között ennek köszönhető például Teréz Anya vagy II. János Pál pápa személye iránti hatalmas érdeklődés. Igaz, so­ kan csak haláluk után Jöttek rá”, hogy mennyire értékes emberek voltak. Mások pedig meglovagol­ ták a divat hullámait, és pénzt kerestek az értéke­ ket keresőkőn. Ahogy az mindig is lenni szokott. Bár szerencsére az XX-XXI. században is nagyon sok szép erkölcsi példát adó emberi életet találunk (közeli példa erre az egy éve boldoggá avatott Salkaházi Sára), érdemes néha messzebbre visszanyúl­ ni, és kutakodni a történelem kifogyhatatlan kin­ csestárában is. Nem elfeledve persze, hogy a hoszszú évszázadok alatt könnyedén megszépülhetnek a dolgok. Mi, magyarok is számos nagy egyéniség­ gel járultunk hozzá a világ jobbá tételéhez. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Az országunkat a Szűzanya oltalmába ajánló, a keresztény magyar államot megteremtő Szent István, illetve az erős­ kezű Szent László királyok csak a legnevesebbek a magyar szentek között. Azonban most nem róluk emlékezünk meg, hanem születésének ezredik év­ fordulója alkalmából a fiatalon elhunyt Szent Imre hercegről. Imre herceg Szent Istvánnak, az első magyar ki­ rálynak és feleségének, Boldog Gizellának a gyer­ meke volt. Nem az egyetlen gyermeke, de testvérei még fiatalabb korukban meghaltak. Hogy Imre melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Ne­ vét minden bizonnyal anyai nagybátyja, II. Henrik német-római császár után kapta. Életéről csak krónikák és legendák alapján vannak csak infor­ mációk. Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök. A későbbi szent püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, és elvé­ geztette vele a kor legmagasabb szintű iskolai fo­ kozatait. A tudományok mellett a rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt éves korától atyja mellett nevel­ kedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, fi­ nom, nem e világból való alaknak rajzolták. „Pedig - íija joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiesség­ nek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának ne­ velte. A hősi magyar hagyományban nevelte. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent-család él, és szenteli meg az ural­ kodás német hagyományait” Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végző­ dött. Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka, békét aján­ lott a császárnak. István trónutódlási terveit a fiatal herceg tragikus halála hiúsította meg. Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án be­ lehalt sérüléseibe. Halálának pontos helye sem is­ mert, valószínűleg a bihari Igfon-erdő. Szentté avatása után itt épült fel a XI-XII. század forduló­ ján a Szent Imre apátság épülete, mivel középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén mo­ nostort építettek. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pá­ pa I. István királlyal és Gellért püspökkel együtt avatta szentté 1083. november 4-én. Ünnepe: no­ vember 5. Teleki Levente Isten éltessen Deim Pali bácsi! Kiállítás-beszámoló Aki a nyári bulizások után ki van éhezve a kultú­ rára, akinek megfáradt a szeme a sok mozifilmtől, vagy csak egyszerűen van egy felesleges fél órája, látogasson el az V kerületi Aulich utcába, ahol a Hamilton Aulich Art Galéria rendezett kiállítást Deim Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas festőmű­ vész képeiből. Deim Pál 75 éves lett idén, s a kiállítás igyekszik is bemutatni a több mint negyven éves életpálya vissza-visszatérő motívumait. Á tavalyi, Emst Mú­ zeumban rendezett gyűjteményes kiállítására most teszi fel a koronát a festő, számos idén alkotott ké­ pet vehetünk szemügyre. Világában geometrikus teret épít fel, amit vonalak, szálkák, kapszulák („Deim-nudlik) áramlása jár át. Ebben a közegben jelenik meg a bábu formájú ember magányosan és egyben a szubjektum zárványaként, vagy éppen az uralkodás nem éppen szcmlesütött kacsintásával, olykor párosán vagy társaival. Deim maga is bá­ buknak nevezi alakjait, melyeket megformálva a végletekig leegyszerűsítette az ember bonyolult biológiai és szellemi struktúráját. Az ember tiszta, általános érvényű vizuális jelekké, képletekké vált, amely ábrázolásban elhagyható a lényegtelen, és jobban észrevehető a lényeges. Formailag legköze­ lebbi rokonaik a kuglibábuk és a tájékoztató táblák nemzetközi szimbólumjelei. Ezek a bábuk (miként mi, mindannyian) élnek, szeretnek, elválnak, meg­ halnak, lelkűk elhagyja testüket. Minden cselek­ vésnek transzcendens vetülete van. Különös nyel­ ven szólnak a képek, szimbolikusak, túlvilágiak. Ars poeticája a végtelent, az egészet kereső művé­ szé. Ahogy ő fogalmaz: „Engem az érdekel, ami az egésszel összefügg. Azzal a végtelennel, amit csak sejtünk, de nem tudjuk, hogy mi az. Végered­ ményben az ember minden tevékenységét - leg­ alábbis a vallás, a hit dolgában - mindig ehhez pró­ bálta kapcsolni. Valahogy belehelyezni a nagy áramkörbe, igazolandó, hogy nemcsak egy por­ szem, hanem igenis van örökléte, van értelme itt a Földön annak a 60 vagy 70 évnek. Minden eddigi kultúra arra épült fel, hogy ezt megörökítse, hogy ennek emléket állítson. S hogy az embert átsegítse egy-egy műalkotással, vagy lenyűgöző objektum­ mal a földi élet nehézségein, hogy érezze mindig ezt a transzcendens kapcsolatot azzal a valamivel, amit elneveztek Istennek, végtelennek!’. Deim művészetének egyik központi fogalma, mint az igaz művészet origója, a szintézisre való törekvés. A hagyományhoz fűződő viszonya, ha­ sonlóan példakép mestereihez, Barcsayhoz, Vajdá­ hoz, rendkívül erős. Hisz a provincia erejében, szentendrei művészként vallja, hogy mindenki más körülmények között nő fel, s ezen az ablakon ke­ resztül látja minden ember olyannak a világot, amilyennek látja. így lehet felismerni képein a szentendrei templomokat, a kolostor-képeket, a szentendrei mesterek hatásait. Ezen a kiállításon is láthatunk képeket a Golgota-sorozatból, a Csend­ képekből, a Tantrikus képekből. Korábbi alkotása­ iból merítve visszatér korábbi témáihoz, hozzá rak, elvesz belőlük, visszatekint, összegez. De a felépí­ tett világában már nem a csend, a rend uralkodik, hanem a kiáltás és a deformáció. Deim 75 évesen a teljes, valljuk meg őszintén, deformációba hajló vi­ lágunkat jeleníti meg, a bábu lassan megtörik, el­ veszik kétarcú, csalfa világunkban. Jajkiáltása ne­ künk szól: az Éghez kiált, de minket figyelmeztet. Figyelmeztet időnk véges voltára, bűne-inkre, elveszettségünkre, arra, hogy az igazi halál ott kez­ dődik, amikor már nem törekszünk a fény felé. Óriási kartonból és farostlemezből készült alkotá­ sai (A lélek elhagyja otthonát, Zizegő világegyetem kapuja) mind erre emlékeztetnek. Mi, emberek térben és időben korlátozott, szűk keretek közé szorított lények vagyunk, de képesek vagyunk ha­ tárainkat fokozatosan tágítani. Mindig lenniük kell körülöttünk kis ablakoknak, amelyeken ke­ resztül eljuthatnak hozzánk az érzékeinken túli vi­ lág fényei. S a festőnek úgy kell megalkotnia szűk építményét, hogy azon keresztül minél több fény hatolhasson be a végtelen sejtések birodalmából. A képek megértéséhez nem csak a szemed, a lel­ ked is nyisd ki! Aradszki Dea tizenegyedik oldal �Palio, avagy a lélek jutalma Egy civettina beszámolója Az Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően ed­ digi életem legboldogabb hét hónapját töltöt­ tem Sienában, abban a toszkán városkában, amelyben minden évben kétszer megren­ dezik a híres lovas versenyt, a Palio-t. Az útikönyves leírást félretéve a magam tapasz­ talatai és élményei alapján szeretnék egy kis ízelítőt adni abból, mi az a Palio, és miért is nevezik „a lélek futamá”-nak. Bevallom őszintén, Sienába érkezésem előtt sohasem hallottam e versenyről. Először ak­ kor „találkoztam” vele, amikor albérletet ta­ láltam a belvárosban, a Piazza dél Campo kö­ zelében. A „házinéni” kíváncsiskodó kérdé­ semre, amely arra irányult, hogy mik lehet­ nek azok a tompa puffanások, amelyeket a több száz éves ház falai között hallok, el­ mondta, hogy azok csak a dobosok, akik gyakorolnak a Palio-ra... Később részletesen elmesélte, mi is ez a egész cécó - dél-olasz lé­ vén őt kevésbé hozza lázba ez az őrület -, ám akkor még nem értettem belőle semmit. El­ mondta, sikerült azt a házat választanom, ahol a Civetta contrada (vagyis Bagoly kerü­ let) székhelye van, és mivel itt fogok lakni, én is civettina leszek. Nem késlekedett hozzá­ tenni, hogy épp ez az a kerület, amely a leg­ régebb óta, 28 éve nem nyert a versenyen... Na, gondoltam, ez jól kezdődik... Siena a városfalon belül 17 kerületre, úgyne­ vezett contradákra van osztva, s ezeket álla­ tokról nevezték el (pl. chiocciola (csiga), bruco (hernyó), isrtice (tarajos sül). A sienaiak ezekben contradákban születnek, keresztelkednek, házasodnak, élik a társadalmi-közös­ ségi életüket. Nem pusztán jópofa szokásról van szó, ez számukra az Elet. Mindezek után beláttam, én pusztán „tiszte­ letbeli civettina” lehetek, semmi több. Annál is inkább, mert azt tartják, ha nem ide szü­ letsz, az dönti el, melyikhez tartozol, hogy az első sienai éjszakádat hol töltőd. No mármost én ezt az Oca (liba) contrada területén lévő szállodában aludtam... (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy ők nyerték a júliusi fu­ tamot©). Téved az, aki azt gondolja, a Palio csupán egy folklorisztikus esemény, melyet a turisták ez­ reinek rendeznek évről évre. Maga a futam nem több mint másfél perc. A lovak mind­ össze három kört (közel 1000 m) futnak a híres Piazza dél Campo-n. Aki csupán erre az tizenkettedik oldal egy napra látogat a városba, egy felejthetetlen élménnyel lesz ugyan gazdagabb, de nem érzi át, nem érti meg mit is jelent a sienaiak szá­ mára a Pailio. Contrada-tagnak lenni hagyo­ mány. Nyakba kötni a nagyapától vagy nagy­ mamától örökölt, vagy kereszteléskor kapott címeres selyemsálat - olyan technikával, hogy hét hónap alatt sem sikerült megfejte­ nem a titkát -, melyet minden fontos alka­ lomkor, felvonuláskor viselnek, büszkeség. Minden héten más contrada szervez szabad­ téri, 100-200-300 fős közös vacsorát az ut­ cán, és nem számít, hogy ott általában embe­ rek közlekednének, sőt az sem, ha netán lejtős az az utca (ami nem túl ritka Sienában), ők kiteszik az asztalokat és a székeket, lezár­ ják az utca két végét, mert ott most össze­ gyűltek a contradaiolik (kerület-tagok), és vacsorázni akarnak. Dobolnak, zászlót for­ gatnak, énekelnek. Az étkezés végeztével már evőeszközzel csapkodják az asztalt és így éneklik himnuszukat, merthogy a contradaknak olyan is van, a dallam ugyanaz, csak a szöveg más és más. Egy-egy ilyen estén fel­ lobogózzák az adott városrészt, és falra sze­ relhető lámpákkal biztosítják a világítást. Július 2. és augusztus 16. Az év minden pilla­ natában, hónapról hónapra, hétről hétre a sie­ nai emberek e két napra készülnek. Szenve­ délyesen, szeretettel, odaadással, hittel, biza­ lommal, reménykedéssel. A vizsgaidőszak végeztével július 1-én tértem vissza Sienába. Meglepetten tapasztaltam, hogy „átöltözött” a város. A Piazza del Campo-t pár nap leforgása alatt lóversenypályává alakítják, kerítést és tribünt állítanak fel, le­ szólják körbe sárga tufával, amin tíz contra­ da lovai futnak majd. Csak tíz, az előző évben nem futott hét, és a verseny előtt egy hónappal kisorsolt további három. A teret körülvevő házakat vörös és barna kárpitok díszítik, minden utca felzászlózva, kivilágít­ va. Angela, akinél laktam, figyelmeztetett, hogy mielőtt először rálépek a tufára, kíván­ jak valamit. Kívántam... A Nagy Nap előtti este zajlik az általános próba, amikor ló és lovas kipróbálhatja magát az igazi verseny előtt. A zsokét a contradak szerződtetik, míg a lovakat sorsolják. Termé­ szetesen a jószágok innentől fogva különle­ ges elbánásban, csucsujgatásban részesülnek. Naponta járatják, csutakolják és fésülik őket, répát és fejes salátát kapnak enni, kézből. Te­ hát a lovakat meg kell becsülni. A ló az egyik főszereplő. A verseny reggelén pedig beveze­ tik a templomba és a pap megáldja... A futam előtt két órával kosztümös felvonu­ lás kezdődik, amit a Torre del Mangia félre­ vert harangja jelez. Én már 3-4 óráyal előbb kiültem a térre, hogy biztosan beférjek, ugyanis ha lezáiják a teret, onnan se ki, se be. Este hét óra van. Az élmény leírhatatlan. Van valami a levegőben. Visszafojtott lélegzet, fe­ szült izgalom. A téren néma csend. Az összes fej egy irányba fordul, a rajt irányába. Egy pisszenés sem hallik. Szólítják a contradak lo­ vait a sorsolás szerinti sorrendben. A legnehe­ zebb feladat a tíz lovat egy sorba állítani, két kötél közé. Ez akár fél órába is telhet. De amikor sikerül, eldördül a lövés, s a rajtbíró indítja a versenyt. A futam végét a kevésbé gyakorlott néző akkor vesz észre, amikor el­ szabadulnak az érzelmek... Vagy megkezdő­ dik a határok nélküli ünneplés, vagy kiül az arcokra a keserűség és csalódottság, „egy év munkájának” hiábavalósága. A győztes con­ trada zászlaja pedig ott lobog a városháza ab­ lakában. .. Csak álltam a pályán és néztem az embere­ ket. Nem sírtak, zokogtak..., férfiak, nők, gyerekek, idősek, fiatalok... Mindenki. Majd egymás nyakába borultak, úgy énekeltek. A zsokét (fantino) - akinek teljesítménye bá­ mulatra méltó, hiszen szőrmentén üli meg a lovat, csak a kantár és egy bot van a kezében - hősként ünneplik, egymást tapossák az emberek, hogy a vállukra vehessék, vagy hoz­ záérhessenek a lóhoz. A győzelem után első útjuk a templomba vezet... Júliusban a Pro­ venzano templomba, augusztusban a Dómba mennek hálát adni. Maga a „nyeremény” a dicsőségen túl persze maga a Palio, ami nem más, mint egy gyö­ nyörűen hímzett drapéria, minden évben más híres mesterek keze munkája. A győzelem után még számos éjszakán vo­ nulnak végig a győztes contradak a Piazzán, büszkén a magasba tartva „nyereményüket”. Curm a szájukban, merthogy új Palio szüle­ tett. És a készülődés újrakezdődik, mindad­ dig, amíg Siena áll. Mert a Palio a lelkekben van... Radich Orsolya �Vásárolj okosan! Az angol kocsma Úgy tűnik, a nyári uborka-szezon a kereskedőknek is betett. Nincsenek szaftos politikai hírek, hosszabban időz a média az időközben felbukkanó, aprócska hírek mellett is. Igazából nem nagy ügy ez a guárgumi-dolog sem. A szakértők röpke két hónap után megállapították, hogy alig került a polcra dioxinnal mérgezett termék, és az így fellelhető mennyiség is olyan csekély, hogy a 20 éven keresztül történő napi fogyasztás okozhat csak komolyabb tüneteket. Ez van. Téma lezárva. Többet nem lesz arról szó, hogy miért is kell nekem „gyümölcsjoghurt” fedőnév alatt Indiából származó gyomnövényma­ got ennem?! Ugyanis, Kedves Olvasó, erre szükség van. E nélkül nem tudnám tömi a joghurt/füge/müzli ízesítésű tejcsokit, tudniillik a víz nem törik. Saj­ nos a fizika/kémia alaptörvényeit még éles eszű gyártóink sem léphetik át, szóval: ha nem rakják bele az alapanyagot, akkor az nem is lesz benne. A guárgumi kocsonyásító/sűrűsítő hatását így nagy elismerés övezi „gazdaságos” körökben. Egy E-412-t biggyeszteni a csomagolásra meg nem kerül semmibe. Maga a növény nem mérgező, illetve még nem bizonyították be. Lassan idő­ szerű lenne a vizsgálat, mivel az élelmiszerek 80%-ában megtalálható. Van olyan termék, amibe belerakják, amit kell! A csodaital receptje még min­ dig titkos, de legendák keringenek az eredeti alkotórészekről (amit 1904-ben betiltottak „hangulatjavító” hatása miatt). Sajnos van egy-két kevésbé titkos összetevője is, ami miatt kiváló rozsdaoldó a szóban forgó ital. Magas foszforsav-tartalmának köszönhető, hogy a benne áztatott csirkecsont egy nap után hajlítható. Jó poén, próbáld ki! Azt mondják, minden esemény csak egyszer hír. A folyószennyezés tehát már nem lehetne az. Csak a változatosság kedvéért ez most szegény Rábánkkal történik. A Boxmark bőrgyárnak köszönhetően (ti. az általuk a Rábába bocsá­ tott naftalin-szulfát mennyisége ötszöröse az Unióban megengedettnek) több civil szervezet is az osztrák termékek elleni bojkottra szólította fel a magyar vásárlókat. Elkeserítő, hogy a most tetőpontjára ért „ügy” már hat éve húzó­ dik, miközben egy szűrő felszerelése csak két hétig tartana. A bojkott termé­ szetesen önmagában nem szünteti meg a környezetszennyezést. Nyomásgyakorolásra viszont alkalmas. Bár nem tudom képes lesz-e valaha is lemondani a magyar fogyasztó közönség az osztrák sörökről, hogy helyette a németet, csehet, ne adj’ Isten, a magyart válassza! Magyarországon egyébként sem divat magyar árut vásárolni. Sokan tartják a hazait az árához képest silánynak, rövid életűnek. Van is benne igazság. Ha­ zánk azonban büszkélkedhet jó pár olyan termékkel is, ami állja a versenyt az import áruval szemben. Rengetegen mégis megveszik inkább a kínait, a szlo­ vákot, a románt, csak azért, mert nem nézik, mit emelnek le a polcról. Ese­ tenként az, a kínai javára írható csekély árkülönbözet kever be, amit, ha le­ nyelnénk, talán nem kellene bezámj/eladni pár magyar üzemet, és lenne állása az „apjuknak” is. Van itt egy kis ellentmondás. Tudom én, hogy az ún. magyar gyárak már rég külföldi kézben vannak, de többféle szempontból lehet valami „magyar termék”. Egyesek szerint csak a magyar tulajdonú üzemben gyártott áru a magyar, mások megelégszenek a magyar alkalmazottak, dolgozók termékeinek hazaivá nyilvánításával (lásd „Suzuki, a mi autónk”). Én azt a verziót pártolom, amely honfitársaink fog­ lalkoztatását tartja a meghatározónak. Nincs kedvetek negyedórákat tölteni a polc előtt Rubik-kockaként forgatva a terméket, és keresgélni a származási országot? Akkor figyelmetekbe ajánlom a httpAwww.hmo.hu/index.php ol­ dalt, itt fenn van az összes regisztrált tag. Továbbá, érdemes benézni a www. tudatosvasarlo.hu honlapra, ahol még a csomagoláson található jelzések értel­ mezéséhez is segítséget kaptok! Most érkeztünk el fejtegetésem céljához. A nyár botrányai többünket rádöb­ bentettek arra, hogy igenis tudunk tenni saját magunkért, nemcsak sodródni a gazdaság generálta árral! A pénz nagy úr, és mi döntünk arról, hogy mire költjük, hogy kit/mit támogatunk! Ténylegesen azt esszük-e, amit akarunk, avagy jó illatú műanyaggal keltjük a jóllakottság érzését? Minimális időráfor­ dítással, és az általános iskolában szerzett tudásunkat felhasználva (ti. olvasás) máris a szükséges információk birtokába juthatunk. Álláspontunk jogi szin­ ten is támogatásra talált, amikor 2007. július 1-én hatályba lépett az EU azon rendelete, mely az élelmiszerek címkéin és reklámjaiban használt, összetevők­ re vonatkozó állításokat hivatott „kordában tartani”. Itt az az alapkövetel­ mény, hogy a feltüntetett adatok az átlagfogyasztó számára is érthető módon jelenjenek meg. Rövidke cikkembe nem fért bele a tudatos vásárlás minden fortélya, csak egy­ két aktuális kérdésre hívtam fel a figyelmet. Akinek fontos, mire költi egyre kevesebb pénzecskéjét, nyissa hát ki a szemét, vagy tájékozódjék bátran a fent megjelölt honlapokról! Az angol kocsma mintha éppen csak rád várna, nem kérkedő, de megfe­ lelően öntudatos cégtáb­ láival, a nagyotmondást szinte kínosan, arisztok­ ratikusan kerülő kül­ sejével már a távolban feltűnvén megnyeri szí­ vedet. Csak azoké ez az öntudat, akik ismerik az elmúlt messzi időt, bir­ tokolják azt, akiktől nem vették el, és akiknek sze­ mernyi kétségük sincs afelől, hogy a jövő is ugyanígy, csak rájuk vár. Számunkra, az oly sok­ szor megnyomorított, csekélyebb értékünket mára már alaptörvénynek elfo­ gadó népek számára az angol kocsma talán még több is, többet ad, többet mutat magából, mint sok helybélinek. „Alapítva 1830-ban” - az utcai felirat elolvasása után szinte elégedetten lépnénk tovább, mintha csak egy műemlék falán nyugvó feliratot olvastunk volna. Némi hitetlenkedéssel, mégis meg­ nyugvással, sőt, reménnyel tölt el ez az oly természetes, egy pontos adatot hig­ gadtan a tudtunkra adó felirat, hiszen mi olyan helyekről jöttünk, ahol már régóta inog a hitünk abban, hogy az ember is képes az örökkévalóságnak épí­ teni. Az angol kocsmák pedig minden kétséget kizáróan, magától értetődő természetességgel az örökkévalóságnak épültek, kevesebbért talán egyetlen téglát sem fogtak volna kezükbe építőik. Az angol kocsmában magadat látod, kívülről. És nem csak jelenkori önmaga­ dat, sőt talán azt a legkevésbé. Látod önmagad a fiatalság lázában, hevülten vi­ tázva mindenkivel mindenről, semmitmondó, közhelyes kijelentéseket mindent átható, csontig hasító bölcsességekként magasztalva, ostoba tévesz­ mékért és féligazságokért lelkesülve, de mindenkor szinte kétségbeesetten szomjazva a valódi igazság után. Látod magad később, miután meglelted az igazságot, és megpróbálsz valamit kezdeni vele, addigra már rájöttél, hogy az egész embert, teljes életet követel - nem erre számítottál, mikor azt a kocs­ maasztalnál megismerhető, kibeszélhető, helyben, sebtében megélhető vala­ minek vélted. A kocsmaasztal, és a körülötte vitázó társaságod, barátaid, ellen­ ségeid az utat mutatták meg, az eszköz voltak a megismerésre: de maga az igazság már kint van az utcán, és ott van benned, követ, akárhová mész. Ha alaposabban körülnézel, látod magad a jövőben, évtizedek múltával, bár vo­ násaidat pontosan kivenni már nem tudod. Nem tudod, vajon mire is mentél a fene nagy igazságoddal, képes vagy-e még az őszinte mosolyra, képes lennél-e még ölre menni az igazságodért, egy kevéssé sem kétkedve a harc értelmében. De látod magad, és megnyugodhatsz: megőrizted magadban azt, amit feltétlenül meg kell. Ennél többet nem lehet, nem is szabad látnod jövődből. Ha körbenézel, láthatod a jelenedet is, az embereket, akikkel azonos korban vagy kénytelen élni, és akik - mily furcsa! - most egyáltalán nem hatnak za­ varóan. Önkívületben vitatkozó asztaltársaságok, amilyen a tiéd is volt, nem is olyan régen, magányosan a sörükbe feledkező alakok, nagy bánattal a szí­ vükben, a munka utáni feloldódást hajszoló komoly, nyakkendős emberek, a szemedben valahol félúton tartva a mély tisztelet és a szánakozás között, könyvükbe révedő, kopott ruhájukkal valamit magukból mutatni szándékozó diákok, talán valamennyiükben ott rejtezik a nagy filozófus. És láthatsz má­ sokat is, az elmúlt századokból itt ragadva. Láthatod az angol irodalom javát, Eliot-ot, Wilde-ot, Bums-t, költőiket, művészeiket, akik éppen ilyen asztalok­ nál ültek, vitatkoztak, ettek, ittak, éltek, és, ha eljött az idő, haltak meg. Itt ma is biztonságban vannak, az utcára már nem merészkednének ki. Az ő igaz­ ságaikat is megviselte az idő, nem mintha változtak volna, csak felismerésük lett nehezebb. Akik a kocsmába betérve ülnek asztalukhoz, azokkal szóba áll­ nak még, időnként elégedetten, szinte észrevehetetlenül biccentenek évszáza­ dos társaságuk tagjai felé. Ez hát az angol kocsma - maga az élet, mégpedig a jó élet reménye. A hely, ahol felkészülhetsz a rád váró megpróbáltatásokra, a menedék, ahol ellátják sebeidet, és ahol új erőre kaphatsz. Sörödet kortyolgatva tétován elmoso­ lyodsz, sóhajtasz egyet - és máris az utcán találod magad, odahagyva bizton­ ságot nyújtó odúdat. Horvátth Sarolta Capt. Charles Ryder tizenharmadik oldal �Hideg zuhany Filmkritika: Forró zápor (rendezte: Antonio Banderas) Addig oké, hogy egyébként is csak azért ültünk be a moziba, mert más dolgunk nemigen akadt, s va­ lahol azt olvastuk, hogy Banderasnak sikerült összeválogatnia új filmjéhez a legszebb spanyol színésznőket. Alpári, triviális szándékokkal, s nem egy kultúrsznob élvezkedő kifinomultságával ké­ szültünk a filmre. Még valami rágnivalót is vet­ tünk, pedig ez igencsak nem szokásunk, s ha énünk szellemibb része két székkel odébb ült volna tőlünk, bizony kellő megvetéssel szemlélte volna létünk. Egy idősödő hölgy volt is kedves emlékez­ tetni minket többször, hogy ne zörögjünk, de mi­ vel esetében nem hihettük el, hogy a spanyol színészjánykák szépsége taszította a terembe (s más érvet elképzelni sem tudtunk a Forró zápor mel­ lett), nem tartottuk fontosnak, hogy tiszteletben tartsuk nézői jogait. Zörögtünk, vártuk a beígért Malagát, a hetvenes éveket, a Franco-éra suttogó, izzadt szexualitását, a spanyol lányokat, bikinit, nyarat, ilyesmit. Malaga és a hetvenes évek be is jött. A többi pedig csak a rendező szándékában lé­ tezhetett. És akkor álljunk meg egy elméleti kapa­ vágásra itt. Miről szól egy film, mitől jó? Kell egy ötlet, amely a rendező valós vagy nem valós élmé­ nyén nyugszik, s amely olyan erősen feszíti fantá­ ziáját, hogy vászonra kívánkozik. Ez lehet egy történet, lehet egy életérzés, bármi. Banderas Mala­ gában született, irigyeljük is ezért rohadtul őt, ott gyerekeskedett, csókolózott, vesztette el a szüzes­ ségét, s közben a nap le-föl ment a tenger távoli horizontján, s hol erős szél fújt, hol meg nyári zápor hullt. Kedves, galacsinná gyűrhető emlékek ezek. El lehet a haveroknak mesélni, sőt: filmet is lehet belőlük készítem. A rendező tudatában a film a forgatás előtt már kész van, hiszen előbb születik az élmény, mint a szerződés. A mi élmé­ nyünk azonban nagyban függ a szerződéstől. Hogy ki, hogyan és mit vihet a vászonra, jelen esetben például EU-s pénzekkel megtámogatva. És ha kérhetnénk, Antonio Banderas például őriz­ ze meg emlékeit szűk baráti köre számára. A Forró zápor ugyanis borzalmas. Bővebben: nyá­ las, semmit mondó, nagyzoló, rosszul szerkesztett, elnagyolt, giccses, primitív A történet, aminek szá­ munkra is átélhető élménnyé kellett volna formá­ lódnia, három srác fiatalkori útkereséséről szól. Nagyon jó és szörnyen közhelyes filmeket lehet erre az elcsépelt témára komponálni. Banderasnak az utóbbi sikerült. A három srác, a gazdag, alvilági ügyvéd csemetéje, aki apja tanácsa ellenére nem jogra jár, hanem csajozni, a veseműtéten átesett, és ezért (most figyeljenek!) költői babérokra törő, tel­ jesen irreális karaktert megformáló álmodozó és a nagy mellek fanatikusa, akinek anyja prostiként tizennegyedik oldal dolgozik Londonban. A három sráchoz társul még az álmodozó szereplő kvázi barátnője, aki táncos akar lenni, s e szent cél érdekében néminemű szol­ gáltatásokat nyújt a helyi pénzes csávónak. Van még egy rossz fogú katonakölök és a törpének be­ cézett gonosz törpe, aki az egyetlen filmbe illő ka­ rakter. Láthattunk egy túlsúlyos lányt is, aki nem éppen a hetvenes évek Spanyolországában hivata­ los államideológiává tett katolikus természetjog ta­ nítása szerint szervezi szexuális életét. Ja, és a szexuálisan túlfűtött, idősödő tanárnőről se feled­ kezzünk el, aki felvilágosítja költő tanítványát, hogy Dante előtt és után is van irodalom. Köszön­ jük, már ezért megérte. A három fiú ezen kívül néha uszodába jár, csajokról beszélget (eddig tény­ leg nagyon eredeti), esőben táncol (ez lenne a mű­ vészivonulat, gondolnánk), és bánkódik, meg filo­ zofál. Főleg a veseműtét következtében költővé avanzsált srác bölcselmeitől, és a meteorológusnak készülő narrátor folyékony szavaitól kíméltük vol­ na meg leginkább önmagunkat, pedig biztos ezek alkotják a mű eszmei mondandóját. Lássuk hát ak­ kor. Zanzásítva így szól: nem álmodozni kell, ha­ nem cselekedni. Ennyi. Egyébként a gondolat jó, nem túl eredeti, de nem is lejárt, csak kicsit mé­ lyebbre kéne máskor ásni, mint a Forró zápor elfo­ lyó története. Mert valóban nehéz kilépni a fia­ talság álmaiból a szennyesszürke valóságba, még akkor is, ha a gyönyörű és eszmei nő helyett „csak” egy szép, de valós lány áll előttünk. Az álmok be­ burkolnak. Nincs döntés, csak a végtelen lehetősé­ gek világa. Nincs akarat, csak csoda. Nietzsche szerint azonban az ember nem tud nem akarni. Azaz szükségszerű, hogy döntsünk. Egész éle­ tünk, világunk, ahogy azt Cári Schmittől is tud­ hatjuk, döntéseken nyugszik. Minden másodperc­ ben végtelen elágazás elé állít bennünket a Sors. És nem lehet nem dönteni. Mert a nem-döntés, az egyhelyben topogás, az élet kihagyása, elmulasztá­ sa is döntés. De ha elindulunk valamely úton, ak­ kor is elmúlik az élet. Nicolas Sombart írja vissza­ emlékezései között, hogy „az emberben, ha kellő kort megér, derengem kezd, hogy az élet mérlegén a vágyódás az után, amit elmulasztottunk, többet nyom a latba, mint a beteljesedés mindmegannyi diadalérzete”. Egy jó filmrendező ezt a láthatatlan súlyt, a fiatalság ezen úgyis értelmetlen vergődését ábrázolta volna. Miként léphetünk el Dante mellől (ha már Banderas annyira ragaszkodik Dantéhoz, ám legyen: példázza ő az eszmei elvágyódás hal­ vány világát), miként láthatjuk meg a Másikban a másikat, s nem csak önmagunk vágyainak mani­ fesztálódását. Szellemi maszturbáció vagy fejesug­ rás a valóságba, a „szabadság szakadékába”, ahogy Sartre írta volt. A film persze nem erről és nem így szólt. A finom kérdésekre hangolt életmérleget le­ húzta a kövér lány és a közhelyek súlya. Banderas a Bravó Girl filozófiai mélységéig jutott el, s tény­ leg csak a „lény önmagad” jelszava nem hangzott el a filmben, de azon kívül minden, amitől egy szakközépiskolás tinilány biztos nagyon megha­ tódna. Mi kevésbé. Csalódtunk. Nem a hiány, ha­ nem a tartalom zavart minket. Nem vártuk Banderastól, hogy vesse fel a Lét nagy kérdéseit (és előre szólunk, hogy ezentúl sem várjuk ezt tőle), de egy kellemes, utónyári filmet viszont nagyon is. Máskor több csajt, s kevesebb filozófiát kérünk. Öntet nélkül. Techet Péter The Killers: Sam városa CD ajánló „Bepakolom a bőröndöm. Ellenőrzőm az arcomat: Egy kicsit öregebbnek nézek ki Egy kicsit hidegebbnek... Egy mély levegővel, egy nagy lépéssel, egy kicsit közelebb jövök. Egy kicsikét közelebb... Érthetetlen okokból!’ (The Killers: Fór Reasons Unknown) Előre szeretném bocsátani, hogy nem arról van szó, hogy lemaradtam. Pontosan tudom, hogy a Killers legújabb albuma már korántsem fér bele a haj­ nalfriss kategóriába, tekintve, hogy már jó ideje le­ vehető a zeneboltok polcairól. És mégis: sosem volt időszerűbb írni róluk, hiszen most egyben egy kon­ certbeszámolót is letudhatok. A régi olvasó tehát bocsásson meg, hogy a „valami nagyon új és valami nagyon régi” összehasonlítás most nem annyira találó (mintha eddig olyan sziklaszilárdan tartottam volna magam ehhez...), az új meg tekintse ezt amolyan „egyet olvas, kettőt kap” akciónak. Szóval Killers. Nehéz honnan kezdeni. Állítólag a jelen kor legnagyobb R&R csapatáról van szó, de spéciéi itthon addig, amíg nem voltak nagy betűk­ kel kiírva a Sziget-felhozatal legtetejére, annyira nem szúrhattak szemet. Nem így Angliában. Volt ugyanis egy ügyes húzása ennek a nagyon fiatal amerikai bandának: először Angliába utaztak, és meglovagolták az ottani indie hullámot. Senkit ne tévesszen meg, semmi köze nincs ennek az indiai Beszól a felső tízezer. Mégpedig rímekben, s elég bunkón. Éveken keresztül kellett hallgatniuk az elnyomott ilyen-olyan kisebbségek, munkáskölkök meg egyéb hátrányos helyzetűek rapsíralmait, de egyszer s mindenkorra vége ennek. Most jönnek ők, a gazdagok és szépek, BMW-jükkel, apuka bankkártyájával, Prada cipőben meg Lacoste pólóban. És persze felhajtott gallérral, mert úgy a király, mert ez is csak azt mutatja, hogy övék a jövő. München néhány rádiója már ontja az új slágert, a bajor főváros aranyifjú rapcsapatának, a Stehkragen (Álló gallér) beköszönő számát. Nem teketóriáztak a fiúk, s már a címben mindent elmondanak: „Énre Armut kotzt uns an” (Há­ nyunk a szegénységetektől). Hát igen, a későbbi­ ekben se számítsunk nagyobb szociális érzékeny­ ségre. Az egyébként elég gagyira (olcsóra, hehe) sikeredett klipben a müncheni éjszakai élet fő szimbólumai, úgy mint a csaj, a kocsi, a pia, a kre­ ditkártya és hasonló fontosságok vonultatnak fel, s közben ömlik a szöveg. Például, arról hogy „csak a Prada cipő kényelmes, és csak Lacoste és Ralph �kultúrához, a szó az angol „individual label”-ból származik, azt jelenti, független kiadó. Miután a rockzene is újra populáris lett (lásd NuMetal hul­ lám és egyéb „finomságok), kellett egy újabb kife­ jezés azokra az előadókra, akik nem a csili-vili CD füzetkékből, vagy helyes pofiból, hanem ismét csak a zenéből akartak megélni. Őket karolták fel a kisebb kiadók, és hamarosan ehhez a zeneszem­ lélethez kapcsolódott egy jellegzetes hangzásvilág is. Ide tartozott egy időben a Franz Ferdinand, a Manic Street Preachers, az Interpol, Kate Nash vagy az Editors. Persze a szigetországban már ezek is nagy nevek, tehát némileg kinőtték a skatulyá­ jukat. Mindenesetre hasznos kis skatulya, termé­ keny táptalaj a „kinövésre”. Hamar felismerte ezt Brandon Flowers és kis csapata is, és láss csodát, 2005-ben az első kislemez a „Hot Fuss” című al­ bumukról, a „Somebody Told Me” hatalmas siker lett Angliában; a „Mr. Bnghtside”-nak köszönhe­ tően meg az USA-ban is beplatinázódott az egész lemez. Nem is csoda: a CD-ről szinte bármit ki le­ hetett volna emelni, a siker garantált lett volna: annyira belefért a jelen hangzásába, és mégis anynyira ismerős a sok U2, Smiths és (számomra kü­ lön boldogság) Cure hatás miatt. Ideje volt ütni a forró vasat, és előállni új anyaggal. De vajon lehet a sikereket még tetézni? Hajjaj. Őszintén: tegye fel a kezét, aki még nem hallotta a „Read My Mind” c. számot. Na akkor nekik ítéletet le, és mars a fej­ hallgatóhoz. Ha ismét megengeditek a személyes hangvételt: ez volt az a szám, ami miatt elkezdtem futni: akkora szépség, és kitömi kívánó, mégis visszafogott energia van benne, hogy muszáj vala­ hogy ezt levezetni. Persze ha csak ezt az egy szá­ mot hallgatnánk meg, nem jönnénk rá arra a csa­ varra, amit az egész új korong produkált: a Killers egy képzeletbeli hajóra szállt, és szépen visszatért Amerikába. Ami kellett nekik, összeszedték a szi­ getországból: stílusérzéket, gyakorlatot és nem utolsósorban csatorna-rekesztő rajongótábort. „Kösz szépen: de akkor most ugye nem fogtok haragudni, ha újra elővesszük az amcsi akcentu­ sunkat, ugye?” Nem haragszunk. Még én se, pedig a gitár mögül valahol elveszett a Cure. Az új CD egy utazásra invitál minket: van itt intro, amely köszönt „SanÉ Tbwn” azaz Sam városában. Majd persze jönnek a slágerek „WhenYru WereYoung”. „Fór Reasons Unknown” és a már említett „Rcad My Mind”. A gyöngyszemek többségében mégis azok a dalok maradnak, amelyek nem élik meg (egyelőre legalábbis) a kislemez státuszt. Nincs ugyanis páija pl. a „My List”-nek: az eleje olyan, mintha egy eunuch énekelne; nincs refrén, csak bevezetés és kibontakozás; egy ponton alig hallod, aztán (mire már jól felcsavartad a hangerőt) szét­ robban a füled. Zseniális és nem utolsósorban hát­ borzongatóan gyönyörű. Az „Uncle Johnnf meg az egyik legjobb példa Mr. Flowers különös tehet­ ségére, miszerint úgy tud énekelve üvölteni, mint­ ha majdnem megfulladna. Nem a szarkazmus be­ szél belőlem: tényleg ezek miatt olyan lenyűgöző ez az egész együttes, még a magnón keresztül is. No de élőben...!? Miután sikerült mindenkit aki megtisztelt figyelmével a Mikáról szóló cikkem ol­ vasásával, jól átvernem (mégse jött a Szigetre a sze­ rencsétlen), kicsit izgultam, hogy kedvenc gyilko­ Békák feat, rapperek Lauren inget hordok”. És ez a dal legszemélyesebb, legemberibb része. De nézzük tovább a gazdagrap gyöngyszemét: „Hé, kisember, hányok a szegény­ ségedtől, nincs neked apád, anyád, akik tudnak valamit? Nem München déli részén élsz, ahol a szépek és a gazdagok?”. A végén pedig közös pénz­ szórásra szólítanak fel, csakhogy valami morális tanulsága is legyen az egésznek. Nos, amikor először meghallgattam a dalt, mulat­ ságosnak tartottam. Arra gondoltam, hogy nincs is keményebb támadás egy réteg ellen, mint saját esz­ közeivel, saját nyelvezetével járatni le. Elképzeltem magam előtt egy berlini punkbandát, ahogy unal­ mában kihalássza laptopját a sörösüvegek közül, hogy aztán cirka fél óra alatt összedobja a zenét és a szöveget, így égetve örök ellenfeleiket, a millio­ mos csemetéket. A szöveg nagyon komoly, olyan szinten prosztó, hogy erre csak az ellentábor lehet képes, véltem naivan. A müncheni, felhajtott gal­ léros srácok csak nem csinálnak ilyet. Még ha így is élnek, éreznek, csak nem éneklik világgá bekép­ zeltségüket. Úgy tűnik azonban, hogy mégis. A Tageszeitung német balliberális napilap utánuk járt, rájuk lelt, s megdöbbenve tapasztalta, hogy nem maró gúny, nem polgárpukkasztás szülte a csapatot. A banda két tagja, Yachtmeistcr (aki jogász lesz, mint az apja) és Goldmann X., valamennyi, társadalmi ré­ tegükkel szembeni klisét készséggel visszaigazol. Büszkén és nyugodtan. Hogy a legnagyobb bulik a milliárdos papa kontójáról mennek, hogy az élet­ ben a siker a fontos, a siker pedig a részvényt, a pénzt, az ingatlant jelenti. Nincs hát önirónia, sem önkritika, a müncheni együttes tényleg komolyan gondolja, amit tesz és mond. Unják már a szegé­ nyek nyavalygását, a sok szerencsétlen vesztest, akik alulról kiabálnak felfelé, akik nyomorúságos világukat éneklik meg dalaikban. A gazdagok ez­ zel a dumával kiabálnak vissza nekik, paradox módon, a szegények kifejezési módját, a rapet használva fel mindehhez. A müncheni aranyifjak felülről néznek lefelé, s saját életüket, a partikat, a nőket, a kocsikat, a pénzszórás művészetét tárják elénk, hogy büszkén nevethessenek a szemünkbe. Mert mi nem München déli részén élünk. Mert minket nem a pénztárca vastagsága tesz sikeressé. Mert nekünk nem elég a slusszkulcs felmutatása a csajozásnál. Az ő szemükben a mi szerelmeink, a mi sikereink, a mi értékeink nevetségesek. Csak a lenézés közös. Mi őket, ők minket tartanak sze­ rencsétlennek. Míg azonban külföldön eddig csak a bárpultig ju­ tott ez a mandzsettagombos yuppie réteg, nálunk már a hatalom csúcsain ül. Noha még nem rappelnek, csak reformálnak. De ugyanolyan büszke megvetéssel, mint müncheni kollégáik. És jelsza­ vaik is hasonlóak: siker, teljesítmény, pénz. MC Kóka és DJ Bajnai is készíthetne hát egy klipet. El­ mesélhetnék a magyar népnek (továbbiakban: békák), hogy miként élnek ők itthon, Magyar­ országon (továbbiakban: lecsapolandó mocsár). Gyurcsány Audiján pedig, mint a tavalyi választási saink vajon szintén cserben hagynak-e. Nem hagy­ tak. Öt órával a koncert előtt már egy elég kelle­ mes kis helyet foglaltam az oldalsó korlátnál (a színpad előtt már akkor is hatsoros réteg volt, ergo még így is a későn jövők közé számítottam). Már ahogy előkészítették a színpadot a fellépésre, ko­ torászta mindenki az állát a poros padlóról. A szín­ pad világító fényekkel, függönnyel, fadobozokkal, virágokkal, agancsokkal volt feldíszítve. Egy me­ sebeli város: Sam városa. És valóban az első dal mi más is lett volna, mint a lemez címadó dala. Min­ den hibátlan: a számok sorrendje, a hangzás, a színpadi mozgás. Hála Istennek, hogy Brandon Flowers itt-ott eltévesztette a szöveget, mert kü­ lönben már gyanús lett volna az egész: de így szinte már ez is a tökéletességhez tartozott. A két ráadással együtt másfél óra hosszú koncertbe gya­ korlatilag az összes számukat és egy meglepetés feldolgozást is beletömörítettek. Amikor pedig az „Exitude” is elcsendesült, biztos vagyok benne, hogy mások is úgy voltak vele, mint én: ezután az ember nem megy el megnézni más zenekart a ki­ sebb sátrakban. Ezután az ember csak valami csen­ des, elégedett delíriumban tengődik, hogy lám ilyen is lehet egy koncertélmény. És valóban, teljes volt: a Killers mindent kiadott magából, ami benne volt. Ami most minden benne volt. Ugyanis egy kis csalódásra emlékeztető félmosoly - nem tehet­ tem róla -, mégis kiült az arcomra, miután felkap­ csolták a reflektort. Nem hangzott el az „Indie Rock ’n’ Roll” az első albumról. Persze nem tud­ tam haragudni rájuk: stílust váltottak, és csak a fanok kedvéért nem akartak hipokriták lenni. Kiálltak, elmondták nekünk, hogy ők most hogy vannak, mi meg bólogattunk, hogy igen, nekünk így is tetszetek. Akkor meg igazából talán nincs is miért szemrehányást tenni. A zenekar hatalmas lett: kinőtt a skatulya mögül. Barát Zsófia klipben, ismét megcsillanhatna a fény, s Kóka he­ likopteren szállhatna alá kedveséhez. A háttérben pedig Demcsák Zsuzsa szólózhatna arról, hogyan undorodik a szegényektől. Ritmusra suhoghatná­ nak a selyem nyakkendők. Ez a közeg azonban nem csak a baloldalon, s nem csak a legfelső polcokon található meg. Szellemisé­ gük áthatja az egész közéletet. A jobboldali újgaz­ dag vállalkozó fia vagy a lila öltönyös volt párttit­ kár gyermeke szintén hányik a szegényektől. Az ő dolguk persze, mondhatnánk. Azonban a társada­ lom széles köreiben is az ő partikuláris érdekeik váltak elfogadott és követett értékekké. A plázák népe noha még nem él úgy, mint a lakóparkoké, de céljai, vágyai már arra húzzák. Ő is felhajtott gal­ lérral szeretne menő lenni. Ó is elhiszi, hogy az Er­ zsébetvárosban irodaházakra meg trendi kávézók­ ra, s nem romkocsmákra vagy alternatív galériákra lenne szükség. O is elfogadta, hogy a tudomány nem számít, hogy az Akadémiát tényleg a földdel egyenlővé kéne tenni, hogy aztán helyén egy újabb bank, egy újabb multi építhessen csodapalotát. A rendszerváltás sajátos hordaléka, az újgazdagok, immár nem csak az ország vagyonát, de lelkét és gondolkodását is uralják. A magyar neoliberalizmus nem a vizitdíjjal jelent meg legelőször. És sajnos nem csak a neoliberális­ nak hitt oldalon. Közöny, irigység és pénzimádat. Alul s felül, mindenütt. Sörhasú nemzeti vállalko­ zóknál és eszdéeszes menedzsereknél egyaránt. A magyar béka pedig tapsol, amikor a mocsarát csapolják. Rappelve mondom: ez a baj. Techet Péter tizenötödik oldal �A dinoszauruszok Budapesten Széljegyzetek a Rolling Stones-koncert margójára 45 évvel megalakulása után, másodszor járt Buda­ pesten a nyáron a Rolling Stones, angol tánczenekar. A hír hallatán itt-ott gúnyos hangok is hallatszódtak, amelyek jobbára a tagok dinoszauruszokéhoz hasonuló korára, a színpad mögött vélelmezetten megbúvó újraélesztő-készülékekre, és a pénzcsör­ gés hangját megunni képtelen, a méltósággal történő visszavonulás esélyét eljátszó kivenhedt ze­ nészekre vonatkoztak. (És igen, a poént, amely sze­ rint Keith Richardsnak nem volt szüksége maszk­ mesterre ahhoz, hogy eljátssza a rá osztott szerepet a Karib-tenger kalózai harmadik részében, MIN­ DENKI elsütötte!) A huszonéves cinikusok hangja azonban rögvest elnémulhatott, miután döbbenten konstatálhatták, hogy Mick Jagger hatvan felett is jobb formában van bármelyikünknél, Keith pedig bárkit, bármikor az asztal alá inna még ma is. Az androgün énekes (Jagger), a II. Ramszesz kairói múmiájára vitathatatlanul szinte megtévesztésig hasonlító szólógitáros (Richards), a megrögzött kocsma- és börtöntöltelék fazonú ritmusgitáros (Wood) és az életunt nagypapát adó, a székéről jó eséllyel bármelyik pillanatban leforduló dobos (Watts) bizonyították a korábban kevesek által hitt tételt: ha a rock ’rí roll nem öl meg huszonévesen, akkor jó sokáig konzervál. Persze, csak ha hitele­ sen, őszintén csinálják, és nem trottyosan, poca­ kosán, izzadtságszagúan állnak ki ötévente, az anyagi gondokat megoldandó. A fanyalgók kifinomultabb érve azt tette szóvá, hogy a tagok technikai képzettsége már nem üti meg a maiak mércéjét. De könyörgöm, kit érdekel a kifinomult hangszerkezelés, ha a rock ’rí roll univerzum egész lényege testesül meg abban a mozdulatban, amikor Richards a hangszere felé nyúl? Akkor is kifizetek tizenötezer forintot a je­ gyért, ha semmi mást nem csinál, csak fel-alá sétál a színpadon egy órát! A Rolling Stones az egyetlen zenekar a világon, amelyik úgy lett önálló iparág, utazó cirkusz, saját korábbi nagyságukat minden tűmén kötelezőn meghaladó társulat, hogy közben nem vesztette el a hitelességét. A mainstream részei lettek már a hatvanas évek végére, de ez nem torzította el sem személyiségüket, sem zenéjüket. A színpadon ma is olyan bulit nyomnak, hogy arra nem lehet nem megőrülni. Semmi felesleges arcoskodás (az elvárt pózokon túl persze), allűr, csakis a kőkemény zene és a finoman kidolgozott, és egy percig sem eltúl­ zott színpadi látvány Mindezt iszonyatosan kemény munka árán kapjuk. Annak, hogy elképesztően laza legyél a színpadon, és ne csak annak látszódj, nagy ára van. Ne akaijuk megfejteni a titkukat. A Stones a feneketlen életörömről szól. Az életről, amit jó élni. Minden daluk a miénk. Mert a rock ’rí roll őszinte. A rock ’rí roll öntudatos. Őszinte­ ségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel. A mai „fogyasztó ember” más dimenziókban mo­ zog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el életéről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugasz­ kodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után, „a tömegek lázadása”, az alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló haj­ sza elsöpörte a rock ’rí rollt is. A transzcendens értékeket nem rajtuk keresztül kell megtalálni, de a földi világról mindent tudnak. Nem a Gonosz követei ők, de cinikusan, csak hogy felkapjuk a fejünket, kacérkodnak a rosszal is. Daluk, a Sympathy fór the Devil elismeri a Sá­ tánjelenlétét a világban, és ránk bízza a választást. A rock ’rí roll önmagában nem változtatja meg a világot, mint négy évtizede hitték. Nem arra való. És ezt ma már a nagy öregek is tudják. De azért még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk a stadionok, de már nem róluk szól a világ. A sta­ dionokban egy kiveszőben lévő faj még megma­ radt példányai találkoznak. Még a szalonrockerek is - akik az attrakcióra kíváncsian jöttek el, egy olyan társadalmi eseményre, amelyen „illik ott UnJ roll miridenK.- alti az összes Hókós, ismerős arcoKt lenni” - kibújnak a bőrükből, legalább két órára, hogy aztán persze hazafelé az autóban titokban szégyenkezzenek az asszony meg a gyerek előtt. A mama pedig kissé csalódottan távozik a koncert­ ről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az Angie-t. Nagy László valamikor a hetvenes években azt válaszolta a riporteri noszogatásra, hogy üzenjen valamit a jövő generációinak: csőkoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk. Keith Richards arca, min­ den ráncával együtt, emberi arc. Amikor a Yru Got the Silver-t énekli, minden rá van írva. Mindenen túl van már, és mindenre felkészült. Ha a pokolra jut - és erre van némi esély biztos, hogy azon nyomban cigit meg piát fog lejmolni Lucifertől. A Török Szultán EHAVI IDÉZET „Sokkal fontosabb, hogy a Mennyország létezik, mint az, hogy bármelyikünk bejusson oda” C. S. Lewis � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 4. szám 2007. október 16. Abstract A summary of the resource. Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Subject The topic of the resource Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. október 16. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+3873kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_4_20071016 Relation A related resource T00081 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_4_20071016 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs